6. ÉVFOLYAM 8. SZÁM
1999. NOVEMBER
A KÖZÉP-TISZA VIDÉKI KÖRNYEZETVÉDELMI FELÜGYELŐSÉG belső információs kiadványa
Felszíni vizeink minősége (Tisza tó) Terveink szerint a Tisza tó október hónapban lezáruló mintázása apropóján, a novemberi számunkban az éves tározói vizsgálat eredményeinek kiértékelését gondoltuk a megszokott formában megjeleníteni. Ettől eltérően célravezetőbbnek tűnt a Környezetvédelmi Laboratóriumunk által 1998.december 28-án lezárt TISZA-TAVI VIZSGÁLATOK 1998. című anyagából, a teljesség igénye nélkül, olyan szemelvényeket közzétenni, melyek a vízminőséghez közvetlenül kapcsolódnak. Minden szerénység nélkül a team magas szakmai felkészültségéről és tudásáról tanúskodó anyag, része, egy több évre tervezett kutatásnak, és a KöM által finanszírozott „A Balatoni intézkedési terv és nagy tavaink védelme” című feladattervnek.
A Kiskörei-tározó anyagmérlege 1997. évben néhány vízminőséget meghatározó komponens alapján A Kiskörei-tározó egy szakaszosan üzemeltetett mesterséges vízi rendszer, amelyet különböző biztonsági, technológiai, üzemeltetési és vízminőség-szabályozási szempontok miatt késő ősszel leürítenek, télen a meder jelentős része szárazra kerül és tavasszal - lehetőleg a vízhasználati igényeknek leginkább megfelelő összetételű Tisza-vízből - ismét feltöltenek. Így anyagforgalmát döntő mértékben a tározóba jutó és az onnan kikerülő vizek mennyiségi és minőségi viszonyai határozzák meg. A tározó feltöltése után a területen fiziognómiailag eltérő vízterek alakultak ki. Így megkülönböztettünk tározón belüli folyómeder-szakaszokat, valamint medencéket. A tározón belüli Tiszának a Tisza Kiskörei Vízlépcső (403,2 fkm) és Tiszavalk (440,0 fkm) közötti 2 mintegy 36,8 km-es szakaszát tekintjük. A 89,25 m Af-i vízállásnál a víztér területe 6,497 km , ami megegyezik 3 a vízfelülettel, és a nyíltvízzel is. Átlagmélysége 7,6 m, víztérfogata 49,359 millió m . A tározótéren található még a Kis-Tisza és az Egerpatak mederszakasza is, ahol a 2 vízterek területe 0,300 km és 2 0,040 km , az átlagmélységek 1,2 m és 1,0 m, a víztérfogatok 3 pedig 0,360 millió m és 0,040 3 millió m . A Kiskörei-tározó medencéinek a Tisza bal parti hullámterében létrejött Abádszalóki-öblöt és Tiszafüredi-medencét, és a jobb parti hullámtéren kialakult Sarudi-, Poroszlói-, és Tiszavalki-medencét tekintjük. A medencék összterülete 89,25 2 2 2 m Af-i vízállásnál 120,503 km , melyből 97,543 km a vízfelület, 23,3 km -t pedig a szigetek alkotják. A vízfelület kb. 59%-a nyíltvíz, míg 41%-át hínár- és mocsári növényzet borítja. Az összes víztérfogat 105,2 millió 3 m . A medencék átlagmélységei 0,5 m és 2,1 m között változnak (1993. évi felmérés adatai alapján). A Kiskörei-tározóba különböző mennyiségű és minőségű vizek jutnak folyamatosan, vagy szakaszosan, közvetlen pontszerű befolyással, töltő-ürítő és öblítő csatornákon keresztül szabályozottan vagy szabályozatlanul, illetve az övzátony szintjét meghaladó árhullám esetén a magasparton keresztül. A tározóba jutó vizek esetében megkülönböztetjük a tározót tápláló és a tározót terhelő vizeket.
ad
ar
cs .
m
di f
T
ro
isz
af
zó
ba
ür e
ág if
un s
gy k
Na
Tá
cs
cs .
.
a
isz
sz sá gi f
Já
T
le
yú te
tt
sk ó
La
Sz iv a
-p
at
pe
k
ak
ak
at
-p
Eg er
Ti sz
a
Tápláló víznek nevezzük azt a vízfolyást, melyet az egyes vízhasználati igények mindenkori kielégítése érdekében visszatartunk. Az ilyen vizekkel szembeni követelmény, hogy jelentős vízmennyiséggel rendelkezzen és jósága a vízhasználók igényeinek megfelelő legyen. Terhelőként értelmezünk minden olyan vizet, amely a tározóba jutva, annak jóságát a vízhasználati igények szempontjából hátrányosan befolyásolhatja. A terhelő vizek között előfordulnak folyamatosan terhelő vizek, melyek bejutása nem szabályozott (ilyenek például a patakok), és szakaszosan terhelő vizek, amelyek bejutása szabályozott (ilyenek a szivárgócsatornákból automata szivattyútelepek által átemelt vizek). A tározó tápláló vízfolyása a Tisza. Terhelői az Eger- és Laskó-patak, valamint a szivárgócsatornákból bejutó vizek. A tározóból kikerülő vizek között is megkülönböztetünk folyamatosan távozó, elfolyó vagy elpárolgó vizeket, valamint szakaszosan távozó ún. leadott vizeket. A vizek döntő többsége a Vízlépcsőn keresztül folyik el a rendszerből. Jelentős vízmennyiséget képvisel a tározó vízfelületének párolgása is. A leadott vizek az öntöző főcsatornákon (Jászsági-, Nagykunsági-, Tiszafüredi-főcsatorna) keresztül jutnak ki a tározóból. A Kiskörei-tározó anyagmérleg számításához szükséges volt egy használható vízmérleg elkészítése. A vízmérleg elkészítésénél figyelembe kellett vennünk, hogy a tározóból kikerülő vízmennyiséget a Vízlépcső és a vízkivételi műtárgyak segítségével szabályozottan, így a természetes állapotoktól jelentősen eltérve változtatják. A duzzasztási szintek tartása miatt a folyó felszíngörbéje a természetes állapottól nagymértékben különbözik. Az őszi vízleeresztések utáni téli duzzasztási szintek évenként változnak, így a tározóba éves szinten bejutó 2 vízmennyiség lehet több is, de lehet kevesebb is, mint a kijutó. Számolnunk kellett a mintegy 104 km -es vízfelület éves párolgási veszteségével is. Az 1997. évi vízhozam adatok alapján megállapítható, hogy a tározóba befolyó Tisza az összes bejutó vízmennyiség mintegy 98,7%-át adta. A patakok A Tisza tó anyagmérlege 1997. évben tonna/év 1,1%-ot, míg a lebegöanyag oldott anyag szervetlen-N szerves-N ortofoszfát formált-P szivárgócsatornák vizei 4000000 3000 Be folyó anyagáram Elfolyó anyagáram mindössze 0,2%-ot 3500000 2500 jelentettek. A Vízlépcsőn 3000000 2000 keresztül az összes elfolyó 2500000 víz 97,1%-a távozott, míg 2000000 1500 az öntöző főcsatornákon 1500000 1000 leadott vizek 2,4%-ot tettek 1000000 500 ki. A vízfelület párolgási 500000 vesztesége 0,5%-nak 0 0 adódott. Az éves összes befolyó víz mennyisége 15 3 278 millió m , az eltávozóé 3 pedig 15 295 millió m -t 3 volt. A tározó őszi nagyobb mértékű leürítéséből adódóan a tározóból elfolyó többlet vízmennyiség 17 millió m jelentett. A Tisza évi 2 331 659 tonna lebegőanyagot szállított a tározóba, ehhez jött a patakok által hozott 1 886 tonna és a szivattyútelepek által átemelt 351 tonna. A Vízlépcsőn keresztül távozott 1 888 597 tonna, a leadott vizekkel pedig 5 813 tonna. A tározóban maradó lebegőanyag mennyisége 439 487 tonnát tett ki, melynek jelentős hányada - az öblítőcsatornák árvízi zárt állapota miatt - a Tisza-mederben rakódott le. A kiülepedett hordalék nagy részét azonban a következő évi áradás tovább sodorja, így az fokozatosan eltávozik a duzzasztott szakaszról. A Tiszából 3 737 303 tonna, a patakokból 104 738 tonna, a szivárgóból pedig 19 585 tonna oldott anyag érkezett a tározóba és onnan az elfolyó vízzel 3 678 648 tonna, a leadott vizekkel pedig 90 842 tonna került ki. A bejutott oldott anyag mintegy 2,4%-a maradt a tározótéren. A 92 136 tonnát kitevő sótartalomból a hidrogénkarbonát a fitoplankton és a makrovegetáció egyik fontos szénbázisát adja, a kalcium a puhatestű fauna (kagylók, csigák) mész szükségletét biztosítja, a magnéziumot és a káliumot a fotoszintetizáló élőlények az elsődleges szervesanyag termeléskor veszik fel. A tározó vízfelületének éves párolgásából adódó töményedést a folyamatos vízcserék miatt a sókoncentrációk értékéből közvetlenül megállapítani nem lehetett, mivel a medencékben lévő víztömeg nem töményedett annyit, mint amennyi sótartalom növekedést az öblítőcsatornákon keresztül és a terhelő vizek által bejuttatott sótartalom okozott. A Kiskörei-tározó trofitását és konstruktivitását a tápláló és terhelő vizekből bekerült, valamint a vízi szervezetek által felvett szervetlen növényi tápanyagok mennyiségi arányai határozták meg. A tározó tavaszi feltöltésekor a tápláló vízből 6,6 tonna hozzáférhető foszfor és 175 tonna szervetlen kötésű nitrogén jutott be a medencékbe, amelyből 2,8 tonna foszfor és 73 tonna nitrogén a bal, 3,8 tonna foszfor és 102 tonna nitrogén
pedig a jobb partiakba került. A terhelő vizek közül a szivattyútelepek által átemelt vizekből az éves bejutó szervetlen növényi tápanyag mennyisége elhanyagolható (0,9 tonna P és 4,0 tonna N) volt. Az Eger- és a Laskópatak vize viszont éves szinten 168,2 tonna foszforral és 907 tonna nitrogénnel terhelte a jobb parti medencéket. Összességében éves viszonylatban 772,6 tonna foszfor és 21 538 tonna nitrogén jutott a tározóba, amelyből 116,0 tonna foszfor és 1 518 tonna nitrogén maradt a területen. Ennek döntő többsége a vízi szervezetek be került, melyből 45,4 tonna foszfor és 417 tonna nitrogén a fitoplanktonba épülve szerves kötésű nitrogén és formált foszfor formájában a vízzel együtt elfolyt a rendszerből, míg a maradék elsősorban a makrovegetációban akkumulálódott. (…) vízjárás figyelembevételével történő értékelésnél az áradások által befolyásolt anyagmérleg vizsgálatához az átlagosan 600 m3/s fölötti vízhozammal jellemezhető időszakokat emeltük ki. Az ez alatti vízhozamokat a kisvizes időszakhoz soroltuk. A legszembetűnőbb különbséget a lebegőanyag esetében tapasztaltuk. Az áradásos időszakban érkezik az összes lebegőanyag 91,9%-a, és távozik annak 86,9%-a. A kisvizesben mindössze 8,1%ot szállítanak a befolyó vizek, és elfolyik összesen 13,1%. Az oldott anyag esetében lényegesen kiegyenlítettebb a helyzet. Áradásos időszakban az összes oldott anyag 40,8%-a, kisvizes időszakban 59,2%-a kerül a tározó területére. Az elfolyók áradásos időszakban 42,1%-ot, kisvizes időszakban 57,9%-ot visznek magukkal. A lebegőanyaghoz kapcsolódó formált foszfor és szerves kötésű nitrogén mennyiségének 77,5%-a, illetve 60,7%-a az áradásos időszakban érkezik. Kisvizes időszakban a formált foszfor 22,5%-a, a szerves nitrogén 39,3%-a jut a tározó területére. Az elfolyás mértéke áradásos időszakban a formált foszfor esetében 75,8%, a szerves nitrogén esetében 59,8% volt. A maradék a kisvizes időszakban távozott (24,2%, illetve 40,2%). Az érkező oldott ortofoszfát foszfor és a szervetlen kötésű nitrogén mennyisége az oldott anyaghoz hasonlóan a kisvizes időszakban volt nagyobb (60,7%, illetve 50,8%), az áradásos időszakban pedig kisebb (39,3%, illetve 49,2%). Az elfolyó vízzel kisvizes időszakban az összes oldott ortofoszfát foszfor 56,9%-a, a szervetlen kötésű nitrogén 50,3%-a áradásos időszakban pedig 43,1%-a, illetve 49,7%-a kerül ki a területről. Összefoglalva megállapítható, hogy a Kiskörei-tározóra nézve - más hasonló nyílt rendszerekkel egyezően - korrekt anyagmérleg nagyon nehezen készíthető el. Ennek egyik oka, hogy a korábbi években tervezett vizsgálatok komponensköre, a vizsgálatok gyakorisága, a vízhozamok és a vízminőségi adatok időbeni kapcsolatai sok tekintetben nem ezt az értékelési lehetőséget támogatják. Mindezeket figyelembe véve megkíséreltük a lehetőségeinkhez képest az 1997. évi adatok feldolgozásával egy olyan anyagmérleg elkészítését, aminek további értelmezésével, tapasztalatainak felhasználásával a későbbi ilyen jellegű munkát meg tudjuk alapozni. A Kiskörei-tározó vízi- és mocsári vegetációja 1997-1998.
A Kiskörei-tározó területén az elmúlt években a vízi- és mocsári növényzet jelentős mértékű térhódítása volt megfigyelhető. Az egyre nagyobb kiterjedésű makrovegetáció már jelenleg is akadályozza bizonyos mértékig a vízfelület hasznosíthatóságát (halgazdálkodás, ökoturizmus, közlekedés, stb.), ami - hasonló terjedési ütemet feltételezve - a jövőben várhatóan csak fokozódik. (…)
Eredmények értékelése Az 1997-1998. évi vizsgálatok során kiegészítettük a magasabbrendű növények korábbi fajlistáját (v.ö.: Pomogyi-Szalma, 1995.). Ennek megfelelően 1998-ra a megtalált vízi- és mocsári növényfajok száma 87-re emelkedett. Kiemelkedő jelentősége van annak, hogy a tározótéren belül 1998ban megtaláltuk a kolokánt (Stratiotes aloides) és a rizsgyékényt (Typha laxmanni), valamint beigazolódott a közönséges rence (Utricularia vulgaris) megléte. Az 1993-94. évi fajlistához viszonyítva jelentősen, 29 fajjal bővült a megtalált növények száma.
A szárazulatok, az általunk eddig nem megközelíthető helyek további vizsgálata során a fajlista számos mocsárréti-, partmenti-, terrestris elemmel bővülhet. Magában a tározótérben megtalált viszonylag magas fajszám arra utal, hogy jelentősen eltérő élettájak alakultak ki. A három rendelkezésünkre álló légifotósorozat (1987., 1993., illetve 1997. évi) és a terepbejárások alapján megállapítható a növényzet, elsősorban a hínártársulások területi növekedése. A növekedés mértéke a különböző medencékben eltérő, a legnagyobb arányú a növekedés a Tiszavalki- és a Poroszlói-medencében. A Tiszavalkimedencében óriási mértékű a nyílt víztér csökkenése az utóbbi tíz évben. A növényzet intenzív terjedésének igen kedvez a viszonylag sekély vízmélység is. Az 1987. évi légifotón nyílt víznek látszó területeket (pl.: Apota; Fásér-part – Nyárád-ér – IX. öblítő csatorna által határolt térség; Kőhíd-lapos térsége; Csapói Holt-Tisza – Ispán-tava által határolt terület; Ravaszhát) mára nagyarányú növényfedettség jellemzi. Szembetűnő a területi növekedés a Kis-Tisza Sarudi- és Poroszlóimedence felőli oldalán is, elsősorban a védettebb öblökben. Uralkodó faj a Trapa natans (sulyom).
A vegetációtérképezés eredményei (…)Az eredmények alapján megállapítható, hogy a tározó összterületének 53,9%-át (azaz 68,44 km2) borítja magasabbrendű növényzet. Ebben az értékben a hínár- és mocsári növényasszociációk mellett az erdő- és a mocsárréti növénytársulások is szerepelnek, hínár 22,03 km2, mocsári növénytársulások 22,12 km2, erdő és erdő mocsári elemekkel 23,34 km2 és mocsárréti növénytársulások 0,95 km2 arányban. A magasabb rendű vízinövényzet (hínár) területi részesedése 22,03 km2. Ez az érték az 1994-es eredményeknél 4,29 km2-el nagyobb, ami azt jelenti, hogy 1994. óta a tározó összterületéhez viszonyítva a hínártársulások 0,84% / év (azaz 1,07 km2 / év) növekedést mutattak. A növekedés mértéke eltér a különböző medencékben, jelezve, hogy tározóban jelentősen eltérő élettájak alakultak és alakulnak ki (lásd. 1997-es jelentést). A mocsári növényzet területi részesedése 22,14 km2. Ez az érték az 1994-es értékhez képest a tározó összterületére vonatkoztatva jelentősen nem változott, ellenben az egyes medencékben a korábbi értékekhez képest jelentős az eltérés. (…) Az 1998. évi csapadékos időjárás azt is bizonyítja, hogy az árvizek jelentős hatással vannak a vízi makrofita állományok terjedési és társulási-szerkezeti viszonyaira, amelyek az egymást követő években is eltérő társulások megjelenését eredményezhetik. Szükséges az eddigiektől eltérően gyakoribb vegetációtérképezés. A helyszíni vízminőségi mérések során bebizonyosodott, hogy az oldott oxigén tartalom a növényzettel benőtt területeken rendkívül alacsony, a mederfenék közelében nullához közeli érték. A többi paraméter esetében a mélységi eloszlásban, illetve a különböző mintaterületek között nem volt lényeges különbség. A laboratóriumi mérések szerint a Tisza-tó vize a vizsgált mintaterületeken az MSZ 12749:1993 határértékei szerint I-II. osztályú minőségű. Egymáshoz viszonyítva a magasabb koncentrációértékek a Kis-Tisza kijárat melletti területen találhatók, amely a terület terheltebb voltára utal (a Kis-Tiszán és Eger-patakon keresztül érkező vizek). A baktérium biomassza vizsgálatok általában a sulymos állományokban kedvezőtlenebb vízminőséget jeleznek, ezeken a területeken magasabb értékek adódtak. Az üledékkémiai vizsgálatok egyértelműen bizonyítják, hogy a nagyobb N és szervesanyag tartalom az üledék felső rétegében jellemző, amely a frissen kiülepedett, az előző években elhalt növényi törmelékből adódik. A régebben kiülepedett alsó rétegekben már az ásványosodás megkezdődik. (…) A nehézfém vizsgálatok azt mutatják, hogy jelentős nehézfém akkumuláció nincs a különböző növényfajokban. A biológiai vizsgálatok a kémiai vizsgálatoknál érzékenyebben mutatják az egyes mintaterületek közötti különbségeket. Az algológiai eredmények szerint vízminőség tekintetében legfontosabb kérdés a sulymos állományok méretének optimalizálása, illetve a nyílt vízi területek megfelelő vízminőségének biztosítása. A legrosszabb vízminőség a sulymos állomány közepén jellemző, a legkedvezőbb pedig a gyékényes és nádas állományokban alakul ki. (…) Az 1998. évi eredmények azt bizonyítják, hogy az elvégzett vizsgálatok sok új információt hoztak, ezek nagy része azonban még csak egyszeri eredménynek számít. Számos kérdés, feltételezés további felméréseket igényel, amelyet szándékunk szerint folytatni kívánunk. Mind a kémiai, de elsősorban a biológiai vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a kiválasztott terület alkalmas biomonitor mintaterületnek, ahol a hosszú távú változások jól nyomon követhetők. Az elmúlt csapadékos év viszont azt is bizonyítja, hogy az átfogó ismeretek birtokba jutásához több éves kutatás szükséges, mivel a tendenciák, Összeállítva a Közép-Tisza vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség Vízvédelmi osztályán, a Környezetvédelmi Laboratórium TISZA-TAVI VIZSGÁLATOK 1998. című anyaga alapján. 1999.november.30. Összeállította: Petráss András
törvényszerűségek megismerésére egy vegetációperiódus tanulmányozása kevés.
