TIOP 2.6. Egyeztetési változat! október 16

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

TÁRSADALMI INFRASTRUKTÚRA OPERATÍV PROGRAM 2007-2013

TIOP 2.6. Egyeztetési változat! 2006. október 16.

Fájl neve: Oldalszám összesen:

TIOP 2.6. Partnerség 061013 76 oldal

Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program

TARTALOMJEGYZÉK

Tartalomjegyzék...................................................................................................................2 1. Helyzetelemzés ..................................................................................................................5 1.1. Az oktatási, képzési infrastruktúra ..........................................................................................7 1.1.1. Közoktatás.....................................................................................................................7 1.1.2. Felsıoktatás..................................................................................................................7 1.2. Egészségügyi, egészségfejlesztési infrastruktúra .................................................................9 1.2.1. Fekvıbeteg szakellátási infrastruktúra...................................................................9 1.2.2. Járóbeteg-szakellátási formák és a kórházi ellátást kiváltó ellátási formák (egynapos és kúraszerő ellátások, otthonápolás).............................................10 1.2.3. Szőrés, diagnosztika (telemedicina) ......................................................................11 1.2.4. Sürgısségi ellátás......................................................................................................11 1.2.5. Onkológiai ellátás .....................................................................................................11 1.2.6. Infrastruktúra-fejlesztés a versenyképességi pólusokban .................................11 1.2.7. e-Egészségügy ............................................................................................................12 1.3. Társadalmi befogadást és részvételt támogató infrastruktúra ..........................................12 1.3.1. A fogyatékossággal élı emberek helyzete ............................................................12 1.3.2. A szociális szolgáltató rendszer informatikai hiányosságai.............................13 1.3.3. Gyermekjóléti alapellátások....................................................................................13 1.3.4. Szociális alapszolgáltatások ...................................................................................13 1.3.5. Szakosított szociális ellátások (bentlakásos intézmények)................................14 1.3.6. Gyermekvédelmi szakellátás ...................................................................................14 1.4. A munkaerı-piaci részvételt támogató infrastruktúra .......................................................15 1.4.1. A szakképzési infrastruktúra ...................................................................................15 1.4.2. A munkaerı-piaci intézményrendszer és infrastrukturális állapota ...............15 1.5. Kulturális infrastruktúra...........................................................................................................17 1.5.1. Kulturális intézményeink állapota .........................................................................17 1.5.2. Múzeumok ...................................................................................................................17 1.5.3. Könyvtárak..................................................................................................................18 1.5.4. Közmővelıdési hálózat.............................................................................................18 1.5.5. Elektronikus kulturális tartalmak...........................................................................19 1.6. A Humánerıforrás-fejlesztési operatív program (2004-2006) végrehajtásának tapasztalatai ...............................................................................................................................19 1.6.1. A tervezés tapasztalatai............................................................................................19 1.6.2. A végrehajtás tapasztalatai .....................................................................................20 1.7. SWOT-elemzés..........................................................................................................................23 2. Stratégia ..........................................................................................................................25 2.1. Átfogó cél: Az aktivitás növelése a humánerıforrás minıségének javításával ...........25 2.2. Specifikus célok.........................................................................................................................27 2.2.1. A humán infrastruktúra területi egyenlıtlenségeinek mérséklése, a hozzáférés javítása..................................................................................................28

76/2


2.2.2. A humán közszolgáltatások hatékonyságának növelése, átfogó reformjuk elısegítése.................................................................................................................28 2.2.3. A társadalmi megújulást szolgáló fejlesztések hatékonyságának növelése...29 2.3. Horizontális szempontok .........................................................................................................30 2.3.1. Az esélyegyenlıség horizontális szempontjai ......................................................30 2.3.2. A fenntarthatóság horizontális szempontjai ........................................................31 2.4. A program struktúrája ..............................................................................................................31 2.5. Koherencia, kapcsolódás más stratégiákhoz .......................................................................31 2.5.1. Összhang a Közösségi Stratégiai Iránymutatásokkal........................................32 2.5.2. Összhang az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepcióval .................................32 2.5.3. Összhang az Új Magyarország Fejlesztési Tervvel............................................33 2.5.4. Összhang a Nemzeti Akcióprogrammal................................................................33 2.5.5. Összhang az Új Magyarország Vidékfejlesztési Stratégiai Tervvel................36 2.6. Kapcsolódás egyéb operatív programokhoz........................................................................36 2.7. A TIOP ex-ante értékelésének összefoglalója.....................................................................38 2.7.1. Általános megjegyzések............................................................................................38 2.7.2. Formai kritériumok...................................................................................................39 2.7.3. A koherencia értékelésének legfontosabb megállapításai ................................39 2.7.4. Partnerség...................................................................................................................40 2.7.5. Szakmai értékelés ......................................................................................................40 3. Prioritási tengelyek.........................................................................................................43 3.1. Az oktatási infrastruktúra fejlesztése ...................................................................................43 3.1.1. Az „Intelligens” iskola infrastruktúrájának elterjesztése.................................43 3.1.2. A Modern Szolgáltató és Kutató Egyetem infrastruktúrájának fejlesztése ...44 3.2. Az egészségügyi infrastruktúra fejlesztése.........................................................................46 3.2.1. Az egészségügy struktúraváltását lehetıvé tévı ellátási formák fejlesztése47 3.2.2. A fekvıbeteg ellátási intézményrendszer felkészítése a struktúraváltásra, hatékony ellátási struktúra kialakítása...............................................................48 3.3. A munkaerı-piaci részvételt és a társadalmi befogadást támogató infrastruktúra fejlesztése...................................................................................................................................50 3.3.1. A munkaerı-piaci részvételt támogató szolgáltatások infrastruktúrájának fejlesztése ..................................................................................................................50 3.3.2. A társadalmi befogadást támogató infrastruktúra fejlesztése .......................52 3.4. A kulturális infrastruktúra fejlesztése a közösségfejlesztés szolgálatában ..................56 3.4.1. A kulturális infrastruktúra fejlesztése a közösségfejlesztés szolgálatában .57 3.4.2. Fejlesztési pólusokhoz és társpólusokhoz kapcsolódó kulturális fejlesztések a munkaerı minıségének és adaptivitásának fejlesztése érdekében............57 3.4.3. Kulturális infrastruktúra integrált fejlesztése a partnerségi együttmőködésért és a hálózatosodás elısegítése érdekében ........................58 3.5. Technikai segítségnyújtás.......................................................................................................59 4. Az Operatív Program végrehajtására vonatkozó rendelkezések..................................60 4.1. Menedzsment .............................................................................................................................60 4.1.1. Stratégia és koordináció ..........................................................................................60 4.1.2. Irányító Hatóság (IH)...............................................................................................61 4.1.3. Közremőködı szervezetek ........................................................................................63

76/3


4.1.4. Stratégiai irányítás és eszközei...............................................................................64 4.1.5. Az OP lebonyolítása során használt eljárások....................................................65 4.2. Monitoring és értékelés............................................................................................................65 4.2.1. Monitoring ..................................................................................................................65 4.2.2. Értékelés......................................................................................................................67 4.3. Pénzügyi irányítás és ellenırzés.............................................................................................68 4.3.1. Az Igazoló Hatóság feladatai..................................................................................68 4.3.2. A pénzügyi irányítás szabályai ...............................................................................69 4.3.3. A kedvezményezett részére történı kifizetés folyamata .....................................69 4.3.4. Az Európai Uniós támogatások ellenırzése ........................................................70 4.4. Információ és nyilvánosság biztosítása ................................................................................72 4.4.1. Tájékoztatással és nyilvánossággal kapcsolatos rendelkezések ......................72 4.5. Horizontális elvek – Környezeti fenntarthatóság és esélyegyenlıség............................73 4.6. Az elektronikus adatközlésre vonatkozó rendelkezések a Bizottság és a tagállam között ..........................................................................................................................................74 4.6.1. Az adatszolgáltatás rendje.......................................................................................74 5. Pénzügyi tábla.................................................................................................................76

76/4


1. HELYZETELEMZÉS A humán szolgáltatások (oktatás-képzés, egészségügy, munkaügyi és szociális szolgáltatások, mővelıdés) infrastruktúrájának állaga, egy-egy szolgáltatás létrejöttének, az adott szolgáltatásokhoz kapcsolódó különféle infrastrukturális elemek életkorának, mőszaki, fizikai állapotának függvényében meglehetısen eltérı. Az elmúlt 10 esztendı során – részben a krónikus forráshiány, részben átfogó fejlesztési koncepció, makro-politikai kontinuitás hiányában – egyik szolgáltatáshoz tartozó területen sem valósultak meg a demográfiai, gazdaságitechnológiai és társadalmi folyamatok hatásainak és következményeinek sokoldalú mérlegelésén nyugvó átfogó, átgondolt fejlesztések. A részben ötletszerő, gyakran csak a legsürgetıbb hiányok pótlására szorítkozó infrastrukturális fejlesztések az érintett szolgáltatások egyetlen ágazatában sem tartottak lépést a technológiai fejlıdés szülte igényekkel, és nem vagy csak részben voltak képesek alkalmazkodni a rendszerváltozást követı esztendıkben a tulajdonosi szerkezetben, a szolgáltatások szervezeti rendszerében végrehajtott gyakori átalakításokhoz. A megvalósult fejlesztések csak részlegesen ellensúlyozták a természetes állagromlási folyamatokat, és nem adtak adekvát válaszokat az életminıség javulásával együtt járó megnıtt és differenciálódó szolgáltatási igényekre sem. Csak az utóbbi néhány évben kezdtek kiépülni a több szolgáltatási szektor összehangolt tevékenységén alapuló szolgáltatások, amelyek elırelépést jelentenek mind a minıség, mind a hozzáférés szempontjából. Egyes esetekben és településeken egy-egy adott humán szolgáltatáshoz tartozó bizonyos egységek épületeinek és mőszaki berendezéseinek minısége, korszerősége megfelel az európai követelményeknek, míg más egységek épületállománya rendkívül leromlott, felszereltsége hiányos és/vagy elavult. A leromlott és elavult épületek fenntartása, a többszörösen amortizálódott mőszaki berendezések, közüzemi szolgáltatások üzemben tartása önmagában többletköltséget generál, gyakran rendkívül gazdaságtalan. Különös figyelmet érdemel a humán szolgáltatások információs technológiai infrastruktúrájának helyzete. Ezt csakúgy, mint az infrastruktúra egyéb szegmenseit rendkívül eltérı fejlettségi szintekkel, az egymással inkompatibilis rendszerekkel jellemezhetjük. A humán ágazatok egyes területein (egészségügy, foglalkoztatáspolitika, oktatás, közmővelıdés) az elmúlt években – részben uniós forrásokból – jelentıs fejlesztések indultak el. A humán szolgáltatások más területein azonban jelentıs elmaradások tapasztalhatók, melyek a fejlesztések egyik fı célját, az ágazati együttmőködésen alapuló átfogó reform megvalósítását nehezítik. Az információs és kommunikációs technológiák területén a legjelentısebb nehézség az állandó szinten tartás finanszírozásának megoldatlansága, ami az elavulásból eredı problémák folyamatos újratermelését eredményezi, még egy tervezési idıszakon belül is. A 90-es években a tulajdonviszonyok több lépcsıben végbement gyökeres átalakulása, a szolgáltatások infrastruktúrája feletti tulajdonosi jogok gyakorlásának fragmentáltsága, helyenként ellentmondásos szabályozása is nehezítette, illetve mind a mai napig nehezíti a korszerő gazdálkodáshoz elengedhetetlen egységes tulajdonosi szemlélet és felelısség kialakulását, egy adott szolgáltatási ágazat ingó és ingatlanállományának teljes körő és egységes elveken nyugvó számbavételét, naprakész országos nyilvántartások vezetését.

76/5


Az immár tartós demográfiai trendek, valamint a belsı migrációs folyamatok ellentmondásos hatást gyakorolnak a szolgáltatások kihasználtságának intenzitására, és ezen keresztül az intézményrendszerek mőködésének hatékonyságára és fenntarthatóságára. A közoktatási infrastruktúra területén fıként a nagyobb városokban a 70-es, 80-as években létrehozott kapacitások és a kistelepülések közoktatási intézményeinek fizikai kapacitásai gyakran kihasználatlanul maradnak. Ezzel szemben az egészségügyi szolgáltatások infrastrukturális kapacitásai fokozott nyomás alá kerültek, a lakosság életkor szerinti összetételének változásai, valamint a gyógyászati eljárások és technológiák fejlıdése miatt. Az egészségügy területén számottevıen csökkentek a fekvıbeteg ellátás iránti igények, de mind mennyiségi, mind minıségi értelemben lényegesen növekedtek a járóbeteg-ellátással és a sürgısségi betegellátással szembeni elvárások. Hasonlóképpen a szociális szférában, a fenti társadalmi-gazdasági fejlemények országszerte jelentıs mértékben növelték a bentlakásos szolgáltatások iránti szükségleteket, holott a differenciált szükségleteket nem lehet kizárólag új bentlakásos férıhelyek létesítésével kezelni. A fentiek együttes következményeként napjainkban az ország egészségügyi, szociális, oktatási, kulturális és közmővelıdési hálózatának fizikai állapotáról, technológiai fejlettségérıl igen nehéz kellıen árnyalt, átfogó és számszerősített képet alkotni. Színvonal, korszerőség és kapacitáskihasználtság tekintetében a humán szolgáltatások területi megoszlása egyenetlen, ami jelentıs gátja a minıségi szolgáltatásokhoz való egyenlı hozzáférés biztosításának. Tipikusan a gazdaságilag elmaradott és nehézségekkel küzdı térségek aprófalvas és szórványtelepülésein, kisvárosaiban a legelmaradottabb a szolgáltatások fizikai infrastruktúrája. A fizikai és infokommunikációs infrastruktúra teljes hiánya miatt több száz településen egyáltalán nincs mód és lehetıség az életesélyek és az életminıség javítása, a területi felzárkóztatás, a népesség megtartó képesség szempontjából is fontos szolgáltatások mőködtetésére. Máshol a leromlott állagú épületek és az elavult felszerelések, a technikai eszközök, az infokommunikációs lehetıségek égetı hiánya miatt nincs tényleges lehetıség korszerő, magas színvonalú szolgáltatások nyújtására. A 90-es évek eleje óta a Budapestet és több vidéki nagyvárost övezı agglomerációba történı tömeges kitelepülési tendenciák miatt a fizikai infrastruktúra bıvítése nem képes követni a humán szolgáltatások iránti növekvı igényeket. A fogyatékossággal élı embereket környezeti és (info)kommunikációs akadályok egyaránt gátolják társadalmi és munkaerı-piaci részvételükben. A közigazgatás, az államháztartás és a közszolgáltatások napirenden lévı tartalmi és szervezeti reformjának szerves alkotóeleme a humán ellátórendszerek átfogó korszerősítése. Kétséget kizáróan megállapítható, hogy a humán szolgáltatások terén az intézményi reformok megvalósításának fontos és nélkülözhetetlen elıfeltétele az adott szolgáltatásokhoz tartozó fizikai infrastruktúra célszerő korszerősítése, megújítása és szerkezetátalakítása. A humán területen dolgozó szakemberek munkájának összehangolását, a szolgáltatások hatékonyabb használatát elısegítı szakmai ügyviteli és információs rendszerek, illetve az ezek kiépítéséhez szükséges szabványok hiányoznak. A szociális ágazati adatvagyon különbözı intézményeknél lelhetı fel.

76/6


1.1. AZ OKTATÁSI, KÉPZÉSI INFRASTRUKTÚRA 1.1.1. Közoktatás Az általános képzést nyújtó közoktatási intézmények (általános iskolák és gimnáziumok) jelenlegi alacsony szintő és területileg egyenetlen eszköz- és infrastrukturális ellátottsága nagymértékben hátráltatja a közoktatásban megkezdett tartalmi, módszertani modernizáció átfogó végrehajtását, és gátja a minıségi oktatáshoz, a különbözı oktatási szolgáltatásokhoz való egyenlı hozzáférés biztosításához, a költséghatékonyabb és ésszerőbb szervezeti megoldások bevezetéséhez elengedhetetlen fizikai, infrastrukturális feltételek megteremtésének. A költségvetési források szőkössége miatt az elmúlt két évtizedben nem sikerült megállítani az épületek fizikai állagának fokozatos leromlását. A mintegy 14 000 egységet számláló oktatási célú épületállomány zöme elöregedett, mőszaki állapota nem kielégítı. Az épületek közel 50%-a teljes vagy részleges felújításra szorul. Különösen nehéz helyzetben vannak a leszakadó, gazdaságilag elmaradott térségek kistelepülésein mőködı iskolák. Az oktatási intézményrendszeren belül a közoktatási intézmények információs és kommunikációs technológiai (IKT) eszközellátottsága több vonatkozásban elmarad a fejlettebb EUtagállamok átlagától. A közoktatásban hiányzik, illetve elavult az IKT mint kiemelt alapkompetencia oktatásához szükséges eszközállomány és infrastruktúra, ezért az erre a képességre épülı késıbbi oktatási programok nem sikeresek. Miközben az elmúlt évek folyamán a Sulinet program keretében a hátrányos helyzető térségekben kiépült az iskolákat és a közösségi pontokat (pl. teleházak) összekötı szélessávú hálózat, valamint a diákok is lehetıséget kaptak arra, hogy kedvezményes feltételekkel számítógépes eszközökhöz jussanak, az iskolán belüli IKT-eszközök fejlesztése mindezzel nem tartott lépést. Annak ellenére, hogy a Sulinet hálózat már nagy mennyiségő digitális tartalmat, esetenként szolgáltatásokat is nyújt az iskolák és diákok számára, ezek további jelentıs fejlesztésére van szükség. 1.1.2. Felsıoktatás Magyarországon az elmúlt években elkezdıdött az egységes Európai Felsıoktatási Térséghez történı csatlakozást szolgáló lineáris, többciklusú képzés kiépítése. Az I. Nemzeti Fejlesztési Terv jelentıs forrásokat allokált a többciklusú képzés elsı szintje megteremtésének támogatására, a felsıoktatás és a gazdaság kapcsolatának az erısítésére és az ezekhez szükséges fizikai infrastruktúra fejlesztésére. Az elmúlt másfél évtizedben a felsıoktatási infrastruktúra korszerősítését és bıvítését támogató – jelentıs állami forrásokkal, illetve jelenleg PPP- konstrukciók segítségével megvalósuló – beruházások ellenére a felsıoktatási intézmények infrastruktúrájának bıvülése országos szinten nem tartott lépést az ágazat expanziójával, valamint a gyorsütemő tudományostechnológiai változásokkal. Számos intézmény oktatási és szociális épületeinek, közösségi tereinek fizikai állaga leromlott, befogadó kapacitása elégtelen, mőszerezettsége – különösen a K+F igényes szakokon – elavult, így nem tudja korszerő színvonalon kielégíteni a megnıtt hallgatói létszám oktatásának-képzésének igényeit. Az intézmények – az elégtelen humánerıforrásból adódó problémák mellett – részben leromlott fizikai infrastruktúrájuk, korszerőtlen technológiai felszereltségük okán sem képesek rugalmasan reagálni a közvetlen gazdasági környezetükben, valamint a munkaerıpiac szerkezetében bekövetkezett változásokra. Az in-

76/7


novációban – mindenekelıtt a tudás disszeminációjában – való aktívabb szerepvállalásuknak tartós akadálya technológiai lemaradásuk, ami elsıdlegesen forráshiányra vezethetı vissza. A központi költségvetés forrásaiból – az elmúlt másfél évtizedben megközelítıleg 120 milliárd forint értékben – végrehajtott infrastrukturális fejlesztések alapvetıen a jelentıs létszámnövekedésbıl és az intézmények szervezeti átalakulásából fakadó, intézményi szintő problémák enyhítésére irányultak. Mindezidáig – sem országos, sem intézményi szinten – nem került sor az egységeses alapokon nyugvó korszerő, hatékony, minıség-orientált irányítási rendszer, adminisztráció és menedzsment bevezetéséhez szükséges infrastrukturális, mindenek elıtt informatikai fejlesztések megvalósítására. 1993 és 2000 között az Eötvös Lóránt Tudományegyetem (ELTE) és a Budapesti Mőszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) lágymányosi fejlesztéseinek túlsúlya miatt csupán kevés beruházás történt a közép-magyarországi régión kívüli intézményekben. A 2001-2005 közötti idıszakban lényegesen több beruházást lehetett megvalósítani a rendelkezésre álló elıirányzatokból (pl. 11 intézmény felsıoktatási integrációt segítı fizikai fejlesztése). Ezt követıen a fejlesztéseknél PPP-konstrukciót alkalmaznak, a magántıkét vonják be a felsıoktatási szolgáltatások létesítményi feltételeinek megvalósításába, ami már a fejlesztések területi eloszlásának kiegyenlítése irányába hat. Ezek terhére történik a kollégiumi hálózat korszerősítése, bıvítése is. A felsıoktatás állami beruházásai régiók szerint (%) (1993-2003)

DDR 7%

KDR 1%

NYDR ÉMR 3% 7% ÉAR 11%

DAR 8%

KMR 63%

A felsıoktatásban intézményenként és régiónként is nagy különbség mutatkozik az infrastrukturális kapacitásokban az oktatóhelyek (elıadók, szemináriumi szobák, gyakorló helyek), a kutatói terek (laboratóriumok, kutatói szobák stb.) és a szolgáltatói terek (központi könyvtár és szakkönyvtárak, sportlétesítmények, közösségi terek stb.) területén. Különösen szembetőnı a felsıoktatási intézményi ellátottság tekintetében aránytalanul „túlsúlyos” középmagyarországi régió egyetemeinek, fıiskoláinak „zsúfoltsága”. A régiók többségében hiány mutatkozik a számítógép- és egyéb laborok, a központi könyvtárak kapacitásai, egyes régiókban a szakszemináriumi termek terén.

76/8


Ellátottsági mutatók a felsıoktatásban (fı/m2) Közép-Mo.

250

Dél-Dunánt. 200

Nyugat-Mo. 150

m2

Észak-Alföld Dél-Alföld

100

Észak-Mo. 50

Közép-Dun 0

tanterem

szak- könyvtár számgép szeminálabor rium

egyéb labor

kollégium

A tudásalapú gazdaság kiépítése az innovációs folyamat valamennyi láncszemében való aktívabb, erıteljesebb részvétel követelményét állítja a felsıoktatási intézmények elé. A felsıoktatási intézményeknek e megnövekedett mennyiségi és minıségi követelmények tejesítéséhez szükséges fizikai infrastruktúrája (épületállag, mőszerállomány és IKT-eszközállomány), és annak folyamatos, célirányos fejlesztésének feltételei egyelıre nincsenek biztosítva.

1.2. EGÉSZSÉGÜGYI, EGÉSZSÉGFEJLESZTÉSI INFRASTRUKTÚRA Az egészségügyi ellátórendszer jelen állapotában nem képes megfelelı módon ellátni az emberek munkaerı-piaci részvételéhez és teljes értékő életéhez szükséges egészségi állapot fenntartását biztosító szolgáltatásokat. Az egészségügyi infrastruktúrába történı elégtelen mértékő beruházás az ország gazdasági növekedésének is akadályozójává vált. A megfelelı tárgyi és személyi feltételek hiánya, valamint területi eloszlásuk elégtelensége egyfelıl nehezíti a szolgáltatásokhoz idıben történı hozzáférést, másfelıl súlyos gátja a gazdasági, technológiai fejlıdés és a társadalmi változások következtében keletkezett újszerő minıségi és mennyiségi szükségletek kielégítésének. A mőködés jelzett hiányosságai a fenntarthatóságra is jelentıs negatív hatást gyakorolnak, minthogy becslések szerint az aktív fekvıbeteg ellátás forrásigénye – beavatkozás nélkül – 2007 és 2013 között reálértékben 70%-kal, a GDP 1,56%-áról annak 2,15%-ára nı. Az elızı évek trendjei alapján az egészségbiztosítás többi kiadási tétele is – különösen a gyógyszer és a járóbeteg kassza – reálértékben növekvı forrásokat fog igényelni. Mindeközben a nem hatékony struktúra fokozott erıforrás igénye miatt tartós ellátási hiányok alakulhatnak ki, az intézmények veszteséges mőködése miatt a beruházások elmaradnak, ami végsı soron a lakosság egészségi állapotát fogja rontani. 1.2.1. Fekvıbeteg szakellátási infrastruktúra Az ellátórendszer szerkezetén belül változatlanul a legnagyobb költségő kórházi ellátás a meghatározó. Az elmúlt 5 év során az aktív kórházi ágyak száma 57,8 ezerrıl 60,4 ezerre nıtt, a 100 ezer fıre jutó aktív ágyak száma jelenleg is megközelíti a 600-at, szemben az EU-15-ök 400 ágyas értékével.

76/9


A fekvıbeteg-ellátás esetszáma a korábbi évek növekedésének eredményeképpen a maximális érték közelébe érkezett, így további jelentıs növekedés ezen a területen nem várható. A kórházi ágyak legalább 10-30%-án szociális indítékú ellátás történik, és ha finanszírozási szempontból az intézményeknek ez megérné, a betegek további 15-25%-a lenne ellátható a járóbeteg-ellátás keretei között. A kórházi épületek átlagéletkora 66 év; több mint harmaduk 1945 elıtt, közel 50%-uk pedig az 1950-1985 közötti években épült. A jellemzıen pavilonrendszerő kórházak épületeinek zöme nem tesz lehetıvé gazdaságos üzemeltetést, és nem alkalmas a korszerő technológiák befogadására. Forrás hiányában elmarad a folyamatos ráfordítást igénylı állagmegóvás, aminek következtében nınek a mőszaki szükségességbıl indokolttá váló felújítási, rekonstrukciós igények. Az Állami Számvevıszék legfrissebb jelentése szerint a vizsgált kórházak 57,3 milliárd forint bruttó nyilvántartási értékő ingatlanjainak felújítására 1996-2004 között mindössze 3,4 milliárd forintot fordítottak, ami éves átlagban mindössze 0,7%-a a könyvszerinti értéknek. Régiónként, intézményenként, sıt intézményen belül is rendkívül egyenlıtlen az eszközellátottság. Az eszköz- és mőszerállomány az elmúlt 10 évben jelentısen elöregedett, a beszerzett új mőszerek aránya csökkent (2003-ben 5,2%, 2004-ban 3,1%). Az összes tárgyi eszköz átlagos életkora 10-11 év, azaz az elévülés minden eszközcsoportban kritikus szintet ért el. A nagy értékő mőszerek, eszközök átlagos életkora 2004-ben már 10,2 év volt, szemben a 2001. évi 9-cel, és 68%-uk nullára írt. A használatban lévı eszközök korszerőtlen része káros hatással van mind az ellátás biztonságára, mind a személyzet munkakörülményeire. A korszerőtlen, idıs mőszerpark gyakran súlyos szakmai „kompromisszumok” megkötésére kényszeríti az egészségügyi szakembereket, és a beavatkozások esetleges szövıdményei, a diagnosztikai hibák többletköltséget generálnak. 1.2.2. Járóbeteg-szakellátási formák és a kórházi ellátást kiváltó ellátási formák (egynapos és kúraszerő ellátások, otthonápolás) A magyar egészségügyi ellátórendszer struktúrája nagymértékben kórház-centrikus; az alapellátásban és a járóbeteg-szakellátásban ellátott betegek száma és aránya jelentısen alatta marad az elvárhatónak: a fekvıbeteg ellátásban kezelt betegek mintegy 15-25%-a a költséghatékonyabb járóbeteg-ellátásban is ellátható lenne. Többnyire hiányoznak a prevenció és az utókezelés feltételei, a modern eljárások – mint például az egynapos sebészet, korszerő diagnosztika – elterjedtsége alacsony, a háziorvosok nem tudják betölteni betegirányító, „kapuıri” szerepüket, jelentısen csökkentve az ellátórendszer hatékonyságát. 2004-ben Magyarországon az összes releváns eset 13%-át végezték egynapos sebészet keretében. Ez az arány az Egyesült Államokban 75%, Ausztriában 55%, Spanyolországban pedig 30-35%. A meglévı struktúrában sok a párhuzamosság, az ellátók elaprózottan, szétszórt telephelyeken, elavult infrastrukturális háttérrel mőködnek. Jelenleg otthoni szakápolásra a fekvıbeteg ellátási kiadások kevesebb mint 1%-a jut, melynek keretében közel 50 ezer fı kerül ellátásra. A szőkös források mellett az igénybevétel jelentıs területi ingadozást mutat ebben a szegmensben is.

76/10


1.2.3. Szőrés, diagnosztika (telemedicina) Magyarországon a szőrési programok – a szekunder prevenció egyik legfontosabb eszközeként – a népegészségügyi programokhoz kapcsolódóan indultak dinamikus fejlıdésnek. A szőrés és költséghatékony ellátás elengedhetetlen feltétele a korszerő diagnosztika fejlesztése, ám Magyarországon jelenleg csak nyolc intézmény rendelkezik film nélküli radiológiát megvalósító ún. PACS berendezéssel. Az I. NFT részeként megvalósuló egészségügyi infrastruktúra fejlesztés keretében a három legelmaradottabb régió (Észak-Magyarország, Észak-Alföld, Dél-Dunántúl) egészségügyi információrendszerének mintafejlesztése zajlik jelenleg is, amely program egy regionális szinten mőködı, minden ellátási szintre kiterjedı elektronikus egészségügyi szolgáltatásokat és elektronikus kommunikációt biztosító intézményközi információs rendszer kialakítását célozza meg. 1.2.4. Sürgısségi ellátás A sürgısségi ellátást nyújtó egészségügyi szolgáltatók köre heterogén képet mutat, tekintettel arra, hogy az Országos Mentıszolgálat mellett mind az alapellátás, mind a járóbetegszakellátás, mind a fekvıbeteg-szakellátás szereplıi részt vállalnak belıle. Jelenleg – a szükséges 60-nal szemben – mindösszesen 37 kórházi sürgısségi betegellátó osztály áll rendelkezésre, így az országos lefedettség nem biztosított. Az infrastruktúra terén az épületek jelentıs része rekonstrukcióra szorul, az orvostechnikai és a kórháztechnikai eszközök korszerőtlenek, és magas átlagéletkorúak. Az intézmények információtechnológiai rendszerei és eszközei korszerőtlenek, ami jelentısen gátolja az intézményközi kommunikációt, a gyógyítás terén a digitális technológia alkalmazását, valamint az adat- és információközlést. Szociológiai kutatások mutatják, hogy különös problémát jelent a sürgıségi ellátáshoz való egyenlı hozzáférést biztosítása (pl. hátrányos helyzető területek lefedettsége). 1.2.5. Onkológiai ellátás A szakellátási adatok tanúsága szerint a lakosság daganatos betegségeinek ellátásában az országban mőködı csaknem valamennyi betegellátó intézmény részt vesz. Az intézmények ellátó kapacitásai azonban többnyire nem igazodnak a morbiditás alapján számítható ellátási kötelezettséghez. Az érintett intézmények nagymértékben eltérı szakmai felkészültsége és kapacitása következtében egyenetlen a daganatos betegellátás minısége. Az onkológiai hálózat szinte minden területén elavult a hagyományos képalkotó diagnosztikai géppark. A berendezések átlagos életkora 16 év, a röntgenberendezések 2/3-ának mőszaki állapota 50%-nál alacsonyabb, a készülékek felének mőszaki állapota a 25%-ot sem éri el. 1.2.6. Infrastruktúra-fejlesztés a versenyképességi pólusokban Magyarországon az orvostudományi egyetemek képzik az egészségügyi ellátások progresszivitási csúcsát. Négy orvostudományi egyetem – Budapesten, Szegeden, Pécsett és Debrecenben – biztosítja a legmagasabb szintő egészségügyi ellátást. Az egyetemi klinikák – hasonlóan az ország többi fekvıbeteg intézményéhez – pavilonrendszerőek. Az épületek átlagéletkora meghaladja az 50 évet. Fenntartásuk költséges, elhelyezkedésük pedig irracionális a betegellátás szempontjából. A rendelkezésre álló géppark és mőszerállomány intézményenként és szakmánként eltérı képet mutat, nagyrészük azonban nem felel meg a kor követelményeinek. A négy orvostudományi egyetem 7 032 aktív ággyal és 312 krónikus ággyal rendelkezik. Az

76/11


aktív ágyak tekintetében az elmúlt évek átlagában az ágykihasználtság 80%-os, míg a krónikus ágyak tekintetében 51%-os. Ennek oka elsısorban a rendezetlen szakmai struktúra. Az I. NFT keretében a pécsi és a debreceni egyetemen folyamatban van az egészségügyi infrastruktúrafejlesztése, 2 milliárd, illetve 12 milliárd forintos összértékben. 1.2.7. e-Egészségügy Az elektronikus egészségügyi szolgáltatások elterjedtsége és az elektronikus úton egészségügyi információt szerzık aránya európai összehasonlításban alacsony. Az ellátórendszer alapját képezı háziorvosi tevékenységben ugyan jelen van a dokumentálásához, az adatfeldolgozáshoz és az OEP elszámoláshoz szükséges, megfelelı szintő informatikai infrastruktúra, de az infokommunikációs eszközök alkalmazásának hatékonysága és elterjedtsége az egészségügy ezen szegmensében mégis meglehetısen alacsony szinten áll.

1.3. TÁRSADALMI BEFOGADÁST ÉS RÉSZVÉTELT TÁMOGATÓ INFRASTRUKTÚRA A hátrányos helyzető csoportok, illetve az ország leghátrányosabb térségeiben élı emberek összetett problémákkal küzdenek: a munkalehetıségek hiánya, a nem megfelelı képzettség, a lakhatási és egyéb infrastrukturális hátrányok mellett fokozott szociális támogatásra is szorulnak. Legtöbbször azonban – gyakran az elemi infrastrukturális feltételek hiányosságai miatt – éppen az ı számukra nem hozzáférhetıek az alapvetı közszolgáltatások és más támogató erıforrások. Bár a különféle szociális és gyermekjóléti alapszolgáltatások országosan nagyrészt kiépültnek tekinthetık, és – az önkormányzati ellátási kötelezettségeket tekintve, jogi értelemben – a lakosság 90%-ának lakóhelyén megjelennek, valójában széles rétegek számára nem elérhetık. Tényleges kapacitásukat, hozzáférhetıségüket és az ellátások megfelelı szinten való biztosítását számos tényezı korlátozza. E téren különösen drasztikusak a településtípusok szerinti különbségek. A szociális szolgáltatások informatikai felszereltsége évtizedes lemaradást mutat. A szociális terület szolgáltatásainak és igazgatásának hiányosságai gátolják a család és munkahely összeegyeztetését, illetve az integrált szociális és foglalkoztatási rendszer kialakítását. Ez elsısorban a nık munkaerı-piaci részvételét, valamint az aktív korú inaktív emberek foglalkoztatási esélyeit korlátozza. A különféle szociális alapszolgáltatások hiánya súlyosbítja a diszkriminatív helyzeteket, ennek következtében sok esetben a képzett munkaerı is kirekesztett helyzetbe kerül. A szolgáltatások intézményrendszere mellett finanszírozásuk is szétaprózott, így mőködésük hatékonysága és a szolgáltatások színvonala sem megfelelı. 1.3.1. A fogyatékossággal élı emberek helyzete Az elıremutató változtatások ellenére a megváltozott munkaképességő és a fogyatékossággal élı emberek ellátásai az elmúlt évtizedekben a passzív ellátások felé tolódtak. Az esélyegyenlıség biztosítását mint fı célt a társadalom nem az integrációval (fizikai és kommunikációs akadálymentesítéssel és rehabilitációval), hanem passzív eszközökkel (járadékokkal és egyéb pénzbeli juttatásokkal) igyekszik megoldani.

76/12


A felmérések szerint a fogyatékossággal élı emberek aktív, önálló életvitelét akadályozza, hogy jelenleg az országban a középületeknek csupán mintegy 30%-a akadálymentes. Ezen belül az önkormányzati épületek 13,3%-a, míg a minisztériumok fenntartásában lévı középületek átlagosan 60%-a akadálymentes. Lassan halad a közlekedés akadálymentesítése is, a vasúti közlekedés csupán néhány százalékban akadálymentes, a városi tömegközlekedésben pedig esetleges a hozzáférés. A megváltozott munkaképességő, fogyatékossággal élı személyek rehabilitációját széttagolt, ágazati célokat szolgáló minısítési rendszer, valamint átfogó, komplex rehabilitációs terv hiánya jellemzi. Az ágazati rehabilitációs szolgáltatások (egészségügyi rehabilitáció, oktatási, képzési és átképzési rehabilitáció, mentálhigiénés rehabilitáció, szociális rehabilitáció, foglalkozási rehabilitáció) különbözı mértékben és színvonalon, de mára kiépültek az országban. Ugyanakkor hiányzik az ágazati rehabilitációs szolgáltatások közötti koordináció és azok egymáshoz illeszkedése. A minısítés tagoltsága, a tervezés és a koordináció hiánya az egyik oka annak, hogy ma közel kétszer akkora összeget fordítunk rokkantsági kiadásokra, mint a fogyatékossággal élı emberek rehabilitációjára. 1.3.2. A szociális szolgáltató rendszer informatikai hiányosságai A szociális és gyermekvédelmi ágazatot az információs infrastruktúra, az információs fejlesztések hiánya, illetve a széttagolt, helyi kezdeményezések jellemzik. Az ágazat információs fejlesztéseit tekintve rendkívül elmaradott saját lehetıségeihez, illetve a többi humán ágazathoz képest. Az elmúlt évtizedben gyakorlatilag nem volt átfogó információs, ágazati informatikai fejlesztési program. (Ez alól egyetlen részleges kivételként az önkormányzati szociális ügyintézési rendszerek elaprózott fejlesztései említhetık.) Az elmaradás az ágazati szolgáltatások integrációját és a többi ágazattal való együttmőködés lehetıségeit egyaránt veszélyezteti. 1.3.3. Gyermekjóléti alapellátások A gyermekek napközbeni ellátásának hiánya egyformán gyengíti a szülık, különösen a nık munkaerı-piaci esélyeit, és a gyermekek iskolai beilleszkedését, késıbbi társadalmi integrációjának sikerét. A 3 éven aluli kisgyermekek ellátása jelentıs kapacitáshiányokkal küzd, fıként a kisebb településeken. Intézményes ellátásban a 3 éven aluli gyermekek mindössze 8%a részesül. Az intézményes formák közül legjellemzıbb a bölcsıde, amely azonban a kisebb településeken nem mőködik, s ahol a költséghatékonyabb óvodai és bölcsıdei ellátást egyaránt nyújtó intézményi integráció sem terjedt el. A bölcsıdét részben kiváltani képes, a kistelepülések igényeihez rugalmasan alkalmazkodó, kis létszámú családi napközi, illetve házi gyermekfelügyelet elterjedtsége ugyancsak igen alacsony. 1.3.4. Szociális alapszolgáltatások A szociális alapszolgáltatások kiépítettsége országosan rendkívül egyenetlen. A fıleg idısek ellátását biztosító házi segítségnyújtás a települések 48%-ában nem mőködik, hiánya azon településeken jellemzı, ahol erıteljes a népesség idısödése. A népesség folyamatos idısödésébıl eredıen egyre nagyobb lesz a gondozásra, ápolásra szorulók száma. A munkaerı-piaci részvétel szempontjából is kulcsfontosságú nappali ellátások jelentıs szerepet játszanak mind az idısek, mind a fogyatékossággal élı emberek, a pszichiátriai és szenvedélybetegek, valamint a hajléktalanok ellátásában. Legkiterjedtebb az idısek nappali ellátá-

76/13


sa, ugyanakkor a fogyatékossággal élı emberek, a pszichiátriai és szenvedélybetegek nappali ellátásai sok helyen nem épültek ki, illetve kapacitáshiányokkal küzdenek. A szenvedélybetegek részére biztosított közösségi ellátások, nevesítetten az alacsonyküszöbő szolgáltatások szakmai és pénzügyi hátterének biztosítása csak az elmúlt években vált rendszerszerővé. Az inaktívak „mozgósítása” és aktívabb társadalmi-gazdasági részvételének megteremtése az ágazatközi, integrált gondolkodás hiánya miatt nem hatékony. A munkaerıpiacról tartósan távol levı emberek jelentıs része nem jut el a munkaügyi kirendeltségekig, vagy kiesett az ellátó rendszerbıl. Nagy valószínőséggel jelen van azonban valamilyen ellátottként a szociális ellátórendszerben, jellemzıen a családsegítı központban, illetve a szociális igazgatásban (segélyezettként, adósságkezelési program tagjaként stb.). Ugyanakkor a munkanélküliek (álláskeresık) egy részének szociális szolgáltatásokra is szüksége van, amelyekhez jelenleg nem férnek hozzá, mivel csak a munkaügyi kirendeltségeken jelennek meg, ahol hiányoznak az ilyen irányú információk, erıforrások. 1.3.5. Szakosított szociális ellátások (bentlakásos intézmények) A szociális ellátások fizikai infrastruktúrája tekintetében elsıdlegesen a tartós és átmenti bentlakást nyújtó intézmények szorulnak korszerősítésre, kiváltásra. A nagy létszámú, öreg, az ellátás szempontjából diszfunkcionális épületek fenntartási költségei addicionális terheket rónak a szociális költségvetésére. Mivel az egyes célcsoportokat ellátó, alapszolgáltatást és bentlakást nyújtó intézmények az adott térségekben nem szervezıdtek rendszerré, nem terjedt el az ágazaton belüli és ágazatközi integráció, a szolgáltatásokhoz hozzájutó rászorulók az éppen rendelkezésre álló intézményi kapacitás alapján részesülnek ellátásban. Ráadásul az alapszolgáltatások kiépítetlensége, az innovatív humán kapacitások hiánya is a bentlakásos ellátás felé tereli az ellátottakat, ami további többletkiadásokat indukál. Az idısek, a fogyatékossággal élı emberek, a pszichiátriai és szenvedélybetegek, valamint a hajléktalanok tartós és átmeneti bentlakást nyújtó intézményeiben 2004-ben 78,5 ezer ellátott élt. Az ellátottak több mint fele idıs kora miatt részesült intézményi elhelyezésben. A bentlakásos szociális intézmények jelentıs része korszerőtlen, nagy létszámú, a funkcióra alkalmatlan, a természetes települési környezettıl elszigetelt kastélyépületben mőködik. Az intézmények túlterheltek, nagyon sok a várakozó, különösen az egyéni rászorultság szempontjából meghatározó önkormányzati intézmények esetében. Az országban 177 olyan intézmény van, ahol az ellátottak száma meghaladja a 100 fıt. 1.3.6. Gyermekvédelmi szakellátás A gyermekvédelmi szakellátásban 2004-ben 17 568 kiskorú és 4 169 nagykorú (utógondozói ellátott) élt. A gyermekek (0-18 évesek) több mint fele, a fiatal felnıttek (19-24 évesek) 45%a nevelıszülıi családban nyert elhelyezést, a többi gyermek és fiatal gyermekotthonokban él. A gyermekotthoni ellátáson belül a lakásotthoni férıhelyek aránya egyre nı, ma 41,4%. A speciális és különleges gyermekotthoni férıhelyek száma mintegy 1 800. A speciális szükséglető (súlyos pszichés, disszocális tüneteket mutató, valamint pszichoaktív szereket használó) gyermekek speciális intézményei sem kiépítettségük, sem szakmai feltételeik tekintetében nem szolgálják megfelelıen a gyermekek sikeres társadalmi integrációjához elengedhetetlen szakszerő rehabilitációt. A különleges szükséglető – zömmel fogyatékossággal élı – gyermekek többcélú (közoktatási és gyermekvédelmi feladatot ellátó) intézményei közül számos mőködik még mindig korszerőtlen körülmények között, esetenként nagy létszámú intézményként, kastélyépületekben. Az intézményeket mind infrastrukturális, mind professzionális 76/14


szempontokból korszerősíteni kell annak érdekében, hogy a rendszerbe kerülı gyermekek minél nagyobb esélyt kapjanak késıbbi életükhöz. Ugyanakkor fontos, hogy a gyermekvédelmi gondoskodásban lévı gyermekek létszáma ne nıjön.

1.4. A MUNKAERİ-PIACI RÉSZVÉTELT TÁMOGATÓ INFRASTRUKTÚRA 1.4.1. A szakképzési infrastruktúra A 90-es évek elsı felében végbement gyökeres gazdasági, társadalmi fordulat napirendre tőzte az iskolarendszerő szakképzés tartalmi, szervezeti megújulását, valamint az intézményhálózatnak a megváltozott helyi munkaerı-piaci igényekhez történı mielıbbi alkalmazkodását. Nyilvánvalóvá vált, hogy az intézményhálózat szétaprózottsága, az oktatáshoz, képzéshez szükséges technikai felszerelés elavultsága mindkét szakképzési iskolatípus (szakközépiskola, szakiskola) esetében az egyre sürgetıbb tartalmi, szerkezeti és szervezeti reformok végrehajtásának egyik legfıbb akadálya. 1991 után több szakaszban jelentıs infrastrukturális fejlesztések valósultak meg. Különösen az informatikai fejlesztések jelentettek új lehetıségeket és új kihívást a képzés, a tanártovábbképzés számára, azonban a jelentısebb informatikai fejlesztések mára gyakorlatilag elavultak. Az intézményhálózat szétaprózottsága miatt a gyakorlati képzés eszközfejlesztésére fordított jelentıs nagyságrendő források nem hasznosultak kellı hatékonysággal. Nem került sor csúcstechnológiákat képviselı berendezések beszerzésére, valamint az erıforrások olyan mértékő átcsoportosítására, ami az intézményhálózat mőködésének ésszerősítése, átalakítása révén lehetıvé tette volna a képzést szolgáló fizikai, technikai infrastruktúra hatékony kiaknázását, miközben a szakképzés szerkezetének és a tananyagoknak a korszerősítése is napirendre tőzte a technikai infrastruktúra további fejlesztését. A fejlesztések tervezése során rendre alábecsülték a hatóképes informatikai eszközfejlesztés költségeit, és a rendszerek hatékony együttmőködését lehetıvé tévı szükséges háttérberuházások helyett leginkább csak látványos számítógéptermek átadására jutott forrás. A szakképzéshez való jobb hozzáférés biztosítása, a képzés és a helyi munkaerı-piaci igények közelítése jegyében az intézményhálózat szétaprózottságának megszüntetése, valamint a szakképzı intézmények infrastrukturális és tárgyi feltételeinek javítása, a racionális forrásfelhasználás érdekében az I. NFT keretében megindult a Térségi Integrált Szakképzı Központok (TISZK) hálózatának a kiépítése. A programozási idıszakban létrejövı 16 TISZK-ben összesen 128 képzıintézmény vesz részt. Ez a szakképzési programokat kínáló intézmények mindössze 9%-át jelenti. A fejlesztés nem garantálta kellı mértékben az intézmények hatékony mőködését, a minıségi oktatást szolgáló valódi szervezeti integrációt és hálózatos együttmőködést, és csak részben járt együtt a helyi gazdaság igényeinek kielégítését szolgáló, együttmőködéseket is magába foglaló tartalmi megújulással. 1.4.2. A munkaerı-piaci intézményrendszer és infrastrukturális állapota Magyarországon a 90-es évek közepére kiépült és megszilárdult a foglalkoztatáspolitika megvalósításának legfontosabb intézményrendszere, az Állami Foglalkoztatási Szolgálat (ÁFSZ).

76/15


Uniós források felhasználásával 2002 óta folyik az ÁFSZ fejlesztése, ami munkanélküliek és az inaktívak munkaerıpiacra való visszatérésének megkönnyítését és a munkanélküliség tartóssá válásának megelızését szolgálja. A szervezetfejlesztés 2002-ben a Phare programmal kezdıdött el, majd a HEFOP 1.2. intézkedésének kereteiben folytatódott. A fejlesztés a szervezet alapvetı szolgáltató egységére, a kirendeltségekre koncentrált. Az ÁFSZ-nek a munkaerı-piaci kereslet és kínálat összehangolásával, és az egyre bıvülı ügyfélkör segítésével kapcsolatos feladatainak megfelelı ellátásához, valamint a magasabb színvonalú és hatékonyabb szolgáltatások nyújtásához szükséges személyi, intézményi, technikai és infrastrukturális feltételek egy része egyelıre hiányzik. Az aktív munkaerı-piaci politikák eredményes végrehajtását emellett az is nehezíti, hogy a munkaerı-piaci politikák intézményrendszere széttagolt; országosan is, de fıleg helyi szinten. Nem megoldott a munkavállalási korú emberek ellátásainak, a jogosultságoknak és feltételeknek, a kapcsolódó szolgáltatásoknak az összehangolt irányítása. Jelenleg a munkanélküli, szociális, társadalombiztosítási ellátást és szolgáltatást nyújtó intézmények tevékenysége nem összehangolt. Helyi szinten az állástalanságuk okán segítségre szoruló emberek több, egymással intézményes kapcsolatban nem álló szervezettıl – munkaügyi szolgáltatástól, önkormányzattól, szociális intézményektıl, civil szervezetektıl – is kaphatnak támogatást, ellátást. A munkavállalás segítése és ösztönzése érdekében szükség van egy olyan rendszerre, amelyben a munkával nem rendelkezı emberek elıször az elérhetı álláslehetıségekkel, álláskeresést segítı szolgáltatásokkal találkoznak, és csak abban az esetben válnak jogosulttá az ellátásokra, ha nincs lehetıségük azonnal munkába állni. Egy a munkaügyi és a szociális szolgáltatásokat integráló rendszer kialakítását már a Nemzeti Akcióprogram is célként fogalmazta meg. Az integrált rendszer mőködtetésének az infrastrukturális feltételei jelenleg nem állnak rendelkezésre sem a fizikai infrastruktúra, sem az informatikai kapacitások tekintetében. Az ÁFSZ-t érintı infrastrukturális fejlesztéseknek ezért elsısorban arra kell irányulniuk, hogy megteremtsék a regisztrált álláskeresıkön túl a minden munkaképes korú, de munkajövedelem hiányában szociális ellátásban részesülıre is kiterjedı integrált foglalkoztatási és szociális szolgáltató rendszer létrehozásának a feltételeit. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat a Foglalkoztatási Hivatalból, a fıvárosi és megyei munkaügyi központokból (20 intézmény) és az ezekhez tartozó kirendeltségbıl (169 intézmény), valamint a Regionális Átképzı központokból (9 intézmény) áll. Több száz ún. foglalkoztatási információs pont épült ki civil szervezeteknél, teleházaknál, forgalmas intézményekben, amelyekkel a kirendeltségek napi kapcsolatban állnak. Több éve folyik az Állami Foglalkoztatási Szolgálat fizikai akadálymentesítése, mára az épületek több mint 50%-a, a megyei szolgáltatóhelyek (Rehabilitációs Információs Centrumok) 80%-a a kerekesszékkel élı emberek számára is akadálymentes. 2003-ban központi program keretében megkezdıdött az akadálymentesítés a kommunikációjukban akadályozott – siket és nagyothalló, vak és súlyos látássérült, értelmi fogyatékkal élı – ügyfelek számára is. 2005 nyarán az intézmények többségében – 18 megyei munkaügyi központban és a nagyobb kirendeltségeken, valamint 5 munkaerı-piaci képzıközpontban – megvalósult a többcélú akadálymentesítés. Jelenleg az ÁFSZ kirendeltségeinek informatikai eszközei közel azonos, nem kielégítı mőszaki színvonalúak. A szolgáltatások biztosítását kiszolgáló szerverpark és az összeköttetéseket biztosító számítógépes hálózat bıvítése nem biztosított az ÁFSZ átalakuló tevékenységéhez, kibıvülı ügyfélköréhez illeszkedve. Ez akadálya az országosan egységes mőködés meg-

76/16


teremtésének. Az informatikai rendszerek esetében – az adatstruktúra, a kommunikáció és azonosítás szintjén – nem biztosított a kapcsolódó, munkaerı-piaci szempontból releváns információs rendszerekkel (szakképzés, felsıoktatás, nemzetközi képzési keretrendszerek) való kompatibilitás és interoperabilitás.

1.5. KULTURÁLIS INFRASTRUKTÚRA Magyarországon a kulturális javakhoz való hozzáférés egyenlıtlen, a kistelepülések hátrányban vannak a városokhoz képest. Az intézményi háttér elmaradottsága miatt nem kellı mértékben kihasználtak a kultúra kreativitást megalapozó, társadalmi felzárkózást elısegítı, a társadalom egyes csoportjait aktivizáló lehetıségei. A közkulturális intézményrendszer (könyvtárak, múzeumok, közmővelıdési és mővészeti intézmények) jelen állapotában nem képes hatékonyan hozzájárulni a versenyképes tudásalapú társadalom emberierıforrás-bázisának megerısítéséhez, mivel sem fizikai infrastruktúrája, sem infokommunikációs ellátottsága nem teszi lehetıvé a nem-formális és informális tanulás folyamatába való széles körő bekapcsolódását, az intézmények által nyújtható oktatásiképzési, közösségfejlesztési tevékenységek érvényesülését. 1.5.1. Kulturális intézményeink állapota A kulturális intézményeknek a széles társadalmat, így az ifjúságot, a leszakadó rétegeket és a mélyszegénységben élıket is megcélzó, az egész életen át tartó tanulásra, a társadalmi aktivitásra és a közösségfejlesztésre irányuló tevékenységekbe való bekapcsolódását erıteljesen gátolja korszerőtlen infrastruktúrájuk, rossz mőszaki állapotuk, kiépítetlen infokommunikációs rendszerük. Az intézmények leromlott épületállománya gátolja a kultúra és a gazdaság közös fejlesztéséhez tartozó, a mővészeti alkotótevékenységnek helyet adó mővészeti intézmények piacképessé válását, a korszerő, magas színvonalú alkotások létrehozását. A közgyőjtemények épületállományának egy részénél folyamatban van a rekonstrukció, amelynek egyes ütemei befejezés elıtti stádiumban vannak. Más részük mőszaki állapota azonban nem kielégítı, továbbá a közmővelıdési intézmények épületállományának átfogó külsı-belsı rekonstrukciója, infrastrukturális korszerősítése is szükséges. Az épületek nagy részében még nem történt meg az akadálymentesítés. 1.5.2. Múzeumok A muzeális intézmények épületei leromlottak, állaguk veszélyezteti a bennük ırzött mőtárgyállományt, felszereltségük, mőszeres ellátottságuk nem kielégítı. A múzeumok állandó kiállításai elöregedtek, így nem felelnek meg a korszerő tudásközvetítés követelményeinek, és nem alkalmasak az iskolai oktatásba történı integrálásra. Az elégtelen infrastrukturális feltételek miatt kihasználatlan a múzeumokban ırzött tudásbázis, az intézmények csak részben kapcsolódtak be a képzésbe, a képesség- és kompetenciafejlesztésbe, a nem-formális és informális tanulás folyamatába. A 2004-ben útjára indított Alfa program eredményeként megkezdıdött a teljesen elavult magyar múzeumi hálózat megújulása. Nem oldódott meg azonban teljes körő-

76/17


en a győjtemények elhelyezésének, a biztonságos tárolási körülmények kialakításának problémája, a virtuális hozzáférést lehetıvé tévı korszerő informatikai hálózat létrehozása. 1.5.3. Könyvtárak A könyvtárak az egész életen át tartó tanulás, az információhoz való hozzájutás alapvetı színterei a településeken. A települési könyvtárak többsége nem könyvtári célra épült, régi épületben mőködik. Az épületek fizikai-mőszaki állapota felújítást, korszerősítést igényel. A könyvtárakban ırzött információkhoz való egyenlı esélyő, széles körő hozzáférés érdekében nélkülözhetetlen a győjtemények nagy tömegő digitalizálása, és az ehhez szükséges infrastrukturális háttér megteremtése. A 2002-ben útjára bocsátott könyvtári stratégia célkitőzései mentén megkezdıdött a könyvtári minıségfejlesztés a könyvtári szolgáltatások korszerő, egységesen magas színvonalának biztosítása érdekében. A települési könyvtárak fejlesztése a hagyományos finanszírozási rendszer átalakítása, illetve az intézményi és/vagy a szolgáltatási integráció mellett válhat hosszú távon eredményessé, fenntarthatóvá. A régiók információellátása a helyi felsıoktatási, tudományos és megyei könyvtárak szolgáltatásaira épül, amelyek együttmőködése azonban nem elégséges. 1.5.4. Közmővelıdési hálózat A közösségfejlesztés legjelentısebb helyi színterei a közmővelıdési intézmények, amelyek meghatározó közösségi szolgáltató tevékenysége a nem-formális és informális tanulásra, a felnıttképzésben való részvételre irányul (tanfolyamok, ismeretterjesztı elıadások, távoktatás stb.). A mővészeti csoportok, klubok, a kötetlen formában szervezett játszóházak, a fórumok a társadalom széles rétegeit vonzzák, a speciális rétegeknek kifejlesztett programok pedig a felzárkózást, a készség- és kompetenciafejlesztést szolgálják. A mővelıdési házak száma az elmúlt tíz évben csökkent, kb. ezer magyarországi településen nincs ilyen alapintézmény. A meglévı intézmények 30%-a – fıleg a kistelepüléseken lévık – alkalmatlan funkciójának ellátására, további 40%-a felújításra, korszerősítésre szorul. Területi eloszlásuk egyenlıtlen. A mőködı közösségi színterek, intézmények csoportosítása elnevezésük szerint: ÁMK 3% adathiány 21%

Egyéb 2% Klub, helyiség 1%

Mővelıdési Ház 47%

Teleház 4%

Mővelıdési Ház és Könyvtár 10%

Iskola 5% Könyvtár 7%

76/18


A közösségi színterek 59%-a felújításra szorul. A színterek 8%-a korszerő, nagyon jó állapotban lévı, 24%-a jó, 9%-a nagyon rossz állagú. A települések több mint felében a közösségi színtér nem nyújt internet-hozzáférést, egynegyedükben még telefon sincs, 60%-ukban nem mőködik fax, így ezek az intézmények nem alkalmasak korszerő szolgáltatások nyújtására, a helyi közösség fejlesztésére, és nem érvényesül a mővelıdés házak társadalmi hátrányokat kompenzáló, kiegyenlítı szerepe. A települések szempontjából fokozott hátrányt jelent, ha a közmővelıdési intézmények leromlott állaguk miatt nem tudnak eleget tenni e funkciójuknak. A funkciók és a mőködés hatékonyságát szolgáló intézményi együttmőködések gátja a korszerőtlen infrastrukturális háttér (pl. az oktatási-kulturális együttmőködés legelterjedtebb formáját megjelenítı, mintegy 200 településen mőködı Általános Mővelıdési Központok esetében). 1.5.5. Elektronikus kulturális tartalmak A kulturális tartalomszolgáltatók oldalainak látogatottsága töredéke a legnagyobb internetes portálokénak. Több projekt is szolgáltat adatokat Magyarország kulturális stratégiájának zászlóshajójába, a Nemzeti Digitális Adattárba, azonban az adatok minısége és mennyisége még távol áll a korszerő tartalomszolgáltatás és a digitális technikák nyújtotta lehetıségektıl.

1.6. A HUMÁNERİFORRÁS-FEJLESZTÉSI

OPERATÍV PROGRAM VÉGREHAJTÁSÁNAK TAPASZTALATAI

(2004-2006)

Az Európai Szociális Alap és az Európai Regionális Fejlesztési Alap forrásai által támogatott Humánerıforrás-fejlesztési Operatív Program (HEFOP) 2004-2006 között integrálja az emberi erıforrások fejlesztésére és a humán szolgáltatások fejlesztésére irányuló tartalmi és fizikai beavatkozásokat. Ez a humánerıforrás-fejlesztést középpontba állító elsı stratégiai dokumentum Magyarországon, amelynek megvalósítására az Unió támogatásával jelentıs mértékő források állnak rendelkezésre. 1.6.1. A tervezés tapasztalatai A több minisztérium együttmőködése révén kidolgozott HEFOP integrált stratégia megfogalmazását segítette elı, az addig jobbára elszigetelt szakpolitikák egyeztetésével. Világossá vált, hogy a magyar munkaerı-piaci helyzet nem javítható kizárólag a foglalkoztatáspolitika révén, hanem átfogó, a minisztériumok kompetenciáján átívelı megközelítésre van szükség. A program stratégiájának és intézkedéseinek hangsúlyos részét képezik az oktatási rendszer tartalmi fejlesztésére irányuló elemek, valamint a szociális és az egészségügyi szolgáltatások munkaerıpiachoz is kapcsolódó fejlesztése. A tervezési folyamat során hangsúlyt fektettünk arra, hogy a partnerségi, társadalmi egyeztetés révén a hozzászólás lehetıségét a program tervezésének idıszakában szélesebb kör számára biztosítsuk. A tervezési folyamat konkrét tanulságai:

A program tervezésének kezdetén többségükben hiányoztak azok a szakpolitikai stratégiák, amelyek megfelelı segítséget nyújtottak volna az egyes prioritások és intézkedések szakmai tartalmának pontos tervezéséhez. A tervezett HEFOP intézkedéseket illetıen látható, hogy a fejlesztési programok a magyar (szakpolitikai) 76/19


jogszabályi környezet érdemi átalakítása nélkül nem képesek intézményesülni, illetve az elvárt hatást kifejteni, elszigeteltek maradnak, ezért kiemelt fontosságúnak tekintjük a programok megfelelı szakmapolitikai és jogrendszerbe való beágyazódását.

Bár a szakmai stratégiák összehangolásában a 2004-2006-os HEFOP megtette az elsı lépéseket, de a fejlesztési források 2007 utáni koncentrációjából, illetve a csak nemzeti fejlesztésbıl támogatott programok jelentıs visszaszorulásából következıen a program külsı környezetét jelentı szakpolitikai stratégiák harmonizálása fokozottabban szükséges, még kidolgozásuk folyamatában.

1.6.2. A végrehajtás tapasztalatai A 2004-2006 között megvalósított HEFOP-nak vannak olyan tapasztalatai, amelyek tanulságként szolgálnak a következı programidıszak szakmai tervezéséhez, illetve lebonyolítási rendszerének hatékonyabb mőködtetéséhez. 1.6.2.1. Szakmai téren

Hatalmas érdeklıdés nyilvánult meg a HEFOP pályázatok és a Regionális Fejlesztés Operatív Program (ROP) humán szolgáltatásokat érintı pályázatai iránt. A vállalkozó kedv mértéke mutatta az újonnan bevont források jelentıségét, valamint ezzel párhuzamosan tervezésük szakmai indoklását is alátámasztotta. A pályáztatási rendszer idıközi értékelése több végrehajtási javaslat mellett rávilágított a tervezés hiányosságaira is. A program tervezésének kezdetén többségükben hiányoztak azok a szakpolitikai stratégiák, amelyek megfelelı segítséget nyújtottak volna az egyes prioritások és intézkedések szakmai tartalmának pontos tervezéséhez.

Az eredmények értékelésénél figyelembe kell venni, hogy a tervezett HEFOP programok egy része (pl. közoktatás) csak hosszabb távon járulhat hozzá a foglalkoztatás bıvüléséhez, közvetlen hatása a jelenlegi OP foglalkoztatási céljaira nincsen, ezáltal az itt teljesített indikátorok csak közvetve szolgálják a program stratégiai céljainak megvalósítását.

A területi dimenzió a HEFOP-ban csak egyes intézkedésekben jelent meg (leghangsúlyosabban a megyei munkaügyi központokra épített programokban). A támogatások jelentıs részét a fıvárosban, illetve a közép-magyarországi régióban használták fel. Nehéz egyértelmő következtetések levonása, de a pályázati rendszerben megnyilvánuló egyenlı verseny akár fel is erısítheti a területi különbségeket, illetve az egyes térségek fejlettsége a pályázói aktivitást befolyásolhatja. Kivételnek bizonyult Nyugat-Dunántúl, ahol kisebb érdeklıdés nyilvánult meg a HEFOP által támogatható szervezetek részérıl, illetve a két kelet-magyarországi megye (Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg), ahol kiemelten jelentıs volt a pályázati aktivitás.

A pályázati és központi programok és az eredeti stratégia koherenciájához nagy erıfeszítések voltak szükségesek, az egy intézkedésen belüli központi program és pályázati felhívások egymásra épülése, összehangolása és a végrehajtás során történı összekapcsolt ütemezése nem mindig sikerült zökkenımentesen. A központi programokban megvalósuló fejlesztések csúszása miatt a kapcsolódó pályázati projektek sem tudtak az eredeti ütemben megindulni.

76/20


Bizonyos intézkedések esetében a nem megfelelı támogatási konstrukció alkalmazása mind ESZA, mind ERFA támogatás esetében megnehezítette a támogatási keret lekötését, illetve a végrehajtás koordinálását.

Ahol két intézkedés összekapcsolása közös pályázat révén történt meg, az ESZA és ERFA intézkedések összehangolása akadályokba ütközött. A két alap közötti eltérı részletszabályzás mind a kedvezményezettek, mind pedig az intézményrendszer számára megnehezítette a támogatási szerzıdés aláírását, a projektek elindítását.

1.6.2.2. Intézményi szinten

Újszerő feladatot jelentett a magyar közigazgatás számára az, hogy a rendelkezésre álló forrásokat többéves stratégia alapján kell felhasználni. A források feletti döntéshozatal eljárásrendje pedig a korábban mőködı támogatási rendszerekhez képest korlátozott mozgásteret hagyott a szakmapolitikát kormányzati szinten irányító minisztériumok számára a döntéshozatalban.

Jelentısen hátráltatta az intézményrendszer stabilizálását, hogy nagyon késın születtek meg a jogi környezetet rögzítı keretszabályok. A végrehajtási rendszer kiépítésénél az Irányító Hatóság kiemelt figyelmet szentelt annak, hogy a források felhasználása biztonságos legyen, különös tekintettel a dokumentumalapú hitelesítési rendszerre, a nagyszámú rendszerellenırzések tervezésére, valamint a program indítását megelızı akkreditációs folyamat megfelelı teljesítésére.

A sokszereplıs intézményrendszer hátráltatta a megfogalmazott HEFOP-célok elérését, növelte az adminisztratív feladatokat, és a rendkívüli adminisztrációs igény mellett a tapasztalatok, a megfelelı kapacitások és a korszerő tudásmenedzsment hiánya volt érzékelhetı a rendszer létrehozását követıen. Jóllehet sikerült egy magas biztonsági fokozatú, az EU pénzügyi ellenırzési igényeinek megfelelı intézmény- és eljárásrendszert kialakítani, de a program megvalósítása folyamán projektszinten végig jelen volt a finanszírozás lassúsága, mely probléma a projektek megvalósítását, a szervezetek mőködıképességét veszélyeztette. Ennek elhárítása érdekében a finanszírozási és elszámolási folyamatot egyszerősítı intézkedésekre került sor. Mindezekkel együtt a program mőködtetése során a HEFOP intézményrendszere jelentıs nehézségekkel küzdött. Az intézményrendszer fejlesztése idıigényes feladatnak bizonyult. A megfelelı idıben megkezdett szervezetfejlesztés mellett a világos és egyértelmő feladatmegosztás, az egyszerőbb és átláthatóbb intézményi struktúra megbízhatóbb teljesítést eredményezhet.

A HEFOP és a ROP érintett intézkedései potenciális pályázó szervezeteinek nagyobb része kapacitásait, lehetıségeit tekintve nem, vagy csak kevéssé rendelkezett azokkal az erıforrásokkal, amelyek a szabályos és jó minıségő projektek tervezéséhez és megvalósításhoz elengedhetetlenek. A probléma kezelésére a HEFOP-ban - a teljes NFT intézményrendszer egészét tekintve egyedülálló módon - kialakításra került egy projekttámogatási rendszer, amelynek intézkedései nem teljes körően ugyan, de támogatást nyújtottak a projekt-megvalósítóknak.

Az Egységes Monitoring Információs Rendszer fejlesztése rohamléptekben történt, de mőködésének hiányosságai, illetve a nyomon követési (monitoring), pénzügyi és szabálytalansági modul kései kifejlesztése ellenére is megfelelı alapként szolgál a következı programidıszak lebonyolításához. 76/21


1.6.2.3. Következtetések, javaslatok

Annak érdekében, hogy a stratégiai dokumentumokban rögzített szakmapolitikai célkitőzések a kívánt mértékben és módon teljesülhessenek, a pályázati dokumentációkban, értékelési anyagokban, és a monitoring jelentésekben hangsúlyosabban kell megjeleníteni az ezekkel kapcsolatos, vizsgálati alapul szolgáló szempontrendszert.

A tervezett HEFOP intézkedéseket illetıen látható, hogy a fejlesztési programok a magyar (szakpolitikai) jogszabályi környezet érdemi átalakítása nélkül nem képesek intézményesülni, illetve az elvárt hatást kifejteni, elszigeteltek maradnak, ezért kiemelt fontosságúnak tekintjük a programok megfelelı szakmapolitikai és jogrendszerbe való beágyazódását.

Egyes beavatkozások esetében a pályázati feltételek egyszerősítése javasolt, a pályázók adminisztrációs terheinek csökkentése céljából. A támogatási konstrukciók szélesebb körének meghatározását az intézményrendszer végzi. A szakmai célok elérése érdekében a megfelelı támogatási konstrukció kiválasztása a végrehajthatóság és a koordináció szempontjából elengedhetetlen.

A következı programidıszakban a források növekedésével újabb, kevésbé tapasztalt pályázók bevonásával szükségesnek látszik a projekttámogatási rendszer kiterjesztése, továbbfejlesztése úgy, hogy képes legyen olyan szolgáltatásokat nyújtani, amelyek a hatósági funkciók mellett a projektek munkáját a kezdetektıl a zárásig segítik.

A jelenleg mőködı pályáztatási rendszerben nem érvényesülnek kellı mértékben a tartósan leszakadó és periférikus térségek esélyegyenlıségi szempontjai, sıt a pályáztatási rendszer esetenként mélyítette, illetve konzerválta a kialakult területi egyenlıtlenségeket. A 2007-2013 évekre szóló Társadalmi Megújulás OP (TAMOP) pályázati kiírásai jogosultsági feltételeinek meghatározása során a területi kiegyenlítıdés érvényesítésének nagyobb jelentıséget kell tulajdonítani.

76/22


1.7. SWOT-ELEMZÉS Erısségek

Az utóbbi években több szektorban – többek között az I. NFT keretében – reformok kezdıdtek, melyek a fizikai infrastruktúrát is érintették. Minden humán szolgáltatásnál megtalálhatók egyes, a nemzetközi szintnek megfelelı infrastrukturális elemek. Egyes ágazatok és egyes szolgáltatások esetében a magántıke növekvı befektetési hajlandósága. Kiépült központi elektronikus szolgáltató rendszer, országos szinten jól kiépített internet-elérés.

Gyengeségek Humán közszolgáltatások infrastruktúrájának (épületállomány, mőszaki felszereltség) állaga többnyire leromlott, elavult. Az intézmények fenntartása többnyire gazdaságtalan, mőködtetése többletköltségeket generál. Jelentıs területi egyenlıtlenségek a minıségi szolgáltatások biztosításához szükséges fizikai infrastruktúra technológiai színvonala, korszerősége, kapacitáskihasználtsága terén, jelentıs különbségek a hozzáférés tekintetében régiónként és településtípusonként. A fizikai infrastruktúra nem képes megfelelıen követni a demográfiai, gazdasági-szociális és technológiai folyamatokat, különös tekintettel a helyi igényekre. Az infrastrukturális fogyatékosságok valamennyi közszolgáltatás esetében akadályai a tervezett szerkezeti, szervezeti és tartalmi reformok végrehajtásának. A tulajdonosi viszonyok rendezetlensége, a fenntartói felelısség körüli bizonytalanság az egészségügy, az oktatás, a szociális és kulturális szolgáltatások területén. Települések és ágazatok közti kapcsolatok, együttmőködések, társulások hiánya. Oktatás, képzés: A szakképzési intézmények rendszere szétaprózódott, felszereltsége hiányos. A felsıoktatási intézmények nem képesek megfelelni az expanzió, a technológiai fejlıdés és a helyi gazdaság által támasztott igényeknek. Egészségügy: A sürgısségi ellátás kapacitásainak területi elhelyezkedése nem hatékony, IKT-ellátottsága elégtelen. A fekvıbeteg-kapacitások túlzottak, az ellátás technológiailag elavult, nem hatékony, míg a korszerő járóbeteg ellátási formák fejletlenek. Társadalmi befogadás: A szociális és gyermekjóléti szolgáltatások szétaprózottsága, elégtelen kapacitásai, illetve azok teljes hiánya egyes térségekben. A bentlakásos intézmények jelentıs része a feladatellátásra alkalmatlan, korszerőtlen, leromlott állapotú, épületekben mőködik. Nagy mértékő lemaradás a szociális szolgáltatások informatikai ellátottságában. Jelentıs hiányosságok a közintézmények fizikai és infokommunikációs akadálymenetesítése te

76/23


rén. Munkaerı-piaci részvétel: Hiányoznak a munkaügyi és a szociális szolgáltatásokat egységes hálózatba integráló rendszer kialakításának infrastrukturális feltételei. Hiányos és egyenetlen az ÁFSZ infrastruktúrája. Kultúra: A mővészeti intézmények, múzeumok, könyvtárak, közmővelıdési hálózatnak otthont nyújtó épületek állaga leromlott, felszereltsége elégtelen.

Lehetıségek

Az egyes intézményrendszerek mőködésének racionalizálása nyomán felszabaduló kapacitások kihasználása, gazdasági hasznosítása egyéb tevékenységekre. A magántıke részvételének fokozott bekapcsolódása a fejlesztésbe. A szolgáltatások hatékony és minıségi mőködtetése iránti társadalmi, befektetıi érdekeltség növekedése. Társadalmi konszenzus kialakulása a közszolgáltatások átfogó és sürgetı reformjának szükségességérıl.

Veszélyek

Az átlagéletkor növekedésének hatására egyes szociális és egészségügyi szolgáltatások iránti igény folyamatos növekedése nem párosul a kapacitások és a mőködésükhöz szükséges állami források bıvülésével. Társadalmi szinten csökkenı hajlandóság és/vagy képesség a humán szolgáltatások infrastruktúrájának mőködtetési és fejlesztési költségeihez való hozzájárulás tekintetében. Az intézményi reformok részleteinek a kérdésében a mérvadó társadalmi, politikai tényezık között nem jön létre a megvalósításhoz elengedhetetlen konszenzus.

76/24


2. STRATÉGIA

2.1. ÁTFOGÓ CÉL: AZ AKTIVITÁS NÖVELÉSE A HUMÁNERİFORRÁS MINİSÉGÉNEK JAVÍTÁSÁVAL

Az Új Magyarország Fejlesztési Terv fı célja – összhangban a Nemzeti Akcióprogramban és a Konvergencia Programban foglaltakkal – a növekedés és a foglalkoztatás bıvítése. Egyfelıl elengedhetetlen, hogy a gazdasági növekedés növelje a munkaerı iránti keresletet, új munkahelyeket hozzon létre, ezáltal teremtve meg a foglalkoztatás bıvítésének alapját, másfelıl a gazdaság tartós növekedésének feltétele, hogy e munkahelyek betöltéséhez rendelkezésre álljon a megfelelı minıségő emberi erıforrás, így ténylegesen többen dolgozzanak. A Fejlesztési Terv ennek érdekében a következı célokat fogalmazza meg: 1. gazdaságfejlesztés, 2. közlekedésfejlesztés, 3. társadalmi megújulás, 4. környezeti és energetikai fejlesztés, 5. területfejlesztés, 6. államreform. A Társadalmi megújulás céljának megvalósulását közvetlenül két operatív program (OP) szolgálja:

a Társadalmi Megújulás Operatív Program (TAMOP) az Európai Szociális Alap forrásaira támaszkodva elsısorban a munkaerıpiac kínálati oldalára, a humánerıforrások fejlesztésére, a humán szolgáltatások intézményrendszerei átfogó reformjának megvalósítására, és mindezek által a munkaerı-piaci aktivitás növelésére irányuló tartalmi és rendszerfejlesztı intézkedéseket foglal magában;

a Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program (TIOP) törekvése, hogy az Európai Regionális Fejlesztési Alap segítségével megteremtse az aktivitás növelését, az emberi erıforrások fejlesztését, és az ehhez szükséges intézményi reformok sikeres megvalósításának elıfeltételét jelentı fizikai infrastrukturális hátteret.

Ahhoz, hogy bıvüljön a foglalkoztatás, szükség van arra, hogy minél többen kapcsolódjanak be a munkaerıpiacra, hogy az emberek képesek legyenek dolgozni. A foglalkoztatás bıvítéséhez tehát a munkaerı-kínálat oldaláról az aktivitás növelésén keresztül vezet az út. Ezért az operatív program átfogó célja – illeszkedve a Társadalmi Megújulás Operatív Program célkitőzéseihez – az aktivitás, a munkaerı-piaci részvétel növelése a humánerıforrások minıségének javítása által. Indikátorok: Az aktív korú (15-64 éves) népesség aktivitási rátájának változása Bázis (2005): Cél (2013): Kontextus indikátorok: A 15-64 éves népesség foglalkoztatási rátája A közszférán kívül foglalkoztatott 15-64 éves népesség számának növekedése

76/25


Az aktivitás növelését, az emberi erıforrások minıségének érdemi javítását támogató beavatkozások sikeréhez az érintett területeken összehangolt fejlesztésekre és a humán szolgáltató rendszerek átfogó reformjára van szükség. Csak ez által biztosítható, hogy e rendszerek egyrészt hatékonyan, fenntarthatóan mőködjenek, másrészt mindenki számára egyenlı esélyt biztosítsanak a minıségi szolgáltatásokhoz való hozzáférésre. Ehhez elengedhetetlen az érintett ágazatok alacsony hatékonyságú, szétaprózott intézményrendszere infrastruktúrájának fejlesztése, amelyek jellemzıen igen rossz fizikai állapotban vannak, elavult és hiányos felszereltségőek. Jelen operatív program ezért az Új Magyarország Fejlesztési Terv céljainak megvalósításához az oktatás és képzés, az egészségügy, a szociális szolgáltatások, a munkaügyi intézményrendszer, valamint a kulturális és közmővelıdési szolgáltatások infrastruktúrájának korszerősítése és fejlesztése révén kíván hozzájárulni. Az operatív program mőveletei Magyarország NUTS II szintő régiói közül a „Konvergencia” célkitőzés alá tartozó 6 régió területére vonatkoznak. A „Foglalkoztatás és versenyképesség” célkitőzés alá tartozó közép-magyarországi régió területén megvalósuló hasonló tartalmú fejlesztések a régió operatív programjának részét képezik. Mindezek mellett a „Konvergencia” célkitőzés alá tartozó régiók operatív programjaiban (ROP-ok) is helyet kapnak a humáninfrastruktúra-fejlesztéséhez kapcsolódó további mőveletek; elsısorban azok, melyek a helyi közösségek mindennapi életéhez szorosan kötıdı, jól beazonosítható helyi igényeket szolgáló infrastruktúra fejlesztésére irányulnak, vagy a regionális különbségek és sajátosságok miatt speciális tervezést és végrehajtást igényelnek. A fejlesztéseknek mindenkor tekintettel kell lenniük az adott térség, település átfogó gazdasági, infrastrukturális fejlesztései szülte egyéb igényekre is, így kiemelt fontosságú a fejlesztések kapcsolódásának megteremtése a többi operatív program céljaihoz és beavatkozásaihoz is. A humán szolgáltatások infrastruktúrájának fejlesztését szolgáló operatív program – a Társadalmi Megújulás Operatív Programon és a ROP-okon túl – a többi OP-hez is szorosan kapcsolódik. A TIOP beavatkozásai szoros összhangban vannak azokkal az ugyancsak humáninfrastruktúra-fejlesztést szolgáló mőveletekkel, amelyek az innovációs potenciál erısítése terén elsısorban a Gazdaságfejlesztés Operatív Program (GOP) keretében valósulnak majd meg. Az TIOP céljai és mőveletei közvetlenül támogatják a nagy állami ellátórendszerek reformjához szükséges infrastruktúra-fejlesztést, ezért összhangban vannak az Európai Szociális Alapból finanszírozott Államreform OP tartalmi, szervezeti fejlesztéseivel, valamint kiegészítı jelleggel kapcsolódnak a központi közigazgatás megújítását az ERFA forrásainak felhasználásával szolgáló Elektronikus Közigazgatás OP-hoz. (A operatív programok tevékenységei közti lehatárolás elveit és konkrét tartalmát külön táblázat mutatja be a 2.6. pontban.) Az operatív program a fentieknek megfelelıen a humán szolgáltatások fizikai, mőszaki infrastruktúrájával kapcsolatosan csak azon fejlesztések támogatását irányozza elı, amelyek közvetlenül szolgálják az Új Magyarország Fejlesztési Tervben megfogalmazott célokat, és azok megvalósítása szempontjából kiemelt fontosságúak; kapcsolódnak az Európai Szociális Alapból megvalósuló tartalmi fejlesztéseket tartalmazó Társadalmi Megújulás Operatív Programban foglaltakhoz; tevılegesen segítik a humán szolgáltató rendszerek átfogó reformjának megvalósítását; érintik az adott ágazat intézményrendszerének egészét, illetve amelyek megtervezése, kidolgozása és végrehajtása egyéb okok miatt erıs központi koordinációt igényel.

76/26


A humán szolgáltatások fentiekben azonosított fizikai, mőszaki infrastruktúrájának korszerősítését úgy kell végrehajtani, hogy lényegesen javuljon a szolgáltatások minısége; csökkenjenek a mőködtetés fajlagos költségei, és a fejlesztések megvalósítása ne – illetve csak kivételesen indokolt esetben – eredményezze a szolgáltatások fenntartására, mőködtetésére fordított közkiadások emelkedését; mérséklıdjenek és a programozási periódus végére minimálisra csökkenjenek a szolgáltatások minısége és elérhetısége tekintetében jelenleg meglévı – különösen a hátrányos helyzető csoportokat sújtó – területi különbségek; prioritást kapjanak az ágazatok közti integrált megközelítést elısegítı, a települések, valamint a különbözı intézmények együttmőködésén alapuló, multifunkcionális infrastruktúra kiépítésére irányuló megoldások; a lehetı legnagyobb mértékben biztosítva legyen változatos pénzügyi konstrukciók alkalmazásával a magántıke bevonása; a közcélokra szolgáló intézmények építészeti megoldásukkal, funkcionális felszerelésükkel is szolgálják az intézmény szakmai célját, valamint az akadálymentesség szempontjait; a tervezés és az építkezés klímatudatos legyen, azaz azok során a passzív és aktív energia-megtakarítást eredményezı megoldásokat alkalmazzanak, és a nyersanyag- és technikaválasztás tükrözze és közvetítse a fenntarthatóság szempontját.

2.2. SPECIFIKUS CÉLOK Az OP átfogó céljának megvalósításához, az aktivitás növeléséhez alapvetı fontosságú, hogy a munkaerıpiac igényeinek megfelelı humánerıforrás álljon rendelkezésre, ne legyen olyan ember, akinek hátrányos helyzete miatt jelentısen csökkennek esélyei arra, hogy a társadalom teljes értékő tagja és a munkaerıpiac aktív szereplıje legyen. Az emberekben rejlı lehetıségek kiaknázásának alapvetı feltétele, hogy csökkenjenek a területi különbségek a humán szolgáltatások terén, így mindenki azonos eséllyel férjen hozzá a megfelelı minıségő szolgáltatásokhoz. A szolgáltatásokat nyújtó nagy ellátórendszerek (oktatás, egészségügy, szociális és munkaerı-piaci szolgáltatások, kultúra-közmővelıdés) intézményi struktúrája és mőködése nem tudta követni az elmúlt évek demográfiai változásait, infrastruktúrájuk elavult, így fenntartásuk nem hatékony, szolgáltatásaik színvonala pedig nem elégséges. Átfogó reformjuk elkerülhetetlen, amelynek feltétlen együtt kell járnia az infrastruktúra fizikai állapotának, felszereltségének és területi eloszlásának megfelelı korszerősítésével. A kapcsolódó célok elérésére más OP-k is tartalmaznak a fenti szempontokat is figyelembe vevı beavatkozásokat. Jelen OP alapvetı célja, hogy biztosítsa az ezen fejlesztések sikerességéhez alapvetıen szükséges infrastrukturális feltételeket. Ennek megfelelıen az operatív program specifikus céljai az alábbiak: 1. A humán infrastruktúra területi egyenlıtlenségeinek mérséklése, a hozzáférés javítása 2. A humán közszolgáltatások hatékonyságának növelése, átfogó reformjuk elısegítése 3. A társadalmi megújulást szolgáló fejlesztések hatékonyságának növelése

76/27


2.2.1. A humán infrastruktúra területi egyenlıtlenségeinek mérséklése, a hozzáférés javítása Az operatív program egyik alapvetı célja, hogy az országban a humán szolgáltatások területein olyan szelektív infrastrukturális fejlesztések valósuljanak meg, amelyek a szolgáltatások minısége, a szolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében biztosítják a legkirívóbb – mind regionális, mind település-típusonkénti – területi egyenlıtlenségek fölszámolását és a minıségi humán szolgáltatásokhoz történı jobb hozzáférést. A fejlesztések során elınyben kell részesíteni a hátrányos helyzető területeket, és az akciótervek, pályázati kiírások szintjén is biztosítani kell, hogy a támogatási források nagyobb hányada a hátrányosabb helyzető régiókba, és amennyiben szakmailag lehetséges, a hátrányosabb helyzető kistérségekbe jusson. Kiemelt figyelmet kell fordítani azokra a városias településektıl távolabb esı térségekre, elzárt körzetekre, amelyeket vagy a humán szolgáltatásokhoz történı nehézkes hozzáférés, és/vagy a szolgáltatások elavult vagy leromlott és amortizálódott fizikai, mőszaki infrastrukturális állapota jellemez. A közszolgáltatások fejlesztése során a hozzáférés és a minıség biztosítására egyidejőleg kell összpontosítani. A fejlesztéseknek illeszkedniük kell ahhoz a reformfolyamathoz, amely a szolgáltatásokhoz való hozzáférést a szubszidiaritás elvei alapján úgy biztosítja, hogy tekintettel van a fenntartók (központi költségvetés, önkormányzatok) teherbírására és a mőködés hosszú távú fenntarthatóságára is. A fejlesztések kiválasztásakor mindenkor szigorúan figyelemmel kell lenni a területi ellátottság kiegyenlítésének szempontjaira. A fejlesztési döntések meghozatalának segítése és alátámasztása érdekében minden egyes szolgáltatás vonatkozásában a területi kiegyenlítés szempontjait kifejezı specifikus objektív mérıszámok (indikátorrendszer) kidolgozására van szükség. Ösztönözni kell, és elınyben kell részesíteni azokat a fejlesztési, korszerősítési terveket, innovatív megoldásokat, amelyek egy-egy adott térségben, egyidejőleg több szolgáltatási feladat ellátására alkalmas többcélú (multifunkcionális) intézmények kialakítását teszik lehetıvé. A többféle szolgáltatást nyújtó integrált térségi, illetve több településre kiterjedı ellátások is elınyt élveznek, mivel így egyszerre nyílik lehetıség ügyfélbarát és költséghatékony megoldások kialakítására. Indikátorok: Internettel és IKT-eszközökkel felszerelt tantermek 1000 diákra jutó száma kistérségi szinten mért különbségeinek (szóródás) csökkenése Az egészségben töltött életévek születéskor várható száma (HALE) Az egészségügyi szakrendelés személygépkocsival, illetve tömegközlekedéssel mért elérési idejében meglévı különbségek csökkenése (kistérségek közötti szóródás csökkenése) A munkaerı-piaci szolgáltatásokat igénybe vevık arányának növekedése a hátrányos helyzető kistérségekben

2.2.2. A humán közszolgáltatások hatékonyságának növelése, átfogó reformjuk elısegítése A hatékony állam megteremtésének egyik elıfeltétele a közszolgáltatások körén belül a humán szolgáltatások, azaz az oktatás, az egészségügy, a szociális ellátás, a munkaügyi és a kulturális-közmővelıdést szolgáltatások költséghatékony, takarékos mőködésének megalapozása. Az operatív program kizárólag olyan fejlesztéseket támogat, amelyek számításokkal alátámasztott módón az érintett szolgáltatások minıségének kézzelfogható javítása mellett az 76/28


újonnan létrehozott korszerő kapacitások révén csökkentik a mőködés és a fenntartás fajlagos költségeit, nem rónak addicionális terheket a központi költségvetésre. Elınyben részesülnek azok az innovatív elgondolások, amelyek különbözı pénzügyi konstrukciók révén ösztönzik a magántıke részvételét a fejlesztési tervek kivitelezésében és az új intézmények hosszú távú mőködtetésében. A megvalósuló infrastrukturális fejlesztéseknek elı kell segíteniük, illetve alá kell támasztaniuk a közszolgáltatások átfogó reformjára vonatkozó tervek végrehajtását. Csakis olyan fejlesztések kivitelezése támogatható, amelyek révén lehetıvé válik az ágazat szerkezeti, tartalmi vagy intézményi reformjára vonatkozó elképzelések egyidejő megvalósítása, a reformfolyamat felgyorsítása. Kiemelt támogatást kapnak valamennyi szolgáltatás területén a jobb és egyszerőbb fizikai és virtuális hozzáférést, valamint az irányítás, a menedzsment hatékonyságát, az érintett szolgáltatás átláthatóságát és számonkérhetıségét javító informatikai fejlesztések. Indikátorok: A munkanélkülivé válás és az újbóli elhelyezkedés között eltelt idı rövidülése Egy gyógyult betegre jutó kórházban töltött napok számának csökkenése Kistérségi együttmőködésben, társulásban mőködı iskolákban tanuló diákok aránya

2.2.3. A társadalmi megújulást szolgáló fejlesztések hatékonyságának növelése Az Új Magyarország Fejlesztési Terv társadalmi megújulást szolgáló céljának megvalósításához szükséges fejlesztések több operatív programon keresztül valósulnak meg. Az elsısorban a TAMOP-ban megjelenı foglalkoztatáspolitikai, oktatási-képzési, szociális, egészségügyi és kulturális fejlesztések végrehajtásának sikeréhez, hatásuk maximalizálásához elkerülhetetlen a kapcsolódó fizikai beruházások támogatása. Másfelıl törekvésünk, hogy a humán szolgáltatások infrastruktúrájának fejlesztése ne valósulhasson meg a szükséges tartalmi és szervezeti fejlesztések nélkül. Az operatív program által támogatott infrastrukturális fejlesztések az emberi erıforrások minıségének javításával közvetlenül hozzájárulnak a magyar gazdaság versenyképességének és az innovációs potenciálnak a javításához, valamint a társadalom megújításához. A minıségi szolgáltatások körének szélesítése, a szolgáltatásokhoz történı hozzáférés javítása ugyanakkor jelentıs mértékben javítja az életminıséget, a lakosság széles rétegeinek a közérzetét, erısíti a társadalmi, gazdasági kohéziót. Ily módón a humán szolgáltatások infrastrukturális fejlesztése közvetett formában is hozzájárul az ÚMFT céljainak megvalósulásához. Indikátorok: Az egy fıre jutó medián jövedelem 60%-a alatti egy fıre jutó jövedelembıl élı háztartásokban élı gyerekek aránya A leghátrányosabb helyzető kistérségekben a munkajövedelem arányának növekedése az aktív korú tagokkal rendelkezı szegény (egy fıre jutó medián jövedelem 60%-a alatti egy fıre jutó jövedelembıl élı) háztartások jövedelmeiben

76/29


2.3. HORIZONTÁLIS SZEMPONTOK Az Új Magyarország Fejlesztési Terv stratégiájához igazodva az operatív program horizontális szempontként kiemelt figyelmet kíván fordítani a fenntarthatóság feltételeinek biztosítására (ami egyaránt kiterjed a környezeti, a makrogazdasági, a társadalmi folyamatok fenntarthatóságra), valamint a kohézió erısítésére, ami az OP esetében elsısorban az esélyegyenlıség megvalósítását foglalja magába. 2.3.1. Az esélyegyenlıség horizontális szempontjai Az operatív program céljainak megvalósítása során kiemelkedı figyelmet kell fordítani a nık és férfiak, a romák, a fogyatékossággal élı és megváltozott munkaképességő emberek társadalmi esélyegyenlıségének horizontális érvényesítésére. A horizontális szempontok figyelembevétele azt jelenti, hogy az operatív program, illetve prioritási tengelyeinek, mőveleteinek tervezése, megvalósítása, értékelése és nyomon követése folyamán különös figyelmet kell fordítani az esélyegyenlıség szempontjaira, és biztosítani kell azok tényleges érvényesülését. A nemek közti egyenlıség szempontjait minden EU-tagállamban be kell építeni az állami közpolitikák kialakításába és a fejlesztési programozás minden fázisába (ez az úgynevezett „gender mainstreaming”). Ez azt jelenti egyrészt, hogy minden szakmapolitikai intézkedésnél mérlegelni kell, hogy az hogyan hat a nemek egyenlıségére, illetve a nık és a férfiak életére. Másrészt célzott programokkal aktívan támogatni kell azon intézkedéseket, amelyek segítenek fölszámolni a nıket vagy a férfiakat érintı egyenlıtlenséget a társadalmi élet valamennyi területén, beleértve a foglalkoztatást, a képzést, a gazdasági életet, a közéletet, a javakhoz és szolgáltatásokhoz (pl. egészségügy, közlekedés) való hozzáférést is. Az ÚMFT és az operatív programok kidolgozása, valamint a végrehajtás teljes folyamata során biztosítani kell a megfelelı szakértelem érvényesülését a „gender mainstreaming” megvalósítása érdekében. Ez magában foglalja a méréshez szükséges adatgyőjtést és indikátorok kialakítását, a szempont érvényesülését és számonkérését a konkrét projektek kidolgozásánál, elbírálásánál és utánkövetésénél, valamint a nık és férfiak közötti társadalmi egyenlıség szempontjának képviseletét a végrehajtás intézményrendszerében. A romák társadalmi integrációjának elısegítése érdekében érvényesíteni kell az egyenlı bánásmód, a szegregáció felszámolása, a komplexitás, az integráció, a pozitív megkülönböztetés, a kulturális identitás megırzése, a társadalmi tolerancia, a modernizáció, valamint a szociális és etnikai dimenzió szétválasztásának elveit. A projektkiválasztás során elıre meghatározott kritériumok alapján vizsgálni kell, hogy a tervezett fejlesztés csökkenti-e a romák kirekesztettségét, valamint biztosítja-e a romák egyenlı hozzáférését a forrásokhoz. A fejlesztéseket úgy kell megvalósítani, hogy azok ne fokozzák a romákkal szembeni elıítéletet. A fogyatékossággal élı és a megváltozott munkaképességő emberek esélyegyenlısége érdekében figyelembe kell venni a „semmit rólunk, nélkülünk”, az egyenlı esélyő hozzáférés, az egyetemes tervezés, az integráció, a mainstreaming, az egyenlı bánásmód és az elınyben részesítés kötelezettsége, valamint a szubszidiaritás elveit.

76/30


2.3.2. A fenntarthatóság horizontális szempontjai Annak érdekében, hogy az ország ne élje fel a hosszabb távú fejlıdés erıforrásait, a fejlesztéseknek maradéktalanul meg kell felelniük a környezeti, társadalmi és gazdasági fenntarthatóság elvének. Fenntarthatónak tekinthetı az a fejlesztés, amely tekintettel van a természeti és emberi erıforrásokra – beleértve a természeti értékeket, területeket, tájakat, a biológiai sokféleséget, az emberi egészséget, a társadalmi kohéziót, a demográfiai jellemzıket is –, az épített környezet és a kulturális örökség megóvására, fenntartható módon történı hasznosítására. A fejlesztést szabályozó feltételként figyelembe kell venni egy adott terület ökológiai rendszerének – beleértve az ott élı embereket is – eltartó képességét. Azért, hogy a fejlesztéspolitika a legnagyobb mértékben építhessen a jövı generációk erıforrásaira is, a gyermek- és ifjúságpolitika érvényesítése során figyelembe veendı elvek a gyermeki jogok érvényesítése, a szubszidiaritás, az egyenlı esélyő hozzáférés, részvétel, a komplexitás, az integrált megközelítés, a stratégiai szemlélet, a prevenció és az önkéntesség. Az operatív program végrehajtása során a fenntarthatóság szempontjai formai és tartalmi szempontként is megjelennek, és a monitoringnak is részét képezik majd.

2.4. A PROGRAM STRUKTÚRÁJA A fenti átfogó és specifikus célok elérését – a horizontális szempontok figyelembevételével – az operatív program az oktatás és képzés, az egészségügy, a szociális szolgáltatások, a munkaügyi intézményrendszer, valamint a kulturális és közmővelıdési szolgáltatások infrastruktúrájának fejlesztése révén kívánja elérni. Az ehhez szükséges beavatkozásokat az operatív program 4 szakmai prioritási tengelyen keresztül valósítja meg: 1. Az oktatási infrastruktúra fejlesztése 2. Az egészségügyi infrastruktúra fejlesztése 3. A munkaerı-piaci részvételt és a társadalmi befogadást támogató infrastruktúra fejlesztése 4. A kulturális infrastruktúra fejlesztése a közösségfejlesztés szolgálatában

2.5. KOHERENCIA, KAPCSOLÓDÁS MÁS STRATÉGIÁKHOZ A TIOP az oktatás, egészségügy, munkaügyi és szociális ellátórendszer és a kultúraközmővelıdés intézményeinek reformját, átalakításuk támogatását, valamint a szolgáltatások fejlesztéséhez szükséges infrastrukturális fejlesztések és átalakítások biztosítását tőzte ki célul. A célkitőzések, valamint a megvalósításukhoz vezetı beavatkozások összhangban állnak mind a mérvadó uniós jogszabályokkal és egyéb stratégiai dokumentumokkal, így többek között a Közösségi Stratégiai Iránymutatásokkal (Community Strategic Guidelines – CSG), mind a hazai megalapozó dokumentumokkal, így az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció (OFK), az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT), a Nemzeti Lisszaboni Akcióprogram, valamint az Új Magyarország Vidékfejlesztési Stratégiai Terv célkitőzéseivel és beavatkozási területeivel, azok céljait teljes mértékben támogatják. A TIOP – szorosan kapcsolódva a TAMOP intézkedéseihez – a foglalkoztatás hosszú távú növekedéséhez szükséges humán és intézményi feltételeket fogja megteremteni, illetve javítani. 76/31


A stratégiában bemutatott specifikus célok, valamint az azok megvalósítását támogató prioritási tengelyek mentén tervezett beavatkozások, beavatkozási területek az alábbi módon kapcsolódnak a Közösségi Stratégiai Iránymutatások, az OFK, az ÚMFT, a Nemzeti Akcióprogram és az Új Magyarország Vidékfejlesztési Stratégiai Terv céljaihoz és beavatkozásaihoz. 2.5.1. Összhang a Közösségi Stratégiai Iránymutatásokkal A TIOP prioritási tengelyeinek kapcsolódását a CSG iránymutatásaival az alábbi táblázat mutatja: A CSG iránymutatásai 4.1. iránymutatás: Európát és régióit a beruházások és a munka szempontjából vonzóbbá kell tenni

A TIOP prioritási tengelyei

4.2. iránymutatás: A növekedést szolgáló tudás és innováció fejlesztése

4.3. iránymutatás: Több és jobb munkahely

A kohéziós politika területi dimenziói

A munkaerı-piaci részvételt és a társadalmi befogadást támogató infrastruktúra fejlesztése Az oktatási infrastruktúra fejlesztése Az egészségügyi infrastruktúra fejlesztése Az oktatási infrastruktúra fejlesztése A kulturális infrastruktúra fejlesztése a közösségfejlesztés szolgálatában A munkaerı-piaci részvételt és a társadalmi befogadást támogató infrastruktúra fejlesztése A munkaerı-piaci részvételt és a társadalmi befogadást támogató infrastruktúra fejlesztése Az oktatási infrastruktúra fejlesztése Az egészségügyi infrastruktúra fejlesztése A kulturális infrastruktúra fejlesztése a közösségfejlesztés szolgálatában

2.5.2. Összhang az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepcióval Az Országgyőlés által 2005 novemberében elfogadott Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció meghatározza hazánk hosszú távú fejlesztéspolitikájának stratégiai céljait. Az OFK célul tőzte ki, hogy „2050-re Magyarország Európa egyik legdinamikusabban fejlıdı országa legyen, ahol nı az életszínvonal, javul az életminıség, ahol a jelenleginél lényegesen több a munkahely, magasabbak a jövedelmek, biztonságosabb, tisztább és jobb minıségő a lakókörnyezet, egészségesebb és hosszabb az élet”. Az OFK az európai uniós fejlesztési irányokkal összhangban határozza meg Magyarország középtávú stratégiai céljait, amelyek a következık: a gazdaság versenyképességének tartós növekedése, a foglalkoztatás bıvülése, a versenyképes tudás és mőveltség növekedése, a népesség egészségi állapotának javulása, a társadalmi összetartozás erısödése, a fizikai elérhetıség javulása, az információs társadalom kiteljesedése, a természeti erıforrások és a környezeti értékek védelme és fenntartható hasznosulása, valamint a kiegyensúlyozott területi fejlıdés. A „Befektetés az emberbe” prioritáscsoport elemei: A munkavállalók és a szervezetek (vállalkozások, közigazgatás, civil szektor) alkalmazkodóképességének javítása az egész életen át tartó tanulás megvalósítása révén; Az oktatási és képzési rendszerek tartalmi és szervezeti fejlesztése, folyamatos összehangolása a munkaerıpiac igényeivel; A munkaerıpiacra való belépés és visszatérés ösztönzése és segítése, a foglalkoztathatóság javítása; A társadalmi és

76/32


területi zárványok oldása; Az oktatáshoz, képzéshez és mőveltséghez való hozzáférés, az esélyegyenlıség feltételeinek javítása; A társadalmi és kulturális tıke erısítése; Korszerő népegészségügyi szakmapolitika kialakítása; Az egészségügyi ellátórendszer szerkezetének és mőködésének korszerősítése; valamint A közigazgatás és a közigazgatási szolgáltatások korszerősítése. Az aktivitás növelése, az emberi erıforrások, az emberi és társadalmi tıke fejlesztése kiemelt szerepet kap a dokumentumban, így megfelelı stratégiai megalapozást biztosít a TIOP fejlesztéseihez. 2.5.3. Összhang az Új Magyarország Fejlesztési Tervvel Az Új Magyarország Fejlesztési Terv foglalkoztatás-orientált stratégiájának fókuszában az alábbi területek állnak: A Terv a foglalkoztatás bıvítését az egyén foglalkoztathatóságának javításával és munkaerı-piaci aktivitásának növelésével, a munkaerı-kereslet bıvítésével, vagyis több és jobb munkahely teremtésének ösztönzésével, valamint a kereslet és a kínálat összhangját biztosító munkaerı-piaci környezet fejlesztésével kívánja elérni. A foglalkoztathatóságot és az aktivitás növekedését támogató foglalkoztatás-orientált célok mellett az ÚMFT tartós növekedési célkitőzései is feltételezik a humánerıforrás minıségének, illetve a gazdaság által felhasználható humánerıforrás-fejlesztési intézményrendszerének javítását. Ezek például a tudásgazdaság erısítése vagy a termelékenység humán tényezıjének a növelése, de az ÚMFT területfejlesztést, illetve korszerő technológiák széles körő elterjesztését megfogalmazó céljai is szervesen kapcsolódnak az operatív programhoz, ugyanis ezek nem megvalósíthatóak az emberi erıforrás tényezı figyelmen kívül hagyásával: A Terv a tartós növekedést: a versenyképesség javításával, ezen belül - a tudásgazdaság és az innováció erısítésével, - a termelékenység növelésével; a gazdaság bázisának szélesítésével, ezen belül - a területfejlesztéssel, - a tıkebevonási képességek fejlesztésével, - piacbıvítéssel, - a magasabb piaci integráltsági szinthez való kapcsolódással, - a korszerő technológiák széles körő elterjesztésével kívánja elérni. 2.5.4. Összhang a Nemzeti Akcióprogrammal Az EU lisszaboni folyamatához kapcsolódó Nemzeti Akcióprogram célja: a gazdasági növekedés segítése a jelenleg is foglalkoztatottak által elıállított érték (termelékenység) növelésén, illetve ezzel párhuzamosan a foglalkoztatottak számának bıvülésén keresztül. A program kimondja, hogy „Az ország az uniós forrásokat oly módon fogja felhasználni, hogy az a lehetı legteljesebb mértékben hozzájáruljon a munkaerı-piaci helyzet javulásához, a munkaerı mi76/33


nıségének javításához, a munkalehetıségek bıvüléséhez.” Egyúttal kiemelt cél a makrogazdasági stabilitás segítése és az államháztartás hiányának csökkentése. Ehhez a rossz struktúrában, pazarlóan mőködı állami finanszírozású humán közszolgáltatások rendszereinek (oktatás, egészségügy, munkaügyi és szociális ellátórendszer, kulturális intézményhálózat) modernizációja, tevékenységeik racionalizálása, és mőködésük hatékonyabbá tétele szükséges. Az Akcióprogram a 2005 és 2008 közötti periódusra fogalmaz meg intézkedéseket, ezáltal mind az I. Nemzeti Fejlesztési Terv végrehajtásának utolsó, mind pedig az Új Magyarország Fejlesztési Terv végrehajtásának elsı éveit fedi. A dokumentum az alábbi – a TIOP-hoz is kapcsolódó – területeket jelöli meg a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás bıvítésének ösztönzése, továbbá az államháztartás hiányának csökkentése érdekében: Közoktatás: esélyegyenlıséget biztosító, korszerő közoktatás megteremtése;

az oktatás általános színvonalának emelése az infrastrukturális feltételek, az oktatás tartalmának és az intézmények mőködési hatékonyságának javításával;

versenyképes, jó minıségő oktatást nyújtó intézményrendszer kialakítása a felsıoktatásban és a képzés munkaerı-piaci igényekhez közelítése;

a felsıoktatás területén hatékonyan és átláthatóan gazdálkodó, professzionálisan „igazgatott” intézményrendszer kialakítása.

Szakképzés és felnıttképzés átalakítása: állami képzési kapacitások regionális koordinációjának megteremtése;

a szak- és felnıttképzés kibocsátásának mennyiségi növelése;

a szak- és felnıttképzı intézmények integrációja a költséghatékonyság növelése érdekében.

Kutatás-fejlesztés és innováció: a kutatás-fejlesztés és innováció, valamint az infrastruktúra fejlesztése;

az üzleti szféra, a kutatóintézetek, s az egyetemi kutatóhelyek közötti együttmőködések ösztönzése, a technológia-transzfer és a technológia- és tudás-intenzív mőködıtıke-befektetések serkentése.

Egész életen át tartó tanulás: Az egész életen át tartó tanulás ösztönzésére irányuló hosszú távú elképzéseit a kormány az egész életen át tartó tanulás stratégiájáról és annak végrehajtásáról szóló 2215/2005 (X. 13.) sz. határozatában rögzítette, a feladatok végrehajtásához ütemtervet rendelt. Az egész életen át tartó tanulás fejlesztése tehát e stratégiával összhangban történik majd. Az oktatás minıségének, eredményességének és hatékonyságának javítása: az oktatási és kulturális kapacitásokkal és az oktatás humán erıforrásaival való hatékonyabb gazdálkodás feltételeinek megteremtése;

az oktatási irányítás hatékonyságának és átláthatóságának javítása;

76/34


az oktatás és a kulturális intézmények partneri együttmőködésének erısítése;

intézményértékelési, tanulói teljesítménymérési, minıségbiztosítási és ágazati minıségértékelési tevékenységek összekapcsolt, rendszerszerő mőködése;

a pálya-tanácsadási, pályaorientációs és pályakövetési rendszerek intenzív fejlesztése, és a munkaerı-piaci információs rendszerekkel történı összekapcsolása.

Egészségügy: az intézmény és ellátórendszer strukturális átalakítása, a felügyeleti rendszer megteremtése;

szolgáltatáselvő, az uniós normákhoz illeszkedı és korrupciómentes ellátórendszer kialakítása, amely magasabb átlagos minıségő és költséghatékonyabb gyógyítómegelızı ellátásokat biztosít.

Aktív munkaerı-piaci politikák szerepének megerısítése: integrált foglalkoztatási és szociális szolgáltató-rendszer kialakítása, amely lehetıvé teszi, hogy a foglalkoztatási szolgáltatások a regisztrált munkanélkülieken túl az inaktív népesség bizonyos csoportjait is elérjék, elısegítve az álláskeresési aktivitás növekedését. A TIOP – az Akcióprogrammal összhangban – a foglalkoztatottság bıvítésére, a növekedésre, a társadalmi összetartozás erısítésére és a valós konvergenciára törekszik. A Nemzeti Akcióprogramban vázolt intézkedések elırehaladásáról Magyarország – a többi EU-tagállamhoz hasonlóan – az Európai Bizottság kezdeményezésére 2006 szeptemberében jelentést készített. A TIOP intézkedéseit az elırehaladási jelentésben foglaltak figyelembevételével fogalmazzuk meg. Az OP számos intézkedésével hozzájárul a makrogazdasági célok eléréséhez. Az egészségügyi és oktatási reform támogatása középtávon a költségvetési hiány csökkentését eredményezi. A strukturális reformok támogatása mellett a TIOP elısegíti az önkormányzati feladatellátás újraszervezését a regionális és kistérségi szint erısítésével. A közszolgáltatások infrastruktúrájának racionális modernizációjával támogatja a gazdaságos üzemméret kialakítását. Az egészségügyi reform célja a jelenleginél sokkal inkább szolgáltatáselvő ellátórendszer kialakítása, amely magasabb átlagos minıségő és költséghatékonyabb gyógyító-megelızı ellátásokat nyújt az igénybevevıknek. A jelenlegi egészségügyi ellátórendszer szerkezete nem áll összhangban az elvégzendı feladatokkal, elkerülhetetlen az intézmény- és ellátórendszer strukturális átalakítása. A TIOP az ellátási formák fejlesztésével és a fekvıbeteg ellátási intézményrendszer struktúraváltásának infrastrukturális támogatásával járul hozzá a hatékony ellátási szerkezet kialakításához. A TIOP elsısorban az oktatás és az egészségügy strukturális reformját segíti. A közoktatás reformjának egyik fı célja a minıségi közoktatáshoz való egyenlı esélyő hozzáférés megteremtése. A felsıoktatásban cél a bolognai folyamat folytatása, a kutatási kapacitások erısítése, továbbá az új felsıoktatási törvény bázisán hatékonyan és átláthatóan gazdálkodó intézményrendszer kialakítása. A szakképzett munkaerı biztosítása érdekében megkezdıdik a szak- és felnıttképzés összehangolt átalakítása. A fejlesztés részét képezi az állami képzési kapacitások regionális koordinációjának megteremtése, az intézmények integrációjának folytatása. A TIOP prioritási tengelyei és mőveletei a fenti tevékenységeket lefedik, azzal teljes összhangban vannak. 76/35


2.5.5. Összhang az Új Magyarország Vidékfejlesztési Stratégiai Tervvel Az Európai Mezıgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) forrásaiból megvalósuló Új Magyarország Vidékfejlesztési Stratégiai Terv kiegészítı jellegő támogatásokat nyújt a humánerıforrás-fejlesztés infrastrukturális hátterének fejlesztéséhez a vidéki térségekben. Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program keretében többek közt a vidéki térségekben, kisebb településeken megvalósuló vidéki alapszolgáltatások infrastrukturális hátterének fejlesztése, a vidéki örökség megırzése és korszerősítése, a turisztikai tevékenységek ösztönzése területén tervezett beruházások, illetve a LEADER program fejlesztései járulnak hozzá a TIOP céljainak teljesüléséhez.

2.6. KAPCSOLÓDÁS EGYÉB OPERATÍV PROGRAMOKHOZ A Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program számos egyéb operatív program prioritásaihoz és beavatkozási területeihez kapcsolódik. Mindenekelıtt a legtöbb esetben kiegészítı jelleggel, szorosan kapcsolódva támogatja a Társadalmi Megújulás Operatív Program (TAMOP) céljait és beavatkozásait, amelyek fejlesztéseihez az infrastrukturális hátteret biztosítja a fentiekben kifejtett módon. Ezek mellett mindenképp szükséges kiemelni a konvergencia célkitőzés alá tartozó régiók operatív programjaival (ROP-ok) és a közép-magyarországi régió operatív programjával (KMOP) való kapcsolatot. A ROP-ok fogadják be pl. a közoktatási infrastruktúra modernizációját, a kistérségi szintő egészségügyi infrastruktúra-fejlesztéseket, a felszabaduló kórházi infrastruktúra bázisán, ápolási és rehabilitációs infrastruktúra fejlesztését, bizonyos szociális, gyermekjóléti és közösségi infrastrukturális fejlesztéseket. Más ERFA-finanszírozású OP-k, így a Gazdaságfejlesztés OP (GOP) is támogatják a TIOP elsısorban közoktatási és felsıoktatási fejlesztéseit. A közszolgáltatások és a közigazgatás modernizációjának támogatását szolgáló operatív programok (Államreform Operatív Program, Elektronikus Közigazgatás Operatív Program) tevékenységeihez is szorosan kapcsolódik a TIOP, mivel a humán közszolgáltatások korszerősítéséhez járul hozzá. A TIOP beavatkozásainak és egyéb OP-k elemeinek kapcsolódását és lehatárolását az alábbi táblázat mutatja:

76/36


A TIOP elemei Intelligens Iskola

Kapcsolódó elemek más OP-kban

Modern szolgáltató és kutató egyetem infrastruktúrájának fejlesztése

Az egészségügy struktúraváltását lehetıvé tévı ellátási formák fejlesztése

A fekvıbeteg ellátási intézményrendszer felkészítése a struktúraváltásra, hatékony ellátási struktúra kialakítása

Infrastruktúra-fejlesztés a versenyképességi pólusokban

A munkaerı-piaci részvételt támogató szolgáltatások infrastruktúrájának fejlesztése A társadalmi befogadást támogató infrastruktúra fejlesztése

Társadalmi Megújulás OP: Minıségi oktatás és hozzáférés biztosítása mindenkinek. ROP-ok, Közép-magyarországi OP: Alapfokú oktatási intézmények infrastruktúrájának fejlesztése (21. század iskolája program). Gazdaságfejlesztés OP, Elektronikus Közigazgatás OP: Nagy sávszélességő hálózatok kiépítése. Környezet és Energia OP: Természeti értékeink jó kezelése prioritási tengely nevesítve tartalmazza az Erdei iskola hálózat infrastrukturális beruházásait, „A megújuló energiahordozófelhasználás növelése” prioritási tengely keretében támogatást kap az épületek egyedi, megújuló energiaforrásokra épülı energetikai rendszerének kiépítése. Ez alapul szolgálhat a közintézmények, így iskolák és a mővelıdési intézményrendszer energetikai korszerősítésének (pl. napkollektoros rendszer, Szemünk fénye program kiterjesztése). Elektronikus Közigazgatás OP Társadalmi Megújulás OP: A kutatás-fejlesztéshez és az innovációhoz szüksége humánerıforrások fejlesztése. Gazdaságfejlesztés OP: K+F és innováció a versenyképességért prioritási tengely, felsıoktatási intézmények K+F infrastruktúrájának fejlesztése, vállalatokkal közös kutatási, ipari projektekben. ROP-ok, Közép-magyarországi OP: közösségi, információs központok a felsıoktatási intézmények bázisán (könyvtárak, információs pontok integrációja); konferenciaközpontok, sportlétesítmények önkormányzatokkal közös fejlesztése. Elektronikus Közigazgatás OP Társadalmi Megújulás OP: Egészségmegırzés és a társadalmi befogadás, részvétel erısítése. ROP-ok, Közép-magyarországi OP: Kistérségi Közösségi Központok létrehozása, járóbeteg-szakellátási formák és a kórházi ellátást kiváltó ellátási formák (egynapos és kúraszerő ellátások, otthon-ápolás) fejlesztése. Elektronikus Közigazgatás OP ROP-ok, Közép-magyarországi OP: a regionális jelentıségi intézményekhez kapcsolódó kiskórházak, funkcióváltó, specializált intézmények (ápolási, rehabilitációs, geriátriai és szociális kapacitások fejlesztése a felszabaduló kiskórházi kapacitások bázisán). Elektronikus Közigazgatás OP Gazdaságfejlesztés OP: K+F és innováció a versenyképességért prioritási tengely, felsıoktatási intézmények K+F infrastruktúrájának fejlesztése, elsısorban vállalatokkal közös kutatási, ipari projektekben. Társadalmi Megújulás OP: A foglalkoztathatóság fejlesztése, a munkaerıpiacra való belépés ösztönzése és segítése. Közép-magyarországi OP Társadalmi Megújulás OP: Egészségmegırzés és a társadalmi befogadás, részvétel erısítése. ROP-ok, Közép-magyarországi OP: intézmények kiváltása, mőemlékek kulturális, közösségi és turisztikai célzatú haszná-

76/37


A kulturális infrastruktúra fejlesztése a közösségfejlesztés szolgálatában

lata, a szociális alapszolgáltatások fejlesztése, a hozzáférést javító szolgáltatások fejlesztése, többfunkciós belsı és külsı közösségi terek kialakítása, megújítása, komplex kistérségi fejlesztések, város-rehabilitáció. Elektronikus Közigazgatás OP Társadalmi Megújulás OP: A gyermek- és ifjúkori, valamint a felnıttkori mővelıdés támogatása a képesség és kreativitás fejlesztésére; A kulturális tıke fejlesztése a társadalmi kohézió és a kreativitás erısítése érdekében; Kiemelkedı kulturális értékek, programok támogatása. ROP-ok, Közép-magyarországi OP: Pécs Európa Kulturális Fıvárosa projekt, Ország-bemutató program, kulturális hungarikumok, közgyőjtemények és múzeumok a közösségfejlesztés szolgálatában, konferencia központ, könyvtárfejlesztések, különös tekintettel a könyvtári hálózatok kialakítására és funkcióváltására, magasabb hozzáadott értékő szolgáltatásokat megalapozó infrastruktúra-fejlesztés. Közlekedés OP: a kultúra területén a nagyberuházásokkal összefüggı régészeti örökségvédelmi feladatokat ellátó múzeumi hálózat infrastruktúrájának javítása, és a raktárépítési program támogatása. Elektronikus Közigazgatás OP: kulturális örökség hatósági nyilvántartása, illetve az e-levéltár fejlesztési program

2.7. A TIOP EX-ANTE ÉRTÉKELÉSÉNEK ÖSSZEFOGLALÓJA 2.7.1. Általános megjegyzések Az ex-ante értékelés keretében a Compudoc Kkt. vezette konzorcium elemezte a Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program korábbi változatát az EU elemzésre vonatkozó módszertana segítségével. Ebben a fázisban az értékelés célja az egyenetlenségek, hiányok és fejlıdési lehetıségek azonosítása, a kívánt célok és eredmények elérésének segítése volt. Az értékelés tartalmazza a korábban elfogadott munkatervben leírt részeket. Az értékelési folyamat kialakította a tervezıkkel a szükséges kapcsolatokat, és három workshop segítségével interaktív módon hozzájárult az OP minıségének javításához. Ezt a folyamatot kell folytatni ahhoz, hogy a jelenlegi tervezetbıl a megkívánt színvonalú anyag szülessen. A humán tengely legjelentısebb területein (oktatás, egészségügy, foglalkoztatáspolitika, szociálpolitika) az elmúlt években is jelentıs reformok zajlottak, de elsısorban a finanszírozási helyzet (a finanszírozhatóság) és a színvonal tarthatósága – illetve a versenyképesség miatt is kívánatos emelése – miatt jelenleg is egyre egyértelmőbben megfogalmazódik a reformok igénye. A téma európai szinten is kiemelt fontossága miatt az a szerencsés helyzet állt elı, hogy az OP által érintett témák elıtérbe kerültek, sok esetben (pl. munkaerı-piaci részvétel növelése, társadalmi kohézió erısítése, ráfordítások növelése a tudás és innováció területén) azok a kormányzati és OP-prioritások szintjén összecsengenek. Ezért a reformok részleteinek megismerésével és elfogadásával egy idıben az OP-k szintjén is szükséges lesz a változásokat figyelembe venni. Ilyen reformfolyamat az egészségügyi reform, a közigazgatási, közszolgáltatási reform, valamint az oktatás reformja.

76/38


Az ex-ante értékelık megítélése szerint a korábbi programok értékeléseinek tapasztalatai nincsenek kellı mértékben és érdemben figyelembe véve. Igaz, hogy a legfontosabbról, a jelenleg a végrehajtás fázisában lévı HEFOP-ról még nem is állnak rendelkezésre az elfogadott értékelések, de a technikai segítségnyújtás keretében pl. az egészségügyrıl már most is lehetne olyan elemzést készíteni, amely feltárja, hogy – ismerve az érintett területek jelenlegi környezetét – milyen hatása lesz a fejlesztéseknek, mennyire látszanak teljesülni a meghirdetett népegészségügyi célok, illetve nem használta-e a forrásokat saját céljaira az egyébként is túlsúlyos kórházi szegmens. 2.7.2. Formai kritériumok Az OP-tervezet formai kritériumainak értékelése során az ex-ante értékelık figyelembe vették a „Kézikönyv az Operatív Programok elkészítéséhez” címő – a 2007-2013 közötti programozási idıszakra vonatkozó – kiadvány útmutatásait. Ennek alapján a következıket állapították meg:

Az OP követi az OP-készítésrıl szóló kézikönyvben található sorrendet.

Az OP még nem tartalmazza a formai követelményeknek megfelelı összes fejezetet, így csak részben teljesíti az elıírt formai kritériumokat.

Az OP terjedelme megfelelı, de a hiányzó fejezetekkel együtt várhatóan a megadott 50 oldal felett lesz, és a „helyzetelemzés” (1.) fejezet már ma is jóval több, mint 10 oldal.

Egyéb szempontból formailag, szerkezetileg az OP megfelel a kötelezı elvárásoknak.

Az elızetes értékelés szintjén az anyag megfelel a vonatkozó EU-rendeleteknek és a CSG kritériumainak, bár néhány esetben (pl. a kulturális infrastruktúra terén) a kétségek kizárására ezt jó lenne részletesebben megalapozni. A tervezett oktatási beavatkozások egy része nem elég konkrét ahhoz, hogy a megfelelıségrıl nyilatkozni lehessen. 2.7.3. A koherencia értékelésének legfontosabb megállapításai Mivel az OP az ÚMFT részletes szakmai kibontásának tekinthetı, fontos, hogy az ÚMFT és a TIOP közötti alapvetı koherencia biztosított legyen. Az ÚMFT az értékelık véleménye szerint azonban az értékelés készítésekor még komoly fejlesztésre szorult, színvonala még nem volt olyan, hogy az OP-kat ahoz lehetett volna igazítani. A hatékonyság és a fenntarthatóság összefügg a rendszerek mőködtetésének folyamatban lévı, illetve tervezett reformjával. Ezek részleteit még nem ismerjük, a késıbbi munka során elemzésükre, OP-ba építésükre mindenképpen szükség lesz. A TIOP és a TAMOP egymást segíti és támogatja, a koherencia közöttük biztosított. Ez alól az egészségügy területe kivétel, mivel az TAMOP-ban nem kellı súlyúak az egészségügyi, illetve az egészség-fejlesztést szolgáló beavatkozások. A tervezık között is vita van egy önálló egészségügyi (illetve egészséggel kapcsolatos) prioritás szükségességérıl. Ezt a tervezett szakmai programok részletesebb elemzése után a közeljövıben el kell dönteni. A TIOP önmagában is koherens anyag, bár az oktatási prioritási tengely leírása (és a kulturális prioritási tengely elsı része) nem elég konkrét ahhoz, hogy ezt véglegesen ki lehessen jelenteni. Kívánatos lenne, hogy az oktatási infrastruktúra beruházások kiemelten segítsék a többi prioritási tengely szakterületeit, illetve a többi operatív program (különösen a GOP) céljait. 76/39


Az TIOP-ban az esélyegyenlıség és a fenntarthatóság horizontális szempontjai alapvetıen érvényesülnek, bár a gazdasági fenntarthatóság kérdése nem kap kellı hangsúlyt, így félı, hogy nem lehet majd minden megvalósuló beruházást a kívánatos szinten mőködtetni, kihasználni. Az ÚMFT-ben is megfogalmazódó közösségi cél, a területi kohézió érvényesülése nem egyértelmően következik a TIOP stratégiájából és beavatkozásaiból, pedig erre az ország különbözı részeinek eltérı fejlettsége miatt különösen nagy hangsúlyt kellene fektetni. Világos preferencia-rendszer kellene annak érdekében, hogy többek között a felsıoktatási és az egészségügyi beruházások átlagosnál nagyobb hányada kerüljön az elmaradottabb régiókba, az egészségügy esetén lehetıség szerint minél inkább elmaradott térségekbe. 2.7.4. Partnerség A társadalmi partnerség kérdését vizsgálva megállapítható, hogy a résztvevı minisztériumok az OP-kat véleményezı munkacsoportokat hoztak létre civil partnereikkel, de ezek nem azonosak az OP tervezési munkacsoporttal, illetve többnyire induló fázisban vannak. Az OP tervezését a minisztériumi tervezı egységek végzik, a munkacsoport a tárcaközi egyeztetés színteréül szolgál. A civil szervezetek és külsı szakértık a minisztériumok tervezı egységei révén az OP-ban érintett szakterületek többsége esetében részt vettek a folyamatban. A civil partnereknek ezenkívül írásbeli véleményezésre is lehetıséget adtak, amelyhez útmutatót és kérdıívet készítettek a tervezık. Mindezt figyelembe véve megállapítható, hogy Magyarországon még nem alakult ki a tervezés folyamatának az a valódi partneri viszonyra épülı metodikája, amelyben az érintettek teljes felelısséggel, szervezeteiken keresztül részt vesznek a tervezés teljes folyamatában, a szükségletek felmérésétıl a stratégia-alkotáson át a megvalósítás ellenırzéséig. 2.7.5. Szakmai értékelés Bár az OP háttérelemzése általában körültekintı, hazai adatokkal is jól alátámasztott anyag (amely egyébként jóval túllépi az elıírt 10 oldalas terjedelmet), ennek ellenére a helyzetértékelésben a nemzetközi összehasonlítás (benchmarking) nem kapott megfelelı súlyt, csupán néhány esetben kerül sor egyes hazai mutatók az EU-15 és EU-25 átlagával való összehasonlítására. E hiányosság miatt egyfelıl esetenként a feltárt problémák súlyát nehéz értékelni, másfelıl nehéz megmondani, hogy minek kell lennie a továbblépés irányának. Kiemelhetı, hogy a humán tengely infrastruktúrája leromlott, és az elmúlt években a fejlesztések ellenére összességében tovább romlott. Ez önmagában is megalapozza a fejlesztések szükségességét. A TIOP helyzetértékelése elsısorban az égetı hiányokra koncentrál, kevésbé fejti ki a meglévı best practice-t, a terjesztésre alkalmas eredményeket, kivéve az e-kommunikáció tekintetében. Ez nem szerencsés megközelítés, mivel a TIOP fejlesztései elsısorban hosszú távon fogják éreztetni hatásukat, azaz a humán tengelyre hosszabb távon ható folyamatokat is az elemzés arányos részévé kellene tenni. További probléma, hogy a helyzetértékelés nem foglalkozik kellı súllyal az oktatási, az egészségügyi és a kulturális infrastruktúra mőködtetésének kérdésével, annak ellenére, hogy a mőködtetési reform napirenden van. Ezért nem világos, hogy a létrejövı fejlesztések 76/40


hogyan fogják a stratégiában meghatározott azon célt szolgálni, hogy a „humán szolgáltatások, azaz az oktatás, az egészségügy, a szociális ellátás, a munkaügyi és kulturálisközmővelıdési szolgáltatások költséghatékony, takarékos” mőködése valósuljon meg. A SWOT tekintetében még maradtak problémák, így olyan állítások, amelyek több kategóriában is szerepelnek. A SWOT nem minden esetben alapozza meg a stratégiát, amely egyébként önmagában tekintve logikusan felépített anyag. A TIOP prioritási tengelyei alapvetıen elfogadhatóak, a célokból és a helyzetértékelésbıl következnek. Hiányoznak az egészségmegırzést és a prevenciót szolgáló beavatkozások, de ez fókuszálásként akceptálható, ha figyelembe vesszük, hogy a tervezık a szőkös források ismeretében nem akarták az erıforrásokat még jobban szétforgácsolni, és ha a ROP-okban lesznek ilyen fejlesztések. Nem ennyire kedvezı a kép, ha az egyes prioritási tengelyek tartalmát tekintjük. Itt megmutatkozik, hogy különbözı szakmák anyagai lettek összeszerkesztve, és ezek az anyagok sem formailag, sem tartalmilag nem egyenszilárdságúak. Az OP-ban a két legnagyobb súlyú ágazat közül az egészségügy tervezett beavatkozásainak leírása konkrétabb, jobb színvonalú. Ennek ellenére nem vagyunk meggyızıdve arról, hogy a tervek kellıen fókuszáltak, és a legnagyobb egészség-nyereséget várhatjuk megvalósulásuktól. A jelenleg kialakuló reformok miatt amúgy is át kell majd gondolni ıket. Az oktatás prioritási tengelye konkrét beavatkozási körök helyett elsısorban a célokat, elvárt eredményeket fogalmaz meg. E rész pontosítása, bıvítése szükséges. Emellett nem egyértelmő a kulturális prioritási tengelynél a „Nemzeti kulturális intézmények megújítása” rész érdemi tartalma sem.

76/41

A Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program célrendszere és prioritási tengelyi

Átfogó cél

Az aktivitás növelése a humánerıforrások minıségének javításával Specifikus célok

A humán infrastruktúra területi egyenlıtlenségeinek mérséklése, a hozzáférés javítása

A humán közszolgáltatások hatékonyságának növelése, átfogó reformjuk elısegítése

A társadalmi megújulást szolgáló fejlesztések hatékonyságának növelése

Prioritási tengelyek

Az oktatási infrastruktúra fejlesztése

Az egészségügyi infrastruktúra fejlesztése

A munkaerı-piaci részvételt és a társadalmi befogadást támogató infrastruktúra fejlesztése

A kulturális infrastruktúra fejlesztése a közösségfejlesztés szolgálatában

3. PRIORITÁSI TENGELYEK

3.1. Cél:

AZ OKTATÁSI INFRASTRUKTÚRA FEJLESZTÉSE 1. Az egész életen át tartó tanuláshoz és a munkaerı-piaci helytálláshoz szükséges kompetenciák fejlesztéséhez szükséges közoktatási infrastrukturális feltételek megteremtése 2. A felsıoktatás gazdasági és társadalmi igényekhez való rugalmas alkalmazkodásának erısítéséhez és az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges infrastrukturális feltételek megteremtése

Indikátorok: Output: Internet-hozzáféréssel és korszerő IKT-eszközökkel rendelkezı tantermek számának növekedése Bázis (2005): Cél (2013): Eredmény A PISA matematika felmérésben azon országok száma, melyek a 6-15 éves korosztály oktatására vásárló érték paritáson egy tanulóra számolva a magyarországinál többet költenek, ugyanakkor a magyar eredménynél rosszabb eredményt érnek el. Bázis (2005): 5 Cél (2013): 7 PISA egyéni teszteredmény (olvasási-szövegértési vagy matematikai-logikai) szóródásában hány százaléknyi részt képvisel az iskolák átlagos eredményei közötti szóródás (szegregációs mutató). Bázis (2005): Cél (2013): A mőszaki és természettudományos oktatást folytató egyetemek nemzetközi rangsorban elért helyezése Bázis (2005): Cél (2013):

3.1.1. Az „Intelligens” iskola infrastruktúrájának elterjesztése A versenyképes tudás megszerzéséhez szükséges alapkompetenciák és ismeretek átadása érdekében a közoktatás minden szintjén meg kell teremteni az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciák oktatásának infrastrukturális feltételeit. Kiemelten kell kezelni az infrastruktúra fejlesztésének szempontjából az infokommunikációs készségek és az idegen nyelvi készségek elsajátítását támogató fejlesztéseket. Az iskolai környezet átalakítását úgy kell elvégezni, hogy lehetıség szerint támogassa az iskolai kudarcok csökkenését, illetve a sajátos nevelési igényő tanulók integrációját célzó erıfeszítéseket.


3.1.1.1. A pedagógiai, módszertani reformot támogató infrastruktúra A különbözı kompetenciák fejlesztésére orientált és differenciált tartalom és pedagógiai módszertan elterjedését támogató feltételek megteremtése a központi- (SULINET, SDT) és az intézményi szolgáltatásokat biztosító infrastruktúra megteremtésével. A tantermek legalább kétharmadában elérhetıvé kell tenni a kompetenciafejlesztéshez igazított tananyagok és módszertan alkalmazását IKT-támogatással (számítógép, projektor, interaktív tábla stb.). 3.1.1.2. A közoktatás információs rendszereinek fejlesztése A közoktatás hatékonyságának növelését, teljesítményének mérhetıvé tételét, a kibocsátás nyomon követését, valamint a ráfordítások ellenırizhetıségét biztosító központi és intézményi információs rendszerek fejlesztése, a meglévı adattárak koherenciájának és az adatszolgáltatások hozzáférhetıségének megteremtése elengedhetetlenül szükséges a közoktatás gazdaságos mőködtetése, a források optimális allokációja érdekében. Integrált, a hazai és nemzetközi intézményekkel interoperábilis rendszert kell teremteni a finanszírozási, statisztikai, tervezési adatigények költséghatékony kiszolgálása érdekében. 3.1.1.3.

Országos mérés-értékelési rendszerek infrastruktúrája

Az oktatási tevékenységet mérhetıvé, összehasonlíthatóvá kell tenni országos szinten. A mérés-értékelési rendszerek hozzájárulnak az egyéni képességekhez igazított képzési utak kialakításához, a mérés-értékelés költséghatékony lebonyolításához, valamint az oktatási, képzési tevékenyég hatékonyságának mérhetıvé tételéhez. Az „Intelligens” iskola: a helyi közösségi, kulturális, közmővelıdési élet szervezésének központja; alkalmas az egyéni ütem szerinti önálló tanulásra, a csoportmunkára, a csoportban való együttmőködés és a különbözı csoportszerepek kipróbálására, együttmőködéseket lehetıvé tevı kísérletek elvégzésére; mindenki számára biztosítja a különbözı információhordozók útján a tanulási tartalmak könnyő, azonnali és folyamatos hozzáférését; olyan környezetet teremt, ahol mind a pedagógus, mind a diák, mind a betérı felnıtt jól érzi magát, ahol szívesen tartózkodik, bıvíti tudását, fejleszti képességeit (Szülı-Suli program – „community learning place”). 3.1.2. A Modern Szolgáltató és Kutató Egyetem infrastruktúrájának fejlesztése A mővelet célja a tudásalapú társadalom gyorsan változó igényeihez rugalmasan alkalmazkodni képes, az eredményes és hatékony felsıoktatás kialakításához szükséges infrastrukturális fejlesztések támogatása, melyek egyidejőleg a Társadalmi Megújulás Operatív Program (TAMOP), a Gazdaságfejlesztés Operatív Program (GOP) és a regionális operatív programok (ROP) bizonyos tartalmi fejlesztéseinek megvalósítását, sikerességét segítik. 3.1.2.1. A felsıoktatási tevékenységek színvonalának emeléséhez szükséges infrastruktúra fejlesztése A hallgatók, tanárok és kutatók munkáját hatékonyan támogató, informatikai környezet megteremtése, ideértve minden olyan infrastruktúrát, amely szükséges a nemzetközileg is ver76/44


senyképesebb hallgatói, oktatási, kutatási, innovációs szolgáltatásokat nyújtó felsıoktatás megteremtéséhez. Az alapkutatáshoz kapcsolódó oktatói tevékenységekhez szükséges infrastruktúra fejlesztés ösztönzése és K+F kapcsolódási pontjainak kialakítása nélkülözhetetlen elıfeltétele annak, hogy a felsıoktatási intézmények intenzívebben és eredményesebben részt tudjanak vállalni az innováció valamennyi elemében. Az intézmények közötti hálózati együttmőködések bıvítése (pl. on-line erıforrás-megosztás), a nemzetközi adatbázisokhoz való hozzáférés támogatása szintén vonzóbbá teheti a felsıoktatást és növelheti a hallgatói, oktatói és kutatói mobilitást külföldrıl és külföldre egyaránt. A fejlesztés keretében az intelligens tanulási környezet, az e-learning lehetıségek megteremtése, az innovációs központok kialakítása is támogatást élvez. 3.1.2.2. Mőszaki és természettudományi szakokon tanuló hallgatók számának emeléséhez szükséges infrastrukturális és technológiai fejlesztések A mőszaki és természettudományi képzésben elvárt modern infrastrukturális környezet kialakítása, a meglévı szakok kapacitásának és fizikai, mőszaki infrastruktúrájának bıvítése, új kar-, illetve szakalapításokhoz szükséges infrastruktúra megteremtésének támogatása egyaránt szükséges. Az elméleti képzés infrastruktúrájának fejlesztésén túl, a helyi gazdasággal együttmőködésben, szükséges a gyakorlati képzés kapacitásainak bıvítése, technológiai fejlesztése. A nemzetközi hallgatói, oktatói és kutatói mobilitás és együttmőködés ösztönzéséhez szükséges speciális infrastruktúra fejlesztése szintén támogatást élvez. 3.1.2.3. Korszerő intézményi és intézményközi irányítás, információáramlás és menedzsment informatikai hátterének kiépítése Az intézmények korszerő irányításához és költséghatékony gazdálkodásához szükséges adminisztrációs, menedzsment, nyilvántartási (pl. elektronikus hallgatói és oktatói kártya használatához szükséges infrastruktúra, központi hallgatói nyilvántartás és hozzájuk kapcsolódó szolgáltatások) rendszerek és eljárások infrastrukturális, mindenek elıtt informatikai-technikai feltételeinek kialakítása jelöli ki a fejlesztések irányát. A központi adminisztráció terén pedig az információs és folyamatmenedzsment kompetencia központ szolgáltató intézmény infrastruktúrájának létrehozása a legfontosabb célkitőzés. Ennek feladata a felsıoktatási folyamatszervezéssel kapcsolatos tudás összegyőjtésének, szétosztásának és újrafelhasználásának koordinációja, a felhalmozott ismeretek konszolidációja, a felhasználók támogatása, a továbbfejlesztés szakmai hátterének biztosítása. Ezzel párhuzamosan szükséges olyan technológiai, informatikai megoldásokat támogatni a felsıoktatási intézményekben, melyek képesek a gazdálkodási, tanulmányi, ingatlangazdálkodási és kutatás-fejlesztési területek integrálására, együttes kezelésére.

76/45


3.2. Cél:

AZ EGÉSZSÉGÜGYI INFRASTRUKTÚRA FEJLESZTÉSE Az egészségben töltött életévek számának növelése az egészségügyi rendszer struktúrájának a hatékonyabb, jobb minıségő és területileg kiegyensúlyozottabb ellátás felé terelésével.

Indikátorok: Eredmény: A betegségben töltött idı csökkenése a munkaképes korúak körében Bázis (2005): Cél (2013): Egy gyógyult betegre jutó kórházban töltött napok számának csökkenése és regionális szinten mért különbségeinek csökkenése Bázis (2005): Az alábbi intézkedések hozzájárulnak ahhoz, hogy az egészségügyi ellátórendszer struktúrája racionalizálódjon és a szükségleteknek megfelelı irányba módosuljon. Az ellátórendszer struktúraváltása a rendelkezésre álló erıforrások hatékonyabb és hatásosabb felhasználását eredményezi, mely mind a demográfiai, mind a munkaerı-piaci helyzet javulása irányába hat, valamint növeli az ország és az ágazat versenyképességét és a fenntarthatóságot. A halálozás csökkenésével a munkaképes korú lakosság létszáma növekszik, míg az egészségi állapot javulása a rokkanttá nyilvánítások számának, valamint az ápolási díjban részesülık számának csökkenésén keresztül az aktivitási rátára, a betegségben töltött idı csökkenésével a gazdaság növekedésére van pozitív hatással. Az intézkedések révén az ellátásban jelen lévı területi, szociális egyenlıtlenségek mérséklıdnek, a fogyatékossággal élı emberek esélyei növekednek. A tervezett intézkedések közvetlen összefüggésben állnak az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának biztosítása érdekében meghirdetett reformokkal. A 2006. augusztus 31-én elfogadott egészségügyi reformintézkedések egyik legfontosabb célkitőzése – a Konvergencia programmal összhangban – az Egészségbiztosítási Alap kiadásainak csökkentése. Cél a hozzáférhetıség, a minıség és a fenntarthatóság szempontjából releváns intézkedések megvalósítása, aminek eredményeképpen javul az egészségügyi szolgáltatások intézményrendszerében a forrásfelhasználás hatékonysága, megszőntethetı a rendszer pazarló jellege. A Kormány ennek érdekében többek között döntött az alábbi reformintézkedésekrıl is: Tovább folytatódnak a megelızést, az egészségi állapot javítását és az egészségfejlesztést szolgáló nemzeti népegészségügyi és a különbözı országos szakmai programok (Népegészségügyi Program, Rák, Szív- és Érrendszeri, Gyermek- és Csecsemıegészségügyi Program). A túlzott aktív fekvıbeteg kapacitások átalakulnak krónikus, ápolási és járóbeteg kapacitássá, illetve megszőnnek. A fenti elsı pontban azonosított reformintézkedések végrehajtásához szükség van az egészségfejlesztés intézményrendszerének kialakítására és fejlesztésére, az egészség megırzését és a kockázatok korai felismerését segítı programokra, a szenvedélybetegségek megelızési programjaira, valamint a leghátrányosabb helyzető térségek komplex fejlesztéséhez kapcsolódó foglalkoztatási, szociális, egészségfejlesztési beruházásokra. Ezen intézkedések megvalósítására a TAMOP támogatásával kerül sor.

76/46


A második pontban azonosított reformintézkedés végrehajtása során (amit a TIOP 2. prioritási tengelye szolgál) javítani kell az ellátórendszer infrastruktúrájának hatékonyságát. Ez olyan fejlesztéseket jelent, amelyek egyidejőleg szolgálják a lakosságközeli és kórházon kívüli ellátások fejlesztését (járóbeteg-ellátás, otthoni szakápolás, egynapos sebészeti ellátás), valamint a kórházi szektorban a progresszív ellátási logika szerint megvalósítandó koncentrációt. A struktúraváltás jegyében az aktív fekvıbeteg intézeti körben számos intézményi fúzióra, szervezeti összevonásra, valamint egyes intézmények esetében profilváltásra kerül sor, egységesen felépülı regionális rendszert alakítva ki (sürgısségi hálózat, onkológiai kórházak országos hálózata). A fejlesztés eredményeként az orvosi egyetemek klinikái is integrálódnak az adott város/megye/régió ellátó struktúrájába, megszüntetve a párhuzamosságokat, hatékonyabb, koncentrált ellátási kapacitásokat hozva létre. Ezzel párhuzamosan korszerő, digitális technológián alapuló terápiás és diagnosztikai eszközök beszerzését is végrehajtjuk uniós forrásokból, ami lehetıvé teszi a minden ellátási szintre kiterjedı elektronikus egészségügyi szolgáltatások és elektronikus kommunikációt biztosító intézményközi információrendszer, telemedicinális rendszerek kialakítását. Ennek érdekében regionális járóbeteg-szakellátó hálózatot és egynapos sebészeti központokat hozunk létre. Kialakítjuk és fejlesztjük a kistérségi járóbeteg-szakellátó központokat, és erısítjük az otthonápolás rendszerét. A fekvıbetegellátásban fejlesztjük a szőrést és a diagnosztikát, a sürgısségi ellátás feltételeit, regionális szintő fekvıbeteg-ellátórendszert és korszerő regionális onkológiai hálózatot alakítunk ki, és kiemelten fejlesztjük az egészségügyi infrastruktúrát a versenyképességi pólusokban.

3.2.1. Az egészségügy struktúraváltását lehetıvé tévı ellátási formák fejlesztése 3.2.1.1. Regionális járóbeteg-szakellátó hálózat és egynapos sebészeti központok létrehozása, fejlesztése A komplex ellátások biztosításának és a szolgáltatások integrációjának megfelelı kapacitásés struktúraváltást követıen a regionális/megyei járóbeteg-szakellátó intézményekbıl kialakuló központok hálózatot képezve, és ennek keretében a kistérségi járóbeteg-szakellátó központokat korszerő információtechnológia alkalmazásával koordinálva regionális feladatokat fognak ellátni. A térségi feladatok körében definitív ellátást, általános, valamint speciális diagnosztikai szolgáltatásokat, szőréseket és szakrendeléseket, egynapos sebészeti és kúraszerő ellátásokat biztosítanak magas technikai színvonalú eszközökkel. Új szolgáltatások bevezetésével tehermentesítik a fekvıbeteg szakellátást, illetve biztosítják a lakosság-közeli ellátásokat a mobil egészségügyi szolgálat (szőrés, szakellátás) bevezetésével. 3.2.1.2. Kistérségi járóbeteg-szakellátó központok kialakítása, fejlesztése A kistérségi járóbeteg-szakellátó központok kialakítása a szükségleteknek megfelelı különbözı szolgáltatások integrációjával és komplex szolgáltatások biztosításával, az információtechnológia és az infokommunikációs lehetıségek maximális kihasználásával történik. A fekvıbeteg intézménnyel nem rendelkezı kistérségben kialakítandó központok a regionális központ koordinációja és módszertani ajánlásai alapján az infrastruktúrafejlesztés eredményeként létrejött korszerő épületben digitális diagnosztikai és szőrıberendezésekkel biztosítják a definitív (megelızés, gyógyítás, gondozás, rehabilitációs tevékenység) ellátást 30 km-en belüli elérhetıséggel, illetve koordináló szerepkört töltenek be a kistérségi szolgáltatók körében.

76/47


3.2.1.3. Otthonápolás Az életminıség növekedéséhez és a költséghatékony ellátási struktúra kialakításához is hozzájárul az otthonápolási kapacitások (ápolás, gondozás, hospice) és a munkavégzéshez szükséges kis értékő eszközök bıvítése. Az aktív kórházi ellátást nem igénylı esetek az ellátórendszer megterhelése nélkül gyógyíthatók. A rendszer a kórházi fekvıbeteg-ellátást nem igénylı, ápolásra szoruló betegek és családtagjaik, a kórházi ellátásból hamarabb kikerülı betegek számára (a gyógyulást esetenként hatékonyan segítı) otthoni környezetben teszi lehetıvé a biztonságos kezelést. A beavatkozás célcsoportjai a központilag kialakított akkreditációs rendszerben az ellátás teljes spektrumát biztosító minısített otthoni szakápoló szolgálatok, egészségügyi szolgáltatók. 3.2.2. A fekvıbeteg ellátási intézményrendszer felkészítése a struktúraváltásra, hatékony ellátási struktúra kialakítása 3.2.2.1. Szőrés, diagnosztika (telemedicina) fejlesztése Ez a program egy országos rendszer létrehozását célozza meg, minden ellátási szintre kiterjedı elektronikus egészségügyi szolgáltatások és elektronikus kommunikációt biztosító intézményközi információrendszer kialakításával. A kiépített telemedicinális rendszerek lehetıvé teszik az e-konzultációt és a távleletezést is, ami lakosságközei, definitív ellátást biztosít. Gyakorlatban már hazánkban is több helyen alkalmazott területe a digitális képalkotás, amely az I. NFT keretein belül három régiót érintve fejlesztésre került. A program tartalmaz egyrészt informatikai fejlesztéseket, másrészt a diagnosztikai eszközök cseréjét digitális formátumúra. 3.2.2.2. Sürgısségi ellátás fejlesztése A program által megvalósul a szétszórt telephelyeken történı elavult és korszerőtlen intézményi kubatúrákban és eszközökkel történı ellátások integrálása és modernizációja, aminek következtében növelhetı a területi különbségeket kiküszöbölı esélyegyenlıség a magas színvonalú ellátások vonatkozásában. Ennek érdekében sürgısségi betegellátást nyújtó szervezeti egységek további kialakítása valósul meg regionális, megyei és kistérségi szinten. Alap-, emeltszintő, illetve speciális (országos) sürgısségi beteg osztályok kialakítása, fejlesztése, ami a jelenlegi kórházakra építve 30 perces elérhetıséggel 50-60 folyamatos ügyeletet biztosító kórházzal valósulna meg. A sürgısségi ellátásban kialakuló infrastrukturális és humán-erıforrás koncentráció lehetıvé teszi az égés, toxikológia, fertızı ügyeleti rendszer kialakítását is. A sürgısségi ellátórendszer gép/mőszer fejlesztése több ciklusban elégíti ki a szükséges eszközök amortizációja kapcsán felmerülı igényeket. Az Országos Mentıszolgálat fejlesztése, ami új állomások létesítését, meglévık felújítását és a gépjármőpark fejlesztését foglalja magába. 3.2.2.3. Regionális fekvıbeteg-ellátórendszer fejlesztése Az egészségügyi ellátások hatékonysága és minısége érdekében a kórházak infrastruktúra fejlesztése valósul meg. A több telephelyes, sok épületes rendszert felszámoló tömbösítéssel, mátrix szervezeti struktúrák kialakításával a költséghatékonyság növelése valósul meg az ellátás minıségének javulásával egy idıben. A beavatkozás érinti a kórházi eszközpark állagát, ami a magasabb színvonalú, esélyegyenlıséget teremtı egészségügyi ellátás irányába hat,

76/48


mert lehetıséget biztosít a szükségleteknél kevesebb ellátást nyújtó szakmák infrastruktúrájának fejlesztésére, és a nagy értékő mőszerek és eszközök beszerzésére, cseréjére. A szakmai átalakulás révén kvalifikált munkahelyek teremthetık, amivel a versenyképesség nı, ugyanakkor az ellátás színvonalának emelkedése miatt, hosszú távú hatásként az egészséges életévek száma is nı. 3.2.2.4. Korszerő regionális onkológiai hálózat kialakítása Az onkológiai szakellátás fejlesztését a népesség egészségi állapota, a megbetegedési struktúra, a daganatos betegségek számának kedvezıtlen változása, az onkológiai ellátáshoz való egyenlıtlen hozzáférés, egyes ellátási formák korlátozott elérhetısége indokolja. A Nemzeti Rákellenes Programmal összhangban, a betegek érdekét szolgáló, költséghatékony ellátást leginkább a jelenleginél koncentráltabb, de egyenletesebb hozzáférést biztosító, szakképzett gyógyító személyzettel, megfelelı felszereltséggel rendelkezı, komplex, valamennyi korszerő diagnosztikai és terápiás beavatkozásra alkalmas megyei és regionális onkológiai centrumokkal lehet megvalósítani. A centrumok biztosítják a szőrések infrastrukturális hátterét és a hospice ellátást is. Az intézkedés keretében a következı tevékenységek valósulnak meg: Komplex megyei, regionális onkológiai központok létrehozása, fejlesztése. Daganat-diagnosztika korszerősítése, ami elsısorban a korszövettani és egyéb képalkotó eljárással készült diagnosztikai vizsgálatok értékelését szolgálja, de magában foglalja adatbankok létrehozását, és a telepatológiai (virtuális patológiai diagnosztika) hálózat alapjainak lerakását is. A sugárterápiás központok eszközbázisának modernizálása keretében az európai átlag eléréséhez mind a gépparkot (25%-kal), mind a személyi állományt (100%kal) fejleszteni és – a nemzetközi ajánlásoknak megfelelıen – 2010-ig akkreditálni kell. Az onkológiai ellátórendszer informatikai fejlesztésének célja az országos szintő onkológiai informatikai hálózat kiépítése, és régiós szintő informatikai központok kialakítása, valamint ezek összekapcsolása. Hospice szolgáltatás fejlesztése. A hospice a gyógyíthatatlan – elsısorban a rákbetegség végstádiumában levı – betegek teljes körő ellátását jelenti, ami magában foglalja a fájdalomcsillapítást, a tünetek kezelését, a pszichés, szociális és lelki problémák megoldását. Célja a lehetı legjobb életminıség elérése a beteg és családja számára. 3.2.2.5. Infrastruktúra-fejlesztés a versenyképességi pólusokban A hazai egészségügyi szakellátás csúcsán álló egyetemek infrastruktúra-fejlesztése szolgálja a szakellátási struktúra átalakítását, az egyetemi szintő ellátás modernizálását, ami az egészségügyi ellátás minıségi fejlesztésén túl az oktatást is szolgálja. Ez lehetıvé teszi egy, a méretgazdaságosság és az erıforrás-allokáció szempontjait is figyelembe vevı, hatékony, koncentrált struktúra kialakítását. Az így létrejövı intézményi struktúra magas színvonalú ellátást biztosít az oktatás és innováció számára, valamint a gyógyászati tényezıktıl független egészségturizmus fejlesztését is segíti. A fejlesztések a Debreceni Egyetemet (DOTE, DE OEC), a Pécsi Egyetemet (POTE) és a Szegedi Egyetemet (SZOTE, Szegedi Egészségügyi Központ, Egészségipari Park és Technológiai Központ) érintik.

76/49


3.3. A

MUNKAERİ-PIACI RÉSZVÉTELT ÉS A TÁRSADALMI BEFOGADÁST TÁMOGATÓ INFRASTRUKTÚRA FEJLESZTÉSE

Cél:

A munkaerı-piaci részvételt és a társadalmi befogadást támogató szolgáltatásokhoz való hozzáférés és a szolgáltatások minıségének javítása.

Indikátorok: Eredmény: A regisztrált álláskeresık közül a munkanélkülivé válást követı 12 hónapon belül elhelyezkedettek, és az elhelyezkedés után 3 hónappal is foglalkoztatottak aránya Bázis (2005): Cél (2013): A munkanélkülivé válás és az újbóli elhelyezkedés között eltelt idı rövidülése Bázis (2005): Cél (2013):

A gazdasági aktivitás növelése és a foglalkoztatás bıvítése érdekében szükséges azoknak a reformoknak és intézkedéseknek a támogatása, amelyek a munkavállalás, az aktív álláskeresés, az egész életen át tartó tanulás ösztönzésére és segítésére, a munkahelyi kirekesztés megakadályozására irányulnak. A prioritási tengely a munkaerı-piaci szolgáltatások fejlesztésén keresztül az álláskeresést és munkavállalást segítı és támogató szolgáltatások fejlesztéséhez, a szakképzés munkaerı-piaci elvárásokhoz való rugalmas alkalmazkodásához és a személyre szabott szolgáltatásokhoz való hozzáférés segítéséhez járul hozzá. A társadalmi befogadást támogató infrastrukturális fejlesztések közvetetten szintén hozzájárulnak a munkaerı-piaci részvétel elısegítéséhez, de elsıdleges céljuk, a szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférésben és a szolgáltatások minıségében tapasztalható területi különbségek csökkentése, a társadalmi kirekesztıdéssel leginkább fenyegetett csoportok hozzáférésének javítása. A prioritási tengely keretében megvalósuló fejlesztések közvetlenül kapcsolódnak a Társadalmi Megújulás Operatív Program foglalkoztathatóság, alkalmazkodóképesség, társadalmi befogadás és részvétel prioritási tengelyeihez. 3.3.1. A munkaerı-piaci részvételt támogató szolgáltatások infrastruktúrájának fejlesztése A munkaerı-piaci részvétel növeléséhez a gazdaság igényeihez igazodó képzési szerkezetre és a munkaerı-piaci kereslet és kínálat összehangolását eredményesen segítı eszközökre van szükség. A munkaerıpiac folyamatos változása új típusú szolgáltatásokat vár a képzési rendszertıl, az Állami Foglalkoztatási Szolgálattól (ÁFSZ) és a szociális szolgáltatásoktól is. Az infrastrukturális fejlesztéseknek azt a célt kell szolgálniuk, hogy ezek a munkaerı-piaci részvételt segítı rendszerek magasabb színvonalú szolgáltatásokat nyújtsanak, rugalmasabban alkalmazkodjanak a gazdaság igényeihez, és megteremtsék azoknak a strukturális reformoknak a fizikai feltételeit, amelyek szükségesek az ország versenyképességének javításához és a foglalkoztatás bıvítéséhez.

76/50


3.3.1.1. Regionális képzési hálózatok: a szakképzés és a felnıttképzés infrastruktúrájának fejlesztése A fejlesztés célja a munkaerı-piaci elvárásokhoz rugalmasan alkalmazkodó szakképzési és felnıttképzési rendszer kialakítása és a képzéshez való hozzáférés javítása. Ehhez egyrészt folytatni kell a szakképzı intézmények integrációját, másrészt a – NUTS II szinten mőködı – regionális képzı központok bázisán, a TISZK-ek bevonásával ki kell alakítani a szak- és felnıttképzés regionális hálózatát. A fejlesztésekhez ESZA és ERFA finanszírozású intézkedésekre egyaránt szükség van. (Az ESZA finanszírozású elemeket a TAMOP 2. prioritási tengelye a tartalmazza.) A HEFOP keretében 2004-2006 között 16 TISZK létrehozására kerül sor. 2007-tıl – a korszerő szakképzés feltételeinek megteremtése érdekében – az intézményi integrációhoz kapcsolódóan folytatjuk a gyakorlati képzıhelyek infrastruktúrájának fejlesztését, az iskolaépületek felújítását és az iskolák informatikai eszközökkel történı felszerelését. Olyan intézményi struktúrát alakítunk ki, amely a többirányú szakképzés révén lehetıvé teszi a képzésszerkezet rugalmas alakítását. Az integrált szakképzı központok kialakításánál, mőködtetésénél biztosítani kell a gazdasági és munkaerı-piaci szereplık közvetlen részvételét és szerepvállalását. A szakképzési infrastruktúra fejlesztésének eredménye, hogy javul az oktatási és képzési rendszer minısége, növekszik a hatékonysága, ezáltal nı a versenyképes tudáshoz és készségekhez való hozzáférési lehetıség, valamint könnyebbé válik a munkaerıpiacra való belépés. A különbözı állami fenntartású vagy finanszírozású, szakképzést és/vagy felnıttképzést folytató intézményeket – a kapacitások hatékonyabb kihasználása és a régió gazdaságának igényeihez igazodó képzés-kínálat kialakítása érdekében – a regionális képzı központok bázisán regionális képzési hálózatokká kell szervezni. A hálózat mőködésének irányításában részt vesznek a térség gazdasági szereplıinek képviselıi (munkáltatói, munkavállalói szervezetek, kamarák és más érdekképviseletek). Meg kell teremteni a hálózat mőködtetéséhez, a regionális képzési koordinációhoz szükséges infrastrukturális feltételeket, és a központokat alkalmassá kell tenni mindazon új funkciók ellátására, amelyek a regionális szintő feladatok ellátásához szükségesek. Támogatni kell azokat a régiók közötti intézményi együttmőködéseket is, amelyek „új esély” típusú programokat mőködtetnek a rászorulók esetleges mobilizálásával. 3.3.1.2. Az integrált foglalkoztatási és szociális szolgáltató-rendszer infrastrukturális és informatikai feltételeinek megteremtése Az álláskeresést ösztönzı és segítı szolgáltatásokat a regisztrált munkanélkülieken túl mindenkire fokozatosan ki kell terjeszteni, aki munkavállalási korú, munkaképes, de munkajövedelem hiányában – és rászorultsága okán – valamilyen szociális ellátásban részesül, vagy éppen az ellátásból kiszorul. Ez a szociális szolgáltató-rendszerrel való szoros együttmőködés és egy integrált foglalkoztatási és szociális szolgáltató-rendszer kialakításával, valamint az ezt támogató szabályrendszerek átalakításával érhetı el. A szolgáltató-rendszer fejlesztésével biztosítani kell, hogy az álláskeresık és az inaktívak minél több információt és személyre szabott segítséget kapjanak, a szolgáltatások kellıen rugalmasak és mindenki számára hozzáférhetıek legyenek. 2007-tıl országosan megkezdıdik egy olyan integrált rendszer kiépítése, amely biztosítja, hogy az aktív korúaknak állástalanság – és az ezzel összefüggı jövedelemhiány – okán nyújtott ellátások és szolgáltatások rendszere összehangoltan mőködjön, és amelyben az elsı lépés az álláskeresés, a munkavállalási lehetıségek mérlegelése legyen. Az integrált foglalkoztatási és szociális szolgáltató rendszer kialakítása az ügyfélkör jelentıs bıvülését fogja eredmé76/51


nyezni. (A jelenlegi évi 1 millió fıs ügyfélforgalom akár meg is duplázódhat.) Ahhoz, hogy az ÁFSZ a növekvı ügyfélkörbıl fakadó feladatokat magas színvonalon, eredményesen és hatékonyan tudja ellátni, szükséges a megfelelı technikai és infrastrukturális háttér megteremtése. Az integrált rendszer kialakításának – a rokkantsági ellátások rendszerének átalakításával is összefüggésben – fontos részét képezi a foglalkozási rehabilitációs szolgáltatások megerısítése. Olyan rehabilitációs rendszert alakítunk ki, amely az egyént és a meglévı képességeket állítja a középpontba, és lehetıvé teszi, hogy a megváltozott munkaképességőek hozzájussanak a képességeik és készségeik szinten tartásához és fejlesztéséhez szükséges szolgáltatásokhoz. Az integrált rendszer kialakításához ESZA és ERFA finanszírozású fejlesztésekre egyaránt szükség van. Az ERFA finanszírozású fejlesztések két fı eleme: a fizikai infrastruktúra és az informatikai infrastruktúra fejlesztése. Ez utóbbi elem a munkaügyi és a szociális szolgáltató-rendszer intézményeire egyaránt kiterjed. Az ESZA finanszírozású elemeket a TAMOP 1. prioritási tengelye a tartalmazza. Az integrált rendszer eredményes mőködéséhez – az új szolgáltatási modell kiterjesztése keretében – az összes munkaügyi kirendeltségen elérhetıvé kell tenni az önálló álláskeresést segítı öninformációs rendszereket azért, hogy megfelelı kapacitás álljon rendelkezésre a munkaerı-piaci integrációhoz nagyobb segítséget igénylı emberek számára a személyre szabott szolgáltatások biztosítására. Az új irodai elrendezési modell, a szolgáltatási modellnek megfelelıen, az öninformációs rendszereket helyezi a középpontba, és nyílt információs tér kialakítását igényli. Cél az, hogy a szolgáltatási modell infrastrukturális feltételeinek megteremtése az összes kirendeltségen és térségi központban megtörténjen. Annak érdekében, hogy sor kerülhessen az épületek megfelelı átalakítására, hogy teljesíteni tudják bıvülı funkcióikat, szükséges a bérleti állományban lévı ingatlanok megvásárlása. A fejlesztéseknek ki kell terjedniük a munkaügyi szervezet regionális struktúrájának kialakítására is. A tervezési idıszak végére el kell érni, hogy mindenki ugyanahhoz a szolgáltatáshoz és információhoz jusson hozzá, az álláskeresı vagy a munkaadó helyétıl függetlenül. Az adatrendszerek összekapcsolásával megsokszorozódnak a kapacitások, pontosabbá válik az aktív és passzív eszközök elszámolása és nyomon követése, átláthatóbbak lesznek a munkaerı-piaci szolgáltatások. Ki kell építeni az ÁFSZ bázisán egy közös belépési pontot (egyablakos rendszert). Ennek feltétele egy olyan egységes informatikai adatbázis létrehozása, amelyben lehetıvé válik a szociális (hosszabb távon a társadalombiztosítási) és a munkanélküli ellátásban részesülı aktív korúak nyomon követése, és amely hozzáférhetı a rendszer minden pillére számára. Mindemellett fejleszteni szükséges azokat a szociális – elsısorban a családsegítı – szolgáltatásokat is, amelyek a munkaerıpiacról tartósan kiszorult emberek aktivizálásban, foglalkoztathatóságuk javításában töltenek be jelentıs szerepet. (Lásd: 3.3.2.3. pont.) Az integrált rendszer kialakítása a szociális szolgáltatások tekintetében csak a kliensek munkaerıpiaci esélyeihez közvetlenül kapcsolódó szolgáltatásokat érinti, amelyek elkülönülnek a ROPokban tervezett szociális alapszolgáltatási feladatoktól. 3.3.2. A társadalmi befogadást támogató infrastruktúra fejlesztése A társadalmi kirekesztıdéssel leginkább fenyegetett csoportok nem jutnak hozzá a megfelelı segítséghez, ami egyrészt településszerkezeti, másrészt általános hozzáférési problémákból adódik. Az ellátás hiányából fakadó hátrányok gyengítik a foglalkoztatás és a társadalmi részvétel esélyeit. A fejlesztések megvalósítása során általános szempont, hogy csak az ellátórendszer korszerősítését, reformját célzó beavatkozások kaphatnak támogatást. Ez azt is jelenti, hogy a mőködtetés fenntarthatóságát biztosítani kell, és csak azon esetekben számolunk

76/52


esetleges többletkiadásokkal, ahol a fejlesztés más csatornán (pl. a foglalkoztatás bıvülésével járó bevételek növekedésével) megtérül. A fejlesztések során kiemelt figyelmet fordítunk a fogyatékossággal élı emberek társadalmi részvételének biztosítására és rehabilitációs feltételeik erısítésére, hozzáférési esélyeik növelésére, a helyzetüket nehezítı fizikai és kommunikációs akadályok lebontására; a szociális szolgáltatások modernizációjára, informatikai fejlesztésére; modellértékő innovatív, többfunkciós szolgáltató központok kialakítására a kistelepüléseken élık általános hozzáférési problémáinak enyhítése érdekében; a fokozott segítségre szoruló sérülékeny csoportok (szenvedélybeteg, hajléktalan, idıs emberek, átmeneti gondozásban, gyermekvédelmi gondoskodásban élı gyermekek, bőnelkövetık stb.) ellátásainak korszerősítése, helyzetük és esélyeik javítása érdekében. 3.3.2.1. Akadálymentesítés Az akadálymentesítéshez, az egyenlı esélyő hozzáféréshez kapcsolódó fejlesztések eredményeként a közszolgáltatások és az ügyfélszolgálat rendszere elérhetıvé, használhatóvá válik a fogyatékossággal élı emberek számára. Ennek megvalósulását segíti a fizikai és infokommunikációs akadálymentesítés, ami a fogyatékossággal élı személyek jogairól és esélyegyenlıségük biztosításáról szóló törvény elvárásainak is megfelel. A fejlesztések megvalósításában kiemelt figyelmet szentelünk az országos hatáskörő közigazgatási, igazságszolgáltatási és közszolgáltatási intézmények akadálymentesítésének. A fejlesztések tartalma épületek és környezetük akadálymentesítése. Az infokommunikációs akadálymentesítés (eEsélyegyenlıség) a fizikai akadálymentesítésnél még szélesebb körően növelheti a fogyatékossággal élı emberek társadalmi és munkaerı-piaci részvételét, és az információs társadalom követelményeit és lehetıségeit is figyelembe vevı fejlesztéseket garantál. A fogyatékossággal élı személyek életminıségének javítása: a tágabb értelemben vett akadálymentesítés és az ellátási színvonal javulása, a rehabilitáció hiányzó feltételrendszerének megteremtése, az integrációt szem elıtt tartó „egyetemes tervezés” (design-for-all) módszereinek általános elterjedése révén a fogyatékossággal élı emberek mellett a társadalom számos más célcsoportja számára javul a szolgáltatásokhoz való hozzáférés. Ezáltal nı az esélyegyenlıség az idısek, kismamák, rokkantak, illetve megváltozott munkaképességőek, funkcionális analfabéták, nem magyar anyanyelvőek, alacsony iskolázottságúak, egyéb tájékozódási problémával küzdık stb. csoportjai esetében is. A fejlesztések hozzájárulnak a fogyatékossággal élı emberek esélyegyenlıségérıl szóló törvényben foglalt kötelezettségek érdemi megvalósításához, ugyanakkor nem igényelnek mőködési többletkiadásokat. 3.3.2.2. A komplex rehabilitáció infrastrukturális hátterének fejlesztése A komplex rehabilitáció intézményes kereteit a viszonylag kis létszámú igénybe vevıre tekintettel regionális szinten szervezıdı rehabilitációs centrumok és alközpontjaik (Regionális Önálló Életvitel Központok) kialakításával célszerő megoldani. A fejlesztések e központok kialakítását célozzák, nem érintve az egészségügyi rehabilitációhoz kapcsolódó, ROP-okban tervezett fejlesztéseket.

76/53


A Regionális Önálló Életvitel Központok új feladatai közé tartozik a megváltozott munkaképességő, fogyatékossággal élı emberek rehabilitációs szükségleteinek felmérése, az ügyfél végigkísérése a rehabilitációs folyamatban, az önálló életvitelt segítı eszközök kölcsönzése, illetve azok szervizelése, tanácsadás az egyenlı esélyő hozzáférés feltételeirıl, a fogyatékossággal élı személyek elemi rehabilitációjáról való gondoskodás (pl. felnıttkorukban látásukat vesztı személyek önkiszolgálásának, közlekedésének újratanítása), továbbá szociális és mentálhigiénés rehabilitációs szolgáltatás. A fejlesztések fenntarthatóságát, az intézmények mőködését a rehabilitációs intézményi normatíva felhasználásával lehet biztosítani. 3.3.2.3. A szociális és gyermekjóléti ellátórendszer modernizációja A szociális és gyermekvédelmi ellátórendszer fejlesztésével a megváltozott és növekvı társadalmi, gazdasági szükségletekhez kívánjuk igazítani a szolgáltatásokat. Az elsısorban kistelepülésekre jellemzı kapacitáshiány az eddigiektıl eltérı megoldásokat, költséghatékonysági szempontokat, emberi erıforrás-gazdálkodási megközelítést követel. A bentlakást nyújtó intézmények korszerősítése pedig kulcsfontosságú a szolgáltató-rendszer szerkezetváltásához, az aktivitás növeléséhez és az emberhez méltóbb körülmények megteremtéséhez, a hiányzó szolgáltatások kiépítéséhez. A modernizáció célja a fenntartható, elsısorban az otthon-közeli szolgáltatások fejlesztéséhez való hozzájárulás. A szociális szolgáltatások rendszere erısen decentralizált rendszer. Az információs hálózati technológiák egyedülálló lehetıséget kínálnak e széttagolt rendszer mőködésének hatékonyabbá, gazdaságosabbá tételéhez. Az ágazatban zajló szakmai fejlesztések, jogszabályi változások nyomán az utóbbi idıben teremtıdtek meg, illetve a fejlesztések nyomán jönnek létre a mőködési folyamatok elektronizálásának feltételei, nyílnak meg a lehetıségek az elektronikus ügyfélszolgálati technológiák, illetve a szakmai támogató szolgáltatások kialakítására. A területen dolgozó szakemberek munkájának összehangolását, a szolgáltatások mőködésének átláthatóságát elısegítı szakmai ügyviteli és információs rendszerek kiépítésével jelentısen javítható a jóléti szolgáltatások hatékonysága. Ehhez szükséges a jelenleg rendkívül széttagolt adatvagyon kezelését, az adminisztráció harmonizálását, az intézményi együttmőködéseket, azaz a szolgáltatások összehangolását lehetıvé tevı szabványok, alkalmazások kialakítása. Innovatív, többfunkciós kis- és mikrotérségi szolgáltatóközpontok létesítésének célja, hogy néhány legalapvetıbb szolgáltatás kistelepülési biztosítása mellett kis- és mikrotérségi szintre helyezzük a problémamegoldás színterét, ahol a rendelkezésre álló szakembereket és forrásokat a költséghatékony mőködtetés érdekében koncentrálni lehet. Ez az ügyfelek, ellátottak számára lehetıvé teszi, hogy minél több ügyüket oldhassák meg egy helyen, elkerülve a felesleges utazgatást, járkálást. Az integrált központok legalapvetıbb szolgáltatásait a kistérség, mikrotérség lakosságának szükségletei függvényében kell meghatározni. A fejlesztés középpontjában szociális és gyermekjóléti ellátások állnak, amelyekhez a térségi szükségleteknek megfelelıen egészségügyi, rekreációs, sport-, ifjúsági, informatikai/információs, illetve ügysegédi, kulturális, közigazgatási szolgáltatások, valamint az iskolába való visszakerülést támogató intézkedések csatlakozhatnak. A központok szolgáltatásaihoz való hozzáférést a regionális operatív programokban megvalósuló fejlesztésekkel könnyítjük meg (falugondnoki ellátás, szociális információs szolgáltatás,

76/54


tömegközlekedés stb.). A fejlesztés magában foglalja az elıkészítési munkálatokat, a szükségletek felmérését, együttmőködések kialakítását, a központ infrastruktúrájának, berendezésének megteremtését, a kapcsolódó létesítmények kialakítását, a szolgáltatások fejlesztését, beleértve a humánerıforrás fejlesztését, a menedzsment képzését, a minıségbiztosítást. Külön figyelmet kell fordítani azokra a – többségében romák által lakott – térségekre, településekre, ahol a lakosság száma nem csökken, inkább stagnál vagy nı, ezért a fejlesztéseket a komplex térségi felzárkóztató programok által érintett kistérségekben kívánjuk megvalósítani. 3.3.2.4. A bentlakásos intézmények modernizációja A fejlesztésekkel olyan korszerő szociális és gyermekvédelmi intézményrendszert szándékozunk kiépíteni, amely a speciális és hátrányos helyzető, sérülékeny társadalmi csoportok (hajléktalan és fogyatékossággal élı emberek, pszichiátriai és szenvedélybetegek, átmeneti gondozásban, gyermekvédelmi gondoskodásban részesülı gyermekek, bőnelkövetık, bántalmazott nık, idıs emberek stb.) esetében alapvetı szolgáltatásokat nyújt az aktivitás növeléséhez, valamint a méltó életkörülmények megteremtéséhez. A cél elérése érdekében elsısorban a nagy létszámú bentlakásos intézmények hazai forrásokból megkezdett kiváltását, kis létszámú otthonszerő szolgáltatások, lakhatási megoldások létesítését kívánjuk folytatni. A felszabaduló intézmények a fenntartóik számára bıvítik a piaci célú hasznosítás lehetıségeit, különösen a szociális és gyermekvédelmi ellátás céljára alkalmatlan kastélyépületek esetében. A fejlesztések egyúttal mérföldkövet jelentenek a nagyarányú bentlakásos intézményi elhelyezés visszaszorításában, mivel a fejlesztéssel létrejött lakóotthoni és egyéb korszerő lakhatási formákhoz illeszteni kívánjuk azokat az ellátásokat, amelyek egy adott célcsoport tekintetében a rászoruló otthonának közelében, illetve otthonában biztosítanak szolgáltatásokat. Így egy-egy rászoruló csoport esetében olyan integrált ellátórendszert lehet kialakítani, amely többféle szolgáltatást egyesít, és a költséghatékony mőködtetés mellett lehetıséget biztosít arra, hogy mindenki a szükségleteinek leginkább megfelelı ellátáshoz jusson. A fejlesztés az intézmények korszerősítésére, épületek átalakítására, létesítésére, berendezésére és – a 10%-os átjárhatóság keretein belül – a humánerıforrás képzésére irányul. Az intézményi átalakítás alapvetıen nem további új férıhelyek létrehozására, hanem az intézményrendszer átalakítására, modernizációjára irányul, ezért az állami finanszírozás mértéke érdemben nem nı.

76/55


3.4.

A

KULTURÁLIS INFRASTRUKTÚRA FEJLESZTÉSE A KÖZÖSSÉGFEJLESZTÉS SZOLGÁLATÁBAN

Cél:

A szocio-kulturális szolgáltatásokhoz való hozzáférés javítása a foglalkoztatás bıvítése, a gazdasági növekedés és a társadalmi aktivitás növelése érdekében

Indikátorok: Eredmény: A társadalmi aktivitás (civil szervezetek rendezvényein résztvevık száma) növekedése Bázis (2005): Cél (2013): A lakosság által kulturális fogyasztásra fordított összegek aránya a lakosság jövedelmei között (területi különbségek) Bázis (2005): Cél (2013): A lakosság kulturális javak fogyasztására fordított átlagos napi idejének növekedése Bázis (2005): Cél (2013): A kulturális infrastruktúra fejlesztése alapvetıen a közösségfejlesztésre, a szocio-kulturális szolgáltatások megalapozására, a társadalmi részvétel lehetıségének biztosítására, az értékekhez való hozzáférést biztosító fizikai környezet fejlesztésére irányul. A fejlesztések révén szélesebb körben és magasabb minıségben válnak elérhetıvé a kulturális, illetve integrált oktatási és kulturális intézmények képességfejlesztést, társadalmi aktivitást, az egész életen át tartó tanulást, az aktív részvételt segítı szolgáltatásai. Mindezek megalapozzák a munkaerı-piaci részvételt, javítják a foglalkoztathatóságot. A legfıbb fejlesztési területek: az esélyegyenlıség növelése érdekében kommunikációs hozzáférést és kulturális ellátást biztosító többfunkciós infrastrukturális fejlesztések; hátrányos társadalmi csoportok és térségek felzárkózását szolgáló kulturális infrastrukturális fejlesztések (hálózatban kialakított kölcsönös használatú, kölcsönös érdekeltségő térségi szociokulturális-rekreációs infrastruktúra-együttesek); szocio-kulturális ellátást, egészségmegırzı szerepet és drogprevenciót közösen elısegítı infrastrukturális közös fejlesztések elısegítése (kulturális-rekreációs közösségi létesítmények); az egész életen át tartó tanulás, felnıttoktatás feltételeinek megteremtését és elısegítését erısítı fejlesztések (informatikai-távoktatási stúdiók és közösségi információs központok, konzultációs terek); olyan infrastruktúra rehabilitálása, illetve kiépítése, amely erısíti a szociális kohéziót; kulturális, közösségi színterek kiépítése.

76/56


3.4.1. A kulturális infrastruktúra fejlesztése a közösségfejlesztés szolgálatában A kulturális infrastruktúra fejlesztése a humán infrastruktúra területi egyenlıtlenségeinek mérsékléséhez, a hozzáférés javításához, a közszolgáltatások hatékonyságának növeléséhez járul hozzá átalakításuk elısegítésével. A fejlesztések hatása a társadalmi kirekesztıdéshez vezetı kulturális szegénység visszaszorításában, a társadalmi érvényesüléshez szükséges kompetenciák megszerzésében, a munkaerı minıségi fejlesztésében, versenyképességének megalapozásában érvényesül. A kulturált, lehetıségeit ismerı, magas kompetenciafokkal rendelkezı humán tıke a formális, iskolarendszerő képzésen túl az informális és nem-formális tanulás eszközeivel, közösségi tanulási formákkal, a mővelıdési intézményrendszer bevonásával fejleszthetı hatékonyan, amit a szabadidı hasznos eltöltését és a közösség fejlesztését szolgáló tevékenységek egészítenek ki. A mővelet célja a térségi szempontból jelentıs nagyvárosokban központi elvek alapján multifunkcionális közösségi mővelıdési központok kialakítása a nem formális tanulás, a kulturális javakhoz való hozzáférés és a közösségfejlesztés szolgálatában. A közösségi terek egyaránt szolgálják a kulturálódást, az oktatást, képzést és továbbképzést, a közösségi tevékenységeket és rendezvényeket és egyéb kiegészítı (információs, szociális, prevenciós, közigazgatást segítı) funkciókat. Az országos szinten is kiemelkedı jelentıségő, magas hozzáadott értéket elıállító, modellértékő fejlesztések révén lehetıvé válik, hogy a közösségi hasznosítású multifunkcionális intézmények a 21. század igényeinek megfelelı infrastruktúrájukkal és IKTfejlesztésükkel közösségi bázisként szolgáljanak a környezı közép- és kistelepülések kulturálódási, oktatási-kulturális és szociális feladatainak ellátására. A mővelet egyrészt a megyei jogú városokra és középvárosokra, másrészt a 10-30 ezer közötti népességgel rendelkezı városokra irányul. A fejlesztés mindkét kategória esetén a környezı kistérségek, közép-és kistelepülések kötelezı bevonásával valósul meg. A mővelet alapvetıen a meglévı közmővelıdési infrastruktúra integrálása vagy racionalizálása, a rosszul hasznosított épületek új funkcióval való ellátása révén valósul meg. A fejlesztések kötelezı eleme a programban érintett közép- és kistelepülések mőszaki és tartalmi hozzáférésének biztosítása, fokozottan érvényesítve az esélyegyenlıség, az ifjúság és a fenntarthatóság horizontális szempontjait. 3.4.2. Fejlesztési pólusokhoz és társpólusokhoz kapcsolódó kulturális fejlesztések a munkaerı minıségének és adaptivitásának fejlesztése érdekében A kulturális szektor fenntartható fejlesztésének politikája rövid-, közép- és hosszútávon is pozitív hatást gyakorol az adott régió gazdasági – és ebbıl fakadóan életminıségbeli – fejlıdésére. A nagyszabású kulturális fejlesztések térségi szinten is képesek társadalmi, gazdasági fejlıdést generálni, fejlıdési lendületet adni. A várospolitikai szempontból jelentıs beruházások „zászlóshajó” jellegük miatt térségi húzóerıt jelentenek, így pozitív hatást gyakorolnak a térség fejlıdésére is. A Budapest központú térszerkezet oldása, a dinamizáló fejlesztési pólusok gazdasági-társadalmi térszervezı erejének erısítése érdekében fontos a pólusok innovatív kulturális infrastruktúrájának fejlesztése. A gazdasági versenyképesség javítását és a társadalmi összetartozás erısítését szolgálja a fejlesztési pólusok és társpólusok kulturális komponensének megvalósítása, amelynek hatása a munkaerı minıségi fejlesztésében is érvényesül. A mővelet fı tevékenységei: 76/57


az egyes fejlesztési pólusok súlypontjai mentén meghatározott mővelıdési és kreatív iparbeli teljesítmények erısítését szolgáló infrastruktúra fejlesztése az EKF nem-nyertes városainak pályázati elemeit figyelembe véve; a dinamizáló fejlesztési pólusokban és társpólusokban az egyetemek nem formális és egyéb közösségi funkcióinak erısítése, a felsıoktatás és a kultúra közötti együttmőködés fejlesztése, közös mőködési formák kialakítása, elsısorban az egyetemi könyvtárak fejlesztésére helyezve a hangsúlyt.

3.4.3. Kulturális infrastruktúra integrált fejlesztése a partnerségi együttmőködésért és a hálózatosodás elısegítése érdekében A fejlesztések célja a magas hozzáadott értéket képviselı szolgáltatásokhoz való hozzáférés erısítése a kulturális intézmények infrastrukturális fejlesztésén, az intézmények partnerségi együttmőködésének ösztönzésén keresztül, amelyek elısegítik a hálózatosodást, és kistérségi, települési szinten is érvényre juttatják a szakterületek által nyújtott szolgáltatások szinergiáit. A központi elvek mentén megvalósuló fejlesztések az intézmények összefogását, hatékony mőködését segítik elı, részben a már meglévı intézmények további fejlesztése, részben új regionális, kistérségi és helyi együttmőködési formák generálása révén (integrált kulturális intézmények, általános mővelıdési központok). A kulturális vidékfejlesztést célzó beavatkozások a vidék integrált kulturális szolgáltatásainak hatékonyságát segítik elı. A kulturális vidékfejlesztés programja a vidék kulturális közösségi tereinek, közkulturális intézményeinek megújítását, a közkulturális szolgáltatások továbbfejlesztését, infrastrukturális és eszközfejlesztését szolgálja, beleértve az IKT-infrastruktúra fejlesztését, az e-tartalom szolgáltatást és a kapcsolódó digitális hozzáférést is. A kulturális identitás megerısítésének érdekében ki kell alakítani, fel kell újítani a kisebbségi kultúrát közvetítı intézményeket, melyek hozzájárulnak a kisebbségek megismeréséhez, valamint társadalmi elfogadottságához és befogadásához. A mővelet fı tevékenységei: közgyőjtemények és iskolák dedikált hálózatának kialakítása; központi könyvtári szolgáltatások hálózati (fizikai és IKT-) infrastruktúrájának fejlesztése; múzeumok oktatási, képzési szerepének erısítése; az oktatási-kulturális intézmények közötti együttmőködést szolgáló infrastruktúra fejlesztése; a kulturális tartalomfejlesztés hatékonyságát megalapozó infrastrukturális fejlesztések.

76/58


3.5.

TECHNIKAI SEGÍTSÉGNYÚJTÁS

Cél:

Az operatív program hatékony, szabályszerő és eredményes lebonyolításának elısegítése

Indikátorok: A monitoring bizottság mőködésének gyakorisága Az Európai Tanács 1083/2006/EK számú rendeletének 46. cikke szerint az alapokból lehetıség nyílik az operatív programok elıkészítési, menedzsment, monitoring, értékelési, tájékoztatási és ellenırzési tevékenységeinek finanszírozására, beleértve az alapok megvalósításához szükséges adminisztratív kapacitás megerısítését. A technikai segítségnyújtás (technical assistance – TA) forrásai egyrészt a központi technikai segítségnyújtás operatív programban, a Végrehajtás OP-ban, másrészt az egyes operatív programok technikai segítségnyújtás prioritási tengelyében kerülnek tervezésre. A két forrás közötti elhatárolás kialakítása során kiindulópontként az ÚMFT koncentrációja, központi tervezése és végrehajtása, de mindenek elıtt a jogi és eljárásrendi környezet erıs egységesítése szolgál. Az ÚMFT megvalósítási intézményrendszerének kulcsfeladatai, a központi szintő feladatok – a tervezés és a végrehajtás koordinációja, irányító hatóságok, monitoring rendszer, tájékoztatás és nyilvánossággal kapcsolatos tevékenységek stb. – egyetlen szervezetben kerülnek összevonásra. Az irányító hatóságok elsısorban az operatív program céljainak elérése szempontjából stratégiai jelentıségő döntések elıkészítésére, végrehajtására, illetve a közremőködı szervezetek munkájának külsı, mintavételes illetve rendszerellenırzésére koncentrálnak. A jogszabály által is elıírt ellenırzést és az igazolási tevékenységet továbbra is a horizontális szervezetek (igazoló és ellenırzı hatóság) látják el. Az egyes OP-k lebonyolításának technikai-operatív feladatait az irányító hatóságtól kapott megbízás alapján a közremőködı szervezetek végzik. A fentiekhez igazodva ÚMFT megvalósításához kapcsolódó, program és projekt szintő tevékenységek lebonyolítását támogató technikai segítségnyújtási források döntı része a Végrehajtás Operatív Program keretében kerül tervezésre. Az OP technikai segítségnyújtás prioritási tengelye a központi technikai segítségnyújtási programtól eltérı, az OP végrehajtását segítı tevékenységeket tevékenység-csoportokat támogat, kiemelten: az OP monitoring bizottságok mőködtetése, azok titkársági feladatainak ellátása; az OP végrehajtását érintı tanulmányok, elemzések; A központi Végrehajtás OP-ból nem finanszírozott OP-szintő tájékoztatással és nyilvánossággal kapcsolatos tevékenységek. A fenti megosztás következtében: az ÚMFT végrehajtásához egy koncentrált, hatékonyan felhasználható, egységes pénzügyi és menedzsment eszközt rendelünk; a TA-források egységes felhasználása során növekszik az átláthatóság; az ÚMFT technikai segítségnyújtási céljainak teljesülése határozottabban biztosítható egy erre hivatott technikai OP-ban; az OP-k végrehajtásának technikai-adminisztratív költségei kellı rugalmassággal kezelhetık.

76/59


4. AZ OPERATÍV PROGRAM VÉGREHAJTÁSÁRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK

4.1. MENEDZSMENT 4.1.1. Stratégia és koordináció A stratégiai tervezés koherenciájának biztosítása érdekében a Kormány jóváhagyja az Új Magyarország Fejlesztési Tervet (ÚMFT) és az operatív programokat az Európai Bizottság számára történı benyújtásukat megelızıen; az operatív programokban megvalósítandó intézkedéseket részletesen kibontó akciótervek sarokpontjait, a tervezett ütemezését, költségvetését, célrendszerét és célcsoportjait, valamint a pályázat nélkül megvalósítandó projektek és a nagyprojektek listáját; az operatív programoknak az elızetesen a monitoring bizottságok által is elfogadott módosításait. A Kormány rendszeresen értékeli az ÚMFT és az operatív programok megvalósításának elırehaladását. A Kormány fejlesztéspolitikával kapcsolatos döntés-elıkészítı, javaslattevı, koordináló szerve a Fejlesztéspolitikai Irányító Testület (FIT). A FIT az OP végrehajtása tekintetében javaslatot dolgoz ki, és állást foglal a Kormány számára az operatív programok, a támogatások felhasználásához szükséges intézményrendszer kialakítása, valamint az e témakörben indokolt szabályozás tekintetében. A FIT ezek mellett összehangolja az EU-s és a hazai forrásból megvalósítani tervezett fejlesztéseket, összehangolja az Új Magyarország Fejlesztési Terv, a Nemzeti Akcióprogram, a Fenntartható Fejlıdés Stratégia és az Új Magyarország Vidékfejlesztési Stratégiai Terv tervezésével kapcsolatos feladatokat, véleményezi az operatív programokat. Kijelölt tagjai révén a FIT szakmai felügyeletet gyakorol az operatív programok végrehajtása felett. Az ÚMFT tervezésének, programozásának, értékelésének és végrehajtásának összehangolásáért, valamint az operatív programok tervezésének, programozásának és megvalósításának koordinációjáért a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) felel. Az NFÜ felel továbbá a 1083/2006/EK tanácsi rendelet 27. cikk 4. bekezdés g) pontjában foglaltaknak megfelelıen az operatív programok közötti, valamint az operatív programok és az Európai Mezıgazdasági és Vidékfejlesztési Alap (EMVA) és az Európai Halászati Alap (EHA) közötti, továbbá ezeknek az Európai Beruházási Bank és Európai Beruházási Alapból, illetve egyéb létezı pénzügyi eszközökbıl származó támogatások koordinációjáért. Az NFÜ nemzeti jogszabályban meghatározott mechanizmusoknak megfelelıen biztosítja mind a fent említett források tervezésének, mind pedig azok felhasználásának összhangját, melynek során maximális mértékig figyelembe veszi az állami támogatásokra vonatkozó szabályozást. A koordináció egyaránt vonatkozik a stratégiai célok, beavatkozási területek és a pályázati kiírások tekintetében a kölcsönös tájékoztatásra és információcserére, a monitoring

76/60


bizottságokban és munkacsoportokban való kölcsönös részvételre, valamint a végrehajtás eszközeiben az összhang és átjárhatóság megteremtésére. 4.1.1.1. Koordináció fórumai és mechanizmusai A külsı és belsı (OP-k közötti) koordináció legfıbb eszköze a Kormány, valamint a Kormány tanácsadó testületeként létrejött Nemzeti Fejlesztési Tanács, melynek tagjai a miniszterelnök, a regionális fejlesztési tanácsok képviselıi, a Gazdasági és Szociális Tanács delegáltjai, a miniszterelnök által felkért szakértık, valamint meghívottként a FIT tagjai. A koordináció további fórumát biztosítják a Monitoring Bizottságok, amelyben megfigyelıi státuszban helyet kapnak az EMVA és EHA végrehajtásával foglalkozó szervezetek képviselıi. Az operatív programok egymás közti, valamint az egyéb támogatási eszközökkel való tartalmi koordinációját az operatív programok tervezési-végrehajtási részleteit tartalmazó akciótervek biztosítják. Az akcióterveket – a Kormány keretjellegő döntése alapján – az NFÜ véglegesíti. A koordináció mechanizmusai vonatkoznak tehát a stratégiai célok, beavatkozási területek, pályázati kiírások stb. tekintetében történı kölcsönös tájékoztatásra és információcserére, a monitoring bizottságokban, munkacsoportokban való kölcsönös részvételre, végrehajtás eszközeiben történı összhang és átjárhatóság megteremtésére, így pl. a monitoring információs rendszerek közötti átjárhatóság biztosítására. 4.1.1.2. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) koordinációs feladatai Az NFÜ felel az ÚMFT egészének megvalósításával kapcsolatos koordinációs tevékenységek végrehajtásáért, különös tekintettel a következıkre: az ÚMFT-szintő értékelési feladatok ellátása; az ÚMFT-t és a több operatív programot érintı kérdések tekintetében az Európai Bizottsággal való kapcsolattartás; az ÚMFT és az OP-k általános eljárásrendjének szabályozása; az egységes monitoring és informatikai rendszer kifejlesztése, mőködtetése, folyamatos továbbfejlesztése; az ÚMFT megvalósítására vonatkozó egységes kommunikációs stratégia kidolgozása és az ÚMFT egészére vonatkozó tájékoztatással és nyilvánossággal kapcsolatos kötelezettségek teljesítése; szervezetfejlesztési tevékenységek elvégzése (pl. képzések biztosítása, tananyagok fejlesztése); az ÚMFT végrehajtásában résztvevı intézmények számára egységes pályázati ügyfélszolgálat kialakítása és mőködtetése. 4.1.2. Irányító Hatóság (IH) A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség felelıs valamennyi operatív program irányító hatósági funkcióinak ellátásért. Az IH-k a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség önálló szervezeti egységeként mőködnek. A végrehajtás irányításának ezen koncentrációja elısegíti az OP-k végrehajtása közötti koordináció hatékonyságának növelését, a tapasztalatcserét (amely az eljárásrendek egységesítése miatt még inkább felértékelıdik), az átláthatóságot, az elszámoltathatóságot, valamint a feladatszervezés racionalizálását.

76/61


4.1.2.1. Az irányító hatóság helye A 1083/2006/EK rendelet 59. cikk (1) a) pontjának megfelelıen az operatív programok irányító hatósági feladatokat a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségen belül erre a feladatra kijelölt szervezeti egység látja el. Az OP IH feladatainak ellátásában – jellemzı módon a horizontális, több OP-t érintı feladatok tekintetében – részt vesznek az NFÜ további szervezeti egységei is. 4.1.2.2. Feladatköre és felelıssége A 1083/2006/EK rendelet 60. cikkében foglaltaknak megfelelıen az irányító hatóság felelıs az operatív programnak a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvével összhangban történı irányításáért és végrehajtásáért, és különösen a következıkért: Koordinálja a felelısségi körébe utalt operatív programok és kapcsolódó dokumentumok tervezését. Ennek keretében létrehozza és az érintett tárcák/régiók és szakértık részvételével mőködteti a Tervezési Operatív Bizottság albizottságaként az Operatív Program Tervezési Koordinációs Bizottságot. Biztosítja, hogy a finanszírozásra kiválasztott mőveletek összhangban álljanak az operatív programra alkalmazandó feltételekkel, valamint a vonatkozó közösségi és nemzeti szabályoknak végrehajtásuk teljes idıtartama alatt megfeleljenek. Biztosítja, az operatív program minden egyes mőveletének számviteli nyilvántartását számítógépes formában nyilvántartó és tároló rendszer naprakész adatokkal való feltöltését, valamint hogy a pénzügyi ellenırzéshez, monitoringhoz, ellenırzéshez és értékeléshez szükséges végrehajtási adatok győjtése megtörténjen. Biztosítja, hogy a kedvezményezettek és a mőveletek végrehajtásába bevont egyéb szervezetek – a nemzeti számviteli szabályok sérelme nélkül – vagy külön számviteli rendszert vagy a mővelettel kapcsolatos valamennyi ügylet számára megfelelı számviteli kódot alkalmazzanak. Jóváhagyja a pályázati kiírásokat és a támogatási szerzıdésmintákat, jóváhagyja a projektjavaslatokról szóló döntéseket. Befogadja és ellenırzi a KSZ-ek által készített forráslehívásokat, hitelesítési jelentéseket. Biztosítja, hogy az operatív programok értékelései a vonatkozó közösségi rendelkezésekkel összhangban történjenek, közremőködik az operatív programot érintı értékelési tevékenységekben. Eljárásokat dolgoz ki annak érdekében, hogy a megfelelı ellenırzési nyomvonal biztosításához elıírt valamennyi, költség- és ellenırzési dokumentumot a vonatkozó rendelkezéseknek megfelelıen megırizzék. Biztosítja, hogy az igazoló hatóság a költségekkel kapcsolatban igazolás céljából folytatott eljárásokról és vizsgálatokról valamennyi szükséges információt megkapja. Mőködteti az operatív program monitoring bizottságát, és biztosítja az ehhez szükséges dokumentumokat annak érdekében, hogy a monitoring bizottság az operatív program végrehajtásának minıségét – figyelemmel annak konkrét céljaira – felügyelhesse. Felel az éves és záró végrehajtási jelentések elkészítéséért, valamint – a monitoring bizottság általi jóváhagyásukat követıen – a Bizottsághoz történı benyújtásukért. Az Európai Bizottság részére átadja a nagyprojektek értékeléséhez szükséges információkat. Koordinálja az operatív program végrehajtására vonatkozó többéves részletes programozási-végrehajtási dokumentum (akcióterv) kidolgozását és módosítását.

76/62


Ellenırzi az operatív program végrehajtására vonatkozó akcióterv(ek) formai és módszertani követelményeinek teljesítését, biztosítja a konzisztenciát az operatív programok tartalmával, valamint képviseli a programok szabályossági és végrehajthatósági szempontjait. Javaslatot tesz az operatív program módosítására. Az operatív program végrehajtását folyamatosan nyomon követi, a megvalósítást monitoring indikátorok segítségével méri, valamint a szükséges beavatkozásokat megteszi. Felügyeli a felelısségi körébe utalt programok végrehajtását, biztosítja azok szabályosságát, ennek érdekében megteszi a szükséges beavatkozásokat. Ellenırzi és értékeli a program közremőködı szervezeteit, kezeli a rendszerszintő szabálytalanságokat. Az operatív program(ok)kal kapcsolatos ügyek tekintetében az Európai Bizottság illetékes fıigazgatóságával/aival kapcsolatot tart. Részt vesz az ÚMFT egészére, illetve a felelısségi körébe utalt operatív programra vonatkozó tájékoztatással és nyilvánossággal kapcsolatos feladatainak ellátásában, és ügyel az ezzel kapcsolatos követelmények betartására. Ellenjegyzi a végrehajtásra vonatkozó többéves programozási dokumentumokat. Kezeli az operatív program megvalósításának technikai segítségnyújtási keretét.

A végrehajtás megfelelı adminisztratív, pénzügyi és technikai feladatait végzı közremőködı szervezetek (továbbiakban: KSZ) tekintetében közremőködik a következı feladatok ellátásában: Szakmai felügyeletet gyakorol a KSZ-nek az OP végrehajtásával kapcsolatos tevékenységei vonatkozásában. A felelısségi körébe utalt KSZ-ekkel feladat-ellátási szerzıdést köt, és biztosítja, hogy a KSZ szolgáltatásaiért cserébe teljesítményalapú finanszírozásban részesüljön. Jóváhagyja a KSZ OP-források felhasználásával kapcsolatos belsı eljárásrendjét. Rendszeresen ellenırzi és értékeli a KSZ tevékenységét. 4.1.3. Közremőködı szervezetek 4.1.3.1. A közremőködı szervezetek feladatai Az operatív programok végrehajtásában az irányító hatóság által delegált feladatokat közremőködı szervezetek látják el. A KSZ egy vagy több prioritási tengely tekintetében különösen az alábbi feladatokat látja el: Az irányító hatóság által meghatározott követelményeknek megfelelıen éves munkatervet készít, amely tartalmazza a pályázatok meghirdetésének és beadási határidejének tervezett dátumait, a kötelezettségvállalásra, támogatási szerzıdések megkötésére és kifizetésre vonatkozó éves irányszámokat. Befogadja és értékeli a projektjavaslatokat, az irányító hatósággal történt megállapodásnak megfelelıen szükség szerint bíráló bizottságokat állít fel és mőködtet, amennyiben ezt az IH a közremőködı szervezetre delegálta. Vizsgálja a társfinanszírozott termékek és szolgáltatások teljesítését, valamint ellenırzi, hogy a mőveleteknek a kedvezményezettek által bejelentett költségei valóban felmerültek, és a közösségi és nemzeti szabályokkal összhangban állnak. Megköti és módosítja a támogatási szerzıdéseket.

76/63


Nyomon követi a projektek megvalósítását, elvégzi a támogatások kifizetését, lebonyolítja az ellenırzéseket, feltárja és jelenti a szabálytalanságokat. Folyamatosan rögzíti az adatokat az egységes monitoring informatikai rendszerben, valamint biztosítja az adatbázis naprakészségét és megbízhatóságát. Közremőködik a pályázati kiírások és támogatási szerzıdések mintáinak elkészítésében az IH-val és a szakminisztériumokkal együttmőködésben. Az operatív program, az annak részleteit tartalmazó akcióterv és az éves munkaterv megvalósításában történt elırehaladásról negyedévente beszámolókat készít, amely tartalmazza a szükséges intézkedésekre vonatkozó javaslatokat is. 4.1.3.2. KSZ-ek minısítése, kiválasztása és finanszírozása

Az operatív program végrehajtásában közremőködı szervezetek intézményes-szakmai felkészültségét elıre rögzítı, objektív szempontrendszer alapján mérı minısítési rendszer keretében kerülnek kiválasztásra. A feladat tényleges delegálásának elıfeltétele, hogy a közremőködı szervezet a minısítés során a feladat elvégzéséhez szükséges szervezeti feltételek, erıforrások és szakmai kompetenciák meglétérıl bizonyítottan számot adjon. A végrehajtás hatékonyságának biztosítása érdekében a közremőködı szervezetek teljesítménye rendszeresen értékelésre kerül. Az OP lebonyolításban résztvevı KSZ-ek rendeletben kerülnek kijelölésre. A program hatékony végrehajtása érdekében egyes támogatási konstrukciók esetében egyedi döntés alapján közvetítıként gazdasági társaságok, kereskedelmi bankok, civil szervezetek, illetve egyházak is bevonhatók. 4.1.4. Stratégiai irányítás és eszközei 4.1.4.1. Tartalmi irányítás: Akciótervek Az ÚMFT és az operatív programok részletes tartalmát és annak operatív programok közötti, valamint egyéb támogatási eszközökkel történı koordinációját a 2007-2013-as programidıszakban az ún. akciótervek rögzítik. Az akciótervek tartalmazzák a támogatási konstrukciókat és az azokhoz kapcsolódó információkat az egy operatív programra vagy egy vagy több prioritási tengelyre vonatkozóan. Az akcióterv tartalmazza elsısorban: a támogatási konstrukciók részletes bemutatását legalább 2 évre; az operatív program, illetve a prioritási tengely(ek) megvalósításának bemutatását és ütemezését a teljes programozási idıszakra; a támogatási konstrukció részletes indoklását (beleértve a konstrukció célját, az elvárt számszerő eredményeket, a korábbi hasonló konstrukciók tapasztalatainak bemutatását, a konstrukció kapcsolódását a tervezési dokumentumokhoz, illetve az ágazati/regionális stratégiákhoz, valamint a megvizsgált szakmai alternatívákat stb.). Az akciótervek sarokpontjait – a tervezett ütemezését, költségvetését, célrendszerét és célcsoportjait, valamint a pályázat nélkül megvalósítandó projektek, és a nagyprojektek listáját – a Kormány hagyja jóvá. Az akcióterv ennek alapján történı részletes kidolgozása és véglegesítése az irányító hatóságok feladata.

76/64


4.1.5. Az OP lebonyolítása során használt eljárások A végrehajtás hatékonyságának és eredményességének növelése, valamint átláthatóságának további elısegítése érdekében szükséges a végrehajtási folyamatok egységesítése és egyszerősítése. Az OP végrehajtása során allokációs döntések meghozatala az alábbi eljárások mentén folyik: Nagyprojekt: Olyan ERFA- vagy KA-finanszírozású projekt, melynek összköltsége meghaladja az 50 millió eurót (környezetvédelem területén a 25 millió eurót), és amely mőszaki-gazdasági szempontból nem bontható önálló részekre. Ezen projektek indikatív listáját az operatív program is tartalmazza. Központi projekt: A projekt-kiválasztás olyan esete, amikor a kedvezményezett állami vagy önkormányzati szervezet, és a projektet az akcióterv tartalmazza. Elsısorban azon projektek tartoznak ebbe a kategóriába, amelyek megvalósítása a gazdaságra, a társadalomra, a térszerkezetre stb. jelentıs hatást gyakorol (pl. autópálya-építés). Egyfordulós nyílt pályázat: Olyan pályázatos projekt-kiválasztási eljárástípus, amely során kizárólag részletes projekt-javaslat kerül benyújtásra. Kétfordulós pályázat: Olyan pályázatos projekt-kiválasztási eljárástípus, amely során elıször elızetes projekt javaslat, majd – amennyiben az alapján indokolt a projekt javaslat részletes kidolgozása – részletes projekt javaslat kerül kidolgozásra.

4.2. MONITORING ÉS ÉRTÉKELÉS 4.2.1. Monitoring 4.2.1.1. Monitoring Bizottság Feladat- és hatásköre: Az operatív program monitoring bizottság felelısségi körébe tartozó feladatokat – különös tekintettel a végrehajtás eredményességére és minıségére – a 1083/2006/EK rendelet 65. cikke tartalmazza: az operatív program jóváhagyásától számított hat hónapon belül megvizsgálja és jóváhagyja a finanszírozott mőveletek kiválasztási kritériumait, és jóváhagyja ezen kritériumoknak a programozási igények szerinti bármely felülvizsgálatát; az irányító hatóság által benyújtott dokumentumok alapján rendszeres idıközönként felülvizsgálja az operatív program konkrét céljainak megvalósítása felé tett elırelépést; megvizsgálja a végrehajtás eredményeit, különösen az egyes prioritási tengelyek mentén kitőzött célok elérését, valamint az értékeléseket; megvizsgálja és jóváhagyja az éves és záró végrehajtási jelentéseket, valamint az évente aktualizált értékelési tervet; tájékoztatást kap az éves ellenırzési jelentésrıl vagy a jelentésnek az operatív programra vonatkozó részérıl, valamint a jelentés vizsgálatát követıen vagy a jelentés említett részére vonatkozóan az Európai Bizottság által tett esetleges észrevételekrıl;

76/65


az irányító hatóságnak javasolhatja az operatív program bármely olyan felülvizsgálatát vagy vizsgálatát, amely elısegíthetné az alapok célkitőzéseinek elérését, illetve a program irányításának javítását, a pénzügyi ellenırzést is beleértve; megvizsgálja és jóváhagyja az alapokból származó hozzájárulásról szóló bizottsági határozat tartalmának módosítását célzó javaslatokat.

Összetétele: A 1083/2006/EK rendelet 64. cikkében foglaltaknak megfelelıen az operatív program monitoring bizottságának összetétele az alábbiak szerint alakul. A Monitoring Bizottság elnöke a Fejlesztéspolitikai Irányító Testület OP-ért felelıs tagja. A Monitoring Bizottság tagjai: az Irányító Hatóság az OP végrehajtásában érintett szakminiszterek delegált képviselıje, az OP végrehajtásában érintett közremőködı szervezetek, a pénzügyminiszter delegált képviselıje, az érintett regionális fejlesztési tanácsok delegált képviselıje, egy önkormányzati szövetség delegált képviselıje, egy környezetvédelmi civil szervezet delegált képviselıje, az Országos Érdekegyeztetı Tanács munkavállalói és munkáltatói oldalának egyegy képviselıje, a romákat, a fogyatékossággal élı embereket és a nık és férfiak esélyegyenlıségét képviselı egy-egy civil szervezet delegált képviselıi, az érintett szakmai és társadalmi szervezetek egy-egy delegált képviselıje. Tanácsadói minıségében részt vesz: Saját kezdeményezésére vagy a monitoring bizottság kérésére az Európai Bizottság egy képviselıje. Azon operatív programok esetében, amelyekhez az EIB vagy az EIF hozzájárul az EIB és az EIF egy-egy képviselıje. Állandó meghívottként az EMVA és az EHA végrehajtásáért felelıs szervezet egy képviselıje.

4.2.1.2. Monitoring információs rendszer leírása – indikátorok és adatgyőjtés A pályázók és a támogatást igénybevevık által szolgáltatott adatok a monitoring információs rendszerbe, az Egységes Monitoring Információs Rendszer (EMIR) továbbfejlesztett változatába kerülnek. A rendszer elkülönült adatbázissal és hardware infrastruktúrával végzi majd az adatgyőjtést és továbbítást, valamint a végrehajtás támogatását, az ÚMFT informatikai kiszolgálását. A rendszer képes adatot szolgáltatni a hazai fejlesztéspolitikai intézményrendszer és az Európai Bizottság részére. A 2007-13-as programozási idıszakban alapkövetelmény, hogy a pályázók és a támogatást igénybevevık adatszolgáltatási kötelezettségeiknek minden támogatási forma esetében lehetıleg elektronikusan tegyenek eleget. Az informatikai rendszer valós idejő adatokat szállít a megvalósítási rendszer minden egyes szintjérıl, valamint elektronikus kommunikációs eszközként szolgál az Európai Bizottság és Magyarország között. Az információs rendszerben lévı adatok pontosak és naprakészek, hiszen a napi irányítási feladatok ellátásának szükséges részét képezi az információs rendszer használata. A monitoring indikátorok kezelésén túl az érintett szervezet jelen rendszer adatai-

76/66


ra támaszkodva készíti el az egységesített dokumentumot, amely a program mőködéséhez szükséges. 4.2.2. Értékelés 4.2.2.1. Értékelési terv Az OP értékelése ÚMFT-szinten biztosított koordináció mentén, szisztematikus rendszerben, értékelési terv alapján történik. Az értékelési terv biztosítja az értékelések elvégzésére való felkészülést, a külsı és belsı értékelı kapacitásokkal való hatékony gazdálkodást, valamint az értékelések összehangolásában rejlı lehetıségek kihasználását. Az OP értékelési terve 3 éves kitekintésben készül, évente felülvizsgálatra, illetve kiegészítésre kerül a folyamatos értékelési rendszer jellegébıl adódóan. Az OP értékelési tervét – az értékelés ÚMFT-szintő koordinációját biztosító szervezeti egységgel egyetértésben – az OP IH terjeszti az OP Monitoring Bizottsága elé, amely azt évente jóváhagyja. Az értékelési terv a végrehajtás 2015-ig terjedı idıszakára vonatkozóan elıre tervezett értékeléseket, illetve a folyamatos értékelés rendszerében évente kiválasztásra kerülı értékeléseket is tartalmaz. Az értékelési terv az alábbi értékeléseket tartalmazza: az OP ex-ante értékelése (2006); az OP stratégiájának és végrehajtás rendszerének félidei felülvizsgálata (20092010); az OP utólagos értékelése (2015-2016); az akciótervek éves operatív értékelése (2008, 2010, 2012, 2014); az akciótervek utólagos értékelése (2009, 2011, 2013, 2015); az akcióterveknek és egyedi beavatkozásoknak, nagyprojekteknek az OP-célok megvalósulásához való hozzájárulásának elızetes értékelı vizsgálata (2006, 2008, 2010); 4.2.2.2. A folyamatos értékelés kiválasztási mechanizmusa Az elıre tervezett (átfogó, stratégiai) értékelések mellett az ÚMFT egységes értékelési terve évrıl-évre kiegészül az akciótervekhez kapcsolódó értékelésekkel, amelyekre az OP IH tesz javaslatot a monitoring bizottsággal egyetértésben. Az értékelési terv keretében értékelést kell indítani: az akcióterv azon mőveletei esetében, amelyek végrehajtása során a végrehajtási ütemtervben meghatározott indikátor-értékektıl 10-20%-osnál nagyobb eltérés mutatkozik; az akcióterv mőveleteihez kapcsolódó, I. NFT-ben megvalósított intézkedés(ek) tapasztalatainak összegyőjtésére; az innovatív, hazai végrehajtási elızménnyel nem rendelkezı mőveletek lezárása után 2 évvel a végrehajtás tapasztalatainak összegyőjtésére, valamint a hatásmechanizmusok feltárására; 2009-tıl kezdıdıen évente prioritási tengelyenként legalább 1 mővelet szándékolt és nem szándékolt hatásainak utólagos értékeléssel történı felmérésére. Az értékelési tervtıl függetlenül ad-hoc értékelés indítása indokolt a végrehajtás rendszerében (KSZ, IH) felmerülı elıre nem látható igények, valamint a Monitoring Bizottság igényei alapján. 76/67


4.2.2.3. Értékelés menedzsment Az értékelés horizontális, ÚMFT-szintő koordinációját biztosító szervezeti egység: elıkészíti és lefolytatja az elıre tervezett, átfogó stratégiai értékeléseket; biztosítja a rendszerszerően lebonyolított értékelések forrásait, módszertani egységességét és az értékelési terv betartatását; elıkészíti és lefolytatja a több OP-t érintı kérdésekben lefolytatott értékeléseket; elıkészíti és lefolytatja az innovatív, hazai elızményekkel nem rendelkezı mőveletek értékelését. Az OP irányító hatósága: Az IH az OP prioritási tengelyeinek számával megegyezı számú humán értékelı kapacitást tart fenn az értékelésekhez kapcsolódó menedzsment feladatok elvégzésére, amely felelıs az OP és a hozzá kapcsolódó akciótervek és mőveletek értékeléséhez kapcsolódó feladatok elvégzéséért, az ÚMFT értékelési tervének OP-t érintı részeinek megvalósulásáért; koordinálja, fejleszti és ösztönzi az OP-hoz kapcsolódó értékelési tevékenységet; felelıs az OP és a hozzá kapcsolódó akciótervek és mőveletek értékeléséhez kapcsolódó feladatok elvégzéséért, az ÚMFT értékelési tervének OP-t érintı részeinek megvalósulásáért; javaslatot tesz az ÚMFT 3 éves értékelési tervéhez; biztosítja az értékelések eredményeinek tervezésbe és végrehajtásba való becsatornázását; gondoskodik az OP értékelési indikátorok adatainak elıállításáról és monitoring információs rendszerben való tárolásukról; kétévente, az akciótervek lezárásakor felülvizsgálja az OP prioritási tengely szintő indikátorainak célértékeit; indokolt esetben az OP értékelési tervében nem szereplı értékeléseket indít a mőveletekhez kapcsolódóan, azok végrehajtásának támogatására.

4.3. PÉNZÜGYI IRÁNYÍTÁS ÉS ELLENİRZÉS 4.3.1. Az Igazoló Hatóság feladatai 4.3.1.1. Az Igazoló Hatóság felépítése: A Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap támogatásainak megvalósítására szolgáló operatív programok igazoló hatósága a Pénzügyminisztérium. Az igazoló hatósági feladatok ellátása az elızı programozási idıszak kifizetı hatósági szervezetére és gyakorlatára épül. Az Igazoló Hatóság a következı feladatokat látja el: átutalások fogadása az Európai Bizottságtól; a költségnyilatkozatok és átutalás igénylések elkészítése, igazolása és benyújtása a Bizottsághoz; annak igazolása, hogy a költségnyilatkozat pontos, megbízható számviteli rendszerekbıl származik, és ellenırizhetı bizonylatokon alapul, továbbá, hogy az igazolt költségek megfelelnek az alkalmazandó közösségi és nemzeti szabályoknak, és a programra alkalmazandó kritériumokkal összhangban finanszírozás céljából kivá76/68


lasztott, valamint a közösségi és nemzeti szabályoknak megfelelı mőveletek tekintetében merültek fel; igazolás céljából az ellenırzési hatóság által vagy annak hatáskörében elvégzett valamennyi ellenırzés eredményének figyelembevétele; az átutalások fogadására szolgáló kincstári számlák forgalmáról, a követelésekrıl és a kötelezettségekrıl számviteli nyilvántartás vezetése; a visszafizetendı, valamint az adott mővelethez történı hozzájárulás egészének vagy egy részének visszavonásából eredı összegek nyilvántartása; az adott pénzügyi évre, valamint a következı pénzügyi évre vonatkozó, elırelátható átutalási igénylésekkel kapcsolatos ideiglenes elırejelzések megküldése az Európai Bizottság részére minden évben legkésıbb február végéig.

4.3.2. A pénzügyi irányítás szabályai 4.3.2.1. Az IH felelıssége

Az irányító hatóság felel az operatív programnak a megbízható pénzügyi gazdálkodás elvével összhangban történı irányításáért és végrehajtásáért. Az IH a kedvezményezettek elszámolásainak befogadását, feldolgozását és ellenırzését közremőködı szervezetre delegálja (amennyiben van KSZ). Az IH a delegált feladatok ellátását folyamatosan nyomon követi. Az IH biztosítja, hogy igazolás céljából az igazoló hatóság kellı információval rendelkezzen az operatív program végrehajtása során felmerült költségekkel kapcsolatban folytatott eljárásokról, továbbá a közremőködı szervezet hitelesítési jelentésének ellenjegyzésével nyilatkozik az igazoló hatóság felé az általa delegált feladatokat ellátó közremőködı szervezet által alkalmazott eljárások uniós és hazai elıírásokkal való összhangjáról. Az irányító hatóság gondoskodik a költségnyilatkozat és a kapcsolódó hitelesítési jelentés igazoló hatóság részére történı benyújtásáról. 4.3.2.2. A KSZ felelıssége

A közremőködı szervezet felelıs az irányító hatóság által delegált feladatok uniós és hazai elıírásokkal összhangban való ellátásáért. A közremőködı szervezet gondoskodik az operatív program keretében jóváhagyott projektek uniós és hazai elıírásokkal összhangban történı végrehajtásának ellenırzésérıl. A közremőködı szervezet gondoskodik a kedvezményezett elszámolásainak befogadásáról, feldolgozásáról és folyamatba épített ellenırzésérıl, valamint kockázatelemzés alapján helyszíni ellenırzés lefolytatásáról és az elvégzett ellenırzéseknek hitelesítési jelentésben való összegzésérıl az irányító hatóság és az igazoló hatóság tájékoztatása céljából. A KSZ gondoskodik a támogatásoknak kedvezményezettek részére történı kifizetésérıl.

4.3.3. A kedvezményezett részére történı kifizetés folyamata A kedvezményezett a projekt megvalósítása során keletkezett számláit az elırehaladási jelentéssel együtt rendszeres idıközönként benyújtja a közremőködı szervezethez. A közremőkö-

76/69


dı szervezet az elszámolásokat pénzügyileg, tartalmilag és formailag ellenırzi, a kockázatelemzés alapján készített ellenırzési tervnek megfelelıen helyszíni ellenırzést is végezhet. A KSZ a jóváhagyott elszámolások alapján a támogatások kedvezményezettek részére történı kifizetésérıl. Az elvégzett ellenırzések eredményérıl hitelesítési jelentésben tájékoztatja az irányító hatóságot és az igazoló hatóságot. A kedvezményezett részére kifizetendı támogatás uniós részét az irányító hatóság a központi költségvetésbıl megelılegezi, majd a rendelkezésre álló elıfinanszírozási forrásból és a késıbbi idıközi kifizetésekbıl az igazoló hatóság az irányító hatóság részére megtéríti.

EURÓPAI BIZOTTSÁG az Alapok kifizetései (előfinanszírozás, időközi kifizetések, végső egyenleg kifizetés)

Kifizetési kérelem, költségnyilatkozat, költségigazoló nyilatkozat

IGAZOLÓ HATÓSÁG

Hitelesítési jelentés

OPERATÍV PROGRAM IRÁNYÍTÓ HATÓSÁG

az Alapok hozzájárulásainak utólagos átutalása

Hitelesítési jelentés

Támogatás átutalása a központi költségvetésből (uniós rész megelőlegezése)

KÖZREMŰKÖDŐ SZERVEZET Támogatás kifizetése

Számlák, bizonylatok

KEDVEZMÉNYEZETT

4.3.4. Az Európai Uniós támogatások ellenırzése 4.3.4.1. Pénzügyi irányítás és ellenırzés (kontroll) Az irányító hatóság, az igazoló hatóság és a közremőködı szervezet kialakítja és mőködteti a pénzügyi irányítás és kontroll rendszerét. A pénzügyi irányítás és kontroll rendszerének biztosítania kell, hogy a szervezetek tevékenysége szabályszerő és megfelelıen szabályozott, gazdaságos, hatékony és eredményes legyen, az információk pontosak és megfelelı idıben rendelkezésre álljanak. A tervezés, pályáztatás, pénzügyi lebonyolítás, számvitel, ellenırzés és monitoring feladatait funkcionálisan el kell különíteni, ezen feladatok megfelelı szabályozásáról a vonatkozó belsı szabályzatokban gondoskodni kell. Az irányító hatóság, az igazoló hatóság és a közremőködı szervezet gondoskodik az ellenırzési nyomvonal, a kockázatkezelési és szabálytalanságkezelési szabályzat kialakításáról és az esetleges változások haladéktalan átvezetésérıl.

76/70


A pénzügyi lebonyolítás során az irányító hatóságnak, illetve a közremőködı szervezetnek gondoskodnia kell a kifizetéseket megelızı dokumentum-alapú, valamint a – kockázatelemzés alapján történı – helyszíni ellenırzések lefolytatásáról. Ennek keretében ellenırizni kell a programok, illetve projektek támogatási szerzıdéseknek megfelelı fizikai és pénzügyi elırehaladását, valamint azt, hogy a benyújtott számla vagy egyéb, a gazdasági eseményt hitelesen dokumentáló bizonylat összhangban van a pályázatra vonatkozó döntéssel és a szerzıdéses feltételekkel, a fizikai és teljesítmény-mutatószámok teljesítésével, a közbeszerzésre vonatkozó közösségi és nemzeti jogszabályokkal. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség vezetıje, az irányító hatóság vezetıje és a közremőködı szervezet vezetıje – minden évben, jogszabályban meghatározott tartalommal és határidıre – köteles nyilatkozni az általa mőködtetett irányítási és kontroll-rendszerek megfelelı mőködésérıl. 4.3.4.2. Az Ellenırzési Hatóság feladata, felelıssége Az Ellenırzési Hatóság az irányítási és ellenırzési rendszerek hatékony, eredményes és gazdaságos mőködésének biztosítására kijelölt horizontális-koordinatív feladatokat ellátó szervezet, amely mőködésében független az irányító hatóságtól, az igazoló hatóságtól és a közremőködı szervezetektıl. Az Ellenırzési Hatóság delegálhatja az ellenırzések elvégzését más közigazgatási vagy piaci szervezetre, de biztosítani köteles, hogy az ellenırzéseket a megfelelı nemzetközi ellenırzési standardok és harmonizált módszertan szerint végezzék. Az Ellenırzési Hatóság az operatív program keretében nyújtott támogatások hatékony, eredményes, átlátható és szabályszerő felhasználásának támogatása érdekében kialakítja és folyamatosan továbbfejleszti az európai uniós alapok ellenırzése hazai jogszabályi és módszertani hátterét, valamint minıségértékelés keretében figyelemmel kíséri és vizsgálja a folyamatba épített ellenırzéseket, valamint a rendszer- és mintavételes ellenırzéseket végzı szervezetek vonatkozásában a jogszabályok, módszertani útmutatók, nemzetközi ellenırzési standardok alkalmazását és végrehajtását. Ennek kapcsán: koordinálja az irányítási és ellenırzési rendszerek felállításának értékelésérıl szóló vizsgálat, jelentés, vélemény („akkreditáció”) elkészítését, illetve gondoskodik az eredmények összegzésérıl és a Bizottság felé történı megküldésérıl; gondoskodik a nemzeti ellenırzési stratégia, valamint az éves beszámolási kötelezettségek (éves ellenırzési jelentések és vélemények) elkészítésérıl és teljesítésérıl, valamint a Bizottsággal a szükséges egyeztetési eljárások lefolytatásáról; gondoskodik a rendszer- és mintavételes ellenırzések elvégzésérıl, a nemzeti ellenırzési stratégia teljesülésének, az ellenırzési jelentések elkészítésének és kapcsolódó intézkedési tervek folyamatos nyomon követésének koordinálásáról; gondoskodik a részleges zárásról szóló nyilatkozatok, valamint a zárónyilatkozatok elkészítésérıl, a Bizottsággal szükséges egyeztetési eljárások lefolytatásáról; folyamatosan kapcsolatot tart a Bizottsággal, illetve annak ellenırzést végzı vagy módszertan alkotó intézményeivel az ellenırzési módszertanok kialakítása, az ellenırzések eredményeinek kicserélése, valamint az ellenırzési rendszer fejlesztése érdekében.

76/71


4.3.4.3. A rendszer- és mintavételes, valamint a zárónyilatkozatok kiadásához kapcsolódó ellenırzéseket végzı intézmény feladata, felelıssége Az Ellenırzési Hatóság a rendszer- és mintavételes, a zárónyilatkozat kiadásához kapcsolódó ellenırzések végzését, a részleges lezárásról szóló nyilatkozatok és a zárónyilatkozatok tervezetének elkészítését, az ellenırzési stratégia tervezetének összeállítását és folyamatos aktualizálását, továbbá a Bizottság felé történı éves beszámolási kötelezettségek elıkészítését a Kormányzati Ellenırzési Hivatalra delegálja, és szükség esetén külsı ellenırzési kapacitások bevonásával ellátatja az ellenırzések végrehajtását.

4.4. INFORMÁCIÓ ÉS NYILVÁNOSSÁG BIZTOSÍTÁSA 4.4.1. Tájékoztatással és nyilvánossággal kapcsolatos rendelkezések A hazai és közösségi jogszabályi követelmények figyelembevételével az NFÜ felel az ÚMFT és az operatív programok tájékoztatásra és nyilvánosságra vonatkozó feladatainak ellátásáért, különös tekintettel a következıkre: A potenciális kedvezményezettek, gazdasági és szociális partnerek tájékoztatása a támogatások nyújtotta lehetıségekrıl. Ezen belül kiemelt szerepet kap a potenciális pályázók hatékony mozgósítása, a jól megalapozott projektgeneráló tevékenység és a pályázati lehetıségek megismertetése. A közvélemény tájékoztatása arról a szereprıl, amelyet az Európai Unió betölt a fejlesztések megvalósításában. Ennek során a kommunikáció az uniós társfinanszírozással megvalósuló tevékenységek eredményeinek bemutatására koncentrál. A tájékoztatással és nyilvánossággal kapcsolatos tevékenységek megvalósítása mind az intézményrendszer szereplıi (NFÜ, közremőködı szervezetek), mind pedig a kedvezményezettek részérıl kötelezettségekkel jár. Az ÚMFT egészére vonatkozó általános, illetve az operatív programokhoz kötıdı kommunikációs tevékenységeket, partnerségi akciókat a központi szinten szükséges megszervezni. A közremőködı szervezetek helyi szintő, a pályázatok meghirdetéséhez, a támogatási lehetıségek megismertetéséhez kapcsolódó kommunikációs feladatokat (konferenciák, tanácskozások, információs napok és egyéb, a participációra épülı akciók szervezése), valamint adatgyőjtést és adatszolgáltatást végeznek. A kedvezményezettek az NFÜ által kiadott arculati kézikönyv és útmutató alapján, kötelezı jelleggel végzik saját projektjük megismertetését a lehetı legszélesebb körben. A tájékoztatással és nyilvánossággal kapcsolatos teendık megvalósítására vonatkozóan a jogszabályi kötelezettségeknek megfelelıen az NFÜ az ÚMFT egészére vonatkozóan egységes Kommunikációs Tervet készít, amely meghatározza a vonatkozó intézkedések célját, üzenetét, végrehajtásuk stratégiáját, tartalmát, a megcélzott társadalmi és gazdasági csoportokat, az intézkedések hatékonyságát mérı értékelési kritériumokat, az intézkedések ajánlott költségvetését, azok várható idıbeli ütemezését, valamint a megvalósításért felelıs adminisztratív egységeket és azok kötelezettségeit. Fıbb területek: Támogatási lehetıségek megismertetése, pályázók hatékony mozgósítása, projektgenerálás:

76/72


A fejlesztési források sikeres és eredményes felhasználásához nélkülözhetetlen a lehetséges kedvezményezettek hatékony mozgósítása, a támogatási lehetıségek megismertetése. E területeken különösen aktív, hatékony és koncentrált, a jól behatárolható célcsoportokra (a potenciális kedvezményezettek körének különbözı szegmenseire) fókuszáló kommunikációra van szükség. A tárfinanszírozással megvalósuló fejlesztési programok eredményeinek bemutatása: A megvalósult projektek bemutatása a Strukturális Alapok hazai felhasználásának sikerességét hirdeti, egy gyorsan és lendületesen fejlıdı Magyarország képét tudatosítja a közvéleményben, az Európai Unió imázsát erısíti, valamint – a jó példa elvén – ösztönzıleg hat a potenciális pályázók körére. Partnerség: A partnerség elvének alkalmazásával kapcsolatos módszertani feladatok (partnerségi stratégia, partnerségi akciók, partnerségi beszámolók) ellátása a társadalmi egyeztetés kapcsán, a kiemelt partnerekkel történı kapcsolattartás és a partnerek szakmai együttmőködésekbe történı bevonása, valamint a partnerség elvének alkalmazásával kapcsolatos stratégia és beszámolók elkészítése a magyar Kormány és az Európai Bizottság részére rendkívüli fontosságú. Ügyfélszolgálat: Kiemelt feladata az intézményrendszernek a lehetséges és már nyertes pályázókkal való kapcsolattartás. Ez az intézményrendszer szolgáltató jellegének erısítése szempontjából, valamint az átláthatóság szempontjából hangsúlyos terület. Ennek megfelelıen központi és helyi szinten is szükséges az ügyfél-tájékoztatási és információs feladat egységes rendszerben történı ellátása. Az egységes ügyfél-tájékoztatási rendszer fı elemei: internetes pályázó-tájékoztató felület, online és telefonos ügyfélszolgálat mőködtetése (Contact Center), a közremőködı szervezetek információs tevékenységének koordinálása, az információk áramlását koordináló belsı információs rendszer kialakítása és mőködtetése.

4.5. HORIZONTÁLIS

ELVEK EGYENLİSÉG

– KÖRNYEZETI

FENNTARTHATÓSÁG ÉS ESÉLY-

A horizontális elvek (vagyis a nemek közötti egyenlıség, a fogyatékossággal élı emberek számára akadálymentes hozzáférés biztosítása, a megkülönböztetés tilalma és a környezeti fenntarthatóság) érvényesítésére egyszerre kell ügyelni a Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program keretében támogatott valamennyi projekt, illetve a lebonyolításban résztvevı intézmények tevékenységének vonatkozásában (elsı dimenzió), valamint – és ez az 1. dimenzióval egyenrangú fontosságú – a kedvezményezett és a lebonyolító intézményrendszer szervezeti szintjén (második dimenzió). Az elsı dimenzió érvényesítését a projektjavaslatokra vonatkozó, a horizontális elvekre koncentráló értékelési szempontok, valamint a projekttámogatási, monitoring és ellenırzési funkciók specializáltsága biztosítja. A második dimenzió a kedvezményezett esetében szintén a pályázaton keresztül erısíthetı (elsısorban a pályázatba, majd a támogatási szerzıdésbe foglalt önkéntes intézkedésekkel, melyek a pályázat elbírálása során többletpontot jelenthetnek); a lebonyolító intézmények szintjén pedig a pozitív államigazgatási eljárások alkalmazásának megerısítése, illetve az ilyen irányú kötelezettségek közremőködı szervezettekkel kötött megbízási-együttmőködési-közhasznúsági szerzıdésekbe való foglalása révén biztosítható. 76/73


Az OP végrehajtásában résztvevı intézmények esélyegyenlıséggel és fenntarthatósággal kapcsolatos feladatait és kötelezettségeit a mőködési kézikönyvek tartalmazzák majd. Az elvégzendı tevékenységek kivitelezése központilag lesz koordinálva, az egyes intézmények horizontális politikáért felelıs munkatársainak aktív közremőködésével.

4.6. AZ

ELEKTRONIKUS ADATKÖZLÉSRE VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK A ZOTTSÁG ÉS A TAGÁLLAM KÖZÖTT

BI-

Az Európai Bizottság fejlesztés alatt álló SFC2007 rendszere a Bizottság elvárásai szerint elektronikus adatszolgáltatás alapján mőködik. Az informatikai rendszer két különbözı módon érhetı el a tagországok intézményei számára (honlapon keresztül – Web Application, illetve közvetlenül a tagállami rendszerrel elektronikus kapcsolaton keresztül – Web Service). A rendszerhez akár kizárólag az egyik módszer használatával, akár e két módszer kombinálásával is lehet kapcsolódni. A rendszerben az egyes OP-komponensek szintjéig kell megjeleníteni a rendelet mellékleteiben kötelezıen megjelölt adatokat. Azon adatok esetében, melyek szerepelnek az EMIR-ben, a Bizottság által megadott specifikációnak megfelelıen biztosítjuk az adatfeltöltést. Azokat az adatokat, amelyek rögzítése nincs elıírva az EMIR-ben (duplikált adatkezelés elkerülésére) közvetlenül a felelıs központi intézmények kulcsfelhasználói (úgymint központi koordináció, igazoló hatóság és ellenırzési hatóság) viszik fel az SFC-be. A rendszerrel kapcsolatos teendıkért felelıs tagállami szervezet (Member State Organisation – MSO) a hazai jogszabályoknak megfelelıen az NFÜ, így a tagállami összekötı (MS Liaison), illetve az „MS System Owner”, a technikai kérdésekért felelıs tagállami személy is az NFÜ állományából kerül kijelölésre. 4.6.1. Az adatszolgáltatás rendje 1. Az adott adatra vonatkozóan adatszolgáltatás módja attól függ, hogy a két kapcsolódási módszer közül melyiken keresztül szolgáltatnak a kijelölt intézmények adatot: amennyiben az adatokat a honlap-felületen keresztül töltik fel az SFC2007 rendszerbe, a fentiekben megbízott intézmények (központi koordináció, igazoló hatóság és ellenırzési hatóság) erre képzett kulcsfelhasználói feltöltik adatokkal a szervezetük hatáskörébe tartozó táblákat az ott kért formában, hibátlanul, illetve verifikálják azokat; amennyiben az adatokat a közvetlen elektronikus kapcsolaton keresztül küldi meg a tagállami rendszer a SFC2007 rendszerbe, a fentiekben megbízott intézmények (központi koordináció, igazoló hatóság és ellenırzési hatóság) erre jogosított kulcsfelhasználói a tagállami rendszerbe töltik fel az adatokat, majd verifikálják és megküldik azokat az SFC2007-nek. 2. Az ezzel megbízott intézmények (központi koordináció, igazoló hatóság és ellenırzési hatóság) feladata – függetlenül az adatok rögzítésének módjától – az adatok közvetlen és hibátlan feltöltése a rendszer(ek)be olyan módon, hogy mind a számára megszabott határ-

76/74


idık betartására kerüljenek, mind az ı jelentéséhez kapcsolódóan más intézmények által végzendı adatszolgáltatás megvalósulhasson az arra megszabott határidın belül. 3. A dokumentumok továbbításának idıpontja azok rendszerbe történı feltöltésének idıpontja. A dokumentumok csak akkor számítanak elküldöttnek a Bizottság számára, ha annak érvényesítése megtörtént a rendszerben az erre felhatalmazottak által. 4. A Rendszer tartós elérhetetlensége esetén – különösen, ha az információ leadására megfogalmazott határidı betartását ez az elérhetetlenség fenyegeti – a tagország papíralapú dokumentum formájában továbbítja a Bizottság számára az információkat, a vonatkozó jogszabályban megadott formátumban. Az elérési probléma elmúltával a tagország, illetve a kijelölt illetékes szervezet elvégzi pótlólag az információk rendszerbe (SFC2007) történı feltöltését. Ilyen esetben a dokumentumok megküldésének hivatalos dátuma a papír alapú dokumentumok megküldésének dátuma.

76/75

5. PÉNZÜGYI TÁBLA Az operatív programra a végleges döntéstıl függıen 359-634 milliárd forint áll rendelkezésre. Az alábbi indikatív pénzügyi táblázatban szereplı arányok tervezetek, azok a partnerségi egyeztetések során módosulhatnak. Társfinanszírozás aránya

Prioritási tengely Az oktatási infrastruktúra fejlesztése Az egészségügyi infrastruktúra fejlesztése A munkaerı-piaci részvételt és a társadalmi befogadást támogató infrastruktúra fejlesztése A kulturális infrastruktúra fejlesztése a közösségfejlesztés szolgálatában Technikai segítségnyújtás Összesen ebbıl:

Összesen 22,88% 51,96% 19,16%

6,00%

2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013

Ebbıl átmeneti támogatás: ebbıl:

Támogatás

2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013

Összesen

Hazai finanszírozás Központi Helyi

Egyéb

millió forint (265 Ft/euró) 2004-es árak Egyéb EIB és EIF pénzügyi Európai Unió társfinanszírozása eszközök hitelek Összesen ERFA ESZA KA

TIOP 2.6. Egyeztetési változat! október 16

Recommend Documents