TIFFANY REISZ EVERYTHING THEY WANTED
Karácsonyi Novella „Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, a mellyel ti mértek.” (Lukács 6:38)
1. fejezet Az átalakítás Négy nappal Karácsony előtt Michael rádöbbent egy hatalmas problémájára – egy problémára, amit nem tudta, hogy oldjon meg. Nem beszélhetett Griffinnel erről. Már tudta mit fog mondani – „Rendben Mick. Ne parázz.” Nos, neki, ezt könnyű mondani. Michael ideges volt. Idegesnek született. Az Ideges volt a középső neve. Aggódott. Ideges volt. És csak egyetlen embert hívhatott, aki tudta hogyan segítsen neki. – Nora? – mondta, amint a nő beleszólt a telefonba. – Bajban vagyok. – Felcsináltak? – kérdezte. – Tudnom kellett volna, hogy ez lesz. Szükséged van rám az orvossal való találkozón? – Nora, komolyan mondom. – Mi folyik ott Hóangyal? – Találkozni fogok Griffin egész családjával, 2 nap múlva. – És? Ismerem az apját. Egy kicsit nyers, de igazából belül egy Teddy mackó. Csizmát hord, hát nem ironikus, de jófiú. Mi a probléma? – Erre gondoltam. Hogy én találkozom velük. Griffinnel. Most már látod a problémámat? Nora szünetet tartott, mielőtt válaszolt. – Oké, ott a pont. – Tudnál segíteni? – kérdezte Michael. – Ezt hívják drasztikus megoldásnak. – hangzott óvatosan Nora hangja.
– Hajlandó vagyok szinte bármit kipróbálni. – mondta Michael. – Telefonálok egyet és elintézzük. Bízol bennem, ugye? – Teljesen, – suttogta a segítségért hálásan. – Csak hogy tudd, – mondta, – valószínűleg, ezt meg fogod bánni. Másnap délután 3.38-kor Michael megbánta. – Azt mondtad bízol bennem. – Nora vele szemben állt a tükörben, karjait keresztbe fonta. Egy másik nő, akinek a nevére túl ideges volt, hogy emlékezzen, állt mögötte. – Bíztam, – mondta Michael. – De megváltoztatom a válaszom. – Nem kell ezt tenned, – mondta Nora, rá mosolygott a nő mögül. – De ez a trükk be fog válni. Megígérem. Michael vett egy mély lélegzetet. Ezt Griffinért. Ezt Griffinért. Ezt Griffinért. A kántálás lecsendesítette dobogó szívét. – Mit gondolsz? – kérdezte a mögötte álló nő. – Úgy tűnik most 13 hüvelyk hosszú. 6 hüvelyk? – Nem, 4 hüvelyk, – mondta Nora. – 4 hüvelyk az tökéletes. – Sorené milyen hosszú? – kérdezte a nő. – 3 hüvelyk, – mondta Nora. – 3? Azt hittem hosszabb, bizonyos okoknál fogva. – Kingé még mindig kb. 9 hüvelyk. – Oh, emlékszem. Habár rövidebb volt, amikor találkoztam vele. – Milyen hosszú Griffiné, Angyal? – kérdezte Nora. – Azt hiszem 4 hüvelyk, amikor egyenesen áll, – mondta Mihael.
– Te vagy a szakértő Charlie. – Nora átadott a nőnek egy ezüst ollót. – Te döntesz. Rendben, Mick? Charlie – ez volt a nő neve. A szép vörös hajú nő lelkesen zárta össze kezeit. – Oké. – Michael kinyitotta a szemét és bólintott. – Vágd le az egészet. – Ne aggódj Michael, – mondta Charlie. – Ha nem tetszik, vissza fog nőni. Ezért lehetek még itt, ebben a szakmában. Alacsony lófarokba húzta Michael vállig érő haját. – Készen állsz? – kérdezte. – Csináld, – mondta Michael. – Mielőtt meggondolom magam. 3 gyors nyisszantással Charlie levágta a lófarkát. Átadta Norának a 8 hüvelyk hosszú hajat, aki átvette és egy tasakba tette. – Odaadhatod Karácsonyra Griffinnek, – mondta Nora és lezárta a tasakot. – Ez a 8 hüvelykes bizonyítéka a szerelmednek. Michael sóhajtott. Jobban szerette Griffint 8 hüvelyknél. Charlie majdnem egy órán át dolgozott a haján,– levágta, megnyírta, megfésülte, formázta, beszárította. Mire kész lett, alig ismerte fel magát a tükörben. – Wow, ez én vagyok? – Ez vagy te, 5 évvel idősebben. – mondta Nora. – A hosszabb haj egy fickón azt éri el, hogy fiatalnak látszódjon, vagy csak megpróbál igazán fiatalnak tűnni. – Megpróbáltam elmondani ezt Kingnek, – mondta Charlie, miközben lekefélte a kóbor hajszálakat Michael nyakáról. Michael meztelennek érezte magát.
Eltűnt az a hosszú haj, ami 13 éves kora óta megvolt neki. Most úgy nézett ki, mint azok a fickók az újságok parfüm reklámjaiban – megszerkesztett, frufrus, akármi. Rövid volt. – Kingsley tudja, hogyan kell hordani a hosszú hajat 40 évesen is, – mondta Nora. – De csak Kingsley. Senki más. – Wow, – mondta megint Michael, miközben még mindig próbált hozzászokni a frizurájához. – Ez jó, – mondta Nora, ahogy átnyújtotta a pénzt Charlie-nak, aki felemelte kezeit és elutasította annak átvételét. – Csodásan festesz. Menjünk, vigyük a séródat egy próbakörre. – Próbakörre? Nora megragadta a kezét és bevonszolta a váróba. – Hölgyek, – mondta Nora a váróban levő nőknek. – Van egy ropogós 100 dollárosom annak, aki meg tudja mondani az unokaöcsém pontos életkorát. – Unokaöcs?– suttogta Michael. – Megbasztalak, – suttogta vissza. – Nem színlelhetem, hogy a fiam vagy. Az otromba lenne. A nők hitetlenkedve bámultak Norára. Nora előhúzta a 100-ast. – 21, – mondta az első nő. – 22, – mondta egy másik. – 19? – mondta a recepciós – Idősebbnek tűnik, de szerintem ez egy beugratós kérdés. – 22 lesz. – adta át Nora a 100 dolláros bankjegyet a nőnek Michael és Nora kéz a kézben hagyták el a szalont és elindultak az egyik háztömb felé. – Miért adtad oda a nőnek a pénzt? 17 vagyok, – emlékeztette Michael.
– Most nem, nem vagy. Most már 22 vagy és végzős a York Egyetemen, nem egy gólya a York Egyetemen. Te akartál idősebbnek kinézni, mielőtt találkozol Griffin családjával, igaz? – Igen. – Most idősebb vagy. Oh, még egy dolog. Kontaktlencsét viselsz ugye? – Igen, – mondta Michael. Nora belökte őt az optika üzlet ajtaján. – Többé már nem. Michael fel-alá sétált a lakásukban, amíg várta, hogy Griffin hazaérjen a vásárlásból. Egy paróka nem lenne olyan rossz, mint ez? Manapság szép parókákat készítenek, igaz? És a haja majd visszanő. És ha Griffin utálja a szemüvegét, visszarakhatja a kontaktlencséjét. A frizura és a szemüveg dolog volt az egyetlen, ami miatt pár évvel idősebbnek tűnt, így Griffin családjában senki nem borulna ki azon, hogy Griffin – aki két hét múlva betölti a 30-at – egy tinédzserrel jár. Semmi sem volt állandó, megváltoztathatatlan. Ha Griffin utálja ezt… A kulcscsörgés hangjára Michael megfagyott az előszobában. Nora elment és segített neki kiválasztani néhány ruhát, hogy idősebbnek tűnjön. Michael persze nem igazán tudta, miképp is érzi magát Hipster Chic-t viselve, ahogy Nora hívta, de az határozottan hozzátett az illúzióhoz, hogy kávét iszik, lemezeket gyűjt, 22 éves bölcsé hallgató és nem egy megnyerő 17 éves gót srác, aki minden lehetőséget megragad, hogy a Central Parkban gördeszkázzon.
Lesimította az ingét a hasa fölött, megfelelően ellenőrizte farmerját a szándékosan koptatott csizmái fölött és kiegyenesedett megigazítva szemüvegét. Griffin átjött az ajtón két táskával mindkét kezében. Griffin még mindig úgy nézett ki, mint Griffin, köszönöm Istenem. Ugyanaz a sötét, szexi férfi-modell haj, ugyanaz a piszkos mosoly, ugyanazok a ruhák, ugyanazt a döbbenetesen izmos testet rejtette el, amin Michael szeretett aludni minden éjszaka. – Hé, tudnál segíteni, cipelni…– kezdett mondani valamit Griffin, de megállt, amikor meglátta Michaelt. Mind a 4 táska egyszerre esett a földre. – Ne borulj ki, – mondta Michael, ahogy Griffin bámulta őt. – Tudom, meg kellett volna kérdezzelek, az engedélyedet kellett volna kérnem mielőtt levágatom a hajamat, de féltem hogy nemet mondasz és Nora mondta, ez a legjobb módja annak, hogy idősebbnek tűnjek. És nem akartam, hogy a családod kiboruljon, amikor találkozom velük, szóval Nora csinálta ezt a hajammal, a szemüvegemmel és a ruhámmal. Nora, azt mondta most 22-nek nézek ki, így ha a családod nem kedvel, az azért lesz, mert istentelen szodomiták vagyunk, és nem azért, mert kiskorú vagyok. De szerintem így rövid hajjal úgy nézek ki, mint James Franco. Kérlek, mond, hogy nem. Én sajnálom… – Nem úgy nézel ki, mint James Franco. – Oh, – mondta Michael és bólintott. – Az jó. Hogy nézek ki… Mielőtt Michael mást is tudott volna mondani Griffin szája az ő száján volt, keze megfogta hátul Michael nyakát és a hálószoba felé húzta.
30 perccel később a hipster ruhák és a fekete téglalap keretű szemüveg a padlón voltak és a tökéletes frizurát szándékosan összekuszálták – csak megbaszottan összekuszálták. Michael hason feküdt az ágyon feje és karjai a másik oldalon. A háta égett, a farka lüktetett attól az orgazmustól, ami éppen az előbb adatott meg neki és biztos volt benne, hogy nem fog sétálgatni sehol a következő órákban. A periférikusan látta Griffint, aki szintén meztelenül nagyokat lépett a fürdőszoba irányába. Michael kinyújtotta egyik bágyadt kezét az összegyűrt farmer felé. Magához vette a zsebéből a telefont és egy gyors üzenetet küldött Norának. Jó hír. Griffin szereti a hajamat.
2. fejezet Bemutatkozás Másnap Michael segített bepakolni Griffinnek az ajándékokat a Range Roverbe. Range Rover. Még mindig nem tudta elhinni, hogy Griffin vett egy új autót kizárólag a Karácsonyi kirándulásukra. – Mi az? – kérdezte Griffin. – Próbáltad már valaha bepakolni 14 ember ajándékát egy Porcheba? – Szeretem Uram, – mondta Michael. – De ön az élő, lélegző definíciója a Világ Elsőszámú Problémájának. – Nem hiszem el, hogy címkét ragasztasz rám. – Meg fogsz büntetni ezért? – kérdezte Michael, már alig várta az újabb „Figyelj Michael, hogy Griffin mennyire szereti, az új frizurádat úgy használja rajtad a farkát és a korbácsot”. De Griffinnek minden üzlet volt, ebben a pillanatban. – Most nem. Meg foglak verni téged a téli nyaralónkban. Bízz bennem, megéri várni rá. A szadizmus tűzfénynél őrülten romantikus. Michael nevetett, de ez egy ideges, bizonytalan nevetés volt. Griffinnek hallania kellett az idegességet Michael hangjában, mert lecsapta a Range Rover csomagtartóját és Michaelt a kabátjánál fogva ismét az autónak nyomta. – A családom nagyon izgatott, hogy találkozhat veled. – Griffin megcsókolta még egyszer a száját, erősen és mélyen. – Izgatottak? – nyüszítette Michael a kérdést, ahogy Griffin lehúzta a kabátja gallérját és megharapta a nyakát.
– Izgatottak. – Griffin visszahúzta a gallért és rámosolygott. – Itt az idő, hogy találkozz Fiske-ékkel. Izgulsz? – Meglehetősen. Mint, amikor kihúzták a bölcsességfogamat. – A családom valamivel könnyebb eset, mint egy foghúzás. De meg kell kérjelek valamire, amikor találkozol velük, nem fog tetszeni. – Mire, Uram? Griffin sóhajtott. – Felejtsd el, hogy „Uram”. Nem akarom eljátszani a „Griffin bácsi miért hív a barátod Uramnak?” című játékot az unokahúgaimmal. Vagy az unokatestvéreimmel. Vagy a bátyáimmal. Vagy bárki mással. – Oké. Szóval ezen a héten a barátod vagyok? – Én vagyok a barátod ezen a héten. Kivéve, amikor egyedül vagyunk. – Akkor mi leszel? – kérdezte Michael. Griffin körbefogta Michael nyakát. Bőrkesztyűt viselt, és ahogy a bőréhez ért ismét zihálni kezdett. – A mestered, a tulajdonosod, a Domod, a szeretőd, az Urad és minden más, amit csak akarok, akár tetszik neked akár nem. Griffin benyomta a mélyedést Michael torkán. – Ezt tetszik, – lehelte Michael. – Jó, – mondta Griffin. – Most pedig, szállj be a kocsiba, mielőtt molesztállak a Range Roveren és elkésünk a vacsoráról. – Igenis Barátom, – mondta. Griffin felhúzta a szemöldökét. – Igen, Barátom. Griffin bólintott. – Jobb. Most pedig szállj be az autóba. – parancsolta Griffin. Itt az ideje egy meleg Karácsonyi időszaknak.
– Meleg, mint boldog? – Meleg, mint meg fogom baszni a segged a víkendházban. – Ez elég boldognak hangzik nekem. Az utazás Griffin észak New York állambeli Vermonti vidéki birtokára csak pár órát vett igénybe és gyorsabban haladtak, ahogy Griffin végigbeszélte az egész utat. Griffinnek hatalmas családja van – 3 bátyja az apja első házasságából, az ő feleségeik és/vagy gyerekeik, az anyja, az apja, az unokatestvérei… végül megálltak a ház előtt, Michael agya szinte szétrobbant a nevektől és a családi pletykáktól, történetektől. Griffin leparkolta az autót és kiszállt. Michael egy pillanatig habozott. Együtt töltötték a Hálaadást Michael anyukájánál, ami kezdetben megrémítette őt. Idősebb nővére Erin imádta Griffint és úgy vélte őrülten király, hogy Michael kikapott egy ilyen gazdag, nagyszerű barátot. És az édesanyja valóban szerette Griffint és ez határozottan jót tett a kapcsolatuknak. De vacsora után Griffin természetesen azt feltételezte, hogy egy ágyban fognak aludni. Szóval a dolgok kissé kínosan alakultak, amikor az édesanyja megemlítette, hogy Michael aludhatna a kanapén Griffin pedig a szobájában. De Griffin ezt is tudta kezelni. – Gyere ide Szépségem, – mondta Griffin Michael anyukájának. Édesanyja elvörösödött, mint mindig, amikor Griffin flörtölt vele. Griffin megölelte, ránézett és mosolygott. – Remélem, beszélhetünk kicsi szuper anyu? Mick és én együtt vagyunk. Az hogy külön szobában
alszunk, nem fogja ezt megváltoztatni. Ha ezt a vallásos elveid ellenzik, rendben van. Akkor elmegyünk. De ha azt akarod, hogy maradjunk, maradunk együtt. Te döntesz. Maradtak együtt a szobájában, az anyja házában… egész éjjel. Most Michaelen volt a sor, hogy vendég legyen Griffin családjának otthonában. Még nem találkozott Griffin rokonai közül egyikkel sem. A testvérei mind munkamániásak voltak, nyilvánvalóan. Ahogy az apja is. Griffin és az anyja közel álltak egymáshoz, de ő az elmúlt 2 hónapban utazgatott. Szóval ez nem csak Michael első Karácsonya volt Griffinnel, hanem az első hogy találkozik az egész Fiske családdal. Lepillantott a zöld szarvasbőr Clarksra a lábain. Itt volt az első alkalom, amikor találkozik Griffin szüleivel, és ő úgy van felöltözve, mint James Franco. – Istenem segíts, – imádkozott és otthagyta az autót. Griffin átadta Michaelnek a katonai vászonzsákját a csomaggal és ajándékokkal, óvatosan indultak a havas úton a bejárati ajtóhoz. Michael azon töprengett, ha csendben marad és megáll Griffin mögött senki sem veszi észre. Nagycsalád, sok rokonnal és a gyerekek körbe futkároznak… talán repülhetne a radar alatt. A bejárati ajtónál Griffin nem kopogott. A nyitott ajtón belépve, a ház palotaszerű előcsarnokában megállt és elkiáltotta magát, – Itt vagyunk! Jóval magasabban repülünk a radar alatt.
Michael összehúzta magát, amikor úgy tűnt mintha 100 ember özönlött volna ki a szobákból le az előcsarnok irányába. Egy szép lenyűgözően barna bőrű nő, ami különösnek hatott télen, és aki nem tűnt többnek 40-nél, előre sietett. Griffin épphogy le tudott tenni mindent a kezéből, mielőtt a nő a karjaiba zárta volna. – Hé, Anyu, – mondta Griffin és szorosan megölelte. – Boldog Karácsonyt. – Boldog Karácsonyt Kicsim, – mondta a nő, Michael egy kissé elmosolyodott. Kicsim. Király. – Anyu, – mondta Griffin, – Szeretnék neked bemutatni valakit. Michael megfagyott és szeretett volna láthatatlanná válni. – Ez itt Michael… valamerre. Mick? Vonakodva, nagyon vonakodva Michael kilépett Griffin mögül. Griffin anyjának szemei egy pillanatra kidülledtek a látványára. De mielőtt bármit mondhatott volna, Michaelt elárasztották kézfogásokkal, ölelésekkel. Aiden, Griffin idősebb bátyja megveregette a hátát és kedélyesen csak annyit mondott – Isten hozott a családban. Egy sógornő felsikított és arcon csókolta. Egy unokatestvér a cipőit dicsérte. 15 perc után Michael arca már fájt a mű mosolytól. – Ő olyan nagyszerű Griff, – mondta Lily, Griffin fiatalabb sógornője, miközben arcon csókolta Michaelt. – Megtarthatom? – El a kezekkel, – mondta Griffin miközben átölelte a vállait. – Ő az enyém. A tiéd Lucas. – Biccentett Griffin a testvére felé.
– Igen, de Michael csinosabb, – magához húzta és újból arcon csókolta. – Ez így van, – mondta Griffin. – Felkísérem, Michaelt az emeletre mielőtt egyikőtök megpróbálná ellopni tőlem. – Megmutatom a szobátokat, – mondta az édesanyja egy széles Martha Stewart mosollyal az arcán. Michaelnek nem tetszett ez a mosoly. Úgy nézett ki, mint az édesanyja kényszeredett mosolya, amit már épp elégszer látott. – A szobánkat, – mondta Griffin és Michael összerándult. Griffin legjobb tulajdonságai közül az egyik, a kapcsolatuk szókimondó védelmezése volt. Voltak azonban ritka alkalmak, amikor ez volt a legidegesítőbb tulajdonsága is egyben. Ez és tekintetbe véve az utóbbi időben a megszállottságát Björk iránt. – Természetesen, – mondta az anyukája. Michael követte Griffint és az édesanyját fel az emeletre. Akármerre nézett a pénz jeleit látta. Kikövezett kandallók minden szobában. Hatalmas baldachinos ágyak. Nagy mennyezeti fagerendák. Az ablakokon át a hófedte dombok látszódtak. Úgy érezte magát, mint aki belépett egy filmbe – egy filmbe, ami igazán gazdag emberekről szól. A nő bevezette őket a félig nyitott ajtón. Griffin belépett és ledobta a táskáját az ágyra. – Szóval mi a terv? – kérdezte Griffin de bevágódott az ajtó és elvágta mondandóját. – Griffin Randolph Fiske, mégis mi a fenét gondoltál, mit csinálsz? – Griffin anyja megbökött egy pontot Griffin mellkasa közepén. Michael hátra lépett egyet és körülnézett, biztonságos menekülő utat keresve. – Nyugi, Anyu,– Ne mond nekem, hogy nyugi. Hány éves ez a fiú? – Mutatott ujjával Michaelre, aki úgy
döntött, hogy bassza meg a biztonságos menekülő útvonal. Ő csak ki akart ugrani az ablakon, eltörni a bokáját és elrejtőzni a kórházban Újévig. – Anyu, Mick egyetemista. A Yorke-on. Másodéves. Teljes ösztöndíjjal. – Egyetemista? – ismételte az anyja. – Egyetemista? Ne akard nekem, ezt beadni. Modell voltam. 14 éves voltam, amikor először szerepeltem a Francia Vogue címlapján. Tudom milyen az, amikor valaki idősebbnek próbál kinézni. Ez a fiú egy tinédzser. – Egyetemre járok, – mondta Michael. – Nem hazudunk. – Tinédzser beszéd, – mondta. – Elsőéves, feltételezem? Michael nem akart válaszolni, próbált nem válaszolni. De mégis válaszolt. – Igen, – vallotta be Michael. – Egy (rövid) ideje. – Oh, Istenem. – Megfogta a fejét. – Anyu, komolyan túlreagálod. – lépett Griffin Michael és az anyja közé. – Emlékeztesselek rá hány éves voltál, amikor hozzámentél Apuhoz? Emlékeztesselek, hogy, milyen nagy a korkülönbség közted és Apu között? Az anyja intett neki. – Ne. Nem szükséges emlékeztetned. – Akkor Mick és én maradhatunk? – kérdezte Griffin, hideg és komoly hangon. Ez volt az a hang, amit akkor használt, amikor kemény Dom módban volt. Általában Michael akkor hallotta, amikor Griffin átment Domba vele vagy másokkal. Most is ez volt, el akart rejtőzni Griffin és az anyja elől is.
– Elmehetek, – mondta Michael. – Semmi gond. Nem akarok senkit sem feldühíteni. – Elég idős vagy ahhoz, hogy vezess? – kérdezte Griffin anyja. Michael szeretet volna az ágy alá bújni. – Anyu. Elég. Mick a legfontosabb ember az életemben. Szeretem őt. Együtt élünk. Csak a hétvégéken, tette volna hozzá Michael, de úgy döntött inkább befogja a száját. A hét többi részén a kollégiumban lakott. Griffin anyját valószínűleg nem érdekelte kapcsolatuk logisztikája. – Tudnak erről a szüleid? – kérdezte Michaelt. – Tudják, hogy Griffin hány éves? Szerintük rendben van a kapcsolatotok? – Anyukám szereti Griffint, – mondta Michael zavarban volt, hogy milyen ijedt és vékony a hangja még a saját fülének is. – Griffin kidobta a házból az apámat, amikor köcsögnek nevezett. Szóval tudja, nem hiszem, hogy bármelyikünket is nagyon kedvelné. A nő szeme elkerekedett egy pillanatra, Michael úgy látta mintha egy kis együttérzést vélne felfedezni az arcán. Valószínűleg elképzelte a helyzetet. Halkan, először Griffinhez ment, majd Michaelhez. Michael elnézett egy nagyon érdekes helyre a falon. – Maradj, – mondta. – Mindketten maradjatok. Vacsora egy óra múlva. És kérlek legyetek csendben. Gyerekek vannak a házban. Gyerekek, akik sokkal inkább gyerekek, mint Michael, természetesen. A nő sarkon fordult és kiviharzott a hálószobából. – Nos, – mondta Griffin. Ez mehetett volna jobban is.
3. fejezet Kívánatos – Sajnálom, – mondta Michael. – Komolyan. Elmehetek. Te maradj és töltsd együtt a Karácsonyt a családoddal én majd… Michael felugrott, amint megérezte, hogy Griffin megragadja hátul a nyakát. Összerezzent, ahogy Griffin ujjai a bőrébe mélyedtek. Fájdalom sugárzott végig a testén. – Jobb? – kérdezte Griffin. Michael becsukta a szemét és vett egy fájdalmas lélegzetet. A szívverése lelassult, ahogy Griffin növelte a nyomást a nyakán. – Egyre jobb. – Tartsd csukva a szemed. Koncentrálj a fájdalomra. – Griffin hangja mély és parancsoló volt. – Fáj? – Igen, Uram. – Jó. Most hallgass meg, – mondta Griffin. – Te és én maradunk. Ahova én megyek, oda jössz te is. Ahol én alszom, ott alszol te is. Ahol én vagyok ott vagy te is. Ha elmegyünk, együtt megyünk el. Ha maradunk, együtt maradunk. Ismerem anyámat. Olyan, mint egy indulatos villanás. Gyorsan kialszik. Egy másodperc töredéke alatt. – Kicsit dühösnek tűnt. – Tudom, – mondta Griffin. – De rendben lesz. Érted? – Igen, – mondta Michael. – Ez nem hangzott valami meggyőzően. Michael hallotta a szórakozottságot a hangjában. – Nem akarok maradni valahol, ahol tudom, hogy te nem akarod.
Griffin közelebb lépett és felfelé döntötte Michael fejét. Ő kinyitotta a szemét és Griffinre nézett. – Akárhol vagyok, én azt akarom, hogy ott légy te is. Griffin megcsókolta keményen és mélyen. Eltartott egy percig mielőtt Michael élvezni tudta és viszonozta a csókot. Szerencsére Griffin türelmes volt és már tudta hogyan kell kezelnie Michael idegességét. Türelem. Beszélgetés. Semmi nyomás, csók. – Vacsora egy óra múlva. Bőven van időnk. – Mire? – kérdezte Michael. Griffin visszanyomta és egy kicsit elmosolyodott. Felemelte az ujját jelezve, hogy Michaeltől alázatos csendet vár. Bezárta a hálószoba ajtaját és elhúzta a függönyöket. A hófödte hegyek eltűntek a nehéz vörös bársony mögött. Griffin Michael mögött állt és kezével közelebb húzta a mellkasánál fogva. Kinyitotta az első három gombot és lehúzta az inget Michael csupasz vállán. Griffin végig simította Michael vállát és nyakát egy puha érzéki csókkal, amitől Michael zihálni kezdett. – Anyukámnak egy kikötése volt, tudod, – mondta Griffin amikor végzett Michael ingének kigombolásával. – Nagyon csendesnek kell lennünk. Michael gyomra egy kicsit lesüllyedt. – Nincs verés? – kérdezte csalódottan. – Oh, meg foglak verni, – mondta Griffin és teljesen levette Michael ingét. – Csak kipeckelem a szádat. De először… Griffin benyúlt a bőröndjükbe és kihúzta Michael fekete bőr nyakörvét. Lesöpörte Michael haját a válláról és becsatolta a nyakörvet a nyakán. A nyakörvben, Michael megnyugodott.
A gallér kényelmet nyújtott számára, vigasztalta, nem tudta igazán megmagyarázni és soha nem is próbálta meg. Miért van az, hogy a szexuális alárendeltség szimbólumának viselésétől, olyan szabadnak érzi magát? Megkérdezte erről Norát, aki azt mondta, hogy ezek a dolgok „isteni misztériumok”, mint a szent áldozás, a Szűz Születése és hogy Christopher Plummer még a nyolcvanas éveiben is szexi maradt. A legjobb, ha elfogadja, élvezi, és nem kérdezi meg őket. Félmeztelen és reszket, Michael várt míg Griffin felszította a tüzet a kandallóban. Ez volt az első alkalom amióta megérkezett, hogy Michael valóban kényelmesen érezte magát, ebben a környezetben. A sötét parkettát plüss szőnyeg borította, hatalmas kőkandallók, szép érdes falak… és Griffin szüleié ez a hely – az öt házuk közül ez az egyik. Őrület. Griffin lekapcsolta a villanyt, így az egyetlen, ami megvilágította a szobát a kandalló volt. Áttúrta a bőröndöt és kihúzta belőle Michael kedvenceit – a feszítő rudat, bőr bilincseket, a korbácsot hét éles tüskével, ami ha eltalálta őt élénk vörös csíkokat hagyott maga után. – Még jó hogy ezeket elpakoltam, – mondta Griffin és kihúzott egy nyakkendőt a bőröndből. – Kellene egy tisztességes szájpecek. Michael ráharapott a selyem nyakkendőre, mert csúszott a szájában. Griffin megkötötte szorosan a nyaka alján. – Ejtsd le, ha meg akarsz állni, – mondta Griffin, levette az 1735-ös Blancpain órát és Michael kezébe helyezte. Most hogy kipeckelték a száját, Michael nem tudná kimondani a biztonsági szót, ha szüksége lenne rá.
Azonban nem számít mekkora fájdalmat érzett, képtelen lenne Griffin 800 ezer dolláros óráját a földre dobni. Griffin gyorsan a pántos bőr bilincset Michael csuklóira tette és bezárta őket, és felül az ágy lábához rögzítette. Egy nagy löket adrenalin száguldott végig Michaelen, ahogy Griffin meztelenre vetkőztette. A szíve zakatolt, a vére lüktetett és a teste megfeszült az erotikus érzésektől, a közelgő veréstől. Mint mindig mielőtt Griffin az első ütést rámérte volna, közel állt Michaelhez és végigfuttatta kezét Michael meztelenségén. A gombok Griffin ingén belenyomódtak Michael hátába. – Szerelmes vagyok beléd, – mondta Griffin és az ujjai finoman végig szántottak Michael bőrén. – Mindig az enyém leszel és ez mindig így lesz. A tested az enyém, a fájdalmad az enyém, az örömöd az enyém. Senki sem érinthet meg téged az engedélyem nélkül. Senki sem bánthat téged, hacsak én meg nem engedem. Bólints, ha érted. Michael bólintott. – Jó fiú. Az első ütés Michaelt a háta közepén érte. Meghátrált és megremegett, de nem adott ki hangot. A második ütésnél Michael torkából nyögés tört fel. A fájdalom a tüskéken keresztül a bőrén át, a tüdejébe jutott. Aztán jött egy rövid sorozat az éles ütésekből Michael bal oldalára, miközben felnyögött a szájpecek mögött. Az ütések legalább 10 percen át folytatódtak. Griffin ledobta a korbácsot Michael lábához és mellkasát Michael égő hátához nyomta. – Ezt élvezted? – kérdezte Griffin és végigsimított Michael kemény erekcióján. Michael a szájpecektől még
mindig nem tudott válaszolni. De nem is volt rá szükség. A teste és a pénisze hegyéből csordogáló folyadék megadta neki a választ. Griffin felfogta a nedvességet az ujjaival és a farka fejét kezdte dörzsölni. – Ezt igennek veszem, – mondta Griffin, másik kezével közben Michael heréit gyúrta. Ahogy Griffin simogatta és dédelgette őt, halkan felnyögött a szájpecekkel. – Shh…– suttogta Griffin Michael fülébe. – Gyerekek vannak a házban. Annak ellenére, hogy Michael rendkívül fel volt izgulva felnevetett. Griffin a feje mögé nyúlt és kibontotta a szájpecket. Elvette az órát Mick kezéből, de nem oldozta el az ágy lábától. – Térdre, – parancsolta Griffin és Michael a földre zuhant. – Vedd be az egészet. Minden négyzetcentiméterét. Michael ellazította a torkát, ahogy Griffin farkát befogadta. Griffin megfogta a fejét hátul és lassan baszni kezdte Michael száját. Egy-két perc múlva Griffin kihúzta és talpra állította Michaelt. – Benned kell, hogy legyek, – mondta Griffin rekedt, éhes hangon, miközben tolta Michael hátát az ágylábához. – Igen, Uram, – mondta Michael, több mint hajlandón. – Mindig azt akarom, hogy bennem legyen, – mondta Michael, és Griffin szája lecsapott Michaeléra. A csók egy lökéshullámot küldött végig Michaelen és érezte, ahogy a vágy perzselőn hatolt át testén. Ma este szüksége volt Griffinre, jobban, mint Griffinnek rá. – Ágyba, – parancsolta Griffin. – Most. Michael lefeküdt az ágy közepére. Griffin megragadta a bokáját és a csatos bilincset mindkét bokája körül.
– Hasra, – mondta Griffin és Michael engedelmesen gördült arccal lefelé a fényűző takarón. Michael oldalra fordította a fejét és nézte, ahogy a még mindig teljesen felöltözött Griffin kihúzza a síkosító tubusát a bőröndjükből. Elmondta neki egyszer, hogy mennyire felizgatja, hogy míg ő teljesen meztelen, addig Griffin még mindig viseli a ruháit. Úgy érezte magát, így még inkább Griffin szolgája, a tulajdona. Mióta erről beszéltek Griffin magán tartotta a ruháit szex közben legalább egyszer egy hétvégén. Michael szerette Griffin meztelen testét, szerette ha Griffin magas, izmos teste préselődik neki miközben beszélgettek az ágyban vagy csókolóztak, vagy aludtak. De szex közben semmi sem izgatta fel jobban, mint az hogy érezte, a testét egyedül Griffin örömére használta. Griffin az ágyra mászott és elkapta Michael bokáját, a feszítőrúd mindkét végén. Aztán finom ujjakkal előkészítette, bekente Michaelt síkosítóval. Michael szerette ezt a részt, a passzivitást. Újra és újra Griffin betolta ujjait és Michael lassan a masszázstól megnyílt. Michael halkan felnyögött, amint Griffin egy szoros szövetcsomót talált meg benne, a G-pontját és tolta befelé. – Ez tetszik, ugye? – kérdezte Griffin megforgatta kezét és ujjait szétnyitotta. Michael felnyögött és bólintott. – Használd a szavakat, – gúnyolódott Griffin. – Mondd el, mit érzel. – Imádom az ujjait magamban érezni, Uram. – Mi mást szeretsz még magadban érezni? Michael elpirult. Griffin szerette megalázni őt azzal, hogy mocskosan kellett beszélnie. – Magát, Uram. A farkát. – Mondd, hogy „Kérlek”.
– Kérlek, Uram. Szükségem van Önre, magamban. – Nos, – mondta Griffin és Michael hallotta, hogy a cipzár lehúzódik a nadrágján, – Karácsony van. Griffin bekente magát. Michael megfeszült, ahogy Griffin betolta a farka fejét. – Nyugi, nyugi, – mondta Griffin, hangja gyengéd és nyugtató volt. – Tudom, hogy ideges vagy, amiért itt vagyunk. Gyerünk. Michael mély lélegzetet vett, ahogy Griffin végigfuttatta kezét Michael égő hátán, karján és vállán. Michael élvezte az érintést, Griffin kezét a testén, olyan gyengéd és birtokló. – Rendben? – kérdezte Griffin, megcsókolta Michael füle tövét. – Nagyon is rendben, Uram. Griffin lecsúsztatta a kezét Michael karján, megfogta a csuklóját és a Michael feje mellett keményen a matracra szorította. Griffin óvatosan, hosszan és lassan siklott Michaelben be és ki. Michael lélegzett és próbált nem gondolni semmire, de Griffin rajta volt és benne. Korábban Griffin hozta létre ezt a szabályt – Griffin megy el először. Szó szerint. Hacsak Griffin kifejezetten engedélyt nem adott másra, mindig Griffin ment el először, míg Michaelnek uralkodnia kellett magán és csak akkor mehetett el, amikor megengedték neki. Michael szerette ezt a szabályt, tetszett, ahogy érezte magát tőle, még inkább szexuálisan alárendeltnek. Mint a hét folyamán, amikor üzenet kapott Griffintől, aki megadta az engedélyt, hogy maszturbáljon. Griffin lökései gyorsultak, élesebbek lettek és szorítása Michael csuklóján erősebbek és keményebbek lettek.
– Hol? – kérdezte Griffin, hangja rekedt volt a vágytól. – Bennem, kérem. – Michael szerette amikor Griffin benne ment el. Mikor Griffin elment, keményen ment el és néha Michael tényleg érezte, ahogy Griffin belé ömlött. Griffin megragadta Michael nyaka hátulját és a nyakörv a bőrébe vájt. Néhány lökés a csípőjével, Griffin mélyebbre tolta magát és egy kemény mordulással elélvezett. Ez volt minden, amiért Michael visszatartotta magát és nem ment el időben. A csípője nehéz volt és megfeszült. Az orgazmus szélén egyensúlyozott és szinte bármi átlendíthette rajta. – Könyörögj, – mondta Griffin és lassan kihúzódott Michaelből. – Kérem, Uram, – kezdte Michael és nem volt semmi hamis a hangjában. – Kérem… Griffin eloldozta Michael bokáját a feszítőrúdról, a háta fénylett és az ágy szélére húzta őt. Griffin mindkét kezébe síkosítót öntött. A padlón állt, Michael lábait a mellére tolta és ujjaival belé hatolt. Amint Griffin betolta kezét Michaelbe, szabad kezét Michael köré fonta és megsimogatta. – Istenem, olyan szép vagy Mick, – mondta Griffin, ahogy Michael hátrafeszítette magát. Michael mondani akart valamit, el akarta mondani Griffinnek hogy mennyire szereti őt, mennyire szerette, hogy hozzá tartozott, hogy Griffin volt a szép, nem ő, de az élvezet legyőzte és megfosztotta minden szavától a beszédhez. – Kérem, – ez volt minden, amit Michael mondani tudott.
– Gyere, – parancsolta Griffin és Michaelnek elakadt a lélegzete, ahogy megérezte Griffin nedves kezét magában. Griffin betolta röviden, laposan az ujjait, míg Michael elélvezett. Lassan lélegzett, ahogy Griffin átmászott rajta és lenézett rá. – Nedves vagy, – ugratta Griffin, ahogy lehajolta a fejét és megcsókolta Michaelt. – Tudom, – ismerte be Michael. – Úgy érzem magam, mintha most fürödtem volna meg síkosítóban és síkosítóval. – Azt tetted. Most menj, ugorj a zuhany alá. Nemsokára vacsora. – Nem rejtőzhetnénk el itt? És akkor soha nem kéne szembe néznem a családoddal megint? Griffin megrázta a fejét. – Te az én tulajdonom vagy és szeretem ezt kimutatni. Menj. Túlságosan is jól képzett volt ahhoz, hogy vitatkozzon, Michael beállt a zuhany alá. Szerencsére a hálószobának volt saját fürdőszobája, így nem kellett kimenni a folyosóra, amikor úgy néz ki, mint akinek szétbaszták az agyát is. Lezuhanyozott, felöltözött és ujjaival végigszántotta a haját, amíg úgy nem nézett ki mintha szándékosan rendetlen lenne. 10 perccel később került elő a fürdőszobából. Griffint a kandalló előtt állva találta. – Készen állok. Még mindig nem akarok menni, – mondta Michael. – Megértem. Attól még megyünk. Először is, mert enned kell. Másodszor, Anyu bármelyik pillanatban itt lehet és bocsánatot kérhet tőled. És harmadszor, kibaszottul éhes vagyok. A farkamnak erőre van szüksége.
Griffin megragadta Michael nyaka hátulját és kinyitotta az ajtót. – Félsz? – kérdezte Griffin. – Rettegek. – Minden rendben lesz. És ha mégsem, akkor egész hétre elrejtőzünk az ágyban. – Ezzel együtt tudok élni. Az előszobában két apró egyforma kislány karácsonyi ruhában rohant feléjük, azt kiabálva „Griffin bácsi, Griffin bácsi!” Griffin elengedte Michael kezét és felkapta a két lányt. – Piper? Skylar? Mit csináltok ti ketten? – kérdezte Griffin és arcon csókolta őket. – Versenyeztünk. Én nyertem, – mondta az egyik. – Nem is, – tiltakozott a másik. – Szerintem én nyertem, – mondta Griffin. A lányok egyszerre vették észre Michaelt. Nézték őt a nagy kék szemükkel. – Te ki vagy? – kérdezte egyikük. – Michael vagyok. Hogy hívnak? – Skylar. Ez itt Piper. – mutatott az ikertestvére fülére. – Szia Piper. – Te fiú vagy, – mondta Skylar Michaelnek. – Igen Piper, ő fiú, – mondta Griffin tisztán és megpróbált nem nevetni. – És te is fiú vagy, – mondta a kislány Griffinnek. – Az vagyok, – mondta Griffin. – Ez itt Michael. A barátom. Úgy tűnt ezen mindkét kislány eltűnődött. – Csinos, – mondta Skylar Griffinnek. – Nekem mondod, – mondta Griffin. A lépcső alján egy szép vörös hajú nő átvette a lányokat Griffintől.
– Légy boldog Griff, – mondta és megcsókolta Griffin arcát. A nő Michaelre kacsintott és elindult a folyosón. – Látod? Csak az anyám volt veled ilyen, – mondta Griffin. – Ne aggódj. Mindenki kedvelni fog téged. – Mindenki? Biztos vagy benne? – Nos. – Nos, mi? – kérdezte Michael suttogva az ebédlő ajtaja előtt. – Nos, mindenki, kivéve apámat. De ne aggódj. Ő nem kedvel senkit igazán. – Nora azt mondta őt kedveli. – Norának mellei vannak, – emlékeztette őt Griffin. – Szóval, akkor baszhatom? – Minden lehetséges módon, Mick. De nézd a dolog jó oldalát. – Mi a jó oldala? – Te szolgáltatod a különleges desszertet a vacsorán. Akkor Griffin megcsókolta és bementek az ajtón.
4. fejezet A vacsora Beléptek az ebédlőbe, ami legalább két tucat emberrel volt tele. – Griffin? – érkezett egy erős hang a hátuk mögül. – Hé, Apu, – mondta Griffin, megfordult és átölelt egy ősz hajú, jóképű férfit, aki úgy tűnt a hatvanas éveiben járhat. – Ő itt Michael. Michael kézfogásra nyújtotta a kezét, – Hello, Uram. Griffin apja végigmérte Michaelt, felemelte a szemöldökét és csatlakozott Griffin anyjához az asztalnál. – Ez úgy ment, ahogy vártam, – suttogta Griffin, ahogy leültek. – Nem akarom, hogy a szüleid utáljanak engem. – Nem utálnak, – súgta vissza Griffin. – Csak adj nekik egy percet, hogy felengedjenek. Oh, anyu mindent megtesz, amit apu mond neki. Szóval, ha aput az oldaladra állítod, nyertél. – Van ötleted hogyan? – Nincs. Ünnepi hangulat vette körül őket. Az idegességtől elment Michael étvágya, így csak piszkálta az ételt. Griffin látszólag nem érzékelte a családtagok kíváncsi és kissé rosszalló pillantásait, folytatta a beszélgetést az unokatestvérekkel, féltestvérekkel, nagynénikkel és nagybácsikkal.
– Szóval Michael, hogy találkoztál a mi Griffinünkkel? – jött a kérdés és szünet állt be a beszélgetésben. A teljes asztal elhallgatott. Michael megdermedt. A kérdés Mr. Fiske-től, a család fejétől érkezett. Griffin elérte az asztal alatt és megnyugtatóan megszorította Michael térdét. – Um, – kezdte Michael és vett egy mély lélegzetet. Az egész Fiske család, akikről Michael úgy gondolta valószínűleg több, mint 1 milliárd dollárt birtokolnak közösen, most őt bámulta. – Egy barátom mutatott be minket egymásnak. – Egy barát? – mondta még mindig Mr. Fiske. – Ki? Michael köhögött. – Nora Sutherlin. – Az a Nora Sutherlin? Az őrült szex író Griffin barátja? – Érkezett a kérdés a jó fej sógornőtől, Lily-től. Michael bólintott. – Igen. Mi ugyanabba a templomba járunk. – Templom? – Ismételte meg Griffin apja szkeptikusan. – Nora és Michael mindketten katolikusok, – mondta Griffin, szeme fénylett a szórakozottságtól. – Katolikus? – visszhangozta Griffin anyja. – Nora Sutherlin katolikus? Te katolikus vagy? Még a kisbabák a szobában sem adtak ki egyetlen hangot sem. – Igen, katolikusok vagyunk, – mondta Michael, és nagyot nyelt. Felnézett és látta, hogy minden szempár őt figyeli. – Nagyon rossz katolikusok. A csend eltartott egy pillanatig mielőtt Griffin apja arcán szétáradt egy mosoly. És a mosolyt nevetés követte, mely végighullámzott az egész szobán.
– Remélem nyitott gondolkodású papotok van, – mondta Lily, még mindig nevetve. – Nagyon, – mondta Griffin. – Ő döngeti Norát. Michael Griffin felé fordult tágra nyílt döbbent szemekkel. De Lily csak nevetett. Szóval így tud Nora megúszni egy gyilkosságot. A nő elmondta mindenkinek az igazat, de az igazság olyan vad volt, hogy abban senki sem hitt. Griffin kacsintott és megcsókolta a száját mindenki előtt. A beszélgetés újraindult és hirtelen Michael étvágya is visszatért. Vacsora után a nagy belmagasságú nappaliban időztek, beszélgettek a fiatalabb rokonok a legmagasabb Karácsonyfával, amit Michael valaha látott egy családi otthonban. Michaelnek furcsa érzése volt azzal kapcsolatban, hogy Griffinnek az ő korában unokahúga volt. Egy másik helyen és időben kénytelen volt folytatni a beszélgetést, mint Griffin gazdag, gyönyörű magántanuló unokahúgával. De most Michael titokzatos elragadtatása tárgya volt. Az hogy egy fillér sem volt a nevén nem jelentett semmit Avery-nek. Mindent tudni akart – milyen Nora Sutherlin, milyen Griffin barátjának lenni, milyen egyetem a Yorke… Aztán a lány elkezdte bökdösni Facebook-on és Michael úgy döntött ideje ágyba bújni. Griffin lent maradt a családjával, ami jó volt Michaelnek. Mindkettőjüknek volt néhány hónapja, hogy megszokják, ellentétes módon foglalkoznak a világukkal. Griffin született extrovertált, szerette körbevenni magát emberekkel, míg Michael akkor volt a legboldogabb, ha egyedül lehetett vagy csak együtt lóghatott Griffinnel. De
ha egyszer kibeszélték magukat, Michael megtanulta kordában tartani a féltékenységét, amikor Griffin úgy érezte szeretne más emberekkel is együtt lógni, és Griffin gondoskodott arról, hogy Michael elegendő időt töltsön egyedül. Michael egy karosszéken ült az ablaknál a vázlatfüzetével és egy rajzon dolgozott. Órákig rajzolt, míg végül a keze elfáradt és becsukta a füzetét. A hálószobán kívül újra elkezdett esni a hó. Nézte, ahogy a hópelyhek táncolnak az ablakon túl, a hó szépsége hipnotizálta őt, és a holdfény és a leheletétől köd képződött az üvegen. Tavaly ilyenkor végzős volt a gimnáziumban, közeli barátok nélkül, barát vagy barátnő nélkül, nem ment nagy családi összejövetelre és nem vett neki senki ajándékot. Csak ő az édesanyja és a nővére. Erin a nappaliban lógott és imádkozott, hogy Apu ne jelenjen meg és tegye tönkre a csendes karácsonyukat. És most csupán egy évvel később, itt volt neki Griffin, barátok a Yorke-on, egy jobb kapcsolat az édesanyjával és több szerelem és szeretet, amit valaha is álmodott magának. Számolta az áldásait a hópelyhekkel együtt, amíg el nem aludt a székben. Csak félig ébredt fel amikor Griffin félig vonszolta, félig vitte az ágyba, levette a ruháit, és átkarolta őt és magához húzta. Néhány órával később Michael felébredt az éjszaka közepén és óvatosan kicsúszott Griffin karja alól. Sötétben öltözött, felvette a farmerját és ingét. A kandalló kialvó fényénél Michael csendben a katonai zsákjába túrt és elővett egy ezüstpapírba csomagolt hengert.
Csendben, hogy ne ébressze fel Griffint, Michael kisurrant a folyosóra és mezítláb lement a nappaliba. Szerencsére üresen találta a szobát. Az összes Fiske elment aludni. Michael letette a csövet a kivilágított Karácsonyfa alá. Egy pillanatra megállt és nézte azt. Arra számított, hogy a milliomosok Karácsonyfája gyémántokkal és gyöngyökkel díszített lesz. Ehelyett popcorn füzért tekertek a fára és a díszek fele olyan volt, mint egy iskolai projekt-feladat. Michael megérintette a cérna hópelyhet, ami besárgult az évek folyamán. – Azt Griffin készítette, – jött egy hang mögüle. Michael megpördült és Griffin csodaszép anyját látta bejönni a szobába. – Azt hiszem 7 éves lehetett. – Jó munkát végzett, – mondta Michael. – Iskolás volt. Magán iskolába járt, amikor készítette. Az én fényes, nagy ötletem volt, hogy Griffint magániskolába küldöm, tudod? Azt hittem egy multimilliomos fia felnőve hiú és sekélyes lesz. Láttam, hogy a pénz sok barátomat tönkre tette mire felnőttek. Azt hittem okos anya vagyok, hogy olyan iskolába küldöm őt, ahol jómódúak a gyerekek. Micsoda idióta voltam, – mondta sóhajtva. Michael kényelmetlenül feszengett. – Miért? – kérdezte, bár nem volt benne biztos, hogy szeretné hallani a választ. Senkit nem ismert, aki magániskolába járt volna. – Egyike voltam azon ostoba gyerekeknek, akik idealizálták a szegényeket. A nemes munkásosztály, olyan felsőbbrendűek, akik ezüstkanállal a szájukban születtek. Griffin volt a leggazdagabb gyerek az iskolában. Egy isten. Nem számít mennyire elcseszte, felesleges,
nagyobb… Nem tehetett semmi rosszat. Még a tanárok is elnéztek volna neki egy gyilkosságot. Michael most értette meg… – Griffin nem hibáztatja önt a problémái miatt. Vagy az apját. Senkit sem hibáztat csak saját magát, Mrs. Fiske. – A nő mosolygott. – Szólíthatsz Alexisnek. A Mrs. Fiske olyan öregnek hangzik. – Alexis, – mondta Michael és bólintott. – Griffin Micknek hív, de mindenki más Michaelnek szólít. Kivéve Norát. – És hogy hív téged a becstelen Nora Sutherlin? – Angyal. Nem tudom miért. Alexis mosolygott. – Azt hiszem, én tudom miért. – Rámutatott egy krétával rajzolt laminált hóemberre, ami a kalapjánál fogva egy madzagon lógott. – Griffin csinálta azt is. Azt hiszem az óvodában. Olyan sok kicsi van a családban, hogy betelik a fa. De nem tudom kidobni az én kicsikém dolgait. – Az anyukám is megtartotta az összes régi cuccomat. – Te és az édesanyád jól kijöttök. – Igen, Most sokkal jobban, köszönhetően Griffinnek. Ő és az édesanyám nagyon közel állnak egymáshoz. Ez egy kicsit vicces. – Igazán szereti az én Griffinemet? – Ki nem szereti Griffint? – kérdezte Michael. Alexis felnevetett. – A saját anyja nem igazán kedvelte néhány évvel ezelőtt. A saját anyja egy valóságos rémálom volt a fiának, aki folyamatosan megígértette vele, hagyja abba a gyógyszerek szedését, és aki megszegte ezt az ígéretét több száz alkalommal.
Ha egy szív össze tud szorulni fájdalmában Michael, akkor szíve összeszorult Griffin kábítószer problémáinak említésére. Nem beszéltek Griffin múltbéli függőségéről, mert Griffin a jelenre akart összpontosítani és nem a múltra. De hébe-hóba Griffin elejtett egy történetet, egy vallomást hogy hiányzott neki az idő a kedvenc nagynénje temetéséről, mert túlságosan kiütötte magát előtte való este ahhoz, hogy elmenjen. – Ő most tiszta, ígérem. – Soha nem fáradok bele, hogy ezt halljam. Elmondhatok egy történetet? Csak egy rövidet. – Elmondhat nekem bármit, amit akar, Mrs… úgy értem Alexis. – Mint már korábban mondtam, 14 éves voltam, amikor a francia Vogue címlapján szerepeltem. Elvesztettem a szüzességemet a fotóssal. Ne mond el a fiamnak. Azt hiszi, szűz vagyok. Michael nevetett. – Nem. Nem mondok semmit. – Csak ez az oka annak, hogy elmondom. Ez a fotós felhasznált engem és kiköpött. És a következő héten már egy új lánnyal aludt. Rájöttem, hogy az emberek ebben a szakmában hidegek és kegyetlenek és nekem meg kellett keményednem, ha nem akartam, hogy elpusztítsanak. Nagyon gyorsan felnőttem a modell szakmában. Mire találkoztam Griffin apjával, amikor 19 éves voltam, de 90nek éreztem magam. Azt hiszem a nagy attrakcióm az volt, hogy John ki tudott vinni ebből a szakmából. – Én nem hibáztatom. Ez nagyon keményen hangzik. – 13-tól 19 éves koromig dolgoztam. Férjhez mentem és gyerekem lett, ami nyaralásnak tűnt a korábbi évekhez képest. Milyen őrültség ez? Ez őrület. Mondhatjuk, hogy őrület?
– Ez komolyan őrület. – Én csak… – Alexis felemelte a kezét. – Útálom a gondolatot hogy valaki túl korán elveszíti a gyerekkorát. A fiam kilábalt a drogfüggőségből és két hét múlva 30 lesz. És a te életed még csak most kezdődik. Gólya az egyetemen? Michael te egy kisbaba vagy. Csak egy baba. És élvezned kellene a fiatalságodat. Túl hamar elmúlik. Michael vett egy mély lélegzetet. Hagyta, hogy a szavak leülepedjenek benne. A régi időkben, Nora előtt, Michael bólintott és elsétált volna. Többé már nem. Az egész nyarat egy veleszületetten leállni képtelen nővel töltötte és elindult. Megtanult néhány trükköt Norától. Szóval ahelyett, hogy felállt és elment volna felhúzta az inge ujját. – Michael? – Itt, – mondta. – Érezze. Kinyújtotta a karját, tenyérrel felfelé és a csuklóját kifeszítette. – Bájos tetkó, – mondta a nő. – Angyalszárnyak? – Igen, Érintse meg őket. Tudom, hogy furcsán hangzik, de bízzon bennem. Ujjhegyeit a szárnyakra helyezte. A nő szemei kitágultak meglepődöttségében. – Mi ez… – Sebhelyek, – mondta Michael. – Amikor felvágtam az ereimet 14 éves voltam. Majdnem meghaltam. A papom mentette meg az életemet. – Sebhelyek… – A nő a kezében tartotta Michael kezeit. – Miért? Michael megvonta a vállát. – Az apám gyűlölt engem. Most is utál. Olyan fiút akart, mint amilyen ő és helyette engem kapott. Amíg tegnap délután le nem vágattam a
hajam. Apám szeretett „Hercegnőnek” hívni vagy „másik lányomnak”. – Miért vágattad le a hajad? – Azért hogy idősebbnek tűnjek, és senki ne okozzon Griffinnek nehéz pillanatokat azért, hogy járunk. – Engem ne felejts el. Túlságosan szakavatott vagyok. 13 évesen átalakítottak, hogy 25-nek nézzek ki. Ismerem a trükköket. Mégis mindenki mást becsaptál. A férjem szerint 21, 22 éves vagy. Michael visszahúzta a karját és begombolta az ingujjait. – azt hiszem ez nagyon kedves tőled, hogy aggódsz az ifjúságom, az ártatlanságom vagy bármi Griffinnel kapcsolatos miatt. De majdnem meghaltam 14 évesen, elvesztettem a szüzességemet – nem Griffinnel – amikor 15 voltam. És néhány hónappal ezelőtt kirúgtuk az apámat az életemből örökre. Nincs semmi ártatlanság, amit elveszíthetnék. És tudom, hogy fiatal vagyok és Griffin majdnem 30, de azt is tudom, hogy ő a legjobb dolog, ami valaha történt velem. Tudom, hogy jók vagyunk együtt. Ő megad nekem mindent, amire szükségem van és még többet. És szeretem őt, nagyon, ez őrültség. A jófajta őrültség. Alexis bólintott és megajándékozta őt egy széles, nyílt, őszinte mosollyal. Michael látta az egykori címlaplányt közvetlenül maga előtt. – Soha nem hozott haza senkit Karácsonyra előtted. És nagyon örülök, hogy van valaki, aki szereti őt. – Kezet rá? – kérdezte Michael és kinyújtotta a kezét. – Ez az én férjem. Már évek óta tudtuk, hogy Griffin… nos, hogy nem csak a nők érdeklik. Időbe fog telni, hogy a férjem megszokja ezt a gondolatot. Azt mondja, sajnálja, hogy nem fogott kezet veled a vacsoránál.
– Mondd meg neki hogy köszönöm. És hogy én még mindig szokom, hogy Griffin és én együtt vagyunk. – A férjem cége az egyike azoknak, amely által könnyen szerezhet különböző szex-partnereket. Ezt a férjem is csinálta. Csak. amikor ezt a saját fia… – Minden rendben. A férje kedvesebb volt velem, mint a saját apám. – Ez nem kellett volna, hogy megtörténjen veled. Bármennyire nyomorúságos Griffin múltja a férjem és én egyszer sem ütöttük meg. Bár megtehettük volna egyszer, kétszer, – mondta mosolyogva, ahogy letörölt egy könnycseppet az arcáról. – Egy kicsit dühítő tud lenni. Különösen amikor Björköt hallgat a zuhany alatt és vele együtt énekel. Valójában nem tudja, hogy Izlandi, ugye? – Nem. – Én sem gondoltam. Mindenesetre, sajnálom, hogy nem mondta neked fiatalabb vagyok. Amint mondtam, nem voltam ártatlan tizenéves szűz, amikor találkoztunk. – Azt nem kétlem. Nora Sutherlin minden barátja… Michael nevetett. – Komolyan. De vissza kéne, mennem az ágyba mielőtt azon kezd gondolkodni hogy hol jártam. Csak a Mikulást játszom. – Mi ez? – kérdezte Alexis és rámutatott a csőre, amit Michael a fa alá tett. – Ajándék Griffinnek, – mondta Michael. – Szeretnéd látni? – Nem tudom, – mondta óvatosan. – Szabad? Michael elvigyorodott, ahogy a fa alá nyúlt. Kibontotta a csomagolópapírt a cső végén és levette a kupakot. Óvatosan kihúzta az összetekert papírdarabot. Széthajtotta a papírt és a fény felé tartotta.
– Oh, Istenem, – lehelte Alexis. – Ez a farm. – Én rajzoltam, – mondta Michael. – Griffin szereti ezt a házat. Azt hittem van róla már egy képe. – Ez rendkívüli. Abszolút tökéletes. Nagyon tehetséges vagy. Michael kissé elvörösödött. – Köszönöm. Szeretek rajzolni. – Lerajzolnád nekem is? Ebben a házban nőttem fel. Fizetnék érte. – Nem, – mondta Michael. – Úgy értem, „igen” lerajzolom neked. De nem nem kell fizetned érte. Michael visszatekerte a rajzot és óvatosan visszarakta a csőbe. Leragasztotta a végét és visszarakta a fa alá. – Jó éjt, Alexis, – mondta Michael. – Viszlát reggel. – Jó éjt Michael. Köszönöm. Oh, és Boldog Karácsonyt. Michael rámosolygott és ez volt az első alkalom a házba való érkezése óta, hogy érezte a Karácsony szellemét. – Boldog Karácsonyt.
5. fejezet Boldog Karácsonyt Michael felszaladt a lépcsőn és visszaosont a szobájukba. Gyorsan levetkőzött és bebújt a takaró alá. Griffin átölelte és magához húzta. – Hova tűntél? – kérdezte Griffin álmos hangon. – A Mikulás megkért várjam, meg őt mielőtt átadná az ajándékokat. Túl öreg. Egy örökkévalóság volt, hogy megérkezzen. – Nos meg is van az ajándékod, – mondta Griffin és beleszagolt Michael nyakába. – Tulajdonképpen anyukáddal beszéltem. Ő szuper. – Az, – értett egyet Griffin. – És még mindig gyönyörű, különösen a korához képest. – Tudom. Anyukád egy kisbaba. – Az, de miért is? – kérdezte Griffin, miközben végigsimított Michael merevedésén. – Anyukád aranyos, de maga miatt. Sajnálom. Tudom, hogy aludni akarsz. – Kialudtam magam. – Kellene a nyakörvem? – kérdezte Michael és szíve meglódult. – Ne merd elhagyni ezt az ágyat. – Igen, Uram. – Feküdj a hátadra. Ideje, hogy odaadjam az egyik ajándékodat. – Király.
Michael megtette, amit Griffin kért és a hátára fordult. Griffin kiszállt az ágyból hogy kihúzzon valamit a bőröndjéből. Visszatért az ágyba az ajándékkal. – Mi ez, Uram? – Szenvedés botja. – mosolygott rá gonoszul Griffin és Michael vére felpezsdült. – Elég ártalmatlanul néz ki, nem igaz? Csak egy hosszú vékony fémrúd és egy nehéz gömb a végén. De ha ezt csinálod… – Griffin meghúzta a bot hegyét és hagyta, hogy Michael combjára csapódjon vissza. Michael először fájdalmat érzett, a szokásos „ouch” hatást. De aztán a fájdalom növekedett, mélyült és átsugárzott a combjába le a csontjáig. – Jézusom. – lihegte Michael. – Szenvedés botjának hívják, nem a semmiért. Akarsz még? – Oh, Istenem, igen. Griffin megpöccintette a botot újra. Michael újra összerezzent és elakadt a lélegzete. Griffin lefelé indult a combján a bottal, és elhagyta a vörös foltokat. A fájdalom úgy csengett mintha egy harangszó végig rezonálna az egész testén. A korbácsolás fájt, a botozás kínzó volt, de Michael újfajta fájdalmat tapasztalt a Szenvedés botja által. Kezével az ágy fejtámlájába kapaszkodott, amíg lejjebb a teste vonaglott a fájdalomtól. Minden botütés egyre keményebb és keményebb lett. – Griffin… – zihálta. – Én… – Tudom. Tartsd bent. Ne menj el, amíg azt nem mondom. Michael bólintott, annyira felizgult és fájdalmában nem tudott többet mondani. Sokként érte Griffint, amikor felfedezte, hogy Michael el tud élvezni egyedül a
fájdalomtól. Griffin általában tartózkodott attól, hogy fájdalmat okozzon Michaelnek csak mértékkel. Elvégre Karácsony volt. Miután Griffin 20 hurkát hagyott Michael bal combján, a jobb felé fordult. – Számolj velem, – mondta Griffin. – Tízet fogsz kapni. Egy. – Egy. – kényszerítette ki a szót Michael összeszorított fogakkal. Griffin megpöccintett egy sima helyet a térde felett. – Kettő, – mondta Michael amint Griffin megütötte egy hüvelykkel magasabban. A farka úgy állt, hogy azt érezte fel fog robbanni, ha nem mehet el hamarosan. – Három. – A nyomás fokozódott a csípőjében. – Négy. – A feje szédült a szükségtől. Michael alig észlelte az ütéseket öttől kilencig. Elveszett a fájdalomban, teljesen elsodródott. Már nem az ágyban volt többé. Nem a szobában volt. Nem a házban volt. Ő volt a fájdalom. A fájdalom benne lakozott. – Tíz, – suttogta Griffin. A botütés Michaelt a belső combján érte a csípőcsont közelében. Michael az oldalára fordult a tiszta fájdalomtól. Griffin Michael pénisze köré fonta a kezét és végig simított rajta egyszer. Michael megremegett, arcát a párnába temette, hogy elfojtsa a kiáltását. A görcsök a hátába martak és Michael egész testét elragadta az egyik legerősebb orgazmus melyet valaha átélt. Lassan felemelkedett az orgazmus ködéből. Griffin hosszú, gyengéd mozdulatokkal dörzsölte a hátát. – Ezt élvezted? – suttogta Griffin. – Én… – mondta Michael. – Ez minden, amit akarok. – Elég jó. Most feküdj itt. Nyugodj meg. Én jövök.
Griffin megcsókolta a száján lassan, érzékien mielőtt munkához látott volna Michael remegő testén. Griffin becsúsztatta kezét Michael lába közé belé tolta egy ujját. Griffin ismét megtalálta Michael G-pontját és lassan masszírozni kezdte. – Szükségem van rád, – mondta Griffin. – Basszon meg, – mondta Michael, amikor megérezte, hogy Griffin brutálisan kemény farka a hasának nyomódik. – Kérem. Griffin felkapta a síkosítót az asztalról és bekente vele az ujjhegyét. Gyorsan, durván és szinte remegő kezekkel készítette elő Griffint. Lassan hatolt be Michaelbe. Griffin ritkán baszott egy nap többször is. Nem akarta az aktust megismételni egy éjszakán akár többször is, mivel túl durva volt vele és néha némi vérzést is okozott. De Michaelt feltöltődött a saját orgazmusától, elernyedt, mint egy rongy, és a teste nyitott volt és nyugodt. – Fáj? – kérdezte Griffin. – Nem, – mondta Michael. – Csodálatos érzés. Griffin elkezdett mozogni Michaelben – hosszan és keményen döfködte. Az ágy felnyögött alattuk és Michael azon tűnődött vajon az egész ház hallja-e most őket. Ebben a pillanatban, ez nem tudta érdekelni. Michael feltolta a csípőjét, hogy Griffin mélyebben hatolhasson belé. Griffin köré fonta a lábát. Hátranyúlt, újra megragadta a fejtámlát, hogy megtámassza magát. A súrlódás a hasuk között gyorsan a szakadék szélére sodorta Michaelt. Az orrán keresztül lélegzett, megpróbálta lenyugtatni magát. De Griffin Michael fejét a mellén ringatta, míg a másik karját kitámasztotta Michael mögött. Griffin még egyet lökött és elélvezett Michaelben
egy rekedt kiáltás, és kiömlő meleg nedvesség kíséretében. Griffin kihúzódott és meleg szájába vette Michaelt, a nyelvével simogatta. Michael titokban úgy gondolta, hogy még ha hagyná is hogy minden ember a bolygón leszopja, senki sem csinálná olyan jól mint Griffin. Michael felnyögött, Griffin simogatta a farka fejét az ajkával és aztán vissza. Mélyen bevette Michaelt és keményen szívta, mielőtt elment volna, gyedég csókot lehelt közvetlenül a farka végére. – Uram, én… – Gyere, – parancsolta Griffin. Michael elengedte magát és megint elment Griffin szájába. Megborzongott az orgazmustól, ezúttal szelídebben élvezett el, de nem kevésbé élvezetesen. Griffin a hátára fordult. Habár minden energiája elhagyta Michaelt átmászott Griffinen és átölelte széles mellkasát. – Oh Istenem, – lehelte Michael – azt hiszem ez volt a legjobb szex, amiben valaha részem volt. – Boldog (Ki)Baszott Karácsonyt –, mondta Griffin. – Szó szerint. – Nem tudok mozdulni. – Michael teljesen elernyedt Griffin testén. Griffin a hátára gördítette és megcsókolta az ajkait. – Menj vissza aludni Alárendelt. – Griffin lezárta a síkosítót és elrakta. – Holnap fárasztó nap lesz. Ajándékok, síelés, szunyókálás, kakaóivás, kiborulások a családban… – Nagyon fárasztó, – értett egyet Michael és közelebb helyezkedett Griffinhez. Istenem, lehet bármi jobb annál,
mint meztelenül feküdni a gazdád mellett? De átugorhatjuk az ajándékokat. – Átugorni az ajándékokat? – ismételte Griffin játékosan döbbenten. – Miért? Michael visszatolta magát Griffin mellkasához és újra közelebb húzódott. – Én már megkaptam mindent, amit akartam. Griffin megcsókolta Michael lapockáját. – Te és én mindketten, Mick.
