THEOLOGIAI SZEMLE A TARTALOMBÓL. Ülésezett az Ökumenikus Tanács Közgyűlése. Dr. Bartha Tibor püspök köszöntése. Az új keresztyén spiritualitásért

THEOLOGIAI SZEMLE M A G Y A R O R SZ Á G I EG YH ÁZAK Ö K U M E N IK U S T A N Á C SÁ N A K F O L Y Ó IR A T A

ALAPÍTVA

1925

A TARTALOMBÓL Ülésezett az Ökumenikus Tanács Közgyűlése Dr. Bartha Tibor püspök köszöntése Az új keresztyén spiritualitásért Az istenképűség és a természeti teológia kérdése Barthnál és az erdélyi protestáns teológiában Igehirdetés egyes szám második személyben

Ú J FOLYAM (XXX)

A párbeszéd tízparancsolata Valláskritika a Bibliában A diszkusszió útján

1987

1

TARTALOM THEOLOGIAI SZEMLE 1987 január—február Felelős szerkesztő: D. Dr. O ttlyk Ernő 1054 Budapest Szabadság tér 2. I. T.: 114-862 Felelős kiadó: Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1146 Budapest Abonyi u. 21. T.: 227-870 Index: 26 842 H U ISSN 0133—7599

DOKUMENTUMOK Ü lésezett az Ökum enikus Tanács K ö zgyűlése............................ H atáro za t ............................................................................................. O TTLYK E R N Ő : Dr. B arth a Tibor püspök köszöntése . . . . . TÓ TH K Á RO LY : Az új keresztyén sp iritu alitásért (Az Öku­ m enikus T anács K özgyűlésén elhangzott ügyvezető el­ nöki bevezető előadás) .........................................................

1 1 2 2

TANULMÁNYOK KOZMA ZSOLT: Az istenképűség és a term észeti teológia kér­ dése B arth n ál és az erdélyi p ro testáns te o ló g iá b a n PÁ SZTO R JÁ N O S: „Csak olyan istentisztelet lehet kedves Isten előtt, am i K risztusra te k in t” . K álvin és a refor­ m átus egyház istentiszteleti életének m e g ú jítá s a SZARKA M IK LÓ S: Igehirdetés egyes szám m ásodik személy­ ben. K ísérlet a „személyes igehirdetés” hom iletikum á­ n a k körvonalazására .......................................................... O TTLYK E R N Ő : A reform átus—evangélikus testvériség . . . . L E O N A R D S W ID L E R : A párbeszéd tízparancsolata. A v allá­ sok és ideológiák közötti párbeszédek a la p sz a b á ly a i. . . LŐ RINCZ ZOLTÁN: K álvin és a k é p tis z te le t ................ VERASZTÓ SÁ N DOR: V alláskritika a B ib liá b a n ....................

5 12 17 22 27 29 35

□ A Theologiai Szem le szerkesztő bizottsága: D. Dr. Bartha Tibor, elnök Dr. Görög Tibor, előadó D. Dr. Berki Feriz Hecker Frigyes D. Dr. Káldy Zoltán Kovách A ttila Kürti László Viczián János Dr. Nagy Gyula Dr. Szakács József D. Dr. Tóth Károly Társszerkesztő: D. Dr. Pákozdy László Márton D. Dr. Tóth Károly Olvasószerkesztő: Tarr Kálmán

□ Egyetemi Nyomda — 86.5456 Budapest, 1987. Felelős vezető: Sümeghi Zoltán igazgató Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatal­ nál, a Posta hírlapüzleteiben és a Hír­ lapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest V., József nádor tér 1. — 1900 —, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215—96 162 pénzforgalmi jelző­ számára. Előfizetési díj egy évre: 390,— Ft, egyes szám ára: 68,— Ft. Megjelenik kéthavonként.

DISZKUSSZIÓ FA R K A S JÓ Z S E F : Jézus és a tö r v é n y ............................ A diszkusszió ú tjá n ............................................... N É M E TH P Á L : A Theologiai Szemle m egújítása és a refor­ m átus egyház teológiai m e g ú ju lá s a ................................. B O G Á R D I SZABÓ ISTVÁN: M ondolat: ak tiv isták és apolo­ geták ..................................

37 42 42 44

A FELEKEZETTUDOMÁNYI INTÉZET TANULMÁNYA B É K E F I L A JO S: R endkívüli szinódus — rendkívüli eredm é­ nyek ? ...................................................

49

KULTURÁLIS KRÓNIKA ZAY LÁSZLÓ: K é t könyv, egy film, ö t k ö n y v .......................... BO DROG M IK LÓ S: H ogyan üldözzük boszorkányainkat? Félezer éve jelent meg a „M alleus m aleficarum ” . . . . .

53 58

KÖNYVSZEMLE K álvin János: Az eleve elrendelésről (Kocsis E le m é r ) .............. Calvin e t la H ongrie — K álvin és M agyarország ( —ba— ) -----

59 61

A kézirat nyomdába adásának ideje: 1987. ja n u á r 5.

A SZERKESZTŐSÉG KÖZLEMÉNYE K érjük kedves m u n k atársain k at, hogy lap u n k n ak szánt kéz­ ira ta ik a t k é t példányban (egy m ásolattal) és a szabványnak meg­ felelő gépeléssel (oldalanként 30 sor, soronként 60 leütés) küld­ jék be. K éziratokat, am elyeket nem m i k értü n k , vagy előzetesen m eg nem beszéltünk, nem őrzünk meg és nem k ü ldünk vissza.

DOKUMENTUMOK Ülésezett az Ökumenikus Tanács Közgyűlése 1986. decem ber 10. Dr. B a rth a T ibor püspök lem ondott elnöki tisztéről FŐ T IS Z T E L E T Ű és FŐ T ISZ T E L E N D Ő ATYÁK! A m int egybegyűlt Testvéreim e lő tt ism eretes: a m indenható Isten hosszú és súlyos betegséggel láto ­ g a to tt meg. K ifürkészhetetlen a k aratáb ó l életem et m e g ta rto tta és egészségemet an n y ira h ely reállította, hogy jelenleg a rehabilitáció állapotában levőnek tek in th etem m agam at. A Tőle k a p o tt p ró b a té telt türelem m el és m egnyugvással hordozom. Köszönöm az Ö kum enikus T anács Elnökségének, v alam in t a rá ju k b ízo tt hívőknek az értem m o ndott im ádságokat és hálásan v ettem kézhez az állapotom irá n t levélben kifejezett őszinte, testv éri érdeklődése­ ket. H elyzetem et az irgalm as Isten színe e lő tt megvizs­ gáltam , szám ot v e te tte m életkorom m al és m egfogyat­ kozo tt te sti erőmmel. M indezekre te k in te tte l úgy h atáro ztam , hogy az im m ár negyedszázad ó ta biza­ lom m al rám ru h á z o tt elnöki tisz te t a m ai napon — 1986. évi decem ber hó 10-én — leteszem a M agyar­ országi E gyházak Ö kum enikus T anácsa Közgyűlése kezébe és kérem e m egbízatásom alól való felm entése­ met. H á lá t adok m in d n y áju n k U rának, hogy egym ás hite által erősödve közösen m u ta th a ttu n k u ta t egy­ házaink közösségének és ta g ja in a k az együvétartozás építésében és erősítésében. Köszönöm a Főtiszteletű és Főtisztelendő A ty ák megbecsülő szeretetét és oly sok ízben m egtapasztalt tám o g atását. Ez jelentős segítséget n y ú jto tt ahhoz, hogy bizonyságtételünknek hitele legyen az ö k u m en é nagy családjában. Istené legyen a dicsőség a közösen végzett szolgálatért,

am elyet közösségünk épüléséért az egység keresésé­ ben végeztünk és azon az akarato n voltunk, hogy szeretett népünk és hazánk ja v á t m unkáljuk. Őszinte köszönetet m ondok k o rm ányzatunk és tá r ­ sadalm unk felelős vezetőinek, elsőrenden az Állami E gyházügyi H iv a ta l elnökének, Miklós Im re állam ­ titk á r úrn ak és m u n k atársainak m indazért a meg­ értésért és h a th a tó s tám o g atásért, am elyben a M agyar­ országi E gyházak Ökum enikus T an ácsát részesítették. E z a megbecsülés és elismerés nagyban elősegítette azt a szolgálatot, am elyet m ind idehaza, m ind a népek nagy családjában elnöki tisztségem ben végez­ tem . A m ikor a M agyarországi E gyházak Ökum enikus T anácsa m u n k á já t a m indenható Iste n további gond­ viselésébe ajánlom , az ő Szentleikének gazdag kiára­ dásáért könyörögve, bizonyságot teszek a Zsoltárossal eg y ü tt: „ Í me, m ily jó és m ily gyönyörűséges, am ikor e g y ü tt lakoznak az a ty afiak !” (Zsolt 133,1). Á ld o tt karácsonyi ünneplést, békességes, boldog új esztendőt kívánva, m aradok B udapest, 1986. decem ber 10.

atyafiságos köszöntéssel: Dr. B a rth a Tibor püspök az Ökum enikus T anács elnöke

Határozat A M agyarországi E gyházak Ökum enikus T anácsa Közgyűlése tudom ásul veszi dr. B a rth a Tibor püspök ú r kérését, m iszerint hosszan tartó betegsége m ia tt lem ond az Ökum enikus T anács elnöki tisztéről és nyugállom ányba kíván vonulni.

sét fejezi ki dr. B a rth a Tibor püspök ú r sok évtizedes nem zetközi szolgálatáért, az egyházi világszervezetek­ ben végzett eredm ényes m u n k ájá ért és az Ökum e­ nikus T anács m éltó, m agasszintű képviseletéért ha­ zánkban és külföldön.

Az indokokat m egértve a K özgyűlés szom orú szív­ vel elfogadja az Ökum enikus T anács elnökének lemon­ dását.

A Közgyűlés javasolja, hogy az Ökum enikus T anács következő közgyűlése — am ely d ö n t a m egüresedett elnöki tisz t betöltéséről — válassza meg dr. B a rth a Tibor püspök u ra t a M agyarországi E gyházak Öku­ menikus T anácsa tiszteletbeli elnökévé.

A K özgyűlés jegyzőkönyvben rögzíti köszönetét azért az áldásos tevékenységért, am elyet dr. B a rth a T ibor püspök ú r az Ö kum enikus T anács elnökeként tö b b évtizeden keresztül a m agyar egyházak ökum e­ nikus együttm űködésének elm élyítéséért, a testv éri kapcsolatok ápolásáért végzett. H á lá já t és elismeré­

H á lá n k a t kifejezve kívánunk dr. B a rth a Tibor püspök ú rn ak mielőbbi gyógyulást, tagegyházaink gyülekezeteivel e g y ü tt im ádságban hordozzuk, és Isten áld ását kérjük to v áb b i életére.

I

Dr. Bartha Tibor püspök köszöntése A Theologiai Szemle olvasói, cikkírói, m unkatársai nevében őszinte tisztelettel és nagy szeretettel kö­ szöntjük dr. B a rth a T ibor reform átus püspököt. Nem búcsúzunk tőle, am ikor n y ugdíjba v onult, m ert folyó­ ira tu n k to v á b b ra is szám ít szolgálatára. 1958 m áju­ sától, a Theologiai Szemle új folyam ának m egindulása ó ta áll a folyóirat élén. Számos nagy értékű ta n u l­ m án y a, előre m u ta tó írása jelzi ezt az u ta t. Csaknem 30 év szolgálata áll m ögötte ezen a téren. K öszöntjük dr. B a rth a T ibor püspökben a z t a teológust, aki Isten igéjének m ai értelm ezője, a kije­ lentés jobb és helyesebb m egértésének írásm agyará­ zója. Egész életm űve benne v an tan u lm án y aib an , a sokféle szolgálat nagy ta p a s z ta la tta l rendelkező „nagy öregje” szólal meg írásaiban. E gyházaink közös ú to n já rn a k , am ikor a szocia­ lista hazában dolgozzák ki és élik meg a haladó pro­ te stá n s hagyom ányok alapján teológiai ta n ítá su k a t és m indennapi életüket. Mi, evangélikusok egyrészt kívülről lá th a tju k a reform átus egyház életét, am eny­ nyiben k é t különböző egyházban élünk, m ásrészt azonban belülről éljük á t a közös ú to n végbem enő v án d o rlásu n k at, m in t közös gyökérből, a reform áció­ ból szárm azó egyházak. Így érték eljü k a z t a m unkát, am elyet B a rth a T ibor püspöksége során prófétai szol­ g á la tk é n t végzett. K öszöntjük dr. B a rth a T ibor püspökben az u ta t m u ta tó , p erspektívában gondolkodó, nagystílű egy­ házi vezetőt. A M agyarországi E gyházak Ökum enikus Tanácsá­ ban tö m ö rü lt egyházak a sokszínűség, a különböző­ ség, de u g yanakkor mégis a belső egység jegyében szolgálnak eg y ü tt. K ülönböznek egym ástól a ta n ítá s kisebb-nagyobb területein, de azonosan élik á t a gya­ korlati életfo ly tatásb an az Isten- és em berszeretet nagy p aran cso latát. Akik az Ökum enikus Tanács m u n k ájáb an és a m agyarországi egyházak együttesé­ ben figyelhettük dr. B a rth a T ibor püspök szolgálatát, mély benyom ást n y e rh e ttü n k arról a k ö rültekintés­ ről, ta p in ta tró l, amellyel az egyházközi helyzetben szolgált. K öszöntjük dr. B a rth a T ibor püspökben az öku­ m enikus együttm űködés em berét, aki m indig nagy gonddal vigy ázo tt a hazai tagegyházak jogaira is, testv éri viszonyaira is, m in t az Ö kum enikus T anács elnöke. E gyházaink ú tjá t Isten a szocialista m agyar hazá­

ban vezeti. A keresztyén em ber szocialista hazafisága abból a meggyőződésből táplálkozik, hogy népünket a szocializmus te tte az ország gazdájává és kapcsolta be a b a rá ti országok közösségébe. E z ért ezt a bevált és k ip róbált u ta t k ív án ja népünk jövőjéül, fejlődésé­ nek zálogaként. K öszöntjük dr. B a rth a T ibor püspökben a p atrió ­ tá t, aki a szocialista hazafiság ú tjá ra ta n íto tt, és állam unkkal való viszonya mindig példa leh e tett az állam polgári hűségre. E gyházi vezetők, lelkészek és gyülekezeti tagok ta n u lh a ttá k tőle, hogyan talá lja meg helyét a Jézus K risztust követő keresztyén em ber a szocialista társadalom ban. A világot átfogó felelősségre in d íto tta fel Isten egyházaink népét. Az em berszeretetet a felebarátnak n y ú jto tt pohár víz em berről em berre m enő cseleke­ detével is gyakoroljuk, de ugyanakkor az emberiség jövőjéért érzett felelősség jegyében is van egyházi m ondanivalónk. E gyházaink látóköre k itágult, nem ­ zetközi egyházi konferenciákon, de különösen is a K eresztyén Békekonferencián, m egnyilvánul a keresz­ ty én lelkiism eret szava az emberiség jövőjét érintő döntő kérdésekben. Istennek adunk h á lá t olyan em ­ berekért, akik u ta t m u ta tn a k a keresztyének világ­ m éretű diak ó n iáját jelentő szolgálatokban. K öszöntjük dr. B a rth a T ibor püspökben az egyházi nem zetközi élet kiem elkedő szereplőjét, aki mindig az emberiség békés jövendőjéért harcolt, és fáradha­ tatlan u l szolgált m ind az E gyházak V ilágtanácsa, m ind a K eresztyén Békekonferencia, m ind a Refor­ m átus Világszövetség összejövetelein. Szeretetben gazdag, közösségi em ber az, aki az egyházi közélet és az egyházi nem zetközi élet kiem el­ kedő szereplője. Aki közelebbről ismeri dr. B a rth a T ibor püspököt, az a nagy szolgálatok m ögött meg­ lá th a tja benne az em bert, a szolgatársat, a keresztyén te stv é rt. E m beri közelségben is ugyanolyan tiszteletre m éltó, m int a nagy küzdőtéren, a döntő szolgálatok során. K öszöntjük dr. B arth a Tibor püspökben a közös­ ségi m a g ata rtású em bert, a m egbízható k üzdőtársat, a szeretetre m éltó egyéniséget. Isten adjon sok erőt, belőle táplálkozó további mély hitet. Mi pedig tiszteletünkkel és szeretetünkkel vesszük körül az egyházak nagy ta n ító já t. Ottlyk Ernő

Az új keresztyén spiritualitásért Tóth Károly püspöknek, ügyvezető-alelnöknek az Ökumenikus Tanács közgyűlésén elhangzott bevezető előadása Mai közgyűlésünk jellege inkább adm inisztratív (jövő évi m u n k aterv és költségvetés szerepel tárgysorozatán), s nem elemző vagy beszámoló. Ennek ellenére szükséges, hogy néhány, a tageg y h ázak egy­ m ással való közösségét m eghatározó tém ára utaljak , azzal a céllal, hogy ezekről elgondolkodjunk s abbeli n ézeteinket form áljuk, hogy m iként tu d n á k a ta g ­ egyházak erősíteni a gyülekezetekig, sőt az egyház­ tagokig leható közösségüket, hogy ily m ódon fokoz­ zuk az Ökum enikus Tanács közös bizonyságtételét, szolgálatát. Ú jra és ú jra tu d a to síta n u n k kell, hogy m i az öku­

2

m enikus fáradozásaink módszere és célja, és m it értü n k ökum enizm us a la tt? M eghatározásunkat nega­ tívum m al kell kezdjük, m ert ez fejezi ki azt a kísértés elleni küzdelm ünket, am ely m indannyiunk feladata: ökum enizm us a la tt nem a kifelé irányuló, te h á t a külföldi testvéregyházakkal való kapcsolat ápolását é rtjü k elsősorban; term észetesen ezt is, de nem csak ezt. Az ökum enikus kapcsolatok szerteágazó jellege a rra a töm ör kijelentésre kényszerít, hogy a külön­ böző m ulti- és bilaterális ökum enikus kapcsolatok an n y it érnek, am ennyi ezekből megvalósul a lokális, egy országon vagy egy helységen belüli egyházközi

kapcsolatban. M ásszóval így fejezhetjük ezt k i: Ne legyen szakadék, vagy m inél kisebb legyen ez az öku­ m enikus fórum okon elhangzottak és a helyi g yakorlat között. A m odern ökum enikus m ozgalm at tek in tv e (első­ sorban az E gyházak V ilágtanácsát értve ezalatt, de egyéb szervezeteket, így az E uró p ai E gyházak K on­ ferenciáját is) k ét nagy áram lat kibontakozásának vagyunk szem tanúi, am elyek megfelelnek az ökum e­ nikus mozgalom legerősebb hagyom ányainak (a H it és Egyházszervezet, ill. a H it és M unka komissziói­ nak) s e k é t nagy áram lat fog beletorkollani a Can­ berrában (A usztrália) 1991-ben ta rta n d ó EV T nagy­ gyűlésbe. Az első ilyen á ram lat a H it és Egyházszervezet Limai D okum entum néven k ia d o tt konvergenciairata a keresztség, úrvacsora és az egyházi h iv atal v o n at­ kozásában (BEM). Ehhez Ö kum enikus T anácsunk tagegyházai is hozzászóltak és vélem ényüket elküld­ té k az E gyházak V ilágtanácsának. Az EV T tagegy­ házai állásfoglalásainak kiértékelése folyam atban van, am i elé n agy várakozással te k in tü n k : ez fogja meg­ határo zn i az állásfoglalásokat hozók to v áb b i felada­ ta it, a konvergencia k ih atásait, ill. a dokum entum to v áb b i sorsát. A m ásik erőteljesen kibontakozó ökum enikus prog­ ram az „Igazságosság, béke és a te re m te tt világ védelm e” cím en ism ert, am elynek világkonferenciáját 1990-re tervezik. E z u tó b b iv al kapcsolatban k é t ki­ térő t kell ten n ü n k : 1. Az E gyházak V ilágtanácsa Új-D elhi-i nagygyű­ lése ó ta (1961) egyre világosabbá v á lt, hogy az egyház egységéhez vezető ú t hosszabb és bonyolultabb, m int a z t az EVT ú ttö rő i elképzelték. E z é rt az EV T szóhaszn álatáb an az egyház egysége fogalom á ta d ta helyét a közösség fogalm ának, ahol az egyházak fel­ a d a ta az, hogy ezt a kibontakozó közösséget építsék. Sőt a vancouveri nagygyűlés (1983) beszámolói m ár nem egységről, nem is közösségről, hanem egy folya­ m atról beszélnek, a m indent átfogó konciliáris folya­ m atról. E folyam at végső célja a konciliáris közösség, am ely az egyházak szövetségében (C ovenant) kell m anifesztálódjék. Találóan jegyzi meg egy ta n u l­ m ány: a konciliáris folyam at h iá n y t pótló fogalom (Verlegenheitsbegriff), am ely az egyház hiányzó egy­ ségét van h iv a tv a helyettesíteni („Zusam m enkom m en in einem B und” von G. Reese, in: Junge Kirche 1986/5. 269. l.). T eh át k é t új m ozzanattal állunk szemben az ökum enikus m ozgalom ban: a ) A konci­ liáris folyam at, b) és a „szövetség” bibliai fogalmá­ val, am ely szintén az érdeklődés k özéppontjába ke­ rü lt. A konciliáris folyam at ta rta lm á t döntő módon a terem tettség ért, az igazságosságért és a békességért érz e tt felelősség ad ja meg. Más szóval: az egyházak közös alapon m egválaszolják az őket é rt kihívást, e g y ü tt küzdenek az ato m k atasztró fa és a halál démoni erői ellen. 2. E m lítettü k , hogy az ökum enikus mozgalom köz­ p o nti gondolata a szövetség lett. A teológusok jól tu d já k , hogy a bibliai kijelentés egyik legfontosabb eleme ez a fogalom. A kijelentésben elő ttü n k levő szövetség-fogalom fejlődésének következők az elemei: a ) a Noéval k ö tö tt szövetség (mely a terem tettségre irán y u l: 1. Gen 8,21a—22: „N em átkozom meg többé a földet az e m b e ré rt.. . ennek u tá n a míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, n y á r és tél, n ap és éjszaka meg nem szűnnek” ), b) K övetkező lépcső: az Á brahám m al k ö tö tt szövetség (Gen 12,3: „ É s meg­ áld atn ak te benned a föld m inden nem zetségei” ), ahol Isten egy néppel lép szövetségre, m ajd lezárja

az ívet a Jézus K risztusban ad o tt új szövetség, m ely­ nek kifejezése a legszentebb közösség: az úrvacsora, m elyre nézve M árk evangélium ában, a szereztetési Igében ezt olvassuk: „E z az én vérem , az új szövet­ ség vére, am ely sokakért k io n tatik ” (14,24). Az ere­ deti görög nyelvben itt szereplő polloi jelentése az újszövetségi tu d o m án y szerint: m indenkiért. A konciliáris folyam at feladata e bibliai fogalm at tu d ato sítan i, ill. az egyházak különböző helyzeteiben aktualizálni. Az aktualizálás azt a felad ato t állítja elénk, hogy a szövetség lényegét, Isten a k a ra tá t az em berek felé kell hirdetnie az egyházak közösségének. A szövetségről szólva valam it még kell m ondanunk: Isten népe a szövetség által le tt v ála sz to tt nép. E nnek alapja az Ószövetségben a Törvény, az Újszö­ vetségben a kegyelem. A tö rvény és a kegyelem célja pedig az, hogy Isten népe úgy szervezze életét, hogy ebben m indenkinek, Isten népe m inden egyes ta g já ­ nak em ber volta biztosítva legyen. (Ez az em beri jogok és az em beri m éltóság teológiai a la p ja ; az emberi jogok C h artájának elfogadása n ap ján , decem ­ ber 10-én ezt is meg kell em lítenünk.) E z állandó feladatunk, m ert a tö rvény érvényre ju tá sá é rt és a kegyelem elfogadásáért Isten népe állandóan küzd. A szövetség ta rta lm a az, hogy béke és igazságosság jelenjen meg Isten népe társadalm i viszonyaiban is. Iste n t im ádni a m ásik em ber tisztelete á ltal lehet. Ez az evangélium ta rta lm a . Az em beri bűn term észete m ia tt a békétlenség és igazságtalanság újraterm elő­ dik, így Istennek engedelm eskedni azonos az igazság­ talanság ellen és a békességért való küzdelemmel. E kitérő u tá n té rjü n k vissza a szövetség és a kon­ ciliáris folyam at gondolatához. A szövetségnek két pólusa v a n : az egység és a békesség. Az érem két oldala ez a k é t fogalom. Isten egységre h ív ja az em ­ bereket és az egyházakat a békességért, és békességet akar, am ikor egységre szólít fel. A szövetség gondo­ la tá n ak m ásik fontos m ozzanata az áldás; az áldás pedig kivétel nélkül m indig konkrét (l. p l.: Gen 27,28: Izsák áldása. „A djon az Isten tenéked az ég h arm a­ táb ó l és a föld kövérségéből, és gabonának és bornak bőségéből” ). A m ikor te h á t a szövetségről és annak áldásairól beszélünk a konciliáris folyam at összefüg­ géseiben, akkor csak kon k rétak lehetünk. K o nkrét­ nak lenni pedig m a azt jelen ti: küzdeni az atom fegy­ verek ellen, a világ és a terem tettség elpusztulásának elkerüléséért. E bben az összefüggésben érthető, hogy az ökum enikus mozgalom szinte valam ennyi nagy egyháza egyetért a legutóbbi szovjet leszerelési ja v as­ latokkal. E bből érth ető , h a nagy volt a m egkönnyeb­ bülés a k é t nagyhatalom rey k jav iki csúcstalálkozója u tá n , és h a az egyházakban és ökum enikus szerveze­ tekben nagy ellenzést v á lt ki a fegyverek világűrbe ju tta tá sá n a k program ja (SDI). Nem állh atu n k azonban meg itt, hanem to v áb b ­ menve rá kell m u ta tn u n k arra, hogy a szövetség fontos eleme a bálványok elvetése; m ert ezekből is sok van világunkban. Csak n éh án y at em lítek, úgy m in t a nem zetbiztonság fogalm át, az elretten tés egyensúlyát, a jóléti társad alm ak kísértéseit vagy az igazságtalanságot a nem zetközi gazdasági rendben. Term észetesen e kérdéseket hosszan lehetne fejte­ getni, de ez, m in t em lítettem , nem célunk, csak az eszm élkedést szolgálta e néhány példa. Az a konciliáris folyam at, am elynek része vagyunk, egyszerre globális és lokális, átfogó és helyi folyam at. I t t kell foglalkoznunk a konciliáris folyam at m inket is érintő fontos m ozzanatával (jóllehet, tö b b ilyen m ozzanatra is rá lehetne m u ta tn i, én itt m ost csak egyre szorítkozom), nevezetesen az ökum enikus im a­

3

h é t ügyével. Hosszú évek ó ta hagyom ány hazánkban, hogy az im ahetet (vagy an nak egyes alkalm ait) közö­ sen ta rtju k meg, néhol róm ai katolikus testvérek részvételével is. T udjuk, hogy a keresztyén em ber legnagyobb k iváltsága az im ádság. H isszük, hogy az im ádságnak világpolitikát form áló ereje van, hiszen a történelem U rá t kérjük arra, hogy avatkozzon be a világesem ények folyam atába. U gyanakkor a közös elhatározás kifejezője is az im ádság: közvélem ényt m eghatározó erő. Ökum enikus T anácsunk ezért szük­ ségesnek ta rtja , hogy az ökum enikus im ahét ügyében testv éri tanáccsal szolgáljon: egy bizottság szerte­ ágazó k u ta tá sa i á ltal m eggyőződhetünk arról, hogy az ez évi im ahét, m elynek té m á ja „A békéltetés és az új terem tés” (2K or 5,6), nem csak globálisan, ha­ nem bevezetőnk értelm ében lokálisan is előm ozdítja a konciliáris folyam atot. Az ökum enikus, konciliáris folyam at k é t friss és fontos m ozzanatára kívánom felhívni a figyelmet, a fentiek hátteréből. Az egyik ilyen m ozzanat (bár köz­ tu d o tta n számos ilyen m ozzanat van) az E urópai E gyházak K onferenciájának V III. Nagygyűlésének nyilatk o zata, am ely a karácsonyi üzenet fő tém ája köré csoportosult: „Dicsőség a m agasságban Istennek és a földön békesség” . H ad d álljon itt an nak illuszt­ rálására, hogy hogyan lehet időszerűvé ten ni m a az Igét, egy rövid idézet az Ü zenetből. Az Ü zenet címe is sokatm ondó: „A hidegháborútól a meleg békéig” . E bben az E E K elkötelezi m ag át arra, hogy tám ogat m inden kísérletet a fegyverkezési verseny, főként a nukleáris fegyverkezés m egállítására, különösen a fegyverek világűrbe h atalm as költséggel tö rténő k iju t­ ta tá sá n a k m egakadályozására. Az E uró p ai E gyházak K onferenciája a rra kéri a nem zeteket, hogy „az ellen­ kező irányba tegyenek lépéseket, m ert a nukleáris fegyverek előállítása, terjesztése és h aszn álata sem­ m ivel sem igazolható. Legfőbb ideje, hogy ennek vége legyen” — m ondja az Üzenet. Az ökum enikus m ozgalom m ásik fontos eseményé­ nek ta rtju k a róm ai katolikus egyház fejének kezde­ m ényezését, az Assisiben ez év október h av ában ren­ d ezett világ-békeim anapot. Erről a nagy publicitást k a p o tt esem ényről m ost csak an n y it, hogy k é t régóta folyam atban levő erőfeszítést ö tv ö zö tt: a ) a külön­ böző keresztyén békem ozgalm ak célkitűzéseit, b) a világvallások k ö zö tt a béke érdekében fo ly ta to tt pár­ beszédet, m elynek legkiem elkedőbb alkalm a az 1982 m ájusában M oszkvában rendezett V ilágvallások K on­ ferenciája volt. V élem ényem szerint az assisi világ­ békeim an ap igazi összefüggését a békem ozgalm ak és a világvallások párbeszédeinek hátteréb en lehet látni. E g y etértü n k az E gyházak V ilágtanácsa fő titkárának Assisiben te tt kijelentésével: „Az im ádság sohasem helyettesítheti a keresztyének te tte it, m int ahogy a te tte k sem helyettesíthetik az im ádságot.” E lk erü lh etetlen , hogy ne szóljunk it t — h a mégoly röviden is — a világ keresztyénsége felé in té ze tt kihí­ vásról, am ely a konciliáris folyam at és a terem tettség védelm ére vonatkozó feladatokkal szorosan összefügg. A tu d o m án y és a technika keresztyén e tik á t érintő k ihívásáról v a n szó. N em csak Csernobilra gondolok itt, h an em a sajáto san m egszaporodott tö b b i ese­ m ényre is, kezdve a Challenger k a ta sz tró fá játó l a R a jn a élővilágának pusztulásáig, nem is em lítve B o p ált és Sevezolt. Az alapkérdés i t t term észetesen az em ber és a terem tettség viszonya, az ism eret és a lelkiism eret kapcsolata. Ezek a szomorú események,

4

am elyekre u taltam , egy nagy tanulsággal já rn a k : azzal, hogy a tudom ány és a technika sok m indenre képes, de nem m indenre, s bárm ily tökéletes legyen is a technológia, teljesen tökéletes nem létezhet, m ert nincs tökéletes em ber. A tanulság az, hogy eljö tt az ideje egy világm éretű, az ideológiai és politikai blok­ kokat átívelő politika kialakulásának, am elynek célja a világkatasztrófa elkerülése. (Ez az alap ja an nak az „ ú j” gondolkodásnak, am ely inspirálja a legújabb szovjet ja v a sla to k a t: az egyoldalú m oratórium ot, a SALT II érvényben ta rtá s á t, az atom fegyverek fel­ szám olásának terv ét a 2000. évig.) Szintén csak röviden kötelességünk megemlékezni k ét nagy keresztyén személyiségről, aki különösen is fo glalkoztatta 1986-ban a teológusokat: K arl B a rth ­ ról és P au l Tillichről v an szó. B a rth m agyarországi befolyását nem kell különösebben hangsúlyoznunk; Paul Tillich viszont kevésbé vagy alig ism ert a m a­ gyarországi egyházak körében. M indkét nagy teoló­ gus gondolkodását m eghatározta a polgári gondolko­ dás válsága és a keresztyén k u ltú ra csődje, ill. a m unkásm ozgalom m al való találkozás élménye. Döntő ta p a sz ta la tu k alap ján m in d k etten a keresztyén teo­ lógia teljes átgondolását követelték, v alam int nyílt és tisz tá z o tt viszonyt a m unkásm ozgalom hoz, ill. annak elméletéhez, a m arxizm ushoz. M indketten küz­ döttek a polgári társadalom keresztyénséggel való azonosítása ellen, s m in d k etten közös antropológiá­ ban gyökereztek: az em ber lényege és m egtapasztal­ ható valósága nem fedi egym ást, azaz: az em ber más, m int am inek lennie kellene. M indketten v allo tták , hogy a keresztyénségnek v a n helye az új társadalom ­ ban is: az új em beri viszonyokat kell em beribbé és melegebbé ten n i o tt. H álával em lékezünk rájuk, s kötelességünk feldolgozni teológiai örökségüket. Végül, szintén röviden, szeretnék u talni az ökum e­ nikus teologizálós új m ódszerének követelm ényeire. Az ökum enizm us azt jelenti, hogy te stü le ti m ódon teologizálunk, egym ás felé k in y ú jtju k a kezünket s egym ástól folyam atosan tan u lu n k . Az új ökum enikus form álódás új m ódja tö rté n ik o tt, ahol egym ásnak szám ot adunk az egyházainkban levő reménységről (vö. 1P ét 3,15), értve ez a la tt az eltérő teológiát és bizonyságtételt is. Ez az a folyam at, am ely átveszi a korábban individualista módon végzett teologizá­ lást vagy a tekintély alap ján ű zö tt teológiát. E gy új közösségi szellemre v an szükség, am elynek követel­ ménye a bennünk élő rem énységről való szám adás szükségességének érzete. Még egyszerűbben kifejezve: parancsoló szükség, hogy ta n u lju n k egym ástól s öku­ menikus közösségben alak ítsu n k ki egy új keresztyén spiritualitást. Az Ige te stté léteiének ünnepe felé fordulunk; az ökum enikus m eggazdagodás egyik értékes ajándéka az, hogy közöttünk m ost m ár nem csupán K risztus istenségéről lesz szó a karácsonyi igehirdetésekben, hanem Isten emberségéről is. Úgy tu d ju k kézzelfog­ ható v á tenni bizonyságtételünket a m a élő em ber szám ára, ha a karácsonyi evangélium ból adódó fel­ ad a to t („Dicsőség a magasságos m ennyekben az Istennek, és a földön békesség és az em berekhez jó a k a ra t” ) pacifikátorokként és hum anizátorokként m agunkra vesszük, békességszerzőkké válunk Isten és em ber, em ber és em ber, nem zet és nem zet között, és az em beriességet m unkáljuk és h irdetjük annak a dicsőségére, aki „békességet szerzett az Ő keresztjé­ nek vére által” (Kol 1,20).

TANULMÁNYOK Az istenképűség és a természeti teológia kérdése Barthnál és az erdélyi protestáns teológiában Barth, a Brunnerrel, Thurneysennel és Gogartenn el szerkesztett Zwischen den Zeiten oldalain a keresztyén em bert homo v iato rn ak nevezi, a testt élétel és a p a ru ­ zia k ö zö tti u tasn ak . Születésének 100 éves évforduló­ ján szerte a p ro testán s világban és nem csak a p rotes­ tán sb an , K arl B a rth é le tú tjá t és teológiai ú tja it kö­ v e tjü k nyom on: a safenwili igehirdetésektől az élete végén ta r to tt börtönprédikációkig, B onntól Baselig, A berdeentől K olozsvárig, a C hristliche D ogm atiktól a K irchliche D ogm atikig, a R öm erbrief első k iadásától a D ogm atika utolsó kötetéig. B a rth tö b b m int fél év­ százados m unkásságából a legterm ékenyebb szakaszt, a harm incas-negyvenes éveket v álaszto ttam , a B ru n ­ nerrel és G ogartennel fo ly ta to tt perzselő v itá k , a Barm eni H itv allás, a K D I—I I —I I I nyolc kötetének éveit, ebből is k é t egym áshoz tarto zó k érd ésk ö rt: az istenképűség és a term észeti teológia tém áit. A zért ezt a k e ttő t, m ert — ahogyan Geréb P ál m ondja — a k é t kérdés m egválaszolásánál dől el a teológiai irá­ nyok m ilyensége,1 s így ez m ai teológiai gondolkozá­ sunk m inősítőjévé is v álh at. De azért is, m ert am i az egész b arth i gondolkozásra jellem ző, azt ezeknél a kérdéseknél csúcsosítva és töm ören ta lá lju k meg. Végül, m ert az imago Dei és a theologia n a tu ralis b a rth i értelm ezése h a to tt legátütőbben az erdélyi protestán s teológiai eszmélkedésre.

tehát a „ tere m tsü n k ” sokkal tartalm asab b , m int am ennyit a nyelv az ún. plu ra lis m ajestaticus-szal kifejez. H a pedig Isten az ő egy m ivoltában sincs egyedül, ak kor ez m ásra nem is vonatkozhat, m int Isten lényének legbensőbb m eghatározására: ő Deus triunus. A Fiú A ty ja, az A ty a F ia, aki m in t ilyen, a Lélek á lta l egy és ugyanaz.3 Ism eretes, hogy K álvin is u ta l a belső m egkülönböztetésre, de ő ezt nem ki­ m ondottan trin itáriu san értelm ezi, csak jelzi, hogy így is lehetne; sőt, a „ sa já t kép ü n k re” kifejezés krisztológiai jelentését is elveti, m ert távol van Mózes gondolatától.4 B a rth visszanyúl K álvin előttre és kissé óvatosan azt m ondja, hogy az óegyház trin itá ­ rius exegézise bár nem teljesen helyes, m egengedett, m ert közelebb já r az eredeti értelem hez, m in t a m o­ dern m agyarázatok.5 Az ószövetségi exegézis terü le­ tén kérdésessé te h e tjü k , hogy szabad-e a szövegből eljutni a trin itá riu s értelmezésig, de B a rth dogm a­ tik u s volt, aki tú ln éz ett a betű szerinti értelm en, v allotta, hogy a te re m téstö rté n et döntő kom m entárja az egész Ószövetség,6 és azt, hogy az egész imagokérdés az Ú jszövetségben n y ert végső értelm et. Ü gy néz ki, hogy a „ terem tsü n k ” trin itá riu s értelm ezése a róm ai katolikus teológiától sem áll távol, ahogyan egyik kom m entárban olvassuk: Aki a Szenthárom ­ ságról szóló ta n ítá st m egérti, az elfelejti, hogy a Genezis 1. az Ószövetség egy d a rab ja .7

Még részletesebben foglalkozik B a rth az istenképű­ ség mibenlétével. Ism eri az eddig m egjelent m agyará­ zato k at, am elyek a héber celem és döm ut szavak jelentését keresték. É rdem es legalább cím szavakban A kérdésnek három v e tü le té t fogom vizsgálni: felsorolni, m iben lá ttá k az egyes teológusok az isten­ 1. Az istenképűségről szóló bibliai ta n ítá s a K D I I I ­ ban, 2. A kérdés dogm atikusa a K D -ban és a h arm in ­ képűség lényegét: a testiségben (Gunkel és vR ad), az önrendelkezési képességben (Delitzsch), az örökcas évek v itáib an , 3. H atása az erdélyi teológiában. igaz-jó iránti érzésben (Procksch, Sellin), a felsőbb­ rendűségben (E ichrodt), az értelm ességben (Heinisch), Az istenképűség bibliai tanítása a K D köteteiben az uralkodásban (Holzinger, K öhler, Hempel), hogy B a rth sorra veszi az alaplókus, az 1Móz 1,26—27 csak B a rth k o rtá rsa it és csak a biblikusokat em lítsük. kifejezéseit és azokat nem an n y ira exegetikailag, m int Mindezekkel szemben, de a tom ista felfogással és inkább biblika teológiailag m agyarázza. Em il B runnerrel is ellentétben, B a rth élesen és pon­ A 26. vers feltűnő többes szám át: teremtsünk em­ tosan m egfogalmazza im ago-tanát. K ritik á já t — am e­ bert... az idők során többféleképpen m agyarázták. lyet tételesen nem fe jte tt ki — én a következőkben A legnépszerűbb értelm ezése szerint a m ondat ala­ foglalom össze: a ) Sem a biblikusok, sem a dogm a­ nyának a többes szám a a JH V H -t körülvevő (angyali) tikusok nem tu lajd o n ítan ak kellő figyelm et az 1Móz lényekre vonatkozik. E z t a KD I írásának idején l,27b-nek: férfiúvá és nővé te re m te tte őket. E z a m ár elfogadott m ag y arázato t B a rth elveti és azt kér­ m ondat nem toldaléka az előzőnek, am ely az isten­ dezi: hogyan k erü lh et nem -isteni lény oda, hogy a képűségről szól, hanem m ag y arázata: ab ban isten­ terem tés Isten-m űvében nem csak tanácsadólag, de képű az em ber, hogy férfi és nő. b) A teológia klasz­ ak tív m ódon is részt vegyen? Az angyalok nem m un­ szikusai éppúgy, m int a m odernek az istenképűséget katársai Istennek, de még m in táu l sem szolgálhatnak. kvalitásnak tek in tik , önm agában létező valóságnak, T ovábbá: ez a felszólítás nem kifelé hangzik, hanem adottságnak, m int am ely lét-azonosságot feltételez: az Isten lényének keretében tö rtén ő öntanácskozásra az em bernek van valam ije, ami hasonló Istenhez. u ta l.2 Ezzel B a rth közel áll K önig exegéziséhez; de B a rth szerint Isten és az em ber nincsenek egy lé t­ tú l m egy ezen és levonja a biblika teológiai, sőt dog­ területen, k ö zöttük nincs kontinuitás, logikailag bete­ m atik ai k ö v etk eztetést: Isten egy (unus), de nincs k in th ető összefüggés, s ezzel elutasítja az analogia egyedül (solitarius), lényében m egvan az én—te k ü ­ entist, függetlenül a ttó l, hogy mi az imago tartalm i lönbözősége és kapcsolata. E z olyan közösség, am ely jelentése, c) H arm adszor, a statikus, az Ószövetség­ m inden m ás közösségnek a m eghatározója. B arth n ál ben bennm aradó értelm ezés ellenében, am ely az isten­ B arth im a g o -tana és h atása az erdélyi teológiára

5

képűséget Isten és em ber p uszta szem benállásában (konfrontációjában) látja, B a rth hangsúlyozza, hogy az imago rendeltetés és ígéret, am i az Ú jszövetség­ ben teljesedik be, am elynek m intaképét a K r is z tu s egyház viszonyban (Ef 5) k apjuk. E három k ritik a i pontból kiindulva B a rth biblika teológiai állásp o n tját a következőkben látom : (1) Ú gy te k in t az 1,27b-re (férfiúvá és nővé), m int am ely a 27a-t (képére) m eghatározóan m egvilágítja.8 Iste n sa já t képére te re m te tte az em bert, de m ert ő m aga egy m iv o ltáb an sincs egyedül, ezért az em ber­ nek sem jó egyedül lenni — csak közösségben Isten képe. Az imago Dei m inden m ás m ag y arázata azért téves, m ert ezt a szövegösszefüggést nem veszi észre, v agy nem vonja le ennek követk ezm én y ét.9 E nnek k é t vetü lete v a n : egyfelől az em ber ab b an istenképű, hogy m in t terem tm ény viszonyul a terem tőhöz, m ás­ felől abban, hogy em bertársi (M itm enschlichkeit) vi­ szonyban van. (2) A sta tik u s imago Dei ta n ítá sa végső fokon az an alogia entisen nyugszik, am elyet B a rth elvet. De m aga az istenképűség bibliai fogalm a a z t m u ta tja , hogy valam ilyen analógiának kell lennie Isten és em ber k ö zö tt, m ert m ásképpen a nihilizm usba és szkepticizm usba hull az egész antropológia. Miben képe te h á t az em ber Isten n ek ? A bban, hogy viszo­ nyul Istenhez és em bertársához — m aga ez a viszo­ nyulás az istenképűség. A zaz: ahogyan Isten önm a­ gával viszonyulásban van, ahogyan benne jelen van az én és te, a m egszólító a felelővel, úgy az em ber is viszonykapcsolatban él. Így a klasszikus analogia e n tis h e ly e tt B a rth bevezeti az analogia relationis dogm atik u m át. A zt kérdezzük, v ajo n nem tú l dog­ m atik u s és m esterséges az an alogia relationis tételé­ nek ez a felállítása? Nem , mégpedig azért, m ert m ind­ ezt úgy te k in ti B a rth , m in t am ely a szövetségben való­ sul meg. Szerinte az 1Móz 1a terem tésről úgy beszél, m in t a szövetség külső alapjáról, az 1Móz 2 m in t a szövetség belső alapjáról.10 A m ikor így, szövetségi alapon érti meg az Is te n —em ber és em bertársi viszo­ n y u lást, akk o r nem csak a jó hagyom ányú föderatív teológiához nyúl vissza, hanem mélységes biblicitásról tesz bizonyságot. (3) A bból, hogy a terem tés és szövetségkötés az em ber felől nézve és történetileg k é t különböző tény, de Istennél egy kegyelm i ak tu s, to v á b b á abból, hogy a szövetség nem csak alapja, de célja is a terem tésnek, következik az, am it B a rth a III/2 . 45. §-ának címében olvasunk: Az em ber rendeltetése az, hogy Iste n szö­ vetséges tá rsa legyen. Az em ber istenképűsége abban v an , ahogyan terem tm ényi léte viszonyul szövetséges­ tá rsi rendeltetéséhez.11 E gyszerűbben: az em ber a terem tésben azt a rendeltetést k a p ta , hogy Isten szö­ vetséges tá rsa legyen, rendeltetésében h o rd ja isten­ képűségét. A m ikor B a rth dinam ikus im ago-tanáról beszélünk, ak k o r ezen ezt az előre-, célranéző rendel­ tetés-teológiát értjü k . K álvin antropológiájáról szólva H . H . Esser azt m ondja, hogy a m ai teológiának is á t kell küzdenie m ag át a különböző im ago-tanokon és el kell ju tn ia a dinam ikus rend eltetés-tanításig.12 B a rth szerint a terem téskor Isten a szövetség tá v la ­ tá b a helyezi az em bert és ren d eltetést ad szám ára, hogy Iste n képe legyen. E z a dinam ikus-perspektivi­ k u s felfogás azonban a krisztológiában csúcsosodik ki és nyeri el értelm ét. (4) A m ikor B a rth kim ondja, hogy Jézus K risztus a tökéletes istenkép, akkor nem csupán a közism ert újszövetségi lókusokra (1K o r 11,7; 2K or 4,4; K ol 1,15; Zsid 1,3) hivatkozik, hanem újból visszanyúl a terem ­

6

tésben gyökerező szövetségteológiához. Jézus K risztus úgy a tökéletes imago Dei, hogy benne célhoz ju t és megoldódik az em ber te re m te tt hum anitása és szö­ vetségre rendeltetése: ő em ber Isten ért és em ber az em berekért.13 D ogm atikusként lá tja a veszélyt, vagy legalábbis a félreértés lehetőségét, am ely itt kettős. Először u ta l arra, hogy a kép különben sohasem azo­ nos az eredetivel, k ö zöttük csupán k ö zv etett k a p ­ csolat, hasonlóság van. Jézus K risztus viszont úgy Isten képe, hogy lényegi azonosság van közte és az A ty a között. I t t m ár nem csak az an alogia relationis érvényesül (az is), hanem az analogia entis is.14 Másod­ szor tisztázza, hogy Jézus K risztus istenképűsége nem azt jelenti, hogy v a n egy im ago-ideálunk a tökéletes emberségről, am inek Jézus hum anitása megfelel, h a­ nem Jézus K risztusnak m in t em bernek az embersége az a prim ér szövet,15 am elyből a teológiai antropológia kiolvassa az istenképűséget. Ez azt jelenti, hogy Jézus istenképűsége kizár egy egész sor olyan „em bersé­ g e t” , am ely az ő em berségével ellentétben van. — A n­ nak, hogy ő a tökéletes imago Dei, nem csak an tro p o ­ lógiai, hanem ekléziológiai vonatkozása is van. Az, hogy férfiúvá és nővé te re m te tte őket, az Efézusi levél 5. részében nyeri el értelm ét, ti. K risztus az ő gyülekezetével e g y ü tt Isten képe úgy, ahogyan az 1Móz 1,27-ben a férfi és nő e g y ü tt te re m tte tte k Isten képére.16 Jézus K risztus bekebelezte az ő egyházát és ezzel sa já t istenképűségének részesévé te tte . (5) Az istenképűség bibliai értelm ét keresve, csak futólag em lítsük meg, hogy B a rth — korán ak és ko runknak legtöbb exegétájával egybehangzóan — az ember természet fölötti uralkodását nem ta r tja lénye­ gileg az em ber istenképűségéhez tarto zó n ak . Szerinte ez az imago Dei-nek csak következm énye. H ogyan m agyarázza B a rth az 1Móz 1,26—27-ből az istenképűséget? Ő m aga m ondja a R óm ai levél ko m m entárja m ásodik kiadásának előszavában, hogy a m odern exegéták nem m agyarázzák meg a szöveg lényegét, o tt hallgatnak el, ahol a magyarázatnak el kellene kezdődnie.17 Ő nem szakítja ki a szöveget az egész Szentírás összefüggéséből és nem a részből értelm ezi az egészet, hanem az egészből a részt, vál­ lalva ezzel a belem agyarázás és önkényesség v ád ját. Szám ára a Szentírás egy-egy te x tu sa nem semleges szöveg, am it elfogulatlanul lehetne m agyarázni, h a ­ nem K ijelentés, am elynek u ra nem az exegéta, hanem m aga Isten. Az egész Ószövetség szem e lő tt ta rtá s á ­ val ju th a t el B a rth oda, hogy az imago Dei a lap já t a szövetség tényében lássa, és az egész Írá st értel­ mezve oda, hogy krisztológiai és ekléziológiai megol­ dásokhoz jusson. A kérdés dogmatikusa a KD -ban és a harmincas évek vitáiban E gy ilyen exegézis alap ján kérdezzük: hogyan alkal­ m azható az imago Dei a bűneset u tán i em berre? A kérdés nem an n y ira biblika teológiai, m in t dogm a­ tik a i, hiszen az i t t tárg y alan d ó tém a — az imago Dei állandósága — szó szerint az Írásban nem olvas­ h ató. Főleg ennek a ténynek tu lajd o n íth ató k az év­ százados, illetve évtizedes v iták . Az óegyházi m ag y arázatoktól kezdve egészen a X X . századi teológusokig az a kérdés, hogy elveszett vag y m eg m arad t az em ber istenképűsége, mindig csak így te v ő d ö tt fel: mi az, am i elveszett és mi az, am i m eg m arad t? B arth ig alig beszéltek teljes elve­ szésről vagy m egm aradásról. A húszas-harm incas és negyvenes évek B a rth K árolyánál viszont a z t lá tju k , hogy az első periódusban kategorikusan az istenképű­ ség teljes elveszéséről beszélt, a m ásodikban arról,

lönbözik. Ezek közül az első p o n t vonatkozik az isten­ hogy teljesen m egm aradt. T e tte ezt anélkül, hogy képűségre. I t t m ost B arth o t főleg az em bernek az m agának ellentm ondott voln a; m égpedig azért, m ert az első időszakban az an alogia entisen nyugvó rész­ a képessége érdekli, am ellyel átveheti a K ijelentést. leges istenképűséget ta g a d ta , a m ásodikban az an a­ E g y etért B runnerrel abban, hogy az em ber a bűneset logia relationison felép ített teljes istenképűséget val­ u tá n sem v á lt á lla ttá (teknősbékává), a Form ula Concordiae szóhasználatában kővé vagy tuskóvá lotta. A k érdést m ost ebben a k é t p o n tb an fogom (lapis a u t truncus), hanem em ber m arad t, de ennek kibontani. a) A z analogia entis szerinti istenképűség gyökerét nincs semmi köze a K ijelentés átvételéhez. Az a bru n ­ neri állítás, hogy az em ber képes az Igét és K ijelentést m ár a görög egyházaty ák n ál is észlelhetjük, akik elfogadni (O ffenbarungsm ächtigkeit és W ortm ächtig­ m egkülönböztették az eikont és a hom oiosziszt: az keit), m ár nem a formális imago Dei-hez, hanem a m a­ első a v elü n k szü letett értelm esség és lelki szabadság, teriálishoz tartozik. A N ein-ban B a rth to v áb b á ki­ a m ásodik a kegyelem á ltal tá m o g a to tt fáradozás a fejti, hogy form ális imago tan ítá sa az általános tökéletesség felé. A latinoknál Irenaeus v álasztja szét az im ago-t és a sim ilitudo-t, szerinte az imago = érte­ kegyelemmel, a theologia naturalis-szal és a kapcsoló­ p o n tta l van összefüggésben és ezekre m ind kim ondja lem és szabad a k a ra t, am ely m egm arad a bűneset a nem et25. u tá n is, a sim ilitudo = a vallási tökéletesség, am i nem eredeti lényeg, csak donum su p raad d itu m , s ez b) A z analogia relationis szerinti istenképűség. Azok elveszett a bűnesettel.18 Az Irenaeusszal beindult, szám ára, aki a Nein „haragos bevezetését” (zornige m ajd Aquinoi Tam ásn ál és D uns Scotusnál kidolgo­ E inleitung) olvasták, am elyet B a rth végeredm ényben z o tt k ettő s im ago-tan fő kérdése a szabad a k a ra t az analogia entisre m ondott ki, sokkoló m eglepetés­ m egm aradása volt, s a reform áció főleg ezt ta g a d ta . k én t h a t a I I I / 1. és 2. antropológiája. K ülönösen Így polém ikusa n beszélt az elveszett imago Deiről. a III/2 . olyan krisztológiai antropológia, am elyben A nnyira, hogy Luther szerint az em ber ördögképűvé m ost m ár helyet k a p h a tta k ezek a m ondatok: A meg­ v á lt.19 K álvin is az istenképűség m egrom lásáról tu d , felelőségben és hasonlóságban (-imago) valam i olyan de am ikor ennek rendeltetéséről (!) és viszo n y ított­ folyam atosságról és tartósságról van szó, am ely nem ságáról (!!) beszél, ak k o r azt m ondja, hogy Isten tű n t el, nem m ent tönkre és nem válto zo tt meg, képéből az em berben egy „m arad ék m ara d t ” (m anere csak éppen felism erhetetlenné v ált. M ajd később, aliquid residiuuin).20 (M indenesetre m eggondolkoztató ahol az analogia relationist részletesen is k ib o n tja, B a rth ta l szem ben K álv in n ak ez a m egfogalm azása.) még kategorikusabb: Isten viszonyulásban van (m ár­ A p ro testán s ortodoxia k é t im ago-form át különböztet m int az önm aga hárm as egységében); az Isten által m eg: az általán o st (im proprie), am ely „analogikus” terem te tt em ber is. Ez az em ber istenképűsége. Az viszonyban v an Istennel, ez a su b sta n tia anim ae a v ita, hogy ez a bűn következtében elveszett volna, rationalis, s m egm aradt a bűneset u tá n is, és a sajá­ innen nézve (az analogia relationis felől) m agától to st (proprie), am ely az em ber igazságát és szentségét értetődően eldőlt: nem veszett el26. jelenti, s ez elveszett. A következőkben röviden vázolom azt, hogy Az eddigiekből azt figyelhetjük meg, hogy a kérdés — szerintem — m it jelent B arthnál ez az el nem ve­ altern a tív a k én t jelenik m eg: vagy m egm arad valam i szett istenképűség. az em berben a bűneset u tá n is, de ak k o r a bűn rad i­ Először: M ert Jézus K risztus m egtörte a bűn hatal­ k alitá sá t nem v eh etjü k kom olyan, vagy teljesen meg­ mát, ezért a bűn ko rláto zo tt tényező a h u m anitás semmisül az istenképűség, de ak k o r az em beri m ivolt m eghatározásában. A bűn ereje nagy, de nem h a tá r­ kerül veszélybe. E z t a dilem m át véli m egoldani Em il Brunner a form ális és m ateriális im ago Dei bevezeté­ talan. K icsúfolhatja, veszélybe hozhatja a hum ani­ tá s t, de nem sem m isítheti meg m agát az em beri léte t sével.21 A N a tu r und G nade c. m űvében 1934-ben fejti ki, m it é rt ezen a k é t teologum enonon.22 A for­ (Sein); a bűn rom boló és nem terem tő erő, h a teljesen tönkretenné az em beri egzisztenciát, ez azt is jelen­ mális imago Dei m aga a hum ánum , am i az em bert a többi terem tm én y fölé emeli, s gyakorlatilag ez az tené, hogy új em berséget is képes terem teni. Ez pedig lehetetlen. em ber alanyiságát és felelősségét jelenti. E z olvasható ki az Ószövetségből, s m e rt ez form ális, a b űn—kegye­ Másodszor: A szövetség keretén belül nem csak erről lem szám ára közömbös, hiszen az em ber v áltozatlanul van szó, am it B runner és G ogarten k ife jtett, hogy Isten elő tt áll m ondja a későbbi, 1950-ben meg­ az em ber a bűneset u tá n is m egszólítható m aradt, jelen t D ogm atikájában.23 A m ateriális imago Dei s ez m aga az istenképűség, hanem arról, hogy Jézus B runner szerint a ju stitia origina lis, hogy az em ber K risztus felelt is erre abban a szövetségben, viszonyu­ nem csak felelősségre vonható, hanem feleletet is ad, lásban — közösségben! —, amelybe Isten bevette az mégpedig a bűn által m eg h atáro zo ttat — egész éle­ em bert is. tével. E zt ő az imago újszövetségi ta rta lm á n a k tekinti, H arm adszor: Az em ber terem tettségében (való am i term észetesen elveszett. M ajd elju t a restau ratio im aginisig: Jézus K risztus az igazi im ago Dei, am e­ világ) és rendeltetésében (kellő világ) istenképű, a k e ttő elválaszth atatlan ; m ivel ez éppen Isten rende­ lyet az em ber akk o r és ab b an nyer meg ú jra, hogy lését jelenti, ezért az egész em beri m ivolt változatlanul a Jézus K risztu sb a v e te tt h itb en já r.24 Összefoglalva B ru n n e rt: A form ális imago szerinti em beri lé t meg­ hordozza az imago Dei-t. m ara d t v álto zatlan u l Isten előtt, a m ateriális imago L átju k te h á t, hogy B a rth szerint Jézus K risztus szerinti em beri lét elveszett, m ert az em ber nem él az imago Dei, és az em ber imago Dei-je célirányos, Istenben. K risztus felé néz. De B a rth egész ta n ítá sa az isten­ Jó v al a N a tu r und Gnade megjelenése előtt, B arth képűségről egyoldalú teológia antropológia, amelyen tag ad ja, hogy bűneset u tá n az em berben m egm aradt itt azt értjü k , hogy az istenképűség alapja Isten. volna valam ilyen istenképűség, m ajd a B runner for­ Isten nagyobb hatalom , m int a bűn, ő a szövetség mális im ago-jára ad ja meg a választ a N ein-ban, am it kezessége, a rendelés azért elveszíthetetlen, m e rt az még ugyanabban az évben (1934) k iad o tt. A Theolo­ ő rendelése. Így is fogalm azhatnám : m inden előtte gische E xistenz heute sorozatban m egjelent Nein és u tá n a gondolkozóval szemben, akik a képre te tté k 6 pon tb an m u ta tja ki azt, am iben a k ét teológus kü­ a hangsúlyt, B arth n ál Isten a fontos.

A z istenképűségről szóló tanítás az erdélyi protestáns teológiában A harm incas években reform átus egyházunk egyre sűrűbben küldi ki lelkipásztorait a bázeli és zürichi Teológiákra, akik a dialek tik a teológia új szelének sodrásába kerülnek. Az a nem zedék ez, am ely m ár csak a könyvtárakból ism erte a liberális teológiát, am elyet m egérintett M a kka i : Ö ntu d ato s kálviniz­ m usa (1925), Imre Lajos belmissziós m ozgalm a s az a Tavaszy Sándor, aki 1923-tól kezdődően egyre inkább és n y íltab b an vallja m agát dialektikus teoló­ gusnak. T ek in tettel arra, hogy az an alogia relationison nyugvó és el nem veszett istenképűségről szóló ta n í­ tá s t B a rth csak a negyvenes évek végén fogalm azta meg, s az akkori, háború u tá n i viszonyok nem enged­ té k meg, hogy erre a hazai teológia reflektáljon — itt m ost csak a harm incas évek v itá já n a k hatásáról be­ szélhetünk. E z pedig a m egm aradt és elveszett isten­ képűség kérdése — ism ételjük — az an alogia entis feltételezésével. Az istenképűség svájci v itá ja főleg a Theologische Existenz heute kiadványok oldalain és a Zwischen den Zeiten c. folyóirat hasábjain folyt B a rth és B runner között. K ülönösen B runner N atu r und G nade-jára és B a rth N ein-jére gondolok itt. A kérdésről a B a rth o t 1937-ben hallgató Kozma T ibor ír t másfél száz oldalas könyvet Az „im ago Dei” problém ája és a prédikált Ige címmel.27 E bben a re­ form átori és b a rth i solus Jesu s Christus, sola gratis alapján elítéli B runner form ális im ago-tanát és vallja, hogy Isten és em ber közötti kapcsolás csak Isten oldaláról jö h et az em ber felé. Szerinte csak egy olyan im ago-tanítás jogosult, am ely nem az em berből indul ki és nem az em berből értelm ez, hanem egyedül Isten­ ből. E bben egyoldalú és m ajdnem a merevségig követ­ kezetes. Az em ber teljesen elveszítette istenképűségét, de nem v á lt á llattá, hanem bűnös em berré. Az em beri egzisztencia nem tö rt össze, tü k ö r m arad t, csak éppen nem tükrözi Isten t, form a m arad t isteni tartalo m nélkül.28 B runnernek igaza van abban, hogy az em ber a bűneset u tán sem élhet Isten nélkül, valahogyan (ez az irgendwie fontos B runner szótárában) gondol­ kozik Istenről, felfedez a term észetben törvényszerű­ ségeket, am elyeket Isten m űvének ta r t, de téved abban, hogy ez az Istenről való gondolkozás, ez az iste n tu d a t kapcsolópont lehet az igaz Istenhez. Nem lehet, még form álisan sem. Az em ber a sa já t m agában meglévő (formális) imago-ról nem form álisan tu d Istenre követk eztetn i, hanem ez a k ik ö v etk eztetett isten m aga válik form álissá és lényegében (m ateriáli­ san) nem m ás, m in t önm aga az em ber. H a pedig ezt a prolongált em berképet Istennek véli, ha az em beri im ago-t Istenre ruházza fel, akkor az em ber bálv án y t készített. A végső következm ény: az em ber idegen isten t form ált m agának. Így „ a form ális kapcsoló­ p o n tb a n m egy végbe az em bernek Isten elleni láza­ d á sa .. . m ert Istennel szembeni önállósulását fejezi k i” . Máshol: „A bűneset u tá n nem az imago le tt for­ m ális, hanem a Deus v á lt form álissá az em ber szá­ m ára . . . ez a form ális Isten az em ber m aga . . . így az imago hom inis kikapcsolta a D eus-t az életéből” .29 H a ez így van, azt jelenti, hogy az em ber nem viszonyul Istenhez? Nem, csupán ezt: Az em ber bűné­ ben, vagyis egész viszonytalanságában viszonyul Istenhez, m in t „szem élytelen személy” (ez B runner kifejezése) egész felelőtlenségében és felelőtlenségéért felelős Isten n ek 30. L á tju k te h á t, hogy Kozma — anél­ kül, hogy kim ondaná a későbbi b arth i analogia rela­ tio n is-t — tu d az em ber Istenhez való viszonyulásá­

ról, de ez az em beri egzisztencián kívül van, azaz az em ber nem döbben rá erre a viszonytalan viszonyu­ lásra, felelőtlen felelősségére. Az egész könyv nem az antropológiából indul ki, hanem a krisztólógiából, am ikor m ár az első oldalakon azt m ondja, hogy a m egm aradó-elveszett istenképű­ ség kérdésében két h ib át szoktunk elkövetni. Azt, hogy az 1Móz 1,27-et az Ószövetség elszigeteltségében nézzük és hogy azt kérdezzük: m iben áll az istenképű­ ség és nem a z t: ki Isten képe.31 Az imago Dei nem akárm ilyen, hanem engedelmes viszonyulás Istenhez, s ezt csak Jézus K risztusban szem lélhetjük. Kozm a Tibor könyve azért egyedülálló a teológiai irodalom ban, m ert az imago Dei ta n ítá sá n a k következ­ m ényeit levonja a hom iletika gyakorlati kérdéseiig.

A th eo lo g ia n atu ra lis kérdése Ba rthnál és a z erd élyi p rotestán s teo ló g iá b a n Úgy tű n h e t, hogy ebben az előadásban az isten­ képűség és term észeti teológia szétutalása m esterséges és tú lte m atiz ált. V alóban, a k e ttő egy kérdés. Mivel azonban az istenképűségre az analogia relationis ér­ telm ében B a rth igent m ondott, a theologia n a tu ralis m inden form ájára viszont nem et, ezért külön fejezet­ ben tárgyalom a kettő t. M i a theologia naturalis? Geréb P ál szerint „m inden olyan állítólagos rendszer­ alkotás, am elynek tárg y a nem a Jézus K risztusb an ad o tt K ijelentés és ú tja nem a Szentírás m agyarázata, hanem egy állítólagos általános kijelentés, am ely a term észeti és tö rté n e ti világban találh ató , és az em ber term észetileg a d o tt értelm i képességeivel fel­ ism erhető” .32 E bből a szabatos m eghatározásból az utolsó szót — felismerés — húzom alá, m e rt a term é­ szeti teológia kulcsfogalm a a megismerés. Nem az Isten —em ber és em bertársi viszonyról van szó csupán, nem arról, hogy a term észet dicsőíti Iste n t, nem arról, hogy Isten m eg m u tatta vezérlő h a ta lm át és szeretetét az extrakanonikus és postkanonikus történelem ben — ez m ind igaz —, hanem arról a kérdésről: hogyan ism erhető meg Isten ? A m egértés — ak ár intellektuálisról, ak ár egziszten­ ciálisról van szó — kapcsolatot, vagy éppenséggel közösséget feltételez a megismerés alanya és „ tá rg y a ” között, illetve két személy között. A megismerő alany­ ban olyan befogadóképességnek kell lennie, am ely veleszületett vagy szerzett sajátosság, illetve ism eret, s ez legalább egy po n tb an azonos a m egism erendő valósággal. De m ert a term észeti teológiánál személyi tárgyról van szó — Iste n t kell m egism erni — ezért ez azt is jelenti, hogy az egyik lény u g y anazt ak arja és gondolja, am it a m ásik lény, az egyik személy engedel­ mesen helyezkedik el a m ásik személy életsodrában.33 A term észeti teológia n y íltan vagy burkoltan vallja, hogy Isten és az em ber (Isten és a term észet, Isten és a történelem ) azonos entitások, az em berből, term é­ szetből, történelem ből vissza lehet köv etk eztetn i Istenre, így Isten m egism erhető. E z t a m egism erést vallásnak, kultusznak, erkölcsnek nevezhetjü k: ak ár a sztoikusokról van szó, akik a világ elemeiben és a világ egységében tisztelték az istent, ak ár a tú lfű ­ t ö t t élm énykeresztyénségről, ak ár a panteizm us mo­ dern megjelenéseiről. E st Deus in nobis — m ondja az em ber . . . ha beletekint m agába, h a széttekint a világba. A m odern protestantizm us ezt ja v íto tt

kiadásban tá rja elénk, am ikor azt m ondja, hogy Isten ugyan h it á ltal ism erhető meg, de ezt a h ite t csupán emberi term éknek tek in ti. A természeti teológia cáfolata, Barth konzekvens teológiája I t t főleg k é t kérdéssel foglalkozom : a) A terem tés­ ben a d o tt kijelentés, b) a gondviselő kegyelem és kap­ csolópont tém áival. a) Még az imago Dei körül k eletk ezett párbeszéd heves hangnem énél is szenvedélyesebben csap össze B a rth és B runner, am ikor a megismerés lehetőségeiről v ita tk o z n a k : van-e k é t kijelentés, a teremtésben és a Krisztusban adott, vagy nincs? Term észetesen m ind­ k ette n tag ad ják , hogy Isten az im m anens világból m egism erhető, s így a klasszikus term észeti teológiát elvetik; vallják, hogy Isten m egism erésének alapja a K ijelentésben van. A kérdés az, hol jelen tette ki m ag át Isten és honnan-hoggan ism erhető m eg? B ru n n er szerint Isten a terem tésben k ijelentette m ag át s az em ber ebből a terem tésben a d o tt kijelen­ tésből „valahogyan” (?!) m egism erhető, m e rt a világ terem tése kijelentés, Isten önközlése.34 A bűn meg­ z a v a rta ugyan ezt a m egism erést, de nem tö rte össze (gestört, aber n ich t zerstö rt szójátékkal). H ogyan vi­ szonyul a b runneri terem tés-kijelentés a K risztusban ado tth o z? E gy későbbi m űvében B ru n n er a Zsid 1,1re hiv atk o zik : „ Iste n sok rendben és sokféleképpen szólott h ajd an az a ty á k n a k a próféták által, ez utolsó időben szólott nekünk F ia által” , és olyan értelem ben beszél a terem tés-kijelentésről, m in t am ely megelőzte, előkészítette a K risztusban a d o tta t; így teljes joggal (?) hivatk o zv a a reform átorokra lehet egy általános és egy sajátos kijelentésről beszélni. H angsúlyozza, hogy nem m aga a kijelentő vagy a kijelentés v áltozott, hanem a kijelentés form ája.35 Geréb P ál egy nem rég m egjelent tan u lm án y áb an k im u ta tta , m iképpen v á lto z o tt B a rth felfogása a te r­ mészeti teológiáról.36 A hogyan később m aga B a rth is elismeri, 1920 körül az ő teológiai gondolkozásában is fellelhetők a term észeti teológia nyom ai. Végül is ennek csupán neg atív jelentőségéről beszélhetünk, am ely e lju tta tta B a rth o t oda, hogy belássa az em ber válságát, elégtelenségét Isten megismerésének kérdé­ sében.37 1934-ben m ár haragosan (zornig) szembeszáll B runnerrel és m indenféle term észeti teológiát elítél. Igaz ugyan — ismeri el —, hogy Isten a terem tésben kijelen tette m agát, de ez az Í rás egészében mellék­ vonal, m ert csak egy igazi K ijelentés van, a tö rtén eti, azaz a K risztus-kijelentés. H a pedig csak ez van, akkor az istenism eret is csak benne n yerhető meg, m ert ak it K risztuson kívül ism erhetünk meg, az nem az igaz Isten, csak az em ber „világszem léleti fan táziájá­ nak szüleménye” , egy azon istenek közül, am elyek a dém onvilághoz tarto zn ak . 1934-ben kim ondja a ne­ m et, de nyilván, ez ő t m agát sem elégítette ki. A negy­ venes-ötvenes évek B a rth ja to v á b b ra is v allja, hogy a term észeti teológia nem n y ú jt já rh a tó u ta t Isten megismerésében, de a hangsúly nem ezen a negáción van, hanem azon, hogy Jézus K risztusban az em ber képes a szövetségre, benne és ra jta keresztül az em ber nem csak m egszólítható, hanem képes a feleletre,38 hogy van egy K risztusra néző term észeti kijelentés, am ely tu lajdonképpen term észetfeletti. B a rth a terem ­ tési kijelentés és a terem tésben való istenism eret kér­ désében változik ugyan sa já t m agához képest, de mindig következetes Isten szuverenitása, a krisztoló­ gia és az „egyedül a kegyelem” bibliai-reform átori tanításaihoz. b) A hogyan a k é t kijelentés — egy kijelentés alter­

n a tív á ja elő ttü n k állt egy p ár m ondatban, ugyanígy jelentkezik B a rth és B runner v itá já n a k kapcsán az általános kegyelem — sajátos kegyelem és ezzel össze­ függésben a kapcsolópont kérdése. B runner szerint a K risztusban m eg m u ta to tt kegyelm et megelőzte egy gondviselési kegyelem , hogy ti. Isten é re ttü n k , ön­ m agáért az em berért kegyelmez, sőt, hogy ő em beri cselekvést használ fel ahhoz, hogy kegyelm et gyako­ roljon.39 N em — m ondja B a rth ,40 m ert ez az em beri bűnre alapozott kegyelem korlátozná Isten szuverén döntését, nem is lenne kegyelem ; nem , m ert m inden em beri cselekvés, am i hozzájáru lh atn a a gondviselés­ hez (az em ber ebben causa in stru m en talis A quinoi Tam ás szerint) a sola g ra tia -t veszélyeztetné. E z az őstévedés, hogy az em berben van valam i, m egm aradó állag, form ális képesség, lényéhez, em ber­ ségéhez tarto zó m aradék, heveny m ódon jelentkezik o tt, ahol B runner a kapcsolópontról beszél. Ahogyan a fejezet bevezetésénél em lítettem , a term észeti teoló­ gia kérdésénél döntő tényező a megism erés: az alany és a személyi tá rg y k ö zött egy olyan a d o tt közös m om entum nak kell lennie, am ely ezt lehetővé teszi. A racionalizm us szerint Isten felé az ész kapcsol, Schleiermachernél az érzelmi függőség, Ritschlnél a tisz ta ész által vezérelt a k a rat. Brunnernél ugyan­ ilyen szerepe van a form ális imago Dei-nek, azaz az em ber hum an itásán ak , am ely m egm aradt a bűneset u tá n is.41 B runner tartalm ilag is m eghatározza ezt, am ikor az em ber felelősségéről (V erantw ortlichkeit) és az Igét elfogadó képességéről beszél (W ortm ächtig­ keit).42 B a rth egyetértene azzal, hogy az em ber meg­ szólítható és felelősségre vonható, ezt ő m indig is val­ lo tta, de ennek nincs semmi köze a K ijelentés átvételé­ hez. Az em ber m indenestől bűnös, nem m a ra d t meg benne semmi, am ely közös vonásként kapcsolópont lenne Isten felé. Csak Isten megelőző kegyelme és K ijelentése teszi lehetővé azt, hogy az Ige eljusson hozzánk és m i őt m egism erjük. M ert ő élesen fogalmaz, szabad nekünk is itt sarkítani: B runner az t m ondja, hogy az em ber átv eh eti a K ijelentést, elérheti Iste n t és m egism erheti őt, B a rth pedig azt, hogy csak Isten érheti el az em bert. A természeti teológia az erdélyi protestáns teológiában H ogy m iben állt B a rth h a tá sa egyházunk teológiá­ já ra , az t Juhász Istv á n foglalta össze egy értékes ta n u lm án y á b an .43 I t t csupán arra térek ki, hogy a te r­ m észeti teológia kérdésében hogyan a la k íto tta B a rth egyházaink gondolkozását. a) Tavaszy Sándor m ár 1923-ban arról beszél, hogy az „új theologia” törekvése az, hogy m egszabaduljon m inden „idegen h a tá stó l” — s ta lá n ez az első írásos nyom a B a rth és egyházunk k ap csolatának44. Ami iga­ zán új T avaszy szám ára, az Isten szuverenitásának gondolata és ezzel összefüggésben a term észeti teoló­ gia visszautasítása. E z T avaszy későbbi m űveiből, dogm atikájából és 1929-ben m egjelent dolgozataiból is k itű n ik . Á llásfoglalása nem m agától értetődő, hi­ szen pl. Vasady 1927-ben azt írja B a rth istenism ereti tan ításáró l, hogy Isten szuverenitásánál supra-kálvini, a m egismerésről szólóban viszont sub-kálvini.45 T avaszy, A kijelentés feltétele a la tt c. hosszabb ta n u lm án y áb a n 46 először K álvin kijelentés-fogalm ával foglalkozik, m ajd sa já t állásp o n tját fejti k i: „ Iste n megismerésének és önm agáról szóló kijelentésének egyetlen lehetséges, tisz ta és félre nem érth ető form ája az i g e ... Az Ige fö lö ttü n k áll m in t örök jelentés, s objektíve m in t te t t áll m indazzal szemben, am i a v i­ lágban v a n . . . A zonban Istennek igazi Igéje az élő

9

Ige, Jézus K r is z tu s ... A kijelentés c s o d a ... Isten K risztus által. Ámde akkor, am ikor még nem ism erté­ ú tja m ihozzánk” .47 A d ialektika theologia problém ája tek Iste n t, azoknak szolgáltatok, am ik term észet sze­ és problém ái c. tan u lm á n y á b a n ,48 h iv atk ozva a D er rin t nem istenek. M ost azonban, hogy m egism ertétek R öm erbriefre, az istenism eret távlatosságáról ír, Iste n t, sőt, hogy m egism ert tite k e t Isten , m iként té r­ hogy ti. m inden teológiai istenism eret csupán indirekt, te k vissza ism ét az erőtelen és gyarló elemekhez, am e­ m e rt csak rá u ta l az eszkhatologikus ism eretre. lyeknek m egint újból szolgálni a k a r to k ? .. . G yerm e­ b) A T avaszy á ltal b e in d íto tt sínen m egy tovább keim ! K ik et ism ét fájdalom m al szülök, míglen k iá b rá ­ a T avaszy—B a rth ta n ítv á n y , Kozm a Tibor, aki a m ár zolódik bennetek K risztus” (Gal 4,7—9,19). id ézett m u n k ájáb an részletesen foglalkozik a term észeti teológiával és a kapcsolóponttal. Teljesen a Nein értelm ében tá m a d ja a term észeti teológiát és B runner A z érvén yes B arth — form ális kapcsolópontját. A hogyan látom , főleg három az ösztö n ző Barth kérdésben nyom atékosabb, m in t B a rth : Először ab ban, hogy sem m ilyen előzetes m egértést A v á la sz to tt tem a tik a keretein kívül esnék, h a meg­ nem ism er el az igazi m egértés e lő tt.48 É rv ei bibliaiak: kísérelném m ost összefoglalni B a rth n a k teológiánkra „kegyelem ből ta r ta tto k m eg h it á lta l s ez nem tőletek gyakorolt h a tá sá t. E rről csak en n y it: Egyfelől egy­ v a n : Isten a ján d ék a ez; nem cselekedetekből, hogy házunk nem v e tte á t k ritik átlan u l B a rth ta n ítá sá t, senki se k érk ed jék ” (Ef 2,8—9). Az első pünkösdkor sőt ugyancsak tám a d tá k . A gnosztikusnak nevezték,54 h ián y zo tt az előfeltétel, m ert az összegyűlt töm egnek kérdésessé te tté k reform átus m iv o ltát,55 vagy óvatossem m ilyen előzetes m egértésre nem v o lt szüksége, ta p in tato sa n b írálták ,56 illetve m egkérdőjelezték tu d o ­ Isten m aga győzte le a m egértés k o rlá ta it.50 m ányos m ódszerét.57 Másfelől erdélyi teológiai irodal­ M ásodszor: k im ondja azt a m eggondolkoztató léteit, m unkban és gondolkozásunkban a b arth i szavak elő­ hogy „ Iste n megismerése csak Isten elismerése u tá n következik, az egzisztenciális gondolkozás u tá n az k észített tá p ta la jra ta lá lta k . Gondolok itt a Juhász Istv á n idézett tan u lm án y áb an e m líte tt M akkaiértelm i gondolkozás” . A bűneset u tá n ez fordítva m űre, Az ön tu d ato s kálvinizm usra (K v, 1925) és az tö rté n ik meg, ezért nem tö rté n ik meg. Az engedelmes Imre Lajos által bein d íto tt belmissziós mozgalom ra. em b er-jézu s K risztusnál m in d k ettő valóság, ezért H a tása állja az időt, s szerintem még a nyugati ő az imago Dei és ő a kapcsolópont is Iste n felé.51 protestáns teológiában sem beszélhetünk p o stb arth iá­ Végül pedig K ozm a T ibor az istenism eretnek egy nus teológiáról, csupán postb arth ián u s teológiatörté­ nem elhanyagolandó következm ényét ismeri fel, azt, netről. E z nálunk fokozottan igaz m egállapítás. am it B a rth is lényegesnek ta r t o t t: az em bertársi k a p ­ a) B a rth érvényességét nem csak az egyes theologum e­ csolatot. A b űn m ia tt még az em ber-em ber közötti nonokban kell látn u n k — i t t m ost az előadásban is megismerés is csak v irtuális, m e rt önigenlésünkben tárg y alt dogm atikum okra utalok — hanem ab ban az képtelenek v ag y u n k tá rs u n k a t elism erni. Az én el egész b arth i alapállásban, am ely tú lélt sok belső és külső a k a rja ism ertetni m ag át a te-vel, de ez a törekvés for­ v ih art. E nnek az alapállásnak az egyes ko n tú rp o n tjai d íto tt irán y b an is érvényes, így nem következik be a következők: a megismerés, csupán az ön-elism ertetés. A K risztus­ (1) 1923-ban T avaszy azért nevezhette a barth i kapcsolópont m in t egyedüli egym ás-m egismerési fel­ teológiát ú jn a k , m ert érezte, hogy az Írás mélységéből tétel! a harm incas-negyvenes éveknek ezek a m on­ tö r elő és frissít. Csak az Írásból táplálkozó teológiai d a ta i m a különösen gondolatébresztők és üzenethordo­ gondolkozás hozhat ma is ú ja t; s ak kor is, sőt akkor zók. igazán, am ikor csak repedezett k u ta k b ó l (Jer 2,13) c) K im o n d o ttan ezzel a kérdéssel foglalkozik az kezdünk inni. evangélikus K iss B éla, ahogyan könyvének címe is (2) B a rth konzekvens-dinamikus teológiája az ő szá­ m u ta tja : A theologia natuxalis problém ája.52 Először m ára azt jelen tette, hogy egyfelől az Iste n Igéjéhez, ism erteti K álvin és főleg L u th e r felfogását, m ajd fel­ Isten szuverenitásához, az összes sola-khoz való ra ­ sorolja a B a rth —B ru n n er v ita p o n tja it, végül saját érté­ gaszkodásában nem tö rő d ö tt azzal, hogy esetleg fun­ kelésben a d ja a term észeti teológia b írá la tát. Kiss dam entálistának, tud o m án y talan n ak , rossz exegétá­ Béla felülről jövő érv k én t azt m ondja, hogy a K ijelen­ nak ta rtjá k ; másfelől, hogy mindig készen állt arra, tés egyedülisége nem tű ri el, hogy az istenism eret hogy a m aga ta n ítá sá n változtasson, és soha sem te ­ kérdésében valam inek is kiegészítő szerep jusson. k in te tte dogm atikai m űvét olyannak, m in t am elyben H elyesen fogalm az, am ikor m egállap ítja: A term észeti a végső szót m o n d ta volna ki.58 Nehéz, de mégis m eg­ theologiában az em ber az alany, Isten a tá rg y ; pedig valósítható követelm ény teológiánkban: következetes­ a valóságban fo rd ítv a v a n : Isten az alan y , az em ber ség Isten Igéje irán t nem -feltétlen ragaszkodás a tá rg y . Alulról jövő érv k én t a b ű n egyetem esen rom ­ a m agunk szavaihoz. boló erejét em líti. A term észeti teológia képviselői (3) B a rth teológiája, emberileg szólva, a vita hevé­ (itt: B runner) a R óm 1,19—20-at hozzák fel igazolá­ ben született és mindig v itá ra indít. M ondatai k a te ­ sul, hogy ti. am i Istenből lá th a ta tla n , az ő alkotásai­ gorikusak, irritáln ak ; érvelésében a m ondanivaló ob­ ból m eglát ta tik — de id etarto zik a 2 1 —23. vers is, je k tív értékű, de a hangnem szenvedélyesen szubjek­ am ely ennek a teológiának a csődjét m u ta tja , m ert tív . A teológia akkor kerül ki áporodott-kondicionált ezzel „a z örökkévaló Isten dicsőségét felcserélték m ú ­ levegőjű térségéből, ha a szellem ab lakait k inyitja landó em bereknek . . . k épm ásával” . és az őszinte-éles párbeszédbe belehevül. A ta n u lm á n y b a n a szerző szép és m egvilágító példát (4) B a rth m egírta 13 k ö tetes dogm atikáját, m integy hoz fel: A farizeusoknak ugyancsak v o lt kapcsolópont­ 7500 oldalon (1932-től 1967-ig) és k é t kötetes e tik á já t ju k és e lju th a tta k volna az igaz istenism eretre, míg 940 oldalon (régebbi előadásait csak 1973-ban ad ták a lelkiism eretlen vám szedőkből ez h ián y zott. Mégis, ki).58 E rős dogm atikai m egalapozottság nélkül nincs a vám szedők k ö v ették J é z u st és m egism erték Isten helyes etika. A X X . század végi teológiai gondolkozást irgalm át. A creatio ex nihilo itt is érvényes58. kísérti a dogm atikus, gyakorlatinak nevezett etikák A term észeti teológia té m á já t egy k o m m entár nél­ felfektetése. Ezek úgy igyekeznek keresztyén tá rs a ­ dalm i etik á t, kozm osz-erkölcsöt, környezetvédő m orált küli páli id ézettel fejezem be: „A zért nem vag y többé szolga, hanem fiú; h a pedig fiú, Istennek örököse is előírni, hogy m egkerülik az elvi dogm atikai alépít­

10

giai ú tja it is; de a z t is, am elyet az ő ösztönzésére még m ényt. O lvasva a D ogm atika k ö te te it, érezzük, hogy meg kell ten n ü n k . B iztos vagyok abban, hogy h a most vissza kell té rn ü n k az Írásra épülő rendszeres teológia B a rth közö ttü n k m egjelennék, nem új u ta k a t jelölne világos-szép megfogalmazásáig. b) H a életm űvének olvasásakor m a h iányérzetünk ki, hanem rá m u ta tn a arra, aki az Út. Tavaszy u ta l arra, hogy B arth n á l nem az a fontos, van, az a korszakkülönbségnek tu la jd o n íth a tó . Ő m aga hogy alkalm azta a hegeli dialektikai m ódszert, hanem sem gondolt volna szívesen olyan b arthianizm usra, am ely a század végén m egáll a harm incas évek k ö tetei­ az, am it ez az irán y z at M itte-nek, középnek nevez. Ez a tézis és antitézis összecsapódásának eredm énye. Ez nél. B a rth továbbgondolkoztat. A bennem k e lte tt ösztönzéseket az Ige elő tti a lá z a tta l és B a rth felé köszö­ a közép: az igazság. De nem szem lélhetetlen igazság, hanem élő: Jézus K risztus. Nem B a rth ra nézünk, h a­ nettel-b o csán attal így fogalm azom meg: (1) B a rth elu ta sít mindenféle term észeti teológiát nem arra, aki ezt is m o ndta: én vagyok az Igazság. A D er R öm erbrief-ben, a N ein-ben, a D ogm atik-ban és azt m ondja, hogy ezzel foglalkozni nem csak felesle­ és m in d en ü tt arról olvasunk, hogy a term észeti teoló­ ges, de káros is.60 E z m inden bizonnyal így v a n ; de gia nem az igazi Istenhez vezet, csak egy valam ilyen — m egism ételve egy előbbi félm ondatom at — ez csak az istenism eretre vonatkozik. Iste n t nem lehet meg­ istenideához, bálványhoz. Az igaz Isten kifejezést ism erni a term észetből (sem a külsőből, sem a belső­ n yugodtan ezzel h e ly ette síth e tjü k : élő Isten. E z t az ből), de egészen m ás az istenism eret és az istendicsé­ élő Iste n t segít m egtalálni B arth , s ezt csak úgy teh eti, ret. Iste n t dicséri az egész te re m te tt világ, s ebbe bele ha Jézus K risztust á llítja elénk, m ert ő az Élet. kell tagolódnia az em bernek. Elég it t csupán a 8., 19. Kozm a Zsolt zsoltárra és Jó b könyvének utolsó részeire gondolni. A hívő em ber nem sa já t m ag át vagy term észetátalakító JE G Y Z E T E K erejét, nem m ag át a te re m te tt világot dicséri, hanem 1. A term észeti theologia kérdéseinek fejlődése B a rth n á l. RefSz dicsőíti a T erem tőt. A m ai technikai hipertró fiában 1982. 364. — 2. K D I I I / 1. 204. — 3. K D I I I /2 . 390— 391. és III/4 . 128. — 4. L ásd H. H. Esser: K álv in antropológiája (kézirat) — nem elég kim enekülni a term észetbe, de Istennél, 5. K D I I I / 1. 216. — 6. K D I I I / 1. 69. — 7. H einisch: K o m m en tar a term észet U ránál kell m enedéket találn i és o tt kell zur Genesis. 1930. — 8. K D I I I / 1. 216. — 9. K D I II /2 . 391. — 10. K D I I I / 1. 258. sköv. — 11. K D I II /2 . 245. — 12. i. m . (kézirat) — elénekelni ő t dicsőítő teológiánkat, am ely az egész 13. K D III/2 . 248. — 14. K D III/2 . 261— 202. — 15. P rim ä re r T ex t v ilág istendicséretébe boldog, m egnyugtató szimfónia­ — K D I I I /2 . 269— 270. — 16. K D I I I / 1. 230. — 17. K . Barth: D er R öm erbrief. V orw ort X — X I. — 18. H. G. P öhlm ann: A briss k é n t sim ul bele. A B a rth tó l in d íto tt kérdésünk ez: der D ogm atik 116. — 19. Teufels E ben b ild , idézi H einrich Ott: hogyan v á lh a t az egész világ, az em ber és term észet Die A n tw o rt des G laubens 63— 64. old.-án — 20. L ásd H . H. Esser i. m . (kézirat) — 21. D o g m atik I I. Die christliche L ehre von der valóban a K álvin szerinti „ th e a tru m gloriae D ei” -vé, Schöpfung u n d E rlösung 37. — 28. B ru n n er: N a tu r u n d G nade Isten dicsőségének színterévé? 10— 11. — 23. D ogm atik II. Die christliche L e h r e ... 67— 69. — 24. D ogm atik II. Die christliche L eh re.. . 67.— 25. N ein! 10— 31. — (2) V ilágunkat egy külső-kép-infláció jellem zi; de 26. K D I II/2 . 246. m a jd 391. — 27. K olozsvár. 1942 — 28. K ozm a éppen a televízió, a m agazinok, reklám hirdetések, fő­ T ibor i. m . 15. — 29. K ozm a T ibor i. m . 35— 36. és 21. — 30. i. m . 36— 37. — 31. i. m . 2. és 7. — 32. Geréb P ál i. m . RefSz 1982. 364. — leg a n y u g ati civilizációban, k é p z a v a rt okoznak. Az 33. K ozm a T ibor i. m . 27. — 34. B runner: N a tu r u n d G nade 12. — em ber a m aga belső k ép ét — vagy korszerűen: iden­ 35. B runner: O ffenbarung u n d V ernunft 75. — 36. Geréb P á l: i. m . RefSz 1982. 364. — 37, L ásd Geréb P á l i. m . R efSz 1982. 365. — titá s á t — fokozatosan elveszti. B a rth , am ikor az 38. K D I II/2 . 267. — 39. B runner: N a tu r un d G nade 16. — 40. Barth: N ein! 22. sköv. — 41. B ru n n er: N a tu r un d G nade 18— 42. an alogia entis alap ján álló istenképűség elvesztéséről B runner: N a tu r u n d G nade 21. — 43. B a rth h a tá s a a ro m án iai ref. beszél, nem képrom boló. N ála nem az az érdekes, hogy egyház theologiájára R efSz 1966. 342. — 44. Az ú t 1923. 76. — egy ilyen istenképűségről nem a k á r tu d n i, hanem az, 45. Vasady B é la: A m ai theologia főbb irán y ai. D u n á n tú li P ro te stá n s L ap 1927. 1— 7. szám ai — 46. D olgozatok a ref. theol. tu d o m án y o k hogy a K risztusban m egtalált kép o b jek tív lehetőség köréből. K v, 1929 — 47. Tavaszy i. m . 43— 45. 48. D olgozatok.. . 4. a restau ratio imaginis-re, hogy az em ber K risztusban füzet. K v, 1929 — 49. B ru n n er V orverständnis kifejezése m in t kulcs— 50. K ozm a T ibor i. m . 38— 39. — 51. K ozm a T ibor i. m. visszanyerje id en titását. E z m ind világos B a rth n ál és fogalom 18, 62, 66. — 52. C sernátfalu, 1940 — 53. Kiss Béla i. m . 83. — n álunk m a is; a kérdés csak az, hogyan lehet ezt csú­ 54. Vasady B éla i. m . D u n á n tú li P ro te stá n s L ap 1 9 2 7 . 1— 7. szám a — 55. Sebestyén Je n ő : R eform átus-e B a rth K á ro ly ? K álv in ista Szemle csosítani az etik áb an a m ai em ber felé? 1929. 20— 21. szám a — 56. N agy Géza: B a rth th eo lo g iáján ak előz­ (3) T eológiánkat m indig kísérti, hogy az istenism e­ m ényei, k ritik á ja és jelentősége D b, 1927 — 57. M aksay A lb ert: A z exegézis problém ái K v. 1931 — 58. E b e rh a rd B usch: K arl B a rth s reten egy p u szta értelm i, úgym ond tárgyilagos meg­ L ebenslauf 469. — 59. L ásd B uthi S án d o r: Isten m egism erése B a rth ism erést értsen, egy olyan hideg viszonyulást, am ely­ theologiájában R efSz 1966. 314. — 60. uo. ben a személyi tá rg y m egm erevedik. E z ink áb b a klasz­ FORRÁSM UNKÁ K szikus görög megismerési fogalom nak felel meg és nem — Antwort. K a rl B a rth zum siebzigsten G eburstag, Z ürich, 1956; a bibliainak. A héber „ism erni” ige, az ebből k ép zett — Barth K a rl: D er R öm erbrief. M ünchen, 1922; — Barth, K a rl : N ein! M ünchen 1934; — Barth, K a rl: K irchliche D ogm atik 1/2. „ism eret” névszó (tkp. főnévi igenév), ami kijelentést (!) Z ürich, 1937; — Barth, K a rl : Isten kegyelm i k iválasztása. D b, is jelent, nem csak valam ilyen viszonyulást foglal 1937; — Garth, K arl: G otteserkenntnis un d G ottesdienst, Z ürich 1938; — Barth, K a rl: Die B otschaft von der freien G nade G ottes! m agába. A megismerés — az egyik személy behatolása Z ürich, 1947; — Barth, K a rl: D ogm atik im G rundriss im A nschluss a m ásikba. Az, hogy Izráel nem ism eri az U ra t, nem a n das apostolische G laubensbekenntnis. M ünchen, 1947; — Barth K a rl: K irchliche D ogm atik I I I / 1. Z ürich, 1945; — Barth, K a rl: az t jelenti, hogy Isten fogalmi k ö rvonalait nem ismeri K irchliche D ogm atik I II/2 . Zürich, 1948; — Barth, K a rl: K irchliche fel, hanem hogy nincs közössége vele, hogy m egszűnt D ogm atik I II /3 . Zürich, 1950; — Barth, K a rl: K irchliche D ogm atik I I I /4. Zürich, 1951; — Barth, K a rl: Die M enschlichkeit G ottes. a személyes viszonyulás Isten és népe között. Az egy­ Zürich, 1956; — Barth, K a rl: Ö néletrajz. R eform átus Szemle 1966. m ás személyébe tö rtén ő behatolás m in t egzisztenciális 297. sk ö v .; — Barth, K a rl: E tn ik I. Z ürich, 1973; — Barth, K a rl: megismerés csak akk o r veszélyes ta n ítá s, h a a beha­ E th ik II. Z ürich, 1978; — Brunner, E m il: N a tu r u n d G nade, T ü b in ­ gen, 1934; — Brunner, E m il: O ffenbarung u n d V ernunft. Z ürich, tolás első m om entum át az em ber részéről képzeljük el. 1941; — B runner, E m il: D ogm atik II. Die christliche L ehre von E k k o r: vigyázat, közel állunk a többé-kevésbé keresz­ Schöpfung u n d E rlösung. Z ürich, 1950; — B ultm ann, R udo lf: G lauben un d V erstehen. T übingen, 1933; — Busch, E b e rh a rd : ty é n m isztikához, vagy az apotheozishoz. Isten K risz­ K a rl B a rth s L ebenslauf. M ünchen, 1975; — B uthi S án d o r: Isten m egismerése B a rth theologiájában R eform átus Szemle 1966. 314 tu sb a n m egism ert személye em beri te s te t ö ltö tt fel, sköv.; — Esser, H an s-H e lm u th : K á lv in antropológiája (k ézira t); s élek többé nem én, hanem él bennem K risztus, és — F arkas Ignác: K atech é tik ai alap v etés. D b, 1941; — Geréb P á l: A genezis 1— 2 részének exegézise B a rth D o g m atik ájáb an , R efor­ m eg m u tatja an n ak lehetőségét, hogy K risztusban m átus Szem le 1964. 7 sk öv.; — Geréb P á l: A term észeti theologia (en K hriszto) éljek. K risztus bennem él — én K risztus­ kérdésének fejlődése B a rth n á l. R eform átus Szem le 1982. 364 sköv.; b a n — ez az igazi, felülről kezdem ényezett istenism e­ — J u h á sz Is tv á n : B a rth h a tá sa a ro m án iai refo rm átu s egyház teológiájára. R eform átus Szem le 1966. 342 sk öv.; — K is s B é la : ret. A theologia n a tu r a lis p ro b lém ája. C sernátfalu, 1940; — Kozm a T ibor: Az „im ago Dei” p ro b lém ája és a p ré d ik á lt Ige. K olozsvár P ró b áltu k lem érni B a rth é letú tján ak egy szakaszát. 1942; — Kozm a Z solt: E m b e rk ép ű Isten — isten k é p ű em ber R efor­ N em csak azt, am it ő m eg tett, hanem a m agunk teoló­ m átu s Szem le, 1971. 148. sköv.

11

„Csak olyan istentisztelet lehet kedves Isten előtt, ami Krisztusra tekint” K á lv in és a r e f o r m á tu s e g y h á z is te n tis z te le ti é le té n e k m e g ú jítá s a K álvin egész tevékenysége a rra irán y u lt, hogy az Una Sancta Catholica Ecclesia, a Szent K atholikus E g yház reform álását m u n k álja.1 Az E g y h áz szent és k atholikus, m ert organikus egységben v a n K risztus­ sal: „A z egyházat katholikusnak, vagy egyetemesnek neve­ zik, m ivel nincsen két vagy három egyház, hacsak K risz­ tus nem osztatik részekre ( vö. 1K or 1,13 ) — ez pedig nem történhet meg! A z összes választottak úgy egyesültek K risztusban (vö. E f 1,22— 23), hogy teljesen függő vi­ szonyban vannak az egy Fővel. Ők egy testté növekednek össze, és összekapcsolódnak (vö. E f 4 ,1 6 ), m iként a test tagjai (R óm 1,2.5; 1Kor, 10,17; 12,12.27).”2 Mivel te h á t az E gyház K risztushoz és ta g ja i K risz­ tu sb a n egym áshoz való ta rto z á sa valóság, a K risztus­ te s t koncepció K álv in n ál — a páli teológiával teljes összhangban — központi jelentőségű az E gyház való­ sága leírásánál. N ála az E gyház K risztu s-test voltáról való beszéd a legfontosabb elm o n d h ató t m ondja el Isten és az em ber kapcsolatáról. E z a valóság legmé­ lyebb titk a iró l való v allástétel.3 E z az o k a an nak is, hogy írásai tele v a n n a k az egyh ázaty ák és az ökum eni­ k u s zsinatok szövegeinek idézésével, ritk á b b a n név szerint u ta lv a rá ju k , leggyakrabban em lítés nélkül a d ja to v áb b g o n d o lataik at. Ő az eg y h ázatyákkal egy egyházba ta rto z ik , és velük közösségben van. Velük beszélget.4 Az E gyház k ath o licitása k o ro k at és népe­ k e t átfogó egysége határo zza m eg egész gondolkodá­ sát. E té n y felismerése nagyon fontos ak k o r is, am ikor az isten tisztelet kérdéseiben fordulunk hozzá ta n á ­ csért. N em arról v an ugyanis szó nála, hogy az egyház egy része, egy denom ináció szám ára k eresett volna istentiszteleti form ákat. Ő az E gy A nyaszentegyház istentiszteletének az apostoli istentisztelethez való reform álására, te h á t visszaform álására törekedett. E z é rt tilta k o z o tt pl. az In stitu tio , I. Ferenc francia királyhoz ír t előszavában az ellen, hogy ta n ítá sá t ú j­ n ak nevezzék.5 Őt az a m eggyőződés h a to tta á t, hogy az E gy K atholikus E gyház közösségében az apostolok, és az eg yházatyák vele e g y ü tt m ondják, am it m ond. N em új egyházról, következésképpen nem új istentisz­ teletrő l v a n n ála szó. E bből a szem pontból kell a cí­ m e t is értelm ezni. A genfi v agy a strasbourgi ecclesia reformata-t és isten tiszteletét az egy egyház istentiszte­ letének lá tta . Az istentiszteleti életben gyökeres vál­ to z ta tá so k ra éppen azért v o lt szükség — ta n íto tta K álvin és ebben a kérdésben vélem énye m egegyezett L u th erév al —, hogy az istentisztelet visszanyerje bibliai tisztaság át. M egújulás, e gondolkozás szerint visszatérést, de a m ai E gyház visszatérését, jelenti az apostoli egyház istentiszteletéhez. E m ondatban a m ai hangsúlyos. N em archaizálásról v a n szó. Az Írás tan ításáv al összhangban m egvalósuló növekedést az egyház életében és istentiszteletében K álvin nem csak m egengedhetőnek, hanem szükségesnek ta r to tta .6 Az egyház istentisztelete ak k o r reform átus, h a az Íráshoz ilyen értelem ben visszaigazított istentisztele­ te t. B árm ennyire elterjed t is valam ilyen istentiszte­ leti szokás egyházunkban, az nem lehet reform átus, h a nem felel meg az Írás ta n ítá sá n a k . A m agunk isten­

12

tiszteletét ezért állandóan hozzá kell m érni az Írás­ hoz, és a konzekvenciákat le kell vonni.7 K álvin teológiájának célja és ta n ítá sa szerint a teo­ lógia funkciója lényegében Isten dicsőségének szolgá­ lata. „Szt. P á l . . . k im u ta tja , hogy a végső ok, am i Iste n t a m i k iv álasztásunkra in d íto tta az, hogy az Ő kegyelm e dicsőíttessék, éspedig nem valamiféle hétköznapi m ódon, hanem egy bizonyos dicsőítéssel. Ő it t k é t dolgot kapcsolt össze: . . . m eg n y ito tta szá­ m unkra Országa k a p u já t, és elhívott az üdvösség örökségére.” 8 E z a szolgálat te h á t egyszerre Isten dicsőítésének és az em ber üdvösségének a szolgálata. E k é t dolog K álvin ta n ítá sá b a n egészen összetartozik. E bből következik az is, hogy a teológia nem az élettől elvonult szobatudós m unkássága, hanem az egyház funkciója. A K risztus T est valóságához tarto zik , hogy e T est egyes ta g jai teológiával foglalkoznak és ta n í­ ta n ak . U gyanakkor eleven, organikus részei a T estnek, mely Isten „kegyelm e dicsőségének m agasztalására” (E f 1,6) és em berek üdvösségére létezik: létével te h á t istentiszteletet ta rt. A teológia doxologia,9 azaz az Iste n t dicsőítő szolgálat része. A teológus te h á t részese kell legyen a gyülekezet istentiszteletének. A liberaliz­ m us gyakorlata, m ely szerint a teológusnak nincs szüksége az istentiszteleten való részvételre, m ert ő úgyis az Isten dolgaival foglalkozik, K álvin mérlegén nem állhat meg. Más szavakkal, a teológusnak szüksége van a liturgiára, és a liturgiának szüksége v an a teoló­ gusra. A teológus egzisztencia nem képzelhető el az Ú r elő tt a gyülekezet közösségében való hódolás nél­ kül. Az istentisztelet felépítéséhez, tartalo m m al való m egtöltéséhez pedig a teológus tan u lm án y aira van szükség. Ez a teológiának a k ritik ai funkciója, ami erőteljesen m u tatkozik meg K álvin 20. sz.-i ta n ítv á ­ nyának, K a rl Barthnak a m unkásságában.10 Mivel azonban az istentisztelet egzisztenciális cse­ lekm ény, nem korlátozódhat a gyülekezet liturgikus összejövetelére, hanem m agában kell foglalnia az élet istentiszteletét.11 K álvin egész életével pecsételte meg, sőt élte meg ezt a ta n ítá s t azzal, ahogy részt v e tt és szolgált a Szt. P é te r tem plom istentiszteletein, és ahogy fáradozott, hogy az egész közösség — Genf vagy bárm ely m ás város — élete, hétköznapi m unkája, diakóniája ennek az istentiszteletet végző életnek része, a hétköznapok liturgiája legyen. A m ikor a szolgáló egyház teológiájának kim unkálásában a diakónia és az istentisztelet szerves egységének hangsúlyozására ke­ rü lt sor, K álvinra é p íte ttü n k .12 H a te h á t a teológia és a liturgia kölcsönösen h a tn a k egym ásra, ez érvényes „tem plom i” és a „hétköznapi” istentisztelet egymáshoz való viszonyára is: ez a k ettő is összetartozik. F ogalm azhatjuk ezt úgy is, hogy az Isten iránti szeretet és a felebaráti szeretet, valam in t a szóval és te tte l való istentisztelet összetartozásáról beszélünk. K álvin nagyon h a tá ro z o ttan v allo tta, hogy a gyüleke­ zet úrnapi istentisztelete az úrvacsorai istentisztelet.18 Az úrvacsorás istentisztelet ennek a sokrétű összetar­ tozásnak — az élet Isten uralm a a la tt való egységének — kiábrázolt megélése. O tt ugyanis tesszük is, am it m ondunk; Isten dicsőítése közben egym ás között osztjuk szét a kenyeret és a b ort. M indezt a gyülekezet és a szolgálatot végző személy eg y ü tt cselekszi. Az

úrvacsorában m egm utatkozó szent cselekm ények és azok értelm ezése akkor v áln ak igazán érthetővé, h a a teljes Í rás, így az Ószövetség té n y e it és ta n ítá s á t tu d ­ ju k m ögöttünk. E bből a szem pontból is sokat kell tan u ln u n k K álv in tó l.14 Az istentisztelet rendje szem pontjából is fontos, hogy lássuk a T est koncepció litu rg ia i vonatkozásait. Ezeknek egy részét m ár é rin te ttü k a fentiekben. Szük­ ség v an azonban ezek kihangsúlyozására: Az istentisztelet az E gy Egyház, a K risztus Test cselekménye. T e h á t nem csupán az egyház egy részéé. Az istentisztelet az E gyház istentisztelete. A helyi gyülekezet istentiszteletében benne van az egész egyház: az apostolok, az egyházatyák, a reform átorok, hitvalló őseink, m a a világ különböző tá ja in élő keresz­ tyének. E n n ek az egységnek meg kell m u tatk o zni a liturgiában is.15 A T est koncepció fontosságának alap ja K álvin tri­ nitáriu s chrisztológiája. E bben a vonatkozásban elsősor­ ban A lexandriai Cyrill és A thanasius ta n ítá s á ra ép ít.16 K risztus, az em berré le tt Isten az egyetlen közben­ járó Isten és em ber között, m e rt ő egy velünk em berek­ kel testi/em b eri egzisztenciájában, m iközben örökre egy az A ty áv al és a Szentlélekkel.17 K risztusban velünk van az Ö rök Isten, aki az inkarnáció által személyé­ ben és életében m egvalósította az Isten és em ber egy­ ségét. „ H ird e tjü k , hogy istensége úgy kapcsolódott és egyesült emberségével, hogy m in d k ét term észet sértet­ lenül m egm arad, és mégis, a k é t term észet eg y ü tt teszi az egy K risztu st.” 18 E z a tisz ta és h am isítatlan chal­ cedóni chrisztológia teszi lehetővé, hogy K risztus egyetlen k ö zbenjárását hangsúlyozza. E z teszi az isten­ tiszteletet lehetővé: „Csak olyan istentisztelet lehet kedves Isten elő tt, m ely K risztusra te k in t.” 19 Az in­ karnáció gyümölcse te h á t az igazi isten tisztelet. Ő ugyan felm ent a m ennybe, de jelenlétét nem v onta meg népétől, hanem azt to v á b b ra is a d ja a Szentlélek ereje által.20 Az Ú rn ak ez a Lélek által való jelenléte szorosan kapcsolódik K álvin ta n ítá sá b a n a m inisterium Verbi Dei-hez. A lelkészi szolgálatot „ Iste n használja az egy­ ház korm ányzásában, m in t a legfőbb kapcsot, mellyel a hívek e g y ü tt ta rta tn a k a T estben.” 21 A lelkészi szol­ g á la t m egalapozása is a T est koncepció segítségével tö rtén ik te h á t K álvinnál. Nem csoda, hogy e szolgálat és rend ( ordo) jelentőségét nagyon kom olyan veszi. „A ki e ren d et (ordinem ) el a k a rja törölni, vagy azt szükségtelennek tek in ti, az egyház rom lására tö r.” 22 A lelkészi szolgálat az apostoli szolgálat fo ly tatása (apostolica successio),23 m ely az Ige tisz ta hirdetését és a sákram entom ok k iszolgáltatását foglalja m inde­ nekelőtt m agában. M inden egyéb felad at: m indenek­ előtt az egyházfegyelem pásztori gyakorlása, a prédi­ kálás és a sákram entom ok szolgálatára épül, ill. ahhoz viszonyul. E n n ek a ta n ítá sn a k nagyon fontos litu rgiai konzekvenciái vannak. M indenekelőtt az, hogy a prédikálás visszakapja eredeti súly át és m éltóságát. A m ásodik században m ár kialakul a keresztyén istentiszteletnek az a for­ m ája, am i mélyen az apostoli ta n ítá sb a és gyak o rlatba gyökerezett. E szerin t az istentisztelet első része a szó (a prédikálás), a m ásodik rész pedig az eucharisztia liturg iája.24 A középkorban ez az egyensúly felbom­ lo tt. A prédikálás esetlegessé v ált. K álvin felfedezte ú jra a prédikálás nagyszerűségét. A prédikálás nála mindig a S zentírásnak az a d o tt te x tu so n keresztül való hirdetése. Szimbolikus jelentősége v an annak, hogy K álvin m egelevenítette A ranyszájú Szt. János és Szt. Ágoston prédikálási m ódszerét a lectio continua összefüggésében, a rendelkezésre álló exegetikai eszkö­

zök segítségével a versről versre való prédikálás régóta abb ah ag y o tt gy ak o rlatát. Liturgikai szem pontból itt m ost az a fontos, hogy a prédikáció az istentisztelet szerves, eszenciális részévé le tt újra. E z t a kálvini örökséget az ökum ené közösségében értékelnünk és őriznünk kell. V oltak ugyan a h atv an a s években olyan irányzatok, m elyek a prédikációnak ezt az eszenciális v o ltá t meg a k a rtá k kérdőjelezni, és azt valam i m ással p ró b álták helyettesíteni.24a Azon­ ban ezek a kísérletek szükségszerűen v allo ttak k u d ar­ cot. Ilyen próbálkozás volt a prédikációt drám ával helyettesíteni. A reform áció százada használta a drám a form áit az üzenet to v ábbadására, de ez nem érin tette a prédikáció m éltóságát és liturgiai jelentőségét. E nnek az örökségnek az őrzése és nagyrabecsülése azonban m egköveteli a prédikálás szolgálatának teljes értelm i, érzelmi és a k a ra ti életünk odaszánásával való végzé­ sét. A rendszeres készülés nélkül prédikálni képes lel­ kész nem őrizője, hanem megcsúfolója ennek a nagy és csodálatos örökségnek. K ialakult köztünk egy — ta ­ lán vulgáris barthianizm usnak nevezhető m ag atar­ tás, am inek sem K álvinhoz, sem B arth-hoz nincs köze — m ely szerint h a a lelkész felveszi a palásto t és prédikálni indul, csak annyi a problém a, hogy a gyü­ lekezet legyen kész az igét elfogadni. H ogy az ige szól, ez — eszerint a m ag atartás szerint — m agától értetődik. T anúskodnak erről lelkészek elm ondott — és nagyon ritk á n leírt — prédikáció előtti imái, me­ lyek nem könyörögnek azért, hogy a csoda — hogy ti. Isten megszólal egy nyom orult, bűnös em ber száján á t — bekövetkezzék, csak azért, hogy az em berek m eghallgassák az igét24b. Ezzel a m agatartással nem lehet a kálvini örökséget megőrizni. K álvin az alapos exegetikai m unkával sok és állandó — térdelve el­ m ondott — im ádság közben született prédikációnak a d ta vissza helyét, a sákram entom okkal egyensúlyban. Sajnos a történelm i fejlődés ezzel ellentétes volt. Így jö tt létre az a felfogás, m ely szerint a reform átus isten­ tisztelet központjában a prédikáció van. E z t v a llo tta a régi Istentiszteleti R e n d tartásu n k is.25 Ez a felfogás és gyakorlat, am it Békési A ndor „kerygm atikus hyper­ tro p h ia” -nak n ev ezett,26 sem az Í rás sem K álvin ta n í­ tása alapján nem fogadható el. E z az egyoldalúság v ezetett istentiszteleteink óriási m értékű szubjek­ tivizálódásához és klerikalizálódásához. H a ugyanis a prédikáció van a középpontban, akkor a p réd ik áto r hite, vagy hitetlensége, teológiai meggyőződése, vagy kegyességi gyakorlata határozza meg az istentiszte­ letet. A prédikációnak szüksége van a sákram entom o b jektivitására.26a V iszont a sákram entom az Ige m ondása nélkül nem sákram entum . A prédikátornak pedig szüksége van a sákram entum ban — az úrvacsora esetén a szent jegyek felajánlásával, kezük k in y ú jtá ­ sával, az elfogyasztás készségével — cselekvően részt­ vevő gyülekezetre. A sákram entum ok központi jelentősége K álvin ta n ításá b an még jobban m egm utatkozik abban, hogy ő m ind a keresztséget, m ind az úrvacsorát szorosan kapcsolatba hozta az E gyház K risztus-test voltáról v allo tt tan ítá sáv a l. A keresztség jelentőségéről ta n ítv a első helyen és hangsúlyozottan beszél a keresztség által K risztusba való beoltatásról, am i a K risztussal e g y ü tt való eltem ettetést, és beleoltatván K risztus­ ba, a Benne való életet teszi valósággá szám unkra.27 T an ításában te h á t az Ú jszövetség keresztség igéi közül a R óm a 6-nak központi jelentősége van. Ez teljes m ér­ tékben hián y zo tt a mi tanításunkból, m i csak a meg­ m o sattatásról beszéltünk a kereszteléssel kapcsolatban. N ála ez annyira fontos, hogy a „Testébe való beleol­ ta tá s ” kifejezés szinte szinonim ája a m egkeresztel­

13

te tésnek, ill. a keresztyén életbe való b e le ik tatta tá s­ n a k .28 A R óm a 6 m ellett az 1K or 12,13 határozzák meg a keresztségről való ta n ítá sá t. E nnek a ténynek hom iletikai, k atechetikai és liturgikai jelentőségét meg kell értenünk, és ann ak következm ényeit is le kell vonnunk. Még erőteljesebb és h atá ro z o tta b b K álvin ta n ítá sá ­ b an a szám ára alapvetően fontos T est koncepció és az Ú ri Szent Vacsora kapcsolata. A ugustinus-ra és Chry­ sostom os-ra h ivatkozva m ondja: „ H it által átöleljük K risztust, aki nincs messze tőlünk, hanem összeköti m ag át velünk, hogy Ő legyen a mi F ejünk, és mi az Ő ta g ja i le g y ü n k ... A ugustinus szívünkre helyezi a h it jótétem ényét, m ert felfrissül lelkünk, am ikor K risz­ tu s testével tá p lá lta tu n k . H asonlóképpen, ahogy tes­ tü n k felfrissül a m egevett kenyér által. Chrysosto­ mos egy helyen ugyanezt írja : K risztus testévé tesz bennünket — a h it által m egragadott — valóságos teste által.” 29 Ism ét: „M ivel a K risztussal való titk o s egyesülés30 m isztérium a term észet szerint megfog­ h a ta tla n , Isten a m i befogadó képességünkhöz alkal­ m azo tt lá th a tó jelekben ad ja azt e l é n k ... Í gy mi m egértjük ennek a tito k zato s áldásnak (m ystica heac benedidio) célját, azt ti., hogy m egerősítse a té n y t, m ely szerint az Ú r teste egyszer s m indenkorra fel­ á ld o z ta to tt é rtü n k ; hogy m ost táp lálék u n k legyen, és testév el tá p lá lta tv á n érezzük, hogy az egyetlen áldozat m unkálkodik ben n ü n k ; hogy vére egyszer k io n ta to tt értü n k , hogy állandó italu n k legyen . . . E z é rt parancsunk v an arra, hogy együk a testé t, ami egyszer s m indenkorra f e la já n lta to tt a m i üdvössé­ günkre, hogy benne részesedvén bizonyosak legyünk abban, hogy életet adó h alála h a th a tó sa n m unkálko­ dik bennünk.” 31 „A K risztus testével tá p lá lta tá s” kifejezés szinte m inden paragrafusban előjön az úrvacsora titk a tá r ­ gyalása közben. E z t a nyelvhasználatot kálvini sajá­ tosságnak kell tek in ten ü n k .32 É ppen ezért m egdöb­ bentő és szomorú, hogy az új reform átus Isten tiszte­ leti R e n d ta rtá s első úrvacsorai kérdését egyes lelkészek nem ak arják elfogadni, és azt a tra n ssu b sta n tia tio ta n ítá sá ra való u talásn ak tek in tik . Sajnos itt még a li­ beralizm us kovásza h a t, az Ige m isztérium ával szem­ ben. A J n 6-ban — am ely egyébként K álvin úrvacsora ta n a szem pontjából döntő jelentőségű33 — is akkor tö rté n ik a felháborodás, am ikor az Ú R a testével és vérével való tá p lá lta tá sró l beszél (Jn 6,51—55). A sákram entum nak te h á t az a feladata, hogy „ki­ terjessze hozzánk K risztus te sté t. E zen túl az, hogy m egpecsételje és megerősítse, hogy te ste étel és vére ital (Jn 6,56), m ely örök életre tá p lá l bennünket (Jn 6,55).” 34 Más szavakkal: K risztus testével tá p lál­ ta tv a a K risztus T est valósága m egerősítést nyer, „a sákram entum ban tan ú n k v an arra, hogy K risztussal egy te s tté növekedünk.” 35 E nnek a tá p lá lta tá sn a k a hogyanjáról nagyon visszafogottan szól K álvin. H a tá ­ ro zo ttan szembefordul a tra n ssu b sta n tia tio ta n ítá ­ sával. „Az Í rás a m i K risztusban való részesedésünk­ ről szólva, an n ak teljes erejét a Szentlélekhez viszo­ n y ítja .” 36 A spirituális jelenlét te h á t nem valam i hel­ lénisztikusan értelm ezett „lelki” , hanem a Lélek á ltal létreh o zo tt valóságos jelenlét. A m aga teljességében a „quomodo” kérdésében ez a m é rté k ta rtás az Ú rral való közösség tito k zato s jellegét van h iv a tv a hang­ súlyozni.37 H a ilyen jelentőséget tu la jd o n ítu n k a sákram en­ tu m n ak , és ennyire az evangélium szívéhez tartozik, akkor érthető, hogy nem m arad h at a gyülekezet is­ ten tiszteleti életének a perifériáján. A sákram entum ok a kegyelm i eszközök, m elyek á lta l a Lélek m unkál­

14

kodik. H e ly ü k o tt van az istentisztelet és a gyülekezeti élet szívében, ahogy az az apostoli egyházban is volt. F entebb lá ttu k m ár, m ilyen nagy fontosságot tu la j­ donít K álvin az Ige szolgálatának, illetve szolgáinak. Ism ét a T est valósága összefüggésében láth ató , hogy ez a fontosság szám ára nem csupán gyakorlati jel­ legű, hanem a T est életének és funkcióinak lényegéhez tarto zik . Az Ige szolgálatának te h á t strukturális jelentősége van. Ahogy azonban a prédikálás és a sákram entum ok egym áshoz való viszonyára nézve egészséges egyensúllyal találkozunk K álvin ta n ítá sá ­ ban, ugyanezt lá th a tju k a lelkész (K álvin szóhaszná­ latá b an rendszerint p resbyter38) és a gyülekezet vi­ szonyára nézve. A hívők egyetemes papsága szám ára m indenekelőtt az t jelenti, hogy „ Őbenne m indany­ nyian papok vagyunk (Jel 1,6; 1P t 2,9), hogy dicsőí­ té st és hálaad ást, azaz m agunkat és tu lajd o n ain k at ajánljuk fel Istennek.” 39 Az istentiszteletben te h á t a hívőknek cselekvően részt kell venniök. K álvin szerint nem a lelkész „osztja az úrvacsorát” , m in t a m i régi liturgiás könyvünk nyom án a köznyelv is á tv e tte ezt az elretten tő en klerikális kifejezést, hanem a gyüle­ kezet ünnepli.40 E z t azonban nem elég elméletileg m egállapítani, hanem ennek le kell vonni a litu r­ gikai következm ényeit. A gyülekezeti ének, egyes im ádságok e g y ü tt hangosan m ondása,41 responsu­ m ok,42 a Biblia olvasása ú tjá n vehetnek és vegyenek is részt a gyülekezet tag ja i a dicsőítés áldozata b em uta­ tásában. A gyülekezet Iste n t m agasztaló szolgálatával k a p ­ csolatban ad világos ta n ítá s t arra nézve is K álvin, hogy m ilyen értelem ben — h a egyáltalán — áldozat az istentisztelet: „S zám unkra az áldozatnak egy m ásik form ája m ara d t meg, am ely nem kevésbé tetszik Istennek, ti. hogy ,ajkaink tulk aiv al’ áldozzunk neki, m iként H óseás próféta m ondja (14,3). H ogy pedig a dicséretnek áldozata nem csak éppoly kedves Isten ­ nek, hanem tö b b e t is ér, m i n t .. . a külső áldozatok.” 43 Ez a dicsérő, m agasztaló áldozat azonban akkor teljes, h a az élet istentiszteletében folytatódik: „ I t t (Zsid 13,16) a szabályszerű és rendjénvaló áldozatnak egy m ásik m ódjára is rá m u ta t, ti. hogy a szeretet m inden szolgálata m egannyi á ld o z a t.. . h a Istennek akarunk áldozni, akkor könyörögjünk Őhozzá és m agasztal­ ju k hálaadással jóságát, azután pedig teg y ü n k jó t testvéreinkkel: ezek az igazi áldozatok, am elyeket az igaz keresztyének gyakorolnak.” 44 Az istentisztelet és a diakónia egységéről v an itt szó. A szolgáló egyház teológiájának kibontásában K álvin ta n ítá sá ra épít­ hetünk. T ovább arról is van itt szó, am it Bartha Tibor püspök tö b b nagytem plom i prédikációjában m on­ d o tt, hogy nincs istentisztelet áldozat nélkül. H a az áldozat az em bereknek való szolgálatban nem m u ta t­ kozik meg, értelm etlenné válik.: „A m ikor nem virág­ zik köztünk a szeretet, nem csak az em bereket foszt­ ju k meg az őket m egillető jogtól, hanem m ag át Iste n t is, aki ünnepélyesen a m agáénak n y ilv á n íto tt m inden jó t, am it az ő parancsa szerint em berekkel teszünk.” 45 V igyázzunk h á t a tem plom és a hétköznapok liturgiá­ já n ak egységére. Sokat kell tan u ln u n k K álvintól az istentiszteleti im ádságok tek in tetéb en is. Az alapos készülés az im ád­ ságokra, k ö tö tt imaszövegek használata, m inden em­ berért felajánlott részletes és alapos közbenjáró im ád­ ság — ez u tó b b it ő is az eucharisztikus istentisztelet elengedhetetlen részének te k in te tte — jellemzői az ő gyak o rlatán ak .46 A genfi szerda esti istentiszteleteken volt hely a szabadon m egfogalm azott im ádságok szá­ m ára is. K álvin is kom olyan v ette, hogy az im ádság­ ban a lelkipásztor a gyülekezet szája. A gyülekezet

pedig az E gy A nyaszentegyház, a K risztus Teste része. A k ö tö tt, m ások által fogalm azott im ádságban ily módon az egyház egysége is kifejezésre ju t. J ó lenne, h a ta n u ln á n k K álvintól. K álvin értékeli és ajánlja az énekelt im át is a gyülekezeteknek. Így pl. az Ú ri Im a és a Credo éneklését.47 K álvin szám ára elképzel­ h etetlen le tt volna olyan istentiszteleti rend, m elynek az elején nincs bűnvallás és absolutio. E bben a v o n at­ kozásban nincs különbség a különféle denom inációk liturgiái között. I t t azért szükséges ezt hangsúlyozni, m ert m in th a erről néha elfeledkeznénk.48 K álvin ta r ­ talm i szem pontból is jól tagolja, és elválasztja im ád­ ságait. Az 1542-es genfi liturgiában pl. — az Ú ri Im ával eg y ü tt, — h a t im ádság van. Ezek az alapos, részletes közbenjáró im ádság és az eucharisztikus/kon­ szekrációs im a kivételével rövid kollekta-szerű im ák.49 Az im ákkal e g y ü tt és azok m ellett, K álvin tiszteletben ta r to tta az akkor m ásfél évezredes örökséget, m ely sze­ rin t m inden istentiszteleten van zsoltár-m ondás ill. éneklés. Figyelem re m éltó, hogy a kom m unió a la tt a nagy örvendező zsoltárt, a 33.-at énekelték. K álvin egész teológiája közvetlen ta n ítá s t ad a li­ turgiára nézve, és an nak liturgikai konzekvenciái jelentősebbek, m int a genfi liturgia. Többen rá m u ta t­ nak ui. K álvin litu rg iáján ak k u tató i közül a rra a tény­ re, hogy strasbourgi m unkássága a litu rg iára nézve e szem pontból jobban m u ta tja K álvin gondolkozását, m in t a genfi gyakorlat. Genfben ugyanis a helyi szél­ sőségesen „egyszerűsítők” Farellel az élen, segítve a n é m e t—svájci városokkal is ő t személy szerint is óriási nyom ás a la tt ta rto ttá k 50 Í gy v o lt az úrvacsora gyakoriságával, és sok m ás részletkérdéssel kapcsolat­ ban is. Ő nem helyeselte azt a szélsőséges m ag atartást, am it többfelé ta n ú síto tta k . Pl. nem sokkal halála előtt, betegsége idején tá v o líto ttá k el az orgonát a Szt. P é te r kathedrálisból. A strasbourgi gyakorlat jelentősége érvényes a középkori liturgiából á tv e tt, az evangélium m érlegén hasznosnak ta lá lta to tt votum ok­ ra, antifónákra nézve, m elyek a m agyar reform ációban is sokáig to v áb b éltek .51 E zeknek a liberalizm us idején tö rtén t k iik tatása utat. engedett az istentisztelet m in­ den evangélium i ta rta lo m tó l való m egüresítésének, az istentisztelet m ár em lített szubjektívvá és kleriká­ lissá való válásán ak.52 Külön hangsúlyozni kell az im ádságokkal kapcsolat­ ban az epiklézis fontosságát. K álv in t szokás — és mél­ tán szokás — a Szentlélek teológusának nevezni. T a­ nításában nagy hangsúly esik arra, hogy a Szentlélek belső bizonyságtétele nélkül a sákram entom ok nem képesek betölteni officium ukat. „ H a a Lélek nem ada­ tik a sákram entom ok csak an n y it képesek elvégezni, m in t am ikor a n ap v ak szemekre süt, vagy a hang süket fülekre talál. E zért h a tá ro z o tta n különbséget teszek a Szentlélek és a szertartás k ö zö tt: az erő az előbbié, a szolgálat ( m inisterium ) pedig az utóbbié — szolgálat, m ely a Lélek m unkássága nélkül erőtelen, mely azonban csudálatosan h a th a tó s m ikor benne a Szentlélek cselekszik.” 53 E ta n ítá s liturgikai konzek­ venciája, hogy nem lehet úrvacsorai istentisztelet epik­ lézis, te h á t a Szentlélek segítségül hívása nélkül.54 V alóban a legtöbb — elsősorban angolszász és fran­ cia — reform átus litu rg ia m egőrizte ezt a fontos ele­ m et. Sajnos a m agyar liturgiából a m ú lt század köze­ pén végbem ent lelki m egerőtlenedéssel egyidőben eltű n t. Ú j R e n d ta rtá su n k visszahozta ugyan, de van olyan a ltern atív a is, m elyben az epiklézis teljesen hiányzik.55 Fontos, hogy hangozzék m inden úrvacsorai istentiszteleten a könyörgés azért, hogy a Lélek kiára­ dása cselekedje, hogy ezen a hálaadó vacsorán a ke­ nyér és bor szám unkra K risztus teste és vére legyen.56

V együk röviden szemügyre K álvinnak az istentisz­ telet kellékeiről, a tem plom ok berendezéséről vallo tt elveit. A képek és szobrok tiszteletét teljes m értékben elvetette. Mögötte volt a képek m ágikus/babonás hasz­ n álatáv al kapcsolatos sok rossz ta p asz ta lat. Isten kiábrázolása nem engedhető meg semmiféleképpen. Szim bólum okra azonban szükség van, „m elyeket az Ú r igéjével m egszentelt” .57 Ez a ta n ítá s vonatkozik tárg y ak ra és cselekm ényekre. A végső kritérion K álvin szám ára mindig az, hogy ezek K risztushoz vezetnek, vagy pedig Tőle elirányítják figyelm ünket.58 K álvin ta n ítá sa szerint te h á t nem helyteleníthetők pl. a Debre­ cen, K ossuth utcai tem plom képei. H iszen ezek az em berré le tt Istenfia szimbólumai. K álvin tan ításán a k a korai egyház ikonoklasmos küzdelm ére nézve is je­ lentős m ondanivalója van. E nnek részletes kidolgozása azonban még a jövő feladata. Az orthodox egyházzal fo ly ta to tt dialógus egy jelentős része lehetne. Az istentisztelet rendjének végső kritérium a K álvin szerint annak trin itáriu s ch risztocentritása, hiszen a liturgia a K risztus-test cselekménye. Így — a Szent­ lélek m unkájától feltételezetten — a liturgia alanya az em berré let t Isten, aki egy az A tyával, és aki egy azokkal, akiket önm agával táplál. Így K risztusban lehetséges a mi ak tiv itásu n k is, mivel a T est ta g jai vagyunk. A M agyarországi R eform átus Egyház életé­ ben éppen az elm últ esztendőkben a szolgáló egyház teológiájának K álvin szellemében — te h á t a gyüleke­ zetek életével kölcsönhatásban való kim unkálása — segíthet a K risztus Teste valóságának m élyebb és te l­ jesebb átélésében. Olyan korszakba érkeztünk, am ikor az egyház egyház volta különösen is m egm éretik. Az egyház pedig akkor egyház, h a K risztusban, az Ő életében, jótétem ényeiben és szolgálatában részesedik, azaz, h a a K risztus teste. A felszabadulás u tán i évek igehirdetésében K risztus és K risztus keresztje k erü lt középpontba. Ez az ige­ hirdetés K risztus m elletti döntésre h ív o tt. Az üdvösség fontosságát hangsúlyozta ez az igehirdetés, de az ü d ­ vösség — a Szentírásban és K álvin ta n ítá sá b an a K risztus-test koncepcióban a d o tt — kollektív aspek­ tusai nem érvényesültek. M indenekelőtt azért, m ert a K risztus m űvének — a K eresztnek — hangsúlyozá­ sával eg yütt, nem h ird ettü k a K risztus személyének a titk á t. Á ltalánosító és éppen ezért részben igazság­ talan általánosítással ezeknek az éveknek nem volt, chrisztológiája: nem beszélt a K risztus isteni és em ­ beri term észetének Chalcedónban m egfogalm azott59 elválaszthatatlan és mégis m egkülönböztetendő voltá­ ról. Nem szólt a Szenthárom ság titk á ró l az A tya, a Fiú és a Szentlélek egységéről. A N icea-K onstantiná­ polyi H itvallás a m aga csodálatos tisz ta ch risztológiá­ jáv al a II. H elvét H itvallás kötetének lapjai kö zö tt m arad t m ár a m últ század közepe óta. Pedig h a a tr i­ nitáriusan értelm ezett chrisztológiát nem ismeri a gyülekezetek népe, akkor a keresztyénség titk a van elrejtve szemei elől. E z a tito k pedig azonos a K ereszt titk á v al. K risztus keresztjét az különbözteti meg Spar­ tacus népének keresztjeitől, hogy ezen az „igaz Isten ­ ből való igaz Isten” , aki „született, nem te re m te te tt”; aki „egylényegű az A ty áv al; aki által le tt a m inden­ ség; aki m iérettünk em berekért és a m i üdvösségün­ k ért alászállott a m ennyekből és te ste t ö ltö tt” 50 szen­ vedett. A kinek egyszeri tökéletes áldozatából, m elyet a Szentlélek megelevenít szám unkra, táplál m inket a Szent Vacsorán: „Vezérlett hordozott, Végre vitt magához, Bíborban felöltöztetett, És kegyelmében ültetett

15

Ő szent asztalához. H ol megelégített Megtöretett szent testével É s kifolyt drága vérével, M elyet elkészített.” (439. dics. 3 —4vv.)61 E zért m o n d h a tta pl. Bartha T ibor püspök az 1985. újévi fogadáson, hogy a reform átus egyházban a kö­ zösség úrvacsorai közösség. E gyre tö b b gyülekezetben alak u lt meg, és m űködik a szolgáló közösség. Ezek spirituális stab ilitása azon fordul meg, milyen m érték­ ben élik á t, és tap a sz ta ljá k meg a Szentlélek által K risztus titk á t, am i az E gyház titk a : „ . . . hogy tu d niillik a pogányok (népek) örökös társak és egyugyanazon test tagjai és részesei az Ő ígéretének a Krisztus Jézusban” (Ef 3,6). A sákram entum ok a Lélek kegyelmi eszközei ennek m eglátására. H a a szolgáló közösségek úrvacsorázó közösséggé lesznek, ill. az úrvacsorázó közösségek m ag ját alk o tják , akkor valósul meg a gyülekezet közös K risztus-hirdetése (1K or 11,26). Ezzel kerül n yugvó p o n tra az idősebbek szám ára ismerős v ita a közösség „funkció vagy frakció” voltáról. A K risztus-test koncepció jelentőségéről ta n ítv a K álvin m ély és szilárd bibliai alapokra épít. Szinte anticip álja a bibliai teológia legújabb eredm ényeit, m elyek an n y ira hangsúlyozzák a részesedés jelentő­ ségét a páli és a jánosi theologiában és a Zsidókhoz Í r o tt Levélben.62 Az Í rás és K álvin ta n ítá sa a rra kö­ telez bennünket, hogy ez a ta n ítá s ne m aradjon elmé­ let, hanem valósuljon meg egyházunk istentiszteleté­ ben, hogy a Szentlélek által életünk istentiszteletének is m unkálója, m ozgatója legyen. Pásztor János JE G Y Z E T E K 1. K álv in kath o licitásáró l a róm ai katholikus K á lv in -k u ta tó G ánóczy S ándor így fo g a lm a z : „ K á lv in m indenekelőtt az igaz egyház h ely reállításán fára d o zo tt a z á lta l, hogy az igazi kegyességhez (p ieta s) és valláshoz (religio), helyes isten tiszteleth ez (cultus), és a tisz ta ta n h o z (doctrina) visszatérést m u n k á lta , ahogy az az ősegyházban, az első négy-öt évszázad egyházában ism erős volt. A fran c ia refo rm áto r igen erőteljes egyháziassága (K irchlichkeit) k orán m e g m u ta tk o z ik .. . ” R . K o ttje & B. Moeller Ökumenische K ir­ chengeschichte, B and 2. [M ainz-M ünchen, K aiser-G rünew ald (1973)], 369 l. — 2. In stitu tio (to v áb b iak b an In st.) IV. 1.2 E m űből nem k iadásszerinti oldalszám ot, hanem a jól ta g o lt fejezet beosztást a d ­ ju k az aláb b iak b an . — 3. A nnyira központi jelentőségű ez K álv in ­ n ál, hogy az egyházba való b e ik ta tta tá s , a keresztség sz ám talan helyen " a te s tb e való b e le o lta tta tá s” kifejezéssel m o n d ja el. P l . III /2 .2 4 ; I I I . 2.30; I II . 2.35; I II . 5.4; I I I . 2 2.1 ; I I I . 24.5 etc. A I II . 11.10-ben a T est koncepcióról így ír: „ . . . a z összeköttetés a F ő és a tag o k között, azaz K risztu sn ak szívünkben való lakozása — röviden az u n io mystica — a legfontosabb dolog. Í gy K risztus a m ienk, részesekké tesz a já n d é k a ib a n .. . Mi az é rt nem úgy te k in ­ tü n k R á , m in t a k i ra jtu n k kívül v a n .” K álvin ta n ítá sá v a l rokon B onhoeffer ta n ítá s a : „A gyülekezet K risztus teste . A te s t i t t nem egyszerűen m etafo ra.” D. Bonhoeffer, Christology, [London, CollinsF o n ta n a (1966)], 60 l . — 4. Vö. C alvin, Institutes of the Christian Religion (E d ited b y Jo h n T. McNeill — tra n sla te d a n d indexed by F o rd Lewis B attles), [P hiladelphia, W estm inster ( 1960)], 1592— 1634. ad ja ezeket az idézeteket és u ta lá so k a t. — 5. L. Bevezetés 3. p a ra g ra fu s. — 6. In st. IV. 10. 19. — 7. vö. P ász to r Já n o s, A refor­ m átus keresztyén egyház istentisztelete L iturgika [D ebrecen, Ref. T heol. (1985)], 163— 175. — 8. Jo h n Calvin, Serm ons on the E pistle to the E phesians [E dinburgh, B a n n er of T ru th (1975)], 42 l . — 9. G eoffrey W ainright, Doxology The P raise of God in W orship, Doctrine, and L ife [New Y ork, O xford U niversity P ress (1984)] L. Preface és l kk. — 10. R . B irch H oyle, The Teaching of K arl Barth [London, SCM (1930)], 224 kk. — 11. In st. I I. 5.15 — 12. B a rth a T ib o r (kiad.), A M agyarországi Református E gyház D iakóniája [B u d ap est, R ef. Sajtóo. (1979)], 10 k k. B a rth a T ibor, Ige Egyház N ép, 1. k ö tet [B udapest, R ef. Sajtóo. (1972)], 106 kk. — 13. " Az a szokás, hogy az em berek évente csak egyszer úrv acso rázzan ak az ördög ta lá lm á n y a . Az Ú r V acsoráját a keresztyén gyülekezetben legalább egy héten egyszer ki kell sz o lg álta tn i.” id. W illiam D. M axwell, A n Outline of Christian W orship [L ondon, Oxford U niversity Press (1965)], 117. l . In st. IV. 17.43. E z t sik e rü lt is m egvalósítani S tra s­

b ourgban, de Genfben a szélsőségesek ellen álltak . M axwell, i. m . 112 kk. — 14. Niesel Vilmos, K á lvin theologiája (ford. N agy B arna), [D ebrecen, Coetus Theologorum (1943)], 89 kk. — 15. In st. IV. 6.8— 9. — 16. H arding M eyer & L ukas Vischer, Growth in Agreemen [New Y ork, P a u list Press (1984)], 453 kk. K álv in chriszto ló g iáján ak részletes és alapos feldolgozása: E . D avid W illis, C alvin's Catholic Christology [Leiden, E . J . B rill] — 17. In st. II. 13.1— 2.4 — 18. In st. II. 14.1 — 19. In st. II. 6.1 — 20. In st. I I. 16.15; IV. 3.2 — 21. In st. IV. 3.2 — 22. In st. IV. 3.2 — 23. In st. IV. 3.4— 6 ; Calvin, E phesians i. m . 365 k — 24. M axwell, i. m . 114 k ; m ag y aru l: P á sz to r Já n o s, L itu rg ik a i.. . 106 kk. M ax T h u ria n & Geoffrey W ain rig h t, B aptism and Eucharist Ecum enical Convergence in Celebration [Genève, WCC (1983)] — 24a p l. P au l Bagshaw , Can we replace the sermon? Church Tim es, 1985. nov. — 24b A R E F O R M Á T U S E G Y H Á Z c. la p m inden prédikáció u tá n a d ún. „G ondolatok az előim ához” c. p arag rafu st. E zek ta n ú sk o d n a k az i t t m o n d o tta k valóságáról. — 25. Á genda, a M agyar Református Egyház liturgiás könyve [B udapest, B ethlen R t. (1927)], 13 l . — 26. Békési A ndor, Ordináció. K ézirat az 1981-es Z sinat előkészítő an y ag a között. — 26a vö. K a rl B a rth , H om iletik [Zürich, EV Z-V erlag (1966)], 45 k k. — 27. In st. IV. 15.1 k k . — 28. vö. 3. jegyzet. — 29. In st. IV. 17.6 — 30. E . D av id W illis az 1976-os L eningrádi Dialóguson (D ebrecen II) ta r t o tt nagy előadásáb an rész­ letesen beszélt K álv in ta n ítá sá b a n a z unió mystica cum Christo-n a k az úrv acso ráv al kapcsolatos jelentéséről. 3 dolgot han gsúlyoz: 1. A K risztussal való unió nem jelen th eti a T erem tő és a terem tm é n y k özti különbség eltörlését. 2. E z az unió a T est-ben való részesedés­ ben valósul meg. 3. E z az unió d inam ikus, növekvő. É p p en ezért v an szükség az ú rv acso rára. L. E . D avid W illis, The Eucharist in the Reformed Tradition, S okszorosítva: Genève, W A R C (1976). R ö v id m ag y ar su m m ája: B erki-P ásztor, A z Úri Szent Vacsora és az egyház társadalmi felelőssége az Orthodox Egyház és a Református Egyház tanításában, Theologiai Szem le, 1977 226 k k. — 31. In st. IV. 17. A z 1545-ös genfi litú rg ia előszavában e tém áró l K álv in így ír: „M ivel ebben a sá k ram en to m b an VALÓSÁGOSAN K R IS Z T U S T FO G A D ­ J U K B E (kiem elés tőlem P . J .) . . .im á d ju k Őt lélekben és igazság­ b an , és fogadjuk az eu ch arisz tiát nagy tiszteletad ással, és a m iszté­ riu m o t dicsőítéssel és h álaad ással fejezzük b e.” id. M axwell, i. m . 116 l. In st. — 32. P l. IV. 17.1; IV. 17.3; IV. 17.4; IV. 17.5; IV. 17.6 etc. — 33. W illis-nek a 30. jegyzetben em líte tt ta n u lm á n y a beszél részletesen erről. — 34. In st. IV. 17.5 — 35. In st. IV. 17.2 — 36. In st. IV. 17.12. — 37. vö. W illis, E u c h a ris t.. . i. m . — 38. In st. IV. 19.28 — 39. In st. V. 19.128.; vö. IV. 18.16— 17. — 40. In st. IV. 1.12; vö. IV. 17.43 etc. 41. A 19. sz. elején k ia d o tt „D ebreceni énekes ­ könyvek” -ben m ég benne v an n ak a z a k k o r h aszn ált litá n iá k és egyéb responsorikus im ák. Hogy ebből a szem pontból hogyan to rz u lt el a reform átus közgondolkozás l. T ó th E n d re, A magyar református egyház a századforduló idején, R eform átus E gyház, 1950. febr. 1 .1 0 kk. Még 1948-ban is: a b ara n y a i egyházm egye P écset t a r t o tt e. m. közgyűlése h a tá ro z a tb a n tilta kozott — a z akk o rib an induló kezdem ényezés ellen, hogy ti. az Ú ri im á t m ondja hangosan a gyülekezet. Indo k o lás: ez róm ai katholikus szokás. E g y éb k én t ez je le n te tte a gyülekezet kb. százesztendős h allg atásán ak első m egtörését. — 42. K álv in litu rg iá já ­ b a n a L0. parancsolat olvasásánál m inden parancsolat u tá n a K yrie-t m o n d ta a gyülekezet. M axwell, i. m. 115 1. — 43. K álv in Já n o s, A Zsidókhoz Í rt Levél magyarázata [B udapest, R ef. S ajtóo. (1965)], 199 l. — 44. K álv in , Zsid. i. m . 200 l. V. ö. In st. IV. 18.16— 17. — 45. K álv in , Zsid. i. m . 200 l. — 46. B olyki Já n o s, K álvin imádságai [B udapest, R ef. Sajtóo. (1985)]. — 47. In st. I I I . 20.31; vö. M axwell, i. m . 114 l. — 48. vö. 24b-jegyzet. — 49. M axwell, i . m . 114 k . — 50. M axwell, i. m . 112. 115 l . — 51. Csomasz T ó th K álm án , H uszár Gál énekeskönyvének úrvacsorai liturgiája, R efo rm átu s E g y h áz, 1955, 343 kk. Czeglédy S ándor, M egifjodó öreg graduálok, Confessio, 1978/4. 71 kk. — 52. vö. 41. sz. jegyzet. — 53. In st. IV. 14.9. — 54. Békési A ndor, Úrvacsora és epiklézis, Theologiai Szem le, 1982, 5 kk. — 55. Isten tiszteleti R e n d ta rtá s , B udapest, R ef. Sajtóo. (1985), A 94. lapon kezdődő a lte rn a tív lehetőségek kö zö tt, nem m indegyik ta rta lm a z epiklézist. T eh át m ég m indig lehet ú rvacsorai isten tiszte­ le te t ta r ta n i egyházunkban a S zentlélek kifejezett segítségül hívása nélkül. Czeglédy S ándor á lla p íto tta m eg a 16. sz.-i m ag y ar litu rg iá k ­ kal kapcsolatban, hogy azok a n ép ta n ítá s á n a k a lehetőségei is v o ltak . L. S tudia et acta [B udapest, R ef. S ajtóo. (1976),, 376 l. W ainright, i. m . írja erről: „A litu rg ia az a lehetőség és hely, m elyről refo rm ált ta n ítá s sz é tá ra d h a t a gyülekezetbe.” 176 l . V alóban: AZ A TA N ÍT Á S, AMI N IN CS B E N N E AZ IS T E N T IS Z T E L E T I R E N D B E N G Y A K O R LA TILA G N INCS JE L E N T Ő S É G E . A N N Y I, M IN T H A N E M IS L E N N E . E z é rt lenne fontos pl. a N icea/K o n stan tinápolyi H itv a llá st tö b b m in t száz év u tá n visszavinni a gyülekeze­ tekbe, hogy a n n a k nagyszerű chrisztológiáját ism erjék. — 56. K é t nagyon szép teljes ú rvacsorai im ádság ta lá lh a tó a z 1985-ös B iblia­ olvasó K alau z függelékében. K özülük az egyiket V ancouver-ben h a sz n á ltá k az E V T N agygyűlésen. — 57. In st. I. 11.13. — 58. In st. IV. 10.15. — 59. B ern h ard Lohse, A Short H istory of Christian Doc­ trine 90 kk. B árm ely m ás dogm at örté n e t is a d erről felvilágosítást L. m ég m ag y aru l: B erki— P ászto r, A lelki értékek és a társadalmi felelősség komplementaritása a chalcedóni dogma alapján, Theologiai Szemle, 1980, 10 kk. — 60. A N icea— K o n stan tin áp o ly i H itv allás jelentőségéről l. T hom as F . T orrance, (ed.) The Incarnation [E d in ­ b urg h , H andsel P ress (1981)]. Vö. G aál B otond, T ér, idő és Ige [D ebrecen, D oktori értekezés (1985)], IV. 1. — 61. L osontzi Istv á n (1709— 1780). A 18. sz.-ban m ég é rte tté k a z úrv acso ra titk á t. De — úgy tű n ik — T om pa M ihály is é rte tte a 19. sz.-ban: " . . .a s z ta lt te ríte tté l, m elyről F iad szent testével, elégítél szent v é r é v e l ...” 448. dics. 2. v. — 62. E . P . S anders, P aul and Palestinia J u d a ism [P hiladelphia, F ortress Press (1977)], 447 kk. M agyarul: P ász to r Já n o s, M unkafüzet az újszövetségi bibliai theologia tanulmányozásá­ hoz [D ebrecen, Ref. Theol. (1981)], 60 kk. A H eidelbergi K á té 32. felelete u gyanezt ta n ítja , m ikor K risztus felkenetésében való része­ sedésről szól.

Igehirdetés egyes szám második személyben K ísérlet a „szem élyes igehirdetés” hom iletikum ának körvonalazására T ém ánk plasztikus k ö rülhatárolása érdekében ra ­ gozzuk végig a személyes névm ások alanyesetét arra figyelve, hogy az egyes szám ú és többes szám ú válto­ zatoknak m ilyen „csengése” van az igehirdetésben. „ É N ” : hogy „cseng” az egyes szám első személy? Első hallásra negative, olyannyira, hogy hom iletikai képtelenségnek tű n ik egy olyan igehirdetés, m elyben a z egyes szám első személy nyelvtanilag m eghatározó. Pedig v an ilyen „ É N ” igehirdetés: pl. az ApCsel 22,1—21-ben P ál jeruzsálem i beszéde. K ezdődik azzal, hogy „én zsidó em ber vagyok” , és befejeződik azzal, hogy ...„ m i k o r Istv á n vére k io n ta té k .. . én is o tt álltam ” . D e: Pál, az „ É N ” , nem alan y a ennek az igehirdetésnek, hanem tárg y a. B á r m inden versben elhangzik, hogy én, de a hangsúly nem azon van, am it P ál te tt, hanem azon, am it K risztus elvégzett ra jta , és benne, ő i t t eszköz, az, am inek Isten kezé­ ben lennie kell. Az „ É N ” prédikáció csakis abban a belső fegyelemben legitim, am elyben m egfogalm azódik az 1Tim 1,15 krisztológiai p redicatum a. Az én prédi­ káció lényege te h á t: az önm agán dem onstrált K risz­ tus-esem ény, és nem ennek a K risztus-esem énynek szubjektívvá tétele. „ T E ” : hogyan „ h a t” az egyes szám m ásodik személy? Első hallásra úgy tű n ik , hogy ez a n y elv tan i form a biz­ to sítja legközvetlenebbül az igehirdetés személyes jellegét. De ahogy első p illan atb an m eg riad tu nk az „ É N ” prédikációtól, ne m ondjunk rögtön igent a „ T E ” prédikációra sem, hanem előbb vizsgálódjunk. N ézzünk egy szép p é ld á t: a 2Sám 12,1—14-et, N áth án feddő beszéde D ávid ellen. Az igehirdetés lényege: egy példabeszéd alkalm azása D ávidra. V együk figye­ lembe m indenekelőtt, hogy e feddő beszéd elhangzása elő tt N áth án n ak volt m ár lelkigondozói szolgálata D áviddal. Ez a lelkigondozói kapcsolat N áth á n e feddő beszédéhez aranyfedezetül szolgál. De vegyük figyelembe azt is, hogy e „ T E ” igehirdetés nem eleitől végéig hangzik egyes szám m ásodik személyben, csu­ pán az applikáció p illan atáb an válik azzá, am ikor ez a m o n d at csendül fel: „ T E vagy az az em ber” ! Sőt, e „ T E ” igehirdetés nem akkor h ato l veséig-velőig, m ikor ítéletesen felhangzik a „ T E ” , hanem am ikor fájó reflexióként megszólal D ávid szívében: „V étkez­ tem az Ú r ellen” . . . vagyis: É n vagyok az az em ber. N áth án feddő beszéde D ávid ellen tö b b olyan szem­ p o n to t tartalm az a személyes igehirdetés törvénysze­ rűségeinek körvonalazására, m ely szem pontokat fel­ tétlen ü l figyelembe kell v en nünk az alábbiakban. U gyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy egyetlen peri­ k ópa nem szo lg áltath at bibliai alapot a személyes igehir­ detés törvényszerűségeinek körvonalazására. De nézzük to v á b b : hogyan szól az „ ő ” az egyes szám harm adik személy az igehirdetésben. Ú gy tű n ik , hogy egyes szám h arm adik szem élyben nem szólhat igehirdetés, hiszen „őróla” , aki nincs jelen, nem beszél­ h etü n k m integy a „m ásik h á ta m ögött” . De nem egészen így van ez, ugyanis az igehirdetésből nem zár­ h ató ki az egyes szám h arm ad ik szem élyben való be­ széd, sőt akkor kap szárn y ak at az igehirdetés, am ikor egyes szám h arm ad ik személyben megszólal. Nem egy em ber m egszólítása, hanem egy bizonyságtétel ŐRÓLA, az igehirdetés alanyáról, K risztusról! Az egyes szám h arm adik személyben való beszéd az a nyelv tan i csatorna, melyen á t m i beszélünk Őróla, az igehirdetés alanyáról, K risztusról, és am ely csator­

nán á t Ő beszél hozzánk — Önm agáról. Mivel te tsz e tt az Istennek, hogy az em beri beszéd bolondsága által ta rts a meg a lelkeket, ezért csak ezért lehetséges ez, méghozzá úgy, hogy K risztus igehirdetésben való je­ lenléte nem következm énye a m i R óla szóló bizonyságtételünknek, hanem az igehirdetésben való szuverén jelenléte gyüm ölcseként beszélhetünk Őróla. V együnk figyelembe ennek illusztrálására egy nem hom iletikai értelem ben v e tt K risztus praed icatu m ot a K ol 1,14— 24-et: P ál egyes szám harm adik személyben fejti ki kozm ikus krisztológiáját. Miközben olvassuk, érez­ zük m iként „kel szárnyra” P ál bizonyságtétele. É rez­ zük, hogy nem azért van jelen K risztus, mert P ál beszél Róla, hanem Pál azért beszélhet Róla, mert Ő jelen van. Az egyes szám harm adik személy az a n y elvtani csa­ to rna, m elyen á t m egjelenhet a F eltá m a d o tt az ige­ hirdetésben, az a m ennyei vezeték, am elyen á t „fe­ szültség alá” kerülhet az igehirdetés hom iletikai-logi­ kai hálózata. H a nincs jelen „ ő ” az igehirdetésben, akkor az egyes szám első személyben megszólaló ige­ hirdetés krisztológiai szubjektivizm ussá, az egyes szám m ásodik személyben megszólaló igehirdetés pedig személyes igehirdetés h ely ett személyeskedő célozgatássá torzul. De vizsgáljuk to v á b b : „M I” — hogyan csendül meg a többes szám első személy a prédikációban? R itk á b ­ ban h asznált alakja a személyes névm ásoknak az ige­ hirdetésben, hiszen látszólag feloldja „ a prófétikus különbözőséget” az igehirdető és igehallgató között és az igehirdető szám ára új helyzetet terem t, am elyben ú jra kell értelm eznie gyülekezethez való viszonyát. Nos, éppen ennek az újraértelm ezésnek a fontosságá­ ról Van szó a többes szám első szem élynél; ennek az újraértelm ezésnek eredm énye egy új viszony igehir­ dető és igehallgató között. E nnek az új viszonynak a lényege pedig az igehallgatókkal való közösségválla­ lás új m ódja. E z az igehallgatókkal való közösségvállalás lehet empatikus és lehet etikus. Az em patikus közösségválla­ lás során az igehirdető a bukás vagy a sorsközösség tragikum ában vállal em patikus közösséget hallgatói­ val és ebben a közösségvállalásban szólal meg az, hogy „M I” . E rre gyönyörű példa az ApCsel 27,21: „szük­ séges le tt volna engedelmeskedve nékem , ne in dultunk volna el K rétából, elkerültük volna ezt a b a jt és k á r t . . . ” Vagyis ebben a bajban és k árban e g y ü tt vagyunk. Ez az em patikus m ag atartás hallatlan jelen­ tőségű annak érdekében, hogy az igehirdető referencia személy vo lta biztosítassék. Az igehallgatókkal való etikus közösségvállalás lényege az, hogy az igehirdetés etikai im peratívusza szólal meg többes szám első személyben. E nnek szép péld áját lá tju k a N eh 2,17— 18-ban. N ehém iás nagyszerű kazuális igehirdetésében, am elynek etikai im peratívusza többes szám első sze­ m élyben szólal meg: „Je rte k építsük m eg . . . ” E nnek a dinam ikus igehirdetői a ttitű d n e k gyümölcse az, hogy m egépülnek Jeruzsálem kőfalai. V izsgáljuk tovább, hogyan csendül meg a többes szám m ásodik személy az igehirdetésben: „ T I” . H űvösnek tű n ő megszólítás, létjogosultságát az biz­ to sítja, hogy az igehirdető m ár rendelkezik azzal, am it az igehallgatótól szám onkér, viszont éppen ezért te ­ re m th et d istanciát is ez a m egszólítás igehirdető és ige­ hallgató között. Jó példa erre az ApCsel 19,2. „V ette­ 17

te k -e Szentlelk e t? ” K ülönösképpen d rám aivá foko­ nek előfeltételei vannak és ezek a feltételek a k ö v et­ zódik a többes szám m ásodik személyben kifejezett kezők: distancia igehirdető és igehallgató k özött az ApCsel a ) Az igehirdetés ak k o r lesz személyes, ha az ige­ 18,6-ban: „V éretek a fe je te k re .. hirdetési m u n k á t lelkigondozói-pásztorációs m unka Végül nézzük meg, hogy hogyan cseng és visszhang­ előzi meg. Az igehirdető annyiban személyes igehirdető, zik a többes szám h arm adik személy az igehirdetés­ am ennyiben pásztorálpszichológus. Ez a n n y it jelent, ben. É rdekes m ódon, a k ijelen téstö rtén et norm atív hogy az igehirdető ann y ib an hird eth et személyesen élő igehirdetéseinek stílusából hiányzik ez a m egszólítási Igét, am ennyiben előzőleg és rendszeresen gyakorolja form a. Az E z 13,10-ben buk k an fel a ham is próféták az evangélium négyszem közötti hirdetésének lehető­ elleni próféciában: „ . . . a nép falat épít, és íme ŐK ségét. U gyanis a lelkigondozói beszélgetés párbeszéd bem ázolják a z t m á z z a l ...” A fentiekből következik jellege az, am i a közvetlen személyesség elősegítője is, hogy a Szentírás igehirdetéseiből hiányzik ez a az igehirdetésben. De vizsgáljuk meg alaposabban, m egszólítási form a, ugyanis a p ró féták és apostolok hogy a lelkigondozói ta p a sztala to k hogyan „lényegül­ igehirdetése nem célozgat, hanem m egszólít, azaz nek á t” személyes igehirdetéssé? A lelkigondozó hom i­ szem től szembe szól, és úgy h ato l szívig. léta a lelkigondozói beszélgetésben mindig az egyedi, E fenti m egállapításokkal nem az a célunk, hogy a m egism ételhetetlen és sajátos emberi jelenséggel ta lá l­ reto rik a k é t fő összetevőjének: az érvelés logikájának, kozik. H a a lelkigondozó ezeket az egyedi lelkigondo­ és nyelvi form áján ak elveszített arisztoteleszi egyen­ zói eseteket igehirdetésének illusztrációs anyagává te n ­ súly át ú jra m egtaláljuk, hiszen ez az egyensúly az né, akkor ez olyan megsértése volna a lelkigondozói ókor folyam án m ár felbom lott1 és a görög sermo, etikának, hogy etikus igehirdető ilyen áron nem lehet illetve az őskeresztyén homilia k ettő s kútfejéből m e­ személyes igehirdetővé. (Ez term észetesen nem jelenti rítő keresztyén igehirdetés új u ta k a t keresett. A fen­ azt, hogy egy lelkigondozói eset ne lehetne indirekt tiek tém án k és a to v áb b iak plasztikus vizsgálata ér­ illusztrációs anyag az igehirdetésben.) A pásztorálpszi­ dekében fogalm azódtak meg. Így a fentiekből a kö­ chológus élm ényekkel rendelkező hom ileta m ás u ta t kell vetkező általános és to v á b b m u ta tó m egállapítások hogy válasszon: a lelkigondozói esetek egyediségében v onhatók le: fel kell fedeznie az egyetem esen em berit, egy em ber­ a) A Szentírás m értékadó igehirdetéseiben a sze­ ben meg kell látn ia az emberiséget, egy em ber trag é­ mélyes névm ások m inden szám át és szem élyét meg­ diájában fel kell fedeznie az em ber trag é d iájá t. Az ta lá lh a tju k . az ú t, am elyet m egtesz az igehirdető az egyedi emberi b) Viszont nincs olyan igehirdetés, m ely a személyes jelenségtől az egyetem es em beri jelenségig nem m ás, névm ások egyetlen szám át, v agy szem élyét egy ige­ m in t az in d u k tív m ódszer haszn álata a hom iletikai hirdetésen belül sztereotip m ódon alkalm azná.2 gondolkodásban.3 Minél valóságosabb és pásztorál­ c) A prófétai és apostoli igehirdetésben a személyes pszichológiailag leírható a lelkigondozó találkozása az névm ások tu d a to s és v a ria tív h aszn álatán ak lehetünk egyedi em berrel, annál realisztikusabb lesz a hom ileta ta n ú i, sőt: egy igehirdetésen belül az igehirdetés sze­ általános em berképe, és an n ál nagyobb az esély a rra , mélyessége változik, az igehirdetés teológiájának irá ­ hogy az igehirdetésben ne általánosságok hangozza­ nyában. E z a la tt azt é rtjü k , hogy egy egyes szám nak el az em berről. Ahol lelkigondozói ta p a sz ta la to k harm adik szem élyben elkezdett igehirdetés a finális „lényegülnek á t” , in d u k tív m ódon hom iletikai tétellé, tételb en „változik á t” egyes szám m ásodik személyben o tt az igehallgató nem azt érzi hogy k ip réd ik á ltá k , elm ondott igehirdetéssé. E z t m ajd az aláb biakban lá t­ hanem azt tap asztalja, hogy m ost róla v an szó az ni fogjuk. igehirdetésben. H a pedig ez az egyetem es em beri d ) E gy m eghatározott szám ban és szem élyben meg­ jelenség, egy a d o tt te x tu sb a n tükröződik úgy, hogy szólító igehirdetés, és az igehirdető személyisége teoló­ ugyanaz a te x tu s az em lített em beri jelenségre nézve giai beállítottsága k ö zö tt nagyon fontos és feltárandó a m egoldást is b e m u ta tja — akkor b izto síto tt a konk­ összefüggés van. ré t feltáró, de u g y anakkor megoldó igehirdetés el­ e) H angsúlyozandó, hogy az igehirdetés személyes hangzása. De az igehirdetés ak k o r is személyes, ha v o lta nem függvénye semmiféle gram m atikai for­ b) em patikus jellegű. Á ltalánosan, az em pátia a m ának, ugyanis az igehirdetést nem a személyes név­ személyiségnek olyan készsége, m elynek segítségével a mások tu d a to s használata teszi személyessé, hanem a m ásik em berrel való kom m unikációs kapcsolat során Szentlélek. T e h á t ez a cím, hogy igehirdetés egyes beleéli m agát a m ásik helyzetébe.4 E n n y it m ond a szám első szem élyben nem egy nyelv tani form ula lélektan az em pátiáról definíciószerűen. A tö b b it, ráerőltetése az igehirdetésre, hanem egy igehirdetői a biblikus igénnyel gondolkodó pásztorálpszichológus eszmény, m elyet a Szentlélek perm anenciája végez teszi hozzá, részben sa ját lelkigondozói tap asz ta la tai el. E z a hom iletikai eszm ény az az igehirdetés, melyen és a Szentírás ism erete alap ján : ez a fen t e m lített á t az igehirdetés U rán ak személyes szava és üzenete em patikus kapcsolat pedig abból a célból tö rtén ik , v a n az igehallgatóhoz. A zt keressük az alábbiakban, hogy a lelkigondozó — aki kezdem ényezője az em pa­ hogy az igehirdetés U rán ak ez a szándéka m ilyen tik u s kapcsolatnak — lelkigondozottját egy általa hom iletikai form ák és törvényszerűségek k ö zött való­ h itt és tu d o tt és m ár elért m egoldás felé elsegítse. sul meg an n ak érdekében, hogy az igehirdetés U rának T ovábbá am ilyen m értékű a beleélés, olyan m értékben szándékai ne szenvedjenek csorbát. E fentiek figyelemvan esély arra , hogy a m ásikat a m egoldás felé to v áb b ­ bevétele m ellett, a következő részcímek fogalmaz­ segíthessük. A fentiek alap ján a lelkigondozó em pa­ h ató k m eg: 1. A személyes igehirdetés előfeltételei. tik u s a ttitű d je k é t m ozzanatból áll: beleélés és to v á b b ­ 2. A személyes igehirdetés belső szerkezete. 3. A szemé­ segítés. A lelkigondozó em patikus a ttitű d je azért ilyen lyes igehirdetés és az igehirdető személye. 4. A sze­ k é t m ozzanatú, m ert a biblikus em pátia is ilyen k é t­ m élyes igehirdetés gyümölcsei. fázisú. A nnak az em p átiája, aki „egyik fázisban” „önm agát m egüresítette, szolgai form át v e tt fel, A személyes igehirdetés előfeltételei em berekhez hasonlóvá lévén, m ajd a „m ásik fázisban” m egalázta m agát, „engedelm es lévén halálig, mégpedig Az igehirdetés nem válik a u to m atik u san személyessé azáltal, hogy elkezdünk önkényesen egyes szám m áso­ a keresztfának haláláig” , hogy „ezáltal m indeneket dik személyben igét hirdetni. A személyes igehirdetés­ m agához vonzzon” . Ez a biblikus em pátia titk a :

18

az apologetika eszközeivel fe jte tté k ki a ta n t. A pie­ „lem erülni” a m ásikhoz, hogy beleéljem m agam a m ásik helyzetébe, de nem v á lok azonossá a m ásikkal. tizm us igehirdetése szubjektív-krisztologikus volt, am i a n n y it je le n te tt, hogy a tipológia és az allegória Így va n lehetőség arra, hogy továbbsegítsem a m ásikat eszközeivel fe jte tté k ki a személyre alkalm azo tt krisz­ a m egoldás felé. (A biblikus em p átia gyönyörű példái J n 11,33 —45, vagy L uk 10,33.) T eh át beleérezni és tológiát. A m a igehirdetése antropológiai beág y azo tt­ ságú kell hogy legyen, am i a n n y it jelent, hogy g ram ­ felsegíteni, „lem erülni” és „felhozni” .5 A biblikus em p átia te h á t: beleélés an n ak érdekében, hogy fel­ m atikai-históriai írásm agyarázati m ódszerrel h a to lh a t az írás mélységeibe, hogy az így k ib o n to tt k ery g m át segítsek. közel vigye korunk elidegenedett em beréhez. M inden­ Mi te h á t a jelentősége az em p átián ak az igehirdetői nek pedig egy olyan közegben kell történ n ie, m elyben m u n k áb an ? M iért kell az igehirdetőnek em patikus nem a ta n a nagy tém a, hanem az em ber m aga. Az személyiségnek lennie? A zért, m ert az igehirdető— em ber, aki filozófiailag post-exisztencialista zsákutcá­ igehallgató k ap cso latb an nem egy ta n t „ ü tk ö z te tü n k ” egy e ta n t nélkülöző em berrel, h anem egy em ber ta lá l­ ban, közösségileg elidegenedve, a fogyasztói tá rsa d a ­ kozik egy em berrel, hogy egyik a m ásik at tov áb bsegít­ lom reklám m édium ai által e la lta tv a, a technopolis álta l kihasználva, az intézm ény (establishm ent) á lta l se, sőt: téves lenne egyoldalú igehirdetői em patikus ny ito ttság ró l beszélni, m ert ez az „egyoldalú kom m u­ eszköznek tek in tv e, m indezek m ia tt id e n titá sá t el­ veszítve él és p róbálja értelm ezni önm agát. E b b en a nikáció” zsák u tcájáb a v ezetn e.6 Mivel az em pátia kom m unikáció, ezért lényegéből következőleg jelzés­ közegben kell, hogy antropológiai beágyazottságú legyen az igehirdetés, úgy, hogy az igehirdető elkerülje v áltás, jelzésdekódolás, és ebben az értelem ben k ét a teológiai-exisztencializm us, a pszichologizmus, vagy fél k ö zö tt : a kom m unikáló és a befogadó k ö zötti ál­ landó kölcsönhatásból, szüntelen lüktetésből álló fo­ individualizm us veszélyeit. Mit je len t te h á t az a n tro ­ pológiai beágyazottság? A zt, hogy az igehirdetés ne lyam at. Am ilyen szintű a kom m unikációs kapcsolat e k e ttő — m ost m ár m ondjuk k i: igehirdető és ige­ a hívő gyülekezetét szólítsa meg elsőrenden, hogy a hallgató — között, olyan m értékben válik az É N h ite­ h itet, vagy a tisz ta ta n t tőle szám on kérje, hanem az igehirdetés m indenekelőtt az em bert szólítsa meg, hogy lessé a T E szám ára, illetve olyan m értékben válik a T E fontossá az É N szám ára. E z a fo ly am at „ É N ” és ez a m egszólított em ber ráébredjen a K risztussal való „ T E ” k ö zö tt, döntő tényezője a személyes igehirdetés­ azonosság lehetőségeire, hogy felébredve növekedő és beépült ta g ja legyen a gyülekezetnek. Az antropoló­ nek. S m indez azért legitim az igehirdetői m u nkára giai alapállás az t is kell jelentse, hogy az igehirdető nézve, m ert te ts z e tt az Isten n ek , hogy az emberi beszéd bibliai ihletettségű em berképpel kell, hogy rendel­ bolondsága által ta rts a meg a lelkeket. Felvetődik a kezzék, m ely bibliai em berkép a pszichológia nyelvén kérdés, hogy h a az igehirdetést egy ilyen im m anensin te ra k tív foly am atk én t szem léljük, akk o r mi a fel­ leírható, m éghozzá úgy, hogy az em berkép biblikus a d a ta az igehirdetés U rán ak az igehirdetés folyam atá­ volta csorbát ne szenvedjen. E n n ek az antropológiai beállítottságnak a nyom ai m egm utatkoznak az ige­ b an ? Az igehirdetés U R A az igehirdetés in tera k tív hirdetésben form ailag és tartalm ilag eg y arán t. Messze fo ly am atáb an m in t terem tő Isten cselekszik! Ő terem ­ vezetne m indennek részletes kifejtése, de ez a m unka ti a találk o zást É N és T E k ö zö tt, ahogy közel hozta v á ra t m agára. egym áshoz F iiepet és az ethiop főem b ert. Ő készteti B a rn a b á st és P á lt L y stráb an arra, hogy nem verbális A személyes igehirdetés belső szerkezete és verbális közlési csatornákon á t (ApCsel 14,14 —15) közöljék az evangélium ot; és am i a legfontosabb: az Az igehirdetés k é t p o n t k ö z ö tt teszi meg a m aga ú t­ Ő szeretete „ in d u k álja” az em patikus foly am atot já t. K iindul egy tételb ő l, ez az egyik p o n t és egy te t­ „ É N ” és „ T E ” k ö zö tt, ahogy a k o rin th u siak által tig érkezik el, ez a m ásik p o n t.7 K iindul egy tételből, m eg sértett P ál „harm adízben is kész hozzájuk m enni, mely a valóságot tükrözi, és m egérkezik egy állapotig, nem a z t keresve, am i az Övék, hanem Ők e t m agukat” mely az eszm ényit v illa n tja fel. Mivel te h á t az igehir­ (2K or 12,14). detés a hom iletika ezen form ai, teleologikus szabályai Az igehirdetés U ra kéri az igehallgatókat a Szentlé­ k ö zö tt tö rté n ik és h a t, az igehirdetés személyességét lek belső bizonyságtételén át, az igehirdetőt eszközül illetően is egy, fejlődésnek lehetünk ta n ú i a kiinduló­ használva, hogy béküljenek meg az Istennel. T eh át p o n ttó l a zárótételig. E z k o n k ré tan a n n y it jelen t a az igehirdetésben az „ É N ” prédikál, de „nem önm agát prédikáció személyességére nézve, hogy az igehirdetés nem az első pillan attó l személyes, hanem lassan válik prédikálja, hanem az Ú r Jézu s K risz tu st” (2K or azzá az igehirdetés során. E z a személyessé válás úgy 4,5). Az igehirdetésben a „ T E ” a m egszólítás tá rg y a, konkretizálódik, hogy a bevezető tételben az igehall­ de nem azért, hogy az én csupán beleérezzen, hanem gató a rra lesz figyelmes, hogy m ost az em berről v an azért, m e rt rá b íz a to tt az Istennel való békéltetés szó, m ajd az igehirdetés során a rra ébred rá, hogy szolgálata (2K or 5,20). Az em patikus kapcso latban lévő igehirdetői „ É N ” pedig m ár az, akiben a K risz­ nem csak az em berről általában, hanem k o n k rétan róla v an szó. Sőt: nem csupán az világosodik meg előt­ tu s él (Ga l 2,20). Ez az u tó b b i ad ja meg az igehirdetői te , hogy róla v an szó diagnosztikusa n, hanem róla v a n em p átia legitim itását, s h a a páli v allom ást nem tu d ja szó te rap e u tik u san is! A személyes igehirdetés belső kim ondani az igehirdető önm agára nézve, ak k o r tevé­ szerkezete te h á t ez: az em bertől a személyes emberig. kenysége p u szta pszichologizálás, sőt rosszabb eset­ ben tu d a tta la n sarlatánság. Végül akk o r személyes A kollektívum tól az individuum ig, az általánostól a specifikumig. az igehirdetés, h a a d o tt egy h arm adik feltétel. c) H a az igehirdetés antropológiai beágyazottságú. L ássunk erre néhány példát, m indenekelőtt a m ár Vessünk egy p illan tást a hom iletika reform áció és em lített n á th án i igehirdetésben: 2Sám 12,1—14. Az igehirdetés bevezető tételében egy kis példabeszéd reform áció k o ra u tá n i tö rté n e té re, hogy világosabban lássuk a m ai igehirdetés antropológiai b eágyazottsá­ képezi az ellipszis kiinduló p o n tjá t, m elyben lényegi­ gának jelentőségét. A reform áció igehirdetése exege­ leg az em berről v a n szó — általánosan. D ávid is az tik a i beágyazottságú volt, am i a n n y it je le n te tt, hogy em beren döbben meg, az em ber m ia tt gerjed fel harag­ az exegézis eszközével h a to lta k le a reform átorok az ja. Az igehirdetés ak k o r válik személyesebbé, m ikor Írás mélységeibe. Az orthodoxia igehirdetése dogm a­ elhangzik a konkretizálás: „T E vagy az az em ber!” tik a i beágyazottságú vo lt, am i a n n y it je le n te tt, hogy De ekkor to v á b b éleződik ez a személyesség, úgy, hogy

19

D ávid szívében visszhangzik: vétkeztem — azaz teh á t: É N vagyok az az em ber! Nézzük te h á t a sze­ m élyes igehirdetés belső szerkezetének gram m atikai k é p le té t: Óh, az az em ber — T E v agy az az em ber — É N vagyok az az em ber! T e h á t: egyes szám harm adik személy — egyes szám m ásodik személy — egyes szám első személy! T eh át a személyesség teleológiája: az em bertől egy em berig! Mindez diagnosztikus érte­ lem ben. É s ekk or m egszólal terap eu tik u s értelem ben: „ az Ú R elvette a T E bűnödet nem fogsz m eghalni! N ézzünk egy m ásik p é ld á t: L ukács 5,1—11-ből. Jézus tanítással kezd: a sokaságot ta n ítja . N yilvánvaló, hogy igehirdetésének elején többes szám m ásodik szem élyt használ: „ T I ” . E k k o r személyessé válik az üzenet P é te r felé: „E vezz a m é ly r e .. . ” N yilván­ való, hogy i tt „ á tfo rd u l” az igehirdetés egyes szám m ásodik szem élybe: T E ! É s a végén: Távozz Tőlem m ert én bűnös em ber vagyok. L ám , egy ú jab b fordu­ la t: „ É N ” . M indeddig diagnosztikusa n személyes J é ­ zus, hogy ekkor te rap eu tik u san váljon személyessé: M ostantól fogva em bereket fogsz m ajd , — egy újabb fo rd u lat: M ost P é te r nem azt lá tja meg, hogy ki Ő Jézus nélkül, hanem azt, hogy kivé lehet Jézussal! T e h á t: egy em ber — én az em ber — én az új em b er!8 T e h á t szinte a bizonyságok fellegei vesznek körül bennünket, am i az igehirdetés személyességének belső szerkezetét illeti! N ézzük összefoglalva m ag át a jelen­ séget. Ami a személyességet illeti, az igehirdetésnek k ét világosan m egkülönböztető része v a n : egy általá­ nos és egy konkrét. N ézzük m ag át a titk o t, hogy vajon m itől, m ilyen erő hatástól in d ítta tv a válik késszé az igehirdető arra, hogy igehirdetésének egy bizonyos p o n tján a személyességnek egy m agasabb szintjére lépjen fel? A zt hiszem, hogy ez nem hom iletikai mes­ terfogáson m úlik. I t t nem em ber lép egyet feljebb a személyesség szintjén. I t t m aga az igehirdetés U RA lép egyet, és egyre közelebb az em berhez. Ő m unkálja azt, hogy az egyes szám harm adik személy egyes szám m ásodik személybe, m ajd az egyes szám m ásodik személy egyes szám első személybe „forduljon” á t az igehirdetés során. A nnál is inkább, m ert az em lített bibliai példáknál nem beszélhetünk előre elkészített „hom iliákról” , am elyeket hom iletikai m űhelym unka során dolgoztak ki. I t t arról a Lélek általi spontanei­ tásró l beszélhetünk, m elynek segítségével lép ett Isten egyre közelebb és közelebb az em berhez, hogy így vál­ jék egyre személyesebbé az üzenet. E z pedig tém ánk szem pontjából h allatlan jelentőségű. L ássuk tisztán : a személyesség esetében egy olyan hom iletikai jelen­ séggel állunk szembe, m ely nem szerkeszthető bele az igehirdetésbe az ige hirdetése elő tt — hom iletikai eszközökkel —, hanem egy olyan jelenséggel állunk szembe, m ely a Szentlélek perm anens jelenléte által valósul meg az igehirdetésben az Ige hirdetése alatt. U gyanis nem em ber ak ar személyes lenni egy másik em ber felé, hanem Isten a k a r személyes lenni az ember, m ajd egy em ber felé! E nnek jele, hogy egészen spon­ tá n a „ T I” „ T E ” -vé, m ajd a „ T E ” „ É N ” -né lényegül át. M árpedig, hogy itt m aga az igehirdetés U ra cselek­ szik, ennek az ige hirdetése a la tt tö b b konk rét és ked­ ves jele van, am iről Lélek á lta l v ezetett igehirdetők beszám olhatnak.9 K érdés, hogy m it te h e t az em ber ezért a tito k é rt és m it tesz Isten ezért a tito k é rt? Az em ber, az igehirdető a n n y it te h e t ezért a tito k ért, hogy m egtanul a Szentlélek fegyelme a la tt három irányban n y ito ttn a k lenni, vagyis kész arra, hogy h á­ rom dim enzióban figyeljen, gondolkozzon és élezzen. E három dim enzió közül k ettő im m anens, egy transz­ cendens dimenzió. E k é t im m anens dimenzió: az egyik az előtte lévő gyülekezet, abban a térben, m elyben az

20

igét hirdeti: mely térben arcok, sorsok, életek, lelki­ gondozói esetek van n ak előtte. A m ásik dimenzió az igehirdető szíve, am ely fogalm át m ost az ÓT-i L É B fogalm ának értelm ében használunk, m int az intellek­ tu s belső világának tu d ato s szféráját. E bben a dim en­ zióban van meg a m egfogalm azott igehirdetés, és eb­ ből a dimenzióból m eríti, verbalizálja az igehirdetést. A harm adik, a transzcendens dimenzió, nevezzük így, hogy a m enny, ahonnan Szentlélek által „átszól” az igehirdetés U ra, és vezeti, ihleti, tanácsolja, emlékez­ te ti az igehirdetőt. E három irányban kell, hogy nyi­ to tt legyen az igehirdető. Kész arra, hogy „felülről” eligazító h a tá so k a t vegyen, hogy az „elő tte” lévő gyü­ lekezet felé m it m ondjon el, vagy m it hallgasson el a szívében lévő, és onnan verbalizált igehirdetésből. Megjegyzendő, hogy a készülés a la tt az exegetikailag feltárt kerygm a b irtokában is kell tu d n ia e három di­ menzió között mozogni. De az igehirdetés elm ondása közben, ezekben az izgalmas percekben ugyancsak e három irányú n y ito ttság kell, hogy jellemző legyen rá. R áadásul ez a n y ito ttság nem a tu d ás, hanem a megüresedés alapállásában kell, hogy történjék. N yi­ to ttn a k kell lennie, m ert am i e három dimenzió „ h á ­ romszögében” tö rtén ik , azt nem ő teszi, ő csupán elfo­ gadja, a ttó l az Úrtól, aki egyszerre U ra e három dim en­ ziónak. E nnek a n y ito ttság n ak érdekében az igehir­ dető nem lehet ra b ja a leírt, esetleg előtte lévő ige­ hirdetés szövegének, m ert ezzel akadályozná a Szent­ lélek spontán vezetését. U gyanakkor nem lehet „a k a­ dály” szám ára egy olyan gyülekezeti taggal való lelki­ gondozói beszélgetés sem, am it az igehirdető az elm últ héten egyik istentiszteleten jelen levő gyüleke­ zeti taggal fo ly ta to tt, am ely beszélgetés emléke m ost az igehirdetés a la tt zavarná, a ttó l félve-rettegve, hogy jaj „ki ne prédikálja” éppen ezt a gyülekezeti tagot. Az ilyen jellegű kötöttség, sőt m egkötözöttség zavarná a Szentlélek vezetésére való odafigyelésben. A klasszikus igehirdetők v allották ezen a ponton, hogy az igehirdetés a szószéken születik. A legnagyob­ bak m in t Bousset, vagy Schleiermacher odáig tu d tá k ezt, hogy az üzenetet közvetlen igehirdetés elő tt vagy ala tt k ap ták úgy, hogy abból egy sort sem írta k le. Így igehirdetésük a szó szoros értelm ében a szószéken született. Mi írjuk le igehirdetésünket, de ne m ond­ ju k rá, hogy az „verbálisan inspirált” , és ne valljuk, hogy igehirdetésünk m egfellebbezhetetlen, és ne ka­ paszkodjunk bele görcsösen, m ert ezzel m egfojtjuk a Szentleiket. Miközben m ondjuk igehirdetésünket, sodorjon bennünket a Szentlélek a fent em lített három dimenzió között, hogy azt tegye személyessé az igehirdetés U ra abban a szívben, am it és ahol Ő akar. Így fogjuk kim ondani azt, am i ta lá n nincs benne a leírt szövegben, és így fogjuk elhallgatni az t igehir­ detés közben, am it viszont előzőleg fontosnak ta rtv a leírtunk. De m it tesz az igehirdetés U ra azért, hogy személyessé tegye az igehirdetést? Isten eszünkbe ju t­ tat. Eszünkbe ju tta tja azt, am it Jézus m ondott. Eszünkbe ju tta t úgy, hogy asszociál a Szentlélek e három dimenzió között. E gy szomorú arcról eszünkbe ju tta t egy igét, egy igéről eszünkbe ju tta t egy lelkigon­ dozói problém át, egy em ber nyom orúságáról eszünk­ be ju tta tja az ember nyom orúságát. Egy ige kapcsán eszünkbe ju tta tja a teljes Í rás ta n ítá sá t, egyik ige nyom án eszünkbe ju tta tja a m ásik igét. Így asszociál a Szentlélek, és lassan így valósul meg, hogy az ige­ hirdetés a szószéken születik. De ez nem szab ad íth atja fel az igehirdetőt a készületlenségre, m ert a készület­ lenség előbb erkölcsi, m ajd logikai fogyatékosság. A Szentlélek legtitokzatosabb m u n k ája a személyes igehirdetésben az, hogy a Szentlélek könyörög éret­

tünk, „k im o n d h atatlan fohászkodásokkal” . A nnyit jelent ez, hogy a m i tehetetlenségünk lá ttá n szán meg bennünket, hogy az A ty a elő tt hordozzon. Mi exegetál­ h atu n k , anyagot g y ű jth etü n k , az ö sszegyűjtött anya­ got elág aztath atju k , de az igehirdetést személyessé csakis a Szentlélek teheti. A személyes igehirdetés belső szerkezetének kérdése te h á t nem hom iletikai, hanem elsőrenden pneum atológiai kérdés. A személyes igehirdetés és az igehirdető személye H a a fentiek értelm ében az igehirdetést a Szentlé­ lek vezetése a la tt tö rtén ő in te ra k tív folyam atként szem léljük, akkor fontos az igehirdető személyének m egvizsgálása is, hiszen személye n agy fontossággal bír. A zt hiszem, hogy soha nem véletlen, m ikor, m i­ lyen szám ban és személyben beszél az igehirdető. Egyes szám első személyben m egszólalhat azért is, m ert egyszerűen skizoid személyiség, aki önm agát prédikálja. De m egszólalhat azért is, e szám ban és személyben, m ert dem onstrálni szeretné a benne vég­ bemenő K risztus esem ényt. M egszólalhat egyes szám m ásodik személyben azért, m ert r e jte tt agresszivitásá­ tól szabadulni próbál, de szólhat így azért is, m e rt az igehirdetés U ra személyessé te tte ra jta keresztül a h ird e te tt Igét. Szólhat többes szám, első személyben, m ert a ham is em p átia ösvényein próbál közelíteni a gyülekezethez, de azért, hogy így fejezze k i a közötte és a gyülekezet közö tt m ár meglévő koinoniát. Meg­ szólíthatja a gyülekezetet többes szám m ásodik sze­ mélyben, m ert r e jte tt hübrisz készteti erre, de szólhat ebben a szám ban és személyben azért is, m ert ra jta keresztül kéri számon K risztus a gyülekezetet. D öntő te h á t, hogy m ilyen minőségű az igehirdető személye? Lehet „hangelnyelő közeg” , am ely falat képez a kije­ le n te tt ige és a gyülekezet között, de lehet prizm a is, melyen úgy tö rik meg a p n eum atikus sugárzás, hogy sokszínűen halad to v áb b , világítva, tiszto g atv a és gyönyörködtetve. A klasszikus hom iletikák a prófé­ taság erkölcsi norm ái, vagy a keresztyén individualiz­ m us felől,10 míg a m ai hom iletikák személyiséglélek­ tani oldalról közelítik meg a k érdést.11 E sorok írója nem ak arja sem az egyik, se a m ásik szem pontot ér­ vényesíteni. Inkább egy olyan fogalom tisztázásából kíván kiindulni, mely fogalom sokat em legetett, de mégis alig tisztázo tt fogalom az em ber megismerésének tudom ányában, különösen teológus berkekben. Az identitás fogalmából, és az identitásélm ény hiányából adódó problém ákból szeretnék kiindulni. Így ennek a fejezetnek ezt a cím et is ad h a tn á n k : „A z igehirdető identitása”, vagy h a ez nincs, akkor „ A z identitásélmény hiányából adódó zavarok az ige­ hirdetőnél”. Fogadjuk el definícióként a következő m egállapítást: az igehirdető id en titása a személyiség egészét á th a tó azon élmény, meggyőződés és a k arat, hogy ő krisztusform ájú em ber, és K risztushoz ta rto ­ zik. K risztushoz tartozandóságából és a H ozzá való hasonlóságból következik, hogy az igehirdető szemé­ lyiségének ezt a m eg határozottságát verbális és nem verbális úton, alkalm as és alkalm atlan időben személy­ válogatás nélkül közölni kész, o tt, ahová az igehirde­ tés U ra állíto tta. E z t az identitásélm ényt tük rö zi a Róm 8,28, a Gal 2,20 és a 2K or 3,18 bizonyságtétele. T eh át végsősoron az identitásélm ény alap ja a K risz­ tussal való azonosság, a m aga reciprokitásában: úgy, hogy Ő énbennem van és én Őbenne vagyok. Nézzük ennek a fenti m eghatározásnak a saro k p o n tjait: elő­ feltétel a K risztussal való azonosulás és azonosság. H a a személyes K risztus h e ly e tt valam i m ással azo­ nosult az igehirdető — például tan n al, vagy eszmével, vagy egy teológus-példaképpel — ez esetben teoló­

giai identitászavarról beszélhetünk. Másik sarkalatos p o n t e fenti definícióban: e K risztushoz tartozandóság élm ény, meggyőződés és ak arat. H a csak ak a ra t vagy csak élmény, akkor szintén identitászavar állhat elő, mely m agában a személyiségben tö rtén ik meg, és am it személyiséglélektani identitászavarnak nevez­ hetünk. D öntő az is ebben a m eghatározásban, hogy az igehirdető e K risztushoz tarto zását úgy verbális, m int nem verbális síkon közli. A m ennyiben ezt csak verbális síkon közli, akkor kom m unikációs készségben lép fel egy olyan zavar, am i alkalm atlanná teszi a szolgálatra, és azt ju tta tja eszünkbe, hogy identitásélménye nem hiteles. Végül pedig fontos ebben a fenti m eghatározásban, hogy igehirdetői szolgálatát o tt végezze, ahová az igehirdetés U ra állíto tta. A m ennyi­ ben nem a szolgálat U ra állíto tta oda, hanem csak ő önm agát, önkényesen, akkor szintén zavar kelet­ kezik közötte és azok között, akik kö zö tt igehirdetésre vállalkozik. Ez utóbbi esetben egy kapcsolatzavarról beszélhetünk igehirdető és igehallgató között, mely m egfosztja az igehirdetőt attól, hogy személyisége em patikus és kongruens legyen. A fent em lített iden­ titászav aro k pedig döntő módon negatív hatással lesz­ nek az igehirdetés személyességére. A h o l az igehir­ dető nem az élő K risztussal, hanem helyette egy tan n al azonosul, o tt ta n t ak ar elfogadtatni és igehirdetése teljesen személytelenné válik. Ahol nem az igehir­ detés U ra á llíto tta arra a helyre, ahol van, o tt még a ta n t sem, hanem önm agát ak a rja elfogadtatni és akkor nem a ráb ízo tt lelkek érdeklik, hanem önm aga sikerei, akkor nem m ásokért, hanem önm agáért pré­ dikál és ezért válik igehirdetése személytelenné. Az igehirdető identitászavarának legfeltűnőbb, leggya­ koribb esete, hogy igehirdetésében nem K risztus van középpontban, hanem önm aga — ilyenkor megszólal K risztus h ely ett az „ É N ” és az igehallgató riad tan érzi, hogy baj van. Most nem K risztus él ebben az ige­ hirdetőben, hanem még mindig régi önm aga. Ilyenkor elhalkul egy személyes hang, m ely m egszólítja a m á­ sikat egyes szám m ásodik személyben, hanem megszó­ lal egy önm agáról szóló beszéd egyes szám első sze­ m élyben. Az az igehirdető, aki így egyes szám első személyben beszél, képtelen lesz arra, hogy személyes igét m ondjon tovább. A személyes igehirdetés gyümölcsei Minden gyümölcsein m érhető meg. E zért kell fog­ lalkoznunk a személyes igehirdetés gyümölcseivel. A személyes igehirdetés nagyon sokszor olyan próbál­ kozás, m elynek nyom án rossz gyüm ölcsök terem nek. A m ennyiben nem vesszük figyelembe a személyes igehirdetés előfeltételeit, am ennyiben nem m élyedünk el a személyes igehirdetés belső szerkezetének ta n u l­ m ányozásában és am ennyiben nem tisztázzuk ige­ hirdetői identitásunk kérdését, felfedve id en titásu n k at zavaró belső feszültségeinket, akkor m egtörténhet, hogy személyesnek szánt igehirdetés nem személyes, hanem személyeskedő lesz, a helyén m o n d o tt ige helytelen em beri beszéddé torzul, és ahelyett, hogy köz­ vetlen lenne, inkább bizalm askodó lesz. Az á t nem gon­ dolt, személyesnek szánt, de mégsem személyes ige­ hirdetés esetén többen azzal a sérelemmel járn ak , hogy egyszer kiprédikálják őket. K önnyen lehet, hogy nem ők az érzékenyek — bár em beri érzékeny­ ségből adódó félreértések kivédhetetlenek — hanem mi igehirdetők voltunk tap in tatla n o k és érzéketlenek. Nézzük te h á t a személyes igehirdetés jó és rossz gyü­ mölcseit: a) A személyes igehirdetés jó gyümölcse az, am ikor az egyes szám második személyben elhangzó igehir­

21

detésre, hogy „T E vagy az az em ber” , nem csak az többes szám első személyben. Ebből, hogy „ É N va­ hangzik válaszként, hogy „M I vagyunk azok az embe­ gyok” ezzé kell lennie: „M I vagyunk” . Méghozzá rek” , hanem ez hangzik válaszként: „ É N vagyok az ebben a sorrendben: először személyessé válik az üze­ az em ber!” Sokszor hangzik válaszképpen az egyes net, hogy individualizáljon, növekedést adjon, hogy szám m ásodik személyben hangzó m egszólításra töb­ utána az épülő egyént beépítse, kollektivizálja, a bes szám első személyben hangzó válasz. Ez rossz közösség felelős részévé tegye. gyümölcs. I t t az ige nem é rt célt. I t t az em ber „m eg­ c) Az egyes szám első személyben megszólaló és b ú jt” a töm eg vagy a gyülekezete h á ta m ögött nem megszólító igehirdetésnek harm adik gyüm ölcse: hogy személyesen, hanem szem élytelenül válaszolt. Viszont nem csupán ham artológiai, hanem szoterológiai tá v la ­ h a a személyes m egszólításra: „ T E ” ez a válasz érke­ to k a t is m egnyit. Mikor nem csak a bűn felismerésére zik, hogy „ É N ” , ez esetben a szó nem csak fülig, de nézve hangzik el, hogy „É N vagyok az az em ber” , szívig ért. Az egyén „elő jö tt” a gyülekezet vagy a tö ­ hanem a bocsánat elfogadására nézve is: „ É N vagyok meg „rejtekhelye” m ögül és v állalta személyesen, hogy az az em ber” . É N lehetek az az em ber, aki felismerem, m aga válaszoljon. Csakis ez esetben tö rté n ik konkrét, hogy ú jjá lehetek. Rossz gyümölcse a személyes ige­ személyes bűnvallás, hitvallás és új, konkrét szemé­ hirdetésnek, ha csak a b ű n b án a tra nézve teszi szemé­ lyes felismerés. lyessé az üzenetet, de a m egváltásra nézve nem . O tt b) A személyes igehirdetés gyüm ölcse az is, m ikorterem gyüm ölcs, ahol összetörik a régi em ber és meg­ az egyes szám m ásodik személyben megszólaló ige­ épül az új em ber. M ert az igehirdetés teleologikus cél­ hirdetés nem csak egyéni növekedést ad, hanem beépít ja nem az, hogy állít egy negatívum ot csupán, hanem a gyülekezet közösségébe is. A P éter 1. levele fogalom­ h a t, m éghozzá a bocsánat és az újrakezdés irá­ p á rja norm atív itt: „ n ö v e k e d je te k ...” és „épülje­ nyába. te k .. . ” E k ettő n ek e g y ü tt kell történnie. A kkor van igazán egészséges növekedés, h a ez egyben a növekedő Szarka M iklós egyén gyülekezetbe való beépüléséhez is vezet; és akkor egészséges a gyülekezetbe való beépülés, a kol­ JE G Y Z E T E K lektivizáció, ha ez az egyén növekedésével e g y ü tt jár. Nincs kollektivizáció individualizáció nélkül, de nincs 1. Vigh Á rp ád : R e to rik a és történelem . G ondolat 1981. 31. o ld . — 2. E sz ab ály t egy kivétel erősít: Az ApCsel 22,1— 21 h a ta lm a s „ É N ” individualizáció kollektivizáció nélkül. A személyes prédikációja. — 3. Indukció fogalm át lásd : Dorsch: Psychologisches igehirdetés legnagyobb és á t nem gondolt veszélye, W örterb u ch . H ans H u b er Verlag. B ern S tu ttg a rt, W ien. 1976. h a egyoldalúan individualizál. Ez a személyes igehir­ 271. old. — 4. E m p á tia fogalm át lásd : Dr. Buda B éla: A z em p átia — a beleélés lélek tan a. G ondolat 1978. 55. old. — 5. A ham is em p átia detés nyom án tö rtén ő individualizáció az ébresztő ige­ jelenségének b ibliai illu sztráció ja a M árk 5,38— 40. A m ikor a bele­ hirdetésnek legnagyobb tisztázatlan tévedése és rossz élés nem kongruens, érzelem dús, és a ham is beleélést n em követi Ja iru s h ázán ál a sok siránkozó és ja jg a tó e m p á tiá já t nem gyümölcse v o lt; a belmissziós-evangelizációs igehirde­ felsegítés. k ö v ette sem m i, sírásu k at nevetés követte. — 6. A z „ e g y irá n y ú kom m unikáció” -ról lásd : Dr. Boross G éza: A keresztyén kom m uni­ tés, am ely személyes volt ugyan, de nem ta rta lm a z o tt káció és inform áció m ai értelm ezése. Theol. Szem le 1979/3. 142. old. beépítés célzatú etikai im peratívuszokat. U gyanakkor — 7. Teológia a z igehirdetésben. L ásd: Ravasz L ászló: A g y ülekezeti igehirdetés elm élete. P aroch. könyv. P á p a 1915. 381. old. — 8. a népegyházi-hagyom ányos igehirdetés hajlam os volt A szem élyes igehirdetés belső szerkezetének to v áb b i ta n u lm á n y ozásá ­ arra, hogy többes szám m ásodik személyben szólítsa hoz lásd : ApCsel 17,16— 34; ApCsel 26,1— 29 — 9. E ric W . H ayden: meg a gyülekezetet, és m indennem ű személyességtől A p réd ik áto ro k fejedelm e. Mo.-i B a p t. E g y h . K iad ása 1984. B u d a ­ 51. oldal. H ans U rner: G ottes W o rt u n d unsere P re d ig t. E v . m entes volt, ső t: a személyességet szu b jektív-pietista Vp est erlag sa n stalt B erlin 1961. 96— 108. old. H elm ut Thielicke: V om geistlichen R eden. B egegnung m it Spurgeon. Quell Verlag. S tu tt­ herezisnek m inősítette. L ehet, hogy paradoxonnak g a rt 1961. 70— 71. old. — 10. Dr. R avasz L ászló: A gyülekezeti ige­ tű n ik , de az egyes szám m ásodik személyben megszó­ hirdetés elm élete P aro ch k ö n y v t. P á p a 1915. 261—278. old. — 11. H. van der Geest: D u h a s t m ich angesprochen. Theol. V erlag laló igehirdetésre az első válasz m indig egyes szám első Z ürich 1978. 175— 186 old. E zen kívül. O. H aendler: Die P re d ig t. személyben kell hogy hangozzék, de itt nem szabad R . R iess: Z ur pastoralpsychologischen P ro b le m a tik des P redigers. W ybe Z ijlstra: Is actuele prediking m ogelijk? m egállnia, hanem még egy válasznak kell elhangoznia:

A református-evangélikus testvériség A reform átus—evangélikus testvériség a lap ja Isten Igéjében rejlik. A reform áció k é t egyházát egybefogja a „sola scrip tu ra ” , „solus C hristus” , „sola fide” teoló­ giája. A közös bibliai gyökerek m ellett mégis van, am i különbséget jelent. Ilyen az úrvacsorai ta n ítá s, a predesztináció, az istentiszteleti és a gyakorlati egy­ házi élet tö b b jelensége. Az egység és különbözőség lénye a d ta fel a nagy egyháztörténelm i leckét: hogyan te h e t együttélni, hogyan lehet a testvériséget konkré­ ta n m egvalósítani. A X V I. századi alapvetés elemzése messzire vezet­ ne, ebbe a keretb e nem férne bele. A teljesség igényé­ ről, főleg an n ak dogm atikai vonatkozásáról lem ondva, m ost csak k é t egyházközi koncepcióra figyelünk. Az egyházi együttélés egyik képlete az, am i ném et nyelvterü le te n valósult meg, az u n iá lt egyházak form ájá­ ban. Ilyen k eretb en élnek e g y ü tt a k é t teológiai és egyházi felfogás irányai az N SZK , N D K , A usztria u n iált egyházaiban. E z elsősorban szervezeti egységet jelen t. A m ásik m egoldás az, am i M agyarországon

22

ala k u lt ki, de sok m ás te rü letet is ide lehetne sorolni, a hasonlóság alapján. Az egyházi nem zetközi kapcso­ latok te rü le té n gyakran teszik fel a kérdést elsősorban n ém et nyelv terü letrő l: van-e u n iált egyház M agyaror­ szágon, és h a nem , akkor m ik a különállás jellegzetes­ ségei. É p p e n ez a problém a ad ja meg a jelen feldolgo­ zás a k tu a litá sá t. E zé rt m ost lényegében k é t dologra k o n cen trálu n k , egyrészt a protestáns uniós egyházak kialak u lására, m ásrészt a m agyarországi m egoldásra, am ely egyben sok m ás ország egyházi helyzetére is jellemző. A protestáns unió Poroszországban A porosz uralkodók m ár többször te tte k kísérletet az unióra, m e rt ezzel a k a rtá k növelni az állam egyházi rendszer szilárdságát. E gyrészt az egyházat a m aguk uralm a a lá a k a rtá k fogni, m ásrészt a p ro testán s egy­ séggel a k a rtá k ellensúlyozni a katolicizm ust, később pedig az egyház összefogott erőivel a k a rta k védekezni a forradalm i vagy haladó jelenségekkel szemben.

M ár 1798-ban összeállítottak közös A g en d át, am e­ ly et átm enetileg csak a királyi u d v ari és helyőrségi tem plom okban h asználtak. E b b en is kifejezésre ju ­ to tt az egyházi ügyek m ilitarista kezelési m ódja. 1804-ben a k o r kiem elkedő teológusa, Schleierm acher is kedvező vélem ényt m o n d o tt az unióról. E y lert, u d v ari püspök és egy ö t tag b ó l álló bizottság elkészí­ te tte az ú jab b A gendát és a reform áció 300 éves em lék­ ünnepének alkalm ából 1817-ben m egjelent I I I . Frigyes Vilmos (1797—1840) porosz k irály n y ila tk o z a ta , am ely szerint az egyházi élet fellendülésére ajá n lja az új A genda bevezetését, úgy, hogy egyik egyház sem olvad be a m ásikba, hanem m ind a k e tte n „ ú jra é le d t” evangélium i egyházzá legyenek. Λ királyi proklam áció szerint az A genda elfogadása nem kényszer, ő azonban a reform áció em lékünnepét az eddigi lu th erán u s és reform átus u d v ari és helyőrségi gyülekezetek egyesí­ tésével fogja m egülni, az új A genda szerint veszi az úrvacsorát, és rem éli, hogy példája az országban á lta ­ lános követésre talál. A porosz k irály p é ld á já t valóban általánosan kö v ették , de m ivel k irály i parancsszóra felülről in d u lt el, a v ég reh ajtás m ó d ját is csak utólag alk o ttá k meg, ezért elsősorban a lutheránusok közül tö b b en ellentm ondtak. A k irály 1822-ben új közös A genda k iadásával a k a rta az u n ió t továbbfejleszteni, helyi szokások figyelem be­ vételére is m ódot a d o tt. A zonban 1829-ben m ár nem ­ csak a já n lo tta , hanem kötelezőnek m o n d ta ki az új Agenda h aszn álatát. E k k o r m ár tö b b teológus, köz­ tü k Schleierm acher is, akik eddig az unió m ellett vol­ tak , kétségbe v o n ták , hogy a fejedelm et a liturgia szabályozásának joga is m egilletné. A többség azon­ ban a kötelező A gendát elfogadta. Az Á gostai H it­ vallás három száz éves évfordulója alkalm ából (1830) a király ren d eletet a d o tt ki a lu th erán u s és reform átus elnevezés ellen, és elrendelte az evangélikus jelző hasz­ n á la tá t, am i lényegében azóta is a k ét felekezet eg y ü t­ tes m egjelölését szolgálja ném et nyelven. 1834-ben új rendelettel igyekezett az elégedetlene­ k et m egnyugtatni. E bben kim ondta, hogy az unió nem célozza a hitvallások elhagyását, és nem is szün­ te ti meg a k é t felekezet hitvallási ira ta in a k te k in té ­ lyét; de az A genda elfogadása kötelező, s nem enged­ hető meg, hogy az unió ellenségei külön egyházi szer­ vezetben töm örüljenek. IV. Frigyes Vilmos (1840 —1861) 1850-ben az u n iált egyházban új szervezetet is létrehozott, am elynek leg­ főbb szerve a konzisztórium , az egyházi főtanács. Poroszországon kívül N assau 1817-ben, Bajorország rajn a i része 1818-ban, B aden 1821-ben, A n h alt 1820ban fogadta el az uniót. W ürttem b erg b en a reform á­ tusok lassanként teljesen b eolvadtak az evangélikus egyházba, o tt te h á t m agától jö tt létre az unió. Az unió ellenzéke A p ro testán s unió ellen a lutheri hitvalláshoz ragasz­ kodók léptek fel legerélyesebben. A kálv in isták k ö zö tt kevesebben v o ltak , akik ellenezték az uniót. A porosz Agenda ellen a legerélyesebb tiltakozás Sziléziából in d u lt ki, és i t t alak u lt először unió-ellenes, úgynevezett ó lutheránus egyház. B reslau (W roclav) volt a közp o n tja ennek a m ozgalom nak. Velük szem ­ ben a porosz m ilitarizm us élesen lé p e tt fel. Scheibel lelkészt és professzort, a mozgalom vezető jét 1832-ben felfüggesztették h iv a ta lá tó l és szám űzték. T öbb lel­ kész szenvedett fogságot. T öbb esetben fordult elő, hogy k a to n a i erővel v itté k be a tem plom ba a porosz unió A gendáját. IV. Figyes Vilmos porosz k irály m ár engedékenyebb volt, a fogságban levő lelkészeket szabadon b o csáto tta,

s külön szervezett ólutheránus egyházat engedélyezett 1845-ben. A sziléziai m in tára a porosz királyság más vidékén is el a k a rta k szakadni egyes gyülekezetek az uniótól, de különböző m ódszerekkel sikerült őket ettő l v isszatartani. A p ro testán s unióhoz tartozó poroszországi luth erá­ nusok egy része külön is kifejezte a lutheri hitvallási iratokhoz való hűségét. 1849-ben lutheránus egyesüle­ te t a la k íto tta k a hitvallási iratok védelm e és a lutheri liturgia népszerűsítése érdekében. A zt a 14 szuper­ intendenst, akik az ügy mellé álltak, a korm ány meg­ feddette. Az uniós k eretek et elfogadó, de a lutheránus h it és élet ügyét öntu d ato san védelmező réteg B erlin­ ben 1873-ban ta r to tta első konferenciáját. E nnek a táb o rn ak a vezéralakja a berlini H engstenberg volt, aki az „Evangelische K irchenzeitung” című lapjában képviselte a következetes lu th eri irán y t. Ném etország tö bbi területén nem fogadták el az uniót. Szászországban, a hannoveri tarto m án y b an , M ecklenburgban, Schleswig-Holsteinben és B ajoror­ szágban a porosz uniótól független, önálló ném et lutheri tarto m án y i egyházak m űködtek. 1868-ban létrehozták az egyetem es lutheránus konferenciát, am ely szellemi összekapcsoló erőt k ív án t képezni a lutheránusság körében. Vezetői H arless, erlangeni, L u th a rd t, lipcsei professzorok és K liefoth, schwerini lelkész voltak. J e ­ lentős szellemi orgánum uk volt a L u th a rd t által ki­ ad o tt „Allgemeine evangelische lutherische K irchen­ zeitung” . A ném et kálvinisták K álvin ta n a it eredeti form ájuk­ ban sohasem fogadták el, így könnyebben m egbarát­ koztak az unióval. Mégis voltak, akik reform átus alap­ ról v e tetté k el az uniót. Így 1835-ben W uppertalban gyülekeztek össze a porosz Agenda ellenzői. Később egy részük 1847-ben külön is v ált, és önálló reform átus egyházat a lap íto tta k , Elberfeldben. Frieslandban is alakultak óreform átus gyülekezetek. M arburgban 1884-ben a ném et kálvinisták külön szövetséget ala­ p íto tta k „R eform ierter B und” néven. Szoros kapcso­ la to t ta rto tta k fenn az angol presbiteriánus egyház­ zal. Protestáns egyesületek és szövetségek A ném et állam egyházak m erev helyzete m ellett la­ zább form ában m űködtek az egyesületek és szövetsé­ gek. A liberális eszmék, az ú jab b tudom ányos fejlődés és a bonyolultabbá váló társadalm i helyzet te tte szük­ ségessé a félhivatalos szervezetek m űködését. A G usztáv Adolf E gyesület m egalapítására a svéd király hősi halálának kétszáz éves évfordulója (1832) alkalm ából kerü lt sor. Az egyesület a római katolikus országokban elnyom ott helyzetben levő evangélikus egyházakat a k a rta segíteni, m iközben a N ém etország h a tá ra in kívüli ném etek segélyezését is előm ozdította. E nnyiben a nagy ném et célokat is szolgálta. 1842 óta egész N ém etországra k ite rje d t az egyesület m un­ kája. Lipcse székhellyel jelentős szervezetre te tt szert, s ennek arán y áb an növekedtek bevételei is. A külföldi lutheránus egyházak segélyezésében jelentős szerepet já tsz o tt a m agyar evangélikus egyháznak n y ú jto tt segítség. A szigorú lutheránusok nem vettek részt az egyesület m unkájában, m ert az olykor m ás orszá­ gok p ro testán sait is segítette. Angliából in d u lt el a nem zetközi p rotestáns szövet­ ség, am ely Alliance néven is ism eretes. E redetileg angolok és skótok a la p íto ttá k , az angliai katolikus­ b a rá t iránynak, a puseyzm usnak az ellensúlyozására. 1846-ban L ondonban ta r to ttá k első gyűlésüket, am e­ lyen Tholuck, ném et professzor is jelen volt. H itta n i álláspontjukat 9 po n tb an foglalták össze. E nnek alap­ ján a b ap tisták is eg yütt m űködtek velük. 1855-ben

23

P árizsban, 1857-ben B erlinben ta rto ttá k ülésüket. Az talizm usban is kiéleződött az ellentét a gazdagok és elnyom ott protestánsok érdekében közb enjártak ró­ szegények között. A felekezeti problém ákkal nem lehe­ m ai katolikus udvaroknál is. A következetes lu th erán u ­ t e t t m egoldani az elnyom ott m unkásosztály ügyét. sok tá v o l m a ra d ta k az alliance-m ozgalom tól, m ert Az állam egyház á tn é z e tt a nép egyszerű gyerm ekének problém ája felett, s a m aga hivatalos bürokratikus dogm atikailag színtelennek ta rto ttá k . Az alliance hozta ú tjá t já rta . szokásba az egyetemes ökum enikus im ahetet, am ely azu tán világszerte elterjedt. Uniós törekvések Magyarországon Az I. V atik án i Z sinat ó ta m indinkább m egnyilvánul az a törekvés, hogy a sokféle ném et ta rto m á n y i egy­ Messzire vezetne, h a m ost vázolnánk a lutheri és h á z a t unió nélkül is a testvéri kapcsolat m inél erősebb kálvini teológia egyező és különböző vonásait, vala­ kötelékével fűzzék egymáshoz. E z é rt egym ás u tá n m in t az egyetem es és m agyar egyháztörténelm i közös a lak u ltak különböző egyesületek és szövetségek, am e­ pro testán s küzdelm ek sorát. lyek a k á r a hitvallásos evangélikus összetartozást, A k é t egyház egym áshoz való viszonya történelm é­ a k á r a protestánsok közösségét k ív á n tá k erősíteni. ből azonban legalább rövid utalással kell m egemlékezni A P ro te stá n s E g y let je le n te tte a szabadelvű teoló­ az 1791-es pesti evangélikus és budai reform átus zsi­ gusok töm örülését. Az 1854-ben B erlinben a la p íto tt n atró l. Az azonos id őpontban ta r to tt zsinatokon a t a ­ „P ro testan tisch e K irchenzeitung” képviselte a h itv al­ nácskozás főtárgya egyházkorm ányzati jellegű volt. lás nélküli teológiát. 1865 ó ta pedig a ném et protestáns Az a lk o to tt zsinati kánonok általáb an megegyeztek egylet fogta á t azokat, ak ik B a u r tübingeni iskolájának egym ással. A k é t egyház közös egyetem es k o n v en tet is v oltak hívei. K iem elkedtek közülük R othe, heidel­ te rv ez ett, hogy ez a szerv szolgáljon m indkét protes­ bergi, és B aum garten, rostocki professzor. A h itv allá­ tá n s egyháznak az állam felé való képviselete g y anánt. sokat mellőző P ro testán s E g y let irá n t konfesszionális A későbbi egyházkerületi ren d tartáso k a pesti és bu­ körökben oly n agy v o lt az ellenszenv, hogy tan ácsk o ­ dai zsinatok kánonjaihoz igazodtak. A m ikor te h á t zásaik szám ára nem engedték á t a tem plom okat. N agy a tiszai evangélikus és reform átus egyházkerületek irodalm i m unkásságot fe jte tte k ki azzal a célkitűzés­ 1830-ban, a du n án tú li evangélikus és reform átus egy­ sel, hogy m aguk köré gyűjtsék a ném et értelm iséget. házkerületek 1833-ban egym ással szerződésre léptek, A P ro testán s E gylet koncepciójának néhány el­ voltaképpen a pesti és budai zsinatok nyom dokain túlzójával szem ben a hivatalos egyház is fellépett. Több já rta k , mivel a k é t egyház testvéri kapcsolatainak alap­ lelkészt hivatalvesztésre ítéltek , akik nyilvánvalóan já t ezeken a zsinatokon erősítették meg. E nnyiben szem beszálltak az evangélikus egyház alapvető ta n í­ v a n összefüggés a pesti és budai zsinat és a kéri és tásaival. A P ro testán s E gylet a kom prom ittáló szélső­ nagygeresdi szerződés között. séges elemek m ia tt egyre nehezebb helyzetbe került. A nagygeresdi szerződés bölcs kiegyensúlyozottsá­ A szabadelvű teológusokat R itschl, liberális teológiája gának jelentőségét csak megnöveli m indaz, am i u tá n a v o n ta el tő lü k , ezért egykori büszkeségüket, a P ro ­ tö rté n t a pro testán s unió gondolatának felvetésével. testan tisch e K irchenzeitung-ot 1896-ban kénytelenek H azán k b an példaként a reform áció három századik v oltak beszüntetni. évfordulójára (1817) III . Frigyes Vilmos porosz király H az á n k b a n is m egalakult a p ro testán s egylet á ltal k e re sztü lv itt porosz u n iót em legették. A hazai 1871-ben. H asonlóan jellegtelen és h itv allástalan uniós gondolat k ettő s forrásból táp lá lk o zo tt: teológiai­ irá n y t k ö v e te tt, s tíz évi m űködés u tá n feloszlott. lag az uralkodó racionalizm us és h itvallási közöm bös­ H ely ette a P ro te stá n s Irodalm i T ársaságot a la p íto ttá k ség te tte lehetővé, politikailag pedig az akkori sovi­ m eg, am ely a k u ltú rp ro testan tizm u s jegyében m űkö­ niszta egyházpolitikusok az t rem élték, hogy az evan­ d ö tt. A k o r liberális eszm eáram latát tü k rözte. gélikus szlovák és ném et nem zetiségek fék en tartása Összefoglalva a ném et h elyzetet: azt a változást kell könnyebb lesz, h a a színm agyar reform átussággal kiem elni, am i a X IX . század m ásodik felében bekövet­ egyesített p rotestáns egyháztestben kisebb lesz az unió által a nem zetiségek jelentősége. kezett. A m agyar egyházpolitikusok, kö ztü k Zay K ároly Poroszország gazdasági élete erősen fejlődött, jelen­ egyetem es felügyelő, sőt K ossuth a „ P e sti H írla p ” tő s ipari hatalom m á is alak u lt. E z alapozta meg hasábjain is, úgy a k a rta k segíteni az evangélikus egy­ a porosz hegem óniát, am elyet az I. Vilmos porosz k irály idejében O tto von B ism arck kancellár szervezé­ ház nem zetiségi viszályain, hogy a reform átus egyház­ zal u n iót k ív á n ta k , s ezzel m egoldódott volna a nem ­ zésében lé tre jö tt ném et egység je le n tett. B ism arck prog ram ján ak brutális nyíltságú m egfogalm azása ez zetiségi kérdés, m ivel a reform átus egyház túlnyom óv o lt: „Vérrel és vassal” . 1866-ban a v e tély tá rs A uszt­ részt m agyarokból álló számbeli súlya elenyészővé riá t tö rte meg, m ajd III. N apóleon idejében, 1870-ben te tte volna a szlovákok befolyását. Zay K ároly a k é t legyőzte Franciaországot is. 1877 ja n u á rjá b a n k i­ p rotestáns felekezet egységének szükségességét 1841k iá lto ttá k az egységes ném et császárságot, s ezzel el­ ben hírlapi ú to n b o c sá to tta az ország közvélem énye elé. K özvetlen okot a közös pesti p rotestáns főiskola in d u lt ú tjá ra a ném et nag y h atalm i törekvés. E gyházilag ez az állam egyházi rendszer m egerősí­ felállítása szolgáltatta. A nagy érdeklődést kiváltó té sé t jelen tette. Az egyház jelentős anyagi tám o g atást kérdés erősen fo g lalk o ztatta m indkét egyházat s meg k a p o tt az állam tól, a konzisztórium , az egyházi fő ta ­ is v á la sz to ttá k az egyesülés előkészítő bizottságát. A dogm atikai kérdéseket eleve kikapcsolták, s így nács állam i befolyás alá kerü lt. Az egységes birodalom az u n iót csak a szervezeti dolgokra nézve a k a rtá k ki­ érdekében az állam úgy ren delkezett az egyházzal, m ondani, am ivel m áris elérték volna a célt, a nem zeti­ a m in t legcélszerűbbnek lá tta sa já t érdekeire nézve. ségek százalékszám ának csökkenését. A ném et birodalom ban az egységes állam eszméje v o lt Az 1842-ben m egindult „ P ro te stá n s Egyházi és az a bálvány, am ely elő tt meg k ellett hajolnia az egy­ Iskolai L a p ” Székács József szerkesztésében szintén háznak. A császári N ém etország p o litikája azonban az unió és a m agyar nem zeti kérdés tám o g ató ja volt, a retrográd erők szolgálatában állt, a m ilitarizm us a lap jaira é p ite tt. Az egyházpolitika is az egységes azonban az evangélikus egyház vezetősége nem tu d ta ném et állam ja v á t nézte és nem az egyház igazi érde­ céljait elérni, nem sikerült a liberális szellemű közös k ét. Amíg az egyház hitvallási kérdésekkel és feleke­ pesti főiskolát létrehozni, sőt az unió gondolatát is zeti viszályokkal v o lt elfoglalva, a z a la tt a ném et k ap i­ le k e llett venni a napirendről, hogy még nagyobb

24

viszályokat tu d ja n a k megelőzni ezzel. A nemzetiségi villongások an n y ira m egnövekedtek, hogy ki is kerül­ tek az egyházi élet köréből a p olitika p orondjára. Az 1842-ben fellángolt uniós lelkesedés p á r év a la tt teljesen szertefoszlott. E z teológiailag a racionalizm us vereségét és a hitvallásosság győzelm ét jelen tette, egyházpolitikailag pedig az ariszto k ratik u s felső veze­ tés tervének m eghiúsulását je le n te tte az egyház hívő töm egeivel szemben. Ezzel nyilvánvalóvá v á lt az, hogy a k é t testvéregy­ ház egym áshoz való viszonyának ú tja nem az unió, hanem a békés, segítő, tám o g ató együttélés, am elyet a k é t tiszai kerület 1830-ban a kéri egyezségben, 1833ban a k é t d u n á n tú li k erü let a nagygeresdi egyezségben k ö tö tt. A történelem ennek a testvéri eg y ü ttm u n k ál­ kodásnak az ú tjá t igazolta. A budapesti közös protestáns teológia 1855. június 29-én engedélyezte a bécsi korm ány egy „evangelisch theologische A n sta lt” felállítását B udapesten. Az in tézet fe n n ta rtó ja a dunam elléki reform átus egyházkerület le tt, de az evangélikus egyház is szervezhetett k é t tanszéket az evangélikus ifjak ta n ítá sá ra . Ezzel az 1841-ben felv etett közös p rotestán s főiskola terv e v alósult meg ném iképpen. Az 1857-es b án yakerületi közgyűlésen Székács J ó ­ zsef pesti lelkész, a későbbi nagynevű püspök jav asla­ tá r a az egyházkerület elh atáro zta, hogy egyelőre egy evangélikus rendes ta n á r szám ára á llítta t fel tan szé­ k et, „k i m indenek fölött az ágostai hitv . evang. theolo­ g iát külön, egyéb re á bízandó tu d o m án y o k at pedig közösen ta n ítso n ” . (B ányakerületi jegyzőkönyv 1857. m árc. 26—27. 5. po n t, az Országos E vangélikus Le­ v éltá r anyagából.) A b án yakerületi közgyűlést az a szem pont vezette, hogy ezzel a lépéssel gondoskodik a lelkészképzésről kerületi fokon, m ivel éppen a legnépesebb egyházkerületnek, a b án y ain ak addig teológiai intézete nem volt. E zenkívül a rra is gondoltak, hogy az ország fővá­ rosában m agas színvonalú teológiai in té z e tté fejlesztik a budapesti teológiát, am ely a rra is alkalm as lesz, hogy a külföldi egyetem ek lá to g a tá sá t szükség esetén póto lja: „A theologiai in tézet felállításának czélja az evangéliom szellemétől á th a to tt, igazán keresztyén lelkületű, tudom ányos, a theologiai teljes tanren d szer­ ben já rta s lelkészeket nevelni, és azon hitjelölteknek, k ik legyőzhetetlen akadály, vagy szegénység esetében a külföld tudom ányos in tézeteit nem lá to g a th a tjá k , alk alm at n y ú jta n i, hogy a theologiai p á ly á t legalább itth o n fejezhessék be teljesen.” (B ányakerületi jegy­ zőkönyv 1857. okt. 22—24. 4. po n t, az Országos E v a n ­ gélikus L evéltár anyagából.) Az evangélikus teológiai tan áro k m űködése nem m ent sim án. A budai „cs. k. h ely tartó ság ” nem erősí­ te tte meg az evangélikus ta n á ro k v álasztását, mivel az eredeti engedélyben csupán a dunam elléki refor­ m átu s egyházkerület szerepelt, de nem v o lt szó a b á­ nyai evangélikus egyházkerületről. Az 1859-i b án y a­ kerületi közgyűlés ezért folyam odott „ a m agas k o r­ m ányhoz” , hogy engedélyezze evangélikus tan áro k m űködését is. Az 1858—59-es tan év b en a pesti közös p ro testáns teológián négy elsőéves, kilenc m ásodéves, egy h ar­ m adéves és egy negyedéves evangélikus hallgató t a ­ n u lt, összesen 15-en. A h arm ad ik évfolyam ban ta n u lt a később nagy nevű D eák té ri lelkész és m űfordító, G yőry Vilmos, az első évfolyam ban pedig a későbbi kiváló egyháztörténet-író, Zsilinszky M ihály. E vangélikus részről H ab erern J o n a th á n v o lt rendes

ta n á r. Az evangélikus „hitfelekezeti v álasztan o k at” dr. Székács József pesti evangélikus lelkész ta n íto tta , ő vezette a m agyar nyelvű, Láng M ihály pesti esperes a ném et nyelvű, P odhradszky József pesti lelkész a szlovák nyelvű hom iletikai és k atech etik ai g y akorla­ to k at. V alam ennyi hallgató nyilvános vizsgán a d o tt szá­ m ot előm eneteléről. E z t a m ai K álvin téri reform átus tem plom ban és a m ai D eák téri evangélikus gyüleke­ zet ülésterm ében ta rto ttá k . Az evangélikus egyház részvétele a pesti teológiában tíz évig állt fenn. M ár az 1864. évi b án y akerületi közgyűlési jegyzőkönyv 6. p o n tjá b a n b ejelentette Székács József, a k it időközben püspökké v á lasz to tta k , hogy elfoglaltsága m ia tt a teológián többé nem ta n ít­ hat. E z az első jele a belső nehézségek m utatk o zásán ak . Az 1865-ös evangélikus egyetem es közgyűlés jegy­ zőkönyvének 8. p o n tja kim ondja a pesti teológiában való evangélikus részvételre vonatkozóan: „Az in té­ zetet bizonytalan időre fel kell függeszteni. E gyéb okok közt a b izottm ány fájdalom m al em líté meg a helvét hitv. testvérek tanrendszerének időközbeni egy oldalú m eg v álto ztatását.” (Egyetem es közgyűlés jegyzőkönyve, 1865. okt. 5 —7. 8. p o n t, az Országos Evangélikus L evéltár anyagából.) Ezzel a pesti teológiából az evangélikus egyház ki­ lépett; A Leuenbergi Konkordia Messzire vezetne és sok bonyolult problém át vetn e fel, ha részletesen foglalkoznánk ak ár a ném et p ro te s­ tá n s unió, ak ár a m agyarországi uniós törekvések történetével. N em is ez a célunk. Sok esem ényt á t­ lépve, érkezzünk meg a reform áció európai egyházai­ nak egyezségéhez, am it a Leuenbergi K onkordia fejez ki. A m agyarországi reform átus és evangélikus egyház illetékes te stü le tei felhatalm azták elnökségeiket 1974ben a Leuenbergi K onkordia aláírására. Mit jelen t ez? Az egyezséget elfogadó evangélikus, reform átus és u n iált egyházak, v alam int a valdensek és cseh testv é­ rek velük rokon előreformációs egyházai, tan b eli p á r­ beszéd alapján, az evangélium olyan közös értelm ezé­ sét állap ítják meg egym ás között, am ely szám ukra egyházközösséget tesz lehetővé. Az egyezségben részt vevő egyházak ebben az össze­ függésben az egyházközösséget an nak reform átori kritérium ai szerint értelm ezik. E szerint az egyház igazi egységéhez az „evangélium helyes ta n ítá sá b a n ” és a „szentségek helyes kiszolgáltatásában” való egyet­ értés szükséges és elégséges. Az egyházak kijelentik, hogy az egyházi ta n ítá sb a n , rendben és életform ában fennálló különbségek nem akadályozzák meg k ö zö ttü k az egyházközösséget. E zért egym ásnak szószéki és úrvacsorai közösséget biztosítanak, am ely m agában foglalja az ordináció kölcsönös teológiai elism erését és az intercelebráció lehetővé tételét. E z az egyezség, m in t egyházközi konszenzus, érin­ tetlenül hagyja a részt vevő egyházakban a hitvallások kötelező érvényét. A szószéki és úrvacsorai közösség kinyilvánítása, valam in t az ordináció kölcsönös elismerése nem érin ti azokat az előírásokat, am elyek a lelkészi tisztségre való alkalm azást és a lelkészi szolgálat gyak o rlását szabályozzák a részt vevő egyházakban. A K onkordiát elfogadó egyházak egym ás kö zö tt m egállapítják az evangélium közös értelm ezését, am ely szám ukra lehetővé teszi az egyházközösséget. Világosan kifejezésre ju t ebben az, hogy a K onkordia célja az egyházközösség helyreállítása, am ivel a szó­ széki és úrvacsorai közösség kölcsönös b izto sítását,

25

valam in t az ordináció ebből folyó elism erését és az intercelebráció lehetővé té te lé t értik. E cél eléréséhez szükséges alapot a K onkordia abb an lá tja , hogy meg­ állap ítja az evangélium közös értelm ezését. A K onkordia nem ak ar új hitvallás lenni. A K on­ kordiának nem az a rendeltetése, de nincs is benne olyan tendencia, hogy pótolja, vagy éppen kiszorítsa a Kis K á té t v agy a H eidelbergi K á té t. F ő k én t pedig nem áll konkurenciában az 1580. évi K onkordiakönyvvel vagy a reform átus hitvallási iratokkal. A K onkordia józan szám adás arról, hogy azok a v ita ­ pontok, am elyek az evangélikus és reform átus egy­ h á z a ty á k at lelkiism eretükben a tényleges egyházszakadásra kényszerítették, m a m ár nem úgy érintik a feleket, m int egykor. A tö rté n e ti tap asztalás i tt különleges szerepet já t­ szik, am ennyiben a reform áció ta la já n keletkezett egyházak m inden kölcsönös polem ikus feszültség el­ lenére korai időtől fogva m indenkor — h a nem is mindig azonos m értékben — tu d n a k különleges össze­ tartozásukról. E zért szinte term észetes, hogy általános helyesléssel talá lk o z o tt az a spontán m ódon előter­ je sz te tt jav aslat, hogy az 1536. évi W ittenbergi K on­ k o rd iát válasszák szim bolikus példaképnek. Hiszen akkor L u th er helyeslésével k e rü lt a történelem vilá­ gába az a reális lehetőség, hogy a reform áció értelm e­ zésének nagy feszültségeit vállalva dem onstrálják az evangélium i egységet. A Leuenbergi K onkordia alap­ gondolata az, hogy egészen m egváltozott körülm ények k ö zö tt m erjék ú jra vállalni ezt a kísérletet, és ezt egye­ lőre európai terü leten h a jtsá k végre, m inthogy Ameri­ k áb an is tö rté n te k ugyanebbe az irányba m u tató b áto rító esem ények. Ez term észetesen szükségessé teszi a legmesszebbmenő korlátozódást a feltétlenül szükségesre és ezzel e g y ü tt a messzemenő lem ondást a pozitív tanszerű kifejtésről. Ehhez kapcsolódik az a szándék is, hogy az ilyen tanbeli kifejtés szabad lehetőségét n y itv a hagyják a to v áb b i fejlődés szá­ m ára. A K onkordiával egyházközösségbe töm örült egyházak teológiai fejlődését n y itv a kell ta rta n i az evangélikus és reform átus hagyom ány sajátos teoló­ giai tételei szám ára is. A m it a „k onkordia” fogalm a a teológiai m unka szám ára jelent, azt az egyházi élet és cselekvés szá­ m ára az „egyházközösség” helyreállítása fogalm ával h a tá ro z tá k meg a K onkordiában. Az egyházközösség egészen k o n k rét célok felé néz, mégpedig a kölcsönös szószéki és úrvacsorai közösségre, és ennek nyom án az ordináció elismerésére és az intercelebráció lehetővé tételére. Talán nem felesleges figyelm eztetni arra, hogy az ordinációról csak az e m líte tt szószéki és úrvacsorai közösséggel kapcsolatban van szó. A K onkordia az egyes egyházakon belül m inden egyházjogi kérdést érintetlenül hagy. Ezzel alá a k a rtá k húzni, hogy a hiv atalró l szóló teológiai ta n , az egyházjog jelentő­ sége és ennek esetleges szentségi értékelése szem pont­ jából a K onkordia révén semmiféle elébevágás, be­ avatkozás vagy egyéb feltételezés nem tö rténik. A K onkordiához csatlakozó egyházak k ö zö tt a külön­ böző uniós tárgyalások ezáltal bizonyos szem pontból könnyebbé v álnak, másfelől azonban az uniós tárg y a­ lások nem adódnak kényszerítő m ódon a K onkordiá­ ból. E szerint éppen az egyházi h iv a ta lra vonatkozó teológia rendkívül nehéz és érzékeny terü letén, de az egyházjogi rend problem atikája terén sem akar a K onkordia olyan helyzetet terem teni, am ely az egyes eg y házakat szabadságukban korlátozhatná. A W ittenbergi K onkordiától a Leuenbergi K onkor­ diáig bizonyos szem pontból törvényszerű ú t vezet. Ezen sok akadály jelentkezik, nem utolsósorban

26

a politikailag kikényszerített uniók az elm últ század­ ban, am elyeknek azonban egyszer mégis oda kell betorkollniuk, ahova m ost talán a K onkordia révén beto rk o llh atn ak : egy józan, takarékosan k iala k íto tt egyházközösségbe, am elynél a szabadságnak ugyanúgy helyet adnak, m in t annak a kötelező egységnek, amelybe a közös evangélium hív el. E z t az u ta t nem utolsósorban a teológiai közös alapelem ek n y ito ttá k meg, am elyek egym ást kiegészítő ellentm ondással m in­ dig az egy fővonalon találkoztak, an nak ellenére, hogy a konfesszionális túlzás nem egy ellentétes irányú kerü lő u tat ta lá lt ki. Ezeknek keretei között van adva a reform átort teológiának m érhetetlen gazdagsága és annak aktualizálása is, és em ellett elég széles te rü le t m arad a kísérletezés és gyakorlatozás szám ára, hogy E urópa reform átort egyházai szám ára értelm es jö v ő t biztosítsanak. A teológiai tisztázásra vonatkozó meg­ állapításnak bizonyára nagy jelentősége van, de ez m aga is következm énye a teológiák egym ás felé ta r ­ tásának, és nem annak feltétele vagy előzménye. A m ai helyzet Az ökum enikus mozgalom világszerte megerősí­ te tte az egyházak közeledését egymáshoz. Ez érvényes a reformáció egyházaira is, mégpedig m ind ném et nyelvterületen, m ind hazai vonatkozásban. Az NSZK területén szolgáló valam ennyi lu th erá­ nus, reform átus, u n iált tarto m án y i egyházat (Lande­ kirche) m agába foglalja a közös szervezet, az E K D (Evangelische Kirche in D eutschland). E nnek zsinati elnöksége, zsinati tanácsa van. Az ügyintézést az egyházi központ végzi (K irchenkanzlei der E K D ). Számos központi szerve közül kiem elkedik az egyházi külügyi h iv atal (A ussenam t der E K D ), am ely a nem ­ zetközi egyházi kapcsolatokon kívül 250 külföldön levő ném et gyülekezet ügyeit is intézi. Az E K D -val párhuzam osan m űködik a V LK D (lutheránus) és az E K U (uniált) egyházi központi szervezet is. Mind­ ezek az egyházi adm inisztrációra vonatkozó szerveze­ tek, am elyek nem avatkoznak a hitvallási kérdésekbe. T anítás tekintetében a Leuenbergi K onkordia elvei szerint m űködnek. Az N D K -ban hasonló az egyházszervezet. A 8 ta r­ tom ányi egyház szövetségéhez (B und der Evange­ lischen K irchen in der D D B ) itt is a lutheránus, uniált és reform átus ta rto m án y i egyházak (Landeskirche) tarto zn ak . Szintén külön szervezetük is van a luth erá­ nus, uniált, reform átus egyházaknak. A Bund nem jelent teológiai egységet, a hitvallásosság különböző m arad t az egyes területeken, de a reform áció egyházai a tanításbeli eltérések m eghagyása m ellett, egységes szervezetben élnek képviseleti, jogi, adm inisztrációs, pénzügyi tek intetben. Tárgyalások folynak arról, hogy a felekezeti szervezetek, am elyek a Landeskirchék és a B und kö zö tt vannak, fokozatosan megszűnnének, hogy ezzel is erősítsék a központot, a B und-ot. (Svájci E P D 1986. jún. 16.) E nnyiben jellem ezhető a reform átusok és evangéli­ kusok együttélése egyrészt egységes szervezetben, m ásrészt a hitvallásos tan ításo k különbözőségének m egm aradásában. A m agyarországi helyzet a m últban is, és a jelenben is eltér a ném et helyzettől. N álunk külön szervezetben él a két egyház (egyházvezetés, gyülekezeti élet, lel­ készképzés, sajtó, diakónia, pénzügy stb.), de teljes testvéri viszonyban. A reform áció k é t egyházának tagjaiban mélyen él az összetartozás tu d a ta . A két testvéregyház régóta, lényegében a X V I. század óta gyakorolt szószék- és úrvacsorai közössége, valam int a kölcsönös lelkészi szolgálati kisegítés, a sok-sok közös

gyülekezeti program g y ak o rlata a hívek és gyülekeze­ te k közö tt k ia la k íto tta a testvériséget. E z a töm egerő és a szokásjog bázisa fontos jellegzetessége a k é t egy­ ház közötti bensőséges kapcsolatnak. A közös szolgá­ latok területéről kiem elkednek az ökum enikus im a­ hetek évről évre m egrendezett alkalm ai, v alam int a m inden évben m e g ta rto tt közös reform ációi ünnep­ ségek. Teológiai téren fontos esem ény a k é t évtizedes m unkával elkészített új bibliafordítás, a M agyar B ib­ liatanács kiadásában. A testvéregyházak kiem elkedő közös teológiai tan u lm án y i m u n k át végeztek és végez­ nek m ind az Ökum enikus Tanács, m ind a K eresztyén Békekonferencia, m ind az egyházi nem zetközi szerve­

zetek területén. Az egym ással való közösség az em ber ja v á t szolgálja. Szoros az együttm űködés m ind a béke­ mozgalom, m ind a m agyar társad alm u n k aktuális kér­ déseiben. Az egyházközösség az em berért végzett kö­ zös szolgálatokban is megvalósul. A m ikor a reform áció egyházai egym ás k ö zö tt az egyházközösség testv éri kapcsolatában élnek, akkor azon elkötelezettségük szerint cselekszenek, hogy Jézus K risztus evangélium át egy értelem ben hirdessék a vi­ lágban, és együttes szolgálattal fáradozzanak az igaz­ ságosságért és a békéért a világban. Ottlyk Ernő

A párbeszéd tízparancsolata A vallások és ideológiák közötti párbeszédek alapszabályai A párbeszéd k é t vagy tö b b , eltérő nézetet valló sze­ m ély közötti beszélgetés, m elynek elsődlegesen az a célja, hogy valam ennyi résztvevő tan u ljo n a m ásiktól, hogy változzék és bensőleg gazdagodjék. A párbeszéd­ nek ez a m eghatározása testesíti meg a párbeszéd el­ ső p aran cso latát, am in t az alábbiakban k ifejtjük m ajd. H a a m ú ltb an találk o ztu n k olyan em berekkel, akik a Vallás vagy az ideológia terén különböztek tő ­ lünk, akkor rendszerint vagy m egpróbáltuk őket le­ győzni m in t ellenfelet, vagy m egpróbáltunk tö b b et m egtudni róluk, hogy eredm ényesebben tu d ju n k velük bánni. M ásszóval: a tő lü n k különböző felfogású em berekkel a konfrontáció, a szem beszállás m ag atar­ tá s á t felvéve találk o ztu n k . H ol ny íltab b , hol re jte tte b b polém iát fo ly ta ttu n k velük, de rendszerint m indig az­ zal a végső céllal, hogy fölébe kerekedjünk a m ásiknak, m ert meg voltu n k győződve róla, hogy egyedül mi birtokoljuk az igazságot. E nnek azonban nincs sok köze a párbeszéd lényegé­ hez. A párbeszéd nem v ita. A párbeszédben valam eny­ nyi részvevőnek oda kell figyelnie a m ásikra — azzal a nyito ttság g al és beleérző-képességgel, am elyre az em ber egyáltalán képes, hogy am ennyire csak lehet­ séges, pontosan és a m ásik h elyzetét is figyelembe vé­ ve, belülről értse meg a m ásikat. E z a m ag a ta rtá s te r­ m észetszerűleg m agába foglalja azt a lehetőséget is, hogy bárm ely tetszőleges p onton an n y ira meggyőző­ nek ta lá lh a tju k beszélgető tá rsu n k állásp o n tját, hogy h a van bennünk tisztesség, akkor meg is kell változ­ nunk. I t t term észetesen a párbeszéd különleges fajtájáról, nevezetesen a vallások közötti és az ideológiák közötti párbeszédről beszélünk. H ogy ilyen párbeszéd létre­ jöhessen, ahhoz nem elég, hogy a részvevők m egvitas­ sanak egy vallási vagy világnézeti té m á t, azaz olyan té m á t, am ely az élet értelm ével vagy a helyes élet­ vitellel függ össze. O lyan em berekként kell elkezde­ n ü n k a párbeszédet, akik valam ilyen m ódon jelenté­ kenyen azonosíthatók egy vallási vagy ideológiai kö­ zösséggel. H a például nem lennék sem keresztyén, sem m arx ista, akkor nem vehetnék részt „ p a rtn e rk én t” egy keresztény—m arx ista párbeszédben, legfeljebb kérdéseket teh etn ék fel és építő szellemben m agyará­ z ato k a t fűzhetnék a hallottakhoz. Az alábbiakban felsoroljuk a vallások és az ideoló­ giák közötti párbeszéd n éhány alapszabályát, amelye­ k e t meg kell ta rta n u n k , h a azt ak arju k , hogy valóban

sor kerüljön a párbeszédre. Nem „felülről” jövő, elmé­ leti szabályok ezek, hanem olyan szabályok, am elyekre fáradságos tan u lás árán te ttü n k szert. 1. A párbeszéd elsődleges célja a tanulás, vagyis az, hogy változzunk és növekedjünk a valóság felfogását és megértését tekintve, s következésképpen ennek megfele­ lően cselekedjünk is. A zért kezdünk párbeszédbe, hogy tu d ju n k tanulni, változni és növekedni, nem pedig azért, hogy a m ási­ k a t próbáljuk erőszakkal m egváltoztatni, am it egy v itá n ál rem él az em ber — ez a rem ény fo rd íto tt arán y ­ ban áll azzal a durvasággal, am ellyel egy v itá t á ltalá­ ban kezdenek. M ásrészt: m ivel m inden egyes részvevő azzal a szándékkal fog a párbeszédbe, hogy ta n u ljo n és változzék, ezért csakugyan változni fog a m ásik rész­ vevő is. E zért párbeszéddel sokkal inkább el lehet érni a v ita állítólagos célját is. 2. A vallások és ideológiák közötti párbeszédbe két­ oldalú vállalkozásként kell belefogni — a mindenkori vallási vagy ideológiai közösségen belül és az ideológiai vagy vallási közösségek között is. Mivel a vallások és ideológiák közötti párbeszédnek „ te stü leti” jellege van, és m ivel az az elsődleges célja, hogy m indegyik részvevő tanuljon, és változzék, ezért szükség van arra is, hogy m inden részvevő ne csak a m ás h itű vagy ideológiájú partn errel kezdjen p á r­ beszédet — m ondjuk, a katolikus a protestánssal —, hanem a sa já t hittestvéreivel is, hogy megossza velük a vallások közötti párbeszéd gyüm ölcseit. Csak így valósulhat meg, hogy végül is az egész közösség ta n u l­ jon, változzék és jobban m egértse a valóságot. 3. M inden részvevőnek teljes becsületességgel és őszin­ teséggel kell belefognia a párbeszédbe. Tisztázni kell, m ilyen irányba m u ta tn a k egy tra d í­ ció fő- és m ellékáram latai, m elyek lehetnek az esetle­ ges jövőbeli fejlődési tá v la to k és h a szükséges, az t is tisztázni kell, hol v an n a k a részvevőknek nehézségeik a saját hagyom ányukkal. E gy párbeszédben nincs helyük a rosszul, p o n tatla n u l előadott álláspontoknak. É s m egfordítva: M inden részvevőnek ugyanezt a becsületességet és őszinteséget kell feltételeznie partnereinél. A párbeszédet nem csak a becsületesség hiánya aka­ dályozza meg, hanem ugyanúgy az is, h a valaki nem hisz beszélgető tá rsá n a k őszinteségében. R öviden: bizalom nélkül nincs párbeszéd! 4. A vallások és az ideológiák közötti párbeszédnél nem az eseményeinket kell partnereink gyakorlatával, hanem

27

eszményeinket partnereink eszményeivel, gyakorlatunkat partnereink gyakorlatával összehasonlítanunk. 5. M inden részvevőnek m agának kell megmagyaráznia és világosan körvonalaznia álláspontját. Például csak egy zsidó tu d ja belülről definiálni, hogy m it jelen t zsidónak lenni. A többiek csupán leírhatják, hogy m ilyennek látszik kívülről egy életform a. Mivel azonban a párbeszéd m ozgásban lévő közeg, m iként m inden részvevő m egállapíthatja, azért változni fog a p éldaként e m líte tt zsidó beszélgetőpartner is, meg­ győződését folyam atosan m élyíteni fogja, látóköre szélesedik, m ódosítani fogja a zsidó létről a d o tt sa ját m eghatározását, ám közben ügyelni fog arra, hogy ál­ landóan benne m aradjon a hittestvéreivel fo ly tato tt párbeszédben is. E zért elengedhetetlen, hogy a p ár­ beszéd m inden részvevője m aga határo zza meg, hogy m it jelen t az, ha valaki hiteles ta g ja a sa já t hagyom á­ n yának. M ásrészt annak, ak it kívülről értelm eznek, rá kell önm agára ismernie a róla a d o tt értelm ezésben. Ez a vallások és ideológiák közötti értelm ezéstan aranyszabálya, ahogy R aim undo P an ik k ar, a „vallá­ sok közötti párbeszéd apostola” ism ételten hangsú­ lyozta. A m egértés kedvéért term észetesen a párbe­ széd valam ennyi részvevője meg fogja kísérelni, hogy sa já t m aga kifejezze, hogyan é rti partn erének vala­ melyik k ijelentését; a m ásiknak rá kell ismernie ön­ m agára ebben az értelm ezésben. A „világ teológiájá­ n a k ” szószólója, W ilfred Cantw ell Sm ith ehhez még hozzátenné, hogy a m ásik á lta l a d o tt értelm ezésnek p á rta tla n megfigyelők á ltal igazolhatónak kell lennie. 6. Valam ennyi részvevőnek úgy kell elkezdenie a pár­ beszédet, hogy nem tesz megváltoztathatatlan kikötéseket a véleménykülönbségekre vonatkozólag. A részvevőknek nem csupán elfogultság nélkül és rokonszenvvel kell m eghallgatniuk a m ásikat, hanem a z t is meg kell próbálniuk, hogy — a sa já t hagyom á­ n y u k épségének megsértése nélkül — egyet is értsenek beszélgető p artnerükkel, am ennyire csak lehetséges. P ontosan o tt áll fenn igazi vélem énykülönbség, ahol az em ber m ár nem é rth e t egyet a m ásikkal anélkül, hogy ne sértse meg sa já t becsületét. G yakran kiderül, hogy valójában nem o tt van a vélem énykülönbség, ahol korábban — tévesen — feltételezték. 7. Csak egyenrangúak között lehetséges dialógus: „par cum pari” , ahogy a I I . Vatikáni Zsinat kifejezte. M indkét félnek el kell kezdenie a m ásiktól tanulni. H a például egy m uzulm án valam i alacsonyabb rendű dolognak ta r tja a hinduizm ust, vagy a hindu lenézi az iszlám ot, akkor nem lehet szó igazi párbeszédről. Csak akkor kerülhet sor igazi, vallások közti párbe­ szédre hinduk és m uzulm ánok között, h a a m uzulm án is, meg a hindu is főleg azért jön, hogy tanuljon a m á­ siktól; csak akkor lesz ez egyenragúak beszélgetése (par cum pari). E szabály arra is utal, hogy „egyirá­ n y ú ” párbeszéd nincs. Így például a zsidó—keresztény párbeszéd kísérletei a 60-as években csupán előjáté­ k á t alk o tták az igazi, vallások közötti párbeszédnek. A zsidók érthetően és egészen becsületesen csak azért v e tte k részt ebben, hogy felvilágosítsák a kereszténye­ ket, h ab ár a keresztények m aguk is főképp csak ta ­ nulni ak artak . De keresztények és zsidók k ö zött csak akkor jö h et létre igazi, vallások közötti párbeszéd, ha a zsidók is azért jönnek, m ert elsősorban tanulni a k a rn a k ; akkor lesz csak ez a párbeszéd egyenrangúak párbeszéde (par cum pari). 8. Párbeszédre csak kölcsönös bizalom alapján kerül­ het sor. H a b á r a vallások és az ideológiák közötti párbeszéd­ nek m indig valam ilyen „ te stü le ti” összefüggésben kell

28

folynia, vagyis a részvevők — m int m arxisták vagy tao isták — elkötelezett tagjai kell, hogy legyenek egy vallási vagy ideológiai közösségnek, m indazáltal ugyanúgy igaz az is, hogy csak személy ek m in t sze­ mélyek kezdhetik el a párbeszédet. Ám személyek közötti párbeszéd csak személyes bizalmon alapulhat. E zért bölcs dolog, ha nem rögtön a kezdet kezdetén veszik elő a legnehezebb problém ákat, hanem először olyan té m á k a t érintenek, am elyek a legkönnyebben vezethetnek el valam ilyen közös nevezőhöz, és így m egterem tik az em beri bizalom alap ját. Amilyen mér­ tékben m élyül és szélesedik ez az em beri bizalom, úgy lehet azután a kényesebb kérdéseket is napirendre tűzni. A hogy a tanulásnál az ism erttől haladunk az ism eretlen felé, ugyanúgy a párbeszédnél is a közös pontokból kiindulva haladunk a vélem énykülönbségek m egvitatása felé. T ek in tettel az egym ásról alk o to tt ism ereteink hiányosságaira (ami az évszázados ellen­ ségeskedés eredm énye), m ár az is elég sok időt fog igénybe venni, amíg a m aguk teljességében feltérké­ pezzük a közös m ozzanatokat. 9. A vallások vagy ideológiák közötti párbeszéd részt­ vevőjének legalább némi önkritikával kell rendelkeznie, és képesnek kell lennie arra, hogy kritikusan viszonyul­ jon saját vallási vagy ideológiai hagyományához. Az önkritika hiánya azt jelenti, hogy saját hagyo­ m ányunknak m indenre van válasza. Az ilyen m aga­ ta r tá s nem csak fölöslegessé, hanem lehetetlenné is teszi a párbeszédet, hiszen elsősorban azért kezdünk a párbeszédbe, hogy tan u lju n k — am i nyilvánvalóan lehetetlen volna, ha a mi hagyom ányunk sohasem hib ázo tt volna, és m indenre megfelelő válaszai volná­ nak. Term észetesen az em bernek meggyőződéssel és tisztességgel kell képviselnie a saját hagyom ányát a vallások vagy ideológiák közötti párbeszédben; ám ennek a tisztességnek és meggyőződésnek m agában kell foglalnia az egészséges ö n k ritikát. Enélkül nincs párbeszéd — és nincs tisztesség sem. 10. Végül m inden résztvevőnek meg kell próbálnia „belülről” átélni a m ásik vallását vagy ideológiáját. A vallás nem csak a fej dolga, hanem a léleké, a szívé és az egész emberé is, egyéni és közösségi ér­ telem ben egyaránt. John D unne ebben az összefüggés­ ben arról beszél, hogy „ á t kell lépnünk” (passing over) a m ásik vallási tap a sztala táb a, hogy megvilágosodva, elmélyülve és szélesebb látókörrel kerüljünk azután ki ebből az élményből. A vallások vagy ideológiák közötti párbeszéd három síkon folyik: gyakorlati síkon, ahol m egpróbálunk eg y ü tt dolgozni az emberiség problém áin; „sp iritu á­ lis” síkon vagy mélységben, ahol m egpróbáljuk „ b e­ lülről” átélni a p artn er vallását vagy ideológiáját; és a megismerés síkján, ahol m egértésre törekszünk és az igazságot keressük. U gyanígy három szakasza is van a vallások vagy ideológiák közötti párbeszéd­ nek. Az első szakaszban (am elyet egészen sohasem hagyunk m agunk m ögött) eloszlatjuk az egym ásra vonatkozó félreértéseket, és m egpróbáljuk olyannak megismerni egym ást, am ilyenek valóban vagyunk. A m ásodikban kezdünk értékeket m egkülönböztetni p a rtn erü n k hagyom ányában, és kezdjük átvenni ezeket sa já t hagyom ányunkba. Például a kereszté­ nyek a b u d dhisták és keresztények közötti párbeszéd­ ből m egtan u lh atják jobban becsülni a m editációs h a­ gyom ányokat, a bud d h isták fogékonyabbá v álh atn a k a szociális igazságosság eszm ényeit hangsúlyozó pró­ fétai hagyom ány irá n t; m indkét esetben olyan értékek­ ről van szó. amelyek nagym értékben — ha nem is kizárólag — a m ásik hagyom ányával kapcsolódtak össze.

H a elég kom olyak, k ita rtó a k és fogékonyak va­ gyunk, akkor elkezdhetjük a párbeszéd h arm adik sza­ kaszát. I t t elkezdjük e g y ü tt k u ta tn i a valóságnak, az élet értelm ének és az igazságnak azokat az új v onatko­ zásait, am elyeknek korábban egyikünk sem v o lt tu ­ d atáb an . A valóságnak ezzel az új, elő ttü n k még is­ m eretlen síkjával kizárólag am a kérdések, felismerések és vizsgálódások következtében kerülünk kapcsolatba, am elyeket a párbeszéd hozott felszínre. E zért m erjük

m ondani, hogy a türelem m el fo ly tato tt párbeszéd új „kinyilatk o ztatásn ak ” és a valóság „feltárulkozásá­ nak ” eszköze lehet, am elyet azután be kell építenünk tevékenységünkbe. Leonard Swidler Forrás: „S tim m en der Z eit” 203 k., 110 évf., 1985. június. Teljes, szöveghű fordítás. A szerző a „ J o u rn a l of E cum enical S tudies” szerkesztője és a katolikus gondolkodás v alam in t a vallások közötti párbeszéd professzora P en n sy lv an iáb an a philadelphiai T em ple U niversity-n. E ngedélyezett utánközlés a Mérleg 1986/3. szám ából.

Kálvin és a képtisztelet K álvin viszonyát a m űvészethez ellentétes pólusok­ ból nagyon szélsőségesen ítélik meg. A katolikus tö r­ tén etírás K álv in t a legvadabb „képrom bolónak” ne­ vezte. A reform átus szakirodalom p ró b álta a refor­ m áto r a la k já t védeni és a képrom bolást Farelre, K álvin reform átori előharcosára h árítan i. E bben a kérdésben is, m int m indenben önállóan h a tá ro z o tt vélem énye vo lt. Mivel K álvin m űvészetfelfogása a legjobban a tem plom i képek kérdésében kristályoso­ dik ki, m unkám ezt te k in ti fő tém áján ak . A k ép tilalom h ely e a D ek a ló g u s ba n Hosszú ideje ism ert a szoros kapcsolat K álvin In stitu tió ja (1536) és L u th er k isk átéja k ö zö tt. N éhány helyen L u th e r E n chiridionjával is szó szerinti össze­ csendülést m u ta t, de m indenekelőtt a tízparancsolat m ag y arázatáb an .1 K álvin 1536-ban m egjelent In stitu tió já b a n a kép­ tilalm at m in t második parancso lato t veszi figyelem­ be.2 L u th e r a k ép tilalm at k athechizm usában elhagyja, és a N am esgebotot m int m ásodik p arancsolatot szá­ mozza.3 E z a parancsolat K álvinnál a harm adik helyen szerepel. Ezzel szemben K álvin is tíz p arancsolatot számol, m ert a L uthernél 9. és 10. helyen álló p a ra n ­ csolatokat egy paran cso latb a foglalja össze. K álvin kifejezetten e lu tasítja a lutheri beosztást.4 L u th e r tudniillik a parancsolatok m egfogalm azását és beosz­ tá sá t illetően egyetért a k atolikus egyházzal.5 K álvin a Dekalógus teljes szövegével számol, ezért idézi az In stitu tió b an , a katek izm u sb an állandóan az E x 20,2 és köv. teljes szövegét és a k ép tilalm at m indig, m in t m ásodik parancso lato t veszi figyelem be.6 T u d ja, hogy a beosztás a m aga k o ráb an újszerűen és szokatlanul h a t.7 H ivatkozik azonban az óegyházra, am ely ezt a beosztást ism erte. B eosztása sem m iképpen nem „ ú j” és általa k ita lá lt.8 A képtilalom magyarázata Sola scriptura K álvin a képkérdésben sem reform átori tá rsa ira , sem az óegyházra, am elynek képviselői pedig szám ára m érték et jele n te tte k , nem hivatkozik. E gyedüli a u to ­ ritás, am elyre a reform átor h agyatkozik, a Szentírás. K álv in és L u th er is nem csak a kép elleni h arcban, hanem a Dekalógus különböző szám ozásaiban is a S zentírást használja. Zim m erli szerint valójában m ind a k é t számozási mód a kanonikus dekalógus szöveg eredeti állap otára

tám aszk o d ik .9 K álvin számozása megfelel a dekalógus form ális helyzetének. Ő felism erte a szoros kapcsola­ to t a bálványtilalom és a képtilalom k ö zö tt.10 A reform átor a k ép tilalm at k é t p aran cso lattal ren­ delkező tilalom nak értelmezi. Hermeneutikai indoklás K álvin 1539 ó ta In stitu tió já b a n a dekalógussal kapcsolatban a következőkre hívja fel figyelm ünket. 1. A parancsolat és tilalom ta rta lm a m indig széle­ sebb annál, m int am it a szó szerinti szöveg m ond.11 — Isten m inden p aran cso latb an csak a fő b ű n t nevezi m eg.12 A parancsolat (össz)tartalm á t kell fel­ tárn i. — Isten tőlünk nem csak a bűntől való táv o lm ara­ d ást, hanem a bűn elleni harcol is m egkívánja.13 2. Term észetesen a m agyarázatnak v an egy h a tá ra. A k ritérium ezért: m ennyire lehet a szóállom ányból kiindulni, és mi az, am it a parancs alapjául és szán­ dékául értelm ezhetünk.14 H a egy parancsot helyesen akarunk értelm ezni, a m otívum ot (finis) kell megis­ m ernünk. E bből adódik a parancsolat teljes ta rta lm a , te h á t m inden, ami tilos és m inden, ami parancs. A z ószövetségi képtilalom és bálványtilalom viszonya K álvin szerint m inden parancsolatban m egnevezett fő bűn m ellett v an egy szélesebb, átfogóbb ta r ta ­ lom is. a ) A reform átor szerint a bálványtilalom m otívum a és ta rta lm a : 1. M otívum : Isten egyedül a k a rja h a ta lm á t és igaz­ ságát gyakorolni. Népe szám ára egyedüli Isten a k a r lenni.15 2. A tilalom tartalma: Ami Istené, azt nem lehet m ásnak adni. Nem lehetnek m ás isteneid.16 3. A parancs tartalma: Mi egyedül Istennek ta r to ­ zunk im ádással, bizalommal. K izárólag őt illeti dicső­ ség, hódolat és szeretet.17 b) K álvin szerint a képtilalom m otívum a és ta r ­ ta lm a : 1. M otívum : Isten nem engedi tiszteletét babonás használat által m egszentségteleníteni. 2. A tilalom tartalma: A szó szerinti szöveg a k ép ­ tilalom ban csak a fő b ű n t: Id o latria ex tern a18 nevezi meg. ö ssz ta rta lm á t tek in tv e : m inden em bertől elvárt istentisztelet. K álvin szerint a képtilalom k é t részből áll: — Ne csinálj m agadnak képet. — Ne im ádd a k ép et.19 3. A parancs ta rta lm a : a parancs Isten tiszteleté­ nek a legintim ebb form ája. c) Összehasonlítás: M indkét parancsolatnak v an

29

sajátos m otivációja és sajátos ta rta lm a . Λ bálvány­ tilalom té m á ja a tisztelet kizárólagossága. A k éptila­ lom tém á ja Isten tiszteletének legitim form ája.20

A világ terem tése ó ta az em berek jeleket (sigma) találnak ki azért, hogy Iste n t szemeikkel (carnales) m egpillanthassák.28 Az ok egyszerű: a h it hiánya és a lá th a tó k b an való bizodalom. A Niceai zsinatra vezethető vissza a különbség a m egparancsolt tisz­ A képtilalom struktúrája tele t és a tilto tt im ád at k özött. E z nem csak ta r ta l­ K álvin a képtilalom ban k ettő s tila lm a t lát. Mi m ilag, hanem nyelvileg is sán tít, ezen kívül gyakor­ in d íto tta arra, hogy a tilalm at, am ely eredetileg egy latilag értelm etlen. Az egyszerű nép éppoly kevéssé vo lt, k é t tilalom ra ossza fel és ta rta lm á t kiszélesít­ tu d különbséget ten n i a képen ábrázolt tisztelet és se? az Istennek járó im ád at k özött, m in t ahogyan a kép Zwingli és Leo Ju d , Bucer és Capito, K a rlsta d t és (m int m űvészi alkotás) és a kép á ltal ábrázolt Isten előtte a w aldensek, cseh testv érek a J n 4,24-et idézik k ö zött. A képekkel szembeni m a g ata rtása ezt jól és az óegyházra h ivatkoznak. E z tö rtén ik az 1536-os illusztrálja. Az Ószövetség népe is e vonatkozásban lausanne-i D isputáción is, am elyen K álv in részt vesz. teljes visszásságban élt és rászorult a próféták állandó Ú jszerű K álvinnál a k é t részre o sz to tt képtilalom , intésére. A hogyan a próféták a pogányképek és bál­ s ezek különleges indoklása, m iközben a J n 4,24 v án y tisztelet ellen h arcoltak, úgy K álvin és refor­ bizonyítóhelyet a képtilalom 2. részének pozitív m átori társai a katolikus babonás képhasználat ellen m o n danivalójaként értelm ezi. A „sp iritu s” pozitív lépnek fel.29 ellentéte az „incom prehensibilis, incorporeus, invisi­ K álvin a bizonyító helyek többségét az Ószövet­ bilis, sieque om nia contineat u t nullo loco concludi ségből veszi, elsősorban a prófétáktól és Mózes köny­ p ossit” 21 és az im ád at paran csa " in sp iritu e t veri­ veiből, de csak k e ttő t az Ú jszövetségből. ta te ” . A tilalom m ásik oldala: „N e im ádd a képe­ In stitu tio (1536) D eut 32; Ézs 40; J e r 2; E z 6; k e t! ” Mégpedig azért nem , m ert Isten „incom prehen­ H ab 2.30 sibilis” és „sp iritu s” , ebből adódóan k iá b rá zo lh a tat­ In stitu tio I. 11,2 (1539) D eut 4,15; Ézs 40,18; lan, te h á t „in spiritu e t v e rita te ” lehet tisztelni. A tila ­ 41, 7, 29, 45, 9; 46, 5; A cta 17,29.31 lom bizonyításául K álvin a következő helyeket idézi In stitu tio I. 11,13 (1543) 1J n 5,21.32 az Ó- és Újszövetségből: D eu t 6 és 10, 1K ir 8,27; In stitu tio I. 11,4 (1559) Zsolt 115,4, 8; 135, 15; J n 1,18; 1Tim 1,17.22 A parancs bizonyításánál K álvin Ézs 44,12; 40, 21; 2, 8; 31, 7; 57, 10.; H ós 14,4; csak egy bizonyító helyet hoz az Újszövetségből: J n Mik 5,12.33 4,24-et. E z t a bibliai helyet K álv in csak az 1536-os Dekalógus k o m m entárja: E x 34,14, 17; 20, 22; In stitu tió b a n és a genfi k atekizm usban (1537) alkal­ K öv. Lev. 19,4; Lev 26,1; N um 33,52; D eut 4,12 m azza. A későbbi kiadásokban hiányzik az utalás a K öv. D eut 6,10; 12; Józs 22,10.34 J n 4,24-re. De három helyen: a három egy Isten, az Az im á d o tt képek Isten helyére kerültek, bálvá­ egyházi épületek és egyházi szokások, am elyeknek nyokká le ttek és ezzel az első parancsolat ellen is tém ái a képtilalom 2. részének pozitív tarta lm áh o z v é te tte k . K álvin ebből adódóan szoros kapcsolatot közel állnak, tö rtén ik u talás a J n 4,24-re.23 A kép­ lá t a képtilalom és az első parancsolat között. tilalom egy részének pozitív m ondanivalója alapján, b) A képtilalom első része: „N e csinálj m agadnak vélem ényem szerint, a m ásodik részének a következő istenképet” . Az Ószövetség koráb an az „im agines p aran csk én t kellene hangoznia: „Isten ed n ek, a Te ad o rare” azonos jelentésű az „idola erigere” -vel, U rad n ak im ádsággal kell válaszolni” . K álvinnál az K álvin koráb an a k e ttő szétválik, s így az Ószövetség egyházi épületek rendeltetése az együttes im ádság szám ára nem létező problém a keletkezik: csak a kép helye. im ádása vagy m ár az előállítása is egy képnek tilos? Az im ádás m ód jáb an K álvin különbséget iá t az új K álvin a képtilalom szóállom ányát m eg tartja. és a régi szövetség között. L uthernél az összevont L utherhez hasonlóan a „csinálni” szóra teszi a hang­ 1. p arancsolat K risztu sra m u ta t, K álvin pedig a kép­ súlyt, ahogyan ezt m ár K a rlsta d t, Zwingli és Leo J u d tila lm a t az Újszövetség felől értelm ezi.24 is m egtette. A csinálni azt jelenti, hogy nem csak az im ádása, hanem m ár Isten képének az előállítása is A z ószövetségi képtilalom tilos. K álvin hangsúlyozza: nincs á rta tla n kép, nincs árta lm a tla n Isten kép. E zért osztja a reform átor a a) A képtilalom m ásodik része. k ép tila lm at k é t részre, és te k in te tte l Isten képére, „N e im ádd a k é p e t!” m egm arad a képtilalom első részében foglalt tilalom A képtílalom m ásodik része a k u ltik u s k ép használat ellen lép fel. K álvin az In stitu tió b a n rá m u ta t a pogá­ érvényességénél. A tilalom első része az Isten-képek előállításáról szól, a m ásodik rész ezek im ádásáról nyok k ép használatára. A pogányok sem azo nosították istenképeiket bálványaikkal, hanem különbséget te t­ és ezzel a képek m egistenítéséről. Történelem ről, ese­ te k a kép és az istenség között. M int ahogy a pogá­ m ényről készült képek m egengedhetők és tanításhoz, buzdításhoz hasznosak. Személyekről készült szobrok nyok, a zsidók is azt h itté k , Isten velük lesz, h a m ost és festm ények b á r m egengedhetők, de pszichológiai carn aliter nem is lá th a tó .25 A pogányok szám ára a képek Isten jelenlétének jelzései. A zsidók az ara n y ­ okok m ia tt nem hasznosak. Izráel életében hasonló célú em lékek, m in t Já k ó b oszlopa m egengedett. Ilyen b o rjú v al nem egy új Iste n t a k a rta k kiábrázolni. okok m ia tt lehet profán célra képeket készíteni és A szent nép J a h v e t nem felejtette el, de — teszi használni. hozzá K álvin — Isten ü k et elő ttü k h aladva borjúban ábrázolva szerették volna lá tn i.26 Zwingli az istenképeket és a szentek képeit bálvá­ nyoknak nevezi. K álvin szerint a szentek képeiből A zsidók a z t h itté k , hogy a föld és ég egyedüli csak az a tilos, am elyet im ádnak. A gyakorlatban örök U rá t ilyen képekben tisztelhetik. Így a katoli­ pedig K álvin Zwinglihez hasonlóan já r el. E gy szent­ kusok ellenvetését, hogy ők nem a k épet, — hanem ről készült képet, am i a tem plom ban van, rövidebbIste n t, aki a képen v an, tisztelik, e lu ta sítju k .27 A hosszabb idő m úlva tisztelni fognak. E z ért m inden képen levő Isten tisztelete pogány babonaság és zsi­ esetben cl kell ezeket a tem plom okból távolítani. dók szám ára m in t az Isten tő l való elszakadás jele tilos volt. B álványtisztelet, m arad, teljesen m in­ K á lv in a képtilalom m ag yarázatában eltér L u th e r­ degy, m ilyen nev et találu n k a ta rta lo m elfedésére. tő l, K arlsta d tó l és Zwinglitől is. L utherrel szemben

30

„ ...c e rto certius sit non in alium usum prostare ragaszkodik a képtilalom önálló parancs m ivoltához, quam adorentur”. am i nem csak az 1. paran cso latn ak megfelelően a A laikus bibliai kép érvelésnél K álvin a katolikus m ásodik részben a képek im ádását tiltja , hanem az első részben az istenképek előállítását is tiltja . K arl­ egyház gyak o rlatára m u ta t rá. A zt pedig senki nem tu d ja lem érni, hogy a képek a katolikus tem plom ok­ s ta d tta l és Zwinglivel szem ben a képtilalom első részét az istenképekre korlátozza. Leo J u d is a képek elő­ ban nem a ta n ítá s m ia tt, hanem im ádás céljára lettek felállítva. K álvin a képek im ádása ellen fordul és állításának tilalm át csak Isten képére korlátozza: m egkívánja Zwinglivel azonos m ódon — azok „ Iste n t kiábrázolni semmiféle képpel nem szabad, m aradéktalan eltávolítását. K álvin a róm ai egyház M inden kép, am elyet tisztelet céljára készítettek, érveivel szemben egy részletes diszkusszióba kezd. tilo s” .35 c) A képtilalom első részének bizonyítása. K álvin azt A katolikus egyház képeket védelmező érveit a tra d í­ állítja, hogy isten k ép et nem lehet és nem szabad elő­ cióból v ette. A képeket „B iblia pau p eru m ” -nak ne­ vezték el.39 A Biblia pauperum ról beszél Basilius, állítani. Az olyan istenkép is, am it nem im ádnak, N yssai Gergely, N yugaton pedig Paulinus.40 K álvin tilos. K álvin az Ószövetségre hivatkozik. A mózesi N agy G ergelyt nevezi meg, m in t ennek az elm életnek és prófétai képtilalom világosan m u ta tja , hogy Isten a klasszikus m egfogalm azóját.41 m inden képi kiábrázolása tilos és nem úgy, ahogyan a képtilalom betű szerinti ford ítása ala p já n a keleti Gergely különbséget tesz a kép által tö rtén ő ta n í­ egyház gondolja, csak a szobor (farag o tt kép).36 Egy tás és a képtisztelet között. T an ítás céljára egy kép szobor, egy kép készítése Istenről azért tilos, m ert szükséges im ádata pedig tilos. Gergely te h á t a képek lehetetlen. M inden képnek, ábrázolásnak kell lá th ató , k étirán y ú funkciója kö zö tt különbséget tesz. Zwingli e világból v e tt előképének lennie. Isten , aki incorpo­ szerint e k é t funkció kizárja egym ást. Senkinek nem reus, invisibilis és im m ensus, így áb rázo lh atatlan. ju tn a eszébe, hogy egy képet, am ely bibliai tö rté n e te t Az istenkép a leh etetlen t ak arja lehetővé tenni. mesél el, tiszteljen. Zwingli szerint a szentek ről készült E z pedig hazugság.37 E m beri önkényességnek felel képek tárgyszerűségből adódóan „bálv án y o k ” . L u­ meg. Az em ber b álv án n y á teszi Iste n t, em beri kéz th er, N agy Gergelyhez hasonlóan úgy gondolja, hogy által te re m te tt m űve az em beri ábrázolás o b jek tu ­ a szentek képei nem az im ádást, hanem a lelki épülést m ává.38 Az Isten elleni lázadás részesévé válik így szolgálják. A képek azonban a X IV . századra egyre az em ber. inkább m irákulum jelleget kapnak. M ár N agy Gergely felhívta a figyelm et a képekben rejlő e m líte tt k ettő s­ ségre és az ebben rejlő veszélyre. N agy Gergely figyel­ m eztetett a helyes képhasználatra, másfelől elutasí­ A k ereszty én ség képértelm e z é se to tta a m eggondolatlan képrom bolást. K álvin a z tán lá th a tta , hogy az egyszerű nép m ennyire nem ism erte A z értelmezés problematikája a nagy gergelyi képekre vonatkozó elm életet és a A k eresztyénség szám ára a k ép tilalom m ag y aráza­ Libri Caroliniban le fe k tetett elveket. Az évszázadok tá n a k nehézsége ab b an áll, hogy az ószövetségi kép­ során nagy átalakuláson m ent á t a képtisztelet. értelm ezés az újszövetségivei nem azonos. V an olyan K álvin ezért bizalm atlan mindenféle képpel szemben. képhasználat és képteória, am it az Ószövetség nem A személyekről k észíteti képek b ár m egengedhetők, ism ert és ezért a képtilalom ban erre nem lehettek de a bálványim ádás veszélye it t is fennáll. A tem plom ­ tek in te tte l. A képtilalom az Ószövetségben, de az ban ta lá lh ató képeket K álvin te h á t m int istentelene­ Újszövetségben is k u ltu szi képet feltételez. A Szent­ k et, értelm etlenségeket elutasítja. írás, m in t ahogyan Izrael pogány környezete is, csak N agy Gergely és u tá n a a Libri Carolini a ta n ító kultuszi k ép et ism ert. Az Ószövetség a kultuszi képek kép ek ért száll síkra és következetesen elutasítja a m inden fo rm áját tiltja . E z é rt a képtilalom szöveghű képek im ádását. K álvin korában a katolikus egyház és értelem szerinti fordításának így kellene hangoz­ teljesen jogtalanul követeli a képek tiszteletét N agy n ia: „N e csinálj m agadnak kultuszi k é p e t!” Gergelyre és a Niceai Z sinatra tö rténő hivatkozással. K b. a 2. század közepén egy „ú j keresztyén szem­ U gyanakkor a hivatalos katolikus teológia legalizálja lélet” alakul ki és valósul meg. A keresztyén képek a nép által nem gyakorolt különbségtételt a tisztelet nem csak tisz tá n k u ltik u s kellékek, h anem m ás fel­ és im ád at között. N iceában a N yugaton nem hasz­ ad a tu k is van. A képek idők folyam án az alábbi fu n k ­ n ált képtípusról, az ikonról volt szó. A katolikus egy­ ciókat tö ltö tté k be: ház argum entációja, am ely egyfelől a rra hivatkozik, Először tan ú sítan i a k a rta k , hird etn i, a z tá n ta n í­ hogy a képek veszélytelenségét és p ro fan itását bizo­ ta n i és em lékeztetni. T eh át először argum entációs és nyítsa, másfelől arra, hogy a képek tiszteletét meg­ dem onstratív, később d id ak tik ai és pedagógiai k a ra k ­ óvja: k é t különböző k éptípusra vonatkozik, am elyek­ te re lesz a képnek. A kép nem úgy, ahogyan a pogány nek nincs közük egymáshoz. A katolikus egyház érve­ k u ltik u s kép Isten jelen létét g ara n tá lja , hanem h ir­ lése inkonzekvens és k é t vonatkozásban sem h ely t­ det, ta n ít, nevel és em lékeztet. A keresztyén k é p ­ álló. A N agy Gergelyre történő hivatkozás alapján az értelm ezésben a „csinálni” és „ im ád n i” fogalm ak összes képet mellőzni k ellett volna (m ert nem tan ító ), szétválnak. Így ez az új képértelm ezés a képtilalom vagy a nép kegyességét m ás alapokra helyezni. A új m egindokolását k ív án ja. katolikus érvelés következetlensége m ár a X I I I . szá­ zadban Durandusnál m egm utatkozik és még erőseb­ A képek m int „Biblia Laicorum ” ben Aquinói Tam ásnál és B onaven tu rán ál, akikre K álvin korának róm ai egyháza szívesen tám aszkodik. A képtisztelők újra és ú jra elő v ett érve, hogy a Bizonyos term inusok — laikus Biblia, tan ítás, emlé­ képek a laikusok B ibliája. Védelmezik a képek készí­ keztetés — használatában a nagy gergelyi és óegy­ té sét és alkalm azását azzal az arg u m en tu m m al, hogy házi hagyom ányhoz csatlakoznak. az Ószövetség csak a k ultuszi k é p e k e t tiltja és nem azokat a képeket, am elyek az Írás ta r ta lm á t, az egy­ A „B iblia L aicorum ” megjelölés K álvin szám ára ház ta n ítá s á t ism ertetik. A szentek ábrázolásá­ azt jelenti, hogy a képek a Szentírás teljes értékű val pedig kegyességi életük követésére b u zd íta­ pótlásai lennének.42 A nnak bizonyítására, hogy a nak. képek semmilyen ism eretet nem közölnek, a próféták­

31

hoz fordul. A próféták a babonás képh asználat ellen lépnek fel, de nem csak a visszaéléseket, hanem m agát a k ép et is elvetik. A pogány képek isteni erőt és jelenlétet reprezentálnak egy elképzelt fantáziába öntve, kép form ájában. E z ellen a té v h it ellen szólnak a próféták. D irek t írásbizonyítékot a B ibliában a „B iblia L aicorum ” -m al szemben nem találu n k . A S zentírás ilyen képtípusról nem tu d . K álvin a laikus B iblia kérdésével az Isten-képpel k ap cso latb an foglal­ kozik. I t t a képek készítésének és m egengedhetősé­ gének kérdéséről v a n szó, azaz a képtilalom első részéről. K álvin tu d ja , a képek h atalm a m indig azon alapul, hogy az a d o tt k o r em bere m ilyennek látja a k ép et.43 Az a szentkép, am elynek isteni erőt tu la jd o n íta ­ n ak , nem jelenléte által b o trán k o ztató , hanem azáltal a té v h it által, am ely az ilyen képnek isteni erőt tu la jd o n ít az első p aran cso lattal, illetve a képtilalom m ásodik részével szemben. M ásképp áll a dolog Isten képével. Az im ád at itt csak a n n ak a tévedésnek a következm énye, am ely a képek előállításához veze­ t e tt. K álvin az Isten-kép és bálványképek keletkezé­ sének három fázisáról beszél. 1. az értelem Isten h ely ett b á lv án y t készít m agának, 2. a kéz megfelelő k ép et alkot, 3. az em ber ab b a a tév h itb e esik, hogy a képben valam i isten it lát. Az Isten-kép szükségszerűen b álvánnyá lesz, m ert eredete az em ber által kigondolt és elkészített bál­ v á n y b a n v an .44 H asonló m ódon beszél Zwingli a bálványokról. M inden bálványképet istentelenség előz meg, s ezért ebből istentelenség következik. A b álv án y o k at el kell táv o lítan i, még akkor is, h a a prédikáció a z t az isten­ telenséget m egszüntette, am ely egykoron a bálvány­ képekhez v ezetett. A szem ünk elő tt levő bálvány állandó veszélyt jelen t.45 L u th er az istentelenség ered etét az em beri szívben lá tja , ezért Isten igéjét állandóan h ird etni kell. Zwingli nem tesz különbséget a kép és ak ö zött, am it az em ber a képből csinál. E zeket a k ép ek et a refor­ m áto r bálványoknak nevezi. K álvin a z t hangsú­ lyozza, am it L u th e r: m aga az Isten-kép nem gonosz. T eh át K álvin különbséget tesz a kép és ak ö zött, am it az em ber a képből csinál. Mégis, nem csupán az im ádás, hanem m ár a gondolat, am ely Isten-kép előállításához vezet, sérti Isten dicsőségét. Isten ki­ ábrázolásával m egkíséreljük ő t em beri értelem nek alávetni. É rtelm ü n k nem ju t tú l földi szférákon, így valam i e világit tu la jd o n ítu n k Istennek. M ár a próféták is elv etették a bálványképeket, am elyek m inden vonatkozásban szem ben állnak Istennel. A katolikus egyház laikus B iblia orgam entum ával szem ben a rra is felhívja a figyelm et, hogy egy holt anyag művészi m egform álása nem azonos az élő Istennel. A képek nem alkalm asak arra, hogy meg­ jelenítsék Isten titk a it. A képek készítése nem csak Isten igaz ism eretétől tá v o lít el, hanem Isten dicsőségét is sérti. A szándék, hogy a kép valam iféle ism eretet közöl Istenről, éppúgy távol áll a pogány k ultuszképtől, m in t K álvin k o ráb an a töm eg által tisz te lt szent­ k épektől és feszületektől. N agy Gergely a Biblia L ai­ corum a la tt nem egy olyan k ép et é rte tt, am ely új ism ereteket közöl Istenről, p ó to lja a S zentírást vagy a prédikációt, hanem olyat, am ely a prédikációt m a­ gyarázza. N agy Gergely — m in t előtte Basilius, N yssai Gergely, N olai P aulinus és Nilus — olyan szenteket és tö rté n e te k e t bem u tató képekre gondolt,

32

am elyek bibliai tö rtén e tek e t, szentek életét m u ta t­ já k be. E zek et a hívők elé tá rjá k és követésre buzdí­ ta n a k . A kép tehát az olvasás helyébe lép. K álvin szerint is azok a k ép ek , am elyek tö rté n e te k e t és esem ényeket (historiae ac res gestae) jelenítenek meg, hasznosak a ta n ítá s ra és a b u zd ításra,45 de a bálványim ádás veszélye fen n áll, ezért a tem plom ból a képek eltávo­ lítandók.47 Kálvin és az óegyház K álvin vélem ényével a képkérdésben az óegyház­ hoz áll közelebb. Az óegyházra hivatkozik a D eka­ lógus beosztásában, a képkérdésben pedig kifejezet­ te n . Az eg y h ázaty ák tó l á tv e tt idézetei többé-kevésbé önkényesnek tű n n ek . K álvin nem hivatkozik J u s ti­ nianusra, T ertu llian u sra, A lexandriai K elem enre vagy E usebiusra, akik h a tá ro z o tta n és világosan a kép­ tilalom m ellett foglaltak állást.48 A reform átor Origenesre és A ugustinusra h iv atk o ­ zik, akik viszont a Dekalógus m indkét beosztását lehetségesnek ta r tjá k . K álvin úgy véli, az óegyház irodalm a alap ján kb. 500 éven á t mellőzte a képeket.49 Ezzel a 787-es 2. Niceai Z sinat h a tá ro z a tait m egkérdő­ jelezi (talán utólag k észíte tt határozatokról v a n szó), am ely a tem plom i képek készítését védelm ezte. K álvin a képkérdés tárg y alásán ál nem csak a képtisztelet elvetéséről, hanem m indenekelőtt az Isten-kép lehe­ tőségének és m egengedhetőségének alapvető kérdésé­ ről beszél. K álvin szerint Isten-képe m aga Jézus K risztus. Eusebius úgy gondolja, hogy „K risztus istensége.. . Jézus em berségét” dicsőítette m eg.50 Origenesznél: „ a feltám ad o tt megdicsőülése átfo r­ m álja a történelm i Jézus képét és m egisteníti a szóm a th n é tik o n -t” .51 K álvin m ag y arázata: „ H a K risztus a földön élt és a földi élet viszonyai k ö zött ism erték, úgy nekünk m ost K risztust m ás m ódon, lelkileg kell megismer­ nünk. Mi nem tu d ju k K risztu st földi m éretekben m egérteni.” 52 S aját képet K risztusról nem tudunk készíteni. Isten lelki megismerése, ez kerül szóba K álvinnál a képkérdésben. H a K álvin a képtilalom b etartásáró l beszél, nem egy Jézus-képről, hanem az Isten jobbján ülő K risztus-képről beszél, aki a Szenthárom ság m ásodik személye, azaz egy olyan K risztus­ képről, am ely nem más, m in t Isten képe. A ugustinus, ak it K álvin ta n ú k é n t szívesen idéz, Ellinger szerint az első négy évszázad egyetlen teológusa, aki meg­ érezte: „hogy keresztyén álláspontból halvány meg­ jegyzéssel, vagy elutasítással a képek kérdését nem lehet elintézni” .53 A ugustinus sem képgyűlölő, sem képtisztelő nem v o lt.54 A teológus pszichológiai aspek­ tusból kiindulva a képekben e lre jte tt veszélyekre és előnyökre gondol, ennélfogva helyes és téves kép­ használatról beszél. A képek szemlélőkre gyakorolt hatásáról van szó. A ugustinus úgy gondolja, hogy az em beri szívben tö rtén ő téves Isten-elképzelés sokkal rosszabb, m in t egy Istenhez nem illő kép. A ugustinus álláspontja így közelebb áll Lutheréhez, m in t K ál­ vinéhoz. B ár K álvin a képben történő Isten-elképze­ lésről is beszél, de m indenekelőtt a K risztus-kép és Isten-kép igényének a veszélyéről. K álvin sokat hi­ vatkozik az óegyház képviselőire. Szám om ra n y ito tt kérdés m arad t, m iért nem idézi Ju stin ian u st, T ertu l­ lian u st vagy A lexandriai K elem ent? Miért nem a döntő bizonyítékokat idézi Origenesztől, Ireneusztól és E usebiustól. M iért idézi ezzel szemben K álvin olyan gyakran A ugustinust, aki sem képgyűlölő, sem k é p b arát nem volt?

K álvin é s kortársai Katolikus egyház K álvin, té m á n k a t illetően, csak a katolikus egy­ házzal v itá z o tt, vagy név szerint olyan teológusok­ kal, m in t Cochläus és E ckius. E ckius 1522-ben írt „D e non tolledis C hristi e t sanctorum im aginibus” cím ű m u n k ájára az In stitu tió b a n többször u ta l.55 Eckius ezen m űvében a lutheri képrom bolók ellen fordul. T artalm a a hivatalos katolikus ta n ítá s t tü k ­ rözi, eszerint.56 1. A képtilalom csak a zsidóknak a d a to tt a babo­ naság m iatt. 2. A lá th a ta tla n Isten az Ige te s tté léteiével lá th a­ tó v á és k iábrázolhatóvá le tt. 3. M ár az apostolok és az óegyház idejében volt kép. Eckius i tt A ugustinusra, H ieronym usra, A m b­ rosiusra és E usebiusra gondol. 4. A szerző a 787. évi 2. Niceai és az 794. évi F ra n k fu rti Z sinat h atá ro z a taira u ta l, ahol legitim i­ zálták a képeket. 5. A képek hasznosak, m ert a laikusokat ta n ítjá k , a szemlélőt ism ert dolgokra em lékeztetik, buzd ítanak és m eggazdagítják a tem plom i á h íta to t. 6. A képeket nem kell im ádni, de tiszteln i kell őket. A J n 4,24-ben e m líte tt „Lélekben és igazságban való im ádás” a képeket nem érinti. 7. A képrom bolók eretnekek. K álvin ezzel szemben a következőket m on d ja: 1. A képtilalom h o zzátartozik a Dekalógushoz, te h á t parancs. 2. A képtilalom m a is érvényes. Az a katolikus állí­ tás, hogy a képtilalom a zsidóknak a babonasághoz való ragaszkodásuk m ia tt a d a to tt, üres szócséplés.59 3. Iste n t nem lehet és nem szabad láth ató an meg­ jeleníteni.60 4. Az óegyház nem haszn ált képeket. K álvin h iv at­ kozik A ugustinusra, Origenesre, C hrysostom usra, Lac­ ta n tiu sra , E usebiusra, Ireneusra és E piphaniusra.5· 5. Az em lített zsinatok önm agukban ellentm ondá­ sosak és lehetetlen bizonyítékokat sorolnak fel a képek m ellett.6 6. A képek nem lehetnek és nem lenne szabad a laikus könyvévé te n n ü n k .61 A képek nem ta n ítá s céljából, hanem tisztelet céljából készülnek.62 Nem képekkel kell ta n íta n i, hanem Isten Igéjének prédikálásával.63 7. A képeket sem im ádni, sem tiszteln i nem sza­ bad. J n 4,24 a képek im ádása és tisztelete ellen szól. A különbségtétel az a já n lo tt tisztelet és a tilto tt im ádás k ö zö tt tárgyilag téves (a szolgálat tö b b , m int az im ádás) és gyakorlatilag értelm etlen. A nép nem tesz különbséget a kép és a kép által ábrázolt Isten vagy szent k ö zö tt.64 H a K álvin a róm ai egyházban uralkodó állapotról beszél, legtöbbször K risztus és a szentek képei ellen, és ezen képek tisztelete ellen fordul.65 L u th er a képek készítését és alkalm azását jónak ta r tja , m egsemmi­ sítésük ellen fellép, tiszteletét aján lh ató n ak ta rtja . L utherrel szemben K álvin fellép a képek tisztelete ellen, de a rom bolás ellen is.66 K álvin felvilágosító prédikációkat sürget Zwinglivel eg y ü tt, ugyanakkor m egkívánja a képek eltáv o lítását a tem plom okból. A képek rendben tö rtén ő eltávolítása K álvin szá­ m ára a reform áció igazi áttö ré sé t jelen ti.67 K álvinnál, ahogyan L uthernél is, a kérdésben a szeretet a cselekvés m értéke. A szeretetet pedig a h it tisztaság a felől kell m egközelíteni. S ebben is a leg­

főbb kritérium Isten érinthetetlen dicsősége: „ne in gratium proxim i Deum offendereim” .68 K álvin reform átori tevékenysége elő tt m ár eldőlt a képek sorsa. W ittenbergben K a rlsta d t m űködése folytán részben e ltáv o líto tták a képeket. A tö bbi képet pedig a w ittenbergi reform átorok prédikációi­ n ak h a tá sá ra nem részesítették im ádatban és tiszte­ letben. Zürichben és Strassburgban hivatalosan városi tanácsi h a tá ro z a ttal tá v o líto ttá k el a képeket a tem plom okból. Genfben 1535-től m ellőzték a képe­ k et.69 E ttő l kezdve K álvin szám ára nem az a kérdés: el kell-e a képeket a tem plom ból táv o lítan i vagy sem, hanem az, hogy üres m aradjon-e a tem plom vagy kell-e m ás képeket a tem plom okban alkalm azni.70 K álvin szám ára sokkal inkább kérdés m arad a képek eltávolításával szemben a képek készítésének kérdése. A képtilalom érvényességéről van te h á t szó, és ez m ár alapvető teológiai és elvi problém a. Luther K álvin tu d ato san té r el a képtilalom szám ozásában L uthertől. A reform átor L uther katekizm usát ism erte, kérdéses csak az, hogy a képeket illetően a polem ikus, exegetikai n y ilatk o z atait milyen m értékben. A ugust Lang részletesen felsorolja L u th e r írásait, am elyek többé-kevésbé az In stitu tió b an nyom onkövethetők.71 A nnyi világos, hogy K álvin nem csatlakozik L u th er­ hez, de nem is száll vele v itáb a. K álvin tu d ja , hogy közte és L u th er k ö zött nagy a különbség (pl. a Deka­ lógus beosztását illetően), de ez nem ok a szakításra.72 Ragaszkodik álláspontjához, m ert tu d ja , éppúgy az övé, m in t L u th er álláspontja teológiailag m egalapo­ zott. K álvin nem szám ítja L u th e rt a „k ép b a rá to k ” közé, ahogyan ezt megteszi Zwingli.73 K álvin személy szerint soha nem fordul L u th er ellen, de m ivel L u th er néhány ponton a katolikus egyház ta n ításáv al a képe­ k e t illetően egyetért, így K álvin a róm ai egyházat illetően kritik ájáv al L u th e rt is bírálja. Zürich és Strassburg K álvin előtt, a k ép tilalm at illetően, nem az első, aki a k ép tilalm at úgy értelm ezi, ahogyan ő teszi. Soha nem hivatkozik az előreform átorokra és refor­ m áto r társaira. A kit nevén nevez, akiktől ta n u lt: L u th er és B ucer.74 1533-ban rektori beszédében K álvin L u th er szelle­ mében a k ép tilalm at az első parancsolat részeként értelm ezi. 1534-ben ism erkedik meg személyesen B u­ cerrel és C apitóval Baselben. 1536-ban m egjelenik az In stitu tio első kiadása, am elyben a képtilalom m in t 2. parancsolat jelenik meg. B ucer 1534-ben m egjelent katekizm usában hasonlóan K álvinhoz, az első táb lá n négy, a m ásodikon h a t p arancsolatot számol. Leo Ju d , Zwingli m un k atársa az első, aki a k ép tilalm at teljes egészében az E x 20-ból idézi, és 1534-ben meg­ jelenő katekizm usában m ásodik p arancsolatként szá­ mozza. M int fentebb em lítettem , K álvin nem hivatkozik reform átori társaira, ők még nem igazi szaktekinté­ lyek, hanem m u n katársak. A katolikus egyház ellen irányuló irataiban ezért beszél mindig többes szám­ ban : „ Iste n igazsága a m i oldalunkon áll.” 75 K álvin önm agát közösségben lá tja m indazokkal, akikkel eg y ü tt harcol a katolikus egyházzal szemben. K álvin a legtöbb im pulzust a zürichi reform ációtól k a p ta. D irekt m ódon, hiszen Zwingli írásait jól ism erte, indi­ re k t form ában B ucer közvetítésével. Érdem es azokat a fogalm akat, indokokat is szám­

33

bavenni, am elyeket K álvin elő tt m ár m ások is hasz­ n áltak . 1. A D ekalógus különböző beosztása nem alap a szakításra (Bucer).76 2. A pogány képhasználat találó ábrázolása m ajd­ nem ugyanazon szavakkal (Zwingli).77 3. Az óegyházra való hivatkozás, tö b b ek között L actan tiu sra, E p h ip h aniusra (Zwingli, T etrapolita­ n a).78 4. Az Ó- és Ú jtestam en tu m i írásbizonyítékok. Min­ denekelőtt J n 4,24 (waldensek, husziták, Bucer, Capito, J u d , Zwingli).79 5. N em a képnek kell ta n ító n a k lennie, hanem Isten igéjének (Leo Ju d , Zwingli).80 6. A képi ábrázolás m egsérti Isten dicsőségét (Bu­ cer).81 7. E gy kép et készíteni és a tem plom ban alkalm az­ ni, biztos jele annak, hogy az em beri szívben bálvány v an (Ju d , L u th e r).82 8. A képek elutasítása az istenism eret szem pontjá­ ból (Ju d ).83 9. K risztus a m aga te sti jelenlétét szemeink elől elrejti és m ennyben van, ezért nem szabad földi dol­ gokra tek in ten ü n k , hanem tek in te tü n k e t a m ennybe kell felemelni (husziták).84 10. A keresztyénség és az úrvacsora K risztus képe (L u th er).85 * K álv in n ak nagyon h a tá ro z o tt vélem énye volt a képekről. Az egy h ázaty ák tó l v e tt idézeteit csak kolo­ ritk é n t haszn álta m ondanivalója alátám asztására. K álvin ism eri és elismeri a profán keresztyén képet. A reform átor N ilussal, A steriussal, Chrysostom ussal, a k appadóciai A ty ák k al és N agy Gergellyel együtt, különbséget tesz a kultikus és a nem k u ltikus kép­ haszn álat között. K álvin szám ára az alapvető kérdés az Isten-kép lehetősége és m egengedhetősége, és ezzel e g y ü tt a képekkel tö rtén ő kijelentés és igehirdetés legitim itása. A kép értelm ezését nem veszi sem a latin , sem a görög egyházatyáktól. K álvin nem v ita t­ kozik irányzatokkal, elu ta sít egy speciális okból — krisztológiai, pszichológiai vagy tisztán p raktikus term észetű — tö rté n ő állásfoglalást a képhasználat ellen. K álvin nem vitázik sem N agy Gergellyel, a korai egyház nem konzekvens k ép tan áv al, a Niceai Zsinat­ ta l, azzal a korai évszázadokban felbukkanó igénnyel, am ely a szent személyek és esem ények érzéki meg­ jelenítésére irá n y u lt,86 sem pedig a IV. század óta k ialakult k éptisztelettel. N em csatlakozik sem a képek korai ellenzőihez, akikhez ő a K risztus-képnek m int Isten-képnek figyelem bevételével a legközelebb áll, sem a bizánci k ép v ita képelleneseihez, akikhez a kép kijelentés igényének elu tasításáb an közel áll, sem A ugustinushoz, akihez közel áll azzal a véleményével, hogy elrejtve m inden képben m egvan a veszélye egy tárg y b álv án n y á tételén ek és Isten n ek a földi-emberi világba tö rtén ő lealacsonyításának. N em teszi m a­ gáévá a L ibri Carolini középutas ta n ítá s á t, am ely a képeket megengedi, de azokat nem szabad tisztelni.87 K álvin m inden kép és m inden k ép használat ellen van, am ivel a képtilalom m in d k ét részével szemben áll.

34

Ez azt jelenti, hogy m inden kép ellen, am it Isten helyére tesznek és tisztelni akarnak. E gyházatyák egész sorát felvonultatja, hogy m egm utassa, minden időben és m inden képértelm ezésnél a tilto tt kép veszélye fennáll és azt az idők során fel is ism erték. „N em vagyok én annyira elfogult, hogy a képeket el akarnám távolítani, annyival inkább, m ert a szob­ rászat, a festészet Istennek ajándéka, de igenis meg­ követelem , hogy azok tisztán a m aguk helyén alkal­ m aztassanak. M egkövetelem, hogy az em ber rendetlen visszaélés által be ne fertőztesse, rom lásunkra ne for­ dítsa azt, am it az Ú r az em bernek ja v á ra ad o tt volna” ,88 vallja a reform átor. L őrincz Zoltán

JE G Y Z E T E K 1. A ugust D ang: Die Q uellen der In s titu tio von 1536. In : E v . Theol. J g . 3, H. 3. 1936.104. p. — 2. C alvini opera selecta ed P . B a r­ thon e t W . Niesei, 1926. I. k ö tet. 42. (to v áb b iak b an OS) — 3. M artin L u th e rs W erke, W eim arer A usgabe, 1833, I. 250. p. V II. 205. (to v á b b ia k b a n W A ). — 4. OS I. 52. — 5. OS I. 18. — 6. OS I. 42. OS I II . 359. OS. I. 383. — 7. OS I. 48. — 8. OS I. 49. OS I II . 353. — 9. W alter Z im m erli: D as zw eite G ebot. F estsch rift fü r A lbrecht B erth o let 551. p. — 10. Corpus R eform a to ru m Calvini opera 1869. 24, 337, 21 (to v áb b iak b an CR). — 11. OS I II . 350, 14. — 12. OS I I I . 351, 38. — 13. OS I II. 351, 16. — 14. OS I I I . 350, 21. — 15. OS I II . 357, CR 24, 227. — 16. OS I I I . 357, OS I II. 359. — 17. OS I II . 357. 18. OS I II . 3 5 9 ,1 8 . — 19. OS III. 359, CR 24, 376. — 20. OS I. 42. — 21. OS I. 42. — 22. OS I. 43, 5. — 23. I n stitu ció I. 13, 20 ( I I I 20, 30) IV. 10,14. — 24. OS I I I . 326,22. K risz tu sra m u ta tn i K álv in sze­ r in t is a m ózesi tö rv én y ek felad ata. — 25. OS I. 43, 3 2 . . . „ne c red id eru n t D eum sibi adesso, nisi carn eliter se praesentem exhiberet.” — 26. OS I II . 98, 15. — 27. OS I II . 100. — 28. OS I I I . 97, 23— 25 — OS I. 43, 33— 35. — 29. CR 34, 436. — 30. OS I. 44, 10. — 31. OS I I I . 89, 11, 18. — 32. OS I II . 102, 13. — 33. OS I I I . 92. — 34. C R 24, 382. — 35. Leo J u d : K atechism on, hrsg. R . R itter-Z w eifel Z ürich 1955. 357. p. — 36. CR 24, 546. — 37. OS I I I . 93, 17. — 38. CR 24, 383. — 39. M artin L u th e rs W erke, W eim arer Ausgabe, 1833 T is c h r e d e n 3, 3674 (1537) (to v áb b iak b an : W A T R ). — 40 OS I I I . 93, 13. — 41. M argarete S tirm : Die B ilder­ frage in der R eform ation G ütersloch, 1977. Serenus M arseillel p ü s­ p öknek 600 októberében k ü ld ö tt levél részlete 182. p. — 42. L u th e r ezzel ilyen form áb an nem é rt egyet. — 43. OS I II . 99. — 44. OS 1 .43, 27: OS I I I . 9 7 ,1 1 . 26. — 45. H uldreich Zwinglis W erke, Corpus R efo rm ato ru m (to v á b b ia k b a n : ZW ). ZW IV. 98, 4 és I I I . 905, 2— 11. — 46. OS I I I . 101, 7 (1543). — 47. M a rta G rau: Calvins S tellung z u r K u n s t W ürzburg, 1917 15. p. — 48. W eiter E llinger: Die S tellung der A ltern C hristen zu den B ildern in den ersten v ier Ja h rh u n d e rte n . Leipzig 1930, 1934. (Studien ü b er chrisliche D enkm üler) 20 és 23 füzet, 20, füzet, 23, 29, 40, 50 p. — 49. OS I I I . 101. — 50. E llin g er: i. m . I. 52. p. — 51. E llinger: i. m . I. 43. p. — 52. O tto W eber: G rundlagen d e r D ogm atik N eukirchen 1962. B d. II. 532. p. K álv in az 1. és 2. k orintusi levél m a g y arázatáb an a 2 K o r 5, 16 verssel k a p ­ csolatban m ondja — onn an idézi O tto W eber. — 53. E lling er: i. m . I. 98. p. — 54. E llinger: i. m. I. 90. p. — 55. OS I II . 90 és 93. — 56. S tirm : i. m . 240 p. — 57. OS I I I . 91, 22 és G rau : i. m . 19. p. — 58. OS I. 42 és G rau : i. m . 15. p., 19. p. — 59. A u gustinus: OS I. 49 — OS I II. 354: OS I II. 94, OS V. 157, Origenes és C hrysostom us: OS I. 49. — OS I I I . 354. L a c ta n tiu s és E usebius: OS I I I . 94. Ireneus: OS I II . 101. E p ip h a n iu s: OS I II . 101 és V. 157. — 60. OS I II. 1 0 5 .— 61. OS I I I . 93 és G rau : i. m . 20. p. — 62. OS I. 44 és G rau : i. m . 15. p. — 63. OS I. 44 közepén. — 64. OS I. 4 3: OS I II . 106. — 65. CR 30, 20: CR 34, 457, 509. — 66. G rau : i. m. 19— 21. p. — 67. R u d o lf S chw arz: Calvins Lebenesw erk in seinen B riefen Z ürich, 1909 I. 22. p. — 68. OS IV. 292, 23. — 69. A ugust L ang: Jo h a n n es Calvin L eipzig, 1909 29— 35. p. — 70. G rau : i. m . 15. p. — 71. A ugust L an g : Die Q uellen der In stitu tio von 1536 i. m . 105. p. — 72. OS I I I . 352, 12. — 73. OS I I I . 103, 3. — 74. W ilhelm N iesei: C alvin u n d L u th e r in : R eform ierte K irchenzeitung 1931 196 p. — 75. CR 34, 500 alul és OS I II . 9. — 76. OS I I I . 353, 9. — 77. ZW I II . 901, és 16 és CR 34, 462. — 78. ZW IV. 79, 12: ZW V. 75. és 74. p o n t. — 79. OS I. 42, 6 és 38, 4 ,1 2 ; OS V. 176, 16. — 80. OS I. 4 4,11 : ZW I II . 901, 6. — 81. Jo h a n n M ichael R e u : Q uellen z u r G eschichte des K atechism us U nterrichtes B d. I. G ütersloh, 1904, 61 és 760. p. — 82. ZW IV. 133— 136. — 83. E . F . K . M üller: Die B ekeuntnisschriften d e r re­ form ierten K ircke Leipzig, 1903 75. p. — 84. G erhard von Zez ­ schw itz: Die K atechism en der W aldenser u n d B ühm ischen B rüder. E rlan g en , 1863, 51. p. — 85. OS I II . 102, 21 és W A 47, 138. — 86. E llin g er: i. m . I. 97. p. — 87. G erh ard L ad n er: D er B ild erstreit und die K u n sth e h re der byzantinischen un d abendländischen Theologie in : ZEG 5 0 .1931. 6. p. — 88. D oum ergue E m il: M űvészet és érzelem K álv in n ál és a K álvinizm usban. B udapest, 1922. 40. p.

Valláskritika a Bibliában N éhány szó a valláskritikáról A valláskritika a vallások k ialakulását, fejlődését, elterjed ését és a köztük levő k apcsolatokat vizsgálja. M egtalálható a Szentírásban is bizonyos vallásos cse­ lekm ények és felfogások b írálata. V alláskritikája te h á t kizárólag ta rta lm i jellegű és nem foglalja m agában a kérdéses vallásos jellegű cselekm ény kialakulásának, fejlődésének, elterjedésének a vizsgálatát. (E zt ugyan­ úgy nem ta r to tta feladatának, m in t ahogy nem ta r ­ to tta annak a term észet tudom ányos k u ta tá s á t sem.) Ezen a helyen szükséges m egjegyezni, hogy téves az a közfelfogás, m ely szerint a vallásk ritik a olyan dolog, am ely a vallás ellen irányul. „A valláskritika skálája ennél szélesebb. E z a vallás ellentm ondást nem tű rő elutasításátó l egészen a vallás m egértéséig terjed, am elynek m élyreható művelése a vallásos ta rta lm a k független m agyarázóit alkalom adtán a v alláskritika tan u ló iv á v á lto z ta tja .” T eh át a tudom ányos jellegű vallásk ritik a nem csupán a vallás elu tasítását, hanem m egértését és elfogadását is m agában foglalja. Más­ részt a tudom ányos jellegű valláskritika m egváltoz­ ta th a tja m űvelőjének a vallással kapcsolatos állásfoglalását. H a a Biblia v allásk ritik áját alaposabban szem ügyre vesszük, azonnal feltűnik, hogy az elsősor­ ban nem kifelé, hanem befelé irányul. T eh át nem csupán a bálv án y im ád ást bírálja, hanem igen élesen tá m a d ja Isten népének bizonyos vallásos jellegű meg­ nyilvánulásait is. E nnek oka az, hogy ezeket ellen­ tétesnek lá tja Isten rő l való felfogásával és Istenhez fűződő rem énységével, te h á t hitével. A próféták valláskritikája A próféták helyenként olyan erőteljesen b írálták a kultuszt, hogy ebből egyes írásm agyarázók azt a követk eztetést v o n ták le, hogy a p ró féták alapvetően kultuszellenesek voltak. A zonban a próféták b írálata nem csupán a kultusz ellen irá n y u lt, hanem koruk teológiai gondolkodása ellen is. E z t m u ta tja , hogy Izráel sok tra d íc ió já t áté rté k e lték . G ondoljunk Jere­ m iásnak a jeruzsálem i tem plom m al és a dávidi dinasz­ tiá v a l kapcsolatos állásfoglalásaira, vagy az Ú R n ap ­ jához fűződő várakozások elutasítására. A zonban a próféták k ritik á já n a k m egértéséhez m inden esetben meg kell vizsgálni, hogy a kifogásolt kultusz vagy val­ lásos felfogás m ely pontokon állt ellentétben az Ószö­ vetség Istenről való felfogásával, Istenhez fűződő reménységével, vagy Isten rendelkezéseivel. A prófé­ tá k vallásk ritik áján ak az alap ja a hitvédelem volt. A zért tá m a d ta k bizonyos vallásos m egnyilvánuláso­ k a t, m ert azokban Izráel sajátos istenhitének m egtá­ m ad ását lá ttá k . E zért általánosságban nehéz a prófé­ tá k valláskritikájáról beszélni, hanem m inden esetben meg kell vizsgálni, hogy a kifogásolt kultuszi cselek­ m ény vagy teológiai szemlélet m ely pontokon állt ellentétben Izráel sajátos istenhitével, pontosabban an nak ta rta lm á v a l. E nnek szem léltetésére em eljünk ki k é t részletet Ámosz könyvéből. Az egyik a kultusz b írá la tá t tartalm azza, a m ásik egy teológiai gondol­ kodásét. Az egyik Ám 5,21—23, a m ásik Ám 6,1—2. H a Ám 5,21—23-at felületesen szem léljük, úgy tű n ­ h et, hogy a kultusz h e ly e tt Isten igazságának és ren­ delkezéseinek az érvényesítését követeli. H a megvizs­ gáljuk a p ró féta b írálatán ak h á tte ré t, azonnal látjuk, hogy m ásról v an szó. Ámosz az i. e. V III. században valóban azt h ird ette a népnek, hogy ne keresse fel az izráeli szentélyeket, m e rt az o tt folyó kultuszokon

való részvétel nem azonos Isten keresésével. A könyv m ás helyeiből m egtudjuk, hogy ezeket a szentélyeket olyan használati tárg y ak k al szerelték fel, és o tt Isten ­ nek olyan ja v a k a t m u ta tta k be áldozatul, am elyeket szegényektől és a hatalom nak kiszolgáltatott em be­ rektől zsaroltak ki. Ezen a helyen a hangsúly nem a szociális bűnön van, azt m ás helyen ítéli el a próféta. Ezzel a kultusszal az em berek istenism eretét, isten­ tu d a tá t to rz íto ttá k el. Ez a kultusz azt m u ta tta , m in th a Isten elvenni ak arn a az em bertől, m in th a moloch g y a n án t nyelné el az árta tla n o k a t. Í gy nem csupán az em berek anyagi ja v a it v etté k el, hanem gyilkolták lelkük e t és to rz íto ttá k istenism eretüket. A próféta te h á t it t azért gyakorol valláskritikát, m ert úgy lá tja, hogy ez az istentisztelet egy visszájára for­ d íto tt istenképet k ö zv etít a résztvevők felé. E z a kultusz éppen Izráel rem énységének a lényegét tá ­ m ad ta meg, mely szerint Isten azt akarja, hogy ez a nép m ind anyagi létviszonyaiban, m ind szellemileg áld o tt nép legyen. E z a kultusz pedig ennek éppen az ellenkezőjét fejezte ki. E z t az állítást megerősíti az, ahogy a p róféta szerint Isten viszonyul ehhez a kultuszhoz. E z egyenesén b á n tja Isten t, sőt ez az egész szám ára elviselhetetlen, k ib írh atatlan . E zé rt ezt jobb híján anti-istentiszteletnek nevezhetjük, am ely nem Isten ism eretére vezeti az em bert, nem a felé irányuló bizalom ra in d ítja, hanem elidegeníti tőle. Ezzel szemben az igazi istentisztelet azt segíti elő, hogy Isten igazsága és rendelkezései minél szélesebb körben érvényesüljenek (Ám 5,24). T ehát látju k , hogy a próféta azért bírálja kora vallásgyakorlatát, m ert az az Istenhez vezető u ta t elzárja az em berektől, és áto k k á teszi áldását, szeretetét nem kiterjeszti, hanem elzárja. Ilyen m ódon ez a vallásgyakorlat az Isten tő l való legradikálisabb elfordulás. Ám 6,1—2 nem vallásgyakorlatot, nem cselekede­ te t, hanem egy ham is szem léletet bírál. Mégpedig olyan szem léletet, am ely Izráel hitének tá rg y á t, a kiválasztottságot fenyegette. Az Ószövetség szemlé­ lete szerint Isten valóban elkülönítette Izráelt, elkü­ lö n íte tt egy földrajzi terü letet, hogy az betű szerinti értelem ben Isten országa legyen. Azaz legyen olyan elk ü lö n ített nem zet, am elyen érvényesül Isten uralm a. Ehhez kapcsolódott Izráelnek az a sajátos történelm i küldetése, hogy létviszonyaiban a lá th a ta tla n Isten jóságának k ellett volna lá th a tó v á válnia. Ez k ite rjed t volna azu tán a tö b b i népre is. T eh át a kiválasztottság m agában foglalja az Istenhez való egyedülálló vi­ szonyt, m ely szerint Isten ezen nép életét egészen közvetlenül irányítja, és így jósága, szeretete egészen közvetlenül érvényesül ra jta . M ásrészt a k iv álaszto tt­ ság m agában foglal egy sajátos történelm i küldetést, am ely láth ató v á teszi a lá th a ta tla n Isten jóságát a többi nép szám ára. Nos, éppen ez a kiválasztottság to rz u lt ham is felsőbbrendűségi tu d a ttá , és így a h it ham is elbizakodottsággá. E z a ham is elbizakodottság nem az Istenhez való tartozáson nyugodott, hanem az i. e. V III. századi Izráel k ato n ai erején és gazda­ sági h atalm án. Ezzel azonban Izráel éppen azon nem ­ zetek sorába lépett, akik k ato n ai vagy gazdasági ere­ jükkel kérkedtek. Ez az elferdült felsőbbrendűségi tu d a t nem érvényesítette, hanem inkább elnyom ta Izráel tényleges kiv álaszto ttság át, te h á t Istenhez fűződő egyedülálló viszonyát és ehhez kapcsolódó történelm i küldetését. A próféta valláskritikája te h á t azon alapul, hogy éppen Izráel sajátos h itét, Istenhez fűződő viszonyát lá tta veszélyeztetettnek azon elfer­

35

dü lt értelm ezés m ia tt, mely szerint Izráel azért Isten v álaszto tt népe, m ert a legkiválóbb nép. Ezzel Isten kegyelme, jósága h áttérb e szorult és előtérbe lép ett Izráel állítólagos kiválósága. A kiválasztottság tén y é t elszak íto tták Isten jóságától és sa já t felsőbbrendűsé­ gükhöz k ö tö tték . Ezzel a kiválasztottsághoz k ö tö tt h it ta rta lm a to rzu lt, és Izráel Isten tő l való elidege­ nedését eredm ényezte. Ez k é t példa volt arra nézve, hogyan kell eseten­ k é n t m egvizsgálni, hogy a próféták egy k ritizált val­ lásos m egnyilvánulásban m it ítéltek veszélyesnek Izráel hitére és rem énységére vonatkozóan. Ugyanígy vizsgálat tá rg y á v á lehetne te n n i É zsaiás viszonyulá­ sá t a Sion-tradícióhoz, Jerem iás viszonyulását a tem plom hoz fűződő vallási várakozásokhoz stb. Mind­ egyik próféta az Isten és Izráel közötti szövetséget ápolta. Törekvésük az volt, hogy Izráel ténylegesen Isten népe m aradjon, azaz a lá th a ta tla n Isten szere­ te te lá th a tó v á v áljék egész nem zeti életén. A prófé­ tá k m indent tá m a d ta k , am i ezt fenyegette. T ehát tá m a d tá k azokat a vallásos jellegű m egnyilvánuláso­ k a t is, am elyek e lferd ített istenképet k ö zv etítettek , v agy elto rz íto ttá k Izráel Istenhez fűződő kapcsolatát. A próféták v allásk ritik ája nem szak íth ató ki m űkö­ désük egészéből. Nem tudom ányos értelem ben v e tt valláskritika, m ivel nem különállóan foglalkozott a kifogásolt vallásos m egnyilvánulásokkal, te h á t nem vizsgálta ered etü k et, elterjedésük okait, csupán ta r ­ talm ilag k ritiz á lta azokat, m ivel Izráel istenhitével szem benállónak lá tta . E z te h á t éppen a h it oldaláról jelentkező v allásk ritik a volt, am ely bizonyos kultuszi cselekedetekben, teológiai szem léletekben a h it meg­ tá m a d á sá t lá tta . Jézus K risztus valláskritikája A prófétákhoz hasonlóan Jézu s sem fo ly ta to tt ön­ álló, szisztem atikus v allásk ritik át. A zonban összeüt­ közésbe k erü lt kora vallási vezetőivel. A helyzet for­ d íto tt volt, m in t a p rófétáknál. I t t ugyanis rendsze­ r in t Jé z u st érte tám ad ás, m ivel abba a gyanúba kerü lt, hogy semmibe veszi a mózesi tö rv ény bizo­ nyos rendelkezéseit. 5Móz 13 valóban elrendeli, hogy ezeket a szem élyeket megfigyelés a la tt kell ta rta n i, és ellenük vizsgálatot indítan i. Jé z u st valóban meg­ figyelés a la tt ta rto ttá k . E n n ek kapcsán ü tk ö zö tt Izráel akkori vallási irán y ító in ak teológiai szemléle­ tébe. E b b en az esetben Jézus b írá la to t gyakorolt bizonyos vallásos jellegű cselekedetekkel, felfogások­ k al szemben, és ezektől h allg ató it is ó vta. K ritik ája helyenként 8 prófétákhoz hasonlóan igen éles hangú volt. E z é rt Jézu s esetében is m indig meg kell vizs­ gálni, hogy b írá la ta m iért irányul valam ilyen vallási m egnyilvánulás ellen. M t 12,9—14 Jézu s tettleges b írálatáró l tu d ó sít a szom bat m egünneplésének akkori értelm ezésével szem­ ben. E löljáróban szükséges megjegyezni, hogy Jézus igenelte a szom bat m egünneplését. E z t m u ta tja az a tény, hogy szom batonként elm ent a zsinagógába (Lk 4) és elfogadta azon ünnepi étkezésekre szóló m eghívásokat, am elyek az ünnep fényét k ív án ták emelni. Szom batra a legjobb fala to k a t te tté k félre, g y ak ran a szegények elő tt is m eg n y ito tták a h ázakat, kifejezve ezzel azt, hogy Isten ja v a it m egosztja az em berrel. T e h á t a szom battörvény értelm ezésében v o ltak olyan elem ek is, am elyeket Jézu s is a m agáévá t e tt. V iszont e lu ta síto tta a gyógyításra vonatkozó m egkötéseket. Az akkori közfelfogás szerint csak élet­ veszély esetén v o lt m egengedett a szom batnapi gyó­ gyítás. K ülönleges esetekben m egengedett volt a m unkavégzés, pl. ha egy ju h verem be esett. Jézus

36

olyan szituációban gyógyít meg egy nem életveszély­ ben levő beteget, am ikor éppen az ezzel kapcsolatos állásfoglalását vizsgálják. I t t nem csupán arról van szó, hogy Jézus a beteg felé irgalm as szeretettel for­ dul, hanem e lu tasítja a szom bat akkor érvényben levő értelm ezését, te h á t egy vallási felfogást. E rre u ta l az, hogy tettéh ez m ag yarázatot is fűz. E bben pedig nem csak az szerepel, hogy az em ber tö b b e t é r a juhnál, hanem hogy szabad jó t ten n i szom baton. K risztus ezzel kiemeli, hogy ez a te tte nem kivételes jellegű, hanem egyébként is szabad jó t ten n i szom­ baton. A m agyarázat te h á t még általános jellegű irá n y m u ta tá st is ad a szom battal kapcsolatban. E zt még to v á b b m élyíti az evangélium szerzője azzal, hogy Jézus ezen cselekedetéhez éppen azt az „E bedJ a h v e ” éneket (Ézs 42,1—4) fűzi, am ely arról a sze­ m élyről szól, aki igazán érvényesíteni fogja Isten ren ­ delkezéseit, akinek köszönhetően Isten jósága az egész világra ki fog terjedni. T eh át az evangélium nem csu­ p án a z t állítja, hogy Jézus nem áll szem ben a szom­ b a t m egünneplésével, hanem egyenesen azt m ondja, hogy éppen ezzel a tetté v e l ünnepelte meg legm éltób­ ban, éppen Jézus érti leginkább Istennek a nyugalom n apjával kapcsolatos gondolatát. A szom bat ugyanis az Ú R nyugalom napja volt. T eh át kifejezte azt, hogy Isten sa já t nyugalm a felé vezeti a világot, és ezt árasztja ki az egész terem tettségre. E z ért te rje d t ki a nyugalom nap ján ak áldása a rabszolgákra és az állatokra is. A szent összegyülekezésre való felszólítás az t jelen tette, hogy Isten ezen a napon egészen köz­ vetlenül a k a r az em ber felé fordulni és az eljövendő nyugalom ból részesíteni. A m ikor Jézus a beteget meg­ gyógyította, akkor éppen Istennek a nyugalom n ap ­ jáv al kapcsolatos gondolata alapján, te h á t Isten szel­ lemében cselekedett. Az evangélista szerkesztő m un­ k ája is ebbe az irán y b a m u ta t. A m ikor te h á t Jézus tetté v el és annak m agyarázatával vallásk ritik át gya­ korol, ak k o r a szom battal kapcsolatos gyógyítási tila l­ m a t nem csak em bertelennek, hanem istentelennek is n yilvánítja. T eh át Isten gondolatával szembenálló­ nak. Az a tén y , hogy az akkori vallási tekintélyek elhatározták Jézus kivégzését, m u ta tja , hogy éppen vallási buzgóságukban nem é rtették Isten gondolatát, és ez az Istentől való legélesebb elidegenedésre veze­ te tt. A szom batot elszakították Isten jóságától, és vallásos kötelezettséggé te tté k . Isten megismerése helyébe a vallásos kötelezettség lépett, am elyben az em ber m echanikusan, szolgaian teljesíti Isten v ala­ m ely rendelkezését anélkül, hogy ezzel jobban meg­ ismerné és m egértené Őt. Ezzel kialakul az Istentől való elidegenedés, am elyben Isten az em ber szám ára csupán őt fenyegető, ism eretlen m indenható hatalom , a k it a rendelkezések teljesítésével kell leszerelni, aki­ től így kell v alam it kiérdem elni. T e h á t ha az em ber Isten rendelkezéseit elszakítja Isten gondolatától, kialakul a vallásos kötelezettség, m in t az Istentől való elidegenedés egy form ája. Ez lehet emberileg nézve jószándékú is. Jézus ellenfelei úgy gondolták, hogy a gyógyítási tilalom m al Istennek tesznek szol­ g álatot. É ppen ezért érezték kötelességüknek Jézus megfigyelését is. E z mégis odavezetett, hogy végül éppen ezen igyekezetükben kerü ltek végzetesen szem­ be Istennel. Jézus v alláskritik á ja te h á t a rra irán y u lt ebben az esetben, hogy az em ber Istenhez való viszo­ n y á t m egtisztítsa. A zt a k a rta , hogy Isten re ne pusz­ tá n külső, m indenható h atalo m k én t gondoljanak, ren ­ delkezéseit ne vallásos kötelezettségként teljesítsék, hanem értsék meg jóságát, szeretetét, és egyre jobban megism erjék. A m echanikus, szolgai kapcsolat helyébe így lép az Istennel való személyes viszony.

Jézus a b ö jttel, im ádsággal, Isten országa v árásá­ val és jellegével kapcso latb an is erőteljesen k ritiz álta k orának vallásos szem léletét és g y a k o rla tá t. Ő is fenyegetve lá tta ezek révén Isten igazi m egism erését, és az em ber Istenhez való helyes viszonyulását. U gyanaz a szellem vezette, m in t a p ró fé tá k a t, am ikor bírálta azon vallásos m egnyilvánulásokat és képzete­ k e t, am elyek Isten igazi k épét elhom ályosították és az em ber Istenhez vezető ú tjá t elzárták.

L á th a tju k , hogy a Szentírás bizonyos vallásos meg­ nyilvánulásokat az Isten tő l való legélesebb elidegene­ désnek tek in t. A bibliai értelem ben v e tt h it nem

azonos a vallásos m egnyilvánulással, sőt némellyel erős ellentétben áll. (E gyébként a vallás szó a B ibliá­ ban nem szerepel.) A h it egyre jobban megismeri Isten t, szeretetének nagyságát, az em bert egyre biza­ kodóbbá teszi Istennel szemben, és egyre jo bban lehetővé teszi Isten jóságának lá th a tó v á válását. A Biblia k r itik á ja olyan vallási ta rta lm a k ellen irá­ nyul, am elyek éppen ezt fordítják a visszájára. K ri­ tik á ja azért irányul befelé, m ert számol azzal a ve­ széllyel, hogy a h it az Istentől való elidegenedést kifejező vallássá torzulhat. A Biblia valláskritikája alá ezért mindig az egyháznak és a hívő em bernek kell odaállnia. Verasztó Sándor

D IS Z K U S S Z IÓ Jézus és a törvény Vita helyett M űfaja szerint ez az írás: teológiai esszé. (Esszé: „egyéni hangvételű és jellegében ink áb b irodalm i, m in t tudom ányos ta n u lm án y .” ) V an ugyan az itt következő gondolatok m ögött ném i tudom ányos ku­ ta tó m unka is, de tu d v á n tudom , hogy nem „ tu d o ­ m án y ", az, am it előadok, hanem személyes hitvallás: én így értem Jézu st, így hám oztam ki az Ő g o n d olatát az Í rásokból, én ezt hiszem. E z t azért hangsúlyozom, m ert a Theologiai Szemle 1986. évi 4. szám ában ugyan­ erről a tém áról ugyanilyen címen tan u lm án y jelent meg és bizony érdem es volna m eg v itatn i a szerzőnek a m ás vélem ényen levőket fölényesen lekezelő, m árm á r „csalatk o zh atatlan ” állításait. E rre én nem vállal­ kozom tö b b okból. K e ttő t azonban mégis megemlí­ te k az okok közül. Először: úgy tű n ik , a tanulm ány szerzője a verbális inspiráció, illetve ahogyan ezt m ostanában nevezik: a fundam entalizm us h ité t vallja. E nnek értelm ében : h a M áté evangélista szerint Jézus v alam it m ondott, akkor azt biztosan m ondta és úgy m o n d ta Jézus. Nem szabad feltenni a k érd ést: V alóban m o n d ta és így m ondta Jézu s? P éldául: a tan u lm án y idézi a M áté 23-ból ezt a m o n d ato t: „A m it parancsolnak nek­ te k (az írástu d ó k és a farizeusok), m indazt m e g tart­ sátok és m egcselekedjétek!” E z t így el kell fogadni és nem szabad föltenni a kérd ést: H a Jézu s ennyire elfogadta az írástudók és a farizeusok tu d o m án y át, akkor m iért m o n d ott oly sok kem ény jaj-szót ellenük és m iért állíto tta, hogy az általu k m isszionált pogá­ ny o k at „ a gyehenna fiaivá teszitek kétszerte inkább m agatoknál” ? H a ilyen nagy volt a tan ításb eli egység, akkor m iért feszítették keresztre Jé z u st? F u n d am en ta­ listákkal nem lehet vitázn i (ha lehetne, m ár nem len­ nének fundam entalisták!), de azon el kellene gondol­ kozni: kívánatos-e az, hogy egyházainkban elural­ kodjék a fund am en talista teológia. Másodszor: az alább idézendő egyetlen m ondat lehetetlenné teszi a részletekbe m enő v itá t. A szerző szerint Jézus nagyon kom olyan v e tte a szom batot. A rra in te tt — nyilván m inket, nem zsidó keresztyé­ neket is —, hogy „im ádkozzatok, hogy a ti fu tásotok

ne szom baton legyen!” Igaz, Jézus szom baton is gyógyí­ to tt, de egy alkalom m al például ezt m o n d o tta a meg­ gyógyított betegnek: „ m a — b á r szom batnap van — felvetted az ágyadat, jelül a gyógyulásodra, máskor azonban megtartsd a szombatot, nehogy megkövezzenek a megtörése m iatt0” (Ján 5,14). A szerző veszi m agának a bátorságot, hogy egyenesen Jézus szájába ad ja eze­ k e t a szavakat. E szerint te h á t 1. meg kell ta rta n i a szom batnapot és 2. azért kell m egtartani, „hogy meg ne kövezzenek” . V olt Jézusnak egy ta n ítv án y a , aki v állalta a m egköveztetést — éppen a szom batnap, a tem plom és a zsidó kultusz ügyében elk övetett „b ű ­ neiért” . E szerint Istv á n vértan ú félrem agyarázta azt, am it Jézus ta n íto tt? A Jézus-M essiás tanításaiv al ellenkező eretnekségeket h ird e te tt és így ta lán meg is érdem elte az eretnekeknek kijáró m egkövezést? Ahol a m egköveztetéstől való félelem teológiai rangot kap — még hozzá úgy, m in t Jézus direkt ta n ítá sa — o tt nincs helye a vitának.

H itvallásom kifejtése előtt el kell m ondanom néhány teológiai közhelyet. A zt bizonyítom ezzel, hogy hitem ­ mel nem járo k egyéni, külön u ta k a t. A gondolkodó és a történelem -tudom ány módszereivel dolgozó teoló­ gusok többsége nagyjából úgy gondolkodik, ahogyan én teszem — nem csoda, tőlük vettem a „ tu d o m á­ n y o m at” . Közhely az, hogy az evangélium ok Jézus földi m unkássága u tá n legalább egy, de inkább k é t nem ze­ dékkel később jö tte k létre m ostani megszövegezésük­ ben. Megvolt az oka annak, hogy csak ilyen későn gondoltak arra, hogy az akkor m ár hatalm asan áradó K risztus-ügynek a N ázáreti Jézusban való kezdődését írásban rögzítsék. Maga P á l apostol is kendőzetlenül beszél erről: „Mi ezentúl senkit nem ism erünk te s t szerint: h a ism ertük is K risztu st te st szerint, m ost m ár Ö t sem így ism erjük” (2Kor 5,16). A „dicsőséges” K risztus még P álnál is legyőzte a „szegény” N ázáretit. A teljes igazság kedvéért persze hozzá kell tenni ehhez azt is, hogy éppen P ál volt az, aki az im m ár elvisel­

37

hetetlenné le tt túlzások (gnosztikus dualista ta n ítá ­ sok, „Jézu sn ak csak látszat-teste volt azért, hogy végig tu d ja játszan i az isteni ü d v -d rám át” stb.) lá ttá n visz­ szaparancsolta a keresztyéneket a golgotai kereszt­ hez. Odáig igen, de nem to v áb b ! P éldául: a H egyi Beszédhez m ár nem . (Ism erem a „kim agyarázáso­ k a t” — nem sok bizonyító erő t érzek bennük.) A Jézu s-tö rtén et u tá n következő évtizedekben any­ n y ira széthullott a Jézus K risztusról szóló tan ítás, hogy — hitem szerint Isten Szentleikének in d ítására — elkezdődött valamiféle „kollektív” eszmélődés és ez oda v ezetett, hogy „m en jü n k vissza a kezdetekhez, m e rt igenis fontos az, hogy ki volt az a N ázáreti Jézus. M it ta n íto tt, m it cselekedett, m iért feszítették ke­ resztre” . H a pontosabban ak aru n k fogalmazni, így kell m ondani: a Jézushoz közel álló körökben, gyakor­ latilag a zsidókeresztyének körében — a hetvenedik év u tá n i nagy szétszóratás idejéig főként G alileában — v o lt leginkább fontos a N ázáreti M ester élete és ta n ítá sa . A tragikus zsidó katasztró fa, Jeruzsálem pusztulása u tán , az egész zsidó néppel e g y ü tt ez a kö­ zösség is szétszóródott és h a a zsidókeresztyének igye­ keztek is a diaszpórában élő és m űködő zsinagógákkal to v á b b ra is úgy ta rta n i a kapcsolatot, ahogyan — Lukács írása szerint — a jeruzsálem i tem plom i kul­ tu szb an resztvettek, a konfrontáció egyre élesebbé le tt és egyre inkább elkerülhetetlenné le tt: vagy vissza­ igazodnak egészen a zsinagóga életébe, vagy beiga­ zodnak a hellénista gyülekezetek világába. Ezekben a hellénista gyülekezetekben, a feltám ad o tt és dicső­ séges K risztu st hird ették . B izonyára beszéltek o tt is Jézus földi ú tjáró l, de a hangsúly kétségtelenül a feltám adással kezdődött dicsőséges K risztus-ügyre esett. Term észetesen m ás okok is k ésleltették a „Jézus-tör­ té n e t” írásba foglalását. Például az, hogy az első év­ tizedekben teljesen bizonyosak v oltak a keresztyének ab b an , hogy Jézus hamarosan visszajön. H itté k — először m aga P ál is ezt h itte és h ird ette —, hogy nem fognak m eghalni. A dicsőségében visszajövő K risztus élve fogja őket elragadni a m ennyei világba. De h á t akkor m iért kellene leírni azt, am it (m ost még!) min­ denki tu d és h a to v á b b ia k a t ak ar m egtudni, élnek még a szem tanúk, őtőlük m indent meg lehet kérdezni. Tém ánkhoz közeledve: közhely az is, hogy nem m odern értelem ben v e tt történ elem -k u tató k írtá k az evangélium okat (Lukács első m o n d atait sem szabad így értelm ezni), hanem olyan hívő keresztyének, akik mélységesen h itte k a feltám ad o tt és m ost m ár dicső­ séges K risztusban. E h itükről te k in te tte k vissza Jézus földi életére. E h itü k term észetesen b elejátszott a visz­ szaem lékezésükbe és színező elem ként belekerült az evangélium ot rögzítő írásaikba. P o n tosabban: ez a „színezés” m eg tö rtén t m ár an nak a szóbeli ha­ gyom ánynak a kialakulásában, am elyből az evangé­ listák válog attak , szerkesztettek. K özhely az is, hogy egyik evangélista sem volt közvetlen „szem tanú” . E gy bizonyos „kollektív viszszaemlékezésbe” tagolódtak be az első vagy a máso­ dik nem zedékben és ennek felhasználásával szerkesz­ te tté k írásm űvüket. M indegyik evangélista a sa já t h ite és nem utolsó sorban a kon k rét „k o n tex tu s” , te h á t az akkori és o tta n i egyházi, gyülekezeti prob­ lém ák és feladatok szerint fogalm azta meg a kollek­ tív visszaem lékezést. Így m ondják az újszövetségi tu d ó so k : a m ár meglevő, közszájon forgó, itt-o tt m ár bizonyos szerény írásos alakot ö ltö tt anyagból, az élő, te h á t még m indig form álódó, kristályosodó hagyom ány­ ból m erítettek az evangélisták és azu tán meglepő szabadsággal dolgozták fel az á tv e tt örökséget.

38

Ez is közhely, de fontossága m ia tt külön fejezetbe foglalom: a „tö rté n e ti Jézus” , az „ipsissim a vox Christi” szám unkra hozzáférhetetlen. P arad o x módon az egész K risztus-ügyről szilárdabb bizonyosságaink vannak, m in t ez ügy bárm ely kicsi részletéről. Igaz ugyan, hogy B ultm ann ó ta („egyetlen szó, egyetlen tö rté n e t és a feltám adás eseménye sem bizonyítható, nem bizonyos” ) nagy u ta t te ttü n k meg visszafelé („több részlet mégis csak bizonyos és szinte-szinte bizonyít­ h a tó tö rté n e ti té n y ” , lásd Stauffer, Käsemann, E . Schweizer stb. stb. m unkáit), de a tudom ányos igényű k u ta tá s m a is azt állítja, hogy Jézu st csak „tükröző­ déseken” á t közelíthetjük meg. E gyébként hitünkben is ezt v alljuk: m inél inkább m ennyei valóságokról van szó, annál inkább érvényes az, hogy „rész szerint van bennünk az ism eret” és hogy „tü k ö r által hom ályo­ san” látunk. Jézusban „az istenségnek egész teljessége lakozott testileg” (Kol 2,9), term észetes te h á t, hogy senki nem tu d ta őt egészen befogni a tu d a tá b a . É s am ennyit befogadott valaki Őbelőle, az is elszínező­ d ö tt az em beri létform a „edényében” . G yakorlatilag: bárm ennyire hiteles valakinek a K risztus-élm énye, m egtapasztalása, m indenki csak a sajá t életében elő­ zetesen összegyűjtött inform ációk hálózatában tu d róla szám ot adni. A zsidó zsidóul, a görög görögül, a tu d ó s tudósul, az asszony asszonyul és így tovább. Még a Szentlélek inspirációja sem uniform izál. A Szent­ léleknek jó az az „em ber-edény” , am elyet m egtölt isteni tartalo m m al és úgy tű n ik : az Iste n t nem zavarja a róla szóló bizonyságtételek pluralizm usa. Am ikor ezt a problém át tanulm ányozzuk: „Jézus és a tö rv én y ” , akkor term észetesen először a M áté írása szerinti evangélium hoz nyúlunk, m ert ebben ta lá lju k a legközvetlenebbül értékesíthető ad ato k a t a problém a m egválaszolására. Ámde nem szabad meg­ feledkeznünk arról, hogy M áté is csak tükrözi a való­ ságot. Nem szabad te h á t elhanyagolni a „tü k ö r” lehető legpontosabb m egvizsgálását: ki volt ez a Máté, aki ezt az evangélium ot egybe szerkesztette a rendelkezésére álló gazdag információs hagyatékból és élő anyagból. Mikor élt, kiknek írta írását, m i volt a célja írásm űvével? Az a körülm ény teszi elkerülhetetlenül szükségessé ezt a vizsgálódást, hogy — például — P ál apostol fel­ tűnően m ásként beszél a „törvényről” , m in t Máté. É s m ár P ál elő tt is sokan m ásként gondolkoztak Jézusról és arról, hogy m it v a llo tt Jézus a mózesi törvényrendszerről, m in t M áté és a gyülekezeteknek az a csoportja, am elyeknek M áté szánta írását. K özhely az is, hogy m ár az első gyülekezet sem volt olyan ideálisan „egy ak arato n ” , m in t ahogyan azt Lukács írja az A postolok Cselekedeteiről íro tt köny­ vében. De még az ő sorain is átcsillan a történelm i valóság. E gy helyen például ezt olvassuk: „N agy ül­ dözés indult a jeruzsálem i gyülekezet ellen, és az apos­ tolok kivételével m ind s z é ts z ó ró d ta k ...” (ApCsel 8,1). H ogyan? M indenki szétszóródott, csak éppen az üldözöttek vezérei m a rad ta k Jeruzsálem ben? E lkép­ zelhető olyan üldözés, am ely tá m a d ja a jelentéktelen „k ö zk ato n ák at” , de egy újjal sem érinti a „vezér­ k a rt” ? Ilyesm i nem volt és nem is lesz. A helyzet vilá­ gos: nem b á n to ttá k a mózesi törvényekhez hűséges zsidókeresztyéneket és nem b á n to ttá k az apostolok kollégium át, am elyet akkor m ár nem a Jézus által kijelölt P é te r vezetett, hanem a Törvényhez nála is hűségesebben ragaszkodó Ja k a b , az Úr testvére. De m enekülni kellett az agyonkövezett Istv án b a rá ta i­ n ak , lelki testvéreinek, a „diakónusokká” m inősített

m ásh itű hellénistáknak, a partikularizm usból k in ő tt univerzalista K risztus-követőknek. Nem tu d o m elfo­ gadni azt a koncepciót, am ely szerint a „Jézu s és a törvén y ” ügyben hűségesebben követte Jézu st a ti­ zenkét apostol, Ja k a b és a nem ü ldözött jeruzsálem i zsidókeresztyén gyülekezet, m in t a „radikális” Istv á n v értan ú , Fülöp „diakónus” (lásd. ApCsel 8,4 sköv) P ál apostol és az igehirdetésük nyom án keletkezett, pogánykeresztyén gyülekezetek sokasága, a törv ény­ től szabad evangélium népe. Ez m ár egy kicsit történelem -filozófia, de megemlí­ tem ezt is: nem véletlen az, hogy a P ál apostol által h ird e te tt szabad evangélium ból és az azt valló gyüle­ kezetekből a század végére „F rühkatolizism us” lett, azaz v isszatért a törvényeskedés, a partikularizm us, m egszületett a hierarchia, a m ágikus sakram entaliz­ mus, a Szentlélek-erők h e ly e tt a b etű -tek in tély és így to váb b . V isszatért — m ost m ár keresztyén köntös­ ben — az, am i ellen Jézus harcolt Isten szeretetének tágassága és szabadsága nevében. A történelem nem ­ csak a Teilhard de Chardin szívében m egálm odott felfelé ívelés, tisztulás, előre haladás m ódján zajlik az ómega p o n t felé. V an benne lejtés, v an elrendetle­ nedés is és ez érvényes a Jézus K risztus, történelem ­ ben zajló ügyére nézve is. M ár az Ő földi köztük léte idején sem é rte tté k Ő t igazán a ta n ítv á n y a i és a pünkösd sem h ozott csodát ezen a területen. Lásd P éter partik u láris értetlenségét (ApCsel 10) és Pál keserű v itá já t P éterrel ugyancsak a mózesi törvények érvényessége kérdésében (Gal 2). Az első keresztyén nem zedéktől fogva érvényes az „ecclesia sem per reform anda” elve.

K oncentráljunk m ost M áté evangélista személyére, k orára és írásm űvére. N em idézem az e tárgykörben m egjelent szakirodalm at, csupán összefoglalom azt a belső meggyőződéssé le tt képet, am i olvasm ányaim nyom án bennem kialakult. N agy a valószínűsége an­ nak, hogy M áté az első század utolsó negyedében írta evangélium át azoknak a zsidókeresztyéneknek, akik a nagy szétszóratás u tá n északi irányba, Szíria felé, leginkább A ntiókhiába és környékére sodródtak. (Sokan feltételezik, hogy valahol it t szü letett a M áté evangélium a is!) Ezek a keresztyének és a belőlük szerveződött gyülekezetek sokféle szállal k ö tő d tek a templom lerom bolása u tá n is a zsinagógákhoz. Nem egy helyen a zsinagógák szervezeti kötelékén belül pró b álták megélni keresztyén h itü k et. Ezekben a diasz­ póra-zsinagógákban a politikai állam hatalom megsem­ misülése u tá n a hatalom gyakorlását m indenestől á t­ v e tté k az írástu d ó k és a farizeusok. E z a „h atalo m ” az új helyzetben elsősorban szellemi hatalom volt, de — legalább is a zsidó kolóniák g ettó -h atárain belül — külső h atalm i eszközök alkalm azását is jelen th ette (megkorbácsolás, kizárás a közösségből, feljelentés a róm ai állam hatalom nál stb.) A hazájukból elüldözöt­ te k ham arosan m aguk is üldözőkké lettek (ezt később az állam vallássá le tt keresztyénség is m egism ételte!) és az aty áik hitéhez ragaszkodni kívánó zsidókeresz­ tyének ilyen m ódon rendkívül súlyos helyzetbe kerül­ tek. Elsősorban ezekhez az atyafiakhoz szól M áté az evangélium ában. Teológiai koncepciója ebben az irányban ez: igazodjatok bele — de keresztyénül! — a zsinagógákban gyakorolt kegyesség! életstílusba, vegyetek részt a zsinagógai kultuszban (im ádkozás, alam izsnálkodás, b ö jt s h a önálló a gyülekezet, vegye á t a zsinagógákban gyakorolt fegyelmi eljárások foko­

z a ta it: M t 18,15—18). stb. A kulcs-szó azonban ebben a koncepcióban nem a mózesi törvényeknek az utolsó jotáig való pontos betöltése (elgondolkoztató té n y az, hogy egyetlen Jézus-logionban sem találkozunk ezzel a szóval: „engedelm eskedjetek” !), hanem a „ tö b b ” : „ H a a ti igazságotok nem több az írástudók és fari­ zeusok igazságánál, sem m iképpen nem m ehettek be a m ennyeknek országába” (Mt 5,20). Ez a „ tö b b ” form álisan az „Isten a k a ra tá n ak ” te lje­ sítése, tartalm ilag pedig az Isten szeretetének to v á b b ­ adása — leginkább „lefelé” , a „kicsinyek” felé. Ezek a „kicsinyek” lehetnek valóságosan a kicsi gyerm ekek, de lehetnek a gyülekezet hitben erőtlen, kezdő, vagy m eg tántorodott, esetleg m ár el is táv o lo d o tt tag ja i is. A 18. fejezetet általáb an a keresztyén gyülekezet életének szabályozását célzó rendelkezések g y űjte­ m ényének tek in tik az exegéták. M áté szerint te h á t lehet keresztyén életet élni a zsidó zsinagógákban is és szerinte azok szám ára, akik ebben az életform ában élik keresztyén életüket, az „üdvösség ú tja ” , a Jézus „követése” az, hogy még hűségesebben, még áldoza­ tosabban kell betölteniök Isten a k a ra tá t, m in t aho­ gyan azt az írástudók és a farizeusok teszik — akiknek ta n ítá sá ra egyébként figyelniök kell. I t t van a „Sitz im Leben” a Mt 23,2—3 m ögött. E bben a k ét versben m ár messze vagyunk Jézusnak a farizeusokkal v ív o tt életre-halálra kiélezett vitáitól. I t t a „m odus vivendi” keresése áll előttünk a nagyon m egváltozott külső körülm ények között. (E nnyiben ez az Ige is „krisz­ tu si” ! A rra tereli az aty afiak at, hogy nem kell m ind­ já r t „ro b b an tan i” . Ameddig csak lehet, alázatosan bele kell igazodni az a d o tt „k o n tex tu sb a” .) V an te h á t közös nevező a keresztyének és a farizeusok között, nevezetesen „az Isten ak a ra tá n ak ” betöltése. I t t kell a keresztyéneknek valam i töb b letet felm utatni. Jó l értsü k a dolgokat. N agyon történetietlen lenne a gondolkodásunk, ha ilyesmin problém áznánk: M áté te h á t „m egham isította” Jézus eredeti g o n d o latát? H ozzátette ahhoz a sa já t go n d o latát? H a ezen prob­ lém áznánk, ezzel azt árulnánk el, hogy nem é rte ttü k meg: kiknek és m iért írta Máté az evangélium át. Talán nehéz elfogadni azt, hogy Máté nem a k a rt az „örökké­ valóságnak” evangélium ot írni, hanem csupán az ő szeretett gyülekezeteit a k a rta eligazítani az akkor felvetődött problém ák tekintetében. De éppen ez a gyülekezetek irán ti féltő szeretete jogosította fel őt arra, hogy az élő K risztus szellemében szabadon bán­ jon az előtte felhalm ozódott Jézus-inform ációkkal és — paradox m ódon — éppen azért, m ert m indenestől „időszerű” a k a rt lenni (a sa já t nem zedékének a k a rt szolgálni), azért m é lta tta Isten az írását arra, hogy „örökkévaló” evangélium legyen. Nem kétséges, hogy M áté a K risztus szellemében g y ű jtö tte, válo g atta, rendezte, csoportosította, „célirányosan” szerkesztette össze a rendelkezésére állo tt „Jézus-hagyom ányt” . De fel kell ism ernünk ezt is: ahogyan m indez egybe­ szerkesztődött az evangélium m ostani szövegében, az mégis csak egy bizonyos k o n k rét „tükröződése" an nak az ügynek, am it Jézus ho zott közénk. M int m á r em lítettem , az a d o tt helyzetben M áté nem k ív á n t „ro b b a n tan i" , nem k ív á n t új egyházat alap ítan i. Meg­ győződése szerint a zsinagóga m iliőjében is leh et Jézus ta n ítv á n y a k é n t élni, de csak akkor, ha — új bibliafor­ dításunk szavával élve — „messze felülm úlja" a ta ­ nítványok „igazsága" az írástudókét az Isten a k a ra tá ­ n a k teljesítésében. V an azonban egy m ásik front is, ahol M áté m egvívja h arcát, a K risztus egyházán belül egy m ásik csoport­ tal. A m iként nem lehet bem enni a m ennyek országába Isten ak a ra tán ak teljesítése nélkül, akként a túlm ére­

39

te z e tt, eksztatikus vallásosság sem visz be oda. A m á­ sik front, ahol M áté harcol: a karizm atikus hívők tá ­ bora. Ezek „U ram , U ram ” -ot m ondanak, Jézus K ü ­ riosz-voltát te h á t ők is h itte l vallják, győzelmes cso­ d ák at is tu d n a k felm utatni, de h iáb a m inden hitvallás, v agy csoda, ezek sem fognak bem enni a m ennyeknek országába. M iért nem ? Jellem ző, hogy m i a bűnük: anom ia (Mt 7,23). Azaz: a „nom osz” -hoz, a T örvény­ hez való engedetlen viszonyulásuk. A búza és a kon­ koly p éld ázatán ak a m ag y arázata szerint is az ano­ m iában elm arasztaltak kerülnek a tüzes kemencébe (Mt 13,41). M áté szerint cselekedetek által lehet üdvö­ zülni (lásd pl. M t 25,31 sköv, ahol ism ét előkerülnek a „kicsinyek” , de még in k áb b : „az em bernek F ia e l j ő .. . és akkor m egfizet m indenkinek az ő cselekede­ te i szerint” M t 16,27. lásd m ég: M t 12,36—37 stb.) és a tö rv én y nem-cselekvése á lta l lehet elkárhozni. Bizonyosnak te k in th e tjü k , hogy a nagy világváros­ ban, A ntiókhiában többféle keresztyén gyülekezet élt egym ás m ellett és a zsinagógák m ellett. E közössé­ geken belül is vegyes volt a hívők közössége. A hellé­ n ista többségű gyülekezetekben is v o ltak zsidókeresz­ tyének és a zsidókeresztyének k ö zö tt is v oltak olya­ nok, akik n y ito tta k voltak a hellénista eszmék iránt. Az bizonyos, hogy A ntiókhiában szü letett meg a jeru­ zsálem i első „anyaegyház” teljes szétszóródása u tá n (70 u tá n ) a m ásodik „anyaegyház” , am ely m ár tip ik u ­ san hellénista teológiát v a llo tt és h ird e te tt. I t t lép ett a zsidó partikularizm us helyébe a földkerekség perspek­ tív áib an gondolkodó univerzalizm us, am elynek gya­ korlati kicsengése v o lt az, hogy innen k ü ld ték szét a pogány világba a m isszionáriusokat, első renden P ál apo sto lt és m u n k atársait. Ám de am iként ennek az „egyetem es” egyháznak a ta g ja i aggályoskodva és ezzel e g y ü tt nyilván ítélkezve gondoltak a zsinagógá­ ban vagy azon kívül („h ázan k én t” ?) összegyülekező zsidókeresztyénekre, akik to v á b b ra is a z t v allották, hogy Mózesen á t szólal meg az „ Iste n a k a ra ta ” , nem csodálkozhatunk azon sem, h a ezek viszont (Máté evangélista és az ő gyülekezetei) a „szab ad” keresz­ tyénekre néztek aggályosodva és ítélkezve. Hiszen ezek a hellénista keresztyének olyasm it állíto ttak , hogy a mózesi tö rv én y b etű i „ölni” tu d n a k (2K or 3,6) és hogy az a Jézu s K risztus, a k it a zsidókeresztyének is nagyon szerettek, m eg v álto tta az em beriséget a tö rv én y átkától (Gal 3,13). I t t h ú zó d o tt a m ásodik frontvonal és M áté evangélista meglepő hevességgel v ív ta h a rc á t a hellénista táb o rb an élő keresztyének ellen. Tárgyilagosan szemlélve a történelm i valóságot: ezek a hellénista „karizm atikusok” bizonyára minden tek in tetb en hűséges keresztyének voltak. Im ádkoz­ ta k , szerettek, szolgáltak, esetleg életüket a d tá k K risz­ tu sé rt, csak éppen Mózest és az ő törvényrendszerét nem te k in te tté k elengedhetetlenül szükségesnek az ü d ­ vösséghez, m in t ahogyan azt Mózes népe gondolta. Az evangélista szerint ez az engedetlenség kárhozatos bűn. A bban a történelm i helyzetben szü letett meg te h á t a M áté írása szerinti evangélium , am ikor még nem fixálódtak a dolgok. Még nem dőlt el végérvényesen az, hogy m egm aradhat-e a keresztyénség a zsinagóga kötelékén belül, vagy ki kell szakadnia onnan. Az sem d ő lt el még végérvényesen, hogy a K risztus evangé­ lium a m agába foglalja-e a mózesi törvényeket, főként a kultikus rendelkezéseket, például az étel-ital sza­ bály o k at, a szom batnap m egünneplését, vagy pedig ezektől teljesen függetlenül és szabadon kell hirdetni az Iste n szeret eté t. N em megyek bele m ost m ár a to v áb b i részletekbe. De ezt még el kell m ondani: sajátos kettősség jellemzi

40

M áté m unkam ódszerét. Egyfelől hűségesen á tv e tte azt az inform ációs anyagot, am it a különböző m ér­ tékben kikristályosodott Jézus-hagyom ányokban ka­ p o tt. (A kkor is hűségesen írta le a szavakig menően p o n to síto tt hagyom ányt, h a az ü tk ö z ö tt az ő sa já t teológiai koncepciójával.) De másfelől az élő K risztus uralm a a la tt tu d ta m ag át és élt azzal a szabadsággal, am elyet K risztus Lelke ajándékozott neki. Szabadon alkalm azta az örökséget a konkrét egyházi helyzet problém áira és Jézus érvényes Igéjének v e tte azt, am it a K risztus Lelke d ik tá lt neki a gyülekezetek építésére. K özhely az is, hogy nem ő egyedül cseleke­ d e tt így. E lfogadott gyülekezeti gyakorlat volt ez akkor: előállott az istentiszteleten valaki és így szólt: „ E z t m ondja az Ú r . . . ” . A m it ilyen m ódon h ird e te tt, az a hallgatókban teljesen egyenértékű volt azzal, am it a szem tanúk h ird ettek Jézus „hiteles” örökségeként. Esetleg nagyobb h atása volt az ekszta­ tik u s erővel h ird e te tt „ E z t m ondja az Ú r . . . ” -nak, m in t a tárgyilagosan közölt Jézus-logionoknak. Pál levelei és még az evangélium ok keletkezése u tá n is az első század egyháza sokkal inkább az élő Lélek és nem az íro tt betű egyháza volt! H a ezt nem vesszük kom olyan, nem tu d u n k eligazodni az Újszövetség ira tai között. H am arosan k ev eredett ugyan a tisz ta és a tisz tá ta la n „Lélek” , az evangélium és a „m ás” evangélium (Gal 1.), de nem kétséges, hogy am ikor valóban a Jézus K risztus Lelke szólalt meg a „prófé­ tá k o n ” át, akkor az a kérügm a, am it ezek hirdettek, valóban egyenértékű volt azzal a beszéddel, am it a Földön já r t Jézus m o n d o tt annakidején. Ilyen érte­ lemben aztán helytelen szétválasztani a Biblia b etű it és szövegét „eredeti” és „nem eredeti” Jézus-szavakra, vagy eleve m egbotránkozni azon, hogy ilyen folyam at­ ban született meg a B iblia. N agyobb problém a az, hogy azok a „ham is próféták” (Mt 7,15 sköv, 24,11 sköv), akiktől M áté óva in ti a gyülekezeteket, nagy valószínűséggel azok a karizm atikus „p ró féták ” vol­ ta k , akik a P ál teológiája szerinti szabad evangélium ot h ird ették . E gyik exegéta, H . J. Schoeps, egyenesen P ál apostolt véli fölfedezni a példázatbeli „echtrosz anthróposz” -ban, aki konkolyt h in t a búza vetésbe. T ovábbá: a kétszeresen áto k alá helyezett „m ás evan­ gélium ” kifejezéssel P ál apostol valójában a tö rvény prédikálásával e lto rzíto tt evangélium ra u ta lt. Ilyen m egrendítően súlyosak voltak a feszültségek az első keresztyének között.

Eddigi vizsgálódásainkból az derül ki, hogy k ét pregnáns „tükröződésből” tu d u n k valam i módon vissza következtetni arra, hogy m iként viszonyult Jézus a mózesi törvényekhez és a ráju k épülő „ a ty a i hagyom ányokhoz” . H a ebben a szövevényes problé­ m ában el akaru n k igazodni, átfogóbb kérdést kell fel­ te n n ü n k és an nak részeként kell értelm eznünk mos­ ta n i szűkebb tém án k at. Ez az átfogó kérdés így hang­ zik: Mit v a llo tt az üdvösség ú tjáró l az akkori zsidó teológia és m it vallo tt Jézus? U gyanaz a ta n ítá s hang­ z o tt m indkét oldalon, vagy az egyik szöges ellentét­ ben á llo tt a m ásikkal? H item szerint ez utóbbi eset forog fenn. Olyan elviselhetetlen volt az ellentét a k ét koncepció között, hogy Jézusnak életével k ellett fi­ zetnie „eretnek” ü d v ta n áé rt. A zsidó teológia — ha jól értem , m ind máig — ezt v a llo tta és v allja: az Isten bűnöket gyűlölő szent Isten. Számon ta r tja a népek és az egyének bűneit és igazságot szolgáltat. A Tör­ vényben kijelentette a k a ra tá t és aki üdvözülni akar,

annak m agára kell vennie a Törvény „ig á já t” . Ami­ lyen szentségi fokot ér el az em ber a T örvény betölté­ sében, olyan ju ta lm a t kap érte a nagy leszámolás napján . É s am ilyen m értékben áth ág ja valaki az Isten paran cso latait, olyan m értékben éri u tol ő t Isten igaz­ ságos büntetése. A Törvény m eg b o n th atatlan z árt rendszer. N em szabad benne válogatni, különbséget tenni, redukciót végezni. A legkisebb jo tá t ugyanolyan kom olyan kell venni, m in t bárm elyik „n agy parancso­ la to t” . A szigorúbb rab b ik m ár a z t is bűnnek tekin­ te tté k , h a v alaki különbséget tesz a parancsolatok k özött is keresi a legfontosabbat. A jotákig menően m inden p arancsolat egyform a érték ű és egyformán kötelező. H a különbséget teszünk kultikus-vallási és erkölcsi törvények között, a Jézus korabeli kegyes­ ség! g y ak o rlatb an egyértelm űen a kultikus-vallásos szabályok v o ltak fontosabbak. Csak u tá n u k követ­ keztek az erkölcsi szabályok. Ezzel szem ben félreért­ hetetlen Jézus állásfoglalása: lásd a K orbán-problé­ m á t (Mk 7,11). Jézus „teológiáját” így lehet sum m ázni: Elközelí­ te tt az Isten országa és pedig nem úgy, m in t valam i Szuper-Törvény, hanem úgy, m in t valam i felfoghatat­ lan Szuper-Szeretet. Isten szeretetének h atalm asan szétáradó „erőtere” jelen t meg e világon — elsősorban éppen Jézusban és Ő általa. Mivel Isten szeretete J é ­ zusban h aték o n y erővel m egjelent, azért m ost lehet m egtérni, m ost könnyű m egtérni, de m ost kell is m egtérni. M ost nagyobb bűn, m in t eddig volt, ha valaki Jézus közelében nem té r meg, h a valaki a belül­ ről segítő Szentlélek ellen vétkezik. Az üdvösség ú tja egyszerű: el kell fogadni, be kell fogadni a Jézusban m egjelent bűnbocsánatot, Istenszeretetet. N em a vallá­ sos teljesítm ény, nem a „L eistung” üdvözít te h á t, hanem éppen ellenkezőleg: a „lelki szegénység” , az az állapot, am ikor az em ber koldusként áll Isten előtt és elfogadja Isten gazdag aján d ék ait. A tékozló fiú h azatérh et té p e tte n , rongyosan, ünnepi lakom át készí­ tenek neki. Az em ber szorongásosan z á rt rendszerét meg kell n y itn i az ő t kereső P ászto r-Isten előtt. „Mi szeressük Őt, m ert ő előbb szeretett m in ket” . Ez Jézus „m o rálján ak ” a lényege. A m ikor befogadom Isten szeretetét, Szentleikét és így az isteni erőket, akkor kezdődik a m orális kivetülése az ingyen elnyert üdvösségnek. Aki m eggyógyult Jézu s csodatevő ereje által, ann ak szól a p arancs: eredj el és többé ne vét­ kezzél. A m in d en t megelőző isteni segítség nélkül nem lehet nem vétkezni. Az em berből csak az a vallá­ sosság telik ki, am i szükségszerűen farizeus viselkedés­ be torkollik: úgy tesz, m in th a tenné az Isten a k a ra tá t. K ib ékíthetetlen feszültség v an a T óra vallásrend­ szere és a Jézus K risztus evangélium a között. E z t a feszültséget hitelesen tükrözi az az értelm ezés, ami P ál apostol teológiájában szólal meg a tö rv én y jelen­ tőségéről, éles fogalm azásban: a tö rv én y létráján égbe ju tn i próbálkozás gyilkos kockázatáról. „A törvény cselekedeteiből k ap táto k -e a L elket, vagy a h it hallá­ sából?” „E lszak ad tato k a K risztustól, akik a törvény által ak arto k m egigazulni, a kegyelem ből kiestetek” (Gal 3,2; 5,4). Ez a tükrözés is érvényes a tö rv én y sze­ repét illetően, nem csupán az, am it M áténál olvasunk. De akkor — ehhez viszonyítva — hol van a Máté igazsága? M ár em lítettem : akik kegyelm i erőket vesznek, azok képesek arra, hogy a Jézus á ltal köve­ te lt „ tö b b e t” m egvalósítsák. É s azt meg is kell való­ sítaniuk! A zt a közeget, am iben a K risztus népe él, nem ro b b an tan i kell (akkor: a zsinagógát, vagy a róm ai Im perium társad alm i szerkezetét — lásd Pál levelét Filem onhoz —, m a a népegyházat), hanem benne kell valóra v áltan i az isteni „ tö b b e t” . A zsi­

nagógából nem kell kim enni a hitvallások összeférhe­ tetlensége címén, de békességesen ki kell m enni, ha kiközösítenek onnan v alakit. E bben a krisztusi szel­ lemben végezte P ál apostol a missziói szolgálatokat. Jellegzetes példa erre: ApCsel 13,44—49.

Az alapvonalakat m egrajzoltam , m ost kezdődhetne a szálak m eghúzása a konkrétum ok világa felé. Az eddigiekből ta lá n k id erü lt az, hogy az eredetileg föl­ v e te tt problém ára csak kom plem entárisan érvényes feleletet lehet adni. Befejezésül elm ondom még, hogy m iként hiszem és fogalmazom meg ezt a kom plem en­ táris m egoldást. A M áté evangélium át exegetáló tudósok nagyjából egyet értenek abban, hogy Jézus szám ára középponti jelentősége v o lt ennek az Igének: „T an u ljáto k meg, m it jelen t ez: irgalm asságot akarok és nem áldozatot” (Mt 9,13; 12,6). Az Isten irgalm as és az em bereknek azt parancsolja, hogy „legyenek olyanok, m in t az Iste n ” : fogadják el m aguk üdvösségére és ad ják to­ vább em bertársaiknak ja v á ra Isten irgalm asságát — elsősorban a bűnbocsánat öröm ében. Ez a H óseás pró­ fétátó l idézett Ige erőteljes k ritik a az em bertelenné le tt vallásos kultusz felett. Jézus alapvetően ezzel a k ritik áv al közeledett korának a T ó rát tisztelő ke­ gyességéhez. I t t ta lálju k meg a végső feloldást a sokat v ita to tt te x tu sra nézve: „N e gondoljátok, hogy azért jö ttem , hogy érvénytelenné tegyem a tö rv é n y t, vagy a próféták ta n ítá sá t. N em azért jö ttem , hogy azokat érvénytelenné tegyem , hanem hogy betöltsem ” (Mt 5,17). A „ne g o n d o ljá to k ...” a rra u tal, hogy igenis vannak, voltak olyan keresztyének (P ál apostol és a hellénisták), akik az t „gondolták” , v allo tták , hirdet­ ték, hogy Jézus eljövetelével befejeződött a T óra tö r­ ténelm i időszaka. „A tö rvény vége K risztus” (R m 10,4). M áté m ást „gondol” , m in t a hellénisták. Sze­ rin te a törvény válto zatlan u l érvényes az utolsó jótáig menően. H item szerint m indkét álláspontban van igazság, de csak kom plem entáris egységben igazak a részigazságok: A T óra változatlanul érvényes a világ végezetéig, m ert a T ó ra: a végső R E N D , Isten terem tő, m egváltó és gondviselő örök szeretetének TÖ R V ÉN Y E. Az Isten szeretet. Ez a Szeretet-Isten tere m tette a vilá­ got. Ő rendezi folyam atosan a „toh u v ab o h u ” -t, a káosz-erőket a szép R E N D , a „kozm osz” irányába. Isten szeretete van az em ber terem tése m ögött: p a rt­ n e rt te re m te tt Isten, akivel beszélhet. Isten szeretete vállalta a szabadság k o ckázatát és Isten szeretete m unkálja a b u k o tt em ber m egváltását. Isten szeretete a végső TÓRA, a végső m agyarázata az egész világfolyam atnak. H item szerint Jézus nem csupán az el­ b u rjá n zo tt „hagyom ányokkal” szemben appellált Mózesre. Ő Mózestől is tovább appellált: a rra az egy végső T órára, am it Ő Isten egyetem es szeretetében ta lált meg és h ird e te tt földi szolgálatában. N y ito tt kérdés: Jézusnak ezt a „n agy ug rását” az akkor kicsinyesen értelm ezett T órától a végső Tó­ ráig, Isten világot terem tő és m egváltó szeretetéig, m ennyire é rte tté k meg a ta n ítv á n y a i? Meggyőződé­ sem szerint M áté egy kissé tú lex p o n álta Jézusnak a T óra irá n ti hűségét, P ál apostol pedig egy kissé tú l­ exponálta Jézus T óra-k ritik áját. V alahol a k e ttő kö­ z ö tt van a keskeny ú t, Jézus engedelmességének ú tja . E z t azonban tudom ányos pontossággal senki nem tu d ja definiálni, m eghatározni. A T óra végső titk á t és a belőle következő em beri cselekedetek isteni rend­ jé t Isten jelenti ki az Ő t szeretőknek. Farkas József

A diszkusszió útján Folyóiratunk fel-felelevenedő hagyománya diszkusz­ sziók közlése. A fentiekben fontos reflexiót olvashattunk Jézus és a törvény kapcsolatáról: a jézu si törvényértel­ mezésről. A z ilyen természetű írásoknak — úgy véljük — tárgyukon messze túlmutató jelentősége van, jóllehet az egy kérdésben való tisztánlátás vagy legalábbis tisztáb­ ban látás önmagában eredmény. M égis a folyamat maga, amely ilyen írások kapcsán elindulhat, vagy el is indul, talán, m inden kézzelfogható eredménynél töb­ bet ér. (Arról nem is beszélve, hogy a Theologiai Szemle profiljánál fogva olyan kérdésekkel foglalkozik, ame­ lyekkel kapcsolatban végső, ne adj Isten, lezárt „ered­ m én y” aligha érhető el.) A fontosnak tartott folyam at főbb jellemvonásainak egyebek között a következőket tartjuk: teológusok, gyüle­ kezeti lelkipásztorok személyes véleményüket m ondják el — nyilvánosan, az írott szó elkötelező felelősségét vál­ lalva; e vélemények sok ponton, néha alapvetően eltérnek egymástól — s ezt k i lehet bírni, írónak és olvasónak egyaránt, anélkül, hogy valamely, köreinkben nem létező „tanhivatalnak” döntést kellene hozni, egyfajta „mai napra” szóló perdöntő igazság kim ondásával; remélhe­ tőleg valódi kérdések vetődnek fel és az előbbrejutás jószándéka vezeti a tollakat — a teológiának m in t tudo­ m ánynak örök kísértése a l’art pour l’art elmélkedés,

ráadásul egy olyan szakzsargonnal megfogalmazva, ame­ lyet m ár kevesen sem értenek; ezekből az írásokból az üres udvariaskodás és az örök „kereket-mondani-akarás” szükségszerűen hiányzik — a sokszor szándékosan sar­ kított állítások provokatív ereje vitathatatlanul gondolatébresztő. E néhány kiragadott szempont alapján is úgy véli szerkesztőségünk, hogy a diszkussziókra rendkívül nagy szükségünk van. A z alábbiakban következő két tanulm ány mintegy „történeti” előzményeként számot kell adnunk arról, hogy 1986. október 24-én az Ökum enikus Tanács tag­ egyházai vezetőinek ajánlása alapján a szerkesztőség megbeszélésre hívott több fiatal lelkipásztort, akik már eddig is érdeklődést m utattak a teológia művelése iránt. Huszonkét fiatal barátunk tudta elfogadni a meghívást és a megbeszélés érdemi voltából — úgy gondoljuk — az alábbi írások jó ízelítőt adnak. A most olvasható gondolatok e megbeszélés alkalmával is előkerüllek, s az a szándékunk, hogy úgy a személyes találkozásokat, m in t a folyóiratunk hasábjain való diszkussziót a jövőben is szorgalmazni fogjuk. K érjük tehát, hogy m inden olvasó érezze ezeknek az írásoknak kapcsán is, hogy íróvá, diszkussziót igénylő és diszkutálni akaró emberekké kell válnunk — a m a ­ gunk és önként vállalt feladatunk érdekében. ( A szerk.)

A Theologiai Szemle megújítása és református egyházunk teológiai megújulása „Nem fogok tetszeni m inden olvasónak, de nekem sem tetszik m inden olvasó. De én nem tetszeni, hanem használni akartam .” (Berzeviczy Gergely) „Ig a z — m o n d h atn án k M aeterlinck-kel — előbb a »legégetőbb« kérdéshez kellene n yúlnunk. De a »legégetőbbhöz« n yúlni nem m indig a legokosabb cse­ lek ed et.” É s m á r m eg tan u lh atn á egyszer nem zedé­ k ü n k , hogy az „égető kérdéseket érinteni” nem vall bölcsességre, m e rt ez g y ak ran tetszést a ra th a t, m ás­ k o r meg nem tetszést v á lt ki, de a legkisebb esélyünk éppen a rra v an , hogy használhassunk vele. G o n dolatainkban meg kell ta rta n u n k bizonyos tá ­ volságot az „égető k érdésektől” , hogy tú l közel m e­ részkedvén, a m egoldások lehetősége — te h á t hogy használhassunk — h am v áb a ne haljon. M ert gyakorta megesik, hogy n éh án y m inden hasznosság nélkül v a ­ lónak látszó em ber révén lesz m ajd egy bizonyos szám ú hasznos em ber, és a bölcsesség néha éppen an n ak ellentéte, am it a legbölcsebb állít (M aeterlinck). A táv o lság tartás lehetőséget ad arra, hogy ism ere­ te in k sa já t lelkesültségünk, szenvedélyeink és szen­ vedéseink tü zéb en tisz tu lja n a k g o n d o lattá az „égető kérdésekkel” k ap cso latb an is. M ert ahol ez a lelke­ sültség elbágyad, a szenvedélyek k ialszanak és a szen­ vedések m egszűnnek, o tt nem fu tja erőnkből m ásra, m in t a rra , hogy legfeljebb ellenkezőképp’ gondolkozzunk. Lényegileg azonban m inden m arad a régiben, de im ­ m ár a m egszokás és csömör neg atív érzésével. Így még igazm ondásunk is a hazugság egyik fa jtá já v á v álik : olyan igazságaink v an n ak , melyek ellenkezője

42

is igaz. S kérdéses: tö bbet érnek-e ezek am a hazug­ ságoknál, m elyeknek az ellenkezője is hazugság. T á­ volságot ta rta n i te h á t a z t jelenti, hogy nem a pro b ­ lém ák ragadnak el m inket, hanem m i m ozdítjuk el azokat, m i veszünk erőt a nehézségeken; nem m i ütközünk beléjük, hanem azok ütköznek belénk. Valamikor ezt m o n d ták : az egyháznak figyelnie kell a világ hívásaira és kihívásaira, hogy életben m aradhasson. Meg kell felelnie a kor szellemének és követelm ényeinek, hogy egyáltalán megszólalhasson. Figyelem m el kell kísérni a világ igényeit, s nehézsé­ geit K risztussal és az egyházzal, s K risztu st és önm a­ g u n k at a világhoz kell szabni, hogy eltüntessük a kínos érzést, m ely abból fakad, hogy idegenek és vándorok vagyunk a fö ld ö n .. . és jobb u tá n vág y a­ kozunk. M ost ezt m ondjuk: az egyháznak Iste n hívására és „k ih ív ására” kell figyelnie, hogy életben m aradhas­ son; m ert Isten az, aki K risztusban „kihívott m inden népből egy lelki népet itt”. E z ért az Ő szellemének és követelm ényeinek kell megfelelnie az egyháznak, hogy egyáltalán megszólalhasson. A rra kell te h á t figyelm eznünk és figyelm eztetnünk, hogy K risztus­ nak mi az igénye velünk szemben, s m ilyen nehéz­ ségei v an n a k velünk és a világgal, m elyhez nem szab­ h a tju k m ag u n k at sohasem, m ert nincsen it t m ara­ dandó városunk, hanem a jövendőt keressük. Az egyház h iv atásán ak lényege nem az-é, hogy „kihívás” legyen a világ szám ára: „Nem rejtethetik el a hegyen épített város”! ; és hogy benne és általa Isten hívása, „k ih ív ása” nyilvánuljon a világ felé? K risztus egyháza hívás, „k ih ív ás” volt a környező világ felé; előbb a zsidóságnak, az tán a róm ai világ­

birodalom nak. D önteni kellett. Mellette — vagy ellene. Az az egyház, m ely a m aga valóságával nem jelent h ívást és „ k ih ív á st” erre a döntésre, látszategyház csupán. Számos intézm énnyel és intézkedéssel a lát­ szat fen n tartására. Az erő lá tsz a tá t előbb az erőlkö­ dés, m ajd az erőszak ta r tja fenn. A valóságos tev é­ kenységek helyére póttevékenységek kerülnek. Szel­ lemi életünkben, teológiai gondolkozásunkban, szol­ g á latu n k b an m érhetetlen beszűkülés és sorvadás tap asztalh ató . K risztus szeretetének felm u tatása in­ tézm ények falai közé szorul, teológiai gondolkodá­ sunk ism ereteket leltározó-nyilvántartó papirosteo­ lógia csupán. O lyanokká le ttü n k , m in t az a „ tu d ó s” , aki csodálatos m egfigyeléseket tesz a mágneses vas „viselkedését” illetően, de sohasem ju t odáig, hogy egy hajón irá n y tű k é n t alkalm azza. A m ágnes alkal­ mazása, nem pedig a tu lajd o n ság ait leltározó-nyilván­ ta rtó ism eret v á lto z ta tta meg a világ k épét. Teológiai gondolkodásunk deficitje éppen ennyi: az hiányzik belőle, am itől a m ágnes irán y tű v é lesz — kevés; és m égis. . . egy egész világ. * Mi lenne a Theologiai Szemle szerepe ebben a hely­ zetben? Lehetőséget adni arra, hogy m egszűnjék ez a „deficit” . A rossz teológiai közérzetet felszámolni, hogy a teológiai ism eretek ne a m i fejünkben váljanak alkalm atlan o k k á és alk alm azh atatlan o k k á. M ert m i­ lyen szerepet szánunk a Theologiai Szem lének? H ogy tü k ö rk ép legyen teológiai ism ereteinkről; arról, hogy h án y ad án állunk. E z t a szerepet viszont nagyon jól betölti. H á t ig e n ... tükrözi. M ert a szerkesztői m unka ab b a n m erül ki, hogy az ötvenes évekből ism ert, m áshol m ár feledésbe m en t „kényszerbeszolgáltatás” módszerével szervezi a folyóiratot. A szerkesztő „be­ vasal” , „kiprésel” , „könyörög” , b egyűjti, b e h a jtja a tan u lm án y o k at, m esterségesen éleszti, m egrendezi a v itá k a t. K ínkeservvel születik egy-egy szám. De az sem segít m ár, h a az „ö n k én tes felajánlások” ú tjá ra lépünk. A retusálás m it sem v á lto z ta t a képen. Félő, hogy sok m indent hajlandók vagyunk megváltoz­ tatni annak érdekében, hogy lényegileg semmi meg ne változzék. . . * A Theologiai Szemle m egújítása csak egyféleképpen valósítható meg. A z egyházi teológiai megújulás szol­ gálatába kell állítani a folyóiratot. N em új tém ák ra v a n szükségünk, hanem új, jobb, m ás gondolatokra a régi tém ák k al k apcsolatban. A m egújult gondolko­ dás azt jelentené, hogy egyre többen gondolkoznának magukról a dolgokról, és nem elégednének meg azzal, hogy csak könyvekről, m ásoktól m ond o ttak ró l gon­ dolkozzanak. Többen lennének a „teológusok” , s ke­ vesebben azok, akik beérik a főleg külföldi teológu­ sok gondolatairól való leltározó-nyilvántartó beszá­ m olóval. Term észetes, hogy a m egújult gondolkozás nem jelenti a m indenáron való ú jatm o n d ást, valam iféle kényszeredett „eredetiséget” . A nagy és — főleg — igaz gondolatok ritk á n „ered etiek ” , és nagyon rövid ideig „ ú ja k ” . H erd er többször is így k iá lt fel: „Két vagy három gondolat hegyén lebeg m inden!” — „Az igazság jól elrendezett, jól elh atáro lt birodalm a kicsi. Csak a balgaságok és tévedések, a szeszélyek és hülye­ ségek v ad o n a m egm érhetetlen és feneketlen. O lyan em berekkel szem ben, akik valam i egészen ú ja t m on­ danak , legyünk b izalm atlanok; m e rt ez m ajd m indig

hazugság” (Egon Friedell). Blaise P ascal ezt írja a „Gondolatokban”: „N e m ondják, hogy nem m ondtam semmi ú ja t; új az anyag elrendezése; a lab d ajáté k o ­ sok is ugyanazzal a labdával já tsza n ak , csak éppen az egyik jo bban helyezi, m in t a m ásik. A kkor inkább m ondják rólam azt, hogy a régi szavakkal éltem . M intha az azonos gondolatok m ásként elrendezve nem eredm ényeznének ugyanúgy m ás szöveget, m in t ahogyan az azonos szavak is m ás gondolatot fejeznek ki m egváltozott elrendezésben.” A jó gondolatokat, az életrevalókat és term ékenye­ k e t sohasem egyes em ber eszeli ki, hanem m indig egy egész korszak kollektív tu d a tá n a k művei. A k ér­ dés az, ki fogalm azza meg legélesebben, ki világosítja meg legtisztábban, m inden lehetséges alkalm azásában k i követi legmesszebbre (E. Friedell). Az igazi te o ­ lógusnak soha nincs kifejezett a k a ra ta az eredetiségre — „ez az irodalm árok sa já tja ” . M ert h a valakinek nincsenek „eredeti” és „ s a já t” gondolatai, ak kor nekünk tényleg nincsenek. M unkáink legfeljebb olyan gondolatokat ta rta lm a z n ak , am elyeket nem „kitalál­ tu n k”, hanem am elyekre „rátaláltunk”, és azóta — sokszor tö b b esztendeje — velünk élnek, meg­ szoktuk őket, sa já tu n k k á le ttek . Fontos azonban, hogy rá találju n k néhány „hasonlóan hangolt lélekre”, akikkel m egoszthatjuk észrevételeinket és sejtelm ein­ k et, viszonzásul pedig tő lü k is elvárjuk értékesebb g ondolataikat és ta n ítá sa ik a t, h a to v áb b ju to tta k nálunk, m ert m inden jóérzületű em ber sokkal inkább örvend an nak, am it m ásokban ébreszt, m in t am it m aga m ond (H erder). A Theologiai Szemle ezt az egymásratalálást segít­ h e tn é; integrálhatná a szellemi erőket, a szerzőket nem tém ák és személyek, hanem életképes gondolatok köré gyűjten é, és ezzel bizalmat ébresztene bennünk egym ás irá n t, és a küzdelm et nem kicsinyes em beri hiúság irá n y íta n á ; nem indulatok feszülnének in d u ­ latok ellen, hanem gondolatok h a rco lh atn án ak gondo­ latokkal „ad maiorem Dei gloriam ”. M ert nem m ind­ egy, hogy gondolatokkal segítem a m ásik at vagy gondolkozom helyette. G ondolataim ban m ások gon­ d o latai kifejezésre ju th a tn a k , de nem hely ettesíth e­ tik őket. * „Rosszul alkalmazott, hibás szavakkal gondolkodni annyi, m in t hamis súlyokkal m érni” — írja A ndré M aurois a „G ondolkodás m űvészetében” . Nem hason­ lít-e egész teológiai m űveltségünk egy olyan piacra, ahol az t szeretnénk elhitetni egym ással, hogy sokkal többet gondoltunk és sokkal mélyebben gondolkoztunk, m in t a z t v aló jáb an te ttü k ? E rőszakolt és nehézkes fordulatokkal, újonnan te re m te tt szavakkal, ködös és terjengős stílussal, sokat sejtető, de m it sem m ondó nyelvi cicom ákkal igyekszünk a m élyértelm űség lá t­ sz atá t kelteni. Óriási tudom ányos app arátu ssal (jegy­ zetek, könyvcím ek töm kelegével) a z t a benyom ást szeretnénk tenni az olvasóra, m in th a hegyek v a jú d ­ n ának ( „parturiunt montes”), és h a valaki n etá n végiggondolja a dolgot, m enten kiderül, hogy lapos, bárgyú, egészen „szim pla vagy triviális ötletről van szó” (Schopenhauer). A kínlódás és terjengősség csak a rra való, hogy m inél később derüljön ki a valóság: „nascetur ridiculus m u s” (nevetséges egér születik csak — H oratius). H ajlandók lennénk szellemi „napszám osokká” süly­ lyedni, akik óriási erőfeszítéssel, fáradságot sem kí­ m élve igyekeznek a rra, hogy szavakat adjanak el gon­ dolatok helyett és m indenféle új vagy m ás értelem ben használt kifejezések, fordulatok és összetételek segít­

43

ségével a gondolat lá tsz a tá t idézzék fel (Schopen­ hauer). A Theologiai Szemlének lenne a felad ata az, hogy elősegítse a m agyar teológiai nyelv (és gondolkodás) tisz tu lá sá t, hogy véget vessen az idegenből im p o rtált „játék a szavakkal”-szerű teológia „csalás a szavakkal” jellegű átültetésének. Schopenhauer a z t írja : „ Elégséges egy szerző m űvé­ ből néhány lapot olvasnom, hogy körülbelül tudjam, m ennyire lehet hasznom ra. . . A stílus a gondolatnak képe: homályosan vagy rosszul írni annyi, m in t homá­ lyosan vagy zavarosan gondolkozni.”

„A szaktudós kitü n ő en «tudja« a m aga kicsiny helyét a világb an ; de sejtelm e sincs m indarról, am i e kicsiny helyen nem fér el.” — írja J . O rtega y G asset. „A z az igazi tudós, aki m inél szűkebb helyre dugja a fejét?” — kérdezi N ém eth László. Szükség lenne a teológiában is arra, am it N ém eth László A risztotelésznél figyelt meg, és a n n y ira cso­ d á lt: „az egyetemes érdeklődés tartózkodására”. M ert a szakok nálunk is „szak o k at fiad zan ak ” , a „részletek bogarászása” m egoltja az egyetem es érdeklődést, és a „parcellák parcellázása” , a „m unkam egosztás” az igazság szeretetét („erósz” ) a tu d o m án y tiszteletévé zülleszti. M ár nem em berek beszélnek, hanem m eg­ szem élyesített szakok n y ilatk o zn ak : „ a bibliai teo­ lógia ezt meg ezt m o n d ja” , az eg y h áztö rtén et, dogm a­ tik a , pszichológia, szociológia m egint m ást és m ást „n y ilatk o zik ” egy-egy kérdésről. A „szakszerűség” le tt a legfőbb tek in té ly az „igazság” helyett. A teológiában is v a n m űveltségi értékhierarchia. Legfontosabb a Szentírás, az a ty á k (patres ecclesiae), a reform átorok, a hitvallásaink „általános” ismerete, „ahol az általános nem sokfélét, hanem összefüggőt jelent”, m e rt a sokféle tu d á s nem ta n ít meg arra, hogy valakinek gondolata is legyen („polümathié noon ekhein ou didaszkei” — H érakleitosz). A Theologiai Szemlének nevelő szerepet is szánok. Enciklopédikus ism eretek megszerzésére neveljen, és ta n íts a meg ezeket alkalm azni az egyházi teológiai

m egújulás érdekében. A z egészről, az egészben és az egészért gon d o lko d n i... m inél többen — ez lenne a c é l.. . Végül szeretném egy rossz szellemi beidegződésre felhívni a figyelm et. Az em beri gondolkodás a felvilá­ gosodás óta hajlik arra, hogy dichotom ikusan szem­ lélje-periodizálja a történelm et. A felvilágosodott racionalizm us úgy értelm ezte önm agát, m in t a fejlő­ dés csúcsát, m in t beteljesedést, és am i k o rábban volt, azt m ind tu d atlan ság n ak , sötétségnek, boldogtalan­ ságnak bélyegezte (hasonlóan cselekszik az iszlám is, am ikor az iszlám előtti k o rt — sokkal tö b b joggal — dzsáhilíjának , „vadság, barbárság” korának nevezi). Szám unkra legfeljebb az idők teljességében m egjelent K risztus ta g o lh a tja a tö rtén elm et az értékelés szem­ pontjából — de még ak k o r sem feledve: Őbenne az jö tt el, „akit a szent atyák vártak”. M inden egyéb dichotom ikus periodizálás eredendően ham is és érték­ telen. Sem C onstantinust, sem Á gostont, sem a refor­ m áto ro k at, sem pedig B a rth K áro ly t nem te h etjü k meg negatív vagy pozitív értékelés kiindulópontjává. M ert b ár a barthianizm us teológiai redukciója, am ely a k u ltú ra jelrendszer jellegének és nyelvi term észeté­ nek fel-nem-ismerése következtében sokszor kénysze­ rü lt p aradoxiára és tau to ló g iára (vagy igaza lenne K ierkegaardnak: „Mégis a tautológia v o lt és m arad a legfőbb elv, a gondolkodás legfőbb alapelve?” ) és ezáltal szellemi aszkézisre nevelt, s számos teo­ lógiai beidegződést — „görcsöket” — eredm ényezett, mégsem v álh atik teológiai értékelésünk alapjává. Sőt a rra lenne inkább szükségünk, hogy a barthiánus teológiai izomgörcsöket kilazítsuk, hogy ú jra m egindul­ hasson a szellemi vérkeringés. Befejezésül álljon it t egy gondolat B. Pascaltól, aki Ágostonról m o ndotta, de B a rth K árolyra is é rth e t­ jü k : „ H a . . . m a eljönne közénk, s oly kevés te k in ­ télye lenne, m in t védelm ezőinek, ak k o r semmire sem menne. Isten bölcsen vezérli az E gyházát, m ert annak idején, m ikor elküldte, tek in té ly t is ad o tt neki.” Németh Pál

Mondolat: aktivisták és apologeták A z aggodalom kora E bben a rövid dolgozatban arról a k é t nagy vonu­ latró l szeretnék beszélni, am ely a m ai keresztyénséget összefogja, de e g y ú ttal meg is osztja: az aktivizmusról és az apologetikáról, a m ú lt századi liberális keresz­ tyénség e k é t nagy örököséről. A k é t v o n u lat azonban nem csak öröksége szem pontjából egym ásra u ta lt, hanem úgy is, hogy m in d k ettő ugyanabból a problé­ m ából fakad, és ugyanannak a m egoldására is vállal­ kozik. E problém a b em u tatása rendkívül nehéz feladat, különösen is okainak feltárása, mégis kísérletet kell rá tennem a to v áb b iak m egértése és n éhány szükséges elhatárolás m ia tt. R öviden te h á t: a keresztyénség — vagy i t t m ost sajáto sab b an : az E gyház — több­ szörös válságba ju to tt. A keresztyénség m in t Corpus Christianum, m in t „establishment” többé nem a világ cem entje. József A ttila kifejezésével élve: a „K risztu s­ h abarcs” elporlott, s a világ (m int „kozm osz” , a szó jánosi értelm ében) nem „keresztyéni alapokon” ren­ dezett. Más oldalról, a világ m inden k orábbinál mé­ 44

lyebb és tartó sab b válságban van, s ebben az eresz­ tékeiből kifordult világban a keresztyénség talán még idegenebből, o tth o n talan ab b u l érzi m agát, m in t a m últ századok m agabiztos, fejlődés-elvű világában. E gykor úgy tű n t: a kor, a világ idegenedik a keresz­ tyénségtől; m a pedig úgy tű n ik : a keresztyénség is idegenkedik a világtól. É s végül: az a u to ritá s háza is összeom lott (E. Farley), értve ezen, hogy a keresz­ tyénség — e fenti k é t gondtól függetlenül is! — súlyos belső válsággal küzd. Ez a többszörös, egy­ m ásra halm ozódó, m egrázkódtató élm ény: „alapokat m egrendítő” ta p a sz ta la t (P. Tillich). A keresztyénség, m ely egykor — nem is keveset föladva önm agából — otthonossá tu d ta ten n i önm aga szám ára a világot, s talán önm agát is otthonossá tu d ta tenni a világ szám ára, m ost „világ-idegenként” , de a világ közö­ nyétől is bénítva, nem találja a helyét és m aga sem tu d hely lenni (m int a „m egbánás helye” , Zsid 12,17). Másképpen fogalm azva: a keresztyénség m ai nyug­ talansága nem eszkatológiai eredetű, m égcsak nem is teológiailag m eghatározott nyugtalanság, hanem koz­ mológiai, n atu rális vagy szorosabban véve: civilizá­

ciós nyugtalanság, ennek az aion-nak a n y u g talan ­ sága. N em az Isten O rszágára való várakozás, hanem a világban való helykeresés és helyezkedés ad ja meg a keresztyénség m ai feszültségét. N em a v irrasztók v árjá k só h ajtv a a v irra d a to t, hanem a „v ak o k tap o ­ g atják délben a falat” (Ézs 59,10). H a szó is esik az Isten Országáról, akkor ez a sóvárgás: a várakozás állapotának e ljö tte u tá n i v ág y at jelenti. Beszédes té n y m ár az is, hogy teológusok, pl. M oltm ann, P an­ nenberg, a z t javasolják, hogy a teológia artikulusai kö zö tt az első hely az eszkatológiát illesse meg. Sür­ getésük ellenére azonban ta lá n mégis Carl Braaten am erikai teológusnak v an igaza, am ikor azt m ondja, hogy a X X . század teológiatörténetének veleje: esz­ katológia eszkatológia nélkül (Escathology and Ethics, 8. l.). E z t az állap o to t m ár a „keresztyén társadalom ” (S. N eill) pozíciója, befolyása, tekintélye sem rejti el, nem is re jth e ti el. E z a tap asztalás m in t p illanat (a szó kierkegaardi értelm ében) v ilág tö rtén eti jelentő­ séggel bír, am ennyiben a keresztyénségnek a világ­ tö rté n e t egészét is (!) illető reménysége van. A pilla­ n a t azonban tö b b száz éve ta r t: az in sta n t a keresz­ tyénség lét-állapotának konstan sáv á le tt! A keserű átélésben m ár csak az a nyom asztóbb, hogy a keresz­ tyénség nem ism er rá ennek a világidegenségnek a lehetőségére, a rra ti., hogy eszkatológiai horizontján m ozogva az Iste n népe „zarándok gyülekezetként” él. E nnek az állap o tn ak a megfogalm azása nem a keresz­ tyénség pillan atn y i helyzetének m egteologizálását, ideologizálását jelenti, hanem az egyház lá th a tó és lá th a ta tla n valósága közti feszültség felismerését. (L. erről különösen is: Tavaszy Sándor, Református Keresztyén Dogmatika, 54. §.) Mindig b o sszan to tt pl. az a pironkodó kim agyarázkodás, ahogy igyekeztünk elkenni, hogy az első keresztyének nem szerették a világot (vö. 1Jn ), s hogy nem csináltak közvetlen e tik á t az Isten O rszágára való várakozásból. A keresztyénség e lehetőség felismerése h ely ett g ettó fa la k a t h ú z o tt m aga köré vagy b arrik ád o k at em elt az eszm eharcok u tcai küzdelm eiben azokból az elom lott kövekből, melyek egykor a m indenséget átfogó és befogadó gótikus k ated rálist díszítették. M ára azonban a gettó falak is leom lottak és a barri­ kádok köveit is széthordták a vonzóbb eszmék élcsa­ patai. Az ak tiv ista és az apologeta pedig o tt m arad t leplezetlenül m indabban, am i m á r eleve k u d arcra íté lte te tt. T alán a legjobb jele ennek a leplezetlenség­ nek, m ikor ujjongva és u jjm u to g atv a ism erünk rá régi dolgaink egy-egy em lékére valahol m á su tt és valam i m ásban: a politikai liberalizm usban az ősgyü­ lekezetek n y ito ttsá g á ra és p lu ralitására, a m arxiz­ m usban a p róféták társad alm i érzékenységére, a de­ m okráciában az egyetem es papság elvére, a filológiá­ ban a keresztyén egzegézis szabályaira, a m űvészet­ ben a keresztyénség szim bolikájának gazdag to v áb b ­ élésére. Az ak tiv ista és az apologeta m egfosztottsága a „régi dicsőség” illúziójától kiegészül a világ közönyé­ vel. A világ nem hálás és nem is kényszeríthető h álára azért, m ert szekularizálhatta (visszavehette m agának) a világot. (A keresztyénség nem szekularizálható!) Türelm etlen és elutasító m inden olyan sürgetéssel szemben, am it olykor a keresztyénség tám aszt, hogy ti. ismerje el vagy m éltányolja a keresztyénség hozzá­ já ru lá sá t ehhez a történ elm i folyam athoz. Eszkatológia és eszkatosz logosz H ogyan m ozdítható ez a közönyös világ? — kérdezi az ak tiv ista. P o n to sab b an : hogyan m ozdítható a világidegenné le tt keresztyénség ebben a rendkívül

gyorsan mozgó világban? Az ak tiv ista sem m iképpen sem tu d beletörődni abba, hogy a minister Verbi Dei, a próféta m éltósága és hitele elveszett. E zért a keresz­ tyénség lényegét a praxisban lá tta tja ; ez az ő végső szava, eszkatosz logosza, am ely egyben jelszó is. A praxis középpontba állítása itt nem m ás azonban, m in t a k tiv itá s kvázi-keresztyén ügyekben: a keresz­ tyénség üggyé csökkentése, a teológia ügy-teológiává, tém a-teológiává szűkítése (s e tém á k közt ta lá n lehet az egyik az Isten-tém a, az Isten-ügy is!), a praxis pedig az egyik vagy m ásik ügyben való szervezkedést és önérvényesítést jelenti. Minden korábbinál inkább „mozgalom-keresztyénség” a m ai (a mozgalom szó rossz értelm ében). É s éppen ez a m ozgalm asdi vagy ponto­ sabban ennek eredm énytelensége és csődje leplezi le azt a nárcisztikus intenciót, mely megszülte ezt. H ol vannak m ár a nagyszerű álm ok a világm éretű keresz­ tyén egységről a világm éretű keresztyén misszió érde­ kében? Meglehet, p ár évtized m úlva ugyanolyan ideo­ lógiai, politikai flö rtk én t ítélnek m ajd az egyháztör­ ténészek e m ai mozgalm akról, m iként m i ítélünk m a a keresztes háborúkról. Ezek csődjét Hegel fogalm azta meg szépen, máig szóló tanulsággal: az az üres sír, am it a keresztesek Jeruzsálem ben ta lá lta k : forduló­ p ont — m ondja Hegel — „a sírban tű n ik el az érzé­ kinek m inden illú z ió ja ... E bben az üres sírban kel­ le tt elenyésznie a keresztyén világ am a illúziójának, hogy egy érzéki létezésben m egtalálhatja azt, am i a végső az ő s z á m á ra .. . ú jra azt a választ k apta, am it a ta n ítv á n y o k ; a keresztyénség az üres sírt, nem pedig a világnak és az öröknek kapcsolatát t a l á l t a .. . E kkor kezdődik el az önbizalom és öntevékenység korsza­ k a . . . a keresztyénség soha többé nem lé p ett föl m in t egész” (A világtörténet filozófiája, 672. l.). A m ai m ozgalm ak, noha m ozgatórugójuk ugyanaz, egym ással is szem bekerülnek, nem csak az apologe­ ták k al, és így kisugárzásuk, vonzásuk ham is ellenté­ teken, ham is polém iákon, ideológiai kisajátításokon vagy egyszerűen illuzórikus célokon törik meg. L ásd: ökum enikus mozgalom versus világmissziói szövetség, békem ozgalm ak versus ébredési m ozgalm ak, karizm a­ tik u s mozgalom versus liturgiai mozgalom stb. A m ai keresztyén ak tiv isták k ét oldalról is a liberalizm us örökösei. E gyrészt örökösei az újkor voluntarizmusá­ nak: szívesen élnek többségi érvekkel, feltétlenül bíz­ n ak az em beri ak aratb an , vagy legalábbis annak szán­ dékbeli tisztaságában, az emberiség keresztyén-m orá­ lis reform jában vagy a keresztyénség hum ánus-m orális reform jában (pl. fem inista, felszabadítási teológiák, világteológiája stb.). Szívesen élnek az ószövetségből v e tt „exodus” szim bolikával, de ez sok esetben csak a keresztyénség szorult helyzetből való kivonulását jelenti, vagy a társadalm i-politikai változások „novum ” -értékének feltétel nélküli elfogadását, olykor bizony fölm agasztalását is. M ásrészt p árhuzam ot ta lá ­ lunk a m ú lt század m orális keresztyénségéhez is. E rre jó példa a históriai Jézus v ita továbbélése, vagyis a jesuológia (K risztus em beri term észetének) fölénybe kerülése a szoteriológiával szemben. A m ú lt század egyik nagy kérdése az volt, hogy m iképpen állítható oda a vallásos apriorival bíró em ber, to v áb b á az erkölcsi reform okra szoruló keresztyénség és civilizá­ ció elé az erkölcsös és vallásos Jézus (vö. A. von H ar­ nack: Jézus szeretet-etikája és A ty a-tu d a ta . A keresz­ tyénség lényege). J . Weiss és A. Schweitzer megsem­ m isítő k ritik á ja u tá n (ti. az evangélium ok célja nem az, hogy történelm ileg dokum entált és verifikálható képet, „életrajzot” n y ú jtsan ak a „ tisz ta és abszolút em bereszm ény Jézusról!), a m ai m ozgalm ak inkább lem ondanak a tö rtén eti Jézus ilyen értelm ű eszmé­

45

ny ü l állításáról. A zonban am it eldobtak az egyik ke­ zükből, azt felveszik a m ásikkal. Ma a „Jézus-moz­ galom” (a palesztinai tanítvány-közösség és ősgyüle­ kezet) nem kevésbé képzelt és ideologikus rajzával igyekszenek m aguknak önigazolást szerezni. A jesuo­ lógiát felv áltja a protoekkléziológia! Az apologeták létfo rm ája ezzel szemben a logoszörökségből táplálkozik. Az apologeta a m ai világ közö­ n y é t nem an n y ira m o zd íth atatlan ság k én t, m in t in­ k áb b sötétségként éli át. S m egfordítva: keresztyén­ ségkritikájában sem an n y ira a lem aradásról, m in t inkább a szellemi restségről, sötétségről beszél. Így szám ára a világ elhatárolódása a keresztyénségtől inkább ellenségeskedést, szem benállást jelen t a ke­ resztyénséggel szemben. Mégpedig nem alkalm i, h a ­ nem vétó értékű szem benállást. Az apologeta, a lo­ gosz em bere, nem viselheti el a szótlan alávetettséget, s ezért meg a k a rja győzni a világot. (Az aktiv ista inkább a rra törekszik, hogy utolérje és h a lehet, meg is h ala d ja a világot.) Az apologeta eszkatosz logosza a végső szóra b e n y ú jto tt igényt jelenti. N eki tapsolni kell, szám ára ez az elismerés jele. Az ak tiv istá n ak szóló ta p s: fenséges harci ritm us, s h a nem k a p ja meg, akkor ellenszervezkedéssel kipótolja azt, hogy eset­ leg ő kezd el m ásnak tapsolni. N em így az apologeta, aki ta p s híján elv etettn ek érzi m a g á t. Ő a keresztyén aufklärer, aki jóságosán hiszi, hogy a gettóból a szellem fá k ly á já t m agasra ta r tv a kell kivonulni, s hogy a gettó sem m ás, m in t a szellemi meg nem be­ csültség, b áto rtalan ság , restség és kiskorúság. A tö r­ ténelem sem m ás, m in t pedagógia Dei. Az apologeta szándéka abb an rokon a m ú lt századi liberalizm ussal, hogy m iközben a keresztyénség, vagy a keresztyén hagyom ány védelm ére vállalkozik, aközben éppen ebből a hagyom ányból hagy el a m aga és az érvelése szám ára kellem etlen dolgokat. P l. egyre többször hallani, hogy a „ b ű n t” ki kellene hagyni a teológiai beszédből, m ert a szó kellem etlen és terhes a m ai fül­ nek, s a m ai em ber egyébként is tu d ja , hogy m i a bűn és m élyen á t is éli azt, ne fokozzuk h á t fölöslegesen b ű n tu d a tá t. Ezzel azonban az apologeta elfedezi azt, hogy a bűn retten etes valóságához h o zzátartozik az ignorancia is, a bűn nem ismerése és be nem isme­ rése, nevén nevezetlenül hagyása. E gy korábbi apolo­ g etáv al szólva: „ Iste n ism erete a m agunk nyom orúsá­ g ának ism erete nélkül kevélységet szül” (Pascal, Gondolatok, 527.) A m ú lt század apologetáihoz az a m ásodik analógia, hogy am ikor a „keresztyénség lénye­ gét” v agy „abszolút v o ltá t” (Troeltsch) keresték, éppen ebb ől a „lényegből” sik k aszto ttak el olyan dol­ g o k at, m elyek nélkül a keresztyénség nem is é rth e tő . Í gy pl. a keresztyénség lényegét k ijá tsz o ttá k egy b ár­ m ilyen tartalo m m al föltölthető aprioria, valam ely fejlődő vallásos ad o ttság ra. Sok h itta n k ö n y v kezdő­ d ö tt így egykor: „Azok hisznek a legjobban, akik Isten b en hisznek!” M intha bizony a h it nem az Isten ­ nel való „re n d e z ett k apcsolatot” jelentené, m in th a lennének a h itn ek minőségileg m egkülönböztethető stádium ai. Ma pedig sokszor halljuk apologetáink szájából: „m indegy hogy m iben, csak higgyen az em ber!” . M intha bizony a h ite t (fides qua creditur) nem h atáro zn á meg a h it tá rg y a ( fides quae creditur). A h elyzetet to v áb b bonyolítja az, hogy az a k tiv ista és az apologeta egym ással szemben is polem izál. Az a k tiv ista azzal vádolja az apologetát, hogy okos akar lenni o tt, ahol egyszerűnek kellene lenni, s hogy o tt keresi a tetszést, ahol vállalni kellene a skandallum ot. Az apologeta viszont azt veti az ak tiv ista szemére, hogy o tt is radikális, ahol csak Isten lehet az, s hogy o tt keres politikai, ideológiai kom prom isszum ot, ahol

46

Isten m ár kim o n d ta ítéletét, hogy m ozgalom m á fo­ kozza le a szeretet nagy küldetését a világban, hogy igazsága szeretet nélküli. (Lásd ehhez a kérdéshez Bonhoeffer E tik á já b a n a „radikális” és a „kom pro­ m isszum os” etik a dilem m áit. V égeredm ényében: m indegyik óva in ti a keresztyén­ séget a m ásiktól. A k é t létform a önérvényesítési harca m a is ta r t, s am ennyire célkitűzéseik m eghatározói a m ai keresztyénségnek, annyira megosztói is ebben a harcban. Ez a m egosztottság a teológiai v itá k iszapbirkózásán tú l h a t az egyházkorm ányzati, gyüleke­ zeti életben is. Pl. A gyülekezetek gyanakvóak a „h ite tle n ” teológusokkal szemben, a teológusok p a ­ naszkodnak a szellemi restségbe züllö tt gyülekeze­ tekre. Az egyházkorm ányzati kérdésekben az „egyházi p ro letariátu s” szemben áll az egyházvezetéssel, nem részesedhet abban, vagy szerepe form ális. M ásutt viszont az egyházvezetés teljesen k iszo lgáltatott a „laikus” érdekeknek. A bázisközösségek néhol a hie­ rarch ia ellenegyházaként jelennek meg, m á su tt a K lérus jelenléte az Egyház jelenlétének feltétele. Az orthodoxia és az orthopraxis kölcsönösen óvja h ív eit a m ásiktól: pl. kurrens egyházi ügyek k ijá t­ szása a hagyom ánnyal szemben és viszont. S m indez, hol á rn y a lta b b a n , hol nyersebben megjelenik abban a v itá b an , hogy hol van az Isten, kinél és kivel van az Isten. Kétkedés és kérkedés A célok és szándékok visszájára fordulása teológiai­ lag szólva az ősbűn k é t dim enzióját fejezi ki. Az egy­ ház is lehet egyszerre igaz és bűnös (sim ul j ustus et peccator), b á r helyesebb azt m ondani, hogy egyszerre szent és profán. (Simul sancta e t profana. A gondolat Lutherig m egy vissza, s Tillich alkalm azta szívesen.) Az ősbűn e k é t dim enzióját fejezi ki a k é t szó: k é t­ kedés és kérkedés. ( Infidelitas, superbia). Az aktiv ista ősbűne a kérkedés (superbia). A mozgalm i és a h ite t p rax isra szűkítő — a Lélek dolgait testb en bevégző — keresztyénség úgy kíván fölzárkózni a világhoz, hogy kérés, azaz küldetés, missziói m egbízatás nélkül v eti bele m ag át az általa jónak, hasznosnak, m i több: üdvösnek ta r to tt tevékenységekbe. É ppen az hiány­ zik h á t belőle, am ivel a leginkább szeret hivalkodni: a prófétikusság. Mikor pl. a világgal v állalt szolidari­ tá sáv al kérkedik, elfeledi, hogy ez a szolidaritás oly­ kor nem lehet m ás, m in t sírás a világ felett, ahogy J é ­ zus is sírt Jeruzsálem felett, m ert az nem ism erte meg m eglátogatása kedves idejét. A kérdés: m agam utoga­ tá s és erőfitogtatás — gőg; a szuperkeresztyének és a produkcionista teológiák örök kísértése. Sok egy­ házi, ökum enikus gyűlésről m a m ár csak a n n y it tu ­ dunk, hogy nagy dem onstráció volt. A pünkösdista ébredés pl. hívei szám ának állandó növekedésével k ív án ja igazolni m agát. E vangélizátorok gondosan n y ilv á n ta rtjá k , hogy m ikor, hol, m elyik stadionban hán y tízezer em bernek p rédikáltak, és hán y ezren em elték fel kezüket Jézushoz hívó szavukra. Számok, számok, szám ok. E gyházunkban megszokássá le tt, hogy a tem etések szám ából következtetnek vissza a gyülekezet, vagy a helység reform átusainak szá­ m ára. Term észetesen így m indig m egnyugtató adatok jönnek ki. Engem azonban ez a gogoli holt lelkekkel való kereskedésre em lékeztet. H ogy teljes legyen a kép, tegyük hozzá, hogy az ak tiv ista éppen a gőg elől m enekül. A gőgös keresztyénséget, a püspök­ g y ű rű t csókoltató, pásztorbotos, m agasm ellényes, el­ különülő, fenségeskedő, patriarchális elit-egyházat, a kevesek közönyös és kelletlen k lu b ját senki sem gyűlöli jobban, m in t ő. Azonban ez bűnössége term észetének titk a : am i elől m enekül és am i elől m enti a keresz­

tyénséget, abba esik vissza, m áshol és m ás form ában. Pl. nagy kérdés, hogy a klasszikus dem okráciák sza­ vazási elvei alapján lehet-e teológiai v agy egyház­ szervezeti, egyházvezetési kérdésekben d önteni? Nem az Egyház és a dem okrácia k ettő s k a rik a tú rá ja sül ki ebből? Az alapvető kérdés végső soron i t t is az, hogy vajon leh etséges-e teljes következetességgel meg­ élni a keresztyénség „lényegét” a keresztyénség „ itt és m ost” -já b a n ? Nem lenne-e m éltóbb becsülettel fölvállalni, nem elhallgatni a m agunk k o rlá ta it, a h e ­ ly ett, hogy egy-egy általu n k döntőnek ta r to tt rész­ letet em elnénk föl, m in t egészet, vagy lényeget? „Az egyháznak meg nem szűnő krízise ab b an leli m agyará­ z a tá t, hogy a földi egyház a lehetetlen t lehetségesíti; azt, am i m ennyei, földivé teszi, em beri szóval Isten tulajdon szav át szólja, elmúló eszközökkel az örökké­ való Isten szolgálatában áll, az idői lét k ategóriájá­ ban az örökkévaló Isten kijelentését h ir d e t i .. . m inél jobban szenved a lá th a tó , földi egyház eme perm ánens krízisének ítélete a la tt, annál bizonyosabb, hogy a benne e lre jte tt drága evangélium i kincset nem fogják elrabolni a gazdasági és szociális, a világnézeti és poli­ tik a i bajok.” (Tavaszy S. Ref. K er. Dogm. 226 —227.) Az apologeta ősbűne a kétkedés (infidelitás). Vagyis pontosan az, am i elől m enekül. Az apologeta szám ára éppen az a b űn terü lete, am i az a k tiv ista szám ára az élet te re : a történelem . A tö rtén elem : a k ét-értelm ű, két-elyekkel, két-ségekkel terhes határh ely zetek világa, ahol végzet és szabadság egym ást üldözi, de „h ián y ­ zik az összhangzó értelem ” ( M adách). A logosz hiány­ zik. Az apologeta ettő l a kétségbe, kettősségbe esés­ től m enekül. (Bűnbeesés — kétségbeesés). E bből próbálja kivezetni és egy-értelm űségre, egy-ügyüségre (Bonhoeffer) e lju tta tn i a keresztyénséget. Á m nem teh eti. „A h it a nem lá to tt dolgokról való m eggyőző­ döttség” (Zsid 13,1). Csak az győzhet meg, A ki az ígéretet ad ja és beteljesíti. M inden m ás meggyőzés a h itre: esélyek k özti lavírozás, pozíciókeresés. Az apo­ logeta meggyőzési módszere ezért nem lehet m ás, m in t ellenfele álláspontjának megkérdőjelezése, h ite­ lének m egingatása, lejáratása. T eh át ő aki a kétkedés elől m enekül, úgy győz meg, hogy k étk ed ést ébreszt az ő tételét kétlő állításokkal szemben. Legvégső eset­ ben nem tehetne egyebet, m int fölajánlaná Pascal hírhedt fogadását, ám ez ritk á b b a n tö rté n ik meg. E h ely ett inkább p á rto k ra szak ítja a teológiát, aho­ gyan az a k tiv ista p á rto k ra szak ítja a keresztyénséget. De az Ú r nem szereti a párto s házat. E ponton szükséges em lékeztetni m in d k ettő közös tévedésére. E tévedés a bírói szék m etaforájához k ap ­ csolódik. Jóllehet, m ind az a k tiv ista, m ind az apologeta úgy ítéli meg, hogy a keresztyénség jelenlegi válsága elsősorban is a keresztyénség belső válsága, végső fórum ul m in d k ettő mégis a világot (kozmosz) idézi meg. Az ak tiv ista szám ára a világ folyó ügyeinek állá­ sa, az a d o tt szituáció a végső v erd ik t a keresztyénség fölött. J ó példa erre, hogy a legtöbb ún. ,,kontextuális teológiában” a k o n tex tu s, a kor, az a d o tt környezet és helyzet elnyeli a te stu st, a kon k rét teológiai üze­ n ete t. Ily m ódon lesz a jobb világra váró világ keresz­ tyénség bírája, az E ljövendő Ú r és Bíró helyett. Az apologeta szám ára pedig az em beri szellem jelenlegi állása és eredm ényei, a világ a d o tt tudom ányos p a ra ­ digm arendszere a végső fórum . (J. B arr nagyszerűen m u ta tta ki a biblicista fundam entalizm usról, hogy a szentírási helyek hitelességének bizonyítása m indig a p illan atn y i tudom ányos világképhez és m eto d iká­ hoz kötődik.) Lényegében véve te h á t m in d k ettő szá­ m ára antropológiai a végső kritériu m , m in d k ettő világképe „ ptolemaioszi” (J. M. Gustafson, Ethics from

Theocentis Perspective, ch. 1.). H a azonban a keresz­ tyénség itt-lé té t nem csak az teszi válságossá, hogy itt van a válságban levő világban, hanem az is — és első­ sorban az, hogy a keresztyénség transzcendens „ere­ d etű ” , akkor a keresztyénség krízise nem az ak tiv ista m aga- és képm utogatása ( hypokrízis) és nem is az apologeta szőrszálhasogatása (diakrízis), hanem csak egyszerűen K rízis, a szó kettős értelm ében. A keresz­ tyénség krízise az, hogy a világban van, noha nem a világból való. Í gy a krízis egyrészt ítélet: a teológiai ítélete az antropológiai fölött, m ásrészt pedig válság: a transzcendens k o rlátai az antropológiai előtt. H onnét jő az én segítségem? Az eddigi, talán könnyűnek és könnyelm űnek tű n ő ítélkezés mellé had d tegyem oda, hogy az ak tiv ista és az apologeta, m inden vétkessége és végessége ellenére is elősegítője lehet a keresztyénség reform ációjának. Nem úgy, hogy a k ettő finom és jól elegyített keveréke, vagy az egyik és a m ásik kellő idejű alkalm azása vezet­ hetne el m inket a hasznos megoldáshoz. E z azért sem tö rtén h e t így, m ert az egyház válságára nézve m indkettő m eghatározása antropológiai. Ilyen érte­ lemben azonban az Egyház a m aga földi tö rténete során m indigis deficites lesz, vagy ahogy a Barm eni Hitvalló Nyilatkozat 2. p o n tja m ondja: az egyház a bűnbocsánatot n y e rt bűnösök közössége. A reform áció pedig mindig teológiai belátásból fakad. Nem abból a szociológiailag, pszichológiailag, politikailag m ér­ hető, rögzíthető, kísérhető értékelésből, m ely az egyház em pirikus valóságát valóban tu d ja m érni, hanem ab­ ból a belátásból, hogy az egyház nem birtokosa annak a valóságnak, am ely őt konstituálja, az egyház nem birtokosa és u ra önm agának, önm aga identitásának, hanem K risztusban részesedve részese és m egajándé­ k o zo ttja annak. Ez a konstituáló valóság pedig nem a világ, még akkor sem, h a az egyházra nyom asztó teh erk én t nehezedik a világért való felelőssége. Az egyház sem m in t intézm ény, sem pedig m in t kariz­ m atikus csoportosulás nem birtokolja önm aga iden­ titá sá t. M éltósága, szabadsága, szolgálata elhivatásá­ ban, K risztusban való részesedésében van. (Vö. Luther, A keresztyén ember szabadságáról). Az ak tiv ista és az apologeta kudarcaik ellenére vagy éppen azokon ke­ resztül, éretté teh etnek erre a belátásra, de ez a belá­ tá s tú l van az ő stádium aikon. A reform áció szükségéről szólva, néhány elhatárolást kell tennem . E nnek jórészt az az oka, hogy a refor­ máció kifejezés egyháztörténetileg terh elt, teológiai­ lag pedig nehezen indokolható a használata. Az első elhatárolás az, hogy a reformáció m a a m i szám unkra lem ondást jelen t arról a trium falizm usról, amellyel a m ai protestantizm us a X V I. századi reform ációt taglalja. E megdicsőülő értekezésm ódban a refor­ máció m indannak jobb folytatása volt am i Augustinus­ nál ab b am arad t. E szerint az Egyház ezer esztendeje Augustinustól Lutherig csak az átvezetést bizto síto tta az óegyház és a reform átorok között. E z a trium faliz­ m us rom antikus is, vagyis az t is tu d n i véli, mégpedig Luthernél és K álvinnál is jobban, hogy m it is a k a rt Luther és K álvin. Jeles példa erre egyik ism ert teoló­ gusunk állítása, m iszerint azért v o lt igaza K álvinnak Szervéttel szemben, m ert Kálvinban a Szentlélek lako­ zo tt, Szervétben pedig az antilélek. Gondolom, K álvin iszonyodna a leginkább e ttő l a kim agyarázástól. A m ásik elh atáro lást a „semper reformari” elvvel kapcsolatban kell m egtennünk. Nem gondolhatunk úgy a reform ációra, m in t a folytonos előrehaladás m otorjára. Sem abban az értelem ben, ahogy a z t a m ú lt század liberális keresztyénsége te tte , hogy ti.

47

a reform ációból nem m a ra d t m ás rá ju k h á tra , m in t egy egyház- (azaz: tekintély-) m entes kegyesség meg­ v aló sítása; sem pedig abban az értelem ben, hogy az egyház folyam atos és állandó m egjobbodásáért foly­ t a to tt harcban nekünk még v an adósságunk a refor­ m ációval szemben. Az egyház U ráv al és az evangélium igényeivel szemben v an adósságunk — ezt é rtették m eg a reform átorok is, és ezt fejezi ki a sem per refor­ m ari elv is. Sum m a: reform ációról beszélve nem te h e t­ jü k meg kiindulási p o n tu l m ag át a X V I. századi re­ form ációt, ez progresszív konzervativizm us lenne. A zt az éberen őrködést és mélységes hűséget ta n u lh a t­ ju k tőlük, mellyel készek voltak m inden körülm ények k ö zö tt „ a h it szabálya” szerint járn i. (Jó példa erre egyébként a m ai reform átusság készsége arra, hogy új és új h itvallásokkal adjon szám ol erről a hitéről, vö. „R eform ed W itness T oday, ed. L ukas Vischer, 1982. A gyűjtem ény 34 különböző h itv allást vagy h it­ valló n y ilatk o zato t ta rta lm a z , m elyek 1954—1981 között születtek az ö t világrész reform átus egyházai­ ban.) A reform áció m a szükségszerűen an nak megvizsgá­ lásával kezdődik, hogy nem rom lott-e meg az Isten népe és az Ő Istenének szövetségi kapcsolata. Ez baná­ lisan hangzik, de nem az mégsem. E gyrészt azért nem , m ert m a az egyház szívesebben vizsgálja azt, hogy nem rom lott-e meg, v agy nem jav u lt-e meg az egyház és a világ kap cso lata; ennyiben tu d te re t n yerni m agának m indig az aktivizm us és az apologetika. M ásrészt azért sem banális ez a kérdés, m ert b ár a személyes kegyesség terü letén szám talanszor elhangzik a kérdés, az utóbbi évtizedek sok ébredési m ozgalm ának egyik keserű ta ­ p a sz ta la ta az, hogy a m egújult lelkek közömbösek az egyház m egújulása irán t, vagy sokszor az egyház elesett állapotával igazolják p riv á t kegyességüket. (Az egyházon m ost nem egy-egy gyülekezetet, vagy ekkléziolát értek!) H a a vizsgálatot elm ulasztjuk, akkor az egyház létét kegyelm i evidenciának tételez­ zük és elsikkasztjuk, hogy sem a kegyelem, sem az egyház léte nem evidens. Sokszor hozzák föl érvül és m egnyugtatásul a lá th a ta tla n egyház örök valóságát, de ebben a vonatkozásban ez tö bbnyire sem nem vigasztaló, sem nem m egnyugtató. Szemben az ak ti­ v istáv al és az apologetával, aki az egyház és azon ke­ resztül a m aga önérvényesítéséért küzd, az egyháznak azért kell küzdenie, hogy engedje önm agából kibom ­ lani azt, am i ő t k o n stitu álja. E z m agával vonja, hogy ez a teológiai (és nem p u sztán teológusi) vizsgá­ la t és eredm énye visszaáram lik a b b a a közösségbe, m elynek, válságos állapota létreh ív ta e vizsgálódás szükségét. A zt is jelenti ez to v áb b á, hogy az egyház­ ko rm án y zati döntések is azok k ö zö tt születnek meg, akik re hivatk o zv a m a egyáltalán egyházkorm ányzat van . (Sok laikus panaszolja, hogy az ő szerepük az egyházkorm ányzásban form ális, a lelkészek köre m ár m eg tárg y alta és készre m egfogalm azott ja v a sla to k a t bocsát szavazásra. Így esh etett meg nem rég, hogy egy egyházm egyei gyűlés kezdő- és záró-énekkel e g y ü tt m indössze huszonöt percig ta r t o tt ; a lelkészek egy k o ráb b i napon m ár m egtárg y alták a bizottsági jelen­ tések et, a világiak részvételével m e g ta rto tt gyűlésre m á r csak a gépies szavazás m arad t.) A m ai válság legszem betűnőbb jele, hogy az egyházi lét „m egter­ m elt ja v a i” igazságtalanul kerülnek felosztásra. (El­ nézést a term inológiáért). V an teológiai p roletáriátu s is, m ely nem részesedik a teologizálás javaiból, pedig az rá ju k hivatk o zv a tö rtén ik . V an egyházkorm ányzati p ro letáriátu s is — lásd a fentebbi p éldát. É s a kegyes­ ségi életnek is v a n pro letáriátu sa, sokszor éppen a gyanakvással k ö rü lv ett egyházvezetők és teológusok.

48

M intha kötelező vagy szükségszerűség lenne, hogy a teológus elszakadjon a gyülekezettől (olykor még a lelkész is elszakad), vagy hogy az egyházvezetés mel­ lőzze a teológiai m egfontolásokat, vag y hogy csak ideológiai jelleget tulajdonítson azoknak, és m intha szükséges lenne, hogy a gyülekezetek ekkléziolába szoruljanak vissza, hogy lelkészeik és presbitereik el­ zárkózzanak a közegyházi kérdésektől (ham is kong­ regacionalizm us). Fortélyos félelem igazgat bennün­ k e t? A fenti értelem ben a reform áció előkészítése a m ai egyház részéről k e ttő s értelm ű várakozással tö rté n h e t m eg: a ) várakozás: k ritik ai várakozás. Az egyház köré­ ben és azon kívül feltűnő reform igények k ritik a i vizs­ g álata. E z bizonyos helyzetekben luxusnak tű n h e t, de néhány szomorú példa m eg ta n íth at ennek a jogos­ ságára. A 60-as évek ném ely (de nem valam ennyi!) teológusa odáig igyekezett m enni a teológiai nyelv szükséges, m odern igényeket kielégítő m egreform álá­ sában, hogy jav a so lta az „ Is te n ” szó törlését. Az Iste n ­ h a lo tt teológia pedig készségesen celebrált a m odern világ ate ista önistenítéséhez. De jó példa erre a „szol­ gáló egyház” teológiája körül k ia la k u lt ném iképp ham is kép is. A diakóniának, m in t az igaz egyház is­ m ertetőjelének felm utatása (nota ecclesiae) teljesen helytálló; am ikor azonban „n y u g ati te stv é re in k ” szám ára követendő péld ak én t a ján lg atju k , nem sza­ b ad n a elfeledkeznünk arról, hogy az ő diakóniájuk nélkül nem nagyon létezhetne a m iénk. H a ezt elfe­ ledjük, csak ham is önbecsülésünk lehet. A várakozás te h á t a kényszerű sürgetősség tá v o lta rtá sa és táv o l­ ság ta rtás a m odernitás m ítoszával szemben. Szükséges lenne ilyen értelm ű „m itologiátlanítási” kísérleteket is tennünk. b) várakozás: várakozás Isten T erem tő Lelkének kiárad ására. B elátása ann ak — mégpedig boldog be­ lá tá sa —, hogy az egyház a Lélek T erem tő m u n k ájá­ b a n létezik, az Ő váltságunkról meggyőző igazságában és istentiszteletre hívó erejében. VE N I CREATOR S P IR IT U S SANCTUS! * E rövid dolgozat m egírásához k ét helyről v ettem az ötletet. A tipológia ö tle té t W. A . Clebsch „Christianity in European H istory” (New York, 1979) c. könyvének utolsó fejezete ad ta . A m ásik, m élyebb m otívum ot az a szem inárium érlelte, melyen Vályi N agy E rvin vezetésével Franz Overbeck m ú lt századi bázeli egy­ háztörténész liberalizm us-kritikájával foglalkoztunk (O verbeck könyvének cím e: Über die Christlichkeit unserer heutigen Theologie, Basel, 1873.) Overbeck gondolatainak, tün etfeltárásain ak pontossága és m ai érvénye érlelte bennem azt a b elátást, hogy a m ú lt századi liberalizm us k é t ágon él to vább a keresztyén­ ségben és m a is jelentős tényező, m e rt szinte m egket­ tőződve h a t a gyülekezeti életben és teológiai gondol­ kodásban. Nem hagyhatom em lítés nélkül azt sem, hogy m indazt, am it fentebb leírtam csak, m in t ö tletet ta rto m értékesnek. E gyrészt ism ereteim ko rláto zo tt­ sága m ia tt nem részletezhettem , p o n to síth a ttam a fenti té te le k e t; innen a sokszor felületes, elnagyolt fogalm azás is. M ásrészt a m agam közép-kelet európai helyzete sem teszi lehetővé, hogy egyetem es igényeket jelentsek be a keresztyénséget illetően. Igaz, nem is akarom eltolni m agam tól ezt a korlátozottságot, m in t ahogy e rén y t sem akarok faragni belőle, ahogyan azt egyébként oly divatos m a az ún. „ben n szü lö tt teoló­ giákban” . A zonban az t is hiszem, hogy a keresztyén­

ség általános és p rim ér ta p a s z ta la ta m in d en ü tt és m indenkor u gyanaz: Isten a Jézu s K risztusban. Az erről való szám adás és gondolkodás kérdése vezette ezt a tű n ő d ést is. A tipológia sosem a d h a tja vissza a feltérképezhetetlen valóságot, legfeljebb m agyarázó­

lag p ó to lh a tja (Gadamer). Rem élem , hogy a m it m eg­ érteni és m agyarázni igyekeztem , tov áb b seg íth et m in­ k et a K risztus E gyháza irán ti felelősségünkben. Bogárdi Szabó István

A F E L E K E Z E T T U D O M Á N Y I IN T É Z E T TA N U L M Á N Y A Rendkívüli szinódus - rendkívüli eredmények? R óm ában 1985. novem ber 24.—decem ber 8. között ta r to ttá k meg a II. rendkívüli püspöki szinódust, m elynek kifejezett célja volt, hogy m egünnepeljék a II. v atik án i zsinat befejezésének 20. évfordulóját. M int ism eretes, rendkívüli püspöki szinódust a p áp a akkor hív össze, h a az egész egyházat érin tő kérdés­ ben kell d ö n tést hozni. Az első ilyen jellegű szinódusra 1969. október 13—28. k ö zö tt k e rü lt sor, V I. P ál p áp a egyházfősége idején, m elynek a kollegialitás v o lt a tém ája. E form ális jegy m ellett m iben is állo tt a szinódus rendkívülisége? S zakértő vélem ények nem ta lá lta k semmi olyan v onást, am elynek alap ján ezt az összejö­ v etelt új áttö résn ek vagy eg y h áztö rtén eti jelentőségű ülésnek lehetne m inősíteni. A rendkívüliség tartalm i vonatkozásának h iánya m ia tt inkább olyan „külső” jellem zőkben rag ad h ató meg, m in t pl. abban, hogy a 165 jelenlevő püspök nagyobb része az un. h arm adik világból jö tt. R endkívüli v o lt a püspökök egyetértése a II. v atik án i zsinat pozitív eredm ényeinek elemzé­ sében. Szokatlan v o lt to v á b b á az is, hogy a k éth etes üléssorozatot nem an n y ira a k onzervatív és progresz­ szív erők ellentéte jellem ezte, hanem az a feszültség, am i „ a történelem feletti egyház” nézetének képvi­ selői, v ala m in t ,,a történelem hez állandóan alkalm az­ kodó, abban te ste tö ltő egyház” nézetének hangsú­ lyozói közö tt áll fenn. R endkívüli v o lt az is, hogy a felszabadítás teológiájának kontroverz té m á já t m ind­ össze csak kétszer em lítették .1 A v atik án i K ú ria bíborosaiból, a R óm ával egyesült keleti egyházak p átriárk áib ó l és a nem zeti püspöki konferenciák elnökeiből álló „csúcstalálkozót” I I . J á ­ nos P ál 1985. ja n u á r 25-én h ird e tte meg azzal a cél­ lal, hogy a II. v atik án i zsin ato t ünnepeljék, h a tá sá t m egvizsgálják és to v áb b i recepciójához m egtegyék a szükséges lépéseket. N ovem ber 24-én a p áp a által ünnepélyesen koncelebrált misével n y ílt meg a rend­ kívüli szinódus. E k k o r m o n d o tt homiliájában rám u­ ta to tt arra, hogy „ a következő k ét h é t során a szi­ nódus valam ennyi ta g ja , k ö ztü k sokan olyanok is, akik személyesen m eg tap asztalták a zsinat szellemé­ nek kegyelm ét, e g y ü tt m enetelnek a zsin attal, hogy ú jra m egéljék an n ak a rendkívüli egyházi esem ény­ nek lelki légkörét, és hogy az akkor m egszövegezett dokum entum ok fényében, és a húszéves ta p a sz ta la t erejében elősegítsék az új élet kibontakozását, am ely­ nek csíráit a zsinat a la tt a Szentlélek ü lte tte el Isten nagyobb dicsőségére és országa eljöveteléért” .2 Ném i csalódást k e lte tt az első m unkanapon az a bejelentés, am i a korábban k ik ü ld ö tt kérdőívekre vonatkozó válaszokat é rin te tte . A Szinódusi F ő tit­

kárság T anácsa ugyanis m inden nem zeti egyháztól az t tu d a k o lta ezeken a kérdőíveken: hogyan valósí­ to ttá k meg a zsinat h a tá ro z a ta it; m elyek vo ltak a ne­ hézségek és jelenleg m ilyen problém ákkal kell szem­ benézniük? A válaszokat szeptem ber 1-ig k ellett visz­ szaküldeni a szinódusi fő titk árság ra, ám a k itű z ö tt határid ő re csak 18 válasz érk ezett meg, a v á rt 136ból. N ovem ber 20-ig összesen 95 válasz fu to tt be, vagy­ is kb. 70%. Z sinati élményeiről ta r to tt beszám olót a 84 éves G. M. Garrone bíboros, felem lítve, hogy a I I . v a tik á n i zsinat m egbeszéléseinek középpontjában az egyház á llt belső élete és a világgal való kapcsolatai szerint. Az „Isten népe” fogalom haszn álata újdonság v o lt a zsinaton. Ez a dinam ikus, bibliai kép segítette az a ty á k a t abban, hogy olyan, addig hom ályban h a g y o tt szem pontokat fedezzenek fel, m in t az üdvösségre és az életszentségre való meg­ hívás egyetemessége, to v á b b á m indaz, am i pl. az Istennek a történelem ben vándorló népe gondolat­ körben az ökum enizm usra v o n atk o zo tt.3 Ezen a pon­ to n nem hagyható em lítés nélkül az, hogy ez a foga­ lom p ro testán s eredetű, am ire egy korábbi előadásá­ ban („A II. V atikáni Zsinat ekkléziológiája” ) m aga Ratzinger bíboros is rá m u ta to tt, kiem elve E rn st Kaesemann k u ta tá si eredm ényeit, aki ezzel a fogalom­ m al t e t t különbséget az egyház tökéletlensége és eszkhatológiai karak tere kö zö tt.4 Jóllehet a zsinat ezzel a fogalom m al Isten népének belső egységét k ív á n ta hangsúlyozni, G arrone bíboros mégis vissza­ té r t ahhoz a klasszikus-katolikus és kontroverz meg­ állapításhoz, hogy „ a p áp a személye az egyház egy­ ségének lá th a tó jele” . A z egyház identitásának keresése h a to tta á t a főbeszám olót, am it G. Danneels belga bíborosprím ás te rje sz te tt elő. A m ostani szinó­ dus fela d atá t abban jelölte meg, hogy az a zsinat m un­ k á já t m élyítse el, ne pedig revideálja. A kérdőíveken beérkezett válaszokat tartalm ilag értékelte, pozitív és negatív reflexiókra osztva azokat. A pozitívumok kö­ z ö tt em lítette: a litu rg ia i m egújulást általáb an ked­ vezően fogadták; a bázisközösségek, h a valóban egy­ háziak, nagy rem ényt jelentenek a jövő szem pontjá­ ból; az egyház fokozottabban elkötelezte m ag át az em beri jogok, az igazságosság és a szabadság m elletti tan ú ságtételben, nagyobb érzékenység m utatkozik a szociális problém ák irá n t; elkötelezte m ag át az inculturatio-ra, a h it és a k u ltú ra összehangolására; m egnőtt a kollegialitás pozitív értékelése m inden

49

szinten, s fokozatosan felfedezik az egyházat, m in t közösséget. A zsin at u tá n i egyházi élet negatív jelen­ ségei v álto zato sak : van, ahol elhanyagolják az im á­ d ást, az Isten tiszteletét, a gyónás, m in t a kiengeszte­ lődés szentsége válságba ju to tt. A népi vallásosság számos form ája e ltű n t. F ontos problém a az erkölcs és az E gyházi T an ító h iv atal kapcsolata, m ivel nehéz­ ségek m u tatk o zn ak az objektív erkölcsi no rm ák ( = ta n ­ h iv atali előírások) elfogadásában, ennek következté­ ben te rje d az erkölcsi szubjektivizm us. „A krízis mag­ vát az ekkléziológiában kell keresnünk” — álla p íto tta meg a bíboros. E z összefügg a L um en gentium hely­ telen értelm ezésével, főként az „ Iste n népe” fogalom egyoldalú, felületes h asználatával. Szem beállították az eg yházat m in t intézm ényt és m in t m isztérium ot, ill. Isten nép ét és a hierarchiát. M egoldásra váró kérdé­ sek: az egyetem es egyház és a helyi egyházak k ap ­ csolata, a kollegialitás kiterjesztése, a püspökkari konferenciák m ivoltának teológiai értelm ezése. Eze­ k e t a kérdéseket nem lehet m egoldani sem egyház­ fegyelmi, sem b ü ro k ta tik u s eljárásokkal. „A Szent­ lélek irá n ti bizalom hiányáról v an szó” — m o n d o tta D anneels, hozzátéve: „Még csak a kezdetén vagyunk a zsin at m egvalósításának” . E z u tá n a legfontosabb 4 té m a k ö rt jelölte meg, am ire a diszkusszióknak irá­ n y u ln iu k kell: 1. az egyház m isztérium ának elmélyítése az életszentségre szóló m eghívás szem pontjából; 2. visszatérés a forrásokhoz: a Szentírás, az élő hagyo­ m ány és a T an ító h iv a ta l au te n tik u s interp retációjá­ n a k követése; 3. az egyház m in t communio gazdagsá­ gán ak újrafelfedezése; 4. nem csak az egyház belső kérdéseire kell koncentrálni, hanem a modern világgal való párbeszédre.5 A helyi egyházak gondjai fejeződtek ki azokban a felszólalásokban, m elyek­ ben a szinódusi a ty á k n a k nyolc perc állo tt rendel­ kezésre. Az afrikai és ázsiai püspökök főként az inkul­ tu ráció ( = h it és k u ltú ra viszonya) fontos kérdését feszegették. E gy ghanai püspök azt hangsúlyozta, hogy a Szentszék nagyobb m ozgásteret adjon szá­ m u k ra és tám ogassa az inkulturáció fo ly am atát, hogy ezáltal a fiatalab b egyházak is érettebbekké válhas­ sanak, s k u ltu rális id e n titá su k a t az életkérdésekben és az istentisztelet alak ításáb an megőrizhessék. Egy m ásik felszólaló ann ak fontosságáról szólt, hogy szor­ galm azni kell a családias egyház k ia la k ítá sá t, melyben a közösség szelleme és köteléke a trin itá riu s modell­ ből nyeri ösztönzéseit, s a legnem esebb afrikai hagyo­ m án y o k at is m agába olvasztja. Ez a családias egyház a laikusok, szerzetesek és papok com m uniójára épül, s közösen vállal felelősséget az evangelizálásért. Csád­ ban a háb o rú , szárazság és éhínség m ellett az egyház nagy p ap h ián n y al küzd, ezért m isszionáriusokat kér­ n ek .6 — J . Cordeiro bíboros P akisztánból M. G andhit idézve hangsúlyozta, „hogy a tisz ta és h am isítatlan evangélium ot kell h ir d e tn i.. . ahhoz, hogy e k u ltú r­ körben az em berek elfogadják K risz tu st” .7 A latin-am erikai püspökök k ö zö tt egyetnem értés m u ta tk o z o tt a bázis-gyülekezetek és a nép egyháza értékelésében." „A jövő egyháza a szegények egy­ h áza lesz” — á lla p íto tta meg Lorscheiter brazil bíbo­ ros. N em csak a szegényekhez fordul, hanem teljes m érték b en azonosítja is m a g á t velük, m ik én t a sze­ gény K risztussal. E z t az egyház B razíliában nem ide­ ológiai m egfontolásból teszi, hanem az evangélium irá n ti hűségből és a Z sinat ellenében! A bíboros a pozi­ tív k ritik a hangnem ében azóta is sok h e ly ü tt idézett kijelentést te t t : a Z sinat legyen fény, de ne határk ő

50

— lumen, non lim en ?9 V oltak, akik a Zsinat gyüm öl­ csének nevezték a bázis-gyülekezetek kialakulását. Ezekben a közösségekben a feln ő tt katekézis segítsé­ gével sokan fedezik fel Isten Igéjének jelentőségét, am i á ltal személyes kapcsolatra ju tn a k K risztussal. Á télik a testvér-létre tám aszkodó közösséget, s m egta­ nulják, hogy a világ m eg v áltoztatása Isten országa szellemében a misszión keresztül is tö rté n ik .10 E véle­ m ényekkel szemben Primatesta argentin bíboros ve­ szélyeket lá to tt és lá tta to tt a bázis-közösségekben és a nép egyházában: „ rá kell m u ta tn i azokra a ve­ szélyekre, m elyek abban a m ódban van n ak , ahogy egyesek a nép egyházáról beszélnek, különösen h a egyesek a m arx ista pozíciókhoz közelednek, s a hierar­ chikus stru k tú rá k a t, m in t em beri találm án y o k at tá ­ m ad ják ” .11 E z t az irán y v ételt tá m o g a tta E . de Araujo Sales Rio de Janeiro érseke is: „Az egyházban jelen­ leg súlyos tévelygések is tap a szta lh ató k , am iket még ta n íta n a k is a fakultásokon és a szem inárium okban. Az is előfordul, hogy bizonyos püspökök gyengék, s még tá m o g atjá k is ezeket a tévelygéseket, s azokat tám o g atják , akik a ham is ta n o k a t terjesztik .” 12 K evesebb figyelm et szenteltek a szinóduson a felszabadítás teológiájának m egvitatására, m in t ahogy azt sokan v á rtá k . E nnek feltételezhetően egyik oka az volt, hogy a nyilvánva­ lóan kontroverz tém ával nem k ív á n ták m egterhelni, esetleg nem kívánt irányba „elv itetn i” a szinódust. A k iszabott keretben így is ellentétes vélem ények ju ­ to tta k kifejezésre. I. Lorscheiter brazil bíboros védel­ mébe v e tte a felszabadítás teológiáját, am iben a „latin-am erikai egyház különleges körülm ényeihez al­ kalm azott teológiát” lát, a Zsinat pozitív gyüm ölcsét. Nem az erőszak teológiája ez, s nincs köze — m iként az t a H itta n i Kongregáció első instrukciója állíto tta — a m arxista ideológiához, am elyet sem m agába olvasztani, sem igazolni nem akar. E z az irán y zat abból a keresztyén tap asz talatb ó l született, hogy a hívő em ber szegény em bertársaiban találkozik Isten hívá­ sával. E z pedig a szegényekhez való odafordulást követeli meg, s az elkötelezettséget felszabadításukra. Az egyház teljes felszabadításra törekszik, am ely az evilági értelem ben v e tt felszabadítástól az Istennel a halál u tán tö rtén ő teljes egyesülésig terjed . E nnek alapjául szolgál az az új felfogás, m ely összefüggést lá t a nép jelenlegi elnyom ása és a hitből fakadó fel­ szabadítási m ozgalm ak k ö zö tt13. Másképp szólt a tém áról a CELAM ( = L atin-A m erikai Püspöki T a­ nács) fő titk á ra : D. C. Hoyos14. E teológiai irányzat megítélésénél külön kell vizsgálni az egyes szerzőket és tételeiket. Az egyház sosem fog ad h atja el az erő­ szakot vagy a fegyveres harcot. (Az idén, m árcius 22-én nyilvánosságra h o zo tt ún. m ásodik instrukció­ ban a szabadságról és a felszabadításról a H itta n i Kongregáció végső eszközként akceptálja a fegyveres harchoz való folyam odást, am ennyiben véget kell vetni „egy nyilvánvaló és ta rtó s zsarnokságnak, am ely súlyos k áro k at okoz az em ber alapvető jogainak és veszélyes m értékben á rt egy országban a köz ja v á ­ nak” .)15 H oyos ó v o tt to v áb b á a ttó l, hogy az Iglesia P opular ( = a nép egyháza) fogalm at európai m ódon értelm ezze b árk i is. E megnevezés m ögött szerinte olyan katolikus csoportok állnak, akik elvetik a pápai te k in té ly t, a T an ító h iv a ta lt és a püspökök te k in té­ lyét, s az egyház szám ára elfogadhatatlan harci eszkö­ zöket ak arn ak alkalm azni. M indenesetre ez a k é t véle­ m ény pregnánsan érzékeltette az „odafenn” (Róm a, T an ító h iv atal, a centralizm us hívei) és az „idelenn”

(felszabadítási teológusok, a d ecentralizált egyház­ értelm ezés és a bázisközösségek) egym ásnak feszülő értelm ezési különbségeit. A z európai és észak-amerikai püspökök felszólalásaiban az egyház m in t misztérium és kommunió állt a középpontban, am i te h á t nem pusztán lá th ató társaság, szociológiai jelenség, hanem tito k és szeretetközösség, am elynek forrása a Szenthárom ság. F. Wet­ ter bíboros (NSZK) a vallási tu d a tla n sá g o t te tte felelőssé azért, hogy szélesebb körökben nem h a t a Z sinat szel­ leme. A m ai felületes, külsőséges egyházképpel szembe kell állítani azt, am it a Z sinat az egyház m isztérium á­ ról ta n ít, s ennek érdekében erősíteni kell a h ito k ta tá st, m elynek jó p éld ája az új feln ő tt katekizm us, am it az N SZK -ban a d ta k ki. K . Berg salzburgi érsek szerint a kollegialitás legyen a világ püspökei és a p áp a kö­ z ö tti koinónia, szeretetközösség kifejezése. A szinódus és az országos püspökkari konferenciák ezt a közössé­ get szolgálhatják, elkerülve ezzel a centralizm ust és a partiku larizm u st. J.-M . Lustiger párizsi bíboros-érsek a kollegialitás és a p áp ai p rim átu s viszonyáról szólt, s m eg állap íto tta: a p rim átu s lelki term észetű, az egy­ ség biztosítéka. A p áp a személyes p rim átu sa körül a püspöki kollégium közössége épül ki. J . Ratzinger bí­ boros szerint az egyháznak a rra kell törekednie, hogy leküzdje a Z sinat u tá n tá m a d t g y a n ú t és bizalm atlan­ ságot a hívők körében. A gyanú oka az, hogy az egyház intézm ényként él sok keresztyén tu d a tá b a n . E zért m u tatk o zik az egyházi közvélem ényben ugyan­ olyan bizalm atlanság az egyházzal szemben, m int más nemzetközi szervezetekkel szemben. É ppen emi­ a t t ú jra meg kell ta n íta n i és ta n u ln i az egyházat misz­ tériu m k é n t látni, s m inden olyan g y a n ú t el kell osz­ latn i, m iszerint az egyház em beri m ű. A szinóduson ne az egyházon belüli h atalm i m egosztásról beszél­ jenek, v itázzanak, m e rt „az az egyház, m ely túl sokat beszél önmagáról, túl sokat foglalkozik önmagával, nem helyesen fejezi k i az igazságot magára vonatkozó­ an”.10 Az egyház m isztikus dim enzióját hangsúlyozta M eisner bíboros (N D K ) is: „az egyházra m in t m iszté­ rium ra és nem m in t a p p a rá tu sra v an szükségük az em bereknek, akik a töm eg társad alm ak b an em beri m éltóságuk tek in tetéb en érzik m ag u k at veszélyez­ te tv e ” .17 A felszólalások a II. v atik án i zsinat ekklézi­ ológiája körül kristály o so d tak ki, váltakozó módon hangsúlyozva az egyháznak m isztérium és kom m u­ nió-jellegét. Danneels bíboros ideiglenes m érlegében rá m u ta to tt a hiányosságokra is: „ a zsinati dokum en­ tum ok eg y h áztan án ak központi eszménye az egyház m in t kom m unió, de ezt a m isztérium ot még nem fej­ te tté k ki kellőképpen” .18 Még el kell m élyíteni a Zsi­ n a t ta n ítá s á t, hogy így az a I I I . évezred felé ta rtó egyház „M agna C h a rtá ja ” lehessen. — A 10 nyelvi csoportban to v áb b fo ly ta tó d o tt a „v ariációk egy tém ára” -jellegű megbeszélés. A „circuli m inores” -nek n evezett csoportokból m ost csak a k ritikusabb hang­ v ételűeket em eljük ki. A német m unkacsoport inkább pesszim ista v o lt az egyház jelenlegi h elyzetét ille­ tően. Mivel a világi kategóriák, értékképzetek és m ér­ tékek ak ad ály talan u l b eáram o lh attak az egyházba, ez akadály o zta a Z sinat döntéseinek gyak o rlati meg­ v alósítását. S ajátos feszültségek terhelik meg az egyház jelenlegi helyzetét. A tényekkel való reális szembesülés sürgeti a zsinati dokum entum ok még m élyebb és átfogóbb recepcióját. A francia m unka­ csoport szerint a szekularizáció v eti fel a legsúlyosabb problém ákat. A negatív k ritik áv al szemben fontosabb

a Zsinat által m egvallott keresztyén értékekről tö r­ ténő bizonyságtétel. — Az angol nyelvi csoport a z t jav aso lta, hogy a kom m unió tükröződjék az egyházi stru k tú rá k b an és kapcsolatokban. Az inkulturáció összefüggésében hangsúlyozták, tanulm ányozni kell azt, hogyan lehet a fiatal egyházak népének k u ltú rá já t a legmegfelelőbben kifejezésre ju tta tn i a liturgiában. Ja v a sla to t te tte k arra, hogy 1990-ben kezdjenek az egyházban 10 éves evangelizálási program ot. A „G au­ dium e t Spes” kezdetű zsinati dokum entum szélesebb­ körű alkalm azását jav aso lták a szekularizáció okoz­ t a „h ib ák ” orvoslására. Szinte valam ennyi csoport hangot a d o tt a kívánságnak, hogy ki kell dolgozni egy „konciliáris k atek izm u st” , am i az egész róm ai katolikus egyházban m in t egységes alap szolgálhatná a különböző terü letek szerint színezett katekizm usok kidolgozását.19 A nem-katolikus megfigyelők nevében az anglikán H . Chadwidge professzor értékelte a rendkívüli szi­ nódust. R á m u ta to tt arra , hogy az egységtörekvések­ ben fontos a hívők im ádsága, am elynek becses al­ kalm a a keresztyén egység im ahete. A párbeszéd elő­ m ozdítására az E V T-val közös m unkacsoportot hoz­ ta k létre. A párbeszéd létfontosságú m ind a teológiai bizottságok, m ind a helyi és plébániai eg y üttm űkö ­ dés szintjén. A meglevő tan b eli különbségek ellenére m a m ás összefüggésben vizsgálnak sok problém át. A m egosztottság okai csak részben teológiai term é­ szetűek. Az ökum enizm us olyan folyam at és növeke­ dés, am ely inkább a közösségek és az egyházak, sem­ m in t az egyének kiengesztelődése felé m u ta t.20 A p á p a a decem ber 6-i ülésen m o n d o tt záróbeszédet, m elyen b eje len te tte : közzéteszik a szinódus k é t gyü­ mölcsét, az üzenetet és a zárójelentést. Mivel a zárójelentés az üzenet b ő v íte tt és m élyebb v á lto za ta , ezért m ost csak erre kon cen trálu n k , s a 13 oldalas do­ kum entum fontosabb m egállap ításait em eljük ki. Az Ecclesia sub verbo Dei m ysteria C hristi celeb r at pro salute M undi ( = Az egyház Isten Igéje szerint ünnepli K risztus m iszté­ riu m ait a világ üdvösségére) feliratú „relatio finalis” k ét fő részből áll: 1. a II. V atik án i Z sinat ünneplése, m egerősítése és továbbfejlesztése; 2. a szinódus rész­ leges tém áin ak kifejtése 4 p o n tb an , úgy m in t az egy­ ház m isztérium a, az egyház éltető forrásai, az egyház m in t kom m unió, s az egyház küldetése a világban. A z egyház m isztérium a tekin tetéb en m in t ak ad á­ lyozó tényezőt em líti az ira t a szekularizációt, am elyről korábban úgy beszéltek, m int a m isztérium elvont dim enzióitól m egfosztott szem lélet az em berről és a világról. Ma ehhez já ru l még az im m anentizm us, m ely visszatérés az em bernek m indentől e lv o n atk o ztato tt szemléletéhez, m elynek következm énye, hogy új bál­ ványok és stru k tú rá k foglya lesz. U gyanakkor m u ta t­ koznak a szakrálishoz való visszatérés jelei. Felteszi az ira t a kérdést: „A szekták szaporodása ez elé a kérdés elé állít: vajon m egtettünk-e m indent, hogy kialakul­ jon az em berben a szent dolgok irá n ti érzék?” Sokkal hitelesebb lesz az egyház tevékenysége, h a keveseb­ b e t beszél önm agáról, s tö b b e t a m egfeszített K risztus­ ról. Az egyoldalú egyházkép ellen tiltak o zik a záró­ dokum entum , az ellen, am elyik hierarchikus vagy szociológiai m eghatározását k ín álja az egyháznak. Az egyház m isztérium a az, hogy egyszerre szenthá­ romsági és Krisztus-központú. E bből szárm azik az a feladata, hogy az em bereket életszentségre h ív h a tja, hogy győzelm et vegyenek a belső kiüresedés és a lelki krízis felett. A papnevelő intézetekben te h á t nem csak

51

in tellektuális képzést kell n y ú jta n i, hanem m élyre­ h a tó lelki képzést is. A z egyház éltető forrásai sorában az ira t egyenérté­ kűen em líti a S zentírást, a h agyom ányt és a T anítóh iv a ta lt. Az evangelizáció fontosságára is rá m u ta t, m ivel m anapság az egész világon veszélyben van az evangélium ból eredő h it és az erkölcsi értékek átadása, különösen a fiatalok szám ára. G yakran lehet ta lá l­ kozni a h it m inim ális ismeretével és az erkölcsi norm ák elutasításáv al. A nem hívők evangelizálását meg kell előznie a m egkereszteltek „önevangelizálásának” . E n n ek előm ozdítására ta r tjá k szükségesnek egy kate­ kizm us kidolgozását, m ely m agában foglalja a k ato ­ likus h itrő l és erkölcsről szóló összes d o k trín á t. A z egyház m in t kom m unió szem pontjából a kereszt­ ség belépésnek m inősül ebbe a közösségbe, csúcsa pe­ dig az eucharisztia. " A kom m unió egyháztanát nem le­ h e t beszűkíteni egyházszervezeti kérdések körébe, sem olyan kérdéskörbe, ahol csupán h atalm i v o n at­ kozások szerepelnek. — U gyanaz az egységes egyház v an jelen a részegyházakban, am elyek eg y ü ttes képé­ ben jelenik meg a világegyház. „E b b en lelhetjük fel az egységen belül megvalósuló változatosság és sok­ féleség teológiai p rincípium át. De vigyáznunk kell, hogy e z t a sokféleséget ne tévesszük össze a tisz ta pluralizm ussal. A m ennyiben a sokféleség g azdagítja és elm élyíti az egységet: az az igazi katolicitás. A tisz ta pluralizm us viszont az alapvetően szembehelyez­ kedő pozíciók révén m egoszlást, d estrukciót terem , és az id e n titá s elvesztését jelen ti” . A kom m unió ekklé­ ziológiájában lelhető fel a kollegialitás szentségi alapja. A kollegialitás eszméje tö b b , m in t jogilag m eghatá­ rozható kapcsolat. E n n ek az eszmének a k o nkrét al­ kalm azása valósul meg a püspöki konferenciák intéz­ m ényében. Az új „bázisközösségek” — h a azok való­ ban együttélnek az egyházzal — eredeti kifejezései lehetnek a kom m uniónak. A z egyház küldetése a világban c. rész visszautal a G audium e t spes lelkipásztori konstitúció időszerű­ ségére, S az egyházat, m in t közösséget a világ üdvös­ sége szentségének m inősíti. Az aggiornam ento körül felm erültek olyan könnyed adaptációk, m elyek elő­ seg ítették az egyház elvilágiasodását. Missziós n y itás­ sal kell elősegíteni a világot az üdvösség ú tjá n . — Az inkulturációról: ez nem valam iféle külsődleges alkal­ m azkodás, hanem az eredendő k u ltu rális értékeknek átlényegítése és befogadása a keresztyénségbe, ugyan­ akk o r a keresztyénség értékeinek b eo ltását is jelenti a különböző em beri k u ltú rá k b a . A nem -keresztyén v allásokban fellelhető lelki, erkölcsi és szociokulturális érték ek et becsülni kell, s párbeszédet kell folytatni képviselőikkel. — Az egyház üdvözítő tevékenysége elsősorban a lélekre irán y u l, de az egyház általános küldetéséhez tarto zik az em ber evilági boldogulásának előm ozdítása is. E z é rt az egyháznak p rófétikus erő­ vel kell fellépnie a szegénység és az elnyomás m inden megnyilvánulása ellen. Meg kell vizsgálni, hogyan való­ síth a tó meg a g y ak o rlatb an az egyház szociális ta n ítá ­ sa az em beri fejlődés előm ozdítására a folyton változó körülm ények között. A záródokum entum külön fejezetet szentel az Öku­ m enikus közösség kérdésének (C/7.). M egállapítja, hogy a katolikus egyház, tám aszkodva a kom m unió-ekklé­ ziológiára, a II. V atik án i Z sinaton „ökum enikus fele­ lősségének tu d a tá ra éb red t” . H úsz év elteltével is meg­ erő sítették , hogy „az ökum enizm us ügye mélyen belevésődött az egyház lelkiism eretébe” . K ifejezi azt a kívánságot, hogy „ a m a még nem teljes kom m unió a n em -katolikus egyházakkal és vallási közösségekkel Iste n kegyelm éből mielőbb teljessé v áljék ” . E nnek

érdekében fo ly tatn i kell az ökum enikus párbeszédet, különböző m ódokon és szinteken m ind a részegyhá­ zakban, m ind a világegyházban, m ind pedig a helyi szervezetekben. ,,A párbeszéd legyen spirituális és teológikus”. A kkor hiteles és term ékeny, h a az igazsá­ got az egyház irán ti szeretetben és hűségben tá rja fel. „ Így m u tatkozik meg tisztáb b an , hogy az egyház az egység szentsége” . A szakasz így záru l: „A katoli­ kusok és m ás keresztyének közötti kom m unió még nem teljes ugyan, de éppen ez követeli meg, hogy m indnyájan és különböző területeken m űködjünk e g y ü tt a teljesség érdekében. Ez lehetőséget ad szá­ m unkra, hogy együttesen tan ú ság o t tegyünk Isten üdvözítő szeretetéről abban a világban, melynek annyira szüksége van az üdvösségre” . — Willebrands bíboros, a K eresztyén Egység T itkárságának elnöke később erre a szakaszra vonatkozóan te tte fel a kér­ dést: „M ire is gondoltak, am ikor a még nem teljes kom m unióról írta k ? ” 31 M indenesetre biztos, hogy a bíboros ism erte azokat a tan u lm án y o k at, m elyek az ökum enizm us kérdésében nem rég napvilágot látta k (pl. H . Fries és K . Rahner 1985. februárjában megje­ lent téziseit az egyházak egységének reális lehetősé­ géről, to v ábbá L. B o ff könyvét, m ely az E gyház: karizm a és hatalom címmel jelent meg, aki szerint K risztus egyháza nem csak a róm ai katolikus egyház­ ban létezik). E nnek alapján m egállapítható, hogy a szinódus nem volt képes differenciált teológiai modellt kidolgozni az ökumenikus kérdésekre vonatkozóan a kommunió-ekkléziológia alapján.22 Eltérő értékelések A Neue Zürcher Zeitung kritik u sa kem ény hangú bírálatáb an azt írja, hogy a szinódus „ a Zsinat leg­ súlyosabb félreértése” , m ivel ez nem rö g zített ki- és lezáró ta n ítá so k a t, m iközben a szinódus azon fárado­ zo tt, hogy kim utassa azokat a h a tá ro k a t, ahol a ka­ tolikus ta n ítá sn a k meg kell állnia a m ai időkhöz való alkalm azkodásban. — Más összefüggésben, ám h a­ sonló eredm ényre ju t a Süddeutsche Zeitung tudósítója, aki szerint a rendkívüli szinódus „az elbizonytalano­ d o tt egyház állapotáról” a d o tt szám ot. Ezzel okolja meg az a hián y t, am i abban m u ta tk o zo tt, hogy a szi­ nódus nem v ette sorra azokat a kem ény tényeket, melyek az egyház m ai helyzetét m eghatározzák (a fia­ talabb nem zedékeket alig éri el az egyház, feltűnő az asszonyok hiánya a szolgálatokban, a hívőknek csak töredéke láto g atja a v asárnapi m iséket, a gyónási gyakorlat a nulla felé tendál). A krízis elérte a gyakor­ lati életet: „A katolikusok életgyakorlata — házasság előtt, a la tt, u tá n ; válás után — nem a R óm ától elő­ írt tan ításo k szerint alakul” . A centralizm us és a kolle­ gialitás ellentéte szélcsendhez, m ozdulatlansághoz vezet, nem pedig az egyház m egújulásához. V égkövet­ keztetése: „Az exodusnak tovább kell folynia, m ind­ addig, amíg a legm agasabb hierarchiában is felfogják, hogy a krízis gyökere nem kizárólag a külső világ­ ban van, hanem az egyházon belül is” . — K iegyenlítet­ len feszültségről írt a szinódussal kapcsolatban a La Stampa (Torino) szemleírója, aki szerint ez az aggo­ dalom tól á th a to tt lelkiség összefügg azzal, hogy táv o l­ m arad tak a püspökök az aktuális történelm i helyzet konkrétságától.28 H azai visszhangok közül m egem lítjük azt a soroza­ to t, am it az Új Ember hasábjain szinódusi jegyzetek form ájában M agyar Ferenc t e t t közzé. Bölcsen kri­ tikus mérlegelései szerint a szinóduson egyetértés m u ta tk o zo tt az ecclesia sem per reform anda elvében. U gyanakkor fehér folt m u tatk o z o tt azáltal, hogy nem minden püspökkari konferencia küldte el az előzetes

szám vetést. „ E z t látv a, beszélhet ünk-e arról a kolle­ gialitásról, am it a Z sinat az egyház egysége alapfelté­ teleként jelölt m eg?” — teszi fel a k érdést a szer­ kesztő.24 M indenesetre elgondolkodtató a k ritikus katolikus keresztyének lap ján ak , a P ub lik-Forum-nak szinódust elemző cikke, m elynek címe így jellem zi a kéthetes rendkívüli ülést: „ Behúzott fékkel előre.”25 H ogy m ennyire volt előrevivő ez a rendkívüli szinó­ dus, erre legkorábban az 1987 őszén ta rta n d ó „laikus szinódus” ad m ajd feleletet. Emlékeztető A püspöki szinódus intézm ényét V I. P ál p á p a hozta létre 1965 decem berében, kevéssel a II. V atikáni Z sinat bezárása elő tt. Célja az volt, hogy a püspökök állandó tan ácsáv al szorosabbra fűzze az egységet a p áp a és a püspökök között. A szinódus három féle lehet: általános, rendkívüli és különleges. — A z álta­ lános vagy rendes szinódus a szabályzat szerint akkor ül össze, h a a tárg y alan d ó té m a term észete vagy fon­ tossága m egkívánja a világ valam ennyi püspöke ta n í­ tását és vélem ényét. E ddig h a t általános szinódust ta rto tta k . Az 1967-es első szinódus m eg tárg y alta a kánonjogi kódex revízióját, a katolikus ta n ítá sb a n fel­ m erült ham is nézeteket, a szem inárium ok m egú jítását, a vegyes házasságok kérdéseit és a litu rg iai reform ot. Az 1971-es — m ásodik — k é t tém áv al foglalkozott: a szolgálati papsággal és az igazságossággal a világ­ ban. A h arm ad ik 1974-ben a m ai világ evangelizálását tá rg y a lta meg, ennek eredm énye v o lt V I. P ál 1975ben kö zzétett „E vangelii n u n tia n d i” kezdetű apostoli buzdítása. Az 1977-ben ta r to tt negyedik összejövetel korunk k atekézisét tá rg y a lta , ennek eredm énye II. Ján o s Pál 1979-ben k ia d o tt „C athechesi tred en d ae”

kezdetű apostoli buzdítása. Az ötödik rendes szinódus 1980 őszén a család problém áival foglalkozott, ennek gyümölcse az 1981-es „F am iliari consortio” kezdetű apostoli buzdítás. A hatodik összejövetel 1983-ban volt, a kiengesztelődés és b ű n b á n at tém akörében. E r­ ről 1984-ben jelent meg apostoli buzdítás. — A rend­ kívüli szinódusra akkor kerül sor, h a az egész egyház, ja v á t érintő kérdésben gyors döntést kell hozni. E ddig k e ttő t ta rto tta k . Az elsőt 1969-ben a Szentszék és a püspökkari konferenciák kapcsolatairól, valam int a jelenleg tá rg y a lta t. — Különleges szinódus összehívá­ sára akkor kerül sor, am ikor egy-egy részegyház vagy vidék fontos egyházi problém áját kell m egtárgyalni. E ddig egy alkalom m al kerü lt rá sor, 1980-ban, am ikor a pápa a holland egyház problém áinak m egvizsgálá­ sára h ív ta össze. Békefi Lajos JE G Y Z E T E K 1. M arc R e u v e r: Die ausserordentliche Bischofssynode, Ö kum e­ nische R u n d sch au , 1986. á p r., 2. füzet — 2. M egnyílt a rendkívüli püspöki szinódus, M agyar K u rír, 1985. nov. 25. — 3. M agyar K urír, 1985. nov. 27. — 4. M arc R euver, id. 1. p o n tb an — 5. L ásd a z 1. p o n tb an , v a la m in t M agyar K u rír, 1985 nov. 27. — 6. M agyar K u rír, 1985. dec. 3., v alam in t id. a z 1. p o n tb an — 7. M agyar K u rír, 1985. nov. 28. — 8. l d. 1. p o n tb an — 9. M agyar K u rír, 1985.' nov. 29. — 10. Id. a z 1. p o n tb an — 11. Ib. — 12. Leo Scheffczyk: B ilanz des K onzils — Z ur Bischofs-Sondersynode, F o ru m K atholische T heolo­ gie, 1986/2. füzet — 13— 14. M agyar K u rir, 1986. jan . 7. — ,,A fel ­ szabadítási teológia a rendkívüli püspöki szinóduson” . — Bisch ofs ­ synode '85: E rfah ru n g en oder W orte?, O rientierung, 1986. jan . 15. — 15. H itta n i K ongregáció: T an ítás a keresztény szabadságról és felszabadításról, L’O sservatore R om ano ném et nyelvű kö iad ása, 1986. á p r. 6. — 16. M agyar K u rir, 1985. dec. 5. — 17. U lrich R u h : K onzilsbilanz nach 20 Ja h re n , H erder K orrespondenz, 1986. ja n ., 1. szám . — 18. A szinódus ideiglenes m érlege, M agyar K u rir, 1985. dec. 4. — 19. l d. az 1. p o n tb an — 20. M agyar K u rir, 1985. dec. 9. — 21. l d. az 1. p o n tb an — 22. l d. az 1. p o n tb an — 23. Id. a 12. p o n t­ ban — 24. Ú j E m b er, 1986. jan . 12., „F én y ek és á rn y a k ” c. cikk, to v á b b á „A zsinati ú t nehéz szakasza” , jan . 19. — »K elj fel és járj ja n . 26. — 25. M onika K em en, N ach der Bischofssynode, P u b lik F orum , jan . 1. szám.

K U L T U R Á L IS K R Ó N IK A Két könyv, egy film, öt könyv Olykor gereblyézni kell, hogy le­ gyen m iről írni k é t hónap kulturális k rónik áját, m áskor meg még a papír is kevés hozzá. Most kevés. Legalábbis k é t könyvről szeretnék írni, közülük azt veszem előbbre, am elyik könnyebb feladatnak, m ert könnyebb olvasm ánynak látszik. Fehér K lára könyve ez, a N ark ózis — helyesebben ez csak a cím első sora, m ert a k ö tet három kis­ regényt tartalm az, s közülük ez az első. A teljes cím : Narkózis — Négy nap a paradicsomban — Sárgaláz. „U tolsó szavam is hazugság v o lt” — Így kezdődik az első elbeszélés, am i term észetesen fölcsigázza az érdeklődést. Címéhez illően a kis­ regény egy narkózis leírása, azok­ n ak a gondolatoknak, álom képek­

nek a fölsorolása, am elyeket a fő­ szereplő, súlyos m ű té te a la tt, n ar­ kózisban lá t és újraél. Közhely m ár az a hiedelem, hogy halálunk előtt p illanatok a la tt lejátszódik egész életü n k ; m eglehet, valóban így van. Ez a narkózis azonban Fehér K lára szám ára inkább alkalom arra, hogy egy élet h o rdalékát m egvizsgálja, mérlegelje és olvasóival is mérlegel­ tesse. A m ű tő asztal valójában külön­ leges, k itü n te te tt helyzet, a súlyok m egnehezednek, a tét, m inden drá­ m ai esem ény punctum saliense na­ gyobb, súlyosabb, az emberéletben a legfontosabb: maga az élet. Ilyen­ kor aligha hazudik az em ber, leg­ följebb a narkózist közvetlenül meg­ előző m ondatról vallja be: „U tolsó szavam is hazugság v o lt” . Persze. Kevéssel u tóbb, m ár az elalvás h a tá ­ rán eszébe ju t: „H iszen én általában azt m ondom , am it v árn ak tő lem . . . ” A zt gondolom, hogy ez a m on­

dás igen fontos és megszívlelendő. Még akkor is, h a csak az író-szülte regényalak ajkán hangzik el. E z t azonban nem hiszem. Nem bocsát­ kozom bele annak v itatásáb a, vajon az író m aga m ennyire van jelen m űvének szavaiban, m ert ezt ízlés­ telennek találnám ; hiszen úgyis tu d ju k , hogy valam irevaló író m in­ dig azt írja, am it m aga is valam i­ képpen m egszenvedett. E z ú tta l sok­ kal fontosabbnak ta rto m , hogy én magam szembenézzek ezzel a k ét m o n dattal. Belefoghatnék m ost egy hosszabb elmélkedésbe, hogy hol kez­ dődik és hol végződik a hazugság. Jó l tudom , hogy erre is ráillik: „szó­ v al és cselekedettel, tu d v a és tu d a t­ lanul, sokszor és sokféleképpen” elkövethető, kim ondva, vagy el­ hallgatással, n etán csak hallgatással, noha szólni kellene. Í ró-féle, m in t m agám is, sokszorta inkább bele­ eshet a hazudás bűnébe, m int m ás.

53

Nem m entegetem sem m agam at, m agát meg k itették az állásából. sem m ásokat, hogy nem csak hazud­ És akkor ez az utolsó szava, nem ni lehet, hanem füllenteni vagy tó d í­ hazugság utolsó szava: „ H a egyál­ ta n i is — lényegében ugyanarról ta lá n érdem es. . . h a érdem es to ­ v an szó. v ább é l n i . . . ” N oha mellékszereplő A kkor h á t kérdezzem meg m agam ­ m ondja ezt, s noha m indennek elle­ tó l, kérdezzük meg m agunktól, hogy nére él to v áb b (egy ideig) úgy utolsó szavunk, a legutóbb m on­ ahogy, ez kulcsm ondata a könyv­ d o tt, s az életünk utolsó percében nek. M ert azt kérdezi Fehér K lára k im o n d o tt ugyan nem hazugság-e? önm agától és m itőlünk, én azt kér­ S akárhogy gondolkozzunk is erről, dezem m ost önm agam tól: érdem es most p róbáljunk meg nem hazudni, élni? érdem es to v áb b élni? A kérdés persze ostobaság, m ert hiszen érezzük és éljük á t a m ű tő ­ asztalon, narkózisra várv a, az élet­ a válasz a lényeges, az ugyanis, tő l búcsúzkodó önm agát elkötelező hogyan érdemes élni és miért. N yel­ v allo m ását: „U tolsó szavam is ha­ v ü nknek ez a szava k ettő s értelm ű, de i t t helye csak az egyiknek v a n : zugság v o lt” . m i célból, m inek vagy kinek a javára É s ne m entegessük m ag u n k at az­ érdem es élni? Például azért, am it zal, hogy „ általáb an azt m ondom , a főszereplő elm ulasztott, hogy segít­ am it v árn ak tőlem ” . Micsoda szép m entegetőzés ez! R áfoghatjuk, sünk egym áson. H a m ásképp nem, h á t azzal, hogy m eghallgatjuk őt. azért m ondjuk ezt vagy azt, m ert „H o ln ap m ár késő” — m ondja v á rjá k tőlünk, és így ju th a t előbbre szom orúan a régi barátn ő , és m ásnap ú tjá n az em ber; vagy m ert azt őhelyette a telefon szólal m eg: k ív án ják hallani, hiszen valaki ép­ pen ezzel a szóval tu d vigasztalódni, „B orzasztó dolog t ö r t é n t . . . fel­ m indenesetre felm entést kapni v a­ fo g h atatlan .. . felfoghatatlan” . E z a m ásodik halál a könyvben. lam ire. Felm entést azonban csak A szerteágazó cselekm ényből még maga az igazság ad h at. Így néz éle­ tére, így éli á t ú jra eddigi életét egy m ozzanatot ragadok ki, csak­ a súlyos betegséggel m űtőasztalon ugyan abban a rem ényben, hogy az fekvő, am ikor még nem tu d ja , m ert egész olvasása irá n t kedvet kelthe­ nem tu d h a tja , hogy élve vagy hol­ tek . M ielőtt azonban erre rátérn ék , ta n viszik-e ki a m űtőből. E sik szó olyasm it kell idejegyeznem , am i halálról a könyvben, m áséról: a ennek a könyvnek, m indhárom kis­ m űtőasztalon fekvő anyjáéról pél­ regénynek jeles m ozzanata és az általá­ dául, aki betegségével dacolva — irodalom nak-m űvészetnek h a úgy tetszik, betegségét m eghazud­ b an is fontos módszere. Elbeszélései­ to lv a — beszédessé válik, n oha vi­ hez F ehér K lá ra szívesen választ lágéletében hallgatag volt, és enni- különleges helyzeteket, olykor tö b b ­ inni ad, szinte m ítoszi erővel, az szörösen is. E m lítettem m ár, hogy a övéinek. „N égy óra m úlva h a lo tt m ű tő asztal az élet k ap u ja is, vagy v olt” — fűzi hozzá csendesen és a h alálé; m ennyé vagy pokolé, így szűkszavúan a kisregény. (D rá­ is írh atn ám . Onnét m ásképp lá t az m aian ? T ragikusan?) Kíséreljem em ber m indent, m in t bárhonnan meg ezután rövidre fogni az elbeszélés m áshonnét. Ilyen lehetőség az u ta ­ ta rta lm á t? Megteszem, legalább íze­ zás, vagy a messziről jö tt rokon. lítő t adok belőle, hiszen nem titk o lt A távolság olyasmi, m int a teleszkóp célom, hogy kedvet ébresszek a há­ vagy a m ikroszkóp. Szabad szemmel rom kisregény elolvasására. E bben m áskor nem lá th a tó dolgokat hoz az elsőben egy sikeres és egy siker­ közvetlenül a szem ünk elé, vag y oly telen em ber élete elevenedik meg. apróságokat, am elyek elő tt-fölött Az asszony fekszik a m űtőasztalon, m áskor elsiklik a tek in te tü n k . s p ró b álja m egérteni sa já t életú t­ E bben a kisregényben egy jap á n i já t. E m lékeit. M ulasztásait. Önzé­ u tazás kicsi epizódjáról esik szó seit. A m ásik: a férje, tehetséges (ezt a m ag y arázato t nem feledhe­ vegyész, találm án y a is van, és rá ­ tem ). M iért, m iért nem , lényegte­ adásul, am i életreszóló galibát okoz: len; az egyik tu ris ta m egkérdezi becsületes. A főnöke, Solti, csak a tolm ácsot: m i az on? „A z on az akk o r segítené, ha ő meg kisegítené adósság, amellyel születésünk pilla­ S oltit valam i bajból. De ezt nem n a tá tó l kezdve ta rto z u n k . A nyánk­ engedi a becsület, elveszíti te h á t a n ak szenvedéséért, tiszteletre m éltó m egbecsülését, és ta lá lm á n y á t is őseinknek és az isteni kegyelem nek, ellopják tőle. am ely m egengedte, hogy éljünk” — V annak term észetesen kisebb sze­ válaszolja Cseresznyevirág, a to l­ repek is a regényben. Az asszony m ácsnő (aki e z ú tta l nem csak J a ­ b arátn ő je például, aki egy napon pánról, de érzelm ekről és gondo­ zav artan , összetörten elm ondja a latokról is „fo rd ít” ). A tu ris ta tovább főszereplőnek: a főnökét, m ert im­ érdeklődik: „ É s hogyan kell ezt p erialista ügynök volt, elvitték, őt az adósságot m egfizetni?” Cseresz­

54

nyevirág arca, írja Fehér K lára, u dvarias m aradt, de m osolya el­ tű n t. „Boldog, aki az életével meg­ fizetheti” — válaszolja. Megeléged­ hetnék ennyivel is, hiszen, vélem, ez is éppen elég megrázó. Mégis ideillesztek a könyvből még egy m o n d ato t: ,,— É s akinek nincs gyereke, az hogyan szabadul meg az on-tó l?” É s még valam i. A tehetsége ré­ vén sikeres feleség és a főnöke, Solti gazságából kudarcról ku d arcra élő férje k ö zött kicsi szóváltás kelet­ kezik, s ekkor m ondja, lám paoltás u tán , m integy lelke legmélyéről s legnagyobb titk á t, azt m ondja a férj: „ . . . k e l l egy hely a világon, ahol ünnepnek szám ít, h a odam e­ gyek. Ahol időnként még m egkér­ dik, hogy m i van azzal a kitűnő gyógyszerrel, am it feltaláltam . H á t ez a titk o m . Jó éjszakát” . Igen. M indenkinek kell (kellene) egy hely a világon, ahol fölveszik a segély­ kérő telefonját, ahol nem halaszt­ já k m ásnapra a segítséget, ahol nem kicsinyelik le a tu d ását, ahol ünnepnek szám ít h a jelen van. M ert, p aradoxona ez az életnek, így is lehet érteni azt a m o n d ato t: „ H i­ szen én általáb an azt mondom, am it v á rn a k tőlem ” . V árh atn ak , persze, hazugságot és igazságot, vár­ h a tn a k szétszórt figyelm et, de, és ez életbevágóan fontos, v árh a tn ak jelenlétet, cselekvő, méghozzá jó t cselekvő jelenlétet. E nnyi. Sapienti sat. Hiszen a kö­ te t m ásik k ét kisregényéről is illő ír ­ nom, h a b ár rövidebben. A m ásodik címe: Négy nap a paradicsomban”. A paradicsom : K orzika. F ogjuk rövidre a szót: négy évtized u tán o tt talál­ kozik egym ással k é t sírig hű b arát, m ert az egyik, aki maquis volt, ellenálló a háborúban, o ttm a ra d t Franciaországban, sebészorvos, és egy im perativ levélben láto g atásra h ív ja meg régi b a rá tjá t a feleségé­ vel. E lm ennek. Milyen nehézségek­ kel m egküzdve, m indenki tu d ja , aki u ta z o tt m ár. Csakhogy o tt, a paradicsom ban, am i persze csak feliben-harm adában az, senki nem törődik egym ással. Végül még a szállodaszám lát is a vendégeknek kell m egfizetniük. N em kell mindig K orzika, m o n d h atn á erre valaki, és igaza volna, m ert önző, csak m a­ gukkal törődő, erőszakos em berek m indenütt akadnak, itth o n is, csa­ ládban, m unkahelyen, b a rá ti kör­ ben, s egy-egy láto g atásn ak ezer­ nyi nehézsége lehet, nem kell ah­ hoz útlevél, vízum , m iegym ás. Csak­ hogy ezek föln ag y íth atják a bajo­ k a t. A ki lekési a tih an y i kom pot, m ehet m ásnap. Aki lekési a korzi­ kai kom pot, ugyan m it te h e t? (Nem

ebben, az előző kisregényben szerepel zömbös, hogy ebből az em berből tünk a m últra gondolni, vagy ha egy „jelentéktelen” esem ény. F öld­ m ennyi az író, m ennyi az a sok igen, az ócska sláger szerint: csak a közi-tengeri hajó ú ton v an n a k a sze­ m ás, akivel találk o zo tt, a k it megélt, szépre emlékezem, a csúnyát vagy replők, rossz az idő, változik a a k it elszenvedett, akinek ö rü lt élete m egszépítjük vagy elfelejtjük. Pe­ program , A frikában nincs idő ki­ során. A lényeges ugyanis az, hogy dig nem átk a, hanem áldása lehetne szállni. „ K á r” — m ondja egy idegen ez a fekete doboz mibelénk van elhe­ az em bernek, hogy életét, m ú ltjá t u tas. — „M ajd m egnézem legköze­ lyezve, ha nem volna, h á t most he­ újragondolhassa. Sajnos, a rra nincs lebb. N ex t tim e” . É s a Narkózis- lyezi el bennünk B or A m brus. lehetőségünk, hogy kései eszünkkel beli férj? — „A fene egye meg. Nincs kizárva, hogy közülünk ki-ki újra kezdhessük az életet. De am in t E zeknek van next time, nekünk sok részletben m ásként élte meg az sok gondot könnyebbíthet az em ber nincs” .) életet, de a huszadik század köze­ azzal, ha beszél róla (gondoljunk A h arm adik regény egy kikülde­ pén, s itt, K özépkelet-Európában csak arra, hogy b án ato t, gyászt tés tö rtén ete. K isem ber a fősze­ valahogy így, ehhez hasonlóan él­ m indenáron m egosztunk m inden­ replője, véletlenül hull ölébe a meg­ tü n k m indnyájan. kivel, aki hagyja, m eséljük egyszer, bízatás, hogy egy afrikai m unka­ A könyv hőse (hőse?) Á ., neveve­ tízszer, százszor, m ert amíg nem helyre m ehet négy évre. E z igen, szített-e, vagy csak azért Á., hogy meséltük ki m agunkból, addig éget, ez paradicsom , vagy inkább eldo­ m agunkra ism erhessünk? É rtse ki­ m in t egy bensőnkben viselt Nessusrádó: négy évet bárhogyan k i lehet ki, ahogyan ak arja. Ez az Á. tűnődő ing). bírni, de közben megszedi m ag át lény, s ezzel nem csak az én szívem­ A tö rté n e t — m ese? — végigjárja az em ber, m ert o tt jól fizetnek és hez áll közel, ezzel olyan m in t n a p ja­ évszázadunk csaknem valam ennyi igazán nem nehéz takarékoskodni. ink, m in t korunk embere, vagy leg­ jelentőségteli időszakát. Szó esik A részleteket ism ét mellőzném, csak alábbis am ilyennek lennie kell. Zsú­ az első világháborúról, term észete­ a keretező, a lényegre u taló tö rté ­ folt em ber (mi m indent nem éltünk sen a m ásodikról is, a k e ttő közötti net-töredéket. H árom lányos szülők m eg!). „ . . .egy este” . . . „eszébe ju t, évekről, az azután következőkről, vállalják a kiküldetést, hogy illően hogy ú jab b an ném ely egyszerű, am elyeket a „szem élyi kultusz” kiházasíthassák gyerm ekeiket. Ad­ gyak o rlati teen d ő jét is csak halo­ éveinek szokás eufém isztikusan ne­ dig is rá ju k m arad a lakás, m ajd ha g a tja , így például azt a dolgát, hogy vezni, érinti a tág ab b értelem ben hazajönnek, lesz annyi m egtakarí­ átnézzen egy halom fé lretett cé­ v e tt jelent (hiszen m aga a regény, to tt pénzük, hogy jusson m indenki­ d u lát, jegyzetet. Csak gyűlik a te r­ ha 1986-os évszám m al jelent is nek. (K eret i tt is van, a repülőgép hes k acat, s ez nyugtalanító. Még meg, nyilvánvalóan legalább három ­ késik m ert rossz az idő. Végül hir­ n y u g talan ító bb az a sok levél és négy évvel korábban íródott, és, telen kell rohanni, végre indu lh at levélm ásolat, am elyet értelm etlen sajnos, m a, legalábbis akkor, am ikor a gép, de négy fiatalem ber lelassít ped an tériáv al halm oz dossziékba és ezeket a sorokat írom, fájdalm asan m indent, nem szokták a korai éb­ borítékokba” . Frivol, h a azt írom : tu d ju k , hogy korántsem m indegy, redést. Az ösztökélésre egyikük azt akinek nem gyűlnek föl a fiókjában h a valam it 1984-ben vagy 86-ban válaszolja az idősebbeknek: „K ö n y ­ és a lelkében ilyen kacatok, az nem tekintünk-e jelennek, h á t még h a nyű m aguknak. Maguk b írják, m a­ is em ber igazán? D ehogy m ondom , esetleg további egy-két évvel visz­ guknak volt m itől m egedződniük. nem vagyok ilyen merész. Csak szam együnk a „m ú ltb a” . Nehéz M aguknak v o lt egy világháborújuk” . m egállapítom , hogy a m a — s ez lenne „elm esélni” a regény „ tö rté ­ Födjem föl a keserű záróm onda­ a m a fél évszázada? h atv an éve? n e té t” , m ert nem egybefüggő, nem to t: „M ost m ár azért j o b b . . . ” hetvenhárom éve? nyolcvanhét, lineárisan fölépített, hanem a gon­ „T alán, valam ivel. R em éljük” , föd­ százhúsz esztendeje vagy még ré­ dolkodás csapongása szerinti, egy­ jem föl közvetlen előzm ényét? Azt, gebben kezd ődött? — em bere: ilyen. valam iről Á. eszébe ju t m ásvalam i, hogy a h azah o zo tt pénzen m ind­ olykor csak egy-egy gondolatnyi V életlen csupán, hogy van ebben három lánynak ju t lakás, „csak szá­ villanásra, m áskor néhány lapos zadszorra döbbent a szívem be” — a könyvben is egy m ondat, egy szó, kitérőre. Hőse m egjárja az évszázad m ondja a férfi főszereplő — „te am ely odakapcsolja az előbb m élta­ csaknem minden tisztító tü z ét vagy Ilonka, nézd csak, itt m inden lak ást to tth o z ? " . . . Á fölöslegesen leltároz poklát, kissé révetegen, s m ost, (vagy ki tu d ja, fölösleges-e ebben m egterveztek, de csak h á rm a t. Min­ am ikor eltűnődik az időn, a tapasz­ k et kifelejtettek ” . Visszalapozok az az esetben a leltározás, hiszen lehet taltak o n , m ost hasít belé egy-egy első kisregény közepére. „ H a csak a egy em ber szám bavétele. . . ) ” — valam i, am ikor talán m ásképp élt tegnap d élu tán t tu d n ám újból visz­ igen, B or A m brus ezt teszi, leltá­ és értelm ezett. Ez egyébként nem szavarázsolni.” M ajd „ É s m it ad­ roz korunk em berének életében, az ő hibája csupán, hanem a kor tam én a tö b b i em bernek?” V égül: számba vesz bennünket s aligha té­ velejárója: ugyan ki az, aki m inden „ H a én m ost m eghalok — fog-e vedek, h a szerintem azért teszi ezt, esztendőről pontosan tu d ja , m i tö r­ hogy m i is leltározzunk, m i is szám­ valam i hiányozni a világból?” bavegyük m agunkat. E nnél nehe­ té n t akkor, s nem csak tu d ja , hanem zebbet, ennél felelősségteljesebbet helyesen tu d ja erkölcsi értelem ben * persze aligha k ív á n h atn a tőlünk, is értékelni? T u d ja Bor, hogy van n ak kucorgók, Egészen m ás az a könyv, am elyről s m ár ezért sem könnyű olvasm ány ugyancsak írnom kell, hogy föl­ a B or A m brusé. Címével ugyan arra akik „végigfélik az időt” ; az ő hőse hívjam rá a figyelm et. Bor A m brus u ta l, hogy a jelen szakadatlan, vagy nem ilyen, de báto rn ak , mégkevés­ a m in t később írja : „Á . azok közé bé vakm erőnek sem nevezhető. B á r­ könyve, a tarto zik , akiknek egyre nehezebb m ilyen „nyom asztó, hogy ugyanaz S zak ad atlan jelen sa já t m agukról beszélniük. Az ön­ kifejezhet m erőben m ást is” , ez életrajz az önmegsemmisítés re­ jellegzetessége évszázadunknak. E gy igazán közel áll a szívemhez. Előre m énytelen kísérlete is lehet, a folya­ negyvennégyes élm ény kelte éppúgy kell bocsátanom : nem könnyű ol­ m atos jelen eszelős á ta la k ítá sa befe­ lehet október 23., m in t egy ötven­ vasm ány. Fekete doboz. F ekete do­ je z e tt m ú lttá , és h a nem az, akkor hatosé, s ez bizony „kifejezhet m erő­ boz, am ely be van építve, operálva is egyre job b an kell vigyázni, ár­ ben m ást is” , sőt, suttogva teszem egy em berbe, s ez ú tta l teljesen kö­ n y alato k ra is” . Bizony nem szere­ hozzá, csupán csak egyikük önm a­

55

gában is kifejezhet valam i m erőben m ást is. Az, am it mi átélünk (m er­ hetem -e azt írn i: végigélünk? még az átélünk is kételykeltőnek lá t­ szik, pedig a túlélni sem ritk a kife­ jezés m anapság), az te h á t, am it mi átélünk, olyasmi, am inek „vége nincs, de végére kell já rn i” . Í gy h á t beszélni kell róla (vagy írni, egyre­ m egy, csak épp az utóbbihoz írói véna, képesség, m i több: tehetség is kell), hiszen „ a felgyűlt élet elvi­ selhetőbb, ha fennhangon lehet róla beszélni” . T alán még azt is hozzá lehetne tenni, hogy többnyire csak elviselhetőbbnek vélhető, valójá­ ban szorongató, szívszorító és szo­ rongásra kényszerítő. Az az em ber, aki sosem kételkedik, aki soha nem tűnődik, nem tépelődik, nem vívó­ dik, nem veti alá m agam agát ön­ vizsgálatnak, nincs m it m egbánnia, az az em ber a legjobb esetben is félem ber csupán. De hallgatni nem lehet. Beszélni kell, fennhangon szól­ ni, m ásoknak, v agy csak m agunknak m eg h itt m agányban, szem lehunyva vagy szem lesütve, csöndben, befelé­ fordulva? Az em ber, írja B or A m brus, ha minőségi értelem ben is em ber, el­ m o n d h atja s el kell m ondania: „Sza­ k a d atlan u l o tt vagyok . . . önm a­ gam m al szem közt vagy a h á ta m m ögött” (Ú risten, m icsoda gyö­ nyörű h asonlat ez, gyönyörű és kétségbeejtő, hogy o tt vagyok m a­ gam , a saját „hátam mögött, figye­ lem, m it csinálok, és konstatálom m agam körül m indenféle alak, arc, hang, tárgy, te t t jelenlétét” — s milyen döbbenetes, hogy ez nem figyelem kérdése, hanem a félsz m egnyilvánulása, az önellenőrzésé, a történelem neg atív tanulsága, a közöny melegágya és még m i m in­ den!). „Az agykéregben. . . m inden jelen v an ” — nincs feledés, nincs m egbocsátás önm agunknak, h a egy­ szer v an lelkiism eret — „ a személyi szám ítókéregből, a m em óriából nem lehet nullázni a b etáro lt inform á­ ciótöm eget” . Pedig m inden „hol­ n ap reggel nulláról kellene kezdeni” és ez: „lehetetlen” . B orzasztó igazságokat m ond ki, vagy inkább szavak közé e jt Bor A m brus, m in t aki nem csak átélte, nagyon is mélyen átélte az életet, nem az övét, vagyis nem csupán az övét, hanem m indazt, am i körül­ v e tte és körülveszi. „A töm eg apolitikus” , m ondja az egyik szereplő, „ m e rt h a m ás lenne, akkor tö b b et veszthetne a láncainál” , meg hogy „ n álu n k m indig meg kell várni a krízist, azt az időpontot, am ikor m ár töm egm éretben elviselhetetlen a helyzet” , különben meg kell elé­ gedni azzal, hogy „legalább vala­

miféle üdvös passzivitás vesz erőt a sokaságon, de még akkor is hány em bert furdal a lelkiism eret” — ez, persze, nem titk o lja a könyv, ve­ szélyes is lehet, de hiszen nem olyan évszázadot élünk-e, am ikor m inden veszélyes lehet és nagyon kell vi­ g yáznunk m agunkra, hogy ny u ­ godt lehessen a lelkiism eretünk, ha egyáltalán lehet egészen n y u g o d t.. . ? V oltaképpen az t is írh atn ám , hogy ez a k itűnő könyv a lelkiism eret h á­ borgása, a tépelődés, igen, de az önvizsgáló, olykor ta lá n éppen ön­ vádló tépelődés, vívódás önm agunk­ kal és a korral, eredm ényekkel és kudarcokkal, egyszóval m indazzal, am i o tt van, jelen van, szakadatlan jelen van az életünkben, m ert ha nincs, akkor bizony sok m inden lehe­ tü n k , közönyös senki, ártékony dra­ kula, önző és em bertelen, csak épp ember, igazán em ber nem lehetünk. K önyvről, könyvekről lesz még szó ebben a krónikában, m ost had d hívjam föl a figyelm et egy filmre, abban a rem ényben, hogy még sze­ repel m ajd a m űsoron, m ire ez az írás m egjelenik. Az A h ol a zöld h a n g y á k álm od n ak különös m ű. Rendezője, W erner Herzog (ism ertebb m űvei M agyaror­ szágon, moziból vagy tévéből: K as­ par Hauser, Nosferatu, Woyzeck, Fitzcarraldo) világszerte v itá k a t k a­ var m inden m unkájával, s jellemző rá a róla szóló könyv m o ttó ja : „ É n n y u godtan elm egyek a valótlanság h atáráig , hogy az igazság egy inten­ zívebb form áját m egm utassam ” . Vi­ lágosan következik ebből a m ondás­ ból, hogy kem ényfejű, csak a m aga lelkiism eretére hallgató, föltárulko­ zó művész. É ppen ezért nem m eg­ lepő, hogy az Ahol a zöld hangyák álmodnak első m egtekintésre ugyan­ csak kem ény diónak bizonyul. A helyszín: A usztrália (területe 7,7 mil­ lió négyzetkilom éter, vagyis m integy nyolcvanszorosa M agyarországénak; lakosainak szám a viszont nagyjából ugyanannyi m in t M agyarországé. Felületének nagy része kietlen pusz­ taság. Az ország — kontinens! — belsejében m integy ötvenezer ős­ lakos él, gyűjtögetők és vadászok). Szereti a különleges helyszíneket Herzog, időben és térben eg y arán t, de játszódjék film je bárm elyik kor­ ban, mindig a m odern világ kom m u­ nikáció-képtelenségéről szól, az egy­ m ás irá n ti türelm etlenségről, a ci­ vilizáció fonákságairól, sőt: á rta l­ m airól. G ondolatait, még inkább az érzelm eit nem an n y ira az elbe­ szélés fordulataival közli, m in t in­ kább a zenei m otívum ként is értel­ m ezhető képfolyam okkal. Egyszer­

sm ind elismerően ábrázolja a leh etet­ lent is m egkísértő em beri a k a rato t, a látszólag értelm etlent vagy célta­ lant, az egyszerűt és term észetest (szó szerinti értelem ben is). Film jének meséje voltaképp n a ­ gyon egyszerű. V alam i p u szta vidé­ ken kísérleteket végez egy vállalat, abban a rem ényben, hogy a föld mé­ lye uránércet rejteget (vagyis a m ag­ energia bárm ilyen célú fölhasználá­ sának alapanyagát). Csakhogy ez a terü let az őslakosoké (sajnos a m a­ gyar szinkron nem tesz különbséget az eredetiben kifejezően m egkülön­ b ö z tetett „b ennszülött” és „ősla­ kos” között), ők pedig ragaszkod­ nak ahhoz, am i az övék, amihez még egy m ítosz is köti őket (a m í­ tosz ugyan Herzog leleménye, de ez a lényegesen nem v álto z ta t, ér­ té k é t emeli, hogy a filmen is szereplő őslakosok elfogadták, m agukénak ta rto ttá k ). Ez a föld a zöld hangyák földje, i t t álm odnak, de h a megza­ v arják őket, eltűnnek, s akkor vége az életnek, vége a világnak. Őr t ülnek h á t az őslakosok, h iáb a ro­ han n ak rá ju k földgyaluval, hiába fenyegeti őket a kísérleti robbantás (lehet, hogy ez a szó jelképes m ellék­ zöngéjű?), hiáb a a szép szó, hiába m u ta tjá k meg nekik a b án yavál­ lalat m odern székházát, konokul ragaszkodnak a földhöz is, a m ítosz­ hoz is, am in t az A BC-áruházban is o tt üldögélnek az egykor k ivágott életfa helyén. Egyszer aztán észre­ vesznek egy óriási zöld h angyát, egy ócska zöld repülőgépet: ez kell nekik. A pilóta: félvér, az őslakók közé keveredik, s végül fölszáll a hangadókkal, de a gép lezuhan, jö­ h e t a világvége. H elyette más tö r­ tén ik : a tehetséges fiatal geológus megcsömörlik a m odern civilizá­ ciótól s o ttm a ra d egy m ásik fehér­ em berrel, aki m ár korábban félre­ á llt a fejlődés oly igen kétes útjából. M egannyi kifogást e jth e t az em ­ ber a filmmel szemben, neves kri­ tik u so k is m eg tették ; de h a jel­ képessé em eljük a tö rtén e tet, érté­ kei szembeötlők. Meglehet, bele­ m agyarázás: a film végén forgószelet látn i, tá jfu n t — am ely ilyen táv o l­ ságból a „klasszikus” , a „hagyo­ m ányos” , az első atom bom ba gom ­ b ájá ra em lékeztet. S h a jelképes értelm et keresünk, erőltetés nélkül, akkor a „csodatevő” m odern civi­ lizáció, s egy, a lélek m élyén rej­ tőző, racionálisan m egérthetetlen kultusz, m ítosz, gondolkodás ellen­ té tére is fölfigyelhetünk. Énekel­ nek, tán co ln ak az őslakók, de nincs „koncepciójuk” , nincs te rv ü k a puszta vidék „hasznosítására” , szemben a nagy cég „haladó” te r­ vével. Ne szaporítsam a szót: vajon

nem arról szól W erner Herzog, hogy az emberiség ja v á ra rendszerint olyasm i szolgált a történelem hosz­ szú folyam án, am i önm agában h a ­ szontalan? P éldául a mese, a m ítosz, a m űvészet? E lh a t bensőnkbe, szí­ vünkbe, lelkün k b e: valódibb s fő­ kén t igazabb a kézzelfoghatónál. Végül olyan könyvről szeretnék szólni, am i nem is könyv. A címe szerint mégiscsak könyv a B iblia b ár rád ió játék a m űfaja (ad h atn ám m agam a z t a cím et is ennek a rész­ nek, hogy Pentateuchos, m e rt Bozó László rendező hang játék so ro zata Mózes ö t könyvéből, a Tórából készült. Megvallom, kicsit nehéz helyzetben v ag y o k : am ikor ezeket a sorokat írom , éppen csak megkez­ d ő d ö tt a sorozat, az elő-játék át h allo ttam (így, k é t szóban, kötő­ jellel), és n éh án y p ercet az első, a kezdő részből — m ire azonban e sorok az Olvasó szeme elé ju tn a k , régen végeté r t az ö t rész (előzetes vélekedésem , rem élhetően nem elő­ ítéletem egyezik-e m ajd a tudós professzor k ritik ájáv al, am ely a Theologiai Szemle következő szám á­ ban jelenik m eg?). Úgy tetszik, m ostan áb an d iv atb a jö tt a B iblia. A rádióban sem ez az első sorozat: könyvalakban is meg­ jelent (1978-ban a M inerva gondozá­ sában) Rapcsányi László beszélge­ tés-sorozata Beszélgetések a Bibliá­ ról címmel, s ebből n éhány szakaszt, az időközben m eghalt H ahn Istv án professzor n éhány m o n d a tá t m ost is fölidézte az elő-játékban R apcsányi. E bben a m ostani sorozatban azon­ ban nem beszélgettek (m ost még jövő idő ugyan) a Bibliáról, hanem részleteket ad tak elő h an g játék k á alak ítv a a Bibliából, közelebbről, m in t m ár em lítettem , Mózes öt könyvéből. Az elő-játék, am elynek alapján elmélkedem m ost, term é­ szetesen bibliai részletekkel illuszt­ rá lt beszélgetés volt. De h a d d foly­ tassam a Biblia d iv a tb a jö ttérő l íro tta k a t. E m lékeztethetek bibliai ihletésű színm űvekre, k iv ált Sütő A ndráséira, novellákra és regények­ re (még h a v ih aro k at a ra tta k is ném elyek, m in t Ördögh Szilveszter egyik-m ásik írása), közö ttü k R ónay G yörgyére, és így to v áb b . (Ne feled­ jü k a Vizsolyi Bibliából készült hang­ lem ez-válogatást, Bánf f y G yörgy előadásában!) Term észetesnek fo­ gadható el, hogy az elő-játékban hangsúlyozták: ez hangjáték, nin­ csenek vallásos céljai, de még isme­ retterjesztő k sem. H a h a n g já té k : m űalkotás. Milyen m űalkotás, en­ nek megítélése a jövőbeni k ritik u s osztályrésze lesz, én m ost a P e n ta ­

teuchos m egelevenített alakjáról elő­ V alóban? É n nem hiszem. É r­ zetesen m ondottakhoz fűzném véle­ velnem azonban nehéz, nem leírni, kedésem et. k o ttázn i kellene, hogyan m ondták, A rendező Bozó László a Biblia hogyan hangsúlyozták (legalábbis m indm áig legnevezetesebb fordítá­ az idézett részletekben) a ham aro­ sá t v á la sz to tta a h an g játék alap­ san négyszáz esztendős szöveget, s já u l: a „Cároli Gáspár” fordítása­ azt is, hogy leh e tett, hogy hogyan kel. k é n t ism ert, Göncön és környékén le tt volna. (Nem a T óra szólal meg fo rd íto tt, M anskovits B álint betűi­ ugyan B ánffy György hangján, de vel V izsolyban n y o m ta to tt Vizsolyi példa ő is.) Szükségtelen hangsú­ Bibliát, am ely, ezt se feledjük meg­ lyozni az az névelőt, annál is inkább, em líteni, 1981-ben m egjelent hason­ m ert a m odern fordításokban is más kiadásban a H elikonnál, Szabó ritk á n esik hangsúly a névelőre. A ndrás irodalom történeti és Szántó H asonló a helyzet a vala használa­ T ibor tipográfusi jegyzeteivel — tá v a l; ez gyakran az ironizálás esz­ huszonnyolcezer példányban. (Em lí­ köze. Pedig v alah a nagyon is eleven tenem illik F ra Angelico festm ényei­ szóhasználat volt, s m a sem okvet­ n ek A Názáreti Jézus története cím­ len bántó, kiv ált, h a a szükséges­ m el Vas Istv á n prózájával az ugyan­ nél erősebb hangsúly nem esik rá. csak a H elikonnál m egjelent gyö­ A Vizsolyi Biblia nem ezek m ia tt nyörű könyvet, valam in t a Biblia nem könnyű olvasm ány, még csak cím m el ugyancsak V as Istv á n válo­ nem is az időközben értelm ük-vál­ g atásáb an az E u ró p a K iadónál meg­ to z o tt szavak — m in t az „asszonyi jelen t k ö te te t, am ely azonban e so­ á llat” — m ia tt. Az isa sem közke­ ro k írásakor még nem v o lt a ke­ letű szó, mégsem akadályozza a Sermo super sepulchrum ízes elmon­ zemben.) d ását. Szám om ra az v o lt a meglepő, A h an g játék előadásában sok szó hogy a m agyar színészet k ét nagy­ esett arról, m iért épp a K árolyi- sága, kiválósága ugyan m iért nem fo rd ítást v á laszto tta ki Bozó László. ta lá lt rá a helyes ejtésre? V agy a M ert a kollektív nem zeti em lékezet rendezés a k a rta így? n agy könyve, valam i ilyesm it vá­ laszolt, s azt, hogy ez a fordítás Szívesen m ondanám , tessék elő­ m a m ár klasszikus m ű. E s e tt szó a venni az eredeti K árolyit, és tessék K áldi-fordításról, H eltairól — és fölolvasni belőle egy-egy részt. Első­ parázs v ita kerek ed ett a rendező, re ta lá n nehéz, de h a ráta lál valaki a vitavezető R apcsányi — és a a kellő és illő hangra, esztétikai él­ h an g játék k é t főszereplője: Sinko­ vezetben is része van. Ez a szöveg: vits Im re (Beszélő), v alam int M en­ gyönyörű. Igen, gyönyörű. Lehet, sáros László (az Ú r) között. R észt első olvasásra, első hallásra talá n v e tt a beszélgetésben a zeneszerző nem . E nnek kapcsán szeretném V idor M áté és a későbbi h an g játék ­ fölhívni a figyelm et egy igen-igen részekből id ézett szakaszokban sze­ csekély példányban m egjelent, és rep elt Bánsági Ildikó, Garas Dezső, e m ia tt elég nehezen hozzáférhető Hegedűs D. Géza, Szilágyi Tibor. k itűnő kiadványra, am ely Z . Szabó M agánügy, nem illik firtatn i, hogy László szerkesztésében, a győri K a­ a k é t főszereplő m aga is vallásos em­ zinczy Ferenc gim názium és Egész­ ber, ann ál m eglepőbb, hogy sza­ ségügyi Szakközépiskola gondozá­ v aik szerint igen nehezen birkóztak sában 1985-ben jelen t meg Vallomás meg a felad attal. E gyikük kifeje­ címmel és Költők az anyanyelvről zetten azt m o n d ta: őt ta sz íto tta alcímmel. I t t olvasható Nyerges a K árolyi-B iblia a v itt szövege, sze­ A ndrás szép írása, A régi magyar rin te népszerűbb fo rd ítást kellett nyelv. B evallja: „a n n a k idején csak­ volna választani. A rendező kéré­ nem m eggyűlöltették” vele az is­ sére egyikük — szándékkal nem ne­ kolában a régi m agyar nyelvet. vezem meg az idézetteket — am úgy „É rth e te tle n nyelvgyötrés volt szá­ „p ap o san ” is elm ondott-fölolvasott m om ra Bornem isza, Balassi, Zrínyi egy rövid részletet. A rendező véde­ és a többiek m űvészetével ismer­ k ezett, h iv a tk o zo tt a T oldira, a kedni” — írja. De az t is: ez a régi Vizsolyi Biblia sikerére, arra, hogy a m agyar nyelv „m a m ár egyike sze­ „ h an g játék ” rendezése idején azon relm eim nek” . „Id ő rő l időre meg­ k a p ta ra jta m agát, hogy írógépén m ártózom szavaikban, ám ulok ro­ is archaikus szavakat kopog le, m o lhatatlan nyelvi építm ényeik lá t­ a színészek nehézségeiket sorolták tá n .” É s: „ ...a k i n e k az életéből mégis. N oha, ism étlem , m ag át a so­ kim arad a régi m agyar nyelv kin­ ro zato t még nem hallo ttam , m ert cseiből gyarapodás élménye, úgy m ég nem h a llh attam , az elő-játék­ él, m in th a születésétől fogva tej b a „b ev ág o tt” részletek valóban h ely ett tejporon, cukor h ely ett sza­ a z t b izo n y ították, hogy nehéz fel­ harinon, hús h ely e tt vízzel kev ert a d a t v o lt m egbirkózniuk K árolyi szójababon, gyüm ölcs h ely e tt szin­ szövegével. tetik u s gyümölcsízen ta r to ttá k vol­

n a ” . V allom ásának sum m ázata: „N yelvünk m ú ltján ak , régi ízeinek ism erete nélkül védtelenek v a­ g y unk a nyelvrontással szemben, ízlésünk, ítéletü n k a rosszul alapo­ z o tt, ingatag h á z ra em lékeztet. Ez pedig az élő iro d alm at is fenyegeti. Olvasóiról van szó” . E zek meggyőző szavak, mégis szükségét érzem , hogy egyet-m ást hozzátegyek. É lvezetes, szép, föl­ emelő, m egigazító élm énynek ta r ­ to m a Vizsolyi B ibliát, n oha tu d o m , hogy borsos á ra m ia tt csak kevesek­ n ek (huszonnyolcezer, ez valóban kevés? E n n y i példány, s h án y lehet­ séges olvasó?) ad a tik meg ez az él­ m ény. E m lékezetbe idézem, hogy n ag y jáb ó l egyidőben jelen t meg a B iblia új ford ítása, egy p ro te stá n s B iblia és egy róm ai katolikus. A kko­ rib an jón éh án y an írta k is róla, szá­ m om ra a legem lékezetesebb Pás­ kándi Géza írása volt, am ely emlé­ kezetem szerint sem elég veretesnek, sem elég élőnek nem ta r to tta az új fo rd ítást. N em is az. K ár, n agy k á r: bizonyítandó, hogy lehet veretes bibliai n y elvezettel m a is élvezhe­ tő en írni, elegendő Sütő A ndrásra, Székely Já n o sra , Kovács Istv á n ra u taln o m . Más kérdés, hogy elkelne egy ízig-vérig m ai biblia is. M ajdnem ez Beliczay A ngéla kivonatos gyűj­ tem énye, az Örökéletnek beszéde. So­ k a n ism erik az Ú jtestám en to m ú j­ ságnyelvű n ém et fo rd ítá sá t: Die gute Nachricht. Ez ugyan nem for­ d ítás, inkább átirat. N em is titk o lja ezt. B evezetőben és u tó szavában e g y arán t elm ondja, tö rek ed ett ugyan a szöveghűségre, de legalább eny­ n yire a m ai érthetőségre is. H ad d em lítsek erre egy — éppenséggel nem ótestám en tu m i, nem is a P en ­ tateu ch o sb ó l v e tt p éld át. E z a M ia tyá n k. Oly közism ert, oly be­ v e tt, hogy h allo ttam m ár a mi A ty á n k m egszólítás h e ly e tt is Mi­ a ty á n k -o t. m ondani. N yilvánvaló, hogy szövegéhez vagy egyáltalán

nem szabad hozzányúlni, vagy leg­ följebb a restau ráto r óvatosságá­ val. Pedig a közism ert és közkeletű m agyar M iatyánk jónéhány sora kevéssé érthető, félreérthető, netán egyáltalán nem érthető. H a valaki betéved egy tem plom ba, és azt h allja: „Szenteltessék meg a Te neved” — m it é rt belőle ? Példaképp had d m ásoljam ide a Die gute Nachricht M iatyánk fordí­ tá sá t. M áténál: U nser V ater im H im m el! Du bist heilig! Bring alle Menschen dazu, dich zu ehren. D u b ist der H err! K om m und voll­ ende dein W erk. W as du willst, soll nich t n u r im H im m el geschehen, sondern auch bei uns. Gib uns, was wir heute zum Leben brauchen. Vergib uns unsere Schuld, wie auch w ir jedem verzeihen, der uns U nrecht getan h a t. Lass uns in die G efahr kom m en, dir untreu zu werden, sondern schütze uns von der M acht des Bösen. D ir gehört alle H errschaft und M acht un d E hre in E w igkeit. Amen. L ukács: V ater! D u bist heilig! B ring alle Menschen dazu, dich zu ehren. D u bist der H err! K om m und vollende dein W erk. Gib uns jeden T ag, was wir zum Leben brauchen. Vergib uns unsere Schuld, wie auch wir verzeihen, die uns U nrecht getan haben. Lass uns n ich t in die G efahr kom m en, dir un treu zu wer­ den. Elism erem , ez a m ásik véglet, am ely jobbadán inkább missziós célzatú lehet. De m iért kellene le­ m ondanunk a régi fordítás élmény­ adó szépségeiről? Az elő-játék érde­ kes p éld át a d o tt erre. E lhangzott V ictor M áté zenéje 5Móz 32 szöve­ géhez. E lőbb m ai énekes énekével, m ajd Szilágyi T ibor (Mózes) próza­ m ondásával. M indkettő elevenen h a­ to tt. G yanítom , az ének, a dallam , a zene áth id alja a korokat. T alán senki sem ró tta volna föl a hangjáték­ nak, ha egyszer-kétszer, a legkirí­

vóbb vagy a legnehezebben érth e tő szavakat revideálja. De meggyőző­ désem, hogy helyes a régi, az ősi K árolyit m eghallani és m eghall­ g a tta tn i. N em csak azért, am it a rendező m o n d o tt: ez m egism ertet a kor k u ltú rá já v al is. A tö bbi között azért is, m e rt ez veretes szép nyelv. Igaza van Nyerges A ndrásnak, nem tud szépen beszélni m agyarul az, aki sosem ízlelte meg a régi m agyar nyelvet. Meggyőződésem — h a té ­ vednék, m ajd helyreigazít a pro­ fesszor —, hogy a Biblia vallásos élményéhez, egyáltalán: a Biblia élményéhez hozzátartozik az egy kicsit fenntebb stíl, egy csöppnyi archaizálás. Sok érvet sorakoztat­ h atn ék , de csak egyet ragadok ki közülük. A Biblia, vagy hogy konk­ ré ta b b a n szóljak: a Genezis olva­ sása, értése, hite nem lehetséges m ásképp, csak ezzel a kissé emelke­ d ettebb stílussal. (Vagy teljes átköl­ téssel.) Az eredeti szöveg, am ely csakugyan az egész emberiség kul­ tu rális kincse is, csak akkor él, h a érzékelhető az a kicsi távolság, am ely az egykori és a m ai világlátás foglalata: az élő nyelv és a veretes szó k ö zö tt van. Ne tévesszük össze: nem ásatag, nem a v ítt, nem „ p a ­ pos” , nem is „K an zelto n ” az, am ire ezt m ondtam : veretes. A régi nyelv érzékletes is. Röstellem , hogy ebben az utó la­ gos előzetesben ilyesm iket írok. Szeretném , h a m indenki arra gon­ dolna, hogy az élő prédikáció, a m ai szószék nyelvéről, nyelvezetéről ír­ tam , s nem (csak) a h an g játék ró l. H iszen r emélem, a P entateuchos szép szövege, K árolyi és fordító­ társai ízes nyelve valóban m agával rag a d ta a közrem űködőket, s el­ tű n te k a századok, évezredek, s v a­ lam i örökkévaló szólalt meg a rádió­ ban. N em csak betűk és sorok: a lel­ k ük is. Z a y L á s z ló

Hogyan üldözzük boszorkányainkat? Félezer éve jelent meg a „Malleus maleficarum” Nem „ h á z tá ji” boszorkányokról lesz szó, akikről oly szívesen élce­ lődnek férfiak, hanem kevésbé meg­ foghatókról, ám jó v al izgalm asab­ b akról és veszélyesebbekről. Igéze­ tü k n e k eg y arán t ki v an n ak tév e fér­ fiak és nők, ifjak és öregek. N em tisz­ telik a józan észt és a m űveltséget sem, sőt még ezekbe is képesek befu­ rakodni. T ettenérésük h allatlanul nehéz, ugyanis legföljebb árnyékuk

sötét lobbanását látju k , ám a z t is csak a m ások boszorkányainak ese­ tében. A sajá t boszorkányaira m in­ denki vak. S ez az igazi gond! A cím et sem annyira tréfásnak, m int inkább ironikusnak szántuk. F ö lö ttéb b valószínű, hogy a kö­ zépkorban főként olyanok kerülhet­ te k a boszorkányság gyanújába, akiknek — egyéni adottságaik m ia tt — az átlagosnál jóval nagyobb volt

az érzelm i-indulati fűtöttsége, s ezt nehezen tu d tá k levezetni, talán m e rt nem volt meg hozzá a kellő élet­ terü k . A lefo jto tt emóciók így kerülő ú tra kényszerültek, s például olyan furcsa tü netekben jelentkeztek, am i­ lyeneket m a hisztérikusnak neve­ zünk. Mivel pedig a nők hátrán y o s helyzetben voltak, s érvényesülési te rü le tü k e t bizony szűkre szabták, nagyobbrészt közülük kerültek ki a

„boszorkányok” . Üldözőik pedig el­ sősorban olyan vezető férfiakból v erb u v áló d h attak , akiknek indu­ lati világa szintén tú lfű tö tt volt, s erős ösztönelfojtásokban szenvedtek, g átoltságuk felto rlaszto tta belső fe­ szültségeiket, te h á t hajlam osak vol­ ta k másokban észrevenni azt, amivel önmagukban nem tudtak szembenézni. Nemrég olvastam egy 1738-as kő­ szegi boszorkányper eredeti jegyző­ könyvét, am elyből nyilvánvaló: a szerencsétlen v á d lo tt válaszai sokkal norm álisabbak voltak, m in t az es­ kü d tek kérdései. (P l.: „Gyalog m ent-é am az éjszaka a k ertb e, avagy re p ü lt? ” ) A k ín v allatás h a tá sá ra az­ tá n az asszony „beism erte” , hogy szövetséget k ö tö tt az ö rd ö g g e l... N y ak á t a hóhér kitekerte, s h á tra ­ fo rd íto tt fejű h o ltte sté t égették el. A jegyzőkönyv Ciceró felkiáltásával zá ru l: „Ó idők, ó erkölcsök!” S az egyhangúan h alálra szavazó esküd­ te k — tizen k ét m egszállott em ber — aligha sejtették , hogy gyilkosok vol­ ta k , nem bírák. A lélektan projekció (kivetítés) néven ismeri a z t a jelenséget, am i­ kor az em ber nem szándékosan m á­ sokon „érzékeli” azt, am it önm agán nem m er, vagy nem képes észre­ venni. Ilyenkor az elfo jto tt, a lélek tudattalan mélységeibe, leszorított vágy, félelem, in d u lat, tulajdonság, esély stb. m agától rá v e tü l az a rra alkalm as személyre. N em veszem észre a sa já t önzésem et? A nnál job­ ban felháborodom m ajd azon, aki­ nek az önzése szinte k ap ó ra jön nekem , hogy ösztönösen ráv etíth es­ sem a sajáto m at, m ely így „su b a a la tt” hozzáadódik az övéhez, és csakis ő lesz az „önző” , én meg az „önzetlen” . M intha m aszatos szem­

üvegem m ia tt a világot látnám még m aszatosabbnak, m in t am i­ lyen. E z t P etőfi egy bibliai m ondás nyom án így fogalm azta m eg: „M ás szemében ő a szálkát /M eg leli,/ S az övében a gerendát / Feledi.” Népi szólások régóta ism erik ezt az életünket ezernyi form ában meg­ keserítő jelenséget: Bagoly m ondja a verébnek, hogy nagyfejű. Az be­ szél, akinek a háza ég. A ki m ondja, m agára gondolja. „B oszorkányos” dolog ez, m ert h a a cím et úgy értjü k , hogy m iként is szoktuk m i ezt csinálni, akkor azt felelhetjük rá : S aját boszorkányain­ k a t sajnos, nem érzékeljük. A m áso­ kéit bezzeg buzgón üldözzük — kis és n agy közösségi szinten is. (Ez társad alm i és politikai feszültségek­ ben kom oly szerepet já tszh at.) Egy jó bűnbak sose rossz. Á rnyékkivetí­ tésről beszél a pszichológia, m ert az egyén vagy közösség sa já t árnyolda­ lá t b o rítja rá a m ásikra, anélkül hogy tu d n á — am ire sokszor ugyan­ ez a válasz. Szűnni nem akaró civa­ kodások, ádáz ellenségeskedések vég­ ső h á tteréb en tö bbnyire o tt lapul a kölcsönös projekció. Minél fana­ tik u sa b ban üldözi valaki a „boszor­ k á n y o k at” , annál biztosabb, hogy a sa já t személyiségén belüli súlyos m egoldatlanságot ak arja kívül, m á­ sokon rendbehozni. De h á t lehet k in t p ótolni azt, am i b en t hiányzik? H a a cím et tanácskérésként é rt­ jü k , akkor így válaszolhatunk: Bo­ szo rkányainkat a gondolkozásunk, a látásu n k „m ögött” keressük, s rá ­ ju k legyen gondunk. H ogy m iből ered tek ? A legálcázottabbak, leg­ alattom osabbak csaknem m ind gyerm ek- és ifjúkori konfliktusaink­ ból, például a tú l rideg vagy kényez­

te tő nevelésből, a hiteles, vonzó, szép példa hiányából, a meg nem becsültség érzéséből, elhanyagolt­ ságából, s bárm iféle — töb b n y ire szülői — túlzásból stb., am elyek egyéni term észetünkkel folyam ato­ san ütközve id ü lt lelki h o rp adásokat okoztak, m elyekre aztán még emlé­ keznünk sem illett. (H a súlyos az ilyen „m eghorpasztottság” , azon pszichoterápiás segítséggel en yhít­ het, v á lto z ta th a t a lelki sérült — s ilyen sok van.) Igen nehéz, nem egyszer félelm etes szem benézni kró­ nikus belső ficam ainkkal — a leg­ többen nem is ak a rn a k tu d n i ró­ luk. Ám a p rán k é n t és szakem ber vezetésével el lehet kezdeni ezt a n ag y m u n k át, m elyben h a előreha­ ladunk, akkor ki kell ugyan áll­ n u n k egészséges szenvedéseket, de n agyot segítünk m agunknak és kör­ nyezetünknek. (K ülönben őrlő szen­ vedésekre ítéljü k főként m agunkat.) E gyébként boszorkányaink nem ar­ ra valók, hogy üldözzük őket, h a ­ nem hogy m egism erkedjünk velük, s elkezdjük m agunkhoz békíteni őket. H a ugyanis nem vagyunk h ad i­ állapotban velük, akkor az általu k lek ö tö tt lelki energiák lassan vissza­ té rh e tn e k hozzánk. H ogyan b arátkozzunk meg ön­ m agunk boszorkány-oldalával? Bé­ ketűrően, igazságszeretettel, hiszen belőlünk valók, csak elvadultak. Fo­ kozatosan — m e rt első látásra bi­ zony nem tetszü n k egym ásnak. Egyenként, m ert egyszerre m indet aligha győzzük. Reménységgel, m ert idővel sokra v ih e tjü k : jóval em be­ ribbek leszünk. É s alázattal, m ert így is m arad még egypár boszorkány a bőrünkön belüli háztájib an . Bodrog M ik ló s

K Ö N Y V SZ E M L E Az eleve elrendelésről K álvin János; K ónya István utószavával Európa Könyvkiadó, Budapest 1986. 203 l. Az E u ró p a K önyvkiadó m éltóképpen em lékezett meg K álvin Ján o s In stitu tió ja első kiadásának 450. évfordulójáról. „N agyon fontos felad atra vállalkozik az E u ró p a K önyvkiadó, am ikor az európai k u ltú ra jelentős gondolkodóinak alapm űveiből közread olyan szem elvényeket, m elyek az a d o tt gondolkodó legjel­ legzetesebb nézeteit m u ta tjá k be a m ai olvasónak. E z a m ostani szövegkiadvány is ebbe a sorba tartozik. A X V I. századi reform áció egyik legm arkánsabb alakján ak , Je a n C alvinnek — vagy ahogy a m agyar reform áció fo lyam atában köznyelvünkben m eggyöke­ resed ett néven közism ertté v á lt: K álvin Já n o sn ak —

fő m űvéből, az In stitu tió b ó l, új fordításban jelen teti meg a kálvini eleve elrendelésről szóló fejezeteket” — írja K ónya Istv á n utószavában. A könyv 1—150. lap­ jain az 1559-ben m egjelent ún. „n agy In stitu tió b a n ” (In stitu tio religionis christianae) a I I I . könyv X X I — X X IV . fejezeteiben k ife jte tt eleve elrendelésről (De p raedestinatione) ta n t közli Szabó P iroska új fordítá­ sában. Az új m agyar fordítás az 1559-ben m egjelent In stitu tio latin szövegének hű fordítása, szép m ai m a­ gyar köznyelven, figyelem be véve az 1910-ben meg­ jelent Czeglédy—R ábold fordítás reform átus teológiai szakkifejezéseit is. A könyv kiadói nagy szolgálatot te tte k a szöveg közrebocsátásával, am ely a régi „R e­ form átus E gyházi K ö n y v tárb a n ” m ár igen nehezen hozzáférhetővé vált. A könyv 153—183. lap jain K ónya Istv án n ak , a ne­ ves m arx ista v allásteo retik u sn ak és K álv in -k u tató n ak

59

a ta n u lm á n y a o lvasható: „K álv in Ján o s és Predesti­ század „legm erészebb polgárságának ideológiája” nációs ta n a ” cím en. K ónya Istv á n m é lta tja az In stitu ­ — Engels szavaival szólva —, a kálvinizm us a m aga tio egyházi, politikai és gazdasági jelentőségét a re­ k orában segítette a feudalizm usellenes küzdelm et, form ációban és az a z t követő századokban, m ajd rá­ m eg n y ito tta az u ta t a polgári fejlődés e lő tt és végig té r a predestináció klasszikus m arx ista elemzésére. elkísérte azt egész történelm i ú tjá n . „K álv in te h á t E z t az elem zést Engels nyom án, de sa já t K álv in -k u tató — sajátos m ódon — a m aga im pozáns m éretű teoló­ m u n k ája alap ján végzi el. giai elm életi és g y akorlati egyházszervező tevékenysé­ K ó n y a Istv á n a predestinációról, pontosabban gével odasorolható a reneszánsz nagyszerű szellem óri­ K álvin k e ttő s predestinációról szóló gondolatait ásai k ö z é .. . A m agyarországi történelm i fejlődésre a „K álvinizm us és társadalom elm élet” c. átfogó m űvé­ kálvinizm us jelentős h atással volt . . . a X I X —X X . ben (255—328) m ár részletesen k ifejtette. Ez az ér­ századi m agyar kulturális fejlődés legnagyobb alakjai tékelés azonban mégsem egyszerű ism étlése v agy össze­ között — olykor szám arányukat is m eghaladó módon foglalása az 1979-ben m egjelent m ű idevágó fejezeté­ — o tt v o ltak a kálvinizm us m agyarországi képviselői.” nek. K ónya Istv án K álvin predestináció ta n á t a ke­ (166—177). A k ö te t végén (188—196) K irá ly László gyelem ről szóló ta n ítá s a nagyobb összefüggésében töm ör és a legújabb K álv in -k u tatás eredm ényeit is fi­ szemléli. Az „egyetem es kegyelem ” ta n a felszabadítja gyelembe vevő összefoglalást közöl K álvin életrajzi a hívő em bert a világi cselekvésre, m ert o tt m inden adatairól. A könyvet névm agyarázat egészíti ki. Az em ber Isten segítő kegyelm e a la tt m un kálkodhat egyes fejezetekhez csatolt jegyzetek pontosak és a to ­ a tá rsa d a lm i és a gazdasági élet terü letén . A speciális vábbi kutatásokhoz segítő m egbízható a d a to k a t kö­ kegyelem ezzel szemben az em ber üdvösségére vonat­ zölnek. kozik. E z t fejti ki K álvin a „ k e ttő s predestinációról” Mivel a m ű nem csupán szövegkiadás, hanem m a­ való ta n ítá sá b a n . Engels szerint K álvin „predestiná­ g y a rá zat is, úgy véljük, hogy az ism ertetés kapcsán ciós ta n ítá sa an n ak a tén y n ek v o lt vallási kifejezése, ta rto z u n k az olvasónak röviden összefoglalni a pre­ hogy a k o n k u re n c ia világában a siker vagy a kudarc destináció egyház tö rté n e ti ú tjá t és speciális reform átus­ nem egy em ber tevékenységétől vagy ügyességétől értékelését a reform áció u tá n következő korokban és függ, hanem szám ára ellenőrizhetetlen körülm ények­ n ap ja in k b an : A bibliai m onoteizm usból szükségsze­ től. N em a ttó l függ, aki ak arja, nem is a ttó l, aki fut, rűen következik Isten szuverenitásának gondolata, hanem az ism eretlen gazdasági h atalm ak könyörüleszuverenitásából az ingyen kegyelemből való megiga­ té tő l.” Az így értelm ezett predestináció ta n á t K ónya zulás, am ely P ál teológiájának központi gondolata. Istv á n végsőképpen pozitívan ítéli meg világtörténeti Az ingyen kegyelem ből való m egigazulás, ill. m egiga­ k ih atásáb an . „ É s m égis: az egyetem es és a különös zítás Isten eleve elrendelése szerint tö rté n ik (Ef 1,11). kegyelem kálvini szétválasztása nem h ird e te tt fataliz­ E z t a h itta p a sz ta la to t A ugustinus em elte teológiai m ust, nem su g árzo tt pesszim izm ust, nem nevelte ta n ítá ssá a Pelagiusszal fo ly ta to tt v itáb an . Ebben passzivitásra a korai p o lg á rs á g o t.. . ” (173). „K álvin a v itáb a n A ugustinus győzött a cselekedetekből való az abszo lú t szuverén Isten fogalm ára é p íte tt kegyelem­ üdvözítést ta n ító Pelagiusszal szemben. A középkori ta n á b a n — az általános v agy egyetem es kegyelemről skolasztikában részben a sem ipelagianizm us ju to tt szóló fejtegetései segítségével — az evilági cselekvést érvényre A quinói T am ás teológiájában, am elyben felszab ad íto tta a feudális m egkötöttség béklyói alól. A ugustinus és Pelagius ta n ítá sa ötvöződik. M ásrészt E záltal szorgalm as m unkára, ak tiv itá sra , szabad cse­ G ottschalk szerzetes révén szélsőséges determ inista lekvésre ösztönözte az em b ert földi életéb en . . . ” irán y b a tolódik el. A predestinációt m aga L u th e r is (173). „A kálvini ta n ítá s tu lajdonképpen m egkezdte vallo tta, de csak annak pozitív értelm ezésében. Mi a földi világ és a túlv ilág szétv álasztását. A vallási leh e tett az oka, hogy K álvin a „ k e ttő s predestinációjárítu so k a t v isszaszorította az egyház keretei k ö zé. . . b an ” a negatív oldalt is k ib o n tak o z tatta, annak m in­ Az üdvözülés kérdését, am ely a feudális világ em beré­ den logikai konzekvenciájával. E nnek társadalm i n e k a m in d en n ap jait is b etö ltő gon d o lata v o lt, á tu ta lta v etületéről K ónya Istv á n meggyőzően érvel. A k ettő s a túlv ilág szférájába, am elyhez a földi em beri tevé­ predestinációban a korai polgárság világ tap asztalata kenység sem m ilyen m ódon nem já ru lh a t hozzá, hi­ fejeződik ki vallásos form ában. De meggyőződésünk és az egyháztörténet ta p a sz ta la ta szerint volt a k ettős szen az egyes em ber üdvössége v agy elkárhozása m ár eleve el van dön tv e” (174). „A »horribile decretum« predestinációnak egy sajátos egyházi oka is. E z t így te h á t — m ivel az em ber á lta l nem v á lto z ta th a tó meg, nevezi egy m odern teológus: „ a próbák közt élő sőt nem is k u ta th a tó , m e rt h ittito k — a X V I. század gyülekezet istendicsérete” . A reform áció kezdettől em bere szám ára nem is v o lt olyan szörnyű végzés. fogva szorongatott cs üldözött híveinek m inden pró­ P arad o x n ak tű n ik , hogy éppen a vallás a d ta meg b á t legyőző erőt és k ü ld eté stu d ato t a d o tt a predesti­ szám ára ezt a „világ felé való fo rd u lást” (174). A szer­ náció, de főként ann ak legkonzekvensebb form ája, ző p árh u z a m o t állít a „Soli Deo G loria” és a jezsuita a k ettő s predestináció kálvini m egfogalm azása. K ál­ „A d M ajorem Dei Gloriam ” jelszavai k ö zött. Meg­ v in n ak ezt a ta n ítá s á t kikezdte az idő, de m aga a re­ jegyzi, hogy a trid e n ti zsinat u tá n fokozatosan á t­ form átus teológiai is B a rth K ároly inspirációja foly­ tá n csak az üdvösségre való eleve elrendelés ta n á t ta r ­ alakuló k ato lik u s egyház is a világ felé fo rd u lt: „A reform ált egyházak lendületesebben, radikálisab­ to tta meg. H ogy K álvin predestináció ta n á n a k lesz-e még jövője, a rra a következő korszakok adnak m ajd ban, m erészebben a róm ai egyház pedig — az ellenrefor­ m ációs utóvéd h arco k m ia tt — lassabban, következet­ választ. lenebbül, ellentm ondásosabban.” (175). K ó n y a Istv án végső konklúziója az, hogy a X V I. Kocsis Elemér

Kálvin és Magyarország Calvin et ta Hongrie. Genf 1986. Genf reform ációjának 450. évfordulója alkalm ából a Genfi m agyar p ro testán s gyülekezet k iad ásáb an jelen t meg ez a 114 oldalas kis könyv. B ővebb cím e: K álvin (tan ításán ak ) kisugárzása Magyarországra a X V I . szá­ zadtól napjainkig. Az előszót a felelős kiadó, L . A. Vermes írja, a rövidebb bevezetést a Genfi E gyetem teológiai fak u ltásán ak dékánja, J . M. Chappuis, a hosszabbat pedig G abriel Mützenberg történész, a Certitudes (Bizonyosságok) folyóirat szerkesztője. M ü t­ zenberg p árhuzam ot von a reform áció terjed ését befo­ lyásoló földrajzi és antropológiai körülm ények között N yugaton és nálunk, M agyarországon. M egállapítja, hogy míg o tt a klim atik u s és faji tényezők szerepe volt a m eghatározó, addig nálunk sokkal inkább a hatalm i viszonyok, a lelkészek minőségi felkészültsége, de fő­ ként a töm egeknek az evangélium u tá n i éhsége és a szabadság u tá n i vágya v o lt a döntő jelentőségű. A könyv an y ag át a következő történészek és lelké­ szek francia nyelvű tan u lm án y ai alk o tják , ebben a sor­ rendben: Bucsay Mihály, M a kka i László, Benda K ál­ m án, B olyki Ján o s, Zsindely E ndre, F arkas József és a Svájciak Idegenben In tézet vezetője, J . R . Bory. A reformátorok falánál: E gy nagy magyar hazafi és református: Bocskay István — a címe J . R . Bory írásá­ nak. E lm ondja benne, hogy az 1909—1917-ben épült em lékm ű „négy nagy a la k já t” , K álv in t, F a ré it, B ézát és K nox-ot jól ismeri m indenki, m ár kevésbé ism ert a lentebb álló Frigyes Vilmos, O rániai Vilmos, Coligny G áspár, R oger Vilmos és Cromwell Olivér, a h atodik, B ocskay I stv án szobra elő tt viszont g y a k ra n m egkér­ dezik a tu ristá k : K icsoda ő? A szükséges és kívánatos inform ációt pótlandó B ory röviden elm ondja hazánk tö rtén etét Géza fejedelem k o rátó l kezdve, m ajd rész­ letesen foglalkozik a Bocskay Istv á n nevéhez fűződő eseményekkel. H ivatkozik H eltaira, H on teru sra, Dé­ vai és Szegedi Istv á n m unkásságára. E z u tó b binak B ézával fo ly ta to tt levelezésére is k itér. Bucsay M ihály: K álvin hatása Magyarországon. H é t alcím a la tt m ondja el a reform áció, illetve a reform á­ tu s egyház tö rté n e té t napjainkig. K álv in n ak kevés direk t kapcso lata v o lt M agyarországgal, csak az 50-es évektől kezdve jelentkezik h atása. N agy jelentőségű­ nek ta r tja B ucsay M ihály Schulek T ibor felfedését. E z K álvin k á té já n a k néhány la p já t tarta lm a z za , m elyet Mélius fo rd íto tt le m ag y arra 1562-ben. Az In s titu tió t csak 1624-ben fo rd íto tta le Szenczi M olnár, de latin u l sokkal előbb olvasták azt, ahogy a z t Thury P ál (mgh. 1574-ben) epigram m ája m u ta tja . Részletesen beszámol a tan u lm án y „az ortodoxia és az ellenreform áció” és a „felvilágosodás koráról” , m ajd a „rom anticizm uséról” (1791 —1867). E b b en m egem ­ líti K u n B e rta la n K álvin teológiájával és ekklézioló­ giájával foglalkozó m u n k á it és id. Révész Im re m a is helytálló K álvin életrajzát. A „liberalizm us győzelme” fejezetben szól a „kiegyezésről” és az an n a k a nyom án elkezdődött gazdasági fejlődésről, m ajd a vallásos élet hanyatlásáról, az ébredési mozgalom jelentkezéséről. N agy K ároly ekkor fo rd ítja le az In stitu tio editio p rin ­ cepsét és írja meg „K álv in teológiája” cím ű m u n k á­ já t. Az 1909-es K álvin jubileum ot követően valóságos „K álv in reneszánsz” -ról beszélhetünk nálunk is. Meg­ alakul a K álvin Társaság, az In s titu tió t ú jra lefordít­ já k ,tö b b m u n k ája jelenik meg m agyar nyelven. „A k é t világháború k ö zö tt” cím a la tt szól a szerző a Sebestyén Jenő nevéhez fűződő „történelm i kálvinizm us” -ról, m ajd Barth K ároly teológiájának h atásáró l és a K ál­

vinéval való összefüggéséről. Megemlíti Victor Ján o s In stitu tio fordítását, Niesel Vilmos „K álvin teológiá­ ja ” cím ű m u n k áján ak m agyarra fordítását. K itér a Soli Deo Gloria Szövetség egyházi és társadalm i jelentő­ ségére. Magyarország a szocializmus és a kom m unizm us felé vezető úton (1945— 78). E bben a fejezetben az ébredési m ozgalm akról beszél részletesen. E nnek vezetői é rte t­ ték meg, hogy a végbem ent társadalm i változásokat teológiailag kell értelm ezni. A próféták szellemében: Isten kegyelmes ítéletének képletében gondolkodtak, b ű n b án atra hívják az egész egyházat, hogy ezt vállalva találhassa meg küldetését a m egváltozott viszonyok között. Részletesen szól a zu tá n a Bereczky A lbert által m eg hirdetett „keskeny útról” (le chemin étroit), am ely „ a steril vallásosság és a dolgok új rendjével való el­ siete tt azonulás k ö zö tt” vezet. Megemlíti a „kulák kérdés” fájdalm as elintézését, mely a presbitérium ok eddigi tag ja in ak töm eges visszavonulását eredm ényez­ te. Az egyház új vezetése, a pontosan körvonalazott „szolgálat teológiájában” ta lá lta meg a követendő u ta t. E bben az időben K álvin újabb m u n k áit fordítják m a­ gyarra. Tanulm ányok jelennek meg tan ításáró l (Jegy­ zetben felsorolja ezeket). M arxista részről is foglalkoz­ nak a kálvinizm us jelentőségével, m indenekelőtt K ónya Istv án . Sütő A ndrás szenzációt jelentő drám á­ já ra is k ité r a szerző és a m arxisták és keresztyének közt folyó dialógusra. Majd így fejezi be B ucsay Mi­ hály ta n u lm á n y á t: „A keresztyén és m arxista rem ény­ ségi típusok term észetesen alapvetően különböznek. De ez nem in d ítja a rra a keresztyéneket, hogy m ereven szembe állítsák a sa ját rem énységeiket a m arxistáké­ val. E gy keresztyénnek sem kell nyugtalankodnia K ál­ vin m arx ista k ritik á ja m ia tt sem. Az állam tisztelet­ ben ta r tja az ország alk o tm án y át és az egyházakkal k ö tö tt egyezm ényeket, biztosítja és védelmezi a ke­ resztyén vallásgyakorlatot. A m arxisták k ritik á ja Isten egyik aján d ék a v o lt és az is m arad, am elynek m inket, keresztyéneket és K álvin örököseit m élyebb ö n tu d a­ tosságra és b ű n b án atra kell ind ítan ia szüntelen, és arra, hogy m ásképpen és k im ondottan K risztushoz illőn éljünk” . M akkai László: A vallások koegzisztenciája a történel­ m i Magyarországon. A pogány m agyarok 896 körül ér­ keztek a K á rp á t medencébe és a X . század m ásodik felében té rte k keresztyén hitre, részben róm ai, rész­ ben pedig bizánci sz erta rtá st követő szerzetesek m un­ k ája nyom án. Istv á n király úgy d ö n tö tt, hogy a róm ai egyházhoz csatlakozik, de a bizánci szertartásokat gyakorlókhoz is türelm es m aradt, és csak a X III . szá­ zad elején „latin iz álták ” az ilyen kolostorokat a p áp a rendeletére. A bevándorló népek, rom ánok, ru tén ek és később a szerbek is szabadon g y ak o rolhatták pravosz­ láv sze rta rtá saik a t, sőt a m oham edán és zsidó keres­ kedők is a m agukét, jóllehet Róm a m egtérítésüket vagy kiűzetésüket szorgalm azta. Luther ta n ítá sa elsősorban II. Lajos felesége, Habs­ burg M ária köré csoportosuló „erasm isták” ú tjá n ter­ je d t. A m agyar nemesség a lutherizm ust „ném etnek” te k in te tte és terjedését azonosnak v e tte a H absburg behatolással, innen m agyarázható az 1523-ban h o zo tt rendeletnek a szigorúsága, hogy a lutheránusokat m ág­ lyára kell vetni. A főként a n a b ap tisták által tám asz­ to tt ellenszegülést vérbe fo jto tták . A vesztes mohácsi csata u tá n elkezdődött török uralom idején m egvál­ to z o tt a nemesség vélem énye a reformációról. Az elesett II. Lajos király helyébe Szapolyai Já n o st, a leggazda­ gabb m agyar m ágnást választo tták királlyá, és csak

61

egy kisebbség v álaszto tt ellen-királyt Habsburg Ferdi­ nánd személyében, aki buzgó katolikus volt. A János k irály körül töm örülő közép- és kisnem esek ettől kezd­ ve a H absburgok elleni védelm üket lá ttá k a reform á­ cióban. A W ittenbergben ta n u lt lu theránus lelkészek igehirdetését azért fogadták el ez időtől kezdve nem ­ csak a ném et ajkú városok, hanem a m agyarok la k ta városok is, sőt a nemesség és m ágnások egy része is, jobbágyaikkal együtt. A reformáció terjed ését nagy­ b an befolyásolja az a tén y , hogy B uda elfoglalásával az ország hosszú időre három részre szakadt. A szerző ezután az egyes országrészekben találh ató vallási állapotról számol be. A H absburgok korm ányoz­ ta részen az ellenreformáció p u sz títo tt kezdettől fogva. A keleti részen János uralkodása a la tt nem üldözték to v áb b a luth erán u s p rédikátorokat. Fia, János Zsig­ mond, am ikor E rdélybe te tte á t székhelyét, megen­ gedte a szászoknak, hogy a lutheri elvek szerint szer­ vezzék meg egyházukat (1543). A m agyarokra v o n at­ kozóan a status quo-t szentesítette. E rdélybe való visz­ szatérése u tá n szabadnak n y ilv á n íto tta az új szertar­ táso k gyakorlását (1557), így m eg valósulhatott először a katolikusok és lutheránusok koegzisztenciája, a hel­ v é t irán y ú reform áció megerősödésével pedig az akkor egyedülálló vallási Pluralism us. Debrecen városa volt valójában az ország három ré­ szének a jta ja , am elyen keresztül a helvét reformáció b eh a to lh a to tt a királyság keleti részébe. I t t alakult meg a helvét hitvallású reform átus egyház M élius P é te r fáradozása nyom án. Az ú jo n n an szervezett egy­ ház E rdélyben elkülönült a lutheritől, és 1563-ban n y e rt elism erést, az unitáriu s és az a n titrin itá riu s pe­ dig 1568-ban. E ttő l kezdve beszélhetünk a „négy be­ v e tt” vallásról. Ezek tag jai m indegyike elő tt n y itv a állt az ú t a világi m éltóságokra. A H absburgok ural­ m a a la tt it t is k ezdetét v e tte az ellenreform áció. A p ro testán s tem plom okat a k irály k ato n áiv al fo g laltat­ tá k vissza. E k k o r k elt fel a nemesség és köznép egy a k a ra tta l 1604-ben. Bocskay Istvánt. E rdély fejedel­ m évé v álaszto tták . Ő erőszakolta k i a bécsi békét (1606), ebben m ondják ki a szabad vallásgyakorlást a k é t p ro testán s felekezet részére a királyság területén is. Bethlen G ábor részt v e tt a harm incéves háborúban a pro testán s h atalm ak oldalán. Ő még jo b b an kiszéle­ síte tte a türelm i rendszert E rdélybe, am ikor engedé­ lyezte a jezsuiták visszatérését és püspököt nevezett ki a k atolikus egyház részére. Az a n a b a p tistá k vissza­ térését is m egengedte. Így le tt E rdély igazán a „m ulti konfesszionizm us” országává. A fejedelemség meg­ gyengülésével i tt is ú jra kezdődött az ellenreformáció p u sz títá sa . Papok százait űzték el parókiájukról, a tem plom okat katolikussá festették á t, tö b b tu c a t lel­ készt a gályákra a d ta k el. A hollandok á ltal kiszaba­ d ítv a Svájcban ta lá lta k ezek otth o n ra. A I I . Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc leverése u tá n a rek ato ­ lizáció az előbbinél rafináltabb m ódszerekkel folytató­ d o tt. Így tö rté n h e te tt, hogy az egy időben többségben levő protestánsok szám a a népesség eg y harm adára csökkent. Benda K álm án: A kálvinizm us hatása az ellenállási jogra Magyarországon. A m agyarországi rendek és a H absburg dinasztia közö tt folyó ellenségeskedést tá r ­ gy alja i t t a szerző, am ely 1604-ben fegyveres összeüt­ közéssé fejlődött. F elveti az érdekes és jelentős kér­ dést, hogy a rendek sérelmeik orvoslását keresve az Aranybulla 31. cikkelyére h ivatkozva cselekedtek-e, ahogy Eckhart Ferenc és részben Révész Im re is állít­ já k , v agy pedig befolyásolta őket a jogalap m egtalá­ lásában az, am it K álvin az In stitu tio utolsó fejezeté­ ben a hívők engedelmességéről, illetve passzív rezisz­

62

tenciájáról m ond; m ajd pedig ha olyasm it parancsol­ n án ak nekik, am i hitükkel összeegyeztethetetlen, a k ­ kor az áll, hogy „Isten n ek kell inkább engedelm esked­ ni, hogy nem em bereknek” (Inst. IV. 10.32). Megem­ líth e tjü k , hogy még Erasm us inkább csak hízeleg a fejedelm eknek, addig K álvin kem ényen figyelm ezteti őket, hogy „audiant principes et terreantur”! Az In sti­ tu tió b a n óvakodik m inden forradalm i te tt ajánlásá­ tól, de k o m m en tárjaib an nem lehet félreérteni valósá­ gos fogalm azását. A D ániel k o m m entárjában (6,22) például ezt m ondja: „A világi fejedelmek olyankor félredobják h ata lm u k a t, am ikor Iste n ellen lázadnak és érdem telenekké válnak arra, hogy az emberiség ta g ­ ja i közé szám íttassanak. N ekünk ilyenkor inkább meg kell v e tn ü n k őket (szó szerint: a fejükre kell köpnünk), m in t engedelm eskedni nekik” . B enda K álm án, nagyon helyesen, nem m agáról K ál­ vinról, hanem a kálvinizm usról beszél. M ert közism ert, hogy K álvinnak az ide vonatkozó ta n ítá sá t az „ alk o t­ m ányos ellenállásról” , m elyet a „magistratus popula­ res”-re és a „rendekre” alapozott, ta n ítv á n y a i to vább fejlesztették (D u Plessis M ornay, Ponet, H otm an), k im u ta tv a , hogy ezek joga és tekintélye éppen úgy Iste n tő l szárm azik, m in t a királyoké (vö. K anadai Tóth K álm án: K álvin és a korai kálvinizm us az en­ gedelmességről és ellenállásról). B enda K álm án elő­ deivel ellentétben úgy lá tja , hogy K álvin és követőinek a befolyása m egállapítható Bocskay és a hozzá csat­ lakozók elhatározásában, igaz, nem közvetve, hanem inkább a prédikátorokon keresztül. Maga Bocskay „ Iste n tő l k ü ld ö tt szabadítónak” ( un libérateur envoyé par D ieu) te k in te tte m ag át és így h itté k a z t követői is. N em ta r tja döntőnek a z t a té n y t, hogy am ikor 1562—63-ban K elet-M agyarországon elfogadták Béza h itv allását, ak kor abból k ih ag y ták az „ Iste n tő l ihle­ t e t t szabadítóra” vonatkozó szakaszt, ezzel jelezve, hogy a X V I. századi reform átus egyház nem é rte tt egyet K álvin tö b b fontos eszméjével. Teljes joggal té ­ telezi fel B enda K álm án, hogy a kihagyás inkább a Rákócziak abszolutista felfogásából következik. Az a té n y sem döntő szerinte, hogy az In stitu tió t csak h a t­ v a n évvel K álvin halála u tá n fo rd íto tta le Szenczi M olnár. A prédikátorok tu d ta k latin u l és eredetiben o lv a sh attá k . „B o cskayt te h á t úgy te k in te tté k a kor­ tá rsa k , m in t Isten tő l k ü ld ö tt szabadítót, az igaz orto ­ dox h it védelm ezőjét” a zsarnok ellen, aki megfeled­ kezik isteni jogáról. Vele szemben Bocskay á llítja hely­ re az Isten által k ív á n t rendet. K érdés, hogy ez a rend m ennyiben felelt meg az Isten által k ív á n t rendnek és nem csupán a rendek aspirációinak m egvalósítása volt-e? B enda K álm án elismeri, hogy a Bocskay föl­ kelés nem v á lt vallásos tendenciájú mozgalom m á, h a ­ nem m indvégig politikai küzdelem m aradt. Csak m egem lítjük, hogy ú ja b b an K álvinnak a z t a m egállapítását, hogy Iste n az ilyen „szabadítások” esetén „egy kisebb hatalom egy nagyobb hatalom tól (Istentől) nyeri el b ü n tetését” megkérdőjelezik ú ja b ­ ban. „N ehéz belátni, hogy ezeknek a szabadításoknak legitim v o lta hogyan v o lt felism erhető, h a csak nem sik e rü k b ő l. . . Az ellenállás törvényessége így — leg­ alábbis részben — csak post facto m egállapítás lehe­ t e t t ” . (Walzer, The revolution of th e saints. A S tudy in th e Origins of R adical Politics. H arv a rd 1965. p. 63.) Mi m agunk B enda K álm án lá tá sá t a „prófétai szó csalh atatlan ság ára” való hivatkozással tá m a sz ta ­ n án k alá, am ely a prédikátorok a jk án h a n g zo tt el. B olyki János: K álvin és a természettudományok. E b ­ ben a tan u lm á n y b a n a doktori disszertációjában rész­ letesen tá rg y a lt té m á t foglalja össze röviden. Örülünk, hogy vizsgálódásainak eredm ényei m ost francia nyel­

ven is hozzáférhetők lesznek. A tém a a k tu a litá sá t h á­ rom p o n tb an foglalja össze: 1. K álvin fel a k a rta sza­ b ad ítan i a term észettu d o m án y o k at az egyház és a teológia gyám kodása alól és ezzel hozzájárult a tu d o ­ m ányos gondolkodás fejlődéséhez. (E zt a direkt szán­ dékot ta lá n sokallni fogják egyesek.) 2. S aját teológiai ta n ítá sá n a k kifejtésében felhasználta a tudom ányfilo­ zófia k ategóriáit. E zek a k ategóriák segítséget jelen­ te tte k a X V I. és X V II. század tudom ányos gondolko­ dásának a kifejlődésében, am it az olyan kálvini inspi­ rációjú tudom ányos m u n k ák bizonyítanak, m in t am i­ lyenek Kepleréi. 3. M egtaláljuk K álvinnál azoknak a filozófiai fogalm aknak egyikét, am elyek m a az elmé­ leti fizika a la p já t képezik. E z a komplementaritás (kiegészítés), am ely — ha m ás elnevezéssel is — úgy tek in th ető , m in t K álvin teológiai rendszerének legfon­ tosabb stru k tu rá lis eleme. Bolyki Já n o s nyilván K álvin gondolkodásának azt a feltűnő jellegzetességét p róbálja i t t m egvilágítani, hogy sok esetben egyfajta ellentm ondásosságban oldja meg az „istenism eret” , az imago Dei, sőt a sacram en­ tológia em beri értelm et felülhaladó kérdését is. Ezek a sokak á lta l észlelt antinóm iák K álvinnál. Doumergue ezt a „contrariété" elv Pascalt megelőző előfordulásá­ nak m ondja K álvinnál. K álv in -k u tatásu n k b an mi m a­ gunk is tö b b alkalom m al „kettős optikát” ta lá ltu n k K á l­ vinnál, és ennek jelentkezését K álvin „k étfro n to s” küzdelm ével (R óm a ellen — a n a b a p tistá k ellen) m a­ g yaráztuk. A chalcedoni form ula h a tá sá t m i is döntő fontosságúnak ta rtju k K álvin „p áro k b an beszélő” módszerében (vö. M ilner, Calvin’s D octrine of th e C hristian Church. 1970), de a „plato n izm u st” nem szí­ vesen vesszük be a já té k b a , hiszen éppen K álvin volt az, aki „filozófiátlanítani” a k a rta a teológiát (vö. Reuter, D as G rundverständnis der Theologie Calvins, 1963). A jellegzetes kettősséget, a „duplex loquendi modus”-t , ahogy azt K álvin nevezi, jellem zőnek ta r tja a Bibliára és onnan szárm aztatja (CR 50.222). E z tű ­ nik ki abból a szakaszból is, m elyet B olyki Já n o s idéz (Inst. II. 2.16). K álvin h a tá sá t a term észettudom ányok fejlődésére, így a m agyar teológus tudósokéra is elism erjük, sőt a komplementaritást is elfogadjuk egynek (nem az egyetlennek) és a „K álv in problém a” m egoldására a já n lo tt legújabb jav aslato k egyikének. Ö rülünk neki. N yilván ezt teszik K álvin francia honfitársai is, am ikor elolvassák a ta n u lm á n y t. Zsindely Endre: B u llinger, K álvin és a magyarországi reformáció. T an u lm án y áb an Zsindely E ndre is felvá­ zolja a történelm i helyzetet, am elyben a reform áció m egindult hazánkban. E bből következőn, m in t új missziói terü let, no meg a török ittlé te m ia tt is, Ma­ gyarország az európai érdeklődés k ö zéppontjába ke­ rü lt. A zu tán felsorolja rendre azokat, akik személyesen felkeresték B uliingert v agy leveleztek vele (Macarius János, Belényesi Gergely, Fejérthoy Ján o s, Szikszói Lukács, Thuri M átyás és Kaprophontes Ferenc) és ebből vonja le azt a k ö v etk eztetést, hogy Buliinger személyes k ap cso lata M agyarországgal intenzívebb volt, m in t K álviné. Leveleinek szám a 27, m unkái kö­ zül legalább 15 ism ert vo lt, 1567-ben pedig egyházunk a Confessio helvetica posteriori h ivatalos h itvallásának fogadta el. N agy v o lt a befolyása, de 1550 u tá n K ál­ viné erősen m egnövekedett. Legnagyobb tisztelettel és megbecsüléssel Zsindely E ndre m aradandó m unkássága irá n t meg kell állapí­ tanom , hogy h a egyfajta „bullingerizmust” tételez fel M agyarországon, ab b an nem tu d o k vele egyetérteni. E z t nem te tte m volna szóvá, h a a D ebreceni K álvin kongresszuson F ritz Büsser, Zsindely E n d re főnöke,

annyira nem m ent volna ezen a vonalon, hogy egyene­ sen azt jav aso lta, hogy világviszonylatban hag y ju k el a „ k á lv in ista ” elnevezést és fogadjuk el helyette a „reform átus p rotestáns” nevet, m elyben Zwingli és Buliinger belefoglalható. A jav aslat — ném i kivétel­ lel — általános ellenkezést v á lto tt ki. N em hiszem, hogy levelezésen és néhány szívélyes vendégfogadáson fordult meg a reformáció ügye hazánkban. A bban sem vagyok biztos, hogy a I I . Helvét Hitvallás elfogadása pillanatnyi szolgálatán tú l — gyülekezeti szinten — összem érhető lenne az In stitu tio és a kálvini ihletésű Heidelbergi Káté együttes hatásával. V itán felül áll, hogy K álvin ta n ítá sá n a k világformáló jelentősége van, és ezt Buliingeréről nem m on d h atju k el. A „hatás­ történet” itt a döntő. P . Sprenger szerint K álvin tö rté ­ nelmi jelentőségét k é t dolog bizonyítja. Egyfelől az a rendkívüli h atás, am it a nem ném et nyelvű országok kulturális és politikai fejlődésére gyakorolt, másfelől pedig azoknak az eszméknek a kialakulása, m elyeket együttesen kálvinizm usnak nevezünk. V isszatekintő értékelése sum m ájaként kim ondja: „K álvin teológiája v ilág történeti jelentőségre ju to tt” . A „Helvét hitval­ lást” Buliinger írta , kétségtelen, de egyházunk régi elnevezésében a „helvét” jelző nyilván nem B uliingert jele n tette elsősorban. Még k ét értékes történelm i epizódot is közöl a k i­ advány. Az egyiket Bucsay Mihály m ondja el arról, hogy Károly Em m ánuel, Szavoya hercege hogyan fe­ nyegette háborúval a kis Genfi köztársaságot (1589— 98 között) és hogyan k é rt Genf tám o g atá st A ngliától, H ollandiától és D élkelet-Európától. Ez utóbbira, köz­ tü k M agyarországra is, Liffort K árolyt k ü ldte el a Genfi tanács. Liffort hosszú u ta t bejárva (1592— 1593-ban) a p rotestáns ném et városokban, Lengyel­ országban, M agyarországon és E rdélyben tö b b , m in t 8000 ara n y forintot g y ű jtö tt össze Genf megsegítésére. Ez ab ban az időben jelentős összegnek szám ított. A m ásik, eddig teljesen ism eretlen epizódot Benda K álm án m ondja el francia források alap ján a hugenot­ tá k történetéből. A rról tudósít, hogy a Nantes-i edik­ tum visszavonása u tá n Languedoc provinciában a hugenották fellázadtak a vallási elnyom ás m ia tt és Jean Cavalier vezetésével egy ideig győzelmes gerilla harcot fo ly ta tta k a Cevennekbcn. K am isárdoknak ne­ vezték akkor őket. B enda K álm án hiteles okm ányokat közöl azokról a tárgyalásokról, m elyeket I I . Rákóczi Ferenc m egbízottai fo ly ta tta k a francia u d v a r illeté­ keseivel arról, hogy a fejedelem kész 6000 h u g e n o ttá t befogadni, földet ju tta t nekik és biztosítja szám ukra a szabad vallásgyakorlatot. De eközben csatá t veszte­ nek a kam iszárdok, vezérük meghal, és végül m aguk sem ak a rjá k elhagyni hazáju k at. E z t többen érdeklő­ déssel olvassuk, akik annak idején M ontpellier-ben ta n u ltu n k ösztöndíjjal. B ejártuk a Cevenneket is, de ezt a tö rté n e te t nem ism ertük. Farkas József: A kálvinista gyülekezetek megújulása Magyarországon. É rth ető , hogy a könyvben uto ljára következik F ark as József írása, am ely végül is nem K álvinról és nem is a kálvinizm usról szól, hanem mi m agunkról. A mi ellentm ondásos tö rté n e tü n k e t m ond­ ja el, ahogy azt a k é t világháború k ö zö tt és a zu tá n máig átéltü k . Sok hiteles a d a t v a n benne összegyűjtve, de alap jáb an véve szubjektív beszám olónak, egy „ á t­ élő naplójának” kell inkább tek in ten ü n k , m in t tá r ­ gyilagos tö rtén etírásnak. Messze kezdi a tö rté n e te t. Radán B alázs beregszászi lelkészt em líti elsőként, aki evangelizálás közben egyik hallgatója golyójától ta ­ lálva lelte halálát. Az ok az volt, hogy a te tte s nem é rte tt egyet az előtte szólóval, és ennél hatásosabb argum entum ot nem talá lt. Ez kis túlzással paradig ­

63

m ának is tek in th ető . Éles vélem énykülönbségek a meg­ újulás során is jelentkeztek, de ilyen véghez — hála Isten n ek — azért nem vezettek. A huszadik század vége cím a la tt beszél a szerző h a­ zánk ipari elm aradottságáról, a „három millió koldus­ ról” , és arról a szörnyű vérveszteségről, am elyet a ki­ vándorlás okozott. A gyülekezetek zöm ét a parasztság alk o tta . Az egyház nem v e tte észre sem a szegény­ parasztság, sem a felnövő ipari p ro letariátus problé­ m áit. A papság az „ u ra k ” p á rtjá n állt. A külföldön tanuló ösztöndíjasok nem h oztak haza m ást, m in t lé­ lekölő racionalista teológiát. A megújulás szükségessége címszó a la tt beszél a szer­ ző az ennek a kielégítésére tá m a d t belmisszióról. Ez eleinte a szegények közti szolgálatra korlátozódott, és csak később szélesedett evangelizálássá. Megemlíti Szabó A ladár, Biberauer T ivadar, Szilassy A ladár és a Victor család szolgálatát, ez u tó b b it a B rit- és K ü l­ földi B ib liatársu lat m u n k ájáv al kapcsolatban. A z első világháború című szakaszban szól az ősziró­ zsás forradalom ról, m ajd az a z t követő terrorhullám ­ ról. Megemlíti, hogy a trian o n i békeszerződés kö v et­ keztében 3,5 millió m agyar rek ed t kív ü l az új h a tá ro ­ kon. A 2073 gyülekezetből elvesztettünk 1012-t. Az egyház — evangélium i üzenete nem lévén — hazafias sirám okkal p ró b álta m egtölteni a tem plom okat. A „m agyarok Istenétől” v á rta igazságát. A z aratás ideje cím a la tt szól arról a k é t ellentétes, de egyform án m egújulást m unkáló mozgalomról, am ely Sebestyén Jenő „történelm i kálvinizm us” és az am eri­ k ai eredetű CE (C hristian E ndeavour) m unkáról, m ás néven Bethánia szövetség keretében m en t végbe. Vallási és nemzeti öntudat cím en beszél a sárospataki teológusok falujárásáról, a Soli Deo Gloria D iákszövet­ ségnek a történelm i valósággal számoló progresszív törekvéseiről, a Filadelfia D iakonissza E gyesület ál­ d o tt szolgálatáról. A to v áb b i szakaszban — a második világháború után — Bereczky A lbert történelm i jelen­ tőségű szolgálatáról, a Jerem iás 29. fejezetéből k a­ p o tt üzenetről beszél, később a fokozatosan kialakuló szolgálat teológiájáról. T alán a legjellemzőbb, am it a tulajdonképpeni tém áról, az egyházban végbem ent ébredésről (réveil) m ond. Idézzünk ebből: „A m egtér­ te k kis gyülekezeteket, k o n v entikulum okat alk o tta k , követve lelkészeik diplom atikus ráterm ettség ét vagy k u ltu rá ltsá g á t. B eilleszkedtek a gyülekezetek hagyo­ m ányos életébe, de csak úgy, hogy közben izolálták m ag u k at és csak az evangelizációs kapcsolatot ta r to t­ tá k fenn a népegyházban levő hittestvéreikkel. Végül is: a h it m egújulásának nem v o lt teológiai visszhangja. A hogy P ál m ondja: „ Iste n tő l való buzgóság v an ben­

64

nük, de nem megismerés szerint” (R óm 10,2). Így a m egtért hívők m aguk is különböző csoportokra sza­ k a d ta k , ilyen vagy olyan lelki vezetőnek dinam ikusabb vagy agresszívebb ideológiáját követve. A k ét legvon­ zóbb pólust a fu n d am en talista b eth án ista képezte a m aga konzervatív és m erev hittételeivel egyfelől, m ás­ felől pedig a karizm atikus rajongás a Biblia elfelejtett hangsúlyai, ígéretei és lelki ajándékai irán t. Mi, m a­ gyarok egy szenvedélyes kis nép vagyunk. I t t is ez m u ta tk o z o tt meg. A k ét rivális tá b o r nem volt képes tárgyilagosan m egvitatni és választást ten n i tévedések és a sok közös igazság k ö zö tt egyik részen is, a m ási­ kon is. A legkönnyebb u ta t v á laszto tták : kölcsönösen á tk o t szórtak egym ásra és á ta d tá k egym ást a S átán ­ nak, a m ásik fél teológiáját is az ő m u n k áján ak m inő­ sítve. A hosszú évek során — egészen máig érve — nem ju to tta k el a kiengesztelődésre, hanem — egyfor­ m án kim erülve — egyfajta ham is koegzisztenciára ju ­ to tta k , am elyből hiányzik a Szentlélek ereje. Az ébre­ dés hasznos volt az egyház szám ára is, de a mérleg legalább annyi vérveszteséget m u ta t (a szabadegyhá­ zak jav ára), m in t am ennyi friss vér öm lött a gyüleke­ zetekbe” . Az igazi m egújulásnak „alulról” , a gyülekezetekből kell kiindulnia, a Szentlélek feltám adó ereje által. Csak m egkérdezzük: Nem jobb le tt volna bizonyos dolgo­ k a t m eg tartan i m agunknak az ébredés negatívum ai­ ból és az ékes francia nyelven valam i építőbbet elm on­ dani a pozitívum aiból? M ert v o ltak ilyenek is. Sok gyülekezet abból él még m a is, am it ak kor n y e rt a Lé­ lek által. H árom rövid m egjegyzést teszünk a tanulm ányokra általáb an : 1. Jo b b a n össze k ellett volna hangolni a tan u lm á ­ n yokat. V annak dolgok, am it hárm an, sőt négyen is elm ondanak. 2. A m agyar puritán u s m ozgalm at senki sem említi érdem ben. T alán ezek nem voltak kálvinisták? A kkor m iért m o n d ta Medgyesi P ál, hogy K álvin In stitu tió já t „ b ű n nem olvasni” ? 3. H ogy v an az, hogy egyházunk tö rtén etérő l még m indig csak úgy tu d u n k beszélni, m in t egym ással ri­ valizáló, veszekedő királyok és fejedelm ek, no meg n éhány kiem elkedő püspök történetéről és közben a gyülekezeteket, ahol az egyház tulajdonképpen „ tö r­ té n ik ” , szinte meg sem em lítjük? Pedig ez a „belső tö rté n e t” biztosan érdekelte volna a francia nyelvet beszélő hittestv érek et. A „kegyesség tö rté n e tre ” gon­ dolok, am ely m indennél jo bban tükrözné a kálvini lel­ k ületet. —ba —

C O N TEN TS O F NO 1987/1

IN H A L T D E R NUM M ER 1987/1

DOCUM EN TS of th e G eneral A ssem bly of th e E cum enical C ouncil o f Churches in H u n g a ry on D ecem ber 10, 1986: R esolution on th e A bd icatio n of Its P re sid en t, B ishop D r. T ib o r B a rth a — E rnő Ottlyk: G reetings to B ishop D r. T ib o r B a rth a — K ároly Tóth: F o r a N ew C h ristian S p iritu a lity (In tro d u c to ry A ddress)

D O K U M E N T E d e r G eneralversam m lung des Ökum enischen R a te s d e r K irchen von U n g arn a m 10. D ezem ber 1986: R esolution ü b e r die A b dankung des P rä sid en ten , Bischof D r. T ib o r B a rth a — E rnő O ttlyk: B egrüssung des Bischofs D r. T ib o r B a rth a — K ároly Tóth: U m eine neue christliche S p iritu a litä t (E inleitende A nsprache) S T U D IE N : Zsolt K ozm a: D ie G eschaffenheit des M enschen zum Bilde G ottes u n d die F ra g e der N aturaltheologie b ei K arl B a rth u n d in d er p ro testan tisc h en Theologie S iebenbürgens — János Pásztor: C alvin u n d die E rn eu eru n g des gottesdienstlichen L ebens in der R eform ierten K irche — M iklós Sza rka : Die V erkündigung des G ottesw ortes in E in z ah l zw eiter P erso n — E rnő Ottlyk: R e fo rm iert­ lutherische B rü d erlich k eit — Leonard Swidler: D ie Z ehn G ebote des Dialogs — Zoltán L őrinc z: C alvin u n d die B ild erv ereh ru n g — Sándor V erasztó: R eligionskritik in d e r B ibel — D IS K U S S IO N : József F a rk a s : Je su s u n d d as G e s e tz — A u f dem W eg der D iskussion: P ál N ém eth: Die E rn eu eru n g d e r Theologischen R u n d sch au u n d die theologische E rn e u e ru n g u n serer R eform ierten K irche — Istvá n Bogárdi Szabó: G ed an k e: A k tiv isten u n d Apolo­ geten K O N F E S S IO N S K U N D L IC H E S IN S T IT U T : L ajos Békef i : E ine ausserordentliche Synode — ausserordentliche E rgebnisse? K U L T U R E L L E C H R O N IK : László Z a y: Zwei B ücher, ein F ilm , fü n f B ücher B Ü C H E R R U N D S C H A U : M iklós Bodrog: W ie sollen w ir unsere H exen verfolgen? (D as B uch “ M alleus M alificarum ” ist vor 500 Ja h re n erschienen) — Elemér K ocsis: Ü b e r die P rä d e stin a tio n (E in B uch ü b er Jo h a n n es Calvin w u rd e von d em ungarischen E u ro p aV erlag veröffentlicht) — ba: Calvin un d U n g arn —

S T U D IE S : Zsolt K ozm a: T he Im age of God in M an a n d th e Q ues­ tio n of N a tu ra l T heology w ith K a rl B a rth a n d in th e P ro te s ta n t T heology of T ran sy lv an ia — János P ásztor: C alvin a n d th e R enew al of th e Life of W orsh ip in th e R eform ed C hurch — M ikló s Szarka: P re ach in g th e W o rd of G od in Second P erso n S ingular — E rnő Ottlyk: R efo rm ed -L u th e ra n F ra te rn ity — Leonard Sw idler: T he D ecalogue of th e D ialogue — Zoltán Lőrincz: C alvin a n d th e Icono ­ la try — Sándor Verasztó: C riticism of R eligion in th e B ible — D IS C U S S IO N : József F a rk a s : Je su s an d th e L aw — O n th e W ay of D iscussion: P á l N ém eth: T he R enew al of Theological R eview an d th e Theological R en ew al of O ur R eform ed C hurch — István Bogárdi Szabó: T h o g h t: A ctivists a n d Apologists T H E IN T S T IT U T E F O R C O N FE SSIO N A L R E S E A R C H : Lajos B ékefi : A n E x tra o rd in a ry Synod — E x tra o rd in a ry R esults? C U L T U R A L C H R O N IC L E : László Z a y: Two B ooks, O ne F ilm , F iv e Books R E V IE W S O F B O O K S : M iklós Bodrog: H ow S hall W e P ersecu te O u r W itch es? (The book “ M alleus M alificarum ” was published 500 years ago) — Elem ér K ocsis: O n P re d e stin a tio n (A bout a book on J o h n Calvin p u b lished b y th e H u n g a ria n P ublishing H ouse “ E u ro ­ p a ” ) — ba: C alvin a n d H u n g a ry —

E szám ára: 68,— Ft

A REFORMÁTUS SAJTÓOSZTÁLY KIADVÁNYAI: Zsoltárok K önyve — B erki Viola illusztrációival

5 7 ,— F t

Zsebm éretű K ároli B iblia

135,— F t

K épes Újszövetség

300,— F t

Könyveink közül ajánljuk: D r. T ó th K áro ly : G yökerek és tá v la to k

9 5 ,— F t

Ju h ász Zsófia—S átory G abriella: Zöld füvecske a mezőben

9 4 ,— F t

Geschichte un d G egenw art der R eform ierten K irche in U ngarn 319,— F t K o m játh y A ladár: A k itá n to rg o tt egyház Szénási S ándor: K álvin em beri arca Takács B éla: R eform átus tem plom aink úrasztali t erítői

112,— F t 4 7 ,— F t 200,— F t

Csuka Z oltán: Bizonyságul

6 4 ,— F t

Bódás Já n o s: Szám adás

8 5 ,— F t

K incsesláda I.

135,— F t

K incsesláda I I .

100,— F t

Kiss Géza: A lélek h aran g ja Bereczky A lb ert: Van-e ú t Istenhez?

9 5 ,— F t 6 1 ,— F t

K o m játh y A ladárné: A Szentföldön já rtu n k

198,— F t

Szentm ihályiné Szabó M ária: L orántffy Zsuzsanna

125,— F t

Szentm ihályiné Szabó M ária: Örök tá rsa k

120,— F t

K álvin Ján o s : T an ítás a keresztyén vallásra B udai Balogh Sándor: V ad vizek fu tása

150,— F t 8 4 ,— F t

T ótfalusi Kis M iklós: Apologia Bibliorum (A Biblia védel­ m ében) 199,— F t N agy Zsuzsa: A huszonnegyedik óra

170,— F t

K álvin Já n o s: K ik a boldogok?

3 7 ,— F t

B o tty á n Já n o s: H itü n k hősei

9 8 ,— F t

T óth-M áthé M iklós: N áb ót szőlője

9 1 ,— F t

M uraközy G yula: Késő vallom ás B u d a i—H erczeg: Az Ú jszövetség tö rté n ete

8 4 ,— F t 130,— F t

Dr. T ó th K álm án : A régészet és a Biblia

115,— F t

H . V . M o rto n : P á l apostol n y om ában

160,— F t

Szénási S á n d o r: M andulaág (versek, m űfordítások)

135,— F t

H ozzád k iá lto k , U ram ! (im ádságos k ö n y v )

73,— F t

K aphatók: A P ro testán s K önyvesboltban (hétfőn szünnap) B udapest IX ., R á d a y u. 1. (a 15-ös autóbusz m egállójánál), v ala m in t a debreceni R eform átus K önyvesboltban, D ebrecen, Vörös H adsereg ú tja 4—6. M egrendelhetők: m inden lelkészi h iv atalb an és a R eform átus Sajtóosz­ tály o n , B ud ap est X IV ., A bonyi u. 21. Pf. 5. 1440

í!

THEOLOGIAI SZEMLE M AGYARORSZÁGI EGYHÁZAK Ö K UM ENIKUS TANÁCSÁNAK FOLYÓIRATA

ALAPÍTVA

1925

A TARTALOMBÓL A Bibliabarátok Társulata Az ószövetségi próféták szolgálata Szempontok a gyülekezeti ifjúsági munkához Teremtés és/vagy fejlődés? Személyi számítógép alkalmazási lehetősége az egyházban Karl Barth és a sárospataki kollégium eszmevilága Modernizmus a magyar protestantizmusban Kinek kell meghalnia? Hangbiblia Tér, idő és az Ige A kéksisakosok

Ú J FO LYAM (XXX)

1987

2

TARTALOM THEOLOGIAI SZEMLE 1987 március—április Felelős szerkesztő: D. Dr. O ttlyk Ernő 1054 Budapest Szabadság tér 2. I. T.: 114-862 Felelős kiadó: Magyarországi Egyházak Ö kumenikus Tanácsa Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1146 Budapest Abonyl u. 21. T.: 227-870 Index: 26 842

TANULMÁNYOK R U D O L F K O ŠTIA L : A B ibliabarátok T ársu lata — In stitu ­ 65 tu m Philo-Biblicum .................................................... M AROSI L A JO S: Az ószövetségi próféták s z o lg á la ta 68 SZARKA M IK LÓ S: Szem pontok a gyülekezeti ifjúsági m un­ kához ................................................................................... 74 TOM B E T H E L L : Terem tés és/vagy fejlődés? ............. 81 H O RV Á TH GYÖRGY: Személyi szám ítógép alkalm azási lehetősége az egyházban ....................................................... 86 O TTLYK E R N Ő : A pietizm us és az egyházi m ozgalm ak . . . 87 JU H Á SZ ZSÓFIA: A M agyarországi R eform átus Egyház gyülekezeti diakóniájának hajszálgyökerei 1867-től a századfordulóig .......................................................................... 92 BARCZA JÓ Z S E F : K arl B a rth és a sárospataki kollégium ................................................................ 99 eszm evilága LEN D V A I L. F E R E N C : M odernizmus a m agyar pro testan ­ tizm usban ................................................................................... 102 H E C K E R R Ó B E R T : A teológiai etik a problém ája korunk­ ban .......... 104 B O LY K I JÁ N O S: Czeglédy Istv á n em lékére - H alála 20. évfordulóján ......................... 107

H U ISSN 0133—7599

HAZAI SZEMLE A Theologiai Szem le szerkesztő bizottsága: D. Dr. Bartha Tibor, elnök Dr. Görög Tibor, előadó D. Dr. Berki Feriz Hecker Frigyes D. Dr. Káldy Zoltán Kovách A ttila Kürti László Viczián János Dr. Nagy Gyula Dr. Szakács József D. Dr. Tóth Károly Társszerkesztő: D. Dr. Pákozdy László Márton D. Dr. Tóth Károly Olvasószerkesztő :

JÁNOSSY IM R E : In m em oriam Lukács József (1 9 2 2 -1 9 8 7 ) 110

KULTURÁLIS KRÓNIKA ΖAΥ LÁSZLÓ: K inek kell m e g h a ln ia ? ................................ 112 TÓ TH KÁLM ÁN: H a n g b ib lia ...................................................... 115 S Z IG E T I JE N Ő : T allózgatás teológus szemmel ................ 117

KÖNYVSZEMLE A hum anitás etikai következm ényei (H uszti K álm án) . . . . Gaál B otond: Tér, idő és az Ige (B olyki J á n o s ) .................... A kéksisakosok (Fórisné K alós É va) ........... .............................. Gombos G yula: Szabadságalapítók (Zsigmond Gyula) .........

122 124 125 127

Tarr Kálmán

□ Nyomda — 87.5558 Egyetemi Budapest, 1987. Felelős vezető: Sümeghi Zoltán igazgató Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatal­ nál, a Posta hírlapüzleteiben és a Hír­ lapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest V., József nádor tér 1. — 1900 —, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215—96162 pénzforgalmi jelző­ számára. Előfizetési díj egy évre: 390,— Ft, egyes szám ára: 68,— Ft. Megjelenik kéthavonként.

A kézirat nyomdába adásának ideje: 1987. március 5.

A SZERKESZTŐSÉG KÖZLEMÉNYE K érjük kedves m un k atársain k at, hogy lapunknak szánt kéz­ ira ta ik a t k ét példányban (egy m ásolattal) és a szabványnak meg­ felelő gépeléssel (oldalanként 30 sor, soronként 60 leütés) küld­ jék be. K éziratokat, am elyet nem m i kértü n k , vagy előzetesen meg nem beszéltünk, nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

TANULMÁNYOK

A Bibliabarátok Társulata - Institutum Philo-Biblicum MAGYAR B IB LIA TÁ R SU LA T I. A szlovák evangélikus nép h aszn álatára szánt Biblia kiadásáról régen egyes em berek gondoskodtak: D a­ niel K rm an és M atei Belý (H allei Biblia 1722, 1745, 1766), hazai terü leten Michal Semian (1787) és Ju ra j Palkovič (1808). E zeket előbb K ysek-ben a d tá k ki (1840, 1842, 1845, 1851), m ajd Tranoscius, m in t keres­ kedelm i tá rsu la t (1899) következett. R endszerint a kiadó előbb feljegyezte az előfizetők kellő szám át, akiknek a neveit a B iblia utolsó oldalán ki is nyom ­ ta tta . E l tu d já k képzelni, m ilyen nehézségekbe került a bibliakiadás és m ilyen drágák v o ltak a Bibliák. E z é rt a Biblia n y o m tatása és terjesztése céljából jö tt létre Canstein B ib liatársu lata H alléban 1710-ben, m ajd a B rit- és K ülföldi B iblia T ársu lat L ondonban 1804ben, am elynek alapító ta g ja v o lt a londoni ném et evangélikus lelkész, dr. Steinkopf is. Ez időben fordí­ to ttá k le a B ibliát 72 nyelvre, a 150. évfordulóig pedig az alapítás ó ta 1127 nyelvre. E zu tán csaknem m inden országban létrejö ttek b ib liatársu lato k : N ém etország­ ban (N ürnberg 1804, Berlin 1805, S tu ttg a rt 1812, Drezda 1814), ahol 32 b ib liatársu lat m űködik e g y ü tt; Skóciában 1809-ben, H ollandiában 1814-ben, N orvé­ giában 1816-ban, F innországban 1812-ben, D ániában 1814-ben, Svédországban 1815-ben jö tt létre biblia­ társu la t. 1946 ó ta m indezek eg y ü tt képezik az Egye­ sült Biblia T ársu lato t. A bibliatársu lato k alap ításán ak eme időszakára esik a X IX . század elején a M agyar Biblia T ársu lat ala­ pítása is Pozsonyban (Pressburg), 1811-ben, te h á t az elsők közö tt v o lt a világon. Csakhogy erről n álu nk n a­ gyon keveset tu d n a k és ezért levéltári dokum entum ok világánál p róbáljuk fö lm u tatn i a m unkásságát, s pon­ to sítan i és helyesbíteni az eddig p u b lik ált szerény a d a to k a t (Ju ra j P o tú ček : B iblický in s titú t v B ratis­ lave, lásd: E vanjelický posol spod T atier 1950. 346— 348. lap), am elyek B. Černohorský sokszorosított füze­ tére tám aszk o d n ak : „ S třípky z d ĕjin biblický ch spolec­ n o stí” (13. oldal). A M agyar Bibliatársulat — Institutum Philo-Biblicum keletkezése Já n K ollár a z t írta , hogy az ő pesti gyülekezetében a 800 egyháztag körében csak 10 biblia van. F alun még rosszabb volt a helyzet. E zért egyházi m unká­ saink elgondolkodtak e körülm ény m egjobbításán, de a közm ondásos szegénység m ia tt tehetetlen ek voltak. Akkori állap o tu n k ism ert volt idegenben is, s ezért az éppen lé tre jö tt B rit- és K ülföldi B ib liatársu lat bizo­ nyos összegű pén zt aján d ék o zo tt egy vásári kereske­ dőnek, a nürnbergi Jo h . Tobiasch K ieslingnek, hogy

vásároljon keresztyén irodalm i m űveket és olcsón, vagy ingyen ad ja to v áb b ezeket parasztoknak, lel­ készeknek és tan ító k n a k . Ez viszont lényegében nem já ru lh a to tt hozzá a hiány m egszüntetéséhez. R end­ szeresebb és szisztem atikusabb m ódon já r t el F ried­ rich Leo lelkész, a T raktatus-T ársaság párizsi szék­ helyű iratterjesztője, aki bibliákat hozott Pozsonyba. I t t lelkes fo g ad tatásban részesült, am iképpen erről h a ­ m arosan írt: „Soha az életben nem találkoztam olyan kitörő öröm m el, m in t m ikor Pozsonyban megjelen­ tem , B ibliával a kézben. A B ibliákat és az Ú jszövet­ ségeket, am elyeket akkor o tt letettem , m in d já rt m ás­ nap m ind eladták, azok kivételével, am elyeket a leg­ szegényebbek között teljesen ingyen oszto ttu n k szét” . (A B rit- és K ülföldi B ib liatársu lat 8. jelentése, 1812. 236. l.) Leo Pozsonyban találk o zo tt a m i Líceum unk öt professzorával, akiknek személyében intelligens, ener­ gikus férfiakat ta lá lt a B iblia lelkes terjesztésére. A Líceum nak ez az ö t professzora volt az, akik az egész bibliatársu latb an fő szerepet já ts z o tta k : Daniel Stanislaides, aki korábban a Soproni Líceum rektora volt, Ju ra j Palkovič (1769—1850), J á n Gross (1759 — 1839), Pavel Bilnica (1773—1834), a D unáninneni E gyházkerület első szuperintendense, a pozsonyi gyülekezet lelkésze, aki az Á gostai H itvallás 300. év­ fordulója alkalm ából, 1830. június 25-én G öttingában tiszteletbeli teológiai d o ktorrá le tt, v alam int F ábri Istv án (1751—1814). E nnek az ö t líceumi professzor­ n ak az in d ítta tá sáró l Jo h n . V. E ib n er így ír: „Egyfelől term észetes érdekük volt a p rotestáns egyház védel­ m ének erősítése, am ikor törvényesen elism erték n á­ luk a szabad vallásgyakorlatot az 1781-es T ürelm i R endelet alapján és az 1791-es 26. Törvénycikkely szerint, másfelől olyan fokozódó korlátozásokba ütköztek, am elyek az ellenreform ációra em lékeztet­ tek, mégpedig a F rancia F orradalom ra való protes­ tánsellenes reagálások következtében a H absburg országokban. A m ásik indíték a közép-európai külön­ böző nem zetiségi csoportok kulturális ö n tu d a tra ébre­ dése volt, am iért is a pozsonyi professzorok elő kíván­ tá k m ozdítani a jó irodalom nak a nép nyelvén való olvasását ebben az országban” . (E ibner: A b rit pro­ testan tizm u s és M agyarország 1800—1852-ig, The Jo u rn a l of th e U n ited R eform ed C hurch H isto ry So­ ciety, 1983. októberi szám, 39—42 l.) K a rtársai nevé­ ben akkor Stanislaides professzor segítséget k é rt a Pozsonyi B ib liatársulat létrehozásához. E z t tám o­ g a tta a párizsi Friedrich Leo is, aki a következőt írta : „A m agyarok b ib liatársu lato t és sa já t ny o m d át ak arnak alapítani a B ibliának m agyar és m ás nyelven való n y o m ta tása végett. A láírásokat kezdem ényeztek

65

önm aguk k ö zö tt azon feltételezéssel, hogy őket segíti és tá m o g a tja a londoni an y a-társu lat. N agy rem ény­ séggel b iz ta tta m őket, m ikor lá tta m , m ily sokat te tt m ár a B rit- és K ülföldi B iblia T ársu lat és m ennyi segítőkészséget m u ta t. Em lékezzenek te h á t és hirdes­ sék, am ilyen hangosan csak lehet, hogy M agyaror­ szágon m ár m ásfél millió p ro testán s él és alig van egy p á r bibliájuk.” (1811. aug. 2.) E rre a londoni biblia­ tá rs u la t m egígért 500 fontsterlinget azzal a feltétellel, hogy Pozsonyban form ailag is m egalakul egy b izo tt­ ság a Líceum e m líte tt ö t professzorából. Ezek még abban az évben eleget te tte k és elnökül v á laszto tták J á n Jesen ák b áró t, p atró n u su l pedig özv. Zay Lajos­ n ét, szül. A m ália von Calis grófnőt. Stanislaides levele, m elyet Pozsonyban 1811. febr. 15-én ném etül írt, a Londoni L evéltárb an ta lálh ató és fordításban így szól: „Főtisztelendő U ram ! T ulaj­ donítsa merészségemnek, hogy bátorkodom Ön t te st­ vérem nek szólítani; am ennyiben csakis egy szám om ra ism ert szem élyt szerethetek, s vehetek körül atyafisá­ gos tisztelettel, akinek lelkében ily k itű n ő törekvések irá n t teljes odaadás lakozik. Az én szám om ra ez a kellem etes körülm ény b u zd ítást jelen t az isteni gond­ viselés m agasztalására, hogy alk alm at a d o tt megismer­ kedni Önnel és sok oly dolgot m egtanulni, am i értel­ m em et a legm élyebb h álával tö lti el. M ert a hírek, am elyeket szóban és írásban közölt velem a londoni b ib liatársu lat m unkájáról, olyanok, hogy azokban Isten m u n k á já t látom . Sem m it sem lehet fontosabb­ n a k ta rta n i, m in t a Jézu s K risztus vallásának, s az üdvösség tu d o m án y án ak terjesztését, vagyis az igaz kegyesség érdekeinek segítségét, hogy végül is az em­ bereket boldogokká tegyük és felkészítsük az örökké­ valóságra. E z okból a legkegyesebb érdeklődéssel követvén a londoni b ib liatársu lat m u n k á já t, m in d járt am a kívánságra buzdultam , hogy bárcsak e m unka terjed n e ki az én országom ra is, m e rt meg vagyok győ­ ződve, hogy egyetlen országnak sincs m a nagyobb szüksége a B ibliára, m in t M agyarországnak. Ez or­ szág szám ára, ahol a keresztyén vallás különböző fele­ kezeteinek ta g ja i és úgyszintén a nyelvek sokaságai v an n a k jelen, semm i sem lehet kíván ato sabb, m in t­ hogy m inél tö b b személy kaphasson B ibliákat, am e­ lyekből m eg tan u lh atn á ösm erni a Jézus K risztus v ált­ ságát, m egnyerhetné a türelm ességnek lelkét azok irá n t, akik m ásképpen gondolkodnak és így egyesül­ nének az igaz kegyességnek keresésében. A saját anyanyelvű B ibliára legnagyobb szükségük van azok­ n ak , akik m agyarul és szlovák nyelven beszélnek, m ert vallásos honfitársaim a m i időnk m egpróbálta­ tá sa i m ia tt elszenvedték a legborzalm asabb vallásül­ dözést a sa já t h itü k é rt, de nem örvendhetnek saját n y om dájuknak. Csupán azo k at a k in y o m ta to tt Bib­ liák at tu d já k behozni, am elyeket m agánszem élyek a d ta k ki, s így ezekből kevés is van, meg drágák is. E zek a körülm ények nagy akadályok v o ltak és m a­ ra d ta k a szlovák és a m agyar B ibliák e lő tt: hogy ju t­ hassan ak a szegények kezébe? Pedig ezeknek kell hir­ d etn i az evangélium ot, am iképpen Jézu s K risztus m ondja. Ez a h ián y csak m egsokszorozódott a m i esz­ tendeinknek m ár e m líte tt próbatételei m ia tt, hogy ti. sok ezer p é ld án y t erőszakkal v e tte k el és g y ak ran tűzre v e te tte k . A zt azonban el kell ism erni, hogy a protes­ tan tizm u s M agyarországon a Bibliához való ragasz­ k o d ásnak köszönheti a m aga fennm aradását. E nnek o káért m inden jó em berek k ív án ják , hogy szlovák és m agyar B ibliák nagy sokaságban nyom tassanak és a legalacsonyabb áron forgalm aztassanak. Nem is re­ m élhetjük, hogy m ásképpen g y arap o d h atn ék a vallá­ sos érzés és a kegyesség a mi országunkban. Evégből

66

teljes szívvel kérem Iste n i és buzgóságosan könyör­ göm, hogy igazgassa a londoni bibliatársu lat figyelmét M agyarországra, hogy így adassék meg a legnagyobb jótétem ény. B arátaim és testvéreim nem lesznek té t­ lenebbek nálam nál és hozzá fognak járu ln i kegyes tö ­ rekvéseikkel és illő fáradozásaikkal a hasonló társu lat létrehozásához, s a nyom da behozatalához a szlovák és a m agyar B ibliák n y o m ta tta tá sa végett. A zt gondo­ lom ugyanis, hogy ez a legbiztosabb m ódja a hiány és a drágaság m egszüntetésének. Á m bár nem titk o l­ hatom , hogy eme célt nem könnyen fogjuk elérni, hacsak a londoni b ib liatársulat nem lenne készséges és bőkezű irányunkban. M ert meg kell vallani, hogy a m i országunkban m egfigyelhető, hogy az igaz keresz­ ty én vallásosság érdekeinek m eg tartására irányuló buzgóság úgy m eghidegült, hogy ezt a bibliatársulat fénylő példájával kell m egeleveníteni. T ovábbá m in t­ hogy egyházainkra és iskoláinkra nehezedik a szegény­ ség, ezért még sa já t lelkészeiket és ta n ító ik a t sem tu d ­ já k e ltarta n i, nem hogy a Biblia kiadására vállalkoz­ zanak. T ehát azt rem ényiem , hogy Ön, szeretett atyám fia, aki m inden bizonnyal Isten rendeléséből jö tt el hozzánk, a mi ügyünket a leghatásosabban fogja képviselni a londoni bibliatársulatban (bár adja Isten, hogy örökké virágozzék!) és így n y itja meg a Jézus K risztus evangélium ának ú tjá t a m i országunkban.” A londoni b ib liatársu lattal való levelezésben jelen­ tős helyet foglal el az öt líceum i professzor 1812. ja ­ n u ár 18-án kelt levele, am elyben jelentik a M agyar Biblia T ársu lat m egalapítását, ha ném etül írta k ; illetve a B iblia-B arátok T ársu latán ak (In stitu tu m PhiloBiblicum) m egalapítását, h a latin u l írtak . Az öt pro­ fesszor levelének fo rdítása így szól: „N agyságos U ram ! A legkegyesebb érzésekkel k a p ­ tuk meg levelét, együttesen dicsőítvén az isteni ke­ gyelem gondviselését, amellyel kegyesen rá te k in te tt a m i szükségünkre, előkészítvén az u ta t a mi U runk Jézu s K risztus evangélium a h ath ató sab b terjeszté­ sére a szegények között. Egyszersm ind a tisztelet és hála érzése h a t á t bennünket, am elyet sohasem szű­ nünk meg tan ú sítan i, hogy az Önök híres-nevezetes b ib liatársu lata készséges a segítségre a m i igyekeze­ tü n k b en 500 fo n t bőkezű adom ány felkínálásával annak érdekében, hogy a Szentírást m agyar és szlo­ v ák nyelven olyan olcsón lehessen k inyom tatni, hogy sok em ber könnyen beszerezhesse és hogy a legnyo­ m o rultabbak ingyen m egkapják. E nnek okából rög­ tö n örömmel ind u ltu n k annak m egfontolására, hogy m iként és mely eszközökkel tu d n á n k teljesíteni az Önök tiszteletrem éltó T ársu latán ak kívánságait a lehető leggyorsabban és leghatásosabban. Az összes körülm ény és helyzet kellő mérlegelése u tá n első lépés g y a n án t a legjobbnak azt ta rto ttu k , hogy létrehozzuk a B iblia-B arátok T ársu latát, és pedig m indnyájunk közös és egységes vezetése a la tt, akik alu líro ttak v a­ gyunk. R ögtön hozzá akarunk fogni a m unkához és m ásokat is hív u n k segítségül hogy dolgozzák ki a m i­ nél készségesebb, annál értelm esebb te rv é t a m i elibé­ jü k tá r t vállalkozásunk végső sikerre ju tta tá sá n a k . A m ikor e levelet írjuk, éppen szerencsém volt meg­ kapni Zay bárónő fölvilágosult levelét, am elyben ki­ fejezi készségét arra, hogy a m i T ársu latu n k p atró n u sa legyen és m inden illő buzgósággal segítse a terv ü n k et, és hogy tá jék o ztatn i k ív á n ja az Önök híres-neves T ár­ su latá t erről a döntésről. A nnál is nagyobb a bizodalm unk, hogy Isten áldá­ sával elérjük célunkat. A m ú lt esztendő végefelé Isten m éltó z ta to tt a m i legkegyelmesebb császárunk és ki­ rály u n k szívét a m agyarországi p rotestánsok ja v á ra fordítani, akik az ágostai hitvallású egyházba ta r ­

toznak és olyan privilégium ot a d o tt nekünk, am ilyen­ nel soha azelőtt nem b írtu n k , hogy fölállítsuk sajá t n y o m d án k at Pressburgban, am i nagyban segít Biblia T ársu latu n k n ak . Szándékozunk is felállítani ezt a nyom dát P ressburgban és úgy kapcsolni egybe a m i T ársu latu n k k al, hogy a m i B ibliáink n y o m ta tá­ sára használjuk és így táv o ztassu k el a m i szükségün­ ket, s am in t az célszerű volna, sztereo típ iák at hoz­ zunk be. Á m hogy ne sok id ő t vesztegessünk azzal, hogy ki építi föl a n y o m d át, ezért úgy d ö n tö ttü n k , hogy vásárolunk 1800 szlovák kiadású B iblia-pél­ d án y t, am it szeretett aty án k fia, P alkovič a d o tt ki. E z t olcsó pénzért m egteh ettü k , szándékozván ezeket eladni a b ib liatársu lat nevében és így adni bizonyságot honfitársainknak a mi b ib liatársu latu n k létező m un­ kájáról. (Megjegyzés: ez a kiadás semmilyen k o m m entárt nem ta rta lm a z , csupán m ag át a szöveget. K ivétel egy-két rövid megjegyzés, a különböző olvasási m ód m ag y arázata, m elyek előfordulnak a Szentírás n éhány bekezdésében a szlovák v á lto z a tú külön­ böző kiadásokban.) E gyben őszintén m egvalljuk, hogy aligha v ih etjü k végbe összes terv ü n k e t, h a nem k ap ju k meg az önök T ársu latátó l kedvesen m egígért tám o g atást, az 500 fontot a m i n api árfolyam unkon. E zért k érjük, ne vonják meg tőlünk segítségüket, am elyre oly igen szükségünk van. Ünnepélyesen ígérjük, hogy szigorú elszám olást adunk az Önök pénzéről és lelkiism erete­ sen teljesíteni fogjuk az Önök kívánságait a Szent­ írás elosztásában. K érjük, hogy Isten, aki elkezdette ezt a jó dolgot az Önök T ársu lata által, vigye is végbe és tegye eszközzé am a ta n ítá s terjesztésében, m elyet a szent könyv tartalm az, hogy ily m ódon sok honfi­ társu n k jusson el a m i U ru n k Jézus K risztusban való üdvösségre. D aniel Stanislaides, J á n Gross profesz­ szor, P avel B ilnitza p réd ik áto r és professzor, Stefan F áb ri professzor, Ju ra j Palkovič professzor.” A levél am a megjegyzése, hogy elh atáro zták a P al­ kovič kiadásában m egjelent Biblia 1800 p éldányának azonnali m egvásárlását (kiadás éve: 1808), ném elyeket a rra a meggyőződésre ju tta to tt, hogy ez meg is tö r­ té n t. (B. Černohorský , J . P o tú ček). De a levéltári dokum entum ok m ásról tanúskodnak. A B iblia-B ará­ to k T ársu lata, a M agyar B iblia T á rsu la t nem tu d ta , sőt nem is tu d h a tta m egvásárolni ezeket a példányo­ k at. E gyrészt azért, m ert a B ibliának ez a kiadása a racionalizm us szellemében íro tt előszóval jelen t meg, m ásrészt a jegyzetek m ia tt sem. (K özelebbit e kiadásról olvashatunk a Církevné L isty 1986. 5. szám ában.) Palkovič ugyan sokat tá rg y a lt az ügyben a T ársulat­ tal, de teljesen eredm énytelenül. Végül a B rit- és Külföldi Biblia T ársu lat bizottsága 1816. decem ber 30-án így d ö n tö tt: „ F e lo lv a sta to tt R . P in k erto n nagy­ ságos ú r B erlinben, 1816. október 5-én k elt levele, m elyben jelen tést tesz a P alkovič-Biblia, a Pressburg­ ban n y o m ta to tt cseh Biblia ügyében te tt vizsgálatá­ ról. H a tá ro z a t: A m int a fenti jelentésből kiviláglik, az em lített B ibliát ez a tá rs u la t nem forgalm azhatja. Jelen bizottság nagy elégtétellel k o n statálja, hogy ebből a B ibliából egyetlen p éld án y t sem o szto tt szét a pozsonyi M agyar B iblia T ársu lat.” P alkovič a M agyar B iblia T ársulat, a B iblia-B arátok T ársu lata kezdettől fogva harcolt ennek az 1800 Bib­ lia-példánynak az eladásáért, am i eladatlanul m ara d t rak tá rá b an , és am ibe bizonnyal nem kis tő k é t fekte­ te tt. E rről tan ú sko d n ak a levéltári bizonyságok: P al­ kovič hatoldalas levele 1815. ja n u á r 2-i m ajd 1816. április 20-i kelettel, vagyis még a bizottság 1816. de­

cember 30-a előtt m eghozott döntése előtt, amelyben m egtiltják a P alkovič-féle Biblia terjesztését. Palkovič hosszú leveléből fe ltü n tetjü k a fontosabb p o n to k a t: „N agytudom ányú N em zetes U ram ! Á m bár Nem­ zetességedhez m ár nagyon sokszor írtam , m indhiába volt (ily sok levelek útközben sehol sem vesztek el), mégis azonban von K o p itar császári és királyi könyv­ tá ri hivatalnok ú r tan ácsára, akivel nem régiben be­ széltein Bécsben, és aki azt m o n dotta, hogy neki Lon­ donban azt jelen tették Önök, hogy az én cseh—szlovák Bibliám ügyében közvetlenül Önökhöz forduljak: Még 1813. október 1-én egy levélben közvetlenül Önök­ höz fordultam és egyben Th. Leohoz P árizsban és ism ét a kancellárián keresztül Teignm outh lordhoz, am ikor városunkban volt, f. évi m árcius 10-én küld­ tem levelet. A tö b b i professzor urak, m in t a Biblia b a rá ta i T ár­ sulatának tag jai várakozásom és bizonnyal Nem zetes U ram várakozása ellenére nem ak a rjá k m egkötni az adásvételi szerződést a B rit- és K ülföldi Biblia T ársu­ la tta l a cseh—szlovák Biblia 1800 példányára. R ettegés fogott el, úgyhogy kim ondani sem tudom , m ikor az Önök nagylelkű 500 fontsterling adom ányozott tá ­ m ogatásának elfogadása u tá n m ost m ás hangnem ben beszélnek; mindenféle kifogást keresnek a szerződés ellen és elkezdték a főbb pontok értelm ezésének félre­ m agyarázását. E nnek a társu la tn a k a létrejöttében nekem kellett a legnagyobb erőfeszítést kifejtenem , én dolgoztam ki a te rv e t annak tetem es részében, am it közös átvizsgálás u tá n m indnyájan sajátkezűleg alá­ írta k és így n y ú jto ttá k be őexcellenciájának, Balogh egyetem es felügyelő ú rnak, am elynek egy példánya sa já t kezem ben van, egyet pedig m agam is aláírtam . É n m agam dolgoztam ki a szerződéseket, m elyeket Ö nöknek m egküldtek, javasoltam sokféle te rv e t, ja ­ vasoltam napló vezetését m inden indítványunkról, tárgyalásainkról és határo zatain k ró l a kezdet kezdeté­ től fogva, sőt ezeket az én professzor kollégáim at is irá­ n y íto tta m m ind szóval, m ind példaadással és buzdí­ to tta m a gyors eljárásra. Most pedig ily nagy csalódást kell tapasztalnom az ő részükről! H árom összejövetelen, 1813. ápr. 29-én, m áj. 3-án és 4-én elég kem ényen v itatk o z tam a tém áról, és nem értem el sem m it. E leinte felhozták, hogy a m i papír­ pénzünk növekvő árfolyam a nagy k á rt okozhat és ebben az esetben csak á rta n á n k m agunknak egy deval­ v á lt tallérral egy n y o m tatásért. Sőt, azt is m ondták, hogy tulajdonképpen nem vagyunk kötelesek b eta r­ tan i a szerződést, m ert az nem le tt m egerősítve. É n ugyanis teljes bizalom m al vagyok ezeknek a férfiak­ nak becsületessége és hűsége irá n t és ilyen fontos, nyilvános ügyben nem kértem , hogy a B rit- és Külföldi Biblia T á rsu lat erről úgy nyilatkozzék, m in t valóban m egkötött szerződésről. Csak a professzor u ra k ragaszkodnak ahhoz, hogy 1200 péld án y t ta rts a k meg a m agam terhére és kocká­ z atára m indaddig, am íg nagyrészt m ajd e la d a tta tn a k . Ily m ódon a rizikó és a veszteségek az én oldalam on volnának, az összes előny ellenben a tá rsu la t oldalán. É n pedig az egészet á t ak artam adni a társu la tn ak , m in t az ő tu la jd o n át. M indezt ú jra meg ú jra megfon­ to ltam , ám de m inden eddigi törekvésem hiábavaló volt a professzor u rak m egindítására, egyetértésére; hiába ism ételgettem és nyom atékosan kértem , hogy csupán teljesíteni akarom a szerződés feltételeit, hiszen a szer­ ződés m egrontása á rta n a a tá rsu la t jó nevének, hírének és igazm ondásának, h a rossz hírbe kerülne, hogy a tá r­ sulat egy ilyen vásáron csak nyerni ak arn a (a Biblia á rá t 3 arany, 60 garasra csökkentettem , am ikor az ár­

67

folyam 140—145 volt) és így a vásárlási ár (szokásos árfolyam ú birodalm i tallér) messze m eghaladja az ér­ té k e t. Csak ha a B iblia csökkenne, s h a n eh án y at in­ gyen osztanának, akkor érné el az an y a-társu lat a fő célját. Mikor sem mi rem ényem sem m a ra d t arra, hogy a professzor urak egyetértsenek és különösen am ikor m ár szenvedélyek korbácsolódtak fel, akkor folyam odok az utolsó hatásos eszközhöz. E lm entem Stanislaides professzorhoz, hogy m egm agyarázzam neki, hogy ed­ dig a kiegyezésre irányuló m inden kísérlet csődöt m on­ d o tt, s hogy a M agyar Biblia T ársu latn ak semmiféle péld án y t nem adok á t és ki akarok lépni a társulatból. Ú gy véltem , hogy ez a kijelentésem biztosan megmá­ sítja gondolkodásukat. De tévedtem . H iáb a v ártam augusztus 2-ig a n y ilatk o zatu k ra. Végül ism ét elm en­ tem Stanislaides professzorhoz, m egem lítettem neki az egész ügyet, hogy ezek az egyenetlenségek rossz vissz­ han g o t v á lth a tn a k ki az an y a-társu latn ál. A m agam részéről elhatároztam , hogy v alam it engedek; a k ár felét elviselném, h a valam i szerencsétlenség (tűzvész, egyéb) tö rtén ne. Stanislaides professzor ígérte, hogy ezt megbeszéli a tö b b i kollégával. 1800 példány m ost is itt fekszik és am in t hallom, 500 font meg érintetlenül o tt fekszik Stanislaides professzornál. E ddig semmi döntő dolog nem tö rté n t. K érem N em zetes nagy jó U ra m a t a m ielőbbi vá­ laszadásra. A p o sta m ost ak adály nélkül já r. Hiszem, hogy teljesíti hőn ó h a jto tt kérésem et, fölveszi ügyem et és m aradok teljes tisztelettel N em zetes nagy jó U ram ­ n a k alázatos tisztelő híve és szolgája, J u ra j Palkovič, a Csehszlovák Irodalm i In té z e t professzora, a császári és királyi cseh —szlovák újságok tu lajd o n o sa.” A m ásik levelet P alkovič Steinkopfnak írta 1816. április 20-án.

levelét tegnap rendben m egkaptam és sietek N agysá­ godnak jelenteni, hogy m a az úti postával elküldtem az én szlovák Bibliám k é rt péld án y át Ledeboer keres­ kedő úr címére R otterd am b a. E g y ébiránt az itteni B iblia-B arátok T ársu lata el­ k ü ldte a m aga vélem ényezését N agyságodnak m ár 1812. ja n u á r 21-én: ,Addig az ideig, amíg valaki felállítja a nyom dát (és m ostm ár a nyom dáról szó se essék; Palkovič megjegy­ zése), bizonyos feltételek m ellett a még szeretett P alko­ vič kollégánk rendelkezésünkre bocsátja a saját Biblia kiadását. E z t a k iadást össze lehet hasonlítani m ás köz­ ism ert kiadásokkal, ném ely olyan megjegyzésektől el­ tek intve, amelyek az olvasónak m egvilágosítják az ér­ telm et; nincs benne semmiféle kom m entár, csak m aga a szöveg és a parallel helyek; az ár alacsony, am it Leo ú r is észrevett.’ Ez a levél, vagy legalábbis m ásolata m egvan Leo ú r­ nál is — egyéb írásokkal e g y ü tt — és remélem, hogy m egvan Nagyságos U ram tásk ájáb an is. Ami az én bevezetésem ben föllelhető jegyzeteket il­ leti, azok ak ár el is m arad h a tn ak a példányokból, h a ak adályt jelentenének a B rit- és K ülföldi Biblia T ársu­ la t szám ára. Á m bár a Biblia végén néhány szó m agya­ rázatán ak m indenesetre meg kellene hagyatnia, hiszen hasonló jegyzetkék a H alléban kiad o tt ném et Bibliá­ ban is elfo gadtattak és m egtalálhatók a 8° form átum ú Bibliában, am elyet az Önök b ib liatársu lata terjeszt. E g yébiránt megismételem a legtiszteletteljesebb kéréseimet, m elyeket előző levelem ta rtalm a z és teljes bizodalom m al vagyok köteles tisztelettel Nemzetes N agyuram nak odaadó őszinte b a rá tja és szolgája Ju ra j Palkovič professzor.” (Folytatása a következő számban.) Rudolf Koštial Ford.: Huszti Kálm án

„Tiszteletes és tud ó s Lelkész Ú r! Március 21-én kelt

Az ószövetségi próféták szolgálata A prófétizm us nem kim ondottan csak izraeli jelen­ ség. P ró féták k al m ár az Izrael elő tti időkben és a kö­ rü lö tte élő népek k özött is találkozunk. A régi keleti népek vallásaiban v oltak olyan tisztségviselők, akik látnoki, tanácsadói tisz te t tö ltö ttek be a királyok m ellett, vagy a különböző szenthelyeken. A pogány területen m űködő prófétaságnak tö b b írásos emléke is ism eretes. Az ószövetségi feljegyzések is em lítik az Izrael m egátkozására elh ív o tt B álám ot, vagy az Illéssel szembenálló B aál próféták seregét.1 A Mari levelek, a R as Scham ra-i leletek, a Byblos-i ásatások tan ú ság a szerint a prófétaság m ár a K r. e. X V III. században ism eretes volt. K ülönböző form ákban való előfordulása nyom on követhető egész a bibliai időkig.2 E zek a különböző form ájú és ta rta lm ú prófétam ozgal­ m ak h atással v o ltak Izrael népére is. A külső hatások, és n éh a egyező megjelenési form ák ellenére azonban a belső ta rta lo m b a n gyökeres, alapvető különbség van. Az ószövetségi hitvilág szám ára a prófétaság olyan fontos jelenség, hogy Izrael „prófétai vallásáról” sokszor beszéltek és írta k .3 A p róféták szolgálatának fontossága, d öntő jelentősége kétségtelenül ta g a d h a ­ ta tla n . Az ószövetségi írások sokszor nevezik őket Isten szolgáinak. Az E B E D főnevet a prófétákkal kap­ csolatban huszonhétszer ta lá lju k az Ószövetségben. Ilyen értelem ben ez a szó főleg csak az ószövetségi

68

K ánon á ltal prófétainak m in ő sített könyvekben for­ dul elő. Mózes könyveiben nincs meg és a Szentiratok­ ban is csak négyszer találh ató .4 A próféták „szolga” elnevezése főleg a deuteronom ium i tö rtén etírás szóhaszn álatára jellem ző.5 Régebben a p ró fétái jelentő N Á B I’ főnevet a N B ’ gyökből vezették le, m elynek igei jelentése: prófétai önkívületben lenni, prófétákkal beszélni — viselkedni, jövendölni.6 A K oehler—B aum gartner szótár bizony­ ta lan eredetű szónak ta r tja .7 Az újabb k u tatások álta­ lában az akk ád N A BU szóval hozzák kapcsolatba. E nnek jelentése: nevezni, elhívni, m egbízni, valam ire kijelölni.8 E szerint a p róféta Isten által elhívott em­ b ert jelent. Mások az arab NABA’A szót veszik alapul, m elynek jelentése: hirdetni. A próféta eszerint a rábí­ z o tt üzenet hirdetője. A m agyar p róféta szó a görög profétész szóból alakult á t.9 N y ito tt és v ita to tt kérdés, hogy a p ró féta szónak cselekvő: beszélő, hirdető — vagy pedig szenvedő: elh iv ato tt, term észetfölötti által v ezetett jelentése van-e? A N B ’ igét és a N Á B I’ főnevet azokkal kapcsolatban használja az Ószövetség, akik nagyon különböző m ó­ don „prófétai” beszédeket m ondottak, vagy cselekede­ te k e t v itte k véghez. P rófétává csak Isten elhívása alapján lehet valaki. Az elhívó lehet em ber is — m in t pl. Elizeus elhívásánál

hirdetői, ak aratán ak és időszerű parancsának a tolm á­ csolói voltak. Izrael népét az Isten a k a ra ta szerinti állapotban, a szövetségi hűség ú tján vezették. A látók m unkálkodásának ideje nagyjából a bírák korának a végén zárul. 2. A próféták későbbi neve N Á B I’. Az elnevezés m ögött honfoglalás u tán i hagyom ányok állanak.24 A történelm i könyvekben ez a megjelölés az egyes pró­ féták neve u tán áll és akkor életh iv atást jelent. Ezek a próféták általában együtt, közösségben éltek. Cse­ lekvésüket a N B ’ ige fejezi ki — kivétel az 1K ir 22. része. T etteik azonban sokban különböznek egym ástól. Ilyen próféta pl. Gád és N átán , akik D ávid király kör­ nyezetéhez ta rto z ta k . E nnek ellenére a királytól mégis függetlenek voltak, bűneit kem ényen m egítélték.25 A k é t prófétacsoport közötti különbségről először Sámuel 1. könyve tesz em lítést,26 — ez azonban a két csoport közötti kapcsolatot is m u ta tja . A látókkal szemben itt nagy jelentősége van a csoportos önkívü­ leti állapotnak.27 E z t az állapotot k iv á lth a tta zene, ritm ikus mozgás, vagy a szent körtáncban való rész­ vétel. A pogány prófétákkal ellentétben nem használ­ tak kábítószert.28 Az elragadott, önkívületi állapot egyeseket képessé t e t t arra, hogy Isten nevében el­ igazítást ad ja n ak .29 A próféták e lra g a d ta to tt állapot­ ban h a lla to tt han g ját, beszédét kijelentésnek tek in ­ te tté k . Szent személynek ta rto ttá k — de gyakran le is nézték őket.30 Ezeknek a prófétáknak a tartózkodási helye rend­ szerint valam elyik szentély v o lt.31 A Jahveh tisztelet helyein la k ta k : R ám ában, Silóban, Gilgálban. V ezető­ jü k egy-egy tekintélyesebb próféta volt, az ún. A tya, pl. Sámuel, Illés, Elizeus. A prófétákra Isten Lelke h a to tt és ő m unkálkodott általu k .32 A Lélek — R U A H — Istentől jövő erő, A prófétai szolgálat formai változásai hatalom . Legyőzi, hatáskörébe vonja a p ró féták at és a m indennapitól eltérő, rendkívüli beszédekre és csele­ A prófétai szolgálatban a külső ism ertetőjelek és vál­ kedetekre készteti őket.33 E zért a próféták karizm ati­ tozások alapján három nagy korszakot lehet m egkü­ kus em berek — b ár néha külső eszközökkel idézik fel lönböztetni.17 1. A kezdeti időkben a p róféták neve látó vagy néző: a prófétálás lelkiállapotát. E z az e lra g a d ta to tt lelkiállapot azonban nem cél, hanem a Jah v e h nevében tö r­ R O ’E H , H O Z E .18 Az ilyen em ber — am in t a neve is ténő eligazítások közlésére tesz alkalm assá. Isten és a m u ta tja — tö b b et lát, m in t más, közönséges halandó. Többet — de nem annyira a jövőből, m in t inkább az próféta közötti kapcsolatot igen jól érzékeltetik a ki­ fejezések, m elyeket a Lélek m unkájával kapcsolatban elre jte tt dolgokból.19 A lá tó k a t Isten em berének is ne­ használ az Ószövetség. Ezek m ind Isten Lelkének ural­ vezik :20 ’IS H Á ’ELO H IM . K ülső m egjelenésükben és kodó h a talm át, befolyását hangsúlyozzák. A karizm a­ eszközeik használatában sokszor haso n lítan ak a po­ tikus ajándékok, a Lélek m unkájának hangsúlyozása gány prófétákhoz. De a külső form a m ás eszm ék és jelentős különbség a papság örökölt, hivatali tisztségé­ m ás célok szolgálatában áll és azt új ta rta lo m tö lti vel szem ben.34 m eg.21 Az ÓszöveLség történelm i könyveiben a N Á B I’-nak A különböző elnevezések m ögött különböző hagyo­ nevezett próféták négy különböző csoportjáról van m ányok állanak. A „lá tó ” elnevezés a nom ád, pusztai tudósítás. hagyom ányokhoz ta rto z ik és ez a név az arab kahinhoz I. A bírák korának végén és a királyság kezdetének hasonlítható. Ez egy személyben p ap o t, varázslót, átm eneti idejében ez az elnevezés az előbbiekben em­ törzsfőnököt — m ai szóval k arizm atikus vezetőt jelen­ lített e lra g ad ta to tt, önkívületi állapotban szóló és cse­ te tt. Olyan rendkívüli képeségekkel m egáldott em bert, lekvő p ró féták at jelenti. Ezek rendszerint csoportosan aki tö b b et lá t a közönséges em bernél, m ert kapcsolat­ ban áll a m ennyei világgal. Ilyen látnoki segítséget ke­ já rta k . H atásu k néha kívülálló em bereket is m egérin­ te t t — h a egy ilyen prófétacsoporttal kapcsolatba resett Saul Sám uelnél, ilyen képessége volt A hijának, Elizeusnak. Ilyen látnokokról a Biblián kívüli iroda­ kerültek.35 A Lélek m unkálkodásáról velük kapcsolat­ ban általában azt olvassuk, hogy reájuk szállt és ez lomban is lehet olvasni.22 idézte elő a sajátos, e lra g a d ta to tt lelkiállapotot.36 A külső egyezések ellenére nagy és fontos különbség az, hogy az izraeli és pogány p ró féták különböző célok II. A királyság korának közepén több száz próféta szolgálatában állo ttak . Izraelben a látó k mindig Isten élt a királyi udvarban. E zeket időnként összehívták, éppen érvényes ü zenetét h ird ették . Fő feladatuk a hogy kijelentést ad jan ak a királynak. E zeket a király Mózes által a d o tt örökség megőrzése és az ennek meg­ prófétáinak h ív tá k .37 V ezetőjük volt a szóvivő, aki ál­ felelő istentiszteletnek a pogány h atáso k tó l való vé­ ta l a király Isten a k a ra tá t tu d ak o lta. Ezeknek a pró­ delmezése v o lt.23 Isten és k iv álaszto tt népe közö tt óv­ fétáknak a m unkálkodását is a Lélek irán y íto tta. Az tá k és erő sítették a szövetségi kapcsolatot. A látók ál­ előbbi csoporttal szemben viszont róluk azt olvassuk, ta l Isten szólott és ő ta r to tta fenn a szövetségkötés ál­ hogy a Lélek nem reájuk szállt, hanem szájukba ada­ ta l m egalapozott közösséget. A látók I sten uralm ának t o tt.38 I llés.10 Az elhívás azonban m indig Isten döntése alap­ ján tö rtén ik . A prófétai szolgálatot — tisztaságának biztosítása érdekében — nem lehet örökölni. E nnek a szolgálatnak a fenn m arad ását nem lehet semmiféle emberi eljárással biztosítani. Létezését Isten szava és h atalm a ta r tja fenn, aki soha nem akarja vezetés, ú tb a ­ igazítás nélkül hagyni n ép ét.11 Az elhívó m egbízással a próféta Isten tő l Szót, Igét — DÁBÁR — kap. A pró féta első felad ata ennek a Szónak a m eghallása. Az Ú r Igéje sokszor a k a ra ta el­ lenére rag ad ja meg a p ró fétát és készteti szolgálatra.12 Isten szavának elném ulása a prófétai szolgálat végét jelen ti.13 Az Ú r beszéde a pró féta szám ára nem csak gondolat vagy elmélet, hanem történés. E zt példázzák a prófétai cselekedetek.14 D öntő jelentősége van annak, hogy az Ú r szava to ­ váb b adásának kezdeményezése m agától Istentől, vagy pedig valaki m ástól indul-e? E lőfordul, hogy a tan ács­ tala n , vagy a szükséghelyzetben levő em ber m egy a prófétához és általa m egkérdezi az U rat. E k k o r a pró­ féta közvetít Isten és az em ber k ö zö tt: szószólója Izraelnek és Isten beszédének eszköze. G yakoribb eset az, am ikor J a h veh nem k ért vagy v á rt üzenettel küldi a pró fétát egy em berhez, v agy Izrael népéhez.15 A prófétai szolgálat sokrétűségét az ószövetségi szóhasználat is m u ta tja . Istennek ebbe a csoportba ta r ­ tozó szolgáit nevezik nézőnek, látónak, prófétának, Isten em berének.16 E bben a szolgálatban fennállásának több évszázadra terjedő ideje a la tt lényeges átalakulá­ sok következtek be. E nnek a változásnak a vallástö rtén eti v onatkozásait itt mellőzzük. Ezek h ely ett a külső és belső, a form ai és ta rta lm i változásokat fog­ laljuk össze.

69

I I I . A h arm adik csoportot a tem plom i próféták rendje alk o tta. E zek is a királyság idejében éltek. A K rónikák könyve tem plom i énekeseknek is nevezi őket. Első képviselőjük a V eres-tengeri átkelés u tá n éneklő M irjám nevű prófétaasszony leh etett, akitől a Sám uel próféta könyvéből ism ert zenélő prófétákon és az énekelés h a tá sá ra prófétáló Elizeuson á t vezet az ú t ezekhez a tem plom i énekesekhez.39 A tem plom i prófé­ tá k szolgálatához ta rto z h a to tt az istentiszteleti litu r­ giában való részvétel, és az olyan közbenjáró könyör­ gés, am ilyent Jerem iás v agy D ániel könyvében ta lá ­ lu n k .40 IV. A negyedik csoportban az ún. pró féta fia k, vagy p ró féta ta n ítv á n y o k ta rto z ta k . E zek családjukkal lak­ ta k és nagyobb közösségben éltek eg y ü tt. K ülönböző istentiszteleti helyeken gyűltek össze, hogy m esterük — ak it a ty á n a k neveztek41 — oktassa őket, vagy ennek szolgálatára legyenek, m egbízásait teljesítsék. K özü­ lü k egyesek szintén to v á b b a d h a ttá k az Ú r beszédét.42 E zeknek a p ró féták n ak a szolgálata igen jelentős volt Izrael népének az életében. A pró féta szolgálata m indig Isten kegyelmesen nevelő és vezető jelenlété­ nek a bizonysága volt. Ezek a próféták védelm ezték népüket. A prófétai m ozgalom ban a Ja h v e h h it védői­ nek az izraeli lélek és élet k an aánizálásának m inden eljárásával szem beni erős ellenállása m u ta tk o z o tt meg. Más szóval: a prófétai szolgálat Ja h v e h K ijelentésének olyan új és n agy előretörése v o lt Izraelben, amilyen Mózes ó ta még nem volt. A p róféták m unkálkodását különösen hatásossá te tte a m ozgalom csoportos jel­ lege. Isten egyes, m agános szolgái nem tu d ta k volna ilyen széles körben és ilyen m agas fokon h a tn i Izrael népére. Ez a csoportos jelleg is hozzájárult ahhoz, hogy Isten v á la sz to tt nép ét szorosabb egység felé vezették.43 A próféták a tisz ta Jah v eh h it védelmezői voltak. N em csak a pogány — k an aán i és m ás — vallások fer­ tőzései ellen k ellett hogy harcoljanak, hanem m in­ den olyan belső változás és átalakulás ellen is, am ely a tisz ta jahvizm ust, a szövetség hiteles fo rm áját veszé­ lyeztette vagy éppen m egro n to tta. Szem befordultak a népi és vallásos intézm ényeknek a Ja h v e h h it eredeti jellegét m egváltoztatni akaró próbálkozásaival. Ilyen v o lt pl. a királyság bevezetése és az állam képződés kö­ vetkeztében b eállo tt tö b b változás.44 Szemben állot­ ta k a papsággal, am ely a királysággal szövetkezve el­ tá v o lo d o tt eredeti szolgálati m egbízatásától.45 A pró­ féták kem ényen k ü zd ö ttek m inden olyan próbálkozás, vagy törekvés ellen, am ely Izrael életének bárm ilyen m egnyilvánulása, vagy erkölcsi szabály és m érték J a h v e h uralm a alá helyezését kérdésessé te tte és az Ú r irá n ti m aradéktalan engedelmességét akadályozta.40 A p ró féták h a tá ro z o tta n k ü zd ö ttek a kultusz, az is­ ten tisztelet pogány értelm ezése vagy g y ak o rlata ellen. A z Ú rra l való szövetség m egsértésének m inősítettek m inden olyan törekvést, próbálkozást, am ely a nép é le té t — vagy an n ak csak egy részét is — ki a k a rta vonni Isten m indenkor érvényes rendelkezései alól. K ü zd ö ttek az ellen az irán y zat ellen, m ely az Istennel való kapcsolatot az áldozati szertartások, vagy az ünne­ p ek szűk területére a k a rta korlátozni. A prófétaság h aték o n y eszköz v o lt Isten kezében, hogy K ijelentésé­ n ek alapjellegét a letelepedett, egyre inkább nagy­ k o rú v á lett, politikailag m egváltozott körülm ények k ö zö tt élő népe szám ára és ja v á ra ism ételten érvényre ju tta s s a . A próféták korábban, a kezdeti időkben ta p a sz ta l­ h a tó h a tá ro z o tt m a g a ta rtá sa később m egrendült, meg­ gyengült. A Sámuel, N átán , Illés m ódján szolgáló p ró féták h ely ett kényelm esen élő, sa já t h aszn u k at ke­ reső, Izrael irá n t felelőtlen tisztviselőket, hivatalnoko­

70

k a t lehel találni. Ezek az Úr szolgálata h ely ett az ural­ kodó csoportok szolgálatába szegődtek. E zé rt a h a­ talm i szándékok és a társadalm i kérdések tekintetében ta n ác stalan o k voltak, nem tu d ta k helyes útbaigazí­ tá s t adni. Sokszor csak a külső form át hangsúlyozták — m inél feltűnőbben, de elveszítették a belső ta r ta l­ m at. Sám uel próféta u tá n k ét és fél évszázaddal v álto ­ zásra volt szükség és új korszak kezdődött a prófétai szolgálatban. 3. E bben az új korszakban kialak u lt a klasszikus prófétáknak nevezett szolgálattevők csoportja. Ezek és az előbbi csoportba tarto zó próféták k ö zött nincs hirtelen átm enet. A klasszikus prófétaságnak kapcso­ la tai van n ak a nábiizm ussal. A nagy írópróféták elő­ deik környezetéből n ő tte k ki.47 A klasszikus próféták is a Jah v eh h it tisztaság áért harcoltak. Élesen bírál­ tá k a királyság és a kultikus élet m inden olyan tö rek­ vését, am ely az Isten tő l való függetlenítés gondolatát ho rd ja m agában és így m egrontja a szövetség rendjét. Az előző korszakokhoz viszonyítva a nagy különb­ ség az, hogy az egyéni vagy csoportos önkívületi álla­ p o t m egszűnik. A klasszikus prófétáknál nem találu n k külső eszközöket. E lőtérbe kerül a p ró féta egyénisége, m agános szolgálata. E bben az időben m egszűntek a prófétacsoportok is.48 A próféták ihletése nem alka­ lomszerű. A p róféta az elhíváskor egyszer s m inden­ k o rra szóló m egbízást k a p o tt.49 A prófétai szolgálat egyetlen eszköze az elm ondott és egyre inkább leírt szó le tt.50 A klasszikus prófétaság képviselőinek a szolgálata is k ite rjed t Izrael népe életének m inden területére. Az egész életet Jah v eh Uralma alá helyezték. T ovább foly­ ta ttá k a népies vallásoskodás b írá la tá t.51 Az előbbi két prófétai csoport tag jain ál sokkal átfogóbb módon v et­ te k részt népük életében. M unkásságukat mindig meg­ h a tá ro z ta az a történelm i helyzet, am elyben éltek. N épüket m indig a szövetségi hűség felé irá n y íto ttá k .52 Erősen hangsúlyozták a h itélet etikai oldalát. K öve­ te lték a jogi és társadalm i igazságot — rá m u ta tta k ennek az igaz h itte l való és a ttó l elv álaszth atatlan összefüggéseire. A politikai kérdéseket Isten K ijelen­ tésének fényében értelm ezték és a legrészletesebb, leg­ időszerűbb tan ácso k at a d tá k .53 A klasszikus próféta­ ság alapvető jellem vonása az, hogy a szövetség követ­ keztetéseit levonva, Izrael népének Istennel való kap­ cso latát és életét a szövetség rendjében ú jra a k a rta értelm ezni és így a k a rt Isten kizárólagos uralm ának a nép életében érvényt szerezni.

A prófétai szolgálat tartalmi változásai A prófétai szolgálat belső változásaival kapcsolatban az a kérdés, hogy a prófétaság m ennyiben és hogyan szolgálta a szövetségi hűséget. Az igazi próféták m indig reform átorok voltak. Szol­ g álatu k teológiai értelem ben a szentségnek, Jah v eh tiszteletének olyan leszűkítése elleni tiltakozás, am i­ lyen koruk kegyességében és tem plom i vallásosságá­ ban n y e rt kifejezést. K övetelték az Ú r nevének az idő­ ben és a történelem ben való m egszentelését.54 A pró­ féták nem elméletileg foglalkoztak a h itélet kérdései­ vel, hanem a m egszólított em bertől mindig időszerű és cselekvő engedelm ességet követeltek Isten irán t. Ige­ hirdetésük a m indenkori jelenre irán y u lt és helyes dön­ téseket, állásfoglalásokat követelt. É rtékm érőjük nem elvont erkölcsi követelm ény volt, hanem a hitben való engedelmesség a szövetségi hűségben.55 A próféták nem általános igazságokat h ird ettek , hanem Isten h a tá ro z o tt igazságát, am ely beleavatko­

zik a hétköznapi életbe is. E nnek alapján hoztak új szágra és népére.67 Ez a kérdés nagyon érdekes módon etik át. Felfedték és m egítélték a társad alm i visszaélé­ v á lt teljesen kiélezetté, o tt fokozódott a képtelenségig, seket. Leleplezték a ham is, k ép m u tató istentisztelet hogy míg Izrael népe kiválasztottságára és a szövet­ hiábavalóságát. Igehirdetésük szerint Isten az egész ségre hivatkozva e lu tasíto tta az ítéletetet — addig az Isten tő l rendelt próféták éppen a kiválasztottság he­ élet U ra.56 A következőkben összefoglaljuk, hogy ezek az alap­ lyes értelm ében, ugyanerre a szövetségre hivatkozva h ird ettek íté le tet.68 vető szem pontok hogyan valósultak meg a prófétai szolgálat ta rta lm i változásai között. Másfelől azonban voltak olyan „p ró féták ” is, akik A szövetségtörténet kezdetére az jellemző, hogy Is­ hajlandók voltak Izrael vágyai, kívánságai és — a szö­ te n igazi szövetségi hűséggel vezeti Izrael nép ét ígére­ vetség szem pontjából egészen helytelen — elgondolá­ te i beteljesedésének ú tjá n az önálló élet, a szabadság, sai alá „teológiai” alapot rak n i.69 Ezek hazugsággal a m egígért haza felé. A prófétai szó ekkor — Isten vigasztalták és vezették félre Izraelt. A zt állították, szövetségi ígéretei alapján — b u zd ítja a népet. Sikert, hogy Isten és népe között a szövetséges kapcsolat eredm ényt, győzelm eket ígér. Az eschatologia jó v ára­ rendben van és ham arosan rendeződnek a külső körül­ dalm akról beszél. De az ígéretek ta rta lm a ekkor sem m ények is, m ert a pogányokra rászakad az Úr ítélete. feltétel nélkül jó, hanem csak akkor, h a Izrael népe Az öncsalás m ásik területe a fogság id ő tartam án ak és hűségesen m e g ta rtja a szövetség feltételeit.57 a pogány elnyom ásnak a kérdése. A ham is prófécia ezzel kapcsolatban csak rövid időről beszél.70 Az igazi A szövetség tö rtén ete állandó válságokkal van tele. prófécia ezzel szembén m indig fe ltá rta a valóságot. Ez m ár a kezdeti időkben is ta p a sz ta lh a tó .58 K ésőbb, Időszerű lelkigondozói tanácsokat ad o tt Izraelnek eb­ K an aán elfoglalása u tá n , jelentkezik a pogány vallá­ sok fertőzése.59 Izrael sok dologban elpártol élete U rá­ ben a kérdésben is.71 tól. A p ró fétai felfogás szerint a szövetségi hűtlenség A klasszikus próféták mindig elítélték azokat, akik legnagyobb m egnyilvánulása a királyság felállítása hazugsággal m egn y u g tatták a n é p e t.73 A m eghasonlott volt. E nnek következtében elszaporodtak a h atalm i és prófétaság két ágának a képviselői mindig határo zo t­ társadalm i visszaélések.60 A kultusz elfajul és etikai ta n szem befordultak egymással. Prófécia próféciá­ következm ények nélküli pogányos cselekménnyé válik val — éspedig az Ú r nevében m o n d o tt prófécia az Ú r nevében m o n d o tt próféciával állo tt szem ben!73 Izraelben. A szövetségi kapcsolat válságának jele és következ­ Az igazi és ham is prófétálás m egkülönböztetése n a­ m ényeként megszólal az ítéletet hird ető , veszedelm et gyon nehéz. Mikeás próféta még az Ú r végzésében jövendölő prófétai igehirdetés.61 E z m agával hozza az lá tta a k e ttő közötti különbség o k á t.74 A későbbi pró­ eschatologia m ódosulását. A kezdetben csupa jó t ígérő fétáknál nem lehet ilyen h atá ro z o tt állítást, fogalm a­ „am a n a p ” , az Ú r n a p ja m ost m ár nem világosság és zást találni. A nnyi bizonyos, hogy az igazi és a ham is nem öröm az engedetlen Izrael szám ára, hanem sötét­ próféta között fennálló különbség nem csak formai. ség és súlyos ítélet. E nnek a változásnak az oka pedig A valódi különbség a prófétai beszéd és a m ag ata rtás Izrael élete, m a g a ta rtá sa.62 ta rta lm áb an van. Az Istentől jövő prófécia igazságát A p ró féták rá m u ta tn a k a m egoldás lehetőségére is. és valóságát az m u ta tja , hogy ez beteljesedik.75 De Isten az ítéletb en sem hűtlen szövetségéhez, vállalt el­ még ez sem csalhatatlan és m indenkor biztos m érték, kötelezéséhez és nem sem misíti meg Izrael népét. In ­ m ert Isten vizsgáló pró b ája m egengedheti a ham is kább v á la sz to tt népe m egtérítésével lehetőséget és próféta szavának a teljesedését is!76 Az em beri értelem szám ára m indenkor elérhető és kézzelfogható bizonyí­ u ta t kíván készíteni a szövetséges kapcsolat rendezésé­ hez. Ism ét m egjelenik a prófétai igehirdetésben az Is­ ték , mérőeszköz nincs ebben a kérdésben. I t t is a hit ten ígéreteire épülő üdvösség v árása.63 A teljes m eg­ döntése szükséges. oldás pedig abban az új szövetségben lesz, m elyet Is­ E nnek ellenére van néhány utalás az Ószövetségben, ten kegyelme tesz lehetővé.64 A v álaszto tt és megke­ am elyek valam ennyire m egvilágítják ezt a kérdést. gyelm ezett nép akkor m ajd szíve szerint engedelmes­ A ham is próféta ism ertetőjelei közé tarto zik az, hogy kedik U rának és a szövetség etikai k ö v etkeztetéseit le­ bálványim ádásra csábít, házasságtörő, m egnyugtatja vonva, azt vállalva fog élni.65 az isten te len t.77 A ham is próféták nem védték népü­ A külsőségeiben az ókori kelet pogány prófétáival ket, nem ép ítettek köréje valóságos védőfalat, hanem nagy hasonlóságot m u ta tó izraeli prófétaság belsőleg inkább a nép m aganyugtató kísérleteit álcázták és tü n ­ te tté k fel várfaln ak .78 A ham is próféták életéből száznyolcvan fokos fo rd u lato t te tt. A régi próféták hiányzik az igazság, a hiábavalóság és hazugság szol­ Isten szövetségére h iv atk o zv a oltalm azták a Ja h v eh g álatában állan ak .79 h ite t és a klasszikus p róféták szolgálatában m egválto­ zik az igehirdetés ta rta lm a : arról beszélnek, hogy az A ham is próféták fölött a legsúlyosabb ítéletet m aga Úr m egbünteti Izrael népének a hűtlenségét. Ja h v e h el­ Isten m ondja ki: nem én küldtem őket!80 A m it m on­ hagyja bűnei m ia tt ezt a népet, visszaviszi E gyip­ danak, az nem Isten igaz és érvényes szava, hanem tom ba, visszavonja ígéreteit.66 A prófétai szó, am ikor em beri a k a ratn a k és szívük vágyának a kifejezése. az em berek által v á rt jó helyzet veszedelm et, ítéletet, A szívnek — L É B — az Ószövetségben nem csak ér­ p u sztu lást hird et, akkor egyben belső h a sa d á st is zelmi, hanem értelm i és ak a ra ti jelentése is van. A szív szenved. Élesen elválik egym ástól az igaz és ham is itt az em ber belső világát jelenti, az életközpontot. A zt prófétaság, elkezdődik a k e ttő küzdelm e. az irán y t, am ely felé az em ber egész tevékenysége mozdul, vagy m ozdulni kíván.81 E z t az em beri törek­ E z a küzdelem azért indul meg, m e rt Izrael népe az vést hirdetik Isten szavaként a próféták. Erkölcsi Ú r szövetségéhez hűséges p ró fé tá k a t nem fogadta el. Izrael azt v á rta , hogy em beri v ágyait, törekvéseit, el­ m inőségükre jellemző, hogy az alapvető em beri igé­ nyek gyökeréből sarjad ki egyéni érdekük és ez ad in­ képzeléseit hagyják jó v á a próféták és tám asszák alá d ítá st m ondanivalójuk kialakításához.82 Isten szavával. A meglevő gonosz és ítéletes állapotot szolgálja ki a próféta. E bben a felfogásban az volt a A ham is próféták m unkája Isten m egállapítása sze­ baj, hogy a kiválaszto ttság o t végzetesen helytelenül rin t Izrael népének nem használ sem m it.83 A hitben értelm ezték. Izrael népe szám ára felfoghatatlan és é rt­ gyenge izraeli nép azonban mégis elfogadja csalásu­ hetetlen volt az a jövendölés, hogy az Ú rtó l jön vesze­ k a t — Isten hűséges szolgái, prófétái pedig népszerűt­ delem, rom lás Jeruzsálem re, vagy általában az or­ lenek lesznek. H azaárulóknak ta rtjá k őket. Sokszor 71

szenvedniük is kellett, m ert a népszerűség kedvéért nem h am isíto tták meg Isten Ig éjét.84 V alójában ezek a p ró féták szerették igazán n ép ü k et — nem csak em­ beri szem pontok, hanem Isten értékelése szerint: szö­ vetségi hűségben. Az ószövetségi prófétai szolgálat, igehirdetés ta rta l­ m á t a következő ponto k b a lehet összefoglalni: — leleplezi a b ű n t és Ja h v e h nevében elítéli Izrael életében: egyéni és közösségi vonatkozásban egyaránt, — b írálja az igazságtalan társad alm i viszonyokat, — m egítéli Izrael k u ltik u s életét, — a valóságos élethelyzettel való kapcsolat alapján állást foglal közösségi és nem zetközi kérdésekben, — Jahveh-ról hirdeti, hogy a történelem örök U ra, és — ítéletet h ird et idegen népek felett.85 Az ószövetségi prófétaság rövid, összefoglaló ismer­ tetése u tá n tegyük fel a kérd ést: mi a sajátos szolgai vonás az izraeli próféták életében és m u n k ájában? Az alábbiakban azoknak a tex tu so k n ak az alapján keres­ sük a feleletet erre a kérdésre, am elyek a p ró féták at szolgáknak nevezik. A legelső hely, ahol a szolga szó p rófétával kapcso­ la tb a n előfordul, ennek a szolgálatnak a kiindulásáról és alapvonásairól szól. Isten m egszólítja Sám uelt, ő pedig kéri: szólj, m ert hallja a te szolgád.88 A prófétai szolgálat kezdem ényezője te h á t az Ú risten. Megszó­ lítja azt, ak it p rófétának v álaszto tt, erre a szolgálatra ren d elt.87 I t t k é t ige (BV’ és Q R ’ I.: eljö tt és megszó­ líto tta ) is kifejezi azt, hogy Isten a kezdeményező. Ism eri v á la sz to ttjá t — nevén szólítja, ő teszi az első lépést. A m egszólított em ber pedig akkor szolgálhat, akkor szólhat és cselekedhet, h a kijelentést kap. E zért hangzik a kérése: Szólj, U ram , m ert h allja a te szol­ gád! — Isten szava, Igéje szabja meg a ten n ivalót, je­ löli ki a feladatot. Csak ha ezt hallja, megismeri, csak ennek alapján cselekedhet, szolgálhat a próféta. Sám uel szolgának v allja m ag át és ezzel elismeri Is­ te n t élete U rának. Szolgai állapotából következik az, hogy hallgat U rára. E z a hallgatás a z t jelen ti: valóban h allja, m eghallja a hozzá in té z e tt beszédet és engedel­ m eskedik an n ak .88 A SM’ ige qal particip iu m a kifejezi azt a képességet, hajlandóságot, m ellyel a próféta m indenkor folyam atosan, k ita rtó a n hallgat Istenre — a h allo tt Ig ét pedig megfogadja, megcselekszi. A prófétai szolgálat kezdete te h á t Isten részéről meg­ szólítás, kijelentés — parancsadás, m egbízás. Az em­ b er részéről pedig az Isten szavára való figyelés, annak m eghallása és a neki való engedelmeskedés. Az Ú r és szolgája közö tt kapcsolat, összeköttetés v an, am it Isten m egszólítása létesít, a k e ttő jü k beszélgetése foly­ t a t és a pró féta folyam atos engedelmeskedésében m a­ rad fenn. Csak az lehet próféta, a k it az Ú risten meg­ szólított és aki képes, hajlandó arra, hogy az ő szavát m eghallja és m eg tartsa.89 A prófétai szolgálatra elhív o tt em ber a m egszólítás­ ból, a hozzá in té z e tt beszéd alapján ismeri meg Isten t. T u d ja, hogy az Ú r az Isten egyedül. A p ró féta feladata ezt az ism eretet to v áb b ad n i, egész Izraelhez e lju tta tn i. Illés p ró féta azért szólítja döntésre, állásfoglalásra a kétfelé sántikáló népet. E zért kéri az U ra t: m utassa meg h a ta lm á t. M utassa meg elp árto lt népének, hogy m eghallgatja az im ádságot és népe ta p a sz ta lja meg ú jra az ő közelségét. — Illés azért szolgája Istennek, m ert, azt te tte , am it az Ú r p arancsolt n ek i.90 Isten ö n m agát kijelentő te tte és a pró féta engedelmessége következtében ju to tt el Izrael népe ism ét an nak meg­ látására, felismerésére, hogy csak Ja h v e h az Igaz Isten egyedül. A prófétai szolgálatban döntő dolog az Ú r szavának megfelelő cselekvés. Az igazi engedelmesség m indig te tt, cselekedet, am it Illés esetében az oltár­

72

építés, az áld ozatbem utatás szem léltet. P rófétaként az szolgája Istennek, aki nem csak hallja az Igét, hanem cselekszi is azt. Isten szava Izrael egész népéhez szól. Az Úr egész v álaszto tt népét a k arja m agával összekapcsolni és m egtartani. Izrael azonban nagyon sokszor elpártolt U rától. A prófétai szolgálat ezért m egtérésre, Istenhez való visszatérésre h ív ta Izraelt. E bben a hívásban a gonosz u ta k elhagyása, a törvény m egtartása, helyes cselekvésre, az idegen istenek elhagyására való felhívás szólal m eg.91 A p ró féta azért szolga, m ert Isten ú tjá n já r — egyébként nem h ív h atn á ide vissza azokat, akik eltértek m ás utak ra. A prófétai szolgálat a törvénnyel szabályozott szövetséges életet védi. H atá ro z o ttan és k itartással harcol az idegen istenek tisztelete, szolgá­ lata, a bálványim ádás ellen. Ezzel az Isten és népe közötti kapcsolatot k ívánja helyreállítani, fenntar­ ta n i — hogy Izrael valóban Istennek szolgáljon, Őt tisztelje. A prófétai szó nem egyszerű kérés, felhívás. Nemcsak a ta rth a ta tla n helyzetre való rám u ta tá s, hanem egye­ nes parancs. Az Isten tő l k a p o tt, h allo tt parancsnak a közvetítése, to v á b b ad á sa .92 Az igazi p ró fétát az kü­ lönbözteti meg a ham istól, hogy az előbbi mindig Isten parancsának értelm ében szól és cselekszik. Az utóbbi pedig a megbízó küldés, az Ú r parancsának a felhatal­ m azása nélkül jövendöl és ám ítja hallgatóit. Sőt — nem csak az Ú r parancsa nélkül, hanem kifejezetten annak ellenére beszél és tesz.83 Az Ószövetségben többször lehet olvasni ezt a kife­ jezést: szolgáim, a p róféták: A B Á D A J HA N N Ö ­ B I’M.94 Ez a többesszáméi megjelölés a pró féták at Is­ te n követeinek tek in ti. A próféta Isten követségében já r. Nem sa já t gondolatait hirdeti — m in t a ham is p ró féta — hanem az Ú rtó l k a p o tt Szónak a közvetí­ tő je : Szól hozzám az Ú r Igéje és én h irdettem nékte k !95 A próféták küldésével Isten keze n y ú lt vesztébe rohanó népe u tán , hogy m eg tartsa a z t.96 A követekre b ízott üzenet a Jah v eh -v al való kapcsolat és e g y ü tt­ élés lehetőségének a hirdetése. Nem az áldozati szer­ ta rtá s döntő, hanem az Isten szavára való hallgatás, szófogadás és az Ő ú tjá n való folyam atos m egm aradás, já rá s.97 E z az Isten ú tjá n v aló járás nem a nép a k ara­ tá tó l, h an g u latátó l függ, hanem ez Isten h a táro zo tt, kifejezett parancsa. Fordításaink (K árolyi: u ta síto t­ tala k , új fordítás: m u tatok) elveszik a héber ige jelen­ tésének é lét.98 A folyam atosan, szüntelenül és idejében k ü ld ö tt pró féták ra mégsem h a llg ato tt Izrael népe.99 A szám ára kellem etlen, zavaró üzenetektől sokszor úgy p ró b ált szabadulni, hogy eln ém íto tta: m egölte a p ró fétá k at.100 Isten azonban nem felejtette el hűséges szolgáit és vérü k et szám onkérte a gyilkosoktól.101 Az igazi próféták olyan szolgái az Ú rnak, akiknek még az életük sem drága, csakhogy teljesíthessék m egbízatá­ sukat. Szükség esetén életükkel pecsételték meg kül­ detésük, a reáju k b ízo tt üzenet igazságát. Istennek a próféták által parancsolt üzenetei és ren­ delkezései m indig beteljesedtek. U tolérték, elérték Zakariás nem zedékének a ty á it és azok az Ige betelje­ sedését tap a sztalv a elism erték annak igazságát és meg­ té rte k .103 Isten Igéje elől nem lehet végképpen elrej­ tőzni. Isten szava éppen a prófétai szolgálat által u tá n a m egy az em bernek, megkeresi tév u ta in , helyte­ len te tte i kö zö tt és utoléri. Az eltévedt em bert vissza­ h ív ja az Istennel való eg y ü ttjárás közösségébe. Isten ­ nek csak az a p róféta volt igazi szolgája, aki csak ezt az Ig ét h irdette. P róféta szolgáinak Jah v eh kijelentette titk a it.103 M ielőtt tenne valam it, felfedi titk a it, közli terv é t szol­ gáival. E z t azért teszi, hogy a kijelen tett dolgot a pró­

féták m ondják tov áb b és v álaszto tt népe így értesüljön szándékáról. Iste n m inden cselekvését: a kegyelmezést és az ítéletet e g y a rá n t — megelőzi ez a tudtulad ás, ki­ hirdetés. A próféta olyan szolga, aki an n y ira közvet­ len és bizalm as közösségben v an U rával, hogy ezt a kijelentést m eghallhatja, tudom ásul veheti. A szolga szó i tt Ja h v e h és a pró féta különösen szoros kapcsola­ t á t fejezi ki.104 A p ró féták n ak a szó eszközével végzett szolgálata sokszor hiábavalónak tű n t. Izrael népe nem h allg ato tt mindig reáju k .105 Az Isten törvényének ú tjá n való járá sra figyelm eztető üzenet m ellőzéséért, a m ás u ta ­ kon, a tekervényes ösvényeken való já rá sé rt106 sok­ szor érte b ü n tetés ezt a m akacs népet. E zért követke­ z e tt be a látszólagos istentisztelet közpo n tján ak, a tem plom nak a pusztulása. A babiloni tá ja k teljesen ide­ gen u ta ira k erü lt nép nevében D ániel könyve a lázattal v allja: Izraelt azért érte a súlyos bü n tetés, m ert nem hallg ato tt az Ú rn ak a p ró féták á lta l h ird e te tt sza­ v ára .107 Az engedetlenség abban m u ta tk o z o tt meg, hogy Izrael elté rt az Isten törvényétől, nem já r t eg y ü tt Istennel, hanem m ás u ta k a t k eresett és k ö v etett. A prófétai szolgálat feladatai közé ta rto z o tt az en­ gedetlenségre következő ítéletnek és b ü n tetésnek a hirdetése.108 Ez az ítélethirdetés m indig az Ú rtó l való elpártolás, a neki való szolgálás elm ulasztása m ia tt szólal meg. Jeroboám bűne az, hogy nem Ja h v eh -t követte, hanem b álv án y o k at k észített, tisz te lt: szol­ g ált. A kháb és Jézabel bálványim ádó. M anassé szin­ tén . N yom ukban Izrael népe sem h a llg a to tt Isten sza­ vára, v é te tt a tö rv én y ellen, gonosz ú to n já r t.109 Az ítélethirdetés az Isten tő l k a p o tt h a tá sk ö rt, m egbízást túllépő, az Izrael m egm aradását veszélyeztető idegen országok, h atalm ak ellen is m egszólalt.110 A próféták­ n a k az ítéleth ird ető szolgálata is arról beszél, hogy Jah v e h az egyetlen Ú r. Ő az Isten egyedül, m indenki engedelmességgel ta rto z ik neki, a k a ra ta ellen nem lehet b ü n tetlen ü l véteni. A prófétai szó a jövőre is vo n atk o zh at. Jó n ás pró­ féta által győzelm et, az elveszített terü letek vissza­ szerzését ígérte Isten .111 J a h v e h h a ta lm á t és kegyelm ét m u ta tja az, hogy jó ígéretét még a vétkes, hozzá nem teljesen hűséges király á lta l is meg tu d ja valósítani. Az ő kezében bárki eszköz lehet v álaszto tt népe jav ára végzett m unkájában. A prófétai szolgálathoz ta rto z o tt az Izrael népéért való könyörgés is.112 D ániel pró féta közbenjáró im ád­ ságában elism eri népe bűnös v o ltát. M egérdem eltnek és igazságosnak ta r tja Isten b ü n tetését. A m egszabott idő elteltével pedig Isten kegyelm ét kéri, hogy ez ál­ lítsa helyre Izrael életét. Egyes esetekben nem csak szóval kellett h irdetni Isten a k a ra tá t, üzenetét, hanem cselekedettel, te tte l kellett kiábrázolni, példázni azt. Ilyen cselekedet volt Ézsaiás rab ru h áb an való járása, Jerem iás földvásár­ lása, Ezékiel v árostrom a.113 Ezek a cselekmények m in­ dig csak az igehirdetés segédeszközei. E zeket azonnal követi a jelképes te tte k m agyarázata, a bennük rejlő kijelentésnek a feltárása. Ezeknek a cselekedeteknek nincs m ágikus ereje, hanem csak azt hirdetik, am it Iste n Izrael tu d o m ására a k a r hozni.114 Ezek a te tte k a prófétán ak az Ú r irá n ti engedelmességét is kifejezik mindig. Az 1Sám 3,9—10. versei alapján érth ető a próféták „szolga” elnevezése, am i a deuteronom ikus tö rtén etírásban elég gyakori dolog. A szolga elnevezés m indig szoros kapcsolatban van az Ú r Igéjével. A próféták azért Ja h v e h szolgái, m e rt az Ő szavát hirdetik. G yak­ ran azért nevezik őket Ja h v e h szolgáinak, m ert egy m eg h atáro zo tt esem ényt szavuk beteljesedéseként ér­

tékelnek.115 Máshol kifejezetten az áll, hogy Jah v eh megcselekszi azt, am it szolgái által h ird e tte te tt.116 A babiloni fogság idején a tö rv én y hirdetőinek és köz­ vetítőinek is tek in tik őket.117 Az ószövetségi prófécia az Ige próféciája.118 A pró­ fétaság Isten kegyelmi ajándéka, a szövetség szerve és eszköze. Form ái lehetnek különbözőek, de ta rta lm a és lényege mindig egy: Isten és k iv ála szto tt népe kö zö tt a szövetséges kapcsolat ápolása és rendben ta rtá sa . A prófétai igehirdetés vonja le és alkalm azza a szövet­ ségkötés mindig időszerű következtetéseit. T artalm i­ lag csak Istennek a K ijelentésben a d o tt ígéretei és üzenetei alapján állhat, csak ebből m erítheti m ondani­ v aló ját. Az ígéretek m egvalósulásával kapcsolatos üzenethirdetésben a szövetség feltételei érvényesülnek. A prófétai szolgálat végső feladata és célja: Isten örök uralm ának képviselete a v á laszto tt nép életében. A prófétai szó érvényességét az bizonyítja, hogy az Úrtó l ered és az ő üzenetét hirdeti. Az ószövetségi próféták szolgálata az Ú jszövetség szerint — különösen am ikor eschatologikus ígéretek­ ről beszél — előrem utat Jézus K risztusra. Jézus K risz­ tu s az ószövetségi prófécia fo lytatója és az á ltala hir­ d e te tt ígéretek beteljesítője. Isten szövetségében a leg­ főbb P róféta szolgálatát tö lti be. Ő van a legközvetle­ nebb és legteljesebb kapcsolatban az elküldő Ú rral. Ő közvetíti legtisztábban és h ián y talan u l az örökké­ való Isten v á laszto tt népéhez szóló üzenetet. N em csak hirdeti az örök Igét, hanem az Ige benne valóságosan te stté le tt: m egvalósult. T ettei a h ird e te tt Ige legtel­ jesebb példázásai, kiábrázolásai. Személye és élete — de szenvedése és halála is, mely az Ószövetség pró­ fétai sorsának és szolgálatának a betöltése — az ószövetségi próféták szolgálatát igazolja. Marosi Lajos

JE G Y Z E T E K 1. 4Mózes 22—24. — 1K irály o k 18. — 2. Z im m erli: G rundriss der alttestam e n tlich en Theologie 85. — 3. Deissler: Die G ru n d b o tsch a ft des ATs, 97. — 4. 1S ám uel 3,9— 10. — 1K irály o k 14,18. — 16,29. — 18.36. — 2 K irály o k 9,7— 36. — 10,10. — 14,15. — 17,13— 23. — 21,10. — 24,2. — É zsaiás 20,3. — Je rem iás 7,25. — 26,5. — 29,19. — 35.15. — 44,4. — E zékiel 38,17. — Amos 3,7. — Z ak ariás 1,6. — Dániel 9,6. — 10,17. — E sd rás 9,11. — 5. R iesn er: D er S tam m B D im AT 177. — 6. G H A H 478., 480. — KBL.VTL 586. — 7. K B L V T 588. — 8. T H A T II. 7— 8. — L ohse: M a rtyr e r u n d G o ttesk n ech t 167. 9. H ird esd a z Ig ét! 90. 10. lK irá ly o k 19,19— 20. 11. T H A T II. 8— 9. — 12. Je rem iás 20,7. — K aiser: E in leitu n g in das AT. 169. — 13. Mikeás 3,6— 7. — 14. E zékiel 4,1— 3. — 1K irályok 11,30— 31. — Zim m erli i. m. 88. — 15. T H A T II. 18— 19. — 16. Z im m erli i. m . 85. — 17. A z ism ertetés főleg A ranyos Z oltán ta n u lm á n y a alap ján készült. — 18. lS á m u e l 9,9. — Zim m erli i. m. 95. — 19. E ic h ro d t: Theologis des. ATs. I. 195. — 20. 2 K irá ly ok 6,9. — 21. E ic h ro d t i. m. I . 196. — 22. H ird esd a z Ig ét! 90— 91. — 23. E ic h ro d t i. m . I. 196. — 24. H ird esd az Ig ét! 91. — 25. 2S ám uel 2,4. — T H A T II. 12. — 2 6 . 1S ám uel 9,9. — 2 7 . 1Sám uel 10,5. — 19,20. — 1K irály o k 18,29. — E ic h ro d t i. m . I. 204. — 28. E ic h ro d t i. m . I. 205. — 29. E ic h ro d t i. m . I. 206. — 30. 2 K irály o k 9,11— 13. — 31. E ic h ro d t i. m . I. 205. — 32. 1S ám uel 10,6. — 19,23. — 1K irályok 18,12. — 2K iráIyok 2.9. — 2.15. — 33. B írá k 14,6. — 15,14. — E zékiel 37,1. — 34. E ic h ro d t i. m. 219— 220. — 35. 1S ám uel 19,23— 24. — 36. 1S ám uel 10,6. — 19,23— 24. — T H A T II. 11. — 37. 1K irályok 22,22. — 38. 1K irályok 22,23. — 39. 2Mózes 15. — 1S ám uel 10. — 2 K irály o k 3. — 1K ró n ik a 25. — 40. Je rem iás 14. — D ániel 9. — 41. 2 K irály o k 2,12. — 6,21. — 13,14. — S chm idt— D elling: W ö rterb u c h z u r B ibel 444. — 42. 2 K irályok 9,1. — T H A T II. 12. — 43. E ic h ro d t i. m. I. 218. — 44. E ic h ro d t i. m. I. 219. — 45. E ic h ro d t i. m. I. 219. — 46. 1S ám uel 15. — 47. Zim m erli i. m. 159. — 48. E ic h ro d t i. m. I. 228. — 49. É zsaiás 1,1. — 6,9. — Je rem iás 1,5kv. — 50. Je rem iás 36,1— 27. — 45,1. — E ic h ro d t i. m . 228. — 51. E ic h ro d t i. m . I. 229. — 52. Jerem iás 11. — Ámos 7. — 53. Je rem iás 27. — 54. T aschenlexikon Religion u nd Theologie II. 127. — 55. T aschenlexikon Religion un d Theologie II. 203. — 56. K ra u s: R eich G o ttes: R eich d e r F re ih e it 120. Theologie fü r N ichttheologen 300. — 57. 2Mózes 19,5. — 5Mózes 28,1— 14. — 58. 2Mózes 32. — 4Mózes 11. — 14. — 16. — 59. 1K irály o k 11. — 18. — 2 K irály o k 16,10— 18. — E zékiel 22,3. — 60. E zékiel 22,27. Ámos 5,11,12— 15. 4,1. — M ikeás 3. — 6,11. — 61. 2S ám uel 12. — 1K irályok 13,21— 22. — Je rem iás 6,19. — 8,18. — 8,11. — 15. — H óseás 1,8. — Ámos 3,6. — 62. É zsaiás 2,11. — 13,6. — 61,2. — 63,4. — E zékiel 7,12. — Jo e l 2,11. — 4,14. — Ámos 5,18— 20. — 63. Je rem iás 16,14. — 24,5— 7. — 31,31. — E zékiel 36,26. — É zsaiás 40. — 64. Je rem iás 31,31. — 65. Je rem iás 7,5. — E zékiel 36,26— 27.

73

— M ikeás 6,8. — 66. T H A T II. 19— 21. — 67. Ámos 3,6b. — 68. Ámos 3,2. — 69. 1K irályok 22. — Je rem iás 6,14. — 8,11. — 23,17— 32. — 28,11. — E zékiel 13,10. — M ikeás 3,5. — 70. Je re m iá s 28,11. — 71. Je rem iás 26,1— 7. — 29. — 37,17. — É zsaiás 9,8— 11. — 72. Jerem iás 27. — 1K irályok 22. — 73. H ird esd az Ig ét! 94. — 74. 1K i­ rály o k 22,35. — vo n R a d : Theologie des ATs. II. 221— 222. — 75. Je rem iás 28,9. — 1K irályok 22,28. — 76. 5Mózes 13,1— 5. — 77. 5Mózes 13.2. — Je rem iás 23,14. — 7,22. — 29,23. — Z im m erli i. m. 90. — 78. E zék iel 13,10. — vo n R a d . i. m . I I. 247. — 79. E zékiel 13.7. — 80. Je rem iás 23,21. — 28,15. — 81. von R a d i. m . I. 167. — N ag y A .: A v áltsá g gondolata az O T -ban. — 82. E zékiel 13,19. — M ikeás 3,5— 11. — 83. Je rem iás 6,14. — 8,11. — 23,22. — 84. 1K irály o k 22. — Je rem iás 37. — 85. T H A T I I. 19— 21. — 86. 1S ám uel 3,1— 10. — 87. Je rem iás 1. — E zékiel 1. — Jó n á s 1. — 88. SM’ : h allan i, engedelm eskedni, G H A H 845. — 89. R iesner i. m. 198. — 90. 1K irály o k 18,36. — 91. 2 K irály o k 17,13. — Jerem iás 35,15. — 44,4. — 92. E sd rá s 9,11. — 93. Jerem iás.14,14. — 23,32. — 94. 2 K irály o k 9,7. — Je rem iás 7,25. — 25,4. — Ám os 3,7. — Z ak a­ riás 1,6. — 95. Je rem iás 25,3— 4. — 96. S L H II.: elküldeni, k in y ú j­ ta n i, K B L V T L 975. — 97. Jerem iás 7,23— 24. — 98. CV H : elrendelni, parancsolni, m eghagyni G H A H 676— 677. — 99. Je rem iás 7,25— 26. — 100. 1K irály o k 18,4. — 2K ró n ik a 24,20—21. — 101. 2 K irály o k 9.7. — 102. Z ak ariás 1,6. — 103. Am os 3,7. — SZOD: titk o s tá r g y a ­ lás, bizalm as beszélgetés G H A H 537. — 104. R iesner i. m . 178. — 105. Jerem iás 26,5. — 106. B írák 5,6. — 107. D ániel 9,6— 10. — 108. 1K irály ok 14,10. — 15,29. — 2K irály o k 9,36. — 10,10. — 17,23. — 21,10— 12. — 24,2. — Jerem iás 29,17— 19. — 10 9 . 1K irályok 14,8— 9. — 21,25—26. — 2 K irály o k 17,17—23. — 21,3— 7. — Je rem iás 29,19. — 110. É zsaiás 10,5— 19. — E zékiel 38. — 111. 2K irályok 14,25. — 112. D ániel 9. — 113. É zsaiás 20,3. — Je rem iás 32. — E zékiel 4. — 114. H ird esd az Ig ét! 91. — 115. 1K irályok 14,18. — 15,29. — 2 K irály o k 9,36. — 14,25. — 21,10— 15. — 116. 2K iráIyok 10,10. — 117. 2K irály o k 17,13. — R iesn er i. m . 198— 199. — 118. M olnár D ezső: A z Ige szolgálata a z Ú jszövetségben 20. Megjegyzés: A z id ézett helyek a z ószövetségi K án o n rész- és versbeo sztásán ak felelnek meg.

FO RRÁ SM U N K Á K : D eissler, A lfons: Die G ru n d b o tsch aft des A lten T estam en ts F re i­ b urg, 1973. E ic h ro d t, W a lte r: Theologie des A lten T estam en ts I— II. S tu tt­ g a rt, 1968. Gesenius, W ilhelm — B uhl, F ra n tz : H ebräische u n d A ram äisches H an d w ö rterb u ch ü b er d as A lte T estam en t. B erlin— G ö ttingen— H eidelberg, 1962. R ö v id ítv e: G H A H . H ird esd az Ig ét! Az igehirdetők kézikönyve. B u d a p est, 1980. K aiser, O tto : E in leitu n g in das A lte T estam en t. B erlin, 1973. K oehler, Ludw ig— B au m g a rtn er, W a lte r: L exicon in V eteris T e sta m e n ti Libros. L eiden, 1953. R ö v id ítv e: K BLV TL. K rau s, H a n s Jo a ch im : R eich G o ttes: R eich d e r F re ih eit. G ru n d ­ riss S ystem atischer Theologie. N eukirchener Verlag, 1975. Lohse, E d u a rd : M ä rty rer u n d G o ttesk n ech t. G öttingen, 1963. M olnár D ezső: Az Ige szolgálata az Ú jszövetségben. K ézirat. Kolozsvár, 1968. N agy, A n d rás: A váltság g ondolata az Ótesta m e n tu m b a n . Kolozs­ v á r, 1945. Von R a d , G erh ard : Theologie des A lten T estam en ts. I— II. M ün­ chen, 1968., 1961. R iesener, I n g r i d : D er S tam m ’B D im A lten T estam en t. B erlin— N ew Y ork, 1979. S chm idt, W erner— Delling, G erh ard : W örterbuch z u r Bibel. H am b u rg , 1971. T aschenlexikon Religion u n d Theologie. H erausgegeben von E r ­ win F albusch, G öttingen, 1971. Theologie f ü r N ichttheologen. ABC p ro testan tisc h en D enkens. H erausgegeben v o n H an s J ü rg e n Schultz. S tu ttg a rt— B erlin, 1968. Theologische H an d w ö rterb u ch zum A lten T estam en t. H erausgege­ b en von E rn s t J e n n i u n d Claus W esterm an n . I— I I . M ünchen, 1971., 1975. Z im m erli, W a lth e r: G rundriss d e r a lttestam entlichen Theologie. S tu ttg a rt, 1972.

Szempontok a gyülekezeti ifjúsági munkához Szociológiai, családlélektani, missziói, ekkleziológiai és homiletikai szempontok E gy m egfogalm azott cím, a té m a p ontos megjelölé­ sén tú l m indig konk rét vélem ényalkotást, állásfogla­ lást is kell, hogy tartalm azzo n . Í gy e fenti cím is igyek­ szik ezen fe la d a tá t betölteni. L ássuk te h á t m indenek­ e lő tt e ta n u lm á n y cím ének „ ü zen etét” , hogy ez segít­ sen ben n ü n k et tém án k megközelítéséhez. E fenti cím m el e sorok író ja m indenekelőtt azt sze­ retné m egvallani, hogy nem törekszik teljességre. In ­ k ább hozzászólni igyekszik e tém ához, hogy hozzászó­ lásával m ásokat is vélem ényalkotásra bírjon, semhogy n o rm atív ta n ítá s t tév e közzé m ásokat tan ítson. Első­ sorban ezért fogalm azódott meg így e fenti cím: Szem pontok a gyülekezeti ifjúsági m unkához. De ez­ zel, hogy szem pontok fo g laltatn ak írásba, kifejeződik a differenciált gondolkodásra törekvés igénye is. Az egyes szem pontok a la tt — szociológiai, családlélektani, ekkléziológiai, m etodikai, hom iletikai — próbáljunk meg differenciáltan elm élkedni, elm élyedve a részlet­ kérdések ben is. U gyanakkor ez, hogy az alábbiakban szem pontokat rögzítünk, ism eretelm életi m eggondo­ lásból is tö rtén ik , hiszen e szem pontok sorravétele nem m ás, m in t azoknak a m issziótant segítő tu d o m á­ n y oknak segítségül hívása m elyek elengedhetetlenek a korszerű missziológiában. Í gy p ró b álju k vizsgálni az ifjúsági m u n k a társad alm i k o n te x tu sá t, és ehhez a szociológiát h ív ju k segítségül. Így pró b áljuk keresni tém án k családlélektani h á tte ré t, és ehhez a pszicho­ lógia, és a neveléstan n y ú jt segítséget. Í gy kíséreljük meg felvázolni a problém a ekkléziológiai színterét, és ezért foglalkozunk ném i ekkléziológiával is. Í gy k u ta t­ ju k az ifjúsági m u n k a missziói m ódszereit, és ebben vezetéselm életi m ódszerek segíthetnek. Végül így kí­ séreljük meg körvonalazni az ifjúság e lő tt elhangzó au ten tik u s igehirdetés k ritériu m ait, hogy ebben a ho­ m iletik a jö jjö n segítségünkre. V égül cím ünkből kitűnik, hogy igyekszünk tém án ­ k a t gyülekezetszerűen m egközelíteni. T eh át, ez eset­ ben kevésbé a gyülekezeten kívüli ekkléziogén csoport­ jelenségekről lesz szó, hanem szigorúan a gyülekezeten 74

belül fo ly ta to tt, és folytatandó ifjúsági m unkáról. Fontos ez azért, m ert élő gyülekezetét feltételezve az ifjúsági csoport csakis a gyülekezet szerves részeként élheti életét. Í gy élhet a gyülekezeten belüli ifjúsági közösség a tisz ta Ige, a hitvallások, és a reform átus tan ítás kontrollja a la tt, hogy abban növekedjék „aki a Fő, a K risztusban” . Az ifjúsági m unka gyülekezet­ szerűségének vizsgálata azért is égető kérdés, m e rt az ifjúsági m unka sok esetben nem gyülekezetszerű, még­ hozzá abb an az értelem ben, hogy b á r az ifjúsági cso­ p o rt a gyülekezet földrajzi-szervezési keretei k ö zött él is, mégsem integrált része a gyülekezet szellemi egé­ szének. Nem integrált része, m ert sok esetben nem figyel oda a gyülekezetben hallható gyülekezeti ige­ hirdetésre; vagy a gyülekezeti igehirdetés nem alkal­ m as arra, hogy az ifjúsági csoport ta g ja it megszólítsa, vagy pedig az ifjúsági csoport tag ja i figyelnek olyan m értékben másfelé, hogy még a dinam ikus igehirdetés sem képes m egszólítani őket. H angsúlyozandó teh át, hogy a gyülekezeti ifjúsági m unkával kell foglalkoz­ nunk, hogy az ifjúsági csoport életterét a gyülekezet­ ben lássuk. Hiszen akkor lesznek az ifjúsági csoport tagjai a gyülekezet felelős teherhordó tagjaivá, h a a gyülekezet életére nézve neveljük őket. A fentiek értelm ében, az alábbi felosztás látszik célravezetőnek: 1. A gyülekezeti ifjúsági m unka szo­ ciológiai kontextusa. 2. A gyülekezeti ifjúsági m unka pszichológiai-pedagógiai h áttere. 3. A gyülekezeti if­ júsági m unka ekkléziológiai színtere. 4. A gyülekezeti ifjúsági m unka módszerei. 5. A gyülekezeti ifjúsági m unka hom iletikai követelm ényei. A szociológiai kontextus Mivel Chr. Lasch szerint a „társadalom benyom ul az ÉN -be” 1 meg kell vizsgálnunk azt a társadalm i köze­ get, közérzetet, m elyben napról n a p ra benne él a tizen­ évesek nemzedéke, és ahonnan ifjúsági közösségbe já r

a m ai fiatal. P o n to sab b an a z t kell m egvizsgálnunk, hogy az a társad alm i közeg m elyben élnek alkalm as-e arra, hogy szocializációs élm ényfolyam atot váltson ki bennük. Mi a szocializáció? A szocializáció az egyén és társas környezete ak tív , kölcsönös érintkezésén ala­ puló folyam at, m elynek során az em ber tö rténetileg és társadalm ilag k o n k rét tá rsa s lénnyé válik, személyi­ sége közösségileg ta rta lm a s alak o t ölt. E gyrészt kifej­ lődnek tulajdonságai, készségei, m ásrészt e lsa já títja a társadalom ban való részvételhez nélkülözhetetlen norm ák at, értékeket, viselkedési szabályokat. H a a szocializáció fo ly am atát valam i m egzavarja, akkor az egyénben nehezen kezelhető érzelm i-indulati feszült­ ségek halm ozódnak fel, melyek g áto lják a felnőttes reagálást az élet különböző helyzeteire. K érdés, hogy a társadalom , an nak íro tt vagy íra tla n norm ái, a k a p ­ csolatok rendszere, közösségek, vagy közösség-kezde­ m ények elősegítik, vagy gátolják-e a szocializáció fo­ ly a m a tá t? M integy fél évvel ezelőtt a K ossuth K iadó gondozásában tekintélyes tu dóscsoport tollából fontos és idevágó könyv jelen t meg „ Társadalmi beilleszkedési zavarok” címmel. A tekintélyes szerzőgárda — A n ­ dorka R ., B uda B., Donga K atalin , György I., Kolozsi Béla, M oksony Ferenc, M ünnich Iv án , Pataki Ferenc, Vág A ndrás2 kevésbé beilleszkedési lehetőségekről, inkább beilleszkedési zavarokról beszél. „A z elm últ két-három évtized átrétegeződési, m igrációs átalakulá­ sainak egyik legszem betűnőbb következm énye az, hogy a korábbi nagy viselkedésszabályozási rendsze­ rek, vallások problem atikussá v á lta k vagy elveszítet­ té k érvényüket” . . . „ám az üresen m a ra d t terep et igen gyakran nem v e tte b irto k áb a új érték-, — szo­ kás- és norm arend” .8 E válság filozófiai gyökerű: „ . . . A szocializmus eszmeköre, társad alm i céljai és értékei — szám ottevő térh ó d ításu k ellenére — m a még túlságosan elvont-deklaratív alakban, túlnyom óan ideologikus form ában léteznek, és nem tu d já k befolyá­ solni a m indennapi létfo rm ák at, érintkezési és élet­ viszonyokat, életm ód-alakítási ten d en ciák at.” 4 E nnek a filozófiai gyökerű válságnak pedig a társadalm i együttélés m akro- és m ikrovilágában szám talan kö­ vetkezm énye, velejárója van. M indenekelőtt az anómia jelensége, am i nem m ás, m in t a társadalom , és az együttélés szabályozatlan, vagy nehezen szabályoz­ ható állapota, a közösségi cselekvés irányjelzőinek hiánya m ia tt. „M eglazultak az em bereket egymáshoz fűző kötelékek, és gyengült a társad alo m összeforott­ sága, in tegráltsága.” 5 E bből következik a társadalmi közérzet, és közhangulat depresszió jellegű beállítottsága. U gyanis a társad alm i közegnek nem csak rendje, in­ tegráltság a vagy dezintegráltsága, hanem han gulata, közérzete, közhangulata is van. íg y a k ö zhangulat az a miliő, melyen a társad alm i folyam atok nem verbálisán m érhetők, érzékelhetők. É v tizedünkben a társadalm i közhangulat neurotikus-depresszív beállítottságú. N eu­ rotikus, m e rt évtizedünk em bere lá t m aga elő tt új önkifejtési lehetőségeket, hogy ezeknek m egvalósítá­ sára felgyorsított élettem póval igyekezzék; ugyan­ akkor depresszív ez a társad alm i közhangulat, m ert az önkifejtési lehetőségek m egvalósításának vág y a ü tk ö ­ zik egy m ásik jelenséggel, a jövőkép beszűkülésével, a p erspektívák csökkenésével. N eurotikus ez a köz­ han g u lat, m e rt egy hedonisztikus-fogyasztói tá rsa ­ dalom ideáljának ábrándképe u tá n fu t évtizedünk em bere, ugyanakkor depresszív ez a közhangulat, m e rt ennek a konzum társad alo m n ak az ábrándképe egyre táv o lab b kerül évtizedünk em berének látóm eze­ jétől. E z a neurotikus-depresszív beállítottság önpusztító tendenciák elterjedéséhez vezet, in d irek t m ódon hedo­ nisztikus életvitelbe, az alkoholizm us terjedéséhez, k á­

bítószer-élvezethez, direkt m ódon pedig az öngyilkos­ ságok szám ának növekedéséhez. T ém ánk kom olyan­ vétele szem pontjából különösen feltűnő, hogy pl. 1982-ben a 4659 öngyilkosnak 26%-a fiatal vagy serdülő volt, a 15—39 évesek korosztályából k e rü lt k i.5 Nem m in th a a jegyzetben találh a tó statisztik ai ad ato k tü k ­ rében k im u ta th a tó jelenségek direk t m ódon kihatással lennének az ifjúsági m unkára, viszont tükrözik az t a közhangulatot, m elyből fiataljaink a gyülekezet ifjú­ sági közösségébe já rn a k . E ponton elm élkedésünknek feltétlenül foglalkoznia kell egy olyan fogalommal, am it eddig nem v e ttü n k figyelembe a lelkigondozásimissziói gy ak o rlatb an : ez pedig a veszélyeztetettség fo­ galm a, a veszélyeztetett helyzetben levő fiatalok k on tex tu sáb an . E nnek a jelenségnek pásztorálpszicho­ lógiai feldolgozása azért nagyon fontos, m ert a „kalló­ dás” problém ájának vizsgálata m ellett segít a diffe­ renciáltabb gondolkodásban, h a az ifjúsági m unka tém akörén elm élkedünk. Nem beszélve arról, hogy a gyülekezeti gyakorlatban kevésbé kallódókkal inkább a kallódás küszöbén levőkkel, veszélyeztetett fiatalok­ kal találk o zh atu n k . Társadalom lélektani szem pontból „veszélyeztetett fiatal az akinek o k ta tá sá t, nevelését, ta rtá s á t, testi, értelm i és erkölcsi fejlődését bárm ilyen ok károsan befolyásolja” .7 V eszélyeztetett serdülő te ­ h á t az, aki a k ár a szülők, vagy szülő alkoholizálása, rendezetlen életvitele, válási tra u m á ja m ia tt m aga is, h a átm enetileg is, depresszív m arginális helyzetbe ke­ rül, és veszélyeztetett az a fiatal is, aki a szülők házas­ sági krízise m ia tt érzelem szegény közegben él.8 E gye­ sek szerint a veszélyeztetettség fogalm a kiterjeszthető annyiban, hogy a serdülés kora veszélyeztetett kor olyan értelem ben, hogy a serdülő különösen v á lh a t veszélyeztetetté. Úgy tű n ik , m in th a eredeti cím ünktől nagyon mesz­ sze járn án k , pedig nem ! E fenti szociológiai-statiszti­ kai tén y ek e t azért tá rtu k fel, hogy tém án k jelentősé­ gét jobban lássuk. A fenti szociológiai kép nem pesszi­ m isztikus, hanem realisztikus. E z t a k épet nem teoló­ gusok, hanem szociológusok és pszichológusok rajzol­ tá k meg, kiútkeresés céljából. A teológus pedig azért ad o p tálja e fenti képet, hogy szolgálatának szociológiai k o n te x tu sá t és szolgálatának irá n y á t még jobban lássa. E z t a szociológusok által fe ltá rt k épet nem egy m arginális perem alapállásból szenvtelenül, hanem a lelkigondozó em p átiájával kell szemlélni. E fentiekből nyilvánvaló, hogy m ilyen társad alm i alapállásból, mi­ lyen társad alm i közhangulatot hordoznak a m ai tizen­ éves korosztályok. Így az alábbiak veendők figye­ lembe: E korosztályok közösségi integrálása és integráló­ dása nehéz feladat, nem kis m értékben a közösségi m odellek, és közösségi viselkedésform ák hián y a m ia tt. E korosztályok verbális m egszólítása és szóra bírása is nehéz és izgalmas vállalkozás. E korosztályok lexi­ kális ism eretanyaga a keresztyén h itről keresztyénség­ ről, Szentírásról m inim ális, viszont e korosztályok a keresztyén üzenettel szemben m ár előítélet m entesek, és ezért könnyebben m egszólíthatók. Végül is le kell szögeznünk, hogy tém án k szociológiai k o n tex tu sa tü k ­ rében társadalm i válság tü n etek et és fejlődési ellent­ m ondásokat kell felfedeznünk, és ennek kapcsán a szakteológus a társad alm i jelenség krízishelyzeteit kénytelen észlelni. Mindez pedig k ét zárókonklúzió kim ondására késztet. Az első: hosszútávú vagy átm e­ neti missziói eredm énytelenség esetén az ifjúsági lelki­ gondozó eredm énytelensége m ia tt a társad alm i kon­ textus-közeget soha ne okolja! A m ásodik: a társadalm i k o n tex tu st felm érve az ifjúsági missziót végző lelki­ gondozó-igehirdető fára d h atatlan u l kell, hogy végezze

75

az ember- és lélekm entést t udván azt, hogy „Isten azt ak arja, hogy m inden em ber idvezüljön, és az igazság Ism eretére eljusson” (1Tim 2,4).

A pszichológiai-pedagógiai háttér A serdülő fiatal az ifjúsági bibliaórára a családból érkezik. A kár harm onikus teljes, a k á r diszharm onikus, csonka a családi élet, o tth o n ; a család élete h a t rá leg­ közvetlenebbül. E ponton pedig ki kell m ondanunk azt a té te lt, hogy a fiatalok az esetek 90—95 százalé­ k ában nem keresztyén családból érkeznek a gyüleke­ zetbe. A család pedig — figyelembe véve a fiatalok 0 —16 éves életk o rát — általáb an annyira keresztyén, am ennyiben a szülők házassága az. K eresztyén házas­ ságnak pedig azt a házasságot nevezhetjük, m ikor úgy a férj m ind a feleség keresztyének, akik házasságköté­ sükkor Isten kezéből aján d ék k én t fogadták el egy­ m ást, és akik azóta is az Ige vezetése a la tt gyülekezet­ ben élnek, és szülői h iv a tá su k a t úgy gyakorolják, hogy K risztushoz való tarto zásu k gyerm ekeik szám ára sze­ m élyiségform áló m odellül szolgál. E nnek a házasság­ n ak a gyerm ekek szám ára olyan atm oszférája van, m ely szám ukra egyszerre biztosít rendet és szabadságot. E nnek a rendnek az alap ja: a szülők összehangolt és e g y eztetett nevelési a ttitű d je , a szabadságot pedig a szülők szeretetének toleranciája biztosítja. H a ez a fenn v ázolt keresztyén házasság képezne az ifjúsági m u n k a szám ára h á tte re t, és ha e keresztyén házassá­ gok a gyülekezet élő sejtjei lennének, akkor a családi élet erőcsatornáin á t felvett krisztusi erőhatások, és a gyülekezeti életben ifjúsági bibliakörben felvett ugyan­ ezen erőhatások kölcsönösen tennék teljesebbé egy­ m ást a fiatal serdülő személyiség szám ára. E z esetben „kom plex” ifjúsági misszióról beszélhetnénk. Term é­ szetesen m egjegyzendő itt, hogy keresztyénné nem az­ á ltal válik a serdülő, hogy „kom plex ifjúsági misszió” erőhatásai a la tt él, hiszen sem a szülők, sem az ifjúsági lelkigondozó h ite t nem a d h a t; ők au ten tik u s azaz ver­ bális, és nem verbális bizonyságtételükkel bizonyságot tehetn ek a hitről, de nem közölhetik a h itet. Mivel a hit aján d ék ; a h it U rának ajándéka. De lépjünk vissza a valóság ta la já ra . A m ellett, hogy az ifjúsági bibliaórára érkező fiatalok 9 0 —95 százaléka nem keresztyén családból érkezik, a család m in t élő organizm us válságokon m egy á t, és nagyon kevés eset­ ben tö lti be az élő sejt szerepét o tth o n úgy, m int össze­ hangolt nevelési a ttitű d , a gyülekezetben pedig úgy, m in t szolgáló életközösség. Jóllehet, legdöntőbbnek látszik az, hogy a szülők érzelem gazdag, kongruens életvezetése m ennyiben jelen t identifikációs modellt a családban növekedő fiatal szám ára, m égsem ezt ven­ ném alapul. In k áb b a házasságok minőségéből, és a szülők nevelési intelligenciájából következő nevelési elvekre és g y ak o rlatra érdem es p illan tást vetni, m ert ebben rejlik az identifikációs kapcsolat minősége is. A zt vizsgáljuk meg te h á t, hogy m ilyen a nevelési kul­ tú ra , a nevelési a ttitű d a m ai m agyar családban, melya ttitű d m eghatározza a család és a serdülő kapcsolatát, m ely kapcsolatrendszerből a serdülő az ifjúsági biblia­ órára érkezik.9 A szülők kiegyensúlyozott kongruens kapcsolata, és összehangolt nevelésm ódja képezi az alap o t a harmo­ nikus neveléshez, melyre a rend, és a szabadság h a r­ m óniája jellemző. E z esetben a szülői követelm ények egyértelm űek, de a gyerm ek képességeihez és lehető­ ségeihez igazodók. Ezek a családok képezik a legjobb pszichés h á tte re t az ifjúsági m unkához, hiszen ezen családokból érkező gyerm ekek jó önkontrollal rendel­

76

keznek, kapcsolatokban ny itásra készek, de kapcsola­ taik b an mégis igényesek, kom m unikatívek, könnyeb­ ben m egszólíthatók és szóra b írh a tó k ; ezek a fiatalok felelősségvállalók, és m agukban hordozzák az etikus személyiség csíráit, am ely személyiség szocializációs élm ényfolyam atokban készséggel részt vesz. A szülők érzelmileg elhidegült, gazdasági szerző- és érdekközösséggé degradált kapcsolata képezi az alapot a hanyagoló neveléshez. Ez esetben a szülő érzelmi, fe­ gyelmezési és szeretet tám asza nélkül a gyerm ek m a­ gárah ag y ato ttan küzd a frusztrációkkal. O tthoni kapcsolatszegénységéből következik, hogy nem tu d másokhoz sem kapcsolódni. Mivel pedig otthon nem beszélgettek, vagy keveset beszélgettek vele, ezért ver­ bálisan nagyon nehezen szólítható meg, és még nehe­ zebben bírható szólásra. A hallgatásba burkolózó, fél­ szeg vagy éppen agresszivitásra hajlam os ifjúsági bibliaóra tagok ilyen „hanyagoló” nevelési a ttitű d gyümölcsei. E z a nevelési m ag a tartás még egy „g y ü ­ m ölcsöt” te re m ; az a u tív személyiséget, azt a típ u st, aki m ár úgy veszélyeztetett helyzetben levő fiatal, hogy a kallódás lehetőségeit hordozza m agában. Ő a befelé forduló, zárkózott, n y ugtalan vagy éppen ag­ resszív m agányos fiatal, aki vagy nagyon sajátosan kapcsolódik az ifjúsági közösség vezetőjéhez, am ennyi­ ben az szám ára referencia személy vagy nem kapcsoló­ dik senkihez, és az ifjúsági közösségből elm arad. A hanyagoló nevelésnek van egy igen szomorú és el­ szomorító „áld o zata”: a vallásilag, hitbelileg elhanya­ golt fiatal. Ő az, aki egyedül já r a gyülekezetbe; szülei nem törődnek vele, hogy já r vagy nem is tu d já k hogy já r. Ő az, aki sajá t konfirm ációjára is egyedül jön el. Az ifjúsági órának ezek a tag ja i m ajd m inden esetben feltűnnek: vagy zárkózottságukkal, vagy azzal, hogy „tíz köröm m el kapaszkodnak” a keresztyén üzenetbe, olykor m egtévesztő m ódon, vagy pedig m indent fenn­ tartással, bizalm atlanul szemlélnek. A szülők kifelé m ásképp és befelé m ásképp megvaló­ síto tt életvitelének a nevelési k u ltú ráb an lecsapódott következm énye a kettős nevelés. Mikor m agánszférá­ ban m ás és társadalm i szférában m ás a tekintély, és a serdülőt m indkét, szögesen ellentétes tek in tély elfo­ gadására késztetik. De e „k e ttő s nevelés” nem is eb­ ben a k ét ellentétes tekintélynek való h ódolásban rea­ lizálódik fájóan, és m indenekelőtt! Még inkább ele­ venbe vágó a k ettő s nevelés ott., ahol házassági krízi­ sek talaján , nem hogy a nevelési elvek egyeztetése nem tö rté n t meg a szülők között, de esetleg tu d ato s, vagy tu d a tta la n egym ás ellen hangolás áldozata a serdülő; sőt még sajátságosabb a k ettő s nevelés „m onodrám aszerű” form ája, m ikor u g y an attó l a szülőtől verbális csatornákon á t vonzásban, nem verbális csatornákon á t taszításban van része. E z a „ k e ttő s inform áció” , m ely a „k e ttő s kötés” kínjához vezet. Nem csak neve­ lési k u ltú rán k b an , hanem általában a hétköznapi kul­ tú ráb an nagyon sok a „k ettő s információ” . E bben nem az tragédia, hogy többféle kom m unikációs csatorna közvetít m ás és m ás „ a d á st” , hanem az, hogy ugyanaz a kom m unikációs csatorna „a d le” ugyanabban a kér­ désben m ás és más adást. Nem az a tragédia, hogy m ást hall a szülő az iskolában és m ást hall otthon; a tragédia az, ha an y játó l és apjától, ugyanabban a kérdésben m ást és m ást hall. Vagy egyházának p ap játó l m ást hall a szószékről és m ást hall m agánbeszélgetésben. A tr a ­ gédia az, hogyha ugyanaz a kom m unikációs csatorna identitásélm ény hiányában szenvedve, ugyanabban a kérdésben, különféle helyzetekben m ást és m ást közve­ tít a serdülő felé. E nnek eredm énye a k ettő s inform á­ ciót közlő személyekkel és intézm ényekkel szembeni bizalm atlanság, érdektelenség és közöny. A végered­

mény pedig a m indennel szembeni közöny, hiszen ha a te tte k és a szavak m ást és m ást „üzennek” , sőt a sza­ vak üzenete m ás és más, a szavak jelen téstarto m ánya fellazul, és kialakulhat a „m inden m indent jelen th et” vagy a „sok m inden nem jelen t sem m it” szemlélet­ m ód.10 A gyülekezetben g y akran találkozunk a kettős nevelés „áldozataival” , akik m ár évek ó ta gyakorol­ ják a nem elvekben való gondolkodás vagy a hallga­ tás, vagy a mellébeszélés álm űvészetét. Mindez pedig, egy skizoid kultúrához vezet, az egyetem es em beri ér­ tékrend általános devalvációjához. „K eresztyén” szülők, a keresztyén üzenetet bibliai törvénykódexként értelm ező és alkalm azó nevelési m ag atartása a drilles nevelés. A gyerm ek cselekvéseit és a szülők döntéseit nem az irán y ítja, hogy m it szabad cselekedni, hanem az, hogy m it m uszáj, m it kell tenni. Az ilyen serdülő nem fészekben él, ahová messziről is hazavágyik, hanem börtönben vergődik, ahonnan el­ vágyik, és ahonnan az első adandó alkalom m al ki is tör, vagy ahol „bö rtö n lak ó v á” torzul. H a pedig sike­ rül szabadulnia, akkor nem csak a szülőktől m enekül, hanem a törvényként értelm ezett evangélium tól is. Ezek a serdülők szoktak korán házasodni, és fordíta­ nak h á ta t a szám ukra nem k ívánatos evangélium nak is. Az ifjúsági órán is találk o zh atu n k egyszer-egyszer ilyen drillben nevelt gyerm ekkel, aki vagy nagyon jó gyerm ek — ha még nem tö rt ki, vagy „lázadó” — ha éppen kitörőben van. N agyon hangsúlyozandó, hogy nagyon ritk á n találh ató tiszta megjelenési form ájában akár a „drilles” akár a „hanyagoló” nevelési m ag atar­ tás. Ezek a nevelési m agatartásform ák keveredve lel­ hetők fel a nevelési g yakorlat m indennapjaiban. Az ifjúsági lelkigondozónak feltétlenül ismernie kell ezeket a nevelési m ag atartásfo rm ák at, a m indennapok neve­ lési k u ltú rá já t. Az ifjúsági m unka pszichés-pedagógiai h á tte re a család, illetve a szülők tu d a to sa n k iala k íto tt nevelési m ag atartása. Jó esetben, ez a nevelési m a g a ta rtá s ki­ egészíti, segíti a missziói m unkát, a legtöbb esetben azonban nem segíti, de az is lehet, hogy egyenesen zavarja. K i kell m ondanunk, hogy ifjúsági gyülekezeti m unka csakis családgondozás-családmisszió m ellett, azzal párhuzam osan képzelhető el. Az ifjúsági lelki­ gondozó lehetőleg ismerje meg azokat a szülőket, azt a családi m iliőt, ahonnan az ifjú em ber gyülekezetbe jár. Vagy azért fontos ez, m ert ismerve a „ h á tté rsugárzást” , eg y ü tt tu d jo n m unkálkodni az arra kész, alkalm as szülőkkel, vagy pedig e „h áttérsu g árzás” is­ m eretében végezze a lelkigondozói m u n k át. Nem is be­ szélve arról, hogy e sorok írójának személyes tap asz­ ta la ta szerint fiatalokon keresztül elérhetők a szülők is, hogy a keresztyén üzenet szám ukra is hallható le­ gyen. A rra a kérdésre, hogy vajon „n eg atív h á ttérsu ­ gárzás” esetén a gyülekezeti ifjúsági m unka során kö­ zölt evangélium i erőhatások kom penzálni tu d ják -e az esetleges családi nevelői h atáso k at, azt kell válaszol­ nunk, hogy a Szentlélek csodája által igen. H a ez tö r­ ténik, akkor a „kövekből elh ív o tt fiak” csodájával ál­ lunk szemben, azzal, hogy az anyaszentegyház m a is — élő történés. A z ekkléziológiai szintér Meg kell vizsgálnunk azt a gyülekezeti-ekklezioló­ giai „szín teret” is, ahol a gyülekezeti ifjúsági misszió történik. E tan u lm án y írása közben, e sorok írójának legérdekesebb ta p a sz ta la ta egy „közvélem énykutatás­ sal” függ össze. Gyülekezeti, b a rá ti szálakon keresztül több tu cat, gyülekezeti ifjúsági közösségbe járó ser­

dülő fia talt kérdezhettem meg arról, hogy hogyan ér­ zik m agukat a gyülekezetben ahová járn ak , milyen él­ m ények és hatások érik őket a gyülekezet, és a gyüle­ kezetben folyó misszió és igehirdetés felől, és általában mi a vélem ényük az „egyházról?” 11 Azok a fiatalok érdekeltek, akik az evangélium hallgatásáig, értékelé­ séig m ár e lju to ttak , de az evangélium m elletti döntésig és annak cselekvéséig még nem ju to tta k el. Az első kérdéscsoport arra irányult, hogy milyen az ifjúsági bibliaórai csoport és a gyülekezet kapcsolata? Ilyen kérdések szerepeltek itt: az ifjúsági óra tagjai milyen m értékben látogatják a gyülekezeti alkalm a­ k a t? Milyen m értékben ismerik az ifjúsági óra tag jai a felnőtt gyülekezet ta g ja it? Az ifjúsági óra tag jai m i­ lyen m értékben vesznek részt a felnőtt gyülekezeti tagokkal együtt, közös szeretet szolgálati feladatok vál­ lalásában és végzésében? A válaszok tükrében, a szá­ zalékarányban tükröződő konklúzió a következő: az ifjúsági bibliaórát rendszeresen látogató fiataloknak m integy 10—20%-a láto g atja átlagosan, nem teljes rendszerességgel a gyülekezet egyéb alkalm ait, a többi, 80—90% csak az ifjúsági csoport alkalm aira já r.11 E z t a képet még to vább színesíti az a tén y , hogy az ifjúsági órára járók között vannak m ás felekezethez tartozó fiatalok, sőt vannak olyanok, akiknek semmiféle kon­ fesszionális előéletük sincs. Ez azt jelenti, hogy az a d o tt ifjúsági csoporthoz való tartozandóságukon kí­ vül, semmiféle m ás gyülekezetnek nem tagjai. Az ifjú­ sági bibliaórára járó fiatalok néhol elvétve, néhol fi­ gyelemre m éltó odaszánással, időszakosan esetleg rendszeresen végeznek diakóniai szolgálatot a gyüleke­ zet keretein belül, de inkább kívül, de a gyülekezet szervezésében. Első konklúzióként m egállapítható, hogy ha ifjúsági csoport van is, de az nem integráns része a gyülekezetnek. Az ifjúsági csoport összességé­ ben és jelentős módon nem része a gyülekezetnek. K érdés itt, hogy a gyülekezeti istentisztelet liturgiájá­ nak, a gyülekezetben hallható igehirdetésnek van-e olyan vonzása, am ihez a fiatal nemzedék kapcsolód­ h a t? K érdés itt, hogy az igehirdetésért tusakodó lelki­ pásztor, vajon tusakodik-e azért is készülés közben, hogy a gyülekezeti istentiszteleten elhangzó igehirde­ tés a jelenlevő fiatalo k at is m egszólítsa? Vajon szer­ veződnek-e olyan gyülekezeti alkalm ak, ahol fiatalok és idősebbek találkozhatnak egym ással? H a a gyüleke­ zet életének, az igehirdetésnek, nincs ilyen vonzása, akkor jó esetben földrajzi közelségben egym ás m ellett él az if júsági csoport, és a felnőtt gyülekezet, de nem él közösségben egymással. E ponton pedig fel kell v e t­ nünk azt a kérdést, hogy vajon a gyülekezet intézm é­ nyes h a tára in helül meglevő ifjúsági csoport valóban a gyülekezet és a lelkipásztor missziói m unkájának gyümölcse-e? H a igen, akkor az ifjúsági közösség a gyü­ lekezettel szervesebb szellemi-lelki közösséget kell hogy vállaljon. H a pedig a fenti kérdésre nem ­ mel kell válaszolnunk, akkor az ifjúsági közösség meg­ léte, a „gyülekezet perifériáján” kevésbé a missziói m unka gyümölcse, hanem az ifjú em ber közösség u tán i vágyakozásának általános m anifesztációja. Nem m in t­ ha a gyülekezet missziója szám ára nem lenne nagy­ szerű lehetőség ez a közösség utáni vágyakozás. A m ennyiben ez a közösség u tán i vágyakozás a d o tt, márpedig ad o tt, akkor a gyülekezetben hangzó ige­ hirdetés el kell hogy érje a fiatalokat. Ez esetben az ifjúsági bibliaóra nem m arginális része többé a gyüleke­ zet életének, hanem ann ak szerves része. Am ennyiben viszont a gyülekezeti igehirdetés ezt a feladatot nem képes betölteni, az ifjúsági közösség külön éli a m aga életét, melyre áll B runnernek az a m ondása, hogy „das alles ist küm m erlicher E kklesia-E rsatz” .12

77

Az ifjúsági m u n k át végző lelkipásztor és gyülekezeti m unkás nem m on d h at le arról az igényéről, hogy az ifjúsági közösség az a m űhely a gyülekezetben, mely m űhelyben a holnap gyülekezeti tag jai, presbiterei, őr­ állói form álódnak. K álvin m on d ja: „az egyház nem ­ csak azért a k a rja keblére gyű jten i fiait, hogy annak segítségét és szolgálatát igénybe vegyék addig míg csecsemők és gyerm ekek, hanem hogy az egyház az ő anyagi gondozásával igazgassa őket míg fel nem ser­ dülnek, s míg végre h itü k n ek célját el nem érik." 13 E K álvin idézetnél gondoljunk arra, hogy a reform á­ ció századában nem ta n íto tta k fejlődéslélektant és mégis, K álvin m ár akkor lá tja azt, am it századunkban a pedagógia és fejlődéslélektan alapvetőnek ta rt. A m ásodik kérdéscsoport arra irán y u lt, hogy vajon milyen az ifjúsági csoport és az egyház m in t intézm ény k apcsolata? Ilyen kérdések szerepeltek itt: m it tu d ­ n a k a fiatalok az egyház szervezetéről, szervezeti fel­ építéséről, az intézm ényes egyház közéleti szolgálatá­ ról, és az egyház felelős őrállóiról? A válaszokból az derü lt ki, hogy e kérdésekben még nagyobb a tájéko­ zatlanság. A m egkérdezettek 9 0 —95%-a szám ára az egyház m in t intézm ény fogalmi körébe sorolható je­ lenségek — egyházszervezet, ennek közéleti, és egyhá­ zak közötti m anifesztációi — teljesen ism eretlenek. K ülön és ú jra m egem lítendő egy elgondolkoztató je­ lenség, m ielőtt az ekkléziológiai színtérrel kapcsolatos következtetéseket levonnánk. E z a jelenség pedig a konfesszionális-intézm ényes egyházakon kívül, és azok­ tó l tá v o l létező, és a konfesszionalitás irá n t közönyös közösségek jelensége. E közösségek jobb esetben teoló­ giailag-biblikusan képzettebb vezető irán yítása a la tt élnek, rosszabb esetben ennek h ián y áb an tanbelidogm atikai té v u ta k ra kerülhetnek m in t szellem i, ,spiri­ tu ális szabadcsapat” . E dolgozat keretei és célja nem teszi lehetővé e (bázis)közösségek szociológiai-ekklé­ ziológiai m érlegretételét. E z az értékelés v á ra t m a­ g ára. De a jelenség itt v an — m in t figyelm eztetés, fel­ hívás, az egyház felé. Alapos, átgondolt, szakszerű ér­ tékelés h ián y áb an óvakodjunk m inden elham arkodott értékítélettől. Az ekkléziológiai színtérrel kapcsolatos zárókonklú­ ziók: az ifjúsági közösség a gyülekezet élő részeként élhet, méghozzá olyan gyülekezet részeként, mely di­ nam ikus és reform átus igehirdetés fegyelme és k o n t­ rollja a la tt él. H a ez nem így tö rtén ik , akkor a refor­ m átu s gyülekezetnek nem lesz ifjúsága-ifjúsági cso­ p o rtja , és az ifjúsági csoportnak nem lesz olyan élet­ tere, mely tanbelileg védelem, és szociológiailag kö­ zösségformáló m űhely szám ára. H a pedig ez nincs így, akkor igaza v an ann ak a fiatalnak, aki a fen t em lített kérdésköteg egyikére — „m ilyennek láto d azt a gyü­ lekezetet, m elyben ifjúsági órára já rsz ? ” — ez a válasz érk ezett: „A gyülekezet f ű tö tt helyiséget biztosít, de nem n y ú jt o tth o n t.” Ez a válasz pedig egy negatív je­ lenség sum m ája, de a legsóvárgóbb felhívás, ugyan­ akkor a legélesebb ítélet is. A lényeg az, hogy az ifjú­ sági m u n k a a gyülekezetben élő történés legyen, m ert h a m in d k ettő élő történés, akkor válik a k é t történés egy esem énnyé, az anyaszentegyház eseményévé. Amíg m in d két jelenség — a gyülekezet és az ifjúsági csoport nem válik esem énnyé, addig e tém akörön be­ lül fikciókkal játszu n k csupán, és ann ak leszünk tan ú i, hogy vagy az ifjúsági csoport nem ta lá l h elyet m agá­ n a k a gyülekezetben, vagy pedig a gyülekezet nem fo­ gad ja be az ifjúsági csoportot. A fentiek m ia tt szükségeltetik a gyülekezetben élő, az evangélium ot értő és élő, és azt a fiatalok felé to ­ vábbm ondani tu d ó ifjúsági m unkások beállítása a gyü­ lekezeti ifjúsági m unkába. Ezekre a m unkásokra a

78

lelkipásztor nem á th á rítja az ifjúsági m u n k át, hanem eg y ü tt végzik azt. Szükségeltetik to v á b b á az ifjúsági m unka eredm ényes végzése érdekében egyházm egyei ifjúsági missziói előadók beállítása, akik az ifjúsági misszió szakem bereiként a gyülekezeti lelkipásztorok válláról nem levennék e missziói m unkaág terh eit, h a­ nem eg y ü tt, összehangoltan végeznék azt. Ezek a missziói előadók úgy biblikusan, m in t pedagógiailag kép zett szakem berek kell hogy legyenek, akik az evangélium üzenetét tizenévesek szám ára lefordítani készek. Ezek az egyházm egyei missziói előadók egy­ részt teológiailag jól alapozott igehirdetési anyaggal segítenék az egyházm egye gyülekezeteinek ifjúsági m u n k áját, láto g atn ák a gyülekezetek ifjúsági alkal­ m ait, és gyülekezetek közötti ifjúsági alkalm ak-kon­ ferenciák szervezésében, összekötő kapcsot jelentené­ nek. U gyanakkor e missziói szakem berek a n y ári egy­ házkerületi ifjúsági konferenciák szám ára tap a sztala ­ taikkal, szolgálat közben k itu sa k o d o tt m ódszereikkel rendelkezésre állnának. Szükségeltetnék to v áb b á a gyü­ lekezetben olyan alkalm ak szervezése, m elyeken több nem zedék lehet eg y ü tt, és ahol a nem zedékek közötti párbeszédre, találkozásra alkalom nyílik. Így m ozdulhatunk, m ajd léphetünk annak érdeké­ ben, hogy egyházunk ifjúsági missziója szakmailag kor­ re k t és szervezett missziói ág legyen.

A missziói módszer A rra a kérdésre, hogy hogyan vezessük az ifjúsági közösséget, és hogyan végezzük az ifjúsági m u nkát, úgy kell választ adnunk, hogy m egvizsgáljuk: a ) m i­ lyen legyen az ifjúsági m u n k át végző m unkás szemé­ lyisége, m ilyen személyiségjegyekkel rendelkezzék. T ovábbá b) a z t kell m egvizsgálnunk, hogy milyen vezetői stílu s-attitű d m ellett, m ilyen legyen az ifjúsági csoport belső stru k tú rá ja ? Az ifjúsági missziót végző missziói m unkás a szol­ g álat U ra á ltal elhívott, és a szolgálatba elk ü ld ö tt em­ ber kell hogy legyen, olyan em ber, aki identitásél­ m énnyel rendelkezik, és olyan szolga, aki sajátságosan ifjúsági lelkigondozásra k a p o tt U rától m egbízást. Az identitás, a személyiségnek egészét á th a tó azon meg­ győződés, élm ény és a k ara t, hogy Ő krisztusform ájú em ber és K risztushoz tarto zik . Ez az identitásélm ény fogalm azódik meg a Gal 2,20-ban és a 2K or 3,18-ban is. Ez az identitásélm ény, és az ennek nyom án rende­ ződő keresztyén személyiség az, aki alkalm as arra, hogy hiteles identifikációs modellé legyen fiatal serdü­ lők szám ára. Minél őszintébb, minél m élyebben K risz­ tus-élm ényt tükröző az ifjúsági m u n k át végző szemé­ lyisége, azaz m inél inkább éli K risztust, annál alkalm a­ sabb arra, hogy modell legyen. Modell, de nem egy elérhetetlen ideál, hanem egy közvetlen, párbeszédet folytató tá rs és testv é r form ájában. Mivel tu d ja , hogy feladata nem tö b b , és nem kevesebb m in t K eresztelő Jánosé, ezért Ő sem ak ar sem több, sem kevesebb lenni, m in t egy U rára m u ta tó m u ta tó u jj. H a pedig m egpróbál m ás és tö b b lenni ennél, akkor vagy „fogó” ak ar lenni, aki m egfogja a fiatalokat, vagy pedig „ak asztóvá” a k ar válni, akin csüngnek a fiatalok. H a „fogó” a k ar lenni az ifjúsági m unkás, akkor jellem ez­ h eti re jte tt vagy n y ílt agresszivitás, h a pedig „ak asztó ” szerepet próbál betölteni, akkor úgy „csüngnek” ra jta a fiatalok, hogy személyiségének varázsával el­ ta k a rja a serdülő elől a z t a K risztust, akihez éppen el­ segítenie kellene a ráb ízo ttak at. Ú gy az agresszivitás, m in t a szolgáló személyiségének lenyűgöző varázsa egyet akadályozhat: a p ásztorolt és lelkigondozott fia­

tal személyes, önálló d öntését K risztus m ellett. A nnál is inkább, m ivel az ifjúsági m u n k át végző lelkigon­ dozó-igehirdető em patikus személyiség kell hogy le­ gyen. Az em p átia a személyiségnek az a készsége, mely­ nek segítségével a m ásikkal való közvetlen kom m uni­ kációs kapcsolat során b e le é li m ag át a m ásik helyze­ tébe ann ak érdekében, hogy a m ásik at elsegítse oda, ahol a m ásik szám ára a m egoldás van. E z azt jelenti, hogy az ifjúsági m unkás a serdülő szemével néz, a serdülő fülével hall, és a serdülő szívével érez. Nem leereszkedik, hanem odahajol. Nem atyáskodik, de nem is hajol oda úgy, hogy ez az odahajlás referenciaszemély v o ltán ak k á rá ra tö rtén n ék . O dahajol, m ert tu d ja , hogy m ennyi k ín t, harcot, g yötrelm et jelent serdülőnek lenni, és odahajol, hogy m éginkább tu d ja , hogy m it jelen t egy kon k rét a d o tt fiatal esetében ser­ dülőnek lenni. E z az em pátikus m a g a ta rtá s segíti elő, hogy az ifjúsági lelkigondozó úgy „hajoljon oda” a rá­ bízo tt életéhez, hogy egyrészt átélje: m it jelen t „ o tt lenni” ahol a m ásik van, m ásrészt pontosan lássa, hogy miben van a másik. Végül pedig az ifjúsági m u n k á t végző szolga p ár­ beszédre kész, n y ito tt személyiség kell hogy legyen. Ez a n n y it jelent, hogy a Szentlélek vezetése a la tt kell állnia, hogy elsőként ne Ő szólítsa meg a rá b ízo tta t, hanem elsőként a Szentlélek kell, hogy Őt megszólítsa. De ez a párbeszédre való készség azt is jelenti, hogy ha ő m egszólítja a m ásikat akkor ez nem lehet azonos egy revelációval, kizárva azt, hogy a m ásik az elhangzot­ ta k ra rákérdezzen. A m egszólítás soha nem lezárja, hanem m egnyitja a beszélgetést. A m ásik kérdés pedig, hogy m ilyen vezetői stílus m ellett, milyen legyen az ifjúsági bibliaórai közösség belső stru k tú rá ja ? I t t rögtön megjegyzendő, hogy az alábbi m egállapításoknak csakis an nyiban van létjogosultsága az ifjúsági m unkában, am ennyiben az if­ júsági csoport szerves része a gyülekezetnek. A m ásik tény, am i létjogosultságot ad az alábbiaknak, hogyha tisztán lá tju k : a „cso p o rt” m in t csoportdinam ikai je­ lenség önm agában nem terap eu tik u s jelentőségű. A m egoldás nem a csoporttagok egym áshoz való vi­ szonyában van, hanem abban az E vangélium ban, mely a csoport szám ára megszólal, hogy „veséig, velőig ha­ toljon” . E m egjegyzések figyelem bevétele m ellett a következő vezetői stílusokat különb ö zteth etjü k meg. M indenekelőtt a demokratikus-dialogikus stílus. Ez esetben a vezető kezében m arad az irányítás, de befo­ lyását m inim ális szinten ta r tja annak érdekében, hogy azt az igazságot m elynek m egfogalm azását fontosnak ta r tja — e g y ü tt fogalm azzák meg. A csoport vezetőjé­ nek problém afeltáró biblikus bevezetője a beszélgetés­ hez kedvet adó, a m ásik vélem ényének te re t engedő, sőt, a m ásik esetleg ellenvélem ényét a cél elérése érde­ kében használni is kész. A csoport vezetője tu d ja , hogy igazi célhoz érkezés o tt van, ahol vállalják a dialektika m ellékösvénynek, esetleg zsák u tcán ak tű n ő ú tja it. Ilyen csoportban szólalhatnak meg őszinte ké­ telyek, k a p h a tn a k han g o t em beri fen n tartáso k , a hi­ tetlenség vagy kísértettség őszinte bevallásának hang­ jai, hogy annál nagyobb öröm legyen a m aga helyén m egtalált igazság, aki nem elv, nem szem pont, hanem élő személy. A beszélgetés során a csoport vezetője csak a rra vigyáz, hogy azt a célt érjék el a beszélgetés végére, am ely célt m aga az Ige feltár. Így az ifjúsági missziói m unka nem az igazság revelációként való m eghirdetése egy monológ keretében, hanem az Igaz­ ság együttes keresése és m egtalálása. Így az igazság keresése közben felejtik el szinte a csoport tag jai, hogy a csoport vezetőjének m ár régóta b irto k áb an v an az, am i u tá n ők csak vágyakoznak, de ugyanakkor belső

biztonságot jelent szám ukra az a tény, hogy érzik — a csoport vezetője tu d ja , hogy milyen irányba ve­ zesse a ráb ízo ttak at. Mindez egy olyan kapcsolatot biztosít a csoport vezetője, és a csoport ta g jai között, mely paradox kapcsolat: egyrészt egyik vezetője a többinek, de ugyanakkor testvérei Ők egym ásnak. Egyrészt egyik tö b b e t tu d a csoport többi tagjainál, de a vezetőnek ez a tö b b et tu d ása nem g áto lja a tö b b it véleménye m egfogalm azásában és a beszélgetésben. Így a vezető szinte feledteti, hogy ő tö b b et tu d , a cso­ p o rttagok pedig elfelejtik, hogy ők kevesebbet tu d n ak . Akinek volt m ár része abban a csodában, hogy így nyíltak meg egym ás elő tt vezető és vezetettek, hogy eg y ü tt közösen nyíljanak meg az Ú R elő tt — az tu d ja, hogy m indaz, am i ilyenkor tö rté n ik az ifjúsági órán, az a Szentlélek csodája; nem reprodukálható és nem utánozható, de elkérhető és elnyerhető. Csakis állandó vezetés a la tt álló, személyiségét az Ige kontrollja a la tt ta rtó vezető lehet így a Szentlélek eszköze az ifjúsági m unkában. H a a Szentlélek jelenléte nem ad o tt, akkor m inden m ódszer kialakítása emberi erőlködéssé to r­ zul és eredm énytelen m arad. A hagyom ányos vezetői stílus a tekintélyelvűmonologikus vezetői stílus.14 E z esetben az ifjúsági gyülekezet vezetője nem m egfogalmazni segíti az igaz­ ságot, hanem kijelenti azt. Eleve nem is készül és gon­ dol arra, hogy az á ltala m egtalált, m ajd k ijelen te tt igazságot b árki m egkérdőjelezze, vagy az elhangzot­ ta k ra rákérdezzen. Az általa elm ondott, kijelentett üzenetben nem hagy sem kerygm atikus, sem hom ileti­ kai „hézagokat” , hogy bárkinek alkalm a, lehetősége volna arra, hogy az elhangzottakra rákérdezzen, és az elhangzottak u tá n részletesebben érdeklődjék. A te ­ kintélyelvű-m onologikus stílus „ tá p ta la ja ” lehet a cso­ p o rt vezetőjének teljességre törekvése, vagy a csoport vezetőjének személyiségéből adódó intoleranciája. De az is m eglehet, hogy a csoport vezetője m in t szószéki igehirdető annyira m egszokta a monológ form ájában közölt Evangélium hirdetést, hogy bibliaórai csoport elő tt is „p rédikál” . Miközben pedig ta lá n e fentiek m ia tt a monologikus stílust teljes jószándékkal gyako­ rolja nem gondol arra, hogy bizonyságtétele nem hogy kapcsolópontot terem tene a csoport tagjai, és az ige­ hirdetés U ra között, hanem szakadék keletkezik a cso­ p o rt vezetője és tag jai között. A csoport vezetője ez esetben úgy válik referencia személlyé, hogy egyben el­ érhetetlenné és követhetetlenné m agasztosul. H iába hangzik el az indirekt közlés, hogy „legyetek az én követőim , m in t én is a K risztusé” — képtelenek kö­ vetni Őt. A helyett, hogy követnék Ő t, inkább „csak” felnéznek rá. Term észetesen meg kell jegyeznünk azért, hogy az igehirdetés U rának lehet eszköze a tekintély­ elvű-monologikus stílus is — ezt kétezer év hom iletikatö rté n ete fényesen bizonyítja. Csakhogy a tek in tély ­ elvű-monologikus stílus képviselője elfelejti, hogy a serdülő ifjú kísérletező em ber, aki az igazság „ízlelge­ tése” közben kérdezni akar, hogy kérdésére választ kapva ú jra kérdezhessen. N agyon hangsúlyozandó, hogy az ifjúsági m unkában elhangzó írásm agyarázat, vagy bizonyságtétel különösen kezdetben monologikus beszéd kell, hogy legyen, de később dialógussá szélesed­ h et a csoport tag jain ak önálló döntésre segítése érde­ kében. E fenti sorokat nagyon félreértené az, aki a m onologikus-tekintélyelvű stílus elvetését olvasná ki e sorokból. Ez távol legyen. A tekintélyelvű-m onologi­ kus stílus igenis használható stílus, de c stílus haszná­ la ta ne egyoldalúan a csoport vezetőjének személyiség­ jegyeiből következzék, hanem alapos meggondolás eredm ényeként váljon módszerré. Másik vezetői stílus a „ laissez-fair — hagyjuk a dol­

79

g o k at a m aguk ú tjá n haladni” stílus. Λ vezető passzív és engedékeny; abból indul ki, hogy m ajd csak kibon­ tak o zn ak a p ro d u k tív erők. De nem ez tö rténik. A cso­ p o rt hangadóbb, de nem p ro d u k tív ta g ja i önkénytele­ n ü l esetleg önkényesen átveszik az irán y ítást, a verbá­ lisán félszegebbek pedig hallgatni kezdenek. A csoport közösséggé form álódása helyett kialakul a pszeudocsoport: a klikk és a csoport m aga szétesik. A laissezfair vezetői stílus oka, egy " laissez-fair m entalitás de nem egy pluriform légkört biztosító m ag ata rtás értel­ m ében. A laissez-fair m ag a ta rtá s képviselője alapjában véve érdektelen, nem érdekli őt a ráb ízo ttak üdvössége, sem pedig a csoportban levők előbbrejutása. Aki pedig a tekintélyelvű vezetői stílus híve, szinte igazoltnak lá tja saját vezetői elveit. Pedig nem a tekintélyelvűmonologikus stílus vezet egyértelm űen eredm ényre az ifjúsági m unkában, hanem a dem okratikus-dialogikus stílus: m ert ez segít hozzá ahhoz, hogy a csoport tagjai előlépjenek csoportbeli anonim itásukból és személyes lelkigondozói kapcsolatba kerüljenek a csoport veze­ tőjével. Homiletikai követelmények A hom otetika norm atív tu d o m án y — tökéletességre törekszik, hogy az igehirdetés m űalkotássá legyen. De a norm atív igehirdetés nem abban tökéletes, hogy ki­ zárja a rákérdezés minden lehetőségét, hanem ellen­ kezőleg: a rra késztet, hogy a hallgató válaszoljon, azaz kérdezzen, valljon és döntsön. P éter pünkösdi igehirde­ tése nem azért v o lt tökéletes igehirdetés, m ert z árt egészet képezett form ai szem pontból, hanem azért, m e rt egy hallgató részéről fe lte tt kérdéssel fo ly tató ­ d o tt, és a Jo rd á n p a rtjá n a hallgatók megkeresztelése­ kor egy döntésben teljesedett ki. Vagyis az igehirdetés akkor tö lti be küldetését, h a párbeszédre ihlet és h it­ vallástételben, döntésben éri el célját. Így, az igehirde­ té s in terak tív folyam at. Ez pedig alapaxióm a legyen m ost, m ikor az ifjúsági misszió hom iletikum át próbál­ ju k körvonalazni. De e ponton, e sorok írója elbizony­ talanodik, hiszen olyan „bozótos” terü leten próbál csapást vágni, u ta t keresni, ahol kevesen vagy alig já rta k még. Milyen az ifjúsági misszió hom iletikája? Az alábbi n éhány szem pont inkább felhívás további gondolkodásra, kevésbé kísérlet egy hom iletika kör­ vonalazására. Az ifjúsági missziói igehirdetés titk a nem az, hogy „k o n k ré t” , „korszerű” , „szem élyes” sőt: „m odern” — és sorolhatnám a közhelyeket — az igehirdetés. A ti­ to k az, hogy tu d e az igehirdető tem atik u s prem isz­ szákból kiindulva biblikus konklúziókig e lju tn i? A te ­ m atik u s prem isszák, lényegileg azoknak a tém a- és problém ahalm azoknak az összessége, sokfélesége, m e­ lyek a serdülő fia ta lt foglalkoztatják és égetik. K o n k rétab b an : a tem atik u s prem issza az a té m a és problém a, m ely a serdülő fia ta lt foglalkoztatja, és m elyre választ keres. Ilyen tem atik u s prem issza lehet a nemiség, szerelem, közösség, párkeresés, élet értelm e, h ivatás, szenvedés, öröm, vereség, győzelem stb. E té­ m ák akkor v álnak az igehirdetés kiindulópontjává igazán, hogyha a tém afelvetés kapcsán bem u tatju k , hogy az illető kérdés m egoldatlanságának ténye egzisz­ tenciális szükséget jelent, m egoldása pedig egy telje­ sebb élet megélésének feltétele. Az igehirdetés tém á ja lényegileg az, hogy m egm utatkozik: a kiindulásként felv etett kérdésben Isten igéjének kon k rét eligazító üzenete van, egészen odáig, hogy az ige nem csak ajánl egy u ta t, hanem rábír, döntésre késztet az irányban, hogy az a já n lo tt ú to n el is induljon az em ber. Nézzük így alaposabban az ifjúsági missziói igehirdetés három

80

alkotórészét: a) a te m a tik u s prem isszát, b) a tárg y a­ lást, ahol a problém a m egoldássá lényegül, c) a bibli­ kus-etikus konklúziót. a ) A tem atikus prem issza akkor valóságos, hogyha konkrét életproblém át tükröz. K o nkrét életproblém át pedig akkor tükröz, hogyha egy-egy ilyen tém a konkrét lelkigondozói beszélgetések során bomlik ki az igeh irdető-lelkigondozó szám ára, az a konfliktus­ helyzet, m elynek okozója az illető életproblém a. Az ifjúsági m unkás így minél intenzívebb lelkigondozó, és m inél több beszélgetést folytat, annál könnyebben lá tja meg azoknak a kérdéseknek, és konfliktushelyze­ teknek a halm azát, m elyek a serdülő fia talt érintik. H a egy csoporton belül, lelkigondozói beszélgetések tü k ­ rében többször hasonló konfliktushelyzet bomlik ki, az igehirdető biztos lehet afelől, hogy azt a konfliktust Isten igéjének fényébe kell helyezni. De a lelkigondo­ zói beszélgetés során feltá rt konfliktushelyzet akkor válik hom iletikai prem isszává, hogyha az igehirdető a Szentírás valam elyik locusában, vagy a Szentírás valam elyik alakjának életében ugyanazt a konfliktus­ helyzetet felismeri. Lényegileg így ta lálju k meg az if­ júsági bibliaóra te x tu sá t is. Ifjúsági órára való te x tu s­ keresés kínja te h á t nem áll másból, m in t abból, hogy egy feltárt konfliktushelyzetben rejlő kérdést „neki­ szegezünk” a Szentírásnak. Válaszképpen m eglátjuk ugyanazt a konfliktushelyzetet az Igében, m ajd lassan m egértjük a Szentírás teljes üzenetét, megoldó válasz­ k én t az a d o tt konfliktushelyzetre nézve. H a a meg­ oldás lehetősége is felvillant, akkor bizonyosak lehe­ tü n k , hogy az a tex tu su n k , arról kell üzenetet hird et­ nünk. H a valaki azt kérdezné, hogy a hom iletikai m e­ ditációnak ez az első lépése m iben különbözik a felnőtt gyülekezet elé való készüléstől, a válasz így hangzik: az ifjúsági missziói igehirdetésre való készülést, az ifjú­ sági lelkigondozás kell hogy megelőzze. b) Az igehirdetés tárg y alását illetőleg izgalmas ponthoz érkeztünk. A m ennyiben az igehirdetés biblia­ óra-csoportkeretben tö rténik, az igehirdetőnek szá­ m olnia kell azzal és készülnie kell arra, hogy az üzene­ te t ne monológ form ájában, hanem dialógus keretében bontsa ki. Term észetszerűleg a dialógus módszerének segítségülhívása sem m iképpen sem törvény. Még akkor is n y ito ttn a k kell lenni a dialogikus-interaktív igehir­ detés irán t, h a jelenleg nagyon kevés a dialógust foly­ ta tn i tu d ó ifjúsági közösség. A dialogikus igehirdetést bem u tató ragyogó esetek az A ctában rö g zített misz­ sziói igehirdetések, m elyeknek kifejtése közben mindig tö rté n t egy olyan v á ra tlan fordulat, elhangzott egy kérdés a gyülekezet részéről, mely az igehirdetői sem­ m iképpen sem z av a rta meg, sőt, az igehirdetést még k onkrétabban irán y íto tta afelé a cél felé, ahová végül is meg k ellett érkeznie.15 E ponton, az ifjúsági missziói igehirdetés az előzetes készülés m ellett és ta lá n rögzí­ te tt prédikációszöveg ellenére kész arra, hogy a m ono­ lóg dialógussá legyen; azaz az igehirdetés m ondása közben fe lte tt kérdések, fenntartások, hangosan ki­ n y ilv á n íto tt kételyek, segítsék elő az üzenet még k o nkrétabbá tételét, és az igehirdetőt sem m iképpen sem zav arják meg. Az igehirdetés „történése” közben te h á t h a az igehirdetés a Lélek vezetése m ellett és a la tt tö rtén ik , akkor az igehirdető k ét irányba figyel­ het. Részben arra, hogy a te x tu stó l ne té rjen el, fi­ gyelve, hogy hová kell megérkeznie, ugyanakkor emel­ le tt tu d jo n választ adni „m enetközben” fe lte tt kérdé­ sekre is. Ily m ódon kétfrontos harc folyik: részben harcol azért, hogy elérje igehirdetésének célját, rész­ ben pedig a közben fe lte tt kérdésekre próbál választ adni. Így válik igehirdetése dialogikus igehirdetéssé. H a bárki azt kérdezné e ponton, hogy m iben különbö­

zik az ifjúsági missziói igehirdetés m ás igehirdetéstől, a válasz így hangzik: az ifjúsági missziói igehirdetés, a serdülőt érintő, és érdeklő kérdéskom plexum m al kapcsolatban dialógust fo ly tatn i kész igehirdetés. Méghozzá dialógus abb an az értelem ben, hogy e dialó­ gus kim eríti az igazság közös keresésének k ritérium át, m iközben a vezetőt és a v e z e te ttet az igehirdetőt, és az igehallgatót igazságkereső testv érré form álja. Már­ pedig, h a egy ifjúsági közösséget az igazság közös ke­ resése, és az igazságra való rátalálás közös öröme for­ m álja, akkor o tt tö rté n ik valam i, am i az egyház misz­ tériu m a felé m u ta t. c) Az ifjúsági missziói igehirdetés biblikus konk­ lúziója m indig etikai im p erativ u st tartalm azó konklú­ zió kell hogy legyen. Méghozzá úgy, hogy világossá tegye: nem egy etikai lépés vagy döntés az előfeltétele az új életben való járásn ak , hanem a Jézu s K risztus­ ban való új élet következm énye az etik ai lépés vagy döntés. Az ifjúsági misszió szociológiai k o n tex tu sa, család­ lélektani h á tte re , ekkléziológiai színtere, missziói m ód­ szerei és hom iletikai követelm ényei m ind keret, am ely­ ben az ifjúsági m issziónak történnie kell. Szarka M iklós JE G Y Z E T E K 1. C h ristopher L asch : Az ö n im ád at tá rsa d a lm a . F o rd .: Békés P ál, E u ró p a K iadó, 1984. 13. old. — 2. T ársad alm i beilleszkedési zav aro k M agyarországon. K o ssuth K iadó, 1986. K észült a M inisztertanács T u d o m án y p o litik ai B izo ttság a alb izo ttság a k én t m űködő T á rs a ­ d alo m tu d o m án y i A lbizottság felkérésére. Szerk.: P a ta k i F erenc. — 3. T. b. z. Mo.-on, 86. oldal. — 4. T . b. z. Mo.-on, 87. old. A tá r s a ­ dalm i viselkedésszabályozó rendszerek á ta la k u lá sa i c. fejezetben. — 5. T . b. z. Mo.-on 67 old. A társad alo m m a k ro stru k tu rá lis fo ly am atai c. fejezet. — 6. T . b. z. Mo.-on Az öngyilkosságok dem ográfiai és te rü le ti különbözőségei c. fejezetet. 29. old. E g y éb k én t e ta n u lm á n y k ö tet á lta l id é z e tt idevágó sta tis z tik a i a d a to k figyelem re m éltóak. L ásd 26. old. A z öngyilkosságok hosszú tá v ú ten d en ciája c. fejezetet. In n e n idézet, a m agyarországi sta tisz tik á b ó l: 1938-ban: 2684 öngyilkosság. 1948-ban: 2178 öngyilkosság, 1958-ban: 2312 öngyilkos, 1968-ban: 3457 öngyilkos, 1978-ban: 4610 öngyilkos, 1979-ben: 4770 öngyilkos, 1980-ban: 4809 öngyilkos, 1983-ban: 4911-en kö­

v e tte k el reg isztrált öngyilkosságot h a z á n k b a n . E sta tis z tik a i tá b lá ­ z at legfeltűnőbb a d a ta : 1944-ben a II. világháború legd rám aib b évé­ ben kevesebb öngyilkosság tö r té n t h a z á n k b a n (4294) m in t 1980 u tá n bárm elyik évben! P o n to sab b a n , m á r 1978 ó ta b árm ely évben tö b b öngyilkosság tö r té n t h a z á n k b a n , m in t 1944-ben! — 7. T. b. z. Mo.-on A v eszély eztetett h ely zetb en levő fiatalo k c. fejezetet. 48— 49. old. 1961-ben végezték el először a v eszély eztetett kisk o rú ak felm érését hazán k b a n . E k k o r 27 000 v o lt a v eszély eztetett gyerm ekek szám a. 1974 ó ta e célra rendszeres n y ilv á n ta rtó la p v a n a k ö zo k tatási in téz­ m ényekben. 1982-ben a 0— 18 éves korú népesség 4,5%-a veszélyez­ te t e tt (120 885 gyerm ek, ill. serdülő). A tényleges szám azo n b an ennél feltehetően lényegesen nagyobb. H a z á n k b a n a veszélyeztetett fia ta ­ lok létszám a is, korcso p o rtju k b an képviselt a rá n y u k is növekszik. F eltű n ő — noha szám szerűleg p ontosan ki nem m u ta th a tó a kis­ k o rú ak körében a neurózisok, a m a g atartásza v aro k , a lelki bajo k , az elm agányosodás, és a csavargás különféle fo rm áin ak terjedése. L ásd u tó b b it: 49. old. — 8. B ognár— T elkes: A válás lélek tan a. K özgazdasági és Jo g i K önyvkiadó, B u d a p est, 1986. 94. old.: W allerstein és K elly vizsgálták elsőként, hogy m ilyenek a gyerm ekek v álásra a d o tt reakcióik. Id. „ a gyerek ek n ek a v álásra a d o tt k ezdeti reakcióit m in ­ den egyéb v álto zásn ál erősebben m eghatározza a gyerm ek életk o ra” . 95. old.: e lv á lt v ag y válófélben levő szülők gyerm ekeinél h a a lk a l­ m azkodási zav aro k m u ta tk o z n a k , a k k o r e tü n e te k korcsoport szerinti megjelenése a k övetkező: 3— 5 éves gyerm ekeknél: depresszió, ágybavizelés. 6— 8 éves gyerm ekeknél: k o ncentrációzavarok, d ep ­ resszió. 9— 12 éves g yerm ekeknél: rom ló iskolai teljesítm én y , elszige­ telődés vagy agresszió a k o rcsoportban, depresszió, alacsony ön érté­ kelés. 13— 18 éves serdülőknél: éretlen szexuális kapcsolatok v ag y a szexualitás teljes elu tasítása, és szoros viszony a z egyik szülővel. — 9. A z e m líte tt „h arm o n ik u s” , „h an y ag o ló ” , „drilles” nevelés fogal­ m a it lásd bő v eb b en : D r. B agdy E m ő k e : Családi szocializáció és szem élyiségzavarok c. k ö n y v ét. T ankö n y v k iad ó , B u d a p est, 1986. 77— 80. old. A „ k e ttő s nevelési m a g a ta rtá s” következm ényeivel e sorok író ja tö b b szö r ta lá lk o z o tt m á r a m indennapi gyerm ekm issziós szolgálata nyom án. E z é rt em elte ezt ki. M egjegyzendő, hogy az egyes nevelési a ttitű d ö k egym ással keveredve fordulnak elő a leg g y ak rab ­ b an , te h á t r itk á n találk o zu n k „ tisz tá n ” a hanyagoló vagy drilles, nevelési a ttitű d d e l. — 10. L ásd : Dr. B ag d y E m ő k e : uo. „A k ettő s kötés jelentősége” c. fejezetet. — 11. E n n e k a dolgozatnak, illetve felm érésnek a z elkészülte u tá n értesü ltem arról, hogy hasonló, de szakszerűbb, átfogóbb egyházgyülekezet szociológiai felm érést végez­ te k m á r többször a n ém et lu th erán u s egyházban. H . H u n g er É .R ajn a-W estfáliáb an , H essenben, P falzb an . A m egkérdezett fiatalo k 14%-a rendszeres gyülekezet-, tem plom látogató. E felm érésnek egyik ta n u lsá g a : m inél n agyobb a település, a n n á l kisebb a gyülekezethez fűződő kapcsolat esélye. L ásd: W alter J e n s: H an d b u ch d e r Ju g e n d ­ seelesorge. Teil. I II . G ütersloh Verlag, 1973. 278— 279. old. Meg­ jegyzendő, hogy v a n n a k egyházközségek, ahol ez az a rá n y sok k al jobb, de ezen egyházközségek szám a csekély. U g y an ak k o r v a n n a k egyházközségek, m elyeknek esetében, eg y általán nem beszélhetü n k ifjúsági misszióról. — 12. E m il B ru n er: D og m atik I II . B a n d 8 K ap. Die W elt n ach d er S uche n ach G em einschaft c. fejezet. 134. old.: „d as alles ist küm m erlicher E k k le sia -E rsa tz . . . ” — 13. K álv in : In stitu tio N egyedik k ö n y v 1. fejezet. 295. old. P aro ch . K ö n y v t. P á p a , 1910. — 14. T obias B rocher: C soportdinam ika és fe ln ő tto k ta ­ tás. T an k ö n y v k iad ó , B u d a p est, 1979. 34— 36. old. — 15. A cta: 14,7— 18 v ag y A c ta 14,28— 32. V agy A cta 17,16— 30. E zen perikó ­ pák, m in t igehirdetési analízisként való feldolgozás ren d k ív ü l figye­ lem rem éltóak.

Teremtés és/vagy fejlődés?* Im m á r több m in t egy évszázada igyekeznek Charles Darwin elméletét megcáfolni azok, a kik vallási meggyő­ ződésüket féltik. Kevésbé köztudomású, még kevésbé vilá­ gos az a vita, amely m aguknak a tudósoknak a körében zajlik. Szerzőnk, Tom Bethell áttekinti a darwinizm us­ ellenes „kihívásokat”, beszámol annak az ú j biológiai is­ kolának az álláspontjáról, m ely szerint noha a fejlődés elmélete bizonyára igaz, jórészt ez is csak valamiféle „hiten” alapul. Tom Bethell, aki jelenleg az evolúcióról szóló könyvén dolgozik, a T he A m erican S pectator washingtoni szer­ kesztője, valam int a H a rp e r’s és a N ational Review külső főmunkatársa. A közvélem ény szemében a darw ini evolúciót érő tám ad áso k a (bibliai) terem tésben hívők képzeteivel azonosulnak; ők azok, akik időnként kiveszik gyere­ keiket azokból az iskolákból, ahol azt ta n ítjá k , hogy az „em ber a m ajom tól szárm azik” . A legtöbben azon­ b an nem is értesültek arról, hogy századunkban, fő­ képp az utolsó esztendőkben, m aguk a term észettudó­ sok között is v ita dúl D arw inról és teóriájáról.

Jórészt az ő közösségük okolható azért, hogy a nyil­ vánosság kirekesztődött ezekből a „belső” , „házi” nézeteltérésekből. H ajlam osak ugyanis arra, hogy h a a tu d o m án y b á sty á já t m egostrom olják, akkor félrete­ gyék vélem énykülönbségeiket és egyesült erővel ver­ jék vissza a „p o g ányokat” . A külső szemlélő csak a szi­ gorú had ren d et látja. Jelenleg, am ikor a kreacioniz­ m us szemmel lá th a tó a n „m eghúzza m agát” , h a na­ gyon fülelünk, akkor kihalljuk a tud o m án y várfalain belüli csatározások fegyvercsörgését. Ezek a polém iák valószínűleg sokkal bonyolultabbak a régi „tu d o m án y k o n tra vallás” ellentéténél, ám olykor éppen olyan he­ vesek, ráadásul érdekesebbek is. Alig h allo ttu n k azonban a darw ini fejlődéselm élet — következetességével, m élységével és szélességével eg y arán t meglepő — azon kétségbe vonásáról (és még kevésbé értjü k ), am ely a „k lad isták n ak ” nevezett ta x o ­ nóm usok [rendszerezők] egyik iskolájának részéről ta ­ p asztalható. (A kifejezés a görög kladosz szóból ered, am i ágat, g allyat jelent.) K ülönösen izgalm asak — vagy inkább bosszantóak (a fejlődésbiológusok sze­

* © 1 9 8 5 by H arper’s M agazine. M in d en jog fenntartva. Engedélyezett újraközlés az 1985. februári számból az U S A nyomán. A m agyar vál­ tozat Raáb György m unkája.

81

rint) — azok az érvek, m elyeket az ún. „m ó d o síto tt” vagy „újk lad isztik ai” irán y zat m űvelői h an g o ztatn ak ; őket a k á r agnosztikus evolucionistáknak is te k in th e t­ jü k . M int általáb an azokat, akik sz a k íto tta k valam ely hitvalással és k ih ív tá k m aguk ellen az ortodoxiát, a n eo k lad isták at is ellenfeleik k ritik á já v a l jellemez­ h e tjü k a legjobban — s válasszuk k i az u tó b biak közül B everly Halstead angol biológust. A rra a kérdésre, hogy m iként vélekedik a „m ódosult kladisztikáról” , H alstead igy válaszolt: " — Nos, én kifogásolom! Úgy értem , Arisztotelész-hez n yúlnak vissza. D arw in óta tisztáb an vagyunk az időtényező létezésével; m ár kezdtük m egérteni az evolúciót. Az ú jk lad isták azon­ b an azzal b iztatn ak , feledkezzünk meg a fejlődésről, a folyam atokról, csupán a m in tázato k k al tö rő d jü n k .” A darw inizm us kezdeteitől a biológusokat mindig lebilincselték a folyam atszem lélet kérdései: H onnan szárm azunk? H ogyan le tt a term észet azzá, am i? H o­ gyan változik m ajd a jövőben? A n eo k lad istákat (aki­ k e t olykor „ m in tázat-k lad isták n ak ” is neveznek) első­ sorban nem az idő vagy a processzus foglalkoztatja. E n n ek m ag y arázata (részint) abb an rejlik, hogy gya­ k o rla tu k a t a taxonóm ia terén szerezték: lelkiismere­ tes, aprólékos rendszerezők. T axonóm usokként az a föladatuk, hogy megleljék és elnevezéssel ruházzák fel a term észetben ta lá lh a tó élőlények csoportjait — a B iblia szerint ezzel először Á dám nak k ellett meg­ birkóznia, Isten paran csára —, azu tán pedig osztályoz­ zák őket. A rendszerezők nem annak a m egállapítására törekednek, hogyan jö tte k létre a csoportok, hanem hogy m elyek léteztek, illetve léteznek élő, to v áb b á az ősleletekből ism ert szervezetek közül. H a elfogadjuk, hogy a klad isták meggyőződése szerint előbb erre a tu ­ d ásra van szükségünk, és csak ezt követően v eth etjü k p ró b a alá a fejlődésről a lk o to tt eszm éinket, m áris m agától értető d ő az egyfelől a taxonóm usok, másfelől a fejlődésbiológusok k ö zö tt fennálló feszültség. A neokladisták nem ria d ta k vissza az ellentétek ki­ élezésétől. A negyvenes-ötvenes években, am ikor a fejlődésbiológiai fölfogás eluralkodott, a taxonóm u­ sok — úgyszólván — ném i „költői szabadságot” enge­ délyeztek m aguknak. R észint azért, m ert a rendszere­ zés tu d o m á n y á t ekkoriban unalm asnak és d iv atja ­ m ú ltn ak ta r to ttá k — főleg az olyan evolucionisták, m in t Sir Ju lia n H uxley (D arw in egykorú fegyvertársá­ n ak és népszerűsítőjének, Thomas H enry H uxley-nak az unokája), aki szerint ugyancsak e ljö tt az ideje annak, hogy ne „rag ad ju n k bele a szem antikába és a definíciókba” . Más szóval, a tax o n ó m u sokat afféle könyvelőknek m inősítették, akikre ráfér egy kis lazí­ tás. 1959-ben íro tt könyvében, a Nature & M an’s Fateben (A term észet és az em ber sorsa) G a re tt H ardin, az antropológiai ökológia professzora a S an ta B arba­ ra-i U niversity of Californián (K .-i E gyetem ) idézte egy zoológus ta n á c sá t: „A ki szigorú szabályokat akar m ereven b e ta rta n i, m ondjon le a taxonóm ia űzéséről. A term észet tú l rendetlen és rendezetlen ehhez.” Az ú jk lad isták m ásként gondolják, és r a jta vannak, hogy a rendszertan egzaktságát visszaállítsák jogaiba, s eközben rá jö tte k , hogy a baj nem velük, hanem a fej­ lődéselmélet híveivel van — pongyola m etodikájuk m iatt. Colin Patterson angol paleontológus, a „m ódo­ sult kladisztika” egyik vezéralakja fogalm azta meg a c sa ta k iá ltá su k at: „A leszárm azás konceptusához nem férkőzhetünk hozzá a rendelkezésünkre álló eszkö­ zökkel.” P atterso n és eszm etársai azt han goztatják, hogy a közös ős csupán föltevés, am elyet nem igazol­ ta k a fosszilis leletek. Összehívhatjuk az em bereknek egy cso p o rtját egy „családi(as) összejövetelre” születé­ si bizonyítv án y aik , a sírfeliratok vagy az egyházi anya­ 82

könyvek alapján — m ind a folyam at, a változás tén y ­ adatai, m ondhatnánk. Csakhogy a term észetben nin­ csenek anyakönyvek, csak m aradványok. Ezek pedig — ahogy P atterso n egy ízben kijelentette nekem — „zűrzavaros kupacok a földben” . Sem az idő, sem a változás, sem a folyam at(osság), sem az evolúció nem olvasható ki belőlük — a kladisták szerint. Ami kihám ozható a term észetből — állítják — az csupa m in táza t: a dolgok, és nem a korok közti össze­ függés. Nem vezet visszafelé egyenes nyom vonal. A szülő—utód kapcsolat mindig esetleges. A m arad v á­ nyokból csak következtetéseket v o n h atu n k le. A kla­ disták szemében a fejlődéstudom ány nagyrészt hit kérdése — m ásfajta hité, m ely azonban nem különbö­ zik nagyon a kreacionistákétól. P atterso n azt is el­ m ondta nekem , hogy a fejlődés ta n á t „gyakran fölös­ legesnek” ta lá lta a biológiában. Mégis, m agyarázta, úgy tá lalják fel a tankönyvekben, m in th a „ a biológia egyetem es elm élete” volna, az egész diszciplína váza. — H a pedig valam i erre a rangra em elkedik, hasonla­ tos lesz a valláshoz. A kladisztika „alapító a ty ja ” bizonyos Willi H en— nig nevű entom ológus volt. Ő a m ai N D K területén született, o tt is élte le életének ja v á t (a legyek ta n u l­ m ányozásának és osztályozásának szentelve); 1976ban h alt meg az N SZK -ban. Fő m űvének „ b ő v íte tt és ja v íto tt” angol fo rd itását 1966-ban jelen tette meg a U niversity of Illinois Press egyetem i könyvkiadó az E gyesült Á llam okban Phylogenetic Systematics (A törzsfejlődés rendszertana), címmel. Nehezen kö­ vethető ez a könyv, ugyanakkor ro p p an t befolyásos­ n ak bizonyult. A hetvenes évekre, ahogyan azt a ki­ váló fejlődésbiológus, E rn st M ayr írta The Growth o f Biological Thought-jáb an (A biológiai gondolkodás előrehaladása), valóságos kultusza alakult ki H ennignek. A W illi H ennig Society (W. H . Társaság) 1980-ban a la p íto ttá k s ez öt év m úlva ú tjá ra bocsá­ to tta negyedévi folyóiratát, a Cladistics-t első szám á­ val. D avid H ull tudom ányfilozófus szerint „a fejlődés­ biológusok berkeiben m indenki a kladisztikáról be­ szél” . A kladisztikának k ét központi konceptusa van: a " pleziomorfiáé” [plesiom orphia] és a „parafüliáé” [paraphylia]. V alam ely tulajdonság akkor plezio­ morf, h a az élőlények vizsgált csoportjánál nagyobb egységben található meg. Például míg m inden főem­ lősnek van szőrzete, ez szintén jellemző az állatoknak egy sokkal kiterjedtebb (az előbbit tartalm azó) osz­ tá ly ára, az emlősökére. Am it H ennig a pleziomorfia eltévelyedéseként em lített az az a tétel, hogy valam ely ism ertetőjegy (m int am ilyen a szőrzet) segít azonosí­ ta n i egy bizonyos á lla tfa jt (vagy rendet), hozzájárul a m eghatározásához — miközben egy nagyobb cso­ po rt sajátja. H ennig ugyancsak tá m a d ta a biológiának azt a m indm áig általános gy ak o rlatát, hogy az állatvilág csoportjait egyes ism ertetőjegyek hiánya alapján jelöli ki. (Érvelése arisztotelészi; A z állatok részeiről című m űvében a görög bölcs azt írta, hogy a tagadásnak nem lehet specifikus form ája, te h á t nincs „ to lla tla n ” vagy „ lá b atlan ” úgy, m in t ahogy van „tollas” vagy „lábas” .) A pontatlanság ingerelte H enniget: a „tollas” állat egyvalam i (m adár); a „ to lla tlan ” állat pedig b ár­ mi (am i nem m adár). E z t az elhibázott gondolkodás­ m ódot nevezte H ennig „parafületikusnak” . A parafületikus jegyekre való figyelemfölhívással H ennig nagyot te tt an nak a szigorúságnak az újjáélesz­ téséért, m ellyel egykor a rendszertan büszkélkedhe­ te tt. P atterso n és m ás neokladisták ezután kezdték elemezni — m ajd v ita tn i — azt a döntő fontosságú

szerepet, am elyet a p arafületikus csoportok és fajok játszan ak a fejlődéstanban. Az A m erican M useum of N atu ral H istoryban (AMNH, A m erikai Term észettudo m án y i Múzeum), 1981-ben ta r to tt előadásában például P atterso n szólt a gerinctelenek „tém ájáról” . A gerinctelenek teszik ki az állatvilág k é t alapvető cso­ p o rtja közül az egyiket. Í gy az állatok ro p p an t, és gyak ran zav arb a ejtően változatos fajai kerülnek egy kalap alá, a legprim itívebb egysejtűtől kezdve a rova­ rokig, a kagylókig, a férgekig és a rákokig. M inden is­ kolásgyerek m egtanulja, hogy az élőlényeknek e tö m ­ kelegét azért sorolják egybe, m ert közös vonásuk az, hogy nincsen gerincük. P atte rso n n a l az élükön a kla­ disták erre a z t kérdezik, hogy m iért kell őket így cso­ p o rto sítan i? Mi ennek az értelm e? A „gerinctelenek” kifejezés nem szolgál semmiféle tudom ányos célt; eh­ hez tú l hom ályos, körülíratlan. (Elvégre ugyanúgy vonatkozik, m ondjuk, az eperre és az asztalra is.) V oltaképpen csupán reto rik ai fogás: lehetővé teszi ann ak — tan k ö n y v i — k in y ilv án ítását, hogy „ a ge­ rincesek a gerinctelenekből fejlődtek ki” . A k ladista értelm ezés szerint e kijelentés m ásodik állítása egyál­ ta lá n nem hordoz olyan inform ációt, am ely ne szere­ pelne té n y k é n t az elsőben; az, hogy „ a gerincesek kifejlődtek” , egyszerűen a n n y it jelent, hogy a legelső gerinces „szülei” gerinctelenek voltak. Vagyis az újk lad ista interpretációban „ a gerincesek a gerinc­ telenekből fejlődtek ki” té te l álcázott önismétlés tautológia. M úzeumi előadásában P atterso n hangsúlyozta: a pusztán negatív ism érvekkel jellem zett csoportok „nem léteznek a term észetben, ez a fa jta leírás nem n y ú jt nekünk semmilyen valódi tu d ásan y ag o t, bár első hallásra ezt még nem ism erjük föl. A fejlődés­ biológusok viszont kifejtik, hogy a negatívan m eghatá­ ro zo tt csoportoknak igenis van értelm ük és céljuk; ők azzal a v ád d al illetik a k la d istá k a t (am iként közülük v alaki nem régiben te tte a Science tudom ányos isme­ retterjesztő folyóiratban), hogy „szavakkal bűvészked­ nek ” . Mire P atterso n ék visszam utogatnak az evolu­ cionistákra; ő m aga a p arafületikus csoportokat a „sem m i to k ja in a k ” bélyegezte. A fejlődéselm élet tu lajdonképpen — így a k ladisták — olyasm it tü n te tn e k föl valóságosnak, am i nem m u­ ta th a tó ki a m arad v án y o k tanulm ányozásából. H ozzá­ teszik: a törzsfejlődés fája elágazódó — [parafüle­ tikus] (vál)fajaival — nem m ás, m in t m erő hipotézis, racionális sejtés. Nem is fogja tö b b re fu tn i a fejlődéstanból — sze­ rin tü k . E gy beszélgetés során P atterso n k im ondta: „ — Nem hinném , hogy valah a is szert ten n én k olyan »fára«, am ely tényszerű.” Mire m egkérdezték tőle: „ — Vagyis úgy hiszi, hogy nincs benne realitás?” „ — H á t nem furcsa, hogy a végén ide ly u kadunk ki: meg kell kérdeznie tőlem , m iben hiszek, m in th a ez szám ítana valam it. E gyébként, ezt hiszem. Csakhogy így m áris kiviláglik: ez az egész h it dolga.” A klad isták nem a rra p azarolják idejüket, hogy elő­ adássorozatokon „lázítsan ak ” a darw inizm us ellen. N éhányuk nagyon meg lenne elégedve, h a nem esne annyi szó a fejlődésről. Az evolúció vajm i kevéssé vo­ natkozik arra a m unkára, am it ők végeznek: a külön­ féle fajok pozitív és hiteles sajátosságainak m egállapí­ tá sá ra , egym áshoz való kapcsolódásaikra az állatvilág­ ban — azaz a term észet m in tázatain ak a földerítésére. Az foglalkoztatja őket, am i itt és most van, nem pedig a kialakulás m ikéntje. Nemrégen m ódom ban v o lt m egfigyelni a m úzeum k é t kladista m u n k a tá rsá t. K özülük az egyik G areth Nelson, a k it 1982-ben neveztek ki az ichtyológiai

[„haltudom ányi” ] részleg vezetőjévé. Nelson, meg­ lehet, a heringalakúak közé tarto zó szardíniafélék és szardellák egyik első tu d o ra a világon; elárulta nekem , hogy összesen hárm an-négyen foglalkoznak ezzel a terü lettel, ezeknek a halak n ak legalább 150 ism ert fajuk van és Nelson szerint még tö b b ism eret­ len. E gyébként valam ely tudom ányos té m a „nagy­ sága” , jelentősége és a rá szakosodó tudósok száma közti aránytalanság m indennapos a biológiában. A laikusok úgy képzelik, hogy a szakértők jószerivel m ár feldolgozták a Föld bioszféráját, noha épp hogy m egbirizgálták azt. Nelson gondolataiból a következők ju to tta k tu d o ­ m ásom ra: ahhoz, hogy valóban m egértsük ismere­ teinket, először is a fejlődésbiológusok bizonyosság­ k én t h ird e te tt állításait kell vizsgálat tá rg y áv á te n ­ nünk. H iv a tk o z o tt egy olyan népszerű főiskolai ta n ­ könyvre, m in t am ilyen a Vertebrate Paleontology (A gerincesek paleontológiája) Alfred R omer-tő l, me­ ly et 1966-ban je le n te te tt meg a U niversity of Chicago Press, és azóta m ár három k iad ást é rt meg. E bben olyan kijelentéseket találunk, m in t például: „Az emlő­ sök a hüllőkből fejlődtek ki.” (R endkívül ritk a jelen­ ség, legalábbis a m ai szakirodalom ban, hogy valam e­ lyik a d o tt faj eredetét egy m ásikból vezessék le.) Az ilyen általános „szöveggel” Nelson szerint az a baj, hogy az „ősi csoportok taxonóm iailag m űvi term é­ kek” . E csoportoknak „nincsenek egyedülálló, meg­ határozó ism ertetőjegyeik, te h á t nem is valódi csopor­ to k ” . K érdésem re Nelson felsorolt ilyen (állítólag) „irreális” k ateg ó riák at: a gerinctelenek, a halak, a hül­ lők, az em berszabású m ajm ok. K ifaggattam N elsont a fosszilis leletekről. V ajon ezek nem bizonyítják-e a fejlődéselm élet érvényes­ ségét? M int a legtöbb a v a tatlan , én is úgy véltem , hogy a term észettudom ányi m úzeum ok m ár jócskán „m eg­ em észtették” az őskori leleteket. — Többnyire csak néhány elem et, tö redéket ta lá ­ lunk — válaszolta Nelson. — Szétszórva, illetve egy­ m ásra hányva, nem pedig logikus sorrendben. Ő úgy vélekedik, hogy tú lz o tt fontosságot tu lajd o n í­ ta n a k a m aradványoknak. — Nem nehéz m egérteni, m iért. Rengeteg energiát fektetnek be tanulm ányo­ zásukba, a m egtérülés pedig igen szerény. E z ért az em ber rábeszéli m agát, hogy m inden egyes apróságot lényegesnek tartso n . Nelson szerint a paleontológusok gyakran tö m én te­ len fáradsággal ásnak ki m arad ványokat, s közben nem ju t eszükbe, hogy ezeknek (vagy az ilyen állatok­ nak) a példányai m a is élnek. — T együk fel, kiásol egy ötvenm illió éves ro v art. M egállapítod, hogy föltehe­ tően ehhez és ehhez a családhoz tarto zik , csakhogy ennek van, m ondjuk, 30 ezer faja. Mihez kezdesz? Végigmégy m indegyiken? Ez képtelenség, te h á t adsz neki valam i jó hangzású nevet, például elkereszteled Eocoleopterá-n ak. A m ennyiben a lelet egy olyan faj egyede, am ely m ár 50 millió éve létezik, ezt valaki m ás fogja m egállapítani, hiszen neked nincs rá elég időd. O dakinn, a term észetben tá ro d föl a leleteket, nem a m úzeum i rovargyűjtem ényeket böngészed át. S am i az ő terü letét, a heringalakúak leszárm azását illeti? Ez meddig nyúlik vissza? — Nos, Lance Grande, aki nálunk ta n u lt, vizsgálta ezt a kérdést, rá jö tt, hogy a szardellákként leírt m aradványok nem is azok. T eh á t akik tan u lm án y o zták őket, éppenséggel nem végezték jól a dolgukat. H o ltp o n tra érkeztünk. V olt azonban valam i a B ritish M useum ban, h a jól emlékszem, P atterso n h ív ta föl rá G rande figyelm ét. E z t a miocén­ kori leletet Cipruson fedezték föl, lehet úgy tízm illió éves. Ez tényleg szardellaféleség: az egyetlen hiteles

83

anyag. Részletes leírása még v á ra t m agára; valószínű­ leg épp olyan, m in t am ilyenek m a benépesítik a Föld­ közi-tengert. N éhány h é tte l azután, hogy összemelegedtem Nel­ sonnal, v allató ra fogtam N orm an Platnick-et , a rovar­ ta n i részleg k u rá to rá t, aki „pókszakértő” , egyébként N elsonnal e g y ü tt társszerzője a Systematics and Bio­ geography: Cladistics and Vicariance-n a k (R endszertan és biogeográfia — K ladisztika és vikariancia [helyet­ tesítés, leletmegfelelés]). A pókok, am elyeknek legkorábbi m aradványai a fö ld tö rtén et devon-korszakából valók, m integy 400 millió évesek; az Arachnida [vagy Arachnoidea] osztá­ lyához, és az Arthropoda törzséhez ta rto zn a k . Azaz a „gerinctelenek” közé; fosszilis ősük nemigen akad. F ajaik közül m integy 35 ezret azonosítottak, ám de — m ondja P latn ick — „a k á r három szor ennyi is lehet a világon” . Szerinte az E gyesült Á llam okban ta lá n négy főhivatású rendszerező foglalkozik velük „és esetleg még egy tu c a tn y ia n , akik az o k tatá s m ellett k u ta tó m u n k á t is végeznek” . Szakm ai szervezetük az A m erican Arachnological Society (A m erikai A rachno­ lógiai Társaság), am elynek a világ m inden tá járó l összesen 475 ta g ja van, k öztük am atőrök is. K érdőre vontam P latn ick et, hogy m i ism eretes a pókok leszárm azásáról. — Szinte semmi. — A zt sem tu d ju k , milyen fajú v o lt a legelső pók „szülője” . Csak azt, hogy nem pók. Az állítólag 400 millió éves leszárm azási lánc — esetle­ ges — szemeivel sem v ag yunk tisztáb an . — Sohasem állítottam azt, hogy ez vagy az a pók valam ely m ásik­ n ak az őse — szögezi le P latnick. — Más sem? — E gyetlen ilyen kijelentéssel sem találkoztam a m odern szakirodalom ban. N éhány pók jó állapotban m a ra d t fenn borostyán­ k ő-zárványként. — De még így is csak olyan kevés le­ let m a ra d t rán k , hogy a fajtaazonosítás lehetetlen. — K is szünet u tá n még azt m ondja: — A leletekből nem ta n u lh a tu n k sokat. K íváncsi voltam , hogy ezek u tá n m it gondol egy széles körben haszn ált középiskolai ta n k ö n y v , a L ife: A n Introduction to Biology (Az élet — Bevezetés a bio­ lógiába) — szerző George Sim pson és W illiam S. Beck — alábbi szemelvényéről: „ Valamely példányt nem sorolunk a pókok közé azért, mert négy vagy öt pár lába van, és nem három. E zt csak akkor tehetjük, ha leszármazása azonos az osztály más tagjaiéval, és különböző az egyéb rovarokétól az évek százm illiói során a két csoport különféle ismérveinek és nagyszámú leletanyagainak bizonyítékai szerint.” Mire P latn ick h á tra v e te tte m ag át a széken, úgy neve­ te tt. E bben az idézetben a szerzők oly m ódon bűvész­ kednek a szavakkal, ahogyan ez szokásos a fejlődés­ biológiában a negyvenes évek óta. Hiszen csak annyi biztos, hogy a szervezeteknek van egy olyan cso­ p o rtja (esetünkben a pókszabásúaké), am ely — mivel ném ely jellemző ism ertetőjegyeket m u ta t fel — kategó­ riak én t azonosítható. Az idetarto zó ak n ak m ind van (példának okáért) fonóm irigyük a hálószövés céljára, te h á t k ijelen th etjü k : m inden olyan rovar, am elynek ilyen mirigye van, az pók. (Term észetesen m ás közös jegyekkel is rendelkeznek.) H a viszont m egm agyarázni igyekszünk, miért lelhe­ tő k meg valam ely csoport ezernyi ta g já n á l ugyanazok a sajátságok, az egészen m ás dolog. Nincs akadálya an­ nak az elm életi föltevésnek, hogy létezett egy „őspók” , am ely e tulajd o n ság o k at á tö rö k íte tte utód aira. P onto­

84

san így te tt Darw in az On the Origin o f Species-ben ( A fajok eredete.) Csakhogy am it Simpson és Beck m ű­ vel, az nem ugyanez. Ők kijelentik, hogy az Arachnida osztály nem a pókok ism érveinek, hanem a szárm azá­ suknak az alapján definiálandó. Ez azonban tu d o ­ m án y talan , és nem csak a p ó k o k n á l... A kladisták a következőt hangsúlyozzák: csak akkor v eh etjü k fontolóra a leszárm azást, ha tisztáb an v a­ gyunk a taxonóm iai kapcsolatokkal (azzal, hogy vala­ m ely szervezet m iért sajátlagos, m iért té r el a tö bbi­ től). A term észetben itt és m ost ta p a sz ta lh a tó t előbb a rendszertani összefüggések szerint kell „rangsorol­ n u n k ” , és csak ezután kísérelhetjük meg, hogy helyet ta lálju n k annak a „törzsfán” . T eh át a fejlődésbiológu­ sok spekulációit („van-e X -nek és Y -nak közös őse?” ) alá kell rendelnünk a taxonóm ia m egállapításainak („X -nek és Y -nak olyan tulajdonságai vannak, am e­ lyek m á su tt nem ta lá lh ató k meg” ). Az egyik ok, mely m ia tt a laikusok olyan készsége­ sen fogadják el az evolúciót tén y k én t, az, hogy megje­ lenik szem ük elő tt a rengetegszer lá to tt, híres ábrasor a ló „fejlődéséről” . M indnyájan jól em lékszünk erre. Az idők m úlásával a ló egyre nagyobb lesz — s ez a közhely közel áll a tankönyvírók szívéhez A m eriká­ ban, részben azért, m ert o tt láth a tó az AM NH-ben. A m úzeum m u n k atársai elég kényszeredett képet vág­ nak, h a erről faggatják őket. Niles Eldredge azonban, a gerinctelen állatok részlegének k u rá to ra , aki Stephen J a y Gould-dal e g y ü tt az egyik kezdem ényezője a sza­ kaszos ugrás teó riáján ak (mely szerint a fejlődés nem egyenletesen fokozatos, m in t ahogy D arw in vélte), egy ízben eképpen nyilatk o zo tt meg: „A »mesék« tömkelege szólt és szól az élet történetének jellegéről, hol képzeletdúsabban, hol kevésbé. A leghíresebb példa, a »ló sztorija«, még m indig ott látható a földszinti kiállításunkon, pedig ezt még jó öt évtizeddel ezelőtt hozták össze; »szent­ írásként« köszön vissza a tankönyvekből. A zt hiszem, ez sajnálatos, főként azért, mert m aguk a »mese­ mondóka is tisztában vannak vitathatóságával.” Am ikor erről beszélgettem P lat nickkel, ő az t m ond­ ta , hogy a lovak m arad v án y ait még nem osztályozták kellőképpen, sőt nem is vizsgálták tüzetesen. K i ak a r­ ta m szedni belőle, hisz-e ebben a fejlődési vonalban. A zt válaszolta, hogy igen. Ám a bizonyító anyag u tán a term észet létező hierarchikus stru k tú rá já n belül kell k u tatn i. U gyanis m inden szervezetet be kell rakni a folytonosan nagyobbodó „dobozokba” . A „gazellák” cím kéjű sk atu ly a belefér a „p aláso k ” feliratú nagyob­ b a , am ely viszont a „négylábúakéba” , ez pedig a „gerincesek” ládikájába. A taxonóm ia rendeltetése — m ondja P latnick —, hogy pontosan leírja ezt a hierarchikus elrendeződést, és ezen belül m eghatározza az egyes „dobozok” határoló síkjait képező tu lajd o n ­ ságokat. Hogy vajon a taxonóm ia valaha is k itö lti az e m in tá­ zatb an tátongó h iányokat, olyan kérdés, am elyre senki sem felelhet, P latnick sem. Az egyik nehézség (szerin­ te) abból fakad, hogy kevés a rendszerező. Az anyagi tám o g atást zömmel a m olekuláris és a biokém iai k u ta ­ tások nyelik el, így sok intézm ényben a taxonóm iai m unka „fedezete” egyre kisebb. M éltányosságból arról is a k artam inform ációt sze­ rezni, m iként viszonyulnak m indehhez az „ellen­ felek” , a fejlődésbiológusok és a paleontológusok. A könyvespolcról levettem nap jain k egyik tekintélyes darw inistájának, Michael T. Ghiselin-nek 1969-es The Trium ph o f the D arwinian Method (A darw ini m ódszer diadala) c. m űvét, belelapoztam , és ím e: ő föl­ veszi a kladista kihívás eldobott kesztyűjét:

„ Ahelyett, hogy kinyom oznánk a természet m in ­ tázatait, és szembetűnőségük következtében fontosnak tekintenénk azokat, a természeti jelenségek között rendet teremtő és alapvető mechanizmusokat kutatjuk fel (akár meglátjuk ezt a rendet, akár nem ), és ennek megértéséből eredeztetjük osztályozási rendszerünk szerkezetét.” E zu tán Stephan J a y Gould term észettudom ányos esszékötetébe, a H en’s Teeth and Horse’s Toes-ba (Tyúkfog és lóujj) (lásd 45. szám unkat] p illa n to ttam bele. „A fejlődésbiológiában egyetlen polém ia sem volt élénkebb az elm últ évtizedben annál, am elyet a klad isták n ak a hagyom ányos osztályozás ellen fel­ hozott érvei lo b b a n to tta k fel” — írja ő. Gould nem ro­ konszenvezik a kladisztikával („vezető am erikai rep­ rezentánsai a legellentm ondásosabb tud ó so k közé ta r ­ toznak, akikkel én v alah a összeakadtam ” ), de What, I f Anything, Is a Zebra? (Mi a zebra, ha egyáltalán?) című írásában beismeri, „hogy a gúnyolódás és a kö­ tekedés m ögött fontos elvek sora húzódik meg” . Eze­ ket csupán azért fejti ki, hogy elutasítsa. Nem cáfolja, hogy a szigorú taxonóm iai megközelítés eltörölné az olyan csoportokat, m in t az em berszabású m ajm oké és a halaké. Á m am ikor a klad isták ilyen messzire m ennek, „sok biológus fellázad, és a z t hiszem, jól teszi” . M int E d w ard O. Wilson, Gould is a form ák „általános hasonlóságának b ev allo ttan ködös és kva­ litatív , azonban ettő l még nem lényegtelen eszméje” m ellett voksol. Ú gy d ö n tö ttem , érdem es lesz egy olyan biológussal is beszélnem, aki szilárdan hisz a fejlődéselm életben; ezért B ostonba u taztam , hogy beszéljek R ichard C. Lemontin genetikussal, a Society for th e S tudy of E volution (Társaság az evolúció tanulm ányozására) elnevezésű tudom ányos te stü le t volt elnökével, a jól ism ert tudom ányos szakíróval, aki ez idő szerint a zoológia professzora a H arv ard o n . Tőle kölcsönözte Douglas F utuym a Science on Trial-já n a k (A perbe fogott tudom ány) egyik fejezetcím ét: „A fejlődés tény, nem teorizálás. A m ad arak a »nem m adarakból«, az em berek a »nem em berekből« szárm aznak.” A kladisták elégedetlenségét citálva, m integy szem­ besítem őket L ew ontinnal. E gy m ásodpercig hallgat, csak azu tán szólal meg. — Mi tag ad ás, gyönge lábon áll ez a kin y ilatk o ztatás. — M ajd m o n d o tt v alam it nagyon szabatosan, ilyen világossággal ritk á n fogalm aznak az evolúcióról. — Mindez abból a föltevésből fakad, hogy m inden szervezetnek vannak közvetlen felmenői. T apasztala­ ti megfigyelés ez, hiszen m inden élő szervezet élőktől szárm azik. A m ásodik em pirikus té te l szerint F öldün­ kön volt olyan idő, am ikor nem léteztek emlősök. No m ár m ost, a k e ttő összevetéséből a rra következ­ teth e tü n k , hogy az emlősök a nem em lősökből alakul­ ta k ki. E z dedukció k é t ta p a sz ta la ti tényből. T öbbet azonban nem ér. Vagyis nem szűrhető le az az em piri­ kus bizonyosság, hogy az emlősök a nem em lősöktől erednek. Nekem úgy te tsz e tt, Lew ontin konklúziója egy anyagelvű tudósé. — Csak az a baj, hogy az állítólagos bizonyítékok a leleteken alapulnak — érvelek. — A kladisták szerint ez nem hiteles információ. — Persze, hogy nem — válaszolja Lew ontin. — M indabban, am it én a kreacionizm usról írtam (nem éppen sokat), ezt készséggel elism ertem . Rengeteg tap a sz ta la ti té n y ta n ú s ítja a világegyetem ben, hogy hacsak nem tu lajd o n ítju k term észetfölötti okoknak, a m ad arak nem tá m a d h a tta k a sárból semmiféle te r­ mészetes folyam at során. H a pedig ez így van, akkor

csakis a „nem m adaraktól” szárm azhatnak. E nnek az altern atív ája, hogy mégis a sárból keletkeztek — mivel Isten u jjáv al m egérintette azt. Vagyis egy nem term é­ szeti processzussal. S ez a dolog veleje. Előveszi 1982-es könyvének, a H um an Diversity-nek (Az em beri változatosság) példányát, k inyitja. — Néz­ ze, én m agam állítom , hogy sem m it sem tu d u n k az emberi faj őseiről. — A 163. oldalon ez áll: „E gyes paleontológusok m inden derűlátó és izg ato tt bizony­ g atása ellenére egyetlen előemberi m aradványról sem sikerült k im u tatn i, hogy közvetlen ő s ü n k ...” Feláll, és a táblához lép. — A dva van a Homo sapiens, és adva van ez a lelet is, am az meg o t t .. . Ez az időkoordi­ n á ta .. . Tessék, úgy h ú zh a tju k meg a vonalat, ahogy kedvünk ta rtja . Csakhogy a valóságban ez nem jelent sem m it. Alig hiszem, hogy bárm elyik az em ber egye­ nes felmenője volna. Mi indokolja, hogy éppen ezt szemeljük ki? — Csak úgy bizonyosodhatnánk meg arról, hogy valam ely m arad v án y a közvetlen ősünké, hogy olyan em beri jellegűnek tű n ik , am i m ár-m ár tényleg em beri. I t t az ellentm ondás, ugyebár? A m ennyiben ugyanis eléggé különbözik az em bertől ahhoz, hogy fölkeltse érdeklődésünket, m ár nem tu d ju k , hogy az ősünk, avagy sem. H a pedig olyan közel áll az em berhez, hogy az m ár „em beri” , akkor m it kezdjünk vele? Lew ontin gondolkodásában az a figyelemre m éltó, hogy nagyrészt abból a föltevésből indul ki, hogy m in­ den élő szervezetnek vannak közvetlen elődei. E bbe beleértetődik a fejlődéselmélet igazsága. Ő k ita rt am ellett, hogy prem isszája „em pirikus” , ám ez csupán egy (kétségtelenül lényeges) értelem ben van így: leg­ jobb tu d ásu n k szerint ta p aszta latain k ham isítatlanok. Még soha nem leltünk olyan szervezetre, am elynek ne le tt volna szülője vagy szülei. Ez az evolúció elméleté­ nek legsokatm ondóbb evidenciája. „ H itü n k ” , hogy „m inden élő szervezetnek van n ak közvetlen elődei” , végső fokon m aterialista fo g an tatá­ sú. Ma nehezen tu d ju k elképzelni (oly soká és olyany­ nyira belegyökerezett a m aterializm us a n y u g ati gon­ dolkodásba): ez a világnézet nem u ralk o d o tt mindig. Az Ever Since D arwin (A m ióta csak D arw in . . . ) című kötetébe Stephen J a y Gould b e ik ta tta azt az esszéjét, am elyben azt fontolgatja, lehetséges-e, hogy D arwin halogatta a term észetes kiválogatódás vezérelte evo­ lúció elm életének közreadását, m ivel — talán tu d a t­ ta lan u l — v á rt, amíg a m aterialista felfogás te re t nyer. 1838-as M Notebook-jáb an [jegyzetfüzetében] így írt: „A zt elkerülendő, hogy kijelentsem , m ennyire hiszek a m aterializm usban, elég a n n y it m ondanom , hogy az érzelmek, ösztönök, a tálen tu m fokozatai azért örök­ letesek, m ert a gyerm ek agya a szüleiére em lékeztet.” Darwin akkor jö tt rá, hogy eljö tt az idő — az evolúció „ a levegőben lóg” —, am ikor 1858-ban m egdöbbenve olvas(hat)ta Alfred Russel Wallace dolgozatában a fej­ lődéstan m echanizm usának az övéhez nagyon hason­ ló kifejtését. Az evolúció teóriája sohasem folyam odott csalás­ hoz. Az is igaz, hogy az azt alátám asztó pozitív bizo­ nyítékok sokkal gyöngébbek annál, ahogyan az a v a ta t­ lanok elképzelik, és ahogyan azt sok term észettudós elképzeltetné velünk. Talán P atterso n helyesen állítja, ilyen pozitív evidencia egyáltalán nincs. Az em beri el­ me azonban aligha képes elviselni ezt a kétértelm űsé­ get. A legtöbben — ilyen vagy olyan — bizonyságra áhítoznak ; a darw inira, illetve a bibliaira. A P atterso n és a Nelson form átum ú fejlődéstani agnosztikusok, a k ladisták készek belenyugodni az „ eldöntetlenségbe” . Tgaz(i) tudósokhoz m éltóan. Tom Bethell

85

Személyi számítógép alkalmazási lehetősége az egyházban H uszadik század végi k u ltú rán k egyik legjellemzőbb eszköze a szám ítógép. A társad alo m életének újabb és újab b terü leteit h ó d ítja meg. G yülekezeti tag jain k és gyerm ekeink a m indennapi élet szintjén találkoznak a szám ítógéppel. A lkalm azási terü lete egyre szélesedik. O tt v an n ak az iskolákban, g yárakban, bankokban, m enetjegyirodákban, kórházakban, k u ta tó közpon­ to k b an stb. N apjainkban válik életünk olyan tartozé­ kává, m in t a rádió, televízió, telefon, személygépkocsi. F elm erül a kérdés: van-e lehetősége a fejlett techno­ lógia alkalm azásának az egyházban és a teológiában? Já rh a t-e ez haszonnal az egyház szolgálata szem pont­ jáb ó l? A fe lte tt kérdésekre igennel felelhetünk! Az egyház sem m o n d h at le a személyi szám ítógép alkal­ m azásából szárm azó előnyökről. E z h átrán y o s lenne növekedése és egészsége szem pontjából. A fejlett ipari országokban m inden 100—150 egyháztagot számláló gyülekezet rendelkezik m ár szám ítógéppel. A Pennsyl­ v aniai E gyetem Theologiai K arán pedig a lelkészi képesítés megszerzésének egyik feltétele — 1984-től kezdve — a szám ítógép kezelésének ism erete. H azánkban lelkészeink jó része, az igehirdetésen és a pasztorális m unkákon tú l, sok m ás felad ato t is végez pl. adm inisztráció, szám vitel, renoválások gondja. A nagy lelkészhiány m ia tt egy-egy lelkész k é t vagy tö b b gyülekezetet is gondoz, segédlelkész, m u n k atár­ sak, adm inisztrátor, pénztárnok, de még harangozó alkalm azása — g y ak ran m ásodállásban is — megold­ h a ta tla n . Ilyen körülm ények k ö zö tt nem nehéz meg­ lá tn i a szám ítógépben rejlő új lehetőségeket. A szám ítógép m egkím élhet a fárasztó, id ő t emésztő ru tin m u n k átó l, így időt szab ad íth at fel a lelkész önkép­ zésére és az em berekkel való személyes foglalkozásra. A m a egyháza szükségét érzi, de lá tja lehetőségét is an­ nak , hogy k reatív ab b legyen, növelje sp iritu alitását, a k á r a fejlett technológia alkalm azásával is. K orábbi m indennapos eszközeink, a ceruza, a könyv, az írógép, a szám viteli könyvek stb. jelek rögzítésére alkalm asak. A szám ítógép m indezen tú l alkalm as a tá ­ ro lt jelek (adatok) tetszés szerinti v ariálására, feldol­ gozására is. A jeleket (ad ato k at), azaz a beírt infor­ m ációt a szám ítógép kívánságaink szerint felismeri, táro lja, sokszorosítja, csoportosítja stb. s m indezt hihetetlenül gyorsan teszi. H asználatához nem kell m atem atik u sn ak lenni, vagy elektrotechnikusi isme­ retekkel rendelkezni, kb. annyi m űszaki érzékre van szükség, m in t az autóvezetéshez v agy a mosógép keze­ léséhez. A számítógépkezelői kézikönyv és egy meg­ felelő ism eretekkel rendelkező ismerős segítsége ele­ gendő a m űködtetéshez és az esetlegesen felmerülő problém ák tisztázásához. Term észetesen ném i alapism eretre is szükségünk van ahhoz, hogy egy ilyen sokoldalú segítséget igazán ki­ használhassunk. E gy ilyen cikknek nem lehet feladata ezen alapism eretek teljeskörű leírása, de ehhez m a m ár szám os könnyen hozzáférhető irodalom áll a rendelke­ zésünkre. N ézzük azért vázlatosan a legfontosabbakat. Legegyszerűbb esetben a következő gépegyüttesre (konfiguráció) van szükségünk: alapgép, lemezegység vagy k azettás egység, tv-képernyő vagy m onitor, nyom ­ ta tó . A szám ítógép, azaz alapgép az ad ato k bevitelére, ill. a tárak b ó l való előhívására és a képernyőn való m egjelenítésre alkalm as. A szám ítógép áram köreit és egyéb fizikai részeit az angol nyelvből á tv e tt, a szakm a á lta l elfogadott szó­ val h ardvernek (hardw are = vasáru) nevezzük. N agyon fontos tu d n u n k , hogy ez a h ard v er rész önm agában

86

nem sokkal tö b b et ér, m in t az au tónk benzin nélkül, vagy a m osógépünk víz nélkül. A szám ítógép a meg­ felelő program ok segítségével a továbbiakban felvá­ zolt feladatok összességét képes elvégezni. E zeknek a program oknak szintén az angolból m eghonosodott neve szoftver (softw are = lágyáru). A szám ítógép lelke a g y ártó k készítette, s m ár a gy ártásk o r rö g zített ún. operációs rendszer — am i tu ­ lajdonképpen egy nem v á lto z ta th a tó alapprogram . Az operációs rendszer segítségével tu d ja a szám ítógép m indazt am it szeretnénk tőle, s írja ki, pl. a hibaüze­ n eteit, h a erre van szükség. A feladatok elvégzéséhez szükséges program jaink (szoftvereink), valam in t adataink, eredm ényeink tá ­ rolását végezhetjük hajlékony mágneslemezen (ez gyorsabb, kényelm esebb) vagy közönséges m agnó­ kazettán. F eltétlenül szükségünk van egy képernyőre, m ert ezen keresztül tu d u n k „társalogni” a géppel. A ny o m tató használatával pedig a hagyom ányos adathordozóra a p apírra íra th a tu n k b árm it a szám ító­ gép tárából. Mire h aszn álh atju k egyházon belül? Legkézenfek­ főbb módon szám adás, p é n ztár vezetésére. Minden könyvelés a pontos adatbejegyzéseken áll vagy bukik, ez a szám ítógépre is érvényes. M entesít azonban az értékelés fárasztó m unkája alól, gyorsan, pontosan és naprakészen végzi azt. A bankrendszerben való alkalm azása bizonyítja előnyét és alkalm asságát. Jó l használható egyházközségi statisztik ák és nyil­ v á n ta rtá so k vezetésére. A változásokat könnyen át lehet vezetni, és a szükséges inform ációkhoz gyorsan hozzá lehet ju tn i a k ív á n t szem pont szerinti csoporto­ sításban. Pl. h a beírom a név, születési idő, kereszte­ lés, házasságkötés, konfirm áció d á tu m á t megfelelő program segítségével, kérh etjü k a listá já t azoknak, akiknek pl. esedékes a konfirm ációja. Jó l alkalm azható cím listák készítésére pl. presbi­ terekről, gyülekezeti tagokról, a listáról öntapadós cím kékre k in y o m ta th a tja a neveket és a cím eket, me­ lyeket a borítékokra csupán fel kell ragasztani. G yülekezeti vagy lelkészi kézikönyvtárak katalogi­ zálására is felhasználható. N agyon m egkönnyíti egy könyv vagy cikk, esetleg tex tu sró l szóló m ű m egkere­ sését egy nagyobb gyűjtem ényben. K ívánságra bib­ liographiát is képes összeállítani egy k ív án t tém ához. N agy segítséget jele n th et a prédikációkészítésben is. K ezdheted a v áz lat kiírásával a képernyőre. M ajd k itö lth eted a v ázlatp o n to k at. Illusztrációk, új gon­ dolatok, később is beszúrhatók és helyére tehetők. K i lehet em elni szövegrészeket és áthelyezni m áshová. N agyszerű szövegszerkesztő program ok alkalm azásá­ val, a képernyőn ja v ítg a tv a , nem agyonfirkált anyag­ ból új és új tisz tá z a to t készíthetünk. K ülönböző for­ m ai u tasításo k a t is ad h atu n k , h a kellemes jól á tte k in t­ hető form ában ak arju k kiíratni. N agy szolgálatot te h e t im ák, litániák, responzo­ rikus szövegek készítésénél, különböző gyülekezeti alkalm akra. Az eddig e m líte tt tevékenységeket a lel­ kész eddig is elvégezhette hagyom ányos m ódon, de a szám ítógép alkalm azása m indezt m egkönnyíti és p ontosabbá teszi. Szám talan új lehetőséget is ta rto g a t, a különböző rendszerezések lehetősége végtelen. Jó szolgálatot te h e t a családlátogatási ad ato k összegyűjtésénél, könnyen és gyorsan k im u ta tja az elhanyagolt terüle­ te k et. F elhasználható az egyháztanítói szolgálatában is, presbiterek vagy lelkésztestületek tá v o k ta tá sá ra.

G yerm ekek, fiatalok részére tesztek, játék p ro g ra­ m ok készíthetők. A lkalm azhatók szám onkérésnél, zenét szolgáltat szintetizátorával, grafikai egységével térképek, rajzok készíthetők. A kik rendelkeznek szá­ m ítógéppel, állítják, hogy újabb és ú jab b alkalm azási területeket fedeznek fel. Mire ügyeljünk a szám ítógép v ásárlásnál? K é t prob­ lém a szokott előfordulni. V agy az hogy a szám ítógép nem elég nagy a vele szemben tá m a sz to tt igény kielé­ gítésére, vagy tú l nagy és a k ap acitása nincs kihasz­ nálva. E z é rt meg kell ism erkedni a szám ítógép lehető­ ségeivel és korlátaival. N agyon sok olyan alkalm azási terü lete van, melyre az egyháznak nincs szüksége. E zért vásárlás elő tt három dolgot m érlegeljünk: 1. M érjük fel az egyház életének azo k at a terüle­ te it, ahol igényt ta rtu n k segítségére. 2. T ájékozódjunk arról, m ely típus képes eleget te n n i a vele szemben tá m a sz to tt követelm ényeknek. 3. T ájékozódjunk m ilyen szoftverek állnak készen rendelkezésre, ill. kisebb m unkával alkalm assá teh et­ jük-e speciális igényünkre. (Ilyen gyülekezeti igénye­ k e t kielégítő p rogram okat készíthetne a R eform átus Gim názium Szám ítógépes Szakköre).

N apjainkban a számítógép m egvásárlása nem elér­ hetetlen egyházközségek szám ára sem. Á ruk egyre csökken, egyre több kerül m agánhasználatba is. A fent elm ondottak csupán kezdetét sejtetik a szá­ mítógép alkalm azási lehetőségeinek az egyházban. Meggyőződésem, hogy am int a könyvnyom tatás nagy hatással volt az egyházi életre és az egyéni kegyesség­ re is az által, hogy lehetővé te tte egyre többek szá­ m ára is a Biblia birtoklását, ugyanúgy a számítógép is forradalm i változást hozhat. Á ltala a keresztyén hagyom ány kincsesbányája jobban feltáru lh at az érdeklődők előtt és a lehetőségek új tá v la ta n y ílh at meg. Fontos lenne m ár m ost m egalapozni egy a d atb a n ­ kot, m ely fokozatosan kiépülve egyre bőségesebb in­ form ációval tu d n á ellátni a term inálok tulajdonosait. Elképzelhető, hogy a K erületi N agykönyvtárak a jö­ vőben nem csak könyveket, hanem számítógép leme­ zeket vagy szalagokat is tárolni fognak, melyek ki­ kölcsönözhetők lesznek gyülekezeti használatra. Az alkalm azási terü let szélesítése érdekében további ku­ ta tá so k ra van szükség, pl. lelkigondozásban, misszió­ ban, evangelizációban. Horváth György

A pietizmus és az egyházi mozgalmak Az ökum enikus m ozgalom ban állandóan jelentkezik a p ietista hang és befolyás. A legkülönbözőbb irá­ nyokból jön ez a h atás, m ivel nem egy egyházra jel­ lemző forrásból eredezik ez az erő, hanem a felekezeti h a táro k tó l függetlenül á t meg átszövi a teológiai gondolkodást és eszmecserét. B onyolultabbá teszi a helyzetet az is, hogy többféle irán y zat kavarog a p ietista beállítottságú áram latokban. É rvényesül­ h et benne a h it és a cselekedetek egészséges össz­ hangja is, am ikor a hitből fakadó em berszeretet, szo­ ciális és társad alm i felelősségtudat a jellem zője, de van olyan ága is a pietizm usnak, am ely kegyes gőggel el­ zárkózik a világ dolgaitól, illetve konzervatív tö rek­ vések szószólójává lesz. M indkét irán y zatra bőven van példa, hiszen három száz éve jelentkeznek az egy­ házt örtén elemben p ietista m egnyilvánulások. H a visz­ szatekintünk a m últba, világosabbá lesznek a m ai je ­ lenségek is. Spener Spener Ja k a b Fülöp Elzászban szü letett 1635-ben, ahol ap ja városi tanácsos volt. M ár a szülői házban kedves olvasm ánya v o lt a Szentírás m ellett A rndt és a m isztikusok. A strasbourgi egyetem en végezte a teológiát, ahol tan u lm án y ai m ellett sokat im ádko­ z o tt és elm élkedett. K ülönösen a v asárn ap o k at ülte meg nagy á h íta tta l. E gy évi genfi tartó zk o d ása 1660ban nagy hatással v o lt rá, m ert i tt ism erte meg az egyházi fegyelem erkölcsi jelentőségét és a presbité­ rium okban a világi elem szerepét. U g y a n itt ta n u l­ m ányozta az angol p u ritán o k aszketikus irodalm át is. R övid strasbourgi lelkészkedése u tá n 1666-ban F ra n k fu rtb a hívták, ahol 31 éves létére m ár esperes is volt. F ra n k fu rtb a n Spener hűséges lelkipásztorkodása és biblikus beszédei igen mély benyom ást te tte k . 1670 ó ta vallásos összejöveteleket is (collegia pietatis) ta r to tt im ádsággal, írásm ag y arázattal, és építő iratok olvasásával. N agy buzgósággal végezte a katekézist és a konfirm ációi o k ta tá st.

„ P ia desideria” című m űve 1675-ben jelen t meg. E bben kora egyházi állapotának rom lo ttság át tá ­ m adva, és a javulás lehetőségeiről szólva, teszi meg in d ítv án y ait, am elyeket a következő 6 p o n tb an je­ lölt meg. — 1. Szükséges a Szentírás alaposabb meg­ ismerése, de nem csak az addigi intellektuális m ódon, hanem a bibliaórai tanulm ányozás bensőséges m ódja által is. 2. Meg kell valósítani az egyetem es papság el­ vét : a világiakra az egyházi szolgálatban és korm ány­ zatban nagyobb szükség van, szerepet kell kapniuk a házi istentiszteleteken is. 3. A keresztyén tan ítás nem m erülhet ki csupán az ismere tátad ásb an , hanem azt gyakorlati hitbeli tevékenységnek kell kiegészítenie (praxis pietatis). 4. Mellőzni kell a szenvedélyes h itv i­ tá k a t, s az ellenfelet szeretet által kell m eggyőzni. 5. K ív á n ta a lelkészképzés reform ját, hogy a dogm a­ tik a i ta n ítá st erkölcsi neveléssel és gyakorlati lel­ készkedésre vonatkozó útm u tatáso k k al egészítsék ki. 6. Az igehirdetés reform jának szükségességét is h a n ­ g o z tatta, hogy a lelkész ne a tu d o m á n y á t fitogtassa, hanem hitébresztő és h itépítő igehirdetést tartso n . „D as geistliche P riestertu m ” (A lelki papság) 1677ben m egjelent könyve nagy h atással volt az evangé­ likus egyházalkotm ány fejlődésére. Spener reform jait igen sokan örömmel üdvözölték, sőt az ortodox teoló­ gusok közül a w ittenbergi Calov (Calovius) is helyesel­ te. Mások azonban, akik túlzásnak ta rto ttá k Spener irán y át, m ert ta lá lv a érezték m agukat, m eggyanúsí­ to ttá k és rossz hírbe keverték. Már F ran k fu rtb an kezd­ ték Spenert és tá rs a it pietisták n ak nevezni. Húsz évi szolgálat u tá n I II. Ján o s György szász választófejedelem 1686-ban F ran k fu rtb ó l D rezdába h ív ta Spenert udvari lelkésznek. H asonló irányban m ű ködött o tt is. Megkezdte az ifjúsággal való ren d­ szeres foglalkozást. Többen m egütköztek szolgálati módszerén és h an g o ztatták , hogy a fejedelem udvari szónokot a k a rt és iskolam estert k ap o tt. Spener m ag­ vetése azonban m ár másfelé is k ezd ett gyüm ölcsöt terem ni. A lipcsei egyetem három fiatal m agistere, Francke, A nton és Schade 1686 ó ta az egyetem egyik term ében ném et nyelvű bibliaórákat ta rto tt. Spener

87

nagy örömmel értesü lt erről és személyesen is m egláto­ g a tta őket. Spener in d ítv án y ára az egyetem en ú jra felkarolták a szentírási könyvek eddig elhanyagolt egzegézisét és kötelezővé te tté k . Francke, m in t ta n á r, kiváló egzegetikai előadásokat ta r to tt, am elyeket nagy szám ban lá to g a to tt a hallgatóság. Carpzow és a konzervatív ta n á ro k a fiatal pietisták ú jítá sá t azzal vádolták, hogy elhanyagolják a teoló­ giai tu d o m án y o k at, m egvetik a gyülekezeti istentisz­ te le te t és rajongó szektás irán y b an h aladnak. A meg­ in d íto tt vizsgálat során a három fiatal ta n á r kényte­ len v o lt Lipcsét elhagyni 1690-ben. Az itt tö rté n te k m ia tt Spenernek is m ind több le tt az ellensége. 1691-től B erlinben I. Frigyes porosz király udvari lelkésze le tt. A m ikor a király az evangélikus és refor­ m átu s unió t előkészítő egyházpolitikát fo ly ta to tt. H alléban 1694-ben új egyetem et alap íto tt, a célból, hogy Lipcse és W ittenberg ortodox irá n y á t ellen­ súlyozza. Spener ta n ácsára h ív ta meg ide Francke, A nton és B re ith a u p t p ietista ta n á ro k a t. E ttő l fogva H alle le tt a pietizm us igazi székhelye. Az új irányzat n agy érdeklődést v á lto tt k i az ifjúság körében, s a hallei egyetem csakham ar an n y ira lá to g a to tt le tt, m in t a reform áció korában W ittenberg vagy Genf. H alle fellendülése a lipcsei és w ittenbergi egyetem et szenvedélyes tá m ad ásra ingerelte. D eutschm ann, w it­ tenbergi ta n á r 283 téves ta n t igyekezett kim u tatn i a p ietisták irataiból. Szenvedélyesen v ita tk o z o tt a pie­ tistá k k a l a lipcsei Carpzow, valam in t Löscher, w itten­ bergi ta n á r is k önyvet a d o tt ki a p ietisták ellen. A tá ­ m adások kereszttüzébe k erü lt Spener 1705-ben h alt meg. Egész élete fá ra d h a tatla n m un k áb an te lt el, az evangélikus egyház tan ításáh o z azonban mindig hű m a ra d t. Jelentőségét az ad ja meg, hogy az elm életi ortodoxiával szem ben a h it és cselekedetek gyakorlati összefüggésére é p íte tt. Ő volt az alapvetője annak az új egyház- és teológiatörténeti időszaknak, am elyet pietizm ussal jelölnek. Francke Francke H erm ann Ágoston v o lt Spener leghűsé­ gesebb ta n ítv á n y a és m u n k atársa. 1663-ban Lübeck­ ben született. M int a lipcsei egyetem ta n á ra ismerke­ d e tt meg Spenerrel. 1687-től szám íto tta m egtérését, am ely L üneburgban tö rté n t, ezért ezt a v áro st m ondta m ásodik szülőhelyének. Lipcse u tá n E rfu rtb a n volt lelkész, m ajd B erlinbe m enekült a v itá k elől Spener­ hez, aki besegítette 1694-ben az újonnan a la p íto tt hal­ lei egyetem ta n á rá v á . A hallei árvaház te tte Francke n ev ét h a lh atatla n n á, am elyet m u stárm agnyi kezdetből em elt fel a nevelés tö rtén etéb en p á ra tla n nagysággá. 1698-ban kezdte el az építést és 1701 h ú sv é tjá ra készült el vele. Mü­ vében ő m aga is a h it alkotó erejének d iadalát ünne­ pelte. Pedagógiai intézetein kívül a külső és belső m issziónak m egalapítója evangélikus egyházunkban. 1710-ben H alléban m eg alap íto tta az első B ibliater­ jesztő In tézetet. A pietizm us történelm i értékelésében k é t irán y t kell követnünk. Az egyikben el kell ism ernünk a pie­ tizm us érdem eit. Ez egyháztörténetileg abban jelen t­ k ezett, hogy a konzervatívvá váló és a gyakorlati élettől elidegenedett ortodoxia hibáival szemben lé­ p e tt fel. A pietizm us m egpróbálta a kor társadalm i problém áinak m egoldását a m aga eszközeivel segíteni. E nnyiben értékelhető pozitívan a hallei árvaház. Az egyházi élet gyakorlatáb an a pietizm us a nép felé for­ d u lt, ann ak nevelésével is tö rő d ö tt, nagy hangsúlyt t e t t a konfirm ációi o k tatásra, értékelte a világiak

88

szerepét, mégpedig nem csak a nem esekét, hanem a városi középrétegekét, az iparosokét, kereskedőkét is. A belmisszióban jelentkeztek a szociális segítésnek a vonásai is. A távoli vidékekre irányuló külmisszió pedig a szélesebb tá v la tú egyházi gondolkodást jelen­ te tte . Spener és F rancke közvetlen ta n ítv á n y a i vol­ ta k Bél M átyás és B árán y György, akik a pietizm us term ékeny irá n y át képviselték. A pietizm us m ásodik vonását főleg az epigonok kép­ viselték. Elsősorban rá ju k érvényes a k ritika, am it m ár k o rtársaik tó l is bőven m egkaptak. A vád az volt ellenük, hogy elhanyagolták a teológiai tu d o m án y t, az evangélikus hitvallási iratok irá n t közönyösek voltak, s azokat kegyes szólam okkal h ely ettesítették. Ö sszejöveteleiket rajongással és szektáskodással is vádolták. T anaikban és m ag atartásu k b an a leg­ főbb tévedés a kegyes gőg volt, am ely szerint a meg­ té r t em ber m ár e földi életben is tökéletes. Sok tá m a ­ d ást k a p ta k azért, m e rt az igazán m egtért és ú jjá ­ született lelkész szolgálatára te tté k a hangsúlyt, s ez­ zel lenézték a többieket. A Szentírás utolsó dolgokról szóló ta n ítá s á t is nem egyszer szektás irányban elfer­ d íte tté k és Isten gyerm ekeinek uralm ában bizakod­ ta k . E zekért a hib ák ért állandó tám ad ásn ak voltak kitéve. Zinzendorf és a herrnhutiak A hallei pietizm us és a régi cseh—m orva testvérek tradícióinak h atá sa a la tt új felekezet is alakult, am e­ ly et Zinzendorf alap íto tt. Zinzendorf 1700-ban grófi családban született Drez­ dában. M int gyerm ek is kegyes nevelést k ap o tt, tíz­ éves korában pedig Francke hallei nevelőintézetébe került, ahol társaiv al 1715-ben „M ustárm ag” nevű egyesületet a la p íto tt. E z t a kifejezést azóta is gyak­ ran használták p ie tista körökben. Jogi ta n u lm án y a it W ittenbergben végezte, m ajd egész E u ró p á t beutazta. Eközben a rra a meggyőződésre ju to tt, hogy m inden kegyességnek a Jézus irá n t való szeretet a m agva, a felekezeti eltérések em ellett m ind eltörpülnek és lényegtelenek. E lh atáro zta, hogy a Jéz u st igazán sze­ rető hívekből egy új nagy gyülekezetet fog alapítani. Ehhez az alkalm at az a d ta meg, hogy a cseh—m orva testvérek egy csap ata bevándorolt Szászországba. 1722-ben D ávid K eresztély nevű m orva ácsnak a veze­ tése a la tt a bevándorlók Zinzendorf birtokán teleped­ te k le, ahol H e rrn h u t néven új váro st a lap íto ttak . Zinzendorf lá tv a a kínálkozó alkalm at, egész életét e bevándorlók vallási egyesítésére szentelte. A régi cseh—m orva form ákat m eg tartva, egyházi rendsza­ b ályokat dolgozott ki szám ukra, s 1727-ben a telepen létrehozott egyházat m e g ú jíto tt testvéregyháznak (unitas fratru m ) nevezte el. Zinzendorf le tette a papi vizsgákat, és Jablonski berlini reform átus lelkész által a h errn h u tiak püspö­ kévé a v a tta tta fel m agát. H aláláig (1760) védője, vezetője és éltető szelleme m arad t felekezetének. Gaz­ dag írói m unkássága m ellett kiem elkedő külmissziói szolgálata volt, hogy kétszer á tu ta z o tt A m erikába, egyházlátogatói, missziói k ö rútra. Zinzendorf és a h errn h u tiak az Á gostai H itv allást elfogadták, de em ellett sok m ás sajátosságuk is volt. K risztu st olyan m értékben em elték ki, hogy az első és harm ad ik h itág azat h átté rb e szorult. Jézus K risz­ tu s m űvében értü n k k io n to tt vérének jelentőségét em elték ki. A K risztus vérének kihangsúlyozása azóta is jellem zője a pietisztikus m ozgalm aknak. T an ításuk­ ban a Jézus irán ti odaadó szeretet az egy szükséges dolog, em ellett a hitvallási különbségek lényegtele­

nek, ezért bárm elyik felekezetbelit is felvettek m aguk közé. Isten tiszteletü k célja is a szeretet felkeltése. E rre szolgált szentim entális éneklési m ódjuk, érzelmes litu r­ giájuk, a felú jíto tt szeretetvendégség (agapé), a láb­ m osás gyakorlása és a testv éri csók felújítása. E gy­ házalk o tm án y u k b an a püspöknek inkább csak a neve v o lt meg, az egyház vezetői inkább a presbiterek. Erkölcsi életük tisz ta , m unkás, békés jellegű volt, a nép et a kézm űves szakm ákra ta n íto ttá k , ezért tag ­ ságuk szociológiailag több n y ire az iparosok, kézm ű­ vesek, kereskedők soraiból k erü lt ki. O lykor külső ru h ázatu k k al is m egkülönböztették m ag u k at, ez az elzárkózásnak, elkülönülésnek v o lt a jele. K ü zdöttek a szórakozások és élvezetek ellen is. T úlzásaik jó részétől szab ad íto tta meg őket Spangenberg püspökük (m h. 1792), ak it a h e rrn h u tia k m ásodik alap ító ju k ­ n ak tekin ten ek . A h errn h u ti ta n ítá s t „ Id e a fidei fratru m ” című m űvében fe jte tte ki.

közösségében is, és a Szabadegyházak közösségében is. K özvetítő, azaz „híd-szerepet” ak arn ak betölteni az egyházak között. K ezdettől fogva tagok az E gy­ házak V ilágtanácsában is, az E u rópai E gyházak K on­ ferenciájában is. R észt vesznek az N SZK -ban is, az N D K -ban is az o tta n i Ökum enikus Tanácsok, azaz E gyházak M unkaközösségében is. H e rrn h u t híres alkotása a „L osung” (napi jelszó) című kiadvány, am ely az esztendő m inden n a p jára kijelöl bibliai igéket. E z ném et nyelvterületen évről évre 1 millió példányban jelenik meg, h azánkban a m agyar fordítása igen népszerű. E z is m u ta tja a vi­ szonylag kis közösség lelki kisugárzásának jelentőségét. Az úrvacsora ta n ítá sá b a n sajátos álláspontot k ö v et­ nek. Az ún. n y ito tt kom m unió m inden egyházhoz ta rto z ó t fogad, m inden előfeltétel nélkül. A döntő a bűnök bocsánata, és az odaadó h it Jézus K risztusban, a testvérek közösségében való hívő m ag atartás. A z evangelikálok

A testvérek közössége ( Bruder-U nität) A h errn h u tiak legújabb állásfoglalásukat az 1957-ben az A m erikai E gyesült Á llam okban ta r to tt zsinatukon fejezték ki. Négy világrészből gyűltek össze a „ te s t­ vérek” , hogy m eghatározzák a m aguk közösségének teológiai alap jait. E nnek első m o n d ata így kezdődik: „Az Ú r Jézu s K risztus te re m ti és egybehívja gyüleke­ zetét, hogy az ő t szolgálja a földön, am íg csak Ő vissza nem té r” . Jézus K risztus személye és a hozzá való ta rto z á s áll a középpontban. „A z egész keresztyén­ séggel e g y ü tt hiszünk Istenben, az A ty áb an , a F iúban és a Szentlélekben” — hangzik a bizonyságtétel foly­ ta tá sa . Ezzel széles körű ökum enikus b ázist é p ítettek ki, am i m ajd fontos lesz a missziói tevékenység foly­ tatásá n á l. A „ té v ta n ítá so k elkerülése v ég ett” meg­ jelölik azokat a d okum entum okat, am elyek a Szent­ írás értelm ezésénél fontosak szám unkra. E zek m aguk­ ban véve is azt tükrözik, hogy nem ak arn ak kizáró­ lag valam elyik történelm i egyház h itv allásaira sem építeni, hanem tu d a to sa n képviselnek egyházközi, felekezetközi álláspontot. E zek a következők: a három egyetem es hitvallás, L u th e r K is K á té ja , az Á gostai H itvallás, a Cseh H itv allás (Confessio Bohemica, 1575), a B erni H itv allás (1532), az A nglikán E gyház 39 tétele, és a B arm eni Teológiai N y ilatk o zat (1934). Angol n y elvterületen a szokásos nevük „M oravian C hurch” , am i eredetükre u tal. Zinzendorf a m orvaor­ szági m enekült „cseh testv érek et” telep ítette le grófi birto k án , H errn h u t-b an („az Ú r az én m enedékem ” ), Oberlausitz ta rto m á n y b a n (m a az N D K -hoz tarto zik). N ém et nyelvterületen „ H e rrn h u te r B rüdergem einde” a nevük. L utheránusok, reform átusok, katolikusok, b a p tistá k és m inden áram lathoz tarto zó p ietisták v an n ak a gyülekezetükben. Az egység a Jézus K risz­ tushoz való tarto zásb an áll. Ő t fedezik fel ú jra meg ú jra, m in t életük m egv áltó ját és m egm entőjét. „Jézu s K risztus a m i személyes üdvözítőnk. Nélküle egyik teológia sem ér sem m it. E z a testvér-gyülekezet alap­ ta n ítá sa ” — olvassuk az egyik igehirdetésükben. Missziói tevékenységük eleven. A m isszionáriuso­ k a t azzal küldik ki, hogy Jézu s K risztushoz vezessék az em bereket. N em a k a rjá k egy bizonyos egyházba téríte n i őket. Ezzel a célkitűzéssel m integy 500 000 ta g ju k v an négy kontinensen, főleg D él-A frikában, Tanzániában, D él-A m erikában. Az N SZ K -ban és az N D K -ban, a ném etül beszélő Svájcban összesen sincs több m in t tízezer em berük. Az egyházak közötti helyzetükre jellemző, hogy ta ­ gok az E K D -ben, a N ém et E vangélium i E gyházak

Angol nyelvterületen ennek a kifejezésnek hosszú tö rtén e te van, még W yclif idejére nyúlik vissza. Az­ u tá n „E vaungelicalles” volt a nevük az angliai refor­ máció idején azoknak, akik az evangélium szerint h it­ te k és éltek. A X V III. századi angliai ébredési moz­ galm ak idején azokat nevezték így, akik nem léptek á t az akkor alakuló m etodista egyházba, m arad tak az anglikán állam egyházban, de ann ak keretei között törek ed tek az elevenebb hitéletre. Teológiailag ez az a rán y m érsékelt kálvinizm ust je­ len te tt, gyakorlati ébredési következm ényekkel. V a­ lam ennyi angliai egyházra h a tá s t gyakoroltak az evangelikálok ébredési törekvései. E nnyiben egyház­ közi jelentőségük is volt. T udatosan kerültek m inden egyházszervezeti típ u st, egyházi adm inisztrációt, vagy éppen b ürokratizm ust. Teológiai ism ertető jegyük, vagy sajátosságuk a következőkben n y ilvánult meg. Szükségesnek ta r to ttá k a személyes m egtérést, a K risztus-hitben való újjászületést a Szentlélek által. H angsúlyozták a Szentíráshoz való abszolút k ö tö tt­ séget a h it, az életfolytatás és a ta n ítá s területén. Az evangelizációt és a m issziót m inden nyelven, m inden népnek Jézus m egbízása alapján kell terjeszteni. E bből az álláspontból fak a d tak azok a kezdeményezések, am elyek az egyetem es im ahét elterjesztése, v alam int a missziói világkonferenciák, egyházközi evangeli­ zációk (Billy G raham ) vonalán valósultak meg. Jézus K risztus visszajövételét erőteljesen hangsúlyozzák, de kikerülnek m inden olyan kísértést, am ely Isten országa földi m egjelenülését képzeli, vagy éppen a „szociális evangélium ” u tó p iá já t hirdetné. A Biblia Jézus K risztu sát v á rjá k az Újszövetség utolsó m onda­ tá v a l: „ M aran ath a!” E u rópában főleg a m ásodik világháború u tá n n ő tt az evangelikálok szám a holland és ném et nyelvterü­ leten. M inden egyházban o tth o n érzik m agukat. Leg­ jelentősebbek az N SZ K -ban, ahol sokféle mozgalom­ ban érvényesül a h atásu k , elsősorban az evangelizá­ ció és a misszió területén. Legnagyobb befolyásuk azon­ ban m a is angol nyelvterületen van. A „N ew York Times” A m erika legfontosabb vallási erejének nevezte őket, m ivel á th a tjá k az egyházi közgondolkodást és közvélem ényt. Fundamentalizm us Az evangelikálok m ozgalm án belül a konzervatív irá n y t nevezik fundam entalizm usnak. M agát a kifeje­ zést először C. L. Laws b a p tista lelkész használta

89

1920-ban. E hhez az irányhoz is felekezetközi konzer­ vatívok tarto zn ak . A fundam entalizm us angol nyelvterü letrő l in d u lt el, s n oha európai képviselői is v a n ­ nak , töm egei mégis A m erikában és A ngliában m űköd­ nek. Ez az irán y elsősorban a liberális teológiával és a m odernista irányzato k k al szem ben ak arja érvényesí­ te n i a keresztyén h it fundam entális alapigazságait. Lényegében három alap tételü k van . a ) A tö rté n e t­ k ritik ai írásm ag y arázat v álto zataiv al szemben tilta ­ koznak a B iblia tekintélyének relativizálása ellen. A Szentírás tévedhetetlenségét képviseli m inden relá­ cióban, olykor a „verbális inspirációig” m enően. b) T iltakoznak Jézus K risztus m üvének redukálása ellen, m in th a csak a tö rté n e ti Jézus, vagy az em ber Jézu s lenne a fontos. K iem elik nem csak teljes meg­ v áltó i m üvét, hanem erősen hangsúlyozzák visszajö­ v etelét, a teljes eschatológiát. Szándékuk az em ber gyors m egm entése, m ielőtt az Ú r visszatér. E bben a v onatkozásban in d ítá st a d ta k az am erikai adventiz­ m us erősítéséhez. c) Az em ber terem tése és a világ terem tése vonatkozásában éles tá m a d á st in d íto tta k a darw inizm us m inden válfaja ellen. A liberális „ e re t­ nekség” elleni h arcukban kiem elkedő állom ás volt az am erikai Tennessee állam ban fo ly ta to tt „m ajom ­ p er” , am elyben az evolúciós elm életekkel szemben nem csak teológiai, hanem jogi, törvényszéki eszkö­ zökkel is felléptek. A fu n d am en talista evangelizátorok m a is éles harcot fo ly tatn ak a „liberális té v ta n ító k ” ellen az am erikai rádióban, televízióban. A konzervatív, sőt nem egyszer jobboldali nézetek terjesztésében nagy szerepük van. Az ökum enikus m ozgalm at is bírálják, m ert tőle az alapigazságok fellazítását féltik. Az E gyházak Világ­ ta n á c sá t is sok b írálat éri a fu n d am en talisták részéről.

A lliansz Már a X V III. századi angol ébredési m ozgalm ak során felvetődött az a gondolat, hogy nem az egyes egyházak és felekezetek szám ára kell az em bereket m egtéríteni, hanem m agához Jézu s K risztushoz. Hosz­ szas előkészítés u tá n 1846-ban Londonban 900-an gyülekeztek egybe az egész világból, főleg A m eriká­ ból, E urópából, hogy kifejezzék Jézu s K risztusban való egységüket. Az alliansz-alapítók tu d a to sa n nem a k a rta k egy-egy egyházat képviselni, k erü ltek m inden egyházi tek intélyre való h ivatkozást, de egyek a k a rta k lenni a keresztyén h it alapigazságaiban, a Szentírás tekin tély én ek abszolút elismerésében, a h it álta l való m egigazulásban, a Szenthárom ságról szóló ta n ítá s­ ban, a Jézus K risztus által való feltám adásban és az eszchatologiában. Az E gyházak V ilágtanácsa 1948-ban való m egalakulása u tá n az alliansz-egységmozgalom legyengült, m ert az egyházak közötti közösség jobb m egvalósulást ta lá lt o tt, ahol gyakorlatilag az összes p ro testán s és ortodox egyház együttesen fáradozik az egységért, nem olyan p a rtta la n és rendszertelen for­ m áb an , m in t az alliansz-m ozgalom . Mégis kiemelkedő m aradandó eredm énye v o lt az alliansznak az egyete­ mes im ah ét elterjesztése. Angliából in d u lt el az egyetem es-ökum enikus im a­ h é t gondolata. 1857-ben alak u lt meg „ a keresztyének egységét előmozdító egyesület” (Association for th e P rom otion of th e U n ity of C hristendom ). P . W attson anglikán lelkész, aki később róm ai k atolikussá lett, id őpontként azt javasolta, hogy P é te r apostol „ tró n ra ­ lépésének” ünnepén, ja n u á r 18-án kezdődjék és P ál apostol m egtérésének ünnepén, ja n u á r 25-én fejeződ­ jé k be. Ma a világ 70 országában ta r tjá k évről évre

90

az egyetem es-ökum enikus im ahetet, am inek előkészítő szövegét 1966 ó ta a v atik án i egységtitkárság és az E gyházak V ilágtanácsa közösen dolgozza ki.

A z ébredési mozgalmak A lelki ébredés kifejezése a B ibliára u tal, ahol Isten igéje alapján a Szentlélek új életet terem t. Lényegében azt fejezi ki a ném et „E rw eckung” , az angol „rev i­ val” , a francia „réveil” is. A K risztus-követés elmé­ lyültebb ú tjá ra vezeti a Szentlélek a „felébredteket” , az evangelizáló igehirdetés által, a személyes megtérés, az odaadó K risztus-tanítványság jellegzetességével. Ném et nyelvterületen a X V III. századi pietizm us jelen tette az indulást, am i azután a belmisszió, a dia­ kónia és az intenzív gyülekezeti élet területén hozott lelki gyüm ölcsöket. Angol nyelvterületen W esley és W hitefield, a nagy m etodista evangelizátorok jele n tették az in d ítást. A m erikában egym ásután alak u ltak a missziói és bib­ liaterjesztő társaságok. Az ifjúsági m ozgalm at az 1855-ben a la p íto tt világszövetség, a CVJM lendítette fel. N agynevű evangelizátorok, többek közölt Ch. H . Spurgeon és D. L. Moody szolgálatán keresztül százezrek ju to tta k m egújult K risztus-hitre.

A fin n ébredési mozgalmak A felvilágosodás és a racionalizm us kora a finn egy­ házi élet elsekélyesedését jelen tették . Az egyház szá­ mos állam i funkciót v e tt át, a gyülekezet és a község h atárai egybem osódtak, a helyi főlelkész, aki „az egyház u ra” elnevezést k a p ta, e g y ú ttal az óállami anyakönyvi hivatal, a közoktatás, a szegénygondozás vezetője is volt. A legtöbb helyen a főlelkész volt a legnagyobb gazda is, a k it gazdasági, földművelési, erdőgazdálkodási problém ák is lekötöttek. Számos lelkész írt ebben az időben gazdasági könyvet. A fő­ lelkész m ellett a kisjavad alm ú káplánok és segédlet készek végezték a tulajdonképpeni lelkészi m unkát. Ez a lelkészi k a rt kis létszám ú, de nagy jövedelm ű „clerus m ajor” -ra és nagy létszám ú, de kis jövedelm ű „clerus m inor” -ra osztotta. Az egyháznak a világgal való összekeveredése, az egyház elvilágiasodása, a lelki m unka elsekélyesedése ellen in d u ltak meg a különböző finn ébredési mozgal­ m ak, am elyek a racionalizm us nélkül önm agukban nem érthetők meg. Nem véletlen, hogy az ébredési mozgalm akhoz nagyrészt a „clerus m inor” -hoz ta r ­ tozó rétegek csatlakozlak, akik a m aguk bőrén érez­ ték a sivár egyházi helyzet ta rth a ta tla n sá g á t. Az sem véletlen, hogy éppen a „clerus m ajor” részéről próbál­ tá k elnyom ni az ébredési m ozgalm akat s igyekeztek fen n tartan i a nékik nagyon kedvező helyzetet. Az ébredési m ozgalm ak a X V III. század végén és a X IX . században a racionalizm us által m egüresített egyházi életet a k a rtá k felvirágoztatni. Történelm ileg a legrégibb az „im ádkozok” irányzata. A X V III. század közepére nyúlik vissza a keletkezése. Legnevesebb vezetője R enquist (1789—1866) lelkész volt. Az irán y zat onnan k a p ta a nevét, hogy a leg­ nagyobb hangsúlyt a buzgó, gyakori, térden álló im ád­ ságra helyezik. Ma m ár kicsi a mozgalom h a tása , az ország délnyugati vidékén, S ata k u n ta területén kívül nincs szám ottevő ereje. A „felébredtek” m ozgalm ának R uotsalainen volt a m egindítója (megh. 1852), Malmberg lelkész (megh.

1858) pedig a teológiai m egalapozója. Tőlük az idő­ sebb M alm ivaara (megh. 1922) v e tte á t a m ozgalom vezetését, a k it azu tán fia, V äinö M alm ivaara, Oulu püspöke (megh. 1958) k ö v e te tt. Jelenleg K ares kuo­ pioi püspök az irán y zat vezéralakja. Főleg KözépFinnországban te rje d t el a mozgalom. Az „evangélikus” irán y zato t H edberg (1811 —1893) lelkész in d íto tta el, olykor „hedbergiánizm usnak” is nevezik. A tö b b i irán y pietizm usától eltérően, az evangélikus egyház ta n ítá sá ra , m in t o bjektív alapra, nagyobb súlyt helyez. E nnek ellenére az egyik ág k iv ált a finn egyházból és szabad egyházzá szervez­ kedett. A svéd szárm azású L aestadius (1800—1861) ÉszakFinnországban végzett szolgálata nyom án alakult ki a „laestadianizm us” néven ism ert irán y zat, amely különösen erősen hangsúlyozza a gyónás, feloldozás, bűnbocsánat-hirdetés jelentőségét. Johansson püspök 1893-ban polém ikus k ö n y v et a d o tt ki ellenük s szektá­ nak nevezte őket. A m ozgalm at belső viszályok is gyengítették, utó b b k é t részre szakadtak, de a finn egyházból egyik irán y zat sem v á lt ki. Szigorú, néha aszketikus életfolytatásukkal kom olyságra intő h a tá st gyakorolnak. A finn egyház életének e belső mozgalm ai nélkül nem lehet érten i ennek az egyháznak a sajátos lelkü­ letét. U gyanilyen fontosak a külső, történelm i ese­ m ények is, am elyek sajátosan színezték a finn egyház életét. A karizm atikus mozgalom Az Ú jszövetség sok helyen szól a kegyelm i ajándé­ kokról (karizm ákról), am elyeken keresztül a Szent­ lélek m eg ú jítja az egyes em bert és a gyülekezetet egyaránt. E bből az alapvetően helyes, m ert bibliai, tan ításb ó l indulnak a k arizm atikus m ozgalom és a vele összefüggő „pünkösdi” m ozgalom lépései. De jellegzetességüket mégis az am erikai independens moz­ galm ak adják meg, am elyek az egyházaktól elkülönülő, extrém , szeparatikus v onásokat ta rtalm azn ak . Az egyházakhoz való tarto zással nem sokat törődnek, katolikusok, protestánsok, evangelikálok, p ietisták eg y arán t csatlakoznak gyülekezeteikhez. Az egyház­ szervezetet tu d a to sa n kerülik. Az egyházi b ü ro kráciát pedig élesen tám ad ják . V iszont új tek in té ly alakul ki azokból az „elit-keresztyénekből” , akik különleges kegyelm i ajándékok b irto k áb an v an n ak , különleges Isten-élm ényeik van n ak , „nyelveken szólnak” , ex ta­ tik u s révületbe esnek, im ádsággal gyógyítanak, s a „Szentlélekkel való keresztség” aján d ék át vették. A pünkösdizm ussal k ev ert v álto zatu k a h arm adik világban terjed , ahol „p roletáregyháznak” , „szegények vallásának” te k in tik őket, s ahol a fehérek „észvallá­ sa” , intellektuális teológiája h ely ett sokkal fonto­ sabb a vallási élm ény, az érzelem, az elrag adtatás, a kultikus tán c, a néger spirituálé, a felfokozott lel­ kesedés. E uró p áb an 15—20 éve te rje d t el a karizm atikus moz­ galom . É vi nagygyűlésekre szoktak összejönni az érdeklődők. E bben az évben K ölnben volt összejöve­ telü k , ahová 1400-an jö tte k el. Az egyházi élet meg­ újulásán fáradozók m ellett v o ltak olyan értelm ű ne­ gatív hangok, am elyek a h ivatalos egy h ázak at t á ­ m ad ták , m in th a azok lelkészei akadályoznák a Szent­ lélek m u n k á já t s csak a m aguk bölcsességét hird et­ nék az evangélium h ely ett. Az alázatosság h ián ya ön­ teltségre, önhitre vezet, m in th a csak a k arizm atikus irányhoz tarto zó lenne a Szentlélek kizárólagos bir­ tokosa.

A bázisközösségek Elsősorban a katolikus egyháznak okoznak gondot a bázisközösségek, bázisgyülekezetek. A kánonjog rendelkezéseit nem veszik figyelembe. E z különösen k ét ponton ütközik ki. a ) A hierarchikus egyház bírá­ lói. Nem ta r tjá k m agukat sem a püspöki tekintélyhez, sem a plebánosi jogkörhöz, sem az egyházjogi előírá­ sokhoz. b) H itítéleti területen messzire m ennek a tö b ­ bi keresztyénekkel való együttm űködés területén, például közös úrvacsorát ta rta n a k a protestánsokkal, am it a Szentszék eddig nem engedélyezett, dogm atikai okokból. A katolikusok és protestánsok közös össze­ jöveteleit és együttm űködését nem a hivatalos egy­ házközi intézkedések keretei k ö zö tt ta rtjá k , hanem a sa já t elképzeléseik szerint. A laikusok olyan funkciókat is átvesznek, am elyeket a kánonjog a klerikusoknak t a r t fenn. A protestánsok szám ára a bázisközösség akkor jelent problém át, am ikor az elkülönülés jelei m utatkoznak. K iszakadnak a sa já t egyházuk közösségéből, ellen­ zéki m a g a ta rtá st fo ly tatn ak , külön úton já rn ak , s az ökum enikus törekvésekben nem veszik tek in tetb e a sa já t egyházuk álláspontját, fellazítják a h it és élet k ialakult ú tjá t. A m egújulásra való törekvés jószándékú célkitűzés. A Szentírás alapos tanulm ányozása, az im ádkozás elm élyült végzése és az igaz keresztyén életre való tö ­ rekvés — feltétlenül tiszteletre m éltó. Ez azonban nem szolgálhat szeparatisztikus célokat, az egyházak és a gyülekezetek köréből kiszakadó, „külön u ta s” szándékokat. * A pietizm us és az egyházközi m ozgalm ak nem tek in ­ tik m ag u k at egyháznak, tu d ato san van felekezetközi jellegük, a szervezeti fo rm ákat nem sokra ta rtjá k , vagy éppen elu tasítják. Nincs taglétszám uk, nagysá­ g u k at sem lehet pontosan tudni. Egyszerre több egy­ házra is ak arn ak h atn i. Mégsincs ökum enikus jel­ legük, m e rt az egyházak közötti párbeszédben nem vesznek részt, nincs képviseletük sem. P a rtta la n , szer­ vezetlen m ozgalm at jelentenek. Jó vonásuk, hogy kihívást jelentenek az egyházak szám ára, a m egújulás érdekében. B iz ta tn ak a szemé­ lyes m egtérésre, elm élyült hitéletre, a keresztyén erkölcsön alapuló életfolytatásra, m indenekelőtt a Szentírás alapos tanulm ányozására. Az egyházak feladata, hogy a m ozgalm akat behívják gyülekezeteik­ be és integrálják sa já t kereteik közé. E m ozgalm ak létezése m agában véve is k ritik á t jelent a hivatalos egy­ ház merevsége, vagy éppen bürokratizm usa felett. A problém a gyökere azonban m élyen van. H ibás az egyházról szóló felfogás, am ely lenézi a „h iv atalo s” egyházat, a „töm eg” egyházat, nem érti a Szentírás ta n ítá s á t az egyházról, m in t a K risztus-testéről, h a­ nem azzal foglalkozik, m iként tu d ja a sa já t mozgal­ m á t „igaz” keresztyén közösségnek tekinteni, m iként tu d „e lit” keresztyénséget alkotni, a tö bbieket lenézni, és önm agát m egtenni m értéknek és norm ának. Mind­ ebbe sok em beri önzés, feltűnési vágy, idegzeti rend­ ellenesség (extrém jelenségek, extázis, én-középpontú­ ság) is belejátszik. A mozgalm i keresztyénség sokszor lejá ra tja „az egyházat” , közrejátszik az egyház gyen­ gítésében, m egosztásában, viszály keltésében. O tt já r a szakadék szélén, hogy a kegyeskedés szektás elzár­ kózást és elkülönülést jelentsen kora egyházától is, de kora nagy kérdéseitől is, az emberiség és az em ber­ ség nagy problém áitól is. A m ásik nagy hiba a Szentlélekről szóló bibliai ta n í­ tá s zavaros fejtegetése. A Szentlélek az A ty án ak és a

91

F iú n ak a Lelke, nem m ond m ást, m int am i a Szent­ írásban van , nincs egyéni k in y ilatk o ztatás, nem te r­ jeszt önh itet, külön u ta t, kegyes gőgöt. A farizeus sorolja fel önm aga vallási érdem eit, s tetszeleg, büsz­ kélkedik önm agával („m egtértem , nem vagyok olyan, m in t a többiek” stb.).

Ma befelé forduló és elzárkózó kegyesnek lenni, az Isten által elénk tá r t feladatokat általánosságokkal elintézni: nyilvánvalóan z sák u tcát jelent. A szeretet által tevékeny K risztus-hit viszont m a is és m inden időben is, sok jó gyüm ölcsöt terem . Ottlyk E rnő

A Magyarországi Református Egyház gyülekezeti diakóniájának hajszálgyökerei 1867-től a századfordulóig M ostanában igen sokat beszélünk, m e rt beszélnünk kell a tip ik u s diakóniai tevékenység — az intézm ényes diakónia m ellett a gyülekezeti diakóniáról. Nem elég a 16 intézet arra, hogy az egyház itt és ebben gyako­ rolja a szeretetét. N em elég a tö b b m in t 1000 ágy a be­ tegek, a szenvedők, a tehetetlenek, az öregek szám ára — m e rt többen v an n a k ennél. E gyre jobban kell hogy értse a gyülekezet-közössége felad atát, szolgálatát — a kicsinyek, a tehetetlenek felé. Kell hogy m inden m ódon törlessze adósságát — m ert igaz az Ige: „ ta rto z u n k m i erősek” . . . (Róm 1 5 :1L). Egyre jobban érlelődik korunkban, hogy a gyüleke­ zet nem csak hitvalló, nem csak liturgiális közösség, hanem szeretetközösség is. K ih ív ja az élet! K ell hogy készenlétben álljon, lásson, érezzen. Kell, hogy értse az elesettek ja já t, a félholtra v ertek ném aságát, kell, hogy kezét o tt ta r ts a a betegek pulzusán. Hitközösség, szeretetközösség — em legetjük m ost — de van-e egyik a m ásik nélkül? Melyik a fontosabb, következik-e egyik a m ásikból? T örvényekhez, szo­ kásokhoz k ö tö tt elm énk ebben a ritm usban gondol­ kodik: misszió — diakónia! Nos — ebből a szem pont­ ból rendkívül érdekes ez a korszak. E gy h itben elesett, rem énytelen, m egkeseredett, m ozdulatlannak vélt és ta r to tt egyházban a gyülekezetek figyelnek a bajra, érzik egym ás szenvedését, s küldik szeretetük jeleit az elh ag y o ttak felé. T alán érdem es elolvasni e n éhány a d a to t, e tu d a tla n és tapogatózó jelzéseket, m elyek spontán m egnyilat­ kozásai az atyafiúi szeretetnek! M otívum ai elérnek hozzánk s m in k et is m ozgatnak. K orántsem lépünk fel a teljesség igényével — csak tapogatózunk a hajszálgyökerek között, csodálásához továbbgondoló szív és látó szem szükséges. E z t adja meg Isten m inden olvasónak! * „Cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképpen a mi hitünk cselédeivel” (Gal 6,10) A sajátságosan m agyar reform átus diakónia, ami a gyülekezetek részéről nyom on köv eth ető a fenti idézetben foglalható össze. M int ahogy a reformáció korának, a p u ritá n ébredésnek nagy tevékenysége a ta n ítá s, az iskolaalapítás, a nép k özött valóban az „igaz világosság” m eghirdetése, terjesztése — úgy 1867-től is a m agyar reform átus gyülekezetek diakó­ n iá ja ehhez a sajátságos terü leth ez v an kötve. E z az az „örökség” am i m eghatározza szeretetét. Az 1858-as népszám lálás szerint M agyarországnak 1 300 000 reform átus lakosa van . A nyaegyháza: 1973, leányegyháza: 1351, lelkész: 1989, segédlelkész: 300, ta n ító : 2617 — ez az az „örökség” — m it egy siker­

92

telen polgári forradalom u tán i korszakban — m ikor is a forradalom okozójának zömében épp a protestáns p apokat, ta n ító k a t te k in te tté k ; és tu d ju k H aynau fejével kezeskedett, hogy száz esztendőre elveszi azok kedvét a forradalom tól, akik ezt csinálták — nos —, ők, ezek a „rebellisek” azok, kik öröksége az 1867-es M R E-nak, a tem plom okkal, az iskolákkal, a lelkész­ lakásokkal e g y ü tt — kik valóban a „ h it cselédei” . A korabeli feljegyzések szerint a 6 —12 éves gyer­ mekek közül: IskolaE bből já r Nem já r köteles S zatm ár megyében 6 229 5 285 943 B ékés-B ánát megyében 14 495 11 445 2950 Heves-N agy kun ság 13 846 10 930 2934 H ajdú megyében 11 223 7 934 3279 N ádudvar városa 916 294 622 Tiszaföldvár 330 146 184 Debrecen 4 951 2 413 2538 B alm azújváros 815 450 365 H ajdúböszörm ény 2 444 1 661 783 (Közli a PETI. 1872. évf. 22. sz.) H a csak ezeket az a d a to k a t vizsgálnók is — lát­ h a tju k m ögöttük reform átus népünk helyzetét, azo­ k a t a p ontokat, hogy hol is szükséges a gyülekezeti diakónia. A sajátságosan m agyar gyülekezeti diakó­ nia — ahol k ö rü lta p in th atju k — a szegény gyerekek iskoláztatását, megsegélyezését, a közöttük és értük m unkálkodó tanítók, papok, s azok árváinak és öz­ vegyeinek a m egsegítését, e lta rtá sá t célozza. A fő­ rangú egyházi vezetőkön kívül, kiket még a reform á­ ció korából s a p u ritá n mozgalomból ism erünk — s kik ebben a korban is van n ak és m u ta tjá k felelőssé­ güket — Pálóczi H o rv á th M ária és Simon, báró V ay Miklós, Dessewffy, Teleki és K árolyi grófok — felesé­ geikkel — és még sorolhatnánk az ismerős és híres neveket — de ra jtu k kívül is, tehetősek és kevésbé tehetősek, ism eretlen, közönséges gyülekezeti tagok is — adnak, adakoznak, bejegyzik n ev üket sok-sok gyülekezet létező és nem létező „A rany-könyvébe” azzal, hogy valam elyik iskolának, „képezdének” „fő vagy altan o d án ak ” — rektornak, vagy tan ító n ak , szolgadiáknak vagy árvadeáknak karácsonyra vagy „exám enek alkalm ával” küldenek, adnak azt ami tőlük telik. Meg kell jegyezzük, m ielőtt az adom ányok, a m egajánlások összegéről szó esnék, hogy zömében kicsiny, kevéske adom ányról van szó, de pontosan ez benne a m egindító és eligazító is. Mikor a gyüleke­ zetek ilyen term észetű diakóniájáról beszélünk három területen m ozgunk: 1. az iskolák, a szegény tan u ló k megsegítése, 2. p ap o k -tanítók fizetésének az ügye, 3. a p ap -tan ító özvegyek, árvák sorsának megoldása.

Nézzünk néhány korabeli tu d ó sítást: T ekintetes T u ri Sám uel helvét-hitvallású, BékésB án áti Egyházm egye elnöke, Szoboszló szülötte, az iskola árváinak 1867. ja n . 27-én 50 fo rin to t ad o tt, m i­ ből lábbelit és írószereket v ásáro ltu n k volna. K özli: Szívós M ihály lelkész (P E IL 1867. ja n u á ri szám). H alász Gedeon úr, a gyönki egyházban szegény gyerekek ru h a és könyvekkel való segélyezésére ala­ p ítv á n y t te tt (P E IL 1868 70. o.). A Debreceni R eform átus E gyház tan ácsa bejelen­ tette , hogy P áv ai József 100,— F t-o t hagyom ányo­ z o tt az á rv a és szegény iskolás gyerm ekek szám ára. Makó Istv á n az ingyenes iskoláztatás alap ja növe­ léséhez já ru lt hozzá (P E IL 1870. janu ár). A M ezőtúri R eform átus egyház jegyzőkönyve így örökíti meg ezt a kérd ést: „A M ezőtúri Szabó és Szűrszabó-céh a táp in tézetre öt év a la tt ö t részletben befizetendő 200,— F t-o t aján lo tt meg 1859. nov. 6-án. A helybeli ács-m olnár-kőm íves egyesült céhek az alum neum ra (alum neum = bentlakásos iskola) 20,— F t-o t ad n ak 1860. m ájus 2-án. Az 1871-es P E IL Figyelm ezőből egyházm egyén­ ként részletesen felsorolva találju k azokat, kik ilyen célból ad ak o ztak : Döm södön T akács Jánosné 9 ,— F t-o t a d o tt szegény iskolás gyerm ekek tanszereire. Szigetszentm iklóson özv. Simon P éterné Végh M ária asszony 40,— F t-o t a d o tt, hogy ann ak k a m a tja szegény iskolás gyerm ekek m egsegítésére fordíttassék. G out Sándor felsőőri lelkész m egírta és k in y o m atta a helybeli egyház tö rté n e té t és an n ak összes jövedelm e a szegény gyerm ekek tandíj-alapjához c sa to lta to tt. 1860. m áj. 6-án M ezőtúron P ap p Ferenc főgondnok ú r így terjeszti elő a m ezőtúri alum neum ra — pénz­ ben, term észetben és m ás élelemben összegyűlt kegyes adom ányokat : készpénz: búza paszuly kása

609,— F t 41 köböl 1 véka 19/fél icce 2 köböl 1 véka

Persze így leh etett ez m ás iskolákban is, hisz több tudósítás szól arról, hogy a „szolgadiákok házrólházra” já rv a g yűjtik össze élelm iszereiket. É s hogy m ennyire h o zzátarto zo tt a „szolgadiákok” sorsa a gyülekezetekhez, álljon itt m ost egy „reklam áció” m it a P E IL 1873-as szám ában olvasunk: Sass K ároly reform átus lelkész írja : „O lvastam a Figyelm ezőben, hogy a pro testán s intézetekben tan u ló szolgagyerekek erkölcsi kiképzésére nincs kellő gond fordítva, holott a papság leginkább ezen erkölcsileg a la n t álló osztály­ ból szokott kikerülni. T örültessék el a szegény tanuló gyerm ekekre nézve a szolga nevezet — és ,jó té te­ m ényeseknek’ vétetnének fel a tá p in té z e te k b e . . . ” Szinte m inden gyülekezetnek m egvan a m aga „sze­ gény iskolás gyerm ekek p én z tá ra ” , m elyből értelm es tanu ló k ju ta lm a k a t, szegény tan u ló k fél vagy ingye­ nes diák kedvezm ényeket kapnak. T u d ju k persze, hogy m ind ez csak jel, jelzés — csepp a tengerbe, m ert nem ju t el m inden szegény gyerekhez, nem kap ju ta lm a t m inden jó tan u ló , nem le tt helye m indenki­ nek az alum neum okban — de jel, melyen tájékozódni lehet. A szomorú helyzetet a prófétákhoz illő őszinteség­ gel tá rjá k fel ném elyek: N agy Sándor a Somogy me­ gyei ágyai lelkész a következőt közli: „ H a azt ak arjuk, hogy az írásm ag y arázatn ak sikere legyen, meg kell ta n íta n i a n ép et írni-olvasni. Egész családok v annak falukon és városokon, kiknek egy ta g ja sem tu d írni és

olvasni s az évvégi vizsgán 116 gyerek közül 42 m ár nem jelenik meg az elfoglaltság, s szegénység vagy közöny m ia tt.” (P E IL 1868. 1497. old.) Szeremlei Sámuel is kim u ta tja az 1848 u tán i M agyar­ országról szóló híres m unkájában Szeremlei S.: Val­ láserkölcsi állapotok M agyarországon 1848 u tán 88. oldal: az 1870-es népszám lálás alkalm ával a királyi M agyarország területén a lakosság 51%-a nem tud írni és olvasni. L á th a tju k h á t m ennyire egzisztenciális az ezzel a terü lettel való törődés. Jó l érzi az, aki ezt érzi és cselekedni is ak ar ennek érdekében. Persze ezek az ad ato k nem m indenkinek fájnak. Szintén a P E IL lapján olvassuk (1869. nov.) hogy Dr. Palló Sándor az ország különböző részeiből 200 előkelő családot a k ar felhívni, hogy segítsenek és tegyenek a lap ítv á n y t a szegény gyerekek iskoláztatására, de m int olvassuk: „ . . . igen-igen eredm énytelennek m u­ ta tk o z o tt” . Továbbm enve nézzük csak N agy G yula érmelléki tanácsbíró székfoglalóját 1872 jú liusában: „Az Í rás 12 apostolról emlékezik, kiket Jézu s K risztus kü ld ö tt, hogy ta n ítv án y o k k á tegyenek m inden népeket, az én hitem szerint az apostolok nem h a lta k ki, itt járn a k közöttünk de nem m éltányoljuk őket annyira m in t érdem elnék” (P E I Figyelmező 1872. jún.). P apok és tan ító k iszonyatos nyom oráról értesülhe­ tünk, ha azokat az apró jelek et figyeljük, m ik a meg­ oldásra irányulnak. Ism eretes Bíró József tan u lm án y a a M R E történelm e c. könyv 360. oldalán: „V annak olyan szegény egyházak, hol a lelkész fize­ tése csekélyebb egy alföldi kisbéresénél. 1858-ban volt lelkész, aki 180 lélekből álló gyülekezetben fizetésként évi 7 F t-o t k a p o tt.” Nézzük a P E I Figyelmezőből (1874. 34. szám) a felső-borsodi T anítóegylet kérését: „ . . . a közértekezlet arra kéri az egyházm egyét, hogy hasson oda, hogy az egyházakban a tan d íj a szokásba v e tt 1 véka zab, pár to jás és egy csirke fize­ tése m egm aradása m ellett legalább 1 fo rin tra em eltet­ nék fel. A tem etésekért járulni szokott 10-12 krajcár — m ás felekezetek példájára 50 k rajcárba á lla p ítta t­ nék meg. Á ltalában arra kéri az egylet a m egyét, hogy a fizetésének h a tá rn a p já t A ndrás nap h elyett n o v . 1-ben m éltóztatnék elrendelni.” A lelkészek és tan ító k , de különösen özvegyeik, ár­ váik helyzetének a m egoldását veti fel 1864-ben D unam elléken előbb szűk m ajd egyre táguló körben Ballagi Mór, m ikor lelkész és ta n ító „G yám egylet­ ről” beszél. Az egyházm egyék egym ásután tárg y alják és akarják ezt az igazán „üdvösnek” m utatkozó moz­ galm at, am i az egyéni és az alkalm i m egoldás h ely ett egységesebb, legalább kerületenként jelentkező gyö­ keresebb m egoldást szeretne. 1866-ban a D unam elléki E gyházkerület m egalkotja a szabályzatot is: „A se­ gélyegylet évente 300 F t-o t ad lelkésznek és ta n á rn a k 10 F t évi befizetése ellenében. V annak egyházm egyék m ik nem foglalkoznak ezzel az üggyel, de — mégis egyre jobb és nagyobb visszhangja tá m a d .” 1867-ben a Debreceni Egyházm egye is tá rg y a lja : " E ddig a lel­ kész özvegyek évente 30-30 F o rin to k at k a p ta k s m ost p én ztárunk oly szépen m egnövekedett, hogy egy kül­ döttség n ev e zte tett ki, mely tervet készítendő, nem ­ csak az özvegyek, hanem lelkészárvák ezutáni segélye­ zésére is lépéseket tesz.” T udósítások szólnak arról, hogy a különböző egy­ házm egyékben szép összegek gyűlnek m ind a lelkész, m ind a ta n ító özvegyi és árv a alapra. A belső-somogyi egyházm egye arról tesz jelentést, hogy az első súlyos évben 1000 F t gyűlt össze készpénzben. (P E IL 1867. 14. sz.)

93

A nagyhírű, de igen sok kellemetlenséggel járó Bal­ dácsi alap ítv án y is ebben az irányban szándékozik h a tn i: F ark as József a P esti R eform átus E gyház 101 éves tö rté n e te c. m u n k ájáb an így ír a B aldácsi alapít­ v ány célját illetően: (246. old.). a ) A pusztuló egyházak m egm entése, ínséges egy­ házak segélyezése, építkező egyházak gyám olí­ tása, b) S uperintendens ú rnak illő díjazása, csekélyebb fizetésű lelkészek javadalm azása, c) A lelkészek özvegyei és árv ái ínséges sorsának ném i enyhítése. Arról is tu d o m ásu n k van, hogy a baldácsi birtok B élafi-kastélyát özvegy p ap n ék n ak a k a rják beren­ dezni azok helyzetének m egoldására. H ogy m ennyire égető és valóban m ennyire el nem kerülhető ennek a kérdésnek a rendezése, olvassunk m ost n éhány hiteles a d a to t, am i a különböző sajtókban lá to tt napvilágot. P E IL 1870. jú n . szám : „E sdő szózat az em berbará­ tokhoz” címen ezt írja : „E g y szegény özvegy asszony él k özöttünk, k i a szó valódi értelm ében az éhhalál­ n a k néz szembe s kinek kétségbeejtő nyom ora m in t p á ra tla n m éltatlanság kiált a M agyar R eform átus E gyház ellen. F érje előbb a kecskem éti Papnevelde jeles ta n á ra s később pedig pap volt s n éhány év előtt elhalván ő t a legnagyobb nyom orba h ag y ta.” De hogy van „reflex” s hogy valóban él a reform átus egyház, hogy m ozdulnak a gyülekezetek, azt ú jra az újság hasábjain o lv ash atju k : „Töm öri Szabó Sándor özvegyének itt küldök 1 F t., de meg nem foghatom , hogy egy fényes és dúsgazdag kecskem éti egyház m in t tű rh e ti el, hogy egykori jeles ta n á rá n a k és lelkésze öz­ vegyének ily iszonyú helyzete legyen — írja K ere­ csenyi Ján o s reform átus lelkész K örm endről. Szívós M ihály H ajdúszoboszlóról: M egütközésemet és csodálkozásom at fejezem ki afölött, hogy hogyan tö rtén h etik ilyesmi a X IX . sz.-ban — bárm inéven nevezhető társaság vagy te stü le t körében — és — 2 F t a d o m án y t küld az özvegynek. Hosszú ideig elevenen ta r tja a felháborodást és az érdeklődést ez a hírközlés és egyre nagyobb hullám o­ k a t v er: Töm öri Szabó S ándor özvegyének adakoz­ n a k v o lt kecskem éti d iák jai: Sipos P ál fóti, Szilágyi A n tal Jászkiséri, Silling K ároly Cservenkai lelkipász­ to ro k — közli Fördős Lajos kecskem éti lelkész — A P E IL 1881. m árc. sz.-ból: „H ih etetlen ü l hangzik, de igaz, hogy egy hajd an i fővárosi lelkész özvegye hosszú ideig kalács sütögetéssel te n g e tte életét.” É s nézzük to v áb b az idevonatkozó tu d ó sításo k at: „L e a k alappal a Ceglédi egyházközség előtt, mivel elaggott szolgájának Dely —, nyugalom ba v onult ta ­ n ító já n a k az 53 évi tanítóskodás u tá n egy évre 1000 F t, s az u tá n a való években 490 F t n y u g d íjat szavazott meg. V alóban irigyelhetik sorsát a ceglédi tan ító n a k az akadém ia és főgim názium i ta n á ro k is, kik vénsé­ g ükre csak 200—300 n y u g d íjak at k ap n ak ” ( P E I L 1870. 4. szám). A kunhegyes: reform átus egyház a városban 40 éve m űködő tan ító já n a k fizetését hivataloskodásának 40. évfordulóján 40 véka élettel és 40 F o rin tta l ja v íto tta meg. U gyancsak ez az egyház egyik régi tü d ő b ajb an szenvedő ta n ító já t sa já t költségén h e ly e tte síttette s m ivel nem ja v u lt betegsége — b á r csak ö t éve ta n í­ tó sk o d o tt „tisztességes n y ugdíjjal lá tta el” . A Gyom ai reform átus egyház egyik p ásztora szá­ m á ra a régi és alkalm atlan lakás h ely ett egy, a város legszebb p o n tján fekvő kertes h ázat adom ányozott. V an híradás a P E IL 1867-es szám aiban a „keresztesi p a p á rv á k szám ára” t e t t adom ányról, a „feketehegy: p a p á rv á k megsegítéséről” . A Makói egyház 8,35 k ra j­

94

c á rt küld a „fertős-alm ási leégett tan ító és családja” részére. „T iszteletes M árk Mózes szászkúti lelkész úrn ak a nagyberegi egyházból m in t többek adom ánya 7,30 k rajzár — küldve Ferge József reform átus lel­ késztől.” A B ihari Egyházm egye gondnoka a p ap i és tan ító i gyám olda ala p jára 100 F t-o t ad — olvassuk a P E IL 1879. jan . sz.-ban. Gyülekezetek, kisebb-nagyobb csoportok foglalkoz­ n a k a papok és ta n ító k s különösen árváik és özvegyeik sorsával. E nnek érdekében jönnek létre az egyházi m agtárak is. „A tan ító i m ag tárakról: Míg az országos segélyezés ügye törvénnyé válik, míg a tö rvény végre­ h a jtatik, addig száz meg száz ta n ító család éhen hal­ h a t, hacsak m aguk a ta n ító k nem gondoskodnak ön­ m agukról és egym ásról. Az ada-m ohaiak Bácsm egyé­ ben úgy gondoskodtak, hogy b e lá ttá k ezt a nagy szük­ séget és m ag tá rt létesítettek, m elynek célja az elag­ g o tt vagy h iv a ta l képtelenné v ált ta n ító k valam int ezek özvegyei és árvái nyugdíjazására” (P E IL 1873. 150 old.). M átészalkán P ap p A rtú r a la p íto tt m a g tá rt 1878ban s célját így h a tá ro z ta m eg: „Az itte n i lelkész s ta ­ nítók életnem ű fizetésének pótlására, am ennyiben a rendes fizetés ki nem telnék a hívek túlterhelése nél­ kül” (A m átészalkai Ref. E gyház tö rtén e te , írta P app A rtú r ref. lelkész). A ta ta i egyházm egyében 1870 n y arán a reform átus tan ító k ta k a ré k m a g tárt létesítettek az elaggott, a szolgálatra képtelenné v á lt ta n ító k s azok özvegyei szám ára, m ely alaptőke g y arap ításán ak m inden ta n ító ta rto z ik jövedelm e arán y áb an fizetni, hogy szükség esetén m indenki jövedelm e arányában részesüljön. A Bicske-vidékiek 1870-ben Mányon üléseztek er­ ről — s m ajd 1872-ben újra, m ert a z t v ették észre, hogy a m a g tár veszélyben v a n s így az özvegyek és árv ák sorsa felettébb nehézzé té te te tt” — írja a P E I Figyelm ező 1872. aug. száma. Török P ál 1874-es püspöki jelentése is nagy szegény­ ségről, nyom orról számol be — különösen am i a lelké­ szek és ta n ító k sorsát illeti: „Az Ú r öldöklő angyala kiváltképpen a kolera á lta l nagy pusztítással m ent keresztül egyházkerületün­ kön. Így B aranyában, Szlavóniában, Kórógyon — a nép nyolcadrésze elhullott. P est m egyében, különö­ sen F óton, K osdon, P alo tán a kolera eddig nem ta ­ pasz talt m ódon dühöngött, a h a lo ttak szám a a szü­ lö ttek felett volt. Á ldozatul estek az Ú r szolgái közül a hódm ezővásárhelyi, h arsán y i, m onori, óbudai, szadai, cecei, decsi lelkészek. A Gondviselés a m ú lt évben szűken ju tta tá ki szám unkra a term észet ál­ dásait is — m inélfogva nyom asztó viszonyok nehezed­ te k népre és egyházra eg y arán t (P E IL 1874. július). A P E I Figyelm ező 1871-es júliusi szám ában Meny­ h á rt Mihály nagyvarsányi lelkész így kesereg: „N incs kenyér, Jézus isteni vallásának sáfára m a-holnap kol­ du sb o tra kerül” . Szárazság, ragály, ínség, közöny k ö zött fel-fel csil­ lannak azok a jelek, m ik éppen ennek a kornak a sa já t­ ságos diak ó n iáját jelentik és jelenthetik. Persze nem újkeletű ez a ta n ító já t és p a p já t féltő szeretet az egy­ ház életében. Azon a nyom on já r — am it a reform á­ ció gyülekezete is csinált. Dr. H erpay G ábor az Ispo­ tály ró l szóló híres m u n k ájáb an leírja, hogy Debrecen városa hogyan gondolkodott 1573-ban Méliusz özvegyé­ nek és k é t árv a lányának esetére nézve, m ajd 1647ben K ism arjai Veszelin P ál árváiról, to v á b b á 1667ben T ornai Istv á n püspök özvegyéről, 1617-ben T án­ czos János elnyom orodott reform átus lelkész tám oga­ tásáró l. Az örökség k ita p o so tt de ú jra felfedezett

nyom án van az egyház, s v an n ak a gyülekezetek ak­ kor, m ikor ebben az elesett, keserű, h a lo ttn a k vélt korban — felfedezik a szeretet ú tjá t-m ó d já t a „ h it cselédei” irán t, m ikor szeretnek, éreznek és felhábo­ rodnak a közönyön! Ezen a nyom on h alad v a ju t el az egyház a még gyö­ keresebb m egoldásig: a lelkészek, ta n ító k , egyházi m unkások nyugdíjazásának kérdéséhez. E k k o rra m ár — Franciaországban, az angliai takácsok között, a Skandináv állam okban — s E u ró p a tö b b i országában is egyre nagyobb h angsúlyt kap a nyugdíjrendszer bevezetése. T őlünk M olnár A ladár — egy széles látó­ körű reform átus lelkész svájci ta n u lm á n y ú tja során találkozik ezzel a kérdéssel és hazaérve felveti és egyre szélesebb körben terjeszti. 1872-ben megjele­ nik: „A n ép tan ító k nyugdíjazása, özvegyek és árvák gyám olítása külföldön és hazán k b an ” címen (Pest 1872 A theneum ). Ő a tan ító k , papok nyu g d íjazását az állam tól sürgetné. L eírja könyvében hogy M agyar­ országon 18 000 ta n ító v an és 8200 ta n ító i állás nincs betöltve, részint ta n ító k h iányában, részint az elöre­ gedés m iatt, am i az o k ta tá s nagy k á rá ra van . (Innen tu d ju k , hogy évi fizetése egy tan ító n ak 208,60 E r­ délyben 180 F t, m iközben egy jegyzőé 400 F t) . Ő — m in t D eák-párti képviselő is — a nép o k ta tá sá t, a fejlődés szem pontjait nézi és sürgeti a m egoldást. K im ondja, hogy fizetésem elést az állam anyagi álla­ p o ta m ia tt nem lehet kieszközölni és am ennyire lehet­ séges egy közös p én ztár felállítását ak arja, am i a szükséges esetekre segítséget biztosít. E n n ek a gon­ dolatnak az érdekében cikkezik, utazik , — de sem a papok sem a ta n ító k nem nagy bizalom m al fogad­ ják, pedig a helyzet égető: A P E IL 1873. 39. sz.-ban olvassuk: „E g y szegény reform átus ta n ító 12 éves, egészséges, jó nevelésben részesült leánya egy em ber­ szerető családba — örökbe vagy díj nélkül — szolgálat­ tételre jelentkezik. A leány jelenleg Cegléden ta rtó z ­ kodik Dobos Ján o s reform átus lelkésznél és felvilá­ gosítással szolgál a szerkesztőség” . Ez a m ajdnem „rabszolga-vásárt” felidéző híradás m u ta tja azt a nyom ort — am inek a m egoldásához persze kevés az egyház, a gyülekezetek akárm ilyen buzgó diakóniája is. E gy alapjaiban m eggyengült, m egingott társadalm i rendszer agóniája az, am inek a szenvedéseit a M RE, s a gyülekezetek is, a gyüleke­ zetek tag jai is szenvedik, viselik — de a diakónia pró­ bálkozásai, a szeretet jelzései p rófétai jelek — m elyek a gyökeres m egoldást sürgetik, s az egyház őrállói fe la d a tá t m u ta tjá k — h a sajátságos m ódon is!

„K étszer ad, aki gyorsan ad” A gyülekezetek szeretete és diakóniája nem m erül ki az ő „h ite cselédei” felé való gondoskodásban. D ia­ k ón iáját to v áb b á úgy is regisztrálhatjuk, m int amivel a hirtelen fellépő veszélyekben, a nem v á rt csapások­ ban siet a felebarát, kisebb vagy nagyobb közösségek megsegítésére. Tűzvész, vihar, árvíz, kolera tám a d meg sokszor egész falvakat, gyülekezeteket, családo­ k at és a testv éri szeretet felfigyel erre, sőt meg is mozdul. E bben az időben különösen sok a tűzvész. 1872-ben leégett: K ovácsvágás, Sarkad, Vereb, B alsa, Csaholc. Á rv ízsú jto tt le tt: Szeged, Mád, Sály, Mis­ kolc. V ihar p u s z títo tta T ápét. V olt hely, hol sokszor 10-20, vagy a k á r 110 ház is leégett s áldozatul esett. A sajtó, a P E IL , vagy a P E I Figyelő hozza a h írt, s mindig van visszhang, s m ennek a forintok, b á r sok­ szor csak krajcárok, de m ögötte o tt v an a testv éri szeretet fellobbanása, felelőssége. A P E IL 1867. ja ­

nuári szám a írja: „H osszabb ajá n lat h ely ett arra kér­ jü k vagyonosabb olvasóinkat, hogy a hosszas farsang örömei között emlékezzenek meg hitrokonaikról. A P E IL 1867. 6. szám ában ezt olvashatjuk: „N agytiszteletű Szerkesztő úr! — tárcájáb an olvas­ ván, hogy tűz p u sz títo tt A baúj megyében s 110 csa­ lád m indenétől megfosztato tt s m iként siettek nagyok és kicsik a kesergők vigasztalására, sietek én is egy­ szerű köröm , csekély jövedelm em szerint a k á r v a l ­ lo ttak k a l szeretetem éreztetni. 2 F t adom ányt küld Szokolay József lelkész.” U gyancsak erre a célra — 1867 m árciusában — M olnár P ál reform átus lelkész k a jatai híveivel e g y ü tt 2 F t 90 k rjt. A Filkeházai postam ester Péchy Manó Gönc városa Baskó gyülekezete H ernádbüd-G olop

2 ,— F t 50,— F t 8 ,— F t 4 ,— F t 3 ,— F t

G ibart, Perc, Bózsva, Pálháza, R advány, V ily — gyülekezetei, K orniss K lára grófnő ru h á t osztott ki, Pálfa község szűkölködőinek Gróf A ppçnyi K ároly 9 m érő á rp á t o sz ta to tt ki — írja P ál Já n o s reform átus lelkész, és köszönetet is ő m ond a segélyezettek nevé­ ben. K olerában elh u n y t családfő éhhalállal küzdő özvegyének és gyerm ekének Békási József reform átus lelkész 1 F t-o t küld Somogy ból. Persze nem csak a term észet csapása sújt, nagyon sok még ekkor az 1848—49-es harcokkal kapcsolatos szenvedés, a seb, a szó legszorosabb értelm ében. E z t is nagyon szívén viseli a p rotestáns sajtó. A gyülekezetek is tu d já k kötelességüket. A P E IL 1867. áprilisi szám ából: Beleváry Ferenc ú r Táncsics Mihály szegény világtalan honfitársunk­ nak 5 F t adom ányt küld s egy szűkölködő honvédtiszt­ nek 2 F t-o t. Égig kiáltó ínségben sínylődő s a szabadság nagy harcában 3 sebet k a p o tt férfi és családja szám ára Falusi Ján o s galam boki lelkész segélyt küld. (P E IL 1867. 36. sz.) „O lvasóink jóltevő és szerető szívéhez fordulok esdő szózatom m al egy nagy ínségre ju to tt volt honvédtiszt hitsorsosunk érdekében. Ő m indig meg tu d ta szerezni azt am ivel m érsékelt szükségleteit fedezte, de m ost pár hó elő tt elbetegesedett és hogy a pohara a csordultig teljék, neje m ind k ét szem evilágát elvesztette s a kegyes adom ányokat a k ár hozzám , ak ár a lap szer­ kesztőjéhez kérem beküldeni” — közli K ovács A lbert képezdei ta n á r a P E IL 1870. febr. sz.-ban. Szintén a P E I L 1867. — 1154. oldalán: „E g y férfi aki 1848 előtt egyik gim názium unkban m in t ta n á r m űködött, a szabadságharc a la tt hadnagy le tt és három sebből vérezve jö tt haza — m ost éhhalál­ lal küzd. Csuka Istv á n újvárosi harangozó, tekintve 33 éves hű szolgálatát és a szabadságharcban tö rté n t elnyom o­ ro d ását élete végéig 2 köböl búza, 2 köböl árp a és 5 F t készpénzzel m enjen nyugdíjba” . H o zh atn án k még több péld át is arra, hogy egyhá­ zunk p ap ja i és ta n ító i de a gyülekezet ta g jai is m eny­ nyire érzékenyen reagálnak ezekre a híradásokra és az sem véletlen hogy később az 1848-as honvédeknek m enhelyet is n y ito tta k P est városában. É s nézzünk még e „rem iniszcenciára” egy érdekes h írad á st: T ur­ keviben elhunyt H a jd ú Im re földbirtokos 1000 F t-o t h ag y o tt a D ebreceni A kadém iára, 200 ara n y a t pedig K ossuth Lajosnak. Az elhunyt öccse ezt küldte T u­ rinba s K ossuth azt felelte, hogy „az élőtől ugyan nem fogad el sem m it de egy h a lo tt hagyom ányát nem u ta ­ síth a tja vissza.” (P E IL 1873. 7. sz.)

95

Az 1868-as évben a következő cím a la tt érkeztek adom ányok: Szilvási egyházra Szőllősardói egyházra Főiskolai tápintézetekre H onvédeink szám ára Miskolci k órházra Több ég ett községekre V ándorlók és ínségesek szám ára Közönséges koldusoknak Főiskola épületeinek fen n tartására Szűkölködők p én ztáráb a P a p -ta n ító özvegyeinek és árváinak Tanítóképezdére H árom ünnepi követnek B artó k G ábor ta n á r ú rnak Az aradi v é rta n ú k emlékére (P E IL 1869. jan . sz.) Ilyen sokirányú és sokszínű az a diakónia, am i a M RE gyülekezeteiben, a gyülekezeti tagok között történik. N ézzük azonban m ost azt a m ozgást, am i egy-egy gyülekezet közösségén belül tö rtén ik . T u d juk, hogy a gyülekezet ta g ja i nem egyform a helyzetben vannak, koruk is különböző, állapotuk is m ás és m ás — a tagok azonban felelősek egym ásért. E z é rt van az, hogy a gyü­ lekezet a m aga szegényeiről gondoskodik. E rre m ár a reform áció korától példa a Debreceni „ Isp o tá ly ” , hogy egy-egy gyülekezet sa já t szegényeit, sínylődőit, koldusait hordozza és segíti. A koldulás, vagy kol­ dusság szégyen egy falu közösségén belül. V alam i mély bibliai kényszer term i ezt az „ íra tla n tö rv é n y t” és m o tiv álja m ind a gyülekezet, m ind a közösség elöl­ já ró it, rendelkezéseit. S egítettek ebben az érzésben a külföldről hazak erü lt lelkészek is. Szeremlei Sámuel így tu d ó sít zürichi tan u lm án y ú tjáró l a P E IL 1867. szám ában: „A tem plom ajtó b an lárm ás és tolakodó koldusok nem v o ltak m in t n álu n k — m iu tán it t a nyo­ m orultakról egy-egy község m aga gondoskodik” 1859-ben állam i rendelkezés van a koldulás eltörlésére. A járv án y o k elleni védekezés értelm ében is tilto tt a „h ázalás” és szinte m inden falu vagy város igyekszik m enhelyet vagy gyám old á t építeni beteg, elhagyott ta g ja i szám ára. Persze a koldulás m egszüntetése nem sikerül „paran csra” s nem m egy olyan könnyen, m in t ahogy ezt a „császári parancs” gondolni véli 1859ben. E m ia tt nem éppen a gyülekezetek vagy a gyüle­ kezeti tagok v o n h ató k felelősségre — ezt m a m ár vilá­ gosan látju k . M indenesetre a Debreceni Isp o tály tö rté ­ n ete is, de egyéb ad ato k is a rra engednek következ­ te tn i, hogy egy-egy gyülekezetnek kom oly m ozdulatai v o ltak a koldusok, a nincstelenek helyzetének megol­ d ására. H a nem is tu d tá k m inden gyülekezetben egy helyre, a „szegény h ázba” összegyűjteni őket, az biz­ to s hogy valam ilyen m ódon mégis szám o n tarto tták őket. A M ezőtúri R ef. E gyház jegyzőkönyve így ír errő l: „az egyházi szegények írassanak össze és jelöl­ jé k meg szám ukra, hogy m ely napokon kéregesse­ n ek ” . . . v ag y: „1863. m árc. 22-én T örök Zsuzsanna elnyom orodott szegény 4 F t segélyt k a p o tt ruhanem ű v ásárlásra.” V agy: „M agyar M ihály részére szerencsét­ len sorsa m ia tt részvétből Csáki Sándor h ag yatéká­ ból 42 F t ad a tik ” . A P E IL hasábjain o lvashatjuk, h ogy: 1872 augusztusában őfelsége József főherceg azon örvendetes alkalom ból, hogy az ég fiú gyerm ekkel á ld o tta meg, az alcsúti reform átus szegények és szű­ kölködők szám ára 100 F t-o t t e t t le a helybeli lelkész­ nél — m elyért igen hálás köszönetet m o n d o tt a szegé­ n yek nevében Mészáros K ároly reform átus lelkész.

96

Porzsolt Ferenc lelkész a „R égi T iszaszentm árton” címen a falu életét dolgozza fel s abban kiderül, hogy valam i „féllábú-asszonv” sorkoszton él a gyülekezet arra vállalkozó tagjainál, s ugyanígy egy vak asszony is. Az 1881. évi zsinati jegyzőkönyv 183. szám a ki­ m ondja, hogy m inden egyházközségben kell választani egy-egy d ék án y t, kinek tám ogatására dékánynők és diakonisszák is alkalm azhatók. Céljuk, hogy a sa já t területükön g y ű jtö tt pénzadom ányt rendezzék, miből 1/4 rész az iskoláé, 1/4 rész a szegény egyházközségek tám o g atására van, 2/4 rész pedig a helybeli szegények m egsegítését szolgálja. Az 1899-es missziói jelentésben így olvashatunk erről a problém áról: „Az erdődi hegyen elhalt Győrfi Ferencnek 6 kis­ korú á rv á ja m arad t, kiket sa ját híveink között elhe­ lyeztem és iskolába já rn a k és a gyám tól és a megyei tanácstól havi 2-2 F o rin to t k ap nak.” „M eghalt Kincses Zsigmond — semmivel sem bíró szolga. H árom gyer­ meke m arad t, a legnagyobb 6 a legkisebb 1 éves. E l­ helyezésükről gondoskodtam , segélyért a N agytisz­ teletű egyházm egyéhez folyam odtam , a tekintetes főszolgabíró ú r által is de még választ m ind ezideig nem k a p tam — de gondom kiterjed a gyerm ekekre” — írja Papolczi K ároly reform átus lelkész E ndrédről. (Zsinati L evéltár Missziói Jelentések 1881.) H ódm ezővásárhelyen 1887-ben alakul egy „ J ó té t” egylet a lelkész Szeremlei Sámuel vezetésével — a sze­ gény gyerekek megsegítésére — m iu tán a vízár és egyéb okok m ia tt igen m egszaporodtak az ínségben levők. Á rv ah ázat ak arn ak állítani, de addig is az ár­ vák m agánházaknál van n ak elhelyezve — írja a P E IL 1888. jan u ári száma. B üdszentm ihályon 1882 újévében a reform átus egyház 57 szegénye k ö zött 50 F t-o t osztottak ki, mely összeget a nevezett célra Szabó A m brus buzgó egyház­ ta g végrendeletileg hagyom ányozta” (P E IL 1882. jan.) 1884-ben D ebrecenben Piros Józsefné szül. Já m b o r Zsuzsanna 1000 F t-o t t e t t le az u tcán való koldulás m egszüntetésére a szegényeknek. Szolnokon is az alakult nőegylet különösen az elha­ g y o tt gyerm ekek gondozását tű zi ki célul. Mindezek alapján is lá th a tju k , hogy a gyülekezetek valahol és valahogy végzik a szeretet m u n k á já t sa já t portájukon. K i tu d n á felsorolni az erről tanúskodó sok-sok jegyzőkönyvet s még a jegyzőkönyvbe sem kerülő darab kenyeret, p o hár vizet, — m it ez a kor keresztyénsége n y ú jto tt és iv o tt m aga is, m ert ebben épp az a legcsodálatosabb hogy nem a nagyság, a gaz­ dagság gyakorolja zömében a felebaráti szeretetet, hanem azok kik m aguk is rá vannak szorulva az irga­ lom ra. Befejezésül had d álljon itt egy korabeli névte­ len püspök verse: „Ébrezd Isten bennünk erőddel a szeretet alvó tüzét, hogy a részvétnek — szent örömmel osszuk gyümölcsét szerte szét. S ha egy tag fájdalm i nagyok gyógyítsák az összes tagok!” De — ki az én felebarátom? T ovább vizsgálva a M R E gyülekezeteinek diakóniá­ j á t ebben a korban, még az t is m egfigyelhetjük, hogy a titk o s hajszálcsövesség elvénél fogva távolabbi te rü ­ letre is e lju t az az erő, m it valóban jól látn a k azok, kik rem énységgel néznek a testre. F u tja a felfakadt erő — m ert F orrás tá p lá lja — itt is, o tt is. Az aligalig m ozduló h it felelősséget érez és elju t olyan te rü ­ letekre is am i m eghaladja a gyülekezetek, a szűken

v e tt egyházi h a tá ro k a t. E bben a k orban a falu, a vá­ ros — az egyház, a gyülekezet nem h a tá ro lh ató el élesen egym ástól, hanem á t meg átszövi egym ást. Nem lehet sokszor világosan látn i, hogy egy-egy folya­ m a t honnan is indul el és ki vagy kik ad n ak egym ásnak im pulzust. Így vagyunk M olnár A ladár életével is aki 1870-ben B alatonfüreden S zereteth ázat a la p íto tt. K i v o lt M olnár A lad ár? P áp án végzett teológiát, u tá n a a V allás és K özoktatásügyi M inisztérium ba kerül s le­ hetősége van külföldi k ö ru ta k a t te n n i és összehason­ lítan i a viszonyokat. Így hozza m agával a ta n ító és lelkész nyugdíj g o n d o latát is, de Svájcból a jav ító intézet fogalm át is. „N em volna-e épp úgy keresztyén m in t hazafias kötelesség az elh ag y o tt gyerm ekek ügyét felkarolni? H a Svájc 3 millió lakosából 3117 elh agyott gyerm eket nevelnek, nem lehetne-e a 13 millió m agyar­ ból egy p á r százat vagy ezret m egm enteni és m unkás cselédekké vagy iparosokká nevelni ő ket? Meg kell előzni a b a jt és nem lehet engedni, hogy egy gyerm ek is csavargó legyen. (P E IL 1870. nov.) E cikk, e felhívás megjelenése u tá n sorban jönnek az adom ányok kisebb nagyobb tételekben a gyüleke­ zetektől, gyülekezeti tago k tó l s papok, ta n ító k is szí­ vesen adakoznak erre a célra. A sajtókból nyom on kö­ v e th e tjü k az intenzív érdeklődést s a kapcsolatot a B alatonfüredi Szeretetházzal. A M ezőtúri gyülekezet jegyzőkönyve így ta n ú s ítja ezt a k ap cso lato t: „1875ben a X V II. szám ú esperesi körlevélben a b alaton­ füredi S zeretetház g y ám olítására m egkerestetnek az egyes hívek, m e rt az egyház a jelen nehéz körülm ény m ia tt adakozásra képtelen” . Ú jra és ú jra felbukkannak a hírek, a különböző köz­ lések. 1880-ban jelenik meg a 3. értesítője az o tth o n ­ n a k a közegyház elő tt. Az in tézet akkori igazgatója N agy Á ron számol be az in tézet m űködéséről s kim u­ ta tja , hogy a 60 gondozott közül 47 róm . k a th ., 11 r ef., 2 evangélikus, 1 görög. „B ízv ást m o n d h atju k , hogy alig van jóték o n y intézetü n k m ely oly szépen sikerült volna m in t a B alatonfüredi” — jegyzi meg a P E IL dec. szám a. M olnár A ladár h alála u tá n arról k a p u n k értesítést 1887-ben — hogy az in tézet 60 gyerekkel nagy nyo­ m orral küzd. 1887-ben a F ü red i tem etőben sírem léket állítan ak M olnár A ladárnak, hol a sírbeszédet a füredi reform átus lelkész m ondja. M olnár A ladár m u n k ájá­ val kapcsolatban még a z t is meg kell jegyeznünk, hogy m ikor a Debreceni Z sin atn ak 1881-ben ő készíti elő az o k tatási és nevelési terv ek et, ő a tervezetekbe a „K eresztyén felebaráti intézetek” cím a la tt beszél árvaházak, szeretetházak, siketek-vakok-kretinek (ér­ telm i fogyatékosok) intézetéről is. N agy terv ei kibon­ takozásáb an m egakadályozza korai halála. (49 éves volt m ikor m eghalt.) E z az ő kretinekre vonatkozó terv e az első egyházi terv , m ely foglalkozik és érin ti az értelm i fogyatéko­ sok sorsát. Meg kell jegyezni, hogy az egyháznak elég kicsi az „affin itása” efelé a te rü le t felé. Mélységes csend van az egyházban és szinte félelem és iszonyat is feléjük és velük kapcsolatban. Miközben az egyház iskoláit ta rtja , a n é p o k ta tá st a k a rja és szorgalm azza — aközben velük — korabeli kifejezéssel élve: a hü­ lyékkel nem foglalkozik. É rdekes megjegyezni ezzel kapcsolatban a P E IL 1887. m árciusi szám ában N agy Sándor ágyai lelkész „ Önigazolás” c. cik k ét: 1870 óta csak azok nem já rn a k iskolába akik testileg vagy szel­ lemileg nem alkalm asok arra, hogy iskolába j á r j a n a k ... a vizsgákról csak azok hiányoznak, kik betegek vagy nyom orékok” . E z t az egészet a rra nézve m ondja N agy Sándor, hogy m ennyire eredm ényes m u n k á t végzett a gyülekezet iskolájában, de közben arról is

vall, hogy a fogyatékosokkal és a nyom orékokkal nem volt szándéka foglalkozni. V alam i m egm agyaráz­ h a ta tla n viszolygás v a n ezzel a kérdéssel kapcsolat­ ban. 1883. ja n u á ri szám ában így ír a P E IL : „M egren­ dítő eset tö rté n t Sopron m egyében. Ludvig János locsm ándi lelkész fia — ki előbb a Schw arzer féle o tt­ honban volt — de mivel a szülő nem b írta a költségeket fizetni, gyerm ekét h azav itte. A szerencsétlen fiú egy napon m eg g y ú jto tta az ágyában levő szalm azsákot és a bezárt szobában m egfojtotta a fü st.” N ézzük azonban a legilletékesebbet, Frim Ja k a b o t — ki az első in tézetet a la p íto tta szám ukra 1875-ben. „A hülyeség és a hülye intézetek” c. könyvében így ír: . . .m ély m egindultsággal lehet csak hülyéink nagy nyom orát és még nagyobb részvétlenségét előadni! Egyház és állam m ajdnem egyform án hag y ja őket nagy nyom orukba. Az egész ország egyházai — sem a kathólikus, sem a reform átus, sem az evangelikus egyház hülye gyerekeiről még a legcsekélyebb gon­ doskodást sem ta n ú sítja . Az egyházak nagy sokasága, melyek iskolájukban a valláso k tatásra felügyelnek — tudom ásom szerint sem zsinat, sem prezsbitérium nem k érdezett sem pap o t, sem ta n ító t: gyerm ekeitek közül h á n y an nem h allgatják a vallástan ítást, m ert ők m in t hülyék általato k észrevétlenül és szeretet nélkül m a­ rad tak . É s a zsinatok, községek, prezsbitérium ok még­ h a an n y it dikcióznak is a nép nyom oráról, a hülyék érdekében senki sem n y itja ki száját.” Az első népszám láláskor 1870-ben a következő a helyzet: vakok: 13 243 siketek: 14 396 elm ebetegek: 9 556 hülyék: 12 003 1880-ban: 16 690 Meg kell em líteni ennél a kérdésnél, hogy valam i­ lyen oknál fogva külföld példája sem h a t rán k . Frim Ja k a b is m egállapítja a m ár im ént em líte tt m u n k ájá­ ban, hogy: N ém etországban az első gyakorlati tevé­ kenység a hülyeképzésben a papoktól indul el. A hü­ lyék ügye a p rot. egyházban a belmisszió tá rg y a le tt és így B ajorországban N euendettelsau városában Lőhe lelkész által és 1859-ben Disselhoff fáradozásai által G ladbachban. . . intézetek jö tte k létre. Ezen protes­ tá n s törekvést m ár 1852-ben m egelőzte P robs József k a th olikus lelkész B ajorországban Ecklesbergben. H ol­ landiában is a papságot illeti a legfőbb érdem a hülyék nevelésében — írja. (72. o.) A P E IL 1882-es augusztusi szám ában lá tu n k refle­ xiót ezzel az üggyel kapcsolatban. „A hülyék nevelésé­ ről és ápolásáról írt könyvet Rill József. M agyarorszá­ gon ezidő szerint 9913 hülye férfi és 7577 nő van, kik közül 2421 reform átus, 1322 evangélikus, 94 u n itárius és a tö b b i kathólikus. E m unka élén Frim Ja k a b — a m agyar hülyék nevelőjének arcképe áll” . Szinte húsz év sajtóterm ékében ez az egyetlen tu ­ dósítás az egyházban az értelm i fogyatékosokról. Még az 1859-ben alak u lt Országos P ro testán s Á rvaház felvételi szabályzata is élesen elh atáro lja m ag át m in­ den te sti és szellemi fogyatékostól. H ogy aztán — az im ént em lített 2421 reform átus és az 1322 evangé­ likus értelm i fogyatékos hol találh ató , kik is ők és hogy élnek és hogy halnak, a rra nézve legfeljebb csak fan tázián k ra tám aszk o d h atu n k s nem irigyelhetjük sorsukat. Ők azok — akikre valahogy mégis csak rátalá l a „kegyelem ” s kikkel 1930-ban — az alföldi tan y ák o n istállóban akad össze K iss Ferenc és meg­ n y itja szám ukra a Tiszafüredi S zeretetotthont. S ha az im ént e m líte tt külföldi példákra gondolunk vagy a m agyar állami kezdem ényezésre (1875) — egy kicsit későinek tű n ik egyházunk m ozdulása.

97

M egtaláljuk az egyház tevékenységét, d iakóniáját ebben a korban az óvodákban is. D r. H erp ay Gábor Ispotályról íro tt könyvében b u k k an u n k rá arra az értékes a d atra, hogy D ebrecenben az első óvoda kelet­ kezése kapcsolatos az Isp o tály történ etével. (Dr. H . G. A 400 éves I s p o tá ly .. . 115 old): Zagyva Im re in d ítv á n y t tesz az egyház tanácsához az Ispotályban ápolt 25—30 teljesen szülőtlen árv a részére egy kisded­ óvó in tézet felállítására. Az egyházi tan ács az indít­ v á n y t elfogadja és 1843-ban az óvoda felállítását elkezdte 1844-ben „óvónak” m egválasztott Fodor Sándor V I. éves deák, k it szakism eretek szerzése okából Pestre küldtek. Fodor Sándor halála u tá n 1885-ben K álm án Vila, T ó th Zsuzsanna le tt az egy­ házi tan ács által óvónőnek m egválasztva — és — 1898-ban Szűcs E te lk a és a kifejezetten egyházi jel­ legű óvodát, m elynek akkor N agy Id a v o lt az óvónője, 1913-ban veszi á t a város” . A debreceni példa m inden bizonnyal h a t, m ert ele­ ven az egyház érdeklődése az óvodák tekintetében. 1868-ban H ódm ezővásárhelyen is egy kisdedóvó fel­ állításáról gondolkodnak és a lelkész sa já t lakását ad ja á t erre a célra. (írja a P E IL 1868. évf. 359 o.) K arcagon M adarász Im re lelkész szorgalm azza a „G yerm ekkert” felállítását. Sok helyen csak nyárra a k arják bevezetni. A P E IL 1887-es évfolyam ában is ta lá lu n k tu d ó sítá st hogy tö b b gyülekezet és lelkész szorgalm azza a „gyerm ek k ertet” , hogy a „kisdedek az elemi veszélytől védve legyenek míg a szülék az ara tá s nagy m u n k ájáv al v an n ak elfoglalva.” A Váci K irá lyi Siketek Intézetének nem nagy híre v an az egyházsajtóban. A lapítója pedig protestáns, sárospataki kapcsolatokkal. Az egyetlen nagyobb ala­ p ítv á n y a Pálóczi H o rv á th M ária és Simon alapít­ v án y a, am i h agyatékából ezt a nem es célt szolgálta. N éhány gyülekezet is adakozik szám ukra, pl. a me­ ző tú ri jegyzőkönyv így örökíti m eg: „1872-ben Vakok, siketek és tébolydák részére a perselyben 2 arany ta lá lta to tt.” (Jegyzőkönyv 1872) Poor József reform átus lelkész és v allástan ár a P E IL 1870. júniusi szám ában n agy lelkesedéssel számol be a Vakok József Nádor K irályi Országos Intézete vallás­ vizsgájáról. Persze elenyésző a beiskolázott vakok szá­ m a — a 13 000 körüli vakból csak 121 v o lt beiskoláz­ va, ebből kb. 30—40 a reform átus. Az intézet szabály­ zata b izto sítja a h ito k ta tó k b e já rá sá t és arról is olva­ sunk hogy n a p o n ta van k a th olikus istentisztelet am e­ lyen a vakok énekkara m inden alkalom m al szerepel. Fegyházak: 1869-ben a V áci Országos Fegyházban összesen 171 p ro testán s fegyenc volt, ebből reform á­ tu s 144, evangélikus 27. B űntényre nézve a p ro testáns fegyencek a következőképpen oszlanak meg: tolvaj 89 emberölő 22 gyilkos 13 rabló 16 életm ó d ju k at nézve a következő a megoszlás: földmívelő 46 napszám os 61 cseléd 19 kézm íves 18 p ásztor 12 h iv ataln o k 4 kereskedő 3 fogl. nélküli 8 (Az elítélt gonosztevők közül — írja Szeremlei Sá­ muel a m ár többször idézett könyvében — 1855-ben o k ta tá s nélkül n ő tt fel 65% és 1860-ban 71%). A váci Fegyintézetnek három reform átus lelkésze

98

van, ezek közül Sziládi János az aki behatóan tan u l­ m ányozza ezt a nehéz terü letet. 1869. novem berben „A fegyenc ügyről” c. cikkében így ír: „P apokról, tan ító k ró l m ár van gondoskodva, de még jav ító in­ tézetek nincsenek. H anem aki -a-t m ond, m ondjon -b -t i s . . . ” É s hogy m ilyen leh e tett az a segítség am it egy lelkész a d h a to tt erre nézve, olvassuk a P E I Figyelmező 1870. m árc.—ápr. szám ából: (A M unkácsi fegyház életéből!) „A bibliai tö rté n e t és hitelem ző o k tatásb an i haladás ez évben kitűnő eredm ényt m u ta ­ to tt fel. Tizenegy h a jlo ttk o rú s huszonkét ifjú fe­ gyenc köztük különösen a 15 éves Frecska gyújtogató — okos, világos és folyékony előadásaikkal az erkölcsi javulás kétségtelen jeleit m u t a t t á k .. . Ez évben a népm ozgalm i adatok a következők: régiek 115 újoncok 58 K iket a legújabb m iniszteri szabályzat értelm ében m agánzárkai erkölcsi oktatásb an részesítettem , ön­ m agukkal szigorú szám vetésre, lelkiism eretüket ön­ m agukkal való találkozásra vezettem — bennük az elveszett em beri beleérzetet a vallás szelíd igéjével felelevenítettem . A szabadultaknak sorsukhoz m ért élettanácsokat a d ta m : szülék, rokonok s általában az em beri társadalom m al kibékülést, henyeségtől való óvakodást, a szeszes italok m értéktelen és szen­ vedélyes élvezetét, önm aguk szomorú sorsára u talv a szívükre kö tö ttem az intézetben ta n u lt m esterségük fo ly tatását, m ellyel m ag u k at és szűkölködő családjai­ k a t fe n n ta rth a tjá k .” — közli: L iteráti Ján o s fegyint. ref. lelkész. D ebrecenben Csiky Lajos theologiai akadém iai ta ­ n á r volt a börtön-ügy jeles képviselője. A m int erről m unkájában ő m aga vall a „K épek a börtönügy tör­ ténetéből” c. könyvében (Bp. 1892). M int külföldi — svájci diák ism erkedik meg 1877 — 78-ban ezzel a m unkával, am i igen nagy h a tá st te tt reá. Itth o n — m in t a G yakorlati Theologia ta n á ra felszólítást k a p o tt a D ebreceni K irályi Ügyészségtől, hogy vállalja el a Törvényszék fogházának lelkigondo­ zását, legyen börtönlelkész. Így kerü lt ő és így le tt ennek az ügynek lelkes szószólója. Tőle jelent meg a „ H it, rem ény, szeretet” c. im ádságos könyv is mely tarta lm a z im ádságokat a foglyok szám ára. 1892-ben egy nagy előadást ta r to tt a M agyar Jogászok Egylete B örtönügyi B izottsága elő tt — hol H ow ard Jáno sn ak — az angol börtönügy nagy apostolának az életrajzát ism ertette. U gyancsak börtönlelkész volt Gergely A ntal is — a későbbi m ezőtúri fiatalon elhunyt lelkész — ő m int a Lorántffy Zsuzsanna Egyesület m un k atársa — k ü ­ lönösen a Tolonc- és fogházban a fiatal bűnözőkkel foglalkozott. A H ajn al c. folyóirat 1897. évfolyam 10. szám ában beszámol arról a m egdöbbentő adatról, am i meg kellene hogy rázná a M agyar R eform átus E gyházat: „A fővárosi tolonc- és fogházban naponta 300 kisebb bűnös fordul meg s évente több m in t 20 000! Húszezer apró bűnös, akikről eddig csak a statisztika beszélt. H úszezer — a bűnben m égcsak gyerm ek em­ ber, kik a keresztségből csak a vizet k a p tá k ” M éltán m ondja ugyan ő a D unam elléki E gyházkerület érte­ kezletén 1899. okt. 23-án: „Tényleg úgy áll a dolog, hogy dacára korunk nagym értékű h u m anista tö rek ­ vésének, sohasem volt ekkora a nyom or, sohasem b án ­ tó b b az ellentét jólét és szegénység között, m in t nap­ jain k b an .” (M egjelent: Gergely Mihály íro tt m unkái, M ezőtúr 1912.) E z t a fejezetet bezárva boldog öröm m el á llap íth at­ ju k meg, hogy a gyülekezetek diakóniája, szíve, ér­ deklődése n y ito tt. T úllátnak a szoros egyházi kerete­

ken — s o tt v an n ak ahol csak lehet! V alóban igaz: . . .v ajo n a forrás ugyanabból a nyílásból árasztja-e az édes és a keserű v izet? (Ja k 3,11). A szeretet felfakadt forrása folyik — m indenki felé. Így éri el a gyülekeze­ te k szeretető a különböző b ajb an , betegségben, bűn­ ben szenvedőket! Isten feszítő m u n k ája cselekszi ezt! K iáltsunk fel a zsoltáríróval: „M ilyen d rág a a te szereteted Istenem , S zárnyad árn y ék áb a m enekülnek az em berek” (Zsolt 36,8) * A M agyar R eform átus E gyház gyülekezeteinek dia­ kóniája 1867-től a századfordulóig — volt a cím és m egpróbáltuk a kor d iak ó n iáját m egkeresni s m ai diakóniánk hajszálgyökereit felk u tatn i. E gy alvó, m egkeseredett, m egnyom orodott, h ite t­ len, m ozdulatlan egyház életében lehet egyáltalán diakóniáról beszélni — te h e tjü k fel a k é rd é s . B ár a diakónia fogalm a is, a misszió és a gyülekezet fogalm ai nagy változáson m entek keresztül napjainkig — mégis b á tra n k im ondhatjuk, a diakónia, a felebaráti szeretet jelen van és az egyház életét jelenti. „N em h a lt meg, csak aluszik” — m ondtuk m ár annyiszor és m ondták ebben a korban is a felelősek, a lelkesek, k ik et küld Isten mindig — felháborodni, akarni, szólni, tenni, tö rtén elm et írni. T alán nem nagy em berek, nem nagy tettek , nem égre csapó lángok ezek — de nyom on kö­

veth etjü k ez apró, kezdetleges, de szívbéli m egnyilat­ kozásokban a sajátosan m agyar reform átus gyüleke­ zetek diakóniáját. Sőt az t is m egsejthetjük — e h aj­ szálgyökereket k u ta tv a —, hogy van idő m ikor a dia­ kónia ébreszt, ráz, serkent, ak ar — ezekben a jelekben egyház az egyház, gyülekezet a gyülekezet. E jeleket v árja tőle a történelem , a társadalom , de m aga az egyház U ra is! Sajátosan m agyar reform átus gyülekezeti diakónia — m o n d o ttu k m ár többször. Ezzel nem a k arju k egy­ h ázu n k at elszakítani — m in t ahogy nem is lehet — a külföldi hatásoktól. M int lá ttu k , d iá k o k , papok, tan ító k jönnek és m ennek E urópa-szerte, hozzánk vagy tő lü n k — látn ak , hallanak, h a tn a k , akarnak. H a nem is sikerül m indent m egvalósítani, gondolatuk, terv ü k , lépéseik benne v an n ak m in t „kötő-anyag” az alakuló történelem ben. E nnek alapján ki is m ond­ h a tju k , hogy a M RE diakóniájának a tö rté n e té t két tollal lehetséges írni 1867-től. Az egyik ez a sajátosan m agyar reform átus, útkereső, tapogató, fel-fel jajduló, spontán, szervezetlen diakónia. A m ásik a sk ó t—né­ m et belmisszió h a tá sá ra és a század végére szervezet­ ten is kialakuló, egyletekben élő és ható „intézm é­ nyes” diakónia. E nnek tö rté n e té t m ár többen és tö b b ­ ször m egírták. Ahhoz nem is szeretnék de nem is tu d ­ nék semmi ú ja t hozzátenni — viszont — egyre jobban izmosodó gyülekezeti diakóniánknak talán nem á rt ha ismeri e néhány ad ato t. Aki olvassa értse meg! Juhász Zsófia

Kari Barth és a sárospataki kollégium eszmevilága* „Az évszázad teológusa” címmel a R eform átusok L apja 1986. 41. szám ában hosszabb ism ertetés jelen t meg a B a rth születésének 100. évfordulója alkalm ából S árospatakon ta r to tt, jó visszhangra ta lá lt tu d o m á­ nyos ülésről. Rendezői a k eresztyén—m arx ista párbe­ széd jegyében k értek előadásokat a „ K a rl B a rth és a X X . század p ro testan tizm u sa” tém akörből. A k o nst­ ru k tív légkörű, felszólalásokban, sőt v iták b an gaz­ dag ülés sikerének elvi feltételét az a jól átgondolt kon­ cepció b izto síto tta, am ely az általánostól a speciális felé h aladva k ív án t foglalkozni a tém ával. E nnek megfelelően k ét-k ét előadás h an g zo tt el B a rth tö r­ tén eti, politikai és teológiatörténeti szerepéről, jelen­ tőségéről. Egy-egy a m agyarországi vonatkozásokkal foglalkozott, végül egy-egy kifejezetten Sárospatak­ hoz kapcsolódott „ K a rl B a rth és a sárospataki Kollé­ gium eszm evilága” címszó a la tt. A m it az a té n y indo­ kolt, hogy a m agyarországi reform átus egyház egé­ szén belül századunk legjelentősebb reform átus teoló­ g usát elsőként a Tiszáninneni R eform átus E gyházke­ rü let és an n ak nagym últú Kollégium a részéről érte hivatalo s elismerés — a tiszteletbeli teológiai ta n á ri cím felajánlásával. A Comenius T anárképző Főiskola egyik ta n á ra azt vizsgálta, hogy m ennyiben h a to tt B a rth három p a tak i professzorra: Vasady B élára, N agy B a rn á ra és Koncz Sándorra. Előzőleg pedig én kísérelhettem meg a ta r ­ talm ilag jellem zett k e re ttö rté n et felvázolását. E z t szeretném m ost némileg kibővítve megism ételni.

I. A legfontosabbnak vélt és tu d a to san előre v e tt bő­ v ítést készülés közben te t t egyik megfigyelésem indo­ kolja. A szakirodalm unkban való tájékozódásnak m ár a kezdetén szem beötlött, hogy B arth ró l elsőként K o­ lozsváron, nyom ban u tá n a P áp án , kevés idői lem ara­ dással Sárospatakon — m ajd D ebrecenben jelentek meg ism ertetések, tanulm ányok. B udapest csak ké­ sőbb „fogadta be” őt. A sajtódokum entum ok szerint te h á t B a rth h atása az ország centrum ához viszonyítva a perifériákról in d u lt befelé. N em csak azért teszek itt kitérést, hogy (k u tatáso k ra való ösztönzést re­ mélve) sajnáljam -sajnáltassam a m agyarországi B a rth recepció feldolgozásának még korántsem befejezett v o ltát, hanem azért is, m e rt úgy érzem, eleget kell tennem egy hálátlan n ak , sőt szám om ra ezen a helyen ak ár kifejezetten előnytelennek tű n h ető belső köteles­ ségemnek. Az egyháztörténelem „m é lta tlan b ár, de hivatalos” m űvelőjeként g y ak o rta találkoztam — és előre félek, az 1988-as jubileum i ünnepségek kapcsán többször fogok találkozni — egy hibás szem léletm óddal páro­ sult tárg y i tévedéssel, am ely a jelenlegi helyzetet v e títi vissza a m últba. A zaz: a D ebreceni R eform átus Kollégium nak, m in t „az ország iskolájának” egyedül álló jellegét-jelentőségét hangsúlyozza, a m ú ltra nézve m integy m érceként állítva a tö b b i felé és diffe­ renciálatlanul kim agasló módon értékelve a többi

* A Debreceni Reform átus Teológiai A kadém ia félévkezdő csendesnapján, 1987. február 6-án elhangzott előadás.

99

fölött. E nnek a K ollégium nak a közel 450 éves m últja során valóban v o ltak egyes professzorai, vagy kor­ szakai, akikkel és am elyekkel kapcsolatban bizonnyal m o n d h a tju k : „az élen já rta k .” E z azonban nem volt m indig és m indenben így. L ásd B a rth hazai fog ad tatá­ sának fo ly am atát. Félreértés ne essék! Mi sem áll tőlem táv o lab b , m in t a lekicsinylés, vagy az ünnep­ ro n tá s szándéka. Sőt vallom , hogy 1660-tól, te h á t a M artonfalvi T ó th G yörgy vezette v áradi iskola beol­ v ad ásátó l kezdve a m agyarországi reform átus egyház iskolahálózatában ennek a K ollégium nak v olt a leg­ nagyobb súlya. Mindössze a n n y it szeretnék tu d ato sí­ ta n i, hogy m áshonnan is in d u ltak el k o ru k a t megelőző kezdem ényezések és m áshol is a k a d ta k kiváló kopo­ n yák. M int am ilyen v o lt pl. E rdélyben Szathm ári P ap M ihály (1737—1812), akinek 4 nem zetközileg k itű z ö tt díjnyertes pályam űve nem csak latin , hanem holland nyelven is m egjelent és a k it „ a hágai tudós társaság ” 1788-ban ta g já v á v álaszto tt. De h a m ár E rdélynél ta rtu n k : m iu tán a pápai reform átus egyház kollégium át 1797-ben á tv e tte a D u n án tú li E gyházke­ rü let, az ún. k onvent az ország Iskolájának m inősí­ te tte éppúgy, m in t ahogyan egy időben az E rdélyi R eform átus E gyház kebelében m űködő kollégiumo­ k a t is ilyeneknek te k in te tte . A korábbi évszázadok­ b an „az ország iskolája” elnevezés m egilletett m inden, valam ely egyházkerület á lta l fe n n ta rto tt (és egyház­ szervezetileg közvetlenül ellenőrzött) kollégium ot. A zt az előnyt jele n te tte ez, hogy diákjaik m inden egy­ h ázkerületben szu p p lik álh attak sa já t m aguk szám ára. Ilyen hosszúra n y ú lt „előzetes” u tá n té rjü n k azon­ b an tém aszerűen az ország egy m ásik iskolájára, Sá­ ro sp atak ra. T e h á t: K a rl B a rth és a sárospataki Kollé­ gium eszm evilága. Előre bocsátom egy m o n d atb a sű ríte tt végső ered­ m ényem et: B a rth és a S árospataki R eform átus Kollé­ gium eszm evilágának gyökérzete azonos volt, még a törzse is, csak az ágak helyezkedtek különböző irá­ ny okba az eltérő történeti-földrajzi szituációk a d ta különbözőségeknek, egyben a belőlük fakadó kötele­ zettségeknek megfelelően.

jelen. A jegyzőkönyv 6. p o n tja szerint: „Theol. igaz­ gató részint am a prófétikus és tudom ányos m unkás­ ságra való tek in te ttel, amellyel v ilág táv lati viszo­ nyokban a theologiai gondolkodást oly áldásosan és a tisz ta reform átus elvek érv én y re ju ttatásá v al oly meg­ gazdagítóan befolyásolja, am ely áldásos h a tá s a mai m agyar theologiai gondolkodásban is m ind fokozot­ ta b b m értékben jelentkezik: részint pedig arra való tek in tettel, hogy a m agyar reform átus theologus diákok (közelebbről sárospataki ifjak is) tu dós k ate d ­ ráján ál eddig is gyakran ta p a sz ta ltá k és a jövőben bizonyára még fokozottabb m értékben fogják tapasz­ taln i h it-testv éri és nevelő szeretetét és a m agyar theolo­ gusok iránti meleg érdeklődését, javasolja, hogy B a rth K ároly bonni professzort a főiskola 400 éves jubileum a alkalm ából theologiai akadém iánk tiszteletbeli tan ári címmel ruházza fel.” 8 Ja v a sla tá v a l a k ar jelenlevő ta g ja i — M arton János, M átyás E rnő, Trócsányi J ó ­ zsef, Szabó Z oltán, U jszászy K álm án — eg y etértet­ tek. Nem m in th a ők ún. „b arth ián u so k ” lettek volna. H anem azért, m ert ez a Kollégium m indig n y ito tta n és finom érzékkel reagált az új tudom ányos eredm é­ nyekre, irányzatokra, — a p ata k i diák, Révész Im re szavai szerint — nem az ablakon kipipálva várja meg a tav asz elérkeztét, hanem „eléje m egy a tav aszn ak ” . Ez itt tradíció volt, am ely lényegéből következően nem m erev hagyom ányokat őrzött a m aguk eredeti form ája szerint, hanem a bennük levő im pulzív erők­ kel é lt a m ában, arccal a jövő felé. M últja szerint asszim ilált és asszim ilálódott. É beren figyelte m ind­ azt, ami szám ára új vagy ism eretlen. M indent elülte­ te tt, és ápolt, am i vulkanikus ta la já n meg tu d o tt fo­ ganni. K ívülről azonban nem leh etett rákényszerí­ teni az ú jat, azt — ám b ár külső ind íttatáso k ra, így külföldi hatáso k ra is — m indig önm aga term elte ki önm aga szám ára. Az em lített professzorok teológiai gondolkodását m eggazdagította a R öm erbrief meg­ jelenésével kezdődő, új reform átorinak is nevezett irányzat anélkül, hogy B a rth bűvöletébe estek, őt abszolutizálni, vagy vakon követni, „egy az egyben á tü lte tn i” a k arták volna. Jellem ző adalékként: az előző esztendőben olyan m agántanári habilitációs előadás hangzott itt el, II. am ely kellőképpen m é lta tta a dialektikai teológiai iskolát, hangsúlyozta, hogy „ a krisztocentrikus teoló­ 1931. szeptem ber 10-én, a 400 éves ju b ileu m ára ké­ giából folyó szem pontoknak döntő fontosságú jelen­ szülő Sárospataki R eform átus Kollégium Teológiá­ tősége van az újszövetségi tudom ányok m űvelésére” já n a k ta n á ri k a ra m agáévá te tte M átyás E rn ő helyet­ — de azzal fejezte be m ondanivalóját a 28 éves szerző, te s igazgató ja v a s la tá t: „az ünnepségekkel kapcsolat­ hogy „az Újszövetség tarta lm á v a l foglalkozó tu d o ­ b an jeles, m agyar b arátság u k n ak és a főiskola iránti m ány fejlődésen á tm e n t és fejlődésben levő tudom ány rokonszenv üknek különösebb tám o g atással is kifeje­ és azt nem állíto ttu k sehol, hogy ennek a fejlődésfolya­ zést adó külföldi professzoroknak, ill. egyházi m éltó­ m atn ak a végén m ár o tt áll a befejezettség p o n tja ” .4 ságoknak a sárospataki reform átus teológiai akadém ia V isszatérve az esem ényekre: B a rth 1931. novem ber tiszteletbeli ta n á ri címe ajánltassék fel” , m ivel „ a fa­ 13-án kelt levele szerint igen nagy örömmel és megle­ k u ltá sn a k nem csak kötelessége, de érdeke is a külföldi petéssel fogadta az értesítést. „M inden tek in tetb en testv érin tézetek k el való lelki kapcsolatoknak lehető rendkívüli m egtiszteltetésnek veszem azt — írta —, legszorosabbra fűzése” . Azon a k ari ülésen h a t név hogy a régi m agyar reform átus egyház egyik teológiai h an g zo tt el, de B arth é még nem volt k ö zö ttü k .1 A név­ fak ultása felajánlotta nekem a tiszteletbeli ta n á ri cí­ sor azonban b ővült és a Tiszáninneni R eform átus m e t.. . egy m agyarországi ú t m ár régi kedves vágyam . E gyházkerület közgyűlése „ a legnagyobb készséggel Azonban fölötte kétséges az, hogy vajon erre az ú tra és örömmel h a g y ta helyben” az igazgatótanács elő­ vállalkozhatom -e a közeljövőben. M iután nekem o tt terjesztését, am ely szerint tíz külföldi notab ilitásnak sok ism eretlen ismerősöm van, u ta m bizonyára nem aján ltassék fel a fenti cím, k ö ztü k K a rl B a rth n a k is.2 lenne rövid ideig ta rtó .” H ivatkozva egyetem i elő­ M iért? É s esem ényszerűen hogyan alak u lt a Kol­ adásaira és arra, hogy a n y ári szünidőben dogm atiká­ légiumhoz fűződő k ap cso lata? Ezekre a kérdésekre já n kell dolgoznia, v alam int anyagi gondjaira — láto ­ szeretnék felelni, hogy u tá n a figyelm et keltsek egy g atá sá t későbbre h ala sz to tta.6 szervesen kapcsolódó problém a iránt. Nem érdektelen azonban em lékezetbe idézni egy 1. A teológiai ta n á ro k szeptem ber 10-ét követően b a ráti körben később te tt vallom ását. Lejegyzése sze­ rin t „m időn N ém etországból távoznia kellett s Bázel októ b er 27-én ta r to ttá k legközelebbi ülésüket V asady még nem h ív ta meg professzorául, oly gondolata is Béla igazgató elnöklete a la tt, aki az előzőn nem volt 100

volt, hogy S áro sp atak ra jö n s m in t tiszteletbeli ta n á r egy-két féléven á t o tt fog előadásokat ta rta n i” .6 A Kollégium bizonnyal n y ito tt szívvel fogadta volna és szám ára sem le tt volna idegen az a sokat em legetett genius loci, am ely szellemben pl. M átyás E rnő köz­ igazgató az 1933/34. tan év b en (!) ezeket m o n d ta: „ Új világ van k ialak u ló b an . . . nem csak az em beri civili­ záció és k u ltú ra alkotásai, de az egész em beriség sorsa kockán forog. Mély örvények, szörnyű pusztulás jel­ képei rajzolódnak a lelkek előtt. Csak egy új em ber­ típ u s b iz to síth a tja a jobb jövendőt. E gy izm osabb, m unkásabb, életrevalóbb, m indenekfelett pedig ú jjá ­ született lelkű g e n e rá c ió ... N agyon veszedelmes ú t­ vesztőbe tévednénk, hogyha m inden korlátozás nélkül átadnók m ag u n k at világunk sokszor zavaros és káros eszm eáram latainak. H a valaha szükség volt arra, hogy kritik ai szemmel szem lélődjünk világunkban, akkor m a m indenekfelett szükséges e z . . . E gyre élénkebbé lesz a vágyunk, hogy a m agyarság népi erői m inden vonatkozásban kifejlesztessenek és b eléáradjanak nem ­ zetünk életének vérkeringésébe. De hozzám érjük ezt a m odern nacionalizm ust a mi 400 éves m ú ltu n k legszebb m egnyilatkozásaihoz s ezért lá tju k és u ta sítju k el an­ nak sok veszedelmes tü n e té t. Zavarosan hömpölyög világunkban a vallásos élet á rja is. E gyre szertelenebb m egnyilatkozásaival találkozunk világszerte. Mi e te ­ k intetb en is főiskolánk ősi forrásaiból, az evangélium ­ nak tiszta edényeiből ak aru n k m eríteni. De minél mé­ lyebbre m erítü n k abból, annál m élyebben meggyőző­ dünk arról, hogy e tek in te tb e n is meg kell újhodnia életünknek. A kép m u tató , látszatvallásosság idegen sallangjainak le kell hullaniuk életünkről, hogy helyet adjan ak az őszinte, eleven és tisz ta életet árasztó val­ lásosságnak.” 7 2. B arth első p a ta k i láto g atására első m agyaror­ szági ú tja alkalm ából k erü lt sor 1936. október 1— 2-án. Az A kadém ia — értesülve ú titerv érő l — június 23-án felad o tt meghívólevele szerint ,,a mi sárospataki teológiánkon, m integy tíz esztendő ó ta évről évre n a­ gyobb m értékben és hálásabb szívvel fogadjuk el azo­ k a t a h atáso k at, am iket professzor úr k ifejt és am e­ lyek világszerte m egterm ékenyítik teológiai gondolko­ zásu n k at... eddig is kerestük az alk alm at a mélyen tisztelt professzor ú r m eghívására s m ost a legm élyebb tisztelettel m eg h ív ju k . . . látogassa meg a m i nagy­ m últú főiskolánkat és ta r ts a meg székfoglaló értekezé­ sét” . Gyorsan ford u lt a p o sta és a tiszteletbeli ta n á r július 6-án köszönettel elfogadta a m egtisztelő felké­ rést, javasolva, hogy té m á ja a népegyház, szabadegy­ ház, hitvalló egyház legyen.8 Az is le tt és október 2-án, délelőtt 10 órakor han g zo tt el az im aterem ben, am elyre m eghívást k a p ta k a gim názium felső osztályos és a ta ­ nítóképző in tézet növendékei, a teológusok s az egye­ tem es ta n á ri kar. A m aga korában igen n agy jelentő­ ségű és ak tu ális tém ájú előadás m agyar nyelven 1937ben jelen t m eg.9 T artalm i összefoglalása h elyett — eszm evilágról lévén szó — idézek F ark as Istv án püspök leveléből, am elyben „kényszerű” táv o lm ara­ dását kim en tette. Időbeli ütközés tö rté n t ugyanis és ő konk rét gyülekezeti szolgálatát hivatásszerűen pro­ tokolláris kötelezettsége fölé helyezte, írv án : „A gene­ ralis visitatio ideje m ár jóelőre úgy tű z e te tt ki, hogy szeptem ber 27-től október 4-ig v árn ak m in d en ü tt ör­ vendező lélekkel az előre k ié rte síte tt gyülekezetek. N agyon szerettem volna m egv álto ztatn i a láto gatás idejét, hogy m agam is tisztességet tegyek B a rth K á­ roly professzor te stv é rü n k elő tt, aki bizonyságtevő és hitvalló lélekkel éppen m ost te tte m ag át elő ttü n k ve­ zérlő értékké, am ikor a ném et h atalm i szó rendelkezé­ seinek nem engedelm eskedve inkább engedett m ost is

annak, akinek m indnyájunknak engedelm eskedni kell: az Istennek, hogysem az em bereknek.” 10 B a rth előadása u tá n az ifjúság kérdéseire felelt, idő­ hiány m ia tt csak négyre. Az utolsó így han g zo tt: „m ilyen szerepe van a nacionalizm usnak az Isten or­ szágában?” Ezzel kapcsolatban „m eggyőző erővel bi­ zo n y íto tta be, hogy semmi szerepe nincs. Isten nem nem zetiségek szerint végezte el v áltságm unkáját, Ő az em bert, a bűnös em bert v á lto tta m eg.” 11 A tiszteletbeli ta n á r m ásodikán este szeretetvendég­ ségen v e tt részt. Dr. Rózsai T iv ad ar visszaemlékezése szerint épp olyan old o tt m a g a ta rtá st ta n ú síto tt a diá­ kok körében, m in t „ a vérbeli” p a ta k i professzorok és kifejezésre ju tta tta , m ilyen kár, hogy náluk hiányzik az ilyen bensőséges, családias légkörű viszony diá­ kok és tanárok között. Másnap reggel „az egész theolo­ gus ifjúság kikísérte a távozó vendéget, aki — a Sáros­ p a ta k i R eform átus L apok tu d ó sítása szerint — kedves em lékeket v itt m agával Sárospatakról” . M átyás E rnő decem ber 12-én kelt levelében köszönte meg a K ar és az ifjúság nevében az előadást, különösen pedig az ér­ tékes m egbeszéléseket, am elyek igen gyümölcsöző h a­ tásúnak bizonyultak. Az ifjúság köreiben kézzelfogha­ tó a n : „nem csak a teológiai tudom ányos érdeklődés lendült fel meg sem se jtett m ódon, hanem hitünkben n ő tt az a közös ügy, am elynek szolgálatába ak arju k m agunkat állítani.” 12 B a rth pedig a K irchliche Dog­ m atik I /2. kiadásban soron következő k ö te té t első helyen P a ta k n a k aján lo tta. Második látogatásával kapcsolatban a közigazgatói naplóban ez a bejegyzés áll: „1948. m árcius 23—25. Dr. B a rth K ároly a nagynevű svájci dogm atikus pro­ fesszor m eglátogatta főiskolánkat. E lőadást ta r to tt főiskolásoknak, P a ta k társad alm án ak és a környék­ beli reform átus lelkipásztoroknak. A m ai ifjúság, örök­ sége és felelőssége címmel az im aterem ben 24-én dél­ előtt 10—12 óra között s délután fél négytől fél nyolcig a keresztyén gyülekezet az állam rend változásai köze­ p e tte ; este pedig theologus ifjúságunkkal fo ly ta to tt eszmecserét. Dr. B a rth K ároly fejtegetései rendkívül m ély benyom ást te tte k a jelenlevőkre s felejthetetlen élm ény m arad m indnyájunk szám ára.” 13 Tőlünk, ak­ kori diákoktól tom boló vastap so t k ap o tt, am ikor arról beszélt, hogy ne féljünk. É ljü n k szabadságunkkal úgy, hogy a m ú lta t kritikusan vizsgáljuk felül, de értékel­ jü k , becsüljük meg és fejlesszük to vább. Idézte K an­ to t: „A felvilágosodás azt jelenti, hogy az em ber kinő a sa já t hibája okozta kiskorúságból. A kiskorúság pedig az az állapot, am elyben az em ber képtelen az értelm ét úgy használni, hogy ne m ások vezetésére h a­ gyatkozzék. E zért a kiskorúságért az em ber sa ját m aga a b ű n ö s. . . Sapere aude! V edd a bátorságot ahhoz, hogy sa ját értelm edre tám aszkodj.” 14 V astapsot k a­ p o tt, hiszen „a B odrog-parti A thén” hagyom ányosan ebben a szellemben nevelt önállóságra, nagykorúságra. III. K a rl B a rth és a sárospataki Kollégium eszmevilága. Összefüggésben érdem es talán azt is m egem líteni, hogy ő a K u tte r—Ragaz nevével fém jelzett vallásos szocia­ lizm ustól indult a R öm erbrief felé — és indulása idején a sárospataki K ollégium ot is hasonló irányzat jellem ezte. Debrecen ilyen szem pontból m ár régóta felfedezte a m aga Ján o si Z oltánját. 1952-ben E gyházunk rehabili­ tá lta , később pedig vele kapcsolatban még vaskos dok­ to ri disszertáció is készült a B udapesti R eform átus Teológiai A kadém ián.13 E gyháztörténeti irodalm unk azonban még adós az 1920-ban állásától és p alástjátó l 101

eg y arán t m egfosztott sárospataki teológiai tan ár, R ohoska József kellő m éltatásáv al, aki „evangélium i szocializm ust” h ird e te tt. N éhány k irag ad o tt idézet tőle. 1901-ben a „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség rem ényt tápláló evangélium áról” 16 szólt az ifjúsághoz. 1905-ben a reform áció em lékünnepén azzal vádolt, hogy „az em berek sa já t lelkűk túlvilági üdvösségének m egnyerésén fáradoznak és az egym ás földi boldogsá­ gával nem tö rő d n ek ; tétlenül, sóhajtozva néznek az u tá n a Jézus u tán , aki az A ty a jobbján ül s m egfelejt­ keznek arról a Jézusról, aki itt já r t a földön. Hiszik azt, am it m ások prédikálnak a Jézusról s figyelmen k ívül hag y ják azt, am it a Jézus p réd ik ált; h irdetik az Isten F ián ak csodálatos dolgait, de nem követik az E m berfiának fennséges p é ld á já t.. . A zt m ondják, hogy ez a vallás, pedig ez a legnagyobb istentelen­ ség . . . A zt csak elhiheti akárki, hogy sokkal könnyebb az em bereket szentelt vizekkel, olajokkal, illatos fű­ szerekkel a túlvilági üdvösségre preparálni, m in t a földi életre jó és becsületes em berekké nevelni” .17 1906-ban az aradi v érta n ú k felé fordulva h ird ette: „Lesz még egyszer ünnep a világon s az lesz a ti szelle­ m etek fényes koronája, h a igazi nem zeti büszkeséggel m o n d h atju k el a jövőben, hogy nincs éhes, nincs ron­ gyos em ber e m agyar h azában.” 18 1917-ben arról pré­ dikált, hogy „ a reform ációnak fo ly tatása következik; az ú j ég u tá n új földet váru n k , m elyben lakozik az igazság. A régi hazugságoknak el kell tű n n iö k. E l kell tű n n ie a k ép m u tatásn ak . E l kell tűn n iö k a kiváltságok­ nak , az elnyom ó és kizsákm ányoló rendszereknek és el kell tű n n iö k a fegyveres hatalm asságoknak” .19 1919. m árcius idusán pedig ann ak örvendezett, hogy „K o ssu th Lajos néppolitikája te s te t ö ltö tt a m agyar N é p k ö z tá rsa sá g b an .. . és a nép kiszab ad ítv a m ag át a politikai és társad alm i elnyom ás alól, ím ’ kezébe veszi sa já t sorsának in té z é s é t.. . a m agyar földön szabaddá le tt az em ber, egy m agasabb élet színvonalára em elke­ d e tt az em ber — em berré le tt az em ber” .20 * Az 1. világháborút követően E urópa-szerte válság­ h an g u lat u ralk o d o tt el, P a ta k o n is. A Sárospataki R eform átus Kollégium ta n á ra i a m egújhodást szintén

abban az irányban keresték, am elyben azt a válságból k ijö tt K a rl B a rth m egtalálta és teológiailag messze­ hangzóan, Sárospatakra is elhallóan m egfogalm azta. Az újreform átori teológiának és igehirdetésnek pozitív hatásai, vagy következm ényei voltak a nem zetek éle­ tében. Például N ém etországban az egyházi harchoz v ezetett, Sárospatakon a falu felé fo rd íto tt, hiszen lényegi elem ét képezte a reform átori teológiai tá rsa ­ dalm i és politikai felelősségtudatának feléledése és az aktuális társadalm i-politikai kérdések közepette az elvhű felelősségvállalás. Ez volt K a rl B a rth és a sáros­ p a ta k i Kollégium eszm evilágának közös gyökérzetetörzse. Barcza József

JE G Y Z E T E K 1. A T iszáninneni R efo rm átu s E g y h ázk erü le t T udom ányos G y ű j­ tem ényinek L ev éltára (to v áb b iak b an T iR E L ) K . e. I I I . 129. Az a k k o r jav aso lt n ev ek : J . M. W ebster, a S kót E g y h áz kon tin en tális titk á ra , A ugust L ang hallei, C ram er u trech ti, B oum an kam peni, George B a rtle tt philadelphiai, L eich d a y to n i professzorok. — 2. 159/1931. nov. 11. sz. h a tá ro z a tá b a n a névsor így m ódosult: J . M. W ebster, A. L an g (H alle), T . H o ek stra (K a m pen), A. N o rdtszij (U trec h t), D. F . W . G rosheide (A m sterdam ), E . Cholsy (Genf), G eorg B a rtle tt (Philadelphia). L eich (D ayton), E . B rus ton (M ont­ pellier), K arl B a rth (Bonn). — 3. T iR E L K . e. I II . 129. — 4. Ú j ­ szászy K álm án : A p ro testán s theologia főbb irá n y a in a k h a tá s a az újszövetségi tu d o m án y o k m űvelésére. S árospatak, 1930. — 5. T iR E L K . k. I II . 8. — M agyar fo rd ításb an — a T a n á ri K a r tisz te le t­ beli ta n á rsá g o t felajánló levelével e g y ü tt — közölte a S áro sp atak i R efo rm átu s L apok, 1936: 11— 14. l. — 6. Igazság és É let, 1936: 73. l. — 7. A S áro sp atak i R eform átus F őiskola értesítője az 1933/34. tan év rő l. S áro sp atak , 1934. 16— 17., 47— 48. l . — 8. A hívólevél B a rth válaszával e g y ü tt T iR E L K . k. IV. 3. — 9. B a rth K áro ly — R évész Im re: Az egyház jelene és jövője. D ebrecen, 1937. 5— 18. l . — 10. T iR E L K . k. IV. 3. — 11. S áro sp atak i R eform átus L apok, 1936: 219. l . H asonló ta r ta lm ú kérdéseket te tte k fel B a rth n a k D ebrecenben, K olozsváron és N agyváradon. R észletes válasza m eg­ jelen t B a rth K áro ly : Isten kegyelm i kiválasztása. D ebrecen. 1937. 37— 42. l. — 12. T iR E L K. k. IV. 3. — 13. T iR E L K . d. I II . — 14. S áro sp atak o n e lh an g zo tt előadásai m egjelentek K a rl B a rth : C hrist­ liche K irche im W echsel d e r S taatso rd n u n g . Z ürich, 1948. 9— 14., 30— 46. l. — 15. R eform átus E g y h áz, 1952. o k t. 15-i sz.; P ász to r Já n o s: A svájci vallásos szocializm us és h a tá s a i a m ag y ar refo rm á­ tu so k között. B p. 1968. — 16. M árcius tizenötödike — a n em zet ünnepe. S áro sp atak , 1901. 6. l. — 17. A reform áció v allástö rtén eti jelentősége. S áro sp atak , 1905. 8— 9. l. — 18. Ü nnepi gondolatok ok­ tó b e r 6-án. S áro sp atak , 1906. 12. l . — 19. Új élet = A m i öröksé­ günk. (Szerk.: B úza László) S áro sp atak , 1918. 44. l. — 20. Ü nnepi beszéd a népszabadság ünnepén 1919. m árcius hó tizen ö tö d ik én a S áro sp atak i R eform átus Főiskolában. S áro sp atak , 1919.

Modernizmus a magyar protestantizmusban* A „m odern” szónak többféle jelen tést is tu lajd o n ít­ h a tu n k . N apjainkban különösen elharapózott a szónak egy olyan értelm ezése, am ely szerint m odern az, ami újszerű, am i te h á t m erőben új m inden eddigihez ké­ pest. N yilvánvaló, hogy ez az értelm ezés a „m odern” jelentését valójában a „ d iv a t” jelentésével keveri össze, úgy, ahogyan erre m ár a fiatal Lukács is u ta lt egyik korai színik ritik ájáb an , m ondván, hogy „m ode” és „m odern” csaknem ugyanúgy hangzik, s nyilván azért is tévesztik oly sokan össze. Ezzel szemben sokan m ások nyom atékkai és helyesen hangsúlyozták, hogy a „m odern” jelentése sokkal in k áb b : „korszerű” , vagyis a kor színvonalának és követelm ényeinek meg­ felelő. De m it jelen t ez k o n k rétan ? H a egyszerűen csak an n y it, hogy beilleszkedés, hozzásim ulás a kor szelle­ m éhez, akkor persze ez sem jelen t m ást, m in t d iv ato t; s ha ráadásul a kor szelleme nem éppen követendő szel­ lem, akkor ráad ásu l kifejezetten káros d iv atot. A h ar­

m incas években m ondjuk nem az volt korszerű, aki a fasizmushoz csatlakozott, m in t a „D eutsche C hristen” , pedig az akkor ugyancsak a „kor” szelleme volt, h a­ nem K arl Barth, aki szem benállt vele; s én nem hiszem, hogy például n ap jainkban csak az lenne m odern, aki fö n n ta rtá s nélkül behódol annak az egyre üzletelőbb szellemiségnek, am ely elő tt m inden m ás eszme m ár elavultnak szám ít, s am ely állítólag a „ n a p követel­ m énye” . H a az em ber nem rendelkezik valam iféle szi­ lárd eszmeiséggel, irán y t szabó világnézettel, amellyel az éppen ad o tt, kontingens tényeket értékelni tu d ja , akkor persze teh etetlen ü l fog sodródni a m indennapok­ n a k hol ide, hol oda rángató, divatos vagy „k ordiva­ to s” jelenségei között. H ogy a p ro testantizm usnak, ezen belül a m agyar protestan tizm u sn ak van ilyen elve, az világos, és az is világos, hogy m i ez: m aga a pro testán s hagyom ány. De épp az lehet itt viszont az egyik leg v itato ttab b kérdés,

* A m a rx ista szerző le n ti írása előadásként elh an g zo tt a sá ro sp a ta k i B arth -k o n feren cián , 1986 októberében.

102

hogy nem tesz-e b ennünket a hagyom ány követése korm ányhoz, de a radikális ellenzék legjobbjai is, köz­ konzervatívakká, illetve, hogy milyen értelm ű az a tü k — és ez épp szinte hihetetlen voltánál fogva jel­ konzervativizm us, am elyet elfogadhatunk. H a kon­ lemző — A dy E n d r e .. . A bárm ily jóhiszem ű „k u ru c” zervativizm uson a m ú ltb a való begubózást, ta r th a ta t­ p olitika sem je le n te tt te h á t valójában szem benállást a lan és ártalm as viszonyok védelm ezését é rti valaki, dualista m onarchia rendszerével, s mindez rövidesen akkor persze az ilyen „konzervativizm ussal” szemben önm aga ellentétébe is fordult á t, am int ez az egyébként még a divatosan m odern eszm eáram latoknak is igazuk fanatikus-puritán, személy szerint nagy tehetségű és lesz. Hiszen az ilyen „konzervativizm us” valójában becsületes, karizm atikus vezéregyéniségnek, Tisza Ist­ m ár nem konzervativizm us, hanem filiszteri vaskala­ v án n ak , H absburg-barátságot nacionalizm ussal ö t­ posság és politikai reakció. De ahogyan a „m odern” vöző korm ányzása a la tt, illetve a világháborús sovi­ szó jelentésének sem voltunk föntebb kénytelenek vala­ niszta hullám idején, ténylegesen meg is m u tatk o zo tt. m ely elsőre és úgym ond kézenfekvően adódó értelm ét Szabó Dezső — m in t m ondja, egy három száz éve k e­ elfogadni, éppígy nem vagyunk kötelesek rá ebben az resztül-kasul kálvinista család fia — m ár 1913-ban esetben sem. A konzervativizm usnak lehetséges olyan éles szemmel v ette észre és kem ény szavakkal ostorozta v álto zata is, m ely nem elavult és tú lh a la d o tt lim­ a m agyar protestantizm us „m inden gyökérbetegségét” , lom okat őriz, hanem azo k at az értékes hagyom ányo­ vagyis azt a fa jta hagyom ányőrzést, am ely csakis a k a t, am elyeket az emberiség az eddigi ú tja során meg­ m ú ltb a gubózik, s a jelen szám ára nincs semmi m on­ te re m te tt, s am elyeket bizonnyal k á r lenne a puszta danivalója, am ely nem arra használja meglevő értékújszerűség kedvéért egyszerűen csak a padlásra, rosz­ rendszerét, hogy az új helyzet új követelm ényei közt szabb esetben a szem étdom bra h ajítan u n k . Egyszerű, m egpróbálja azt valóban korszerű form ák közt érvé­ közönséges tárg y ak k al is úgy te tté k meg ezt m anapság nyesíteni, hanem elhúzódik a valóság elől; am inek kö­ sokan, hogy azután később nosztalgiával gondoltak vetkeztében akciói negatívak, jelszavai frázisosan ta r ­ vissza a k id o b o tt értékre, h a ugyan nem trag ik usnak talom nélküliek lesznek. E bből a m egm erevedett álla­ érezték korábbi cselek v ésü k et.. . H agy o m án y t őrizni potából a m agyar p ro testan tizm u st a századfordulón te h á t lehet és kell — de, fogalm azzunk paradoxul, csak a Szabó A ladár által elin d íto tt belmissziós moz­ m odernül kell. K orszerű az a konzervativizm us, mely galom kísérelte meg kim ozdítani, am elynek gyökerei, a kor színvonalának és követelm ényeinek megfelelően illetve előzményei viszont — és erre érdem es odafigyel­ őrzi a hagyom ányt, vagyis egybeesik a jó értelem ben nünk — a pietizm ushoz n y ú ltak vissza. fölfogott modernséggel. Az ellenforradalm i korszakban a fentebb vázolt hely­ V an-e a m agyar p ro testan tizm u sn ak ilyen hagyom á­ zet csak még rosszabb le tt. A nacionalista hagyom ány nya a X X . században? A század elején, m in t általában még oly m agas színvonalú m egnyilvánulása esetén is, egész E urópában, a m agyar p ro testan tizm u s is a " föl­ m int am ilyet m ondjuk R avasz László képviselt, m ár világosult” és „liberális” teológiának hódolt, am i a végképp csak akadályozta a kibontakozást. E gy 1930gyakorlatb an azt jelen tette, hogy alkalm azk o dott a as előadásában például R avasz úgy fordul „Tisza Is t­ fennálló polgári, illetőleg M agyarországon feudálkapi­ ván h ag yatéka” (ez az előadás címe) felé, hogy közben talista rendszerhez. Ellenzékisége csak abban nyilvá­ még mindig szükségesnek ta r tja bírálni és elutasítani nult, hogy az ún. függetlenségi pártokhoz csatlakozva, K ossuth ú n . D una-konföderációs te rv ét, m ondván, nem zeti, „ k u ru c” p o litik át fo ly ta to tt, am ivel kétség­ hogy ez a különben is kivihetetlen ábránd, h a mégis telenül követte az an nak idején Szapolyai Ján o s Zsig­ m egvalósítják, a m agyarság szám ára csak egy önkén­ m ond, Bocskai Istv án és B ethlen G ábor á ltal E rdély­ tesen vállalt T rianont je le n te tt volna, m egjuhászodó ben és a hozzá ta rto z ó keleti „R észeken” győzelemre beilleszkedést a K is-A ntant rendszerébe. A dolog any­ segített ném etellenes, nem zeti-vallási hagyom ányt. nyival is érdekesebb, m ert nagyjából párhuzam osan T udjuk, hogy ez eredetileg az egész m agyar rendiség a — tu d ju k — sokat ingadozó B altazár Dezső viszont hagyom ánya volt, m elyet a királyi M agyarország épp a D unai Konföderáció m ellett érvelt, s hasonló­ rendjei csak azért a d ta k föl 1606 u tán , mivel rendi ki­ képpen az ország dem okratizálása m ellett i s . . . É s eb­ váltságaik — épp a Bocskai-fölkelés és B ethlen h a d ­ ben az időben m ár jelentős h a tá sa kezdett lenni az já ra ta i következtében — oly nagy m értékben bizto­ egyébként tényleg ellentm ondásos ideológiájú népies sítv a voltak, hogy m á r jobban m egfelelt szám ukra a iránynak, am elynek voltaképpeni szellemi aty ja. p o litik ai—jogi ideológia, m iközben sim án m egtehették Szabó Dezső, ez a lávázó in d u latú , népe és nem zete az u ra lkodóháznak az ellenreformáció form ális enged­ ja v á t kétségbeesett kapkodással akaró, őstehetségű m ényét. Messzire vezetne itt annak vizsgálata, hogy próféta 1926-ban így fordul a m agyar protestantizm us­ m iért csatlak o zo tt e politikai és szellemi vonalhoz az hoz: „H alad ás és dem okrácia nélkül éppen úgy nincs alföldi, főleg tiszán tú li parasztság — csak u taln i tu d o k élő m agyar kálvinizm us, m in t Isten nélkül nincs val­ rá, hogy az ország keleti felében nem alak u lt ki olyan lás. A haladás pedig nem frázisok görgetege: hanem a nagybirtokrendszer, m in t a n y u g atin , s így e terü lete­ világ m indennapi szelleme term ésének megismerése és ken a parasztság inkább csak a vele anyagilag sokszor beillesztése a m agyar élet építő erői közé. A dem okrá­ egy színvonalon levő „hétszilvafás” nemessel való cia pedig azt jelenti, hogy a m agyar kálvinizm us nem ­ rendi egyenjogúsítását követelte; m ár a Dózsa-fölkelés zeti és em beri feladatainak tá rg y á t és célját a m agyar­ idején, vagy később a h ajd ú k m ozgalm ainak idején is. ság három m unkás rétegében: a parasztságban, a Ez a parasztság, illetőleg választójoggal rendelkező m unkásosztályban és a középosztályban látja, s nem rétege ezért k ita rtó a n a függetlenségi p á rto k ra szava­ a kiváltságos és kizsákm ányoló kevesekben. . . . K i kell z o tt a dualizm us időszakában is. égetni a m agyar társadalom leikéből a m agyargyilkos, ragadozó és perverz ellenforradalm i ideológia m inden Ez a fa jta ellenzéki politika azonban 1905—1906ban m in t nyilvánvalóan csak látszat-ellenzékiség lep­ nyom át, mely a középosztályt a m agyarság kizsákm á­ nyolóihoz jo b b ág y ítja a m agyar faluval és m agyar leződött le: abb an a p illan atb an tudniillik, am ikor ki­ m unkássággal szem ben.” A népies mozgalom gyökereit derült, hogy F ejérv áry Géza és K ristóffy József tö b b et a m últban nyom ozva pedig a m agyar puritanizmushoz képesek ígérni a m agyar nép szám ára, m int K ossuth Ferenc és ifjabb A ndrássy G y u la .. . A csalódás való­ ju tu n k . ban szörnyű v o lt: ne feledjük el, hogy nem csak a Így érte a m agyar protestantizm ust, nagyjából a Szociáldem okrata P á rt csatlakozott a „ d a ra b o n t” - húszas-harm incas évek fordulójától kezdődően, a m o­

103

dern p ro testán s teológiának, közelebbről K a rl B arth dialektikai teológiájának h atása. Jellem ző, hogy ez a h a tá s E rdélyben kezdődött (m in t tu d ju k , elsősorban Tavaszi) Sándor m unkásságában), ahol a m agyar egy­ h ázak nem v o ltak többé összefonódva az állam m al — s ő t . . . A kisebbségi helyzet te tte fogékonnyá T av aszy t és az erdélyi iskolát a d ialektikai teológia irá n t; de azért lassanként M agyarországon is, előbb a periférián, P á p á n és Sárospatakon, m ajd D ebrecenben és B udapesten is te re t n y e rt a B arth -h atás, Vasady Béla, Török Istv án , N agy B arna, M átyás E rnő, Új ­ szászy K álm án tevékenysége révén. B a rth h a tá sa ket­ tős v o lt: egyrészt a szorosabb értelem ben v e tt teológiai h a tá s, m ásrészt társad alm i állásfoglalása (főleg a H it­ valló E gyházban) — ez u tó b b in ak viszont előzménye a svájci „lelkészek oppoziciója” , tájékozódásuk a szo­ cialista eszmevilág felé. B a rth valóban m odern gondol­ kodó. A X X . század k ettő s kihívás elé á llíto tta az egy­ h á z a k a t: egyrészt a m odern szekularizált világ (ezen belül a tu d o m án y o k ra alapozott, következetes, „dem i­ tologizált” világkép), m ásrészt pedig a m odern szo­ ciális problém ák és feszültségek, osztályharcok és for­ rad alm ak kihívása elé. B a rth teológiája m indkét ki­ hívásra sikerrel a d o tt választ. Joggal hangsúlyozza ezért, hogy Isten az ő teológiájában nem az em ber ál­ ta l csinált és m aga fölé em elt bálvány, és b ár ném i iróniával, elfogadja F euerbach v a llásk ritik áját, s hogy a term észettudom ányok érvényességét elism erni még nem jelenti a h it területének föladását. H asonlókép­ pen pozitívan viszonyul B a rth a k ap italista „m am m o­ nizm u st” m eghaladni kívánó szocializmushoz is. Mindez e g y ü tt: a p ie tista —belmissziós és a p u ri­ t á n - n é p i hagyom ány, a barthiánizm us h a tá sa , m ajd az a — sajnos, nem tú l sok — h atás, am i az ún. „v al­ lásos szocializmus” eszm eköréből M agyarországra el­ ju to tt, végül sajátos szintézist k a p o tt Bereczky A lbert igehirdetői tevékenységében, Victor ( I I ) Já n o s teoló­ giai és Karácsony Sándor filozófiai m unkásságában. Ú gy vélem , a X X . század m agyar p ro testantizm usá­ n a k ez a vonal a leginkább haladó hagyom ánya, ebből a vonalból táp lálk o zh at leginkább egy m ag yar protes­ tá n s modernizmus. T udjuk, hogy ez a vonal le tt a ki­ indulása a felszabadulás u tá n lassanként m egfogalma­ zódó és kibontakozó, n ap jain k b an pedig uralkodó sze­ re p e t betöltő ún. „szolgálat” vagy „diakóniai” teoló­ g iának is. E z a teológiai irán y zat, m elynek h a tá sa az u tó b b i időben m ár a katolikus teológiai irodalom ban, illetőleg nem zetközi m éretekben is érezhetővé kezd válni, jelentős teljesítm én y t n y ú jto tt elm életének szá­ m os terü leten való kidolgozásában. Még bírálói is el­ ism erik, hogy az irán y zat szociáletikai tan ítá sá n a k kidolgozása nagy és kom oly elm életi teljesítm ény. A m agunk részéről (m ert hiszen szám unkra, m arxista filozófusok szám ára ez ta lá n a dialógusnak még izgal­

m asabb lehetőségeit n y itja meg) még inkább érdeklő­ déssel fordulunk az egyéb, így például a teológiai­ antropológiai terü letek kidolgozása felé. H iszen a m a­ gyar p rotestáns teológia nem csak B a rth tó l képes ta ­ nulni és elm életét továbbfejleszteni, de B ultm anntól, Tillichtől vagy P annenbergtől is. N apjainkban a tá r ­ sadalom életében olyan változások m ennek végbe m ind a polgári, m ind a szocialista országokban, am e­ lyek az életm ód radikális és korántsem m indig veszély­ telen m egváltozását hozzák m agukkal. A negyvenes­ ötvenes években k ia la k íto tt reagálásaink ezekre a fo­ ly am ato k ra (és itt m ind a keresztyénekre, m ind a m arx isták ra gondolok) — egy nem zedékváltás közben v agy részben u tá n is — m a nem mindig tű n n e k adek­ v átn ak . Talán szabad it t egy híres filozófiatörténeti té te lt úgy parafrazeálni, hogy B a rth o t igazán meg­ érteni m a azt jelenti, m in t túlm enni ra jta — persze nem h á tra , hanem előre. T ársadalm unk fejlődése m a olyan irányokban moz­ dul el, am elyek nem egyenesvonalúan a szocialista tá r ­ sadalom m agasabb fejlődési fokai felé m u tatn ak . Ez feltehetőleg bizonytalanságérzetet k elt igen sok em ber­ ben, s ta lá n még azt a kérdést is felveti, hogy helyes-e az egyházak egyértelm ű elkötelezettsége a szocialista társadalm i rend értékei m ellett. T ovábbá olyan szo­ ciális és m orális jelenségek, m in t a pénz u tá n i hajsza, a bűnözés, a prostitúció és általában a deviáns m aga­ tartásfo rm ák , am elyekről régebben azt gondoltuk, hogy a m i társad alm u n k b an m ár csökkenőben vannak, m ost éppenséggel felerősödnek. S m iközben a világ egyre inkább nem annyira nem zetközivé, m int inkább kozm opolitává lesz, ú jra felerősödnek a nem zeti identi­ tá s zavarai, m elyek közül a nacionalizm us épp az első­ szám ú. Ezeknek a folyam atoknak nem szab ad az egy­ házak esetében valam iféle m últbaforduláshoz, bezár­ kózáshoz, esetleg csak az állam m al, felső szinten tö r­ ténő politikai m egoldáskeresésekhez vezetniük. A meg­ oldásokat az állam m al jó egyetértésben, de nekik m a­ g uknak kell kialakítaniuk, s nem csak a szociális és politikai, de m a hangsúlyozottan az individuális és m indennapi etik a szférájában is. A keresztyéneknek, m a még fokozottabban m in t régebben, olyan m ag atar­ tásfo rm ák a t kell kialakítaniuk, am elyek a gy ak o rlat­ ban igazolhatják hagyom ányőrzésük jogosságát, világ­ nézetük igazságát a m odern világban. A m arxisták sem teh etn ek persze egyebet — így h á t ebben a v o n a t­ kozásban ism ét egybeeshet keresztyének és m arxisták célkitűzése, gyümölcsözőbb lehet dialógusuk az alap­ vető em beri értékek védelméről. M ert, am in t K ará­ csony Sándor m ondotta, „forrad alm at mindig azok okoznak, akik az em beri élet agyonm echanizált, bo­ nyodalm as életviszonyai k ö zött visszaeszm élnek az ős­ form ákra” . Lendvai L. Ferenc

A teológiai etika problémája korunkban Az etika jelensége Mi az, am it tennem kell? O lyan kérdés ez, m ely a terem tés ó ta foglalkoztatja az em bert. O lyan kérdés, m ely v álaszt követel, mégpedig el nem o dázható mó­ don. De ez a té n y m ár egyben jelzi m indazokat a prob­ lém ák at is, m elyek éppen a válasz megszületése körül adódnak. H isz bizonyos; csak az fogja m egkérdőjelezni sa já t cselekvésének helyességét, az á ltala elfogadott norm ák igaz v o ltá t, aki felelősséget vállal. E záltal el­

104

ismeri azt, hogy nem te k in th e ti m ag át függetlennek környezetétől. Persze ez a függőségi viszony önm agá­ b an is rengeteg problém át hordoz. Milyen m értékben tekintsem általam k iv á lto ttn a k környezetem változá­ sa it? E kérdés m egválaszolása m otiválja a felelősségérzet alakulását. E nnek tö rté n ete jelöli azt az u ta t, melyen a m indenkori etik a halad. Persze ezzel korántsem áll elő ttü n k világos kép az

etik a jelenségét vizsgálva. Mégha a személyes, ill. kö­ zösségi felelősség bonyolult összefüggéseitől el is te ­ k in tü n k ; a cselekvés minősége irá n ti tudakozódás szükségképpen feltételez valam ilyen tájékozódási pon­ to t. De m iért kell a jó t felism ernem és definiálnom ? Lehetséges ez egyáltalán, figyelembe véve annak rop­ p a n t relatív, helyesebben változó a la k já t? I t t kell szót ejten ü n k az em beri lét alapvető jellem ­ zőjéről, a célközpontúságról. L ehet egyik p illanatról a m ásikra, m inden különösebb „vezérfonal” nélkül élni. E k k o r azonban a lét m ár értelm ét veszti. Feloldó­ dik abban az ellentm ondásban, m ely végtelennek t a r t ­ ja az időt, u g yanakkor p illan atn y in ak ta rta lm á t. A cél­ központúság te h á t a téri, idői korlátok tudom ásulvé­ teléből fakad. A jó az, am i ennek az általam v á la szto tt célnak megfelel. A felelősségem abból áll, hogy olyan célt válasszak, m elynek h a tá sa pozitív. K étszeresen fontos te h á t a jó lényegének m egértése, ill. g y akorlati alkalm azása. T ud n u n k kell azonban azt is, hogy a jó irá n ti tu d a ­ kozódás szükségességének felismerése egyáltalán nem term észetes. V oltak idők, m ikor ez az etik ai kérdés m in t kérdés egyáltalán, nem vagy alig létezett. A pri­ m itív k u ltú rá k b a n ez m a is m egfigyelhető; an nak elle­ nére, hogy esetleg m agasan fejlett m orális érték rend­ del rendelkeznek, mégis, az azzal fo ly ta to tt dialógus olyannyira nem ism ert, hogy ha mégis előfordul, akkor egyenesen lázadásnak minősül. E bben a rendszerben az egyén problém áira a közösség válaszol. Persze ez nem csak k o runk fejletlenebb k u ltú ráin ak jellem zője; m agasrendű k u ltú rá k egész sorát jellem ezte kezdve a kínain, fo ly ta tv a a korai róm ain, egészen a középkor fénykoráig. Nem „azok a régi szép idők” v o ltak ezek, hanem olyanok, m elyekben az em ber valam ifélekép­ pen h o rd o z ta to tt egy általános érvényű R end által. E z t a R en d et a m indennapokban h atalm i intézm ények b iz to síto ttá k ; az állam , a szokásjog, de főleg a vallás. Az ezt követő korszak azonban m ár v alami egészen m ásnak, mégpedig a szabadságnak jegyében születik. A szabadságtörekvés az, m ely ta lá n a legkifejezőbb módon jellem zi E u ró p a u tó b b i 400 évének szellem tör­ tén eti fejlődését. A zonban ez se ak árh o g y an ; szabad­ ság, m in t ezeknek a kötöttségeknek ellentéte, vagyis m in t em ancipáció. K ezdődik m indez a reneszánsz megjelenésével, fo lytatódik a felvilágosodás áram latá­ ban, m ajd h atalm asan kiteljesedik a francia fo rrada­ lom ban. Ezek a történések azok, melyek egy olyan fej­ lődést jelölnek, m elynek csúcspontjában o tt áll az em ancipált em ber, az, akinek önnön személyisége szol­ gál zsinórm értékül. E z az önállósulási folyam at először a R end hagyom ányos tartó o szlo p ait tá v o líto tta el (pontosabban: azok állandónak vélt form áit), m ajd a független em ber ideálját te re m te tte meg. Ez az u tóbbi törekvés k u lm inált a 60-as évek diákm ozgalm aiban; a generációs g á t szétporladt, a fiatalem ber vélem ényét is figyelembe kell venni politikaform áló tényezőként. Jogosan v e tő d h et fel b ennünk a kérdés e rövid á t­ tekintés u tá n ; az em ber önállósulása nem olyan ese­ m ény, m elyet egyértelm űen üdvözölnünk és tám ogat­ n u n k kell? N em kell-e örülnünk annak, hogy a régi R end álnok form ái h ely ett valam i új v an kibontakozó­ ban? A kérdés ilyen m ódon tö rtén ő felvetése tú l általá­ nos, leegyszerűsített következtetésekhez vezetne. Gon­ doljunk csak azokra a sö tét korszakokra E u ró p a tö r­ ténelm ében, m elyekre éppen az önállósult em ber meg­ jelenésével szinte párhuzam osan k e rü lt sor! Napóleon, Vilmos császár, H itler, S z tá lin . . . hogyan v á lt szá­ m uk ra lehetővé egy korban, m ely az em ber önállósulá­ sától volt hangos, em berek millióit sa já t a k a ra tu k já r­ m ába h a jta n i? J ó l tu d o m : A kérdés ebben a form ában

felületes, hiszen figyelmen kívül hagyja azokat a tö rté ­ nelmi sajátosságokat, m elyekben az emberiség eme sötét figurái éltek. Mégis az, hogy az em beri szabadság­ ak a ra t ellenére (vagy éppen am ia tt? ) töm egek válnak ak arat nélküli bábokká, szükségszerűen m egkérdője­ lezi a képviselt szabadságeszm e helyességét. Vizsgál­ ju k meg te h á t egyes alkotóelem eit, ill. azok kialakulá­ sát ahhoz, hogy szám ot tu d ju n k m agunknak adni e problém áról. Az egyik ilyen alkotóelem a liberalizm us volt, mely szorosan összekapcsolódott az em beri tu d á s közép­ p o n tb a állításával. E szerint a különféle m egkötöttsé­ gektől szabadulni az ész „nagykorúsítása” által lehet, vagyis úgy, hogy az em beri tu d á s válik hivatkozási alappá az igazság és az élet form álásának kérdéseiben. Ez nem egyszerűen azt a törekvést jelzi, mely a tu d ás kim unkálása, elm élyítése által a tudom ány, a technika fejlődését akarja! Jó l értsü k : Nem m ásról van szó m in t arról, hogy Isten helyébe a tu d á s lép. E z a felfo­ gás azonban m egoldhatatlan konfliktusokba „ rá n g a t bennünket belé” , hiszen m indenki elő tt világos, h a az a jó, am i nekem ésszerű, akkor az igazságnak nem le­ hetnek közvetítői! Legfeljebb arról lehet szó, hogy egyes em berek „ b á b a k é n t” segédkezhetnek a m inde­ n ü tt re jte tte n jelenlevő igazság felszínre hozásában, m egszületésében. A tan ító i h iv atal ezzel feleslegessé, m ondhatni nevetségessé válik, hiszen a tu d á s (nem intelligenciát értve ezalatt!) tekin tetéb en m indnyájan egy szinten vagyunk. A tu d ás ebben az elképzelésben m indenképpen m in t valam i általános dolog szerepel; ezért m o n d h atja ki a liberalizm us embere azt, hogy neki a tu d á s b irtokában nincs szüksége semmire és senkire. Így válik az önálló em ber először ön-zővé, azután végtelenül m agányossá. Így válik a liberaliz­ m us embere foglya sa já t individualizm usának. E g y m ásik kom ponense a m odern em ber szabadság­ eszm ényének az a n tia u to rita tiv szemlélet. E z a szem­ lélet szorosan összefügg a ta n ító i h iv a ta l jogalapjának kétségbevonásával; h a nincsenek egyes em berek, akik a tu d á s letétem ényeseiként, an nak értelm ezőiként el­ ism ert személyek, akkor a tek in tély fogalm a is feles­ legessé válik. H iába az állítás, hogy au to ritással m in­ den em ber sajá t létezésének következm ényeként ren­ delkezik. E nnek az állításnak ta rth a ta tla n voltára könnyű rá m u ta tn i; hogyan nevezhető tekintélynek az, am inek elism ertetéséért, ill. m egerősítéséért szüntele­ nül harcolni kell? É s egyáltalán; m iért kell a tekintély érvényesítésének szükségszerűen eg y ü ttjá rn ia m ás em berek életterének beszűkítésével? L átju k te h á t, hogy az egyéni a u to ritá s fogalm ának felemlítése nem fedheti el a té n y t: Az egyén kizárólagos tekintélye egyenlő azzal, hogy nincs tekintély. A m odern em ber szabadság-eszm ényének k ét leg­ fontosabb összetevőjét röviden á ttek in tv e m in d já rt világosabb elő ttü n k korunk etik ájá n ak dilem m ája. Olyan rendszert kell m egalkotnia, m elyben még a lá t­ szata sincs meg annak, hogy valam ilyen külső, nem az egyes em ber lényéből fakadó dolgot kíván k o rtá rsa ira ráerőltetni. E z t azonban úgy k ellett tennie, hogy köz­ ben mégsem a d h a tta fel az t az igényét; az általa kép­ viselt nézetek általánosan alkalm azhatók. E n n ek az ellen tétp árn ak áth id alására számos próbálkozás tö r­ té n t; ezek közül m ost a legfontosabbakkal ism erked­ jü n k meg. Így kerül sor annak az etikai rendszernek a megal­ kotására, mely az erkölcsös cselekvés fogalm át az em­ beri önzés segítségével próbálja m eghatározni. E szerint az etik a norm ái tk . m indannak m egfogalm azásai, ami az em beri együttélés során hasznosnak m utatkozik. Ez az u tilita rista megközelítési m ód azonban csak a rra

105

v o lt jó, hogy leleplezze a közerkölcs ham is v o ltá t; helyesen jellem zett sok m indent, am i az etik a örve a la tt folyik, de az etikus cselekvésm ódot nem volt képes körülírni. E zért ham arosan meg is születik egy új irán y zat altruizm us néven. A próbálkozás lényege az, hogy kísérlet tö rté n ik az em ber v ág yainak és lehe­ tőségeinek összeegyeztetésére. E szerin t az önzetlenség — m ely m ások érdekeit feltétel nélkül előrébb helyezi a sa já tn á l —, képes az etikai konfliktushelyzetek meg­ oldására. E z m ás szóval a n n y it jelent, hogy vágyaim at azonosítom környezetem elvárásaival. Csakhogy: Nem o tt kezdődik-e az etik a m ondanivalója, ahol a „szeret­ ném ” és a „m u száj” k özött észrevehető ellentét fe­ szül? Ez az etik ai recept nem éppen az etik a létjogo­ su ltság át teszi kérdésessé? Hiszen az etik a jelentősége éppen abban áll, hogy kötelező erejű n o rm ák at képes szabni o tt, ahol m ár az önzetlenség törvényesítése sem tu d cselekvésre in dítani! K oru n k etik ai gondolkodása azonban nem csak az em beri önzést alapul véve p ró b ált az általánosan el­ ism ert szabadság-eszm énynek megfelelő etikai rend­ szert kidolgozni. M ár azért sem te h e tte ezt meg, m ert ak ár ezt, ak ár az önzetlenséget tév e meg kiindulási ala­ pul, n y itv a m a ra d t a kérdés: lehet a m ár meglevőből levezetni az etik ai alap elv et? E z a problém afelvetés bárm ely tudom ányos gondolkodást a feje tetejére ál­ lítan i látszik. H á t lehet m ásképpen gondolkodni, m int a m ár létezőből kiindulva az am ögött álló rendszerező elvet keresni? — veth etn é fel joggal valaki. Csakhogy: Az e tik a esetében szembe kell néznünk azzal a té n y ­ nyel, hogy olyasvalam it p róbálunk kategorizálni (ti. az em beri cselekvést), mely v ég eláth atatlan variációk­ b an jelentkezik. K ézenfekvő te h á t egy variációs bázis feltételezése, vagyis olyan variációs készleté, m elynek egyes elemei végtelen láncolatban kapcsolódhatnak egym áshoz, így terem tv e meg az em beri lét sokszínű­ ségét. Ezzel azonban egy olyan, m indennek kezdetén álló, szükségképpen öntörvényű világ áll gondolkodásunk hom lokterében, m elynek törvényszerűségeit nem tu d ­ ju k befolyásolni. E z a jó ideájának világa, m ely azon­ ban korunk etik ája szerint ugyanúgy az em beri ész tarto zék a. E zen tú l te h á t m ár az idealista racionaliz­ m ussal v an dolgunk. K ülönös tra g é d iá ja ennek a foga­ lom nak az a kétértelm űség, mely a jó eredetével k ap ­ csolatosan e gondolkodásm ódban jelentkezik. Mivel a jó ideáinak világa szorosan összefügg az em beri tu d a t­ ta l, ezért m in d já rt k ettő s dilem m a jelentkezik. Így le­ h etn e röviden összefoglalni: H a a jó eredete bennem v an, akkor ez a rendszer ham is kell hogy legyen, hiszen oda visz v issza, am i ellen tu lajdonképpen tilta k o z o tt; a m aterialista racionalizm ushoz. H a azonban a jónak forrása nem bennem keresendő, hanem ra jta m kívül, akkor m egintcsak ham isnak kell hogy m ondjam ezt az elképzelést, hiszen egy isteni a k a ra t feltételezésével ignorálom az em beri tu d a t központi szerepét! Nincs m ás m egoldás, m inthogy e k érd ést hom ályban hagy­ jam ; így azonban én, az egyén soha nem leszek képes

106

világosan különbséget ten n i a saját és az Isten ak arata között. A következm ény azonban így vagy úgy m indenkép­ pen egy h a tá ro z o tt kontúrok nélküli Isten-hit, ill. fo­ galom. Í gy válik a stoikus vallásfilozófia a keresztyén gondolkodás alkotóelem évé, ill. az azt bírálók k ritik á­ ján a k lényeges szegmensévé. Í gy k a p h a to tt létjogo­ sultságot ez az alapjában ham is m ondat, hogy az em ­ ber belső lényege tu l ajdonképpen Isten m aga. Ez volt a feuerbachi teogóniaelm élet melegágya is. É s végül: Így k erü lh e tett sor az em beri lelkiism eret lealacsonyí­ tá sá ra évezredek tap a sztala tain a k tá r h á z á v á ... hisz az em ber jó, a bűn pedig? Nos, az a fentebb ism ertetett „önfelszabadítási kísérletek” révén h a tá ly á t vesztette. H a azonban egy-egy sorsforduló vérzivataros esemé­ nyei elkerülhetetlenné teszik a bűn tényével tö rtén ő szembesülést, akkor bekövetkezik az összeomlás. Nem is tö rté n h e t m ásként, hisz e személytelen Isten -h it a szabadulás rem énységétől, ill. m unkálásának lehető­ ségétől fosztja meg alkotóját-foglyát. A szabadulás re­ m énységétől azért, m ert egy lénytől, m elynek (kinek?) viszonya önnönm agam m al nem tisztá zo tt, hogyan vár­ h ato k segítséget? A szabadulás m unkálásának lehető­ sége pedig azért nem a d o tt, m ert nincs hivatkozási alapom e tevékenység folytatásához. E gyedüli alapom az lehetne csak, h a sikerülne valam ilyen módon a lelki­ ism eretre appellálnom ; ez azonban az idealista racio­ nalizm us ta la já n állva képtelenség. M indaddig annak kell tek in ten ü n k , amíg csak létezik, létezhet egy olyan gondolkodás: „nincs itt nagyobb baj, hisz alapjában véve jó vagyok.” A „ J ó ” u tá n i tudakozódás te h á t végül is felesleges? Nem erről van szó. A fentiekben vázolt gondolatok csak azt k ív án tá k bizonyítani; azok az etikai rendsze­ rek, melyek figyelmen kívül hagyják az em ber cse­ lekvő, akaró m ag atartásáv al szemben fellépő egyete­ m es igényt (mely lényegében mindig ugyanaz), ham is nyom on indulnak el. E z azonban nem jelenti sem a fe­ lelősségérzet túlhangsúlyozását, sem pedig a dialógus szerepének lebecsülését az etikai norm ák kialakításá­ ban. A pontos válasz inkább ez: A dialógus folyik, de értékelése nem a mi dolgunk, hisz kötelező erejűvé sem a mi jelenlétünk által lesznek általunk igaznak el­ fogadott irányelvek. Ezzel kim ondtuk azt, am i egyben összefoglalója az etika jelenségvizsgálatának: Az etik a lényegi funkciója az értékelés folyam ata, megjelenési form ája az igény és indíték (m int a cselekvések m ozgatórugója) közötti dialógus, eredm énye pedig a feladat (m int etikai nor­ m a) és erkölcsiség (m int létform a) közötti viszony. Ez a képlet azonban csak akkor igaz, h a következetes döntési láncolatként jelenik meg. A hűség a felism ert igazsághoz nem lehet az em ber önnön produktum a, hisz ez feleslegessé tenné a döntési kényszert. Ez a m ag y arázata a külső segítség keresésének; a keresztyén etik a akkor hű küldetéséhez, h a m ondanivalója e se­ gítséget feltételezi, és egyértelm űen m u ta t rá annak forrására, Jézus K risztusra. Hecker Róbert

Czeglédy István emlékére Halála 20. évfordulóján Czeglédy Istv á n , a sokoldalú tudós, az Újszövetség ta n á ra , teológus nem zedékek egykori nevelője ö t talen ­ tu m o t k a p o tt Istentől, an n y it, am ennyit csak nagyon kevesen. Ide tarto zik , hogy a neves lelkipásztor, pápai teológiai ta n á r, K álvin- és az Ú jszövetség-fordító id. Czeglédy Sándornak v o lt a fia1. Ide tarto zik , hogy az otthonról h o zo tt ajándékok mellé odakerültek a ta n u ­ lás éve a la tt szerzett szellemi kincsei. A jándéka volt azonban az is, hogy a veszteségek, em berfeletti felada­ to k közö tt meg tu d o tt állni és tu d o tt alkotni. H ogyan m on d ta 1957-ben a „B u d ap esti Theológiai A kadém ia életéből” 2 című dékáni jelentésében? „Az erkölcsi m egpró b áltatás az ép jellem nek erősödést és gazdago­ d á st ho zh at.” N agyon jól tu d ta azonban, hogy az el­ n y e rt ö t ta le n tu m o t: k a p ta . E zért sohasem dicsekedett vele. Ö n tu d a ta és felelősségtudata egészséges egyen­ súlyban álltak egym ással. H a m u n k át követelt, akkor ő já r t abban elöl, s m iközben szolgálatra való készséget v á rt ta n ítv á n y a itó l, a legnehezebb feladatok te rh é t ő m aga hordozta.

A műveli és sokoldalú teológus Em lékezőtehetségének, á tte k in tő képességének és sokoldalú érdeklődésének köszönheti átlagon felüli m űveltségét, ezen belül átlagon felüli teológiai tu d á ­ sát. H olland nyelvű disszertációja tárgyköréül az egy­ ház- és dogm atö rtén et korai szakaszát v álaszto tta. Ehhez já ru lt m elléktárgyként az Ú jszövetség. Válasz­ t o t t tém aköréből való A ugustinusról, az egyházatya születésének 1600. évfordulójára írt nagyszerű tan u l­ m ánya.8 A zért tu d o tt k itű n ő történész és egzegéta lenni, m ert m in d en t a rendszerré érlelt teológia koor­ din átáib an tu d o tt elhelyezni és értékelni. A ugustinus­ ról szólva rá m u ta t az egy h ázaty a életrajzi a d atai és szellemi tevékenysége kölcsönhatásaira. Felfedezi és kidolgozza az ágostoni k ettő s gondolatpárok feszültsé­ geit, m ásként szólva az eg yházatya ta n ítá sa kristályszerkezetét. Á llást foglal atek in tetb en , hogy mi volt az igazán új és m i bizonyult m aradandó értékűnek Ágos­ to n életm űvében. N em csak a dogm a- és egyháztörténet, az Ú jszövet­ ség és a rendszeres teológia tárgyköreiben volt o tth o ­ nos, hanem az Ószövetség világában is. Különleges hozzájárulásul H ollandiában doktori vizsgájához mel­ lék tárg y k én t felvehette az Ószövetséget. A gyakorlati teológiában olyan já rta s volt, hogy egy ideig ő lá tta el a m egüresedett tanszék óráit. O tthonos volt az öku­ m enikus életben. M egalakulásuktól kezdve ré sztv ett m ind a K B K m ind az E E K m u n k ájáb an . Ökum enikus tájék o zo ttság án ak , világos látásán ak szép bizonysága az első v atik án i zsinatról írt részletes tan u lm ánya, am ely a m ásodik v atik án i zsinat egybehívása idején jelen t m eg.4 Sokoldalúsága a teológia terü letén kívül is m egm u­ ta tk o z o tt. Máig em lékezetes az első szovjet szputnyik H old ra lövése u tá n ta r t o t t p api N épfrontgyűlésen a csillagász előadóhoz in té z e tt kérdése, m ely azonnal elárulta, hogy m ennyire é rt a fizikához. K ialak u lt a szellemi p a rtn e rt ta lá lt csillagász és Czeglédy Istv á n szakszerű párbeszéde a ballisztika törvényeiről, ki­ indulási és becsapódási szögekről. E m lítsü k még meg

elm élyült lélektani ism ereteit és a z t a g y akorlati ké­ pességét, m ellyel egy-egy ta n ítv á n y a jellem ét meg­ é rte tte és jó irányba terelte. A felsorolást fo ly ta th a t­ nánk. A tanár E lh u n y t ta n á rtá rs a it m éltató három írásában5 arról v allo tt, hogy m ilyennek lá tta az ideális teológiai ta ­ n á rt. A felsorolt tu lajdonságokat elsősorban önm agá­ n ak á llíto tta tü k ö rk én t. E szerint a teológiai ta n á rra l szemben az első követelm ény a szakképzettség. „Csak az ta n íth a t eredm ényesen, aki tu d ” írja. Legideálisab­ ban, akinek enciklopédikus tu d ása folyton bővülő, s am i a ta n u lá st illeti, m aga is örökre diák m arad, u gyanakkor bárm ely k a te d rán m egállná a helyét. Második követelm ény a közlőképesség. Ez tö b b , m in t retorika. Ez a szellemiség logikum ából, rendezettségé­ ből következik, áttekintőképesség a birto k b a v e tt is­ m eretek fölött, u taln i tu d á s a problém ák elágazásaira, az összefüggésekre. H arm ad ik követelm ény a lelkület. E bben meg kell lennie „ a kálvini stílusú keresztyén férfi kötelességtudatának” . Ehhez a lelkülethez ta r to ­ zik, hogy a ta n á r legyen önfeledten tárgyilagos. Le­ gyen tisztáb an azzal, hogy az em beri tu d á s viszonyla­ gos, mégis törekedjék szüntelenül az újra. Ne ő ural­ kodjék anyaga felett, ne legyen rutinos, hanem az anyag uralkodjék felette. Higgye am it m ond. Ne epi­ gonokat akarjon nevelni, az legyen a célja, hogy az igazsághoz vigye közel a tan ítv á n y a it. E ponton kell m egem lékeznünk Czeglédy Istv á n nevelési ideáljairól. E z m ár a felvételi eljárásról írt soraiból k itűnik. M egkülönbözteti „az elsődleges és m ásodlagos in d ítta tá sú ” jelentkezőket. Az előbbiek átélték a K risztus követésére, m ajd a lelkipásztori szolgálatra való elhívást. Az u tóbbiak előbb m ár m ás­ hol is próbálkoztak, de sikertelenül, így k erü lt sor je­ lentkezésükre. Ú gy lá tja , hogy az ilyen jelentkezőkből is lehet nagyon jó lelkipásztor, de ne ezek legyenek tú l­ súlyban a felvételt ny ertek között. M inden ta n ítv á n y t kom olyan kell venni. Szabadságot kell nekik adni az igazság követésében, a keresztyén értelem szabadsá­ g át. M inden ta n ítv á n y jellem e válto zh at, a bennük levő jó t pedig meg kell ism erni és növelni kell. A z Újszövetség professzora Az újszövetségi teológia területén végzett m u n k á já t szakbírálatai, számos akadém iai jegyzete (kurzusa), bibliafordítói tevékenysége, a Jubileum i K om m entár­ ba írt bevezető cikkei, hazai és külföldi folyóiratokban m egjelent egzegetikai m editációi alapján tárg y a lh a t­ juk. Bibliafordítói tevékenységéről volt m u n k atársai tu d ­ n á n ak kellő m ódon beszámolni. A nnyi biztos, hogy rendkívül kom olyan v e tte ezt a tisz té t, hiszen a biblia­ fordító édesapa emléke kötelezte. Az is biztos, hogy sok te rh e t v állalt m agára az Ú jszövetségi Szakbizott­ ságban. Szakbírálatai. Kocsis E lem ér: Jézus és a m essiániz­ m us című disszertációja á ltala írt ism ertetésében6 az Újszövetség k u ta tá sa tö rté n e ti á ttek in tését és érté­ kelő helyzetképét ta lá lju k . E lő ad ja a liberális Jézus­

107

életrajz csődjét. Ism erteti a fo rm atö rtén eti módszer eredm ényeit. Így sum m ázza értékelését: „ E m űfaji elemzés az Újszövetség igen sok részét egészen v á ra t­ lan m egvilágításba helyezi. Vele já r azonban egy fatális túlzás kísértése. E z a kísértés az, hogy h istó riá t és ké­ rü g m át ellentétbe állítjuk egym ással.” A K risztus­ realitásról nem csak a görög szellem dogm aalkotó fo­ galm ai alapján kell tájékozódnunk, hanem a tö rtén e ti Jé z u st k u ta tv a is. Jézus „asszociációs bázisa” az Ószövetség. Innen és az intertestam en tális korból még sokat v árh atu n k . Ism ertetve a szerző által felhasznált irodalm at, m egjegyzi: „E b b ő l az irodalom jegyzékből teológiai irodalm i tájékozódásunk sok m ulasztásának ítélete néz rán k kom oly arccal, de mégis sürgető biz­ ta tá ssa l.” Groó G yula: Ja k a b levele című m űvéről írt ism erte­ tésében7 inkább a bibliafordítás, helyes egzegetikai m ódszerek, a tudom ányos és gyak o rlati írásm agyará­ z a t kapcsolópontjairól nyilatkozik. T u d o tt bírálni. M integy 2 0 —25 helyen aján l fordítási korrekciót. De inkább dicsérni szeretett. Pl. így: „A 2,15. v.-ben a »betevő falat« szerencsés és pontos m agyar idioma, fordítási te lita lá la t.” Groó k önyvét a következőképpen értékeli: „A ki így érez, az nem vonul valam ely teoló­ giai tétlenség kikötőjébe, hanem b á tra n hajózik, pedig tu d ja , hogy v an n ak szellemi záto n y o k ; gyüm ölcsöt vár a fától s nem nyesi azt tövig, pedig tu d ja , hogy nem m inden gyümölcs hibátlan; nem dobja k ú tb a az arany­ órát, pedig tu d ja , hogy az esetleg egy-két m ásodpercet siet vagy késik.” K iem eli, hogy a szerző: „ tá rg y a való­ ság tartalm áv al a k a rja b irto k b a venni az olvasót. Ez pedig b ib lia m a g y a rá z a tn á l... nem sok és nem kevés. Ez m inden.” Mivel a tudom ányos igem agyarázat alap ján ak a bib­ liai nyelvek ism eretét te k in te tte , a ta n u ln i vágyó teo­ lógusok és lelkészek „nagy k ihívásának” nevezte dr. V arga Zsigm ond bibliai görög n y elv k ö n y v ét.8 A szer­ zőt, m in t a klasszika-filológia d o k to rát, az összehason­ lító indo-európai nyelvészet szakértőjét, n agy tap asz­ ta la tta l rendelkező o k ta tó t és igazi teológust értékelte. Műve erényének ta r to tta , hogy m ind a száraz tá b lá z a t­ ta n ítá s t, m ind pedig a „d irek t m ódszer” an tik nyelvek­ nél lehetetlen alkalm azását elkerülve, a g ram m atik át jól kiv álaszto tt szövegekkel „ te tte n éri funkciójában” , de szabályait meg is ta n ítja . Kisebb hibának ta r tja a „tú lm éretezettség et” , m int a „fu k ar m inim alizm ust” . „M aradandó érték ű ” m űnek nevezi V arga Zsigmond könyvét, am i az u tó b b i 3 évtized során valóban annak bizonyult. A szerkesztés technikai kivitelezéséért Sem­ sey K lá rá t — akkori tanársegédet — dicséri meg. Czeglédy Istv á n tó l 9 akadém iai jegyzet találh ató a R á d a y K ö n y v tá rb a n ,8 10 bibliai könyvről írt ezekben, 1953 és 1962 között, összesen 311 oldal terjedelem ben. E gyetlen egyszer sem írt le olyan m egállapítást, am it az ú jab b k u tatáso k ne igazoltak volna, annál tö b b et o lyat, m elyben az eljövendő fejlődést m egsejtette. A következő bibliai könyvekről m arad tak fenn jegy­ zetei: Mk ev., J n ev. 1—4, R óm 6 —9, a teljes 1 és 2K or, Gal, Filem , Ja k , 1P é t és 1J n levele. E gy kivéte­ lével m indegyik elé bőséges bevezetéstani tanulm ányo­ k a t készített. Különösen eredetiek az egyes szerzők stílusáról, nyelvi teljesítm ényeiről írt m egállapításai. Pl. az 1J n 1,1-et így kezdi: „Az in tro itu s a szavak egyszerű­ sége ellenére is m agasztos h an g u latú . J n a leírhatatlan fenség e lő tt áll, teljes a lá z a ttal és teljes öröm m el.” M árk stílu sát így jellem zi: „Szóanyaga jó értelem ben v e tt közönséges.” P á l stílusáról ez a vélem énye: „nagy sz av ak at m er használni, m ert Isten nagy dolgokat cse­ lek ed ett.”

108

N em csak stiláris, de tarta lm i vonatkozású m egálla­ pításai is nagyszerűek. H angot ad annak a vélem ényé­ nek, hogy J n levelére a gnózis jobb megismerése irá­ nyából v árh ató tö b b világosság. Nem azért, m intha J n gnosztikus le tt volna, hanem m ert konfrontálódott a gnózissal. A teológiai fejlődés igazolta Czeglédy Is t­ ván gondolatait. K á rh o z ta tja azokat a teológusokat, akik P á lt a m aguk evolucionista Világképükbe ak ar­ tá k belekényszeríteni, ezért még a G alata levél szerző­ ségét is e lv ita ttá k tőle. M egkérdi: „H ol került volna az apostolok u tá n i korban egy olyan szellemóriás, aki ezt a csodálatos m űvet létre b írta volna hozni?!” Czeglédy Istv á n m unkásságára ráillik, am it ő m ás­ ról írt: „M inden során a m agas hőm érsékletű szellemi tevékenység tüze sugárzik á t.” Öröme telt a tu d o m á­ nyos tevékenységben. E rről ezt v allja: „N em es és m agasrendű öröm és p á ratlan kielégülés a szellem vi­ lágát k u ta tn i, ú ja t fedezni fel, tanulni és a tu d á st köz­ vetíteni.” 10 Egyike volt a textuskritikai apparátus legjobb isme­ rőinek. Sokszor felhívta a figyelm et arra, hogy ahol sok a szövegvariáció, o tt — úgym ond — „teológiai ak nák” , azaz fontos kérdések vannak a szövegben. K edves hum orral „ d a rá lt m ák ” -nak nevezte az appa­ rá tu s apró b etű it és sok érdekes m ag yarázatot fűzött hozzájuk. É rdekelték az Ú jszövetségben találh ató ószövetségi idézetek, egyezésük vagy eltérésük a M vagy L X X szöveggel vagy szövegtől. R endel H arris angol teológus nézeteit osztotta, aki szerint Jézus korában egy népbiblia (idézetgyűjtem ény?) volt for­ galom ban és ném elyik újszövetségi szerző azt haszn ál­ ta , am ikor az Ó szövetséget idézte. S még nem szóltam a R eform átusok L apjában meg­ jelent „Apróságok a heti bibliai részhez" című sorozatá­ ról, mellyel külön ro v a to t és m űfajt te re m te tt, a nép­ szerűsítő m agas színvonalú teológia m iniatűrjeit. A Jubileum i Kommentárnak nagy nyeresége, hogy legalább „Á ltalános tájék o ztató a Szentírásról” című, bevezető részébe Czeglédy Istv án n ak kél tanulm ánya még belekerülhetett. M egjelenésüket m ár nem érhette meg, további közrem űködését korai halála g áto lta meg. Egyik tan u lm án y a herm eneutikai jellegű, címe: „K ijelentés, üdv tö rtén et, Ószövetség, Újszövetség, Szentírás és Szentlélek” (15 —20.). Tisztázza az „ Ig e ” , a K ijelentés és az ü d v tö rté n et fogalm át. Részletesen foglalkozik az Ó- és Ú jszövetség egységével, különb­ ségeik és egyezésük m eghatározásával. Az Ószövetség védi meg a keresztyén olvasót a ttó l, hogy a B ibliát el­ szellemiesítse, elegyéniesítse, hanem ko n traszth atásai­ ban érthetőbbé teszi az Ú jszövetséget. Az Újszövetség viszont kulcs az Ószövetséghez. A te stté le tt és íro tt Ige Ige-voltára csak a Szentlélek ta n ít meg. Czeglédy használja a hitvallások és K álvin herm eneutikai elveit, k im u ta tja , hogy a reform átorok — az u tá n u k követ­ kező ortodoxiával ellentétben — nem a verbális inspi­ rációt v allották. Jézus K risztus kettős term észetének a kalcedoni dogm ában való m eghatározása alapján Czeglédy Istv á n a reform átorok nyom án m egkülönböz­ tethetőnek, de elv álaszth atatlan n ak ta r tja a Szentírás isteni és em beri oldalát. E m beri oldalát tek in tv e ko­ m olyan kell venni a Szentírás tö rté n e ti jellegét. A leg­ jobb m ódszernek ta r tja előbb a te x tu s m egértését, m ajd ránk való alkalm azását, az explicatio és applicatio egységét. Másik, u g y a n o tt m egjelent hosszabb tan u lm á n y a az „Ú jszövetség ko rtö rtén ete” (51—64.). A nyagát előbb Nagy Sándor és utódai, róm ai uralom , m ajd a zsidóság élete Jézus korában, a zsidó háború, Jézus és az apos­ tolok korának vallásossága, Jézus K risztus életének kronológiája, az apostoli kor legfőbb eseményei és

kronológiája altém ák szerint tárgyalja, valam in t idő­ rendi tá b lá z a to t ad a nevekről és dátum okról. A kor­ tö rté n e t és a Biblia szövege összefüggését sok példán m u ta tja meg. A tények sokaságát nagyobb egységekbe rendezi, egy-egy ritk án alkalm azott, de rendkívül ta ­ láló jelzővel szem élyeket, esem ényeket világít meg, tesz életközelivé. T anulm ánya m indm áig a legjobban és legrészletesebben m egírt m agyar nyelvű újszövetségi kortörtén etü n k . A Göttinger Predigtmeditationen 1962—63-as évfo­ lyam ában a J n 9 v á lo g a to tt verseit dolgozta fel.12 A vakon szü letett m eggyógyítása tö rtén etéb en olyan m erevnek jellem zi a farizeusok h ité t az erkölcsi világ­ rendben, hogy abban m ár nincs helye a terem tő Isten tevékenységének. E ljárásu k , am ivel a vakon születést m egm agyarázták („te m indenestől bűnben születtél” ezért vagy vak): regressio ad absurdum . Jézusé: progressio ad gratiam („hogy Isten te tte i nyilván­ valóak legyenek benne” ). Merészen azt állítja, hogy a vak hiányzó szemgolyóit Jézus sárból p ó to lta és te ­ rem tő aktussal (a Gén 2,6 m egism étléseként vagy to ­ vábbfo ly tatásak én t) szem et alk o to tt neki. A Siloám tavában való m egm osdás a keresztségnek felelt meg, am i u tá n a m eggyógyított em ber ú jra h itt, bizonysá­ got te tt és v állalta a kiközösítést. U gyanezen folyóirat 1964—65-ös évfolyam ába Mt 20,20—28-ról írt egzegézist.13 E nnek során idézi J . Jerem ias, O. C ullm ann, F r. H ahn, Sjöberg és H . E. T ödt m űveit, melyek közül három az írását megelőző k ét évben jelen t meg, egyik sem volt azonban régibb 15 évnél. A legjobb és legújabb szakirodalm at hasz­ n álta, nagyon eredeti módon. E g y e té rt Sjöberg­ gel a tudom ányos teológia h a tá ra i kérdésében. E l kell ju tn i egy pontig, ahol „befejeződik a k u ta tá s és elkez­ dődik a h it — vagy nem kezdődik el” . Jézus egyik ki­ jelentésével kapcsolatban ezt írja : „ H a e szavakat halljuk, Isten közvetlen jelenlétét érezzük.” Ezzel Czeglédy Istv á n a lehető legtöbbet a d ta nekünk. M ert tö b b e t vagy fo n to sab b at egzegét a nem a d h a t annál, m inthogy általa m eghalljuk Jézus szavait s azokban Isten jelenlétét m egérezzük az Ú jszövetség olvasói­ ként. A felelős őrálló Lelkipásztori, közegyházi és főként dékáni m u n kája szem besítették az egyház közéleti, társad alm i felada­ taival. Nem k ív á n t egyházi vezető lenni, de vállalt m inden olyan m egbízatást, am ivel a vezetők és a köz­ vélem ény közti bizalm at erő síthette, a m egzavart vagy irá n y t té v e sz te tt em bereket já rh a tó ú tra segíthette. Bereczky A lbert püspöknek ném etül m egjelent ta n u l­ m ánykötetéről írv a14 a m agyar p ro testan tizm u s sajá­ tosságát ab ban lá tja , hogy ez a n y u g ati keresztyénség legkeletibb része, egyben a pro testan tizm u s legkeletibb egyháza, m ely a szocializmus társad alm i rendszerében él. Csak az, aki m indhárom tény ező t figyelem be veszi, az é rti meg sajátos helyzetünket. 1957. jú n iu s 28-án elhangzott dékáni jelentése1·1 őszinte (az elm últ ta n é v „M egrázó történéseinek nem egy emléke még m ost is idegeinkben rem eg” ); józan („az A kadém ia életét földrajzi helyzete határozza

meg” ); kegyeletes („derék és igyekvő növendékek” nek nevezi a k ét m eghalt teológust); a helyes döntést segítő („ilyen korszakok nem csak a kölcsönös v ádas­ kodást, de a k atarzist, az erkölcsi em elkedést is meg­ hozh atják ” ), végül pedig a konszolidációt szolgáló (nem le tt volna helyes egyes m ás főiskolák példájára késlel­ te tn i a ta n ítá s újrakezdését, m ert „csak ann ak kell félni és szorongani, akinek nem tiszta a lelkiism erete” ). „A lelkészképzés gyülekezetszerűségéről” írt év­ nyitó beszéde16 fényt derít arra, hogy az egyház és az isteni K ijelentés irán ti szeretete képesítették a fentebb vázolt m ag atartásra. Ezzel a vallom ással végzi: „Az egyházban, a gyülekezetek közösségében, Isten Szent­ lelke és Igéje által m egszentelt valóságában élek és m unkálkodom .” V alóban így élt és így m unkálkodott. Em léke legyen áldott, tan ításaib ó l17 okuljanak jelen és eljövendő nem zedékek! Bolyki János

JE G Y Z E T E K 1. É le tra jz i a d a ta i: Szam osközi Is tv á n püspök tem etési beszéde Czeglédy Is tv á n fe le tt (R E , X IX , 1967. — Dr. T K .) = D r. T ó th K álm án ): A b á to r kezdések em bere (R E , X IX , 1967, 6— 7.). — D r. Pákozdy László M árton: Drs, theol. Czeglédy Istv á n , 1910— 1966 (Th. Szle., X ., 1967, 45— 48.). E b b e n P ákozdy László javasolja, hogy a Z sinati T udom ányos K épesítő B izo ttság ad ja m eg Czeglédy Istv á n n a k halála u tá n a doktori cím et, hollandiai disszertációja és rigorosum a alap ján , m o n d v án : „N em ő t tiszteln én k m á r m eg vele, hanem m a g u n k a t.” E z a ja v a sla t m ost, 20 év elteltével is időszerű! — L eg ú jab b an M olnár A ndrás b u d ap esti lelkipásztor ta r to tt em lé­ kező előadást 1986. decem ber 18-án a B u d a p esti T eológián a lelk i­ pásztor-igehirdető Czeglédy Istv án ró l. — 2. R E , IX ., 1957, 195 k. — 3. „A ugustinus. Megemlékezés születésének 1600 éves fordulój á n .” R E , V I., 1954, 24. sz. 12— 16. — 4. „A z Első V atik án i Z sinat 1869— 70” T h. Szle., V., 1962,62— 69. — 5. „V ictor Já n o s m in t ta n á r ” , R E X 1954, 22. sz., 20— 21. — „D r. Csekey S ándor (1896— 1956), R E , V III. 1956, 109. kk. — „Teológiai ta n á ra in k közös értekezlete elé” , R E , X I., 1959,184. k. — 6. „D r. Kocsis E le m é r: Jé zu s és a m essianizm us” , H E , X V I., 1964, 251— 255. — 7. „G roó G y u la: J a k a b levele, B p est 1963. E v . S ajtó o sztály ” . T h. Szle., V II., 1964,382. k. — 8. „A bibliai görög nyelv igehirdetésünkben és teológiai akadém iáinkon. — Dr. V arga Zsigm ond nyelvkönyvének II. kiadásához” , T h. Szle., V III., 1965, 251— 254. — 9. A kadém iai jegyzeteinek hozzávetőlegesen te l­ jes listá ja a következő: I. K o rin th u si levél exegézise. E lő a d ta Czeglédy Is tv á n ref. theológiai ta n á r a z 1953/54. ta n é v I. sem esteré­ ben, 42. old. — P ál apostol Filem onhoz ír t levelének exegézise, 1934, 2. old. — M árk evangélium ának exegézise. K ia d ta Czeglédy Istv á n theol. prof. 1955, 71. old. — Já n o s evangélium ának exegézise E lő ­ a d ta Czeglédy Istv á n theol. prof. 1955, 33. old. — Exegézis a g a la ta levélhez és a ró m ai levél 6— 8. részeihez. E lő a d ta : Czeglédy Istv á n t heol. professzor. 1956, 26. old. — Je g y zetek P é te r első leveléhez K izárólag akadém iai h aszn álatra készült k ézirat. B pest, 1959, 28. old. — Je g y zetek a m ásodik korin th u si levélhez, 1959— 60. I I félév IV—V. évfolyam , 28. old. — R övid jegyzetek J a k a b leveléhez. Theologiai hallg ató k h a sz n á la tá ra összeállította: Czeglédy Is tv á n theologiai ta n á r , 1962, 27. old. — Já n o s első levelének exegézise. Theologiai hallgatók h a sz n á la tá ra . 1962, 36. old. — 10. Vö. 6. jegy ­ zet . — 11. Ju b ileu m i K om m entár. A S zentírás m ag y a rá z a ta . 1967. Szerk.. B a rth a T ib o r vezetésével a Z sin ati B izottság. „K ijelentés, Ü d v tö rtén et, Ószövetség, Ú jszövetség, S zentírás és S zentlélek” , 15— 20. — „A z Ú jszövetség k o rtö rté n e te ” 51— 64. — 12. GPM , 1962— 63. 14. S onntag n ach T rin itatis, 243, kk. — J n 9 ,1— 7.13 17,32— 39. — 13. GPM , 1964— 65, Okuli, 105kk. — 14. „D ie E n t ­ scheidung d e r K irche u n d ihre Mission — D. B ereczky A lbert ném e­ tül m egjelent ta n u lm án y k ö tetéh ez” , R E , XV., 1964, 54— 55. — Vö. B ereczky A lbert m ásik könyve ism ertetésével: „B ereczky A lb ert: H itb en való engedelm esség” , R E , X I I., 1961, 359— 60. — 15. Vö. 2. sz. jegyzet. — 16. „A lelkészképzés gyülekezetszerűsége.” É v n y itó dékáni beszéd, elh an g zo tt 1957. szeptem ber 22-én. R E , IX ., 1957, 292. kk. — 17. N éhány igehirdetéshez ír t egzegézise és m ed itáció ja, m elyek m a is m ély ben y o m ást g yakorolnak a z olvasóra és hasznosak a felkészülés so rán : A d v en ti v ázlato k (4 igehirdetés), R E , X I I., 1960, 330— 331. — L élekben szolgálunk Istennek. V ázlatok a p ü n ­ kösd elő tti b ű n b á n a ti h étre és pünkösdre, R E , 1963, XV., 103— 109. — Ó- és Ú jév, R E , X ., 1954, 24. sz„ 21— 22. — Az elhengerített kő. H ú sv éti, R E , V II., 1955, 141. k. — Szolgálva v árn i az U ra t A dventi. R E , V II., 1955, 541. k.

109

HAZAI SZEMLE In memoriam Lukács József (1 9 2 2 -1 9 8 7 ) Ez év elején v e ttü k a m egdöbbentő b írt, m ely sze­ „ n y ito tta n ” értelm ezett — ta n ítá sá n a k és módszeré­ rin t Lukács József akadém ikus, tanszékvezető egye­ nek, Lukács József p ár évvel korábban így fogalm azta m eg: „M arx életm űvének egysége m indenekelőtt a for­ tem i ta n á r, az MTA Filozófiai Intézetének igazgatója, radalmi világnézetében, a nem csak könyveit, de te tte it a Világosság című folyóirat főszerkesztője elhunyt. is á tfű tő forradalm iság tudom ányos m egalapozásában Benne nem csak a m arxizm us sz a k a v a to tt művelője, van. . . . K ritik u s és forradalm i materialista dialektika a m arx ista valláselm élet jelentős továbbfejlesztője, a m arx isták és a keresztyének elvi dialógusának és gya­ ez, am ely valóban összeegyeztethetetlen a polgári­ korlati együttm űködésének elkötelezett képviselője, kispolgári szem lélettel, noha m aga is a polgári-kispol­ hanem egy valóban melegszívű és m egértő jó b a rá t is gári ideológiai fejlődés dialektikus ta g ad ásak én t, a tá v o z o tt közülünk, akinek halála a népünk és az em ­ korábbi értékek m egszüntetőjeként és m egőrzőjeként beriség békés és kiegyensúlyozott jövendőjéért elköte­ áll e lő ttü n k .. . E bben a dialektikus m aterialista felfo­ lezett m arx isták és keresztyének szám ára egyform án gásban kell M arx m űvének m aradandó m agvát lá t­ szinte p ó to lh atatlan n ak látszó veszteség. E zért m éltó, nu n k .” 2 hogy m i, keresztyének is — term észetesen elsősorban Lukács József egyik első kötetének ezt a jellemző cí­ m et a d ta : „Igent mondani az emberre,” 3 E nnek a m on­ a m i sajátos szem pontjaink alapján — úgy m érjük fel a Lukács József halálával b ennünket is é rt veszte­ d atn ak a lényegi m ondanivalója a zu tán végigkíséri a séget, hogy m egkíséreljük átte k in te n i szellemiekben L ukács M arx-értelm ezését. E bben ú jra meg ú jra rendkívül gazdag életének különösen az elm últ kb. igyekszik megfogalmazni a m arxizm us ateizm usának 25 év m u n k ájáv al rán k h a g y o tt örökségét. Szellemi és hum anizm usának az egym ással összefüggő egységét. gazdagsága a rra kötelez b en n ü n k et is, hogy tovább E gyik tan u lm án y áb an például rá m u ta t, mégpedig folytassuk azt a keresztyének és m arx isták között hangsúlyosan, arra, hogy „M arx m ár 1844-b en azért m egindult, tisz tá z o tt elvi alapokon folyó dialógust és u ta sítja el az istenhit puszta ta g ad ását, m e rt az az em­ ber affirm ációjának még csak negatív m eghatározá­ az azon nyugvó felelős eg yüttm űködést, am it ővele e g y ü tt k ezd tü n k el és am it m ost m ár nélküle kell sa” .4 M ajd pár oldallal később így fo ly ta tja : „A m arxiz­ m us pozitív-szocialista hum anizm usa abból a felisme­ foly tatn u n k . E z a megemlékező írás term észetesen nem tű zh eti ki résből fakad, hogy az em ber szám ára legfőbb lény, célul Lukács József gazdag szellemi h ag y atékának akinek a szolgálatában ő m aga á l l . . . , csak m aga az részletes és alapos feldolgozását és értékelését. A zt em ber lehet, hogy az em ber és csakis az em ber te k in t­ azonban m indenképpen szükségesnek és m éltónak te ­ h ető történelm e egyetlen szerzőjének és szereplőjé­ kintem , hogy n éhány vonással felvillantsam an nak a nek.” 5 M indebből logikusan következik az összefoglaló, szellemi ú tn ak , am it Lukács József végigjárt, több szem pontból is hosszú táv o n érvényesnek tű n ő meg­ rendkívül frappásan m egfogalm azott következtetés: „N em kell M arx ateizm usát m ásnak tekinteni, m int állap ításait. 1. Elsősorban a m arx ista filozófusról, a m arxizm us am i v alójában: harcos hum anizm usa aspektusának, olyan attitű d n ek , am ely az em beri erők kib o n tak o zta­ sz a k a v a to tt interp retáló járó i szeretnék megemlékezni. tá sá t gátló elidegenült társadalm i stru k tú rá k ellenében Lukács József b á tra n feloldotta a m arxizm us am a értelm ezését, am ely szerint e filozófiai irán y zat klasz­ az igazi em beri szabadság világának a m egalapozására szikusain ak egyes kijelentései és m egállapításai a vég­ irányul.” 6 2. Lukács József azonban nem csak a m arxizm us leges igazságot tartalm azzák . Ezzel szem ben b átra n m egfogalm azta a m arx ista ta n ítá so k korszerű alkal­ legitim in terp retálásáb an a lk o to tt m aradandót, de a m azásának a lehetőségét és szükségességét. A M arx m i szám unkra is jelentős eredm ényeket é rt el a K ároly halála 100. évfordulójára írt megemlékezésé­ m arxista valláskutatás m egalapozásában, különösen a vallástipológia kidolgozásában. E nnek a tém akörnek ben így ö n tö tte szavakba g o n d o latait a m arx i ta n ítá s és m ódszer nyitottságáról és ezáltal korunkra nézve is szentelte az „Istenek útjai” című k ö te té t.7 E könyve bevezetőjében a rá rendkívül jellemző sze­ érvényes m ondanivalójáról: „M arxot tolm ácsolni any­ rénységgel így ír: „(E bben) a ta n u lm án y b an megkísé­ n yi, m in t k ib o n tan i az á ltala m egform ált elm életben rejlő lehetőségeket, és annyi, m in t m ódszere segítségé­ reltem átte k in te n i az ,istenek ú tja it’, azoknak a p á­ lyáknak a tip ik u s vonásait, am elyeket a nagy világ­ vel alkalm azni ezt az elm életet olyan viszonyokra, am elyekre ő m ár nem alk alm azh atta. É s m ivel az el­ vallások b e fu to tta k s e célból összevetni a nagy középés távolkeleti vallások és a nyugati vallások általános m élet és a m ódszer az alkalm azás során is változik, M arxot tolm ácsolni annyi is, m in t az ő forradalm i jellem zőit, hogy aztán ez u tóbbiak elemzésébe kezd­ hessek. E téren a keresztyén séget előkészítő görög­ inspirációja szellemében, az ő logikája á ltal sugalltan, a társadalom és a k u ltú ra fejlődéséből ta n u lv a , változ­ hellenisztikus és zsidó vallási fejlődés tipológiai vizs­ ta tn i is elm életén és m ódszerén. É ppen ezért M arxot g á la tá t kell elvégeznünk, hogy a keresztyén vallás ünnepelni sem lehet m ásként, m int olyan igénnyel for­ lé tre jö tté t, típ u sá t jellem ezni tu d ju k .” Lukács József vizsgálódásai során figyelemre m éltó d ulni saját korunk problém áihoz, ahogyan ő fordult m arxista vallásfogalmat alkot a következő m egállapí­ százada valóságához.” 1 tá so k b an : „A vallás, am ely általában nem más, m in t A zt, hogy m i a jelentősége M arx — az előbbiekben 110

ann ak a viszonynak az érzelemszülte tu d a ta , amelyben az em berek a m indennapi életükön uralkodó idegen erőkkel szemben vannak, elsősorban az em ber társa­ dalm i tevékenységének történelm i korlátozottságából fakad, e viszonyok szabályozó elve, szellemi önvédelme s egyben e korlátozottság, e valóságos nyom orúság elleni illuzórikus tiltakozás form ája is.” — „A vallás te h á t olyan, a társadalom fejlődésének m eghatározott fokán szükségszerűen fellépő szabályozó, am ely a lét és így a tu d a t m indennapi szférájából em elkedik ki s az em beri viszonyokat lényegi vonatkozásaikban, vi­ szonylag z á rt norm a- és követelm ényrendszerként be­ folyásolja — e mindennapiság kritikájának az igényé­ vel is.” 8 É rdem es figyelemre m éltatn i a Lukács József vallás­ tipológiai vizsgálódásainak ebben a k ö tetb en elért, és szám unkra is tanulságos módon m egfogalm azott ered­ m ényét, am ely szerint ,,a keresztyénség (és részben az iszlám) expanziv itása — am ely term észetesen egy m élyebben fekvő expanzív gazdasági-politikai folya­ m a t tü k re — m ár m aga is sejteti, hogy ennek a vallási típusnak olyan dinam ikus sajátosságai vannak, am e­ lyekkel K eleten csak kevéssé találk o zh atu n k . U gyan­ ehhez a sejtéshez j u tta t el a problém a történelm i meg­ közelítése is: a keresztyénség egyes irán y zatai képesek­ nek bizonyultak vallási síkon kifejezni több társadalmigazdasági formáció szükségleteit az a n tik rabszolgaság­ tól a hűbériségen á t a m odern kapitalizm usig — s m a­ guk is jelentős h a tá s t gyako ro ltak erre a fejlődésre.” 9 A vallástipológiának ez a gondolata foglalkoztatja Lukács Józsefet 1985-ben ta r to tt akadém iai székfog­ laló értekezésében is, am ely ,,A mithosz ideje" címen az MTA kiadásában jelen t meg. E bben a következőket írta : ,,Az ókori K elet birodalm aiban, az ázsiai típusú társad alm ak b an , a csaknem a u tark közösségek m int tulajdonosok M arx szerint ,m agukat állandóan ugyan­ abban a form ában term elik ú jra ’, s a reprodukciónak ez a típ u sa szo lgáltatja a kulcsot változatlanságuk tit­ kához is. Feltehetően ez az azonos szintű ciklikus reprodukció lehet a h áttere az ázsiai m ithológiák kör­ forgásszerű időm odelljének is.” — " A görög és még inkább róm ai antikvitás m ár e ttő l eltérő képet m u­ l a t . . . A közösség nem a K eleten m egszokott a d o tt­ ság, hanem , i tt m ár történelmi termék — írja M arx —, nem csak ténylegesen, hanem an nak is tu d já k , te h á t keletkezett."10 — „A keresztyénség egyrészt á tv e tte a zsidó vallásból az idő linearitásán ak és folytonosságá­ nak a koncepcióját, m iközben ezt partikulárisból uni­ verzálissá te tte és K risztus m egváltó cselekedetének a látószögéből értelm ezte.” 11 5. M indezeket el kellett m ondanunk és látn u n k kell ahhoz, hogy értékelni tu d ju k azt a k itű n ő tudom ányszervező, és szinte kezdettől fogva az elvileg tisz tá z o tt m a rx ista —keresztyén dialógus létrejö tte és előkészítése érdekében végzett m u n k át, am it Lukács József a Világosság című folyóiratnál, ann ak 1960-ban tö rté n t m egindulásától kezdve szerkesztőként, m ajd 1967-től főszerkesztőként végzett. E rről összefoglalóan csak anny it, hogy — b ár a lap elsősorban nagyon m agas­ szintű p ro p ag an d át végzett a m arx ista filozófia és világnézet, a valláskritika és a dialógus érdekében — nem volt a m agyar és az egyetem es em beriség szellemi életének olyan területe, am iről az eddig m egjelent összesen 27 teljes évfolyam ban ne a d o tt volna irán y t m u ta tó értékelést, ism ertetést vagy — h a erre volt szükség — nem v állalt volna kom oly v itá t. M indezt olyan m agas szellemi és tudom ányos szinten, és a fi­ gyelm et mégis lekötő érdekességgel, am i az orszá­ gunkban m egjelent folyóiratok k ö zö tt kiem elt helyet b iztosíto tt a Világosságnak.

4. Mégis: az eddig elm ondottak ellenére is azt kell m ondanunk, hogy Lukács József a m arx ista —keresz­ ty én dialógusok lehetőségének az eredm ényes m u n k á­ lásában, e dialógusok fá ra d h atatlan szervezésében, azok rendkívül m agas szellemi szintjének a biztosításá­ ban a lk o tta a legm aradandóbbat és halála talán itt h ag y o tt szinte p ó to lh atatlan ű rt m aga u tán . I t t elsősorban a rra szeretnék rá m u ta tn i, ahogyan — m inden lehetőséget felhasználva — m ár 1967-től tevőlegesen részt vesz a m arxisták és a keresztyének dialógusában külföldön és belföldön eg y arán t.12 A Vi­ lágosság című folyóirat hasáb jait átengedi katolikus és pro testán s szerzők írásainak — és m aga is közöl tan u lm án y o k at, vitacikkeket a különböző egyházi fo­ lyóiratokban. Ő a szervezője — az MTA Filozófiai Intézetében m ellette dolgozó m un k atársak k al és m ás vezető m arx ista filozófusokkal e g y ü tt —, az 1981-es ún. „debreceni dialógusnak” , am ely a m arxista vallás­ k u ta tó k és pro testán s teológusok k ö zö tt folyt. 1984 tavaszán oroszlánrészt vállal az MTA á lta l rendezett budapesti nem zetközi m a rx ista —keresztyén dialógus létrejöttében, am elyen 16 országból v e tte k részt ke­ resztyén te ológusok, közöttük az azóta m eghalt világ­ hírű róm ai katolikus teológus: K arl Rahner, aki az egyik főreferátum ot ta rto tta . Figyelem m el kísérte azt az érdekes debreceni kezdem ényezést is, am elynek eredm énye a szocialista országokban m űködő protes­ tán s rendszeres teológusok és m arx ista filozófusok dialógusa részben Debrecenben, részben az N D K -beli G üstrow ban. Végül — talán éppen ilyen irányú m un­ kássága betetőzéseként — 1986 októberében rendkívül értékes m u n k át végzett azon a szűk körű nem zetközi dialóguson, am it a róm ai Gergely Egyetem , a vatikáni Nem H ívők T itkársága, valam int tö b b ország vezető m arxista tudósai országunk fővárosában rendeztek.13 Term észetesen: ennek az em ber szinte m inden ener­ g iáját igénybevevő, a dialógus és az együttm űködés érdekében végzett alapos m unkának m egvannak a Lukács József irodalm i tevékenységében is lecsapódó és a m arx ista valláselm életet gazdagító eredm ényei is. V alláselm életi m unkásságának ezt az oldalát is — a teljesség minden igénye nélkül, inkább csak annak a szellemi iránynak a felm utatásáért, am ely egyfelől az elm élettől a gyakorlati dialógushoz, m ajd ettől vissza az elm élethez vezetett — néhány vonás erejéig szeret­ ném bem utatni. 1975-ben ezeket írja, m integy a hazai helyzet felmé­ réseként: „A m arxisták és a vallások híveinek gyakor­ lati együttm űködése, sőt bizonyos közösen elfogadott szocialista (politikai-erkölcsi) értékek m egléte is meg­ figyelhető. R endkívül figyelemre m éltó tén y ez, am ely nem csak az egym ás irá n t ta n ú síto tt kölcsönös toleran­ ciát bizonyítja, hanem azt is, hogy viszonyaink között az em berek valóságos szükségletei m ély befolyást gya­ korolnak a különböző világnézetek m egnyilvánulási m ódjára, hogy a kooperáció nemzetközileg is figye­ lemre m éltó tényei figyelhetők meg a közös érdekekből fakadó közeledés m enetében. A világnézeti különböző­ ség kétségtelenül a cselekvés eszmei m otivációjának sokrétűségéről is tanúskodik, és az eltérések fenn­ m aradásával még hosszú ideig számolni kell.” 14 Szerinte ebből a helyzetfelm érésből az t a következ­ te té st kell levonni, am it ugyanebben az írásban p á r lap­ pal később így fogalmaz meg éppen a dialógusra nézve: „Az olyan v ita, am ely figyelmen kívül hagyja a m agyarországi hívők nagy többségének pozitív vi­ szonyát a békéhez, a szocializmushoz, am ely kizárja a párbeszéd szellemét, egyaránt á rt történelm i céljaink m egvalósításának és a m arx ista világnézet terjesztésé­ nek. Az olyan vita, am ely nem a vallás, hanem a vallá­ 111

sos em berek ellen (és nem őérettük), am ely nem valódi tudom ányos tevékenysége ellenére is igen szerény, szükségleteik m egoldása és em beri kiteljesedésük érde­ melegszívű, m ásokon mindig segiteni kész, em bertársai kében folyik, csak szektás elzárkózáshoz ju tta tn a , m i­ problém ái és kérdései irán t mindig toleráns és m egértő em berre, a hűséges b a rá tra , akinek társaságában, a közben m egsértené szövetségi p o litik án k at, általános vele fo ly ta to tt beszélgetések során mindig o tt v ib rált politikai elveinket is.” 15 valam i mélységesen igaz hum anizm us. Jellem zőnek 1982-ben abb an a tan u lm án y áb an , am ely ezt a jel­ találom — és ezt a m egemlékezést ezzel a gondolattal legzetes cím et viseli: ,,M arxisták és hívők — negyed zárom —, éppen az emberséges em berre nézve, azt a évszázad változásainak a tükrében” — és am ely az néhány m o ndatot, am it egyik — ta lán a legutolsó — MSZMP elm életi folyóiratában, a T ársadalm i Szemlé­ ben jelen t meg, így m éri fel a h ely zetet: „ H a a m arxis­ nyilvános felszólalásában így fogalm azott meg 1986 októberében rendezett budapesti dialóguson: „E m be­ tá k és a hívők, a szocialista állam és az egyházak viszo­ n y á n a k 25 éves hazai fejlődését mérlegre tesszük, ny u ­ rek vagyunk, képesek m indarra az em elkedettre, g odtan á llíth atju k , hogy olyan minőségileg új, a koráb­ szépre és igazra, am it az emberiség m ár eddig is pro­ d u kált, H om érosz, Shakespeare és Tolsztoj, Szókratész, biaktól eltérő természetű kapcsolatok b o n tak o ztak ki D escartes és Hegel, A ugustinus és M arx útjain . Embe­ k ö zö ttü k — az élet m indennapjaiban és az intézm é­ nyek szintjén eg y arán t —, am elyek jelentősége bizo­ rek, ak ik, ha kellett, életüket is adták a többiekért, de nem haboztak a kufárokat is kikergetni a templomból. Embe­ nyos értelem ben tú lm u ta t h atárain k o n , s am elyek m éltán v ív tá k ki m ind a hazai, m ind a nem zetközi rek vagyunk: társadalmi lények és erkölcsi lények egy­ közvélem ény figyelm ét és elism erését.” 16 E n nek a fel­ szerre.”18 A zt gondolom, hogy ezek a m ondatok hű képet ad­ m érésnek az alapján tisztán lá tja és m egfogalm azza a nak Lukács József em beri és szellemi nagyságáról, aki­ m arx isták és a keresztyének kapcsolatában, egyfelől a g yakorlati együttm űködés, másfelől az elvi tisz tá z o tt­ nek elvesztését mélyen fájlaljuk és em lékét hűségesen Jánossy Imre ság jelentőségét is: „A z ideológiai v itá t és a gyakorlati megőrizzük. együ ttm ű k ö d ést nem szabad egym ással összekeverni. E z vagy odavezetne, hogy ideológiai okok m ia tt k izárt­ n a k ta r tju k az eg yüttm űködést, v agy oda, hogy csu­ JE G Y Z E T E K p án a kérdés gyakorlati-politikai oldalát ta r tju k szem 1. Lukács József: E szm ék és választások. B p. 1983. — 7. l. — e lő tt s így az egyházakkal, a n ap jain k b an többé nem 2. L ukács József : T örtén elem , filozófia, vallásosság. B p. 1979. — kifejezetten politikai intézm ényekkel szemben is elsőd­ 15. l. — 3. B p. 1973. 4. T ö rt., fil., vall. 65. l. — 5. Uo. 71. l . — 6. legesen politikai k ritériu m o k at tám asztu n k , nem fi­ Uo. 81. l. — 7. B p. 1973. — 8. Uo. 30., 31. l. — 9. Uo. 110— 111. l. — 10. Lukács Jó zsef: A m ítosz ideje. Bp. 1985. — 19., 2 0 . l. — I I . Uo. gyelve a viszony bonyolult eszmei oldalára.” 17 28. l. — 12. V ilágosság, 1967. 385. k k. l. — „Christen und M arxisten im d en sg esp rä ch ” . I— II. W ien, 1975,1979. Λ k ö te te k e t ism e rte t­ 5. A ligha lehet ezt a Lukács József életm űvét rend­ temF rie a Confessio 1981. 2. 111. k. l. — 13. E rrő l a dialógusról az eddig kívül vázlatosan m egvilágító m egem lékezést lezárni m egjelent publikációk a V ilágosság 1986. 12. és 1987. 1. szám ában olvashatók. — 14. T ö rt., fil., vall. 298. I. — 15. Uo. 301. l. — 16. anélkül, hogy — befejezésül — rá ne m utassunk a T ársad alm i Szem le, 1982. 3. — E szm ék és választások 291. k. l . — n agy m űveltsége, rendkívül gazdag tu d á sa és fontos 17. Uo. 291. l. — 18. Világosság 1986. 743. l.

KULTURÁLIS KRÓNIKA Kinek kell meghalnia? A zóta három m o n d atra gondolok szüntelen. Az egyik csaknem k é t­ ezer esztendős, M á rk evangéliumá­ ból való: „A z E m b er F iának sokat kell sz e n v e d n ie .. . és m e g ö le tn ie .. A m ásikat h atv an h áro m esztendeje írta az ír Shaw, Szent Johanna ajk ára a d v a: „Isten em , Istenem , aki a m in­ denséget m eg terem tetted ; ez a Te szép földi világod m ikor fogadja m ár be a Te szentjeidet? Mikor? Sokára, U ram , sokára?” É s a harm adik. N egyven éve sincsen, hogy a görög­ ortodox Fótisz a ty a fölsóhajt: „ E z is hiábavaló volt, U ram . M ajdnem k é t­ ezer év te lt el, de azóta is ú jra meg ú jra keresztre feszítenek. Mikor jössz úgy a világra, U ram , hogy ne feszít­ senek meg többé, hogy örökre köz­ tü n k m aradj ?” E gy k in y ilatk o ztatás, k é t kérdés. V álasz? 112

A könyvet, am elyből a h arm ad ­ já ra idézettek valók, Nikosz K azant­ zakisz írta 1948-ban (A z újramegfe­ szített Krisztus címmel), m agyarul 1961-ben jelent meg R ubin P éte r fo rdításában, A kinek meg kell hal­ nia címmel. E z idén harm inc esz­ tendeje, hogy a tö rté n e te t a francia Jules D assin m egfilm esítette (a film cím ét k a p ta a k ö nyv m agyar for­ d ítása: Celui qui doit mourir), m űve sikert a ra to tt Cannes-ban, egyetlen év sem te lt bele, a m agyar mozik is v e títe tté k . Most a budapesti O pera­ ház — m ás zenei feldolgozások u tá n — b e m u ta tta Szokolay Sándornak a regényre íro tt passió-operáját

Kissé aggódva próbálkozom mél­ tatásá v a l. N em csupán azért, m ert zenekedvelő, sőt: zenebarát vagyok ugyan, de ta n u lt zeneértő nem ; m i­ képpen kon tárk o d h ato k bele a zenés színpadi m ű elemzésébe? K ivált, hogy egyszer m ár tévedtem , alapo­ san méghozzá. Még kezdő film kri­ tik u s voltam , am ikor írh a tta m a filmről. A bem utatón tanítóm este­ rem ü lt m ellettem , és szünet nélkül ócsárolta a film et. É n ugyan m ás­ képp éreztem , de azt véltem : ő jo b ­ ban é rt hozzá. O stoba recenziót írta m bizony, nem is akarom t a ­ gadni, a beismerő vallom ás is alig enyhíti röstellkedésem et. M int m os­ ta n á b a n m ind gyakrabban, ezúttal E cc e h om o sem ítéletet akarok m ondani, h a­ címmel. A lib re ttó t is a zeneszerző nem csak m egosztani töprengése­ írta , sőt, az előadások egy részét m et. É s a kínzó kérdést, m ondhatni lelkifurdalást: m iért kellett m eghal­ m aga vezényli.

nia a regényben és a filmen, m iért ellenük. A keny erü k et féltik, hogy fokozatosan „beleéli” m a g át szere­ még m indig az operában Manoliosz meg kell osztani; a jó létü k et, hogy pébe, az önfeláldozásba, a jóságba. pásztornak, m iért v á lto tt a passió­ föl kell adni. Az akkori, meg a re­ E te k in tetb en többé-kevésbé vele ta r ­ já té k kom olyra, és csakugyan: m i­ gény írásakori helyzet a d ta , hogy ta n a k m ások is. A m ásik oldal: k o r fogadja be ez a szép földi világ akad a könyvben korhoz kötődő a m ások föláldozására készeké. A a szenteket, meddig feszítik kereszt­ rész is bőven. Term észetes, hogy a h ely tartó , a falu „papifejedelm e” , re ú jra meg ú jra a K risztu st? film is, az opera is az egyetem esebb, az uzsorások. K ifejeződnek ezek A m ondo ttak b ó l kiviláglik, hogy az időtállóbb m ozzanatokat emeli ki az ellentétek a zenei m egvalósítás­ legelébb a film et látta m , am i — b á r­ szívesebben, b ár egy-egy korábbi b an is, az egyik oldalt harm oniku­ sabb, dallam osabb zene fejezi ki m it írta m is akk o r — m aradandó korabeli célzás m egm arad. élm ényt a d o tt; ném ely jelenetére A kön y v a helyszínt és a m érete­ (s főként itt érződik a gregorián h a ­ máig emlékszem. Jó v al később ol­ k e t tek in tv e szabadon csaponghat, tás), a m ásikat disszonánsabb, k e­ v astam a vaskos regényt, s ez a hiszen bárm i tö rté n jé k is, bárkiről m ényebb, m o ndhatni sértőbb zene. sorrend ta lá n nem a legjobb. A film essék is szó, a terrén u m m indig a E gyébként, az t hiszem érthetően, éppen torokszorító drám aiságával képzelet. A film akkoriban készült, a közönség ak k o r érzi m agához leg­ h a to tt oly erősen, a k ö n y v ehhez am ikor m ár nem az szám íto tt szen­ közelebb az operát, am ikor a h a tá ­ képest sokrétűbb, bonyolultabbnak zációnak és nem az k ü lö nböztette sos nagyjeleneteket lá tja és a k ó ru ­ vélhető, részletekbe bocsátkozó el­ meg a színháztól, hogy tetszőleges sokat h allja; ebben igen nagy része beszélés. Az első m agyar nyelvű k i­ szám ú és eredeti helyszínen játszó d ­ v an M ikó A ndrás rendezésének és adás 436 oldal. N agyrealista m ű, h a t, hanem az, hogy jo b b a n figyelt Forrai G ábor díszletének. K ülönö­ am i m anapság a n n y it tesz: nehéz és fig y eltetett a lélektani ábrázolás­ sen szép a kulcsjelenetekben a füg­ olvasm ány. Legalábbis nem köny­ ára, a jellem ek jellemzésére. H a gönyre, illetve a színpadképre v e tí­ V eronika-kendője-arc össz­ nyű. H á t k ö nnyű lehet-e h árom fel­ úgy te tsz ik : költőibbé le tt a film t e t t vonásos operává sűríteni? L epár­ (legalábbis lehetősége tá m a d t rá). hangja a zenével és a b enne kifeje­ lani? Ú gy gondolom, hogy az opera is ze tt m ondanivalóval. A bevezetőben em lített m ondatok­ A kritikusok jórésze k é tk e d e tt, erre törekszik. A zene, am ely m agá­ ki gyöngé(de)bben, ki erős(ebb)en. b an véve is hangokká alak ítv a á t a hoz egy negyedik is já ru lh a t: „N in­ R itk a eset, m ondják, hogy a kom ­ valóságot, a n n ak érzelmi rétegeit csen senkiben nagyobb szeretet an ­ ponista m aga írja a szövegkönyvet teszi h allh atóvá és átélhetővé, a nál, m in t h a valaki életét ad ja bará­ is (am elyik, még ha h árom felvonás dallam és a hangzás révén betek in t ta ié rt” . V agy épp az ellenségeiért. is, negyede-ötöde egy prózai szín­ és b e lá tta t az em ber bensejébe, az T ovábbgondolásra nem csak ez a ki­ m űnek), b á r ennek kétségkívül meg­ esem ények leikébe. T erm észetesen egészítés késztet, hanem m ás is, lehet az az előnye, hogy ő tu d ja , kiegészíti ezt a h a tá s t a lá tv án y és a noha félek: profanizálásnak vehető, m it akar. N em szívesen v itatk o z­ mozgás (nem szívesen írnék cselek­ h o lo tt táv o l áll tőlem ez a szándék. nék arról, hogy Szokolay m in t lib­ m ényt). Zene és lá tv án y összhangja A rra gondolok ugyanis, hogy az re ttis ta m ennyire segítette a zene­ teszi a nézőre-hallgatóra a legna­ em bert megszólító m inden tö rté n e t­ szerzőt? T évedjek ta lá n m egint? gyobb h a tá s t Szokolay operájának nek igazán m egrázó és fölrázó erőt Az aligha kétséges, hogy az opera élvezetekor is. K iváltképpen a moz­ a halál ad. Így tek in th e tő a m űalko­ — hosszú, azon lehet vitakozni, galm as és tö bbnyire h atalm as kó­ táso k k ö zö tt legm agasabb rendűnek hogy hosszadalm as-e. A zene, a rus(oka)t m egszólaltató jelenetek­ az, h a a tét m aga az élet. Vagyis a zenem ű: arányos. A jelenetek sorára ben erőteljes ez a h atás. (Szokolay halál. H edonista k o ru n k b an m ég­ figyelve olykor mégis úgy éreztem : a z t a k o ck ázato t is vállalja, hogy a sincsen elegendő tek intélye a m ű­ i t t nem á r to tt volna még jobban tö rté n e t egyik-m ásik elem ét, m in t­ alkotások és bárm i okból közéjük sűríteni. A bem utatkozás, a sze­ egy a színen kívül tö rté n te k e t el­ sorolható szavak-m ondatok közül replők jellemzése, a bonyodalom beszélik, eléneklik s ez esetben az azoknak, am elyekben erről a vég­ letes lehetőségről v an szó, ahelyett, k ib o n tak o ztatása ta lá n le h e te tt vol­ ének, a zene m agára m arad.) n a rövidebb is. K orábbi operáiban Az opera címe eltér az eddigiek­ hogy derű sugározna belőlük. Sok­ — ez a negyedik — Szokolay m eré­ től, és ta lá n nem csak azért, m ert szor szálltam m ár v itá b a ezzel a szebben a té m a közepébe v ág o tt, „nem zetközi” . A m egrázó tö rté n e t szem lélettel, m ost nem teszem . M ind­ in m edias res. Most — legalábbis ne­ végkifejletekor k é t ízben is hangot össze m érceként fogom alkalm azni kem az az érzésem — zenei kifejezés ad az opera az Ecce homo, vagyis: a m ost következőkben. szabályait alkalm azta a szöveg­ Íme, az em ber! szónak. Az első eset Alig néhány nappal előbb, m in t­ könyv írásakor is. (U tán aszám o ltak : az, am ikor Manoliosz m agára vál­ hogy Szokolay Sándor o p eráját lá t­ az első felvonás a regénynek tized­ lalja a mások bűnét, hogy m egm ent­ tam -h allo ttam , részt v ette m az idei részét dolgozza föl, a m ásodik egy­ sen á rta tla n o k a t. E z u talás a bib­ ötödét, a h arm adik a k é th a rm a d á t, liai p árhuzam ra (noha a m űsorfü­ m agyar já té k film sz e m lé n , vagyis az esem ényeket valam iféle zetben ez is olvasható: „Az opera drám ai „rövidülésben” , „perspek­ fő m ozgató rugója a h it, nem m int am elyen a ta v aly i szemle ó ta elké­ tív á b a n ” — csakhogy a m agyar k i­ világnézeti vagy épp vallási foga­ szült m űveket m u ta ttá k be (sajnos, fejezés i t t illőbb, m ert nem a táv o l­ lom, hanem m in t az emberség meg­ a párhuzam os szervezés következté­ sággal já r e g y ü tt a rövidülés, hanem őrzésének — sőt: az emberiség fenn­ ben v alam ennyit csak az lá tta , aki éppen a közelítéssel.) m arad ásán ak — feledésbe merülő az egy időben k é t helyen v e títe tt A kkor írta k ö n y v ét K azantzakisz, forrása és feltétele” ). M ásodjára film ek egyikét m ár ko ráb b an meg­ am ikor polgárháború d ú lt hazájáb an az Í me az ember bírálóan, elm arasz­ te k in th ette). G yanúba keverhetem (kevéssel később ö n ak aratáb ó l el­ taló an szólal meg, az egym ásra m agam at, hogy erőszakosan próbá­ hag y ta G örögországot), s a tö rté ­ tám ad ó , egym ást öldöklő em berek lom egym áshoz illeszteni az eddig n etet egy világháborúval k o ráb b ra ostoba küzdelm ekor. íro tta k a t és a m ost következőket, d atálja. I t t tö rö k h e ly ta rtó az úr, E gy éb k ént m aga az opera is erre pedig az a néh án y film, am elyet a a görög m enekülők török elől jö n ­ az ellen tétp árra épül. A passiójáték lá to tta k közül kiem elnék, valóban nek s görögök bocsátkoznak h arcba Jézus szerepére kiszem elt pásztor valam iféle kapcsolatban áll a halál­

113

lal, legyen az b ár véletlen, önkéntes, gyógym ód esetén is csak rövid ide­ m ad o tt? Lényegtelennek ta rto m . áldozatos — vagy éppenséggel k i­ jü k le tt volna h á tra , ném elyeket Aki nagyon akar, v itatk o zh a t, hogy pedig m ár tíz évvel ezelőtt gyógyít­ nem csak ezt az em bert érte a szó­ védhető. h a ta tla n n a k ítéltek. M ajdnem vala­ ban forgó napon — s ta lá n egész E z u tó b b iv al kezdem , m ivel az m ennyien élnek, írta m az im ént: életén á t — m egannyi bántás, hogy általam lá to tta k közül m indenkép­ egy fiatal lány az orvosilag várh ató a keserűség ennyire m egerősödött pen a legérdekesebbnek és a legjob­ halál u tá n még évekig élt Béres benne, érdekes lehetne a pökhendi b a n m eggondolkoztatónak Kósa F e­ cseppeken, egyetem re is fölvették, sértegető előéletét is szemügyre renc film jét ta rto m , am elynek címe s csak am ikor külföldi tan u lása m ia tt venni. Persze. B ár az egy másik A z utolsó szó jogán. Alcíme szerint ab b ah ag y ta a Béres cseppek szedé­ film lenne, lehetne az is, de ez kö­ ez Portréfilm dr. Béres Józsefről. sét, h a lt meg aránylag hirtelen zömbös. E lképzelhetőnek tarto m , M indkettő igaz, mégis m in d k ettő t (akkor viszont körülbelül annyi idő hogy G yarm athy Lívia egyszer egy cáfolni próbálom . A film k é t rész­ a la tt, m int az orvosi prognózis ilyen pim asz é le tú tjá t veszi szem­ ből áll: teljes v etítési ideje négy óra évekkel előbb jósolta). E g y m ásik ügyre. M iért ne? De m iért ne hozott harm incnyolc perc. H a azonban beteg, idős férfi, hirtelen fölindulást volna m ost egy á rta tla n t a bosszú­ valaki azt hinné, hogy ennyi időt követő agyvérzésben h a lt meg. Meg­ éhes em ber ú tjá b a , hiszen ez, b á r­ nem lehet m oziban tö lten i (legalább­ rázó h a tá sú viszont a pillanat, am i­ m ennyire hihetetlen, bizonyos ér­ is unatk o zás nélkül), téved. A film kor a tíz évvel ezelőtt csak hónapok­ telem ben mégiscsak fokozza az eset rendkívül érdekes és tanulságos. ra szám ítható zentai asszony tíz trag ik u m át. É s egyszersmind föl­ A k é t rész nem fele-fele ará n y ú ; év után nem csak a m aga egészségé­ hívja a figyelm et arra, hogy az a az első sokkal hosszabb — és kere­ ről nyilatkozik, hanem szom szédját másik, aki „helyettes h a lá lt” hal, k en tíz évvel korábban készült, m int is ta n ú u l hívja. E z az asszony éppen ugyancsak nem kedvező életút u tá n a m ásodik. A nnak idején, 1976-ban ak k o r tu d ta meg, hogy ham arosan bukkan föl itt, a Szent Lajos király K ósa Ferenc nyom ába ered t a Béres bele kell halnia a rák b a, am ikor az járdaszigetén. Sőt, én úgy vélem, cseppek körüli v ih arn ak . A té t nem előbb e m lített m ásik épp K isvárdán hogy h a az áldozat pim aszságát kicsiny: em beréletekről van szó. v olt Béres cseppekért. V esztenivaló­ vetítené a halál elé a film, ereje H íre j á r t annakidején, hogy a Kis­ ja nem lévén, ő is szedte a cseppe­ gyöngülne; jóllehet a pim aszkodót v árd án élő Béres József biológus k et. A zóta k é t szép, egészséges sem kell villam os elé lökni, azt hi­ olyan szert ta lá lt, am ely alkalm as a gyerm eke született, ő m aga pedig szem, a nézőben mégiscsak egy ici­ rákbetegség gyógyítására. — m akkegészségesen — a díszelő­ picit m ocorogna valam i efféle gon­ Term észetesen i t t egy percre meg adás u tá n o tt állt a függöny előtt. d o lat: k ellett neki pim aszkodnia. kell állnunk. A rákbetegség: g y ű jtő ­ A film azonban nem csak őróluk De ez az em ber, aki a Vakvilágban fogalom, sok és egym ástól sok te k in ­ szól, nem csak azokról, akik segítet­ villam osa elé zuhan az ökölcsapás­ te tb e n eltérő betegség sorolódik ték a Béres cseppek nyilvánosságát, tól, ez m aga is szerencsétlen. Az a rák m eghatározás alá. Nem csak vagy akik gáncsolták. A film ő baja az, hogy szeretik. Méghozzá aszerint, hogy melyik szervet t á ­ am in t a szemle zsűrijének elnöke, nagyon, kegyetlenül szereti őt az m a d ja m eg a betegség (tüdő-, gyo­ N yers Rezső m o n d ta — modellér­ anyja, aki, másfelől nézve, m aga m or- és m ás rák ), hanem a sejtb u r­ tékű, vagyis az új elfogadtatásának is szerencsétlen. E lveszítette a fér­ jánzás v agy sejtelhalás term észete lehetőségeit és nehézségeit m u ta tja jé t, sokat szenvedett, ez az egy szem szerint is. E z azonban orvosi szak­ föl. Á ltalános érvényűén szól a film fia van, felnőtt m ár, de nősülni k érdés: a té n y az, hogy a rák v ala­ arról, m ilyen küzdelm et kell vívni akar, vagyis elhagyni őt. S akkor m ennyi alak ja összesen az egyik egy akárcsak valószínűen, vagy ő egyedül m arad. Á m bár egyedül legfélelm etesebb, legveszélyesebb, és éppenséggel talán gyógyító eszközért m arad így is, hiszen fia őelőle m ene­ a bosszúra éhes em ber ökle elé. sok esetben v édhetetlenül halálos az előítéletek és a prekoncepciók kül kór. Szakem berek dolga (lett volna) leküzdéséért. H a tetszik: az életért. Term észetesen véletlen halál az m eghatározni, hogy a Béres cseppek V agy: a halál ellen. Rem élem , hogy m ikor, m elyik fa jtá t s m ely stád iu ­ K ósa Ferenc nagyszerű film jét ad ­ is, am elyikkel Tolmár Tam ás filmje, m áb an gyógyítják. A filmen, ha jól já k m ajd m oziban és tévében is, a Zuhanás közben végződik. Ez a figyeltem , csupa olyan eset szerepel, és lesz rá mód, hogy sokan m egte­ véletlen valóban m eg tö rtén t: emlé­ am elyet az orvostudom ány gyógyít­ k in tsék , „izguljanak” a v etítés köz­ kezetes, hogy a D unába zu h an t egy h a ta tla n n a k te k in te tt. B ár szó esik ben — és okuljanak a vetítés u tán. autó, az arra jö tt ta x i sofőrje a vízbe u grott, kim en tette az autó a film en a rák gyógyításának egy u tasa it — de ő maga vízbefúlt. Aki Szólnék k é t filmről, am elynek m ás v itatém ájáró l is. A m egkérde­ z e tt orvosok egyike lán d zsát tő r végső jeleneteiben o tt a véletlen, akar, játszadozhat azzal: véletlen, hogy éppen ő m ent arra, sőt: lehe­ egy olyan gyógyszer alkalm azása s mégis kényszerű halál. Meglepő, te tt volna néptelen az éjszakai hogy ezt a m ódszert többen is vi­ m ellett, am ely lassítja a rákos folya­ m ato t. A szóban forgó m ódszerrel ta ttá k , noha v a n rá példa a világ­ D una-part. Mindegy, hiszen ez a azonban nem csak a rákos, hanem irodalom ban, hogy a látszólag vélet­ halál részben ürügy (arra, hogy mai egészséges sejtek is elpusztulnak, így len halálhoz vezető u ta t tá rja fel é le tu ta k at képzeljen az író-rendező a gyógyulás kétséges v agy időleges. egy-egy m űalkotás. E z t teszi Gyar­ az eset elé), részben pedig tétje, E gyógyszer alkalm azása elől né­ mathy Lívia is, Vakvilágban című súlyos, a legsúlyosabb té tje m ind­ melyek k ité rn e k ; a film viszont film jében. K ezdjük a végén: egy annak, am i előzőleg történik. A olyanokról szól, akik betegként v agy keserű, m egalázott em ber — itta ­ film három éle ttö rtén etet m ond el, orvosként a Béres cseppeket alkal­ san — az aluljáróból feljövet észre­ három em ber egy-egy n a p ját. É r­ m azzák. Bizonyos te k in te tb e n jó t veszi — észrevenni véli — azt, aki dektelen, hogy k italált történetek-e t e t t a film nek a tízéves kényszerű nemrég egy m ulató mellékhelyisé­ ezek. Az autós fiatalem ber seftel, „ lá th a ta tla n sá g ” : 1986-ban ugyanis gében összeverte és m egalázta. I t t vagyis a video-m affia egyik geng­ K ósa újra fölkereste egykori in ­ a perc, hogy rárontson. De a bosszú jének em bere, a m ásik meg rá tá ­ te rjú -a la n y ait — és m ajdnem v ala­ elv ak ítja, am a m ásik at a villam os m ad és elrontja az üzleteit. Nem kell m ennyiüket életben találta. Az élők elé ta szítja. Lényeges-e, hogy nem seftelni — m o n d th atja a néző, bár m ind olyanok, akiknek m ásfajta azt az em bert löki oda, aki rá tá ­ okosabban teszi, ha a valószínűleg 114

elképzelt tö rté n e te t m egpróbálja to­ vább képzelni. Meglehet, a fiatal­ em bernek m egvolt a maga oka (ürügye?) arra, hogy ezt a nem ép­ pen törvényes és rokonszenves élet­ m ódot válassza. Még jobb, h a a társadalom vizsgálja meg, mi m in­ den v ezethet v a la k it erre a végül is végzetes ú tra . Az au tó u ta sa is keserű é le tu ta t zárn a le, h a a hajó­ hídon á t a vízbe h a jtv a a D unába fúlna. A kit érdekel, nézze meg a film et: a tö rtén etn ek ez a fonala ugyan erőtlenebb, de az önvizsgá­ la t okául elég. S a ta x is? Nehéz n a p ja v o lt őneki is. H iszen m ár eleve azért hajszolja m ag át a tax iv al, hogy fölépüljön végre a háza. S ha a k é t em ber kim entése u tá n a víz­ ben m egáll a szíve, ta lá n azért, m ert — fáradt. M últat, jelen t és ta lá n jö v ő t k a p ­ csol össze Böszörményi Gézának m ajd biztosan v itá k a t kavaró film­ je, a Laura. A meseszövésen is fönn­ akad n ak m ajd ném elyek, hiszen a címszereplő körül k é t m ásik tö r­ ténet-féle is kavarog (ha nem több). L aura ugyanis egy fiatalasszony, m eglehetősen szürke hétköznapi élettel. E gy nagy em ber fia v e tte feleségül, a nagy em ber em léktáb­ lá já t m ost leplezik le, a férj pedig, L aura férje, a hős fia, az em lékből él, pontosabban élősködik. A ztán it t is v an egy m am a, a hős özvegye, jó állásban, jó összeköttetésekkel. L aura egy kórház személyzeti fő­ nöke, így nehezedik rá az egyik fő­ orvos v á ra tla n nyugdíjazásának gondja. A főorvos jó erőben, m ond­ h atn i alkotó ereje teljében van, de elérte a k o rh a tá rt, m ennie kell, kell a helye m ásnak. Ő azonban m aradni akar, visszaperelni m agának azt az öt évet, am it az ötvenes években a recski b ü n tető táb o rb an tö ltö tt. M it te h e t L a u ra ? Az anyós elu tasít­ ja : ha az az orvos akkor b ü n tető táb o rb a n volt, oka leh etett annak. H á t — kórkép ez bizony, nem is nyugtonhagyó. Csoda-e, ha L aura m enekülne o n n ét? De hov á? Előre. Előre — egy érdektelen, k ilá tá sta ­ lan, m ajdnem azt írta m : sem mire­ kellő — ám a szó szoros értelm ében színes (sőt: ta rk a , csiricsáré) életet élő fiatal közösségbe, rock- vagy punk b an d áb a. S ez jobb? — kérdezi a film.

Az ötvenes években s még előbb játszódik M aár G yula filmje M ol­ dova György regényéből: Malom a pokolban. A regény főszereplője, egy kicsit k arrierista fiatalem ber, itt m ajdhogynem mellékszereplő. A főszerepet Garas Dezső alakítja, a m egnyom orodott lelkű ap át, s mel­ lette a m ásik főszereplő a lánya. Az apa annakidején m enedékéből szám­ űzte m agát, hogy túlélje az em igrá­ ciót sújtó törvénytelenségeket. Fele­ sége m eghalt. L ányuk m egbetege­ d e tt, gyerm ekparalízis b én ítja meg egyik lá b á t. (Őt Ráckevei A nna ala­ k ítja .) Az apa egyfelől m indent meg­ ten n e lán y áért, s m ert bíró, fiatal jogászokat csődítene mellé, hogy valaki elvegye. De a lány azt a fiút szereti, hozzá is megy, s végül, m a­ gára m aradva, öngyilkos lesz. Úgy vélem, helyettesítő h alálk én t: az ap ja ugyanis másfelől, noha saját életén érezhette a törvénytelensé­ geket ann ak idején, most, m árm int a tö rté n e t idején, az ötvenes évek­ ben, idehaza m aga is törvénytelen koncepciós perek b írája s lánya sze­ relm ét — m ert m éltatlan n ak , ran ­ gon alulinak ta r tja — elfogatja, m egvereti, szinte az életére tör. M agányába hal-e bele a lány, vagy a csalódásba, helyesebben a fölis­ merésbe, hogy az ap a halálos bűnö­ k e t követ el s ezért valakinek b ű n ­ hődnie kell? E l kell ezen gondol­ kodni. Még egy történelm i korszakkal h átréb b lép Szántó E rik a filmje, az E lysium , am elyet K eszi Im re regénye alapján írt. Az E lysium is kétfonalú tö rtén et. E gy tízéves kis­ fiú, sárga csillaggal, gyüm ölcsért indul 1944-ben, de a gyűjtögető csendőrök elkapják, a téglagyárba hurcolják, onnét egy csupa-gyerm ek koncentrációs táborba kerül, végül m eghal — hiszen az E lysium (a KZ neve egyébként) valójában pokoltor­ náca. A m ásik szál: a szülők és bará­ to k , vadidegenek segítőszándéka, m ások gáncsoskodása, em bertelen­ sége, közöny és együttérzés és még sokféle. Miről szól a film ? Az áru ­ lásról? Az őrületről? Az önbecsa­ pásról? A tehetetlenségről? A té t­ lenségről? A rról, hogy aki m ásokat föláldoz, m aga is áldozat lehet? Vagy legalábbis elveszíti emberi hitelét, elveszíti önbecsülését, egész

önm agát? Igen, m inderről szól ez a film. É s még, legalább röviden, szól­ nom kell arról a filmről, am ely a szemlén versenyen kívül szerepelt ugyan, de k ü löndíjat k a p o tt (s ke­ véssel később N yugat-B erlinben a fesztivál E züst Medve díját). E z Mészáros M árta filmje, a Napló szerelmeimnek, vagy — m ert alig­ hanem a cím m ásodik szava jelképes és nem szó szerinti értelm ű — am int gyak ran nevezik: a Napló I I . Csak­ ugyan fo ly tatása ez Mészáros M árta előző m űvének, am ely Napló gyer­ mekeimnek címmel nagyjából sa já t éle ttö rté n etét dolgozta föl 1945 és 1949 között. A folytatás 1956 őszéig ta r t, s benne pillérként hordozza az elbeszélés íveit egy halál és egy tem e­ tés: Sztálin halála és R ajk László tem etése. E z ú tta l az egyéni tö rté ­ n e t valam ivel kevésbé kötődik a történelem hez, m in t az első részben, és ez term észetes is. A főszereplő — akinek ábrázolását ism ét önélet­ rajzi m otívum ok határozzák meg — filmrendező a k ar lenni, s ehhez nevelőanyjának akkori ra n g já t és a m aga ügyességét fölhasználva a m oszkvai főiskolára iratkozik be. O ttan i élményei és hazalátogatása­ k o r ta p a sz ta lt benyom ásai az elbe­ szélés m ozaikdarabjai, am elyeket korabeli film- és híradórészletek hitelesítenek. V an a film ben egy halálos veszedelem is: az első rész végén koholt vád ak k al bebörtön­ zö tt b a rá t, aki a főszereplőt a tö r­ vénysértések idején eltűnt, m eghalt édesapjára em lékezteti, súlyos bete­ gen szabadul. Ú gy vélem, erre a film re még vissza kell, vissza lehet térni. Be­ számolóm befejeztével m ost m ár csak azt teszem hozzá az eddig el­ m ondottakhoz, hogy életünk leg­ főbb m eghatározója a halál: a m agunké vagy másoké, helyettesítő és b ü n tetéstátvállaló vagy épp bün­ tetésképpen elviselt halál. Sokan m o n d ták m ár, hogy az em beri élet értelm ét az ad ja meg, hogy egyszer m indenkinek meg kell halnia (hiszen ez növeli felelősségünket: am it éle­ tü n k b e n elm ulasztunk, a halál vég­ legesíti), de hadd fordítsam meg be­ fejezésül ezt a m ondást: a halál h a­ ta lm á t csak az élet — helyesebben: É le t — tö rh eti meg. Zay László

Hangbiblia E z t a cím et a d ta Rapcsán y i László ann ak a rövid cikknek, am ely a R ádió- és Televízió-újság m ú lt évi 52. szám ában előzetes tá jé k o z ta tá st ad o tt egy „m eglepően izgalmas, gigantikus vállalkozásról” , Mózes

öt könyvének a rádióban való meg­ szólaltatásáról. Term észetes öröm ­ mel készültünk m eghallgatására, még akkor is, h a hangsúlyozott volt, hogy Bozó László, a vállalkozás szerkesztője „a mózesi öt könyvet

kiem elte a vallástani norm ák és m agyarázatok köréből, és világi m ű k én t szó laltatta meg.” Végre is a Biblia felolvasásának nem kell igazodnia vallástani norm ákhoz. A ki hallgatja (éppúgy, m in t aki olvas­

sa), az a m aga meggyőződése sze­ rin t figyel rá — m in t Isten igéjére, vagy m in t a világirodalom egy jeles m űvére. A B iblia ú jra előkerült nálunk. Igaz, sokféleképpen h asználják: is­ kolai ta n ítá sb a n , m eséskönyvben, irodalm i alkotásokban, színpadon, operában, balettb en , hűen, vagy á t­ értékelő m ódon — és egyéni ízlés­ tő l függően — ábrázolva a leírtak at. K étségtelen, hogy v a n is m indezek irá n t (valószínűleg réteg-szerű) ér­ deklődés. Bizonyos, hogy a rádió­ b an felolvasott Mózes ö t könyvének is m egvolt a hallgatósága. A zt hi­ szem, a bibliás em bereken kívül elsősorban az irodalom kedvelők fi­ gyelhettek rá, m inthogy Bozó László „ a m agyar irodalm i nyelv életrajzában m eghatározó jelen tő ­ ségű Károli-féle bibliafordítást v á ­ la sz to tta ” felolvasandó szövegnek. „K ároli G áspár fordításával a lel­ kiség, az á h íta t, az erkölcsi eszmék szó- és fogalom kincse k e rü lt az élő nyelvbe, s ódon zam ata az igazi m agyarosság h a n g u la tá t kelti.” — „É lő nyelv ez, és mégsem teljesen az. N em kirívók m ár a latinizm u­ sok . . . Közéleti, m indennapi nyelv, am ely mégis képes a m indennapok fölötti m agasabb erkölcsi légkörbe vezetni.” (Az idézetek m ind az RTV -újság előzeteséből valók.) Nem közönséges m egnyilatkozá­ sok ezek. K öszönettel ta rto z u n k a Biblia és a K ároli-fordítás értékelé­ séért. E fordítás szókészletének jó részét a m agyar népnyelvből v ette, s ta lá n ezért is v á lt évszázadokon át a B ibliával kapcso latb an álló írók, költők inspirálójává. H atása oly nagy, hogy egyetlen m ás régi vagy ú jab b fordítás sem versenyezhet vele. Bozó László és R apcsányi László az előzetes beszélgetés során szinte lelkesülten dicsérte e négyszáz éves m ű nyelvének szépségeit. Az előadóm űvészek ugyan b evallották, hogy birkózniuk k ellett a régi szö­ veggel. V olt, aki ism ételten hangoz­ ta tta , hogy ez az archaikus szöveg nehézkes, helyenként érthetetlen, sőt nevetségesen h a t. A szerkesztők azonban m eg n y u g tatták , hogy nem az inform áció, hanem az élm ény a fontos; a hallgatók nem a gyötrő­ dést, hanem az eredm ényt hallják. E k k o r tá m a d ta k először kétsé­ geim. H ogy félreértés ne essék, még egyszer hangsúlyozom K ároli G áspár 1590-es biblia-fordításának egyedülálló jelentőségét. Am ikor azonban a B ibliát olvassuk, vagy halljuk — s ezt m ár m int egyházi em ber, m agunknak mondom , akk o r nem csak emócionális élm ény­ szerzésről, k u ltu rális passzióról v a n szó, hanem felelősen előtérbe kerül 116

a csaknem kétezer éves kérdés: É r­ ted-e, am it olvasol? (ApCsel 8,30). Foglalkozásom ból eredően gyakran feltehetem ezt a kérdést az 1908-ban revideált K ároli-B iblia egyes sza­ vaival, kifejezéseivel kapcsolatban, és bizony gyakran kiderül, hogy nem m indenki érti, am it olvas (át szokás siklani az ilyen szavak, fordulatok fölött). S h á t még h a a Vizsolyi B ibliából em elünk ki egy-két szót: v ajo n ki érti a m ai olvasók közül, hogy m i volt K ároli szerint a „po­ gácsás ünnep” , vagy a „m ezei m a­ jorság” ? M iért fejezi ki m agát K á ­ roli az E x 25,2 lapszéli megjegyzésé­ ben ilyen furcsán: „nem kell azt gondolnunk, hogy az Istennek állatja bérekeszteth etnék”? — A Mózes 3. könyvéből h allo ttu k olvasni ezeket a n eveket: eszterág, ökörbika, pu b ­ likán m adár, büdös b abuk — közü­ lük legtöbben az eszterágról tu d ­ já k , hogy az gólya (de hogy m iért eszterág, az t m ár aligha). A bibliai nevekkel, kifejezésekkel nem egészen ismerős em ber a ztá n könnyen e jt olvasási h ib á k at, am i­ lyeneket h allo ttu n k is a rádióban, pl. E lizár (Eleázár helyett, Lev 10,6), A nnák fiai (Anák fiai h., N um 13,34), E ddom (Edom h., N um 20,21 stb.), m idiniták (m idianiták h., N um 31,2 skv.); Á ron m eghalt a H óreb he­ gyén (H ór hegye h., N um 20,27). Aligh anem a leíró szám lájára írandó N um 11,8-nak az a részlete, hogy „a m an na pedig omol vala. . . ” — eredetileg: „kiom ol vala a nép, és szedik vala a m an n át.” Illetlenség volna to vább sorolni az ilyen olva­ sási h ib ák at, egyrészt m ert vétek lenne sérteni az egészében véve nagy teljesítm ényt n y ú jtó előadó­ k a t, m ásrészt meg m ert lehet, hogy nem is ők hibáztak, hanem a régies helyesírást feloldó átíró. M ert h á t nem olyan egyszerű feladat K ároli eredeti szövegét ol­ vasni. Aki a rádióban m eghallgatta a Mózes öt könyvét, az helyben­ h a g y h a tta, m iszerint kissé ódon nyelv ez („terem té Isten az m eny­ n y et és az földet” ), de különben szép és veretesen m agyar. Csak az igazság az, hogy a rádióban olva­ so tt szöveg sok h e ly ü tt nem az ere­ deti Károli-szöveg (1590) volt, h a­ nem átdolgozás, m ajdnem m inde­ n ü tt az 1908-as revideált Biblia szerint. M integy három száz elté­ rést jegyeztem meg a Mózes öt könyve olvasása során, s ezek az eltérések típusonként csoportosít­ hatók. É rezhető volt, hogy az olvasók időnként belefáradtak a m ással­ hangzóval kezdődő névszók előtti „az” névelő folytonos ismétlésébe, és beérték az „a ” form ával. Nem is

követtek el olyan nagy h ib á t: m ár a Vizsolyi Biblia n y o m tatásakor elő­ fordul az „ a ” névelő-írásmód (pl. a T ízparancsolatban négyszer), ami m ajd a későbbi B ibliákban követ­ kezetesen a’ lesz. — A zután o tt van n ak a régies igealakok, amelyek közül nekünk általában csak a „vala” szokott feltűnni. K ároli ko­ rában még négy igealak fejezhette ki a m ú lt idő különböző árnyala­ ta it (pl. látám , látta m , látom vala, lá tta m vala), bár ez alighanem latin h a tá st is tükröz. A népnyelv biz­ to san nem volt ilyen differenciált. M inden bizonnyal latin h a tá s a kö­ tőm ód (coniunctivus) használata is, főleg m ellékm ondatokban, am i azért idegenszerű, m ert form ailag h a­ sonló a mai feltételes módhoz. Pl. Gen 7,17: „M ikor azért az özönvíz negyven napig volna a f ö l d ö n. . — ." Gen 12,10: „Aláméne Á brám E gyip­ tom ba, hogy o tt élne . . . ” (Descen­ d it A bram in A egyptum u t peregri­ n aretu r illuc.) — K árolinál még igen gyakori a segédige nélküli, -and, -end képzős jövő idő: „H ogyha pe­ dig h allgatandjátok ez ítéleteket, és őrizenditek és cselekedenditek azokat. . . ” (D eut 7,12). — É s vé­ gül gyakori a szenvedő igeragozás, m int az akkori irodalm i nyelv sajátsága. H a llo ttu k a rádióban: „H a felkent pap vétkezik. . . ” (Lev 4,3.) K ároli eredeti szövegé­ ben ez áll: „ H a az ki p ap p á ken et­ tetik, vétkezendik . . . ” (Si sacerdos ille, qui unctus est, peccaverit. . . ” ) — H a az em ber egy latin B ibliát is szem elő tt ta rt, sok „veretes” kife­ jezésnek az eredetét m egtalálja. D eut 4,35 egy részletét így hallot­ tu k : „(csak néked a d a to tt) tudnod, hogy az Ú r az Isten ” — de K árolinál ez eredetileg így hangzik: „ . . . hogy tudnád valóba az U ra t egyedül Istennek lenni” (u t cognoscas Do­ m inum esse D eum ipsum). — M ind­ ezeknél a rádiós v álto za t váloga­ to tt. H elyenként elm aradoztak a „valák” (pl. Gen 8; E x 7 stb.), egyszerűsödtek a régies jövő idők, pl. esztek — ejéndetek h ely ett (Gen 3,7), m u tato k — m u tata n d o k h. (Gen 12,1), h a azt kérdik — ha azt m ondandják h. (E x 3,13) stb. Szövegváltoztatás a rádiós elő­ adásban általában ak kor tö rté n t, amikor elavult, értelm üket vesztett kifejezések helyébe k ellett ú ja k a t tenni. K i értené m a m ár, hogy az "arany lánna” (Lev 8,9) a főpapi fejdísz neve volt (latin lamina, lam ina = lap, lemez). A jégesőt Károli még „kőesőnek” írta (Ex 9,18). ő lefordítatlanul hagyta a héber m inhá szót: á t k ellett for­ dítan i „ételáldozat” -ra (Lev 2,1). A kérődző állat K árolinál még „ké­

rő t rág” (Lev 11,3), a h alaknak pe­ dig még „szárnyuk és héjuk” volt (úszószárnyuk és pikkelyük). A Tízp arancsolatban meg le h e te tt hagyni azt, hogy „ne orozz!” — ezt még értjü k : „ne lopj!” De m ár az nem elég világos, hogy m it jelen t „n y i­ la t v etn i” . Sajátos, felemás megol­ dással a rádiós v álto zat a Lev 16,8a t így olvasta: „Vessen sorsot Áron a k é t b a k ra ” — aztán így fo ly ta tta : „az egyik n y i l a t . . . ” (K árolinál az elején is az volt, hogy „vessen n y ilat” .) — A rádióból é rte ttü k , hogy N oénak m inden állatból k e t­ tő t-k e ttő t k ellett bevinnie a b ár­ k áb a (Gen 6,19k), K ároli még azt írta , hogy m indenből „felest” ( = p á­ rost). A B ábel to rn y án ál változ­ ta to tt szöveg m ondja Iste n szava­ k én t, hogy „zav arju k össze nyel­ v ü k e t” (Gen 11,7), az eredeti K ároli szerint: „veszessük eszét az ő nyel­ veknek.” — Az E x 24,10 látom ásá­ ban a rádiós szöveg ez v o lt: „ ( . . . lá­ bai a la tt) valam i zafír fényű tárg y v ala” . K árolinál: „ . . . úgym int sa­ firus kőből c sin á lta to tt állat.” Van sok olyan szó, kifejezés, am elynek m a m ás a jelentése, m int négyszáz évvel ezelőtt. A terhes asszonyra ak k o r azt m ondták, hogy „nehézkes” (Gen 16,11), a papi ru ­ h á t K ároli „szoros ru h á n a k ” m ond­ ja (Lev 16,4). N ála a „m egválaszt” kifejezés a z t jelenti, hogy „k ü lö n b ­ séget tesz” (Lev 10,10). A zt, hogy a zúgolódók nem m ehetnek be az ígéret földjére, „K áleb et és Józsuét kivéve” , K ároli így fogalm azza: „ . . . K á l e b t ől és Józsuétól meg­ v álv a” (Num 14,30). — „Illato zik ” akkor még azt jelen tette, hogy sza­ gol (Gen 8,21), és így to v áb b . — Végül ak ad h atn ak olyan teológiailag jellegzetes fogalm azású textusok, am elyektől szintén el k ellett térni, pl. E x 3 ,14-ben a „Vagyok, aki vagyok” kijelentés K árolinál így szól: „E h eje nevem , m ert én v a­ gyok.”

Mit szóljunk ezekhez a v á lto zta ­ tásokhoz, m elyeknek túlnyom ó része az 1908-as revideált Bibliából való? H a a „H angos Biblia” érthető is a k a rt lenni (egyszeri hallásra!), akkor a v á lto z ta tá s logikus; a hallgatónak nincs ideje clgondolkozni egy-egy különös kifejezésen. Viszont kár, hogy a rádiós válto zat néha olyan­ k o r is követi a revideált Biblia szö­ vegét, am ikor az szükségtelen, vagy éppen visszalépést jelent az eredeti­ hez képest. M ert míg — megenged­ hető m ódon — a rádiós szöveg E x 2,22-ben Gersóm neve mellé oda­ veszi K ároli lapszéli m a g y aráz atá t: „azaz k iű z e te tt jövevény” , m áshol (Gen 22,14-ben) a K ároli által m a­ g y arra fo rd íto tt helynevet: „az Ú r gondot visel” — visszaváltoztatja a revideált B iblia nyom án a héber „ Je h o v a jire” alakra. Szükségtele­ nül „jehovázik” a rádiós szöveg N um 14,26-ban és 16,46-ban. A to ­ váb b iak b an m egkérdezhetnénk, hogy hogy m iért olvastak olykor E gyiptom ot, m áskor E g y ip tu st? Más esetekben — úgy tű n ik — az eredeti nyelv „ódon zam ata” nem te tsz e tt. K ároli pl. ilyen m ondato­ k a t fo rd ít: „É s legyen az az élés e ta rto m á n y n a k tá p lálásá ra” (Gen 41,36), „rendele József lakásra való helyet” (Gen 47,11), „víjj meg A m á­ lekkel” ) (E x 17,9). H ely ettü k az 1908-as revízió egyszerűbb szövegét h a llo ttu k : „L egyen az élelem ta r ta ­ lékban” ; „m egtelepíté József” ; „ ü t­ közzél meg A m álekkal” . A példá­ k a t szám olatlanul lehetne fo ly ta t­ ni. — M indezt nem ta rto m elítélen­ dőnek, csak következetlenségnek és ellentétben állónak azzal a több­ féleképpen is m egfogalm azott elv­ vel, hogy azért fontos ragaszkodni a négyszáz éves Károli-szöveghez, m ert an nak archaikus nyelve ta r ­ talm azza az igazi bibliai ízt. Nos, am in t látszik a rádiós Biblia igen sok esetben felad ta ezt az elvet, s olyasm inek leh ettü n k ta n ú i, ami

m ár m áskor is m eg történt, hogy v a ­ laki dicséri az „eredeti” K ároliszöveget, nem tu d v á n , hogy a revi­ d eált B ibliát citálja. E ttő l e ltek in t­ ve ism ét állítom , hogy az eredeti K ároli-B iblia a m aga nem ében és a m aga korához viszonyítva igen szép és egyedül álló értékű. Kiegészítő jellegűek voltak azok a rövid beszélgetések, am elyek az egyes adások végén értékelték a Biblia történeteinek, törvényeinek jelentőségét. A legérdekesebb be­ szélgetés a legunalm asabbnak gon­ dolható Mózes 3. könyve u tá n han g ­ z o tt el. R iporter, klasszika-filológus és zsidó h ittu d ó s eg y ü tt tag la lta ezt a különös törvénykönyvet. A te ­ rem tésben Iste n a m aga képére és hasonlóságára form álta az em bert; a „szentség törvényében” pedig a mai állapotában levő em bernek kell törekednie önm aga m agasabb érté ­ kűvé form álására. R endkívüli jelen­ tőségűek a társadalm i vonatkozású törvények: az öregek tisztelete, a tu lajd o n védelme, a családi élet tisztasága érdekében. Az előadóművészek hivatásuk ad ­ ta készséggel te tte k eleget nem könnyű feladatuknak. (N evük fel­ sorolásától itt — bárm ilyen rang­ sorolás lá tsz a tá t kerülendő — legyen szabad eltekinteni.) A nekik ju to tt „szerepnek” megfelelő em pátiával olvasták a B ibliát. Az előzetes be­ szélgetés során ném i betek in tést is engedtek m űhelytitkaikba. — A kísérő zene szerzője, Victor M áté v állalta a szolid hangzású, egyszerű aláfestést, ritk á n alkalm azva prog­ ram zenei h a tá st (a sziklából fakadó víz csörgedezése, az oltáron fel­ csapó tű z lobogása). Végül h atalm as és lelkes vállalko­ zás volt Mózes öt könyvének a rá ­ dióban való előadása. Sokkal több v o lt egy m ú lta t idéző stu d ió -p ro ­ dukciónál. K öszönet érte! Tóth K álm án

Tallózgatás teológus szemmel „Gyűjtsétek össze a megmaradt darabokat, nehogy elpusztuljanak!” E z a bibliai ige (Já n 6,12) áll — term észetesen a tu d o m án y ékes latin nyelvén — az ír folklór folyó­ irat, a „Béaloideas” cím lapján, ahon­ nan Voigt Vilmos, az E ötvös Lóránd Tudom ányegyetem Folklore T an ­ székének vezető tan ára kölcsön v ette és m o ttó k én t ann ak a k ö tetn ek élé­ re állíto tta, am ely „Vallási néprajz”

címen jelen t meg. A k ét — összesen közel 1000 oldalas — tanulm ányk ö te t egy p éldam utató közös vállal­ kozás gyümölcse. 1981-ben, a deb­ receni m arxista-protestáns dialógu­ son még csak óhajtó m ódban esett szó arról, hogy néhány interdiszcip­ lináris területen jó volna közösen k u ta tn i és feltárni értékeinket. A „Vallási néprajz” első k é t k ö teté ­ ben egy ilyen közös vállalkozás gyüm ölcsét ta rtja kezében az olvasó. A k é t k ö tetb en döntően a Refor­ m átu s D oktorok Kollégium a E g y ­

háznéprajzi tag o zatán ak szakkon­ ferenciáin elhangzott előadásokat, és a tag o zat tag jain ak tudom ányos fáradozásait példázó dolgozatokat ta rt a kezében az olvasó. Az írásra indító szándék világos és tisz ta : fel­ m u ta tn i népünk vallásos m ú ltján ak , szokásvilágának egyre jobban kopó ősi elemeit. Az első k ö te t alcím e: „R eform á­ tu s néphagyom ányok” . E z t a k ö te ­ te t a szerkesztők K álvin Institúciója első kiadásának 450. évfordulójára aján lo tták , 16 tan u lm á n y t ta r ta l­

117

m a z. Először a reform átus vallási néprajz fogalm át, a reform átus egy­ háznak a paraszti m űveltségben elfoglalt helyét és a Doktorok K ol­ légium ában folyó m u n k át m u ta tja be a k ö te t, m ajd pedig az egyház különböző életjelenségeinek n ép raj­ zi vizsgálata következik; a Biblia szerepéről, K álvinnak a népi tu ­ d a tb a n elfoglalt helyéről, a konfir­ máció néprajzáról találunk itt ta n u l­ m ányokat. N éha egy, az istentisz­ teletb en fontos szerepet betöltő tárg y n ak , m in t például az ú raszta­ lának néprajzi vizsgálata tá r fel olyan elem eket, m ely a hívő em ber hitén ek jobb megismeréséhez segít. N éha kellem etlennek, vagy értel­ m etlennek ta r to tt régi szokások fel­ tá rá sa segít a gyülekezet jobb meg­ ismeréséhez. A tem plom i ülésrend, a tem etők rendje, a régi nem zetségi rend tü k rei. V ajon a m ai reform á­ tu s em berek „látom ásainak” m i a jelentősége egy m ai gyülekezet éle­ téb en ? Ezzel a nehéz kérdéssel fog­ lalkozik a k ö te t egyik tan u lm án y a, gazdag példaanyaggal illusztrálva azt, hogy hogyan lehet egy meglévő jelenséget k a m a to z ta tn i a gyüleke­ zet jobb megismerése érdekében. A tem etés, a sírjelek kérdése az egyik legalaposabban fe ltá rt része a reform átus egyháznéprajznak. Mé­ gis a k ö tetb en erről találh ató k é t ta ­ n ulm ány sok ú ja t m ond és to v áb b bő­ v íti még m indig hiányosnak m ond­ h a tó ism ereteinket. V annak olyan elemei a reform átus istentiszteleti életnek, am inek k u ta tá sá ra , m eg­ ism erésére keveset szoktunk gon­ dolni. Ilyen például a harangozás is, m elyről a k ö tetb en egy példa­ m u ta tó a n szép ta n u lm á n y t olvas­ h a tu n k . K ülön feladat feltérképezni hazánk egy-egy tájegységének népi vallásosságát. E rre is jó p éld ák at ta lá lu n k a kö tetb en . Egy-egy ü n ­ nephez, v agy életfordulóhoz is a szokások egész sora kötődik, am i m ind jelentős m értékben színezi népünk vallásos gondolkodását. A húsvéti ünnepekről és a lakodalm as szokásokról olvashatunk i tt ta n u l­ m án y t. In d ítsan ak ezek a szorgos, szép m unkák to v áb b i k u ta tá sra . A m ásodik, testesebb k ö te t, m e­ ly et dr. Illyés E n d re em lékének a já n lo tta k a k ö te t szerkesztői, t á ­ g abb ölelésű. T ém áját a k ö te t al­ címe foglalja össze: „P ro testán s egyházi forrású, k u ta tó k és hagyo­ m ányok” . A tö b b i m in t 550 oldalas ta n u lm á n y k ö te t első részében az egyes tájegységek — m int H a ra n ­ god-vidéke, K arcsa, H ódm ezővásár­ hely, a H ajdúság — néprajzi, tö r­ tén eti problém áival foglalkozó írá­ sok kerültek. B ennük egyháztör­ tén eti, népi erkölcstörténeti és ke­

118

gyességtörténeti adatok összegződ­ tek. A k ö tet m ásodik része a protes­ táns egyházi néprajz h ajd an volt m unkásaira em lékezik: B aksay Sán­ dorra, H arsányi Istv án ra, Illyés E n d ­ rére és Szabó Zoltánra. K éziratban m arad t írásaikból is ízelítőt k apunk. A k ö te t harm adik szakaszában az am erikai m agyarok, a kis vallási közösségek, az evangélikus szlová­ kok életéből épp úgy olvashatunk ta n u lm án y t, m int az ünnepre való készülődésről, vagy a harangozási szokásokról, a tem etési közvetítők­ ről, vagy a verses sírfeliratokról. Illesse köszönet végül a k ö te t szer­ kesztőit Dankó Im ré t és Küllős Im olát, akik jelentős kezdem énye­ zéssel g azdagították egyházaink m últj án ak feltárására törő fáradozá­ saink sorát. M unkájuk nem lesz hiábavaló.

Girolamo Frescobaldi igézetében Karasszon Dezső, ifjú orgonam ű­ vészünk, a debreceni R eform átus Kollégium zenetanára, legújabb le­ mezén, am elyet a H ungaroton ad o tt ki (SLPD 12778) F rescobaldi m űve­ k e t játszik. Aki egyszer m eghall­ g a tja ezt a kifogástalan technikájú lem ezt, valam i varázslatos szépség rabságába esik. Zenei titá n v o lt Girolamo Fresco­ baldi (1583—1643), aki nem csak m in t zeneszerző a lk o to tt m aradan­ d ó t, hanem m int énekes és csem bal­ lójátékos is kiváló volt. Nem vélet­ lenül nevezik m a is „ a billentyűs zene P alestrin áján ak ” . M ár életé­ ben is titk o k övezték különös sze­ m élyét. A m ikor 1608 n y arán a róm ai Szent P é te r székesegyház orgonistá­ ján ak v álaszto tták , a bem utatkozó hangversenyére az egykorú króni­ k á k szerint 3000 em ber jö tt el. K ortársai is csodálták benne a lob­ banékony, fantasztikus m űvészi erő­ vel im provizáló előadóm űvészt, „a hihetetlen intelligenciáról árulkodó zenei rejtvények extravagáns kom ­ p o n istá já t” — m in t ahogyan Farkas Z oltán írja a lemez borítóján. Ma m ár tu d ju k , hogy k é t korszak h a tá ­ rán u ta t kereső, korának m inden ellentm ondását megélő nagy m ű­ vész v o lt ő. F erraráb an , Tasso és G uarini v á­ rosában ringott a bölcsője 1583-ban. II. Alfonso d ’E ste herceg u d v a rá ­ b an v o lt az iskolája, Luzzasco Luz­ zaschinak (1545—1607) a korai olasz m onódia egyik legjelentősebb mes­ terének volt a ta n ítv á n y a . A hercegi u d v arb an nem zetközi hírű énekes csoportot szervezett. I t t ta n u lta meg F rescobaldi a kései m adrigá­

lok merész disszonancia-kezelését és kro m atik áját. In nen kerü lt h u ­ szonegy éves korában 1604-ben R ó ­ m ába, az „Ö rök V árosba” , hogy orgo­ náim és énekelni tanuljon. Az A cca­ dem ia di S ta Cecilia növendéke lett, itt készültek első orgonadarab­ jai. 1607 júniusától egy évig Guido Bentivoglio pápai nuncius kísére­ tében N ém etalföldön já rt, A ntw er­ penben egy k ö tet ötszólam ú m adri­ gált a d o tt ki. U tán a, m in t neves m uzsikus le tt a Szent Péter-bazilika orgonása. A lemezen a legkorábbi és leg­ későbbi billentyűs darabjaiból, a canzonákból kap u n k ízelítőt. A bil­ lentyűs hangszerek polifonikus for­ m áinak a gyökere a vokális m űvek­ ben megjelenő és virágzó polifó­ nia. A canzona esetében a vokális, énekelt előkép a népszerű francia chanson volt. Ezek a hangszeres átiratok m eg tarto tták a francia chansonok szakaszos szerkezetét, im itációs szakaszkezdését és élénk ritm usát. E nnek a m űfajnak lett a m estere az énekléshez és a billen­ ty ű s hangszerekhez egyform án értő F rescobaldi. Az első sorozat, a „Canzoni fra n ­ zese fatte sopra diversi obligh i in p a rtitu ra ” m űvei R óm ában ké­ szültek és 1615-ben jelentek meg. Népszerű zenedarabok voltak, hi­ szen a zeneszerző életében többször is m egjelentek. Ezekben a darabok­ ban az orgonam űvészet új já té k stí­ lu sát tere m te tte meg F rescobaldi, am i kifejező erőben, elevenségben és m ozgalm asságában felülm últa a reneszánsz m uzsikát. V eterán zene­ kritikusunk, Lózsy Ján o s a N ép­ szabadságban ezt írja erről: „L ázas fantázia, a díszítésre való hajlam , nyugtalan és nagyvonalú terem tő­ erő h a tja á t e m űveket. Jellem ző, hogy kora egyik legvirtuózabb orgo­ n istájak én t, m űvei kiadásának elő­ szavában ő m aga is a rra in ti m uzsi­ k á ja leendő tolm ácsolóit, hogy őket fa n tá z iá v al, a rögtönzés ihletével közelítsék a hallgatókhoz.’” . A chansonok m ásik gyűjtem énye — m elynek címe: Canzoni alla fran ­ cese in p a rtitura. Libro quatro — m ár F rescobaldi halála u tá n jelent meg. Frescobaldi közben 1628—34 k ö zött h a t esztendeig F ernando de Medici herceg firenzei u d varánál is já rt, de az „Ö rök Város” , no meg „A tem plom ” orgonája visszavárta. Nem is le tt hozzá h ű tlen sohasem. A harm inc esztendővel későbbi m á­ sodik sorozat képet ad a nagy stílusváltásról és arról, hogy hogyan te ­ re m te tte ú jjá ezt a m ű fajt a nagy m ester. A reneszánsz m uzsika belső fegyelm ét szétrobbantja az ellen­ tétek re épülő barokk stíluseszm ény,

am it F ark as Zoltán így jellem zett. „A szakaszok végén toccata-szerű, virtuóz futam ok jelennek m eg; sze­ szélyes, hirtelen m egtorpanásaik és nekirugaszkodásaik az addig objek­ tíveb b im itációs stílusba az előadó­ művész-zeneszerző szenvedélyes, összetéveszthetetlenül egyéni nyel­ v é t csempészik be.” E z a stílus az orgonam uzsika művészi k ib o n tak o ztatása felé m u­ ta to tt. Frescobaldinak v o lt egy ta ­ nítván y a 1637 és 1641 között. J . J. Froberger, aki m ár akkor a bécsi u d v ar orgonistája v o lt és mégis elzarándokolt tanulni F rescobaldi kedvéért R ó m áb a. Őra jta keresztül sugárzott to v áb b a nagy olasz mes­ te r h atása B ach és H ändel m űvé­ szete felé. J . S. Bach F rescobaldi nagy csodálója volt. N éhány m űvét, például a Fiori Musicali című orgo­ namise k ö te té t le is m ásolta. Illesse köszönet K arasszon De­ zsőt, akinek érdeklődése az orgona­ m uzsika legrégibb em lékeitől egé­ szen Messiaen és G árdonyi zené­ jéig terjed . De a hangszerről, am e­ lyen a szép m uzsika megszólal, a sárbogárdi tem plom orgonájáról is kell néhány szót szólni. E z t a nemes hangú hangszert Steinreich Lipót ép ítette 1877-ben. A szépen éneklő magas hangú regiszterei különösen alkalm assá teszik a régi olasz orgo­ nazene előadására. Az egym anuálos, 10 változatos, m echanikus tra k tú ­ rájú hangszer jól szolgálja a lemez tanúsága szerint F rescobaldi m u­ zsikáját. Jó l v álaszto tt az orgonista. K arasszon színes fantáziával, ih­ le tette n játssza ezeket a kis rem e­ keket. A lemez akusztikai kivitele is kifogástalan. E zért ajánlom m in­ den kedves olvasóm nak ezt a nagy­ szerű lemezt. N em véletlenül k a p ta ez a produkció a m agyar hanglem e­ zek ez évi nívódíját.

Egy Izisz-pap múmiakoporsója Pápán A ugusztus első n ap játó l egy időre egy kiállításon még soha nem lá to tt jeles m ű tárg y bem u tatásáv al gaz­ dagodott a b u dapesti Szépm űvészeti Múzeum nagyhírű egyiptom i kiál­ lítása. Az előcsarnokban á llíto tták ki a D unántúli R eform átus E gyház­ k erület T udom ányos G yűjtem ényé­ nek tu lajd o n áb an lévő 198 cm hosz­ szú m úm iakoporsót, mely ered etileg egy H ori nevű Izisz-papnak a te ­ tem ét ó v ta és A khm im tem etőjé­ ből k erü lt elő. A koporsó a X X . d i­ nasztia idejében kb. i. e. 1150 t áján készült. A késői korban, a X X I X — X X X . dinasztika uralkodása a la tti zavaros időben — az i. e. IV. szá­ zadban — új m úm ia k e rü lt a díszes

koporsóba, am ely azóta is begön­ gyölt fején aran y o zo tt m aszkkal és karto n ázs díszekkel ékesen fek­ szik. Az Ú jbirodalom idejéből a m úm iák konzerválását különféle ta r ­ tósító füvek és esszenciák alkalm a­ zásával értéji el. A kései és a P tole­ maioszi k o r évszázadaiban nehezebb idők já rta k . A gazdagok is szegé­ nyebbek lettek és nem építettek m inden előkelő személynek sírt, nem készítettek drága művészi m un­ k áv al új m úm iakoporsót, hanem egyszerűen birtokba vették a ko­ ráb b i h alo ttak tulajdonát. Így tör­ té n t ez H ori pap koporsójával is. Az eredeti m úm ia töm egsírba került. Az ú jab b m úm ia fejéről k észített röntgen képet dr. Tóvölgyi Béla székesfehérvári radiológus főorvos k észítette el. A koporsó első tulajdonosáról, H ori-ról csak a n n y it tu d u n k , hogy a ty ja Paifri is ugyancsak az Izisz szentélynek volt a szolgája, m int ő. Valószínűleg vagyonos em ber lehe­ te tt, köztiszteletben álló pap. Az is­ ten ek előtt o tt lá tju k az egyik képen H o rit is, felemelt k a rral im ádkozva éppen áldozati aján d ék o t aján l fel. H iv atására a koporsón lá th ató egyik jelenet — a víz-áldozatot bem utató Izisz képe is utal. A koporsónak kiem elkedő szerepe v o lt az egyiptom i halottkultuszban. Már i. e. 3000 körül zsugorított ta r ­ tásb an , faládákba tem e tté k az ural­ kodó-réteg tagjait. Az Óbirodalom korában lassan té r t h ó d íto tt a n y ú j­ to tt ta rtá sb a n való tem etkezés. A koporsók eleinte ház-form ájúak, m ajd láda alakúak lettek. Belsejét és külsejét díszesen festették. A kö­ zép-birodalom tem etőiben jelenik meg a bepólyált m úm iához hasonló alakú koporsó, mely az Ú jbirodalom idején lesz általános. A fá t gipszes réteggel b o ríto ttá k és földfestékből n y ert m ézgával k evert festékkel díszítették. A jeles m ű tárg y 1884-ben M ark­ stein K árolynak, a kollégium egy­ kori diákjának adom ányaként ke­ rü lt a pápai R eform átus Főiskola és Főgim názium akkor alakuló g y ű j­ tem ényébe. M arkstein a koporsót a kairói E gyiptom i M úzeum ban vásárolta. A kísérő okm ány szerint a felsőegyiptomi A khm im tem ető­ jének ásatásából szárm azik. Száz esztendővel ezelőtt, a m ú lt század 80as éveiben a dél-egyiptom i A khm im m ellett — a váro st később a görö­ gök Panoplisznak nevezték — való­ ságos ásatási láz volt. A tem etőre G aston Maspero (1846—1916) a vi­ lághírű francia egyiptológus figyelt fel, aki akkor a kairói m úzeum igaz­ g ató ja volt. A m unkálatok nagy erővel ind u ltak meg és rengeteg lelet

k erü lt elő, hiszen az i. e. 3000-től egészen a k o p t korszakig használ­ tá k ezt a tem etőt. H am arosan a rengeteg lelet nem fért a kairói m úzeum ba, am ely ham arosan á ru ­ sítani kezdte a ra k tá rb a nem férő tá rg y a k a t. Így ju to tt ehhez a ko­ porsóhoz M arkstein K ároly, m ajd pedig a P ápai R eform átus Kollé­ gium régészeti gyűjtem énye. A történelem ből tu d ju k , hogy en­ nek a környéknek Min az egyik főistene, aki term ékenységet és bő­ séget a d o tt — volt az uralkodó iste­ ne. De — m int ez a koporsó is bizonyítja — virágzott Izisz k u l­ tusza is az Ú jbirodalom későbbi szakaszában. A koporsó képein Izisz jelenik meg, m in t szárnyas istennő vagy rangrejtve, m in t egy úrnő, aki éppen áldozatot m u ta t be a N apistennek. Mellette több Oszirisz legendát is leolvashatunk a kopor­ sóról, hiszen ő nem csak az alvilág félelmes ura volt, hanem Izisz h it­ vese is. De m egtaláljuk a földről el­ költözés fontos szertartásának szinte m inden szereplőjét a koporsó díszei között. Többször feltűnik a sakál­ fejű Anubisz, aki a h a lo tta k a t bal­ zsamozza és a túlvilágra elvezeti, de ugyancsak m egtaláljuk a koporsó m indkét részén a négy m úm ia alakú „H orusz-fiút” , akik a m um ifiká­ lásnál k iv ett belső részek p a tró n u ­ sai voltak. A díszes koporsót össze leh etett vetni a gyűjtem ény többi fakoporsóival. Ezek között különö­ sen nevezetes az a három thébai Amnon papnő részére készült fa­ koporsó, m elyeket a m últ század végén fedeztek fel egy rejtekhelyen Deir el-B ahariban. Ezek a koporsók a X X I. dinasztia idejéből i. e. 1000 körül, te h á t kb. egy évszázaddal k orábban készültek (am ikor Dávid király uralkodott Izraelben). A pápai kollégium koporsóját az elm últ száz esztendő a la tt ki­ kezdte az idő vasfoga, így h á t resta­ urálásra szorult. A koporsó faanyaga m egvetem edett, az értékes festés hám lani kezdett, a h a lo tta t ábrázoló m úm ialáda arcvonásai elhalványod­ ta k , szakálla letörött. A K özponti Múzeumi Igazgató­ ság M ódszertani K özpontjának szak­ értői júliusban végeztek a m unkával. A koporsó farészeit Kovács P etro ­ nella, a m aszkot Szalay Zoltán res­ ta u rá lta . K özben e jeles m ű tárg y ra vonatkozó újab b k o ri ad a to k at dr. László P éter veszprém i egyiptoló­ gus g y ű jtö tte össze, míg a tu d o m á­ nyos publikációt dr. Varga E d it a Szépm űvészeti M úzeum osztály­ vezetője végezte el. Illesse köszönet érte őket. Végül, m iközben a több m in t h á­ rom ezer esztendős rem ekbe készült

119

díszeiben, az Izisznek, a szép isten­ nőnek szolgálatában álló H ori pap koporsója szépségében gyönyörköd­ tem , eszembe ju t, am it P lu ta r­ khosz (i. sz. 45-k. —120 u tán ) írt az Izisz követőkről: „az az igazi b e a v a to tt, aki a szokásnak megfe­ lelően átvéve m indazt, am it hinni és te n n i kell ezeknek az isteneknek a kultuszával kapcsolatban, értel­ m ével m egvizsgálja az á tv e tte k e t és töpreng a bennük rejlő igazsá­ gon.” „ Ők az istenekről szóló ta n í­ tá s t tisz tá n őrzik lelkükben, m in t­ egy lád áb a rejtv e, m entesen m inden babonától és túlzástó l” (P lu ta r­ khosz: Izisz és Ozirisz Bp. 1986. 9.) T alán ilyen em bert re jth e te tt ez a sírláda, ilyen em ber leh etett H ori p ap Paifri fia, a k it a koporsó fedele ünneplő díszben m u ta t be lótusz­ díszes parókával, istenszakállal, gyöngyökből és rozettákból fűzött nagy gallérral. S zen czi M olnár A lbert eddig ism eretlen m ű ve N éhány hónappal ezelőtt Gömöri György a brém ai állam i és egyetemi k ö n y v tárb an (S taats- und U niver­ sitä ts Bibliothek) egy különlegesen érdekes n y o m tatv án y ra b u k k an t. Szenczi M olnár A lbertnek egy eddig ism eretlen v ersfordítását ta lá lta meg m elyet egyetlen nagy alakú lapra n y o m ta tta k 1617-ben O ppenheim ­ ben H ieronym us Galler nyom dájá­ ban. A becses emlék eddig négyrét h a jtv a , egy vaskos, főleg korabeli n ém et n y o m tatv án y o k at összefogó kolligátum ban lap p an g o tt. A lapon m indössze egy verset olvashatunk latin u l és m agyarul. A felfedezés híréről Gömöri G yörgy a M agyar N em zet h asáb jain szám olt be a szé­ lesebb körű olvasóközönségnek. (E d ­ dig ism eretlen Szenczi M olnár m ű a brém ai k ö n y v tá rb a n M agyar N em ­ zet, 1986. aug. 9. 8. old.) A m ű Celano i T am ás híres latin nyelvű him nuszának egyik variánsa. Címe: M editatio v etusa de novis­ simo dicio — vagyis Szenczi M olnár m ag y arításáb an : „A z utolsó ítélet­ nec idvöséges m eggondolattya” . Celanoi T am ás (†1256 u tá n ) a X II. század vége felé született az A bruzzók k özt fekvő kis város­ k áb an , Celanoban. Assziszi Szent F erenc első 12 tá rs a közé ta rto z o tt, aki különösen a rend ném etországi kolostorainak m egszervezésében v e t­ te k i a részét. 1230-ban az Assziszi anyakolostorban visszatérve ő írta meg Szent Ferenc első életrajzát (V ita prim a s. Francisci), m ajd ú jab b ad ato k gyűjtése u tá n 14 év m úlva 1244 tá já n ú jab b életrajzot írt a szentről — sikerrel, m ert I I I . Sándor

120

pápa sz. K lára életrajzát is m egíratta vele. E z a vers a késő középkori him ­ nuszköltészet egyik legjelesebb d a ­ rab ja, m elyet „A d Christum Iu d i­ ceu” címen ta rta n a k számon. E nnek az éneknek szövege számos rek ­ viem en keresztül le tt ism ert.2 B abits M ihály is lefo rd íto tta és énekes­ könyveinkbe is bekerült ez a szöveg (reform átus 363, evangélikus 495 stb.). mely Csomasz Tóth K álm án szerint „a késő középkor talán leg­ m egrázóbb éneke” . Celanoi Tam ás számos latin költe­ m én y t írt, de ab ban kételkedik az újabbkori k u ta tá s, hogy ennek a him nusznak is ő a szerzője. Albizzi B ertalan ferences tö rtén etíró (†1401) állíto tta ezt először, de Celanoi T a­ m ás k o rtársa, Salimbene (1221— 1288), aki a jeles szerzetes u tá n ér­ d eklődött és tö b b m indent feljegy­ zett, erről nem t e t t em lítést. Term é­ szetesen nehéz m egállapítani egy közkedvelt, sokszor leírt és még­ többször énekelt him nusz eredetét, m elyet a gyakorlat úgy csiszolt, m int kavicsot a hegyi p ata k . Igaza v a n Szerb A ntalnak, aki a Világ­ irodalom T örténete cím ű m u n k ájá­ ban felvillantja ennek az ú tn a k az irán y át. M inden bizonnyal igaza van , hogy a clunyi befolyás a la tt m űködő D am iani Szent P éternek (1006—1072) a pokol kínjairól szóló, a k o r zordon h a n g u latát kifejező him nusza, az „O quam dira” volt, az elődje Celanoi, tö b b variációban rá n k m a rad t him nuszának. Szenczi M olnár itt nem a közép­ k o rb an leggyakrabban használt for­ m á já t a d ja a jeles him nusznak, hanem egy X V I. századi v álto zato t, am ely a „Quaeso anim a fidelis ” szavakkal kezdődik. Gömöri György azt is k id erítette, hogy honnan ered ez a v álto zat: a m an tu ai ferencesek m a m ár nem létező tem plom ának faláról a ném et N a th a n Chytraeus jeles h u m an ista jegyezte le és kö­ zölte a V erio ru m i n E uropa Itin eru m Deliciae című szöveggyűjtem ényé­ ben. Szenczi M olnárnak bizonyára v o lt példánya ebből az először 1584-ben, m ajd pedig 1599-ben H ern­ b orn b an k ia d o tt m űből. Mivel for­ rá st nem tü n te t fel, ez csak a k u ta ­ tó k következtetése. A szöveget „A lbertus Molnar ” testvéreinek, B enedeknek és L u­ k ácsnak aján lja és nótajelzést is ad hozzá. E z az „O h én kegyelmes I s t e n e m ...” kezdetű Balassi vers, am i egy kis problém át okoz. M ind­ k é t vers ugyan nyolcas sorokban v an írva, de Szenci M olnár A lbert három soros versszakokban fo rd íto tt, míg a Balassi vers négysoros vers­ szakokból áll. I t t kell megjegyez­

nünk, hogy Szabó Géza a M agyar N em zet 1986. augusztus 23-i szá­ m ában annak a vélem ényének ad hangot, hogy a nyilvánvalóan téves nótajelzés Szenczi M olnár szerzősé­ gét, inkább cáfolni látszik, hiszen „ a szerző sa já t verse esetében nem h ib á z h a to tt ek k o rát” . Gömöri vi­ szontválasza (M agyar N em zet 1986. okt. 4.) új érvvel áll elő. Szabó Géza ezt a verset m egtalálta Szenczi Mol­ n ár A lbert 1621-ben H eidelbergben k ia d o tt „Im ádságos könyvecské” je 342. lapján. E nnek ellenére Stoll Béla a Régi M agyar K öltők T ára X V II. századi sorozatának 6. kö te­ tébe Szenczi M olnár A lbert költői m űvei közé. Az újonnan m egtalált nyo m tatv án y o n viszont „a nyom ­ dász m ellett egyedül az ő neve sze­ repel (mégpedig ha m ás lenne a for­ dító, azt a lelkiism eretes M olnár m indenképpen feltüntetné), vala­ m in t az t is, hogy az 1621-ben ki­ ad o tt Im ádságos könyvecskében m inden egyes m agyar versfordítás az ő m u n k ája, s ezeknél sem tü n ­ teti fel külön sa já t nevét, te h á t az utolsó ítéletről írt verset zsoltárfor­ dításaival egyenrangú m ódon sze­ repelteti. Ami a nótajelzést illeti, az Im ádságos könyvecskében közölt szöveghez M olnár m ár k ét külön­ böző nótajelzést ad m eg; a m ásik a „ J e rte c hozzám Christus m ond­ g y a . . . ” , am i feltehetőleg jo bban illik a szöveghez, m in t az „O h én kegyelmes Iste n e m . . . ” Persze az sem lehetetlen, hogy Szenczi M olnár rosszul em lékezett Balassi em lített versére, s azért a d ta meg k o rábban ezt a „tév es” nótajelzést. A 63 soros vers szemmel láth a tó an didaktikus célzatú. Ezzel az in te ­ lemmel kezdődik: „Emlékezzél hív Keresztyén, Hogy m ikre felelned kelljen, K risztusunk az ítéleten?” E z u tá n a m antuai szöveget kö­ vető három versszakot találu n k , m ajd a voltaképpeni látom ás a „D ies Irae” következik. „E z kemény haragnak napja, M indez világot felgyújtja. . . ” Gömöri György szerint különö­ sen az ítélet nap ján ak körülm ényeit tárgyaló résznél élénkül meg Szen­ czi M olnár nyelve. A „T u b a m irum spargeus sonum ” kezdetű rész így hangzik: „Trombitáknak nagy zengése Elhat minden temetésre, M indent gyűjt ítélő székre, Csudája ez a halálnak, Hogy emberek feltámadnak S feleletre előállnak.”

Az ítélet nap játó l, a k árh o zattó l században a brém ai városi kön y v ­ szorongatott lélek félelm ét így érzé­ tá r tu lajd o n áb a k erü lt, m ás Szenczi M olnár m űvek is vannak: a H a n au ­ kelteti a fordító: b a n k ia d o tt m agyar nyelvtan, a „Itt én szegény, m it feleljek, Lusus Poetici, a Scultetius-posztil­ Szószólómnak kit keressek, lák, de m ás m agyar vonatkozású H ol az jó k is félelmessek?” m űvek sem hiányoznak a szépen g ondozott könyvtárból. Igaza van A vers utolsó h arm ad a — fohász­ Göm örinek: „E n n ek az utolsó ítélet­ kodás bűn b o csán atért az A tyához ről szóló és eddig ism eretlen M olnár­ és a Fiúhoz. I t t m ár Szenczi M olnár m űnek a fen nm aradását is végső a rra a verselői m agaslatra em elkedik, soron az ő bibliofil gondosságának am elyet a zsoltárfordításaiban meg­ köszönhetjük — annak, hogy ezt a csodálhatunk. könnyen elkallódható, egyetlen vers­ lap n y i n y o m ta tv á n y t b ek ö tte tte Népednek szent ítélője, k ö n y v tá rá n ak fehér kötésű, Bűnöm legyen megengedve M. G. V. H . m onogram m al e lláto tt Számadásomnak előtte. köteteinek egyikébe.” Fohászkodom keservesen, P iru lj orcám bűneimen, Jevtusenko a Bibliáról Könyörülj rajtam Úr Isten.” A verses m editáció azzal a rem ény­ séggel zárul, hogy az, aki ezt a him ­ nuszt im ádkozza — üdvösségre ju t és az Ú r közelségét élvezheti az „ á ld o tta k ” és „igazak” társaság á­ ban. A vers u tá n egy latin szentencia zá rja az egyleveles n y o m ta tv á n y t: „Ad finem qui se p raep erat ille sa­ p it” vagyis „Bölcs az, aki felkészül a végre.” A versfordító a felkészí­ té s szolgálatába á llíto tta ezt a v er­ set. A fordítás Gömöri G yörgy meg­ állapítása szerint valam ikor 1617 m ájusa u tá n készült. U gyanis áp ri­ lis legvégén nevezték k i az oppen­ heim i iskola rek to rán ak és m ájus első felében k ö ltö zö tt a városba. E k k o r k e rü lh e te tt k apcsolatba H ie­ ronym us Gallier nyom dájával, ahol még ugyanebben az évben egy m ásik fo rd ítását, a Scultetius — postillá­ k a t is k in y o m ta tta . Gömöri rövid beszám olójából, am it m inden bizonnyal ham arosan a lelet tudom ányos publikálása k ö ­ vet, az is kiderül, hogy ez a becses emlék hogyan m a ra d t rán k . A k u ­ ta tó szerint — m in t m ár em lítet­ tü k — a brém ai egyetem Goldasgyűjtem ényében m a ra d t fenn. E re­ deti tulajdonosa Melchior Goldas von H aim nisfeld svájci születésű, de főként F ra n k fu rtb a n m űködő jo ­ gász, történész, kön y v g y ű jtő volt, aki ta lá n személyesen is ism erte a pfalzi tudósokkal levelező, jó k a p ­ csolatban álló Szenczi M olnár A lber­ te t. E z t erősíti az is, hogy jeles gyűjtem ényében, m ely nem sokkal Goldas halála u tá n még a X V II.

E g y n y u gati lapban olvastam ezt a m eg állapítást: a Szovjetunióban Csernobil ó ta egy kom m unikációs forradalom folyik. Nem vagyok hi­ v a tv a arra, hogy ezt a forradalm i m egújulást m éltassam , no meg en­ nek a ro v atn ak a m űfajától is el­ térn e egy v áltozásokat elemző cikk. E bből csak egy érdekes színfoltot kívánnék felvillantani: Lambert G á­ bor a M agyar N em zet 1986. decem­ ber 20-i szám ában, m in t a lap m oszk­ v ai tu d ó sító ja, egy hosszabb cikk­ ben számól be „ Ízlések, pofonok nélkül” címen a m oszkvai ifjúsági fórum tanácskozásáról, ahol a m ai szovjet m űvészeti és szellemi élet m inden „rázós” kérdése előkerült. A tudósításból m egtudjuk, hogy a vallás, a B iblia megismerésének és m egism ertetésének kérdése is elő­ k e rü lt a v iták b a n . Az okot a n á­ lunk is népszerű Csingiz Ajtmatov új könyve, a V érpad szolgáltatta. „A K om szom olszkaja P ra v d a még július végén közölte erről I . K riveljov filozófus cikkét, m iu tán e m ű első fo ly tatása m egjelent a Novij Mir irodalm i folyóiratban.” I t t jegyezzük meg, hogy I. K riveljov „K ö n y v a B ibliáról” cím ű könyve 1960-ban H etén y i P ál fordításában (az orosz kiadás 1958-ban készült) m agyarul is m egjelent, m elynek általánosító és tö b b ponton frázisokra építő m egállapításai nálunk tö b b k riti­ k á t v á lto tt ki. Most a Komszomolsz­ k a ja P ra v d áb an m egjelent ta n u l­ m án y áb an az irodalm i életben ta ­ pasztalh ató vallásos jelenségekről szólt k ritik ai módon. E hhez a cikk­

hez tö b b m in t 250 olvasó szólt hozzá. E zért a K om szom olszkaja P ra v d a is visszatért a tém ához és közölte Jevgenyij Jev tu sen k ó leve­ lét. Az író tö bbek k ö zö tt az alk o t­ m á n y t idézi, am ely világosan szól a vallásszabadságról. „A z egyházat nálunk lev álasztották az állam ról, s ez így helyes. De a törvényeink­ ben sehol sem írn ak arról, hogy az állam tól elv álaszth atatlan az ateiz­ m us.” Jev tu sen k o , m in t az egyete­ mes történelem és k u ltú ra részét veszi védelm ébe a v allást, am elyet nem lehet „kidobni” — sem pozitív, sem negatív ta p a sz ta la ta it — az er­ kölcstörténetből, s írásos em lékeink, így a B ibliának az ism erete nélkül szerinte nem lehet m egérteni P u s­ k in t, Gogolt, T olsztojt, D osztojevsz­ k ijt sem. Véleménye szerint az ateizm us önm agában még nem biz­ to síték a az erkölcsnek, ennek for­ rása a k u ltú ra — az em beri m aga­ ta r tá s és a lelkiism eret „ tu d o m á n y o s diplom ához nem k ö tö tt” k u ltu rá lt­ sági foka. E gondolatot kib o n tv a fejezi be levelét az író azzal, hogy „sem m iben sem hinni rosszabb a tév hitnél” . De v an n ak v álto zatlan értékek, tiszteletre m éltó hitek, am elyek nem a fanatizm usra ala ­ pulnak, „hanem a küzdelem lénye­ gének a m egértésére, am elyet az emberiség fo ly tat az igazságossá­ g ért’” . A jeles szovjet iró levele m ellett az újság helyet a d o tt Szuren Kaltahcs­ ja n filozófus terjedelm es válaszának is. „Sajnálkozással em líti válaszá­ ban a filozófiai tudom ányok dok­ to ra , hogy az „elvi elm osódottság m anapság nem ritk a az irodalom ­ ban” . Így h á t, teszi fel a kérdést, m i a „dogm atikus” abban, hogy ism étlődő jelenségekkel szem ben az éppen az ezekre kidolgozott lenini form ulákat használják fel? K altahcs­ ja n részletesen idéz a klasszikus hi­ vatkozási alapból, m ajd úgy fejezte be cikkét: „ F ia ta l generációnk jog­ gal rem énykedik abban, hogy a k u l­ tu rális terü leten dolgozók is jelen­ tősen hozzájárulnak az ate ista neve­ lés korszerűsítéséhez és elterjeszté­ séhez, a kom m unista erkölcs m egszi­ lárdításához.” Az érdekes tanulságokkal és m ér­ legelésre alkalm as gondolatokkal terhes v itá ra érdem es a jövőben is odafigyelnünk. Szigeti Jenő

121

KÖNYVSZEMLE A humanitás etikai következményei Debrecen, 1986 K öny v ism ertetést általáb an könyvekről szoktunk írni. Az a füzet azonban, am elyet a reform átus egyház D oktorok K ollégium a, közelebbről Kocsis E lem ér pro­ fesszor a d o tt ki, v itán felül m egéri, hogy legalább rö­ v id ism ertetés form ájában felhívjuk rá a hazai érdek­ lődők figyelm ét. A k iad v án y ugyanis ném et nyelven jelen t meg és tém áján ál, ta rta lm á n á l fogva külföldön m ár igen nagy érdeklődésnek örvend. K eresletet ta n ú ­ sítan ak irá n ta az egyházi világszervezetek, különös­ képpen az E gyházak V ilágtanácsa, am elynek egyik jelentős tan u lm án y i csoportja a m a élő hitek , vallások és ideológiák k ö zö tti párbeszéd kérdéseivel módszere­ sen is foglalkozik. H asonlóképpen igyekeznek meg­ rendelni egyházi és világi gondolkodók, közöttük teológusok és filozófusok n ém et nyelv terü leten, Kele­ ten és N yugaton egyaránt. A „D ie ethischen K onsequenzen der H u m a n itä t” című k iadvány 170 lapon teljes k ép et n y ú jt a szocia­ lista országok rendszeres teológusainak II. nem zet­ közi konferenciájáról, am elyet 1985 m ájusában ren­ deztek meg D ebrecenben. Dr. Bartha T ibor püspök az előszóban h a n g o zta tta , hogy negyven évvel a m ásodik világháború után a nem zetközi politikai együttélés érdekei m ellett a m odern társad alm i fejlődés azt az igényt is m agával hozza, hogy a h u m an itás etik ai következm ényeit fel­ ism erni és érvényesíteni szükséges. M indenekelőtt ezt követelik meg az egész világon előtérbe nyom uló társad alm i követelm ények, másfelől a vallásos, vagy nem vallásos szem léletm ódtól függetlenül azok a ne­ g atív jelenségek is, am elyek az erkölcsök rom lására m u ta tn a k : A család p a tria rk á lis intézm ényének fel­ lazulására, a szenvedélybetegségek elterjedésére, a fia­ ta lo k körében fokozódó deviáns jelenségekre stb. Dr. Bartha Tibor püspök előszava valójában előre­ m u ta tá s is, m iközben töm ör történelm i visszatekin­ téssel húzza alá a té m a időszerűségét. Kocsis E lem ér professzor a címben je lz e tt főtém át fe jte tte k i a keresztyén teológusok és a m arx ista teore­ tikusok á lta l eg y arán t n agyra érték elt, s a jelenkorú dialógusnak megfelelő dialektikus m ódszerrel. Elő­ ad ásában, m in t főreferátum ban a következő kérdés­ körök vázolódnak fel és elevenednek fel az olvasó e lő tt: A h u m an itás értékrendje a m ai p ro testáns teológiában. A m odern p ro testán s teológiában az antropológia fejlődése, M arxista h u m an itás — keresz­ ty é n hum an itás, A keresztyén és a m arx ista etika, illetve Isten h u m an itásán ak gondolata B a rth K ároly­ n á l és m ás jeles gondolkodóknál. A fő referátum ot je­ lentős jegyzetanyag egészíti ki. Földesi T am ás az E L T E Jo g i K a rá n a k filozófiapro­ fesszora „A h u m an itás és etik ai konzekvenciái” cím­ m el ta r t o t t előadásában előbb a m egrázó k érdést ve­ te tte fel, hogy vajon van-e erkölcsi alap ja annak, hogy a h u m an itás kérdéseiről m a kom olyan és felelős­ ségteljesen lehessen beszélni. K oru n k világm éretű szom orú jelenségei sajnos éppen e beszédeket teszik kérdésessé. Főképpen az, hogy az em beriséget teljesen elpusztító esetleges atom halál egyáltalán nem irreális lehetőség. Földesi professzor a rra a következtetésre 122

ju t, hogy a tém a felelős tárg y alása nem csak a fe­ nyegetettség ellenére, hanem éppen a közös fenyege­ te ttsé g m ia tt is elengedhetetlenül szükséges. Az etikai konzekvenciákkal e g y ü tt olyan tém ához érkezett a rendszeres teológusok és a m arx ista filozófusok dialógusa, am elynél a p artn erek egym ással több kézen­ fekvő találkozási p o n to t fedeznek fel. „ Úgy is m ond­ h atn ám : tö b b olyan eszme van, mely bennünket egy­ bekapcsol, m in t olyan, ami szétválaszt.” A nézőpontok különbözősége m ellett a professzor a tanácskozás fő célját a további közös együttm űködés lehetőségeinek vizsgálatában érzékeli. H elm ut Fritzsche, a rostocki egyetem teológiai szekciójának dékánja „A személyiség hum anizálása teológiai szemszögből” c. előterjesztése valóban ném et precizitással törekszik felölelni az önm agában is széleskörű té m át. K ísérlete azért volt sikeres, m ert m in d já rt elöljáróban t e t t néhány bevezető megjegy­ zést a fogalm ak tisztázása érdekében. A problém a m ai h á tte ré t vázolja fel. „Sok ipari állam ban a tu d o ­ m ányos-technikai forradalom gyors előrehaladásával egyidőben többé-kevésbé előtérbe nyom ulnak az árny­ oldalak is, am elyek m ia tt többféle m ódon kerül ve­ szélybe az em berek életminősége. A technika elhatal­ m asodása, a civilizáció egyre tökéletesebb kom puteri­ zálódása következtében növekednek a ránkterhelődő stresszhatások, am elyek veszélyeztetik az em berek pszichikai és fizikai egészségét, épségét. Maga ez a tén y is mélyen elgondolkoztat az em bernek, m int olyan alanynak a szerepéről, aki saját m aga alakítja életét és környezetét.” H a például az élet minőségének jo b b ítá sát célzó sokféle pozitív lehetőségre tek in th e­ tünk a fejlettebb technológiák segítségével és meggon­ dolhatjuk, hogy m a m ár m i m inden v ált lehetségessé a töm egkom m unikáció, vagy a szórakoztató elektro­ nika terén, ugyanakkor az az aggasztó kérdés is szo­ rongat m inden em bert, m in t szem élyt, hogy m iképpen élhet értelm esen a mai világ ilyen sokféle lehetőségével. Az alapvető kérdés idevágóan te h á t az, hogy képes-e a személyiség igazán különbséget tenni a lehetséges lehetőségek és az értelm es lehetőségek között. Ilyen m egvilágítás u tá n H . Fritzsche professzor öt pontban fejti ki a té m á t: A személy, személyiség, hum anitás és hum anizm us fogalm ak használata, A személyiség­ elm életi interakciós modell és az em ber, m in t biopszicho-szociális egység, A személyiségproblém ák teo­ lógiai m egvilágítása, A keresztyén személyiség lét­ m ódjának adekvát érzékelése, Személyiség, m int a keresztyén—m arxista dialógus tém ája. A szerző teológiai szem pontból a személyiséget feltétlenül Istentől igenlett, kegyelem ben elrejte tt és áldásban felhatalm azott individuum nak látja, am ikoris köl­ csönös türelem re van szükség a társadalm i praxis területén azokkal az ideológiákkal, am elyek a transz­ cendencia tag ad ásán ak előjelét viselik. Az előadást szintén gazdag jegyzetanyag követi. A m agyar m arx ista gondolkodók kiváló reprezen­ tánsa, Ancsel É v a akadém ikus m egragadó előadása hasonlóképpen „A személyiség hum anizálódásáról” szól és m egm arad a tém a belső logikával ékeskedő fejtegetésénél. Ám olyan előadásm ódban, am ely az akadém ikus asszonyt a szeretet filozófusaként, avagy a radikális emberség ideológusaként engedi b e m u tat­ kozni és megismerni. Szerinte a személyiség hum anizá­

lása csupáncsak az em berek közötti kapcsolatok h u m a­ nizálása révén gondolható el. E z t a döntő té te lt a való­ ság és igazság m űvészeti-költői és tudom ányos-filozó­ fiai tükrözésének nagyszerű idézeteivel is alátám aszt­ ja. Még A dy E nd rére is hivatkozik, a k it pedig sokan csak a szubjektív életérzés eru p tív lángelm éjének ta r ­ ta n a k . De hivatkozik K a n t Im m anuelre is, aki — kü­ lönösképpen a kan tián u so k és neokantiánusok szá­ m ára — szinte kizárólagosan az individuális etika m estere volt. T hom as M ann és B ertold B recht szint­ úgy hivatkozási pontok Ancsel É v a szám ára, éppúgy m in t K osztolányi Dezső, vagy F ran z K afka. M ár-m ár szinte feltűnő, hogy M arx, Engels, vagy Lenin m ű­ veiből egy sort sem idéz szó szerint ez a nagyszerű m arx ista tudós, m iközben mégsem hagy kétséget afelől, hogy m indenestől benne él a történ elm i m ateria­ lizmus eszm erendszerében. Jézustól sem idéz sem m it, de m egvallja Jézus szeretetét: „D ionysost csodálni sőt elrag ad tatással im ádni is lehet, de sohasem úgy szeretni, m in t Jézu st, aki éppen szenvedései á lta l le tt szám unkra m élyen em beri. A szeretet cselekvésében form álódik m indig valam i, am it radikálisan em berinek szeretnék nevezni.” P ro testán s szem pontból közelíti meg a té m á t J á ­ nossy Im re professzor írása: A társad alm i intézm ények és stru k tú rá k hum anizálása. F ontosnak ta r tja újra meg ú jra hangsúlyozni m inden etik a ún. szituációsetik a jellegét. Ennélfogva éppen a szocialista országok rendszeres teológusainak nem zetközi konferenciáján az egész kérdéskört azzal igyekszik m egvilágítani, hogy a keresztyén egyház szám ára milyen teológiai felis­ m erések és érvelések teszik lehetővé a h o zzájárulást a szocialista társadalom építéséhez, s az em beri élet hum anizálását célzó feladatok teljesítéséhez. Jánossy tanulm án y áb an végighúzódik B a rth K ároly teológiai reflexiója a keresztyének és az egyházak politikai fe­ lelősségéről. A következtetés pedig az, hogy egy szocia­ lista társad alo m b an krisztusi m ódon élni és szol­ gálni, mégpedig teológiailag m egalapozottan, lehetsé­ ges sőt szükséges dolog. M indenesetre a keresztyén bizonyságtétel és szolgálat g o n d o latát és gyak o rlását Jánossy könnyebbnek lá tja a m egvalósult szocializ­ m us társad alm áb an , m inthogy a szocialista tá rsa d a ­ lom középpontjában az em ber áll, s az em ber szabad és felelősségteljes élete. A társad alm i intézm ények és a társad alm i rendszer hum anizálása a to v áb b iak b an is fo glalkoztatja az olva­ sót Orosz László m arx ista ideológus fejtegetései nyo­ m án. Csak első lá tsz a tra tű n ik dogm atikusnak és m erev­ nek az előadó alaptétele, m iszerint a szocialista tá rsa ­ dalom m aga éppenúgy, m int. intézm ényei bizonnyal az eleddig leghum ánusabb form ációk az emberiség máig ta rtó történelm ében. E té te l nyilvánvalóan azt sugall­ n á, hogy sem v ita , sem párbeszéd tá rg y a nem lehet a társad alo m n ak , vagy a társad alm i stru k tú rán a k hum anizálása, hiszen a m egvalósult szocializmus tá r ­ sadalm aiban m ár eleve a realizálódott hum ánum tü n ­ dököl. Az előadó mégis dialek tik u san kezeli a té m át, hiszen a tö rténelm i fejlődés folyam atára és a tá rsa ­ dalm i rétegződésre n agy gonddal és árn y altan m u ta t rá. M indenesetre v itán felül áll szám ára is, hogy a szo­ cialista rendszerek hum anizálásának külső feltétele a béke, a szocialista intézm ények folyam atosan tö r­ ténő dinam ikus hum anizálásának belső ismérve pedig a dem okratizálódás, a szocialista dem okrácia kibon­ takozása. N yíltan m u ta t rá ennek szükségére a m ar­ x is ta —leninista p ártokon belüli dem okrácia és az összes társad alm i intézm ényeken, te h á t a tá rsad a l­ m on belüli dem okrácia gyakorlásán is. Szerinte a hu­ m anizm us révén, a hazaszeretet, a h iv atásn ak és

a m unkának a szeretete révén a hívők jelentősen tu d ­ nak hozzájárulni a nem hívőkkel közös célkitűzéshez, a szocialista ország építéséhez. Igor K iss, a pozsonyi evangélikus fakultás docense „A nem zetközi kapcsolatok hum anizálása a teológia szemszögéből” c. tan u lm án y a követi a sort. A sokat em legetett új nem zetközi etosz szükségére teszi a hang­ súlyt. N égy tételben közli m ondanivalóját: Teológiai álláspontok történelm i áttekintése a nem zetközi kap­ csolatok hum anizálásáról, A hum anizálás teológiai indoklása a nem zetközi viszonylatokban, D ehum ani­ záló tendenciák a nem zetközi viszonylatokban, A nem ­ zetközi kapcsolatok hum anizálása elm élyítésének le­ hetőségei. A nem zetközi hírű K ónya Istv án debreceni m arx ista professzor szintén a nem zetközi kapcsolatok hum ani­ zálását te tte meg nagyszabású tan u lm án y tárgyává. Ú j fényben tü n te ti fel az ősi elv et: salus rei publicae suprem e lex — m iközben a k a p italista világ em ber­ telenségével szem beállítja a szocializmus és béke alter­ n a tív á já t. A tudós történelm ileg hangsúlyozza, hogy a nem zetközi kapcsolatok fogalm ával a tudom ányos k u ta tá s valójában csak a X IX . században kezd ope­ rálni. Súlyos és ta rta lm a s fejtegetései vezetnek el az atom korszak nem zetközi felelősségéig. Sok jegyzettel a lá tám asz to tt írása végén m egállapítja, hogy a m ar­ xizm us—leninizm us hum anizm usa és a m ai reform átus teológia hum anizm usa a szolgálatokra nézve az em ber érdekében hasonló kicsengést hallat. A m arx isták és keresztyének együttm űködésére néz­ ve a h u m anitásnak csak egyném ely etik ai következm é­ nyeiről kíván értekezni H ans Lutter professzor, m ar­ xista filozófus, a güstrow i filozófiai intézet professzora. A béke megőrzésének gondolata szerinte em berek m il­ lióinak elem entáris és egzisztenciális kérdése: aggodal­ m akkal és rem énykedésekkel tö lti meg az érző és gon­ dolkozó em bereket. Hiszen a töm egpusztító fegyverek nem válogatják meg áldozataikat, hogy vajon m ar­ xisták, keresztyének, vagy nem keresztyének. A dialó­ gus te h á t a béke érdekében van. A hu m an itás első etikai konzekvenciája szolidaritás, éspedig egészen konkrétan a m arx isták és keresztyének egym áshoz való viszonyulásában is. Másodszor a gyakorlati hu­ m anizm us m indig harcos jelenség. H arm adszor a hu­ m anitásból m in t etikai következtetésből szárm azik a pártosság is, m inthogy létezik az antihum anizm us. E zért mindig nevén kell nevezni, hogy a hum anista — ak ár filozófiai, ak á r vallási alapon — m i m ellett és mi ellen harcol. Negyedszer, és ugyanilyen hang­ súllyal a hum anitás következm énye az erkölcsi tole­ rancia is. A professzor a gyakorlati péld ák at érth ető módon az N D K területéről m u ta tja fel. R ichard Schröder, a berlini teológiai szekció docense p ro testáns szemszögből elemezte a keresztyén hum a­ nizm ust. B eható etim ológiai fejtegetései rendkívül sok gondolatot ébresztenek. Tudóskörök szám ára n a­ gyon hasznosak, m ert a sokféle dialógus folyam atában a fogalmi tisztázásokra mindig szükség van. Ezen tú l­ m enően a pro testán s teológia néhány klasszikus bib­ liai helyét világítja meg újszerűen az előadó: az értel­ m ezések és a gyakori félrem agyarázások szembeállí­ tásáv al, m integy ütköztetésével. Az ism e rtete tt könyvecske, a D oktorok K ollégiu­ m ának olyan kiadványa, am ely még hosszú időkig nem veszít az időszerűségéből. Hiszen a dialógusnak fo ly tatása következik és hasonló szinteken előzményei is voltak. A gyűjtem ényes kis k ö te t ta rta lm á t k ár lenne kihagyni a teológiai és filozófiai eszmecserék folytatásakor. H uszti Kálm án

123

Tér, idő és az Ige A z opus salutis vizsgálata, különös tekintettel Thomas F . Torrance teológiájára. Doktori értekezés. írta : Gaál Botond. Debrecen, 1985. Kézirat. E z a doktori disszertáció csak szerzője agyából, szí­ véből és tollából szü leth etett. N em is írh a tta más, csak aki a fizikát és a m a te m a tik á t egyetem i színvonalon ta n u lta , a zu tán teológiát végzett, skót ösztöndíjjal T h . F . Torrance h allg ató ja vo lt, végül pedig a skót dogm atikus teológiájának értő tolm ácsává érlelődött. Tudom ásom szerint, a fenti feltételek egyike vagy m ásika lelkészi k aru n k legtehetségesebb tag jaiból is hiányzik, az egy Gaál B otondon kívül, aki ezért lehe­ t e t t ennek a disszertációnak a szerzője. Mi az értekezés fő m ondanivalója? Az, hogy a te r­ mészetfilozófiával, m ajd a fizikával párhuzam osan a keresztyén teológia is, — a m aga kétezer éves tö rté ­ nete során — legtöbbször a te re t „ ta rtá ly ” -szerűnek vélte s az idővel e g y ü tt abszolútnak, tap asztalás előtti (a priori) kategóriának, az anyagtól független való­ ságnak fogta föl. K ivétel v o lt e tek in te tb e n a niceakonstan tin áp o ly i ökum enikus h itv a llá st alkotó — fő­ k é n t keleti — eg y házatyáknak, később K álv innak és az anglikánok egy részének gondolkodása, akik — a sa já t k o rukban m ertek „korszerűtlen” m ódon beszélni a térrő l úgy, hogy az inkább a m odern fizika „erő tér” fogalm ához, m in t a három kiterjedésű (dimenziójú) hagyom ányos „ ta r tá ly ” -szerű térfogalom hoz kapcso­ lód o tt. T h. F . T orrance azonban nem csak a m odern fizika téridő k o ntinuum k ép zetét h asználja fel a m aga teológiai m ondanivalója kifejtése során, hanem a m odern tudom ányelm életek eredm ényeit is, melyek szerint m inden igazi axióm a-rendszer „felfelé” — azaz egy m agasabb fokú összefoglalás irán y áb a — n y ito tt és onnan nézve a valóság egy a d o tt részére érvényes, de azon az a d o tt részen kív ü l („felül” ) csak rész­ igazságot képviselő rendszert jelent. T orrance ezt egy olyan koordináta-rendszerrel szem lélteti, m elynek egyetlen vertikális tengelye az I s te n —em ber kapcsolat K risztus inkarnációja és feltám adása erejével, a Szentlélek á lta l; k é t horizontális tengelye pedig a tél­ és az idő. A té r és az idő világában az em ber — mivel terem tm én y — az Istennel való k apcsolata megszüle­ tése u tá n is benne m arad, ez a kapcsolat nem is a té r és az idő, hanem az isteni h atalo m k ateg ó riája jegyé­ ben áll. A doktori értekezés felosztása a következő: a rövid Előszó u tá n , m elyben a szerző célkitűzéseit, teológiai alapelveit és alk alm azo tt m ódszerét ism erteti, m integy 40 oldalnyi Bevezetés következik. E z t nem a „teoló­ gus” , hanem a „fizikus” G aál B otond írta , de úgy, hogy az érdeklődő teológusok is m egértsék, te h á t in­ kább a term észetfilozófia és az elm életi fizika, m int a m atem atikailag kifejezett fizika szaknyelvén. Négy részből áll: „A té r és idő fogalm a a tu d o m án y b an ” , „A té r ” , „Az idő” , „A térid ő k o n tin u u m ” . A zért volna jó ezt m inden teológusnak elolvasnia, m ert leendő fia ta l igehallgatói egy része az i t t leirt té n y e k et m ár ism erni fogja. Az I. fejezet: „A térrel kapcsolatos fogalmak problé­ m ája a niceai teológiában” (42—76. old.). I t t a szerző főként Th. F. T orrance gondolatm enete alap ján bi­ zonyítja, hogy a niceai a ty á k tu d a to sa n visszautasí­ to ttá k , hogy az inkarnációról a görög filozófia té r­ szem lélete alap ján szóljanak. K ülönösen A risztoteles­ szel száltak szembe, P lató n tó l csupán n éh án y mozza­ n a to t v e tte k át. Szerintük K risztus, a Logos „k ívül” v a n m inden dolgon — így a téren is — lényegét illető­ en, de benne v an m inden dologban, h a ta lm á t illetően.

124

A II. fejezet: „A térrel kapcsolatos fogalmak a refor­ mációban és a modern teológiában” (77—154) k é t n a­ gyobb egységre oszlik. Az egyik: „A térfogalom szerepe a reform átorok teológiai gondolkodásában” , a m ásik: „Az abszolút té r és idő korszaka.” Az első egység a skolasztika, L u th e r és K álvin térfogalm át fejtegeti, a m ásodik az t a „klasszikus” fizikát, m elyet N ew ton neve fémjelez. A fejezet elején azt a filozófiai-teológiai helyzetet írja le a szerző, m ellyel a reform átorok, fellépésük idején találkoztak. A főként A ristotelesre építkező skolasztika Iste n jelenlétéről csaknem kizá­ rólag térbelileg gondolkodott, mégpedig a té r ta rtá ly ­ képzete értelm ében. K álvin térfogalm a nem az A risto­ te le s—Aquinói T am ás, hanem a P la to n —R obert Grosseteste—D uns Scotus vonal fo ly tatása volt. E z a szemlélet a te re t nem hierarchikusan, hanem dina­ m ikusan, az erőhatások szem pontjából közelíti meg. R o p p a n t érdekes L u th er és K álvin térszem léletének különbsége, hiszen ebből adódik a k ét reform átor eltérő ta n ítá sa : az ún. „ e x tra Calvinisticum ” , K risztus testének a m ennybem enetel u tán i helye és az ú rv a­ csorában valóságos jelenléte kérdéseiben. K álvin elle­ nezte, hogy az inkarnációval K risztust, isteni term é­ szetét illetően is „ a te st börtönébe” zárjuk, m ert isteni term észete a m agára ö ltö tt em beri term észetén kívül is létezik (ez az ún. e x tra Calvinisticum gondolata). E bben K álvin a görög eg y h ázaty ák at követi, akik K risztus k ettő s term észetéről és a k ét term észet egy­ m ás közti kapcsolatáról szólva visszautasítják a loká­ lis-térbeli elképzeléseket, s m ondanivalójukat a „ h a ­ tá s ” , „erő h atás” kategóriáiban fejezték ki. A lutheri teológia szem pontjából a kálvini nézetek k ettészak ít­ ják K risztus isteni és em beri term észetét, „nestoriá­ nus” tendenciát m u ta tn a k , kálvini szem pontból vi­ szont a m ásik fél hajlik a „m onofizitizm usra” . E zért a kálvini úrvacso ratan b an K risztus m ennybem enetele nem hogy akadálya volna az úrvacsorai jelenlétének, hanem éppen feltétele annak, m ivel nem lokálisan, a té r „ ta r tá ly ” -képzete szerint, hanem hatóereje (a Szentlélek) á ltal v a n jelen az úrvacsorában. L u th er h atása, különösen a ném et k u ltú ra történetében, igen jelentős m a ra d t és befolyásolta a fizikát is. Tor­ rance nyom án G aál B otond m eg m u tatja a new tonista deizm us és a lutheránus eredetű term észetfilozófia találkozásának h a tá sá t az európai gondolkodás jelen­ tős áram lataib an , másfelől a kálvini erőhatás és a mo­ dern fizika „fizikai mező” , „erő tér” fogalm a össze­ függéseit. A III ., IV. és V. fejezetek „Inkarnáció, tér és idő” (155—173), „Feltámadás, tér és idő” (174—193) és „Tér, idő és az Ige” (194—207) m ár oly rövidek az előző kettőhöz képest, hogy bizonyos fokig az eddigiek sum m ázásainak, illetve alkalm azásainak tekinthetőek. Vigyázni kell azonban az elham arkodott m egállapítás­ sal, m ert az előzőekhez képest lényegesen ú ja t is hoz­ n a k ezek a töm ör fejezetek, mégpedig a legm odernebb tudom ányelm életek (pl. Polányi Mihály, akire Torrance olyan sokszor hivatkozik, valam in t Gödel) tételeinek alkalm azását a tá rg y a lt tém ára. A I I I . fejezet m on­ danivalóját így lehet összegezni: Nem Iste n t zá rta be a té r önm agába az inkarnáció eseménye során, hanem Isten ölelte m agához a térb en és időben élő em bert, m eghagyva azt terem tm ényi m ivoltában a térben és időben, de találkozva azzal a m aga terem tői m ivoltában a térben és időben érvényesülő szeretete h atalm ával. — A IV. fejezet lényege: m ivel m inden form ális rendszer felfelé n y ito tt (Polányi és Gödel), nem pedig lefelé, te h á t a gondolkodásnak egyetlen szintje sem képes m ag yarázatul szolgálni, h a azt lefelé v ezetjü k ; ezért: Istennek K risztus feltám adásában

vég reh ajto tt tettérő l sem szólhatunk földi kategóriá­ ban, csak a legem elkedettebb fogalmi rendszer „fel­ felé” n y ito tt szintjén, s olyan nyelvezettel, am ely ezzel a felsőbb szinttel valam iképpen rokon „m etanyelv” . — Az V. zárófejezetből m ag át a szerzőt idéz­ zük, aki így foglalja össze az előző 200 oldalon m eg tett — nem könnyű — szellemi u ta t: „Sem m i m ást nem csináltunk, m in t az em beri gondolkodás pillanatnyilag legm agasabb szintű összefüggéseit és kifejező erejét használtuk fel ann ak érdekében, h o g y képesek legyünk megism erni, m i a szélessége és hosszúsága, mélysége és m agassága a K risztus m inden ism eretet felülhaladó szeretetének’ (Ef 3,18).” E ddig a disszertáció gondolatm enetéhez igazodva igyekeztünk annak érték eit m egm utatni. Befejezésül a disszertáció egészét tek in tv e h ív ju k fel a figyelm et annak néhány különösen is jelentős értékére. 1. A szerző m ind term észettudom ányi, m ind teoló­ giai értelem ben szakem ber. 2. A term észetfilozófia kérdéseinek egyik legkor­ szerűbb összegezését v o lt alkalm a m egismerni Th. F . T orrance m unkásságában, am it érdekesen és érth ető en közvetít. 3. Elvileg és módszerében is elh atáro lja m ag át m in­ denféle „fiziko-teológiától” , te h á t term észettudo­ m ány és teológia összekeverésétől, viszont a teo­ lógiai ta rta lm a t a legújabb term észettudom ányi fogalm akkal igyekszik visszaadni. 4. R á m u ta t a sajátosan reform átus teológia néhány olyan időtálló értékére, m elyeket — sajnos! — még a reform átus lelkészek és teológusok egy jelentős h án y ad a sem ismer. 5. R á m u ta t a reform átus teológia és a görög egy­ h ázaty ák gondolkodásának tö b b rokon vonására, am i az orthodox-reform átus párbeszéd során hasznosítható. 6. Segítséget ad a term észettudom ányi szem pontból nem szakem ber teológusoknak, igehirdetőknek, hogy a bibliai igazságokat ne elavult vagy csak részben helytálló, hanem a p illanatnyilag leg­ színvonalasabb term észetfilozófiai, tudo m ányelm életi és elm életi fiz ikai nézetek figyelem bevéte­ lével tu d já k kifejteni. B olyki János

A kéksisakosok The Blue Helmets. A Review o f United. N ations Peace-keeping. U N Depertment o f Public Inform ation — N ew York, 1985 A z Egyesült Nemzetek békefenntartó erőiről készíteti beszámoló 1985-ben, fennállásának 40. évfordulóján bocsá­ to tta ki az EN SZ fenti cím a la tt 336 lapon ism erteté­ sét. Az előszót Ja v ie r Pérez de Cuéllar fő titk á r írta — az egyes té m á k feldolgozóit a k iad v án y nem nevezi meg. V alam ennyi szerző igyekezett p á rta tla n m aradni és a lehető legvisszafogottabb hangon referálni — m in­ den kom m entártól tartó zk o d n i. A kongói (zairei), cip­ rusi, nyugat-új-guineai (nyugat-iriani) tém ák feldol­ gozói a h á tté rre l (background), azaz a történelm i előz­ m ényekkel kezdik beszám olóikat, a gazdasági és kul­ tu rális szem pontokat is figyelembe véve (pl.: „ . . . A változás szele, am ely a II. világháború u tá n végig­ sepert A frikán, K ongót érin tetlen ü l h ag y ta. A belga korm án y zat patriarchális p o litik át fo ly ta to tt, a benn­

szülött lakosságnak a földrész egyik legm agasabb élet­ színvonalát b izto síto tta, ugyanakkor kevés halad ást politikai és o k tatási vonalon. A függetlenség elnyerése­ kor a 14 milliós országban csak 17 egyetem et végzett em ber élt, nem v o ltak orvosai, ügyvédjei és m érnö­ k e i . . . ” ). Az „ a ra b —izraeli konfliktus” feldolgozói „általános á tte k in tés” -e (general review) sem a fenti szem pontokat, sem a lélektaniakat nem veszi figye­ lembe és bár a problém akör a könyvnek több m in t fe­ lét teszi ki, rengeteg adatközlése ellenére sem n y ú jt igazán á ttek in th e tő képet a térségről, hanem arra szo­ rítkozik, hogy n ap ra-órára pontosan beszám oljon az ENSZ-ülésekről, javaslatokról, vétókról; a határo za­ tok végrehajtásáról, időnkénti figyelmen kívül hagyá­ sáról, ill. m egtorpedózásáról. Igaz: a könyv a kéksisakosok m u n k á ját h iv a to tt is­ m ertetn i és nem az elm últ négy évtized történelm ét, erőviszonyait és politikai koncepcióit — mégis, e rész nehéz olvasm ány, tele kérdőjellel, azok szám ára, akik e 40 évet nem élték á t s újságcikkekből, kom m entárok­ ból az esem ények idején nem v o n ták le a m aguk szá­ m ára a következtetéseket. Az „Előszó” -ban kim ondott igazságot a világ a m aga bőrén ta p a sz ta lta s ta p a sz ta lja — évezredek ó ta: „M int sok m ás politikai intézm ény, az EN SZ is, fennállása óta, farkasszem et néz a m ély szakadékkal, am ely az elm élet és a gyakorlat, az A lapokm ány elveicélkitűzései és a kor politikai realitásai k ö zö tt tá to n g . E szakadék áthidalása volt az ENSZ első 40 évének fő törekvése. Semmiben sem m utatkozik meg az elm élet és a g y a k o rla t közötti szakadék nagysága inkább, m int az EN SZ prim er funkciójában: a nem zetközi béke és biztonság fen n tartásáb an . . . . B ékefenntartási m ódozatot az A lapokm ány nem is em lít, nem hogy kö­ rülírná azt. . . . K ülönösnek tű n h etik , hogy im m ár tizenhárom szor folyam odtak ehhez az eljáráshoz és hogy éppen ez v á lt az ENSZ legsikeresebb újításáv á. . . . N apjainkban számos a konfliktus és senki sem rem élhet győzelm et ellenfele fö lö tt. . . ilyen helyzetek­ ből m egaláztatás nélküli m enekvést biztosít a szem­ benálló feleknek az ENSZ valam ely békefenntartó egysége. . . . A nukleáris fegyverkezés korában külö­ nösen fontos, hogy az érzékeny területek helyi konflik­ tusai a nagyhatalm ak és esetleges nukleáris konfron­ tációjuk hatókörén kívül m aradjanak. . . . H iszem , hogy az ENSZ békefenntartó tevékenysége nélkülöz­ hetetlen, a lehető leghatékonyabb eszköz: fegyver, amellyel a világbékéért harcolunk.” A kiadvány felosztása a következő: A fő titk á r előszava Első rész: Á ttekintés M ásodik ré sz : Az arab—izraeli k o n flik tu s ............. H arm adik rész: In d ia/P ak isztán . . . N agyedik rész: . . . Libanon, Jem en, D om inika Ö tödik rész: . . . K ongó (Zaire) H ato d ik rész: . . . Ciprus H etedik ré sz : . . . N y u g at-Új-G u in ea(N yugat-Irián ) I. M elléklet: Felépítés és szervezet II. M elléklet: Tények és számok III. M elléklet: Térképek A m it itt helyszűke m ia tt kipontoztunk, jelzi, m ilyen­ fa jta EN SZ-m űveletek folytak s részben folynak a fel­ sorolt térségekben: így a „m ásodik rész” -ben (am ely 6 fejezetből áll) előbb felállították a máig is m űködő F egyverszünetet Felülvizsgáló Szervezetet (1948-ban, a P alesztina térségében k irobbant arab—izraeli konf­ liktus kapcsán alakult a „U nited N ations Truce Super­ vision O rganization” , rövidítve: UNTSO), m ajd fel­ á llíto ttá k az „E lső EN SZ Sürgősségi E rő k ” -et (1956ban, a Szuezi-csatorna térségében, E gyiptom és Izrael

125

között, állom ásozott a „U n ited N ations Em ergency Force” , rövidítve „ U N E F I.” ), ezt köv ette a „ U N E F I I .” (1973—1979 között, a szuezi térségben és a Golan fennsíkon), m ajd ki k ellett jelölni a csapatok szétvá­ lasztását megfigyelő erőket: a „U n ited N ations Disengagem ent O bserver Force” (rövidítve: „U N D O F ” ) 1973 ó ta lá tja el felad atát, Szíria és Izrael között. L ibanonban 1975 ó ta állom ásoznak az „ In te rim E rők” („U N Interim Force in L ebanon” , rö v id ítv e: „ U N IF IL ” ). A tö b b i térségben (különböző időpontokban) általáb an „Megfigyelő C soport” -ot á llíto tt ki az EN SZ. Ezek („O bserver G roup” , ill. „O bserver Mission” ) felügyeltek a csapatkivonásokra és a Nem zetközi V öröskereszttel, v alam in t a G yerm ek­ alappal k aröltve végeztek csekély szám ukhoz m érten horribilis m unkát. A kéksisakosokról elm ondhatjuk s el is kell m onda­ nu n k , hogy rengeteget, em berfelettien sokat te tte k és tesznek — és mégis kevés véglegeset p ro d u k álh atn ak ; rá kell m u ta tn u n k kiszo lg áltato ttság u k ra: idegen tere­ peken, h adban álló népek k ö zö tt — gyanakvó, gyak­ ran ellenséges nem zetek és elem ek (prim itív, vakbuzgó törzsek és terro risták , nem egyszer elszánt zsoldos­ csapatok) ütköző p o n tja k é n t szolgálva. F elad atu k békeszerzés („peace-m aking” ) lehetne, h a ez nem ü t­ köznék m a még á th id a lh a ta tla n akadály o k b a: a had­ b an állók ellentétes szándékába, hódító terveikbe, va­ lós sérelmeikbe és félelmeikbe, sok-sok m egoldatlan problém ájába, to v á b b á az ENSZ Biztonsági T anácsát képező h atalm as m indenkori politikai koncepciójába, v alam in t a K özgyűlés tag jain ak váltakozó érzelmi és érdekszférájába. Ily módon a kéksisakosok m issziója a békefenntartás, ill. békefenntartatás (peace-keeping” ). K ezdettől fogva alapelv: „A kato n ai megfigyelők fegyvertelenek, a b ékefenntartó egységek könnyű vé­ delm i fegyverzettel v an n ak felszerelve, ezt azonban kizárólag önvédelemre fo rd íth atják . K ulcsfontosságú h a tá ro z a t, hogy a hadviselők belügyeibe nem a v a t­ k o zh atn ak bele és nem h asználhatók fel egyik fél érde­ kében sem olyan belügyi konfliktusok esetén, amelyek az EN SZ valam ely tag o rszág át bárm ilyen szem pont­ ból érin th etik .” P éld ak én t lássunk néhány döntő p illan atot 1948ból: „A négyhetes fegyverszünet Júl. 9-én já r t le. Izrael ideiglenes k o rm ánya elfogadta a K özvetítő (.Media­ to r ’), gr. Folke B ern ad o tte (Svédország) ja v a sla tá t a fegyverszünet m eghosszabbítására, az arab orszá­ gok elvetették. Ahogy a fegyverszünet lejárt, heves harcok lángoltak fel az arab és izrael fegyveres erők között. Jú l. 15-én a K özvetítő felkérésére a B iztonsági T anács tüzetszüntess-parancsot a d o tt ki s n y ílt fenye­ getéssel élt: am ennyiben rendelkezését figyelmen kí­ vül hagynák, az A lapokm ány V II. fejezete szerint fog eljárni. A K özvetítő júl. 18-át jelölte meg (15h GMT) a tű zszü n et életbelépése időpontjául. Mind­ k é t fél aláv etette m agát és a fegyverek a je lz ett idő­ p o n tra elh allgattak. . . . Szept. 17-én a K özvetítőt Jeruzsálem ben zsidó te rro ristá k (Stern-banda) legyil­ kolták. U tó d ja R alp h B u n c h e ...” A fokozódó fe­ szültség októberben újabb harcokhoz v ezetett Je ru ­ zsálem ben, a N egev-sivatagban és kisebb m értékben a libanoni szek to rb an . . . 1956 novem bere: „A kulcskérdés az U N E F és m in­ d en későbbi b ékefenntartó erő szám ára az elhelyez­ kedés és a funkcionálás: ezek t i. a h ad b an álló nem ­ zet k o rm ányának beleegyezésétől függnek. M inthogy az A lapokm ány V II. fejezetét E gyiptom nem sértette meg, az U N E F csak az egyiptom i korm ány engedélyé­ vel lép h etett egyiptom i terü letre s fe jth e te tt o tt ki bárm ilyen tevékenységet” . . . „Az U N E F 1956. nov.

126

12-én kezdett el E gyiptom földjén m űködni és 10 1/2 évvel később vonult ki Egyiptom kérésére.” Am ikor a kéksisakosok legtöbben v o lta k : szám uk elérte a 7000-t. Ez a m axim um csak rövid ideig állt fent, m ert részben politikai, de főleg anyagi okokból az egyes országok visszahívták kontingensüket. A kék­ sisakosokat m indenkor azon állam oknak kell finan­ szírozniuk, am elyek ezeket rendelkezésre bocsátják. A Biztonsági T anács ta g jain a k és a hadm űveletek té r­ ségében bárm ely m ódon érdekelt nem zeteknek katonái nem viselhetik a (később missziója teljesítése közben repülőgép-szerencsétlenség áldozatává le tt) Dag H am ­ m arskjöld fő titk á r által 1956-ban k reált egyenruhát: a kék sap k át és a kék sisakot. — H ogy milyen gigan­ tik u s m u n k á t lá tta k el k ét háború között (1957—1967), az a következőkből tű n ik ki: „Az idegen csapatok egyiptom i terü letrő l való ki­ vonása u tá n az U N E F fő feladata az volt, hogy felül­ vizsgálja az E gyiptom és Izrael közötti ellenségeske­ dések szüneteltetését. Inform ációs ütköző sávként k ellett szolgálniuk a Fegyverszüneti D em arkációs V onal (,A rm istice D em arcation Line’, rövidítve: ,A D L’) m entén és nem zetközi h a tá rt képezniük, hogy elhárítsák az incidenseket, m egakadályozzák az illegális határátlépéseket, m egfigyeljék és az ENSZ fő titk á rá n ak jelentsék a Vonal átlépését szárazföl­ dön, vízen vagy levegőben.” Ehhez 460 km (273 km E gyiptom és Izrael között, plusz 173 km a Sínai-térségben) hosszú v o nalat kellett megfigyelés a la tt ta rta n iu k , mégpedig „zord terep et, elak n ásíto tt földeket” és „fel k ellett ta rtó z ta tn iu k az átszivárogni szándékozókat” . Az U N E F visszavonása (1967) nem jelen tette egyben az UNTSO kivonulását. Í gy tö rté n h e te tt, hogy „1973. okt. 6-án meglepő moz­ d u la tta l az egyiptom i erők átlépték a Szuezi-csatornát és a keleti p arto n ham arosan az UNTSO megfigyelők h á ta mögé kerültek. U gyanakkor koordinált katonai m űvelettel a szíriai csapatok m egtám adták az izraeli állásokat a Golan-fennsíkon. O kt. 9-én E gyiptom ké­ résére és a Biztonsági Tanács egyetértésével: az ENSZ a Szuezi-csatorna m indkét oldalán lezárta a megfigyelő helyeket és visszavonta megfigyelőit” . . . . H a el is h allg attak október végére a fegyverek, „ a térségben nagy volt a feszültség” . . . . L ibanonban 1975 áprili­ sában ro b b a n t ki a polgárháború, — hivatalosan 1976 októberében é rt véget E lias Sarkis elnökké választá­ sával és az A rab E lh árító E rők („A rab D eterrent Force” ) felállításával, de a harcok nem ültek el L iba­ non déli részén. ( I tt talá n érdem es megjegyezni, hogy a „ d e terren t” elsősorban nem " elhárító” -t, hanem „elretten tő ” - t jelent) . . . K önyvünk részletesen számol be az esem ényekről: „ . . . A m ikor az A rab E lh árító E rők szíriai csap atait déli irányba vezényelték, az izraeli korm ányzat ellen­ lépéseket helyezett kilátásba arra az esetre, ha a csa­ p ato k átlépnék a kelet—n y u g ati képzeletbeli vörös v o n a lat: a Z ahrani folyótól délre. H ogy e fenyegetés h atására-e vagy m ás okból, a szíriai erők m egálltak a vörös vonal előtt. A központi ( :libanoni) korm ányzat uralm a délen nem állt helyre. E lszórt lövöldözések folytak a keresztyén m ilicisták és a L ibanoni N em zeti Mozgalom fegyveres elemei között. A keresztyén mili­ cistá k at Izrael tá m o g a tta ; a L ibanoni N em zeti Moz­ galom ( = egy sereg m uzulm án és balos csoportnak e laza szövetsége) a PFSZ tá m o g a tását élvezte. A bban az időben a PFSZ képviselte a dom ináns katonai erőt, igen sok tá m aszp o n to t é p íte tt ki, ezekről in d íto tta kom m andótám adásait, rajtaü té seit, am elyeket azután intenzív izraeli m egtorlás k ö v e t e t t ...” E ttő l kezdve a kéksisakosok — kényszerű-kelletlen,

a h atáro k ésszerű, m éltányos m eghúzásában, az eredeti m an d átu m o k tó l eltérően — m ár nem csak az illető hadviselő országok hivatalos és törvényes kép­ em beri jogok világszerte való érvényre ju tta tá sá b a n , — kényszerítés nélkül, a meggyőzés erejével. E rről az viselőivel tárg y altak , egyezkedtek (közvetlenül vagy az ENSZ fő titk á ra által), hanem szám ot kellett vetniük utópiáról, erről a földön m egvalósuló Isten országáról a kéksisakosok ta lá n m ernek álm odni, am ikor a 3-3 a " de facto” erőkkel is. — S ez nem k o rláto zódott Libanonra, de éveken á t (1964—1977) jellem ezte a katonai megfigyelő és 1-1 civil politikai tanácsadó p róbálja a rendelkezésére bocsáto tt csekély számú, ciprusi m űveleteket i s . .. C iprusban a központi korm ányon és a vérségi kap­ könnyű védelmi fegyverzettel elláto tt k a to n ájá v al csolatok folytán érdekelt Görögországon és Törökor­ az ira k i—iráni háborúban rendeltetését betölteni. Nem ra jtu k m úlik, h a m indm áig kevés sikerrel, m ert szágon túl, akikkel tárgyalásos m ódszerrel az ENSZ — ahogy az Előszóban olvassuk — „az ENSZ öt nagy­ szót é rth e te tt, a térségben tartózkodók nem h a g y h a t­ tá k figyelmen kívül a lakosságot. A görög és tö rök cip­ hatalm ának bárm elyike, m int a B iztonsági Tanács rió ták vezetőivel, a szep aratista csoportokkal való tagja, vétójogával bárm ely elképzelést semmissé tehet. kap cso lattartás (kapcsolatfelvétel) akkor v á lt igazán E h atalm ak (Szovjetunió, USA, N agy-B ritannia és kényessé és kritikussá, am ikor a N em zeti G árda — Írország, K ína, Franciaország) ta rtjá k ellenőrzésük görög tisztek vezetése a la tt — m egdöntötte M akarios a la tt a K atonai Á llom ány B izottságát (,M ilitary Staff elnök h ata lm á t. Com m ittee’), am ely kizárólag sa já t képviselőikből áll. És sorolhatjuk a kényes, veszélyes, hallatlan türel­ K övetkezésképpen az ENSZ kollektív biztonsági m et-tap in tato t-b áto rság o t igénylő felad ato k at. A kék­ rendszere, és különösen a k atonai erő bevethetőségé­ sisakosok közül többen életü k et v esztették fegyver­ nek alapfeltétele, a nagyhatalm ak teljes egyetértése tűzb en , ak n arobbanásban, oly h áborúkban, am elyek­ és együttm űködése. Ám éppen e lényegbevágó össz­ hang az, am ely sohasem léte ze tt: röviddel az EN SZ hez semmi közük nem volt, am elyekben még csak m egalakulása u tán az az együttm űködés, am ely fenn­ fegyvert sem foghattak. S m iközben nyerni valójuk állt a II. világháború a la tt, azt követően, kevés idő nem volt, sivatagban és dzsungelben ők keresték meg m últán, összeroppant” . — A kéksisakosok ilyen kö­ és szállíto tták el a sebesülteket, szedték össze a halot­ ta k a t; fáradoztak a polgári lakosság élelemmel, ru h á­ rülm ények között — ahogy m ár rá m u ta ttu n k — sokat z atta l, gyógyszerrel való ellátásán és a családok ú jra ­ te tte k és tesznek, de a gyökerekhez nem n y ú lhatnak. Nem vizsgálh a tják , hol az igazság s mi rejlik szólamok egyesítésén. G ondoskodtak a m enekültekről és m ene­ déket n y ú jto tta k a bujdosóknak. Elsősorban megfi­ és ideológiák m ögött. Á llnak a v á rtá n , cirkálnak a fel­ ügyeletükre b ízott frontvonalakon és gyám olítják gyelők voltak és ebben a minőségben odafigyeltek idegen népek szükségeire. Nem is lenne szabad m ind­ a térségben szenvedőket. . . . „Az egész te re m te tt világ egyetem ben fohászkodik és nyög m indidáig” ezt m ú lt időben m ondanom — a K özel-keletet illetően (Róm 8,22), távol attó l, hogy a közeli jövőre bízni m er­ semmiképpen sem. H elyénvaló a p raeteritu m pl. N y u g at-Új-G uinea jen abban, m iszerint „nép népre fegyvert nem emel (N yugat-Irián) esetében. O tt is, m iként K ongóban és és hadakozást többé nem tan u ln ak ” (Mik 4,3b). egyéb volt gyarm atokon, a dekolonizáció a kezdeti Fórisné Kalós Éva szakaszban csak á rn y a k a t v e te tt a gazdasági életre, életszínvonalra, egészségügyre és közbiztonságra. A szabadság önm agában nem áldás, ahhoz fel kell nőni. A 300 000 lakosú szigeten a hollandok kivonulása után Zarándokok vagy menekültek? ham arosan 3500 fő m unkanélkülit szám láltak, kolerajárv án y tö rt ki, nem volt igazságszolgáltatás. A kék­ Gombos Gyula: Szabadságalapítók; sisakosok jelentése nyom án az ENSZ Ideiglenes Végre­ P üski kiadás, New York, 1984 h a jtó B izottsága (UN T em porary E xecutive A uthority, rö v id ítv e : "U N T E A ” ) a Világ Egészségügyi Szervezete H ajd an volt K IÉ-sek és SDG-sek szeme m a is fel­ (W orld H e a lth O rganization) segítségével k ó rházakat ragyog, ha Gombos G yula nevét hallják. Hiszen fiatal és k linikákat á llíto tt fel, ham arosan leküzdötte a já r­ kora ellenére egyik vezető egyénisége volt annak v á n y t; gondoskodott élelm iszerim portról, m egakadá­ a pezsgő szellemi életnek, am ely a 30-as évek dereká­ lyozta az inflálódást, m ajd — holland és indonéz tám o ­ tól kezdve á tjá rta ezeket az ifjúsági szervezeteket. gatással — konszolidált viszonyokat te re m te tt. Az útkeresés lázas korszaka volt ez, az Ige szolgálata A könyv végig m e g ta rtja hűvös, tárgyilagos hang­ mellé a m agyar sorskérdések felvállalásának korszaka. já t, tartó zk o d ik m indennem ű állásfoglalástól, a kék­ Gombos G yula m agvas cikkei, a népi irodalm at átfo­ sisakosokról sem m ond egyetlen dicsérő szót sem. Be­ góan ism ertető és elemző könyve, az „Á lom az ország­ szélnek hely ette az általa vázolt esem ények, tények, ról” máig m aradandó emlékek k o rtársai szívében. szám adatok. Az olvasónak kell levonnia a következ­ Az újabb olvasóközönség is m egism erkedhetett tetést. Így látom : a kéksisakosok áldozatos és áldá­ a m éltatlan börtön elől 1948-ban em igrációba vonult sos tevékenysége — bevetésük esetén — a hadviselő íróval. 1982-ben a d ta ki a M agvető K iadó Gombos felek egyetértése, a B iztonsági Tanács és a Közgyűlés G yula „H illsdale” című könyvét, am ely egy am erikai szándéka szerint: eredm ényes. A kéksisakosok képe­ falu életét és tö rté n e té t m u ta tja be. sek zöld sávokat létesíteni, azokat kontroll a la tt ta r­ Gombos G yula m ár a „H illsdale” -ben visszanyúl tan i, a polgári lakosságnak sokirányú segítséget n y ú j­ a kezdetek kezdetéhez, Észak-A m erika benépesedésé­ tan i. Képesek, ha a békét nem is, de legalább a fegy­ nek első korszakához. Új könyvét a „Szabadságalapí­ vernyugvást tekintélyükkel biztosítani, am ikor az tók” -a t pedig az USA-ban honalapító ősökként tisz­ ENSZ egésze szorgalm azza azt. B ékét szerezni se jo ­ te lt zarándok (pilgrime) aty ák n ak szenteli. guk, se m ódjuk. Efelé k ét ú t képzelhető: (1) nem zetek A zarándok aty ák m ára m ár nem zeti legendává fölötti hadsereggé nőni a fő titk á r fővezérsége a la tt, színeződött történ ete a X V II. sz. elejére nyúlik vissza. am i nem lehet cél, m ert visszaélésekhez, agressziókhoz, V III. H enrik reform ját — az anglikán egyház meg­ világhatalom m á váláshoz vezeth etn e; (2) teljes egyet­ alap ítását — A ngliában sokan nem ta lálták kielégítő­ értés a nem zetek között, a Biztonsági T anácson és a nek. Ők a „sola scripta” elvet L uthernél és K álvinnál Közgyűlésen belül: a v itá k igazságos m egítélésében, is szigorúbban értelm ezték: „am iről a Biblia nem be­

szél, m ind em beri k italálás” . N em csak a pápaság, de az egész egyházi hierarchia jogosultságát ta g a d ták . A sz ertartáso k at, a sok ünnepet is em beri kitalálásnak m inő sítették , nem m inden m egkereszteltet te k in te tte k az egyház ta g já n a k , csak az igaz hívőket, akik nem fogadják el az em beri kitaláláso k at, és életvitelükkel igazolják m egszentelt m ivoltukat. Az őskeresztyén egyház tisz ta sá g á t a k a rtá k visszahozni, ezért k ap ták az először gúnynévként, később ö n tu d a tta l viselt p u ritá n nevet. Az elégedetlenkedők legradikálisabb csoportjának R o b ert Browne v o lt a szellemi vezére, akinek — bár többször m eg járta a b ö rtö n t — az észak-angliai Scroobyban olyan gyülekezetét sikerült szerveznie, am ely inkább a k ivándorlást v álaszto tta, m intsem engedjen hitelveiből. H osszú és rögös ú t v e z e t e t t Scroobyból az Ú j­ világba. A 125 lelket szám láló gyülekezet először H o llandiába telep ü lt á t sok nehézség árán. T öbb­ ször bebörtönözték, aljas em bercsem pészek m inde­ n ükből k ifo szto tták őket. 1608-ban érkeztek H ol­ landiába, de csak 1620-ban in d u lh a tta k to v áb b A m erika felé. K özben kem ényen dolgoztak, még könyvkiadással is foglalkoztak. A gyülekezet létszám a az ú jab b csatlakozók és a gazdag gyerm ekáldás révén közben ö tszázra szaporodott. H o llan d iát mégis csak átm eneti állom ásnak ta rto t­ tá k . E gyrészt meg a k a rta k m arad n i angolnak, m ás­ részt az o tta n i életet sem ta lá ltá k elég p u ritán n ak . 1620 szeptem berében in d u lt el a gyülekezet első csoportja, 17 férfi, 10 asszony, 14 gyerm ek, összesen 41-en. A M ayflower ra jtu k kívül 40 „idegent” is szállí­ t o tt, akik szerencsét próbálni keltek á t az óceánon. A M ayflower 1620. novem ber 20-án k ö tö tt ki a m ai P ly m o u th p a rtja in á l. Még a kikötés e lő tt szü letett m eg a hajón a jövendő életük alapelveit tartalm azó „M ayflow er Szerződés” , am elyben „ Iste n és egym ás ünnepélyes és kölcsönös jelenlétében” kijelentik: „ . . .m a g u n k a t egy polgári népközösséggé egyesítjük, jo b b ren d ü n k ért és m egm aradásunkért, . . . és ennek erejénél fogva időről időre olyan igazságos és egyenlő tö rv én y ek et, a lk o tm án y t lép tetü n k életbe és fogana­ to sítu n k , am ilyeneket a legjobbnak ta rtu n k a gy arm at általános ja v á ra nézve, és am elyeknek illendő behó­ dolást és engedelmességet fogadunk” . A Szerződés — ahogy Gombos G yula írja — „ . . . meglepő tudatossággal m ond ki három ig ényt: az ö n k orm ányzatot, a tö rv én y u ra lm á t és az egyenlősé­ g e t” . A bban az időben, am ikor „az abszolutizm us E u ró p áb an m in d en ü tt terjedőben v o l t . . . ” A Szerző­ d ést nem csak a gyülekezet feln ő tt ta g ja i írtá k alá, hanem az „idegenek” nagy többsége is. Egyidejűleg k orm ányzót is v á la sz to tta k a legidősebb u ta s Jo h n Carver személyében. K em ény élet v á rt a megérkezőkre. T avaszra a 81ből csak 51-en m a ra d ta k életben, a hiányos táplálko­ zás, az örökös fázás m ia tt legyengült szervezetek nem tu d ta k ellenállni a betegségeknek. A nyom orúság összekovácsolta a h ívőket és az idegeneket. A m egér­ kezés első évfordulóján ren d ezett hálaadó ünnepen m ár „ e g y ü tt ü lte k a kecskelábú asztalok körül a sza­ b a d ég a la tt, a gyerm ekeik elkeveredve fu tk áro ztak k ö rü lö ttü k . Az ünnepre m eghívták az in d ián okat is” . Az indiánokkal m ár a kezdeti időkben m egállapod­ ta k , „ . . . ez v oltaképp m eg-nem -tám adási szerződés v o lt, p árosulva a kölcsönös segélynyújtással.” A fej­ le tt állam ok hasonló szerződéseihez k épest az volt a különbség, hogy „ a szerződő felek p rim itívebbek v o ltak , de tisztességesebbek is, . . . így e szerződést sokáig be is ta r to ttá k : 54 évig” .

128

V alam ivel hosszabb időt élt meg a Szerződés alapján k ialak u lt plym outhi önkorm ányzat. New Plym outh g y a rm a to t 1692 tavaszán kebelezte be M assachusetts. A ddig élt a fokról fokra tu d a to sab b a n szervezett önkorm ányzat, am elynek 1636-ben m egszületett alkot­ m ánya is, F undam entálok néven, az első íro tt alkot­ m ány A m erika földjén. A F undam entálok főbb rendelkezései: 1. T örvényt hozni, ad ó t kivetni csak a szabad em berek vagy vá­ la sz to tt képviselőik hozzájárulásával lehet. (A „sza­ b a d em ber” kifejezés nem a rabszolga ellentéte, New P ly m outhban sohasem volt rabszolgaság. K ezdetben a Szerződést aláíró 41 férfi szám íto tt szabad em bernek, később az a k it a közösség ann ak n y ilv án íto tt. A szabad em ber stá tu s a közügyekbe beleszólást, szavazati jogot je len tett. A felnőtt férfiak m integy 30—40%-a rendelkezett e státussal.) 2. M inden évben szabad választás ú tjá n kell a korm ányzót és a segédkorm ány­ zó kat m egválasztani. 3. M indenkinek joga van az egyenlő és p á rta tla n igazságszolgáltatáshoz. 4. Csak megfelelő törvényes eljárás ú tjá n lehet b á rk it felelős­ ségre vonni, és csak valam elyik tö rvény alapján bü n ­ te th e tő . 5. Az igazságszolgáltatást 12 ta g ú esküdtszék gyakorolja. 6. Í té le te t csak k é t ta n ú vallom ása vagy jogérvényes k ö zv etett bizonyítékok alapján lehet hozni. Gombos G yula meggyőző érvekkel cáfolja a vallásellenes szem léletű történészeknek azt az állítását, mely szerint „ a New P lym outhban kialak u lt politikai rend­ szer a teokrácia egy v álto zata v o lt.” H iszen m agában a Szerződésben „nincs egy szó em lítés sem egyházról vagy különösebb vallási vonatkozásról.” A későbbiekben pedig pap vagy m agasabb egyházi tisztség viselője nem viselh etett polgári tisztséget. A m ilicia parancsnoka viszont kezdettől fogva — 1656b an b ekövetkezett haláláig — az egyházon kívül álló Myles Standish volt, a k it tö b b ízben is m egválasztot­ ta k segédkorm ányzónak. É rdem ben nézve a rendszert, ezt a m egállapítást olv ash atju k : „ . . . a New P lym outhban kialakult rendszer a többség érdekét szolgálta, a közak arat felvezetéséről gondoskodni tu d o tt, s volt játékszabá­ lya, m elynek érvénye fölötte állt a legtekintélyesebb em ber a k a ra tá n ak is.” É s m indehhez „onnan m erítet­ te k , am it a legjobban ism ertek: önm agukból. A zokat a m ódszereket és elveket, am elyek egyházuk szervezé­ sében és igazgatásában b eváltak, v itté k á t . . . a poli­ tik a i rendszerbe is.” „ E z az egyházszervezési m ód­ szer h o rd o tt m agában előnyt és h á trá n y t egy­ a rá n t.” Előnye az v o lt: „ . . . gondolkozásuktól idegen v agy elidegenedő felsőbbség nem ra k ó d h a to tt föléjük, sem ennek védelm ére öncélúvá válható hierarchia . . . m in t közösségnek viszonyuk Istenhez elemi volt.” H á trá n y n a k tek in th ető , hogy „felfogásukban a gyü­ lekezet m aga v o lt az egyház. E k e ttő csak addig fed­ h eti teljesen egym ást, míg nincsen tö b b , csak egy gyü­ lekezet” . Az újonnan érkezők egyre táv o lab b i vidé­ keken települtek le, egyre több új gyülekezet alakult, s ezek m ár hitv allásb an is különböztek az ősi gyüleke­ zettől. A szabad társuláson alapuló egyházszervezési elv az egyre inkább n y u g a t felé nyom uló lakosság körében „osztódás ú tjá n szülte az új felekezet-féléket, melyek to v áb b i osztódással újabb és újabb felekezeti elkülö­ nüléshez — a viszonylag önálló egyházak egész mo­ zaikjához — v ezettek .” „ É n azt hiszem — írja a folya­ m atró l Gombos G yula —, jó tö b b volt benne. H iszen ez egyengette a vallási türelem ú tjá t, s végül ó h a tatla­ n u l v itt a teljes vallásszab ad ság h o z.. . ” A fentiekből is kiderül, hogy a zarándok aty á k m i­

CONTENTS OF NO 1987/2

IN H A L T D E R NUM M ER 1987/2

S T U D IE S : R udolf K o stial: In s titu tu m P hilo-B iblicum (The F irs t H u n g a ria n B ible S ociety W as F o u n d ed in P ozsony in 1811) — L ajos M a ro si: T he Service of th e Old T e sta m e n t P ro p h e ts — M iklós S za rka : Sociological, F am ily-P sychological, M issionary, E cclesioslogical a n d H o m iletical V iew -Points of th e C ongregational W ork am ong th e Y oung — Tom B ethell: C reation a n d /o r D evelopm ent? — György H orváth: T he P o ssib ility of th e A pplication of P ersonal C om puters in th e Church — E rnő O ttlyk: P ietism a n d Church M ovem ents — Z sófia J u h á sz: C apillary R oots of th e Congrega­ tio n a l D iaconia in th e R eform ed C hurch in H u n g a ry from 1867 to th e T u rn of th e C en tury — József Barcza: K a rl B a rth a n d th e W o rld of Id eas of th e College a t S áro sp atak — Ferenc L . Lendvai: M odernism in H u n g arian P ro te sta n tism — Róbert H ecker: T he P ro b lem of T heological E th ic s in O u r D ays (The P henom enon of E th ic s) — Já n o s B o lyki: I n M emor iam I s tv á n Czeglédy (On th e 2 0 th A n n iv ersary of H is D eath ) H O M E R E V IE W : Im re Já n o ssy: In M emoria m Jó zsef L ukács (1922— 1987) C U L T U R A L C H R O N IC L E : László Z a y: W ho M ust D ie? (On th e O p era “ E cce H om o” b y S ándor Szokolay) — K álm án Tóth: T he T alk in g B ible (A b o ut a R adio P la y P re sen tin g th e P e n ta te u c h in th e H u n g arian B ro ad castin g C om pany) — Jen ő Szigeti: Gleaning w ith th e E y es of a T heologian R E V IE W O F B O O K S : T h e E th ic a l C onsequences of H u m a n e ­ ness (K á lm á n H uszt i) — B o to n d G aál: Space, T im e a n d th e W orld of G od (A D o cto r’s Thesis. T he In v estig atio n of Opus S alutis w ith Special R e g ard to th e T heology of F . T orrance) (János B o ly ki) — T he Blue H elm ets. A R eview of U n ited N ations P eacekeeping. U N D e p a rtm e n t of P ublic In fo rm atio n , 1985 (M rs. É va Fóris, née K alós: — G yula G om bos: F reedom F ounders. P ilgrim s or R efugees? (G yula Zsigmond)

S T U D IE N : R udolf K ostial: In s titu tu m P hilo-B iblicum (Die erste u n garische B ibelgesellschaft w urde 1811 in P re ssb u rg gegründ et) — Lafos M arosi: D er D ien st d e r P ro p h e te n des A lten T estam en ts — M ikló s Sza rka : Soziologische, fam ilienpsychologische, m issio­ narische, ekklesiologische u n d hom iletische G esichtspunkte d e r J u n g e n d a rb e it ln d e r G em ein d e — Tom Bethell: Schöpfung u n d /o d e r E n tw ic k lu n g ? — György H orváth: D ie M öglichkeit des G ebrauchs d er persönlichen E lek tro n en rech n er in d e r K irche — E rnő O ttlyk: D er P ietism u s u n d die kirchlichen B ew egungen — Z sófia J u h á sz: K apillarw urzeln d e r G em eindediakonie in d e r R eform ierten K irche von U n g arn von 1867 bis z u r Ja h rh u n d e rtw e n d e — József B arcza : K a rl B a rth u n d die Id een w elt des K ollegium s von S á ro sp a ta k — Ferenc L . L endvai: M odernism us im u ngarischen P ro te sta n tism u s — Róbert H ecker: D as P ro b le m d e r theologischen E th ik in unserem Z eita lte r (Die E rscheinung d er E th ik ) — Já n o s B o ly ki: Is tv á n Czeglédy zu m G edächtnis (Am 20. J a h re s ta g seines T odes) H E IM A T R U N D S C H A U : Im re Já n o ssy: In M emoria m József L ukács (1922— 1987) K U L T U R E L LE C H R O N IK : László Z a y : W er m uss ste rb e n ? (Ü ber die O per von S án d o r S zokolay: „E c c e H om o“ ) — K álm á n Tóth: Die sprechende B ibel (Ü ber ein H örspiel des U ngarischen R u n d fu n k s, d as die fü n f B ü ch er Mose d arstellte) — Jenő Szigeti: Ä hrenlese m it d en A ugen eines Theologen B Ü C H E R R U N D S C H A U : D ie ethischen K onsequenzen d e r M ensch­ lich k eit (K á lm á n H u szti) — B o to n d G aál: R a u m , Z eit u n d das W o rt G ottes (E ine D issertation. Die F o rsch u n g des O pus Sa lu tis m it besonderer R ü c k sich t auf die Theologie v o n F . T o rrance) (János B olyki) — T he B lue H elm ets. A R eview of U n ite d N ation s P eacekeeping. U N D e p a rtm e n t of P u b lic In fo rm atio n , 1985 (F r a u É va Fóris, geb. K alós) — G yula G om bos: F re ih e itsstifte r. P ilg er oder F lü ch tlin g e? (G yula Zsigm ond)

lyen kom oly szellemi tőkével já ru lta k hozzá az USA kialakulásához. A F u n d am en tálo k elveinek egy része bekerült az országos alko tm án y b a, s ők v o ltak a lelkiism ereti szabadság g o n dolatának elindítói. N em csoda te h á t, hogy annyi m ás kivándorló csoport közül őket tisztelik m a a legfőbb h onalapítónak, s az E gyesült Állam ok legnagyobb nem zeti ünnepe, a H álaadás Ü nnep (Thanksgiving D ay) m inden novem ber 4. csütörtökén a Mayflower kikötésére em lékeztet. Az első település önkorm ányzati önállóságát el­ nyelte a fejlődés. Az alapító a ty á k eredeti eszm evilága pedig elvész a rá ju k a g g a to tt cicom ák m ögött. Az em ­ lékük ápolására alak u lt Öreg G y arm at K lub m ár egy évszázaddal később reakciós nézeteket vall, és a ki­ rály oldalán áll. K ésőbb, a függetlenség kivívása u tán a „kiszépítő anakronizm us b u rján zik fel, . . . elődeik dicsőségével csak ö n m ag u k at a k a rjá k dicsőíteni. N agy ősök és tö rp e utódok viszonylatában ez elég sokszor előfordul m in d e n ü tt.” E k k o r ta p a d a m a m á r zarándok értelm ű pilgrim szó az atyákhoz, h o lo tt e szó an n ak idején v á n d o rt je le n te tt. Az a ty á k v aló jáb an nem zarándokok voltak, hanem vándorok, Gombos G yula szóhasználata szerint m enekültek. E z a té n y ad alk alm at a szerzőnek, hogy könyve végén elm élkedjék a m enekült sorsról. Sze­ rin te „az em beriség tö rtén etéb en a m enekülés — az egyéné, csoportoké, népeké, egész fajták é — örökké visszatérő jelenség, oly gyakori, hogy inkább törvény­ szerű, m in t k iv é te le s .. . ” E z é rt a m enekült sors „sem hulladék-sors, nem kevésbé em beri, m in t a tö b b i” .

Gombos G yulát a m enekültek, a p ly m outhiak sorsa azért foglalkoztatja, m e rt „ők v o ltak az első m enekül­ te k ezen a földön. Pontosabban a kezdeti m agjuk” . R okonszenvét viszont az kelti fel, hogy „ő k v o ltak abban is elsők, m integy u ta t nyitók, hogy szabadságot keresve . . . keltek á t a világ egyik feléből a m ásik­ b a .. . ” N ekik „ az ért k ellett a szabadság, hogy vallá­ su k at szabadon gyakorolják. E z olyan indíték volt náluk, am it m a sokan különösebben nem becsülnek. Pedig a vallásszabadság lényegileg a lelkiism eret sza­ badsága.. . A m odern korban viszont a lelkiism eret szabadsága a törzs, am iből a m a legfontosabbnak ta r ­ t o t t szabadság-követelm ények k ih a jto tta k ” . Gom­ bos G yula szerint a p lym outhiak szám ára „ a szabad­ ság még nem eszme vo lt, csak belőlük fakadó igény. S a k e ttő nem ugyanaz, b ár közük lehet egym ás­ hoz” . Gombos G yula az eszme-igény párosból az igényt ta r tja tö b b re. „A z eszme kívülről vonz, szépségével és m agasságával, az igény belülről ösztönöz, m ert bennünk fogant meg. Az eszme vezethet, de h a fenn­ ta r tá s nélkül hiszünk benne, am ire hajlam osak v a ­ gyunk, m e rt nem kíván gondolkodást, m indig félre is vezet, az igényben nem lehet hinni, csak hallgatni sugallatára.” „ . . . eszmék nélkül lehet alkotni, élő igény nélkül soha” — zárja gondolatm enetét Gombos G yula. E lgondolkoztató m egállapítás, hiszen ta lá n az egyháznak is az volna a legfontosabb feladata, hogy m inél tö b b lélekben ébressze föl az igényt K risztus követésére. Zsigmond Gyula

E szám ára: 88,— Ft

A REFORMÁTUS SAJTÓOSZTÁLY KIADVÁNYAI: N agy családi B iblia

280,— F t

Zsebm éretű K ároli B iblia

135,— F t

K épes Újszövetség

300,— F t

A ngol—m agyar Újszövetség

170,— F t

K önyveink közül aján lju k : D r. T ó th K áro ly : G yökerek és tá v la to k Ju h á sz Z sófia—S átory G abriella: Zöld füvecske a m ezőben

95,— F t 94,— F t

Geschichte u n d G egenw art der R eform ierten K irche in U ngarn 319, — F t K o m já th y A lad ár: A k itá n to rg o tt egyház Szénási S ándor: K álvin em beri arca T akács B éla: R eform átus tem plom aink úrasztali t erítői Csuka Z oltán: Bizonyságul B ódás Já n o s: Szám adás

112,— F t 4 7 ,— F t 200,— F t 6 4 ,— F t 8 5 ,— F t

K incsesláda I .

135,— F t

K incsesláda I I .

100,— F t

Kiss G éza: A lélek h aran g ja

95,— F t

Bereczky A lb ert: Van-e ú t Istenhez?

6 1 ,— F t

K o m já th y A ladárné: A Szentföldön já rtu n k

198,— F t

Szentm ihályiné Szabó M ária: L orántffy Zsuzsanna

125,— F t

Szentm ihályiné Szabó M ária: Örök tá rsa k

120,— F t

K álvin Já n o s: T an ítás a keresztyén vallásra

150,— F t

B udai Balogh Sándor: V ad vizek fu tá sa

8 4 ,— F t

T ótfalusi Kis M iklós: Apologia Bibliorum (A Biblia védel­ m ében) 199,— F t N agy Zsuzsa: A huszonnegyedik óra K álv in Já n o s: K ik a boldogok?

170,— F t 37, — F t

B o tty á n Ján o s: H itü n k hősei

98,— F t

T óth-M áthé M iklós: N áb ó t szőlője

91,— F t

M uraközy G yula: Késő vallom ás B u d a i—H erczeg: Az Ú jszövetség tö rté n ete

84,— F t 130,— F t

D r. T ó th K álm án : A régészet és a B iblia

115,— F t

H . V . M o rto n : P á l apostol n y o m áb an

160,— F t

Szénási S á n d o r: M andulaág (versek, m űfordítások)

135,— F t

H o zzád k iá lto k , U r a m ! (im ádságos k ö n y v )

73,— F t

Kaphatók: A P ro testán s K önyvesboltban (hétfőn szünnap) B udapest IX ., R á d a y u. 1. (a 15-ös autóbusz m egállójánál), v a lam in t a debreceni R eform átus K önyvesboltban, D ebrecen, Vörös H adsereg ú tja 4 —6. Megrendelhetők: m inden lelkészi h iv a talb an és a R eform átus Sajtóosz­ tály o n , B u d ap est X IV ., Abony i u. 21. Pf. 5. 1440

THEOLOGIAI SZEMLE M A G Y A R O R SZ Á G I EG YH ÁZAK Ö K U M E N IK U S TA N Á C SÁ N A K FO LY Ó IR A TA

ALAPÍTVA

1925

A TARTALOMBÓL A Magyar Bibliatanács ülésének anyagából A Bibliabarátok Társulata A dogmatika és az etika kapcsolata századunk protestáns teológiájában A Harmadik Világ teológiájának jelentősége az ökumenikus mozgalomban A kínai keresztyénség Háború és Béke az atomkorszakban. Az Orosz Orthodox Egyház Szent Szinódusának üzenete Evangéliumi antijudaizmus, talmudi antikrisztianizmus A Békezsinat felé Az Egyházak Világtanácsa és a Római Katolikus Egyház

Ú J FO LYAM (XXX)

1987

3

TARTALOM THEOLOGIAI SZEMLE 1987 m áju s— június

F e le lő s sze rk e sztő : D . D r. O t t l y k E rn ő 1054 B u d a p e st S z a b a d s á g t é r 2 . I. T.: 114-862 Felelős k ia d ó : M a g y a r o r s z á g i E gy h á z a k Ö k u m e n ik u s T an ác sa

DOKUMENTUMOK A M agyar B ibliatanács ü lé s e ........................................................... 129

TANULMÁNYOK R U D O L F K OŠTI A L: A B ibliabarátok T ársu lata — In s titu ­ tu m Philo-B iblic um ; M agyar B ib liatársu lat II. .............. N É M E T H TAMÁS: A dogm atika és etik a kapcsolata száza­ d unk protestáns teológiájában .............................................. T Ó T H K Á RO LY : A H arm adik Világ teológiájának jelen tő ­ sége az ökum enikus m o z g a lo m b a n ........................................ S H E N Y IF A N : A kínai keresztyénség (teológiai reflexiók) . . . B E R K I F E R IZ : H áború és béke az atom korszakban — Az Orosz O rthodox E gyház Szent Szinódusának üzenete . . . O TTLY K E R N Ő : Ö tvenéves a H it és E gyházszervezet L au ­ sannei K o n fe re n c iája ...................

131 136 140 143 146 152

S z e rk e sz tő sé g és k ia d ó h iv a ta l:

DISZKUSSZIÓ

1146 B u d a p e st A b o n y i u. 21. T.: 227-870 In d e x : 26 842 H U I S S N 0133— 7599

□ A T h e o lo g ia i S z e m le sz e rk e sz tő b iz o ttsá g a : D . D r. B a r th a T ib o r, e ln ö k D r . G ö r ö g T ib o r, e lő a d ó D . D r. B e rk i F eriz H e c k e r F rigye s D . D r. K á ld y Z o lt á n K o vá c h A t t ila K ü r ti L á sz ló V ic z iá n János D r . N a g y G y u la D r. S z a k á c s József D . D r. T ó th K á r o ly T á rssz e rk e sz tő : D . D r. P á k o z d y L á sz ló M á r to n D . D r . T ó th K á r o ly O Iv a s ó s z e r k e s z t ő :

SC H W E IT Z E R JÓ Z S E F : E vangélium i antijudaizm us, ta l­ m udi antikrisztianizm us — H ozzászólás T am ás B ertalan tanulm ányához a Theologiai Szemle 1986/3. szám ában . 154 TÓ TH L A JO S: „A Theologiai Szemle m egújítása és reform á­ tu s egyházunk teológiai m egújulása” — Hozzászólás . . . 158

VILÁGSZEMLE A B ékezsinat felé — G ünter W irth és K a rl H enning beszél­ getése d r. T ó th K ároly püspökkel, a K eresztyén B ékekon­ ferencia elnökével, az E gyházak V ilágtanácsa V égrehajtó B izottságának t a g j á v a l ............................................................... 160 M A RLIN VAN E L D E R E N : Az E gyházak V ilágtanácsa és a R óm ai K atolikus E g y h á z ...........................................

HAZAI SZEMLE SE B E ST Y É N JÁ N O S: B udai G ergely, az újtestam en tu m i teo­ lógus. Megemlékezés a Pozsonyi ú ti tem plom ban m ár­ cius 12-én ta r to tt R á d a y - e s te n .............................................. 167

KULTURÁLIS KRÓNIKA ZAY LÁSZLÓ: H á r m a s ír á s ..................................................... SZ IG E T I JE N Ő : T allózgatás teológus szemmel ......................... 172

T a r r K á lm á n

□ E gy e te m i N y o m d a — 87.5793 B u dape st, 1987.

169

KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE

T e rje sz ti a M a g y a r Posta. E lő fiz e th e tő b á rm e ly h írla p k é z b e sítő p o sta h iv a ta l­ nál, a P o sta h írlap ü z le te ib e n és a H í r ­ lapelőfizetési és La p e llátási Iro d á n á l ( H E L I R ) B u d a p e st V., József n ád o r té r 1. — 1900 — , közvetlen ü l v ag y p o stau talván yon , v a la m in t á tu ta lá ssa l a H E L I R 215— 96 162 p é n z fo rg a lm i je lz ő ­ sz á m á ra.

K érdőjelek a „kétforráselm élet” körül (B olyki J á n o s ) M aunu Sinnem äki: Az egyházak béketörekvései (Koren Em il) H ans Schaffer t: H aladni a k itag a d o tta k k a l (Pázm ándi Ágnes) Ú j ökum enikus folyóirat (Bóna Z o ltá n ) .............................. M ítoszok anyaföldje (Bodrog M ik ló s ) ............................................. Az öröm teológiájáról (Szathm áry Sándor) ......................... H írad ás az erdélyi u n itárius teológia m űhelyéből (Szigeti Jenő) W alter B lankenburg: E gyház és zene (Szőnyi György) ........... A k am ato zo tt fél tálentum (-i-ő )............................................... F rye, N o rth ro p : A nagy „szabály” a B iblia és a szépirodalom (Pásztor Péter) ............................................................................ K . H . T ing: K eresztyén bizonyságtétel a m ai K ín áb an (K a­ rasszon I s t v á n ) .......................................................................

E lőfize té si díj e g y évre: 390,— Ft, egyes sz á m á ra : 68,— Ft. M e g je le n ik k éthavon kén t.

A kézirat nyomdába adásának ideje: 1987. m ájus 6.

Felelős vezető: S ü m e g h i Z o lt á n iga z ga tó

162

176 178 181 182 184 184 186 188 189 190 192

DOKUMENTUMOK A Magyar Bibliatanács ülése 1987. április 15-én a Református Egyház Zsinatának ték ű segítség volt szám unkra, hogy az E gyetem i N yom ­ épületében ülést tartott a M agyar Bibliatanács. A testület d a vállalkozott bibliáink nyom datechnikailag igen bo­ fontos személyi kérdésekben döntött, s megvitatta a soron nyolult feladatának folyam atos és m inden igényt kielé­ kővetkező feladatokat. A közgyűlésen részt vett dr. Ulrich gítő végzésére. A m indenható Isten gondviselő jó in d u latáb a aján ­ Fick, a Bibliatársulatok Világszövetségének főtitkára is. lom a hazánkban és világviszonylatban is tekintéllyel Dr. Tóth Károly püspök, a szervezet titkára megnyitó bíró M agyar B ibliatanács to v áb b i m u n k ájá t, szívből beszédében a M agyar Bibliatanács feladatait ismertette, m ajd felolvasta dr. Bartha Tibor ny. püspök ügyvezető kívánom , hogy őrizzétek meg a rá to k b ízo tt kincset elnöki tisztéről való lemondó levelét. Megnövekedett elfog­ (1Tim 6,20). laltsága m iatt titkári tisztéről dr. Tóth Károly püspök is B udapest, 1987. április 13. lemondott. A z ülés a M agyar Bibliatanács ügyvezető el­ A ty afiságos köszöntéssel: nökévé dr. Kocsis Elemér püspököt, titkárává Tarr K ál­ Dr. B a rth a Tibor m ánt, a Református Sajtóosztály vezetőjét választotta. ny. püspök Beszámolót tartott dr. Ulrich Fick, a Bibliatársulatok a M agyar B ibliatanács Világszövetségének m unkájáról, s egyben bejelentette, ügyvezető elnöke hogy a Világszövetség Magyarországon rendezi meg soron következő nagygyűlését. A Biblia 1985— 86. évi kiadásainak és terjesztésének A R efo rm á tu s S a jtó o sztá ly jelen tése ügyéről Tarr K álm án, az újfordítású Biblia revíziójának állásáról Németh P ál jelentést olvasott fel. A M agyar B ibliatanács legutóbbi, 1984. decem ber Tárgyalt a Bibliatanács a vizsolyi B iblia megjelené­ 28-i ülése ó ta is a R eform átus S ajtóosztály, a M agyar sének 400. évfordulója alkalmából, 1990-ben tartandó B ibliatanács k iad ó jak én t növekvő igényeket k e llett ki­ ünnepségek előkészítéséről is. A z alábbiakban dr. Bartha Tibor lemondó levelét, Tarr elégítsen. Az igényeket nem csak m ennyiségileg, hanem K álm án és Németh P ál jelentését, valam int a határoza­ minőségileg is igyekeztünk kielégíteni azáltal, hogy a Károli-féle fordítású Bibliából még 1984-ben új szedést tokat közöljük. (S zerk.) k észíttettü n k , am elynek segítségével lehetővé v á lt a Károli-féle fordítású Biblia négy különböző m éretben való előállítása. Örömmel ad h a tu n k arról szám ot, hogy D r. B a rth a Tibor püsp ök le v e le ilyen választék még sohasem állt rendelkezésre a K á­ roli-féle fordítású B ibliából. 1985-től napjainkig az FŐ T IS Z T E L E T Ű É S FŐ T ISZ T E L E N D Ő ATYÁK! alábbi bibliák jelentek m eg: 50 000 pld. stan d a rd mé­ A m in t az ism eretes a T estvérek e lő tt m egrendült retű K ároli B iblia, 20 000 pld. kis családi Biblia, egészségi állapotom ra való te k in te tte l nyugalom ba vo­ 20 000 pld. zsebm éretű K ároli Biblia, 10 000 pld. nagy nu ltam és m inden reform átus egyházi, v ala m in t öku­ családi B iblia, 10 000 pld. újfordítású Biblia, 10 000 m enikus tisztségem ről lem ondtam . Így ez alkalom m al pld. K épes Ú jszövetség és 10 000 pld. A ngol—m agyar szeretném a M agyar B ibliatanács vezetőségének, ta g ­ újfordítású Újszövetség. E kétnyelvű Ú jszövetség ki­ adásával m indenekelőtt a diasporában élő testvérein­ ja in ak bizalm át is m egköszönni és ügyvezető elnöki k e t szeretnénk szolgálni, de ugyanakkor figyelembe tisztem et letenni. Isten irá n ti mélységes hálaadással fejezem ki afölötti v e ttü k azt a növekvő érdeklődést is, am ely hazánkban tapasztalható az angol nyelv irán t, öröm öm et, hogy hosszú esztendőkön á t szolgálhattam Az elm últ k é t esztendő során m ennyi Biblia fogyott az íro tt Ige gondozásának, k iad ásán ak és terjesztésé­ el? Az ún. stan d a rd K ároli B ibliából 44 630 pld., a kis nek ügyét. T udvalevő, hogy az 1949-ben m egalakult M agyar B ibliatanácsnak m indeddig legnagyobb vállal­ családi B ibliából 17 797 pld., a zsebm éretű K ároli Bib­ liából 13 720 pld., az újfordítású teljes Bibliából kozása az Újfo rd ítású B iblia elkészítése v o lt és az én 9368 pld., a K épes Ú jszövetségből 12 682 p ld -t ju tta t­ életem egyik legnagyobb eseménye is az volt, hogy hí­ veink kezébe a d h a ttu k 1975 karácsonyán az Újfordí­ tu n k el gyülekezeteink tag jaih o z. Összesen te h á t 98 397 pld. B ibliát forgalm aztunk az elm últ k é t esz­ tású teljes Szentírást. Ism eretes elő ttetek , hogy milyen tendőben; 1949 —1986 k ö zött 615 440 pld. B iblia ta ­ m egfeszített m unkával készült el ez a n agy m ű, am iért lált olvasóra. H ogyan alak u lt a M agyar B ibliatanács egyedül Istené legyen a dicsőség. H áláv al emlékezem meg a B ib liatársu lato k Világ- tagegyházainak részesedése az elm últ k é t esztendő szövetsége sokoldalú tám ogatásáról, személy szerint is bibliaforgalm ából (az idő kímélése érdekében nem rész­ néhai dr. Olivier Béguin v o lt és dr. U lrich Fick jelen­ letezzük bibliafajtán k én t az a d ato k a t, hanem összes­ legi fő titk á r m indenkor m eg tap asztalt segítőkészségé­ ségében ism ertetjük.) 1985—1986-ban a R eform átus ről. A B ibliatársulatok V ilágszövetsége testv éri szere­ Egyház 66 517, az E vangélikus E gyház 8300, a B ap­ te te felbecsülhetetlen értékű tá m o g a tá st a d o tt m un­ tis ta Egyház 15 338, az A d v en tista Egyház 6950, a Szabadegyházak T anácsa 3907 pld. B ibliát ju tta to tt el k ánk végzéséhez. Őszinte köszönetet m ondok az Á llam i E gyházügyi híveihez. A legutóbbi bibliatanácsi ülés ó ta egy alkalom m al H iv ata ln a k , elsőrenden Miklós Im re á llam titk árn ak , hogy a bibliakiadás és terjesztés ügyét, m in t egyháza­ k erü lt sor az O livier Béguin A lapítvány kam ataiból ink egyik legjelentősebb szolgálatát elism erte és h a t­ bibliák szétosztására (m int ism eretes a k a m a to k at k é t­ hatósan tá m o g a tta . E bben az összefüggésben nagyér­ évente k a p ju k meg a B ib liatársu lato k V ilágszövetsé­ 129

gétől). 1986. áprilisában 8400 fo n to t k ap tu n k (576 673,44 F t-o t). E bből az összegből 1515 pld. Képes Ú jszövetséget és 950 pld. Zsebm éretű K ároli B ibliát o szto ttu n k szét a M agyar B ibliatanács tagegyházai k ö zö tt az ökum enikus kulcs szerint. A jövőre irányuló terv ein k közö tt m indenekelőtt a rég ó ta v á rt gyerm ek-biblia m egjelenését szeretnénk bejelenteni, am elynek anyaga m ost k erü lt nyom dába. 50 ószövetségi, s 50 újszövetségi tö rté n e te t fog ta r ta l­ m azni, lényegében az ú jfordítású B iblia szövege alap­ ján . M integy 140 színes illusztrációt k észítettü n k ehhez a Bibliához. Örömm el jelen th etjü k te h á t, hogy a B ib­ liatanács legutóbbi ülésén, 1984. decem ber 28-án elha­ tá ro z o tt gyerm ek Biblia rem énység szerint ez év végén, legkésőbb a jövő év elején meg fog jelenni. U gyancsak ebben az évben v á rju k 30 000 sta n d a rd m éretű K ároli Biblia, 20 000 kis családi B iblia és 10 000 Újfordítású B iblia m egjelenését is. Az igényeket figyelembe véve 1988-ban feltétlenül szeretnénk m egjelentetni ism ét az Újfo rd ítású Ú jszövetséget. E ddigi m egjelentetése azért h úzódott, m ert abb an rem énykedtünk, hogy esetleg az Újfo rd ítású Újszövetség revíziója ham arab b tu d elké­ szülni, így m ár ezt tu d ju k m ajd m egjelentetni. A Bib­ liatanács m ostani h a tá ro z a tátó l függően kerül sor te ­ h á t az Újfo rd ítású Ú jszövetség jövő esztendei kiadá­ sára. Je le n té st kell tennem arról is, hogy 1985. szeptem ­ berében a Tótfalusi Kis Miklós ún. „A ranyos B ibliája” megjelenésének 300. évfordulója alkalm ából az amsz­ terd am i ünnepségek során a R eform átus S ajtóosztály, m in t a M agyar B ibliatanács kiadója, k iállítást rende­ z e tt az am szterdam i B ibliam úzeum ban. K iállításunk­ n ak igen jó nem zetközi sajtóvisszhangja volt. U gyan­ csak meg kell em líteni azt a té n y t, hogy B illy G raham 1985. szeptem berében t e t t láto g atásak o r 10 000 kü­ lönböző típ u sú B ib liát v ásáro lt tőlünk, am elyet az á ltala végzett istentiszteleteken ingyenesen, vagy fél­ áron o szto ttak szét a hívek között. Jelentésem szíves elfogadását kérem . Tarr Kálm án B eszá m o ló a z ú jfo rd ítá sú B iblia r e v ízió já n a k elő k észítő m u n k á la ta iró l

6. A revízió előkészítéséről, az elvi és gyakorlati ne­ hézségekről annak idején (1981 — 1983) rendszeresen beszám oltam a DC debreceni üléseinek plénum a előtt. 7. A DC nyári szekcióülésein (ÓSZ és Ú SZ-i szekció) többször is elővették a revízió kérdését, de a megbeszé­ lésre fo rd íth ató idő rövidsége m ia tt nem leh e tett szó érdem i m unkáról. Az ószövetségi szekció ezért azt kér­ te a B ibliatanács elnökétől, hogy 1982 tavaszán ta r t­ hasson 4-5 napos rendkívüli összejövetelt (Debrecen­ ben vagy B udapesten) és ezen kizárólag a revízió elő­ készítésével foglalkozzék, hogy konkrét jav a slato k a t terjeszthessen a revíziós bizottság elé. 8. Az ószövetségi szekció m unkaülésére 1982. m ájus 17—18—19-én k erü lt sor D ebrecenben (a m unkaülés­ ről részletes jegyzőkönyv készült). 9. Az Újszövetség revideált alapszövegének elkészí­ tésé t a B ibliatanács elnöke 1983-ban dr. V arga Zsig­ m ond kutatóprofesszorra b ízta, s ezt a DC 1983. évi debreceni ülésének plénum a elő tt nyilvánosan is beje­ len tette. (E rre a döntésre a kísérletszám ba m enő V arga Domokos-féle próbálkozás u tá n kerü lt sor). 10. Az Újszövetséghez beérkezett értékelhető hozzá­ szólások és jav aslato k á tte k in th ető összegzését a Bib­ liatanács elnökének ú tm u ta tása alapján A/2-es ívekre rávezettem , s az egyetlen példányt á ta d ta m dr. V arga Zsigm ondnak. 11. Jelenleg közel 2000 jav ítan d ó bibliai hellyel kell szám olnunk (ebben benne van n ak a sajtóhibák és az újrafogalm azandó teljes m ondatok is). Ez a „n agy” szám abból adódik, hogy a típ u sh ib ák at [germ anizm u­ sok: pl. „nap m in t n a p ” ; a vonatkozó névm ások hely­ telen (héberes) használata] m inden előfordulási helyen ja v íta n i kell, nem csak o tt, ahol a hozzászólóknak sze­ m et szúrt. 12. A revízió előkészítésének következő lépése az új alapszöveg elkészítése. Csak a hibák k ijavításával kell foglalkozni, hangsúlyozzuk a revízió szöveg-korrekció jellegét. 13. A korrigált szöveg a revíziós bizottságok elnökei­ vel (dr. T ó th K álm án és dr. Kocsis Elem ér) szoros együttm űködésben, az ő felügyeletükkel készüljön. 14. A tagegyházak vezetői és a revíziós bizottságok tagjai által kifogásolt helyekkel kapcsolatban a reví­ ziós bizottság többségi szav azattal dönt. Németh Pál

1. A M agyar B ibliatanács 1977. szeptem ber 27-i ülé­ sén (6. pont) foglalkozott először az új bibliafordítás­ hoz b eérkezett „szám ottevő m ennyiségű k ritik ai meg­ jegyzéssel” . M unkaközösséget a la k íto tt a m egjegyzé­ sek kiértékelésére és „az esetleg in dokoltnak minősülő kisebb jav ításo k ügyében ja v a sla t készítésére.” 2. A M agyar B ibliatanács 1979. novem ber 15-én „F e lh ív á st” b o csáto tt ki, am elyben kéri „ a lelkipász­ to r és bibliaolvasó testv érek h o zzájárulását” . N yom a­ tékosan felhívja a figyelm et arra, hogy „ne küldjenek a fordítás elvi kérdéseivel foglalkozó m egjegyzéseket” . 3. 1981. m árcius 1-ig összesen 1261 hozzászólás érke­ z e tt be. 403 az Ószövetséghez, 858 az Ú jszövetséghez. 4. A feldolgozás első fázisa a rendszerezés volt: a bib­ liai könyvek, részek, versek szerint a kánon sorrendjé­ ben. A/4-es lapokon egységesen n y ilv á n ta rtv a m inden hozzászólás. 5. Az ószövetségi, ill. újszövetségi hozzászólások 1-1 p éld án y át m egkapták a revíziós bizottságok tagjai, hogy értékelő m egjegyzésekkel lássák el az egyes lapo­ k a t. A teljes anyag o t e lju tta tta m dr. B o tty á n János néhai főszerkesztőhöz, dr. M akkai László professzor­ hoz, dr. K övendi Dénes tan árh o z (OSZK) és F ükő Dezső atyánkfiához, akik nyelvi szem pontú értékelő m egjegyzéseiket rávezették az illető példányokra. 130

HATÁROZAT 1. A M agyar B ibliatanács elfogadva dr. B a rth a Tibor ny. püspök levelében foglaltakat, tudom ásul veszi, hogy ügyvezető elnöki tisztéről lemond. Türelem m el vi­ selt szenvedéseihez Isten m egerősítő kegyelm ét kéri, egyszersm ind hálával emlékezik meg a m agyar B iblia ügyéért te tt fáradozásairól. B a rth a Tibor ügyvezető elnöki tevékenységének idején, odaadó irán y ítása mel­ le tt jelent meg az újfordítású teljes Szentírás, am ely a m agyar p ro testáns egyházak korszakos jelentőségű vál­ lalkozása volt. A Biblia szövegének gondozása m ellett szívügye volt, hogy a Károli-féle fordítású és az újfor­ dítású Biblia folyam atosan k ap h ató legyen; a bibliák kiadása és terjesztése zökkenőm entesen történ jék . A M agyar B ibliatanács felkéri a R eform átus Egyház Zsi­ n a tá t, hogy az 1987. m árcius 31-én ho zo tt h atá ro za ta értelm ében, külön figyelm et szenteljen dr. B a rth a T i­ bor életm űvében a Biblia ügyéért végzett szolgálatai­ nak. 2. A M agyar B ibliatanács m egértéssel veszi tu d o m á­ sul, hogy dr. T óth K ároly püspök m egnövekedett feladataira való te k in te tte l lem ond titk á ri tisztéről. A

ségét és fontosságát. K ülön öröm szám unkra, hogy a B ibliatársulatok Világszövetsége V égrehajtó B izottsá­ ga úgy d ö n tö tt, hogy soron következő nagygyűlését 1988. szeptem ber 14—21. között — m eghívásunkat el­ fogadva —, M agyarországon rendezi. A nyolcévenként ülésező nagygyűlés házigazdájának lenni, m indenkép­ pen m egtisztelő és elkötelező feladat. Isten irán ti hála­ adással fogadjuk a testv éri bizalom nak ezt az újabb jelét, am ellyel a B ibliatársulatok Világszövetsége ki­ tü n te te tt m inket. Több évtizedes jó kapcsolatunk ki­ emelkedő eseménye lesz az 1988. évi nagygyűlés. K ér­ jü k Iste n t, hogy sokszorozza meg erőinket a nagygyű­ lés ta rtalm as és zav artalan lebonyolítása előkészítésé­ ben és végrehajtásában. 7. K öszönetet m ondunk korm ányzati szerveinknek, m indenekelőtt az Állam i Egyházügyi H iv ataln a k és személy szerint Miklós Im re állam titk ár ú rnak, hogy tám ogatásukról b izto síto tták a B ibliatársulatok Világszövetségének M agyarországon m egrendezésre kerülő nagygyűlését. A M agyar B ibliatanács és kiadója a R e­ form átus Sajtóosztály megköszöni az Állami E gyház­ ügyi H iv ataln ak a folyam atosan és az elm últ k é t esz­ tendőben is m egtapasztalt sokoldalú tám o g atást, am e­ lyet a bibliakiadás, a bibliaterjesztés ügyében k a p o tt. 8. A M agyar B ibliatanács és kiadója a R eform átus Sajtóosztály köszönetet m ond az E gyetem i N yom da dolgozóinak és személy szerint Sümeghi Zoltán igaz­ gatónak az újszedésű K ároli Biblia elkészítéséért és a különböző bibliatípusok nyom datechnikailag rendkí­ vül bonyolult feladata folyam atos vállalásáért és m in­ den igényt kielégítő teljesítéséért. 9. A M agyar B ibliatanács felkéri ügyvezető elnökét, dr. Kocsis Elem ér püspököt, hogy az Újfordítású B ib­ lia revíziója mielőbbi befejezéséért tegye meg a meg­ felelő intézkedéseket, s arról tegyen jelentést a M agyar B ibliatanács következő ülésén. Egyszersm ind m egkö­ szöni N ém eth P á l reform átus lelkésznek a revízió elő­ készítésében végzett m u nkáját. 10. A M agyar B ibliatanács m egalapítja a Bibliaol­ vasó Ligát, s felhívja a tagegyházakat, hogy k é t héten belül jelöljék ki képviselőiket az e szervezet k ialak ítá­ sára h iv a to tt albizottságba. 11. A M agyar B ibliatanács úgy dönt, hogy a Vizsolyi Biblia megjelenésének 400 éves évfordulójáról 1990ben ünnepélyesen megemlékezik, s ökum enikus előké­ szítő bizottságot hoz létre, am ely a megemlékezés ügyé­ ben felveszi a kapcsolatot az érdekelt m agyar k u ltu rá ­ lis szervekkel. A M agyar B ibliatanács lépéseket tesz K ároli G áspár szobra elkészítése és felállítása ügyében.

M agyar B ibliatanács jegyzőkönyvei többször rögzítet­ ték dr. T ó th K ároly felbecsülhetetlen szolgálatait a bib­ liakiadás terü letén . E jegyzőkönyvi h a tá ro z a to k ra való hivatkozása jelen h a tá ro z a tu n k b an azért fontos, m ert dr. T ó th K ároly püspök szolgálatait a M agyar Biblia­ tan ács a jövőben sem nélkülözheti. Í gy eddig végzett titk á ri szolgálatait úgy köszöni meg a M agyar Biblia­ tanács, hogy egyszersm ind kéri a ta g ja i sorában m arad t dr. T ó th K ároly püspököt, hogy to v á b b ra is hordozza szívén a m agyar B iblia ügyét, am elyért hazai és nem ­ zetközi viszonylatban eddig tiszta szívvel fáradozott. A M agyar B ibliatanács elő tt álló közeli és táv o lab b i fe­ ladato k a legnagyobb m értékben szükségessé teszik, hogy a sokszor igen nehéz körülm ények k ö zö tt szerzett ta p a sz ta la ta i alapján tanácsaiv al segítse a m agyar Biblia kiadásának és terjesztésének ügyét. 3. A M agyar B ibliatanács Isten gondviselő szerete­ tébe ajá n lja elnöke, d. dr. V ető Lajos életét, kérvén a m indenható Isten t, hogy hosszabb idő ó ta m egren­ d ü lt egészségi állapotának elhordozásához Ő adjon erőt és rem énységet. 4. A M agyar B ibliatanács a tisz tú jító közgyűlésén új ügyvezető elnököt v á la sz to tt dr. Kocsis E lem ér ti­ szántúli reform átus püspök és új titk á r t T a rr K álm án lelkész, a R eform átus S ajtóosztály vezetője személyé­ ben. Dr. Kocsis Elem ér, m in t bibliafordító és T a rr K álm án, m in t a M agyar B ibliatanács kiadója, a R e­ form átus Sajtóosztály vezetője hosszú esztendők óta szoros kapcsolatban állnak a B iblia ügyével. A Ma­ g y a r B ibliatanács áld ást kíván szolgálatukra és jó re­ ménységgel te k in t jövőbeni m unkásságuk elé. 5. A M agyar B ibliatanács jóváhagyólag tudom ásul veszi a R eform átus Sajtóosztálynak, a M agyar B iblia­ tanács kiadójának az 1985 és 1986 esztendőkről szóló jelentését. Fontos té n y k én t értékeli, hogy elkészült az újszedésű K ároli Biblia, am elynek következtében hí­ veink jobban olvasható szöveget vehetnek kézbe. K ü­ lön értéknek ta rtju k , hogy az olvasói igényeknek meg­ felelően, négyféle m éretben is k ap h ató a protestáns egyházak, de az egyetem es k u ltú ra szám ára is oly fon­ tos K ároli Biblia. A M agyar B ibliatanács felkéri a R e­ form átus Sajtóosztályt, hogy az ú jfordítású B iblia re­ víziójának befejezése u tá n a lehető leggyorsabban fog­ jo n hozzá a revideált új fordítás nyom dai m u n k álatai­ n a k előkészítéséhez. 6. A M agyar B ibliatanács őszinte öröm m el köszöni meg dr. U lrich Ficknek, a B ib liatársulatok Világszö­ vetsége fő titk árán ak , hogy személyes jelenlétével h ang­ súlyossá te tte m ai, tisz tú jító közgyűlésünk ünnepélyes­

TANULMÁNYOK A Bibliabarátok Társulata - Institutum Philo-Biblicum M A G Y A R B IB L IA T Á R S U L A T II. A Palkovič-féle bibliakiadás h ely ett az 1813-as ber­ lini k iad ást terjesztették , am elyből (a jegyzőkönyv szerint) 1816. novem ber 3-án ötszáz p éld án y t k a p tak 384 ara n y é rt J änick lelkész közvetítésével és m aguk ad ták ki az Ú jszövetséget három ezer példányban. M indem ellett eladtak 2870 m agyar bibliát az 1794-es

u tre ch ti kiadásból; bizonyos szám ú ném et B ibliát k a p ­ ta k , 1817. ja n u á r 30-án pedig egy 700 példányos bib­ liaküldem ényt. S aját kiadásban m egjelentettek 2200 szlovén (vend) bibliát is. A reformáció 300. évforduló­ já ra az egész B ibliát ki a k a rtá k adni, de erre m ár nem k erü lt sor. 131

A szlovén B iblia kiadásáról Stanislaides 1815 novem ­ berében ezt írta Steinkopfnak: „R en d b en m egkaptuk az U trech tb en n y o m ta tta to tt és hozzánk e lju tta to tt m agyar Bibliák 2170 példányát Ledeoer ú r ú tjá n R otterdam ból. Szerencsésnek fogjuk ta rta n i m ag u n k at, h a tá m o g a th a tju k az Önök T ársu­ la tá n a k jóték o n y célkitűzéseit. S hogy m it te ttü n k e cél elérése érdekében, azt m egállap íth atják abból a mel­ lékelt k in y o m ta to tt felhívásból, m elyet M agyarorszá­ gon és E rdélyben m inden pro testán s szuperintendens­ nek és m ás b arátain k n ak m egküldtünk. Kollegáim és én m agam hőn ó h ajtju k folytatni a szlo­ vén Ú jszövetség előkészületeit és to v áb b i segítséget k érü n k a londoni B ib liatársu lattó l e te rv ü n k véghez­ viteléhez, s m i tö b b tu d ju k , hogy a szlovén nem zethez a m i h azán k b an m integy 600 000 személy szám lálta­ tik , akik közül a többség a p rotestáns egyházak ta g ja ” . E b b en a levélben em lítődik te h á t a gyülekezetekhez, a helvét hitvallású és a reform átus egyházbeli szuper­ intendensekhez in té z e tt felhívás, am elyet a T ársulat 1815. júliusában a d o tt közre. A pozsonyi L iceum k ö n y v tá rá b a n fedeztük fel e n y o m ta to tt felhívást, am elyet szlovák (ill. m ag y ar — a ford.) fordításban közlünk: „Ü d v a kedves O lvasónak! Mily nagy az érdem e a hírneves és tiszteletrem éltó londoni B ibliatársulatnak a keresztyén ügy és az igaz kegyesség ápolásában az­ által, hogy szüntelenül tá m o g a tja a Szentírás olvasását és kiküszöböli a bibliák h iá n y á t m in d k ét evangélium i egyházban —, a mi országunkban és Erdélyben. Eléggé ism eretes a folyóiratok híreiből, és ezt a té n y t m i m a­ gunk is hírül ad ju k m in d k ét hitvallású evangéliumi N agytiszteletű Szuperintendenciáknak, am it m ásokkal is szívesen közlünk, hogy ugyanazon T ársu lat azon tö ­ rekszik, hogy előbbre m ozdítsa igyekezetünket, am ely­ lyel a S zentírásnak a m agunk anyanyelvein való ki­ adásán fáradozik. Jóllehet, eddig még nem m o n d tu n k köszönetet a T ársu lat irán y u n k b an m egbizonyított hajlandóságá­ ért, hanem csupán csak azért, hogy közrem űködésével k a p tu k meg a szlovák Újszövetséget a Z soltárokkal és Sirach könyvével 12° form átum ú jóm inőségű papíron és k itű n ő n y o m tatású kiadásban, mégsem m u lasztotta el a T ársu lat, hogy ú jab b jótétem énnyel ajándékozza meg m in d k ét hitvallású evangélium i egyházainkat az által, hogy átengedte nek ü n k K ároli G áspár válto zata szerint a B iblia m agyar fo rd ítását, am elyet P ethe Ferenc a d o tt ki 1794-ben nyolcadívű holland írópa­ píron, ám bár nagyon kicsiny betűkkel, de nagyon ízlé­ ses és kifejező form ában —, néhányszáz példányban azzal a célzattal, hogy mi intézzük ezeknek a könyvek­ nek, v alam in t az általu n k k ia d o tt Ú jszövetségnek az áru sítását hozzáférhető áron, am az elgondolások sze­ rin t, hogy ném ely p éldányokat tö b b é rt is lehet adni, h a egyesek készek m egvenni és tehetősek is, hogy azu­ tá n tö b b p é ld án y t olcsóbban adhassunk, sőt még in­ gyen is, hogy a szegényebbek kezébe juthasson. Az ilyen eljárásm óddal, am elyet a tiszteletrem éltó T ársu lat a sa já t elveinek megfelelően szám unkra leírt, csaknem az egész E u ró p a legtöbb országában, a h á­ borúval sú jto tta k b a n is, különösen Szászországban, sőt a Földkerekség m ás részein, különösen a nemrég a la p íto tt A m erikában el tu d ta érni, hogy 11 év lefor­ gása a la tt, am ióta létezik, 59 különböző nyelven nyom ­ t a t t a ki a S zentírást és te rje sz te tte a z t tö b b m in t 2 millió példányszám ban. Az ilyen dicséretrem éltó példa nyom án és am az ügy hasznosságára te k in te tte l, am elyre nézve a legnagyobb ígéreteink v an n ak , v alam in t ugyanazon T ársu lat tisz­ teletrem éltó nagylelkűségére tek in te tte l, am ely tá rsu ­ 132

la t a m i hazán k b an és E rdélyországban m indkét fele­ kezetű evangélium i egyházakat m egtisztelte, joggal éreztük felszólítva m ag u n k at — különösen m ikor ké­ réseinket a m aga nagylelkű jó in d ulatával elfogadni m éltó z ta to tt a felvilágosult K irályfi Jesenák Ján o s báró ú r —, hogy az ő legfőbb vezetésével létrehozzuk a B iblia-B arátok T á rsu la tá t am az egy célt követve, hogy propagáljuk és a T ársu lat szándéka szerint te r­ jesszük a Szentírást a m i egyházunk ta g ja i k ö zött és így valósítsuk meg sa já t szándékunkat is. Először: ünnepélyesen és tiszteletteljesen kérjük m indkét hitvallású evangélium i egyházak szuperinten­ denciáit, nevezetesen a Főtisztelendő Szuperintendens U ra k a t és úgyszintén a Felügyelő, illetve K u ráto r U ra­ k a t, a legnemesebb egyházkerületi, egyházm egyei és helyi egyházi tisztségviselőket, v ala m in t a sok-sok Tiszteletes Esperes és Espereshelyettes U ra k at, Lelkipásztorokat, a gim názium ok híres-nevezetes Igazgató­ it, Professzorait, D ocenseit és az összes kiváló Férfia­ k at, hogy — m iként azt m i is a legtiszteletrem éltóbb m ódon cselekesszük — készségesen segítsék, tám ogas­ sák a B iblia-B arátok T ársaságának oltalm azóit, hí­ v eit és pártfogóit, és hatásosan m utassák meg, am it bizonnyal el ak arn a k érni, hogy m i a londoni Biblia­ tá rsu la tn a k , am elynek tag ja i nemeslelkű főpapok, ér­ sekek és püspökök és m ás nagym éltóságú férfiak, nyil­ ván m egbizonyíthassuk, hogy a m i országunkban és Erdélyországban a m indkét hitvallású evangélium i egyházainkból nem hiányoznak az olyan példaadó kegyességű és buzgóságú tekintélyes férfiak, akik a legbuzgóságosabban kív án ják és a legnemesebb ügy­ nek ta r tjá k eme célkitűzés tám o g atását. M ásodszor: az e h a tá ro z a ttal vagy pedig a dicső és n ag ytekintélyű szuperintendenciák á lta l felhívott fér­ fiak, ak ár eme m ostani levelünk nyom án föllelkesedve is — am it tőlük legszívélyesebben kérünk — tu d o m á­ sul vegyék, hogy ezeknek a könyveknek az á ru sítását a legmelegebben ajánljuk, éspedig a m agyar B ibliákét 2 aran y ért, a szlovák Ú jszövetségekét pedig 10 gara­ sért, érvényes fém pénzben. Az így behozott könyveket elszám oljuk a londoni B ib liatársu latn ál és gondosko­ dunk arról, hogy ez a pénzbeni tá m o g atá st élvező mű ne kerülje el a T ársu lat jótékonyságának figyelm ét, sőt inkább m indenkorra m egm aradjon a hála az elm ék­ ben és a B iblia sa já t anyanyelveinken való áru sításá­ n ak haszna átadassék a jövendő nem zedéknek. Az ilyen nyom ós okok m ia tt egyáltalán nem kételkedünk abban, hogy a londoni B ib liatársu lat a m aga igazságos elbírálása szerint jóváhagyását ad ja am az eljárásunk­ hoz, am it követünk a m agyar B ibliák és a szlovák Ú j­ te stam en tu m szétosztásában, s ezért ők m aguk ta n á ­ csolják, hogy sürgessük ezt a dolgot. H ogy az Í rás m in d k ét kötetének h án y példányához a k arn án ak hoz­ zájárulni term észetbeni anyaggal, vagy az egyes ki­ n y o m ato k at fekete bőrben k ív án ják csatokkal ellátni és a b ek ö tö tt m agyar B ibliákat, h a ak arják , m egvásá­ ro lh atjá k 35 garasért a szlovák Ú jszövetséget pedig 25 garasért bécsi valu táb an . T ovábbá kérjük Ö nöket, dicső férfiak, akik szeretet­ ből és buzgóságból v e tté k gondjaikba a keresztyén ügy irá n t ezt a m unkásságot, m elyet is teljességgel az Önök járta ssá g ára és bölcsességére bízunk, kérjük, hogy a végrehajtásnál állítsanak ki olyan szám lát, am ilyen a legmegfelelőbbnek ítéltetik , hogy megegyez­ zék a londoni B ib liatársu lat elgondolásával és gondos­ kodjanak még arról is, hogy ném ely Önöknek k ü ld ö tt B ibliákat és Ú jszövetségeket tö b b é rt ad janak, m áso­ k a t alacsonyabb, vagy egészen alacsony áron kínálja­ n a k a m egállapítotthoz képest, a szegényeknek pedig egy ily becses ajándékkal ingyen szolgálhatnának. E z t

a h a tá ro z a to t a K önyvek eladása érdekében m inden egyház a sa já t anyagi lehetőségeihez képest hozhatná meg. Például négy tag gyűjtése egyenlő volna 12 arany sum m ájával a Biblia h a t k iad ásáért és az Újszövetség 24 kiadásáért, s am in t jeleztük, a fenti okokból így lehetne szétosztani. De e dologról illetékes helyen ta ­ nácskozhatnak. Sürgősen k érjü k ezt Ö nöktől, hogy ne terheljék m ag u k at a vevők listájával, s a B ibliáért, vagy az Ú jszövetségekért k ia d o tt pénzekkel; ezért a készpénzeket külön-külön is beküldhetik szám unkra, hogy mi az összes szám lákat beírjuk a bevételek köny­ velésébe. H ag y atkozzanak a rra a bizalom ra, am elyet ta n ú s ít irá n tu n k a londoni B ib liatársu lat és am it el is fogadtunk, m in t ez ügynek tám o g atását. Szám adásain­ k a t a mi felügyelőnk, a föntebb e m líte tt felvilágosult báró ú r rendelkezéseinek megfelelően fogják átvizs­ gálni és jóváhagyni, am iért is m ag u n k at elkötelezvén kezeskedhetünk. E z é rt teljesen helyesnek ta rtju k , hogy te k in tette l legyünk az ágostai h itv allású olyan szlovák egyházak­ ban élő tag o k ra, akik m ár b ead ták a pénzt. E m e össze­ függésben úgy határo zu n k , hogy az Ú jszövetség példá­ n y a it tíz év leforgása idejére az árfolyam on levő pénz­ értékben a m eg állap íto tt összegért adju k , hogy eképpen bizonyítsuk, hogy szolgálataink a hozzáférhető árú kiadások beh o zatalára nézve nem v o ltak h iáb av alók. Így a m agunk részéről m inden e lh a tá ro z ta to tt, sőt meg v ag y u n k győződve arról, hogy a B iblia-B arátok T ársu latán ak ezen péld án y ait m ár m a is áru sítan i lehet. H arm adszor: K ijelentjük, hogy rögtön hozzá kívá­ n u n k fogni az Újszövetség kiadásához szlovén nyelven, m ihelyst m indenki értesülni fog róla, hogy m iham arabb m űbe vehessük az ügyet. E m ellett készek v agyunk né­ m et B ibliák beh o zatalára és Ú jszövetségek behozata­ lára hozzáférhető áron, hogy eképpen elégítsük ki a mi ném et egyházaink kívánságát. T ovábbá a m aga idejé­ ben a kegyelm es Isten n ek aján lju k a B ibliák k iad ását a m i anyanyelveinken, am elyet így előkészíthettünk a m ár többször e m líte tt londoni B ib liatársu lat h a táro ­ z a ta nyom án és egyidejűleg szem elő tt ta r tju k a mi országunkban és E rdélyországban m in d k ét h itvallású összes evangélium i egyházakat, különösen h a megfe­ lelnek eme nem es tá rsu la t kívánalm ainak, hogy ti. m inden m ódon fo ly tatn i fogják a B iblia propagálását és haszn álatra való terjesztését, pl. vizsgák idején az iskolai ifjúságnak a szorgalom ju ta lm á u l ad ják és kü­ lönösen kezébe ad ják azoknak, akik a p ro testán s egy­ házb a térn ek á t, m in t h itv allásu k bizonyságát. B izton hisszük és rem éljük, hogy ez a h íradás eljut m indkét h itv allású összes hívőkhöz, mégpedig igazán protestán s szellemben. H őn ó h ajtju k , hogy akiknek a Szentírás biztos tám asz a h it és erkölcs m egismerésé­ ben és m eg tartásáb an , azok szilárdan álljan ak ezen az egyetlen fundam entum on, m eggondolván és megem­ lékezvén arról, hogy a Szentírás szorgalm as olvasása fölkelti, élteti és m egnem esíti az elm élyült gondolko­ dást. K ülönösen vegyék eszükbe, hogy segíteniük kell a londoni B ib liatársu lat jelentős törekvéseit és ám bár a m i vállalkozásunk csak csekély, de igen nem es — tu ­ d atáb an lévén fogyatékosságunknak — m indazáltal jó a k a ra tta l, jó tanácsokkal, nagylelkűséggel és meg­ értéssel be fog bizonyosodni, hogy m egjelennek a m un­ ka bőséges gyüm ölcsei m in d k ét hitvallású evangélium i egyházak ja v á ra és készségesen fogják is segíteni ennek sikerét. Ü dv neked kedves Olvasó az Ú rban! E z t írtu k az Ő ügyéért. Pressburg, 1815. júliusában. A BibliaB aráto k T ársu latán ak direktorai, a Pressburgi E v a n ­ gélikus Líceum professzorai” . A M agyar B iblia T ársu lat, a pozsonyi B iblia-B ará­ to k Intézete így m ű k ö d ö tt békésen, lelkiism eretesen és

felelősen; B ibliákról gondoskodott M agyarországon és E rdélyországban m indkét p ro testán s egyház szám ára: seg ített a szegény rétegeknek, hogy hozzájuthassanak a Szentíráshoz és egyform án szolgált a m agyar, szlo­ vák, ném et és szlovén nem zetiségű hívőknek. Ú gy t ű ­ nik, hogy Londonban is elégedettek voltak, m ert igen m éltó tényezőket tám o g atn ak , akik szám ára az ügy a fontos. A levéltári bizonyságok szerint egyszer sem bizal­ m atlan k o d tak a tá rsu la t vezetésével szemben. Így te h á t nem meglepő, hogy a B rit- és K ülföldi Biblia T ársu lat ezt a m u n k át A usztriára is ki a k a rta terjeszteni. Nem sejtették , hogy ez a kísérlet a végét fogja jelenteni a M agyarországon m ár szépen folyó bibliam unkának. Az első lépést dr. C. Steinkopf külföldi titk á r te tte meg, am ikor a B ib liatársu lat g o n d olatát fö ltá rta János és Ludwig hercegek audienciáján, akik akkor hivatalos látogatáson v o ltak A ngliában. R öviddel ezután a B ib­ lia társu la t elnöke, T eignm outh lord még rá te té z e tt Steinkopfra a főhercegekkel fo ly ta to tt külön megbe­ szélés során, s m egajándékozta őket a B ib liatársu lat jelentéseivel, am it is ezek ígértek a császárnak bem u­ ta tn i. Az 1816. augusztusában lejátszódott eme ta lá l­ kozók u tá n Bécsbe m en t R o b ert P inkerton, a T ársu la t akkori utazó képviselője, aki alaposan ism erte Középés K elet-E urópát. Több szívélyes fogadás alkalm ával M etternich hercegnek részletes jav a sla to k a t a d o tt egy bécsi b ib liatársu lat felállítására, am elynek egyetlen célja volna, hogy a B ibliákat a lehető legalacsonyabb áron terjesszék, s ezek a B ibliák megjegyzések és kom ­ m entárok nélkül volnának. Szintúgy javasolta, hogy ez a bibliatársu lat oszth atn á szét a B ib liák at a biro­ dalom különböző nyelvein, nevezetesen hangsúlyoz­ ván a szerbek, horvátok, albánok és rom ánok szüksé­ geit, akik nem k a p h a ttá k még meg sa já t anyanyelvü­ kön a B ibliát a M agyar Biblia T ársulattól. M etternich szü letett konzervativizm usára apellálva P in k erto n em ­ lítést t e t t arról, hogy az orosz cár és a porosz király is p a tro n á lják a b ib liatársu lato t a m aguk országaiban. S m i tö b b , rá m u ta to tt a rra a haszonra, am iben a H ab s­ burg B irodalom részesülhet, h a tám o g atn i fogja a bib­ liatársaság o t: m inden olyan országban, ahol b ib liatár­ sulatok alakultak, jobban lá to g a ttá k a tem plom okat, a papok igényesebbek lettek és a lakosság kö zö tt a nem ­ telenségek és erkölcstelenségek vágya alábbhagyott. Az összes felekezetek egysége a legtisztább és legneme­ sebb jótétem ények érdekében széltében-hosszában ál­ dásos v o lt a népesség k ö zö tt és h atalm asan előmozdí­ to tta az egyének, családok és nem zetek boldogulását.” (A B rit- és K ülföldi B iblia T ársu lat 13. jelentése, 1817, 94—95. l.) P inkerton egyebek között ezt írta Bécsből 1816. szept. 1-jén: „ E g y ü tt ebédeltem M etternich herceggel, Stadion gróffal, a pénzügym iniszterrel és m ás nem esekkel, akiknek a herceg szívesen b e m u ta to tt. E béd u tá n be­ szélgettem őexcellenciájával a jav aso lt b ib liatársu lat­ ról és eléje ad tam a te rv e t, am it kívánságára elkészí­ te tte m . Ú gyszintén kezébe ad tam angolul a m i T á r­ su latu n k 11. jelentését és ném etül az Orosz Biblia T ársu lat 2. jelentését, am it őexcellenciája igen hálá­ san fo g ad o tt és k é rt, hogy látogassam meg őt ú jra ugyanazon hó 29-én, b iztosítván engem, hogy ezen­ közben megkísérli az ügyet a császár őfelsége elé te r­ jeszteni, aki éppen akkor té r t vissza a városba. Így azután 29-én azon hónapban ism ét audienciám volt a hercegnél, aki nagyon kegyesen fo g ad o tt és az t m ond­ ta , hogy beszél a császár őfelségével a b ib liatársu lat m egalapításáról A usztria szám ára, és hogy őfelsége több inform ációt kíván a tárg y b a n , b á r elolvasván az én m em orandum om at, nagyon elégedett volt vele, s 133

ezt előterjeszti őfelségének és azután fogják megvi­ ta tn i az osztrák korm ány különböző fórum ain, s m ajd jön a döntés. A herceg azt is m ondta, hogy nekem so­ káig kellene erre Bécsben várakoznom és hogy tájékoz­ ta th a to m a bizottságot L ondonban, m ert ő m ár m a­ gáévá te tte az egész ügyet. Á m bár egy katolikus or­ szágban az ilyen dolog sok nehézségbe ütközik, am i nincs meg egy p ro testán s országban. De biztosítva lehetek, hogy megtesz m indent, am i h atalm áb an áll, hogy az ügyet k ívánatos célhoz ju tta s s a . Őfelsége azt k ív án ja, hogy személyesen levelezzek vele és szívélye­ sen m eghívott, hogy egyenest hozzá m enjek, bárm ikor Bécsben járo k .” Az ilyen kellemes párbeszéd u tá n négy hónappal később érkezett a következő szövegű császári rescriptum : „A szentséges császári és királyi apostoli őfelsége és a m agyar H ely tartó sági Tanács nevében az ágostai h itvallású szuperintendenciának a következőknek b e ta rtá s á t parancsoljuk: M inthogy — am iképpen a körülm ények m u ta tjá k — a londoni B ib liatársu lat lehetővé te tte a kontinensen, különösen N ém etországban hasonló társu lato k föl­ állítását, am elyek közül többek k apcsolatokat ta r to t­ ta k fenn a császári és királyi őfelségének birodalm i ta rto m á n y a ib a n élő p ro testánsokkal is, m inden mó­ don a rra kell törekedni, hogy ezek az idegen tá rsu la ­ to k , vagy korm ányok ne terjesszenek semmiféle bib­ liai n y o m tatv án y o k at, még ingyen, vagy nagyon ala­ csony áron sem, m inthogy nem is engedélyeztetnek semmiféle bibliatársulatok. E g y et azonban a szentsé­ ges őfelsége kegyesen engedélyez, azt, hogy a B ibliák­ k al, v alam in t m ás könyvekkel való kereskedés a szo­ kásos szabályok szerint ugyanúgy, m in t eddig — foly­ tató d jék . Őfelsége ezzel a kegyes határo zm án n y al m egparan­ csolja a szuperintendenciának, hogy együttm űköd­ jék a H e ly ta rtó T anács K irályi B íróságával úgy, hogy ennek teljes terjedelm ében való b e ta rtá sa szüntelen éberség m ellett tö rtén jék . K iad ja a H ely tartó i T anács, 1816. decem ber 23-án. Josef Brunsw ick gróf, J akob P etro v itz.” E rrő l a kedvezőtlen fejlem ényről Stanislaides érte­ sítette Steinkopfot, a B rit T ársu lat külügyi titk á rá t 1817. m árcius 10-én kelt levelében: „A m ellékelt parancsból, m elyet a H ely tartó i T a­ nács B íróságának h iv atala, és a R endőrfőkapitány­ ság h iv atala a d o tt ki, m in t am ely országunkban val­ lási ügyekben is illetékes, kiveheti, hogy itt a biblia­ tá rsu la to k a t nagyon gyanúsnak ta rtjá k . Az a h ír já rja , hogy ezek nagyon visszaéltek a szabadsággal, London­ b an n y o m ta to tt B ibliákat használtak, s nem rég p a­ rancsot a d ta k ki m inden nyom dának egy nyilatkozat közzétételére, hogy többé nem n y o m ta tn a k London­ ból szárm azó ném et B ibliát és hogy jelenteni kell a császári cenzoroknak, hogy ez a B iblia nagyon gyanús. Az is nagyon valószerű , hogy P inkerton ú r jelenléte és az ő ja v a sla ta i Bécsben a b ib liatársu lat felállítására nem fo g a d ta tta k örömmel. Egyidejűleg a lincolni püspök nézeteit, am elyek az A ustrian O bserver-ben íra tta k le, felelőtlenül az Allgemeine Z eitung-ban a rra h asználták, hogy a jó ügyet gyanúsnak tün tessék fel, de úgy látszik, hogy legalábbis a mi országunkban az a fő célkitűzésük, hogy m egakadályozzák Isten Igéjé­ n ek szabad folyását, m ert a katolikus klérus a ttó l fél, hogy az ő em berei is kívánni fogják ann ak olvasását. P ro testán s testvéreinknek nem tilth a tjá k meg a B iblia olvasását. Szuperintendenseink nem fognak késlekedni az e m líte tt bíróság elé való m egalázó oda­ járulással, csakhogy kivételezést érjenek el az olcsó bibliakiadások b ehozatalának tilalm a alól és elhárítsák az akadályokat, m ivelhogy ez a tilalom korlátozza a 134

m i vallásunk szabad gy ak o rlatát, am it a birodalm i alkotm ány biztosít. Világos, hogy h a atyánkfiainak nincs megengedve a Biblia olvasása, vagy ak ár annak olcsó behozatala, akkor kénytelenek m egszűnni pro­ testánsoknak m aradni. E g yébiránt nekünk mindig meg volt engedve a Biblia idegen országokból való behozatala elfogadhatóbb áron, m in t ahogyan a mi nyom dáink kínálni tu d n ák . H a pedig valam i konföde­ rációval, vagy „testvériséggel” vádolnának bennün­ ket, ezt könnyen m egcáfolhatnánk, ak ár úgyis, hogy előterjesztjük azt a levelezésünket, am ivel a tisztelet­ rem éltó londoni T ársulat visszau tasíth atn á a legm a­ gasabb h iv atalok v á d ja it és hangsúlyozottan megcá­ folhatná azoknak törekvéseit, akik inkább szeretik a sötétséget, m in t a világosságot. R em éljük, hogy az Ú r to v áb b ra is segíteni fogja elkezdett ügyünket és h a ta l­ m asan m egvédelmezi az Ő ellenségeivel szemben. K öz­ ben to v áb b ra is úgy haladunk előre, ahogyan erőink m egengedik. Az eredm ényt közölni fogjuk.” A H ely ta rtó Tanácshoz érkezett a pro testán s egy­ házak deputációja a reform átus Teleki Lajos gróf és az evangélikus Balog P éter egyetem es felügyelő veze­ tésével, de a rescriptum elő ttü k sem v o n a to tt vissza, sőt 1822-ben egy m ásik rescriptum is jö tt. E redm ény­ telen m a rad t az orosz cár sajnálkozása is. Londonba ennek a mi M agyar Biblia T á rsu latu n k ­ nak a direktorai az utolsó jelentést 1818. m árcius 25-én küldték. F o rdításban így hangzik: „N agy vágyakozással k értü k a m i ügyünknek ked­ vező ford u latát, hogy kellem etesebb híreket jelent­ hessünk Ö nöknek a mi bibliai intézetünkről, válaszul az Önök 1817. július 10-i b a rá ti levelére, és mélyen m eg h ato ttan az Önök nagylelkű tám ogatásától, me­ lyet az Önök tiszteletrem éltó Biblia T ársu lata n y ú j­ to tt, de m indeddig csalódás é rt bennünket. Mégis kö­ telességünknek érezzük tájé k o z ta tn i Ö nöket arról, hogy mi tö rté n t az 1817. m árcius 10-én kelt legutóbbi levelük írása óta. 1817. április 20-án a cenzúra konfiskált 700 Biblia példányt, am it Berlinből k ap tu n k . E rre egy n y ilatko­ z a to t te ttü n k közzé az egész ügyről és kérelm et n y ú j­ to ttu n k be a K irályi H elytartótanácshoz elism ervé­ nyekkel bizonyítván, hogy a B ibliákat még 1816. de­ cem ber 23-a elő tt vásárolták Berlinben, vagyis a be­ hozatali tilalom előtt, és valójában m ár 1816. novem ­ berében a h atáro n voltak, am időn a tö rv én y még en­ gedélyezte szám unkra külföldről m inden vallásos könyveink behozatalát, m elyek közül a Biblia a leg­ fontosabb. T ovábbá a Biblia ugyanazon szöveget ta r ­ talm azza, m elyet másfél évszázadon á t a mi evangé­ likus egyházunk igaznak ism ert el és kizálólag a mi evangélium i (protestáns) keresztyén em bereink hasz­ n á la tá ra van rendelve. Egész evangélikus egyházunk (Corpus Evangelicorum ) a császárhoz 1817. júliusá­ ban felterjesztett több panasztétel k ö zött fölem lítette, hogy a B ibliák konfiskálása, m elyeket a tö rv én y vé­ delme a la tt hoztak be az iskolai ifjúság és a mi h itü n k ta g ja i haszn álatára, m egrontotta a vallásunk szabad g y ak o rlatát, am elynek lényeges része éppen a Szent­ írás olvasása. A panasztételek és kérelm ek nem k ö n n y íte tte k sé­ relm einken, sőt ellenkezőleg, október 6-án m egjött a H ely ta rtó tan ács parancsa a m i városunk m agisztrá­ tusához, hogy bennünket bíróságilag kihallgassanak a következő p o n to k b an : 1. Minémű affiliáció v o lt kö­ z ö ttü n k és a Biblia T ársu lat között és m ely egyének a lk o tták azt. 2. Mimódon, kinek a közvetítésével és h á n y B iblia-példányt küldtek nekünk Londonból, és m ely egyéneknek m ilyen rangú és vallásúaknak, s egyáltalán kinek a d tu k azo kat? 3. K aptunk-e enge­

délyt a legfelsőbb h atóságtól e Bibliák külföldről való beh ozatalára? 4. Be lettek-e m u ta tv a szétosztás előtt ezek a B ibliák a cenzúrával m egbízott h iv a ta l inspek­ cióján? 5. Mi végeztük-e el és n y o m ta ttu k -e ki az Ú j­ szövetség vend-szlován verzió ját? Mindeme p o n to k ra írásban válaszoltunk teljes kellő tisz te le tte l: 1. E lő ttü n k nem létezett semmiféle hi­ vatalo s társaság, de a Biblia T ársu lat a szuperinten­ denseink a la tt volt. 2. K a p tu n k m agyar B ibliákat R o tterd am b ó l és ezeket szétoszto ttu k a mi közössé­ günk tag jain ak . 3. M egkaptuk a kellő engedélyeket ezek behozatalához, m ert ezt a tö rv é n y megengedi. 4. A cenzúra aprobációjára nem volt szükség, m ert nem ta rta lm a z ta k semmi m ás szöveget, csak azt, am e­ lyet egyházunk elfogadott, am in t ezt b izonyítja a mi szuperintendensünk m ellékelt tan ú sítása. 5. T erveztük a szlovén Ú jszövetség k iad ását, a szintén engedélye­ z e tt szöveg szerint. Em e válaszain k at a B ibliának és az Ú jszövetségnek n y o m ta to tt példányaival e g y ü tt felterjesztettü k váro­ sunk m agisztrátusához és tiltó paran cso t k a p tu n k tő ­ lük, hogy egyetlen p éld án y t se terjesszünk addig, am eddig közlést nem veszünk a császár őfelsége dön­ téséről. Közben — am it v á rtu n k is — to v áb b i tilalom érke­ z e tt a birodalm i nádortól, a m i m egyénk főbírájától. E szerin t szinte ugyanazon kérdéseket szegezték szembe velünk, csak még eggyel tö b b e t: K ap tu n k -e valam i­ lyen pénzbeli tá m o g a tá st a londoni Biblia T ársu lattó l ? Teljes őszinteséggel igennel válaszoltunk és m ind­ já r t elő terjesztettü k az Önök eredeti leveleit, különö­ sen azt az utolsót, hogy elhárítsunk m inden g y anút, m iszerint a londoni B iblia T á rsu la tta l való kapcsolat titk o s és veszedelmes szándékokat rejt. Most szorongással v á rju k az ügy fejlem ényeit jól tu d v án , hogy sok ak a d á ly t fognak gördíteni u tu n kba, egyrészt rossz szándékkal való g yanúsítás m ia tt, mely annál könnyebben tá m a d h a to tt császárunk elm éjében, m ivel m ár m aga a Biblia T ársu lat megnevezése is g y a n ú t k elt benne, m ásrészt azon elgondolás m iatt, am elyet a katolikus papság v e te tt föl a H ely tartó i T anács elő tt, hogy ti. ilyen nagy töm egű B ibliának a mi országunkba való bebocsátásával könnyen meg­ tö rtén h et, hogy közülük ném elyek a nép kezébe ke­ rülhetnek, am ely nép a B iblia olvasásával könnyen tévelygésbe kerülhet, m ely ellenkezik a katolikus egy­ ház elveivel. Ezzel a szerencsétlen g o n d o lattal szem­ beszálltunk állítván, hogy a B ibliák kizárólag csak a mi egyházunk ta g ja i k ö zö tt o sz ta tta k szét és el is vagyunk tökélve, m inden módon megőrizni jo g u nkat a Biblia beszerzésére és birtoklására. U gyanakkor sem m iképpen sem tu d ju k kieszközölni a m i kegyelmes császárunknak gondolata m egváltoz­ ta tá s á t, m ert ám b áto r p an aszu n k at egyenest hozzá adresszáltuk, nem akadály o zh atju k meg, hogy ez á t­ m enjen a királyi kancellárián, a királyi bíróságon, és aztán a hely tartó tan ácso n , ahol az e m líte tt h an g ulat uralkodik és m inden eredm énytelen m arad. E zért nem m arad m ás h á tra szám unkra, m in t az, hogy aján lju k egész ügy ü n k et az isteni gondviselés legm agasabb végzésébe és a B rit B ibliatanács ak tív közbelépésére szám ítunk, am ely m érlegelheti a ténye­ k et, m elyeket a hallei irodalm i folyóirat 1818. jan u ári szám a is ta rta lm a z (K ivéve a m ostani kapcsolatokat, m ivel hogy bírósági kihallgatásoknak voltu n k alávet­ ve), hogy a mi császárunk értelm e ily m ódon kedve­ zőbb irányban változnék meg, m in t am ilyen m ost leg­ jobb tu d á sa szerint — csakis az ő személyes határoz­ m ánya nyom án v ehet a mi ügyünk kedvező fordula­ to t, s így tá v o z h a t el fájdalm as panaszunk. Mert az

Isten Igéje u tá n való vágy a közöttünk élő emberek százai és százai lelkében igen nagy, és mély gondban vagyunk, h a nem tu d ju k kielégíteni. Időközben nem szűnünk meg Isten igéjének terjesz­ tését foly tatn i a legjobb lehetőségeink szerint, teljes bizodalom m al lévén, hogy Isten nem vonja meg tő ­ lünk segítségét. Ö nöket is fogjuk értesíteni m unkássá­ gunkról és annak sikeréről. E zidőszerint nagyságos U ram , van szerencsénk kifejezni teljes tiszteletü n k et és m arad u n k alázatos b a rá ta i és szolgái, (alulírottak) jó ismerősei, v alam int a sa ját nevünkben is e levél írói.” A H ely tartó Tanács két rescrip tu m a ellenére a Bib­ lia B aráto k T ársulata, a M agyar Biblia T ársu lat csönd­ ben fo ly ta tta a m aga m u n k á já t a fő direktorok halá­ láig, b ár gyakorlatilag jóval kisebb m értékben. Stanis­ laides D ániel 1827. szeptem berében h alt meg és öz­ vegye B illnitznek a d o tt á t h a tv a n a ra n y a t az intézet szám ára, Billnitz 1834. novem ber 24-én h a lt meg, J . Gross, 1839-ben, F ábri Istv á n pedig m ár 1817. m ár­ cius 16-án. L egtovább élt Ju ra j P alkovič professzor, aki 1850. június 13-án h a lt meg, de m ivel az ő Biblia­ kiadásának 1800 példánya eladását nem v aló síto tták meg, ezért elhidegült a viszony közötte és a Biblia­ társu la t között, s valószínűleg nem nagyon kapcsoló­ d o tt bele annak m unkájába. Az 1810-től v ezetett jegyzőkönyv (Protocollum In s titu ti Philobiblici cum D ocum entis adque illud provocat) 1835. ja n u á r 7-ével fejeződik be, am ikoris J . B laskovits, J . Gross és M. Greguss lezárták a szám lakönyvet, a különböző nyug­ ta tv á n y o k a t, m agát a jegyzőkönyvet és elhelyeztek két takarékkönyvet. Ezzel form ailag is berekesztették a Biblia T ársulat m u n k áját. A jegyzőkönyvből és a szám lakönyvekből képet kap­ h atu n k az érkezett és elküldött levelekről, a különböző lelkészi hivatalok Biblia-rendeléseiről, jórészt a m ai Szlovákia területéről: A dam Chalupka (H ornálehota) 1817. novem ber 12-én 66 péld án y t rendelt és azután még 22 p éld án y t, M artini (Modra) 25 példányt, Zubek (Trencsén) 16-ot rendelt és később még 44-et, m ajd 20 példányt. Chalupka 1817-ben to v áb b i 30 p éld án y t, Lovich (B esztercebánya) 100 példányt, B enjam in Musculy (Pliesovice) 50 példányt, M artini m egint 90 példányt, K rčm ery 50 példányt, Bobok (Lubin) 5 pél­ dányt. A skalicei lelkész St. D juga 1813. novem ber 10-én 30 a ra n y a t k ü ld ö tt a társu la tn ak , J á n K m ety (Nem ecká Lupce) 1813. szeptem ber 13-án 60 ara n y at, a m odrai N ém et Egyház pedig 16 ara n y at. M inthogy azonban „konvencionális pengőpénzben” és „bécsi v alu táv al” szám lázták az összegeket, m a m ár nehe­ zen tu d ju k m egítélni a vásárlóértéket. A szám lakönyv szerint (de acceptis et datis 1813—1823) a tá rsu la t bevételei 1813. április 12-től 1816. decem ber 1-ig 6721 ara n y a t te tte k ki konvencionális pengőpénzben, am i megfelel 226 093,35 bécsi valu tán ak . 1814-ben 600 a ra n y a t fizettek ki a nyom dának konvencionális pen­ gőpénzben, m ajd 1814. szeptem ber 18-án az Ú jszövet­ ség k in y o m tatásáért 825 a ra n y a t és azután 1814. no­ vem ber 24-én 1600 a ra n y a t konvencionális pengő­ pénzben. 1810. február 20-a és 1817. február 18-a kö­ zö tt az összes kiadások 3339,16 a ra n y a t te tte k ki. A szlovén Újszövetség n y o m ta tására kifizettek 800 aran y at, külön a szlovák B ibliákért 500-at, és a ber­ lini J änick lelkésznek küldtek 577,23 konvencionális pengőpénzt, 1818. áprilisáig mindösszesen kifizettek 4044,43 konvencionális pengőpénzt és 8210,10 bécsi v a lu tá t. A direktorok fizetéséről em lítés sem tö rtén ik : bizonnyal ingyen dolgoztak. Jesenák báró a dokum entum ok szerint főként a Biblia T ársu lat gazdálkodására felügyelt és m aga is 135

hozzájáru lt anyagilag. F e n n m a ra d t egy négyoldalas levél, 1815. decem ber 2-i kelettel Londonba küldve, am elyben k öszönetét m ond a báró a financiális tám o­ g a tá sé rt és a m ag y ar B ibliákért. A zt írja, hogy a p a­ pírpénzek devalvációja a k a d á ly t jelen t a tá rsu la t m un k ájáb an , ezért m ély h á lá já t fejezi ki a felbecsül­ h etetlen segítségért. A M agyar B iblia T ársulat, avagy a latin nyelvű dokum entum okban m egnevezett BibliaB a rá to k T ársu lata (In stitu tu m Philo-Biblicum ) tan ú s­ kodik a Pozsonyi E vangélikus Líceum ö t professzo­ rá n a k n agy lelkesedéséről, arról, hogy gyorsan reagál­ ta k a világban végbem enő esem ényekre, valam in t az ő áldozatkészségükről. Az ő em lékezetükre tö rü ltü k m ost le a szám unkra becses levéltári dokum entum ok­ ról a p o rt, hogy in d ítsan ak b en n ü n k et is az ő k ita rtá ­ suk, hűségük és áldozatkészségük követésére az Isten szent ügyéért, a m i népünk ja v á ra és lelki épülésére. Mély h á lá n k a t fejezzük k i a londoni B ib liatársu lat könyv táro s asszonyának, K athleen C annovanak, hogy hozzáférhetővé te tte azo k at a levéltári letéteket, am e­ lyek a mi pozsonyi m unkásságunkra v o n atkoznak az

1811—1835 közötti években. Őszintén köszönjük D r. Marie V ierikova könyvtáros asszonynak, az Á llam i L evéltári B izottság K özponti K ö n y v táráb an , a Po­ zsonyi Líceum i K ö n y v tár régi irata in ak osztályán, hogy szívélyesen rendelkezésünkre b o c sá to tta az a n y ag o k at; a jegyzőkönyvek, pénztárkönyvek, az 1815. júliusában kelt n y o m ta to tt felhívás fotókópiáját. M egköszönjük P . G ažík lelkész aty án k fián ak eme fel­ hívás fordításánál n y ú jto tt segítségét, J . P o tú ček aty án k fián ak pedig, hogy rendelkezésünkre b o csáto tta Černohorský írását, ill. cikkeit erről a társu latró l: „ S třípky z dĕjin Biblické spolecnosti u nás” , és O. Šimek lelkésznek a gyülekezeti levéltárból m e ríte tt jegyzetelést, s a n y o m ta to tt felhívás felk u tatásáb an m u ta to tt készséget. M indezeket a dokum entum okat, jórészt a levéltá­ rakból k a p o tt fotókópiákat elhelyezem a T ranovsky K ö n y v tárb an , Liptószentm iklóson, m in t irodalm i és szellem történeti életünk d arab já t. R udolf Koštial Ford.: H uszti K álm án

A dogmatika és az etika kapcsolata századunk protestáns teológiájában „A teológia m űvelése során hasznos lesz és szükséges is azoknak, akik egyben-m ásban tú lz o tta n heves és n aiv lelkek, folyam atosan felfedezniük, hogy it t mégis­ csak bonyolultabb m inden, m in t ők szeretnék. A tú l­ zo tta n kom oly, spekuláns intellektuális szellemeknek pedig a z t szükséges felfedezniük (nekik is mindig újonnan), hogy i t t m inden sokkalta egyszerűbb, m in t ahogyan m élyen b a rá z d á lt hom lokukkal látn i vélik.” 1 A bból a teljesen általános m egállapításból indulunk ki, hogy a dogm atika felad ata a teológiában az elvi alapok rendszerezése és m ag y arázata, az etik a pedig ezen elvi alapok gyak o rlati konzekvenciáit tá rja fel. H a pedig elfogadjuk azt, hogy a d ogm atika és etik a eg yüttesen h a tn a k az igehirdetésre, hogy segítsék és korrigálják, akkor a d ogm atikának az explikációra, az etik án ak pedig az applikációra kell h a tn ia. Ez eset­ ben a dogm atika feladatához híven szélesre ny it, aho­ gyan halászhálóval bekeríth etn ek egy kisebb ta v a t, s am in t összevonják ism ét, lá th a tó v á válik a m unka eredm énye, m érhető értéke, úgy a dogm atikai kon­ centráltság, am ely igyekszik a végleges érték eit meg­ m u ta tn i, az etik á b a n ju th a t kifejezésre. A dogm atika és etik a viszonyában koncentrikus körökről v an szó te h á t, nem pedig egym ás m elletti, vagy egym ást m etsző síkokról. A szélesebb, m indent átfogó külső k ö r jelzi a dogm atikát, és ugyanazon centrum köré von belső k ö rt az etika. A zért kell kü­ lönösen is hangsúlyoznunk ezt, m e rt általában e lo­ gikának éppen a fo rd íto ttjá ra gondol az em ber. A rra, hogy a rendszerező elv belső köréből, a k o ncentrált­ ság felől h alad u n k a gyakorlatibb, és ezáltal dekon­ cen tráltab b etik a felé, m ivel a g y ak o rlat periferikus helyet foglal el az elm élettel szemben. M intha ugyan a gyüm ölcs „ d e k o n cen tráltab b ” lehetne az őt hordozó növénynél, m in th a a gyüm ölcsben levő mag nem hor­ dozná egy új növény teljes kifejlődésének lehetőségét. Á ltalános m egjegyzéseim et p o n to sítv a így definiál­ h a to k : a dogm atika vallástétel arról a bizonyságtétel­ ről, am it a B iblia az élő Istenről elm ond; az etika pe­ dig vallástétel azokról a cselekedetekről, am iket a 136

történelem folyam án az élő Isten értü n k te tt. Szándé­ kosan esik a hangsúly az é rtü n k szóra, nézetem szerint nem lenne helyes „ á ltalu n k , velünk, ra jtu n k keresz­ tü l” kifejezésekkel bővíteni vagy helyettesíteni, m ert h a ra jtu n k , h a általu n k , akárm i m ódon cselekszik az Ú r, az m indig é rtü n k van, m ivel egyedül szeretetéből cselekszik. H iszen a kegyelem egyoldalúsága jellem zi az isteni igazságot Jézus K risztusban. Az etik a ilyen m egfogalm azása, mivel Isten a történelem ben m in­ dig cselekedett az em berért, látszólag még tá g k ö rt érint, pedig az em ber szabad a k a ra ta m ia tt, valójában szorosra vonja a h a tá ro k a t. A Lukács evangélium á­ ban alig k é t rész különbséggel olvassuk ezeket a m on­ d a to k a t: „A ki nincs ellenünk, m ellettünk v an ” ; (Luk 9,50.) és „ak i velem nincs, ellenem v a n ; és aki velem nem ta k a r, tékozol” (Luk 11,23.).2 Az első idézett m o n d at környezetében arról van szó, hogy valak it, aki Jézus nevében cselekedett, g y ó g y íto tt e ltilto tta k a tan ítv á n y o k , m ivel nem k ö v ette velük já rv a a Mes­ te rt. Jézus válaszából az derül ki, hogy aki nem sa ját erejéből és a m aga dicsőségére cselekszik, az belül van e szogorúan m egvont körön. A m ásik m ondat arról vi­ ta tk o z v a hangzik el, hogy vajon lehetséges-e ördög álta l űzni ki ördögöket, m egállhat-e az a ház, am elyik m eghasonlott önm agával. A válaszból élesen lá tju k a h a tá rt, hogy aki nem Jézussal g y ű jt, az tékozol és Isten ellenségévé le tt, m inden etikai alapot elveszített. Senki sem te h e t ugyanis v allást Isten é rtü n k t e t t cse­ lekedeteiről, csak K risztus által. A keresztyén etik a ala p ja : am it az A ty a értü n k K risztusban te tt, akiről (dogm atikai értelem ben) és am ely cselekedetekről (etikai értelem ben) bizonyságot kell ten n ü n k , terem ve a „háládatosság jó gyüm ölcseit” .3 P ál apostol a galácia­ belieknek egy m o n d atb a sűrítve m egfogalm azza a dog­ m atik u m o t és az etikum ot, az in d ik ativ u szt és az im ­ p eratív u szt: „M ert akik K risztusban keresztelkedte­ te k meg, K risztu st öltözzétek fel” (Gal 3,27.), „ H a Lélek szerint élünk, Lélek szerint is já rju n k ” (Gal 5,25.). Az etikai im peratívusz a n n ak m értéke a la tt szólal meg, am it a K orintusi Levélben így ír P á l:

„Iste n kegyelme á lta l vagyok, am i vagyok; és az Ő hozzám való kegyelme nem lőn hiábavaló; sőt tö b b e t m unk álk o d tam m in t azok (ui. az apostolok) m in d nyá­ ja n ; de nem én, hanem az Isten n ek velem való kegyel­ m e” (I. K or 15,10.). A keresztyén etik a te h á t nem az em berek, hanem Isten cselekedeteiről v a llo tt bizony­ ságtétel. A dogmatika és az etika szétválaszthatósága A teo ló g iatö rtén et eredetileg a d o g m atik át és e tik á t szétv álaszth atatlan n ak ism eri. A hogyan P áln ál lá t­ tu k , úgy az első k é t század keresztyén ira ta ib a n is tel­ jes egységben ta lá lju k őket (A lexandriai K elem en: Paidagogosa, T ertullianus etik ai írásai). E z t az egy­ séget vonalaiban m egtaláljuk egészen A quinoi T am ás m onum entális teológiai sum m árium áig, ahol az etikai illetőleg m orálteológiai írások csatoltan következnek a dogm atika u tá n de az egyesítési törek v és tőle egé­ szen n apjainkig to v á b b h ú zh ató .4 A zonban m indezek m ellett a szétválasztás szorgalm azása ugyancsak régi keletű. K ettő s oka lehet annak, hogy v alaki a dogm ati­ k a és etik a k ö zö tt szak ad ást lásson. Az első m ikor a dog­ m a tik a filozófiai befolyás alá kerül, am elynek alapján az életideálok függetlenné v áln ak a keresztyénségtől és külső körön, vagy elvi síkon kezdenek mozogni. A m á­ sik ok az, am ikor a keresztyénség apológiára szorul arra kényszerülve, hogy szárazon elvi, tudom ányos értel­ m ezését a d ja a „ v ita Christiana hom inis” -nak. A po­ gány környezet és a fellángoló üldöztetések m ár a m á­ sodik századi apológiában a személyes Isten h ely ett a keresztyén személyiségre terelik a figyelm et. H am ar kifejlődött az a nézet, hogy a keresztyének élete, ke­ gyessége a „ v ita angelica” első lépcsőfoka. Még H er­ m as hangsúlyozza ugyan, hogy „ h a v alak i jó t cselek­ szik, Isten ak aratáb ó l tegye, cselekedete á lta l is nö­ velvén az Ő dicsőségét” . A zonban m ár az ő korában aszketikus színt ö ltö tt a keresztyén életideál. Az apo­ logeták igyekeztek a keresztyén h ite t úgy racionali­ zálni, hogy koruk filozófiai nyelvén és logikai rendsze­ rében kísérelhessék meg h itü k védelm ét. A feltám adás hitéből igyekeztek olyan logikailag elfogadható ismere­ t e t faragni, hogy a feltám adás irracionális v o ltá t ki­ töröljék az olvasó gondolatából. Az etik a és szoterio­ lógia terü letén az örök életről és örök halálról szóló ta n ítá s éles elválasztásával „racionalizáltak” (kainos nomos). Ju stin u s ta n ítv á n y á n a k T y tian u sn ak apológiá­ jáb an m ár a pogány erkölcsi rom lottsággal szemben döntő érv k én t szerepel a keresztyének „ tis z ta erköl­ cse” , aszkézise. A m o n tan isták erkölcsi szigorúsága pedig m ár az egyházat k ív á n ta a felhígulástól megvé­ delmezni. O lyan keresztyén életideált h ird ettek , am ely folytonos lem ondás ú tjá n az érzéki élet m egsemmisí­ tésére tö rek ed ett. T ertullianus m aga is üdvözölte eze­ k et a ta n o k a t (de virginibus velendis). A m o n tan isták kiválása súlyos h atással v o lt az egyházra, segítve a hierarchia k ialakulását, az erkölcsiség alsó és felső szintjének kifejlődését, a szentek és üdvözültek közös­ ségéből az egyház üdvintézm énnyé züllését. N agy B a­ silius (†379) az etik a alapkérdése u tá n (arche ton ethikon) 80 alapszabályát írja le a szerzetesi közössé­ geknek etik a címén. A dogm atikai v itá k idején v á lt m ind m élyebbé az a szakadás, am i a credenda és agenda k özött a keresz­ tyénség kezdetei ó ta kisebb-nagyobb m értékben m ár jelen volt. Lényege az, hogy el kell szakasztania a ke­ resztyén em bernek m agát, am ilyen gyökeresen csak lehet, a jelenvaló világtól. M ert senki sem „szolgálhat k é t ú rn a k ” (M t 6,24.). K risztus „igaz” követése a világ m egvetésével v á lt azonossá a szerzetesi élet­

m ódban, ugyanakkor az egyház rendkívül „elnéző” le tt hatalm as töm egeivel szemben. Még egy teológus n evét ki kell em elnünk ebből a korból, A ugustinusét, akinek teológiai gondolatai a re­ form áción keresztül máig h a tn a k a pro testán s teoló­ giára, elsőrenden a lutheránus ágára. A ugustinus két „civitas” összekeveredett jelenlétét állítja szembe egym ással. A „civitas terre n a ” K a intól eredeztethető földi önkény az özönvíz ó ta (Gen 6.) szétv á laszth ata t­ lan a „civitas dei” -től. A civitas terren a nem m ás m in t az önzés h arca az önzés ellen, te h á t a „ p a x te r­ re n a” csak B ábel békességének nevezhető. A civitas dei Á brahám u tódaiban ölt te ste t (Róm 9,7 — 11.), akik a teljes szétválasztásig rejtve van n ak (Jézus neve lesz a szétválasztás alapja), m aguk is érdekeltek a „föld békességében” . Teljes béke azonban lehetetlen valóságos „igazság” nélkül, a „civitas coelestis” h a­ tá sá n a k meg kell te h á t látszódni az em beri törvénye­ ken, m ert valóságos igazság és istenism eret csak a ci­ v itas dei h atá ra in belül van. A civitas dei polgárai m indazok, akik valóságos isten ism eretre ju to tta k K risztusban (praedestinati in aeternum regnare cum deo), akiket erre Isten kiv álaszto tt, ő k a lk o tják a „vere ecclesia” közösségét (num erus p raed estinato ­ rum ). Tökéletes vallásetikai megfogalm azáshoz ju t­ h a to tt volna A ugustinus, h a egyetlen k ritérium ot te ­ h e t arra nézve, m it is kell értenünk a praed estin atio a la tt. A k iv álaszto ttak (electi) sem egym ást sem ön­ m ag u k at nem ism erhetik fel, így nem alak u lh at ki com m unio, a búza e g y ü tt növekszik a konkollyal az aratás, a szétválasztás napjáig. A kiválasztottság k ritérium ának m egtétele nélkül, A ugustinus ta n ítá ­ sával nem hogy tis z títo tta volna, de erősítette az általa egyébként is nagyon tiszte lt hierarchikus egyházat, m ert a civitas deit legkényelm esebb volt azonosítani a lá th ató egyházzal. Ezek a gondolatok a reform átorok átgondolásában máig h atással van n ak a dogm atiká­ ban éppúgy m in t az etikában. Az első századokban nem csak az tö rté n t, hogy a dogm atika elvált az etikától, hanem a k ettős erköl­ csiség m ia tt az etik a önm agában széthasadva meg­ szűnt etik a lenni, azaz vallástétel azokról a cselekede­ tekről, am elyeket az élő Isten értü n k em berekért te tt, hanem egyházi üggyé, egyházi m orállá v álto zo tt. E b­ ben az időben m ár a dogm atika sem Istenről, hanem az egyházról tesz vallást. A reform átoroknak új ala­ pokon kellett építkezniük, illetőleg régi alapokhoz visszatérniük. E z t a visszatekintést nem csupán a diagnosztizálás kedvéért, vagy igazolásaként te tte m , hanem azért, m ert a teológiatörténet folyam án a „k ísértő” fa n tá ­ ziátlanságával találkozhatunk, ugyanis m egism étli kísértéseit századunkban is. É rte m ez a la tt a keresz­ ty én h it racionalizálását az ateista tudom ányossággal szembeni apológia céljából, és a világm egvető perfek­ cionista etik a újbóli té rh ó d ítá sát, a m orális tenden­ ciákat, am elyek szakadást okoznak az etikán belül, elválasztják a d o gm atikát az etikától, am i nem világ­ tó l való elszakadást, hanem egyházszakadást eredm é­ nyezett. A hogyan az igehirdetésben egységben kell lennie az explikációnak és az applikációnak, következ­ m ények nélkül nem v álasztható el a dogm atika és az e tik a .5 A z „eredeti” emléke és az eredendő bűn Ahhoz, hogy közelebb férkőzhessünk a X X . századi dogm atika és etik a viszonyához, oda kell visszam en­ nünk, ahonnan az etik a színét m egkapja a dogm ati­ kától. A nnak a p o n tn ak értelm ezésére gondolunk, 137

ahol az antropológia és a krisztológia találkozik. Azon­ ban k é t ilyen p o n t is van . A kézenfekvőbb keresztyén szem pontból nyilván a te s tté létel, Jézus születése, ahonnan A thanasius is kiindul (peri enantropeseos tou Logou), hogy „igaz L ogosz-tant” szárm aztasson be­ lőle, ebből építve föl a m egváltáshoz kapcsolt „th e a n tropologikus” e tik á t (gnosis alethes — bios kalos). A m ásik p o n t az eredeti Á dám emléke, am i K risztusban le tt ú jra valósággá, am i elveszett az első em ber bűn­ esete m ia tt, azt n y ertü k meg újból a M ásodik Á dám á lta l.6 „A hogyan egy em ber által jö tt a b űn a világba” , ugyanúgy az em ber Jézus K risztus á lta l k iárad Isten kegyelme sokakra. (Róm 5,12—19; K or 15,45.) Jézus K risztus te s te t öltésének m egértése feltételezi az eredendő bűn felism erését és a „paradicsom i állapot” u tá n i vágyakozást. Az „ered eti” terem tésbeli állapot emléke, és az ahogyan az em ber terem tésének eredeti célját értelm ezzük, m eghatározza az em ber Jézus K risztusról v a llo tt h itü n k et. Nem csupán a bűnös ál­ la p o tu n k a t v e tte el K risztus szenvedése, hanem az új, eredeti élet lehetőségét ad ja, kínálja a Szentlélek által. Sokszor le h e te tt az u tóbbi időben hallani és olvasni az „im ago dei” értelm ezéséről. Milyen értelem ben volt az eredeti Á dám istenképű és m ennyiben szűnt meg vagy k áro so d o tt ez a bűneset következtében, és m eny­ nyiben á llíto tta vissza ezt K risztus. V éleményem sze­ rin t azzal nem ju tu n k közelebb az istenképűség meg­ értéséhez, h a csupán azon töprengünk, hogy m it és hogyan m o n d tak erről m ások, és hogyan v ita tk o z ta k róla, kinek le h e te tt esetleg igaza e v itá k során. Azzal sem közelítjük meg a valóságot, h a azt keressük, hogy mi m a ra d t nekünk meg az eredeti istenképűségből, m it h o zo tt m agával az É denből k itilto tt em ber. A Bib­ lia arról tesz bizonyságot, hogy Á dám a b ű n t, a bűn­ nek h a tá s á t (uralkodásvágyat em ber és em ber vi­ szonyában, uralkodási kényszert a term észettel szem­ ben), a bűnnek következm ényét a h alált hozta, to ­ v á b b á a m ásik em bert, de nem csak em bertársi, ha­ nem b ű n társi m inőségben.7 U gyanakkor nem szól az imago dei látv án y o s elveszítéséről, megsemmisülésé­ ről, vagy m egrom lásáról. É d en elveszítéséről beszél a Biblia, vele m inden lehetősége m egszűnt az em ber­ nek arra, hogy az élő Istennel állandó kapcsolatot te ­ rem tsen, azaz imago dei legyen. Még ádám képűségről sem beszélhetünk igazán, m ert arcnélküliség és álarc viselése jellem zi az É denből k itilto tt em bert, aki hor­ dozni kénytelen a bűn következm ényét, és a k it gyö­ tö r az eredeti emléke, a tu d a tta la n m egváltásra-szo­ rultság. E tik ai síkon érti a jó t, az „ a k arás is m egvan benne” , de nem ta lá lh a tja meg a jó véghezvitelét (R óm 7,18.). Így te h á t m indegy, hogy mi v o lt az imago dei, h a csak É denben fu n k cio n álh ato tt, ahol Isten kö­ zelsége és az em berrel való k apcsolata a d o tt m éltósá­ got Á dám nak, te tte az életét széppé és értelmessé. Az em ber Jézusról sem o lvashatunk külsőben meg­ nyilvánuló, föltűnően m eglátszó tulajdonságot, sőt É zsaiás próféciáiban az Ú r szolgája m eg v etett külső­ vel jelenik meg (Ézs 53.). A M ásodik Á dám , a K risztus bűn nélkül való, közvetlen k apcsolatban van az A ty á­ val, ezért úgy já r t és ta n íto tt a földön, „ m in t akinek h a ta lm a v a n ” (Mt 7,29.). Az eredeti állapot imago dei v o ltá t mégiscsak ennek a k é t dolognak tu la jd o n íth a t­ ju k , am ely lá th a tó v á le tt az Ő cselekedeteiben és ta ­ n ításáb an . „ L á ttu k az Ő dicsőségét, m in t az A ty a egyszülöttjének dicsőségét, aki teljes volt kegyelem­ m el és igazsággal” (Jn 1,14.). A bűnös em ber pedig a paradicsom ó ta nem fejlő d ö tt sem m it, pedig állandó „fejlődésben v a n ” . Senki sem m ehet az A tyához csak egyedül K risztus által, aki Isten gyerm ekévé tesz, és É denen kívül megőriz a gonosztól. 138

A z eredendő bűn (Gen 3,9.) „N em állítja a B iblia ősszüleink h alh atatla n ság át, de a halál békés átm enet leh e tett szám ukra egy m ásik létbe, a rom olhatatlanságba” (Török I.). Az első bűn­ eset következm ényeként jö tt a halál az em berre m int büntetés. Az eredendő bűnről szóló ta n ítá s mérlegeli azt, hogy m ennyiben le ttü n k m i bűnösök, a halál és halandóság tényén kívül, hogyan lehetünk felelősek az első em ber vétke m iatt. A Biblia szerint az eredendő bűn m indenben h a t az em berre, felelőssége alól nem v o n h atju k ki m agunkat. A bűnös m egigazítása a fon­ tos, nem pedig a bűn igazolása. A történelem folya­ m án az eredendő bűn b o trá n y á t sokszor nyűgnek érezte a teológia, és igyekezett igazolni, fölm enteni alóla Á dám u tó dait. Századunk teológiája ugyancsak a bűn elbagatellizálása felé hajlik, ezen a téren nagy hagyom ányok van n ak a teológia történetében. E lő­ ször a platoni filozófiában n y e rt alapot, ahol az em­ beri szellem isteni eredetű (Origenes), te h á t az em ber­ nek azon kell lennie, hogy m eglátsszék ez a hasonló­ ság, am iben segítségére van a m indent rendező Logosz. A bűn „szellem i term ék ” , te h á t szellemi területen le­ hetőség nyílik a korrekciójára. A korai katolicizm us egyre n y íltab b an azt h irdette, hogy az eredendő bűn kinevelhető lenne az em berből, jóllehet bűnben szü­ lettü n k (Pelagius). K ésőbb a bűnben születést ta r­ to ttá k eredendően gonosznak, s ez a bonyolult spe­ kulációkhoz vezető gondolat h a to tt a keresztség bűn­ törlő jellegének ta n ítá sá ra, a szüzességi fogadalom fel­ sőbbrendűségének igazolására, M ária személyének elő­ térbe helyezésére, beágyazódott az egész teológiai gon­ dolkodásba. Ú jabb kibúvót jelent az eredendő bűn realista szem­ lélete. A realista gondolkodó nem lokalizálja (pl. a te sti dolgokra) a b ű n t, hanem racionalizálja. „Term é­ szetes” vágyak kiélését lá tja benne, vagy a körül­ m ények kényszerítő h a tá sá ra hivatkozva felm enti az em bert a felelőssége alól. A zonban, h a nincsen ere­ dendő bűn, hogyan tö rt be hozzánk a v ita th a ta tla n társadalm i rossz, hogyan v á lt „to lv ajjá a tolvaj vi­ lág” , hogy kiterm elje m egkárosítóit (Török I.). Az eredendő bűn alól való kibúvó keresésének újabb, m odern v álto zata, am ikor a lokalizálás nem az em­ bert, vagy az em ber egy-egy tu lajd o n ság át é rin ti, hanem szociológiai kategóriát, és társadalm i osztály, vagy réteg, népcsoport „m egjobbításával” megszün­ teth ető . A Biblia nem ismeri az elkendőzés lehetőségét. N in­ csen Isten elő tt önm agában igaz em ber. E gyetem ben m egrom lottunk, Isten kezében haszontalanokká, hiá­ bavalóvá le ttü n k (Róm 3,10.). Sok teológus szemében m a is bo trán y , hogy az em bernek az eredendő bűn m ia tt nem a d a to tt terem tésbeli lehetősége a jóra, a jó „kifejlesztésére” . Az első em ber terem tésbeli hely­ zetét és a bűneset u tá n i á llap o tát egy arán t kom olyan kell vennünk ahhoz, hogy a Második Á dám , az Ú r m egváltása helyére kerüljön a teológiai gondolkodá­ sunkban. Látszólag messze kalandoztunk, pedig csak a legfontosabb alapkérdés tisztázása volt célunk, am ely nap jain k b an is m eghatározza a dogm atika és etik a viszonyát, ugyanis m indkettő az eredeti álla­ p o tra koncentrál, s ennek feltétele, hogy m egism erje az em ber eredendően bűnös helyzetét. Ezen a ponton siklanak ugyanis v ak v ágányra az antropológikus eti­ kák, a filozófiával m egterhelt teológiai antropológiák, beszűkült szem léletű krisztológiák.

A dogmatika és etika viszonya a X X . században Term észetesnek te k in th e tjü k azt, hogy ahányféle antropológia létezik, legalább annyiféle, v agy még több etika épülhet föl. Mi i tt egészen kis te rü le te t fog­ h a tu n k á t, a pro testán s teológiai etik a és dogm atika kapcsolatában. A m ú lt század vége és századunk első évtizedei m ind a tu d o m á n y t, m ind a teológiát az em ­ beri alkotóképesség végtelen lehetőségeinek bűvöleté­ ben ta r to tta . Az ate ista szemléletű tu d o m án y elő tt hódoló teológia racionalizál, liberalizál, hogy az óriássá n ő tt em berrel észrevetesse A lkotóját. E z a bám ulatos optim izm us és jö v ő tu d a t, s főként a szentim entális em berre épülő etika, az első világháború négy éve a la tt m egrendült, lehetetlenné k ezd ett válni az em­ berbe v e te tt feltétlen bizalom és a keresztyén k u ltú ra történelm i g aranciája. Ú gy látszo tt, hogy a tu d o m án y ­ tala n n a k bélyegzett pietizm us közelebb áll az igaz­ sághoz az em ber m egítélését illetően, m in t a v astag kötetekben m egírt dicshim nuszok az em beri nemről. A fiatal teológus-generáció (zömében szolgáló lelké­ szek) m eg ta rtv a a tudom ányos m etodikát, vagy még azzal sem törődve, „tu d o m án y talan h itte l” kezdte m űvelni a teológiát. A teológia az ő m unkásságuk nyom án k iláb alt a kultúroptim izm us veszedelmes ká­ tyújából, de helyenként m ár az ellenkező végletbe esve, a teljes kultúrpesszim izm usba. A dolgok iróniája az is, hogy a teológia tu d o m án y v o ltá t szigorúan őrizve sokszor a titk o k m ag y arázata „ titk o s kifeje­ zések” form álását jelenti, csupán a frazeológia meg­ változását. A tudom ányos kényszer a la tt kicsírázott a kényszer-tudom ányosság, furcsa szóm isztika a dog­ m atik a és etik a azon p o n tjain , ahol az egyértelm űség veszélyekkel já rt. É rdekes szójátékok születtek, am e­ lyekkel m in d en t k i le h e te tt fejezni, m ert sem m it sem jelen te tte k . Századunk m ásodik felének ju to tt az a feladat, hogy kihám ozza a k é t világháború közötti teológiai m unkásság valódi érték eit, s am it lehet to ­ vább vigyen belőle. Századunk elején a dogm atika és etik a egységéért em elt szót W . H erm ann8, aki R . R o th e és A. R ischl egyrészt spekulatív m ásrészt antropológiai alapokon tá rg y a lt „keresztyén-em beri” valóságával szemben, ők ugyanis e tik á t csakis a rendszeres gondolkodás pe­ rem területén tu d ta k elképzelni, radikálisan új alapo­ k a t keresett. Oppozíciója m ellett sikerült is kidolgoz­ nia, form ába önteni vélem ényét.9 „A valódi erkölcs egyenlő a szabadságunkhoz való ragaszkodással.” Valóságos hűség a szabadsághoz csak úgy lehetséges, ha a „jó gondolata” m egterem az em berben, s nem előre kész rendszert te k in t érvényesnek m agára néz­ ve — ta n ítja H erm ann. Nem a cselekedetek korrek­ ciójában (kazuisztikában) lá tta az em ber erkölcsi éle­ tének lényegét, hanem a szabadon és norm ák nélkül elfogadott, Isten tő l k a p o tt ja v a k b a n .10 H erm ann egy­ ségben lá tta a dog m atik át és az etik á t, aki pedig kri­ tik u s szemmel, de mégis teljességre j u t t a t t a alapgon­ d o la ta it a teológia egységéről, ta n ítv á n y a K . B arth . B arth m ár a harm incas évek elején összeállított m ünsteri előadásai alapján (1928—1930) k é t v astag k ö tet e tik á t, de o tt még a dogm atika segédtudom á­ n y ak é n t nevezi meg, m elynek felad ata, hogy Isten igéjében keresse meg az em beri cselekvés értelm ét (E th ik u nd D ogm atik 1 §). K ésőbb a d o gm atikájában m ár m ajdnem az ellenkezőjét m ondja, o tt a dogm ati­ k á t m in t e tik á t értelm ezi, s a k e ttő elv álaszth atatlan egységét hirdeti (K D . I /2, 22—23 §). B a rth szándéka az volt, hogy dogm atikájának m ind­ egyik nagyobb egységéhez csatol etik át, nem kitekin­ tés, hanem összefoglalásként. Végül az egész életm ű

befejezetlensége m ia tt nem k e rü lh e te tt sor erre. Az utolsó, m ár töredékesen k iad o tt kö tete (IV /4. Ver­ söhnungslehre 74 §) u ta l B a rth szándékára, m ely sze­ rin t az etikai gondolkodás étosza az im ádság. Isten p a ra n csát: „hívj segítségül engem” ! (Zsolt 50,15.) — tek in ti az egyetlen etikai im peratívusznak. Szabadság­ nak nevezi ezt, am elyben nincsen kazuisztika, és ide­ gen a „kairos hom ályos etik ájátó l” . H a az e tik á t val­ lástételnek te k in tjü k az élő Isten é rtü n k te tt csele­ kedeteiről, akkor m ár ez a k ét szó „m i A ty á n k ” , s az hogy így szólíthatjuk Őt meg, kifejezi Isten értü n k te tt cselekedetét, az t hogy Ő A tyánk. A „M iatyánk” m ag y arázatát szánta B a rth az etik a bevezetésének, de nem készült el vele (lásd: 77—78 §). Az im ádság p a­ rancsa ad lehetőséget arra, hogy „ Isten m un k atársai” legyünk (1K or 3,9.). A m ikor politikai a k tiv itásáé rt tám ad ják , B a rth az inkarnáció kegyelm i te tté b ő l ki­ indulva m agyarázza a felebarát fogalm át. „ Iste n hu­ m anizm usáról” beszél Jézus K risztus kereszthalálá­ ban. B a rth teológiája m ellett a m ásodik világháború u tá n le tt ism ertté D. Bonhoeffer befejezetlenül m a­ ra d t e tik ája (E. B ethge). A keresztyénség alapvető tévedését lá tta Bonhoeffer abban, hogy a történelem folyam án állandó „ terü le ti konfliktusban” állott a világgal, örökké a h atáro k kicövekelésével p ró b ált te ­ re t biztosítani a „szentnek, isteninek, term észetfelet­ tin ek ” , m agára hagyva és kiközösítve a „profán, ér­ telm i, term észeti” világot. A m indenkori em bert ez a m ag atartás állandóan az elé a dilem m a elé állíto tta, hogy „ É d e n t kell-e építenie” , vagy lakhatóvá ten n i a körülötte levő világot, holott a keresztyén em ber K risztusban e g y ü tt szemlélheti az isteni valóságot és a világ valóságát. A keresztyénségnek te h á t nem te re t kell nyernie a világban, hanem m egújítani m in t só és világosság. A börtönből ezt írja keresztfiának (1944): „A mi dolgunk az, hogy beszéljünk arról a napról — am ely nap el fog jönni — am elyen az em bereket úgy hívja el az Ú r igéjének hirdetésére, hogy h a tá sá ra m egújul a világ. Addig a keresztyének hallgatagok és re jte tte k lesznek, de lesznek, és im ádkozva v á rják a rendelt időt” .11 „A zt hiszem, hogy az életünk során m indenben „am i jó t” az A tya nekünk elkészít, olyan h itte l kell ő t m egragadni, hogy am ikor eljön „am az óra” — de igazán csak akkor — szeretetben, hitben és öröm ben m enjünk hozzá.” Bonhoeffer kom olyan veszi azt, hogy a világban él, m ert a keresztyéneknek a világban kell élniük, és nem kifelé sóhajtozni be­ lőle. A világ értékeit élvező, de folyton belőle elkíván­ kozó p a ra zita kegyességet egyszerűen ízléstelen dolog­ n ak ta rtja , amihez Isten a k a ra tá n ak semmi köze nin­ csen. Bonhoeffer krisztocentrikus e tik á t írt, és csak etik át. G ondolatai a h a tv a n as években sokféle in ter­ pretációban á tjá rtá k az egész ny u g ati teológiát, m ert a két világháborút m egért teológus nem zedéknek új­ ból birkóznia k ellett a „ k é t h atalo m ” elm élet kérdé­ sével. A lutheránus teológia feloldhatatlan dilem m ája és etikai kétsége az, e g y ü tt éli á t a civitas dei és civi­ ta s diaboli (terrena) jelenlétét. Az alapképlet Jézus és P ilátu s szem benállása. P ilátu sn ak hatalom a d a to tt, Jézusnak pedig h a talm a van. A keresztyén em ber soha nem tu d h a tja m elyik h atalo m n ak kell engednie, a vívódó em berre viszont nehéz e tik á t építeni, am ikor a k é t világháború m ia tti b ű n tu d a t is n y o m aszto tta a teológiai gondolkodást. Több teológus engedett a „k i­ hívásnak” (F. G ogarten, H . Gollwitzer), pontosabban a kihívó félnek, és B onhoeffer g o ndolatait felhasználva kerestek új etikai irán y t. E gyetlen m onum entális etikai mű szü letett ebben az időszakban H . Thielicke „Theologische E th ik ” -je, 139

húsz évi m u n k ája valóban m egm ozdította a luth erá­ nus etikai gondolkodást. Nincs lehetőségünk arra, hogy részletekbe menően elem ezzük Thielicke karakterében lutheránus, m etodikájában és felépítésében egyedi teo­ lógiai e tik á já t. A szerző így foglalja össze m ondani­ v a ló já t: Az em ber, aki átélte Isten m egigazító szere­ te té t, a rra érez in d ítta tá s t, hogy m aga is szeretetben éljen. A ugustinus jól ism ert m ondása elevenedik meg ebben a m o n d atb an : dilige et fac quod vis — szeress, és tég y úgy ahogyan jónak látod. A szeretetből fakadó, norm ák nélküli és g á ta k a t nem ism erő etika, am ely csupán egyetlen törvénysze­ rűséget ismer, a szituációt, sok ak at m agával rag a d o tt és seg ített kiszabadulni a h áború emlékének depresz­ szív h a tá sa alól. K özvetve azonban elin d íto tt egy olyan lav in át, am i sem m iképpen sem hordoz pozitív h atáso k at. Az „idők szav át” , a világ k ih ívását teoló­ giai alap n ak tek in tő k re gondolok, az úgynevezett „genitivuszos teológiák” m űvelőire, nyom ukban pedig a politikai színezetű szociáletikára (D. Sölle, H . Goll­ w itzer, J . M oltm ann). A „k ih ív ás” teológiai elfogadása eg y ú ttal a teológia legnagyobb kísértése. Egyrészt azért, m ert té m á t és leckét ad fel a teológusnak, m ás­ részt b elerán tja ezzel a tudom ányos világ m achiná­ ciós és politikai láncolatába, ahol vagy apologéta lesz belőle, vagy elfelejti, hogy a teológia nem épülhet fel korok igényeire, hanem csak a velünk szemben igény­ nyel fellépő és m egszólító Szenthárom ság Istenre. E z term észetesen csak o tt látszik meg ilyen élesen, ahol a teológiai gondolatok tálalása is profanizált, ahol a frazeológia keresztyén színezetű, o tt kevésbé feltűnő még v ad ab b elhajlás is. Bonhoeffer a korá­ tó l idegen frazeológiát érezte terhesnek, de nem a ke­ resztyén m ondanivalót (ezt szorgalm azta eredetileg C. F . von W eizsäcker is). A „korszenvedélyek utólagos igazolása” , am i egyéb­ k é n t is jellem ző v o lt az európai gondolkodásra vál­ ságba j u t t a t t a a ném et nyelvű teológiát. B arth még

időben tiltak o zo tt, de nem kellő eréllyel, m ert rész­ ben ő is h a jlo tt erre. A korszenvedélyek utólagos iga­ zolását H am vas Béla így ostorozza: Az általánosan is­ m ert filozófiák (teológiák) és term észettudom ányi koncepciók, gazdaságtanok és társad alm i elm életek a tö rté n e ti tévelygések forrpontjain kívül egyebet nem látn ak , és ezekről elvakultan g o n d o lk o zn ak .. . M ind­ ezek az ideológiák végül is pszeudológiák, a tö rté n eti pillanat forrpontjaival szemben felvett pszeudoexisz­ tens m ag a tartá s eredm ényei, válságoldó gondolatok leple a la tt válságfokozó elm életek, oly tév tan o k , am e­ lyek a tö rté n e t pillanatából nem is látn a k k i.12 Ahhoz, hogy a dogm atika vallástétel legyen a B ib­ lia élő Istenről elm ondott bizonyságtételéről és az etik a pedig azokról a cselekedetekről, am iket a tö rté ­ nelem folyam án értü n k em berekért te tt, teológiai alapkérdések újbóli átgondolására van szükség. Ez a m ai teológusnem zedék alapvető feladata. Németh Tamás

JE G Y Z E T E K : 1. K . B a rth : E in fü h ru n g in die evangelische Theologie, 1962. 199.1. 2. L ásd u g y an ezt a gondolatot P á ln á l: F il. 1,18 és II. T im 2,19. 3. Vö. M áté 5,16. 4. Schleierm acher híressé v á lt m o n d a ta a d o g m a­ tik a és az e tik a egységéről: Λ keresztyén életszabályok nem kevésbé h itv allási tételek , m in t a d o g m atik ai rendek. F . S chleierm acher: K urze D arstellung des theologischen S tudium s. 1811, 223 § 5. A d o g m atö rté n etb en ciklikusság figyelhető m eg, k orszakonkén t vissza­ té rő egy-egy alapproblém a és a vele kapcsolatos té v ta n ítá s . Vö. B alogh— H ag en b ach : H itn ézetek tö rtén elm e (kézirat) F . Loofs: L eitfaden zum S tudium d e r D ogm engeschichte, 1906. A. H a rn a c k : D ogm engeschichte, 1893. 6. A „ c u r deus hom o” kérdése. 7. B onhoef­ fer a házasságot m in t utolsó egységet te k in ti paradicsom i e re d e tű ­ nek, B a rth is nagy h an g sú ly t helyez az em b er többesszám ú belső egységére, analógia re latio n ist lá tv a Iste n belső többesszám áv al. 8. H e rm a n n t m egelőzően is bőven a k a d ta k az egységnek képviselői a X IX . században. G. I. N itzsch: S ystem der christlichen L eh re; H . H . W en d t N itzshével azonos cím ű m u n k á ja ; M. K ah ler: W is­ senschaft d e r christlichen L ehre. 9. W . H e rm a n n : E th ik , 1913. 10. W . H e rm a n n : Religion un d S ittlich k eit (a S chriften z u r G rundle­ gung der Theologie kötetében) 1966. 11. D. B onhoeffer: W id erstan d u n d E rgebung, 1951. 123. l . 12. H am vas B : K orszenvedélyek u tó la ­ gos igazolása (1950) Vigilia, 1984/4 277. l.

A Harmadik Világ teológiájának jelentősége az ökumenikus mozgalomban Örömmel emlékezem arra, hogy barátságom C. I. Itty vel tö b b , m in t 25 évvel ezelőtt szövődött, akkor, am ikor ő az E gyházak V ilágtanácsa ifjúsági m unká­ já n a k v o lt a felelőse. A zóta az EV T tö b b különböző m u n k aterü letén fárad o zo tt, és hozzájárulásával je­ lentős m értékben seg ített a V ilágtanács arcu latának alak ításáb an , az egyházakban és azokon kívül, vala­ m in t k iterjesztette az ökum enikus mozgalom h a tá sá t a la k o tt föld területére. H ozzájárulásának egyedisége indiai h átteréb ő l tá p ­ lálkozik, Fejlődő Országokhoz való kötődéséből, és társad alm i elkötelezettségéből, m ely ökum enikus lel­ kületéből fak ad t. I t t y személyiségének ez a három vo­ n ása nagyon szorosan kötődik egym áshoz. T u d v a azt, hogy ő indiai, arról sem szabad m egfeledkeznünk, hogy Ind ia a világ leghatalm asabb országainak egyike, népességét, k u ltú rá já t, vallási életét és szerepét te k in t­

ve a nem zetközi életben, különösen vezető pozícióját alapul véve az El-N em -K ötelezett Országok Mozgal­ m ában. I tty hazája, ahol a keresztyénség különleges szerepet tö lt be, g azd ag íto tta széles látókörű ökum e­ nizm usát. I tty hozzájárulása még abból a szem pontból is lényeges, am ennyiben részét képezi a feltörekvő — úgynevezett — H arm adik Világ teológiájának, am ely a fejlődő országokban élő keresztyén egyházak teológiai ism ereteit és reflexióját jelenti. I t t kell meg­ em lítenünk, hogy a H arm adik Világ Teológusainak Szövetségét 10 évvel ezelőtt, 1976-ban alap íto tták . Mindez azt jelenti, hogy úgy em lékezünk meg G. I. I tty h a tv an a d ik születésnapjáról, és úgy köszöntjük őt, m in t korunk legfontosabb eszmei áram latainak m egtestesítőjét. Ökum enikus lelkületű, a Fejlődő Vi­ lághoz tarto zik , megéli indiai örökségét és h á tte ré t.

A fenti írás a kővetkező kiadványban jelent meg, angol nyelven: Hope for Justice A Tribute to C. S . Itty. A z E V T kiadványa az Á zsia i Keresztény Konferencia gondozásában. 1987

140

A szocialista országokban élő egyházakra gyakorolt hatás A H arm ad ik Világ teológiájának jelentősége az ökum enikus m ozgalom ban különösen a „M ásodik V ilágban” élő keresztyén egyházak, vagyis a szocialista országok egyházai szám ára fontos. „Szocialista orszá­ gokról beszélek inkább, m in t kelet-európai országokról, tu d ato san , m e rt az elm últ 25 év fejlődésének eredmé­ nyeképp m ás, nem csak kelet-európai országok is szo­ cialistává lettek , Á zsiában, A frikában és Latin-A m eri­ k ában. A szocialista országokban élő egyházak teoló­ giai látásm ódja párhuzam ba állíth ató a H arm ad ik Vi­ lág teológiai fejlődésének vonalával, an nak ellenére, hogy helyzetük a világban m erőben m ás. E z é rt a H arm ad ik Világ teológiájának jelentőségéről az öku­ m enikus mozgalom szám ára azoknak az egyházaknak a szem pontjából beszélek, am elyek m arx ista p á rt irány ítása a la tt élő országokban m űködnek. H allha­ tók olyan hangok a m ai ökum enikus párbeszédben, am elyek szerint a keresztyénség fő vonala á tte v ő d ö tt E urópából a H arm ad ik V ilágba. A m ásodik ezredfor­ dulóra L atin-A m erika lesz a legnagyobb keresztyén földrész, a világon élő katolikusok több, m in t k é th a r­ m adával. A keresztyénség leggyorsabban A frikában növekszik, ahol az evangelizáció következtében évente tö b b , m in t 6 millió em ber lesz keresztyénné. Á zsiában a zavaró politikai és társad alm i körülm ények m ellett a keresztyénségnek szembe kell néznie az úgynevezett világvallások óriási kihívásával, m elyek új misszióértelm ezést k ívánnak az egyháztól. N ém iképp ellen­ tétesen h a t, hogy E urópa, a hagyom ányosan keresz­ tyén földrész m a is lelki elsőségre törekszik, hogy a ke­ resztyénség központjai m a is E u rópában v an n ak (ró­ m ai katolikus, orthodox, p ro testán s, anglikán), és hogy a fő teológiai centrum ok is E u rópában v annak (egyetem ek, stb.). A keresztyénség erővonalai mégis lassan, de biztosan a Fejlődő Országok felé toló dnak el. Fel kell te h á t ten n ü n k a kérdést, hogyan tü k rö zheti ezt a m eg fo rd íth atatlan fo lyam atot a m ai ökum enikus párbeszéd? H ogyan oldható meg az az ellentm ondás vagy paradoxon, am ely szerint E u ró p a, m ely m aga is evangelizációra szorul (am int egyre szekularizálódik) kétségbeesetten ragaszkodik vezető szerepéhez, még a H arm adik Világ felnövekvő sp iritu alitásán ak fényé­ ben is?

szembe kell néznünk az, hogy „hogyan fogalm azhatja ú jra a keresztyén teológia kap cso latát m ás vallások­ kal, anélkül, hogy feladná Jézus K risztus evangélium a igazságának alapvető követelm ényét” . Az ázsiai egy­ h ázaknak m ásik — a m ásodik világ és az egész öku­ m enikus párbeszéd szám ára fontos — jellemzője az, hogy az ázsiai kom m unizm us (K ína) m eg v á lto ztatta nézeteit a vallás társad alm i szerepéről, am i új perspek­ tív á k a t n y ito tt a keresztyén bizonyságtétel és teoló­ giai reflexió szám ára. A frikában az egyházak és a teo­ lógia hangsúlya nem esik ilyen m értékben a tá rsa d a l­ m i kérdésekre. A társad alm i valóság értékelése mégis jelentős részét képezi az afrikai teológiának. Az afrikai teológusok szám ára a fő kérdés m élyebben rejlik. Ő ket inkább az antropológiai kérdések, az egyén és az az em beri közösség sorsa, valam in t az em beri élet és lelki értékei foglalkoztatják. L atin-A m erikában kü­ lönös hangsúlyt helyeztek a társad alm i és gazdasági valóságra; és ez a teológia széles körben m egism erhető a felszabadítás teológusainak m unkáiból. L atin-A m e­ rikáról szólva óvakodnunk kell a ttó l, hogy egyszerűen egyenlőségjelet tegyünk a felszabadítás teológiája és a H arm adik Világ teológiája közé. Az afrikai, ázsiai és a felszabadítási teológia szorosan összekapcsolódnak és azt a jelenséget tükrözik, am elyet a „H arm ad ik Világ v álaszaként” kísérhetünk figyelemmel a teológia te ­ rületén. Világossá v á lt, hogy a H arm ad ik Világ teo­ lógiája összetettségében válaszadási kísérlet azokra a sürgető kérdésekre, m elyeket a harm adik világbeli nem zetek összetett és ellentm ondásos fejlődése tesz fel. Ez a fejlődés pedig az igaz teológia k ét pólusa kö­ zö tti egyensúly k ialakítása felé m u ta t. Ez a k ét pólus a bibliai kijelentés és az em beri történelem . A H arm ad ik Világ teológusai nem zetük történelm i esem ényeit a bibliai kijelentés fényében, a bibliai ki­ jelentést pedig a történelm i esem ények fényében ak arják m egérteni. Ez a folyam at központi jelentő­ ségű a szocialista országokban élő egyházak szám ára is, és u ta t és m ódot n y it a H arm ad ik Világ egyhá­ zainak, hogy kérdéseket tegyenek fel egy bizonyos tö r­ ténelm i k o n textusban és társad alm i környezetben — m arx ista társadalom ban — élő egyházaknak. Olyan kérdések, m elyeket teológusaink eddig nem tu d ato san vagy csak részben érin tettek , m ost a H arm adik Világ teológusai által világosan és szabatosan fogalmazód­ ta k meg.

A H arm adik Világ teológiájának áttekintése

Jelentőség az ökum enikus párbeszéd számára

Ahogy á tte k in tjü k a H arm ad ik Világ teológiájának jelenlegi helyzetét, szem ünkbe ötlik ennek összetett­ sége. B ár a teológia különböző terü letei érin tik egy­ m ást, és gyökerükben kapcsolódnak egym áshoz, a hangsúly m inden H arm ad ik Világhoz ta rto z ó ország­ ban m áshová esik. Á zsiában am in t m ár em lítettü k , a társad alm i problém ák — m int például a szegénység és túlnépesedés —, az em bertelen elnyom ás, kizsák­ m ányolás és a koloniális m ú lt m arad v án y ai m ellett a keresztyén egyházak és teológia szám ára a legsúlyo­ sabb kihív ást a nem -keresztyén vallások és az ezekkel való párbeszéd jelenti. Ez a keresztyén teológia teljes újrafogalm azását vonja m aga u tán , főként k ap cso latát m ás vallásokkal, ezek érték eit (kulturális és lelki), és fontosságukat népeik és nem zeteik szám ára. A keresz­ ty én egyházaknak meg kell kérdezniük önm aguktól „nem képviseltek-e a keresztyén egyházak — ta lán ö n tu d atlan u l — egyfajta kulturális im perializm ust, am ikor m eg tag ad ták a nem -keresztyén vallásoktól azok spirituális jellegét”? A m ásik fő kérdés, amellyel

Más megfogalm azással a következőképpen szemlél­ te th e tjü k a H arm adik Világ teológiájának fontosságát az ökum enikus párbeszéd szám ára: 1. A teológia tá rg y a változásban van. E urópában a teológia nagy személyiségek, a legm agasabb egyházi testületek vagy akadém iai intézm ények felségterülete volt. A H arm adik V ilágban a teológia válaszadás, Isten népének feladata, és történelm i tap asztalatokon alapszik. 2. A teológia m űvelésének m ódja is m egváltozott. E urópában fő m ódszer a kijelentés, k in y ilatkoztatás volt. A H arm adik V ilágban ezt lassan felváltja a p á r­ beszéd, vagyis a teológiai gondolkodás többé nem el­ v o n t tudom ány, a hangsúly a g y ak o rlatra helyeződött — az ortodoxia h ely e tt az ortopraxis v á lt fontossá. Így új kapcsolat alakult ki az ism eret és ennek az is­ m eretnek alkalm azása között. A teológiának h a tn i kell a m indennapi ta p a sz ta la tra , a m indennapi ta ­ p asz ta latn a k meg kell határoznia az ism eretet, és en­ nek a kölcsönösségnek fenn kell m aradnia. 141

3. Λ teológia ta rta lm a is változóban van. Vagyis a szerint alakul. Isten törvényének fő funkciója és a szövetség szerepe az, hogy Isten népének közösségi hagyom ányos keresztyén fogalm ak, m int például a élete úgy szerveződjék, hogy m inden egyes em ber di­ bűn, m egváltás, kegyelem és m egszabadítás új értel­ csérhesse Isten t, és m éltóságban élhesse életét. m et nyertek . Ezek a fogalm ak vagy elképzelések, me­ lyeket a hagyom ányos európai keresztyén teológia individualista módon értelm ezett, a H arm adik Világ Figyelmeztető jelek az egyetemes egyház számára teológiájában társad alm i dim enziót n yertek. Hozzá kell ten n ü n k , hogy ez a folyam at a Szenthárom ság Is­ A H arm ad ik Világ teológiája fontos és éltető az te n harm adik személyéről alk o to tt elképzeléseinkre is ökum enikus párbeszédben, különösen a szocialista or­ hatással volt. Új Isten-koncepció van kialakulóban. szágokban élő egyházakban. A teológia m űvelésének A régi távoli, passzív, szemlélő Isten képét felváltotta m ódja segít — közvetve vagy közvetlenül — abban, a szenvedő és részvevő Isten képe. A hagyom ányos hogy helyreállítsuk a keresztyén bizonyságtétel h ite­ európai teológia szám ára nehézséget je le n te tt annak lét. E zért az egyetem es egyház jövőjére nézve négy az ellentm ondásnak feloldása, am ely a m indenható figyelm eztető je lt látok, m elyek felfedezhetők a H a r­ Iste n és a Jézus K risztusban te s te t ö ltö tt, megfeszí­ m adik Világ teológiájában, vagyis: a teológia te t t és hatalom nélküli Isten között állt fenn. E zért v á lt a Szenthárom ság m ásodik személye olyan fon­ a ) lényegét tek in tv e ökum enikus, to ssá a H arm ad ik Világ teológiájában. Jézus K risztus­ b) társadalm ilag haladó és érzékeny a világ való­ b an Isten nem csak hússá és vérré v ált, hanem meg­ ságával szemben, a lá z ta to tt, szenvedett, és m egöletett a kereszten, és c) új missziói lelkület felé m u ta t, és így teljes szolidaritást v állalt az elnyom ottakkal, szen­ d ) az egyház m egújulását szolgálja. vedőkkel és kizsákm ányoltakkal. A T rin itás harm adik személye is nagyobb jelentőséget k a p o tt. F elm erült az A társadalm i és történelm i valóságérzékenység azt a kérdés, hogy a Szenthárom ság csak az egyházban jelenti, hogy az egyházaknak fel kell ism erniük korunk és a keresztyénségben m űködik-e vagy azon kívül is? két nagy kihívását, és ezekkel szembe kell nézniük. Már az 1950-es években, századunk egyik legnagyobb Ezek: a H arm ad ik Világ szegénysége és az emberiség m agyar teológusa, V ictor Ján o s a Szenthárom ságról, teljes m egsem m isítésének lehetősége (például a nuk­ m in t kegyelem ről beszélt, aki nem az egyházból a vi­ leáris veszély). E zért beszél az ökum enikus dialógus lág felé, hanem fordítva, kívülről h a t az egyház felé. igazságosságról és békéről a világban. E z a k ét kihívás E z t a g o ndolatm enetet követve hangsúlyoznunk kell, kapcsolódik egymáshoz, és tükrözik egyrészt az utóbbi hogy a H arm ad ik Világ teológiájának jelentősége ab­ évtizedek „fejlődési elm életeit” — m ia la tt a fejlődő ban a tényben is rejlik, hogy egyöntetűen kiemeli azt, országok egyre inkább elszegényedtek —, m ásrészt hogy Isten forrása és adom ányozója az É letnek, és az az em beri tu d á s technikai eredm ényeinek h a tá ra it, É le t Isten szent ajándéka. Ez különösen fontos az amelyek m ára elérték az ellentm ondásosság szintjét, ökum enikus békedialógusban — te k in te tte l az egész vagyis a technikai eredm ények veszélyeztetik az em ­ la k o tt föld nukleáris m egsem misítésére —, ahol a Má­ beriséget. sodik Világ egyházai új lehetőséget k a p ta k szavahihe­ V égezetül fel kell ten n ü n k egy k érdést: „M it v á rh a t tőségük visszanyerésére. A tu dom ány és az emberiség az ökum enikus párbeszéd a H arm adik Világ teológiá­ félelm etes technológiai eredm ényei új m egvilágításba já tó l? ” A válasz a következő: A H arm adik Világ kerü ltek , m iu tán m eg értettü k azt, hogy a terem tés teológiája nem m erülhet ki negatív m eghatározások­ m űve még nem fejeződött be, hogy az em ber ebben ban. A H arm ad ik Világban élő keresztyének kritikai Isten m u n k atársa (1K or 3,9), hogy Isten az em ber teológiai reflexiója szerves része a teológiának, és he­ m u n k atársa (Mk 16,20). E nnek az együttm űködésnek lyénvaló az európai teológia k ritik á ja is. H a a Fejlődő a segítségével fo ly ta tja Isten terem tő m u n k áját. Egye­ Országok egyházainak és ezek teológiájának bizony­ dül ez szab h a tá r t az em beri technológiának. A techno­ ságtétele építő módon ak ar hozzájárulni az egyetem es lógiai eredm ények veszélyessé v álh atn ak , ha nem egyház és az emberiség jövőjéhez, akkor érzékenynek ta r tju k fenn az Isten és em ber k özött fennálló e g y ü tt­ kell m aradnia a m ai világ politikai, társadalm i és tö r­ m űködés egyensúlyát. A H arm ad ik Világ teológiájá­ ténelm i realitásai iránt, vagyis ezeket pozitívan kell n ak hangsúlya, m elyet a közösségi életre helyez, szin­ megközelítenie. A valóságérzékenység nem az t je ­ té n lényeges, m ert egészségesebb irán y b a tö rtén ő kor­ lenti, hogy elveszni, elrag ad tatn i a történelm i vagy rekciója lehet az európai individualizm usnak, am eny­ politikai körülm ények k u ta tásáb a n . A H arm adik Vi­ nyiben újrafelfedezése a keresztyén h it történelm i és lág teológusainak közelíteni, m ajd egyesíteni kell öku­ társad alm i ta rta lm á n a k . m enikus lelkületü ket a társadalm i és politikai érzé­ 4. A H arm ad ik Világ teológiai reflexiója új megvi­ kenységgel és nyitottsággal, am ely szükséges a p ár­ lágításba helyezte az em beri személyiséget és az em­ beszédhez. Í gy a H arm adik Világ teológiája gazdagítja beri m éltóságot. Az em beri élet nem osztható lelkire a dialógust, a világ m ás tá ja in fo ly ta to tt teológiai m unkával, és elm élyíti azt a felismerést, hogy az em ­ és testire, szentre és profánra, m ert teljes életünket Isten elő tt éljük. A H arm adik Világ teológiájának beriség egy. Im ádkozunk, hogy Isten Lelke vezesse Jézus K risztus egyetem es egyházának a H arm adik teljesebb képe a tip ik u s európai kettősség helyesbí­ tése. Az em beri m éltóság az Isten és népe közötti szö­ V ilágban élő népét e hozzájárulás felé. A H arm adik vetség gondolatában gyökerezik. Az Isten és népe kö­ Világ teológiájának jelentősége az ökum enikus p ár­ beszédben így a m ainál is nagyobb lesz! zö tti szövetség célja igazságosság és m éltóság. Isten azt ak arja, hogy szabad em berek dicsőítsék, akiknek Tóth Károly közösségi élete az Ő a k a ra ta , vagyis az igazságosság

142

A kínai keresztyénség Teológiai reflexiók Új K ína m egalapítása ó ta a kínai egyház életében egy új teológiai gondolkodás m u ta tk o z o tt meg és a d o tt új ösztönzést a keresztyén cselekvésnek. Az alábbi tan u lm án y a kínai teológiai helyzet személyes m eglátását tá rja elő. Az egyház teológiai szemléletmódja a régi Kínában K ínában a keresztyénség a feudális elnyom ás és a külföldiek betolakodása idején jelen t meg. E m berek nagy töm ege élt ekkor a legszélsőségesebb nyom orban. A hozzájuk e lju to tt keresztyén üzenetet a valóságtól való m enekülés és a tú lv ilág ra való összpontosítás jel­ lemezte. A világot sötétnek és rem énytelennek kép­ zelték, ahol a S átán uralkodik, az em bereket pedig m egrom lottnak és m inden segítség nélkülinek ta r ­ to ttá k . A társad alm i elnyom ás és külföldi agresszió okozta em beri szenvedést a bűn bün tetések én t m a­ gyarázták . A hívőnek, hite által, az eljövendő élet m ennyei boldogságát ígérték, a nem -hívőket pedig kárho zatra m éltónak m ondták. A m egtérés egy tipikus p éld áját írta le egy misszio­ nárius a X IX . sz.-ban. E nnek szereplője egy szegény, ta n u la tla n p araszt, akinek a kis földjét elvette egy gazdag em ber, m ert sírt a k a rt építeni r a jta . Ő tö b b ­ ször lerom bolta a sírt; e te tte m ia tt bebörtönözték és bilincsbe verték. K ésőbb sikerült m egm enekülnie a börtönből, s csavargó életet élt. Az egyik nap egy ká­ polnához ju to tt el, ahol egy evangélizátor prédikált, s így végülis m egtért. R övid idő a la tt teljesen elm últ az az érzése, hogy igazságtalanság tö rté n t vele, s ki­ beszélhetetlen öröm tö ltö tte el. B a rá ta i azt gondolták, hogy visszakapta a földjét. " Óh, nem ” — válaszolta — „de valam i olyat ta lá lta m , am i ezer gazdaságnál is értékesebb. M egtaláltam az élő Iste n t és az Ő F iát, Jézus K risztust, s olyan valam inek vagyok örököse, am i tö b b et ér, m in t az egész világ.” Ez a tö rté n e t elég érzelmes, mégis jól m u ta tja , hogy régen hogyan gyakoroltak h a tá s t a kínai nép alsó ré­ tegeire a keresztyén igehirdetés á lta l; ez főleg azért leh e te tt így, m ert az em berek lealja sításuk és szen­ vedésük lelki kom penzálását ta lá ltá k meg a keresz­ ty én igehirdetésben. Sok m isszionárius — b ár kom olyan odaszánta m a­ g á t az evangélium ügyének — nem volt m indig füg­ getlen kora n y u g ati gondolkodásm ódjától. K ín át gyakran bűnös, civilizálatlan országként ábrázolták, s gazdag kulturális örökségünkre úgy te k in te tte k m int pogányságra. E gy ism ert m ú lt századi m isszionárius e vonatkozásban csak pogányságról beszélt; egy másik, ugyanabból a századból, egyszer harcosan így szólt a kínai misszió feladatáról: „harcolni (kell) a sötétség fejedelmei ellen, hogy az em bereket m egóvjuk a bűn­ tő l és m eghódítsuk K ín át, a K risztu sért.” Í gy az evan­ gélium hirdetése gyakran összekapcsolódott a nyu­ g ati gondolatok terjesztésével, s g y akran a nem zeti alsóbbrendűség érzését te re m te tté k meg a kínai hí­ vőkben. A misszió ta n ítá sá n a k szélsőséges, a nem zeti jelleget elmosó példája az 1Móz 9-ben m egtalálható jóslat m ag y arázata Nóé fiainak sorsáról. I t t Já fe t, Sém és H ám képviseli a fehér, sárga és fekete fa jt, s így — a jó slat szerint — a fehér em bernek joga van a sárga em berek „sá trá b a n lakni” és a fekete em bert rabszolgasorsban ta rta n i. E rasszista m agyarázat

m eglehetős széles körben elterjedt, s némely keresz­ ty én „bibliai igazságként” fogadta el. A nem zeti ö n tu d at felébredésével a Dr. Sun Yat-sen féle 1911-es forradalom és az 1919-es m ájus 4-i mozga­ lom a la tt, v alam int az 1920-as évek keresztyénellenes m ozgalm ának, a n y u g ati h atalm a k „kulturális agresz­ sziójának” éles kritizálása során néhány keresztyén vezető ráébredt arra, hogy a keresztyén vallás m ind­ addig nem tu d meggyökerezni kínai talajon, amíg összefonódik a nyugati ideológiával és életvitellel. Segíteni kezdték a keresztyén gondolkodás hazaivá válását, s m egpróbálták alkalm azni azt a tradicioná­ lis kínai ku ltú rára. N éhányan úgy vélekedtek, hogy m inden igazság egy ponton találkozik, így a konfu­ cianizm usnak és a keresztyénségnek van közös alapja. Mások azt ta n íto ttá k , hogy a keresztyén evangélium be fogja tölteni a kínai bölcsek ta n ítá sá t azáltal, hogy a kínai filozófia hum anisztikus ta r ta lm á t. kiegészíti a keresztyénség term észetfölötti kijelentés-tanával. M indkét fél azonban o szto tta azt a vélem ényt, hogy K ínában a keresztyénségnek m agába kell olvaszta­ nia a kínai kulturális örökség egyes részeit, s a keresz­ ty én ta n ítá s t kínai filozófiai fogalm ak által kell ki­ fejtenie. Ez volt az első kísérlet a kínai egyházban eredeti teológiai gondolkodásra; ám e kísérletnek meg­ voltak a m aga h a tá ra i is. A fent em líte tt kínai teoló­ gusok oly nagy figyelm et fo rd íto tta k a régi filozófu­ sokra és a tradicionális k u ltú rá ra , hogy sajá t koruk szellemi fejlődését csak kevéssé v eh ették figyelembe. Teljesen elszigetelődtek koruk em berének a kolonializ­ mus és feudalizm us ellen fo ly ta to tt harcaitól. N éhány keresztyén gondolkodó, így Dr. Y. T. W u és m ások, kom olyan végiggondolták a K ínában levő szociális valóságot, s kezdték észrevenni a kínai for­ radalom teológiai jelentőségét, m elynek célja az volt, hogy eltörölje a feudális kizsákm ányolást, a külföl­ diek uralm át, s nem zeti függetlenséget és társadalm i szabadságot szerezzen meg. E teológusok h itte k abban, hogy az em beri m éltóság tiszteletben ta rtá sá é rt és a szociális igazságosságért fo ly ta to tt harc alapvető része a keresztyén üzenetnek, am ennyiben teljesen meg ak arju k érteni Isten felkínált üdvösségét. Isten a k a ra tá t lá ttá k m unkálkodni a népi m ozgalm ak felemelkedésében, am elyek alapvető politikai és tá rsa ­ dalm i változásokat követeltek. H itte k abban, hogy K ínában nem lehet jövője a keresztyénségnek, h a to ­ v á b b ra is meg lesz terhelve a ny u g ati gondolkodásm ód­ dal és annak részeivel. Az ideológiai különbségek el­ lenére is azt gondolták, hogy vannak lehetőségek a forradalm árokkal való együttm űködésre a régi tá r ­ sadalm i rendszer megsem m isítésében és egy Új K ína m egalapításában. A z új helyzet a teológia átgondolását tette lehetővé Az 1949-et, Új K ín a m egalapítását követő években, mi, kínai keresztyének országunkban hatalm as tá rs a ­ dalm i változások ta n ú i voltunk. A társadalm i jav ak elosztását felülvizsgálták, s lépésenként kiküszöbölték az addig uralkodó szociális igazságtalanságokat. Azok az em berek, akik valam ikor a társadalom legalacso­ nyabb rétegéhez ta rto z ta k , m egkapták m éltóságukat és jo g aik a t; az életszínvonal — összevetve a Népköz­ társaságot megelőző korral — nagy m értékben emel­ 143

ked e tt. Ami pedig a leginkább h atással v o lt a keresz­ tyén ek re: egy új em bertípus jelen tk ezett, m elynek legtöbbje kom m unista volt, s am ely önfeláldozó és nem es cselekedetekkel n yerte el az em berek szeretetét és tiszteletét. H ogyan kell m agyaráznunk e tényeket teológiailag? Csupán n éhány p réd ik áto r és evangélizátor kezdte lassan tu d a to síta n i az alapvető változások teológiai horderejét. 1950 elején az egyik lelkész prédikáció­ já b a n (a vérontás) „vörös lovára” u ta lt (Jel 6,4. — A ford.), a forradalm árok m egjelöléseként. 1950 vé­ gére, am ikor fellángolt a nem zeti tiltak o zás a Koreai H áb o rú b a való am erikai beavatkozás ellen, egy evan­ gélizátor Nóé három fiának a sorsáról p réd ik ált, még­ pedig úgy, hogy igazolta a fehér faj terjeszkedését a sárga faj területén. M ajd 1951 elején egy m ásik evan­ gélizátor kijelen tette, hogy azok a koreaiak, akiket am erikai bom bázás ölt meg, sa já t bűneik m ia tt haltak meg. G yülekezeteikben m indezek a kijelentések a ke­ resztyének k ritik á já t és tilta k o z á sá t v á lto ttá k ki. Sok keresztyén vezető világosan lá tta , hogy K ínában a teológiai gondolkodásnak először meg kell tisztulnia a kolonializm us szégyenfoltjától. 1950 őszén a Három -Ön-M ozgalom életbe lép e tt a K ínai P ro testán s E gyházak vonatkozásában is és a „ H áro m Ön ” N y ila tk o z a tá t 40 egyházi vezető hir­ d e tte ki, élükön D r. Y. T. W uval. E mozgalom célja az volt, hogy az egyház K ín áb an politikailag, gazda­ ságilag és ideológiailag m egszabaduljon a külföldi ellenőrzéstől. A N y ilatk o zat töb b ek k ö zö tt hangsú­ lyozta a keresztyén h it m élyebb m egértésének szüksé­ gességét. K ésőbb D r. Y. T. W u k ifejtette, hogy „az ön­ népszerűsítés nem csak azoknak a kérdése, akik nép­ szerűsítenek, hanem azé is, am it népszerűsítünk.” K ö­ v etelte a valóságtól m enekülés leküzdését és a kínai keresztyének sa já t teológiai gondolkodásának m egte­ rem tését. E z időben a keresztyének szem besültek a keresz­ ty é n etik a kérdéseivel: vajon „ a világ fe le tt” állhat-e a keresztyén em ber, lehet e „ a p olitika felett” , vajon m inden körülm ény közö tt „szeretni kell-e az ellensé­ g et” . Sok em ber úgy érvelt, hogy m ióta az egyén tá r ­ sadalm i lény, azóta — tu d a to sa n vagy tu d a tta la n u l — állást foglal társad alm i és politikai kérdésekben, s le­ h etetlen, hogy a-m orális vagy a-politikus legyen. Ami a keresztyének esetében fontos, az az, hogy az em berek mellé álljanak és azonosuljanak a töm egekkel harca­ ikban és törekvéseikben. Sok em ber azzal a nézettel nem tu d o tt egyetérteni, hogy az ellenség szeretete érdekében fel kellene adn u n k mindenféle ellenállást az agresszióval és a kizsákm ányolással szemben. E zért különbséget te tte k személyes és közellenség között. Míg az előbbivel m egbocsátónak és nagylelkűnek kell lennünk, addig az u tó b b it üldöznünk kell, h a való­ b an együttérzü n k a széles töm egekkel, akikkel ezek az ellenségek igazságtalanul b án tak . Isten szent szere­ te te m agában foglalja Isten n ek az igazságtalanság m ia tti h a ra g já t és íté le té t is a ham is em ber fölött. Tömegek teológiai vitája és ébredése A N épköztársaság korai évei a la tt a teológiai érle­ lődést kihívás érte bizonyos teológiai nézetek részé­ ről, am elyek Isten és a világ, lélek és te s t radikális dualizm usát ta n íto ttá k . A világ, e nézetek szerint, teljes sötétségben v an és szemben áll Isten világos­ ságával. T ám o g atták a világ és az összes nem -hívő irányában m egnyilvánuló ellenséges érzelm eket. Az élet teljessége csak úgy érhető el, h a közösségben ál­ 144

lunk az isteni kútfővel, am i egy olyan állapot, am ely m inden erkölcsi érték et és ítéletet felülmúl. Az az em­ ber, aki ilyen „életre” m ag asz ta lta to tt fel, m egszaba­ d u lt m inden m orális kötelezettségtől. M indazoknak végső te tte pedig, akik ilyen „élet” nélkül valók, ér­ téktelen. E nézetek indítványozói a következőket jelen tették ki: — A keresztyének és nem -keresztyének k ét telje­ sen különböző em b e rfajtát testesítenek meg. N ézeteik és ítéleteik hom lokegyenest ellenkeznek. H a a világ nem gyűlöl m inket, hanem szeret, akkor ez csupán azt jelenti, hogy rossz úton já ru n k és szövetkeztünk a Sá­ tá n n al, e világ b ará taiv á váltunk. — B árm i, am i igaz, jó és szép a világban, a Sátán m unkája „ á tala k u lv a világosság angyalává” . (2Kor 11,14 — A ford.) N éhányan még ennél is to v áb b m entek és kijelen­ te tté k : — Isten nem törődik a jó és gonosz kérdésével. A helyes és helytelen, valam in t a jó és gonosz alap­ elveihez való ragaszkodás nem keresztyéni. A keresz­ tyénség az életről ta n ít, nem pedig jóról és gonoszról, helyesről vagy helytelenről. — A keresztyén élet fölöslegessé teszi a helyes és helytelen m egkülönböztetését. Ami helytelen, az helytelen, de am i helyes, az nem m indig helyes. — Az em berek te tte i bizonyság arra, hogy az em ­ berek ellenségesek Isten irán t. — É rtsü k meg, hogy bűn különbséget ten n ü n k he­ lyes és helytelen k ö zött; e különbségtétel a halál, m ert csak azok teszik ezt, akik a halálban lakoznak. — A jó és a gonosz ugyanazon az oldalon vannak, az élet egy m ásik ú t. A keresztyénnek tilos csak a go­ noszt visszautasítani, hanem a jó t is vissza kell u ta ­ sítania. Ám a legtöbb kínai keresztyén nem tu d ta elfogadni ezeket az eszm éket. 1953 és 1955 k ö zö tt tö b b cikk is m egjelent a T ian Feng c. egyházi folyóiratban, am ely k ritizá lta e szélsőséges teológiai nézeteket. 1953 jú ­ liusában az olvasók egy csoportja írt az újságnak és e lu ta síto tta a H oly W ith o u t Blem ish ( = Szentség szé­ gyenfolt nélkül) c. könyvben e lő tá rt nézeteket, m i­ szerint a világon a S átán uralkodik, s a keresztyén Egyház, m elyet Isten kiv álaszto tt, olyannyira egye­ sült Istennel, lelki kútfőnkkel, hogy teljesen szent és m entes m inden bűntől és kudarctól. U gyanez év augusztusában K . H . Ting „Evangélizáció és egyház­ építés” c. cikkében k ritiz á lta a h it álta l való m egiga­ zulás ta n á n a k tú lz o tt hangsúlyozását, s felsorolta ennek negatív következm ényeit. 1954 elején D r. Y. T. W u „Szabadság igazság által” c. dolgozatában hang­ súlyozta a „k ú tfő ” (hit) és a „gyüm ölcsök” (cseleke­ detek) egységét és k ijelentette, hogy a keresztyén h it inkább állítja, sem m int eltörli a jó és a rossz alapel­ vét. 1955 februárjában egy exegetikai dolgozat, me­ lyet Qing Mu írt „A h it tan ú ság a” címmel, k ife jtette a 2K or 6,14 valódi jelentését és v issz au ta síto tta a hívők és nem -hívők antagonizm usát tápláló ta n ítá s t. 1956-ban a Tian Feng töm egm éretű diszkussziót szervezett azokról a teológiai tém ákról, am elyek leg­ inkább foglalkoztatták a keresztyéneket, úgy m in t a világ és a felebarátok irányában ta n ú s íto tt keresztyén m a g ata rtá s. A diszkusszióban lelkipásztorok, teoló­ giai professzorok, hallgatók és laikusok nagy lelkese­ déssel v e tte k részt. K ülönböző szem pontok nyilvá­ n u lta k itt meg, de a v ita a következő négy fő tém a köré csoportosult: 1. A S átán uralja-e a világot, vagy Isten korm á­ nyozza és visel gondot rá ? A legtöbb em ber am ellett

foglalt állást, hogy míg a S átán bűnre és az erkölcsi rend megszegésére in d ítja az em bereket, addig Isten, a T erem tő és M egváltó u ralja és irá n y ítja a világot. Minden, am i jó és igaz, Isten tő l van. E nnélfogva m in­ den e világtól m enekülni vágyó nézet indokolatlan. 2. Teljesen m egrom lott az em beri term észet, v agy — eredendő b ű n ü n k ellenére — valam ilyen m ódon m egtestesíti „ Iste n k ép m ását” ? Sokan úgy érveltek, hogy b ár „m indenki bűnös és Isten dicsőségén k ívül k e rü lt” , mégis v an n ak belső harcok a „lelkiism eret és a te st (hús) k ö zö tt” (R óm 7). Az evangélium Isten nek az az ú tja , am ely á lta l legyőzi bűnös v o ltu n k a t; mégis általáb an azt m o n d h atju k az em berek jócselekede­ teiről, hogy aki lelkiism eretének megfelelően cselek­ szik, azt inkább m egbecsülnünk sem m int k á rh o z ta t­ n u n k kell. 3. V ajon ellenségei egym ásnak a hívők (egyház) és a nem -hívők (társadalom ), v agy sajátos h itü n k m eg­ ta rtá s a m ellett van lehetőségünk szeretetben és egyet­ értésben élni a társad alo m m al? Igaz, hogy az evangé­ lium mindig kihívás, sőt botrán y k ő a nem -hívők sze­ m ében, de a h it által való m egigazulás nem te h e t m inket, keresztyéneket önelégültté és fennhéjázóvá. Az az alapelv, am elynek irán y ítan ia kell hívők és nem ­ hívők k ap cso latait, a szeretet kell legyen, m ert egye­ dül szeretet á lta l te h etü n k bizonyságot az evangélium ­ ról, s te h e tjü k m ag u n k at elfogadhatóvá a társad alom szám ára. 4. V ajon kizárja vagy m agába zárja egym ást a h it és erkölcsiség? A legtöbben n y ílta n e lu ta síto ttá k az egym ásnak ellentm ondó fogalm ak téveszm éjét. Az E vangélium ugyan nem azonos az erkölcsiséggel, de az erkölcsiség sem h ely ettesíth eti az evangélium ot; az evangélium pedig nem u ta s ítja vissza az erkölcsiséget. Az az evangélium , am ely így tesz, nem az igazi evan­ gélium. Isten „szereti az igazságot és gyűlöli a gonosz­ ságot.” A keresztyének ezért „irtó z h a tn a k a rossztól és ragaszk o d h atn ak a jóhoz.” Vita a szenvedésről 1959-ben ú jab b v itá t okozott Mrs. Charles Cowman Stream s in th e D esert (Folyam ok a pusztán ) c. könyvének n éh án y részletei. E z m indennapi olvasásra szánt kegyességi írás, am elyet ném i átdolgozással kín aira fo rd íto tta k ; a könyv igen népszerű v o lt a Régi K ínában, m e rt sokan úgy érezték, hogy vigasztaló erő a nyom orban és szenvedésben élők szám ára. A ra d i­ kális társad alm i változások óta, Új K ín a m eg alap ítása ó ta azonban job b an é rtjü k a szenvedés szociális okait. N éhány keresztyén kérdés tá rg y á v á te tte azt a fa ta ­ lizm ust és passzív behódolást, am elyet e könyv né­ hán y része tá m o g a to tt. M inden szenvedés — figyel­ m eztet a szerző — Iste n tő l van és Isten áldása. E zé rt m inden szenvedést boldogan kell elviselni és m inden gonosztevőt meg kell tű rn i. K é t m orálteológiai kér­ dés jelen tk ezett itt: 1) Az-e Isten a k a ra ta , hogy az em berek szenvedjenek? 2) A zt ta n ítja Isten , hogy passzívan alávessük m ag u n k at m inden szenvedésnek? Az első kérdés vonatkozásában sokan úgy véleked­ te k , hogy nem szabad elfogadnunk m inden szenvedést úgy, m in t am i Isten tő l jön. Iste n ugyan m eg b ü n teti a gonosztevőket, de v an n ak olyan á rta tla n u l szenvedők, akiknek szenvedését m ás em berek gonosz te tte v agy egy gonosz társad alm i rend okozza. N em Isten ak a­ ra ta az, hogy ezek az em berek szenvedjenek. Iste n a k a ra ta az, hogy m inden em ber élvezze a b ékét és gazdagságot, nem pedig, hogy rossz sorban, szenve­ désben éljen. „N e vígy m inket a kísértésbe, de szaba­

d íts meg m inket a gonosztól” . Úgy tek inteni m inden nyom orúságot, m in t Isten tő l valót, ez elfedezné, sőt m egindokolná az em ber bűnét és igazságtalanságát. Am i pedig a m ásodik kérdést illeti, sokan az t ta r­ to ttá k , hogy Isten nem követel passzív alávetést m inden gyötrelem nek. P é te r apostol szerint különb­ séget kell tennünk a jó cselekedetek m ia tti és a gonosz­ te tte k m ia tti szenvedés között (1P é t 3,17). H a a jó cselekvéséért szenvedünk, ezt Isten áldássá teszi, m ás­ részt pedig ellent kell állnunk a gonosznak, am ely szenvedést okoz. H a viszont gonosz te tte k é rt szenve­ dünk, úgy ez Isten büntetése, hogy m egbánjuk bűnein­ ket. E d iszk u sszió k nem vezettek el a szenvedés prob­ lém ájának átfogó m egválaszolásához, mégis bizonyos fa ta lista nézeteket k ritik a tá rg y á v á te tte k és e kér­ désben analitikus álláspontra helyezkedtek. A z egyház újjáépítése és a teológiai gondolkodás megelevenedése A teológiai gondolkodásban való fejlődést sajnála­ to s módon m egszakította az ún. kulturális forradalom az 1960-as és 1970-es években. Mégis hálásak vagyunk, hogy népünk kiheverte a zűrzavar és szerencsétlenség eme 10 évét és visszanyerte v ita litá sá t. Az újjáéledés és az új fejlem ények országunkban, az egyház ú jjá ­ építése K ínában új lendületet a d o tt a teológiai ref­ lexióknak. Az 50-es évek teológiai gondolkodásával összevetve a 80-as éveké inkább ko n stru k tív m in t kritikai, inkább teológiai és doktrinális m in t exegetikai és herm éneuti­ kai, inkább krisztológikus és trin itá riu s m in t antropo­ lógikus és etikai. A prédikációkban és teológiai disz­ kussziókban a következő irányzatok ta lálh ató k : A z inkarnáció tanának új meglátása M inthogy „az Ige te stté le tt és lakozott m i kö­ zö ttü n k , és teljes volt kegyelem m el és igazsággal” , ezért az inkarnációba v e te tt h itü n k visszautasít b ár­ m ilyen nézetet, am ely leértékeli a földi világot és a m ateriális életet. E h itü n k összeegyeztethetetlen azok­ k al az elképzelésekkel is, am elyek a társadalom tól, a néptől és a világtól való elkülönülést és az ezekről való lem ondást segítik elő. E h it lerom bolja a szent és a profán tradicionális kettősségét, Isten és az emberiség an titézisét és az Isten és a világ ellentétét. Istennel szemben csak az em beri bűn és engedetlenség áll. Az inkarnáció m egerősít m indent, am i igaz, őszinte és önfeláldozó erőfeszítés az em ber életében, s m egnyitja az u ta t arra, hogy Isten ezeket elfogadja. A kereszt értelmének mélysége A kínai keresztyének elvetik a személyes evangé­ lium (personal gospel) és a társad alm i evangélium (social gospel) kettősségéről fo ly ta to tt v itá t, m ert egyik sem képes kifejezni a kereszt evangélium ának lényegét. A kereszt fejezi ki világosan Isten m egm entő kegyelm ét, s kifejezi az t az alapvető igazságot is, am ely a világról és az em beri életről szól. „ H a a földbe ese tt gabonam ag meg nem hal, csak egym aga m a rad ; h a pedig elhal, sok gyüm ölcsöt terem ” (Jn 12,24 — A ford.) E z a term észet objektív törvénye, és ez a kereszt gyógyító igazságáról is vallást tesz. Évszázados v itá k a kegyelem és term észet vonatkozásában, am in t ez m egnyilvánul a teológiában és a theologia naturalis­

b an, csodálatosan és nagyszerűen találn ak m egoldásra és egységre a kereszten. A kereszt szótériológiai impli­ kációi és kozm ikus jelentősége egységbe rendezettek és egym ásba kapcsolódók. Mi úgy ta rtju k , hogy az em ber végsősoron Istennel csak Jézus K risztus meg­ v á ltá sa á lta l b ékíthető meg, aki értü n k m eghalt a ke­ reszten ; lá tju k azonban azt is, hogy a kereszt paradox igazsága az em berek áldozata és nem es cselekedetei á lta l is beigazolódik, bárm i legyen is h itü k és ideoló­ giájuk. A Szentlélek partikuláris és egyetemes ihletettsége Mi, kínai keresztyének, fokozatosan feladjuk a Szent­ lélek m unkájáról való k o rláto zo tt nézetünket. A Szent­ lélek a bűn tu d a tá ra ébreszti az em bereket, a rra in­ d ítja , hogy fogadják el a m egváltást és h a ta lm a t ad nekik az E vangélium terjesztésére. M unkája azonban nem korlátozódik ezekre. K ezdettől fogva részt vesz a terem tés m u n k ájáb an , folyam atosan m egajándé­ kozza az em bereket bölcsességgel és tu d á ssa l. Ő az igazság Lelke, és „ Ő elvezérel tite k e t m inden igaz­

ságra” (Jn 16,13). Jegyezzük meg: „m inden igaz­ ságra” ! A Szentlélek m unkálkodik m inden emberi eredm ényben, filozófiában, tudom ányban, k u ltú rá ­ ban és m űvészetekben. Olyan egyházat kívánunk lét­ rehozni, am ely kínai talajon gyökerezik. Nincs jogunk visszautasítani a Szentlélek vezetését és nihilista m a­ g atartással viszonyulni a kínai nép kulturális, tu d o ­ m ányos és filozófiai eredm ényeihez. Sok kínai keresz­ ty én válik egyre inkább meggyőződésessé: kötelessé­ günk, hogy táp lálék u n k at a m ú lt és jelen kínai kul­ tú rájáb ó l m erítsük, hogy felépíthessük sajá t teológiai gondolkodásunk rendszerét. Sok régi teológiai form ulát kell még ú jra átvizs­ gálni, sok teológiai kérdéssel kell még m egbirkózni. De az egyház teológiai újjáépítése K ínában m ost folyam atban van, s bízunk abban, hogy eljön az idő, am ikor még kreatívabb és rendszeresebb m unka fogja gyüm ölcsét hozni a kínai teológiai gondolkodásban. Shen Y ifan Ford.: Tóth Péter László ( Megjelent a Chinese Theological Review 1985, 57—6 5 . l.)

Háború és béke az atomkorszakban Az Orosz Orthodox Egyház Szent Szinódusának üzenete Sohasem v o lt és m a sem vitás, hogy a m ásodik vi­ lágháborúban a legnagyobb áld o zato t em beréletek­ ben a Szovjetunió hozta. Az is köztudom ású, hogy a háb o rú ennek a h atalm as országnak am a részeiben p u sz títo tt leginkább, am elyek az Orosz Orthodox Egy­ ház súlyponti területével esnek egybe. Így te h á t nem valam ilyen „felsőbb helyről k a p o tt” politikai irány­ vonal elfogadása, hanem — a biblikus m egfontoláso­ kon kívül — a valóságosan á té lt háborús borzalm ak el­ törö lh etetlen em léke és egy lehetséges ú jabb háború­ tó l való irtó z a t vezette az Orosz O rthodox E g yházat az egyértelm ű békeszolgálat ú tjá ra . E n n ek első m egnyilvánulására az a d o tt alkalm at, hogy 1948-ban ünnepelte meg az Orosz O rthodox E gy­ ház kánoni függetlensége, autokefalitása 500. évfordu­ lóját, am ikor is M oszkvában közös ünnepségre gyűl­ te k egybe tö b b autokefál orth o d o x egyház vezetői és képviselői. Az ünnepséggel párhuzam osan akkor — még a Béke V ilágtanács és a K eresztyén Békekon­ ferencia m egalakulása elő tt — az egyházi képviselők tanácskozást fo ly ta tta k a háború és a béke kérdéseiről. E z a tanácskozás, az Orosz O rthodox E gyház kezde­ ményezése nyom án, a béke megvédésére szólító fel­ hívással fordult a világ keresztyéneihez. A felhívásban egyebek közt ez olvasható: „ . . . Egyesülve a Békes­ ség K irálya, K risztus U runk nevében, páncélként áll­ ju n k a béke m egbontására irányuló m inden kísérlet és cselekvés elé, s evangélium i egyetértésünkkel te ­ gyük erőtlenné az új háborús g y ú jto g atás m inden szándékát és te rv é t ezen a vértől, könnyektől és sír­ halm októl még meg nem tis z títo tt Földön.” Túlzás nélkül m o n d h atju k , hogy ez a dokum entum a keresztyén békeszolgálat alapokmánya le tt, am elynek szelleme tovább h ó d íto tt a világ keresztyén egyházai között, és am elynek nyom án közel négy évtized lefor­ gása a la tt h atalm as összkeresztyén békeszolgálat bon­ ta k o z o tt ki. Az Orosz O rthodox E gyház a m aga részéről azóta sem m ulaszto tt el egyetlen alkalm at, egyetlen lehető­ 146

séget, hogy h ite t tegyen a világbéke eszméje m ellett s a m aga eszközeivel mozgósítson annak m egvalósítására. T anúskodnak erről az összes patriarch al pásztorleve­ lek és az Orosz O rthodox Egyház pozitív m egnyilat­ kozásai a legkülönbözőbb békefórum okon. É rth e tő te h á t, hogy világszerte, s főleg a keresz­ ty én egyházak körében nagyfokú érdeklődés nyilvá­ n u lt meg az Orosz O rthodox E gyház Szt. Szinódusá­ nak legújabb és eddig legátfogóbb, ilyen tá rg y ú állásfoglalása irán t, am ely 1986. február 7-én jelent meg „Üzenet a háborúról és a békéről az atomkorszakban” címmel. Az üzenet a M oszkvai P atriarch á tu s kőnyom atosá­ n ak különszám aként kerü lt forgalom ba (Inform ation B ulletin 1986. évi 4. szám ának melléklete) és 25 sűrűn gépelt ívet tesz ki. Az egész dokum entum lefordítására, sajnos, nincs lehetőség, ezért csupán tartalmi ismerte­ tésére és csak a legpregnánsabb részeinek a szószerinti lefordítására szorítkozunk, am elyeket idézőjelek közt közlünk. Ú gyszintén m ellőzhetőnek ta rto ttu k a 81 alcím lefordítását, am i szerfelett m egnövelte volna a jelen ism ertetés terjedelm ét. Bevezetés Minden történelm i korszak nagy vívm ányokat tu d felm u tatn i; ezek m ellett azonban mindig háborúk is p u sz títo tta k , szenvedést hoztak az emberiségre. A kor, am elyben m a élünk, ez utóbbi szem pontból még tr a ­ gikusabb lehetőségeket hordoz m agában, hiszen a nukleáris fegyverek egész országokat képesek pu szta­ ságokká tenni, halált hozva az em berekre és m inden m ás élőlényre. Isten parancsolatának beteljesedése h ely ett (1Móz 1,28), m inden terem tm én y t pusztulás fenyeget, s a Föld élettelen sivataggá v álh at. A háborús veszély fokozatosan előidézte a külön­ böző vallási, társadalm i, politikai és tud om ányi sze­ mélyiségek aggodalm át, am ely világszerte létreh o zta

és m egerősítette a békem ozgalm akat ann ál is inkább, mivel a fegyverkezési verseny kedvezőtlenül befolyá­ solja az országok, a népek, sőt egész földrészek gaz­ dasági és politikai életét. A keresztyén egyházak és vallási közösségek, vala­ m in t a különböző ökum enikus és békeszervezetek az utóbbi időben — a m aguk konfesszionális, tradicio­ nális és egyéb sajátosságainak megfelelően — m ind gyakrabban ad nak hangot a nyugtalan ító helyzet m ia tti aggodalm uknak. Term észetesen, az Orosz O rthodox E gyház is nem ­ egyszer fe jte tte ki eddig is állásp o n tját a háború és béke problém ájáról a jelenkori viszonyok m ellett, a Szentírásból, a Szent H agyom ányból, az egyházatyák tan ításáb ó l és a sa já t történ elm i tap asztalataib ó l me­ ríte tt tények alapján. K ötelezi őt erre az orosz keresz­ tyénség 1988-ban m egünnepelendő ezredéves jubi­ leum a is. A nnak fényében ó h a jtja összegezni a há ború és béke kérdésében kialak u lt állásfoglalását és fokozni békeszolgálatát, hogy ezzel segítségül legyen m ás bé­ keszerető erőknek is. " Α X X . század m ásodik felének új realitása: új hadviselési eszközök megjelenése, am elyek pusztító erejük tek in tetéb en nem h asonlíthatók össze a ko­ rábbi századok semmiféle fegyverzetével. E z a gyö­ keres változás olyan nagym érvű, hogy nem értékel­ hető pusztán m ennyiségi m értékkel. A h adi technika régebben is hozo tt jelentős v áltozásokat a hadviselés m ódozataiban, azonban a nukleáris fegyver megjele­ néséig alkalm azni le h e te tt a háború kérdésében az igazságos és az igazságtalan h áború erkölcsi kategó­ riáit, és nem id ézett elő kétséget a „h áb o rú vagy béke” a ltern a tív á ján a k elfogadhatósága. A helyzet princi­ piális változásai a X X . század m ásodik felében az em­ beriséget egész sor olyan problém a elé állíto ttá k , am e­ lyek szükségessé teszik a minőségileg új átgondolásu­ k a t anyagi, erkölcsi és theológiai szemszögből.” „K risztu s E gyházának evilági küldetése: az em be­ rek m egm entése az örök élet szám ára, Isten ajándé­ kának, az ú jjáalkotó és üdvözítő isteni kegyelem nek ráju k való kitöltése. Az állam küldetése: a béke és az igazságosság biz­ tosítása a társadalom ban, beleértve a rossz és az igaz­ ságtalanság erőszakos m ódon tö rtén ő m egszüntetését is. Az E gyház m indenkor elism erte az állam nak azt a jo g át és kötelességét, hogy a rosszat erővel küszö­ bölje k i a társadalom életéből, m ivel keresztyén szem­ szögből az erőszak m egengedhető, h a a rossz m egszün­ tetésére irányul. Az E gyház ilyen viszonyáról az állam ­ hoz P ál apostol a d ta meg az ősrégi bizonyságot (Róm 13,1—6). Az állam és az E gyház (m int társad alm i szer­ vezet) funkciójának eme szétválasztásával függ össze, hogy az E gyház, m egm aradva az erőszakm entesség álláspontján, szükség esetén áld ását a d ta az állam nak erőszakos ténykedésekre a rossz korlátozása vagy m egszüntetése érdekében. Így az Orosz O rthodox Egyház is, am elynek a mély h azaszeretet m indig sa­ já tja volt, történelm ének ezeréves id ő ta rta m a a la tt sokszor á ld o tta meg a h arcb a induló k a to n á k a t, am i­ kor meg kellett védelm ezniök h a z á ju k a t az ellenségek­ től. Ez tö rté n t 1380-ban is, am ikor a nagy aszkéta, Radonyezsi Szt. Szergij m egáldotta D im itrij D onszkojt és az orosz sereget a K ulikovói csata elő tt, am ely kez­ d e té t jelen tette hazán k felszabadításának a m o n g o lta tá r iga alól. É s így v o lt ez a mi időnkben is, am ikor az Egyház áld ását a d ta népünknek a haza m egvédé­ séhez a földünkre b eh ato lt ném et-fasiszta hadsereg­ től. Ámde, m in t m o n d o ttu k , a háborúról való fogal­ m ainkban a X X . század m ásodik felében bekövetke­

z e tt minőségi változások felvetik a k érdést: van-e va­ lami, am i igazolhatná a nukleáris vagy egyéb, hason­ ló m értékben pusztító fegyverek alkalm azásával vi­ selt háb o rú t, am ely fegyverek végpusztuláshoz vezet­ h etik az em beriséget és m inden élőlényt a F öldön? E rre a kérdésre a tárgyilagos válasz csak tagadó lehet.” „A háború mindig erőszak, de néha kikényszerített erőszak, am elynek célja a rossz m egszüntetése, s így — a széles körben elterjed t meggyőződés szerint — igazságos is. Az egyik vagy m ásik háború igazságos volta gyakran v ita és viszály tá rg y a lehet. De az em­ berek m inden esetben és m indenkor meg voltak győ­ ződve arról, hogy az igazságosság erkölcsi kategóriája összefér a háború fogalm ával. Ám an nak a szörnyű és helyrehozhatatlan nyom orúságnak a képe, am elyet egy nukleáris katasztró fa idézhet elő, annyira iszonya­ tos, hogy azzal m ár nem férhet össze az igazságosság fogalm a.” A történelem folyam án lezajlott h áb orúk u tá n m indig béke következett. Most azonban — a jelenkori tudósok szerint — egy nukleáris háború u tá n sem béke, sem háború nem következhetne, m ivel a n u k ­ leáris katasztró fa az élet végét jelentené a Földön. E zért korunk egyetlen erkölcsi és gyakorlati követel­ ménye csak a béke lehet. Keresztyén állásfoglalás a háborúról A háború az emberiség lappangó lelki betegségének a jele, am ely a testvérgyilkos gyűlölet m egnyilvánu­ lásaként kíséri az emberiség tö rté n e té t a bűnbeesés óta. A h áború: rossz, am elynek oka a bűnbeesett em ber visszaélése a neki a d o tt szabad a k a ra tta l. A háború rossz v o lta elsősorban abban nyilvánul meg, hogy az em berélet kioltásával já r, am i m inden vallás egyik fő parancsolatába ütközik: „N e ölj!” (2Móz 20, 13). A vérnek szentségi jellege van, m ivel a vér: élet (3Móz 1 7 ,1 1 —14); és m inden, am i az élettel függ össze, az egyedüli Úrhoz az Istenhez kapcsolódik. Az em ber Isten képére és hasonlatosságára terem ­ te te tt (1Móz 1, 26). E zé rt a bibliai béke, am ely a b ű n ­ beesés folytán m egbom lott, az em beri m éltóság hely­ reállításától függ. E z t a célt szolgálja K risztus E gy­ háza, am elynek egész szenthárom ságtana, krisztoló­ giája és ekkléziológiája az em berről és annak üdvös ségéről szóló ta n ítá s teljességének megőrzésére irá­ nyul. Isten F ián ak a földre jövetele m eg ú jíto tta az em beri term észetet és új érvényt a d o tt az em berölést tiltó ősi parancsolatnak. D öntő szerepe van ebben K risztus önfeláldozásának és az erőszakról való lem ondásának (Lk 22,50—51; 23,46—47), s ezt hirdeti P ál apostol is (1K or 6,7—8). M indazonáltal a történelem folyam án a keresztyé­ nek is sokszor v o ltak kénytelenek részt venni hábo­ rúkban, am i a m indenkori reális körülm ényekkel volt igazolható. E zért a háborúban nem lá tta k feltétlen rosszat, hiszen h áborújuk sokszor a m egsértett igaz­ ságosság helyreállítását szolgálta; így a h áb o rú t nem kívánatos, ám szükséges eszköznek tek in te tté k . Különös tiszteletet ta n ú s íto tt az E gyház az olyan háborúk irán t, am elyek célja az em bertársak életének és biztonságának a m egóvása volt. Nem egy, ilyen háborúban elesett k a to n á t az Egyház szentként tisz­ tel, hiszen életét a d ta felebarátaiért (Jn 15,13). Nem zetközi kapcsolatok tek in tetéb en a keresztyén világnézet m indenkor az igazság eszméjének a szol­ gálatáb a igyekezett állni. E zért a következő elveket 147

k ö v ette: a felebarát, a sa já t nép és haza irá n ti szere­ t e t ; m ás népek szükségleteinek m egértése; meggyő­ ződés arról, hogy a sa já t nép ja v á t erkölcstelen eszkö­ zökkel nem lehet szolgálni. Ez a három elv h a tá ro z ta meg az ún. igazságos h á­ borúról a lk o to tt keresztyén erkölcsi koncepciót, am i hozzájárult a „szabályszerű” hadviselés kialakulásá­ hoz. E nnek lényege, hogy az em ber sohase veszítse el em beri lelkületét, s ellenfelét is m indig em bernek te ­ kintse. Így jö tte k létre a nem zetközi jog hadviselési norm ái. A M egváltó p arancsai a m egbocsátásról (Mt 18,21— 22), az ellenség szeretetéről (Mt 5,44) és a gonosszal való szembeszállás mellőzéséről (Mt 5,39) mindig sze­ m élyes ellenségre vonatkoznak, és nem terjeszthetők ki nem zetközi m érvű kapcsolatokra, sem a rossz lep­ lezésére. A keresztyén p arancsolatok megfelelő értelmezése indoko lh atja azokat az erkölcsi követelm ényeket, am elyek a m últb an az „igazságos h áb o rú ” gondolatá­ hoz fűződtek, v alam in t az akkori nem zetközi, tá rsa ­ dalm i, fajok közti stb. kapcsolatok alakulását. „M indazonáltal el kell ism ernünk, hogy a Szentírás és a H agyom ány élő szelleme nem engedi meg a m últ századok egyházi tradíciójából levont következteté­ seink m egm erevítését és abszolutizálását. Az atom kor oly sok kiütköző v álto zást h o zo tt az em beriség külső életébe, hogy nincs jogunk a teg n ap i értékeléseket k ritik á tla n u l a m ai n ap ra alkalm azni. Ez m indenek elő tt a háborúról a lk o to tt új felfo­ gásunkra és fogalm unkra vonatkozik. 1945-ben, a nukleáris fegyver megjelenésével, az em beriség tö rté ­ nelm ének minőségileg új szakaszába, az atom korba lé p e tt.” Az atom bom ba u tán feltalálták a hidrogénbom bát, am elynek h a tá sa ezerszeresen h alad ja meg a H irosi­ m ára és N agaszakira led o b o tt bom bákét. É s az újabb és ú jab b típ u sú nukleáris bom bák kidolgozása to vább folytatódik. E gy esetleges újabb, nukleáris h áb o rú n ak a töm egp usztításon tú l b e lá th a ta tla n egészségügyi, genetikai stb. következm ényei lehetnének, ha egyáltalán lenné­ nek túlélők. De hasonló m értékben v á rh a tó k súlyos lélektani következm ények is az ilyen h áború vala­ m ennyi esetleges túlélőjére nézve. E gyre több szó esik az ún. „nukleáris télről” is, am ely a nukleáris h áború következm ényeként olyan m értékben m egvál­ to z ta tn á a Föld klím áját, hogy általános h alá lt hozna az emberiségre. H a fel is tételezzük, hogy egy esetleges nukleáris h áború igazságos cél érdekében törne ki, a h áb orút követő békés rendezésről m ár nem lehetne szó o tt, ahol m inden szétrom bolódott és elpusztult. É rte lm et­ len te h á t v itatk o zn i a technikailag lehetséges „m áso­ dik, nukleáris válasz-csapásról” . M ár az első nukleáris csapást kell m inden áron m egakadályozni. Az atom korszakban te h á t nem beszélhetünk „igaz­ ságos háborúról” , háborús károkról stb ., hiszen egy nukleáris h áború m indkét ellenfél szám ára öngyilkos­ ságot jelentene. A nukleáris h áború ezek szerint sem­ miféle feltételek k özött nem engedhető meg. Ideológiai jellegű indokok sem lehetségesek, m ert azok sem m ent­ h etik az egész emberiség elpusztítását. A nukleáris fegyverek jelenlegi felhalm ozása fiktívvé teszi az elképzelést a helyi, „ k o rlá to z o tt” nukleáris háborúról, m ert az ilyen h áború is ó h a ta tlan u l világk atasztrófához vezetne. De a „ k o rlá to z o tt” nukleáris háború elképzelhetetlen az egyes földrészek (pl. E uró­ pa) lakosságának sűrűsége m ia tt is. 148

B e láth atatla n veszélyt jelent a nukleáris fegyver­ kezés kiterjesztése a kozmoszra. E m ellett újabb okot ad a nem zetközi feszültség fokozódására is. Ami pedig a kozm ikus telepítésű védelm i nukleáris fegyvereket illeti, az atom tudósok egybehangzó véleménye szerint azok hatékonysága m axim álisan 70—95%-os lehet, viszont nincs garancia arra, hogy nem kerülnek ki az em beri ellenőrzés alól. „B ékességet hagyok n ektek: az én békességemet adom n ek tek ; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ ad ja” (Jn 14,27). Különös jelentőségük van a Megváltó ezen igéinek m a, am ikor az em berek állandó félelemben élnek a m aguk és utódaik jövőjét illetőleg, akiknek békés életéről semmiféle biztosíték nincs. E bben rejlik a háború veszedelme. Nem ilyen a K risz­ tu s békessége, am ely a szeretet szilárd alapján nyug­ szik. „A szeretet kiűzi a félelm et” (1J n 4,18); a szere­ te t nélküli békét viszont félelem h a tja át, ezért az nem is igazi, hanem ham is béke. A fegyverkezési verseny az „elretten tés” koncep­ ciójában keres önigazolást, de közben a potenciális ellenség irá n ti bizalm atlanság abban a félben is félel­ m et szül, aki jobban van felfegyverkezve. Így jön létre a félelem eszkalációja és a fegyverkezési hajsza. A nukleáris elrettentés — am ely nem állítható egy sorba az istenfélelemmel vagy a gonosztettért járó bűnhődéstől való félelemmel —, erkölcsileg elítélendő m ag atartás, am ely további bizalm atlanságot szül a népek között. E m ellett a term észeti, anyagi, em beri és intellektuális kincsek esztelen és antihum ánus té ­ kozlásával já r, am elyeket pedig fel lehelne használni az érdekelt társad alm ak szociális és gazdasági fejlesz­ tésére. Í gy te h á t, m iként a nukleáris háború, az elrettentés po litik ája sem igazolható sem a józan ész, sem a val­ lási és erkölcsi elvek szemszögéből; ezért m indenkép­ pen ki kell küszöbölni. Az elrettentés kiküszöbölésének egyik lehetősége: a fegyverzetben elérendő erőegyensúly. Ez azonban nem valam ilyen végleges állapot, és nem zárja ki a további fegyverkezési versenyt. Már m aga az erőegyensúly is csak a fegyverkezési verseny eredm ényeként jö h et létre, de to v áb b i problém át jelent az alacsony „biz­ tonsági küszöb” és a fegyverkészletek m agas szintje közötti különbség. E zért az erőegyensúly, különösen a nukleáris fegyverek tekintetében, csak ideiglenes biztonságot ad h at a leszerelés felé vezető úton. A leszerelés egyik kom oly akad ály át jelentik a helyi konfliktusok is, am elyeket ezért békés úton, az igaz­ ságosság elve alapján, m inél előbb meg kell oldani. A fegyverkezési verseny hatalm as összegeket, ren ­ geteg em beri és term észeti energiát, valam int anyagi kincseket em észt fel. Ebből eredően lényegesen keve­ sebb lehetőség nyílik a fejlődő országok gazdasági, egészségügyi, kulturális megsegítésére. Az ilyen orszá­ gokba irá n y íto tt fegyverszállítások még to v áb b növe­ lik a világ politikai destabilizációját. A szükséget szenvedők pedig kenyér h ely ett követ kap n ak (Mt 7,9). Végül, a term észeti kincsekkel való visszaélés, a nukleáris fegyverek halm ozása, a radioaktív fertőzé­ sek jóvátehetetlen ökológiai káro k at okoznak az em ­ beri környezetben. E zért a népek reménysége s egyben az idők parancsa: m egszabadítani a F öldet a nukleáris fegyverek átk átó l. Ezzel párhuzam osan mielőbb vég­ hez kell vinni nem csak a nukleáris és vegyi, hanem a hagyom ányos fegyverekben való m inél nagyobb m érvű leszerelést, v alam int az atom energia békés felhaszná­ lásának nem zetközi ellenőrzését.

A béke keresztyén értelmezése Mind az Ó-, m ind az Újszövetség ta n ítá sa szerint, a béke Isten ígérete, az isteni kegyelem ajándéka. Ez az isteni ígéret m ozgató ereje v o lt az emberiség történetének, am ely m áskülönben telve v o lt hábo­ rúkkal és egyéb veszedelmekkel. H itü n k k el felismer­ jük, hogy a béke isteni ígérete Jézus K risztusban kez­ d e tt beteljesedni: ezért is állandóan im ádkozunk a békességért m agunk és az egész emberiség szám ára. A béke bibliai értelm ezése lényegesen tág ab b a poli­ tik a i béke fogalm ánál, a háború hiányánál. „ Isten békessége” P ál apostol szerint „m inden értelm et meg­ halad” (Fil 4,7). A bibliai értelem ben v e tt békét az em berről és an nak rendeltetéséről alk o to tt vallási szemlélet határo zza meg. Az em ber azért a lk o tta to tt, hogy az Istennel való érintkezésben éljen, am i felté­ telezi az em bertársakkal és a term észettel való nor­ mális kapcsolatot is. E z t a kapcsolatot a bűnbeesés ro n to tta meg, és ezt te k in ti a Szentírás a béke hiányá­ nak, am inek helyreállítása Isten üdvösségtervéhez ta r ­ tozik. „Az em ber békessége Istennel, a sajátm ag áv al való megbékélés, valam in t az em bertársakkal való békes­ ség elv álaszthatatlanok egym ástól. A B iblia a béke ígéretét Isten eszkatologikus aján d ék ak én t értelmezi, de ugyanakkor lelkesíti az em bereket, erő t és rem ény­ séget adva nekik ahhoz, hogy Isten segítségével meg tu d já k valósítani a békességet m ár a jelenlegi, földi létezésük folyam án. A békesség ezért nem csak Isten ajándéka, hanem az emberiség felad ata is.” Az Ószövetség a békességet úgy értelm ezi, m int a jav ak összességét, m elyet Isten adom ányozott az em ­ bernek, de elhom ályosult annak bűnbeesése folytán. E zért a békesség az ószövetségi Izrael szám ára csak a T erem tő ajándéka, eszkatologikus reménység tárgya, és egyértelm ű az üdvösséggel. Ez különösen a prófé­ tá k n á l érezhető. (Ézs 11,6—9; 9,6; 2,4.) U gyancsak a próféták han g o ztatják , hogy a békesség az igazságos­ ság gyümölcse. (Ézs 32, 17.) Az isteni és az em beri igazságosság szoros kapcsolatban áll az Isten és v á­ la sz to tt népe közötti Szövetséggel. (Je r 31,33.) Am ikor az em berek m egbontják ezt a Szövetséget, elveszítik az igazságosság gyüm ölcsét is: a békét. Az em beri igazságosságnak két, egym ással összefüggő dim enziója v an : a vallási és a társadalm i. E zért Izrael szám ára a békesség egyrészt az isteni igazságosság ajándéka, m ásrészt az em ber vallási erőfeszítéseinek gyümölcse, vagyis az Istenhez és az em beri igazságossághoz való hűség eredm énye. Ahol az em berek hűséggel válaszol­ nak az isteni igazságosságra, o tt „szeretet és hűség találkoznak, igazság és béke csókolgatják egym ást” (Zsolt 85,11). Izraelnek Isten irán ti hűtlensége sok esetben m aga u tá n v o n ta a béke elvesztését. E zért hívja a próféta m egtérésre a népét, és hird eti Isten ígéretét egy „ Új Szövetségről” . A békéről szóló isteni ígéret Isten Igéjének a földre jövetelével teljesedett be, am ely leb o n to tta a válasz­ falakat Isten és ember, em ber és em ber között. Az ószö­ vetségi próféciák beteljesedéseképpen Jézus K risztus „ a m i békességünk” (Ef 2,4), az igazi Békeszerző, hiszen „ te ts z e tt az A ty á n a k .. . hogy á lta la békéltes­ sen meg önm agával m indent, a földieket és a m ennyeie­ k e t úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán k io n to tt vére á lta l” (Kol 1,19—20). A békesség az Újszövetség­ ben is elsősorban eszkatologikus ta rta lm ú , és hangsúlyo­ zo tta n az isteni szeretet ajándéka Jézus K risztus által (Jn 14,27; 16,33). E m ellett azonban a b ű n tő l megsza­ bad u lt, kiegyensúlyozott em beri lélek norm ális álla­ po ta s a Szentlélek ajándéka is (Róm 15,13; Gal 5,22;

1K or 14,33). A békesség K risztus Testének, az E g y ­ háznak is a norm ális állapota, am ely tag jain ak h a r­ m onikus egységében nyilvánul meg K risztus ígérete szerint. (Jn 16,33.) Ez a békesség szintén függ az em beri erőfeszítésektől is, és o tt m utatkozik meg, ahol a keresztyének igyekeznek azt megőrizni. (1Tessz 1,3.) Minden egyes keresztyén em ber ilyen törekvései gyü­ m ölcsöket hoznak, függetlenül az a d o tt időtől és tá r ­ sadalm i feltételektől. Lévén a békesség Isten ajándéka, am ely á ta la k ítja a belső em bert, meg kell nyilvánulnia külsőleg is. Ez azt jelenti, hogy — a krisztusi parancsnak megfe­ lelően — közvetlenül ki kell h atn ia a szociál-etikára. (Róm 12,18; E f 4,3; Mt 5 ,3 9 ;4 3 —44; 6,14—15.) E zt jelenti az ige: „Boldogok, akik békét terem tenek, m ert ők Isten fiainak neveztetnek” (Mt 5,9), hiszen m unkatársai K risztusnak az Ő békeszerző m űvében. F ilaret D rozdov m oszkvai és kolom nai m etropolita (†1967) „R észletes keresztyén katekizm usában” ezt írja a H egyi Beszéd ezen részével kapcsolatosan: „M indenkivel bánjunk barátságosan, és ne szolgáltas­ sunk okot egyenetlenségre; ha mégis viszály tám ad n a, m indenképpen vessünk neki véget, h a m in d já rt a m agunk igazából engedve is, am ennyiben ez így nem m ond ellent a tisztességnek és nem á rt senkinek; ha van rá lehetőségünk, igyekezzünk m egbékéltetni az egym ással ellenségeskedőket, h a pedig nem tu d ju k , im ádkozzunk m egbékélésükért Istenhez.” Az O rthodox Egyház istentiszteletének középpont­ já b an a békesség eszm éjét találju k , hiszen Iste n t im ádni csak m egbékélt lélekkel lehet, és az E ucharisz­ tiához is csak úgy já ru lh atu n k , h a szívünkben békes­ ség honol Isten és em bertársaink iránt. Nem véletle­ nül hangzik így m inden orthodox istentisztelet első könyörgése: „Békességben könyörögjünk az Ú rhoz.” Az orthodox liturgia, v alam int a tem plom építészet, az egyházi ének, az ikonográfia ezt a békességet sugá­ rozza a hívekre, m egtestesítve a za v artalan békesség és csendes szépség eszm éjét, am elyet az angyalok éneke h ird e te tt a világnak: „Dicsőség a m agasságban Istennek, és a földön békesség, az em berek k ö zött jó a k a ra t” (Lk 2,14). Mindez arra ösztönzi az Orosz O rthodox E g y h ázat, hogy — őrizve és fo ly tatv a az ősi liturgikus tra d íció t — hirdesse és szolgálja a békes­ séget a keresztyének lelkében, a keresztyén családban és a társadalom ban. E gyházunk szám ára ez nem pusz­ tá n valam iféle érzelmi szem pont, hanem didaktikus feladat is, am ely tá g te re t kap az igehirdetésben. Am ikor az O rthodox Egyház K risztus békességét hirdeti, szem előtt ta r tja azt is, hogy a lelki békesség elvesztésének okozója: a bűn. E zért te h á t, am ikor küzd a belső békétlenség és an nak folyom ányai, a viszályok, a háborúk ellen, igyekszik k iirtan i azok gyökerét is: az em beri bűnösséget. Ez a szemlélete a Szentíráson és az egyházatyák teológiáján alapszik. A béke problém ája nem p u sztán az Egyház belső feladataként jelentkezik, hanem ökum enikus és össz­ emberi m éreteket ölt. M iután pedig a keresztyének különböző országokban, különféle társad alm ak b an él­ nek, szám ukra a béke kérdése elkerülhetetlenül szo­ ciálpolitikai problém a is. Békeszolgálatuk fő irányelve m inden körülm ények k ö zö tt az életigenlés: az élet és a jóság erőinek küzdelm e a halál és a gonoszság erői ellen, term észetesen anélkül, hogy ez ellentétbe kerülne a keresztyén erkölccsel. Az Orosz O rthodox Egyház tisz tá n lá tja , hogy a békeszerzés elsőrendű követelm énye a nem zetközi kap­ csolatokra érvényes erkölcsi norm ák m eghatározása és érvényesítése, am i az állam ok kölcsönös tiszteletét, ny íltság át és bizalm át, szilárd politikai, gazdasági és 149

k u ltu rális k ap cso latait, egy szóval: békés együttélését jelenti. A term észetes erkölcs norm ái — P ál apostol ta n ítá s a szerint — be v an n ak írv a az em berek szívébe. (Róm 2,14—15.) S ezeknek a n o rm áknak az érvénye­ sülését szolgálja az EN SZ alapokm ánya, a Helsinki záróokm ány és tö b b hasonló dokum entum , am elyek­ nek tiszteletben ta rtá s á ra az E gyháznak is m inden­ k o r figyelm eztetnie kell a közvélem ényt. A béke társad alm i aspektusáról szólva, m i, keresz­ ty én ek azt an n ak az igazságnak a fényében vizsgáljuk, am ely Jézus K risztus evangélium ában n y ilatk o zo tt meg. (Róm 1,17; 3,21—22.) Jézus így szólott erről az igazságról a H egyi B eszédében: „ H a a ti igazságotok messze felül nem m ú lja az írástu d ó k ét, akkor semmi­ képpen nem m entek be a M ennyek O rszágába” (Mt 5,20). A keresztyén em ber nem kerülheti meg ezt a k risztusi p aran cso t a m aga em beri gyengeségére h iv atk o zv a, m ivel Jézus m egígérte, hogy akik hisznek Őbenne, m egerősítő segítséget k ap n ak a Szentlélektől. (Jn 14,26; R óm 8,26.) A nnak ellenére, hogy az em beriség még mindig nél­ külözi a k risztusi igazság eszm éjétől á th a to tt békessé­ get, ta g a d h a ta tla n , hogy a keresztyénség igenis a k tí­ v an közrem űködött a személyi szabadságok kifejlesz­ tésében. N em csak az em ber belső szabadságáról van i tt szó (Gal 5,13), hanem a m ásik em ber szabadság­ jo g án ak elismeréséről is, am inek alap ja egyik alap­ v ető keresztyén erény: a szeretet. (1K or 13,13; 1P ét 4,8; K ol 3,14.) E n n ek kell m eghatároznia minden em beri jogot és szabadságot: az életre, a m unkára, a m űvelődésre, a társad alm i tevékenységre való jogot, a vallásszabadságot és az em beri igazságosság minden egyéb m egnyilvánulását, am i nélkül a társadalm on belüli béke ham is béke, telve ellentm ondásokkal és az összeütközések veszélyével. Jóllehet az országok túlnyom ó többsége az állam ­ polgárok jogegyenlőségét h ird eti, ez sok esetben nem valósul meg teljes m értékben különböző társad alm i és politikai okokból. M árpedig nem lehet békesség o tt, ahol elnyom ás, kirívó vagyoni egyenlőtlenség, faji m egkülönböztetés stb. van jelen. Az E gyház m inden­ kor nagy jelentőséget tu la jd o n íto tt a szociális igazsá­ gosságnak. „Senki se a m aga ja v á t keresse, hanem a m ásét” (1K or 10,24) — ta n ítja P á l apostol. P éter pedig a rra in t: „ K i m ilyen lelki aján d ék o t k a p o tt, úgy szolgáljatok azzal egym ásnak, m in t Isten sokféle kegyelm ének jó sáfárjai” (1P é t 4,10). Végül, Ja k a b a rra figyelm ezteti a gazdagokat, hogy m unkásaik visz­ s z a ta rto tt bére és arató ik panasza az égre kiált. (J a k 5;4.) Az egy-egy országon, társadalm on belül ó h a jto tt igazságosságnak érvényesülnie kell a nem zetközi kap­ csolatokban is, kizárv a a szegényebb országok kizsák­ m ányolását gazdagabbak által, elism erve viszont egyenjogúságukat, terü leti sérthetetlenségüket és szu­ v eren itásu k at. Ezek az elvek, sajnos, ritk á n érvénye­ sülnek a koráb b an g y arm ati, m ai nevükön fejlődő országokkal szemben k ö v e te tt politikában, am elynek ellentm ondásait to v áb b növelik m aguk a fejlődő orszá­ gok közti ellentétek is. Számos fejlődő ország ezen kív ü l súlyos problém ákkal küzd az éhínség, a gyógy­ szerhiány és egyéb nyom orúságok következtében. Mindez az igazi földi béke h ián y ára u tal. Az E gyház felad ata nem csupán a háború és a hábo­ rús fenyegetés ellen küzdeni, hanem szociális és poli­ tik a i téren is közrem űködni az igazságos béke elérését célzó teendőkben. E tek in te tb e n is tág lehetőségek nyílnak az együttm űködésre a különböző hitvallású keresztyének között, sőt a nem -vallásos csoportokkal 150

és erőkkel is, am elyek szintén az igazságos béke meg­ terem tésén fáradoznak. A tudom ányos-m űszaki fejlődés kétségtelenül az em berek életfeltételeinek ja v ítá sá t h iv a to tt szolgálni. Nem ta g ad h a tó azonban az sem, hogy ez a fejlődés szociális és politikai vonatkozásban nem mindig m en­ tes bizonyos negatív vonásoktól. A keresztyén béke­ szolgálatnak te h á t az is a feladata, hogy előm ozdítsa a népek, országok olyan tudom ányos és m űszaki együttm űködését, am ely kizárja a tu d o m án n y al és a technikával való visszaéléseket. Ú gyszintén fel kell használnia az egyházi töm egkom m unikációs eszközö­ k et arra is, hogy elősegítse a népek kölcsönös megis­ m erését, m egbecsülését, bizalm át. T e k in tette l a rra a bibliai igazságra, m iszerint Isten az em bert te tte a terem tés urává (1Móz 1,28), a keresztyénségnek á t kell éreznie a te re m te tt világért viselt felelősségét, szem előtt ta r tv a P ál apostol intelm ét: „hogy az egész te re m te tt világ e g y ü tt sóhajtozik és e g y ü tt v ajú d ik m ind ez ideig” (Róm 8,22), am ikor is ez a „m in d ez ideig” n ap jain k ra is v o n atk o z ta th ató . Így te h á t az Egyház nem lehet közömbös a világm éretű ökológiai problém ákkal szemben, sem a világűr m ilitarizálási kísérletei lá ttá n . Az Orosz O rthodox Egyház szorgalm azza az összes egyházak és vallási közösségek összefogását m inden jó ak a ra tú em berrel annak érdekében, hogy az élet szent aján d ék át ne fenyegesse többé a pusztulás ve­ szélye. Emlékezve a ta n ítá sra , m iszerint Isten ereje erőtlenség által ér célhoz (2K or 12,9), az Orosz O rtho­ dox Egyház gyerm ekei to v áb b ra is azt keresik, am i a békességet szolgálja (Róm 14,19), és igyekeznek gyarapítani a testvérszeretetet, am elyről P ál apostol tesz bizonyságot. Befejezés „ E z t az üzenetet nevezetes időben k ü ld jü k : am ikor az em berek nem zetsége a K risztus születésétől szá­ m íto tt harm adik évezred küszöbéhez ért. Az 1977-ben M oszkvában ta r to tt Világkonferencián — am elynek neve „Vallási személyiségek a ta rtó s békéért, a lesze­ relésért és a népek közötti igazságos k ap csolatokért” volt —, az Orosz O rthodox Egyház részéről felhívás han g zo tt el valam ennyi keresztyénhez, hogy kezdjük meg az előkészületet a nagy és szent esem énynek, a mi U runk Jézus K risztus földre jövetelének 2000. év­ fordulójára, és hogy az akkor ta rta n d ó ünnepségig hátralevő idők a béke évei legyenek, am elyeket a népek közötti béke m egerősítését szolgáló állhatatos m unkának szenteljük. Az azóta eltelt éveket valóban a keresztyén békemozgalom erősödése jellem ezte az egész világon. Az ENSZ az 1986. esztendőt a Béke É vének n y il­ v á n íto tta . Ü dvözöljük ezt a h atá ro z ato t, és rem éljük, hogy m inden állam részt fog venni a tartó s, igazságos és általános béke létrehozásában. Az Orosz O rthodox Egyház szám ára ez az időszak azért is jelentős, m ert — m in t szó volt m ár róla a jelen Ü zenetben is — a m aga 1000 éves jubileum ának küszöbén áll. Több évszázados ta p a szta la to k b irtoká­ ban és híven kötelességéhez, hogy felismerje az idők jeleit (Mt 16,3), E gyházunk kötelességének te k in ti bizonyságot ten n i Isten népe elő tt a háború és béke problém áival kapcsolatosan fentebb k ife jte tt állás­ foglalásáról egy olyan időszakban, am ely telítve van reális fenyegetéssel az élet fennm aradása ellen a Föl­ dön. H angsúlyozva, hogy a nukleáris háború súlyos b ű n t jelent Isten és em ber ellen, és abban a törekvésé­ ben, hogy segítsen m egm enteni a pusztulástól a jelen­

kori és a jövendő nem zedékeket, az Orosz O rthodox Egyház egész istentiszteleti, igehirdetési és szertartási rendszerével K risztus békességének szellemében neveli ta g ja it. A rra h ív ja gyerm ekeit, tegyenek meg m inden tőlük telh ető t, meg annál is tö b b et, hogy elkerüljük a végpusztulás fenyegetését. B árm ilyen lépések, bár­ m ilyen erőfeszítések ebben az irányban áldásosak lesz­ nek. Ám m indenek elő tt — am in t m ár szó v o lt róla — g á ta t kell v etn i a fegyverkezési hajszának, meg kell azt állítani és vissza kell fordítani, hogy a világ egy­ szer s m indenkorra m egszabaduljon a nukleáris és egyéb töm egpusztító fegyverektől. E g y h ázunknak és m inden m ás egyháznak ezen felad ata ökum enikus, vallásközi feladat, az összes jó a k a ra tú em berek fel­ ad a ta. É s mi, az Orosz O rthodox E gyház fiai és leányai, megerősödve Isten m indenható segedelmétől, nem fogjuk csökkenteni erőfeszítéseinket egy fegyverés háborúm entes világ létrehozásáért. E bben az Ü zenetünkben kifejtve n ézetü n k et a jelen­ kori világ égető problém áiról, mélységes rem énységet táp lálu n k a rra nézve, hogy álláspontunk m egértésre és tám o g atásra ta lá l testvéreinknél szerte a világon, összes m u n k atársain k n ál a békeszerzés szent szolgá­ latában . Buzgón im ádkozzunk, szeretteink, a Békesség Feje­ delméhez, a m i Jézus K risztus U runkhoz, hogy növelje meg m indazok erejét, akik a békét szeretik és hirdetik (Ézs 52,7), és hogy áldja meg az Ő népe buzgó béke­ terem tő fárad o zását.” " A reménység Istene pedig töltsön be m inket a h it által teljes örömm el és békességgel, hogy bővelked­ jü n k a rem énységben a Szent Lélek ereje á lta l” (Róm 15,13). Az Ü zenetet Pim en, M oszkva és egész Oroszország patriarch ája, v alam in t a Szent Szinódus ta g ja i írtá k alá. * E lolvasva a fentebb ism e rte te tt üzenetet, lehetetlen nem észrevennünk, hogy a világtörténelem eddig ta lá n legdöntőbb időszakában író d o tt. Olyan korban, am i­ kor az em beriségnek — s ezen belül a keresztyénség­ nek is — ú jra á t kell gondolnia és ú jra meg kell fogal­ m aznia egyes olyan tény ek et, jelenségeket, nézeteket, am elyek ezideig egyértelm űek, axióm a-szerűek voltak. E z t teszi üzenetében a Szt. Szinódus is, am ikor meg­ állapítja, hogy a jelenlegi új, nukleáris hadviselési eszközök a korábbi, „hagyom ányos” fegyverekhez képest a hadviselésben m ár nem mennyiségi, hanem minőségi v álto zást jelentenek. Olyan minőségi v álto­ zást, am ely kizárja a „jogos” , az „igazságos” háború fogalm át, hiszen egy esetleges atom háború — bele­ szám ítva an n ak elkerülhetetlen eszkalációját — m in­ den valószínűség szerint a Föld élővilágának teljes pusztulásához vezetne. Ez esetben pedig sem igazsá­ gos, sem igazságtalan háborúról vagy győzelemről nem lehetne m ár beszélni, m ivel nem m arad n a senki, aki a lefolyt háború erkölcsi indítékairól, lefolyásáról, ki­ m eneteléről értékelést adjon. Egy esetleges nukleáris h áború végleg és visszavon­ h a ta tla n u l h atály o n kívül helyezne m inden eddigi nem zetközi egyezm ényt, am ely a hadviselést igyeke­ z e tt az emberiesség h a tá ra i közé szorítani és m eghatá­ rozni a „szabályszerű” hadviselés norm áit. U gyanis a feltételezett nukleáris háború nélkülözné a hum á­ num m egnyilvánulásának leghalványabb lehetőségét is. H ozzá képest a békés lakosság bom bázása — am i a m ásodik világháborúban n óvum ként h a to tt —, vi­ szonylag hum ánus hadviselési m ódnak szám ít, m ert a békés lakosságnak mégis v o lt esélye az életbenm ara­ dásra. Ezzel szemben egy feltételezett atom háborúban

a túlélésre senkinek sem lenne esélye. Így te h á t az ilyen háború nem is csupán antihum ánus lenne, ha nem égbekiáltó bűn is az em beri élet ellen. K eresztyén szem pontból te h á t nem hogy az atom ­ háború, de az ilyen háb o rú ra való készülődés, a nuk­ leáris fegyverek g y ártása és a velük való fenyegetőzés, zsarolás, vagyis az ún. „elretten tés politikája” sem igazolható. A keresztyén ökum ené sajtója h írt a d o tt arról, hogy 1986. évi október 28. és novem ber 6. között a Genf m elletti Cham bésy-ben m űködő O rthodox K özpont­ ban ülésezett a terv ez ett összorthodox Zsinat h arm a­ dik, előkészítő konferenciája, am ely az előirányzott nyolc zsinati tém ából az első négyet véglegesen elő­ készítette zsinati m egtárgyalásra. Ezek közül a negye­ dik a következő cím et viseli: „A helyi orthodox egy­ házak közrem űködése a béke, a szabadság és a népek közötti testvériség és szeretet keresztyén eszméinek érvényesülésében, v alam int a faji m egkülönböztetés m egszüntetésében.” A négy tém áról „ad referendum ” kidolgozott te x tu ­ sokat még nem publikálták, így csak a té m á k a t a konferencián referáló Damaszkinosz svájci görög m etro­ polita, az O rthodox K özpont igazgatója és a zsinat­ előkészítő bizottság titk á ra szavait idézzük a negye­ dik tém ával kapcsolatosan az O rthodox K özpont bulle­ tin jéb ő l: „A keresztyénség m ásodik évezredének végéhez kö­ zeledve — m o n d o tta a m etropolita —, egy olyan év­ ezredéhez, am ely terhelve van egyházszakadásokkal, eretnekségekkel, mindenféle viszályokkal, társadalm i zavargásokkal, osztályellentétekkel és erőszakos jelen­ ségekkel, k ét világháborúval, sőt egy h arm adiknak a fenyegetésével is, am ely az előzőknél félelm etesebb és m indenképpen pusztítóbb lenne az em beriségre nézve, és am elyet eszeveszett fegyverkezések készítenek elő — s ezek m áris tú llépték bolygónk h a tá ra it is, s az em beriséget a világűrből jövő k atasztrófával fenye­ getik —, te h á t ennek a m ásodik évezrednek a végéhez közeledve, m in t orthodox egyházak szükségesnek érez­ zük h allatn i han g u n k at a béke, a szabadság, a népek közötti testvériség és szeretet alapelveiről, valam in t a faji m egkülönböztetés m egszüntetéséről. Szilárd a re­ m énységünk, hogy a fenyegetőzések és követelőzések kaotikus hangzavara közepette az orthodox lelkiség békéltető és tárgyilagos szava tám aszul fog szolgálni a jelenkori életben elbizonytalanodó lelkiism eretek szám ára.” „Az előkészített tém ák ra vonatkozó szövegek — fo ly ta tta a görög főpap — ham arosan megjelen­ nek . . . Sok fáradság és igyekezet fekszik bennük. Ám am it teszünk, Isten ért és Isten népéért tesszük. Nem az ékesszólás vagy a bölcsesség fölényével, hanem Isten szellemében és Isten félelmében. M indenképpen pedig dicsekvés és bárm ilyen diadalérzet szándéka nélkül. P ál ap ostol is így szól hozzánk világosan a m ai perikópában: Nem önm agam m al dicsekszem, ha­ csak az erőtlenségeim m el nem (2K or 12,5). T udjuk, hogy a k ife jte tt erőfeszítéseinkben sok a gyenge p o n t; mégis segítségül jön az Ú r hangja, am ely így szólt P ál apostolhoz is: Elég neked az én kegyelmem, m ert az én erőm erőtlenség által ér célhoz (2K or 12,9).” Úgy gondoljuk, D am aszkinosz m etropolita idézett szavai is világosan tükrözik nem csupán egy helyi orthodox egyház állásfoglalását a háború és a béke m anapság égető kérdésében — am elyet az Orosz O rthodox Egyház Szt. Szinódusának ism ertetett üze­ nete elemez —, hanem az Egyetemes Orthodox Egyház egyértelm ű életigenlését és az emberiség további sor­ sáért érzett felelősségét is. Berki Feriz 151

Ötven éves a Hit és Egyházszervezet Lausannei Konferenciája Az első világháború m ia tt m egakadt ökum enikus mozgalom új lendülettel in d u lt a húszas években. Már 1920-ban Genfben és 1923-ban O xfordban világgyű­ lést előkészítő konferenciákat ta rto tta k . 1925-ben pedig m e g ta rto ttá k az É le t és M unka mozgalom első világgyűlését Stockholm ban. A H it- és E gyházszervezet 1927-es lausanne-i világ­ konferenciája az előző konferenciáktól egy igen fontos tek in tetb en különbözött. Az előző konferenciák a felekezeti m egosztottságot és szakadozottságot kike­ rü lhetetlennek v e tté k s csupán azt k u ta ttá k , hogyan lehetne ezek ellenére is e g y ü tt dolgozni a legfontosabb életkérdésekben. Szándékosan h a g y tá k figyelmen kívül az alapvető hitbeli és gyak o rlati különbségeket Lau­ sanne-ban pedig éppen ezek az eddig m ellőzött kérdé­ sek képezték a tárgyalások főanyagát. A célkitűzés az v olt, hogy a különbségek n y ílt m eg v itatásra kerülje­ nek, a félreértéseket kiküszöböljék és az egym ás irán ti rokonérzést előm ozdítsák. L ausenne-nak az ad o tt p á­ ra tla n jelentőséget, hogy azok a kérdések kerültek m egvitatásra, am elyek a felekezeti különbségek gyö­ kerénél vannak. Term észetesen senki sem gondolt a különbségek eltüntetésére, ellenben szorgalmas m unka folyt az egységes alap m egtalálására, s m iután azt Istennek a Jézu s K risztusban a d o tt evangélium ában m eg találták, tá g változatosságot ism ertek el az evan­ gélium m agyarázása és alkalm azása tek in tetében. A konferencia nagy jelentőségű célkitűzései igen élénk visszhangra ta lá lta k világszerte. A m i evangé­ likus egyházunkban is sokat foglalkoztak a lelkész­ gyűlések a konferencia e lő tt és u tá n a Lausanne által felv etett problém ákkal. A világkonferencia külső lefolyása A H it- és E gyházszervezet 1927. augusztus 3 —21-ig L ausanne-ban ta r t o t t világkonferenciáján 102 egyház 450 h ivatalos k ik ü ld ö ttje v e tt részt. N oha m ár két évvel k orábban m egjelent a „M ortalium anim os” c. p áp ai enciklika, am ely elítélte a keresztyén egység keresésének m ozgalm ait, mégis sokan rem élték befo­ lyásos bíborn okok kijelentései alapján, hogy a V ati­ kán n em fog teljesen elzárkózni a konferencián való képviseltetés elől. B ár a p áp a fogadta a m eghívást előterjesztő k üldöttséget, mégis m ereven elzárkózott a konferenciától. Így te h á t a résztvevők a p ro testáns eg y házakat és a g ö rö g k e leti egyházak többségét kép­ viselték. A m agyar egyházak is képviseltették m agukat. A konferencia h ét tá rg y a t tű z ö tt ki m egtárgyalásra: 1. Felhívás az egységre. 2. Az egyház üzenete a világ­ hoz: az evangélium . 3. Az egyház term észete. 4. Az egyház közös hitv allása. 5. A lelkészi tisz t. 6. A szent­ ségek. 7. A keresztyénség egysége és annak a meglevő egyházakhoz való viszonya. M inden tárg y ró l k é t főelőadó és négy előadó érte­ kezett, m ajd a hozzászólások következtek. Minden tá rg y a t egy n ag ybizottságnak o szto ttak ki. H ogy mi­ nél többen szólhassanak az egyes kérdésekhez, a nagy­ bizottságok feloszlottak 20—25 tag b ó l álló kisebb bizottságokra. E zeknek együttes m u n k ájá t v itté k azu tán a plenáris ülések elé. A legnagyobb érdeklődés a 4., 5., 6. és 7. kérdés 152

tá rg y alásá t kísérte. A leghevesebb volt a v ita a 7. kérdés tárgyalásánál. A konferencia á lta l elfogadott h a tá ro z a to k at m egküldték a képviselt egyházaknak a 7. kérdés kivételével, am elyet visszaadtak to v áb b i érlelés végett. D. Dr. P rőhle K ároly teológiai dékán az egyetem es felügyelőhöz in téz ett jelentésében így jellem ezte a konferencia lefolyását: „A világkonferencia lefolyásá­ n ak három fő fázisát lehet m egkülönböztetni: az első a nekilendülés, a m ásodik a válság, a harm adik a kibontakozás fázisa. T ag ad h atatlan , hogy a világkon­ ferencia, m iután résztvevői a világ m inden tá járó l ta rk a sokféleségben gyülekeztek össze a hosszú idő ó ta előkészített nagyszabású program közös célkitű­ zésére, m ár a legelső napon olyan nekilendüléssel kez­ dődött, am ely alkalm as volt arra, hogy a program irá n t szkeptikusokat is m agával rag ad ja.” M ajd el­ m ondja, milyen m ély benyom ást gyakorolt a jelen­ levőkre B rent New York-i anglikán püspöknek a keresztyénség egységét hirdető prédikációja, milyen egybefűző erő rejlik a stockholm i ökum enikus énekes­ könyv énekeiben s a kinek-kinek az anyanyelvén el­ im ádkozott M iatyánkban. A krízis akkor jelentkezett, am ikor az egyes pontok m egvitatása során k itű n tek azok a nagy különböző­ ségek, am elyek a kongresszuson képviselt különféle h itvallású egyházakat és közösségeket egym ástól elvá­ lasztják. A hitvallási nehézségek m ellett még az is szerepet já tszo tt, hogy „ a kongresszus vezetőségét elsősorban tám ogató angol és am erikai, főleg anglikán körökkel szemben egyre n ő tt az elégedetlenség, am ely leginkább a ném et, am erikai és svéd lutheránus körök­ ben nyilatk o zo tt meg, de érezhető volt a reform átus­ ság, a kisebb felekezetek és a görögkeletiek körében is. A lutheránus álláspontot fejezték ki P rőhle K ároly szavai, am ikor ezt írta jelentésében: „ H a az egész mozgalom általában el tu d még érni jelentősebb sike­ reket, meggyőződésem szerint ez csak akkor lesz lehetséges, h a a főképp anglikánusoktól erőteljesen hangsúlyozott egyházszervezeti kérdések h áttérb e szorulnak és a mozgalom megelégszik azzal, hogy a h itnek egyes lényeges p o n tjaira nézve fejezi ki a keresztyénség egységét és ebből igyekszik levonni a legszükségesebb gyakorlati konzekvenciákat.” M ajd m egjegyezte: „ Jó l tudom , hogy a kongresszus moz­ galm ába egyes csoportok, különösen az anglikánok részéről politikai tendenciák is belevegyülnek.” A m utatkozó nehézségek ellenére sikerült a konfe­ renciának egységre ju tn ia abban az üzenetben (Mes­ sage), am elyben a kongresszus az egyház által hirde­ tendő krisztusi evangélium nak lényeges vallási, er­ kölcsi és szociális ta rta lm á t foglalta Össze. A konfe­ rencia eredm ényét P rőhle K ároly szavaival így lehet jellem ezni: „ H a azokra a nagy különbözőségekre gon­ dolunk, am elyek a kongresszuson m egnyilatkoztak és szinte áth id alh atatlan o k n ak m u tatk o ztak , tényleg nagy eredm énynek kell m ondani azt, hogy a kong­ resszus összes nagy csoportjai legalább ezt az üzenetet elfogadták. De egyébként is a keresztyénségnek év­ százados harcoktól za v a rt fejlődéstörténete szem pont­ jából csodálatos nagy jelentőségű ténynek tű n ik fel m ár m aga az, hogy ez a kongresszus egyáltalában lét­ rejö tt, hogy a kongresszuson egyenlő jogú felekként a kölcsönös m egértésre és egym ás hitének tiszteletben

tám ad ásáv al m eg v álto tta az em beriséget és világos­ ságra hozta az örökéletet. c) Az evangélium Jézus K risztus által és az ő ta n ítá sa által közvetíti az em be­ reknek Istennek, m in t A ty án k n ak kijelentését, s ne­ künk, m in t Isten gyerm ekeinek és az ő családjának kötelességeiről és rem ényeiről szóló kijelentését. d ) Az A világkonferencia teológiai m unkája evangélium Jézus K risztusban a m i U runkban az A m ár em lített h é t tá rg y köré csoportosult a kon­ egész emberiségnek bűnboncsánatot és örökéletet ferencia teológiai m unkája. Az alábbiakban ezek fel­ kínál, „Isten n ek ereje az üdvösségre” , hogy bennün­ dolgozásának jellem vonásai következnek, egy-egy fon­ k e t m egszabadítson a gonosztól és az egész em beri életet, úgy az egyéni, m in t a társadalm i életet á ta la­ tosabb előadás kiemelésével. 1. Az egyház egységére való felhívás során a kon­ k ítsa Isten dicsőségének teljességére. 3. Az egyház term észete. A feldolgozások kifejtet­ ferencia m élyebb b ű n b án atra h ív o tt m inden keresz­ ték , hogy a Jézus K risztusban hívők közösségét, az ty é n t az egyházak széttagoltságára (disunion) való tek in te tte l s felhívta őket, hogy nagyobb és h a tá ro ­ Újszövetség az élő Isten egyházának, K risztus testé ­ nek, Isten tem plom ának nevezi. Minden keresztyén­ zo ttab b erőkifejtéssel ipark o d jan ak a keresztyénség egységének m egvalósítására. M iután csak a legmé­ nek közös hite, hogy Isten az egyház építője, Jézus K risztus a feje, a Szentlélek az éltetője. Á ltalános lyebb indítékok tu d n a k ilyen törekvésekre inspirálni elfogadtatást n y e rt az egyház céljának az a m eghatá­ és azokat eredményessé tenni, a konferencia felhív rozása is: az egyháznak isteni rendeltetése az, hogy m inden keresztyént, vegyék figyelembe: az az eszköz (agency) legyen, amellyel K risztus, a a ) az Újszövetség ta n ítá sá t, hogy az egyháznak Szentlélek által, kiengeszteli az em bereket Istennel h it vissza kell tükröznie Isten egységét; b) a Szentiélek­ által, kiterjeszti Istennek fenségét (sovereignty) az nek az egyházban és a szívekben jelentkező ösztön­ em berek a k a ra ta fölé, részelteti őket Isten szentségé­ zését, am ely őket az egység felé vezeti; c) az Ú rnak ben és egyesíti őket szeretetben és szolgálatban. a szándékát, hogy az ő egyháza van h iv a tv a a nem ­ Sok v itá ra ad o tt alkalm at az egyház term észetét keresztyén világ m egtérítésére és az egész em beri tá r ­ illetőleg a lá th ató és lá th a ta tla n egyház közötti m egkü­ sadalom nak a m egtisztítására és inspirálására. lönböztetés. A gyakorlati kérdések közül pedig az egy­ E nnek a problem atikának a feldolgozói közül D. Dr. háztagság kérdése körül oszlottak meg a vélem ények. E ler t erlangeni professzor előadása v o lt az, am ely Az egyház életrendjének alapvető és állandó alkotó kifejezetten a lutheri keresztyénség oldaláról világí­ elemei közül a következőket tu d ta elfogadni a konfe­ to tta meg a kérdéseket. K ifejtette, hogy am ikor egyek vagyunk K risztusban, egyek vagyunk az igazságban, rencia: m ert K risztus önm agát m ondta igazságnak. Ez for­ a) Az egyházba a keresztség szentsége ad b eju tást. d ítv a is igaz, h a nem vagyunk egyek az igazságban, b) A közösség tag jain ak életét K risztus testének és nem vagyunk egyek K risztusban sem. Mivel a h it és vérének szentsége táp lálja, am elyben folytonosan új­ az igazság együvé tarto zn ak , az igazságnak minden ból beteljesednek U runk életével és felajánlják neki elhom ályosulása veszedelmes a hitre, azért nem lehet közös im ádásukat. c) A közösség ta g ja it a Szentlélek közösségünk a tévedéssel. Az igazságot a tévedéstől világosítja meg, azáltal, hogy m indegyiknek szívét csak úgy lehet m egkülönböztetni, h a m in d k e ttő t ki­ o k ta tja , az egész te ste t építi a Szentírás igéje és a hir­ m ondjuk. Ez az értelm e és m ag y arázata azoknak a d e te tt ige á ltal és egybeköti azt a m egism ert igazság hitvallásoknak, am elyek vagy az egész keresztyén öröksége á lta l. d ) M inden ta g elnyeri a Léleknek ado­ egyházban, vagy pedig ann ak egyes részeiben érvé­ m án y át, am ely h iv atásán ak megfelel, az igének és a nyesek. Igaz, hogy az egyes egyházak hitvallásai szentségeknek nyilvános szolgálata azokra van bízva, m agukban foglalják a többiektől való elszakadást is. akik h atá ro zo tta n erre a funkcióra van n ak kijelölve. De a hitvallások nem h ozták létre a szakadásokat. E nnek a tá rg y n a k az előadói k ö zö tt volt D. R affay Csupán kifejezésre ju tta ttá k , hogy a szakadások m ár Sándor ev. püspök is, aki a rá jellemző alapos és m egvoltak. É s h atásu k korántsem v o lt pusztán szét­ széles körű újszövetségi biblia-teológiai alapvetéssel választó. A zért h a tn a k szétválaszthatólag, m ert az dolgozta fel tá rg y á t, am elyben kifejtette, hogy az egy­ igazság m ellett m indig o tt v an a tévedés is. Első fel­ ház term észetéhez ta rto z ik , hogy a benne m űködő ad atu n k azonban m indig az egyesítés volt. E l kell isteni Lélek nem azonos m ódon nyilatkozik meg. Az ism ernünk egym ást az igazhitű egyház egyenjogú tag ­ egyház a történelem folyam án többféle alak u lato t jainak , s az egyházalkotm ányban és a liturgiában való v e tt fel. A felekezetekre való szakadás azonban az eltérés nem lehet akadálya az egység elismerésének, egyház egységét nem b o n tja meg. „E g y tő n is fak ad ­ amelyre az igazságban törekszünk. Senki sem hagy­ h a t tö b b virág, egy em ber lelke is átp lá n táló d h atik h a tja el a sa já t egyházának álláspontját anélkül, hogy több testb e. A fő a lélek egysége. A felekezetekre való el ne vesztené a kapcsolatot általáb an a K risztus egy­ megoszlás csak az egyházban való egyéni elhelyezke­ házával. Az egységhez való hozzájárulásunknak csak désre n y ú jt Isten által is m egengedett, sőt lelki tö r­ annyi értéke van, am ennyiben csakugyan a m ögöt­ vényben m egadott alkalm at. M ert szükség, hogy sza­ tü n k álló egyházak nevében szólunk. kadások is legyenek közöttetek (1K or 11,19), hogy a 2. Az egyház üzenete a világhoz: az evangélium. kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek ti közöttetek. Az idevonatkozó m unkálatok az evangélium lényegét Az egyház azonban, m in t a hívők közössége, a hívő­ igyekeztek kifejteni, am it az alábbi négy p ontban ket, bárm elyik történelm ileg alakult közösségbe ta r ­ lehet sum m ázni: tozzék is, m ind egyesíti. Ez a lá th a ta tla n egyház az a) Az egyház üzenete az egész em beriségnek: az igazán egyetem es, te h á t katolikus is és így egyedül evangélium , am elyet Isten az Ó testam entum ban meg­ üdvözítő egyház, m elynek három nagy történelm i ígért, előkészített és kiábrázolt, az Újtestam en tu m b an alak u la ta: az orthodox, a róm ai és az evangélium i Jézus K risztus eljövetelével tökéletessé t e t t és az katholicizm us.” apostolok prédikálása á ltal a világnak h ird e te tt. b) 4. Az egyház közös hitvallása. A konferencia arra Az evangélium ban m aga Jézus K risztus, Istennek az álláspontra helyezkedett, hogy a keresztyén h it Fia és E m bernek F ia áll, aki életével, halálával és fel­ történelm i form ulázásai között az A postoli és a Niceai ta rtá s á ra elszánt a k a ra tta l tá rg y a ltá k a hitn ek olyan kérdéseit, am elyek m ia tt valam ikor az egyik p á rt a m ásikat m áglyára h urcolta.”

153

hitvallások olyan tekintéllyel b írnak, am elyek közös nálásban im ával és kézrátétellel bocsátják ki szolgá­ hitvallási alap k én t szolgálnak. A konferencia elism erte la tu k végzésére. ezeknek a hitvallásoknak lényegéhez szilárdan ragasz­ A legtöbb v ita a püspöki tiszt betöltése körül zaj­ kodva, hogy a Szentlélek, aki az egyházat m inden lo tt le, ennek a megítélésében a konferencia nem igazságra elvezérli, képessé te h e ti az egyházat arra, ju to tt egységre. hogy a kijelentés igazságait a jövendő idők szükség­ 6. A szentségek dogm atikai értékelésében meglevő leteinek megfelelően m ás form ákban fejezze ki. m élyreható különbséget a konferencia nem érin tette, A közös h itv allásra vonatkozó té te l m egvitatása hanem a következőkben összegezte az egységes állás­ kapcsán a kongresszus jegyzőkönyve egész terjedel­ p o n to t: m ében m egörökítette D. D r. P r őhle K ároly felszóla­ a) M indegyik szentségben m egvan Isten cseleke­ lását, aki m indenekelőtt a rra a nagy felelősségre m u­ dete, m elyet egyháza szolgáltat, és meg kell lennie az em ber feleletének is. A kegyelem akkor is érvényes, t a t o t t rá, am elyet a kongresszus m agára v állalt akkor, am ikor az egységesítés nagy m u n k ájába belefogott, ha az em ber nem ad rá feleletet, de a kegyelem am ennyiben a kongresszus sikere vagy sikertelensége haszna az em ber a k a ra tá tó l függ, hogy él-e vele a keresztyénség becsületét és világhelyzetét a legmé­ s a ttó l a h ittő l, am ely cselekedetében m egnyilvánul. lyebben érinti. R eá m u ta to tt to v á b b á egy közös h it­ b) Az egyháztól, lelkésztől, élvezőtől csak az a szán­ vallás szükségességére, nehézségeire és elvi lehetősé­ dék követelhető meg, hogy azt cselekedje, am it K risz­ geire, az u tó b b i tek in tetb en nevezetesen Jézus K risz­ tu s parancsolt és elfogadja azt, am it Istennek m ind­ egyik szentsége adni akar. c) A m i U runk á lta l ren­ tu s istenem beri m egváltói személyére u talv a, m in t delt szentségeknek, a keresztségnek és az Ú rvacsorá­ a rra a végső és legerősebb kapocsra, am ely a nagy nak kiszolgáltatása az egyháznak m indörökre köte­ eltérések ellenére m in d n y áju n k at összefűz. lessége. Mikor az A thanasius-féle hitvallással kapcsolatban 7. A keresztyénség egysége és annak a meglevő egy­ a Filioque körül folyt a v ita és olyan hangokat lehe­ t e t t hallani, am elyek a n y u g ati keresztyénség h itv al­ házakhoz való viszonya. Ez a té te l voltaképpen az lásának ezt a részét m in t p u szta interpolációt tü n te t­ első té te l konkretizálásának tek in th ető . A m int azon­ té k fel, D. D r. P rőhle K ároly d o g m atörténeti alapon ban a konkrétum okról esett szó, a különbségek egyre rá m u ta to tt arra, hogy a n y u g ati keresztyénségnek nagyobbakká v áltak . A m int azt m ár lá ttu k , éppen s különösen A ugustinusnak szen thárom ságtanára néz­ ebben a tárg y b an nem ju to tt egységes vélem ényre a ve a Filioque hozzátételnek organikus jelentősége van, konferencia s a kérdés további tanulm ányozását lá t­ s ezért a keleti testv érek k el való m egegyezést nem a tá k szükségesnek. * Filioque elejtésével, hanem m ás úton kell keresni. 5. Az egyház szolgái. A konferencia elism erte, hogy a fennálló szakadások egyik oka abból a tényből ered, A H it- és Egyházszervezet 1927-es világkonferen­ hogy sok k ülönvált egyház nem ism eri el a tö bbi egy­ ciája kétségtelenül egyháztörténelm i jelentőségű m un­ ház szolgáit. Az egyházi szolgálat meglevő alakjai k á t végzett. A felekezeti villongások és az emberiség különböznek azoknak a funkcióknak a tekintetében m egosztottságának abban a korszakában is rendkívül is, am elyekkel a különböző fokozatú szolgálatok fel értékes jelenség volt, hogy a keresztyén egyházak keresték és m eg találták egym ást, szom júhozták a v an n ak ruházv a, de különbözik abb an a m ódban is, ahogy a szolgálati m egbízatást átruházzák. te stv éri találkozás öröm ét, és érdeklődtek egym ás ta n ítá sa , élete irán t. Az ökumené tö rténetében pedig A különbségek m egállapítása m ellett a konferencia különösen jelentős állomás az, hogy a felekezeti meg­ egységre ju to tt a következő főbb m egállapításokban: hasonlások gyökeréig m ert lenyúlni a H it- és E gyház­ a ) A papság Isten n ek a K risztus és az ő egyháza szervezet világkonferenciája. A zóta nagy u ta t te t t á lta l a d o tt ajándéka, m ely az egyház létének és helyes életének lényeges kelléke. b ) A p apságot K risztus és meg az ökum enikus mozgalom, de ebben kiváló részük az ő Lelke hitelesíti és létesíti is. c) A papság hiva­ volt azoknak az aty á k n ak , akik ú ttö rő m u n k át végez­ tá s a az, hogy az evangélium p rédikálása és a szentsé­ te k ezen a téren. Az u tókornak feléjük irányuló h álája nem ném ulhat el soha! Ők kezdték meg annak a gek k iszolgáltatása á lta l az em bereknek a K risztus hatalm as gondolatnak a szolgálatát, hogy az egyházak üdvözítő és m egszentelő aján d ék ait osztogassa. d) Egészben v agy részben a p apságot illeti a korm ány­ m unkájában és a népek életében jusson diadalra az egység gondolata s ennek alapján a testv éri m egértés, zás és az egyház fegyelmezése. e) A zokat az em bere­ a béke és a lelkek nyugalm a! k et, akik p ap ság ra szán ták m ag u k at, és akiket a Ottlyk Ernő Szentlélek elh ív o tt, az egyház pedig elism ert, az ordi­

DISZKUSSZIÓ Evangéliumi antijudaizmus, talmudi antikrisztianizmus Hozzászólás Tamás Bertalan tanulmányához a Theologiai Szemle 1986/3 számában Az évek ó ta folyam atosan és eredm ényesen végbe­ m enő hazai refo rm átu s—zsidó dialógusban Tamás B ertalan k itűnő tan u lm á n y a : határk ő . Mély és alapos, biblikus és teológiai, szociológiai és tö rté n e ti felkészültséggel és m indezekkel párosuló tel­ jes őszinteséggel nyúl a keresztény an tijudaizm usnak, 154

m indkét jóhiszem ű fél részére fájó kérdéséhez, m ég­ pedig oly mélységben és oly sokoldalúan, ahogyan az t, legalábbis tu d tu n k k al, 1945 ó ta a hazai teológiai iro­ dalom ban m á su tt nem találju k . Elődei e területen, kiváló és jeles férfiak, Bartha Tibor, Pákozdy László M árton, K áldy Zoltán, Ferencz

József a keresztény an tijudaizm us k u ta tá sá b a n in­ kább az etik ai m om entum okat vizsgálták, a felebaráti szeretet és az em b ertársu n k ért é rz e tt felelősségtudat területén. Ezek a nagyon jeles m egnyilatkozások azon­ ban az újszövetségi gyökerekig nem n y ú lta k vissza. Ú gy látszik, az idő m ostanában é re tt meg erre, m ert T am ás B ertalan tan u lm án y áv al szinte egyidőben je­ lent meg N y ír i T am ás előszava Szenes Sándor: Befeje­ zetlen m últ c. m űvéhez. E bben a katolikus professzor szintén rá m u ta t a keresztény antijudaizm us újszövet­ ségi forrásaira. A kereszténység és zsidóság teológiai kapcsolatának k o rrek t vizsgálata alapvető fontosságú a k eresztény— zsidó dialógus hitele és kom olysága tek in tetéb en , füg­ getlenül a ttó l, hogy ez a dialógus a keresztény egyhá­ zak m elyik képviselőjével folyik, m inthogy a világ zsidó közvélem ényében nem ta g a d h a tó a n v an n ak ne­ g atív nézetek a dialógusnak bárm ely form ájával szem­ ben. Ez a zsidó részről v allo tt, m ondjuk ki n y íltab ­ ban, tartózkodó m ag atartás, részint a dialógusnak n etán i misszionáló tend en ciájátó l ta r t, részint abból a meggyőződésből táplálkozik, hogy a m ú lt — a leg­ nagyobb h álaadás és tiszteletad ás m ellett is az arra illetékeseknek — túlságosan is m egterhelte a keresz­ té n y —zsidó k apcsolatokat. A rezervált hozzáállás szim bolikusan a k é t P betű re u tal. A pogrom és polém ia k ezdőbetűjét értv e ezalatt. Pogrom és polé­ m ia m últbeli árnyékában, m ondják, az u d v a rias ta r ­ tózkodás tű n ik a legjobbnak, a k o rrek t egym ás mel­ le tt élés, ám a leg tap in tato sab b m in d k ét részről, h a a sebeket nem érin tjü k . A m agyar rab b ik ar s általáb an a m agyar zsidóság h iv a to tt tisztségviselői nem vallják e tartó zk o d ó állás­ po n to t. Mi a dialógusban a b a rá ti szeretettel felénk n y ú jto tt kezet lá tju k , s am in t az m ár eleve és m indkét oldalról leszögeztetett, nem a m isszionálás, hanem a gyógyítás szándékával, s a gyógyulás lehetőségének biztosításával fo ly ta tju k párbeszédünket. M indezt szükségesnek lá tja e sorok írója előrebo­ csátani, n oha dolgozata nem közös tanácskozás ered­ m énye, hanem sa já t tudom ányos nézeteinek közlése. Az alábbiakban T am ás B ertalan tan u lm án y ának sorrendjében kíván u n k n éh án y m egállap ítást tenni. 1. Az antiszem itizm us tö rtén ete. H elyesen m ondja T am ás B ertalan , hogy a pogány­ kori R óm a és a zsidók k ö zö tt politikai v iták , sőt h a r­ cok voltak, ez u tó b b iak ra nézve a legism ertebb a ró m ai—zsidó háború, m elynek következm énye a zsidó állam pusztu lása és ezzel a zsidó diaszpórának n agy­ m értékű elterjedése volt. Meg kell azonban m ondani, hogy az állam iság meg­ szüntetése, s a Szentély porbaom lása nem jelen tette a zsidóság vallásának m egszűnését. M agával h ozta azonban liturgikus és szervezeti kereteinek átalak u lá­ sát. A zsidó vallás vezetői felism erték a v álto zo tt viszonyokat, s a m onoteizm us v álto zatlan lényegét ahhoz illesztették. A legjelentősebb ebben az á ta la k u ­ lási folyam atban a javnei teológiai iskola irányító tevékenysége volt. A ró m a i—zsidó ellentétek szomorú tö rtén etéb ő l jól­ esően em elkedik ki, ha történelm i interm ezzo is csu­ pán, a hellenistákkal fo ly ta to tt küzdelm éről ism ert Ju d a M akkábi és a róm ai birodalom k ö zö tt lé tre jö tt barátság i szerződés. De ez csupán átm e n e t volt, s hogy visszatérjünk a jeruzsálem i Szentély és ezzel az ókori zsidó állam iság m egszűnésének korához, u ta l­ nunk kell arra, hogy m integy h ét évtizeddel a zsidó szabadságharc leverése u tá n a jól ism ert B a r K ochba vezetésével újabb szabadságharc ro b b a n t ki, am ely az erők egyenlőtlenségénél fogva ism ét csak bukással

végződhetett, még akkor is, h a átm en eti sikereket m o n d h a to tt a m agáénak. Ez a szabadságharc vég­ eredm ényben a m agyar 1848 —49. évi szabadságharc­ hoz annyiban hasonlít, hogy leveretésével a B ar K ochba harc legyőzött hőseire egy róm ai H ay n au bosszúkorszaka következett. U tóbb békességes álla­ potok jönnek, s a M isna szerkesztője R ab b i Ju d a H anászi és a Severus ház között jó viszony állt fenn. A változó jellegű zsidó—róm ai kapcsolatok végül is a harm adik sz.-tól kezdve m érgesednek el visszavon­ h a ta tla n u l. E gy m onoteista keresztény állam vallás nem tolerálhat plurarizm ust a m onoteizm us terü letén . Az ősforrás a zsidó m onoteizm us és ann ak képviselői m indenképp h átté rb e kell hogy szoruljanak. E lőtérbe ju t az a felfogás, hogy a keresztény vallás igazságainak alapján jogosult és igazolható h á tra té te lü k . A róm ai zsidóellenesség kifejezést nyer a zsidók jogait, életkörülm ényeit korlátozó törvényekben, am elyek disz­ k rim in a tív jellege m ár a megszövegezésben is kiviláglik. Becsmérlő kifejezések szólnak a zsidókról, akik a szentségnek m egszentségtelenítői, s a m egvetetteknek pusztulásra íté lt csoportja. A zsidók életkörülm ényeit és életlehetőségeit korlá­ tozó antijudaizm us csupán egyik ága annak a zsidóellenességnek, am elynek m ásik h a jtá sa , a keresztény szentírók m űveiben virágzik ki. Az a tény, hogy sok keresztény v e tt részt zsidó szertartásokon, in d ítja a 368—397 kö zö tt antióchiai püspökként m ű ködött A ranyszájú Szt. Já n o st a legsúlyosabban sértő és meg­ vető kifejezésekre a zsidóság, a zsidó tem plom és a zsidó vallás iránt. A róm ai közigazgatási antijudaizm us m ellett, te h á t nem h a g y h atju k em lítetlenül a keresztény szentírók gyűlöletbe csapó an tijudaizm usát sem, am elyet Szt. Jánosnál főként a keresztények zsidó istentiszteleten való részvétele v á lto tt ki. Meg kell em líteni, hogy ez a közeledés a zsidók részéről sem ho zo tt teljes és egy­ hangú elismerést. V oltak a zsidóságot kedvelő keresztényeket rokon­ szenvvel fogadó rabbik, de találkozunk zsidó részről az elzárkózás m egnyilatkozásaival is. A talm u d i iro­ dalom szolgáltat péld át a keresztény rokonszenvre: az a nem zsidó, aki a T órával foglalkozik, olyan tiszte­ letet érdem el, m int a főpap, de olvassuk ennek ellen­ téte lé t is, az a nem zsidó, aki a T órával foglalkozik, h alált érdemel, m ondja egy nagyon eltú lzo tt egyéni m egállapítás. U gyanakkor m egnyilatkozik az a véle­ m ény is, hogy a zsidóság szo m b attartó keresztényekre nem reflektálhat, a szom bat csupán és egyedül a zsidóságnak a d a to tt. L átnivaló te h á t, hogy az érvek és ellenérvek, érzelm ek és m ondjuk úgy, hogy negatív érzelmek, m indkét oldalon jelen van n ak az első négy század irodalm ában. Tam ás B ertalan dolgozatának to v áb b i részében, ugyancsak az antiszem itizm us tö rtén e te kapcsán szól azokról a kezdem ényezésekről, am elyek a zsidóságot konvertálásra h ívják fel. Tradícióik, végső soron val­ lásuk feladását kívánják e felszólítások, abból kiin­ dulva, hogy a zsidóság vallási deviációja az egységes társadalm i képlet kialakulását akadályozza. Némely ilyen felszólítástól nem lehet m egtagadnunk a jóhi­ szeműséget, ném elyek abból a kétségtelen ellenérzés­ ből születnek, am ely a zsidó vallás alacsonyabbrendű­ ségének tévhitéből táplálkozik. E m il B runner prof. Zur Judenfrage címen értekezik a N euer Schweizer R undschau 1935 novem beri szá­ m ában. Véleménye szerint a zsidóság „nacionális val­ lástörvény” , „vallásos nacionalizm us” , am i az t ered­ m ényezte, hogy a zsidóság a m agáéhoz ragaszkodva elm ulasztotta, hogy belépjen az európai népek közös­ 155

ségébe. A zsidósággal szembeni feszültségek feloldá­ zsidó és nem zsidó teológusai közül sokan hivatkoz­ sának egyetlen lehetőségét B runner prof. a keresz­ nak, hogy az Újszövetség szerzői, végül is zöm ükben ténység felvételében lá tja . Term észetesen ez az állás­ zsidók. A zsidóellenes kifogások nem kívülről jönnek, p o n t nem m a ra d h a to tt cáfolás nélkül, am ennyiben hanem belülről hangzanak el, te h á t nem lehetnek rá m u ta to tt a zsidó vallás p artik u láris és univerzális annyira sértőek, m in th a külső em ber m o n d o tta volna ta rta lm á ra , u g yanakkor k im u ta tv a , hogy feladása nem azokat. Term észetesen m i zsidók e k ritik a jogosságát akadályozza európaiságának kifejlődésében. még ez esetben sem fogadhatjuk el, de nem ta rtju k N álunk Ágoston P étern ek a Zsidók ú tja c. könyve általános érvényűeknek, hanem egy konkrét tö rté n e ti v e te tte fel 1917-ben a zsidó kérdés p ro blem atikáját. korban elhangzott v ita lecsapódásaiként értékeljük azokat. E bben egyet kell értenünk E . Schillebexck M inthogy Ágoston könyve és az an n ak következm é­ n yek én t lé tre jö tt körkérdés a baloldali radikális nézetével, aki Izrael prófétáinak k ritik ai m egállapí­ H uszadik Század c. folyóiratban a közelm últban ismer­ tá sa ira hivatkozik sajá t testvéreivel szemben. A m ai hetővé v á lt a m agyar olvasóközönség elő tt a Zsidó­ liberális zsidó teológia képviselői közül Schalom Ben kérdés, Asszimiláció, A ntiszem itizm us c. g y ű jtő k ö tet­ Chorin u ta l arra, hogy am int a Tönach nem m inden ben (G ondolat, B p., 1984), a zsidókérdés problem ati­ álláspontjában egységes, úgy a B erit C hadasa sem az, s a héber bibliára visszatérve, nem érzünk harag o t k áján ak o tt olvasható részleteivel nem foglalkozom, Jesája iránt, aki I. fejezete 3. m ondatában a g azd áját inkább a folyóirat körkérdésének n éhány olyan rész­ ismerő ökörnél és az u rán ak jászlát tu d ó szam árnál letére utalok, am ely a fentebb idézett g y űjtőkötetben alávalóbbnak ta r tja azt, aki noha a v á lasz to tt népből nem jelen t meg. H ay p ál B éla a szeretet érveivel k ív án ja szélesre való, nem ismeri az ő U rát. Meg kell m ondani, hogy ez a liberális felfogás nem tá rn i a kereszténység k a p u it az asszimiláció hívei e lő tt. Lényegében te h á t a teljes és tökéletes beillesz­ túlságosan elterjedt, az Ú jszövetséget k u ta tó tudósok között. N y íri Tam ás R osem ary Rutherre hivatkozik, kedést a kereszténység felvételében látja. Lencz Géza aki 50 oldalon á t sorolja fel az egyházatyák és az egy h áztö rtén eti szem pontokra te k in t és m egállapítja, hogy a zsidóellenesség és a klerikalizm us egym ással ókori egyházi írók zsidóellenes tra k tá tu sa it. Mi m a­ összefonódott jelenségek. A zsidó —keresztény és a gunk u ta lh a tu n k C harlotte Klein: Theologie und A ntik eresztén y —zsidó ellenségeskedés nem a korai keresz­ Judaism us (Ch. K aiser Verl. M ünchen, 1975.) m üvére, ténység jellemzője, hanem a későbbi századok egy­ am ely teljes egészében a zsidóellenes újszövetségi exe­ házainak eszméiből és m ag atartásáb ó l alakul ki. gézis b em u tatására vállalkozik. W ellhausentől S tauf­ Zoványi Jen ő m orális szem pontból ta g a d ja a zsidó ferig szolgál bizonyítékokkal arra, hogy a zsidó állás­ kérdés k o n stru álásán ak jogosultságát. R affay Sándor p o n t irá n t még a legnagyobbak egy részénél is mily ellen tétet fedez fel a zsidóság és a m agyar nem zeti csekély a megértés. eszm ények és életfelfogás között. R avasz László rend­ A zsidó vallás, m ondja W ellhausen, Jézussal elérte kívüli felkészültsége — sajnos rendkívüli elfogultság­ befejezését. Stauffer szerint a Szentély pusztulása volt gal párosult, de állásp o n tján ak őszinte m egvallásával az isteni büntetés a zsidóknak Jézus perében tan ú sí­ kezeli a zsidókérdést, m elynek m egoldására egyetlen to tt m ag a ta rtá sa m iatt. orvosságot és lehetőséget lát, a zsidó partikularizm us 3. Jézus perével kapcsolatban a deicidium a legsú­ m inden jegyének feladását, el egészen a legvégső kon­ lyosabb és szinte m indm áig kísértő vád a zsidósággal zekvenciákig, a zsidó vallás teljes feladásáig. szemben. Nem csodálkozhatunk az egyszerű em bere­ M indeme, bárm ely érzelmi töltésből fakadó jó ta n á ­ ken, h a teológusok sem tu d já k m indig em ancipálni csokkal szemben, a zsidók ragaszkodtak fennm aradá­ m ag u k at és nem veszik észre, hogy a Jézus-per elbe­ szélésében az újszövetségi források nem azonosak. I t t sukhoz. A zsidóellenesség 1800 éven á t teljességgel vallási főképpen K lausner k u ta tá sa ira kell u taln u n k , aki a híradások egyenlőtlen voltára hívja fel a figyelmet. jellegű volt, s az u tó b b i 200 évben v e tt kifejezetten U gyancsak nem feledkezhetünk meg P ilátu s szere­ gazdasági, politikai irán y zato t, am elynek legförtelm e­ sebb kibontakozása az egyes egyháziaktól is rokon­ péről sem, aki egyre inkább ki ak a rja vonni m ag át a perből, s szinte a zsidók erőszakos fellépése h a tására szenvvel k ísért hitlerizm us volt, azon az alapon, hogy az Ószövetség inferióris képződm ény az Újszövetség­ m ondja ki a halálos ítéletet, m iközben m ossa kezeit. A kézmosás sajátosan zsidó m otívum (L.: Zsolt 26,6, gel szemben. Term észetes, hogy e politikai töltésű, de 73,13), a róm ai tisztviselő honnan ismerné ezeket, teológiailag ta rth a ta tla n álláspontot m aguk a kom oly s m iért fejezné ki így benső ellenszenvét a m aga hozta keresztény teológusok és hívek is felháborodva utasí­ ítélettel szemben, am ikor általában nem tú lz o tta n to ttá k el. M indazonáltal az újszövetségi antijudaizm us le ta g a d h a tatlan tény, s az alábbiakban T am ás dolgo­ m egértő és hum ánus em bernek ism ertük meg m ás zatához kapcsolódva erről kív án u n k n éhány szót szó­ forrásokból. U gyanakkor a m egrettent zsidók, a ra j­ tu n k a vére kifejezéssel sajátosan a héber bibliából lam. 2. Az újszövetségi an tijudaizm us a dialógus v o n at­ ism ert m otívum ot alkalm aznak (Józsué 2,19, 2Sám 1,16) az ítélet lá ttá n . kozásában. A m ennyire tő lük elhihető a biblikus fordulat, any­ H a az Ú jszövetségben levő és kétségtelenül a n ti­ nyira hihetetlen P ilátus részéről. Még egy szót m agá­ ju d a ista állásfoglalásokat tö rténetileg kellő m ódon nem tu d ju k m agyarázni, értékelni, akkor m élyen­ ról a tárgyalásról. H a feltételezzük is, hogy a Szaddu­ ceus Szanhedrin a farizeus törvényeket nem v e tte tú l­ szántó és m élyreható dialógusról nehéz beszélni. Fon­ zo ttan szigorúan, az, hogy Pészach, azaz a pászkato lju k meg a Ján o s 8,44-ben, v alam in t az 1Thessz 2,15b-ben o lvashatókat. S teg y ü k hozzá a M áté 23,23— ünnep estéjén és délelőttjén ta rto tta k volna tá rg y a ­ 25-ben foglaltak at a deicidium ö nvádjával kapcsolat­ lást, teljességgel elképzelhetetlen. Nem szeretnénk bárm iféle érzékenységet is érinteni, ban. de az a benyom ásunk, hogy egy olyan sajátos tö rté ­ Az előbbi k ét helyen arról olvasunk, hogy a zsidók ördögfiak, m egölték Jézu st, m inden em bernek ellen­ neti koncepcióról van szó a per előadásában, am ely a felelősséget szándékkal a zsidókra h á rítja , s elh á rítja ségei. Míg ez u tó b b i szerint m inden időkre m agukra azt a róm aiak feje felől. H o lo tt hihetőleg a róm ai vállalják az á rta tla n u l k io n to tt vér v á d já t. m egtorlástól félő Szanhedrin a nép valóságos, vagy A zt hiszem, abból kell kiindulni, am ire korunk 156

vélt érdeke szolgálatában, egy illegális zsidót h ajlan ­ nagyon hézagos és inkább legendisztikus értékű érte­ dó kiszolgáltatni. Az egyetem es felelősségvállalásról süléseket közöl. H a nem m a rad ta k volna fenn a M akkabeusok K önyvei, keveset tu d n á n k erről a kor­ csupán an n y it, hogy a z t m ár Ezekiel ó ta felv áltja az szakról. Így vagyunk a keletkező kereszténység korá­ egyéni erkölcsi felelősség elve, te h á t egyetem es fele­ val is, mire pedig a kereszténység hatalm as vallássá lősségrevonásról ebben a korban, am elyben vagyunk, alakul, m ár időben és földrajzi térben is tá v o l esett a héber biblia szelleméhez hűen m ár nem lehet szólni. M agával a kereszthalállal kapcsolatban pedig, leg­ Jézus személye és a kereszténység problem atikája a alábbis zsidó szem pontból, még az alábbi meggondo­ talm ud, különösen a babiloni talm u d rabbijaitól. Ennélfogva a talm udi források am a része, am ely a lások vannak. G em árában olvasható, inkább anekdotikus értékű és H a m egfigyeljük azo k at az újszövetségi m ond atokat, am elyek k érügm atikus m ódon ad ják tu d tu n k ra Jézus történetileg kevés hitellel bír szám unkra. T örténetileg a kereszténység k u ta tá sa szem pontjából a Misna korá­ h alálát, akk o r m indam a vád , am ely e tek in te tb en a zsidókat illeti, lehet, hogy ez helytelen felfogás, de n ak az irodalm a, azaz a ta n aitik u s források jönnek n ézetünk szerint akk o r m indam a v á d a la p já t veszti, szám ba, am elyek az első k é t század palesztinai emlé­ k eit őrzik meg. Ez utó b b i források figyelem bevételével hiszen Isten a k a ra ta volt, am in t e szövegben olvassuk, az alábbi m egállapítások válnak szükségessé. hogy F iá t a világ b ű n eiért odaáldozza. L .: Ján o s 3,16, Róm 4,25, 8,32, 1K or 15,3.) a ) A M isnában Jeb am o t IV. 3-ban egy szárm azási T alán arról nem kell szólni, hogy nagyon sok eset­ táb láz atró l van szó, am ely „egy bizonyos férfiúnak” illegitim házasságból való szárm azásával foglalkozik. ben nem ezek a helyek, hanem a zsidósággal szemben felhasználható locusok a la k íto ttá k ki a zsidók irán ti Az „egy bizonyos férfiú” kifejezés a legtöbb k u ta tó szerint Jézu sra u tal, akivel kapcsolatban ez a körül­ felfogást és érzelm eket. írás gyakran szerepel a T alm ud irodalom ban. Lehet, 4. B a rth K ároly nézetei kapcsán T am ás B ertalan hogy a cenzúra m iatt, lehet, m ert el a k a rtá k kerülni hivatkozik a világhírű teológusnak a rra a felfogására, a bántó élt a kevéssé b e a v a to tta k szám ára. M inden­ am ely szerint Isten a zsidóságban m integy tü k rö t ta r t esetre ez a fent idézett részlet, a partenológia ta n á v a l a kereszténység elé, u ta lv a a zsidók elpártolására, való szem benállást fejezi ki. I t t megjegyzem, hogy ez Isten irán ti engedetlenségére. Nehéz helyzetben van az, aki egy olyan világhírű és közbecsült teológus, ta rtó s a későbbi talm udi korszak irodalm ában is. m in t B a rth K ároly nézetével szemben kénytelen vala­ Többször találkozunk a G em árában a B ar P andera, v alam int a Ben S tad a névvel, am elyek közfelfogás m it is m ondani. Mégis meg kell ten n ü n k . A zt hisszük, szerint Jézusra, ill. m inden tö rté n e ti alap híján, de a hogy B a rth túlságosan is rom an tik u san ítéli meg ezt a kérdést, s kevéssé v o lt te k in te tte l zsidó teológiai zsidók között elterjedt konfúziókra utaln ak , a keresz­ ténység m egalapítójának szárm azása tekintetében. m űvekre, am elyekből könnyűszerrel m egállapítható, Persze ezek az elnevezések a fentebb m ár anekdo­ hogy a zsidó vallásban m ilyen óriási szerepe van a b ű n b án atn ak , a m egtérésnek, s m ennyire h atalm as tik u sn ak íté lt források közül valók, annál is inkább, követelm énye. A zsidó Újév és E ngesztelőnap teoló­ m iután a X II. sz.-ban élt nagy T alm ud m agyarázó giáján ak és ennek kapcsán litu rg iáján ak gerince, R abbénu T ám h atáro z o ttan kijelenti, hogy a Ben vezető szem pontja a b ű n b á n a t és a m egtérés. S tada név nincsen Jézus személyével összefüggésben. A vallásos em ber életében jelen van az engedetlen­ b) A II. sz. elején k é t tekintélyes ta n a ita , R . Méir ség, de jelen van a készség is a m egtérésre, am ely a és R . Jo chanan használják az evangálium megjelölé­ zsidó vallás ta n ítá sa szerint éppen azért n ap i feladat, sére héber figura etim oligicaval az aven gilajon, azaz m ert nem tu d ju k , hogy m ikor következik be az óra, a vétkes ta n o k a t tartalm azó tekercs m eghatározást. s o tt kell állnunk, ahol m inden te ttü n k felől szám ot I t t m ár feltehetően erőteljesebb apológiai visszavágás­ adunk. E n n y it az engedetlenség és a m egtérés v o n at­ ról van szó, az evangélium ok egyes an tiju d aista, vagy kozásairól zsidó szem pontból. az egész kereszténység a n tiju d aista álláspontjával A választo ttság kérdése szintén alkalm as v o lt oly­ szemben. k or arra, hogy a zsidó öngőg kifejezéseként interpre­ c) A tan a itik u s, te h á t tö rté n e ti szem pontból hiteles tá ljá k . Izrael k iválasztásának zsidó értelm ezése Ámosz korból ered, de későbbi korszakra is átn yúlik az az 3,21-mondatán alapul: Csak b en neteket ism ertelek meg állásfoglalás, am ely R . Elieser h a K a p p a r nevéhez (ti. elsőnek) a föld m inden családjai közül, ezért szá­ fűződik, s a többek kö zt ezt ta rta lm a z z a : K i élhet m on kérem ra jta to k m ind a Ti b ű neiteket. Vagyis abból a népből, am ely h a llg a to tt a rra az em berre, aki Izrael kiválasztása, Izrael tö b b elkötelezését jelenti Istennek ta r to tta m agát. A célzás egyértelm ű. Isten törvényei irán t. N em fokozott előjogok, hanem A partenológia m ellett te h á t az akkori keresztény fokozott m orális kötelezettségek. dualista istenfogalom elleni állásfoglalás a m ásodik A következőkben a rra kell felelnünk, hogy kétség­ jelentős tétele a zsidó k ritik án ak az új h itte l szemben. telen an tiju d aista felfogásokkal szemben m i v o lt a A I I I . sz.-ban Caesareában R . A bbáhu sokat v ita tk o ­ zsidóság nézete, válasza, felfogása a törzséből kiala­ z o tt keresztény hívekkel, és az isteni többszem élyű­ k u lt új vallásról. ségre vonatkozó h itv a llá su k a t É zsajás 44,6. híres 5. T alm udi antikrisztianizm us. m o n d atáv al cáfolta: „ É n vagyok az első és én vagyok Az alábbiakban, távolról sem a teljesség igényével az utolsó” , azaz sem aty ám , sem fiam , sem testvérem — ném i á tte k in té st kell n y ú jta n u n k a keletkező, m ajd nincs. a kialakuló új vallással kapcsolatos polem ikus jellegű d ) Az úgyszintén ta n a ita korhoz tarto zó R . Elieser zsidó nézetekről. H yrkanoshoz azt a kérdést intézték, hogy „az a bizo­ Logikusnak tű n ik , hogy Jézus életének legjobb és nyos férfiú” részese a túlvilági életnek? leghitelesebb forrása a T alm ud irodalom . K lausner A m egkérdezett rab b i diplom atikus választ ad, híres Jézus könyvében m egm agyarázza, hogy ez m iért m elyet a m odern tudósok eltérőleg értelm eznek, ré­ nincsen így. A T alm ud általáb an keveset foglalkozik szint negatív, részint nem egészen elutasító m ódon. a II. Szentély k o rának tö rté n e ti kérdéseivel, inkább M indenesetre érdekes és jellemző az, hogy az első a vallástörvényi problém ák, a halácha köti le figyel­ évszázadban ez a kérdés egyáltalán felm erül Jézussal m ét. kapcsolatban, ak it a törzszsidóságtól eltérőnek tek in ­ Így pl. a M akkabeusok k o rán ak esem ényeiről is tenek, de még nem te k in tik öt akkor teljes m érték­ 157

ben heretikusnak. K ülönben a kérdés fel sem m erült vo ln a, s h a igen, a válasz teljes egyértelm űséggel han g zo tt volna el. e) A keresztén y —zsidó v itá k n a k jelentős állomása, am ikor a T alm ud szerint (Ber. 12a) a m indennapi reggeli im ából kihagyják a dekalógust, m iután a keresztény álláspont szerint csupán ezt kell k in yilat­ k o z ta to tt ta n n a k tek in ten i, míg a mózesi törvények egésze nem az. Ez álláspont cáfolatául törlik a tíz igét a n api reggeli liturgiából. f ) A talm u d an tik risztianizm usának bizonyítására g y a k o rta olvasunk arról, hogy a 18 áldásm ondatban külön im a szól a keresztények ellen. Az eredeti szöveg megjelölése a zsidóságtól elszakadókra: Minim, amely nem kizárólag keresztényeket jelent, hanem általában m indenféle heretikus nézet képviselőit, akkor is, h a azok zsidók. Sőt, az első sz.-ban a h eretikus zsidókra nézve súlyosabb intézkedéseket h oztak, m in t a keresz­ tényekre. A Minim a la tt valóban é rte tté k a kereszté­ n yeket is, de számos m ás heretikus zsidó nézet képvi­ selőit is. Ma a 18-as áldásból m ár a Minim szó kim arad t, a középkor ó ta a Málsinim, azaz árulók, árulkodók, rágalm azók kifejezés olvasható, középkori rem inisz­ cenciaként a zsidóságnak a zsidóságból szárm azó tá ­ m adóira. N yilvánvaló, hogy v o lt antik risztián u s éle a Talm ud irodalom egyes m egállapításainak, de ezen a keresz­ té n y antijudaizm us fentebb ism e rte te tt tényei tu d a ­ táb an nem lehet csodálkoznunk. Az élet hozta az

összeütközéseket. Persze nagy kérdés, ha e v iták at a szeretettörvény m ércéjéhez állítjuk, ki hogyan m i­ nősül?! Az ókori keresztény an tijudaizm ust és az ókori zsidó antikrisztianizm ust egyaránt csak tö rté n e ti k ate­ góriákban szem lélhetjük anélkül, hogy a jelenre nézve abból következtetéseket vonnánk le. Csupán a szere­ te t törvénye az, am elynek alapján a X X . sz. embere hű m a rad h a t és m éltó lehet m onoteista hitéhez. K orunk nagy teológusa, Párkes, k ö z tu d o ttan sokat foglalkozik az egyház és a zsinagóga kapcsolatával. Ő szól a m indm áig érvényben levő k ettő s szövetség­ ről, mely közül az egyiknek a jelképe a Golgota, a m ásikénak Szináj. Golgota és Szináj. K i-ki a m agáéban kell hogy meg­ ta lá lja h ité t, lelke nyugalm át. Schweitzer József FELHASZNÁLT IRODALOM H alevi, E lieser: Jeszodot H atefila, Tel-A viv, 1977. Hochm uth, Á brahám : A zsidóság és kereszténység viszonya időszám ításu n k első k é t sz ázadában. In : M agyar Zsidó Szemle, I . 1884. K lausner, Jo sep h : Jézus és kora. B udapest, 1946. K lein, C h arlo tte: Theologie u n d A ntiJudaism us. M ünchen, 1975. Niew iadowski, Jo sep h : H o g y an v á lt a h itta n i ellenfélből gyűlölt ellenség. In : Mérleg 22. 1986/2. N y ír i T am ás: Előszó h ely ett. In : Szenes S ándor: B efejezetlen m ú lt. B u d a ­ pest, 1986. Pákozdy, L adislaus, M artin : J u d e n u n d C hristen in U ngarn N ach 1526. In : K irche u n d Synagoge II. (H gb: R egenstorfK ortzfreisch, S tu ttg a rt, 1970.) P aw likow ski, J . T .: W h a t are th ey saying a b a u t C hristian-J e wish R elations. New Y ork. R am sey, É . N. Schalom B en Chorin: T heologia Ju d a ica. Tübingen, 1982. Z u r E r ­ neuerung der V erhältnisses von C hristen u n d Ju d e n , in H an d reich u n g fü r M itglieder der L andessynode, ,. , In R heinland, N r 39. 1980. Zsidókérdés, Asszimiláció, A ntiszem itizm us (sajtó alá ren d ezte: H a n á k P éter). B u d ap est, G ondolat, 1984.

„A Theologiai Szemle megújítása és református egyházunk teológiai megújulása” Hozzászólás

A diszkusszió ú tjá n c. sorozat (Theologiai Szemle, 1987. 1. szám.) izgalm as és érdekes u ta t ígér. Ám, m in d já rt az első lépés kissé elveszi az em ber kedvét az azon való járástó l. T ém ájában, ta rta lm á b a n s nem utolsósorban hangvételében olyan h ú ro k at penget, am ely semmiféle m egújulást nem ígér. T úl ezen, egy­ házu nkban ez a kérdés m ár nem először vetődik fel (valószínűleg nem is u to ljára). S bizonyára azért jön elő ú jra meg ú jra ez a kérdés, m ert a m egoldást nem ta lá lju k . A ligha a „külföldi teológiai irodalom beáram ­ lása” a hibás ebben, hanem az azt nem jól használók sora. De kezdjük az elején. Németh P ál ugyancsak egy kényelm es ú tra b iz ta t ben n ü n k et m in d já rt az elején, „ ...m e g ta n u lh a tn á m ár egyszer nem zedékünk, hogy az ,égető kérdéseket érin ten i’ nem vall bölcsességre.” A tu d o m án y t, a ha­ lad ást m indig azok segítették előre, akik b á tra n érin­ te tté k az égető kérdéseket, vállalva, hogy „ n em te t­ szést a ra th a t” , „nem tetszést v á lt ki” . V agy tá n to ­ pogjunk egy helyben, a jó l b evált, kényelm es kis té­ m áink sokszor únásig való ism ételgetésével. K inek használunk vele? H a reform átoraink nem m ertek volna az „égető kérdésekhez” nyúlni, ha csak az em­ berek tetszését te k in te tté k volna — az ügy h ely ett! —, vajon hol lennénk? Term észetesen azoké a nehezebb helyzet, akik hozzányúlnak az égető kérdésekhez és csinálják dolgukat. Sokkal nagyobb merészségre vall, 158

aki bele m er vágni a dolgokba, és — h a n etán téved is — kifejti saját gondolatait, k i meri mondani saját véleményét, m indenfajta „tá v o lsá g tartás” nélkül. Az ellen éppen nem véd meg valam iféle hűvös távolság­ ta rtá s, hogy g o ndolatainkat igazságnak vagy hazug­ ságnak fogják ta rta n i. Ez ellen csak egy biztosíté­ kunk van, h a nem csinálunk sem m it, h a v árju k , hogy m ás m ondja ki az igazságot, am inek m ajd m ás az el­ lenkezőjét fogja állítani, ta lán éppen mi, vagy talán más. Végérvényes igazságokat, m egcáfolhatatlan igaz­ ságokat sohasem fogunk tu d n i kim ondani — de ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül hazudik az, aki leír, m ond valam it. De legalább leírja, kim ondja — m ert „beleütköztünk” , és ta lá n m ajd m ás segít, hogy a problém át m egoldjuk — közösen —, am i „ e lra g ad o tt” (vagy éppen megragadott) bennünket. E legánsan el­ vonulni valam iféle „csoda elefántcsonttoronyba” és o tt elm élkedni — az biztos, hogy kisebb k o ck ázattal já r, de kevésbé is használ a köznek, az ügynek, aki­ k é rt és am iért elkötelezettek — éppenséggel elhívot­ ta k — vagyunk! T évedünk, ha m egpróbáljuk kijátszani a történelm i tényeket, elfelejteni az igenis a d o tt körülm ényeket. Az egyháznak m indenkor egyszerre kellett megfelelnie a kétféle kihívásnak: egyszerre k ellett figyelnie a vi­ lág hívásaira és kihívásaira, és Isten hívására és kihí­ vására. Egyszerre k ellett megfelelnie az a d o tt korban,

az a d o tt gyülekezetnek — az a d o tt igényeknek —, am elyben éppen az a d o tt segítséget, h a valóban meg­ h allo ttu k Isten h ív ását és k ihívását. K risztus egy­ háza egyszerre volt „ k ih ív o tt” ebből a világból, és egyszerre v o lt „ k ih ív o tt” e v ilágért a világban (!) É s bocsánat a „ já té k a szavakkal" -teo ló g iáért! (v.ö. Ján o s 17!) N em az teszi eg y házunkat „látszategy­ házzá” , ha „szám os intézm énnyel és intézkedéssel” végzi szolgálatát — de végzi! —, hanem h a csak m ondja, hogy m it kellene ten n i — sőt, jobban ten n i —, de semmit sem tesz! U gyancsak tévedésben van szerzőnk, ha m indezt „póttevékenységnek” t a r t­ ja ; az meg egyenesen rossz helyzetfelm érésre és hely­ zetelem zésre vall, am it a k á r „intézm ényes diakóni­ ánk” , „ism ereteket leltározó-nyilvántartó papíros­ teológiánk” levágására — sajnos, jobb szó h íján! —, és „állap o táró l” ír. D iakóniánk intézm ények falain belül m űködik — de m űködik! L eltározó-nyilvántartó papirosteológiánkban „m érhetetlen beszűkülés és sor­ vadás” ta p a sz ta lh a tó — de van (olyan, am ilyen!). V ajon kiken lehet szám onkérni m indezt, és elég csu­ pán szám onkérni? Nem! E l kell kezdeni, csinálni kell, nem a m ásikon szám onkérni, m ástól várni, hogy a „d eficitet” felszám olja! Nem ily en fajta szám onkérő cikkekkel, helyzetelem zésekkel lehet ezt felszámolni. A folytonos diagnózis, kórkép elemzése nem gyógyít meg sem m it! S különösképpen nem gunyoros, lesaj­ náló, és m in t lá ttu n k bizonyos esetben téves diagnó­ zisra v an szükségünk! M ert ez nem csak hiábavaló, de etikátlan is! Alig hiszem, hogy a Theologiai Szemle „kényszer­ beszolgáltatás” m ódszerével él. Az lehet, hogy sokszor kényszerhelyzetben van s nem a jók közül v álasztja a jo b b a t, hanem a rosszak közül a kevésbé rosszat. De van, m egjelenik, valam i kézzelfogható irodalom , melyből lehet válogatni, m elyben lehet találn i to v áb b ­ gondolásra alkalm as tan u lm án y o k at, cikkeket. Való­ ban szegényes teológiai irodalm unkban így is „hézag­ pótló”, kézbevehető. Ne essünk túlzásokba és téve­ désbe, ne v árju n k tö b b et, m in t am it éppen n y ú jtan i tu d u n k . De ezt legalább n y ú jtju k ! V ajon ki milyen arányban veszi ki részét a Theologiai Szemle szín­ vonalem elésének m unkájából, valóban igényes írás­ sal, s ezzel m ennyiben já ru l hozzá, hogy a szám ok ne kínkeservvel szülessenek?! E z is döntő kérdés! M ert a Theologiai Szemle, nem csak teológiai ism ereteink­ ről való tü k ö r, hanem lelkészeink szorgalm áról, igye­ kezetéről, m unkájáról, hozzáállásáról is. A „kollektív tu d a t” kollektívában jö h et létre. A kollektívának ta g ­ já v á kell lenni — s vállalni is kell a kollektív m unkában ránk eső részt. S el is kell végezni azt. A zt hiszem a Theologiai Szemle kollektívája — m űkö d ö tt, m űködik, sokan veszik a fáradságot, hogy írja n a k arról, am ire

„ rá ta lá lta k ” , leírják gondolataikat — jó k a t vagy rosszakat —, az életrevalókat vagy term ékenyítő­ k e t — meg bizonyára a kevésbé életrevalókat és te r­ m ékenyítőket! N em csak elv árták azokat! Az im m ár X X X . évfolyam ába lép e tt Szemle tartalom jegyzéke azt m u ta tja , hogy vo ltak olyanok, akik te tte k azért valam it, hogy „életképes gondolatokkal” szolgáljanak (ki) bennünket, s ezzel „éb resztett bizalm at” is ben­ nünk arra, hogy igenis írjunk — több-kevesebb szor­ galom m al, sikerültebb vagy kevésbé sikerült m ódon Aligha ebből fak ad t a „deficit” ! A v itán a k , hozzászólásnak persze úgy lenne csak értelm e, ha konkrét tényekre lehetne tám aszkodni. N ém eth P ál nagy általánosságban m ondja el észrevé­ teleit. E zé rt igazán nem szolgálhatnak megjegyzései v ita alapjává. Á ltalánosságokra csak általánosságok­ kal lehet válaszolni. E gy konkrétum azért van cikké­ ben, amelyhez kapcsolódhatunk. „Ó riási tudom ányos ap parátussal (jegyzetek, könyvcím ek tömkelegével) azt a benyom ást szeretnénk ten n i az olvasóra, m in th a hegyek v ajú d n á n ak (,p artu riu n t m ontes’), és h a v a­ laki n etán végiggondolja a dolgot, m enten kiderül, hogy lapos, bárgyú, egészen ,szim pla vagy triviális ötletről van szó’ (Schopenhauer)” . Ez a m egállapítás ak ár k ritik á ja és k a rik a tú rá ja is lehet N ém eth P ál cikkének. Nem kevesebb, m in t 15 szerzőre u tal, szer­ zőtől idéz (sok esetben b ár nem tü n te ti fel, de se jth e t­ jük, hogy az is idézet). Leír latin idézeteket, használ arab szót és görögöt. Szóval: " . . . sokat sejtető, de m it sem m ondó nyelvi cicom ákkal” igyekszik „ a m élyértelm űség lá tsz a tá t kelteni” . K ínlódik és eről­ ködik, hogy véletlenül se em lítsen tényeket, de m á­ soktól v e tt szavakat ad el sa ját gondolatai g yanánt. — A bevezetőben em lítettem , hogy teológiánk m egúju­ lásának szükségessége nem újkeletű gondolat. Nehe­ zen is valósítható az meg addig, amíg nincsenek való­ ban „eredeti” gondolataink, amíg vélem ényünket csak m ásoktól v e tt idézetek „töm kelegével” tu d ju k elm ondani. Ne csodálkozzunk, h a ú jra meg újra, m in­ dig és még mindig csak „nevetséges egér születik a hegyek vajúdásából” . Amíg van n ak egyházainknak „szellemi napszám o­ sai” , akik valóban becsületes fáradozással igyekszenek felm utatni v alam it m indabból, am it ta n u lta k , tu d n a k , m ások szám ára hasznosnak ítélnek, addig, h a nem is „m egújultan” , de lesz teológiánk, lesz Theologiai Szemlénk, am ely képes lesz betölteni az ű rt, építően, használhatóan; tá jé k o z ta tv a m indarról, am it tu d ­ nunk, és egyre jobban tu d n u n k kell. É s ez még m in­ dig tö b b , m in t h a P art pour l’a rt „sü rg etjü k ” a meg­ újulást. Ne féljünk a ttó l, h a tévedünk, ha gondola­ ta in k „rész szerint valók” csak. P rodukáljunk és ne csak provokáljunk! Tóth Lajos

159

V IL Á G S Z E M L E A BÉKEZSINAT FELÉ Günter W irth és Karl Henning beszélgetése Dr. Tóth Károly püspökkel, a Keresztyén Békekonferencia elnökével, az Egyházak Világtanácsa Végrehajtó Bizottságának tagjával* K . H .: H ogyan értékeli az Egyházak Világtanácsa által elért eredményeket a vancouveri határozatok végre­ hajtása vonatkozásában ? T . Κ .: Nem olyan egyszerű dolog biztos m érleget készíteni, hiszen a V ancouver ó ta eltelt 3 év a la tt fontos változások tö rté n te k az E V T -ben; például új fő titk á rt v álaszto ttu n k , aki m ás profilt próbál köl­ csönözni az EV T-nek m in t elődje, Philip P o tter. Em ilio Castro m egpróbál kiegyensúlyozott kapcsolatot terem ten i a lelkiség és a szociális elkötelezettség kö­ zö tt. Philip P o tte rt m indig az a szem rehányás érte, hogy szociális kérdésekben túlságosan elkötelezett vo lt, így az antirasszizm us-program ban, a felszabadítási moz­ galm akkal való kapcsolataiban, különböző igazságos­ ságért küzdő program ok tám o g atásáb an stb. Több ta g ­ egyház nehezm ényezte, hogy úgym ond lelki kérdések­ ben csökkent érdeklődést ta n ú sít. Em ilio Castro m ost m egpróbálja m eg v álto ztatn i ezt a képet. Ez egyrészt nagyon jó kísérlet, m ásrészt azonban kockázatos, m ert fennáll az a veszély, hogy az EV T kijelentése tú lsá­ gosan általános jellegűek lesznek, s éppenséggel azokat a kérdéseket, am elyek világm éretekben is érdekesek, nem konk rét m ódon kezelik. Term észetesen fontos dolog ism ernünk az egyházak szociális elkötelezettsé­ gének in d íté k a it; éppily fontos azonban az is, hogy a világ egyházai tisztázzák, m ilyen irán y b an kívánnak haladni az E gyházak V ilágtanácsaként. Most kísérletek tö rtén n ek an n ak leírására, hogy az EVT különböző program jai m ö g ö tt m ilyen teológia áll. E próbálkozásokkal azonban még a kezdet kezdetén vagyunk. B ár sokan még nem lá tjá k , mégis meg v a ­ gyok győződve afelől, hogy ez egy igen fontos vállalko­ zás, m ert e ljö tt an n ak az ideje, hogy m érleget készít­ sünk: m ennyiben sikerült m egvalósítani az E gyházak V ilágtanácsát m egalapító a ty á k célkitűzéseit. Az EVT egy év m úlva alap ításán ak 40. évfordulóját fogja ün­ nepelni. M eddig ju to tta k el az egyházak ez idő a la tt az egység felé vezető ú to n ? H item szerint igen sokat te ttü n k ; m ás m a m ár a légkör egyházainkban, m in t 40 évvel ezelőtt. Az EV T-nek azonban el kell ismernie, hogy az egység felé vezető ú t sokkal nehezebb és hosszabb lesz, m in t ahogy azt az alapító a ty á k gondol­ tá k . D r. H eld (a VB elnöke) beszám olójában mindez lá t­ h a tó ; egy helyen o lvashatunk az „egyházak egységéről és közösségéről” , egy m ásik helyen pedig a zsinati fo­ ly am atról. A fogalm ak változó h aszn álata m u ta tja a teológiai bizonytalanságot. Szerintem a problém a abban rejlik, hogy az EV T még nem m er nyíltan be szélni azokról a gondokról és akadályokról, amelyek felm erülnek az egység felé vezető úton. S nem tudom , hogy vajon v alah a is abban a helyzetben lesz-e, hogy ezt megtehesse. M ost term észetesen so k at beszélnek a legközelebbi, A usztráliában ta rta n d ó nagygyűlésről. B ennem azon­ ban felm erül a kérdés, hogy vajon az EV T feladata ab ban áll, hogy m inden h é t évben egy nagygyűlést * A z interjú az E V T Végrehajtó Bizottságának legutóbbi genfi ülése után készült és a berlini S tandpunkt c. folyóirat 1987/4. 85— 87. lap­ ja in jelent meg, melyet Karasszon Istvá n fordításában köztünk.

160

szervezzen? Véleményem szerint e nagygyűléseknek eszközöknek kell lenniük, az egyházak egységét elő­ m ozdítandó, s nem pedig öncélnak. Félek viszont, hogy sok em ber szemében a nagygyűlések és konferen­ ciák öncélnak tű n n ek . Ez persze nem az t jelenti, hogy az EVT és az ökum enikus mozgalom ne t e t t volna nagy szolgálatokat az egyházaknak, hiszen az egyhá­ zak m áris tu d a tá b a n v an n ak együvé tarto zásu k n ak . Az egyházak közötti kapcsolatok jo bbak m in t ezelőtt, és sok terü leten e g y ü tt is m unkálkodnak az egyházak. Ez pedig nagy lépés előre. Mégis, ezt nem szabad össze­ kevernünk az egyházak k ív á n t és m u n k ált egységével. K . H .: A vancouveri nagygyűlés jellegét nagymérték­ ben formálták korunk kihívásai. A z N D K -beli egyházak kérésének érdemi részeit, nevezetesen egy békezsinat egy­ behívását belevették a világ egyházainak össz-gyűlése ter­ vezetébe, melyet 1990-ben Béke, igazságosság és a terem­ tés megőrzése címmel fognak tartani. Hogyan látja a békezsinat és a világgyűlés egymás mellé rendelését P ü s­ pök Úr ? T. K .: Ez egy igen nehéz kérdés. Jó l emlékszem rá, hogy az N D K delegáció e ja v a sla to t te tte a plenum elő tt V ancouverben, hogy Bonhoeffer g o n d olatát meg­ rag ad v a az egyházak Béke-V ilágzsinatot rendezzenek. A K özponti B izottság következő ülése foglalkozott ez­ zel, s e lh atáro zta a Béke, igazságosság és a terem tés megőrzése konferenciájának m e g tartá sá t 1990-ben. Jó dolog, hogy nem felejtették el a j av aslatot, mégis ez nem az eredeti gondolat m egvalósulása. T öbb egyház tá r ­ gy alta a Düsseldorfi K irchentag alkalm ával Carl Friedrich von W eizsacker jav a sla tá t. — Az érdeklődés a B ékezsinat irán t nagy, a világ m inden egyházában. Most azonban bizonytalanok vagyunk, hogy az EVT a B ékezsinat te rv é t valósítja meg, vagy egy m ásik gyűlést ta r t m eg? Az EVT-ben m ost a róm ai-katoli­ kus egyház válaszára várn ak . Sok gond van elnevezése körül, de nem csak a név kérdéses — a zsinat fogalm a is ta rta lm i jelentőségű. A róm ai-katolikus egyház szám ára és az ortodoxia szám ára a zsinat valam i ekk­ léziológiai dolgot jelent. M ásrészt pedig, csak h a az EVT ekkléziológiai jelentősége tisztáz o tt, akkor kész a róm ai­ katolikus egyház arra, hogy az E V T -v el szorosabb k a p ­ csolatra lépjen ta lá n ak ár annak ta g ja is legyen. I t t te ­ h á t egy „circulus vitiosus” -ba k erültünk. H a a zsinatot ekkléziológiai tartalo m m al ta rtjá k meg, akkor a róm ai­ k atolikus egyház valószínűleg nem vesz részt ra jta . Az EVT meg a k a rja ta rta n i ezt a konferenciát, de a róm ai­ katolikus egyház részvétele nélkül ez term észetesen nem lesz olyan nagy jelentőségű. A zt hiszem, legfontosabb azt eldöntenünk, hogy m ely kérdések álljanak a zsinat érdeklődése középpontjában, s hogy az egyházak egy­ ségesen állást tu dnak-e foglalni az atom fegyverek kér­ désében és a világ m ás kihívásai vonatkozásában. T u­ lajdonképpen k é t alapvető dologgal állunk szem ben: az egyik a szegénység (teh át az igazságosság kérdése), a m ásik pedig az atom fegyverek fenyegetése (te h á t a béke kérdése). A terem tés megőrzése e kérdésekben benne foglaltatik. H a az atom fegyverek fenyegetéséről beszélünk, akkor a term észet, a terem tés m egőrzését

is érin tjü k ; ha pedig békéről beszélünk, akkor szóba jön a szegénység is, a fegyverkezés költsége, az, hogy hány m illiárdot vesznek így el a fejlődő országoktól. A béke és igazságosság fogalm ainak szétválasztása vélem ényem szerint m esterkélt, hiszen nem is lehet őket elkülöní­ teni. S hogy az egyházak a békezsinat felé, ill. annak összehívása felé nem te tte k nagyobb lépésekét, nagyon kiábrán d ító n ak találom . G. W .: M ilyen tartalmi kérdéseket tekint Püspök Úr elengedhetetlennek a Békezsinat számára, hogy az való­ ban érvényes válaszokat tudjon adni korunk kihívásaira ? T. Κ .: Term észetesen egyértelm ű nem et kell m on­ d ania az atom fegyverek fenyegetésére. Igaz, hogy erről m ár beszéltek az egyházak, a legfontosabb mégis az volna, hogy az egyházak együttesen em eljék fel szavukat. Term észetesen sok egyház h o zo tt m ár nyi­ latk o zato k at, így a K ato lik u s Püspöki K onferencia A m erikában, az Orosz O rtodox E gyház stb. Az együt­ tes szó lenne azonban fontos. K . H .: P üspök Úrtól jött legutóbb az a javaslat, hogy állítsák össze a különböző egyházak békepolitikai nyilat­ kozatait (reformátusoktól éppúgy, m in t anglikánoktól, evangélikusoktól és a katolikus egyháztól), s ekkor egy közös konszenzusnak kell jelen tkezn ie... T. Κ .: Igen, sok hasonlóság v an ezekben a n y ilat­ kozatokban. A rról lenne szó, hogy ezeket m egtaláljuk, összefoglaljuk és az egyházak elé terjesszük. E kkor az egyházaknak igent kellene ezekre m ondaniuk; m ost azonban még nem ta rtu n k itt. G. W .: A K B K megalapításától fogva szem előtt tartotta Bonhoeffer eme szándékát és a Békezsinat meg­ valósítására igyekszik. Így nyilatkozott már az első fő­ titkár, Pospišil. A z 1061-ben tartott Össz-Keresztyén Bé­ kegyűlés egy lépés volt efelé, m ondhatnánk egy kis Béke­ zsinat. A konciliáris folyamatban való együttműködésnek és a zsinat megtartásának m ilyen lehetőségeit látja a KBK? T. Κ .: Ú gy hiszem, a K B K m áris igen fontos dolgot te tt, nevezetesen é b re n ta rto tta a B ékezsinat gondola­ t á t az u tó b b i 30 évben. A II. világháború u tá n az egyetlen olyan m ozgalom volt, am elyik közvetlenül beszélt a Békezsinatról. Pospišil 1958-ban, a K B K ala­ p ításak o r idézte Bonhoeffer híres fanöi beszédét. Az u tó b b i 30 évben m u nkánkkal h o zzájárultunk ahhoz, hogy az egyházak a béke kérdésének jelentőségét fel­ ism erjék. Ma m ár m indenki békéről, zsinatról beszél. A zt hiszem, túlzás nélkül m on d h atju k , hogy fontos h ozzájárulást n y ú jto ttu n k ehhez. K é t irányban dol­ goztunk szisztem atikusan: először az egyházak béke­ m u n k áján ak bibliai m egalapozásán — a teológiai indí­ tékok k im u ta tá sa még nem azt jelenti, hogy egységes teológiai alap jain k is van n ak , hanem an n y it, hogy a különböző teológiai állásp o n to k at tisztázn i kezdtük. M ásrészt pedig világosan m eg m u tattu k , hogy a bé­ ke m ellett csak konkrétan kötelezhetjük el m agu n kat, nem pedig általános beszéddel. A K B K eme hozzájá­ rulása fontos v o lt és lesz is, ezért mi tov áb b fogunk dolgozni. A keresztyén b ékem unkát az elm últ 30 év a la tt csak úgyszólván ad hoc, alkalom szerűen végeztük — időről időre. A K B K azonban 30 év ó ta rendszeresen végez bé­ kem u n k át. N agyszám ú d o kum entum aink v an n ak ki­ dolgozva pl. K özel-K elet, vagy az atom fegyverek fenye­ getése vonatkozásában. A m ikor elsőként hoztuk szóba ezeket a kérdéseket, tám ad áso k n ak v o ltu n k kitéve, de az egyházak m ai n y ilatk o zatai szószerint em lékez­ te tn e k m inket pl. H einrich Vogel K B K -nyilatkoza­ ta ira és tételeire az 50-es évekből, vagy M artin Niemöl­ ler kijelentéseire. Szám unkra az a fontos, hogy m a m in d en ü tt beszélnek a békéről.

G. W .: Hogyan tud a K B K bekapcsolódni a zsi­ nati folyamatba? T. K .: A zsinati folyam at fogalm a még nincs de­ finiálva. Ezen én az egyházak és keresztyén szerve­ zetek perm anens elkötelezettségét értem , am ely egy­ idejű és prioritás nélküli, s egyazon ügy m ellett va­ lósul meg: az együttes m ozgás m ellett a cél felé, a B éke­ zsinat irányában. Eközben fontos, hogy a különböző egyházak és keresztyén szervezetek beszéljenek egy­ m ással, m ert csak ezáltal tu d n a k előbbre ju tn i. E köz­ ben m indenesetre an nak a veszélynek van n ak kitéve az egyházak, hogy a b sz tra k t fogalm akról v itatk o z n ak és eközben elfelejtik a k o nkrét elkötelezettségüket, pl. a leszerelés kérdésében. E folyam atban arra kell nevelni az egyházakat — s e felad ato t tűzzük ki m agunk elé a K B K -ban — hogy a béke kérdéséről konkrétan folytassanak párbeszédet és együttesen közelítsenek a feladatok megoldásához. A K B K m ásik felad ata abban áll, hogy jobb infor­ m ációkat terjesszen — hiszen ism erjük az inform áció­ nak azt a form áját, am elyet az USA töm eghírközlő szervei és a világ m ás részeiben m űködő m édium ok kínálnak. Szeretnénk segíteni az em bereknek abban, hogy m egértsék, m it jelen t az SD I, (csillagháborús te r ­ vek) hogy értékelendők a különböző leszerelési jav a s­ latok. Κ . H .: Püspök Úr tehát a zsinati folyamatot to­ vábbra is csak az 1990-es világgyűlés előkészítésére való tekintettel értelmezi. H a jó l értem, P üspök Úr számára e világgyűlés nem végső pontja a zsinati folyamatnak, hanem csak egy állomása. E z azt jelenti, hogy a folyamat 1990 után is folytatódik. . . T. Κ .: E világgyűlés nem lehet végső pont, biztosan fogunk új fogalm at ta láln i az ú jab b lépésekhez. G. W .: Reméli tehát Püspök Úr, hogy 1990 után mégis egy Békezsinat is létrejön m ajd? T. K .: N agyonis rem élem ! Mi áll annak tu la jd o n k ép ­ pen ú tjá b a n , hogy m inden nagy egyházi személy ta lá l­ kozzon és e g y ü tt kim ondja azt, am it eddig egym ástól függetlenül m o n d o tt? A teológiai m unka a d o tt ehhez. A korai keresztyénség a keresztyén h it alapvető ele­ m eit pontosan és pregnánsan fogalm azta meg. S ha m inden egyház egyetért az alapvető hitvallással — Jézus K risztus Ú r — akkor m iért ne tu d n a még egy m o n d ato t hozzáfűzni: Jézus K risztus az élet U ra. Mi az élet m ellett vagyunk! K ülönben az egyházak szavahihetősége igen veszé­ ly e z te tett lenne. N em régen olvastam k é t dokum entu­ m ot, am ely nagy h atással volt rám . Az egyik az orvo­ sok k o n g r e s s z u s á n a k nyilatk o zata volt K ölnből, am elyből egy m ondat az egyházakhoz volt intézve: " F elhívjuk az egyházakat arra, hogy tegyék fel m a­ guknak a kérdést: m it m ondana m ost Jézus K risztus az emberiség helyzetéről” . A m ásik dokum entum az ENSZ fő titk árán ak , Pérez de C uellarnak a kijelentése volt, aki az t m ondotta, hogy az egyházaktól azt v árja, hogy közös szóval m ondjanak nem et a nukleáris veszélyre. Ez azt jelenti, hogy a világ döntő szót vár tőlünk — m i pedig formális kérdésekről, egyházjogi ügyekről vitatkozunk! K. H .: Hogyan alakult a 80-as években a K B K és az E V T együttműködése? T. K .: A 60-as évektől van kapcsolat a K B K és az EVT között. Az EVT részéről kezdetben nem v o lt tú l nagy a bizalom , de Philip P o tte r idején az eg y ü ttm ű ­ ködés intenzívebb és m élyebb le tt. Rendszeres kon­ zultációkra kerü lt sor, váltak o zv a Genfben és P rágá­ ban, állandó információcsere jö tt létre, s a K B K köz­ vetlen tá m o g a tá st k a p o tt az EV T-től. Sok perszonál­ unió is k eletkezett: néhányan a K B K m ellett elköte­ 161

lezettek közül az EV T vezető grém ium aiba is beke­ gával) az Egyház és T ársadalom kommisszióval rü lt, pl. M artin Niemöller. A zt hiszem, e szép tradíció to v á b b ra is e g y ü tt fogunk dolgozni. Sajátosságunk foly tató d ik m ajd. term észetesen a béke kérdésére való koncentrálás, G. W . E m ilio Castro m ár korábban is beszélt a K B K - teológiai vonatkozásban is. Most, a Béke, igazságos­ ban. . . ság és a terem tés megőrzése konferenciájának előké­ T. Κ .: Em ilio Castro a K B K -ból jö tt; a 60-as évek­ szítésében is konkrét hozzájárulást tu d u n k n y ú jta n i, hiszen 30 év ó ta ezen a terü leten dolgozunk és m inden ben ta g ja volt. S kész is fo ly ta tn i az eg yüttm űködést. ta p a sz ta la tu n k a t és eredm ényünket m ások rendelke­ Term észetesen meg ak arju k őrizni függetlenségünket, zésére bocsátunk. Az EVT és a K B K legközelebbi ta ­ s to v á b b ra is önálló szervezetként ak aru n k tovább lálkozóján beszélni fogunk erről, s remélem, hogy te s t­ dolgozni, de nagyon fontos szám unkra az intenzív véreink az EVT-ben nem fognak vonakodni a mi ta ­ együttm űködés az EVT-vel. R em éljük, hogy különösen a CCIA kom m isszióval (N em zetközi K érdések B izo ttsá­ p a sz ta la ta in k a t fölhasználni.

Az Egyházak Világtanácsa és a Római Katolikus Egyház M iért nem ta g ja a R óm ai K atolikus E gyház az E gy­ házak V ilágtanácsának (EVT)? E z t a kérdést gyakran felteszik azok, akik a genfi ökum enikus központba láto g atn ak , vagy m ás m ódon kerülnek első ízben kap­ csolatba az ökum enikus m ozgalom m al. A kkor is felm erül ez a kérdés, am ikor az EVT és a V atik án képviselői közös program ban vesznek részt, m in t például ebben a hónapban is. 1986. október 27-én az EV T tisztségviselői — Em ilio Castro fő titk ár is — e g y ü tt lesznek a p áp áv al és m ás nem zetközi vallási vezetőkkel az olaszországi Assisiben a békéért rende­ ze tt im anapon. E z találó kérdés. Az ökum enikus m ozgalom végső célja az egyház egysége, vagyis az egyházak között lé tre jö tt szakadás m egszüntetése. A mozgalom sikerének term észetesen fontos mércéje, hogy m ennyire tu d előrelépni azoknak a szakadások­ n ak a felszám olásában, am elyek a X V I. században m egosztották az európai egyházat, különösen am ióta olyan egyházak is ta rto z n a k az EVT-be — többek k ö zö tt m inden nagyobb orth o d o x közösség —, am e­ lyek jó v al a p ro testán s reform áció elő tt szakadtak el R óm ától. E gyszerű, de nagyon felszínes válasz a R óm ai K a­ tolikus Egyház E V T -tagságával kapcsolatban az, hogy a R óm ai K atolikus E gyház sohasem kérte, hogy tag lehessen. A tagság kérdése Az tény, hogy m a nem nagyon beszélnek a róm ai katolikus tagság kérdéséről. A m ikor V I. P ál p áp a 1969-ben lá to g a tá st te tt az EV T központjában, azt m ondta, hogy „elm élyült tan u lm án y o zást igényel az a kérdés, hogy a róm ai katolikus egyház csatlakozzék-e az EV T-hez” . A kkoriban egyesek m ind az EVT-ben, m ind róm ai katolikus körökben azt gondolták, hogy ilyen felvételi kérelem a közeljövőben bekövetkezhet. Az EV T és a róm ai katolikus egyház képviselői vál­ lalták a közös tanulm ányozást. Ők alapvetően igenlő következtetésre ju to tta k . A R óm ai K atolikus Egyház azonban nem tö re k e d e tt a tagságra. B árm i volt is az oka ennek a döntésnek, problém át okozna, h a a róm ai katolikus egyház kérné felvételét az EVT-be. N éhai W . A. Visser’t Hooft, az EVT első fő titk á ra valójában a rra h ív ta fel a figyelm et, hogy le­ küzdhetetlen nehézségek tám ad n án ak , hacsak „nem következnének be nagy változások az EV T-ben, illetve a R óm ai K atolikus E gyházban” . (Visser’t H ooft leg­ utolsó, az Ecumenical Review-ban 1985 júliusában köz­ 162

z é te tt tan u lm án y a á tte k in te tte és mérlegelte a róm ai katolikus egyházzal 1914 óta fennálló ökum enikus k ap ­ csolatokat.) R öviden, a róm ai katolikus egyház erősen külön­ bözik az EVT 310 tagegyházától. A különbség nem csak a m éretekben jelentkezik, bár az is szerepet játszik. Az egyházak tagság ával k a p ­ csolatban nehéz sta tisz tik á t készíteni és azt ellenőriz­ ni, és kétséges volna az összehasonlítás, de azt legtöb­ ben m egállapítanák, hogy a róm ai katolikusok a vi­ lágon körülbelül kétszer annyian vannak, m in t am eny­ nyi az EVT 310 tagegyházának teljes taglétszám a. H a a róm ai katolikus egyház csatlakoznék a T anács­ hoz, az nagyban m egnehezítené az arányos képviselet am úgyis kényes kérdését az EV T vezető te stü le teiben. Visser’t H ooft m egem lít egy még lényegesebb ak a­ dályt. Az EVT csaknem valam ennyi tagegyházának önkorm ányzata van, és m indegyik tu d a tá b a n van annak, hogy „különösképpen felelős egy m eghatáro­ z o tt nem zetért vagy terü le té rt” . E bben az önértelm e­ zésben rejlik a m ag y arázata annak, hogy az EVT alapvető okm ányai m iért m ondják ki olyan világo­ san, hogy a T anács nem rendelkezik törvényes fel­ ügyelettel tagegyházai felett. Ezzel éppen ellentétben a R óm ai K atholikus Egyház az egész világra kiterjedő te stü let, am elynek a szer­ vezete azon az alapelven nyugszik, hogy központi korm án y zattal és egyetem es fennhatósággal rendel­ kezik. Ilyen körülm ények között — írta Visser’t H ooft — „ a róm ai katolikus egyház nehezen érezné m agát o tth o n ” m int az EVT tag ja, a tö b b i tagegyház viszont „gyanakvással tekintene a róm ai kato lik u s egyházra, feltételezve, hogy az tulajdonképpen nem teszi m agáévá azokat az alapelveket, am elyeken az EVT nyugszik” . Tényleges, de hiányos közösség Abból azonban, hogy a tagság kérdése nem való­ színű, hogy a közeljövőben — ak ár R óm ában, a k ár Genfben — napirendre kerül, még nem volna helyes azt a k ö vetkeztetést levonni, hogy a R óm ai K atolikus Egyház nem a k tív az ökum enikus m ozgalom ban. Ö kum enikus részvétele az EVT-hez fűződő külön­ böző kapcsolatokban és a vele fo ly ta to tt eg y ü ttm ű ­ ködésben nyilvánul meg. A nem katolikus egyházak­ kal a lk o to tt közössége — egy gyakran ism ételt kife­ jezéssel élve — „tényleges, b ár hiányos” . Azok, akiknek csalódást okoz, hogy lassan gyógyul­ nak be az évszázados sebek, gyakran figyelmen kívül

hagyják azt a valóságos ökum enikus h alad ást, me­ „kibontakozó hagyom ány” , am elyet erősíteni kell. II. Ján o s P ál pápa ezt így m o ndta: „M inden keresz­ lyet a „tényleges, de hiányos” form ula bizonyít. Azoknak a kezdem ényezéseknek ellenére, am elyeket tyénnek meg kell találn i azt, am i egyesíti őket m ár a a X X . század elején a H it- és Egyházszervezet, vala­ teljes közösség elérése elő tt” . A közös bizonyságtételnek sok form ája van. Az m in t az É let és M unka elnevezésű m ozgalm ak kifej­ te tte k , a róm ai katolikus egyház táv o l m a ra d t az öku­ egyik a keresztyén ünnepek és a keresztyén egység menikus m ozgalom nak ezektől a korai m egnyilvánu­ m inden évben szokásos im ahetének közös m egtartása (erre az EVT és a róm ai katolikus egyház közösen k é­ lásaitól. Jólleh et sok róm ai k ato lik u st m eghívtak megfigye­ szít nem zetközi anyagot). Sok helyen az ökum enikus-evangélizációs progra­ lőként az EV T 1948 augusztusában A m sterdam ban m okban részt vesz a róm ai katolikus egyház is. Van ta r to tt alakuló nagygyűlésére, a V atik án júniusban úgy, hogy a közös bizonyságtétel eredm ényeként az kijelentette, hogy nem ad engedélyt a részvételre. Az 50-es években azonban új szelek kezdtek fújdo­ egyházak együttesen keresik meg a polgári hatóságo­ gálni a katolikus egyházban. A II. v atik án i zsinat, k a t az emberi jogok és egyéb, fontos lelki és erkölcsi am elyet X X I I I . Jáno s p áp a 1962-ben h ív o tt össze, kérdések tárgyában. „A közös bizonyságtétel” című m unka egyik kézzel­ fordulóponttá v á lt ökum enikus tek in tetb en . Teológiai szem pontból a II. v atik án i zsinat „Ö ku­ fogható eredm énye an nak az együttm űködésnek, m enikus n y ilatk o zata” (U n itatis R edintegratio) volt am ely a róm ai katolikus egyház és az EVT Közös a róm ai katolikus ökum enikus nyitás h a tá rk ö v e t je­ M unkacsoportjában megy végbe. A zt a M unkacsopor­ lentő dokum entum a. A zsinat 1965. évi elnapolását to t 1965-ben ala p íto ttá k és ennek tevékenysége jelenti követően a katolikus egyház számos bizonyságát a legm agasabbszintű folyam atos kapcsolatot az EVT kezdte adni annak, hogy m ost m ár kész a m ás egy­ és a róm ai katolikus egyház között. házakkal k ialak íth ató kapcsolatok felvételére, sőt A közös bizonyságtétel m ellett a Közös M unkacso­ örömm el is veszi ezeket a k apcsolatokat. Ez legna­ p o rt figyelme az EVT 1983. évi VI. nagygyűlése óta gyobbrészt az Ö kum enikus nyilatk o zatb ó l in d u lt ki. három m ás terü letre is kiterjed. A ny ilatk o zat hivatalos teológiai nyelvezetet hasz­ Az első te rü le t „az ökum enizm us k ialakítása” . Ez nál, s írói ügyeltek fen n tartásaik gondos megfogal­ igyekszik m ind a róm ai katolikus egyházban, m ind m azására. V iszont egyértelm űen hangsúlyozza, hogy az EVT tagegyházaiban tudato sítan i, hogy tu la jd o n ­ „m indazok, akik a h it á lta l m egigazulva a keresztsé­ képpen miről is van szó az ökum enikus mozgalom ban gen keresztül K risztus testén ek részévé lettek , jogo­ és m iért fontos az. san használják a m egtisztelő keresztyén nev et és he­ A m ásodik te rü le t „az egység felé vezető ú t” . Az ez­ lyes, h a a katolikus egyház fiai az Ú rb an testvérü k nek zel kapcsolatos ökum enikus teológiai k u tatáso k ilyen tek in tik őket.” kérdésekkel foglalkoztak: az egyetemes egyház és a Ez olyan tá v la ti lehetőséget v illa n to tt fel, am ely helyi egyházak kapcsolata, „az igazságok sorrendjé­ — legalább is egy ideig — kom oly talá lg a tá so k ra ad ­ nek” jelentősége ökum enikus szem pontból (a II. v a ti­ h a to tt alk alm at a tek in tetb en , hogy a róm ai katolikus káni zsinat elismerte, hogy nem m inden keresztyén ta n egyház mégis csak az EVT ta g ja lehetne. egyform án alapvető a h it szám ára) és a m indennapi A ny ilatk o zat elismeri, hogy „néhány, sőt igen sok, élet néhány feszültsége, m in t pl. a vegyes házasságok. az egyházat felépítő és é b ren tartó elem, a katolikus A harm adik terü let, amellyel a Közös M unkacso­ egyház h a tá ra in kívül is létezik. Ilyenek: Isten Igéje, p o rt foglalkozik, a társadalm i kérdések köre. E z rész­ a kegyelem ből való élet, a h it, a rem ény és a szeretet letesebben szerepel egy m ásik állandó intézm ényi a Szentlélek és a lá th a tó elemek belső ajándékaival kapcsolat révén. E nnek neve: Társadalm i Gondolko­ e g y ü tt” . zás és Tevékenység Tanácskozó C soportja (Consulta­ A nyilatkozat, m iközben felhív arra, hogy „tisztel­ tive Group on Social T hought and A ction = CGS). Ez nünk kell a ténylegesen közös örökségünkből származó olyan társadalm i program ok m egvitatásával foglal­ keresztyén adom ányokat . . . melyek a tő lü n k külön­ kozik, m elyekben a T anács és a róm ai katolikus egy­ v á lt testvéreink közö tt ta lá lh a tó k ” , megjegyzi, hogy ház érdekelt. „m indaz, am i valóban keresztyén, sohasem áll ellen­ A kölcsönös m egértés elmélyítése érdekében a CGSté tb e n az igazi hitérdekekkel, sőt az m indenkor K risz­ tu s és az egyház valódi titk á n a k jobb m egértését ered­ nek erősítenie kell bizonyos területeken az e g y ü tt­ m űködést. A CGS legutóbbi, áprilisi értekezletén pél­ m ényezheti” . dául a faji m egkülönböztetés és a vallásszabadság ke­ Az ilyen tisztán látás m eghozta a m aga gyüm ölcseit rü ltek napirendre, m in t olyan tém ák, am elyek a kö­ „a közös bizonyságtétel” irán ti ökum enikus elkötele­ zös társadalm i elkötelezettség fontos területei lehetnek. zettségben és an n ak kisugárzásában. A nnak ellenére, E gy m ásik szervezeti és folyam atos kapcsolat az hogy sok ak ad ály áll az egység ú tjá b a n , egy 1982. évi EVT H it- és Egyházszervezet B izottságában való ró­ V atikán —EV T tan u lm án y szerint „az evangélium m ai katolikus részvétel. E nnek 120 tagjából egy tu ­ üzenete m egadja a keresztyén közösségeknek a közös c atn y it a V atikán jelölt ki (képviselteti még m agát alapot a n y ilatk o zattételre” . A közös bizonyságtétel irán ti elkötelezettség, am ely­ néhány, az EVT-hez nem tartozó közösség is); k ö v et­ nek célja nyilvánvalóan a keresztyén egység iránti kezésképpen azt szokták m ondani, hogy ez a bizottság erőfeszítés, összefoglalva találh ató a b b an az ism ert bib­ képviseli a legátfogóbban a keresztyén világot. A H itliai részben, am ely Jézus halála előtti im ájáb an ta ­ és Egyházszervezet B izottságnak a keresztség, az ú r­ vacsora és a szolgálat kérdésében te tt, egybehangzó lálható: „hogy m in d n y ájan egyek le g y e n e k ... hogy nyilatk o zatait — melyre az EVT tagegyházai m ost dol­ elhiggye a v ilá g .. . ” (Jn 17,21). gozzák ki válaszaikat — hivatalosan tanulm ányozza m ind a V atikán, m ind a különböző püspöki konferen­ ciák az egész világon. Közös bizonyságtétel Azok k ö zött az EVT program ok között, amelyek A közös bizonyságtétel rá m u ta t az egyházak kö­ rendszeres róm ai katolikus részvételt élveznek, vannak z ö tt fennálló „hiányos” közösség „valóságára” . Az ok­ olyan területek, m elyekben állandó róm ai katolikus m ány azt m ondja, hogy a közös bizonyságtétel olyan m u n k atársak vannak. Ilyenek a Világmissziós- és 163

Evangélizációs B izottság, a K eresztyén Egészségügyi Bizottság és a Bossey-i Ö kum enikus Intézet. A V atik án hivatalos megfigyelőket küld az EVT nagygyűléseire és a K özponti B izottság üléseire. Basil Meeking, aki a K eresztyén E gységet előmozdító V a­ tik á n i T itk árság b an az E V T -kapcsolatokért felelős, g y ak ran láto g at Genfbe. Az EV T k ö zpontjában m ár kétszer v olt pápai lá­ togatás. V I. P ál 1969-ben, II. Ján o s P ál pedig 1984ben lá to g a tta meg a központot. Az EV T főtitkárai is elláto g attak a V atik án b a, legutóbb idén áprilisban. A z E V T -n túl A nem zetközi róm ai k atolikus ökum enikus részvétel term észetesen az EV T-n tú lra is k iterjed. Például ró­ m ai katolikusok különböző nem zeti bibliatársulatok m u n k ájáb an és a B iblia ökum enikus fordításában te ­ vékenykednek, am elyeket m ár számos nyelven kiad ­ ta k . Ezekhez a fordításokhoz sok felekezet tudósainak a m u n k á já t v e tté k igénybe. A II. V atikáni Z sinat ó ta a róm ai k atolikus ökum e­ nikus tevékenység jelentős form ái a k étoldalú párbe­ szédek, am elyek róm ai katolikus teológusokat más k eresztyén hagyom ányokat ápoló teológusokkal szem­ tő l szembe állítan ak hosszadalm as ta n v itá k b a n és olyan különbözőségek m egtárgyalásában, am elyek szakadást h oztak létre és ta rta n a k fenn még m a is. V annak, akik félnek attó l, hogy ezek a kétoldalú párbeszédek — am elyek csaknem m inden nagyobb fe­ lekezeti csoporttal párhuzam osan folynak — versenyre kelnek, sőt felülm úlják az EV T-n keresztül fo ly tato tt „töb b o ld alú ” kapcsolatot. Id ő n k én t tényleg m u tatk o zik olyan lelkes elképze­ lés, hogy a kétoldalú párbeszédek azonnali látványos sikere — különösképpen az olyan ekkléziológiai kérdé­ sekben, m in t a pápaság kulcskérdése — egyengetheti az u ta t olyan nagym éretű egyházi egységhez, am i a z u tá n szükségtelenné ten n é az EV T-t. A legtöbb megfigyelő azonban kevésbé ta r tja való­ színűnek, hogy a közeljövőben ilyen esemény bekö­ vetkeznék. Ú gy vélik, még sok párbeszédnek kell fog­ lalkozni a róm ai püspök p rim átu sán ak kérdésével. Más tek in te tb e n viszont a teológusok tapogatózó egyezményei nem szükségképpen tükrözik azoknak az egyházaknak a vélem ényét, am elyeknek az érdekében szót em elnek. Mások úgy érzik, hogy a kétoldalú megbeszélések csaknem kizárólag „klasszikus” teológiai eltérésekre irán y ítják a figyelm et, am elyek igen kevéssé érdeklik az „ ú ja b b ” afrikai, ázsiai és latin-am erikai egyháza­ k a t, valam in t a nyugati „nem fővonalbeli” egyháza­ k a t, m int például az E gyesült Államok fekete egyházait. Ez nem a kétoldalú párbeszédek leszólása ak a r len­ ni. E zeket azonban az egy ökum enikus folyam at ösz­ szefüggésében kell látn i úgy, m in t a tö b b oldalú k a p ­ csolatok kiegészítését, am elyeknek a legszélesebb fó­ ru m a az EVT. T odor Sabev, az EV T helyettes fő titk á ra a nem zet­ közi előrehaladásnál hatáso sab b n ak ta r tja a területi, az országos és a helyi ökum enikus fejlődést. Sabev, m in t a T anács vezető testületének a tag ja, különös­ képpen felelős a R óm ai K atolikus E gyházzal fennálló kapcsolatokért. A bolgár orthodox teológus m egállapítja, hogy a róm ai katolikusok három regionális ökum enikus szer­ vezetben és harm inchárom nem zeti tan ácsb an teljes jogú tagok. H é t m ásik országban a róm ai katolikus egyház a nem zeti Ökum enikus T anácsban társta g vagy megfigyelő. 164

Ahol nem így van, a róm ai katolikus egyház o tt is tevékenyen részt vehet m ás egyházakkal eg yütt prog­ ram ok tervezésében. Sabev szerint egyházmegyei és gyülekezeti szinten állandóan szaporodik az eg y ü tt­ m űködés hivatalos form ája. Sok országban megfelelő akadém iai együttm űködés jö tt létre, különösen teológiai és ökum enikus form á­ ban. A K eresztyén Egység Im ahete m ellett az im a­ világnapon milliószám ra vesznek részt a legkülönbö­ zőbb keresztyén hagyom ányokat ápoló asszonyok. E z a kapcsolat m ás együttm űködési fo rm ákat is eredm é­ nyezhet. Az egyházak nem osztoznak m indnyájan a róm ai katolikus egyháznak a II. V atikáni Zsinat u tá n ta ­ p asztalható ökum enikus nyíltsága feletti lelkesedés­ ben. Maga a róm ai katolikus egyház sem annyira egy­ séges, hogy általánosítani lehetne az egyik helyen ta ­ p asztalható ökum enikus helyzetből valam ennyi hely­ re. A katolikus egyházon belül is nagyon különböző m ag atartás tap asztalh ató az ökum enikus kapcsola­ to k vonatkozásában. Miközben sok helyen a katolikusok élénken részt vesznek a helyi és a terü leti ökum enikus törekvések­ ben, vannak olyan egyházak is — különösen a nagy katolikus többséggel rendelkező országokban —, am e­ lyek fe n n ta rtják R óm a erős bizalm atlanságát, és gya­ nakszanak, hogy a közeledés elkerülhetetlenül a v ita tá rg y á t nem képezhető h ittételek feladásához vezetne. A tanbeli eltérések ab ban az állásfoglalásban tü k rö ­ ződnek a legvilágosabban, m elynek címe „A római katolicizmus jelenkori evangéliumi kilátásairól”, s am it csaknem egyhangúlag fogadott el 1986. júniusban az Evangélium i Világközösség. A p ro testáns kisebbségű D él-E urópában és L atinA m erikában élő „E vangélium i Világközösség” ta g ­ egyházak erősen negatív reakciója ösztönzött ilyen m egállapítás tételére, am ikor a róm ai katolikus meg­ figyelőket m eghívták legutóbbi gyűlésükre. A pápaság m ellett azok a k ritikus területek, am e­ lyekkel kapcsolatban az Evangélium i Világközösség nem ta r tja megfelelőnek a római katolikus ta n ítá s t és gyakorlatot, a következők: M ária helye, írás és h a ­ gyom ány, „a m odernizm us” és „a teológiai liberaliz­ m us” betörése, a m egigazulás és a szentségek tan a , valam int R óm ának a nem keresztyén vallásokkal szemben gyakorolt m agatartása. A rendkívüli zsinat A m ásodik V atikáni Zsinat u tá n végbem ent válto­ zásokat tek in tv e, ökum enikus megfigyelők érdeklő­ déssel figyelték a püspöki zsinat rendkívüli ülését, am elyet II. Ján o s P ál pápa 1985 végén h ív o tt össze. A Zsinat befejezte u tá n 20 évvel a püspökök azért találk o ztak , hogy kicseréljék és m egvizsgálják tap asz­ ta la ta ik a t és értesüléseiket a II. V atikáni Zsinat ered­ ményeivel kapcsolatban, és — a pápa szavaival élve — hogy elősegítsék an nak további tanulm ányozását és beépítését az egyház életébe. Nem egy hírm agyarázó kíváncsian v á rta , hogy v a­ jon egy v atik án i te stü le t titk o s napirendje lefékezhe­ ti-e azt a nyíltságot — an nak ökum enikus k ih a tá sá t is beleértve —, am elyet a II. V atikáni Zsinat bontakoz­ ta to tt ki a katolikus egyházban. Az EVT néhány hónappal előbb ülésező K özponti B izottsága m egjegyezte, hogy a Zsinat e vitái és dön­ tései fontos visszajelzői lesznek az ökum enikus klím á­ nak. A bizottság levelet in tézett a püspökökhöz, am ely­ ben rem ényét fejezte ki afelett, hogy a Zsinat „m eg­

ú jítja és m egerősíti a II. V atikáni Z sinatra jellemző ökum enikus nyíltságot” . A II. V atik án i Z sinat néhány valóságos ökum enikus eredm ényét közelebbről vizsgálva, T odor Sabev meg­ em líti, hogy az kedvezően értékeli az ökum enikus moz­ galm at, az egyházat „ Iste n népének” nevezi, s el­ ismeri a nem -róm ai katolikus egyházak „egyházias elem eit” és „igazi keresztyén jellegét” . Ökum enikus szem pontból is fontos volt az a felis­ merés, hogy az egyház egysége nem jelent szükség sze­ rin t egyform aságot, hanem lehetővé teszi az egym ástól való eltérést és egym ás kiegészítését, „ a testü leti elv” gondolatát, am ely a püspökök zsinatának és a püspöki konferenciáknak a létrehozásában valósult meg, a nem ­ keresztyén vallásokkal és a nem -hívő em berekkel szem­ ben ta n ú s íto tt m a g a ta rtá st, új készséget a m ai világ­ gal fo ly ta to tt párbeszédre és az egyházak társad alm i szolgálatának a m egerősítését. Sabev szerint a Zsinat legnagyobbrészt ú jra meg­ erősítette és foly tatn i k ív án ja a II. V atikáni Z sinat­ nak ezeket az ökum enikus szem pontból jelentős elkép­ zeléseit. Megjegyzi azonban, hogy a rendkívüli zsinat zárójelentésében az egyház, m in t „ Iste n népe” m ár nem olyan hangsúlyos, am int az a II. V atikáni Z sinaton m egfogalm azódott. Elhom ályosul, m ivel sokkal n a­ gyobb hangsúly esik az egyház „ titk á ra ” . V annak, akik ebben ellenhatást lá tn a k azzal a törekvéssel szemben, am ely az egyház h um ánus és szociológiai jel­ legét hangsúlyozza. Sabev szerint a rendkívüli zsinat az egyetem es egy­ ház és a helyi egyházak viszonyáról sem beszélt vilá­ gosan. Ökum enikus szem pontból a kulcskérdés a kö­ v e tk ező: Mi a helyük a nem -róm ai k atolikus egyházak­ nak az egyetem es egyházi közösségben? A rendkívüli zsinaton az a tendencia, am ely a ró­ mai katolikus egyház hierarchikus szerkezetét és a pápa m eghatározó szerepét az ökum enikus mozgalom tek in tetéb en hangsúlyozta, egyben kifejezte az öku­ m enikus folyam atot akadályozó tényezőket. A rend­ kívüli zsinat zárójelentése ezenkívül ú jra hangsúlyozza a róm ai főpap p rim á tu sá t az egyetem es egyház felett, valam in t csalatk o zh atatlan ta n ító i h iv atalát. Testületi elv Nem állíth ató , hogy a róm ai k atolikus egyház szer­ kezetei befagytak és m ozdulatlanok. A II. V atikáni Zsinaton az egyház hierarchikus szerkezete néhány igen heves v ita tá rg y a volt. E bből a tárgyalásból „a testü leti elv” eszméje — az a mód, ahogyan a püspö­ kök az egyház korm ányzói h atalm áb an részesülnek — n y ert nagy jelentőséget. Az EVT-megfigyelők azonban m egjegyzik, hogy az 1985. évi rendkívüli szinódus nem m o n d o tt sokat a testületi elvről vagy a vele kapcsolatos kérdésekről, m int am ilyen a püspöki szinódusnak vagy az országos és a terü leti katolikus püspöki konferenciáknak a sze­ repe. A Z sinat hangsúlyozta „ a te stü le ti lelkületet” , de nem tisz tá z ta an n a k s tru k tú rá já t és hatásk ö rét. „A Szent A ty a ,legfelső és teljes h a ta lm á n a k ’ a hangsú­ lyozása ú jra központi kijelentéssé v álik ” ezek szerint a megfigyelők szerint. „A testü leti elv” szigorúan véve a p áp a és a püs­ pökök közötti viszonyt kell hogy szabályozza a római katolikus egyházon belül. L ukas Vischer svájci refor­ m átus teológus szerint azonban jelképpé k ezd ett válni az egyháznak m in t egésznek az ú jjáalak ítása te k in te ­ tében. Ökum enikus jelentőséget is így nyert.

Vischer szerint a II. V atikáni Zsinat az egyes püs­ pökök és ezáltal a helyi egyházak szerepének a hangsúlyozásával b iz ta tta őket, hogy vegyék kom olyabban felelősségüket az egyház bizonyságtétele tekin tetéb en o tt, ahol vannak és kezdem ényezzenek erőteljesebben. E nnek sokszor ökum enikus szem pontból k ih atása volt, mivel a püspökök olyan kérdéseket v e tettek fel, am elyekkel az ökum enikus mozgalom szintén szem­ ben ta lálja m agát. Ilyen többek k ö zö tt „ a szegények ja v ára hozott döntés” , am elyet a latin-am arikai püspökök fogalmaz­ ta k meg az 1968. évi Medellini és az 1978. évi pueblai konferencián, a zairei püspök n y ilatk o zata „Jézus K risztusba v e te tt h itü n k ” tárg y áb an , a brazil püs­ pököknek az emberi jogok kérdésében te tt nyilatko­ zata, valam int az E gyesült Államok püspökeinek pász­ torlevele az atom fegyverekkel kapcsolatban. A pápa szerepe M iután a püspökök tevékenysége m egerősödött, a p ápa szerepe is m egváltozott — m ondja Vischer. „N yilatkozatainak és döntéseinek m a összhangban kell lenniök az egyházban elhangzó sokféle kijelentés­ sel. . . A pápa nem szám íthat rá többé, hogy m inden további nélkül egyetértenek vele.” Lucas Vischer szerint a pápai h ivatal három te rü ­ leten fejlődött to v áb b a II. V atikáni Zsinat óta. Az első, hogy jo b b an lá th a tó v á v ált a „V ilágegyházban” . Nem éppen róm ai katolikus ta n ítá s szerinti tekintélye következtében, hanem azért, m ert „ a pápa m ind jo b ­ ban betölti egy jelképes személy felad atát” . A korszerű töm egtájékoztatási eszközök — a pápa utazásairól m űholdak segítségével to v á b b íto tt, köz­ vetlen televíziós képek — m eggyorsítják ezt a folya­ m atot. Ez a jelképes szerep nem zárja ki a testületi elvet — jegyzi meg Vischer —, csak h átté rb e szorít­ h a tja azt, am it a püspökök tesznek. H a viszont az egyház nem is „korm ányozható” töb­ bé csalatkozhatatlan nyilatkozatokkal, a pápa nyilvá­ nos szereplésének előfeltétele h iv atalán ak nagyrabe­ csült volta. „Term észetesen rendkívül fontos az illető p áp a személyes k arizm ája” — m ondja Vischer. „ E n ­ nek ellenére a pápai h iv atal befolyása közvetlenül is függ a ttó l a hatalom tól, am elyet a hagyom ány alap­ já n neki tu la jd o n ítan a k .” R öviden, „ahhoz, hogy a pápa eredm ényesen telje­ síthesse küldetését, létfontosságú, hogy m aga K risz­ tu s ru h ázta á t h iv a ta lá t őrá, éspedig egyedül őrá” . U gyanakkor „R óm a központi tek in tély ét adm iniszt­ ra tív úton meg kellett erősíteni” . A harm adik, hogy a pápai h iv atal ökum enikus tek in ­ te tb e n tevékennyé v ált. Vischer úgy találja, hogy az új ökum enikus tevékenység azt a rem ényt tükrözi, hogy a többi egyház „fokozatosan meggyőződik arról, hogy milyen fontos a pápai h iv atal az egyház egysége szem pontjából” . Rizonyos m értékig ez meg is tö rté n t. „A pápa, sőt a pápai h iv atal m ind nagyobb vonzóerőt gyakorol a többi egyház tag jaira” — állapítja meg Vischer, meg­ jegyezve, hogy m egszokottá v á lt a találkozás a pápa és a többi egyház vezetői között. U gyanakkor úgy látja , hogy m ás egyházak „m ind rosszabb szájízzel” veszik a páp ai h iv a ta ln ak ezt az újszerű fejlődését. „Az, hogy készek találkozni és tárgyalni, új légkört terem th et, a p ápai h iv atal erőtel­ jes gyakorlása azonban nem n y ú jt alapot újszerű egyetértés szám ára” . Visser’t H ooft hasonlóképpen óv ato s. Ő úgy okos­ 165

kodik, hogy bizonyos nem róm ai katolikus körök „v i­ szonylag nagyobb készsége” a p áp ai h iv ata l helyessé­ gének az elismerésére „nem okvetlenül jelent h ajlan ­ dóságot a pápaságnak m ai form ájában való elismeré­ sére” . Más szóval, am ennyiben a nem róm ai katolikusok tényleg m egértőbbekké v álnak a pápaság eszméje irán t, az „nem an n y ira a sta tu s quo megerősítése, m in t inkább kihívás a róm ai katolikus egyház felé” . A jövő kilátásai M iután lá ttu k , hogy m ilyen bonyolult a helyzet, és m ennyire m egválaszolatlanok az egyház tekintélyére vonatkozó kérdések, m i az elképzelésünk a róm ai ka­ tolikus egyház és az EVT kapcsolatáról? Gyors fejlő­ dés és látványos áttö rés nem rem élhető ugyan, de van n éhány ígéretes terü let, ahol to v áb b lehet fejlődni; a H it és Egyházszervezet B izottsága a Világmissziós és Evangélizációs B izottság m u n kájában, valam int a Bossey-i Ö kum enikus In tézet együttm űködésén. Az egyik fontos terü let, ahol az EV T és a róm ai ka­ tolikus egyház tevékenyen keresi az együttm űködés lehetőségét, az igazságot, a békét és a terem tés sért­ hetetlenségét hangsúlyozó EV T-program (Justice, Peace, an d th e In te g rity of Creation = JP IC . lásd: One W orld, 116. szám, 1986. június) Az EV T K özponti B izottsága 1985-ben m egállapí­ to tta , hogy k ívánatos a róm ai katolikus részvétel a JP IC -ben. Az EV T K özponti B izottsága ezt 1986 m ár­ ciusában m egerősítette, kifejezve azt a rem ényét, hogy R óm a kezdeti kedvező reagálásának a JPIC -ben való teljes részvétel lesz az eredm énye. Az nem kérdéses, hogy ezek a tém ák sürgetően fon­ tosak az egyház szám ára. A JP IC -felhívásnak azon­ ban az a lényege — am int azt a vancouveri nagy­ gyűlés először m egfogalm azta —, hogy felszólítja az eg y házakat arra, hogy egy „konciliáris folyam atban” vállaljan ak kölcsönös elkötelezettséget vagy szövet­ séget. Ez a m egfogalm azás ekkléziológiai kérdéseket v e t fel; ez viszont term észetesen érzékeny területe nem csak a róm ai katolikus egyháznak, de az orthodox egyházaknak is az EV T tagegyházai között. Más tek in te tb e n Visser’t H ooft tan u lm án y a ajánl néhány olyan te rü le te t, am elyen a Közös Munkacso­ p o rt erősítheti ökum enikus szerepét. Szerinte a Kö­ zös M unkacsoport anélkül, hogy sok m u n k atá rsat kellene alkalm aznia, teológiai ta n u lm án y o k at foly­ ta th a tn a , nem azért, hogy a róm ai katolikus egyház­ ban vagy az EV T-ben m ár folyam atban levő k u ta tá ­ sokkal párhuzam osan végezzen vizsgálatokat, hanem azzal a céllal, hogy olyan kérdéseket vessen fel, ame­ lyek döntő fontosságúak valam ennyi keresztyén ha­ gyom ány szám ára, és „am elyeknek a rendszeres ta ­ nulm ányozásával jelenleg köztudom ásúlag senki sem foglalkozik” . Visser’t H ooft em lít néhány p éldát, köztük ilyene­ k e t: H ogyan törődik az egyház az elvilágiasodással és ann ak következm ényeivel? H ogyan viszonyulhat az az evangélium üzenete sok különböző kultúrához anélkül, hogy szinkretizm usba vagy nacionalizm usba esnék? H ogyan tu d az egyház to v áb b lépni a faji meg­ különböztetés ellen fo ly ta to tt harcb an , rá m u ta tv a arra, hogy m iként tu d n a k egyetértésben eg y ü tt élni népi és faji csoportok? H ogy lehet örökül hagyni a hi­ t e t olyankor, am ikor úgy tű n ik , hogy m egszakadt a hit-rendszerek nem zedékről nem zedékre tö rtén ő h a­ gyom ányozásának évszázados folyam ata? Em ilio Castro egy ta v a ly i beszélgetésben úgy jel­ 166

lemezte az EV T és a róm ai katolikus egyház közötti viszonyt, hogy az „abból a szem pontból nagyon pozi­ tív , hogy van sokféle testvéri kapcsolat” . A to v á b ­ biakban azonban azt m ondta, hogy ezeknek a kedves kapcsolatoknak „szenvedélyesebb szorításokká kell válniuk, am elyek fundam entális lépéseket eredm é­ nyeznek az egyház egysége felé vezető ú to n ” . Ezek „az alapvető lépések” term észetesen vissza­ vezetnek az ekkléziológiához, az egyház tanához. Ez igen lényeges alapkoncepciója volt a II. V atikáni Z sinatnak, és kezdettől fogva m indm áig gondja az EVT-nek. „Mi de facto egym ást egyháznak elismerve dolgo­ zunk” — m ondja Castro. „D e iure azonban még m in­ dig nem vagyunk képesek m egerősíteni, hogy a másik közösség is teljes egyház a Jézus K risztusban” . Ezen a téren, hogy egym ást egyháznak elism erjük, bonyolult kérdésekkel ta lálju k m ag u n k at szemben, és hom ályos teológiai vizeken evezünk. Az Ökum enikus N yilatkozat „külön helyet” bizto­ síto tt a keleti (orthodox) egyházaknak a róm ai k ato ­ likus ökum enikus gondolkozásban, egyszersm ind kü­ lönleges helyet javasol az anglikán közösség egyházai szám ára is. V I. P ál p áp a gyakran em legette az ortho­ doxokat úgy, hogy „testvéregyházak”; „ a keresztyén közösségek” kifejezést viszont a p rotestáns egyházakra vonatkozóan használta. N oha az utóbbi években úgy tű n t, hogy erősödött az együttm űködés a „katolikus egyház” , a „ testv é r­ egyházak” és „m ás keresztyén közösségek” között — am it Castro „de facto elismerésnek” nevez —, a II. V atikáni Z sinat még m indig fe n n ta rto tt egy teológiai m egkülönböztetést. Az egyházzal foglalkozó konstitució (Lum en Gen­ tium ) szerint „K risztus egyetlen egyháza, am elyet a H itvallásban egynek, szentnek, katolikusnak és apos­ tolinak v a llu n k .. . am ely e világon úgy jö tt létre és úgy szerveződött meg, m in t egy társaság, a katolikus egyházban létezik, am elyet P éter u tó d a és ezzel az utóddal egyetértésben a püspökök k o rm á n y o z n a k ..." A m int Sabev és m ás m agyarázók hangsúlyozták, az, hogy az egyetlen egyház a katolikus egyházban „létezik” , valam ivel kevesebb, m in t a k e ttő azonosí­ tása . Ez ökum enikus szem pontból fontos. H ogy azon­ ban ez pontosan m it jelent, az nem teljesen világos. Sabev Willebrands bíborosnak a püspöki szinóduson te tt n y ila tk o z atát idézi, am ely szerint „m élyreható tan u lm á n y o k a t kell fo lytatni annak érdekében, hogy érthetővé váljék, hogy m ily nagyon fontos ez a keresz­ tyének egysége szem pontjából” . Castro az ilyen teológiai m egkülönböztetések kifi­ nom ult légkörétől eltávolodva rá m u ta t egy sokkal fájdalm asabb valóságra: az Ú r asztalánál tö rtén ő el­ különülésre. A zt kérdezi, „hogy p réd ik álh atju k a világban, hogy Jézus K risztusban nincs szolga vagy szabad, férfi vagy nő, zsidó vagy pogány, h a nem tu d ju k azt hir­ detni, hogy Jézus K risztus elég hatalm as arra, hogy legyőzze a m i elkülönülésünket annál az asztalnál, am elyet Ő te rít meg szám unkra” . „E z . . . p a r excel­ lence b otrány, az ökum enikus mozgalom szégyene” . Ez — am in t Castro elism eri — nem szigorúan v e tt E V T —róm ai katolikus egyházi kérdés. Az EVT-n be­ lül sem teszi m inden tagegyház hozzáférhetővé az Ú r asztalát az összes tö bbi EV T-tagegyház szám ára. Lehet, hogy az EVT—róm ai katolikus egyházi k ap ­ csolatok ú tja hosszú ú t lesz. Lehet, hogy időnként úgy fog látszani, hogy kanyargós ú tja nem előre, hanem h á tra ta rt, de m ind az EVT, m ind a róm ai k a­

tolikus fél rendületlenül elkötelezett az ú t fo ly tatá­ sára. II. Já n o s P ál páp a, am ikor 1984-ben az ökum enikus központot m eglátogatta, azt m o n d ta: „A m ióta R óm a püspökeként szolgálok, k ita rto k am ellett, hogy meg­ m á síth a ta tla n a katolikus egyháznak az ökum enikus mozgalom irá n ti elkötelezettsége” .

B ár senki sem tu d ja , hogy ez a rá n k következő évek­ ben m it fog jelenteni, mégis úgy látszik, hogy m indkét fél tisztáb an van azzal, hogy tu d a to s várakozással kell a jövő felé tekinteniük. J M arim van Elderen (E z a tanulm ány megjelent a One World című E V T -h a ­ vilap 1986. évi októberi, 119. számában.)

H A Z A I SZEM LE Budai Gergely, az új testamentumi teológus Megemlékezés a Pozsonyi úti református templomban március 12-én tartott Ráday-esten E löljáróban szeretném hangsúlyozni, hogy az a kép, am elyet dr. B udai Gergelyről, m in t ú jtestam en tu m i teológusról n éhány vonással m egkísérlek felvázolni: szükségképpen szubjektív. Ez azonban nem jelenti, hogy téves, csak azt, hogy hiányos, kiegészítésre szo­ rul. O rtegával e g y ü tt vallom a perspektivizm us iga­ z á t: sa já t gondolataim m al szem ben is fel kell vetnem azt a kérdést, hogy esetleg nem csak az én látószögem ­ ből nézve tűnik-e valam i igaznak vagy tévesnek, nagy­ n ak vagy kicsinek, értékesnek vagy értéktelennek. Ezzel a problém ával szem benéztem m ost is, am ikor erre a megemlékezésre készültem . E löljáróban azt is kifejezem, hogy B udai Gergely professzor tudom ányos m unkásságáról — m in t egykori ta n ítv á n y a — csak „elfogult p ártatlan ság g al” tu d o k szólni, nem á lta tv á n m agam at valam iféle — nem létező — előítéletm entes­ séggel. G ustave Le Bon „A töm egek lélek tan a” c. m űvében (ford. B alla A ntal, F ranklin T ársu lat, Bp., 1913. I I I . fej. 3. §.) azt a vélem ényét n y ilv án ítja, hogy egy-egy (kisebb-nagyobb) közösség életében nem az élők, ha­ nem a holtak játsszák a legfontosabb szerepet. Lehet, hogy ebben a tézisében v an tú lzás is, de a tézis igaz­ ságtartalm a olyan nagy, hogy azt nem h ag y h atju k figyelmen kívül. K ülönösképpen nem éppen m a, am i­ kor — s ez a kitérés csak látszólagos — B udai Gergely születésének 100. évfordulójánál messzebb te k in tü n k m últun k b a, el egészen 1848. m árcius 15-ig. Bizonyos vagyok abban, hogy a jelenlevők közül — igen tisz te lt külföldi vendégeink kivételével — senki sincs, aki ne érezné, hogy a m árciusi ifjak nem h a lo tta k , hanem él­ nek: az ő hazaszeretetük, szabadságszeretetük egyegy „ d a ra b ja ” belehullott a mi szívünkbe is és o tt nem sem m isült meg, hanem felrak táro zó d o tt, gondo­ lataik a mi gondolataink, érzéseik a m i érzéseink, ak a­ ra tu k a m i a k a ra tu n k elsz a k íth a ta tlan részei lettek. A dyval szólva, nem csak „ifjú szívekben” élnek ők, hanem a m egfáradókban és m eg fárad tak b an is, or­ szághatáron innen és túl. Le Bon fen ti tétele — m u ta tis m u tan d is — érvé­ nyes a m agyar reform átus teológia-történetre is, s ezért m ondom azt, hogy B udai Gergelyről sem m in t h alo ttró l kívánok m egem lékezni, hanem m in t élőről, aki nevelő h atásain túl, n y o m ta to tt és kéziratb an m a­ ra d t m űvei á lta l jelen v an nem csak köztünk, de ben­ n ünk is. H a tu d a tu n k b a n nem is m indenkor, de tu d a t­ a lattin k b a n m in t valam i szellemi értelem ben v e tt „ge­ netikai program ” kifejti h a tá sá t.

A „teológus” ismérvei B udai Gergely a teológiai tanár cím et viselte ugyan, de ennél több volt: processzor. Ez a latin szó a profi­ teo r (fateor) igéből szárm azván, elsődlegesen azt fejezi ki, hogy valaki a benne élő érzéseket és gondolatokat szabadon kinyilvánítja, nyíltan m egvallja, m ellettük tanúbizonyságot tesz. B udai Gergely teológiai professzor lévén, ezt a tisz­ té t nem foglalkozásnak, nem kenyérkereseti lehetőség­ nek, hanem hivatásnak te k in te tte , mégpedig a klasz­ szikus reform átus felosztás szerint a „vocatio in te rn a ” és a „vocatio e x tern a” jegyében. N evezetesen: Is­ tentől elrendelt, egyházától elnyert lehetőségnek arra, hogy hitéről és tudom ányáról v allást tegyen, k a p o tt ta le n tu m a it hű sáfárként kam atoztassa. H ad d iktassam még ide a fentieken tú l az alábbi megfigyeléseimet: a) B udai professzor nem a „ p iac ra” dolgozott. E zt egyrészt az bizonyítja, hogy sem szellemi selejtet, sem „kom m ersz á ru t” nem term elt, hanem m indenkor az ad o tt feltételek k ö zött elérhető tudom ányos „ak rib i­ ával” (pontossággal) dolgozott. A zt is jelenti azonban, hogy nem az egyházából a k a rt megélni, hanem az egy­ h ázáért a k a rt élni. b) Professzori tisztsége és személyes em beri értéke nem v ált külön. Nem a tanszék a d o tt neki te k in té ly t, hanem — diákjai á lta l soha meg nem kérdőjelezett — presztízsét a sajá t em beri értékei b iz to síto tták szá­ m ára. c) Professzori o k tató és nevelő m u n k áján ak m ód­ szerét az a kép m u tatás nélküli m ag atartása jellem ezte, hogy bennünk, diákjaiban p artn erek et lá to tt és kere­ s e tt; kész és képes volt velünk együttm űködni, anél­ kül, hogy sa já t hegem óniáját a k a rta volna n y íltan vagy áttételesen érvényesíteni. Így tekintélye m agá­ tó l értetődő és tö retlen volt, azt soha semmivel sem kellett biztosítania. Legkevésbé adm inisztratív eszkö­ zökkel, a diákok jogos önbecsülését sértő, em beri jo­ gaik at korlátozó, őket kiskorúságba visszaszorító igazgatói parancsolgatásokkal. E x tra fegyelmezésre nem is volt szükség. Igaz: m i nem kív án tu k egyhá­ zunktól, hogy érezze m ag át m egtisztelve, am iért m i teológiai hallgatóknak jelentkeztünk. (64-ből 16-ot v e t­ tek fel 1937-ben.) d) Professzori m unkájában term észetszerűleg sok elm életi jellegű elem volt. Az a m anapság sokak által v ita to tt problém a, hogy t.i. — úgym ond — a teológiai 167

akadém iákon a gyülekezetek szám ára kell lelkipász­ to ro k a t képezni, nem pedig elm életekkel töm ni a di­ ákokat, B udai Gergely szám ára álproblém a volt. H i­ szen nincs gyakorlatibb dolog, m in t a jó elm élet. Mi­ lyen sebészorvos az, aki nem tu d ja biztosan, hogy a vakbél te stü n k m elyik oldalán v a n ? V agy ta lá n az em beri léleknek okozott k á r kisebb lesz attó l, hogy nehezebben ism erhető fel? " E gy lélekért se érjen v á d ja té g e d .. . ” (392. ének.) A z " újtestamentumi” teológus B udai Gergely ú jtestam en tu m i tudom ányos m un­ kásságának „szegletköveként” L u th e r híres m ondását — am elyet m a egyesek „m egvetnek” — lehet tek in ­ te n i: „V era theologia est gram m atica” , am i betű sze­ rin t azt jelen ti ugyan, hogy „Az igazi teológia: nyelv­ ta n ” , tartalm ilag azonban nem ak ar tö b b e t kifejezni — de kevesebbet sem —, m in t azt, hogy az Újte s ta ­ m entum tudom ányos megismeréséhez döntő módon szükségesek bizonyos — nem csekély m ennyiségű és nehézségű — nyelvészeti ism eretek. E n n ek oka igen egyszerű: az, hogy az ú jtestam en tu m i szent iratok nem m agyar nyelven íródtak, így azokat csak akkor értelm ezhetjük helyesen, h a ism erjük azt a nyelvet, v alam in t azt a k u ltú rá t, am elynek ta la já n létrejöttek. E z t semmiféle fordítás nem p ó to lh atja. Az Újte sta ­ m entum m al való tudom ányos foglalkozás kritérium ai közül a legfontosabbakat az alábbiak szerint em lítjük meg. Filológiai kritériumok 1. T alán p aradoxonnak tű n ik , mégis igaz, hogy az első k ritérium az anyanyelv helyes ism erete. Szá­ m u n k ra te h á t a m agyar nyelv helyes ism erete. Még nekünk is ném i fejtö rést okozhat pl. ennek a m o n d at­ n ak az értelm ezése: „Z rínyi m entében m egölte a m ed­ v é t” . E nnek a m ondatnak ugyanis — így önm agában, te h á t szövegbeli összefüggése nélkül — három teljesen egyform án jogos és érvényes értelm ezése lehetséges, nevezetesen: a) Zrínyi m en tét v iselt; b) Zrínyi m ent, a m edve á llt; c) Z rínyi állt, a m edve m ent. (A negye­ diket, hogy t.i. a m edve m en tét viselt, kom olyan nem lehet figyelembe venni, legalábbis it t a tem plom ban ez nem volna illendő). 2. A görög nyelv azon típ u sán ak m inden irányú szakszerű ism erete, am elyen az Újte sta m e n tu m o t al­ kotó irato k reánk m arad tak . E z a nyelv az ún. „koiné diálektos” (általános, közhasználatú nyelvjárás). R é­ gebben úgy gondolták, hogy létezett ún. „szent” (gö­ rög) nyelv. A zonban m ár B udai professzor felhívta a fi­ gyelm ünket arra, hogy ez az egyébként jószándékú feltételezés m inden tudom ányos alapot nélkülöz. A „ko­ iné” N agy Sándor keleti h a d já ra ta i u tá n alak u lt ki és te rje d t el ann ak a nagy kulturális átalakulásnak a term ékeként, de részben szülőjeként is, am elyet hel­ lénizálódásnak neveznek. A m i Ú jtestam en tu m u n k b an kereken 4900 szó for­ dul elő. Sok ez, vagy kevés? H a a rra gondolunk, hogy Shakespeare, Goethe, A ran y szókincse ennek ö t-h at­ szorosa (m integy 2 5 —30 ezer szó), a m ai közepes m ű­ veltségű m agyar em ber pedig 8 —12 ezer szót használ, akkor aligha ítéljük soknak. A m ai teológiai hallgatók ö t évig ta n u ln a k az A lm a M aterben. H a valam elyikük n a p o n ta csak 3 (három ) görög szót ta n u ln a meg — amihez m ár „egy talen tu m n y i” nyelvtehetség is bőven elég —, a főiskolából táv o zv a m agával vinné az Ú jtestam en tu m teljes szókincsét. S mi lenne, ha 168

valaki csak napi 30 percet foglalkozna a görög Új­ testam entum m al? Még elképzelni is tú l s z é p .. . Ámde szükséges-e a „koiné” alapos ism erete? E kérdésre B udai Gergellyel e g y ü tt feltétlenül igent m ondunk. A " koiné” - t nem szabad a „h o lt” nyelvek közé sorolni. Hiszen a 4900 szó közül a m ai újgörög irodalm i nyelv­ ben 2280-at használnak (némileg m ás kiejtéssel, név­ és igeragozással), 2200-at nem használnak ugyan, de a m űveltebbek éppúgy m egértik, m in t mi pl. a H a ­ lo tti beszédet, és mindössze 400 olyan szó van, am e­ lyet csak a nyelvész-szakem berek ism ernek. 3. A görög nyelv ism erete azonban nem elégséges. Bizonyos — nem kis — m értékben ism erni kell a la­ tin , a héber és az arám nyelvet, Jézus anyanyelvét, hiszen m agának az Ú jte stam e n tu m n ak a nagyobb része m ár fordítás héberből, illetve arám ból. Ú gy gon­ dolom, hogy e nyelvek ism eretének szükségességét további érvekkel itt nem szükséges bizonyítanom . T alán még azt sem, hogy milyen óriási előnyt jelent az Újtestam en tu m m egértésében, h a valaki az újhé­ ber (ivrit) nyelvet legalább az olvasás szintjén tu d ja használni, illetve ennek ism erete m ennyire m egköny­ n y íti az arám és a héber nyelv ism eretét. 4. K özism ert tény, hogy kis nem zet lévén, nyelvi elszigeteltségben élünk. E nnek konzekvenciáit m in­ denkor figyelembe kell venni, am in t az t B udai Ger­ gely is te tte . Ő elérendő m inim um ként a ném et és az angol nyelv legalább középszintű ism eretét tű z te ki elénk. S h a nem akaru n k u tó p iá k a t kergetni, akkor ebben igazat kell adn u n k neki. Legyen szabad mégis m egjegyeznem , hogy vélem ényem szerint hasznos volna — az általam szakszerűen alig ism ert — ortho­ dox (pravoszláv) spiritualitás megismerése, am i vi­ szont szolid orosz nyelvi tu d á s t igényelne. V alam it ezen a téren is kellene — s ta lá n lehetne is — tenni. Kultúrtörténeti kritériumok A fenti címszó a la tt elsősorban a k o rtö rtén eti és az (összehasonlító) v allástörténeti ism eretek elsa já títá­ sát értem . E nnél a kérdésnél csak em lékeztetni szeret­ nék arra, hogy az egyház m in d en ü tt és m indenkor — te h á t újtestam en tu m i kezdeteikor is — egy a d o tt kultúrkörben, ad o tt történelm i körülm ények között, a d o tt társad alm ak b an élt. Nem szorul bizonyításra, hogy az egyház a „világgal” m indig kölcsönhatásban élt, s m ivel szinte kivétel nélkül m indig kisebbségi létform ában élt, a nagyobb h a tá st a környezet te tte rá, s nem ő a környezetére. (Alapos vizsgálat szerint ez az ún. „nagy konstantinuszi” korszakra vonatko­ zólag is igaz. E nnek bizonyítására it t és m ost nincs időnk. Csak an n y it: átkereszteléssel nem lehet spiri­ tu a litá s-v á ltá st „előidézni” . Az egyház te h á t mindig „p o litizált” , m in t m inden szervezet és egyén, am ely valam ilyen „polis” -ban él. (S hol élhetne m áshol?) Az egyháznak te h á t mindig voltak — m a is van n ak — politikai feladatai, kulturális feladatai, szociális fel­ adatai. E z t egyházunk tö rté n ete és jelene is egyértel­ m űen igazolja. De az egyház vallásokkal és ideoló­ giákkal is kölcsönhatásban élt és él. E zeknek megis­ merése m ellőzhetetlen feladat. B udai Gergely figyelme erre a problém akörre is k iterjed t. Pszichológiai vonatkozású kritériumok Ahhoz, hogy valaki jó újtestam en tu m i teológus le­ gyen — általán o sítv a a z t is m o n d h atn án k : hogy jó történész legyen —, feltétlenül rendelkeznie kell széles

körű pszichológiai ism eretekkel, mégpedig m ind az „individuálpszichológia” , m ind pedig a csoportok, fajok, népek, vallások lélektana terü letén , ide értve a kollektív tu d a tra vonatkozó ism ereteket is. B udai Gergely jól m eg látta, hogy a három legfontosabb új­ testam en tu m i teológiai tu d om ányszak: az exegézis, a bibliafordítás és az interpretáció (kom m entár-ké­ szítés) m u n k áját lélektani ism eretek nélkül jól végezni képtelenség. Hiszen enélkül nem ju th a tu n k el a döntő kezdő lépésig, hogy t.i. X Y. bibliai író ebben, vagy abban a bibliai versben, fejezetben m it a k a rt önm a­ gának és k o rtársain ak m ondani. M inden író és m inden olvasó azonban m indig és m in d e n ü tt egy-egy indivi­ duum , aki éppen id en titásán ál fogva különbözik a v alaha is élt összes tö b b i személytől. Mivel az em beri személyiség megismerésére vonatkozólag ex ak t m ód­ szerek nincsenek és ilyen m érések nem végezhetők (legalább is jelenleg nem ), azért igen fontos, hogy az ú jtestam en tu m i teológus rendelkezzék azzal a „ h a­ to d ik érzék” -kel, am it a szim pátia, kongenialitás, intuíció, em p átia szavak együttesével lehet megköze­ lítő pontossággal érzékeltetni. H a d d hívjam fel a fi­ gyelm et Blaise Pascal (1623—1662) m unkásságára, nem azért, m ert idén van halálán ak 325. évfordulója, hanem inkább ide vonatkozó állásp o n tján ak kiemel­ kedő értéke m ia tt. M inden időknek ez az egyik leg­ nagyobb m atem atikusa, a valószínűségszám ítás „fel­ fedezője” racionalista aggyal rendelkezett. Mégis — vagy ta lá n éppen ezért? — k ifejtette, hogy az em­ beri értelem nem tu d v álaszt adni az ún. „végső kér­ désekre” (pl. hol a helyünk a világban? stb.). M int véges lények a semmi és a végtelen k ö zö tt lebegünk az univerzum részeként. Az élet, a lét m isztérium át pusztán biológiailag, fizikailag és m atem atik ailag nem ra g a d h a tju k meg. De segítségünkre jön a „logique du coeur” (a szív logikája), m e rt — m in t írja — „Le coeur a ses raisons” (A szívnek is m egvannak a m aga igazságai). E z t az igazságot sejtette meg B udai Ger­ gely is, am ikor figyelme a v alláslélektanra és a vallás­ bölcseletre is k iterjed t. A Szentlélek m in t első és végső kritérium B udai Gergely, m in t hívő keresztyén ta p a sz ta la t­ ból is tisz tá b a n v o lt azzal, hogy az ú jtestam en tu m i teológus-m ivolt első és végső feltétele a Szentlélek

megsegítő, megvilágosító, m egvigasztaló, m egbátorító kegyelme. A Biblia csak indirekt módon azonos Isten Igéjével, csak a „testim onium internum Spiritus Sanc­ ti” feltétele a la tt „ tö rté n ik ” igehirdetés. N ála nélkül valóban semmi olyant nem cselekedhetünk, am i több, m in t a „vallás” , te h á t egy kulturális em beri alkotás. E zért B udai Gergely im ádkozó és im ádságra buzdító professzor is volt, aki szilárdan h itt ab ban az ígéret­ ben, hogy akik az A ty átó l a Szentlelket kérik, azoknak ez a legnagyobb ajándék m egadatik. M egadatik az új­ testam en tu m i tudom ányok m űvelésére is. A m ikor m ost m integy fél évszázad távolságából ism ét fel­ ködlik előttem B udai professzor alakja, eszembe ju t egy m ásik polihisztor-szerű nagy teológus: a p iarista dr. Schütz A ntal — önm agára nézve is igaz — meg­ á llap ítása: „E g y hite szerint élő szakem ber sok kö­ te tre m enő apológiával ér fel” . M it ta n u lta m B udai G ergelytől? A zt, hogy az Új­ testam en tu m a legjobb gyakorlótér elménk szám ára; az Újtestam entum ból hangzik felénk a vigasztalás b á n atu n k b an , onnan árad az erő gyengeségünkben, onnan tö r elő a rem ény sugara „nu n c et in h ora m or­ tis nostrae” (m ost és halálunk óráján ); abból vesszük az öröm, hála, boldogság d alá t gyerm ekeink és uno­ káink bölcsőjénél, s onnan szakítjuk le a „virág o k at” aty áin k sírjának ékesítésére. P ascalt idézem befejezésül: az em ber nyom orúsága abban van, hogy m egrepedt nádszál, nagysága és di­ csősége pedig abban, hogy hívő és gondolkodó nádszál. E nnyi volt B udai Gergely is. Nem tö b b , de nem is ke­ vesebb. H ad d tegyem le ezt a m egemlékezést, m int egy szál „v irág o t” — búcsúzásként, vagy köszöntésképpen? — B udai Gergely sírjára. Köszönöm m egtisztelő figyel­ m üket. P o st dicta et scripta. Nem volt feladatom , hogy dr. B udai Gergely írásainak m onográfiáját elkészítsem. Dr. Bolyk i Ján o s budapesti teológiai professzor úr azonban szíves volt figyelm em et felhívni arra, misze­ rin t B udai Gergely m űveinek bibliográfiáját Hantos Jen ő budapesti lelkész elkészítette. B udai professzor főbb m űveinek felsorolása — am in t ezt az 1987. évre szóló K álvin K alendárium ban m egjelent „100 éve szü letett dr. B udai Gergely” c. cikkem ben m egírtam — m egtalálható a Zoványi-féle egyháztörténeti lexikon­ ban. Sebestyén János

K U L T U R Á L IS K R Ó N IK A Hármasírás Z avarban vagyok. Időzavarban. N em csak m in t e k orban kínlódó küzdelm et vívó perccel, órával, n ap ­ pal, évtizedekkel, s az élettel m a­ gával, am ely szüntelenül figyelmez­ te t véges v o ltára és szám onkéri, hogy a szót, m elyet nekem kell k i­ m ondanom , ha hiába élni nem sze­ retnék, kim ondom -e; s még ha igen, érthetően, m aradandóan teszem-e. „Örök várás az élet” , m ondom én is M adách Mózesével, és m agam tól is megkérdezem : „ . . . nyertem -e csak

egy hajszálnyi té r t / A cél felé, m ely lelkesít, — emel? —” , m ert h a m áskor nem, a fehér p apír előtt m indig, s h a lám paoltáskor földe­ reng a sötét, m egkísért a kétely: eleget te tte m -e . . . — e szó kettős értelm ű, önm agában is megáll, vagy folytatható. Id őzavarban vagyok, m ert arról szeretnék vallani, hogy m últ, jelen és jövő m ennyire elv álaszth atatla­ nok, néha ta lá n azt sem tu d n i bizo­ nyosan, elm últ-e a m últ, való-e, ami

jelenvaló, s jön-e, jöhet-e a jövő. I t t vagyok zavarban afelől is, m i­ korra keltezzem M adách Im re: M ózes című d rám áját. Ír ta volt 1860 nya­ rától 1861 novem berének derekáig. Vagyis Széchenyi Istv á n halála évé­ ben, am ikor a császár kihird ette az O któberi D iplom át, am ikor fölpa­ rázslottak a nem zeti ellenállás még 169

halovány fényei s a nemzetiségi m ozgalm ak, am ikor elfogták, életre ítélték s halálba kergették Teleki Lászlót, a m ik o r ... Időszerű volt te h á t a Mózes, a m aga jelenéhez szólt a szám unkra régm últban; de nem azt m ondta-e, am i idejénvaló v o lt m ár csaknem negyven eszten­ dővel előbb, a reform korban? Hol élt M adách, am ikor írta a Mózest, hol az időben? A tragédiapályáza­ to n , am elyre sietve beküldte m űvét M adách, kud arco t v allo tt s ezzel te tsz h a lo ttá le tt a Mózes, előbb csak harm adfél évtizedre (írója ekkor m ár rég h alo tt), aztán ú jab b negy­ v en h ét esztendőre; de a Csipke­ rózsika-álom alig egy-két előadásra szakadt meg. A csönd 1966-ig ta r ­ t o tt: akkor — Keresztury Dezső finom tollú fiatalításáb an — bem u­ t a t ta a veszprém i színház, az elő­ a d á st k ö zv etítette a televízió. Évek m ú ltá n a budapesti N em zeti Szín­ ház is elővette a M ózest, mégpedig Sinkovits Im re nagyszerű címszerep­ lésével. Ú jab b évek teltek el, s t a ­ valy ú jra színpadra á llíto tták M ar­ to n E ndre egykori rendezését, a cím­ szerepet ezú ttal m egosztva az ifjú Vitai A ndrás és Sinkovits Im re kö­ zött. Azok is időzavarba estek an n ak ­ idején, akik olvasták, vagy kegye­ lettel színre v itté k a M ózest: tö b b ezer évet tévedve észre nem vették , hogy nem történelm i trag éd iát, h a­ nem jelenkorukhoz szóló nem esve­ retű dikciót olvasnak vagy adnak elő. É s m it tegyek m ost én? R itk a színi élmény a N em zeti Színház elő­ adása, nekem ugyan kevésbé erőteli, m in t am a első k é t találkozásom volt e m űvel — b iztatn ék is m indenkit, aki teh eti, nézze m eg; de előbb, ha lehet, olvassa el könyvalakban, s ezt az is m egteheti, aki nem ju t el a színházba. H angsúlyozza ugyan K e­ resztury Dezső, hogy ő „élő szín­ p ad ra alkalm azta” M adách valóban rem ekm űvét; a kön y v utószavában beszámol a fölfrissítésről és arról is, m it v á lto z ta to tt, s m iért a szöve­ gen; de az olvasás mély, élő tö p ren ­ gésre is m ódot ad. Legszívesebben idem ásolnám az egészet. M ert m it is ragadjak ki a gondo­ latok gazdag sorából? Kicsoda Mó­ zes, nem kell elősorolnom. Kicsoda M adách Mózese, nem tu d h ato m . Nem is érne ta lá n sem m it, h a ak ár az író k orában, a k á r a m iénkben k u tak o d n án k személyes párhuzam k ed v éért: a bölcsesség örök, s még a ttó l is független, kinek az ajkán szólal meg. M ert a Pháraó m ondja: , , . . .h a rejteg etjü k , / Mindig jobban elmérgesül a seb” (így írta Illyés G yula: „ . . . növeli, ki elfödi a b a jt” ). T ekintsük m ércének, am it 170

az egyiptom i Országnagy m ond: „ . . . Em berségem én / Le nem ve­ te tte m , am ikor e kö n tö st / Felöl­ tö tte m ”? Fájdalom m al kérdezem, hiszen tudok ném elyeket, akik hiva­ tásbéli köntösük felöltvén, em ber­ ségüket le nem v e tették , s ez, m ond­ h atn i, a v esztőkké lett. Vagy nyug­ talan k o d jam , am in t első föladatá­ nak teljesítéséhez fogva Mózes kije­ le n ti: „Á ron jöhet, H ur is, vagy egym aga / Panaszra bárki — Izrael soha” — m ert hányszor ism étlődött még a história végtelen során, hogy közösség közös panaszát csak egyegy közülük m o n d h atta ki, az együt­ tes jajszó pártü tésn ek , összeesküvés­ nek íté lte te tt? E m lítsem Jókhebéd anyai sirám át: „Az én fiam m ár, jaj — nagyobbra nézi / A tró n fényét, m int testvérkönnyeket” , s tan ak odjam , mire, kire gondolha­ to tt M adách, am ikor Mózese ajk ára a d ta a szót: „H iszen, ha olyan volna még e nép, / Mely tenni képes, élni érdemes, / S ígérné, hogy a szellem, mely szívemben / Él, álm á­ ból tá n felrázhatja még: / De lel­ kébe a gyáva szolgaság / Túlságos m élyre e tte m ár m agát. / Vele csak halni, — élni nem lehet” . Lapozzak inkább tovább, am ikor m ár így szól Á ronhoz Mózes: „Te azt nézed csak, mi következik / A te ttre , m it a perc h atalm a súg, / Midőn lelkedben m ennydörögni kéne. / — / Ja j a népnek, ha nincs költészete! / . . . / Csak lelkesülés szült mindig na­ gyot” .

ládiak is, hiszen népet vezetni, gyer­ m eket nevelni egyaránt csak ilyes­ féleképp lehet is, kell is; b ár azt a könnyítést, azt a szikáran fölm entő, álságos közbevetést: „H a nem kö­ v etjük is ta n ác su k at” , jobb lenne nem követni. E gy kis nép önvallom ása a Mózes, lélekben m eg tett ú tja az önhittség­ tő l az öntudatig. Meddig ért akkor M adách szem határa? Meddig ér ma a m iénk? Helyesen te tte K eresztury Dezső, hogy Mózes v ég a k a ratát pici m ódosítással így ad ja elénk: „M a­ roknyi nép v a g y u n k .. . / . . .A h it s a hűség / T a rth a tja csak fenn népét Izraelnek” . K itág u lt a világ kö rü lö ttü n k s össze is szűkült egy­ ben és ezzel világm éretű le tt a kis nép, az ember, m indenki felelőssége: bárhol sóhajtson is, bárhol éhezzen is, bárhol nélkülözzön jogot, tu d á st, szabadságot, bizalm at bárki, nem az ő dolga az, hanem a m iénk is. Nem ro p p an h atu n k össze a ránk nehezedő ro p p an t felelősség a la tt. É vezredeken ível á t m indm áig, hogy emberséges em berré az a készség tesz: „Ú j lapot írni a történelem be!” N éha azonban régi lapot kell m eg­ írni a történelem ből, m ert m eg írat­ lan. E hárm asírás második részéül ezért v álasztottam Böszörményi Gé­ za Laura

című film jét. Nem m intha tökéletes rem ekm ű volna, hanem m ert arról Ne bírálja senki M adáchot, m ert szól: nincs jövője annak, aki nem a Mózes egyik-m ásik szavában A z tu d vagy nem m er szemébe nézni a ember tragédiája visszhangját véli m últnak. hallani. M ondani a szót, am ely rá n k ­ Többrétegű film ez, s nem hall­ b íz a to tt: ez kötelesség, nem hiba. g athatom el, hogy e rétegek nem Jehova szava érvényes m arad t: „ K a ­ rod erős lesz, és nyelved hatalm as, / mindig áttetszők. Némely részlet / H a az igazság s én leszünk veled; / tú lz o tta n részletesen ábrázoltnak / Győzni fogsz árm ányon, erősza­ tű n ik fel, más m otívum elnagyolt­ kon, / H a nem hagy el h it, bizalom, nak. Csekély hibának vélem mégis k ita rtá s. / Csak a szellemet nem m indazt, am i a L au rán ak fölróható, lehet legyőzni: / E lő tte m inden más ahhoz képest, am inek végiggondolá­ a porba dől” . S id ejétm últa lett-e sára késztet. Csak megem lítem , Abiram m eghunyászkodása a Rend­ hogy a gondolkodás és a gondolko­ őrfőnök előtt: „N e húzzon u jja t, aki dás hiánya az egész filmen végig­ té rd re te rm e tt” — de kérdezzük húzódó m ozzanat. Érdem es ezen el­ meg m agunktól: em ber vagy nép gondolkodni. A m últ kétféleképpen is jelen­ term ett-e, terem hetett-e térd re? Ik ­ tassam ide Mózes későbbi intelm ét: idejű a L au ráb an (időzavar, ism ét!), „Merész te tte k re csak szabadság ha nem szám ítjuk m ú ltnak azt a érlel” , fölism erését: „ . . . a z em ber­ m integy tíz esztendőt, am elyről élet oly szörnyen rövid” , ajánljam m ajd még szó esik. Időben nincs én is, m in t Mózes figyelmébe Jethro: rögzítve az a m últ, am elynek jele „ J ó szóval többre m ennél, m int erő­ elsősorban egy em léktábla: olyas­ vel. / Miért nem kérded, hallgatod valakire em lékeztet, aki életében meg ő k et? / H idd meg, nem bánják em lékezeteset cselekedett. De ezen a z t az em berek, / H a nem követjük a m últon élősködnek is; nem csak is ta n ácsu k at, / Csak elm ondhassák, általa élnek, belőle is. Az em léke­ am i szívükön v a n ” . É s: „N épet zésre érdemes em ber özvegye és fia nem boldogíthatsz ellenére!” T örté­ megfeji ezt az em lékezést: jóm ód, nelmi tanulságok ezek, de a k ár csa­ összeköttetés, tanácstagság, k ép v i­

selőjelöltség hasznát húzzák a cse­ m in th a itt tá b o r nem is létezett nak van, hogy „ itt az van, hogy ön lekvő em ber emlékéből. Majd még volna.” (Recskről tö b b et m egtudni elfelejtett feljelenteni valakit. A m á­ szó esik róluk. Mert előbb egy másik a Mozgó Világ 1986. 10. szám ában, sikon ta g ja egy titk o s szervezetnek. m últról kell em lítést tennem . E gy Jaworniczky Istv á n interjújából.) A harm adikon államellenes össze­ orvos m últjáról, a k it m ost nyug­ Ez te h á t a m últ. E lm últ? Min­ esküvő . . . De mi volt a valódi ok?” díjba küldenének, ő pedig vissza denesetre az orvost nyugdíjazni N éhány közönyös m ondat u tá n azt ak arja perelni m ú ltján ak elveszett ak a rjá k , s b ár ez m agában véve nem m ondja, búcsúzóul a doktor: „A ttó l esztendeit. E lv eszett? M egm aradt. jogsértő, ő t b á n tja, sérti, m ost érzi, féltem ” — s ezért nem kérte a Felejtené, ha teh etn é, de nem felejt­ hogy éveket veszít. Vagy veszített? rehabilitálást —, „hogy a semmi heti mégsem. Sokaknak feledhetet­ N em : veszít. Most. M egmozgat m in­ fog kiderülni. É s ez esetben a reha­ len m indaz, am it egy helységnév den követ, írnám , ha ez ebben az bilitációs bizottságnak meg kellene titk o l: Recsk. esetben nem volna ízetlen. M indent kérdeznie, felelősségre kell vonnia m egtesz, m ert dolgozni akar. T ud is. például T óth főhadnagyot, hogy Az 1961-es copyright évszám ú Új M agyar Lexikon szűkszavúan K övetel, kér. Remél. A személyzeti m ért csu k ato tt le. Mit válaszolhat em líti R ecsket. „Önálló tanácsú o sztály vezetőjéhez fordul segítsé­ e v ád ak ra ez a T óth főhadnagy? község, Heves m egyében, L akosai­ gért, a címszereplő Laurához (Básti H ogy szánja-bánja? Mea culpa? nak szám a 3500 (1960-ban). A L a­ Juli). H iszen az anyósa — az em lék­ Sokkal valószínűbb, hogy csípőből hóca-hegyben színesércbánya 1830 tá b la özvegye, köztiszteletben, tehe­ tüzel, és akkor belőlem sose lesz óta (arany, réz, p irit), a régi lelő­ tősen a szónak nem csak anyagi, orvos” . De m eghúzta m agát Varga Dénes, helyek nagyrészt kim erültek. Új fel­ hanem á tv itt értelm ében is — segít­ tárások. É rcdúsító. Állam i G azda­ h e t ra jta . H a akar. De nem akar. orvos le tt, jó orvos, csak a ny ak án ság. E rdőgazdasági K özpont” . Az A tiszteletre m éltó em ber tiszteletre érezte m indig a kést, s m ost, a 1981-ben k elt kiegészítés szerint nem m éltó fia faggatja az orvost: nyugdíj vagy P a rád válaszút nál, lakosainak szám a kicsit csökkent, m iért is ju to tt R ecskre? Ez a kérdés hogy az a kés éles. P ará d o tt van 1980-ban 3463. „A Lahóca-hegyi m ár koráb b an is elhangzott, am ikor Recsk m ellett. Ne higyje senki, hogy a film sebe­ bánya m egszűnt. Mély szinten (kb. a kórház igazgatója kisgyűlésen kí­ 800—1200 m) nagy m ennyiségű v á n ta n y u g d íjaztatni az orvost. A zt k et ak a r föltépni, még kevésbé, hogy kalkopirites rézércet tá rta k fel kb. m o n d ta az igazgató: „ . . . m indnyá­ vádolni akar. Nem. Hiszen o tt a cse­ 1%-os fém tartalom m al. Az új bánya ja n meg vagyunk róla győződve, lekm ény m ásik szála. M iért m ent hoz­ feltárása, kiépítése folyam atb an van. hogy á rta tla n u l ültél” , de L au rá­ zá T ó th L aura ifj. Boldog György­ Kis m ennyiségben ólom- és cinkérc­ nak, a személyzeti osztály vezetőjé­ höz, e lusta élősködőhöz, nem tudni. bányászat is folyik. M észkőbánya. nek kellem etlen háziellenőre, a m in­ De azt igen, hogy elszürkült az élete, Szénsavas savanyúvíz. É rc b á n y á ­ dentudó és m indenható A ranka rá ­ a hozom ányba k a p o tt főnöki író­ szati k iállítás” . Az Északmagyaror­ v ág ja: „E m bercsem pészet” . A dok­ asztalban italos pohár. É s akkor fel­ szág ú tikönyv sem m ond sokkal to r m eglepődik: „ E z t honnan veszi, tűnik a m últ. Zsiráf a neve. E g y ü tt tö b b et, voltaképpen csak azt, hogy m ert én nem tu d ta m ” . Válasz: zenéltek valaha, tíz éve, L aura éne­ „A palócföld régi ,áttöréses’ lepedő­ „Persze” . E gy, csak egyetlen egy kelt. Színesíti-e azonban az életet, végeit és ág y tak aró it a község házi­ valaki akad a kicsiny gyülekezet­ h a a szőke hajra kék p aró k át tesz­ ipari szövetkezetében ú jíto ttá k fel ben, aki közbeszól: „ H á t én meg­ nek? Lehet-e világszám nak ígérkező és te tté k ism ertté a recski asszo­ m ondom . D énest” — ő a nyugdíjba videoklipet csinálni rab ru h ás diző­ nyok” . E nnyi. E gy rip o rt, am ely a kényszerülő orvos — „bevágták egy zökkel, belefényképezett tigrissel, község vezetőinek — finom an szól­ b ü n tető táb o rb a, m ert a címe szere­ ott, a recski k ő bányában? E rre va — perpatv aráró l, ennek új fejle­ p elt valakinek a noteszében” . azonban Zsiráf nem tu d felelni. m ényeit m ondja el épp e napokban, Jogos a kérdés, m iért nem reha­ M ert kérte L aura, tiltak o z o tt a a v é b é titk á rt idézi, aki szerint b ilitálták V arga Dénes d o k to rt, recski videózás ellen, de meg nem „R ecsk nem üdülőhely” . m iért já ra tja bolondját vele a köz­ gátolta. A kellékeket fölgyújtja. Nem, nem üdülőhely. M indebből a tiszteletb en álló és tehetős özvegy. Megköszöni L au ra: „ É n örülök, m ú ltra egyetlen szócska em lékeztet: M iért érezte m agát m indvégig meg­ örülök, hogy elégetted. Iszonyúan „M észkőbánya” . Á m bár nem tudom , bélyegzettnek, m iért érzi — tu d ja ! szégyeltem m agam az előtt a főor­ ez a m észkőbánya azonos-e azzal, — m ost, hogy mégiscsak o tt az a vos elő tt” . De Zsiráf azt m ondja: am elyet a recski kényszerm unka­ folt az életrajzán, az teszi lehetővé, „ K it érdekel? Mi közöm hozzá? tá b o r lakói term eltek ki. A film hogy a nálánál idősebb, de tehetség­ Nekem m agam m al van bajom . Nem egyik főszereplője, az em lített orvos telenebb főigazgató nyugdíjaztassa, tu dok k ét hangot egymás mellé az t m ondja a film en: „ O tt voltam m iért m ondja keserű gúnnyal: „Szív­ rakni. Nincs egy gondolatom . . . ” E z az, erről van szó. „ K it érde­ bezárva” . É s: „R ecsk nem egysze­ ből gratulálok, hogy a világ állapo­ rűen kőb án y a volt, hanem m aga az tá é rt bennem sikerült a felelőst meg­ k el?” „Mi közöm hozzá?” A zt értelm etlenség. A gondolkodás meg­ ta lá ln iu k ” . Az em léktábla fia tisz­ viszont, hogy „nekem m agam m al szüntetése . . . E gy történelem előtti tá z n i a k a r egyet-m ást, am ikor az v an bajom ” , többféleképpen is lehet világ” . Az állam titk ár m egkérdezi orvos, m in th a csapdába esett volna, érteni. Vagyis inkább többfélekép­ tőle: „N em idegesítenek az emlé­ tő lü k k ér segítséget: „ I t t vannak pen lehetne érteni. É s úgy kellene k e k ? ” — és ő a z t m ondja: „N em ” . ezek a h atározatok, am elyekkel a érteni, hogy m indenkinek, aki él, É s: „Á llva m aradtam . G yőztem ” . főorvos ú r b ü ntetését hosszabbítot­ cselekvő életet kell élnie, igazat Új kérdés: „H ogy érted azt, hogy tá k meg félévenként. A láírás: T óth m ondani és tenni, közönyösnek so­ állva m a ra d tá l? ” „H ogy nem ettem főhadnagy” . A d o ktor nyugodt: sem lenni, sebeket gyógyítani, m últ gilisztát, nem ettem p a jo rt, nem „Ig en , egy velem egykorú fiatal­ lettem besúgó és nem pró b áltam em ber” . A néző ny u g talan : az ira­ h ibáit nem csak félig feledni. A m it bosszút állni.” Egyszer mégis föl­ to k a t nagyképűen firtató szépre­ pedig jóvá lehet tenni, azt jó v á is fakad a seb: „. . . az b án t, hogy las­ m ényű tan ácstag feleségének, vagyis kell tenni. san m inden nyom ot eltü n tetn ek in ­ L au rán ak leánykori neve: T óth. H arm ad ik k én t e hárm asírásban, nen. B eültetik fákkal, bokrokkal, N incs jelentősége. Jelentősége an ­ illetlenség lenne azt m ondanom : 171

trip tich o n b an , m ásfajta m űről sze­ A gyerekek idegrendszere csodákra retnék szólni, bár K ristóf A ttila képes” . E z a riportsorozat nem csak igazi cikksorozata a M agyar N em zetben, a hum ánus írás, hanem ezen belül m aga is „csodákra képes” . Hiszen érdekesebb m inden izgalmas kalan d ­ P ietà tö rténetnél. Aki olvassa, hiszem : jo b b an v á rja a fo ly tatást, m int a e sorok írásakor még nincs befejezve. televízió többnyire ócska sorozatai­ E z a sorozat valóságos hősköltem ény nál. Azokhoz csermely kíváncsiság — m inden pátosz, m inden lelkende­ vonzza csak az em bert, olyasféle zés nélkül. Lényegre lecsupaszított m agatartás, m in t az előbb m ondot­ írások ezek. Így kezdődnek: „E m lé­ ta k b a n a Zsiráfé. A „sem m i közöm keztető. E gy kisfiú 1986. novem ber hozzá” , még akkor is, ha gyűjtés 9-én a László kórház intenzív osztá­ indul a brazil rabszolgalány kisza­ lyára kerü lt, ahol lélegeztető gépre b ad ításáért. A kit K ristóf A ttila te tté k , mivel légzése leállt. Novem ­ Pietàja érdekel, an nak a szívét ra­ ber 26-án a szerológiai vizsgálat iga­ g ad ta meg az írás, az érzéseit, nem zolta, hogy betegsége herpes simplex az érzelgősségét; az emberségét. virus okozta agyvelőgyulladás” . A finom an tartózkodó írás m élta­ M ost aztán végképp időzavarban táshoz nem illenék olyan nagy, pon­ vagyok: a legutóbbi, az ötödik rész to sab b an nagyzoló szó, hogy ez a végén a kisfiú állapota m ár ja v u lt, riportsorozat elérte, am it újságcikk de még a betegség nem m últ el. egyáltalán elérhet: az olvasók léleg­ „A negyedik szobában az ágyon z etfojtva v árják a fo ly tatást. Z avar m agas, szép arcú fiú ül, ő Robi, e szóban az is, hogy a kisfiúnak akiről tö rtén etü n k szól. éppen a lélegzete szakadt meg egy — A vírusfertőzés úgy látszik a időre: ha nincs elegendő emberség, beszéd agyi k ö zp o n tját é rin tette. s h a hozzá nincsen megfelelő orvosi M indent m egért, de nem tu d be­ technika, akkor azt is m o ndhat­ n án k : m eghalt. Aki nem lélegzik, az szélni. nem él. De ő, Robi, él. A kisfiú az üvegtáblán keresztül S élnek m ibennünk m indazok, néz bennünket. Figyelés közben alsó akik őrizték a lélegzetét, akik gon­ ajkáról lecsurran a nyál. dolkoztak, igen: gondolkoztak azon, — R em éljük, hogy teljesen visz­ m iképp segíthetnének, m iképp kí­ szatér — m ondja az adjunktusnő. — sértsék meg a m ajdnem -lehetetlent.

Akik vállalkoztak arra, hogy a vizs­ gálati eredm ényeket megelőzve, al­ kalm azzanak egy gyógym ódot, am elyre akkor v an szükség, ha a vizsgálat rossz, nagyon rossz ered­ m ényt m u ta t. Csoda kell ehhez is, az orvosi, az emberi intuíció cso­ dája, am i persze kockázat is. Az orvosoknak, ápolónőknek aligha le­ h ettek nyugodt álm aik akkoriban. S nem hiszem, hogy ne le tt volna n y u gtalan K ristóf A ttila is. Soha még ennyire á télt újságcikket nem olvastam . E z időtálló m ű, remélem, meglesz m ajd könyvalakban is. Aki em berekkel foglalkozik, le­ gyen orvos vagy író, vagy művész, időzavarban teszi ezt. Olykor ver­ senyeznie kell az idővel, am ely fenyegetni is tu d . Olykor önvizsgá­ la to t kell ta rta n ia , bírja-e az iram ot az idővel. M áskor, hogy az idő győz-e őfölötte, vagy ő az idő fölött. N apjaink, éveink meg van n ak szám ­ lálva. É le tü n k véges. M ennyire az, ritk á n tu d ju k pontosan. H a tu d ju k , rendszerint m ár késő. Cselekedjük a jó t, m ondjuk az igazat, v éd jü k az életet, gyógyítsuk a lélek sebét, ügyeljünk m últra és jövőre, amíg időnk van. Amíg ta r t a ma. H a csak hajszálnyi a tér, am ely Cél felé vezet, kevesebbel nem ér­ h etjü k be. De többre törekedhe­ tü n k . Z a y László

Tallózgatás teológus szemmel A rem ekül szervezett, rendezett m úzeum — m ely a szentendrei szerb egyházgyűjtem ény u tá n a második olyan kincsestár, mely az orthodoxia 1986. decem ber 21-én nyílt meg Miskolcon, a szépen rendbehozott gazdag, szim bólum okkal terhes is­ parókiaépület földszinti term eiben a ten tiszteleti világát m u ta tja be, M agyar O rthodox Múzeum. A gyö­ gazdagítva a szerteágazó keresz­ nyörűen rendezett kiállítás dr. K ár­ tyénségünkről kialakuló képünket. A miskolci orthodox gyülekezetet páti László hozzáértését és lelkese­ dését dicséri, valam in t a technikai a tö b b i 32 társáv al együtt, a török rendező Valent E d it, a restaurátorok elől m enekülő M agyarországra lete­ és kétkezi m unkások szorgalm át. A lepedő, a B alkán félszigetről betele­ rem ek, különleges m űkincsekben gaz­ pedő kereskedők alap íto ttá k . Nem ­ dag létesítm ény születésénél a Ma­ csak görögök voltak, hanem m ace­ g y ar O rthodox A dm inisztratúra, a dónok, illírek, albánok és szerbek is. Borsod-A baúj-Zem plén Megyei T a­ A X V II. század végén 1687-ben nács, és a megye múzeum i igazgató­ érkezett ide Debrecenen keresztül sága báb ásk o d o tt és m integy h ét­ — ahol nem szívesen fogadták a millió forint költséggel létesítette az gazdag, más, „ ó h itű ” görögöket, új intézm ényt, m ely m integy 220 to v á b b vándorolva — Miskolcon különböző egyháztörténeti értékű ta lá lt új h azát a 65—70 család, meg­ m ű tá rg y a t, tem plom i felszerelést, alap ítv a a görög kom pániát. E z a egyházi szertartási kelléket őriz, jelentős görög vándorlás összefüg­ rövid keresztm etszetet adva az or­ gőben van a Török Birodalom utolsó, th o d o x egyház istentiszteleti életé­ nagy erőkifejtésével. É rdekes p ár­ ről és a miskolci m agyarrá le tt gö­ huzam a ennek az örm ények 1687-es rögség kulturális és lelki m últjából. betelepedése.

Magyar Orthodox Múzeum Miskolcon

172

A miskolci görögök kereskedők v o lta k , különösen a borkereskede­ lem ben tö ltö tte k be fontos szerepet. A hegyaljai borok növekvő népsze­ rűsége segítette gazdasági felemel­ kedésüket. E zért a miskolci görög kom pánia volt a Tisza m entén k i­ ala k u lt kereskedő települési lánc legjelentősebb láncszeme. Első te m p ­ lom uk a m ai „S ötét kap u ” közelé­ ben épült Sz. N aum tiszteletére, aki a m ai tem plom nak is védőszentje. A régi tem plom ból rá n k m a ra d t szép ik o n ja a kincsekben gazdag m űem ­ lék tem plom fé lte tt kincse. Szent N aum a szláv misszió k é t ú ttö rő jé­ nek, Cirillnek és Metodn ak volt a ta n ítv á n y a , aki talá n még Bizáncban csatlakozott az apostolokhoz. Metod halála u tá n (885) a szláv liturgia védelm éért súlyos m egpróbáltatáso­ k a t szenvedett cl. M orvaországból való kiűzetése u tá n társaival, Kele­ m ennel és A ngelárijjal B ulgáriába m enekült és a fővárosban Preszláv­ ban ta n íto tta a szláv írásra a bolgár p ap o k at és szerzeteseket. 887 tá já n ,

am ikor m egnőtt az óbolgár liturgia híveinek a szám a, a N aum vezette k ö r lá tta el az országot liturgikus könyvekkel. Az, hogy Szent N aum ot válasz­ to tta a tem plom szentjéül ez a kö­ zösség, a rra figyelm eztet, hogy az i t t letelepedő kereskedők nem tisz­ tán görög nem zetiségűek voltak, hanem görögül beszélő orthodoxok, akik nagyon h am ar beolvadtak a város m agyar lakói közé. M int gaz­ dag kereskedők g y akran küldtek királyi aján d ék o k at Bécsbe — és cserében sokszor k a p ta k kiváltságo­ k at. 1774-ben M ária Teréziától a miskolci orthodox „görögök” is meg­ k a p tá k a m agyar állam polgárságot. E k k o r h a táro zták el, hogy iskolát és tem plom ot építenek. A X V III. sz. m ásodik felében épültek o rth o ­ dox görög tem plom aink. K arcagon 1780 tá já n , E gerben 1784—99 kö­ zö tt, T o kajban a X V III. század utolján. A miskolci tem plom — az egyike a legelsőknek. 1785 és 1787 k ö zött épült. Mind a 32 görög alapí­ tá sú tiszam enti egyházközség gyor­ san k ezd ett m agyarosodni, m ivel az óhazával h am ar m eglazultak a k ap ­ csolatok. Jellem ző, hogy a miskolci tem plom máig ő rzött o ltárasztalá­ nak a felszentelésekor H arisis Sa­ kellios görög szárm azású pap m a­ gyar nyelven m ondott beszédet, am elyben II. József császárt, no meg a megyei tisztviselőket dicsérte ékes m agyar nyelven. A m agyarosodással e g y ü tt já rt orthodox szokás szerint az az igény, hogy az istentisztelet is azon a nyel­ ven hangozzék el, am elyiken a m in­ dennapi életben beszélnek a hívek. E nnek tám o g atására sorra jelennek meg a m agyar nyelvű orthodox szertartási könyvek. Az első a sor­ ban Mogila P é te r (†1646) k atek iz­ m usa, m elyet M iskolczi Istv á n dol­ gozott á t m agyar nyelvre 1791-ben „Igaz vallástétele a N apkeleti Közön­ séges E kklésiának” címen. E z a kön y v 1791-ben jelen t meg. A könyv előszavában a fordító fia, Miskolczi Miklós, aki ú tra b o c sá to tta ezt a könyvet, elm ondja, hogy a m agya­ rok közt nevelkedő leszárm azottak m ár nem értik az ősök nyelvét, „h o lo tt az idvességre tarto zó dolgo­ k a t m indeneknek szükség tu d n i és érteni, m ert m indeneknek p aran tso l­ ta tik , hogy m ag u k at m egpróbálják, h a e hitb en vagynak-e” . E z a könyv hitvédelm i célokat is szolgált az Unió, az üldözés, a felszívódás ve­ szedelmével szemben. A legnépszerűbb m agyarnak k i­ a d o tt orthodox könyv Krapács De­ m eter „Im ádságos könyvetske” -je, am i 1795-ben jelen t meg, de a m últ században többször is k iad ták : 1815-

ben B udán, 1832-ben és 1854-ben N agyváradon, 1859-ben pedig Deb­ recenben jelent meg, de más címen 1825-ben K assán és évszám nélkül a m últ században N agyváradon is m egjelent. E z volt az első kísérlet arra, hogy orthodox hívek m agyar nyelven vegyenek részt a sz ertartá ­ sokban, „m ivel igen szép, hasznos, sőt szükséges dolog, hogy a K eresz­ té n y E m ber azon a nyelven könyö­ rögjön, am elyen jól é rt” . A m últ század első esztendejében jelen t meg Georgievits Áron „K is K atekizm us” -a, mely kétnyelvű könyv. E redetije 1774-ben szerkesz­ te t t görög és m agyar nyelvű k a te ­ kizm us, am i azoknak a fiataloknak készült, akik Győrben m ár elfelej­ te tté k a görög nyelvet. A könyv nem sokat segített, a győri egyház­ község liturgikus nyelve to v á b b ra is idegen m arad t s egyre több hívő szám ára érth etetlen — ez pedig óha­ ta tla n u l az egyházközség kihalásá­ hoz vezetett. H asonló szándék vezette Stériady T heodor ta ta i kalm árt, aki a követ­ kező esztendőben (1802) V ácott M áram arosi G ottlieb A ntal betűivel k ib o csájto tta az újszövetségi olvas­ m ányok szövegét m agyarul. A „k al­ m ár” világosan lá tta , hogy az egy­ házközség életbenm aradásához szük­ séges ez a könyv, m ert „m it hasz­ nál, hogy sokan hallják m inden vasárnapokon és ünnepeken az E pistol-E vangyélium okat, h a nem é r tik . . . A zért is szükséges, am ely nyelven legjobban értjü k , hogy ol­ vassuk és olvastassuk az E vangyé­ lium ot, hogy hidjünk és m egtartsuk, hogy az örök életet elnyerhessük” . Az ötödik m agyarra fo rd íto tt or­ th o d o x kön y v az „O rthodox H it­ vallók im akönyve” (N agyvárad, 1861.), m elynek miskolci vonatko­ zásai van n ak . Fordítója, Popovics Ján o s görög k án to rtan ító fiaként született Miskolcon. 1827-ben nagy­ ap ja miskolci pap volt. Elvégezte a karlócai teológiát, ta n ító sk o d o tt a szentesi meg a kecskem éti görög iskolában, sőt Pesten bölcsészetet is hallg ato tt. 1852-ben szentelték p ap ­ p á a karcagi görög parókián. I t t is h a lt meg 1896-ban. Popovics felis­ m erte, hogy az orthodoxia m egm a­ rad ásán ak feltétele — a m agyar istentiszteleti nyelv. E zért több liturgikus k ö n yvet lefordított, mely­ ből — tö red ék ként — 1943-ban csak A ranyszájú Szt. János liturgiája jelen t meg. Működése csaknem vissz­ h an g ta la n m arad t. U nokája, Popo­ vics K o n stan tin (1904—1971). 1931től m int pap Miskolc parókus lelké­ szeként ápolta örökét. De té rjü n k vissza Miskolc X V III. század végén, X IX . század elején virágzó gyüle­

kezetéhez. Az új egyházm űvészeti m úzeum érdekes tárg y ak kiállításá­ val emlékezik meg a miskolci görög iskoláról, m elyet Jankovics (Vretosz) Ferenc (1735—1837) gabonakeres­ kedő alap íto tt, és 1785—1806 kö­ z ö tt m űködött. A tárló k b an az egy­ kori iskola gazdag kön y v táráb ó l néhány érdekesebb d arab o t és több tárg y i em léket látu n k . I t t találju k a pom pás miskolci tem plom te rv é t, m elynek ikonosztázionján több m int száz barokk ik ont találu n k . A gaz­ dag miskolci tem plom , am inek meg­ tekintése bekoronázza a kiállítás élm ényét, abban is több és más, hogy itt gyönyörű faragású barokk szószéket is találu n k a m agyar cí­ m errel ékesítve. Igaz, hogy ezt soha nem is használták, ahhoz nagyon szűk lenne, de faragása, barokk pom pája a tem plom egyik színfolt­ já v á teszi. A m úzeum m egism ertet a z o rth o ­ dox istentisztelet gazdag eszköztá­ rával. 18. századi ikongyűjtem ényt találu n k itt, am ely a balkáni és az orosz m űhelyek festőinek kezem un­ k á já t dicséri. A zt is tu d ju k , hogy az 1760—70 körüli években R ác­ kevén is m ű ködött ikonfestő iskola, m elynek legjobb k v alitású kép eit Janovics Miklós készítette. Az o rth o ­ dox ikonfestésnek különös ízei ezek az alkotások. A m editációra, a csen­ des elmélyülésre épülő ősi ikonstílus világába betö rt a m ozgalmas barokk szemléleti mód, am it népi ízek áh í­ ta to s prim itívséggel színeznek. Az ikonok m ellett a rem ek, istentiszte­ leti célra készült ötvösm űvek sora ad ja a kiállítás igazi súlyát: füstö­ lők, tö m jé n tartó szelencék, kelyhek, gazdag ötvösdíszekkel ékes evangé­ lium os könyvek pom pája ad m ara­ dandó élm ényt. Az athoszi pusz­ pángfa oltárkeresztek külön is szót érdem elnek. A legrégebbiek az 1700as évekből valók. Rem ekbe készült faragványok, bibliai jelenetek m i­ n ia tű r képei kerülnek barokk pom ­ pájú ezüst foglalatba. Ezek a nagy­ szerű alkotások görög kereskedők révén kerültek a m agyarországi tem plom okba. I t t lettek fé lte tt k in ­ csek az oltárasztalokon. A textíliákról, díszes papi ru h á k ­ ról is kell néhány szót ejtenünk. K onstantinápolyi, bécsi hím zőm ű­ helyek rem ekeit találju k köztük. É rdekes és ritk a tá rg y a Bécsben 1760-ban k észített halotti lepel, mely a színpom pás és szim bólum ok­ ban gazdag húsvéti szertartásokra em lékeztet. Végül egy ötlet. Az orthodox egy­ házm űvészet remekei, funkciójuk, liturgikus szerepük nélkül nehezen érthető alkotások. A kiállítás láto ­ gatóinak eligazítására jó volna egy 173

népszerűsítő füzet az orthodox isten­ tiszteletről. E nnek a célnak nagyon jól megfelelne az 1975-ben k iad o tt, dr. Berki Feriz által szerkesztett „O rthodox kereszténység” című kö­ te t istentiszteletről szóló fejezete.

sunk ki. H itlernek te tsz e tt a gondo­ dinasztiaalapító I. Sesonk, i. e. 930lat. E lh atáro ztu k , hogy a választá­ ban m eghódította P alesztinát, és sokat azonnal, „m enetközben” vég­ Jeruzsálem ből m agával hozta Sala­ re h a jtju k , még m ielőtt tu d o m ást mon tem plom ának és a zsidó k irá ­ szerezne róla Rosenberg, H im m ler, lyoknak ara n y á t és egyéb kincseit” . Göbbels és egyes evangélikus lelké­ Valószínű te h á t, hogy a k iá llíto tt szek. T a rto ttu n k ugyanis az in trik ák ­ ékszerek, m aszkok, melldíszek és tól. Szerettünk volna a katolikus karkötők a bibliai nagy király ara n y ­ egyház m ellett — am ely történelm i kincséből valók. E leletek „m ennyi­ Egy háborús főbűnös m ú ltján ak megfelelően nem csupán ségben és értékben a T utanham onmeg a Deutsche Christen a hívők közössége, hanem a világ- sír kincseivel vetekszenek” . politika szám ottevő tényezője is Van egy m ásik bibliai vonatko­ H ogyan „győzte le” a ném etor­ szági evangélikus egyházakat a fa­ v o lt és m arad t — létrehozni egy zása Tanisz városának, mely az sizm us? Λ X X . századi egyetemes erős evangélikus egyházat, jóllehet ókori világ egyik legjelentősebb tele­ egyháztörténetnek m inden bizony­ ennek m últja apolitikus volt. Az pülése volt, m egközelítette N inivét nyal válaszolnia kell erre a fontos volt te h á t a cél, hogy 27 egyházi és B abilont. Sokáig erről gondolták kérdésre. E gy érdekes dokum entum vezetés helyett egyetlen állami veze­ azt, hogy II. Ramszesz városa ez, lá to tt napvilágot ezzel kapcsolat­ té st hozzunk létre. H itler p ara n ­ am elyet a nagy fáraó a megszálló b a n a „K épes 7” című heti m agazi­ csára én is a jelöltek közé kerültem . hikszoszok (i. e. 1700—1600) fővá­ n u n k 1986. decem ber 20-i szám á­ Egyhangúlag m egválasztottak az rosa, Avarisz helyén é p íte tt a zsi­ ban. Slawomir Orlowski „A kinek evangélikus egyház elnökévé. E ttő l dókkal (vö.: 2Móz 1,11). E z volt Göbbels v itte a tá s k á já t” címen írt kezdve Rosenberg, H im m ler és Göb­ G. M ariette meggyőződése, aki 1860 —63-ban végzett itt nagyarányú ása­ cikket azokról a beszélgetésekről, bels halálos ellenségem le tt.” tá so k at és ezt a vélem ényt v e tte á t E ddig a nyilatkozat. am elyeket E rich Koch-hal, a h ír­ h e d t náci háborús bűnössel folyta­ K och gyerm ekkora óta ism erte Pierre M ontet is; ő 1928—40, m ajd to tt, aki a bírósági ítélet szerint M artin Niem öllert, mivel m indket­ 1945—51-ig húsz expedíciót vezetett 92 000 lengyel és 4 millió u krán ten E lberfeld-W uppertalban nevel­ erre a területre. Mi volt a tévedés h aláláért felelős. Slawomir Orlowski k edtek. A zt is állította, hogy ő m en­ oka? Az ásatások során m in d en ü tt v o lt az egyetlen újságíró, a k it a te tte meg Niemöller életét akkor, II. Ram ses nevét viselő obeliszko­ háborús főbűnös rendszeres beszél­ am ikor a H itvalló Egyház egyik k a t, szoborkolosszusokat, sírköve­ getésen fogadott. „E g y napon meg­ vezetőjeként H itle r koncentrációs tá ­ k et ástak ki a régészek. Ezek után kérdeztem K ochot, m iként is tö r­ borba z á ra tta és H im m ler k ia d ta k i v o n h a tta volna kétségbe azt, té n t a ném et evangélikus egyház ellene a kivégző parancsot. M inden­ hogy ez II. Ram szesz városa. 1940á ltala v é g reh ajto tt «pacifikálása».” esetre kéziratai kö zö tt m a ra d t egy ben viszont P. M ontet itt ta lá lta Íme, a válasza: érdekes, m ár a börtönben készített meg Pszuszennesz Sesonk és Oszor­ „ — Rosenberg, Göbbels és H im m ­ tervezet. E . K och 1950-ben egy kon sírját. Csak Je a n Y oyotte, m ajd ler, azonnal a hatalom m egragadása 25 oldalas levelet írt Lengyelország Philippe Brisszud ásatásai nyom án, u tá n , m egkezdte az egyházakkal és államelnökéhez, am iben felajánlotta az apróbb leletek elemzése során felekezetekkel v ív o tt harcot. H im m ­ személyes szolgálatait a lengyelek­ d erült ki egy érdekes dolog. Ez a ler a papneveldékben tito k b a n elhe­ nek. A sok képtelen jav aslat között város — nem II. Ram szesz városa. Kövei, szobrai — „ lo p o ttak ” . A lyezte saját fiatal SS-eit, hogy az v an egy, am iben azt ajánlja, hogy m ai San el H agar — Tanisz és alapítsák meg a ném et evangéliku­ egyházat belülről bom lassza. Az Ram szesz városa T anisztól m integy evangélikusok egész N ém etország­ sok p á rtjá t, am elynek élére Niemöl­ 20 kilom éterre délre Teli el-D abá­ b a n összefogtak az ellenük in tézett lert javasolta. K och — könyökvédős kispolgár­ ban volt, m elynek a K özépbiroda­ tám adások ellen a N ém et K ereszté­ lom végéről való rom jait az osztrák nyek új m ozgalm ában. Soha nem ból le tt tömeggyilkos. 27 évi börtön M anfred B ietak tá r ta fel. „ I. Pszu­ u tán , 1986. novem ber 16-án halt ta g a d ta m vallásos meggyőződése­ szennesz le b o n ta tta Ram szesz váro­ m et. E zért sok személy fordult hoz­ meg a börtönben. sát és legszebb köveit beép ítette az zám azzal a kéréssel, hogy tájékoz­ új főváros, Tanisz falaiba” . A m ikor tassam H itle rt Rosenberg, H im m ler Ram szesz rem ekbe készült faragvá­ Salamon király kincsei és Göbbels vallásellenes tevékenysé­ nyai készültek — ez a város nem is géről, am ely eg y ú ttal az állam egy­ állt. M egtalálták Salam on király k in ­ ségét fenyegette. Beleegyeztem. K i­ h allg atást kértem H itlertől. Neki, cseinek egy részét? Ez a kérdés fog­ A legszebb magyarországi m in t osztrák katolikusnak ezek a lalk o ztatja a régészeket, am ióta rá ­ héber könyv újrakiadása kérdések teljesen ism eretlenek vol­ ta lá lta k Tanisz legendás városára. ta k , hiszen N ém etország népességé­ E nnek az érdekes régészeti szenzá­ nek három negyede evangélikus volt. ciónak az ad ak tu a litá st, hogy a Egy, a tragédiák előestéjén, 1942 E lm ondtam neki, hogy az em lített párizsi G rand Palais-ban m árcius tav aszán született könyv reprint u rak ahely ett, hogy a nagy és sür­ 26-án nyílt meg a kairói Nem zeti kiadására vállalkozott a Lapkiadó gető feladatok megoldásáról gon­ M úzeum aranykincseiből válo g ato tt V állalat K orona nevű gazdasági tá r ­ doskodnának, a népet az ellenállás­ kiállítás, m elynek csodálatos m űre­ sulása. A páratlan u l szép k ö te t nem ba igyekeznek hajszolni akkor, am i­ m ekeit francia régészek hozták nap­ csupán liturgiai kézikönyv vagy m ű­ k o r elő ttü n k h atalm as célok állnak. világra. E rről a M agyarország h a­ velődéstörténeti gyűjtem ény, hanem E k k o r ju to tta m a rra a gondolatra, sábjain Elek Istv á n írt tu d ó sítást egy torokszorongató dokum entum . hogy egyházkerületi v álasztásokat („Tanisz kölcsönben” 1987. 16. 22.) Oly korban született az OMZSA hirdessünk meg valam ennyi evan­ A kiállításon b em u ta to tt tárgyak H aggada, am ikor az emberiség ü rü ­ gélikus körzetben. Jav aso ltam H it­ nagy része „ an n ak a II. Sesonk gyén könyvet égetni, gyűlölni, ölni lernek, hogy az addigi 27 önálló fáraónak a sírjából k erü lt elő, aki­ volt divat. E bben a korban mégis egyházból egyetlen egyházat a la k ít­ nek apja, a líbiai hadvezérből le tt voltak olyan tudósok, szépre és 174

igazra éhes emberek, akik az építő em berek m akacsságával m ertek szembeszállni a gyűlölet égig érő hullám aival és létrehozták a m agyar zsidó könyvm űvészet egyik csúcsát, ezt a művészi értékű album ot. Illesse érte em léküket tisztelet. Az OMZSA — a m ai em bernek nem sokat m ondó rövidítés. A zsidótörvények m ia tt állásuktól megfosz­ to tt, m unkaszolgálatra kötelezett em berek tám o g atására alak u lt meg 1939 októberében az Országos Ma­ gyar Zsidó Segítő Akció (ennek a rövidítése az OMZSA). A fegyver­ telenül az aknam ezőkre k ü ld ö tt tíz­ ezrek nélkülözése, családtagjaik tá ­ m ogatásának tu d a ta — úgy tűnik — a zsidó szellemi élet legjobbjait is művészileg hiteles, szép m unkára ösztönözte. Az OMZSA p la k á tjá t nem kisebb művész, m in t Berény R ó b ert tervezte, him nuszukat pedig Szép E rnő írta. A haggada — elbeszélést jelent. Az ősi mózesi törvények m eghagy­ tá k , hogy m inden apán ak az a köte­ lessége, hogy elmesélje fiainak a szabadulást, Isten nagy cselekede­ teinek tö rté n e té t a v álaszto tt nép életében. E nnek az ősi parancsnak teljesítésére különösen a nehéz, em ­ bert próbáló időkben v an szükség. A kiadv án y szövege a m ártírh alált h alt jeles rabbi, Kohn Z oltán költői fordítása és m agyarázatai. E z t egé­ szítik ki M unkácsi E rnő (ő a nyel­ vész M unkácsi B ern át fia) tö rtén eti és m űvészettörténeti tanulm ányai, Szabolcsi Bence dalgyűjtései. Külön kell szólni Göndör B ertalan (1908— 1945) illusztrációiról. Ezek egyrészt az ókori egyiptom i rajzokra, m ás­ részt a középkori héber kéziratokra tám aszkodnak és hiteles h an g u lato t keltenek a szemlélőben. A trag ik u ­ san elhu n y t m űvész előbb a b uda­ pesti Iparm űvészeti Főiskolán H el­ bing Ferenc növendékeként kezdte tan u lm án y ait, m ajd Bécsben a K unstgew erbeschule hallgató jak én t fo ly tatta. A 30-as években az egyik legkiválóbb alkalm azott grafikusunk volt, D an tét illusztrált és megrázó erejű g rafik ák at k észített a nagy városok szegényeiről. K ét em lékki­ állítás is adózott m űvészetének. 1942-ben m ár háborús idők já r­ tak . A könyv készítői mégis ügyel­ tek a papíranyag m egválasztására, a borítókötés, a könyvjelző esztéti­ kai apróságának tökéletességére, a k iad v án y művészi összhangjára. A rep rin t kiadás is — am i R aj Tam ás ötlete volt — nagy m űgonddal és törődő szeretettel készült. D iósgyőrött sikerült ú jra legyár­ ta tn i az eredeti papírm inőséget, így m inden téren az eredetivel azonos esztétikai benyom ást k elt a m unka.

A Lapkiadó V állalat K orona GT brigádja, az Egyetem i N yom da gon­ dos m u n k ája m a is élménnyé a v a tja a könyvet. „Az OM ZSA-Haggáda u tán n y o m ása nem csupán a m agyar könyvkiadás egyik szép, látványos teljesítm énye, de az emberi szolida­ ritás és a művészi érték összekap­ csolásának tiszteletre m éltó emléke is.” (R aj Tam ás, M agyar Nem zet, 1987. ápr. 10.)

„Dunának, Oltnak egy a hangja” Az év végi nagy tak arítás idején, am ikor m inden íróasztalhoz k ö tö tt m un k ájú em ber rendet próbál terem ­ teni a papírok szeszélyes á rad atáb an — véletlenül egymás mellé k e rü lt a M agyarországi E gyházak Ö kum eni­ kus T anácsának N yilatkozata a ki­ sebbségben élő m agyarság ügyében, m elyet az egyházi sajtó 1986. decem ­ ber 28-án te tt közzé meg Katona Im rének egy korábbi, okos, széles horizontú esszéje, am it továbbgon­ dolásra, új ráolvasásra te tte m félre. Most m egdöbbenve tap asztaltam , az Új Írás 1984 decemberi szám ában k özzétett esszé időszerűségét, ami jó irán y tű , továbbgondolásra méltó útikalauz lehet ennek a nehéz kér­ désnek újragondolásában (K atona Im re: N ép-nemzet-emberiség. Az etnocentrizm ustól az etnikai rene­ szánszig.) A tan u lm án y egy érdekes gondo­ latsorral indul. „N incsenek ugyan a fejlődés feltételezett kezdő fokán m egrekedt, ún. történelem előtti vagy azon kívüli népek, de a még kicsiny és meglehetősen széttagolt emberiség m ár a történelem h ajn a ­ lán is széttagolt volt! E zért nem lehet egy abszolút értékrendet ki­ alakítani. Mi jogon ta rtju k prim i­ tív n ek a kőkorszaki szinten, laza hordák b an élő ausztrálokat, akik feltalálták a bonyolult törvénysze­ rűségen alapuló bum erángot és egy olyan bonyolult, képlékeny nyelvet beszélnek, am i szám unkra szinte m eg tan u lh atatlan. E ddig mindössze heten birkóztak meg vele. Fejlődő­ képességükre még ta lán az a legjel­ lemzőbb, hogy közülük kerülnek ki a világ legjobb gépkocsivezetői.” A történelem és benne az em ber — többszólam ú. A többszólam úság törvénye ellen vét az, aki uniform i­ zálni akar, vagy a m aga értéknek h itt dolgait k iá ltja ki egyedül üdvö­ zítőnek. A világ ku ltú rtö rtén etén ek áttek in tése arról is meggyőz, hogy még az egyes fejlődési fokok sem szabályosan követik egym ást. „N incs a világnak egyetlen olyan társadalm i alakulata vagy állam a, mely a m ár követhető kezdettől

máig a fejlődés m inden egyes lépcső­ fokát végigjárta volna, így m agá­ tól esik el a többi szám ára követhető egyetlen és kizárólagos modell lehe­ tősége.” A tanulm ánynak az a legnagyobb értéke, hogy ezeket a törvényszerű­ ségeket a K árpát-m edencére is al­ kalm azza. „Térségünk éghajlati öve­ zetek találkozásánál elterülő, nyi­ to tt földrajzi egység, nagyobb erő­ vonalak ütköző- és csom ópontja. K öztes helyzete, túlságosan is vál­ tozékony történelm e m ia tt egyetlen nép sem tu d ta ta rtó sa n m egülni, illetve teljesen kitölteni. A K á rp á t­ m edence vonatkozásában is tö rté n e ­ tietlen őslakosokról és jövevények­ ről beszélni, s a csekély időeltolódá­ sokból bárm iféle előjogot form álni. T ájunk népek-nyelvek-kultúrák m in­ denkori gyűjtőm edencéje, mely so­ hasem v á lt egyszínűvé, m inden bur­ k olt vagy nyílt homogenizálási k í­ sérlet nép- és emberiségellenes b ű n ­ te tt, am ely eleve kudarcra van ítélve.” Ahhoz, hogy értelm esen, népeink és az emberiség ja v ára élni tu d ju n k a d o tt lehetőségeinkkel, meg kell ér­ teni a K árpát-m edence törvénysze­ rűségeit. Ez a béke, a nyílt és őszinte em beri viszonyok alapja. A közös­ nek csak az tu d adni valam it, ami értékes, aki önm aga értékeivel tisz­ tá b a n van, akinek egészséges az azonosságtudata. De ebben a val­ lásnak is szerepe van. K ato n a Im re nagyon figyelemre m éltó m egállapí­ tása szerint „a népi-nem zeti azonos­ ság tu d atn ál mindig is fontosabb volt a vallási hovatartozásé, m ely­ nek viszonylagos középkori egysé­ gét a h itú jítá s m egbontotta, és némi általánosítással élve: a polgárosodás és a nyelvi megoszlás szerint rögzí­ te tte . Így nem zeti vallás a kálv i­ nista, unitárius, mely a m agyarság­ ra és főként a középrétegekre k o rlá­ tozódik, és hajlam os önm agát egy elképzelt értékrendben első helyre sorolni. Hasonló a helyzet a szerbek és a rom ánok görögkeleti vallásával, m elynek keretén belül — a rom ánok jórészt papjaik vezetésével — v ív ták nemzetiségi és olykor társadalm i harcaikat, e vallás a legrégiesebb és egyben a legnépibb is. Belőle szakí­ to ttá k ki a görögkatolikus felekeze­ te t, m elyet k é t szomszédos ország­ ban egy tollvonással ism ét megszün­ te tte k . Az evangélikus vallás vegyes nemzetiségi jellegű: ném et, szlovák és kisebb részben m agyar követői a legpolgárosodottabb rétegekből ke­ rültek ki, így e szem pontból önm a­ g u k a t sorolták első helyre, nem is m indig vállaltak a m agyarsággal sorsközösséget. Igazi nem zetközi val­ lás m a ra d t a katolikus: m agyar, 175

h o rv á t és szlovák töm egek követték, a szegények és a gazdagok vallása v olt, endogám iája párosulva nem ze­ tiségi exogám iával, a m agyarság szem pontjából nagy beolvasztó erő­ nek bizonyult. Szinte törvényszerű, hogy ahol a lakosság társad alm i­ vallási szem pontból nem homogén, a szegények és a jövevények m ajd ­ nem m indig katolikusok. A nem zeti vallást követő, polgárságot pótló zsidóság — a m ásodik világháború a la tti em bertelen bánásm ód elle­ nére — teljes m értékben beolvadt a m agyarságba. M agyarságtudata any­ n yira szilárd, hogy külföldre szakad­ v a is hozzánk tarto zik , öregbíti h ír­ nevünket, segíti belső törekvésein­ k e t. Vallási közömbössége és teljes beolvadása ellenére, a középréteg

öntudatos, máig kissé önálló része: m egszerzett kedvezőbb pozícióira féltékenyen, tu d ato san és eredm é­ nyesen vigyáz. M indenesetre nincs még a világon egy nép, melyhez ilyen szorosan hozzátartozna, m int a m agyar!” Az érdekes és gondolatgazdag ta ­ nulm ány végkövetkeztetését idéz­ zük. „A m agyarok betéve tu d ják , hogy m ely kedvezőtlen jelenségek terén vagyunk «élenjárók», de azt m ár jóval kevesebben, hogy pl. nem zeti­ ségi kérdéseinket is rendeztük — csak a cigányság helyzete megol­ d a tla n —, a h atárainkon kívüli m agyarok létszám ukon, és a rán y u ­ kon felül vesznek részt a jövő építé­

sében, a világ 3000 népe közül a m agyar anyanyelvűek kb. a 45 — 50. helyen vannak, az ENSZ éppen 20 tagállam ának kevesebb a lakos­ sága, m int az erdélyi m agyarságé stb. G azdaságunk és társad alm u n k ism ét n y ito tt, némi joggal m o ndhat­ ju k : ú jfa jta szocialista modellel kí­ sérletezünk, m ost m ár nem a nép ellenére és megkérdezése nélkül, hanem tu d tá v a l és beleegyezésével. Válságok idején elburjánzanak a téves és még tévesebb elm életek, a tu d a t olykor vissza is csatol, ellen­ tétes irányzatok élnek egym ás mel­ lett, ez a lét- és tu datform a azonban nem ta rth a tó , a k iú t m egtalálásá­ ban joggal rem énykedhetünk.” Szigeti Jenő

K Ö N Y V - ÉS FO LY Ó IR A TSZEM LE Kérdőjelek a „kétforráselmélet” körül Hans-Herbers Stoldt: Geschichte und K ritik der M arkus­ hypothese. Göttingen, 1977, Va ndenhoeck-Ruprecht, 241 ο. Előzmények Az első három envagélium elnevezése a szakirodalom ban: „szinoptikus = eg y ü ttlátó ” . A nagy kérdés az, hogy mivel m agyarázhatók hasonlóságaik és elté­ réseik. E lm életi feltételezések (hipotézisek) egész soka­ sága szü letett feleletként. Ezek három nagy osztályba csoportosíthatók. 1. „Előszinoptikus” elm életek. Ezek szerint a szinoptikus evangélium ok valam ilyen, m ár elő ttü k meglevő anyagból keletkeztek. 2. „Felhasz­ nálási vagy belső szinoptikus” elm életek. M agyaráza­ tu k az, hogy a szinoptikus evangélium ok egym ást haszn álták fel. 3. „Külsőszinoptikus vagy szinoptiku­ sokon kívüli” elméletek. Ú gy vélik, hogy a szinopti­ kusok elő tt egy vagy tö b b írásbafoglalt evangéliumi gyűjtem ény („forrás” ) létezett, ezeket (és esetleg egy­ m ást) haszn álták fel az evangélisták, legalábbis M áté és Lukács. E három nagy osztályba a hipotézisek egész sora fér bele. Stoldt ezek közül a „Márk-hipoté­ zist” emeli ki, m ely szerint ez az evangélium keletke­ z e tt először és M áté meg Lukács evangélium a alap­ jáu l szolgált. Ez a „M árk-hipotézis” e g y ü ttjár az ún. „kétforráselmélettel” (nyugodtan nevezhetnénk: k é t­ forráshipotézisnek), mely M áténál és L ukácsnál olvas­ h ató jézusi beszédanyagot egy feltételezett beszéd­ gyűjtem ényből (Logia vagy Q-forrás) sz árm aztatja. Így M áténak és Lukácsnak k é t forrása lenne: M árk és a Q-forrás. (Term észetesen van sa já t anyaguk is, de ez csak színezi a k épet és nem emeli az alapforrá­ sok szám át.) A M árk-hipotézis (Márk tö rté n e ti elsőbb­ sége) és a „kétforráselm élet” n ap jain k b an a ném et protestán s teológiában (bizonyos m értékig egyebütt is) an n y ira elfogadott, hogy az újszövetségesek tú l­ nyom ó többsége „ tu d o m á n y ta la n n a k ” ítélne m inden 176

ellenkező vélem ényt, sőt kétségbevonja an nak létjogosultságát, hogy e k é t elmélet hipotézis-jellegére m utasson rá valaki. Nem így azonban H . H . Stoldt. Célja tö b b , m int rá m u ta tn i arra, hogy Márk elsőbbsége és a kétforrás­ elmélet csupán m unkahipotézis, azaz olyan feltétele­ zés, am ely a jelenségek túlnyom ó részére m agyaráza­ to t ad és így jobb híján használható addig, amíg meg nem cáfolják újonnan előkerült tények vagy meggyőzőbb új érvek alapján. Az ő célja: egyszer­ sm indenkorra megcáfolni m ind a M árk-hipotézist, m ind pedig a kétforráselm életet. Történeti rész K önyve első részében (7—124. old.) a M árk-hipo­ tézis alapos történetét adja. J. J. Griesbach (1745—1812) hipotéziséből indul el, aki a „szinoptikus” szót először használta és aki 1790-ben m egjelent m űvében azt állítja, hogy M árk a m aga evangélium át az övénél bővebb M áté és Lukács anyagából kivonatolta. Az elméletek fejlődése azonban egészen m ás, m ondhatni ellenkező irányban fo ly tató d o tt. C. G. W ilke (1788— 1854) azt a m egoldást választja, hogy a kanonikus Márk nem más, m in t az addig m ár többek (Lessing, Eichorn) által feltételezett és keresett „ősevangélium ” , melyből a m ásik k é t szinoptikus könyv, az anyag bővítésével lé tre jö tt! Vele egyidőben Ch. H . Weisse (1801—1866) M árk elsőbbsége m ellett még azt is fel­ tételezi, hogy létezett egy „beszédforrás” , am elyiket Máté, a vámszedő írt, de ez nem azonos Máté evangé­ lium ával, ellenben azonos a Papias apostoli a ty a által em lített héber nyelvű Logia-gyűjtem énnyel (Eus. hist. I I I . 39). Weisse volt te h á t a „kétforráselm élet” aty ja, m ert a „valós” ( = kanonikus) M áté és Lukács evangélium át k é t különböző forrásra: Márk evangé­ lium ára és a Máté-féle Logia-gyűjtem ényre vezette vissza. K ésőbb m ódosította elm életét és Márk helyett egy feltételezett „ ő sm á rk ” -ról ( = M árk előzetes k i­

adásáról) ta n íto tt. H uszonöt évvel később (1863-ban) H. J . Holtzmann (1832—1910) a „kétforráselm élet” form ájában m ajdnem teljes elism erést szerzett a M árk-hipotézisnek. E gy tö rté n e ti (jele görög alfa vagy: A) és egy beszéd- (jele: görög lam bda vagy: L) forrást különböztet meg. E lőbbi az „ Ősm árk” , mely m ind­ három szinoptikusnak főforrása, u tóbbi a Logia- vagy beszédgyűjtem ény. A századfordulóra esik P. Wernle (1872—1939) m unkássága. Elm élyíti a szinoptikusok összehasonlítását azzal, hogy szövegüket nem csak M árkhoz viszonyítva elemzi, hanem egyszerre m ind­ h á rm a t figyelembe veszi. Az „ L ” forrást „átkeresz­ teli” „Q”-forrásra. U gyanakkor azt írja, hogy a Q m aga is hosszú fejlődésen m ent keresztül. Négyféle Q -t tételez fel a M áté által ism ert példány előtt, n éh án y at még u tá n a is. E z t a rra alap ítja, hogy a Papias-féle feljegyzés szerint a M áté á ltal k észített héber gy ű jtem én y t „kiki úgy fo rd íto tta (vagy: értel­ m ezte), ahogy a k a rta ” . Így Papias szerint többféle válto zat keletk ezh etett — k eletk ezett is, m ondja W ernle. (Más kérdés, hogy Papias fordításról vagy értelmezésről tudósít-e?) Fontos, hogy W ernle-nél a Q-forrás m ár nem pusztán beszédgyűjtem ény, m ert idesorol m inden olyan anyagot, mely M áténál és Lukácsnál közös, de M árknál hiányzik, te h á t onnan nem vehették. A M árk-hipotézis „befejezője” B. Weiss (1827—1918) volt. Szerinte nem csak a k é t nagy szi­ noptikus, de Márk is h asználta a Q-t, m elyet ő azon­ ban, messze k itá g ítv a an nak eredetileg „beszédfor­ rás” jellegét, m ár „Fél- vagy K vazievangélium nak” mond. Kritikai analízis Stoldt k étirán y ú k ritik á t gyakorol a fentiekkel szemben. E gyrészt m ind u n talan rá m u ta t a tá rg y a lt szerzők érveinek gyenge p o n tjaira, ön- és egymással szembeni ellentm ondásaikra. W ilke-vel szembeni ellen­ vetései: előfeltételezi azt, am it bizonyítania kellene (ti. Márk elsőbbségét), te x tu s-v álto ztatásai erőszakol­ ta k , M áténak L ukácstól függőségét állítja, de nem meggyőzően. Weisse m aga ja v ítja ki 18 évvel később sajá t elm életét, te h á t sa já t bevallása szerint is eleve hibás volt kiindulása. Feloldja saját Logia-forráselm életét azzal, hogy ab b an különféle elbeszéléseket is feltételez. Megfeledkezik arról, hogy M árknál is van n a k jézusi logionok. H oltzm ann is „m egkapja a m agáét” . Ő az L -forrást Lukács u titu d ó sítása (9,51— 18,14) alap ján rekonstruálná. Így viszont k im aradna abból a Hegyi Beszéd. M iért? E zenkívül szerinte Márk ism erte az L -forrást, m ely „a gyülekezet kezé­ ben” volt m ár akkor, de m űvével „feleslegessé a k a rta ten n i az t” . M egint m egkérdezhető: m iért? S toldt még azt jegyzi meg, hogy 22 évvel később H oltzm ann m aga kérdőjelezte meg az „ Ősm árk” -hipotézis jogo­ sultságát. Wernle hibája, állítja szerzőnk, hogy nála nincs éles h a tá r a beszéd- és elbeszélés-forrás között, annyira, hogy az egész M árk evangélium a Q-forráshoz volna csatolható. Nem ad m ag y arázato t M áté és Lukács eltéréseire sem. (Ez a kifogás a kétforráselm é­ let egyéb válto zataiv al szem ben is felhozható). Végül B. Weiss „Félevangélium ” hipotézise — p assiotörté­ net nélkül! — olyan képtelenség, m ely a M árk hipo­ tézis csődjét m u ta tja . K ritik á ja m ásodik felében (125—205. old.) Stoldt a M árk-hipotézis érveit igyekszik sorra megcáfolni, ala­ pos filológiai elemzéssel. — 1. A közös elbeszélés­ sorrend bizonyítéka. M ásként „ak o lu th o n ” ( = köve­ tés) vagy „ordo” ( = rend) bizonyíték. E szerint Márk sorrendjét követik a többiek. E z csak némely esetben

igaz, te h á t téte lk én t kim ondva hamis. Márk sorrendje ugyanis néha valóban párhuzam os M átéval és Lukács­ csal, de m áskor csak egyikkel vagy m ásikkal, van, ahol azonban egyikkel sem. K ülönösen érthetetlen, hogyha M áté és Lukács külön-külön használták volna fel M árkot, ak k o r m ért térnek el tőle többször ugyan­ azon a helyen. V életlenül? U gyanannyi joggal arról is beszélhetnénk, hogy Márk követi hol itt, hol o tt a m ásik k é t evangélium sorrendjét. — 2. Az egységesség bizonyítéka. M árk egységességéből, zártságából veze­ tik le prioritását. Igaz! Márk valóban egy-„öntetű” . De ebből csak a szerző irodalm i tehetségére lehet következtetni, nem pedig arra, hogy ő állt legköze­ lebb a Krisztus-esem ényhez. A tex tu sk ritik áb an pél­ dául a bonyolultabb v álto zato t ta rtjá k a régibbnek. M ért lenne ez az evangélium írásnál m ásképp? — 3. Az eredetiség bizonyítéka. Ideszám ítják Márk hebraiz­ m usait „ n a iv itá sá t” , festői részletezését, rövidítési készségét, lokálkoloritszerű (helyi színeket m utató) fris­ sességét, azt, hogy úgy ír, m in th a ta n ú ja le tt volna az esem ényeknek. U gyanakkor em lítik körülm ényessé­ gét és nehézkes fogalm azását. S toldt ezeket — jogo­ san — pusztán stílusjegyeknek minősíti. Neves iro­ dalom történészekre (W olf, Herder) hivatkozva elis­ m er annyit, hogy M árkot fel-olvasásra, M átét és L ukácsot el-olvasásra szánták, de ebből szerinte nem következik M árk elsőbbsége. — 4. N yelvi bizonyíték. Ez a három szinoptikus és k é t (vagy több) feltétele­ zett forrásuk nyelvi közel- vagy távolállóságára h iv a t­ kozva érvel a M árk-hipotézis m ellett. N agy hibája — m ondja szerzőnk —, hogy feltételezett források különbségét elemzi a meglevő evangélium ok szövege alapján. I t t abból indulnak el, am it bizonyítani kellene, hogy ti. léteztek azok a bizonyos források! — 5. „Dublett” bizonyíték. E szerint M áténál és M árknál azért v an n ak variánsok, m ert az egyik Márkból, a m ásik a Logia-forrásból való. Csakhogy M árknál is van n ak dublettek. Nyolc ilyet talá l és elemez Stoldt. Ezek a dubletteknek m in t Márk elsőbbsége bizonyí­ té k ain ak : eleven cáfolatai. — 6. A péteri eredet bizo­ nyítéka. Papias valóban szólt arról, hogy Márk m űve m ögött m aga P éter apostol állt. E rre hivatkozva állít­ já k M árk elsőbbségét a M árk-hipotézis táb o ráb an . Szerzőnk k é t érvet szegez ez ellen. Az egyik: sehol sem állítja a kanonikus M árk evangélium a önmagáról, hogy M árk lenne a szerzője, azt sem, hogy a Papiashivatkozás a „M árk evangélium ának” nevezett iratra és nem valam i más gyűjtem ényre v o natkozott. Másik érve: P é ter személye M áté evangélium ában sokkal in kább előtérben áll, m in t M árknál, ahol P éte r egyál­ ta lá n nincs „kulcsszerepben” . — 7. A pszichológiai reflexió bizonyítéka. E z a különbségeket úgy m agya­ rázza, hogy mindig M áté vagy Lukács voltak azok, akik — különféle pszichológiai okokból: feledékeny­ ség, félelem, eltérő meggyőződés stb. — v á lto z ta tta k az eredeti Márk-szövegen. Stoldt nem ta r tja kielégí­ tőnek a k é t „nag y ” szinoptikusnak tu la jd o n íto tt lélek­ ta n i indítékokat, tend en ciák at a meglevő v á lto z ta tá ­ sok m agyarázatára. Ez a „bizonyíték” nem ad fele­ letet arra, hogyha M áténak és Lukácsnak eltérő lélek­ ta n i okai voltak az anyag m egváltoztatásában, akkor m iért ugyanazt h ag y ták ki M árkból? A szerző lesújtó végkövetkeztetése: a Márk-hipotézis kiindulása, kidolgozása és eredménye merő tévedés. Ideológiai háttér, továbbhatás és végeredmény Stoldt m űve további részében (206—236.) elm ondja, hogy kezdetben a Griesbach-hipotézis, ti., hogy Márk k iv o n ato lta a másik k ét szinoptikust, általános te t­ 177

szést ta lá lt. A kkor érte heves tám ad ás, am ikor D. Fr. Strauss: Leben Jesu, k ritisch bearb eitet című, 1835ben m egjelent hiperkritikus m űvében az evangéliu­ m ok elbeszéléseit merő m ítoszoknak nevezte. E zt m inden k o rtárs meg a k a rta cáfolni. Mivel azonban Strauss á tv e tte és alkalm azta a G riesbach-hipotézist, azért azt is tá m a d tá k , gondolván, hogyha Griesbach forráselm élete rossz, ak k o r az abból levont deduk­ ció ta rth a ta tla n s á g á t bebizonyítja. M árkról nyilván­ való, hogy ez a „leg-legenda-nélkülibb” evangélium. De ha sikerül bebizonyítani, hogy egyben ez a legré­ gibb evangélium , akkor az ebből m erítő tö bbi evangé­ lium ról sem á llíth atju k , hogy legendákon alapszanak. Stoldt szerint így Márk prioritásán ak ideológiai érdeke volt a M árk-hipotézis sikerének ideológiai háttere. U gyancsak a tö rté n e ti hitelesség bizonyítása érdeké­ ben alak u lt k i a kétforráselm élet is. Márk m ögött P éter, a szem tanú áll, a Logia-t pedig m aga Máté jegyezte fel. T eh át a k é t ősforrás = apostoltól és m ásik szem tanútól ered. A „to v áb b i h a tá s” címszó a la tt szerzőnk szól arról, hogy neves teológusok (A. Schlatter, T h. Zahn) elle­ nezték a M árk-hipotézist a századfordulót követően. Azonban, mivel az első világháború u tá n fellépő ún. „formatörténeti iskola” (M. Dibelius, R. Bultm ann) lé­ nyegében elfogadta, akárcsak a következő irányzat, a „redakciótörténeti iskola” (K. L. Schmidt), ezért a k é t­ forráselm élet és a M árk-hipotézis hitele m egszilárdult. A nnyira, hogy a római katolikus egyházon belül is elism erték jogosultságát (In stru ctio de historica E v a n ­ geliorum v eritate, 1964. április 21., sőt előbb), m ajd uralkodó nézetté vált. Csak az angol nyelvű irodalom (anglikánok, presbiteriánusok) többsége bizonyult h a jth a ta tla n n a k (pl. W. R. Farmer és mások). A végeredményt a következőkben összegezi S toldt: ab b an G riesbachnak nem v o lt igaza, hogy Márk „k iv o n ato lta” volna a k é t nagy szinoptikus evangé­ lium ot, de nem lehet kételkedni ab ban, hogy az ő evangélium a a legkésőbbi. H onnan v an te h á t akkor M áté és Lukács anyaga? — teszi fel a kérdést, m ajd ezt válaszolja: Biztos, hogy nem M árktól. A többi: rejtély. A szinoptikus-kutatás tehát nem ért véget, ellen­ kezőleg: ú j fordulat előtt áll. * Célunk Stoldt m űvének b em u tatása volt. Nem hag y h atju k el azonban a rövid értékelést. Igen hasznos­ nak ta rtju k k ö nyvét a kutatástörténet szem pontjából. E z t nem ism erve, hajlam osak lennénk egy-egy izagó­ gikai m egállapítást ú jn ak ta rta n i, h olott nem az, vagy felfedezni olyan „spanyolviaszkot” , am it mások m ár k italáltak . Másik haszna Stoldt könyvének a tények és hipotézisek megkülönböztetése, bizonyos té n y ­ k é n t kezelt hipotézisek „feltételezés” jellegére rám u­ tatás, azok „tek in tély e” előtti m eg-nem hajlás. H árom kritikai észrevétel. 1. Fontos területeket k i­ hagy tö rtén eti és k ritik ai elemzéséből. Az evangélisták nála m in th a a gyülekezetektől független szerzők let­ te k volna, meg sem kísérli őket a gyülekezeteikkel levő kölcsönhatásban vizsgálni. K ihagyja elem zésükből to ­ v áb b á az Ószövetséghez fűződő eltérő viszonyuk k ér­ dését. Pedig az valóban „forrás” volt az envagélium írásban. N em szól a m ás-m ás szóbeli tradíció közvet­ len átvételének lehetőségeiről (vö. R. Riesner: Jesus als Lehrer, Tübingen, 1981 és skandináv k u tató k művei). Nem vonja be a strukturanalízis felhasznál­ h a tó eredm ényeit vizsgálati körébe. — 2. Nem ju t eszébe, hogy a szinoptikusok krisztológiai tanítása különbsége alap ján következtessen lé tre jö ttü k sor­ 178

rendjére. Nehéz elképzelni, hogy — a másik kettőhöz képest — a krisztológiai fejlődés elején álló M árk lenne a legkésőbbi evangélium ! Griesbach még „kivonatolónak” te k in te tte M árkot. De m ért ta rtsu k Máté és Lukács krisztológiája „visszafejlesztőjének” ? — 3. Nem meggyőző a 234. oldalon az, am it Márk evan­ gélium a indíttatásáról ír. „Szellemi újjáterem tésnek” nevezi, m elynek célja a „legendam entesség” ( = az elő- és utó tö rtén etek elhagyása), különféle elemek kompozíciós átform álása, rövidítése — m indez „nép­ missziói céllal” . H ogy v an ak kor az, hogy Pál, aki valóban „népm issziót” végzett, éppen ezeket az „ u tó ­ tö rté n etb e n ” ( = értsd passió- és feltám adás) ta lá lt „legendás elem eket” használta fel gyülekezetalapító igehirdetéseiben és egyházépítő leveleiben — m elyeket M árk „népmissziói céllal” el k ív á n t hagyni? E g y álta­ lán m ilyen a m egfeszített és feltám adott K risztus hir­ detése nélküli „legendam entes” keresztyén misszió Stoldt szerint? Stoldt érdekes és hasznos könyve feljogosít arra, hogy „általánosan” elfogadott elm életeket m egkérdő­ jelezzünk. Nem győz meg azonban arról, hogy az ő állításai ne lennének megkérdőjelezhetőek. Bolyki János

Az egyházak béketörekvései M aunu Sinnem äk i : K irkot etsimat rauhaa (A z egy­ házak keresik a békét) c. könyve 1986-ban jelent meg finnül az Otava kiadónál az egyház kutatóközpontja ( K irkon tutkim uskeskuksen) sorozatának 7-ik kiadvá­ nyaként. 233 oldal. A szerző evangélikus lelkész. Hosszú ideig szolgái gyülekezetben, közben egymás u tá n tö b b egyház­ igazgatási bizottságnak és szervezetnek titk á ra . Iro­ dalm i m űködése az egyházban széles körű és bő te r­ mésű. Sinnem äki könyve átfogó keresztm etszetet ad az egyházak békem unkájáról. Különös tek in te tte l persze a finn egyházra és olvasótáborra, hiszen a könyv széles egyházi és társadalm i olvasóközönségnek szól. A könyv feladata az egyházak vélem ény alakulásá­ nak b em utatása a béke és háború kérdésében a m ú lt­ ban, de különösen a jelenben. Igyekszik a Biblia, valam int különösen A ugustinus, Aquinói Tam ás és L u th er alapján egészen a jelenig nyúlni. K ülön tém ája az ún. béke-egyházak kérdése. A m ai kérdéseknél különösen figyel egyes neves teológusok vélem ényére. K ülön rész szól az ökum enikus szervezetek és nagyobb egyházak vélem ényism ertetéséről. Végül rá m u ta t egyes pontokra, am elyek jellemzők a békekérdésben az egy­ házaknál. Bibliai vizsgálódásánál az Ó testem entum m ondani­ valóját k é t Ige értékelése köré csoportosítja: „Az Ú r harcol é rte tek ” (2Móz 14,14) és „Az Ú r . . . adjon neked békességet” (4Móz 6,26). Az első nyom án meg­ állapítja, hogy a háború és béke kérdésében nem indulhatunk ki az Ó testam entum háborúképéből. A béke — shalom — viszont nem a háború nélkülisé­ get jelenti, hanem az egész életet átkaroló fogalom, am ely az eszkatonban valósul meg. Az Újtestam en tu m üzenetét ezek köré a cím szavak köré g y ű jti: a földön békesség az em berek k ö zött (Lk 2,14), békességünk v a n Istennel (R m 5,1), boldo­ gok a békesség m unkálói (Mt 5,9), a korm ányzat nem

hiába viseli a k a rd o t (R m 13,4). B ár a P ax R om ana a keresztyének szám ára problém a volt, Jézus vezérgondolata a szeretet, am ely az ellenséget is szeretni tu d ja. „Amiről a történelem beszél” c. fejezetben elemzi az állam egyház előtti korszakot, T ertulliánusz, Orige­ nesz, m ajd a helyzetváltozást értékeli N agy K o n stan ­ tinussal, a k é t Theodosiust, A ugustinust bővebben, a középkor E u ró p á já t N agy K árollyal, C lairvaux-i B er­ n á to t, Aquinói T am ást, a spanyol Francisco de V ito­ riát. A reform ációtól a világháborúkig terjedő szakasz­ ban foglalkozik az ágostai hitvallással, L u th e r szere­ pével, M ünzer Tam ással, K nox-szal, Mozley-el és Bell püspökkel. A keresztyén pacifizm us kösében emléke­ zik meg R o tterd am i E rasm usról, Hugó G rotiusról és Im m anuel K antról. A cseh testvérek köréből olvasunk Chelcisky Péterről, m ajd az an a b a p tistá k köréből Conrad Grebel, Michael S attler, a m ennoniták Menő Simonsszal, az an titrin itáriu so k F austo Sozzinival és főleg a kvéker George Fox-szal, s a m ellettük védő­ ira to t kiadó R ob ert Barclay-vel. W illiam P enn is bőven szerepel. A keresztyén szocialisták körében A din Ballou, akinek katekizm usából is bőven idéz. Ch. B lum hardt, L. R agaz, F. D. M aurice és W . R au ­ schenbusch a Social Gospel körében. E b b en az össze­ függésben Lev Tolsztoj is bővebb értékeléshez ju t. A „N éhányan századunk teológusai közül” fejezet­ ben rá m u ta t a könyv írója arra, hogy a béke teológiá­ ján ak kérdése különösen századunkban ju to tt meg­ v ita tá s és értékelés tárg y án ak kiem elkedő szintjére. A sokak köréből csak a jelentősebbeket idézi és érté­ ken főleg az európai és am erikai p ro testán s teológu­ sok köréből. Ezek K a rl B arth , R einhold N iebuhr, H elm uth Thielicke, H elm u th Gollwitzer. „Az ökum enikus m ozgalm ak, m in t a békem unka csatornái” fejezetben visszanyúlik a századeleji, s jó­ részt m ár nem m űködő felekezetközi összefogásokra is. Így az 1914-ben m egindult „Az egyházak nem zetközi b a rá tsá g á t képviselő világszövetség” , am elyik v o lta­ képpen 1948-ig m űködött, s akk o r beolvadt az E gy­ házak V ilágtanácsába. Az E gyházak V ilágtanácsa értékelésénél végigmegy a könyv ann ak egyes gyűlésein a béke és háború ügyé­ ben hozott tárg y alásain és h atáro zatain m integy 18 oldalon, végül idézve és ism ertetve a K özel-K elet (1969), a csehszlovák kérdés (1968) és a vietnam i ügy (1972) kérdéseit. Négy oldalt szentel a L uteránus Világszövetség m unkáján ak ezirányú ism ertetésére, s ugyancsak négy oldalt az E urópai E gyházak K onferenciáinak, h a t oldalt pedig a P rág ai K eresztyén Békekonferencia értékelésére. Az 1958-as alakulástól kezdve leírja a tö rté n e té t, H rom adka elnökségét, m ajd rá m u ta t, hogy igen széles h a tá s t v á lto tt ki világszerte, am it m egtört az 1968-as csehszlovák esem ények h atása, s az eddigi tág érdeklődés lelohadt, de ham arosan nem is v á rt módon ism ét erőre k a p o tt és még jobban kiszélese­ d e tt L atin-A m erikától A frikán á t ú jab b an Jap án ig és Indiáig. E lnöke H ro m ad k a 1968-as lem ondása u tá n egy ideig Nikodim m etropolita volt, m ajd m ind­ máig T ó th K ároly m agyar reform átus püspök lett. A cseh esem ények u tá n a K B K újrafogalm azta fel­ a d a tá t. B ár nyu g atró l nézve egyoldalúnak ta r tjá k a K B K m űködését, mégis m egállapítható három dolog. Nevezetesen, hogy a béke kérdését a legátfogóbb és legsokoldalúbb teológiai vizsgálódás tá rg y á v á te tté k , hogy különösen szocialista terü leten a béke és igaz­ ságosság kérdésének legvilágosabb szószólói az egy­

házak szám ára, ahogy A frika, Ázsia és L atin-A m erika egyházaiban egyre hitelképesebb szószólói az ügynek, s jó kapcsolatot ta rta n a k fenn az ún. felszabadítás­ teológiával is. Más ökum enikus m egm ozdulásokat is em lít, m int pl. a Life and Peace, am ely intézeteket is m űködtet több országban, valam in t a H ollandiában megjelenő D isarm am ent Campaigns folyóiratot. „Az egyházak ráébrednek a béke ügyére” c. feje­ zetben végigtekint az egyes felekezetek békem unká­ já n és törekvésein. Az egyes egyházak állásfoglalása a háború és béke kérdésében nem m indig volt egyér­ telm ű. Csupán az első világháború u tá n kezdtek a nézetek közeledni egym áshoz és állani a b éke ügye mellé. De igazán csak az 1980-as években éb red t fel a felelősség, am ikor az atom korszak félelmetessé te tte a kérdést — h an g o ztatja Sinnem äki. Az ortodox keresztyénségről m egállapítja, hogy tiszta, egyértelm ű h angot e kérdésben m a is csak a keleti részében hallat. E z t a K B K gyűlésein elhang­ zo ttak k al igazolja. O tt sem a n y u g ati aktuális állásfoglalással parallel teszi, hanem a m aga teológiájának megfelelően a Bibliából és az egyházatyák írásaiból veszi az érveit. Ez tükröződik a finn evangélikus egy­ ház és a szovjetunióbeli ortodox egyház k ö zö tt évek óta folyó intenzív párbeszédben. A róm ai egyház állásfoglalásának ism ertetésére tíz oldalt szentel — holott az ortodox keresztyénséget mindössze m ásfél oldalon tá rg y alta. E nnek oka, hogy annak m ag a tartása egyrészt jelentősen függ az egyes pápák egyéniségétől, m ásrészt a II. v atik án i zsinattól. A G audium et spes in stitu cióból idézi a „B éke és m in­ den népek egysége” fejezetet szöveg szerint is. M ajd az egyes pápák m egnyilatkozásaira térve em líti X II. Pius karácsonyi prédikációját 1954-ből. X X III. Ján o s­ sal pedig m in t „béke páp áv al” foglalkozik és igen bőven idéz tőle. Különösen az 1959-es karácsonyi prédikációját, am elynek gondolatsorát utóda, V I. Pál is fo ly ta tta 1964-ben és 1978-ban. II. Ján o s P ál érté­ kelésére különösen is k itér 1979-es, m ajd 1982-es meg­ nyilatkozásait idézve. Az evangélikus (lutheránus) egyházaknál sokkal bővebb és széttagoltabb az ism ertetése és értékelése is, am inél hivatkozik arra, hogy főleg a ném et lu th e­ ranizm us szervezetileg oly szerteágazó, hogy szinte nehéz összefogni az állásfoglalásokat. Mégis egysé­ gessé teszi az ism ertetést a tém a és állásfoglalás azo­ nossága, vagy párhuzam ossága. L eginkább az E K D és a V E L K D állásfoglalásaira hivatkozik és idézi az NSZK esetében. K ülön veszi az N D K -t, b á r sok összefonódást ta lá l a k ettő között. Az 1959-es H eidel­ bergi téziseket ism erteti bővebben, az 1983-assal eg y ü tt. É rdekes az ism ertetése az 1967-es egyházi napokon k ialakult vitáról a „béke szolgálata fegyve­ rek nélkül és fegyverekkel” tém akörben. Az N D Kban lábra kelt hadkötelezettség m egtagadásának kér­ désére is k ité r ism ertetésében. A reform átus egyházak ism ertetésénél főképpen a holland álláspontot ism erteti, s ennek szinte függvé­ n y eként a nyugat-ném et és a svájci reform átusokat. A holland m a g a ta rtá st ta r tja a legradikálisabbnak és leg h atározottabbnak. Már 1962-ben szót em eltek az atom fegyverkezés ellen. E z t a hetvenes évek végén úgy ism ételték meg, hogy a zsinat bő h a tá ro z a tá t m egküldötték m inden gyülekezetnek. E zt sokezer gyűlésen tá rg y a ltá k s az egyház vezetősége töm egével k a p ta az írásos vélem ényeket, sokszor tám ad áso k at, nem egyszer 30—40 oldalas hozzászólásokban. A raké­ tatelepítések ügyében tiltakozásoknak egész láncolata alakult ki, am elyben politikusok is részt vettek. 179

Az anglikán egyházban a zsinat 1979-ben tá rg y a lta a „K eresztyének az erőszakos világban” c. dokum en­ tu m o t, am elynek nyom án egy szerkesztőbizottság elkészítette 1982-ben az „E gyház és bom ba: az atom ­ fegyver és a keresztyén lelkiism eret” c. könyvet, amely bestseller lett, m ielőtt az 1983-as zsin at elé került volna. Az ügy, s m aga a könyv nagy p o rt v e rt fel pro és ko n tra. A könyv m aga nem annyira teológiai m ondanivalója folytán le tt érdekes, hanem inkább az ism eretterjesztő voltánál fogva. A zsinatban nagy v itá t v á lto tt ki. Az „E zek h á t a kérdések” végső fejezetben a fenn­ m a ra d t kérdéseket sorolja fel. T úl pozitív volna a kép, ha csak az tö rté n t volna, am iről eddig volt szó. M aradtak jócskán m egoldatlan kérdések, am elyeket felad atk én t hordoz a keresztyénség. F en n m arad t kérdés, hogy a keresztyénség a m aga körén belül m iért érvel különböző módon. A nagyobb egyháztestek k ö zö tt négy teológiai meg­ közelítést észlel. A róm ai egyházban leginkább az érzékelődik, hogy terem tés jogán állanak a béke ügye m ellett. A terem tés m ögött m aga a T erem tő áll, aki az em berbe a lelkiism eret erkölcsi m ércéjét ü lte tte . A lutheránus teológia a k ettő s hatalom ta n ítá sá t hozza: a világi, am ely a törv én y és a k ard h atalm áv al korm ányoz, az egyház pedig a lélek uralm ával, de m in d k ettő Isten irán y ítása a la tt áll, s az a baj, ha bárm elyik elszakad attó l. Ilyen tö rté n t pl. a náciz­ m usban. Míg e k e ttő az első h itá g a z a tra építi ta n ítá ­ sát, addig a reform átus ta n ítá s a m ásodik h itá g az atra épít. Az evangélium ban v an Isten törvénye s K risztus a földön. Az egyház és a világ idegenek egym ásnak. A negyedik csoport a harm adik h itá g a z a tra tám asz­ kodik, s ezek önm aguk közö tt k é t különböző tá b o rra oszlanak. Az egyik általáb an a keresztyén szocializ­ m us táb o ra, am ely Isten eszkatonban eljövendő teljes u ralm át m ár itt, e földön m egvalósulhatónak tu d ja, te h á t az eszkatont belehelyezi a történelem be. A m ásik pedig ezt az egész világot ítélet a la tt tu d v á n , úgy értékeli a jelenségeket, hogy a végítélet felé haladunk. E k é t végletben általáb an a pacifisták és a pünkösdis­ tá k állnak. É rdekes jelenség, hogy m in d kettő vo lta­ képpen reform átus talajról in d u lt elhajlás. Példának idehozza a történelem ből M ünzer erőszakos apoka­ lip tik áját, és Tolsztoj idealizm usát, hogy az em ber alapjában véve jó. A realizm us és az u tópia közötti hányódás ez. Az egyház és állam a békekérdés szemszögéből c. fejezetben rá m u ta t, hogy P ál és az ő nyom án L u th er nyom atékosan h a n g o z ta tta az állam jo g át a „ k a rd ” használatához, de ebben a kérdésben m erőben más a helyzet a dem okratikus berendezések óta, hiszen amíg P ál idejében állam és egyház szem benálltak egym ás­ sal, m a inkább p artn eri viszonyról lehet beszélni. A hitvallási irato k még nem okoznak problém át, de az újkori esem ényekben az atom fegyverek kapcsán m ár igen. Az atom fegyverek dolgában elsősorban a holland és n y ugatném et reform átus egyházak v ita tjá k az állam nak való m indenben engedelmesség kötelezett­ ségét, az angolok viszont nem . A fegyverek m egáldá­ sának problém ája m ár a m últé, de a védelm i háború­ ban való részvétel nem . A táb o ri lelkészek kérdésénél sem a fegyverek m egáldásáról van szó — ez u to ljára a H irosim a bom bázására induláskor fordult elő — s inkább a fogházlelkészek kérdésénél m erül fel, hogy a bűnösök m egáldása a problém a. A hadkötelezettség m egtagadása kérdésével is fog­ lalkozik, felsorolva a három lehetőséget: a hadsereg civil szolgálata, a fegyver nélküli hadiszolgálat, s a teljes m egtagadás. Az egyházi szervezetek nagygyű­ 180

lései az első k e ttő t lehetségesnek ta rtjá k , a h arm adi­ k a t nem . (Finnországban legutóbb a tábori lelkészek is fegyveresen szolgáltak.) Éles kérdéssé v á lt az atom fegyverek tervezésében és készítésében való részvétel nem csak az egyháziak, de általában a tudósok oldaláról is. Külön kérdés a to tális állam okhoz való egyházi viszony. A közelm últ esem ényeiben a náci állam form a világos képet m u ta t erről, ahol k ialakult a hitvalló egyházi m ag a ta rtá s (ebben a róm ai egyház nem v e tt részt!), ú jabban ez L atin-A m erikában kérdés, sőt Thielicke a Szovjetuniót is ide sorolja. Sajátos módon jelentkezik a kérdés D él-A frikában, s ism ét m ás m ódon m ás afrikai állam okban, s K özel-K eleten, ahol a m oham edanizm ussal találkozás ad ja a kérdés m ag­ v át. U gyancsak kérdéses az egyházi m a g ata rtás és véleményezés az állam vezetők, ak ár tirannusok, ak ár nem , elleni m erényletek kérdésében. A H itler elleni m erénylet terve (am it pl. Bonhoeffer elvben helye­ selt), ak á r az ú jab b ak közül K ennedy, S zadat, In d ira G andh i, Palm e. A töm egm egm ozdulások, a p artizá n ­ háborúk, a fegyvertelen ellenállás kérdései is az állam és egyház viszonyának kérdésköréhez tarto zn ak . Az „igazságos háború” kérdésében történelm i t a ­ p asztalatok során nyolc érvet sorol fel. 1. H a a tö r­ vényes korm ányzat kezdem ényezte, am ely nem köve­ te tt el igazságtalanságot. 2. Csak igazságos okból lehet h áb orút kezdeni. E nnek gyakorlati m egállapításához atom esetén alig néhány perc lehetséges. 3. H a a h á ­ ború megkezdése elő tt m inden lehetőt m egpróbáltak a megbékélésre, m in t a diplom ácia, közvetítők, ENSZ. 4. H a hivatalos hadüzenet előzte meg. E z t szinte illu­ zórikussá teszi, h a atom háborúról van szó. 5. H a k ét­ ségtelen túlerő igazolja a győzelm et. Az atom háború ezt is illuzórikussá teszi, mivel o tt nem igazolható v á rh ató győztes. 6. H a a cél elbirtokolt terü le t vissza­ szerzése, s ennek elérése u tá n a békés állapot helyre­ állítható. 7. H a különbséget tesznek a háborúban k a to ­ n ák és civilek között. Ez m ár a világháborúban lehe­ tetlenné v á lt, hiszen városokat töröltek el a föld szí­ néről. 8. Viszonylagos biztosíték ahhoz, hogy a háború nem tesz nagyobb k á rt, m in t am it az elérendő cél m egkíván. Ez is, de m inden m ás megokolás is illuzórikussá lesz atom háború esetén. E m ellett az egyházak á lta ­ lában érveltek is. Á ltalában ezek az érvek szerepeltek m ind a hágai, m ind a genfi (vöröskereszt) egyezm ény­ ben. E zeken tú l azonban lehetetlenné teszi a helyzetet a nem zetközi fegyverkereskedelem , am i voltaképpen lehetségessé te tte a m ásodik világháború u tá n lefo ly t vagy folyam atban levő tö b b m in t 150 háborús kon f liktust. Az „igazságos béke” sem olyan m agától értődő, m in t gondolnánk. A háború nélküliség még nem je len t békét. Az észak—dél problém ája, hogy ti. az iparoso­ d o tt észak a gazdagokból még gazdagabbakat term el, szemben a kizsákm ányolt déli fejletlen országokkal, ahol a szegények még szegényebbekké lesznek, fegyve­ rek nélkül sem a béke állapota. E zért hird ette meg az ENSZ az új nem zetközi gazdasági rendet (U K T J), am it az EVT és a LVSZ is tám ogat. E zt tá m o g a tta a finn püspöki k a r gyülekezetekhez m egküldött k iad ­ v á n y a is, a „ H it, rem ény és U K T J” . Az em beri jogok kérdésében értékeli a H elsinki béke- és biztonsági nagygyűlést — am it a finnek E T Y K -nek rövidítenek — s am i világszerte nem csu­ p án m egelégedést, de sok folytatólagos v itá t is kivál­ to tt, am ennyiben nyugaton az em beri jogokat az

egyén jogaiként értelm ezik, keleten társad alm i és gazdasági jogokként, a h arm adik világban pedig az élelemhez, egészséghez és iskoláztatáshoz való jog­ ként. E nnek megfelelően viszonyultak hozzá az egyes egyházak is. A szabadság értelm ezésénél is eltérnek a nézetek és fogalm ak. Sok helyen k ato n ai erőszak­ hatalm ak van n ak , az am erikaiak hatalm i törekvések­ kel vádolják a szocialista világot, ezek újkolonializ­ m ussal A m erikát. A term észet m egm entése és megőr­ zése új fogalom ként tö rt be világunkba. „Fegyverek, stratégiák, lefegyverzés” kérdésében kifejti, hogy b ár nem szakterülete az egyházaknak ez a kérdéskör, de m egtehetik és meg is teszik a népek és az emberiség nevében tilta k o z á su k a t ebben a ver­ senyig m enő folyam atban. Foglalkoztak az egyházak és egyházi szervezetek az atom félelem és m egfélem lítés kérdésével is bőven. (D eterrence és a te rro r balance). Ezen a z t a szituációt érte tté k , hogy egyik fél sem m er h á b o rú t kezdeni, m ert tu d ja , hogy a m ásik oldalon oly nagy az atom ­ ta rta lé k , hogy képesek elp u sztítan i a h á b o rú t kezdő oldalon a teljes lakosságot. E gondolat mellé állt II. Ján o s P ál p áp a is, m ajd a róm ai egyház püspökei pásztorlevelükben, de azzal a figyelm eztetéssel, hogy azonnal üljenek le a felek az atom leszerelés megbe­ szélésére. U gyanakkor m ás egyházi szervezetek leszö­ gezték, hogy az atom fegyverzet fe n n ta rtá sa m orálisan hibás. Több próbálkozás indult atom m entes övezetek meg­ állapítására is. A központi kérdés az em ber — szól az utolsóelőtti fejezet. R endkívül fontos az egész kérdéskörben az, hogy noha fegyverekről, háborúról, békéről beszé­ lünk, végső soron m indig az em berről v an szó. Min­ den em ber alapszükséglete a biztonság. E nnek, ebben az összefüggésben három kérdésköre van. Az egyik az, hogy abszolút biztonság ebben a világban nincs. A m ásik az, hogy az egyházak különösen is felfigyel­ te k arra, hogy a biztonság háború—béke kérdésén túl kitágul a h arm adik világ élelmezési kérdésére, össze­ függésben az északi félteke iparosodására. Csak egyet­ len év háborús kiadásaiból meg lehetne szüntetni pl. a m aláriát egyszer s m indenkorra. A harm adik az, hogy az egyházak biztonság-fogalm a lényegesen gyö­ kerezik az Isten-kérdésben, a bizalom ban irán ta, s egyben föltételezi az em berek egym ás irán ti áldoza­ tosságát. R ich ter ném et psychológus figyelm eztet arra, hogy a bizalom nak és a biztonságnak alulról kell kezdődnie, az egyes em bernél, s i tt nagy az egy­ házak szerepe. Másik gondolatkör a félelem megléte s az ebből eredő bizalm atlanság. Ez a félelem és bizalm atlanság az eredete pszichológiailag az egész h áb o rú —béke kér­ désének. Az egym ással szem benálló feleknél ugyan­ azok a szavak k a p ta k teljesen m ás értelm et. Az ellenséges szemlélet m egtörése az egyház egyik feladata. N incsenek az egyik oldalon csupa angyalok s másik oldalon csupa dém onok. E m berek v annak m inden oldalon, akik bűnösek és K risztus m egváltó erejére szorulnak, ta rto z z a n ak bárm elyik felekezet­ hez, ideológiához, ateistákhoz vagy m egtértek (fari­ zeusi) közösségéhez. A valóság nem az, hogy egyes országok v agy h atalm ak állnak egym ással szemben, hanem az, hogy m inden országban, kivétel nélkül v a n n ak a békének hívei és ellenzői. E rősíteni kell a kölcsönös bizalm at elősegítő szer­ vezeteket és m ozgalm akat. Az egyházak rem énységet lá th a tn a k az E T Y K (a helsinki nagygyűlés) módsze­ rében és eredm ényeiben. Az E T Y K véghatáro zatáb an szó is van arról, hogy a résztvevő népek egyházai

külön összejöveteleiken tám ogassák az ET Y K h a tá ­ ro zatait. K ülön m egem líti a m agyar evangélikus te s t­ vérgyülekezetek m űködését a finn testvérgyülekeze­ tekkel, v alam int az orosz ortodox egyházban a biblia­ kiadás jelentőségét. K iváló lehetőségeket kínál a nem zetközi intézm é­ nyek és intézetek, tudom ányos kölcsönhatások szere­ p ét a béke érdekében. Az itt-o tt fellépő töm egm észár­ lások esetében m ár régen sürgetnek olyan nem zetközi törvény létrehozását, s ann ak érvényességét biztosító szervezet m űködését, am ely annak g á ta t tu d n a vetni. Az „egyház békem unkája” kérdésében lényegében nem különbözik m ás békeszervezetek m unkájától, mégis az alapállása más. Isten a világ terem tője és ura, aki nem ak a rja annak p u sztulását. Nem ném a anya és v a k apa. A m egoldást K risztus váltságm űvé­ ben keresi. B ár ez Isten és em ber viszonyára érvényes elsősorban, de lebontja a válaszfalat em ber és em ber között is. Ez nem a sima siker ú tja , hiszen K risztusnak is súlyos áldozatába k erü lt a váltság megszerzése. B ár a végső világbéke eszkatológiai valóság, m egvan ennek az id e v e títe tt fénye is: békesség a földön s az em berek között jó ak ara t. Így a keresztyén em bernek joga és kötelessége is beleavatkozni a nap i p o litik áb a a béke érdekében. R á kell m u ta tn u n k az istentiszteleti élet, a prédikációk jelentőségére is. É s nem kevésbé az imádkozó élet ezirányú elm élyítésére. Végül Péld. 12,20-at idézi: „akik békés tanácsot adnak, azok szívében öröm v a n ” . Koren Em il

Haladni a kitagadottakkal Hans SC H A F F E R T (e d .): Cheminer avec les déshé­ rités. L ’Entraide Protestante Suisse. Z ürich, 1986, 87. l. Az elm últ év végén jelen t meg a fenti című kiad ­ v ány az E P E R /H E K S fennállásának 40. évforduló­ já ra . A könyv összeállítását egy közösség végezte H ans Schafferl lelkész vezetésével, aki 1968 és 1984 között az E P E R központi titk á ra volt és ak it köze­ lebbről is ism erhetünk, hiszen 1975-ben a D ebreceni R eform átus Kollégium díszdoktorává a v a tta . A könyv időrendben és nem te m a tik u san ism erteti a Segélyszervezet m u n k ájá t és em iatt elég nehéz rövid összefoglalást készíteni a széles körű m unkában k itű ­ z ö tt célokról és elért eredm ényekről. Az első h ét fejezet a szervezet m egalakulásával fog­ lalkozik. A létrehozás gondolata a II. világháború idején v ető d ö tt fel. Az 1943-as, 1944-es Svájci P ro ­ testán s E gyházak Szövetségének (F E P S ) gyűlésén C. Ludwig, E . Staehelin professzorok, valam in t A. Koechlin lelkipásztor felhívták az egyház figyelm ét az emberiség irá n t érzett felelősségvállalásra és a béke ügyének szolgálatára. A F E P S gyűlése m ár 1943-ban elh a táro zta egy gaz­ dasági közösség létrehozását a külföldi egyházak segé­ lyezésére. 1945 m árciusáig 1 millió frank gyűlt össze erre a célra. Az új közösség a H E K S (Svájci Evangé­ lium i E gyházak Segélyszervezete) valam in t francia nevén E P E R (P rotestáns Segélyszervezet az E gyhá­ zaknak és M enekülteknek) 1946 jan u árjáb a n h iv a ta ­ losan is m űködni kezd ett. Első titk á ru l H . H . Brunner fiatal zürichi lelkipásztort v álasz to ttá k , az ő vissza­ em lékezését a m ásodik fejezetben olvashatjuk. A m unka H einrich Hellstern lelkipásztor-igazgató szer­ vezésével, irányításával m egkezdődött. A kiadvány m éltán egy egész fejezetet az ő szemé­ lyiségének szentel, de alig van olyan oldal, am elyiken 181

nem találk o zh atu n k nevével. Úgy em lítik, m int a keresztyénségnek elkötelezett lelkipásztort és harcost, jó képzelőerővel rendelkező, érzőszívű, de kritikus lelkületű egyéniséget. Nem é rte tt egyet k o rán ak több k o rláto lt nézetével, m elynek tá rsa iv a l e g y ü tt h an g o t is a d o tt, m in t a „ F ia ta l E gyház” c. folyóirat szerkesztője. Jellem ét és m egpróbáltságát ismerve a F E P S gyűlése ő t bízta meg az E P E R igazgatói tisztével 1945 végén. Benne lá ttá k azt a kapcsolatterem tő egyéniséget, aki kész figyelni, hallg atn i és m egnyílni az új felé, aki közelí­ ten i tu d az em beri problém ák és a nyom orúság felé. Ahol csak já rt, elism ert volt h itvallóként, prédiká­ to rk é n t. Más szervezetek is készek v o ltak eg y ü ttm ű ­ ködni vele. „ H á la neki, hogy az E P E R jelentős (az egész világra) kiterjedő eredm ényeket ért el” . A tevékenység gyors megkezdéséhez H ellstern ezer fiatal és kétszáz holland lelkész segítségét kérte. Az ő segítségükkel éveken keresztül k üldtek élelmiszer­ csom agokat a rászorulóknak. M egalakult egy teológiai irodalm i központ, ahonnan professzorok segítségével könyvszállítm ányok in d u ltak el tö b b m in t ötven Teológia részére (414 ezer frank értékben, m a ez az összeg 3,5 millió frank). B eindult az ösztöndíj-felajánlás: k ét féléven keresz­ tü l ta n u lh a tta k külföldi teológusok svájci városokban, Bázel ezt a felajánlást állandósította. Még 1946-ban Brazíliából és az USA-ból g y ap o to t v ásároltak, am it feldolgozva a kórházak és m enekülttáborok ru h a tá rá ­ n a k rendelkezésére b o csáto ttak . Männedorfból ruhaés alapvető élelm iszerszállítm ányok in d u ltak el E urópa országaiba. Közel k ét év a la tt negyven közrem űködő­ vel egyházi vállalkozás alak u lt ki. Nem zárkóztak el N ém etországtól sem. Még a há­ ború a la tt B ernben titk o s találk o zó t szerveztek a F E P S és a B arth , B runner teológiai h a tá sa a la tt álló N ém et E vangélium i E gyház között. Ugyanez az egy­ ház nyilvánosság elő tt elismeri a ném et nép bűnös­ ségét S tu ttg a rtb a n 1945-ben. A szervezet a perverz hitleri ideológiáktól elszigetelt ország segítségére sie­ t e tt. A teológiai akadém iákra könyvcsom agok érkez­ tek , világhírű professzorok in d u ltak ú tr a ; olyan sze­ mélyiségek, m in t K a rl B a rth , E m il B runner, Oscar F a rn a r, W alter L üthi, hogy ném et teológiákon ta n ít­ sanak. E. Schweizer három féléven á t M ainzban, W . Zimmerli pedig Berlinben, m ajd G öttingenben ta n í­ to tt. H ellstern és m u n k atársai rengeteg nyom orúságot lá tta k utazásaik során: tévelygőkkel, m enekültekkel, árvákkal találk o ztak . Úja b b feladatokkal k ellett meg­ birkózniuk. Á tm eneti hajlékok, árvaházak építése a cél. Főleg Lengyelországban, A usztriában, N ém etor­ szágban és Franciaországban v o lt erre szükség. U gyan­ ezekbe az országokba a lerom bolt tem plom ok helyre­ állításáig harm incöt fakápolnát szállítottak. Megszer­ vezték az egészségileg teljesen lerom lott gyerekek svájci ü d ü ltetését és a „keresztszülő” kapcsolatokat. Külföldi m enekültek összefogására, irán y ítására köz­ p o n to k a t létesítettek . E bben a m un k áb an a Vörös­ kereszt, az osztrák „D on Suisse” és a „l’Aide Suisse á l’E urope” is segítséget n y ú jto tt. Új szolgáltatás a lak u lt P au l Vogt lelkész vezetésé­ vel a zsidó és m ás nemzetiségű m enekültek tá m o g atá ­ sára. A szociális ellátásra szoruló idős m enekülteknek h ázat n y ito tta k „Le Pelican” néven. H am arosan ú jab b nehézségekkel k ellett szembe nézni a szervezetnek: elkezdődött a hidegháború k o r­ szaka. A politikai világban gépezetek in d ultak be a félelem g yártására. N em v o lt többé norm ális párbe­ 182

széd, csak egyoldalú kijelentések, vádaskodások és fenyegetőzések. A szervezet evangélium i alapokra tám aszkodva nem az em berek szétválasztását, hanem kapcsolatba lépé­ sét hangsúlyozta és ó v ott az elszigetelődéstől, Ilyen szemlélettel kísérték figyelemmel az 56-os budapesti, 61-es berlini, 68-as prágai esem ényeket is. H einrich H ellstern, aki ezekben az időkben is u ta z h a to tt, sze­ mélyes kapcsolatokat v e tt fel az egyházakkal, példát m u ta tv a ezáltal a párbeszéd gyakorlására. L ocarnóban pihenőházat v ettek , ahol m ind keletről, m ind nyugatról érkezett férfiak és nők egyaránt négy hetet tö lth ettek eg yütt oldott környezetben, b a rá t­ ságban, ú jra m egtalálva a béke valóságát. Majd tíz évvel a m egalakulás u tá n H ellstern fel­ hívja a figyelm et a harm adik világ gazdasági problé­ m áira és a fejlett országokat felelősségre inti. E rre a felhívásra több város is reagál, többek között N eu­ châtel, Zürich, Bázel. E zt követően az EVT, a Bázeli Misszió és az E P E R közös program ot k észített: „K enyeret a harm adik világnak” ; „K en y eret a jövőnek” c. felhívással ado­ m ányok beszerzéséhez, am it az elm aradott országok iskolai, gazdasági fejlesztésére fordítanak. Ez az ösz­ szeg H ellstern időszakában 85 millió frank volt. Az első te rv egy ipari szakm unkásképző felépítése volt. Svájci gépekkel lá ttá k el az iskolát és svájci tanárok segítségével 1959 őszén m egkezdődött a ta n ítás. E z­ u tá n a m ár felszabadult, de iparilag, iskolailag fejlet­ len Kongó fővárosában, Leopoldvárosban és M atadi kikötővárosában ép ítettek fel 1961-ben k ét gim náziu­ m ot. 1962-ben, Algéria függetlenségének kivívása u tán 24 ezer m unkanélkülinek b iztosítottak állást egy fa­ iskola, p alán taü ltetv én y létrehozásával. A kiad v án y sajátos bibliai szemlélettel ítéli meg a gazdasági, politikai esem ényeket. Nincs olyan ország a világon, V ietnam tól a Fülöp-szigetekig, Dél-Afriká­ tó l Mexikóig, m elynek esem ényeit ne kísérnék figye­ lemmel. E nnek kapcsán többek k ö zött Thildy H a n h a rt tollából olvashatunk „Szolidaritás” címmel. Segíte­ nünk kell azoknak a felemelkedését, akik szintén Isten szeretetének és igazságának cím zettjei. 1976-ban hétpontos h atáro zatb an foglalták össze az E P E R céljait. Az itt összefoglaltak jegyében foly­ ta tjá k m űködésüket ann ak a felelősségnek a tu d a tá ­ ban, amellyel indult a szervezet. „M int Egyház, nem lehetünk érdektelenek a béke problém ájában. Mert Isten beszéde az egész világhoz szól és oda kell figyel­ nünk azokra, akik a békét építik.” Pázm ándi Ágnes

Új ökumenikus folyóirat International Christian Digest néven, egyenlőre 15 ezer előfizetővel, új, h a v o n ta megjelenő ökum enikus folyóirat lá to tt napvilágot ez év februárjában. A lap életrehívói az inform ációval és olvasnivalóval m ár régen tú lte rh elt egyházi-teológiai személyiségek sóhaját azokat megelőzendő kim ondják: „Mégegy! Az eddi­ gieket sem vagyunk képesek k ö v e tn i. . . ” A m egren­ delő lapon szereplő néhány szerkesztőségi m ondat erre az an ticipált sóhajra a következő választ a d ja : a lap célkitűzése nem az, hogy szaporítsa a m ár így is alig á ttek in th ető v é le tt keresztyén teológiai-egyházi periodikus irodalm at, hanem éppen ellenkezőleg, sű­ rítve, koncentrálva k ív án ja az olvasó elé tá rn i m ind­ azt, ami a keresztyén teológiai-egyházi élet szám ára

valóban fontos. E zen belül különös figyelm et kíván fordítani azokra az eg y eb ü tt m egjelent cikkekre és tanulm án y o k ra, melyek népek és k u ltú rá k jobb meg­ értését és kölcsönös bizalm át segítik elő a keresztyén­ ségen belül és azon túl. B ár a h a tta g ú szerkesztőségi stáb tag jai m ethodista h átterű ek , a 12 tag ú szerkesztőbizottságban olyan ism ert ökum enikus személyiségek foglalnak helyet, m int Desm ond M. Tutu, N obel-békedíjas dél-afrikai anglikán érsek; Philip A. Potter, az EV T v o lt fő titk á ra ; Alexei M. Bicskov, szovjetunióbeli b a p tista egyházi vezető; Pauline Webb, a BBC vallásos adásainak koor­ dinátora. A folyóirat kiadója R o b ert K . Feaster, szer­ kesztője J . R ichard Peck. Az első szám büszkén idéz azokból a köszöntő sorok­ ból, m elyekben ism ert egyházi és világi személyiségek fejezik ki v árak o zásu k at és jó k ívánságukat a lap iránt. Többek k ö zö tt az alá b b ia k a t o lv ash atju k : „Az Internatio n al C hristian Digest különböző h áttérrel rendelkező keresztyéneknek nem csak ab ban lehet nagy segítségére, hogy egym ást m egism erjék, hanem ab ban is, hogy Iste n népe irá n ti elvárásait m élyebben m egértsék.” (Billy Graham evangelizátor); „Vélemé­ nyem szerint a világ népei csak úgy közeledhetnek egymáshoz, ha egym ás nézőpontjainak jobb megisme­ résére tö re k sz ü n k . . . ennek hasznos eszköze lehet ez az új kiad v án y ” (R. J . L. Hawke, A usztrália minisz­ terelnöke); „E z egy nagyon jó elképzelés. A k iadvány gyönyörű szolgálatot fog végezni” (Emilio Castro, az EVT fő titk ára); „Öröm m el köszöntöm az In te rn a ­ tional C hristian Digest c. folyóiratot akkor, am ikor a világkeresztyénségnek a nemzetközi békéhez és igaz­ ságossághoz való hozzájárulása egyre nyilvánvalóbb” (R obert Runcie can terb u ry érsek); „A bban bízom, hogy az In tern atio n al C hristian Digest a különböző népek közötti jobb m egértést fogja szolgálni, még ak k o r is, ha azok eltérő hitvallásokhoz ta rto z n a k ” (Corazon C. Aquino, a Fülöp-szigetek elnökasszonya). Az első szám a captatio beneoolentiae m egnyilatko­ zásokon tú l cikkeivel is példázza, hogy hogyan is képzeli el kivonatoló, koncentráló inform ációs szolgá­ la tá t. K ét cikk u ta l K. B a rth születésének 100 éves évfordulójára. Az egyikben E. Achtemeier virginiai pro­ fesszornő vall arról, hogy m it ta n u lt K . B arth-tól. Az általánosan ism ert b a rth i tételek felsorolása előtt m in t legfontosabb „tan u lság o t” szögezi le: „az egy­ háznak végsőképpen csak egy üzenete v an — Jézus K risztus, a m egfeszített” (9). A m ásik írá st a B a rth — B runner v itá t és m egbékélést eleveníti föl a szem- és fü ltan ú lelkesedésével. A. C. v an Raalte m ichigani professzor a cikk szerzője. Az elefánt és a bálna b arth i összeférhetőségét m egerősítendő idézi B arth n ak azt a levelét, m elyet a baseli teológus, P e te r Vogelsanger lelkésznek írt és m elyben kéri a cím zettet, hogy a következőket m ondja meg a nagybeteg B runnernek: , , . . . a m i Istenünkhöz ajánlom ő t . . . az az idő, am ikor úgy gondoltam , hogy N EM -et kell m ondanom neki, m ár régen elm últ és mi m indnyájan csak annak a tényn ek a következtében élhetünk, hogy az irgal­ m as Isten m indannyiunkkal az ő kegyelmes IG E N -jét közli” (11). „A hatalom nélküli Jézus K risztus” címmel ír a M egfeszítettről Jo h n Shelby Spong am erikai püspök elsősorban azoknak, akik az egyház földi értelem ben v e tt h ata lm á t féltik, s ahol m ár elveszett, sajnálják. F elhívja az egyházakat a rra az igazi hűségre, elhiva­ to ttság ra , tanulságra, m elyet az egyház m in t az erőt­ len K risztus szolgája a k o n stan tin u si ford u lat óta alig a k a r s tu d betölteni (13). Mercy A m ba Oduyoge nigériai teológusnő a keresz­

tyén misszió és az afrikai ősvallások konfrontációjáról ír. Szám onkéri azt a keresztyén a ttitű d ö t, mely igno­ rálja az afrikai vallást és k u ltú rá t. Véleménye szerint ez m agának a m issziónak a szem pontjából sem szeren­ csés lelkület, de am i még ennél is rosszabb, elidegeníti az afrikaiakat a m aguk afrikai identitásától. Szerinte ez m ár végzetesen romboló. A keresztyén teológia A frikában afrikai jellegzetességeket kell hogy hordoz­ zon, ugyanúgy, ahogy az E urópában európai, A m eriká­ ban am erikai stb. H angsúlyozza, hogy az afrikai sajátságok nem feltétlenül „bűnös egzotikus járu lé­ kok” . Az afrikai teológusoknak azzal a h ittel kell végezni m u n k áju k at, hogy ha alázatosan az Istennek ajánlják azt, m aga a Szentlélek fogja azt úgy megtisz­ títa n i, hogy „a ra n y k én t ragyog m ajd a sötétségben élőknek” (18). „ In k á b b halál, m int hűtlenség” című cikk foglal­ kozik a harm adik világ egy m ásik p o n tján ak gondjai­ val, tragikus helyzetével. Fernando Bermúdez spanyol misszionárius, a g u atem alai keresztyének m egpróbál­ tatásaiv al, szenvedéseivel, m egaláztatásaival és hűsé­ gével ism erteti meg az olvasót. A nép szenvedéseit a római birodalom üldözött keresztyéneinek az életéhez hasonlítja. A cikk egy latin-am erikai im ádsággal feje­ ződik be, m elynek utolsó sora így hangzik: „A dd, hogy ne a haláltól féljek, hanem a hűtlenségtől” (22). B rian Thornton, az In te rn atio n al C hristian Digest társszerkesztője in te rjú t közöl D onald Soperrel. A kö­ vetkezetes szocialista és pacifista beállítottságáról is híres m ethodista lord, 60 éves igehirdetői és közéleti ta p asztalatait osztja meg az olvasóval. „Történelm i leckék a holnap missziója szám ára” címmel elemzi a keresztyénség megoszlását, az egyház növekedését, a világ átalak u lását Tracey K. Jones medisoni professzor. B ár a cikk statisztikai jellegű, s a szám okon keresztül is egyfajta trium falizm ust sugároz, m indazonáltal optim izm usának az a meggyő­ ződés ad ja a mélységet, hogy „Jézus K risztus az E vangélizátor” (28). Ez a h it form álhatja egységbe a különböző felekezetek missziói tevékenységét és ez ad m inden missziós tevékenységnek értelm et és re­ ménységet. A. J . Ugolnik pennsylvaniai professzor „M it lehet tan u ln i az orosz tradícióból?” címmel írja személyes neveltetésére, tan u lm án y aira és rendszeres szovjet­ unióbeli látogatásaira építve cikkét, mely bepillantást ad az Orosz O rthodox Egyház hagyom ányaiba, lelkü­ letébe, m ed itativ befeléfordulásába, liturgikus, zeneiképzőm űvészeti m egnyilatkozásaiba. „A bálványim ádás elemzésé” -t olvashatjuk K osuke K oyama ja p á n szárm azású New York-i professzor cik­ kében. A szerző u ta l arra, hogy m iként m inden szá­ zadnak, a m iénknek is m egvannak a m aga bálványai — am elyektől az em berek félnek, s am elyekben az em berek bíznak. A bálványim ádás definiálásához P. Tillichet hívja segítségül, aki szerint ez akkor jön létre, am ikor „valam it, am i föltételekhez szabott, föl­ tétlennek tekintenek, valam it, am it lényege szerint részleges, egyetem esnek m agasztalnak és valam inek, am i lényege szerint véges, végső jelentőséget ad n ak ” (35). E z az, am ivel szem ben a féltőn szerető (félté­ keny) Isten m a is aján lja a m aga igazi szentségét és hatékony kegyelm ét. É rdekes beszélgetés keretében ism erkedhet meg az olvasó Charles E . Curran a ty a ügyével, aki m int a W ashingtoni K atholikus E gyetem ta n á ra kerü lt szem­ be a V atikánnal. A beszélgetés eredetileg az NBC (New York B roadcasting Company) rádió és televízió program ja volt. Az engedetlenséggel vád o lt profesz­ 183

szor on és a V atik án képviselőjén kívül jelen voltak a sajtó képviselői is. Sam uel Terrien New York-i ny. professzor az Am a­ deus című M ozart-film teológiai elemzését végzi el. „ E g y meglepő drám a, am ely bár M ozartról szól, az Isten atyaságának és az Isten kegyelm ének teológiai jelentését k u ta tja ” — állapítja meg a szerző” (41). A „széles e világon” ro v a to t könyvism ertetések, híres személyiségek idézésre m éltónak ta r to tt m ondá­ sai, m ajd a következő szám előzetes tartalom jegyzéke követi. A fentiekből kiderül, hogy a szerkesztők egyaránt törekszenek időszerűségre és népszerűségre. Ú gy ér­ zem, hogy a Theologiai Szemle olvasói is áldást kér­ hetnek az In tern atio n al C hristian Digest vállalkozá­ sára. Β óna Zoltán

Mítoszok anyaföldje R engeteg em ber szorul „gyökérkezelésre” , egész k u ltú rá n k szikkad és senyved, m ert nem tu d ja , hogy m ivégre él, vagy m e rt rosszul tu d ja . Az „euram eriká­ nus” homo sapiens búcsút m o n d o tt a m ítoszoknak is. M intha a legyek a z t m ondanák: Nem ta rtju k tovább a plafont! — és büszkén odébbrepülnének. Á m bár itt jóval többről v an szó: m in th a a növények m ondaná­ n ak fel tá p ta la ju k n a k , m ert elegük v an a kötöttség­ ből. V an egyházi m ítosz-allergia is, ha nem is m inden ok nélkül, de erősen eltú lzo ttan , m in th a merő h it­ tag ad ás volna az a felismerés, hogy a Biblia nem egyszer a m ítosz form anyelvén, ann ak eszközeivel fejti ki egy s m ás m ondanivalóját — ta lá n m ert minél sokrétűbb és m élyebb egy igazság, an n ál alkalm asabb kifejezésére a m ítosz, am elyet egzisztenciális őspéldá­ zatnak is nevezhetnénk. H a K ain és Ábel esetéről egykorú kőtábla-jegyzőkönyvek tan ú sk o d nának, az érdekes krim inológiai adalék volna, de ha K ain és Ábel m int valós lehetőség bennem lakozik, az m ár tö b b m in t izgalmas, veszedelem és feladat: m it kezd­ hetek ezzel a kettővel önm agam ban?! A m ítoszok létü n k és lényünk hatalm as, hordozó képei, kim eríthetetlenül gazdag tü k rei, veszedelmeink és ősesélyeink vibráló képm ásai, egyéni és közösségi en ergiaraktáraink, alapvető belső sodrásaink kézje­ gyei; sa já t mélységeinkre ism erhetünk bennük. Dr. Theodoer Seifert, a N em zetközi M élylélektani T ársaság elnöke, A mítoszok varázsa cím ű sorozat kiadója,, ezt írja e könyvek bevezetőjében: „E zek a tö rté n e te k rabulejtően megragadók. B ennük önm a­ g unkkal találkozunk, sa já t lelkünk erejét és térségeit lá tju k és éljük át, bensőnk még ki nem fürkészett lehetőségeit ( . . . ) . A m ítoszok életünket tükrözik, s a z t a bizonyosságot: lehet úgy élni, hogy annak értelm e legyen.” A sorozat nyitó m űvét m aga Seifert írta Weltentstehung címmel. A legkülönbözőbb népek m ítoszai a világ keletkezéséről meglepő p árhuzam okat m u ta tn a k , am i megfelel C. G. J ung által fölfedezett kollektív tu d a tta la n tényének. L ényünk végső gyö­ kerei a transzcendenciába nyúlnak, a világ terem tése egyedileg is m egtörténik bennünk, s az örök törvé­ nyek m élységeinkben élnek ősidőktől fogva, követé­ sük élet, semmibe vevésük halál. M inden esetre a terem tő i te rv m egvalósulására tö r m inden bensőnk vulkánm ély kohójában, csak tu d n á n k rá figyelni! É s Seifert a v a to tt vezető ebben a döbbenetes-szép barlangvilágban. Grosse M utter und göttliches K in d az 1986-ban in­ d u lt, igen szép kiállítású sorozat következő darabja. 184

Szerzője, Angela Waiblinger m ár ism erősünk a R u m ­ pelstilzchen-m eseinterpretáció révén. Most a hatalm as F ö ldanyát, a M agna M atert és ann ak isteni gyerm e­ k é t m u ta tja be. A szülők szám ára a gyerm ek isteni ajándék, akárcsak a benne szim bolizált új élet. Álom­ értelm ezésben járato s pszichoterapeuták tu d já k , hogy a klienseik álm ában megszülető gyerm eknek általában nem csekély jelentősége v an : az illetőben valam i új születik! A transzcendenciától a leggyakorlatibb kon­ zekvenciákig terjedő skálán m u ta tja be szerzőnk a nagy parab o lát: a gyerm ek-archetípus, a gyermekiség ígéretét és elkötelezését. Nem csekély problém a ad ó dhat abból, h a anyák tú l szoros lelki szálakkal kötik m agukhoz gyerm eküket szeretet orvén, s tu d n i sem ak a rn a k róla, hogy ezzel m ilyen katasztrofális k áro k at okozhatnak „szeretett” fiuknak vagy leányuknak, sőt önm aguknak is. A több kiadványából is ism ert dr. Ingrid Riedel an yák és lányaik szim biotikus problem atikájába bocsátkozik bele Demeters Suche címmel. I t t kell m egem líteni, hogy különösen lelkipásztorokkal igyekeznek a jobbára sze­ rencsétlen sorsú, de felnőtt gyerekük életét is köny­ nyen szerencsétlenné tevő önző anyák elfogadtatni, hogy ők csakis merő áldozatkészségből és igaz szülői szeretetből olyanok, am ilyenek, ho lo tt valójában félel­ m etes anyai h atalm ukkal élnek vissza, és gyakorlati­ lag nem engedik önálló felnőtté válni nagykorú gyere­ keiket. (E rről m egdöbbentően ír F ritz Riemann Az öregedés művészete című, 1987 könyvnapja tá já n meg­ jelenő m űvében.) Ilyen esetekben a lelkészeknek első­ rendű kötelességük lenne segíteni a tö n k reszeretett és lelki kalodába z árt „gyerekek” kiszabadításában. V igyázat: az anya-archetipusnak egyik oldala a tá p ­ lálás, ám a m ásik az elnyelés! H a van anyák n apja, kellene hogy legyen „elnyelt gyerm ekek visszaadásá­ nak n ap ja” i s . .. Dr. V erena K ast is jó ism erősünk szerzőként — m ost Sisgphos címmel írt „a régi kőről és az új ú tró l” . Teljes lélektani felkészültséggel gyűrkőzik neki, hogy értelm ezze az értelm etlenség kövét. Alapos szemlőlé­ dés és elemzés u tá n oda ju t — nem a kizárólagos helyesség igényével —, hogy ebben a céltalan, de ítéletszerű kőgörgetésben a negyven körüliek jelleg­ zetes problém áját lássa, am ikor életükben elharan­ gozták a delet, s lefelé m egy m ár az é le tú t: m i ad értelmet életnek és halálnak? Sok követ kell és sokszor érdemes is felgördítenünk, de lesz egy, am elyet tu d ­ nunk kell elengedni. E z t R adnóti így fejezte ki: „B e­ gom bolom halálom at” . A Zauber der M ythen sorozat (K reuz Verlag, Zürich, S tu ttg a rt) 1987-ben a következő m űvekkel fo ly tató ­ dik: Rosm arie Bog, Die H exe; L utz Müller, Der H eld; H elm ut Rem m ler, Das R ätsel der Sphinx; H ans Jellouschek, Semele, Zeus und H era. — Még jó, hogy csak a naiv elképzelések szak íto ttak a m íto­ szokkal, nem pedig azok velünk. Bodrog M iklós

Az öröm teológiájáról Jürgen M oltmann, Die ersten Freigelassenen der Schöp­ fung Versuche über die Freude an der Freiheit und das Wohlgefallen am Spiel, Kaiesr Traktate 2, Chr. Kaiser Verlag, M ünchen, 1971 Először is fel kell ten n i a kérdést: m i h ív ta létre az öröm teológiai feldolgozását, érv én y re ju ttatá sá t ko­ ru n k b a n ? K ét teológiai szemlélet ütközik össze a kor­ tá rs teológiában és m indkettő jogot, sokszor egyed­

uralm at követel. E z a két teológiai metódus: az egyik a cselekvés teológiája, a m ásik a dicsőítés teológiája. Az első az egyház küldetését és a messiási cselekvés m egjelenítését hang o ztatja. E szemlélet szerint Isten m ögöttünk van, azaz onnan jövünk, a világ előttü n k , azaz oda m együnk. A m ásodik szemlélet alapállása egészen fo rd íto tt: Isten v an elő ttü n k és a világ k örü­ lö ttü n k . A cél az, hogy Iste n t dicsőítsük, benne örül­ jü n k , kegyelm én csodálkozzunk gyerm ekként, őt szem­ léljük és im ádjuk. E k é t m etódus megfelel an nak, ahogyan Istennek a története két nagy megmozdulást hoz létre: az egyik Istenből indul ki és a világra irányul, a m ásik a világból indul ki és Istenre irányul. Az első a terem tő, m egszabadító és m indeneket m egváltó isteni uralom. Isten így lesz Ú r a világ felett, hogy K risztusban m agát ad ja a világnak. A m ásik: a világ, az em ber válaszol Isten szabadítására azáltal, hogy ő t dicsőíti, szemléli és benne gyönyörködik. E bben az em ber részéről árad Iste n felé a köszönet, a hála, az öröm és az im ádat. E z a m ásik m ód, ahogyan Isten Ú r lesz a világ felett. E kettősen egy mozgás a történelemben ketté szakadt. A n y u g ati egyház az elsőt h an g o ztatja: a h it engedelmességét, a cselekvés, az etika fontossá­ gát. A m ásik irá n y t a keleti egyházak képviselik a kegyelem ben való öröm, az Isten megdicsőítése náluk középpontban áll. Az elmélyülés, a m editáció nagyobb hangsúlyt kap. M oltm ann egész művét az jellem zi, hogy a két teoló­ giai metódus egyensúlyát-egységét szolgálja. Műveiben a társadalm i-politikai felad ato k at a h it alap jára he­ lyezi. V iszont az egyoldalúvá le tt etikai kategóriák han g o ztatása lá ttá n m egszólaltatja a keresztyén élet esztétikai kategóriáit. E z a m űve nem a legnagyobbak közül való, de jelentősége mégis óriási, m ert az emlí­ t e t t egyensúlyt igyekszik ebben helyreállítani. Aki csak ezt olvassa ta lá n csalódik benne, de aki ezt ellen­ p o n tk én t értelm ezi és m űvei egészének az összefüggé­ sébe helyezi, az gyönyörködik benne. N ézzük ezután miben látja M oltm ann az öröm teoló­ giai alapjait? Négy k érdést tesz fel és erre úgy ad ja meg a választ, hogy m ind a négy válasz az öröm ben csendül össze. Első kérdés: M iért teremtette Isten a vi­ lágot? Herakleitosz ó ta a já té k o t világszim bólum ként alkalm azták, m ert m egállapítása szerint „ a világfo­ ly am at olyan, m in t egy játszó gyerm ek” . F in k filozó­ fus ezt úgy értelm ezte: A világ m egokolatlan. A világ eredeti létrejö tte a já té k k a ra k te ré t viseli m agán. A világnak a léte nem szükségszerű, Iste n t semmi nem kényszerítette, nem vezette, am ikor te re m te tt. Semmi m agyarázat nincs arra, hogy valam i v an és nem a Semmi. A világ m egokolatlan létére az egyetlen m a­ g y arázat Isten jótetszése, gyönyörűsége, azaz terem ­ te tt, m ert öröm öt ta lá lt benne. E nnek az Isten olda­ lán levő „ já té k n a k ” , szabad terem tésnek megfelel az em ber istengyerm eksége, azaz gyerm ekként fogadja Isten országát, Isten terem tését és ab ban szabad örömmel résztvesz, „ já tsz ik ” . Ez az Istenben o tth o n t ta lá lt em bernek a szabad m egnyilatkozása, aki aján ­ dékként fogad Isten kezéből m indent. K om olyság és vidám ság, feszültség és feloldódás eg y arán t benne van ebben. M ásodik kérdés: M ire teremtette Isten a világot? A világ theatrum gloriae Dei, m o n d ta a kom oly K álvin. Az em ber terem tésének a célja, így fogalmaz a west­ m insteri K áté 1647-ből: Isten dicsősége és a benne való végnélküli öröm. Örülni Istenben és sa já t lété­ ben ez az em ber nagyszerű lehetősége és feladata. A válasz erre a kérdésre: m iért van h á t em ber, nem k im u ta th a tó célokban van, am ely az em bert igénybe

veszi és szolgálatába állítja, hanem létének m agának az elfogadásában és létének abban az öröm ében és di­ csőségében, m elyet Istennél talál. A társadalom és nem ­ kevésbé az egyház is beleneveli az em berekbe, sőt m ár a gyerm ekekbe azokat a veszélyes tételeket, mely szerint az élet értelm e a haszonban, a célokban lehet. Felcseréli az em ber az Istenben való öröm öt azzal, hogy m aga m agát ak a rja hasznossá tenni, és eszerint am it tesz abban van létének a célja. E szerint az em­ ber cselekedeteivel szerzi meg a léthez való jo g át és ez teljesen ellentétben van Luther m egállapításával, m ely szerint az em ber nem a cselekedetekből igazul meg. Nem abban van létü n k igazsága, hogy valam it teszünk, hanem , hogy Isten, am int vagyunk elfogad és szeret. H a ezt szem elől veszítjük, az em ber m un­ kaerő lesz csupán és annyi lesz létének az értéke, me­ ly et m aga meg tu d valósítani. Pedig az evangélium üzenete éppen az, hogy az em ber önm agában érték. Maga a lét ahogyan m egjelenik és önm agát megjelen­ te ti ez az érték. Meg kell szabadulni te h á t a szolga­ ságtól és a m unkának, a céloknak való alávetettség­ tő l — h a n g o zta tja M oltm ann. Term észetes, hogy az em ber szolgálni, alkotni, ten n i fog élete folyam án, de ez m ár következm ény, és az em ber ezekben sem függ élete teljesítm ényétől és teljesítm énye eredm ényétől. M indennek felismerése véd az önistenítés ellen és meg­ szabadít a ttó l, hogy létü n k et sa já t alkotásaink börtö­ nébe bezárjuk. Az öröm forrása életünk Istenben fel­ tárulkozó alapja. L étünk igazolt és szép, m ielőtt v a ­ lam it teszünk vagy elm ulasztunk, ezért erre a kérdés­ re: Mit csinálsz te itt, elég azt válaszolni: Vagyok. H arm adik kérdés: miért lett az Isten emberré? A vá­ lasz Isten megokolh a ta tla n szeretetében van : így te tsz e tt. E zért érthető, hogy erről a kegyelem ről a teológia az Istenben való tú lárad ó örömmel, gondola­ to k és szavak, képek és énekek szabad já té k áv al be­ szél. Isten em berrélételének és a benne m egjelent ke­ gyelem nek a csúcsán áll a feltám adás. H ú sv ét p ar excellence a szabadságot és az öröm öt jelenti. Athana­ sius így fogalm azott: A feltám ad o tt K risztus az éle­ te t végnélküli ünneppé teszi. R oger Schutz 1973-ban világifjúsági találkozót h ív o tt össze Taizébe, és ezt a m ondatot te tte a találkozó jelm ondatává. Aki ér­ tü n k a kereszten m eghalt az tá m a sz ta to tt fel, ezért feltám adása a bűnösök rem énysége, az eljövendő Is­ ten dicsőségében való előlegezett részesedés. A feltá­ m adás ereje a M egfeszített követésére az e lh ag y ato t­ ta k k a l való közösségre vezet. Többé nem hiábavaló az élet és a m unka, így a feltám adás a nihilizm us le­ győzése. A hívőt eltölti Isten gyönyörűségének öröme és elkezdődik a m egszabadított em ber játé k a. A negyedik kérdés: M iben áll a történelem végcélja? Az elkövetkezendő új világnak a képei nem a harcnak és a győzelem nek, a m unkának és az eredm énynek a világából v e tt képek, hanem ezek a gyerm eki biza­ lom világából valók. A szenvedés „m ié rt” kérdésére az új terem tés ad ja meg a választ. A történelem végén a já té k b an való gyönyörködés az, mely Iste n t és a meg­ sz a b ad íto tt em bert m ajd összeköti. Luther azt m ondja: „Az em ber o tt m ennyei-földdel és m inden terem tm én y ­ nyel játszani fog” . Van Ruler azt m ondja: E ddig azt h ittem , hogy az új terem tés világában a szeretet u ral­ m a fog v árni rán k , de m ost úgy látom , az öröm fog végső beteljesedéséhez érkezni. Az em ber Iste n t szem­ lélheti és szépségében gyönyörködhet. B eteljesedik, de egészen m ás m ódon, ahogyan a történelem elején elhangzott: O lyanok lesztek, m in t az Isten (1J n 3,2). M oltm ann gondolatait hallva, fel lehet ten n i a H ei­ delbergi K áté jólism ert kérdését: m i hasznod van, ha m indezt hiszed? Vagyis m i a jelentősége életünkre 185

a jelenben a gyakorlati szolgálat lehetőségeit kereső lelkipásztor lelkiism eretes önvizsgálata. Í gy vall er­ ről: „A kik elfelejtik a m ú lta t, kénytelenek azt megis­ m ételni. Azok pedig, akik emlékeznek a m últra, benne ú tm u ta tá st találn a k a jelenre és a jövőre egyaránt, s gazdag hagyom ányokat tu d n a k feleleveníteni. Mi meg­ ta n u ltu k a m últból, hogy sok idő és ta p a sz ta la t szük­ séges, am íg az em ber elju t annak a felismerésére, hogy egyetlen dogm a sem érdem li meg, hogy érette szem beszálljunk és vétkezzünk az emberség és a sze­ re te t ellen” (94). A k ö te t első írása egy felettébb hasznos évszám tábla az erdélyi u n itárius egyház m últjáról, am i olyan, m in t egy jól átgondolt, m unkára, további k u ta tá sra inspi­ ráló v ázlat az u n itárius egyház m egírandó tö rtén e té­ hez. Ez ad k eretet a többi írásnak. A következő dolgozat — „A datok az unitáriusok püspökválasztási jogának történetéhez” — lényegében az egyház kialakulásának, genezisének (vagy ta lá n exodusának?) a tö rtén ete, am i az erdélyi reform áció kialakulásának, továbbgyűrűzésének tö rtén e te v áz át tá rja fel, több olyan kérdésre terelve a figyelm et, am elyek egyháztörténeti k u ta tásu n k b a n és o k ta tá ­ sunkban nem kap n ak kellő hangsúlyt. Elsősorban az erdélyi ellenreform áció indulására, az innovációs tö r­ É rdem es m egem líteni, hogy am it M oltm ann a rend­ vény körüli huzavonák és politikai cselekvésekre vo­ szeres teológia síkján elvégzett, azt végezte el Rudolf natkozó ad ato k ra gondolhatunk. Bohren a gyak o rlati teológia síkján. K é t újonnan meg­ A k ö tet k é t D ávid Ferenc ta n u lm án y a a m ajdan jelen t könyve, Lebensstil, Dass Gott schön werde a teo­ m egírandó életrajzi m onográfiájához szállít nagyon lógiai esztétika a la p ja it fek teti le. A benne megszólaló fontos építőanyagot. K ülönösen a D ávid biblicizm u­ gondolatok, m elyek nagy m értékben h asonlítanak sáról szóló írás fontos teológia-történeti szem pontból, M oltm ann gondolataihoz, külön ta n u lm á n y t igényel­ am i a nagy reform átor előítéletektől és félrem agyarázá­ nek. De a gondolatok hasonlóságának a szem lélteté­ soktól m entes m egértésében segít. Ez a tan u lm án y sére befejezem ezt a könyvism ertetést Bohren érdekes feltárja a hum anizm us és a reformáció, E rasm us és m egállapításával: „ H a nincs ilyen haszonra nem tekin­ D ávid Ferenc kapcsolatának számos érdekes elem ét, tő elrag ad tatás Istennel szemben, h a nem hangzik teológiai gondolkozásának sarkkövét. Különösen ér­ ilyen öröm teli felkiáltás és poézis, vagyisha mindez dekes a Comma Joanneum — vagyis 1Jn 5,7 — m a­ kim arad, akkor ham arosan az em ber lesz em bertársai g y arázatán ak dávidferenci m egoldása. De ez az írás és a társadalom szám ára haszon nélküli” (Lebenstil, sem m arad m entes az etikai tanulságoktól. A sok a d a t­ 126). ra épülő rem ek tan u lm á n y Gaál G ábor egyik különös Szathmáry Sándor gondolatával fejeződik be, „Semmiféle m últ nem vész el soha: valahol és valahogy m egm arad valam iben és m unkál a jelenben, m ert azért volt, hogy a jelen egy hosszú és széles k á p rá z a tát m egterem tse. A m últ és Híradás az erdélyi unitárius m últunk nem vész el soha.” (82) A m ásik D ávid Ferenc tanulm ány, mely több pon­ teológia műhelyéből to n m egism étli az előző írás m egállapításait „D ávid D. Dr. Erdő János: Teológiai tanulm ányok. Kolozsvár. Ferenc és a vallási türelem ” problém ájával foglalko­ zik, mely az 1568. ja n u á r 6 —13. között ülésező Tordai 1986 országgyűlés h atáro zataib an ö ltö tt te ste t. Ez az or­ szággyűlés E urópában először m ondta ki „ a prédiká­ Különös könyv dr. Erdő Ján o s teológiai tan u lm á­ torok m inden helyeken az evangélium ot prédikálják, nyain ak k ötete, m ely az elm últ esztendő végén hag y ta hirdessék, ki-ki az Ő értelm e szerint, és a közösség, el a sajtó t. N em csak tu d ó s, tanulságokban gazdag tanulm án y o k sora ez a könyv, hanem etik ai tan u lsá­ h a venni a k arja, jó, h a nem , senki rá ne kényszerítse az Ő lelke azon meg nem nyugodván, de oly p réd ik á to rt gokkal terhes írás is egyben. Ez a legnagyobb értéke, hiszen a tudom ányok ápolásának ez a fa jta etikai in­ tarth asso n , kinek ta n ítá sa neki tetszik .” Máig példa­ m u ta tó an követésre m éltó ez az elv. d ítású m ódja a K irályhágón innen és tú l ritk a dolog, E rdő János tö rté n e ti tá rg y ú írásainak legfigyelem­ így h á t drága kincs. Már a k ö te t bevezetőjében a rra rem éltóbb darab ja, Heltai G áspárról „az igaz keresz­ hívja fel a figyelm et Kovács Lajos püspök n éhány sor­ ban, hogy dr. E rdő Ján o s 16 tan u lm án y án ak „m ind­ tyénséget valló” prédikátorról szól. H e ltai a m agyar reformáció történetének egyik legérdekesebb alakja, egyike a szerző egyházunk irá n ti lángoló szeretetét sugározza, m ú ltu n k értékeinek felelősségteljes ta n u l­ akinek é le ttö rtén e tét csak részben ism erjük. E rd ő pontos filológiai vizsgálatnak v eti alá H e lta i egyik m ányozását tükrözi, a m a hívő unitáriu s em berének fontos életfordulóját. H osszú u ta t já rt be a reform átor. legjellemzőbb sajátosságait k ö zvetíti.” (5) H um an ista alapokról indulva — W ittenbergbe kerü lt Dr. E rdő Ján o s — aki az E rdélyi U nitárius Egyház főjegyzője, a Teológiai In té z e t professzora — elsősor­ diáknak. H azajőve egy m unkacsoportot szervezett, hogy lefordíta ssa és kiad ja a m agyar nyelvű B ibliát. ban egyháztörténész. E z t b izonyítja a k ö te t legtöbb tan u lm án y a. De nem az önigazoló, apologetikus szán­ Csaknem az egész Szentírás m egjelent m unkálkodása nyom án 1551—1563 kö zö tt anyanyelvünkön. Teoló­ dék te tte a m ú lt jeles k u ta tó já v á , hanem valam i m ás: nézve ezeknek a m egállapításoknak. M indenekelőtt an n ak m egértése, hogy az egyház nem csupán eszköz arra, hogy á ltala a h it engedelmességében m ások ja ­ v á ra a szolgálat végbem enjen, hogy az etikai kategó­ riák betöltésével hasznot hajtso n , hanem az egyház önm agában m ár cél is. Idézi Schleiermachert és megál­ la p ítja : „ H a a vallás nem öncél és értelm e és értéke nem önm agában van, akkor egyáltalán nincs célja és értéke” . Ágoston szavait használva m egállapítja, hogy az em ber eddig Is te n t használta, hogy a világot élvez­ ze. Az elsősegélynyújtó Isten azonban lassan, de biz­ tosan sokaknak és a társad alo m n ak , m in t egésznek az életéből eltű n h et. De ennek az Istennek a „h alála” u tá n az em ber arról beszélhet, hogy a szabad Istennek örül és őt „élvezi” . A másikért-való-lét K risztus egy­ h ázán ak az alapszerkezete, de ezen tú l is vezet ú t és ez az egymással-való-lét, vagyis a m egv áltott, szabad életnek a form ájához vezet. Az egyház nem csak segéd­ szolgálatot végez a világért, de dem onstratív létér­ téke van : a m egnyert szabadságnak az öröm ét közös­ ségi létében felm u tatja. Így el kell ju tn i oda, hogy az esztétikai kategóriák is szóhoz ju ssanak az egyház éle­ téb en : Isten szépségének a szemlélete, a m editáció, a befele fordulás, az im ádás, az á h íta t sokféle lehető­ ségeiben.

186

giai álláspontja is többször v álto z o tt élete során. K a­ tolikusnak in d u lt, 1544—1558 k ö zö tt a reform áció lu th eri irányzatához ta rto z o tt, de életének következő évtizedében (1559—1569) a helvét irányzat p ártján állt, míg életének alkonyán az a n titrin itá riu s hitben já rt. Így h á t igaza van Féja G ézának, aki szerint „ H e ltai G áspárnak a bolygó sors a d a to tt. A szellem n apjának , D ávid Ferencnek bolygója le tt, híven kö­ v ette merész ú tjá t, s utánareb eg te nem kevésbé me­ rész h itv a llá sá t” (99). E rdő Ján o s ta n u lm á n y a a rra a nehéz, a szakirodalom által még nem egészen megol­ d o tt kérdésre keresi a v álaszt: H eltai G áspár hogyan le tt an titrin itá riu s? E z t a k érdést m ár ugyan 1966ban vizsgálta Péter Lajos egy rövid írásban, de E rdő Ján o s m indenre kiterjedő, pontos forrásvizsgálata, úgy tű n ik elfogadhatóan tisztázza H eltai a n titrin i­ táriusságának kezdetét. E rdő Ján o s tan u lm án y ain ak m ásodik jelentős tö r­ ténelm i csom ópontja a m ú lt századi u n itáriu s esz­ mélődés kora. Lényegében a m ai u n itáriu s teológia alapvető norm arendszere ekkor alak u lt ki. Az 1830— 60-as évek teológiai racionalizm usa k edvezett az uni­ táriu s etik a kibontakozódásának. E nnek egyik fontos dokum entum a Charming E . W . k átéja, mely K riza Ján o s átdolgozásában 1845-ben m egjelent. H ogyan viszonyul C hanning kátéjához a m agyar átdolgozás? E z t a kérdést nem csak filológiai kíváncsiság m otiválja, hanem a m ai u n itáriu s teológia forrásvidékeit felfe­ dezni vágyó ösztön is. E rd ő Ján o s K riza m u n k áját sorra-sorra összehasonlítja C hanning eredeti kátéjáv al, m elynek végeredm ényeként kiderül, „K riza új teológiai orientációja, m elynek alapelve: az Isten és em ber sze­ retetében m egnyilvánuló g y akorlati kereszténység, és Jézus m int ennek legtökéletesebb példányképe. Ez az ő érzelem teljes, de ésszerű vallása, m ely erőt ad az észnek és m eleget a szívnek” (143). De nem csak Channing k á té ja h a to tt a m agyar uni­ tá riu s teológia form álódására. Az erdélyi és az észak­ am erikai unitáriusok kapcsolatának tö rtén ete je­ lentős eseménye v o lt W illiam E llery Channing m űvei­ nek 6 kötetes kiadása, és a nagy am erikai teológus m agyarországi bem u tatása. E rdő Ján o s rem ek, ada­ to k b an gazdag tan u lm án y a vázolja fel ennek a ha­ tá sn a k a tö rté n e té t, am i a reform átus és evangélikus egyházban, a liberális teológia híveinek táb o ráb an is to vább g y ű rű zö tt. Jó l jelzi ezt a fo ly am ato t a P rotes­ tá n s E gylet 1872. október 1—2-i h a tá ro z a ta, am ely Channing m űveit „olvasás, terjesztés s a felállítani célzott parochiális k ö n y v tárak részére megszerzés vé­ g e tt h a th a tó sa n ajá n lja ” . Az egylet m otorja, Kovács A lbert, m ár az előző évben azt írta róla a P ro testán s Egyházi és Iskolai L apban, hogy „ ő azon kiváló egyéniség, ki h azájáb an m aga körül tu d ta csoportosí­ ta n i a felekezetek félszegségből szabadulni vágyó, ál­ talános keresztény ségi m ag aslatra törekvő elem eket m inden vallási tá rsu la t köréből. H ib ázn án ak u n itá ­ rius hitrokonaink, h a ő t kizárólag m agukénak nevez­ nék, m ert ő valódi keresztyén v o lt m inden dogm atika form ula nélkül, m ind n y áju n k n ak , az egész keresztyén em beriségnek sajátja. E gy m agas eszm énykép élt lel­ kében a keresztyénségről, m ely éppoly kevéssé volt összeszorítható az unitárius felekezet h a tá ra i közé, m in t ifjúsága éveiben a K álvin confessióiba. H ogy ideáljának legszabadabb k ifejtést az unitárizm us en­ g ed ett, hogy ezért ő az u n itárizm usnak nagy lendüle­ te t és elterjedést a d o tt A m erikában, az igaz, de m int életírója is részrehajlatlanul m egjegyzi: szabad lelke semminem ű felekezeti korláto zást el nem ism ert, ő az isten- és em berszeretők egyetem es egyházának volt ta g ja ” (P E IL 1871. febr. 12. 1 9 4 -1 9 5 ). K ovács Al­

bert, (ezért is áll itt ez a hosszú idézet) a liberális teológia eszm ényeinek beteljesülését lá tja benne. A m egújuló unitáriánizm us m ásik „sarkcsillaga” R alph W aldo Emerson (1803—1882) volt, akiről kö­ zel sem írta k an n y it eleink, m in t Channingről. E rdő Ján o s egy szép tan u lm án y b an ism erteti meg a nagy unitárius etikussal, aki egy új transzcendentális te o ­ lógia kiform álásán dolgozott egy teljesen an tropo­ centrikus teológián, m elynek alaptétele: „N e keresd m agad önm agadon kívül, m ert legbelsőbb meggyőző­ désedből m aga Isten beszél” (185). Az új világ jel­ szavát a „Self-reliance” (Önbizalom ) című esszéjében fogalm azta meg Em erson: „B ízzál m agadban! Az önbizalom a hősiesség lényege. Foglald el a helyet, m elyet az isteni gondviselés jelölt ki szám odra, fo­ gadd el k o rtársaid társasá g át, az esem ényekkel való kapcsolatodat. A nagy em berek m indig így te tte k , s gyerm eki bizalom m al engedték á t m ag u k at korunk szellem én ek .. . M inden egyénben közös szellem u ra l­ kodik. . . . Aki egyszer bebocsájtást n y e rt az ész jo­ gaiba, szabad polgára le tt az ész birodalm ának. A m it P lató n gondolt, ő is gondolhatja, am it egy szent é rze tt, azt érezheti ő is, ami bárm ikor tö rté n t bárm ely em ­ berrel, azt ő is m egélheti. Aki az egyetem es szellem ­ hez e lju to tt részese m indennek, am i van, s am i tö rté n ­ hetik, m ert ez az egyedüli s teljh ata lm ú k ö zv etítő ” . A k ö tet krisztológiai tan u lm án y ai ta rth a tn a k Lalán a legnagyobb érdeklődésre szám ot. Van-e egyáltalán u n itárius krisztológia? — s h a igen (erről győznek meg E rdő Ján o s itt közölt tanulm ányai) — akkor m i­ lyen ez? Az első tan u lm án y ebben a körben „ Jézu s istenfogalm á” -val foglalkozik. M egállapítja, hogy „az istenfogalom legfejlettebb form ájával Jézus ta n ítá ­ sában találkozunk” (185). Jézus a zsidóság m onotheiz­ m usát univerzálissá te tte , k isz ab a d íto tta a m erev dogm ák rabságából. Isten jelenvalóságát, élő, életet adó h atalm át hangsúlyozta. K ülönösen alaposan elemzi Isten A tyaságának ta rta lm á t. M ondanivaló­ já n ak lényegét így foglalja össze E rd ő : „ Jézu s isten ­ fogalm a egyedülálló, nem hasonlítható a vallások tö r ­ ténetében megjelenő istenekhez. Ő tá r ta fel elő ttü n k és te tte reánk nézve is élő valósággá Iste n t, akinek képét lelkében hordozta és hasonlóságára állandóan tö rek ed ett. Teljesebb kép et adni Istenről, m in t am it Ő ad o tt, m a sem tu d u n k . Jézus istenfogalm ából ki­ világlik irá n tu n k való szeretete, aggódása és bizako­ dása tökéletesedésünkben: istenfiúságunkban. Ez te tte ta n ítá s á t evangélium m á. A jézusi istenfogalom esz­ m ény, m ely felé törekednünk kell és küzdeni m egvaló­ sulásáért” (198—199). A m ásik ta n u lm á n y : „Jézu s erkölcsi ta n ítá s a ” is jellegzetesen liberális teológiai gyökerű. Jézus — E rdő szerint — egy teocentrikus e tik á t h ird e te tt, m elyben „az Istenben való bizalm at és az em bertárssal való testv é ri kapcsolatot a jóság és az erkölcsi tökéletesség alap jáv á te tte ” (202). Elem zi Jézus és a tö rvény vi­ szonyát, azt, hogy m it ta r to tt Jézus az em berről, Isten ak aratáró l és arról, hogy mi volt erkölcsi élet­ eszménye, boldogság fogalm a. „E z a boldogság az egyén m agasabbrendű életöröm e, melyben m egtalál­ h a tó az élet értékének és értelm ének felismerése, az Istenben való bizalom, szeretet, tisztaszívűség, irga­ lom, igazságosság, békesség, Isten látása. Közösségi vonalon Istenországa, m elyben Isten törvénye bizto­ sítja az emberiség boldog életét” (207). Így h á t itt is érvényesül az optim ista, esch atologiátlanított libe­ rális etika. A tan u lm án y a szeretet tö rv é n y é t részlete­ sen elemzi, Jézus ta n ítá sa , az Isten szeretete, a fele­ b a rá t szeretete és önm agunk szeretete szem pontjából. 187

E zeket az elveket a családi életre nézve is alkalm azza E rdő. A tan u lm án y érdekes szakasza: az erkölcsi rossz és a m egtérés kérdésével foglalkozik. H ogyan fér bele egy ilyen optim ista típ u sú etik áb a a bűn kérdése. E rdő idegennek ta r tja ezt Jézus ta n ítá sá b an . Szá­ m u n k ra különös, v itá ra késztető állítása, „Jézu s el­ ism erte a rossz létezését, de csak az erkölcsi világon belül, m in t értékjelzőt, de nem fogadta el az em ber term észetes állap o tán ak ” (214). Ezen a h á ttéren be­ szél a m egtérésről is, am inek az ala p já t nem Isten cselekvésében látja, hanem abban, hogy „az em ber képes arra, hogy m egváltozzék, v étk eit m egbánja és m egjavuljon” (215). A jézusi etik a specifikum át abban lá tja , hogy az Ószövetség statik u s etik ájáv al szemben egy dinam ikus e tik á t képviselt, am i a jócselekedeteken alapszik, am ire képes az em ber. E zért „az erkölcs világában nem lehetünk passzív szemlélői az élet h um anizálásáért és az Isten országáért folyó küzdelem nek.” (217) A k ötetben ta lá lh a tó szisztem atika-teológiai ta n u l­ m án y ain ak záró írása „A tek in té ly forrása a vallás­ b a n ” cím ű, m ely ennek a nagyon fontos — és sokszor mégis elhanyagolt — kérdésnek az unitáriu s szempon­ tú áttek in tése. A tan u lm án y o k derekas része az uni­ tá riu s egyház ta n ítá sá n a k alakulását, sajátos „biblia­ izm usát” kíséri nyom on. „Az u n itáriu s reform áció a B iblia alapján a k a rja Jézus v allását és az őskeresztény eg yházat helyreállítani, ( . . . ) de a h u m an ista filológia segítségével a B ibliát szövegkritikai vizsgálódásnak v e te tte alá és csak az igazolt helyeket te k in te tte elfo­ g ad h ató n ak ” (227). D ávid Ferenc u tá n ezt a sajátos b ib lia -ta n t Szentábrahámi M ihály h itta n a fejlesztette to v áb b . „Az u n itáriu s kereszténység függetlenítette m ag át a külső tek in tély tő l és a belső tek in tély alapján áll, m elynek forrása az értelem és a lelkiism eret: fel­ tétele, hogy az értelem igazolja és a lelkiism eret helye­ selje a vallás ta rta lm á t és ann ak külső kifejezését” (229). Az u n itáriu s vallás indulásától fontos szerepet ka­ p o tt az ész szabad vizsgálódása, m elyet a hum aniz­ m us t e t t döntő tekintéllyé. Az unitáriu s zsinatok a h it­ beli v iták b an a józan észt te k in tik döntőbírónak. E rd ő Ján o s egy egész sor p é ld á t hoz arra, hogy ez az elv töretlen v o lt az u n itáriu s teológia fejlődése során. Az unitárizm us m a is vállalja a racionalizm ust, de nem v eti el a vallás egyetlen észt m eghaladó, „észfeletti” elem ét sem. „A belső tek in té ly m ásodik forrása a lelkiism eret, m ely ö n tu d a tu n k ítélkezése cselekedeteink és erkölcsi m ivoltunk fö lö tt” . „A m it a lelkiism eret elfogad, azt tiszteljü k és ann ak engedelm eskedünk, m ert abban Isten szól hozzánk” (234). Mind az értelem , m ind a lelkiism eret csak szabadságban képes m űködni, ezért értékelődik fel az u n itáriu s gondolkodás szerint a sza­ badság fogalm a. „A belső tek in té ly végső forrása tu ­ lajdonképpen Isten , aki k in y ilv án ítja a k a ra tá t az ér­ telem ben és a lelkiism eretben.” Az u n itáriu s egyházak egyik alapítói az IA R F -nak, am elyben tö b b liberális keresztyén és nem keresztyén egyház dolgozik eg y ü tt. Az u n itáriu s és szabadelvű keresztények világszövetségét 1900. m ájus 25-én ala­ p íto ttá k B ostonban. E red eti neve: „U n itáriu s és m ás szabadelvű vallásos gondolkozók és m unkások nem ­ zetközi ta n á c sa ” . E n n ek a szervezetnek elm életi, teo­ lógiai a la p ja it és benne az u nitáriusok teológiai erő­ feszítéseit jól tükrözik a szervezet világkonferenciá­ inak főtém áihoz csatlakozódó előadások. Az egyes tan u lm án y o k cím einek felsorolása is érdekes: „Az em ber a világ szolgálatában” , „E gységünk a külön­ 188

bözőségben” , „A türelem és h a tá ra i” , „ Ú tm u ta tó tanulságok” , „V allás és em berszolgálat” . E zeket a ta ­ n ulm ányokat úgy is tek in th etjü k , m in t az elm últ 15 esztendő unitáriu s teológiai fáradozásának az össze­ foglalását, különösen szociáletikai szem pontból. A t a ­ nulm ányok azt az álláspontot tükrözik, hogy „a val­ lásnak részt kell vennie egyfelől az em ber evilági bol­ dogulásának elősegítésében és szolgálataiban, m ásfelől a lélek örök vágyaiban, rem énységében és kitáru lk o ­ zásában Isten felé.” (238). E gy h u m an ista in d ítta tá sú ökum enikus e tik á t építenek ezek a tan u lm án y o k . E b ­ ben a szekularizált hum anista etikában Jézus csupán egy tájékozódási p o n t lesz. „Jézu s a v allást, m in t r a ­ dikális em berséget élte meg korának ellentm ondásos körülm ényei között ( . . . ) . Mi is akkor vagyunk Jézus igaz követői, h a az em ber boldogulásáért az Istenben való hit által odaadóan dolgozunk” (250). A könyv a m agyar nyelvű teológiai irodalom nyere­ sége, fontos híradás az erdélyi u n itárius egyház teoló­ giai fáradozásairól, am iről bizony nagyon kevés hír ju t el hozzánk. Jó szolgálatot tesz ez a könyv. E lő íté­ letek et oszlat és ism eretet terjeszt, m indezt m agas izzású hum anizm ussal teszi. H ála érte az írónak. Szigeti Jenő

Egyház és zene Walter Blankenburg: Kirche und M u sik A szerző 75. születésnapjára kötetbe g y ű jtö tté k a K irche und Musik szerkesztőségi m u n k atársai és ta ­ n ítv án y ai legjelentősebb tan u lm án y ait. (VandenhoeckR u p rech t, G öttingen 1979. 360 lap) Az egyházi zene és him nológia területén a X X . században a legneve­ sebb személyiségek közé tarto z ik W alter B lankenburg életm űve. 40 éven keresztül szerkesztője és az 50. év­ folyam ába érkező egyházzenei k ét h avonként m egjelenő folyóiratnak, a „M usik un d K irche” -nek szakírója. A gyűjtem ényes k ö te t 29 ta n u lm á n y t k ö t kévébe, ezek 19 különböző folyóiratban, évkönyvben és jubileum ­ kötetben jelentek meg. A k ö te te t a jubiláló utószava koronázza. M egtaláljuk a kötetben 11 n y o m ta to tt ol­ dalon a szerző sokoldalú m unkásságának szivárványos gazdagságát. M unkásságának terjedelm ét jelezze az, hogy zenetörténetből 75, him nológiából 28, a 20. szá­ zad egyházi zenéjéhez 41, s ezeket tetézve 172 lexi­ kon-címszó közrebocsátása. A k ét h atalm as lexikon sorozat — Die Musik in Geschichte un d G egenw art (MGG), és Die Religion in Geschichte un d G egenw art (RGG) — hasábjain 81 címszó szárm azik tollából. — A szerző m unkásságának kibontakozása a II. világ­ h áb o rú t követő négy évtizedre terjed. A szerző m un­ kásságának legfőbb vonása az elm élet és gy ak o rlat elv álaszth atatlan egybetartozása. Teljes teológiai és zenetudósi szakképzettségével széles körű és alapvető k u ta tá si anyagot tá r t föl, ezek között kim agaslóak a tö rté n e ti tanulm ányai. T ávol áll a szakm ai öncélúság a szerzőtől és m inden k u ta tá si eredm ényét a gyakorlat kertjében p a lá n tá lta . In dító jelentőségű volt részvé­ tele az éneklőm ozgalom ban, azután 14 évi falusi lelki­ pásztori szolgálata, életének to v áb b i szakaszában is szoros kapcsolatban m a rad t a közvetlen g y ak o rlattal úgy is m in t a Schlüchtern-i Egyházzenei Iskolának (két évtizeden át) igazgatója. Cím szerint is m egem lít a gazdag választékból m ind­ annyiunk szám ára érdeklődést felkeltő és gazdagító írásokat: A kórus szó jelentése a korai keresztyén iro­

dalom ban. — A reform ációkorabeli tanulm ányokból kiem eljük: A Genfi Zsoltároskönyv elterjedése E uró­ pában a m egjelenését követő évtizedben. E bben a ta ­ nulm ányában O. Douen k é t kötetes zso ltártö rtén ete: „C lem ent M arót e t le P sau tier huguenot (Paris 1878/79)” az első teljes francia zsoltáros könyv kiad á­ sától (1562) 26 k iad ást jelez az első évtizedben. E zt az eredm ényt Pierre P id o u x is elemezte. (U talunk itt a R eform átus E gyház 1962. év folyam ára; Szőny i György cikke: 400 éves a Genfi Zsoltár.) A francia, holland, ném et, svájci, olasz kiadások u tán Szenczi M olnár Albert 1606-ban m egjelent m a­ g yar nyelvű zso ltárfordításának több m in t 100 kiad á­ sá t jegyzi fel. 92 lap — kifejezi B lankenburg egyház­ zenei felfogását. E z tan u lm án y án ak címe is: Gyüleke­ zeti ének és egyházi zene m in t a prédikáció kiegyen­ súlyozása. E szm éltető cím : Az egyházi ének válságos időszakai. A zu tán : Az egyházi zene m ellőzhetetlen helye a teológiában. K it ne érdekelne n ap jain k b an a következő tém a? Új istentiszteleti ének és zene, ennek szükségessége és k ritik ai norm ái. B lankenburg az ó és az új k ap cso latát m indig fontosnak ta r to tta és ebben a szem léletben vizsgálja a k o rtárs egyházi ének- és zeneszerzést. 1973-ban közölte az éneklőm ozgalom ról — Singbewegung — szóló írását, ez életének és m un­ kásságának nem csak h itvallása, hanem lelki hagya­ ték a és b u zd ítása is. T anulm ánysorozatoka t p u b lik ált a szerző Jo h an n S ebastian B ach-ról. A lapvetőnek ta r to tta B ach teoló­ giai gondolkodásának, lelkületének és kegyességének gyökérzetéből kiindulva m unkásságának vizsgálatát. Z enetudom ányi doktori disszertációjának cím e: „B ach életm űvének belső egysége” . B ach teológiai kiindulású elemzésével adós v o lt az egyházi zenetudom ány és csak a legutóbbi B ach-évforduló m u ta tja , m ennyire szükség v o lt B lankenburg figyelm eztetése, példam u­ ta tá sa a zeneóriás m egértéséhez és interpretálásához. Csak 1976-ban k erü lt sor a nem zetközi teológiai B ach K u ta tó M unkaközösség m egalapítására, m ely­ nek vezetője B lankenburg v o lt egészen haláláig. A kö­ te tn e k egyharm ad része ta rta lm a z B ach-tanulm á­ n yokat. E gyházzenei és him nológiai eszm élődésünk és szol­ g álatu n k korszerűségéhez nem nélkülözhető ennek a k ötetnek ism erete. Szőn yi György

A kamatoztatott fél tálentum (Jegyzetek Berki Feriz ú j könyvéhez) K ülönös sors ju to tt osztályrészül D. Dr. Berki Feriz testvérü n k n ek , a M agyar O rthodox E gyház esperes­ adm inisztrátorának. E gyetem ista tá rsa v o lt M akariosz elnöknek, az 1942-ben m egnyílt b udapesti Görög K eleti H ittu d o m án y i Főiskola ta n á ra volt, m ajd az üldöztetés nehéz évei a la tt e g y ü tt v o lt fogoly BajcsyZsilinszky E ndrével, de ta lá n életének legfontosabb eleme, legnagyobb „ k a la n d ja ” az hogy sorsa eggyé fo rrt egyházának sorsával. Szolgálatának tizedik év­ fordulóján jogosan em lékezett így a to v a tű n t évekre: „ H a visszatekintek az elm últ évtizedre, m indenekelőtt is h á lá t kell adnom Istennek, am iért a m agyar ortho­ doxiáért v állalt szolgálatom eddig nem volt eredm ény­ telen. ( . . . ) U gyanis a m ú ltb an E g yházunk vagy idegen te st v o lt nem zetünk testében, ann ak m inden velejáró h átrán y áv al terhelve, vagy pedig szertelen m agyarkodással igyekezett a töb b i orthodox egyházzal szemben illetéktelen előnyökhöz ju tn i, am inek legfőbb rugója a m últbeli kánoni illegalitásban és egyes veze­

tőinek ezt az illegalitást kihasználó, felelőtlen tö rte té ­ sében keresendő. H elyzetének kánoni norm alizálása u tá n E gyházunk m egtalálta a m aga helyét a hazai keresztény egyházak között. S aját sa jtó ja van, litu r­ gikus könyveket ad o tt ki, különböző cikkek és ta n u l­ m ányok foglalkoznak vele m ás keresztény egyházak sajtójában is, istentiszteleteiről és igehirdetéseiről a rádió rendszeres közvetítéseket ad, ta g ja le tt a Ma­ gyaro rszági E gyházak Ökum enikus T anácsának, és végül — de nem utolsósorban — sikerült legalább részben eloszlatnia a hazai nem zetiségi orthodox egy­ házak korábbi gyan ak v ását” (14., 15. old.). Ezeknek a sikereknek szorgos m unkása Berki Feriz. T anulm ányaival, könyveivel hozzájárult ahhoz, hogy az orthodoxiát jobban ism erjük és érték eit tan u lju k megbecsülni. Új könyve, m ely cikkeit, ta n u lm án y ait és igehirdetéseit foglalja össze, rendezi csokorba, mél­ tá n viseli ezt a cím et: „Az el nem á so tt ta len tu m ” . E gy „apokrif evangélium i” részlettel kezdődik a könyv, a negyedik szolgáról, aki még egy egész tá le n ­ tum ok sem k a p o tt, csak ann ak egy kicsi töredékét. Nem volt ez a szolga különösen ügyes, nem is volt mindig a szorgalm a sem töretlen, de ez a szolga a ki­ csit, a keveset nem ásta el sohasem. Még a kétkedő olvasót is meggyőzi ez a k ö te t arról, hogy Berki Feriz protoierej testv érü n k ilyen szolga. A k ö tet gyűjtem ény B erki Feriz eddig publikált írásaiból. A válogatás nehéz m u n k á já t m aga végezte. De ez a könyv több egy szürke tan u lm án y gyűjtem ény­ nél. A ki végig olvassa, ta n ú s íth a tja azt, hogy a m a­ gyarországi orthodoxia lelkiségének, belső világának hűséges tü k re ez a könyv. Így „Az orthodox keresz­ ténység” című m unkának m éltó párd arab ja. A k ö te t első szakasza ezt a cím et viseli: „Szolgálat közben” . A székfoglaló beszéddel indul, m ajd a m agyar orthodoxia életének jeles fordulóin elm ondott előadá­ sok szövegével folytatódik. F orrásértékű írások ezek, m elyek önkritikusan, nagyon sok tényanyaggal és soha nem frázisokban ta rta n a k tü k rö t az elé a különös egyháztörténeti esem énysor elé, am inek nyom án az orthodoxia halni készülő öreg fája ú jra életre kelt. Ezekben az írásokban sehonnan m áshonnan be nem szerezhető tö rté n e ti inform ációkat kapunk, érdekes pontos egyháztörténeti, m űvelődéstörténeti m ozzana­ tokról kap u n k pontos (mindenféle tudom ányoskodás nélküli) inform ációt. Ezeknek az írásoknak ta lá n az a legnagyobb titk a , hogy mindenféle póztól, lá tsz at­ ünnepélyességtől m entesen em beriek, őszinték és alá­ zatosak. Berki Feriz igehirdetéseiből — ez a k ö te t m ásodik szakasza — egy külön könyv is k ite lt volna, hiszen m integy 250 oldalon 59 igehirdetést találunk. Bevallom őszintén, hogy a könyv olvasása elő tt vajm i keveset tu d ta m az orthodox igehirdetésről. T alán ezért h a to tt rám a reveláció erejével ezeknek a nagyon biblikus, „keresztközpontú” igehirdetéseknek a sora, m elyek m inden „hom iletikai póz” nélkül, közérthetően és egyszerűen tolm ácsolják Iste n máig érvényes igéit. Még akkor is, h a szám unkra protestáns em berek szám ára idegen vagy v ita th a tó tém ákról prédikál — — m in t például a „Szt. K o n stan iti és H elena” cím ű­ ben — akkor is tiszteletet parancsol ism eretterjesztő o b jek tivitása és a kölcsönös m egértést építő jószándé­ ka. A v a to tta n tu d szólni egy-egy ünnep értelm éről, egy-egy h ajd a n élt szent kultuszának eredetéről, de m inden igehirdetésének ez az igazi értéke hogy a húsvéti esem ény a központja, a dobogó szíve. Berki Feriz nem csak jó egyházkorm ányzó és ta len ­ tum os igehirdető, hanem tu d ó s teológus is, az orthodox keresztyénség egyik legjobb ismerője. A k ö te t h arm a­ 189

dik része ezért teológiai tanulm ányaiból válogat. Berki F eriz teológiai m unkásságának középpontjában az a fáradozás volt és m arad t, hogy előítételetektől, félre­ értésektől és tu d ato s torzításo k tó l m entesen, a m aga valóságában lássuk meg az orthodoxiát. A kötetbe foglalt tanulm án y o k legtöbbje is ezt a célt szolgálja. E zeknek m integy összefoglalója a „Tévedések és félre­ értések” című tan u lm án y , m ely az orthodoxiával kap­ csolatos téves nézetek kis enciklopédiája. T anulm á­ n y ain ak másik súlypontja az a törekvés, hogy az „összortodox” egyházban kibontakozó teológiai m un­ k á t m egism ertesse m ivelünk. Fontos ta n u lm án y a fog­ lalkozik az összorthodox előzsinat kérdésével, ezzel kapcsolatban a róm ai egyház és az orthodoxia kap­ csolatával, a legfontosabb orthodox dogm atikai kér­ désekkel. A k ö te t egy fejezete összegyűjtötte azo k at a külön­ féle m űvelődéstörténeti, k u ltú rtö rté n e ti írásokat ame­ lyekben az orthodoxia értékeinek m űvelődéstörténeti h a tá ra it k u ta tja . O lvashatunk itt írásokat az áldozat­ ról, az ezeréves A thoszról, v agy arról, hogy milyen o rthodox egyházi éneklés és hogy hogyan tükröződik n éhány m agyarországon b e m u ta to tt színdarabban az az orthodoxia. E bben a szakaszban ta lá lju k a „Felsza­ b ad u lásra v árv a” című írást, m elyben B erki Feriz a m ásodik világháború em bertpróbáló v ih a rára emlé­ kezik vissza, m ely k o rtö rtén eti értékű írás. De Berki Feriznek a hazai „hippikérdésről” is v an m ondanivaló­ ja , sőt ennek v allástö rtén eti h átterérő l sok fontos időálló igazságot m ond ki, am elyeket lelkigondozói m u n kánkban vagy esetleg a v eszélyeztetett fiatalokért való fáradozásaink közben haszonnal k a m a to z ta th a ­ tu n k . N em szóltunk még arról, hogy Berki Feriz a görög nyelv tudósa. Igehirdetéseiben, egy-egy szó eredeti ta rta lm á n a k felcsillantásában is többször tan ú jelét a d ta ennek. (Egy példa erre az eudokeo szó elemzése.) E z t erősíti az a tanulságos írása, m elyben a bibliai félreértéseket szedi sorba, m elyből egzegetáink is sok hasznos ö tletet m eríthetnek. B erki Feriz — az ökum ené em bere. Így h á t jogosan kap külön fejezetet könyvében azoknak az írásainak a sora, m elyben az ökum ené különböző szintű ese­ m ényeiről szól sajátosan orthodox szemszögből. Ezek­ ben az írásokban a szerző tájékozottsága, higgadt ob jek tiv itása ragad meg. M int ahogyan egyik írásának a címe is m ondja: rem ényekről és realitásokról beszél. Fontos inform ációkat kap u n k ezekből az írásokból arról, hogy az orthodox egyházak életében milyen ökum enikus m u n k a folyik, hol v an n ak a lehetőségek és a h atáro k . Ezek az írások fontos hozzájárulások az o rth o d o x —p ro testán s párbeszéd ügyéhez. Ehhez a szakaszhoz kapcsolódik Berki Feriznek a béke kérdésé­ vel kapcsolatos írásainak sora, m elyben a béke meg­ védésének, sajátosan keresztyén etikai problém áira, gyakorlati tennivalóira helyezi a hangsúlyt. Elgondol­ k o ztató az a többször is megcsendülő gondolat: a béke érték ét csak az tu d ja igazán érezni, aki tu d a tá b a n van az élet értékének, értelm ének. A keresztyénségnek éppen az az egyik legnagyobb feladata, hogy ezt az érték et felm utassa az em berek előtt. A könyv utolsó fejezetében az elm enőktől búcsúzik a szerző, m unkatársak tó l, testvérektől, felejthetetlen jóbaráto k tó l. Az első a sorban A lexij p atriarch a. A frá­ zism entesen fogalm azott adatgazdag megemlékezésen á t-á ts ü t a személyes em lékek melege. U gyanez a titk a a M akáriosz, v alam in t N ikodim m etropolita emlékére írt nekrológnak is, m elyben p é ld á t m u ta t B erki Feriz arra, hogy hogyan lehet tén y ek felm u tatásával köz­ helyek nélkül búcsúzni olyanoktól, akik a jelen kö­ 190

zelségéből ítélve is m aradandót alk o ttak . A legmeg­ döbbentőbb írás ezek közül az utolsó a sorban. Berki Zuárd Illés protoierejt, édes testvéröccsét b ú csú ztatta. Szívet őrlő feladat, am it csak égő h ittel lehet telje­ síteni. Végül még egy nem elhanyagolható szem pontot ak ar hangsúlyozni a recenzens, aki őszinte szeretettel ajánlja ezt a k ö te te t az olvasónak. R itk á n olvastam még ennyire színes, olvasm ányos, em beri jóérzés mele­ gével teli könyvet, m in t ez a közel nyolcszáz oldalas tan u lm án y gyűjtem ény. K öszönet érte a szerzőnek, aki nem ásta el tále n tu m á t és k a m a ta it velünk is m egosztotta. —i —ő

A nagy „szabály” : a Biblia és a szépirodalom Frye, N o rth ro p : The G reat Code: The Bible and L iterature. New York, H arcourt, Brace, 1982. 261 + xxiii o. 16,25 ív. Századunk irodalom elm életének talán egyik leg­ izgalm asabb, legtöbb v itá t és elm életet szülő felis­ merése, hogy az újabb és újabb szépírói m űvekben lépten-nyom on fedezünk föl a régm últból visszatérő, lé­ nyegüknél fogva állandósult alak zato k at, m in tá k a t vagy m otívum okat. A teológiai végzettségű, protestáns N orthrop Frye-t, az észak-am erikai irodalom elm élet egyik legnevesebb m űvelőjét, m ár m unkássága kez­ detétől fogva e kérdéskör foglalkoztatja. Ezen alak­ z a to k a t Frye archetyposoknak (ősm intáknak) nevezte el, de ő ezt szűken irodalom elm életi kategóriaként használja, te h á t nem ágostoni értelem ben, hogy az ős­ m inták isteni eredetű szabályok, törvények, de nem is a jungi m élylélektanból veszi kölcsön e szót. Azon­ ban a közös p o n t m indhárom felfogás szám ára ad o tt, hiszen az ő sm intákat m indig a m ítoszok közvetítik. Senki sem lepődne meg azon a kijelentésen, hogy az európai irodalom ősm intáinak elsődleges forrása a Biblia, de a kérdést megfontoló szám ára m ár annál m egdöbbentőbb, hogy a Biblia és a szépirodalom kapcsolata eleddig módszeres vizsgálatot nem k a p o tt. F rye te h á t messzemenően hiánypótló és ú ttö rő m un­ kára vállalkozott, am ikor afféle kézikönyvet p ró b ált szerkeszteni, am elyben a B iblia képvilágát, szóképeit, m etaforakincsét és ny elv h aszn álatát k ív án ja bem u­ ta tn i, illetőleg azt, m iként visszhangzanak ezek és csapódnak le az európai irodalm i hagyom ányban. Ám e „lexikonszerűség” nem elégíthette ki F ry e-t, m ert tö b b elm életi és fogalmi bonyodalom ban szükségesnek lá tta egy vezérfonal felvázolását, ahhoz, hogy a Bib­ lia n yelvhasználatát meg tu d ju k közelíteni. Ism ert, b á r nehezen figyelemben ta rth a tó tén y , hogy a szavak ren d jé t — e kifejezéssel illeti F rye könyvének elméleti részét — a szépírás és például a gazdaságtan m ásként alk o tja meg. A zt azonban még nehezebb szem elő tt ta rta n i, hogy a m iénket megelőző korszakokban m ásként rendeződtek a szavak. Ahhoz is, hogy a Biblia n y elv h asználatát jobban m egértsük, valam ilyen for­ m ában előbb meg kell ragadni, el kell különíteni m ás korokétól, azt a „rendező elvet” , m elynek alap­ já n összeáll nyelvi közlése. Így fordul F rye Vico világ­ történelm i korszakolásához, am elynek analógiájára alkotja meg s a já tjá t a „szavak rendjéről” . Az első korszak a m etaforikus (Vicónál ez a költői), m elynek n yelvhasználatában szubjektum és objektum nem v á lt még el, em ber és term észet egységben van, s m indezt a megfelelő istenség vagy lélek ta r tja e g y ü tt

(teh á t e korszak velejárója a tö b b isten h it). A nyelv kifejezéseiben rendkívül k onkrét, elvont fogalm akat nem használ, s ennélfogva logikájában nem lehet érvényes az arisztotelészi ,,A” csakis „A ” lehet for­ m ula. Elbeszélői m ódja a m ítosz és a varázsige, s m aga a szó is különleges erővel rendelkezik: m anája van. E felfogásban fogant Ján o s apostol „logos” sza­ va is. A következő a m etonim ikus korszak (Vicónál a hő­ si), s ez P la tó n n al veszi kezdetét. A m etoním ia a m eta­ fora egy v álto zata, ahol a hasonlítás k im ondottá, tu ­ datossá válik (logikailag: a m etafo ra: „A = B” , míg a m etoním ia ,,A h ely ett B ” ). I t t kezd elválni objek­ tu m a szubjektum tól, s m aga a nyelv is individualizá­ lódik. s egy belső valóság leképezője, ám ez a valóság nem pusztán egy „belsőre” , hanem egy m agasabb­ rendű, transzcendens rendre u tal, s e ttő l kerül előtérbe az egyistenhit. Elbeszélői m ódja az érvelés — igazsá­ gának k ritériu m a belső következetesség —, s form ája a folyam atos próza. A h arm adik korszak, a m ai dom ináns rendező elv, a leíró (Vicónál a dém otikus). A szavak n yelvtani rendjén tú l elbeszélői m ódja nem alkot rendet, hanem egy objektívnak vélt világ m ásolására szorul. Igaz­ ságának egyetlen k ritériu m a a megfelelés a ta p a sz ta lt világnak. S így e korszaknak az „ Is te n ” szó nem ad h a t jelentést, s végletes m egnyilvánulásaiban ta ­ g adja a m etafizika létjogosultságát is. Minden szim m etrikussága ellenére e korszakolás azért rendkívül hasznos, m e rt rá m u ta t arra, hogy egy eredendően leíró fogalm akkal élő gondolkodónak mi­ lyen nehézségeket kell leküzdenie egy m ítosz m egérté­ séhez. A zonban e korszakok nem h aln ak ki legfeljebb dom inánsá válnak, s hogy ez m ennyire így van azt a szépirodalom , elsősorban költészet m u ta tja , am ely mindig is a m etaforikus egységet igyekszik ú jjá te ­ rem teni. A költészet szavait m indig is m etaforikusan rendezi, s igazán sohasem tu d ja elsajátítan i m ás kor­ szakokét. A Biblia e korszakolásban m in t h a tá re se t helyez­ kedik el: nyelve alapvetően m etaforikus, de egyisten­ hitével és töb b n y ire p rózájával a m etoním ia korsza­ kába tarto zn a, ám e próza teljességgel hiányolja az ér­ velés eszközeit. B etorikai form ája az oration, a beszéd, mely közvetlenül szólít meg, mégpedig elkötelezetten. A hagyom ány a B ibliát Isten kijelentésének ta rtja , vagyis egy objektív, isteni forrás üzenetének, s m ely­ nek befogadója a szubjektív em beri. E z esetben vi­ szont egy leíró form ával lenne dolgunk, ahol m inden egyes m o n d atn ak szó szerint igaznak kell lennie. Azon­ ban a szó szerint való értelm ezés, m in t az objektív, külső világ leírása, túlságosan is sommás lenne a B ib­ liára v o n atk o ztatv a, hiszen nyelve tú lo n tú l mélyen a m etaforikus fogalm azásm ódban gyökeredzik. F rye további elm életi okfejtéseinek középpontjában a Bib­ lia szó szerinti értelm ezésének kérdése áll. H a a B ibliát folyam atosan végigolvassuk, egy h a ta l­ m as m ítoszt, még inkább m itológiát találu n k — m ondja a szerző. Frye szám ára pusztán irodalm i szem­ pontból a m ítosz nem egyéb, m int cselekm ény, tö r­ tén et. A zonban a m ítosz a m etaforikus korszak leg­ fontosabb elbeszélői m ódja, egy k u ltu rális viszonylat dom ináns kifejezője. A m ítosz szent, azaz szakrális, közvetíti az ágostoni értelem ben v e tt ősm intákat, m elyeket egy önm agára adó közösség ism étel. T ehát bizonyos közösségek szám ára az önism eret legfőbb eszköze a m ítosz, ebben fogalm azzák meg azt, am it em beri lényegnek nevezhetünk. R endkívül fontos, hogy a m ítoszokra így tek in tsü n k , m ert teljesen félre­ vezető az a m últ század ó ta k ialak u lt álláspont, hogy

a m ítosz „az, am i nem teljesen igaz” vagy m agasabb szinten, de lényegében ezzel egyenértékű a híres Fra­ zer m egfogalmazása, hogy a „jelenségek téves m agya­ rá z a ta ” a m ítosz. Elsősorban azért félrevezető ez, m ert, F rye fogalmain belül szólva, egy m ásik nyelvi korszak konvencióit, k ritériu m ait kéri számon, jelen esetben, a m etaforikus korszaktól. Azonban F rye ezen túlm enően azt is állítja, és messzemenően h ely t­ állóan, hogy a m ítoszok esetleges term észeti megfi­ gyeléseket illető tévedései sohasem vonják kétségbe az em beri lényegről a lk o to tt vallom ásukat. B izonyítja ezt egyrészt a költészet m ítoszokat újraterem tő, szinte m egrögzött igyekezete. Másrészt, és itt kapcsolódik a Biblia szó szerinti ér­ telmezésének problém ája, az, hogy a m ítosz nem egy objektív külvilágra utal. E z t Frye éppen a B írák köny­ vén m u ta tja be, am i a Biblia azon részei közé ta rto ­ zik, am elyik szenvedélyesen figyel arra, am it mi tö r­ tén eti tén ynek neveznénk. Ám, h a a könyv eseményei­ nek szerkezetét figyeljük meg különösen szembeötlő szim m etriával találkozunk: Izrael elhagyja Istenét, m ajd Isten küld egy b írát, aki visszatéríti a helyes útra. S ez a szerkezet ism étlődik végig a könyvben, s h a m ár valam i ennyire szim m etrikus, akkor az elsza­ k a d t a tö rté n e ti ténytől. S ez nem m ás, m in t egy m i­ tikus szerkezet, am ely a K önyv üzenetét hordozza, m it sem törődve a tö rté n e ti ténnyel vagy egy objektív külső világnak való megfeleléssel. S általánosan is kim ondható, hogy a m ítosz nem egy önm agán kívül lévő világra u tal. S ezzel a Biblia szó szerinti értelm e­ zésének kérdése egészen más összefüggésbe kerül. E nnek további részleteit a m etafóraértelm ezéssel kapcsolatban fejti ki Frye. A m ikor a B ibliát im m áron tanulm ányozni, vizs­ gálni kezdjük, akkor m integy m egfagyasztjuk, s ka­ punk egy nagym éretű m etaforát vagy m etaforahal­ m azt. Ám a K eresztyénség nem egy alapvető do k trín á­ j á t csak m etaforikusan lehet m egfogalm azni (pl. Szenthárom ság egyisten stb.), s így úgy tűnik, hogy a m etaforahasználat a B ibliában eredendően funkcio­ nális. Mivel a m etafora mindig is két különböző dolog szem beállításából áll, szó szerinti értelmezése m egint csak b u k ta tó k a t hordoz. Minden szóösszetételnek van egy szótári vagy hagyom ányos értelm e és egy összefüggéséből m agyarázható értelm e. H a az össze­ téte l értelm e alapvetően a szótári, akkor az összetétel leíró szándékú. H a azonban az összetétel értelm ét szó­ tárilag nem tu d ju k fölfejteni, csak az összefüggése, kontextusa révén, akkor nyilvánvalóan m etaforikus szerkezettel állunk szemben, am ely alapvetően iro­ dalm i szándékú és a külvilágra csak m ásodlagosan utal, h a egyáltalán utal. Így Frye azzal zá rja e gondolatm enetét, hogy a Biblia szó szerint azt jelenti, am it m ond, de ennek alapja csak és csakis a m ítosz és a m etafora lehet, am i viszont nem u tal, és nem vonatkozik elsődlegesen egy objektív, külső világra. P o étikájában A risztote­ lész m egkülönböztet általános, költői elbeszélést és egyedi, tö rté n e tit, am i a külvilág tényeire vonatkozik. Sajnos Arisztotelész m űve csak félben m arad t ránk, s az általános és egyedi elbeszélői m ódok viszonyáról vallo tt nézeteit nem ism erjük, s ta lán ezért is úgy tű ­ nik Frye szám ára, hogy az általános és egyedi viszo­ n y a a filozófia tö rtén ete során m egfordult, s az egyedi kerü lt előtérbe, és ezzel párhuzam osan az egyedi, azaz a leíró értelem . A Biblia és általában a m ítoszok jobb m egértését szem előtt ta rtv a , Frye azt javasolja, hogy fordítsuk vissza ezt a viszonyt, legyen az elsőd­ leges a m etafora, a mítosz, s aztán következzék az egye­ di v onatkoztatás. 191

A Biblia szem pontjából m ár csak azért is szükséges ez, m e rt az következetesen aláveti és alacsonyabb­ rendűnek ta r tja a külvilágra való utalásos értelm ezést a m o n d attan i vagyis belső összefüggésére u ta lt értel­ mezésnek. A B iblia belső összefüggése azonban k iterjed az egész Bibliára. E z t egyrészt m etaforáinak egységes volta, m ásrészt a B ibliára egyedül jellem ző tipológia te re m ti meg, am ely egyform án jellemző az Ó és Ú j Szövetségre. A B iblia tipologikus szerkezetű, vagyis az Í rásban előbb szereplő esemény, jelenség vagy akár személy előképe, azaz típusa, a későbbiekben, de m a­ gasabb szinten kiteljesedő esem énynek, jelenségnek vagy személynek, azaz an titíp u sn ak . Ez a zsidó-ke­ resztyén hagyom ány ún. „jövőbe v e te tt hitéről” vall, de ez egészen m ás, m int a m odernkor haladásról szóló ígéretei — b á r analogikus alapon v an összefüg­ gés, m ert a felvilágosodás ó ta uralkodóvá váló oko­ zatiságon alapuló reto rik a asszim ilálni tu d ta a tipolo­ gikus szemlélet egyes elem eit, s ezt a fo ly am atot ké­ sőbb külön erő sítették az evolúcióhoz kapcsolódó el­ m életek. M indenesetre a különbség legfőbb bizonyí­ té k a éppen a B iblia időszemlélete, am ely sem nem ciklikus, sem nem m ondható el róla, hogy szubjektív, hanem inkább egy jelenlétre, egy „ v a n ” -ra u tal, amely épp azáltal jön létre, hogy a tipológia szabadon mozog az idősíkokon át, m integy összemosva őket. A Biblia te h á t egy történelem ben való jelenlétre m u ta t, ami viszont éppen a történelm en való túllép ést szolgálja, a történelem ből való felébredést. S visszatérve a m eta­ forikus vonatkozásokra, ez a „jelenlét” nem más, m in t K risztus, aki egyben a Terem tés igéje, s így nem helytelen önm agának a B ibliának és K risztusnak az azonosítása, am ely im m áron nem pusztán k ét dolog szem beállítása, hanem egy és azonos dolognak más és m ás szem pontja. F rye könyvének m ásodik része, am elynek címe A típusok rendje, ezen m etaforikus egység részleteink­ be és felépítésének kézikönyvszerű összefoglalását n y ú jtja . E rész kivonatolása szinte lehetetlen, m ert a szerző itt jo b b ára tén y e k e t közöl, ám m ódszerével kapcsolatban el kell m ondanunk egy-két fontos elemet. F rye to v á b b ra is irodalm ár szemmel nézi és elemzi a B ibliát, te h á t a típusokat és an titíp u saik at, m int reto­ rikai eszközöket kezeli; a m ítoszoknál az elbeszélői szerkezetet, s a m etaforáknál a képi összefüggéseket. Ezen hangsúlyozottan irodalm i vizsgálódás eredm é­ n y eit tá b lá z a tb an foglalja össze, am elyben felsorolja a B iblia világának — tulajdonképpen a létnek — kü­ lönböző szintjeit, s am elyek m etaforikusan K risztus­ ban egyesülnek. E redm ényének külön érdekessége, hogy a K özépkor egészen a X V III. századig ezt a „fü zért” ta r to tta az egész „létezés láncolatának” . S ez­ zel Frye kim ondatlanul is a rra figyelm eztet, hogy kö­ zépkori örökségünket nem szabad su tb a dobni, aho­ gyan azt a felvilágosodás ó ta tesszük m indannyian. Persze F rye egyáltalán nem a középkor m egkésett apostola, hanem a X X . század végének egyik gondol­ kodója, aki a B ibliát, m in t korunkban való jelenlétet nézi. F rye m űvének alapkérdése, hogy m iért fordulnak a költők, m in t költők a Bibliához, m ivel az irodalom és B iblia kapcsolatáról közvetlenül szóló m ásodik k ö tet tu dom ásunk szerint még nem jelent meg, teljes választ eddig nem k a p o tt. Pontosan még azt sem tu d ju k meg­ válaszolni, hogy m iben különbözik a B iblia és a szép­ írás. Ám F rye m űvének első kötetében olyan vezér­ fonalat kínál, am ely az olvasót a Biblia nagyon is ala­ pos olvasására, s az Írással való kom oly szembesülésre hív ja fel. S olyan k eretet adván teszi ezt, am ely hasz­ 192

nára válik biztosan m ind a h ité t m élyíteni szándékozó­ nak, m ind az eszme-, vallás- vagy irodalom törté­ neti érdeklődésű szakem bernek vagy gondolkodónak. Elsősorban azzal éri ezt el, hogy kom oly igyekezettel próbálja tá v o lta rta n i m agát attól, hogy bárm iném ű ideológiai kényszert alkalm azzon ak ár a m ítoszokat, ak ár korunk tapogatózásait illetően. S ez nem holmi „lágymelegség” : Frye szenvedélye­ sen, gyakran provokatívan am ellett kardoskodik, hogy a Biblia igenis nem holt könyv, nem holt hagyo­ m ány a belőle eredő k u ltú ra. S azt is tu d v á n tu d ja , hogy a Biblia a Biblia olvasójában fog életre kelni, s nem az övében. S ha olvasásra késztet, akkor az m ár siker. S ezt m inden bizonnyal el is éri. Pásztor Péter

Keresztyén bizonyságtétel a mai Kínában Κ . H . Ting: Christian Witness in China Today., Doshisha University Press, 1985, Kyoto, 49 l. A szerző, K . H . Ting, jólism ert személyiség M agyarországon: a kínai püspök, aki egy személyben a N anjing Egyetem alelnöke és a K ínai K eresztyén T a­ nács elnöke, többször já r t hazánkban, legutóbb a m últ év őszén. A füzet vendégelőadásait tarta lm az za a kyotói (Jap án ) D oshisha Egyetem en. Az 1875-ben a la p íto tt ja p á n egyetem en 1979-ben kezdték el az alapítóról, Joseph H ard y Neesim áról elnevezett elő­ adássorozatot; ennek keretében tö rté n te k Ting püspök előadásai is 1984 szeptem berében. Az összefüggések világossá teszik, hogy nem egyszerűen udvariassági láto g atást te tt Ting püspök Ja p án b a n , s nem is kizáró­ lag tudom ányos jelentősége van a három előadásnak : ökum enikus jelentőségű volt ez a V I. Neesima Lecture, hiszen hosszú évtizedek h allgatását tö rte meg, s a két távol-keleti ország keresztyénségének m egszakadt kap­ csolatait á llíto tta helyre — vagy legalábbis első lépés v o lt ebbe az irányba. Az előadások egyházpolitikai jelentősége ezért felbecsülhetetlen, s csak rem élhetjük, hogy m éltó fo ly tatásra is lel m ajd Ting püspök láto­ gatása. Maguk az előadások ennek megfelelően a kínai ke­ resztyénség specifikus v o ltá t tárg y alják , s jó betekin­ té s t n y ú jta n a k a világ keresztyénségétől elzárt, hosz­ szabb ideje izoláltan élt három m illió kínai h itte stv é r hitéletébe, gondolkodásába, társadalm i helyzetébe. Szám unkra azért is érdekesek ezek az előadások, m ert M agyarország igen sok vonatkozásban (gazdaságilag és kulturális vonatkozásban is) ú jra érdeklődéssel for­ dul K ína felé; e folyam atnak fontos része lehet a kínai keresztyénség megismerése. Az első cikk „A R ationale for Three-Self” (A H á r­ m as Önmozgalom indoklása) a három kínai alapelvet tá rg y a lja : önkorm ányzat, önellátás és önterjesztés. K ritik á t v á lto tt ki sok helyen, hogy a kínai keresztyé­ nek Ú j-K ín án ak ezt a három elvét m agukévá te tté k , s különösen a hagyom ányos kínai misszióval kapcso­ latb a n hangsúlyozták. A szerző az önállóság és ökum e­ nicitás összefüggéseiben tárg y a lja ezt a három kínai alapelvet, s meggyőző teológiai érveket nyer az őske­ resztyén gyülekezet jellegéből, am ely egyszerre volt lokális és univerzális egyház. Jellem ző m egállapítás lehet Ting püspök tollából az alábbi idézet: „ H itü n k olyan ellipszis, am elynek k é t fókusza a k ét C: K risztus (Christ) és K ín a (China).” (16—1 7 . l.) A m ásodik előadás „Theological Mass M ovem ent in China” a rra a ta lá n y ra kíván feleletet adni, am ely elé

CONTENTS O F NO 1987/3

IN H A L T D E R NUM M ER 1987/3

DO C U M EN TS: Session of th e H u n g arian Bible Council S T U D IE S : Rudolf Koštial: In s titu tu m Phiio-B iblicum . H u n g arian Bible Society II — Tam ás N ém eth: T he R elations betw een D ogm atics an d E th ics in the P ro te s ta n t T heology of O u r C en tu ry — K ároly Tóth: T he Significance of th e T h ird W orld in th e E cum enical M ove­ m en t — S hen Y ifa n : Chinese C h ristian ity (Theological Reflections) — Feriz Berki: W a r a n d P eace in th e N u clear Age (Message of the H o ly Synod of th e R u ssian O rthodox C hurch) — E rnő O ttlyk: T he L au san n e Conference of F a ith a n d O rder Is 50 Y ears Old. D IS C U S S IO N : Jó zsef Schweitzer: E vangelical A n ti-Ju d aism , T al­ m u d ist A nti-C hristianism (On B e rta la n T am ás' S tu d y in the 1986/3 Issue of th e Theological R eview ) — Lajos Tóth: “ T he R enew al of th e T heological R eview a n d th e Theological R enew al of O ur R e ­ form ed C h u rch ” (Com m ent) W O R L D R E V IE W : T ow ards a P eace Council. A T alk of G ü n ter W irth an d K arl H en n ing w ith B ishop D r. K áro ly T ó th , P re sid e n t of th e C hristian P eace Conference, M em ber of th e E x ecu tiv e C om m it­ tee of th e W orld Council of C hurches — M a rlin van E lderen: T he W orld Council of Churches an d th e R o m an Catholic Church H O M E R E V IE W : Já n o s Sebestyén: G ergely B u d a i, a T heologian of th e N ew T e sta m e n t (C om m em oration a t th e R á d a y E v en in g H eld i n th e Church of Pozsonyi S tre et on M arch 12) C U LTU R A L C H R O N IC L E : László Z a y: T hreefold W r itin g — Jenő Szig eti: G leaning W ith th e E yes of a Theologian R E V IE W O F B O O K S A N D P E R IO D IC A L S : H a n s-H e rb e rt S to ld t: G eschichte u n d K ritik d e r M arkushypothese (János B o lyki) — Mau n u S innem ä k i: K irk o t elsim at ra u h a a . T he P eace E ffo rts of th e Churches (E m il K oren) — H an s S chaffert: C hem im er avec les déshérités (Á g n es P ázm ándi) — In te rn a tio n a l C hristian D igest. A New E cu m en ical P eriodical (Zoltán Β óna) — T he H o m elan d of M yths (M ikló s Bodrog) — J ürgen M oltm ann: D ie ersten F reigelas­ senen d er Schöpfung. V ersuche ü b er die F reu d e a n d e r F re ih eit un d das W ohlgefallen am Spiel (Sándor Szathm áry ) — News from th e W orkshop of U n ita ria n T heology in T ran sy lv an ia (Jenő Szigeti) — W a lte r B lan k e n b u rg : K irche u n d M usik (György S ző n yi) — T he H alf-T alen t T h a t Y ielded In terest. N otes on a New Book b y F eriz B erk i ( -i-ő) — Κ. H . T ing: C hristian W itness in C hina T o d ay ( István Karasszon) — Jo h n V. T a y lo r: W eep n ot for Me. M editations on th e Cross an d th e R e su rrec tio n (István K a rasszon) — F ry e , N o rth ro p : T he G reat Code: T he Bible an d L ite ra tu re (Péter Pásztor)

D O K U M E N T E : S itzung des U ngarischen B ib elra tes. S T U D IE N : R udolf K o štia l: I n stitu tu m P h ilo-Biblicum . U ngarische B ibelgesellschaft II. — Tam ás N ém eth: Die B eziehungen zw ischen D ogm atik u n d E th ik in der p ro testan tisc h en Theologie unseres J a h r ­ h u n d erts — K ároly Tóth: Die B ed eu tu n g d e r D ritte n W elt in d er ökum enischen Bew egung — Shen Y ifan: D as chinesische C hristen­ tu m (Theologische R eflexionen) — F eriz B erki: K rieg un d F rieden im A to m zeitalter (B otschaft d e r H eiligen Synode d er R ussischO rthodoxen K irche) — E rnő O ttlyk: Die L au san n e K onferenz von G lauben u n d K irchenverfassung ist 50jährig. D IS K U S S IO N : József Schweitzer: E vangelischer A ntijudaism us und talm udistischer A ntichristianism us (Ü ber eine Studie von B e rta la n T am ás in d e r N um m er 1986/3 der Theologischen R u n d sch au ) — Lajos Tóth: „D ie E rn eu eru n g d e r Theologischen R u n d sch au u n d die theologische E rn eu eru n g unserer R eform ierten K irche“ (A nm erkung) W E L T R U N D S C H A U : A uf ein Friedenskonzil zu. E in G espräch von G ü n ter W irth u n d K a rl H enning m it Bischof D r. K ároly T óth , P rä sid e n t d e r C hristlichen F riedenskonferenz, M itglied des E x e k u ­ tivausschusses des Ö R K — M a rlin van E lderen: D er Ökum enische R a t der K irchen und die R öm isch-K atholische K irche. H E IM A T R U N D S C H A U : János Sebestyén: Gergely B udai, d er N eu testam en tler (E rinnerungsansprcha a n dem am 12. Mürz ln d er K irche von Pozsonyi Srasse abgehaltenen R áday-A bend) K U L T U R E L L E C H R O N IK : László Z a y: D reifaches Schreiben — Jenő Szigeti: Ährenlese m it den A ugen eines Theologen. B Ü C H E R - U N D Z E IT S C H R IF T E N R U N D S C H A U : H an s-H e rb ert S to ld t: G eschichte un d K ritik d e r M arkushypothese (János B olyki) — M a u n u S in n em äk i: K irk o t elsim at ra u h a a . Die F riedens be­ strebungen der K irchen (E m il K oren) — H an s S chaffert: C hem iner avec les déshérités (Á g n es P ázm ándi) — In te rn a tio n a l C histian Digest. E in e neue ökum enische Z eitschrift (Zoltán Β óna) — D as H eim atlan d der M ythen (M ikló s Bodrog) — Jü rg e n M oltm ann: Die ersten Freigelassenen der Schöpfung. V ersuche ü b er die F reud e a n d e r F re ih eit u n d das W ohlgefallen am Spiel (Sándor Szathm áry ) — N ach rich ten aus d er W e rk sta tt d e r unitarisch en Theologie in Siebenbürgen (Jenő S z igeti) — W alter B lan k e n b u rg : K irche u n d M usik (György S z őn y i) — D er sich verzinste Z entner. N otizen zu einem n euen B uch von F eriz B e rk i ( -i -ő) — K . H . T ing: C hristian W itness in C hina T o d ay (Istv á n Karasszon) — J o h n V. T a y lo r: W eep n o t for Me. M editations on th e Cross a n d th e R esu rrectio n (Istv á n Karasszon) — F ry e , N o rth ro p : T he G reat Code: T he Bible an d L ite ra tu re (Péter Pásztor)

a történ elm i tén y ek á llítják K ín a keresztyénségének szem lélőit: a „k u ltu rális forradalom ” keresztyén ­ ellenességének idején a 700 000 lelket számláló kínai keresztyénség nem csak m egm aradt, de jelentős m ér­ tékben növ ek ed ett is, úgyhogy m a m ár eléri a h árom ­ m illiót is ! A válasz a püspök szerint egy kínai teológiai töm egm ozgalom ban keresendő, am ely n agy­ ban különbözik az európai individualista m ódon ű zö tt teológiától. Éppenséggel a „k u ltu rális forradalom ” h a tá sá ra „ a kínai keresztyének szerte az országban teológiai reflexiót k ezdtek el fo ly tatn i afelől, hogy m i a sajátosságuk. Tömegm ozgalom v o lt ez, am ely teológiai orientációt keresett, teljesen spontán alak u lt ki, s am ely keresztyének százezreit fogta á t, a B iblia ta ­ nulm ányozását és párbeszédet je le n te tt, szóban és írásban eg y arán t. Nem is tu d n é k ezzel összehasonlít­ h a tó jelenséget m egem líteni az egyháztörténelem ben.” (21. l.) A püspök fejtegetéseiben mégis az a meglepő, hogy a keresztyén gondolkodásnak eme fejlődését össze tu d ja hasonlítani európai gondolatokkal: a parallelt I. K a n t felfogásában lá tja a Felvilágosodásról! A h arm ad ik előadás „A Chinese C hristian Selfhood” á tte k in ti a kínai keresztyénség tö rté n e té t 1949-től. H árom p eriódust tu d m egállapítani: 1. 1949—1966, m elynek m o ttó ja : a kialakulóban levő önállóság. E z fő­ k én t azt jelenti, hogy hogyan v á lt a kínai keresztyén­

ség függetlenné a m issziótól, hogyan tu d o tt k o n stitu ­ cionálisan is egyedül megállni. 2. A m ásodik periódus m o ttó ja : Önállóság a m egpróbáltatásban, 1966-tól 1976-ig. „E z a periódus nagy m egpróbáltatás v o lt a keresztyének és a kínai egyház, főként pedig az egyházi vezetők szám ára. E tíz év a la tt a kínai egyháznak volt Pétere, aki három szor is m eg tag ad ta az U ra t; v o ltak Jú d áso k is. Sok volt k ö zö ttü n k a tétovázó Tam ás. Mégis, visszatekintve h á lá t adunk Istennek, hogy elm o n d h atju k : a legtöbb keresztyén hűségesen m egállt a h itben.” (41. l.) 3. A harm adik periódus végső d á tu m a n y ito tt, hiszen napjainkig te rje d : Önállóság a hálaadásban és a cselekvésben. A püspök i t t azokat a lehetőségeket taglalja, am elyek m a a kínai keresztyénség e lő tt vannak. V alóban, n éh a igen meg­ lepő ad a to k a t tu d közölni, am elyek lelki ébredésről beszélnek: 1980 és 1984 kö zö tt K ín áb an nem kevesebb, m in t 1 300 000 B ibliát n y o m ta tta k ! A lelkészek átlagéletkora évtizedekkel le tt fiatalabb, am i az t jelenti, hogy igen sok fiatal szolgálattevővel gazdagodott K ína keresztyénsége. Az adatokon tú l azonban az a bizakodás is fontos, am ely a sorok k ö zö tt inkább érez­ hető, m in t olvasható: a keresztyénség terjed , s a kí­ n a i - j a p á n kapcsolatok ápolásával m inden bizonnyal erősebb lesz! Karasszon István

E szám ára: 68,— Ft

A REFORMÁTUS SAJTÓOSZTALY KIADVÁNYAI : N agy családi B iblia K is családi B iblia K épes Ú jszövetség A ngol—m ag y ar Ú jszövetség

280,— F t 150,— F t 300,— F t 170,— F t

Könyveink közül ajánljuk: D r. T ó th K ároly: G yökerek és táv la to k 95,— F t Ju h á sz Zsófia—S áto ry G abriella: Zöld füvecske a m ezőben 94,— F t Geschichte u nd G egenw art der R eform ierten K irche in U ngarn 319,— F t K o m játh y A ladár: A k itá n to rg o tt egyház 112,— F t Szénási Sándor: K álv in em beri arca 4 7 ,— F t T akács Béla: R eform átus tem plom aink úrasztali t erítői 200,— F t Csuka Zoltán: Bizonyságul 64,— F t B ódás Ján o s: Szám adás 8 5 ,— F t K incsesláda I. 135,— F t K incsesláda I I . 100,— F t K iss Géza: A lélek h a ra n g ja 9 5 ,— F t B ereczky A lbert: V an-e ú t Istenhez? 61,— F t K o m já th y A ladárné: A Szentföldön já rtu n k 198,— F t Szentm ihályiné Szabó M ária: L orántffy Zsuzsanna 125,— F t Szentm ihályiné Szabó M ária: Örök tá rsa k 120,— F t K álv in Ján o s: T an ítás a k eresztyén vallásra 150,— F t B udai Balogh Sándor: V ad vizek fu tása 84,— F t T ótfalusi K is Miklós: Apologia Bibliorum (A Biblia védel­ m ében) 199,— F t N agy Zsuzsa: A huszonnegyedik óra 170,—F t K álv in Ján o s: K ik a boldogok? 37,—F t B o tty á n János: H itü n k hősei 98,— F t T óth-M áthé Miklós: N áb ó t szőlője 91,—F t M uraközy Gyula: Késő vallom ás 84,—F t B u d a i—H erczeg: Az Ú jszövetség tö rté n e te 130,— F t D r. T ó th K álm án: A régészet és a B iblia 115,— F t H . V. M orton: P á l apostol nyom ában 160,— F t Szénási Sándor: M andulaág (versek, m űfordítások) 135,— F t Hozzád kiálto k , U ram ! (im ádságos könyv) 73,—F t Kaphatók: A P ro te stá n s K önyvesboltban (hétfőn szünnap) B udapest IX ., R á d a y u. 1. (a 15-ős autóbusz m egállójánál), v a lam in t a debreceni R eform átus K önyvesboltban, D ebrecen, Vörös H adsereg ú tja 4 —6. M egrendelhetők: m inden lelkészi h iv a talb a n és a R eform átus Sajtóosz­ tály o n , B u d ap est X IV ., A bonyi u. 21. Pf. 5. 1440

THEOLOGIAI SZEMLE M A G Y A R O R S Z Á G I E G Y H Á Z A K ÖK UM E N I K U S T A N Á C S Á N A K F O L Y Ó I R A T A

ALAPÍTVA

1925

A TARTALOMBÓL Az Ószövetség fordítása ma A kijelentett Ige a tét Kálvin Institutioja és Luther Kis Kátéja A „Redemptoris Mater” és a Mária év Nő - férfi - ember Mit tanácsolhatunk az öngyilkos-jelölteknek? A jelen kor szenvedései A Minjung-teológia Dél-Koreában „Erdélynek közönséges büszkesége” Beárnyékolja-e a képernyő a jövendőt?

Ú J FO LYAM (XXX)

1987

4

TARTALO M THEOLOGIAI SZEMLE 1987. július—augusztus Felelős szerkesztő: D. Dr. O ttlyk Ernő 1054 Budapest Szabadság tér 2. I. T.: 114-862 Felelős kiadó:

TANULMÁNYOK OTTLYK ERNŐ: Káldy Zoltán püspök teo ló g iája.................... 193 JA N DE WAARD: Az Ószövetség fordítása ma ........................ 199 JÖRG ZIN K : A kijelentett Ige a tét. Gen 1,1—2,4 m agyará­ zata ........................................................ . ................................. 203 FÓ R ISN É KALÓS ÉVA: „Lelkiismeret” és „vétekvállalás” Bonhoeffer „E tik a” c. m ű v éb en ............................................ 208 VÉGHELYI ANTAL: Kálvin Institutioja és L uther Kis K á té ja .............................................................. ......................... 215 OTTLYK ERNŐ: A „Redem ptoris Mater” és a Mária-év ___ 222

Magyarországi Egyházak Ö kumenikus Tanácsa Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1146 Budapest Abonyi u. 21. T.: 227-870 Index: 26842 H U ISSN 0133—7599

CATHARINA J. M. HALKES : Nő - férfi - e m b e r

227

D IE TER WITTMANN: Mit tanácsolhatunk pszichoanalitikai szempontból az öngyilkos-jelölteknek?................................ 232 JÜ R G EN MOLTMANN: A jelen kor szenvedései . . ................. 237

VILÁGSZEMLE SZŰCS JÓZSEF: A Minjung-teológia D é l-K o reá b an ................ 240

A Theologlai Szem le szerkesztő bizottsága: D. Dr. Bartha Tibor, elnök Dr. Görög Tibor, előadó D. Dr. Berki Feriz Hecker Frigyes D. Dr. Káldy Zoltán Kovách A ttila Kürti László Viczián János Dr. Nagy Gyula Dr. Szakács József D. Dr. Tóth Károly Társszerkesztő:

ISÉPY GÁBOR: Egyházi napok Frankfurtban ....................... 241

HAZAI SZELE SZABÓ T IB O R —ZALLÁR ANDOR: Szent-Györgyi Albertre em lékezünk.................. 244 HÖRCSIK RICHÁRD: 150 éve született Szilády Á r o n

245

KOCSIS ATTILA: „Erdélynek közönséges büszkesége” . 275 éve született Bod P é te r ..................................................... 247 MÁRKUS MIHÁLY: A csendben építő szolga. 100 éve szüle­ te tt Nagy Géza kolozsvári egyháztörténész......................... 250

D. Dr. Pákozdy László Márton D. Dr. Tóth Károly

KULTURÁLIS KRÓNIKA

O lvasószerkesztő:

ZAY LÁSZLÓ: Beárnyékolja-e a képernyő a jövendőt ? .............. 251

Tarr Kálmán

□

SZIGETI JEN Ő : Tallózgatás teológus szemmel ........................ 253

Budapest, 1986. Egyetemi Nyomda — 87.5920 Felelős vezető:

A kézirat nyomdába adásának ideje: 1987. július 5.

Sümeghi Zoltán igazgató Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatal­ nál, a Posta hírlapüzleteiben és a Hír­ lapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest V., József nádor tér 1. — 1900 —, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215—96 162 p én zforgalm i jelző­ számára. Előfizetési díj egy évre: 390,— Ft, egyes szám ára: 68,— Ft. Megjelenik kéthavonként.

A SZERKESZTŐSÉG KÖZLEMÉNYE Kérjük kedves m unkatársainkat, hogy lapunknak szánt kéz­ irataikat két példányban (egy másolattal) és a szabványnak meg­ felelő gépeléssel (oldalanként 30 sor, soronként 60 leütés) küld­ jék be. Kéziratokat, amelyeket nem mi kértünk, vagy előzetesen meg nem beszéltünk, nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

TANULMÁNYOK Káldy Zoltán püspök teológiája Sokféle szem pontból lehet értékelni K áldy püspök jelentőségét. I t t és m ost a teológiájára koncentrálok. E z felel meg a Theologiai Szemle profiljának. De ez a teológia am úgy sem valam i elvont elm életieskedés, hanem m indig v an gyak o rlati és k o n k rét vetülete, m int m inden igazi teológiának. Előzmények A fiatal pécsi segédlelkész 1944 n y arán cikksoro­ z a to t írt az akkori E vangélikus É letb en „Magyari Keresztyénség” címmel. E b b en antifasiszta m a g ata r­ tással h á rítja el a nacionalizm us és hungarizm us kísér­ téseit, am elyek az egyházat szerették volna szolgá­ la tu k b a állítani. A pécsi segédlelkész jó p ásztorként m a ra d t a nyájjal, am ikor sokan n y u g a tra fu to tta k . Pécs a legkorábban felszabadult m agyar városok sorába ta rto z o tt. A gyülekezet bizalm a K áld y Zoltán felé fordult, aki a h áború legnehezebb eseményei k ö zö tt is gondozta n y á já t, s já r ta a g e ttó t is, súlyos veszélyek között. A felszabadulás u tá n i időben a fiatal pécsi lelkész igehirdetői szolgálatát csakham ar országszerte igé­ nyelték a gyülekezeti evangelizációkon. A m ikor az evangelizáció sodrásában a főveszély az volt, hogy a k o n k rét eligazítás h ián y zo tt, a gyakorlati keresz­ ty é n életfolytatás, az etik a szem m értéke h áttérb e szorult, K áld y Z oltán érezte ennek a veszélyét, s akkori szolgálataiban is form álódott m ár az az ige­ hirdető, aki a Szentírás ü zenetét az em beri élet széles terü letén tu d ja alkalm azni, aki kilép a szűk p ietista szemléletből, am ely csupán a keresztyén élet belső körére v o n u lt vissza. Nem véletlenül v á la sz to ttá k meg a T o ln a—B ara­ nya-i gyülekezetek az egyházm egye esperesének. Be­ köszöntő beszédére felfigyelt az ország, m ert az E v a n ­ gélikus É le t h asábjain keresztül m ár olyan gondolatok érlelődtek, am elyek előre m u ta ttá k az egyház ú tjá t a szocializmusban. 1954-ben a H azafias N épfront országos kongresz­ szusán m in t ak k o r pécsi esperes szólalt fel egyházunk nevében, an n ak a jegyében, hogy egyházunk m egta­ lálta a h elyét a szocializm ust építő m agyar népben, s a m egtalált úthoz hűséges k ív án m aradni. Az ellenforradalom u tá n i k orszakban, am ikor a kibontakozás és biztonságos fejlődés állt egyházunk elő tt felad atk én t, a Déli E g yházkerület gyülekezetei K áld y Z oltán személyében a z t a püspököt talá ltá k meg, aki evangélikus egyházának hűséges igehirde­ tője, s ugyan ak k o r a szocializmus ú tjá t járó m agyar népnek is h ű fia, ak i képes elöljárni az ú tm u ta tá sb a n , irán y ításb an és vezetésben. N em v á rt k önnyű feladat az új püspökre, m e rt a keskeny ú to n k ellett járn ia m ind baloldali, m ind jobboldali kísértések között. Valódi kétfro n to s h arc v o lt ez, am ely erősen igénybe v e tte átlagon felül kiem elkedő energiáját. A püspöki székfoglalóban az elvi tisztázás és döntés az akk o r 10 éves Egyezm ény felől in d u lt. Az ellenforradalom u tá n i egyházi vezetés az állam és egyház kö zö tti viszony m egrom lásának zsák u tcájáb a és v ak ­ vág án y ra vezette eg yházunkat. E z u tá n az előzmény u tá n biztos és egyértelm ű állásfoglalásként h an g zo tt:

„ Iste n irá n ti hálával emlékezem a 10 éves Egyez­ m ényről és jó reménységgel nézek a n n ak további szerepe elé. Az Egyezm ény alap ján m indent el fogok követni a m agam helyén, hogy evangélikus egyházunk és M agyar N épköztársaságunk jó viszonya to v á b b ­ épüljön és evangélikus egyházunk tag jai egyben né­ pünk hő fiai és hazánknak jó polgárai legyenek.” (Lelkipásztor, 1958. decem ber, 570. old.) Az Egyezm ény m egkötésétől eltelt 10 év a la tt az alapvető kérdés az v o lt: m iként végzi egyházunk szolgálatát a szám ára új gazdasági, politikai és tá rs a ­ dalm i rendben? Miközben átgondolt egyházpolitikai vezetés folyt az ellen forradalom előtti egyházi veze­ tés részéről és népünk békem unkájából is jelentősen k iv e ttü k részünket, az egyház új helyzetében, az útkeresés lázában, hibák is adódtak, tö b b kérdésben h ián y zo tt a teológiai tisztázás. Milyen alapról hozza meg az egyház a m aga döntéseit? Az ellenforradalom u tán i egyházi vezetőség politikailag és egyházilag a m ú lt restau rálását hozta. Milyen legyen ezek u tá n egyházunk ú tja ? A politikai döntések hogyan illesz­ kednek be egyházunk m a g ata rtásáb a? E rre az alapvető problém ára a d o tt teológiai válasz első tétele így h an g zo tt: „Az elő ttü n k álló szolgálatok végzése közben igehirdetéseinkben és m inden szolgá­ latu n k b an a Szentíráshoz m in t zsinórm értékhez ak a ­ rok igazodni, a politikai és társad alm i kérdésekben pedig a józan észre fogok hallgatni, a hitnek szabályai szerint.” (Lelkipásztor, 1958. dec. 570. old.) E lh á ríto tta azt a kísértést, am ely a Szentírást tö r­ vénykönyvnek fogja fel, s állandóan azonosítani ak a rja a Szentírásban a d o tt helyzeteket a mai helyzettel, és az o tt lá to tt m egoldásokat egyenesen a k arja átvinni a m i helyzetünkre. K ifejtette, hogy a Szentírásban a d o tt helyzetek irá n y t szabnak és m u ta tjá k a z t a m ódot és m ag a tartást, ahogyan a különböző kérdé­ sekhez hozzá kell állnunk. A hitvallási ira to k a t azzal értékelte, hogy azok nem a betűhöz, hanem Jézus K risztushoz k ö tnek m inket. Az egyház m ai kérdései nem ugyanazok, m in t a refor­ máció koráb an voltak. E zért nem nézhetünk valam i m erev konfesszionalizm ussal hitvallásainkra, m in t am elyek kérdéseinkre végleges feleletet adnak, hanem késznek kell lennünk an nak elfogadására, am it a Szent­ lélek az igén keresztül m ai helyzetünkre nézve m ond. A politikai és társadalm i kérdésekben te h á t a józan ésszel kell a fennforgó problém ákat m egoldani és azok­ ban dönteni. „A m ikor politikai kérdésekben d ö n tü n k , akkor nem az t fogjuk m ondani, hogy ,a Szentírás ezt m ondja n ekünk’, hanem az Isten tő l k a p o tt em beri értelem re hivatkozva azt m o ndjuk: ,a józan ész ezt m ondja n ekünk’. Ezzel el fogjuk kerülni, hogy m in­ den politikai cselekvésünk alá tendenciózusan igéket erőltessünk. V iszont a józan észre való hivatkozással nem engedhet meg m agának a keresztyén em ber vala­ mi elvtelen ta k tik á z á st, gerinctelenséget a politikai kérdésekben sem. H anem a döntésben benne kell len­ nie a józan ész által ko rm án y zo tt őszinte meggyőző­ désnek. H iszen m agától értetődően a keresztyén em ber értelm e sem független a h ittő l és éppen ezért politikai kérdésekben is Iste n elő tt d ö n t, a h it szabályai sze­ rin t” . (Lelkipásztor, 1958. dec. 571. old.)

193

Másik döntő kérdés az volt, m iként jelenjenek meg szolgálatunkban az aktuális nem zetközi és hazai prob­ lém ák, hogyan n y ú jth a tu n k segítséget a béke ügyé­ nek és szocialista társad alm u n k n ak . Az ellenforrada­ lom u tá n erős kísértés volt, hogy az egyház a semleges tartó zk o d ás álláspontjára helyezkedjék a szocializmus tá m o g a tá sá t illetően. A válasz erre a kérdésre az, hogy élnünk kell az egyházi és világi életünk egységét. N em választható el egym ástól a szakrális és a pro fán terü let. A tem plom on kívül is folytatódik az istentisztelet, am elyben a hívő új életével és az em bereknek szolgálva is Istennek szolgál. Így egész életünk, nem csak a tem plom i, h a­ nem a tem plom on kívüli is — a családban, a társa d a ­ lom ban, a m unkahelyen — istentiszteletté válik. Ez k o n k ré ta n a z t jelenti, hogy " az evangélikus lelkész m indenféle gátlás nélkül nézzen b á tra n szemébe ko­ ru n k döntő problém áinak, a m ai em bert érintő vala­ m ennyi izgalm as kérdésnek és m ondja ki m indezekre nézve is a segítő szót” . (Lelkipásztor, 1958. dec. 573. old.) Mivel Isten igéje tú lh a t az egyéni életen és átnyúlik az élet teljes szélességébe, ezért nem m a ra d h at meg az evangélikus lelkész a szószék m agasságában, hanem szava átöleli a n ép ü n k et és az egész em beriséget moz­ g ató problém ák at is. „A m ai m agyar élettől eltekintő igehirdetések feltétlenül csonkák, mégpedig nem poli­ tik a i szem pontból, hanem teológiai szem pontból, m ert a jó igehirdetéseknek mindig szólniuk kell az időszerű etik ai kérdésekről is. N ekünk nem a szocializmus té n y e it kell prédikálnunk és ezt nem is k ív á n ja tőlünk senki, hanem Isten igéjét kell h ird etn ü n k a szocializ­ m usban élő evangélikus em berek szám ára, ezt azon­ b an ko n k rétan , a valóságos kérdésekre való te k in te t­ tel, hogy abból segítő erőt k ap jan ak azok, akik hiva­ tá su k gyakorlásában ennek az országnak az építői. E z t akk o r is meg kell ten n ü n k , h a sokszor a gyüleke­ zetek egyik-m ásik ta g ja ettő l idegenkedik, m ert mi nem a gyülekezetek szolgái vagyunk a szószéken, h anem Istené, aki a teljes S zentírást a d ta kezünkbe.” (Lelkipásztor, 1958. dec. 573. old.) L u thernek a z t a ta n ítá sá t, hogy a keresztyén em ber k é t világnak polgára, egyrészt Isten országának, m ás­ részt ennek a világnak, úgy teszi k o n k ré ttá , hogy az egyházi és világi m u n k a egy és elv álaszth atatlan, a keresztyén em bert a politikai felelősség gyakorlására a Jézus K risztustól k a p o tt szeretet kötelezi. „A m a­ gyarországi evangélikus egyház nem m on d h at le arról a politikai felelősségről, amellyel tarto zik az új m agyar világban élő népünknek és az egész em beriségnek. Igenis, a nekünk a d o tt eszközökkel segíteni ak arju k m inden jó b an n ép ü n k et a szocializmus építésében.” (Lelkipásztor, 1958. dec. 578. old.) Az a k o n k ré t te rü le t, am i ak k o r nem zetközi téren jelen tk ezett, az atom háború elh árításán ak feladata v o lt. E zért a székfoglalóban erőteljes h angot k a p o tt az a követelés, hogy az atom fegyvert sem m isítsék meg és tiltsá k be az atom fegyverekkel való kísérletezést is. H azai v onatkozásban azt a problém át tárg y alta, mi­ k é n t dolgozhat e g y ü tt a közéletben hívő és nem -hívő, népünk érdekében. „M agától értetődő, hogy a m ate­ rialista alapon álló állam világnézetét az egyház nem v állalh atja, de vele a közéletben népünk ja v á ra eg y ü tt m unk álk o d h atik és kell is, hogy e g y ü tt m unkálkod­ jék .” (L elkipásztor, 1958. dec. 580. old.) A diakónia szem pontjának érvényesítése új m ódon való m egközelítése v o lt egyházunk ta n ítá sá n ak . Teo­ lógiatörténetileg itt jelen tk ezett először az a gondolat, hogy a diakónia ta rta lm a átfogja az egyház egész szolgálatát. E szerint a diakónia beletartozik az evan­

194

gélium közepébe, hiszen Jézus azért jö tt, hogy szol­ gáljon. Ő m aga is „diakonosz” -szá le tt közöttünk. A később kib o n tak o zo tt diakóniai teológia alapja m ár it t jelentkezett. E z kitű n ik abból a hárm as felosztás­ ból, am it a gyülekezeti, az intézm ényes és a politikai diakónia tartalm á ró l m ond. „A diakónia istentiszte­ lete” című szakaszban kiemeli a székfoglaló gyüleke­ zeteink hitből fakadó, erőteljes diakóniai szolgálatának igénylését. A szeretetotthonainkban folyó intézm ényes diakónia hangsúlyozása term észetszerűleg tarto zik hoz­ zá a diakónia istentiszteletéhez. „A politikai istentisztelet” című szakaszban az egyháznak a világ helyes rendjéért való m unkálkodását jelöli meg: „Lényegében ez a diakónia istentiszteletébe tarto zik ” . I t t te h á t m u­ ta tk o zo tt a később k ife jte tt diakóniai teológia m agja. A székfoglaló új in d ítást a d o tt m ás területeken is, ezek gyümölcse a további évek során érlelődött meg. Ilyen terü let volt a k á r külkapcsolatunk m egújulása, a k á r a Teológiai A kadém ia m unkájának fellendülése, a k á r a püspöki szolgálatok gazdagodása. Aj székfog­ laló ny itán y a volt a konszolidáció m egindulásának, am ely a következő években realizálódott. E nnek jelen­ tőségét az alábbiakban körvonalazhatjuk. A diakóniai teológia U tu n k teológiájának a továbbfejlesztése volt m ind­ ny áju n k legfőbb feladata. N em valam i részletkérdés vagy szektás egyoldalúság a jellem zője ennek az ú tm egtalálásnak. A teljes Szentírás középponti tan ítása állt elő ttü n k , am ely Jézus K risztusról szól, aki szol­ gáló szeretetben já ró Úr, „ a diakonosz” , ő a szolgálat­ tevő, ő az, aki szolgál. Az Ige azért le tt te stté , v ált szolidárissá az em berrel, Jézus azért ta n íto tt, gyógyí­ to tt, segített, hogy az em bert szolgálja. V áltsághalála is az em berért tö rté n t, Iste n ezt igazolta és pecsételte m eg feltám adásával, a F eltá m a d o tt pedig azzal indí­ to tta el egyházát a földön, hogy m űvének legyen követője és fo lytatója m indaddig, míg meg nem jele­ nünk ítélőszéke előtt, ahol éppen a m ásoknak szolgáló szeretet és jézusi m ag atartás lesz a m érték. A diakó­ niának, a szolgáló szeretet teológiájának az alapjáról tájékozódtunk a k o nkrét cselekedetek területén. A szolgáló Ü rba v e te tt h it jelenti a k a ra ta követését a szolgálat ú tjá n az egyes em bernek, társadalm unknak, hazánknak, az egész emberiségnek a segítését jelenti. A diakónia teológiájának ezért h a táro zo tt politikai arcéle is van, am ely szolgálatot a k a r végezni a haladás irányába nem csak az egyes em ber, hanem a kollektí­ vum ok szolgálatára. H itü n k középpontjából, Jézus K risztusból kiindulva válik egységes egésszé h itü n k és cselekedetünk, teológiánk és gyakorlati m agatartásunk. T eológiatörténetünkben kiem elkedő helyet foglal el K áldy püspök m unkája. A hazai és a külföldi egyházi körökben nagy érdeklődést kiváltó diakóniai teológia gondolatm enete a következőkben foglalható össze: 1. D iakónia és eszhatolögia. Többeknek úgy tűnik, hogy nagyon is ráálltu n k a földi problém ák segítésére, de elveszítettük az eszhatologikus perspektívát. H a ez igaz volna, feltétlenül felül kellene vizsgálnunk dia­ kóniai teológiánk helyességét. E fenti nézettel szem­ ben a té n y az, hogy a diakóniai teológia ugyannyira összefügg az eszhatológiával, hogy el sem lehet a ttó l választani. A diakóniai cselekedetek és az evangélium hirdetése eg y ü tt legitim izálják, hogy elérkezett Isten országa. E zek a cselekedetek az t hirdetik, hogy meg­ érkezett az üdvkorszak, az eszhaton b etö rt a világba. Az ú jtestam entom i híradás szerint a diakóniai szol­ gálatok nem csak egyszerűen jelzik Isten országának elérkezését, hanem hozzátartoznak, m in t az evangé­ lium hirdetése. A diakóniai szolgálat úgyannyira ösz­

szetartozik az eszh atológiával, hogy ab b ó l nő ki és a ttó l m eghatáro zo ttan folyik és lényegében m inde­ nestől eszhatológiai jellegű. 2. D iakónia és krisztológia. A m ikor a diakónia ösz­ szefüggésében Jézus K risztuson tájékozódunk, hozzá igazodunk és belőle élünk, ak k o r K risztus m u n k ájá­ n ak teljességét kell szem elő tt ta rta n u n k . H a mi azt ak arju k m egtudni, hogy Jézus K risztus m ilyen m aga­ ta rtá ssa l és életform ával végezte az ő d iakóniáját, ak k o r éppen ezzel összefüggésben kell felfigyelnünk földi életének néhány eseményére. Jézus egyértelm űen ta g a d ta meg a via gloriae-t, nem igényelt m agának „külön stá tu s” -t, nem a k a rta h a ta lm á t a sa já t szol­ g álatáb a állítani, hanem Iste n a k a ra tá n a k betöltésé­ vel a k a rta szolgálatát elvégezni. Azzal, hogy Jézus m egkeresztelkedik, m egint csak elfogadja a többi em berrel való egyenlőséget. H asonló v o lt Jézus dön­ tése akkor is, am ikor P éteren keresztül tö rté n t a kísér­ tés (Mt 16,21—23). Jézu s Iste n a k a ra ta által m egha­ táro zo tt ú to n a k a rt to v áb b m enni. E lu ta síto tta az „u ralkodás ideá” -ját. Jézus, az Iste n Fia, szolgál. A tan ítv án y o k m int előkelő vendégek ülnek az asztal­ nál. Jézus pedig m in t egy háziszolga, felszolgál nekik. E közben példaképül önm agát állítja eléjük. E z a példa to v á b b fokozódik Ján o s evangélium ában (J n 13,3— 17), am ikor megmossa ta n ítv á n y a i láb át. Ezzel Jézus rabszolgam unkát vállalt, am elyre csak pogány szár­ m azású rabszolga v o lt kötelezhető. U gyanez a szol­ gáló engedelmesség jelentkezik Jézusnál a getsem ánei im ádságban. A kereszthalál pedig nem csak az alászál­ lásnak a legm élyebb p o n tja, hanem egyben a legtelje­ sebb engedelmességnek és diakóniának is. É s ezt a feltám adás igazolta. Az Iste n szolgálata beteljesedik a szolgáló odaadásban, sokakért, te h á t az em berekért. E z azt jelenti egyben, hogy a szolga nem nagyobb uránál, s ezért nem csak osztoznia kell a szolgának u ra sorsában, hanem eg y ú ttal vállalnia kell u ra szolgála­ t á t is. A követ sem követelhet m agasabb m éltóságot, m in t m egbízója. A k ö vetnek is viselnie kell megbízója sorsát és bele kell állnia a b b a a szolgálatba, am elyet m egbízója végez. E z t sohasem elég tu d n i, ezt csele­ kedni kell! Az té n y ugyan, hogy a m egváltást egyedül Jézus végezte el, és ahhoz az ő ta n ítv á n y a i sem te h e t­ nek hozzá, de az is tén y , hogy m inden m ásban arra szó líttatn ak fel, hogy Jézusból m in t forrásból erőt m erítve, p éld áját m aguk elő tt ta r tv a kövessék Őt külön státu so k igénylése nélkül a szolgálatban. 3. Diakónia és via crucis. E gyházunk diakóniai teo­ lógiája idehaza és külföldön is g y ak ran esett az alá a vád alá, hogy „ k iik ta tja a k eresztet” , vagy „m eg­ kerüli a keresztet” , vagyis nélkülözi a legfontosabbat. Ezzel összefüggésben g y ak ran em legették diakóniai teológiánkat az „olcsó p rakticizm us” , v agy „egyszerű h u m anitárizm us” teológiájának. Ezzel szem ben a dia­ kóniai teológia azonos a kereszt teológiájával. A m ikor az egyes keresztyének és a gyülekezetek, v alam int az az egyház a m aga egészében diakóniai szolgálatot végez, a kereszt teológiáját éli és cselekszi. Jézus élet­ form ája, m elyet a ta n ítv á n y o k n a k á t k ellett venniük: az önm egtagadás, m ely jelenti a sa já t v élt érdekektől való eltekintést, lem ondást az önérvényesülésről és önérvényesítésről. A p an to n diakonos (m indenki szol­ gája) a z t jelenti, hogy nem csak visszalép valaki a sa já t személyére nézve, elfordul önm agától, hanem odafordul és odalép a m ásik em berhez és szolgál neki. Az önm egtagadástól el kell ju tn i a m ásokért való a k tív szolgálathoz. Az elfordulás önm agunktól csak a feltétele an n ak , hogy odaforduljunk a m ásikhoz és szolgáljunk neki. Személyen túlm enően az egyház el­ fordulása önm agától csak a feltétele an nak, hogy aztán

odaforduljon másokhoz, az em berekhez, a világhoz és úgy szolgáljon azoknak. H a tö b b ek részéről felvetődik az az igény, hogy egyházunk já rjo n a „via crucis” -on (a kereszt ú tján ), ak kor ez azt jelenti, hogy fokozott m értékben forduljon oda egyházunk az em berhez, társadalm unkhoz, népünkhöz, szolgáljon neki, segítse azt. Mindezekből világos, hogy a diakónia ú tja nem a kereszt m egkerülését jelenti, hanem a diakónia ú tja éppen a kereszt útja. 4. D iakónia és kérügma. D iakóniai teológiánkkal kapcsolatban idehaza és külföldön többször v e te tté k fel az t a kérdést, hogy e teológián belül m ilyen viszony­ ban van egym ással a kérügm a, am elyen ez esetben az igehirdetést értjü k , és a diakónia, am elyen ez eset­ ben nem általában a szolgálatot é rtjü k , hanem köze­ lebbről a szeretetszolgálatot. H an g zo tt el olyan k ritik a is, hogy diakóniai teológiánkban nem kap kellő hang­ súlyt az igehirdetés, illetőleg m agát a d iakóniát m int szeretetszolgálatot te k in tjü k egyben „ a legnagyobb igehirdetésnek” is. — Az Újtestám en to m bizonyság­ tétele szerint a kérügm a (igehirdetés) és diakónia elválaszthatatlanul összetartozik. Világosan meg kell m ondanunk, hogy ha az egyház szolgálatából b ár­ melyik elm arad, nem arról kell beszélnünk, hogy az egyház szolgálata „csonka” , hanem arról, hogy ahol az egyház nem teszi m ind a k e ttő t, o tt nincs egyház. Még csak a rra sem vállalkozhatunk, hogy a k é t szol­ g álat közül az egyiket vagy a m ásikat „első-rangosít­ ju k ” , illetőleg „m ásod-rangosítjuk” , hanem a k e ttő t egyenrangosítanunk kell, ha az újszövetségi bizony­ ságtétel ta la já n a k aru n k m egm aradni. Jézus „egy lélegzetre” m ondja az evangélium hirdetést és a dia­ kóniát. T alán m a m ár nem kell bizonygatnunk, hogy a Jézus által felsorolt diakóniai te tte k nem csupán „lelki” vonatkozásúak. Számos azoknak a bibliai sza­ kaszoknak felsorolása az Ú jszövetségben, m elyek arról tanúskodnak, hogy az evangélium hirdetést és a diakó­ n iát Jézus mindig m ennyire eg y ü tt gyakorolta. T a n ít­ v ányainak is azt parancsolja, hogy a k é t szolgálatot egyszerre és egyform a hangsúllyal végezzék. Az ige­ hirdetési kötelezettség mellől egyetlen egy esetben sem hiányzik a gyógyítási feladat. A mi koru n k b an az egyes keresztyének és az egyházak nagyon hajlam o­ sak arra, hogy egyoldalúan az evangélium hirdetésére tegyék a hangsúlyt és felm entsék m ag u k at az egyhá­ zon belül, to v á b b á a társad alo m b an és az emberiség nagy családjában való diakóniai szolgálat alól. Legyen egyértelm ű elő ttü n k , hogy nem csak az jelenti az egy­ ház szolgálatának eltorzítását, ha a diakóniai szolgá­ la tra tesszük a legfőbb hangsúlyt, de az is, h a az evangélium hirdetést az egyház „egyetlen” felad ata­ k én t te k in tjü k . Am ilyen fontos a diakónia, éppen olyan fontos a kérügm a is. Téves ú to n já r az egyház, ha a z t gondolja, hogy feloldódhat a diakóniában, az Iste n irán ti szeretetet p ó to lh atja az em berek irán ti szeretet és leegyszerűsítheti szolgálatát h u m an itáriu s cselekedetek gyakorlására. Az az egyház, am ely az evangélium ot nem hirdeti, vagy a z t m egham isítja, vagy az t egyszerűen „eletizálja” , éppen úgy m egta­ gad ja küldetését, m in t az az egyház, am ely a diakó­ n iá t nem gyakorolja, vagy a z t degradálja, illetőleg elspiritualizálja. De am ikor a kérügm a hirdetésének szükségességét hangsúlyozzuk, a rra is figyelm eztet­ nünk kell, hogy Jézus a kérügm a hirdetése közben mindig az egész em bert ta r to tta szem e lő tt szolgála­ tá b a n . Jézus nem volt „skolasztikus” , aki különbsé­ get te t t volna a „term észet” és a „term észetfeletti” k ö z ö tt. Ő nem kategorizált így: it t te st — o tt lélek, it t diakónia — o tt hitről való bizonyságtétel, it t te r­ mészet — o tt k in y ila tk o ztatá s. Ő az osztatlan em bert

lá tta , akinek nem csak a lelkét v á lto tta meg, hanem egész valóját. K érügm a és diakónia szétszak íth atatla­ nul összetartozik. Ahol valam elyiket elhagyják, o tt nem „v alam it” hagynak el, hanem o tt lényegében nincs egyház. 5. D iakónia és hit. A m ikor a keresztyén emberek vagy m aga az egyház diak ó n iát végez, a z t nem egy­ szerűen hum anitárizm usból, em b erb aráti szeretetből végzi, hanem Jézus K risztusban való hitéből fakadóan. Jézu s K risztusban való h itü n k á lta l azzal a K risztus­ sal v agyunk élő közösségben, ak i forrása és éltetője a n n ak a szeretetnek, am ellyel a diakóniai szolgálatot végezzük. Jézu s nem csak a z t h ird e tte meg, hogy „ elközelítet t az Iste n országa” , hanem a rra is h ív o tt, hogy „ té rje te k m eg” . Így k erü l egym ással szoros összefüggésbe az Isten országának elközelítése és a m egtérés, az új élet. Az egyházban a d iak ó niát azok végzik, akik b e h ív attak az Isten országába. Nem csak b eh ív attak , hanem átm entek a m egtérés szűk k ap u já n és eközben találk o ztak a nagy Diakonosszal, Jézus K risztussal. L u th e r is állandóan hangsúlyozta a fát, am ely jó gyüm ölcsöt terem . T eh át a fáról a gyümölcs. A m egtérésnek gyüm ölcsöt kell terem nie. E z pedig csak úgy lehetséges, h a — P á l apostol szavával élve — „K risztu s b ennünk, m i pedig a K risztu sb an” . A ke­ resztyén em berek és az egyház a m aga egészében soha nem becsülheti le azokat a hum an itáriu s cseleke­ d etek et, am elyeket az egyházon kívüli em berek más meggyőződésből, hum anizm us alap ján végeznek. R e­ ánk, keresztyénekre azonban áll az az igény, hogy szolgálatunk K risztussal való közösségből, K risztus erejével tö rtén jék . Ezzel összefüggésben azonban nem szükséges beszélni valam i „plusz” -ról, am ely bennün­ k e t a többi em ber fölé emel. M ert m ihelyt ezt tesszük, azonnal rálépünk a via gloriae-re (a dicsőség útjára), hiszen dicsekszünk és m ag u n k at m ásoknál különbek­ nek ta rtju k . 6. D iakónia és ekklesia. H a v alak i a diakóniáról beszél, azonnal a gyülekezetről, tá g a b b értelem ben az egyházról kell beszélnie. A ki viszont a gyülekezetről beszél, azonnal Isten országának elérkezéséről kell szólnia. A gyülekezet, illetőleg az egyház az a hely, ahol ízelítőt kell k a p n u n k Iste n országa e földön való jelenlétéből, abból az új életből, am it Iste n országa e földön való jelenlétéből, abból az új életből, am it Iste n országa jelent. Jézu s K risztus élete egyértelm űen diakóniai élet volt. H a ezt átvisszük a gyülekezetre, akk o r azt kell m ondanunk, hogy a gyülekezetnek és nagyobb összefüggésben az egyháznak diakóniai szer­ kezetben, diakóniailag stru k tu rá lta n kell a szolgálatát elvégezni befelé és kifelé. M aga a gyülekezet a m aga létével, fennállásával, életform ájával, cselekvési for­ m ájáv al ábrázolja k i a d iakóniát. A diakónia szá­ m u n k ra nem individuális jellegű, hanem m indenek fölö tt az egész gyülekezet, az egész egyház ügye. A gyülekezet tag jai egyenként és összességükben ön­ m aguk m egtagadásával odafordulnak a m ásikhoz és szolgálnak annak. A diakóniailag s tru k tu rá lt gyüleke­ zet nem önm agáért, hanem az em berekért, a világért van . Ilyen gyülekezet tu d nem csak egyediben, hanem egész közösségében szolgálni az em berek ja v á ra. Tud szerete te t, m egoldásokat, k iu ta k a t m u ta tn i m ásoknak és segítő ereje építővé tu d lenni a társad alom ban és az emberiség nagy családjában is. 7. D iakónia és politika. Az igaz, hogy az egyháznak nincs politikai program ja, valam iféle külön „keresz­ ty é n politikai program ” . De a keresztyén em ber és az egyház m in t olyan, nem csak v állalh at politikai fel­ a d a to k a t, hanem kell is vállalnia. A keresztyén em ber­ ről nem lehet levenni a társad alm i felelősséget, de az

196

egyház egészéről sem. M agától értetődőleg az egyes keresztyén és az egyház politikai cselekvésének indító rugója az Isten tő l k a p o tt szeretet, am ely törekszik az igazságosságra, a békére és az em berek földi boldogu­ lására. T ársadalm unk m egerősítése és továbbfejlő­ dése érdekében nekünk is küzdenünk kell az önzés, az anyagiasság, a köztulajdon elleni vétkek ellen, a hűséges és jó m unkáért, h iv a tá stu d a té rt és hivatáshűségért, a gazdasági élet m inden po n tján , a te sti m unka és a m unkás megbecsüléséért, a szellemi m unka helyes értékeléséért, a jó m unkam orálért. Segítenünk kell a pozitív társadalm i intézkedéseket, a nők hely­ zetének és egyenjogúságának teljes m egvalósulását, az any ák és gyerm ekek ja v á t szolgáló intézkedések életté form álását, az erkölcsi értékek védelm ét, a dolgozó osztályok közötti egység erősödését, az idősek tá rsa ­ dalm i m egbecsülését, a m űveltség általános elterjesz­ tését. A nem zetközi életben k o n k rétan és ak tív a n segí­ te n ü n k kell a béke és a társadalm i igazságosság valóra v á ltá sát, a háborús gócok m egszüntetését, általában az általános biztonságot és fejlődést, a faji m egkülön­ böztetés eltörlését. A sort sokáig lehetne még folytatni. E bben tükröződik az a teológiai bázis, am ely meg­ határozza szem léletünket és alapállásunkat. „ Új úton” H azánk felszabadulásának 25. évfordulóján S ajtó­ osztályunk k ia d ta K áld y püspök legjelentősebb elő­ adásainak és írásainak gyűjtem ényét, az „Új úton” cím ű kötetet. A jubileum i k ö tetbe foglalt írások jól tanú sk o d n ak arról a teológiai és egyházpolitikai fejlődésről, am ely egyházunkban az utolsó negyedszázadban hazánk tá r ­ sadalm i és politikai forradalm ának összefüggésében végbem ent. Jelzik az egyház útkeresésének lázát és küzdelm ét, valam in t az ú tta lálás öröm ét. Az előadások és cikkek nagyobb része az utolsó tíz esztendő term éke, néhány azonban m ár az előző év ti­ zedben született. Jellem ző, hogy a régebbiek is any­ nyira frissek, m intha m a író d tak volna. Az írások nagyobb része egyházi lapjainkban m ár napvilágot lá to tt, mégis azok együttes és folyam atos elolvasása m u ta tja az t az egyértelm űséget, amellyel K áldy püspök szolgálatát végezte és egyben alkalm at ad o tt az olvasóknak, hogy a könyv írójával e g y ü tt szinte lépésről lépésre ú jra végig gondolják a z t az u ta t, am e­ lyen evangélikus egyházunk az új m agyar világban já r. A kön y v írója szám talanszor ju tta tta kifejezésre, hogy egyházunk teológiai és egyházpolitikai ú tk ere­ sése és ú ttalá lása nem egy vagy k é t em ber m u n k ájá­ nak eredm énye, hanem az közös m unka nyom án szü­ le te tt meg, ugyanakkor tu d ju k , hogy K áldy püspök­ nek különösen az utóbbi időben döntő szerepe volt a teológiai és egyházpolitikai kezdem ényezésekben, azok irányításában és m unkálásában. A m unkatársakkal elvégzett m u n k a így le tt m indannyiunké, egész egy­ házunké. Az alapvető feladat korszakunkban az egyház ú tjá ­ nak m egtalálása, kidolgozása és kiépítése. E z olyan történelm i feladat, am ely nem u tánozható m ás korok­ ból, nem m ásolható m ás helyzetekből, hanem eredeti és önálló tevékenységet igényel. Az Iste n igéjén iga­ zodó keresztyén lelkiism eretnek kell döntenie az égető korkérdésekben. Ezen a terü leten végzett kiemelkedő szolgálatot K áldy püspök. É vről évre lehet követni a z t a teológiai-szellemi u ta t, am elyből kibontakozód­ nak életm űvének jellegzetességei. Püspöki beköszöntő beszéde, m ajd később a pozso­ nyi Teológiai A kadém ián díszdoktorrá av atá sa alkal­

m ából ta r to tt doktori értekezése a k é t legtöbbet idé­ zett írása, am elyeknek h atása m eglátszik egész egy­ házunkon. Teológiájának alapkoncepciói bontakozód­ nak ki belőle. E nnek első pillére az, hogy L u th er nyom án Isten igéjét állítja a középpontba. A ma em­ berének szóló igehirdetés szívügye volt. M egkívánta az igehirdetőtől, hogy ne rekedjen meg a keresztyén élet belső körénél, hanem szólaltassa meg az ige üze­ n e té t közösségi v onatkozásban is a nép, a haza, az emberiség szolgálatának szem m értéke a la tt. Alapos teológiai m un k áv al k erü lt kidolgozásra teo­ lógiai felismeréseink összegezése. E rre a külföld is fel­ figyelt. Zsinati tö rvényünk egyházunk közmeggyőző­ dését fejezte ki, am ikor m inden lelkésztől m egkívánja a haladó m ag atartást. M ár a püspöki beköszöntő is középponti kérdéssé te tte a Szentírással való foglalkozást és az igehirdetés ügyét. E n n ek jegyében bontak o zo tt ki a Szentírás könyveihez írt kom m entársorozat. E nnek jegyében erősödött az a meggyőződés, hogy Iste n igéjét az ige­ hirdetőnek jelenidejűvé kell tennie. A m a emberéhez kell szólnia. E zért a prédikáció nem hangozhat abban az ortodox form ában, am ely elvont h itté teleket fejte­ get, de olyan p ietista form ában sem, am ely vissza­ vonul a lélek belső világába, hanem olyan em bereket kell Isten igéjével m egszólítania, akik a szocializmus­ ban élnek, akik figyelnek a nem zetközi élet kérdéseire, akik közösségi m ódon ak arn ak élni a társad alo m b an . Így ju to tt előbbre az evangélikus prédikáció az em ber­ é rt érzett felelősség tekintetében. M ásodik pillére az a lu th eri ta n ítá s, hogy a keresz­ ty é n em ber az Isten igéjéhez k ö tö tt értelm ével d ö n t politikai kérdésekben. N em tá m a sz tja alá bibliai idé­ zettel döntését, m ert nem n y e rtü n k m indenre kinyi­ la tk o z ta tá st. A hívő lelkiism eret az értelem belátása szerint d ö n t a világra vonatkozó kérdésekben. H arm ad ik pillére ennek a koncepciónak az, hogy az egyház igeszolgálatához legszorosabban h o zzátar­ tozik a diakóniai szolgálat, a keresztyén szeretet m ag atartása. E z m ind a gyülekezeti diakóniában, m ind szeretetintézm ényeink szolgálatában, m ind a kiszélesített értelem ben v e tt d iakóniában valósul meg, am ely m agába öleli a nagy em beri kollektívum ok szá­ m ára végzett szolgálatot is. Id etarto zik szocialista hazánk szeretete is, és az emberiség békéjéért, h alad á­ sáért, fejlődéséért érzett felelősség is. E zek a teológiai felismerések tükröződnek bőven áradó teológiai m un­ k ájáb an és igehirdetői szolgálatában. Tiszteletbeli d o k to ri értekezésében fe jte tte ki K áld y püspök először a diakónia teológiai ta rta lm á t. E z egy­ a rá n t irányul az intézm ényes diakónia m egbecsülé­ sére, az em berről em berre m enő keresztyén szeretet gyakorlására, de ugyanakkor a v ilág táv latú diakó­ niára is. A kkor szeretjük az em bereket, h a nem csu­ p á n adom ányokkal, segélyekkel, a segítés apró moz­ z an ataiv al állunk m elléjük, hanem h a v a n az egyház­ n ak szava és álláspontja a társad alo m szerkezetének igazságossá tevésével kapcsolatban. A világm éretű dia­ kónia segíti az emberiség fejlődését a haladás irán y á ­ ban, k üzd az éhség, a nyom or, elm aradottság, beteg­ ség, h áború ellen. M indebben a n n ak a Jézusnak a szeretete tükröződik, aki m indenestől az em ber felé fordult és ja v á t szolgálta. E n n ek a világot átfogó diakóniai szolgálatnak a jegyében m u ta tta az u ta t Dr. K áld y Z oltán püspök egyházunk nem zetközi kapcsolatai terén is. A m i kül­ ügyi szolgálatunk lényege: az emberiség döntő kérdé­ seire adandó keresztyén válasz. E n n ek jegyében — k o ráb b an sohasem lá to tt a rá n y ­ ban — épültek ki egyházunk nem zetközi kapcsolatai.

K áldy püspök egyházunk teológiai felismeréseit k é p ­ viselte nem zetközi egyházi szolgálataiban. Sem a keresztyén em ber, sem a világ egyházai nem lehetnek bizonytalankodók korunk dö n tő kérdéseiben. A háború és béke kérdésében h atáro z o ttan a béke, a m aradás vagy haladás kérdésében h a tá ro z o ttan a haladás, a kizsákm ányolás vagy emberiesség kérdésében h a tá ro ­ zo ttan az emberiesség oldalára kell állnunk. B onyolult nem zetközi helyzetekben, sokszor nehéz teológiai küz­ delmek k ö zö tt képviselte K áldy püspök egyházunk és a m agyar p ro testáns egyházak haladó teológiai fel­ ismeréseit. Az eredm ények m ögött m unka és szolgálat állt. A m unka az em berek értékelésének alapja. E rről a bázisról láth a tó az önfeláldozó fáradozása, az egyház irán ti szeretet, a haza és a béke ügyéért érzett fele­ lősség. A z igehirdető „Hanem, hogy Ő szolgáljon” címmel 1977-ben 465 oldalon 80 v álo g a to tt igehirdetése jelen t meg. A k ö te t betekintést n y ú jt K áldy püspök igehirdet ői szolgála­ táb a, s ezzel e g y ü tt gyakorlati teológiájába. E gyházunk A gendája nyom án követik az igehirde­ tések az ünnepkörök tém áit. A textusok az egyházunk által használt perikoparendből valók. Az igehirdeté­ sek frissek, elevenek, m aiak, túlnyom ó részük m agnó­ felvételről kerü lt a kötetbe, ezért bennük lü k tet az igehirdetőnek a gyülekezettel való találkozásának a dinam ikája. U tu n k teológiájának k ialakításában nagy része volt K áldy püspök szolgálatának. Nem volt célja a dia­ kóniai teológiát rendszerré tenni, bár ő m aga nem z á rta ki ann ak lehetőségét, hogy később azzá is lehet. E nnek alapján szolgált külföldön, te h á t nem zetközi terü le ten vagy itth o n , a szószéken, a k ated rán , a tá r ­ sadalom ban, hazánk és a béke ügyében, de m agának a teológiai tudom ánynak is in d ítá st ad o tt, am inek bizonysága egyházunk könyvkiadásának gazdagsága, elsősorban a bibliam agyarázat területén. Jellegzetes K áld y -tan ítás: az igehirdetés m aga is diakónia, m ert az em berért, an nak üdvösségéért és földi boldogulá­ sáért végzett szolgálat. Ú j volt a megközelítési m ódja az egyes igéknek. E nnek k o n k rét példája a következő. Nem zedékek vég­ telenbe tűnő sora m élyen szerette az 1K or 13-ba fog­ lalt „szeretet him nuszát” . H írneves igehirdetők és nagy papok sokat prédikáltak erről. K áldy püspök így értékeli ezt az igét: „ H a felolvasnám m ost lassan, még kétszer ezt a te x tu st, nyugodtan lem ehetnék a szószékről, m ert ez önm agában is kész igehirdetés lenne. Nem kellene hozzátennem sem m it.” (158. old.) Az ő megközelítése annyiban volt új, hogy nem csak egyénektől igényelte a szeretetet, hanem a közösség­ től, közelebbről Jézus K risztu st követők közösségétől, te h á t a keresztyénektől is. (160. old.) A szeretet dim en­ ziója kiszélesedik és világm éretűvé válik. A rá jellemző m erész és éles fogalm azásával a z t m ondja, hogy az a keresztyénség semmi volna, am ely nem törődne az em berek gondjával, nem fáradozna az emberiség béké­ jé é rt és a társadalm i igazságosság m egvalósításáért világviszonylatban is. (160. old.) A m ikor az élet legnagyobb ajándékáról, a szeretet­ ről prédikál, rögtön belép a családok körébe, a külön­ böző em beri életviszonylatok körébe, és egyszerre film­ szerűen tu d beszélni, szinte lá tju k m agunk előtt a meg­ elevenített esem ényeket. P á r m ondat és m egható, m egrendítő helyzetet elevenít m eg: „H a lo ttam , hogy egy cserben h ag y o tt feleség — am ikor férje a születés­

197

nap ján mégis virágcsokorral köszöntötte ő t — így igazságosság igénylése szintén átszőtte valam ennyi sírta el m agát: „N e a virágot, hanem a szívedet add igehirdetését, de különös hangsúlyt k a p ta k ezek a nekem !” Arról is tudok, hogy am ikor P árizsban egy gondolatok, am ikor a K eresztyén Békekonferencia híres író m ent cl egy utcai koldus elő tt és m ivel nem kiem elkedő eseményeivel foglalkozott, vagy am ikor volt nála semmi pénz, zav artan m egszorította a kol­ a L utheránus Világszövetségre te k in te tt. A világ dus kezét, a koldus így k iá lto tt fel: „K öszönöm , lutheranizm usától sokat v á rt, s ezért gyak ran szol­ királyi ajándék v o lt!” (306. old.) gált tanáccsal és ú tm u ta tással, ann ak a h itta p a sz ta ­ Á télt és végigtusakodott szavak, am ik ezekben az la tn ak a fényében, am elyre Isten elvezette M agyarigehirdetésekben vannak. Sokan ism ertük édesanyja országi Evangélikus E gyházunkat. irán ti m ély szeretetét. A m ikor Istenről ta n ít, a saját A próféták nyom án fejti ki a m egtérés ú tjá t, nem ­ h itta p a sz ta la tá n és könnyein átszűrve m ondja: „A m i­ csak egyéni, hanem közösségi vonatkozásban is, am ely kor odaállsz egy sír mellé, hullanak a koporsóra a szerint az egyháznak m agának is meg kell térnie. kem ény h antok, m inden azt m ondja, hogy Isten nem Ilyen messzire tek in tő és nagy tá v la tú m egtérés volt A tya. Csak h a jö n a Lélek és szembeáll a te lelkeddel az, am ikor egyházunk m egtalálta helyét a szocialista és elkezdi bizonyítani, hogy em ber, a n n ak ellenére, társadalom ban: „Egész egyházunknak kellett új ú tra hogy tem etsz, ann ak ellenére, hogy leszakadt a szíved­ lépnie, éspedig úgy, hogy a m ú ltért való b ű n b án a t ről, ak it ta lá n a legjobban szerettél, ann ak ellenére, közben felszám olja a m ú ltai, odafordul ahhoz az Iste n ­ hez, aki odafordítja — segítségét, szavát, lelki és hogy álm aid dűltek m ost össze, a n n ak ellenére Iste n szellemi erejét, hétköznapi cselekedeteit —. az ország­ A tya. Szerető m ennyei A ty a a Jézus K risztusban. Aki építő nép mellé, hogy segítse azoknak a földi rem ény­ akk o r leginkább A tya, am ikor a z t hiszed, m ost éppen nem A ty a .” (278. old.) E nnek a személyes h itnek és ségeknek a valóra v á ltását, am elyek népünk fejlődését m ozdítják elő. Mi ab ban a bizonyosságban végezzük bizonyságtételnek v an m agával sodró ereje. Az élethez közel álló igehirdetési elvének egyik alap­ szolgálatunkat, hogy valóban nem csupán egyes gyüle­ tétele volt, hogy m indig az em ber személyes problé­ kezeti tag jain k , hanem egyházunk lép ett a m egtérés ú tjá ra , k ezd ett ú ja t.” (258. old.) m ájára nézve h ird ette Iste n igéjét. Az em bert mindig úgy lá tta , am in t az családjának, gyülekezetének, egy­ Művészi tehetsége három irányban nyilvánul meg házának, népének és nem zetének, s még tág ab b v o n a t­ ezekben a prédikációkban. E gyrészt végigvonul m in­ kozásban az egész emberiség nagy családjának is a den igehirdetésen az izig-vérig igehirdetőnek és szó­ tag ja. A m ikor az Iste n Szentlelke által éb resztett új noknak az a tehetsége, amellyel lebilincselő, eleven, em bernek a m a g a ta rtá sát körvonalazza, ak k o r konk­ fordulatos, szemléletes, megszólító erejű tu d m aradni ré ta n fejti ki, hogy ez m it jelent a családi élet m egúju­ mindvégig. L ehetetlen volt nem figyelni rá. Kifogy­ lására nézve, vagy a m unka értelm ének a m egtalálá­ h a ta tla n az ötletekben. M ásrészt a D eák téri hang­ sára nézve, vagy a kiszélesített szeretet nyom án m it versenyek alkalm ából ta r to tt igehirdetései olyan em­ jelent az egyház szám ára, am ely küzd az emberiség ber alkotásai, aki m aga is az egyházi ének és zene békéjét tám adó társadalm i igazságtalanság, az éhség kedvelője. A kik közel álltak hozzá, tu d já k , m ilyen szí­ és a h áb o rú ördögének tom bolása ellen. Megkapó kép­ vesen és szépen tu d o tt énekelni. A régi klasszikusok: pel k ív án ja az önző és m agának élő tulajdonságnak, B ach és Schütz, és a mai zeneszerzők: Szokolay és m in t egy elhasznált ro ngyruhának a levetését, hogy G árdonyi karácsonyi, nagyheti és húsvéti tárg y ú m ű­ felöltözze az em ber a felebarát ja v á t szolgáló életet, veiket ezek a D eák té ri igehirdetések a K risztus-m ű am elyben súlypontáthelyezés tö rté n t, m ert tö b b é m ár nagyszerűségével v ilág íto tták meg. H arm adszor az nem ő áll a középpontban, hanem a m ásik em ber, aki­ igehirdetéseket átszövi a verseket szerető em bernek a m űvészi tehetsége. F ia ta l koráb an m aga is sokat é rt élnie és dolgoznia kell. (248. old.) A h it és a szeretet egysége Jézus elfogadásának és szavalt, később széles körű versism erete tu d ta fokozni a nagy érzelmi skálát. ko nk rét cselekedetekben való követésének az egysége „Halál nem lesz többé” összefoglaló címmel szere­ term észetes egészként jelen t meg igehirdetéseiben. A kik szeretik és m agukévá te tté k a diakóniai teoló­ pelnek tem etési igehirdetései, am elyekkel a feltám a­ giát, azoknak szívét öröm tö ltö tte el, am ikor frap p án ­ dás rem énységével v ig a sz talta a hozzátartozókat, am i­ san lá ttá k an n ak a kifejtését és m egfogalm azását. k o r a bölcs egyházpolitikusnak, Mihályfi E rnőnek, a E z kifejezetten K risztus-középpontú teológia, am ely­ tu dós teológusnak, P álfy Miklósnak, és a szív emberé­ nek, Friedrich L ajosnak a koporsója előtt állt. ből éppen a Jézushoz tarto zás nyom án következnek a gyakorlati cselekedetek a felebarát jav ára. Jézusra A teológia és az igehirdetés egysége jegyében áll a így m u ta t rá : „O lyan lelkülettel ajándékozza meg kön y v végén k é t alap v ető fontosságú előadása. Az ta n ítv á n y a it a m egdicsőült Ú r, m elynek b irto k ában egyiket „ A diakóniai teológia továbbfejlesztése” címmel azok készek segíteni az em beri élet m inden problém á­ az országos lelkésztovábbképző konferenciákon ta r ­ já n a k m egoldásában, készek m unkálni a m ásik em ber to tta , a m ásikat „Jézus K risztus — Úr és Szolga” boldogságát, anyagi jólétét, lelki békességét és külső címmel A m szterdam ban, a L utheránus Világszövetség békéjét. Jézus cselekedeteinek továbbfo ly tatásához nagygyűlést előkészítő végrehajtó bizottsági ülésén. hozzátartozik az evangélium to vábbadása, az eleset­ I t t a teológus állt elő ttü n k , aki tudom ányával — a teken , a rászorultakon való segítés. E zeket a cseleke­ különböző m ű fajn ak megfelelően — mégis ugyanazt detek et Jézu s K risztus a sa já t cselekedeteinél is m űveli, am it a szószéken. nagyobbaknak ítélte.” (242. old.) A könyv egyetlen Jézusra m u tatás. M inden egyes H azaszeretete végigvonul m inden igehirdetésén, de igehirdetést egységbe fog a könyv alapigéje: „Az em ber F ia sem a z é rt jö tt, hogy szolgáljanak neki, különösen is kiem elkedik akkor, am ikor a m ásodik világháború végén a fasiszták á ltal lerom bolt vecsési hanem hogy ő szolgáljon és életét ad ja váltságul sokakért” (Mt 20,28). tem plom h ely ett é p íte tt új Iste n háza felszentelése K áld y püspök elsősorban gyakorlati em ber volt, de alkalm ából prédikált, 1971-ben, v agy am ikor a felsza­ ak tiv itása és szerteágazó szolgálata elvi-teológiai alap­ badulás 25 esztendős jubileum a alkalm ából p réd ikált a D eák téren a M agyarországi E gyházak Ökum enikus ról tö rté n t. E rről az elm életi bázisról szerettem volna összképet n y újtani. T anácsa által rendezett ünnepségen. Ottlyk Ernő Az emberiség jövőjéért érzett felelősség a béke, az

198

Az Ószövetség fordítása ma* E gy fordításról szóló előadásnak m indig különbsé­ g et kell tennie a különböző fordítási módszerek között, am elyek a z u tá n különböző fordítási típusokhoz vezet­ nek. E m ódszereket itt kronológiai sorrendben táro m elő, hiszen az egyik megközelítési mód helyesbíti, ezért föltételezi a m ásikat. M ásrészt pedig m ivel m in­ d en megközelítési m ódot m eghatároz a terv ezett for­ d ítás sajátos célja, ezért párhuzam osan különböző fordítástípusok létezhetnek. A z in terlin eá ris fordítás Az egyik legism ertebb fordítási típus az interlineá­ ris fordítás, m elyet tük ö rfo rd ításn ak is hívnak. E z azt jelenti, hogy m inden szó alá (vagy a szó m inden jelen­ té s t hordozó része alá) a fordítási nyelvben az új nyelv egyik szava kerül. Olyan m ódszer ez, m elyet főként akk o r alkalm azunk, ha még nem ism erjük a szöveg nyelvét, m ert így a részben vagy teljesen ism eretlen s tru k tú rá ja egy nyelvnek jól lá th a tó v á válik. H a pél­ d án ak vesszük a nyandzsa nyelvnek (Malawi és Mozam bik nyelvének) alábbi m o n d a tá t: ,,wandipangila cakudya”, akk o r a következő figuráció áll elő: w Sg. 3. sz.

a bef. szeml.

ndi Sg. 1. sz.

pangila cakudya elkészíteni élelem (élelmet)

Az idiom atikus fordítás bizonnyal ez: „elkészítette szám om ra az é telt” . Mégis, e ford ításb an nem a d tu n k vissza n éhány m orfém át. A „pangila” szót to v áb b b o n th a tju k „pan g ” és „ila” részekre, m int ahogy a „cak u d y a” is tovább b o n th a tó : „ca” és „ k u d y a” . Sőt to v áb b is m ehetünk: a „k u d y a ” m orfém a is an a­ lizálható: „ k u ” és „ d y a ” részekre; az „ila” is szét­ b o n th a tó : „i” és „la” .1 Csakhogy technikailag telje­ sen lehetetlen, hogy az interlineáris fordításban m ind­ ezt jelezzük. Ami a B ibliát illeti, sok héber és görög interlineáris fordítás lá to tt napvilágot, s e kiadványok célja főkép­ pen e k é t nyelv jobb m egértése volt. N éha azonban e fordítási típ u s t m inden fo rd ítást legjobbikának ta r ­ to ttá k . S hogy i tt nem csak teológiai m otivációról van szó, az világos lesz, h a a Schleiermacher-féle P latónfordításra, vagy a H ölderlin-féle A ntigoné-fordításra p illan tu n k , v agy m ás fordításokra, melyek alapja a „csúfság esztétikum a” . Mégis leginkább a bibliafordí­ tások azok, am elyek g y ak ran m ásolják le az eredeti nyelv n éhány n y elvtani form áját, s m inden áron arra törekednek, hogy a fordítandó nyelv m o n d attan i for­ d u la tá t m egőrizzék.2 E nnek legrégebbi példája az A quila-fordítás, időszám ításunk kezdetéről. J . W. Wevers teljes joggal írja e fordításról: „V alójában az A quila szövegét csak az érth eti meg, aki héberül is tu d ” .3 Az A quila olyan messze m en t el, hogy a héber szavak etim ológiai értelm ét is visszaadta görögül. S mégis, évszázadokon keresztül használták e fordí­ tá s t. B irto k u n k b an v a n Ju stin ian u s császárnak olyan rendelete 553. feb ru ár 13-ról, am elyben elfogadja az A quila h aszn álatát a zsinagógákban — an nak ellenére, hogy ő m ás nem zetiségű volt, s nem tö rő d ö tt az Aquila és a L X X közötti különbségekkel.4 K önnyű lenne fo ly tatn i a példák sorát, hiszen m ind­ egyik k o r létrehozta a m aga „A quila redivivus” -át. Így pl. a VI. sz. elején Mabbugi Philoxena kísérelte

meg szírre fordítani az Ú jszövetséget. E fordítás visz­ szaadja a görögnek (m int szent és ih le tett nyelvnek) a s tru k tú rá já t is, s „korrigálja” a m ár meglevő P esitta fo rd ítását o tt, ahol az idiom atikus — még ha közel is m a ra d t az eredetihez. Úja b b a n pedig M. Buber és F. Rosenzweig te tt kísérletet arra, hogy egyazon héber gyökér deriv átu m ait mindig ugyanazon ném et gyö­ kérrel ad ja vissza.5 Így pl. a heszed visszaadása a hold, Holde és H uld szavakkal tö rtén ik , míg a cádaq gyökér szárm azékszavait mindig a Wahrheil, Wahrhaftigkeil, Bewahrheitung, Wahrspruch és Wahrbrauch szavakkal ad ták vissza. Az sem z av arta őket, hogy olyan ném et szavakat alkalm aznak, am elyek m ár nincsenek hasz­ n álatban, vagy olyanokat képeznek, am elyek eddig nem voltak, sőt néha a ném et nyelvtanon is erőszakot tesznek. B uber m aga nyíltan be is v allo tta, hogy for­ dítása teológiai posztulátum .6 Az „idiolectio” eme iskolája m á su tt to v áb b ra is h a t, m int pl. Chouraqi francia fordításában, vagy az am szterdam i „Societas H ebraica” -ban. Nem lenne igazságos e fordításokat az interlineáris fordítással azonos m ódon kezelni: hiszen valójában itt kev ert fordítási típussal állunk szemben, mely az interlineáris fordítás és a szószerinti fordítás között helyezkedik el, s m indkét típus jellegzetességeit viseli. Bárhogy legyen is, az interlineáris fordítás nem azo­ nos az eredeti szöveggel. Ez utóbbi ui. közvetlenül kom m unikált az eredeti k u ltú ráb a n élő hallgatókkal, míg az előbbi érth etetlen m arad azok szám ára, akik nem ismérik az eredeti szöveg szociális k o n tex tu sát. A szószerin ti fordítás Egy másik fordítási típ u s (szorosan kapcsolódva az előzőhöz) a szószerinti fordítás. N éhány szakem ber nem is tesz különbséget e k e ttő k ö z ö tt.7 Ez érthető, hiszen a k ettő közötti átm enet folyam atos. Mégis lé­ nyeges különbség v a n e k ét m ódszer vonatkozásában: az interlineáris fordítás a kiindulási nyelv szintaktikai s tru k tú rá já t követi, míg a szószerinti fordítás pedig a befogadó nyelv m o n d attan i szabályait. H ogy egy p éldát idézzünk: „ Ic h habe das B uch gelesen” — ez szószerinti fordítása ennek az angol m o n d atn ak : „I have read th e book” . Ugyanez az angol m ondat tü k ö r­ fordításban így hangoznék: Ich habe gelesen das Buch. É rdekes m egjegyeznünk, hogy ez utóbbi ném et m on­ d a t érthető m arad, annak ellenére, hogy nyilvánvalóan eltér a ném et nyelv m o n d attan i szabályától. E z pedig jele annak, hogy egy szöveg érthetősége nem csupán a nyelvtani helyesség kérdése. A szószerinti fordítás különösen is ism ert típus, m ert idegen nyelvek tan u lásak o r gyak ran használa­ tos. E típ u s — és csakis ez — lehetővé teszi, hogy ellenőrizzék: vajon helyesen értette-e meg a tanuló a m o n d at m inden részét, s helyesen fo rdította-e le anyanyelvére. A szószerinti fordítási típ u s a legtöbb régi fordítás alapjául szolgált. A rossz lelkiism eret eloszlatására ezekben kurzívval szedték azokat a szavakat, amelyek nem szerepeltek az eredetiben. A „K ing Jam es Ver­ sion” egyik k irag a d o tt példája m u ta tja ezt. A B ir 1,19-ben e fordítás így hangzik: „A nd th e Lord was w ith J u d a h ; and he drove o u t the inhabitants o f th e m ountain” ; a „th e in h ab itan ts of” szedése kurzív,

* A szerző a Bibliat ársulatok Világszövetsége fordítói szaktanácsadója, A tanulm ány előadásként elhangzott a Budapesti Ráday Kollégiumban 1987. április 28-án.

199

mivel ez a tárg y nem szerepel a héber szövegben. Másrészt azonban a fordítók szükségét érezték annak, hogy e tá rg y a t kitegyék, mivel az angol m o n d attan nem engedi meg e fo rd ítást: „kiűzte a hegyet” . (Ford. megj.: 1. a revideált K ároli-fordítás hasonló m egoldá­ sát.) Az interlineáris fordítás vonatkozásában t e t t meg­ jegyzések érvényesek a szószerinti fordításra is: e for­ dítás sem ad az eredetinek megfelelőt. Mint lá ttu k , a nyelvtani helyesség csupán egy azon faktorok közül, am elyek érthetővé tesznek egy fordítást, s még csak nem is a legfontosabb ezek közül. A szószerinti bibliafordítások általáb an azok szám ára érth ető k , akik m ár héber és görög ism eretekkel rendelkeznek, s a fordí­ tá s t az eredeti szöveg ism eretében olvassák. A filo ló g ia i fordítás E harm adik fordítási típ u s „tu d ó s fordítás” néven is ism ert.8 F. Schleierm acher szerint csak k é t fordítási m ódszer létezik: „V agy békén h ag y ja a fordító a szer­ zőt és az olvasót viszi közel hozzá, vagy pedig az olvasót h agyja békén, s a szerzőt viszi közel ehhez.” 9 A filológiai fordításban az első módszerről v an szó (te h á t az olvasónak a szerzőhöz közelítéséről). A for­ dító célja, hogy fordításának olvasóit felvilágosítsa azokról a kom m unikációs m ódokról, am elyeket a szö­ veg szerzője az ő olvasói szám ára k iv álaszto tt. O lyan sajátos adottságok ju tn a k i t t érvényre, m in t az eredeti szöveg form ai jellegzetességének eredete, a szöveg tem a tik á já n a k stru k tú rá ja , és a szerző stílusa. N yil­ vánvaló, hogy e típ u s súlyt helyez a világos kifejezésm ódra. H a azonban választás elé kerül, ak k o r mindig az eredeti szöveg stílusának ad elsőbbséget, még akkor is, h a ennek következm énye elidegenítőleg h a t a for­ dítás olvasóira. E filológiai megközelítés különösen gazdag g y ű jte ­ m ényét tá rja elő az iro d alo m tö rtén et.10 Ami a biblia­ ford ítást illeti, jó p éld át ad egy hasonló módszerre E . Dhorme francia fo rdítása,11 vagy az a sok sa já t for­ dítás, am ely az exegézisben, a k om m entárokban olvas­ ható. A filológiai fo rd ítást csak n éhány igen k o rláto lt esetben részesíthetjük előnyben. E z esetekben pedig a fordítandó szövegtípus az irányadó. Ahogy K . Reiss és H . J . Vermeer m ondja: „M ásrészt pedig szokás az, hogy a fordítók, legalábbis a g y ak ran alig megképző­ d ö tt szövegbeli konvenciók vonatkozásában, az exp­ resszív típ u sú szövegek esetében inkább a kiindulási k u ltú ra konvenciói felé h ajlan ak , te h á t a ,filológiai fordítás’ típ u sá t részesítik előnyben, m ert a szerző m ár eleve individuálissá teszi a konvencionális kifeje­ zési m ódot, különösen a m űvészi szintű szövegekben.” 12 E xpresszív szövegtípus esetén m űvészi form ával van dolgunk, m elynek hangsúlya an n ak szerzőjére esik; ezért a fordító azonosulhat a szerzővel, s olyan fordí­ tá s t csinálhat, am ely az új nyelv m űvészetében az ere­ detivel azonos funkciójú. Mégis azt kell m ondjuk, hogy a filologikus fordítások közül sokan az eredeti nyelv term észetes h aszn álata az új nyelvben kevéssé term észetes és azzal k o n tra sz to t képez; épp ezért a fordítás nem tek in th ető ekvivalensnek. A lin g u isz tik a i fordítás A linguisztika fiatal tu d o m án y án ak befolyása a la tt fejlődött k i e fordítási típ u s.13 E nnek megközelítése a filológiai fordítás (igen érthető) k o rrek tú rájáv al jelle­ m ezhető. A linguisztika fölfedezte, hogy nem csak

200

n yelvtani és m ondattani különbségek van n ak k é t nyelv között, hanem azok m inden jelentést hordozó egysége is különbözik egym ástól. Figyelm ünk m ost is a fordítás linguisztikai szem pontjaira irányul, a k o m ­ m unikáció különböző m odelljeire, a nyelv különböző szintjeire, az ekvivalencia különböző típusaira és az átv itel szabályaira. H ogy illusztráljunk n éh ányat ezekből az új szem­ pontokból, idézzük itt J . G. Catford fordításában a zsidó —angol tré fá t:14 E gy zsidó em bert lótolvajlással v ád o ltak ; a bíróság elő tt a következő párbeszédet jegyezték le a bíró, v ád lo tt és a tolm ács közö tt: B író: „D id you steal a horse?” Tolm ács: „ H o t ir gestolen a p fe rd ? ” V ád lo tt: „ Ik h hob gestolen a +pferd?” Bíró: „ W h at did he say?” Tolm ács: „H e said Ί stole a horse’.” A fordító figyelmen kívül h a g y ta a v á d lo tt á ltal k ie jte tt „pferd” szó először em elkedő, m ajd eső hang­ sú ly át; különben így k ellett volna a választ helyesen fo rdítania: „M icsoda? H ogy én lovat lo p ta m ?!” N em ­ csak a fordítás fonológiai hibájáról v an itt szó, hanem a nyelvtani kategória m egbízhatatlanságának a hibá­ járól is. K om olyabbra fordítva a szót, J . C. Catford e p ro b ­ lém ára több jó példát hoz fel az orosz és angol igeszemlélet vonatkozásában. M inden bibliafordító ta lá l­ kozik ezekkel a problém ákkal, am ikor sa já t nyelvére kell fordítania a héber (vagy görög) igeszemléletet. E z ú jab b felfogás tag a d h a ta tla n u l halad ást hozott, am it föl is használtak a bibliafordításokban. Mégis, e m ódszer sem vezet teljes ekvivalenciára a fordítás­ ban. Több péld át em líthetnénk, am ikor a fordítás tú l kevés figyelm et szentel az eredeti szöveg szerzőjének, ill. an nak és a fordítás olvasóinak. S m egerősítjük, hogy teljesen elhanyagolja e fordítási típus a fordítás szociális k o n tex tu sát. A sz o c io -sz e m io tik a i fordítás Végül a szocio-szemiotikai vagy kom m unikatív for­ dítás az, am elyik korrekciót h a jt végre a linguisztikai m egközelítési m ódon. E típ u sb a n az üzenet m inden része, egy egyszerű form ától kezdve egészen a bonyo­ lu lt diszkurzusig, a megfigyelés tárgya. Az eredm ény egy olyan fordítás, am ely nem h a t elidegenítőleg, s am elynek fordítás jellege — az új nyelv h asználata szem pontjából — nem tű n ik fel. E gy olyan fordítás tehát, am ely az új nyelv k u ltú rá já b a n közvetlenül áll­ h a t a m indennapi kom m unikáció, irodalom és m űvé­ szet szolgálatában, s am elynek m inden dim enzióját (szintaktikait, szem antikait és p ragm atikusat) az ere­ deti ekvivalensének tek in th e tjü k . Igazi ekvivalencia csak e m ódszer által érhető el, m ert csak ez veszi szándékba, hogy a fordítás megfelelő folyam ata által tex tu á lis ekvivalenciát érjen el. E m ódszer kiindulási po n tja, hogy alapvetően azo­ nosítja a kom m unikációt és a fordítást. H a az Ószövet­ ség m ai fordításáról beszélünk, meg kell állapítsuk, hogy főleg a Biblia fordításai azok, am elyek gyakran árulkodnak kom m unikációs sötétségről. A m ikor a R evised S tan d ard Version így fo rd ítja le angolra a Zsolt 23,1-et: „T he Lord is m y shepherd, I shall n o t w an t” , ak k o r olyan értelem ben használja a „ to w an t” igét, am ely a m odern nyelvben nincs meg (ti. „ h ián y t szenvedni” ). E z utóbbi szerint a „to w an t” jelentése: k ívánni. Más szóval a m odern olvasó ezt é rti: „A z Ú r a pásztorom . Sem m it sem kívánok. (Tőle? vagy: tö b ­ b e t? ” . S még rosszabb, h a a New English Bible olva­ sója („ I shall w ant nothing” ) e fordításból a k íván sá­

gok teljes h iá n y á t olvassa ki, te h á t egy jó b uddhista gondolatot, am ely azonban táv o l áll az eredeti szöveg írójának szándékától. S ez csak egyetlen példája annak a hosszú fordítási hagyom ánynak, am elyet a zavaros szépség v agy szép zavarosság jellemez. A zavarosság vagy akárcsak kétértelm űség azonban csak ak k o r m egengedett egy fordításban, ha az ere­ deti szöveg szerzője a k a rta ; s ez pedig elég ritk a eset. M inden kom m unikációs foly am atb an — a k á r egy nyelven belül, a k á r k é t nyelv k ö zö tt zajlik le — öt lényeges tényező v a n : a forrás, az üzenet, a hallgatóság, a szociális összefüggés és a visszajelzés (feed-back). E gy előadás összefüggésében lehetetlen m indezekkel a fak ­ torokkal részletesen foglalkozni; legyen elég a n n y it m egállapítanunk, hogy a k é t nyelv k ö zö tti kom m uni­ káció esetén tö b b kom plexitás is van . Először is o tt v an az első forrás: a szerző(k), az eredeti nyelv emlé­ kének red ak to ra (valójában az Ó szövetségben e forrás n agym értékben hipotetikus), s o tt v a n a m ásodik for­ rá s: a fordító, aki egyszerre az eredeti h allg atója s a fo rd íto tt szöveg forrása. A fordító felad ata te h á t egy­ szerre nehéz és kellemes. E g y fa jta szellemi hídnak kell lennie, am ely lehetővé teszi, hogy az olvasó felül­ m úlja a k u ltú rá k és nyelvek k ö zö tti különbségeket és m inél tö b b e t értsen meg az eredeti szöveg sokrétűsé­ géből. A fo rdítónak különös figyelm et kell szentelnie a fordítás linguisztikai és nem -linguisztikai szem pont­ jainak. Így pl. egy latin-am erikai országban új Ámószfordítás jelen t meg (a szociális igazságosság üzeneté­ nek a k tu a litá sá ra te k in te tte l, diákok szám ára) tilto tt irodalom form ában — hogy így is m agára v o n ja a figyelm et. Ami a linguisztikai szem pontot illeti, gon­ doljunk a fordítások kényszerű sokféleségére. A m in­ dennapi nyelvre tö rtén ő fordításoknak különbözőknek kell lenni az irodalm i nyelvű és liturgiai fordításoktól, am elyek egy nyelv teljes a n y ag át felhasználják. E gy olyan zsoltárfordítás, am elyet olvasásra szántak, nem lehet azonos azzal, am elyet éneklés céljából készítet­ te k , s még a fordítás közönségének kívánságait sem szabad szem elől téveszteni. E gy afrikai országban pl. először a 3Móz fo rd ítását k ív á n tá k , s a z u tá n a Biblia tö b b i részéét. E z ritk a kívánság, de h a a k ulturális ad o ttság o k ra tek in tü n k , ak k o r érthető. E g y fordítás olvasói a k tív résztvevők a kom m uni­ kációs folyam atban. H a pedig egy fordítás hűségének kérdését teszik fel, ak k o r válaszk én t visszakérdezhe­ tü n k : „ h ű — m ihez?” V ajon m egértik az olvasók a fordítást, vagy nem eléggé világos az? De még ha egy fordítás érth ető is, m egm arad a kérdés, hogy helyes-e ez a m egértés? M indenki m egérti a „fogak tisztaság át” Á m 4,6-ban, de nem evidens, hogy ez éhséget jelent, vagy — hogy m agyar kifejezéssel él­ jü n k — üres hast. Az eredeti szöveg szociális k o n tex tu sán ak kérdése különösen is kényes. Sok ószövetségi ige le tt többszöri új ráolvasás tárgy a. M elyik új ráolvasás szem pontját válassza h á t a fordító? H a a Zsolt 29 a m aga héber válto z a tá b an v aló jáb an egy ugariti him nusz ú jraértel­ mezése, ak k o r e zso ltárt a fordítónak előtörténetében kell értelm eznie? V agy pedig exegetikai horizontja e zsoltár recitálása kell legyen a jeruzsálem i k u ltu sz­ b an ? Esetleg a zsoltár fontos újraolvasása a L X X görög fordításában, m ely közel áll a M idrás interpre­ táció jáh o z?15 De a fordítás szociális k o n tex tu sa is fontos. Ma ism ét m egtalálható ui. a „szóbeli targ u m ok” használatához hasonló jelenség: a bibliai tra d í­ ciókat (főképpen a I I I . Világban) tö b b e t h allgatják, m in t olvassák. K erülendő te h á t a hom ofónia m inden kétértelm űsége. E g y ritk a példa, am ely félreértésre a d h a t o k o t: a T rad u ctio n O Ecum énique de la Bible a

J n 3,2-ben ezt írja : „opérer les signes” (jeleket ten n i); ez félreérthető a hom ofónia m ia tt: „opérer les cygnes” (a h a tty ú k a t m egoperálni). Sokáig úgy gondolták, hogy egy üzenet ta rta lm á ­ nak és form ájának fordítása k ö zö tt feszültség áll fenn, am i a fordítás kulcskérdése. V alójában am ikor egy szövegnek form ális megfelelőjét a k a rju k adni, ak kor a m egértés különböző fokairól beszélhetünk. Még éppen érth ető az 1Móz 27,38 szószerinti fo rd ítása: „felem elte h an g já t és sírt” (E. Dhorm e), b á r egy funkcionális fordítás in kább ezt m o ndja: „E zsu a nem tu d ta vissza­ ta rta n i könnyeit” . (La Bible en F rançais G ourant.) Sokkal kevésbé érth ető viszont, h a az 1Móz 29,1-et fo rdítjuk szószerint: „ Já k ó b felem elte láb át, s elin­ d u lt” . Még az egyébként szószerinti fordítások is i t t idiom atikusak lesznek, s így fo rd íta n ak : „ Já k ó b ú tr a ­ k elt” .15 Csaknem teljes az értelem hián y a sokszor, am ikor bizonyos k u ltu rális szokásokat ford ítu n k le szószerint, olyanokat, am ely az új nyelv k u ltú rá já b a n ism eretlenek. E z az eset pl. az 5Móz 11,10 következő fordításával: „E g y ip to m földje . . . m elyet lábaddal öntöztél meg m in t egy vetem ényes k e rte t.” (Ford. m egj.: L. a revideált K ároli-fordítást!) Többféle m a­ g y arázat lehetséges a „láb ad d al öntözted- meg” kife­ jezés vonatkozásában. L ehet, hogy utalás ez egy lábbal m e g h ajto tt kerékre. E gyszerűen egy funkcionális for­ d ítá st kell it t v álasztan u n k : „ a m ezőt úgy k e lle tt meg­ öntöznöd, m in t egy vetem ényes k e rte t” . U tóbbi példánk világosan m u ta tja , hogy néhány esetben meg kell v á lto zta tn u n k az eredeti szöveg for­ m áját. O tt szükséges az ilyen v á lto z tatás, ahol a for­ mális ekvivalencia olyan értelem hez vezet, m ely nem felel meg az eredeti szövegnek. Így pl. Á m 1 —2. részei­ ben o tt találju k a pogány népek ellen m o n d o tt jö v en ­ döléseket, rendszerint stereotip form ában: „ H áro m bűne m i a t t . . . , sőt négy m ia tt, nem fordítom el” . A szószerinti fordítás i t t tévedésre vezet. H iszen elő­ ször is az em lített bűnök szám a csak ritk á n háro m vagy négy, am i az t sugallja, hogy hibás a szám ítás. M ásrészt pedig a szószerinti fordítás egy olyan Iste n képét tá rja elénk, aki szigorúan b ü n te ti még a kevés b ű n t is; ez pedig nem áll az eredeti szöveg szándéká­ ban. V alójában a szerző e szám okat nem szószerinti értelem ben használja; m in t egyebütt, itt is szim boli­ kus értelm ű e kifejezés, a nagy m ennyiséget fejezve ki. E gy elbeszéléstechnikai form ulával v an dolgunk: x /x + 1 , am ely a következő összetételekben szerepel: egy és k e ttő , k e ttő és három , három és négy, kilenc és tíz, s egy fokozást v a n h iv a tv a kifejezni el egészen a csúcspontig.17 E gy intenzív fordítás lehet csak a helyes megoldás, m in t pl. a „ b ű n t bűnre halm ozva” . E megoldás szükségszerűsége an n ál is nagyobb, mivel a legtöbb nyelvben a szám oknak kizárólag szószerinti értelm e van. F ő k én t o tt alkalm azható form ai v á lto z ta tás és idio­ m atikus adaptáció, ahol olyan érzelm ekről v a n szó, am elyeket valam ely testrésszel hoznak kapcsolatba. Míg a legtöbb európai nyelv az öröm öt a szív össze­ függésébe állítja, addig a Csádban használatos nyelvek a m ájjal; a héberben pedig a vesék örülnek. E z utóbbi­ ban ui. a szív nem az érzelm ek helye, hanem a dönté­ seké. H a pl. a fáraóról a z t m ondja a 2Móz 7,13, hogy „m egkem ényítette a szívét” , ak k o r ez nem a z t jelenti, hogy kegyetlen le tt, hanem hogy m akacs. A héber szószerinti lefordítása fulfuld nyelvre ezt a rossz értel­ m et eredm ényezné: b á to r le tt a fáraó. E nyelvben a „m egkem ényítette fejét” a helyes fordítás. O tt is v á lto z ta tá st kell kieszközölnünk, ahol a szó­ szerinti fordítás nem egészen világos eredm ényt hoz. É p p en a félreértés elkerülése vég ett fo rd íto ttá k le a

201

M t 6,19-et (Ne g yűjtsetek m agatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a m oly megemészti) a követ­ kezőképpen to rad zsa nyelvre: Ne g y ű jtsetek m aga­ to k n a k gyapotkincset a földön, ahol a fehér hangyák és a nyirkosság megemészti. E fordítás jogosságát az ad ja meg, hogy a g yapot nagy érték e nyelv k u ltú rá ­ já b a n (concretum pro ab stracto), a moly és a hangyák pedig a „rovarok” szem antikai osztályába tartozik, végül a „nyirkosság” és a „rozsda” k ö zö tt o k —okozati összefüggés van. Világos, hogy itt igen sok problém a v á r még megol­ dásra. Nem tu d h a tju k pl. m indig, hogy használata p illan atáb an egy bizonyos kifejezés idiom atikussá vált-e v agy még egy tényleges szokást ta k a r. H a a Zsolt 23 keletkezésekor m ár nem v o lt szokás a vendég fejét m egkenni olajjal, akk o r könnyebb így fordítani e kifejezést: „vendégként fogadsz” . B árhogyan is dö n tsü n k , szükséges lesz egy lábjegyzet. Jegyzetek nélküli bibliafordítás m a m ár egyébként sem létezhet. H asonlóképpen ném i v á lto z ta tá sra v an szükség, ha a szószerinti forditás olyan kétértelm űséget eredm é­ nyez, am ely nem állt a szerző szándékában. H ogy az 1Móz 49-ben szereplő szam ár („Izsak h ár erős csontú szam ár” ) erős csontú, vagy sem, kevéssé érdekes; így is, úgy is szam ár. S m indenképpen igaz, hogy igen sok nyelvben a szam ár m etafó rája negatív asszociá­ ciót kelt. E z t elkerülendő, a legújabb ném et fordítás összehasonlítássá v á lto z ta tta a m etafo rát, s ezért át k ellett stru k tu rá ln i a 14. és 15. verset. G ondolkoznunk kell a szöveg m ódosítása felől akkor is, h a a szószerinti értelem az új nyelvben m ondani­ való nélküli. A fordítás olvasói ui. olvasás végén egy értelm et tu la jd o n íta n a k az illető kifejezésnek, s rend­ szerint nem helyes ez az értelem . Így pl. a „Szentlélek” szószerinti fo rdítása „ tisz ta lé le g z e te k é n t tö b b nyelv­ ben értelm etlen lenne, m ert sem a „ tisz ta ” , sem a „lélegzet” szó nem m egképződött fogalom. É p p ezért az afrikai és ázsiai nyelvek egy csoportjában a „Szent­ lélek” kifejezést „ Iste n árn y ék á” -nak fo rd ítják, m ert ez olyan érteleim nek teli kifejezés, am ely tartalm azza a szoros kapcso lato t és a független cselekvést egyide­ jűleg. E z nem azt jelenti, hogy nincsenek e szóhasz­ nála tn a k nem k ív án ato s elemei is. E z az árnyék elhagyja az em bert az alvás vagy a halál állapotában, s ez az Iste n halálán ak kérdéséhez vezet. M inden for­ dítási m egoldás m agábazárja a m eghatározó és kiegé­ szítő elem ek alapos vizsg álatát is. Az term észetes, hogy elkerülendő a szószerinti for­ dítás, h a az új nyelv m o n d a tta n á t vagy stílu sát sérti. M it kell gondolnunk az alábbi fordításról: „kiterjeszti rá a semmiség zsinórját és az üresség m érőköteleit” (Il éten d ra sur elle le cordeau d u n éan t et les fils à poids d u v id e; É zs 34,11. E. D horm e fordítása). K ire vonatkozik az „elle” ? S lehet azt m ondani franciául, hogy „éten d re le cordeau” v agy „éten d re les fils à poids” ? S vajon m egérti az olvasó, hogy m i az a „cordeau d u n é a n t” és „fils à poids d u vide” ? M ind­ ezekre a kérdésekre csak egy ehhez hasonló fordítás ad v álaszt: „A z Ú r zsinórjával felméri az országot és m egállapítja h a tá r á t: kietlen és p u szta föld az.” (Ford. m egj.: a revideált K ároli-fordítás itt is szó­ szerinti, az új fordítás pedig szintén id iom atikus). Végül igen fontos n éhány retorikai form a fölisme­ rése az eredeti szövegben. Szószerint a Zsolt 24,6 így

202

hangzik: „Ily en azoknak nemzetsége, akik őt keresik, akik orcádat keresik, Já k ó b ” . Világos, hogy a szöveg e form ájában m egértési gondokat okoz. E zért néhány héber kézirat és régi fordítás a vers végére o d aírta: „ Já k ó b Istene” . Ez érthetőbbé teszi a szöveget, s egy olyan megoldás, am elyet az ú jab b fordítások is á tv e t­ tek. (Ford. megj.: l. az új fordítású B ibliát.) A zt is tanácsolták a fordítóknak, hogy a végét így írják : „ó Já k ó b ” . Mindezek a jav aslatok azonban alap tala­ nok, s a szöveg retorikai form ájának félreismerésén nyugszanak. E z pedig a következőképpen alak u lt ki: a ) ez J ákób nemzetsége, azoké, akik ő t keresik; b) ez azoknak nemzetsége, akik téged keresnek, Já k ó b ; c) ez azoknak nemzetsége, akik őt keresik, akik orcádat keresik, Jákób. M ásként m ondva, a szöveget k é t irodalm i betoldás é rte; az egyik az A X B form ával, a másik pedig ezt A X X B form ává v á lto z ta tta .18 Az elm últ idők fordí­ tásából csak M. B uber és F. Rosenzweig m űve helyes, a m odernek k ö zött pedig egyedül a „D ie gute N achricht” . Ami a szöveg m ik ro stru k tú rája vonatkozásában ér­ vényes, érvényes egy diszkurzus m a k ro stru k tú rája vonatkozásában is. E gy olyan könyvnek, m in t a P ré­ dik áto r könyve egész m ag y arázatát diszkurzusának fo rd íto tt stru k tú rá ja határozza meg, és az a tény, hogy a könyv közepén álló része teológiai ta rta lm ú és nem áll ellentétben a stru k tú rá v a l.19 Sok olyan problém a van, am elyet nem érin th etü n k egyetlen előadás keretében. A nnyival azonban így is tisz táb a k ellett jönnünk, hogy a fordítási előítéletek az egyházak szívében élnek, s az egyházak jövője a ttó l is függ, hogy milyen választ fognak adni az itt előtárt kihívásokra. Ja n de Waard Fordította: Karasszon Jstvdn

JE G Y Z E T E K 1. L d. W . J . S a m a rin : F ield L inguistics. New Y ork, 1967, 112— 113. — 2. E . A. N id a : T ow ard a Science of T ran slatin g . L eiden, 1964, 23. — 3. in : T he In te rp re te r’s D ictio n ary of th e Bible, IV. 273. — 4. R . Schoell és W K roll: Corpus ju ris civilis, I I I : N ovellae. B erlin, 1963, 714— 718. — 5. Die S chrift, zu verd eu tsch en u n te r­ nom m en von M a rtin B u b e r gem einsam m it F ra n z Rosenzweig. — 6. L d. M. B uber: D as B u c h d e r P reisungen. F ra n k fu rt, 1962, 211— 219. — 7. Í gy J . P . Viriay, J . D a rb eln et és M. G ovaert. — 8. F . G üttinger: Zielsprache. T heorie u n d T echnik des Ü bersetzens. Z ürich, 1963, 28. — 9. In : H . J . Störig (ed.): D as P roblem des Ü bersetzens. S tu ttg a rt, 1969, 39 sköv. — 10. Abc-sorrendben em lítsü k i t t H . Belloc, R . A. Browert E . Cary, J . W . von Goethe, V. N abakov és B . Pasternak n ev ét. — 11. L a Bible. L ’A ncien T e sta ­ m en t I— II. P aris, 1956— 1959. — 12. K . B eiss és H . J . Vermeer: G rundlegung einer allgem einen T ranslationstheorie. T übingen, 1984, 197. —- 13. O lyan m egközelítésről v an szó, am ely et különösen az aláb b i nyelvészek vesznek védelm ükbe: J . C. Catford, Y. R . Chao, R Jakobson és A. Neubert. — 14. A L inguistic T h eo ry of T ran sla­ tio n . L ondon, 1967, 54. — 15 A z utób b ih o z l. főképp N. A. v a n U chelen: De L X X in te p re ta tie v a n P salm 29. N ederlands T heo­ logisch T ijd sch rift, 24. 1970, 171— 181. L . to v á b b á J . de W a a rd : Oi eb d o m ek o n ta: m ia m etap h rase. D eltio B iblikon M eleton 13. 1984. 17— 30. — 16. L . H a r ry M. O rlinsky: E ssays in B iblical C ulture a n d B ible T ran slatio n . N ew Y ork, 1974, 410 — 17. W . M. W . R o th : T he N um erical Sequence x / x + 1 in th e O ld T estam en t. V etus T estam en tu m 12. 1962, 300— 311. U ő.: N um erical Sayings in th e Old T estam en t. V etus T e sta m e n tu m S upplem entum 13. 1965. L . to v á b b á J . de W a a rd és W . A. S m alley: A T ra n s la to r’s H a n d ­ book on th e Book of Amos. New Y ork, 1979, 31. — 18. L. fő k ép p D. T . T su m u ra: L ite ra ry In sertio n in B iblical H ebrew . V etus T estam en tu m 33. 1983, 468— 483. — 19. J a n de W aard: T he S tru c ­ tu r e of Q oheleth. Proceedings of th e E ig h th W orld; Congress of Je w ish Studies. D ivision A. Je ru salem 1982, 57— 64.

A kijelentett Ige a tét* (Gen. 1,1—2,4 magyarázata) Ism ert, sokat h a llo tt igéket olvastam fel. És mégis: nem állnak-e h itü n k k el különös feszültségben? Szó esik állatokról, csillagokról, fákról, levegőről és vizek­ ről, földről és tengerről. De mi köze a mi hitünknek csillagokhoz, halakhoz és m adarakhoz? H iszen a keresztyén gondolkodás k ö zéppontjában a z em ber áll és csakis az em ber. Az em ber te re m te tt­ sége, bűne, uralm a, tö rtén ete. H iszen ez a mi h itü n k ta rta lm a . Iste n és az em ber. Az em ber h iv atása, meg­ igazulása, m egbékéltetése Istennel, feltám adása, üd­ vössége. N em forog-e a keresztyén h itb en m inden és m indig az em ber körül, m in th a csak ő volna a világ közepe? Mi köze a keresztyén h itn ek ahhoz, hogy kihalnak teknősb ék ák ? H a szennyeződik a föld, h a a tengeri m ad arak belefulladnak az olajba? U gyan m ennyiben érinti ez a h ite t? É s am ikor a terem téstö rtén et arról tu d ó sít m inket, hogy honnan jö ttü n k elő, nem születik-e meg bennünk azonnal a kérdés, hogy hova-m erre ta rtu n k ? V alóban: h ova visz az ú t? E z az a kérdés, am ely elűzi szem ünk­ ről az álm ot. U gyan kik vagyunk m i végül is az évm il­ liók folyam ában, mi apró, nyom orú, pim asz, intelli­ gens és oly végtelenül botor em berek? K ik vagyunk mi, N apn y u g at keresztyénéi, akik ha egyáltalán gondolkodunk — m egtapasztaljuk, hogy sa já t gondolataink vesznek űzőbe m inket és a félelemnek egyre m élyebb verm ébe süllyedünk? K ik vagyunk mi n ap n y u g atiak , örökké visszatérő kérdé­ sünkkel, hogy végülis mi e fe n y e g e tte tett létnek az értelm e? N em úgy peregnek-e le az évezredek felis­ merései (tap asztalatai), m in t az esővíz a csatornán? N em folyik-e el az Igazság előlünk? B etűi még előt­ tü n k vannak. O lvashatók. D e: m egfejtésre v árnak. K ezdetben volt az Ige, és az Ige az Istennél volt, és Iste n v o lt az ige. K ezdetben te re m te tte Iste n a m ennyet és a földet. A föld még kietlen és p uszta volt és I sten Lelke lebegett a vizek fölött. Idegen nyelvezet. A z őskor képei A kkor ezt m ondta Iste n : Legyen világosság! E l­ hangzik egy szó. A szó, az Ige — hallható Lélek: h ató v á lesz, életet terem tővé. Iste n szólt és mi — ta ­ lá n — halljuk. M eghalljuk: m in t föld, m in t te st, m int lélek és m in t szellem. É s m agunk is Szóvá válunk, a b b an a válaszban, am elyet adunk. M agunk is terem tő erővé leszünk. A valóság eredetévé. F o rrásáv á annak, am i a valóságból szárm azik. E redetévé an nak, am i u tá n u n k bekövetkezik, lesz — és ezáltal: Iste n kép­ m ásaivá válunk. Iste n szólt — és bevezette az Ő v ilág át a fejlődéstö rté n e t h atalm as k a la n d já b a ; Lelke, beszédes jelen­ léte az évm illiárdok a la tti kibontakozás titk a . V alam ikor valam ely terem tm énye felem elte fejét, elkezdett figyelni, válaszolni, gondolkodni, tervezni és alakítani. — Iste n Lelke a d ta a k é t lábon járás a já n ­ d ék át, e terem tm én y Lelke Isten tő l k a p ta a beszéd tu d o m án y át, e terem tm én y szelleme Isten tő l v e tte a szabadság jótétem ényét. É s végül i t t g y ű ltü n k össze, ebben a csarnokban, hogy végiggondoljuk szárm azásunk m isztérium át. Ma reggel. E g y evangélikus egyházi napon.

K ezdetben te rem tette Isten a m ennyet és a földet. 2500 évvel ezelőtt írtá k le e szavakat. Mi tö rté n t a k k o r? H ogyan b u k k a n tak em berek erre a gondolatra? M ert a hitfelism eréseknek is v an h á tte rü k . Semmi sem szakítható ki abból a történelm i órából, am elyben létrejö tt. K risztus előtt a V I. évszázadban tö rté n t. E zer évvel Á brahám halála u tán , 400 évvel D ávid u tá n . K r. e. 1000 körül az izraeliták kicsiny népe felállíto tta első birodalm át Palesztinában, akkori nevén: K án aán b an . Ám nehéz helyzetben volt. N yugaton to rn y o su lt az egyik nagyhatalom : Egyiptom . É szakon te rü lt el a m ásik: Szíria, keletről fenyegettek A sszúria és Babilon. E nagyhatalm ak egym ás u tá n h a síto tta k ki d arab o ­ k a t Izráel földjéből, feldarabolták, feldúlták az orszá­ got. K r. e. 600 körül m ár csak egy kis m arad ék ra zsugorodott az izráeli nép hazája, egy kicsiny te rü ­ letre Jeruzsálem körül. A babilóniaiak k ö rü lv ették a v árost. O strom olták. Végül m eghódították. H arm inc éven á t a H alál u ralk o d o tt a városban. É s rablás. P usztítás. M eggyalázás. K ínvallatás. K egyetlenkedés. A tem plom és a királyi palota lángok m artalék a le tt, a városfalakat lerom bolták. Az u tcák o n szaporodtak a h o lttestek. Sakálok já rta k az üressé v á lt városban. Jerem iás Siralm ai éneklik meg a tragédiát. Lépésről-lépésre pu sztu ltak el D ávid királyságának utolsó óráiban az Iste n és népe közötti szövetség lá t­ ható jelei. Az ígéret földje elveszett, a szent város rom okban h evert, a király fogságban, a próféták hall­ g a tta k , a tem plom h am uvá v á lt, az áldozati tű z k ialu d t, a szövetség lád ája és a T örvény elham vadt. E z volt a nulladik óra. É s senki sem tu d h a tta , hogy e nép megéli-e v alaha az újravirágzást. A Jeruzsálem előtti szabad téren a babilóniaiak összeterelték a város életben m a ra d t lakóit. É s akkor k ezd ő d ö tt a hosszú vándorlás. H osszú, nyom orúságos úton terelték őket h azáju k tó l távolra, Szírián á t Mezo­ potám iába, a m ai Irak b a. Foglyokként. K ényszerm unkásokként. A hazatérés rem énységétől megfosz­ to tta m E zen az ú to n szü leth etett valam elyik fogoly­ b an a zsoltár: A hogyan a szarvas kívánkozik a folyó­ vízhez, / úgy kívánkozik hozzád a lelkem, Istenem ! / / Isten u tá n szom jazik lelkem , / az élő Iste n u tá n : / / M ikor m ehetek el, / hogy m egjelenjek Iste n elő tt? / / K önnyem le tt a kenyerem / éjjel és nappal, / m e rt egész nap ezt. m ondogatják nekem : / Hol v an a te Istened?” M egkezdődött az ún. babiloni fogság, Izráel korai tö rtén etén ek legnyom orúságosabb szakasza. Á m ez a k o r nem csak a politikai és lelki n u llapontot je le n te tte Izráel szám ára. E z egyben a dagály idejét is jelezte, am elyről k u ltú rtö rté n e ti szem pontból szí­ vesen és jogosan beszélnek, nagy ébredések és felfede­ zések tö rté n te k ekkor széles e világon. K ín áb an hódí­ to tta k K ungfutse ta n a i és valószínűleg m ár Laotse ta n a i is, In d iáb a n G otam a B uddha-éi, a perzsa fenn­ síkon Z arathustra-éi. Az É gei-tenger kereskedelm i városaiban Thales és H eraklitos által k ib o n tak o zo tt az európai filozófia. Sok ezer évnyi álm odozás és keresgélés u tá n a világ különböző p o n tjain egyidőben sum m ázott az em ber és tu d a to sa n kérd ezett rá a rra az igazságra, am ely meg képes állni a m egnyílt emberi értelem és é n tu d a t előtt.

* Elhangzott a X X I I . Német E vangélium i E gyházi Napokon. F ra n kfu rt ( N S Z K ) , 1987. jú n iu s 17— 21.

203

E b b en az oly fontos K r. e.-i V I. században döntő áttö rés k ö v etk ezett be Izráel gondolkodásában is. Lényegében a Mózes k o ra és Jeruzsálem elpusztítása k özö tti h a t évszázad az előkészítés időszaka volt. A lapjában eddig az időpontig Iste n Izráel szám ára még m indig csak helyi Isten , törzsi Isten , egy Iste n a tö b b i k ö z ö tt m arad t. Az áttö rés, azaz az egyetemes Isten n ek felismerése a V I. században tö rté n t. A világ­ történelem egyik döntő határállom ásához érkeztünk el ezzel. E h a tá rá ttö ré s nem Izráel és J ú d a királyságának virágzása idején k ö v etk ezett be, hanem a pusztulás poklában. A nnak azonban, am it a júdeaiak a pusztulás u tá n felism ertek, köszönhetjük azo k at a dokum entu­ m okat, am elyek a szellem történet legnagyobbjai közé ta rto z n a k — olyan d okum entum okat, am elyek gondo­ lati jelentőségüket és sú ly u k at k é t és félezer év a la tt sem v esztették el. B abilon az ókor népei szám ára az erőszak, a lidércnyom ás m egtestesítője volt, fennha­ tósága a la tt a leigázottak rettegésben éltek. Az elhur­ colta k közül azoknak, akik nem alkalm azkodtak, nem m a ra d t egyebük, m in t gyűlöletük. E zeket az a félelem gyötörte, am ely m indig ú rrá lesz s furcsa m ódon egy­ szerre tú l nagy és tú l szűk is: a fogságban a perem re kerüléstől való félelem. E lveszítették a k ereteket, am elyeken belül létü k n ek értelm e v o lt és m ost fogad­ ja n a k el olyan k ö rnyezetet, am elyet m ások erőszakkal h a táro zn ak meg. A világ környezetté szűkült szám uk­ ra. É s e környezet a babiloni k a to n a a rc á t viselte. Az a gondolat, hogy v a n valahol tá g a b b té r, m élyebb vagy m agasabb értelem , olyan te rv , am ely a jövőbe vezet: u tó p ián ak tű n t elő ttü k . Ilyen gondolat felül sem k erek ed h etett, hiszen m inden alap o t nélkülözött. Az oly értelem nélkülinek tű n ő szűk környezet azonban m inden ridegsége ellenére is irgalm asnak bizonyult: szántóföldet és lakóhelyet k ín ált. A m egfélem lítettek közül sokan el is fogadták a já n la tá t. K i m erné felróni nek ik ? N yilván ak k o r is v o lt bal- és jobboldal. A jobb­ szárnyon álltak a hagyom ány kegyes őrizői. Izráel szám ukra azonos v o lt a régi, Á brahám ról-Izsákról és Ják o b ró l, Mózesről és Á ronról, Józsuéról és Sámuelről, Saulról és D ávidról áthagyo m án y o zo tt tö rté n e tte l. — Izráel szem ükben egyenlő v o lt a Tem plom m al, a Szö­ vetség ládájával, a T ízp arancsolattal és hitvallásukkal: Jah v e , Izráel Istene irán t. A balszárnyon helyezkedtek el a k o r és az a d o tt szituáció irá n t n y ito tta k , akik így szóltak: Hiszen m indezt a keserű befejezésig végigszenvedtük! Túl vagyunk m á r azon, hogy a z t képzeljük: m i v ag yunk a v á la sz to tt nép, a m i Isten ü n k a legerősebb isten égen és földön; m ár nem á lta th a tju k m ag u n k at azzal, hogy Jeruzsálem T em plom ában jelen v a n Izráel Szövetsé­ gese és ezért semmi b a ju n k sem eshet! H iszen, szeren­ csére, m ár nem élünk szűk h a tá ra in k o n belül. Babilon nagyobb, gazdagabb. Erősebb istenei v an n ak , vagyis fölényes állam -tu d ata. É s m indenek elő tt: övé a jövő. H a a Jú d eáb ó l jö tte k csak ezt a tradíció és m oder­ nizm us k ö zö tti ellen tétet tu d tá k volna felm utatni, Izráel e ltű n t volna a történelem porondjáról néhány évtized a la tt. Egyesek egy jelentéktelen szektába m ere­ ved tek volna, a többiek beleolvadtak volna Babilónia, m ajd később Perzsia nagy tégelyébe, am elyben annyi nép és k u ltú ra k ev ered ett egybe. Ám kétségtelenül fellépett egy h arm adik csoport. A lapítóinak neveit nem ism erjük, m égis: ezek az em­ berek nem csak m egm entették az emberiség szám ára az izráeli áthagyom ányozás szellemi ja v a it, hanem a zsidóság — a n n ak vallási ereje, gondolatai — előtt ú ja b b kétezerötszáz év történ elm i tá v la tá t is m egnyi­ to ttá k , s egyidejűleg m eghatározták a z t az u ta t, am e­

204

lyen kib o n tak o zo tt a késői keletkezésű keresztyénség közvetítésével az a m odern világ, am elyet mi m a, a huszadik században m egélünk és m egism erünk. E harm adik csoporthoz tarto zó k em lékeztek a régi tö rtén etek re: a világ terem téséről, Noéról és az özön­ vízről, B ábel to rn y á n a k építéséről, Á brahám ról és Ják ó b ró l szólókra. M indenekelőtt em lékeztek Mózesra és újonnan feljegyezték. Újból átgondolva. Újszerűen értelm ezve. Azok a tö rté n ete k , am elyeket a Mózes öt könyvében m a o lvashatunk, jórészt o tt keletkeztek, a szum érek régi városai körüli puszta lassú folyású csa­ to rn ái m entén. A terem téstö rté n et, am elyet m a reggel olvasunk, szintén o tt fogalm azódott meg. O tt te h á t, egy szép napon, valaki elm ondta, hogyan kell értelm ezni Iste n t, a világot és az em bert: K ezdet­ ben te re m te tte Isten a m ennyet és a földet. N em sok szövege v a n a világirodalom nak, am ely olyan ellentétes in d u lato k at v á lta n a ki, m in t ez a kijelentés. Az egyik fölényesen csúfolódik a prim itív időkből szárm azó régi tö rtén etek en ; a m ásik hódolattal adózik, felismerve, hogy a legkülönbből tá ru l itt fel valam i, am it em beri szavakkal bárm ikor is megfogal­ m aztak. H a t nap a la tt k eletk ezett a világ, így m ondja a terem téstö rtén et, s ez grandiózus — kőbe v é sett sza­ v a k ezek. Iste n szólt — és úgy lett. A hetedik napon azonban m egpihent Isten alkoró m u n k ája u tán . Mit jelen th et ez? kérdezzük mi. Milyen ta p a sz ta la t rej­ tő zh et e gyerm ekded, egyszerű képek m ögött? Mit kell te n n ü n k , hova tek in ten ü n k , hogy — feltéve: tito k bújik meg e régi tö rté n e t m ögött —, mi c titk o t fel­ fedhessük? Elképzelhető-e, hogy it t — m inden feltételezésünk ellen — olyasm it találu n k , am inek a m i világunk szám ára érvénye v a n ? É s hogyha m egértenénk v ala­ m it e világ titk áb ó l, nem kellene-e ak kor tö b b e t tu d ­ nunk sa já t lelkü nkről is, am elyben ez a világ tü k rö ­ ződik? É s h a m egint tu d n ó k , m iként él a m i lelkünk e világban és e világ a m i lelkűnkben, nem tu d n á n k vagy sejtenénk-e ak kor tö b b e t Istenről is? M ert ez az a három ság: a világ, a lélek és Isten, am ely az ősi és m indenkor meglevő té m a — ezzel kell nekünk, em bereknek birkóznunk. É s m a aktuálisabb, m int bárm ikor, éppen, in ert világ-lélek-Isten észlelésünk szerint oly nagyon elveszítették egym ással való k a p ­ csolatukat. Megélt E u ró p a olyan k o rt is, am ikor dom inált az em berekben — a világ dolgait te k in tv e — a győzelem boldogító érzése. Úgy érezték, hogy ők a terem tés urai, hogy ú rrá lettek a term észet titk a i felett. Ma éppen a világ és az em beri uralom lá ttá n terjed a félelem. Mi lesz, h a ez a föld a végtelen világm inden­ ségben, az éjfekete, h a tá rta la n univerzum ban, az egyetlen hely, ahol a szív doboghat, élőlények egy ideig — születés és halál k ö zö tt — élvezhetik a fényt, létezhetnek öröm ök és félelmek között, hogy a zu tán m ind m egsem m isüljenek? Mi lesz, h a e csodaszép k er­ te t egy napon feldúlják, elhasználják, kifosztják, meg­ mérgezik, sivataggá teszik? Mi lesz, h a varázsos hazánk, am elyben élhetünk, egy napon eltaszít, a technika pótvilágába u ta sít, am ely m ár nem ismeri a melegsé­ get, védettséget, a n y a i jóságot és az álomszerű, gyen­ géd szépséget? A félelem sokféle a lak jáb an uralkodik koru n k b an az em berek fölött, de ez a re tte n e t, a hazai föld elvesztésétől való félelem, jelen v an m inden meg­ nyilvánulásában. Nem is olyan idegen nekünk a kép: a babiloni téglaégetőkbe való szám űzetés képe! Más form ában — velünk is m egeshet! Alig hihető. I t t végzi egy nép — ahogy m a a m ar­ x istá k m ondanák — a történelem szem étdom bján és

ő tu d ja ezt. É s ezt követően valaki feláll és azt m ondja: E z nem a vég. N em a történelem szem ét­ dom bja. E z jó idő — gondolkodásra, emlékezésre, meg­ változásra, a bizodalom és lelki nyugalom begyakorlá­ sára, a hibák k ijav ítására és nagy alkalom az újrakez­ désre. A sors a szám űzötteknek legalább v álasztást enge­ d e tt: rezignáció és szabad elgondolkodás között. A tö r­ ténelem m indig a büntetésnek k é t alap fo rm áját m u­ ta tja fel: a k ita sz ítá st és a bebörtönzést. N ab ak ad ­ neccar B abilóniába ta s z íto tta a jú d eaiak at. H itler a zsidókat koncentrációs táb o ro k b a zárta. A k ita szíto t­ nak bizonyos körülm ények k ö zö tt lehetősége nyílik, hogy szabadon újrakezdjen. A szituáció, am elybe ju to tt: kihívás, hogy önm agát és a já rh a tó u ta t megés felismerje. A b eb ö rtö n zö tt elveszti önjogúságát és ta lá n a fogságban ki is alszik élete. A B abilóniába való szám űzetés — m inden szenvedés ellenére — valam it felkínált a Jeruzsálem ből jö ttek nek és ez a nép élt a lehetőséggel, még pedig úgy, hogy aligha a k a d h a t nép, am ely a rá z u h a n t k a ta sz tró fá t ily m értékben a m aga ja v á ra fo rd íth a tn á vagy fo rd íto tta volna. A szám kivetés történelm e nagy ó ráján ak bizonyult. V oltaképpen a szám kivetésből n ő tt k i igazán a zsidó­ ság. É vezredekre életképesen a m aga m egm agyaráz­ h a ta tla n szellemi és vallási erejében. Elképzelek egy nap o t, am ikor m ár dereng, de a téglaégetőkhöz vezető ú t mégis üres — m in t m inden alkalom m al, am ikor a babilóniaiak valam ely ü nnepüket ülik: új holdat, v agy állam i ünnep et: az istenek an y já­ nak v agy nem zeti istenüknek, M arduknak, tisztele­ tére. A jú d eaiak k u n y h ó ik b an m a ra d ta k . A babiló­ niaiak a nagy v árosba özönlöttek, a tem plom köré, ahol áldozás fo ly t; a pom pás u ta k m in d k ét oldalára, ahol a kocsik végighaladtak, a nagy istenek képm á­ saival: az akkori világ legnagyobb birodalm ának h a ta l­ m á t és dicsőségét felm utató képekkel. Mit te tte k ekkor a foglyok? E l tu d o m képzelni, hogy enyhébb form ában hason­ lót érez egy zsidó m a, aki egy keresztyén országban lakik és o tt a K arácso n y t átéli. Mi köze v an neki ehhez az ünnephez? Ú gy képzelem , hogy egy hosszú nap folyam án, am i­ k o r egyszer végre m egint k ia lh a ttá k m agukat, néhány fá ra d t em ber az öreg elbeszélőhöz fo rd u lt: H ogyan viszonyuljunk tu lajdonképpen a to v áb b iak b an — hosz­ szú tá v ra — ezekhez az ünnepekhez és ünnepségekhez? Nem volna-e jobb velük e g y ü tt ujjongani, m int i t t az üres sztyeppén, vigasztalan tétlenségben a lét értel­ m etlenségén töprengeni? É s úgy képzelem , hogy egy ilyen napon em lékeztette őket az áthagyom ányozásokra: „ Így beszélj Izráel fiaival: T a rtsá to k meg szom bat­ ja im a t, m e rt je l ez köztem és k ö ztetek nem zedékről nem zedékre. Így tu d já to k meg, hogy én, az Ú R v a ­ gyok a m egszentelőtök. T a rtsá to k meg a szom batot, ta rtsá to k szentnek ! . . . H a t napon á t dolgozzatok.” A szom bat (sabbat) az a nap , am ikor az em ber a szent Iste n elé lép, am ikor nem sa já t m űvéhez fordul, hanem az Istenhez, a k it megszólít. E zen a napon nem alkot, hanem v álaszt ad. E zen a napon nem akárhova m egy, hanem — úgy szólván — Istenbe, aki körülveszi őt, hogy az em ber részt k apjon az Iste n nyugalm ából. T u d játo k — így hallom ő t beszélni — ezt a parancso­ la to t nem zedékek felejtették el. T alán egyikőtök-m ási­ kótok emlékszik még a próféták beszédeire, akik vala­ hogy így szóltak: Az íg é re t földjén, K án a á n b an la k ­ to k . Iste n a z t p arancsolta, hogy a föld nyugodhassék a hetedik napon. De ti nem a d tá to k meg neki e ny u ­ galm at, am elyet Isten rendelt, a parlagot, am elyhez

joga volt. Egyszer eljő az idő, am ikor k árp ó to ltatik a föld, h ely ettesíttelik szom batja. E lkergetlek tite k e t — így szólt Isten — idegen népek közé, hazátok pusz­ tasággá lesz. É s ak kor a föld nyugalm at kap. H a a rohanó élet előidézői ham arosan nem gondoskodnak m egint a nyugalom m egadásáról, a föld meg fogja szerezni m agának a nyugalm at, am elyre szüksége van. Szívetekben gyávaságot keltek, üldözni fog még egy szél-űzte falevél zizzenése is, még ak kor is, h a senki sem fenyeget benneteket (így pl. Lev. 26. r.-ben, de tö b b helyen is). Ám a földnek e nyugalm a — új kezdés. Az idegen országban m egélt nyugalm atok — kegyelem. Az a nyom orúság, am ely Iste n nyugalm ával té r be hozzá­ tok, szent. Ahol ti az t hiszitek, hogy m indennek vége v a n — o tt a kezdet. M ert ez a nyugalom időt biztosít szám unkra, hogy Istenhez visszatérjünk, ahhoz, aki nem csak m inket és a babilóniaiakat, hanem az egész világot terem te tte és terem ti. E z a nyugalom időt n y ú jt, hogy m egértsük: ki Isten, mi az Ő világa és kik vagyunk m i m agunk. E z a nyugalom szabad te re t n y it nekünk Iste n előtt és Isten leveszi rólunk a félelmet. E bben a nyugalom ­ b an halljuk az ő szavát és felelhetünk Neki. E b b en a nyugalom ban világosodik meg elő ttünk sorsunk értel­ me. Hiszen elkezdhetünk valam i nagyobbat gondolni Istenről. T u d játo k , hogy aty áin k elm ondtak egy tö rtén ete t arról, hogy m iként te re m te tte Iste n a világot. É s ezt m ost újonnan és m ásként m ondom el. A régi elbeszé­ lést ism eritek: A kezdetben kietlen pusztaság volt csak, a föld poros és kem ény úgy, m int itt. A kkor Isten p á rá t rendelt felszállni, forrást n y ito tt és a ned­ vesség á th a to tta a földet: bokrok és fák növekedtek. Iste n p lá n tá lt — így m o ndták az a ty á k — egy k e rte t a pusztaságba, É denbe, és belehelyezte az em bert, hogy m űvelje és őrizze azt. A K ígyó beszélt — Á dám és É v a esznek a tilto tt gyümölcsből és elrejtőznek Isten elől. Iste n az esti hűvösségben sétálni indul és Á dám ot szólítja. Az a ty á k ta lá n olyan estére gondol­ ta k , m in t am ilyeneket m i i t t élünk át, am ikor a nap lehan y atlik a datolyapálm ák m ögött. Ism eritek e tö r­ tén etet. M indannyiunknak kedves és tiszteletre m éltó. A zt is tu d já to k , m iként ecsetelik a babilóniaiak a világ keletkezését. Ők korszerűbben gondolkodnak, m in t aty á in k a n n ak idején. Á m ők arról beszélnek, hogy m indenfelől istenek vesznek körül m inket, ahol csak hegyek, tengerek, nap, hold, csillagok láthatók. A zt m ondják: isten a tenger. Iste n a nap is. Á ldoznak a csillagoknak, hogy világítsanak. É s a m aguk szá­ m ára — igénybe veszik ezen istenek hatalm át. É n azonban ezt m ondom n ék tek : Az egy-Isten, a m i a ty á in k Istene, előbb volt, m in t T am ak, előbb m int M arduk, és m in d k ettő : világosság és sötétség az ő kezei által álltak elő. É s csak egyetlen szavába kerül, hogy m in d annyiunkat, népünket, h itü n k et, bizodal­ m u n k a t újraterem tse. K ezdetben te re m te tte Isten a m ennyet és a földet. Semmi sem volt Őelőtte, még a káosz sem. A kezdet­ ben az a világ volt, am elyet Ő te re m te tt, e világ kietlen v o lt és üres, a végtelen vízmélység fölött sö tét­ ség u ra lk o d o tt és Iste n Lelke lebegett a vizek felett. A lant nem sárkány volt, hanem víz és felül Isten Lelke — s nem M arduk, a m ennyei hős. A kkor ezt m o n d ta Isten : Legyen világosság! Legyen tisztaság. O lyan világ, am ely nem ism er hézagokat, sötét titk o k a t, szakadékokat és azokban kísértő h a ta l­ m asságokat. Legyen m inden áttetsző, egészen a fené­ kig. É s lá tta Isten, hogy a világosság jó. Iste n azt ak arja, hogy fölöttünk, akik a sötétségben ülünk,

205

hatalm asságok á ltal bezárva, rejtélyektől körülvéve, ki­ mi m a a ttó l félünk, hogy k iv ág o tt fa, vagy elszikkadt gyúljon a fény, hogy világosság legyen. Sőt: azt akarja, fű vagyunk, ak k o r is Isten titokteljes szabadságában hogy mi m agunk fénnyé-világossággá válju n k, am ely áll, szavát h allatn i; és ha ő ak arja, újból kinő a fű e világban ragyog és an n ak áttetsző v o ltá t tükrözi. és szenvedéseink gyüm ölcsöt hoznak. Isten lá tta , hogy E z v o lt az első nap eseménye. É s ez az első nap ma ez így jó és a föld term ékeny. Ez a harm adik nap van. H a Isten ak arja, hogy n appalunk legyen, nappal története. lesz. H a mi sötétség vagyunk, Isten nem tö r m inket A zután ezt m ondta Iste n : Legyenek világító testek össze, hanem fényt küld, vigasztal, m eghallgatja p a­ az égbolton, hogy elválasszák a n ap p alt az éjszakától, n aszunkat, szabadságot ajándékoz nekünk, olyan u ta t és m eghatározó jelei legyenek az ünnepeknek, a n a­ m u ta t, am elyen n appal és éjjel egyaránt já rh a tu n k . poknak és az esztendőknek. L ám pákként függjenek A zu tán ezt m o n d ta Isten : Legyen boltozat a vizek az égbolton és világítsák meg a földet. M egalkotta kö zö tt, hogy elválassza egym ástól a vizeket. Megal­ Isten a k é t világító te ste t: a nagyobbik világító te ste t, k o tta te h á t Isten a b oltozatot, és elválaszto tta a bol­ hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik világító teste t, to z a t a la tti vizeket a boltozat felett levő vizektől. hogy uralkodjék éjszaka; meg a csillagokat. Talán A zu tán elnevezte Iste n a b oltozatot égnek. Így le tt borzongtok e gondolatokra. De a babilóniaiak nagy este és le tt reggel: m ásodik nap. holdistene, Sin: lám pa, am elynek világítania kell. V annak népek, akik úgy vélik, hogy az égboltozat: L ám pa Sam as is, a nagy napisten. A babilóniaiak egy nagyasszony, istennő, anya, aki a föld fölé hajol. agyonütnek tite k e t, ha ezt kim ondjátok. Mégis igaz. Pedig csak egyszerű kristálykagyló. F ölö tte nem az H a azonban ti csak en n y it m ondtok m agatokban: istenek p alo tája em elkedik, hanem valam i nagy óceán­ nap, hold, csillagok nem egyebek, m in t lám pák — féle v an jelen, am it a kristálykagylón á t lá th atu n k . csupán egyetlen lépést te tte te k meg előre. M ert nap E zért kék az ég. Víz v an fent, víz v a n lent, közöttük és hold terem tm ények s Isten kezében vannak. Aki a levegő felhőkkel. H a k ritik u sab b an elm élkedtek a a nap ragyogásába tekint, lelki szemeivel Iste n t látja, világ felett, m in t ahogy ezt a babilóniaiak teszik, aki a fényt ajándékozta. T itok előtt áll, és ha köszö­ ak k o r ki tu d já to k m ondani: a víz nem isten, hanem n e tet m ond a napfényért, köszönete Istennek szól, egyszerűen: víz. Ám ez csak féligazság, m ert a víz akiben a m enny fényei v an n ak — vagy aki a fények­ nem csak Isten alkotása, hanem Iste n tartózkodásának ben jelen van. É s lá tta Isten, hogy ez jó. Ez a negye­ helye is, jelenlétének helye. Isten m aga v a n jelen dik nap története. Em lékezhettek: aty áin k és anyáink m űvében. A ki a vizet látja, a tito k teljes Iste n elő tt áll. beszéltek nektek Mózestől, Iste n felragyogott dicsősé­ E m lékeztek a tö rtén etre, am elyet tőlem h allo tta­ géről a szent hegyen és Isten fényének sugárzásáról tok. E k k o r szólt Isten Mózes szája által és a víz k e tté ­ Mózes arcán. Nem m intha a hegy vagy a ragyogás v á lt. Az aty ák Baal-Cáfónnál a ten g er fenekén járv a, (sugárzás) isten lenne, hanem , m ert a hegyben nyil­ átk eltek a vizen. H a Isten a k arja, k e tté v álasztja az vánvalóvá le tt Isten titk a , az az isteni tito k , am ely E u frátesz vizét, am ely elzárja m ost előlünk a hazave­ fényét tü k rö z teti az égitestekben, a felcikázó villám ­ zető u ta t — ak ad ály talan u l h a lad h atu n k a rra , am erre ban és az em beri arcon. É s m iáltal lenne egy em ber em berré, h a nem azáltal, hogy Isten fénnyé válik az Isten vezetni akar. E z a terem tés m ásodik napja. arcán? H a arcunk sötét félelm ünkben és kétségbe­ É s Iste n szólt: G yűljenek össze az ég a la tt levő esésünkben, ak kor em eljük fel Istenhez, aki a világos­ vizek egy helyre, hogy lá th a tó v á váljék a száraz. É s ságot terem tette . E gyik zsoltárírónk így énekel: Aki úgy tö rté n t. A zután elnevezte az Iste n a szárazat Istenhez fordul, ann ak arca sugározni fog örömében. földnek, az összegyűlt vizeket pedig tengernek nevezte. É s lá tta Isten , hogy ez jó. N em nevezte a vizet N agy A zután ezt m ondta Isten : Pezsdüljenek a vizek B írónak és nem nevezte a földet N agy A nyának. E gy­ élőlények nyüzsgésétől, és repdessenek m adarak az égbolt a la tt. É s m egterem tette Iste n a nagy víziálla­ szerűen tengernek és földnek h ív ta őket. Ám h a ti azt m on d játo k , ezek csak tenger és szárazföld, m egint to k a t, a vizekben nyüzsgő különböző fa jtá jú úszó élő­ csak a féligazságot fejezitek ki. M ert tenger és száraz­ lényeket, és a különböző fa jtá jú m ad arak at. A zután föld nem csupán Iste n alkotásai, hanem tartózkodási m egáldotta azokat Iste n : Szaporodjatok, sokasodja­ helyei is. Aki ten g ert szel á t, aki a szárazföldön já r: to k , és töltsétek meg a tenger vizét; a m ad ár is soka­ sodjék a földön! Így végződött az ötödik nap. A zután Isten b en van. az t m o n d ta az Isten : Hozzon létre a föld különböző E m lékeztek arra, m iként von u ltak á t a tengeren fa jtá jú élőlényeket: barm okat, csúszóm ászókat és aty á in k , hogyan b izto síto tt nekik a ten g er átkelő u ta t. E z — tito k . Igaz, a ten g er csupán víz. De egy­ egyéb földi állatokat. É s lá tta Isten, hogy ez jó. ben tö b b is, m e rt Isten v a n a tengerben, Ő v a n a Á llatokat, am elyek nyüzsögnek, repülnek, sokasod­ tenger fölött, a tenger Istennek ru h á ja v agy eszköze. nak és term ékenyek. M indegyiket a m aga fa jtá ja sze­ Szám ítsátok le Iste n t és a tenger tö b b é nem a nagy rin t. Szigorúan fa jta szerint határolva. N em te re m te tt ilyen iszonyatos keveréklényeket, m in t am ilyeneket víz — a tenger a sem m ibe süllyed. A zután ezt m ondta Iste n : Növesszen a föld növé­ i t t készítenek, felállítanak és tisztelnek: em berfejű bik á k at, sakálokat oroszlánm anccsal és kígyónyakkal. n y ek et: füvet, am ely m ag v ak at hoz. N ekünk te h á t nincs szükségünk arra, hogy m egbékítsük az isteneket Nem , hanem m indet a m aga fa jtá ján ak megfelelően. M egm ondhatjátok a babilóniaiaknak: az állatok — azon célból, hogy valam i növekedjék, nem kell a állatok s semmi egyebek. Nem szentek, nem hordozói N agy A n y á t tisztelnünk. N övekedjenek a term ékeny a tito k teljes isteni hatalom nak. N em ak a rn ak im ádat fák, m inden fa hozza meg gyüm ölcsében a m agvat, am elyből új fa sarjad h at. T i to v á b b lép h ettek, m in t tárg y ai lenni. Szeretetrem éltók, m ert Iste n szereti őket, élőlények ők Isten k ertjében, az em ber őrizetére a babilóniaiak, m egbizonyíthatjátok e lő ttü k : nekik v a n szükségük felvilágosításra, a dolgok ésszerű értel­ bízva. De ezzel csak az első lépést m u ta tjá to k meg B abilon népének. M ert az állatok sem csupán állatok. m ezésére; t i m o n d h atjáto k meg nekik: a fák nem Ők is hordozói az életnek, am i Istenből fakad. É s ők istenek, egyszerűen csak fák („B äum e” ), fa-nyers­ csak azért elevenek, m ert az élő Isten bennük terem t anyagok („H olz” ). De ez is csak féligazság. M ert az és m unkálkodik (hat). E m lékezzetek: A tyáitok aran y ­ élő fáb an a terem tő Iste n m unkálkodik. b o rjú t készítettek Isten helyébe és Mózes elpusztí­ M ert m inden keletkezésben és növekedésben Isten to tta azt. Nem ab ban re jle tt aty áito k tévedése, hogy beszél, és h a Isten nem szól, akk o r semmi sincs. É s ha

206

azt képzelték volna: az Isten a borjúban ( = bikában) van. É s Mózes vélem énye nem az volt, hogy a bika történ etesen bika és nem Isten. Sokkal inkább arról v o lt szó, hogy a bik á b a v e te tt h it elfedte az t a titk o t, hogy Isten valóban jelen v a n a bikában, csak­ úgy, m int m inden m ás lényben. M ert Isten lesz kisebb, h a a bika — isten. É s végtelenül nagy és titokteljes lesz, ha m egértjük, hogy a bika Isten b en v an és Isten a bikában v a n — és hogy mindig Istennel találkozunk, am ikor élőlényre tek in tü n k . A tito k azonban a legsűrűbb hom ályban — m agunk tek in tetéb en jelentkezik. A kkor ezt m ondta Isten: Alkossunk em bert a k épm ásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég m adarain, az álla­ tokon, az egész földön és m indenen, am i a földön csúszik-mászik. M egterem tette Isten az em bert a m aga képm ására, Isten képm ására te re m te tte , férfivá és nővé te re m te tte őket. Isten m egáldotta őket és ezt m ondta nekik Isten : Szaporodjatok, sokasodjatok, tö ltsétek be és hódítsátok meg a földet. U ralkodjatok a ten g er halain, az ég m ad arain és a földön mozgó m inden élőlényen. M egm ondhatjátok a babilóniaiak­ nak , hogy az em ber tö b b , m int am inek ők képzelik: E m ber. S aját jogú és sa já t szabadságú lény. Az em ber nem rabszolga és nem töm eglény, aki tetszés szerint h agyható életben v agy sem m isíthető meg. Az em ber nem k ato n ai vagy politikai anyag, am ely által m űve­ letek vihetők végbe, vagy am elyet likvidálni lehet. Az em ber — az E m ber. A zonban akkor is, h a ezt m ár m egértették, még csak félúton állnak. M ert az em ber tö b b re h iv a to tt, m in t am it az értelem ítélete és hu m an itása alap ján m egtestesít. Több ő, m in t am iről tud o m ása van. A rra ren d eltetett, hogy Isten elé lép­ jen, Isten világosságát tükrözze, m ik én t Mózes orcája. A rra ren d eltetett, hogy önm agában elm élyedjen, gon­ dolkodjék és önm agában éppenúgy fellelje Isten titk á t, m in t k in t a világban, ahol a n appal és tengerrel, nö­ vénnyel v agy állattal v a n dolga. Ő m aga az Isten helye, Iste n titk á n a k helye és ennek fo ly tán m eghallja és m eglátja m indazt, am it Isten neki m ondani vagy m u ta tn i a k a r és az em ber ily m ódon Isten eszközévé válik, sőt, a terem tő és h ató Isten m u n k atársa, alkotó­ társa lesz. E z tö rté n t a h ato d ik napon. Ám Isten nem csak a H ató-A lkotó. Nem csak a Cse­ lekvő. Sokkal ink áb b az az Isten Ő, aki egyszerűen van. Ö nm agában nyugszik. M enny és föld létrejöttek, a hetedik napon Isten a művéből n y e rt ünn epet üli. M egáldja azt, m egszenteli — és az em ber, az Ő kép­ m ása, ezen a napon Benne nyugszik. A szom bat való­ ban a zsidó nép egyik legszembeszökőbb sajátossága. Persze, ez a szokás sem b u k k a n t föl — hogy úgy m ondjuk — a semmiből, hanem — ahogy az mindig is tö rtén ik — a régi hagyom ánnyal való k o nfrontá­ cióban: kialakult. É gy m itikus — jo b b an m ondva: m ágikus — szokást elevenítettek fel, az időtlen idők előtti szokást alapvetően m eg v álto ztatták , még pedig olyan radikálisan, hogy hirtelen az ellenkezőjét jelen­ te tte és m u n k álta, m in t an n ak előtte. A szom bat megünneplése, am ely évezredekkel Mózes elő tt m ár a K elet n éhány népénél szokásban v o lt: a tab u -n a p tiszteletét jelen tette. H iszen eredetileg nem az em ber volt az a lény, aki a term észetet m egváltoz­ ta tta , hanem m aga is része volt a term észetnek. A te r­ m észet v o lt az erősebb, az em bernek alkalm azkodnia k ellett hozzá. S zedhetett epret, v a d á sz h a to tt nyúlra, de a világot úgy k ellett elfogadnia, ahogy ta lá lta . A földműveléssel k ö szö n tö tt be az a kor, am ikor m ár az em ber b eav atk o zo tt a ta la jb a , sebet e jte tt ra jta , feltú rta. A m ikor m egkezdte az állatok szelidítését, k u ta k fú rását n yájai ita tá sá ra — akk o r kezdte meg

a világ átala k ítását. Ezzel azonban a N agy A nya ellen em elt kezet, m integy annak te sté t h a síto tta fel. K ite tte m agát annak a veszélynek, hogy az A nya bosszút áll. M indenfajta m unka a term észet elleni tám adás. Így, feltehetően, a korai évezredekben, a papok a holdfor­ dulónak csak bizonyos n apjain engedélyeztek m unkát, m ert a Term észet m inden eff ajta tám adás ellen véde­ kezett. Az idők folyam án — a földm űvelés követel­ m ényeinek megfelelően — szaporodtak a m un k an a­ pok és a viszony (em ber és term észet között) fo rd íto tt lett. Most m ár olyan n apokat h atá ro z tak meg, am e­ lyekben a föld megsebzésének régi tilalm át igazán és m inden körülm ények k ö zö tt érvényre k ellett ju tta tn i. V oltaképpen a szom bat nyugalm a az eredeti, a m unka pedig a k u ltú ra produktum a. Azon a néhány napon, am elyek végülis m egm arad­ tak , term észetesen a gonosz szellemek k ísértettek . H a valaki nem h ag y o tt fel azzal a tevékenységgel, am it a Term észet m in t ellene irányuló tá m a d á st fogott fel, a gonosz szellemek hatalm áb a ju to tt. Még m a is beszélnek boszorkányszom batról és ez a la tt olyan n a­ p o t értenek, am ikor a term észet erői elszabadulnak. Ma is él a félelem, olyasm it cselekedni, ami a m inden em beri ténykedés megelőző term észeti tö rvény ritm u ­ sával és szuverén törvényével ellenkezik s ez abban a próbálkozásban nyer kifejezést, hogy m egkísérlik a csillagokból kiolvasni, hogy valam ely nap kedvez-e egy utazásra vagy döntéshozatalra. E bben pedig nem ­ csak babona nyilvánul meg, hanem egyfajta m aradék­ tu d ás, hogy ti. az emberi cselekvésnek m egvan a m aga kö rü lh atáro lt területe; hogy léteznek előfelté­ telek és következm ények; s hogy az emberi cselekvés­ nek a globális folyam athoz kell tarto zn ia s hogy az előbbit az u tóbbiba be kell tagolni. Izráel visszanyúlt a régi tabu-naphoz és m egváltoz­ ta tta azt. Iste n tere m te tte a világot, ezt m ondja a terem téstö rtén et. A föld nem fenti és lenti hatalm as­ ságok h arca révén keletkezett. A földön nem a nagy, tiszteletre m éltó és veszedelmes A nya uralkodik. Nem ő szüli a fá k a t és az állatokat. Nem őáltala növekszik a fű és a gabona nem az ő révén érik, nem ő az, aki felfakasztja a vizel. N em ! A Föld — eszköz Isten kezében, aki tere m te tte azt. A hetedik napon azonban pihen Isten. Nem m intha félnie kellene egy ellen­ istennő bosszújától, hanem m e rt m ű v ét bevégezte. Az em ber, aki Istennel szövetségben van, Őt tükrözi, Benne él — szabad ( = független) a dém onoktól és boszorkányoktól, az örökös sietségtől. H a t nap lefor­ gása u tá n pihenni hagyja m űvét. Egész erejével ad ja á t m agát a pihenésnek, am ely Istenben van. Engedi, hogy megszenteltessék. Az em ber nyugalm a azonban nem elernyedés, hanem éber jelenlét az élő Istenben, A szom bat m inden időben a félelem napjából a sza­ badság és védettség n ap já v á változik át. Je l a szom­ b a t; az em ber elhívatásának jele, hogy k u ltú rá t te ­ rem tsen — olyan k u ltú rá t, am ely a szentségest áb rá­ zolja e világban és a túlvilág transzcendenciájában egyaránt. A h é t m inden nap ján ak hihetetlen szellemi fölény­ nyel végbem enő felismerési ak tu sa m ind a m ai napig a szabad em ber legnagyobb teljesítm ényei közé soro­ landó. Éneklés, elm ondás, megismerés adnak a m űnek értelm et. É s h a a zsidó szom batnapon a szent íráso­ k a t tanulm ányozza, arra m u ta t rá, hogy a mítosz, am ely valaha ú r volt az emberek fölött, h a ta lm á t vesz­ te tte , beszéddé lett, a szóló és h ató Isten beszédévé. A zt jelzi, hogy az em ber — hogy így fejezzük ki m ag u n k at — Iste n vonatkozásában: társaságképes le tt — szabad és független lény, aki hall és választ

207

adni képes, és aki ezért nem önm agát és nem sajá t alk o tását, nem bárm ilyen isten alk o tta lén y t dicsőít, hanem egyes-egyedül a nagy, tito k teljes Isten t. Mindez azt jelenti, hogy a világ is m ássá lesz előt­ tü n k . A világ nem dém oni h atalm ak birodalm a. De nem is banális m echanizm us. N em is idegen tárg y ak országa. Mi h á t a világ, hogyha: terem tés? Iste n szólt: világító testek ragyogjanak fel az égboltozaton, v á­ lasszák el egym ástól a n ap o t és az éjszakát, h a táro l­ já k el a jeleket, időket, n ap o k at és éveket. L ám pák­ k é n t függjenek az égboltozaton és világítsák meg a földet. Újból és újból — és éppen az ú jk o r term észettudo­ m ányi fejlődése folyam án — a rra m u ta tta k rá, hogy ez en n y it jelen t: a csillagok — csillagok és semmi egyéb. Csak lám pák. M egismerhető tö rvényeknek en­ gedelm eskednek, am a nagy m echanizm usnak vannak alávetve, am elyet m i a term észet rendjében megis­ m erünk. E z igaz. Á m az igazságnak csak egy része. H a hisszük azt az Iste n t, aki e világot körülveszi, á th a tja , kezében ta r tja , m u n k álja — bárhogy m ond­ ju k is —, ak k o r n ap és hold nem csak lám pák — sem­ m iképp sem egyszerűen dolgok, p u szta holm ik, hanem ezek benne v an n ak az Istenben. E hhez já ru l h arm ad ik k én t: H a Iste n nem csak a pu szta fá t te re m te tte , hanem h a e fa benne m arad, és ha nem csak kezet ajándék o zo tt az em bernek, h a ­ nem Őm aga e kézben jelen v an , akk o r végül m egte­ re m te tte a találkozás zó n áját is: az em beri lélek és a dolgok tek in tetéb en , a lélek és ég-föld, lélek és naphold-csillagok, lélek és fa, lélek és állat, lélek és fény, lélek és sötétség, lélek és víz vonatkozásában. Világot te re m te tt, tele jelentőségekkel, korrespondenciákkal és vonatkozásokkal. O lyan hellyé te re m te tte az emberi lelket, am elyben a dolgok m egszólalnak, am elyben k im o n d h atják , am i bennük rejlik. A H old csak kőzet. Igaz. A H old hely és té r, Isten része és jele — ez is igaz. É s a H old: kép(m ás), h ató , terem tő erőket ébresztő, dinam ikus kép(m ás), am ely az em ber lelkében tükröződik. Az egyik nem választ­ h ató el a m ásiktól. A fá t lehet nyersanyagnak is tekinteni. Egyidejűleg azonban a jelenvaló Iste n kéz­ zel fogható helye. E s kép is, am elyben az em beri lélek elő tt feltárul tulajdonképpeni valóságának egy

része, egy rész a világból és egyidejűleg egy rész Istenből. É s ez a három valóság igazából elválasztha­ ta tla n u l egy. É rdem es volna azon eltűnődni, hogy a fentiekben nem azok a ta p a sz talato k tükröződnek-e, am elyek a korai egyházat a Szenthárom ság-tan megszövegezésé­ hez vezették. A S zenthárom ság-tan — esetleg — nem egyben a világ valósága három ságának és az em ber valósága három ságának ta n a is-e egyben. Hiszen Istenről is éppen ezt m o n d ják : Ő Isten. Más, m in t m inden egyéb. Egész egyszerűen: Isten. É s nagy távolságra vagyunk Tőle mi, em berek. Semmi egye­ bek: em berek. Istenről ezt is m ondják: Ő e világ Istene. E gy em­ ber alak jáb an v á lt láth ató v á, foghatóvá, megismer­ hetővé, hallhatóvá. É s senki sem lesz képes Jézus K risztusnak ezen em beralakjában m eghatározni, mi benne isteni és m i emberi. Az E m ber-K risztusban meg­ ragadjuk, m egértjük Isten t. M ondják Istenről e harm adik dolgot is: Különös m ódon él az em beri lélek m élyén. O tt, úgyszólván, a megismerés világosságaként jö n a napfényre, belülről világosítja meg az em bert és az em bert a találkozás, az Ige, a m egértés, az isteni Lélek (szellem) helyévé av atja. A Biblia terem téstö rtén ete nekünk, m a élő em be­ reknek — ú tm u ta tá s a rra vonatkozóan, hogyan vál­ h a tu n k szabaddá. A félelm ektől szabadabbá. A rezig­ nációtól szabadabbá. A pusztító tévedéstől, önálta­ tá stó l szabadabbak, m iszerint m i vagyunk a világ urai. V alójában nem vagyunk azok. De részt veszünk a nagy já té k b a n , am ely Isten, a világ és az em ber k ö zö tt Istenben lejátszódik. H a ezt tu d ju k , feloldódik a görcs, am elyben az em ber félelme és h atalm i vágya m in t valam i göcsbenbogban h ú zó d ott-fonódott össze. Szükségtelen a féle­ lem ; és uralkodni, ez a z t jelenti, hogy higgadtan, óvatosan közös felelősséget vállalni atek in tetb en , hogy m i tö rtén ik a világgal. H a így teszünk, a világ m ent lesz az em beri tú lk ap ástó l és nyilvánvalóvá válik, hogy a világ : Isten n ek és a szabad, a szabadon bocsá­ to tt em bernek egyaránt világa. Jörg Z in k F o rd íto tta : Fórisné Kalós Éva

„Lelkiismeret” és „vétekvállalás” Bonhoeffer „Etika” c. művében Az „ E th ik ” -ben kétszer szerepel fejezetcím ként a „lelkiism eret” : először az „ Is te n szeretete és a világ széthullása” részben — a szégyenérzettel-szem érem m el e g y ü tt taglalva, m ásodszor a „Felelősségteljes élet stru k tú rá já ” -ban önállóan s i t t — különös m ódon — E b erh ard B ethge a „Gewissen” ( = lelkiism eret) elé rendezte a „S chuldübernahm e” - t ( = vétek átv állalást). B onhoeffer általános m űveltsége is átlagon felüli vo lt. A m ennyi az „ars longa” -ból az ő „ v ita brevis” -én belül m egism erhető vo lt, a z t e lsa já títo tta , feldolgozta, in terp retálv a közkinccsé te tte . A „T u d ás fájá” -nak gyüm ölcsét ő is ízlelte, ízlelgette. M agát a szimbólu­ m o t nem nevezi nevén. . . . T alán azért, m e rt ném etül a „T udás fája” = „B au m d er E rk en n tn is” ( = meg­ ismerés fája) s megismerni B onhoeffer nem a tilto tt gyüm ölcsöt a k a rta , hanem Iste n igazságát: a K risz­ tu ssa l való azonossá form álódás ( = „Gleichgestal­ tung” ) kegyelm ét — p aran csát! . . . E g y éb ként is, hogy a tu d á s — m egism erésből/felism erésből táp lálk o ­

208

zik, vagyis ism ereteken alapszik — annyira evidens, hogy nem szükséges rá sok szót vesztegetni. Á m a felelősségtudat ebből a tudásból-ism eretből nő ki, a lelkiism eret d ik tálja a felelős élet tem p ó ját, ez ala­ k ítja és határo zza meg egész stru k tú rá já t. — Mindaz, am it B onhoeffer szégyenérzetről, merész te ttrő l, lelki­ ism eretről és Iste n irá n ti engedelmességről m ond — nagyon töm ören, költői form ában m ár felzengett Ma­ dách kobzán: „Szabad bűn és erény közt Választhatni, m ily nagy eszme, S tudni mégis, hogy felettünk P ajzsul áll Isten kegyelme. Tégy bátran hát, és ne bánd, h a A töm eg h álád atlan is lesz, M ert ne azt tek in tse célul, Ö nbecsét csak, ki nagyot tesz, Szégyenelve ten n i m áskép;

É s a szégyen öntudatja A h itv á n y t főidre szegzi, A dicsőet felragadja. — Á m de u ta d felségében N e vakítson el a képzet, „Hogy, am it tessz, azt az Isten Dicsőségére T E végzed, É s ő éppen rá d szorulna, M int végzése eszközére: S őt: te nyertél tőle díszt, ha Engedi, hogy tégy helyette”. A felelős te tt m indig tu d a to s és ism ereteken ala­ puló. T u d ja, mi ellen lép fel és n y ito tt szemmel vál­ lalja a k ockázatot. Ism eri a világot és ezért tu d ja , hogy vállalkozásában elbukhatik. A lelkiism eret p a ­ rancsa legyőzi a veszélyérzetet, -tu d a to t. A „lelkiis­ m eret” szó a különböző nyelvekben kifejezi m indezt — egym ástól kissé eltérő m ódon. A „Gewissen” szó­ b an bennefoglaltatik a „m ein W issen” ( = az én tu d á ­ som), az „ich habe es gew ußt” ( = tu d ta m ezt) és a „gewiß” ( = bizonyára) fogalm a; az angol kifejezi az e g y ü tt-tu d á st („conscience” ); a m i szavunk, a „lelki­ ism eret” pedig egyenesen sugallja a kérd ést: m it isme­ re k ? és a v álaszt e kérdésre: ismerek em beri köteles­ séget, ismerem a m agam és a tá rsa m lelkét, intellek­ tu sá t, lényét, életét, sorsát, lehetőségeit és k o rlátait. Benne lü k te t a szóban az ókori parancs — tu d ásn o r­ m a: „Ism erd meg m ag ad at!” . — S h a Bonhoeffer ta g a d ja is (a m aga helyén és aspektu sáb an m éltán) a jóról és gonoszról való ism eretünk jogos és hasznos v o ltá t (m ondván, hogy e tudásu n k Istennel tö rté n t m eghasonlásunk — rán k nézve halálos — következ­ m énye, hiszen a bűneset elő tt az em ber „csak Iste n t tu d ta s benne m indent tu d o tt” ), de té r t enged (korlá­ to k között) a lelkiism eret szavának s nem m en t fel (bizonyos esetekben és körülm ények között) a felelős cselekvés kötelezettsége alól, még akk o r sem, h a hang­ súlyozza: nincsenek m indig extrém helyzetek, nem kell állandóan a világ b a já t m agunkra vennünk, jogunk v an az életet élveznünk (játszanunk, szórakoznunk, szeretnünk), szabad a m agunk öröme felett a távoli világrészeken lejátszódó tra g é d iá k a t elfelejtenünk. Az „ E tik a ” első lapjain B onhoeffer azt m ondja még, hogy a szégyenérzet ( „Scham” ) em lékezteti az em bert Istennel tö rté n t m eghasonlására, m íg a lelkiism eret („Gewissen” ) a m ár önm agával is m eghasonlott em­ b e rt h ív ja önegységre (26. o. k.—134. o. k.). I t t még a z t állítja, hogy a lelkiism eret szava („Gewissensruf” ) kizárólag tiltó jellegű („ne tedd . . . nem k ellett vol­ n a . . . ” ). A lelkiism eret — úgym ond B onhoeffer — nem ismeri a parancso lato t („Gebot” ), hanem csak k é t k ateg ó riát: a m egengedettet („Erlaubtes” ) és a til­ to tta t („Verbotenes”). (Pedig: m i m ás in d íto tta el m agasztos ú tjá ra , m i egyéb reag ált az isteni parancs­ szóra, m in t a lelkiism eret? A „d u sollst n ich t” h ely ett m i egyéb k ö zv etítette a „ d u sollst!” , „ d u m ußt!” , „ d u d arfst es n ich t leiden!” kényszerítését, m in t lelki­ ism erete? S h a nem köv ette volna ezt a „ne te d d !” h ely etti „ted d , ten n ed kell, nem tű rh e te d ” p aran csát — vajon nem v á jta volna-e szívébe m éregfogát az önvád, ez a bennünk lakozó kígyó? N em véletlen e szóképzés sem : lelkiism eretfu rdalás, „Gewissensbiß” , m ert szüntelenül fúr és mar, g yötör az, am it rosszul te ttü n k és am it jól ten n i elm ulasztottunk. — S erre jó illusztráció Schiller „Y bikus darv ai” , h a dilettáns fordításban is: „ J a j és ja j annak, ki tito k b a n / T ársára gyilkos tő r t em elt. / S arkába kapu n k , m egragadjuk / Mi, éji, rém i testü let. / S nincs m enekvés, / Ú ton érjük, / Üldözzük fárad atlan u l: / M egbánás, bűn­ vallás / Lim-lom elő ttü n k , h asztalan. / H alál hom álya

ham v ait nem védi, / Z sákm ányunk m arad, / M ert em bervér folyt keze által, / F a jtá rsá ra em elt tő r t! ” . A perszonifikált lelkiism eretfurdalásnak, az eum eni­ dáknak dala ez. V agy másik, közism ert idézet a I I I . R ichárdból, a „despair and die” = reszkess, pusztulj!: a király a csata előestéjén hallja a m egöltek á tk á t — önön lelkének vádló han g ja ez. . . . ) S Bonhoeffer m eglátta, am i k ö rülötte folyt. Nem h iába írja m ás h ely ü tt : „M a ism ét vannak gonosztevők és szentek, még pedig ország-világ előtt. A csendes napok szürke­ ségéből a vihar fekete felhői gom olyognak elő és a villám vak ító fénye cikázik. A k o n tú ro k tú l élessé v áltak . A valóság lelepleződik. Shakespeare alakjai já rn a k szerte. . . . ” (68. o. k. —12. o. k.) E tu d á s t m ár feltételezve írja : „A lelkiism eret úgy lép fel, m in t Isten han g ja és m in t a többi em berhez való kapcsolat norm ája. Az em ber te h á t önm agához való helyes viszonyulásá­ ban nyerje vissza Isten- és em berhez fűződő helyes kapcsolatát. E fo rdulat az az igény, am elyet az Istennel egyenlővé v ált, jó t és gonoszt ismerő em ber tám aszt. Az em ber jó n ak és gonosznak eredetévé vált. N em ta g a d ja önön gonosz v o ltá t, de lelkiisme­ retében ö n m agát: a gonosszá v á lta t hív o g atja visz­ sza tulajdonképpeni jobb énjéhez, a jóhoz. E z a jó, am ely az em bernek önm agává való egységéből áll, legyen im m ár a jó forrása. Ez az Isten jó-ja, a fele­ b a rá t irán ti jó. A jó és gonosz tu d á sá t m agában hordozva, az em ber Istennek, em bernek, önm agá­ n ak bírájáv á le tt.” (27 —28. o. —135—136. o.) Bonhoeffer te h á t a lelkiism eretet fontos tényezőnek ta rtja , életm entő fu nkcióját nem ta g a d ja : „A lelkiism eret . . . abban kérlelhetetlen, hogy a tilto tt dolog cselekvésében az egész élet veszélyez­ teté sét lá tja : nevezetesen az önm agával való meghasonlást” (27. o .—136. o.), de valahogy elbizakodottsággal, gőgösséggel vádolja e helyen: nem Isten paran cso latát m egvalósító—hanem Istenhez és em bertárshoz h id a t verni akaró szándék szülötte, a ra b lo tt kincs ( = a jóról és gonoszról való tudás) m ellékhajtása, a bűn bélyegét hordja m agán. „Az elm életi etik a és a valóság” fejezetben m ár nem a negatívum ra teszi a hangsúlyt: „M agányosan küzd a lelkiismeret embere a döntést követelő kényszerhelyzetek túlereje ellen. De a konfliktusok sokrétűsége és m értéke, am elyeken belül választania kell, pusztán lelkiism eretére t á ­ m aszkodva, semmi m ás által nem tanácsolva vagy hordozva — széttépi őt. A szám talan tisztes és csá­ bító álarc, am elyben a gonosz környékezi őt, lelki­ ism eretét félénkké teszi, elbizonytalanítja, am íg végül megelégszik azzal, hogy tisztázo tt lelkiisme­ rete legyen tisz ta lelkiism eret h elyett, vagyis hazudni kényszerül saját lelkiism eretének, nehogy kétségbe kelljen esnie, m e rt az az em ber, akinek ta r tá s t egyedül a m aga lelkiism erete ad, sohasem érth eti meg, hogy gyógyítóbb és erősebb lehet a rossz lelki­ ism eret, m in t a m egcsalt lelkiism eret. . . . K inek lenne joga gyalázni ilyen b u k ást és k u d arco t? . . . Az értelem , az etikai fanatizm us, a lelkiismeret, a kötelességtudás, a szabad felelősségvállalás, a csön­ des erény — a nem es hum ánum jav a i és m ag a tartá s­ form ái. L egjobbjaink azok, akik m indazzal, am i sajátju k , m indazzal, am ire képesek, alám erülnek. Don Q uijote h a lh a ta tla n figurája jelenik meg ben­ n ü k .. . ” (68. o. k. —11. o. k.).

209

M indezt fe n n ta rtv a és kiegészítve, a m aga teljes nagy­ ságában és nem ességében ábrázolja B onhoeffer a lelkiis­ m eretet a „Felelős élet s tr u k tú r á já é b a n . I t t sem m ond­ ja, hogy a lelkiism eret Isten ajándéka, terem tése vagy az „azonossá form álódás” építőköve. A zt sem (am it pedig szeretnék hinni), hogy a lelkiism eret a felelősség vállalás szülője — ennél m esszebbre, m élyebbre n y ú l: „ K é t dolog h atározza meg a felelősségteljes élet s tru k tú rá já t: az életnek Istenhez és em berhez való kötöttsége, valam in t sa já t életünk szabadsága. E kötelék és e szabadság nélkül nem létezik felelősség­ tudat. . . . A kötelék a helyettes-m ivolt („Stell­ vertretung” ) és a valóságszerűség ( „W irklichkeits­ gemäßheit”) fo rm áját viseli, és a szabadság életben és cselekvésben való önvizsgálat á ltal bizonyul meg, a konk rét döntés kockázatában („W agnis” ). . . . A helyettes-m ivolt m egbizonyul oly körülm ények kö­ zö tt, am elyekben az em ber közvetlenül kényszerül m ások h ely ett cselekzdni, m in t teszi azt az apa, az állam férfi vagy a ta n ító ” (238. o. —175. o. k.). K ülönös sorrend: a gyerm ek előbb a p já t ismeri meg m in t a u to ritá sá t, ta n ító já t, és védelm ezőjét; azután találkozik az iskola funkciójával, am ely hasonlatos az apáéhoz, kevésbé m eghitt, de tág ab b világot nyitó sajátságával, és csak a felnőttnek kellene megismernie az állam férfiakat, azok szándékát és céljait. S ez utóbbi téren — dem okráciákban — m ár korlátozott választási joga is v a n : tá m o g a th a tja az egyiket szava­ zatával, b írálh atja a m ásik at — sőt, m ár csak saját érdekében is eddigre kötelességévé v á lt az állásfogla­ lás, a k á r „felsőbbség” -gé („Obrigkeit”) v á lt az egyik vagy a m ásik, ak ár nem . — Bonhoeffer feln ő tt k orára ez a term észetes egym ás u tá n fejtetőre állt. A kis­ gyerm ek „főnöke” ugyan még az apa, de a serdülőjé m ár az állam férfi, aki m érget csepegtet az ideálra-bál­ v án y ra szom jas ifjú szívébe — bekövetkezetett az „ a p á t fiú, te s tv é rt te stv é r elad” szomorú korképe, am ikor is az állam férfi hatalom m ám oros és kezdetben diad alittas h an g ja elnyom ja és g y akran el is hallgat­ ta tja a ta n ító csendes, intő szavát. — E sorrend­ válto z ta tá s k ö tetek et áru l el a II. világháború n ém et­ országi pszichózisából. — Csodálatos m eglátása Bon­ hoeffernek, hogy az apa helyettesíti gyerm ekét azáltal, hogy dolgozik, harcol, szenved érte s hogy „nem men­ tesülhet az apaság szabta felelősség alól” (238. o .— 175. o.). M ár kevésbé meggyőző a fo ly tatás: „E valóságon csődöt m ond a fikció, am ely az izolált egyénben keresi m inden etikai m ag atartás alanyát. Nem ő, hanem a felelős em ber („der Verantwort­ liche”) az alany, efelé kell fordulnia m inden etikai eszm élkedésnek” (238—239. o. —175. o.). E k ettő k özött nem érzem a különbséget, m ert a fele­ lős d ö n tést m indenkor az egyes em bernek (ahogy fent áll: „az izolált egyénnek = „der isoliert Einzelne”) kell m eghoznia, még pedig izoláltan, sa já t lelkiisme­ rete elő tt, tek in tetb e véve a körülm ényeket, lehetősé­ geket, k o rláto k at, a kockázatot és a kiszab o tt időt, v alam in t sa já t etikai n o rm áit; csakis a k eresett m a­ gányban, elszigetelten és nem csordaszellem től vezé­ relten h atáro zh ató meg az a lépés, am ely m egérdemli a „felelős” nevet. — Bizonyos fokig igaz, hogy „nem jelen t különbséget, m ilyen körre te rje d ki a felelősség: egyes em berekre, egy bizonyos közös­ ségre v agy egész közösségcsoportokra” (uo.), de m ár m egkérdőjelezhető a következő (csonka?) m on­ d a t: „nincs em ber, aki a felelősség, azaz a helyettesítés alól k iv o n h atn á m ag át” (uo.). . . .

A zért m erült fel bennem a lehetőség, hogy e m ondat csonkán m arad t, m ert tükörfordításában tulajdonkép­ pen így szól: „E gy em ber sem, aki a helyettesítés, azaz a felelősség alól kivo n h atn á m ag át” . H a azonban csak elírásról van szó, és helyes a fenti fordítás, úgy ehe­ ly ü tt Bonhoeffer „Az em berek m egvetője” fejezethez n y ú lt vissza, ahol ezt írja: „Iste n szereti az em bert. . . . Nem az eszm ényi em bert, hanem az em bert úgy, ahogy van. . . . Isten em berré lett, valóságos em berré. . . . Nem keresi ki a m aga szám ára a legtökéletesebb em bert, hogy szövetkezzék vele, hanem közönséges emberi term észetet vesz fel. Jézus K risztus nem a nemes emberség megdicsőülése, hanem Isten igenje a való­ ságos e m b e r re . Jézus nem egy em ber, hanem az em ber. . . . ” (75. o. k. —16. o. k.). A bba a gondolatba, hogy Jézus K risztus az em ber, belesimul az a m egállapítás, hogy nincs em beri élet helyettesítő élet nélkül. „Az em berek m egvetője” ( „Menschenverächter”) fejezetben arról is szó esik, hogy m i azáltal, hogy em bereket ítélünk meg, katego­ rizálunk: j ó —rossz, dicséretre—m egvetésre m éltó — Isten bírájáv á tesszük meg m agunkat, aki pedig K risztusban elfogadott, szeret m inket úgy, ahogy vagyunk. — Nem biztos azonban, hogy a „Felelősségteljes élet stru k tú rá ja ” az „ E tik a m egform álásá” -hoz s ezen belül „Az em berek m egvetőjé” -hez nyúl vissza. Valószínűbbnek látszik, hogy a totális háborúban Bonhoeffer szem elől tév esztette a békevilág langyos vizeit, olyan körülm ényeket, am elyekben egy sereg em bernek igenis m ódja van a felelősségteljes életvitel alól kibújnia és ezt meg is teszi. Ahogy „angyalbőr”-be öltöztették a gyerm ekeket és az aggastyánokat, am int megkezdődtek a deportálások egyrészről, a bom batá­ m adások másrészről, de facto nem m a rad t egy lélek sem N ém etországban, akinek — az általános veszélyez­ tetettség közepette — m ódja le tt volna elefántcsont­ to ro n y b a elzárkóznia, vagy pl. ru le tta sztal m ellett ölnie az időt. M indenki felelt környezetéért, szomszéd­ jáé rt, b ajtársá ért, családjáért, önm agáért. Ú gy hi­ szem, hogy a „fegyver csörög, haló hörög, a nap vér­ tóba száll” képe feledtette Bonhoefferrel „Az em berek m egvetője” m ásik igazságát, am ely pedig éppen akkor volt a legaktuálisabb: „Az Istennek em berré léteiéről szóló üzenet olyan k o rt tám a d meg frontálisan, am elyben m ind a jók, m ind a gonoszak szám ára az em ber m egvetése vagy istenítése a bölcsesség végső konklúziója. . . . A rohanó viharban sokkal érthetőbben válnak nyil­ vánvalóvá az em beri term észet gyarlóságai, m int n y u godt idők csendes folyam án. A soha nem se jte tt fenyegettetések és lehetőségek lá ttá n ébredő félelem, birtoklási vágy, önállótlanság és b ru talitás lesz tú l­ nyom órészt cselekvésünk h a jtó rugója. A zsarnoki hajlam ú em berm egvető ilyen időben játszi könnyed­ séggel kih aszn álh atja az em beri szív aljas ösztöneit oly m ódon, hogy táp lá lja és m ás névvel lá tja el azokat: a félelmet felelősségtudatnak nevezi, a b irtok­ lási v ág y a t igyekezetnek, az önállótlanságot szoli­ daritássá kereszteli át, a b ru ta litá st ú r m ivoltnak hívja. . . . ” (77. o. —18. o.). A „H elyettesítés” -ben ( „Stellvertretung”) Bonhoef­ fer ad absurdum erőlteti tézisét, am ely szerint m in­ denki, kivétel nélkül, h elyettesként él, m ásokért: „A m agányos em ber is helyettesként él, sőt ezt kvalifikált módon teszi; az ő élete az em berért, az em beriségért való helyettes életvitel. A m ikor ön­ m agáért felel, voltaképpen az em berért, vagyis az em beriségért teszi ezt” (239. o. —175. o.).

S ez m egint igaz — azaz hogy így igaz. M ert élhet a m agányos em ber is m ásokért (Isten ért, em berekért, m agas eszm ékért), de ennek ellenkezőjére is bőven ak ad példa — viszont tén y , hogy am ikor az em ber önm agáért felel, egyben m indenkiért felel és m indenki e lő tt vizsgázik: Is te n —em b er—önm aga elő tt! — Gyö­ nyörű ívben fo ly ta tja Bonhoeffer e g ondolatsort: „Az a tény, hogy Jézus nem élt a házasság, család, hivatás speciális felelősségi kötöttségében, semmi­ képpen sem emeli ki ő t a felelősség hatóköréből, hanem ann ál inkább világ ítja meg felelősségét és helyettes m iv o ltját” , s ta lá n itt csendül meg legforróbban Bonhoeffer krisz­ tológiája: „M inthogy Jézus az élet — a m i életünk —, m int em berré le tt Isten F ia é re ttü n k helyettesítően élt, ezért m inden em beri élet á ltala lényegileg helyette­ sítő élet. Jézu s nem v o lt az az egyetlen, aki saját tökéletességét a k a rta volna m egvalósítani, hanem csak úgy élt, m in t aki énjébe fogadta és hordozta az összes em bert. Egész élete, cselekvése és halála helyettesítés volt. A m it az em bereknek kellene átél­ niük, tenniük és szenvedniük, az őbenne teljesedik. E bben a reális helyettesítésben, am ely em beri léte­ zését jelöli, ő a Helyettesítő. M inthogy ő az élet, ezért m inden élet általa helyettesítésre rendeltetett” (239. o. — 175. o.). S ezt el kell fogadnunk m in t célt, program ot, önm ér­ cét és b ű n b á n a tu n k alap ját, hiszen csak kivételes alkalm akkor tö ltjü k be (ha egyáltalán b etöltjü k) e m agasztos rendeltetést. Az „azonossá form álódás” nem tö rté n t meg, botlások, bukások, m egkerült aka­ dályok jelölik u tu n k a t; B onhoeffer túlbecsüli az em­ bert, am ikor ezt m ondj a: ,,H a berzenkedik is, helyettesítő élet m arad — életre vagy halálra úgy, ahogy az ap a — ap a m arad, jó ra vagy gonoszra” (239—240. o. —175—176. o.). M indörökre igaz azonban a norm a: „H elyettesítés és/vagyis felelősség csak a m agunk életének a m ásik ja v á ra való teljes odaadása árán létezik. Csak az önzetlen („der Selbstlose”) él felelős­ ségteljesen, ez pedig azt jelenti, hogy csak az önzetlen él. Ahol az isteni „igen” és az isteni „nem ” eggyé lesz, o tt v an jelen felelősségteljes élet. A felelősség­ ben gyökerező önzetlenség oly an n y ira hiánytalan, hogy G oethe m ondásának, m iszerint a cselekvő m in­ dig felelőtlen — i tt van a m aga helye. A helyette­ sítő élettel visszaélni kétféleképpen lehet: a m agunk énje abszolutizálásával és a m ásik ember énjének abszolutizálásával. Az első esetben a felelősségtudat erőszakhoz és zsarnoksághoz vezet . . . A m ásodik­ ban azon em berek jav a, ak ik ért felelősnek érzem m agam , azt eredm ényezi, hogy szem elől tévesztem m inden egyéb irá n t fennálló felelősségemet és önké­ nyes cselekedetekre rag ad tato m — am elyek torz­ képe csak az Isten elő tti — Jézus K risztusban m in­ den em ber Istene elő tti — felelősségemnek. Mind­ k é t esetben m egtagadom a Jézus K risztusban való felelősségteljes élet forrását, lényegét és célját — a felelősséget pedig magam-alkotta bálvánnyá züllesz­ tem. — M int helyettesítő élet és cselekvés — a fele­ lősség lényegében em berek közti viszony. K risztus em ber le tt s ily m ódon az em berekért h ordozott helyettes felelősséget. Létezik felelősség dolgokért, ügyekért („Sachen”), állapotokért, értékekért is, de csak úgy, ha megőrizzük a dolgok, ügyek, állapotok és értékek Krisztusra, az emberré lett Istenre való ere­ deti lényegi és célbeli rendeltetését. — K risztus által

a dolgok és értékek világa visszanyeri terem tésbeli — az em ber ja v á ra k észített — eredeti a rc u latát. Az oly sokszor h a llo tt — valam ely ügyért Való fele­ lősség — csak e h atárig jogos. Ezen tú l veszedelmes módon m inden élet eltorzulását szolgálja — a dol­ gok u ra lm át az em ber felett. Létezik olyan odaadás az igazság, a jó, az igazságos, a szép irán t, ahol a felhasználhatóságra („Nutzanwendung”) való rá ­ kérdezés — profanizálás lenne, és mégis: éppen ez a tén y teszi evidenssé, hogy a legm agasabb értékek­ nek az em bert kell szolgálniuk. Mindezen értékek isteníthetők is, de akkor m ár nem lehet szó felelős­ ségről, csak m egszállottságról, am ely elp u sztítja az em bert, hogy bálványán feláldozhassa. N em az ügy hozam a (haszna), te h á t a lényével való visszaélés, hanem az em berre való terem tettség az, a m it „egy ügyért való felelősség a la tt érténünk kell” (240— 41. 0 .—176. o.). N agyon m egszoktuk (a H eidelbergi K á té t elfelejtve), hogy „haszon” a la tt pénzt és előm enetelt, p ro fito t és karriert értsü n k pejorative — te h á t önzést, szám ítást, kapzsiságot. Bonhoeffer ennek h a d a t üzenni is restell. Nem alantas, hanem etikailag m agas — m agasztos — ügyekről, eszmékről, azok irán ti odaadásról van itt szó, am elyek szolgálata m indaddig helyes és nemes, amíg nem abszolutizálódik, nem válik kizárólagossá s ily m ódon em berfaló bálvánnyá. Nehéz, néha lehe­ tetlen m egállapítani a p o n to t, am eddig el kell ju tn i valam ely ügy szolgálatában s am elyen túllépni m ár nem szabad — azaz: néha mégis kell; szükséges a világban radikálisan, te k in te t nélkül a következm é­ nyekre keresztülvinni a k a ra tu n k a t; érvényt szereznünk annak, am it helyesnek tudunk — s ezáltal vétkessé is válnunk! A II. V ilágháborúban, a H itler-ellenes össze­ esküvésben résztvevő teológus „ E th ik ” -je, etik ája csakis k o nkrét leh e te tt: „Az ügynek megfelelő („sachgemäß”) az a m aga­ ta rtá s, am ely az ügynek eredeti, lényeg- és célbeli Istenhez és em berhez való viszonyát szem előtt ta r tja ” , olvassuk „A dolgok világa — célszerűség — állam ­ vezetés m űvészete” („W elt der Dinge — Sachgemäß­ heit — Staatskunst” ) címmel e llá to tt fejezetben (250. ο .—183. ο.), am elyet így fo ly tat: „Az állam hatalom gyakorlásához, an nak m űvésze­ téhez hozzátartozik ann ak technikai oldala (kor­ m ányzás, diplom ácia), am elynek részei azonban a legtágabb értelem ben v e tt pozitív tö lte tű jogszabá­ lyok és szerződések, sőt a jogi szem pontból nem rög­ z íte tt szabályok és a bel- és külpolitikai együttélés történelem -szentesítette form ái és végül az állam i keretek kö zö tt fo ly ta to tt életform a általánosan el­ fogadott erkölcsi elvei is. E gyetlen állam férfi sem v eth eti el b ü ntetlenül e törvényszerűségeket. Ezek könnyelm ű lebecsülése vagy áttörése előbb-utóbb vissza­ üt. . . . A higgadt államférfi a sok nemzedék által gyűjtött tapasztalatból leszűrt bölcsességet e formákban fel- és elismerve, azt a maga hasznára fogja fordítani. . . . O tt, ahol a form ális tö rv én y követése (állam ­ vezetésben, üzleti vállalkozásban, családban, tu d o ­ m ányos felfedezésben) a történelem folyam a során összeütközésbe kerül az emberek puszta létszükségei­ vel, o tt az ügynek megfelelő cselekvés kilép az elvi­ törvényes, norm ális, szabályos körből és a semmiféle törvény által m ár nem szabályozott, végső szükségsze­ rűségek rendkívüli szituációjához alkalmazkodik. Ma­ chiavelli állam tanában e te k in te tb en a „necessita” fogalm át h ag y ta az u tókorra. . . . Nem kétséges, hogy léteznek ilyen szükségszerűségek. E zeket ta ­

gadni a valósághoz h ű ( „wirklichkeitsgemäß” ) cse­ lekvésről való lem ondást jelentené. . . . U gyanígy kétségtelen, hogy e szükségszerűségek, m iként ma­ gának az életnek alaptényei (szó szerint: őstényei = „Urtatsachen”) m ár semmiféle törv én n yel nem rag ad h ató k meg és m aguk sohasem válhatnak tör­ vénnyé. R endkívüli helyzeteket idéznek elő, lénye­ g üket te k in tv e : határesetek. E zek m ár az emberi ráció elől elvágják a sokféle kiutat és az ultim a ratio­ ra kérdeznek rá. A p olitika terén ez az u ltim a ratio: a háború, de a sa já t életszükséglet m ia tt elk övetett csalás, szerződésszegés is idetartozik. A gazdasági életben ez em beri exisztenciák összezúzását jelenti üzleti szükségszerűségek következtében. A z ultima ratio — a ratio törvényén kívül esik: irracionális cselekedet. . . . A rendkívüli szükség a felelősséget viselő ember szabadságára apellál. N incs m ár törvény, am ely m ögött a felelősséget vállaló elsáncolhatná m agát. N incs te h á t olyan tö rv én y sem, am ely őt a szükséghelyzet lá ttá n , ilyen v agy olyan döntésre kényszeríthetné. E szituáció felism erésekor — sok­ kal inkább — le kell m ondania m inden törvényről és tu d a tá b a n lennie annak, hogy szabadon vállalja a kockázatot, m iszerint sérti, á ttö ri a tö rv én y kere­ te it; vagyis szem elő tt kell ta rta n ia , hogy „szükség törvényt bont”; te h á t éppen a törvénysértés által ismeri el a felelősen cselekvő a törvény érvényes voltát, m íg végül m inden törvényről lemondva (és csakis így!) szolgáltathatja k i saját elhatározását és tettét a törté­ nelmet formáló isteni vezetésnek” (253—254. o .— 185—186. o.). Bonhoeffer te h á t éppen nem azt m ondja, hogy az állam férfi és egyáltalán a felelősen cselekvő em ber várjon isteni sugallatra, hiszen m ár a „F arizeusok” fejezetben is leszögezte, hogy Jézu s nem tű ri involvál­ ta tá s á t a m i altern atív áin k b a, vagy-vagy-jainkba, konfliktusainkba (32. o.—139. o., utalással L k 12,14re) és a „M egvizsgálás” -ban is rá m u ta to tt, hogy Isten a k a ra tá t n a p o n ta a konk rét szituációkban kell érte­ lemmel, a tap asztalato k b ó l leszűrt tanulságok segít­ ségével, a jelenre k o n cen trált figyelemmel vizsgál­ nu n k , k u ta tn u n k (43. o.—147. o.), a hirtelen tám adó ö tletek et elhessegetnünk, ilyenekre sohasem várnunk (44. o.—148. o.), m ert „N em azt m ondjuk, hogy Isten a k a ra ta a kizáró­ lagosság n y o m atékával h a to l be az em beri szívbe, hogy egyszerűen kézenfekvő és a szív gondolatával azonos lenne. Iste n a k a ra ta nagyon m élyen rejtve lehet sok kínálkozó lehetőség k özött (m ögött, alatt) . . . ” (41. ο.—145. o.). Bonhoeffer közvetlen és a tö rténelm i tap asztalato k ism eretében m ondja, hogy a politik a u ltim a ratio-ja a háború, an n ak m inden borzalm ával; s ennek ellen­ té te lehetne a béke s an n ak áldásai. Á m „ a béke” jele n th e t m eghunyászkodást, kiszolgáltatottságot, csonkítást és éhh alált — nem csupán fegyvernyug­ v ást, nem feltétlenül h á b o ríta tla n v etést és a ra tá st: ezért ólomsúly a felelősség. E zért tö rtén h etik meg, hogy a m ag át felelősnek tu d ó em ber, m iu tán végig­ gondolta a pro és co n trák at, végül is m egteszi az elhatározó lépést, h a d a t üzen, m ajd valahogy így im ádkozik: „U ram , a R ubicon im m ár m ögöttem , de népem sorsa, a h arc kim enetele a Te kezedben. É n üzentem h a d a t — „alea iacta est” énáltalam , de hogy áldásra vagy áto k ra, azt egyedül Te tu d o d , a tö rté ­ nelem Istene. D öntésem és cselekvésem a Te végzé­ sednek m arad alávetve. K önyörülsz-e az enyém eken? Ily esm it é rt Bonhoeffer azalatt, hogy „ sa já t elh atá­ rozását kiszo lg áltath atja Isten n ek ” („Auslieferung” ),

212

az isteni vezetésnek („Lenkung” ). S m inthogy itt „helyettesítő élet” -ről („stellvertretendes Leben” ) van szó, a felelős em ber („der Verantwortliche” ) nem úgy já ru l Istene elé, m in t aki a m aga szám ára kér jóvá­ hagyást, ítéletet, nem is beszélve a „kegyelm es ítélet” ről, hanem a p u nctum saliens az, hogy a m egvívott ön tusa u tán az em ber m eghozott döntését, a döntés konzekvenciájaként m eg tett radikális lépést ném án könyörgő kérdőjelként teszi le Isten lába elé. Miköz­ ben dörögnek a fegyverek, felgyorsul — s nem tudni, hova ta r t — a történelem folyam a, az, aki a felgyor­ sulást előidézte, tu d a tá b a n m arad annak, hogy had­ üzenete és a háború kim enetele ki van szolgáltatva Istennek, aki felem elhet és elp u sztíth at népeket és aki — anélkül, hogy terem tm énye felelősségét enyhítené vagy szabadságát korlátozná — egyedüli U ra a tö rté ­ nelem nek. Ez a felismerés m otiválja Bonhoeffer követ­ kező m o n d atá t : „Teoretikailag eldöntetlen kérdés m arad, hogy a történelm i cselekvésben „ a végső” ( = a kegyelem általi m egigazulást nevezi Bonhoeffer „das Letzte”nek) az örök törvény-e, avagy a m inden törvénnyel szembeszegülő — de Isten előtti — szabad fele­ lősség” (254—255. o. —186. o— 187. o.). S itt m ondja ki Bonhoeffer, hogy e kérdésre nem kell és nem is lehet választ találn u n k , m ert ak á r megteszi az ember az elhatározó lépést, ak ár elm ulasztja azt, mindenképpen vétkessé válik (hiszen vétek a törvénysértés és vétek a felelős-szükséges cselekvéstől való elzárkózás), az ítélet pedig m inden esetben Istennél marad. De m iért válik az em ber vétkessé, ak ár tesz, ak ár nem tesz? A zért, m ert „Az, aki törvényhez k ö tö tt, csakúgy, m int a szabad felelősségből cselekvő, hallani fogja a m ásik vádját és kénytelen elismerni annak jogosságát” (255. o .— 187. o.). A következő fejezet címe a „V étekátvállalás” („Schuldübernahme”). E z az előbbiek logikus követ­ kezm énye, k ibontakoztatása, a bonhoefferi etik a — a keresztyén és általános etik a — quintessentiája. Szinte látju k , m in t töpreng a teológus az örök törvény, a „ne ölj” fölött. A bom bagyártás — vétek. Mi gyilkos­ ságra készülünk, vétkessé válunk. . , . Máris vétkesek vagyunk, m e rt H itler még él és pusztít. Adósok m a­ ra d tu n k az időben való cselekvés vonatkozásában (a ném et „Schuld” nem csak v é tk e t — adósságot is jelent!). Régen lépnünk k ellett volna, erélyesen és h atékonyan! S nem csak nekünk: Canarisnak —D ohná­ n yinak — nekem , az egész nem zetnek fel k ellett volna kelnie — bárm i áron! M inden k io lto tt em berélettel fogyott a nem zet becsülete! Mit ér a katonai dicső­ ség? Szégyenné v á lt a „dicsőség” ! . . . Mea culpa: millió Ábelek vére k iált az égre . . . Mea m axim a culpa: K ain bélyege nem zetem en! . . . S had d u ta lja k éppen ezen a helyen, ahol a nemzet nagysága (egyben léte, jövője) konfrontálódik becsüle­ tével (de v állalt hanyatlásával, a te ttek k e l tényező szerep feladásával, esetleg tö rpévé-statisztává válás kockázatával is) Bonhoeffer „ Öngyilkosság” c. feje­ zetére. Bonhoeffer nem b írta el a képet „ a sir” -ról, „hol nem zet süllyed el” (bizonyíték erre a „Megiga­ zulás és sebhegedés” c. fejezet, am ely így zárul: „ . . . bárm ennyire különbözik is az eltévelyedés m ér­ téke itt vagy o tt — úgy csakis közös napn y u g ati m egigazulás és m egújulás jön m ajd létre. A N apnyu­ g a t m egm entésére — bárm ely nap n y u g ati nép kizá­ rásáv al — t e t t kísérlet, k u d a rcra van ítélve” ), s ezért csak az egyes em ber aspektusából vizsgálta a kérdést,

élesen m egkülönböztetve az öngyilkosságot („Selbst­ mord” ) az önöléstől ( „Selbsttötung") : „Az a szabadság, am ellyel az em ber a m aga teste ura, az jogosít fel arra, hogy e te sti életre szabadon m ondjon „igen” -t, e szabadság azonban tú l is m u ta t a te sti léten, m ert am iként meg szabad látn u n k a te sti életben a m egőrzendő ajándékot, ak k é n t van jogunk felíedezni benne a feláldozható é rté k et is. M inthogy az em ber szabad a halálra, o d aad h atja életét m agasabbrendű ja v a k é rt. A z élet feláldozására vonatkozó szabadság nélkül — nincs szabadság Isten előtt — enélkül nem létezik emberi élet!” (177. o .— 111. o.). Bonhoeffer hangsúlyozza ti., hogy az em ber — a ter­ mészetes életben — feltételes jogot k a p o tt a szabad halálra. E joggal az em ber akkor él vissza, h a Istenbe v e te tt h it nélkül em el kezet m agára, egyéni fiascoja elől m enekülve. Melyek te h á t azok az esetek, am elyek igazolják — Isten elő tt is — az öngyilkosságot, am ely ekkor m ár nem öngyilkosság, hanem az élet önkéntes kio ltása: önölés?: „Am ikor a hadifogolynak attól kell félnie, hogy a k ín ­ vallatás hatása alatt elárulja népét, családját, barát­ já t; am ikor egy állam férfi, akinek kiszolgáltatását az ellenség népe elleni represszáliákkal követeli és csak az ő szabad halála ó v h atja meg nép ét a súlyos k áro k tó l — akkor az élet kioltását az áldozat moti­ válja, még pedig oly erősen és igazán, hogy a t e t t elítélése im m ár lehetetlen” (182. o.—115. o.). S B ethgétől tu d ju k : Bonhoeffernél Tegelben m éreg is volt, egészen nyilvánvaló, hogy az „ E tik a ” szerzője inkább kész volt önkezétől m eghalni, sem m int tá rsa it elárulni, az összeesküvésről vallom ást tenni. E bből az aspektusból nézve szinte k iu ta t je le n te tt a v értanúhalál. . . . V isszakanyarodva a vétekátvállalás keresztyén-etikai megfogalmazásához, e ta n ítá s t k ap ju k B onhoeffertől : „A felelősségteljes cselekvés stru k tú rájáh o z hozzá­ tartozik a v étek átv állalására vonatkozó készség és szabadság. — H a szem ünket m egint a m inden fele­ lősségtudat forrására v etjü k , m egértjük, m it is jelent a vétekátvállalás. M inthogy Jézus nem új etikai ideálokat akart proklamálni vagy megvalósí­ tani, te h á t nem az volt a célja, hogy őmaga jó legyen, hanem egyedül a valóságos ember iránti szeretete vezérelte, ezért v o lt képes az em berek vétkének közösségébe belépni és engedni, hogy ő terheltessék a vétkekkel. Jézus nem akar az emberek terhére egyes-maga tökéletes lenni, nem a k a r egyetlen vétlen­ k én t a v étk ü k a la tt elpusztuló em berekre lenézni, nem akar a vétke m iatt elbukott emberiség romjai felett az ú j emberről alkotott valamiféle eszmét diadalra vinni. Nem a k a rja m ag át abb an a vétekben á rta t­ lannak vallani, am ely az em berekre h alált hoz. A nnak a szeretetnek, am ely az em bert vétkében m agára hagyná, nem a valóságos em ber lenne a tárg y a. A z emberek történelmi létében felelősségtelje­ sen cselekvőként válik Jézus vétkessé. E gyedül és kizá­ rólag szeretete az, am ely vétkessé v álását előidézi. Önzetlen szeretetében kilép bűntelenségéből, belép az em ber vétkébe és m agára veszi azt. Őbenne szét­ v álaszth atatlan u l összetartozik a bűntelenség és a vétekhordozás. M int bűntelen veszi Jézu s m agára testvérei v é tk é t és e v étek súlya a la tt bizonyul bűn­ telennek. E bűntelen-vétkes Jézus Krisztusban van minden helyettes, felelősségteljes cselekvés forrása. . . . Hogy a bűntelen m in t önzetlenül szerető, vétkessé válik, Jézus Krisztus által a felelősségteljes cselekvés lényeg­ beli velejárója” ( 255—256. o. —187. o.).

„A felelősségteljes élet stru k túrája-beni „L elkiism eret” k ita rt az „ Isten szeretete és a világ széthullása” rész eszmei m ondanivalója m ellett: „A lelkiism eret sa ját ak aratunkon és értelm ünkön tú lról érkező felhívás: az em beri exisztenciát önm a­ gával való egységre felszólító k iáltás ez. V ád at emel az elveszett egység m ia tt és figyelm eztet, nehogy elveszítsük m agunkat. Elsődlegesen nem valam ely cselekvéssel („ T u n ” ), hanem a léttel („ Sein”) kap­ csolatos. Olyan cselekvéstől ak ar megóvni, am ely e létnek önm agával való egységét veszélyezteti” (257. o. —188. o.). Bonhoeffer ki is m ondja, hogy sohasem tanácsos sa já t lelkiism eretűnk ellen cselekedni és hogy a vétek átv ál­ lalás „ó v ást em elhet a lelkiism eret m agas fórum a elő tt” , olyan óvást, am elynek tisztaság át tag ad n i sem lehet: a lelkiism eret tiltak o zh atik az ellen, hogy érin­ tetlenségét bárm ely ja v a k n a k feláldozzák — a lelki­ ism eret m egtagadhatja, hogy m ás em berek érdekében m egterheltessék: „L étezik egy ellentm ondás, am elynek m agasztos volta ta g a d h ata tla n . A lelkiism eret m agas ítélőszéke felől érkezik. A lelkiism eret tiltakozik az ellen, hogy szeplőtlensége bárm inek ja v á ra is feláldoztassék, hogy m ás em ber m ia tt vétkessé váljék” (257. o .— 188. o.). H ogy a lelkiism eret borzad-e, retten-e vissza a kény­ szerű bem ocskoltatástól, avagy a velünk született, velünk növekedett etikai norm arendszer; énünk tilta ­ kozik-e a m egtagadtatás, m egcsúfoltatás ellen — am i­ nek meg kell történnie — éppen a lelkiism eret p a ran ­ csára, ki tu d n á eldönteni? E x trém esetekben, úgy hiszem, szabad és szükséges egy üg y ért (term észetesen em berekkel kapcsolatos ügyért) nem „csak” az életet, hanem a becsületet, sőt az önbecsülést is feláldozni. Nem a lelkiism eret félti épségét ( „Unversehrtheit” ) — h a szabad Bonhoeffernek ellentm ondanom —, ha­ nem az „ego” döbben vissza etikai iden titása feladá­ sától. A felelősségtudathoz apelláló lelkiism eret éppen ezt a h ő ste tte t viszi végbe: m ások érdekében, a m aga­ sabb ideál szolgálatában m egvívja a legnehezebb csa­ t á t és győz az egyén erkölcsi rendje, alapeszméi, -eszményei és -erényei fölött. A „ p riv á t erényesség” az, am i a felelősség előtt k apitulál — lelkiism ereti parancsra! S ez az önm egtagadás, am ikor az „ism erd meg m ag ad at!” jelszavát felváltja a „ ta g a d d meg m ag ad at!” parancsa, se nem látványos, se nem „h á­ lás” , a politikában gyakran a „h in tap o litik a” elm a­ rasztaló ítéletét v á ltja ki. Mégis ez az egyetlen, am i m aradéktalanul megérdem li az „önzetlen” jelzőt. Ez a „teljesen égő áldozat” , amihez képest törpe sok nemes, áldozatos cselekedet, am elyet végrehajtója te r­ m észetével összhangban, jelleméből fakadóan visz végbe. Mégis azt m ondja Bonhoeffer, hogy a lelkiism eret szava m indenekelőtt a jó t és gonoszt ismerő em ber igényéből fakad, az „eritis sicut deus” a forrása, az em beri autonóm ia az alapja. N em áll meg azonban e ponton, m in t néhány évvel ezelőtt a „K onfliktusok világa” fejezetben, hanem megérve, megérlelve foly­ ta tja : „A nagy változás abban a pillan atb an következik be, am ikor az em ber exisztenciája egységét m ár nem a m aga autonóm iájában, hanem — a h it cso­ dája álta l — tú l az énen és an nak törvényén, Jézus K risztusban leli meg. . . . Ahol Jézus K risztus, az igaz em ber és igaz Isten válik létezésem egységesí­ tőjévé (egyesítő p o n tjá v á : „E inheits-punkt”), o tt a lelkiism eret, b á r formálisan változatlanul sajá t bel­

213

sőmből való egységre hívó hang m arad, de az egy­ séget m ár nem v aló síth atja meg úgy, hogy vissza­ té rít törvényből élő autonóm iám hoz, hanem lelki­ ism eretem élővé válik a Jézus K risztussal való közösségben. . . . Jézus K risztus lett lelki ismeretem. Ez pedig azt jelenti, hogy az önm agam m al való egységet m egtalálom oly m ódon, hogy énem et Istennek és a többi em bernek adom oda. Nem valam ely törvény, hanem az élő Isten és az eleven em ber — úgy, ahogy az Jézu s K risztusban elém lép — lesz lelkiism eretem forrása és célja. . . . ” (258—259. o. —189—190. o.).

eredeti szövegben, m ert Bonhoeffer „nem csak” teo­ lógus volt a javából, „nem csupán” a h it hőse és az igazság-em berség-krisztusi indulat vértan ú ja, hanem egyben költő-gondolkodó-nyelvújító is: a szónak és tolinak századunkban p á ra tlan m estere. Csak egyetlen kiragadott, de plasztikus példa erre Bonhoeffer „Sich­ werdenlassen” szava, am i a la tt az t érti, hogy a keresz­ ty én em ber engedi, hogy Isten alakítsa, „növelje” , tegye kedve szerintivé — hogy azután bevethesse fel­ ad ato k b a és harcokba, szövevényes, ellentm ondásos helyzetekbe, önlelkével való tusákba, külső és belső konfliktusokba — hogy végül is betölthesse rendel­ Egészen sajátos, m ély, gyöngéd és cáfolhatatlan m a­ te tésé t Isten és em ber előtt. — A bonh oefferi „ E tik á ” - t két dolog h atározza m eg: a II. V ilágháború iszonyatos g y arázato t fűz Bonhoeffer ehhez az állításhoz: szituációja és az örök krisztusi norm a. Í gy egyszerre „Istenért és emberért vált Jézus törvényszegővé. Meg­ szól a h ajdani „ m á ” -hoz és az időfeletti „holnap” -hoz. szegte a szombat tö rv én y ét, hogy isten- és em ber­ — E zért van az, hogy m indenkori olvasója akarvaszeretetében m egszentelje a z t; elhagyta szüleit, hogy akaratlan u l asszociál sa já t helyzetére, történelm ére, az A ty a házában lehessen és így tisz títo tta meg a döbbenten figyelve fel az analógiákra. Így ta lá n meg­ szülők irán ti engedelm ességet; bűnösökkel és elta­ bocsátható, h a a to vábbiakban — a szituációbeli ha­ szítottakkal vállalt asztalközösséget, utolsó órájában sonlóság és reagálásbeli rokonság jogán szólunk és átélte az Istentől való elhagyatottságot — az emberek h ivatkozunk a Bonhoeffer elő tt tö rténtekre. iránti szeretetében. B űntelenül szeretőként v á lt v ét­ 2. Szóltunk itt arról, hogy nehéz, néha lehetetlen kessé. . . . A törvénytől megszabadult lelki ismeret m egállapítani a p o n to t, am eddig el kell ju tn i vala­ nem fog visszariadni attól, hogy idegen vétket vegyen magára — ellenkezőleg, ebben fog tisztasága megbizo­ m ely ügy szolgálatában s am elyen m ár túllépni nem szabad, azaz hogy néha mégis kell (e kézirat 9. olda­ nyulni. . . . Jóllehet az em beri cselekvés Jézus lényegbeli bűntelenségével ellentétben sohasem lesz lán) s ez felidéz történelm ünkben és k u ltú rtö rtén e­ bűntelen, mégis, m in t felelősségteljes cselekedet — tünkben egy sajátosan trag ik u s esem ényt: Szabadon szóljon-e a költő igazat? — Igen! szemben az önigazságú-elvbeli cselekvéssel — köz­ G átolja-e merész rö p té t a h atalo m ? — Nem ! vetve résztvesz Jézus K risztus cselekvésében. A felelősségteljes cselekvés szám ára te h á t relatív bűn­ H á t az okosság, józanság, a nép veszélyeztetettsége? Bizonyos körülm ények közt, fenntartással — igen! telenség a d a to tt, am i éppen abban bizonyul meg, Jogos-e, hogy ú t nyíljék pártoskodásra, az ország ütő hogy m agára veszi a m ások v étk ét: az idegen v é t­ képességének gyengítésére? — N éha igen, m áskor k et” (260. o. —190. o.). nem ! E fejezet m integy m agától érthetődően torkollik a H a ellenség ólálkodik a h atáro k közelében? — A kkor „Szabadság”-fejezetbe, aholis (264. o. k. —193. o. k.) sem m iképpen! Bonhoeffer leszögezi: Teliét mégis h a lgasson el a költő és ném uljon el igaza? K i ér tö b b e t: egy nagy em ber és m aradandó m űvei, ,,Felelősség és szabadság egymásnak korrespondáló avagy egy túlélő nem zet, am ely (s itt a bökkenő) fogalmak.” csak abból ta n u lh a t, am it nagyjai ráh a g y tak ? Mindaz, am it itt elm ondtunk (idéztünk) csak p ará ­ K i m ond íté letet? Az u tó k o r? M elyik? A történelem vagy az irodalom történet? nyi részlete Bonhoeffer etikai tan ításán ak . Az „ E th ik ” m ondanivalója ennél sokkal szélesebb körű és gazda­ Hisz m agasztos felelőssége tu d a tá b a n írt és szólt gabb. Mégis, e k irag ad o tt (és töredékesen tag lalt) tém a­ Janus, a költő; m ás látószög-, m ás dim enzióban csele­ k ed e tt M átyás, a király . . . É s M átyás — az igazságos k ö r is alkalm as ta lá n (ezt rem éljük), hogy a rendkívüli — a hazai kultúra megteremtője — zsarnokává vált a körülm ények közö tt keletk ezett etik ai bizonyságtétel nemzet legnagyobb költőjének, a m aga kora egyetlen elm élyült tanulm ányozására buzdítson. A m indenkor a „ s ta tu s confessionis” helyzetében élő keresztyén em ­ európai szabású p o étáján ak — megfojtotta annak iga­ ber szám ára Bonhoeffer p ap írra v e te tt gondolatai ú t­ zát. S Ja n u s P annonius (P a n n o n iu s!) egy jo ttá n y it sem a d o tt fel elveiből, inkább le tt földönfutóvá, hon­ jelzőket és ván d o rb o to t kínálnak. K ülön nagy fejezet az „ E th ik ” -ben a „Kirche” talan . . . . K in ek volt igaza? K i volt nemesebb, k i vált vétkesebbé? Nem törvényszerű-e, hogy áldozatuk, v ét­ ( = egyház), vagyis az a „k o n k ré t hely” , ahol a fentie­ k e t (és még sok m inden egyebet) meg kell érteni, szív­ kessé válásuk fölött em ber nem , csak Isten m o ndhat íté letet? S nem úgy van-e, hogy a „m egigazulás” lelni és valóraváltani. Az Isten szöllőskertje, ültetése, ( „Rechtfertigung”) szava is csak általa m o n d ath atik építése; a K risztus teste, a szentek egyessége az a k i felettük, míg m iénk a hálaszó irá n tu k és érettü k , közösség, ahol a v é tk e t nem bagatelizálják, hanem a sa já to t, csakúgy, m in t a m ásokét — sa já tk é n t — akik cselekedtek-bíráskodtak-állhatatosak m arad tak s nem saját lelkiism eretüket a lta tg a ttá k ? ! b ű n b á n a tta l vallják és vállalják! 3. Szó e sett a „v étek átv állalás” -ról, a nem zet dicső­ ségével ü tk ö z te te tt becsületről s arról, m ikor jogos JE G Y Z E T az élet önkéntes kioltása, m ikor áldozatos „önölés” 1. Az idézeteknél, ill. fordításoknál (am elyeket m a­ — az „öngyilkosság” (jelen kézirat 13—14. o.) s ehe­ gam végeztem ) m egadtam az oldalszám okat oly m ó­ ly ü tt — a K árpát-m edencében — felrém lik Széchenyi don, hogy előbb tü n te tte m fel a későbbi kiadás szerin­ gigászi alak ja: a) „H ely ettesítő élet” : nem zetem alszik, fel kell tie k e t (a keletkezést követő valószínűbb kronológia ráznom ! szerint), m ajd kötőjel u tá n a régebbi kiadásoknak b) „Felelős cselekvés” : reform okra van szükség, m egfelelőket. T ettem ezt azért, hogy az olvasó (h a lesz ilyen) a kezében levő ném et k ö te t alapján ellenőrizhes­ hogy fejlett, é re tt, európai legyen! Legyenek korszerű gyárai, ú tjai, nyelve (irodalm a), alkotm ánya! se az i t t leírtak at, azaz hogy gyönyörködhessék az

214

c) „ íté le t” : a nem zet ö n tu d a tra ébredt, de — jaj — éber m ár és h arap n i készül a h a tá ra in belül élő idegen elem; . . . a nem zet radikalizálódik — meg kell állíta­ nom ; h a összefog ellene az u d v ar és a horvát-oláh elem: m enthetetlenül összeroppan; — öngyilkos úton halad nem zetem — vele kell m enetelnem ! d ) „V étekátvállalás” : „ én, csak én d ö ntöttem a m ag y art sírba!” (levélidézet Döblingből, Seilern Crescenciának íro tt levélből). e) „Szabadság”: „B lick auf den R ückblick” , újság­ cikkek, levelek — végül revolvergolyó húsv ét v asárnap­ já n ! A feltámadás napján dörrenjen bele Európa fülébe a kettős vád: Széchenyi önvádja és a világ közvélemé­ nyének elm arasztalása — a nagy nyilvánosság lelkiis­ meretéhez való végső, radikális apellálás! . . . ! A bitó, a végső esetre ta r to tt méreg (Bonhoeffer) és az elsü tö tt pisztoly (Széchenyi): édestestvérek — a sza­ bad róm ai kardbadőlése csak rokon. . . . V alam ely fiasco elől „egy végső önigazulás” -ba m enekülni tá n „nem es, de istentelen” te tt (egyben „sokkal m agasz­ tosabb, semhogy a kicsinyesen m oralizáló — am ely gyengeségnek és gyávaságnak merészeli bélyegezni — hozzáférhetne. . . . Az öngyilkosság — m in t a h ite t­

lenség bűne elvetem ült. — 177. o .—111. o.), míg az önként vállalt halál (akár ítéletvégrehajtók, ak ár saját kéz által előrehozva): m ásokért és m agasztos eszmé­ kért, Isten előtt ho zo tt áldozat és így (de csakis így!) töredékes voltában is felidézi az Á ldozathozó szavait: , , . . . leteszem az életem et . . . senki sem veszi azt el éntőlem , hanem én teszem le azt énm agam tól. . . ” (Jn 10,17—18). Mit fűzhet ehhez az utókor hozzá? H álát a példaadásért (helytállásért, végig-kitartásért) s óhajt-könyörgést, hogy (egykor) a „term észetes élet” uralkodjék, m egkím éltessünk az „ex trém szituációk” -tól, ne ítéltessünk „C ervantes és Shakespeare hősei” -nek szerepére, ne legyen szükség „ u ltim a ra ­ tio ” -kra. . . . Já rja n a k közöttünk, hassanak és vezes­ senek Széchenyik és Bonhoefferek, anélkül azonban, hogy tragikus halálukkal kellene végső bizonyságot Lenniük — hiszen „az élet nem csak eszköz a célhoz, de öncél is és ez érvényes m ind az egyéni, m ind a tá r ­ sadalm i életre. Isten a k arja az életet és form át ad annak. . . . A term észetes élet jogai Isten terem tő dicsőségének visszfénye. . . . A kötelességek a jogok­ ból fakadnak, m iként a feladatok az ajándékokból. . . . ” (158. o. k. —97. o. k.). . . . Fórisné Kalós É va

Kálvin Institutioja és Luther Kis Kátéja Az Institutio 450 éves jubileuma Az 1536. esztendő augusztus h av án ak 23. napján kelt B ázelban K álvin ajánló levele, m elyben In stitu tio religionis christianae cím mel elkészült m ű v ét I. Ferenc francia királynak aján lja. A latin nyelven íródott könyv a szerző vallom ása szerint az igaz kegyességre vezető vezérfonal kíván lenni azoknak, „akik valam e­ lyes érdeklődéssel még viseltetnek a vallás irá n t.” T ankönyv, m ely a „keresztyén tu d o m án y ” tan ító in ak és tan u ló in ak egyaránt hasznos ú tm u ta tá s t ad. M űfaja szerint te h á t nem hitvalló irat, mégis azzá teszi az elejére t e t t ajánló levél. Form ai kérdés ez, m ely mégis a legbensőbb lényeget érinti. K álvin tu d ato san cse­ lekszik, am ikor tan k ö n y v et tesz le hitvallásként a „legkeresztyénibb k irály” asztalára. A m űfajilag h it­ vallónak szám ító iratok ugyanis nem érik be a ta n ítá s tételes kifejtésével, hanem elhatárolják m ag u k at az egyéb tan ításo k tó l és k á rh o z ta tjá k azokat, akik m ás­ kén t ta n íta n a k . A hagyom ányos hitvalló iratok bizo­ nyos m értékig m indig harcias hangvételűek. K álvin éppen ezért a reform áció legbelső lényegét k ív án ja ki­ fejezni ezzel a form ai m egoldással: az ő hitv allása az, hogy „ a keresztyén tu d o m á n y t” ta n ítja . Ezzel rám u­ ta t : a reform áció, am it tűzzel-vassal üldöznek a „leg­ keresztyénibb király” országában, v alójában békés tan ító mozgalom, m ely Istennek a teljes Szentírásban a d o tt kijelentését k ív án ja ta n íta n i az igaz kegyességre igyekvő jám b o r em bereknek. E n n ek a jelentőségét akk o r é rtjü k meg, h a figye­ lembe vesszük, hogy ellenfelei a francia királyi ud v ar­ ban is úgy k ív á n tá k feltü n tetn i a reform ációt, m int rendbontó m ozgalm at. A ren d b o n tásra hivatkozva igyekeztek a király kötelességévé ten n i a reformáció üldözését. K álvin leleplezi: a reform áció rendbontás címén való üldözése indokolatlan — kivéve azt az esetet, h a az ellenfelek az Isten igéjének h irdetését és ta n ítá s á t ta rtjá k az egyházban rendbontásnak. „T ekints m ár m ost az ellenfeleinkre (a misés papok rendjéről szólok, kiknek h atalom szavára és uszítására lettek ellenségeink a többiek) és vizsgáljuk meg eg y ü tt

egy kicsit közelebbről, hogy m iben is fáradoznak ők! Az igaz vallást, m elyet a Szentírás ta n ít, . . . köny­ nyelm űen m ind m aguk elhanyagolják, mellőzik, meg­ v etik ; m ind m ásoknak ezt megengedik. K eveset törőd­ nek azzal, hogy m it ta rt vagy nem ta r t valaki Istenről és K risztusról, csakhogy engedelmes h ittel saját értel­ m ét alávesse az egyházi ítéletének; . . . de m iért foly­ ta tn a k oly dühös és elkeseredett küzdelm et a m iséért, a p u rgatórium ért, a búcsújárásokért, . . . hogy azt állítják, m iszerint ezeknek — hogy úgy m ondjam — minden ízében form ulázott h ite nélkül nincs üdvözítő kegyesség — h o lo tt m indebből egyiket sem tu d já k igazolni az Isten igéjéből? M iért?! — hanem ha azért, m ert nekik a has az Isten ü k s a konyha a vallásuk, s m ert azt hiszik, hogy ezektől elesve nem csak keresz­ tyének, de még em berek sem le n n é n e k .. . Így h á t, ki köztük a h a sá t a legjobban félti, h ité t a legheve­ sebben az védelmezi. Szóval ők egy célt ism ernek m indnyájan: hogy uralm uk sértetlen m aradjon s hasuk tele legyen; de hogy a tiszta igazságért buzgólkodná­ nak, an nak legkisebb jelét sem adja egyik is. É s még­ sem szűnnek meg a m i tu d o m á n y u n k a t szidalm azni és m inden kigondolható módon vádolni és gyalázni, hogy azzal vagy gyűlöltté, vagy gyanússá tegyék. Újn a k m ondják, csak a m inap születettnek, . . . mely oly sok szektának a d o tt életet, annyi forradalm i za v a rt idézett fel (K álvin m űve alig egy évtizeddel íródik a ném etországi parasztfelkelés u tán , m elyet a reform á­ ció á ltal előidézett forradalm i zavargásnak ta rto tta k a reform áció ellenfelei.), s akkora szabadságot a d o tt a b űnre.” . . . „D e hozzád fordulok ism ét, óh, N agy­ lelkű K irály! Ne engedd m agadat befolyásolni azon üres besúgások által, am elyekkel téged elrém íteni ak arnak a mi ellenségeink, hogy ti. nem egyébre irá­ nyul és törekszik ez az új evangélium — m e rt így nevezik! —, m in t alkalm at szerezni a forradalom ra és arra, hogy m inden b ű n t büntetlenül lehessen gyako­ rolni.” . . . „ Í me, Dicső K irály, elég bő részletességgel kifejtve állanak előtted a m i ham is vádlóinknak mé­ reggel te lt rosszindulatú vádjai, hogy besúgásaik tú l­ hiszékeny fülekre ne ta lá lja n a k ;” . . . „ez az előszó

215

csaknem valóságos apológiához közelít, am ivel pedig nem védelm et írni, hanem m integy m agának a dolog tárg y alásán ak m eghallgatására a k artam előkészíteni lelkedet, . . . kinek kegyét m agunknak ú jra vissza­ n yerhetni rem éljük, h a ezt a mi h itv allásu n k at, m elyet Felséged elő tt v á d ira tu l kív án u n k tekin ten i, csendes szívvel és szenvedély nélküli lélekkel egyszer elolva­ sod.” A Ferenc k irály n ak írt ajánló sorokból nagyszerűen bontakozik ki K álvin szem lélete: a „keresztyén tu d o ­ m ány” eredendően ta n ítá s, és nem belső lényegéből fakad, hanem m eg tám ad o tt helyzetéből adódik, hogy szükségszerűen hitvallássá kell lennie; következés­ képpen a reform áció sem tiltakozó mozgalom, mely az egyház közösségén belül önm aga k ö rülhatárolása cél­ jából szerkeszt h itvalló irato k at, hanem ellenkezőleg: a szakadást az idézi elő, hogy a hivatalos egyházi vezetés h atá ro lja el m ag át a reform ációtól, m in t a „keresztyén tu d o m á n y t” népszerűsítő m ozgalomtól. N em a reform áció belső lényegéből fakad, hogy h it­ valló mozgalom, vagy hogy forradalm i, hanem a hiva­ talos egyházvezetésnek és a vele szövetséges feudális világi hatalom nak a reform ációval szembeni fellépése teszi ezt a m ozgalm at h itv alló v á és forradalm ivá. A ném etországi reformáció vezéregyénisége, L uther ezt soha nem fogalm azta meg ilyen tételesen, de m ind­ végig szenvedő alan y a v o lt a K álvin á lta l megfogal­ m azo tt igazságnak: m ozgalm át az egyházi reakció te tte külön egyházszervezet m egalkotására kénysze­ rülő hitvalló m ozgalom m á, társad alm i következm é­ n y eit pedig a világi reakció te tte forradalm ivá. Ő nem a k a rt sem szakadár, sem forradalm át lenni; reform á­ to ri m űvének reakciója veti rá a z t a fényt, m elynek m egvilágításában szakadárnak, forradalm árnak, vagy éppen következetlen, fele ú to n m egtorpanó forradal­ m árn ak tű n h e t fel. Az In stitu tio 450 éves jubileum áról megemlékezve hasznos, h a m eg látju k : m ennyire m esterkélt a két reform átor m unkásságának g y akran ta p a sz ta lt szem­ beállítása azon a téren, ahogyan teológiai jellegű refor­ m áto ri felismeréseikből a társadalom életére v o n at­ kozó következtetéseket levonták, ill. ahogyan m un­ kásságuk társad alm i következm ényeit értékelték. H a K álvin m ozgalm a tö b b forradalm inak m ondható tá r ­ sadalm i v álto zást id ézett elő, m in t L utheré N ém etor­ szágban, akkor ennek o k át nem a k é t reform átor szán­ déka közti különbségben kell látn u n k , hanem a mű­ ködési terü letü k ö n m u tatkozó reakció különbségében. H iszen míg K álv in n ak nem sikerült visszanyernie F erenc király kegyét, addig L u th er Bölcs Frigyes választófejedelem kegyét élvezhette. Az pedig sem­ m iképpen nem lenne helyes, h a K álvinnak az In sti­ tu tio bevezetőjében b ejelen tett szándékát: Ferenc király kegyét rem éli visszanyerni, üres retorikának tek in ten én k . Hiszen h a K álvin nem te k in te tte volna e z t az előszót a k ö nyv ta rta lm á t lényegileg érintő for­ m ának, akkor a későbbi kiadások során bizonyára el­ h a g y ta volna. Ezzel szem ben az In stitu tio 1559. évi utolsó k iad ását is ezzel az előszóval je le n te tte meg.

Az Institutio és a Kis Káté korrekt egybevetésének szempontjai H a a keletkezési körülm ényekre, a m egírás céljára való te k in te t nélkül tesszük egym ás mellé a k ét refor­ m á to r alapvető m űvét, akkor könnyen to rz képet k ap u n k . P éldául a k é t ira t terjedelm ének különbsége is érték ítéletté leh et: a Kis K áté szegényes m űnek tű n h e t az In stitu tio h a ta lm as gondolatépítm énye mel­

216

lett. Az ilyen és hasonló, nem korrekt m egállapítások elkerülése céljából tisztáznunk kell, milyen értelem ben m o n d h atju k alapvető ira tn a k az In stitu tió t, ill. a K is K á té t a k é t reform átor írásainak sorában. M int lá ttu k , K álvin ira ta tan ítás és hitvallás egy­ szerre, mégpedig a szerző eredeti szándéka szerint. M int ta n ító ira t, szerkezetén a hagyom ányos k áté k jellegzetessége ism erhető fel; m in t hitvallás az apoló­ gia m űfaján ak jegyeit viseli. E bből a k e ttő s szerzői szándékból adódik, hogy a benne foglalt tan ításn ak a „keresztyén tu d o m án y ” m inden olyan részletére ki kell terjednie, am i körül a reform áció hívei és ellen­ felei k ö zött nézeteltérés volt. M int apológia, nem ér­ h eti be a reform átori ta n ítá s egyszerű kifejtésével, hanem a reform átori nézetet m inden esetben meg is kell védelmeznie a vele szemben felhozott szokásos érvekkel szemben. Ezzel szemben a Kis K áté kifejezetten ta n ítás cél­ já ra íródott. A keresztyén h it alapelem eit ad ja elő a lehető legegyszerűbb fogalmazással, a szerző teológiai felfogásának megfelelően. Nem vitatkozó irat, nem apológia. A keresztyén hit rövid foglalata kíván lenni olyan form ában, am it a leg tan u latlan ab b „jám bor hívő” is aránylag könnyen elsajá títh a t. Szó szerinti m egtanulásra szánt szöveg. Nem igehirdető lelkészek és h itvitázó teológusok könyvespolcára szánt alkotás, hanem keresztyén otthonok falain kifüggesztendő pla­ k á t, am it a család apraja-nagyja kívülről m egtanul­ h a t. K önyv alakban és a szentírási helyek házi g y ű jte­ m ényével bővítve csak később, 1529 m ájusában jele­ nik meg. E bben az aránylag terjedelm es előszó m ár a lelkészeknek szól. E z azért is érdekes, hiszen m inden egyes ta rta lm i rész ezzel a bevezető m o n d attal kezdő­ dik: „A családfő ilyen egyszerűen ta n ítsa reá házan ép ét!” A körülm ények azonban nagyon is indokolttá teszik, hogy a családi k áté ta n u lá st a lelkészek fel­ ügyeljék. H iszen L u th er így panaszkodik az előszó­ b a n : „E n n ek a k átén ak vagy keresztyén tan ításn ak ilyen rövid, világos és egyszerű alakban való m egírá­ sára az a siralm as helyzet kényszerített és ösztönzött, am elyet nem régen, m in t egyházlátogató ta p asz ta l­ ta m . Istenem ! M ennyi nyom orúságot lá tta m ; az egy­ szerű em ber különösen faluhelyen, sem m it sem tu d a keresztyén tan ításból, és sajnos, sok lelkész is nagyon készületlen és alkalm atlan a ta n ítá sra. É s ezeket hív­ já k keresztyéneknek, ezek van n ak m egkeresztelve és élnek a szentségekkel, pedig sem a M iatyánkot, sem a Hiszekegyet, sem a T ízparancsolatot nem t u d j á k .. . ” Az idézett m ondatok u tá n ta lá n különös, h a m ost felidézzük a m ár p ály ája végét járó, öreg L u th er egyik nyilatk o zatát, m elyben akkor m ár nagy számú m űvei közül k e ttő t ítél m aradandó értékű alkotásnak: a Kis K á té t és E rasm us ellen írt könyvét, a De servo a rb it­ riót. Maga L u th e r ezt a k é t m űvét ta r to tta alapvető jelentőségű m unkának. Előbbi tankönyv, melyre a családfő ta n íth a tja háza népét, utóbbi teológiai érte­ kezés. L u th er ebben ugyanazzal a végső tito k k a l vívó­ dik, am ivel K álvin az In stitu tió n ak a praedestinatió­ ról szóló fejezetében. L u th e r szerint ez az a kérdés, am in a reform áció létjogosultsága áll vagy bukik, és szerinte ellenfelei közül ezt egyedül E rasm us v e tte észre. E gyedül ő az, aki képes volt rá ta p in ta n i a refor­ m átori ta n ítá s kritikus p o n tjára , aki a lényegről v ita t­ kozik. L á th a tju k te h á t, hogy h a a részletes ta rta lm i egybe­ vetés lenne a célunk K álvin és L u th er ta n ítá sa között, akkor nem érhetnénk be az In stitu tio és a K is K áté együttes vizsgálatával, hanem az In stitu tio különböző részeivel L u th e r m ás-m ás ira tá t kellene összehasonlí­ ta n u n k . A törvényről szóló első fejezetet a N agy K áté

tízparancsolat m ag y arázatáv al; a Iliiről szóló m ásodik fejezetet, ill. az im ádságról szóló h arm ad ik at szintén a N agy K áté H iszekegy és M iatyánk m ag y arázatáv al; a szakram entum okról, ill. ham is szakram entum okról szóló fejezeteket részben a N agy K áté, részben a Schm alkaldeni cikkek megfelelő részeivel; a keresz­ ty é n szabadságról, az egyházi hatalom ról, az állami korm ányzásról szóló h ato d ik fejezetet pedig L uther­ n a k A keresztyén em ber szabadságáról, A k a to n a hiva­ tásáról szóló irataiv al és még tö b b , az Isten kettős korm ányzását tárg y aló írásával kellene egybevetni. Az kétségtelenül igaz, hogy ezeket a té m á k a t L uther soha nem tá rg y a lta egyetlen, átfogó iratb an , m in t ezt K álvin teszi az In stitu tió b an . Á ltalában nem töreke­ d e tt arra, hogy egyetlen m űben fejtse ki egész ta n ítá ­ sát. E z t éppen olyan h iba lenne L u th e r fogyatékossá­ g ak én t felróni, m in t ahogy hiba lenne rá m u ta tn i arra, hogy az In stitu tio , noha tan k ö n y v n ek készült, nem ta n íth a tó , éppen a terjedelm e és a sok részletre kitérő előadásm ódja m ia tt. M int ahogy való igaz, hogy soha, egyetlen reform átus gyülekezetben sem h asználták katekizm usként az In stitu tió t, és ennek ellenére mégis p áratlan m ű a m aga nem ében, m elyről joggal m ondja T huri P ál verse: „K risztu s u tá n , az apostolok m unkái m ellett, K önyvet, ehhez foghatót, nem szüle tö b b e t a kor.” Ezzel e g y ü tt v allh atju k , hogy a m aga nem ében L u th er Kis K á té ja is p áratlan alkotás. Hiszen nemigen író­ d o tt ra jta kívül olyan h ittan k ö n y v , am it egyetlen szó m egválto ztatása nélkül négy és fél évszázadon á t k atekizm usként h asználtak volna a világ legkülönbö­ zőbb tájain . M indezt szem elő tt ta rtv a , vizsgálódásunk akkor lesz k orrekt, h a egyik ira tb a n sem keresünk olyasm it, am i m űfajából adódóan nem lehet meg benne. Ehe­ ly e tt azt kell m egvizsgálnunk, hogy m iközben m ind­ k é t reform átor az egyetem es „keresztyén tu d o m án y ” a la p ja it vázolja föl, hogyan tükröződik ebben rá ju k jellemző sajátos teológiai látásm ódjuk, és az ebből eredő különbségek a részletkérdésekben hogyan tü k ­ rözik mégis a ta n ítá s lényegének n agy m értékű egysé­ gét. Mivel az In stitu tio szerkezete lényegében a Kis K átéhoz hasonlóan a hagyom ányos k á té k szerkezeti felépítését követi, célszerűnek m utatkozik, h a a hagyo­ m ányos kátéanyaghoz nem ta rto z ó részek vizsgálatá­ tól eltekintve a Hiszekegy, a M iatyánk, a keresztség és az úrvacsora értelm ezését vizsgáljuk K álvin és L u th er k ét alapvető m űvében.

Tízparancsolat Az In stitu tio első fejezetének cím e: A törvényről, m ely a tízp aran cso lat m a g y arázatát foglalja m agában. Az egyes parancsolatok értelm ének kifejtése elő tt K álvin r á m u ta t: „A z egész szenttudom ány általában e k é t részből áll: Isten — és m agunk ism eretéből.” E nnek alapján értelm ezi Isten törvényének funkcióját, de úgy, hogy a rá oly jellem ző alaphangot, tú lzás nélkül m o n d h atju k : egész reform átori m űvének alaphangját is rögtön m eg szólaltatja: „Soli Deo G loria!” „M inden, am i csak v an az égen és a földön, az ő dicsőségére te re m te te tt” — m ondja — „ Így ő t joggal m egilleti, hogy m inden egyes (terem tm ény), a sa já t term észete szerint, neki szolgáljon, az ő u ralm ára tek in tsen, az ő dicsőségére nézzen és ő t engedelmes a lá z a ttal u rán ak és k irályának ism erje.” Így az Isten törvénye azt m u ta tja meg, hogy az em bernek m it kell tennie ahhoz, hogy rendeltetését betöltve Isten dicsőségét szolgálva

éljen. A bűn m ia tt azonban a törvény még egy súlyos szerepet k ap : leleplezi, hogy mi nem szolgáljuk Iste n t az ő parancsolatainak engedelmeskedve, am iért m ind­ an n y iu n k at „Isten h aragja fiainak” m ond és előre hirdeti rólunk, hogy mi m indnyájan a halálba és k á r­ h ozatba rohanunk.” Ezzel azt k ív án ja elérni Isten törvénye, hogy m eg retten t lelkiism erettel folyam od­ ju n k m indahhoz, am it Isten Jézus K risztusban a já n ­ dékoz nek ü n k : „ú j szívet, új lelket, m ely által ak a r­ ju k — és új erőt, mely által képesek legyünk betölteni az ő p arancsolatait” . „M indezeket a m i U ru n k ért, a Jézus K risztusért ajándékozza nekünk, aki . . . m a­ gára v ette a mi te stü n k et, hogy ez álta l szövetségre lépjen v e l ü n k ...” I t t rögtön m egjelenik a kálvini teológia m ásik sajátos jellegzetessége: a szövetség gon­ dolatának hangsúlyozása. A parancsolatok részletes m ag yarázata azután ebben a szellemben tö rtén ik . Ez m agyarázza pl. azt a form ai sajátosságot, ahogyan K álvin a tíz igét a két kőtáblán elrendezi: négy kerül az elsőre és h a t a m ásodikra. Mivel Isten dicsősége szem pontjából vizsgál m indent, ezért osztja k ét külön parancsolatra azt, am it a hagyom ányos felosztás az első parancsolat keretében e g y ü tt szokott tárgyalni. N ála külön hangsúlyt kap Isten ábrázolásának a tilal­ m a, hiszen Isten dicsőségének lényeges eleme, hogy lényének nincs hasonlatossága a kiábrázolható te re m t­ m ények körében. Még K risztus sem a kiábrázolható em beri alakjában, hanem m űvében, am it m egváltá­ sunkra v itt véghez, tükrözi Isten dicsőségét. A m eny­ nyire K álvin gondolatainak rendező elve szólal meg a „Soli Deo Gloria!” — jelm ondatában, annyira jelenti a „Sola fide!” — L u th er gondolkodásában a rendező elvet. Így érthető, hogy L u th er szám ára a T ízparan­ csolat elsősorban a h it parancsolatává lesz. E bből a szemszögből nézve értékelheti azután az első p ara n ­ csolatot a többi kilenc foglalataként. „N e legyen más Isten ed !” — ez a h it parancsolata, am i a n n y it tesz, hogy „ I s te n t m indennél jobban kell félnünk, szeret­ n ü n k és benne bíznunk.” A tö bbi parancsolat tu la j­ donképpen ennek az egynek a kibontása, ezt az egyet kell m egtartani ahhoz, hogy a többinek eleget tegyünk. E zért nem csupán a könnyű tan u lást biztosító form a, hanem a lényegbe vág, hogy a tö b b i kilenc parancso­ lat m ag y arázatát L uther szó szerint az elsőt ism ételve vezeti be: „ Is te n t félnünk és szeretnünk kell, h o g y . . . ” T eh át Istenben hinnünk kell. Míg K álvin úgy fogal­ m azta meg az em ber rendeltetését a földön, hogy a parancsolatokat engedelmesen betöltve szolgálja Isten dicsőségét, addig L u th er így m ondja ugyanezt: az em ber rendeltetése, hogy Istenben higgyen, Istennek semmi m ással, m in t h itte l tarto zik , és a bűn lényege az, hogy ezt az em ber Isten tő l m egtagadja: nem hisz. A N agy K áté első parancsolat értelm ezésében kitű n ik , hogy L u th e r szerint a T örvény éppen így tö lti be a K álvin által is ta n íto tt m ásik fu n k c ió ját: leleplezi, hogy az em ber bűnös. Nem szolgálja a parancsolat betöltésével Isten dicsőségét — m ondja K álv in ; nem ad ja meg Istennek, am i m egilleti: a szív teljes bizal­ m á t, azaz nem hisz. Más a kifejtés, egy az eredm ény: Isten törvénye m in d an n y iu n k at a v ád lo tta k p a d já ra ü ltet, m in dannyiunkat Isten h arag ja alá helyez és k árh o z atta l fenyeget. K ét egym ástól függetlenül gon­ dolkodó reform átor eltérő gondolatm enet végén ugyan­ arra az eredm ényre ju t: a T örvény Isten a k a ra tá t nyi­ la tk o z ta tja ki, de úgy, hogy egyben m inket ezzel vád alá helyez, lelkiism eretünket k árh o zattal re tte n ti, így ak ar kényszeríteni, hogy a K risztusban k ínált ja v a k ­ hoz folyam odjunk. H a nem a K is K á té, hanem a N agy K áté vizsgálata lenne feladatunk az In stitu tió v a l e g y ü tt szemlélve,

217

akkor bőven lenne még alkalm unk m egállapítani, hogy a T ízparancsolat „m ásodik tá b lá já t” alkotó parancso­ latok értelm ezésében milyen sok közös von ást m u ta t­ nak a k ét reform átor gondolatai. E nnek ellenére nem veszteség a K is K áté vizsgálata, m ert ab ban a sokfelé ágazó részletkérdések szövevényéből k ih án tv a áll előt­ tü n k a reform átor teológiai koncepciója, m elyről anél­ kül, hogy é rték ítéletet állítanánk föl, meg kell állapí­ ta n u n k , hogy különbözik a genfi reform átor koncep­ ciójától, de a tö rv én y funkcióját illetően mégis azonos m egállapítások születnek m indkét koncepcióból. K ü­ lönbözőség m utatkozik a kérdések fölvetésében, egység a válaszban.

Hiszekegy Az In stitu tio m ásodik fejezetének címe: A hitről, ahol az úgynevezett apostoli hitform a is m agyaráza­ to t nyer. K álvin itt is hosszas bevezetés u tá n tárg y alja az A postoli H itv allás h itcikkeit. E bben a bevezetőben K álvin is az első p arancsolat követelm ényeként jelöli meg a h ite t. M egkülönbözteti a h it k é t fa jtá já t: a fides histo ricát és a fides specialist, am i a h it reform á­ to ri értelm ezése, vagyis fidutia. P á ra tla n u l biblikus okfejtéssel tesz h ite t a Szenthárom ság ta n ítá sa mel­ le tt, m ajd a h it á lta l való m egigazulás értelm ét tisz­ tázza. E z t követően kerül sor a H iszekegy m agyaráza­ tá ra , am it K álvin négy részre oszt fel. A Szentlélekről és az egyházról szóló kijelentéseket ugyanis külön r észben tárg y alja. Ez form ai eltérést jelen t L uther eljárásával szemben, aki az A postoli H itv a llá st három hitcikkre osztja. E ttő l a formai különbségtől eltekintve m egállap íth atju k , hogy a T erem tőről és K risztusról, v alam in t m egváltó m üvéről szóló része az In stitu tió ­ n a k m agában foglalja L u th ern ak a Kis K átéban a d o tt m ag y arázatát, term észetesen kibővítve. A Szentiélek­ ről és az egyházról szóló részben azonban m ár különb­ ségek m u tatk o zn ak , ha nem is a rendkívül töm ör Kis K átév al szemben, de L u th e r egyéb irataib an k ifejtett nézeteivel szemben. Ez főként abból adódik, hogy K álv in n ak az egyházról szóló ta n ítá s á t is messzeme­ nően m eghatározza a „Soli Deo G loria!” gondolata, míg L uther, aki szintén vallja, hogy az egyház K risztus teste, m elyben K risztus a fő, hangsúlyozza, hogy ha a te st nem is választh ató el a főtől, mégis különbözik tőle, és am it a Főről, K risztusról m ond a Szentírás, az nem vihető á t m inden to v áb b i nélkül a testre. E m ö g ö tt persze a megszentelődés értelm ezésében m u­ tatk o zó különbségek is húzódnak. U gyanígy eltérés van K álvin és L u th er közö tt a kulcsok h atalm án ak értelmezése körül. E bben a kérdésben a K is K áténak az úrvacsora értelmezése elét te tt „ Így ta n ítsu k gyónni az egyszerű em bereket!” cím ű része lehet az egybe­ vetés alapja. (K álvin a kulcsok h a ta lm á t a Hiszekegy „ ...h is z e m a bűnök b o c s á n a tá t...” tételénél tá r ­ gyalja.) A m ellett, hogy L u th er is beszél m ás irataiban arról, hogy a h ird e te tt evangélium ban is szól Isten bűnbocsátó igéje a bűneiket sirató bűnösöknek, ill. a m egkötés a m egtérni nem akarók felé, mégis fenn­ ta rtja a személyes feloldozás g y ak o rlatát, m in t a kul­ csok h atalm án ak gyakorlását. „ E z t m ondja a gyón­ ta tó : ...H is z e d -e , hogy az én bűnbocsánatom Isten b ű n b o csán ata?” „F elelet: H iszem , kedves U ram .” — Így ad ja meg a form ulát a kulcsok h atalm án ak gya­ korlására, am i nem azonos a bűnök bocsánatának hir­ detésével. De p o testate clavium cím ű terjedelm es m ű­ vében pedig világosan kitűnik, hogy lényeges diffe­ rencia van ebben a kérdésben a k é t reform átor értel­ mezése között. (K itű n ik persze az is, hogy a jelenlegi evangélikus egyházi gyakorlat sem felel m ár meg

218

m aradéktalanul L uther értelm ezésének.) Ezeknek a különbségeknek a szépítés nélküli feltárása ism ét azt m u ta tta , hogy két önállóan gondolkodó reform átor tan ításáv al állunk szemben. De a feltárt különbségek fényében csak növekszik az értéke a különbségek elle­ nére is k im u tath a tó lényeges egyezéseknek a bűnbo­ csánat jelentőségének értelm ezésében. „ . . . a bűnök bocsánatja az ú t, am ely Istenhez vezet, és ez az esz­ köz, am ely vele k ib é k ít. . . E bocsánatot pedig ak k o r kapják a hívők, am időn bőneik tu d a ta által leveret­ nek, g y ötörtetnek, m egrendülnek, az isteni ítélet érzete folytán szorongásba esnek, önm aguknak visszatetsze­ nek és m in t valam i nehéz teh er a la tt nyögnek és ver­ gődnek a bűnök iránti gyűlölségből és sa já t m egha­ sonlásuk folytán érzékiségüket és m indazt, m i m aguk­ ból való, megöldöklik. É s valam int a bű n b án ato t, amíg a te s t börtönében já rn a k — m ert így kell! — gyakorolják: szintúgy a bűnbocsánatot is ism ételten és folytonosan veszik. Nem m in th a bűn b án atu k k al kiérdem elnék; hanem mivel te tsz e tt Istennek az üdv ezen rendjén m u ta tn i meg m agát az em bereknek. H ogy ti. midőn sajá t szegénységük megismerése kö­ vetkeztében m inden kevélységet levetkőztek, m agu­ k a t a porig m egalázták és m aguknak m erőben haszon­ talan o k k á lettek, akkor kezdjék végre megízlelni a K risztusban eléjük a d o tt irgalmasság édes vo ltát, me­ lyet érezve, ú jra éledjenek és vigasztalódjanak, bizto­ san remélve m aguknak a K risztusban m ind a bűnbo­ csánatot, m ind a boldog üdvösséget.” — írja K álvin, és ezek a gondolatok pontosan egybevágnak L uther­ nak a bűnbánatról és a bűnbocsánatról tö b b iratáb an k ifejtett felfogásával. H a különböző felfogást vallanak is a bűnbocsánat közvetítésének m ódjáról az egyház­ ban, teljesen egyet értenek a bűnbocsánat m ibenlétét illetően. L u th er ezt egyébként nagyon töm ören így sum m ázza a Kis K áté harm adik hitágazatról szóló m agyarázatában: „H iszem , hogy saját eszemmel és erőm m el nem tu d n ék Jézus K ri sztusban, az én U ram ­ ban hinni, sem őhozzá eljutni, hanem a Szentlélek hívott el engem az evangélium által, Ő világosított meg ajándékaival, Ő szentelt meg és ta r to tt meg az igaz hitben, ahogyan a földön élő egész egyházat is elhívja, gyűjti, m egvilágosítja, megszenteli és Jézus K risztusnál m e g ta rtja az egy igaz hitben. E bben az egyházban nekem és m inden hívőnek naponként m in­ den b ű n t bőséggel megbocsát, az ítélet napján engem és m inden h o lta t feltám aszt és nekem m inden K risz­ tu sb an hívővel eg y ü tt örök életet ad. Ez így igaz!” M ia t y á n k

Az In stitu tio harm adik része ezt a cím et viseli: Az im ádságról, ahol az úri-im ádság is m egm agyaráztatik. K álvin itt is az előző fejezetekhez hasonlóan já r el: a M iatyánk kéréseinek m ag yarázata elő tt általános ta n í­ tá s t ad az imádságról. E z t a ta n ítá st is a „Soli Deo Gloria” gondolata h a tja át. „ . . .cselekedd meg, am it kérünk, te n m a g a d é rt.. ."— idézi Dániel 9,18—19-et. Fő gondolatai mégis m egegyeznek L u thernak a külön­ böző irataiban k ife jte tt gondolatokkal. Az im ádság Isten tő l k a p o tt lehetőség, ajándék, ez m in d kettőjük gondolata. „Az igazi im ádság legbelső törvénye az legyen, hogy a sa ját dicsőségünk m inden gondolatáról m ondjunk le . . . Az im ádkozás m ásodik törvénye az legyen, hogy valósággal érezzük a mi tehetetlenségün­ k e t. . . ” — m ondja K álvin. Az im ádkozónak „üres kézzel” kell Isten elő tt m egállnia — így ta n ítja ezt L uther. De ugyanígy elengedhetetlen feltétele az im ád­ ságnak az Isten ígéreteihez ragaszkodó h it, m ert „Iste n az im ádkozás érték ét nem az im ádkozó szemé­

lyének m éltósága szerint ítéli meg, hanem egyedül aszerint, hogy m inő h itte l engedelm eskedünk az ő parancsolatainak és m inő h itte l bízunk az ő ígéreté­ ben.” — m ondja K álvin. Az im ádságnak összhangban kell lennie Isten k in y ila tk o z ta to tt ak aratáv al, hang­ súlyozza L u th er is. Az im ádságnak szünet nélkülinek kell lennie, hiszen „m inden m i rem énységünk és sege­ delm ünk Istenben van, . . . szükséges m ag u n kat állan­ dólag neki ajánlan u n k és m indenünket őreá bíznunk” — m ondja K álvin. Im ádkozni annyi, m in t szüntelenül „coram Deo vivere” — m ondja L uther. A bevezető u tá n K álvin a hagyom ányostól eltérően nem hét, hanem h a t kérésre osztva tá rg y a lja a Mi­ aty á n k kéréseit, az utolsó k é t kérést összevonva. Alap­ elve i t t is m indvégig a „Soli Deo Gloria” : „ . . . m i n ­ denik részben Isten n ek dicsősége ta rta n d ó legelső sor­ ban szem elő tt, másfelől pedig m indenik a m i ja v u n k ra c é lo z .. ."Ism ét azt kell m ondanunk, hogy a h é t kérés kálvini m a g y arázatát nem an n y ira a K is K áté, m in t inkább a N agy K áté párhuzam os részével lenne érde­ kes egybevetni.

Keresztség K álvin a k ét szentség tárg y alása elő tt rövid beve­ zetőben a szentség fogalm át igyekszik tisztázni. K álvin a körülm etélkedés analógiájára m ondja a szentségeket a szövetség jegyeinek. Ezek „gyakorló eszközök, me­ lyek Isten igéje irá n t h itü n k e t bizonyosabbá teszik.” „ . . . a szakram entum oknak nincsenek m ás feladataik, m in t az Isten igéjének..." Eszközök, m elyek megerő­ sítik az Isten ígéreteit. „M ert a keresztség nekünk arról tesz bizonyságot, hogy m e g tisz títta ttu n k és meg­ m o sattu n k ; az úrvacsora pedig, hogy m eg v álttat tu n k ; a víz jelképezi a m egtisztulást, a vér az e lé g té te lt.. . ” E bben az értelem ben m agyarázza azu tán K álvin a keresztséget eképpen: „az evangélium hozza tu d tu n k ra a mi m egtisztulásunk és m egszentelésünk hírét, a keresztség pedig ezt a h írt m egpecsételi” . „ Isten a keresztség á lta l a b űnbocsánatot ígéri és ez ígéret kétségtelenül fennáll m inden hívőre nézve. Ez az ígé­ ret nekünk a keresztségben té te te tt: fogadjuk el h át hittel. Sokáig elásott kincs volt ugyan ránk nézve hitetlenségünk m ia tt: ...m o s t öleljük m agunkhoz a h it által.” „A keresztség ugyan ígéri nekünk, hogy a mi F áraó n k el van m erülve, és hogy a bűn meg van öldökölve, de nem úgy, hogy to v áb b is ne léteznék, vagy nekünk n y u g to t hag y n a: hanem csak úgy, hogy ra jtu n k többé ne győzedelm eskedjék.” K álvinnak ezeket a gond o latait m egint inkább a N agy K áté párhuzam os részével lenne érdem es egybe­ vetni. A K is K áté töm ör m ondataiból kevésbé tű n n ek ki a k é t reform átor értelm ezése k ö zö tti különbségek, m elyek általáb an a szentségek értelm ezésében m u ta t­ kozó különbségből adódnak. Hiszen k ö ztu d o tt, hogy L u th er a szentség fogalm ának m eghatározásában A ugustinust követi: „A ccedat verbum ad elem entum e t fit sacram entum .” Ez tükröződik a Kis K áté szö­ vegében is: „A keresztség nem egyszerűen víz, hanem Isten parancsába foglalt és Isten igéjével e g y ü tt hasz­ n á lt v íz . . . B ű n bocsánatot szerez, haláltól és ördögtől m egszabadít, és örök üdvösséget ad m indazoknak, akik hiszik azt, am it Isten igéje és ígérete m ond.” M indezt „ . . .nem a víz végzi, hanem Isten igéje, mely a vízzel e g y ü tt van, és a h it, am ely bízik Istennek ebbe a vízbe re jte tt igéjében. M ert a víz Isten igéje nélkül csak víz, nem keresztség. Isten igéjével e g y ü tt azonban keresztség, vagyis az életnek kegyelem ben gazdag vize és a „Szentiélekben való újjászületés für­ dője” .. . „A keresztvízbe m erítés „ a z t jelenti, hogy a

bennünk levő régi em bernek naponkénti b ű n b án attó l és m egtéréstől vízbe kell fulladnia és m eghalnia m in­ den bűnével és gonosz kívánságával eg y ü tt, és viszont naponként új em bernek kell előjönnie és feltám adni, hogy Isten előtt igazságban és tisztaságban éljen örökké.” E z a szöveg összecsengően hangzik az In stitu tio idé­ z e tt részeivel, olyannyira, hogy azzal kísért: az öku­ mené szellemében tek intsünk el a m ögötte rejlő kü­ lönbség k im u tatásátó l. Csakhogy am it ezzel a réven nyernénk, annak sokszorosát veszítenénk el a vám on: m ert h a itt nem ragadjuk üstökön a két reform átor gondolkodásm ódjában m u tatkozó ellentétes irányú tendenciát, akkor az úrvacsoráról szóló ta n ítá su k a t összevetve csak a szem beötlő különbségeket fogjuk észrevenni, és nem vesszük m ajd észre a különbségek ellenére m egm utatkozó egyezést a lényeg körül. Az e m líte tt tendenciabeli különbség a k ét reform á­ tor m erőben eltérő szentségértelm ezéséből fakad. K é­ piesen szólva ugyanazon az úton ellentétes irányban közlekednek. K álvin haladási irán y a lentről felfelé, Lutheré fentről lefelé m u tat. Igaz, m indketten hang­ súlyozzák, hogy a szen t ségnek k é t része van: az anyagi jegy és az Isten igéjébe foglalt ígéret. De az anyagi jegy földi, az ígéret viszont, am it „jegyez” vagy „kö­ zöl” , az szellemi, lelki, m ennyei valóság. K álvin meg­ közelítésében a szentséggel élőnek hite által az anyagi jegyet m egragadva, m integy azon keresztül lélekben, szellemileg az Isten m ennyei világába kell felemelked­ nie, hogy o tt m egragadhassa azt a valóságot, am it az anyagi jegy „jegyez” itt a földön, de am ivel nem azonos. L u th er szemléletében viszont — A ugustinus értelmezése nyom án — az inkarnáció gondolata rejlik. Az ige te ste t ölt az anyagi jegyben. T eh át a m ennyei világ részét képező valóság: bűnbocsánat, örök élet stb. az anyagi jegyben elérhetővé, m egragadhatóvá lesz h it á ltal itt a földön. E llentétes közlekedés: nem a szentséggel élő em elkedik lélekben a m ennybe, h a­ nem a m ennyei világ erői törnek be az anyagi jegyen keresztül a földi világba. E z t a lu theri gondolkodás m ódot a Kis K áté im ént idézett m ondatában ragad­ h a tju k üstökön: „N em a víz végzi, hanem Isten igéje, amely a vízzel együtt van, és a hit, am ely bízik Istennek ebben a vízbe rejtett igéjében.” Vízbe re jte tt ige! — ilyen értelem ben analógia az inkarnáció. N em kell a víz lelki értelmezése révén m ennybe em elkedni, hogy a hozzá fűzött igét h itte l m egragadhassuk; de nem is az ige v álto z o tt á t vízzé! A víz az víz; az ige az ige — lényegüknél fogva különböző dolgok. E gyik sem alak u lt á t a m ásikká, és mégis elválaszth atatlan u l e g y ü tt vannak, és am i hangsúlyos: itt a földön vannak együtt. Meg lehet őket különböztetni, de nem lehet őket elválasztani. A m ennyei valóság le tt elrejtve az anyagi jegyben. N em le tt azonos vele, mégis benne rejtőzik. H asonlóan, teljesen an nak analógiájára, aho­ gyan karácsony éjszakáján tö rté n t: „Az Ige te stté le tt.” Nem az Isten válto zo tt á t em berré, nem az isteni term észet elegyedett az em beri term észettel, mégis o tt rejtőzik az em ber Jézusban a valóságos Isten, és ennek színhelye nem a m enny, hanem a föld v o lt: a betlehem i istálló. Természetesen nem lehet feladatunk, hogy érték­ ítéletet hozzunk a k é t reform átor eltérő szentségértel­ mezése között. Ellenkezőleg: éppen ezt a h á ttérb e n rejtőző eltérő szentségértelm ezést szem ünk elő tt ta rtv a lá th a tju k meg a lényeget illető egyezést. M ert egy valóságot közelítenek meg és értelm eznek kétfélekép­ pen, és hiba, h a az értelm ezés m ódjának különböző­ sége eltak arja szem ünk elől az értelm ezett valóság egyezését.

219

Úrvacsora Az úrvacsora értelm ezésének kérdését m indkét refor­ m á to r szám ára a hivatalos róm ai katolikus értelmezés v e te tte föl, am ivel egyikük sem tu d o tt egyetérteni. Ez v o lt a közös k iindulópont: a „tra n ssu b stan tiatio ” n a k a görög filozófia szabályai szerint k ife jte tt ta n í­ tá sa . E n n ek lényege, hogy a filozófia törvénye szerint egy dolog nem lehet egyszerre önm aga is és egyszers­ m ind egy m ás dolog is. P o n to sab b an : nem lehet k é t su b stan tiája. E zért az úrvacsorában v agy csak a K risztus teste van, vagy csak kenyér van . Egy dolog nem lehet egyszerre kenyér is és K risztus teste is — ezért a hivatalos róm ai katolikus ta n kim ondta, hogy az úrvacsorában lényege szerint csak a K risztus teste v an jelen, a kenyér m egszűnt kenyér lenni: átlénye­ gült. T eh át a földi dologból, a kenyérből le tt valam i más, m ennyei dolog, m ennyei valóság: a K risztus teste. A földi valóság fö lem eltetett a m ennyei világba. E z a tra n ssu b sta n tia tio ta n á n a k lényege. Ezen m ind­ két reform átor m egütközött, és elv etette. De akkor azt a kérdést k ellett m egválaszolniuk, hogyan része­ sülhet az ú r v a c s o r á z ó , am ikor a kenyeret veszi, a K risztus testén ek áldásában. Nem egyszerűen az volt a kérdés, hogyan b írh a tja a K risztus te sté t, hanem hogyan részesül an nak áldásában. A te s te t és a te st áldásában való részesülést egyikük sem a k a rta szét­ v álasztani. H ogy az úrvacsorában nem csak K risztus te s té t kell kapnunk, hanem m in d azt az áld ást is, am it ő testén ek keresztre adásával és halálával szerzett, ez m in d k ettő jü k elő tt egyértelm ű volt, és ez a kérdést nem egyszerűsítette, hanem csak nehezebbé te tte . „ T e h á t a szakram entum nak nem az a fő célja, hogy egyszerűen a K risztus te s té t állítsa elénkbe, hanem inkább, hogy m egpecsételje, és m egerősítse azt az ígéretet, ahol arról biztosít, hogy az ő teste valósággal étel és az ő vére valósággal ital, m elyek örök életre tá p lá ln a k m in k et; ahol az élet kenyerének nevezi m agát, am elyből, aki eszik, örökké él. É s hogy ezt tegye, felad ata a K risztus keresztjéhez vezetni min­ ket, ahol ez az ígéret valósággal m egvalósult és m in­ den részében b etelt. M ert h a ő m ag át az élet kenyeré­ nek nevezte, ezt a nevezetet nem a szakram entum ból v e tte m agának — ahogy ném elyek a dolgot megfor­ d ítv a m agyarázzák —, hanem onnan, m e rt ilyennek a d a to tt nekünk az A ty átó l és m ert m agam agát ilyen­ nek b izo n y íto tta meg, m időn a m i halandó emberi term észetünknek részesévé lévén, m inket az ő halha­ ta tla n istenségének társaiv á t e t t ; m időn áldozatul a d ta m agát, a m i k á rh o z ta tá su n k at m agára v ette, hogy m in k et sa já t áldásaival elárasszon; m időn saját halála á lta l elnyerte és m egsem m isítette a h alált; m időn sa já t feltám adásában ezt a m i rom landó testü n ­ ket, m elyet m agára v e tt vala, dicsőségre és rom olha­ tatlan ság ra tá m a sz to tta fel. A szakram entum te h á t nem teszi a K risztust az élet kenyerévé, hanem am ennyi­ ben em lékünkbe idézi, hogy ő kenyérré lett, amellyel állandólag táp lálk o zu n k : ezt a k enyeret ízlelteti és k ó sto lta tja m eg velünk. E gy szóval bizonyosakká tesz m in k et arról, hogy am it K risztus te tt vagy szenvedett, te tte és szenvedte a m i m egelevenítésünkre. A zután, hogy ez a m egelevenítés örök, am ellyel vég nélkül tá p lá lta tu n k , g y ám o líttatu n k és m e g ta rtta tu n k . M ert v alam in t K risztus nem le tt volna reánk nézve az élet kenyere, h a nem szü letett volna, nem h a lt volna meg és nem tá m a d o tt volna fel ére ttü n k ; azonképpen m ost sem lehetne az, ha az ő születésének, halálának, feltá­ m adásának ereje és gyümölcse örök és h a lh ata tla n nem volna. H a a szakram entum nak ezt a jelentőségét érdemlegesen m egvizsgálták és kiem elték volna: bősé­

220

gesen eleget ta lá lta k volna benne olyat, am i kielégít­ h et m inket, és nem tö rtek volna ki azok a rettenetes m eghasonlások, melyek az e g y h á z a t.. . nyom orúságo­ sán gyötörték, m időn kandi em berek azt ak arják meg­ határozni, hogy m i módon van jelen a kenyérben K risztus teste. . . . Elsősorban azt kellett volna vizs­ gálni, vajon a K risztus teste, úgy am int ére ttü n k ada­ to tt, és az ő vére úgy, am int ére ttü n k k io n ta to tt — hogyan lesz a m iénk? M ert csak ez az: az egész meg­ feszített K risztust bírni és m inden ő jav ain ak része­ sévé lenni” — így K álvin. M ajd így foglalja össze: „T an form ában kifejezve azt m ondjuk: igazán és h até­ konyan (vere et efficaciter); de nem természetileg. Amivel ti. azt ak arju k m ondani, hogy nem m aga a te st lényege, vagy a K risztus igazi és term észeti leste ad atik nekünk: hanem m indazok a jótétem ények, me­ lyeket K risztus nekünk az ő testében m egszerzett. Ez a te st jelenlétének az értelm e úgy, am in t azt a szakra­ m entum fogalma m egköveteli.” T eh át K álvin szerint olyan kenyér az úrvacsora, am inek evésekor valósá­ gosan és hatékonyan részesülünk m indabban, am it K risztus a hús-vér em beri testének é rtü n k a kereszten való odaadásakor szerzett. Ilyen értelem ben a jegy valóságosan és hatékonyan közli azt, am it jegyez, m iként később a Genfi egyház kátéjáb an fogalmazza. E zt m ondja ő K risztus lelki evésének az úrvacsorá­ ban, am i nem a ttó l lelki, m intha csak az em ber lelke enne és teste nem kapna sem m it — ezt a Genfi k áté­ ban ő m aga hangsúlyozza! —, hanem a ttó l lelki, hogy azokat a lelki ja v a k a t közli, ti. a bűnbocsánatot, örök életet stb., m elyet K risztus teste keresztre adásakor szerzett. M indezt egészítsük még ki az In stitu tio 1559. évi végső kiadásának néhány m o ndatával: „ . . .K risz­ tus teste úgy áldoztatot t meg é rtü n k egyszer s m in­ denkorra, hogy m ost táplálkozhassunk vele és ebből m egtapasztaljuk m agunkban an nak az egyetlen áldo­ z atn a k a hatékonyságát. Vére úgy o n ta to tt ki egyszer értü n k , hogy örökös italunk lehessen. U gyanezt feje­ zik ki az o tt hozzácsatolt ígéret szavai is: „Vegyétek, egyétek, m ert ez az én testem , mely tié rtetek meg­ tö re te tt.” A rra kapunk te h á t felszólítást, hogy vegyük és együk a teste t, am ely egyszer s m indenkorra felál­ d o z ta to tt üdvösségünkre, hogy am ikor látju k , hogy ennek részeseivé leszünk, akkor biztosan m egállapít­ hassuk, hogy az Ő életet adó halálának az ereje ha­ ték o n n y á lesz b en n ü n k . . . ” Összegezve kétségtelen, hogy K álvinnak az úrva­ csoráról szóló lényegi m ondanivalója ez: az úrvacso­ ráb an K risztus valóságosan és hatékonyan részesít bennünket m indabban az áldásban — am i lelki do­ log —, am it teste keresztre adásakor, m ajd föltám adá­ sakor szerzett; valóságosan és hatékonyan részesít életet tám asztó halálának gyüm ölcsében. E z a lényeg. A m iként kérdését m ost egyelőre kikapcsoljuk. H a m ost ugyanígy a hogyan kérdéstől eltekintve tesszük emellé L u th e r értelm ezését pl. a K is K átéban, akkor éppen hogy nem a különbség, hanem a lényegbeli egyezés lesz szembeötlő a k ét reform átor értelm ezésé­ ben: „Mi az oltáriszentség? — Felelet: Jézus K risztus U R U N K valóságos teste és vére kenyérben és borban, am elyet m aga K risztus rendelt azért, hogy azt mi keresztyének együk és ig y u k .. . Mit használ ez az evés és ivás? — Felelet: M egm utatják azt ezek az igék; „ É rte te k a d a to tt” és „ K io n ta to tt bűnök bocsá­ n a tá ra .” Vagyis ebben a szentségben ez igék á ltal bűnbocsánat, élet és üdvösség ad atik nekünk. M ert ahol bűnbocsánat van, o tt élet és üdvösség is van.” T ehát L u th er is azt hangsúlyozza, hogy az úrvacso­ ráb an valóságosan részesülünk K risztus halálának

gyüm ölcseiben, és hogy ezt ta r tja a lényegnek. De nézzük to v áb b ! „H ogyan te h e t a te sti evés és ivás ilyen nagy dol­ g o k at? — F elet: Nem az evés és ivás teszi, hanem ezek az igék: „ É rte t ek a d a to tt” és „ K io n ta to tt bűnök b o csánatára” . A testi evés és ivás m ellett ezek az igék alkotják a szentség fő részét. Aki hisz ezeknek az igéknek, az m egkapta azt, am it ezek hirdetnek, és m ondanak, vagyis a bűnök b o csán atát.” T eh át csak aki m iközben eszik, h itte l m egragadja a szentség fő részét jelentő igét, az részesül abban, am it az igék hirdetnek — de vajon nem ugyanezt érti K álvin lelki evés a la tt? De m ost nézzük ism ét K álvint, m it m ond még az 1559. évi N agy In stitu tió b an : „A kegyes lelkek nagy bizonyosságot és gyönyörűséget m eríthetnek ebből a sákram entum ból, m ert tan ú ság tételü k van benne arra, hogy K risztussal annyira egy te stté növünk össze, hogy m indazt, am i az övé, m agunkénak m ondhatjuk. E nnek a következm ényeként erős bizonyosságunk lehet afelől, hogy az örök élet, am elynek ő az örököse, a m iénk, s hogy a M ennyek országa, ahová ő m ár bem ent, éppúgy nem vehető el tőlünk, m in t tőle m a­ gától. T ovábbá, hogy nem vagyunk Ítélet a la tt bűne­ inkért, m elyek vétke alól feloldozott bennünket, am i­ kor úgy volt kész m agára venni azokat, m in th a az övéi volnának. E z az a csodá atos felcserélés (mirifica com m utatio), m elyet m érhetetlen jóságából t e t t ve­ lünk . . . E bben a sákram entum ban m indezekről olyan teljes tan ú ság tételü n k van, hogy olyan bizonyossággal tek in th etü n k ezekre, m in th a K risztus m aga volna elénk állítva és sa já t kezünkkel érinten ő k őt. M ert ez az ige nem h azu d h at és nem csalhat meg m inket: „V egyétek, egyétek, igy áto k ; ez az én testem , am ely tié rte te k a d a tik ; ez az én vérem , am ely k io n tatik a bűnök b o csán atára.” A m ikor felszólít b ennünket, hogy vegyük, ezzel azt jelzi, hogy a m iénk az; am ikor arra szólít fel, hogy együk, ezzel azt jelzi, hogy egy lényeggé lett velünk. Midőn testéről a z t m ondja, hogy ére ttü n k ad a to tt, és véréről, hogy ére ttü n k o n ta to tt ki, ezzel arra ta n ít, hogy m ind a k e ttő nem annyira az övé, m in t a m ienk, m ivel m indegyiket nem a m aga hasz­ nára, hanem a m i üdvösségünkre v e tte fel és te tte is le. Jó l meg kell figyelnünk, hogy a sákram entum nagyon hatalm as, és csaknem egész ereje ezekbe a szavakba van foglalva: „am ely tié re tte te k a d a tik ” és „am ely tié re tte te k k io n tatik ” . Az Ú r testének és vérének m ostani szétosztása nem jelentene nagy áldást, ha azok nem a d a tta k volna egyszer s m indenkorra a mi váltság u n k ra és üdvösségünkre. E z é rt azok kenyér­ ben és borban v an n ak kiábrázolva, hogy ebből ne csak azt tan u lh assu k meg, hogy ezek a m ieink, hanem hogy szám unkra v an n ak rendelve lelki életünk tá p lá ­ lására. E z az, am ire m ár előbb is felhívtuk a figyelmet, hogy a sákram entum ban elénk a d o tt testiekből — m integy hasonlatszerűen — lelkiekhez v e z e tte tü n k .” E bben az idézetben is szép példája áll elő ttünk a k é t reform átor ta n ítá sá b a n m utatk o zó lényegi egye­ zésnek: K álvin szerint is ezekbe a szavakba van fog­ lalva az úrvacsora egész ereje: „am ely tié re tte te k ada­ tik ” stb. U gyanakkor tu d ju k , hogy ahol L u th er rész­ letesebben szól az úrvacsoráról, K álvinhoz hasonlóan beszél ő is a végbem enő „szent cseréről” , m in t az úrvacsora lényegi m ozzanatáról. De a lényegi egyezést k im u ta tv a nem k ív á n tu k elte­ relni a figyelm et a hogyan kérdésre a d o tt válaszban m utatkozó kétségtelen ellentétekről a k ét reform átor úrvacsorai értelmezésében. K álvin a hogyanról az

1559. évi kiadásban ezt írja : „ H a pedig hihetetlennek tű n ik , hogy a K risztus teste — bárm ilyen messze van is tőlünk — hozzánk jusson úgy, hogy étellé legyen szám unkra, em lékezzünk rá, hogy a Szentlélek titk o s ereje toronym agasan van m inden érzékünk felett, és hogy milyen bolondság, ha az ő m egm érhetetlen v o ltá t em beri m értékkel ak arju k m érni. A m it te h á t elménk nem é rth e t, ragadja meg a hit, hogy ti. a Lélek valóban egyesíti m indazt, am i térben el van választva.” K álvin m agyarázatában te h á t a Szentlélek teszi a K risztus te sté t m int m ennyei valóságot, az anyagi jegyekhez kötve mégis hozzáférhetővé. A Genfi kátéb an kifejti, hogy a Szentlélek által az úrvacsorázó em elkedik a m ennybe, m ert az anyagi jegy a Szentlélek á lta l közli valóságosan azt, am it jegyez. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznünk: a Szentírás K risztus m ennybem ene­ tele ó ta valóban a Szentiélekben lá tja a közvetítőt Isten m ennyei világa és a hívők között, méghozzá az igére irányuló h it által. L u th er ezzel szemben az in kar­ náció analógiájában lá tja a választ a hogyan kérdésre: a m ennyei világ erőit hordozó igék, jelen esetben az úrvacsora szerzési igéi, „elrejtőznek” az anyagi jegy­ ben. E bben az esetben nem a Szentlélek, hanem az ige a m ennyei világ erőinek hordozója, és felülről lefelé van a „közlekedés” . E zért m ondja L uther a szentséget „ lá th a tó igének” , míg más alkalom m al azt m ondja, hogy am ikor az úrvacsora elem eit m agunkhoz vesz­ szük, azokkal Isten személyhez szólóan „ k iá ltja to r­ kun k b a” az „a ra n y evangélium ot” , Ján o s 3,16-ot. K étségtelen, hogy L u th er válaszának is van szentírási alapja. Végül is meg kell állapítanunk, hogy a hogyan kérdésre a d o tt m indkét m agyarázat kísérlet csupán, em beri spekuláció. K ét, egym ástól függetlenül gon­ dolkodó tudós teológus vélekedése. M ásként próbál­ ták m agyarázni azt a valóságot, am it m indketten h it­ tek és v allo tta k : az úrvacsora fő része ezekben az igékben v a n : „értetek a d a to tt” , „ é rtete k o n ta to tt ki” , és aki ezeket az igéket h ittel m egragadja, az valóságo­ san és hatékonyan részesül K risztus halálának m inden gyüm ölcsében: végbem egy a szent csere közte és K risztus között. T udjuk, hogy a reformáció k ét ága közti megh asonlás egyik fő oka az úrvacsora eltérő értelmezése. T udjuk, hogy L u th e r 1529-ben M arburg­ ban Zwinglivel tárg y a lt, de éppen az úrvacsora értel­ mezése volt az, am iben sem m iképpen nem tu d ta k megegyezni. T udjuk azt is, hogy K álvin fájlalta, am iért nek nem volt alkalm a L u therral személyesen tárg y al­ ni. Többször hangot a d o tt meggyőződésének, hogy ő egyezségre tu d o tt volna ju tn i a ném etországi reform á­ torral. M intha az le tt volna a benyom ása, hogy vala­ miféle „vulgár-kálvinista” nézet ü tk ö z ö tt meg a „v u l­ gár-lutheránus” ta n ítá ssa l: m iszerint az egyik oldalon csak kenyeret és b o rt látn a k az úrvacsorában, a m ásik oldalon viszont úgy gondolják el a K risztus testének jelenlétét a kenyérben, m in t ahogyan a szalm a van benne egy zsákban. (L uther panaszolja egy alkalom ­ mal, hogy a svájciak neki ilyen úrvacsora-értelm ezést tulajdonítanak.) A k ét nagy reform átor elm aradt talál­ kozója — am i bizonnyal történelm i jelentőségű le tt volna — nem pótolható. Jelen sorok szerzője nem fejezheti be m ásként az In stitu tio 450 éves jubileu­ m ára k észített megemlékezését, m in t azzal a vallo­ m ással, hogy m iközben e cikk m egírására készülve behatóbban tanulm ányozta K álvin írásait, a genfi reform átor ta n ításá v al szembeni több fen n ta rtá sa a tárgyilagosságra törekvő vizsgálódás eredm ényeként alaptalannak bizonyult. Véghelyi A ntal

A „Redemptoris Mater” és a Mária-év II. Ján o s P ál p áp a 1987. m árcius 25-én új encykli­ k á t b o csáto tt ki „Redemptoris M ater” (Die M utter der Erlösers, A M egváltó anyja) címmel. Az „encyk­ lika” pápai világkörlevelet jelent, am elyet minden püspök m egkap, és általa m inden katolikus tudom ást szerezhet róla. Az encyklika eredeti szövege latin nyelvű, ezt a Szentszék hivatalos fordításban közli olasz, francia, spanyol, angol és n ém et nyelven. Az egyes országokban m űködő püspöki karok gondoskod­ n a k a to v áb b i nyelvekre való lefordításról, a m i orszá­ gunk esetében m agyar nyelvre. Az encyklika pápai ta n ítá s t tartalm az, am ely kötelező erejű, norm atív jelentőségű a róm ai katolikus egyházban. A „R edem ptoris M ater” jellegzetesen róm ai k a to ­ likus m űalkotás, összefoglalja és m egnyerő form ában a róm ai katolikus világ elé tá rja m indazt a ta n ítá st, am it eddig kidolgoztak és a népi kegyességben átéltek; A p áp a a m élyen hívő em ber személyes h an g já t is használja, am i kétségtelenül hatásos eszköz. Az encyk­ lika m éltatására később még részletesen visszatérünk. Az encyklikában a p áp a m eghirdeti a „M ária-év” meg­ ta rtá s á t. Ez 1987 pünkösdjén kezdődik és 1988. augusztus 15-én, M ária te sti m ennybem enetelének róm ai katolikus ünnepén fejeződik be. A p áp án ak messzire tek in tő céljai vannak. Közele­ dik a keresztyénség h arm ad ik évezredének kezdete. M ost is, de tá v la tb a n is a világ krisztianizálása, róm ai katolikus értelem ben v e tt evangelizálása a célkitűzés. A népi vallásosságban, am iről még külön szólunk, nagy szerepet játszik a m ariológia. Elsősorban a latin országokban és a h arm adik világban lehet erre számí­ ta n i. A lengyel p áp a ismeri a M ária-kultusz körül k ialak u lt töm egpszichológiai jelenségeket. A Máriakultusznak hódító erő t tulajd o n ítan ak . „Az elszakadt testv érek ” közül elsősorban az orto­ dox egyházra szám ít a pápa. Az encyklika kifejezetten tervbe veszi az 1988-ban ezeréves fennállását ünneplő orosz ortodox egyházzal való m ariológiai kapcsolatot. N yugat- és K elet-E u ró p át összeköti a M ária-kultusz; am ifeleleveníti a „keresztyén E u ró p a” vízióját. Az orto­ dox egyház m ariológiájáról később még külön szólunk. „Az elszakadt testv érek ” evangélium i egyházaival (reform átus, evangélikus, uniált, anglikán, szabad egy­ házak) közism ertek a problém ák a mariológia eseté­ ben, m ert ezek a „sola S criptura” (egyedül a Szent­ írás), a „solus Christus” (egyedül Jézu s K risztus) alap­ ta n ítá su k n á l fogva, nem fogadják el a Szentíráson kívüli, spekulációs ta n ítá so k a t. Pedig a p áp a arról ír, hogy M ária m inden keresztyén „közös an y ja” . A zt reméli, hogy M ária közvetítő szolgálata az ökum enikus párbeszédben jelentős szerepet fog vinni. M agyarországon is vannak hívei a M ária-kultusz­ nak . A M ária-év felfokozott h a tá sa eléri a mi gyüleke­ zeteinket is. N em m indegy, m iként gondolkodunk és ta n ítu n k abban az összefüggésben, hogy egyrészt hűek a k aru n k lenni az evangélium hoz, és a m i U runkhoz, Jézus K risztushoz, m ásrészt a keresztyén testv éri sze­ re te t és az ökum enikus párbeszéd szem pontja a la tt hogyan viszonyulunk ünneplő r óm ai katolikus te st­ véreinkhez és a róm ai katolikus egyház világszerte becsült fejéhez.

A mariológia kialakulása E nnek a problém ának h atalm as szakirodalm a van, de m ost a részletekbe nem érdem es belemenni, m ert lényegében a jelenről és nem a m últról van szó. I t t

222

csak az szükséges, ami segít a mai helyzet m egértésé­ ben. A Szentírás m egtanít arra, hogy M ária szem élyét és szerepét reálisan értékeljük. A B ibliában sehol sem áll a középpontban M ária, hanem mindig Jézus K risz­ tus. Mindig Isten hatalm as célgondolatáról van szó, hogy „az Ige te stté le tt, itt élt k ö zö ttü n k ” (Jn 1,14). E nnek a te stté léteinek (incarnatio) az eszköze Mária. Jelentősége csak K risztus felől érth ető meg, nincs önálló üdvösségtörténeti szerepe, Ő sem ak ar többet, m in t „az Ú r szolgálóleánya” lenni (Lk 1,38). Jézus m aga is helyére teszi a M ária-kultusz felvilla­ n á sá t: „A m ikor ezt m ondta (ti. Jézus), a sokaságból egy asszony felem elte a h a n g ját és így szólt hozzá: „Boldog az az anyam éh, am ely hordozott téged, és boldogok az em lők, m elyek tá p lá lta k !’ Mire ő így felelt: ,De még boldogabbak azok, akik h allg atják az Isten beszédét, és m eg tartjá k ’ (Lk 11,27 —28)” . Jézus a m aga világra szóló küldetését hangsúlyozza, am it nem korláto zh atn ak földi kapcsolatai: „E k k o r m egér­ keztek an y ja és testv érei; k in t m egállva beküldtek hozzá, és h ív a ttá k őt. K örülötte pedig sokaság ült, és szóltak neki: Í me, anyád és testv éreid odakint keresnek téged! De ő így válaszolt nekik: K i az én anyám , és kik az én testvéreim ? É s végignézve azo­ kon, akik körben ültek m ellette, így szólt: Í me, az én anyám és az én testvéreim . Aki az Isten a k a ra ta szerint cselekszik, az az én testvérem és az én anyám ” (Mk 3,31—35). A k ánai menyegzőről szóló tö rtén etb en élesen hangzik Jézus szava M áriához, am ikor az köz­ ben ak ar járn i, Jézu st megelőzve: „V ajon énrám ta r ­ tozik ez, vagy terád, asszony? Nem jö tt még el az én órám ” (J n 2,1—12). Mindez világosan kifejezi, hogy Jézus m űvébe em beri tényező, még a tu lajdon édesanyja sem av atk o zh at be. Ennyiben távolságot ta r t. Az Iste n F iának járó függetlenséget követeli. M ária jelentősége és szolgálata abban van, hogy eszköze legyen Isten kiválasztó a k a ra tá n a k : megszülje Jézu st, a Világ M egváltóját az em bervilágba, s ezzel segítse Isten nagy te rv é t és célkitűzését. M ária a h it engedelmességével fogadja Iste n a k a ra tá t. Csodálatos szülés ez. A szűzen való fogantatás is ezt fejezi ki. M t 1,18—23 és L k 1,26—28 h atáro z o tta n állítja, hogy M ária szűz volt Jézus fogantatásában. Isten kiválasztó kegyelm ét „hangos szóval k iá lto tta ” a M áriát köszöntő E rzsébet: „ Á ld o tt vagy te az asszonyok között, és á ld o tt a te m éhednek gyüm ölcse!” (Lk 1,42). M ária nagysága abban van, hogy ő az első K risztus­ hívő. Az angyali üdvözlet szavait hűséges h itte l fo­ gadja, s felcsendül a M agnificat: „Magasztalja lelkem az Urat, és az én lelkem ujjong Istenben, az én Üdvözítőmben. . . ” (Lk 1,46). Az agg Simeon és A nna próféta asszony m ár a Jézu s-tö rtén et legkezdetén arról te tte k bizonyságot, hogy Isten üdvösségterve valósult meg Jézus születé­ sében (Lk 2,25—38). A hangsúly term észetesen Isten cselekvésén van. E z t m aga M ária is így fejezi ki. M ária hűséges, az m arad csendesen Jézus nyilvános m űkö­ dése során is, hűséges egészen a keresztig. Az evangélium ok reflektorfénye Jézus születésekor világítja meg M ária alak ját, azután csak szerény fel­ sorolásokban szerepel a neve, nincs további üdvösség­ tö rté n e ti jelentősége. A kereszten szenvedő Jézus még gondoskodik M áriáról: „A m ikor Jézus m eg látta o tt

állni a n y ját, és azt a tan ítv á n y t, a k it szeretett, így szólt anyjához: Asszony, íme a te fiad! A zután így szólt a tan ítv á n y h o z : Í me, a te anyád! És e ttő l az órától fogva o tth o n áb a fogadta őt az a ta n ítv á n y ” (Jn 19,25—27). E z a gondoskodó jelen t Jézu s anyja irán ti szeretetét fejezi ki, minden tú lm a g y a rá zo tt m itológiai körülm ény nélkül. A feltám ad t Jézus K risztus nem jelenik meg M áriá­ nak. A m ennybem enetel u tá n egybegyűlt tan ítv á n y o k között utolsó helyen szerepel M ária neve (Csel 1,14). Pál apostol írásaiban nem szerepel M ária név szerint, hanem csak annyi, hogy asszonytól szü letett Jézus (Gal 4,4). Az apostoli iratok tan ú ság a szerint az ősegyház igehirdetésében nem az első és nem a legfontosabb m o zzanatként szerepelt az a tény, hogy Jézus szűztől született. A m egváltás legfontosabb és leghangsúlyo­ zo ttab b m ozzanata az ősegyház hagyom ánya szerint a feltám adás. P é te r apostol pünkösdi prédikációjában (Csel 2) vagy Pál apostol R óm ai levelében bőségesen találu n k u ta lá st a feltám adás csodájára. Ján o s apostol sem tu la jd o n íto tt különösebb jelentőséget Jézus szűz­ től születésének. A hangsúly a B ibliában m indig a rra kerül, hogy m indaz, am i tö rté n t, Isten a k a ra ta és a „M agasságos” m űve volt. A szűztől születés fiziológiai csodája h á tté rb e szorul. Az első századok nagy teológusainak ira ta i M áriáról semmi lényegeset nem közölnek. A D idaché, R óm ai Kelem en, H erm ász P ászto ra stb. egyáltalán nem emlí­ tik. Csupán a gnózis dok etista elmélete m egjelenésekor h aszn álják Jézus valóságos em bervoltának bizonyítá­ sára M ária személyét. A görög filozófia (Platón) erősen kiem elte az idea, szellem fölényét az anyaggal, te stte l szemben. Isten Fia, a ,,Logosz” nem v á lh a to tt testté, a doketizm us csak látszatn ak vélte Jézus K risztus földi m egjelenését. Ezzel az elm élettel szemben kellett hangsúlyozni, hogy Jézu s valósággal született, ev e tt és iv o tt, valósággal üldözték P ontius P ilatu s a latt, valósággal m egfeszítették, valósággal m eghalt és fel­ tá m a d t a h a lo tta k közül. Különösen Ig n atiu s fejtette ezt ki. A szenthárom sági és krisztológiai v itá k tö ltö tté k be az ökum enikus zsinatok m u n k áját. A 325-ben N icaeá­ ban ta r to tt első, a K onstan tin áp o ly b an 381-ben ta r ­ to tt m ásodik, az Efezusban 431-ben ta r to tt harm adik, a Chalcedonban 451-ben ta r to tt negyedik ökum enikus, egyetem es zsinaton á lla p íto ttá k meg a szenthárom sági és krisztológiai ta n ítá s t, m elynek lényege az, hogy Jézus K risztus valóságos Isten és valóságos em ber; egy személy, de k é t term észet. A k é t term észet vegyí­ tetlen ü l és változatlanul, de elv álaszth atatlan u l és elkülöníthetetlenül egyesült. A középpontban ezek az alapvető tan ításo k álltak. M ária az inkarnáció eszkö­ zeként szerepelt az egyetem es, vagyis az egész keresz­ tyénség á ltal v a llo tt hitvallásokban: „ . . . aki fogan­ t a to tt Szentlélektől, szü letett Szűz M áriátó l. . . ” (Apos­ toli H itvallás), „ . . .a k i értü n k , em berekért és üdvös­ ségünkért eljö tt a m ennyből, te s te t ö ltö tt Szűz M áriá­ ban a Szentlélektől, és em berré le tt” . . . ) Nicaeai H itvallás). A valóságos Isten és valóságos em ber Jézus K risztussal kapcsolatban alak u lt k i M áriára nézve a „theotokos” , Isten-szülő jelző. A theotokos szónak csak annyiban van értelm e, h a K risztu sra te k in tü n k („vere Deus e t vere hom o” ): K risztusban Isten olyan kézzelfoghatóan, valóságosan le tt em berré, hogy Má­ riá t az Ő an y ján ak lehet nevezni. A krisztológiai viták hozták előtérbe M ária szem élyét is. A IV. és V. századok krisztológiai v itái, m in t Jézus em ber v o ltán ak ta n ú já t, M áriát is sokszor em legetik, mégis m egállapítható, hogy az V. század közepéig

semmi jele a M ária-kultusznak. Az ősegyház nem csak a különböző tévelygésekben jelentkező kísértéseknek állt ellen, hanem kerülni a k a rta a pogány szinkretista vallások nő alakjainak u tán zását is. Az első évszáza­ dok keresztyén gyülekezetei szám ára M ária nem volt semmiféle term észetfeletti tulajdonsággal felruházva, hanem K risztus testté léteiének tanúbizonyságaként szerepelt. A M ária-kultusz kialakításában a népi kegyesség volt a kezdeményezés. Az erőszakkal té ríte tt pogány­ ságot azzal ak a rtá k m egbékíteni, hogy régi szokásait a keresztyénségben is gyakorolhatta. A pogány világ „héroszainak” m in tájá ra jö tte k létre a „szentek” , s a pogány am ulettek és varázsszerek m in tájá ra az erek­ lyék. Eleinte a hívek a szentekért is im ádkoztak, m ajd a népvallási kegyességben ez á tv álto z o tt a szen­ tek kultuszává. A szentek seregének élén M ária állt, akinek tisztelete egyre nagyobb m éretet ö ltö tt. A M ária-kultusz kialakulását számos tényező segítette elő: ilyen volt a szüzességnek m in t akkori legfőbb ke­ resztyén ideálnak a m agasztalása. A férfi és női szer­ zetesrendek voltak a M ária-kultusz melegágyai. Első M ária-ünnep volt a február m ásodikán ta r to tt G yertya­ szentelő Boldogasszony ünnepe, ami a régi pogány gyertyás körm enetekre em lékeztetett. A szentek és ereklyék tiszteletével e g y ü tt szokásba jö tte k a búcsú­ járások, zarándoklások. A V II. és V II. századra kiala­ ku ltak a M ária-kultusz körvonalai. E z t azután a sko­ lasztikus teológia emelte elméletileg is tisztá zo tt rangra.

Hogyan értelmezzük Isten kinyilatkoztatását? Az alapvető kérdés dogm atikai. H a egyedül a Szent­ írásban van Isten k in y ilatkoztatása (más szóhasználat szerint: kijelentése), akkor abból m ás m ariológiai ta n í­ tás következik, m in th a a kinyilatkoztatás két forrásáról szólunk, ti. a Szentírásról és a szenthagyom ányról, am elyet autentikus módon a p áp a fejez ki. It t van a problém a gyökere. L uther reform ációi ta n ítá sa azzal kezdődött, hogy a Szentírást em elte m agasra. A „sola scrip tu ra ” elve azt jelenti, hogy egyedül a Szentírás a keresztyén h it és élet „zsinórm értéke” . Nem kell és nem is szabad kiegészíteni valam i m ással. A „sola scrip tu ra ” herm e­ neutikai elv és úgy értendő, hogy a Szentírás önm agát m agyarázza: ,,Sacra scrip tu ra sui ipsius interpres” (W. A. V II. 96—100.). E bben ju t legélesebben kifeje­ zésre a reform áció form ai alapelve. De term észetesen ez a form ai alapelv egyben ta rta lm i is, csak éppen helyesen kell értelm eznünk, azzal a m ásik reform átori igazsággal összefüggően, hogy Jézus K risztus a Szent­ írás értelm e: " Solus Christus” , „sola fide” , vagyis egyedül a Jézus K risztusban való h it által igazul meg az em ber Isten előtt. Ő t nem kell kiegészíteni senkivel és semmivel. A reformáció ezzel a form ai és tarta lm i alapelvvel k ü zd ö tt a tradíciónak az önállósulása és az evangélium fölé kerekedése ellen. A hitvallási iratok és k áték m aguk sem a k a rta k m ások lenni, m in t a Szentírás értelm ezését szolgálni, sajá t m agukat is a Szentírás kizárólagossága alá állíto tták . Mária személye nem állott a reform áció érdeklődé­ sének középpontjában. A reform átorok kivétel nélkül m ásodlagosan, szinte mellékesen foglalkoztak a m ario­ lógiával. A M ária-kultuszt m agától értetődően olyan­ nak te k in tették , m in t am it nem igazol a Szentírás. A reform áció fő törekvése a K risztusban elnyert üd­ vösség lévén, m inden m ás szem pont és személy h á t­ térbe szorult az ő alakja m ellett. De term észetesen a

a bibliai M ária-képtől nem tértek el, am it a Szentírás Máriáról írt, az szerepelt az igehirdetésekben. L uther különösen az ádv en ti és karácsonyi prédikációiban szól meleg hangon M áriáról úgy, ahogyan azt az ev an ­ gélium ok, különösen Lukács evangélium a tartalm azza. A „sola scrip tu ra ” o tt is kötelez, ahol M áriáról szól a Szentírás. De a bibliai m ariológia különbözött a sko­ lasztikus teológia és a népvallási kegyesség Máriakultuszától. A skolasztikus középkori teológiában K risztus alakja elhom ályosult, az ú jtestám en tu m i ta n ítá s az egyetlen közbenjáró Jézus K risztusról h áttérb e szorult. Helyébe olyan teológiai s tru k tú ra kerü lt, am elyben Isten a legfőbb felség, a k it csak hierarchikus ú to n lehet meg­ közelíteni. K risztus az A ty a jo b b ján ül, még tú l közel a fenséges trónhoz, M ária azonban o tt áll m ellette és F iá ra az anya term észetes h atásáv al befolyást gyako­ ro lh at. K risztusból egy irgalm atlan, m agas m ennyei tró n o n székelő Isten le tt, akinek b ü n tető kezét legfel­ jeb b anyja, M ária fog h atja le. A reform áció szilárdan m egm aradt az apostoli ta n ítá s alap ján : „E g y az Isten, egy a közbenjáró is Isten és az em berek között, az em ber K risztus Jézu s” (1Tim 2,5). Az 1545-ben m egnyílt trid e n ti zsinat a dogm atikai kérdések m egvitatásánál m in d já rt az elején állást fog­ lalt a reform áció ta n ítá sá v a l szemben. A kinyilatkoz­ ta tá sró l szóló ta n tárgyalásakor a reform áció alapvető tételével szemben, am ely szerint a Szentírás a keresz­ ty é n h it és élet egyedüli zsinórm értéke, a trid e n ti zsi­ n a t kim ondta, hogy v an „szenthagyom ány” , m in t a S zentírástól független és vele egyenlő ran g ú hitforrás. A dogm a így szól: „A szent zsinat m ind az Ó-, m ind az Újszövetségnek valam ennyi könyvét, m inthogy az egy Isten a szerzője m indkettőnek, hasonlóan a hitre és erkölcsre vonatkozó hagyom ányokat m in t amelye­ k e t vagy az Ü dvözítő, vagy a Szentlélek közölt élő­ szóval, és a katolikus egyház folytonos utódlással őriz, egyenlő kegyelettel és tisztelettel fogadja és értékeli.” E z t azzal az érveléssel tám asztják alá katolikus részről, hogy az apostoli u tó d lás (successio apostolica) hézagtalan nem zedéklánccal k ö ti össze a jelenlegi ta n ító egyházat a hagyom ányt k in y ilatk o ztatás első szerveivel. A ta n ító egyházat rendelte Isten arra, hogy a h agyom ányi k in y ilatk o ztatást a m aga egészében fen n tartsa, terjessze és d iad alát biztosítsa, ezért a hagy o m án y t elsősorban a katolikus egyház élő ta n ítá ­ sából lehet m eríteni. A katolikus egyház ta n ításán ak viszont a legfőbb szerve a páp a, te h á t végeredm ényben a pápaság szabja meg a szenthagyom ányt. A szenthagyom ánynak m in t a Szentírással egyen­ rangú hitforrásnak a dogm ája, lehetővé te tte a m ario­ lógia b e lá th a ta tla n fejlődését. A k in y ilatk o ztatás k e t­ tő s forrásáról szóló dogm a lehetővé te tte a Szent írástól független h ittételek m egalkotását.

A Mária-kultusz fejlődése A katolikus kegyességre jellemző, hogy Loyola Ig­ nác megtérése u tá n először M áriához fordult. A M ont­ serratb an levő kegyhelyet kereste fel, ahol tisz ti k ard ­ j á t a Boldogasszony oltára mellé a k a sz to tta és fel­ a já n lo tta szolgálatát a „S zent Szűznek” . Csak később m en t R óm ába, hol I I I . P ál p áp a rendelkezésére bocsá­ to tta m ag át (1540). Mivel a latin nyelvű hivatalos egyházi szertartások­ b a a nép nem nagyon tu d o tt a k tív m ódon bekapcso­ lódni, a szám ára érth ető népi ájtatosságok viszont közel álltak leikéhez, a hívő töm egek különösen ked­ velték a különféle ájtato sság o k at, részt v e ttek a kör­ m eneteken, felkeresték M ária és a szentek kegyhelyeit.

224

M ária tiszteletét öregbítette a m ájusi áj tatosság, am ely kedveltté v á lt Itáliában, Spanyolországban, F rancia­ országban, m ajd a X IX . század elejétől az egész vilá­ gon. A jezsuiták a M ária-kongregációt terjesztették elő­ szeretettel. M agyarországon sajátosan alakult a M ária-kultusz. Istv á n király a legenda szerint felajánlotta országát M áriának. A „M agyarok N agyasszonyának” tu la jd o ­ n íto ttá k az ország fennm aradását a történelem viharai között. E felajánlás következtében M agyarország M ária öröksége, M ária országa, R egnum M arianum lett. Például ez a meggyőződés késztette a nagyszom­ b a ti egyetem M ária-kongregációjának ta g ja it arra, hogy k iadják „A m agyarság m inden boldogsága M ária különös kegyelméből szárm azik” című könyvecskét, m elyben a nem zet m inden erényét M ária ajándékának tü n te tik fel. A „M agyarok N agyasszonyába” v e te tt h it in d íto tta a világi és szerzetes papságot arra, hogy prédikációikban igen gyakran beszéljenek a „Szűz­ anyáról” és a „M agyarok N agyasszonyáról” . A jezsui­ tá k által v ezetett M ária-kongregációk, dom onkosoktól szorgalm azott rózsafüzér-társulatok, a „Boldogaszszonyt” dicsőítő beszédek és ájtatosságok h atá sá ra jelentős m értékben m egnőtt a nép lelkében a m ár Istv á n király által m egkezdett M ária-tisztelet. Ez leg­ inkább a búcsújárások, a M áriás kegyhelyekre való zarándoklások fellendülésében m u tatk o zo tt meg. A M ária Terézia-féle „vértelen ellenreform áció” idején olykor m aga a királynő is m egjelent a hercegprím ással e g y ü tt a zarándoklatokon. A jezsuiták vezetése a la tt a X V III. század m ásodik felében 45 diák és 12 felnőtt M ária-kongregáció m űködött, többek közt a „G yü­ mölcsoltó Boldogasszonyról nevezett tá rsu la t" is. A X IX . században Scitovszky, a k it rozsnyói püspök korában búcsújáró püspöknek is neveztek, esztergom i érsekként is gyakorolta azt a szokását, hogy a nép tíz­ ezreivel e g y ü tt kereste fel a híresebb M ária-kegyhelye­ k et. Az 1857. évi m áriacelli zarándoklaton 25 ezres, az 1864. évi sasvári búcsújáráson 60 ezres töm eg v e tt részt pap jaiv al e g y ü tt. (Dr . Szántó K o n rád : A katoli­ kus egyház története. B udapest, 1985. II. kötet, 408. old.) A m ariológia erőteljes fejlődését azonban az új dog­ m ák jelentették. IX . Pius p áp a in d íto tta el a mariológia újabb virág­ zását. Több m in t fél évezrede v ita tk o z ta k a ferencesés dom onkosrendi szerzetesek a M áriáról szóló ta n ítá s részletein, s a trid e n ti zsinat sem ta lá lt végleges meg­ oldást. IX . Pius 1854-ben az Ineffabilis Deus kezdetű dogm atikai bullában pápai székhatározattal kim ondta: „H atározzuk, hogy az a ta n ítá s, m elynek értelm ében a boldogságos Szűz M ária a m indenható Isten p á ra t­ lan kegyelméből és kiváltságából K risztus Jézusnak, az em beri nem M egváltójának érdem eire való te k in ­ te tte l fo g an tatásán ak első pillanatában az eredeti bű n ­ nek m inden szennyétől óva m aradt, Isten tő l ki van ny ilatk o ztatv a, és ezért m inden hívőnek kötelessége erősen és állhatatosan vallani.” Pius nem is zsinaton, hanem csak püspöki értekezleten á llap íto tta meg ezt a dogm át, s ezzel a lépésével gyakorlatilag a pápai tévedhetetlenséget fejezte ki. 1870-ben, az első v atik án i zsinaton m o ndták ki, hogy a p á p a önm agában, az egyháztól függetlenül, an n ak jóváhagyása nélkül tévedhetetlen („ex sese, non autem ex consensu ecclesiae” ). A „Pastor Aeternus” szövege így hangzik: „ H a a róm ai p áp a ex chatedra szól, azaz h a h iv atala gyakorlásában m in t m inden keresztyén pásztora és ta n ító ja a legfőbb apostoli tekintélyénél fogva, am ely a dogm át, a h ite t és az erkölcsöt illeti, valam in t az egész katolikus egyház

á lta l hiendőnek kijelent, azt az isteni h a ta lm a t gya­ korolja, am ely szent P étern ek m egígértetett, azaz a tévedhetetlenséget, am ellyel az isteni M egváltó egy­ h ázát a dogm a, a h it és az erkölcs tek in tetéb en felru­ házta, ezért a róm ai p áp a ilyen döntései m egváltoz­ h atatlan o k , a p áp áb an önm agában n yerik érvényes­ ségüket, s nem függnek az egyház hozzájárulásától.” Mindez k ih a to tt az intenzív M ária-kultusz fejlődésére is. Az egyhangúlag p áp áv á v á la sz to tt X II. Pius (1939) nehéz időben ü lt a páp ai székbe. A katolikus egyházat irányító tevékenységére éppen ezért n agy hangsúly esett. Teológiai téren legnevezetesebb lépése a Máriadogm a továbbfejlesztése. 1946-ban a jezsuita rend jav aso lta M ária te sti m ennybem enetele kim ondásának dogm áját. 1950-ben M unificentissim us Deus című en­ cyklikájában hatszáz püspök jelenlétében X II. Pius p á p a dogm aként je le n te tte ki az „assum ptio” -t, M ária testi m ennybem enetelét. E szerin t Szűz M ária m eghalt, de teste nem in d u lt feloszlásnak, hanem nyom ban a m egdicsőült te ste k állap o tára em elkedett, vagyis Szűz M ária h alála u tá n nem csak lélek, hanem te s t szerint is m ennybe v ite te tt. K ülönben is illő volt, hogy Szűz M ária végig szorosan nyom on kövesse F iá t: h a olyan hűséggel m en t vele a keresztfáig, akkor rendjén való, hogy elm en jen vele az utolsó állomásig, a m ennyei dicsőségig. Í gy Szűz M ária kiváltságos m ódon üdvös­ ségünk közvetítője, hiszen M ária lélek szerint is meg­ dicsőült. Így v á lt M ária az összes keresztyén anyjává. A m int az első É v a a bűnök anyja, M ária m in t m áso­ dik É v a, m inden élőknek anyja, ő a term észetfölötti élet közvetítője. Joggal lehet m egállapítani, hogy a róm ai katolikus egyház nagy belső fejlődésen m en t á t, s ez e n y h ítette a k ö rülötte k ialak u lt feszültséget. Sokat je le n te tt a II. V atikáni Z sinat, de sokat jelen tettek a p áp ák is, m in t X X I I I . Ján o s, V I. P ál, I I . Ján o s P ál. Az öku­ m enikus törekvések k o rában fokozatosan m egszűntek a harcias hangok, s term észetessé v á lt a kapcsolatok keresésének, a párbeszédnek a lelkülete. A m ikor az emberiség keresi a jövő békés m egoldásának lehetősé­ gét, az egyházak sem képviselhetik a m egoszlást, hanem beilleszkednek a m ai világ életrendjébe, való­ ban szolgálni ak arn ak az em bernek. A dogm atikai alapok lényegében nem változnak, de a m egvalósításban mégis kifejezésre ju t az elfogadta­ tás, m egértetés szándéka. E z k o n k rétan a következőket jelenti: A II. V atik án i Z sinat „Lum en gentium” kezdetű dogm atikai k onstitúciója az I. V atik án i Z sinatnak a p áp a egyszemélyi legfőbb vezetői jogosultságát meg­ erősítette, de kiem elte a püspöki kollegialitást. Az egyház m indenkori püspökei az apostolok utódai, és m in t ilyenek, az apostolok „ P é te r fősége a la tti” tes­ tü letéhez hasonlóan jogosultak arra, hogy együtt, te stü le tk é n t korm ányozzák az egyházat, term észete­ sen a p á p a fősége a la tt s a p á p a hozzájárulásával. Miközben m ár a teológiai könyvek, cikkek M ária társm egváltói (corredem ptrix) szerepéről is írtak , s az t leh etett gondolni, hogy új dogm a k im ondását készítik elő, a „L um en gentium ” utolsó fejezete a m ariológiá­ val úgy foglalkozik, hogy kidom borítja K risztus köz­ vetítői m ivoltának egyedülálló jellegét, M áriát „köz­ vetítő n ek ” csak olyan értelem ben m ondja, hogy segítő, szószóló Isten elő tt. De a segítő, oltalm azó, szószóló kifejezéseket úgy kell érteni, hogy sem m it se vonja­ n a k le K risztusnak, az egyetlen közvetítőnek m éltó­ ságából és hatóerejéből, és ahhoz sem m it se adjan ak hozzá. Mivel a m ariológiában kulcskérdés a k in y ilatkozta­ tá s „ k é t forrásáról” , a Szentírásról és a szenthagyo­

m ányról szóló tan ítás, azt is kell figyelnünk, hogy ezen a téren m i tö rté n t. A trid e n ti zsinat ide v o n a t­ kozó m egállapításait úgy en y h ítették , hogy hangsú­ lyozták a Szentírás és a szenthagyom ány egységét, csak a Szentírásról á llíto ttá k a z t: ez nem m ás, m in t Istennek írásba foglalt beszéde. A h agyom ányt első­ sorban nem dogm atikai, hanem történelm i értelem ben szemlélik, am elynek feladata csupán a megőrzés, a m agyarázás és elterjesztés. E bben az en y h íte tte b b form ában jelentkezik a mariológia, m iközben a dogm atikai alapok nem vál­ toztak.

„ Redemptoris Mater” II. Ján o s P ál p áp a mariológiai encyklikáját az O sservatore R om ano (1987. m árcius 27.) hivatalos n ém et nyelvű kiadásában kísértük figyelemmel. K ülön n ém et nyelvű könyvben is m egjelent ez az anyag. A p á p a az általa elrendelt M ária-év (1987. június 7-től 1988. augusztus 15-ig) e lő tt nagyszabású össze­ foglalást ad a róm ai katolikus M ária-tanításról. Máris m egnyerő az a hang, ahogyan a p á p a megszólal. Nem jelent ki új dogm át, nem hatalm i szóval beszél, hanem a k ialakult m ariológiát, elsősorban a II. V atikáni Zsinat hangnem ében ta n ítja , feldolgozza, m agyarázza. Miközben a S zentírásban előforduló valam ennyi Má­ riára, vagy a m egígért Messiás, később pedig Jézus K risztus születésére és M ária anyaságára vonatkozó bibliai te x tu s t feldolgozza és a róm ai katolikus m ario­ lógiával összefüggésbe hozza, ezt nem csupán teoló­ giai szakértői alapossággal végzi el, hanem te k in tete átfogja egyházának egészét, a liturgiai M ária-szöve­ geket, a M ária-ájtatosságok népvallási h an g u la tá t, és végül saját, személyes vallom ását és h ité t, am i meleg és őszinte h a n g v ételt jelent. Persze az evangélium i keresztyénség ta g ja i (reform átusok, evangélikusok, b ap tisták , m etodisták, ád v en tisták stb.) nem é rth et­ nek egyet vele, am ikor az egyszerű bibliai M ária-képet m eghosszabbítja, felnagyítja, m itologizálja, m e rt itt m ár az alapvető teológiai különbségek nyilvánulnak meg. Az encyklika nagy exegetikai alapossággal dolgozta fel az összes te x tu s t, am i csak lehetséges. A protoevangélium ban (Gen 3,15) nincs M áriáról szó, hanem „asszonyról” , „ a N apba ö ltözött asszony” (Jel 12,1) sem M áriát jelöli kifejezetten, de ez a széles tá v la t is m u ta tja — szinte a B iblia elejétől a végéig —, m eny­ nyire átfogja ez a feldolgozás a lehetséges te x tu so k összességét. De term észetesen L ukács és M áté evangé­ lium ának az első fejezeteire é p ít elsősorban, bőségesen idézve ezekből a szentírási helyekből. A teológus em ber szinte élvezettel olvassa a tém á n ak ilyen alapos fel­ dolgozását. M ár nem a Szentírástól független m ario­ lógiáról van szó. De mégsem é rth e tü n k egyet azokkal a spekulatív elemekkel, teológiai okoskodásokkal, sko­ lasztikus finom ságokkal, am elyek arról szólnak, hogy P ál apostol Á d ám —K risztus példájának a m in tá jára szerepel az É v a —M ária p árhuzam . V agy a kánai m ennyegző jelenetéből levont következtetés, hogy M ária gondoskodása és segítő készsége k ite rjed az egész emberiségre, közvetít (die M ittlerin) az em ber és Jézus K risztus között, közbenjáró a gondokkal küzdő em bervilág b ajai tek intetében. A Ján o s evan­ gélium a szerinti keresztjelenet m ag y arázata során M ária m á r nem csak Jézus an yja, hanem az egész emberiségé is, an y ja az egyház hívő töm egeinek. Lényegében az encyklika m agába foglalja a teljes róm ai katolikus m ariológiát. K ülönösen a II . V atikáni Z sinat idevonatkozó té te le it idézi gyakran, de bőven u ta l V I. P ál p áp a kijelentéseire is. Mégis nagy érdem e

225

az encyklikának, hogy nem erőlteti to v ább a Máriak u ltu szt, nem hoz új dogm át, hanem a m eglevőt fog­ lalja össze, szinte népszerűsíti. Az ökum enikus fogad­ ta tá s ra is te k in te tte l van a pápa. „A z egyház útja és valamennyi keresztyén egysége” cím ű fejezet kifejezetten „az elszakadt testv érek ” és a róm ai k atolikus mariológia problém ájával foglalko­ zik. E lsősorban az ortodox egyházak m egértésére szá­ m ít a pápa. U ta l arra a liturgikus gazdagságra, am i az ortodox istentiszteletekben M áriát dicsőíti. A bi­ zánci liturgiában is, de a négy ó-keleti egyház liturgiá­ já b a n is dicséretek, m agasztalások, him nuszok mél­ ta tjá k M ária szerepét. Az ikonok szent glóriával áb rá­ zolják M áriát, s igen nagy szerepet játszan ak a m in­ dennapok házi kegyességében is. De a különbség o tt m utatkozik, hogy az ortodox egyháznak szándékosan és tu d ato san nincs dogm aalkotó tan ító i központja. Az ortodoxia nem ismeri el, sőt elvileg nem is ismer­ heti el a hierarchikus tan ító i h a ta lm a t (potestas m a­ gisterii). Csupán a szakram entális szolgálatra, a papi cselekm ények végzésére h iv a to tt a papság (hierarchia ordinis), am elynek m egszakítatlan lelki kapcsolatban kell lennie az apostolokkal (apostolica successio). De am i a ta n ítá s t illeti, a püspök, a pap és valam ennyi egyházi m éltóság épp annyira ta n íto ttja i az egyháznak, m in t am ennyire tan ító i. Az ortodoxiában nem léteznek olyan dogm aalkotá­ sok, m in t a trid e n ti zsinat, az im m akulata, vagy az assum ptio dogma, vagy a I I . V atikáni Z sinat konsti­ túciói. Ennélfogva az ortodoxia nem v allja a róm ai katolikus dogm ákat m ariológiai vonatkozásban sem. Az ortodox egyház nem él semmi külső tekintéllyel, sem mi egyházjogi form ulával, m ert a tekintély, a jog, a külső hatalom nem ta rto z ik sem lényegéhez, sem tulajdonságaihoz. E gyházuk tekintélye nem juriszt i­ kus, hanem lelki, szellemi, m isztikus erő. A népvallási kegyességben, az ájtatosságokban egybecsendülhetnek a róm ai katolikus és az ortodox M ária dicsőítés elemei, de az első h é t egyetem es zsinat ó ta nincs külön dogm a­ fejlődés az ortodox egyházban, egyházakban. Vagyis nincs meg a m ariológiának a V III. századtól fogva a lk o to tt dogm arendszere, m in t a róm ai katolikus egy­ háznak. Am i pedig az evangélium i vagy p ro testáns egyhá­ z a k a t illeti — am in t erről m ár többször e sett szó —, a „sola serip tu ra” , „solus C hristus” , „sola fide” alap­ v ető tan ításo k érvényesek M áriával kapcsolatban is. A zt a m ariológiát valljuk, am i a Szentírásban van. I t t viszont ö n k ritik á t is gyakorolhatunk, m ert az ellenkező végletbe estünk, arról sem prédikálunk, am i a S zentírásban v an M áriáról. N em önálló és központi té m a ez, de am ikor Isten igéje a z t a d ja elénk, am i a Szentírásban M áriáról szól, főleg Lukács és Máté evangélium a elején, akkor a „sola serip tu ra” prédiká­ to rá n a k ebben a vonatkozásban is azt kell hirdetnie, am it a Szentírás ta n ít, és nem kevesebbet. A „m inister verbi divini” i tt is alá van vetv e a Szentírás főségé­ nek, s nem h a llg a th a t olyan dolgokról, am ik „írva v an n ak ” . A bibliai egyházak nem a d h a tn a k sem keve­ seb b et, sem tö b b et, m in t am i a B ibliában van.

A Mária-év Az első M ária-évet X II. Pius p á p a rendelt el 1954-re vonatkozóan, az 1854-es M ária-dogm a 100. évfordulójának megünneplése címén. A p ápa célja a

226

róm ai katolikus egyház töm eghatásának erősítése volt. M ár korábban is vo ltak tap asztala to k arról, hogy a M ária-kultusz töm egeket tu d o tt vonzani, m ozgósítani. M ária csodálatos m egjelenéseinek a helyeire nagy zarándokm eneteket rendeztek, pl. Lourdes (1858), F atim a (1917). E urópa-szerte k ialakult a csodatevő, csodálatosan gyógyító M ária szent helyeire való za­ rándoltlás. A lengyelországi „fekete M adonna” képe is ilyen tisztelet tá rg y a volt és m arad t. G yakorlatilag L atin-A m erika volt a M ária-kultusz melegágya. I t t él a róm ai katolikus egyház tag jain ak 40 százaléka. De világszerte le h e te tt töm egekre szám ítani a M ária-kul­ tusszal kapcsolatban. II. Ján o s P ál p áp a a „R edem ptoris M ater” című encyklikában a d ta meg a M ária-év teológiai alap ját. B izonyára lesz még k o n krét irányvonal is a gyakorlati kivitelezés céljára, ez azonban m ost, am ikor még nem kezdődött meg a M ária-év, ism eretlen. De az eddigiek alapján lehet m ár elképzelésünk a rra vonatkozóan, m it jelent m ajd konkrétan a Mária-év. A p ápák rendszerint ak k o r erősítették a m arioló­ g iát, am ikor szélesebb néptöm egek megnyerésére töre­ kedtek. A hierarchikus beállítottság a pap n ak ad m in­ den szerepet az istentiszteletben, a nép csak passzív m ódon, elfogadó és visszhangzó szerepet kap. E zé rt a liturgiai zártságot kiegészítik a népvallási kegyesség vonásaival, ahol népi „ájtatosságok” vannak, zarán­ doklatokon fel lehet keresni a „S zűzanya” és a szen­ te k kegyhelyeit, M ária segítségét lehet kérni az em beri élet különféle bajaira, olykor csodás gyógyításokat lehet m agasztalni. A töm egeket m egm ozgató „n ép ­ missziók” során különösen a szerzetesek ta rta n a k izzó beszédeket a „Boldogasszony” különleges segítéséről és eredm ényes közbenjárásáról. A katolikus h it lá t­ ványos és közösségben tö rté n ő m egvallása szuggesz­ tív erővel valósul meg. A „népi jám borság” m integy kiegészíti a k ö tö tt fo rm ájú liturgikus egyházi életet. M ár V I. P ál p áp a is a vallási buzgóság fokozására aján lo tta a Szűzanya tiszteletét (Mense maio 1965. „M arialis cultus” 1974.). A Szűzanya tiszteletének új hatása k én t nem zeti és nem zetközi M ária-kongresszu­ sok rendszeres megrendezése in d u lt meg, m ariológiai akadém iák és intézm ények jö tte k létre. A „Szent Szűz” tiszteletét jelentős m értékben terje sztetté k a M áriakongregációk, am elyek fő feladatuknak te k in te tté k ann ak előm ozdítását, hogy tag ja ik m inél bensősége­ sebben szenteljék életüket a „Szűzanyának” . A M áriatisztelet szoros kapcsolatban állt a „laikus apostolko­ dással” , így pl. a D ublinban 1921-ben a la p íto tt „M ária légió” m ozgalommal, am ely gyorsan m eghonosodott a világ m inden részén. A M áriához fűződő spiritualitás felfokozza „ a népi jám borságot” , s hódító erőt jelent a töm egekben. E nnek realitása m egvan a világ katolikus országai­ ban, vagy katolikus többségű országaiban. De a Mária-év kapcsolópontot keres az „elszakadt testv é­ rek” irányába is. A „keresztyén E u ró p a” messzire tek in tő víziójában elsősorban az ortodoxokkal sze­ retne a katolicizm ussal e g y ü tt énekelni a M ária-him ­ nuszokat. Még a M ária-év idején (1988. aug. 15-ig) kerül sor az ezeréves orosz ortodox egyház ünnepsé­ geire. E z t kifejezetten hangsúlyozza az encyklika. Idézi teljes terjedelm ében a M agnificat gyönyörű szö­ vegét a Szentírásból (Lk 1,46—55). Term észetesen a Szentírás igéjét a világ m inden keresztyén egyháza m élyen tiszteli. De a Szentírás Jézus K risztu st állítja központba, Ő t pedig sem egy intézm ény, sem egy személy nem hom ályosíthatja el. Ottlyk Ernő

Nő - férfi - ember I. Az egyház és a teológiai tu d o m án y évszázadok ó ta ú jr a meg ú jra m egpróbálta keresztyén antropológiai nyelven m egragadni és kifejezni férfi és nő egym ás közötti viszonyát és lényegi azonosságukat. Sőt, az Ú jszövetségben P ál m ár be is vezette a férfinak a nő fölötti hierarchikus re n d jé t (Efézus 5,23): ahogyan az egyház feje K risztus, ugyanúgy feje a férfi az asz­ szonynak. B ár ezen a korlátozáson belül van ném i helye a kölcsönösségnek is. A ugustinus és Aquinói T am ás az a k é t nagy teoló­ gus, aki reflek tált a nőkről szóló hagyom ányos véle­ m ényekre és m indketten — a sa já t látásm ódjuk sze­ rin t — összefoglalták és m egfogalm azták ezeket a n ézeteket. V alójában az ő írásaik alk o tják az a la p já t azoknak az egyházi doktrín ák n ak , am elyek az egész n y u g ati egyház és k u ltú ra gondolkodását m eghatároz­ zák. M ondanom sem kell, hogy szélsőségesen andro­ centrikus látásm ódjuk m ennyire elfogult és m erev v olt: a nő a férfi k edvéért létezik, m ásodik a terem tési rendben, job b an hajlik a bűnre, s b á r osztozik a krisz­ tu si m egváltásban, sosem veszti el alsóbbrendűségét. A quinóitól m eg tan u lh atju k a nő h árm as alsóbbrendű­ ségét: biológiailag „félrenem zett” férfi, minőségileg kevesebb értelem m el v an felruházva, funkcionálisan pedig csak passzív szerepe v an a nem zésben.1 E z a nőgyűlölő nézet term észetesen kifinom ultabbá v á lt, m ihelyt az em berek tö b b e t tu d ta k a nemzésben szerepet játszó biológiai és fiziológiai folyam atokról. De a férfiak még mindig a lényegi minőség bonyolult kérdésével birkóznak, és azzal, hogy m it jelent az, am it úgy h ív n ak : „ a női term észet” . N em kívánom m ost azzal u n ta tn i Ö nöket, hogy á ttek in tem a n y u g ati egyház és társad alo m tö rté n e té t és elemzem az egyházatyák, teológusok és filozófusok különféle m egállapításait. In k áb b egyenesen a 20. századra térek rá, m e rt k o runkban a teológusok (fő­ k ént férfiak) a férfi és nő közötti viszonyt még mindig keresztyén antropológiával p róbálják meg leírni. A szubordináció té m á ja m ár nem a ra t sikert, a férfinak a nő fölötti u ralm át (Genezis 3) m a ink áb b úgy lá tják , m in t am i a bűneset szétszakító következm énye, nem Isten eredeti a k a ra ta . M indazonáltal K arl B a rth még m indig azzal lep meg m inket, hogy a terem tési rend­ ből ilyen köv etk eztetést von le: az egyik követi a m ásikat, a férfi jön először és az a feladata, hogy első legyen, u tá n a jön a nő, ez pedig az ő dolga.2 Mikor a szubordináció m odelljét félretették, a 19. században a férfi—nő viszonnyal kapcsolatban felme­ rü lt a polaritás m odellje: a férfi és a nő külön-külön ellentétes tulajdonságegyütteseket képvisel és m ind­ k ettő n ek szüksége v an arra, hogy a m ásik minőségei­ vel egészüljön ki ahhoz, hogy elérje a teljességet. K é t gyakorlati következm ény szárm azik ebből. Először is: a ném et ro m an tik a és későbbi h a jtásai (G ertrud von le F o rt) és a n ém et idealizmus (von H um boldt) h a tá sá ra volt egy olyan tendencia, hogy a m aszkulin—fem inin pólust a lehető legsajátosabb m ódon definiálják, sőt m isztifikálják a különbségeket. E bben az időszakban a nők életét radikálisan m ás m ódon kezdik látn i.3 Az első ipari forradalom nak köszönhetően, m ely elv álaszto tta az o tth o n t a m un­ kától, a családi életet a közélettől, a nő m in t az otthon fe n n ta rtó ja piedesztálra kerü lt, szűzként és anyaként, C. H alkes a hollandiai N ijm egen egyetemén a „F em inizm us és keresztyénség” cím ű tanszék tanára. 1984. április 6-án tartott szék­ foglaló előadását kisebb rövidítésekkel közöljük. Szerk.

fantáziaeszm ényként felm agasztosult. VI. P ál p áp a egyik beszédében ez a fantáziakép M ária Szűzanyában valóságosan is m egtestesült.4 E nnek a szeparálásnakpolarizálásnak sok káros h a tá sa volt a n y ilv á n v alóan osztálym egkülönböztetésen a lap u lt: a m unkásosztály­ hoz ta rto z ó nők term észetszerűleg nem szentelhették egész n a p ju k a t a család nyugodt légkörének fen n tar­ tásá ra, m ivel el k ellett m enniük pén zt keresni. E z a modell te h á t általáb an v issz a ta rto tta a nőket egészsé­ ges iden titásu k kifejlesztésétől és b ű n tu d a tta l tö ltö tte el őket, m ert így vagy úgy, nem tu d tá k m egvalósítani a férfiak által róluk k ia la k íto tt álom képet. M ásodszor: az „egyenlő, de különböző” jelszóval ez a modell az em beri tu lajdonságokat felosztotta a k ét nem között. A valóságban inkább a z t m ondhatnánk, hogy „különböző, de nem egyenlő” , m e rt ez feltéte­ lezte és tá m o g a tta a kom plem entaritást, am i végső­ soron az t jelen tette, hogy a nő a férfi függeléke. E z az alábbiakból adódik: a ) A „fem inin” tulajdonságok, m in t pl. a „szerető háziasszony” a nők testiségéből szárm aznak: szexualitásukból és anyaságukból. Szo­ cializáció és in tern alizáció á ltal számos tulajdonság „term észetes” jellem zővé m agasztosult, sőt norm ává v á lt a nők szám ára. E zeket legitim izálta, sőt szakra­ lizálta aztán a keresztyénség. b) A „m aszkulin” tulajdonságokként m egállapított jegyek az értelem ből szárm aznak, nagyobb értékűek a közéletben, am i való­ já b an a racionalitás, agresszivitás, versenyképesség stb. tulajdonságokra épül. T ovábbá: a „belső” kevésbé értékes, m in t a „külső” , m ivel a „belső” csupán repro­ dukálja a létező ren d et és így nagyon kicsi a h a tá sa a társad alo m ra és a k u ltú rára. A következő modell, am iről a teológusok beszélnek, az em ancipáció m odell, am ely, m in t neve sejteti, a nem ek a b sztra k t egyenlőségének a m odellje. Simone de B eauvoir-t idézik e nézet szülőanyjaként: „senki sem születik nőnek, csak n ő t csinálnak belőle.” 5 E té te l szerint m inden különbség a szocializációnak tu la jd o n íth ató . Az a bizonyos „kis különbség” (Alice Schwarzer6) csupán egy biológiai tény, m elyet tú lsá­ gosan is hangsúlyoznak. E z t a m odellt a különféle teológusok egybehangzóan elu tasítják csakúgy, m in t az előbb em lített m odelleket. Új m egoldásokat ajánlanak m a m ár ehhez a dilem­ m ához, én azonban ezeket valójában a régi tém a variá­ cióinak tarto m . B em ert,7 L eh m an n 8 és K asper9 meg­ fogalm azásai m ind hozzásegítenek ahhoz a következ­ tetéshez, hogy az em ber m in t személy nem létezik. Az em ber csak „férfi és nő k ettő s m egnyilatkozásá­ ban” találh a tó meg. A nő te h á t a nő-lét sajátos m ód­ ján em ber. N em kevésbé em ber, m in t a férfi, de m ás m ódon az. Mindez azt jelenti, hogy férfi és nő arra re n d e ltetett, hogy egym ás p artn erei legyenek. Azok, akiket nem n y u g ta tn a k meg az ilyen kifeje­ zések, hogy „egyenlőség a partnerségben” , androcent­ rikus m egokolást hallanak ki abból, hogy „ a nő nem kevésbé em ber, m in t a férfi” , nem szólva a „nő-lét sajátos m ódja” kifejezésről. E zek a ném et írók m aka­ csul csüngenek azon, am it egy am erikai teológus „k e ttő s antrpológiának” nevez.10 E z t a m egközelítést pontosan az fémjelzi, hogy a férfinak és a nőnek egy­ m áshoz való viszonyára vonatkozóan mindig fix defi­ níciót adnak, végsősoron m in d k ettő h á trá n y á ra. M ielőtt rátérn ék a negyedik lehetőségre, meg kívá­ nom jegyezni, hogy az úgynevezett em ancipáció mo­ dell vélem ényem szerint m űködhet pozitívan és nega­ tív a n is. H a az eredm ény az, hogy csak az egyik nem

227

v an em ancipálva, azaz a m aszkulin norm ák m aradnak érvényesek és a nők ezek eléréséért küzdenek, akkor nincs igazi megoldás. Ellenkezőleg: leszűkül azoknak az u ta k n a k a sora, am elyeken az em ber érlelődhet, nincs n y ito ttság k u ltú rá n k egyoldalú m aszkulin ural­ m án ak k ritik á ja felé, és visszajön a régi patrisztikus fogalom, m iszerint a nőnek olyanná kell v álnia „m in t a férfi" (quasi vir). A bban az időben ezt a fogalm at azokra a nőkre alkalm azták, akik aszkétizm us által el tu d tá k hagyni női szexualitásukat és a férfi értelem m agasságaiba tu d ta k emelkedni. M anapság fennáll az a veszély, hogy a nők m iközben m aszkulin norm ák szerint igyekeznek em berré válni, elidegenedhetnek önm aguktól. De ez a modell is m űködhet jól, h a az is benne van, hogy nem csak a nőknek, hanem m inden em bernek fel kell szabadítania m ag át a helytelenül előírt szerepek­ tő l és keresnie kell sa já t ú tjá t a személyiség felé. II. E gondolatok elvezetnek az utolsó i tt tá rg y a lt m o ­ d e lle z , ahhoz a paradigm ához, m elyet M ary B uckley11 am erikai fem inista teológus jav aslatáb ó l vettem . A negyedik: a tran szfo rm atív m odell a nő vagy férfi személyiségét helyezi középpontba. E n n ek a személyi­ ségnek a m egvalósítása olyan m ódon végezhető el, m ely e g y ú tta l a társad alo m tran szfo rm álását is jelenti. E gyén és társadalom összefüggenek és a különféle viszony-paradigm ák nem v álaszth ató k el társadalm i k o n tex tu su k tó l. Az idáig em lítettek közül m indegyik egészen nyilvánvalóan egy bizonyos társad alm i mo­ dellbe ágyazódott. A szubordinációs modell és a kom p­ lem en taritás — m in d k ettő dualisztikus — egy hierar­ chikus társadalom ban gyökerezik, m elyet a hatalom ­ m al rendelkező férfiak uralkodó osztálya irányít. Az egy uralkodó nem re épülő emancipáció-egyenlőség m odell (negatív form ájában) az egydimenziós ipari társad alo m b an jelenik meg, k ap italista v agy szocia­ lista társad alo m b an , am elyben az egyenlőség lecsök­ ken a színtelenségig és anonim itásig. H ogy to v áb b vigyem és aláhúzzam a negyedik p a ra ­ digma fontosságát, exkurzust teszek egy fem inista exe­ g éta m u n k ájáb a, m e rt új m ódon kell gondolkodnom arról, hogy m it jelen t teológiánkban, am ikor azt m ondjuk, hogy az em ber az „ Is te n képm ása” . Nagyon fontos állítás ez, de hogyan ak arju k értelm ezni? A Genezis 1,26—28 olvasása közben Isten n ek a terem ­ tési folyam atban elm ondott záró szavaival találko­ zu n k : „A kkor ezt m o n d ta Iste n : A lkossunk em bert a képm ásunkra, hozzánk h a s o n ló v á ...” (26. vers). „M egterem tette Iste n az em bert a m aga képm ására, Isten képm ására te re m te tte (27a), férfivá és nővé te re m te tte őket (27b). Isten m egáld o tta ő k e t .. . : S zaporodjatok, sokasodjatok, tö ltsétek be és hódítsá­ to k meg a földet. U ralk o d jato k a tenger h a l a i n . . . ” (28) stb. É rth e tő , hogy a keresztyén nők a férfi és nő egyen­ lőségének bibliai a la p já t keresve jo b b an szeretik ezt a Gen 1-beli elbeszélést a Gen 2-nél, ahol É v a Á dám oldalbordájából fo rm áltatik és m ásodikként jelenik meg a színen. A Gen 1-ben egyből m agára vonja figyelm ünket az egyenlőségi viszony. K arl B a rth h a tá ­ sának köszönhetően h ang súly esik a k é t nem közötti v iszo n y stru k tú rára. B a rth ezt az Istenségen belüli v iszo n y stru k tú rára alapozza (az úgynevezett analogia relationisra). P hyllis B ird exegéta azonban bírálja ezt a n ézetet.12 A zzal érvel, hogy a 27b verset nem szabad kivenni abból az összefüggésből, am elybe beletartozik, azaz a 2 6 —28-ból. Sőt, e verseket a p api író terem tés­

228

tö rtén etén ek szélesebb összefüggésében kellene m agya­ rázni. A terem tési rend a Gen 1-ben nyilvánvalóvá teszi, hogy a csúcspillanat Á dám nak, az em bernek a m egterem tése. A 26. vers szerint az em ber Isten képére és hasonlatosságára van terem tve. A héber „celem ” és „d ö m ú t” szó „képviseletet” és „hasonla­ tosságot” jelent. Á dám te h á t „Iste n rő l” van m intázva, am i m egkülönbözteti m inden m ás terem tm énytől és am inek következm ényei van n ak a tö b b i terem tm én y ­ hez való viszonyára nézve. Á dám m al kapcsolatban te h á t k ettős kijelentésről kell beszélnünk: egyrészt az em ber olyan, „ m in t Iste n ” , Isten képm ása és benne van az em beriségnek szóló m egbízatásra való m u ta ­ tás, hogy uralkodjék a te re m te tt világ fölött. M ásrészt az em ber abban, hogy szexuális különbözőség jellemző rá, nem Istenhez, hanem a tö b b i terem tm ényhez hasonlít. E z t a „férfivá és nővé tere m tette őket” fejezi ki. Sőt, B ird szerint ez a megfogalm azás szüksé­ ges ahhoz is, hogy kifejezze a term ékenység áldásával való összefüggést is, párhuzam osan a növények és állatok terem téséről szóló előző szakasszal. A hangsúly it t a term ékenységen és Isten te re m te tt világának a folytatódásán van. H a így olvassuk a Gen 1,26—28-at, akkor lényeges különbséget látu n k a ) a képm ás-hasonlóság és a te re m te tt világ fölötti uralkodás és b) a nem i különbözőség és a term ékenység áldása között. É ppen az Isten-hasonlóság m ia tt, m ely az em bert különválasztja a tö b b i terem tm énytől és egyedülállóvá teszi, ki k ellett fejezni a nem i különbözőséget, m ely kapcsolatot terem t a nemzéssel. E bben az értelem ben az em ber nem képm ása az Istennek eszerint az exe­ gézis szerint, m ert Isten fölötte áll m inden szexualitás­ nak. E bben a terem téstö rtén etb en csak egy „leírás­ kijelentés” v an : az, hogy az em ber Iste n képm ása és a te re m te tt világ sáfára. De van egy k e ttő s „ te tt-k ije ­ lentés” : egyrészt hogy az em ber erre a sáfárságra te re m te te tt, ez a feladata, m ásrészt az em beri szexua­ litás azért a d atik ehhez, hogy a világ folytatódjon. A P szerkesztőnek ez a terem téstö rtén ete nagyon alapvető és sommás. Nem ad erkölcsi u ta sítá st, nem beszél férfi és nő közötti egyenlőségről vagy a szexua­ litás szerepéről. Ó vakodnunk kell attó l, hogy egy ilyen tex tu sb an m ai kérdéseinkre talá lju n k „v álaszt” . Azok szám ára, akik egy ad ekvát, biblikusan m egalapozott teológiai antropológiát keresnek, fontos az az állítás, hogy az em beriségnek m in t fajnak elsődleges jellem ­ zője, hogy Isten képm ása lévén felelős a te re m te tt világért. Igaz, hogy ez m aszkulin szavakkal és képek­ kel van kifejezve, de a faj m inden egyént m agában foglal, a hím - és nőnem űt egyaránt, és ez a m agas hiv atás az em beri fajn ak szól. A nem i különbözőség csak ezután jö n és k o rlátozott jelentése van, inkább a biológiai p á rt írja le, m intsem a tá rsas p a rtn eri k a p ­ csolatot. (Gen 2-ben és 3-ban férfi és nő pszicho-szo­ ciális viszonya m ár fejlettebb, különösen a bűneset leírásában, am ely — m o n d h atju k — a terem tésnek tö rté n e ti m egnyilatkozásában, felbom lott kapcsolatai­ val való ábrázolása.) A Gen 1,26—28 erőltetése nélkül állíth atju k : a leg­ m élyebb tito k , az em ber leglényegesebb vonása, hogy az Istenhez hasonlóvá van terem tve, hogy képviselje Isten t, hogy felelős legyen a világért. Az, hogy hím ­ vagy nőnem ű, m ásodlagos. E z m inden terem tm én y ­ ben a term ékenység a ttrib ú tu m á n a k kísérője, m elynek az em beri történelm en keresztül m inden k u ltú ráb a n m egvoltak a megfelelő kifejezési form ái és alkati sajá­ tosságai.13

Szeretnék néhány m egjegyzést ten n i ezu tán az exe­ getikai kitérő u tán . H a „ Iste n képm ásának lenni” az em berségünk elsődleges és m egkülönböztető jele, a keresztyén antropológiában a hangsúly az em berre m in t személyre esik, aki á lta l Isten titk a láth a tó v á válik és „ á th a lla t szik” (per sonare). Az Ú jszövetség­ ből tu d ju k , hogy Isten legkiválóbb képm ása a názáreti Jézus. Jézu s alig foglalkozott a férfi—nő viszony tém ájáv al m in t problém ával (kivétel M áté 19, ahol a válással kapcsolatban az egyenlő elbírálás kategó­ riáiban beszél), de viselkedésében, gesztusaiban és szavaiban m egtöri a diszkrim ináló szokásokat és ta b u ­ k at. A n ő k et szem élyekként szólította meg, segített nekik, ú jra felálljanak, higyjenek m agukban és meg­ ta lá ljá k sa já t ú tju k a t. M egm entette őket a félreszoru­ lástól — a k iv etettek sorsától — és lehetségessé te tte szám ukra, hogy tá rg y a k h e ly e tt alanyokká v áljanak.14 Leleplező tén y , kijelentés az, hogy ez a Jézus nem prédikál férfi—nő viszonyról és szerepekről, házas­ ságról, anyaságról és családról. N eki egy dolog szá­ m ít: az em berek a rra h ív a tta k , hogy m eghallják Isten szavát és megcselekedjék a z t.15 Az előbbiek segítségével to v áb b h alad h atu n k a negyedik paradigm a m egértésében, a transzform atív modellben, m ely m inden em bernek m int Isten kép­ m ásának a személy v o ltá t és a társad alo m nak egy m indenkire érvényes egyenlőség és kölcsönösség kö­ zösségévé való á ta la k ítá sá t helyezi középpontba. Az em ber egyedülálló v o lta a z t jelenti, hogy kapcsolatai vannak, hogy az em berek egym ással-egym ás á ltal vál­ n a k em berré, nem valam ilyen a b sz tra k t értelem ben, hanem k o n k rét társad alm i összefüggésben. Az em ber valóban függ m ásoktól, m ás em berekkel való kapcso­ latoktól, de nem szükségszerűen férfi—nő kapcsola­ toktól. (Anélkül, hogy csökkenteni ak arn ám az em ber egye­ dülálló v o ltán ak jelentőségét, szeretnék óva inteni az egyoldalú antropocentrizm ustól. Terem tés- és m egvál­ tá sta n u n k a t an n y ira em berközpont úan m agyarázzuk és an n y ira férfiközpontúan h a t ránk, hogy kozm ikus dim enziója m ajdnem elveszett. H a nem helyeznénk m ag u n k at ennyire u ralkodni vágyón a középpontba — ezt persze „ a te re m te tt világ fö lötti u ralkodásnak” nevezzük! —, m indent, am i k ö rü lö ttü n k v an u tilitá ­ rius szem pontból nézve, job b an értenénk, hogy a világm indenséggel és a term észettel összekapcsolódva létezünk, m elyben m indenki és m inden függ a m ásik­ tól. K apcsolathálózatunk is m eggazdagodna és k iter­ jedne: az egész te re m te tt világgal egységben és ahhoz tartozónak éreznénk m ag u n k at és ebből fejlődne ki gondoskodásunk-sáfárságunk. N yilvánvalóan kedvező volna környezetünkre nézve is, h a ezen a tisztelettel­ jesebb m ódon bán n án k vele.16) E z a tran szform atív m odell m agában hordoz egy m ásik felad ato t is: m egkívánja, hogy tö b b e t tö rő d ­ jü n k azoknak a változatos lehetőségeknek és képes­ ségeknek a m egvalósításával, am elyekkel az egyén rendelkezik, és kisebb h angsúlyt helyezzünk a fajisajátságos szerepekre, feladatokra és jellem vonásokra. Meg vagyok győződve arról, hogy a különféle fajták , osztályok és k u ltú rá k kereszteződésekor férfiak és nők tö b b különbözőséget m u ta tn a k egym ástól m in t egyé­ nek, m in t a nem ük á lta l m eg h atáro zo tt különbségek. H a a társad alo m m in d k ét n em et arra b áto rítan á, hogy hozza felszínre idáig elnyom ott, lebecsült, leszo­ ríto tt, sőt v isszau tasíto tt tehetségét, képességeit, akkor nem csak hogy a hatalom volna job b an m egosztva közöttük, hanem az együttm űködés is erősebbnek bizonyulna a versengésnél, rivalizálásnál. L ehet, hogy m indez idealisztikusan hangzik, de nem

az. Egyszerűen annak a felelősségünknek az értelm e­ zése, hogy m in t férfi és nő, gondosan és igazságosan sáfárkodjunk azon, am i ránk b íza to tt. Valóságos lehet annyiban is, am ennyiben hisszük, hogy az emberiség Isten képm ása, képviselője. H a az emberiség be a k arja tölten i ezt a h iv atá sá t, akkor szüksége van a tá rsa ­ dalm i és gazdasági h atalm i stru k tú rá k reális elemzé­ sére, és ennek az elemzésnek alapján egy olyan stra­ tégia kifejlesztésére, m elynek segítségével e stru k tú ­ rák b an m egkívánt változásokat irá n y íth atju k . De ugyanígy szüksége van a személyes átalakulás igé­ nyére is a m egtérés bibliai értelm ében. Istennek az emberiséggel való szándéka gyakran keresztezi a mi izoláló önelégültségünket, szűklátókörűségünket és ön­ igazságunkat. E z a kritikus keresztező szándék, ellen­ tétesség nem azért van, hogy az em bert kicsivé tegye, hanem éppen azért, hogy a legteljesebb életre vigye, Isten együtt-terem tő partnereivé tegye. A m egtérés a kegyelem, a világosság és a té r folya­ m ata, mely á ltal új fényben látom m agam . I t t azon­ ban m egint nagyon pontosnak kell lennem ahhoz, hogy nők és férfiak k o n krét valóságáról beszélhessek. E bben az összefüggésben Ju d ith Plaskow am erikai fem inista teológus k u ta tá sá ra gondolok, aki behatóan vizsgált k é t fontos teológiai fogalm at, a b ű n t és a kegyelm et k é t n agyhatású teológus: R einhold Nie­ b uhr és P au l Tillich m unkáiban.17 E g y példára szorít­ kozom. N iebuhr teológiájában a bűn az em bernek Isten elleni lázadását jelenti. Az em ber m aga ak ar Isten lenni, nem fogadja el végességét és abszoluti­ zálja h atalm á t. A kegyelem te h á t a z t jelenti, hogy legyőzi gőgös énjét, m elyet össze kell tö rn i és keresztre kell feszíteni. Mivel a bűnös én teljesen énközpontú, sajá t problém áival van elfoglalva, szentté (teljessé) válni az önfeláldozó szeretet á ltal lehet. L assanként kezdjük felfedezni a nők m indennapi tap asztalataib ó l kibontakozó képet. Úgy gondolom, főként a nőtanulm ányok területén végzett kutatáso k bőséges anyagából ta n u lh a tu n k sokat, de sokat meg­ tu d h a tu n k róluk személyes interjúkból, regényeikből, naplóikból is. Ezek segítségével rájövünk, hogy nem egészen helytállóak az ilyen fogalm ak m in t pl. „ a bűn a büszke hatalom , a kegyelem pedig a lázadó én lerom bolása” . N em annyira az egyetem es emberi valóságot fejezik ki, hanem inkább sok férfi tapasz­ ta la tá t (és azokét a nőkét, akik ehhez a modellhez igazítják m agukat). A legtöbb nő szám ára másféle a bűnre való kísértés: nem az „én” túlbecsülése, hanem az „ é n ” elégtelensége, a világosan k itű zö tt, sajá t m aga á lta l irá n y íto tt életterv, a bátorság hiánya, hogy valaki sa já t igazi énjévé váljon, és an nak a kudarca, hogy valaki elidegeníthetetlen személyes felelősséget vállaljon sa já t m agáért. Sőt, a nőknek m indig azt m ondják, hogy ők m ásokért léteznek és ez a m ag atartás m agában ho rd ja a sa já t m aguk figyel­ men kívül hagyásának veszélyét. E g y évszázaddal ezelőtt K ierkegaard k é tfa jta em beri b ű n t diagnoszti­ zált, különbséget t e t t férfi és női bűnök k ö z ö tt.18 A gyengeség b ű n é t „ a nő-lét kétségbeesettségének” nevezte, a képtelenségnek, hogy sa já t m agává váljon; a gőgöt pedig olyan bűnnek ta rto tta , am i a férfiakra jellemző. M ásszóval: az egyik bűn a szabadság aján ­ dékával való rosszul élés, a m ásik pedig az e g y ü tt­ alkotás m u n k ájáb a szabadon tö rtén ő bekapcsolódás­ nak a kudarca. A kegyelem m in t teológiai kategória nem ab sztrak t és nem csak úgy az égből hull. N iebuhr szám ára a ke­ gyelem keresztyén ta n a szoros viszonyban áll az ere­ dendő bűn tan áv al, de csak akkor van értelm e, h a az utóbbi az em beri ta p a sz ta la t valóságos tényeinek pon­

229

t os leírását n y ú jtja . A gőgöt le kell törni, miközben a személyes erő h iánya m ia tt szükség v a n a megerő­ södésre — ennek v an értelm e. Ez az, am iért a nőknek szükségük van nőkre: ápolni a kölcsönös szeretetet és gyengédséget, és ápolni a kölcsönös pasztorális gyó­ gyító és teljessé tevő születési folyam atot, „életre szülni egym ást” . A m egváltás születési folyam at. T örténelm i szem pontból férfiak és nők teljesen kü­ lönböző vonalon fejlődtek n y u g ati k u ltú rán k b an . Teo­ lógiailag szólva ezért a hatalom m al való visszaélés m egigazulás által való m egv áltást kíván, csak ezután jön a szentté-teljessé tevő kegyelem általi gyógyulás. F o rd íto tt a sorrend a nők szám ára, akiknek minden egyébnél inkább gyógyulásra van szükségük és arra, hogy tu d a tá b a n legyenek sa já t személyes erejüknek. A fem inista teológiai irodalom ban sokféle képet ta lá ­ lu n k azoknak a fázisoknak leírására, m elyeken a nők egy in teg ráltab b személyiség felé vezető ú tju k o n á t­ m ennek. Carol C hrist például úgy lá tja a „társadalm i és lelki keresést” , m in t a „sem miségből” , a zsibbadt­ ságból való „ébredezésen” á t a „b elátás, név- és jelentésadás” állom ásához vezető fo ly am atot.19 Csak így lesznek a nők készek azoknak a személyes válasz­ táso k n ak és döntéseknek a m egtételére, m elyek a felelős sáfárság felé v ezethetik őket. E hhez, vagy inkább ezután áll legközelebb Isten népének a „kivezető ú tjáró l (exodus), átvezető ú tjáról (átm enet) és bevezető ú tjáró l (belépés)” szóló ószövet­ ségi kép. E z a kép nagyon kedves nekem , m ert ebben fejeződik ki az a közösségi, közösségformáló aspektus, m ely szám unkra m ost a „n ő k e t egym ással összekötő” asp ek tu st jelenti. E n n ek a képnek döntő jelentősége v an a k ö ztü n k élő számos középosztálybeli fehér nő szám ára. Term észetesen szükségünk v an az „exodus­ ra ” a sztereotipizált szerepek kötelékéből, am i exo­ dussá v áln a a k ap italista társad alm i rendhez való alkalm azkodásunk kényelm es helyzetéből is, és végső­ képpen exodus az összes ideológiai stru k tú ráb ó l, m e­ lyek szintén előnyt jelentenek nekünk, fehér nőknek. A nőtestvérség nem a nők feszültségm entes gyüleke­ zete, hanem inkább kritik u s konfrontációt kíván sze­ gény és gazdag nők, iskolázatlanok és egyetem i vég­ zettségűek, feketék és fehérek, leszbiánus és hetero­ szexuális nők között. Csak ezáltal és ezu tán a konfron­ táció u tá n a la k íth a tju k ki egym ással a nőtestvérség kötelékeit. É ppen ebben az „ á tm e n e t” -fázisban, mely­ ben sokan vagyunk, ta n u lh a tju k meg a nőtestvérség é rté k é t és a világ h á tté rb e szo ríto ttjaiv al való szolida­ ritá s értelm ét. M iután h a rag u d tu n k a m ia tt, hogy m i tö rté n t a nők­ kel a történelem ben, és m iu tán örülünk az erőnknek, m ellyel elju to ttu n k felszabadulásunk kezdetéhez, eb­ ben az átm enetfázisban az lehet a kísértésünk, hogy m egtagadjuk a h arc fo ly ta tá sá t és megelégszünk saját szabadságunk növelésével. „ P riv á t” nem ugyanaz, m in t a „szem élyes” , hanem inkább valam i olyan, ami valakinek kizárólag sa já t m agával kapcsolatos. A sze­ m élyesnek azonban politikai ta rta lm a v a n és m egkí­ v án ja, hogy k ritik u s m ódon tu d a tá b a n legyünk a tá r ­ sadalm unkban és egyházainkban m űködő ideológiai erőknek, de ugyanakkor tu d a tá b a n legyünk rem ény­ teli lehetőségeinknek is. Csak azok rem énykedhetnek to v á b b , akik hisznek. A sszonyaink harca éppen ennek a rem énységnek a jele. III. Az új lehetőségeknek ez a többé nem a dualisztikus antropológia szemszögéből való m agyarázata, úgy vé­ lem , hogy azonnal számos k érd ést v e t fel.

230

Először: kiindulópontom mindig az a rossz közérzet, m elyet m i nők érzünk élet- és h itta p a sz ta la tain k során. De m it jelent m indez a férfiak és uralkodó jel­ legű k u ltú rá n k szám ára? M ásodszor: ez a megközelítés nem semlegesíti-e és egyenlősíti-e túlságosan is a két nem et? É s végül: beszélhetünk-e még mindig „m aszkulin­ ról” és „fem ininről”? Előadásom ko rláto zo tt terjedelm e nem engedi, hogy ezekbe a kérdésekbe részletesen belem enjek. De azért röviden, az első kérdéssel kapcsolatban azt m onda­ nám , hogy a kiinduló p o n t valóban mindig ez a transzform áció: sa já t m agunk és az igazságtalan k u ltú ra átalak ítása, am i azt k ív án ja m indenkitől, hogy moz­ duljon ki és m enjen végig azon az ösvényen, melyen felfedezheti, hogy igazából ki is ő. A playboyok és a „szex-turisták” csupán m egerősítik a sta tu s quót. Azok a férfiak azonban, akik lem ondanak a szam ár­ létra tetejéről és egy kom m unikativ, kapcsolatokban gazdag életstílust választanak, rem ényteli jelei egy új tá rs a d a lo m n a k .. . Az általam javasolt antropológia, m ely m inden em ber, nő vagy férfi transzform ációján alapul, szoro­ san összefügg P ál G alata 3,27—28-beli látom ásával: „A kik K risztusba keresztelkedtetek meg, K risztust ö ltö tté tek m agatokra. K risztusban te h á t nincs többé sem zsidó, sem görög, sem szolga, sem szabad, nincs sem férfi, sem nő.. . ” H a ez az antropológia nem rem énybeli látom ás csupán, hanem a valóság leírá­ sává válik szám unkra, szükségszerűen m agába foglal egy férfiaknak szóló kihívást. A férfiaknak m indenek­ elő tt tu d a tá b a n kell lenniük azoknak a gyakran m é­ lyen gyökerező projekcióknak, aggályoknak és agresz­ sziónak, am iket a nőkkel szemben táp láln ak m aguk­ ban. M ajd ehhez szorosan kapcsolódva szükséges, hogy egyre inkább hajlandók legyenek együttm űködni a patriarchális uralom letörésében, m ely még mindig m eghatározza k u ltú rá n k a t: uralkodás an nak definiá­ lásában, hogy m i a k u ltú ra (a szimbolikus rend), az ism eret és a tu d om ány, és — m indenekfelett — ural­ kodás a nők testéhez való viszonyulásban, a szexua­ litásban. E bben a vonatkozásban a férfiak nem csak hogy rögzítik és előírják a női szexualitás értelm ét, hanem a női te ste t term ék k én t használják hirdetési kam pányaikban, pornográfiára és eszközként sa já t m aguk kielégítésére a kölcsönösség kifejlesztése nél­ kül. Term észetesen nem m inden férfiról beszélek itt, hanem férfiuralm ú ku ltú rán k ró l. A zt is nagyon jól tudom , hogy sok nő alkalm azkodik ehhez az eszközi m egközelítéshez és jól keres ra jta . E z t azonban egyre tö b b nő tá m a d ja és a szexualitásban a gyöngédség és a fizikai-lelki kom m unikáció kifejezését tap asztalja. Sőt felfedezték, hogy a szexualitás nem korlátozódik a heteroszexuális kapcsolatokra.20 M indennek az a következm énye, hogy a nők harca problém át okoz a férfiaknak, vagy legalábbis felveti a kérdést: hogyan ju th a tu n k el a h atalom ért, a m in­ den és m indenki fö lö tt való uralom ért fo ly ta to tt halá­ los küzdelem ből a rra az életadó ta p a sz ta la tra , hogy „az erő a rra való, hogy m ásokat m egerősítsünk” .21 Az erőnek ez a felfogása nem az, am i engedi m ások­ nak, hogy úgy éljék az életüket, hogy közben elfog­ lalnak m inden fizikai, szóbeli, társadalm i, politikai és vallási teret. A m ásodik kérdésre az a megjegyzésem, hogy bár nem akarom a szexuális különbségeket egy ad ek v át teológiai antropológia kiindulási p o n tja k é n t használni, ez nem jelenti azt, hogy férfi és nő ugyanaz, vagy hogy tag ad n i akarnám a szexualitást. Term észetesen

nő- vagy férfi létü n k sajátos színt ad létezésünknek, és ennek meg is kell m aradnia. De szexualitásunk tel­ jes fizikai, lelki és társad alm i értelm ében, kulturális m intáiban nagyon relatív. F elm erülhet az ellenvetés: lia a cél az, hogy férfiakat és nőket elsősorban em be­ reknek lássunk, m iért ta rta n a k össze a nők olyan h a tá ­ ro zo ttan és helyeznek olyan nagy h angsúlyt éppen női m iv o ltu k ra? E rre ez a válaszom : ahhoz, hogy lás­ suk a meglevő új transzform áló lehetőségeket és új stra té g iá k a t tu d ju n k kialakítani, tu d a tá b a n kell len­ n ü n k m indannak a k árn ak , am i idáig esett. N yugati k u ltú rán k és társad alm u n k egyoldalú fejlődése szük­ ségessé teszi a nők összegyűlését azért, hogy közösen reflektálhassanak és harcolhassanak ez ellen az egyol­ dalúság ellen, és így m egtegyék k re a tív és kritikus hozzájárulásukat. Amíg a férfiak nem jönnek rá, hogy nekik is szükségük van hasonló reflexiókra, hogy tisz­ tázzák sa já t helyzetüket és egy új álláspont felé moz­ duljanak, addig a nők h arcán ak foly tató d n ia kell. Ma ebben az átm eneti időszakban szükség van n ő tan u l­ m ányokra, nőcsoportokra és nőközpontokra. Az idő fogja m egm ondani, m eddig kell ennek ta rta n ia. Ahhoz, hogy válaszolhassak a h arm adik kérdésre a „m aszkulin” és „fem inin” kifejezésekkel kapcsolat­ ban, egy kicsit hosszabb m agyarázatra van szükség a dolog kom plexitása m iatt. T u d ju k , hogy m ostanáig a tudom ányos em pirikus k u ta tá s tú l kevés figyelm et szentelt a nők válaszai­ nak, a férfi válaszokkal összehasonlítva. Az utóbbia­ k a t te k in te tté k norm ális, egyetem esen érvényes vála­ szoknak. A n őktől szárm azó, gyakran m ásképpen fogalm azott válaszok deviációknak szám íto ttak. Most, hogy a nők ö n tu d a ta m egerősödött, új helyzet ala­ k u lt ki, különösen o tt, ahol nő irán y ítja a k u ta tá st, gondos megfigyelést. A női k u ta tó a n ő k et „m ás h an ­ gon” h allja beszélni. Ez a címe Carol Gilligan sokat v ita to tt könyvének, m elyet a nőkről szóló pszicholó­ giai elm életek alakulásáról és a nők fejlődéséről írt.22 F iatal férfiakkal és nőkkel b eható in te rjú k a t k észített olyan kérdésekről, m elyek etikai állásfoglalást kíván­ n a k (pl. abortusz). E tízéves k u ta tó m u n k a során egyre világosabbá v á lt Gilligan szám ára ez a m ás hang. É szrevette, hogy am ikor döntésre kérte őket, a nők hosszabb ideig bizonytalanok voltak, m e rt mindig tek in tetb e v e tté k döntéseik következm ényeit környe­ zetükre és kapcsolataikra nézve. K evésbé eszközi, inkább részvevő m ódon gondolkoztak, kevésbé aggód­ ta k státu su k vagy karrierjü k m ia tt. Mások irá n t gon­ doskodóbbak voltak, kisebb h an g sú ly t helyeztek iden­ titá su k ra és au tonóm iájukra, m int a kapcsolathálóza­ tukhoz való kötődésükre. G ondolkozásm ódjuk kevésbé v o lt skatulyaszerű, részekre tag o lt, inkább az integrá­ lás jellem ezte. Világos különbségek v o ltak te h á t akö­ zö tt, ahogyan a férfiak és a nők válaszoltak. Nevez­ hetjük-e az egyiket „m aszkulinnak” , a m ásikat pedig „fem ininnek” ? Igen, az egyszerűség kedvéért, de csak h a „ezer idézőjel közé” tesszük ezeket a jelzőket (m int ahogy H elene Cixous m ondja23), nem feledve, hogy m indez valószínűleg többszáz éves szocializáció és beidegződés eredm énye. A kárhogy is vesszük, Gilligan k u ta tá sa azt m u ta tja , hogy a m egkérdezett felnőttek válaszai nem csak az autonóm iáért, a személyi elkülö­ nülésért és a term észeti jogok m egőrzéséért folyó küz­ delm et, hanem a m ásokkal való kapcsolatra, a m áso­ kér t való gondoskodásra, m eghittségre és az én relati­ vizálására való tö rek v ést is bizonyítják. A tö rté n e tn ek még nincs vége, m ert a nők önm agukért való felelős­ sége növekedésének köszönhetően Gilligan k u ta tá sá ­ n a k utolsó szakaszából kiderült, hogy a nők felmérve m inden tényezőt, belevéve m ost m ár személyes kér­

déseiket is, nem csak az in tim itást v e tték kom olyan, hanem az erősebb személyes id en titást, a saját integ­ ritásukkal való törődést is. K ülönbségek vannak a különféle élethelyzetek és elvárások között. E zeket összegyűjtve egy nagyon differenciált sk áláját k ap ju k azoknak a m ódoknak, ahogyan é re tt felnőttek életük választásaihoz, dönté­ seihez érkeznek. A nők válaszait, m otívum ait és dön­ téseit teljes ért ékűeknek ta rtv a és kom olyan véve, a k u ta tó elő tt a felnőtt élet nagyon gazdagon árn y alt képe bontakozik ki, m elyet eddig figyelmen kívül h agytak. A vizsgálat eredm énye befolyással lehet az elkövetkező k u tatáso k ra, szélesítheti a nőknek és fér­ fiaknak feltett kérdések körét. Végsősoron pedig rávi­ lágít arra a felfogásbeli változásra, ism eretelm életi v áltásra — ahogyan Gilligan m egállapítja —, am i az ism eretnek a gondolat és form a felelgetéseként értel­ m ezett görög ideál és ak özött a bibliai felfogás között történik, mely szerint a megismerés az em beri kap­ csolatok folyam ata.24 A folyam at úgy látszik, ebben az irányban halad: először a nők csendben vannak, h a beszélnek, nem értik őket, hogy valójában m it is m ondanak. A követ­ kező fázisban m ár világosabban látszik, hogyan ju t­ nak el a nők a sa ját útjukon m orális m egfontolásaik­ hoz és döntéseikhez. M ajd növekvő ö n tu d a tu k folytán azok a tényezők fognak szerepet játszani döntéseik m eghozásában, melyek saját jólétükkel kapcsolatosak. Végül a nők gazdagon árn y alt reakciói segíthetnek abban, hogy az úgynevezett feminin értékek: benső­ ségesség, gondoskodás stb. emberi értékekké váljanak, szerepet játsszan ak a közéletben és átalak ítsák a lineáris „m aszkulin” gondolkodást. H a ez nem tö rtén ik meg és to v áb b ra is a sztereotip „fem inin” és „m aszkulin” adottságokban, sőt nor­ m ákban gondolkozunk, akkor odajutunk, am it W alter K asper állít teológiai antropológiai m u n k ájáb an : „A női em ancipáció, m ely a gyerm ekek és a következő generáció k árá ra van, azt jelentené, hogy az em anci­ páció m egfosztja a n ő t nőiségétől. Az életért és az emberi létfeltételekért való felelősség női h ivatás, ez az, am i tiszteletet és m éltóságot kell hogy adjon neki.” 25 Í me egy példa a szerepek és feladatok állandó rögzítésére, melyből a patriarchális felhangok világo­ san kihallatszanak. N yilvánvaló, hogy történelm ünk­ nek ebben a szakaszában sok nő nem a gyermekszülés által fogja m egm utatni az életért való felelősségét, hanem elsődlegesen annak a harcnak való elkötele­ zettsége által, m elyet az egész életnek a patriarchális erők általi elpusztítása ellen kell fo lytatni és m inden ellen, am i az em beri életfeltételeket fenyegeti. IV. Ezennel értekezésem utolsó részéhez érkeztem : a transzform atív látásm ódra helyezett hangsúly m agá­ ban foglal egy m ásik lehetőséget is. Szem beállítás segítségével m egvilágíthatja azt a dualisztikus gon­ dolkodásm ódot, m ely k u ltú rá n k a t és vallásunkat ala­ k ítja. További k u ta tá sra van még szükség. A nnak a kérdésnek a beható tanulm ányozására gondolok, hogy a fem inista gondolkodás, m egállapítások és döntések m ennyire állnak még mindig a dualisztikus szemlélet h atása alatt. E gy k o nkrét p éld á t em lítek: tanulm ányozni lehet­ ne, hogy a fem inista irodalom hogyan foglalkozik a női te stte l és az anyasággal. E gyrészt a te s t ünneplé­ sével és a földdel, a holddal és a világegyetem m el való kapcsolat átélésével találkozunk, am i az istennő élet­

adó erejének m egnyilvánulásaként az anyasággal függ össze. A nők te h á t azért „m agasztosabbak” , m ert új életet tu d n a k szülni. M ásrészt az anyaság elu tasítását lá tju k sok esetben, m ert az h á trá lta tn á a n ő t m int em b ert em beri lehetőségei k ib o n tak o ztatásáb an .26 K é t szóba sűrítve: im m anencia a transzcendenciával szem­ ben — régi dichotóm ia, m ely az ellene való tiltakozás d acára m egint előkerült, új összefüggésben. E g y ilyen tan u lm án y b a te h á t be kellene vonni az összes term é­ kenységgel, nemzéssel és anyasággal kapcsolatos tudo­ m ányos kísérletet és eredm ényt. Gilligan k u tatá sá n ak eredm ényeit így lehetne to v áb b ellenőrizni, finomí­ ta n i és elm élyíteni.27 Abból a meggyőződésből, hogy interakciónak és eszm ecserének kell folynia az egyház h it- és erkölcsi tételei és az em berek sa já t hitértelm ezése között, sür­ getve kérem , hogy az egyházi hatóságok helyezzék előtérbe a z t a feladatot, hogy nagyon gondosan és intenzíven figyelnek arra, am it a n ők tap asztaln ak , am ire reflektálnak és am it önm aguk új értelm ezéséről m ondanak. E bben az új történelm i szakaszban meg kell vizsgálnunk h itü n k et, hogy a Szentlélek szólhasson és kijelenthesse m ag át a nők hang ján keresztül is.28 T u d atáb an vagyok an nak, hogy „fem inizm us és keresztyénség” nem alkot teljesen feszültségm entes, harm onikus kom binációt.29 T úl nagy k ö ztük a tá v o l­ ság, m in d k ettő külön-külön kom plex egész és nem könnyen definiálható. R öviden: e k é t p a rtn e r, mely ilyen jól egyesül m ost ezen a tanszéken (m árm int a fem inizm us és keresztyénség), eleinte egyáltalán nem állt közel egym áshoz! Találkozniuk k ellett azonban, m ihelyt a fem inizm us vonzani kezdte a n őket az egy­ házban és a teológiában. Ism erjük a fem inista m ozgalom szkepticizm usát azokkal a nőkkel szemben, akik az egyházban vannak. A n ő teológusok részéről viszont m egvan az igény a fem inizm usra: arra, hogy kidolgozzanak egy fem inista teológiát az életnek arról az alapvető dim enziójáról, m elyre a nőknek v a n szüksége, m elyet a nők ta p aszta l­ n ak . Rem élem , hogy ez a „Fem inizm us és keresztyén­ ség” tanszék hozzá fog járu ln i egy pozitív m ag a tartá s létrejöttéhez és segíteni fog abban, hogy a fem inista mozgalom érth ető szkepticizm usa h elyet adjon a ke­ resztyénség irán ti növekvő érdeklődésnek. Másrészt hiszem, hogy a fem inista teológia hozzájárul a széle­ sebb fem inista m ozgalomhoz is. H a ez m egtörténik, akkor a fem inizm us és keresztyénség viszonya való­ b an olyan k ap cso lattá növekedhet, m ely megéri, hogy h igyjünk benne. Catharina J . M . Halkes Fordította: N agy E dit

JE G Y Z E T E K : 1 B urri, Jo sef: A ls M a n und F rau schuf er sie. Z ü ric h /E in si ­ d e ln /K ö ln 1977. 18 kk. — B rresen, K a rl E lisa b e th : Subordination et équivalence. O slo/P árizs 1967. — 2. B a rth , K a rl: M ann u n d F ra u . S iebenstern T asch en b u ch 18. (K irchliche D ogm atik, B d. I I I dl. 4), 82 k k. — 3. R u eth er, B . R a d fo rd : N ew W om an, N ew Barth. New Y o rk 1975. 3— 35. 1. fejezet: T he D escent of W om an: Sym bol an d Social Condition. — 4. Vö. T a v a rd , George H .: W om an in C hristian T radition, Notre Dame (Ind). L ondon 1973. 187—210. T a v a rd k ö n y v én ek „T o w ard a n A nthropology” cím ű fejezetében a f érfi— n ő v iszo n y t k icsit szelídebben írja lé, m in t n ém et kollégái. — 5, D e B eauvoir, Sim one: L e deuxième sex e. P árizs 1948. — 6. Schw arzer, A lice: D er „kleine Unterschied” und seine grossen Folgen. F ra n k fu rt a m M ain 1975. — 7. B e ln e rt, W olfgang: M aria u n d die F ra u e n ­ frage. (S tim m e n der Z eit 1983. 108. évfolyam 1. sz. 31— 45.) — 8. L eh m an n , K a rl: Die S tellung der F ra u als P roblem d e r th e o ­ logischen A nthropologie. (Internationale Katolische Zeitschrift Com­ m unia 1982. 11. évfolyam 305— 324.) — 9. K asper, W a lte r: Die S tellung d e r F ra u als P ro b lem d e r theologischen A nthropologie. (Lebendiges Zeugnis 1980. 35. évfolyam 5— 16.) — 10. B u tler, S ara: C hristian A nthropology in V atican D ocum ents. K ézirat. — 11. B uckley, M a ry : T h e R ising of th e W om an is th e R ising of th e R ace. K ézirat. Vö. L ane, D erm ot A .: F ra u en frag en aus anthropoligischen S icht. (D ie christliche F rau 1981. 70. évfolyam 4. sz. 105— 112.) — 12. B ird, P hyllis A .: Male a n d fem ale he created th e m : Gen. 1,27 b in th e C o n tex t of th e P rie stly A ccount of C reation. (H arvard Theological Review 1981. 74. évfolyam 2. sz. 129— 159.) — 13. E n n e k a la p já n a r ra a köv etk eztetésre kell ju tn u n k , hogy tö b b é nincs értelm e a n n a k a fem in ista teológiai irá n y z a tn a k , m ely a bibliai Isten -k ép „nőies” v o n ásait a k a rja leírni a n n a k b izonyí­ tá s á ra , hogy a nő is Iste n képm ása. — 14. T u d a tá b a n v ag y o k an n ak , hogy ném elyek kétkedéssel fo g ad ják a z „ a la n y ” szó hasz­ n á la tá t, különösen A lthusser elm életei m ia tt (vö. T e E ld fd er U re . 24. 58— 103), de egyelőre to v á b b ra is alkalm azom . — 15. Vö. M áté 12,46— 50; M árk 3,31— 35; L u k ács 8,19— 21. — 16. Vö. G ray , E liz a b e th D odson: Green Pradise Lost. W ellesley 1979, 1 9 8 1 . — 17. Plaskow , J u d ith : Sex, S in and Grace — W om en’s experience and the Theologies of R einhold N iebuhr an d P aul Tillich. W ash in g to n 1980. 51— 95. — 18. Idézi: W a n d a W a rre n B e rry , „Im ag es of Sin an d S alv atio n in F em in ist T heology” cím ű ta n u lm á n y á b a n . (A n gli­ can Theological Review L X . k ö te t (1978) 25—54.) — 19. Christ, Carol P .: D iving Deep and Surfacing — W om en W riters on S p iritu a l Quest. B oston 1980. 13 k k. — 20. Vö. N aom i G oldenberg jelentős m élylélektani tá rg y ú publikációival: T he C hanging of th e Gods. B oston 1979; T h e E n d of God. O tta w a 1982. — 21. R o sem ary R u e th e r á lta l g y a k ra n h a sz n á lt kifejezés: „p o w er to em pow er o th e rs” . — 22. Gilligan, C arol: I n a D ifferent Voice. C am b rid g e/ L ondon 1982. — 23. V an d e r H aegen, R in a : G esprek m e t H elen e Cixous. (Tijdschrift voor Vrouwenstudies 1982. 11. évfolyam , jrg 3. 3. sz. 293.) —· 24. Vö. E liz a b e th D odson G ra y : P a tria rc h y as a C onceptual T ra p . W ellesley 1982, 3. fejezetével: P a tria rc h y as a Social C onstruction of R e ality . F elh ív n ám a figyelm et D r. E . M. B a rth „ E v a lu a te s” cím ű írá sá ra , m elyben a „m aszk u lin " és „fem i­ n in ” k ateg ó riák h a s z n á la tá t elem zi P hilo m u n k áib an . Assen 1972. 22 kk. — 25. L . a 9. szám ú jeg y zetet. — 26. E gyrészről S hulam ith F irestone, m ásrészről Z. B u d a p e st felfogása k ö zö tti különbségre gondolok itt. — 27. Vö. J u d ith P laskow : W om an as B o d y : M o th e r­ hood a n d D ualism . K é z ira t; Carol M cM illan: W omen, Reason and Nature. P rin c eto n 1982. H o llan d iáb an k iú ju lt a v ita a „fem in ista sp iritu alitásró l” . L . tö b b e k k ö z ö tt: F okkelien v a n D ijk : D e v r o u ­ w elijke n a tu u r De u itto c h t u it de „vrouw elijke n a tu u r ” . (Voorlopig 1984. 2. sz. 47— 51.) és u g y an ő : F em in istiese spiritualiteit en de vrouwelijke natuur. K ongresbundel v a n de W . U . V., N ijm eg en 1983. 295— 298; L idy L eussink en N ienke v a n D ijk : D e v ro u ­ w elijke n a tu u r. (W erkschrift voor leerhuis en Liturgie. 1984. 4. é v ­ folyam 3. sz. 69— 73.) — 28. B ővebben l. C a th a rin a J . M. H a lk e s: W ie erfa h ren F ra u e n die K irche. S elbstverstandnis von F ra u e n h e u te (k ia d ta a B e ira t d e r K onferenz d e r deutschsprachig en P a sto raltheologcn, M ünsterben), (Pastoral-Theologische Inform alionen 1982. 1. sz. 36— 56.) — 29. E rrő l a té m áró l l . például: D enise L a rd n e r C arm ody: F em inism and Christianity — A Two-wag Reflection. N ashville 1982; S ara M a itlan d : A M a p of the N ew Country — W om en and C hristianity. L ondon/B oston 1983. L. m ég a Spelling m ag azin 1983-as é v fo ly am át: m ind a négy sz ám át a fem inizm u sn ak és a (keresztyén) spiritu a litá s n a k szentelték.

Mit tanácsolhatunk pszichoanalitikai szempontból az öngyilkos-jelölteknek? Aki valaha szem bekerült az öngyilkosság problém á­ já v a l — a k á r sa já t gondolataitól űzve, a k ár öngyil­ kossággal fenyegetett em berrel való k apcsolatában —, bárhogy is reflek tált arra, m indig érezhette a z t a feszültséget, am elyet az öngyilkosság előidéz. E z t a feszültséget az okozza, hogy az öngyilkosjelölt meg a k a r válni az élettől, de nem azért, m e rt öreg, hanem azért, m e rt nem tu d tö b b é úgy élni, ahogy p illan at­ nyilag él és m e rt jobb ebből az életből inkább kitörni, sem m int ezt így to v áb b folytatni. E b b en benne fog­ la lta tik az a té n y is, hogy a halál nem az élet folyo­

232

m ánya, hanem az utolsó lehetőségnek tű n ik az öngyil­ kossági szituációban, m elyben az öngyilkosság kivi­ hetőbbnek tű n ik , m in t m aga az élet. Az öngyilkos halála ezért rendszerint nem a halálnak m in t végnek az igenlése, és nem is úgy tekintendő, m in t az em ber biológiai szükségszerűsége. Az ijedelem ezen em beri lehetőséggel kapcsolatban azért olyan nagy, m ert meg­ szoktuk, hogy az esem ényt a kívülálló szemével néz­ zük. E z viszont m egakadályoz abban, hogy beleérez­ zük m ag u n k at az öngyilkos helyzetébe.

A z öngyilkosság-kutatás feltevései Az N SZ K -baa évente kb. 13 000 em ber követ el öngyilkosságot. De ez a szám nagyobb, hiszen ide vehetők még azok az esetek, am elyek a statisztikai k im u tatás szerint balesetekként v an n ak n y ilv á n tart­ va. Az olyan esetek szám a, am elyek csupán öngyilkos­ sági kísérletnek szám ítanak, ennél persze jóval n a ­ gyobb. A tanácsadó szolgálatok, a tudom ányos k u ta ­ tások, a megelőző kezelések, etikai tilalm ak ellenére az öngyilkosságot nem lehet m egakadályozni. Sőt jelenleg úgy néz ki a dolog, hogy egyszerűen lehetetlen redukálni az esetek szám át. Az egyik tudom ányos összefoglalóban ez áll az öngyilkosság k u ta tá sró l: „A z öngyilkosság-kutatás n éhány éve egy be nem val­ lo tt önérték- és hitelességkrízisben van. K u ta tjá k és közbelépnek, tanácsolják és kezelik, de a rá ta állandó m arad és az öngyilkosságok szám a évről-évre nő. Az öngyilkossággal fenyeg etett em berekkel való foglal­ kozás is a z t bizonyítja, hogy a gondolatvilág föloldása, illetve az öngyilkosság m egakadályozása n agy nehéz­ ség elé állítja a tan ácsad ó t. M inden egyes teráp eu ta, aki öngyilkosokkal foglalkozik, tisz tá b a n v an vele, hogy m indez éppen a beszédterápia problém ájaként jelenik meg. Mindez a rra vezet, hogy az öngyilkosságot olyan em beri lehetőségként értsü k , am ely oly m értékben önállósul, hogy m erev ellenállást képez m inden pró­ bálkozással szemben, m ellyel tudom ányos-technikai világunkban cl szoktuk rendezni problém áinkat. H a igaz az a feltevésem , hogy az öngyilkosság nem hag y ja m ag át besorolni sem a tu d o m án y , sem a ta ­ nácsadás, sem a teráp ia m ódszereibe, s a m indennapi etika m ércéje alá sem vehető, akkor olyan kategóriák segítségével lehet te tte n é rn i, m in t pl. a p siché hibás m űködése, a szociális körülm ények hiányosságai, az Isten-nélküliség és erkölcsi problém ák. N am árm ost a klasszikus k u ta tá sn a k is éppen ezek a deficitek a tá r­ gyai. Az a rendszer, am elyet a jobb m egértés kedvéért indítványozok, ahhoz a kérdéshez kapcsolódik, hogy m it jelen t a halál egy em bernek és hogy m it ak ar m ondani az em ber a halálával. E z az irány elvezet a d átum ok m eghatározta em bertől az egyén lelki tö rté ­ néseihez. E bből kiindulva az öngyilkos folyam atot — am elyet k orábban a halál u tá n i fokozott v ágyként lá ttu n k — értelm ezzük olyan változásnak, átalak u ­ lásnak (W andlung), am ely éppen csak azáltal telje­ sedhet be, hogy az egyén a halállal konfrontálódik. Ezzel egyben érth ető v é válik, hogy az öngyilkosság m agában foglalja a félelemmel való szem besülést és egyben an n ak ú tjá t és m ó d ját, hogyan integrálódik a halálproblem atika — el a k u tatásirán y tó l és a tanácsad ó tó l — sa já t előfeltételeibe. Az öngyilkosság-kutatás klasszikus diszciplínái, a szociológia, a jog, a teológia és az orvostudom ány a pszichiátriával csak kivételes esetben tesznek eleget ennek a követelm énynek. E n n ek következtében rövi­ den rá szeretnék m u ta tn i n ev ezett tu d o m án y területek közös vonásaira. E közben hangsúlyoznom kell, hogy a klasszikus öngyilkosság-kutatás elsősorban nem az egyes em ber halálvágyának individuális jelentésével foglalkozik, hanem az öngyilkosság külső törvény­ szerűségeivel. a) A szociológiai álláspont A szociológus szám ára az öngyilkos m indig elárul valam i pro b lém át a társad alm i viszonyok te k in te té ­ ben. A szociológus megfelelő sta tisz tik á k a t tu d bem u­ ta tá s k é n t felsorolni, m iszerint az öngyilkos bizonyos

törvényszerűséget követ. E bből kiindulva a szocioló­ gus m ár a z t is meg tu d ja m ondani, hogy a következő évben h án y öngyilkos lesz, to v áb b á m egadja ezek nem ét, k o rá t stb. Ilyen stúdium okból a szociológusnak betekintése van azokba az előzm ényekbe, am elyek az öngyilkosságot előidézik. De a szociológus nem az egyén h ajlam á t nézi, hanem olyan tendenciákra m u ta t rá, am elyek az a d o tt társadalom ban vagy csoportban érvényesülnek. M ár E . D urkheim m egállapította, hogy m inden em ber öngyilkos lehet, aki bizonyos szociális körülm ények közé kerül, am elyből m inden társa d a ­ lom ban ta lálu n k variánsokat. Az öngyilkosság okai elsősorban egyénen kívüliek. Egyből h a tn a k , m ihelyt az egyén a hatáskörükbe kerül. E bben a nézőpontban az öngyilkos m indig csakis n eg atív tényező, aki m in t szociális stru k tú rá k tó l veszélyeztetett, jelzi a dezin­ tegrálódást és a csoportfellazulást. Á rt a társadalom ­ nak, s ebben feltétlenül meg kell akadályozni. A szo­ ciológus ezért az t követeli, hogy vezessük vissza a dezintegrálódott szem élyt abba a társadalom ba, am ely­ ből kiesett. M indebből az következik, hogy az em bert nem m in t egyszeri individuum ot nézik, hanem m in t társadalom tól és csoporttól m eg h atáro zo tt lényt. É rth e tő , hogy a szociológiai kérdésfeltevés a tan ács­ adó szám ára problém ákkal teli. Í gy h a az öngyilkos­ ság m egakadályozása az egyéniség kibontakozásának m egakadályozását jelenti, a tanácsadó nem lehet segítségére a segélykérőnek. b) A jogi álláspont A tulajdonképpeni cél jogi szem pontból is az ön­ gyilkosság m egakadályozása. Az, am i a szociológia szám ára a társadalom , a jog szám ára a törvény . Az NSZK jogrendje értelm ében az öngyilkos nem bün­ te th e tő . Az öngyilkosság vagy az öngyilkossági kísér­ let balesetszám ba megy, az egyén szabad döntésén alapul, bárhogyan is tö rtén jék . A 330. paragrafus értelm ében viszont az, aki elm ulasztja a segítségnyúj­ tá s t balesetnél vagy töm egszerencsétlenségnél, ill. egyéb szükségállapotban, egy évig terjedő börtönbün­ tetésre ítélhető. A tanácsadó szám ára pl. egy öngyil­ kossági kísérlet elhárítása a z t jelenti, hogy h a neki nem sikerül a jelö ltet eltéríteni szándékától, értesíti az orvost, a rendőrséget, ill. a tűzoltóságot. H a valaki az áld o zattal olyan társadalm i viszonyban áll, am ely kötelezi arra, hogy m indent m egtegyen életben ta r tá ­ sára, de sem m it nem tesz azért, hogy az öngyilkosságra eltökélt em bert ennek végrehajtásától m egakadályoz­ za, halálra is ítélhető tá rste tte sk é n t. Ilyen pozícióban van pl. a házastárs, a h ív o tt orvos, tanácsadó is. B á r a jelenlegi jogértelm ezés az öngyilkosság elbírá­ lásánál a hagyom ányos jogi esetekhez viszonyítva liberálisabb, m indazonáltal az öngyilkosságot úgy m a­ gyarázzák, m in t am it kívülről meg le h etett volna akadályozni. Az öngyilkosságot te h á t it t sem úgy értik, hogy az az em bernek önm agához való viszonyá­ ból következik, hanem m in t balesetet, am elynek oka kívül találh a tó az em beren. E z nem jelen t m ást, m in t azt, hogy ezt az em bert meg kell védeni a tú lárad ó külső behatásoktól, s m áris jogilag is g a ra n tá lt, hogy az öngyilkos nem olyan valaki, akinek önm agával, a sa já t lelki folyam ataival van tennivaló. H a te h á t az öngyilkosság baleset, ki lehet szakítani az em b ert a sa já t döntéséből, s bele lehet illeszteni interperszoná­ lis, ill. szociális jogi keretbe. A jogi álláspontból te h á t az következik, hogy az öngyilkosságot kívülről meg lehet akadályozni, m int ahogy pszichiátriai kezeléssel befolyás a la tt lehet ta r­ ta n i egyeseket. Jogi állásponton a tan ácsadó meglehe­

233

tősen nehéz helyzetben ta lá lja m agát. De éppen itt kezdődik a felelőssége. Biztos, hogy nem attó l fog m egoldódni az em ber öngyilkossági problém ája, hogy a tan ácsad ó kísérli a b alesetet m egakadályozni. H a a tö rv én y elismeri, hogy az öngyilkosság szabad, befo­ lyástól m entes döntés, végül nem fogja azokat a sze­ m élyeket büntetéssel fenyegetni, akik vele szoros ösz­ szeköttetésben v an n ak helyzetüknél fogva. A joggya­ k o rla t m indazonáltal így já rh a t el, m ivel az öngyil­ kosságot nem az egyénben zajló változásigény kifeje­ zésének ta r tja , hanem olyan esem énynek, am elyet feltétlenül meg kell akadályozni. c) A z orvosi szempont Az orvosi m unka szám ára a legfőbb érték az élet, s m indent, am i életellenes, el kell táv o lítan i. E bből a nézőpontból az öngyilkosságot is feltétlenül meg kell akadályoznia. Az élet követelm énye n ap jain k b an az életnek m inden áron való m eghosszabbítását jelenti. De az életet csak úgy lehet m eghosszabbítani, h a a halál id ő p o n tját sikerül kitolni. Az orvostudom ány szám ára a halál az utolsó ellenség, m ely ellen nincs orvosság. Az orvosi etika alapja — m iszerint az életet m inden áron meg kell ta rta n i — dogm ában van lefek­ tetv e. Az orvos nem bocsátkozhat v itá b a a pácienssel a halál fölött. Az orvosi gondolkodás az öngyilkost a priori elítéli. Az öngyilkosságot az orvos szim ptóm ának ta rtja , m ellyel szemben a teráp ia, ill. a m egakadályozás segít. E bből következően m inden esetet gyógyszerek­ kel, s végül pszichiátriai felügyelettel kezelnek. Végül az orvosi szem pontokat követve is ugyanazt az előzőkben m e g v ita to tt jelenséget találjuk, misze­ rin t külső döntéssel, a belső ad o ttság o k ba történő n y ílt beavatkozással akadályozzák meg az em bert. Az öngyilkossággal fenyegetett em ber tan ácsad ó já­ n ak te h á t pontosan kell tu d n ia, m it tesz, h a az orvos­ társadalom ba tarto zik , h a g y ak o rlatát a m ai orvostu­ dom ány képéhez szabja tu d a to s vagy ösztönös tanácsai során. d)

A teológiai álláspont

Végül m egnézzük az egyház és teológia trad íció ját az öngyilkosságot illetően. E z a tradíció azért olyan fontos, m ert m egtalálható benne a halálproblém a m agyarázata, am ely kötelező erejű etikai kijelentés és éppen ezért beleszól az öngyilkos t e t t etikai meg­ ítélésébe. M ásrészt szükségszerűen jön szóba a vallás, h a öngyilkossággal fenyegetett em berek tanácsad á­ sára gondolunk, hiszen az öngyilkosságot m i nem külső körülm ények okozta esem énynek lá tju k , hanem olyan lelki történésnek, am ely keresi orien táltság át. A hogyan az egyház az öngyilkossággal évszázadok során eljárt, kim eríti a szeretetlenség fogalm át. Teo­ lógiailag nézve a szeretetlenség a dogm atizálásból ered. Pszichológiailag — té m á n k a t illetően — a szere­ tetlenség a sa já t haláltól való félelem kifejeződése. A teológus három érv alapján ítéli meg, illetve ítéli el az öngyilkost. 1. Isten m inden élet terem tője. Csak ő adja, ill. veszi el az életet. E bbe a terem tő tevékenységbe nem av atk o z h a t be az ember. 2. Isten a népével k ö tö tt szövetséget törvénybe fek tette. E z a T ízparancsolatban találh ató . Ezek egyike így szól: „N e ölj!” E z önm agunk megölésére is érvényes. 3. Az öngyilkosság elleni tu lajdonképpeni protes­ tá n s érv az előzőkből v an levezetve. Az öngyilkosság szembeszegülés Istennel, önkényeskedés, vele szem­ 234

ben tá p lá lt büszkeség. E z pedig bűn. Minden m egbo­ csá tta tik az em bernek, csak az Istennel való szembe­ szegülés nem . Az egyház m indazonáltal nem m a ra d t h ű a s a já t kijelentéseihez az évszázadok folyam án. Ez m ár csak abból is világos, hogy törvényesen k ö v etett el halál­ eseteket. Em lékezzünk csak a halálbüntetésekre és a háborúban való öldöklésekre. Sőt a m ártírok m in t m egölettek példaként lebegnek. M indaddig, amíg a tanácsadó a teológiai kijelentés alapján áll, nem jö h et segítségére az öngyilkosjelölt­ nek sa já t szándéka megítélésében. Sokkal inkább kí­ vülről form ulázott parancsokat és tilalm ak at olvas rá követelm ényként. H ogy egy öngyilkosság teológiai bűn vagy vallástalanság is, nem a dogm ától függ, hanem lelki evidenciájától. Mivel Isten nem zárh ató be a teológia dogm áiba, hanem közvetlen befolyása van a lélekre, kérdésünkkel az öngyilkosság m egítélé­ sénél a lélekhez kell fordulnunk. A halálproblem atikával való konfrontálódás m agá­ ban foglalja a vallásos kérdést, különösen akkor, h a az öngyilkosságot nem a külső feltételek m eghatározta sorsban látju k , hanem belső lélekfolyam atok eredm é­ nyeként. A tanácsadó éppen a keresztyén hagyom ány­ ban ta lá lh a t adalékokat a halállal való olyan egybe­ vetésre, am ely n y itv a hagyja az öngyilkosság kérdé­ sét. E rre még egy külön fejezetet szentelek a lelki változások vallásos dimenziói címmel. A négy diszciplína rövid áttekintése — m ely a ta ­ nácsadóra te k in te tte l tö rté n t — azt kísérelte meg, hogy belássuk, elejétől a végéig alkalm atlanok az öngyilkosság megítélésére, m ert a felmerülő új szem­ pontok fenyegetik régi, alapvető elképzeléseiket. Mo­ dellüket a haláltól való félelem kísérti — ezért fontos az öngyilkosság m egakadályozása. H a pedig az öngyilkosság körülm ényeinek vizsgálatánál a halál előtti félelem a m unka — tu d a to s vagy tu d a tla n — k rité­ rium a, ez egyben azt jelenti, hogy a halál kívül van az életen, nem része a lelkivilágunknak, nem döntés az em ber szám ára, s nem kihívást jelentő lehetőség. Az öngyilkosság m in t a telki változás utáni vágy Sokat gondolkodunk és teszünk az öngyilkosság m egakadályozásáért, s mégis többé-kevésbé te h e te t­ lenül állunk ez e lő tt a problém a előtt. Talán a haláltól való alapvető félelm ünkkel kapcsolatos előítéletünk ennek az oka? I t t keletkezik a kérdés, hogy vajon nem kellene eltekinteni a m indenáron való öngyilkos­ ság-megelőzéstől és ehelyett az öngyilkosságot úgy értelm ezni, m int a lélek szim bólum át? A tanácsadó ekkor m ár nem a z t a kérdést teszi fel, hogyan tu d n á m egakadályozni az öngyilkosságot, hanem ann ak a m egértését k u ta tja , hogy az öngyilkosságnak milyen form ája h a t a lélekre. T eh át a tö rtén és pszichikai tö l­ tésének m egtapasztalásáról van szó. Az öngyilkosság az a lehetőség, am ikor az em ber a h alált választja. Az érzelem feltárása csak az egyén­ nel való együttes m unka során valósulhat meg. H a m ár m ost a tanácsadó elfogadja ezt a kiindulópontot, nem az öngyilkosság m egakadályozásának a te ó riá já t állítja a középpontba, hanem egyedül a rra a szemé­ lyiségre koncentrál, akivel összeköttetésbe lép. E gye­ dül az egyénen keresztül a k ar eljutni az öngyilkosság megértéséig. H a ezzel szemben a tanácsadó a pácienst egynek te k in ti sok eset közül, e ljátszo tta an nak a lehetőségét, hogy egyedül ennek az em bernek a halál­ ta p a sz ta la ta ira kérdezzen. H ogy valóban segítség lehessünk az öngyilkosságra hajlam os em ber szám ára, ism ernünk kell a lelki élet

h aláltap asztalatán ak jelentőségét, am ely k ih a t a sze­ mélyiség fejlődésére. Az analitikus pszichológia a h a lá lt a változás és az újjászületés aspektusában értelm ezi. „ H a a halálproblém a valam ilyen alakban föllép, a v áltozás rem ényében teszi e z t. . . H alál nél­ kül nincs m egújulás, m e rt a növekedés nem csupán összeadódása bizonyos folyam atoknak, hanem áldo­ z a to t és h a lá lt is követel. A lélek azért törekszik a haláltap asztalatra, m ivel ez lehetségessé teszi a válto­ zást. E bből a nézőpontból az öngyilkossági indíték nem m ás, m in t válto ztatásö sztö n .” (J. H illm an ano., 54 Vö. G. B. Ju n g Die A rchetypen u n d das kollektive elnbew resste Ges. W . B d IX , 1, O lten 3, 1978. 144 f.) Az öngyilkosjelölttel való beszélgetés során úgy kerül elő ez a v áltoztatásösztön, hogy nem győzi hangsú­ lyozni: az az élet, am elyet ő m ost él, az nem m éltó élet. E k k o r azonban azt gondolják, hogy képtelenek a helyzetükön v álto ztatn i, s nem m arad m ás h á tra , m in t megölni a te ste t, am elyen egyedül v an h a ta l­ m uk. Ezzel az illető nem csak a k o n k rét szituációnak v e t véget, hanem azzá a k a r lenni, am i „m ég nem ” . Azok a súlyos belső küzdelm ek, am elyeket öngyilko­ soknál tap asztalu n k , ezeknek a v álto ztatási törekvé­ seknek a reflekszei. Ilyen v áltoztatáselem eket tapasz­ ta lu n k az élet folyam án születéskor, a növekedés ide­ jén, serdülőkorban, végül a halálban. A halál mégis növekedés nélküli átm enet. A születés, a növekedés m ind új stádium okra n y ito tt, a halál jövő nélküli. A „ tú l késő” gondolatának nyom ása a la tt, annak tu d a tá b a n , hogy az élet félresiklott és nincs kiú t, az öngyilkosság m egoldásnak kínálkozik. Az öngyilkos­ ság a gyors v á lto z ta tá s kényszere. A k isiklott élet reakciója, m ely egyik fázisában sem tu d o tt váltani. I t t és m ost teljesen meg szeretne halni, m ivel elm u­ la sz to tt átéln i k orábban halálkríziseket. Az én szeret­ ném a teljes és feltétel nélküli szabadságot” (J. H ill­ m an, aaO ., 59/61). E z az öngyilkos dinam ika nem hagyja az öngyilkosjelöltet a to v áb b iak felől kérdezni. H a az „ a z u tá n ra ” rá tu d n a kérdezni, elveszne halál­ tap a sz ta la ta. A lélek te h á t radikális változáson akar átju tn i és nem csupán átm en etet a k a r a közeljövőbe. Az öngyilkosság m egakadályozása m egóv ugyan a haláltól, de azt is m egakadályozza, hogy a változás beteljesedjen. E nnek a feltevésnek a helyességét bizo­ n y ítjá k a m egism ételt öngyilkossági kísérletek. T eh át a tan ácsadónak nem éri meg m egóvni a jelöltet a krízistől, m e rt csak a halálélm énnyel való szembesülés jelen th eti szám ára az újjászületés esélyét. Az eddigiekben tu d a to sa n különbséget te ttü n k a belső és külső, az éle ttö rté n e t és a lélektörténés között. A h alálproblem atikára vonatkozóan ez azt jelenti, hogy a halálélm énynek is v an külső és belső dim en­ ziója. K ülső h a lá lta p a sz tala t tö rté n ik sikeres öngyil­ kosság esetén, de m egvalósul m ár az öngyilkosság­ fantázia során is. S ez u tó b b in ak m ár vonatkozási po n tjai v an n ak a belső h a lá lta p a sz tala tta l, am ennyi­ ben a lélek válto zásv ág y át előidézi a halál szimbólu­ m ában, a z t a v ág y at, am elyet az ölésvágyban fedez­ tü n k fel. Félreértés ne essék, nem arról v an szó, hogy a tanácsadó szám ára nem fontos, hogy kliense öngyil­ kosjelölt vagy sem, hanem inkább arról, hogy a külső és belső foly am ato k at a te sti és a lelki történéseket elkülönítsék a segélykérőben. A külvilághoz ta rto z n a k a projekciók, bennük a lélek tarto zék aiv al. Az öngyil­ kosjelölt tan ácsad ása elsősorban is azt jelenti, hogy befelé m együnk, fölfedezzük a lelki történ éseket, a projekciókat. Csak ezu tán lehet újból kifelé menni, de m ost m ár m egvan rá az esély, hogy jól ism erjük fel a külső életet is. A lélek tö rté n e té t azáltal sikerül m egfejteni, hogy a páciens el tu d ja m ondani halál­

v ágyát és az ehhez kapcsolódó érzelm eit, fa n tá z iá ját, képeit, álm ait, m elyeket m egértet velünk. Csak ezen az úton teljesedik be a változás. A tanácsadónak nem szabad visszautasítania ezt a halálkövetelést, e g y ü tt kell m ennie betegével az úton. Az a feladata, hogy végigkísérje a lélek ú tjá t. N em szabad ko ck áztatn ia, hogy páciense kényszere ellen tegyen az öngyilkosság m egakadályozása érdekében, m ert ez még csak fokozza a kényszert és a halálvágyat. In k áb b n y ito tt érze­ lemmel, m integy h id a t képez, am ely elvezet a halál közelébe, de még m ielőtt az bekövetkezne, k iu ta t m u ta t onnan. H iszen a fizikai halál nem célja a v álto­ zásnak, még h a bekövetkezik is. A tulajdonképpeni cél a h alálta p asz talat, am elyet nem szabad elnyom ni. Ezen ta p a sz ta la t nélkül nem áll be a változás. A változás vallásos dimenziói M anapság az elő tt a problem atika e lő tt állunk, hogy a különböző ta n ác sra vonatkozó elm életeknek semmi­ féle vallásos vonatkozásuk nincs. Jóllehet abból kell kiindulnunk, hogy az öngyilkosság problém ája a val­ lási kérdések közepébe vág, mégis az a helyzet, hogy az igazi vallási kérdés a lét értelm ét, s nem az értel­ m etlenségét feszegeti. E z m inden vallásra jellemző. M iként képes azonban egy olyan világ m egtapasztal­ h ató v á ten n i, hogy m i a halál és az újjászületés, am ely eltávolodott Isten tő l és az istenektől, am elynek bálvá* nyai, teljesítm énye, tu d o m án y a van, s az t hiszi, hogy legyőzi a h a lá lt? B ár a m ai tanácsadásm odell tele van pszichikai kijelentésekkel, mégis lélektan. H a az em be­ riség hozzáfog, hogy tö rté n e té t csak a profán racio­ n alitás jegyében oldja meg, m egtagadja a lélek kifü r­ készhetetlen mélységeit, ennek következtében Iste n t és az isteneket, E zu tán persze nem csoda, h a Isten és az istenek betegség, halálvágy, kívánság és m ás egyéb m ódon h a llatják m agukat. A vallás dim enzió­ já n ak visszaszorítása életünkből és m unkánkból élő ellentétet képez a keresztyén vallás ta rta lm á v a l. N em ­ csak kenyérrel él az em ber. Mélységes ta p a sz ta la ta ez a keresztyén tradícióknak. K á rt okozunk lelkünknek, ha csak kívül éljük életünket. Az egész Ú jszövetség tele v an a változás történeteivel, szim bólum aival. Szem besítve ezekkel a tanácsadó felnyitja a horizon­ to t arra, am elyet változásnak neveztünk. A bor és a kenyér változása K risztus testévé és vérévé m ély vallásos m egtapasztalás a m ai napig is sok em bernek. A betegségből a gyógyulásba, a hitetlenségből a hitbe való váltás, változás számos variációja szövi á t az újszövetségi beszám olókat. J n 2,1; 11,1—45; 20,11— 18, R m 7,7; R m 8,10; 1K or 11—23; J á n 3,7. M inden változások újszövetségi középpontja K risztus halála és feltám adása. Ezen a ponton a teológiai m unka tu d v alam it segíteni az öngyilkosság problem atikájában, de nem a dogm atikai form ulázás nyelvén, hanem szim bólum ok és szimbolikus történések folyton meg­ újuló áram latán át. Term észetesen az a változás, am ely Jézus K risztus á ltal teljesedett be, egy új korszak k ezdetét jelöli. E nnek a változásnak szükséges állo­ m ása volt a kereszthalál. E nnek a halálnak a szim­ bolikus ábrázolása a m ai napig a mise. H a ez elném ul változásszim bolika, m egüresedik az életünk, m ígnem elveszítünk m inden transzcendentális vonatkozást és olyan ürességbe zuhanunk, m elyben nincs többé vál­ tozásszim bolika. A változás m egtapasztalása é lettap a sztalat is, am ely nem csak szim bolikusan m egélt, de k o nkrét élm ény­ beteljesedésben van jelen. Ezen tú l a term észet bio­ lógiai körforgására u ta l, az éjjel-nappal váltakozá­ sára, az évszakokra, az em ber születésére és növeke­

235

désére. E nnek a változásnak egyik legm egragadóbb p é ld á já t lá tju k a télből a ta v aszb a való átm enetben, vagy abban, am ikor a földbe d u g o tt m ag elhalva új életre kel. Ezzel a változásszim bolikával csupán utalok arra, m ilyen megjelenési form ája v o lt ennek a szimboliká­ n a k m indig is az em ber szám ára. H a ezen változások vallásos form ái m ár nem is szólnak hozzánk közvet­ lenül, még sok kép m egragad, ill. befolyásol m inket. A v álto zástap asztalat éppen olyan fontos m a is, m in t az emberiség bárm ely korszakában. Szükségünk van képekre, szim bólum okra és vallásra, am elyek segít­ ségével m egélhetjük a változásélm ényt. Talán ezzel függ össze, m iért jelen t fokozott problém át az öngyil­ kosság kérdése korunkban. A változás régi szimbólu­ m ai elném ultak. Szükség van ism ét a vallásra, am ely lehetségessé teszi a változásszim bolikát és a változás­ ta p a sz ta la to t. A tanácsadó m in t segítőtárs a lelki változás folyamatában N ekünk tanácsad ó k n ak az a feladatunk, hogy a v eszélyeztetett em ber bensejéből előtörő n yom ást, úgy is m o n d h atn án k , hogy az ő jelenlegi „életét kioltsuk” , s olyan változás m egtap asztalására segítsük, am ely kio ltja a káros projekció m echanizm usát. De előtte á t kell élni a h a láltap asztalato t, a h a lá lt a m aga való­ ságában kell látni. M indazok, akik m ár tan ácsad ást végeztek, ta p a sz ta lh a ttá k , hogy az öngyilkosjelölt halálvágyában egy szimbólum h atalm áv al konfron­ táló d n ak , m elynek óriási dinam ikája van. E zért az a külső rá h a tá s, m iszerint „N e ad ja fel az é le té ti” , éppen az ellenkezőjét éri el. E zért a tanácsadónak óvatosan kell b ánnia az öngyilkosság m egakadályo­ zásán ak parancsával, m ivel ez azzal a veszéllyel jár, hogy m egakadályozza a k ívánatos halálfantáziát. E zért a tan ácsadónak el kell tekintenie ilyen segítség­ től, m ivel v isszatartja az öngyilkosjelöltet a ta p a sz ta ­ lattó l. T eh át nem az a feladata, hogy tan ácso k at adjon, ja v a sla to k a t tegyen, m egrójon, v á lto z ta tá st eszközöljön vagy m egakadályozzon, hanem legelőször is el kell fogadnia azt, am it a beteg elé visz, s m in­ denekelőtt azt kell tu d a to síta n ia m agában, hogy a halál nem kívülről lép be az em berbe, hanem hozzá tarto zik . „ H a a tanácsadó elkíséri a segélykérőt ön­ gyilkosságvágyában, élhet azzal a lehetőséggel m ár, hogy követelm ényének pszichológiai fo rm át adjon. M inden jogot átenged neki és kezdettől fogva nem té r el ettő l. Nem ak ad fönn a fizikai halál gondolatán, hanem a belső történésre koncentrál. A halálban való m egerősítés pszichikai értelem ben véve — lehetővé teszi, hogy a halálgondolat m egszabaduljon organikus rögzülésétől.” (J. H illm an, aaO ., 74.). A tanácsadó­ n a k az a feladata, hogy hozzásegítse az öngyilkos­ jelö ltet ahhoz, hogy kim ondja és rendezze belső ta ­ p a sztalatait. Mi, tanácsadók nem vagyunk felelősek az em ber éle­ té é rt vagy haláláért. V iszont kétségtelenül felelősek v ag y u n k a veszélyeztetettel való viszony kialakításá­ b an . É ppen ez az „ o ttlé t” , a n y ito tt, szeretetteli m aga­ ta rtá s foglalja m agában az egyetlen lehetőséget a d e stru k tív hatalm ak k al szemben, am elyek kényszerí­ ten ek az öngyilkosságra, hogy így egy félelemtől m en­ te s ellenképet konstelláljunk. A tanácsadó hűsége és ráhagy atk o zása h íd k én t képezi az élet lehetőségének

236

ú tjá t az öngyilkosjelölt egoista m egszállottságával szemben. Így tap a sztalja meg a segélykérő, hogy rá ­ hag y atk o zh at a tanácsadóra. H a a tanácsadó külső beavatkozás nélkül kerül ki az öngyilkos krízis viha­ rából, s nyugalm at, békességet, bizalm at ad, akkor a segélykérő m eg tap asztalh atja végül, hogy a közte és a segítő közötti h id a t szétzú zh atta volna a halál. De m i tö rtén ik akkor, ha ez a h it összeomlik, s a lélektől h a jto tt változás nem teljesedik be? H a nem lép fel változás, a tanácsadó egyedül annak a kérdés­ nek az ítélete előtt áll, hogy vajon az öngyilkosság ettő l kezdve szükséges v o lt vagy nem . I t t a szükség­ szerű valam iféle elkerülhetetlen baleset vagy betegség értelm ében értendő. P lato n híres tétele az öngyilkos­ ság m egítélésével kapcsolatban a P haidon 62-ben áll, ahol Szókratész ezt m o ndja: „Csodálkozhatsz azon, hogy nem szabad megölnie m agát az em bernek még m ielőtt Isten rá nem küldi az ínséget, azt a szükséget, am i engem is kényszerít.” — Idáig ezt a kényszerítő szükséget m in t külső kényszert értetté k , hasonlóan a nincstelenség, baleset, betegség, k atasztrófa által elő­ idézett körülm ényekhez. De vajon nem naifesztálód­ h a t a szükség egyenesen a lélekben a külső oldaltól függetlenül? H a a tanácsadó hagyja kibontakozni a haláltap asztalato t a végsőkig, és a lélek mégis ragasz­ kodik a testi halálhoz, vajon nem úgy kell látn u n k ezt, m in t Isten h ív á sá t? ” (J. H illm an, aaO, 79. C. G. Ju n g Briefe II. 1946—55 Bd. 2.) Összefoglalásképpen te h á t a következő kritérium ai vannak az öngyilkosjelölttel való bánásm ódnak. Az öngyilkosság-fenyegette em bert vezetni a z t jelenti: 1. A halálvágytól nem szabad m egrettenni, sőt valósággal gyakoroltatni kell a h aláltap asztalatot. 2. A pácienssel e g y ü tt fel kell fedezni azt, am it keres. 3. Meg keli előtte n y itn u n k an n ak a lehetőségét, hogy az eddigi életében hiányzó változásokat m ost átélheti, hogy m eghalhat régi életének, s elnyerheti az újat. Mindezekhez azonban időre van szükség, hogy az illetőnek lehetősége legyen m egélni ezt a belső érési folyam atot. A tanácsadónak állhatatos és rá h ag y at­ kozó p a rtn ern ek kell lennie, félelem, kényszerítés, m orális és vallásos szem rehányás nélkül, előregyártott diagnózis és teráp ia nélkül kell behatolnia a halál­ vágyba, hogy betegével e g y ü tt kísérje végig a készü­ lődő változást, am ely m ajd szerves részét képezi a segélykérő életének. Ily m ódon a tanácsadó bizalm as szövetségese lesz az öngyilkossággal fenyegetett em bernek. A páciens ezt a m a g a ta rtá st m egtapasztalva ráhagyatkozik segí­ tőjére, azt látv a, hogy a közte és a tanácsadó közötti egyetértést nem egyszer m ajdnem összerom bolta a halál. M iután nem akadályozta meg a h alált, éppen ezzel ó v ta meg a k o nkrét haláltól. Í me, ezek a felté­ telei annak, hogy az öngyilkosjelölt a külvilágra vetí­ te t t halálv ág y át bensővé tu d ja ten n i és hogy felnyíl­ jé k lelkében az a lehetőség, hogy a h a lá lta p a sztalattal szembesülve végbem enjen benne a változás. A tan ács­ adónak az a feladata, hogy segítsen felépíteni egy olyan v o n atkoztatási terü letet, am elyen az öngyilkos jelölt a változás nehéz és hosszú ú tjá t m egteheti. Dieter W ittm ann Wege zum Menschen, 34. Jahrgang H eft 8/9. Aug/Sept. 1982. Fordította: K is K atalin

A jelen kor szenvedései Az egyház és mártírjai Ecclesia m artyrum , a m ártíro k egyháza — egy régi és tiszteletrem éltó cím Jézus K risztus egyháza szá­ m ára. E z az egyháznak U rával való sorsközösségét ju tta tja kifejezésre, azzal az Ú rral, aki „az igazi ta n ú ” , a „h ű ta n ú ” (Jel 3,14; 1,5). Ez a hívők közösségét Jézus K risztus m ártíriu m ára figyelm ezteti. A vallásos eltávolodás jele, hogy a m ártíro k emlékéből a szentek­ nek különös k u ltu szát te re m ti meg. Másik oldalon viszont a keresztyénség szekuláris elpolgáriasodásának a jele az, h a az egyház m á rtírja it m egveti és elfelejti. Az ősegyház ism erte m á rtírja it és tu d ta , hogy a hű ta n ú k m á rtíriu m á t hogyan kell teológiailag értelm ezni. A m i k o runkban is a legtöbb egyház ismeri m ártír­ ja it, de m i még nem tu d ju k , hogy a keresztyén m á rtí­ riu m o t m a hogyan is kell m egérteni teológiailag. A m ártíro k n ak m a m ás ta p a sz ta la tai van n ak, m int akkor. Az állam hatalom m al és erőszakos csoportokkal való m indeddig ism eretlen konfliktusokban ta n ú k lép­ nek fel és róluk nem tu d já k az egyházak igazán, hogy vajon m ártíro k k én t kell-e őket ta rta n i vagy nem. A nnál inkább fontosabb, hogy a keresztyén m ártí­ rium új teológiai értelm ét m egtaláljuk. A m ártírom ság ősegyházi koncepciója a keresztyén­ üldözés tap asztalataib ó l született, m elyet pogány ural­ kodók h a jto tta k végre. A zt ism erték el és azt tisztel­ té k m á rtírk é n t, aki m in t K risztus m aga, szabadon és türelm esen, erőszakos h a lá lá t hitben, K risztus nevé­ é rt elfogadta. Bíróság elé idézték és K risztus gyalá­ zására felszólították. M iután nyilvánosan m egval­ lo tta h ité t, nyilvánosan kivégezték, a tö b b i keresz­ tyén n ek és a népnek a keresztyénségtől való elidege­ nítésére. Íg y le tt ő nyilvános ta n ú ja K risztusnak. Az ősz püspöknek, Polykarpusznak a m ártírium a és A ntiochiai Ignatiusz püspöknek a m ártíriu m a sokak szám ára le tt példaképpé. A m ártírium ban, így fejtette ezt ki Ignatiusz a gyülekezetéhez ír t leveleiben, a hívő nem csak k a to n ak én t hal meg U ráért, hanem Vele hal meg, és részt vesz K risztus szenvedéseiben. Ez ad ja neki a z t a bizonyosságot, hogy K risztussal fel fog tám adni és Vele eg y ü tt fog uralkodni. A m ártírok betö ltik testü k b en , „am i h íja v an K risztus szenvedé­ sének” (Kol 1,24). E zért szenvedi K risztus a m aga m ártírjaib an azt a végidei szenvedést, m ely az egész terem tésre eljön. A középkori egyház a m ártírium fogalm át egy kissé kibő v ítette, m in t ahogy Aquinói T am ás m egállapítja: „Csak a h it ad ja azoknak, akik szenvednek, a m ártí­ rium dicsőségét. K eresztyén az, aki K risztustól van. N em csak akkor van valaki K risztustól, h a hisz K risz­ tu sb an , hanem akkor is, h a a K risztus Lelke által az erény cselekedeteit véghez viszi.” M ártír az, a k it hité­ nek m egvallásáért és hitének engedelm ességéért üldöz­ nek és m egölnek. H a a m ártíriu m n ak ezt az értelm e­ zését, m ely az ó-egyház tap a sz ta la taib ó l született, összehasonlítjuk az üld ö zö tt keresztyének m ai tapasz­ ta la ta iv a l, akkor a különbségek nyom ban feltűnnek: m á rtíro k a t m a halálra kínoznak és aztán „eltű n n ek ” . Nem ism erik m eggyilkolásuk helyét, nem talá ljá k h o ltte stü k e t, nem tu d já k nevüket. A nyilvánosság fórum a a m ártíroktól tu d ato san elv étetett. Krisztus passiója aktív szenvedés volt Ma is v an n ak olyanok, akik szabadon és ak tív an elfogadják a h alált hitből eredően és ez az elfogadás a h itv allásért és engedelm ességért való a k tív harcból

születik. K risztus m aga önként és a k tív an m ent Je ru ­ zsálembe. Passiója küldetéséből és Isten országáért való tanúskodásából állt elő. Passiója nem passzív, hanem ak tív szenvedés volt. A hitvallásért való üldö­ zés a „vallásszabadság” korában visszaesett. A teljes engedelm ességért és a politika szeretetéért. való üldö­ zés előtérbe lépett. A keresztyének üldözése a pogány és az ateista álla­ m ok részéről csak a dolog egyik oldala. A keresztyén­ üldözés az úgynevezett keresztyén állam okban éri el a csúcsát: az elm últ 10 évben L atin-A m erikában több m in t 850 katolikus lelkészt gyilkoltak meg, nem be­ szélve a szám talan keresztyén laikusról. A kik őket m eggyilkolták, jó keresztyéneknek foghatók fel. Az ó-egyházban a m ártírium személyes m ártírium volt. A m ártírium m a többnyire névtelen m ártírium és egész csoportok, népek, fajok m ártírium a. Rom ero érseket az o ltárnál gyilkolták meg. Ism erjük és tisz­ teljü k nevét. Tem etése alkalm ával ugyanazok az ellen­ felek 40 em ber öltek meg. N evüket nem ism erjük. Szeretnék a m ártírium megismerésére való pillan­ tásban három személyből kiindulni, hogy szélesebb teológiai koncepció bontakozzon ki. Beszám olok P aul Schneiderr ől, a „buchenw aldi prédikátorról” , D ietrich Bonhoefferről, az „ellenálló teológusról” és a katolikus érsekről, A rnulfo Romeroról, az „üldözött nép püspö­ kéről” Salvadorban. P aul Schneider reform átus lelkész volt a R a jn a vidékén. Im ádkozó, lelkigondozó és a reform átus egy­ házfegyelem szilárd képviselője volt. „Az egyház­ fegyelem ín az egyházban. H a ezt az ín t elvágják, az egész te st erőtlen lesz” , m ondta K álvin. P aul Schneider őt következetesen követte és a sákram entum ot egy­ házfegyelem nélkül nem szolgáltatta ki. 1934, H itler hatalom átvételének az éve u tá n követ­ kezett be gyülekezetében (Dickenschied im H unsrück) az első konfliktus az állam m al. E gy h itlerjugend sze­ rencsétlenül já r t és eltem ették. Schneider lelkész pré­ dikációja u tá n a csapatvezető lép ett a sírhoz és a h a lo tta t a „M ennyei SA — H o rst Wessel roham csa­ p a tb a ” helyezte. P au l Schneider felállt és tilta k o z o tt: „ez egyházi tem etés. A m ennyben nincs SA-roham ­ csapat” . A következő években az egyházfegyelem segítségével a k a rt a „ném et keresztyének” ellen véde­ kezni. Ez feljelentéshez és a rajnai tarto m án y b ó l való kiutasításához v ezetett „ a nem zetiszocialista állam ­ m al szembeni izgatás” m iatt. Schneider visszatért, a Gestapo fogságába kerü lt és azon a címen, hogy k itartó an tiltak o z o tt a k iu tasítási parancs elismerése ellen, a buchenw aldi koncentrációs táb o rb a v itték. 1938 áprilisában a buchenw aldi foglyoknak m egpa­ rancsolták, hogy m inden reggel üdvözöljék a horog­ keresztes zászlót. P au l Schneider ezt az üdvözlést m in t „b álv án y im ád ást” m egtagadta. E nnek követ­ keztében súlyosan m eg büntették és a „bunkerbe” , a halálcellába v itté k . Cellájának az ablakából a téren felvonuló foglyoknak Isten igéjét h irdette és báto rí­ to tta őket az életre. És név szerint v á d a t em elt Isten előtt az SS-gyilkosok ellen. Ezek a beszédek mindig rövidek voltak, m e rt a fogolyőrök hallgatásra kény­ szerítették. 13 hónapon keresztül végnélküli gyötrel­ m eket szenvedett. 1939. július 14-én egy stropfantininjekcióval m eggyilkolták. E ttő l a „buchenw aldi prédikátortól” és m ártíriu m á­ tó l tan u lh a tu n k : P aul Schneidernek hallatlan hitbizo­

237

nyossága volt és m ártíriu m á t ennek a bizonyosságnak az alapján szenvedte el. E nnek a forrásai: imádság, a lelkészi szolgálatra való isteni elhívatás, és gyüleke­ zetében, Dickenschiedben való isteni m egbízatás. Kész vo lt arra, hogy inkább m eghaljon, m in t ezt a bizo­ nyosságot elveszítse. É s ez a bizonyosság gyötrelm ei k ö zö tt nyilvánvalóan csak növekedett. Az egyházfegyelem Isten p aran csát és Isten ígéretét a gyakor­ lati, m indennapi életbe viszi bele. In k áb b Istennek kell engedelm eskedni, m in t sa já t m agunknak. E gyház­ fegyelem nélkül nincs valóságos K risztus-követés. Schneidert nem passzívan érte el a m ártírium , hanem tu d a to sa n m en t ezen az úton és a k tív a n : figyelem nélkül h a g y ta az állam i k iu tasítási parancsot, m egta­ g a d ta a horogkeresztes zászló üdvözlését, a bunkerben sem h allg ato tt, hanem h ird ette Isten igéjét. M ártí­ rium a a k tív passió volt. D ietrich Bonhoeffer az egyetem i teológiáról jö tt. Az ökum enikus mozgalom és a harm incas évek béke­ mozgalm ai ta rtó s h a tá s t gyakoroltak rá . D öntő volt azonban szám ára a „H itvalló E gyház” h arca H itler to tális állam ában az egyház beolvasztásával szemben. Bonhoeffer m indig a H itvalló E gyház radikális szár­ n y án foglalt helyet. M ár 1934-ben nehezm ényezte, hogy a H itvalló E gyház a „barm eni teológiai n y ilat­ k ozatb an ” azoknak a zsidóknak a védelm ére egyetlen szót sem ta lá lt, akik az üldözésnek elsőként voltak kitéve. „Csak aki a zsidókért kiált, az énekelhet grego­ riánus m ódra” , k iá lto tta oda a liturgiai m ozgalom nak. A H itvalló E gyház v o lt szám ára a „valódi egyház” és szemlélete szerint a valódi és a ham is egyház között nincs közvetítés és középút: „A ki a H itvalló E gyháztól elválik, elválik az üdvösségtől” , h a n g o z ta tta 1934-ben. M ajd m ikor az USA-ban való m ásodik tartózkodása u tá n v isszatért 1939-ben, ism ét a H itvalló E gyháznak dolgozott és ugyanakkor egy politikai ellenálló cso­ porthoz kapcsolódott, am ely Canaris adm irálissal és O ste ezredessel a ném et elhárítás terü letén tevékeny­ k ed ett. M ár 1943 áprilisában le ta rtó z ta ttá k . R öviddel a h áb o rú befejezése előtt, 1945. április 9-én D ietrich B onhoeffert C anaris adm irálissal és O ster ezredessel e g y ü tt a flossenbürgi koncentrációs táb o rb a n meg­ gyilkolták. E ttő l az „ellenállásban élő teológustól” tanulha­ tu n k : Bonhoeffer az egyházi ellenállástól elindulva a n ém et d ik ta tú rá v a l szembeni politikai ellenállás ú tjá n h alad t. M iért? A K risztus egyházának nem csak akkor szabad tiltakozni, h a az állam az egyház életébe bele­ avatkozik, m ár akkor tiltak o zn i kell, h a egy államhatalom jogtalan, igazságtalan és em bertelen lesz. Az egyháznak tiltakozni kell, h a zsidókat üldöznek, kom ­ m u n isták at vagy d em o k raták at gyilkolnak meg és egy egész n ép et elném ítanak. Bonhoeffer nem csak az egyházban való h it igazságáért h a lt meg, hanem a hitbeli engedelmességnek a politikai életben való jo­ g áért is. Ő részt v e tt az „ Iste n világban való szenve­ désében” (W iederstand u n d E rgebung, 244 o.). Már­ tíriu m a keresztyén-politikai m ártíriu m volt, miközben a P au l Schneider m á rtíriu m á t keresztyén-egyházi m ár­ tíriu m n ak lehetne nevezni.

enélkül a naponkénti ellenállás nélkül nincs im ádság­ beli bizonyosság. Paul Schneiderről a háború u tán evangélikus tem p ­ lom okat neveztek el. H a D ietrich Bonhoefferről nevez­ té k volna el őket, ném ely kegyes keresztyén kétségét fejezné ki, hogy ő valóban a keresztyén h it m á rtírja volt-e, m ivel őt a politikai ellenállás folyam án gyilkol­ tá k meg. Mi erre azt válaszolhatjuk, hogy az egyház hagyom ányai szerint azokat is m ártíroknak kell tekin­ teni, akik a „keresztyén erények gyakorlásáért” szen­ vednek és halnak meg. Ehhez azonban hozzá kell fűzni, hogy a keresztyénüldözések tap asz talatai sze­ rin t, m elyek ebben a században és N ém etországban az egyházi harc folyam án m entek végbe, az „erények­ nek ezek a te tte i” , melyek m ártírium hoz vezettek, politikai erények voltak. A rnulfo Rom ero „ a nép püspöke” E l Salvadorban, 1977-ben nevezték ki San Salvador érsekévé. E bben az időben z ajlo ttak o tt az elnökválasztások. Az ural­ m on levő katonai ju n ta választási csalására a tö bbi p árto k , a keresztyéndem okraták, szociáldem okraták és a kom m unisták tiltakozó felvonulásokkal válaszol­ tak. A nem zeti gárda halom ra lőtte ezeket. K ét h éttel később, 1977. m árcius 12-én E l Salva­ dorban először egy p ap o t gyilkoltak m eg: P . R utilio Grande S J, A guilares lelkésze volt, az egyház konci­ liáris m egújulásának előharcosa ebben az országban. Rom ero a te tth ely re siete tt és a m árc. 12-ről 13-ra virradó éjszakát a m eggyilkolt gyülekezetében tö l­ tö tte . Ezen az éjszakán — ahogyan ezt később el­ m ondta — m ent végbe megtérése. H a m indezidáig őszinte, de konzervatív egyházi férfi volt, m ost egyre növekvő világossággal ism erte fel az egyházüldözés és a nép elnyom ása közti össze­ függést, mely az országban uralkodó kisebbség által, ennek jobboldali radikális szervezetei által és az ún. halálbrigádok által m egy végbe. É s Rom ero a néphez csatlakozott és a nép püspöke lett. H itt a „szegények Istenében” , ahogy életrajzírója, Ion Sobrino m egfogalm azta: „A történelem megfeszí­ te ttje ib en mindig a m egfeszített Isten jelenítette meg m a g á t.. . Népe szegényeinek és elnyom ottjainak az arcában m egpillantotta Isten elcsúfított a rc á t” (17. o.). A szegények kö zö tt ta lá lta meg ennek az I s tennek különös jelenléte helyét. „A zért m ivel ők szegények, átveszi Isten a védelm üket és szereti őket” (Puebla, 1142). A zt te h á t nem lehet m ondani, hogy Rom ero különös szeretettel fordult a szegények felé. Ő sokkal inkább m eghallotta az eljövendő Isten királyságáról szóló evangélium ot a szegények sóhajtásából és kiál­ tásából. Őt a szegények „evangelizálták” . In nen kezdve le tt E l Salvador érseke az elnyom ot­ ta k oltalm azója. A katedrális a nép összegyülekezésé­ nek a helyévé le tt, a liturgiának és az éhségsztrájknak a helye, kórház a dem onstrációkban m egsebesültek szám ára, olyan hely, ahol az egyház és a nép sok h a lo ttjá tó l v ette k búcsút. Az egyház a nép között ta lá lta meg helyét. A nép és nem az állam hatalom le tt az egyház tárgyalópar t nerévé. A nép üldözött egyháza

A politikai erényekért E llenállásának a forrását ő m aga „lelki fegyelem­ n ek ” nevezte. A szellemi élet lelki fegyelm ét é rte tte a z a la tt, az im ádságot, a m editációt, az isteni Lélek jelenlétében való elm élyülést. Lelki fegyelem és „valódi világiasság” kiegészítik, erősítik és segítik egym ást kölcsönösen: az im ádság m isztikája nélkül nincs poli­ tik ai ellenállás a nyilvános jo g tip rás ellen, és fordítva:

238

A „nép á lta l k észített te rv ” sa já t országa problé­ m áinak a m egoldása le tt szám ára. É s ezzel politikai konfliktusba került. „T u d ju k , hogy többségükben a mezőgazdasági m unkások, ipari m unkások, a nyom or­ negyedek lakói azok, akik szerveződtek, hogy jogaikat m egvédelmezzék és ezeket egyszerűen, m in t „terroris­ tá k a t” megbélyegezték, le ta rtó z ta ttá k , m egkínoztak és m eggyilkoltak, anélkül, hogy ők törvénnyel vagy

jogi intézm énnyel szám olhattak volna, am ely őket m eg v éd elm ezi... E bben a törvénytelen szituációban a rra voltak kényszerítve, hogy sa já t m aguk védjék m agukat, h a kell, erőszakkal és erre válasz csak az állam önkényerőszakoskodása v o lt” . Rom ero sok halálos fenyegetést k a p o tt. T u d ta , hogy m i az, ami rá következik. Rom ero érseket 1980. m ár­ cius 24-én tem plom ának oltára előtt, mise közben egy fizetett gyilkos megölte. A rnulfo Rom ero m ártíriu m áb an egy harm adik di­ m enziója lesz lá th a tó v á a keresztyén m ártírium nak, m elyet eddig kevés figyelemre m é lta ttu n k , am ely m a egyre fontosabb lesz. Az első dimenzió a szenvedés, m ely a h itv allásért tö rté n t, m ely „K risztussal-valóegyütt-szenvedés”: P au l Schneider. A m ásodik dimen­ zió a h it engedelmességéért tö rtén ő szenvedés, a jog­ talan és törvénytelen erőszakkal szembeni ellenállás­ b a n : D ietrich Bonhoeffer. A harm adik dimenzió, az elnyom ott, az áldozatul o d adobott nép szenvedései­ ben való részvétel: A rnulfo R om ero. A lapjában véve itt nem az egyházat üldözik, hanem a népet, és az egyház csak akkor részesül az üldözésben, h a a nép egyháza lesz. E z a halál keresztyén m á rtír halála v o lt? H ol ismer­ jü k fel a hű és igaz tanúval, Jézus K risztussal való közösséget? Ú gy hiszem : a golgotái kereszten. Jézus róm ai kereszten szenvedett és h a lt meg. A keresztre­ feszítés m egfélem lítést szolgáló b ü n tetés v o lt politikai lázadók és rebellis szolgák szám ára a róm ai im périum ­ ban. Jé z u st úgy feszítették meg, m in t állítólag a „zsidók k irá ly á t” . P á l azonban a m ásik oldalt is látta. Szám ára Jézus rabszolgakereszten h a lt meg. „Szolgai alakot v e tt m agára és engedelmes volt a kereszthalá­ láig” (F il 2,7—11). Jézus a nép közül való számos ism eretlennel való közösségben h a lt meg, akik a ra b ­ szolgaságból való szabadság u tá n k iá lto tta k . A rab ­ szolgává le tt népnek a m ártíriu m a ez nyilvánvalóan. H árom személynek a m á rtíriu m á t szem léltük meg és csak P au l Schneider kerül a K risztus nev éért való m ártírium klasszikus fogalm a alá, jóllehet, ő is egy állam i tö rv é n y t v e tt semmibe szándékosan és ezért ölték meg. Bonhoeffernél egy olyan m ártírium m al találkozunk, am ely „ a K risztus Lelke által való poli­ tikai erény m űv éért” tö rté n t. Ő K risztusnak engedel­ m eskedve m en t bele az a k tív ellenállásba. Vele e g y ü tt végezték k i Canaris adm irálist és O ster ezredest is. Ők is a K risztus m á rtírja i v o ltak ? S zubjektív, vallásos m otí­ v u m aik at nem ism e rjük. O bjektíve tek in tv e azonban ők is m ártíro k v oltak az igazság ügyéért, m ely az Isten ügye. Ezen a helyen láth ató , hogy a keresztyén m ártíriu m h a tá ra i n y ito tta k és nem rögzítettek. N em m o n d h atja az em ber: az Isten igazsága ügyéért való odaadásnak eddig a form ájáig és addig az életodaadásig ez „keresz­ tyén n ek ” nevezhető, aztán azonban m ár nem . A m ár­ tíriu m n ak a politikai hitengedelm ességéből n y ito tt h a tá ra egy különös titk o t árul el: a m ártírok egy nagyobb közösségben állanak. Ők m aguk az igazság és igazságosság tö b b i ta n ú iv a l beléptek ebbe a közös­ ségbe és beleviszik az egyházat is, am ely a m á rtíro k a t tiszteletben ta r tja , az igazságnak és igazságosságnak ezekkel a ta n ú iv a l való közösségébe, m ely az egyház h a tá ra in tú l is terjed. Leonardo Bof f ezeket nevezi „ Iste n p o litik ája és Isten királysága m ártírjain ak ” (Concilium, 1983 m árc., 179. o.): „ Ők jóllehet nem a keresztyén h it m ártírjai, nem is hősök, akiket az egyház a m aga szám ára

igénybe vehetne, de ők Isten királyságáért m ártírok, m ártírok azért az ügyért, mely az Isten F ián ak is ügye volt, am időn Ő köztünk időzött. Az emberiség tö rténetében Isten politikájának a m egvalósulásához já ru ln a k ők hozzá” . Rom ero érsek azonban K risztus tan ú in ak és Isten királyságának e világban levő m ost em lített közössé­ gén is tú lm u ta t és rá m u ta t a tehetetlen nép szenvedé­ sére. A h atalo m ért való harcban a gyengék szenved­ nek a legtöbbet, az uralkodók az eln y o m o ttak at áldoz­ zák fel, a gyerm ekek halnak meg először. E zért nevezi őket Jézus boldogoknak, m ert övék az Isten országa: azok felett, akik a sötétségben és a halál árnyékában ülnek, azok felett ragyog fel az új terem tés fénye (Ézs 9,1). Á ltaluk jön Isten országa igazságával e g y ü tt az istentelen és igazságtalan világba. A szegények evangélium a itt van ebben a ném a, anonym és kol­ lektív m ártírium ban. H a mi ezt felism erjük, semmi esetre sem távolodunk el K risztustól, hanem hozzá egészen közel vagyunk. H a az egyház az üldözött nép oldalára áll, részt vesz ennek üldözéseiben. A z erőtlenek szenvednek először A m ártírium teológiai fogalm ának az ó-egyházban nem csak krisztológiai oldala volt, mely szerint a m ár­ tírok sajátos m ódon egyesülnek K risztussal, hanem a kevésbé ism ert apokaliptikus oldala is, mely szerint a végidők szenvedéseinek a m ártírjai, m ely idők az egész terem tésre el fognak érkezni, ezt a szenvedést sajá t testükön előrehozzák és tan ú sítjá k . Aki „K risz­ tu s szenvedésében” részt vesz, az a világ végidei szen­ vedésében vesz részt. A végidőnek ezek a szenvedései a „m egfeszített Istenben” nyernek összefoglalást és a feltám adás ereje á lta l benne és m indannyiónk szá­ m ára legyőzettek. A m ártírok ezt a véget sa já t korukra nézve előrehozzák és ezáltal az eljövendő igazság apo­ kaliptikus ta n ú i lesznek, az uralkodó hazugsággal szemben, és a jövendő igazság tanúi lesznek az ural­ kodó igazságtalansággal szemben. E bbe az apokaliptikus perspektívába tarto zn ak „ennek az időnek a m ár m ost beálló szenvedései” is, m elyekről P ál a z t m ondja (Róm 8,19), hogy „nem h asonlíthatók Isten eljövendő dicsőségéhez, am ely ra j­ tu n k nyilvánvalóvá lesz” . De ki éli á t „ennek az idő­ nek a szenvedéseit”? K inek kell először ezeket elhor­ dozni? M aradjunk realisták: a gyengék és erőtlenek hordozzák el először ezeket a szenvedéseket. A nagy apokaliptikus elm úlás m ár m egkezdődött. A gazdaságban és politikában jelen levő em beri igaz­ ságtalan rendszerek egy év a la tt m ár harm incm illió em ber életét követelik, a gyerm ekekét először. Az em beri kizsákm ányoló rendszerek fokozatosan szét­ tö rik a term észet egyensúlyát. E n n ek a világsötéte­ désnek a lá ttá n , am ely fenyegetően jön felfele, a jog­ talanság és erőszak áldozatai m ár m ost apokaliptikus ta n ú k k á lesznek. Isten panaszának a tan ú iv á lesznek, a halálból életre vezető szükséges m egtérés érdekében. Ők lesznek — m in t a szegények, éhezők, m ezítelenek és foglyok a M áté 25-ben — az eljövendő világbíró tan ú iv á, m ert ők az Em berfia Jézusnak a legkisebb testvérei. Jürgen M oltm ann (M egjelent: Evangelische Kommentare, 1985 ( 8), 440— 444.) Fordította: Szathmár y Sándor

239

VILÁGSZEMLE A Minjung-teológia Dél-Koreában Bevezetésképpen el kell m ondanom , hogy m ú lt évi tanu lm án y aim során Bázelben feltűnően sok koreai diákkal találkoztam . Ezeknek többsége a Bázel-Misz­ szió révén ju to tt el Svájcba, de v o lt k ö zö ttü k H E K S ösztöndíjas is. J . M. Lochman professzor egyik elő­ adássorozatából aztán m eg tu d tam , hogy D él-K orea azon országok közé tarto zik , ahol a keresztyének szá­ m a növekvőben van . Az o tt uralkodó teológiai irány­ z a to t pedig: Minjung-teológiának nevezik. Érdekes m ódon ez a dél-koreai teológusokat a legm arkánsab­ b an jellemző szó kínai eredetű. Jelentése: egyszerű nép, köznép. T ulajdonképpen a héber „am -haarec” nek felel meg. A zokat jelenti, akiket a nép elitje m in­ dig m eg v etett és kihasznált, akiknek úgyszólván nem v olt szavazati joguk. A nép elitje m indig m egvetette és kihasználta őket. Ahn Byung-M u a neves újszövet­ séges feltűnően sokat idéz M árk evangélium ából, ahol az egyszerű népről sokszor esik szó, és nem a „laosz” -t, h anem az „okhlosz” - t használja, am ely mégis Isten népévé lesz, m ert Jézus a vám szedőket, betegeket, k iv e te tte k e t nem kerüli el, hanem felkeresi, m ert eze­ k e t m egm enteni akarja. Ez a néptöm eg a : Minjung. Jézu s tu d a to sa n közelít hozzájuk, m e rt szolidáris velük és az evangélium ot a k a rja hirdetni nekik. A hn Byung-M u úgy véli, hogy a M árk evangélium a egy ilyen „M injung-szituációban” író d o tt, éppen a róm aiak elleni lázadás véres leverése u tá n (70). Ahhoz, hogy a M injung fogalm át m egértsük, előbb egy m ásik szó értelm ével kell tisztáb an lennünk, am ely e teológiai irán y zatb an lépten-nyom on felm erül. Ez pedig a: han. Ez belső feszültséget, szenvedést jelent, am ely jogtalanság, igazságtalanság, m egaláztatás vagy kizsákm ányolás m ia tt jön létre az em berben. T ulaj­ donképpen részben tehetetlenség érzése, keserűség, harag vagy gyűlölet felgyülemlése, am ely lázadásba csap h at át. V alahogy olyanform án, ahogy ezt egyik ism ert költőjük kifejezi: „A ném a h arag tengere sokáig g y ű jti a vizeit, de egyszer csak á ttö ri a p a rto ­ k a t.” (Kim C hi-H a: A tenger.) E nép szívében kiala­ k u lt belső feszültségnek a fokozásához hozzájárultak még ilyenek, m in t gyakori árvizek, idegen uralom , a nők elnyom ott helyzete a társadalom ban, d ik ta tú ra . „ D an ” m in t a h a n legyőzése. A han legyőzésére tö b b ­ féle k ísérletet te tte k . Eléggé elterjed tek a sám ániszti­ k u s eskürítusok, m essiási rem énységek a M eitreyaB uddhizm us alapján, túlvilági vigasztalások az evan­ gélium okból, esetleg felkelés vagy forradalom az ügy m egoldása érdekében. Persze a gyűlölet egyre inkább k iterjed és új erőszakot szül, s így végül is nem old meg sem m it. E gyedüli pozitív m egoldásnak az lá t­ szik, h a a „ h a n ” a „ d a n ” -nal párosul. E z a szó ere­ detileg azt jelen ti: késsel levágni, feladni (egyfajta h arak iri?). Á tv itt és személyes értelem ben: önmeg­ tagadás, lem ondás a gyűlöletről, bosszúról. A d an Isten fo rrad alm át keresi, am elynek célja a megbéké­ lés. Íg y K im C ha-H a és Suk N am -D ong egy őskoreai gon d o lato t vélnek találkozni a keresztyénség erőszak nélküli jellem vonásával. A súlyponti kérdés e teológiában a nép, a M injung m egváltása, ill. m egszabadítása. Sokan éppen a bör­ tönévek szenvedései a la tt jö tte k rá, hogy nem csak az

240

eszmék fontosak, hanem a gazdasági, szociális és poli­ tik a i viszonyok is. A K risztus-esem ényben m egjelenő szeretet m ellett Isten szabadítása a legkisebbek irá n t m indenkor kifejezésre ju t, ill. fontos szerepet kap. Így az Exodus-hagyom ányban és a szövetségkönyv­ ben (E x 20,22—23,19). Isten tettein ek szociális irá­ nyultságával, ahogy erre a katolikus ószövetségesek Su In-Suk és Moon H ee-Suk (Cyris) rá m u ta tn ak . De az újszövetséges teológusok is régen felfedezték az t a rem énységet, hogy a népnek joga van a függet­ lenségre, a dem okráciára, m ert Isten szabadító Ú r. (Az ÓSz-ben és az Ú Sz-ben egyaránt.) Az a szeren­ csés eset á llo tt itt elő, hogy m iközben szorgalmasan k u ta ttá k a Szentírás M injung-aspektusait, közben fel­ fedezték a M aitreya-B uddhizm us és a keresztyén ezer­ éves birodalom közötti hasonlóságot. T eh át náluk a keresztyénség m egjelenésével sok esetben e g y ü tt járó gyarm atosítás terhes örökségét nagym értékben ellen­ súlyozza ez a pozitívnak tek in th ető bibliai ígéret, ill. ta n ítás. Mivel a földön nincsenek végérvényes megoldások, ezért van az Ezeréves birodalom szim bólum a (Su N am Dong). H a mégis van m egoldás a han tó l való m egsza­ b adulásra, ez nem a nép „elit” -jétől fog jönni, hanem m agából a népből kell kiindulnia. Persze itt az a kér­ dés, hogy m ennyire lehet a nép a történelem alanya. T eh á t közeli rokonság fedezhető fel a F elszabadítás teológiájával, különösen a tek intetben, hogy nem az érin te tte k cselekvése nélkül, hanem velük eg y ü tt m ehet végbe a felszabadításuk. Sok gondolatuk emlé­ k ez tet a vallásos szocializmusra, annak ellenére, hogy közvetlen befolyás m egállapítható volna. Jelenleg Suk N am -D ongs egy ta n ítv á n y a Leonard Ragaz m űveit tanulm ányozza. A M injung-teológia sokaknál messiási minőséget nyer. Isten szenvedő szolgájának ézsaiási gondolata gyak ran előtérbe kerül. „Mi nem ak arju k a M injungot sem dicsőíteni, sem abszolutizálni, m ert az sorsában szenved a történelem ben. H agyom ányos teológiai fogalm azással talá n ezt m o n d h atn án k : bűnök között és bűnös állapotban él.” (K im Yong-Bock.) A m arxiz­ m us b ár ism ert és bizonyos szerepet játszik közöttük, de a m arx ista p ro letariátu s fogalma és igénye rá ju k nem érvényes. K oreában egyházon kívülről és egyházilag is több irányból éri k ritik a őket. Sokan m ondják, hogy úgy­ szólván csak t eologizálnak, m iközben pl. a pünkösdis­ tá k sokkal közelebb állanak a néphez. Ők viszont h an g o ztatják , a fundam entalisták és karizm atikusok egyáltalán nem veszik kom olyan a nép felszabadítá­ sát, m ert nincs is bennük igazi szolidaritás. H uk lel­ kész városszéli, elesett em berek k ö zö tt élt. Belőlük gyülekezetet szervezett, sőt e m iatt családjával is sza­ k íta n ia kellett. Ő is az t vallja, hogy a M injung-teoló­ g iának szoros kapcsolatban kell lennie a néppel. Csak így lehet egészséges a to v áb b i fejlődése. E m lítésre m éltó, hogy nem tu d ta k eddig igazán bekapcsolódni jelentős szám ban nők ebbe a teológiai irányzatba. Nem is tu d já k igazán befogadni őket. E gyedüli kivétel Lee Oo-Chung, aki évekig elnöki

2. Jü rg en M oltm an: Ohne M acht m achtig. F igye­ lem re m éltó az it t találh a tó G andhi-idézet: M indaz, am i egy nép szám ára alapvetően szükséges, nem ér­ hető el m inden esetben ész és értelem által. Sokszor csak szenvedések révén lehet ahhoz eljutni. A zért addig is, míg m i szabadok leszünk, ta lá n vérözönnek kell folynia, am ely nem feltétlenül az ellenségünk vére lesz, hanem éppen a m ienk. A szenvedni tu d á s ugyanis sokkal erősebb hatalom , m in t a dzsungel törv énye, m ivel ez ellenségeinket is képes m egváltoztatni.” (R evolutionäre Feindesliebe.) 4. K im C hi-H a: Die gelbe E rde u n d andere Ge­ dichte. E dition S uhrkam p V erlag, F ra n k fu rt a. M. 1059, — 1983, 163S. 5. K im Yong-Bock (H G .): M injung Theology. People as the S ubjekt of H istory. C hristian Conference of Asia, Singapore, 1981, 196 S. FELH A SZ N Á L T IRODALOM 6. Jürg en M oltm an: M injung. Theologie des Volkes 1. J a n Milic Loch m an: K oreanische „Theologie des G ottes in Südkorea, N eukirchener Verlag, N eikrichenV luyn, 1984. Volkes G ottes” . M unkaközösség a Bázeli E gyetem Szűcs József Theologiai F ak u ltásán . 1986, N yári szemeszter. tisztet tö ltö tt be m in t az „E m beri jogokért küzdő szervezet” vezetője. A M injung-teológiát vallók többsége presbiteriánus, de m inden felekezetben van képviselőjük. E bből is adódik, hogy felfogásuk nem egységes, de abban mégis m indnyájan egyetértenek, hogy az egyszerű népet, a M injungot állítják m indnyájan a középpontba. Végül is ez a teológiai irán y zat egyfajta kihívás a m a egyházának atéren, hogy az egyházat, társad a l­ m a t, gazdaságot, p o litik át a m egszokott álláspontunk­ ból szemléljük-e vagy pedig Jézu s p é ld á já t követve m egpróbálunk a m ai idők „G alileájának néptöm egei­ hez közeledni, p roblém áikat átérezni, nyelvüket meg­ érteni és velük azonosulni?”

Egyházi napok Frankfurtban Az im m ár hagyom ányosan kétévente m egrendezésre kerülő n y u g atn ém et egyházi n ap oknak ebben az év­ ben F ra n k fu rt városa a d o tt o tth o n t. Jú n iu s 17. és 21-e k özött n ap o n ta 100—120 000 em ber kereste fel a fran k fu rti vásárváros kiállítócsarnokait és pavilon­ ja it, a hatszázezres lakosú világváros m inden tem p ­ lom a négy napon á t k itá rt k apukkal fogadta a k é t N ém etország és a világ m inden tá já ró l érkező vendé­ geket, gyülekezeti küldöttségeket. A rendező város életét ezekben a napokban a „K irch en tag ” szabja m eg: a n y itó istentisztelet idején lezárják a forgalom elől az egész belvárost, a töm egközlekedési eszközök, elsősorban a m etró a tem plom ok felé viszik a részt­ vevők tízezreit, az u tc á k a t gyülekezeti énekkarok, bibliai tö rté n e te k e t m egjelenítő am a tő r színjátszó csoportok, fúvósegyüttesek, zenészek és különböző kis egyházak té rítő szónokai foglalják el, és a belvá­ rosban nem lehet úgy 50 m é te rt m egtenni, hogy ne találk o zn án k egy-egy összeverődött csoporttal, akik vagy boldogan táncolnak, vagy tapsolva-énekelve á t­ ad ják m ag u k at a zene lázba hozó ritm usának. A leg­ nagyobb szabású rendezvény azonban az E gyházi N apok úrvacsorával e g y ü tt m e g ta rto tt záró isten­ tisztelete, am elynek megrendezéséhez m indig a fogadó város legnagyobb sta d io n já t béreli ki a N y ugatném et E vangélikus E gyház. A külföldről érkező, ilyen mé­ retű egyházi rendezvényekhez nem szokott látogató­ n ak különösképpen felemelő érzés belépni a zsúfolásig m egtelt stadionba, ahol 3000 rézfúvósból álló zenekar hely ettesíti az orgonát, százezer em bernél is sokkal töb b en éneklik az énekeskönyv énekeit, és ahol közös kehelyből úrvacsorázik a m iniszterelnök, a testőre, a fo tóriporter és a farm erben, tornacipőben érkezett fiatalem ber. A rendezés valóban „n ém et p recizitást” igénylő fel­ a d a ta e z ú tta l elsősorban a H essen-N assaui T arto m á­ n y i E g y h ázra h á ru lt, akik szinte h ib átlan u l lá ttá k el fe lad atu k at. A négy n a p tö b b m in t 3000 rendezvényé­ ből alig a k a d t egy vagy k e ttő , m elynek helye vagy időpontja a k ia d o tt 350 oldalas p rogram füzettől el­ té rt. Az E gyházi N apok rendezői ebben az évben a ko­ rábbiakhoz képest még nagyobb súly t fek te ttek arra, hogy lehetőség szerint m inden olyan külföldi egyházat

m eghívjanak, akikkel a N ém et E vangélikus E gyház­ n a k kapcsolata van. (Meg kell jegyezni, hogy reform á­ tu s, b a p tista vagy m ás, szabadegyházakhoz tarto zó olvasóink szám ára a N ém et E vangélikus Egyház elne­ vezés m egtévesztő lehet, hiszen ebbe nem csak az N SZK -ban élű lutheránusok tarto zn a k , hanem ide értendők a reform átusok és az ún. „ u n iá lt” egyház ta g jai is, akiket I I I . Frigyes porosz király 1817-ben, a reform áció 300. évfordulóján rendeletileg „egyesí­ te t t ” , tulajdonképpen az összevont evangélikus-refor­ m átus egyház h ely ett egy harm adik felekezetet létre­ hozva ezzel. Így jelenleg a N ém et E vangélikus Egy­ házba m ind az evangélikusok, m ind a reform átusok, m ind az u n iáltak beletartoznak, s hogy egy gyülekezet a három közül eredetileg m elyikhez tarto zik , a z t a lelkészen kívül a gyülekezetből csak nagyon kevesen tu d ják .) A külföldi m eghívottak kö zö tt szerepelt az idén a M agyarországi E gyházak Ökum enikus T anácsa küldöttsége is, akik abban a kivételes helyzetben vol­ ta k a világ m inden tájáró l érkezett egyházi delegációk­ kal szemben, hogy nem csak vendégként, hanem kiál­ lítóként is részt v e tte k az E gyházi N apokon és a vásár­ város 10-es csarnokában külön standon m u ta th a ttá k be m agyarországi m unkájuk eredm ényeit. A m agyar delegációt dr. Görög Tibor, a M EÖT fő­ titk á ra vezette, Tarr K álm án és Békefi L ajos a Biblia­ tan á cs és az egyházi sajtó képviseletében u ta z ta k ki az E gyházi N apokra. Dr. Selmeczi Ján o s F ra n k fu rt egyik belvárosi tem plom ában a n y itó istentiszteleten prédikált, míg 2 evangélikus és 3 reform átus lelkész egy h é tte l a m egnyitó elő tt m egérkezett F ra n k fu rtb a és m ár a n y itá st megelőző vasárnapon különböző né­ m et gyülekezetekben igehirdetéssel szolgált. Vendég­ látó inknak figyelmessége és szeretete még arra is ki­ te rje d t, hogy külön program ként megism ertessenek b en nünket a Scheuernben folyó D iakóniai In tézet m u nkaterápiás tevékenységével és b ep illantást nyer­ jü n k a N ém et Evangélikus Egyház S ajtószolgálatának m u n k ájáb a is. H ogy négy nap a la tt tö b b m in t 3000 egyházi rendezvényen mi tö rté n t, m elyik rendezvé­ nyen alakult ki olyan párbeszéd, am ely az t a tö b b i fölé em elte, hol han g zo ttak el értékes és érdekes hoz­ zászólások, ezt csak hónapok m últával, de legham a­ rab b szeptem ber közepén lehetne jól-rosszul m egm on­

dani, am ikor a „K irch en tag ” főbb eseményeiről, elő­ adásairól és eredm ényeiről készülő könyv megjelenik. Mi o tt a helyszínen a bőség zav aráv al küszködtünk és csak ism ertebb nevek, híres teológusok és közéleti személyiségek nevei je le n te tte k ném i tá m p o n to t: Jörg Z in k , H elm u t Gollwitzer, Shalom ben Chorin, Yorick Spiegel, dr. C arl-Friedrich von Weizsäcker stb. Némi áttek in th ető ség et je le n te tt azonban az, hogy az elő­ adások, vitakörök, m unkacsoportok ö t fő tém akörbe rendezve m egtalálhatók v o ltak a program füzetben és ezek a tájékozódást ném iképpen m egkönnyítették, és ki-ki érdeklődési körének megfelelően v álaszth ato tt. M ielőtt azonban a tém akörök ism ertetésébe kezde­ nék, m indenképpen ki kell té rn i röviden az Egyházi N apok előtörténetére, m ert bizonyos események és tendenciák csak ennek összefüggésében érth etők meg. A fran k fu rti K irchentag sorrendben a 22. v o lt az idén, am i a kétévenkénti m egrendezés ism eretében azt jelenti, hogy az elsőt 44 évvel ezelőtt, közvetlenül a II. világháború u tán i években, egy rom m á le tt, vesz­ tes országban ta rto ttá k meg. Az alapítók szándéka u tá n k u ta tv a azt az in d íték o t lehet felfedezni, hogy az egyház akkori hitvalló vezetői úgy vélték, szükség van egy olyan evangélium i in d ítta tá sú töm eges mé­ retű ném et egyházi m egm ozdulásra, am elyben egy­ részt kifejezésre ju t a b ű n b án at, m ásrészt, am ely a sok ham is és p u sztulásba vivő jelszó u tá n egy tisz ta és igaz cél, a K risztus evangélium a érdekében mozgó­ sítja a ném et egyház ta g ja it. Az első szervezők hitték, hogy a hitvalló egyház által kezdem ényezett rendez­ vénysorozat rem énységgel tö lti el a k iáb rán d u lt töm e­ geket és az ország újjáépítése mellé társu l az egyház által kezdem ényezett lelki épülés, „ú jra m egépülés” , ébredés is. A K irchentag te h á t kezdetben egyértel­ m űen evangélium i in d ítta tá sú m ozgalom ként indult. A m int az a történelem ből ism ert, a későbbiekben a k é t n ém et állam jövője társadalm i-politikai fejlődése különböző irán y b a halad t, és az N SZK -ban végbe­ m enő p lu ralista berendezkedés az egyház életében sem m a ra d t h atá sta la n u l. M egalakultak a különböző politikai p árto k , különböző program okkal, melyek közül nem egy nevében hordozza a „keresztyén” elnevezést (CDU, CSU), azonban k ö ztu d o tt, hogy ezek a p á rto k elsőrenden politikai csoportosulások és semmivel sem „keresztyénebbek” , m int azok a p ár­ to k , am elyek nevükben nem viselik ezt az elnevezést. Sőt! É ppen a baloldali p árto k , a SPD — és ú jabban a Zöldek — p rogram ja közelített job b an az egyház által h ird e te tt célokhoz és megfigyelők szerint az egyház az N SZ K -ban inkább b alra to ló d o tt és olyan társad alm i kérdésekben h a lla tja szavát, am i nem csupán hitbeli — az is! term észetesen —, hanem poli­ tik a i kérdés is. Az egyház ugyanakkor teljesen jogo­ san és érthetően h an g o ztatja p á rta tla n sá g á t és a p á r­ to k tó l való függetlenséget, és nem ak arja, hogy bár­ m elyik p á rt is a N ém et E vangélikus E g y h ázat esz­ közének, illetve ki- vagy felhasználható bázisának tekintse. A társadalm i kérdésekben ném án hallgató egyház hipotézise azonban szintén elképzelhetetlen és elfogadhatatlan, hiszen ez teológiailag sem igazol­ h ató . Végül is ez a helyzet k észtette a ném et egyházat arra, hogy a társad alo m pluralizm usára egyházi plura­ lizm ussal válaszoljon és te re t adjon m indazoknak a törekvéseknek, m elyek az eg yházat a társadalom felől k ihívásként érik. E kérdések felvállalásakor volt sok olyan program , m elyet az egyház jogosan é rz ett fel­ a d a tá n a k és az arról való állásfoglalása tényleg statu s confessionis kérdése volt (pl. béke, leszerelés, apar­ theid), viszont az egyház te re t a d o tt olyan külső köve­ teléseknek is, am elyek szintén a társad alo m egyes rétegei felől érkeztek, de bibliai alapokon állva (bizo­

242

nyos körök szerint) mégsem vállalhatók. 1975-ben, az akkori E gyházi N apokon kerü lt sor először az ún. „M arkt der M öglichkeiten” nevű pavilon m egnyitá­ sára, mely — m in t a neve is m u ta tja — a lehetőségek szabad v ásárát jelentette. A n y itottság, a sokszínűség és a p á rta tla n pluralitás nevében az egyház a K ir­ chen tagon minden irányzat és lehetőség elő tt m egnyi­ to tta k apuit, nem m űködtetve m ereven (vagy seho­ gyan sem ?) az Ige, és az alapvető keresztyén etikai norm ák szűrőjét sem. A zóta a „M arkt der Möglich­ keiten” csarnoka a vásárváros legnagyobb alapterü­ letű kiállítójává n ő tte ki m agát, és falai között a legszélsőségesebb csoportosulások szereztek belépőt m aguknak. Míg az egyik standon öles betűk az abor­ tu szt gyilkosságnak bélyegzik és a „ne ölj!” p ara n ­ csolatának megszegéseként ítélik meg, addig velük szemben a fem inisták kórusban skandálják, hogy „Az én m éhem az enyém , azt csinálok vele, am it aka­ rok!” . . . Van stan d ja a hom oszexuális gyülekezet­ nek, ahol cím eket lehet cserélni, és jogsegélyszolgála­ to t lehet kérni az A ID S m ia tti „zaklatásokkal” szem­ ben, az állatvédők p ár m éterrel arrébb m inden érdek­ lődőt egy eredetihez nagyon hasonló „gum itőgyön” m egtanítanak ú jra kézzel tehenet fejni az „em berte­ len” fejőgépek h ely ett stb., stb. Egyesek szerint he­ lyesebb lenne e kiállítási csarnoknak „M arkt der (Un-) M öglichkeiten” — Lehetőségek és lehetetlenségek v ására — nevet adom ányozni, oly sokféle irányzat képviselteti m agát. Persze ne gondoljuk, hogy m in­ den, am i szokatlan, az eleve rossz is. A m agyar kiál­ lítási standdal szemben például éppen a K eresztyén R endőrök Országos Egyesülete kiállítása h ív ta fel m agára a figyelm et ezzel a blickfangos fe lirattal: „H iszi Ön, hogy egy rendőrnek is van lelke?” A k ért és megelőlegezett bizalom után az egyik rendőrrel készített interjúból az derült ki, hogy sok rendőr van az N SZK -ban, akik a szolgálatba lépést igeolvasással és imádsággal kezdik. M egtudtam azt is, hogy lelké­ szek azért ta rta n a k szám ukra rendszeresen lelkigon­ dozói továbbképzést, hogy pl. egy balesetben elhunyt hozzátartozóit kellő em pátiával és ta p in ta tta l érte­ sítsék és hogy a kábítószeresek bennük a m egm entő szeletet első képviselőjét lássák. Az összkép te h á t igen ta rk a . Sok pozitív szándék, ötlet és törekvés keveredik elképesztő és m eghökkentő m egnyilvánulá­ sokkal. A pluralizm usnak ez a m értéke azonban, am i az eltelt tizenkét év a la tt kialakult, az evangélium i irány képviselőit egyre erősebb tiltak o zásra késztette. Az Egyházi N apok erkölcstelenségtől és bizonyos m érté­ kig a politizálástól való m egtisztítását évről-évre han­ gosabban követelik azok az irányzatok, am elyek a K irchentag eredeti alapgondolatát szeretnék érvénye­ síteni. „Nincs m ás evangélium , m in t a Jézus K risztus­ ban m eghirdetett és te stté lett öröm hír” — vallják s e radikalizm usukkal választás elé állítják a K irchen­ tag rendezőit, akik így k ettő s bírálat kereszttüzében próbálják az Egyházi N apokat te tő alá hozni. E bben az évben ez nem is sikerült teljesen. A fran kfurti rendezvénysorozattal egyidőben ugyanis S tu ttg a rt­ ban egy tulajdonképpeni A lternatív-K irchentagra” k erült sor, ahol h a nem is voltak annyian megközelí­ tőleg sem, m in t F ran k fu rtb an , mégis jelentős töm e­ geket vontak el onnan. De hogy a szakadás mégse következzék be, és ne dem onstrálja a N ém et E vangé­ likus Egyház m egosztottságát, több, az evangélium i irányzathoz tarto zó személyiség e ljö tt F ra n kfu rtb a és többezres hallgatóság előtt evangelizáltak, sőt tá rsa ­ dalmi, politikai kérdésekben is kifejezték elkötelezett­ ségüket, elsősorban a harm adik világ és az aparth eid kérdésében.

Volt még egy m ozzanat, am i az előző hónapokban veszélyeztette a fran k fu rti E gyházi N apok m eg tartá­ sát. A m int az k ö ztu d o tt, F ra n k fu rt a nyugat-európai pénzvilág egyik k özpontja és a bankok egyik fővá­ rosa. A baloldali p á rto k ra szavazó egyháztagok, főleg a fiatalabbak, az egyházon keresztül felszólították a ban k o k at, hogy vonják ki érdekeltségeiket Dél-Afri­ kából, így siettetve a fajgyűlölő korm ány m egbukta­ tá sá t. A bankházak álláspontja szerint m indenki azzal foglalkozzon, am i a dolga: az egyház a lelkiekkel, a bankok az a n y a g ia k k a l.. . A társad alm i m éretű DélAfrika-cllenes intézkedések kikényszerítése végül is odáig faju lt, hogy az egyház elnökségét felszólították: h a a bankok nem tesznek sem m it, az egyház vonja ki tő k éjét az ellenszegülő bankokból! E követelés súlyá­ n ak m egértéséhez azt is tu d n i kell, hogy az NSZK második legnagyobb létszám ú m u n k áltató ja az E v a n ­ gélikus E gyház, te h á t igen jelentős pénzösszegek kivonásáról le tt volna szó. E z t követően azonban a bankszakm ában dolgozó egyháztagok is m egszólaltak: h a az egyház kivonja pénzét, kilépnek az egyházból! M egint csak kom oly diplom áciai erőfeszítésekre volt szükség ahhoz, hogy a K irchentag megrendezése éppen F ra n k fu rtb a n ne kerüljön veszélybe. K om pro­ m isszumos m egoldásként az egyház a bankoknak „gondolkodási id ő t” a d o tt, követelései nem lettek annyira sürgetőek, a m ásik tá b o r fele viszont elköte­ lezte m agát, hogy az E gyházi N ap o k at az apartheid elleni tiltak o zás jegyében és a dél-afrikai fekete lakos­ ság m elletti szolidaritás kinyilv án ításak én t ta r tja meg. Így pl. a stadionbeli záró istentisztelet igehirdetőjéül dr. A llan B oesakot, a dél-afrikai reform átus lelkészt, az RVSZ fő titk á rá t kérték fel. Nos, ilyen előzm ények u tá n n y ito tta meg Eleonora von Rotenhan elnöknő és C hristian Krause fő titk ár a F ra n k fu rti E gyházi N apokat. A rendezők vezérgondolatként a jól ism ert p ilátu si m o n d ato t válasz­ to ttá k : Í me az em ber! — és ezzel egyszerre u ta lta k az értü n k halálra a d o tt Jézusra és azokra az em ber­ milliókra, akik által és akikért Jézus m eghalt a kereszten. „A m ikor h allju k ezt a m o n d ato t: Í m e az em ber! — szem benézünk Azzal, akivé lennünk kel­ lene és m eglátjuk a z t a bűnös em bert, akik v agyunk” — m o n d o tta m egnyitójában a K irchentag elnöke. A középpontban te h á t az E M B E R állt, a m aga álla­ potával, Istenhez és egym áshoz való viszonyával, sa já t k o rának kérdéseivel, m elynek m egválaszolására k ív án t fórum ot terem teni a F ra n k fu rti K irchentag. A különböző előadásokat, v itafó ru m o k at és egyéb rendezvényeket ö t nagy tém akörbe o szto tták a ren­ dezők. Az első „Istenről beszélni — Istennel élni” címet k a p ta . A m ásodik „ A z ember útjai — út az emberhez”, a harm adik „ A z emberi méltóság megőrzése — szociális kérdések”, a negyedik „Igazságosság és béke — Lépések a megértés felé”, míg az ötödik tém a­ kör „ A z ember a teremtés rendjében — megbékélés a természettel” m o ttó a la tt fogta össze a különböző program okat. M inden tém akörben bibliatanulm ány n y ito tta meg a napi előadásokat, m ajd ezt követően az a d o tt tém a k itűnő egyházi vagy világi szakértői ta r to tta k v itain d ító felszólalást. Az első m unkacso­ p o rtb a n külön em lítést érdem el a zsidó—keresztyén m unkacsoport rendezvénysorozata. Mind vallási, m ind politikai téren jelentős eredm ényként értékelhető, hogy N ém etországban a fasizm us borzalm ai u tá n négy évtizeddel a teológusok a kölcsönös m egértés ú tja it keresik és a b ű n b á n a t és bűnbocsán at szava elhangzik a résztvevők között. N agy érdeklődés kísérte Shalon ben Chorin b ib liatan u lm án y át, aki te stv érk én t te k in t fel Jézusra és személyének felemelő és m agával

ragadó csodás erejében sok követésre m éltó elem et talál, ám a n y ito tt sír ténye szám ára teológiailag m ár nem volt elfogadható. A m ásodik tém akörben kerültek m egtárgyalásra a család, a nevelés, ifjúság—öregség, egészség és beteg­ ség kérdései. Jelentős szerephez ju to tt — a sajnálatos ak tu alitás okán — a kábítószerezők és az A IDSbetegek kezelésének, a velük való viszonynak a kér­ dése, de — és ezt ném i hiányérzettel á lla p íto ttu k meg — főképp orvosi szem pontból, az erkölcsi-etikai szem pontok tu d a to s kizárásával. A harm adik tém akör elsőrenden a m ai ném et tá r­ sadalom neuralgikus p o n tja ira koncentrált, és ebből következően az itte n i előadásokat nagy érdeklődés kísérte és éles v itá k ra került sor. A m unkanélküliség, a külföldi bevándorlók helyzete, a m ár korábban v ázolt ún. „bankkérdés” és még sok m ás, főként belpolitikai té m a hosszú v itá k és különböző nézetek ü tköztetésének lehetőségét tere m te tte meg a nagy­ szám ú hallgatóság szám ára. A péntek reggeli biblia­ ta n u lm á n y t egyébként Johannes Rau, az É szak-R ajnaW esztfáliai Á llam m iniszterelnöke, a B udapest Refor­ m átus Theologiai A kadém ia díszdoktora ta rto tta , zsúfolásig m egtelt csarnokban. A negyedik tém akör középpontjában a gazdasági­ lag és társadalm ilag m egosztott világ megbékélésének gondolata állt. A legnagyobb súlyt term észetesen a dél-afrikai helyzet k ap ta , de egy teljes napi progra­ m ot szenteltek itt a k e le t—n y u g ati párbeszédnek — különösen a Szovjetunióval tö rtén ő kapcsolatok elm élyítésének és a leszerelés kérdésének és ugyanígy a latin-am erikai népek önrendelkezési jogaiért v ív o tt küzdelem nek és nem zetközi szolidaritásnak is. Az ötödik tém akör az em beri élet feltételeit, azok m egterem tését, illetve m egőrzését t űzte napirendre. E lgondolkoztató előadások h angzottak el a környezet­ védelem feladatairól, az emberiség élelmezésének új lehetőségeiről, földünk energiatartalékairól, de talán a legaktuálisabb té m a a génsebészet és a biotechnika etikai vonatkozásai voltak. A tudom ány leginkább ezen a téren néz szembe korunkban azzal a ro p p an t felelősségteljes választ igénylő problém ával, hogy szabad-e m egtenni m indazt, am ire képesek v ag y u n k ? A kérdést ki-ki o lth a tatlan tudásszom ja, illetve hívő alázata függvényében válaszolta meg. A m int az az eddigiekből is kitűnik, részletes ismer­ te tést adni az elhangzottakról rem énytelen vállalko­ zás le tt volna. Csupán jelezni k ív án ta , hogy melyek voltak azok a fő kérdéskörök, am elyeket a rendezők napirendre tű ztek . É s akkor még nem szóltam a különböző te m atik u s központokról, egyetem i előadássorozatokról, lelkigondozói szolgálatok tevékenységé­ ről, az egyházi napokkal összefüggő kiállításokról, am ik m ár külön-külön is egy beszámoló té m á já t képezhetnék. Összegzésül had d idézzem az E gyházi N apok fő titk árán ak , C hristian K rausenak szavait: „K ívánom , hogy a fran k fu rti E gyházi N apokra, an nak m inden feszültségére és felkínált lehetőségére előítéle­ te k tő l m entesen, a jó ra n y ito tta n érkezzünk, o tt oldot­ ta n , de ahol kell, mégis elkötelezetten vegyünk részt és gyarlóságainkon m egindulva, de mégis élő rem ény­ séggel m enjünk to v á b b .” Ehhez még ho zzáteh etjü k : A jó ra n y ito ttság , az igaz ügy irán ti elkötelezettség és az élő rem énység m ellett a hála érzését is m agunk­ kal visszük, hogy a M agyarországi E gyházak Öku­ m enikus Tanácsa b e m u ta tk o z h a to tt a F ran k fu rti E gy­ házi N apokon és a m agyar küldöttség ta g ja i élmé­ nyekben és ta p aszta lato k b an gazdag esem énynek lehettek részesei. Isépy Gábor

243

H A Z A I SZEMLE Szent-Györgyi Albertre emlékezünk* 1986. október 22-én 93 éves korában elh u n y t SzentGyörgyi A lbert N obel-díjas tudós, a szegedi egyetem v o lt professzora — dékánja — rekto ra. A világ tu d o ­ m ányos életét é rt fájdalm as veszteség u tá n nekroló­ gok, megemlékezések jelentek meg a hazai és külföldi sajtóban. A m egszokott m éltatás h ely ett m i m ost fel­ idézzük eredm ényekben és esem ényekben gazdag éle­ tén ek Szegeden e ltö ltö tt tizen ö t éve a la tt m eg történt — m a m ár elfelejtett — egyik esem ényét, am ely nél­ k ül hiányos a visszaemlékezés, az igazi Szent-Györgyip o rtré megismerése. Országos hírlapi és felekezeti v itá t v á lto tt ki 1935ben három egyetem i diákszövetség: az E m ericana, a D élvidéki E gyetem i és Főiskolai H allgatók Egyesü­ lete (D E F H E ) és a Székely E gyetem i és Főiskolai H allgatók Egyesülete (SZ E FH E ) írásos beadványa a szegedi m . kir. Ferenc József T udom ányegyetem rek­ torához, hogy a tan term ek b en a m agyar címer és a „H iszekegy” fölé a keresztyén kurzus kifejezésére sim a fekete keresztet tűzzenek ki. A b u dapesti egyete­ m en m ár 1908-ban, a pécsin 1922-ben, a Műszaki egyetem en 1935-ben kifüggesztették a keresztet a tan term ek b en , sőt m ár a la k tanyák b an és állami intézm ényekben is el v o lt helyezve. M inthogy az ifjúsági egyesületek „N y ilatkozatá­ b a n ” (Szegedi Ú j N em zedék, 1935. nov. 24.) az ország kis cím erének kihelyezését is követelték, az Egyetem T anácsa az abb an levő k ettő s kereszttel p róbálta elodázni a kereszt kitűzését. M int Győrffy Istv á n pro­ fesszor 1935. novem ber 25-én az ország kiscím erének a n ö v én y tan i ta n te rm e k falaira való kifüggesztése alkalm ából ta r to tt beszédében indokolta: „E g y etem ü n k T anácsa m agáévá te tte az ifjúság k ív án ság át és novem ber 22-i rendkívüli ülésén egy­ hangúlag elh atáro zta, hogy a m . kir. Ferenc Józseftudom ányegyetem négy fakultása összes tan term ében k itű zeti az ifjúság kívánságára azt a jelv én y t, am ely­ ben tö b b van, m in t egy egyszerű keresztjelvényben, benne v an a kereszténység, de benne v an a m agyarság jelképe is.” Az eredeti követelést elhárító intézkedés nagy vi­ h a rt v á lto tt ki. A b u dapesti N em zeti Ú jság és a Szegedi Új N em zedék tá m a d ta az egyetem T anácsát. A m egváltozott politikai légkörben a T anács nem tu d o tt k ita rta n i elhatározása m ellett és ú jra tárg y a lta az ügyet. Szent-G yörgyi A lbert, orvostudom ányi pro­ dékán állásfoglalása a v itáb an egyben hitv allása is volt: „A szóban forgó ügyet k é t szem pontból szemlélem, önm agában és m in t részét az évente m egújuló zavar­ gásoknak.. . Az előttem elhangzott felszólalások arról győztek meg, hogy m ár az egyetem i T anács is terro­ rizálva van és terror-félelem befolyásolja elhatározá­ sát, m ivel az előttem felszólaló u ra k többje nem azt fejtegette, hogy az egyetem m agas elvei m egkíván­ ják-e a kereszt kiszögezését, hanem azt fejtegették, hogy h a nem szögezik ki, abból baj lesz és szavaikat az a ttó l való félelem in d íto tta . Az egyetem nek és az állam nak m egvannak a sa já t törvényei és örömmel látnám , h a azokat a jövőben a T anács a zavargó ele­ m ekkel szemben erélyesebben alkalm azná. Ami a

másik szem pontot, a kereszt kérdését m agát illeti, az eddig elhangzottak nem győztek meg arról, hogy itt egy nem zeti általános mozgalomról, vagy egyetem es ifjúsági kívánságról van s z ó ... H a T anácsunk tíz ta g ja az átlag vélem ényt képviseli, úgy nyilvánvaló, hogy a kereszt feltétele nem egyetem i kívánság, m ivel öten a tan ácstag u rak közül m ellette, öten pedig ellene nyilatkoztak. É n m agam m in t pro testán s em ber, a keresztet nem ta rto m a m agam jelvényének és az bennem inkább az ellenreformáció, m in t az általános m agyar nemze­ tiség em lékét ébreszti fel és kétségtelennek tarto m , hogy m ás protestánsok is hozzám hasonlóan éreznek. Így m in t tan ácstag élesen kell állást foglalnom az ellen, hogy a T anács elhatározásából tűzessék ki egy feleke­ zeti vagy politikai fractio je lv é n y e ... Az előttem szólók tö bbje az egyetem re nézve sup­ rem a lexnek az egyetem békéjét tű z te ki. N ézetem szerint az egyetem suprem a lexje az a gondolat sza­ badsága és az igazság szabad keresése, és sokkal szíve­ sebben látnám , hogy az egyetem et bezárják, m inthogy annak gondolatszabadsága korlátoztassék és az egye­ tem felekezeti vagy politikai frakciók jelszava előtt m eghajoljon. Az egyetem általános érvényű igazságo­ k at keres és felette kell m agát ta rta n ia az idő pilla­ n a tn y i politikai vagy vallási áram latainak. Nézetem szerint a T anács nem is illetékes e nagy­ fontosságú ügyben való döntésre. M ikor az egyetem i Tanácsnak rendelkezési joga egyáltalán nincsen és még egy d íjtalan gyakornoki állást sem tö lth e t be és a döntést m inden lényeges dologban felettes hatósá­ gok végzik, helytelennek ta rta n á m , hogy a T anács ezt az olyan kényes és fontos ügyet a m aga körében k ív án n á eld ö n ten i. . . ” A nagy politikai nyom ás mia t t az E gyetem Tanácsa 1936. évi február hó 19-én és 20-án ta r to tt V I. rendes ülésén a következő h a tá ro z a to t hozta: „Az E gyetem i T anács egyhangúlag kim ondja, hogy az egyetem előadóterm eiben — ideértve a Testneve­ lési In téz etet is — az E gyetem i T anács á ltal készí­ ten d ő sim a fekete kereszt tűzendő ki s ezt az eljárást az egyházi képviselők és újságírók, egyszóval a nyil­ vánosság kizárásával, csupán az ifjúsági egyesületek képviselőinek jelenlétében az egész egyetem re szimbo­ likusan az E gyetem i T anács nevében a rektor és a jog- és állam tudom ányi k a r dékánja a jogi kar I. szám ú tanterm ében foganatosítja.” Ditrói G ábor rek to r 1936. február 22-én, a kereszt kitűzése nap ján ta r to tt doktoravatói beszédében így n y ilatk o zo tt a h atáro zatró l: „ . . . N em tito k , a tanácskozások elhúzódásából m in­ denki tu d ja , hogy a T anács nem volt egységes véle­ m ényen a tárgyalások elején. Nem m indenki a k arta a meglevő, le tag a d h atatlan lényeg, a keresztény nem ­ zeti irán y zat szolgálata m ellett an n ak külső szimbó­ lu m á t is kitenni. T iszteletre m éltó álláspontok, nagy belső meggyőződések ütk ö ztek össze. H a nem is volt hatalm as ú r és jogtalan polgár egym ással szemben, volt kérő és kérést m egtagadó kétszeresen is. Az egyik azt kérte, te d d meg, a m ásik a z t kérte, ne ted d meg

* Szabó Tibor— Zallár A ndor: Szent-Györgyi Albert Szegeden c. megjelenés előtt levő könyve alapján.

244

s a válasz az volt, nem teszem, de igenis m egteszem. Á llott szem közt a k ét ellentétes elhatározás, am ikor a lélek szeme a szeretett A lm a M atert fenyegető vesze­ delemre esett, s am in t egyre job b an lá tsz o tt a belső békét és m unkaképességet s a külső te k in té ly t tönkre­ tevő veszedelem közeledése, m ind a k é t fél egyform án sietett m indennél drágább, an n y it szenvedett egyete­ m ünk, A nyánk védelmére s felépült k ö rü lö ttünk a béke tem plom a. D oktor U rak, sohase felejtsék el ezt a p éldát, am it az E gyetem i Tanács m u ta to tt Ö nöknek. É letükben sokszor akad m ajd helyzet, hogy elveik, meggyőződé­ sük m ellett ki kell tarta n io k . T artsan ak is ki, ha kell

m indhalálig, de ha á rta tla n o k a t sodornának engesz­ telhetetlenségükkel veszedelembe, h a féltett erkölcsi értékeket tennének vele kockára, akkor tu d ja n a k engedni — elveik fe n n tartása m ellett — m erevségük­ ből. M ert m it sem ér az olyan győzelem, am i könnye­ ket fakaszt, de ja v u n k ra írja az Isten, h a önm agunkat legyőzve, m egvédtük az á rta tla n o k a t.” A beszédből nyilvánvaló, hogy az egyetem nyugal­ m ának biztosítása volt az egyetlen érv, am ely az ellenkezők egy részéből ingadozókat terem tett. SzentGyörgyi professzor nem ta rto z o tt ezek közé. Szabó Tibor—Zallár Andor

150 éve született Szilády Áron A századforduló polihisztor lelkipásztorára emléke­ zünk, a k it a tu d o m án y tö rtén et gyülekezeti m unkája m ellett m in t műfordítót, nyelvészt, történetbúvárt és irodalomtörténészt ta r t számon. „Vele a m agyar tu d o ­ m ánynak egyik sarokköve fordult ki — írta halálakor egyik m éltató ja — és egy eredm ényekben p áratla n u l gazdag tudom ányos p ály a záru lt le.” 1 Születésének 150. évfordulóján e „tudós és tisztele­ tes” férfi h atalm as életm űvéből csupán a p rotestáns egyháztörténet-írás szűrőjén át, a legfontosabb része­ k e t táro m az olvasó elé. Szilády Áron 1837. novem ber 3-án a Somogy megyei Ságváron p api családban szü letett.2 Mégis K iskun­ halas neveltje, ahová tizenegyéves korában költözött szüleivel. M int aty a i n ag y ap ja élete, az övé is — kisebbnagyobb táv o liét u tá n — végleg ide kö tő d ö tt. Iskolái A halasi h a t alsó gim názium i osztály befejezése u tá n édesapja a m éltán híres nagykőrösi gim názium ba k ü ld te.3 Az itt tö ltö tt k é t esztendő m ély nyom okat h ag y o tt az ifjú lelkében. Szász K ároly m ellett Arany Já n o s is ta n á ra volt, akitől életreszóló in d ítta tá st k a p o tt a m agyar irodalom és a nyelvek irán ti érdek­ lődésre. E k k o r ta n u lt meg latinul, görögül, franciául, ném etül és angolul. E gykori m esterének m éltán állí­ to tt em léket " a m aga tudom ányos m ódján” , am ikor évekkel később Ilosvai T old iját m egjelentette. N agykőrösről 1853 őszén a D ebreceni R eform átus K ollégium ba m en t teológiát tan u ln i. I t t Lugossy József h a tá sa a la tt — aki egyszem élyben volt pap, költő, m űfordító, nyelvész, orientalista, csillagász, his­ torik u s és term észettudós — figyelme az orientális tanulm ányok felé fordult. Professzora vezetése m ellett tökéletesen m eg tan u lta a héber, tö rö k és perzsa nyel­ veket. A teológia elvégzése u tá n Konstantinápolyba és K is­ ázsiába m ent, hogy elm élyedjen a keleti nyelvek tanulm ányozásában. Innen N ém etországba u ta z o tt, ahol a hírneves göttingai egyetemen bibliai e x e g é z is t, keleti nyelveket és irodalm at h allg ato tt. Professzorai közül bensőséges kapcsolatba k erü lt a nagyhírű o rientalista és Szentírásm agyarázó E . H . Ewalddal, akinek nyelvészeti isko­ lája, liberális vallásfilozófiája döntően befolyásolta a fiatal Szilády teológiai és tudom ányos h a b itu sát.4 A lelkész H azatérése u tá n segédlelkészként szolgált Gödöllőn, Ó m oravicán és Nagykőrösön. 1862-ben helyettes lel­ kész le tt Halason, ahová p á r hónap m úlva — édesapja

halála m ia tt m egüresedett lelkészi állásra — őt h ív ­ tá k meg, s am it h atv an esztendőn á t hűségesen be­ töltö tt. M unkásságát m éltató cikkek és tanulm ányok csak keveset szólnak lelkészi arcáról, hiszen a tudom ányos életben elfoglalt helye ezt h áttérb e szorította. Mégis az egy eklézsiában e ltö ltö tt közel k ét em beröltőnyi idő felkelti az érdeklődést. M ilyen teológus és prédiká­ tor volt a tudós Szilády Áron? Teológiai gondolkodását tekintve m a is helytálló Dobos Istv á n m egállapítása, m iszerint: „ a p ja példája, a debreceni teológia m agyar kálvinizm usa, E w ald liberális vallásossága és a kor pozitivista gondolkodása voltak azok a tényezők, melyek közrejátszottak Szilády papi egyéniségének kialakításában.” 5 A századforduló m agyar reform átus teológiai közgondolkodás ízlésének megfelelően értékeli sajá t lelkészi tisztét. Az 1868-as országgyűlési felszólalásában m o n d ta: „ P a p vagyok. R endeltetésem et fontosnak tarto m , nagy kötelessé­ gekkel járó n ak ta rto m .” 6 Prédikációinak dogm atikai alap jait a Helvét H it­ vallás és K álvin Institutioja a d ta a m induntalan elő­ bukkanó predestináció m otívum aival. „A p u ritá n egy­ szerűség híve, ellensége m inden külsőségnek — fogal­ maz B álin t Sándor. — Mindig a tex tu sb ó l — am elyet legszívesebben Ezékielből vesz — folyik a beszéde.” N em olvas bele erőszakosan m agyarázatot, hanem az igazi értelm ét tá rja fel, egyszerű eszközökkel.7 Gyülekezetének ügyeit lelkiismeretesen végezte. K ü­ lönösen az első évtizedekben szinte m inden idejét nekik szentelte. Később, am ikor tudom ányos és köz­ életi m unkássága gyakran szólította el a fővárosba, „bizony előfordult, hogy hosszabb időn á t segédlel­ késze végezte a gyülekezeti szolgálatot. E m ia tt m ár a századfordulón egyesek zúgolódtak” .8 B árhol já rt, m indig az egyház, a halasi eklézsia és városa szem­ p o n tja it is képviselte. Sziládynak biztos h á tte re t a d o tt m inden tek in tet­ ben az o tthoni gyülekezet. A halasi paróchia jövedel­ me lehetővé te tte szám ára, hogy „a tudom ánynak élt és nem a tu dom ányból” .9 Közéleti tevékenysége H alasi b eik tatása u tá n egyre több egyházi és világi közéleti tisztséget bíztak rá, bár egyik sem vonzotta igazán. Maga em líti önéletrajzában, hogy sok baja volt a „nagy dicsőséggel” .10 De népétől sem a hírnév, sem a népszerűség vagy a tudom ányos sikerek nem tu d tá k elszakítani. 1865 és 1878 k ö zött m int országgyűlési képviselő átélte a kiegyezés harcait. K álvinista liberalizm usa

245

m é rté k ta rtásra intette. Elképzeléseinek legjobban Tisza balközép politikai ú tja felelt meg. E gyébként haláláig k ita rto tt a Tiszák képviselte elvek m ellett. Képviselősége 13 esztendeje a la tt csak kevésszer szó­ lalt föl. de akkor szellemes beszédeit érdeklődéssel h allg atták . Sokat t e t t K iskunhalasért. Legbüszkébb arra volt, hogy városa gim názium át sikerült közben­ já rá sá ra főgim náziumi szintre emelni. E gyházkerülete is igényt ta r to tt széles látókörű egyéniségére, am ikor 1885-ben főjegyzővé v álasztották. A következő évben b ehívták a Konvent állandó tagjai közé. Részese volt az I. és I I I . országos zsinatnak. M ajd egyik alapítója le tt a M agyar Protestáns Irodalmi Társaságnak és éveken á t tevékeny ta g ja a Biblia m agyar fordítása a századfordulón készült újabb á t­ dolgozásának. Tudományos világképe Szilády a hazai és külföldi tan u lm án y ai a la tt biztos nyelvi és m ódszertani alapokat n y ert. G öttingából m in t kész tu d ó s té r t haza és cseppent bele a dualizm us kori fellendülő m agyar tudom ányos élet sajátos vilá­ gába. A társadalom tudom ányok fiatalabb művelői a pozitivizm us h atása a la tt nyíltan h a n g o ztatták tu d o ­ m ányos életünk h átram arad o ttság át. Sziládyval eg yütt v allo tták , hogy ad ato k összehordása, tények ismerete, részletkérdések tisztázása nélkül tu d o m á n y t építeni nem lehet. N yelvünk, irodalm unk és tö rténelm ünk régi em lékeinek összegyűjtése, kiadása és feldolgozása elm ulaszth atatlan kötelességünk! Szilády többször sürgette a „pozitív szellemű” ku­ ta tá s t, miközben nem feledkezett meg a céltudatos szintézisről sem. Nem lehet építeni kövek nélkül, de az összehordott kőrakás még nem épület. Mégis az első fázis: az előm unkálatok elvégzése. „T udom ányunk hézagai sokkal nagyobbak, sem hogy összefoglaló íté­ leteink m egalkotásával a m ú lh atatlan szükségen felül tanácsos volna sietnünk — írja Szilády Áron. — Szük­ ség és kötelesség a részletek kutatása, az adatok teljesebbé tétele, esetleg m egigazítása által előkészítése, hogy a körvonalak szabályosságuk m ellett term észetesek és am ennyire lehet, az igazságnak is megfelelők legye­ nek.” 11 E z a távo lab b i szintézis szerinte a m agyarság régi m űveltségének, hom ályos szellemi m ú ltján ak a tö rténelm i valóság világosságába való helyezése lenne. Ez v o lt pozitivista tudom ányos felfogása. E zért lelkesedett Szilády m in t m űfordító, historikus, nyel­ vész, néprajztudós és m int az iro dalom történet „örök­ érdem ű m űvelője” . Ezzel m agyarázható „ifjúkori szer­ tecsapongása” a tudom ányok messzeeső területeire. Mindez gazdagon gyüm ölcsözött a későbbi irodalom ­ tö rté n e tíró szám ára. I nnen szárm azik, hogy nem csak a régi m agyar irodalom teljes ism eretével dolgozott, hanem egyetemes tudással. „Sokoldalúságot alaposság­ gal kevés m agyar irodalom történetíró eg y esített úgy m agában, m int Szilády — írja Császár E lem ér —, merész s mégis óvatosan fé k e n ta rto tt tudom ányos p h a n tá siá t a módszeres eljárás biztonságával talán egy sem. A tehetségnek ebben az u tóbbi ikerpárjában gyökerezik Szilády Áron genialitása, s az előbbihez sim úlva, azzal összeolvadva m egadja m in t tudósnak jellem ét.” 18 A tudományok művelője Tudom ányos m unkásságát m in t műfordító kezdte. Szilády v o lt az első, aki arab és perzsa költők m unkái­ val b ehatóan foglalkozott. F irduszi perzsa költő ver­ seinek fordításával messze megelőzte k o rtá rsa it.13 Tehetségét m ár 21 éves korában felism erték: az Aka­

246

dém ia levelező, m ajd 1867-től rendes tag jáv á válasz­ to tta . A m ásik szaktudom ány a nyelvészet, ahol ugyancsak m egm utatkozott tehetsége.14 A nyelv szám ára egy­ szerre volt tö rté n e ti kútfő és a tö rté n eti ism eretekhez vezető eszköz. A nyelv segítségével irodalom történeti problém ákat tu d o tt m egoldani.15 1871-ben az A ka­ dém ia N yelvtudom ányi B izottsága ta g jai közé fel­ v ette. M ár belépésekor indítv án y o zta egy új Nyelv­ emléktár és egy folyóirat, a M agyar Nyelvőr m egindí­ tá sá t. A keleti nyelvek szeretete S ziládyt elvezette a törté­ nelemtudomány világába is. A m ú lt század végi tö rté ­ netírásunk alig tu d o tt v alam it a török hódoltság 150 évéről. Szilády itt is az elsők k ö zö tt lá to tt hozzá — alapos török nyelv tu d ásán ak köszönhetően — e le tű n t világ feltárásához. Ő volt az első, aki török adóösszeírásokra, a defterekre felhívta a tudom ányos közvélem ény figyelm ét. „Még a fúzió m egalkotásakor is deftereket farag” — írta egyik b a rá tja .16 A Szilágyi Sándorral e g y ü tt a la p íto tt O km ánytár a hódoltság tör­ ténetéhez Magyarországon cím ű sorozatban a török oklevelek és dokum entum ok sokaságát te tte olvasha­ tóvá. A z irodalomtörténész Az e m lített tudom ányok körében eltöltöt t másfél évtized csupán előkészületnek, „szerszám kovácsolás­ n ak ” tű n t ahhoz a m unkához képest, am it a régi magyar irodalomnak „évszázados álm aiból való feltá­ m asztásán” végzett. Szilády leghatalm asabb irodalom történeti vállalko­ zását a Régi M agyar Költők Tárának h é t kötete jelen­ te tte (1877—1912),17 am i m éltóképpen illeszkedik a rokontudom ányok hasonló igényességével készített „m onum entáihoz” , m in t a Történelm i T á r vagy a különböző O km ánytárak. A h é t kötetben Szilády a középkori és a 16. századi költészetünk (1566-ig) egész addig ism ert és általa fe lk u ta to tt a n y ag á t g y ű jtö tte össze. Az első k ö te t megjelenése „valóságos revelatio” 18 volt. A középkor irodalm ában épp olyan otthonosan m ozgott, m in t a szám ára legkedvesebb, a reform áció korában. Máig elévülhetetlen érdem e, hogy a protestáns egyháztörténet számára hozzáférhetővé tette reformátoraink énekeit, köl­ teményeit, m iközben az anyaghoz fűződő tudom ányos kérdések javarészét ő m aga m egoldotta. Szilády m unkam ódszere m a is példam utató. Az RM KT közléseiben mindig az eredeti forráshoz n y ú lt vissza. E zu tán alapos kritika i vizsgálat következett. M inden oldalról igyekezett an n a k szövegét megvilágí­ tani, s ebben egyform án alkalm azta a filológia és az összehasonlító iro dalom történeti m ódszer eszközeit. A következő m unkafázis az irodalm i m ű tárgyi értel­ mezése volt. Sziládyra jellem ző a bőséges jegyzetappa­ rátus használata, ahol k u ta tá sa in a k eredm ényeit kö­ zölte. Ezekben m egállap íto tta a szerző kilétét és rövi­ den szólt életrajzáról. A szövegből kiindulva a szerez­ tetés körülményeit vette sorra a kortö rtén eti vonatko­ zásai bem u tatásáv al eg y ü tt. Végül a m űvek nyelvi magyarázatában a vallástör­ tén et, a folklorisztika és a verstani szem pontok alap­ já n jellem ezte azokat. Az R M K T-val párhuzam osan jelentek meg nagy életrajzai. T öbbek k ö zö tt: Dévai Bíró M átyásról, K om játhy Benedekről, Telegdy Miklósról, Szegedi Gergelyről, Balassi B álintról, Temesvári Pelbártról. H arm inc éven keresztül hűségesen szerkesztette az Irodalomtörténeti Közleményeket. Cikkei, tan u lm án y ai­ nak szám a tö b b százra tehető.

Szilády Á ron az á lt ala m űvelt tudom ányok m ind­ egyikében — különösen az iro dalom történet terüle­ tén — ú ttö rő m u n k á t végzett. Ma is helytálló H o rv áth Cyrill m egállapítása, hogy „Szilády Áron m inden időkre b eírta nevét a m agyar tudom ányosság tö rté ­ netébe.” 19

Hörcsik

Richard

JE G Y Z E T E K 1. Császár E le m é r: Szilády Áron. I tk ., 1922. 2 p. — 2. É le tra jz i a d a ta it lásd : S zin n yei József: M agvar író k élete és m unkái. X I II . k ö tet. B p., 1909. 847— 840 h. — 3. P a ta k y D ezső: Szilády Áron. A k iskunhalasi reform átus főgim názium É rte sítő je a z 1921— 22. tan év rő l. Szerk.: P a ta k y Dezső. K isk u n h alas, 1922. 3— 7 p. —

4. Iskoláira röviden em lékezik vissza önéletrajzában. H alasi Újság. 1922. 23. szám , 1 h. — 5. Dobos Istv á n : Szilády Á ron, a tu d ó s. M ezőtúr, 1953. 7 p. — 6. K épviselőházi N apló, X I. kö tet. B p ., 1868. 204 p. Az országgyűlésen a vallásügyek tárg y alásak o r 1868. novem ber 30-án m o n d o tt beszédéből. — 7. B álint S ándor: S zilády Á ron p ály ája. Szeged, 1926. 7 p. — 8. Benda K álm án : E g y te o ­ lógus, nyelvzseni és tö rté n e ttu d ó s. Confessio. 1983. 3. szám . 117 p. — 9. T em etésén Ravasz László m é lta tta S ziládyt. T em etési p ré d ik á ­ ciója m egjelent az 1922-es I tk -b a n és a z Orgonazúgásban. Idézi ezt a m o n d ato t B álin t S ándor és B enda K álm án is. — 10. H alasi Újság, 1922. 23. szám , 1 h. — 11. H M K T. V. kötet. B p., 1886. B e­ vezetés. — 12. Császár, Im. 4 p. — 13. Ú j M agyar M úzeum . 1860 T oldy F erenc bevezetésével. — 14. N yelvészeti m u n k áin ak felsoro­ lását lásd Dobos, I m. 17— 22 p. — 15. Horváth Já n o s: S zilády em lékezete. K. T. É vi. Uf. 53. 1924. — 16. P ataky, I m . 5 p. — 17. Az első ö t k ö te t gyors e g y m ásu tán b an 1877, 1880, 1881, 1883, 1886-ban jelent meg, de a VI. és V II. m á r csak 1896-ban lá to tt napvilágot. — 18. Császár, I m. 2 p. — 19. Horváth C yrill: Szilády Áron. Itk ., 1940. 224 p.

„Erdélynek közönséges büszkesége” 275 éve született Bod Péter B od P é te r a békésebb X V III. század szülötte, de gondolkozásm ódjával, m unkásságával az előbbi szá­ zadok jellegzetesen m agyar kálvinista alakjaihoz ta r ­ tozott. 1712. február 22-én szü letett Felsőcsernátonban. A pja kevés birto k k al rendelkező, szegény nemes volt, aki nem zetét, vallását buzgón szerette. É ppen ezért, am ikor II. R ákóczi F erenc zászlóit a székelyek is k ib o n to tták , Rod M árton is beállott azok közé, akik fegyvert fogtak a „m egrongyolt h azáért” . Mikor v ége le tt a h arcnak, elm ent K ézdivásárhely vidékére Felső­ csernátonba csendes em bernek. P araszti m unkához lá to tt, m egnősült és rövid időn belül népes család, öt gyerm ek gondja nehezedett rá. Az 1718—1719. esz­ ten d ő éhséget és p estist v itt a Székelyföldre — és az utó b b in ak le tt áldozata B od M árton és k é t gyermeke. E zen tú l az özvegyre nehezedett az árv án m ara d t család m inden gondja. Ilyen volt az a környezet, am elyben B od P é te r gyerm ekéveit tö ltö tte . Az árv a­ ság sok szükséget és gondot je le n te tt. Csak télen já r­ h a to tt S zatm ári G ábor rek to r elé, m ert m áskor szük­ ség volt rá a szegényes gazdaságban. Lassan b irkózott meg a tudom ányokkal és ő m aga m ondotta, hogy „m ásfél té l is beletellett” míg egy-egy klasszist be tu d o tt végezni. Tavasszal és nyáron, írja önéletrajzá­ ban, „ m a rh á t kellett őriznem, vagy m ás mezei m un­ k á t végeznem” . De a sok nehézség közepette a gyerm ek B od P é te rt nem h a g y ta valam i nyugodni. „É g v e égtem a tu d o ­ m án y ért” , v allja gyerm ekkorára visszaemlékezve. N agyenyedre 1724-ben in d u lh a to tt B od P é te r a „sze­ gény m agyar ifjakhoz” , akik vele e g y ü tt égve égtek a tu d o m án y ért. Az új környezetben m egerősödött, m ert rem énységének fu n d am en tu m a valóságosabb le tt m in t otth o n . A szegénység E nyeden is rátelepedett, de tu d o tt ta n u ln i és m ásokat tan ítg a tn i. Az idők folyam án pedig a „kegyelem is segítséget n y ú jto tt” , m e rt özv. H o rv á th Istv án n é felkarolta ügyét. De úgy tű n t, hogy ő ezek u tá n is u n ta a nincstelen állapotát, „b á r tudom ány szom ja nyom orúságát elbírhatókká te tte ” , de mégis m ódot k eresett helyzetének ja v ítá ­ sára. T anítóságot vállalt, m ert pén zt és erőt ak art gyűjten i a to v áb b i küzdelem re. H árom teljes évet tö ltö tt Felsőbányán, m ajd visszam ent E nyedre és elvégezte a teológiát. T anulm ányai befejezése u tán viselt intézeti h ivat a lt m in t a k ö n y v tá r gondozója, m ajd segédtanár le tt. De egyre égetőbb szükségét érezte annak, hogy am it ta n u lt, olvasott, g y ű jtö tt és ta n íto tt, azt p ap írra vesse. Így jö tt létre első m un­

kája, a „K ősziklán ép ü lt ház ostrom a” . Nem önálló m unka volt — a cím et Sem m aga választja —, Kocsi Csergő B álint gályarab préd ik áto r feljegyzéseinek sza­ bad közlése, Lam pe ism ert m unkájának egy csonka példányából. „A vagy oly rövid, de világos h istoria, m elyben a m agyarországi p rotestáns ekklésiát nyom orgattatások közönségesen: Nevezetesen pedig a M D C LX X II. esz­ tendőben Pozsonyba c itá lta to tt papoknak halálra sententiáztatások, töm löcztetések, gályákra való el­ ad a tta tá so k és onnan csudálatosan való kiszabadulások világ eleibe a d a to tt az K risztusnak ez sok nyom orúság­ ból kiszabadult szolgája által M DCLXXVI. esztendő­ ben, mely m agyarra fo rd ítta to tt M D CCX X X V III. siral­ m as esztendőben.” A kihagyásokban, betoldásokban, a szöveg átü lte té ­ sében, együttesen egy cél dom borodik ki: feltárni a gyásszal és dicsőséggel teljes napok esem ényeit és erőt önteni az olvasóba, a példák felm utatása által. Az olvasó aképpen élvezhette, m in th a az üldözött papok eredeti em lékiratát olvasná, m in th a m agának a mű szerzőjének, Kocsi Csergő B álintnak m u n k áját ta r ­ ta n á kezében. A m ű legfőbb értéke az, hogy egyetlen korai mű, mely az üldöztetések tö rtén eté t m agyar nyelven tá r­ gyalja. A m űnek egyéb értéke is van — „velős m a­ gyarsággal van írva” s akkor készült, am ikor a X V II — X V III. század stílusa még nem alakult ki teljesen. Feltűnő, hogy aránylag milyen kevés ebben a m űben a „deákos kifejezés” . Csak azokat az idegen eredetű szavakat használja, amelyek a köznyelvbe átm entek, m egm agyarosodtak — másrészről pedig óvakodik a különc újításoktól, szófaragástól. H ogy a m ű nyelve­ zete m ennyire m agyaros, ennek megismerésére olvas­ sunk néhány sort. Miskolczy Mihály, Forgács generális jelenlétében köszöni a szánakozást, „de am i őket illetje, ő a rra nem m ehet, hogy am ely b ü n tetést semmi részben nem érdem lett, azt válassza m agának, vagy h iv atalá t m egtagadván, vagy szám kivetésbe m envén. H a árta tla n u l m egbüntetik lelkük, r a j t a . . . ” , m ajd így im ádkoztak „ Ítéld meg, óh Isten a mi ügyünket, mely a te ü g y ed . . . ” B od P é te rt Szászváros iskolájának igazgatására h ív tá k meg 1737-ben, de ő külföldre készült, híres, tudós tan áro k hallgatására. A reformáció u tá n i száza­ dokban benne volt a k ö ztudatban, hogy az Itth o n szerzett tu d ás, „ o tt nyerheti el betetőzését” . A kül­ földi tudom ányoknak az a lap ját jól m egvetették a hazai Kollégiumok. Falaik közül olyan nem zedékek

247

in d u ltak el a világba, akik tu d la k tűrni, szenvedni, nélkülözni, rem énységben ta n u ln i. . . , m ert m agukkal v ih ettek erkölcsi erőt, elhatáro zást és az elhívatás kom olyságát. De a külföldről h azajö ttek re nem csak szűkös megélhetés v á rt, hanem bizalm atlanság és gyanúsítás a hatóságok részéről. É ppen másfél év ti­ zeddel B od P é te r külföldre indulása elő tt, 1725-től m inden p ro testán s kollégiumbeli diáknak a H e ly tartó ­ tan ácstó l kellett kérnie a külföldi ú t engedélyezését, m égpedig azért, m ert „az áram lásnak g á ta t kell em elni” . E zért a külföldre vágyakozó ifjaknak előbb fel kellett m u ta tn iu k az utazás és a külföldi tartó zk o ­ dás költségeit. Az elgondolás nem volt rossz, m ert hiszen világos, hogy „az a népség szegény és lázadó v o lt" , am in t ezt a m egindoklás kifejezi: „cum a potiori pauperiorum P aren tu m filii proficiscantur” . A lehangoló jelenségeket azonban ellensúlyozta a hívek szíves segítsége és főképpen azok a külföldi iskolák, am elyek meleg szeretettel fogadták hitroko­ n aik at. E bből látju k , hogy a ném etországi, angol, hol­ land, svájci, svédországi (U psala) egyetem eken m a­ g y ar és erdélyi p ro testán s ifjak ellátását több m int 120 alap ítv án y bizto síto tta. M agában az O dera mel­ letti F ra n k fu rtb a n „negyven m agyar tan u ló n y ert szabad ellátást” . A X V III. század közepe tá já n a hatóság figyelemmel kísérte a m agyar p ro testán s ifjak „excursioit” és ebből m a ra d t rán k az az ad at, hogy 1740-től a következő 19 éven á t tö b b m in t 700— 1250 protestán s ifjú lá to g a tta a külföldi egyetem eket. B od P éter elnyerte a leydeni ösztöndíjat. Szigethy Istv á n püspök, az egyházkerület gondnoka és a nagy­ enyedi ta n á ri k a r 1740 Boldogasszony h a v án ak 26. nap ján — érdekében a következő szavakkal fordult a hívekhez: „N ev ezett ifjú m ind a term észetnek, m ind a kegyelem nek ajándékaival Isten tő l különösen meg­ aján d ék o ztatv án , elm éjében a bölcselkedésre való vágyódás n y e rt mélyen gyökeret s a tudo m ányok na­ gyobb m értékére szerénységgel igyekszik; ta n u lá sá t kollégium unkban oly nagy szorgalom m al foly tatta, hogy m ielőttünk és m ások elő tt dicséretet n y e rt és m éltónak íté lte te tt arra, hogy szép tu d o m ányára, kiváltképpen ritk a szelíd, alázatos, kegyes és feddhe­ tetlen erkölcsére nézve a külső országokon levő aka­ dém iákra tu d o m án y a öregbítése v ég ett kiküldessék és o tt levő alum niával is felseg ítessék .” A segélyezők közö tt első helyen áll gr. B ethlen K ata, aki egym aga 50 fo rin ttal tá m o g a tta B od P é tert. De a hívek áldozatkészsége sem m erü lt ki sohasem. K i­ csiny és nagyobb jelentőségű feljegyzések beszélnek egyszerűen és világosan a k im eríthetetlen adom ányok­ ról, am elyekről nem is készü lh etett részletes leírás. De egy jellemző tu dósításról mégis érdem es megemlé­ kezni. N agybánya v áro sát 1661-ben csapás érte, „az erre vonuló tö rö k seregnek fizetett a város 10 000 ta l­ lér s a r c o t.. . ” A k im erült város jegyzőkönyvében ez olvasható: „1662 die 2. Martii. A scholam ester Bajcsi A ndrás uram , akadém iákra készülvén és az ő kegyel­ m eknek segedelm ét im plorálván, végezzék ő kegyel­ m ek, hogy a m ostani sok szükség szerint, a m ire ő kegyelm ek reá érkezhetnek, örömes succum bálnak. A d tan ak v o lt ft. 100 azu tán a u r 12, azu tán tall. 30.” N agybánya csak egy a sok adakozó között. M ert a külföldre igyekező ifjak at tá m o g a ttá k a városok, egy­ házak, gazdagabb és szegényebb p atrónusok. Így é rt­ hető, hogy az elnyom ott egyház ezekben az áldozatok­ ban is erős és állh atato s tu d o tt m arad n i m indenkor. B od P é te r m e g ta k a ríto tt és segélyképpen n y ert pénzével 1740. április 25-én in d u lt el N agyenyedről é s augusztus 6-án é rt Leydenbe. Ú tja te h á t tö b b m in t száz napig ta r to tt. H ihetetlen lelkesedéssel és szorga­

248

lommal szentelte önm agát és m inden idejét tud ásán ak gyarap ítására. T anárai nem egyszer nyilatkoznak arról, hogy m ilyennek ism erték őt, a k it tudom ányszom ja olyan messzire v itt hazájától. O lvassunk néhány m on­ d a to t a meleg ajánló sorokból: „Az akadém ia és a ref. collégium egyik legm éltóbb ta g ja ő, aki tőlünk a legszebb rem ények kö zö tt távozik, tu d o m ányával és életével m ások előtt világítani fog, az egyház és a tu dós világ díszét növelni f o g ja ... ő a leydeni ak a­ dém iának egyik legkedveltebb ta g ja volt, köz- és m a g án ta n ítása it, oly kitű n ő szorgalom m al h allgatta, hogy tö b b e t nem k ív ánhatni, nagyobbat ki nem lehet fejteni. Ism ereteinek bőségét nem csak előttem , de m ás, szám ra nagy, tekintélyre nézve tekintélyes fér­ fiak elő tt is bebizonyította. É lete feddhetetlen volt és theologushoz illő.” H azaérkezése u tá n B od P éternek is az le tt a sorsa, m in t a tö bbi kálvinista pap n ak , akik k ét-h árom , sőt n éha tö b b évi külföldi tartózkodás u tán könyvekkel m egrakva jö tte k haza és legtöbb esetben félreeső ekklézsiákban vállaltak lelkészi vagy rektori h iv a ta lt, „szerény környezetben élesztgetve a szikrát” , m elyet m agukkal hoztak szabadabb és m űveltebb országok­ ból. A Gondviselés mégis irgalm as volt B od Péterhez, m ert „jó P a tro n á t” és m unkakedvet a d o tt néki. A hévízi kicsiny ekklézsiában tö ltö tte B od P é ter a visszajövetele u tá n i első éveket, 1743—49-ig, gr. B eth­ len K a ta pártfogásában. I t t írta meg a Szentírás értelm ére vezérlő m agyar L eksikonát és a Szent Biblia H istoriá ját. Szinte dicsekedett m unkakedvével: „nagy kegyelem és ajándék, hogy m inden, am it H évízen írta m — é p íte tt, h a to tt, erő sített” . Az itth o n i K ollégium okban és a külföldi egyetem e­ ken n y e rt tu d ás, m unkakedv és lendület szükségsze­ rűen m eg m utatkozott a szószéken, az egyházi életben, a p ro testáns ö n tu d atb a n és term észetesen kapcsoló­ d o tt a nem zet karakteréhez, annak legértékesebb v onásait emelve és kifejezésre ju tta tv a . E z t a h a tá st á ra sz to tta B od P é te r is: „N yílt a jtó ja örömmel foga­ d o tt be m indent, am in az Isten szép áb rá z a tja fény­ le tt.. . hogy ez a fény m ásokat is kegyelemmel és erővel töltsön el” . Amiről könyvei tanítanak Az idők folyam án több ism ertetés jelen t meg B od P é te r m unkáiról és ezek az ism ertetések sok szempon­ t o t feltárnak, de a leghitelesebben mégis fen n m arad t m unkái beszélnek a kem ény és küzdelm es időkről. Elsőnek em lítjük a „Szentírás értelm ére vezérlő m agyar Leksikon” című szótárszerű könyvét, G utler 1715-ben k ia d o tt m u n k ája nyom án K olozsváron 1746b an jelen t meg. „A szent B ibliának H isto riája” -t, N agyszebenben n y o m ta ttá k ki 1748-ban. A külföldről hazaérkezett B od P éter legsürgősebb teendőjének te ­ k in te tte azt, hogy az Í rás m ú ltjá t, jelenét feltárja. „Az egyház virágozhat szegénységben is, de nem m ara d h a t fenn az Í rásnak beható ism erete nélkül, m ert m inden intézm ény csak azon a fundam entum on állh at meg, am elyre azt ép ítették . Az egyháznak pedig az Í ráson kívül m ás fundam entum a nincsen. E z t kell erősíteni.” A bibliai m unkák u tá n az egyháztörténeti m unkák következnek. Egyetem es egyháztörténelem : „Az Isten vitézkedő anyaszentegyháza rövid h istóriája” , Basel, 1760. Az ünnepek tö rtén ete, „Szent H eortokrates, avagy az ünnepeknek és a . . . szentek rövid histó­ riá ja ” , Nagyszeben, 1761. Az erdélyi püspökök tö rté ­ nete, „Sm irnai szent P olikakarpus, a v a g y ... erdélyi ref. püspököknek históriájuk” , N agyenyed, 1766. Az

erdélyi unitáriusok története, „ H is toria unitariorum in T ranssylvania” , Leiden, 1776. M agyar egyháztör­ ténelem , „ H is toria H ungarorum ecclesiastica” , Leiden, 1 8 8 8 -9 0 . E zek a tö rté n e ti könyvek, am elyek a keresztyénség m ú ltjá t, a m agyar k eresztyénséget s egyben E rdély viszonyait is feltárják, azt sugallják, hogy a jelen m egértését, m egism erését a m últ ism erete nélkül el­ képzelni sem lehet. B od P é te r ösztönösen érezte azt, am it a régi m ondás így fogalm azott m eg: „ H istoria est m agistra v itae” . Az egyház m ú ltja sok kérdésben eligazít! A következő m unkák irodalom történeti vonatkozá­ súak. Régi sírversek, em lékírások gyűjtem énye, „ H u n ­ garus T ym baules” , N agyenyed, 1764, A régi m agyar íróknak élete, „M agyar A thenas” , N agyszeben, 1766. Ez u tóbbi m ű elk o b o ztato tt az erdélyi reform átus püspökök histó riájáv al e g y ü tt 1769-ben. M isztótfalusi K is Miklós életéről, „E rd ély i P hoenix” címmel írt 1767-ben. E zek a m u n k ák kegyelettel tá rjá k fel a m ú lt em lékeit és szellemi alkotásait. O lyanokról emlé­ kezett meg, akik egy jobb jövendő ú tjá t egyengették. A kik k o rtársaik n ak v ilág íto ttak , „lerázván m agukról m indazt, am i földi” , hogy éljenek eszm ékben és elvég­ z e tt tettek b en . Az a m unka, m elyet írója „S zen t H ilárius” -nak nevez, arról beszél, hogy a tu d ó s p ap n a k v an érzéke a hum or irá n t is. N em valam i szentről szól, hanem a „hilaritasró l” , a jókedvről, am ely a g y akorlati élet­ bölcsességnek három negyed része. A keresztyén em ­ b ert, aki h iv a tá sá t b etölti, derültség illeti meg. A keresztyén em ber az Isten törvényének engedelmeskedve, földi nyom orúságok fölé em elkedik. A „Szent H ilarius” m osolyogva szórakoztat és szórakoztatva o k tat. B od P é te r h atalm as te rü le te t já r t be m űveivel, hogy ko rtársain ak és a „keserveket hordozó hazának” tu ­ dást, en yhülést és rem énységet adjon. M egjelent több gyászbeszéde (gr. Teleki M ihály, gr. B ethlen K a t a . . . ) kia d ta Szenczi M olnár A lbertnek, P áp ai P áriz Ferenc álta l b ő v íte tt la tin —m agyar szó tárát. Sok m űve m a­ ra d t k éziratban is, közülük em lítést érdem el a Veres­ m arti Illésről szóló m űve, v alam in t az 1940-ben Jancsó Elem ér á lta l k ia d o tt ö n életrajza. A felsorolt könyvek beszélnek az egykori tudós préd ik áto r m ély vallásosságáról, kom oly m unkásságá­ ról, derűs életszem léletéről, m inden fárasztó okosko­ dás nélkül, egyszerűen és világosan. Jó l lá tta , hogy k o rtársain ak m ire v an szükségük és erős ak a ra tá v al elő is te re m te tte a z t: tu d o m án y b an , hitben, haza- és egyházszeretetben. B od P é te r tu d ta , hogy m it kell tennie és fáradha­ ta tla n u l m u n k álk o d o tt. K önyvei elénk tá rjá k az t a nagy terü letet, am elyet hihetetlen tu d ással és szorga­ lom m al b e já rt, s közben m egértjük azokat a szavakat, am it róla H orányi Ferenc p ia rista író (1736—1809) — aki m in t k o rtárs, a kem ény k álv in ista pap m űkö­ dését, m ellyel m ag át „ a rohanó árb a v eti” , nem helye­ selte — így írt róla: „E z a nagy férfiú elm éjének ki­ tű n ő emlékeivel közönséges büszkesége E rdélynek” . B od P é te r rengeteg akadállyal n ézett szembe. Mik vo ltak ezek az akadály o k ? A X V III. század közepe tá já n a m agyar könyveknek alig v an olvasó közön­ sége és így erősen m egcsappant az írói kedv is. A fő­ u ra k n ag y része idegen m űveltségű, a köznemesség inkább latin m űveltségű, am inek következtében a tu d o m án y és közélet nyelve a latin . A m agyar nyelv kezdte elveszíteni az összeköttetést a tu d o m ánnyal

és a közélettel. A X V III. század m agyar könyvnyom ­ ta tá s a olyan csekély, hogy alig adnak m u n k á t a nyom dászoknak. 1711-ben m egjelent 3 füzet, 1712ben 5, 1716—17—18-ban 4-4, 1728-ban 6 f ü z e t ... de nagyobb részben katekhizm us, imádságos könyv, szentek élete, h a lo tti beszéd. B od P é te r m űvei mégis egym ás u tá n jelentek meg, s hősies m unkáról tesznek bizonyságot. K orábban idegen k u ltú ra ju to tt érvényre. A szellemi élet moz­ dulatlanságában a nyelv fejlődése is m egállott. Az a nyelv, melyen egykoron Zrínyi és B alassi írt, időköz­ ben töm érdek idegen elem et v e tt fel. B od P é te r ösz­ tönösen érzi, hogy ezek ellen küzdenie kell, viszont óv a m eggondolatlan újításoktól is. É rzi az ellentéteket. V alam i m egállapodásra szeretne ju tn i, ám m u n k á já­ hoz nem talál tá rsa k a t. „Szerettem volna én k ivált az em bereknek neveket a m agyar nyelvnek folyása szerint elő a d n i. . . de úgy, hogy előbb néhány értel­ mes em berrel egyet é rth ette m volna ezen dolog irán t. M ert m ásképpen ennek tö b b haszna nem le tt volna, m in t a b. e. A pátzai Tsere Ján o s fáradságának, aki m ajd m indenféle T udom ányokhoz tarto zó szókat M agyarul a d o tt elő, m elyben őtet vagy senki, vagy kevesen követték” . Érzi, hogy tennie kellene v alam it, de azt is érzi, hogy em ber ereje a feladat m egoldására nem elégséges. Az erők egyesítésére volna szükség haladéktalanul: „ azért igen jó volna, tu d ó s em berek­ ből álló M agyar T ársaságot a M agyar nyelvnek ékes­ getésére, m in t m ás N em zetekben vagyon, felállítani” . Más területen is m agányosan küzd a nyelvbeli ak a­ dályok ellen. O tt volt a cenzúra. O lyan idők voltak, am ikor e lm o n d h atták : „M a még a M iatyánkot sem szabad hír nélkül kinyom atni.” K ülföldre m enekülnek még a prédikációk is, „ h a véletlenül az egyház siral­ m as sorsáról megem lékeznek” . A m agyar író sok eset­ ben inkább v á lasz to tta a bizonytalan könyvcsem pé­ szést, m in t a cenzúrának gyötrelm eit. A kadály te h á t volt elég, de a tu d ó s p réd ikátor lelkesedését, állh ata­ tosságát, szorgalm át a sok akadályozó tényező sem tu d ja m egtörni. A fennm aradt könyvek tö bbek kö­ z ö tt ezt is tu d om ásunkra hozzák. Bod P éter könyvei lehangoló viszonyok k ö zö tt ke­ rü ltek kin y o m tatásra. De lá tn u n k kell a segélyforrá­ sokat is, m e rt a könyvek, jókedvvel és hálával beszél­ nek a „jó P atro n ák ró l” , akik anyagi áldozatokkal istápolják az egyház és a nem zeti irodalom ügyét. B od P é te r 1769. m árcius 2-án h a lt meg m in t a m agyarigeni ekklézsia p apja, ahol húsz esztendőt tö l­ tö tt el hűséges és fáradságos lelkészi szolgálatban. Több egyházi tisztséget viselt, halálakor a gyulafehérvári egyházkerület főjegyzői tisztét. Révész K álm án püspök, a P ro testán s E gyházi és Iskolai L apban 1885-ben sürgette B od P é te r összes m üvének m agyar nyelvű k iad á sá t: „N ekünk m agyar reform átusoknak kötelességünk felkeresni a m ú lta t, hogy arról nekünk egy-egy régi kálvinista p a p a leg­ megfelelőbb form ában b e sz é lje n .. . a jövő nem zedék­ nek az ősök erejéről, am elyet ők k a p ta k h it által, ingyen kegyelem ből” . K ocsis A ttila

FO R R Á SM U N K Á K M ikó Im re : B. P . élete és m u n k ái. S alam on József: B. P . rö v id életrajza. Sám uel A lad ár: B . P . élete és m űvei. P ruzsinszky P á l: B . P . és kiválóbb eg y h ázi m u n k á l. R évész Im re : B . P . m in t tö r té ­ netíró. Csüry B á lin t: B. P . „ S z e n t H ilariu s” -án ak forrása. F in áczy : M agyarország k ö z o k ta tá sá n a k tö rté n e te M ária T herézia k o ráb an . F elsőcsernátoni Bod P é te r élete és m u n k ái. A P ro te stá n s Iro d alm i T ársaság kiadása, B pest, 1899.

249

A csendben építő szolga 100 éve született Nagy Géza kolozsvári egyháztörténész 1887. m ájus 21-én szü letett az A lsó-Fehér várm e­ gyében levő K u ty falv án (m a Cuci). É d esapja N agy Domokos, a község lelkésze, 1910-től a k üküllői egy­ házm egye esperese. É d esan y ja Cserhát K atalin : a család a Székelyföldről szárm azott. N agy Géza eszmélésének az első helye ez a 7 —800 lelkes kisközség, egy ta n ító s elemi iskolájával. A falu­ beli kortársak , Jó k ai, M ikszáth vagy B aksay Sándor regényeiből ism ert jellegzetes típusok. A m illenium évében m ár M arosvásárhelyt találjuk a kollégium ban, m ajd K olozsvárott ta n u lta a teológiát. 1908/9-ben k é t szem eszteren á t a berlini egyetem hall­ g atója, a következő tan év b en bázeli ösztöndíjas. 1910—12 k özött szülőfalujában esperessé le tt édes­ ap ja m ellett k á p lá n ; 1912-től Székelyszenterzsébeten, az udvarhelyi egyházm egyében lelkész. A legközelebbi vasútállom ás, H éjjasfalva 18 km -re esett. V állalko­ zása h átteréb en különös elszánás —feszült; többen is já rtá k ezt az u ta t. Czeglédi Sándor — a későbbi teo­ lógiai ta n á r, esperes, bibliafordító — 1906-tól H o rv á t­ országban, N agypiszanicán a kitelepült somogyi csa­ ládok szórványlelkésze. M akkai Sándor 1915-től a mezőségi V ajdakam aráson lelkész. Ő m o n d atja m ajd N agy G ézára is sokban em lékeztető főhősével a „H o lt­ tenger” című regényben: „M ert nag y o t csak ezekben a kicsi falukban lehet m űvelni, ahonnan messze van a fe ste tt világ, a lárm ás csörtetés, a ro th ad ó civilizá­ ció villódzása, ahol közel az ég, a csillagok, Isten! Új nem zedék sarjad a földből, ahol a falusi lelkipásztor Istennel jár. Új nem zedék: tele a term észet illatával, a rom latlan ész tisztaságával, felfegyverezve a meg nem fertő zö tt ész hódító acéljával. E ltű n v e a világ szemei elől, fá ra d h a ta t lanul, teljes önátadással Isten ­ nel járó titk o s erők: a falusi lelkipásztorok hordozzák a nagy jövendőt!” A k ap italista fejlődés az első világháború küszöbén m ár sö tét oldalait is m eg m u tatta. Részleteiben ugyan alig követhetően, egy em beröltő v áltásában m ár jól érzékelhetően, ezekben az évtizedekben v álto zo tt meg a m agyar falu világa. Az idős nem zedék sorra elte­ m ette Jókai, M ikszáth, B aksay hőseit: velük sírba szállt a régi, „békebeli” földm íves életform a is. Az új nem zedék világát A dy, Móricz és Szabó Dezső írja meg. A városok szem pontjából létfontosságú urbanizáló­ dás a falvak néptelenedéséhez — elsodródásához veze­ te tt. E k k o r jelen t meg a társad alm i feszültségekre öngyilkos választ adó egykézés. Egyes vidékekről meg­ k ezdődött a töm eges kivándorlás. A m élyben érlelőd­ nek E rdély későbbi tö rtén etén ek a politikai előfelté­ telei. Tizennégy esztendőt tö ltö tt N agy Géza ebben a világban. H ázasságot k ö tö tt, i t t szü letett négy gyer­ m ekük. Vallásfilozófiai m u n k á t írt a keresztyénség jövőjéről. Benne a szociális kérdések merész felvetését ta lá lju k : „A keresztyén szeretet nem tu d ja sem meg­ n y u g ta tn i, sem kiélni m ag át a jótékonyság, a bel­ misszió és az oltalm azás m unkáiban, új o tth o n t kell ta lá ln ia a szociális tevékenységben. A halak n ak prédi­ káló szerzetes, ki nem látja, hogy alan t a mélységben m in t folyik a lé té rt való küzdelem , a n agy halak m int nyelik el a kisebbeket, elég sokáig példázta a keresz­ ty é n egyház v ak ság át a társad alm i bajokkal szem ben; m ost néki is alá kell szállnia a mélységbe, s gondos­ kodnia kell az itt élő lelkek sorsáról. De h á t vajon képes-e erre?”

250

N agy Géza 1922-ben teológiai m ag án tan ári vizsgát te tt. 1926-ban m eghívták K olozsvárra az egyháztör­ tén et helyettes tan árának, 1926—30 között még a kalotaszegi M agyarbikal lelkésze, 1930-tól haláláig K olozsvárott élt. 1927-ben D ebrecenben doktorált, 1928-tól rendes ta n á rrá v álaszto tták . E ttő l kezdve m ár csak egyháztörténeti jellegű m u n k ák at írt. É rté ­ kelte B a rth teológiáját, cikkei, előadásai folyóiratok­ ban is, gyűjtem ényes kötetekben is m egjelentek; írt tank ö n y v et teológus diákjainak, írt egyháztörténeti hittan k ö n y v et a középiskolások részére. Zömében az erdélyi m últ, a protestantizm us E rdélyben tém aköre foglalkoztatta — ezt azonban mindig a teljes m agyar áttekintésben, az egyetem es tö rtén eti összefüggésekbe ágyazottan m u ta tta be. O tthon volt a reformáció századában is, a tö rté n e t folyam atosságában is; és biztos kézzel értékelte a „jelenkortörténet” világát is. N agyon jól sikerült tan u lm án y a a „Tizenöt év a lelki egyház szolgálatában” c. dolgozat (1937-ben). 1921 augusztusában alakult meg a Marosvécsen m e g ta rto tt első konferenciájáról „Vécsi Szövetségnek” elnevezett b ará ti társaság. A lapítói közül M akkai Sándor, T avaszy Sándor, Gönczy Lajos, Im re Lajos, M átyás E rnő nevét em lítjük: ők ekkor az erdélyi teológiai élet szellemi vezéralakjai. Mi m otiválja egy ilyen jellegű szövetség létreh ív ását? — N agy Géza válasza: „A m ai em bert m ár nem elégítik ki az egy­ ház hagyom ányos életm egnyilvánulásai, közvetle­ nebb, szabadabb és tevékenyebb vallási életre vágyik, m int am ilyent azok n y ú jta n a k neki. A kérdés az, hogy vajon ezek az egyesületek erősítik-e a hívek egyházi ö n tu d a tá t, visznek-e új lendületet, indításo­ kat, lelki kincseket a K risztus által a la p íto tt ősi intézm énybe vagy pedig m in t káros, élősdi növények elszívják annak életerejét, és öncélú alakulatokká lesznek?” N agy Géza kezdettől fogva részt v e tt ennek az inkább m ozgalom nak, m in t szervezetnek a m unká­ jában, ahol a tagok „feltárják egym ás elő tt önm aguk, családjuk és m unkakörülm ényeik helyzetét és szüksé­ geit, im ádkoznak egym ásért, segítik egym ást látoga­ tás, levelezés és közbenjárás ú tjá n , elkötelezik m agu­ k at családi életüknek Isten igéje és az im ádság h atalm a alá való helyezésére, a teológia tanulm ányozására és népüknek a lelkipásztor tiszta, evangélium i hite és élete által való m egnyerésére.” A m ikor a szövetség egyik tagja, M akkai Sándor az erdélyi egyházkerület püspöke le tt: m egszervezték a nőszövetséget, az első erdélyi diakonissza anyaházat (Pilder M ária vezetésével), a különböző ifjúsági szer­ vezeteket (u tazó titk ára László Dezső), végül a férfi­ szövetséget. Fő feladatuk az ún. rétegevangelizációs m unkák felkarolása és folyam atos szervezése lett. N agy Géza sum m ázása szerint: „ a vécsi szellem legál­ dásosabb eredm énye: észrevétlenül átform álta az egész erdélyi papság szellemét” . — A m a élő fiatalabb nem zedékek szám ára az egyesületi keresztyénség világa m ár történelem . Nagy Géza írásából gazdagon árn y a lt képet nyerünk felőle. Történelem szem lélete sajátosan, ta lá n m ondhatjuk így: eklektikusan alakult. Érzékelhető benne a pozi­ tivizm us ad ato k ra tám aszkodó alapvetése. N éhány m egnyilatkozásában m in th a a szellem történeti irány­ za t felé hajolna. A személyiségek döntő h a tására utaló írásaiban a m ú lt századvég egyháztörténet-írásának a módszeri em lékeit elevenítette fel. Az „egyház­ építő” célok hangsúlyozásával pedig az ún. építő teo­

lógia eg y h áztö rtén eti m u n k am ezőin tevékenykedett. N agy összefoglalások h e ly e tt inkább rövidebb léleg­ zetű írásait ism erjük, hiszen „ a kisebbségi sors egy­ háztörténésze szám ára nincs sem idő, sem lehetőség arra, hogy egy lelkünkben régóta m elengetett, szinte­ tik u s tudom ányos m u n k á t m egírjunk, vagy h a m ár hozzáfogtunk, befejezzük. A főiskolai előadások és nevelés elm u laszth atatlan kötelességei m ellett m ind­ egyre elénk lép a küzdő egyház gyak o rlati szükségei­ nek a parancsszava, s elvonva az em bert a békés, tud ó s k u ta tá s ritm u sa felől, a legkülönbözőbb tém ák ­ kal való foglalkozásra kényszeríti” . De mégis elkészült a nagyobb lélegzetű m ű is: a Révész Im re által írt egyháztö rtén et X V II. századi folytatása. K iadására akk o r (az 1940-es évek végén) nem k erü lt sor. T eológiatörténeti összefoglaló részét (bő egyharm adát) a R á d a y G yűjtem ény egyháztör­ tén eti tan u lm án y ai I. k ö tetek én t 1985-ben a hollan­ diai reform átus egyház tám o g atásáv al sikerült meg­ jelentetni. E nnek függelékében az egész életm ű bibliog­ ráfiai eredm énye is á tte k in th e tő ; szép szám m al van­ n a k közte máig kéziratban m a ra d t írások —

N agy Géza 1949-ben, 62 esztendős korában a kolozs­ vári ta n á ri állásából nyugalom ba vonult. 1969 decem­ berében a Bázeli Theologiai F a k u ltás díszdoktorává a v a tta . Az oklevelet Joachim Stoebe dékán v itte el K olozsvárra. A diplom a á tad á sára a 82 éves profesz­ szor kolozsvári lakásában k e rü lt sor 1970. ja n u á r 29-én. 1971. április 5-én h u n y t e l; K olozsvárott, a H ázsongárdi tem etőben tem e tté k el. A díszdoktori székfoglalójában így sum m ázta élet­ m ű v ét: „M int az egyháztörténet k u ta tó ja , előadásaim és írásaim által bizonyságot k ív án tam tenni Istennek a történelem ben és a mi életünkben m egnyilatkozó terem tő, m egváltó és m egszentelő m unkájáról. Az egyháztörténeten á t az Ú r kedves esztendejét h ird et­ tem .” A m it N agy Géza posztum usz cikkében Borosnyai L u káts Jánosról leírt, azt őm agáról is m éltán elm ond­ h a tju k : „m u n k á ja ta rtó s érték k én t épül bele hazai A nyaszentegyházunk életébe, ahol a prófétai szemé­ lyiségek m ellett mindig olyan nagy szükség van az Úr alázatosan, csendben építő szolgáira is” . M árkus M ihály

K U L T U R Á L I S K R Ó N I K A ______________ Beárnyékolja-e a képernyő a jövendőt? Vizuális özönvíz fenyeget, m ondta valaki nem is oly rég, a videózás elterjedésekor. Játszan o m lehetne m ost a szavakkal, hogy oly m érték­ ben em elkedik az özönvíz szintje, am ennyire sekélyesedik a látn iv a­ lóké. De ne k ap kodjuk el a dolgot: az á rad atn ak ez a része M agyar­ országon még nem oly veszedelmes, m in t m ásu tt. A készülék borsos ára, nem különben a k azetták é, a saját zsebre, sa já t öröm re videózók sorait egy kicsit m egszűri: ta lá n tö b b k ö ­ zö ttü k az igényes, m in t ahol ez az á r átlépte m ár a g á ta k a t. N y u g ta­ lanságra M agyarországon a nyilv á­ nos, a presszó-, diszkó- és szórakozó­ helyi videózás ad inkább okot, hi­ szen ezek a közönségüket alighanem közönségesebb k az e ttá k k al toboroz­ zák, m iközben a videotékából alibi­ k a z e ttá k a t kölcsönöznek. H á trá lju n k csak a képi vízözön forrásai — vagy viharfellegei? — felé. N em annyira, hogy a képre­ gényekről írnék, noha ezekről is kellene elmélkedni, hiszen ezek sem növelik az olvasási k e d v e t; de erről nincsenek m egbízható ism ereteim . Sem én m agam , sem környeze­ tem ben senki nem „olvas” képre­ gényt. M egism erhettem azonban a Ma­ g y ar Televízió gyerm ek- és ifjúsági m űsorát, pontosabban ennek a ja v a ­ részét. Tavasszal Kőszegen rendez­ ték meg a televíziós gyerm ekfilm ek

és gyerm ekm űsorok szem léjét és v itá já t. Igaz, hogy ez a bem utató is kétszeres ro stán szűrődött át. Az első a nevezéseké, hiszen akik bene­ vezték m un k áik at, bizonyára a leg­ jo b b a t igyekeztek kiválasztani. Az­ u tá n k ö vetkezett az előzsűri m un­ k á ja , am ely a benevezetteknek m int­ egy a felét b o csáto tta a szemle nyil­ vánossága és zsűrijei — meg k riti­ kusai — elé. Négy kategóriában tizennégy órányi m űsort v e títette k , s még o tt Kőszegen a lá to tta k alap­ já n k é t v itá t is rendeztek: a tele­ vízió érzelmi és nemzeti hatásáról. A kőszegi képernyőn te h á t még a gyerm ekm űsoroknak is csak egy része, s föltehetően javarésze volt lá th a tó ; pedig az t is szám ításba kel­ lene vennünk, hogy a gyerm ekek nem csak őnekik szánt m űsorokat tek in ten ek meg a tévén. E bből (is) k ö v etk ezett m áris az egyik v ita ­ té m a : m ennyire tükrözze híven a valóságot a gyerm ekm űsor. Aprólé­ koskodásnak vélhető ez, pedig sok­ szorosan kom oly, döntő kérdés. K ő­ szegen csak a kisebbik gond k a p o tt szót: az, hogy a gyerm ekm űsorok valószerűsége csupán a hitelességet szolgálja-e, vagy n e tán — m ert főleg a kisebb korúak hajlam osak az u tá n ­ zásra, a „szerepjátszásra” — m in ta­ k é n t (is) nézik ezeket nézőik. A n a­ gyobb gond term észetesen a nem gyerm ekm űsoroké; nem is csak a krim iké, a sekélyes szórakoztató

műsoroké, a rikácsoló „zenés” ad á­ soké, hanem a híradóké és doku­ m entum oké, am elyek borzalm ak te ­ kintetében gyak ran vetekszenek az e célra m esterkélten kiagyalt „m ü ­ vekkel” . Így tá m a d t v ita a M icike és az angyalok című gyerm ekfilm m iatt. Micike vénlány, aki egyrészt csön­ d e t a k ar m aga körül és m egfájdul a feje mások vidám ságától, m ásrészt pedig m agának pörölné a háza előtti játszó teret, m ert az, m in t m egtudta, telekkönyvileg az övé. Még az is v itá ra ad o tt alk alm at (nekem ), hogy az em lített játszó tér le van betonoz­ va, ahelyett, hogy gyepes volna; „ez van” , m ondták ellenzőim, s a z t is, hogy a játszótereken a betonon mi m inden szem ét található, s így leg­ alább valam elyest ta k a ríth a tó a helyszín. Veszélyesebbnek ta rto m az t a modort, ahogyan a film en sze­ replő gyerm ekek és felnőttek beszél­ nek: kem ényen, du rv án , em bertele­ nül. „ Így hiteles” , v e tetté k ellenem ; „sajnos” , m ondtam én, s hogy ha így van, m iért kell terjeszteni a rossz m odort? Még a m egnyugtatóan bol­ dog befejezését a m esének, még azt is kifogásolnám . H iszen az eddig zárkózott, zordon s a vidám ságtól iszonyodó vénlány végül is „m egja­ v u lását” azzal (is) bizonyítja, hogy m oziba megy, m ert, m ondja, o tt m ost egy jó piff-puff film et já tsza ­ nak. Nocsak. K ulturális kedvcsiná­

251

ló? Azok a gyerekek, akik szívesen já k be, milyen is igazából egy „nagy sokkal. A zóta hírlapi vita kereke­ nézik ezt a film et, hogyan beszélnek bunyó” , am elyben székeket törnek d e tt a tévéhíradó egy kis riportjáról m ajd felnőtt k orukban, s h a éppen a szereplők egym ás fején, vagy m i­ (vagy kettőről?), am ely a környezetnem piff-puff film m egy a m oziban képp lesz vérfoltos az inge annak, védelem ért tü n te tő fiatalokat m u ta ­ (tévében, videón), akk o r m it csinál­ akire géppisztolysorozatot adnak le, to tt be. Nem másolom ide az Élet és n ak ? és így tovább. R em énykedhetünk-e Irodalom glosszájának teljes szöve­ Fölm erült a hitelesség kérdése ab ban, hogy a kulisszák világának ez gét, b á r érdem es lenne (olvasható a m ásféleképpen is. A (drám ai jellegű) a leleplezése vagy fölfedése „helyre június 19-i szám ban, ha valaki g yűjti filmek legtöbbje csonka családban teszi” a gyerm eknézőkben az efféle vagy hozzájut). Viszik a tá b lá k a t a játszódik s a bonyodalm ak részben lá tv án y o k at, vagy védtelenné teszi g y e re k e k a riporternő kérdezőskö­ ebből szárm aznak. G yakori, hogy a őket ez am orális m orállal szem ben? dik, kiderül, „ a gyerm ekeknek fogal­ bonyodalm akkal szem ben teh etetlen Isten őrizz, hogy belemerészkedjem m uk sincs, ki és mi ellen vagy m ellett felnőttek hely ett a gyerm ekek veszik n ap jain k nak abba a nem csak gyer­ tü n te tn e k .. . nem tu d já k , kik azok kezükbe a dolgot és oldják meg, en­ m ekekkel kapcsolatban hevesen vi­ a zöldek és mi az a környezetvéde­ nek (mesebeli) rendje-m ódja szerint, ta to tt lélektani útvesztőjébe, hogy lem ; utóbbiról a n n y it m ond az a m egoldandókat. Parázs v ita folyt az ily m ódon b e m u ta to tt agresszi­ egyik, hogy nem szabad szem etelni.” erről, és joggal; noha részt v ettem v itás csökkenti-e vagy épp növeli M agam is úgy látom — s nem csak benne (szítottam is, bevallom ), még­ az em ber — állítólag veleszületett — ezt a híradójelenetet, hanem az em­ sem m erek egyértelm űen állást fog­ agresszivitását. (M ondani sem m e­ líte tt tévéfilm et is —, hogy legföl­ lalni ez ügyben. A nnyiban feltétle­ rem , hogy e tek in tetb en abszolút eret­ jebb a contrario nevel dem okráciára. nül igaz ez a séma, hogy a jövendő nek vagyok: gyerm ekeim et sosem Hiszen nem a néző (a tü n te tő , a form álásában a m a még gyerekekre b iz ta tta m arra, hogy üssenek vissza, glosszaíró szerint: m egrendezett já ­ szerep v ár, nem is kicsiny; m ásrészt sőt, azt bizonygattam nekik, ered­ ték b an résztvevő gyerm ek) aligha többé-kevésbé olyanok lesznek ők fel m ényesen, hogy ha valaki beléjük teh e t arról, ha a gyárkém ény füstöl, n ő tt ko ru k ra, am ilyen p éld át ad k ö t, ne ugorjának be neki, az vagy ha autó-autóbusz teszi ezt. nekik a m a felnőttje. A H osszú szö­ ugyanis nem egyoldalúan ü tn i akar, Nem, ő nem gondoskodik szűrésről, kés cím ű film ben egy kam asz — kis­ hanem verekedni, am ihez ugyebár nem ő vásárolja a légszennyező kam asz? — fiú apjához szökik P e st­ k e ttő kell, s h a ők nem partnerek au tó t, nem, ő nem teszi kötelezővé re, de o tt sem érzi m ag át o tth o n ; ebben, akkor ham arosan m ást keres­ a k atalizáto r vagy az ólom m entes benzin h asználatát, és így tovább. viszont hazafelé ú to n elvetődik egy nek m aguknak a kötekedők.) mesébeillően jó öregúrhoz (Szabó A „m űvészeti-zenei-szórakoztató” Nem dem okratikus (játszó)társul Sándor), aki végre m egérti őt. Bo­ kategóriában m u ta ttá k be a szá­ hívják őt, hanem im m unizálják a szorkány is lehetne az az asszony, m om ra alighanem legérdekesebb fil­ dem okráciával szemben. Ideje ráéb­ ak ihez „m egőrzésre” k iad ja A világ m et, Lugossy Lászlóét A felvilágoso­ redni, hogy sem a pótcselekvés nem legrosszabb gyerekét az an y ja : mi dásról. Örülök, hogy a kategorizálók visz semmire, sem a ráolvasás nem m ást teh etn e? Végülis úgy derül ki, nem ism eretterjesztő film ként érté­ eredményes. Sőt! E m lékezhetünk: hogy ez a rossz gyerek mégsem rossz, kelték ezt. M agam olyasféleképpen m ialatt m indenütt o tt függött a hogy b a rá ta i lesznek, előbb egy fel­ h atáro zn ám meg m ű faját, m in t v a­ tábla: „Csak annyi megbecsülést n ő tt, a z tá n velekorúak is. Igazán laha az iskoladrám ák v o ltak ; te r­ dolgozóinknak, m int am ennyit m a­ mesébeillő A fantasztikus nagynéni mészetesen sokm indent m egtudni eb­ gadnak m egkívánsz!” , az ügyfelek és című film: az évtizedek u tá n haza­ ből a filmből a felvilágosodásról, de ügyintézők, a vevők és eladók vi­ látogató nagynéni ifjúkori szerelm ét sokkal inkább a jelenhez szói, né­ szonya m inden korábbinál rosszabb keresi a rokongyerekek segítségével, m ely vonásában a jelenre ismerni a le tt — m egannyi oka kö zö tt az s b ár tenger k alandon á t term észe­ d ram atizált jelenetekben. Nem tu ­ egyik, legalábbis szerintem , hogy tesen nem találja, de term észetesen dok vitázni azokkal, akik kisebb- ugyan m iért tegezte az a tá b la azt, rátalál egy „igazira” , akivel még nagyobb történelm i pontatlanságo­ aki elolvasta? m a is boldogan élnek, h a meg nem k a t olvasnak a film fejére; bizonyára A Levegőnk című dokum entum ­ h a lta k (szomorú ak tu a litá sa a film­ igazuk van. Csakhogy ez a film nem film m indam ellett nem ítélhető el nek, hogy a címszerep R uttkai É v a pótolja, legfeljebb kiegészíti a tö rté ­ m indenestül. V alóban rá m u ta t kör­ egyik utolsó alakítása). nelmi ism eretterjesztést vagy o k ta ­ nyezetvédelm i problém ákra, bár a A gyerm ekkor egy bizonyos sza­ tá s t. Mai tanulságokkal szolgál in­ kivezető u ta t nem m u ta tja meg, kaszában az életre való fölkészülés k áb b , m intsem történelm i ismere­ felelősségre nem ébreszt senkit sem, fő m ódszere az u tá n z á s; gondolom, tek k el; egyszersmind a rra is nevel, sőt: beolt a felelősségérzet ellen az ezt nem kell b iz o n y g a tn o m . Fölve­ hogy a világ dolgait m iképpen értel­ által, hogy fölkelti a té v h itet, m int­ tő d ik viszont a kérdés, hogy h a a m ezhetjük m agunkra és környeze­ h a az ifjú néző oka lenne a környe­ zetszennyezésnek, vagy hatalmában film v agy tév éjáték szebben áb rá­ tü n k re. J u t eszembe a környezetről: nagy állna te n n i v alam it ellene. A nnak a zolja az életet, m in t am ilyen a való­ ságban, nem m arad-e védtelen a sikerrel m u ta tta k be Kőszegen egy b em utatása viszont, hogy m iképpen gyerek e valósággal szemben, még környezetvédő film et. A Még meg­ teh etn e szert erre a hatalom ra, csak­ m ajd feln ő tt k o ráb an is. A ro m an ti­ menthető sorozat e része Levegőnkről ugyan dem okráciára nevelne, a tá r ­ kus mese előbb vagy u tóbb nem szól. L átn i füstölgő a u tó t és füstölgő sadalm i m unkam egosztás kom olyan lesz-e elfogadhatatlanná a gyerm ek gyárkém ényt, látni m inden m ást, vételére b iztatn a, s a felelősség gya­ szám ára, m agyarán: nem zsákutca ami a levegőt szennyezi. Dicsérően korlásának lehetséges m ódjára ta n í­ ez? K ülönösen v e tő d ö tt fel ez a k ér­ á llíto tták e filmről, hogy korunk ta n a meg. dés egy riportfilm lá ttá n . Címe: egyre fontosabb kérdésébe a v a tja be Ami a felelősséget illeti, félreér­ Játék és valóság. A film trükkök v a ­ ifjú nézőit, méghozzá m in th a felnőtt­ tene, aki az t hinné, hogy itt m ost lódi a rc u la tá t m u ta tja be ez a riport, nek ta r ta n á őket. A dem okrácia jó m integy felelősségre akarom vonni az im ént m ár em legetett piff-puff iskolájaként em legették a film et, de, a televízió gyerm ekm űsorait és ezek filmek trü k k je it leplezi le, a kaszka­ hogy szavam at ne felejtsem , én készítőit, elm arasztalva őket a gyer­ dőrök m aguk m ondják el és m u ta t­ éppen e tek in tetb en élnék fö n n ta rtá ­ m eknevelés hibáiban és a jövendő

252

m inden g o n d ja-b aját az ő n y akukba v arrv a. M ár azért sem teh etem meg ezt, m ert m egbizonyosodhattam ar­ ról: ezek az em berek a nehéz körül­ m ények k ö zö tt is legjobbat igyekez­ nek a gyerm ek és ifjú nézők szeme és lelke elé tá rn i; töb b n y ire elisme­ rést érdemlő sikerrel. H a így gondo­ lom, ha az a vélem ényem , hogy a televízió gyerm ek- és ifjúsági műso­ rai k ö zö tt elég sok érdem el elisme­ rést és nevezhető példam utatónak (a szó igazán jó értelm ében), akkor m iért kérdezem e kulturális krónika cím ében azt, hogy árnyékot v et-e a képernyő a jövendőre? S nem esem-e m agam is ab b a a hibába, am it az imént fö lróttam egy film nek: úgy teszek, m in th a ra jtu k vagy ra j­ tu n k állna, m ilyen is lesz a jövendő nem zedék, am ikor eléri a mi mos­ ta n i életkorunkat. Legyen mégoly szelíd és emberséges az esti mese a tévében, h a a gyerek a k á r csak fél szemmel lá tja u tá n a a híradót, s benne — m ondjuk — terrorcselek­ m ényeket, h áb o rú k at vagy háborús készülődéseket, ugyan mi v e t árnyé­ k o t a jövőjére? Melyik képernyő, kérdezhetném , a délutáni műsor-e vagy az esti; s melyik szülői m aga­ ta rtá s , h a beszédbe elegyedik a gye­ rekkel, vagy, am i alighanem gya­ koribb, hogy ráripakodik: " ne za­ varj, kuss” ? A vizuális vízözön ugyan nagyonis valóságos veszedelem, de azért is lehet ezzé, m ert hiányzik a szellemi önvédelm ünk, képiesen szólva: nin­ csen bennünk o tt a bárka, amellyel fölülemelkedhetnénk — mi is, gyer­ m ekeink is — a m ind erőteljesebb látványáradáson. A képregénnyel szemben b árk a a jó olvasm ány; de van-e eleg endő? M egtanít-e rá az iskola — vagy az o tth o n —, hogy m iképp válogassunk a fölkínálkozó alkalm ak k ö zö tt? A televízióról le­

k o p o tt m ár a közhely, hogy „ablak a világra” , ta lá n azért, m ert az em ber önkéntelenül is rádöbbent, nem an n yira a jelen képét lá th a tja napról-napra, estéről-estére, hanem a jelen lá tsz a tá t; pedig nincs távol az idő, am ikor égre nyíló ablakot tá r a világra a televízió, am ikor nem kell hozzá m ajd más, m int egy megfelelő a n ten n a, s valóban a nagy­ világ köszönhet ránk otthonainkban (jól-e, rosszul-e, ez a kérdés valójá­ b a n ; táv iratk ih o rd ó hozhat jó és rossz h írt eg y arán t; ajtónkon kopog­ ta th a t jó szóra vágyó igaz em ber és csirkefogó egyaránt). A ztán csakugyan jön, m egállítha­ ta tla n u l, a videó. Amíg jövő idejű volt e szó, sokan rem énykedtek ab­ ban, a videó a vizuális m űveltséget oly kézközellé teszi m ajd, m in t a könyvespolc az irodalm at és a költé­ szetet: a legszebb és legértékesebb m űveket „leem elheti a polcról” az em ber, és „belelapozhat” , m in t teszi a könyvvel. V an ilyen is, tag a d h a­ ta tla n . De à videó, egyre nyilván­ valóbb, legalább akkora veszély is, m in t nyereség. H ozzáférhető így a fércm unka is. Piff-puff film ért még csak m oziba se kell m enni, kikölcsö­ nözhető táskaszám ra a videotékából (vagy a feketepiacon csencselhe­ tő). Az ízlésnevelést, az igényesség föl­ keltését és erősítését korán kell kez­ deni: ez a gyerm ekm űsorok nagy felelőssége. A kőszegi m űsoron eze­ k e t a kezdőlépéseket alighanem az anim ációs film ek te tté k meg. Ani­ máció annyi, m int (a vonal, a tárgy) m egm ozgatása, átlelkesítése, meg­ elevenítése. L átn i Kormos Istv án szép m eséjét, A m uzsikás kism ala­ cot, aki jószívű és m indenkit fölvidít. L átn i Leó és Fred k a lan d ja it, ezúttal a Hóoroszlánt; ez a sorozat az orosz­ lán és cirkuszi idom árja kapcsolatá­

ban az em beri egym ásrautaltságot példázza. L á th a ttu k a Tangram cím ű film et: keleti „k irak ó játék ” ez, h ét elemből, síkidom ból különféle alakokat lehet „életrehívni” , kifogy­ h a ta tla n képzelettel. S m indenekfelett ebben a kategó­ riában lá th a ttu k Janikovszky É v a és Réber László m eséjét: Felelj szé­ pen, ha kérdeznek (a film rendezője Vajda Béla). Jó , jó, de micsoda csa­ csiságokat tu d n a k kérdezni ezek a felnőttek! É p p en ezért ezt a könyvet, ezt a film et kötelezővé kellene ten n i m inden szülő, m inden nevelő szá­ m ára; s ugyan ki az közülünk, aki ak arv a-ak aratlan nem h a t m ásokra, kicsinyekre és nagyokra egy arán t? Olvassuk csak el ezt a könyvet, nézzük meg, ha valahol lá th a tju k ezt a film et, és tan u lju k meg belőle, hogy a jó felelet a jó kérdésnek is függvénye; viszont rossz kérdésre nem lehet jó feleletet kapni. K érdőjel a képernyő is. A kárm it kérdez, tan u lju n k meg jól felelni rá. A jövendő tévénézői — a jövendő em berei — így is kérdeznek bennün­ ket. Nem mindig tu d u n k közvetle­ nül felelni. N éha kapcsolódnunk kell valam ihez vagy valakihez, szavaz­ nunk m integy és megindokolni is, m iért vélekedünk úgy, ahogyan vé­ lekedünk. A dem okrácia iskolája ez; így az, m ásképpen nem. Á rnyékot v e th e t a jövendőre a képernyő is, árnyékot v eth etü n k mi is és mások is. Ism erjük meg a lehetőségeket, a tennivalókat. Felelj szépen, ha kérdeznek. Min­ dig kérdeznek. S mi is kérdezünk. K érdezzünk úgy, hogy szépen felel­ hessenek rá. H ogy szépen felelhes­ sünk rá. H ogy m egfeleljünk em beri kötelességeinknek. Így vagy ú g y : felelősek vagyunk m agunkért, u tó ­ d ain k ért, a világért. Zay László

Tallózgatás teológus szemmel A dialógus új fóruma Lukács József v áratlan halálakor úgy tű n t, hogy p ó to lh a ta tla n em ber h u llt ki a jó ért, egym ás jobb meg­ értéséért m unkálkodók sorából és ezzel elodázódik a m a rx ista —keresz­ ty é n dialógus péld am u tató m ódon elindult folyam ata. Most a nagy em ber elvesztését fájlaló gyászt re­ m énysugár enyhíti. 1987. m árcius 27-én m egalakult a M agyar T udo­ m ányos A kadém ia felügyelete a la tt a M agyar Filozófiai T ársaság, mely az ideiglenes alapszabály szerint „tö m ö ríti azokat a hazai filozófus k u ta tó k a t, o k ta tó k a t, valam in t m ás

tudom ányágak filozófiai kérdésekkel foglalkozó m űvelőit (tegyük hozzá: világnézeti különbség nélkül), akik rendszeres, tudom ányos, illetve szín­ vonalas o k tató i tevékenységet fejte­ nek ki.” A T ársaság célja is figyelemre m éltó: „ a filozófia tudom ányos m ű­ velésének elősegítése, a m agyar filo­ zófiai k u ltú ra gazdagítása” . E nnek során a T ársaság „előm ozdítja a filozófia hazai művelői közötti együttm űködést és eszmecserét, szor­ galm azza a fontosabb k u ta tá si ered­ m ények széles körű m egism ertetését, a filozófia és a term észet-, illetve társadalom tudom ányok szorosabb

kölcsönös kapcsolatait, elmélet és gyakorlat term ékenyebb viszonyát, a filozófia társadalm i hivatásának teljesebb és felelősebb kibontakoz­ ta tá s á t.” E nnek a célnak érdekében előadá­ sokat, v itá k a t, konferenciákat, fel­ olvasó üléseket, vándorgyűléseket szervez és kezdem ényez, valam int kiad v án y o k at jelen tet meg. A T ársaságnak június 9-én ala­ k u lt meg a vallástudom ányi szak­ osztálya. Az alakuló ülésen számos, vallással foglalkozó m arxista tudós és a különböző egyházak teológusai jelentek meg és lettek tag ja i a T á r­ saságnak. E z nem kevesebbet jelent,

253

m in t azt, hogy egy, a M agyar T udo­ lyezni a m ásiknak a helyébe, annak lélek nagy titkairól. Nincs m ásként m ányos A kadém ia által irá n y íto tt körülm ényeibe, gondjaiba. ez a k ö te t többi írásaiban sem. T ársaság fogja össze m arxista — A hiteles dialógus fontos követel­ B o tty á n Ján o s tudós riporter volt. keresztyén párbeszédben résztvevő m énye a n y itottság egymás igazsá­ M inden a d atn ak gondosan u tá n a ­ p artn erek et, m int egyenrangú, közös gai irán t. Nem tu d u n k bízni abban, já r t, m érlegelt, k u ta to tt, de egyet­ tudom ányos társaságban dolgozó t a ­ a m it nem ism erünk. E zért a p árb e­ len leírt m ondata sem izzadtság­ gokat. E z t a szakosztály vezetőségé­ széd folyam án késznek kell lennünk szagú. Régen keresem titk a n y itját. nek összetétele is tükrözi, hiszen el­ arra, hogy korrigáljuk helytelen is­ E z a régi, 1950 elején m egjelent nökei: K ónya Istv á n professzor, a m ereteinket a másik p artn errel k a p ­ írás zárja a kulcsot, m elynek utolsó debreceni K ossuth Lajos T udom ány­ csolatban. E z m egkönnyiti a bizalom m ondata a válasz: „A zóta vidám egyetem tanszékvezetője és N y íri fejlődését, ha senki sem állítja, hogy és boldog vagyok, s jókedvű hálával Tam ás professzor, a budapesti H it­ a teljes igazság birto k áb an v a n .” végzem a rám bízott m u n k á t.” tud o m án y i A kadém ia nem zetközi (Theológiai Szemle, 1984. 182. oldal.) A k ö te t egyharm ada A dyról szól. rangú ta n á ra . A szakosztály alakuló Nem egy írás jelentős tégla, fara­ ülésén Horváth P á lt, a M agyar T udo­ g o tt kő, az A d y -k u tatás palo tájá­ m ányos A kadém ia Filozófiai Intéze­ Belényestől Segesvárig ban. B o tty án Ján o s az Istennel bir­ tének tudom ányos m u n k a tá rsá t vá­ kózó, győző és a legyőzött A dy laszto tták titk á ru l, valam in t négy Az egyik egyházi lapunk szer­ ta g o t jelöltek az elnökség m u n k ájá­ kesztőjével, régi jó barátom m al be­ E ndre érdekli. C salhatatlan újság­ írói ösztönnel tá r fel ism eretlen ad a­ na k tám o g atására. Ezek Jóri János, szélgettem a m inap. to k a t, k iad atlan A dy-leveleket k u ­ a Pécsi Ja n u s P annonius T udom ány­ — H ogy álltok? V an anyagotok? t a t fel, s közben rem ek p o rtrét fest egyetem ről, Lendvai L. Ferenc, a — érdeklődtem . a költő gráci szabójáról Julius Gaál b udapesti E ötvös Loránd T udom ány­ — V an elég kéziratunk, versünkm esterről, és mégis A dy az em ber lep­ egyetem ről, Szigeti Jenő, a Szabad­ értekezésünk, bibliai elm élkedésünk, egyházak Lelkészképzőjének ta n á ra m inden m ás anyagunk, csak a h a­ leződik le előttünk. B o tty án Já n o st mégsem csupán az irodalom történeti és Turai Alfréd, a szegedi róm ai gyom ányos újságírói m űfajok hiá­ érdekesség foglalkoztatja. Az igazi katolikus h ittu d o m án y i főiskola filo­ nyoznak, ebből v an kevés, pedig az zófia tan ára. olvasó erre várna. — E z a meg­ tém a, am iért a fáradságot nem is­ merő k u ta tá s folyik az, hogy A dy Az alakuló ülésen m eg v itatták a állapítás az egész egyházi újság­ E ndre és a reform átus egyház külö­ szakosztály program tervezetét. Az írásunk szom orú mérlege. nös, rendhagyó viszonyát tisztázza. E k k o r ism ét eszembe ju to tt B oty­ előzetes tervek szerint a szakosztály K i tu d ta például azt az irodalom foglalkozik a vallással m int filozó­ tyán János, aki m inden bizonnyal történészek a v a to tt seregében, hogy fiai problém ával, a vallástudom ány egyik legjelentősebb újságíró-prédi­ id. Szabó A ladár m eglátogatta beteg­ rendszerével, módszereivel, a mai k á to ru n k volt. (A zután azon kezd­ ágyánál a költőt, am inek nyom án vallásosság szerepével hazánkban, tem gondolkodni, hogy újságíró és imaközösség alakult, am ely A dy ennek szerepével a m agyar és az p réd ik átor m ennyire hasonló hiva­ m egtéréséért im ádkozott? B o tty án egyetem es k u ltú ráb an . Fontos hang­ tás, és ennek a hián y n ak mélyén Ján o s kinyom ozta A dy E ndre Bib­ sú ly t k a p o tt a m agyar teológia tö r­ ta lá n az is m eghúzódik, hogy ige­ liájának kalandos tö rté n etét, fel­ tén etén ek feltárása és az etikai k ér­ h irdetésünk m aisága, á tü tő ereje k u ta tta H aypál Benőnek a költő dések vizsgálata. A szakosztály te r­ k o p o tt meg.) esküvőjén és a tem etésén elm ondott vezi az interdiszciplináris kérdések N éhány nap ja ho zta a posta beszédét. A m ikor ezeket a rem ek, vizsgálatát is. B o tty á n Ján o s tan u lm ányainak, iro­ tudom ányos igényű, szépen m egírt A szakosztály — felolvasó ülése­ dalm i leveleinek posthum us k ö te té t: írások kö zö tt böngésztem , sokszor k e t tervez és k iadványokban k ív án ja „Belényestől Segesvárig” — ez a eszembe ju to tt B o tty á n Ján o s egyik közkinccsé ten n i a közös m unka címe. Régebbi, főként irodalm i ihle­ m ondata, am ikor a Confessio 1981-es során elért eredm ényeket. Megkez­ tésű írásokból v á lo g ato tt k ö te t ez, évfolyam ában az „ Új értékek és dődik a vallástudom ány m agyar m elynek írásait első m egjelenésük­ tévedések az A dy -k u tatásb an ” című nyelvű bibliográfiájának összegyűj­ k o r külön-külön is olvastam . Most ta n u lm án y á t kezdte: „ K i gondolná, tése, m ely hasznos segítséget ad beleolvasva a szépen k iállíto tt könyv­ hogy A dy halála u tá n h a tv a n k é t be, m ely a R ád a y Kollégium sokszo­ évvel is akad n ak vak ító an fehér fol­ m ajd a további k u tatáso k n ak . rosító m űhelyének gondos m unká­ to k élete és utóélete ném ely terüle­ A szakosztály dialógus kerete, m űhely, ahol a k ereszty én —m ar­ já t dicséri, ú jra rab ja lettem az írá­ té n .” x ista párbeszédnek B u dapesten, 1984 soknak. A m ásik nagy, akiről B o tty án H ogy m iért? Irodalom ról beszél Ján o s szívesen írt, „ a legszebb m a­ feb ru árjáb an elh atáro zo tt irányelvei m egvalósulhatnak. E m lékeztetőül a k ö te t szinte m inden írása, mégis gyar nyelven író költő” — A rany idézzük ennek a fontos dokum en­ m indegyikben többről, em beri t i t ­ János. A Debreceni K ollégium ban tu m n ak a legfontosabb alapelveit kokról, a h it titkáról, az Istenhez ta r to tt előadásában (Confessio, — m unkaprogram ul: „A párbeszéd ta rto z á s m egfoghatatlannak tűnő 1983/1. szám) A rany Ján o s hitének nem küzdelem , ahol m inden egyes csodájáról v a n szó, a dokum entu­ forrásvidékéről küld forrásértékű résztvevő vagy csoport a z t keresi, mok p ontosan fe ltá rt tényanyaga tu d ó sítást. K o rt festő m egállapí­ hogy a m ásik felett győzelm et aras­ m ögött a m egfoghatatlannak tűnő tásai — m in t például az az észre­ son. Ú gy kell értelm ezni, m in t gyü­ hitről. vétel, hogy A rany születése évében A k ö te t indító írása — „ R ip o rt ünnepelték először szabadon a refor­ mölcsöző találkozót, am elyben m in­ den résztvevő n y ito tta n és gondosan önm aga m ról” — a kulcs. Első pilla­ máció évszázados fordulóját — jól odahallgat a p artn erre, am ennyire n a tra egy bravúros újságírói ö tlet: érzékeltetik A rany kegyességének, képes megkísérli m egérteni a m ásik B o tty á n Ján o s önm agát ü lte ti m a­ hitének forrásvidékét, egyházi h á t­ világnézetét és politikai álláspontot gával szemben a m egkérdezettek terét. E bből az írásból m egtudjuk, olyan pontosan és m élyen, am eny­ szám ára fe n n ta rto tt fotelba. De h a­ hogyan ta n u lta k a debreceni kollé­ nyire az lehetséges. M inden részt­ m ar kiderül, hogy it t többről, m ás­ gium diákjai, vagy azt, hogy m ilyen vevő p róbálja meg m agát belehe­ ról van szó: hitről, hivatásról, a volt az a Biblia meg énekeskönyv,

254

am iből a betűvetés tu d o m á n y á t t a ­ nu lta a költő. E nnek a tan u lm án y ­ nak is az a legérdekesebb része, am iben A rany Ján o s hite u tá n nyo­ moz B o tty á n : aki A dy szerint „k ál­ vinista teológus” volt. Verseinek elemzése nyom án állapítja meg, hogy „teológiája a Biblia kegyelem ­ ta n á ra épül, mégpedig Isten gazdag kegyelm ére” . Ismeri A rany a bűn Biblia szerinti lényegét, a hála m ély­ ségét, m elyet valóságában élt meg. E nnek a forrása: a Biblia és a zsol­ táro k ism erete volt. Megvizsgálja B o tty á n A rany Ján o s egyházhoz való kapcso latát is, azokat a d okum entum okat, am e­ lyek arról tanúsk o d n ak , hogy m i­ lyen k apcsolatban állt a reform átus gyülekezetekkel, hogyan tá m o g a tta az énekeskönyvi reform ügyét. B o tty á n Ján o s irodalom történeti k u ta tá sa in a k összefoglalója tiszte­ letbeli doktori székfoglaló előadása, am ely a B udapesti R eform átus Teo­ lógiai A kadém ián 1982. április 28-án hangzott el „A F áklyától — az Abigélig” címen. E b b en a tan u l­ m án y b an nem kisebb felad atra v ál­ lalkozik a szerző, m in t arra, hogy m egvizsgálja, hogyan tükröződik az egyház képe az ú jabbkori, 1917 u tá n i m agyar irodalom ban. „Az egy­ ház történelm e, élete és tan ításai éppen úgy hozzátarto zn ak a szépirodalom hoz, m int a nem zet, az emberiség, s az em ber küzdelm ei, győzelmei vagy bukásai, örömei — tém aként él egyházunk a m inden­ kori szépirodalom ban: történelm é­ vel, intézm ényeivel, m últbeli s jelen­ kori tetteiv el, tan ításaiv al; mégpe­ dig m ind etikájával, m ind teológiá­ jáv a l eg y ü tt” . De hogyan lehet a regényekben, versekben szunnyadó inform ációt teológiailag k a m a to z ta t­ ni, egyházunk és a h it szám ára hasz­ nosítani ? E rre ad p éld át ez a rem ek tanulm ány. Legújabbkori kegyes­ ségtörténetünk legfontosabb vonula­ ta i bontakoznak ki B o tty á n k u ta ­ tásai nyom án, melyek a rra a mindig időszerű kérdésre segítenek v ála­ szolni, hogy hogyan is h itte k a gya­ k o rlatb an a huszadik század első h a tv a n évében az emberek. A vizsgálódás eredm ényét B oty­ ty á n Ján o s így összegzi: „A z iroda­ lom sommás ta n ítá sa az, am it Szabó P ál így fogalm az meg: Ú j igék kelle­ nének!” Ez teológiai nyelven pon­ tosítv a: az új reformáció igényét jelenti. S ezzel egyetértünk: ez a mi im ádságunk is. H árom időszerű fel­ a d a tra in t ben n ü n k et a szépiroda­ lom, s m indegyik valam iben tö b b et kíván. A sáfár tö b b hűsége, m ert az m egkívántatik. Több szeretet a fele­ b a rá tu n k é rt és több im ádság az

em beriségért, m ert m indkettő K risz­ tu s parancsa.” A k ö te t harm adik harm adában szívet gyönyörködtető útileveleket o lvashatunk, m elyben a Körösök vidékének szépséges tá ja i, tem plo­ m ainak, egyházainak m últja a sze­ mélyes emlékezés melegében teljese­ dik ki képpé. E gyháztörténelm i ihle­ tésűek ezek a levelek, m ert bennük h ajd a n volt papok árnyai, arcélei tű n n ek föl, de m indig jelen v an az irodalom is. Számos, versek m ögött meghúzódó tito k is lelepleződik itt. B o tty á n János kötete — a könyv­ h étre jelent meg. A nyagát dr. Boty­ tyán Jánosné g y ű jtö tte össze, K irály László szerkesztette és a R áday Kollégium sokszorosító m űhelye ké­ szítette el. Illesse köszönet m indazo­ k a t, akik a szépért, jó ért fáradoztak. R em éljük, hogy a könyv üzenetét nem ro n tják a szép számmal a szö­ vegben m aradó sajtóhibák, melye­ k e t szám lálgatván m ost is látom b ehunyt szemmel B o tty án szerkesz­ tő ú r szigorú, szelíd, jó ra intő, mo­ solygós te k in te té t, aki ilyen pon­ gyolaságot nem tű r t el sohasem.

Kossuth vallása A m ai ébredési m ozgalm ak utáni pro testán s kegyesség valam i külö­ nös előítélet alapján könnyen azt hiszi, hogy a racionalista vagy a liberális teológia lényegében nem volt m ás, m in t az értelem lázadása a h it ellen, vagy egyszerűbben szól­ va egyik form ája az „ateizm usnak” . A liberális vagy racionalista korszak kegyességéről a szakirodalom sem szokott beszélni. Mindezek egy K ossuth-levél k ap ­ csán ju to tta k az eszembe, am iről az U nitárius É let 1987. 2. szám a a d o tt h írt. Kovács Ján o s u n itárius kollé­ gium i ta n á r 1884-ben A m erikában já rt. I t t találk o zo tt össze özv. Stearns M ária asszonnyal, aki Kos­ suth E m ília nevű húgával igen belső b arátság b an volt. Tőle k a p ta meg K ossuth édesanyjának daugerreotyp arcképét. E z t ú tb a n hazafelé á ta d ta K ossuthnak. E z t köszöni meg K os­ su th egy 1884. m árcius 18-án kelt, kézzel írt levelében. A levél az U ni­ táriu s L evéltár birto k áb a került 1987 jan u á rjá b an . A hosszabb levél­ ben K ossuth nyilatkozik A m eriká­ hoz és az unitáriusokhoz való viszo­ nyáról is. Többek k ö zött ezt írja: „É n , am int tu d ja tiszte lt T an ár úr, nem tartozom az unitáriusok fele­ kezetéhez. Evangélikus szülőktől születtem , evangélikus vallásban ne­ v eltettem , s lelkem ben jól érzem m agam at L uthernek azon ta n a mel­ le tt, m ely a lelkiism eretet em anci­ p álta, m időn a keresztény vallás

kútfejének a Szentírást, az edénynek pedig, mellyen azon kútfőből m erí­ teni kell, nem a bárm i néven nevezett tekintély dictátorságát, hanem az észt, az egyéni szabad ítéletet jelölte ki, melynek nincs m egtiltva semmi Syllabusok által, hogy azon m ásik, azon nem íro tt könyv revelatioiból is m erítsen, m elynek neve: term é­ szet, s m elynek úgy a porszem ben, m int a világok m yriadja iban n y ilat­ kozó öröktörvényei örök tö rv én y ­ hozóra vallanak. A ztán, h a a vég­ telen jövőbe, a végtelen m últ ta n ú ­ ságainak üvegén tek in tik , mely azt m u tatja, hogy a term észet örök Istenének, a m indenséget fen n tartó örök törvényein kívül nincs semmi állandó a nap a la tt, nem ta g a d h a ­ tom , hogy igaza leh etett B yronnak, m időn azt írá: hogy “ religions tak e th eir tu rn s and other creeds will rise w ith o th er years” . (A vallások változnak és m ás idővel más h it­ form ák keletkeznek.) De h á t nem habozom bevallani, hogy amíg B y­ ron ezen jó slata beteljesednék, az unitárius hitvallásnak volnék h a j­ landó legterjedtebb s legtovább ta rtó jövendőt ígérni és pedig azért, m ert a fősúlyt nem transcendentális speculatiókra, m elyeknek eredete az indus V édákra vezethető vissza (Tri­ m urti), nem m ysticus dogm áksa, m elyeknek egyném elyikéről írva van: „credo, quia absurdum ” , hanem K risztus erkölcstanára, az em ber­ szeretetre fekteti, mely a társas lénnyé alk o to tt emberiség tökélete­ sedésének törvénye, m elynek ural­ m a nélkül soha nem lesz m egadva az emberiségnek az a nagy áldás, m elyet K risztus e szavakkal k ív án t követőinek: „béke legyen veletek!” De sokkal inkább kívül állok az éle­ ten , m intsem hogy ítélhetnék.” Ezek a nemes, veretes szavak jól tükrözik a liberális kor hitét, ke­ gyességét, am elynek megismerése, feltárása sürgető feladat. E z jelle­ m ezte m últ századi nagy íróink h ité t is. Nem vallástalanság vagy burkolt ateizm us ez, hanem a h it­ nek egyféle, ta lá n sok ponton v ita t­ h ató, de m indenképpen feltárandó, m egismerendő form ája.

Adjatok tiszteletet az életnek Jelentős kiállítás nyílt B udapes­ ten, a Goldm ark Terem ben. A Ma­ g yar Izraeliták Országos K épvise­ lete által rendezett tá rla t an y ag át néhány hazai közgyűjtem ényünk anyagával kiegészítve, a Tel Aviv-i N ahum G oldm ann Múzeum bocsá­ to tta rendelkezésre, mely a m agyar zsidóság tö rté n e té t vázolja fel nagy hozzáértéssel, szemléletesen. A félig ism ert m últ — veszélyes.

255

Téveszm éknek, rom boló indulatok­ krónika szerint heves missziói had­ állandó kiállításáról — „E vangéli­ nak lehet melegágya. A megismerés já ra t u tá n „úgy űzé őket an n ak ­ kusság a m agyar k u ltú ráb a n ” a viszont a megbékélés ú tjá n a k első u tá n a k i egész M agyarországból, és címe — a Theologiai Szemle hasáb­ lépése. A kiállítás ezt a jószolgálatot nem v evé el semmi m arhájokat ” . ja in m ár szóltunk. Most csak néhány vállalta. Pusztai Ferenc művelődési Az elm enekültek helyére néhány év m ost láth a tó egy-egy tárlós m ini­ m iniszterhelyettes m egnyitóbeszédé­ m úlva új családok jö tte k . M átyás kiállításról szeretnénk szót ejteni. nek bevezetőjében h an g zo tt el az a k irály nem csak a népm esék szerint Ezek a kiállítások egy-egy lelet­ gondolatsor, am i ezt a kiállítást fon­ volt igazságos király . Ő a lap íto tta együttest, vagy egy egyháztörténeti to ssá teszi. „A fontos és jó k iállítá­ meg a zsidó prefek tú rát. M átyás jelenségű esem ényt, vagy szem élyt sokat sajátos o ptika jellemzi. E g y ­ u tá n N agyszom batban fellobogtak m u ta tn a k be és így sok máig érő szerre szolgálnak m esszelátóként, az első m áglyák, pedig a m agyaror­ tanulságra irán y ítják a gyorsan fe­ m ikroszkópként és tükörk én t. S szági zsidók ekkor m ár részei voltak ledő utó k o r em lékezetét. Most is m indegyik szerepükben, m indegyik a nem zetnek. A m ikor a törökök el­ — az idegenforgalmi szezon derekán lehetőségükben feltételezik a figyelő foglalták B udát, a főváros zsidóinak látu n k érem kiállítást, mely egy em bert. A figyelő em ber — ha m éltó egy részét Törökországba h u rc olták. N D K -ból való L u th er érem gyűjte­ e szóra — higgadt és bátor. A nnak A szám űzött m agyar zsidók e g y ü tt­ m ény. N éhány tabló, tárló Raffay kell lennie. A kár m esszelátóba te k in ­ m a ra d ta k : to v áb b ra is m agyarul Sándor püspökre em lékeztet. De van tü n k , a k á r m ikroszkóp fölé hajol­ beszéltek, m agyar zsidónak érezték, egy elfelejtett évfordulóra emlékez­ ju n k , a k á r tü k ö r elé álljunk, m aga­ v allo ttá k m agukat. tető „k iállítás” is. A címe — ennek ta rtá su n k , vállalkozásunk — lénye­ A k iállítás gazdagon dokum en­ a rövid beszám olónak is ez áll az gét te k in tv e — m indig a szembe­ tá lja a reform kortól kibontakozódó élén — „ Is te n t félni, h a zá t szeretni nézőé. A tényekkel, a tén y ek értel­ zsidó életet, az em ancipáció körüli tőlünk tan u ljá to k ” . A kicsi tá rla t mével szembenézőé. A fontos és jó harcokat, a zsidóság belső életének az eperjesi vértörvényszék három kiállítások te h á t ezt az em berhez, esem ényeit; a m agyar k u ltú ráb an százados — elfelejtett — évforduló­ az emberi értelem hez igazán illő hely­ b e tö ltö tt szerepét. A fasizm us em­ ján a k állít em léket. N yom tatván yok bertelenségének szomorú képeire op­ és m egbám ult fotók és iratok tá rsa­ zetet terem tik m eg.” Aki a gondosan v álo g ato tt képek, tim ista válasz a jelen, am i 1944 vész­ ságában egy fatalp ra szögezett vas­ dokum entum ok k ö zö tt n y ito tt szív­ terhes n apjaiban hihetetl ennek tű n t. nyárs em lékeztet a szomorú évfor­ A m ú ltra — emlékezni, a jelen­ dulóra. E rre a nyársra tű z té k fel vel, gondolkodva k ö rü ljár a tablók között, nem csak a m agyar zsidóság ben élni, a jövőben rem énykedni, egykor a Zólyomi R advánszky Pannóniáig nyúló történelm éről k ap bízni kell. Ez ennek a kiállításnak György levágott fejét, aki 42 tá rsá ­ képet, hanem a tolerancia, a tü re ­ a legfőbb ta n ítása. „A kiállítás — val e g y ü tt életét v esztette protes­ lem és a vallásszabadság viszontag­ m o n d ta a m egnyitón Nicole Gold­ táns hitéért. H árom száz évvel ezelőtt a d o tt en­ ságos hazai történelm éből is k ap íze­ m ann asszony, az E urópai Zsidó H it­ lítőt. A m egnyitón többször is el­ községek T anácsának igazgatója — gedélyt I. L ipót császár és király h an g zo tt: ez a kiállítás a fiatalokért tisztelgés a m ú lt előtt. M indazonál­ az „eperjesi vértörvényszék” felál­ készült, hogy emlékezzenek, a kívül­ ta l a rem ény üzenete is a jövő szá­ lítására. E lnöke a p rotestáns és valókért, akik közül egy névtelen m ára. A héber nyelvben v an egy m agyargyűlölő A ntonia Caraffa ge­ ezt a sóhajt irta a világhírű M agyar hagyom ányos kifejezés, m elyet mi nerális. Az 1687 február elején Zsidó Múzeum em lékkönyvébe: „m i­ boldog alkalm akkor használunk: — B uda visszavívása u tá n öt hónap­ lyen k ár, hogy olyan keveset tu d u n k Löcháim : — az É lete. Ezzel az egy­ pal — felállított bíróság sietve m un­ önökről” . A kiállítás szándéka ön­ szerű szóval fejezem be én is: kához lá to tt. Sáros megye szék­ m agán tú l m u ta t: E g y ü ttéln i ta n ít, Löcháim .” — A kiállítás ta n ítá sa helyén, a protestantizm us fellegvá­ a rra a tito k ra a k a r elvezetni, hogy h á t nem kevesebb, m in t ez a m on­ ráb an dolgozott a bíróság. H am is hogyan lehet a m ásfélét, a m ás val­ d a t: „A djatok tiszteletet az élet­ tan ú k k a l, csalfa ígéretekkel próbál­ tá k m egtörni a m egidézett lelkipász­ lásút, a m ásként élőt és gondolko­ n ek.” torokat. A zt próbálták bizonygatni, d ó t elfogadni, hogyan lehet azt is hogy az eperjesi polgárság az evan­ m egérteni, akivel nem értek egyet. „Istent félni, hazát szeretni gélikus egyház szám ára g y ű jtö tt A valóság ereje, a legjobb védekezés tőlünk tanuljátok” pénzekből Thököly Im rét és a M un­ a gyűlölet ellen, és erre az erőre nagy kács v á rá t védelmező Zrínyi Ilonát szükségünk v a n m ai feszültségektől V an egy kicsi m úzeum a belváros­ tám o g a tta. N éhány hónap leforgása terhes világunkban. ban, am ely időről időre meglepi az a la tt 24 em bert kivégeztek, három ­ A képeken — melyek a M agyar érdekesre, a m últ tanulságaira éhes százat m egkínoztak. A kegyetlenke­ Zsidó M úzeum tu lajd o n áb an m arad­ láto g ató it egy-egy m ini kiállítással. nak a pannóniai zsidóság tö rté n e té ­ Az Országos E vangélikus Múzeum a déseket még a törvényszék elnöke, W allis ezredes is m egsokalta és le­ nek emlékeitől napjainkig ível a D eák téren 1973 ó ta teljesíti h iv a­ m ondott tisztéről. m últból jelenig érő híd. A m agyar tá s á t: a m ú ltra ta n ít, hogy a jelen­ A pozsonyi országgyűlés tilta k o ­ történelem évlapjain I. László tö r­ ben segítsen eligazodni, szolgálni. A zására rendelte el L ipót a tö rv én y ­ vénykönyve emlékezik meg a zsidók­ falak — történelm iek. A P esti E v a n ­ szék feloszlatását, sőt három hónap ról, zsinati h atáro zato k alap ján p ró ­ gélikus Egyházközség m egalakulása m ú ltán az áldozatok hozzátartozóit b álja tilalm akkal szabályozni létü ­ csak a türelm i rendelet u tá n v ált is k á rta la n íto ttá k . A generális dics­ k e t. A rá n k m a ra d t töredékes em lé­ lehetségessé. Az első Pest-B udai pro­ telenül fejezte be életét. 1693-ban k ek viszont azt bizonyítják, hogy a testán s Isten-háza 1795-ben az ak ­ m indenkitől elhagyatva őrülten h alt honfoglaláskori zsidóság magyarul be­ kori K áposztáspiacon — a m ai D eák meg. szélt és m agyar szokásokat kö v etett. téren épült. Az épületet K rausz A kis kiállításért, em lékeztetőért A m agyarországi zsidóság első Ján o s tervezte és építette. A m ai illesse köszönet dr. F abiny T ibort katasztró fája, az 1364-ben bekövet­ m úzeum 1978-ban elkészült belső és a kis m úzeum figyelmes, jóért, k ezett kiűzetésnek nem az antisze­ terének kiállítási része a Krausz-féle szépért lelkesedő m unkaközösségét. m itizm us v o lt az oka, hanem a v a k ­ épület belső terének egykori im a­ buzgó krisztianizálás. Az egykorú term ében v an elhelyezve. A m úzeum Szigeti Jenő

256

CONTENTS OF NO 1987/4

INHALT D ER NUMMER 1987/4

S T U D IE S : E rn ő O ttlyk: T he T heology of B ishop Z o ltán K á ld y — J a n de W aard: T ran slatin g th e Old T e sta m e n t T o d ay (The a u th o r is a n ad v iso r-ex p ert of tra n sla tio n s a t th e U n ite d B ible Societies. T his stu d y w as delivered as a n address a t th e B u d a p est R á d a y Col­ lege on A pril 28, 1987) — Jörg Z in k : G od’s R evealed W ord Is a t S tak e. A n E xegesis of G en 1,1— 2,4 (A n address delivered a t th e X X I In d C hurch D ays of th e E K D in F ra n k fu rt, J u n e 17— 21, 1987) — M rs. Éva F óris, née K a lós : “ Conscience” a n d “ P leading G u ilty ” in B onhoeffer’s " E th ic s ” — A n ta l Véghelyi: Calvins I n stitu tio n a n d L u th e rs S m aller C atechism — E rnő Ottlyk: T he “ R e d em p to ris Ma­ ter” a n d th e Y e a r of M ary — Catharina J . M . H alkes: W om an — M an — H u m a n B eing — Dieter W ittm a n n : W h a t A dvice Can W e G ive from a P sy ch o -an aly tical P o in t of View to Those W ho W ill C om m it S uicide? — Jürgen M o ltm a n n : T he Sufferings of the P re se n t D ays. T h e Church a n d Its M artyrs W O R L D R E V IE W : József Szűcs: T h e M inyung Theology in S outh C orea — Gábor Isé p y : C hurch D ays in F ra n k fu rt H O M E R E V IE W : Tibor Szabó— A ndor Z allár: W e R em em b er Al­ b e rt S zent-G yörgyi — Richárd H örcsik: Á ron Szilády W as B orn 150 Y ears Ago — A ttila K ocsis: P é te r B od, th e “ Com m on P rid e of T ran sy lv an ia” . W as B orn 275 Y ears Ago — M ih á ly M á rku s: T h e S e rv an t B uilding in Silence. Géza N agy, C hurch-H istoriogra ­ p h e r of K olozsvár, W as B o m 100 Y ears Ago C U L T U R A L C H R O N IC L E : László Zay : Does th e F ilm O versha­ dow th e F u tu re ? — Jenő Szigeti: G leaning w ith th e E yes of a T h e­ ologian

S T U D IE N : E rnő O ttlyk: D ie Theologie des Bischofs Z o ltán K áld y — J a n de W aard: Die Ü bersetzung des A lten T estam en ts h e u te (D er V erfasser ist ein F a c h b e ra te r fü r Ü bersetzungen beim W eltb u n d der Bibelgesellschaften. Diese S tudie w u rd e als ein V o rtrag a m 28. A pril 1987 im B u d a p ester R á d a y K ollegium gehalten) — Jörg Z in k : D as geoffenbarte W o rt G ottes ist aufs Spiel gesetzt w orden. E x e ­ gese von G en 1,1— 2,4 (E in V o rtrag g ehalten w ährend d e r X X I I. K irch en tag e der E K D vom 17. bis 21. J u n i 1987 In F ra n k fu r t am M ain) — F rau Éva Fóris, geb K a lós: „G ew issen“ u n d „S ich-S chul ­ dig-Beken n e n “ in B onhoeffers „ E th ik “ — A n ta l V éghelyi: Calvins In stitu tio n u n d L u th e rs K leiner K atechism us — E rnő O ttlyk: Die „R ed em p to ris M ater“ u n d das M a rien jah r — Catharina J . M . H alkes: F ra u — M ann — M ensch — Dieter W ittm a n n : W elchen R a t k önnen w ir aus psychoanalitischem G esichtspunkt geben d enen, die einen S elbstm ord begehen w ollen? — Jürgen M oltm an n : Die L eiden d e r G egenw art. Die K irch e u n d ih re M ä rty rer W E L T R U N D S C H A U : József Szücs: Die M injung-Theologie in S ü d ­ k orea — Gábor Isé p y : K irch en tag e in F ra n k fu rt H E IM A T R U N D S C H A U : Tibor Szabó— A ndor Zallár: A lb ert S zentG yörgyi zum G edächtnis — R ichárd H örcsik: Áro n S zilády w urde v o r 150 J a h re n geboren — A ttila K ocsis: P é te r B od, d e r „g em ein ­ sam e Stolz S iebenbürgens“ , w urde v o r 275 J a h re n geboren — M ih á ly M á rku s: D er schw elgend b au en d e D iener. Géza N agy, K irch en ­ geschichtlich tler von K olozsvár, w urde v o r 100 J a h re n geboren K U L T U R E L L E C H R O N IK : László Z a y : B e sc h a tte t d e r B ildschirm die Z u k u n ft7 — Jenő Szigeti: Ä hrenlese m it d e n A ugen eines T h eo ­ logen

E szám ára 68,— Ft

A REFORMÁTUS SAJTÓOSZTÁLY KIADVÁNYAI: Nagy családi Biblia Kis családi Biblia Képes Újszövetség Angol—m agyar Újszövetség

280,— F t 150,— F t 300,— F t 170,— F t

Könyveink közül ajánljuk: Dr. Tóth Károly: Gyökerek és távlatok 95,— F t Juhász Zsófia—Sátory Gabriella: Zöld füvecske a mezőben 94,— F t Geschichte und Gegenwart der Reformierten Kirche in Ungarn 319,— F t K om játhy Aladár: A k itántorgott egyház 112,— F t Szénási Sándor: Kálvin emberi arca 47, — F t Takács Béla: Református templomaink úrasztali t erítői 200,— F t Csuka Zoltán: Bizonyságul 64,— F t Bódás János: Számadás 85,— F t Kincsesláda I. 135,— F t Kincsesláda II. 100,— F t Kiss Géza: A lélek harangja 95,— F t Bereczky Albert: Van-e ú t Istenhez? 61,— F t K om játhy Aladárné: A Szentföldön jártunk 198,— F t Szentmihályiné Szabó Mária: Lorántffy Zsuzsanna 125,— F t Szentmihályiné Szabó Mária: Örök társak 120,— F t K álvin János: T anítás a keresztyén vallásra 150,— F t Budai Balogh Sándor: Vad vizek futása 84,— F t Tótfalusi Kis Miklós: Apologia Bibliorum (A Biblia védel­ mében) 199,— F t Nagy Zsuzsa: A huszonnegyedik óra 170,— F t Kálvin János: Kik a boldogok? 37,— F t B ottyán János: H itünk hősei 98,— F t Tóth-M áthé Miklós: Nábót szőlője 91,— F t Muraközy Gyula: Késő vallomás 84,— F t B udai—Herczeg: Az Újszövetség története 130,— F t Dr. Tóth Kálm án: A régészet és a Biblia 115,— F t H. V. Morton: Pál apostol nyom ában 160,— F t Szénási Sándor: Mandulaág (versek, műfordítások) 135,— F t Hozzád kiáltok, Uram! (imádságos könyv) 73,— F t Kaphatók: A Protestáns Könyvesboltban (hétfőn szünnap) Budapest IX ., R áday u. 1. (a 15-ös autóbusz megállójánál), valam int a debreceni Református Könyvesboltban, Debrecen, Vörös Hadsereg ú tja 4 —6. Megrendelhetők: minden lelkészi hivatalban és a Református Sajtóosz­ tályon, B udapest XIV., Abonyi u. 21. Pf. 5. 1440

THEOLOGIAI SZEMLE M A G Y A R O R S Z Á G I E G Y H Á Z A K ÖKUM E N I K U S T A N Á C S Á N A K F O L Y Ó I R A T A

ALAPÍTVA

1925

A TARTALOMBÓL A maradék-egyház ószövetségi értelmezése Választott nép - megváltott eklézsia Dogmatika és etika viszonya Jézus és a törvény. Gondolatok egy megkezdődött diszkusszióhoz és egy befejezhetetlen témához A Mária-év a gyakorlatban ÚJ FOLYAM (XXX)

1987

5

TARTALOM T H E O L O G I AI SZEMLE 1987. szeptem ber—október Felelős szerkesztő: D. Dr. Ottlyk Ernő 1054 Budapest Szabadság tér 2. I. T.: 114-862

TANULMÁNYOK TÓTH KÁLMÁN: A maradék-egyház ószövetségi értelme­ zése ................................ ........................................................... 257 P A P P VILMOS: V álasztott nép — m egváltott eklézsia Ve­ télytársak? —Útitársak? — M u n k atársak ?.................... 262 P ETER D I DÁNIEL: Dogmatika és etika viszonya a refor­ m átus teológiában.................................................................. 274 BOROSS GÉZA: A katechéta személye — a Dunamelléki Egy­ házkerület Nyári Katechetikai Konferenciáján elhang­ zott előadás, Kecskemét-Emmausház, 1987. augusztus 11. 279

Felelős kiadó: Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa

ZAY BALÁZS: A legkorábbi újszövetségi töredék Qumrán­ b a n ? ................................................................................ 283

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

DISZKUSSZIÓ

1146 Budapest Abonyi u. 21. T.: 227-870

BOLYKI JÁNOS: Jézus és a törvény — Gondolatok egy meg­ kezdődött diszkusszióhoz és egy befejezhetetlen témához 286

Index: 26 842 H U ISSN 0133—7599

□ A Theologiai Szem le szerkesztő bizottsága: D. Dr. Bartha Tibor, elnök Dr. Görög Tibor, előadó D. Dr. Berki Feriz Hecker Frigyes D. Dr. Káldy Zoltán Kovách Attila Kürti László Viczián János Dr. Nagy Gyula Dr. Szakács József D. Dr. Tóth Károly Társszerkesztő: D. Dr. Pákozdy László Márton D. Dr. Tóth Károly Olvasószerkesztő: T arr Kálmán

Budapest, 1987. Egyetemi Nyomda — 87.6152

SIPOS ETE ÁLMOS: Kálvini tanítás a Szentírás ihletettsé­ g é rő l............................................... 292 KARASSZON ISTVÁN: A Szentírás tekintélyének reformá­ tus gyökerei — Kállay Kálmán em lékének...................... 296

VILÁGSZEMLE Ifj. PÁLL LÁSZLÓ: A nemzetközi ökumenikus ifjúsági munka teológiai felism erései.............................................................. 300 OTTLYK ERNŐ : A Mária-év a gyakorlatban — 1987. június 7-től 1988. augusztus 15 -ig ............................. 304

KULTURÁLIS KRÓNIKA ZAY LÁSZLÓ: „ . . . a század testének tulajdon alakját és le­ n y o m a tá t...” ......................................................... 308 SZIGETI JE N Ő : Tallózgatás teológus szemmel ..................... 312

KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE P. Tóth Béla: Devianciák proszociális kimenetelének feltételei, különös tekintettel az alapvető értékrend radikális átala­ kulásaira (Gyökössy E n d r e ) ....................................... 315 Ökumenikus szemle (- a - n )............................................................ 316

Felelős vezető: Sümeghi Zoltán igazgató Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatal­ nál, a Posta hírlapüzleteiben és a Hír­ lapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest V., József nádor tér 1. — 1900 —, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215—96162p én zforgalm i jelző­ számára. Előfizetési díj egy évre: 390,— Ft, egyes szám ára: 68,— Ft. Megjelenik kéthavonként.

Álmok, mesék tengerzúgása (Bodrog M iklós)......................

317

Az új katolikus népénektár (Máté J á n o s ) ................................. 320

A kézirat nyomdába adásának ideje: 1987. szeptember 5.

A SZERKESZTŐSÉG KÖZLEMÉNYE K érjük kedves m unkatársainkat, hogy lapunknak szánt kéz­ irataikat két példányban (egy m ásolattal) és a szabványnak meg­ felelő gépeléssel (oldalanként 30 sor, soronként 60 leütés) küld­ jék be. Kéziratokat, amelyeket nem mi kértünk, vagy előzetesen meg nem beszéltünk, nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

TANULM ÁNYOK A maradék-egyház ószövetségi értelmezése E nnek az írásnak a címéhez m ag y arázatk ént u ta l­ nom kell egy k o ráb b an m egjelent m ásik tan u lm ányra, m elynek a címe v o lt „A m aradék az Ó szövetségben” 1, s am ely bevezetőül szolgált az etnikai kisebbségben élők sorsának, helyzetének elemzéséhez. Az o tt el­ m o n d o ttak to v áb b fűzésénél em lékezetbe kell idéznem a „m arad ék ” fogalom ószövetségi alapjelentését: a m egm aradás, a túlélés feltételez k a ta sz tró fá t, próba­ té te lt, szétszóródást, de feltételezi az isteni kegyelem m egtartó, összegyűjtő szándékát is. A „m egm aradás” szó mediális értelm ű, elvont fogalom nak tű n ik , mö­ g ö tte azonban ak tiv itá s v a n : először is Istennek a cse­ lekvése, a z u tá n pedig em bereknek, népnek, egyháznak az Istenhez térése. Megtérés, m eg tartás, m egm aradás összefüggő kifejezések, ahogyan a z t az Ó- és Ú jszövet­ ség többször h an g o ztatja.2 H a egyházról beszélünk, eszünkbe ju t néhány klasz­ szikus kifejezés: Isten népe, a v á la sz to tta k közössége. Így azonban az egész Biblia alap ján állva elő ttünk áll nem csak az újszövetségi egyház, a keresztyénség, h a ­ nem az ószövetségi v á la sz to tt nép, Izráel is. Az u tó b ­ binak a sorsát a „m aradék-egyház” sorsának vizsgá­ latá n á l sem m iképpen sem ak arju k figyelmen kívül hagyni, h a m ár egyszer „ószövetségi értelem ben” be­ szélünk erről a m aradékról. Még ak k o r sem, h a az ószövetségi v álaszto tt nép m aradéka — egykori dön­ tése alap ján — m ás vonalon fo ly ta tja is lelki életét, m in t a K risztus követése m ellett d ö n tö tt keresztyén­ ség. Figyelem rem éltó hasonlóságok, eltérések, sőt k i­ áltó összeütközések ellenére tanulságokkal teljes a k é t­ féle közösség sorsa. A m a ra d ék -eg y h á z létrejö tte H a a m aradék-egyházról beszélünk, akkor ilyen ki­ fejezések ju tn a k eszünkbe: diaszpóra, szórvány, ki­ sebbség. Felvetődik a kérdés: hol, m ilyen területen, m ilyen körülm ények k ö zt él ez a m aradék-egyház? É s v a n egy m ásik kérdés is: m i hozta létre a m aradék­ egyházat, a szórványt, a kisebbségi helyzetet? A m á­ sodik kérdésre adandó válasz tu lajdonképpen az elsőre is feleletet ad. Az ószövetségi Isten-népe amíg h azájáb an élt egy töm bben, nem érezte, hogy a „világban” él. T örténeti isten-hitük v o lt: az Ú r vezette őket lakóhelyükre, az ígéret földjére, am ely pogány hiedelm ek ellenére az Ú r országa v o lt; ők o tth o n v o ltak benne, z á rt közös­ ségben. A diaszpóra-állapot, a n n ak az átélése, hogy egy idegen világban élnek benne, ak k o r kezdődött meg, am ikor a háb o rú k velejáró jak én t elkezdődtek a deportálások. A sszíriában, B abilóniábán a kényszerű áttelepülések következtében, idegen földön, táv o l az Ú r által ajándék o zo tt hazától, o tt kezdődött meg a ki­ sebbségi sors, a szórványhelyzet. L eírtuk m ár3, hogy m ilyen nyelvi, társadalm i, foglalkozásbeli változáso­ k a t h o zo tt ez m agával, sőt az istentisztelet m ódjának a m egváltozásával is j á r t; a változások közepette a szétolvadástól igazában a próféták által e rő sített val­ lásos közösségi élet m e n te tte meg ezt a „k eleti” dia­ szpóra-zsidóságot. M ert lé tre jö tt egy „ n y u g a ti” dia­ szpóra is, elsősorban E gyiptom terü letén . Ide m ár nem

deportálással k erültek zsidó csoportok, hanem önkén­ tes kivándorlás révén. K ö zv etett kiváltó oka ennek az em igrációnak is leh e te tt a háború. 2K ir 25,25—26 m u­ t a t egy péld át arra, hogy a babiloni háború végén egy terror-akció kapcsán hogyan k erü lt sor egy kivándor­ lásra (vö. J e r 41—44 r.). De le h e te tt az elköltözés oka a kereskedői vállalkozás is, am elynek régi (közelebbi) példája 1K ir 20,34-ben lá th ató , a dam aszkuszi zsidó kereskedelm i kolónia alapításakor. Az utóbbi m otívum azonban főként a perzsa és görög k o rb an lesz igazán jelentős: a N agy Sándor a la p íto tta A lexandriának szinte a lé tre jö ttétő l kezdve v an zsidó lakossága, és Jézus születése idején it t tö b b zsidó la k o tt, m in t Je ru ­ zsálem ben. E kk o rra azonban m ár az egész Földközi­ tenger partvidékén, K is-Á zsiában csakúgy, m in t E u ró ­ p áb an v an n ak zsidó közösségek. Az em igrációban élő zsidó lakosság szám át a róm ai birodalom terü le tén m integy négym illióra becsülik. A fogalm ak időközben v álto ztak . V an egy érdekes bibliai kifejezés, a héber ’am há’árec = „az ország né­ pe” , am ely K án a án (Palesztina) uralkodó, többségi népcsoportját jelölte. Az izraelita honfoglalás elő tt a k án aán iak képezték ezt a népréteget (Gen 23,7 skv.), később m aga a zsidóság (2K ir 11,19 stb.), a fogság u tán i időben pedig a h a z a té rt zsidók körül élő, tö b b ­ ségben levő idegen népesség (E zsdr 3,3). N ehém iás ez idő tá jt szom orúan emlegeti, hogy „szolgák vagyunk azon a földön, am elyet őseinknek a d tá l” (N eh 9,33). Így v o lt „m arad ék ” a fogságból h a z a té rt — ezrekben szám olható — zsidó népesség. Az an nak idején elhur­ colt lakosság és u tó d aik nagy része egzisztenciát te ­ re m te tt m agának B abilóniába n, s az ő esetükben a kényszerű deportáltság helyébe az önkéntes em igrá­ cióban élés lépett. — A gólá = „ a fogság népe” elneve­ zést, am ely eredetileg a d ep o rtált közösséget jele n tette (Je r 29,4), a h a z a té rt zsidóság v e tte m agára (E zsdr 6,19 skv.). A diaszpórában önkéntesen élő zsidóság szám ára a „világ-polgári” helyzet és életm ód ekkor kezdődött el, am ikor ez a nép m unkája, szorgalm a és összetartása által m in d en ü tt o tth o n tu d ta érezni m agát (ha m in­ d e n ü tt valam elyest idegeneknek is ta r to ttá k őket). M ajd később, a tem plom pusztulása (K r. u. 70) és a B ar-K ochba felkelés leverése u tá n (135) ho zo tt tiltó rendelkezések során v á lt a szétszórtságban élés nega­ tív előjelű kényszerhelyzetté (héb. gálút), sorssá, am e­ lyet vállalnia k ellett ennek a m aradéknak, olykor m a­ g át és a befogadó népek k u ltú rá já t építve, m áskor meg eltaszítva és gyötrelm ek között, de vallva, hogy „eljön Sionnak a M egváltó” (Ézs 59,20). K risztus követői m ásként kerültek bele a világba. Ők nem a lk o ttak eredetileg egy nagy összetartozó töm ­ böt, m elynek a kényszerű, vagy önkéntes kirajzásai­ k én t k ellett volna szétszóródnia a róm ai birodalom területére. Volt ugyan egy m ag, am ely elsősorban J e ­ ruzsálem ben — és eredetileg nyilván K risztus-hívő zsidókból — képződött. E nnek a m agnak azonban missziói parancsa v o lt: a Megváltó Jézusról szóló ta ­ núságtétel „ a föld h atáráig ” (ApCsel 1,8), s ezt a tö r­ tén eti események (a róm ai háborúk és következm énye­ ik) elő is segítették. Apostolok, k ü ld ö ttek viszik az evangélium i üzenetet a nagyvilágba, és ahol ezt meg­

257

h allják, o tt gyülekezetek jönnek létre. Több irányban, tö b b hullám ban is in d u lt ú tn a k ez a misszionáló tevé­ kenység — esetleg különböző hitism ereti szinten —, úgyhogy m aga P ál apostol is am olyan visszaverődő hullám jelenségeként találkozik a hívő közösségek egyegy form ájával (ApCsel 19,1 skv.). A korinthusi gyü­ lekezetét m egfeddi, m ert m ás-m ás tek in tély re h iv a t­ koznak (1K or 1,12), a R óm ában élő gyülekezetnek pedig levelet ír, m ielőtt m aga oda érk ezh etett volna (R óm 1,10). Az ókori világban, an n ak nagyobb és ki­ sebb városaiban k eletk ezett gyülekezetek eleve kisebb­ ségnek szám íto ttak , szétszórtságban éltek (Ja k 1,1; 1P t 1,1). E z a kisebbségi állapot ugyan form ailag a N agy K o n stan tin u tán i időben hirtelen m egváltozott, az állam vallás szinte uralkodó helyzetbe került. Az egyházat azonban, an n ak m arad ék talan u l m egvallott hitével, szolgálatával v alójában nem a számszerűen nagy töm eg képviselte, hanem an n ak a szent magva. Az egyház igazában véve m indig m in t „m arad ék” van jelen a világban. A S zen tírás jelen tő ség e A nagy lelkierő a m aradék- vagy diaszpóra-helyzet­ b en az a Szentírás volt, am elyhez, m in t Iste n igéjéhez, ragaszkodtak m indig és m in d en ü tt. A zsidóság köré­ ben kétféle tendencia nyilv án u lt meg. A Jeruzsálem ­ ből kivonuló zsidók Ja b n é b a n (Jam nia) szigorú kö rt v o n ta k a kánoni szentiratok körül. K ülön is hangsú­ lyos v o lt és m a ra d t a T órának, a mózesi könyveknek a szerepe és tekintélye. Egészen m ás v o lt a helyzet E gyip to m b an , ahol a zsidóság — főként A lexandriá­ ban , a görög filozófia h a tá sá ra is — n y ito tta b b volt. E gyip to m b an v o lt olyan eretnekségnek szám ító jelen­ ség is, hogy nem véve figyelembe a jeruzsálem i szentély egyedülálló v o ltá t, tem plom okat é p íte tte k : a K r. e. 500-as években az E lefan tin éb a te le p íte tt zsidó k a to ­ nai kolónia, a II. században pedig a szám űzött Oniás főpap Leontopolisban é p ítte te tt tem plom ot. Az Ószö­ vetség görög fo rdítása, a S eptuaginta, az orthodox zsidóság szerint túlságosan szabad volt, m egjelentek benne az apokrifus könyvek is. A zonkívül egyre-m ásra jelentkeztek az apokaliptikus irodalom term ékei. A jabnei te stü le t elh atáro lta m ag át ezektől. M ert b ár a k o r tele v o lt izzó végváradalom m al, a Messiás és a m essiási k o r eljövetelének óhajtásáv al, a T óra és a pró­ féták p u ritá n olvasása nem k ed v ezett a fan tasztik u s­ jelképes iratok töm kelegének. M egtartó erőnek m a ra d t az ószövetségi kánon, am elyet hűségesen olvastak a zsinagógákban. E lőbb-utóbb le k ellett zárni az újszövetségi k án o n t is. Az evangélium ok, a levelek és az egy apokalipszis elégnek bizonyult ahhoz, hogy a Jézus K risztusról szóló öröm hírt m egérthessék a gyülekezetek. De elég vo lt a rra is, hogy a K risztus-hit m egváltásának és te r­ jesztésének az eszköze legyen. H om iliák, prédikációk elég k o rá n m u ta tjá k a B iblia h aszn álatán ak m iként­ jé t a gyülekezeti istentiszteleteken. Ide ta rto z ik az Ószövetség írásainak keresztyén h aszn álata is, ami különösen azért jelentős, m ert itt ágazik kétfelé a zsidó és a keresztyén bibliaolvasás és értelm ezés. Mert közben m egjelent Jézu s K risztus, és ettő l kezdve a zsi­ dók Messiás-hite állandóan jövőbe néző várakozás volt, a keresztyéneké pedig a Jézu sra rá m u ta tá s: Benne beteljesedtek az ígéretek. A K risztusban m egtörtént m egváltás hite rendkívüli erő t je le n te tt az egyháznak, a k á r az üldöztetések idején is. N em lehet eléggé hangsúlyozni az Iste n igéje jelen­ tőségét az egyháznak, főként a m aradék-egyháznak

258

az életében. A rra lehet építeni m agyarázatot, prédiká­ ciót; lehet keresni Isten állandó ú tm u ta tá sá t a jelen szituációban is. M ást ten n i a helyébe, a k á r Isten-spe­ kulációt, a k á r új m egváltás-m isztikát, nem lehet, m ert az egyház akkor feladja önm agát, és valam i m ássá lesz. A tan Maga a Szentírás olyan iratok gyűjtem énye, am e­ lyek — főként a próféciák vagy az apostoli levelek — aktuális helyzetekben a d ta k útb aig azítást, h itü n k sze­ rin t Isten tő l k a p o tt kijelentés alapján. Mégsem hihető, hogy a próféták és az apostolok ne szánták volna m a­ radandóknak az általuk elm o n d o ttak at vagy leírta­ k a t. A próféták körül vo ltak ta n ítv á n y i körök, akik elsőrendben voltak letétem ényesei az üzenetnek. Ézsai­ ás a z t írja egy h ely ü tt, hogy „lepecsételem a ta n ítá s t ta n ítv á n y a im szám ára” (Ézs 8,16), és ez a hivatalos letétbe helyezés kifejezése, am ely a megőrzésre és to ­ vábbadásra vonatkozik. Az apostoli levelek közül nem egy eredetileg is körlevélnek készült, am elyből több gyülekezet is m egérthette a tu dni- és tennivalókat. I t t vagyunk a „ ta n ” kialakulása kezdetén: az aktuális ta n ítá s általános érvényű, m aradandó ta n n á lesz. É s bárm ennyire ridegen hangzik is ez az Ige dinam izm u­ sához képest, mégis m egvan a „ ta n ” szerepe, főként az ún. id en titás-tu d a t megőrzésében. Nem lehet m ás­ m ás m ódon vélekedni pl. Jézusnak az istenfiúságáról. É p p a korai keresztyénség tö rté n ete m u ta tja , hogy m it jele n te tt az Újszövetség egésze alap ján k ialak íto tt krisztológia az egyház m egm aradására nézve. — E gyébként ez idő tá jt a „ ta n ” in k áb b hitvallás, m int rendszeres teológia. Lehetnek a tanszerű hitvallásnak egyszerű tételei, am ilyen az Isten egységére vonatkozó híres „halld, Izrael!” . . . (D eut 6,4), vagy P é ter val­ lástétele (Mt 16,16). Jelentkezik persze később a ta n m agyarázata, pl. a T óra alkalm azása, kifejtő, kiegé­ szítő törvényekben, elbeszélésekben (Talm ud, Midrás). Amíg ez a kiegészítő hagyom ány m egm arad a ta n szel­ lemében, addig m eg tartásra való. Az alapb eállítottság­ gal szembeni h eretikus értelm ezéseket viszont nem tű ri el a hiteles ta n , s az ahhoz ragaszkodó egyház. Egyiptom pl. hazája volt az allegorikus, m isztikus m a­ gyarázgatásnak. A gnózist azonban nem tű rte meg sem a zsidóság, sem a keresztyénség, olyan m érvű el­ szakadást je le n te tt volna a h itben m egvallott té n y ek ­ től. Az allegorizáló, átértékelő m agyarázó tendencia mindig is olyan valóságtól elszakadó, öncélú, szinte játékos m esterkedés volt, am ely — le tt légyen az a k a ­ bala, vagy a négyféle írás-értelem erőszakolása — in­ kább csak herm éneutika-történeti emlék m arad t, té n y ­ leges hiterősítő és m egtartó értéke nem volt. — K ülön megjegyzendő példának vehetjük azt, hogy a zsidóság szigorúsága nem ism er p a rd o n t, am ikor a tö rv én y alap­ tételeiről v an szó. Pl. igaz, hogy a D eut 10,16 beszél a szív körülm etéléséről, am it m ajd Jerem iás is h a n ­ g o ztat (Je r 4,4), és am iből k ö v etk ezett az újszövetségi konzekvencia, hogy aki keresztyén a k a r lenni, annak nem kell először zsidóvá is lennie (ApCsel 15,5 skv.). A zsidók azonban bár elismerik, hogy az Isten népéhez tartozás te sti jelével eg y ü tt kell járn ia a szív odaszen­ telésének, mégis ragaszkodnak a körülm etélkedés tö r­ vényéhez, m ert szám ukra ez a szövetséghez való hoz­ zátartozás jele. Meg v an írva. E rkölcsi értékek A Tórához ragaszkodó zsidóságnak, vagy az evangé­ liumi hagyom ányokból és apostoli levelekből épülő ko­ rai keresztyénségnek — m in t m aradéknak, kisebbség­

nek — egyik fő erőforrása v o lt az az erkölcsi alap, am elyen éltek. B árm ilyen aprólékos, kazuisztikus le­ gyen is a T óra tö rv én y -tartalm a, nem v ita th a tó el tőle, hogy különösen a környező pogány világban kom oly erkölcsi alap o k at v e te tt. G ondoljunk a családi élet tisz ta sá g á t óvó, egyébként is a „tisztaság ” , az egész­ ségügyi tennivalók érdekében fogalm azott törvények­ re. K ülönösen értékes gyűjtem ény az ún. Szentség tö r­ vénye (Lev 17—26 r.). A törvénynek itt m ás értelm e van, m in t P ál m egváltás-teológiájában, ahol a törvény értéke azért válik kétségessé, m ert az em ber nem tu d ja m eg tartan i az előírásokat, ezért k á rh o z ta tó ja lesz az em bernek (Gal 3,10 skv.), P ál érvelése az önmeg­ váltás gondolatával száll szembe. A tö rv én y a m aga objek tív valóságában, m in t Isten tő l a d o tt tanácsoló és tiltó parancsolat, eredetileg jó t ak ar. A zsidóság épp ezt az oldalát értékeli, és különösen egyes ki­ em elt tételeit ta r tja elengedhetetlenül szükségesnek. E z is a kisebbségi egyház id en titásán ak a m unkálója. É s még egyet: a törv én y n ek főként a szociális tételei rendkívüli értékűek, még akkor is, h a részben „belső haszn álatra” szóltak: h onfitárstól nem v o lt szabad k a ­ m a to t kérni, vagy éppen uzsorára kölcsönözni (D eut 23,20), hogy az illető el ne szegényedjen; az özvegyek, árv ák , sőt jövevények első helyen állnak a diakóniai program ban (D eut 14,28—29), nem is beszélve a híres „elengedés évéről” , m elynek m egtartásához az az ígéret járu l, hogy „nem is lesz k özötted szegény” (D eut 15,1—4). Az őszinte B iblia ugyan elm ondja, hogy a szerzés ördögétől ö sztönzött zsidóság sokszor v é te tt e szociális törvények ellen. De m in th a a későbbi korokban, a „m aradék-korszakban” a szociális tö rv é­ nyek jo b b an érvényesültek volna körükben, az egyéb­ k é n t is erős szolidaritás egyik jeleként. — A korai ke­ resztyénség idején is érvényesült az együvé ta rto z á s­ n ak ez a szociális jellem zője: „N em v o lt k ö zö ttü k egyet­ len szűkölködő sem” (ApCsel 4,34), ta lá n a qum ráni esszénusoktól ta n u lt vagyonközösséget p ró b álták meg­ valósítani. Ideális eszme le tt volna az első gyülekeze­ te k testv éri közösségének m unkálására, de persze ez hosszabb időn á t és szerte a világban nem m ent. Egy időben még jellem zőjük v o lt a keresztyéneknek, hogy „m ennyire szeretik egym ást” . Az állam vallás idején, a töm eg-egyházban azonban ez m ár nem v o lt program . A kevesek d iakóniája itt- o tt a „szociális olajcseppek” segítését v állalta szolgálatul.

E lk ü lö n ü lés — m isszió A m aradék-egyház a m egm aradás m ó d ját nem egy­ szer kereste az elkülönülésben, hogy egy zártab b kö­ zösségben jo b b an megélhesse h ité t, egym áshoz ta rto ­ zását. Ilyen irán y b a m u ta tn a k E zsdrás szigorú tö r­ vényei egy századdal a fogságból való hazatérés u tán . Ő radikális szak ítást k ö v etelt az idegenekkel, még a családi életben is (E zsdr 10,2 skv.). N em vitás, hogy a hithűség biztosítéka a k a rt ez lenni, elhárítandó az ide­ gen h atáso k kísértéseit. Ilyesféle elkülönülés v o lt a farizeusok m a g atartása is, akik nem a k a rta k „ tisz tá ­ talan o k k á” válni pogány vagy „bűnös” em berek tá r ­ saságában. M indezeken tú lte tt az esszénusok mozgal­ m a, akik a hellénizm ustól m egfertőzött jeruzsálem i papsággal és gyülekezettel m eghasonulva k iv onultak az „egyházból” , létrehozva a qum ráni közösséget. Pél­ d á ju k a t m ajd sokan k övetik a keresztyénség századai­ ban , am ikor kolostori közösségben a k arják m egvaló­ sítani azt, am i a tú lo n tú l elvilágiasodott egyházban m ár szinte lehetetlen volt. Így képviselnek a m aguk m ódján ők is egy „m aradék-egyházat” , m e rt a nagy

egyházban nem ta lá lják a helyüket. H asznos dolgok­ kal is ajándékozták meg az egyházat és ra jta keresztül a világot; gondolhatunk elsősorban a tan ító és beteg­ ápoló rendekre, de a kolostori irodalom ra is, am ely nagy kulturális misszió volt. Mégis az idő eljá rt fölöt­ tü k , főként épp az elzárkózottságuk m ia tt. N em is volt m indenben szim patikus a m ag atartásuk. Jellem zésül leírhatunk néh án y at a qum ráni szekta önvallom ásai­ ból: ők a „világosság fiai” , „az új szövetség népe” ; am i a Szentírásban üdvígéret, az m ind rá ju k vonatko­ zik, viszont am i ítélet, az a jeruzsálem i papságra és gyülekezetre, a „sötétség fiaira” ; de eljön az idő, am i­ k o r ők, a világosság fiai fognak „uralkodni” . — Aho­ gyan a qum ráni szekta egy tö rté n e ti k ata sztró fa ide­ jén (K r. u. 70) m egszűnt, úgy a sokszor csak öncélú kegyességet gyakorló szerzetek m egszűnésének is el­ jö tt az ideje. A „m aradék-egyház” m a g ata rtása azonban nem egyféle, nem egy séma szerint létezik, sőt sokszor el­ lentétes tendenciák láth ató k benne. Az elkülönülésnek, a zártságnak éppen ellentéte volt a n y ito ttság és a missziói készség. A fogságban élő D eutero-É zsaiás fel­ ism erte és hird ette, hogy Iste n célja nem csak annyi, hogy Izrael a m aga m egtérésében lelki nyugalm at ta ­ láljon; Isten üdvözítő szeretetét meg kell ism ernie az egész világnak (Ézs 49,6). Nem nagyon ism erjük, hogy az ószövetségi ko rb an a misszió m ilyen m ódon és m i­ lyen m értékben m u n k álk o d o tt (Jónás könyve m ajd­ hogynem negatív példa), de különösen a zsidóságnak a szétszéledése u tá n a diaszpórákban bizonyosan volt vonzó h atása egyszerű istentiszteletüknek és viszony­ lag p u ritá n életüknek. K ülönösen a nők v o ltak fogéko­ nyak ennek az istenhitnek az elfogadására, s ez term é­ szetesen eszköz volt a továbbterjedésre. Az első pü n ­ kösd leírásánál egész listá já t ta lá lju k a különböző or­ szágokból Jeruzsálem be jö tt „zsidóknak és prozeliták­ n ak ” (ApCsel 2,9 skv.). Ism ert tö rté n e ti a d a t, hogy az arám Adiabené-beli királyi család zsidó h itre té rt, és H eléna nevű királynőjük Jeruzsálem m ellett te m e tte tte el m ag át.4 M agánérintkezésben és nyilvánosság előtt elm ondott bizonyságtételeik, esetleg v itáik, érveléseik a Szentírás alap ján m u n k á lh a ttá k ezt a missziót. A k e­ resztyén h it terjesztésének nagy m isszionáriusa, P ál apostol az, akinek m ódszerét jól ism erjük térítő i ú t­ jain ak leírásából. A m issziónak persze volt olyan m ódja is, am ely a „m eggyőzés” erőszakos eszközeit alkalm azta. E z in­ káb b a többségi egyházra jellemző, am ikor a „m a ra ­ dék” hatalm i pozícióba kerül. Ilyen akció v o lt pl. H yrcanus Ján o s m akkabeus vezér te tte , aki a Jú d e á ­ tól délre lakó idúm eusokat (a h ajdani edóm iták u tó ­ d ait) kényszerítette rá a zsidó vallás felvételére. (Zsidó szerzők fel is em legetik, hogy e nem k ív ánatos eljárás következm ényeként a ztá n m egkapták az idúm eus szárm azású H eródest gyűlölt és re tte g e tt uralkodóul.) E l kell ism erni, hogy a keresztyén misszió is nem egy­ szer alkalm azott ilyen m ódszereket a felsőbbség tám o ­ gatásával. A reform áció és ellenreform áció k o ráb an a fejedelm ektől pártfogolt felekezet k a p o tt ilyen m ódon szabad kezet a térítésre. E uró p áb an a zsidók, m ás föld­ részeken a pogányok térítésére folytak néha félelmes akciók. (M anapság inkább a lélekhalászásnak vagyunk ta n ú i, am ikor kisebb vagy nagyobb felekezetek közvet­ len vagy k ö z v etett lelki erőszaktétellel, „agresszív evangélizációval” vonnak körükbe m ás egyházakból hívő tag o k at, m iként h a a missziónak m ás területe nem is volna.) — M agát az Ó szövetséget olvasva, o tt m ás, szinte ökum enikus rem énységet lá tu n k a hívők köré­ nek tágulására. A politikai okok m ia tt sokszor szidott Asszíria és E gyiptom (és Izrael!) jövőjéről Ézs 19,16

259

skv. szövege, különösen a befejező részlet (legyen bár kései prófécia) egym ásra találásról és összebékülésről ír a közös istenism eret és tisztelet rem ényében, és egy lélegzetre m ondja: „Á ld o tt E gyiptom , az én népem , és Asszíria, kezem alkotása, meg Izrael, az én tulajd o ­ nom !” (25 v.) E gy m ásik prófétai rem énység szerint pedig a „Sion ” és az Ú r ta n ítá sa lesz az a vonzóerő, am ely Istenhez v o n ja a népeket. — T anulság: A ke­ reszt is, m in t fegyver, csak addig hatásos, amíg egy erő­ sebb em beri kéz a félholddal vagy más jelvénnyel le nem sú jtja ; h a m ás nem , a keresztes háborúk történ ete eléggé bizonyítja. Az agresszió h ely ett a vonzó ta n ítá s és péld am u tató hívő élet a misszió igazi eszköze.

Λ bezártság és k ö v etk ezm én y ei A kisebbségben levő egyházat nem egyszer a külső h atalo m kényszeríti elkülönülésbe, különféle form ák k ö z t elkülöníti, diszkrim inálja. Tipikus form ája volt ennek — az ókori E gyiptom p éld áján kezdve — a gettó. K étoldalú dolog volt, kétféle eredm énye lett. Egyfelől a zsidóság be v o lt szorítva egyes városnegye­ dekbe, tiltáso k , előírások (ruha-m egjelölés) szabályoz­ tá k az azon kívüli m ozgásukat. Másfelől a közös sors, a T örvény szerinti életm ód, közös ünnepek stb. erősí­ te tté k ö n tu d a tu k a t és összetartozásuk érzését. — Az egyik legnagyobb európai gettóról, am ely F ra n k fu rt­ b an volt, egy 18. századbeli ú tleírás elm ondja, hogy elképzelhetetlen zsúfoltságban állnak benne a házak, a szükségnek megfelelően még m egtoldva to v áb b i hátsó épületekkel, sőt barlanglakásokkal, ahova soha nem sü t be a n a p ; m integy tízezer em ber élt bennük összezsúfolva, akik örülh ettek , h a az engedélyezett időben k ijö h ettek a kívül levő u tc á k b a friss levegőre. U gyanerről az ism ert nevű író, Börne — igencsak ironikusan — úgy ír, hogy a zsidók u tc á ja itt az egész világ legnépesebb helye, s az o tt levők örülnek az ural­ kodói kegynek, hogy eg y ü tt lak h atn ak . V asárnap azért nem m ehetnek ki a városba, hogy a részeg em berek meg ne verjék őket. E gyéb ünnepeken csak este h a t órakor m eh ettek k i a k a p u n azért, hogy az erős n ap ­ sütés meg ne ártson nekik. H a egy keresztyén az u t­ cán rá k iá lto tt egy zsidóra, ennek le k ellett k ap n ia a k a la p já t azért, hogy udvarias köszöntésével a vallás­ felekezetek k ö zö tti szeretetet erősítse stb .5 Az egyház tö rté n e te a z tá n m u ta tja , hogy nem csak a zsidósággal, hanem egyes felekezetekkel szem ben is p ro d u k ált a többség diszkrim inációs eljárásokat. A kirekesztés is­ m ert példái v o ltak azok az esetek, am ikor p ro testán ­ sok egyes városokban nem telep ed h ettek le; a vallás­ g y ak o rlat akadályozása vagy k orlátozása is közism ert. T én y viszont az, hogy az erőszak és a vallási tü re lm et­ lenség éppen a „m arad ék b an ” kiterm el egy olyan egy­ m ásba fogódzó és ellenálló képességet, am ely a k riti­ kus idők átvészelése u tá n azonnal életerősen jelen t­ kezik. A kényszer nem m indig te re m t kisebbrendűségi érzést, ellenkezőleg g y akran dacos ö n tu d ato t. Az Ószövetség felől nézve az ún. „ne félj! " -tex tusok az ö n tu d a t és a reménység éb re n ta rtó i; elsősorban ism ét csak D eutero-É zsaiás igéire gondolhatunk (Ézs 41,8 sk v .; 49,14 sk v .; 51,11 skv. stb.). A m ozgáskorlátozás m ellett egyik bénító rendelke­ zés v o lt bizonyos foglalkozásoktól való eltiltás, am it k o ro n k én t elősegített a céhrendszerek zártsága, vagy M agyarországon a dekretális eskü kényszere. H ogy m egint a zsidóságot em lítsük, szinte term észetes kö­ vetkezm énye le tt e korlátozásoknak az, hogy speciali­ zálódtak egyes szabad foglalkozású, értelm iségi és m űvészi pály ák ra, a kockázatvállalással eg y ü ttjáró

260

pénzüzletekre. E z a ztá n m int hajlam , öröklődött a ge­ nerációk sokaságán át. E zért volt értelm etlen, am ikor pl. M agyarországon a m ásodik zsidótörvény u tá n a lakosság szám arányának megfelelően 6%-ra a k arták korlátozni a zsidók részvételi lehetőségét különféle foglalkozási ágakban. — K ifejlődött egy hallatlanul erős összetartozási érzés, am ely segítette a gyengéket és szám on ta r to tt m indenkit. M ár rég elm últ a korlá­ tozások ideje, a X IX . század végétől az egyenjogúság m inden téren érvényesült, am i egyúttal a liberalizáló­ dás k o rá t is m agával hozta. Program m á v ált sok he­ ly ü tt az asszimiláció és az integráció. E n n ek ellenére a zsidóság együvé tarto zásán ak érzése „nem írt le” senkit, még a kikeresztelkedetteket vagy vallástalanná v áló k a t sem. E gy p éldáját lá ttu k a háború előtt meg­ jelent M agyar Zsidó-lexikonban.6 V agy világviszony­ la tb a n érdekes, bár inkább népszerű-propagandiszti­ kus az az album , am ely b em u tatja a X X . század zsidó szárm azású nagy tudósait, m űvészeit, íróit E instein­ tő l Chagallig vagy O jsztrahig és term észetesen a R otschildokig.7 — N álunk, keresztyéneknél ez vala­ hogy m ásként v a n ; inkább az egyháztörténet ta r tja (ha ta rtja ) szám on a megjegyezni való neveket, m in t az egyházi kö ztu d at. Ü ldöztetés H á tra v a n még egy nehéz pont, am itől a m aradék­ egyház igazán m aradékká válik. I t t m ár nem elzárt­ ságról, diszkrim inációról van szó, hanem üldözésről, sőt irtásról. É s em lítsünk b ár Szent B ertalan -éjt vagy K ristály-éjszakát, m indenképpen k itűnik, hogy Isten népéhez, egyházához ta rto zn i — emberileg nézve — nem mindig kiváltságot jelen te tt, hanem gy akran életveszedelm et. Az E szter könyvében leírt pogrom ­ terv , am elyet Josephus még részletesebben b e m u ta t8, az t lá tta tja , hogy m ár a perzsa birodalom ban élt egy gyilkolni is kész antiszem itizm us. É s hogy mi m inden fo ly tatása volt ennek az ókortól kezdve H itler E n d ­ lösung-tervéig, arról éppen m anapság elég sok írás szól.9 Az üldözés és a népirtás m egannyi kísérlete u tá n m éltán m o n d h a tta valaki, hogy Iste n létének egyik bizonyítéka Izrael fennm aradása.10 — Az üldözés ilyen vagy olyan m ódja ugyan jo b b ára a világi h a­ talom részéről ad ó d o tt A lexandriában vagy R óm á­ ban, P o rtugáliában vagy a cári Oroszországban, de befolyásolta faji vagy vallási ideológia, szuggerálta olykor a keresztyén antiszem itizm us is. Nem mindig volt ez a helyzet. A prócska archeológiai emlék, hogy volt olyan város (a kis-ázsiai D úra-Europosz), ahol a K r. u.-i 200-as években egym ás közelében m egfért a zsinagóga, a keresztyén im aház és a M itrász-tem plom , s ilyen volt bizonyára m á su tt is. A keresztyén és zsidó össze-nem-férhetés legfőbb oka Jézus M essiás-voltá­ nak elfogadása, illetve m egtagadása volt. Az e fölött k eletkezett v ita a ztán teológiai jellegűvé lett. Ism ere­ te s P á l m ag atartása, aki először a zsinagógákban kezdte hirdetni Jézu st, m ajd am ikor sorozatos ellen­ kezésre ta lá lt, a pogányok apostolául szegődött (ApCsel 13,46). E lfogulatlannak tű n ő zsidó értékelés szerint11 ez szinte szükségszerű volt. A tarsusi P ál szárm azási helye szerint a hellenista zsidóságból jö tt, csekély ideig volt Gamáliel ta n ítv á n y a , és mivel a jeruzsálem i zsidók az idegenből jö ttek et m indig gya­ nakvóan fogadták, hogy farizeusi buzgóságát kim u­ tassa, először vehem ens keresztyén-üldöző le tt; meg­ térése u tá n viszont ú jra h a tá sa alá k erü lt a hellenista gondolatoknak, így é p ítette fel Tóra-ellenes váltság­ teológiáját. M int farizeus to v á b b ra is a feltám adást h ird ette (ApCsel 23,6), de a v áltsághalált h alt Jézu s­

n a k a feltám adása alapján. A zt a gondolatot, hogy a Messiás m eghal, még ha fel is tám ad u tá n a , az igazi zsidóság nem tu d ta elfogadni. U gyancsak nem tu d tá k m egbocsátani P áln ak , hogy a T örvényt nem vallja és nem ta n ítja m inden részében kötelező érvényűnek, és ezért m eghasonlást szít (ApCsel 21,21). É s h a P álnak ilyesmi távolról sem állt szándékában, a következő századokban lé tre jö tt egy keresztyén antiszem ita ideológia, am elyet egyházatyák, Chrysostom us, Augus­ tin u s stb. képviseltek, hivatkozva bizonyos bibliai helyekre, legfőbb vád g y a n á n t pedig felhozva a zsidók ellen Jézus megölésének, az „istengyilkosságnak” a bűnét. M int m inden, a szövegösszefüggésből k irag ad o tt tex tu sn ál, az itt em legetni szokott helyeknél is elköve­ tik a z t a h ib át, hogy egyedülálló v o ltu k b an citálják az ad v a levő cél érdekében. A k o n tex tu s vagy polém iát m u ta t, vagy egyszerűen a meggyőzés szándékára utal. A m ikor az apostolok a z t m ondják, hogy „ ti” Jéz u st keresztre feszítettétek, egyidejűleg a feltám ad o tt J é ­ zushoz térésre hív n ak hozzátéve, hogy hiszen „tie tek az ígéret és gyerm ekeiteké” (ApCsel 2,23; 36; 39). A legélesebben fogalmazó Ján o s evangélium ában is látn i kell, hogy k iknek m ondja Jézus, hogy az ördög­ aty á tó l valók (Jn 8,44). É s b árm in t vélekedjünk is P ál apostolról, a zsidókkal szem ben m inden fen n tar­ tá s a ellenére és a pogányokat illető m inden univerza­ lizm usa m ellett is vallja, hogy m inden tek in tetb e n nagy a kiv áltság a a „ te s t szerinti rokonainak, Izrael­ nek” (R óm 9,3—5). A Jézus K risztussal szem ben való ellenkezésük dacára sem v e te tte el Isten az ő népét (Róm 11,2). J ó rem énysége v an az egész Izrael meg­ ta rta tá s á ró l (R óm 11,26), sőt a „ k é t nem zetség” m aj­ dani összebéküléséről (E f 2,14). A zsidóság részéről bizonyos polém ia term észetesen jelen tk ezett az egyházatyák rossz irán y ú érvelésével szem ben, a Midrás vagy a Misna egyes kitételeiben, az tá n a híres tizennyolcas im ádságnak a II. R . G a­ máliel á ltal to ld o tt, az eretnekekre vonatkozó részle­ téb en (am elyet eredetileg a keresztyénekre, később ál­ taláb an a h ite h a g y o tta k ra é rte tte k ).12 A m i legsürgősebb teendőnk e kérdés lezárására az, hogy h agyjuk ab b a a Biblia rosszindulatú és uszító citálg atását és higgyünk Istennek ab b an a tervében és ígéretében, am ely az egykor k iv álaszto tt népének üdvözítésére vonatkozik. Ma M agyarországon nem be­ szélünk zsidó-misszióról, m ost a párbeszéd k o rá t éljük egym ás elismerése és elfogadása érdekében. U gyan­ akkor Isten tervére gondolva nem zárju k ki a z t a lehe­ tőséget sem, hogy lehetnek, akikkel K risztu sban is találkozunk. N em állítunk fel azonban sem sorrendi m egkülönböztetéseket, sem válaszfalakat. A m aradék jöv ő je A X X . század elvilágiasodása előbb „ n y u g ato n ” , aztán „keleten” is ráébresztette az egyházat a rra, hogy nagysága, ereje sokkal kisebb, m in t azt h itte . Nincs tö b bé állam egyház, nincs népegyház sem „bele­ születéses alapon” , hanem az egyház az, am i: a hívők

közössége. Közönyösség, tu d ato s észelvűség, dekon­ ju n k tu rális hatások ugyancsak m egtizedelték az egy­ ház addigi népességét, és a helyzet valóban az, hogy a régebbi s ta tisztikus szám adatokhoz képest az egyház m in t „m aradék” v an jelen a világban. Ez persze nem ­ csak létszám kérdés, vannak m ás kísérő jelenségek is, am elyeket hitvalló egyházként kell elhordozni. K öz­ ben azonban fölvetődik a kérdés: a jelent látva, m it ta rto g a t a jövő? Zsugorodunk, elfogyunk? Lesz elég erő csak anyagilag is fen n ta rta n i az egyházat? Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy az egyház létének és jövőjének a kérdése nem futurológiai tém a. Nem lehet és nem szabad szám ítgatásokkal megjósolni sem fenn­ m aradását, sem megszűnését. Nem szabad Illés próféta m ódjára keseregnünk, hogy „csak m agam m arad tam meg” , m ert Isten válasza az, hogy „m eghagytam m ara­ dékul hétezer em bert” (1K ir 19,14; 18), ahol a hétezres szám term észetesen egy m eghatározatlan nagy szám, a teljesség száma. Az egyház Iste n ügye, és Ő törődik azzal, hogy a m aradékot hogyan használja an nak h it­ vallásával, erkölcsiségével, missziójával, szenvedései­ vel együtt. A m aradék-egyház jövőjét csak a rem ény­ ség jegyében szabad és kell vállalni. Kell, m ert Isten használni ak arja, és a világnak is szüksége van a szol­ g álatára. Az utóbbi nem mindig látszik evidensnek, de aztá n esetleg ú jra kiderül, hogy hol és m iben v a n rá szükség. É s végül nem szabad elfeledni, hogy az egyház nem önm agáért él és nem csak a világban szolgál, h a­ nem végső fokon U rá t szolgálja. E z aztán kizár m in­ den önsajnálgatást, viszont vállalja mindig az új lehe­ tőségek a d ta hitvalló életet. Ószövetségi értelem ben, te h á t ígéretek birtokában, bekövetkezhetik buzgó egyházi szolgálat jutalm ak én t, vagy — még in k áb b — Isten kegyelmes te tte k é n t, hogy a „szétszórtságból” hazatérnek az elveszettnek h itte k (Ez 36,24 skv.), a „nem -nép” m egtér, hogy Isten népe legyen (Hós 2,1; R óm 9,26), vagy hasonlat szerint m in t a megözvegyült Jeruzsálem -anya, meglepetve m ondja visszatérő gyer­ m ekeiről: „K i szülte ezeket, hiszen én gyerm ektelen v o lta m ? .. . K i nevelte ezeket, hiszen én egyedül m a­ ra d ta m ? ” (Ézs 49,21). — Az egyház, még h a m aradék­ egyház is, nem néhány éves tá v la to k b an és nem v ár­ h ató statisztikai adato k b an gondolkozik, hanem Isten kezében tu d ja a jövőjét. É s az időknek v an n ak jelei! Tóth Kálmán JE G Y Z E T E K 1. Confessio. 1986. évf. 3. szám 9 skv. old. — 2. É zs 10,21— 22; R óm 9,27. — 3. Confessio. I. m . 10. old. — 4. Josephus, A n tiq u itates X X . 2.1— 4 és 4.3. — 5. W . H och: K om pass d u rc h die J u denfrage. Z ürich 1944. 162— 3. old. — 6. N em tu d o m elhallgatni, hogy szere­ p elt b enne dr. K őrös E n d re is, a k i szülővárosom ban, P á p á n a R e ­ fo rm átu s T anítóképző In té z e t igazgatója, n ag y m űveltségű iro d al­ m ár, költő és m űfordító, am ellett hívő refo rm átu s em b er volt. A zsidótörvények m egh o zatalak o r feleségével e g y ü tt öngyilkos le tt. — 7. N e x t Y e a r in Je ru salem . N ew Y ork 1976. — 8. A n tiq u ita te s X I. 6. — 9. T ö b b ek közt N y ír i T am ás előszava a Szenes S án d o r szerkesz­ te tte B efejezetlen m ú lt c. könyvhöz. B u d a p est, 1986. 15— 17. old. — 10. H a a rá n y la g sok szó esik ebben a cikkben Izráel sorsáról, a n n a k oka részben az, hogy a z Ó szövetség felől nézve az esem énye­ k e t, különösen is érdekel ennek a n ép n ek a sorsa. M ásrészt a felso­ r o lta k p aradigm a-jellegűek, s hosszú lenne m e lle ttü k m ég szólni a k orai keresztyén-üldözésekről, a m ag y ar gály arab o k ró l v ag y a k on­ centrációs tá b o ro k h itv alló keresztyén áld o zatairó l is, b á r m egfe­ led k ezn ü n k term észetesen nem szabad róluk. — 11. J . Soetendorp: O ntm oetingen in ballingschap. Z eist-A rnhem 1964. 71 skv. old. — 12. S oetendorp: I. m. 82. old.

261

Választott nép - megváltott eklézsia Vetélytársak? — Útitársak? — Munkatársak? (Róma 9 — 11) H a azt m ondjuk, hogy P ál apostolnak a róm ai gyü­ lekezethez ír t levele fontos eligazítást n y ú jt keresztyé­ nek és zsidók együttélése kérdésében, ak k o r igazat m ondunk, de még táv o l állunk a teljes valóságtól. Számos k érdést kell feltennünk ahhoz, hogy a teljes ige megszólaljon. A kérdések sokaságából ta lá n az a legfontosabb, hogy valóban k é t teljesen különálló való­ ság a keresztyénség és a zsidóság, mely hol egym ástól függetlenül közöm bösen, hol egym ással ellenségesen, vagy egym ásról éppenséggel nem is sokat tu d v a halad el egym ás m ellett? M ielőtt tá rg y u n k b a n elm élyedünk, hallgassunk meg k é t hangot a m últból és egyet a jelenből. A h it­ valló-vértanú: D ietrich Bonhoeffer a harm incas évek elején fasizálódó N ém etországban így szólott: „W er n ich t fü r die Ju d e n schreit, d arf auch n ich t grego­ rianisch singen!” É rtelem szerűen lefordítva: „A ki a fenyegető rémségek közeledtével nem k iált a fenyege­ te t t zsidóság érdekében, an n ak istentisztelete hiába­ való.” U gyanakkor a m ásik oldalról a nagy chaszideus filozófus: M artin Buber szól hozzánk: „ . . . d er Bund ist m ir n ich t aufgekündigt w orden! Ich liege am Bo­ den, hingestürzt wie diese Steine. A ber aufgekündigt ist m ir n ich t !” „A Szövetséget senki nem „ m o n d ta fel” nekem . A földön heverek, m in t ezek a kövek, de nem m o n d tak fel nekem !” (M indkét idézet a G ollw itzer— Rendtorff-féle párbeszédben: Ju d e n —Christen—Israel 1978. 14—15. oldalon olvasható.) A jelenből Schalom ben Chorin szólít meg m inket (Theologica Ju d a ic a : A ntijüdische E lem ente im NT. 56. o.): „N ekünk zsidóknak és keresztyéneknek azon kell m unkálkodnunk, hogy az a béke s az idegenségnek az a legyőzése, am iről P ál az Efezusbeliekhez írt leve­ lében szól, k o runk m egélt valóságává váljék .” A harm incas évek elejétől — az európai zsidóság trag éd iáján ak kezdetétől — eltelt évtizedek az egyház és az Ószövetség, az egyház és Izrael k apcsolata feletti eszmélődés te k in tetéb en rendkívül jelentős időszak. A tra g é d iá t a „keresztyén E u ró p a” nem tu d ta meg­ akadályozni. A zt követően m eg tö rtén t a közép- és kelet-európai zsidóság egy részének exodusa is. E m lék­ tá b lá k , romos vagy m ás célra haszn ált zsidó zsinagó­ gák , gondozatlan héberbetűs sírkövek em lékeztetnek szerte az egész országban a valam ikor virágzó külön­ böző irán y ú mózesi hitközségekre. B ajánsenyei tem plo­ m u n k falán — egy jelenleg 750 lakosú településen — az em léktáblán 48 név em lékeztet a II. világháború itte n i áldozataira. K özülük 15 Izrael fia és leánya. A felirat: „ Iste n könyörüljön ra jtu n k — Elohim jö h o n n én u !” (67. zsoltár 2.) Az élőkre vonatkozik. V ajh a ta n u ln á n k a m últból, v a jh a b ocsánatot nyer­ nénk a m últra! E z é rt is kell a népek apostolától tan u ln u n k . U gyanis bizonytalan vélekedések, tévedések lengik körül a z sid ó —keresztyén kapcsolatok ügyét. N em kevesen az t vélik, hogy Izrael a K ijelentés k orszakának lezáró­ dása ó ta m ár nem kérdése az egyháznak. Mások azt állítják , hogy csak oly m értékben kérdése, am ilyen m értékben kérdést jelentenek m ás etnikai, vallási v a g y politikai közösségek. U gyanakkor még m indig csökönyösen él az a felfogás, hogy Izrael, s m indaz, am i az izraelita vallási és kulturális örökséghez ta rto Elhangzott a Doktorok Kollégiuma Dialógus Szekciója 1985 augusz ­ t us havában tartott ülésén, Debrecenben.

262

zik a Golgota ó ta ítélet a la tt áll, s az egyháznak nincs m ás teendője, m in t a visszavonhatatlan ítélet tényének m egállapítása. T alálkozhatni rajongó Izrael-szerelem ­ mel is, mely nem annyira elvi alapokon, m in t inkább a rossz lelkiism eret m egnyugtatása szándékán alap­ szik. T eh át szeretet, közöny, felelősség, esetleg ellen­ ségesség eg y arán t szóhoz ju t, valahányszor szóbakerül az egyház és az Ószövetség, az egyház és Izrael k a p ­ csolatának kérdése. B ű n b án atta l kell m egállapítani, hogy ez a bizony­ talanság az Istennel való rendezetlen kapcsolatból adódik. E z az erőtelenség onnan adódik, hogy sok más kérdésben — mely látszólag táv o l áll a „zsidókérdés” tő l — nem foglaltunk kellőképpen állást. Ilyenek: a szövetségek viszonya; jelenünk és az eschaton; az ószövetségi törvények időszerűsége; a sém ita gondol­ kodás és a hellén k u ltú ra viszonya, s h a tá sa a keresz­ ty é n stru k tú rá k kialakulására stb. Sajnálatos m ódon e kérdések m egoldása h ely ett ateologikus nézeteket kölcsönzött a keresztyénség. Így á llh a to tt elő az a skandalum , hogy keresztyénnek lenni annyi, m int nem -zsidónak, vagy éppen antiszem itának lenni. Ahhoz, hogy tisz tán lássunk az egyház és az Ószö­ vetség, az egyház és Izrael kapcsolata kérdésében, ú jra fel kell fedezni azt, am it P ál apostol jól tu d o tt, hogy az egyház léte és szolgálata nem képzelhető el a választott nép nélkül. E zé rt nélkülözhetetlen P ál apostol ta n ítá ­ sának megismerése úgy, ahogy ő azt a R óm a 9—11ben kifejti. Megelőlegezve a későbbi gondolatm enetek eredm é­ nyeit, valljuk, hogy az egyház nem egy Izraeltől elvett megbízatást és helyet kapott, hanem elhívása által maga is Izrael részévé vált. „N em hagyja el az Ú r az Ő népét az ő nagy nevéért, m ert te tsz e tt az Ú rn ak, hogy tite ­ k e t a m aga népévé válasszon.” (Sám 12,22) — „A vagy elvetette-e Iste n az ö nép ét? Távol legyen!” (R óm 11,1) A R óm 9—11-gyel való jelen foglalkozásunk nem irodalm i érdekeltségű, hanem dialógus célú. É ppen ezért it t m ár előfeltételezzük az újszövetségi egzegetika idevonatkozó eredm ényeit. M egállapíthatjuk, hogy m ilyen hatalm as egzegetikai irodalm a v a n e résznek. Mi tö b b : rész tv e tt azokban az egyháztörténelm i jelen­ tőségű változásokban, m elyeket a Róm ai levél alapo­ z o tt meg. Jelen m u n k án k b an nem m in t a kész újszövetségi k án o n R óm ai levelének néhány fejezetét közelítjük meg, am ely im m áron kétezer éves történelem m el ren­ delkezik, hanem , m in t a R óm ába k ü ld ö tt apostoli ta n ítá s részét kezeljük. E z a z t jelenti, hogy úgy sze­ retn én k üzenetét hallani, ahogy ezt a K r. u. 58. esz­ tendőben a róm ai gyülekezet bárm elyik ta g ja hall­ h a tta , érth ette. E k k o r még nem volt Ú jszövetség! Sőt! H ivatalosan elfogadott ószövetségi k án o n sem volt. E k k o r még nem is sejtették a z t a m ajdani dogm atör­ tén e ti fejlődést, am ely m ai teológiánk nélkülözhetet­ len része, de am ely az elm aradt paruzia következm é­ nye. A róm ai eklézsia ak k o r — m in t a tö b b i eklé­ zsia — K risztus közeli visszajövetélének rem énységé­ ben élt! A kkor még nem te tte hozzá e fejezetek m agya­ ráza tán ál a m aga m egállapításait sem Pelágius, sem A ugusztinusz, sem K álvin. U gyanakkor azonban nem szabad figyelm en kívül hagynunk, hogy a sorok meg­ írása idején számos állam hatalm i funkciót gyakorló

— b ár a róm ai birodalom ta rto m á n y a k é n t létező — zsidó állam létezett, ahol nép és vallás elv á la szth a tat­ lan egységet képezett. Még fennállott az egész Oikou­ m ene zsidóságát egybefogó Szentély, s a főpap h ata lm a a birodalom legtávolabbi zugában élő v alam ennyi zsidó vallású em berre k ite rje d t. A keresztyének azon a n éhány helyen, ahol éltek, a kívülállók szám ára csak a b b an a részletkérdésben különböztek a religio licita tagjaitól, hogy egy bizonyos Chrisztoszt v allo ttak , akinek m egjelenését v á rtá k . P ál apostol és a gyülekezet „B ib liája” még a „T A N A K ” (Tóra, Nebiim , K ötubim ) volt, s még egy évszázad k ellett ezután ahhoz, hogy — n agy küzdel­ m ek árán — e TA N A K -ból „B iblia” legyen. E zért azonban nagy á ra t fizetett az európai keresztyénség: fokozatosan hellenizálódott. E hellenizálódás teh er­ tétele a k ereszty én —zsidó ellentét lett. A R óm ai levél még nem sejtheti ezt a későbbi folya­ m ato t. N éhány évvel vagyunk még csak a jeruzsálem i zsinat u tán . „T etszett a Szentléleknek és nek ü n k ” — m ondják az apostolok. S ebből szü letett az a m in­ d en k it kielégítő m odus vivendi, m ely lehetővé te tte a zsidókeresztyének és a népek fiaiból le tt keresztyének együttélését és közös szolgálatát. A zsidókeresztyéne­ k e t nem szak íto tta ki népközösségükből. A zaz: senki m áshoz nem asszim ilálta őket, ugy an ak k o r m ásokkal sem ta g a d ta tta meg népükhöz, családjukhoz, hagyo­ m ányaikhoz való ta rto z á su k a t. E rre semmi szüksége nem v o lt a keresztyén hitnek, sem a K risztus ú tjá n járó híveknek. M iközben m indenki k ife jte tte saját id en titásáb an rejlő értékeit, a jeruzsálem i zsinat elhá­ ríto tt m indenfajta szinkretizm ust is. A szinkretizm us je le n te tte az igazi veszélyt a K risztus-követőkre. Te­ h á t elh á ríto tta m ind a hellenizálást, m ind pedig a ju daizálást. Jézus K risztus valóban eggyé te tte a k é t nem zetséget anélkül, hogy bárm elyiket k irag ad ta volna a terem tési rend a d ta hivatásából. Jeruzsálem első (K r. u. 70) és m ásodik eleste (K r. u. 135) az az esemény, am ely a keresztyének m indenáron való elkülönülését hozta m agával. V oltak, akik nem a k a rtá k m ag u k at kom prom ittálni a lázongó rokonság­ gal, m ások isteni ítéletet lá tta k a város sorsában betel­ jesülni. M indenesetre tudom ásunk szerint Sardesi Melito húsvéti prédikációjában jelentkezik irodalm i form ában az első félelmetes jelenség: az istengyilkos­ ság v á d ja (vö. Stemberger: 2000 Ja h re C hristentum , Salzburg, 1983). E z az igeellenes v ád N agy Konstantin húsvéti levelével k a p ja meg a birodalm i tá m o g atást — s válik veszedelmes fegyverré — m elyet 325-ben a püspököknek írt a h úsvét időpontja ügyében: „Mél­ ta tla n dolog a legszentebb ünnepet a zsidók szokása szerint ünnepelni, akik istentelen cselekedetükkel be­ m ocskolták kezüket, s ak ik et ilyen vétek terh el; mél­ tá n s ú jta tta k lelki vaksággal. Ne legyen semmi dol­ gunk a zsidók gyűlölt népével.” I t t m ár a római politikai antiszem itizm us ju t ura­ lomra s vesz fel keresztyén köntöst. E k k o r m ár semmi nyom a nincs P ál apostolnak a róm ai keresztyénekhez írt ta n ítá sa in a k — b ár kétségtelenül benne v an a k a ­ nonizált Szentírásban. — Csak éppen hellenizáló­ d o tt . . . A m ikor pedig Theodóziusz császár 388-ban elrendeli egy a keresztyén papok által fe lb ú jta to tt töm eg rom ­ bolása során elpusztult zsinagóga újjáépítését, Ambró­ ziusz m ilánói püspök élesen tiltakozik a császárnál: „Zsinagógáról v a n szó, a hitetlenség helyéről, az isten­ telenség házáról, az őrület helyéről, am it Isten m aga íté lt el” — s idézi Jerem iás 7,14-et. (G. Stem berger: 2000 Ja h re C hristentum 212. o.) Az igazság k edvéért hozzá kell tenni, hogy ez az ellenségeskedés nem álta­

lános. K ülönösen a keleti keresztyénség megértő. Így pl. Aphrahat egyházatya (†345) Moszul püspöke De­ m onstrationes-eiben szép péld áját adja a hitkérdések­ ről való tárgyszerű eszmecserének. (Zsidók azzal v á­ dolták a keresztyéneket, hogy Jézu st, az em bert Is­ tennek nevezik.) Ő E x 7,1kk-val — (Mózes Áron Is­ tene) — az E x 4,22-vel (A fáraó szám ára Izrael: Isten fia) — válaszol. A krisztianizált róm ai birodalom ban Honorius csá­ szár rendelete (418) következtében a zsidók közhiva­ ta lt nem viselhettek. H úsz év m úlva pedig I I . Theodó­ ziusz m egtiltja zsinagógák építését. A zsidóságnak az a része, mely arab uralom alá k erü lt, kivirult. A tá rsa ­ dalm i élet és a tudom ány m inden ágában m eg m u tatta, m it tu d az emberiségnek adni. E z idő a la tt a keresz­ ty é n E urópában, különösen an nak rajnam enti tá ja in h atalm as pogromok p u sztítják a zsidóságot, s teszik a túlélők sorsát elviselhetetlenné. E rre-arra — főleg pénzükért — k ap n ak oltalm at, de az egyház ham ar kiheveri a „lelkiism eret-furdalást” . A IV. lateráni zsinat m ár kötelezővé teszi a m egkü­ lönböztető ru h a viselését. A m űvészet terén Jézus szolidaritást vállal népével, m ert egyes freskókon, m iniatúrákon ő is csúcsos zsidókalapban jelenik meg. (M int pl. Szent Lajos francia király im akönyvében az em m auszi tan ítv á n y o k k ö réb en . . . ) M ár közhelynek szám ít az istengyilkosokról, ostyagyalázókról, k ú t­ mérgezőkről, rituális gyilkosságokról való beszéd. É s hogy m indez m ennyire nem középkori — távoli m últbeli — babona, m u ta tja az insbrucki püspökség­ hez tarto zó Ju d en stein esete, ahol az 1500-as évek vé­ gén állítólagosan zsidók által rituális célból m egölt, s a katolikus egyház által szentté a v a to tt kis A ndres k u ltu sz át 1985 hú sv étja alkalm ával m egszüntette a tiroli püspök. Az osztrák televízió is heteken á t foglal­ k o zott a zúgó-lázongó katolikus hívek panaszaival, akik egy 15 évvel korábbi püspök A ndres-kultuszt propagáló ira tá t m u ta ttá k fel m aguk ig a z o lá sá ra .. . A m agyarság — ta lá n a m agyar-kazár-kabar h a­ gyom ányok h a tására — eredendően nem volt k ap ­ h a tó zsidóellenességre. A szabolcsi zsinaton 1092-ben hoztak ugyan a pápai legátus követelésére a zsidósá­ got m egszorító intézkedéseket. Mivel azonban ezek h atástalan o k m arad tak , az A ranybullában ism ét je­ lentkeztek. Ism eretes viszont, hogy a beregi erdőben 1233-ban a pápai legátus külön is m egeskette a k irály t ezek érvényesítésére. A m agyarországi reformáció pedig ugyancsak nagy h atással hird ette a m agyar, zsidó vallási sorsközössé­ get. E nnek legszebb példája a m agyar reform átori tö r­ ténelemszemlélet, mely a R óm a 9 —11 jó megértéséből következett. E z a történelem szem lélet nem csak, hogy kom olyan v e tte Isten szövetségének örökkévalóságát, felb o n th atatlan ság át, de a vadolaj faágnak a nemes olajfába való oltásáról szóló hasonlatot m inden részle­ tében feldolgozta, s így beszélt m agyar-izraeli sors­ azonosságról. Nem véletlenül használja Magyar Istv á n sárvári p réd ik áto r és püspök 1602-ben m egjelent „Az országokban való rom lások okairól” c. könyvében kö­ vetkezetesen ezt a kifejezést az ószövetségi nép életé­ nek eseményeire u ta lv a : „ a zsidó keresztyének” — s ez a la tt az izraeli hívőket értette. H a m ost a R óm 9 —11-gyel foglalkozunk, akkor a reform ációtól a m ai napig terjedő folyam atos m un­ k áb a kapcsolódunk be. Farkas A ndrástól kezdődően Károli G áspáron, Kölcsey Ferencen, A dy E ndrén, Bereczky A lberten á t — hogy csak néhány csúcsot em lítsünk a nagy vonulatból — m indenkor elsőrendű feladatnak te k in te tté k az evangélium i keresztyének a v á la szto tt népről szóló apostoli ta n ítá s megismerését,

263

vállalását. A neves holland ószövetségkutató Th. C. Vriezen így szól erről: „Izrael kiválasztásán ak kérdése m inden nem zedék feladata, a m ainak még in k áb b ” — s hozzáteszi: ez az ószövetségi teológiának is fő­ kérdése. A R óm 9 —11 a m aga egészében „cru x in terp reto ­ ru m ” . M egértésének alapfeltétele, hogy alapfogalm ait a m egírás időpontja szerinti értelem ben értsük és sem m iképpen ne keverjük ide m ás terü letek és más korok fogalm ait, kérdéseit. P éldának véve a „kiválasz­ tá s ” g o n d o latát ta rts u k táv o l a „ k iv á laszto tta k ” dogm atikai té m á já t, tu d v a, hogy a dogm atika a világ helyzetéből k iindulva azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy m iért olyan a világ, am ilyen: hívők és nem ­ hívők keveréke. M iért v an ez így, s hogyan üdvözít egyeseket Isten ? A bibliai kiválasztás — te h á t a P ál apostol által is haszn ált fogalom — egykori értelm e az, hogy m i a rendeltetése azoknak, ak ik et Iste n kiválasz­ to tt? ! U gyanakkor a z t is meg kell látni, hogy az apostol egy gondolatm enetbe — m integy csokorba — több szándékot is foglal egybe. M indenekelőtt igazolnia kell m ag át a zsidókeresztyének elő tt — s bizony a zsidóság elő tt is igazolja m ag át — hogy m indaz, am i m űködé­ sében, nyilatk o zataib an antijudaizm usnak tű n ik , az semmiképpen sem azt jelenti, hogy népét kívülről támadja, hanem azt, hogy — m int a próféták — belülről bírálja, korrigálja. Azaz nem népe ellen, hanem népéért küzd. T ávol áll tőle az a szándék, hogy elszakadjon a népi kötelékekből, v agy m ásokat szem beállítson rokonai­ val, hagyom ányaival. Másik célkitűzése, hogy a pogányokból le tt keresz­ ty én ek szám ára félreérthetetlenül ta n ú sítsa sa já t népe irá n ti elkötelezettségét, e nép iste n a d ta h iv atásán ak nagyszerűségét, hagyom ányainak folyam atos érvé­ nyét, s ezzel bizonyítsa a kiválasztó Isten hűségét, szándékainak stab ilitását. Mindezzel elejét k ív án ja venni an nak, hogy a keresztyén h itre ju to tt népek fiaiban valam iféle üdvhibrisz alakuljon ki, s ez a ró­ m ai antiszem itizm ussal keveredvén (m ár Claudius k i­ u tasító rendelete u tá n vagyunk!) valam ilyen keresz­ ty é n zsidóellenesség k iindulópontjává váljék. M indennél azonban még fontosabb a harm adik, a látszólagosan re jte tt, de a vizsgálódó te k in te tn ek fel­ tű n ő missziói-teológiai szem pont. J ú d e á t elhagyva a R óm ai Birodalom valam ennyi tarto m án y áb an , sőt még a székvárosban is, az apostol, a rab b i Jesu a el­ kö telezett ta n ítv á n y a összetalálkozik a nagy H illél és Sam m ai iskolájához tarto zó rabbikkal, s azok ta n ít­ ványaival. O dahaza, az anyaországban dúlnak a v iták a rab b i iskolák között. A birodalom különböző tá ja in is rabbi találkozik a rabbival. K i-ki viszi, hurcolja m agával azo k at a nézeteket, ellentm ondásokat, am e­ lyek odahaza a Szentföldön élő, lobogó, építő hagyo­ m án y o k at jelentenek, s am elyek együttvéve alkotják Izrael szellemiségét. Az evangélium okból is ism erete­ sek ezek a m élyreható ellentétek a halál u tá n i állapot, a házasság és válás, az istentiszteleti rend részkérdései tek in tetéb en . (Ezen ellentétek egy része képezi az evangélium ok szerkezetében is feltűnő ellentétek egy részét is. Pl. egy vagy három év a la tt kell a tó rá t a zsinagógában végigolvasni? E n n ek párh u zam a az, hogy Isten m egtestesült igéje egy, avagy három évig végezte szolgálatát a keresztrefeszítés elő tt? stb.) Míg ezek az ellentm ondások hazai földön csupán színt jelentenek, idegenben, pogány környezetben a sta tu s confessionis szintjére em elkedtek. Mi tö b b , a k ite rje d t missziói terü leten a k o n k u re n c ia h a rc k i­ in d u ló p o n tjáv á v á lh a tta k . Maga a zsinagóga hivatalo­ san nem m isszionált, viszont m inden izraelita bárm i­

264

lyen célból is ta rtó zk o d o tt külföldön, eg y ú ttal misz­ szionárius is volt. Misszionárius volt a kereskedő, a k ato n a , a hadifogoly (gondoljunk egy Flavius J o ­ sephusra), a bölcselő (Philo). M indegyiknek köteles­ sége volt m indenhol a Tóra szerint élni, s az egy örök T erem tő Iste n t tan ú sítan i, am int azt P ál apostol is te tte athéni beszédében is: az istenség kiábrázolásá­ nak lehetetlenségéről és a Terem tő Isten egyetlenségé­ ről és nagyságáról v allo tt ő a prozelita prédikáció m ű­ faji szabályai szerint. E helyzetből érthetők meg az Apostolok Cselekede­ teiről írt könyvben olvasható konfliktusok, s a R óm á­ b an is v á rh a tó konfliktuslehetőségek. Az apostol m inden tek in tetb e n szolidáris népével (vö. 9 ,1kk és a 10. és 11. rész bevezetője). Felekezeté­ vel m inden kérdésben közös álláspontot képvisel: Izraelé az ábrahám i örökség, Isten jelenléte Izrael földjének privilégium a. E z a Sekina. Izraelé az ádám i, a noahita, ároni, dávidi szövetség. Izrael a d ta a világ­ n ak a 10 alap tö rv én y t és a T órát. A Szentély és az el­ jövendő ígéretek, ill. azok beteljesedése és haszna m ind Izraelé! Csak Izraelnek v an helye a M alkut Sam aim -ban! P ál apostol csak egyetlen egy ponton té r el a zsinagóga hivatalos álláspontjától: s ez „Izrael” értelmezése! K icsoda Izrael? Pontosabban ki az izraelita, s m ilyen út on-m ódon v ált, válik azzá? A hi­ vatalos zsinagóga az Á brahám tól való biológiai leszár­ m azás elvét vallja. A nem kevésbé hű izraelita és a nem kevésbé k ép zett rabbi, P ál az Á brahám kiválasz­ tá sán ál napvilágra lépő Isten szuverenitását — mely folyam atosan és felta rtó z tath a ta tla n u l érvényesül a történelem ben — tek in ti az izraelitaság alapjának, s m inden ezzel eg y ü ttjáró jog és kötelesség forrásának. Óriási különbség ez otthon. I tt az idegenben, a missziói terü leten viszont hatalm as ellentétet jelent. Végül is a misszió eredm énye és eredm énytelensége m úlik e különbségen, s végső soron Isten országa eljövetele, vagy jö tté n ek elm aradása lesz a végeredm ény. A m ikor a nagy rabbi Eliezer ben H yrkanostól meg­ kérdezték, hogy m ikortól szám ít valaki zsidónak, kanonizált válasza így han g zo tt: a m illától (körül­ m etélkedés) kezdve. (T ehát addig még az Á brahám tól való biológiai leszárm azás sem szám ít!) Opponense azt az enyhébb m egoldást kín álta, hogy a Tövilától (be­ m erítkezés) kezdve. A nagy H illél, aki m inden esetben liberálisabb volt, ez esetben szigorúbb m egoldást ad: kizárólag a körülm etélkedést követő bem erítéstől, te h á t legalább nyolc nappal a m illá u tá n szám ít valaki izraelitának. (Így a nők is a férfiakkal bizonyos „egyenjogúságot” élvezhetnek.) Végül is rabbi Eliézer állásfoglalása le tt elfogadottá. Ezzel végső választ a d ­ ta k a prozelitáknak arra nézve, hogy vajon a körül­ m etélkedés nélkül nem lehet-e valaki igaz istenfélő? (Vö. E rn st Lerle: Proselytenw erbung und U rchristen­ tu m EVA, Berlin, 1960.) P ál apostol Hillél unokájának, a nagy G amaliélnek a ta n ítv á n y a . Ő hilléli h átté rre l le tt rabbi Jésu a kö­ vetője. T együk hozzá m in d já rt: zseniális követője. U gyanis, am ikor ő a R óm 9 —11 szám talan helyén — m in d járt a bevezetőben is — a tó rá t és ígéreteket, a p ró fé ták a t és a szuverén isteni k iv álasztást emlegeti, m ajd fél évszázaddal előzi meg a ja m n ia i szinódust, s még többel rabbi A kkiba döntéseit. A kkor ők a kény­ szerűség h a tá sa a la tt (Jeruzsálem eleste, a Szentély pusztulása) te tté k az áldozatok helyére a tó ra -ta n u l­ m ányozást. Az apostol viszont K risztustól indulva, Hillél iskolájában tan u lv a kegyelem ből és organikus szellemi fejlődés során ju to tt el oda, hogy az isten­ fiúság feltétele Isten hívása, az Ige és a keresztség. S aki ezekben részesül, az része az „Israel tou Theou” -

n ak és üdvözül (R óm 2,25—29; 1K or 7,18; 19; Gal 5,1 —6 stb.)· H a m ost m indehhez a z t is hozzágondoljuk, hogy m aga Jézus is hilléli elveket vall — pl. a N ikodém us­ sal való beszélgetésnél — az újjászületésről és isten­ fiúságról, akkor lá th a tju k , hogy R óm 9 —11 m inden gondolata szükségszerűen következik Jézus K risztus­ ból. E gyéb k én t pedig P áln ak a keresztségről szóló ta n í­ tá sa ötvözi azt, am it H illél a Millához és a Tövilához fű z ö tt: „A ki az előbőrből jön, olyan, m in t aki a sírból jö n ki.” (Misna, Peszahim 8,8.) A prozeliták, akik eddig a zsidósághoz áram lo ttak , m ost irá n y t változ­ ta tv a Pálhoz fordulnak. V ajon csak azért, m ert az apostol „olcsó” kegyelm et h ird e te tt, ahogyan ezt az ő rabbinikus ellenfelei vélték, s akik Iste n országát fél­ te tté k tő le? (Hiszen Iste n országa csak akk or jön, jöh et el — m o n d o tta rab b i Z akkai — h a egy szom bat­ napon á t m indenki b e ta rtja a tö rv én y t.) A páli kegye­ lem — és igehirdetés — az ő felfogásuk szerint egyre táv o lab b űzi Isten országának, a Messiás eljövetelének idő p o n tját. Az apostol nem „olcsó” , hanem „ingye­ nes” és feltételm entes kegyelm et h ird et! Kegyelem ből és nem cselekedetekből, nem a tö rv én y m eg tartás által szerzett érdem ekből lesz valaki Isten örökösévé, Izrael tag jáv á. T eh át legalább ez a három kérdés fonódik össze a R óm 9—11-ben. S ezekre ad feleletet az apostol. Fon­ tos az ő személyes, s m inden hívővé lett zsidónak a szoli­ daritás-vállalása Izrael egészével, fontos, hogy a népek fia i sorsközösségben éljenek Izraellel, de a legfontosabb az isteni szuverenitás vállalása és vallása, valamint hir­ detése a misszió és az élet m inden területén. E zek u tá n külön is foglalkozunk a 9,3-mal. M it is jelen t az apostol óhaja, hogy „áto k legyen” (rev. K ároli), s m i ennek az értelm e és célja? K ötelességünk ez azért is, m ert az új bibliafordítás e p o n to n — sze­ rény vélem ényem szerint — korrekcióra szorul. Ez utóbbi így hangzik: „M ert a z t kívánnám , hogy in k áb b én legyek átok alatt K risztustól elszakítva, testvéreim , az én te st szerinti rokonaim h elyett.. . ” I t t ezen a ponton, k i tu d ja m iként tö rté n h e te tt meg — előbukkan a zsidóság önelátkozásának tévhite, am ellyel a nagypénteki esem ények során K risztus m egfeszítéséért m inden felelősséget m agára v állalt Pilátustól. E z a té v h it évezredeken á t „istengyilkos­ ság” v ád jáv al párosulva k ísé rte tt a róm ai katolikus típ u sú antiszem itizm usban, m ely a n agy középkori vérengzések során a g y ú jtó an y ag o t szolgáltatta. Most v á ra tla n u l — m inden előzmény nélkül felbukkan — egy p ro testán s fordításban, kizárólag M agyarorszá­ gon. E fordításnak semmiféle hagyom ánya nincs a m agyar pro testán s bibliafordításokban. U gyanakkor ez — feltételezzük — a „C H E R E M ” fogalm ának nagyfokú félreértésén alapszik. A „C H E R E M ” ugyanis olyan áldozat, m elyet a teljes megsem m isítés által véglegesen k iv ettek az em beri felhasználás köréből és teljesen Isten n ek szenteltek. Az apostol itt v állalja a teljes megsem m isülést, sőt a k árh o zato t, h a ezzel Izraelt m egm enthetné. A zaz ugyanarra az áldozatra vállalkozik, m in t Jézus K risztus, aki „szálla alá pok­ lokra”, vagyis abszolút részt kér K risztus szolgálatából! Meg kell jegyeznünk, hogy sehol a B ibliában nincs alap ja an nak, hogy a zsidóságon „ Is te n á tk a ” lenne, m ely kifejezésnek e form ájában nem ism erjük erede­ té t. A nnak érdekében, hogy félreérthetetlenné tegyük e vers fo rd ítását, idézzük a korábbi m agyar fordításo­ k a t.

1. Sylvester János, Sárvár, 1341 „A zt kívánnám a K risztustól, hogy én m aga­ m a t vetne el tü le az én atyám fiaiért te s t szerint való rokonságim ért kik Izraelnek nem zetségé­ ből tá m a d ta n a k .” 2. Károli Gáspár, Vizsoly, 1590 „M iért kévánnék én C hristustul el szakasztott lenni az atyám fiaiért, kik nekem te s t szerint rokonim .” 3. Szeniczei B árány György és János—Sartorius M ihály, Lauban, 1754 „M ert én m agam kívánnék áto k k á lenni a K risz­ tu stó l az én atyám fiaiért, k ik nekem te s t sze­ rin ti rokonaim .” 4. Incze D ániel és Herepei Gergely, Kolozsvár, 1852 Az alapszöveghez a következő m agyarázó be­ to ld á st írja: „engesztelő áldozat.” 5. M asznyik Endre, Budapest, 1925 „M ert én m agam nagy öröm est szakadnék el á tk o zo ttk é n t a K risztustól az én véreim ért az izraelitákért.” 6. Czeglédy Sándor, Budapest, 1930 „M ert szem élyem et illetőleg én jobb szeretnék á tk o zo tt lenni K risztustól táv o l az én aty á m ­ fiaiért, te s t szerint való rokonaim ért.” 7. B udai Gergely, Budapest, 1967 „M ert én m agam szívesen lennék átk o zo tt azért, hogy m egm entsem az én aty ám fiait az én te s t szerint való rokonaim at.” 8. Ravasz László, Ligonier, 1971 „M ert én szívesen lennék a K risztustól elszakí­ t o tt és á tk o z o tt — aty ám fiaiért — te s t szerint való rokonaim ért — h a ezzel m egm enthetném őket.” 9. B ékés—Dallos, Róma, 1955 (r. k.) „ In k á b b azt kívánnám , hogy m agam legyek á tk o zo ttk é n t táv o l a K risztustól testvéreim ért, te s t szerint való rokonaim ért, az izraelitákért.” 10. K áldi György, Nagyszombat, 1626 (r. k.) „M ert én-m agam kívánok vala áto k k á lenni a K risztustól az én atyám -fiaiért, kik nekem testszerént rokonim .” 11. Biblia (Szent Istv á n T ársulat) Bp. 1976 (r. k.) „ In k á b b a z t kívánnám , hogy m agam legyek átok a la tt, táv o l K risztustól, testvéreim ért, a te s t szerint népem ből v alókért.” M indegyik fordítás a változatosság és a nagy kor­ különbség ellenére — még a róm ai katolikus is — megegyezik abban, hogy helyesen értelm ezi a „h ü p er tó n ” -t. V alam ennyi fordításból kitű n ik , hogy az apos­ to l m ennyire szereti népét, sorsközösséget vállal vele, s egyáltalán nem gondol arra, hogy ők „ á to k a la tt” vannak. H add hívjuk fel a figyelm et arra, hogy húsvéti és nagypénteki énekeink a reform átori, biblikus állás­ p o n to t tükrözik, s hívők milliói m indig is így v allo ttak e kérdésben: „M ind, am i kín, s ütés ért, m agam hoztam R eád, U ram e szenvedésért, lelkem ben ég a v ád .” (Ref. énekeskönyv 341,3) „M ondd, ennyi k ín n ak mi az eredetje, Ja j vétkeim m el vertelek keresztre! A m it te szenvedsz, Jézus, én okoztam Fejedre hoztam .” (Ref. énekeskönyv 340,3) E k é t ének szerzője, nem csak egyszerűen az egyéni pietásnak ad hangot, hanem h atá ro z o tta n elhatárolja m agát a keresztyénség egy részében még m a is csökö­

265

nyösen élő antiszem itizm ustól, am ely m ár Nagy K o n stan tin idézett húsvéti levelében felbukkan és véres pogrom okban tom bolja ki m ag át a „keresztyén középkorban” . Ja v a sla tu n k az, hogy az új fordítás revíziója alkal­ m ával küszöböltessék ki ez a zsidóságra nézve fájdal­ m as tévedés. * A Róm 9—11 kulcsfogalma a „k i v á l a s z t á s ".V ala­ m ennyi tórabeli, s prófétai idézet és kép ezt fejtegeti, s az összefoglalás voltaképpen az isteni kiválasztás axióm ája. Ponto sab b an „Izrael kiválasztásáé” . I tt nem általáb an isteni kiválasztásról, elhívásról van szó, még kevésbé az em ber kiválasztottságáról, még csak nem is az isteni kiválasztás m echanizm usának tö r­ vényszerűségeit ism erteti, h anem az Izrael k iválasztá­ sából érvényesülő szuverén rendelkezésről, s annak céljáról. Végül is a R óm 9 —11 a szuverén Isten doxo­ lógiájával végződik; végső soron erről v a n szó. Felesleges lenne lato lg atn u n k , hogy m ilyen nyelven ír az apostol a róm ai gyülekezetnek. B árm ilyen nyel­ v e t használ is, b en jam in itak én t és farizeusként hébe­ rü l gondolkodik. É p p en ezért egész idő a la tt az isteni B Ö H IR A titk a it elemzi. Mivel ő ezt teszi, mi is jól tesszük, h a különválasztjuk az Ószövetségből ism ert „M Ö H IR Á ” -t és a d ogm atörténetből m egism ert elec­ tió t és a praed estin atió t. Jó l tesszük, ha figyelünk Th. C. Vriezen intelm ére: „M indig szem elő tt kell ta rta n i a keresztyén dogm a és az Ószövetség ta n ítá sa közötti különbséget. U gyanis az ószövetségi kiv álasztástan sajátosságaiban gyökerezik az a különös tény, hogy P ál apostol egyrészt feddi Izrael engedetlenségét, s el­ ismeri az ítélet jogosságát, ugy an ak k o r sem m it nem a k a r tu d n i Izrael esetleges elvetettségéről. s ragaszko­ dik a kiválasztás tényéhez” (i. m. 33. o.). A dogm atika a kiválasztás hogyanjára próbál fele­ le te t adni. A Biblia a kiválasztás céljára. E zenkívül a dogm atika arra tesz kísérletet, hogy a világ jelen álla­ p o tá t m agyarázza: m iért v an n ak a világon hívők és nem -hívők. A bibliai kiválasztás viszont kifejezetten a v á la sz to tta k hivatásáv al, küldetésével, szolgálatával foglalkozik. Ezek pedig óriási különbségek! A 9. feje­ zet m ag y arázatán ál onnan adódik a nagy elbizonyta­ lanodás sok m agyarázónál, hogy e k é t gondolat­ in d á t nem ta rtjá k külön. E z t a kettősséget jól tük rö zi a nyelvtan, a szóhasz­ n á la t is. Sem az Ó- sem az Ú jszövetség, sem a héber, sem a h éb ert híven tükröző görög szóhasználat nem ismeri teológiai v onatkozásban a passzív k iv ála szto tt­ ság fogalm át. H éber n y elvtani k ategóriával kifejezve v alam ennyi bibliai író egységesen participium aktivit használ, de sohasem participium passzivit! Azaz: m in d e n ü tt „B Ö C H IR ” -ről és ennek nyom án „BÖ ­ C H IR Á ” -ról beszél, de sohasem h asználja a „B A ­ C H U R ” vagy a „B A C H U R Á ” -t, m ely utóbbiak a keresztyén, hellenista, filozófikus eredetű „ v á la sz to tt” n a k felelnek meg. A n y u g ati keresztyénség végzetes ú tja , hogy az isteni kiválasztásból, em beri kiválasz­ to tts á g o t form ált. E lfelejtette, hogy a „B Ö C H IR Á ” m indig küldetés, de sohasem állapot. In n en adódott az egykori zsidó—keresztyén rivalizálás is, ti., hogy az Iste n kegyencét m egillető egyetlen egy helyre m e­ lyikük tu d leülni, kinek, m ilyen érdem ei v annak erre az egy helyre. Iste n nem valam iféle állap o tra: üdv, k árh o zat vagy egyszerű evilági kegyeltségre v álaszt ki, hanem egy bizonyos h iv a tá sra szemel ki. E z t fogalm azza meg félreérthetetlenül az Ószövetség legnagyobb teológusa és evangelistá ja : D euteroézsaiás, aki a „B A C H IR ” és

266

az „ E B E D ” kifejezéseket mindig eg yütt használja. Az utókor elfelejtette, hogy kiválasztás és szolgálat, dicső­ ség és szenvedés e g y ü tt adódik. Minden későbbi teoló­ giai v ita, harc, üldözés abból a félreértésből adódott, hogy a szenvedve szolgáló hiv atásán ak a vállalása nélkül is elképzelhető valamiféle kiválasztottság. Vé­ gül is valam ilyen form ában m ár csak arról volt szó, hogy kicsoda Isten egyetlenegy kegyeltje, s ki-kit tú r ki, vagy tű r meg ezen isteni privilégium élvezeté­ ben. „Az ószövetségi kiválasztástan nem az üdvbizo­ nyosságot — legkevésbé az egyénit — h iv a to tt alá­ tám asztani, hanem Izrael létértelm ét k ív á n ta megfe­ lelő fénybe állítani.” (Vriezen i. m. 32. o.) Történelm i hosszm etszetben is jól látni a fogalom alakulását. A kezdetektől P ál apostolig számos értel­ mezése volt a kiválasztás ta n á n a k : 1. K orai prim itív: Izrael Isten népe ugyanúgy, m in t Kám ósé Moáb vagy Amoné E gyiptom . 2. N épi-nacionalista: Izrael fel­ sőbbrendűségét vallo tta, s ezt korrigálja (pl. Ám 9,7). 3. Vallásos-papi. E z t korrigálja Jerem iás próféta. 4. Teologikus-prófétai: ezt képviseli a Ja h v ista, a D euteronom ium és a deuteronom ista történetírás, v alam int különleges fénnyel D euteroézsaiás. 5. Kései zsidó: az AM QÁDÓS és a G Ó JIM ellentétének hangsúlyozásával. Próbáljuk megközelíteni az apostol által használt fogalm at, m ely egyenes fo ly tatása a 4. típ u sn ak . Néz­ zük m indenekelőtt ann ak profán alkalm azását. A Gen 13,11-ben L ót a Jordán-m ellékét v álasztja (B H R ) K án aán m ás területeivel szemben. 1Sám 17,40-ben a G óliáttal m egütközni készülő D ávid megfelelő k a v i­ csot választ (B H R ) a patakból. Az 1K ir 18,23-ban a K árm el hegyén Illés a B aál papoknak ad ja a választási elsőbbséget, hogy a nekik tetszőbb, megfelelőbb teh e­ net áldozzák istenüknek. A Gen 6,2-ben az „istenfiak” a legszebb em berlányokat választják ki m aguknak. Míg Ézs 7,15-ben a megfelelő korba é rett gyerm ek a jó t választja, s a rosszat elveti. A profán példákból úgy tű n ik , hogy a választásnak bizonyos racionális feltételei v an n a k : a célszerűség, használhatóság, szük­ ségszerűség. I t t az em ber mérlegel, s a választás tá r ­ gyában bontakoznak ki a megfelelőség kritérium ai. A „ B H R ” gyök speciális teológiai használata m eg­ lehetősen szűkkörű. 1. Legkorábbi jelentkezése a személyek választása. (K irály, pap, lévita.) 2. Ehhez járu l a V II. sz.-ban Jeruzsálem kiválasztása a kultusz-centralizációval kapcsolatosan an nak érde­ kében, hogy Ja h v e o tt lakozzék. E bben is a szelekció elve érvényesül. 3. A teológiai fejlődés végén a D euteronom ium ban és D eutero-Ézsaiásnál Izrael a kiválasztás tárgy a. F i­ gyelem rem éltó, hogy e fejlődés párhuzam os egyrészt az exkluzív m onotheizm us fejlődésével, m ásrészt ösz­ szefügg az E B E D fogalm ának kialakulásával. M inden esetben Iste n képviseletéről, s az Ő szolgálatába való állításról van szó. Így írh atn án k körül a B H R -gyök jelentését: „V ala­ k it, valam ilyen okból és célból valahonnan kiem elni és valam ivel m egbízni.” E z m agában foglalja a szuverén rendelkezés m eglétét, s a kegyelem m otívum át is. A m egbízatás m indig valóságos feladatkört, szolgála­ tot, h iv a ta lt jelent. Az elkülönítés m otívum a is erő­ teljesen érvényesül. A B H R -gyök teológiai jelentés­ fejlődéséből következik, hogy mindig Isten a cselekvés alanya, mindig m agának választ, s a cél m inden eset­ ben az Ő ügyeinek intézése. A D euteronom ium többes­ számú forrásánál tö b b letk én t jelentkezik a szeretet m otívum a. A kiválasztás teológiájának klasszikus helye a

D euteronom ium 7,6kk, valam in t a 14,1—2. Az itt szereplő AM QADÓS és az AM SZÖGULLÁ nem a népiség ta rta lm i elem ét, hanem abszolút eszköziségét, az egész népi-nem zeti lét igénybevettségét jelenti. N em azért esett Izraelre Ja h v e választása, m ert e nép különb és h asználhatóbb lenne m ás népeknél. E népet történelm i sorsában m ajd Ja h v e form álja ítéletei és kegyelm es te tte i által neki alkalm as eszközzé, hogy végül a népek világosságává válhassék. E n n ek k ö v et­ keztében Izrael nem csak a társad alm i fejlődés korai fokán, de a későbbi differenciálódás során is m egm arad a vallás és nép, h it és etn ik u m egységében. E z m ind a m ai napig fontos szem pont Izrael m egértéséhez. E nnek felismerése nélkül nem lehet Izraellel foglalkozni. Az ősi B Ö C H IR Á -ban gyökerezik a nép és vallás egysége. E nép ta g ja időlegesen lehet a k á r ate ista is, de nem lehet m ás vallású. É s aki ezt a vallást gyakorolja, vagy ennek hagyom ányaiban nő fel, élhet akárhol a világon, de sohasem asszim ilálódhat. K ö ti a szolidari­ tá s. (E zért, m ind az asszimilációs törekvés, m ind a h a­ gyom ányos értelm ezésű misszió illúziókra épít, a való­ ságot nem ismeri.) A B Ö C H IR Á m agasrendű istenfogalm at előfeltéte­ lez. A d onáj-Isten nem a term észeti erők, jelenségek m egtestesítője, hanem azok szuverén m egalkotója. É p p en ezért Őt az em ber sohasem h a jth a tja uralm a alá, s nem állíth a tja szolgálatába sem m ágiával, sem im ádsággal. N em is a társad alm i erők h á tté rb e n meg­ húzódó szürke em inenciása, aki által az uralkodó osz­ tá ly a m aga h a ta lm á t fe n n ta rth a tja , szándékait meg­ v aló síth atja. Ja h v e az, aki felemel és letaszít. A válasz­ tá s fogalm a m ögött Iste n abszolút szuverenitásának elismerése húzódik meg. F eltehetően a jah v ista történelm i m ű hagyom ányozó köre az, am ely az addig csak egyes tisztségviselők ki­ választását kifejező gondolatot Izrael egész népére al­ kalm azta anélkül azonban, hogy m ag át a term inus tech n ik u st használta volna. A Gen 12,1—3-ban az egész gondolati gazdagság jelen van . A) az elkülönítés: „E red j ki a te földedből, a te rokonságod közül, s a te a ty á d n a k házából.” B) A cél: „ a rra a földre, am elyet én m u tato k neked.” C) ígéret: „n ag y n em zetté tesz­ lek.” D) a hivatás: „áld ás leszel.” Izraelnek egész népi-nem zeti létével Iste n igájába k ellett állnia a kiválasztás következtében. Iste n azon­ b a n nem szembe, hanem csak külön á llítja ő t a népek világában. Törvényei (apodiktikus-törvények), tá rsa ­ dalm i rendje (mely kizárja az osztálytagozódás elvén alapuló szervezkedést, m ert szabad, független, csak Ja h v é n a k elkötelezett, egyenrangú és egy hivatású em berek közössége), sajátos antropológiája (m inden em ber CELEM UDÖM UT E LO H IM ) ebből következ­ nek. Á llam a nem azonos az ókori keleti állam rendek­ kel. A királyság, papság csak nevében analóg. A pró­ fétaság a folyam atos társad alo m k ritik áv al sajátos in­ tézm ény Izrael életében. Fokozatosan kialakul uni­ verzalizm usa, m elyet fejlődésében pontosan kifejez m indenkori h itvallása a kezdeti történelm i Credótól (D eut 26) a m indenre és m indenkire kih ató „Terem tő him nuszáig” a Gen 1-ben. M indaz, am it a v á la sz to tt nép elh ív o tt prófétái te t­ tek , ezt a célt szolgálta, hogy e nép alkalm as m aradjon az egyéni és közösségi lét szüntelen változásában hiva­ tá sá ra , hogy E B E D JA H V E lehessen a népek világá­ ban. E k iv álasztást a D euteronom ium Iste n szeretetével indokolja. A zaz: m egindokolhatatlan, k iv ív h atatlan , m egszerezhetetlen. A R óm 9-ben Izsák és Izm áéi, ill. É zsau és Já k ó b esetére való hivatkozás ezt illusztrálja. Az elfogadott jog szerint az idősebb az örökös. E lkép­

zelhetetlen, hogy az ifjabb megelőzze az idősebbet. Másfelől az isteni döntés szuverenitását is szem lélteti azzal, hogy még m ielőtt az ikrek közül akárm elyik ki­ érdem elhette volna, vagy kétségtelenül érdem telenné v á lt volna az örökségre, s a kiválasztásra, Iste n szaba­ don d ö n tö tt. K ülön kell foglalkoznunk a R óm 9,13-mal, mely legfelsőbbfokon vall a senkinek elszámolással nem ta r ­ tozó isteni akaratról. Ez, s a m ögötte álló Mal 1,2—3 a n y u g ati keresztyénség körében kom oly félreértésre ad o tt alk alm at: „ Já k ó b o t szerettem , É zsau t gyűlöl­ te m .” E z tükrözi, hogy m it is jelen t a keresztyénség hellenizálódása. Miközben a h it alapfogalm ai a sémi világból a görög logika által m eg term ékenyített vi­ lágba kerültek át, ugyanúgy já rta k , m int az ABC be­ tű i, m elyek — m in t ism eretes — 90 vagy 180 fokot el­ fordultak. E z le tt a bibliai fogalm ak sorsa is. A m ikor egy bibliai te x tu s kikerül eredeti társadalm i k o n tex ­ tusából, kom oly félreértésekre a d h a t alkalm at. Az eredeti m alakiási helyen az Izrael irá n ti feltétlen és m aradandó szeretetét hangsúlyozza a K ijelentő. Olyanok kételyeire ad választ, akik kétségbevonják a történelm i ítéletek súlya a la tt azt, hogy Iste n kiválasz­ tá sa , s a Szövetség, s Isten szövetségének kö telezett­ ségei to v ábbra is fennállanak. Mind a bibliam agyarázat, m ind a dogm atika k é t év­ ezreden á t v iaskodott ennek m egértéséért. N yugaton, te h á t az A risztotelészen nevelkedett világban félelme­ tes, ellentm ondásos, az istenképbe nem illő m egállapí­ tá s: Iste n szeret, de ugyanakkor gyűlöl. M ár az apostol kora is érzékelte, hogy ez az am bivalencia nem illik a terem tő, m egváltó Istenről a lk o to tt képbe. P ál apos­ tol, m int héber em ber viszonylag egyszerűen és gyor­ san oldja meg — és zsidó hallgatóknak, olvasóknak m egnyugtatóan oldja meg a k érd ést: Iste n — Isten! Az em ber pedig csak em ber. A hatalom , a kegyelem és a bölcsesség jól tu d ja, m it akar. Az em ber pedig soha­ sem lesz képes Isten gondolatait m egérteni. M ennyi szellemi erőt v e te tt la tb a a hellén gondolko­ dás h a tása a la tt fejlődő keresztyénség, hogy a kijelen­ tésben v élt ellentm ondásokat kiegyenlítse, illetve az ú jra tám ad ó egyenetlenségeket beleigazítsa az isten­ képbe. E lfeledte azonban azt — hogyan is gondolha­ t o tt volna reá, am ikor m ár elszakadt sémi ta la já tó l —, hogy m ind M alakiás, m ind P ál apostol szeretet- és gyűlöletfogalm a nem pszichológiai kategória, hanem jogi fogalom. K özelebbről: az örökösödési jog terüle­ téről v e tte a példát, s a fogalm akat. (M ennyit viaskod­ ta k m ind a m ai napig azzal a kérdéssel, hogy m iként gyűlölhet a k tív m ódon, program szerűen a szeretet Istene!) A „SZÁ N É” -gyök értelm ét a családjogból és az örökösödési jogból ism erjük. A Gen 29,31kk-ban J á ­ kób házassági viszonyaiba te k in th e tü n k be. Lea, R ákhel a k é t feleség, s m ellettük a k é t ágyas. Lea, Já k ó b a k a ra ta ellenére le tt első feleséggé. Ő to v áb b dolgozik R áchelért, a k it eleve v álaszto tt. E közben sorra születnek Lea gyerm ekei. R uben u tá n reméli, hogy megszűnik „szönuá” volta, m iu tán gyerm ekkel ajándékozta meg u rá t. A m ásodik gyerm ek megszüle­ tésével m ár " achabá” -vá lép elő. A harm adik gyerm ek világrahozatala u tá n m ár joggal szám ít arra, hogy a gyerm ektelen Ráchellel szemben első helyét biztosítja az asszonyok k özött, m ert ura m ár „DÁ BÁQ” : ra ­ gaszkodik hozzá. T ovább vezet a D eut 21,15kk törvényszakasz, mely tö b b feleség és tö b b gyerm ek esetében szabályozza az öröklés sorrendjét. Az egyik feleség „ach ab á” , a m áso­ dik feleség: „szönuá.” (Bizonyosan nem azért v e tte m agához a n ő t a férfi, m ert „gyűlölte” az ille tő t. . . )

267

M indenképpen a II. feleség, te h á t a „szönuá” fia lesz a főörökös. E bből az következik, hogy h a Já k ó b a „ sz e re tett” és É zsau a „gyűlölt” M alakiásnál is, Pálnál is, ez az örökösödés rendjének m egállapítását jelenti, s nem a pszichológiai gyűlöletet. Mi sem áll táv o lab b M alakiás könyvétől és a R óm ai­ levél írójától m in t az, hogy valam iféle o k talan, vak gyűlölettel ruházza fel az istenképet, vagy éppen a v ilágban levő hitetlenséget a k a rn á agyonteologizálni. Sémi fogalm akkal tárgyszerűen írja le az örökösödés ren d jét, m ely Izrael elsőszülöttségének, istenfiúságá­ n a k m aradandó alapja. (Vö. L k 12,26kk.) H ogyan viszonylik a kiválasztáshoz az isteni ítéleth ird etés? A kiválasztás tanítása és ténye mellett nem vált sohasem egyenrangú fogalommá az elvettetés. Mi tö b b , az ószövetség egyetlen írója sem tu d ja elképzelni Izrael k iv álasztásán ak visszavonását. Ism eretes, hogy a legkeserűbb ítélethirdető p ró féták az ítélet bekövet­ keztével m indig a k iválasztás igéit m ondják, s Izrael k iv álasztásán ak m arad an d ó ság át hangsúlyozzák. Az ítélethirdetés célja nem az elvetés, még kevésbé az örök szövetség felbontása, h anem a m egjobbítás, a szövetségszerű életre való alkalm assátétel. Vö. Á m 3,2. Csak tite k e t ism ertelek a föld m inden nem zetsége kö­ zül — u ta lá s a Gen 12,1—3-ra — ezért kérem szám on b űneitek et. G ondoljunk a deuteronom ista hatások a la tt írt 1Sám 12,22-re. „N em h ag y ja el az Ú r az Ő népét, az Ő nagy nevéért, m e rt te ts z e tt az Ú rn ak , hogy tite k e t a m aga népévé válasszon.” Teszi ezt a tö rté n e t­ író egy olyan esem ény k apcsán — a királyválasztás, állam form aválasztás — am ely gyakorlatilag teljesen ellenkezik a jahvizm us elveivel és gy ak o rlatával, s am ely m ár-m ár a szövetség felm ondásával határos. J a h v e ennek ellenére nem m o n d ja fel a szövetséget, s a k iv álasztást. V an n ak olyan igék, m elyek m in th a a rra u talnának, hogy a k iválasztás m egism ételhető, azaz feltételezi an ­ n ak egyszeri visszavonását. Pl. É zs 14,1: „BÁ CH Á R ÓD B Ö JIS Z R Á É L ” , Zak 1,17, 2,16 „B Á C H Á R ÓD JÖ R U SÁ L É M ” . A „B Á C H Á R ÓD” azonban nem valam iféle szám határozó „m ásodszor, ism ét” , hanem a folyam atosságot, az irá n y t jelöli. A m eg tö rténtek el­ lenére to v á b b ra is v á la sz to ttjá n a k tek in ti a népet, a v á ro st, noha az rom okban hever, ill. a g á lu tb an síny­ lődik. A R óm 9,13-mal kapcsolatosan még jo b b an meg­ é rth e tjü k a tén y állást, h a v álaszt ta lá lu n k a kiválasz­ tá s m otívum ára, céljára. A m otívum m egtalálása nagyon fontos a to v áb b i ok­ fejtésben és a konklúzió m egfogalm azásában. Mind a korabeli, m ind a későbbi gondolkodó számos okot so­ ro lt elő an n ak m agyarázatául, hogy m iért éppen Izraelt v á la sz to tta Iste n a népek világából. A H aggada azt m ondja, hogy valam ennyi nép e lu ta síto tta a T órát, csupán Izrael fo g ad ta el, igaz, hogy ő is csak isteni kényszer h atására. Mind a m ai napig él olyan véle­ m ény — még a középkori Jehuda Halévi is h iv atk o zo tt reá — hogy Izrael te sti, lelki, szellemi ad ottságainál fogva m inden népnél alkalm asabbnak bizonyult Isten v álasztására. K o rán fe ltű n t az ún. korrelációs felfo­ gás — még olyan chaszid filozófusok m in t Leo Baeck, F ra n z Rosenzweig, M artin Buber is ezt képviselték —, hogy Isten n ek szüksége v o lt Izraelre, Izraelnek meg Isten re. Így szükségszerű v o lt összetalálkozásuk. A n agy M aim onidész azonban a ta n ító k többségének vélem ényét képviseli, am ikor Iste n szuverenitására u ta l. S pon to san ezt teszi P á l apostol is, am ikor Mala­ kiás könyvére h iv atk o zv a Iste n m egindokolhatatlan és k i nem kényszeríthető szeretetére u tal. J e r 31,37kk — az új szövetség m eghirdetése u tá n —

268

Izrael kiválasztásának m egszűntét csak abb an az eset­ ben ta r tja elképzelhetőnek, h a megszűnik a term észeti törvények rendje. Pedig m ilyen súlyos ítéleteket hirde­ t e t t meg Jeruzsálem eleste elő tt a próféta! Összefoglalva: a zsidóságból és a népek köréből le tt keresztyének, v alam int a zsidóság k ap cso latát tek in tv e az apostol a következőt m ondja: kinek-kinek helyes istenism eretre kell ju tn ia, meg kell ism ernie Isten v á­ lasztásának kegyelmi té n y é t, s vállalnia kell a k iv á ­ lasztásból adódó k ü ldetést ahhoz, hogy m egértse, el­ fogadja és vállalja a m ásikat. R óm 9 te h á t a helyes istenism eretről szóló ta n ítá s, mely az „Iszráél k á tá Theou” előfeltétele. * Róm 10. „A tö rvény célja K risztus, m indazok meg­ igazulására, akik hisznek” (10,4). Az apostolnak ezzel a tételével m áris m egérkeztünk arra a p o n tra, am ed­ dig a kiválasztás tényének tu d a tá b a n zsidók és keresz­ ty én ek elkísérik egym ást. I t t válnak el egym ástól az ú titársak . A kárhogyan értelm ezzük is a „telosz to u nom ou” kifejezést, e p illanattól fogva ütköznek az ér­ zelmek és a nézetek. Így tö rté n t Jézussal N ázáretben, s m in d en ü tt, ahol az apostol a z t hirdeti, Jézus a K risztus, vagy: Jézus a m egfeszített K risztus. K e­ gyelemből igazulunk meg h it által. Schalom b. Chorin — k o runk jelentős gondolkodója és jeruzsálem i keresztyénség-szakértő — tu d Joseph Klausner nyom án „B ru d er Jesus” -ról szólani. De a zsidó—keresztyén közeledés legnagyobb akadályának a zsidó m essianizm us és a keresztyén krisztológia, ill. a zsidó m onotheizm us és a keresztyén Szenthárom ság­ ta n ellentétét lá tja . H ozzá kell ten n ü n k , hogy ezek olyan feloldhatatlan ellentétek, am elyek feloldásáról illúzió lenne szólani. T udom ásul kell venni, hogy, am in t egyes keresztyén h ite: csoda, ugyanúgy, m in­ den egyes K risztus-hívő zsidó léte: csoda. F igyeljünk to v áb b Schalom b. Chorin szavaira, m elyeket a szójáték m ia tt ném etül idézünk: „Jesus von N azareth w ar ein U r- un d nur-Ju d e, der im jü d i­ schen Lande lebte, lehrte, un d litt. E r fühlte sich n u r gesandt zu den verlorenen Schafe aus dem H aus Israel.” (A názáreti Jézus egy Ős- és Csak-zsidó volt, aki zsidó földön élt, ta n íto tt, szenvedett. Ő csak Izrael házának eltévedt juhaihoz k ü ld ö ttn ek tu d ta m agát.) E gyébként nem csak ő, de Adolf von H arnack és B ultm ann szintén ugyanezt v allo tta, s kétségbevonták azt, hogy Jézus v alah a is a rra gondolt, hogy a zsidó etnikum és vallás h a tá ra in tú l szóljon, cselekedjék. (Vö. P. V .: Jézus és a népek. Theol. Szemle 1973. 7 —8. sz. 206kk.) A kik ezt, hogy Jézus a tö rvény „vége” úgy értik, hogy ő v o lt az utolsó törvénym agyarázó, s vele a causa finita valósult meg, h a ezt a H egyi Beszéd értel­ m ében teszik, jól értik. (A M isnában és a G em arában a v itá t lezáró törvénym agyarázót nevezik a „törvény végé” -nek.) H a viszont valaki úgy érti, hogy Jézus feleslegessé te tte a tö rv én y t, nem érti sem Jézu st, sem a H egyi Beszédet. Ism ét m ás kérdéskör az, hogy ki, m inek tu lajd o n ít üdvösségszerző szerepet: a tö rvény m eg tartásán ak , vagy Jézus K risztus váltság m u n k ájá­ nak. Jézus M essiás-Krisztus v o lta az a p o n t, ahol forr­ n ak az érzelmek, s ahol m indkét oldalon féltik Isten országát. M indenesetre addig közös az ú t, am eddig az em ber rabbi Jé su á t k övetjük. E gy hívő zsidó odáig elm ehet, hogy írástudó rab binak te k in ti Jézu st, az átlagból messze kiem elkedőnek, aki ugyan néhány form ális dologban eltér rabbitársaitól, mégis kétségtelenül

Hillél iskolájába sorolható be. E n n él to v áb b azonban nem k ö v eth eti az apostolt, akiről „P au lu s der V ölker­ apostel” -ban b. Chorin m eg állapíthatja, hogy a n ázá­ re ti Jézus feltám adása nem Jeruzsálem ben tö rté n t, hanem D am aszkusz előtt. (Theologica Ju d ic a 8. o.) M it fejteget az apostol a R óm 10-ben, m iközben hallgatólagosan feltételezi a K risztus elu tasítás té ­ n y é t? A n ázáreti Jézu sn ak K risztu sk én t való elisme­ réséhez vezető ú t: élm ény, hitvallás, teológia. E z a K risztus-felism erés rendje. A sorrend sohasem fo rd ít­ h a tó meg. T eh át teológiai okfejtés nyom án nem szület­ hetik h itvallás, s ezt követően K risztus-élm ény. A K risztus megismerés eme ú tjá t számos evangélium i tö rté n e t m u ta tja be. Így pl. a M áté 8,28kk-ben K risz­ tu s hatalom gyakorlása nyom án a dém onoknak is meg kell nyilatk o zn io k : „Jézu s, Isten n ek F ia !” — (A teo ­ lógiát pedig azok a disznópásztorok fogalm azták meg, akik k á ru k hírével a v árosba szaladtak, s azok a la­ kosok, akik kitessékelték Jé z u st a város h atárából.) Jellegzetes az etióp főem ber esete. Ő olvasm ányél­ m ény, s az evangelista bizonyságtétele n yom án ju t an n ak m egvallásáig : „ Jézu s K risztus Iste n F i a . . . ” (ApCsel 8,26kk.) Az ú t végpontja azonban m indig ez: „A ki segítségül h ív ja az Ú r nevét, m e g ta rta tik .” (13. v. vö. 1K or 1—2.) U gyanakkor az apostol nem ítéli el, nem is bírálja azokat, akik élm ény (m egszólíttatás és elhivatás) h ián y áb an nem hív ják segítségül az Ú r nevét. M ent­ ségük : nem sz ó lítta tta k m eg . . . E helyen kell felvetni a M t 10,5 és a 28,19 viszonyá­ nak kérdését. „Pogányok ú tjá ra ne m enjetek és sa­ m aritánusok városába ne m enjetek be” , ill. „ . . . te ­ gyetek ta n ítv á n y o k k á m inden n é p e k e t.. . ” Miről van i tt szó? Az írásm agyarázat tö rté n e te felveti a logikai ellentm ondás, a ta k tik a i megfontolás, az ü d v tö rtén e ti egym ás utániság, a külső behatások lehetőségét. V an­ nak, akik a kései red aktoroknak tu lajd o n ítan ak bizo­ nyos beavatkozást. H ú sv ét elő tt is ugyanaz v o lt az üzenet, m in t H úsvét u tá n : az ta r ta tta tik meg, aki az Ú rn ak nevét segít­ ségül h ív ja (K apernaum i százados, a viharzó tenger, Ja iru s esete stb.) M egváltozott azonban Jézus és a segítségül hívó hívő helyzete: H ú sv ét u tá n ugyanis „ Ő a m i békességünk, k i eggyé te tte a k é t nem zetséget és le ro n to tta a k ö zb ev etett v á la s z tó fa la t.. . ” (E f 2,14.) Ami a misszió paran csán ak tö rté n e ti hitelességét illeti, E rn s t Lerle szavai ad n ak találó eligazítást (Proselytenw erbung und U rch risten tu m 131. o.): „A feltám adottól h a llo tt missziói parancs tö rté n e ti ténye nélkül éppoly érth etetlen az ősapostolok dön­ tése, m in t a feltám adás hitének historikus ténye a fel­ tá m a d á s valósága h íjjá n .” A m it az apostol a R óm 10 írása közben v all a missziói parancsról az a következő: 1. 2. 3. 4.

Jézus missziót parancsol. A m issziót parancsolja Jézus. Jézus a megbízó és a misszió alanya. A m egbízatás meghatározatlan időre szól (az eschaton elhúzódása). 5. H illéli feladatokat a d : (baptizontes, didaskontes, azaz m ath éteu ete!). 6. A népek közvetlenül lesznek az „Israel k a ta th eo u ” ta g ja iv á a zsidóságba való belépés nélkül. 7. A keresztség az initiatio, azaz az a p illan at, m elytől fogva valaki Iste n országa örökösének szám ít. Izrael — Iste n v álasztása és hívása k ö v etkeztében — belül v a n Iste n országán. E zen K risztus el nem foga­ dása sem v á lto z ta t! A népek az isteni m eghívás és m egváltás, an n ak elfogadása és a keresztség nyom án

szintúgy Isten népe. Ezzel beteljesedtek az E B ED MESSIÁS által deutero-ézsaiás legnagyszerűbb re­ ménységei a népekről. E z utóbbiak szám ára valóság, hogy eggyé te tte a k é t nem zetséget (E f 2,14). * Róm 11. Az apostol ú jra meg ú jra megerősíti, hogy Isten választása, elhívása és az ígéretek beteljesedése v isszavonhatatlan és felbonthatatlan. Ami pedig a népek fiaiból le tt keresztyéneket illeti, jól teszik, ha hálásan szám o n tartják , m it k a p ta k a ttó l az olajfa­ törzsöktől, melybe beolta ttak , azaz m it köszönhetnek Izraelnek. Örök intelem m inden keresztyén szám ára, hogy nem egy m itikus K risztussal v a n dolga, hanem D ávid fiával, az Á brahám nak ígért áldással. Az apos­ toli üzenet felhívja a figyelm et arra, hogy nagy meg­ szegényedése teológiai gondolkodásunknak az, ha olyan nézetek k ap n ak lábra, m in t pl. az, hogy az egy­ háznak elég Jézus K risztus (m intha Ő nem lenne fó­ kuszpont, mely gy ű jti és szórja a sugarakat). H ogy elég a m egváltásról tu d n i, an nak örvendezni, s elég az új szövetség. Jo b b esetben az ún. „m essiási ígéretekre” hivatkoznak, m elyek Jézus K risztusban beteljesed­ tek , s ezzel le is zárnak egy korszakot. E z a fundam en­ ta lista szemléletmód nem ju t to v áb b egyfajta m echa­ nikus ígéret-beteljesedés kapcsolat látásán. Mi a k é t szövetség kapcsolata egym ással? Milyen szerepe és jelentősége v a n m a az Ószövetségnek Jézus K risztus egyházában? Mivel já ru lt hozzá Izrael a k a ­ p o tt kijelentés, s a n n ak hűséges eszközei: a próféták és a szövetségi hagyom ányok m ás őrzői által? I. Isten Izrael által mindenekelőtt a történelem való­ ságának meglátásával — lineáris történelemszemlélettel és tudattal — ajándékozta meg a világot. A történelem és an n a k tu d a ta oly an n y ira szerves része a K ijelen­ tésnek, hogy még an n ak csúcspontja, Jézus K risztus, sem érthető meg nélküle. Mivel azok, akik táv o l k e rü l­ tek az Ószövetségtől, nem lá ttá k meg ezt, legalább is nem olyan m értékben am int k ellett volna, alapjaiban rendítik meg az újszövetségi K ijelentést is. Az Ó­ szövetség, s a benne a világtörténelem során először jelentkező történelem látás nélkül az, am iről az Ú j­ szövetség K ijelentést ad nekünk: a Jézus K risztusban közö ttü n k m egjelent kegyelem, a m itológia világába süllyedne le. Elvesztené K ijelentés-m inőségét, s végső­ fokon vallástörténeti jelenséggé degradálódnék. M iért? Izrael hite, mely történelemlátásán alapul, hallatlan újság a m aga ókori keleti környezetében. N em vélet­ len, s nem Izrael hite nélkül tö rté n t az, hogy a gazda­ sági és társadalm i fejlődés törvényei ellenére olyan rend a lak u lt ki e h it hatókörében, m ely lényegesen különbözik az ókori kelet társadalm i, gazdasági, m ű­ velődési, vallási viszonyaitól. Az élet alapjaiban ható törvényszerűségek ism eretében meg sem m agyaráz­ ható Izrael sajátos lényének csodája. E z a csoda ann ak következm énye, hogy Izrael hite nem a term észet jelenségeiben, nem az em beri szelle­ miségben, vagy pszichikai adottságaiban, nem tá rsa ­ dalm i viszonyaiban — pl. eredeti nom adizáló életm ód­ já b a n — gyökerezik, hanem abban a történelem ben, m elyben a m agát szám ára kijelentő Isten legsajáto­ sabb m u n k a terü leté t látja. Izrael hitének alapja az exodus csodája. E z a b b an a történelm i ta p a sz ta la t­ b an gyökerezik, m ely által Ja h v e a nem -népet néppé form álja, profán történelm i jelenségek, m ajd a szövet­ ségkötés történelm i ténye által m agához kapcsolta, s a nép ta g ja it egym ással is a szolidaritás kötelékébe fűzte. Id eu taln a k Izrael legfontosabb am phiktyonikus hagyo­ m ányai. A legkorábbi próféták és zsoltárok v alahány­

269

szor Iste n a k a ra tá ra , vagy m ár m egtapasztalt kegyel­ m ére u taln ak az E xodus és a Sinai hagyom ányokra u taln ak . (Vö. a „történelm i C redót” : D eut 26.) A történelem ben h ató Iste n megismeréséből kö v et­ kezik a „történelem ” felfedezése, s a történelem meg­ ismerésének vágya. E felfedezés lényege: a világ léte nem egym ástól független esem ények rendezetlen hal­ m aza, nem m echanikus erők kölcsönhatásának ere­ dője. M inden a B Ö R É SIT és a BÖ A CH A RIT H A J­ JÁM IM k ö zö tt Iste n tervei, h atáro zatai és m unkája alap ján történik. E világtörténelem nek h a tá ro z o tt irán y a van, mely­ ben Isten h a t, s ahol egyik jelenség m egalkotása által m un k álja a m ásikat. Ahol alkalom szerűen hoz létre példa nélküli, soha meg nem ism étlődő jeleket, ese­ m ényeket. E b b en a gigászi, Isten által m u n k ált ese­ m énysorozatban m inden népnek, a gazdasági, tá rsa ­ dalm i, kulturális élet m inden — legjelentéktelenebb­ nek tű n ő — esem ényének m egvan a m aga szerves helye, m eghatározott szerepe. M indenek Őáltala és Őreá nézve tö rtén n ek . Még az em beri bűnnek is — szá­ m u n k ra itt, a hom ályosan látás állapotában, a m aga valóságában soha meg nem érth ető en — organikus szerepe van. Az is csak ak k o r és addig, s ab b an az extenzitásb an és inten zitásb an érvényesülhet, am ed­ dig érvényesülni engedi a történelm i cél érdekében a történelem fo ly am atát m egindító, s azt alkotó módon végigkísérő terem tő Isten. E z Izrael hitének nagy felfedezése. E h itb en a tö rté ­ nelem egységes folyam atként jelentkezik. E m eglátása által gyökeresen különbözik m inden m ás korabeli és későbbi világszem lélet történelem látásától. T ulajdon­ képpen Izráelen kívül nem is létezik valóságszerű törté­ nelemlátás. Ami ra jta kívül van, az vagy a m echaniku­ san és autonóm erőként értelm ezett „ N a tu rá ” -ra épül, s ezért az em bert gúzsbakötő m ítoszba torkollik. Vagy m inden összefüggést m egtagadva, m egtagadják a tö r­ ténelm et, s valam iféle hedonista, cinikus vagy nihi­ lista káoszba vezetnek. Istenük a F á tu m vagy a F o rtu n a . E zeket abszolutizálva m egtagadják az em­ ber személyiségét, szerepét, s olyan despotikus képle­ tek h ez vezetnek, m in t am ilyen az asszír—babiloni istenkirályság, vagy az egyiptom i fáraókhoz fűződő szemlélet. A történelem felismerése Izrael hitének gyümölcse. E n n ek alap ja az az egyedülálló h it, mellyel Izraelt J a h v e m egajándékozta. H itén ek járulékos részei a társadalom szem lélet, az antropológia, a jogrend, a gaz­ dasági élet, a művelődés, m ely m ind sajátos jelleget ö ltö tt. Izrael környezetében — ahol nem ez a h it érvénye­ sü lt — egyetlen egy nép sem élhette á t tö rténelm ét. A nép n y á jjá v á lt és vagy a term észet, vagy a tá rsa ­ dalm i erők, vagy valam ilyen társad alo m feletti való­ ságok kényére-kedvére le tt kiszolgáltatva. Izraelnek ezzel szemben egyetlen Ura van: a történelem Ura. Mel­ lette m ás h ató erő t nem ism er el, m ert hite szerint ilyen nem is létezik. E z az esem ények által Iste n t — m in t az esem énye­ k e t történelem m é form áló Iste n t — felismerő h it lesz a történelm i Cél felismerésének az alapja. E z lesz Isten országának, m int a történelm i cél v árásán ak m otorja. E z lesz a M essiás-várás alapja. E z a történelem ben gyökerező h it m enti meg Izraelt a ttó l, hogy elm erüljön az ókori kelet gigászi k av aro ­ d ásáb an . E z hozza létre azt a távolságot is Izrael és a népek között, am ely egyszerre lesz Izrael dicsősége és skandalum a. Miközben környezetében, a m ítosz vilá­ g á b an és a Phobosz járm áb an sínylődő gondolkodás m ár nem látja, m e rt szükségszerűen nem lá th a tja a

270

term észet által m eghatározott ciklikus szemléletének keretei k ö zö tt a lét, az alkotás, a küzdelem , az ön­ m egtagadás, az áldozat értelm ét, Izrael szilárdan megáll. Izrael sohasem a m ának él. Izrael létének egyik k ritérium a az, hogy küldetése a holnapé. Addig, amíg a h it — m ú ltban, jelenben h ittap asz talatk én t, a jövőben a reménység valóságaként — Iste n t látja, addig v an létének értelm e. Addig nem nyűgözi le a despota, m ert tu d ja , hogy azok az erők, am elyeket a m ítosz m egelevenít és deifikál, azok nem erők, nem valóságok, hanem „E L IL IM ” . Az erő, a hatalom , dicsőség — a lét ismérvei — U ráé, Istenéé (Vö. 115. zsoltár. Ézs 40,12kk, 42,17kk, 47,lkk). A m ikor Izrael elveszti eleven k ap cso latát a tö rté ­ nelem m el — m ert ez is m egtörténhet — létének értel­ m ét nem a történelm i Cél, Isten országának szolgálatá­ ban lá tja , Istennel is elveszti kapcsolatát. Elveszti k ü ld e té stu d a tá t. E kkor gondoskodik Isten oly b o t­ rá n k o zta tó m ódon arról, hogy a golgotai kereszten koncentrálódjék Izrael küldetése. Eközben nagy szomjúság tá m a d t a népek körében. N agy várakozással fogadják a keresztről szóló evangé­ lium ot. Azok a népek, melyek eddig a történelem peri­ fériáján, a term észet és a m ítosz zsarnokságában éltek, ebben ism erik fel létük m egoldását. E ddig a N atu ra, a F o rtu n a , a F átu m , az ok-talanság és a „Cél” -talan ­ ság légkörében született sokféle „izm us” , a „stpicheia to u kosm ou” nem engedte m eglátni a lét értelm ét. A hedonizm us, a cinizmus, a nihilizm us azok a végső fogalm ak, m elyeket az an tik világ k im o n d h ato tt. E b b e a szellemi és társadalm i légkörbe érkezett meg az evangélium a történelem U ráról, aki m aga gondos­ kodik arról, hogy az em beri létnek legyen értelm e, célja. É s a m egváltás világában újra le tt értelm e a létnek. Izrael történelm i hite készítette elő a ta la jt a diaszpórában a váltság m űve szám ára, s így készíti elő a világot a teljes váltság szám ára is. In nen nézve a kérdést, sem a múltban, sem a jelenben, sem a jövőben nem képzelhető el egyház Izrael és a neki adott Kijelentés nélkül. E gyszerűen azért, m ert nélküle nem ism erhető fel a K ijelentés, de még csak szomjúság sem tá m a d h a t irán ta. II. Izrael történelem szemléletéből következik az az eléggé nem hangsúlyozható tény, hogy hitének szük­ ségszerű része sajátos antropológiája. A kár a m ezopotá­ miai, a k ár a nílus-völgyi társa d alm at és an nak ideoló­ g iá já t nézzük, sehol sem találkozunk az antropológia kifejtésével. Írásos em lékekből, képzőm űvészeti alko­ tásokból köv etk ezteth etü n k arra, hogy az o tt k ialakult ideológiai rendszerek m ilyen helyet bizto síto ttak az uralkodónak, a szabad em bernek, a rabszolgának a földön és a túlvilágon. Ezen túlm enően m aga az em ber nem ta r th a t érdeklődésre szám ot — az uralkodót ki­ véve. K ialak u ltak bonyolult teológiai rendszerek, de ezekben nem ju to tt hely az antropológiának. Önm agában véve az még nem rendkívüli jelenség, hogy Izraelnek v a n teológiája. (Az term észetesen igen figyelem rem éltó, hogy teológiájának ta rta lm a és m ás rendszerektől való különbözősége olyan, am ilyen.) A z a rendkívüli, hogy teológiájának szerves, elszakíthatatlan része az antropológia. E nélkül el sem képzelhető az igaz istenism eret. Ezzel szem ben Izrael környezetében csak egy valaki van, aki valóban em ber, isteni potenciákkal felruházott személyiség: az uralkodó. Ő az istenség inkarnációja, vagy közvetlen leszárm azottja. Szent és sérthetetlen, a jog forrása, az egyetlen a k a ra t. A nép: n yáj. Ő a pásztor. A rabszolgák nagy töm ege: barom . Izrael h itéb en a teológia és az antropológia össze­ tarto zik . Istenéről csak az em berrel való kapcsolatá­

b an tu d bizonyságot tenni. Az em bertől független Jah v éró l sehol sem olv ash atu n k az Ószövetségben. Ezzel szem ben az ókori keleti ideológiák m indent tu dni vélnek az istenekről, azok egym ással való k apcsolatá­ ról. Az em bernek legfeljebb az áldozatára v an n ak rá­ u talv a, am ire rátelepszenek, m in t a legyek. E z a m ag y arázata a n n ak is, hogy Izrael teológiája m iért nem szól arról, hogy m it te tt Isten a té r és idő m egalkotása előtt. Abból viszont, hogy Istenről csak az em berrel gyakorolt kapcso latáb an tu d és a k a r bi­ zonyságot ten n i, m élyre h ató k ö v etkeztetéseket kell levonni. Ezekre Izrael prófétái nem szűntek meg em ­ lékeztetni. Viszont az is rendkívül fontos, hogy az Ószövetség az em berről is csak Istennel való k ap cso latáb an szól. Az em ber ugyanis nem egy önm agában és önm agáért létező valóság. Az em ber: terem tm ény. É s m ert m in­ den em berről — m indig csak a k o n k rét em berről és nem általáb an eszményi em berről szól — csak ezt a legnagyobbat tu d ja elm ondani. Az ókori kelet viszo­ nyaihoz k épest rendkívül radikálisan rendezi em­ bernek em berhez való viszonyát. M inden em ber Isten á lta l te re m te tt személyiség, te h á t Iste n legszemélye­ sebb tu lajd o n a. Vele szuverénül rendelkezik. E m ber hozzá önh atalm ú an nem nyú lh at. E z t dom borítja ki azzal is, hogy az Isten által te re m te tt világot an tropo­ centrikusa n ábrázolja. E zért m ondja a 8. zsoltár is „vakm erően ” , hogy az em bert — nem az uralkodót és a szabadot, hanem általáb an az em bert — kevéssé te tte kisebbé ELO H IM -nál. Szinte kétségesnek tű n ik , hogy m egértette-e az E xodus h ag y om ányában élő, történelm i küzdelm eket vívó, a babiloni deportációban létéért küzdő izraelita a P api Irat antropológiáját, am ikor az a legnagyobbat m ondja az em berről: „T erem té te h á t Isten az em bert az ő képére, Isten képére terem té ő t . . (Gen ." 1,27). E z az em ber m ár nem fejezhető k i semmiféle érték ­ m érővel (rabszolgakereskedelem ?). Ezzel az em berrel nem lehet ak árm it te n n i (osztálybíráskodás?), m ert ő CELEM UDÖMUT ELO H IM . A m ásik em ber lá ttá n tulajd o n k ép p en a k im o n d h atatlan nevű Jah v év a l szembesül az izraelita. In n en következően nem tu d az am ph iktyonikus-jahvistaprófétai jogalkotás izraelita rabszolgát elképzelni. E z é rt nincs helye Izraelben — a m á su tt egyébként közkeletű — em beráldozatnak. E zért folyik küzdelem a királyság létrejö tte ellen. T u d ják ugyanis, hogy az m ajd szükségszerűen m agá­ v al hozza az osztálytagozódást a szövetség viszonyai kö zö tt élő, egyenlő, szabad, csupán a kötelező szolida­ ritás által elkötelezett em berek közössége helyébe. E zért fo ly tatn ak Izrael prófétái olyan éles küzdelm et az állam érdekeit kétségtelenül előnyösen szolgáló szerződések, koalíciók ellen. A kkor, am ikor a Jah v e irán ti feltétlen bizalm at és engedelmességet hangsú­ lyozzák — m ely k izárja m inden politikai szövetség lehetőségét — ezt a szabad em bert féltik. Az ilyen kapcsolatok ugyanis szükségszerűen m aguk u tá n von­ já k „em bertelen” rendek elismerését, s a szabad izrae­ lita existencia elnyom ását. E zért védik különösen a társadalm ilag gyengéket, a m ásoknak k iszo lg áltatott özvegyeket, árv á k a t, s a szolidaritás kötelékei által nem oltalm azo tt idegeneket. A zonban arról is tu d n a k , hogy a CELEM ELO H IM nem tökéletes. E zért alk o tják meg a jellegzetesen izraelita „ b ű n ” -fogalm at. A bűnnek sajátosan izraelita értelmezése nem a társadalm on vagy egyénen, nem a körülm ényeken tájékozódik. A b ű n : lázadás. N em em­ beri norm ák elleni vétség. Nem a m ásik személyiségé­ nek megsértése, hanem közvetlenül Isten elleni láza­ dás. Az ilyen lázadást éppen ezért nem a társadalom

torolja meg. Még csak a sérte tt félre sem tarto zik a m egtorlás. (E zért korlátozza a vérbosszút!) Az egyet­ len sé rte tt: Isten a bűn büntetője. Innen érthető pl. az ún. átokzsoltárok frazeológiája, mely indokolatlanul aggasztja m indazokat, akik helytelenül közelednek a Bibliához. A kkor, am ikor az ellenségtől, rosszakarótól ü ldözött im ádkozó Jahvéhoz fordul, s nem m agának igényli a bosszúállás jogát, pontosan azt teszi, am it körülm ényei között Isten tőle elvár. Ti. hogy az ítélet Isten é t abszolút ú rn ak , legszemélyesebb u rán ak te ­ kinti. A hangsúly nem a bosszún van, hanem az Iste n ­ hez való feltétlen bizalmon. In n en ered az, hogy az Ószövetség soha sehol nem tu d ó sít pozitív értékeléssel uralkodók jogalkotó tevé­ kenységéről. A törvényalkotás Iste n t illeti meg. (Vö. 1K ir 21.) E z az antropológia teszi a p ró féták at szenvedélyes IS ELO H IM -m á. Iste n emberévé. A m ikor m egbízást kap n ak az ítélethirdetésre, szenvedélyes szeretettel próbálják megelőzni az ítéletet a m egtérés hirdetése által. Az nem lehet, hogy Isten tulajdona, még h a a lázongás állapotában v an is — elvesszen. A m ikor az á rta tla n t védik, vagy az erőszaktevőt elítélik, egyként Isten ügyét képviselik. Az a szándékuk, hogy meg­ őrizzék Iste n szám ára azt, am i az Övé. N éha szinte m alom kövek k ö zö tt őrlődve küzdenek: alkudnak Is­ tennel, az ítélet elhalasztását kérik. Mivel tu d ju k , hogy antropológiájuk teológiájuk szerves része, nem értjü k őket félre a filantrópia irá­ nyában. B árm it tesznek az em berért nem egyszerűen általános hum anisztikus indításból cselekszenek. Ilyet az ókori kelet nem ismer. Nekik az em ber, m in t Isten tu lajd o n a fontos. Az egyszerű izraeli em ber m éltóságá­ nak, biztonságának és elkötelezettségének az a záloga, hogy ő Isten tulajdona. Az antropológia hiánya az oka annak, hogy egyetlen ókori keleti társadalom ban — legyen az osztályelnyo­ m ás még oly nagy — nem hallunk kiáltó szót a bűn és ann ak következtében a társadalm i viszonyok eltorzu­ lása m ia tt szenvedő em ber m ellett. Sehol egyebütt nem kerül sor társadalom bírálatra. (Csak egyéni p a ­ naszról tu d u n k .) E z szükségszerű. Szekuláris talajon, az időtlen em bertelen m ítosz ta la já n nem jö h e te tt létre társadalom bírálat. I t t ugyanis az em ber problém ája nem v ált kérdéssé. A prófétai üdvhirdetésnek és a messiási rem énység­ nek is szerves része az em berről szóló tan ítás. E z a reménység ui. a m egváltás u tá n sóvárgó em ber rem ény­ sége. Isten uralm ának á h íto tt kiteljesedése a tö rtén e­ lem célja. A m it a jövőben v ár a próféta, az a szövetség m aradéktalan m egvalósulása. O tt m ár — a jelen ke­ serű ta p a sztala tai u tá n — valójában csak az Ú r ural­ kodik. Ez lesz az örök Sabbát. Akkor, am ikor az első keresztyén bizonyságtétel elhangzik, a Jézus K risztus váltságm űvét ennek a teológiai antropológiának a fényében lá tja és értel­ mezi. S am ikor a végső kiteljesedést reméli, Iste n és em ber viszonyának az ősi szövetség értelm ében v e tt m egvalósulását reméli. Jézus K risztus isten-em berségé­ nek m egtapasztalásában is a szövetség kiteljesedését látja , s a m ajdani rem élt, egyetem es örök váltság elő­ képét szemléli. Az Ószövetség antropológiája nélkül értetlenül állnánk mi is e kétségtelen „bo trán y k ő ” előtt. Az Ószövetség antropológiája nélkül m itikus zűrzavar venné körül a testtélétel csodáját. N élküle szükségszerűen igazat kellene adn u n k az autonóm v al­ lástörténetnek, hogy m indaz, am i Jézus K risztussal, s kö rülötte tö rtén ik az evangélium okban, az ősi keleti m egváltó-m ítosznak egyik variánsa. Tam m uz, Ado­ nisz, Ozirisz zsidó—keresztyén változata.

271

H a a keresztyén egyház bárm ilyen oknál fogva sze­ ku larizálná a bibliai antropológiát, s a z t autonóm m á tenné, ism ét szükségszerűen eluralkodnék a mítosz. Szem élytelen erők törnének elő, melyek nem előre: a történelem célja, hanem vissza a K ijelentés és a szö­ vetség előtti állapotba sodornák az em bert. A N atu ra helyére lép a M atéria, a m ágia helyébe a technika, az istenem ber helyére az em beristen. E b b en az összefüggésben kell m egem líteni az iz­ raelita jogrendet és gazdaságszervezést, m ely szintén kér­ dése a bibliai teológiai antropológiának, Izrael új szövetséget előkészítő szolgálatának. Az ókori keleti jogrendszerek tip ik u s osztálytársa­ d alm ak at tükröznek. A szuverén a k a ra ta és az u ral­ kodó osztály érdekei határozzák meg a jogrendet. A jog, m ely lényege szerint az em beri együttélést hiv a­ t o tt biztosítani, az államszervezés és a gazdaságszerve­ zés eszközévé válik. A társadalom közösségi érdekei és tag jain ak egyéni emberi jogai a szuverén uralkodó érdekeinek v an n ak alávetve. Az osztályjogrendszerek tip ik u s tü n ete, hogy a gazdasági rendelkezések tú lte n ­ genek és a személyiség védelm e a gazdasági érdekek védelm ének v a n alárendelve. A jah v ista jogrend teocentrikus és ezért egyúttal antropocentrikus. A lapja nem a társad alm i vagy gaz­ dasági szükségszerűség, vagy célszerűség, hanem Isten terem tő és m egváltó a k arata. Célja: hogy a szövetség m inden egyes ta g ja alkalm assá váljék és alkalm as m a­ rad jo n Iste n történelm i terveiben a neki szánt részfel­ a d a t betöltésére. Az Ószövetség megfogalmazása sze­ rin t az „SÁLÓM” állap o tát, azaz Istennel és emberrel rendezett sokoldalúan gyümölcsöző h á b o rítatlan rend fe n n ta rtá sá t célozza. Ez a m ag y arázata an nak a fel­ tű n ő jelenségnek, m ely alap ján sokan u tópisztikus­ n ak , fan tasztik u sn ak m inősítették az ószövetségi tö r­ vényeket, hogy ti. bennük az Isten képére tere m te tt, s a vele szövetségi viszonyban élő em ber kerül az első helyre, s m inden m ás, még a gazdasági és társadalm i élet fejlődése is az em ber érdekeinek v a n alávetve. E gyszerűen azért, m ert a kijelentés nem ismer a u to ­ nóm em bert. Az autonóm em ber ugyanis nem lehet N E P H E S C H A JJÁ . E zért nem ism erhet el em bertől független, önm agáért létező gazdasági fejlődést. Az Ószövetség antropocentrizm usa te h á t nem öncélú, nem egy naiv világszemlélet következm énye. Pl. a kam attilalo m , a rabszolgagazdálkodás és a nagybir­ to k tilalm a — m ely tilalm ak gazdaságtörténetileg te l­ jesen érthetetlenek, hiszen gátolják az ókori keleti társad alm ak mellé való felzárkózást — egyedülállóan hum ánusak. Az Istennel szövetségben élő em ber teljes in teg ritását oltalm azzák. A m ikor a R óm 11-ben em lített „vadolajfaág” , a sok népből lé tre jö tt egyház megfeledkezik arról a fáról, m elybe be le tt oltva, am ikor megfeledkezik Izraellel való fizikai és szellemi kapcsolatáról, ahol nem fogadja el az Izraelnek a d o tt teljes K ijelentést, m ondván, hogy az Ószövetség antikvizáló d o tt, elveszti a kije­ lentő Istennel való k ap cso latát is. S viszont, ahol az egyház engedelmesen m eghajlik a K ijelentés U ra előtt, s vállalja Já k ó b népével a szolidaritást, a világ sebei is gyógyulnak an nak jeleként, hogy kom olyan veszi a z t a küldetést, m elyet a kiválasztó Ú rtó l k ap o tt. Ezek u tá n az apostol a népek fiaihoz fordul. E lejét k ív á n ja venni a k arizm atikus hibrisznek. A két népből való Izraelnek együtt kell szolgálnia azt az Urat, kinek kiválasztó, elhívó kegyelméről a doxológia nagyszerű, sorai vallanak. N e feledje el senki: nemcsak Jézus és apostolainak származása, de a zsidóság visszavonhatat­ lan elhivatása is egymás mellé állítja a két nemzetséget. Idézzük F ü n te r Stem berger: 2000 Ja h re C hristentum

272

1983 m ű v ét (23. old.): „A zsidóság a keresztyén vallás anyaföldje. E lv álaszth atatlan u l összetartoznak. A k é t közösség k ö zö tt nem lehet semlegesség. Ahol leh etet­ lenné válik az „e g y ü tt” , o tt azonnal m egvalósul az „egym ás ellen” . A zsidóságnak, m in t gyengébb félnek fájdalm asan k ellett ezt m egtapasztalnia a történelem során.” A dialógus nemcsak lehetőség, de kötelesség is. E rre ta n ít Bereczky A lbert (A m agyar protestantizm us a zsidóüldözések ellen, 5. o.) „ ta lá n itt kellene az evangélium i egyházaknak is egyik vétkes m ulasztásukat beism erniök: a türelm esség fogalm ának félreértése folytán tartó z k o d ta k az evangélium i világosság fel­ m u tatá sáv a l szolgálni a m eggyökeresedett és az újon­ n an bevándorolt zsidóságnak. Ti pedig papok biro­ dalm a és szent nép legyetek nekem. Félreértés ne essék, nem a zsidóság vakbuzgó „áttérítésére gondolok itt...” H enry Siegman rabbi, a „Synagouge Council of Am erica” fő titk ára így szólt; „E gyetlen keresztyéntől sem lehet m egtagadni a lehetőséget, hogy h ité t meg­ vallja. M inden egyéb lenne ez, csak nem dialógus.” A dialógus néhány nagy jelentőségű állom ását jel­ zik az alábbi nyilatkozatok: 1948. A m szterdam EV T nagygyűlés: Die christliche H altu n g gegenüber den Juden. 1954. E v an sto n EV T: Die H offnung Israels. 1961. Új-D elhi EV T: Entschliessung zum A ntisem i­ tism us. 1967. B ristol EV T: Die K irche und das jüdische Volk. 1976. E K iD C hristen und Juden. 1980. R ajn ai Z sinat: Z ur E rneuerung des V erhält­ nisses von C hristen und Juden. 1980. N ém et r. k. püspöki k a r: Ü ber das V erhält­ niss der K irche zum Ju d en tu m . * A m agyarországi zsidó—keresztyén párbeszéd k a p ­ csán had d állapítsuk meg, hogy a történelm i kapcso­ latok form ájukban is, ta rta lm u k b a n is mindig tö b b e t jelen tettek puszta udvarias párbeszédnél. A zsidóság és a protestantizmus körében m indig élt egy bizonyos sorsközösség tudata, s ennek következtében általában m indig magasrendű szolidaritás állott fenn közöttük. N em csak a közös üldöző k ö tö tte őket egybe, hiszen ugyanaz m o n d o tta ki a „lu th eran i com burantur” el­ v et, m int, aki k im o n d atta E n d re királlyal a beregi esküt 1233-ban. Azok a nagy jelentőségű hagyom á­ nyok, m elyek a vándorló m agyarságba felszívódtak a zsidó vallást felvett k a zá r birodalom m al való érintke­ zés és a kabarok törzsének befogadása során nem m úl­ ta k el nyom talanul, de éltették a közös megbecsülés és szolidaritás tu d a tá t. H irtelenül, de nem történelm i előzmények nélkül, lép ett színre a m agyarországi reform átorok sajátos történelem szem lélete. W itte n bergi hatáso k : M elanch­ th o n , L uther, ill. Reuchlin, csak a bába szerepét tö l­ tö tté k be a re jte tte n létező m agyarországi gondolatok megszületésénél és megerősödésénél. Farkas A ndrás 1538-ban m egjelent 355 soros éneke „Az zsidó és m agyar nem zetről” in d ítja el azt a gondo­ la to t, hogy a bibliai Izrael és a m agyar nép sorsa, szerepe, h iv a tá sa még legkisebb részleteiben is azonos. E zért a m agyar népnek m inden te k in te tb en okulnia kell a bibliai nép sorsából. H itetlenségéből meg kell térnie. Isten a k a ra tá t a társadalm i élet m inden terüle­ té n meg kell valósítania és sugároznia kell az igazi h itet. N yom ában a X V I—X V II. századi prédikátorok

Á rp ád o t Mózes mellé állíto tták . E z a történelm i tu d a t szolidaritást is je le n te tt a tö rö k d ú lta M agyarországon az éppen reform álódó, m egtérő m agyarság és a m ara­ dék zsidóság között. Sztárai M ihály, B atizi A ndrás sorozatban alk o tja színm űveit, históriás énekeit ószövetségi személyekről, esem ényekről, nem feledkezve meg arról, hogy kiem el­ jé k azok m agyarországi a k tu a litá sá t. Ilyen pl. az előbbinek „Szent Illésnek és Á kháb k irály n ak idejé­ ben löt t dolgokról” c. m űve. („E gyik Á khán k irály a Bécsben lakozik, m ásik Á kháb k irály b arátb ól löt t k irály.” ) Az u tóbbi Gedeonról, Zsuzsannáról, Jónásról, Izsákról ír t énekeket. N em véletlen, hogy a dávidi zsoltárok olyan nagy szám ban fogalm azódnak meg m agyarul, s válnak sóhajjá, rem énnyé, hitvallássá a m agyar nép ajkán. Bencédi Székely Istv á n „V ilágkrónikája” az 1559-es évből egyenesen organikus összefüggést m u ta t fel a k é t v ála sz to tt nép sorsa között. K ároli G áspár: „ K é t könyv m inden országoknak és királyoknak jó és gonosz szerencséjeknek okairól, m elyből m egérthetni m i az oka M agyarországnak is rom lásának és a fejedelm ek­ nek szerencsétlenségeknek” 1563. M agyari Istv á n h ír­ neves m ű v ét 1602-ből „A z országokban való sok rom ­ lásoknak okairól” . Nem véletlenül tá m a d ja oly élesen a későbbi P ázm ány P é te r érsek. E nélkül a történelem szem lélet nélkül nem énekel­ nénk Kölcsey Ferenc H im nuszát, s A d y E ndréből sem le tt volna nélküle a X X . sz. ébresztője. M egem lékezhetnénk a zsidóság lelkesedéséről is, mely Kossuth 1841-es felhívása nyom án tá m a d t, m ely­ lyel a terv ezett pesti p ro testán s főiskola létesítésére országszerte g y ű jtö tte k adom ányokat. N em m ehetünk el szótlanul az 1875-öt követő évek eseményei m ellett, melyek éppen, hogy szépen példázzák a zsidó—protes­ tá n s sorsközösség tu d a tá t, m űködése közben. E z idő t á j t az állam vezetés legfelső szintjén az orszá­ gos szám arányokat messze m eghaladó m ódon találu n k pro testán s szem élyiségeket. Ezek történelem szem léle­ tü k e t a kollégium okból h o zták m agukkal. A lapvető v á lto z ta tá so k a t k észítettek elő, pl. tö b b ek k ö zö tt az ún. egyházpolitikai törvényeket. Ezek a feudális ró­ m ai katolikus felekezet közéleti egyeduralm át voltak h iv a tv a korlátozni. Ezzel ta rta lm a t k ív á n ta k adni II. József császár Türelm i R endeletének. E z m ind a protestánsoknak, m ind a zsidó felekezet tag jain ak u ta t je le n te tt a teljes polgári egyenjogúság felé. U gyanebben az időben voltak a súlyos zsidóüldözé­ sek a cári Oroszország területén. Zsidók tízezrei lettek a pogrom ok áldozataivá és százezrek m enekültek nyugati irányba, te h á t M agyarország felé. A kárhogyan is sürgették a pro testán s k o rm án y zato t a h a tá r lezá­ rására, ez h u m an itáriu s okokból nem t e t t eleget az ilyesfajta követeléseknek. Az ikervári r. k. esperesség, s e te rü le t országgyűlési képviselője a h írh e d t a n ti­ szem ita Istóczy Győző az egri érsekség nyom dájának titk o s közrem űködésével nagyszabású akciót in d íto tt meg, m elynek célja egy olyan országos zűrzavar k i­ v áltása, melybe belebukik a p ro testán s korm ányzat. Ezzel egyrészt elodázta volna az egyházpolitikai tö r­ vények tárg y alását, m ásrészt az országot a zsidóság ellen á llíto tta volna. E z a h á tte re az 1882-es ún. tiszaeszlári vérvádnak. E légkörben senki sem m erte a k oholt v ád ak k al szem­ ben a v á d lo tt személyek és a m egvádolt zsidóság védel­

m ét elvállalni. Eötvös K ároly a pápai kollégium ne­ veltje, s reform átus jogakadém iai ta n á r v e tte végül is kezébe az ügyet, lá tta el a v á d lo ttak védelm ét. K ét­ éves m unkával — folyam atos fenyegetettség közben — bizo n y íto tta be a zsidó felekezet etikájából tö rtén el­ méből, hitelveiből, jogfelfogásából kiindulva a katoli­ cizmussal egykorú babonás vád, a „v érvád” képtelen­ ségét. A per a v á d lo tta k felm entésével és a h á ttérb e n m eghúzódó reakciós erők leleplezésével végződött. E kétéves esem énysorozat érdekes kísérőjelensége volt az országgyűlés m ag atartása. A k o rm ányzat stabi­ litása érdekében az országgyűlés p rotestáns vallású ta g ja i: ko rm án y p ártiak és ellenzékiek Jókai Mórtól kezdve H erm ann O ttóig m inden esetben összefogtak. Ezzel a sajátos p rotestáns összefogással m en tették meg az országot a zűrzavartól, s erősítették meg a kor­ m án y zato t a kezdődő zsidó-ellenes pogrom ok leállítá­ sában. E z is a reform átori történelem szem lélet egyik gyümölcse. I t t csupán a z t állapítjuk meg, hogy a dialógusnak nemcsak viszonylag egyszerű formái léteztek, de kézzel­ foghatóan érzékelhetőek voltak a magasabb rendű szolida­ ritás jelei. Nem egy esetben bizonyos testvériségtudat is volt tapasztalható. A m ikor keresztyén —zsidó dialógusról beszélünk, annak többnek kell lennie egyszerű köszönőviszonynál, vagy egym ás hogylétéről való érdeklődésnél. H a kom o­ lyan vesszük a R óm 9 —11-et, s különösen az olajfa haso n latát, minőségében azt a „m u tu u m colloqium et consolatio fratru m ” -ot kell elérnünk, m elyet egyik­ m ásik reform átor, Isten népe elengedhetetlen ism er­ tetőjelének te k in te tt. H a pedig kom olyan vesszük a 11. rész végén olvas­ ható doxológiát, ak k o r továbbgondolva Söderblom N á th án uppsalai evangélikus érsek 1925-ös haso n latát P éter, P ál, ill. Ján o s apostol találkozásáról, nem sza­ bad elfelejtenünk, hogy ők nem csak „Israel k a ta pneum a” ,hanem az „Israel k a ta sarka” tag jai is vol­ ta k . U rukkal a rabbi Jesu a ha-nocri-val egyetem ben, akiről m eglátták, s v allo tták , hogy Ő az Isten -ad ta M essiás-Krisztus. Izraelt nem m i ta rto z u n k elszám oltatni arról, hogy nem vallja azt, am it mi hiszünk. A mi dolgunk az, hogy higgyük is, am it vallunk. M indenesetre az utolsó ítélet alkalm ával — a M áté 25-ből úgy tű n ik — nem a Credót kell felm ondani, hanem a talentum okkal kell elszámolni, s arról a CÖDAQA-ról — diakóniáról, mely a Credo u tá n következik. A közös istenszolgálat az a pont, ahol sok a közös dolgunk, s ta n u ln i valónk egym ástól. Papp Vilmos IRODALOM Schalom ben C horin: T heologica Ju d a ic a . M ohr, T ü bingen 1982. — Bereczky A lb ert: A m a g y a r p ro testan tizm u s a zsidóüldözések ellen. B u d a p est, 1945. — H . Gollwitzer, J . R endtorff, N. L evi: J u d e n C hristen. 1978. — G. Kittel: Theologische W ö rterb u c h z. N. T. „e k ­ legein. — P . Lapide— K. Rahner: H eil von d en J u d e n . G rünew ald, M ainz 1983. — E . Lerle: P rosely ten w erb u n g u. U rch risten tu m . B er­ lin, 1960. — P a p p V ilm os: Jé zu s és a népek. T heol. Szem le 1973. 206kk — P app V ilm os: A p ró fé tá k tá rsa d a lo m b írá la tá n a k teológiai alap jai (kézirat). — P a p p V ilm os: Az ókori Izrael gazdasági, tá r s a ­ dalm i fejlődése az állam m egszűntéig. (Theol. Szem le, 1974. 1— 2.) — G. Stemberger: 2000 J a h re C hristentum . S alzburg— M ünchen, 1983. — R h . C. Vriezen: E rw äh lu n g Israels n ach dem A. T . Z ürich, 1953. — E . B runner: D er R öm erb rief, 1951. — W . de B oor: D er B rief des P au lu s a n die R öm er. W u p p e rta l, 1979. — W illiam B arclay: B rief a n die R öm er. W u p p ertal, 1971. — O. M ichel: D er B rief an die R öm er. — H . W. Schm idt: D er B rief des P a u lu s: a n die R öm er, B erlin, 1962.

273

Dogmatika és etika viszonya a református teológiában „A keresztyénség sikertelensége a világ tudományos megismerésében nem k i­ jelentett Istene iránti hűségének, ha­ nem hitetlenségének jele.” H . Richard Niebuhr1 A legterm észetesebb kapcsolat ta lá lh a tó a dogm a­ tik a és etika k ö z ö tt a reform átus teológiában, feltéte­ lezve, hogy a dogm atika alaposan előkészített talajon, az exegézis és bibliai teológia alap ján áll.2 D ogm atika és etik a k özti organikus egység elválasztása „könnyen vezethet a keresztyén h it intellektuális félreértéséhez és a keresztyén élet moralizáló felfogásához” .3 H on n an eredeztethető ez a szerves kapcsolat? Nyil­ v án v aló an m agából a Szentírásból. A B iblia ugyan nem erkölcsi kódex, mégis léteznek olyan részei, m e­ lyek kiem elt szerepet tö ltö tte k be a protestáns etika tö rtén etéb en . Ilyenek a T ízparancsolat (E x 20; D t 5), az em berség törvényei (D t 24), az erkölcs tü k re (Ez 18), a hegyi beszéd (Mt 5 és fo ly t.; Lk 6), a házi táb lá k (E f 5—6), de az egész Tóra, m ely vezetést, ta n ítá s t jelen t.4 A teljes Szentírás, a p róféták, apostolok bi­ zonyságtétele, Jézus m űködése a z t m u ta tja , hogy „ h it­ ta n ” és élet, elv és g y ak o rlat nem v álasztható szét. A reform áció ereje és h a tá sa elsősorban írásm agya­ rá z a tá b an keresendő. M int „ tisz ta forrásból” , a Szent­ írásból igyekezett m eríteni az egyház, az egyén és világ életének ism érveit. L endületét, nem zeteket megmoz­ gató erejét, nem az önm agáért való teologizálásból, sem a népjólét eszméjéből m erítette, hanem abból, hogy Iste n t an n ak m u ta tta ak i: Istennek. E nnek a gondolkozásm ódnak ta lá n legkitűnőbb példája a re­ form átorok k ö zö tt K álvin Já n o s (1509—1564). K álvin nem v o lt etikus, de h itta n á t (A keresztyén vallás rend­ szere röviden: In stitú tió ) és k o m m en tárjaiban is fel­ lelhető írásm ag y arázatát á th a tja a gyakorlati élet irá n t érzett felelősség. „M int Jézu st, ő t sem az etikai elvek érdekelték, hanem az a g y akorlati kérdés, hogy m ik én t lehet hűségesen élni az Iste n a k aratá h o z.” 5 A következőket írja In stitú tió já b a n a keresztyén élet lényegéről: „ B á r életünk berendezésének legjobb és legszebben m eg állap íto tt m ó d já t Isten nek törvénye foglalja m agában, mégis úgy te ts z e tt a m ennyei Mes­ tern ek , hogy övéit még gondosabb m ódon is alakítsa a törv én y b en előírt szabály szerint. S ennek a m ódnak fő elve a következő: a hívőknek ti. kötelességük testei­ k e t élő, szent és kedves áldozatul adni Istennek és eb­ ben áll Isten n ek törvényes tisztelete (Róm 12,1). E b b ő l v a n véve an n ak az intésnek anyaga, hogy ne al­ k alm azkodjanak a hívők ennek a világnak képéhez, hanem értelm ük m egújhodása foly tán alakuljanak át, hogy k itap asztalh assák , m i az Ú r a k a ra ta . M ár az is nagy dolog, hogy m i Isten n ek vagyunk szentelve és aján lv a, hogy ezentúl m in d en t csak az ő dicsőségére gondoljunk, beszéljünk, tervezzünk és tegyünk. Szent dolgot ugyanis nem lehet az Iste n ellenében elkövetett különös sérelem nélkül istentelen célokra használni. H a m i nem önm agunkéi, hanem az Istenéi vagyunk, az is világos, hogy minő h ib átó l kell tartó zk o d n u n k és m ire kell irán y ítan i életünknek összes cselekedeteit. N em vagyunk a m agunkéi: te h á t ne a m i eszünk és a k a ra tu n k uralkodjék szándékainkban és cselekede­ teinkben. N em v ag yunk a m agunkéi: te h á t ne azt tű z z ü k m agunk elé célul, hogy keressük azt, am i ne­ k ü n k a te st szerint jólesik. N em v agyunk a m agunkéi: te h á t, am ennyire lehet, feledkezzünk meg önm agunk­ ról és m indarról, am i a m ienk. Viszont az Istenéi v a ­

274

gyunk, te h á t neki éljünk és haljunk meg. Az Istenéi vagyunk: te h á t m inden cselekedetünket az ő bölcses­ sége és a k a ra ta igazgassa. Az Istenéi v agyunk: te h á t ő rá, m in t az egyedüli helyes célra kell irányulni éle­ tü n k m inden részének.” 6 K álvin m ondanivalójának a k tu a litá sa figyelhető meg napjaink reform átus teoló­ giai gondolkodásában, de nem csupán kam pányszerűen. A trin itáriu s teológia, a „theonom ” vagy „theo- cen­ trik u s” etika reform átus gyökerei nála keresendők. „A Szentírás volt az, ahonnan K álvin a n orm át v e tte a gazdasági és társadalm i kérdésekben való el­ igazodásra és eligazításra. Isten kijelentése fényébe állíto tta a tá rsad a lm a t is. T ársadalm i és gazdasági el­ veit nem nem zedékek tap a sz ta la tai a la k íto ttá k ki, nem is társadalom tudósoktól v ette, nem is a közvéle­ m ényhez szabta, hanem Iste n Igéjének engedelmeskedve form álta ki. N em m in th a úgy tek in te tte volna a Szentírást, m in t isteni k in y ila tk o z ta to tt szakköny­ vet a társadalm i és gazdasági kérdésekben, hanem úgy fogadta azt, am ely tartalm azza Isten parancsát, hogy m it kell hinnie az em bernek, és m it kell cselekednie, hogy tisztelje és dicsőítse m indenben U rát, Istenét. A m ikor társadalm i kérdésekről beszélt, úgy beszélt, m in t egy próféta, aki az Írásokból v e tte az üzenetet, és m inden igyekezettel azon volt, hogy ennek a kijelen­ tésnek m inden részletére felhívja a nép figyelmét. Nem sokat tö rő d ö tt azzal, hogy vajon az á ltala hirde­ te t t üzenet megegyezik-e a többség véleményével. H ird ette ak kor is, h a ezzel k o ckára te tte sa ját meg­ élhetését.” 7 Ezzel nem csak tarta lm á b a n , de form á­ jáb an is példát m u ta to tt a hinnivaló és a tennivaló kö­ zötti kapcsolatról. G yakran esünk ugyanis ab b a a hibába, hogy összekeverjük az etik á t a moralizálással. A m oralizálásban én tan ító i elem et látok, azaz m ár kialak u lt alapokon, elfogadott, használható életelvek­ nek átad ását. E bben kevés kock ázat ta lá lh ató , ta lá n az a legnagyobb, hogy a későbbi generáció ta g jai el­ fogadhatatlannak érzik és elvetik a m oralista ta n ítá ­ sát. Ellenben az etikának prófétai eleme van, m ert valam i egészen ú ja t m u ta t fel, já ra tla n irányokba tö r u ta t. E z pedig veszélyes lehet, m ert a sa já t életét is k o ck á ztath atja. A jövő elnyerése azonban csak ezen az utóbbi ú to n lehetséges. K álvin teológiájára ez a „pró­ fétai etikusság” jellemző, míg sajnos későbbi köve­ tőire, a „kálvinizm usra” az esetek többségében csak m oralizálás jellemző. U gyanakkor jelenünknek szánt figyelm eztetés is k i­ olvasható K álvin módszeréből. B enke György írja ta ­ nulm ányának bevezetőjében: „N em annyira dogm a­ tik a i kérdéseink van n ak , hanem in kább etikai téren van szükségünk válaszokra, segítségre. Közösségi éle­ tü n k kérdései kerültek előtérbe társadalm i és világ­ m éretekben eg y arán t.” 8 V alóban elterjedt világunk­ ban, de még ta lá n gyülekezeteinkben, egyházunkban is, az az im m anens, evilági gondolkozás, m elyet csak az e m líte tt kérdések érdekelnek. A zonban m i teológu­ sok, lelkipásztorok, hívő laikusok m egelégedhetünk-e ezzel? N em a mi felad atu n k lenne-e az, hogy jövőbe m u ta tó — nem csak a jelen t alátám asztó — etik a kép­ viselete m ellett, a rra is m utassunk, Aki ígérete szerint „Leszek, aki leszek” (E x 3,14)?

K álv in t követően sokáig hasonló felfogást vallo ttak a dogm atika és etik a viszonyáról a reform átus teológia képviselői. A teljesség igénye nélkül próbálom felso­ rolni a legfontosabbakat, akik egy-egy teológiai irány­ za to t és a m agyarországi reform átus teológiai gondol­ ko d ást is m eg h atáro zták : Elsőnek m in d já rt Svájc m ásik nagy refo rm áto rát, Zwingli U lrikot (1484— 1531) kell em lítenem . K evésbé v o lt szisztem atikus, m in t a genfi reform átor, de ő is egységben lá tta a h itet az élettel. K álvin Genfben, Zwingli Z ürichben próbálja a g y akorlati életbe is á tü lte tn i a teokráciáról v allo tt teológiai nézeteket. M ódszereikben nyilvánvalóan k ü ­ lönbségek lehettek, de m in d k etten v a llo ttá k a politi­ k á b a n is m egnyilvánuló keresztyén etik a fontosságát. N ap jain k reform átus teológiájában megjelenő politikai etik á n a k alap jait is m ár e reform átoroknál felfedez­ hetjü k . Csak egy élet létezik, az Iste n elő tt (Coram Deo), egyedül Iste n dicsőségére (Soli Deo Gloria) élt élet. A Hom o Religiosus és a H om o Politicus tu d a t­ hasadásos elkülönülése elképzelhetetlen reform átus talajo n . H a valahol ez m eg tö rtén t az évszázadok fo­ lyam án, egyértelm ű jele an n ak , hogy sa já t bibliai, reformátori hagyo m án y ain k at felejtettü k el. H it és élet összetartozásának elvét k ö v ette a régie­ sen föderális, azaz szövetség-teológiának nevezett is­ kola nagy ala k ja : Jo h an n is Cocceius (1603—1669) is. „P anegyricus de regno dei” (Isten u ralm án ak m agasz­ talása) című m űve alap ján ezt á lla p íto tta meg róla Zoványi Je n ő : „Coccejus nem csak a ta n előállítására, hanem egyszersmind a n n ak a keresztyén életben való alkalm azására, te h á t kegyes életre is tö rek ed ett. K i­ tű n ik ez főleg abból a felfogásból, m elyet az Isten or­ szágáról n y ilv án íto tt. A reform áció k o ráb an szinte ál­ talán o san elfogadott elv volt, hogy az isten országa a földön az egyház. Az egyház fogalm a a la tt viszont m ind n y ájan a hívek közösségét é rte tté k , m elynek külső jegyei a szentségek, m in t kegyelm i eszközök. Coccejus nem b á n to tta az egyház e fogalm át, de az Isten orszá­ g á t úgy te k in te tte , m in t am ely az egyházon belül van s kim ondta, hogy a benne való tagságnak feltétlen kö­ vetkezm énye a h it és ennek megfelelő élet.” 9 É rth e tő eredm énye e nézet a reform áció, ellenreformáció küz­ delm einek, hiszen h arc közben nehéz e tik á t keresni, ám an n ál fontosabb a tanfegyelem , az ortodoxia ki­ alakulása. A helyes életvitel (ortopraxis) csak az „ortodoxia” (igazhitűség) m eghatározása u tá n kép­ zelhető el. T ovábbra is fontos m arad h it és élet k apcsolata az Angliából elterjedő p u ritanizm usban. „A p u ritán iz­ m usnak, h a teológiai sajátosságai v an n a k is, nincs külön teológiája. E llenben különbség v a n a b b an a m ódban, ahogy a teológiát műveli és a kérdésekben, m elyekre különösebb súlyt helyez. Így a p u ritá n szel­ lem ű teológiai m u n k ák legtöbbje kiv áltk ép p en kidom ­ b o rítja a teológiának a keresztyén életre v o n atkozá­ s á t . . . míg egyrészről eltáv o ztatik ugyan bárm ely perfekcionizm us veszedelme, másrészről h a tá ro z o tta n hangsúlyoztatik a m egigazult em ber új életének keresz­ tyén -etik ai re a liz m u sa .. . reform átort értelem ben ta ­ n íto tta , hogy az élet m indenestől Iste n törv én ye a la tt áll, am ely alól az életnek egyetlen te rü le té t sem lehet kivonni. E tik á ja te h á t a leg h atáro zo ttab b an theonom im p erativ isztik u m . . . nagy gondot fo rd íto tt a kegyes­ ség gyako rlatára, a praxis pietatisra. E lm élyítette és elevenné te tte különösen az egyéni vallásos életet, m ind belső áhítatosságban, m ind gyakorlati etikai m egvalósulásában.” 10 Ezzel a sok jótétem ényével azonban n éhány árn y is e g y ü ttjá rt, m ert a h itélet individualizálódását is eredm ényezte. E tik áb ó l erköl­ csöt form ált, mely g y ak ran törvényeskedéshez vezet­

h e te tt. E lő fu tára volt a későbbi ném et, evangélikus gyökérből szárbaszökkenő pietizm usnak. V olt ennek a p u ritán u s teológiának egy nálunk ke­ véssé ism ert am erikai képviselője: J o n a th a n Edwards (1703—1758). O tt korán ak ta lá n legnagyobb reform á­ tu s teológusaként ta rtjá k számon. R övid élete meg­ akadályozta abban, hogy nagy szisztem atikus m űvet alkosson. „ E tik a i gondolatainak nagyon fontos része, hogy Iste n teljességében szemléli a világot és az em ­ b e rt.” 11 H itte , hogy az em ber, amíg a külső kényszer­ tő l szabad, erkölcsileg felelős te tte ié rt. Még akkor is, h a nem v ála sz th atja meg szabadon érzelmeinek, gyű­ löletének vagy szeretetének tá rg y á t. A bűneset ó ta az em ber képtelen önm agáért szeretni a m ásikat, azaz önérdekének, önszeretetének ra b ja. N éhányan azon­ ban k iv álasz ta ttak az isteni kegyelem által; ő k a szen­ te k , akik képesek Iste n t és em bert önm agáért szeretni. Az Iste n szeretetének etik á ja a z tá n átform álja a rész­ leges szeretetet — a családét, a nem zetét — isteni sze­ rete tté . Az em ber igazi erénye K risztus m egváltásán alapuló. E tik á ja szépen tükrözi a reform átus öröksé­ get, etik a elképzelhetetlen krisztológia, doxológia, egyszóval teológia nélkül. H a tá sa n ap jain k , am erikai reform átus teológiájában is k im u ta th ató . E rre még o tt visszatérek. E gy p illan a tra it t meg kell szakítanunk a reform átus teológiával való ism erkedésünket, m ert egy olyan teoló­ g iát is ta n u lt filozófushoz értü n k , aki döntően befolyá­ solja a to v áb b iak b an a dogm atika, etika viszonyát. Im m anuel K ant (1724—1804) az a királya a porosz filozófiának, akitől szám íthatjuk az etika önállósodá­ sát. Term észetesen a teológiában is elkezdődik — h a­ tá sá ra — az etik a leválása a dogm atikáról. „ K a n t nagyon erősen hangsúlyozza az etik a „autonóm iá­ já t” . . . a morális princípium ok csak a racionális a k a ­ ra ttó l függnek . . . nem az érzelem től, sem a m etafizi­ k átó l, sem a teológiától. Ő k ita rt az etik a különleges helyzete m ellett.” 12 M ár Friedrich Schleiermachernél (1768—1834), a „m odern teológia a ty já n á l” megfigyel­ hető K a n t hatása. „D ie christliche S itte” (A keresz­ ty é n erkölcs) cím ű m u n kájában, m in d já rt az elején helyesléssel jegyzi meg, hogy a megelőző k é t évszá­ zadban az etik a elvált a dogm atikától és külön tu d o ­ m ány lett. „Az etik a vegyítése a dogm atikával” , m ondta, „ a z t eredm ényezi, hogy m indkettő elveszti vallási precizitását” . . . . „K eresztyén etik a” , m o n d o tta Schleierm acher, „ á lta láb an a keresztyén teológia eti­ k á já t feltételezi — ezért term észetesen ellentétbe és kiegészítésbe is állíth atju k a dogm atikával, m indkettő az általános keresztyén ta n ítá s része.” 13 Ő filozófiai teológia felé közelít és igaz, hogy kijelenti az t is, m i­ szerint ő keresztyén kíván lenni és nem dogm atikus, valam in t etikus inkább, m in t filozófus, mégis ő az, aki szeretné a keresztyén e tik á t a filozófiai etikával harm onizálni. N éhány m o n datban meg kell em lékeznünk azokról, akik ezen a liberális teológián to v á b b h a la d ta k és k i­ emelkedő h a tá st gyakoroltak a reform átus teológiára is, bár ők m aguk evangélikusok voltak, m in t A lbrecht Ritschl (1822—1889), ta n ítv á n y a : Adolf von Harnack (1851—1930), E rn st Treoltsch (1865—1923) a ném et teológia művelői közül. A m erikából pedig a ném et szárm azású P aul Tillich (1886—1965). I t t em lítem meg még k é t evangélikus teológus nevét, akik szintén nagy hatással voltak a reform átus teológiára és etikai gondolkodásra b á r nem a liberális irányzathoz ta rto z ­ ta k : D ietrich Bonhoeffer (1906—1945) és H elm ut Thielicke (1908—). Ezzel m egérkeztünk a X X . századba, m elynek leg­ befolyásosabb reform átus teológusa K arl Barth (1886—

275

1968) volt. N agyszabású m űvében a „K irchliche Dog­ m atik " - b an (E gyházi dogm atika) három helyen is be­ szél az etika szerepéről. Az első, m ely rögtön tém án k b a vág, a K D I /2 kö tete, ahol szól a d ogm atika és etika kapcsolatáról, I I /2 : Isten paran cso lata, és a I I I /4 kö­ te t : A terem tő Iste n p arancsolata. „ B a rth szerint, a d ogm atika m indig m agában foglalja az e tik á t; valójá­ b an k e tte jü k k apcsolata az, hogy a „dogm atikának eti­ k á n a k kell lennie, és az etik a csak dogm atika lehet” .14 E z é rt m o n d h atja rá P au l R an sey : „ B a rth n á l nincs kevesebb etika, m in t dogm atika.” 15 De idézzük B a rth o t, m ag át e kérdésben: „A z etika m in t Iste n p arancsolatáról szóló ta n ítá s értelm ezi a tö rv é n y t m in t az evangélium fo rm áját, vagyis m in t a k iv álasztást végző Isten n ek az em beren v é g re h ajto tt m egszentelését. Az etik a azért alapul Jézus K risztus megismerésén, m e rt ő a szent Iste n és a m egszentelt em ber egyben. Az etik a azért tarto zik az Istenről szóló ta n ítá sb a , m ert az em bert önm aga szám ára igénybe­ vevő Iste n éppen ezzel eredeti m ódon önm agát teszi felelőssé ezért az em berért. Az e tik a funkciója az Isten kegyelm éről szóló alapvető bizonyságtétel, am ennyi­ ben ez az em ber szám ára üdvösséges k ö tö ttség et és kö­ telezettséget jelen t.” 16 I t t m ár m egszűnik a liberális teológia etikai opti­ m izm usa. N em az etikus lé t teológiájának alapja, és nem ta r tja az em bert erkölcsi fejlődésre képesnek. M inden Iste n kiválasztó, m egszentelő m unkájától függ: azaz az etik a kérdése is a krisztológiában dől el. „ H a a dogm atika, h a az Isten rő l szóló ta n ítá s etika, ak k o r ennek a z t kell jelenteni, hogy az bizony­ ságtétel arról az isteni etikáról, bizonyságtétel arról a jóról, am ely ta rta lm á t a lk o tja a Jézus K risztusnak a d o tt és általa te lje síte tt p arancsolatnak. Más jó emel­ le tt nem jö h et szám ításba, vagy m inden m ás látszólag jó csak ettő l a jótól való függőségben.” 17 Vagyis az etik a „ a kegyelem etik ája, v agy egyáltalán nem teoló­ giai etik a.” 18 E rrő l beszélt m ár (1928-as) etik ájáb an is, m ikor így fogalm azott: „A z etika is az Isten Igéjére való reflektálással foglalkozik . . . az etik a tárg y a nem az Iste n Igéje irá n ti em beri igényről, hanem az Isten Igéjének em ber irá n ti igényéről szól.” B a rth szám ára ezzel eld ö n tő d ö tt az etikai kérdésre a d o tt válasz „Mi a jó ? ” „Az em ber addig cselekszik helyesen, amíg úgy él, m in t aki m eghallotta Isten Igéjét és hűsége jó .” 18 B a rth K ároly k o rtársa, m ásik m eghatározó egyéni­ sége a svájci reform átus teológiának: E m il Brunner (1889—1966). Ő is a reform átori álláspontot próbálja képviselni dogm atika és etik a kapcsolatában. „Az az igyekezet, m ely világos m egkülönböztetést tesz dog­ m a tik a és etik a k ö zö tt — abból a szem pontból, hogy az egyik az istenivel a m ásik pedig az em beri te ttek k e l foglalkozik — tö n kreteszi a d o g m atik át és az e tik át is. Az Ú jszövetség igehirdetését az a té n y jellemzi, hogy nem tesz különbséget „dogm atikai” és „etik ai” részek között. A nagy krisztológiai fejezetek prak tik u s exhortációk közepette jelentkezne, és a m orális ren­ delkezések mindig a legszorosabb k ap cso latban állnak a „dogm atikai” tételekkel. A m int az in dikativusz és az im peratívusz egyszerre csak egym ást felváltják, úgy az Iste n m egváltó szeretetéről szóló beszéd egyenes következm énye az em beri szeretet igénye, így az egész Ú jszövetség felo ld h atatlan keveréke az „ e tik án ak ” és a „d o g m atik án ak ” . . . D ogm atika sosem létezik füg­ getlenül, sem az etik a, de a dogm atikai ism eret mindig megcélozza az exisztenciálisat, azaz az e tik á t és az eti­ k ai ism eret a dogm atikai ism eretben gyökerezik. Csak úgy tu d ju k az etik a egészét helyesen képviselni, ha a dogm atika részének ta rtju k , m ert Iste n te tté v e l fog­

276

lalkozik az em berben, és az em ber á ltal . . . A dogm a­ tik a elválasztása az etik átó l lehetővé te n n é a dogm ati­ k a spekulatív elferdítésének, és az etik a m oralista el­ torzulásának veszélyét.” 20 E z az összefüggés dogm a­ tik a és etik a k ö zött Isten Igéjén alapul. „ Iste n Igéje nem csak a dogm atika keresztyén rendszerének alap­ elve, hanem az etika keresztyén rendszerének is . . . A keresztyén etik a éppen olyan „teocentrikus” , m int a keresztyén dogm atika.” 21 E z t az utolsó idézetet B runner a jegyzetek k ö zött közli 1932-ben. N ap jain k ­ ra e teocentrikus etikai nézet kezd kibontakozni. B runner külön k ö tetb en jelen tette meg e tik áját, mely­ ből idéztünk (Das Gebot und die O rdnungen = Parancs és a rendek a ném et, The D ivine Im perative = Az is­ te n i im peratívusz az angol címe m űvének) ez azonban gyakorlati szükségszerűség volt és nem elvi döntés a dogm atika és etik a szétválasztásáról. Érdekes személyiségei a X X . század protestáns teológiájának a N iebuhr testvérek, R einhold Niebuhr (1892—1971) és H . R ichard Niebuhr (1 8 94-1962). A porosz unionált egyháztól a kongregacionalista egy­ házig v ezetett ú tju k .22 A „kongregacionalisták (de­ centralizált kálvinisták)” 23, ezért foglalkozunk velük is tém án k tárgyalása során. N ém et szárm azású am eri­ kai teológusok (apjuk vándorolt ki az USA-ba). „Az igazságot funkcionálisan értelm ező am erikai pragm a­ tizm uson belül az etik a mindig is erőssége v o lt teoló­ giájuknak. E nnek az etikának az érdeklődése azonban inkább a társadalm i em ber kérdései felé fordult. A Social Gospel, R einhold és R ichard N iebuhr, Jo h n C. Bennett, az ökum enikus mozgalom áttételével ható dialektikus teológia (főként B arth ), m ind-m ind az „im m orális” , vagy legalábbis a szekularizált tá rsa d a ­ lom ban élő m orális em ber problém áit helyezte előtér­ be, v alam int az egyházak lehetséges hozzájárulását az igazságos, részvételt biztosító és fe n n ta rth a tó tá r ­ sadalom hoz” — írja az am erikai teológiáról Vályi N agy E rv in .24 R einhold N iebuhr nem é p íte tt fel teoló­ giai rendszert, etikájával, elsősorban politikai etik ájá­ val nagy h a tá st gyakorolt k ortársaira. Egészen idáig a teológiai etikák elsősorban az egyházban, „g ettón belül” h a to tta k . „Az egyetlen teológiai etika, mely századunkban lá th ató an nagy h a tá s t é rt el az egyház­ ban és egyházon kívül R einhold N iebuhré. K önyveit valóban politikusok, közgazdászok, orvosok, k a to n ák és ipari menedzserek o l v a s t á k ...” 25 E tik á ja nem m ondható dogm atikusnak, inkább biblikus. E tik á já ­ n ak kulcsa a szeretet és igazságosság közö tti kapcsolat. „N iebuhr szeretet képe a Szentíráson alapul, Jézus ta ­ n ításán és a kereszten m u ta to tt önfeláldozó szeretet példáján.” 26 „Jézus etik á ja . . . nem áll kapcsolatban a politikai vagy szociáletika horizontális pontjaival, vagy az óvatos individuál etik a átlóival, m elyeket az erkölcsi ideál és az a d o tt helyzet tényei k ö zö tt h úzott. Csak vertikális dim enziója v a n az Iste n szeretet a k a ­ ra ta és az em ber a k a ra ta kö zö tt.” 27 Testvére H . R ichard N iebuhr etikája még „kálvi­ n istáb b ” k épet m u ta t. E tik á já n a k a la p já t a „felelős­ ség” adja. Csak az lehet „felelős” , a k it Isten „kérde­ z e tt” . A „T he Responsible Self” -ben (A felelős én), a t e t t —válasz m odellt használja, m int az Is te n —em ber kapcsolat és az emberi kapcsolatok a la p já t.” 28 E tik á ­ já n a k reform átus jellemzői m ásik m űvében a „C hrist and C ulture” -ben (K risztus és a k u ltú ra) is nyom on követhetők. K risztus és a k u ltú ra viszonyát elemezve (E rn st T roeltsch nyom án) tipologizálva m u ta tja be az egyház történelm e során k ia lak u lt helyzeteket: K risz­ tu s a k u ltú ra ellen (Tertullianus, Origenes, Tolsztoj), a k u ltú ra K risztusa (kultúrprotestantizm us, liberaliz­ mus, A. R itschl), K risztus a k u ltú ra fölött (római k a ­

tolicizmus, A quinói Tam ás), K risztus és k u ltú ra p a ra ­ doxon helyzetben (dualizm us, L uther), végül K risztus a k u ltú ra á talak ító ja (A ugustinus, K álvin, F. D. M au­ rice). A h atv a n a s évek elején jelen t meg P au l Lehmann „E th ics in a C hristian C ontext” (E tik a keresztyén kontex tu sb an ) cím ű könyve, mely fontos irá n y t ad o tt a további pro testán s etikai gondolkodásnak. Megerő­ síti a m odern teológiának a z t a tételét, mely szerint a Szentírásból közvetlen, k o ru n k n ak megfelelő etikai tételek et, nem lehet kihám ozni. E z t csak kom oly her­ m eneutikai m u n k a u tá n lehet m egpróbálni. Nem vész el a dogm atikai alapvetésben, de m egállapítja a keresz­ ty é n etik a alap ját. E z szerinte a trin itá s-ta n b a n ta lá l­ ható. F elhívja a figyelm et „ Iste n p o litik ájára” , Isten tevékenységének politikai jellemzőire.29 A hetvenes, nyolcvanas évek politikai teológiái és függetlenedni látszó politikai etikái i tt csírájukban m egtalálhatók. Másik jelentős m űve: The T ransfigurations of Politics (A p olitika átváltozása), 1975-ben jelen t meg és „ a rra hív ja föl a figyelm et, hogy a keresztyének társadalm i feladata, a világ emberségesebbé tétele, nem valósít­ ható meg sem a koncepció nélküli forradalom , sem pe­ dig a meglevő rend szankcionálása ú tjá n . . . m ost ú jra az a veszély fenyegeti a keresztyénséget, hogy vallásos ideológiát szolgáltat a m egszilárduló rendnek.” 30 L eh­ m ann A m erikában u ta t k észített azoknak is, akik né­ hán y évvel később a „szituáció etik a” hird ető ik ént lép­ tek színre. A politikai teológiák elterjedését segítette a h a tv a ­ nas, hetvenes években Jü rg en M oltm ann (1926—) m unkássága. „Theologie der H offnung” (A rem énység teológiája) és „D er gekreuzigte G o tt” (A m egfeszített Isten) cím ű m űveiben k im u ta tta a n n ak lehetőségét, hogy a keresztyén eszkatológia hogyan lehet etik án k alap ja: „ Iste n jövője irán ti rem énységünk eredm é­ nyeként, a jelen világ szabaddá lesz . . . a feltám adás rem énysége a világ új felfogását eredm ényezi . . . Ez a világ még nem befejezett, elfoglalt történelm ében. E zért a lehetőségek világa, a világ, m elyben szolgál­ h a tju k a jö v ő t, a m egígért igazságot, jogot és békét. Ez a diaspora, az elv etett reménység, a lem ondás és áldozatkészség kora, m ert e k o r az új jövő horizontjá­ ban áll.” 31 G yakorlatilag ez az em ber felszabadítását jelenti, melyről a m ásodszor em lített könyvében be­ szél. Személyes és társad alm i téren ad program ot, az em ber pszichológiai és politikai felszabadítására.32 Összegző m űvében is: „T rin itä t und R eich G ottes” (Szenthárom ság és Iste n országa) úgy m űveli a teoló­ giát, hogy abból egyértelm ű politikai etikai következ­ m ényeket lehet levonni. „A z Isten országának trin itá ­ rius ta n a , a szabadság teológiai d o k trín ája. A szabad­ ság teológiai felfogása, Isten trin itá riu s történésének koncepciója: Isten szüntelenül ó h a jtja terem tm ényei­ nek szabadságát. Isten kim eríth etetlen szabadság azoknak, ak ik et te re m te tt.” 33 Még ekléziológiájában is figyelm eztet az egyház politikusságának fontosságá­ ra. Persze ezt a reform átor Zwingli szellemében teszi, aki arra figyelm eztetett, hogy ez nem a keresztyénség politizálódását, hanem a politika krisztusibbá téte lét jelenti.34 H einrich Ott (1929—) „D ie A ntw ort des G laubens” (A h it válasza) cím ű m űvében h it és e tik a v iszonyát tárg y alv a a „m egigazulás és m egszentelődés” alcím ­ mel jelzi az etik a helyét a dogm atikában. Ezzel a re­ form átori gyökerekig m u ta t vissza: L u th e r a megiga­ zulásban, K álvin pedig inkább a m egszentelődésben lá tta az etik a alap ját. O tt szeretné elkerülni a sem m it­ mondó általánosítás és a kazuisztika S kylláját és K hary b d isét a keresztyén etikában. A Heidelbergi

K áté alap ján a " háládatosság” -ban találja meg a ke­ resztyén etik a m otivációját.35 H endrikus Berkhof (1914—) „C hristelijk Geloof” (K eresztyén hit) dogm atikai bevezetésében a pneum atológiához helyezi az etik át. A Lélek, mely képes em­ bereket m egújítani, a világot is m eg újíthatja. „A Lé­ lek nem végez félm unkát . . . a változás, a világ meg­ újulása, csak m egújult em berek m u n k áján ak eredmé­ nyeként jöhet létre. E zért e változással nem a dogm a­ tikában, hanem az etikában foglalkozunk. E z azonban indokolatlan szétválasztás. H a a m egújult em ber a stru k tú rá k m egújítására k észtetett, ez nem személyes hobbi, hanem a Lélek m egbízása.” 30 E z t a felelős m egbízatást vállalják a politikai teoló­ giák, L atin-A m erikában a „felszabadítás teológiája” , az A m erikai E gyesült Á llam okban és A frikában a „fekete teológiák” , Á zsiában a „népi teológia” . Ügy látszik a jövőben egyre inkább decentralizálódik a teológiai m unka. Nem lesz többé az európai, am erikai „fehér em ber” kiváltsága. Fontos vélem ények nyer­ nek te re t az eddig perifériára szorult területekről. 1983-ban jelent meg az argentin J osé Miguez Bonino „Tow ard a Christian Political E thics” (A keresztyén politikai etika felé) cím ű m űve. „A latin-am erikai fel­ szabadítás-teológiában a társadalm i és politikai te rü ­ let kerül K risztus m isztikus m egtapasztalásának kö­ zéppontjába, am ennyiben a „nem -em berré” degradált felebaráttal való találkozásban, az érte való tevékeny felelősségvállalásban megy végbe.” 37 E zen az alapon bírálja Bonino a keresztyén teológiát, m ert nem elég keresztyén etikai princípium okat keresni, program ot kell adni, gyakorlat és elv kölcsönösen és oda-vissza h atn ak egym ásra. Érezhető e teológiákban K risztus keresztjének bírálata, kihívása m ellett m arxista filo­ zófia h a tása is, de a m odern p rotestáns teológia m in­ d e n ü tt igyekszik filozofikusabban m egközelíteni a kér­ déseket.38 N apjaink teológiájának egyik jellemző képviselője az am erikai kongregacionalista Jam es M. Gustafson. Összehasonlító, elemző m űvében: „ P ro te sta n t and R om an Catholic E th ics” (Protestáns és róm ai k a to ­ likus etika), a jövőre te k in te tte l felhívja a szisztem ati­ kus teológiai etik a figyelm ét arra, hogy a teológiai etika princípium ainak kim unkálásánál te k in te tte l kell lennie a teológiai alapra, Isten m egértésére és m agya­ ráza tára , az em beri jelenségek m agyarázatára, a sze­ mélyiség, m in t m orális cselekvő m agyarázatára, végül annak m agyarázatára, hogy a személy hogyan hozza meg döntéseit és hogyan ítéli meg m ások, a világ és sajá t te tte it.39 Opus m agnum ában, mely egy trilógia lesz, ezt a kérdést tárg y alja tovább. Első k ö tete: „Theology and E thics” (Teológia és etika) 1981-ben jelent meg, m elyet azóta m ár a m ásodik rész is köve­ te tt, de eddig, sajnos nem volt alkalm am megismerni (a címe: „E th ics and Theology” — E tik a és teológia). M indjárt azzal a kérdéssel in d ítja érvelését, hogy vajon az etika középpontja az em ber vagy Isten ? A liberális m ellett a neoortodox teológiát (B arth) is tá m a d ja a teocentrikus látásm ód feladása m iatt. „Még a neoorto­ dox teológiák etik á ja is, mely a szociális evangélium (social gospel) hum anista hangsúlya elleni lázadásból keletkezett, biztos volt abban, hogy az Istenség — bár­ m ennyire hatalm as és m agasra em eltetett is — végül is az em berért v an .” 40 A Szentírás használhatóságáról az etik a m egalapozásához a következőket m ondja: „A Biblia önm agában nem ad egyetlen keresztyén eti­ k á t; sok különböző szála v an az Ú jszövetségnek, me­ lyek történelm i a lte rn a tív á k a t b izto síto ttak a keresz­ ty é n etikai gondolkodás fejlődésében.” 41 Teocentrikus etik áján ak teológiai alapja: Isten uralm a. E zért a re­

277

form átus teológiai h agyom ányt érzi legalkalm asabb­ n a k arra, hogy etik áján ak alap jáu l szolgáljon. I t t ér­ zékelhető ugyanis 1. a h atalm as Másik, az Isten szu­ verenitása, 2. a kegyesség h a tá sa a vallási és erkölcsi életre, de ez a kegyesség nem pietizm ust jelent, hanem a tisztelet, á h íta t, hódolat m egnyilvánulását, mely feladatokkal és felelősséggel já r. 3. Az em beri élet meg­ értése a h atalm as M ásikkal való kapcsolatában, azaz m inden em beri te tte t az Iste n célja irán ti tudakozódás u tá n , azzal kapcso latb an kell vizsgálnunk.42 K álvin, J o n a th a n E dw ards, Schleiermacher, H . R ichard Nie­ b u h r teológiájában m u ta tja ki azt a v o nalat, m elyet nem új felfedezésként, de az újból rátalálás örömével k ív án képviselni. E z t a „biblicizm ustól” m entes, de biblikus és refor­ m átu s doxológiát képviselő („Soli Deo G loria!” ) teo­ lógiát m u ta tja legújabban D ietrich Ritschl m u nkája: „Z u r Logik der Theologie” (A teológia logikájához). „ Is­ te n élő jellem zője trin itá riu s kifejezéssel: aki k iv á­ laszt, aki m egosztja szenvedésünket, és aki a gyógyító Lélekkel ú jjá terem t. V égtére is Isten élete m aga, m elybe bevonja népét, kizárja egy m inden időben vál­ to z a tla n etik a létét. E m eglátásból azonban nem kell következnie annak, hogy — akadém iai term inoló­ giával — a dogm atika m agába szívja az e t i k á t . . . Így a teológiai etika, m in t a hívők cselekedeteinek elmé­ lete, nem kell, hogy felállítsa a „hívők e tik á já t” sem, hogy tisz tá ra törölje gondolkodó, racionális em berek létező etik áján ak tá b lá já t, az Isten közvetlen hangjára h iv atk o zv a: ink áb b állandóan vizsgálnia kell azokat a körülm ényeket, m elyekből egy ilyen etik a kölcsönöz­ h e t — a k á r alkalm azva vagy m ódosítva —, vagy vizs­ gáljon ú jo n n an szerzett etikai nézeteket, etikusan fe­ lelős em berekkel beszélgetve.” 43 E hhez azonban szük­ séges a kom oly bibliai és teológiai ism eretek m ellett, a herm eneutikai m űveltség, m ely egyrészt a Szentírás m agyarázatánál, m ásrészt a tradicionális keresztyén dogm ák, h ittételek értelm ezésénél rendkívül fontos. Mindezek m ellett pedig nem m on d h at le a teológia és a teológiai etik a a filozófia használatáról. R itschl egész m űvében érzékelhető e tételek következetes al­ kalm azása. M inden — m indennel összefügg. E z lá tsz o tt a refor­ m átoraink gondolkodásában. E z t a té te lt igyekezett m indig érvényben ta rta n i a reform átus teológia, tö b b ­ kevesebb sikerrel. A reform átus teológiai etik a jövője írásm ag y arázatátó l függ. E z t erősítik azok a ten d en ­ ciák, melyek a jelenlegi teológiai gondolkodásban is­ m ét m egjelentek. T alán újdonságnak h a t ez olyanoknál, akik m ost ism erkednek a reform átus teológiával, v agy egy-egy d iv a tá ra m la t k edvéért elfelejtkeztek róla. V oltak azo n b an olyanok is, akik m ár évtizedekkel ezelőtt is „ lá ttá k a jö v ő t” , teológiai jelenünket. Pákozdy László M árton 1948-ban (!) a következőket írta : „ . . . vissza kell térnie a rendszeres theologiának egy csak a bibliai k ritik a i tudom ányosság által m egépíthető szilárdabb f u n d a m e n tu m ra ... a ,k é t’ T estam en tu m e g y üze­ n e tk é n t előadott és m inden egyéb ü zenetet m agába­ foglaló, m egm agyarázó esem énye: az Isten királyi urasága (m alk u t jáhw äh, basileia tu th e u vagy basileia to n u ran o n ) .. . A Biblia th eocentrikus k ö n y v .. . E z a B ibliának a theologiai kulcsfogalm a. . . de a gyakor­ la ti ethikai kulcs-fogalm a sem lehet más. A zért nem lehet más, m ert a B ibliának nincsen a theologiai üzene­ té tő l függetleníthető ethikai üzenete, az üdvüzenettől elv álasztható szociális ta n ítá s a !. . . nincsenek ,szociá­ lis ta n ítá sa i ab b an az értelem ben, hogy azokat egy szekuláris világ szám ára k i lehetne desztillálni, ,val­

278

lásm entesen’ föl lehetne szolgálni. Nem adja gyüm öl­ csét fa n é lk ü l... ” 44 Am eddig tisz tá z o tt herm eneutikánk van, nem lehet tragikus kisiklása dogm atikánknak és etikánknak sem. Lehet többféle etikai nézetünk is, mégis keresz­ ty én ek , az E gynek, K risztusnak követői m aradunk. H a ez a herm eneutika hiányzik? A kkor nagy becsben ta rth a tu n k , m int valam i m úzeum ban, régi értékeket: B ibliát, egyházat, tem plom ot még tá rsad a lm at is, csak éppen U runk irán ti hűségünkről, a ránk bízott kincs forgatásáról, növeléséről m ondunk le! P eterdi Dániel JE G Y Z E T E K 1. H . R c ih a rd N iebuhr: T he M eaning of R evelation, 173. l. — 2. V ö .: P ákozdi László M árto n : A z exegezis, a do g m atik a és az ig eh ir­ detés n éh án y h atárk érd ése c. cikke. In : T heologiai Szem le X V III. évf. 4. szám . — 3. H en d rik u s B erkhof: C hristian F a ith , 40. l . — 4. Vö.: R R G 3 „ E th ik ” cím szavánál 3 /a p o n t, 711. l. — 5. G eorgia H a rkness: J o h n Calvin, 63. l. — 6. K á lvin J á n o s: A kereszty én v a l­ lás rendszere, I. 660— 6 6 1 . l. — 7. B enke G yörgy: K álv in tá rsa d a lm i e tik á ja , 11— 12. l . — 8. I. m ., 8. l . — 9. Zoványi J e n ő : A coccejanis ­ m us tö rté n e te , 45. l. — 10. Dr. Bodonhelyi Jó zsef: A z angol p u r ita ­ nizm us lelki élete és m a g v a r h a tá sa i, 3., 4., 8., 1 0 . l. — 11. A D i c t i o n ­ a r y of C hristian E th ics, 102. l . — 12. I. m ., 187— 188. l. — 13. P au l L eh m a n n : E th ic s in a C hristian C ontext 269— 270. l . — 14. E b e r­ h a r d B usch: K a rl B a rth , 283. l. — 15. P a u l R am sey: D eeds an d R ules in C hristian E th ics, 48. l. — 16— 17. S zöveggyűjtem ény K arl B a rth D ietrich Bonhoeffer P a u l Tillich m űveiből, 36— 37. l. — 18. E b e rh a rd B usch: K arl B a rth , 302. l . — 19. I. m ., 182. l. — 20. E m il B runner: T he D ivine Im p erativ e, 84— 85. l. — 21. I. m „ 597. l. — 22. V ö.: H en d rik u s Berkhof: 200 J a h re Theologie, 264. l. — 23. A N ew D ictio n ary of C hristian Theology, 118. l. — 24. V á lyi N agy E rv in : P luralizm us — pro testan tizm u s c. cikke. In : Világosság X I I I . évf. 8— 9. szám , 514— 515. l. — 25. D ietrich R itschl: T he Logic of T heology, 243. l . — 26. Ja m e s M. Gustafson: P ro te s ta n t an d R o m an C atholic E th ics, 63. l. — 27. R einhold N iebuhr: A n In te rp re ta tio n of C hristian E th ics, 45. l. — 28. Ja m e s M. G ustafson: P ro t. a n d R. C atholic E th ics, 1 7 4 . l. — 29. Vö.: P a u l L ehm ann: E th ics in a Chris­ tia n C ontext I I I . fejezete: Mit csinál Isten a világban, 74— 95. l. — 30 V ályi N agy E rv in : P luralizm us— p ro testan tizm u s c. cikk, 5 1 4 . l. — 31. J ü rg e n M oltm ann: T heology of H ope, 338. l. — 32. Jü rg e n M oltm ann: T he Crucified God 7. és 8. fejezetei: U ta k a z em b er pszichológiai, illetve p o litik ai felszabadításához, 291— 335. l . — 33. J ü rg e n M oltm ann: T he T rin ity a n d th e K ingdom of God, 218 l. — 34. Jü rg e n M oltm an n : T he Church in th e P ow er of th e S p irit, 15. l . — 35. H einrich O tt: Die A n tw o rt des G laubens, 323— 324. l . — 36. H en d rik u s B erkhof: C hristian F a ith , 501. l. — 37. Vályi N agy E rv in : N y u g a ti teológiai irá n y z a to k század u n k b an , 190. l . — 38. V ö.: Jo sé M iguez B onino: T ow ard a C hristian P olitical E th ic s 2. K ereszty én válaszok az e tik a i d ilem m ára, és 3. P ra x istó l a teó riáig és vissza c. fejezeteit, 22— 4 9 . l. — 39. Ja m e s M. G ustafson: Theology an d E th ic s, 9 4 . l. — 40. Ja m e s M. G ustafson: P ro t. an d R . C atholic E th ics, 1 4 0 . l. — 41. Ja m es M. G ustafson: T heology an d E th ics, 1 5 0 . l. — 42. I. m ., 163— 164. l. — 43. D ietrich R itsc h l: T he Logic of Theology, 240— 241. l . — 44. D r. P ák o zd y László M árton: H o g y an ta lá lju k m eg a B iblia szociális-eth ikai ü z e n e té t? In : A z egyház a világb an és ú ja b ­ b a n : P ák o zd y László M árto n V á lo g a to tt ta n u lm á n y o k , 52., 64., 6 8 . l.

FELH A SZN Á LT

IR O D A L O M

Átfogó m űvek: Die Religion in G eschichte u n d G egenw art (R G G3). 3. kiadás J . C. B. M ohr (P a u l Siebeck) T übingen S tudienausg, 1986. A New D ictio n ary of C hristian T heology E d . A. R ich ard so n és J o h n Bow den SCM P ress L ondon, 1983. A D ictio n ary of C hristian E th ic s E d . J . M acquarrie SCM P ress L ondon, 1981. T h e F o n ta n a D ictio n ary of M odern T h o u g h t E d . A. B ullock és O. S tally b rass F o n tan a/C o llin s L ondon, 1982. T he F o n ta n a B iographical C om panion to M odern T h o u g h t E d . A. B ullock és R . B. W oodings F o n ta n a L ondon, 1983. Egyháztörténetek és teológia történetek: F a ith of O u r F a th e rs so ro zat: J o n a th a n A. L indsey: Change and Challenge A C onsortium B ook U SA, 1977. T h e P elican H isto ry of th e Church sorozat: Owen C hadw ick: T he R e fo rm atio n P en g u in H arm o n d sw o rth , 1984. G erald R . C ragg: T he C hurch a n d th e Age of R eason 1648— 1789 P enguin H arm o n d s w o rth , 1983. Alec R . V idler: T he C hurch in a n Age of R ev o lu tio n P en g u in H arm o n d sw o rth , 1983. H einz Z a h rn t: T he Q uestion of G od Collins L ondon, 1969. J o h n M acquarrie: T w en tieth -C en tu ry Religious T hought SCM P ress L ondon, 1983. Theologians of O ur T im e E d. A. W . H astings és E . H astin g s T . an d T. C lark E d in b u rg h , 1966. V ályi N ag y E rv in : N y u g ati teológiai irá n y z a to k század u n k b an Ref. Z sinati Iro d a S ajtó o sztály a B u d a p est, 1984. H en d rik u s B erkhof: 200 J a h re Theologie N eukirchener V erlag N eu ­ kirchen-V luyn 1985. B a rth , K a rl: Church D ogm atics Selections b y H . G ollw itzer T. an d T. C lark E d in b u rg h 1961.

B a rth , K arl D ietrich Bonhoeffer P au l Tiillich m űveiből szöveggyűj­ tem én y D ebrecen 1985. F ord. dr. P rőhle K áro ly és d r. Ján o ssy Im re. B enke G y örgy: K álv in tá rsa d a lm i e tik á ja R ef. Z sinati Iro d a S ajtóosztály a B u d a p est, 1986. B erkhof, H en d rik u s: C hristian F a ith E erd m an s G ran d R apids 1979. B odonhelyi József d r.: Az angol p u ritá n iz m u s lelki élete és m ag y a r h atásai. D ebrecen, 1942. Bonino, Jo sé M iguez: T ow ard a C hristian P o litical E th ic s SCM Press. L ondon, 1983. B runner, E m il: T he D ivine im p e ra tiv e L u tte rw o rth Press. London, 1949. Busch, E b e rh a rd : K arl B a rth SCM Press. L ondon, 1976. G ustafson, Ja m e s M.: P ro te s ta n t a n d R o m an C atholic E th ic s SCM P ress. L ondon, 1979. — Theology an d E th ics B asil Blackw ell. O xford, 1981. H ark n ess, G eorgia: Jo h n C alvin T he M an a n d his E th ics A bingden P ress New Y ork. N ashville, 1958. K álvin J á n o s: A keresztyén vallás rendszere I— II. (1559) ford.: Czeglédi S ándor, R áb o ld G usztáv, P á p a , 1909— 1910. L eh m an n , P a u l: E th ic s in a C hristian C o n tex t H a rp e r a n d Row New Y ork. L ondon, 1976. Jü rg e n M o ltm an n : T heology of H ope SCM P ress. L ondon, 1978. — T he C rucified G od SCM P ress. L ondon, 1979. — T he C hurch in th e P ow er or th e S pirit SCM P ress. L ondon, 1981.

— T he T rin ity an d the K ingdom of G od SCM P ress. L ondon, 1981. N iebuhr, R ein h o ld : M oral Man an d Im m oral Society Charles S crib­ n e r’s Sons. N ew Y ork, 1960. — A n In te rp re ta tio n of C hristian E th ics M eridian Books. New Y ork, 1956. N ieb u h r, H . R ic h a rd : C hrist an d C ulture H a rp e r and Row . New Y ork, 1975. — T he M eaning of R ev elatio n T he M acm illan C om pany. New Y ork, 1946. O tt, H ein rich : Die A n tw o rt des G laubens K reu z Verlag. S tu ttg a rt, 1972. P ák o zd y László M árto n : Az egzegezis, a do g m atik a és a z igehirdetés n éh á n y h atárk érd ése. In.: Theologiai Szemle X V III. évf. 4. szám . D ebrecen, 1942. 212— 233. oldal. — H o g y an ta lá lju k m eg a B iblia szociális e th ik a i ü zen etét? In .: Az eg y h áz a világban. B u d ap est, 1948. 51— 79. oldal és P áko zd y László M árto n : V álo g ato tt ta n u lm á n y o k a z általán o s és bibliai v allástö rtén et köréből I /1 R á d a y K ollégium K iad v án y ai. B u d a ­ pest, 1984. 55— 83. oldal. R am sey, P a u l: Deeds an d R ules in C hristian E th ic s O liver a n d Boyd. E d in b u rg h , 1967. R itschl, D ietrich : T he Logic of Theology SCM P ress. L ondon, 1986. Vályi N agy E rv in : P luralizm us— pro testan tizm u s. In .: Világosság X I I I . évf. 8— 9. szám . B u d ap est, 1982. 509— 515. oldal. Z oványi J e n ő : A ceccejanism us tö rté n ete. B u d ap est, 1890.

A katechéta személye A Dunamelléki Egyházkerület K atechetikai Konferenciáján elhangzott előadás, Kecskem ét-Em mausház, 1987. augusztus 11. Bevezetés 1. N ap jain k b an a keresztyén o k ta tá s és nevelés tu ­ dom ányában, a k atech etik áb an is egyre nagyobb je­ lentőségű problém a az ún. emberi tényező. Minél tö b b et és minél m élyebben foglalkozunk a katechézis kérdései­ vel, annál ink áb b világossá válik, hogy az em beri té ­ nyező figyelem bevétele nem csak a növendékek meg­ ism erését jelenti, hanem az o k tató és nevelő személyé­ nek a figyelem bevételét is. A m iképpen az igehirdetés tud o m án y áb an érvényes a piperi szállóige: „A prédi­ káció krízise a p réd ik áto r krízise” , ugyanúgy a k a te ­ chetikában is elm ondható: A katechézis krízise a ka­ techéta krízise. Ami azt jelenti, hogy abból a k atech eti­ kai „vákuum ból” ahová az u tó b b i harm inc-negyven esztendő eseményei sodortak b en n ü n k et elsősorban nem az ú jab b és ú jab b h ittan k ö n y v ek , kézikönyvek, tanm enetek és technikai eszközök fognak kivezetni bennünket, hanem csak az ha lesznek Istentől meg­ áld o tt k atech étáin k . M inden további eszm élkedésün­ k e t m eghatározó m ódon szögezzük le alap tételü n k et, úgyis m int a m agyar reform átus katechézis m egújulá­ sának a lap tételét: Katechézisün k megújulása elsősor­ ban nem technikai hanem személyi kérdés! 2. H ogy pedig ez a tételü n k nem valamiféle speku­ láció vagy m ithológia, m indennél jo b b an szem lélteti a keresztyén katechézis kétezer esztendős tö rténete. Már A ugusztinusz arra figyelm ezteti a k a te c h é tá k a t: „A jókedvű akakozót szereti az Iste n i” Spurgeon egyik h atalm as prédikációjában finom iróniával pel­ lengérezi ki azokat a vasárnapi iskolai vezetőket, akik úgym ond: „m in th a jégből lennének előállítva s akik m ia tt a gyerekcsoportok leapadnak a gyüle­ kezetben.” A X X . század Isten tő l k ü ld ö tt prófé­ tá ja , B a rth K ároly a konfirm áló lelkipásztor (R obert Aeschbacher) m ia tt le tt theológus. E z a századeleji berni k atech éta olyan színesen, életesen tu d ta tá r ­ gyalni a legizgalm asabb dogm atikai és apologetikai (hitvédelm i) kérdéseket, hogy a kis B a rth a konfirm á­ ciója estéjén, 1902. m árcius 23-án ezt írta be napló­ já b a : „Theológus leszek, nem azért, hogy prédikáljak, hanem azért, hogy tov áb b foglalkozhassam a konfirm á­ cióban m egism ert izgalmas kérdésekkel.” Íme a k a te ­ chéta személyének pozitív h atása. — De éppen B a rth életrajzában találu n k p éld át a k atech éta személyének negatív h atásaira is. A berni v asárnapi iskolában egy jó a k a ra tú de a dologhoz egyáltalán nem értő idősebb

leány volt a vezetőnője. Ez a hölgy egyrészt a pokol m inden elképzelhető gyötrelm einek részletes leírásá­ val rém isztette a reábízott gyerm ekeket. M ásrészt szinte préselte beléjük az üdvbizonyosságot ilyen versi­ kével pl., hogy „R u h , R uh, R uh, him m lisch R uh. Nekem ilyenkor — írja B a rth — m iért, m iért nem mindig ez ju to tt az eszembe „K engu-ruh, K engu-ruh” . Mikor édesapám m indezt m egtudta, k iv eit ebből a prim itív vasárnapi iskolából s attól kezdve m inden vasárnap ő ta r to tt nekem és a húgom nak vasárnapi iskolát a dolgozószobájában” (Busch, B arth Lebens­ lauf: 23). 3. De egyelőre elég a példákból. E néhány felvil­ la n to tt konkrétum is világosan érzékelteti máris, m iért kulcskérdés a katechézisben a k atec h éta sze­ mélye. M iért kell ezzel a nagyhorderejű problém ával foglalkoznunk éspedig a m aga összetettségében, ami azt jelenti, hogy nem csak általános theologiai szem­ pontok szerint, hanem először pedagógiai, m ásodszor pszichológiai és harm adszor gyakorlati theologiai szem pontból! A katechéta személye — pedagógiai szempontból Az alapkérdés: lehet-e és m ennyiben a k ate ch étát pedagógusnak tek in ten i? Hiszen még a lelkipásztor sem „szakpedagógus” ! Mennyivel inkább nem az a pedagógiát nem ta n u lt, m erőben más világi állásban dolgozó önkéntes gyülekezeti m unkás! De h a ta n u lt volna is pedagógiát. A kkor is érvényes az egyik leg­ áld o ttab b m agyar reform átus k atech éta, id. Czeglédy Sándorné m a is érvényes figyelm eztetése: „A tan ító i oklevél m aga még nem képesít erre a m u n k ára!” Lehet-e h á t a katechétáról, m in t pedagógusról be­ szélni? Lehet, éspedig először is a Biblia miatt. Mivel­ hogy az 1K or 4,15 a K risztus n y á já t o k tató ta n ító ­ m estereket „paidagógosznak” nevezi. De lehet m á­ sodszor az im m ár klasszikus tan ító n k , M akkai Sándor véleménye m ia tt is: „A lelkipásztor m int pedagógus nem valam i részletm unkát, nem az egyik tevékenysé­ get jelenti a sok közül, hanem a lelkipásztorság leg­ bensőbb lényegét. A „pedagógiai elemről” a lelkipász­ to r életében és m u n kájában úgy kell beszélnünk, m int általános, egész tevékenységi k ö rét áth a tó és m egha­ tározó alapjellem vonásról” (A lelkész m in t: 74k). És lehet harmadszor azért, m ert napjaink k atechetikája,

279

(illetve valláspedagógiája) „dialogikus p artnerségben” (Eljön ugyan szolgálni, de o tth o n „indul” m inden.) áll a neveléstudom ánnyal (vö.: K. Frör, G rundriss A jó pedagógus: jó szervező! A jó k atech éta is az. A jó d er Religionspädagogik, K onstanz 1983.). L ássunk k ate ch é ta szám ára ez az ige, hogy „M indenre v an erőm a zért néhány lényeges pedagógiai k érdést a k atech éta a K risztusban” azt is jelenti, hogy „M indenre van személyével kapcsolatosan ! időm a K risztusban” . 1. Az egyik ilyen kérdés, m ilyen a katechéta érték­ 3. A pedagógia harm adik kérdése, milyen a k a te ­ rendje? Ami k o n k ré ta n azt jelenti, hogy: chéta igényszínvonala? Ism ét: nem csak a ta n ítv á ­ nyaival szemben, hanem elsősorban saját m agával 1.1. É rtékeli-e és m ennyire a gyerm eki életform át szem ben? A színvonaligény m indenekelőtt a k atech éta és a g yerm ekm unkát m ag á t? Az egyházi nagyüzem gondolkodását form álja. Éspedig úgy, hogy „fegyel­ forgatagában m ilyen jelentőséget tu la jd o n ít a gyerm ek és ifjúsági m u n k án ak ? Afféle „m elléküzem i m unkaág­ m ezett gondolkodóvá” teszi. A színvonalasan gondol­ n a k ” te k in ti csak a „főüzem i m unkaág” , a szószéki kodó k atec h éta ism ertetőjele az, hogy nem csapong. Nem ugrál egyik tém áról a m ásikra. Nem té r el ál­ igehirdetés m ellett, avagy a g yerm ekm unkát is az egyik főüzemi m unkaágnak tu d ja te k in te n i? Pedagó­ landóan a tárgytól, hanem meg tu d m aradni a fővo­ giai szem pontból i t t dől el, hogyan áll hozzá a szolgá­ nalban. Nem válik terjengőssé. Nem szavakkal pó­ lathoz: „félvállról” , „balkézzel” , „h o b b y k én t” „sza­ to lja a gondolathiányt. Az ún. külső cél b irtokában badidő. k itöltéseként” végzi-e, avagy „pontosan, szé­ tu d a to sa n tö r a belső cél m egvalósítása felé! — Az igényszínvonal m ásik ism ertető jele: a fegyelm ezett, pen, ahogy a csillag m egy az égen” azaz: Iste n előtti szép m agyar beszéd. A pedagógia nem győzi hangsú­ teljes felelősséggel. E z a pedagógia egyik axiológiai lyozni, m ilyen fontos a pedagógus beszédje. Az antik term észetű kérdése. retorikák a z t követelték, hogy „m indenekelőtt a d aj­ 1.2. A m ásik ugyancsak axiológiai term észetű k é r­ k á k beszéljenek helyesen” . Ma ez az igény a pedagó­ dés, van-e a k atech étán ak „k atech etik ai értékrendgussal, így a katech étáv al szemben is. Vele szemben szere”? Azaz, meg van-e győződve arról, hogy am it ő különösen is érvényes ez a pedagógiai követelm ény, ta n ít az igazi emberi é rté k ? O lyan „tö ltés” , olyan m ert a katechézis m odern értelmezése szerint a k a te ­ „táp lálék ” , am i nem csak az egyes em ber személyes chézis azt is jelenti, m int a h it nyelvére o k ta tá s! életét teszi könnyebbé, boldogabbá, szebbé, hanem az A vagy az ún vallásos kód elsajátítása a gyerm ekkel em berrel kapcsolatos közösségekét is pl. a családét! (m it jelen t pl. az, hogy „üdvösség” ). K onk réten szólva: Meg van-e győződve a k a tec h éta a A 4. kérdés a pedagógiából, m ilyen pedagógus­ h it, az igeélet, az im aélet, az egyház szolgálata, K risz­ tu s követése, a Szentlélek gyüm ölcseinek az értéké­ típ u sb a ta rto z ik a k ate ch é ta? a ) A tekintélyelvű típ u s megszemélyesítője, aki p a­ ről? Ő sa já t m aga azonosult-e ezekkel az értékekkel? Szüksége van-e ezekre vagy tu d ja nélkülözni ezeket az rancsokat osztogat, kijelöli a célt s a m unka elvégzését érték ek et? Van-e ezeknek az értékeknek „ösztönző és célratörően ellenőrzi. Jó megjegyezni, hogy az ilyen típ u sú pedagógus csoportjában csökken a figyelem, szabályozó” ereje a k atech éta életében? M ert ha van, fokozódik az érdektelenség, sőt kifejezetten m enekü­ csak akk o r tu d pedagógiai szem pontból „sikeres” m u n k á t végezni, ti. a növendékeit m otiválni (gondol­ lési tendenciák jelentkeznek. Ilyenkor v á rják a nö­ k odásu k at, érzéseiket, viselkedésüket, döntéseiket vendékek, bárcsak vége volna m ár! b) L ehet azonban a k ate ch é ta az ún. „jaissez-faire” irán y ítan i, befolyásolni, form álni!). 1.3. É s a h arm adik még m indig csak axiológiai te r­ ( passzívan engedékeny) pedagógustípus m egtestesí­ m észetű kérdés, van-e a k a tech étán ak „reális önérték­ tő je is. ő az, aki m indent megenged anélkül, hogy be­ avatkoznék. C soportjában az erősebbek terrorizálni tu d a ta ” ? N ap jain k pedagógiája ezt az ö n é rté k tu d ato t kezdik a gyöngéket, egyre erősödik a rivalizálás. A cso­ te k in ti a pedagógus „gerincének” (Rókusfalvy). M ondjuk meg azonnal, hogy ez az ö n é rté k tu d at a bib­ p o rt tag ja i csendesen lem orzsolódnak, a csoport szét­ esik. liai gondolkozástól egyáltalán nem idegen. Am ilyen c) V an azonban egy harm adik típ u s is: a szabad idegen a gőg és az elbizakodottság, olyan term észetes demokratikus típus. K ezében m arad az irán y ítás de pl. Ámós próféta reális ö n é rté k tu d a ta : N em vagyok nem feltűnően. A beszélgetések irányításával, a szokra­ p ró fé ta . . . barom pásztor vagyok, de elh ívott engem az Ú r (7,14—17). U gyanilyen term észetes P álnál teszi módszerrel felelőssé teszi a csoportot sajá t m a­ is a kegyelem tu d attal egybefonódott reális önérték­ gáért. Lényeg: rájö tt-e a katech éta, hogy a katechézis nem csak intellektuális tevékenység, hanem elsősorban tu d a t: „ Iste n kegyelme által vagyok, am i vagyok” a növendékeink „érzelm eivel” van dolgunk? Az érzel­ ( 1K or 15,10). V agy m ás helyen „sem m iben sem vagyok alábbvaló a fő-fő apostoloknál” 2K or (12,11). E z a jó ­ m eken á t vezet az ú t az értelem felé? 5. A legfontosabb kérdése a pedagógiának, eléggé zan reális önértékelés m en th eti meg a k a te c h é tá t a m aga személye le-, illetve túlértékelésétől, idegen sza­ rugalm as-e a k a te ch é ta? Az igazi pedagógia — írja M artin B uber — nem csak a ta n ítv á n y t v á lto z ta tja v ak k al „M inderw ertigkeitsgefühl” és az „Ü berm ensch” kom plexum tól. Ím e ezek a pedagógiai axiológiai, ér­ meg hanem a nevelőt is! (Reden über E rziehung H eid, 1956.) H ogy te h á t igazi „ k a te ch éta ” vagyok-e peda­ tékelm életi term észeti kérdések. 2. A pedagógia m ásik fontos kérdése a k a tec h é tá­ gógiai szem pontból azon lehet lemérni, változtam -e hoz, m ilyen szervezőkészséggel rendelkezik a k a te ­ valam it és m iben, m ióta k atech éta vagyok? ch éta? E z a z t jelenti egyrészt: meg tu d ja-e szervezni igazán hasznosan és eredm ényesen a rendelkezésre A katechéta személye — pszichológiai szempontból álló 40-45 percet, a ta n ítá si óra m en etét? (Meddig be­ szél ő, hol beszéljenek a növendékek, m ikor legyen 1. A k ate ch é ta személyével a katechézis szem pont­ m ozgás, m ilyen mozgás legyen, m it fog kérdezni, k i­ nek m ilyen szerepet szán stb.) M ásrészt azonban arról jából azért kell foglalkozni, m ert a kate ch é ta személyé­ nek a katechézisben kulcsszerepe van. E z a felismerés v a n i tt szó s ez legalább olyan fontos, m in t a ta n ítá si nem csak pedagógiai, de pszichológiai szem pontból is ér­ ó ra és anyag megszervezése: meg tu d ja-e szervezni a k a te c h é ta ö nm agát: a m agánéletét, az idejét és az ere­ vényes. K im ondhatjuk it t is az a la p tételt: A katechézis „so rsát” jelentős m értékben befolyásolja a k ate ch é ta jé t? E l tu d ja-e rendezni a m aga dolgait úgy, hogy ne személyének pszichológiai szerkezete. Más a légköre a váljék egész élete állandó, fejveszett kapkodássá?

280

lobbanékony, heves vérm érsékletű ún. szangvinikus és m ás a lassan felmelegedő, m elankolikus k atech éta szolgálatának. Más a képekben, eleve szemléletesen gondolkodó „m űvésztípusú” és m ás az elvont gondol­ kodásra hajló, a dolgokat boncolgató „filozofáló” katech étán ak . Más h a tá s t tesz a gyerekekre a nyurga, vékony, beteges kinézésű aszthéniás típ u sú m in t a kövérkés, zöm ök, kerekképű piknikus típ u sú katechéta, avagy a jó kiállású, atlétik u s típ u sú , k atechéta. U gyanúgy m ásképpen fog ta n íta n i — az előírt ta n ítási sablonok ellenére is — a m egfontolt, érzelmileg nehezen kapcsolódó, töprengésre, sőt szorongásra hajlam os ún. „ in tro v e rtá lt” típ u sú , m in t a m indig vidám , tetterő s, gyorsan reagáló, em beri kap cso lato k at könnyen te ­ rem tő „ e x tro v e rtá lt” típ u sú k atech éta. A k ate ch é tá­ nak ism ernie kell önm agát. E zért jó dolog a k atec h étá ­ nak önm agáról „pszichológiai önarcképet” készíteni: kinek látom , m ilyennek látom m agam at én? S a z u tán ezt az „ön arck épet” összevetni azzal a „p o rtrév al” , am it m ások: a szolgatársak, családtagok, vagy éppen ellenségeim készítenek rólam . I t t sok érdekes dolog derü lh et ki. Igazán érdekessé azonban akk o r válik a dolog, am ikor a szokásos t ípustan o k (H ippokrates, K retschm er, Ju n g , Pavlov) szemüvege m ellett a R iem ann m élylélektani szemüvegével kezd jü k vizs­ gálni a k a te c h é ta személyiségét. Az alapvető különb­ ségek i t t kezdenek kiderülni. I t t válik világossá, m i­ csoda alapvető különbség v an az állandó belső m agá­ nyossággal küzdő, em pathiával egyáltalán nem ren­ delkező „skizoid” k a te c h é ta és a szü letett lelkigon­ dozó, m ásokkal azonosulni tu d ó m indent m egértő „depresszív” k atech éta között. U gyanúgy, m in t a tradíciókhoz görcsösen ragaszkodó „kényszeres” és a bizonytalan önértékérzettel rendelkező, szuggesztív h a tá sú „hisztérikus” k a te c h é ta között. A legtöbb katech étán ak sajnos egyszerűen fogalm a sincs, m ilyen zavarok forrása lehet a katechézisben az ő tu lajd o n személye. A skizoid típ u sú k atech éta rendszerint nem veszi észre, hogyan sokkolja sokszor a gyerekeket (pl. a pokol k ín jain ak részletezésével). V agy, hogy am ikor szigorúan hirdeti a tö rv é n y t, hogyan u ta lja vissza a gyereket sa já t m agára, teszi bizonytalanná, ahelyett, hogy K risztus felé segítené. S ha még ez a típ u s neuro­ tik u s v álto z a tb a n v an jelen, akk o r a katechézis nem hogy segítségére v áln a az em bernek a transzcenden­ táló d ásb an és a szocializálódásban, hanem inkább k á ­ rára, m ert túlköveteléseivel egyszerűen etikai zsák­ u tcáb a viszi azokat, akiknek még tejn ek ita lá ra volna szüksége. De a depresszív típ u sú k atech éta is felm ér­ hetetlen ekkléziogén (egyházi eredetű) károsodásokat okozhat éspedig azáltal, hogy túlságosan is közel engedi m agához a gyerm ekeket, m ivelhogy neki m agá­ nak v an közösségre, szeretetre szüksége, ily m ódon azonban m aga válik torlasszá a gyerm ek előtt a Jézus felé vezető úton. Az ilyen k atech éta, n y íltan meg kell m ondjuk, akkor boldog h a a gyerekek ő t jo b b an szere­ tik , m in t Jézu st, am it term észetesen nem vall be, h a ­ nem az alázat álarca mögé rejti. — De az ún. kén y ­ szeres k ate c h é tára is áll K risztus U ru n k im ádsága: „A ty ám bocsáss meg néki, m ert nem tu d ja m it cselek­ szik.” A m ikor ugyanis állandó büntetéssel fenyeget és állandóan b ű n b á n a to t követel, akk o r állandóan b ű n ­ tu d a tb a n ta r tja az em bert, az állandó hálaadás tu d a ta hely ett! Am i nagy különbség! S m ondani sem kell m elyik az Iste n a k a ra ta a B iblia fényében! — De a hisztérikus k ate c h é ta sem tu d ja , m icsoda rom bolást végez, am ikor „ Iste n h e ly ta rtó já n a k ” tü n te ti fel m a­ gát, to tá lis zavarba ejtve, sőt kétségbeesésbe lökve a gyerm ekeket. K ülönösen akkor, ha az élet furcsa ren­ dezései folytán az ilyen katech étáró l is kiderül, hogy

ő sem különb a D eákné vásznánál! Nos a k a te ch étá ­ nak ezért kell ismernie önm agát a pszichológia fényé­ ben is. M ert a k a tec h é ta személye nem semleges! Ez a pszichológia egyik nagyon kom oly figyelm eztetése, függetlenül a ttó l, hogy mi a vélem ényünk m agáról a pszichológiáról ! 2. H ogy a k atech éta személye m ennyire nem sem­ leges, a z t elgondolkoztatóan dokum entálja napjaink egyik új „em bertudom ánya” az em pirikus pszicholó­ gia sajátos h ajtása, a kom m unikációkutatás. Ezeknek a k u ta tá so k n ak az egyik cáfolhatatlan, m inden világ­ nézeti töltéstől m entes, em pirikus diagnózisa az, hogy az ún. direk t kom m unikáció folyam atától elválaszt­ h a ta tla n a nem direkt, az ún. m etakom m unikáció fo­ lyam ata, azaz „ a beszéd mögötti beszéd”. H a sok károso­ dás és zavar forrása a pszichológiai típusunkból eredő „beszéd” , még tö b b a beszédünk „m ögötti” beszéd, a nem szavakkal, hanem a m im ikánkkal, gesztusaink­ kal tö rtén ő beszéd, sőt még ezeken tú l a puszta lé­ nyünkből áradó „légkör” vagy „lelki kisugárzás” . Az ún, paralingvisztika (a nyelvészeten túli nyelvészet) figyelm eztet, hogyan áru lja el legbensőbb érzelm ein­ k e t a hangvételünk, a hangszínünk, sőt a hangunk mi­ nősége (az érzelmek színezik a hangot). Vagy az ún. kinezika, m ozgástan elm ondja, hogyan árulkodik bel­ ső em berünkről az ahogyan m ozgunk: ahogyan me­ gyünk, ahogyan a kezünkkel hadonászunk, ahogyan a gyerekek előtt állunk vagy ülünk. De elárul bennün­ k e t a ru h án k , a frizuránk, a nyakkendőnk vagy pisz­ kos farm ernadrágunk. H a a k a tec h éta a d iv a to t m aj­ m olja, a z t áru lja el, hogy ő még egy infantilis, „k ívül­ ről v e z ete tt” em ber; vagy h a belső meggyőződésből m ajm ol, a z t árulja el, hogy még nem öltözte fel az Ú r Jézus K risztu st (R óm 13,14). V agy nem is szólva a fáj­ dalm as, búval bélelt, esetleg sértő d ö tt arckifejezésről, m ely eleven cáfolata a n n ak az „öröm hírnek” , am it a szavainkkal h irdetünk. E zért fontos, ezért nem m ind­ egy, m ilyen a k a te ch éta személye. 3. Pszichológiai szem pontból a legfontosabb kérdés azonban mégiscsak az, é re tt személyiség-e a k a tec h é ta vagy sem ? Ami a to v á b b i k o n k ré t kérdéseket jelen ti: 3.1. Meg tu d -e birkózni általáb an az élettől k a p o tt feladataival? Tud-e m egoldást találn i az újab b és újabb problém áira? H a nem, h a állandóan m ások ta ­ nácsára, segítségére, m ankójára szorul az az t jelenti, hogy személyiségének fejlődése valahol m egakadt. 3.2. Életrevaló em ber-e? T ud a sajá t sorsáról dön­ te n i? Főleg azonban, tud-e „alkalm azkodni” ? H iszen K ierkegaard szerint a keresztyénség lényege: az alkal­ m azkodás m űvészete. Azaz, bele tu d illeszkedni az ad o tt em beri közösségekbe pl. a családba, a gyüleke­ zetbe? H a ugyanis valaki örökös konfliktusban él a környezetével, o tt a személyiség fejlődése valahol m egakadt s az ilyen em ber alk alm atlan m ások lelki vezetésére. 3.3. K iegyensúlyozott-e az érzelmi, az in d ulati élete? Aki pillanatonként dühroham ot k ap vagy sí­ rásra fakad, az örökké panaszkodó, m indig rossz­ han gulatú személy vagy éretlen, vagy beteg személyi­ ség. Nem alkalm as arra, hogy k ate ch é ta legyen. 3.4. Az é rett személyiség fő jellem vonása a hűség! H ázasságban is, hiv atásb an is. Nem v álto g atja a p á rjá t és a m unkahelyét. 3.5. Az ére tt személyiség nem csak a jo gait követeli folyton, hanem ismeri a kötelességeit is és vállalja is azokat. 3.6. Az é re tt személyiségnek reális em berism erete van. N em csak sa já t lehetőségeivel, képességeivel és gyengeségeivel v an tisztáb an , hanem azzal is, m it v ár­ h a t az em berektől?

281

3.7. Az é re tt személyiség rendelkezik a reális ön­ahogyan a többiek előtte.) Tanúságtételének a ta r ­ kontroll, az önkritik a képességével. Be m eri ismerni, ta lm a : a ) a K risztusban m egjelent bűnbocsátó kegye­ h a tév ed ett. Ism eri saját gyenge p o n tja it és képes az lem átélhető, tapasztalható. A bűnből szabadító k e­ önkorrekcióra. E n n ek az önkorrekciónak egyik klasz­ gyelem nem ábránd, nem mithológia. Valóság. b) szikus m agyar reform átus példája egykori nagy tek in ­ K risztus kegyelméből élni jó. Még akkor is ha nem tély ű p üspökünk: R avasz László. A k atech éta szá­ könnyű. E z t m u ta tjá k a m ártírok is. De ezt m u ta tja m ára m a is tanulságos írás a M agamról c. önéletrajza, a k atech éta csendes kereszthordozása is. Ez a ta n ú s­ m elyben lenyűgöző őszinteséggel m ondja el, hogyan kodás teszi „hitelessé” a szavát. I t t derül ki, hogy nem ju to tt el a liberális-vallástörténeti theológiától az Ige hazudik. theológiájáig, azaz N iebergalléktól B a rth Károlyig. 1.3. A k atech éta theológiai ö n tu d a ta azt jelenti, S ez a folyam at — pszichológiailag nézve — egyáltalán hogy ő a Szentlélek eszközének tu d ja m agát. T ehát nem véletlen. M ivelhogy: az é re tt személyiség egyik nem önm agát te k in ti a katechézis A lanyának, hanem ugyancsak biztos jele a személyiségfejlesztés képessége. a Szentlelket. Ő csak engedelmes eszköze a Léleknek. Ami azonban term észetesen nem csak a theológiai fej­ Úgy ahogyan pl. Filep volt a szerecsen főem ber eseté­ lődés képességét jelenti, h anem a rossz szokásainkról ben (vö.: ApCsel 8). A m odern katech etik a a Filep és való leszokás és a jó szokások tu d a to s k ialakításának a a szerecsen dialógusát Ézsaiás tekercse felett nem vé­ képességét is. G ondoljunk R obertsonnak ugyancsak letlenül tek in ti a katechézis ősparadigm ájának (G. híres „eltökéléseire” pl. hogy sosem m ond olyat a szó­ Schm idt, K atechetische Anleitung). székről, am inek igazságáról nincs meggyőződve. Az Összefoglalva te h á t ezt az első p o n to t ezt m o ndhat­ é re tt személyiség egyik életfunkciója te h á t az önneve­ ju k : A katech éta theológiai ö n tu d a ta annyi m int a lés. E zért fontos kérdés, a k atech éta v ajo n é re tt szemé­ Szenthárom ság Istenhez kötöttség tu d a ta . Tekintélye, lyiség-e? Milyen erős a felnőtt énje? Melyik az erő­ jelentősége, szabadsága éppen ebben az Istenhez kö­ sebb: a gyerm ek énje, a szülő énje vagy a felnőtt énje? tö ttség b en van. E zért fontos kérdés van-e k atech étá­ Azaz, bibliai nyelven szólván, el tu d ja-e m ondani P ál nak theológiai ö n tu d a ta ? A kkor is ha nem végzett apostollal e g y ü tt: „M ikor gyerm ek v o ltam úgy szól­ theológiát, vagy nem is fog. M ert hiszen m ár a régiek ta m , m in t gyerm ek; úgy gondolkodtam , m in t gyer­ észrevették, hogy nem az oklevél, hanem a „pectus” m ek ; úgy é rtettem , m in t gyerm ek; m in ek u tán a pedig a szív teszi a theológust. férfiúvá lettem , elhagytam a gyerm ekhez illő dolgo­ 2. Theológiai szem pontból nézve azonban a k a te ­ k a t” (1K or 13,11). A k atech éta szám ára az „érettség” chéta személyét az t is észre kell vennünk, hogy a éppen azért m ert ő k ate c h é ta nem csak pszichológiai jótan ács, hanem bibliai p arancs: „A ty ám fiai — olvas­ k a tech étán ak nem csak általában kell theológusnak lenni, hanem gyakorlati theológusnak is kell lennie. suk az 1K o r 14,20 v.-ben — ne legyetek gyerm ekek értelem ben, hanem a gonoszságban legyetek gyerm e­ Ami — a közhiedelm ekkel ellentétben nem azt jelenti, kek , értelem ben pedig érettek legyetek.” Azaz a k a te ­ hogy érteni kell a gyerm ekek m anipulálásához — hanem azt, hogy a k atech étán ak van-e egyháztudata? ch éta ne legyen az a panaszkodó szegény kisgyerek, E gyházhozkötött em bernek is tu d ja-e m ag át? Olyan akiről K osztolányi írt s a k it K a rin th y „A szegény kis Istenhez k ö tö tt em bernek, aki ugyanakkor egyházhoz tro m b itá s szim bolista klapec nyöszörgései” c. szatírá­ k ö tö tt em ber is. Ami az t jelenti, hogy nem csak világo­ b an aposztrofál: „ É n nyafogok, Az életben m int san lá tja az egyház tévedéseit és b ű neit (m ert ez csak kevesek. — É n nyifegek, Távol m ezőkön börző leve­ a gyakorlati theológia egyik oldala), hanem ugyan­ sek. — É n nyühögök, V alam i van , valam i nincs. — É n akkor lá tja az egyház m isztérium át, érti az egyház kül­ szepegek, V alam i kósza, k ó ty a kincs. — É n szüpögök, detését, érti a gyülekezet jelentőségét. H ogy ti. e mö­ Az éjbe későn és korán. — É n szipogok, Az orrom on, g ö tt a szó m ögött, hogy „gyülekezet” a H eid. K áté ­ e ro p p an t tro m b itá n .” n ak ez a csodája áll: „m agának egy k iv álaszto tt gyüle­ kezetet g y ű jt egybe!” S hogy az egyház katechetikai szolgálata, benne k o n k rétan az ő személye szolgálata A katechéta személye — teológiai szempontból nem más, m in t eszköze ennek a K risztus által végzett a világ kezdetétől a világ végéig ta rtó nagy egybe­ 1. Eddig pedagógiai és pszichológiai oldalról vizs­ gyűjtő m unkának. A k atec h éta személye ennek a fo­ g áltu k a k ate c h é ta személyét. I t t a z ideje theológiai ly am atn ak a k o nkrét m egjelenítése. E zért ak a rja m in­ szem pontból is szólni tém ánkról. A theológia első kér­ den igazi k atech éta a reábízott gyerm ekeket vagy ifja­ dése a katech étáh o z az, van-e theológiai ö n tu d a ta ? k a t beépíteni (integrálni) a gyülekezet életébe. K ell ugyanis, hogy legyen. Ami a z t jelenti, hogy a 3. H arm adszor, a k atech éta theológiai szem pontból k a te c h é tán a k elsőrenden theológiailag kell értelm ez­ a gyerm ek szám ára a keresztyénség paradigm ája. S ha nie önm agát! H a nem csak m in t egyedüli, páratlan , v an kérdés, am i a legaktuálisabb az összes közül az egyszeri em beri személyiséget, hanem m in t k a te c h é tát éppen ez, tud-e a katech éta személye K risztus követé­ is meg a k a rja önm agát valósítani, ak k o r tu d n ia kell, sének paradigm ájává válni a m ai ifjúság e lő tt? K öz­ hogy ő kicsoda. K on k rétan : hely m a m ár, hogy nem csak a paradigm aváltás, h a ­ 1.1. A k a te c h é tán a k tu d n ia kell azt, hogy ő is, m i­ nem a paradigm aválság korszakát éljük. (U talok csak k é n t az ige m inden szolgája „ Iste n titk a in a k sáfára” . Lentz nyugatném et író világhírű regényére a P élda­ Még akkor is, h a nincs theológiai oklevele. Még akkor képre: a m ai nyugatném et pedagógia jeles ta n k ö n y v ­ is, h a a legkisebb faluban 3-4 gyerm eknek beszél Isten szerkesztői egyszerűen nem ta láln a k olyan v alakit, nagyságos dolgairól. E zért kell a k atech étán ak állan­ a k it érvényes példakép g y an án t lehetne a n y u g at­ dóan búvárolni a S zentírást és tanulm ányozni h itv a l­ ném et ifjúság elé állítani.) M inden paradigm a előbb lásain k at és az In stitu tió t. A világhírű theológiai pro­ vagy u tó b b kiábránduláshoz vezet. E bben a helyzet­ fesszor, az akadém ikus szintű k atech éta Friedrich ben kiélezetten fontos, tu d-e a k atech éta paradigm a Schleierm acher még ü nnepelt berlini professzor korá­ lenni. Az igazi katech éták m indig tu d ta k . N éha egé­ b an is m indig így írta alá a n ev ét: „ F r. Sch leierm a­ szen kom ikus módon. Mitrovics Gyula írja hom iletiká­ cher, S tu d en t der Theologie.” já b a n : „Volt idő, m időn N ém etország m inden egyházi szónoka szánalm at gerjesztő nyom orékká te tte m agát 1.2. A k ate c h é ta theológiai ö n tu d a ta m ásodszor a szószékbe állván fel, egyszerűen csak azon m ajm o­ a z t jelenti, hogy tu d ja : ő a K risztus tanúja. (Ő is,

282

lásból, m ert M elanchtonnak, a nagy reform átornak egyik válla szem betűnően fellebb állo tt m int a m á­ sik” (H om 15). Még így is igaz. M ennyire akkor pozi­ tív értelem ben. Idézzük csak fel, m it ír K odolányi az ő személyes katech étájáró l, Csikesz Sándorról: „Az a m ajdnem k é t esztendő, am it Vajszlón tö ltö k hasztala­ nul m últ volna el, h a Csikesz k ö n y v tá ra és személyes oktatása nem te tte volna életem leggyümölcsözőbb kor­ szakává.” (Süllyedő világ.) Am i te h á t Vajszlón végbe­ m en t az katechézis v o lt éspedig a javából. Felvetődik a kérdés, hogyan le tt Csikesz Sándor ilyen nagyhatású k atech éta? K i volt az ő parad ig m ája? Volt-e egyálta­ lán ? Nos egyik előadásából kiderül, hogy volt. H all­ gassuk csak: „Sosem felejtem el, am ikor kicsiny diák ­ korom ban az igazgató elk ü ld ö tt egyik tanárom hoz, akinek a házánál tu d ta m meg, hogy nagy k atasztró fa érte s m ikor beléptem nem v e tt észre. S lá tta m az ágyra borulva hangosan, zokogva im ádkozni. E z a férfias összeomlás és mégis fe lé b re d és.. . óriási erővel ébresztette fel bennem is az Iste n előtti m egalázko­ d á st: az egyesülés és a Benne való m egvigasztalódás erejével.” (Cs. S. E k v 3,10.) Teljesen igaza v an te h á t a „Legeltesd az én b árán y aim at” c. gyermekmissziói segédkönyvnek: „M inden cselekedetünk a gyerm ek elő tt valló cselekedet. Az is ahogy m egjelenünk, am i­ ben m egjelenünk, ahogy beszélünk, ahogy ak arv a ak aratlan u l m egnyilatkozunk. A k atech éta személyi­ ségének sokszor éppen azok a tulajdonságai h a tn a k a növendékekre, am elyeket nem ö n tu d ato san válasz­ to tt, azaz am ire készült s am it elmond, hanem az ön­ tu d a tla n , a k aratlan , szinte szuggesztív m ódon ható erők, am elyek a k á r a k a rjá k a k á r nem , m egdöbbentően h a tn a k a gyerm ekre.” E rrő l beszél a legnagyobb n y ílt­ sággal a m i nem zedékünk egyik nagy tek in télyű, m a is élő és író nyugatném et theológusa, az Iste n nem

h a lh a t meg, a Mire jó a keresztyénség, a M iért hiszek én cím ű és sok m ás bestseller kön y v szerzője: H einz Z a h rn t is. Szinte u g yanazt írja, m in t B a rth K ároly: „Am i a m ai napig kísér — írja 1977-ben — a konfir­ máló lelkészem alakja. B ár m ár egy szóra sem em lék­ szem abból am ire ta n íto tt, azonban m egm aradt ben­ nem a képe egy olyan valakinek, a k it egyszerűen csak „keresztyén személyiségnek” vagy „Jézu s ta n ítv á ­ n y án ak ” tu dnék nevezni. É n m ia tta m arad tam Jézus követője.” (W arum ich glaube, M ünchen, 1977: 32.) Íme a k ate ch é ta személyének jelentősége. Foglaljuk h á t össze hatalm as té m á n k at, am iből mi itt csupán kis kóstolót tu d tu n k adni, az egyik legnagyobb m a­ g y ar reform átus k atech éta, Csikesz Sándor m árv án y ­ bavéshető m o ndatával: „A reform átus valláspedagó­ gia igazi eszköze a valláspedagógus, az Iste n Lelke á ltal kézbe v e tt em ber.” A vagy a mi nyelvünkön itt és m ost: „A református katechézis igazi eszköze a m ai Magyarországon a katechéta, az Isten Lelke által kézbe­ vett ember.” Boross Géza IRODALOM R H E IN S C H Ver. B. fü r K IN D E R G O T T E S D IE N S T , K in d er ­ gottesdiensthelfer H an d b u c h . Ju n g e G em einde, S tu ttg a rt, 1981. 1985. — G. U R B A C H . Ich m ache m it. GTB 642. 1981. — CH. B A U M L E R : A m t, Rolle u n d P erso n des P fra rre rs, in : COm. In st, H a n d b u c h fü r die K o n firm an d en a rb eit, G ütersloh 1984. — E C SE D Y A L A D Á R : A v asárn a p i iskolai vezető, A v asárn a p i iskola B p. 1941. 188. k. — C S IK E S Z S Á N D O R : E lőadások k a te c h é tá k elő tt. Cs. S. E k v . 3, D ebrecen 1941. — IM R E L A JO S : A nevelő szem élyisége. K a te c h e tik a , B p. 1942. 297— 302. — L egeltesd az én b á rá n y a im a t. B p. 1948. — M A K K A I S Á N D O R : A lelkész m in t pedagógus. (A lelkész m in t c. k ö te tb e n .) — SOÓS B É L A : A lelkész m in t pedagógus (uo.) — G. D O N Á T H B L A N K A : A ta n á r és d iá k kapcsolatáró l. T ankö n y v k iad ó , 1977. — R Ó K U S FA L V Y P ÁL és m ások: P ed ag ó ­ gusszem élyiség és ta n á rk é p z é s, T kv. 1981. — D. P O C K : Szem élyiség­ elm életek, G ondolat, 1983. — F . R IC K E R S : R eligped. zwischen 1975— 85. T h P r 86. 343. k.

A legkorábbi újszövetségi töredék Qumránban? Több m in t h arm inckét évvel ezelőtt, 1955 februárjá­ ban fedezték fel — kissé t ávolabb a többitől — a hete­ dik qum ráni barlangot. A lelet nem tű n t olyan jelen­ tősnek, m in t az 1945-ben ta lá lt és 1947-ben publikált pergam entekercsek, s csak 1962-ben te tté k közzé.1 Míg a töb b i qum ráni barlangból túlnyom órészt héber, illetve arám nyelvű szövegek kerü ltek elő, a hetedik barlangban csak görög nyelvűeket ta lá lta k , ráadásul kizárólag papirusztöredékeket. Tizenkilenc egészen kis töredék k erü lt napvilágra, közülük az egyik — a 7Q19 jelzetű — egy papirusztöredék m egkövesedett (negatív) lenyom ata a talajon. E zenkívül előkerült egy korsó, am elyre kétszer rá van írva héber betűkkel: rés/vav/mem/alef. Az editio princeps szerkesztői egy nab ateu s személynévvel azonosították. A vavo t ú-nak olvasva egy galileai falu (R um a) nevét k ap ju k , me­ lyet Josephus em lít Zsidó h áború cím ű m űvében (3., 7., 21.). J . A. F itzm yer Q um ran-kutató R óm a héber betűkkel való leírására gondol.2 A töredékek azonosításával M. E . Boismard és P. Benoit papirológusokat b ízták meg. N em já rta k nagy sikerrel — a töredékek kicsiny volta, a kevés m egm a­ ra d t szó, illetve betűkom bináció m ia tt csak k e ttő t si­ k erü lt m egfejteniük az öt nagyobb töredék közül: 7Q1 E x 28,4—7 és 7Q2 B áruk (E pistola Jerem iae) 6,43b—44. M egjegyezték, hogy a 3., 4. és 5. töredék esetében bibliai szövegekről lehet szó, s az 5. töredék 4. sorában levő ’n n ēs’ betűkom binációról feltételezték, hogy az ’egennēsen’ szó része, s m inden bizonnyal egy nem zetségi táb lázatb ó l szárm azik. Mivel tö b bet nem tu d ta k azonosítani, a m u n k a m egszakadt.

Tíz évi szünet u tán , 1972-ben k e rü lt ú jra elő a k ér­ dés. José O’Callaghan spanyol jezsuita papirológus, m a a róm ai Pontifico Istitu to Biblico dékánja, Sep­ tu aginta-kéziratok kom m entárral e lláto tt jegyzékén dolgozott, s ehhez vizsgálni kezdte a hetedik qum ráni barlang nagyobb papirusztöredékeit. M iután ő sem já r t sikerrel, arra gondolt, h á th a az 5. töredék ’n n ēs’ betűösszetétele nem az ’egennēsen’, hanem a ’gennēsa­ ret’ szó része. G enezáret — ak á r a tóról, a k á r a vidék­ ről v an szó — az Ószövetségben, beleértve az apokrife­ k e t is, mindössze egyszer fordul elő ebben az írásm ód­ b an (különben Chenereth, illetve Chenera), 1M akk 11,67a-ban: kai Iēnathan kai hē parembolē autou parene­ balon epi to hudōr tou Gennēsar. A töredék tö b b i betűje azonban sehogyan sem illett ehhez a helyhez. E k k o r — p u sztán kíváncsiságból — O’Callaghan átn ézte az Ú jszövetséget is.2 Lévén Q um ránról szó, szóba sem k erü lt eddig az Újszövetség. A qum ráni barlang okat 68-ban, am ikor V espasianus Jeruzsálem felé haladó seregei elől a település lakói elm enekültek, lezárták, így az újszövetségi bevezetéstudom ány p illanatnyi állása szerint szinte csak a bizo n y íto ttan páli levelek jö h e tte k volna szóba. O’Callaghan m inden várakozás­ sal ellentétben rá b u k k a n t egy helyre, ahová a ’n n ēs’ betűkom bináció is, a töredék tö b b i jellegzetessége is illett: Mk 6 ,5 2 -5 3 . Izgalm asabbá te tte a kérdést az, hogy még az editio princeps megjelenése előtt írásban közölte a kiadás gondozóival a p52 h ajdani m egfejtője és d atáló ja, C. H . Roberts, hogy a 7Q5 jelzetű papirusztöredék az úgynevezett díszes stílus (Zierstil) k ategóriájába t a r ­

283

tozik, s keletkezési ideje K r. e. 50 és K r. u. 50 közé esik. O’Callaghan felülvizsgálta vélem ényét, s kim u­ t a tta , hogy a díszes stílus K r. u. 50-nél jóval to vább szokásban volt, a m ás — nem bibliai — papiruszokkal való összehasonlítás azonban egyértelm űen arra m u ta­ to tt, hogy R o b erts d atálása helyes: 7Q5 papirológiai­ lag és paleográfiailag legvalószínűbb keletkezési ideje röviddel K r. u. 50 előttre tehető. Term inus ante quem régészeti oldalról m inden i tt ta lá lt töredék szám ára a d o tt: a qum ráni barlangokat 68-ban lezárták. Az a feltevés, hogy a 132—135-ös zsidó felkelés alkalm ával a qum ráni b arlangokat m eg n y ito tták volna, nem bizo­ n y íth ató , mindössze annyi vehető biztosra, hogy azidő­ tá j t ú jra h asználták a H irbet-Q um rán-i és feskhai rom okat. Felfedezését O’Callaghan még 1972-ben kö­ zölte a Biblica folyóiratban3. A 7Q5 jelzetű papirusztöredék 3,9 cm m agas és 2,7 cm széles, lá th a tó szöveg 3,3 cm m agas és 2,3 cm széles terü leten találh ató r a jta . Összesen húsz, rész­ ben töredékesen m egm aradt b e tű t tartalm az. H ason­ lóan a töb b i ebben a barlangban ta lá lt töredékhez csak a papirusz első oldalán (recto) találh ató írás, így m in­ den bizonnyal tekercsről szárm azik. A töredék jobb széle erősen sérült, b etű k nem vehetők k i ra jta . Az írás scriptio continua, azonban a 3. sor jól kivehető i és t betűi k ö zö tt egész kicsiny szünet találh ató . Liga­ tú r á r a (betűk összetorlódása, összefolyása) hajló te n ­ dencia is felfedezhető, különösen a 3. sor a és i betűi között. M indezeknél azonban feltűnőbb, s a töredék azonosítása szem pontjából jelentősebb a 3. sor első és m ásodik b etű je k ö zö tti hosszabb, m integy három be­ tű n y i szünet, az úgynevezett paragraphosz. F . G. K enyon4 és V. Gardhtausen5 a sor kezdete a la tt levő víz­ szintes v o n alat nevezte paragraphosznak, am it a sor­ b a n szabadon h ag y o tt üres hely k ö v e te tt egy szakasz befejeztét jelölve. L. G. Fonseca6 nyom án a parag ra­ phosz kifejezés nem a sor kezdetén levő vízszintes vesszőt, hanem m agát az üresen h a g y o tt helyet jelenti. Mivel a vízszintes vessző nem m indig m arad t meg a kéziratokon, a lá th a tó vessző nélküli hosszabb szüne­ te t is paragraphosznak kezdték nevezni. M. M artin pergam enre írt, héber nyelvű qum ráni kéziratokban is k im u ta tta az értelm i szakaszok tag o lását szolgáló szünet előfordulását7, ezt azonban nagyon óvatosan kell kezelni, egyrészt a qum ráni hetedik barlang és az esszénusok közti kapcsolat tisz tá z a tla n vo lta, m ásrészt 7Q5 görög nyelve s esetleges róm ai eredete m iatt. A paragraphosz u tá n i m o n d at kai kötőszóval kezdődik. A görög nyelv szám ára idegen m ondat-, illetve sza­ kaszkezdő és-t a g ram m atik áb an parataxisnak (mellé­ rendelés) nevezik. 7Q5 O’Callaghan olvasata szerint a következő szöveget ta rta lm a z za (a nem egyértelm űen kivehető, illetve töredékes b etű k a la tt p o n t találh ató ): e utōn ē ē kaiti n n ēs thēs a N oha nagyon kis töredékről v a n szó, szokatlanul sok jellegzetesség (karakterisztika) segíti az azonosítás m u n k áját. A m egfejtéshez a ritk a ’n n ēs’ betűösszetétel a d ta az indító lökést. A paragraphosz éppen beleillik Mk 6,52 és 53 közé. Az 52. versben végződik a Jézus tengeren járásáról szóló tu d ó sítás és az 53. versben beszámoló kezdődik Jézus gyógyításairól. Mk 6,53 első szava és, így az arám anyanyelvű íróra valló p a ra ­ ta k tik u s ka i is alátám asztja O’Callaghan azonosítását. T ovább vizsgálva a tö red ék et k é t eltérés figyelhető m eg az Újszövetség k ritik ai kiadásának szövegéhez

284

képest. A m egm aradt betűk egym ás fölött, illetve a la tt való elhelyezkedése alap ján m eghatározható a sorok hosszúsági, illetve a szöveg sorok szerinti meg­ oszlása, az úgynevezett stichom etriai m érték. H a az O’Callaghan javasolta azonosítás helyes, ak kor a szá­ m ításoknak elfogadható stichom etrikus m értékhez kell vezetniük. Segíti a m u n k át az editio princeps meg­ jelenése elő tt m ár azonosított k é t ószövetségi, illetve ószövetségi apokrif töredék stichom etriája. Ez 7Q1nél 21/22/21/20/20/19/16/18/21/19/20 betű soronként, 7Q2 esetében pedig 22/21/23/21. O’Callaghan ered­ ménye 7Q5-nél 20/23/20/21/21: /sunēkan /e/pitoisartois/ / allēn a /u tōnē/kardiapepōrō/ /m en /ē kaiti/aperasantes/ / ēlthoneisge/nnēs/aretkai/ /prosōrm is /thēsa / nkaiexel/ E rre az eredm ényre azonban csak akkor ju tu n k , ha a ’tiaperasantes’ szó u tán i — a görög Újszövetség m in­ den k ritik ai kiad ásáb an 8 — beleértve ezek a p p a rá tu ­ sát — m egtalálható ’epi ten gēn ’ kifejezés kim arad. E l­ lenkező esetben a harm adik sor 29 betűből állna. A m ásik eltérés a ’tiaperasantes’ szó, m elynek első k é t betűje láth a tó a töredéken: t-al kezdődik, azaz ’dia­ perasantes’ h elyett ’tiaperasantes’ áll. E z sem fordul elő egyetlen más k é ziratb an sem. A variánsok szám a nem meglepő. A 19 sort ta r ta l­ mazó 7Q1 h a t helyen m u ta t eltérést a L X X -val szem­ ben, az 5 sorban 22 betűből álló 7Q2 pedig k é t helyen. A p75 szem ben a Codex V aticanus-szal 472 v arián st tartalm az, ezek közül 75 csak ebben a k éziratban for­ dul elő. Az eddigi legkorábbi újszövetségi töredék, p52 ta r ­ talm az 7Q5 m indkét variánsához hasonló eltéréseket. Ilyen a többször előforduló itacizmus9: J n 18,31-ben ’hēm in ’ h elyett ’hēm ein ' áll (recto, első sor), 18,33-ban pedig ’eisēlthen’ h elyett ’isēlthen’ (recto, negyedik sor). A d t-vá válására nem 7Q5 az első példa. L X X -kézira­ to k b a n tizennyolcszor fordul elő, s az újszövetségi kéziratok k ö zö tt is akad rá k é t példa: p4-ben (Lk 3,22) és p75-ben (Lk 11,39 és 12,28)10. E gy a jeruzsálem i tem plom ból a m ú lt században előkerült feliraton11 ’druphaktou’ (druphakton) h ely ett ’truphaktou’ olvas­ ható. A d-t-m ássalhangzó eltolódásra te h á t tö b b kora­ beli példa akad, 7Q5 egy újabb ezek között. Az ’epi tēn gēn ’ 7Q5-beli hiányához hasonló jelenség áll előt­ tü n k p52 hátsó oldalának m ásodik sorában. A verso stichom etriai m értéke a m ásodik sor nélkül 2 9 / . . . /29/29/30/28/31. H a J n 18,37-et az összes fennm aradt kéziratnak megfelelően rekonstruáljuk, a m ásodik sor 38 betűből állna, am i a stichom etria alap ján ki v an zárva. H a viszont k im arad az ’eis touto’ megismétlése, a sor 30 betűből áll. N oha ez a szövegrész nincs ra jta a töredéken, m ás rekonstrukciós lehetőség hiánya m ia tt biztosra vehető az ’eis touto’ m egism étlésének elm aradása — hasonlóan L u th er M árton fordításához: „Ich bin dazu geboren und in die Welt gekommen, dass ich die Wahrheit zeugen soll”. A görög Újszövetség h á ­ rom k ritik ai kiadása egyébként nem tü n te ti fel p52 J n 18,37-beli, egyedülálló variánsát. Lehetséges-e azonban az ’epi tēn gēn ’ elm aradása Mk 6,53-ban? O’Callaghan első publikációjában 1972ben S. C. E . Leggre12 és K . Alandra13 hivatkozva arra u ta lt, hogy a bohairi fordításból hiányzik az ’epi tēn gēn ’ megfelelője. C. M. M artini azonban még a Biblica ugyanazon szám ában k im u ta tta , hogy a szahidi ’epekro’ és a bohairi ’emer’ szó hasonló jelentésű, m in t a görög ’eis to peran' kifejezés. M artini egyébként le­ hetségesnek ta rtja , hogy a te x tu s brevior még nem

helyen vannak. Thiede szerint tin tap e tty ek rő l van szó, am elyek 7Q1-en is előfordulnak k é t helyen, betűk illetve sorok között. Az utolsó betűnél szintén eltér k e ttő jü k véleménye. O’Callaghan szerint optim ális fényviszonyok m ellett, megfelelő nagyításban vizs­ gálva az eredetit, felfedezhetők egy a bal oldalának nyomai. Thiede szerint eldönthetetlen a kérdés, leg­ helyesebb mindössze p o n tta l jelölni, noha nem hagy­ ható figyelmen kívül, hogy O’Callaghan jobb körülm é­ nyek között, alaposan vizsgálta a töredéket. O’Callaghan olvasata ellen nem hozhatók fel döntő érvek. Ő az egyetlen, aki jav aslato t te tt 7Q5 azonosí­ tására. Az egyértelm űen olvasható — nagyon jelleg­ zetes — helyeken 7Q5 teljesen megegyezik Mk 6,52 — 53-mal, s a töredékesen m egm aradt, hol jobban, hol kevésbé azonosítható betűknél sem áll ellentm ondás­ Érdekes lenne tu d n i, hogyan hozza ez a papirusz Mk ban O’Callaghan javaslatával. Thiede felhívja a figyel­ 6,53-at, de p45-ből a Mk 6,51 és 7,2 közötti szakasz m et a rra is, hogy az egyértelm űen elfogadott 7Q2 hiányzik. A V ulgata ezt a helyet így a d ja vissza: Et mindössze k é t teljes egészében olvasható szót ta r ta l­ cum transfretassent, /p er/venerunt in terram Genesareth. maz, s ezek — ’oun’ és ’autous’ — teljesen jellegtelen, A ’cum transfretassent’ /diaperasantes/ te h á t i t t is ki­ m in d en ü tt előforduló szavak, míg 7Q5 esetében a p a ­ egészítés nélkül áll. ragraphosz, a p ara ta k tik u s kai, a ritk a ’n n ēs’-betűO’Callaghan eleinte de V aux, Milik és B aillet pu b ­ kom bináció — különösen ebben a sorrendben! — rit­ likációjának15 k ép an y ag át h asználta, később infravö­ k án előforduló jellegzetességek. rös nagy ításo k at is, végül az eredeti p ap iru szt vizs­ Thiede példaként em lít egy hasonló papirusztöredé­ gálta a jeruzsálem i Rockefeller M úzeum ban. O lvasata k e t a classicaphilologia területéről: P. Oxy. X X X V I I I . töb b helyen eltér Boism ard rekonstrukciójától: 2831. N agysága 2,4 x 3,3 cm, kisebb te h á t, m in t 7Q5. H a t sorból áll, öt sorban vehetők ki ra jta betűk. E. G. tō a Turner b rit papirológus és philológus tizenkilenc be­ tō a tű t azonosított, h á rm a t p o n tta l jelölt. A töredéket ē kaitō — C. A ustin és E . Lobel nyom án — M enandrosz Sza­ n n ēs m ia című kom édiájának egy részletével azonosította: thēes III. felvonás, 385—390 (Austin). Az írás stílusa alap­ Boism ard nyolc b e tű t t a r t egyértelm űnek, kilencre ján az első század végére, illetve a m ásodik század ele­ tesz jav aslato t, de nehéz olvasata m ia tt p o n tta l lá t el, jére d atá lta . A három eddig ism ert Szam ia-papirusz három b etű-töredéket pedig csak p o n tta l jelöl. O’Cal­ számos helyen ellentm ond egym ásnak, s az új töredék laghan tizenhárom b e tű t ugyanúgy olvas, m int Bois­ újabb eltéréseket m u ta t. Az első sor végén lévő ’n ē’ és a m ásodik sorban láth a tó ’ti’ ellentm ond az eddigi m ard. Az első sorban csak egy betű alsó töredéke látszik. kéziratoknak, a harm adik sorban lévő dikolon pedig Az editio princeps csak p o n tta l jelöli, s négy b e tű t — am ennyiben valóban Szam ia-töredékről v an szó — ta r t lehetségesnek. Ezek közül az egyik e, O’Callaghan tévedés. Az azonosítás helyességében ennek ellenére olvasata. Thiede véleménye szerint csak s vagy e jöhet eddig nem kételkedtek, s a papirusz bekerült a Szam ia szám ításba. k ritik ai kiadásaiba. A m ásodik sorban m in d k etten öt b e tű t jelölnek, O’Callaghan azonosítását a legtöbben (M. Baillet, m egfejtésük azonban csak a m ásodik és harm adik be­ C. H . Roberts, K . Aland) kétségbe v onták, néhányan t ű t illetően egyezik meg. Az első b e tű t B oism ard p o n t­ (J. A. F itzm yer, C. M. M artini, W . N. Pickering) egyet­ tal jelöli, O’Gallaghan p o n tta l ellá to tt u-t javasol. E n ­ érte ttek vele. O. M ontevecchi „L a Papirologia” című nek lehetőségét legnagyobb kritik u sa, M. B aillet is kézikönyve17 k u ta tá si eredm ényként közölte 7Q5 elismeri15. A negyedik b e tű t Boism ard a-nak, O’Cal­ azonosítását Mk 6,52—53-mal. O’Callaghan az azono­ sítás sikerén felbuzdulva m egkísérelte a többi töredék laghan n -nek olvassa. Boism ard o lv asatát B aillet m int lehetetlent elveti, s i-t ( ióta adscrip tu m ) javasol. M ind­ azonosítását is. Ezek közül csak 7Q4-et (1Tim 3,16 — 4,3) ta r tja biztosnak, a többi papirusszal — mivel tú l­ három betű előfordul a töredéken. E zekkel összevetve ságosan kevés b etű láth ató ra jtu k — csak felületesen az a h am ar kiesik, s a hasonlóság nagyobb a negyedik foglalkozott. Thiede m egemlíti, hogy ellenfelei legin­ sor ép n -jével m in t a harm adik sor szintén ép i-jával, káb b ezeket az azonosítási jav aslato k a t te tté k vizsgá­ O’Callaghan olvasata te h á t lehetséges. Összevetve a negyedik és ötödik sor érintetlen ē-ival nem zárható ki la t tárg y áv á. R oberts például egyedül 7Q8-at (Jak 1,23—24?) vizsgálta, 7Q5-ről nagyon keveset ír, s té ­ O’C allaghan jav aslata az ötödik b e tű t illetően. A harm adik sorban csak az utolsó betűnél külön­ ves inform ációkat vesz alapul a d-t-mássalhangzó eltolódást illetően. bözik k e ttő jü k véleménye. B oism ard ō-t javasol, de A lelet jelentősége. 7Q5 k arakterisztikái egyértelm ű­ o-t is lehetségesnek ta r t. A m egm aradt töredék alap­ en Mk 6,52—53-ra engednek következtetni. A töredék já n o nem tú l valószínű, i és ō eg y arán t szóba jöhet. kétes betűi ennek sehol sem m ondanak ellent, a M árkAz első b etű töredékes ugyan, de a negyedik és ötödik szövegre utaló jellegzetességek sorrendje és a sticho­ sor ē-ja alap ján m in d k ettő jü k szerint egyértelm ű az m etriai m érték pedig alátám asztja az azonosítást. A olvasata. tö bbi k ézirat szövegétől való k é t eltérés (tiaperasantes; A negyedik sort illetően teljesen egy vélem ényen epi tōn gōn kiesése) sem teszi ezt kétségessé, sőt tö k é ­ vannak. Az ötödik sor harm adik b e tű jé t Boism ard letesen beleillik a korai bibliai kéziratok k o n tex tu sáb a. e-nak olvassa, s lehetőségként feltü n teti a s-t, am i m ellett később O’Callaghan — m int egyetlen, biztos I. D. Am uszin15 — noha elismeri O’Callaghan érveinek olvasat m ellett — d ö n tö tt. A b etű belsejében k é t pont meggyőző v o ltá t —, a tú lo n tú l kevés m egm aradt betű látható, ezek azonban nem egy e középső vonalának m ia tt in t óvatosságra. ta rta lm a z ta az ’epi tēn gēn-t, C. P. Thiede pedig — aki­ nek írásain ez a cikk alapul — k im u ta tja , hogy az Újszövetség alapján a ’diaperaō’ igéhez nem tartozik feltétlenül az ’epi tēn gēn ’, ill. az ezzel ekvivalens ’eis to peran’ kiegészítés. A diaperaō’ ige h atszor fordul elő az Ú jszövetségben: M t 9,1; 14,34; Mk 5,21; 6,53; Lk 16,26; Csel 21,2. Mt 9,1-ben m inden kiegészítés nél­ kül áll: kai embas eis ploion dieperasen kai ēlthen eis tēn idian polin. Mk 5, 21-ben az ’epi tēn gēn ’ kiegészí­ téssel áll a ’diaperaō’ ige: kai diaperasantes tou Iēsou en tō ploiō palin eis to peran sunēohthē ohlos p olus ep’au­ ton. Az egyik legrégebbi kézirat azonban, p45 elhagyja az ’eis to peran’-t 14: / iē palin su /n ēhthē tha/lassan kai idou/

285

Az újszövetségi bevezetéstudom ány mai állásfogla­ lásának fényében az azonosítás meglepő, de nem áll ellentm ondásban a bevezetéstudom ány által felk u ta­ to t t tényekkel. Adolf S chlatter a bibliai herm eneuti­ k áv al kapcsolatban m ondta, hogy m inden dogm át, am ely a valóság megismerésére prefiguratív hatással van , m in t a Szentírás fölé em elkedést, el kell vetni. H a eddig nem is tű n t valószínűnek, nem m ondhatjuk, hogy egy röviddel K r. u. 50 előtti, de m indenképp 68 előtti qum ráni papirusztöredék nem ta rta lm a z h atja M árk evangélium ának egy töredékét. H a elfogadjuk O’Callaghan azonosítását, 7Q5 ese­ téb en olyan töredékről v an szó, am ely feltételezi Márk evangélium ának elkészültét: a k ét tö rté n e t (Mk 6,45— 52: Jézus a tengeren já r ; Mk 6,53—56: Jézus betege­ k e t gyógyít) találkozása nem egy Márk előtti anyagra, hanem M árk redakciójára utal. H a 7Q5 valóban Mk 6,52—53, nem a K r. u. 125 kö­ rűire d a tá lt p52 a legrégebbi újszövetségi töredék, s egyben az eddig egyetlen nagy ókori irodalm i m ű, am elyről nem sokkal a keletkezése u tá n i időből k ézirat­ töredék áll rendelkezésünkre. A p52-nél m integy 75 évvel korábbi papirusznak csak az egyik oldalára ír­ ta k , így megdől az a nézet, m iszerint a keresztények kezdettől fogva kódexet h asználtak. 7Q5 újabb példa a d-t-m ássalhangzó-eltolódásra, s — h a az azonosítás helyes — az egyetlen kézirat, am elyik ezen a helyen nem tartalm azza az ’epi tēn gēn ’ kiegészítést, s esetleg megegyezik az eredeti verzióval. K érdések m erülnek föl az ősgyülekezet — ta lá n a jeruzsálem i gyülekezet — esszénusokhoz való viszonyával kapcsolatban. A he­ ted ik qum ráni barlang ötödik papirusztöredékének azonosítása M árk evangélium ának k é t versével befolyá­ solja a m ásik k é t szinoptikus evangélium d a tá lá sá t is, s m indenekelőtt azt jelenti, hogy a Jézus K risztusról

szóló evangélium ot m ár kevesebb, m int két évtizeddel az események után írásba foglalták. Zay Balázs A cikk Carsten Peter Thiede „7Q — Eine Rückkehr zu den neutestamentlichen Papyrusfragmenten in der siebten Höhle von Qumran” cím ű cikke (Biblica 65, 1984., 538—559. old.) és „Die älteste EvangelienH andschrift?” cím ű könyve (R . Brockhaus, W uppertal. 1986) alapján készült. JE G Y Z E T E K 1. M. Baillet— J . T . M ilik — R . de V a u x : D iscoveries in th e J u ­ d e a n D esert of J o rd a n , I I I : Les P e tite s G rottes de Q um ran . O xford, 1962. — 2. J . A. F itz m y e r: „A Q um ran F ra g m e n t of M a rk ?” , in: A m erica 126 (1972) — 3. J . O 'Callaghan? Los p apiros griegos de la cu ev a 7 de Q um ran. M adrid, 1974. — 4. ?„P ap iro s n e o te sta m e n ta ­ rios en la cu ev a 7 de Q u m ra n ? ” , in : B iblica 53 (1972), 91— 100. old. — 5. F . G. K en yo n : T he P aleo g rap h y of G reek P a p y ri. O xford, 1899., 27. old. — 6. V. Gardthausen: G riechische P aläo g rap h ie II. L eipzig, 21913., 402— 403. old. — 7. L. G. Fonseca: E p ito m e in tro ­ ductionis in P aleo g rap h iam G raecam (Biblicam ). R ó m a, 21944., 32. old. — 8. M. M a rtin : T he S cribal C h aracter of th e D ead Sea Scrolls, vol. I. L ouvain, 1958., 117— 144. old. — 9. N estle-A land: N ovum T e sta m e n tu m G raece, 26. k iad ás; U n ited B iblie S ocieties: G reek New T e sta m e n t, 3. k ia d á s; Z ane C. Hodges— A rth u r L. Farstad: T he G reek N ew T e sta m e n t A ccording to th e M ajority T ex t, 1. kiadás. — 10. Az itacizm u s elnevezés az e i-k én t való kiejtéséből szárm azik. A d ik tá lá s u tá n i m ásoláskor g y a k ra n jö tte k létre eltérések, am elyek néh a az igeidők m eg v álto zását is jelen th ették . Itacizm us nem csak e, h an em ei, u, ēi, ai esetében is létrejö h et. — 11. J . O’Callaghan: '"E l cam bio d -t en los papiros biblicos” , in: B iblica 54 (1973), 415— 416. old. — 12. Ch. Clermont-Ganneau: „U n e stèle d u tem p le de Je ru sa le m ” , in : R e v u e archéologique 23 (1872), 215— 234. old. — 13. S. C. E . Legg: N ov u m T e sta m e n tu m G raece, E van g eliu m secun­ du m M arcum . O xford, 1935. — 14. K . A la n d : Synopsis Q u a ttu o r E v an g elio ru m . S tu ttg a rt, 1976., 139. old. — 15. F . G. K enyon: T he C hester B e a tty B iblical P a p y ri. F ase. I I., T he Gospels a n d Acts. L ondon, 1933 (vol. I), 1934 (vol. II). — 16. L ásd : jeg y zetek 1. — 17. M. B aillet: „L es m an u scrits de la G ro tte 7 de Q u m ran e t le N o u v eau T e sta m e n t” , in : B iblica 53 (1972). — 18. O. M ontevecchi: L a P apirologia. T orino, 1973., 322. old. — 19. I. D. A m u szin : A H o lt-te n g eri tek ercse k és a q u m rán i közösség. B u d a p est, 1986., 122— 123. old.

D ISZK U SSZIÓ Jézus és a törvény Gondolatok egy megkezdődött diszkusszióhoz és egy befejezhetetlen témához A Theologiai Szemle szerkesztősége felkért arra, hogy ism ertessem álláspontom at Szénási J . Sándor és Farkas József lelkipásztoroknak a folyóirat X X IX . (1986) évf., 4. és X X X . (1987) évf. 1. szám aiban a fenti címmel meg­ jelent — egym ásnak tö b b tek in tetb en ellentm ondó — tanulmányairól. Még a m egtisztelő felkérés előtt írtam a tém áról, felgyülem lett m ondanivalóm at azonban „ Jé z u s « tö r v é n y e » : az A ranyszabály” címmel abb an a k ö tetb en fejtettem ki, am ely dr. Tóth K álm án pro­ fesszor 70. születésnapja alkalm ából jelent meg1. M ár ez alkalom m al is Szénási J . Sándor és F arkas József fejtegetései a d tá k az ösztönzést ahhoz, hogy Jézus és a törv én y kérdésében gondolataim at kifejtsem . Ezek lényege az em lített tan u lm án y b an az, hogy Jézus a M t 7,12-ben találh ató „A ranyszabályban” egybefogta a z ószövetségi törv én y sum m áját: a k ettő s szeretet­ tö rv é n y t, az an tik világ legnemesebb etikai hagyom á­ nyaival. Az alábbiak során azonban ezt a té te lt csak érin ten i fogom, h elyette előbb Szénási J. Sándor és F a rk a s József diszkussziójához fűzöm megjegyzései­ m e t, m ajd a té m á t néhány új szem pont figyelembevé­ telével kívánom megközelíteni.

286

I. 1. A diszkusszió nélkülözhetetlen eleme a teológiai fo­ lyóiratoknak. É rdeklődést k elt a tá rg y a lt tém a irán t, tö b b oldalról világítja meg ugyanazt a kérdést, mivel h ely t ad az eltérő álláspontok kifejtésének. N em csak tá jé k o z ta tja az olvasót, hanem sa já t állásfoglalása kialak ítására ösztönzi. E z t a szerepét a „Szénási— F ark as v ita ” jól b etöltötte. Ami azonban feltétlenül kerülendő: az a személyeskedés és a m ásik álláspontja semmibe vevése. É rdekes jelenség az, hogy az E van­ gelische Theologie legújabb, éppen újszövetségi tém ájú szám ában arról panaszkodik a ném et újszövetségi teológia helyzetéről írt beszámoló, hogy m egszakadtak a kapcsolatok a különböző irányzatok k ö zö tt: az ér­ vek helyébe sértő jelzők és megbélyegző címkék kerül­ te k .2 E bben ne kövessük őket, b ár egyébként igen so­ k a t lehet ta n u ln u n k tőlük. H elyette legyen példánk Á goston egyházatya, aki am ikor m egkérdezték tőle: „M it csinált Iste n m ielőtt a világot te re m te tte ? ” , nem a k a rt azzal az általa ism ert és idézett adom ával felelni, hogy „P o k lo t k észített azoknak, akik ilyen b u tá t fog­

m ácsolásában vagy azok nélkül hallhatjuk-e meg) F a r­ n ak kérdezni” , m ert — m int m o n d ta — „M ás az értés és m ás a sértés” . E h ely ett így v álaszait: „ Iste n az időt kas József nézetét osztom. K özvetlenül csak az apos­ a világgal eg y ü tt terem tette, nincs értelm e te h á t meg­ tolok és a fültanúk hallo tták szólni az U rat, mi m ár csak az ő — Szentlélek ihlette! — tolm ácsolásukon át kérdezni, hogy m it te tt m ielőtt nem volt világ” .3 Nos, az alábbiakban Ágoston intelm éhez igazodva az „é r­ h allhatjuk. Ez nem baj, ez az inkarnáció csodájának, m isztérium ának logikus következm énye. H a az „Ige tés” -t, azaz a m egértést tűzöm ki célként. Szeretném m ind Szénási J. Sándor, m ind F ark as József gondola­ te stté le tt” (Jn 1,14), akkor csak a te ste t ö ltö tt Igével találkozhattak a kortársak . H a az Ú jszövetséget szent­ ta it m egérteni, főként pedig általuk, velük, valam int írók írták , akkor csak ra jtu k keresztül hallh atju k az az olvasókkal eg y ü tt a té m á t, m elyről a diszkusszió folyik. V alam ennyire felelősnek is érzem m agam a szó­ Újszövetségben megszólaló K risztust. N agyon tetszik ban forgó k é t tan u lm án y ért : m indkét szerzőt m eghív­ F arkas József kifejezése: „tükröződés” , biblikusnak (lK o r 13,12a) és szemléletesnek tarto m . Szeretnék tam A kadém iánkra (a budapesti R eform átus Teológiai m ost mégis egy m ásik fogalm at bevezetni — illetve a A kadém iára) egy-egy előadás m eg tartására, Szénási J . S ándort a m últ tanév b en „Jézu s és a tö rv én y ” , m atem atik a területéről kölcsönözni és a herm éneüti­ F arkas Józsefet pedig évekkel ezelőtt „Az én herm é­ kában alkalm azni —, a „helyi érték ” fogalm át. A m a­ tem a tik áb a n a szám oknak „abszolút” és „helyi” ér­ n eütikám ” címmel. Az első szerző előadását közölte aztán a Theologiai Szemle, s m egjelent előadására ref­ ték ü k van. (Pl. a 9-esnek abszolút értéke nagyobb, m in t az 1-esnek, de h a a 9-es m agában áll, az 1-es u tá n le k tá lt m ásik kollégánk. A vendégelőadások éppúgy pedig még k é t m ásik 1-es következik, akkor ez esetben színezik a Teológián folyó rendszeres és „hiv atalos” az első 1-esnek nagyobb a helyi értéke, m int a 9-esnek. o k ta tá st és késztetik állásfoglalásra, új szem pontok (Nagyon fontos a jézusi szavak „helyi értéke” = ki, figyelem bevételére a h allgatókat, m in t a Theologiai Szemle olvasóit a m indenki által elfogadott igazságo­ hol, m ilyen összefüggésben idézi azokat. Vagyis az evangélista szerkesztői m unkájától sem szabad az k a t tartalm azó cikkek m ellett a különleges színeket, ihletettséget m egtagadni, ugyanakkor tu d n u n k kell, egyéni látásm ódokat felcsillantó diszkussziók. 2. Szerintem a k é t szerző ellentm ondó gondolatai hogy helytől, időtől, alkalom tól, hallgatóságtól függet­ len jézusi szavak — ha fennm aradtak volna ilyenek — Jézus és a tö rv én y kérdésével kapcso latb an főként herméneütikai (írásm agyarázati elvek) álláspontjuk el­ túlságosan ab sztrak tak , senkihez sem szólóak lenné­ nek. (E ttő l függetlenül lehet, hogy sok esetben az téréséből következik. Az első szerző Jézus szavát m in th a az evangélisták tolm ácsolása nélkül, közvetlenül hal­ evangélista tolm ácsolásában fennm aradt jézusi szó laná, a m ásodik kom olyan veszi az evangélisták szere­ betű szerint azonos az eredetivel. Ez azonban nem pét és azt állítja, hogy Jézu st csak a „ « tü k rö z ő d é se ­ v á lto z tat az elven, hogy a Szentiéleknek úgy tetszett, hogy nekünk Jézus szavát az evangélisták tolm ácsolá­ k e n » á t közelíthetjük meg” (Theol. Szle X X X ., 38. 2. hasáb). M ielőtt e te k in te tb e n állást foglalnék, h a n ­ sában adja.) V an erre E duard Schweizer ny. zürichi professzornak egy igen szép hasonlata. A svájci he­ got szeretnék adni annak a szom orúságom nak, hogy egyházunkban herm éneütikai tek in te tb e n nagy zűr­ gyekben leesett hó k ristálytiszta, de nem oltja a szom­ zavar, m eghasonlás és elm aradás van. Az exegézissel, já t, csak akkor, h a előbb a talajo n átszivárogva, ann ak bibliai teológiával hála Isten előbbre ta rtu n k . A milyen h ató an y ag ait m agába olvasztva forrásként buggyan hézagpótló és jóték o n y h atású volt Tőkés Istv á n nem ­ elő. Ilyen Jézus szava is, akkor oltja szom junkat, ha történetivé, időhöz, helyhez k ö tö tté válik,6 — b ár tu d ­ rég m egjelent bibliai herm éneütika tö rté n e te 4, annyira ju k , hogy eredete szerint nem a hely és idő „term elte to váb b kellene lépnünk és előbb tanulm ányoznunk, a zu tá n m egírnunk a jelen (kb. az u tó b b i 50 év) her­ ki” , hanem „az égi magasokból h arm ato zo tt” . m éneü tik áját, pontosan onnan kezdve, ahol ő a köny­ v ét ab b ah ag y ta. Jó lenne köreinkben m egism erni a I I. Bultm ann u tán i h erm éneütikát (az övét vajon ismer­ jük-e?), az „ú j” h erm éneütikát (Ebeling, F uchs), 1. Az elvek fenti tisztázása u tán m ost részletezni Gadamer, Ricoeur, Stuhlmacher, Weder m unkásságát, kívánom , hogy m iben értek egyet a szóban forgó t a ­ akik a filozófia, irodalom és nyelvtudom ány felől kö­ nulm ányok íróival, m ajd röviden hangot kívánok adni zelítették meg a problém át, jó volna vitázn i róluk, kri­ egy-két dologban a különvélem ényem nek. tikailag értékelni nézeteiket és am i azokban hasznos a) M ielőtt valaki Szénási J . Sándor szokatlan gondo­ és jó, a z t felhasználni. A „világi” irodalom tudom ányok latm enetű írásán m egbotránkoznék vagy meg akarn a ebben megelőznek bennünket, a Szegedi E gyetem ál­ botránkozni, azt ajánlom , hogy vegye elő a Theol. ta l m ost k ia d o tt rem ek herm éneütikai szöveggyűjte­ Szle X X IX . évf. 4. szám ában m egjelent cikkét és m én y t m indenkinek ajánlom .5 húzza alá ceruzával azokat a példáit, m elyek nem felel­ A reform átori írásm agyarázati elv: a Szentírás hi­ nek meg a tényeknek. Nem sok alkalm a lesz ceruzája tünk és életünk egyedüli zsinórm értéke („a Szentírás­ használatára! Most viszont az ellenkező m ódszert al­ ban K risztus egyetemes egyháza a legteljesebb m érték­ kalm azom , s felsorolok n éhányat azon tételei közül, ben k ifejtve ta lá lja m indazt, am i egyrészt az üdvözítő m elyeket az Újszövetséggel megegyezőnek ta rto k . A zt hitre, m ásrészt am i az Istennek tetsző élet helyes alakí­ állítja, hogy Jézus a „törvény a la tt” született. H ogy tására vonatkozik” (II. H elvét H itvallás I. fej., 2. be­ így van-e, b árki ellenőrizheti L k 2,21 —24 és Gal 4,4kezdés, kiemelés tőlem ). E z a té te l azonban nem terjed ből. Á llítja továbbá, hogy Jézus a „ H a lld Izrael” ki arra, hogy pl. a társad alo m - vagy term észettudo­ kezdetű im ahitvallást ta rto tta a legfontosabbnak a m ányok kérdésében is a Szentírás lenne zsinórm érté­ törvényből, akárcsak a k o rtárs írástudók legjobbjai. kü n k , egyszerűen azért nem, m ert a Szentírás nem a E z t m egint igazolja az Újszövetség (Mk 12,29k). E m ­ tudom ány, hanem az igaz h it és az Isten n ek tetsző líti, hogy ru h áz ata alsó perem én Jézus im abojtot hor­ helyes élet kérdéseiről ad kijelentést. M agától értetődő, d o tt, akárcsak kegyes kortársai. E rre az Újszövetség hogy ez nem jelenti azt, m in th a az em beri tu d o m ány több példát em lít (Mt 9,20; Mk 6,56, vö. Mt 15,38). felette állna a Szentírásnak. De azt sem, hogy tilto tt A ztán szól arról, hogy a zsidó étkezési és páska vacso­ vagy káros dolog volna a Szentírás tudom ányos vizs­ ra i im ák at és zsoltárokat használta. Ez m egint igaz gálata. E gondolatot fo ly tatv a m egvallom , hogy a fenti (Mk 6,41; 1K or 11,24kk; Mk 14,26). A m egtisztult kérdés tek in tetéb en (Jézus szavát az evangélisták to l­ leprást a papokhoz küldi (Mt 8,4), ahogy a törvény

287

előírta (3Móz 17,49). A gazdag ifjúnak úgy felelt az örök élet elnyerésére vonatkozó kérdésére először, hogy: „ ta rts d meg a p aran cso lato k at” (Mt 19,17). E z t m egint nem h ag y h atju k ki az Újszövetségből. Még az írástudók és farizeusok rendelései tek in tetéb en (am i jóval Mózes törvénye u tán i időkből való volt) is úgy rendelkezett, hogy „am it parancsolnak néktek, m indazt m egtartsáto k és m egcselekedjétek, de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. M ert ők m ond­ já k , de nem cselekszik” (Mt 23,3). U gyancsak a farizeu­ sok és írástudók ellen m o n d o tt beszédében, m elyben a törv én y lényeges és lényegtelen részeit m egkülönböz­ te ti, ta lá lh a tó az a m ondása, hogy „ezeket” (ti. az ítéletet, irgalm asságot és hűséget) „kellene cselekedni” és „am azo k at” (tizedfizetés a konyhanövényekből) „sem elhagyni” (Mt 23,23). A felsorolást fo ly ta th a t­ nám , de ta lá n ennyi is elég an nak bizonyítására, hogy Szénási J . Sándor cikkében egy egész sereg megcáfolha­ tatlan tény bizonyítja az ember Jézusnak a törvényhez kötődését. A kérdés azonban az, hogy a részlettények összessége kiadja-e Jézus és a törvény kapcsolatának lé­ nyegét. Nézetem szerint nem. Mégpedig három — alább részletesen kifejtendő — okból. Először, m ert Jézus tö b b volt, m in t em ber. Másodszor, m ert kiem elte a törv én y lényegét (a k ettő s szeretetparancsolatot) és m indenki, így a pogányok szám ára is hozzáférhetővé u g yanakkor kötelező érvényűvé te tte azt. H arm ad ­ szor, m e rt küldetése nem egyedül a tö rvény m agyará­ z a tá ra v o n atk o zo tt, s ennek a más küldetésnek a fé­ nyében a törv én y ügye Jézus szemszögéből m ás meg­ világítást n y ert, elvesztette központi jelentőségét. b) M ielőtt valaki F ark as József tan u lm án y áb an általa h asznált tö rtén et-k ritik ai m ódszeren és a m erev fundam entalizm ust elutasító álláspontján m egbotrán­ koznék, azt ajánlom , vegye elő a szerzőnek a Theolo­ giai Szemle X X X . évf. 1. szám ában m egjelent cikkét és ne akad jo n fenn egy-egy sa rk íto ttan , élesen meg­ fogalm azott állításrészleten, hanem ehelyett próbálja m egérteni a szerző teológiai meggyőződése, alapállása lényegét. H a ezt előítélet nélkül teszi, először is tiszte­ lettel adózik egy hosszú, az Ú jszövetség beható ta n u l­ m ányozásával eltö ltö tt életnek és azoknak a kiérlelt eredm ényeknek, látásm ódnak, melyek ebből a teológiai exisztenciából fakadnak. Állítom, hogy Farkas József a nemzetközi újszövetségi teológia egész sor eredményével ismertette meg egyházunkat, sőt a magyar protestantiz­ m ust m ár akkor, amikor azok még más csatornákon át nem érkeztek el hozzánk. A zt is állítom , hogy az általa képviselt evangélium -m egértés nem „rom bolta szét” gyülekezetét, hanem összetarto tta, é p ítette és előre­ m u ta tó a n u ta t ta lá lt a fiatal, a nem egyházi környe­ zetből odakerült, v alam in t a m agasabb képzettséggel rendelkező hallgatóihoz. Amíg te h á t Szénási J . Sán­ dornál az egyes részletm egfigyeléseket ta rto m értékes­ nek, a tém a lényege m egragadása tek in tetéb en viszont cikke nyom án hiányérzetem tá m a d , addig Farkas József cikkében éppen a lényeggel értek egyet: helyeslem a történet-kritikai szemléletmódját, m in t a hívő és egy­ házépítő református teológia legitim módszerét, a témát illetően pedig azt a megállapítását, hogy Jézus és a tör­ vény korántsem azonosak. E „tiszteletk o r” m egtétele u tá n azonban adós v a ­ gyok még ann ak a n éhány részletnek megemlítésével, m elyet F ark as Józseftől eltérőleg látok. A 38. oldalon a z t állítja, hogy P ál „visszaparancsolta a keresztyéne­ k e t a golgotai kereszthez. Odáig igen, de nem to v áb b ! P éldául: a Hegyi Beszédhez m ár nem. „ Ú gy látom , hogy P ál apostol a R óm 12—13-ban többször idézi szó szerint vagy p arafrázisként a Hegyi Beszédet (nézzünk u tá n a az eredeti szövegben!), ezenfelül több

288

jézusi logiont m egőrzött és használt (pl. ApCsel 20,35b; Róm 12,14; 1K or 7,10; 1K or 11,23kk). T ehát a golgota i kereszten tú l is érdekelte a „ tö rté n e ti” Jézus. — A 40. oldalon az derül ki, hogy a szerző sze­ rin t M áté gyülekezete „m egm aradt” a zsinagógán belül és így igyekezett a törvénynek eleget tenni. Igaz, sok m inden jel m u ta t arra, de a legújabb k u ta tá so k 7 a rra az eredm ényre ju to tta k , hogy M áté a zsinagógá­ ból m ár kiközösített zsidókeresztyén gyülekezetnek ír (ezért szól egyebek közt mindig „az ő zsinagógáik­ ról” (Mt 4,23; 9,35), mely elfogadta a pogánym issziót, a „nag y ” egyházhoz a k a rt tarto zn i, de vinni a k a rta m agával a tö rv én y t, m ert azt — Jézus értelm ezésé­ ben — nem nyűgnek, hanem segítségnek érezte. E zért szól arról a 16,18-ban, hogy Jézus új gyülekeze­ t et fog építeni. — Nem tudom elfogadni a 40. oldalon (2. hasáb) és a 41. oldalon (1. hasáb) azt a k é t m egálla­ p ítá st, hogy „szöges ellentét” , illetve „k ibékíthetetlen feszültség” jellemzi a T óra vallásrendszere és Jézus K risztus evangélium a kapcsolatát. B ár elfogadom F ark as József szép h asonlatát, hogy Mt evangélium a „tü k rö zi” és nem közvetlenül a d ja Jézus szavait, pl. az 5,17-et: „N e gondoljátok, hogy jö tte m a törvény­ nek vagy a p ró féták n ak eltörlésére...”, de azt nem gondolom, hogy a m átéi „tükrözés” annyira torzítana, hogy am ikor e tolm ácsolás szerint Jézus nem a k arja eltörölni (hanem be ak a rja tölteni) a tö rv é n y t, ez közte és a tö rv én y kö zt a valóságban „szöges ellentétet” és „kibék íth etetlen feszültséget” jelentene. E gyébként öröm m el olvashatjuk a szerző írásában a 41. oldal 2. h asábján, hogy ő sem gondolja így: a „N e gondoljá­ azto k . . . ” intésből — a szöveget nagyon kom olyan véve — a z t az érdekes k ö vetkeztetést vonja le, hogy „igenis vo ltak olyan kevesek. . . akik azt gondolták, hogy Jézus eljövetelével befejeződött a T óra történelm i id ő s z a k a .. . M áté m ást g o n d o lt.. . Szerinte a törvény v álto zatlan u l érvényes” . F ark as József, a történész te h á t m egállapítja, hogy Jézus és a tö rv én y kapcsola­ t á t eltérő m ódon értelm ezték m ár az első keresztyén nem zedékben. F ark a s József, a keresztyén egyéniség, önm agát az an tin o m ista értelm ezők közé sorolja a „szöges ellentét” és „k ibékíthetetlen feszültség” kife­ jezésekkel. Végül F ark as József, a teológus ezt vallja: „H item szerint m indkét álláspontban” (melyek Jézus és a tö rv én y elválaszthatatlan, illetve ellentétes k ap ­ csolatára vonatkoznak) „ v a n igazság, de csak kom ple­ m entáris egységben igazak a részigazságok” (41. oldal, 2. bekezdés). F ark a s Józseffel, a történésszel és teoló­ gussal m esszemenően egyetértek. A „kom plem entáris” kifejezésnek külön örülök, s később még visszatérek rá. III.

Az eddigiek során eleget te tte m a Theologiai Szemle felkérése első felének, hogy ti. reflexiókat fűzzek Szé­ nási J. Sándor és F arkas József cikkeihez. Az alábbiak­ ban a felkérés m ásodik felének igyekszem eleget tenni, m ely „Jézus és a törvény” témája néhány új szemponttal történő kiegészítésére vonatkozik. 1. E lsőként Jézus törvénymagyarázatával foglalkoz­ zunk. B ár a form akritikai m ódszer azt tanácsolná, hogy előbb a szentírók sajátos szerkesztői szem pontjait elemezve haladnánk visszafelé, keresve az eredeti jézusi gondolatokat, ezú ttal lem ondok erről a sorrend­ ről és ellenkezőleg, előbb arról szólok m it ta n íto tt Jézus a törvényről és azu tán arról: m iként é rte tté k és alk alm azták ezt Tőle időben vagy kulturális környe­ zetben távolodva az újszövetségi szerzők. Nézzük elő­ ször a M t 5,17-et, a Hegyi Beszéd főrészének (5,17— 7,12) n y itán y át. E nnek exegéziséről m ind Szénási J.

Sándor, m ind F ark as József sok értékes és helytálló m egállapítást írt le. M indezt azzal egészítem ki, hogy vélem ényem szerint a „betölteni” (p lēroō) ige ebben az összefüggésben annyi, m in t Isten eredeti szándékát érvényre ju tta tn i a törvényben, egyszersmind a „krisztoló­ giai többletet” hozzátenni ahhoz. Az eredeti isteni szándék k ettő s: form ális te k in te t­ ben az, hogy a törv én y által az em beri életet a Vele k ö tö tt szövetségben lehetségessé tegye és megőrizze. „ E z t cselekedd és élsz” (Lk 10,28). A tö rv én y eredeti célja nem az, hogy kirekesszen az életből, az üdvösség­ ből, hanem az, hogy m egtartson ab b an , illetve elsegít­ sen oda. Az isteni szándék ta rta lm i oldala a szeretet kettős parancsának kiemelése. Mt 22,40 szerint ugyanis az egész tö rv é n y t a szeretet k ettő s paran csa „ ta r tja ” (szó szerint: „azon v a n felfüggesztve” ). E z t elm életi­ leg az írástudók szintén tu d tá k . Új az v o lt Jézusnál, hogy ezt a k ettő s p arancsot elv álaszth atatlan u l össze­ kapcsolta (Mt 22,37—39), am elyek pedig még Mózes­ nél külön-külön szerepeltek (5Móz 6,5 és 3Móz 19,18b); a k ettő s parancs m ásodik felét: az em berek irá n ti sze­ re te te t pedig a Vele beszélgetőktől sokszor szám on­ k érte (Mt 19,18—19). M inden m ást a lá v e te tt ennek a törvényben. Ilyen értelem ben exegetálja a plēroō igét P ál apostol, am ikor a z t állítja, hogy a nomos (törvény) p lērōm a-ja (a plēroō igéből k ép zett főnév): a szeretet (R óm 13,10b). A p lēroō és összetételei gyak­ ran valam ilyen hiánnyal összefüggésben szerepelnek, mely h iá n y t (hüsterem a) be vagy ki kell tölteni (1K or 16,17; 2K or 9,12; F il 2,30; K ol 1,24). Az a hiány, am it Jézus b e tö ltö tt a T örvényben: a szeretetcentrum ra rá m u ta tá s és a „krisztológiai tö b b let” volt. A betölteni (plēroō) ige egyik értelm e latinul: compleo, am elyből a — F ark as József által is hasz­ n ált — „kom plem entáris” kifejezés ered. E z azt jelenti, hogy v alam it kiegészíteni azzal, am i a b b an még nincs benne! A m ikor te h á t Jézus „ b e tö ltö tte ” a tö rv én y t, akkor v alam it hozzátett, am i abból addig hiányzott. E z t a v alam it nevezem „ krisztológiai többlet”-nek vagy töltetn ek . Miben áll ez? A bban, hogy Jézus „h atalo m ­ m al” (exousia) m agyarázta a tö rv é n y t (Mt 7,29), am i hallgatóira gyakorolt h a tá sá n kívül ab b an is m egm u­ ta tk o z o tt, hogy az antitézisek (5,21—48) „én pedig azt m ondom n ék tek ” szokatlan kifejezései nem az írásm agyarázók egyikének m u ta tjá k be Őt, hanem egyrészt olyan valakinek, aki m indenki m ásnál több, különleges istenism erettel rendelkezik (nem csak ószö­ vetségi idézetekkel érvel, hanem Isten terem tőigondviselői m a g a ta rtá sát állítja hallgatói elé: 5,45; 6,26—30,32); m ásrészt olyannak, akinek a szava ki­ jelentésforrás, Benne m aga a Törvényadó jö tt el, hogy a tö rv é n y t érvényre ju tta ssa . E k ét vonás ad ja Jézus törv én y m ag y arázata „krisztológiai tö b b le té t” , mely valóban kom plem entáris az addigiak törvényism ere­ tével, m ivel nem „eltörli” , hanem valam i nélkülözhe­ tetlennel kiegészíti azt. Sokan Jézus antitéziseit ta r tjá k összeegyeztethetet­ lennek a törvénnyel. K étségtelenül igaz, hogy i tt Tör­ vényadóként lép fel, te h á t nem ism ételni, hanem ki­ egészíteni a k a rja a tö rv é n y t a m aga „krisztológiai többletével” . De a „M egm ondatott a ré g ie k n e k .. . én pedig azt m ondom n ék tek ” ism étlődő kifejezése nem ellentm ondás a törvénynek, hanem a szeretettörvény értelm ében radikalizálása an nak, a „ n em csak . . . h a­ nem is” gondolatszerkezet sém ájára. N em csak ölni bűn, hanem haragudni is. N em csak ham isan esküdni, hanem egyáltalán esküdni is stb. A „radikalizálás” a radix-hoz (gyökérhez) érkező visszavezetést jelent. Ezzel m egint a z t é rtjü k meg, hogy Jézus a tö rv én y t Isten eredeti szándéka szerint (ez a tö rv én y „gyökere” )

é rte tte, m agyarázta és v alósította meg. Id e tarto zik a házassági elválás kérdése (Mt 19,3—9 stb.). Mózes az elváló levelet teszi kötelezővé. Jézus tiltja a válást. Ezzel nem egyszerűen az elválólevél ellen szól, hanem tö b b et kíván an n ál: Isten terem tési rendje és szán­ déka m egértését (Mk 10,9). Vegyük a szombatnapi konfliktusokat és egyéb (kéz­ mosás, böjtölés) konfliktusait a tö rv én y értelm ezésé­ vel meg a szertartásokkal kapcsolatban. K étségtelen, hogy sok ilyen tö rté n t Jézus nyilvános m űködése ide­ jén (Mk 2,23—28; 3 ,1 —6; Mt 12,9—14; Lk 6,1—11; 13,10—17; 14,1—6 stb.). Sokszor k e rü lt összeütkö­ zésbe azokkal, akik a tö rvény b etű jét vagy későbbi értelm ezéseit elébe helyezték Iste n eredeti szándéká­ nak. De legism ertebb és legélesebb idevonatkozó m ondásában: „A szom bat v a n az em berért, nem az em ber a szom batért” (Mk 2,27) sem m ondta azt, hogy az ünnep rossz, az em ber ellen v a n , hanem azt, hogy az ünnep v an az em ber ja v á ra s nem az em bert kell alávetni egy elv m erev értelm ezése alap ján a n n ak m in­ denáron m egtörténő teljesítésére. Vagyis a tö rv én y lé­ nyegét: a szeretetet, a tö rv én y részletei fölébe he­ lyezte. Végül vessünk egy p illan tást a H egyi Beszéd főrésze végén található Aranyszabályra: „A m it ak arto k azért, hogy az em berek veletek cselekedjenek, m indazt ti is cselekedjétek azokkal, m ert ez a törvény és a prófé­ tá k ” (Mt 7,12). Meglevő ősi távol-keleti, an tik görög­ róm ai és zsidó an y a g felhasználásával olyan egyedül­ állóan m esteri fogalm azás ez, mely egybefogja a tö r­ v én y t a szeretetparanccsal, de úgy, hogy a m éltányos­ ság vagy kölcsönösség „szekuláris” form ájában az t m indenki szám ára k ö zelvalóvá teg y e.9 Sum m ázzuk tehát Jézus törvénymagyarázatát: a) Felülről n y e rt hatalom m al m agyarázta a tö rv é n y t; b) M eglátta és fe lm u ta tta a lényegét: a k ettő s sze retet­ parancsot, Isten eredeti szándékát a tö rv é n n y el; c) Ő több volt m int a tö rv én y in terp retáló ja: k ijelen ­ tésforrás és az akiben m aga a Törvényadó jö tt el; d ) A tö rvény ném ely részletét radikalizálta (pl. ne ölj = ne gyűlölj), ezzel v ez ette vissza az isteni gyöke­ rekig; e) A tö rv én y m á s részleteit relativizálta, h á t­ térb e szoríto tta (szo m b atn ap i kalásztépés), h a a sze­ retetp aran cs g y a k o rlá sá t ak ad ály o zták ; f) A tö rv é n y t nem arra haszn álta, hogy kirekessze általa Isten szö­ vetségéből a bűnösöket, szegényeket, hanem arra, hogy a szövetségen kívülállókat is b ev o n ja a szövet­ ségbe az isteni szeretet velük szembeni gyakorlásával. 2. Jézus és a tö rv én y kapcsolatára azonban nem ­ csak törv én y m ag y arázata v e t fényt, hanem az a meg­ figyelés is, hogy életét-gondolkodását a törvényen kívü l valami más töltötte be. a) E z a „m ás” elsősorban az elközelített Isten Országa, m ely egyszerre volt ítélet és kegyelem , m in­ denképpen a krízis,10 az eszkhaton idejét h o zta el. Ez az Ország az Ő személyében jelent meg. A kiket köve­ tésére hívott el, azokat ebbe az Országba h ív ta. E z az elhívás oly ellenállhatatlan erejű volt, hogy szem be­ k e rü lh e tett a tö rvény betűjével. Pl. a M t 8,21kk és Lk 9,60-ban annak az em bernek, a k it elhívott, de aki előbb a p já t a k a rta eltem etni, ezt válaszolta: „ H ad d tem essék el a h alo tta k az ő h a lo tta ik a t, te pedig el­ m envén, hirdesd Iste n O rszágát.” E z betű szerint el­ lenkezett az V. p aran csolattal („Tiszteld a p á d a t .. . ” ) és an nak korabeli m agyarázatával. De példa arra, hogy Jézus elhívó szavánál, Iste n Országa hirdetésénél a tö rvény nem lehet fontosabb.11 T alán itt em lítjük meg a gazdag ifjú tö rté n e té t (Mt 19,16—30), aki k o ra ifjúságától m e g ta rto tta a tö rv én y t. Jézus ezt nem is nehezm ényezte, de az Ő követéséhez még v ala m it

289

szükségesnek ta r to tt. E n n ek az ifjúnak a törvény fel — G aláciában m o n d ta volna el ugyanazokat a gon­ m eg tartásán felül m indenét elhagyva k ellett volna Őt dolato k at egy m ásik hallgatóságnak (vö. Gal 3,1). követnie. M indkét esetben Jézus u g y anazt m ondja: „ne erő­ b) Még egy lényeges m ozzanatra figyeljünk Jézus szakkal feleljetek az erőszakra” , de ez a parancsa nem és a tö rv én y kérdésével kapcsolatban. Ez az argum en­ a b etű k egym ásutánjában, nem az illusztrációként le­ tu m ē silentiō (a hallgatásból levonható érvelés) te rü ­ írt esetek v álto zh atatlanságában (fundam entalista ál­ letére tarto zik . Azok közt a vádpontok közt, melyek láspont), hanem a bennük rejlő üzenetben érvényesül. Második példa. Az ellenség szeretetéről szóló peri­ m iatt Jézust halálra ítélték vallási és politikai perében (istenkárom lás, Istennel te tte m ag át egyenlővé, fenye­ kópák ab ban térn ek el M t-nál és Lk-nál, hogy az előbbinél (Mt 5,46) a negatív utalás („ha csak azokat getés a tem plom lerontásával, k irály ak ar lenni) szeretitek, akik tite k e t szeretnek” ) a vámszedőkről, egyáltalán nem szerepelt a törvény megrontása vagy a tö rv én y elleni izgatás. E z olyan szem pont, mely to ­ míg az utóbbinál (Lk 6,32) általánosabb kifejezéssel: a bűnösökről szól. É rth e tő ez: M áté gyülekezetének váb b i gondos m érlegelést igényelne.12 A zt m ondhatná lépten-nyom on találkoznia k ellett a vám szedőkkel, v alak i: dehogynem , hiszen az istenkárom lás v ád ja a Lukács gyülekezetének viszont nem. I I I . parancsolat „Az Ú rn ak , a te Istenednek nevét h iáb a fel ne vedd” (2Móz 20,7) elleni vétkezést rója H arm adik példa. Az erőszaknak ellent-nem -állás föl, de éppen M t 26. fejezete m ondja el, hogy Jézus tém akörében csak M t hozza az „ak i téged egy m ért­ elkerülte az Isten-név h aszn álatát és ah ely ett a „ H a ­ földre kényszerít, menj el vele k ettő re” (Mt 5,41) talm as” szót haszn álta (64b), m ag át pedig nem ne­ parancsát, Lukács kihagyja. M ért? M ert M áté a róm ai megszállás a la tt élő P alesztinában (vagy Szíriában) vezte Isten-fiának, hanem E m ber-fiának, legfeljebb a élt, ahol m indenki köteles volt a róm ai k a to n ák hol­ főpap kérdésére, hogy Ő-e a Magasságos Fia, felelt m iját egy mérföld ú tra elvinni — Lukács hallgatóinak a n n y it „Te m ondád” (64a). viszont a szabad hellén városokban ez a példa erőlte­ t e t t és távoleső le tt volna. IV. A példák szaporítása h elyett vonjuk le belőlük azt a következtetést, hogy bizony Jézus szavai „ tü k rö ­ 1. H ogyan érvényesül Jézus és a törvény kapcso­ ződnek” az evangélium ok előadásában, azoknak „helyi la ta M áténál és Lukácsnál? Az elvi m egállapítások értékük” is v a n — s ebben éppen úgy üzenet, evangé­ elő tt lássunk 3 p éld át a rra nézve, hogy nem idézik lium rejlik, m in th a a szentírók tolm ácsolása nélkül, b e tű szerint egyform án Jézu s szavait, hanem m ind­ közvetlenül h allo ttu k volna azokat. A zt is m egállapít­ k e tte n a m aguk gyülekezete helyzetének (Sitz im h a tju k , hogy M áténál Jézus és a tö rv én y kérdése kb. Leben) megfelelően, am i nem zárja k i a hűséges hagyo­ ezt je len te tte zsidókeresztyén olvasóinak: Teljesítsé­ m ányozást. tek a tö rvényt, de Jézus szellemében és példája sze­ rint, eltérően azoktól, akik elvetik a „krisztológiai Első példa. M t 5,40 szerint — ez az ellent-nem állásról szóló antitézis (5,38—42) része —, aki el tö b b le tet” és ezért kirekesztettek tite k e t m aguk közül. a k a rja venni „az alsó ru h á d a t (chitōn), engedd neki a Ti értitek Iste n eredeti a k a ra tá t. Mózes a hegyen (2Móz 19,20) volt az első törvényadó. Jézus a hegyen felsőt (him ation) is” . V iszont Lk 6,29-ben a sorrend (Mt 5,1—2) a m ásodik, a végső. Lukács pogánykeresz­ m egfordul: „ a ttó l, aki elveszi tőled a felső ru h á d a t ty én olvasóit a hellén társadalom ban nem foglalkoz­ (him ation), ne ta g a d d meg az alsót (chitōn) sem .” T együk fel a k érd ést: m iért té r el a k é t szöveg és me­ ta ttá k ilyen kérdések. Ő úgy m u ta tta be nekik Jézus lyik közelíti meg jo b b an Jézus eredeti szavait. M t-nál és a tö rv én y kapcsolatát, hogy a m aga sajátos teológiai egy palesztinai zsidó helyi bíróság v a lak it (valószínű­ koncepciójának megfelelően az Ó- és Újszövetség k o n tin u itá sá t hangsúlyozta.13 Ők az Újszövetség által leg egy adóst), alsó ru h á ja o d aad ására kötelez. H ogy (nem a kánon, hanem a szövetség újsága értelm ében) bíróságról v a n szó, a z t a k o rtö rtén eti helyzet m ellett a szövegben szereplő krin ein = „ítélni” ige erősíti léptek kapcsolatba az Ószövetséggel. 2. Pál és a törvény kapcsolata gyakori és kim eríthe­ meg. A felső ru h a elvételére senkit sem k ö telezhetett tetlen tém á ja az újszövetségi k u ta tá so k n a k .14 A „ tö r­ a bíróság: ez ellenkezett a törv én n y el (2Móz 22,26) és m egalázó volt. Jézus i t t a z t a já n lo tta ta n ítv á n y a i­ vény és az evangélium ” , m ásképpen a „ h it és cseleke­ nak , hogyha alsó ru h á ju k a t a k a rn á elvenni ítéletkép­ detek” kérdésében látszólag kibék íth etetlen az ellentét egyfelől a tö rté n e ti Jézus, M áté és Ja k a b , másfelől P ál pen a bíróság, akk o r ne ellenkezzenek (ne kérjenek apostol felfogása között. E ttő l eltérő vélem ényünket perújrafelvételt), ink áb b legyenek hajlandók odaadni előbb Ja k a b és P ál, azu tán a M áté tolm ácsolásában a felsőt is. Lukács olvasói azonban nem P alesztinában lak tak , nem k erü ltek zsidó bíróság elé. L k 6,29 egy hallható jézusi tö rv énym agyarázat szembesítésével, rab ló tám ad ást ta r t szem elő tt valahol a R óm ai B iro­ m ajd P ál teológiai fejlődésével, végül pedig a törvény és evangélium „közös nevezőjével” : a szövetség fogal­ dalom ban. A rablók a m eg tám ad o ttak felső ru h á it szokták elvenni. Jézus szava itt, L ukácsnál a rra biz­ m ával igyekszünk indokolni. a) P ál és Jakab. Nehéz kérdés, különösen a protes­ ta tja ta n ítv á n y a it, hogy ilyenkor ink ább még az alsó táns teológiában, hogyan lehet „összeegyeztetni” Pál ru h á ju k a t is legyenek készek odaadni, m intsem a fel­ kijelentését: „az em ber nem igazul meg a tö rv é n y cse­ sőt m egtagadni, azaz ellene állni az erőszaknak. (Hogy az em lített k é t p éld át m ennyire k ellett szó szerint ér­ lekedeteiből, hanem a Jézus K risztusban való h it ál­ tal” (Gal 2,16a), J a k a b ellentétesnek tű n ő vélem ényé­ ten iü k a tan ítv á n y o k n a k és m ennyire k ellett egy elv: vel: „ L á tjá to k , hogy cselekedetekből igazul meg az a szeretettörvény és az ellent-nem -állás hiperbolikus szem léltetésének felfogniuk, azzal m ost ne foglalkoz­ em ber, és nem csupán hitből” (Ja k 2,24). R áadásul m indketten Á brahám példájára hivatkoznak, egyikük zunk.) N yilván Jézus eredeti szavaihoz a Máté-féle válto zat áll közelebb, m e rt az tük rö zi a palesztinai Á brahám engedelmességére, m ásikuk pedig a hitére! M inderre a következőket feleljük: (a) A „hit” szó P ál­ viszonyokat. D eh át ak k o r L ukács „ e lto rzíto tta ” vagy nál a Jézus K risztus evangélium ára való ráhagyatko­ „m eg h am isíto tta” volna Jézu s szavait? Dehogyis! zást jelöli, mely az egész em beri életet m egváltoztatja In k áb b zseniális hűséggel és m egértéssel alkalm azta (pl. Gal 3,26). Ja k a b n á l a „ h it” szó puszta „igaznaks a já t hallgatói társad alm a, környezete hasznára. Úgy tartást” jelent, ez a dém onoknál is m egtalálható, nem idézte a G alileában beszélő Jézu st, m in th a — tegyük

290

m un k álja az istengyerm ekséget, ellenkezőleg: a re t­ tegést (Ja k 2,19). (b) A „ cselekedet” szó P áln ál mindig „a tö rv én y cseleketeit” jelenti, m elyeket az em ber képtelen teljesíteni (R óm 3,20; Gal 2,16). J a k a b n á l a „cselekedet” = diakóniai értelm ű, a szeretet te tte (Ja k 1,27; 2,14—17), m ely nélkül a h it h alo tt, (c) Ja k a b nem állítja, hogy h itre nincs szükség a meg­ igazuláshoz, hanem a z t írja, hogy az em ber nem csu­ pá n hitből igazul meg (Ja k 2,24b). M ert ez a cselekede­ te k nélküli h it h a lo tt (J a k 2,17). (d) Á brahám szemé­ lye közös ugyan érvelésükben, de m in d k etten m ás­ m ás tö rtén etére hivatkoznak. P ál az 1Móz 15-re u tal, ahol az tu la jd o n ítta to tt igazságul Á brahám nak, hogy ráb ízta m ag át Isten ígéretére (1Móz 15,6); Ja k a b ellen­ ben az 1Móz 22-ből idézi Á brahám engedelmességét, mellyel hajlandó v o lt egyetlen fiá t feláldozni és ez az engedelmesség tu la jd o n ítta to tt neki igazságként (1Móz 22,9—10,22; J a k 2,21).15 b) P ál és Jézus törvénymagyarázata M áténál. A H e­ gyi Beszéd m in th a a tö rv én y cselekedeteit, P á l m intha a h ite t hangsúlyozná csupán. De figyeljük meg, hogy M t 7,17-ben, a fákról szóló p éld ázatb an Jézus ki­ m ondja, hogy „nem terem h et jó fa rossz gyüm ölcsöt; rom lo tt fa sem terem h et jó gyüm ölcsöt” . E lőbb v a n te h á t az új élet, a z tá n jönnek ann ak következm ényei, a jócselekedetek. P ál és Jézus törvénym agyarázata m egegyeznek ab ban, hogy a tö rv é n y t csak krisztoló­ giailag és egyedül a szeretet-ad ta szabadságban lehet m egérteni és betölteni (Mt 5,22; 28; 32; 34; 39; 44; 7,24; R óm 8 , 2 - 4 ; 1 4 - 1 5 ; 1 2 ,9 -2 1 ). Sem P ál, sem Jézus nem ism ert el olyan h ite t, m elynek ne volnának etikai következm ényei (Mt 7,21; R óm 12,1). c) Pál, a tö rv én y értékelése te k in tetéb en teológiai fejlődést m utat. K orai leveleiben: 1 —2Thessz, 1 —2K or a tö rv én y kérdése elvileg egyáltalán nem , gyakorlati­ lag alig szerepel. Más a helyzet a G alata levélnél. E z P ál legantinom istább, leginkább tö rv é n y t ellenző írása. É rth e tő , hiszen a g alaták közé Jeruzsálem ből érkezett ham is ta n ító k azt k ív á n tá k , hogy a gyülekezet vegye m agára „tö b b le tk é n t” az evangélium hoz képest a tö r­ vény rendelkezéseit. P ál szenvedélyesen harcol ellenük s k im u ta tja , hogy pogánykeresztyén em bernek az evangélium tól a tö rv én y irán y áb a lépni nem előre­ lépés, hanem visszaesés (2,2; 6,12 stb.). Végül a R óm ai levél m ár k iegyenlített, m egállapodott felfogást m u­ ta t. R óm ában nem fenyegetett a rejudaizálás veszélye, az apostol a tö rv é n y t jó n ak , szentnek nevezi, am it, ha teljesíteni tu d n á n a k , élhetnének általa. Ilyen em ber azonban nincs — ezért egyetlen ú t m arad az üdvös­ ségre: az evangélium . A tö rv én y viszont segítség lehet még a hívő életében is, m in t ú tm u ta tá s, tan ács, főként pedig m in t Jézus értelm ezésében a szeretettörvény (Róm 13,10). V. Törvény, szövetség, evangélium. Az eddig felsoroltak nem azt jelentik, hogy nincsen különbség Jézusnak M áté-tolm ácsolta törvény-értelm ezése és P ál ta n ítá sa között. A „szövetség” fogalm a, am iről eddig nem esett szó: „közös nevező” , egybekötő kapocs, eg y ú ttal k ü ­ lönbséget adó tényező a k é t felfogás között. Ezzel k a p ­ csolatban Pákozdy László M árton17 és E . P. Sanders18 k u ta tá sa ira hivakozom . P ákozdy László M árton bebi­ zonyítja, hogy a cödáká = dikaiosünē = igazságosság fogalm at csak a szövetségi teológia keretében lehet m egérteni. Isten oldaláról a szövetség a szabad kegye­ lem dolga, mégis kétoldalú, m ert a szövetség m ásik ta g já tó l (a néptől, az egyéntől) szövetségi hűséget (heszed) kíván. A szövetségi hűség gyakorlása a cödá­

k á = igazságosság. A szövetségi hűség m egtörése a bűn, a lázadás, m elynek egyik következm énye, hogy a v é t­ kes elveszti „igaz” -ságát, kiesik az általa m eg tö rt szö­ vetségből. Igen, de a szövetség m ásik ta g ja: Iste n . Ő pedig m indvégig hűséges m arad szövetségéhez, s ez a hűség (heszed) úgy is m egnyilvánul, m in t a bűnöst a szövetségbe ú jra befogadó, azaz „m egigazító” , a szövetségi állapotba visszaiktató kegyelem. Igazságos­ ság, hűség és irgalm asság eszerint nem is állnak olyan táv o l egym ástól a szövetségi teológia keretében: a szö­ vetségi m a g a tartá st, az aszerinti cselekedeteket és életm ódot, v alam int az ebből kieső bűnös(ök) helyreállítását jelentik. Pál evangélium a éppen a b b an áll, hogy Isten hűsége és irgalm assága, m ely Jézus K risz­ tu sb a n m egjelent, vissza- vagy m egadja a B enne hí­ vőknek (az Ő szövetségi hűségére hagyatkozóknak) az elvesztett vagy soha el sem é rt igazságosságot, m egigazulást.18 M áté inkább a szövetségben élőknek tá rja fel a szö­ vetség feltételeit (a tö rv én y t), m elyet meg kell ta rta n i an n ak , aki a szövetségben meg a k a r m aradni. E z t ne­ vezi E . P. Sanders „szövetségi nom izm usnak” , am i m ás, m in t a törvényeskedő legalizmus. P ál viszont a szövetségbe hívja az azon kívül élőket, és az az evangé­ lium a, öröm híre, hogy ebbe a szövetségbe be szabad lépnie azoknak, akik eddig azon kívül éltek, vagyis a pogányoknak, éppen a Jézus K risztusban m egjelent isteni kegyelem , ószövetségi nyelven Iste n rá ju k is k i­ terjedő (És 49,6) szövetségi hűsége alapján. K i állt közelebb mindezek alapján Jézus törvényma­ gyarázatához: M áté vagy Pál? Ami Jézus szavai vissza­ adását, „ tü k rö z te tését” illeti: Máté. De am i a tö rv é n y ­ nek Jézus egész küldetése fényében m eg értett helyét illeti: okvetlenül Pál. Ő ugyanis a hellén-róm ai világ­ ban ugyanazt te tte , am it Jézus a palesztinai zsidóság körében: nem az „igazak” igazságát ( = önigazságát) erősítgette, nem a kegyeseket b iz ta tta „csúcsteljesít­ m ényekre” , hanem am int Jézus a bűnösök, vám sze­ dők, betegek és parázn ák — te h á t a törvényen és szö­ vetségen kívül levők elő tt n y ito tt a kegyelem által u ta t a törvényhez és a szövetséghez — ő, ti. Pál, ugyanezt te tte a tö rv é n y t és szövetséget addig nem ismerő pogányoknak, hirdetve, hogy Jézus K risztus­ ba v e te tt h itü k által ők is részesei lehetnek Iste n szö­ vetségének, s a Szentlélek által képesek Iste n szeretet­ törvénye szerint élni. Befejezést nehéz írni tém ánkhoz, m ert az befejezhe­ tetlen . F ejtegetéseinket viszont azzal hagyjuk abba, hogy teológiailag hasznos és szükséges az egyes szer­ zők eltérő gondolatainak, pluralitásának megismerése a tö rtén e t-k ritik a i (analitikai-elem ző) eljárás segítségé­ vel, ezen belül an nak megismerése, hogy melyik szerző ( = szentíró) hogyan „ tü k rö z te ti” Jézus eredeti ta n ítá s á t a törvényről és m a g a ta rtá sát a törvénnyel kapcsolatban. M ásrészt viszont az analízis u tá n okvetlen szükség van a szintézisre (összesítésre), hogy meghall­ ju k a sokszólamú Újszövetség egybecsengését (szüm­ foniáját), összhangját. Az olvasókat pedig a rra b izta­ tom , hogy ha elolvasták m indhárom tan u lm á n y t „Jézu s és a tö rv én y ” tárgyköréből és azt állap íto tták meg, hogy „H iába, kiki a m aga n ó tá já t ( = szólam át) fú jja!” : p róbáljanak az eltérő szólamok azonos alap­ han g jára és vezérdallam ára figyelni. B olyki János JE G Y Z E T E K 1. Szószék és k a te d ra . T a n u lm á n y o k dr. Tóth K álm án 70. születés­ n a p ja alkalm ából. B pest, 1987. R á d a y K ollégium Sokszorosító. — 2. D ieter Sä n g er: D er V erlust a n V erm ittlung. V erm utungen zu gegenw ärtigen T endenzen in d e r d eu tsch er n eu testam en tlic h en W is ­

291

sen sch aft. Ε ν . Theol. 47 (1987), 245— 259. — 3. A ugustinus: V allo­ m ásai, X I. könyv. 12— 13. fejezetek. — 4. Tőkés Is tv á n : A bibliai h erm én eü tik a tö rté n e te . K olozsvár, 1985. — 5. F abiny Tibor (Ifj.) sz e rk .: A h erm en eu tik a elm élete I— II. rész. Szeged, 1987. Szövegg y ű jte m é n y és bevezetés. S okszorosított k iad v án y . — 6. E d . Schw ei­ zer: A négy ev angélista K risztu s képe. Előszó, B u d a p est, 1987. R á ­ d a y Kollégium Sokszorosító. — 7. U. L u z : D as E vangelium nach M a tth ä u s. E K K , I /1. 65 k k . — 8. E sorok író já tó l: „Jé z u s törvénye: a z A ran y sza b ály ” , in : Szószék és k a te d ra , vö. 1. p o n t. 5.5.3.2. pont. — 9. Uo. 7.4.5. pont. — 10. E . P . Sanders: Jesus and Ju d a ism ,

P h ilad elp h ia, 1985. 245 k k. — 11. Uo. 252 k. — 12. Uo. 246 kk. — 13. H . C onzelm ann: Die M itte d e r Zeit. T übingen, 1954. — 14. J u d a ic a 43 (1987), 3. sz. „ P a u lu s un d das G esetz tém áról: E . Stege­ m an n , H . W eder, D. F lusser cikkei. — 15. B udai G ergely : J a k a b le ­ velének exegézise. B pest, 1951. K ézirat, 39— 40. — 16. G. Eichholz: A uslegung d e r B ergpredigt, N eukirchen-V luyn. 19824, 162 k. — 17. P ákozdy László M árton: GPM , 1961, 213 k. Mt 6,16— 18-ról. — 18. E . P . Sanders: P a u l an d P alestin ian Ju d a ism , L ondon, 19812, 419 kk. C ovenant an d law. — 19. U. W ilckens: D er B rief a n die R ö m er, E K K , V I/1. 1978, 127 kk.

Kálvini tanítás a Szentírás ihletettségéről Jelen tan u lm án y m egírására k ét ok k észtetett. Az egyik: a Szentírás ihletettségéről szóló kálvini ta n ítá s b em u tatásáv al szeretnénk hozzájárulni ahhoz a k ép ­ hez, m ely a közelm últban m egjelent sok kiváló ta n u l­ m ány és előadás nyom án egyre szebben kibontakozik a nagyszerű teológus K álvinról. A m ásik okom egészen szubjektív: ezúton szeretnék tisztelegni 80. születés­ n a p já t ünneplő édesapám : Dr. Sipos Istv á n tudóslelkipásztor elő tt, aki m in t az 1936-ban m egalakult K álvin János Társaság fő titk ára, igen sokat t e t t K ál­ vin ta n ítá sa in a k m agyarországi népszerűsítéséért, s akinek 1938-ban B p.-en m egjelent „A Református Theológia Védelme” c. könyvében a kálvini inspiráció­ ta n nagyszerű kom pendium át is m egtaláljuk m agyar nyelven. É rdekes, hogy az eddig m egjelent K álv in-tanulm á­ nyok — jóllehet egyiknek sem ez v o lt a főtém ája igen szűkszavúan és nem is egyértelm űen szóltak K ál­ vin inspiráció-tanáról, pedig ez a kálvini herm eneütika (írásm agyarázat-elm élet) egyik alappillére. H a viszont keressük — m ert keresnünk kell — református identi­ tásunkat, m indenképpen fel kell tá rn u n k K álvinnak a Szentírás ihletettségéről v allo tt felfogását is! E z annál inkább is szükségesnek tű n ik , mivel a szentírásm agya­ rá z a t elm élete egyre nagyobb ellentm ondásokba és szélsőségekbe torkollik éppen a reform átori egyházak­ ban. E z a nézetbeli szétszóródás pedig éppen a Szent­ írás ihletettségéről v allo tt reform átori tan o k elvetésé­ vel, ill. mellőzésével kezd ő d ö tt el a 18. sz.-ban. É rde­ mes h á t a reform átori inspiráció (ihletettség)-tan bib­ liai gyökeréig leásni és lá tn i: m ilyen is a reform átus írásszem lélet és m i az, am i ehhez képest szektás!? Mivel is foglalkozik az inspiráció-tan? Vizsgálja a Szentírás isteni eredetét, isteni k ijelentésvoltának h á t­ te ré t és alap jait. Vizsgálja, hogy ki a Szentírás tu la j­ donképpeni szerzője, m ennyiben isteni és m ennyiben em beri, s m ilyen a k é t fak to r egym áshoz való viszo­ nya. Van-e benne tévedés v agy tév ed h etetlen? Stb. stb . K álvin inspiráció-tana Milyen válaszokat a d o tt a fenti kérdésekre K álvin? M int tu d ju k , K álvin nem írt külön h erm eneütikát, de k om m entárjaiban, azok előszavában, az In stitu tió b an és egyéb írásaiban bőven találu n k any agot ahhoz, hogy a Szentírás ihletettségéről v allo tt felfogását és ta n ítá s á t világosan m eghatározhassuk. T an ításáb an egyértelm űen felismerhető a kontinui­ tá s azokkal az egyházatyákkal, akik v a llo tták a teljes Szentírás isteni eredetét, Szentlélektől való ih le te tt­ ségét, a szó szerinti ihletettséget és a Szentírás tév ed ­ hetetlenségét. A ugustinus ezt írja : „A k ánoni iratok egyetlen írója sem té v e d e tt egyetlen p o n ton sem !” Irenaeusnál ezt olvassuk: „Scripturae quidem perfectae sunt” — „az Írások tökéletesek.” „A szentírók azt ír­ ták le, am it Isten Igéje és Lelke diktált nekik” (Contra H aereses) Origenes vallja, hogy „a Szentírásban nincs

292

semmi fölösleges olyannyira, hogy egyetlen pontocska sincs, am i hiábavaló volna”. (Selecta im Jerem iam MPG. X III. k. 286. p.) Tertulliánus úgy te k in t a Szentírásra, „m int amelyet a Szentlélek diktált, minélfogva kozmogoniája, antropoló­ giája és históriája isteni inspiráció eredménye”. (F arrar: H istory of Interp retatio n , 177. o.) E zeket v allo tta Róm ai Kelemen, Ignatius, Hieronymus és még sokan mások. — E bbe a keréknyom ba té rt te h á t vissza a re­ formáció, am ikor kim ondta a Sola S cripturát és a T ota S cripturát! 1. A Szentírás eredetének kérdését tárg y alv a K álvin k é t m ozzanat k ö zött t e t t különbséget. Az egyik a k i­ jelentés, m elyben Isten a m aga titk á t és titk a it feltárta, k in y ila tk o z ta tta az em beri értelem szám ára. A m ásik az írásbafoglalás, am ikor a szentírók a kijelen tett igazságokat, titk o k a t Isten parancsára leírták. K álvin m indkét esemény m ögött a Szentlélek inspirációját lá tta . A kijelentés különböző korokban és többféle­ képpen tö rté n t: jelek, álmok, jelenések, m ajd később prófétai ihletettség ú tjá n . A k a p o tt kijelentés nem mindig kerü lt azonnal leírásra, m ert pl. a p atr iarkák „kézről kézre ad ták u tó d aik n ak ” (K álvin) és Isten csak később fo glaltatta azokat írásba. A fundam en­ tu m , am ire az írás épült, a kijelentés volt. Az Írásinspiráció te h á t a K ijelentés-inspirációval szemben szelekciós m unka volt, de ez a szelekció nem korrek­ ciót! K álvin szerint sem a próféták, sem az apostolok, sem Jézus beszédei nem teljes terjedelm ükben vannak leírva, hanem azok összefoglalása. E z azonban nem mond ellent az Í rás-inspirációnak! K álvin szerint aztán van olyan eset is, am ikor a k ettő s inspiráció egybe­ esik, pl. Zsoltárok, apostoli levelek, Jelenések könyve. 2. A Szentírás isteni szerzőségét teljes határo zo ttság ­ gal ta n íto tta és v allo tta K álvin. A K ijelentés a Szent­ három ság Isten m unkája, s egyetlen forrása a Fiú (Já n 1,18). A F iú az A ty a titk a in a k egyetlen ismerője. M inden inspiráció H ozzá vezet vissza. A kálvini inspi­ ráció-tan szerint ezért a Biblia autoritása (tekintélye) Krisztus autoritásának kérdése. Csak ennek ism ereté­ ben lesznek érthetőek K álvinnak a Szentírás ih lete tt­ ségéről leírt radikális kijelentései. Amíg a K ijelentés forrása a Fiú, m inden kijelentés speciális szerzője a Szentlélek. K álvin a Szentlelket a Szentírás m inden része abszolút szerzőjének ta rto tta annyira, hogy ezt még az átok-zsoltároktól és m ás h a­ sonló részektől sem ta g a d ta meg! (CR L IX . 647. CR LX . 148.) A Szentlélek szerzőségét vallja a Szentírás olyan részeivel kapcsolatban is, melyek semmiféle tannal nem álltak közvetlen összefüggésben. Nem ta ­ lá lt K álvin az Írásban egyetlen olyan helyet sem, m e­ lyet a Szentiélekhez m éltatlannak ta r to tt volna. K ál­ vin a Szentlélek szerzőségét nem csak a tárgyi ta r ta ­ lom ra, hanem a formára is v o n atk o ztatta , azaz a sza­ vakra és a stílusra is! K om m entárjaiban ilyeneket ol­ vasu n k : „Figyelmeztetem az olvasókat, hogy a Szentlélek az, aki Jóbnak, a szent férfiúnak a hitvallást diktálta (D ictavit!) — vagy: „a négy evangélistának d ik tálta

isteni igazságokba, de mégis eszközök voltak a Szent­ Isten, hogy m it írjan ak .” Így érth ető az is, hogy az íro tt Igét K álvin a Szentlélek nyelvének nevezi, m e­ lélek kezében. Pl. B álám , Saul, K ajafás. lyet nem szabad felforgatni sem. A Csel 20,28 m agya­ 3. Igazán izgalmas kérdés, hogy K álvin szerint ráz a tá b an írja: „ tű rh e te tle n az a merészség, mellyel milyen viszonyban áll az isteni és emberi faktor egymás­ az em berek az Í rás neveit a sa já t szokásuknak megfe­ sal? lelően cserélgetve, nem késlekednek a Szentlélek nyel­ I t t m egint egy figyelemreméltó kálvini specialitás­ vét clv álto ztatn i.” (CR L X X V I. 468.) A Fil 1,1 m a­ sal állunk szemben: K álvin egyrészt vallja m indkét gyarázatáb an ezt olvassuk: „B ár nem kell perelnünk a faktor önállóságát és jogosultságát, de a kettőt soha szavak felett, mégis m ikor beszélünk, jobb a Szentlel­ nem keveri össze, nem állítja szembe és nem választja el ket, a nyelvek au cto rát követnünk, m in t a beszédnek erőszakosan egymástól, ahogyan azt a későbbi és újabb azokat a formáit melyeket Ő adott, rosszabbra változtatni” teológiai irányzatok tették és teszik. A k ét tényező (CR L X X X . 7.). — Az evangélium ok eltéréseiről, az koexistenciája (együtt-létezése) olyan m isztérium (is­ evangélisták elbeszélési m ódjáról a következőket írja: teni titok), mely előtt K álvin csodálattal és hódolat­ „Ü gy látszik, hogy Isten Lelke, aki az evangélistákat ta l állt meg. A k ét fa k to rt elegyítetlennek és szétvá­ titk á ro k k á rendelte, szándékosan úgy határozta meg laszth atatlan n ak ta rtja örökre! stílusukat, hogy m in d n y ájan ugyan azt a tö rté n e te t Ehhez a gondolatm enethez tarto zik az a tétele is, különböző m ódon írják le. Az volt a cél, hogy Isten hogy az Í rás nem választható el a Kijelentéstől sem! igazsága még világosabban tündököljék, m ikor nyil­ Írás nélkül az em ber szám ára nincs K ijelentés. Az vánvalóvá le tt, hogy az Ő tanúságtevői nem előre Írástól nem lehet a K ijelentést függetleníteni, m intha összehangolt te rv szerint beszéltek, hanem m indegyik az Írás a K ijelentésnek valam i függeléke lenne vagy m ásképpen, anélkül, hogy a m ásikra figyelt volna, éppen em beri nyilatkozat a K ijelentésről. H ogy K á l­ szabadon és becsületesen leírta azt, am it a Szentlélek vin m it é rte tt Írás a la tt és hogy azt m ennyire egynek d ik tá lt neki.” (CR L X X III. 81.) v e tte a Kijelentéssel, világosan kiderül a 2Tim 3,163. A Szentírás emberi oldaláról sem hallgat K álvin. hoz fűzött m agyarázatából: „Ugyanazzal a tisztelettel Ő soha nem lett a mechanikus-grafikus inspiráció-tan tartozunk az Írásnak m int Istennek, mert egyedül csak áldozata, am ibe a reform áció u tán i orthodoxia n éhány Ötöle származott és semmi emberi nem keveredett hozzá.” túlzó képviselője beleesett, melyet a legtöbben összekever­ („E andem Scripturae reverenciam deberi quam Deo nek a verbális inspiráció kálvini értelmezésével!!! deferim us, quia ab eo solo m anavit, nec quidquam K álvin szerint valam ennyi szentíró különös predes­ hum ani h abet adm ixtum .” ) CR L II. 383. Ezzel K álvin tináció és isteni providencia részese volt. E rre felada­ kim ondja, megerősíti egyrészt a tota Scriptura elvét, m ásrészt a Szentírás tévedhetetlenségét. Az ism ertetett tu k elvégzése m ia tt szükségük is volt. K álv in vallotta, idézetek és elvek alapján pedig egyértelm űen m egálla­ hogy a szentírók személyiségüket és önálló felelősségüket m indig m egőrizték, de közben a Szentlélek szándéká­ p íth ató , hogy K álvin a Szentírás eredeti szövegével kap­ val is teljesen azonosulni tu d ta k . Szerinte az inspiráció­ csolatosan vallotta a verbális inspirációt, a Szentírás szó szerinti ihletését. ban az isteni és emberi teljes egybefonódásáról v an szó oly m ódon, hogy a k e ttő nem olvad fel egymásban és elegyítetlen m arad. E zért o lvashatjuk K álvinnál azt, hogy ugyanazon könyv szerzőjének hol egy szentírót, hol pedig a Szentleiket nevezi — felváltva. K om m en­ A kálvini inspiráció-tan bibliai alapjai tárjaib an g y ak ran o lvashatunk arról, hogy Ézsaiás, Jerem iás, H ab akuk ítél, vádol, parancsol, sőt beszél a Nézzük meg ezután, mire alapozta K álvin, m ajd ké­ próféta céljairól is. Ján o s evangélium ának előszavá­ sőbb a reform átori szellemben m egírt hitvallások, ill. ban az evangélium m egírásának o k á t pl. C erinthus és teológusok a fenti inspiráció-tant! É rvelésük kiinduló­ az ebioniták tévelygésére vezeti vissza, m int akik p o n tja mindig a Sola Scriptura elv, ami jelen esetben Ján o sn ak in d ítta tá st ad tak a védekezésre. (CR azt jelenti, hogy mivel az Írásnak autopistiája, azaz LX X V . 7.) önhitelessége van, csak az fogadható el perdöntő érv­ Az evangélium okban ta lá lh a tó különbségeket és k ü ­ nek e kérdésben is, am it a Szentlélek m agán a Szent­ lönbözőségeket nem csak a Szentléleknek tu lajd o n ítja, íráson keresztül állít. K álvin v allo tta a „testimonium hanem a szerzőjének is. Pl. Mt 4,5-ben olvasható meg­ Spiritus Sancti”-t , vagyis hogy az Írás önmagában hordozza az igazság bizonyítékát. kísért és történ etéb en a harm adik kísértést Lukács 1. A z ÓT-ban 3808 alkalom m al találkozunk azzal a m ásodiknak veszi, m ert „az evangélista célja nem az volt, hogy az idő rendjét pontosan kövesse, hanem hogy kifejezéssel, am it m ost az egyszerűség kedvéért sema­ tik u sa n így fo rd íth atn án k : „így szól az Ú r” , s u tán a a dolgok lényegét foglalja össze úgy, hogy azokat mintegy tükörben szemléltesse, am ik Krisztus megismerésére vo­ következik Isten szava, törvénye, ígérete, m elyet az­ zal az igénnyel ír le a szerző, hogy azt csakugyan úgy natkozólag a legszükségesebbek”. (CR L X X III. 133.) Szerinte a szentírók g y ak ran forrásk u tató tan u lm ányo­ m ondta Isten. Noé pontosan m egkapja a bárka a d a ta it és m a m ár tu d ju k , hogy a bárka sértetlensége a v ih ar­ k a t is fo ly ta tta k pl. L ukács vagy a Józsué könyve ban nagyon is a m egadott hydro statik ai adatok b e ta r­ szerzője. CR L X X II. 7. tásátó l függött. Mózes pontosan m egkapja a szent sá­ A könyvek stílusával kapcso latb an is m egem líti, hogy v an n ak „édes és kellem es” stílusú szerzők és v an ­ to r m éreteit és a szertartási törvényeket, s am ikor nak pongyolábbak. K álvin a szentírók szem élyét osz­ N ádáb és Abihu eltér a tűzzel kapcsolatos isteni ren ­ delkezéstől, m indketten megégnek (3Móz 10,1). Az tály o zta is. Az első Jézus K risztus volt, em beri term é­ 5Móz 18,18 egyértelm űen u tal arra, hogy Iste n m iként szete szerint, aki bűn nélküli v o lt és Isten a k a ra tá t a d ta igéjét em bereinek: „V ö n áttatij döbáraj bifijv” tökéletesen m egértette és kijelentette. azaz „az én igéimet adom annak szájába”. Még plaszti­ kusabban ta lá lh a tju k meg ezt a gondolatot a 1Móz A második csoportba az ú jjászü letettek ta rto z ta k , 12,8-ban: „Peh al peh adabber bó” azaz számból szájába akik belső kapcsolatba k erültek az általuk k ije len te tt igével, b ár a b űn m aradványai akadályozták ő ket eb­ beszélem bele szavaimat. Az itt használt piél form a hangsúlyozza az ihletés intenzitását. A 2Móz 24,4-ben ben a m unkában. A harm adik csoportba az ú jo nnan nem születettek ta rto z ta k , akik nem lá tta k bele az olvashatjuk: „Mózes pedig felírá az Ú rnak m inden be­

293

szédét.” A próféták és a Zsoltárok tele vannak igék­ Ú rral beszélt: Mk 12,26; A m anna csakugyan h u llo tt kel, melyek m ind azzal az igénnyel szólalnak meg, a pu sztáb an : J n 6,31; stb. stb. hogy azokat az Ú r m o n d ta és úgy m ondta, ahogy le­ A farizeusokkal való v itáib an mindig az Ó T-ra hi­ íra to tt. Term észetesen ezek részletes elemzésébe m ost v atkozik: Lk 10,25—26; M t 15,4—6; É s a m egkísértés nem m ehetünk bele. tö rtén etéb en úgy hivatkozik arra, am i meg v a n írva, 2. K ülön figyelm et érdem elnek azok az Ú T-i igék, m in t a legnagyobb auto ritásra, aki és am i felett nincs más! M t 4,4; Az em ber istenképűsége, az egynejűség, m elyek az Ó testam entum verbális inspiráltságának K álvin á ltal képviselt m odusára v onatkoznak. A tel­ a kígyó m u n k ája és szerepe Jézus szám ára m ind tö r­ tén e ti valóság. A szenvedéstörténetek minden részlete jesség igénye nélkül em lítsünk meg i tt is néhány igét. az ÓT-i próféciák szó szerinti beteljesedéséről számol Fontos hely a J n 10,35; ahol Jézu s a 82. Zsoltárt idézve az ÓT-ból m egjegyzi: „és az Írás fel nem b o n t­ be. L. M t 26,52—54; L k 24,44; J n 19,28; J n 19,24 stb. h a tó ” , am it nyilván nem csupán a 82. Z soltárra é rte tt, Joggal m ondja W ordsw orth püspök: „ A z Újszövet­ hanem az egész ÓT-ra, s azt jelenti, hogy az Írás té ­ ség kanonizálja az Ószövetséget, a testté lett Ige teszi rá a vedhetetlen és meg nem v á lto z ta th a tó ! K ülön kiem el­ pecsétet az írott Igére” M t 5,18: „az ég és a föld elmúlik, nénk e locussal kapcsolatosan azt, hogy Jézus itt a törvényből egy jóta vagy egy pontocska el nem m úlik, olyan ószövetségi igére hiv atk o zv a m ondja ezt és építi amíg m inden be nem teljesedik.” fel rá istenfiúsága bizonyítékát, am ely az Ó T-ban csak 3. A kálvini írásm agyarázatnak term észetesen meg­ egyszer fordul elő. K ülönös, hogy sok olyan igét ta lá ­ vannak azok az igéi is, m elyekre az Újszövetség inspi­ lunk az ÚT -ban, mely az Ó T-t idézve, az idézet szerző­ rációja épül. Jézus ta n ítv á n y a i és az Ú T szerzői nem ­ jének hol D ávidot, hol a Szentlelket nevezi meg, holott csak apostolok (küldöttek) voltak, hanem az ÓT-i az Ó T-ban csak a D ávid neve szerepel: Mk 12,36; Lk prófétákhoz hasonlóan isteni k in y ilatk o ztatás része­ 20,42; ApCsel 1,16; ApCsel 2,25; R óm 11,9; Zsolt sei is: E f 3,5; am ely k in y ilatk o ztatásra épült a gyüle­ 95,7—8-at D ávid m ondja, ugyanezt idézve a Zsid kezet is E f 2,20. 3,7—8 ezzel vezeti be: „ a Szentlélek m ondja.” Az apostolok kiválasztása az ApCsel 1,20—21 sze­ A kálvini inspiráció-tan locus classicusa kétségtele­ rin t arra nézve tö rté n t, hogy ta n ú i legyenek azoknak, nül a 2Tim 3,16: "A teljes Í rás Istentől ihletett és hasznos am iket lá tta k és h allo ttak . M indnyájan elnyerték az a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban igazság Lelkét, Aki elvezette őket m inden igazságra való nevelésre." E hhez az igéhez K álvin a következő J n 14,26. — Az apostolok beszéde az 1Thessz 2,13 m ag y arázato t fűzi: „ P á l először is a S zentírást te k in ­ szerint Isten szava, m elyet a gyülekezet így is foga­ télye alap ján ajánlja. A Szentírás tekintélyének bizo­ d o tt. P ál nem hagy kétséget afelől, hogy am it ír, m aga n y ítása v é g e tt azt ta n ítja , hogy, ,Isten tő l ih le te tt” . az Ú r m ondja: „A mi U runk Jézus K risztus nevében H a ugyanis így van , akkor tö b b é semmi kétség nem pedig rendeljük n é k t e k . . . ” és u tán a jön a parancs lehet afelől, hogy az em berek el ne fogadják mély tisz­ 2Thessz 3,6. H ogyan m erhette volna leírni az 1K or telettel. A bban áll a legfőbb különbség a mi vallásunk 14,37—38-at, h a nem az Ú r tekintélye állt volna és m inden m ásoké k ö zö tt, hogy m i tu d ju k : Iste n szólt m ögötte: „ H a valaki a z t gondolja, hogy Ő próféta hozzánk és biztos a m eggyőződésünk arról, a próféták vagy L élektől ih le te tt, ism erje el, hogy m indaz, am it nem saját eszükből beszéltek, hanem m in t a Szentlélek nektek írok, az Ú r parancsolata. H a valaki ezt nem eszközei csak azt h ird ették , am i a mennyből rájuk ismeri el, ő t sem ismeri el (az Ú r).” bízatott. A ki te h á t a Szentírásból hasznot akar, je­ Az inspirációról szóló kálvini ta n ítá s igen fontos gyezze meg, hogy a törvény és a prófétálások nem em­ igéje az 1K or 2,10—16. Az új bibliafordítás igen jól beri vélemény közlései, hanem a Szentlélektől diktált tu­ érzékelteti a lényeget: „ N ekünk pedig kinyilatkoztatta domány.” Isten a Lélek által mert a Lélek mindent megvizsgál, még Az Írás különös tu lajdonsága te h á t P ál szerint, az Isten mélységeit is. . . . azt sem ismerheti senki, am i hogy „theopneustos” azaz Isten tő l kilehelt, Isten tő l az Istenben van, csak az Isten Lelke. M i pedig nem a világ szárm azó. Megfigyelhető az is ebben az igében, hogy lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket, hogy meg­ Iste n a „g rafét” , azaz az Írá st is in spirálta, nem csak ismerjük m indazt, am it Isten ajándékozott nekünk. a szerzőt. T eh át eme ige alap ján nem áll meg az a Ezeket hirdetjük is, de nem emberi bölcsességből tanult teória, hogy Iste n csak a szerzőt insp irálta volna vagy szavakkal; Lélektől jött tanítással a lelki dolgokat lelki csak bizonyos üzeneteket, k érü g m ák at ju tta to tt el embereknek m agyarázva.. . B ennünk pedig K risztus gon­ hozzájuk, am it azok úgy ahogy leírtak. dolatai vannak.” I t t világosan kim ondja Pál, hogy az inspiráció hárm as m ozzanatból áll: kijelentés — meg­ Az 1P t 1,10—11-ben azt látju k , hogy a Szentlélek kijelentését olykor m aguk a szerzők sem é rte tté k a világosítás — ihletés. M indhárom m ozzanat főszerep­ m aga mélységében. A 2 P t 1,21 szerint: „sohasem ember lője a Szentlélek. A Szentlélek ismeri „ Iste n m élysé­ akaratából származott a prófétai szó, hanem a Szentlé­ geit” és ezt jelenti ki a szentírónak. De a Szentlélek lektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.” a szentírókban is m unkálkodik, hogy m egvilágosítsa Milyen világosan kiderül i tt is, hogy a B iblia könyvei­ őket a k ijelen te tt igazság megismerésére, „hogy meg­ nek leírásánál a szerzők nem a m aguk a k a ra tá ra és ism erjük m indazt, am it Iste n aján dékozott n ekünk” . S a Szentlélek adja a szavakat is, am it leírtak, ezért szándékára v o ltak h ag y atv a, m in th a az t írh a ttá k volna le, am ihez kedvük lenne, hanem a Szentlélektől „nem em beri bölcsességből ta n u lt szavakkal” írta k , hanem : „en didaktoisz pneum atosz” azaz „L élektől „ferom enoi” azaz sodortatv a, ra g a d ta tv a írtak . Az ÓT ihletettségének legnagyobb bizonyítékát Jézus­ ta n íto tt” szavakkal. T eh á t úgy a kijelentés, am it k ap ­ ban látja a kálvini argum entáció. Jézus egész élete, szü­ ta k , m in t az Írás am it leírtak, Szentlélektől inspirált és letésétől m ennybem eneteléig ószövetségi sínpáron h a ­ au to rita tiv . Az is kiderül ebből az igéből, hogy ugyan­ ak kor az olvasónak is a Szentlélekre van szüksége az lad, arról sehol le nem siklik, szó szerint teljesednek be az ígéretek. Beszédeiben a m odern teológia által v ita ­ Í rás megértéséhez. T e h át az Írás inspiráltsága önmagá­ to tt ószövetségi szövegek történeti valósága m ellett ki­ ban még nem garancia arra, hogy a z t az olvasó meg­ értse. K álvin te h á t nem v a llo tta a Szentiéleknek az áll. Szám ára az első em berpár terem tése nem mítosz, Í rásban való ta rtó s im m anenciáját. V ilágosan kifejti hanem tö rté n e ti valóság: M t 19,4—5 ; Az özönvíz nem ezt a gondolatot dr. Békési Andor: „ A z Ige és a Szent­ legenda: M t 24,37—38; Jó n ás nem tanm esehős: lélek” c. kiváló tan u lm án y a. Végül, a to ta Scriptura M t 12,39—40; Mózes a csipkebokornál csakugyan az

294

— a teljes Szentírás Szentlélektől való ihletettségének belső b izonyítékát lá tju k a Szentírás teljes belső össz­ hangjában. L ehetetlen észre nem venni a z t a csodála­ tos összhangot, am i a korban, k u ltú rá b a n , m űveltség­ ben egym ástól oly távolálló szerzők írásai k ö zö tt fenn­ áll. N agy vakság lenne nem észrevenni a teljes Szent­ írás ü d v tö rtén eti egységét, az ígéretek és beteljesedés dinam izm usát, s azt hogy a beteljesedések szó szerint következtek be. M éltán m o n d h a tta P ál Félixnek: „hiszek mindazokban, am ik a törvényben és a próféták­ ban meg vannak írva” ApCsel 24,14. S ezért m o n d ta a feltám ad o tt Ú r: „Szükség beteljesedni m indazoknak, am ik megírattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban énfelőlem” Lk 24,44.

The Inspiration and A u th o rity of th e Bible c. 1948ban m egjelent jelentős könyvében és A. Saphir: Christ et les E critures, 1965-ben m egjelent m űvében stb. stb. 3. A reform átus ta n ítá s vallja a tota Scripturá-t, vagyis hogy az Ó- és Ú j-testam entom eg y ü tt Isten Leikétől ih lete tt m inden részletében. Nincs olyan része te h á t a Szentírásnak, mely kevésbé lenne ih letett, m int a m ásik! Az egyes igehelyek kö zö tt nem állítha­ tu n k fel ilyen értelem ben értékrendet, nem já tsz h a t­ ju k ki P á lt Jézussal szemben, Ja k a b o t P állal szemben. E zért is nevezi Jézus a Szentírást „ Írás” -nak egyes­ szám ban J n 10,34—35. E zért figyelm eztet Isten az 5Móz 4,2-ben: „semmit se tegyetek az igéhez, melyet én parancsolok nektek, se el ne vegyetek abból.” M ert ennek következm ényei súlyosak lesznek: Jel 22,18—19. 4. A reform átus ta n ítá s vallja a Szentírás feltétlen A kálvini (református) inspiráció-tan lényege au to ritását-te k in tély é t és ebből következően a Szent­ írás tévedhetetlenségét. V alljuk, hogy a B ibliában k é t­ H a kom olyan keressük reform átus id en titásu n k at, ségtelenül meglevő emberi tényező nem az eredeti próbáljuk meg az elm ondottak u tá n körvonalazni a szöveg hibás voltát jelenti, ahogy Jézus em beri te ste sem kálvini alapokon nyugvó reform átus inspiráció-tan jelen tette, hogy bűn ta p a d t volna hozzá, hanem : lényegét. az isteni beleszövődését az emberibe! V alljuk K álvinnal, 1. A reform átus ta n ítá s v allja a teljes Szentíráshogy az ihletés eszközeinek személyes tévedései nem isteni ihletettségét. V allja, hogy a S zentírásnak nemcsak h a to ltak be a szövegbe, s a Szentlélek m egóvta a szent­ tartalmát, hanem az eredeti szöveg formáját is a Szent­ írókat attó l, hogy b árm it is történelm ileg vagy term é­ lélek ihlette, ahogy erről m aga a Szentírás is bizony­ szettudom ányosan helyesnek jelentsenek ki, am i való­ já b an téves! Mózest, aki Egyiptom m inden tu d o m á­ ságot tesz: 2Móz 24,4; 2Sám 23,2; J e r 1,7; 9; J e r 15,19; n y ára m e g ta n ítta to tt, mi óvta meg a ttó l, hogy felve­ E z 2,9; 3,3; 1K o r 2,13; M t 5,18; Je l 22,19 stb. T ehát gye könyveibe az egyiptom i időszám ítást és Dánielt, a Szentírás eredeti szövegében a szentírók szavait is a Szentlélek ihlette oly m ódon, hogy a K ijelentés leírása­ hogy felvegye könyvébe a babiloni terem tés-m ítoszo­ kor a legmegfelelőbb szavakat adta elméjükbe. Ilyen ér­ k a t, h a nem a Szentlélek ? — kérdezi E . Sauer. Most nem kívánunk részletesebben foglalkozni a té ­ telem ben a Szentírást verbálisan insp irált könyvnek ta rtju k ! E z é rt is nevezi a 2. H elvét H itvallás a Szent­ vedhetetlenség ellenzőinek érveivel, az ún. nehéz vagy írás szövegét „oklevélnek” . N em ta rtju k elfogadható­ hom ályos textusokkal, b á r egyszer érdemes lenne eze­ k e t is szám bavenni, hanem a félreértések elkerülése nak a verbális inspiráció ellenzőinek azt az érvelését, m iszerint az inspiráció csak a gondolatokra v o n atk o ­ végett mégis szeretnénk m eghatározni a tév ed h e tet­ lenség fogalm át. z o tt vagy esetleg a „kérü g m ára” , m ert tu d ju k hogy a gondolatok félreérthetetlen kifejezése érdekében gondo­ a ) A tévedhetetlenség nem jelenti azt, hogy ha san meg kell választani a szavakat. A gondolatok sza­ ugyanarról az eseményről számol be több író, annak vak b an v an n ak , s a kettő egymástól elválaszthatatlan! szó szerint egyeznie kell, hiszen több oldalról nézték H ogyan lenne lehetséges, hogy a gondolatok ih letet­ ez esem ényt. tek , de a szavak nem ? H iszen pl. a szavak rendjének b) A tévedhetetlenség nem zárja ki a képek és jel­ v á ltó z ta tg a tá sa m eg v álto ztatja az egész gondolatot, képek h asználatát, ill. nem jogosít fel azok szó szerinti an nak értékét. A szavaknak m indenesetben informá­ értelmezésére. cióhordozó funkciója van, s ez különösen érvényes a c) A tévedhetetlenség nem feltételezi egy precíz Bibliára. Az in form atika törvényei szerint is, h a az inform ációhordozót összetöröm , tönkremegy az infor­ technikai nyelvezet és a m odern tu d om ányban hasz­ n á lt szakkifejezések használatát. máció maga is. E z t fejezi ki Jézus szava is a J n 6,63d ) A bibliai tö rtén etek e t a m aguk tö rtén eti kereté­ ban. ben kell értelm ezni, pl. a Józs 4,9-ben olvassuk, hogy Ig azat adunk Bengelnek, a nagy írásm agyarázónak: a Jo rd á n b an elhelyezett 12 kő „ o tt van m ind a mai „ Iste n a gondolattal e g y ü tt a d ta nekik a szavakat is.” napig” , ez azt jelenti, hogy akkor, am ikor ezt leírták, Spurgeon, aki K álvinnak nagy tisztelője v o lt ezt o tt volt. m o n d ta: „H arcolunk a B iblia m inden s z a v á é r t.. . ha e) A tévedhetetlenség nem jelenti azt, hogy a Biblia elveszik tő lü n k a szavakat, elvesztjük az Ige értelm ét írói m indent tu d ta k . is.” f) A tévedhetetlenség nem jogosít fel arra, hogy 2. A reform átus ta n ítá s a verbális inspirációt a kál­egyes szavakat és fogalm akat az összefüggésükből ki­ vini, organikus értelm ében vallja. Vagyis Isten a szentemelve, vagyis egy üzenetből, tényből, eseményből k i­ írókat az ihletés során nem tette félre, nem kapcsolta ki ragadva abszolutizáljuk. értelmüket, akaratukat, egyéniségüket, hanem felhasz­ A Szentírás ihletettségének az itt vázolt elveit tü k ­ n á lta egész lényüket úgy, hogy vezette őket gondola­ rözik a nagy protestáns hitvallások: I I . Helvét Hitvallás taik b an , írásaikban és így alkalmassá tette őket a rra a 1366. A L a Rochelle-féle francia hitvallás 1559. A Dord­ m unkára, m elyre egyébként bűnös v oltuk m ia tt alkal­ rechti W allon-Flamand hitvallás 1619. A W estminsteri m atlanok lettek volna. A verbális inspiráció kálvini hitvallás 1667, de sorolhatnánk még to vább a skót, organikus értelmezése szembenáll a mechanikus-grafikus waldens stb. hitvallásokat is. E z ért olykor érth etetlen inspiráció-tannal, mely a szentírókat írógépnek, h ang­ szám unkra, hogy ném ely K álvinról szóló könyv, írás lemeznek képzeli! V alljuk, hogy a Szentlélek soha nem igyekszik K álv in t elhatárolni a verbális inspiráció te tte félre az em bert, a szentírók egyénisége m inden tan á tó l, m iközben éppen ezek a tanulm ányok tele könyvben felismerhető. Ilyen értelem ben vallják a van n ak olyan K álvin idézetekkel, melyek an nak ellen­ verbális inspirációt: Gaussen: Theopneustie c. 1860- kezőjét bizonyítják. ban m egjelent klasszikus m űvében, B. B. W arfield: 5. A reform átus hívő teológia is beszél a B ibliával

295

kapcsolatosan kritikai tudományról. E lu tasítju k a ne­ m egváltása mindig alá van rendelve Isten dicsősége gatív Biblia-kritikát, de gyakoroljuk a textus-kritikát! nagy céljának! A korlátozott inspiráció-tan a kriszto­ K álvin m aga is nagy buzgalomm al tanulm ányozta lógiát soteriológiává szűkíti és az Írást antropocentri­ a különféle k éziratokat, am ikor prédikációira készült. kussá teszi. A Szentírás világosan ta n ítja, hogy m inde­ M int tö b b helyen is hangsúlyoztuk : a verbális inspirá­ nek végső célja: „hogy Isten legyen m inden m inde­ nekben” 1K or 1, 15,28; ciót K álvin a Szentírás eredeti szövegével kapcsolatosan v allo tta és ta n íto tta . E z a szöveg ma nem áll rendelke­ c) azzal az elm élettel; mely nem tesz különbséget a zésünkre, csupán a később készült kéziratok, m ásola­ Szentírás inspirált és nem inspirált részei között, h a­ tok. E zekből kell te h á t rekonstruálni az eredeti szöve­ nem a z t vallja, hogy a Biblia csak bizonyos körülmé­ get. Ism erve azonban a kéziratokat másoló masszoré­ nyek között — mégpedig az Isten és em ber személyes ták fantasztikus gondosságát és — szám unkra szinte találkozásának viszonylatában — válik Isten szavává. ism eretlen — szövegtiszteletét, to v á b b á ismerve Isten A Biblia eszerint nem is K ijelentés, csupán tudósítás gondviselő szeretetének csodáit, azt m ondhatjuk, Isten korábbi kijelentéséről. hogy igen kevés eltérés lehet az eredeti és a rendelkezé­ Ez az elmélet te h á t azzal próbálkozik, hogy szét­ sünkre álló szövegek között. A m asszoréták kéziratai és válassza azt, am it Isten egybeszerkesztett és nem v á­ az ún. holttengeri Ézsaiás tekercs k ö zö tt például kb. laszto tt szét: K ijelen tést—Igét—Szentírást és az t egy ezer év különbség van, de az eltérés a k é t szöveg kö­ existencialista értelm ezésm óddal egym ás ellen ki­ z ö tt szinte elhanyagolható, az is az idők folyam án játssza. — Milyen világosan írja ezzel szemben K ál­ m egváltozott írásm ódból és ragokból adódik. Wescott vin: „ Iste n nem v álasztható el az Ő Igéjétől!” (Komm. és Hort püspökök, az újszövetségi iratok kiváló k u tató i J e r 1,10.) k ijelen tették , hogy a m ai iratok szöveghitelessége Befejezésként hadd jegyezzem meg, hogy a Szent­ olyan nagy, hogy am i ta rta lm i eltérés van, a teljes szövegek ezredrészét teszik k i csupán. F. G. Kenyon, az írás isteni ihletettségéről v allo tt felfogásunk m inő­ síti igehirdetésünket is, sőt személyes hívő életünket! Ú jszövetség-kutatás egyik legnagyobb tek intélye ezt H iszen melyik Ige lehet pl. „lábaim szövétneke” , ha írja : „ A z Újszövetség könyveinek m ind hitelessége, m ind egyetlen igének a hitelességében sem lehetek biztos? valódisága bizonyítottnak tekinthető, . . . a keresztyén ember kezébe veheti a teljes Bibliát, s félelem és habozás V agy melyik jézusi igére építhetem egész életem et, nélkül kijelentheti, hogy Isten igazi Igéjét tartja kezé­ am ire a Mt 7,24 bíz ta t, ha egy igéről sem tu d h ato m biztosan, hogy az t valóban Jézus m ondta és úgy ben.” m 6. A Szentírás ihletettségéről szóló kálvini reform á­ ondta, ahogy le v an írv a? — M int tö b b évtizede gyülekezetben szolgáló lelkipásztor, tapasztalatom tu s ta n ítá s te h á t nem egyeztethető össze: alap ján elm ondhatom , hogy a M agyarországi Ref. a ) azzal az elm élettel, m iszerint a Szentírás Isten E gyházban m a találh ató ún. szolgáló közösségek ta g ­ Igéjét csupán tartalmazza. E z az elm élet elismer ugyan a B ibliában inspirált részeket, de an n ak nagyobb ré­ jainak 98%-a a verbális inspiráció mély kálvini hitével és tiszteletével veszi kezébe a Szentírást és h a valaki szét hibásnak, tévesnek ta rtja . E nézet egyik főérve nekik „m ás evangélium ot hirdet” — „elfutnak attól, az, hogy a szentírók nem egyform a m egvilágosításban m ert nem ismerik az idegenek h a n g já t” . E nnek a részesültek, ezért írásaikhoz több-kevesebb prim itív realitásával számolnia kell m indenkinek, aki nem világnézeti és vallásos tévelygés ta p a d t. V álaszunk kálvini alapokon teologizál egyházunkban. egy idézet Gaussentől: „A m egvilágosításnak voltak fokozatai, de a theopneustiának nem! A próféta lehet Sipos E te Álmos többé vagy kevésbé Isten tő l m egvilágosított, de írása nem! Az vagy Isten tő l jö tt, vagy nem. E tek in te tb en nincs differencia. D ávid Isten tő l m egvilágosított volt, FELH A SZN Á LT IRODALOM : de K eresztelő Ján o s tö b b világossággal bírt, m in t D ávid, s egy apostol még inkább, m in t egy keresztyén Békési A .: K álv in a S zentlélek teológusa, B p. 1985. és Jézus K risztus még inkább, m in t egy apostol. De Békési A .: K álv in h e rm e n e ü tik á ja . Theol. Sz. 1985. 1. sz. D ávid szava éppúgy, m in t Bálám é, K eresztelő Jánosé Békési A .: Az Ige és a Szentlélek. T an u lm á n y , B p. 1986. B ergm ann G .: A larm u m die B ibel, G ladbeck 1963. Corpus R e fo r ­ éppúgy, m in t Pálé, Isten tő l való volt. Azaz Isten m ato ru m . Igéje!” (Theopneustie, Lausanne, 1860. 320—321. o.); Gilt, W .: D as F u n d a m e n t, S tu ttg a rt, 1985. Glashouwer, W . J . J . : So e n ts ta n d die Bibel, S tu ttg a rt, 1979. b) azzal az elm élettel, m ely a „korlátozott inspirá­ Groot, D. J .: C alvijns o p v a ttin g over die in sp iratie d er H eilige ciót” vallja, hogy ti. a Szentírás csak az üdvösség kér­ c h rift, 1931. S s, J .: Die grosse E n ttä u s c h u n g , W u p p ertal, 1986. désében tév ed h etetlen és a u to rita tiv , a többiben nem. Jochum M a ier, G .: W ie legen w ir die S chrift au s? B asel, 1982. A kálvini írásszem lélet nem ism er ilyen m egkülönböz­ S ipos I.: A R e fo rm átu s Theológia Védelm e I. B p., 1938. J . : D ie A u to ritä t der Bibel, S tu ttg a rt, 1977. te té st! K álvin szerint ugyanis a Kijelentés m indig a Stott, Szabó L.: A bib liam ag y arázó K álvin, Theol. Sz. 1986. 4. sz. Tőkés I.: A b ibliai h erm en eu tik a tö rté n e te , K olozsvár, 1985. Szentháromság Istent tartja szem előtt és a bűnös em ber

A Szentírás tekintélyének református gyökerei Kállay Kálmán emlékének A Szentírás tekintélyéről m ár a m ú ltb an is heves és g y ak ran tanulságos v itá k folytak. E v iták szüksége­ sek, ám ha polem ikus színezetet öltenek, m ár el is v eszítették gyümölcsöző lehetőségüket, hiszen ahe­ ly e tt, hogy a p artn erek gondolkozását kölcsönösen gazdagítanák v agy legalábbis tisztázódásra hívnák ki, d ogm atista elzárkózottsághoz vezetnek. Ez pedig ép­ 296

penséggel összeegyeztethetetlen a reform átus episzte­ mológiai felfogással a Szentírás tekintélyéről — am ely fölfogás m ár a reformáció koráb an é p íte tt a h it analó­ g iájára: „A nalogia fidei est argum entatio a generalibus dogm atibus, quae om nium in ecclesia docendorum norm am continet.” A reform átus h it ta la já t elsősor­ b an az hagyja el, aki ezen tételnek ellene tesz.

Hogy pedig a diszkusszió valóban ú jab b közös esz­ gos: a Szentírás tek in té ly ét és m agyarázását K álvin mélődés k iindulópontja lehessen, s e sorok írójának kiemeli az ekkléziológia hátteréből, s inkább a pneu­ meggyőződése szerint valam i o ly at is ny ú jtson, ami m atológia felé közelíti. A döntés recepciója széles eleddig h ián y k én t jelen tk ezh etett, a reform átus fölfo­ körű; J . Heidegger parafrázisa így hangzik: „T estim o­ gás tö rté n e ti v onatkozására kell röviden u talnunk. nium illud Spiritus Sancti non est nuda persuasio A reform átusság ui. nem egyedül birk ó zo tt a Szentírás a n im i. . . sed est fulgor et splendor eius in tenebrosis tekintélyének kérdésével, s nem is a reform átusság cordibus nostris.” (Corpus theologiae, 1700.) De m ár v e te tte azt föl először; m ás felekezetek fölfogása is be­ 1562-ben is így ír Z. Ursinus (reprodukálva a lutheri folyásolta a m indenkori reform átus kérdésföltevést, s a és kálvini ta n t): „iudicem non ecclesiam, sed ipsium „Z eitgeist” is sokszor rán y o m ta bélyegét a reform átus S piritum Sanctum in Scriptura nobis loquentem ac dogm aform álásra. H a pedig m indez így v an , akkor verba sua declarantem agnoscim us.” A genfi dog­ nem elégedhetünk meg egy-egy té te l idézésével: a re­ m atikus, F. Turretinus tö b b m in t egy évszázad m úlva form átus dogm a fejlődésének d u k tu szára is figyelm et a m ester K álvin döntését reprodukálja: „N os doce­ kell fo rd ítan u n k , h a jellem zőt a k aru n k m ondani a re­ m us, hom inem sine ope Spiritus Sancti S cripturam form átus tanról. nec recte percipere nec ei se subiicere esset.” (L. 1. K álvin a reform áció m ásodik generációjához ta r ­R iissenius: F. T urretini Com pendium theologiae, 1695.) to z o tt; az ő k o ráb an elterjed t v o lt m ár a nagy lutheri, új herm eneutikai horizo n to k at felnyitó elv: hogy ti. a T u rretinus szavai azonban m ár tö b b e t is elárulnak Szentírás „sui in terpres” (est). Megjegyezzük, hogy ennél: K álvin ta n a in a k bizonyos in te rp retá ció ját fel­ ennek általános elterjedése, v alam in t u tó h a tá sa aligha tételezi a fenti m ond atb an szereplő „percipere” és becsülhető tú l: ha A. Polanus 1624-ben (kissé kevéssé „subiicere” ige. A Szentírás m egértését és n o rm aként eredeti m ódon) ezt írja : „ In te rp re ta tio sacrae Scrip­ való fölhasználását úgy osztja k e tté itt T urretinus, tu rae est explicatio veri sensus et usus illius, verbis hogy az b ár nem idegen a kálvini ta n tó l, mégis ahhoz perspicuis in s titu ta ad gloriam Dei e t aedificationem képest p o n to sítást jelent. In stitu tió já b a n ő így ír ecclesiae” , úgy ez ink áb b m ár közhelyszerűen, a (1688): „ A u th en tia alia est h istoriae sive narrationis, m indenki által ism ert ta n m egism étléseként h a th a to tt. alia insuper v eritatis et norm a e . . . N on om nia, quae H o zzátehetjük még — a lutheri ta n fontosságát hang­ su n t in S criptura, h a b en t a u th e n tiam norm ae, u t ea, súlyozandó —, hogy az ifjú K álv in t személy szerint quae ab impiis vel diabolo d icta referu n tu r; sed omnia is nagym értékben befolyásolta a lutheri reform áció; ta m en h ab e n t au th en tia m h istoriae.” A X V II. század­ nem elhanyagolható a francia hum anizm us m int szel­ ban azonban még világos, hogy ez a pontosítás m ásod­ lemi h á tté r sem (ha még oly v itás kérdéseket is tá ­ lagos a kálvini döntéshez képest. „A uctoritas e t certi­ m aszt), am elyből K álvin jö tt és am elytől a tö rtén eti tudo Scripturae pendet a testim onio Spiritus Sancti m agy arázato t, ill. az ipsius interpres elvét m egtanul­ et haec est dem onstratio dem onstrationum m axim a” h a tta kom olyan venni. K álvinnak m inden oka meg­ — írja J . H . Alsted 1618-ban. G. Voetius v álo g ato tt volt, hogy ne változtasson a luth eri nézeten! S még­ disputációiban néhány évtizeddel később így ír: „sic sem így tö rté n t. — E n n ek oka (legnagyobb valószínű­ Spiritus Sanctus est internum , suprem um , prim um , ség szerint) az leh e te tt, hogy a „m ásodik generációs” independens principium actu aliter m entis nostrae K álvin elsőként gondolta végig: h a a Szentírás önm a­ oculos aperiens atq u e illum inans, e t credibilem Scrip­ g á t m agyarázza, ill. önm agából m agyarázandó, akkor tu ra e au c to rita te m ex ea, cum ea, per eandem effica­ a B ibliát k iv o n tu k az egyház tekin tély e alól, s a Szent­ citer persuadens, sic u t nos tra c ti curram us e t passive írás tek in tély ét önállósítottuk. In n en érth ető az In sti­ in nobis convicti acquiescam us.” A fölfogás még i t t tu tio I. k ö tetén ek tám ad ása az A ugustinus-féle ta n sem új, jóllehet a stílusban m ár m egjelennek a szuper­ ellen („ego non crederem evangelio, nisi me commo­ latívuszok, am elyek m ajd a „történelm i kálvinizm us” v eret catholcae ecclesiae au cto ritas” ). K álv in erre az inspiráció-tanát uralni fogják. Ezzel párhuzam osan abszurd m o n d atra csak A ugustinus speciális, k o n tro ­ pedig a T u rretinusnál is észlelt kettősség: az a u th e n tia verziákba kényszerült tö rté n e ti helyzetét lá tja m agya­ (auctoritas) n o rm atíva és az a u th en tia (auctoritas) rázatn ak . E z azonban term észetesen nem teszi e m on­ historica m egjelenik, abb an a form ában azonban, d a to t elfogadhatóvá. T e h á t: L u th er contra A ugusti­ hogy m indkettő felett a Szentírás egysége áll: „dici­ nus! A B ibliának közvetlenül (s nem az egyház közve­ m us to ta m Scripturam esse au th en ticam a u th e n tia títésével) v a n k apcsolata Istenhez. A K álv in -b arát historiae, hoc est infallibilem . . . dictate Spiritu B u llinger így m ondja (Com pendium christianae reli­ S a n cto . . . quod ad rem et quod ad phrasin.” gionis, 1556): „B reviter, cum S criptura verbum Dei H a valaki hűségesen végigolvasta ezeket a kétség­ sit, in d u b itato illi credendum est.” E z a m o n d at m ár kívül k irag ad o tt, de m inden bizonnyal jellemző idéze­ előre m agyarázza, hogy m iért le tt később olyan gy ak ­ tek e t, h a figyelemmel végigkíséri azt a fejlődést, am ely ran idézett szó az autopistos a reform átus d o gm atiká­ először a lutheri „S crip tu ra sacra sui ipsius interpres” b an a Szentírás vonatkozásában. elvet továbbfejlesztette a „testim onium Spiritus Az egyház tekintélyének átvitele te h á t a Szent­ Sancti in tern u m ” széles körben elterjedt herm eneuti­ írásra — m egsem m isült; persze m ás form ában jelent­ kai princípium ához é rt el, m ajd ennek részletezése so­ kezik még a k ettő kapcsolata egym ással, mégis ez in­ rá n különbséget tesz a tö rtén eti és a dogm atikai te k in ­ káb b az egyházra nézve lesz in te rp re ta tív jellegű (l. tély k özött, akkor önm aga vonja le az idézetekből a az „ecclesiae testim onium ” kifejezést Z. U rsinusnál). következő tan u lság o t: a Szentírás tekintélyének H a pedig a Szentírás te k in té ly é t Iste n tek in tély én ke­ nagyrabecsülése a reform átus dogm atikában prim er resztül közelítjük meg — l. B ullinger fentebbi m onda­ m ódon an n ak önállóságát k ív án ja kifejezni, ill. az t á t — akkor világosan kivehető K álvin ú tja a Szent­ egyházi tek in tély tő l való függetlenítés eredm énye. lélek m egígért jelenléte tekintélyéhez. A sokszor idé­ A norm a norm ata helyére a norm a norm ans, h itü n k és z e tt m o n d at súly át az In stitu tio I. k ötetéből igen ko­ életünk zsinórm értéke lép. Polanus szavaival: „A uc­ m olyan kell v ennünk, m ert fölbecsülhetetlen teológiai to ritas Sacrae S cripturae est dignitas et excellentia döntés v o lt leírása, s még ta lá n ennél is nagyobb jelen­ soli Sacrae S cripturae.” Célja a reform átus dogm ák tőségű v o lt u tó h a tá sa : hogy ti. „T estim onium Spiritus forrásának a m egterem tése volt, teológiai kijelentések Sancti om ni ratione p raestan tiu s esse” . A döntés vilá­ m egbízható indoklása. A hangsúly it t a teológiai jel­

297

zőn nyugszik; feltűnő ui., hogy a norm atív és tö rté n eti tárgyalja. H ogy azonban a Szentírás nem esik szét tek in tély viszonylag korai jelentkezése esetében is a emberi és isteni részre, az biztosítva v a n azáltal, hogy Szentírás tekintélyének teológiai döntése áll az elő­ a Szentlélek in d ítta tá sa állt az em berek fölött is; térben (l. leginkább a fentebbi idézeteket főként ezért fo ly ta th a tja a Leideni Szinopszis így: „ . . . prae­ T u rretin u stó l és Voetiustól). Ami k iz á rt: nem fordul sidente ta m en perpetuo Spiritu Sancto, qui ita eos elő (véletlenül sem!), hogy v alaki a Szentírás tek in ­ egit et rex it; u t ab omni errore m entis, m em oriae, linguae e t calam i ubique p raeservarentur.” E z utóbbi télyére kizárólag a tö rté n e ti au ten ticitás kérdésében m ondat azonban csak az előzőkkel eg y ü tt olvasható! (te h á t a teológiaitól függetlenül) hivatkozzék. E nnek A további részletezések igen fontosak lehettek ugyan hangsúlyozása azért fontos, m ert a tö rtén eti-k iritik ai a kor m ódszertani teológiai v itá já b an (így pl. V oetius m ódszer jelentkezése idején az azzal szembenálló fundam entalizm us végig ezt te tte . E nnyiben ellent kiállása a héber és görög nyelvek m ellett, a p u nktáció m o n d o tt a reform átus ta n n a k , jóllehet nem reform á­ kanonikusként való elfogadása, ill. az akcentusok el­ tu s elvei illusztrálására reform átus klasszikusok idézé­ utasítása a héber szövegben), dogm atikailag azonban kevésbé voltak term ékenyek. A fenti különbségtétel sétől sem ria d t vissza. 2. Term észetesen a reform átus teológusok észreazonban to v áb b él, sőt szisztem atikus kiépítésben is lesz része: J . H eidegger pl. az üdvökonóm ia hordozóit v e tte k olyan feszültségeket a Szentíráson belül, am e­ az alábbi m ond atb an különbözteti meg a kijelentéstől lyek an n ak történetiségéből fakadnak. E nnek k ö v et­ m agától: „verbum in ternum est p riv a ta apostolorum kezm ényeit írásaikból k io lv ash atju k ; feltűnő azonban, e t prophetarum inspiratio; externum eius per illorum hogy a problém a (m esterkélt) kiélezése jóval későbbi ora praedicatio, canone publico facta.” (Corpus datálású. E z csak olyan felfogás m ellett v o lt lehetsé­ theologiae, 1700.) H a F. T urretinus (L. R ijssen k iad á­ ges, am ely az isteni in spiráltságot a tö rté n e ti k o n tin ­ sában) az írásba foglalt, ill. szóban elhangzott Ige k ü ­ genciára is é rte tte . V ajon ez a felfogás K álvinra megy lönbségére u tal, úgy ez még term észetesen nem a szó­ vissza? Az In stitu tio I. k ö tetéb en ezt olvassuk: beli hagyom ányok k u ta tá s á t jelenti, hanem a H ei­ „T enendum est, non an te stabiliri doctrinae fidem, degger-féle szisztem atizálás m ásik form ája: „ E s t quam nobis indubie persuasum sit, auctorem eius distinctio verbi in agraphon et engraphon non divisio esse D eum .” Figyelem re m éltó, hogy az au cto r szó itt generis in species, u t Pontificii volunt — sed subiiecti a doctrin ára, a Szentírás isteni szerzősége te h á t a h it­ in sua accidentia, quia eidem verbo accidit, u t olim tételre (s m i hozzátesszük: és nem a tö rtén e ti k o n tin ­ fuerit non scriptum et nunc sit scriptum .” A reform á­ genciára) vonatkozik. E b b en K álvin nem állt egyedül: tusság nagy tö rté n e ti affinitása kétségkívül kiviláglik Z. U rsinus is egym ás mellé rendeli a csalhatatlanságot ez utóbbi idézetből. V ajon azonban jó irán y b a halad és a B ibliában jelentkező ta n t az alábbi idézet utolsó ez a szisztem atizálódás, ill. ugyanakkor atom izálódás? félm ondatában: ,,U t in tellig atu r causa discrim inis M indenesetre a X X . században Barth K ároly zseniali­ in te r S cripturam Sacram e t alia scripta, considerandi tásán ak k ellett jönnie ahhoz, hogy a Szentírás bizony­ su n t gradis docentium in ecclesia. N am ideo longe ságtétel m ivoltának (testim onium , Zeugnis) felújításá­ superior est au cto ritas p ro p h etaru m e t apostolorum val fö n n tartsa a verbum externum és in tern u m k e ttő s­ quam aliorum m inistrorum ecclesiae, q uia Deus illos ségét, ugyanakkor pedig g a ra n tálja ann ak egységét, im m ediate vocavit ad a n n u n tian d u m suam v o lu n ta­ a Szentlélek tekintélye alá való helyezettségét is . . . te m ceteris hom inibus eosque testim oniis m iraculorum Legmerészebb fogalm azást T u rre tin u s—R iissenius­ e t aliis o rn av it, quibus te sta tu s est, se ita m entes nál ta lá lh a tu n k ; it t az egyes tradíciók (pl. rítusok le­ illorum suo S piritu illustrare et gubernare, u t eos nulla írása) érvényének megkérdőjelezése olvasható, ami in p a rte doctrinae errare p a tia tu r.” (Loci theologici, persze m egkülönböztetendő a róm ai egyházzal folyta­ 1562.) Persze, ez még nem zárja ki (bár valószínűtlenné to tt v itá k em lítette tradícióktól. „Q uaestio non est de teszi), hogy a történetiség v o natkozásában is csalha­ om nibus traditionibus. D an tu r enim traditiones histo­ tatlan ság ró l beszéljünk. E b b en az esetben viszont K álvin tu d a to sa n csak az em berek m u nkájáról be­ ricae e t rituales; item divinae e t apostolicae, id est dogm ata a Christo et apostolis tra d ita ; sed qu aeritu r szél, m in t szükséges és term észetes dologról; figyeljük meg, hogy m ennyire hiányoznak i t t azok a kijelenté­ de trad itio n ib u s dogm aticis et ethicis, an ta les den tu r sek, am elyek a ta n m egbízhatóságára vonatkoz­ p raeter Scripturam , quod negam us.” V ajon tényleg tú l merész a genfi tudós, vagy egyszerűen követi P ál apos­ ta k ! „ . . . u t continuo progressu doctrinae veritas to lt, m iszerint sok m inden „árn y ék k á” le tt (pl. saeculis om nibus superstes m aneret in m undo, eadem Kol 2,17)? Az elv kétségtelenül P áltó l szárm azik; de oracula, quae deposuerat apud patres, quasi publicis bizonyos merészség is v an a dologban, hiszen a princí­ tab u lis consignata esse vo lu it.” K álvin ugyancsak az In stitu tio I. k ö tetéb en „ tra d á ló kezekről” beszél; az pium im m ár általános, nem szorítkozik a k é t szövet­ ség kapcsolatára. A kiváló rendszerező J . Heidegger ellentét a tanokhoz képest (aholis Isten a Szentírás M edullájában (1696) sikerrel kísérli meg megfogal­ szerzőjeként szerepel K álv in teológiájában) tö b b m int m azni a közös reform átus álláspontot, am ikor különb­ feltűnő. E z a fölfogás szintén nem m a ra d t h a tá s nél­ séget tesz a Szentírás esszenciális és integrális tökéle­ k ül, sőt a klasszikus reform átus dogm atik ában állandó polgárjogot n y e rt a K álvin u tá n i századokban. A re­ tessége k ö zö tt: jóllehet k ö z tu d o tt, hogy a Biblia bizo­ nyos részei a trad álás folyam án elvesztek, a hozzánk form átus ortodoxia klasszikus m űve, „az időközben tényleges uralom ra ju to tt kálvinizm us jelentős em­ e lju to tt kán o n teljesen elegendő az üdvösségre, ill. az léke” (O. Ritschl), a Leideni Szinopszis to v áb b részle­ Isten megismerésére. Ím e: a tö rté n e ti akcidentalitás elismerése m ellett láth a tó a dogm atikai tökéletesség tezi a k álv in ista álláspontot, b á r meglepő, hogy ezen képviselete. A Szentlélek m űködését term észetesen az a tételen sem m ilyen lényegi v á lto z ta tá st nem eszkö­ akcidentalitás sem zárja ki, sőt — hiszen az essentialis zöl: „Scriptores non sem per m ere p a th ētik ōs, passive, sed et euergētik ōs, effective se h ab u eru n t, u t qui et perfectio g a ran tálv a van! — megerősíti. Milyen képpel ajándékozzák meg ezek az idézetek a ingenium m entisque agitationem et discursum et figyelmes olvasót? A reform átus p a le tta term észetesen m em oriam , dispositionem et ordinem stylum que suum széles, mégis szembeszökő az a tö rté n e ti érzék, am ely (unde scriptionum in iis diversitas) ad h ib u eru n t” K álvintól Heideggerig, sőt to v áb b is végigvonul a re­ (1625). T alán an n y i lehet i t t meglepő, hogy az emberi form átus dogm atikusokon. E z a tö rté n e ti érzék végig h o zzájárulást ez az álláspont kissé hosszadalm asan

298

különbséget tu d ten n i az esszenciális (dogm atikai) és csak illusztrálná is (fordítva pedig még elgondolni is abszurd lenne!). kontigenciális között, s feltűnő m ódon kerülte ann ak Úgy tű n ik , ezzel lezárhatnék a vizsgálódást. H iba m ateriális elh atáro lását (T urretinus is m egm arad a lenne azonban m egállnunk o tt, ahol a m ateriális föl­ példálózás m ellett, l. fentebb). Az egység fe n n tartása m érés negatív eredm ényre v e z e te tt; vajon hogyan érdekében legmesszebbre ta lá n a holland reform átusok jelentkezik a krisztológiai analógia a reform átorok m entek a Szentlélek ihletésének hangsúlyozásában. inspirációtanának horizontján? M agyarul: összeegyez­ A Voetius-féle inspirációtan (quod ad rem e t quod ad phrasin) azonban legmerészebb in terp retációjában te th e tő a reform átus ta n ítá s a Szentírás tekintélyéről sem állh at a verbális inspiráció szolgálatában (hogy ezzel a krisztológiai analógiával vagy sem? m ennyire az egység megőrzéséről v a n szó V oetiusnál Ism ét azzal kell kezdenünk, hogy K álvin esetében is, a rra mi sem jellem zőbb, m in t hogy u g y an abban a a Szentírás tekintélyének nem a krisztológia áll a h á t­ m o n d atb an szerepel az em phatikus to ta S criptura terében, hanem in k áb b a pneum atológia, a Szentlélek kifejezés). m űködése, ill. tekintélye. „U gyanaz a Lélek, am elyik a próféták száján keresztül szólt, kell behatoljon szí­ A kifinom ult tö rté n e ti érzék, a különbségtétel („distingue in te r rem ipsam seu m a teriam e t conten­ vünkbe, hogy meggyőzzön bennünket, m ennyire isteni eredetű volt küldetésük” — m agyarázza a R eform á­ tu m huius S cripturae” — V oetius), ill. a dialektikus kapcsolat e k e ttő k ö zö tt, olyan jellegzetesség, am ely to r É zs 59,21-et. J . H eidegger hasonló n y ila tk o z a tá t fájdalm asan deficites a X X . század reform átusságá­ fentebb m ár idéztük. T ag ad h atatlan , hogy a reform á­ tu s teológusok gondolkodásában a krisztológiának ban. V ajon összefügg ez a reform átus ö n tu d a t h áttérb e központi szerepe van. Mégis a fentebbi idézetek her­ szorulásával? 3. K i kell té rn ü n k még egy olyan tém akörre, am ely m eneutikai képzetétől kissé táv o l áll a parallelizm us Jézus K risztus k ettő s term észetétől; a Szentlélek az, az u tóbbi időben többször foglalkoztatta egyházunk ta g ja it: a krisztológiai analógiára a Szentírás te k in té ­ Aki a p ró fé tá k at szólásra in d íto tta , s Ő reprodukálja lyének m egindoklásában. Az analógia kétségkívül csá­ az olvasóban u g yanazt a kijelentéshelyzetet. H a ehhez bító, hiszen az em beri és isteni jelleg keveredése te r­ közelíteném Jézus K risztus k e ttő s term észetének a tiu m com parationisként jelen v a n ; K risztus bűn nél­ dogm áját, úgy a parallel csak az t eredm ényezhetné, hogy a m in t az Ige Jézus K risztusban te ste t ö ltö tt, k ü l volt tökéletes em ber — a Szentírás pedig tévedés úgy a Szentlélek a Szentírásban inkarnálódik. Az ered­ nélkül tökéletes em beri beszéd. Az analógia fokozható m ény i t t egy olyan tétel, am ely (m egfogalm azva vagy a „m egkülönböztethető és elv álaszth atatlan ” to v áb b i kritérium ával. Az „ Is te n Igéje” kifejezés to v áb b szé­ m egfogalm azatlanul) állandóan visszakísért a fu n d a­ m entalista gondolkozásban, s szöges ellentétben áll a lesíti az átfedés terü letét. Így a z tá n aligha csoda, ha a klasszikus reform átus gondolkozással (pl. a fentebb az analógia nagy népszerűségnek örvend, protestáns posztulált tö rté n e ti érzékenységgel). E m berek tö rté ­ fundam en talisták körében szélesen elterjedt, de a pápa neti kontigenciájáról beszélhetünk — de a Szentléleké­ is szívesen űz vele rosszul sikerült protestantizm usk o k e tte t (X II. Pius a D ivina A fflante Spiritu c. ről?! H a pedig ezt a kontingenciát elhagyjuk, ak kor vészesen közeledtünk a doketizm us felé. A reform átus enciklikában); legújabban k é t teológiai ta n á ru n k is fölhasználta ezt az analógiát — jóllehet igen vissza­ dogm atikusok a res és phrasis (Voetius), verbum in te r­ num , ill. externum (Heidegger), agraphon, ill. engra­ fogottan, csupán általános u ta lá sk é n t (Bolyki Ján o s phon (T urretinus) különbségtételei m ind ezt k ív án ­ és Szűcs Ferenc, a Szószék és k ate d ra . T anulm ányok já k elkerülni, így éppenséggel ellenkező irán y b a mo­ Dr. T ó th K álm án professzor tiszteletére, B udapest, zognak, m in t a krisztológiai alapú Szentírás-tan. 1987, c. kötetben). Jelenlegi kérdésfeltevésünk persze nem az, hogy v ajo n m ennyiben helyes vagy heretikus A krisztológiai analógia a Szentírás tekintélyének ez az analógia, hanem elsősorban az, hogy a reform á­ vonatkozásában nem reform átus eredetű, sőt ellenté­ tu s dogm atikában hol v a n a helye, hogyan viszonyul­ te s irán y b a m u ta t, m in t a reform átus dogm a fejlődése. ta k hozzá a klasszikusok — az analógia herm eneutikai E z persze nem föltétlenül azt jelenti, hogy alap jáb an jelentősége csak m ásodlagos lesz. véve elvetendő, hibás gondolkodás; hiszen még refor­ A válasz első fele negatív. E z a ta n nem reform átus m átu s teológus is van, aki — h a nagyon óvatosan és eredetű! H a a Szentírás tek in tély e Jézus K risztussal visszafogottan is — él ezzel az analógiával (T. F . Torrance). A zonkívül pedig „egy analógiától nem k í­ összefüggésben szerepel a reform átus dogm atika v á n h a tju k meg, hogy több legyen, m in t am i: neveze­ klasszikusainál, úgy ez elsősorban egyfajta hitbeli m eggyőződést fejez ki, de végig az analógia fidei tesen egy analógia” (R. Smend). T e h á t: fel kell m érni az analógia használhatósági terü le tét, ill. h a tá ra it. égisze a la tt áll: „A gnitio Christi v era et integra to ta m sacrae S cripturae et ecclesiae doctrinam com prehen­ I t t is józanságra és óvatosságra kell intenem . Első d it” (Z. U rsinus, Loci theologici, 1562). Sem a fölfogás, igen kom oly m egfontolásunk az kell legyen, hogy a sem a funkció nem változik közel m ásfél évszázadon chalcedoni dogm ának Jézus K risztus k ettő s term észe­ á t: J . Coccejus, Sum m a theologiae c. m u n k ájáb an téről a legkevésbé sem az volt a feladata, hogy a Szent­ (1665) a H eidelbergi K T -ra u ta l: „Ideo etiam recte írás értelm ezéséről is általános ta n ítá s t adjon. A Szent­ catechesis in prim a quaetione sum m am consolatis, írás k ettő s term észetének reform átus posztulálásánál quae in v ita e t in m orte anim am fulciat, p roponit: pedig elsősorban herm eneutikai kérdések já tsz o tta k quod sim us Iesu Christi fidelissimi Dom ini nostri” ; szerepet, s a krisztológia (a kérdés chalcedoni értelm é­ ez tá rsu l a Szentírás mellé ala p ja k é n t a hitnek. ben) m ár régen nem jele n te tt problém át. A k e ttő („F u n d am en tu m non u n o modo dicitur in S criptura.” ) analógiába állítása pedig egy harm adik, az előző k e t­ E ttő l eltérő funkcióval csak olyan helyek bírnak, ahol tő tő l radikálisan különböző tö rté n e ti helyzet: az egy­ Jézus K risztus em lítése a Szenthárom ság k edvéért ház csalhatatlanságának, Szentírás fölötti tek in tély é­ tö rtén ik . J ó példa erre Coccejus id ézett m űve: „H o ­ nek hiánya okozta az t a v ák uum ot, am ely kitöltésére ru m librorum au cto r e t d a to r est Deus (non ta n tu m valóban alkalm asnak tű n ik a krisztológiai m egala­ P a te r sed et Filius), qui iussit eos scribi et per Spiritum pozottságú Szentírás-tan. E z viszont in kább róm ai suum in sp ira v it. . . ” O lyan összefüggésben pedig katolikus elhajlás a protestantizm uson belül; a te k in ­ m indez nem fordul elő, hogy a Szentírás tek in tély ét té ly hiánya okozta feszültséget helyesebb fö n n ta rta n i, Jézus K risztus k ettő s term észete indokolná vagy a k ár m ert ösztönző erővé v álh at. B árhogy legyen is: a

299

do g m atörténetben száz és ezer esztendőket ugrálni bün tetlen ü l nem lehet, a belső összefüggésekre kell rá m u ta tn i, s bizony kérdéses, hogy a mi esetünkben ilyenről beszélhetünk-e. Csupán retorikai kérdés lehet az, hogy v ajo n (per analogiam ) ki állítaná, hogy a Szentírásnak „em beri és isteni hypostasisa” v an ? A jelen sorok szerzője az íro tt Ige és a te stté lett Ige k ö zö tt óriási különbségeket lát, am elyeket a krisz­ tológiai analógia elmos. Pedig ezek nélkülözhetetlen részei a keresztyén h itn ek (s nem csak a reform átus­ nak). A B iblia például kiem eli a te stté le tt Ige m indenek fölött való v o ltá t, expressis verbis fölé helyezi m in­ dennek, így az Íro tt Igének is (l. Zsid 1,1—3). E nnek a minőségi plusznak a m egfogalm azása nem nehéz, viszont an n ál súlyosabb dogm atikai tétel: Jézus K risztus, a te s tté le tt Ige ephapax, míg az Ír o tt Ige — l. K álv in felfogását — m egism ételhető sőt meg­ ism étlendő. T ovább m enve m o n d h atju k , hogy a Szent­ írás Isten Igéjévé csak a Szentlélek h a tása a la tt válik (egyébként nem különbözne a többi írástól), míg ez a m egkötés Jézus K risztus esetében nem áll fenn; az Ír o tt Ige szükségszerűen relációkban mozog, míg a te stté le tt Ige abszolút. E nnek k o n k rét, m indennapi következm énye az, hogy m i az Íro tt Igével kezünkben

is csak tü k ö r által hom ályosan látu n k , s ha a Szentlé­ lek m egvilágítja is az elm énket egy-egy bibliai passzus vonatkozásában, akkor is csak rész szerint v an ben­ nünk az ism eret. Jézus K risztusban azonban színről színre lá tá st és teljességet kapunk. T ovábbá: a jelen sorok írója úgy véli, hogy az alapvető különbség ta lá n mégsem az emberi és isteni jelleg k ö zö tt van (lega­ lábbis a Biblia szám ára nem ez a hangsúlyos), hiszen a k ettő még lehet közösségben egymással. A döntő különbség a szövetséget létrehozó I sten és a szövetség feltételeit áthágó em ber k ö zött van. Más szóval: érde­ kes lenne elhagyni a m etafizikai kateg ó riák at és he­ ly ettü k üdvtö rtén etiek et használni! Végül szabadjon m egjegyeznem, hogy a diszkusszió e tém ájáv al a reform átus egyházban hosszú és fájdal­ m as v ita is folyt m ár; ez a v ita bizonyos eredm ények­ hez is vezetett. Lehetséges, hogy ezek az eredm ények sokak szám ára nem m egnyugtatók, m inden bizonnyal továbbfejlesztésre szorulnak. Az eredm ények mögé azonban visszam enni nem lehet, sőt a v itá t — a m aga fájdalm as m ódján — megism ételni rendkívül súlyos h iba volna. Karasszon István

V ILÁ G SZEM LE A nemzetközi ökumenikus ifjúsági munka teológiai felismerései A nem zetközi ökum enikus ifjúsági m u nkában hang­ súlyos tém ák és az ezekkel a tém ák k al kapcsolatos teológiai felismerések felvonultatása elő tt szükséges e m unka n éh án y jellem zőjére röviden utalni. E nnek az írásnak a szerzője közel ö t éve a k tív a n részt vesz az Európai Ö kum enikus Ifjúsági Tanács (Ecum enical Y o u th Council in Europe) m u n k ájáb an , ezért e sorok írása közben elsősorban az itt szerzett ta p aszta lataira és az EY CE közösségében az em lített időszakban hangsúlyossá v á lt tém ák ra, teológiai felismerésekre szorítkozik. Szükséges m egem líteni, hogy számos más európai és E u ró p án kívüli ökum enikus ifjúsági szer­ vezet, illetve mozgalom is jelentős m u n k á t végez. Az ezekkel való együttm űködés ta p a sz ta la ta azt m u ta tja , hogy a későbbiekben tárg y alásra kerülő tém ák jelentős része hangsúlyos a többi ökum enikus ifjúsági szervezet, illetve mozgalom m u n k ájáb an is, azonban ezek ném e­ lyike m ás hangsúllyal jelentkezik, illetve találh ató k olyan tém ák is, am elyek itt nem kerülnek b em uta­ tásra. Az E urópai Ökum enikus Ifjúsági T anács közösségé­ nek m u n k ájáb an m integy huszonöt európai országból (K elet- és N yugat-E urópából, Skandináviából és L atin-E urópából) vesznek részt p rotestáns, orthodox és róm ai katolikus fiatalok. E m u n k a egyik sajátos­ sága, hogy ebben nem esik hangsúly azokra a tém ák ra és m unkaterületekre, am elyeket a felekezeti ifjúsági m unka foglal m agába. A tem atik u s ösztönzések sok­ k al inkább a nem zeti ökum enikus ifjúsági m unka és az ökum enikus mozgalom egésze felől érkeznek. A nem zetközi ökum enikus ifjúsági m u nka nagyobb­ részt a 18 és 30 év közötti fiatalok és a velük foglalkozó ifjúsági vezetők felé irányul. E zért fontos, hogy azzal a szem lélettel közelítsük meg az ebben résztvevőket,

300

am elyet egy ökum enikus csoport a következőképpen fogalm azott meg: „A z ifjúságot nem kellene egy k ü ­ lönleges kategóriának tekinteni — ők teljes m értékben részei Isten népének. Ők nem is a ,holnap egyháza’, hanem a m ai egyház tagjai. Nem korlátozhatók az ún. ifjúsági problém ákra, hanem m in t a h it egyetemes kö­ zösségének részei szembesülnek az em beriséget m a érintő összes problém ával.” (Bangalore-i K onferencia, H it- és E gyházszervezeti B izottság, 1978. augusztus, a 10-es számú m unkacsoport beszámolójából.) A teljesség igénye nélkül, csak a fontosabb tém ák kerü lh etn ek itt b em utatásra. Az írás címéből adódóan a különböző tém ák k al kapcsolatban elsősorban arra az alapra, azokra a teológiai felismerésekre kerül a hangsúly, am elyek a kiindulópontot jelölik meg a nem zetközi ökum enikus ifjúsági m unka szám ára. R észvétel A részvétel (participation) szó ab ban az értelem ben, ahogy azt m a használjuk, nem a Bibliából szárm azik, s nem is a teológiai gondolkozás term éke. Lényegi ér­ tel m ét illetően azonban m aga a gondolat m egtalál­ h a tó a bibliai könyvekben és az egyházi dogm ában. Az Ószövetségben Isten részvétele az emberi életben a szövetségben ju t kifejezésre. E z a szövetség kizáró­ lagos. A B ibliában azonban később kiszélesedik az Is­ te n népének a jelentése addig a pontig, ahol végül is m inden behatároltságtól m entesen „O ikum ene” -vé válik. A szövetségi hűség és az ezzel kapcsolatos kö te­ lezettségek azonban állandóak m aradnak. Isten az irá n ta való őszinteségünket és hűségünket az egymás iránti őszinteségünk és hűségünk alapján méri. Ami­

kor a közösségben és a társad alo m b an való részvétel­ ről beszélünk, tu d a tá b a n kell lennünk e részvétel ko­ m oly következm ényeinek. E gy szövetségbe lépünk be, ahol egym áshoz vagyunk k ö tv e és ahol nem rázh atju k le felelősségünket. G ondoljunk a h ázastársak n ak a h á­ zasságban való egym ás irán ti felelősségére és azokra a kötelezettségekre, am elyeket az egyház ennek a szö­ vetségnek tu lajd o n ít. E z t a p éld át alkalm azhatjuk az élet m ás területeire is, ahol egy kölcsönös k ö telezett­ ség alap ján függőségi helyzetben vagyunk. Isten szándékának, hogy az emberi élet részese le­ gyen, a te s tté létel a következm énye. E bből követke­ zően a részvétel a p artn errel való azonosulást is jelenti. Ez az azonosulás m agában foglalja a m agunk feláldo­ zásának a kock ázatát. E b b en az értelem ben a részvé­ tel azt jelenti, hogy m egpróbálunk részévé válni an­ nak, am ihez kötődni ak aru n k . E z kockázatos, mivel sebezhetővé tesz benn ü n k et egészen a m agunk felál­ dozásának a pontjáig. A zonban, h a ez a szem pont hiányzik a részesedéssel kapcsolatos koncepciónkból, akkor a spirituális dim enzió is hiányzik. A korai keresztyénség idejétől kezdve Iste n t nem egy személynek, hanem közösségnek gondolták. T ár­ sas viszony, közösség, kölcsönös kötelezettség: ezek jellemzik Isten ü n k et. Az orthodox egyház ikonográfiá­ já b a n ez tisztáb b an ju t kifejezésre, m in t a mi nyugati egyházi hagyom ányunkban. K övetkezésképpen, kö­ zösség és társas viszony kell, hogy jellemezzék a ke­ resztyén életet is. N em lehetséges elkülönülten Iste n t felismerni és Jézus K risztusban h ite t találni. Csak a kötelezettséget vállaló h it az élő. Az em ber csak akkor Iste n képe, h a része egy közösségnek. P ál apostol a Jézus h alálában és feltám adásában való részesedésként írja le a keresztyén életet. E z a gyengeségben és a segítség nélküliségben való részese­ dést is jelenti, csakúgy, m int az életben és az erőben való részesedést. Az 1K or 13-ban leírja, hogy a keresz­ ty én élet üres, ha az em ber nem n y ito tt a K risztusban és a közösség által képviselt K risztus testéb en való részesedésre. A közösség életében való részvétel nem egy n y ito tt lehetőség, am elyet v á laszth atu n k vagy el­ veth etü n k , hanem a keresztyén élet nélkülözhetetlen része. A keresztség a részvétel sákram entum a. A ke­ resztyén szeretetet csak a részvétel által tu d ju k meg­ tapasztalni. A részvétel: közösség terem tés és sohasem csupán az egyén joga. E zért a m ásik fél irá n ti kötelességeket és felelősséget is m agában foglalja. A részvétel: részesedés a gyöngeségben és az erőtlenségben, csakúgy, m in t a hatalom ban és a döntés hozatalban. E m berekről van szó, akik e g y ü tt v an n ak egy közösségben ahelyett, hogy egym ásnak ellenszegülnének. A részesedés ellen­ té te a rivalizálás. Az egyház nem csupán belsőképpen kell, hogy megélje a K risztussal való k ap csolatát, hanem külsőképpen is kell, hogy képviselje azt, oly módon, hogy m eggazdagítsa a tá g a b b értelem ben v e tt közösség életét. A m u n k a értéke A tap a sz ta la t azt m u ta tja , hogy az em beri élet szo­ rosan kapcsolódik a m unkához. Az em ber önbizalm a, m éltósága, társadalm i helyzete és ebből következően személyének in teg ritása nagyon is függ m unkájától. A keresztyén m unkaszem lélet a terem tés tö rté n e t­ ből ered. Term észetes k ö rn y ezetét Isten tő l k a p ja az em ber, hogy őrizze és fejlessze azt. A világnak ez a form álása a m u n k a igazi jelentősége. Az em ber felelős te tte ié rt Iste n elő tt és az em beri közösségben. Isten terem tésbeli m u n k atársa és ezért is felelős m agáért és

a közösségért. A m unka jelentőséggel bír, de mégsem jelenti az élet egészét. K i kell, hogy egészüljön a pihe­ néssel és a jól-lét örömével. A terem tés tö rtén etb en Isten a m unkás. Az em ber Isten képére van terem tve, bár ezt eltorzítja a bűn és az elidegenedés. E nnek ellenére az em berben m egvan az a képesség, hogy terem tő m ódon alkosson a közös­ ségben és környezetében. Jézus K risztus felszabadító ereje is ezt m unkálja. Az em ber arra h iv a to tt, hogy Isten m u n k atársa legyen és, hogy harm óniát hozzon a földre. Sok m unka szükségtelen fáradságot is m agába foglal: az Ú j Terem tés nem fogja a m unka m egszűntét jelenteni, hanem a munkavégzéssel összefüggő szenve­ déstől való szabadulást. A keresztyén m unkaetika a m u n k á t aszerint kell, hogy értékelje, hogy az hozzájárul-e az emberi közös­ ség és az egyén életének kiteljesedéséhez. A m u n k á t az élet egésze, a k reativitás, a p roduktivitás és az ön­ megvalósítás szem pontjából is kell nézze. A m unkavégzés következtében nem szabad, hogy a term észet, a term észeti kincsek és az életfeltételek ve­ szélybe kerüljenek. A m unkakövetelm ények figyelembe kell hogy vegyék az em ber fizikai és érzelmi sajátos­ ságait, ösztönzőleg kell hassanak az em beri képességek kifejlesztésére. A m unka szervezése lehetővé kell, hogy tegye a dem okratikus ellenőrzést. A m u nkának ösztö­ nöznie kell az em bereket a békére és az igazságos­ ságra. Csak kevés m unkahely felel meg ezeknek a követel­ m ényeknek. A keresztyéneknek is azon kell fáradoz­ niuk, hogy a m unkahelyi környezet megfeleljen ezek­ nek az emberi feltételeknek, s hogy ezáltal a m unka valóban az em beri élet teljesebbé tételének eszköze legyen, s ne stru k tú rá k és gazdasági kényszerek u ral­ já k az em bert. A terem tett világ ért való fele lő ssé g Hosszú ideig az em ber és a term észet kapcsolatának té m ája nem volt több, m int egy ártatlan , rom antikus tém a. E z a tém a azonban döntő fontosságúvá v ált az energiaforrások ko rláto zo tt volta, a term észet beszeny­ nyezése és az ökológiai egyensúly felborulásának ve­ szélye m iatt. A nyugati civilizáció és vele eg y ü tt a nyugati keresztyénség is nem kis m értékben bűnös e problém ák m egléte és m értéke tekintetében. A teológiában általáb an nem a term észetről, hanem a te re m te tt világról beszélünk. A te re m te tt világ em­ beren kívüli része is Isten tő l való. A terem tésbeli ren­ deltetése szerint az em ber nem tulajdonosa a te re m te tt világnak, hanem „stew ard” -ja, felelős gondnoka. K u ltú rán k b an a term észetet inkább kizsákm ányo­ landó rabszolgaként, vagy ellenségként te k in te ttü k , nem ismerve fel az em ber és a term észet kapcsolatá­ ban jelentkező kölcsönösséget. A zsidó—keresztyén tradíciónak az az ideológiává te t t eleme, hogy az em­ ber uralkodik a term észet fölött, nagym értékben hozzájárult a term észet felelőtlen kizsákm ányolásá­ hoz és a jelenlegi ökológiai krízishez. Meg kell, hogy szabaduljunk a ttó l a kényszertől, hogy m indent a h a ­ szon m értékével m érjünk. Anélkül, hogy búcsút m on­ d anánk a technikai haladásnak, a hasznosságon tú l kell látn u n k . Meg kell tan u ln u n k a term észetet, m int b a rá to t értékelni. A zsidó—keresztyén terem téstö rtén et szekularizálja a te re m te tt világot és az em bert teszi a legfőbb mes­ terré. Amíg az em bert term észetes korlátok ta rto ttá k vissza attó l, hogy a term észetet jóvátehetetlenül tönkretegye, addig a terem téstörténetre é p íte tt ideo­

301

lógia hasznos volt az emberiség szám ára, de a m egnö­ v ek ed ett és végül a k o rlátlan technikai lehetőségek világában ú jra szükségessé v á lt, hogy m egtaláljuk a hatalom m al való élés bölcsességét. A term észethez való rom antikus odafordulás m a m ár nem lehetséges. E zért a világ realitását elfogadva kell dolgozzunk, azzal a reménységgel, am elyet a ke­ reszt ad nekünk, am ely az élet fája szám unkra. K é­ szen kell legyünk arra, hogy szám ot vessünk eddigi életstílusunk következm ényeivel és meg kell ta n u l­ ju k — képzeletünket és k re a tiv itá su n k at is igénybe véve —, hogy a rendelkezésünkre álló lehetőségeket felelősen használjuk és hogy korlátozzuk a term észet készleteinek kizsákm ányolását. A Biblia összefüggést lá t aközött, am i a term észet világában tö rtén ik és am it az em berek tesznek. Talán prim itívnek tű n ik , hogy a tövis és a bogáncs összefügg az em ber bűnével, azonban a bűn az em ber egész egzisztenciáját fenyegeti. A te re m te tt világ lázad az em ber által alkalm azott erőszak ellen. Az em beri k i­ zsákm ányolás m ia tt sivataggá lesz a föld, a messiási uralom a term észet m egújulását is m agával hozza. Isten tisztelet Teológiai szinten az istentisztelet az ökum enikus té m á k egyik legnehezebbike. U gyanakkor a gyakor­ la ti ifjúsági m u n k áb an az istentisztelet gyakorlata sokszor problém át jelen t a fiatalok szám ára. A keresztyén istentisztelet k ö zéppontjában a Jézus K risztusról, m in t Ú rról és M egváltóról való h itv allá­ su n k áll. E nnek a h itvallásnak biblikusnak kell lennie. Jézu s K risztus közösségeként jö v ü n k össze az istentiszteletre. Az istentisztelet része an n ak a k ö telezett­ ségnek, hogy Iste n t és az em beriséget szolgáljuk. Az istentiszteletnek hozzá kell járu ln ia a fiataloknak a Jézu s K risztus nevében való, az egymás m élyebb meg­ értésére és teljesebb elfogadására törekvő ökum enikus közössége építéséhez. Az Ú jszövetségben az istentisztelet sokkal több, m in t liturgikus történés. Az igaz istentiszteletben oda­ szán ju k m ag u n k at „élő és szent áldozatul, am ely te t­ szik az Isten n ek ” (Róm 12,1). Az istentisztelet Iste n ­ nek a d o tt válaszunk az élet egészére nézve, és m in t ilyen, része an n ak a m egváltozásnak, am elyet a R ó m 12,2 ír le. E z az Isten országának új élete. Az egy­ h ázain k b an folyó istentiszteletet ebbe az összefüg­ gésbe kell belehelyeznünk. Így é rtjü k meg, hogy egyházaink közül sokban az istentisztelet m iért v e sz te tt a jelentőségéből. Sok he­ lyen széles k ö rű az elégedetlenség az istentisztelet tradicionális form áival szemben, m e rt nem teszik le­ hetővé az em berek k ö zö tti valóságos kapcsolatok lé tre jö tté t és m e rt nem veszik tudom ásul h itü n k n ek a m indennapi élet tap asztalatáh o z való viszonyításának valóságos problém áját. Ú gy tű n ik , hogy az orthodox egyházakban a fia ta ­ loknak nincsenek ilyen problém áik, ta lá n m ert hagyo­ m ányuk oly szorosan össze v a n k ö tv e a családdal és a közösségi élettel és a társad alm i változások kevésbé h a tn a k rá. U gyanakkor azok az egyházak, am elyek a k tív a b b a k a társad alm i és politikai kérdésekben az egyházi kereteken kívül, nem n y ú jta n a k hasonló fo­ lyam atosságot és it t az új nem zedékek új m ódon élik meg h itü k et. A fiatalok ez u tó b b i esetben nem örököl­ nek egyszerűen egy hagyom ányt, különösen, ha ellen­ té te t lá tn a k aközött, am it egyházi em berek az isten­ tiszteleten m ondanak, és am it m indennapi életükben tesznek.

302

Az a feladatunk, hogy eg yütt ta rtsu k az istentiszte­ le t e kétféle értelm ezését: az egész élet Istennek ajá n ­ lását és az egyház istentiszteletét, am int az az im ád­ ságban és az ünneplésben válaszol az élet kérdéseire és erőt kap Istentől. Az összefüggést illetően a vélem ények különböznek. V annak, különösen az orthodoxok, akik a liturgiában lá tjá k az istentisztelet legm agasabb form áját, és a z t a legfontosabb szolgálatot, am elyet a keresztyének Is­ ten n ek felaján lh atn ak ; m ások szám ára az istentiszte­ let sajátos válasz, am ely sajátos kötelezettség válla­ lásban nyilvánul meg; m egint m ások szám ára az isten ­ tisztelet sakram entális, vagy szimbolikus kifejezése a h it közössége e világban való m unkálkodásának. A szekularizm us, am ely Isten nélkül lá tja a világot, és a spiritualizm us, am ely a keresztyén evangélium ot individualista spiritualitássá szűkíti le, és a világból való meneküléshez vezet, k é t olyan álláspont, am ely elfogadhatatlan az istentisztelettel kapcsolatos teoló­ giai felismerések alapján. Az ökum enikus ifjúsági m unka lehetőséget ad a fele­ kezeti határo k o n túli találkozásokra. M egosztottsá­ gunk időnként félreértéseket és csalódást is okozhat, de ugyanakkor ta n u lh a tu n k is egym ástól. Az isten­ tisztelet értelm ezésében és gy ak o rlatáb an jelentkező különbségek arra intenek, hogy tiszteljük egym ást, hogy „m egfeszített” (keresztre feszített) és nem „k e­ resztes h a d já ra to t viselő” értelem m el közeledjünk egymáshoz. Fel kell derítsük, hogy a különbségek a k u ltú ra , a hagyom ány vagy a ta n különbségei. Isten ­ tiszteleti hagyom ányainkkal meg kell gazdagítsuk egym ást és to v áb b ra is beszélnünk kell azokról a problé­ m ákról, amelyek m egakadályoznak abban, hogy kö­ zösen vegyünk úrvacsorát. B é ke A bibliai üzenet alap ján a keresztyéneknek m inden­ k o r a békéért m unkálkodók élcsapatában k ellett volna lenni. De a konstantinuszi korszak óta, a keresztyén­ ségnek az állam általi elismerése, és állam vallássá tétele óta, az egyházak szentesítették a háb o rú t, vagy m in t elkerülhetetlen rosszat fogadták el, m int bűnös világunknak kitörölhetetlen részét. A h áb o rú t az em­ beri élethez tarto zó n ak te k in te tté k és a keresztyének etikai kérdése ez v o lt: hogyan kell viselkedni a háb o rú ­ ban? A zt a néhány keresztyén csoportot, am ely Istennek az igazságossággal és békével kapcsolatos üzenetét kom olyan v e tte, m in t világunk szám ára szóló üzene­ te t, és akik e szerint a k a rta k élni, álm odóknak és val­ lásos fanatikusoknak n y ilv án íto tták , és kiűzték őket az egyházból. A békét a halálon túli élettel kapcsolatos ígéretnek ta rto ttá k , vagy az em ber belső, lelki állapotának. A boldog-m ondásokat is így m agyarázták. „Boldogok, akik békét terem tenek, m ert ők Isten fiainak neveztet­ nek” (Mt 5,9). A békés kinézetű, a barátságos jellem ­ vonással rendelkező em bereket te k in te tté k az isteni ígéret letétem ényeseinek. A M t 5,9 individualisztikus, befelé néző m ag yarázata u tó h a tá sa k é n t még m indig sok keresztyén gondolja, hogy a békés nézet m agától to v áb b hullám zik és lehetővé teszi a világ békéjét. Elfelejtik, hogy világunkat gazdasági stru k tú rá k , gazdasági és politikai erők egyensúlya határozzák meg, am elyeket egyének jó in d u lata nem v á lto z ta th a t meg, csupán sokak politikai küzdelm e. A keresztyének egy m ásik csoportja legalább a m aga szám ára meg a k a rja ta rta n i a jó lelkiism eretet és ezért

m egtagadja az erőszak alkalm azásának m indenféle form áját. Ők azt felejtik el, hogy a történelem ben ta ­ láljuk m ag u n k at, és így m indig küzdelm ekben, és ezért m indig az elő tt a kérdés elő tt állunk, hogy k it akaru n k tám ogatni, és melyek az ehhez megfelelő esz­ közök. Az Ó szövetségben a „salom ” ígérete egy örökös ki­ hívás arra, hogy Izrael népe körében, v alam in t a né­ pek és em berek k ö zö tt a kapcsolatok oly m ódon for­ m álódjanak, hogy igazságosak legyenek, hozzájárul­ ja n a k a jól-léthez, egészséghez, az em beri boldogulás­ hoz, hogy m eggazdagítsák az életet. A béke, am elyet Isten ad, lehetővé teszi szám unkra, hogy így éljünk. A m ikor Jézus boldognak nevezi azokat, akik békét terem tenek, akk o r ezt a béke ószövetségi értelm e alap­ já n teszi. A békét terem tők azok, akik kom olyan ve­ szik az Isten „salom ” -jának ígéretét, és akik élni és m egvalósítani a k a rjá k azt. A szám unkra fontos kérdések m a így h an g zan ak: m it kell tegyek, m it teh etek a békéért? K inek a szám ára igaz ígéret a békesség? K ik a békességet terem tő k ? A töm egpusztító fegyverek széles k örű elterjedése apokaliptikus fenyegetést jelen t az egész te re m te tt vi­ lág szám ára. E n n ek a helyzetnek a to v áb b rom lása el­ kerülhetetlennek látszik, ugyanakkor m ind többen döbbennek rá a veszélyre, és az em beri életet fenye­ gető tervekkel szembeni ellenállás is növekszik. Az ökum enikus m un k áb an a k tív fiatal keresztyé­ nek szám ára a békéért való m unkálkodás az evangé­ lium hoz való hűséget jelenti. O lyan bék ét ak arnak, am ely nem pusztán a háború h iánya, hanem Isten „salom ” -ja, am ely szociális igazságosságra épül, am ely az emberi m éltóság m egerősítése és az alapvető emberi szükségek kielégítését is m agában foglalja, am ely az evangélium ban gyökerező meggyőződés és cselekvés. Igaz az E gyházak V ilágtanácsa V I. nagyg yűlésének felismerése, hogy elérkezett az idő az egyházak szá­ m ára, hogy világosan és egyöntetűen kijelentsék: a nukleáris fegyverek gy ártása, telepítése, csakúgy, m in t haszn álata az emberiség elleni bűn, és hogy azt m ind etikai, m ind teológiai nézőpontból el kell ítélni. A béke fáján ak gyökerei: az igazságosság. Ez az összefüggés nagyobb figyelm et kell k ap jo n az egyhá­ zak békem unkájában. Az új nem zetközi gazdasági ren d ért való küzdelem , és a békéért és a leszerelésért fo ly ta to tt erőfeszítések összetartoznak, és nem v á­ laszthatók külön. B áto rító látni, hogy a különböző európai országok béke-m ozgalm ainak az em berek lelkiism erete felrázá­ sára és az erőszak m entes akciókra irányuló törekvései nincsenek h a tá s nélkül. E b b en az összefüggésben meg­ ta p a sz ta lh a tju k az ellenség szeretete bibliai p a ran ­ csának új értelm ét, tu d v a , hogy a szeretet erősebb, m in t a fegyverek ereje.

között. A szivárvány a békének és az üdvösségnek is jele. Isten nem fogja a te re m te tt világot elpusztítani, hogy hűtlenségünk m ia tt m egbüntessen bennünket. Mi vagyunk azok, akik m egbüntetjük m agunkat, ha nem m aradunk hűségesek a szövetséghez, ha felelőtle­ nül bánunk a te re m te tt világgal, am ely ránk b ízato tt. M ár m ost lá th a tju k egy lehetséges „özönvíz” jeleit, am elyet az em bervilág m aga idéz elő a m aga szám ára. R á kell m utassunk önző életstílusunk következm é­ nyeire m ind saját életünket, m ind a te re m te tt világ fennm aradását illetően, m ert ha m egtérünk, elhárít­ h a tju k a k ata sz tró fát (Jón 3). M ásokban is tu d ato sí­ ta n u n k kell, hogy Isten gondjainkra bízta bolygón­ k a t — ez fennm aradásunknak az alapja. Az óriási k á rt, am elyet a földnek okoztunk, csak úgy lehet visszafordítani, ha kevesebbet fogyasztunk, és nem egyre többet. R em énységünkben annak a városnak a képe b áto rít bennünket, am elyikben Isten lakik (Jel 21,1—5). Az emberiség megszerezte az t az erőt, amellyel a terem ­ te tt világot elp usztíthatja. Az atom bom ba feltalálása óta az emberiség b irtokában v an az az erő, amellyel egy apokalipszist tu d előidézni. Az apokalipszis an n ak a hatalom nak a m egragadását jelentené, am ely egye­ dül Istené. E bből következően a keresztyének fel­ ad ata , hogy anti-apokaliptikusok legyenek. Bizony­ ságot kell tegyünk arról a világról, am elyben Isten élhet. A békesség ézsaiási és az új Jeruzsálem jánosi látom ását, m in t élő rem énységet kell, hogy to v áb b adjuk m inden apokaliptikus fenyegetettséggel szem­ ben. Istennek a világba való jövetelét, közö ttü n k való élését kell hangsúlyozni azok felé a hívők felé, akik k é t­ ségeskednek vagy rezignálttá váltak. Isten elfogad bennünket, Jézus K risztusban meg­ bocsátja bűneinket. Ez az az új kezdet, am elyet Isten állandóan ad nekünk. E zért mi is teh e tü n k apró lépé­ seket, és fe lm u ta th atu n k kicsiny reménységj eleket, am elyek az Isten országa alapkövei. H a egyének és csoportok növekvő szám ban terem tik a reménység ki­ csiny jeleit, ak k o r elérhetjük a gondolkozás egy olyan m egváltozását, am ely sokakat érint, és am ely ta lá n a gazdasági és társadalm i-politikai gondolkodásban is változáshoz vezet. Am ikor, a k á r önkéntesen, ak á r a körülm ények kényszerítő h a tására feladjuk a túlzásba v itt fogyasztást, ez egy új fa jta szabadságot is jelen t­ h e t szám unkra. Ezen az ösvényen nem vagyunk egyedül. K eresnünk kell m ásokat, akik hasonlóan gondolkoznak m ás kö­ zösségekben, b arátain k körében, a békem ozgalom ban, ifjúsági csoportokban, m ás egyházakban. Az ökum e­ nikus m ozgalom ban párbeszédet fo ly ta th atu n k a m ás hívő közösségekhez tartozókkal. Mások kérdései által jobban tisztázódhat bennünk sa já t h itü n k és jo b b an tu d a to su lh atn a k bennünk azok a következm ények, am elyeknek ebből a hitből kell kinőni.

R em én ység az eg ész la k ott föld szá m á ra Az özönvíz u tá n Iste n szövetséget k ö tö tt Noéval, családjával, és m inden földi élőlénnyel (Gen 9,1—17). Az em bert felelőssé is te tte a terem tésért, hogy viselje g ond ját a rá b ízo tt állatoknak, növényeknek és hogy ne pazarolja el a föld nyersanyag készletét. Megígérte, hogy nem p u sz títja el többé a te re m te tt világot és az em beriséget sem. E nnek a szövetségnek a jelek ént he­ lyezte a sziv árv án y t az égre. Ma is lá th a tju k ezt a jelet. Iste n hű m arad ígéretéhez. A szivárvány összeköti az eget és a földet, országo­ k a t és kontinenseket. Színeiben visszatükröződik a népek és k u ltú rá k sokszínű sokasága. A szivárvány arra ösztönöz, hogy kössünk szövetséget a nem zetek

Ig azságosság Nem áll meggyőző válasz a rendelkezésünkre azt il­ letően, hogy ki az a tö rté n eti személy, vagy m elyik az az em bercsoport, ak it/am ely ik et deutero-Ézsaiás az Ú r szenvedő szolgájaként állít elénk (Ézs 52,13— 53,12). A keresztyén közösség k o rán összefüggésbe hozta ezt a bibliai részt Jézus szenvedésével és halálá­ val, és ez nagyon fontos szám unkra. D eutero-Ézsaiás úgy m u ta tja fel ezt a szenvedő emberi lényt, m in t Is­ te n kép ét népe előtt. Úgy szól a szenvedő szolgáról, m in t aki Iste n t képviseli. Isten, a k it csak hatalm asnak, erősnek képzeltek, ennek az em berségétől m egfosztott

303

em beri lénynek a képében jelenik meg. É s így az a k é r­ dés, hogy „V elünk v an még az Iste n ? ” visszájára for­ d u l: „Még Istennel v a g y u n k ? ” Ezzel az Istennel, aki ebben az emberségétől m egfosztott em beri lény képé­ ben m u ta tja meg m agát. A deutero-ézsaiási részt olvasva m a dél-afrikai és latin-am erikai képek villannak fel előttü nk. A névtelen szenvedés képei, a m egkínzott, m eggyilkolt és töm eg­ sírba te m e te tt ism eretlen áldozatoké. Ezek a képek állnak legközelebb a szenvedő szolga, a szenvedő K risztus képéhez. A kérdés, am ely felvetődik, nem az együttérzés, vagy a szolidaritás kérdése csupán. A kérdés az, hogy az igazság, am elyért a névtelen m ártírok m eghalnák, igazság-e szám unkra is. E lfogadjuk-e hogy bűneink és a világnak, am elyben élünk, a stru k tú rá i okozzák ezt a szenvedést. A kérdés te h á t így hangzik: akarunke ab b an az Istenben hinni, aki az ilyen névtelen szen­ vedéssel azonosítja m ag át? Az ökum enikus mozgalom egyik felfedezése a deu­ tero-ézsaiási prófécia m egdöbbentő megerősítésének látszik: az igazság u tán i vágy seholsem olyan erős, a rem énység seholsem olyan nagy és az Isten szerete­ tébe v e te tt h it seholsem olyan élő, m in t azok között, akik a legéhesebbek, legszom jasabbak, legelnyom ot­ ta b b a k , akik a legtöbbet szenvednek a szó fizikai ér­ telm ében. A faji m egkülönböztetés elsősorban a fekete, színes és ázsiai em bereknek em beri m éltóságuktól való tö r­ v én y esített m egfosztása D él-A frikában és N am íbiá­ ban. G yakran egy keresztyén „ideológia” eszközeivel védik az ap arth eid rendszert. H it kérdés m inden ke­ resztyén szám ára, hogy elítélje és a k tív a n m unkál­ k odjon a faji m egkülönböztetés ellen. M indent meg kell ten n i azért, hogy az aparth eid rendszer elszigete­ lődjék politikailag, gazdaságilag és kulturálisan, és azoknak a szervezeteknek a tám o g atására, am elyek a faji m egkülönböztetés áldozatainak em beri m éltósá­ g á t igyekeznek visszaállítani. M ásodsorban az ap arth eid azoknak az igazságtalan stru k tú rá k n a k a jelképe, am elyek em bertelen körül­ m ényeket terem tenek az em berek szám ára a világ sok részén (global apartheid). A dél-afrikai fekete em berek ügye irán ti elkötelezettség egyenes és nyil­ vánvaló következm énye az azoknak a politikai, gaz­ dasági és társadalm i erőknek az azonosítása és az elle­

nük fo ly ta to tt harc, am elyek bárhol az elnyom ás e világm éretű rendszerének részeként jelentkeznek. A g y ak o rlatban ez az alapvető emberi jogok ellen fo­ lyam atosan elk ö v etett vétségek felfedését jelenti, am i­ lyeneket pl. a transznacionális részvénytársaságok követnek el a világ m inden részén, E u ró p á t is bele­ értve. S zavunknak a felemelését jelenti ez ezek ellen a gazdasági stru k tú rá k és erők ellen sa ját részünkről csakúgy, m int távol élő testvéreinkkel való szolidari­ tásb an . É letü n k et egy alapvető igazságtalanság jellem zi: em berek és nem zetek szegénységre van n ak ítélve, és az emberi m éltóság forrását ellopják tőlük, m iala tt egy kisebbség állandóan tö b b és tö b b gazdagságot hal­ moz fel, ugyanakkor pedig a politikai a p á tia állapotába süllyed. Az európai em berek, nem zetek és egyházak többsége hasznot húz ebből az igazságtalanságból, am elyet az elnyom ás és az erőszak eszközeivel ta r ta ­ nak fönn. Az elnyom ásnak ez a bűne az, am ely nagy akadály az európai keresztyének szám ára, hogy K risz­ tu sb an növekedjenek. Az első feladat nem lehet a szegényeknek való segít­ ség felajánlása. Az igazságtalanság elleni küzdelem ­ ben az első feladat sa ját földrészünkön jelentkezik. Az ellenség: a gazdasági kizsákm ányolás központjai az európai országokban. A változás és felszabadítás elő­ ször i t t kell, hogy végbem enjen. A K risztusban való növekedés feltételezi, hogy m egtérünk ahelyett, hogy jó cselekedetekkel próbálnánk becsapni m agunkat és Isten t. Fel kell ism erjük annak a szükségét, hogy a kizsákm ányoltakkal kapcsolatos gondolkodásunkat és viselkedésünket m egváltoztassuk. A felületes jótékonykodás m en talitásában szenve­ dünk. E z gyak ran szóhasználatunkban is m eg m u tat­ kozik, am ikor fejlesztési segélyről, harm adik világról, a szegényeknek szánt adom ányról beszélünk. E z t a hozzáállást fel kell, hogy váltsa az igazi szolidaritás, am ely szükségessé teszi a fáradalm ak és az egym ás tám o g atásán ak kölcsönösségét, az anyagi és szellemi ja v a k m indent átfogó cseréjét. Több tám o g atásra v a n szükségünk az afrikai, ázsiai, L atin-am erikai és a Csendes-óceán térségének népei részéről sa já t felszaba­ dulásunk folyam atában, m in t am ennyit mi tu d u n k n y ú jtan i. Ez a fa jta m egtérés a jótékonykodástól a szolidaritáshoz döntő lépést jelent a K risztusban való növekedésben. ifj. Páll László

A Mária-év a gyakorlatban 1987. június 7-től 1988. augusztus 15-ig A Theologiai Szemle 1987 negyedik szám ában írt tanulm ányom ban b e m u ta tta m II. Ján o s Pál pápa „Redemptoris M a ter” cím ű enciklikáját, s igyekeztem a z t az egyháztörténeti, d o gm atörténeti, teológia­ tö rté n e ti összefüggésekbe beállítani. Most kerülöm az ism étléseket, nem térek vissza a m ár leírtakhoz, h a­ nem a M ária-év g y akorlati és k o n k rét kérdéseire kon­ centrálok. M indezt a teljesség igénye nélkül kell vé­ geznem. De a lényeget így is meg lehet ta lá n látni, és folyóiratunk olvasói szám ára összképet lehet n y ú j­ tani. A „Redemptoris M ater” enciklika a m ai ökum enikus helyzetben M iért éppen m ost rendelte el a p áp a — teljh ata lm á­ nál fogva — a M ária-év m e g ta rtá sá t? V olt valam i k ü ­ lönös oka erre? Ism erte a reformáció egyházainak

304

állásfoglalását. Csak nem valam iféle egyházpolitikai szem pont vezette a p á p á t? Eszköz lenne a m ariológia messzebbre tek in tő célok szolgálatában? Mit nyerhet a pápa a M ária-évvel? V an valam i koncepció, teoló­ giai célgondolat az egészben? A felelet benne v a n az enciklikában. Oroszország m egkeresztelésének 1000 éves jubileum a lesz 1988ban, am ikor még ta r t a M ária-év (1988. aug. 15-ig). E bből az alkalom ból is szeretné a pápa a keleti (orto­ dox) és a nyugati (róm ai katolikus) egyházat közelebb hozni egymáshoz. Ezzel is lépést ten n i a „keresztyén E u ró p a ” irányába. E u ró p a ú jra m egtérítése, az egy­ házi töm bök egym áshoz közelítése K elet és N y u g at k özött, a m ariológia ú tjá n képzelhető el. A „R egnum M arianum ” víziója E u ró p a sok országában elevenít­ hető fel. M ária Lengyelország „ P a tró n á ja ” is. A len­ gyel p áp a nagy összekötő erőt tételez fel a m ariológiá­ ban.

Csak h á t teológiai nehézségek v an n ak (az egyházp o litik aiak at ezú ttal nem is em lítve). Az ortodox egy­ házak nem fogadják el a pápai tévedhetetlenségen alapuló M ária-dogm ákat. De az ortodox liturgia sok­ szor egybecseng a róm ai katolikus litániák, áj tatossá­ gok szövegeivel. A p áp a enciklikájában egyrészt a II. V atikáni Z sinat nyom án h alad t, s ezzel kikerülte azt a veszélyt, am ely M ária társm egváltói szerepének k i­ m ondása révén jelen tk ezh etett volna, m ásrészt kerülte az új dogm aalkotás ten d en ciáját, és sokat é p íte tt a népvallási kegyesség hagyom ányaira, a kegyhelyek légkörére. E z ism ét érzelmi kapcsolódást jelent az ortodox egyházak M ária-dicsőítésével. A keleti ikonok világa és a nyugati M adonna-képek is összefüggést jelentenek. Az oltárok képei rokon v onást m u tatn a k . A keleti és a nyugati egyházak közti hídépítés vi­ szont azzal a következm énnyel já r, hogy a reformáció egyházaival való mariológiai kapcsolat to v á b b ra is csak a bibliai alapon képzelhető el. K evés olyan pont van , ahol a róm ai katolikus M ária-kép és az Ú jszövet­ ség kö zö tt akkora különbség lenne, m in t éppen a m ario­ lógiában. A Szentíráshoz való hűség jegyében nem tu d ­ nak a reform áció egyházai lépést tenni a pápai rem é­ nyek teljesítésében, hogy a bibliai M ária m indnyájunk közös an y ja lehetne. N em lehet az újszövetségi kinyi­ la tk o z ta tá st m eghosszabbítani, felnagyítani, m itologi­ zálni, s M áriára karácsonyfa-díszeket aggatni. Nem felejtjük el, hogy L u th er m ilyen gyönyörűen írt a „M agnificat” -ról, de ezzel nem lép ett tú l az újszövet­ ségi kinyilatk o ztatáso n . Sajnos, ez a lutheri ta n ítá s gyakorlatilag nem m ent á t az evangélikus kegyességbe. Méltó lenne a felújításra. De ez nem v á lto z ta t azon a tényen, h ogy egyetlen keresztyén egyház sem m ent olyan messzire a mariológia tek in tetéb en , m in t a ró­ m ai katolikus. A m ai ökum enikus helyzet alapvető problém áját az jelenti, hogy m in th a visszalépés tö rté n n e ,,a m egbé­ k élt különbözőség” koncepciójától, — am elyben a kö­ zös Szenthárom ság-hit (az EV T tagegyházainak kö­ zös teológiai bázisa) jelentené az egyházak összetarto­ zását, — az egyetlen igaz egyház m odellje felé. II. Ján o s P ál p áp a szám talanszor kijelen tette, hogy csak a teljes egyházközösség helyreállítása során lehetséges a közös úrvacsoravétel. A „R edem ptoris M ater” encik­ likában tö rtén ik hívogatás a mariológia elfogadá­ sára — első sorban az ortodoxok felé, — de ez a M áriadogm ák s a hozzájuk kapcsolódó pápai tév ed h etetlen­ ség dogm ájának az elfogadását előfeltételezné, am i a reform áció „sola S criptura” , ,,solus C hristus” , „sola fide” alap ításán ak a feladását kív án n á meg. A róm ai katolikus m ariológián keresztül nem vezet ú t az egység felé. A reform áció egyházai nem h a g y h a tjá k el a bib­ liai m ariológia terü letét. M aradnak az udvariassági gesztusok, a dogm atika nélküli barátkozások, a közös em beri feladatokban való fáradozások. Term észetesen ez sem kevés, sőt ez életszükséglet az atom korban, az em beri és a term észeti élet veszélyeztetettsége idején. U gyanakkor h atalm as lehetőségek nyílnának meg az egyházak előtt, ha együttesen és m ásokkal is kö­ zösen tu d n á n a k az emberiség és egy-egy ország tá rs a ­ dalm i problém áin segíteni. N em m indegy, hogy mire irán y ítják a hívő em berek figyelm ét, s m ire fo rdítják az egyház energiáját. Miből áll a M ária-év? N agy ünnepélyességgel m en t végbe a M ária-év meg­ nyitása. 50 000 em ber részvételével, három órás esti istentisztelet keretében, am elyen a p áp a prédikált, bíborosok végezték a liturgiát, ta rto ttá k a m egnyitót.

A p áp a szolgálatát a televízió k ö zv etítette, 18 m űhold sugározta a világ m inden részére. K ülönösen az európai M ária-kegyhelyekre m ent a közvetítés, m int Lourdes, F atim a, K nock (Írország), Mariazell, F ra n k ­ fu rt, Czenstochova, Saragossa. A m űsor portugál, francia, spanyol, ném et és angol nyelven folyt. Az ifjú­ sági kórus Taizé-ritm usban énekelt. Jelen volt a teljes róm ai diplom áciai testü let, am i egyben a nem zetközi esem ény ran g jára is em elte az ünnepséget. A pápa M áriát a hívők an y ján ak , sőt az egész emberiség an y ­ já n ak nevezte. A v atik án i Szent P éte r székesegyházban állandó szolgálatok van n ak a M ária-év folyam án. M inden dél­ ben közös im ádság. A szentségek k áp o ln ájáb an egész nap „úrvacsorai istentiszteletek” folynak. 17 órakor hétfőn és csütörtökön, m ájusi M ária-áhítatosságok vannak (m ájus: M ária-hónap), kedden és pénteken rózsafüzér im ádságok folynak, szerdán és szom baton litánia és körm enet van. A Mária-év alkalm ából, am ely 1987 pünkösdjétől Mária m ennybem enetelének ünnepéig, 1988. aug. 15ig ta r t — a pápa, egyházfői h atalm án ál fogva, m int K risztus földi helyettese, teljes búcsút (B űnbocsána­ to t) hirdet, K risztusnak és a szenteknek „fölösleges jócselekedetei” alapján. A pápa „gazdálkodik” ezzel a felhalm ozott „üdvkinccsel” , s beszám ítja annak, aki a M ária-év folyam án M ária kegyhelyekre elzarán­ dokol, M ária-ünnepeken részt vesz az ünnepség soro­ zatokon, s elnyeri a k á r a helyi püspök áldását is, a k it felhatalm aztak a pápai áldás kiosztására és to v á b b í­ tására. A M ária-kegyhelyek az t jelentik, hogy o tt különle­ ges értelem ben lehet találkozni M áriával. R endszerint egy festm ény szim bolizálja M áriát, tőle jön a segítség a hozzá fordulók szám ára. M inden püspökség terü le­ té n lehet ilyen csodálatos kegyhely. R endszerint valam i nagy m egm entés, gyógyítás, segítség áll a k ö ­ zéppontban. Püspöki vizsgálat és m egerősítés teszi a hivatalos egyház által elism ert tem plom ot, k á p o ln á t kegyhellyé, ahová elzarándokolnak a hívek. Szinte a világ országaiban m egtalálható kegyhelyek a la p já n lehetne földrajzi á tte k in té st kapni, s k ialak ítan i a kegyhelyek világatlaszát. A p áp a m ariológiai encikli­ k ája, a „R edem ptoris M ater” , a világ m inden részén élő hívőknek aján lja a helyi, püspökségi terü le tén levő kegyhelyekre való zarándoklást, s o tt a teljes pápai búcsú, bűnbocsánat elnyerését a megfelelő egyházi feltételek teljesítése esetén. Több róm ai tem plom szolgálja a helyi nevezetességű M ária-kultuszt. Csodák fűződnek néhány M ária-kép­ hez is. A „S an ta M aria della Scala” k arm elita gyógy­ szertárban pestis elleni gyógyszert leh etett kapni. Az 1577-es árvíz idején M ária csodálatosan seg ített, a „M adonna della L am pada” kép elő tt ezrek és ezrek könyörögtek segítségért. A M áriának szentelt „S a n ta M aria Maggiore” tem plom különösen is a M ária-kul­ tu sz helye. U gyanígy m indazok, akik valam ilyen M ária-kegyhelyhez, szent helyhez zarándokolnak, s o tt pápai áldást nyernek el, am elyet pápai felhatalm a­ zás alapján püspök o szthat ki. A pápa lengyelországi látogatása során forró sza­ vakkal m agasztalta C zenstochova-ban a „ Ja sn a Gora” -i M áriát: „M ária, adj hazám fiainak rem énysé­ get! Mária, királya és uralkodója Lengyelországnak! M ária, veled vagyok, rád gondolok!” A M ária-év kez­ detén, a lengyelországi eucharisztikus kongresszus al­ kalm ából, a pápai látogatás utolsó nap ján , messzi vi­ dékről eljöttek a zarándokok, hogy hódoljanak M áriá­ nak, Lengyelország a n y já n ak és királynőjének, aki úgy vigyáz a lengyelekre, m in t a n y a a gyerm ekeire.

305

E gy lengyel zarándokcsoport Czenstochovából el­ te tt és hivatalos álláspontot lehet kom m entálni, fel­ dolgozni, népszerűsíteni. A Szentszék tan ító i h a ta l­ in d u lt a portugáliai Fatim a-b a. A 4000 kilom éteres m ába senki sem ütközhet bele. Így érthető, hogy az távolság során ú tb a e jte tté k a M ária-kegyhelyeket, enciklikával kapcsolatban a teológiai értelmezésen, m in t A ltö ttin g (Bajorország), Lourdes és L a Salette (Franciaország), Santiago di Com postela (Spanyolor­ m agyarázaton, ismétlésen tú l senki sem m ehet. E zért szág). Ú tközben ném et, olasz, francia zarándokcso­ zárt, fegyelm ezett rendszer a róm ai katolikus teológia. porto k is csatlakoztak hozzájuk. (L’O sservatore R o­ Az így körvonalazott terü leten belül m ehetnek végbe a M ária-év teológiai eseményei. m ano, 1987. m ájus 29.) K ülönleges búcsújáróhely a portugáliai F atim a, Az első ezek sorában R atzinger bíborosnak, a Szent­ ahol M ária állítólag m egjelent. V I. P ál p áp a is elzarán­ szék dogm atikai vezéralakjának, a H itta n i K ongregá­ dokolt oda 1967-ben, a csodálatos megjelenés ötvene­ ció elnökének a m egnyilatkozása. A p áp a 120 oldalas dik évfordulója alkalm ából. E zért sokfelől k a p o tt kri­ (ném et nyelvű kiadás) enciklikájából k é t szem pontot tik á t, m e rt k ap cso lato t ta r to tt az akkori fasiszta emel ki. Az egyik M ária közvetítői szerepének hang­ Salazar rezsimmel. M indenesetre a p áp a glorifikálta a súlyozása. A bíboros kiemeli, hogy a p áp a m ennyire fatim ei M áriát. hangsúlyozza Jézus K risztus közvetítő szerepét Isten II. Ján o s P ál p áp a 1983-ban zarándokolt a híres és em ber között. De ennek ellenére aláhúzza M ária k ü ­ Lourdes-i M ária-szenthelyre, ahol 1858-ban Mária lönleges közbenjáró szolgálatát F iánál — ezt a szere­ „m egjelent” . A zóta a zarándokok m illióinak folyam a p e t a kánai menyegző tö rténetével alapozza meg. A r­ öm lött oda, hogy az em beri nyom orúság sokféle alkal­ ról persze nincs szó, hogy az Újszövetség szerint ez m ára könyörögjön gyógyulásért, szabadulásért, testi egyszeri alkalom volt, s nem gigantizálható örökké­ és lelki szenvedések enyhítéséért. A lourdesi M ária való közbenjárói szolgálatra. H asonlóan örökkévaló csodálatos m egjelenését 1862-ben ism erte el hivatalo­ értelm ezést ad a pápa ab ban az újszövetségi jelenet­ san L aurence püspök, m ajd ezt erő sítették meg a p á­ ben, am elyben a kereszten függő Jézus Ján o s apostolra pák IX . Piustól fogva. A p áp ák nyári üdülőjében, bízza az anyáról való gondoskodást. R atzinger szerint: C astel G andolfo-ban, a p a rk b an áll ennek a M ária„A S zentatya ezt a kereszten levő K risztus végrende­ szobornak a m ásolata, az O sservatore R om ano 1987. lete (testam entum a) g y a n án t értelm ezi.” Innen vezeti július 24-iki szám a az első oldalon közöl fényképfelvé­ le a p áp a azt a té te lt, hogy M ária m inden keresztyén te lt arról, am int a p áp a a M ária-szobor elő tt térdel a anyja, sőt m inden em ber anyja. A m ásik vonás, am it kövön és á h íta tta l im ádkozik. a bíboros a pápa tan ításáb ó l kiemel, az, hogy a cél A csodálatos róm ai építészeti rem eket, a „S an ta nélkül élő világnak tájékozódást, irá n y m u ta tá st ad. M aria ad M artyres” , vagy m ásképpen a P an th eo n -t Az em berről való gondoskodás aspektusa term észete­ M áriának szentelték. Még a pogány róm ai császárok sen m agasztos cél, am it csak elismeréssel lehet fogadni. idejében jö tt létre, K r. u. a II. században. Az óriás A bíboros igen rokonszenvesen értelm ezi a pápa m ario­ kup o la n y ito tt, jó időben az égboltot látni, eső alkal­ lógiáját ebben a vonatkozásban. A baj csak az, hogy m ával a víz középre esik, ahon n an csatornahálózat ré­ ezt nem a tö b b i — sok m ás törekvéssel — összefüggés­ vén távozik. A n y ito tt kupola lenyűgöző benyom ást ben gondolja el, hanem jellegzetes róm ai katolikus k elt, ez a világ egyik építészeti csodája H adrianus abszolutizm usban állítja be, m intha nem kellene te ­ császár idejéből. A tem plom tele v a n M ária-szoborral, k in te tte l lenni az összes többi törekvésre, am ely szin­ festm énnyel. Mindez M ária dicsőségét szolgálja. té n az em beren a k a r segíteni. Más egyházak és m ás A p á p a prédikációt ta r to tt „M ária v árosában” , törekvések is célul tű zték ki az em ber szolgálatát, az San Severoban. A város lakói évszázadokon á t „ á h íta ­ em beren való segítés alapvető szándékát. Iste n em ber­ tos odaadással” te k in te tte k M áriára, ezért tü n te tte ki szeretete szélesebb annál, hogy azt egyetlen egyház őket a p áp a látogatásával. A p áp a prédikációja a k á ­ keretében lehetne szolgálni. nai menyegzőnek arról a részletéről szólt (Jn 2,3), K om m entár-kötet is m egjelent II. Ján o s P ál pápa am ikor M ária k ö zb en járt Jézusnál a m egszorult ven­ „R edem ptoris M ater” cím ű enciklikájával kapcsolat­ déglátók érdekében. M ária m egérti az em beri gondo­ ban. Dr. Leo Scheffczyk a p áp át, m in t a m ariológia k a t, nyom orúságokat, b ajo k at, betegségeket, szeren­ p á p á ját m u ta tja be. A p áp a nem a lk o to tt ugyan új csétlenségeket, bűnöket, s az em berek ja v á ra szószóló dogm át, de hangsúlyozta M ária közvetítő szerepét, Jézusnál. elismerve K risztus Iste n és em ber közötti közvetítő szerepének elsőbbségét, ennek v an alárendelve M ária A M ária-év teológiai eseményei közvetítő szolgálata, de M ária közel áll az em berekhez, érti nyom orúságukat, és segít a hozzá fordulókon. A róm ai katolikus teológia z á rt rendszer. Maga a A pápa ta n ítá s á t kiegészítik a M ária-kegyhelyeken p á p a is gondosan v igyázott arra, hogy enciklikájában elm ondott beszédei, am elyek gyakorlatilag m élyítik az eddigiekre építsen. A legsűrűbben a II. V atikáni el a m ariológiát. Zsinat dogm atikai k o n stitú ció ját idézi, a „L um en A legújabb M ária-irodalom ból példaként em líthető gentium ” -ot. De többször idézi a II. V atik áni Z sinat M artini m ilánói bíboros könyve (La femme de la ré­ pasztorális k o n stitú ció ját is, a „G audium e t spes” -t is. conciliation), am elyben azt fejti ki, hogy a szem, fül, Sokat épít elődjének, V I. P áln ak a m ariológiájára, a szív és kéz harm óniájára M ária alkalm asabb, m in t „C hristi M atri” enciklika 1966-ban jelent meg. Az Péter, az asszony inkább, m in t a férfi. A kis könyv egyik apostoli ira to t „Signum M agnum ” címen 1967ben, a m ásik at „M arialis cultus” címen 1974-ben bo­ olyan elm élkedést tartalm az, am ely inkább szellemes, m int bibliai. c sá to tta ki. M indezek szoros összefüggésben v an n ak Joseph H öffner bíboros az NSZK-beli katolicizm us a „R edem ptoris M ater” -rel. Maga a p áp a is teológiai fegyelm ezettségben foglalja össze a m ariológiai ta n í­ szám ára fejtette k i a M ária-év jelentőségét. M ár eleve v itá b a szállt azokkal, akik a m ariológia kritikusai. tá s t. E gyben nagy érdem e az enciklikának, hogy nem m egy tú l az eddigi róm ai k atolikus tan ításo n , nem al­ Tekintélyi érvként em líti, hogy m egsérti a II. V atikáni k o to tt új mariológiai dogm át, nem te tte még nehe­ Z sinatot az, aki a róm ai katolikus egyház h itét csak legendának tek in ti. A M ária-évnek messzire tekintő zebbé a teológiai dialógust a reform áció egyházaival. A p á p án ak joga és lehetősége v a n új dogm a alk o tá­ célja a pápai utazások során k eletkezett figyelemfel­ sára. De senki m ásnak nincs joga erre. A m ár kihirde­ keltés, töm eghatás megőrzése, erősítése. A M ária-

306

kultusz is segíti a róm ai katolikus egyház népszerűsí­ tését (a protestánsok azt m ondanák: „ a M ária-evange­ lizációt” ). Term észetesen nem m u lasztja el a m arioló­ gia összekapcsolását a Szenthárom ság-hittel, de ez sem v á lto z ta t azon a tényen, hogy a M ária-év közép­ p o n tjá b a n M ária áll. 1987 szeptem berében m ariológiai világkongresszust h ív tak össze az N SZK -ba, ahol 200 tekintélyes szak­ ember, bíboros, püspök, professzor dolgozta fel a Mária-kegyesség egyháztörténelm i és jelenlegi helyze­ té t. K önyvkiállítást rendeztek a M ária-irodalom újabb alkotásaiból. F ilm bem utató szolgálta az ifjúság figyel­ mének lekötését. Volt képzőm űvészeti alkotás, am it 10 000 n yugat-ném et m árk áv al ju ta lm a z ta k . A szel­ lemi erő m inden fo rm áját m ozgósították a mariológia érdekében. A róm ai katolikus egyház m ederben ó h a jtja ta rta n i a m ariológia körül k ialak u lt nézeteket, m ert m ár ide­ genszerű tú lh a jtá so k is jelentkeznek. Az O sservatore R om ano hasábjain A drian Simonis bíboros írt egész oldalt betöltő cikket (1987. július 3.), am elyben gondo­ san elhatárolja a m ariológiát az em ancipációtól, a fe­ m inizm ustól, a fem inista teológiától. Míg az em anci­ páció a nőknek a férfiakkal való egyenjogúságáért küzd, a fem inizm us m ár túlm egy ezen, s erkölcsi és anyagi téren is le a k a rja k onkurálni a férfiakat. A fem inista teológia egészen szélsőséges, fem inizálja az istenséget, ellentm ond m inden „ a ty a ” képzetnek a vallási világban. N em ez a M ária-kultusz ta rta lm a , sőt az ilyen extrém nézetektől kell m egvédeni a katoli­ kus m ariológiát. M ária bibliai alak ja m indenben ellent­ m ond az ilyen nézeteknek. A veszélyt m indenesetre az a tú lh a jto tt M ária-kultusz is okozza, am ely m ár közel áll a női istenség elképzeléséhez. E z term észetesen tel­ jes ellentétben áll m inden keresztyén tanítással. K ritikus hangok a M ária-évvel kapcsolatban A katolikus egyházon belül is v a n ellenzéke a M áriakultusznak. Az ism ert egyháztörténelm i és jelenlegi ellenzék fellépését m ost nem érintve, csak a legújabb feszültségre való u talás álljon itt. Az N SZ K -ban az esseni püspökség m egvonta a ta n ítá s jo g át a teológiát végzett U ta R anke-H einem ann tan árn ő tő l, m ert sze­ rin te M ária örök szüzességének feltételezése a házasság és a gyerm ekáldás lenézését jelenti. Jézus szűzen szü­ letése u tá n leh ettek gyerm ekei M áriának, Jézusnak lehettek testvérei. E z a té n y nem áll ellentétben a bibliai mariológiával. A tekintélyes hannoveri folyóiratban, a L utherische M onatshefte 1987. júniusi szám ában A agaard dán professzor értékelte kritikailag II. Ján o s P ál M áriaenciklikáját. A k é t m ariológiai dogm a, az 1854-es M ária szeplőtlen fogantatásáról szóló és az 1950-es M ária testi m ennybem enetelét kim ondó dogm a a pro­ testá n s egyházakban a z t a reakciót v á lto tta ki, hogy jo b b an elidegenültek a m ariológiától. Most is kétséges, hogy a M ária-év az ökum enikus közeledést fogja szol­ gálni. A pápai enciklika nem is an n y ira a p ro testán ­ sokkal, m int inkább az ortodoxokkal törődik. De o tt sem fogadták el soha a róm ai M ária-dogm ákat. Az ortodox liturgia költői és szim bolikus értelem ben m a­ gasztalja M áriát, m inden dogm atikai m eghatározás nélkül. A protestánsok viszont érzékenyek arra, hogy M ária ugyan a Szenthárom ság alárendeltje, de an y a­ sága mégis felemeli közvetítői m agasságba, örökkévaló szerepet tö lt be, sőt felruházzák uralkodói hatalom m al, m in t az „ég k irályn ő jét” . A nyasága nem csak örökké­ való ran g o t jelent, hanem széles k ö rt foglal m agába, az összes hívő an y ja, sőt az egész emberiség anyja.

M ária megelőzi az apostolokat, akikre épül a földön élő egyház, akik Jézus kiküldő p aran csát k a p tá k , ami nem vo n atk o zo tt M áriára. Végül is az ökum enizm us korszakában nem lehet a m ariológiától eredm ényt, vagy előrehaladást várni. Genf is tartó zk o d ó an fogadta a p áp a M ária-encikli­ k á já t. A p áp a rem ényét, hogy M ária „ a m i közös an y án k ” , az EVT 300 tagegyházában m eglehetős el­ zárkózással fogadták. G ünther G assm ann, a H it- és Egyházszervezet osztályának vezetője szerint M ária a keresztyén h it példaképe, aki egész em beri valójával Istenre bízta m agát. De ennél tö b b ökum enikus k a p ­ csoló p o n to t nem lehet várni, m e rt az EV T tagegyházai tartózkodással fogadnak m inden nézetet, am ely Jézus K risztus egyetlen és p á ra tla n jelentőségét elhom ályo­ sítja, kiegészíti vagy éppen h átté rb e szorítja. I t t v an az osztrák példa. Az új bécsi érsek, H erm ann Groer közism erten lelkes követője a róm ai m ariológiá­ nak. A p áp a nyom án a z t a vélem ényét fejezte ki, hogy a M ária-év új lehetőséget fog biztosítani az ökum eni­ kus párbeszéd gazdagítására. Az osztrák evangélikus egyház vezetői szerint (D ieter K nall püspök, R ein­ grabner szuperintendens) a M ária-év a katolikus egy­ ház belügye. Csak a bibliai m ariológia alap ján képzel­ hető el közös nevező, de a M ária-év nem ebbe az irán y ­ ba u tal. Az ökum enikus törekvésekben visszaesés kö­ v etk ezett be. Az abszolútsági igény érezhető, nem lá t­ szik az egyházak egyenértékűsége. (LW I 1987. ápri­ lis 2.) E gy A usztriában ta r to tt ökum enikus konferencia is m eg m u tatta, hogy m ilyen szétágazók a vélem ények a m ariológiával kapcsolatban. Dr. H artw in Schm idt­ m ayr bécsi róm ai katolikus teológiai professzor szerint a katolikus egyházon belül sincs egység ebben a kér­ désben. V annak, akik a tú lh a jto tt mariológia állás­ p o ntjáról M ária „társm egváltói” m éltóságáról beszél­ nek. V annak, akik óvatosságra intenek a m ariológia tek in tetéb en , s a hivatalos katolikus álláspontot is túlzásnak ta rtjá k . Dr. K rikorian örm ény ortodox p üs­ pök szerint amíg a katolikus egyház eltúlozza M ária szerepét, addig a protestánsok m inim alizálták azt, s a reform átorok álláspontjától is eltértek. Az ortodox egyházak a k é t szélsőség kö zö tt állnak. D r. Schm idtL auber bécsi evangélikus teológiai professzor szerint csak a Biblia M áriája jelentheti a közös nevezőt az egy­ házak között. Az osztrák protestánsok nagy többsége szám ára csodálkozást és m egnem értést je le n te tt a M ária-év kihirdetése. (LW I 1987. jú n iu s 11.) A m ai világban m inden ellentm ond a régi centrali­ zált, bürokratikus egyházi h atalm i rendszernek. A X IX . század zá rt és m erev népegyházi, sőt állam ­ egyházi rendszereit m in d en ü tt fellazítja a k ritik a, a világm éretekben való gondolkodás. A m ásik félben nem lehet m ár legyőzendő ellenséget látni, hanem gon­ dolkozó p a rtn e rt, akivel csak az egyenlőség, az emberi jogok, a vallásszabadság alap ján lehet dialógust foly­ ta tn i. A helyzet nem kedvez az egyházon belüli p a ­ rancsuralm i rendszernek sem. Jö n a reform -katoliciz­ m us, az egyházon belüli kritik a. H ans K üng és sok m ás teológus meggyőződéses katolikus a k a r m aradni, de érzékenyen reagál a konzervativizm us, az ökum eni­ kus visszalépés m inden jelenségére. A holland k ato li­ cizmus reform törekvéseinek sok országban van n ak ro ­ konszenvezői. A Szentírástól elszakadt dogm atizm us, papaiizm us, mariológia a középkorban, az ellenrefor­ m ációban, a X IX . század h atalm i am bíciótól fű tö tt egyházában alak u lt ki és m erevedett meg. Ökum enikus teológia nélkül nincs ökum enikus egyház, nincs p a r t­ neri viszony, am ely a m ásikat nem a k a rja betagolni, hanem respektálni és messzemenően te k in tetb e venni.

307

Term észetesen a mariológia nem csak a katolikus, protestán s, ortodox hívőket foglalkoztatja, hanem a szekularizált em bert is. M inden egyház szekularizált környezetben él. Nem lehet nem odafigyelni a környe­ zetre. E nnek egyik m odern példája az, ahogyan a H am burgban megjelenő S o n n tag sb latt 1987. április 5-iki szám a foglalkozott ezzel a tém ával. A cikk címe: „Csak József m o ro g h ato tt.” M int vőlegénynek kellett elfogadnia M ária csodálatos teherbe esését. U gyan­ akk o r a cikk m ellett Max E rn s t ném et festő 1926-ból szárm azott festm énye áll, am elyen M ária éppen el­ fenekeli ru h á tla n fiát, akinek a fejéről leesett a glória. M ária m eztelen felső testtel, de glóriával szerepel a fest­ m ényen, m int te lt idom ú fiatalasszony. E z a szürrea­ lista festm ény k a rik a tú rá ja a M adonna-képeknek. M ielőtt m egütköznénk ezeken a tém abeállításokon, azokra a teológiai és igehirdetői h ib ák ra kell gondol­ nunk, am elyek elindítói lehetnek a szekuláris gondo­ latsornak. H a a teológusnak nem elég a k in y ilatk o zta­ tás, am elyet Isten a Szentírásban elégnek ta r to tt el­ m ondani erről a tito k ró l, és emberi bölcsességgel, spe­ kulációval m indent jo b b an a k a r tu d n i, és szétm agya­ rázza a bibliai tö rté n e te t, ak k o r elindítója a szekuláris fantáziálásnak, okoskodásnak, szellemeskedésnek, am ely végül is ironikus, vagy éppen csúfondáros lesz. V an ilyen skolasztikus elmélet is, hogy M ária „szűz a szülés elő tt, a szülés a la tt és a szülés u tá n ” . E z m in­ d en t jo b b an tu d , leselkedik Isten titk a körül és „ k u ­ kucskálni” a k a r a Szentírás finom elbeszélésű fátyla

mögé, sőt a m agyarázkodással „ a szegény Istennek” a k a r segíteni, aki m in th a nem tu d ta volna jól elmon­ dani, am it ak a rt. Mi a Szentírás szolgái (m inister verbi divini) vagyunk, és nem uralkodunk felette. A nnyit h irdetünk, am ennyit kiny ilatk o ztatásk én t k ap tu n k . A hangsúly különben sem a csodálatos születés részle­ tein van, hanem az „inkarnáció” tényén, amellyel „az Ige te stté le tt” . A teológiai vagy igehirdetői tudálékos­ ság csak á rt az ügynek. * A római katolikus egyház esetében term észetesnek kell tek in ten ü n k , hogy a Szentszék m egnyilatkozásai állnak a középpontban. Hiszen az apostoli tan ító i hi­ v atal, a pápaság m indennek a m értéke és m eghatáro­ zója. E bben a tan u lm án y b an is ez áll a középpontban. Külön feldolgozást igényelne a m ariológia M agyaror­ szágon című tém a, de ez azért csak másodlagos, m ert a hierarchikus róm ai katolikus egyház felépítettségénél fogva, az egyes országok episzkopátusai is a Szentszék­ re figyelnek, „külön úton” nem já rh a tn a k . Ami a zárókonklúziót illeti, term észetesen a bibliai m ariológiában egy úton já ru n k róm ai katolikus te s t­ véreinkkel. De a Szentíráshoz k ö tö tt lelkiism eretünk nem té rh e t el a bibliai k in y ilatkoztatástól, s a refor­ máció ta n ítá sá n nevelkedett teológiánk nem fogad­ h a tja el m indazt, ami túlm egy a „sola S criptura” , ,,solus Christus” , „sola fide” alapelvein. Ottlyk Ernő

K U L T U R Á L IS K R Ó N IK A „...a század testének tulajdon alakját és lenyomatát...” Sokszor leírtam m ár ezt a m ondattö red ék et is H am let — g y ak ran fél­ re é rte tt — m onológjából, de csak m ost tű n ik fel: a század testéről be­ szél, h o lo tt szólhatott volna leikéről is. L ehet, persze, hogy az eredeti szö­ veg eligazítana fölborongó kérdésem ­ re: lelketlennek ta rto tta -e a m aga századát H am let — helyesebben Shakespeare —, vagy ta lá n arra gondolt, hogy a szó, a színielőadás mintegy megtestesítve m u ta tja föl az erénynek önábrázatát, a gúnynak ön­ nön képét, és maga az idő, a század (testének) tulajdon alakját és lenyo­ matát? E lgondolkozhatnánk ezen is. Mégsem teszem . Be kell vallanom ugyanis, hogy m indahhoz, am it el­ m ondandó vagyok, kerestem egy összefogó m ondatot, s ebben a H am ­ let-sorban véltem föllelni. Ami róla eszembe ö tlö tt, leírtam , s ta lá n k i­ tetszik m ajd, hogy nem csak kósza ötletképpen, hanem m ert kapcsolat­ ban áll az itt következőkkel is.

m indent tu d u n k róla, de bocsánat, tév ed tü nk. T eh át tanulm ányozni kell. Higgye el, fölbecsülhetetlen ér­ ték ű kísérlet ez. Iszonyatos, igen, kegyetlen is, de fölbecsülhetetlen ér­ té k ű ” . B ocsánat, tév ed tü n k . Istenem , hányszor hangzik el, hangozhatna el ez a m ondat! Iszonyatos: sokszor, túlságosan is sokszor olyankor, am i­ kor a tévedésért bocsánatot kérni le­ h e t ugyan, de a tévedés következmé­ nyein v álto ztatn i m ár nem. G yak­ ran jóvátenni sem. M int ez esetben is. M ert m ikor is hangzik el ez a bo­ csánatkérés? Csernobil u tán . A F i­ zikus m ondja Vlagyim ir Gubarjov drám ájában, a Szarkofágban, am ely Csernobilről szól, s am elynek tévé­ v á lto z a tát a M agyar Televízió is su­ gározta (beleborzong az em ber, hogy ez a szó, sugározta, ez esetben m i­ lyen tragikusan kétértelm ű!), egy részlete pedig m egjelent a Mozgó Világ 1987/3. szám ában. N éhány m egjegyzést előre kell bocsátanom a drám áról, m ielőtt m ondanivalóm at fo lytatnám . A színm ű m ajdnem F izik u so k felelő sség e dokum entum . Szerzője tudom ányos „A z im ént a z t m on d ták : az ato m ­ újságíró, az em lékezetes tragédia ide­ ördög elszabadult. K épzeljék csak jén (talán kevéssel u tá n a ? ) a hely­ el! Mi, fizikusok, azt h ittü k , hogy színen (vagy a közvetlen környé­

308

ken?) já rt, és tapasztalatai, talán betekinthető dokum entum ok és egy­ idejű (bár egyidejűek lettek volna! E leinte értékes n apokat késtek!) híradások alapján írta meg m űvét. Szereplői valószínűleg nem „fotográ­ fiái” a ténylegesen érin tetteknek, lé­ nyegük szerint hasonlítanak rájuk. A darabbéli Fizikus am a tévedé­ sért az életét áldozza. T u d ju k : h a r­ m incegy halo tt, m egannyi beteg, s még több lehetséges beteg. Bizonyára b izo n y íth atatlan s az is m arad, hogy bizonyos m egbetegedések Cserno­ billal kapcsolatba hozhatók-e, vagy az o tta n i k atasztrófa nélkül is bekö­ vetkeztek volna. Tény, hogy Cserno­ bilban akkor valam iféle kísérletet fo ly ta tta k . A d arab b an a Fizikus ezt tanulm ányozni érkezett oda. K ülönben m ár k o ráb b an is ezt m ond­ ja egyszer: „B ocsánatot kérek” , s ak kor így fo ly tatja: „D e nem me­ hettem el” (pedig az O perátor, aki éppúgy tu d ta , miről van szó, m int a Fizikus, rá k iá lto tt: „ fu tá s!” ), „m értem a hőm érsékletet. R ájöttem , hogy csak én mérem. A reak to r kez­ d e tt áttüzesedni. Igen fontos volt megfigyelni a folyam at dinam iká­ já t. . . ” A ztán összeesett, elveszítette az

E setü n k ben ez az egész sokkal ko­ pu sztu ltak el egyetlen pillanat a la tt eszm életét, elvitték. K ésőbb csont­ velő -átü ltetést kíséreltek meg ra jta , ráb b an k ezdődött, m int Csernobil. H irosim ában és N agaszakiban; az eredm énytelenül. A m ű té t elő tt meg­ Ifjúkorom nagy vágyai közé ta r to ­ olyan értesülések azonban csak csur­ kérte az ügyészt: szám ításait ju t­ z o tt, hogy m egkaphassak egy akko­ rannak-csöppennek, hogy igazán m i­ tassa el fizikusokhoz, hogy levonhas­ rib an viszonylag drága könyvet (tíz korra leh etett volna legyőzni az sák a tanulságokat. H ad d idézzem pengőbe került), am elynek m ásodik akkori világ legelszántabb m ilitarista föl legalább valam elyest, miről v an k iadása 1940-ben másfél évvel kö­ h atalm át, Ja p á n t, a hadviselő felek­ szó, hiszen mire e sorok m egjelennek, v e tte az elsőt. E nnek a — Királyi nek milyen sok em beráldozattal kel­ a tév éb em u tató (hacsak meg nem M agyar E gyetem i N yom da B uda­ le tt volna szám olniuk (vagy számol­ ism étlik) elhom ályosul a feledésben, p est kiadásában m egjelent — m ű­ ta k is talán?) a háború elhúzódása s az eredeti események képe is el­ nek (A mai technika, írta dr. ing. esetén. Ma m ár sejthető, hogy a ja ­ h alv án y u lh at az olvasóban, annál Möller K ároly) volt m ár egy feje­ pán m ilitarizm usnak még volt ereje is inkább, m ivel annakidején sem zete Atomrombolás címmel. Mai arra, hogy egy ideig (m eddig?) húz­ volt m inden elsőre érthető. A trag é­ eszemmel m ár ezen is meghökkenek: hassa az időt, s az is tu d h ató — mi­ dia közvetlen okozói valószínűleg akkor ez a szó az atom szétrom bolá­ csoda em bertelen m orbiditás! —, nem vonhatók felelősségre: ők a sát jelen tette, nem pedig az atom - hogy a háború folytatásának (egyál­ harm incegy h a lo tt közö tt vannak. (erő) végezte rom bolást. A szerző ta lá n : m inden háborúnak) közeles A nn y it tu d n i, hogy valam ilyen k í­ részletesen azokról az atom rom boló pontossággal kiszám íthatók az an y a­ sérletet fo ly ta tta k , de nem szabály­ készülékekről ír, am elyeket szemé­ gi és emberveszteségei. M indennek szerűen; a d a rab b an is szó esik ar­ lyesen lá to tt A m erikában, így a k a­ ellenére jó néhány atom tudós utólag ról, hogy a biztonsági berendezéseket liforniai egyetem en (Berkley) lá to tt felelősnek érezte m agát azért, hogy kikapcsolták, a szöveg szerint azért, cyclotronról — am elynek ötlete még a z emberiség a végpusztulás küszö­ hogy h atárid ő elő tt befejeződjék a 1929-ből (!) szárm azik. Ma m ár való­ bére sodródott, s azóta is o tt él. kísérlet és az atom erőm űvet ú jra színűleg iskolában tanulnak e ré­ A fizikusok felelősek m indezért? m axim ális teljesítm ényre kapcsol­ szecskegyorsítóról, am elynek, illetve Sokadsorban, és nem csupán azért, hassák. E zért, és m ás okokból is, az a vele végezhető atom rom bolásnak erőm ű egyes részei „ elv ad u ltak ” , a gyakorlati hasznáról szólva a könyv m ert az ő szám ításaik alighanem ellenőrizhetetlen folyam atok kezdőd­ em lítést tesz közönséges elemek ra­ többféle lehetőséggel gondoltak. K i­ te k (és m egállíthatatlanok), a b a jt d io ak tív v á tételének lehetőségéről, m ondom : a politikusok felelősségét teté z te az, hogy — a d arab szerint a rák elleni védekezésről, új energia- érzem nagyobbnak. É rdekes külön­ u tasításra — úgy fogtak a m entő­ forrásról a kim erülőben lévő m aiak ben, hogy a fizikusok felelősségét egy akcióhoz, hogy ennek tragikus kö­ pótlására és így fejeződik be ez a író m ár korábban fölvetette nagysi­ vetkezm ényei lettek (a keletkező tü ­ rész: „ I t t kapcsolódik be a másik kerű d rám ájában, am ely 1962-ben zet vízzel k ezdték oltani, s ez, tö b b ­ szem pont, mely az atom fizikusokat íródott, és nem sokkal később m ár száz fokra hirtelen fölhevülve, föl­ vezeti. H alálsugarak és atom bom ­ lá th ató volt M agyarországon is. Ez robb an t), az erőm ű teteje megol­ bák régóta izgatják a feltalálók és az író Friedrich Dürrenmatt, m űve: v ad t, a tűzoltók beleragadtak, és nagyközönség fan táziáját. Ma tu la j­ A fizikusok. E gyik főszereplőjét így tovább. Nehogy p án ik o t keltse­ donképpen m in d k e ttő t m egtalálták, E insteinnek nevezik, egy m ásikat nek, a környék kiürítésével is késle­ de egyelőre a halálsugarakhoz re t­ N ew tonnak; ez utóbbi ugyan azt kedtek. M inderről szó esik a d arab ­ tenetes nehéz, költséges készülékek m ondja váratlanul, hogy valójában ban, még arról is, hogy m iért volt kellenek és hatótávolságuk alig 1 = 2 ő Einstein. M indketten — s harm a­ jó néhány m űszer elavult, az eleve m éter, az atom robbanást pedig csak dik társu k , Möbius — egy elme­ tu d o tt hibákról m iért hallg attak . A a m illigram m tö rtrészét kitevő gyógyintézetben élnek és ölnek. h iv atk o zo tt folyóiratszám ban olvas­ anyagm ennyiségeken sikerült meg­ Előbb Newton, m ajd E instein öl ható, hogy m it m o n d o tt müvéről valósítani. E s ez a szerencsénk, m ert meg egy ápolónőt; a második „b al­ G ubarjov: „E ngem nem az izgat, a fizikai tu d o m án y és m űszaki ké­ eset” u tá n (hiszen őrültek nem bün­ hogyan ítélnek a darabom ról, h a­ szültség m ár a bábeli torony m agas­ teth ető k ) kérdezi meg N ew ton a nem az, hogyan alakul a helyzet ságáig érkezett és ha erkölcsi erő és Felügyelőt: „Az ápolónő m egfojtá­ Csernobil körül. B ár nem is m ond­ tö b b szeretet nem állítja meg utolsó sáért szeretne leta rtó z tatn i, vagy tam el m indent, am it kellene. De pillan atb an , az em beriséget sa ját tu ­ azért, m ert én te tte m lehetővé az aggaszt, hogy még am it elm ondtam dása fogja a teljes rom lásba, pusz­ ato m b o m b át?” A Felügyelő a többi is, sokan arról is szeretnének elfe­ tu lásb a ta sz ítan i!” M int tu d ju k , ez között azzal is tiltakozik, hogy ő az utolsó pillanat még azóta is ta rt. nem fizikus. „N ew ton: Nos, én se ledkezni” . sokat konyítok hozzá. Csupán a te r­ Sajnos, ebben az évszázadban tú l­ Pedig a tudósok valóban nem el­ m észet megfigyelése nyom án bizo­ ságosan sok m inden van , am iről so­ sősorban rom bolásra szánták az nyos elm életet állítottam fel róla. k a n szeretnének megfeledkezni, pe­ atom energiát. Történelem m ár, hogy E zt az elm életet a m atem atik a nyel­ dig ezeket nem lehet és nem is sza­ nagyrészük elm enekült onnét, ahol vén leírom, és kapok néhány képle­ bad elfeledni. E z a Fizikus becsüle­ ez a veszedelem nyilvánvaló lett te t. E k k o r jönnek a technikusok. tes: k ita rt, végzi a m u n k áját, noha elő ttü k : elm enekültek náci-N ém et­ Ők m ár csak a tételekkel törődnek. tu d v a tu d ja a veszélyeket, v a n ereje ország közeléből. S az is k ö ztudott, Úgy bánnak az elektrom ossággal, a tanulságok levonásához ta p a sz ta ­ hogy E instein és társai azért szor­ m int a selyemfiú a nőjével: kihasz­ la ta it továbbörökíteni és kim onda­ galm azták az E gyesült Á llam okban nálják. G épeket szerkesztenek, de ni: „B ocsánat, té v e d tü n k ” . E nnek az atom bom ba előállítását, nehogy egy gép csak akkor használható, ha a kim ondásához pedig becsületesség a náci-N ém etország megelőzze őket. a feltalálásához vezető felismeréstől és nem kevés erő — lelkierő — szük­ V alójában az t sem tu d ju k pontosan, függetleníteni tu d ta m agát. Így séges. S különböző korszakaszok­ hogy a m ár elkészült atom bom ba aztán m anapság m inden szam ár ké­ ban különböző hibák u tá n nem m in­ fölhasználása végül is kizárólag po­ pes rá, hogy villanykörtével vilá­ dig akad elegendő bocsánatkérő — litikai célokat szolgált-e. Arról ér gosságot gyújtson — vagy egy annál tö b b , aki az egészről szeretne tesülünk évről évre (s ez ránkfér, atom bom bát felrobbantson. S m aga elfeledkezni. felelősségre int), hogy hány tízezren ezért a k a r engem le ta rtó z ta tn i. . .

309

E z nem tisztességes dolog” . S m ert a Felügyelő m egint tiltak o zik : „Csak m ert őrültnek ta r t. De m aga hogyan merészeli felk a ttin ta n i a villanyt, ha sem m it sem ért az elektrom osság­ hoz? Maga itt a b ű n ö s . . . ” E z a maga: a hatalom . H a to v áb b mesélném a tö rté n e te t, u n ta tn á m azokat, akik ism erik, s nem keltenék k ed v et elolvasására azokban, akik még nem ismerik (legutóbb az E u ró p a gondozásában jelen t meg A fizikusok című d rám a­ k ö te tb e n ; papírkiadás, potom áron k ap h ató ). De idézem Möbius és N ew ton v itá já b a n az u tó b b in ak egy jóval később elhangzó m o n d a tá t: „T isztelet, becsület az ön személyes érzéseinek, de ön zseni, s m in t ilyen: közvagyon.” A to v áb b i v itá b a n „N ew ton” (m ert ugye, nem kell m ondanom , hogy ezek álnevek, az őrültség színlelésének álnevei) a tu ­ dom ány szabadságára hivatkozik, m in t a legfontosabbra, „E in stein ” pedig a z t v a llja : „H atalm i politi­ k u sokká kell felnőnünk, éppen m ert fizikusok v ag y u n k ” (érdekes rész, tessék elolvasni!). Möbius viszont: „E g y etlen lehetőségem, hogy rejtv e m arad jak . Csupán az ő rültekházá­ b a n vagyunk szabadok. Csak az őrü ltek h ázáb an szabad gondolkoz­ nun k . O dakint a szabadságban a gon­ d olatain k robbanóanyagok” . És, ar­ ra emlékezve, hogy M ónika n ővért meg k ellett ölnie, m ert az hitt őbenne és tu d ta , hogy nem ő rü lt: „Félreis­ m ert zseninek ta r to tt. Nem fogta fel, hogy m anapság a zseni egyetlen kötelessége félreism ertnek m aradni” . O dahagyom m ost a svájci D ürren­ m a ttn a k krim i-alakba re jte tt erköl­ csi aggodalm át, legföljebb té to v á ­ zom, írjam -e ide Möbius egy meg­ döbbentő m o n d a tá t („A m it egyszer kigondoltak, azt nem lehet vissza­ vonni” ), s fölöslegesnek ítélem arról elm élkednem , m ennyire helytálló, am it hősével a bolondokházáról m on d at, tu d ta -e vajon, hogy a tu d o ­ m án y és ennek eredm ényei m ellett m ennyire vissza lehet élni azzal a hellyel is, és nem csak olyképpen, ahogyan ő ezt p aradox d rám ájáb an leírta. H iszen ezt az egészet csak azért idéztem föl (azon kívül, hogy em lékeztessek rá, és a mű elolvasá­ sára csábítsak), hogy a fizikusok fe­ lelősségéről gondolkodjunk. Bizonyos értelem ben az ember felelősségéről és arról, hogy i t t csakugyan a szó fe­ lelősségre vonó értelm ében kell-e szólnunk a felelősségről. A ligha lehet véletlen, hogy G ubar­ jo v drám áján ak , a Szarkofágnak a helyszíne egy kicsit hasonló A fizik u ­ sok című D ürrenm att-kom édia (!) színéhez: m in d k ettő egy kórházi előterem (az előbbi egy sugárbioló­

310

giai klinikán, az utóbbi egy m agán(?) szanatórium ban). M indkét terem h átteréb en ajtó k , D ürren m attn ál három , G ubarjovnál több. S m ind­ k é t m űben nyom ozás (is) folyik: o tt a Felügyelő, itt az Ügyész vizsgálja a baleset körülm ényeit. N oha G ubar­ jo v Fizikusa beism eri: tévedtünk, a m ű elsősorban mások felelősségére u tal, személyekére is, de tág asabban inkább. V an a d arab b a n egy különös szereplő, a k it ráadásul H a lh a ta t­ lan n ak neveznek; ő nem a cserno­ bili k atasztrófa m ia tt ju to tt a klini­ k ára, hanem egyéni okból s volt eddig az egyetlen ápolt. Afféle re­ zonőr, aki m indenbe beledugja az orrát, s beleszól (meg fog halni ő is, nevét azért k a p ta , m ert őelőtte sen­ k i nem élt tú l ennyi idővel akkora sugárzásdózist, m in t ő). A m ikor a Fizikus a rra ösztökéli az Ü gyészt, azt állapíttassa meg, ki k a p cso ltatta ki a biztonsági berendezést (a gyor­ sabb m unka érdekében; am ennyire tu d n i lehet, a katasztró fa közvetlen előidézője csakugyan az volt, hogy egy vagy tö b b biztonsági berende­ zést kikapcsoltak; akik te tté k , alig­ hanem m aguk is belehaltak a sugár­ betegségbe), m egint belekotyog a H a lh a ta tla n : „K i kapcsolta ki? U gyan k i? H á t a rendszer. A fele­ lőtlenség rendszere.” Ú gy is m ond­ h a tn á n k : valam iféle megszokás, be­ idegződés, fásultság, félreértések hal­ m aza. Be kell végül vallanom , hogy sze­ retném , h a a felelősség szónak kétféle értelm ezését különböztetnénk meg. N em kedvelem azt az értelm ezést, am ely szerint a szóhoz mindig oda­ fenyegetődzik egy m ásik is és lesz elv álaszthatatlanul felelősségrevonás összetétel. Nem hiszek a felelősségre­ vonás elrettentő és rendreszoktató erejében, am ivel term észetesen nem akarom feledni és feledtetni olyan erkölcsi alaptörvények — többnyire tiltáso k! — fontos szerepét, m int például a T ízparancsolat. (Csak mel­ lesleg em lítem itt, hogy a G ubarjovd rám ában Főnök névvel illetett fő­ szereplő azzal büszkélkedik: „N em tö rte tte m . Dolgoztam. B izonyára jobban, m in t a tö b b ie k .. . A m agam erejéből lettem , am i lettem ” — s ezzel valóban lehet büszkélkednie. L ehet? Az Ügyész m indenesetre m egkérdezi, tu d ja -e , m iért v á lto ttá k le az elődjét. „A zt m indenki tu d ja . B o trányhős volt. R áadásul négy fe­ gyelm ije volt hivatali kötelességm u­ lasztás m ia tt” . Az Ügyész: „Az erő­ m űben mégis tisztelettel beszélnek róla. Sőt szeretettel” . Az ügyész azt is tu d ja : összeférhetetlennek azért ta rto ttá k , „hiszen nem te lje sített m inden u ta sítá st! V ita tk o z o tt. . . Például ennek a négyes blokknak az

átadásáról. H a táro zo ttan ellenezte !” Lám : a szokásjog tö rvényeit a k é t főnök egyike megszegte. Megbűn­ h ő d ö tt érte. De a m ásik volt oka a balesetnek. Egyik oka, term észete­ sen.) A zt hiszem, az igazi felelősség nem utólagos, hanem előzetes: más szóval tudatosságnak, n etán em ber­ ségnek nevezném. Befejezésül hadd idézzem a Szar­ kofág tévéelőadása u tá n íro tt egyik k ritik á t: Tamás Istv á n é t az Új T ü ­ körből. „K i kapcsol be vagy ki — másodlagos jelentőségű. A bürokrá­ cia, az önálló döntésektől való féle­ lem m egbénítja a cselekvőképessé­ get, s ezért a jog kénytelen felelőst keresni, de — s ez volt benne a szi­ gorú politikum — egy olyan légkör­ ben, politikai közegben, am ely m in­ denkit bénít, nehéz rám u ta tn i vala­ kire: ő az oka. E z t a szellemiséget kell m egváltoztatni” . A század szellemiségét m egvál­ to ztata n d ó kell fölm utatni a század testének tu lajd o n a lak ját és lenyo­ m a tá t. Amíg van.

Mikor szülessen az ember A zt hiszem, első te k in tetre egy­ m ástól távolinak fog feltűnni előző tém ám , meg a m ost következő. M ár csak azért is, m ert m ostanáig a ha­ lálról, ráadásul az emberiség pu sztu ­ lásának (egyik) fő veszedelméről v olt szó, m ost pedig születésről. A cím, am elyet soraim fölé írtam , kicsi v álto z tatása egy figyelm et érdemlő könyv címének. E könyvet Ruf f y P é ter írta , címe: A későn született ember. Alcíme is v a n a könyvnek: A Pongrácz nemzetség kora és al­ konya. E z az alcím azonban, h a nem figyel az olvasó kellőképpen, meg­ könnyítheti, hogy kevesebbet ve­ gyünk észre a leírtakban, m int am ennyi bennük van. M ár a könyv első, m ottószerű m o n d ata m élyebb­ re világít. Így kezdődik: „ E tö rté ­ nelmi sz á m v e té s b e n ...” E gy m on­ d a tta l odébb R uffy P éter így nevezi meg m ag át: „A k ró nika í r ó j a . . . ” S a következő bekezdés tágas u ta t n y it a gondolat előtt. „Mégsem élő vagy h o lt. . . a főszereplő, hanem a nehezen kibogozható, mindig je­ lenvaló, lá th a ta tla n erő” . Miféle erő? E rre derül m ajd fény a követ­ kező oldalakon. Maga a könyv így kezdődik: „ E történelm i elbeszélés, am elyre he­ lyenként életrajzom árnyéka is rá ­ vetül, m in t fák lom bkoronájára a széltől m eglebbentett le v é l.. . ” Ez a bevezető fölhatalm az arra, hogy azt írjam : ez R uffy P éternek m in­ den korábbinál személyesebb, a leg­ személyesebb m űve, am elyben nem

csupán régm últ s későbbi korok, na, hozzáteszi: „M it sejthettem én, hoz való illeszkedés emberi drám ái­ századok és századunk testét-lelkét a néhány esztendős gyermekecske, ról beszélek, közelítve a Pongráczok m u ta tja föl, hanem — ha szerényen n agyanyám k a rjá t s z o ro n g a tv a ... tö rtén e téh e z. . . ” a regényes tö rté n e t szövetébe rejtve szinte a földbe belesüppedt, bele­ Csábít a lehetőség, de óvatosságra is — önm agáról vall és sa já t vívó­ gyökerezett lábakkal, hogy a h a ta ­ is int, hogy sorra ideidézzem a könyv ­ dásairól — hadd legyenek ezek a lom erkölcsös vagy erkölcstelen, ke­ nek azokat a részeit, am elyeket, m ert letkezik, uralkodóvá lesz, elfajul, különösen fontosnak tarto m , alá­ miéink is. T u d h ató v o lt eddig is R uffy Pé­ m ajd szétszakad, széthull, szétesik. húzogattam , s a könyv szélén sorra terről, hogy kedvvel foglalkozott H ogy a hatalom m ögött em berek, szám oztam . Töm érdek ilyen helyet „ a nagy palóc” : M ikszáth K álm án csoportok, ném ely esetben egész né­ jelölgettem meg a könyvben (az életével és műveivel. E z a könyv is pek állnak, s a hatalom m egváltoz­ idő ránevelt, hogy dőreség volt azt egy M ikszáth-hőst választ — illő-e ta tn i képes egész em bercsoportok, hinnem : könyvbe ceruzával jeleket így írnom ? — kanavászképpen, hogy osztályok, földrészek sorsát, ország tenni nem illő; az em lékezetnek se­ egy m ondhatni történeti-irodalom ­ h a tá ro k a t és tulajdonviszonyokat, s gítenek e jelek). Csakhogy R uffy történ eti k u ta tá s kalandos szálaival még — horribile dictu — nagym a­ P éter nemcsak őszinte, nem csak vi­ átszőve egy új ábrázolat jöjjön o tt m ám gondolatait is m egreszketteti?” lág dolgán töprengő, hanem köny­ létre. M egtudjuk, hogy gyerm ekko­ M ert a N agym am a, séta közben, egy­ vét jól szerkeszti is. Az általa ki­ ráb a n R uffy P é te r találk o zo tt egy szercsak m egtorpant a váradi Szé­ jelölt szakaszok belesim ulnak egy el­ eleven Pongrácz gróffal N agyvára­ chenyi téren, „s olyan hangon, am e­ beszélésbe, egy izgalmas kaland don, aki m egkocsikáztatta őt és ly et sem azelőtt, sem azóta nem hal­ éveken, életen végighúzódó esemé­ nag y ap ját, a családnak ajándékozott lo ttam tőle, nem gyengéden és me­ nyei közé, olykor szerves részei ezek egy cig arettatárcát, am ely, m int sze­ legen, lágyan és kedveskedve, tek in ­ a történelm i szám vetésnek, olykor lencéje P an d ó rát, a rra késztette ké­ te té t a Fő u tcán lassan vonuló k a to ­ m integy k ö z b e ik ta to tt, önkéntele­ sőbb R uffy P é te rt, hogy kíváncsian nák ra, szekerekre és lovakra vetve, nül feltörő személyes vallom ások, fölnyissa, s h a nem is örök jó t és m intha mély szakadékból szállt vol­ vívódások, kételyek, igazságok. rosszat, de a Pongrácz család és az na föl a szava, az t m o n d o tta: Be­ Nemcsak idézi, kiem elten idézi pél­ őket körülölelő h é t évszázad tö rté n e ­ jö tte k a rom ánok” . É vet, hónapot, dául: „ M o n te sq u ie u -tő l m egta­ té t előcsalogassa. S m indebben a je ­ n ap o t nem tesz hozzá R uffy P éter; nultam . hogy minden polgárnak kö­ „az O sztrák-M agyar M onarchia léte telessége meghalni a hazájáért, de lent. és b ukása idején” — ez a „keltezés” . senki sem köteles hazudni érte”. Mik­ K u ta tó k örú tjá n a k kiindulópont­ ja a Beszterce ostroma, Pongrácz IV. De hadd írjam még ide, am ivel az száthtól meg azt idézi, s éppen Pong­ im ént id ézett rész folytatódik: rácz Istv án ra vonatkozóan, ahonnét Istv án , a „bolond Pongrácz” , e cím ét v e tte : „m egkésett em ber” , aki „valam ikor „H ogy v a n virágzó és bosszúálló, saját könyvének a m últ században hatszáz forin tért jóték o n y és m egtorló, elfajzott vagy „ . . .Pongrácz Istv á n egy visszam a­ egy kötéltáncosnőt »vett«, a nedeci kései, terpeszkedő, kapzsi, mindig ra d t bölény, egy későn született em­ v á rb a k ö ltö ztette, s m ikor D onna m inél tö b b re vágyó, kétségbeejtően ber, m int ahogyan van n ak előre szü­ E stella m egszökött, ostrom m al fe­ szomjas, tik k a d ta n mohó és önön­ letett emberek, ak ik et szinte” ( = szin­ nyegette meg Beszterce városát, m ag át túlélő, te h á t m ár-m ár kacag­ tén , m ert a későn születettet is!) am ely a szökevényt befogadta a fa­ ni való hatalom is?” Nem tu d ta . De, „hajlandók a bolondok házába k ü l­ lai közé” . T ehette, m ert „külön u d ­ m ert „soha életem ben sehol, semmi­ deni a szűkeszű k o rtá rsa ik . . . m in­ v a rta rtá sa , v ára, külön hadserege k o r semmiféle hatalm am nem volt denekelőtt k ív án tatik pontos, alkal­ v olt” . Miközben az ő n yom át k u ta t­ m ás em ber vagy em berek fölött, s a mas időben való megjelenés a vilá­ ja R uffy P é te r az időben és a térben, hatalom nélküliség állapotában éltem gon.. . ” rálel egy m ásik, egy régebbi Pong­ végig ezt a kem ény em beröltőt, a h a­ Nos, itt vagyunk m egint a bolon­ ráczra is, a k it csak II. Pongrácznak talo m kérdései kezdtek foglalkoztat­ dok házában, m in t D ü rren m att fi­ ni” . „Mi a hatalo m ? Eszközei, m ód­ neveztek, úgy nagyjából M átyás ko­ zikusai; ugyanegy felelősségünk van, rá b a n élt és igen különösen viselke­ szerei, keletkezése, széthullása?” ha a hatalom alá v e te tt em berek v a ­ Ú gy gondolom, hogy ez nem R uffy gyunk, m in t ha arra m erészkednénk, d e tt. (Már am ennyire a történelem ­ ben különösnek m ondható a köpö­ P é te r kérdése csupán, hanem száza­ hogy a h ata lm at kívánjuk, kisajá­ nyegforgatás.) R endkívül érdekes dunk valam ennyi felelős em berének títsu k , élvezzük is. S rokonítja m aga a nyom ozás éppen úgy, m int a kérdése, éljen bárm ely sarkán a R uffy könyvét az előzőekben elgon­ a k é t Pongrácz oly különböző élet- világnak. S ezért nem érzem külön­ dolkoztatókkal ez a k irag ad o tt rész­ tö rté n e te ; nem kevésbé érdekesek állónak ezt a kérdést a korábban let is: „N ehezen fürkészhető ki a vi­ azok a tap asztalato k , amelyekre vizsgáltaktól. E z ú tta l sem szeret­ lágtörténelem . S m ajd csak megleli m integy m ellékesen tesz szert R uffy ném — nem is tu d n ám — „elmesél­ egyszer az emberiség a m aga igazát. P é te r és am elyeket m egoszt olvasó­ ni” a m űvet, szerepem k e ttő s: ked­ H a lesz még emberiség ezen a föld­ jával. Mégsem vesznék bele ezekbe vet. szeretnék ébreszteni elolvasására golyón” . Lapozgatom a könyvet, s a mégoly fontos részletekbe, m ert és n éh án y ösztönzést adni, merrefelé rádöbbenek: a k á r az egészet ide­ engem a k önyvnek egy rejtetteb b , lehet továbbgondolni az olvasotta­ idézném szívesen. Micsoda meggyő­ de mindig ú jra fölbukkanó fonala k a t. É rdekes például fölfigyelni arra ző erővel szól R uffy P éte r a kiszol­ fogott meg, s ezt az élm ényem et sze­ a m egjegyzésre, hogy „ro p p an t az g á lta to tta k ró l — és a kiszolgálók­ az em bersokaság, am ely a m inden­ retném elsősorban továbbadni. kori hatalom hoz idom ul, ahhoz il­ ról is, akik a k a rtá k , s akik nem a k a r­ A m a erő term észetrajzáról van leszkedik, ahhoz hasonul, de anélkül, tá k a h a talm at, akik á rat fizettek szó. „ . . . a hatalom term észetrajzá­ hogy azzal azonosulna. A hatalom ­ érte, s akik áldozatai voltak, vagy nak a felfejtésére ad tam árva feje­ m et” — írja R uffy P é te r kevéssel hoz való vonzalom , a beilleszkedés akik nélküle boldogan éltek, míg elbeszélésének kezdete u tá n . E z h á t a legritkább esetben jelenti a h a ta ­ meg nem haltak. M intha m esét ol­ am a erő. E rő ? Mire ezt a sort leírta, lom m al való közösségvállalást. ( . . . ) vasnék csakugyan, pedig színtiszta fölelevenítette volt egy gyerm ek­ A h atalom nak való alávetettség, a ha­ igazat ír R uffy Péter, még am ikor kori em lékét és m ost, sok évvel u tá ­ talo m tó l való menekülés, a hatalom ­ Álomösvényen já r is, m iként az

311

egyik fejezel cím ében bevallja. Igaz­ ságkereső úton akkor is. „ E krónika írójának is eszébe ju ­ to tt egy s más, m ár tulajdon, husza­ dik századi em beröltőjéből” — veti egyszercsak közbe az író. E krónika olvasójának is jusson eszébe egy s m ás a saját tulajdon, huszadik szá­ zadi emberöltőjéből, életéből, k u d ar­ caiból, rem élhetőleg eredm ényeiből is. Csakhogy az életben elsősorban kérdőjelek sorakoznak, s a régi-régi bölcsesség, hogy m indenben kétel­

kedni kell, sa já t életünkre is érvé­ nyes. Mindig ú jra végig kell gondol­ ni az életünket, s föltenni a kérdést, am ely fölött a visegrádi hegyoldalon állva elmereng Ruffy P éter is: . . .érdemes hát élni? S mikor lesz ér­ demes élni? „M ikor a jó hatalom m egszüntet m inden h a ta lm at” — felelt a b etű ­ vető — ez a sor következik az előző u tán . Mikor lesz ez? K öltői kérdés. Messzibb nem merészkedem . E ltö p ­ rengek m agam is, a m agam életén

és felelősségén is, m últon és jövőn, és azon, hogy az em ber a sajá t életét sem tu d ja jól élni, tu d h a t-e jó t tenni az em beriségért? Nem á rt erről néha elbeszélgetnünk m agunkkal. Meg m ásokkal is. Figyelve rájuk. H á th a fö lm utatják a század testének le­ nyom atát? Vagy a lelkének alakját? A szellem ét? Lenni vagy nem lenni, ez itt a kérdés. S az is, m ilyennek lenni. Zay László

Tallózgatás teológus szemmel Képrombolók-e a reformátusok? E rre a kérdésre keres tudom ányo­ san pontos, szakszerű választ egyik legfrissebb reform átus teológiai dok­ to ru n k Lőrincz Z oltán doktori disz­ szertációjában, m elyet sum m a cum laude m inősítéssel fogadott el a deb­ receni teológiai akadém ia ta n á ri k a ­ ra. A dolgozat címe „A képrom bolá­ sok, avagy a képzőm űvészet és a vallások sajátos viszonya” — egy tág ab b ölelésű, vallástörténeti h á t­ te rű k u tató i program ra u tal, m ely­ nek csak egyik, b ár jelentős téglája a m integy 250 oldalas, gazdag iro­ d alm at figyelembe vevő m unka. K i­ induló alapja a m ásodik parancsolat, m elynek jelentése az E gyiptom tól R óm áig ívelő vallástö rtén eti h á tté ­ ren bontakozódik ki. E z t követi az Ú jszövetség képrom bolással kapcso­ latos szakaszainak értelm ezése, az óegyházi ta n ítá s képekkel kapcsola­ tos álláspontjának összegzése, m ajd pedig a középkori k ép v iták rövid bem u tatása. A fe lte tt bevezető k ér­ désre való felelethez szükség v a n a reformáció ezirányú álláspontjának alapos vizsgálatára. Mi is tö rté n t a reformáció idején? „T em plom tisztí­ tá s vagy b arb árság ?” — teszi fel a k érdést Lőrincz. Miben egyezik és té r el L uther, Zwingli és K álvin vé­ lem énye? Milyen h a tá sa v o lt a re­ form átorok képpel kapcsolatos ta n í­ tá sá n a k N ém etalföldön vagy Ma­ gyarországon? E z a rövid, kérdésekben elmon­ d o tt ta rta lm i á tte k in té s is a rra sar­ k a lt, hogy tallózgassunk kedvcsi­ nálóul az érdekes disszertációban. Először a bevezetőben fe lte tt k ér­ désre a válasz: „A reform ációnak nem v o lt szándékában a m űvészetet szegényebbé te n n i: csak radikálisan szétv álaszto tta a m űvészetet és a vallást. Nem a m űvészetet a k a rtá k m egsem m isíteni, és különösen nem a világi m űvészetet; csak a dogm a­

312

tikai tanítással összeegyeztethetet­ lent a k a rtá k eltávolítani” (7. oldal). A D ekalógust elemző első, m ajd a v allástörténeti h á tte re t felvázoló m ásodik fejezetben m ár sok érdekes a d a to t és megfigyelést ta lá lh a t az olvasó. Milyen volt az egyiptom i is­ ten tisztelet az izraeli királyok korá­ b an ? H ogyan h a to tt ez az ószövet­ ségi em ber hitére? É rdekes az ele­ phan tin ei zsidó kolónia életére vo­ natkozó megfigyelés. Ezen a szige­ te n állt H num kos-isten szentélye, a zsidók meg ug y an itt m inden pe­ sachkor b árá n y t öltek és fogyasztot­ ta k . Az egyiptomi-zsidó ellentétnek az le tt a következm énye, hogy Jah v e tem plom át rom bolták földig. A k a ­ naán i ősi istenek hitével és kultuszá­ val szüntelen h arcot fo ly ta tta k az ószövetségi kegyesek. E zeket a tem p­ lom okat pedig a zsidók rom bolták porig. K ülönösen a gyerm ekáldozat tű n t szörnyűségesnek az Ó testam en­ tu m i hívő előtt. Az Ószövetség vallástörténeti á t­ tekintésének m egrajzolásához színe­ k e t ad a h e ttita , a filiszteus vallás is, de az asszír vallás elleni küzde­ lem m ár jelentősebb nyom okat h a­ g y o tt az ószövetségi vallás hatalm as tab ló ján. A hűbéri kapcsolatok ve­ szélyeztették a Jah v e h it tisztaságát. A Jósiási reform, a próféták harca v alóban nem zetm entő program volt, am inek igazi jelentőségét a babilo­ ni fogság m u ta tta . A dolgozat a perzsa, a görög és a róm ai vallás p a­ lesztinai jelenlétének h a tásait is elemzi, m ajd egy „ a m űvészet sze­ replehetőségei az Ószövetségben” című m agvas összegzéssel zárja, m elyben a szövetség lád ájára v o n a t­ kozó inform ációkat gy ű jti csokorba an n ak bizonyítására, hogy a m űvé­ szileg szép berendezési tárg y meg­ alkotásával Izrael lehetőséget k a p o tt az Iste n irá n ti hála és im ádás egy­ fa jta kifejezésére. Ez a m űvészet igazi célja. Az Újszövetség d irek t form ában

nem beszél a képrom bolásról, az in ­ d irekt következtetések ú tja pedig sokszor sikamlós. A dolgozat az alapfogalm ak vizsgálata m ellett az „ism eretlen istennek” állíto tt athéni o ltár kérdését elemzi. Az őskeresz­ ty én kor egy virágzó római-görög kultú ráv al került kapcsolatba, am elynek k ialakult esztétikai értékrendszere volt. H ogyan alakul ki a keresztyén m űvészet megfelelő szim­ bólum rendszere és m ilyen feltételek között vállalkozik az induló keresz­ tyén m űvészet a bibliai történetek képi m egjelenítésére? Ezek az óke­ resztyén m űvészet alapkérdései, am elyek súlyos teológiai kérdések­ kel kapcsolódnak össze. A korai ke­ resztyénség m ár érzékelte a belső ellentm ondást a második parancso­ lat és a késő-antik m űvészet között. Az ellentm ondás feloldására a leg­ jobb ú tn ak egy gazdag jelképrend­ szer és egy bibliai képeskönyv kiala­ k ítása m u tatk o zo tt. Ezek az alko­ tások még nem szentképek, hanem bibliai képek, vagy képben elmon­ d o tt prédikációk. Az an tik m űvészet heroikus-m itológiai pogányságával és obszcén erkölcstelenségével is meg kell küzdeni. A m űvészet — gyanús luxus m arad. Az egyház-atyák közül A lexand­ riai K elem en az egyetlen, aki Nicea előtt fogékony volt a m űvészeti szép­ ségek iránt. Még Eusebios is kép­ ellenes volt, és vélem ényét K ons­ tanciának írt levelében teológiailag is k ifejtette. De m it jelent a keresz­ tyénség és a m űvészet viszonyában a ko n stan tin i fordulat? Ehhez is ér­ dekes és további k u ta táso k ra ösz­ tönző választ k ap u n k a dolgozatból, különösen a krisztológiai v iták szem­ pontjából E piphanes képellenes h a r­ ca érdem el figyelmet. A sors iróniá­ ja, hogy a képek tisztelete ellen til­ takozó E piphanes képét az elsők kö­ zö tt tisztelték halála u tá n Salamis­ ban. A problém a: a kép m in t ta n ító ­ m ester és m in t tisztelet tárg y a nehe­

zen választh ató el az ókori em ber m egsemmisítése vagy megléte L u t­ szól. Elsősorban a 16. századi refor­ gondolkodásában. E z é rt a képtisz­ th e r p roblém ája. Ő K a rlsta d t ta n í­ m átus zsinatok végzéseit vizsgálja tele t a gnosztikus eretnekségen ke­ tá sá n a k ham is teológiájával v ita tk o ­ meg a tém a szem pontjából. A zsi­ resztül k ez d e tt té rth ó d íta n i az egy­ z o tt. Lőrincz Zoltán L u th er képző- n ato k végzésének gazdag idézetgyűj­ házban. Ireneus is így lép fel ellene m űvészetre gyakorolt h a tá sá t is elem­ tem énye arról győzi meg az olvasót, fő m űvében. zi, m elynek a m űvészettörténeti k u ta ­ hogy a zsinati h atáro zato k — a til­ Az egyházatyák tanulm ányozása tá s szem pontjából is jelentősége van. tások ellenére nem egyoldalúak, in­ arról győz meg, hogy az egyház­ Zwingli álláspontjának ism erteté­ k á b b az óvatos liberalizm us jelle­ a ty á k közül A ranyszájú Ján o s k erült sével vezeti be a dolgozat K álvin so­ m ezte az a ty á k álláspontját. A k a t v ita to tt ta n ítá sá t a képekről. A tem plom tisztítás nem já r t e g y ü tt a legközelebb a képtisztelethez. Az eddigi k u tatáso k arról győznek katolikus tö rtén etírás K álv in t úgy szükségszerűen a b arb á r rom bolással meg m inket, hogy a m űvészet k ö ­ igyekszik feltüntetni, m int a legva­ és a világi m űvészetet a reform áto­ rüli teológiai v ita a k o n stan tin i for­ d abb képrom bolót. Lőrincz Zoltán rok nem k ív á n ták szegényebbé tenni. d u la tta l párhuzam osan jelen tk ezett, disszertációjának az a legfontosabb A kérdés m egválaszolását az bonyo­ am ikor a keresztyénség a felszínesen célja, hogy ezt a v á d a t eloszlassa. lítja, hogy a különböző viszonyok k risztian izált görög-római k u ltú rá t E lsősorban a z t vizsgálja meg, hogy ellenére nehéz egységes, m indenhol m agáévá te tte . E nnek ellenhatásai m ilyen helyet foglal el a képtilalom érvényes választ adni. E z ért Lőrincz a k ép v iták , melyek közül a 726 és K álvin Dekalógus m agyarázatában. Zoltán külön vizsgálja a felvidéki 843 közö tt folyó v ita a legnevezete­ Ez K álvin m űvészetekkel kapcsola­ helyzetet, ahol kem ény, összecsapá­ sebb. E n n ek esem ényeit, és a v ita tos állásfoglalásának biblika-teoló­ soktól sem m entes h itv ita alak u lt ki. során k ife jte it álláspontok lényeges giai alapja. A keresztyénség képér­ E nnek a v itá n a k a b em utatása, fel­ elemeit összegzi a dolgozat. A képek t elmezése viszont nem csak újszövet­ tá rá sa a dolgozat érdekes és fontos elpusztítása — császári érdek volt. ségi alapon nyugszik. Az újszövet­ része. E rdélyben a vallási tolerancia ki­ Ők H arn ack szerint egy „olyan ál­ ségben a „csinálni“ és „im ádni” fogal­ lam egyházat k ív á n ta k volna, am ely­ m ak szétváltak. Az K álvin, Zwing­ alakulása éreztette h a tá sá t a képek­ be a szek ták at, zsidókat és m oham e­ livel eg y ü tt a képek radikális eltá­ kel kapcsolatos álláspont k ialak u ­ dán o k at bele k én yszeríthették volna v olításának a híve és v itá t fo ly tat a lásában. I t t csak a róm ai egyház kul­ anélkül, hogy ráju k kényszerítsék a róm ai egyház képértelm ezésével tuszképeit, o ltá ra it tá v o líto ttá k el. A hódoltsági terü leten és a D unán­ leggyűlöletesebb dolgot, a „képtisz­ szemben, am it logikátlannak és az te le te t.” U gyanakkor a régi, ősi ke­ egyetemes zsinatok ta n ítá sá tó l el­ tú lo n a szenvedélyes társadalm i, po­ gyesség visszahatása, tisztaság ra tö ­ térőnek ta r t. A kép funkcióját az litikai megmozdulások vallási m o­ rekvő hithűsége is m egnyilvánult olvasással azonos szinten lá tja K ál­ tívum okkal is ötvöződnek. Az erő­ vin. „Azok a képek, am elyek tö rté ­ szakos cselekmények in d íték ait m a ebben a harcban. A n y u g ati keresztyénség sem m a­ n etet és esem ényeket jelenítenek m ár nagyon nehéz pontosan tisztázni. A m agyar esem ényeket összefog­ ra d t m entes a képviták tó l. A legne­ meg, hasznosak ta n ítá sra és buzdí­ vesebb közülük a karoling-kori v ita, tá sra , de a bálványim ádás veszélye laló része az ellenreform ációra utaló am ibe N agy K ároly bonyolódott be­ fennáll, ezért a tem plom ból a képek kitekintéssel és összefoglalással zá­ rul. Az ellenreformáció idején az egy­ le bizánci h atásra. E n n ek legfonto­ eltávolítandók.” K álvin vélem énye az óegyház vé­ ház önvédelem re (tem plom -véde­ sabb dokum entum a a Libri Caroli­ ni, am inek h a tá sá ra a középkorban lem ényéhez áll közelebb. E zért írá­ lemre) irányuló törekvése még a ú jra és ú jra k iú ju lta k a képviták. saiban g y akran hivatkozik vélemé­ meglévő, katolikusokra em lékeztető E zek et nem annyira a m ásodik p a ­ nyükre. K ortársai közül a róm ai k a­ an y agot is elp u sztíto tta, nehogy érv rancsolat körüli v itá k , hanem szo­ tolikus teológusokkal (Cochlaus, legyen ez az erőszakos tem plom fog­ ciális problém ák m otiv álták . Lő­ Eckius) vitatkozik, L utherhez nem lalásra. A gazdagon dokum entált ér­ rincz Z oltán érdekesen vázolja fel csatlakozik, de nem is száll vele vi­ tekezés, mely nyeresége a m agyar az ezek m ögött m eghúzódó problé­ tá b a . V élem ényét így foglalta össze: teológiai irodalom nak, néhány sum ­ m ák at, az eretnekm ozgalm ak teoló­ „N em vagyok én an n y ira elfogult, m ás m ond atb an összefoglalt, máig giai lázadását, am elyek előkészítik hogy a képeket el ak arn ám tá v o líta ­ érő tanulsággal zárul, mely kijelöli ni, annyival inkább, m ert a szobrá­ to v áb b i felad atain k at. Elsősorban a a reform ációt. szat, a festészet Istennek aján d ék a; to v áb b i tö rté n eti k u ta tá s t kell foly­ A dolgozat egyik derekas része a de igenis m egkövetelem , hogy azok ta tn i, am i a m agyar m űvelődéstör­ reform áció állásp o n tját foglalja ösz­ tisztán , a m aguk helyén alkalm az­ té n e t szám ára is hasznos gyüm öl­ sze. A reform áció századában euró­ tassanak. Megkövetelem, hogy az em­ csöket ígér. E rre a m u nkára — a paszerte v irág zo tt a festészet, és a ber rendetlen visszaélés által be ne dolgozat erről győz meg — hasznos vallásos tém ák jelentősen profani­ fertőzhesse, rom lásunkra ne fordítsa Lőrincz Zoltán testv érü n k . M unká­ zálódtak. L uther, reform átori m ű­ azt, am it az Ú r az em bernek jav á ra já n a k legnagyobb eredm énye, hogy ködésének első szakaszában nem felfedezte ennek a kérdésnek teoló­ a d o tt volna.” foglalkozott a képtisztelettel. Csak giai asp ek tu sát, és kijelölte a to v áb b i A kálvini reformáció nyom ában K a rlsta d t erőszakos fellépése nyo­ k u ta tá so k n ak főbb csom ópontjait. m án k ezd ett foglalkozni a kérdéssel. — képrom bolás já rt. N ém etalföldön M u nkáját tudom ányos igényesség és Á lláspontja az őskeresztyénekhez a vallási, társadalm i, politikai fe­ gyakorlati érzékenység jellemzi. áll a legközelebb. Szerinte a m űvé­ szültségek a képrom bolásban csa­ E zért k ívánunk erőt és állhatatossá­ szetnek az a feladata, hogy Isten p ó d tak le, de ez nem g áto lta a m ű­ got a további m unkához. nagy te tte ire láth ató form ában em­ vészetet Brueghel világhíres képe, a lékeztessen. E zért a jó m űvészeti al­ Szépm űvészeti M úzeum ban őrzött, kotás — prédikáció. K a rlsta d t az „K eresztelő Ján o s prédikációja” A templom meg a szent város összes k épet ellenezte. L u th e r evan­ 1566-ban a képrom bolás évében ké­ modelleken géliumi alapon, árn y altan és sokré­ szült. tű e n fe jte tte ki vélem ényét. „ L u th er A disszertáció b en nünket legjob­ Nem rég elláto g attam a híres am s­ képfelfogása nem a k épet, hanem a b an érdeklő 7. zárófejezete a m a­ terd am i B iblia M úzeumba, ahol az k ép tiszteletet érinti.” Nem a képek gyarországi képrom bolások ügyéről ószövetségi istentiszteletet, a tem p ­

313

lomi k ultusz egyes m ozzanatait pon­ tos, gondos m unkával m egform ált m odelleken jelenítik meg. A k iállítá­ son lá tju k a főpapot ünnepi díszben, látu n k áldozatot a véres áldozati ol­ táro n , de a Jézus korabeli tem plom vagy Salam on tem plom ának m o­ dellje is o tt ta lá lh a tó a tárlato n . A m úzeum 1975-ben n y ílt meg, de a m odellek nagy része még a m ú lt szá­ zad közepén 1865 tá já n készült régi m esterm unka, am i a teológiai ószö­ vetségi o k ta tá s szem léltető eszköze volt. K é t jeles régi m agyar modellről is m egem lékezhetünk. Grósz Mór (1831. Izsák — ? H alas) izraelita t a ­ nító a m ú lt században azzal örökí­ te tte meg a nevét, hogy Mózes 2. könyve alap ján művésziesen kifa­ rag ta a frigyládát. Pontos hiteles­ ségre tö rek ed ett, a m űvészien fara­ g o tt lá d á t aran n y al v o n ta be és a többi tem plom i felszerelést is elké­ szítette. A tá rg y a k a t a londoni és a bécsi világkiállításon is k iá llíto tták , am iért a m agyar kultuszm iniszté­ rium tiszteletbeli diplom áját k a p ta meg. A m ásik nevezetes m odell is a bé­ csi világkiállításhoz fűződik. E gy Illés Istv á n nevű ferencesrendi szer­ zetes 1872-ben elkészítette a k o ra­ beli Jeruzsálem m a k e ttjé t m ad ár­ tá v la tb ó l, ezt az 1873-as bécsi világkiállításon az O ttm á n P avilonban ki is állíto tta. E rről a jeles modellről, a nagy tek in tély ű Illés Istvánról an n y it tu d u n k , hogy Pozsonyban szü­ le te tt és 1860-ban érkezett Jeru zsá­ lembe. Először a szent M egváltó fe­ rences rendi kolostor könyvkötő m ű­ helyében dolgozott, később saját m űhelyt állíto tt fel, am elyet 12 évig vezetett. A m últ századi Jeruzsálem viharos tö rté n e ti sorsfordulói sodor­ tá k el Illés Is tv á n t is. E gy változá­ sokkal terhes k o rb an mindig vágy­ nak m egörökíteni a m úlandót m in­ den szépért és jó ért lelkesedni tu d ó em berek. Így t e t t h á t Illés Istv á n is. 1872-ben elkészítette a szent város pontos, élethű m a k e ttjé t. Előkészítő rajzait, m elynek „Jeruzsálem m a­ d á rtáv latb ó l” a címe, R ehav R ubin, a Jeruzsálem i H éber E gyetem p ro ­ fesszora ta lá lta meg a jeruzsálem i N em zeti K ö n y v tárb an az E ra n Laor térképgyűjtem ényben, és igen k i­ váló, szak av ato tt m un k án ak ta r ­ to tta . A to v áb b i k u ta tá s azt is m egálla­ p íto tta , hogy Illés a m in tá t K onrád Schinck ném et építész m odellje u tá n v e tte és sok segítséget is k a p h a to tt tőle. U gyancsak segítségére volt Charles W ilson b rit topográfus is, aki m in t a B ritish R oyal E ngineer tisz tje élt Jeruzsálem ben. R a jtu k kívül m ás segítői is voltak. A modell

314

a feljegyzések szerint öt hónap a la tt készült el cink-bádogból. Hogy köny­ nyebben szállítható legyen, 8 részre szét le h e tett szedni. A m odell, a 100 évvel ezelőtti Jeruzsálem leghűségesebb képe. Illés olyan pontosan dolgozott, hogy a to rn y o k tete jén lévő zászlókat, a básty ák o n guggoló ágyúkat, de még az ú ja b b an felszerelt tá v író vonala­ k a t is m egörökítette. Az egyes épületeket is arra a színre festették, am ilyen akkor volt, am ikor a modell készült. A modellnek a bécsi kiállítás u tán nyom a veszett. M otti Y acir — egy m agyar szárm azású egyetem i hall­ gató egy „D as Heilige L and” című m ú lt századi ném et újságban rá ­ b u k k a n t H . Zschokke professzor cik­ kére, am iből m egtudta, hogy a ki­ állítás u tá n Illés európai k ö rú tra in­ d u lt modelljével. 1878-ban Genfben á llíto tta ki. I t t nagy szenzációt kel­ t e t t a k u ta tá s és az előkelőbb ki­ állítás-látogatók köztük volt G ustaw M oynier is a Vöröskereszt alap ító ja — elh atáro zták , hogy m egvásárolják a jeles m odellt. 6000 fo rin to t sikerült is összegyűjteniük, még a hiányzó 4000-et a Societé Cryile de la R ive Gauche adom á­ nyozta. 40 évig ez a p riv át intéz­ m ény á llíto tta ki ezt a m odellt genfi központjában. A m ikor az érdeklő­ dés aláb bhagyott, a m odellt össze­ csom agolták és a Patois W ilson ra k ­ tá rá b a helyezték el. I t t ta lá lt rá D avid L ittm an m űkedvelő tö rtén e ­ lem k u tató . Az elfelejtett m odellt — D avid L ittm a n közbenjárására 10 eszten­ dőre Jeruzsálem ben állítják ki. 1984 őszétől a jeruzsálem i városházán lá t­ h ató Illés Istv á n jeles, k ija v íto tt, restau rált modellje. A zt is tu d ju k , hogy Illés elkészítette a második je ­ ruzsálem i tem plom m odelljét, v ala­ m in t az 1880-as évek Jeruzsálem ének látk ép ét, de ezeknek hollétéről sem­ m it nem tu d u n k . Sajnos kevesen tu d já k , hogy B u­ dapesten is van egy bibliai múzeum , jól terv ezett modellekkel, m elyet még Csia Lajos k é sz ítte te tt szemlél­ te tő célokra a felszabadulás előtt. A m odellgyűjtem ényt a Józsefvárosi R eform átus gyülekezet őrzi (V III., Salétrom u. 5.) és meg is lehet nézni ezt a rendkívül tanulságos, de meg­ lehetősen m éltatlan körülm ények k ö zö tt lévő, restaurálásra szoruló g y űjtem ényt, szom bat kivételével n ap o n ta 9 és 14 óra között. A sajtó h írt a d o tt arról, hogy az új R á d a y K ollégium ban k a p helyet a B ibliam úzeum gazdag gyűjtem é­ nye. A B ibliatanácsok Világszövet­ sége a jövő év őszén B udapesten ta r tja kongresszusát. T alán ez a k ét

jelentős esemény elég indok arra, hogy elgondolkozzunk azon: nem lenne-e jó a Bibliam úzeum m al össze­ vonva ezt a m odellgyűjtem ényt is felújítani?

Λ reménység nyelve Az eszperantó nyelv első ta n k ö n y ­ ve 1887. július 26-án V arsóban je­ lent meg orosz nyelvű bevezetővel és szövegm agyarázattal. K ülönös eset, hogy egy világm éretű mozgalom életkorát egy n y elvtankönyv meg­ jelenésétől szám ítják. Még különö­ sebb az, hogy ez a nyelvtankönyv egy senki által nem beszélt nyelv rendszerét foglalta össze. Írója L ud­ wig Zam enhof biatystoki orvos volt, aki D oktoro E sperantó néven ad ta ki a könyvét. A név jelentése: re­ ménykedő. Ez a szó le tt az új nyelv neve és azt jelképezi a mozgalom jelvénye: a zöld csillag. H ogyan lehet eljutni „B ábeltől” — egym ás jobb megértéséig. E z a kérdés régen foglalkoztatja a tu d ás elm életet. A k u ta tó k m integy 900 mesterséges nyelv-tervezetet ta r ta ­ nak számon. Ezek szerzői különböző korok nagy gondolkodói voltak, köztük olyan jelentős személyek m int az angol Bacon, a francia Descartes, a cseh Comenius, a ném et Leibnitz vagy a m agyar Bólyai J á ­ nos. Zam enhof nyelve bizonyult a sok kísérletezés között a legéletké­ pesebbnek. Az eszperantó nyelv sza­ vai jo b b ára latin, ném et és szláv eredetűek. N yelvtana egyszerű, csak szabályos szavakat ismer, kivétele­ k e t nem. Elő- és utóképzők segítsé­ gével egy-egy alapszóból a k ár tíz új szót is alk o th atu n k . Írása fone­ tikus. Sokan állítják, hogy ez a leg­ ham arabb m egtanulható nyelv. A becslések szerint a földön m integy harm incm illióan beszélik. Je a n J a u ­ rés, a francia m unkásm ozgalom nagy alakja, e híres szocialista poli­ tik u s szerint: „az eszperantó a de­ m okrácia la tin ja .” A keresztyén egyházak közül elő­ ször a róm ai katolikus egyház ismer­ te fel ennek a közvetítő nyelvnek a jelentőségét. Zerr szaratovi püspök m ár az első nyelvkönyvmegjelenésé­ nek évében felfigyelt a nemzetközi nyelvre. A L itván A lekszandra D om brovski még papnövendék ko­ ráb a n ism erkedett meg az eszperan­ tó v al és számos m űfordítással gaz­ d a g íto tta a nem zetközi nyelv irodal­ m át. A legjelentősebb lépés az volt a katolikus eszperantisták körében, am ikor E m il P eltier felhívására m egalakult az Espero K atolika tá r ­ saság, 1902-ben. A következő évben m ár folyóiratot is k ia d ta k ezen a címen.

B udapesten 1912-ben rendezték meg a K atolikus E szp eran tisták 3. kongresszusát. E nnek egyik szerve­ zője Giessmeir Sándor a jeles keresz­ tyén-szocialista politikus pap volt. A zóta is sok eszperantista v a n a k a ­ tolikus papság körében. A jubileum i év alkalm ából K óbor Lajos csapadi plébános, a K atolikus E szperantó Szövetség elnökhelyettese egy érde­ kes ja v a sla to t t e t t (Ú j E m b er 1987. aug. 2.). „A II. V atikáni Zsinaton nyilvánvalóvá v ált, hogy a latin nyelv m ár képtelen betölteni koráb ­

bi szerepét az egyház életében. A li­ tu rg iá b a n a népnyelv k e rü lt előtér­ be, a különböző konferenciákon és a szinódusokon nagyobb nyelvi cso­ portok alak u ltak a résztvevőkből — m ert kevés kivételtől eltekintve a papok m ár nem tu d ta k beszélgetni latin nyelven. H a a szem inárium ok­ b an egy-két éven á t heti néhány órában ta n u ln á k az eszperantót, a jövő p apjai m ár jól szótérthetnének egym ással ezen a nyelven. Az egyház olyan nem zetközi szervezet, am ely igényli a közös nyelvet.” (Vajon

lesz-e az eszperantó a hierarchia la­ tin ja ?) Jó néhány protestáns lelkipász­ to ru n k is m estere volt az eszperantó nyelvnek. A p rotestáns eszperantó irodalom ról, az eszperantó bibliafordításról sem szabad m egfeledkez­ nünk. E z a rövid em lékeztető legyen buzdítás arra, hogy e sorok írójánál hozzáértőbb testvéreink gyűjtsék össze a hazai protestáns eszperantó tö rté n e té t, hiszen ez is egy virág egyházaink ezerszínű élettevékeny­ ségei mezejéről. Szigeti Jenő

K Ö N Y V - ÉS FO LY Ó IR A TSZEM LE „Egyénné lenni csak közösségben lehet” P . Tóth Béla: Devianciák proszociális kimenetelének feltételei, különös tekintettel az alapvető értékrend radi­ kális átalakulásaira (Bölcsészdoktori disszertáció, B uda­ pest, E L T E , 1986) Sum m a cum laude doktori dolgozatával P . Tóth Béla olyan pásztorálpszichológusként m utatk o zik be, m in t aki úgy a pszichológusoknak, szociálpszichológu­ soknak és lelkész-, lelkigondozóknak egészen ú ja t tu d n y ú jtan i. G yakorlati segítséget m indazoknak, akik lelki-testi bajokkal, válságokkal, szenvedély betegsé­ gekkel küzdő em berekkel foglalkoznak. E gyrészt a této v a, sokszor im provizált, kevés eredm ényt felm u­ ta tó , m ásrészt a jó a k a ra tú , de d ilettán s segíteni akarás idején igen jókor író d o tt ez a koncepciózus mű. Ezen alapvető m unka pszichológus, illetve piszichopedagógus hivatalos bírálói is úgy lá tjá k , hogy P. Tóth Béla a hazai pszichológiai szakirodalom részére is rendkívül fontos tém a újszerű m egközelítésű feltá­ rására vállalkozott. „A deviancia problém akörében végzett k u tatáso k szám a és minősége ugyan jelentősnek m ondható az utó b b i néhány évben, e k u ta tá so k azonban legna­ gyobbrészt diagnosztikus jellegűek, a jelenségeket s azok létrejö ttén ek o k ait tá rjá k fel, de töb b n y ire csak jav aslato k szintjén foglalkoznak a változás lehetősé­ gével és lehetséges m ódjaival. E dolgozat — írja Ritoókné dr. Á dám M agda egyetem i docens és bíráló — elsősorban ab b an jelen t ú ja t, hogy a szenvedélybeteg­ ségek k ialakulásának elemzésén tú l főként a z t vizs­ gálja: m ilyen feltételek szükségesek ezek proszociális kim enetelének m egvalósulásához, hogyan jöhetnek létre alapvető értékrend- és életgyakorlat-m ódosítá­ sok a személyiségfejlődésben.” V agy hadd idézzem részletesen m ásik bírálójának P . dr. Balogh K a ta lin k an d id átu s, egyetem i docens­ nek vélem ényét: ,,A dolgozat legfőbb értékének az eredeti, és a k u ta tá si előzm ényekben ritk á n előforduló megközelítési m ódot ta rto m a vizsgált jelenségkör k ibo n tásáb an . V izsgálatában nem a patologikusból indul ki, hanem dolgozatában a lelki egészség, a nor­ mális-egészséges em berkép problem atikája kerül kö­ zép p o n tb a; az id en titás korrigálása, az életfelfogás és g y ak o rlat dinam ikus átalak u lásán ak pszichés m e­ chanizm usa k ap hangsúlyt, különös te k in te tte l az

értékek szerepére. N egyven életú t feltárásával, azok tarta lm i minőségére centrálva három k ritérium m en­ tén keresi az alapvető összefüggéseket az ún. „értelm es létegység” m eghatározásában: 1. A kognitív szinten is m egfogalm azott értékek táv la tai. 2. A bennük megjelenő egyéni felelősségvállalás m értéke. 3. S ezek m egvalósításának milyensége szerint. A lkalm azott módszere, a m élyinterjú szakszerű és célszerű. Az életútfeltáró m élyinterjúk kérdéscsoport­ jai felölelik a személyiségfejlődés fázisspecifikum ait, k ritikus fordulópontjait, alapvető viszonyulásait, v a ­ lam int az ideális-én képzetét, lehetőséget ad v a végül a szubjektív korrekciókra is. Hipotézisében a pozitív, proszociális változás alapvető feltételét a személyiség valam ennyi rétegének együttes, radikális m ódon tö r­ ténő á tstru k tú ráló d á sáb an látja. Ezen belül 12 m inő­ ségi m u ta tó t körvonalaz igen jó problém aérzékenység­ gel, am elyek egyben tá m p o n tja i is elemzésének. Az inform ációt szolgáltató m intaválasztás a vizsgált cso­ p o rt (20 pozitív értékváltozáson átm en t személy) és a kontrollcsoport (20 életú tján , személyiségfejlődésé­ ben elakadt személy), to v áb b á ezen csoportok belső differenciálása elism erést érdemlő körültekintéssel tö rté n t, a k u ta tó célkitűzésének elérését messzeme­ nően biztosította. Az eredmények feldolgozásának k é t szintjéből, a herm eneutikai és a lélektani szintű elem­ zésből az utóbbi jelentősen új inform ációt n y ú jt az alapvető érték ren d et érintő pszichodinam ikus válto­ zások feltételeiről és minőségi jellemzőiről. Az életu tak elemzése során m ikroszkopikus finomsággal tá rja fel, a lehető legkonkrétabban lehatárolva, a személyiség átstru k tu rá ló d ásá b an szerepet játszó m ozzanatokat, és az ezekből k ialak íth a tó egyéni és szociális feltétel­ rendszerek együttesét. E redeti a krízisfogalom értel­ mezése, ennek a pozitív változások létrejö ttéb en be­ tö ltö tt szerepének feltárása és igazolása. A dolgozat jelentős nóvum okat tarta lm a z a fejlesztő­ beavatkozások gyak o rlatáb an , megjelölve a csomó­ p o n to k at, am elyek ism erete a v álto z ta tás szem pont­ jából nélkülözhetetlenek. K özvetlen gyakorlati jelen­ tőségű a dolgozat k é t záró fejezete a m entálhigiéniás célzatú beavatkozások k o n k rét lehetőségeinek bem u­ ta tásáv a l. A dolgozatot „sum m a cum laude” m inősítéssel elfo­ gadom.

315

Ám ide kívánkozik még R itoókné, dr. Á dám Magda k an d id átu s, egyetem i docenst b írálatából k é t szakasz: „A dolgozatnak újszerű, kiem elkedő m etodikai értéke az a differenciált problém atipizálási rendszer, m elyet írója az elemzések pontossága, összehasonlíthatósága érdekében a la k íto tt ki. Feltehetően jól lehetne ezt al­ kalm azni a deviancia körében végzett k u tatáso k más terü letén is. A dolgozat egészére jellemző, hogy írója a fejlődés­ nevelés-, szociál- és személyiség-pszichológia té m ájá ­ hoz szükséges ism eretanyagát integrálva originális m egközelítésben alkalm azta azt sa já t k u ta tá si tém á ­ já ra , rendkívül é rett, koherens form ában. A dolgozat szerkezetében és stílusában is harm onikus az elem zett problém a ta rta lm i színvonalával. M inősítés: „sum m a cum laude.” A zért idéztem a világi szakbírálókat ilyen részlete­ sen, hogy elkerülhessem az elfogultság v á d já t és ki­ m ondhassam : igen nagy nyereség és segítség volna, ha ez a m ű m inél h am arab b n y o m tatásb an is megje­ lenhetne, term észetesen m ár laikusok által is k ö zért­ hető nyelven. P . Tóth Béla sokoldalú tehetségéből és kitű n ő stílusából ez telik. Ú gy világi, m in t egyházi segíteni kész em berek kézikönyvévé v álh atn a. Sőt: minél ham arab b dependencia- és deviancia-veszélyez­ te te tte k n e k is hozzáférhetővé kellene tenni! A közölt negyven életútfeltáró m ély in terjú n ak döb­ benetesen szuggesztív, teráp ik u s h a tá sa v an. Am ikor végigolvastam (nem tu d ta m letenni), Mózes szavai ju to tta k eszem be: „T an ú u l hívom m a ellenetek az eget és a földet, hogy előtökbe adtam az életet és a halált (kiemelés tőlem ), az áldást és az á tk o t. V álaszd h á t az életet, hogy élhess, és utódod is.” (V. Móz 30,19.) P o ntosan ez ennek a kiváló m űnek a sajátos értéke, hogy noha a lélektan nyelvén beszél: k a ta rtik u s, dön­ tésre kényszerítő h a tá sa van. A k ár így is m o n d h at­ nám : m egtérésre indító, s ez azért lehetséges, m ert szerzője mindvégig m e g ta rto tta lelkészi id en titását, saját, személyes lelki töltését. T e tte pedig ezt úgy, hogy világi, tudom ányos bírálói is tisztelettel ak ceptálják, sőt értékelik. K ülön érdem e még a m űnek, hogy b e m u tatja a jungi Selbst, a szem élyiségcentrum jelentőségét, to ­ v á b b á az, hogy részletesen k ité r V. E . F ranki logo­ te rá p iá já n ak gyakorlati b em u tatására, m iközben a m egtérés m isztérium ának lélektanilag m egközelíthető asp ek tu sait tisztázza. Id e ta rto z ik még a W. Jam es-i „kozm ikus tu d ato su lás” tárg y alása is, v alam int a pszichikus és spirituális változások, m egújulások közti határv o n al pontos tisztázása is. É rték es tö b b let még a közösség szükségének kiemelése és tudom ányos le­ írása a személyiségfejlődés ugrásszerű változásai ese­ tében. Milyen igaza v a n P . Tóth B élának: „E gyénné lenni csak közösségben lehet, egészséges közösségi lét pedig elképzelhetetlen értékes, tisz tá z o tt egyéni lét nélkül. Gyökössy Endre

Ökumenikus Szemle The Ecumenical Review. Volume 39 N r. 1. January 1987. Az EV T negyedévenként m egjelenő folyóiratának ez évi első szám a teljes terjedelm ében a genfi Refor­ máció 450 éves évfordulójával foglalkozik. 1986 m ájusában a R eform átus Világszövetség és a genfi egyházak á ltal létreh o zo tt bizottság N em zetközi F ó ru m m egrendezésével em lékezett meg a reform átus reform áció 450 éves évfordulójáról és ann ak kiemel­ kedő alakjáról, K álvin Jánosról.

316

A szerkesztőségi cikk többek között a rra hívja fel a figyelm et, hogy Genf m enekültváros és K álvin me­ n ek ü lt volta m ár önm agában hirdeti, hogy m indaz, am i 450 évvel ezelőtt o tt tö rté n t, örök szim bólum a a nem zeti érdekeken felülemelkedő kezdem ényezések­ nek és tevékenységeknek. Ezzel összefügg a kálviniz­ m us akkori prófétai k araktere, s a m ai utódok szük­ ségszerű kérdése: megőrizték-e a kálvinizm usnak a n y ito ttsá g á t és prófétai k ü ld e té stu d a tá t? H en ry M ottu, e szám vendégszerkesztője szerint a F órum form ájá­ ban és tartalm á b an , kifejező erejében és tudom ányos­ ságában, m ultikulturális és m ultikontinentális repre­ zentációjában, interkulturális és interkontinentális dia­ lógusában m éltó volt m indarra, am elynek átgondolá­ sára vállalkozott a jelen és a jövő érdekében. A M agyarországi R eform átus E gyházat képviselő M akkai László professzor Jean-M arc Chappuis genfi professzor „A reformáció és a személy formálása” c. előadásához n y ú jto tt korreferátum ot. A genfi pro­ fesszor történelm i visszatekintés u tá n így jellemzi a reform átus személyiséget: „az a reform átus férfiak és nők felelőssége m a, hogy rám utassanak a perszona­ lizm usnak arra az életszerűségére, m ely telve van a jövőre vonatkozó ígérettel nem csak az egyház, de a világ jövendőjét illetően is. H a a reform áció az egye­ temes egyház kovásza lehet, és annak is kell lennie, az egyetem es egyház m aga a világ jövője szám ára lehet kovász és azzá is kell lennie. Jézus ta n ítv á n y a i nem a rra h ív a tta k el, hogy g y ertyák legyenek a sek­ restyében, hanem hogy a világ világossága legyenek. Ők nem egyházi intézm ények, hanem a föld sója.” (15) M akkai professzor hozzászólásában a reform átus reformáció elterjedésének és a M agyarországi Refor­ m átus Egyház kialakulásának, v alam int a különböző reformációhoz köthető szellemi irányzatok hatásain ak történelm i áttekintése u tá n a következő megállapí­ tással kapcsolódik a főelőadáshoz: „A keresztyén sze­ m ély modellje, m elyet a helvét reform áció h ív o tt életre, beleivódott a m agyarok, különösen a közép­ osztálybeliek viselkedésform áiba.” (21) A m agyarság kálvinizm ushoz való kötődését Illyés G yulára, a k ato ­ likus költőre hivatkozva is hangsúlyozza. E gyházunk jelenéről szólva annak prófétai n y ito ttsá g á t azzal jel­ lemzi, hogy bepillantást enged a reform átusok és m ar­ xisták között zajló párbeszédbe. „A z Isten kegyelme erejének a világvallásokban való jelenléte”-t Choan-Seng Song előadása k ív á n ta elő­ tárn i. Az am erikai teológus szám ára a fenti cím jó alkalm at te re m te tt arra, hogy szám ba vegye a keresz­ tyénség elszigetelődéséből, felsőbbrendűség érzetéből, kizárólagosságából, az elnyom ó politikai erő kiszolgá­ lásából szárm azó átkos következm ényeket, s m ind azokat az áldásokat, am elyek akkor következnek be, h a a keresztyénség kom olyan veszi, hogy az a világ U rának a szolgája, A ki az igazságosság és békesség Istene. A zokat a keresztyéneket, akik m in t a kijelen­ tés egyedüli birtokosai lépnek fel, a P réd ik áto r szavá­ v al k ív án ja alázatra in d ítan i: „N e beszélj elham arko­ d o ttan , ne hirtelenkedd el az Isten elő tt kim ondott szavadat, m ert Isten a m ennyben van, te pedig a földön” . . . (Préd 5,1 —2.) A rra hívja fel a Fórum résztvevőit és azokon keresztül a m ai reform átusokat, hogy „ . . . n e úgy építsük a teológiai világunkat, m in th a Isten lelke csak a keresztyén közösségen belül tevékenykedne, m in th a Isten terem tő és m egváltó m u n k ája nem terjedne tú l a keresztyénség történel­ m én és tradícióin. Az Isten országa, m elyet Jézus hir­ d e tett, nem a m ienk, hanem az Istené” (54). A szerző szerint a Szentírás is erre ta n ít. T eh át első renden azoknak kell kom olyan venni ezt az üzenetet, akik

egyedül a Szentírásból k ív án ják m egism erni az Isten A reform átus tradíció három ponton hordoz speciá­ igazságát. S erre az elvre hiv atk o zv a éppen hogy nem lis üzenetet: sa já títh a tjá k ki Isten kegyelm ét. A reform áció köz­ 1. Szabadsággal és felelősséggel kell az egyháznak p o n ti ta n ítá sá n a k a „kegyelem á ltal hiten keresztül” m inden időben felülvizsgálni és elemezni a keresz­ m egigazulástannak ú jra gondolására h ív ja a reform á­ tyén h it állításait és b átra n kell azokat új form ákban ció követőit, akik sokszor saját, valós vagy vélt, h itü k ­ alkalm azni. 2. A reform átus tradíciónak hangsúlyozni nek nagyobb fontosságot tu lajd o n ítan ak , m in t az kell, hogy az egyház nem csak egy néhány v á la szto ttért Isten kegyelm ének. E z által nem lá tjá k meg az Isten van, hanem az egész em beriségért s egy eszkathológiai kegyelmének (országának) jeleit m ás vallások követői hum anizációnak a jele és m édium a. 3. Sosem feled­ között. Az Isten országa van jelen, am ikor „ . . .szük­ kezhet meg arról az ökum enikus rendeltetéséről, mely ségben levők és éhezők m egelégíttetnek, a könnyezők messze tú lm u ta t „intézm ényes erejének” fe n n tartá ­ nevetnek, az igazságtalanságban szenvedőket az igaz­ sán (100). ság emeli fel. Isten kegyelme nem volna isteni, h a azt Em ilio Castro, az EVT fő titkára a kálvinista refor­ ellenőrizni lehetne hitünkkel. A lulértékeljük az Isten máció és az ökum enikus mozgalom összefüggését ta g ­ megbocsátó szeretetének erejét, ha azt gondoljuk, lalja. E lőadását így fejezi be: „Az Isten irán ti hűség, hogy hitrendszerünkön belül k o rláto zh atju k annak m int az ökum enikus párbeszédhez való reform átus h a tá sá t” (54). Ilyen és hasonló gondolatokkal buz­ hozzájárulás központi eszméje, az a híd, am ely lehe­ d ítja a reform átusokat a vallások világában is jelen­ tővé teszi, hogy áth id alju k azok között az egyházak levő isteni kegyelem dicsőítésére. között m a is fennálló tragikus m egosztottságot, am e­ lyek úgy határozzák meg saját m agukat, m in t ,misz­ L ukas Vischer berni professzor a hűtlen néppel szö­ térium és sakram entum ’ és azok között, akik ahhoz vetséget kezdem ényező és beteljesítő Isten üzenetére h ív ta fel a figyelmet. E bből az egyoldalúan kezdem é­ ragaszkodnak, hogy ők az Igére figyelnek.” (113) Az ünnepség hangulatán és az előadások mélységén n y ezett isteni szövetségből a m ai keresztyéneknek azt az elkötelezettséget kell m eríteni, mely a béke, az tú l a puszta tény, hogy az EVT Szemle első száma tel­ jes terjedelm ében a genfi reform ációval foglalkozik, igazságosság és a terem tés sérthetetlensége érdekében elsősorban a reform átusok szám ára kell hogy inspira­ form álja őket szövetségesekké. A szövetség Istenének — a— n köv ető it az egész la k o tt föld ja v á ra ez az isteni ígéret tív jelentőségű legyen. h ív ja szövetségbe: „Iste n e te k leszek, ti pedig az én népem m é” . Milan Opocensky prágai teológus korrefe­ rátu m áb an bűnvallásra h ív ja a reform áció előtti és Álmok, mesék tengerzúgása u tán i keresztyéneket, akik a konstantinuszi fordulat u tán lem ondtak arról, hogy m in d arra nem et m ondja­ A bennünk lakó tenger különb a szemmel lá th a tó ­ nak, am i ellentétes az Isten igéjével. „ Is te n szövet­ sége felhív és arra inspirál, hogy ú jra és ú jra m egta­ nál. Előle nincs hova menekülni. Aligha önkényes lélektanilag is értenünk a szinoptikus apokalipszisnek n ulju k a m a császárai és h atalm ai irá n ti ellenálló azt a részletét, hogy „a tenger zúgása és forrongása m a g a ta r tá s t.. . A keresztyéneknek jelen kell lenni a m ia tt kétségbeesnek a népek tan ácstalanságukban” világban és ellent kell állni azoknak a h atalm aknak (Lk 21,25). L ukács evangélista sem tengerhajózási és erőknek, melyek rabszolgává k ív án ják ten ni az problém ákra gondolhatott. Pszichologizálás az lenne, em bereket.” (85) Opocensky professzor m indazokkal ha a lélektan k isa játítan á az a d o tt vizsgálati tá rg y a t szembeni ellenállásra h ív ja a reformáció örököseit, — például a B ibliát —, hogy „elin terp retálja” m ond­ akik a faji m egkülönböztetést, a háborúval való fenye­ g etettség et és a nem zetközi gazdasági igazságtalansá­ ju k a teológia elől. H a viszont a pszichológiai szem­ p o n to t nem rekesztjük ki látószögünkből, az azt got k ív án ják fen n tartan i. jelenti, hogy nem vagyunk lélektani analfabéták. „A z ünneplés helyes és helytelen volta” cím mel fűz Az em beri psziché m érhetetlen m élységeinek ősi k o m m en tárt a Fórum előadásaihoz és eseményeihez szim bólum a a tenger. Ahogyan megjelenik egyes em ­ B em ard Sesboüé párizsi katolikus teológus. Megálla­ berek álm aiban, az jellem zi az illető aktuális állapo­ p ítja , hogy az évfordulók áldása ab ban van, hogy tá t, legalábbis egy lényeges szem pontból. A szemléle­ azok visszavezetnek a forráshoz, ugyanakkor a jövő tesség kedvéért szélsőséges péld át veszek. F ia ta l értel­ felé fordítanak. Ü nnepelni csak őszintén lehet, vallja, miségi nő a m ásodik analitikus órára a következő s ez őszinteség jegyében em lékeztet arra, hogy a refor­ friss álm át hozza: „Több em eletnyi m agasságú hul­ máció fájdalm as ára a n y u g ati keresztyénség megosz­ lám zás közben befagyott a tenger. É n lecsúsztam a to ttság a. K o m m en tárját három fejezetben ad ja elő az jéghullám völgybe, o tt m eghasadt a la tta m a jég, és én idő kategóriáinak megfelelően. A m ú ltta l kapcsolat­ iszonyú megsemmisülési érzéssel zuh an tam a jégsza­ ban az em lékek m egtisztítására és m indennapos meg­ kadékba. E rre ébredtem , és még egy óra m úlva is térésre hív (90). A jelenben a rra a kötelességre, hogy reszkettem a rém ülettől.” Ó vakodtam m egm ondani a reform átusoknak tu d ato san kell megélni azt, am it neki, hogy kom oly veszélyre u ta l az álm a, inkább K álvin ta n íto tt. A jövőt illetően pedig n y ito ttsá g ra hív­ csak an nyit jegyeztem m eg: „ H á t az ilyesminek ja a p ro testán so k at és kato lik u so k at egyaránt, annak bizony a fele se tréfa” , s arról beszéltettem , m i m in­ érdekében, hogy az udvariassági fo rm ák at alig túllépő dent élt á t eddig, am i m egalapozhatta ezt az egzisz­ dialógust valóságos közös bizonyságtétel v áltsa föl (95). tenciális jégvilág-érzést. Lassan-lassan — a további A katolikus hozzájárulást Damaskinos m etropolita órák folyam án — enyhült állapota. Á lm a döbbenetes által írt ortodox vélem ény követi. A szerző azon túl, képsorral fejezte ki a benne dúló érzelm i-indulati hogy értékeli a kálvinizm us evangélium hoz és az v ih a rt, m ely mégsem m occanhat, m e rt rettenetes erők atyákhoz való hűségét, h iányolja a reform átus tra d í­ derm esztik m ozdulatlanságba. Közben pedig hasadás ció világos és szisztem atikus ekkléziológiáját. E hiány fe n y e g e ti... Később azonban voltak neki pozitív — m ondja — m egnehezíti az ökum enikus párbeszé­ tengerálm ai is, javulásának jeleként. det (99). A lm ainkból „A tlantisz harangoz” , avagy „ az el­ süllyedt székesegyház” , mely utóbbinak tolm ácsolá­ Lewis S. M udge chicagoi teológus a Fórum on elhang­ z o tt előadásokból, m elyeket kritikailag is elemez, az sára bizonyára nem alkalm atlanok A dy szavai: „Az alábbi következtetéseket vonja le. Isten van valam iként: / M inden G ondolatnak alján.

317

/ Mindig neki harangozunk / S óh ja j, én o tt ülök a balján .” N em kell azonban p an teisták n ak lennünk ahhoz, hogy jelentősebb álm aink bölcsességében meg­ lássunk valam i istenit, valam i m élyebbet, m in t am it ki tu d u n k okoskodni m agunknak. (Ezzel az észt ko­ rán tsem becsüljük le, sem a tu d a to t, hiszen ezzel fog­ h a tju k fel tu d a tta la n u n k többnyire képi üzeneteit.) E gy bizonyos: akinek a tengerzúgás szól, az az eseten­ k én ti „álom gazda” , hiszen — ahogy a T alm ud m ond­ ja — a m egértetlen álom olyan, m in t a felbontatlan levél. Nem csoda, h a n ap jain k b an fokozódik az álm ok irán ti érdeklődés, am ely h a nem kap inni kom petens forrásból, akkor pocsolyavizet is képes fogyasztani. Vagyis h a a m agyar könyvkiadás legfeljebb Freud, századunkkal egyidős, figyelemre m éltó Álom fejtésé­ nek újbóli m egjelentetésére vállalkozik — s az főként Jung u tá n m ár igen kevés —, akkor b u rján zan ak a szellemi pótanyagok. (K rúdy Álm oskönyvének rend­ kívüli kelendősége jórészt a tém á já n a k tu lajd o n íth ató , hiszen feltűnően jobban veszik a szerző m ás műveinél. M ondjuk rá azt, hogy ez enyhe kábítószer a tu d o m á­ nyos mélypszichológia eredm ényeihez viszonyítva?) A Theologiai Szemlében m ár akkor jelent meg C. G. Jung álom interpretáló m űvészetét m éltató cikk („A nélkülözhetetlen álom ” , 1967. 11—12.), am ikor a m élylélektanról még obligát lekicsinyléssel „illett” nyilatkozni. Dr. Gyökössy E n d re könyvei, cikkei sok­ m in d en t tisz tá z ta k e tek in tetb en is. M egem lítjük még az „Á lm aink lab irin tu sáb an ” c. ta n u lm á n y t is (1984. 2.), m ielő tt az újab b külföldi „term és” n éhány darab­ já t ism ertetnénk. A Lelkipásztor h asábjain (1983. 410. o.) röviden beszám oltunk a kiváló jungi analiti­ kus, H an s Dieckm ann álom interpretációs szakkönyvé­ ről: Träume als Sprache der Seele, m elynek rövidebb, és nem szakem bernek érth ető b b v álto zata „U m gang m it T räum en” címmel jelent meg (Bonz Verlag, Fell­ bach, 19803, ill. K reuz Verlag, S tu ttg a rt, 1978). K ülön­ féle szemléletű szakem bereket szólaltat meg H . J . Schultz nagyon igényes válogatásában Was weiss m an von den Träum en? címmel (K reuz Verlag, S tu ttg a rt, 1972). Jellem ző E . Fromm nyitó ta n u lm á n y án a k a cím e: „Az álom az univerzális em ber nyelve” . E bben a k ö tetb en ta lá lju k töb b ek k ö zö tt Herényi K ároly „Á lom és m itológia” , valam in t H . Barz „Á lm ok az egyházról” című eszm efu ttatásait. U tóbbi azért is igen figyelemre m éltó, m ert szerzője — a zürichi Ju n g In s titu t elnöke — egyértelm űen keresztyén meggyő­ ződésű, s h a ő m ond k ritik á t az egyházról, am ögött végképp nem feltételezhető d estru k tív szándék. R o b ert Bossard nagyobb lélegzetű könyve, a Traum ­ psychologie (W alter-Verlag, O lten, 1976) az alvás fizio­ lógiájának és az alvás közben fellépő pszichikus tevé­ kenységnek alapos tárg y alásáv al kezdi, s még az alvás­ hoz hasonló tu d atállap o to k ra, például a m editációra és extázisra is kitér. Az éber és az álo m tu d atn ak, m ajd utó b b i stru k tú rá já n a k s az álom ban szóhoz ju tó tu d a ti funkcióknak jellemzésével fo ly tatja. N agy figyelm et szentel az álom összehasonlító és differenciáló lélek­ ta n á n a k is, és csak kiadós záró fejezete foglalkozik a tulajdonképpeni álomértelmezéssel. Szükséges is az alapok tisztázása — hasonló szolgálatot végzett Gold­ schmidt, Halász: Alvás, álom, álmatlanság című könyve (Medicina, Bp., 1983) — am i u tá n az álom személyi­ séglélektani és pszichoterápiás interpretálásához leg­ alább egy m onográfia kellene. Ilyennek ta lá n E rn st Aeppli 408 oldalas könyve illik be: Der Traum und seine Deutung (Eugen R entsch Verlag, E rlen b ach — Zürich, 1980), m ely olvasm ányosan és mégis szak­ szerűen viszi közelebb az olvasót C. G. Ju n g rendkívül differenciált „álom látásához” . Szintén Ju n g ta n ítv á ­

318

n y ak én t jelen tk ezett H elm ut H ark lelkész-pszicho­ te ra p e u ta Der Traum als Gottes vergessene Sprache című, 230 oldalas m unkájával (W alter, 1982, vö. Lelki­ pásztor, 1986. 434. o.), m ajd ugyanazon svájci kiadó­ nál 1983-ban jelent meg gyakorlati álom értelm ezési segítségül Träume als R atgeber-je 200 oldalon. Ez utóbbi nem kis részben abból született, hogy H ark akkor m ár jó p á r éve rádiós pszichológiai tan ácsadó­ k én t m ű k ö d ö tt a n y ugatném et Südw estfunk-nál, és rengeteg kérdésre igyekszik a válasz egy részét úgy megfogalmazni, hogy u ta t m u ta t: m iként hallgassunk a bennünk lakozó tanácsadóra, Isten elfelejtett nyel­ vére, az álom ra. (Lelkészek igen jól tennék, ha oda­ adóan törődnének álm aikkal — h a azok kínzóak, annál inkább, m ert akkor vészjelfélék.) H a rk jól olvasható és a gyakorlathoz közel álló sorait önm agunknak s a rán k b ízo ttak n ak jav á ra egyaránt érdem es figyelem­ m el kísérnünk. „A z időszerű C. G. Ju n g ”-gal (Theol. Szemle, 1986. 1.) — vagy hiányával — ism ételten találkozunk. Rem élhetően rövidesen m egjelenik m agyarul önélet­ rajzinak tek in th ető kötete (Em lékek, álmok, gondola­ tok), m ajd ta lá n még 1987-ben a híres Lélektani típu­ sok 10., összefoglaló fejezete, önálló könyvként, utóbbi e sorok írójának kísérő tanulm ányával. Jó tu d n u n k , hogy a zürichi óriás életm űvéről az eddigi legsikerül­ tebb, igen elterjed t egykötetes összefoglalást a m agyar szárm azású Jolande Jacobi írta : Die Psychologie von C. G. Jung, am ely sokadik kiadásban m ost m ár olcsó zsebkönyvként is k ap h ató a m ajna-frankfurti Fischer Verlag jóvoltából. (Vö.: „ Ősfunkciónk, a h it” , Lelkipásztor, 1985. 109. o„ előtte pedig „A mesék bölcses­ sége” a tém a.) Jacobi betűszerint legszínesebb m űve azonban a lélek tengerm élyének képvilágát k u tató , sőt — am ennyire lehet — m u ta tó Vom Bilderreich der Seele, am ely viszonylag olcsó különkiadásban is m egjelent (W alter-Verlag, O lten, 1981) 103 színes és 114 fekete-fehér képpel. „Az önm agunkhoz vezető u ta k és k erülőutak” kínálkoznak vagy incselkednek, izzanak vagy boronganak azokban a p ap írra került víziókban, fantáziákban és álom képekben, amelyek bám ulatos szim bolikáját, problém am egoldó „kínála­ t á t ” pszichoterápiás tap asztalatai alapján tolm ácsolja az a v a to tt szerző. A m odern em ber messzemenően elidegenedett a benne élő csodás és útjelző funkcióra h iv a to tt képvilágtól, és általában benső önm agától, s a verem mélye az, h a ez különböző rendű és rangú vezetőinél sincs m ásképp. A kiváló tudósról a legim pozánsabb, ta rta lm a s és igen szép kiállítású m ű az A. Jaffé által összeállított C. G. Ju n g B ild und Wort, m ely különkiadásban 1983b an jelent meg „W alterék” -nál. Ehhez a látnoki mes­ te r önvallom ását hadd idézzük: „Az élet irracionális bősége m e g ta n íto tt arra, hogy sem m it se vessek el csak azért, m ert ütközik össze (ó, m ily tiszavirág­ életű) teóriánkkal, vagy m ás módon bizonyul egyelőre m egm agyarázhatatlannak. Ez ugyan n y u g ta la n ítja az em bert: nem vagyunk egész biztosak, hogy jól m utat-e az irán y tű , ám teljes és kényelm es bizonyosságban nem születnek fölfedezések.” É s még egy hatalm as m ondat, főként a kollektív tu d a tta la n ra nézve: „A szellem valódi tö rté n e té t nem tudós könyvek őrzik, hanem m inden egyes em ber eleven lelki organizm usa.” M agának Ju n g n a k számos alapvető fontosságú m űve jelen t meg egészen olcsó zsebkiadásban a m ár emlí­ t e t t Fischer T aschenbuch V erlag-nál az utóbbi évek­ ben. E zeknek élére kívánkozik a Welt der Psyche című, m ely kis kincsesdobozként a következő Jungtan u lm án y o k at ta rta lm a z z a : Az álm ok lényegéről; L élektan és költészet; Pszichoterápia és világnézet;

M élym agunk (a „Selbst” ) szim bolikája: az én, az „árn y ék ” , anim a és anim us; a Selbst; E lm életi meg­ fontolások a pszichikus elem lényegéről. N em h an y a­ g olhatjuk el a fájdalm asan korán elh u n y t E rich N eum ann jungi szellemben fogant kiváló m űveit, melyek szintén a Fischer K iadónál „zseb-áron” kap­ ható k . A Tiefenpsychologie und neue E th ik oly m egra­ gadóan írja le önm agunk és rendeltetésünk, problém a­ feldolgozásunk és személyiségfejlődésünk erkölcsi fele­ lősségét, hogy — am it a legritkábban teszek — k é t­ szer is elolvastam . E bből egy gondolatot h a d d emel­ jek ki. M indenkinek van kisebb vagy nagyobb — nem egyszer félelmetes — pszichikus „ho rp ad ása” , ame­ lyet igazán nem a piacon v e tt, szóval nem te h e t róla. De h a csupán áldozatnak te k in ti m agát, és nem igyek­ szik (ha kell, pszichoterápiás szaksegítséggel) b ajának felelős gazdájává átform álódni, akkor valam i módon szükségképpen to v á b b a d ja az „ á tk o t” , s legkönnyeb­ ben gyerekei lesznek az áldozatai, am it ő p u szta sze­ rencsétlenséggé fog átértelm ezni. — N eum ann egyik legfajsúlyosabb m űve az Ursprungsgeschichte des Be­ wusstseins — Ju n g írt hozzá előszót. E z am olyan b arlan g k u tatás az em beri psziché ősvilágában, nem könnyű kirándulás tu d a tu n k forrásvidékére. Így is az időtlenség partvidékén k ö tü n k ki, visszatérvén az álom tém ához. Rosem arie Eckes-Lapp nagy spektrum ú k ö nyvet írt: Psychoanalytische Traumtheorie und Trauminter­ pretation (Verlag für Medizinische Psychologie im Verlag V andenhoeck u n d R uprecht, G öttingen, 1980). A freudi koncepció újabb irán y zatait, sőt még Ju n g o t is figyelembe véve vizsgálja az álom értelm ezési elmé­ le tét és g y ak o rlatát. Főerénye talán a sokoldalúság. Az okkal becsült H . Schultz-H encke is értékelte pél­ dául Ju n g o t, m in t ahogy F reud zsenije is kétségbe­ v o n h atatlan . — U gyancsak Vandenhoecknél jelent meg 1984-ben Wagner-Simon és Benedetti szerkesztésében a Traum und Träumen 290 oldalas tan u lm án y g y ű jte­ m ény. E gyik alapvető aspektusa az egyetem es em ber k u ltú ra : m it je le n te tt az álom az a n tik irodalom ban, a B ibliában, a hinduizm usban és buddhizm usban, az etnológiában, a képzőm űvészetben, a n ém et d rám á­ ban, a rom an tik áb an , az expresszionizm us költészeté­ ben. K ülön-külön írás m u ta tja be F reud, Ju n g , m ajd Schultz-H encke álom interpretáló m űvészetét, to v á b b á a gyerm ekálm okat, a különböző értelm ezési aspektu­ sokat, a záró tan u lm án y pedig az álom ban történő parapszichologikus érzékelésről szól. Ez az átfogó és igényes látás rendkívül rokonszenves, és különösen bevezetőül alkalm as az álm ok birodalm ába. Az em ber lelki ős-struktúrájából fa k a d t és a rra jel­ lemző m ítosznak legalább k é t lán y a van: a nagyobbik az álom, húga pedig a mese, am ely évszázadok vagy évezredek ó ta abból születik újra, hogy lelkünk rezo­ n ál rá : ha nem is okvetlen tu d ato san , de érzi vonz­ erejét — „de te fabula n a rra tu r” , rólad szól a mese. Belső gubancainkról, konfliktusainkról, s egy-egy meg­ oldási vázlatról. Az összes pszichológiai irán y zat közül bizonnyal a jungi a d ta és ad ja a legtöbbet ezen a téren. A kár alapm űnek is te k in th e tő Mario Jacoby, V erena K ast és Ingrid Riedel könyve: Das Böse im M ärchen (Verlag A. Bonz, Fellbach, 1978), hiszen m ódszertani beveze­ té s t ad, m egnevezi a meséhez vezető u ta k a t, a herm e­ n eu tik ait, a te m a tik a it és a m etodikait. A m ásodik részben k o n k rét példák alapján „ a m esékben szereplő gonosz” jelképes asp ek tu sait vizsgálja, esetenkénti nagyon gondos „egzegézissel” , például: m it kezdhetünk elfo jto tt „óriás” -in d u latain k k al vagy a szado-m azo­ chizm ussal; m itévő legyen a nő sa já t d estru k tív férfi-

lélekrészével (anim us-ával) szemben. A harm adik rész érzékletesen m u ta tja meg, milyen jelentős szerep ju t­ h a t a pszichoterápiás praxisban a mesék üzenetének. Tíz éven belül m ár nyolcadik k iadását éri meg Sibylle Birkhäuser-Oeri 300 oldalas könyve: Die M utter im Märchen (Bonz, 1985). „S. B irkhäuser a m aga meggyőzően nőies m ódján a jungi fogalm ak segítségével főként az érzelmi élm ény szem pontjából m u ta tta be az anyaság p roblem atikáját, olyan form á­ ban, hogy az különösen sok nőnek a problém áit vilá­ g íth a tja meg. Ám a férfi szám ára is alapvetően fontos ezeknek az ősképi összefüggéseknek a tisztázása, m ert az ő esetében viszont az anyakom plexus problém ája a legszorosabban összefügg a kreativitáséval” — írja róla M.-L. von F ranz, a m eseinterpretálás világhírű m estere. Ehhez az utolsó félm ondathoz még annyit, hogy az anyaszentegyház szolgálatában, ill. intenzí­ vebb vonzási körében álló férfiaknak az átlagnál több okuk van ism ételten elgondolkozniuk azon: édesany­ jukhoz való esetleges kötődésük m ennyire befolyá­ solta őket jól vagy kedvezőtlenül. (A k e ttő igen sok­ szor jelentkezik vegyesen, am it h a „felszínelünk” — tetejére a gyümölcs ja v á t —, a negatívum látszólag eltűnik, de álruhásan annál nagyobb szerepet játszik.) A m élylélektan nem arra való, hogy széplelkeknek legyen hova disszidálni a valóság elől, sőt: életszöke­ vényeket is m eg tan íth a t arra, hogyan viszonyuljanak reálisabban önm agukhoz és a külső valósághoz. E rre m ost k é t ponton igyekszünk fényt villantani. M argot L ü cht-Steinberg a KSA (Klinische Seelsorgeausbildung) jegyében fogant lelkigondozói beszélgetés-analízisek­ ben számol be a Seelsorge und Sexualität (V anden­ hoeck, 1980) problem atikáról. E bben a nem csekély m értékben emocionális kérdéskörben m intha két őrület között m ozogna a világ: egyik a pro-sex, a m ásik az antisex m egszállottság, s m ikor m elyik ta r tja h a ta l­ m ában az a d o tt korszellem, társadalom vagy egyén ellenőrzési p o n tjait. E gyik sem üdvös, b ib lia i alapon sem. Ez a másfélszáz oldal, azaz a belőle áradó szellem tisztáz, üd ít, ak ár föl is emel. A m ásik keserves allergikus pont a nehéz gyerek. W alter Züblin a gyerm ek- és ifjúságpszichiátriába vezet be Das schmierige K in d című 194 oldalas zseb­ könyvével (Georg Thiem e Verlag, S tu ttg a rt, 1983). A berni szakértő úgy fogalmaz, hogy nem orvosok is m egérthessék töm ör és igencsak szem nyitogató fejte­ getéseit (egy organikus problém ákat tárgyaló szakasz kivételével). Csak p á r té m á t ízelítőnek: az erőszakos­ kodás, szenvedélykórok, gyújtogatás, elcsavargás, lo­ pás, feltűnősködés stb. pszichoszociális h á tte ré t tá rja elénk többek között, és neurózisoktól pszichózisokig term észetesen m inden idevágó kérdést. Gondosan szer­ k e sz tett regiszterek segítenek eligazodni könyvében. Gyerekek, mi lesz veletek? Milyen légkörre ítél ben­ n eteket a m i m ag atartásu n k ? H ad d legyek végül kissé szubjektív. („Legyen nyu­ godtan szubjektív — b iz ta to tt egyszer egy neves, öreg pszichiáter, aki m ellett dolgoztam —, úgyis m in­ denki az, legföljebb nem tu d ja .” ) Nemrég lettem nagy­ apa. Bizony elszorul a szívem, h a elgondolom, milyen világ v ár a legújabb generációra. Meg hogy én és m ások m it hagyunk rá ju k örökül, am i a lelkükbe m eghatározó alapbenyom ásként vésődik. L akható világ, kívül és belül? Ez kellene. N em mellébeszélés ehhez képest „álm ok, mesék tengerzúgásáról” regélni? A sors — a „külső” is — valam iképp bennünk készül. „V ilágtalan angyalaink mi m agunk vagyunk” — írta József A ttila. De az Apokalipszis üvegtengere (Jel 15) mellől is hallatszik az ének s a hárfa. Ami engem — s egész biztosan „m egszám lálhatatlan soka­

319

ságot” is — ta r t és bíz ta t, az az Irgalom tengerzúgása, bárm i szín alatt. Végső soron erről a k artam szólni. Bodrog M iklós

Éneklő Egyház Az új katolikus népénektár N em régiben jelen t meg a m agyarországi R óm ai K atolikus E gyház N épénektára. A külsejében is im­ pozáns, vaskos k ö te t a gyülekezetek haszn álatára a já n lo tt énekeket tartalm azza. 1488 oldalon 842 ének találh ató a könyvben. Több m in t 10 évi igen alapos előkészítő m unka előzte meg a gyűjtem ény m egjelenését. A m unkában teológusok, h y m nológusok, gyakorlati egyházzené­ szek, zenetörténészek, irodalm árok, a liturgia szak­ em berei eg y arán t részt vettek. N em csupán énekeskönyvet k a p o tt kézbe a hívő ezzel a k ö tettel, hanem olyan kézikönyvet is, am ely eligazíthatja a h it, a gyakorlati hívő élet kérdéseiben is. Elég, h a a tartalom jegyzéket végigolvassuk, nyil­ vánvaló a k iadvány célkitűzése. A lapim ádságok és főigazságok — h it — erkölcs — liturgia összefoglalása — verses népénekek — a szentm ise rendje és állandó énekei — az egyházi év miséi (tanítással) — a szent­ ségek — litániák, ájtatosságok — m agánim ádságok — elmélkedések. A m inket leginkább érdeklő rész, a „Verses nép­ énekek” az egyházi év ünnepei szerinti csoportosítás­ ban találh ató k . Az egyes ünnepek ü d v tö rté n e ti v o n at­ kozásainak töm ör m egfogalm azása, m ag y arázata mel­ le tt külön m inden ének elő tt m egtaláljuk, hogy m ilyen alkalom m al énekelhető. Az egyes énekek eredetére, történ etére vonatkozó adatok is m inden ének elő tt m egtalálhatók. N yilvánvalóan a S ík Sándor és Harmat A rtú r által szerkesztett „Szent vagy U ram ” nyom dokain k ív á n t haladni a gyűjtem ény, am ikor szinte teljesen m agyar vagy elm agyarosodott énekeket ta rta lm a z , u g yanak­ kor felfedezhető a rokonság a reform átus énekes­ könyvvel is, am ennyiben igyekszik visszanyúlni a legrégebbi katolikus forrásokhoz, így főleg az 1651ben k ia d o tt Cantus Catholici énekeit ta lá lju k meg benne. K étségtelenül érth ető és m agyarázható az „É neklő E gyház” s szerkesztőinek alapállása, azonban v ita t­ h ató a C antu s Catholici forrásértéke. T udvalevő, hogy a reform áció gyors terjedésében m ilyen nagy szerepet já ts z o tta k a 16. században az énekek, m aga a gyüleke­ zeti ének megjelenése, nem csoda, h a az ellenreform á­ ció igyekezett saját, egyik leghatásosabb fegyverét fordítani a reform áció ellen. Így szü letett meg a C antus Catholici, am ely számos protestán s szerző énekét is tartalm azza, több-kevesebb szándékos változtatással, term észetesen a forrás elhallgatásával. Nos, kétségtelen, hogy az egyik „m isekezdő ének” (208) ebben a form ában a C antus Catholiciben jelent meg, mégis a „M int a szép hűvös p a ta k ra ” szövegé­ nek és dallam ának valódi forrása mégis csak a 42. genfi zsoltár. Ma m ár ta lá n egyetlen katolikus hívő sem botránkozna meg ra jta , h a a pontosság kedvéért az eredeti forrást jelölték volna meg. U gyanígy a 198. ének dallam ában a gyakorlatlan fül is rögtön felfedezi Luther h atalm as erejű k orálját, az „E rő s v ár a mi Isten ü n k ” cím űt. A dallam forrása itt is a C antus Catholici, L u th er nevének em lítése nél­ kül. A szöveg Illyés Istv á n tó l való:

320

Dicsérd lelkem dallal a nagy Úristent Alleluja, alleluja, Nagy voltáva l nincs, aki vetekedjen, Alleluja, alleluja. Mennybolt az ő sátra, Palástja a fény, Étkét tőle kéri M inden földi lény, Alleluja, alleluja. Arcát rejti, éj lepi a világot, Alleluja, alleluja. Lelkét küldi, föld színe kivirágzott, Alleluja, alleluja. Dicsér m inden műved Magasságos Úr Dicsérünk, míg élünk, Lankadatlanul, Alleluja, alleluja. A 150. genfi zso ltárt is m egtaláljuk Szedő Dénes szövegével, a dallam m ajdnem az eredeti, forrásként Goudimel, 1572. szerepel, ho lo lt m in t tu d ju k , valójá­ ban nem Goudim el írta ezeket a zsoltárdallam okat, csupán feldolgozta, és a teljes genfi zsoltároskönyv m ár 1562-ben megjelent. A 73. szám ú éneknél (Seregeknek hatalm as nagy királya) a következő m egjegyzést ta lá lju k : „R efor­ m átu s testvéreink kedvelt éneke” . K ár — és ez a mi hib án k —, hogy igen keveset énekeljük ezt a gyö­ nyörű m agyar éneket, viszont legalább ennyire kár, hogy m ind szövegében, m ind dallam ában eltér az „É neklő Egyház” -ban ta lá lt form a a reform átus éne­ keskönyvben találh ató tó l, így sajnos nem énekelhető együtt. H a bárm ely felekezetnek új énekeskönyve jelenik meg, fontos kérdés, hogy hány közös éneket találu n k benne, érezhető-e bizonyos közeledés egym ás felé az énekeken keresztül, vagyis a m indannyiunk á ltal óhaj­ t o t t keresztyén egységet hogyan szolgálja egy-egy gyűjtem ény. H atalm as eszköz lenne a kezünkben az ének és a zene. Bárdos Lajos, az elm últ évben elhunyt kiváló katolikus egyházzenész m ondta p á r évtizeddel ezelőtt, hogy az ökum ené legjobb eszköze lehetne a zene. S tegyük ehhez hozzá, a protestáns énekek szinte bárm elyikét átvehetné, h asználhatná a katolikus egy­ ház. Sajnos, ezen a téren sokkal kevesebbet k a p tu n k az „É neklő E gyház” -tól, m in t am it v á rtu n k . Teljes, m ajdnem pontos egyezést csupán 3 ének esetében talá l­ h a tu n k , a „Dicsőség m ennyben az Istennek” , a „Győz­ hetetlen én k őszálom” és a „M ents meg U ram engem az örök haláltól” . M indhárom ének bevallottan k ato ­ likus eredetűként szerepel a p ro testáns énekesköny­ vekben. K erestük a to v áb b i hasonló dallam okat, szöve­ geket. Sajnos, nem sok sikerrel. A m ár em lítetteken kívül még 20 éneknél m u ta t­ h a tó ki a rokonság, hasonlóság. R agadjunk ki közülük néh án y at, vizsgáljuk meg, szám unkra m ilyen lehető­ séget n y ú jt a közös Isten-dicséretre. „N ag y h á lá t ad junk” kezdetű énekünk dallam ával három szor is találkozunk, m in t M ária him nusszal és m in t Szent Im re, illetve Szent M árton püspökről szóló énekkel. Szép Tinódi énekünk, a „Siess keresztyén” dallam a is többször feltűnik, m in t a lourdesi Szűzanyához, Szent G ellérthez, Szent Szixtushoz, Szent Lőrinchez és K apisztráni Jánoshoz énekelt him nusz. Ism e rt karácsonyi énekünk, a „K risztus U runknak áld o tt születésén” első sorát az erdélyi variánssal ta lálju k . Szövegében is eltér néhány helyen az 5 vers­ szakra sű ríte tt Pécselyi K irály Im re szöveg: „Á dám árv áira, m aradékira” h e ly e tt: „Á dám családjára, m in­ den fiára” ; „ E ljö tt m ár, a k i t . . . ” h ely ett: „ E ljö tt a váltság” stb.

CONTENTS OF NO. 1987/5

INHALT D ER NUMMER 1987/5

S T U D IE S : K á lm á n Tóth: T he Old T e sta m e n t U n d erstan d in g of th e R e m n a n t Church — V ilm os P a p p : T he Chosen People — th e R e ­ deem ed C hurch. R ivals? — Fellow -T ravellers? — Co-W orkers? (R om ans 9— 11) — D ániel Peterdi: T he R e la tio n s of D ogm atics a n d E th ics to E a c h O th er in th e R eform ed T heology — Géza Boross: The P erso n of th e C atechist — Balázs Z a y : T h e O ldest F ra g m e n t of th e Old T e sta m e n t in Q um ran?

S T U D IE N : K álm án T ó th : D as altte sta m e n tlic h e V erständnis d e r Ü b errest-K irch e — V ilm os P a p p : D as auserw ählte V olk — die e r­ löste K irche. R iv alen ? — Reisegenossen? — M itarb eiter? (R ö m er­ b rief 9— 11.) — D ániel Peterdi: Die B eziehung d e r D ogm atik u n d E th ik zueinander in d e r reform ierten Theologie — Géza Boross: Die P erso n des K atech e te n — Balázs Z a y : D as älteste altte sta m e n tlic h e F ra g m e n t in Q um ran? D IS K U S S IO N : János B o lyki: Jesus u n d d as G esetz. G edanken zu ein er angefangenen D iskussion u n d einem unerschöpflichen T h em a — E te Á lm os Sip o s: Calvins L ehre ü b e r die göttliche E ingebun g d er Heiligen S chrift — Istvá n Karasszon: Die W urzeln des A nsehens d er -Heiligen S chrift in d e r R eform ierten K irche W E L T R U N D S C H A U : László P áll j un.: Die theologischen E rk e n n t­ nisse d e r in tern atio n a len ökum enischen J u g e n d a rb e it — Ernő O ttlyk: D as M arienjahr in der P rax is K U L T U R E L L E C H R O N IK : „ . . . dem J a h rh u n d e rt u n d K ö rp er d e r Zeit d en A bdruck seiner G e sta lt” (ü b er eine F ernsehversio n des die K a ta stro p h e in T scher n obil beh an d eln d en D ram as „ S ark o p h ag “ von W ladim ir G ubarjow ; Ü b er das B u c h » D er s p ä t geborene M ensch“ von P é te r R uffy) (László Z ay ) — Jenő Szigeti: Ä hrenlese m it den A ugen eines Theologen (über die D issertation von Z o ltán L őrincz: „B ilderstürm erei, oder d as spezifische V erhältnis d e r R eligionen zu d en bildenden K ü n ste n “ ) B Ü C H E R - U N D Z E IT S C H R IF T E N R U N D S C H A U : B éla P . T ó th : D ie B edingungen d er pro-sozialen E rgebnisse d er d e v ia n te n Ver­ haltensw eise m it b e s o n d e re r. R ü ck sich t a u f d en grundlegenden W an d el in W ertm assstab (E ndre Gyökössy) — T h e E cum en ical R eview , B a n d 39. ( -a-n) — D as M eeresrauschen d e r T räu m e und M ärchen (ü b er die jü n g ste w estdeutsche p asto ral-psychologische L ite ra tu r) (M ikló s Bodrog) — Die S am m lung n eu er katholischer K irchenlieder (János M áté)

D IS C U S S IO N : Já n o s B o ly ki: Je su s an d th e Law . T houghts on a Com m enced Discussion an d a n In ex h au stib le T hem e — Ete Á lm os S ip o s: T he C alvinist T eaching on th e H oly S crip tu re B eing Inspired — Istvá n Karasszon: T he R o o ts of th e A u th o rity of th e H oly S crip t­ u re in th e R efo rm ed Church W O R L D R E V IE W : László P áll, J r : T heological Insights G ained b y th e In te rn a tio n a l E cum enical W ork am ong th e Y oung — Ernő Ottlyk: T he Y e a r of M ary in P ra ctice C U L T U R A L C H R O N IC L E : “ . . . T he V ery Age an d B ody of th e T im e H is F o rm a n d P re ssu re” (On th e TV Version of th e D ram a “ S arcophagus” b y V ladim ir G ubaryow D ealing W ith Chernobil) (O n th e B ook “ T he M an Born too L a te ” b y P é te r R uffy) (László Z ay) — Jen ő Szigeti: G leaning W ith th e E yes of a T heologian (On th e D issertatio n b y Z oltán L őrincz: “ Iconoclasm , or th e P e cu liar R elatio n sh ip b etw een F in e A rts a n d R eligions” ) R E V IE W O F B O O K S A N D P E R IO D IC A L S : B éla P . T ó th : P re ­ conditions fo r th e P ro-Social O utcom e of D e v ia n t B ehaviours w ith Special R e g ard to R ad ical Changes in th e Basic Scale of Values (E ndre Gyökössy) — T he E cum enical R eview , V olum e 39 (-a -n ) — T he R o arin g of th e Sea in D ream s an d Tales (On th e N ew est P a sto ra lPsychological L ite ra tu re in W est G erm any) (M ikló s Bodrog) — T he C ollection of New Catholic P o p u la r H y m n s (Já n o s M áté)

Szép b ű n b á n a ti énekünk: „N e szállj perbe énvelem ” szövege a K ájoni K ancionálé v ariánsa szerint, dalla­ m a „m ai népi gyűjtés” szerint, nyilvánvalóan nem az eredeti form ában találh ató . N éhány ének csonka form ában k e rü lt elénk, így az ősi húsvéti him nusz: „K risztu s feltám ad o tt” és Sztárai Mihály zsoltárparafrázisa, a „Szent D ávid próféta” vége lem arad t, b á r a fo rrásként m egjelölt C antus Catholici a teljes dallam ot közli. Az o tta n i 22. zsoltár h ely ett m ost M ária-énekként szerepel. T alán a legism ertebb korái, m inden felekezet éne­ keskönyvében szerepel P au l Gerhardt éneke, am ely népszerűségének köszönheti ta lá n , hogy nem tu d ju k egységes fo rd ítását k ialakítani (Ó K risztusfő, Ó fő, vérző sebekkel, A fényes Isten -arco t stb.) az „É neklő E gyház” 2 versnyire sűríti, kár, h o g y nem G erhardt szövege alapján. A k ö te t végén népi p assiojátékokat és a karácsonyi tö rté n e t népi feldolgozásait találju k , bizonyára jól fel­ használhatók ezek is. Szép a k ö nyv kiállítása, hasznosak az énekekre, ünnepekre, a liturgiára vonatkozó megjegyzések, m a­

gyarázatok, bizonyára haszonnal forgatják a hívők, am olyan m indenttudó kézikönyv ez. Szép a k o ttak ép is, hasznos, hogy m inden éneknek van dallam a, a többször visszatérő dallam okat m indig ú jra közli. K icsit szokatlan az szemnek, hogy a tö b b soros énekek­ nél a violinkulcs és a előjegyzés csak az első sor elején található. * Term észetesen m inden szerkesztőbizottságnak joga van hozzá, hogy az énekek szám talan variánsa közül az általu k legszebbnek, legmegfelelőbbnek íté lte t vá­ lasszák ki, érth ető az a tendencia is, hogy a m agyaro­ sodott, sőt a " katolikus” -sá form álódott v álto zato t közöljék, legfeljebb sajnálni tu d ju k , hogy ez a gyűjte­ m ény, am ely bizonyára évtizedekre m eghatározó jel­ legű, irá n y t m u ta tó lesz a katolikus egyházi éneklés szám ára, a sokak álta l szívből ó h a jto tt, és még tö bbet em legetett közeledés h e ly ett éppen a zene területén csupán az első, látszatlépést te tte meg, az t sem egé­ szen biztos, hogy felénk. M áté János

E szám ára 68,— Ft

A REFORMÁTUS SAJTÓOSZTÁLYKIADVÁNYAI : Új fordítású Biblia Nagy családi Biblia Kis családi Biblia Képes Újszövetség Angol—magyar Újszövetség

220,— F t 280,— F t 150, — F t 300,— F t 170,— Ft

Könyveink közül ajánljuk: Dr. Tóth Károly: Gyökerek és távlatok 95,— F t Juhász Zsófia—Sátory Gabriella: Zöld füvecske a mezőben 94,— F t Geschichte und Gegenwart der Reformierten Kirche in Ungarn 319,— F t Komjáthy Aladár: A k itántorgott egyház 112,— F t Szénási Sándor: Kálvin emberi arca 47,— F t Takács Béla: Református templomaink úrasztali t erítői 200,— F t Csuka Zoltán: Bizonyságul 64,— F t Bódás János: Számadás 85,— F t Kincsesláda I. 135,— F t Kincsesláda II. 100,— F t Kiss Géza: A lélek harangja 95,— F t Bereczky Albert: Van-e út Istenhez? 61,— F t Komjáthy Aladárné: A Szentföldön jártunk 198,— F t Szentmihályiné Szabó Mária: Lorántffy Zsuzsanna 125,— F t Szentmihályiné Szabó Mária: Örök társak 120,— F t Kálvin János: Tanítás a keresztyén vallásra 150,— F t Budai Balogh Sándor: Vad vizek futása 84,— F t Tótfalusi Kis Miklós: Apologia Bibliorum (A Biblia védel­ mében) 199,— F t Nagy Zsuzsa: A huszonnegyedik óra 170,— F t Kálvin János: Kik a boldogok? 37,— F t Bottyán János: Hitünk hősei 98,— F t Tóth-Máthé Miklós: Nábót szőlője 91,— F t Muraközy Gyula: Késő vallomás 84,— F t Budai—Herczeg: Az Újszövetség története 130,— F t Dr. Tóth Kálmán: A régészet és a Biblia 115,— F t H. V. Morton: Pál apostol nyomában 160,— F t Szénási Sándor: Mandulaág (versek, műfordítások) 135,— F t Hozzád kiáltok, Uram! (imádságos könyv) 73,— F t Kaphatók: A Protestáns Könyvesboltban (hétfőn szünnap) Budapest IX., Ráday u. 1. (a 15-ös autóbusz megállójánál), valamint a debreceni Református Könyvesboltban, Debrecen, Vörös Hadsereg útja 4—6. Megrendelhetők: minden lelkészi hivatalban és a Református Sajtóosz­ tályon, Budapest XIV., Abonyl u. 21. Pf. 5. 1440

THEOLOGIAI SZEMLE M A G Y A R O R S Z Á G I E G Y H Á Z A K Ö K U M E N IK U S T A N Á C S Á N A K F O L Y Ó IR A T A

ALAPÍTVA

1925

A TARTALOMBÓL Egyház és egység Pál apostolnál Szegénység és gazdagság az evangéliumokban Lelkigondozás vagy pszichoterápia? Ifjúságpolitika a két világháború közötti Magyarországon Nemzetközi konfliktusok megoldása és az egyház A halál születése

Ú J FO L YAM (XXX)

1987

6

TARTALOM THEOLOGIAI SZEMLE 1987. n o v e m b e r—d e c e m b e r Felelős sz e rk e sz tő : D. D r. O ttly k E rnő 1054 B udapest S zabadság t é r 2. I. T .: 114-862 Felelős k iad ó : M agyarországi E gyházak Ö k u m en ik u s T an ácsa S z e rk esztő ség és k ia d ó h iv a tal:

TANULMÁNYOK IM R ÉN Y I T IB O R : Test és fő, egyház és egység P ál apostolnál 321 B O LY K I JÁ N O S: Szegénység és gazdagság a szinoptikus e v a n g éliu m o k b a n ................... 337 SZABÓ A N D O R : Az Ószövetség és a g n ó z is ............................ 342 B É K É S I A N D O R : Az ún. dogm am entes keresztyénség kér­ déseiről ........................................................ . ...... 346 N É M ETH DÁ V ID : Lelkigondozás vagy pszichoterápia? . . . . 349 G E R G E L Y F E R E N C : Ifjúságpolitika a k é t világháború kö­ zö tti M ag y aro rszág o n ............................................................... 355

VILÁG SZEMLE TÓ TH K ÁROLY : Nemzetközi konfliktusok m egoldása és az egyház ............................ ..................... 367

1146 B udapest A bonyi u. 21. T .: 227-870

HAZAI SZEMLE

In d ex : 26 842 H U ISSN 0133—7599

□ A T heologiai S zem le sz e rk e sz tő b iz o tts á g a : D. D r. T ó th K ároly, elnök D r. G örög T ib o r, e lő ad ó D. Dr. B erki F eriz D r. H a rm a ti B éla H e c k e r Frigyes D r. Kocsis E le m é r K ovách A ttila K ü rti László V iczián János D r. N agy G yula D r. S zakács József

O TTLYK E R N Ő : Egyház a m ai szo cializm u sb an .................... 372 GYŐRI K O R N É L : K ettős évforduló. A m agyarországi bap­ tizm us két évtizedes ú tja a jogi egyenlőség megszerzésé­ től a felelős n a g y k o rú sá g ig .................................................... 376

KULTURÁLIS KRÓNIKA ZAY LÁSZLÓ: A halál s z ü le té s e .................................................. 379 SZ IG ETI JE N Ő : Tallózgatás teológus s z e m m e l...................... 382

A kézirat nyomdába adásának ideje: 1987. november 5.

T á rss z e rk e sz tő : D. D r. Pákozd y L ászló M á rto n D . D r. T ó th K ároly O lv a só s z e rk e sz tő : T a rr K álm án

□ B udapest, 1987. E gyetem i N y o m d a — 87.6257 Felelős v e z e tő : S üm eghi Z o ltá n Igazg ató T e rje s z ti a M agyar P osta. E lő fiz e th e tő b á rm e ly hírla p k é z b e sítő p o sta h iv a ta l­ n ál, a P o sta h írla p ü z le te ib e n és a H ír­ lap elő fizetési és L ap ellátási Iro d án ál (H E L IR ) B udapest V., József n á d o r t é r 1. — 1900 —, k ö z v e tle n ü l vagy p o sta u talv án y o n , v a la m in t á tu ta lá s sa l a HELIR 215—96 162 p é n z f o r g a lm i je lz ő ­ s z á m á ra . E lőfizetési díj egy é v re : 390,— Ft, egyes szám á ra : 68.— Ft. M egjelenik k éth a v o n k é n t.

A SZERKESZTŐSÉG KÖZLEMÉNYE K érjük kedves m u n k atársain k at, hogy lapunknak szánt kéz­ ira ta ik a t k é t példányban (egy m ásolattal) és a szabványnak meg­ felelő gépeléssel (oldalanként 30 sor, soronként 60 leütés) küld­ jék be. K éziratokat, am elyeket nem m i k értünk, vagy előzetesen meg nem beszéltünk, nem őrzünk meg és nem k ü ldünk vissza.

T A NULMÁNYOK Test és fő, egyház és egység Pál apostolnál Ezzel az írással k ettő s célt szeretnék szolgálni. Az egyik ink áb b elm életi, a m ásik viszont gyakorlati. E gyrészt k im u ta tn i, hogy a R óm ai és az első K orin­ tusi levélben ta lá lh a tó m eghatározás az E gyházról m in t K risztus T estéről — a meglevő különbségek elle­ nére — lényegét te k in tv e azonos, illetve kiegészül az Efezusi és a Kolossé levél tan ításáv al. M ásrészt pedig ennek az apostoli ta n ítá sn a k , az Újszövetség egyik legerőteljesebb és éppen ezért legfontosabb ekklezio­ lógiai képének a segítségével — am ely n y ilv án nem ism eretlen a bibliaolvasó em ber elő tt — to v áb b i ösz­ tön zést adni m in d n y áju n k n ak keresztény egységünk keresésében Jézu s K risztusban. Az apostoli kép olyan gazdag, hogy bárm eddig is nézzük, nem tu d tu n k betelni vele. E z é rt tisztáb an vagyok ennek az írásnak a hiányosságaival is. In k áb b bevezetőnek szánnám , m ely to v áb b i gondolatokat, k u ta tá s t ébreszthet. A té m a irodalm a is — m entségül írom — zavarb aejtő en bőséges.

A négy levél vázlata A Róm ai és az első K orintusi levél A „ n ag y ” levelekben az A postol egyenként K risztus ta g ja in a k m ondja a hívőket, összességüket pedig K risztus Testének. Figyelm ét inkább a k o n k rét, helyi E gyházak felé fordítja. Az Efezusi és a Kolossé levél­ ben K risztu st Főnek nevezi. Aki fölötte áll az E g y ­ háznak. Az egész E g y h ázat az ekklesia-t kifejezetten K risztus T estének m ondja és hangsúlyozza egyetem es jellegét. A levelek ta rta lm a , stílusa az olvasóktól és a körülm ényektől függően változik, de az E gyházról szóló ta n ítá sá n a k a lényege nem .1 L eggyakrabban testn ek , soma-nak nevezi az E g y h ázat.2 A hívők K risztus Testével való közösségét pedig a következő fontos helyeken em líti: 1K or 6,15; 10,16—17; 12,12— 13; 12,27 és — közvetve — R óm 12,4—5. Az E gyház­ ról m in t K risztus T estéről szóló ta n ítá s, ha nem is „fejlődésében” , de m inden bizonnyal fokozatosan bon­ takozik ki előttünk. Ezek a legfontosabb állom ások: 1K or 6,15—16; 10,14—17; az egész 12. fejezet, m ajd a R óm 12,1—8 és végül a Kolossé és az Efezusi levél. H a nem szám ítjuk az 1K or 1,13-at (memeristai o Christos), az A postol először az 1K o r 6 ,15-ben szól a te strő l az E gyház v iszonylatában: „N em tu d já to k , hogy te ste te k K risztus ta g ja ? ” (ta somata ymon mele Christu estin). Az 1K or 6,11—20 és a 10,1—22 v o lta­ képpen felkészítés a 12. fejezet olvasására. A kereszt­ ségben a keresztények „m eg tisztu ltak , szentek lettek , m egigazultak Jézu s K risztus nevében, Isten Lelke á ltal” (6,11). E z é rt a kereszténynek őrizkednie kell az erkölcstelenségtől, te sti bűnöktől, mivel „teste K risztus ta g ja ” (6,15) és — akárcsak a 3. fejezetben — „a Szent Lélek tem plom a” (6,19). A nem sokkal ezután következő 10. fejezetben P ál apostol először beszél K risztus testéről, m in t E ukarisztik u s T estről (10,16 — 17). Az eddigi gondolatm enet így foglalható össze: az E gyház a hívők közössége, akik K risztusnak tag jai és a Lélek tem p lom ai, és a keresztség szentsége, v ala­

m in t a K risztus T estében való részesedés az, am i ők et egyesíti. Mindez előkészít a 12. fejezet ekkleziológiájának a m egértésére, m elynek csúcspontja az 1K or 12,12—13. és a 27. vers. Az 1K or 12—13-ban P ál apostol a 6 ,15-höz képest továbbm egy és kim ondja, hogy azok a tagok, akik egyenként K risztushoz kapcsolódnak, egy testet alkotnak, és ez a te s t Maga a K risztus (utos kai o Christos). De vajon hogyan? Újra a 6,11 ta n í­ tá sa té r vissza: „Mi ugyanis m indnyájan egy Lélek­ ben egy te stté le ttü n k a keresztséggel” (12,13). E z az t jelenti, hogy csak a Lélek ajándékai teszik lehe­ tővé, hogy egy te ste t alkossunk. Méghozzá nem csu­ pán a világ m in tájá ra m egszervezett „ te ste t” , hanem — am it az A postol csak a fejezet végén m ond k i — „K risztu s T estét” . Az egész 12. fejezet tu lajd o n k ép ­ pen a Lélek ajándékaival kezdődik (12,1). A 3. vers­ ben P ál apostol ezt írja: „D e az t sem m o n dhatja senki: Jézus az Ú r, csak a Szentlélek á lta l” . E z te h á t az az alapvető karizm a, m elyet a keresztségben k ap u n k meg, és ezáltal válunk az E gyház tag jaiv á. A 12,1 — 11 alap ján m egállapítható, hogy az E gyház a Szentlélek karizm ái k iáradásának a helye. Az E gyház e pneum a­ tologikus aspektusának a leírása voltaképpen beveze­ tés a krisztológiai aspektushoz, am ely u g y anazt az egyházi valóságot tá rja fel.3 Végül, a Róm ai és az első K orintusi levél 12. feje­ zeteit egym ás mellé állítva k ét fontos észrevételt tehe­ tü n k . Az első a Róm 12,5 és az 1K or 12,27 összevetésé­ ből adódik: míg az előző helyen az A postol csak á tté ­ telesen nevezi a hívők közösségét K risztus Testének (oi polloi en soma esmen en Christo), addig az utóbbi versben m ár félreérthetetlenül kapcsolatba hozza e közösséget K risztus Testével (Y m e is de este soma Christu). A m ásik észrevétel a Róm 12,1—8 és az 1K or 12. fejezetének az elolvasásából szűrhető le: a k ét szentírási te x tu s t egybevetve megérezzük, hogy az A postol elsősorban nem a z t ak a rja hangsúlyozni, hogy a hívők K risztus T estét alk o tják , hanem azt, hogy a hívők a Lélek különféle adom ányai ellenére egy testet képeznek. Viszont csakis azáltal képesek erre az egységre, hogy ők m int K risztus Teste K risztussal egyek. A karizm ák és a tisztségek különfélék (1K or 12,28), a te s t viszont, éppen ezért, m ert M agának K risztusnak a Teste, mégis egy. A z E fezusi és a Kolossé levél E z a k é t levél új árnyalatokkal gazdagítja a „K risz­ tu s Teste” képét. Az A postol kifejezetten az E g yházat (ekklesia) m ondja K risztus Testének (E f 1,22—23; K ol 18; 24.), de ism ét a korábbi tanítással együtt, am ely szerint az Egyház a Szentlélek tem plom a (Ef 2,19—22). Ez utóbbi előzm ényeként az A postol arról ír, hogy a zsidók és pogányok kibékültek, egy testben kiengesztelődtek, és belőlük egyetlen új ember szüle­ te t t (2,11—18). K risztus azonban nem lehet egyszerűen „azonos” a keresztények összességével, hanem ennél sokkal tö b b , Feje az E gyháznak (E f 1,22 és Kol 1,18). Az E gyház eg y ú ttal K risztus m isztérium a is, m ert benne 321

találkozik K risztus az em berekkel, általa valósítja meg Isten n ek a z t az örök elhatáro zását, hogy m inden nép et üdvözít (E f 3,4). De u g yanakkor K risztus ple­ roma-ja is (Ef 1,23), hiszen telítv e v a n term észet­ fö lötti erőkkel, K risztus m egváltó tevékenysége ra jta keresztü l éri el világvégi kiteljesedését. E z a ta n ítá s m ár az E gyház eszkatológiai rendeltetésére vonatko­ zik.4 E k é t levélben to v áb b i új g o ndolatokat találunk. P á l apostol K risztus feltám adásán tú l megdicsőítéséről és végső győzelméről is ír (Ef 1,20—22). E hhez a ta n í­ táshoz kapcsolódik szorosan K risztus győzelme az angyali világ felett (K ol 2,14—15). P ál apostol ekkleziológiájával azonban egyáltalán nem ellenkezik, hogy a Kolossé és az Efezusi levél szerint K risztus az E gyház Feje. A nagy levelekben ugyanis testnek, K risztus Testének nevezi az E gyházat, a Kolossé és az Efezusi levélben pedig ezt az ekkle­ ziológiai k ijelentést egy új oldalról is m egvilágítja.

H elyi és egyetemes Egyház Jó lleh et P ál apostol szám ára a helyi közösség az E gyház alapvető realitása volt (1K or 14,1; 1Thessz 1,1; 2Thessz 1,1; R óm 16,1 stb.), a „fogságban ír t” levelek­ ben szélesebb teológiai értelem ben használja az E gy­ h áz fogalm át. E k é t ekkleziológiai kép közé azonban nem h ú z h atu n k éles h a tá rt, hiszen az A postol szám ára m ind a helyi, m ind pedig az egyetem es E gyház élő valóság v o lt.5 P ál apostol K risztus egy E gyházáról ta n ít akkor, am ikor ezt K risztus Testének m ondja. Ezzel nyilvánvalóan nem g o n d o lh ato tt kizárólag a helyi közösségre. E b b en az egy testb en pogányok és zsidók ú jjáterem tő d tek , k é t világ eggyéolvadt (Ef 2,16). A férj-feleség és K risztus-E gyház p árhuzam ot is csak az egy és egyetemes E gyházra lehet érteni (E f 5,22—33). A korintusi E gyház ta g ja nyilván nem gond o lh atta, hogy Pál apostol intése, m iszerint egyik tag sem m o n d h atja a m ásiknak: „nincs rád szüksé­ gem ” (1K or 12,21), csupán sa já t helyi közösségére v o natkozik.6 M indebből következik, hogy a Róm 12,5-öt és az 1K or 12,12-t úgy kell értelm eznünk, hogy az az egész egyetem es E gyházra is vonatkozik.

Jézus Krisztus személyes teste „Az Ő Testének temploma” A tem plom m egtisztítása u tá n Jézus ezt válaszolta a csodajelet követelőknek: „B o n tsáto k le ezt a tem p ­ lom ot, és h arm ad n ap ra fölépíteni (Jn 2,19). Jézus szavainak k ettő s jelentése v a n : a „lebontás” (lysate) v o n atk o zh at az épületre és az em beri testre is; ugyan­ így a „fölépítés” (egero) az épület újjáépítésére vagy a h o ltte st feltám asztására. E rrő l k ö nnyű m eggyőződ­ ni, ha a 19. verset összevetjük a 22-vel: az evangé­ lista m ind a k é t helyen u g y an azt a görög igét hasz­ n á lja (egero, illetve egerthe). U runk azonban, Szent Ján o s kiegészítő m ag y arázata szerint „ s a já t testének tem plom áról beszélt” (21. vers). H ogyan kell érte­ n ü n k e szav ak at? M inden bizonnyal úgy, hogy az Isteni Ige em beri te s te t v e tt föl, és ezáltal ezt Iste n T em plom ává te tte . A M egváltó em beri teste viszont, am ely „ Is te n T em p­ lom a” , m ár előábrázolja azt a M isztikus T estet, am ely­ ben az „igazi im ádók lélekben és igazságban im ádják az A ty á t” (Jn 4,23). M ár Origenész is úgy m agyarázta e szav ak at, hogy Jézus „T estének Tem plom a” nem 322

m ás, m in t az Egyház előképe, „típ u sa ” .7 Jézus emberi testében m egfeszíttetett, m eghalt és feltám ad t értünk, ugyanígy „K risztus szentjeinek összessége” is K risz­ tu ssal eg y ü tt m egfeszíttetett és „ím e m ost él” .8 Az A postol így ta n ít e tökéletes közösségünkről K risztus­ sal: „M ert tag jai vagyunk testének” (E f 5,30). Jézus m eghalt a kereszten, ezáltal „m isztikus m ódon meg­ szűnt a jeruzsálem i tem plom , végeté r t az Ószövetség, a M egváltó pedig, am in t megígérte, feltám ad t és Tes­ tével eg y ü tt feltám aszto tta a sajá t Testévé fogadott, zsidókat és pogányokat egyaránt m agába ölelő E g y ­ h á z a t” .9 Az Ú jszövetségben a k iv álaszto tt nép m ár K risztus Testének Tem plom ában gyűlik egybe.10 Jézus em beri testében és az E gyházban, am ely az ő Teste, ugyanazok az isteni energiák m űködnek.11 Az elm o n d o ttak at összegezve azt m ondhatjuk, hogy jóllehet Jézus K risztus személyes teste, „m ateriális” lényegénél fogva különbözik m isztikus Testétől, az E gyháztól, mégis, a „T estének Tem plom a” kifejezés m ár az újszövetségi E g y házat v e títi előre, és e Test, halála és feltám adása révén, az új, lelki Izráel életé­ nek a forrásává válik. A Szentírás és a szen tatyák ta n ítása alap ján Jézus személyes, em beri testének a term észetéről is világos k ép et k apunk. E lsősorban az Apostol ta n ítá sá ra kell gondolnunk: „Szolgai alak o t ö ltö tt, k iü resítette m a­ g át, és hasonló le tt az em berekhez. K ülsejét tek in tv e olyan le tt, m in t egy em ber” (Fil 2,6—7). Jézus K risz­ tu s Teste term észeténél fogva ugyanúgy a földből való, m in t Á dám é,12 de m entes m inden bűntől (Jn 8,46; 2K or 5,21; 1P t 2,22; 1J n 3,5). Szent A tanáz is írja, hogy K risztus teste igazi,13 te re m te tt test, mely tökéletes em beri értelem m el rendelkezik. Ez az emberi te st éhezett, szenvedett, m eghalt, de h arm adnapra feltám adt, m ert elv álaszth atatlan egységben volt az Isteni Igével. Jézus azonban, A ntiochiai szent Ignác szavaival, „feltám adása u tá n is testb en m a ra d t (Lk 24,39), jóllehet lelkileg egy volt az A ty áv al” .14 A feltám ad t krisztusi te st te h á t azonos volt a k e­ reszthalált szenvedett testtel, de m ár rom olhatatlan és m egdicsőült form ában. A kereszt A kereszten függő krisztusi te st a kiindulópontja an nak a ta n ítá sn a k , am elyben P ál apostol az E gyhá­ zat K risztus Testének m ondja. E zért ennek a helyes értelmezése eg y ú ttal az E gyház-K risztus Teste értel­ mezését is m eghatározza.15 Jóllehet a soma Christu újszövetségi forrásairól később még lesz szó, m ár m ost le kell szögezni, hogy krisztológia, szolerológia és ekk­ leziológia az A postol tan ításáb an elv álaszth atatlan u l egybeforr. Jézus K risztus em beri m ivoltában m agán viselte a bukás m inden következm ényét. Jóllehet b ű n t nem k ö v e te tt el, mégis szabadon szolidaritást v állalt az em ber b u k o tt állapotával: a bűnös te stte l (Róm 8,3), a halállal (F il 2,7—8) és a törvénnyel (Ga l 4,4). E zért a kereszten m indhárom tól m egszabadított, és ez a szabadítás szám unkra a keresztségben válik valósággá (Róm 6,6; K ol 2,20; R óm 7,4). K risztus egész m egváltó m űve ezekben a szavakban sum m ázható: „m ost nek­ te k is m egszerezte a kiengesztelődést emberi testében a halál árán ” (Kol 1,22). Mind a M egtestesülés, m ind pedig a K ereszt fontos: először a teljes azonosulás a bűn és a halál testével,16 m ajd u tá n a a m egszabadulás ettő l a te sttő l.17 A keresztények te h á t K risztus meg­ feszített testében m eghaltak, azért, m ert an n ak a T estnek — azaz az E gyház Testének — a részesei

lettek, A ki „élve Istennek él” (R óm 6,10). Csak az m enekülhet meg a kereszten m egfeszített te st révén, aki a keresztség által K risztus Testének, azaz az E gy­ háznak ta g ja le tt. Így ism étlődik meg szám ára m ind­ az, am i a kereszten tö rté n t K risztussal.18 Mindez azt jelenti, hogy h a a krisztológia szemszögéből meg is kell k ü lönböztetnünk K risztus személyes és m isztikus T estét, a szoterológia szem pontjából nem létezik ez a különbség.19 „Az élethez vezető új u ta t” te h á t K risz­ tu s a k e tté h a sa d t függönyön, azaz „ s a já t te stén ke­ resztül n y ito tta meg n ek ü n k ” ( dia . . . tes sarkos autu, Zsid 10,20). Az Újszövetség népe így vonul be K risztus „T estének Tem plom ába” , és így válik „k i­ rályi papsággá” ( 1P t 2,9). Az Efezusi levélből azonban azt is m egtudjuk, hogy a kereszten függő krisztusi testb en egy új em ber szü­ le te tt. O lyan em ber, am ely a zsidónál és a pogánynál is tö b b : „M int békeszerző a k é t nép et m agában eggyé, új em berré te re m te tte ( eis ena kainon anthropon) és egy testb en (en eni som ati) m ind a k e ttő t kiengesz­ te lte az Istennel kereszthalála á lta l” (2,15—16). Nem az tö rté n t, hogy a pogányból zsidó le tt, hanem m ind­ k ettő egy ú j állapotba k e rü lt.20 E z t fejezi k i az „új em ber” . E z a p illan at voltaképpen Isten ú j népének a terem tése.21 A k ettő b ő l le tt új nép im m ár egyetlen testet ( syssoma) képez.22 P ál apostol m ás szavakkal, m á su tt is szól erről az új em berről. A 2K or 5 ,17-ben és a Gal 6,15-ben „új terem tésről” (kaine ktisis) ír. U gyanez lényegében a ta rta lm a a Gal 3,28-nak és az 1K or 12,13-nak is. I t t az A postol m ár a „katolicitásról” szóló ta n ítá sá t fejti ki : M inden népet eg yaránt elh ív o ttn ak te k in t, és csak egyetlen em beriséget lát, azt am ely K risztusban és K risztus által él. Az E g y h ázat teljesen új közösségnek te k in ti, m elyen kívül zsidók és pogányok to v áb b ra is elkülönülve m arad n ak (1K or 10,32). (K risztus term é­ szetesen nem csak az élőknek, hanem a h o ltaknak is u ra ; Róm 14,9.) Az A postol tulajd o n k ép p en ezt az új em beri létet te k in ti E gyháznak és nevezi egyetlen test­ nek.23 A feltámadás A keresztények nem csak az Ú r kereszten függő, hanem feltám ad o tt testével is közösségben v an n a k : „K risztu s testéb en ti is m eghaltatok a törvénynek, hogy ahhoz tarto zzato k , aki feltám ad t a halálból” (Róm 7,4). A feltám adás rem énységének a záloga K risztus feltám ad o tt teste, am elyben a Lélek által részesülünk, a Lélek által elevenednek meg azoknak testei, akik K risztusban v an n ak (Róm 8,11). Az „első” és az „utolsó” Á dám , az „első” és az „utolsó” em ber az A postol szám ára „rep rezentatív, az egész em beri nem et m agukba záró személyek” .24 E z t tá m a sz tja alá a feltám adásról szóló ta n ítá sa is, am it az A postol elsősorban nem individuális értelem ­ ben fejt ki (1K or 15,35—49). A dicsőségnek hordozója nem az egyén, hanem az E gyház (E f 5,27).25 A Lélek eszkatológikus közössége pedig (Róm 8,11) nem csak az em beri nem nek, hanem eg y ú ttal az egész te re m tett világnak is a rem énye (R óm 8,19—22). Jo h n A. T. R obinson egyetlen kifejezés, „ a F eltá ­ m adás T este” 26 a la tt pró b álja egyesíteni azt az apos­ to li ta n ítá s t, m elynek során rendszerint m egkülönböz­ te tjü k K risztus m egdicsőült, m isztikus és eukariszti­ k us T estét. Az apostoli ta n ítá s egységének az a kulcsa, hogy m indez k apcsolatban áll (R óm 7,4) a m egtestesült Jézu s hús-testével, „szárksz-szóm ájával” . Az E gyház­ ról szóló ta n ítá sa te h á t nem más, m in t krisztológiájá­ nak kiterjesztése. E z, Robinson g o ndolatm enetét foly­

ta tv a , azt jelentené, hogy a „F eltám ad ás T este” ugyanúgy jelölheti Jézus m egdicsőült T estét, m in t az E u k a risztiá t vagy az E gyházat. E z t a m egoldást viszont — m in t erről k o rábban is volt szó — csak fen ntartással lehet elfogadni: a szoterológia szem­ pontjából valóban m ind a három T est a „F eltám ad ás Testének” nevezhető. A krisztológia szem pontjából viszont világosan meg kell határo zn u n k K risztus sze­ mélyes, eukarisztikus és m isztikus Testének az egysé­ gét, de a különbségét is.

A „test” hasonlat Test és Egyház Az E gyháznak az a feladata, hogy „ K risz tu st szol­ gálja, K risztussal eg y ü tt éljen, és ezáltal — az egész emberiség rem ényét képviselve — m ozgásba hozza a tá rsa d a lm a t.” 27 Az E gyház azonban csak ak kor képes eleget ten n i e küldetésnek, ha az egyházi testben, ak ár­ csak az élő szervezetben, teljes harm ónia uralkodik. P ál apostol m ár a R óm ai levélben külön kihangsú­ lyozza az egy te ste t alkotó tagok egységének a fontos­ ságát, de az t is, hogy a különféle tagok nem végez­ hetnek azonos funkciót: „M ert ahogy egy testb en tö b b tag u n k van, s m inden tag n ak m ás a szerepe, sokan egy te st vagyunk K risztusban, egyenként azon­ ban tag jai vagyunk egym ásnak” (Róm 12,4—5). Az 1. K orintusi levél 12. fejezetében az A postol részlete­ sen ki is fejti a te st egységéről és a tagok funkcionális m egosztottságának a szükségszerűségéről szóló ta n í­ tá s á t. Az egyházi te st különböző tagjai, különböző karizm ák birtokában, egy te ste t, egyetlen organiz­ m u st alkotnak, és a lelki adom ányokban való különb­ ség ugyanolyan fontos, m int az em beri te st tag jain ak a különféle funkciói. A legkisebb és a legnagyobb egyform án nélkülözhetetlen, egyetlen ta g tétlensége az egészet károsítja. „E gy szervezet nem képes erőt gyűjteni, h a ta g jai tétlenek m aradnak. U gyanígy a helyi E gyház egészsége is tag jai tevékenységének a szintjétől függ.” 28 A keresztények egysége elv álaszth atatlan az E u k a ­ risztiától (1K or 10,14—22). E bből kiindulva a „K risz­ tu s Teste” kifejezés az A postolnál az egység form ulá­ já v á válik, és ezen a ponton találkozik a hellenisztikus test-h aso n lattal. Innen m ár az eukarisztikus k o n tex ­ tu so n túllépve fo ly ta tja a keresztények közti egység tém áján ak a kifejtését.29 A test-h aso n lat voltaképpen allegória. Az 1K or 12,14—26 kétségkívül párhuzam ba állítható Menenius A grippa tanm eséjével, mely az a n tik világban, külö­ nösen a sztoikusoknál gyakran fölbukkan: egy emberi közösség hasonlít az emberi testhez.30 Az A postol gon­ dolatm enete azonban egy döntő ponton té r el Mene­ nius A grippa h aso n latától: a közösséget nem csupán egy testhez hasonlítja, hanem egy meghatározott Sze­ mély, K risztus Testének nevezi (12,27). Az E gyházról m in t K risztus Testéről szóló leghosz­ szabb fejtegetés K risztusnak az em beri testhez hason­ líto tt egységével kezdődik (12,12). E z u tá n viszont, a 14—21. versekben m ár nem azon v an a hangsúly, hogy a különböző tag o k n ak egységben kell lenniük egym ással (a skizm a problém ája csak a 25. versben kerül szóba és mellékes a főgondolathoz képest),31 hanem azon, hogy a te st nem állhat egyetlen tagból, hanem sokból, m ert csakis ebben az esetben lehet testrő l beszélni. M ásrészt viszont it t csak a hívőknek m in t különféle lelki adom ányok hordozóinak az egy­ m áshoz való viszonyáról van szó, és nem K risztusnak 323

a testh ez való kapcsolatáról. E b b en a részben a tagok valóban az em beri te ste t és an n ak ta g ja it jelentik. É p p e n ezért ezt az allegorikus k ép et nem lehet abszo­ lutizálni, és nem lehet kijelenteni, hogy „az Egyház élete analogikus a term észetes organikus élettel” .32 Az em beri testb en valóban m egm utatkozik a lét egy­ sége és egyetemessége az alkotó tagok sokféleségében és a k ö ztü k folyó pszichofizikai élet m in d ent átfogó egységében. U gyanezekkel a jegyekkel, belső egység­ gel és egyetemességgel, K risztus E gyháza is rendel­ k ezik.33 K risztus m isztikus-m etafizikus T estének a m űködése viszont nem írh ató le csupán az em beri szer­ vezet term észettudom ányos törvényei szerint.34 Míg a fizikai testb en az egység elve úgy fűzi egybe a része­ k e t, hogy azok közül egynek sem lehet saját, önálló léte, addig a tito k zato s T estben, bárm ennyire is benső az összekötő erő, mégis úgy kapcsolja egymáshoz a ta g o k a t, hogy m indegyikük megőrzi teljes és sajátos személyiségét. E zért a helyes ekkleziológiai gondolko­ dás m indig „perszonalisztikus” . A melos (tag) az Ú j­ szövetségben (1K or 6,15-ben „K risztu sn ak ta g ja ” , vagy az E f 4,25-ben „egym ásnak ta g ja i” ) m indig indi­ viduum okra és sosem közösségekre, helyi E g yházakra vonatkozik. A helyi E gyháznak, az eukarisztikus közös­ ségnek a neve „ te s t” , míg a „tagság” ebben mindig személyes a k tu s.35 Az em beri te stb e n m inden a fizika és a kém ia szükségszerű törvényei szerint zajlik, az E gyh ázb an viszont m in d en ü tt a szabadság és a Lélek törvénye érvényesül.

A hasonlat Az 1K o r 12,12-ben az A postol k é t te strő l beszél, am elyeket összehasonlít egym ással. Az egyik az em­ beri te st, a m ásik m aga K risztus, azaz az E gyház. A k arizm ák m egoszlásának a szükségességét a te s t­ részek sokféleségével indokolja. A k arizm ák ugyan sokfélék, de akik azo k at k a p já k , egy organikus egy­ séget alk o tn ak , akárcsak a testrészek — egy teste t. Az A postol nem a z t m ondja, hogy a „sok ta g az egy testh ez ta rto z ik ” — írja A ranyszájú Szent Ján o s —, hanem azt, hogy „m aga az egy te s t — sok, és a sok — egy” .35 A to v á b b ia k b a n ezt v o n a tk o z ta tja az A postol az E gyházra, am elyet M agával K risztussal állít pár­ h u zam b a: „ Így K risztus is — am iként a te s t és a fej egy em bert alk o t, úgy képez egységet K risztus és az E gyház, ezért az A postol az E gyház h ely ett is K risztusról beszélhet. Az egység te h á t megelőzi, forrása a sokféleségnek. A következő, 13. versben az A postol felfedi, hogy m iért lehet a keresztényeket „egy te stn e k ” nevezni: „M i ugyanis m ind n y ájan egy Lélekben egy te stté let­ tü n k a keresztséggel” . Az eis en soma kifejezés k é t­ féleképpen olvasható: „ugyanahhoz a testh ez csatla­ k o z tu n k ” , vagy „egy te s tté le ttü n k ” . Az első esetben ez az előző vershez kapcsolódna, m iszerint a hívők m agával K risztussal azonosíthatóak, te h á t m ár elő­ zőleg létező testh ez csatlak o ztak .37 A m ásodik válto­ z a t szerint, am ely a k o n tex tu s alap ján valószínűbb­ nek látszik, a hangsúly az egységre, az egy testre kerül, és nem ennek a testn ek K risztussal való kapcsolatára. A „m i m in d n y ájan ” kifejezés pedig, A ranyszájú Szent Ján o s szerint, azt jelenti, hogy az A postol sa já t m agát is ide sorolja, m integy ezt m ondva: „nekem m int apostolnak ebből a szem pontból nincs semmi előnyöm veled szem ben” .38 Az „egy Lélekben” nem a Lélek­ nek a te s te t létrehozó szerepére u ta l, hanem ism ét az egység kiem elésére h iv a to tt, akárcsak a vers befejező része.38 Az 1K or 10,2—4 előképszerűen u ta l a 12,13-ra, 324

az E f 4,4 pedig ugyanúgy egymás mellé rendeli a k ét gondolatot, m in t az 1K or 12,13 („E g y a T est és egy a Lélek” ). A 13. vers m ásodik felét lényegében k é t­ féleképpen m agyarázzák: A ranyszájú Szent János eukarisztikus jelentőséget lá t abban, hogy „m in d ­ an n y iu n k at egy Lélek ita to tt á t” .48 Valószínűbb azon­ ban, hogy ezalatt a bérm álást kell érteni, m ivel a görög epotisthemen egyszeri cselekedetet jelöl, ezen­ kívül „m in d n y ájan ” részesültünk benne, akárcsak a keresztségben.41 Az előzőkben a hangsúly a te st egységére esett, a 14. verstől kezdve pedig m ár arra, hogy a te s t sok részből áll, m elyek m indegyikének m ás-m ás a fu n k ­ ciója. „ H a a láb a z t m ondaná is: ,Nem vagyok kéz, te h á t nem tarto zo m a testh ez’, azért a testhez ta r to ­ zik” (15. v.). „A testhez való ta rto zá s — m agyarázza A ranyszájú Szent Ján o s — nem a tag n ak a testben elfoglalt pozíciójától függ, hanem attó l, hogy egyál­ ta lán kapcsolatban áll-e vele” .42 A 15—16. versekben az A postol szándékosan állítja elénk az elégedetlen­ kedő, háborgó testrészeket, mivel így a k a r u talni az E gyházon belüli elégedetlenkedő tagokra. A ranyszájú Szent János nagyon érdekes, tanulságos k o m m en tárt fűz e versekhez: „az A postol a lá b a t nem a szemmel beszélteti, hanem a kézzel, m ely fölötte áll, a fület pedig a szemmel. Mi is általában nem azokat irigyel­ jü k , akik messze fölöttünk állanak, hanem azokat, akik csak kevéssel előznek meg b en nünket” .43 Egy testrész sem m o n dhatja, hogy nem ta rto zik a testhez, de azt sem, hogy ő m aga a te st. M indkettő ugyanis a te s t egységének a függvénye (16—17. v.). A te s t m űködésének a ren d jét m aga az „ Iste n h a táro zta meg . . . tetszése szerint” (18. v.). I t t m ár a terem tés rendjéről v an szó. Teológus Szent Gergely, e részt kom m entálva, szintén az egész világegyetem et átfogó isteni terem tő rendre u tal, m elynek az E gyházban is érvényesülnie kell. Ez a rend úgy kívánja, hogy „egye­ sek a nyájhoz tarto zzan ak , m ások pásztorok legye­ nek, egyesek uralkodjanak, m ások pedig engedelmes­ kedjenek . . . de m ind az alacsonyabb rendű, m ind az előbbre való az Egyház ja v á t szolgálja” . A testben m inden tag a m aga dolgát végzi, a „szem nem j á r . . . és a láb nem l á t . . . a nyelv nem fogja föl a hangokat és a fül nem beszél. . . m indent pedig az értelem kor­ m ányoz” . U gyanilyen rendnek kell uralkodnia a ke­ resztények k ö zö tt is K risztus Testében.44 H a m inden testrész m agának követelné a legnagyobb értékűek tisztességét és funkcióját (19. v.), ak k o r a te s t szét­ esne, s a testrészek egyenrangúsága h ely ett m aga a te s t is m egszűnne létezni. „A m ásik ta g — ta n ítja A ranyszájú Szent Ján o s — nem képes elvégezni a te feladatodat, ezért jóllehet, te kisebb vagy nála, ebből a szem pontból fölé nősz; ő pedig, jóllehet, nagyobb nálad, e szem pontból mégis kisebb, így egyenrangúak v ag y to k .” 45 A 21. versben az A postol megfeddi a m agasabbrendű ta g o k at is: „A szem nem m ondhatja a kéznek: ,Nincs rád szükségem’, vagy a fej a láb n ak : ,Nincs rád szükségem’.” A 22—24. versekben az egyik ta g n a k vigasztalást n y ú jt, a m ásikat pedig alázatra szólítja: „a gyöngébbnek látszó tagok sokkal szüksé­ gesebbek” . E z a gyöngeség pedig csak látszólagos (dokunta), „nem a dolgok lényegén, hanem csupán em beri vélem ényen alapul” .48 A te st „alacsonyabb rendű, tisztességtelen” tag jain (23. v.) azokat a keresz­ tén y e k et is lehet érteni, akik különböző nélkülözése­ ken m entek á t, de m indezeket türelem m el viselték, m in t P ál apostol is. A te s t Isten alkotása, és Ő „azért részesítette az alacsonyabb rendű ta g o t nagyobb tisz­ tességben, hogy a te stb e n ne tám a d jo n m eghasonlás” (24—25. v.). A ranyszájú Szent Ján o s az evangélium i

példabeszédek fényében m agyarázza e v erseket: ,,a tizenegyedik órában érkezők elsőként k a p ta k ju ta l­ m at, az eltévedt b á rá n y é rt a p ásztor elhagyta a tö b ­ b it, a tékozló fiú nagyobb gondoskodásban részesült, m in t az igaz, a la to rt pedig az Iste n az apostolokat megelőzve koro n ázta meg dicsőséggel” .47 A kevésbé tökéletes tagoknak nagyobb gondoskodás já r, hogy fennm aradjon a kötelék a tökéletesek és kevésbé tö k é­ letesek k ö z ö tt.48 A 25—26. versekben az A postol h á­ rom k o n k rét parancsolatról ír, am elyeknek a tagok közö tti k apcsolatokat kell szabályozniuk: a m egha­ sonlás elkerülése az egység megőrzésével, az egym ás­ ról való kölcsönös gondoskodás és a szenvedésbenöröm ben való közös osztozás.49 A 25. versben v o lta­ képp a skizm áról v a n szó. Az E gyházban ak k o r üti föl fejét a szakadás, am ikor az egyik ta g abszolutizálja a m aga „ ta g sá g á t” , és ezzel g á ta t szab a sokrétű ke­ gyelem m űködésének.50 A szenvedésekben vagy az öröm ökben nem csak a tagok osztoznak egym ás kö­ zö tt, hanem m aga K risztus is, hiszen a tagok „ te ste ” voltaképp „K risztu sn ak te ste ” a 27. vers szerint. „K risztu s szenvedései az E gyház szenvedései, és meg­ ford ítv a: az E gyháznak és tag jain ak szenvedései egy­ ú tta l K risztus szenvedései is” .51 E z P á l apostol szá­ m ára a dam aszkuszi ú to n v á lt nyilvánvalóvá (ApCsel 9,4), ugyanerről tesz tan ú ság o t az Efezusi levélben (2,19), de ezt ta n ítja m aga Jézus is (Mt 25,35—36). A 27. versben A ranyszájú Szent Ján o s szerint az A postol az egyetem es E gyházra m u ta t, m elynek a korintusi a része: „Ti K risztusnak teste vagytok, s egyenként ta g ja i” .52 A vers m ásodik felében lá tja a helyi E g yházra való u ta lá st. De míg a soma Christu kifejezés a to névelő nélkül valóban a rra u ta l, hogy a te st az egész egyetem es E gyház, m elynek a korin­ tu si csak része, addig a mete ek m erus53 nyilvánvalóan a helyi E gyház egyes ta g ja ira vonatkozik. A 12. fejezet utolsó, 31. versében az A postol elő­ hozakodik a legfontosabb érvvel, am ely végleg meg­ v ig asztalh atja, m e g n y u g tath atja a k o rin tu siak a t: „T örekedjetek azonban az értékesebb adom ányokra! E zért m indennél m agasztosabb u ta t m u tato k n ek tek .” Ezzel az A postol a rra a k a r célozni, hogy a korintusiak „m aguk is hibásak ab ban, h a kisebb ad om ányokat k ap n ak , de ha ak a rjá k , az értékesebbeket is elnyerhe­ tik ” .54 Az „értékesebb” adom ányokhoz vezető ú t pedig a felebarát irá n ti szeretet (13. fejezet). „Az ado­ m ányok, szeretet nélkül nem h a jta n a k nagy hasz­ n o t.” 65 A felebarát irá n ti szeretet K risztushoz való ta lló z á su n k n a k legalapvetőbb jegye (Jn 13,35).

Egység a Testben és a Lélekben A hívőknek e szoros egysége az E gyház egy te sté ­ ben azért lehetséges, m ert az életnek egy ú j p rincípiu­ mával rendelkeznek, isteni erővel, a Szentlélekkel. Mind a pogányok, m ind pedig a zsidók ebben az „egy Lélekben” (en eni pneum ati) ju tn a k az A tyához (E f 2,18). Az E f 4,1—16-ban az A postol ism ét részle­ tesen szól a te st szám ára nélkülözhetetlen egységről. E z a rész nagyon em lékeztet az 1K or 12. fejezetére és a R óm 12,3—8-ra, és részben párhuzam os a Kol 3,13—17-tel. Az Efezusi levélben azonban az A postol felsorol három fenyegető veszélyt, és ú jab b érveket sorakoztat föl az egységre. A tagok k ö zö tti viszály (1—3. v.), a szolgálatok szükségszerű megoszlása elleni lázadás (7—11. v.) és a té v ta n o k (14—15. v.) a te st egysége ellen törnek. É p p en azért a tagoknak tu d n iu k kell, hogy nem csak a T est, hanem a Lélek is egy: „E g y a T est és egy a Lélek” (4. v.). Az „egy a Lélek”

(en pneum a) a la tt, a szen taty ák egybehangzó m agya­ ráz ata szerint nem az „egyetértés lelkét” , hanem a Szentlelket kell érteni.56 A „lelki egyetértést” az A postol m ásképp fejezi ki: hol a sympsychoi kifeje­ zést használja (Fil 2,2), hol pedig a m ia psyche (Fil 1,27), vagy a psyche m ia (ApCsel 4,32) fo rd u lattal él. De gyakran találkozunk az Ú jszövetségben az omothy­ madon kifejezéssel is (pl. Róm 15,6). A ranyszájú Szent Ján o s a k é t értelm et, az „eg y etértést” és az „egy L elket” összekapcsolja, de a hangsúlyt a Szentlélek szerepére teszi.57 A Szentlélek az Egyház egész te sté t á tjá rja, ado­ m ányokat oszt, új életet tesz lehetővé (Róm 8,9., 11., 14., 23., 26; 2Tim 1,14; 1P t 4,14). Ő terem ti bennünk m ind az ak a rá st, m ind a vég reh ajtást (Fil 2,13). Ő általa egyesülünk m indnyájan egy testben, a szere­ te t révén, mely a „Lélek gyümölcse” (Ga l 5,22 és Róm 5,5; Róm 15,30; K ol 1,8), és am ely K risztus által (2Thessz 3,5; 2K or 5,14) az A tyától szárm azik (1J n 4,7). E zen a ponton P ál apostol ta n ítá sa az E gyházról m in t a Lélek által ú jjá te re m te tt személyek organikus egységéről, szoros kapcsolatba kerül szeretetről szóló tan ításáv al, am ely a keresztény élet alapvető princí­ pium a.58 Az E gyháznak a testh ez való hasonlítása tulajdonképpen egyenlő a szeretetről szóló tanítással. Nem véletlen, hogy a R óm ai levélben a keresztény erkölcsről szóló hosszú ta n ítá s t megelőzi az E gyház­ ról m in t testrő l szóló m agyarázat, az 1. K orintusi levél 12. fejezetében szereplő te st hasonlatot pedig a 13. fejezet szeretethim nusza k öveti.58 Az Efezusi és a Kolossé levélben az A postol három gondolatot egye­ sít: a pogányok erkölcstelen életet éltek (E f 4,17—19; K ol 2,13), az E gyházban a zsidókkal eg y ü tt új terem ­ téssé v áltak (Ef 2,15), és itt m ár a szeretet törvénye szerint élnek (Ef 4,20 —6, 8; K ol 3,14). Ez a szeretet, ez a tökéletes egység fűzte össze a jeruzsálem i E gy­ h áz at (ApCsel 2,42—47), olyannyira, hogy ez az egy­ ség valóságos „k ristofánia” volt, a „ lá th a tó K risz­ tu s ” .59 De ez a m egállapítás fo rdítva is igaz: az Isten F iá t csak a hívők közösségében lehet m egtalálni, ő azok k ö zö tt él, akik egyek Ő benne.60 Az E f 4,5—6-ban az A postol to v áb b fokozza az ontologikus egységről szóló ta n ítá s á t: „E g y az Úr, egy a h it, egy a keresztség” . N em csak az egy kereszt­ ség fűzi egybe a tag o k at, hanem az egy Ú rban való h it, m elynek m egvallása a keresztség feltétele. Min­ den hívőnek egy az A ty ja, Aki m indenek fölött ural­ kodik (o epi p anton), az egész E gyházon keresztül m űködik (dia p anton) és külön-külön m indnyájunk­ ban (en pasin) él és tevékenykedik (4,6).61 „E g y a T est és egy a Lélek” , ta n ítja az A postol az Efezusi levélben. De hogyan kapcsolódik egybe a két Isteni Személy egységterem tő m űve? M indketten egy­ form án forrásai ennek az egységnek? Az A postol a 16. versben a választ is m egadja: K risztus az, „aki az egész te ste t egybefogja és összetartja” . A T est egy­ ségének a forrása te h á t K risztus, de ezt az egységet a Szentlélek által hozza létre.

Az Egyház mint Krisztus Teste A Római és az első K orintusi levél tanítása A R óm ai és az 1. K orintusi levélben az Apostol K risztussal hozza kapcsolatba a hívők „egy te s té t” . A kérdés az, hogy az erre alapozott ekkleziológiai kép m ennyiben felel meg az Efezusi és a Kolossé levél tan ításán ak . Lehet-e alapvető különbséget találni e 325

k é t levélpár között, vagy pedig az egyik kiegészíti a m ásik at ? A R óm 12,4—5-ben az A postol így hozza összefüg­ gésbe a te s te t K risztussal: „M ert ahogy egy testb en tö b b ta g u n k van , s m inden tag n ak m ás a szerepe, sokan egy test vagyunk Krisztusban (oi polloi en soma esmen en Christo), egyenként azonban ta g jai vagyunk egym ásnak.” E z a k é t vers szinte tökéletesen p árh u ­ zam ba állíth ató az 1K or 12,12-vel, ahol az A postol ugyancsak k é t testrő l beszél és összeveti őket egy­ m ással. A különbség csak az, hogy míg az 1K or 12ben az A postol bőségesen kiaknázza az em beri testről és tag jairó l szóló haso n lato t, addig a R óm ai levélben csupán egyetlen sor u ta l erre: „ahogy egy testb en tö b b ta g u n k van . s m inden tag n a k m ás a szerepe” (4. v.). E z a kép — m int k o ráb b an lá ttu k — a szere­ tekről szóló tan ításh o z is kapcsolódik, hiszen m inden egyes testrész a közös egésznek n y ú jt hasznot. De ahogy a testrészek egyenként m ás-m ás cselekvést végeznek, ugyanúgy a Lélek által aján d ék ozott kariz­ m ák is különböznek. Az 5. versben az A postol a te ste t K risztussal hozza összefüggésbe: nem azt m ondja, hogy a közösség „K risztu s T este” (m int az 1K or 12,27-ben), hanem azt, hogy „egy te st K risztusban” . E nnek a versnek, am ely számos v itá ra a d o tt alkalm at a 20. század szen tírásk u tatásáb an ,62 ez lehetne a p a ra ­ frázisa: „azáltal, hogy mi, akik sokan v agyunk, K risz­ tu s T estének ta g ja iv á v áltu n k , sokféleségünk ellenére mégis egy te s te t alk o tu n k ” .63 A hívők azonban nem alk o tják önm agukban az egész T estet, azaz az E gy­ h ázat, hanem csak részesei annak. A T est tö b b , m in t p u sztán a hívők összessége.64 Az 5. vers m ásodik fele pedig („egyébként azonban tag jai vagyunk egym ás­ n a k ” ), akárcsak az 1K o r 12,19, a vigasztaló egyenlő­ séget hangsúlyozza a funkcionális különbségek elle­ n ére: „ő a te tagod, te az ő ta g ja v agy” — írja A rany­ szájú Szent Ján o s — „ebből a szem pontból te h á t egyenértékűek v ag y to k ” .65 Szent Ágoston egészen más v onatkozásban ír a 4 —5. versről: a Testhez való ta r ­ to zást az igazság Lelkének a birtoklásával hozza összefüggésbe. E T esttől való elszakadás pedig a Lélek elvesztését jelen ti.66 Az 1K or 12,12-ben az A postol, ha áttételesen is, K risztus T estének m ondja az E gyh ázat. E bben az egy versben — m in t k o ráb b an is lá ttu k — az A postol k é t testrő l beszél: az egyik az em beri te st, a m ásik m aga K risztus, azaz az E gyház. A ranyszájú Szent Já n o s szerint az A postolnak ezt kellett volna írnia: „így az E gyház is” , ugyanis ez k ö v etk ezett volna az előzőkből. Ő azonban az E gyház h ely ett szándékosan K risztu st nevezte meg, m integy ezt m o ndván: „így K risztu s Teste is, am ely az E gyház” . „A hogy a te st és a fő egyetlen em bert képez, ugyanúgy az E gyház és K risztus is egy, ezért az E gyház h ely ett K risztust is m egnevezheti.” 67 K risztus és az E gyház egységét nagyon jól szem lélteti az 1K or 1,13, ahol az Apostol a hívők m egoszlását — ad absurdum — K risztus megoszlásához hasonlítja. P ál apostolnak az em beri testrő l szóló haso n latát a 12,27 zárja le, m elyben kim ondja, hogy m i is volt a z értelm e e kép n ek : „Ti K risztusnak te ste vagytok (Y m e is de este soma Christu), s egyenként tag jai” . Az A postol m ost m ár közvetlenül K risztus Testére alkalm azza az em beri testrő l szóló p éld áját. H a az em beri testb en összhangnak kell lennie, m ennyivel in k áb b K risztus T estében? A nnyival — ta n ítja A ranyszájú Szent Ján o s —, am ennyivel a kegyelem erősebb a term észetnél.68 A soma Christu form ula nem azt jelenti, hogy a hívők m isztikus te s te t képeznek, hanem ennél tö b b et, 326

azt, hogy m isztikus módon egyek a személyes K risztus­ sal, így az Ő Testével is.69 H a a 27. verset összevetjük a rákövetkező 28-cal, világossá válik, hogy itt az ekklesia az előbbiben használt ymeis-t h elyettesíti. Így te h á t, a 27. és a 28. verseket e g y ü tt olvasva az A postol kim ondja végső soron az igazságot, amellyel szó szerint csak az Efezusi és a Kolossé levélben ta lá l­ kozunk (Ef 1,22—23 és K ol 1,18): az E gyház K risz­ tusnak a T este.70 Nem kellően m egalapozott te h á t az a m agyarázat, mely szerint az 1K or 12,27-ben, az Efezusi és a Kolossé levéltől eltérően, az A postol csak an n y it m ond, hogy a „hívők egy te stk é n t K risztus­ hoz tartoznak és egym ásnak is ta g ja i” .71 Végeredm ényben elm ondhatjuk, hogy az 1K or 12,14—26-ban az A postol csak egy allegóriával élt, a 27. vers azonban ennél sokkal tö b b : kim ondja a hívők organikus egységét K risztussal. Maga Jézus is erről, a Vele való organikus közösségről ta n íto tt a szőlőtőről szóló példabeszédben (Jn 15,1—8), és a dam aszkuszi ú to n (ApCsel 9,4) ezt a titk o t é rte tte meg az Apostol. A Test és a Fő az Efezusi és a Kolossé levélben Az Efezusi és a Kolossé levél legszem betűnőbb sajá­ tossága a „n agy” levelekkel szemben, hogy P ál apos­ to l m agát az E g y h ázat ( ekklesia) nevezi K risztus Testének (E f 1,22—23; K ol 1,24) és K risztust e Test Fejének (kephale; E f 1,22; 4,15; 5,23; Kol 1,18). Az 1K or 12,21-ben a „fej” még csak egy a tö b b i tag között. Az Efezusi és a Kolossé levélben azonban éppen az fejezi ki a különbséget K risztus és E gyháza között, hogy Ő a Fő és Testének Ő a M egváltója (E f 5,23). A T est csak tag jai egységében létezhet, ezért m inden tag m agában hordozza az egész T estet is. De a K risztus nem egy a többi ta g között, hanem Ő a Fő, Ő a T est egységének, integritásának a forrása (Ef 4,3; Kol 3,15). Az Efezusi és a Kolossé levél teológiája sok szem­ pontból fejlettebb, kidolgozottabb, m in t a „nagy” leveleké. K ülönösen vonatkozik ez az E gyházra, m ely­ nek egységét ünnepélyesebb szóhasználattal, az ekkle­ s ia-val fogalmazza m eg.72 A soma Christu inkább a F e ltá m ad o tt Testére vonatkozik, de akárcsak a R óm ai és az 1. K orintusi levélben, az egyetem es E gyházat jelöli (E f 1,22; 3,6; 4,4—5; 5,23—29; Kol 1,18—24; 2,19; 3,15) és a „szóm a ” itt sem kap kollektív jelen­ té st a „keresztények gyülekezete” értelem ben.73 P ál apostol tökéletes krisztológiai szintézist ad, am ely a K risztusban m egvalósult terem téstől a Benne való egyetem es megbékélésig terjed, m egváltása révén (Kol 1,20). K risztus az Ő Testében békességet szer­ z e tt zsidók és pogányok k ö zött is, akik im m ár egyet­ len, új em bert alkotnak (Ef 2,15—16). Az Efezusi levélben — akárcsak az első K orintusi­ ban — az egység té m ája átvezet a kegyelmi ajándékok egységének a kérdéséhez, m elyet az Apostol a K risz­ tu s Testéről szóló tan ításb ó l vezet le (4,1—16). Az A postol küzdelem re buzdít a gyűlölködés, a megosz­ to ttsá g leküzdéséért, az igazság, a jóság és az önfel­ áldozó szeretet m egterem téséért (4,17—5,22). Az E f 1,23-ban és a Kol 1,24-ben az A postol az E g yházat szó szerint K risztus Testének nevezi: „M in­ d e n t lába alá v e te tt, őt m agát meg az egész Egyház fejévé te tte : ez az ő teste és a teljessége an nak, aki m indenben m indent teljessé tesz” (edoken kephalen yper panta te ekklesia, etis estin to soma autu). É s a Kolossé levélben: „testem ben kiegészítem, am i K risz­ tu s szenvedéséből hiányzik, testének, az E gyháznak

a ja v á ra ” (yper tu somalos aulu, o estin e ekklesia). Ez azt jelenti, hogy az Isten az E g y h ázat „bensőleg” hozta kapcsolatba K risztussal.74 Az E gyház nem csu­ p á n allegorikusa n nevezhető K risztus T estének,75 h a ­ nem ontologikusan.78 Mégis, ez az ontológiai egység, m in t k o ráb b an lá ttu k , nem egyenlő a fizikai egység­ gel, de nem is pusztán csak „m orális” , hanem m isz­ tikus egység K risztussal. H a az E f 1,22—23-at és a Kol 1,18-at, illetve 24-et összevetjük az 1K or 12,27tel, filológiailag k é t fontos különbséget észlelünk. Az utóbbi helyen a „szóm a” névelő nélkül szerepel, ami egyszerre u ta l a helyi és az egyetem es E gyházra, az előbbiekben viszont a „szóm a” m indig névelővel for­ dul elő, és az ekklesia-val v an kapcsolatban, am ely a la tt az A postol elsősorban az egyetem es E gyházra utal. A kephale először az 1K o r 11,3-ban szerepel K risz­ tussal kapcsolatban, de csak a férfi vonatkozásában. A T est — teológiájával a Kolossé és az Efezusi levél­ ben kerül kapcsolatba. De mi le h e te tt a közvetlen kiváltó oka a K risztus-Főről szóló ta n ítá sn a k ? T u d ­ ju k , hogy a Kolossé levélben az Apostol gnosztikus tév tan ítással polemizál. Ez a té v ta n ítá s valószínűleg az angyalok k ultuszával volt k apcsolatban (Kol 2,18). A kolosséi té v ta n ító k feltehetőleg K risztu st az angya­ lok mellé sorolták.77 E zért az A postol K risztus abszo­ lú t Főségét a k a rta hangsúlyozni a jó angyalok (Kol 1,16; E f 1,21), de a sötétség hatalm asságai és ra jtu k keresztül az általuk u ra lt régi kozm osz felett is (Kol 2,10—15). K risztus uralm a felv álto tta a világegyetem elemeinek az u ralm át (Kol 2,8). A kephale te h á t a Kozm osz-Fő és az A ngyalok-Feje révén k e rü lt az apostoli teológia nyelvébe, de ezt az A postol elsősor­ ban a T estre, az E gyházra alkalm azza.78 Ez abból is nyilvánvaló, hogy a kephale szó, az Efezusi és a K o­ lossé levélben is először a T esttel, az ekklesia-v al eg y ü tt jelenik meg (Ef 1,22—23; K ol 1,18). De a többi eset­ ben is főként ebben a vonatkozásban találkozunk a kephale kifejezéssel (Ef 4,15; 5,23; K ol 1,19). A kephale m egértéséhez vizsgáljuk meg közelebbről a Kol 1,18-at és az E f 1,22-t. Az előbbi helyen az A postol a F ő t a T esttel hozza először kapcsolatba, m ajd hozzáteszi: ez a T est voltaképpen az E gyház. (Csak a 24. versben m ondja ki, hogy ez a T est K risztusnak a Teste.) Nem véletlen azonban, hogy az A postol először nem az Egyház teljessége, népessége Fejének m ondja K risz­ tu s t, hanem a „T est Fejének, am ely az E gyház” . Ezzel éppen a Fő velünk való m eghitt közelségét a k a rta m egm u tatn i; azt, hogy a mi testü n k k el egy­ lényegű te s te t ö ltö tt m aga is. K risztus azért a Fő, azért „övé az elsőség m indenben” , m ert „ő a k ezdet” , Ő „az elsőszülött a h a lo tta k közül” . P ál apostol arche­ nak, „K ezdetnek” nevezi K risztust, m elynek többféle értelm e is lehet: általáb an kezdet, m in t Ján o s evan­ gélium ának első sorában, vagy m indennek forrása, arche-ja , végül pedig — am i a gondolat ritm u sa sze­ rin t a legvalószínűbb — m int a feltám adás „kezdete” . Az E f 1,22-ben az A postol kissé m ásképp fogalmaz: m aga az A tya te tte K risztu st „az egész E gyház fejévé (22. v.), am ely „az ő te ste ” (23. v.). Szent Ágoston a „ to tu s Christus” -t lá tja e verssorban. „K risztus nem csak a Főben van, nem is csak a testben, hanem a Főben és a testb en egyszerre, teljes K risztu sk ént.” 79 A Fő a te stte l olyan szoros k ap cso latb an v a n — írja A ranyszájú Szent Ján o s —, hogy a k e ttő k ö zö tt nem lehet sem milyen szakadás vagy in terv allu m .80 Az yper panta jelzőhöz számos, egym ástól eltérő m agyarázat fűződik. Lehet úgy is érteni, hogy ez a vers első felé­ hez kapcsolódik, am ely a 8. zsoltár 5—7. verseinek szabad rem iniszcenciája: az Isten azáltal is felmagasz­

ta lta az E gyházat, hogy olyan F ő t ad o tt neki, Aki az egész terem tés felett is Fő. E gy m ásik lehetséges értelm ezés az, hogy K risztus, jóllehet az egész terem ­ tés felett van, csak az Egyház szám ára Fő, ilyen élő kötelék csak az Egyházhoz fűzi. Vagy ugyanez, más á rn y a la tta l: Jézus K risztus mindenekelőtt az E gyház­ nak Feje. E bben az esetben a yper panta ugyanazt jelentené, m int a Kol 3 ,14-ben az epi pasin. A rany­ szájú Szent János nyom án úgy is érth etjü k ezt a verset, hogy az Isten „m indenekföiött” azzal m agasz­ ta lta fel az emberiséget a Megváltó személyében, hogy Őt az Egyház Fejévé te tte .81 A legvalószínűbb p a ra ­ frázis azonban így hangzik: „az Isten Jézus K risztust legfőbb Fővé, (vagy) m indenek felett való Fővé te tte az Egyház szám ára” . K risztus azonban nem csak az Egyház, hanem az egész kozmosz és az angyali világ fölött is áll: „M ert benne te re m te tt m indent a m ennyben és a földön: a lá th a tó k a t és a lá th a ta tla n o k a t, a trónusokat, u ral­ m ak at, fejedelem ségeket és hatalm asságokat. M indent általa és érte tere m te tt. Ő előbb van m indennél és m inden benne áll fönn” (Kol 1,16—17). A 16. versben az A postol — éppen a té v ta n ító k at szem előtt t a r t ­ v a — a legfőbb angyalokkal kezdi, és az alsóbbren­ dűek felé halad. A Kolossé levél e k ét verssorával jórészt párhuzam os az E f 1,20—22. A 20. versben az Apostol a 109. zsoltárt idézi: „N agyszerű erejét K risz­ tu sb an m u ta tta meg, am ikor a halálból feltám asz­ to tta , s a mennyben jobbjára ültette”. A ranyszájú Szent János m agyarázata szerint az Isten az Egyház F ejét ü ltette jo bbjára, így, ahol a Fő, o tt van a T est is. „N em csak azzal tisztelt meg bennünket az Isten, hogy a velünk egylényegűt jo b bjára ü lte tte ” — fo ly ta tja —, „hanem még azzal is, hogy általában az egész em beri nem et a rra h ív ta el, hogy kövesse Ő t, osztozzék vele, örökölje dicsőségét.” 82 A 21. versben az Apostol nyil­ vánvalóan angyali rendekről beszél (és nem földi hatalm akról, egyes szentíráskutatók szerint), m ert csak ezekkel kapcsolatban m ondható el, hogy „jo bbjára ültette, m inden fejedelemségnek, hatalom nak . . . fölé em elte” . É s mivel az Apostol itt — ellentétben a Kol 2,8., 10., 15. versekkel — K risztus felm agasztalá­ sáról és nem a sötétség erői felett a ra to tt győzelméről beszél, ezért — akárcsak a K ol 1,16-ban — a „feje­ delemségek, h a talm a k ” a la tt a jó angyalokat kell érten i.83 A 21. vers m ásodik fele an nak szól, aki még ez alól is kibúvót keresne: „nem csak ezen a világon, hanem az eljövendőben is” . K risztus fölötte áll „m in­ den néven nevezhető m éltóságnak” , nem csak Második eljöveteléig, hanem az eljövendő örök életben is. K risztus te h á t az a centrum , A kiben az E gyház és a kozmosz, a világegyetem és az angyalok találkoz­ nak. „ ő m indenben az első” — írja A ranyszájú Szent János —, „első a m ennyekben, első m int Fő az E gy­ házban és első a feltám adásban.” 84 K risztus azonban elsősorban az E gyháznak a Feje, ő és az E gyház egym ástól elválaszthatatlanok. A Fő a T est életének, egységének a forrása. Tőle k ap ja növekedését és egyben ő e növekedés célja is (Ef 4,15—16). Az Efezusi levélben az A postol egy újabb képpel világítja meg a Fő és a T est e szoros közösségét: a férfi és a nő közötti keresztény házassággal, am ely hasonló K risztus és az Egyház kapcsolatához (5,21— 33). A keresztény házasságnak éppen az a lényege, hogy benne valósul meg m indaz, am i adva van K risztus és az Egyház kapcsolatában. „A férfi feje az asszonynak, ahogy K risztus feje az E gyháznak: testének ő a m egváltója” (5,23). A férj a nő gond­ viselője és oltalm azója, és ilyen értelem ben a feje, 327

akihez a nő m in t te s t ta rto z ik (1Móz 3,16). E zért az A postol a férjet K risztushoz, a n ő t pedig az E gyház­ hoz hasonlítja. A 23. versből rögtön következhetne a 24.: „A m int te h á t az E gyház alá van v etve K risz­ tu sn ak , az asszony is m indenben férjének” . De ezelőtt az A postol szándékosan közbeszúr valam it, hogy meg­ m agyarázza, m iért Feje K risztus az E gyháznak, A zért, m ert „testének ő a m egváltója” (autos soter tu soma­ tos). K risztus te h á t a m egváltás révén le tt Fővé a m eg v álto ttak szám ára. E n n ek az új létnek, am ely m integy egyetlen organizm ust képez, a Feje a K risz­ tu s. Ő a m eg v álto tt emberiség új Á dám ja. Főségét pedig a kereszt erejéből g yakorolja.85 Ezen a ponton P ál apostol szoterológiája találkozik ekkleziológiájá­ val. A 25. versben az A postol to v á b b viszi a férfi—nő, illetve a K risztu s—E gyház közti tito k zato s kapcsolat m egvilágítását. A férfi fősége nem „ u ra lm a t” jelent az asszony fölött, hanem elsősorban szeretetet és ön­ feláldozást, ahogy „K risztus is szerette az E gyházat, és föláldozta m agát érte.” A férjnek úgy kell szeretnie a feleségét, „m in t sa já t te s té t” (28. v.). E z t a szere­ te te t nem pusztán a term észet törvényei írják elő, h anem term észetfölötti, kegyelm i m egalapozása van K risztusnak az E gyházhoz m int sa já t testéhez fűződő szeretetében. „A sa já t te s té t (ten eautu sarka) senki sem gyűlöli — fo ly ta tja az A postol —, hanem tá p ­ lálja, gondozza, a k á r csak K risztus az E g y h ázat” (29. v.). E nnek a szeretetnek pedig az az alapja, hogy „ ta g ja i vagyunk testén ek ” (mele esmen tu somatos autu, 30. v.). Az E gyház te h á t K risztus „ sa já t teste ” , de ezt az A postol m ár a „szóm á” -val fejezi ki. Ahhoz, hogy m egváltásában részesüljünk, teste tag jain ak is kell len n ü n k .86 A m iként a férfi elhagyja a szülői házat, feleségével ta r t, és „a k e ttő egy em ber lesz” (31. v .),87 Jézus K risztus úgy „ h ag y ta el” a m egtestesüléssel Mennyei A ty já t (el nem szakadva Tőle), hogy m isztikus k ap ­ csolatot létesítsen a m eg v álto tt emberiséggel. K risz­ tu s leereszkedésének a nagyságát, E gyházával való közösségét az A postol „n agy tito k n a k ” (mysterion mega) nevezi (32. v.). E z teszi a keresztény házasság titk á t is „naggyá” , mivel azt az A postol K risztus és az E gyház viszonyán keresztül szemléli. M it jelent a T est szám ára K risztus Fősége? K risz­ tu s em beri m ivolta szerint Fő, m ivel a Főnek „egy­ nem űnek” kell lennie a testtel. K risztus embersége azonban elv álaszth atatlan istenségétől, ezért úgy Fő, m in t Istenem ber. A m iként te h á t Ő részese a m i te r­ m észetünknek, úgy m i is részesei vagyunk az Övének.88 A Fő te h á t organikus egységet képez az egész testtel, a te s te t korm ányozza, irá n y ítja a Szentlélek á lta l.89 M int Fő, kiosztja az E gyház tag jain ak különféle fel­ a d a ta it és tisztségeit, hiszen teljessége és tökéletes­ sége révén Ő áll az első helyen a term észetfölötti ado­ m ányok tek in tetéb en . K risztus azért Fő, m ert Ő köz­ v e títi az életet az egész testn ek , ahogy a fejünkből k ifu tó idegszálak az em beri testn ek . K risztus szá­ m u n k ra Fő a kölcsönös segítség által is, mivel a Főnek ugyanúgy szüksége v a n a tag o k ra, m in t a tagoknak a F ő re.90 K risztus a Fő, m ivel az E gyház­ n a k a F ő p ap ja (Zsid 7,26—8,2). M int Fő nem csak m egváltója a T estnek, hanem K irálya, T örvényho­ zója, T an ító ja, te h á t „F ő — a szó legteljesebb értel­ m ében” .91 E zért, jóllehet m ás m ódon, de K risztus m inden em ber Fejének is nevezhető (1Tim 4,10; 1J n 2,2).92 K risztus egysége te h á t E gyházával oly szoros, hogy bizonyos m értékig analogikus az Isteni Ige és a z em beri term észet hiposztatikus egységével. K risz­ tu s él, szenved, tevékenykedik m isztikus Testében, 328

m in t egykor fizikai testéb en ,93 ezért nevezheti az Apostol az E g y házat K risztusnak (1K or 12,12). K risztus egyetemes Fő is. Az Apostol még jobban kidom borítja az E gyház egyetem ességét azzal a ta n í­ tással, hogy zsidók és pogányok — az egész emberiség képviselői — egy testté v álta k K risztusban (Ef 2,14). K risztus „ m in t békeszerző a k é t népet m agában eggyé, új emberré teremtette, és egy testb en (en eni somati) m ind a k e ttő t kiengesztelte az Istennel kereszthalála által” (2,15—16).94 A pogányok b eo ltat­ nak Izráel szent gyökerébe (Róm 11,16) — ez a „búza zsengéje” , az ősatyák E gyháza, m elynek m ár K risztus volt a F eje 95 — de úgy, hogy a kettőből „egy, új em ber” (ena kainon anthropon) lesz (2,15). A ntiochiai Ignác is erről ír a szm irnaiaknak: „K risztus valóban m egfeszíttetett értü n k te sté b e n . . . (ennek gyüm öl­ cséből, azaz isteni és legszentebb szenvedéseiből szü­ le ttü n k m indnyájan), hogy feltám adása révén örök jelet állítson hű szentjeinek, zsidóknak és pogányok­ n ak egyaránt, akik eggyé v á ltak E gyházának egy T estében” .96 K risztus teste a kereszten egyetemes m egbékélést szerzett pogányok és zsidók közt, mellyel az ószövetségi tö rvény által jelképezett „ellenséges­ k edést m egszüntette” (16. v.). E bben az egy testben, új em berben „nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő” , m ert m indannyian egyek K risztus Jézusban (Ga l 3,28). Ő Istennek a B áránya, A ki elveszi az egész emberiség bűneit (Jn 1,29). A K risztus m in t Fő által szerzett egyetemes megbékélés te h á t tökéletes: m ind a földiek között, m ind pedig a földiek és a m ennyeiek között végbem ent (Kol 1,20). M indazt, am it eddig a Kolossé és az Efezusi levéllel kapcsolatban elm ondtam , m ost összegezhetjük és vála­ szolhatunk a kérdésre: lehet-e alapvető különbséget találni a „nag y ” levelek és a „fogságban írt” levelek ekkleziológiája k ö z ö tt? P o ntosabban: a Kolossé és az Efezusi levélben szereplő m eghatározás az E gyház­ ról m in t olyan Testről, m elynek a Feje K risztus, hogyan viszonyul a fő levelekben levő tanításhoz, am elyek szerint az Egyház K risztus Teste ? A legfontosabb az, hogy m indkét esetben a hívők „létközösségéről” van szó K risztussal,97 és az Apostol ezt úgy fogalm azza meg, hogy Vele egy testet alkotnak. M ásrészt, a Kolossé és az Efezusi levélben is — a k á r­ csak a „nag y ” levelekben — az Egyház m int K risztus Teste ta n ítá s, többek k özött, a tagok egységének a hangsúlyozására szolgál (Kol 3,15; E f 4,4; 2,15; 4,24—25; 3,6). Az E f 4,16-ban és a K ol 2,19-ben a Fő által létrehozott egység gondolata összekapcsoló­ dik az E gyháznak m in t élő organizmusnak a gondola­ táv a l. A Fő a te st növekedésének a forrása, az „inak és izm ok” az Ő lényegét és tápláló erejét to v áb b ítják . A különbség csak az, hogy it t az „inak és izmok” léptek a tagok helyébe, de azért, m e rt az A postol a te st egybekapcsolódására, növekedésére teszi a hang­ súlyt, és nem a „tag o k ” egymáshoz való viszonyára.98 A R óm ai és az első K orintusi levélben K risztus „azonos” a T esttel, az Efezusi és a Kolossé levélben azonban a T est Feje és az Egyház — a T est többi része. De a T est a Főnek köszönheti létét, T est és Fő csak úgy v álh a t „ te stté és fővé” , hogy egym ással egy lényeget a lk o tn a k .99 A kép te h á t ugyanaz, m int a „nagy” levelekben. Az E gyház nem csak egy T est K risztussal, hanem organikus egységet is alkot, am ely­ ben a tagok különféle lelki karizm ák at kapnak. Végső soron az E gyház nem eshet egybe K risztussal. Benne és Vele ugyan egy T estet alkot, de a Testnek m in t élő organizm usnak sok ta g ja van, ezért „szükségszerű, hogy K risztus legyen a legfőbb tag , a Fő, létének és sokszínű életének a forrása” .100

Az E gyház te h á t K risztus Teste, azaz K risztus Maga e T est, m ásrészt viszont az E gyház, mivel „ebben a világban v a n ” , csak fokozatos növekedéssel éri el e teljességet (E f 3,19; 4,13—15), és ily módon különbözik m in t T est K risztustól, a T est Fejétől. A „nagy” levelek és a „fogságban ír t” levelek ekklezio­ lógiája te h á t nem állíth ató szembe egym ással, hanem kiegészítve, harm onikus és egységes ta n ítá s t képez.

A z Egyház K risztus „teljessége” Az Efezusi levélben az A postol nem csak K risztus Testének, hanem „teljességének” is nevezi az E gyhá­ z a t: „ez az ő teste és a teljessége an n ak , aki m inden­ ben m in d en t teljessé tesz” (to pleroma tu ta panta en pasin plerumenu, 1,23). A legterm észetesebb parafrázis így hangzana: „az E gyház K risztus Teste, de egyben teljessége is, hiszen Ő az, A ki m indenben m in d ent tel­ jessé tesz” . E vers m agyarázatához azonban számos eltérő vélem ény fűződik, így ez az Egyházról szóló apostoli ta n ítá s részletesebb elem zést kíván. Az egyik legrégebbi kom m entár A ranyszájú Szent Ján o stó l szárm azik: „azért, hogy a ,fő’ szót hallva ne csak a h atalom ra gondolj hanem benne testi (valódi) fő t láss (az Apostol) így fo ly ta tja : ,a teljes­ sége an n ak , aki m indenben m indent teljessé tesz’.” 101 M intha csak elégtelennek ta rta n á a „fő” megjelölést ahhoz, hogy m egm utassa az E gyház közelségét és közösségét K risztussal. „Az E gyház K risztusnak a te l­ jessége ugyanúgy, ahogy a fő a te stb e n és a te s t a főben teljesedik ki.” 102 A pleroma értelm ezésével kapcso latb an többféle m ag y arázat lá to tt napvilágot. Az egyik szerint a ple­ roma v o n atk o zh at m agára K risztusra és a tu ta p a n ta . . . plerumenu az A ty ára, m ivel a K ol 2,9-ben azt olvassuk, hogy K risztusban lakik „ te sti form ában az istenség egész teljessége (pan to pleroma tes theote­ tos) ,103 A hívők viszont részesei lettek e teljességnek (K ol 2,9b; 2 P t 1,3 —4; J n 1,16), így az E gyház is nevezhető pleroma-nak, azaz a „k risztusi energiák teljességének” .104 E gy m ásik vélem ény szerint a ple­ roma az E gyházra, az o plerumenos pedig K risztusra vonatkozik. K risztus és E gyház olyan k apcsolatban állnak, hogy kölcsönösen feltételezik egym ást: az E gy­ ház „m egtelítődik” K risztussal (Kol 3,11), de eg yúttal „k i is egészíti” Ő t.105 A leglogikusabb és egyben a legegyszerűbb m ag y arázat te h á t az, hogy a to pleroma tu . . . plerumenu a to soma autu (1,23a) megismétlése, m ás szavakkal ugyan, de lényegében ugyanolyan ösz­ szefüggésben. E bben az esetben a to soma egyenlő a to pleroma-v al, az autu pedig a t u . . . pleru m enu-\al. Mivel azonban a to soma végső soron K risztusnak a Teste, ugyanígy a to pleroma is K risztus pleroma-ja, am ely különösen K ol 2,9 alap ján , az A ty a pleromaján ak is nevezhető. A pleroma-t lehet passzív, de lehet ak tív értelem ben is fordítani. Az E gyház te h á t K risz­ tu s pleroma-ja, „teljessége” , illetve „kiegészítése” , „beteljesítése” .106 V annak, akik a pleroma szenvedő jelentését helyezik előtérbe, m ely szerint az E gyház m integy „m egtelítődik” K risztussal. A rra h ivatkoz­ nak , hogy a pleroma lényegében párhuzam os az an­ gelma, kerygma szavakkal, melyek szintén szenvedő értelm űek.107 E filológiai érvelést azzal is kiegészítik, hogy az Efezusi levél első fejezetében m in d en ü tt arról van szó, am it az E gyház kapott, és nem arról, am it adott.108 De úgy is lehet értelm ezni a pleroma-t , hogy az E gyház „kiegészíti” , „b eteljesíti” K risztu st.109 E z a m ag y arázat nem an n y ira a pleroma filológiai jelen­ tésén, hanem ink áb b általános újszövetségi összefüg­

géseken alapul.110 Jézus K risztus ugyanis nem ön­ m agáért le tt em berré, hanem az em berekért. A hívők H ozzá való csatlakozásával válik „teljessé” az, am iért Ő m egtestesült.111 Az emberiség egyre jo bban egyesül Ővele, ezért úgy v eh etjü k , hogy Ő ezáltal egyre in­ káb b „teljessé” válik, jóllehet önm agában teljes és tökéletes. Ez a „beteljesítés” term észetesen nem Jézus K risztus lényegére, hanem az E gyházon keresztül meg­ valósuló küldetésére vonatkozik. E zért helyesebb, ha nem „kiegészítésről” , hanem „beteljesítésről” beszé­ lünk ugyanúgy, ahogyan a fa nem „kiegészíti” , h a ­ nem „beteljesíti” az e lü ltete tt m agot.112 Ú gy is meg­ fogalm azhatjuk, hogy K risztus önm agában teljes és tökéletes, de az E gyház nélkül „nem lenne K risz­ tu s” .113 A Kol 1,24 to v áb b erősíti a pleroma a k tív jelenté­ sének a lehetőségét. I t t ugyanis az A postol így fogal­ m az: „Ö röm m el szenvedek értetek , és testem ben k i­ egészítem ( antanaplero), am i K risztus szenvedéseiből hiányzik, testének, az E gyháznak a ja v á ra ” . Az A postol nem a z t a k a rja m ondani, hogy bárm ivel is kiegészítheti a Fő szenvedéseit, hanem azt, hogy bol­ dog, m ert testébe fogadhatja K risztusnak a hívők személyén keresztül E gyházába állandóan átáram ló szenvedéseiből azt, am i a K olosséban élő testvérek osztályrésze lenne, és helyettük eleget te h e t a rájuk eső szenvedésnek. K risztus m in t Fő e g y ü tt szenved a T esttel, te h á t úgy v eh etjü k , m intha „K risztus még nem m indent szenvedett volna el.114 Ú gy is é rth e t­ jü k azonban, hogy eddig K risztus szenvedett értünk, m ost pedig mi Őérette, és ezzel K risztus szenvedései­ nek m értékéhez közeledünk, „teljessé tesszük a z t” .115 A to pleroma m egértéséhez néhány szóban meg kell vizsgálnunk a ta panta en pasin kifejezés jelentését is (E f 1,23b). I t t lényegében k é t lehetséges m ag yarázat­ ta l állunk szemben. Az egyik, hogy ebben a kifejezés­ ben nem általában a világra, hanem az E gyházra, az E gyház tag jaira kell gondolnunk, m ivel a párhuzam os helyek összevetése a z t m u ta tja ( 1K or 12,5; 15,28; Kol 3,11), hogy ennek a fordulatnak nincs „kozm i­ kus” jelentése. A fordítás te h á t így hangzana: „K risz­ tu s betölti, teljessé teszi az E gyház m inden ta g já t (en p a sin ), belső életük (ta panta) m indenfajta meg­ nyilvánulásában.” 116 Mások szerint viszont — és az igazsághoz ez áll közelebb — a ta panta en pasin tautológia lenne, ha az E gyház ta g ja ira v o n atk o z tat­ nánk, ezért itt K risztusnak a Benne még hinni nem tu d ó világra kiterjedő általános gondviselő tevékeny­ ségére kell gondolnunk.117 Az E f 1,23b-t újból elolvasva az A postol gondolatát így lehet körülírni: „az Egyház K risztus Teste, teljes­ sége és beteljesítése, állandóan k a p ja K risztustól azt a teljességet, am elyet Ő az A ty átó l kap (Kol 1,19; 2,9), a Megváltó pedig az egész világot betölti, teljessé teszi” . Dogmatikai összegezés Szent Ágoston híres m egfogalm azását a „ to tu s ” K risztusról az eddigiek alap ján úgy írh atju k körül, hogy az isteni Megváltó m eg v álto ttjain ak testével egy m isztikus „Szem élyt” alkot. A Megtestesülés „ k itá ­ gul” : K risztus, az Isten-em ber létrehozza az Iste n ­ em beriséget, azaz az E g y h ázat.118 E z az örök garan­ ciája az Egyház szüntelen m egújulási képességének, am ely, ellentétben a tökéletes Isten-em berrel, földi viszonylatban csak tökéletességre törekvő em bereket foglal m agában. K risztus és az E gyház valóságos és élő organizm ust képeznek. Az „E gyház m in t K risztus T este” m eghatározás így elsősorban a K risztusban 329

ú jjászü letett em ber kegyelmi életét jelenti, feltárva az E gyház legbensőbb lényegét. M ásrészt, a to soma tu Christu m eghatározással az A postol nem egy közös­ ség, hanem egy Személy felé fo rd ítja olvasói figyel­ m ét: az E gyház elsősorban nem em berek gyülekezete, h anem m aga K risztus, sa já t létében és életében. G yakran találk o zu n k azonban azzal a tévedéssel, hogy a M egváltót és az E g yház ta g ja it egyetlen fizikai szem élynek ta r tjá k .119 Az A postol ugyanis nem csak egybekapcsolja K risztu st tito k zato s Testével, de szem­ be is állítja egyiket a m ásikkal, az Isteni Jegyest az E ljeg y zett M enyasszonnyal. Az E gyház te h á t nem lehet egyenlő K risztus valóságos, fizikai Testével, de a „K risztu s T este” m eghatározás ugyanúgy nem je le n th e t p u sztán csak m etafo rát. Az igazság a k e ttő k ö zö tt v a n : olyan m isztikus, tito k zato s T estről van szó, melyre h iába keresnénk p éld át a term észetben. De ez a tito k zato s T est m ár a F eltám ad o ttn ak a Teste, és így részese a S átán fölött véghezvitt végleges diadalnak. Még p o n tosabban fogalm azva — a m últ század egyik legjelentősebb ortodox ta n ító já t, Filaret m oszkvai m etro p o litát követve — azt m ondhatjuk, hogy az E gyház ontologikus valóságában K risztus Teste. K risztus Teste, m indhárom form ájában, az „A tya jo b b já n ” ülő Isten i Igében, az E u k arisztiáb an és a M isztikus T estben, egyetlen krisztológiát alk ot. A Meg­ testesülés titk á b a való illetlen behatolás lenne azon­ ban, h a e három form a között, am elyek egyaránt az Ő isteni valóságát hordozzák, a k o n k rét, „m ateriális” kapcsolatra p róbálnánk m ag y arázato t keresni.

A z apostoli tanítás forrásai A soma Christu közvetlen forrását h iáb a keressük az Ószövetségben. Ilyen gondolatot még az evangé­ lium okban vagy az apostoli levelekben sem találunk. M indenképpen rá kell m u ta tn u n k viszont azokra az ószövetségi előzm ényekre, am elyek, k ö z v e tett m ódon, valószínűleg h o zzájárultak P ál apostol ta n ításá n ak a kialakulásához. Iste n és ószövetségi népe k ö zö tt a kapcsolatot a szövetség fejezte ki. Ez elsősorban az áldozat bem uta­ tá sá b a n realizálódott. Az Újszövetségben Isten és népe m ár valóságos közösséget, koinonia-t alkot (lK o r 10,16), és ez a Vértelen, E ukarisztikus Áldozatban válik valósággá. De u ta lh a tu n k m ás p árhuzam okra is. Már az Ószövetség is használja az Isten és Izráel közti h ázastársi k apcsolatnak a képét, am elyre az Énekek É neke az egyik legszebb példa. É zsaiás próféta pedig egész Izráelt egy nagy em beri testhez hasonlítja: „B eteg az egész fej és a szív teljesen erőtlen” (1,5). T alán ezeknél is döntőbb az egész em beriséget vagy Izráel egész nép ét m egtestesítő „egyetem es személyi­ ség” gondolata. A rab b in ista judaizm usban nagyon kidolgozott v o lt az a ta n ítá s, hogy az emberiség egy­ séget képez Á dám ban („corporate personality)” .120 Á dám az egész emberiség nevében k ö v e te tt el bűnt. Á brahám ugyanúgy az egész emberiség nevében kö­ t ö tt szövetséget Istennel. Mózes egész Izráel nevében. Jézu s K risztus te h á t joggal nevezhető az új emberiség F ejének.121 A soma Christu közvetlen fo rrását azonban — egyet­ értésben a szen tírásk u tató k többségével — nem az Ószövetségben kell keresnünk. P ál apostol életében, kronológiai sorrendben, a legfontosabb m ozzanat, am ely feltárja K risztus és népe m isztikus id e n titását, a dam aszkuszi élm ény (ApCsel 9,4—5). P ál apostol úgy éli meg a keresztények üldözését, hogy az egyenlő 330

K risztus üldözésével. N yilvánvalóan ezzel hozható összefüggésbe az, hogy Jézus F eltám ad o tt T estét „p n eum atikus” jellegűnek, azaz szellemi m ódon létező testn ek vallja (soma pneum atikon) (1K or 15,44), am ely alkalm as arra, hogy a mi te stü n k e t is átjá rja , és mi is valóságos tag ja iv á v á lju n k .122 Az A postolnak a K risztus F e ltá m a d o tt Testéről szóló ta n ítása, szoros értelem ben véve, újszövetségi eredetű, mivel végső soron a M egtestesülésről szóló tan ítá sá n a k egyenes kiterjesztése. A „szóm a H risztú ” kifejezésnek az E gy­ házra való alkalm azásával viszont Szent P ál elsősor­ ban és m inden bizonnyal az E gyház szentségi életé­ nek a ta p a sz ta la tá t v e tte figyelembe (1K or 10,17), hiszen az E ukarisztiáról m aga az Ú r Jézus K risztus m ondja, hogy az az Ő Teste (1K or 11,23— 24). Maga a „szóm a H risztú ” kifejezés te h á t filológiailag, való­ színűleg eukarisztikus eredetű, m ivel ennek a fordu­ la tn a k ez az egyetlen, nyilvánvalóan az A postol előtti (dogm atikus-teológiai) használata. E k é t forrás m ellett, m ely egym ással szoros össze­ függésben áll, nem hagyható figyelmen kívül az Ú r­ nak Önm agáról szóló ta n ítá sa sem, am ely a „szóma H risztú ” kapcsolat alkalm azását nyilvánvalóan meg­ alapozta. K é t helyet is kell idéznünk, m indkettő Ján o s evangélium ában található. Az egyikben Jézus az Ő „ sa já t testének tem plom áról” beszél (2,21), a m ásikban pedig az E gyház és a közötte levő lelki­ organikus kapcsolatról, am elyet az Igazi Szőlőtő és a szőlővesszők hasonlatával világít meg (15,5). Mindezek u tá n talá n azt is m egkísérelhetjük, hogy a négy legfontosabb tényező k özött, am elyek az Apostol tan ításáb an elvezettek az „E gyháznak m in t K risztus T estének” a m egfogalmazásáig, a fontossági sorrendet is m egállapítsuk. Ez a következő lenne: 1. a dam aszkuszi ú t élménye, 2. az E ukarisztiáról szóló ta n ítá s, 3. a szőlőtő és a szőlővesszők hasonlata, 4. a jeruzsálem i tem plom ról szóló hasonlat. T erm é­ szetesen, ezek csupán a „szóm a H risztú ” megfogal­ m azását közvetlenül kiváltó okok, am elyeket nem szabad m ás, egyéb forrásoktól és — am i a legfonto­ sabb — az Apostol egész krisztológiájától és szotero­ lógiájától elkülöníteni.

Krisztus Teste és a szentségek A keresztség Az Egyház léte egyetem es részesedést jelent az isteni életben, az isteni term észet integritásában és h alh atatlan ság áb an . Az Egyház viszont az em berért van, élete ezért „ Iste n élete az em berben” . E nnek az életnek a legfontosabb eszközei a szentségek: az E gy­ ház te h á t alapvetően „szentségi közösség” .123 A neo­ fita a hitvallás és az ezt követő keresztség révén lép be az E gyház közösségébe, m elyben „új terem tm én y ­ nyé” válik (2K or 5,17). A keresztség e g y ü tt m eghalás, e g y ü tt keresztrefeszítés (Gal 2,19) és eg y ü tt feltám a­ dás, élet Jézus K risztussal (Róm 7,4). A keresztség révén az idő korlátai is m egszűnnek. Az A postol ezt úgy fejezi ki, hogy a m egkeresztelt, a Lélek által, testileg „K risztus ta g já v á ” válik (mele Christu) (1K or 6,15).124 Ú j élete viszont az E ukarisztiában bontako­ zik ki m in t tag n ak ez m élyíti, erősíti és táp lálja K risztussal (1K or 6,15—16) és a többi taggal (Róm 12,5) való kapcsolatát. Az Ószövetségben a körülm etélés volt a jele az Iste n népéhez való tarto zásn ak , az Újszövetségben viszont a lelki újjászületés (Jn 3,5), a víz és a Lélek által való keresztség tesz K risztus Testének „ ta g já v á ” .

A keresztségben elnyerjük a kegyelm et az „Isten n ek tetsző szolgálatra” (Zsid 12,28), am i elsősorban az E u k arisztiáb an ju t kifejezésre.125 E zért az újonnan m egkeresztelt a hívő néppel e g y ü tt a keresztség fel­ vétele u tá n azonnal részt is vesz az eukarisztikus áldozat b em u tatásáb an . E záltal teljesérték ű ta g já v á válik az E gyháznak, am ely — T ertullianusz szavai­ val — ily m ódon nem csak K risztus Teste, hanem az A tya, a F iú és a Szentlélek Teste is, „corpus triu m ” .120

„A kenyér, amelyet megtörünk” Az U tolsó V acsorán U ru n k ezekkel a szavakkal n y ú jto tta á t ta n ítv á n y a in a k a m eg tö rt k en yeret: „V egyétek és egyétek, ez az én testem ” (to soma m u, M t 26,26 és a to v áb b i helyeken; Mk 14,22; Lk 22,19; 1K or 11,24). Ezzel az Ú r pontosan meg is h atá ro zta , hogy m ilyen T estet veszünk m agunkhoz az E ukarisz­ tiáb an . Nézzük meg közelebbről, hogy mi az O rto­ doxia ta n ítá s a az E u k arisztik u s T estről és hogy az hogyan kapcsolódik K risztus Személyes és M isztikus Testéhez. Az Ú r által m eg tö rt és a ta n ítv á n y o k k ö zt szétosztott k enyér az Ő örök jelenlétének és a Vele való állandó szentségi közösségnek a garanciája le tt (1K or 10,16). A ranyszájú Szent Ján o s szerint az E u k arisztikus Test lényegileg azonos Jézu s em beri T estével.127 E nnek ellenére lehetetlen tökéletesen megfogalm azni azt, hogy a kenyér és a bor milyen m ódon válik K risztus T estévé és Vérévé, és hogy az E u k arisztikus T est m ilyen kapcso latb an áll az „ A ty a jo b b já n ” ülő Ú rral. A legfontosabb az, hogy a ken y ér és a bor eggyé válik azzal a T esttel és Vérrel, am ely a m ennyekben van. A Szentlélek közrem űködésével tö rtén ő csoda nem „fizikai” , m in t a k ánai m ennyegző esetében, hanem „m etafizikai” .128 Term észetesen eközben a kenyér és a bor (éppen az elfogyaszthatóság m ia tt — M t 26,26— 27) megőrzi külső, érzékelhető tulajdonságait. Mi a következm énye an n ak , hogy Jézu s K risztus T estében és V érében részesedünk? E lsősorban az, hogy em beri term észetünk „egyterm észetűvé válik, egyesül K risztussal, és egyidejűleg a T est m inden ta g ­ já v a l” .129 K risztussal és egym ással is „egy te s tté ” v álu n k : „sokan egy kenyér, egy te st vagyunk, m ivel m in d n y ájan egy kenyérből részesülünk” (1K or 10,17). I t t h a tá ro z o tta n érezzük, hogy az en soma kifejezés­ nek eukarisztikus értelm e van. A koinonia is a rra u ta l, hogy nem csak „részesei” leszünk K risztusnak, hanem eggyé válu n k Vele (16. v.). M inden bizonnyal eukarisztikus vonatkozásban kell érten ü n k Szent K ip­ rián következő szavait is: „a víz és a bor, m iu tán összekeveredik az Ú r kelyhében, olyan egységre lép egym ással, hogy többé szét nem v á laszth ató ; ugyan­ így semmi sem képes elválasztani K risztustól népét, am ely az E gyház” . A kenyérről pedig ezt m ondja: „ahogy a tengernyi eg y b eg y ű jtö tt m agból egyetlen ken y ér lesz, ugyanúgy alk o t egyetlen te s te t a K risz­ tu sb a n , a Mennyei K enyérben egyesült hívők soka­ sága” .130 A koinonia azt jelenti, hogy „m i Ő benne lakozunk, Ő m ibennünk, és Vele egy lélekké v álu n k .” 131 Az „életnek a kenyere m ár önm aga hozza m ozgásba befogadóját, és m indenben hasonlóvá teszi az A dom á­ nyozóhoz” .132 A M egváltó ígérete szerint e koinonia révén isteni életének leszünk részeseivé (Jn 6,57). A szentségek révén „nem csak tag jaiv á, hanem gyerm e­ keivé v álunk, mivel m in t gyerm ek, önként a láv etjü k m ag u n k at h ata lm á n a k ” .133 Az E u k arisztia a keresz­ té n y hívő szám ára a keresztségben és a bérm álásban k a p o tt kegyelm i ajándék megőrzése, és to v áb b erősí­

tése az Ú rral való egyesülés révén. Ily m ódon az E ukarisztikus T est a M isztikus T est legfőbb táplá­ lója. Az E ukarisztikus és a M isztikus T est közötti k a p ­ csolat lényegét idézik fel az O roszországban épült négyzet alakú tem plom ok: mivel az E gyház — K risz­ tu s Teste, ezért az Egyház külső, lá th a tó form ájának is Amnosz alakot k ellett öltenie. Az E gyház ugyanis csak az E uk arisztiáb an éli meg egységét, és K risztus­ sal való m isztikus azonosságát. M ár a jeruzsálem i Egyház életének is m egkülönböztető jegye volt a koinonia az apostolok tan ításáv al, és a kenyér meg­ törésében való részvétel (ApCsel 2,42). K ereszténynek lenni m ár a kezdet kezdetén is azt jelen tette, hogy élő ta g ja lenni a közösségnek. Az Egyház te h á t az E u k arisztiában jelenik meg a legtökéletesebb m ódon. Az Ú rn ak az egységért m ondott im ája is az E ukarisz­ tiá b a n valósul meg a legteljesebb form ában (Jn 17,21— 23). E zért az E ukarisztia m ind ontologikusan, m ind pedig form álisan, szorosan kötődik az ekkleziológiához.134 Mindebből következik, hogy az E ukarisztia a keresz­ tények egyéni és közösségi életének a fókusza. Az E u karisztia az Istennel való személyes egyesülésnek az eszköze, és e g y ú ttal az E gyháznak m in t K risztus Testének az „aktualizációja” , önm egvalósulása.135 Ez az „aktualizáció” a Szent L iturgián m egy végbe. A L iturgia — m aga az Egyház. Az az Egyház, am ely a Szent Áldozat bem u tatásáv al130 és az ehhez kapcso­ lódó megemlékezésekkel tökéletes közösséget alkot m ind a m egdicsőült szentekkel, m ind élőkkel és hol­ takkal. „ E n Hrisztó” H ogyan lehet m eghatározni a hívő-tag viszonyát a Testhez, K risztushoz? P ál apostol Jézus K risztus halálának és a keresztségben tö rté n t m eghalásnak az azonosságát legtöbbször az en Christo form ulával fejezi ki (Róm 12,5; Ga l 3,26—28; E f 2,15), de m ás megfo­ galm azásoknak is lényegében ugyanez a ta rta lm a . Elég, ha összevetjük ezt a kifejezést a következő for­ d u latokkal: syn Christo (Kol 2,20), di u (Gal 6,14), oi de tu Christu (Gal 5,24), eis Christon (R óm 6,3).137 Nézzük meg például, hogyan függ össze k o n k ré tan az en Christo a soma Christu-v al a R óm ai levélben? A R óm 6,3—11 és 8,1-ben az A postol még csak az egyes hívőkről beszél, a 12,4—5-ben pedig m ár arról, hogy m indazoknak, akik „en H risztó” v a n n ak , h ar­ m onikus egységben kell élniük, m ert m indnyájan „egy teste t” alk o tn ak „K risztu sb an ” . (Az 1K or 12,27ben ez a te s t m ár „K risztusnak teste” .) Az „en H risztó” form ula te h á t az E gyházról m int K risztus Testéről szóló ta n ítá s m egértésének a kulcsa.138 K ife­ jezetten „lokális” értelm e v a n e kifejezésnek a Gal 3,28-ban: „Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, m ert m indannyian eggyé lettetek K risztus Jézusban” .139 „K risztusban lenni” az üdvösség elengedhetetlen feltétele (Róm 6,11; 8,1; 1K or 1,30; 15,22; 2K or 5,17). A Róm 6 ,1 -1 2 -b e n „K risztusban lenni” a keresztség szentsége által azt jelenti, hogy valóságosan részt veszünk K risztus h alá­ lában és feltám adásában: „M ert h a halálának hasonló­ ságában egybenőttünk vele, úgy leszünk föltám adásá­ ban is” (6,5). A Kolossé levélben az A postol ennél is tö b b et m ond: „n ek tek is m egszerezte a kiengesztelődést emberi tes­ tében a halál árán ” (1,22). A hívők te h á t m in dnyájan együtt, jelen v o ltak K risztusban m ár kereszthalálá­ nak órájában, és így részesedhetnek e halál következ­ 331

m ényeiben is.140 U gyanúgy, ahogyan m indnyájan jelen voltu n k ő satyánkban, Á dám ban akkor, am ikor „a b űn folyom ányaként a halál . . . m inden em bernek osztályrésze le tt, m ert m indnyájan bűnbe estek” (R óm 5,12. 19; lK o r 15,22). A m iként Á dám , az em be­ riség egyetem es képviselője m inden em ber sorsát a sa já tjá b a z á rta , ugyanúgy a keresztség révén a hívő szám ára valóra válik m indaz, am i érte K risztussal tö rté n t.141 Így válik érthetővé a 2K or 5,14: " ha egy m indenkiért m eghalt, akkor m indenki m eghalt” . A hívő em ber szám ára „K risztu sb an lenni” végső soron te h á t a z t jelenti, hogy K risztus, az emberiség „egye­ tem es képviselője” feláldozta M agát hely ette és érte.142 Csak ebből kiindulva lehet m egérteni P ál apostol egész teológiáját.143 Az „en H risztó” form ula te h á t a zsidó közösségi gondolkodásban gyökerezik,144 am i az A postolnál az Á d ám —K risztus párh u zam ban ju t ki­ fejezésre. Az Efezusi levélben az A postol a tö rv én y által k e t­ té o sz to tt emberiség felől közelíti meg a fenti gondo­ la to t: a k e ttő eggyé v á lt K risztusban, és ez az eggyé­ válás m ár az üdvösséget hozó kereszthalál órájában végbem ent (2,15—16). N. K avaszilasz a M egváltó születésével hozza ösz­ szefüggésbe a tagok „születését” : „ h a a tagok élete a születéssel kezdődik” — írja — „és az élet szám ukra K risztus, ak k o r ők egyidőben születtek az em berré le tt M egváltóval” .145 K ésőbb viszont K avaszilasz m ás­ képp fogalm az: „am íg K risztus nem h a lt meg, addig semmi közösségünk sem v o lt Vele — am ikor azon­ b a n m eghalt, k ifizette értü n k a v á ltsá g d íjat és szét­ té p te a S átán kötelékeit, akkor n y ertü k el szabadsá­ g u n k a t és fiúságunkat, ak k o r v á ltu n k ta g jaiv á az áld o tt F őnek.” 146 A K risztu sb an hívők te h á t poten­ ciálisan m ár e g y ü tt v oltak a te s tté le tt Istenem berrel, de a Vele való igazi közösséget a kereszt hozta szá­ m ukra. M éginkább érth ető az „en H risztó” fordulat, h a végiggondoljuk, m ilyen következm ényei v an n ak ennek az új állapotnak a hívő szám ára. „K risztu sban lenni” elsősorban a z t jelenti, hogy valóságos közösségünk v a n a M egváltó halálában. E záltal m eghaltunk a bűn­ nek (R óm 6,10), a tö rvénynek (R óm 7,4; Gal 2,9), a világnak (Gal 6,14), m egigazultunk (2K or 5,21), meg­ bék éltü n k az Isten n el (Róm 5,10) és m egszentelődtünk ( 1K or 1,30). Ism ét, m int k o ráb b an is, azt lá tju k , hogy az E gyházról m in t K risztus Testéről szóló ta n ítá s „a legszorosabb k apcsolatban v a n P ál apostolnak azzal a ta n ítá sá v a l, hogy m egváltásunk, m egigazulásunk és m egszentelődésünk K risztusban, az Ú j Á dám ban m ent végbe” .147 „ K risztu sb an lenni” viszont a z t is jelenti, hogy ré­ szesülünk h alálát követő feltám adásában, a F eltám a­ d o tt új életében (Róm 6,4 —11; K ol 2,12). Mit jelent a K risztusban hívő szám ára a F e ltá m a d o tt életével való közösség? H ite t az örök életben (Róm 8,39), istenfiúságot (Gal 3,26), m egújult életben való szol­ g á la to t Isten n ek (Róm 6,4), közösséget a F eltám a d o tt isteni erőivel (2K or 4,10—12), A ki a h a lált örökre legyőzte és társörökséget K risztussal (R óm 8,17). A hívők te h á t m eghaltak K risztussal, Vele eg y ü tt feltá­ m a d ta k , és Vele e g y ü tt fognak m egdicsőülni is (Róm 8,17b). N. K avaszilasz így ábrázolja a K risztusban hívők m egdicsőülését az U tolsó Íté le tk o r: „ahogy a feltá­ m a d o tta k szétszóródott csontjai egyesülnek sajá t fe­ jükkel, ú jra egységes te s te t alkotva, ugyanúgy lesz K risztussal is, m ind n y áju n k közös Fejével. M ert alig­ hogy e Fő föltűnik a felhőkön, m indenhonnan Magá­ hoz vonzza sa já t ta g ja it . . . m inden szentnek a teste 332

K risztus felé törekszik m ajd, hogy elfoglalja eredeti helyét” .148 Az „en H risztó” fordulat alap ján te h á t az E gyház­ ról m int K risztus Testéről szóló ta n ítá s lényege is megvilágosodik. „K risztu sb an lenni” a z t jelenti, hogy a hívők egy te stté válnak K risztussal, Aki értük meg­ h a lt a kereszten és üdvösségükért feltám adt. E z az „egy te stté válás” valóságos és reális, és m ár a keresz­ te n szenvedett Testben végbem ent. Így te h á t a hívők közössége egy Testet alkot a megfeszített és feltámadt Megváltóval, am it az A postol a soma Christu-val fejez ki (1K or 12,27). Ez a „szóm a” tulajdonképpen azo­ nos m agával K risztussal (utos kai o Christos 1K or 12,12). E testh ez való tartozást pedig az en Christo foglalja m agában.

A Test és tagjai „A szolgálatok különfélék, de az Úr ugyanaz” Mind a R óm ai, m ind pedig az 1. K orintusi levélben Pál apostol parenetikus összefüggésben, a gyülekezet­ hez szóló intelem be ágyazva nevezi az E g y h ázat „egy testn ek K risztusban” , illetve „K risztus testének” . Az intelem legfőbb célja az, hogy tu d ato sítsa az Egyház egysége és a különféle szolgálatok révén megvalósuló, szükségszerű sokfélesége közti harm óniát, és — külö­ nösen az 1. K orintusi levélben — elhárítsa az Egyház frakciókra tö rtén ő szétbom lását. E zé rt fontos, hogy az E gyházról m int K risztus Testéről szóló ta n ítá s t ebből a szem pontból is m egvilágítsuk. Az E gyházban, K risztus T estében akárcsak az em beri te stb en — m ás korm ányoz és m ás az, a k it korm ányoznak. Jóllehet a T est tag ja i egyenlők, e vi­ szonylagos egyenlőség „nem zárja ki a szükséges aláfölérendeltséget, m ivel egyes tagok nagyobb, mások kisebb felelősséggel rendelkeznek” .149 P ál apostol, az Egyház egész közösségéhez fordulva, az egyenlők kö­ zösségéhez szól, mégis a R óm ai (12,6—8) és az 1. K orintusi levélben (12,4—5) arról ír, hogy különböző kegyelm ek és szolgálatok vannak az egész T est jav ára. Az E gyház nem lehet egyarcú, uniform izált, hanem szükségszerűen sokarcú közösség. É s ez napjainkban ugyanúgy érvényes, m in t az ókeresztény időkben. Vessünk egy pillan tást a R óm ai levél szóban forgó te x tu sára , hogy az összefüggések világossá váljanak. A 12,3-ban az A postol arra inti a hívőket, hogy „m in­ denki az Istentől neki ju tta to tt h it m értéke szerint” (metron pisteos) gondolkodjon. A következő versben erre hozza példának a te s t és a tagok h aso n la tá t; nyilvánvaló, hogy „m inden ta g n ak m ás a szerepe” (u ten auten echei p ra xin ), ha „adom ányaink is külön­ böznek” (charismata diaphora, 6a). A te s t és tag jai hasonlatából pedig újabb kép születik: a hívők ugyan­ így alkotnak „egy te ste t K risztusban” (en soma esmen en Christo, 12,5a). E z u tá n következik az adom ányok ko n k rét fölsorolása (12,6—8), melyből a párhuzam os helyek összevetésével, a következőket szűrhetjük le: az A postol e g y ü tt sorolja fel a k arizm ákat, hierarchi­ kus és nem hierarchikus szolgálatok m egkülönbözte­ tése nélkül. Jóllehet a sorrend bizonyos m értékig hasonlít az 1 or 12,28-ra és az E f 4,11-re, ezen a sorrenden nincs különösebb hangsúly. A lista nem teljes, és a különböző adom ányok közé éles h a tá r sem húzható, m ivel az Ősegyházban m egvolt a szolgálatok összekapcsolódása. É rdekes, hogy az adom ányok kö­ zö tt nem szerepel az „apostol” , am i viszont m egtalál­ h a tó a fent em lített, párhuzam os helyeken, mégpedig az első helyen a hierarchikus sorrendben.

A R óm ai levél 12. fejezetében te h á t nincs utalás K risztus T estének szolgáló ta g ja i közti hierarchiára. E z azzal m agyarázható, hogy az Apostol, egyrészt a különbségek ellenére is, a tagok összes funkciójának az egységére és kölcsönös eg y m ásrautaltságára for­ d ítja figyelm ét (12,4—5), m ásrészt erkölcsi ú tm u ta ­ tá s t a k a r adni a különféle k arizm ákkal rendelkezők szám ára (12,6—8). Az egyik oldalról a tagok azonos értékűek, m ivel végső soron — A ranyszájú Szent János szavaival — „u g y an ab b an a kegyelm i aján d ékban részesültek” .150 (Vö. 1K or 12,11.) A m ásik oldalról nézve viszont különféle ad om ányokat k a p ta k (Róm 12,6). Nem „n ag y o b b ak at vagy kisebbeket, hanem — különféléket” (diaphora).151 Az A postol m inderről sokkal bővebben ír az 1. K orintusi levél 12. fejezetében. V essünk i tt is egy p illan tást a k o n tex tu sra. A lelki adom ányok, jóllehet különfélék, m ind ugyanattól a H árom ságban egy Isten ­ tő l szárm aznak (4—6. v.). Az ad o m ányokat m indenki azért k ap ja, hogy használjon vele (pros to sympheron, 7. v.). E z u tá n következik, sorrend nélkül, a nem ­ hierarchikus k arizm ák fölsorolása (8 —10. v.). Majd a nevezetes u talás az em beri te st és a K risztusi Test közti hasonlóságra (12. v.) és e hasonlóság legbővebb kifejtése (14—26. v.). E z t követi a m ár ism ert 27. vers, m elyben az A postol a hívőket (azaz az E g y h á­ zat) K risztus Testének m ondja. De a 28. versben arra is rá m u ta t, hogy e T estben v an hierarchia. A 12,4—6-ban az A postol kifejti a Szenthárom ságra épülő ekkleziológia lényegét: a hívők egységének és sokféleségének a példaképe, „p ro to típ u sa ” éppen a H árom ságban egy Isten csodálatos egysége. Az Apos­ to l azért em líti először a Szentlelket, m ert a Lélek adom ánya révén ju tu n k el K risztushoz és az E gyház­ hoz. A Lélek b ennünk, a T est ta g ja ib a n lakozik (1K or 6,19) és m integy záloga Iste n állandó jelenlétének az E gyházban (1J n 4,13). Jó lleh et az E gyházban m inden kegyelem K risztustól szárm azik, de a Lélek által „rea­ lizáljuk” azt, am it K risztus biztosít szám unkra. A R óm ai levélhez hasonlóan az A postol i tt sem állít fel kategorikus sorrendet a karizm ák kö zö tt (8 —10. v.), hanem a „kisebbet állítja előre és a nagyobbat u tá n a az önteltség m egfékezésére” .152 A R óm ai és az 1. K orintusi levél idevonatkozó p árh u za­ mos te x tu sa it összevetve kirajzolódik az A postol egyik legalapvetőbb ekkleziológiai ú tm u ta tá sa : a helyes egyensúly az E gyházban, K risztus T estében. Az E g y ­ ház, am ely egy te ste t képez K risztusban, csak a tagok sokféleségében létezhet, és fordítva : a különböző tagok csakis az egy te st egységében fejth etik ki m űködésüket. Az 1. K orintusi levél 12. fejezetének befejező sorai­ ban az A postol m ár világosan u ta l a hierarchikus szolgálat szükségességére. I t t m ár kategorikus sorren­ det állít fel a szolgálatra elh ív o ttak k ö z ö tt: „az E gy­ házban Isten ném elyeket apostollá, m ásokat prófé­ tá v á , ism ét m ásokat ta n ító v á t e t t ” (proton apostolus, deuteron prophetas, triton didaskalus, 12,28). Az E fe­ zusi levélben az A postol u gyanezt a sorrendet tá rja elénk (2,20; 3,5 és 4,11) és ezzel azt hangsúlyozza, hogy a T est m űködése szem pontjából ugyanolyan fon­ tos az alá-fölérendeltség, m in t a tagok egyenrangú­ sága. A sorrenden te h á t nyom atékos a hangsúly, ráadásul m indez nem csupán emberi rendelés, hanem az Istené ( etheto to Theos). Nem csak a helyi, hanem az egész, egyetem es E gyházra vonatkozik, am it egy­ form án jelöl az en te ekklesia (12,28). H a ez u tóbbi verset összevetjük a R óm 12,6—8-cal ( eite diakonian . . . eite o didaskon), világosan lá tju k a h a tá ro z o tt és szándékos különbségtételt. R áadásul még egy finom eltérést veszünk észre: az 1K or 12,28a-ban az Apostol

azokra a személyekre u tal, akik a karizm ák at k ap ták . A 28b-ben viszont csak a karizm ák at em líti. De eze­ k e t is term észetesen m eghatározott személyek k a p ­ tá k . Az Efezusi levél 4. fejezetében rendkívüli hangsúlyt kap az egységre buzdítás. E zu tán az Apostol m ár b á t­ ran beszélhet a kegyelem sokféleségéről, am ely, a R óm ai levélhez hasonlóan (12,3), „K risztus aján d é­ kozásának m értéke szerint” a d atik (4,7). A 11. vers hierarchikus sorrendje ugyanolyan egyértelm űen hang­ zik, m in t az 1K or 12,28-ban, de sokkal enyhébb, kevésbé kategorikus form ában: „ő ném elyeket apos­ tollá, m ásokat p r ó fé tá v á .. . t e t t ” (tus men apostolus, tus de p r o p h e ta s ...), helyesebben „ aján d ék o zo tt” ( edoken) az Egyház szám ára. Teológus Szent Gergely ta n ítá sa szerint K risztus egy Testében, akárcsak az emberi testben, m ás vezet és m ás az, a k it vezetnek. Az Apostol különleges elsősége az igazság érzését hiva­ to tt szolgálni, a próféta pedig azért következik köz­ vetlenül u tá n a, m ert ő az A postol kísérője és oltal­ m a.153 A Lélek ugyanaz, de a kegyelem nem egyform a (to men pneum a en, ta charismata de uk isa). Az E gyházban te h á t meg kell őrizni ezt a ren d et.154 Senki sem m erészkedhet odáig, hogy „p ászto rn ak ta rts a m agát, ho lo tt juh, vagy fejnek, am ikor láb.” 155 A karizm ák kö zö tt te h á t kétféle m ódon lehet és kell különbséget ten n i: egyrészt a form a (Róm 12,6—8; 1K or 12,8—10), m ásrészt pedig a hierarchia szem­ pontjából (1K or 12,28; E f 4,11). Az előbbi esetben különleges karizm ákról, erényekről beszélhetünk, me­ lyeknek forrása az Isten, az utó b b ib an pedig ugyan­ csak az Isten által rendelt, de nyilvános, állandó és rendszeres funkciókról. Az egyik csoportban a karizm a és ann ak m űködése kerül előtérbe, a m ásikban viszont az a d o tt személy.156 A kép akkor válik teljessé, h a tek in tetb e vesszük, hogy az egész keresztyén nép hordozója a „királyi papság” egyetemes karizm ájának. Csak ebből vezet­ hető le m inden különleges karizm a, szolgálat. A hierarchikus és nem -hierarchikus szolgálatok közti különbséget legjobban a „b e ik ta tá s” m ozzanata vilá­ gítja meg. A hierarchikus szolgálatnak szabályozott, „jogi” (de jure), a nem -hierarchikusnak viszont „ té n y ” (de facto) jellege van. A tén y jellegű szolgálatot az elhívott, a k a p o tt különleges karizm a révén, szaba­ don vállalja m agára, de ez a hierarchia utólagos jó v á ­ hagyásával ju t el a néphez.157 Az „intézm ény jellegű” és az „esem ény jellegű” karizm ák158 te h á t harm oni­ kus egységben egészítik ki egym ást K risztus E g y h á­ zában.159 A lapvetően helytelen álláspontnak kell te h á t tek in ­ tenünk „karizm atikusok” és „hierarchikusok” mes­ terséges szem beállítását. M inden szolgálat, bárm ilyen legyen is az, tulajdonképpen karizm a. Csak az egyik hierarchikus, „intézm ényesített” form ában, a másik viszont nem -hierarchikus, „szabadon” megjelenő for­ m ában. U gyanannak a karizm ának a k é t aspektusáról v an szó, melyek kiegészítik egym ást. A jog, az intéz­ m ény a Lélek kegyelm éből szárm azik, és a nem intéz­ m ényesített karizm ák is csak az egyházi intézm ényen belül m űködhetnek.160

Élet és növekedés P ál apostolnak az E gyházról m int K risztus Testé­ ről szóló m eghatározása az Egyház belső életének sajátos jellegéről is k épet ad. Az emberi testhez h a ­ sonlóan, K risztus Teste, az E gyház is növekszik, gya­ rapodik, épül. Az E gyház isteni fundam entum a ön­

333

m agában tökéletes és örök. De am in t a mag hatalm as fává terebélyesedik, ugyanúgy az E gyház is növek­ szik, tökéletesedik, hiszen éppen ez a folyam at képezi az E gyház történelm ét. Az isteni m agnak ez a folya­ m atos növekedése viszont nem m echanikus, hanem organikus.161 Jóllehet az E gyház még nem é rt el k ü l­ detésének teljességéhez, de „K risztu s révén potenciá­ lisan b irto k áb an v an e teljességnek” .162 Jézus K risz­ tu s tökéletes Istenem ber, az E gyház azonban ,,még nem tökéletes Isten-em berség” , csak tökéletesedő.163 Tökéletessége csak a Mennyei Jeruzsálem eljövetelé­ vel fog m arad ék talan u l m egvalósulni. Az egyházi T est növekedése nem p u sztán m ennyi­ ségi gyarapodás, hanem minőségi tökéletesedés, hiszen a m ennyiségi növekedésnek ez az előfeltétele. Az egész E gyház növekedésének, tökéletesedésének a folyam a­ tá b a n a T est „egyes ta g ja i m egbénulhatnak, de az egész T est akk o r is él és fejlődik” .164 K risztus m in t az E gyház Feje, forrása, de ugyan­ ak k o r célja is e növekedésnek (E f 4,15—16). E „növe­ kedésnek” k é t alapvető feltétele v a n : az egyik az isteni, az objek tív („ Ő az, aki az egész te ste t egybe­ fogja” ), a m ásik viszont az emberi, a szubjektív („hogy a tagok betöltsék az erejükhöz szabott feladat­ k ö rt” ). Az E gyház elöljáróinak az a feladata, hogy „szol­ g álatu k betöltésére neveljék a szenteket, és fölépítsék K risztus te s té t” (E f 4,12). I t t az A postol tu la jd o n ­ képpen k ettő s feladatról beszél: egyrészt a hívők külső, szervezeti és belső, erkölcsi, szellemi tökéletesíté­ séről ( katartismos), m ásrészt K risztus T estének külső felépítéséről (oikodome), ami a h it terjesztését és az E gyház h a tá ra in a k kiszélesítését jelenti. A külső és a belső építés azonban egym ástól elv álaszthatatlan. E rre u ta ln a k a következő verssorok is: „am íg m ind­ n y á ja n el nem ju tu n k a h itb en és az Iste n F ia megis­ merésében az egységre és m eglett em berré nem leszünk, elérve a krisztusi teljességet” (13. v.). M ajd a 15. versben: „hogy egyre inkább összeforrjunk a Fővel” (auxesomen eis autón). Ú gy is m o n d h atn ánk, hogy az egyik „horizontális” , a m ásik viszont „v ertikális” gyarap o d ást jelent. Az E gyház életének a princípium a te h á t — m int fentebb is lá ttu k — m aga K risztus, „ak i az egész te s te t összefogja” (Ef 4,16; de lásd: K ol 2,19), az egész életfolyam atot irán y ítja. Az egész te st egy folyamatban él, ezt hangsúlyozzák a jelen idejű form ák (4,16).165 Az E gyház te h á t élő személyek állandóan tökélete­ sedő egysége. Az A postol szavaiban érezzük a szoros kapcsolatot az E gyház növekedése és a Szentlélek kegyelm i m űködése k ö zö tt is. E rre u ta ln a k a k ö v et­ kező szavak: „ a különféle ízületek segítségével, hogy a tagok betöltsék az erejükhöz szabott fe lad atk ö rt. Így növekszik a t e s t . . . (4,16). Az E gyház K risztus á lta l m egkapja a Lélek különféle aján d ék ait, am elye­ k e t a tagok erejük és rendeltetésük szerint nyernek el. Így növekszik a T est és „ép íti fel sa já t m agát a szere­ te tb e n ” . Az egész egyházi organizm us növekedése, tökéletesedése a ttó l függ, hogy az egyes tagok m eny­ nyire teszik m agukévá a szeretet tö rv én y ét. Az egész növekedési folyam at Isten kegyelm ének a m űve, de e kegyelem fölvétele csak a szeretet m ellett lehetséges. Fölvéve te h á t a közös, kölcsönös szeretetben a Lélek k arizm áit, a közös jó jav ára, az E gyház m inden egyes tag jáb an , és így az egész testb en is építi önm agát (eis oikodomen eautu ). Az E gyház T estében K risztus élete árad szét a hívőkbe, akik a szentségek á ltal m isztikus, de való­ ságos m ódon eggyé v álnak azzal a K risztussal, Aki

334

szenvedett és megdicsőült. Jóllehet a keresztények a F eltá m a d o tt T estének a tagjai (Róm 7,4), ebben a világban ez a T est szenvedő te st is. A F eltám ad o tt Teste „eg y ú ttal a H alálának teste is” .166 F eltám adá­ sunk a keresztséggel kezdődik, am ikor a keresztény egy lelki te st lesz az Ú rral (lK o r 6,17), m agára ölti K risz­ tu st (Ga l 3,27) és „állandóan m egújul T erem tőjének képm ására” (Kol 3,10). Végső célja pedig az, hogy term észetes te stb ő l „szellemi te s tté ” váljék (1K or 15,44), K risztus Második E ljövetele alkalm ával teste hasonlóvá váljék (sym m orphon) K risztus m egdicsőült Testéhez (F il 3,21). Vele eg y ü tt halunk meg, Vele e g y ü tt tá m a d u n k fel és Vele e g y ü tt is fogunk uralkod­ ni (2Tim 2,11; E f 2,6). Az E g y h ázn ak örök élete van K risztusban. E z azt is jelenti, hogy az E gyház m indörökre élő és tevékeny krisztusi te s t m arad, m ivel ideálja is örök. Az E gyhá­ za t m in t K risztu s T estét, e szüntelen iste n i—em beri „ön-építés” teszi egyre alkalm asabbá arra, hogy k ü l­ detését a világ szám ára betöltse.

M ennyei és földi Egyház Jézus K risztus, az Egyház Testének Feje. Ö nm a­ gában ú jraegyesített m indent, „am i a m ennyben és a földön v a n ” (E f 1,10). Ég és föld, angyali rendek és emberi nem eggyé v á lt K risztus Fősége alatt. Az angyalok te h á t — itt nyilvánvalóan a jó angyalokra kell gondolnunk (Ef 1,21; Kol 1,16; Zsid 12,18—28) — ugyanúgy K risztus Testéhez ta rto zn ak , egyetlen misz­ tik u s közösséget alk o tn ak a földi Egyházzal. A m ikor te h á t az Egyházról, K risztus Testéről beszélünk, gon­ dolnunk kell a m ennyei E gyházra is. K ik ta rto zn a k ehhez? Elsősorban Mária, Istennek A nyja, m ajd az összes angyali rendek, K eresztelő Szent János, az Apostolok, v é rtan ú k , az összes szentek és a K risztus­ b an elh u n y t hívők. Term észetesen a „K risztusban elh u n y t hívők” között kell számon ta rta n u n k m ind­ azokat is, akik a Paradicsom tól kezdve K risztus eljö­ veteléig éltek, és h itte k a m egígért eljövendő Megvál­ tó b a n .167 A szó legtágabb értelm ében K risztus Teste, az E g y ­ ház, m agában foglalja az eget és a földet, azaz m ind­ azokat az „értelm es erkölcsi lényeket, akik az igaz életre törekednek” a Szenthárom ságban egy Isten ­ ben.168 A m ennyei és a földi E gyház szoros egységet képez K risztusban, de nem „keveredik össze” , mivel az egyik m ár győzelm et ünnepel (Zsid 12,22—23), a m ásik viszont még küzd, ú to n van, és célja a teljes tökéletesség elérése K risztusban, a M egváltóban. De m inden m egkülönböztetés ellenére, m inden igaz hívő — a k á r a m ennyben, a k á r a földön — egyenlő ta g k én t tarto zik K risztus egyetlen Testéhez. K everedés, de szétválasztás nélkül. A m ennyei és a földi Egyház e m isztikus egységét teszik „ lá th a tó v á ” a tem plom a­ in kban levő ikonosztáz és a fala k at borító szent iko­ nok. A m ennyei és a földi Egyház összekötő ereje a K risztusban m egvalósuló szeretet. A m ennyei E gyház szentjei, és különösen Istennek A nyja, a szent angya­ lokkal e g y ü tt szüntelenül közbenjárnak Isten elő tt a földi E gyház tag jaiért. A földi Egyház tag jain ak te h á t k ettő s kapcsolata v an a m ennyeivel: egyrészt segítségül hívják Istennek a n y já t, az angyalokat és az összes szenteket, m ásrészt pedig az Isten által még meg nem dicsőített elhuny­ ta k szám ára kérik bűneik bocsánatát és lelkük ny u ­ galm át.

JE G Y Z E T E K

Az Egyház „kettőssége” Az em ber valóságos, földi, történelm i, de u g yanak­ ko r abszolút transzcendens lény is. E z a „kettőssége” K risztus földi E gyházára is ráv etítő d ik . P ável Flo­ renszkij így ír e kettősségről: „az E gyház elválaszt­ h a ta tla n u l össze v an kapcsolva Isteni Terem tőjével és A lapítójával, de ugyanúgy emberi-földi körülm é­ nyeivel is, ezért eredendően k ettő s term észettel ren­ delkezik; e kettősség pedig felism erhető a T est m inden egyes rez d ü lé sé b en .. . sőt még az E gyház Fejében is és ez utóbbi kettősségének egységében leli végső m a­ g y a rá z a tát” .169 A Szenthárom ság k é t Személyének együttes, de ugyanakkor különböző funkciója is az E gyház e k e t­ tős term észetéből adódik. Az E gyház — írja Lossz­ kij — " a mi emberi term észetünk, K risztus Fősége a la tt, az Ő Személyébe zárv a; az E gyház istenem beri szervezet; de emberi személyiségünk átistenülése nem ö n tu d a tla n folyam at, a kegyelem nem szünteti meg a szabadságot, mivel az nem a F iú tó l szárm azó egye­ sítő erő, hanem forrása az a Lélek, A ki m inden egyes emberhez külön-külön szól. Ily m ódon az Egyház egyszerre organikus és személyi jelleggel is rendelke­ zik, szükségszerűséggel és szabadsággal. Az Egyház m eghatározott, de u g yanakkor változó, fejlődő reali­ tás is. K risztussal való egyesülésünket a Szentlélek és sa já t szabad a k a ra tu n k végzi. Az E gyháznak te h á t k ettő s jellege v a n : egyrészt tökéletes, m ásrészt tö k é­ letesedő.” 170 Jézus K risztus egy, Isten i Személyének a kettőssége E gyházának lényegét is befolyásolja: „krisztológiai szem pontból” — fo ly ta tja Losszkij— „az E gyház olyan organizm us, am ely k é t a k a ra tta l, kettő s tevékenységgel, azaz k é t term észettel rendel­ kezik” .171 A kalkedóni dogm a az „istenem beri élet alap ja” .172 E nnek a k özpontja K risztus E gyháza m in t az Isten és az em berek lá th a tó köteléke, m in t a Meny­ nyek Országa a földön.173 Az E gyházban Jézus K risz­ tu s isteni term észete „keveredés, de szétválasztás nélkül” összekötődik a világ szolgálatával.174 Az E gyház te h á t m agába zárja a teljes Istenséget, de eg y ú ttal a teljes em beri term észetet is a maga történetiségében. É ppen ezért csak viszonylagos, kor­ láto zo tt értéke v an a K risztus k é t term észete és az Egyház kettőssége közti párhuzam nak. H iszen Jézus K risztus tökéletes Isten és tökéletes em ber, Aki bűnt nem ism ert (Jn 8,46; 2K or 5,21; 1P t 2,22; 1J n 3,5). Az Ő Testének tag jai pedig csak célul tű z té k ki a tökéletességet. Az E gyház e k ettő s term észetével függ össze, hogy egy, de u g yanakkor sokféle is. Az Isteni M egváltó Megtestesülése az E gyház tag jai lényegi egységének az alap ja az Ő Testében. A Pünkösd viszont — ism ét Losszkijt idézve — „a személyi sokféleségnek (kiem. I. T.) a m egerősítése” .175 Az ortodox ekkleziológiának te h á t k ettő s alap ja v an : a krisztológia és a pneum a­ tológia. A Szentlélek K risztus T estének a „realizá­ lója” ,176 de mindig az a d o tt térb en és időben élő em ber szám ára. Mégis, v an azonban valaki, aki e k ettő s term észet­ te l rendelkező E gyházban, K risztus Testében, elérte a célul k itű z ö tt tökéletességet: Szűz M ária, Istennek A nyja, A ki m ár nem v á r sem a feltám adásra, sem az ítéletre, m ert m ennybe v ite te tt m in t a T est legelső tag ja, „m evalósítva Önm agában azt a célt, am iért a világ te re m te te tt” .177 Az E gyház m isztérium ának te h á t e k é t tökéletes Személy a záloga: Jézus K risztus isteni és Mária emberi személyisége.178 Im rényi Tibor

1. T roickij, V .: Očerki iz istorii dogm ata o Cerk v i (gl. l.: N o v o ­ zavetnoe u čenie o Cerkvi, str. 1— 60.) Sergiev P osad, 1912. 19. l. — 2. A z A postol a következő helyeken nevezi az E g y h á z a t „ te s tn e k ” (soma), vagy „K risztu s T estének” (som a C hristu): R ó m 12,4— 5; 1K o r 6,15; 10,16— 17; 12,12— 13; 12,27; E f 1,23; 4,4; 4,12; 4,16; 4,25; 5,23; 5,30; Kol 1,18; 1,24; 2,19; 3,15. — 3. K oulorazine, N .: Im ages of th e Church in S aint P a u l’s E pistles. (St. V ladim ir’s theol. q u aterly ) New Y ork, 1970/1— 2. 17— 19. l. — 4. E lő d I.; E g y h á z ta n . (Jegyzet.) Soksz. Szabolcs-Szatm ár M egyei T. (N y ír­ egyháza), 1973. 28— 29. l. — 5. V ö.: Gal 1,13. — 6. T roickij, V .: I. m. 49— 52. l. — 7. Origenes W erke. D er Jo h an n esk o m m en tar. (H and IV.) Leipzig, 1903. 208. 1. V ö.: E f 2,20— 21. — 8. U. o.: 210. l . — 9. F lorenskij, P .: P o n jatie Cerkvi v S vjaš č nnom P isanii. Bogosl. T ru d y 12., Izd. M. P . 114— 115. l. — 10. A fanas’ev, N .: T ra p eza G ospodnja. P a riž , 1952. 15. l. — 11. M eyendorff, J .: Le C hrist dans la théologie b y zan tin e. P aris, 1969. 289. l. — 12. T roic­ kij. A. D .: K a k Ilristo s vozglavljaet Cerkov’? K iev, 1915. 16. l . — 13. E p istu la ad E p ic te tu m . 6— 7. L am pe, G. W . H .: A p atristic greek lexicon. O xford, 1968. 1363— 65. l. — 14. Ig n atij, sv.: P o sla ­ nija. P oslanie k Sm irjanam . (P ro t. P . P reobrazenskij orosz fordí­ tásáb an ). P eterb u rg , 1902. 97. l. — 15. R obinson, J . A. T .: T he Body. A stu d y in P auline theology. L ondon, 1966. 48. l . — 16. E z t az A postol éppen az „en to som ati tes sarkos a u tu ” n y om até ­ kosító form ulával fejezi ki. — 17. Robinson, J . A. T .: I. in. 43— 46. l. — 18. U o.: 46— 48. l. — 19. Csak ilyen értelem ben fogadható el Schw eitzer és T h o rn to n m egállapítása, m ely szerint lehetetlen m egkülönböztetni K risztus szem élyes (tö rtén eti) és m isztikus T estét. E szerin t P ál apostol szándékosan h a g y ta volna ho m ály b an az egész kérdést. K risztus személyes te ste révén a m eghalás és a fel ­ tám adás á tte rje d a Vele egységre lépő v á la s z to tta k ra is. A keresztre szegezett te s t így an n ak az E g y E m b ern ek az ú j organizm usa, A kiben m in d n y ájan m eghalunk (2K or 5,14). U. o. — 20. T roickij, V.: I. m. 22—23. l. — 21. Kesich, V .: U nity an d d iv ersity in New T estam en t ecclesiology. (St. V ladim ir’s theol. q u a rte rly ) New Y ork, 1975/2. 113. l. — 22. Mivel az Apostol a hívőket egy testnek nevezte, a pogányokra a „syssom a” kifejezést alkalm azza. É s m ivel az „örökség” a zsidók osztályrésze volt, ezért a pogányok „sy n k lero ­ n om a” le tte k . M iután pedig a zsidók úgy gondolták, hogy övék az ígéret, a pogányok „sy m m eto ch a” , azaz „ a z ígéret részestársaiv á” v á lta k az Áb rah ám b an k a p o tt áldás révén (Gál 3,14). — 23. T roic­ kij, V .: I. m. 23— 24. l. — 24. „R ep resen tativ e an d corpo rate figures.” Robinson, J . A. T .: I. m . 81— 82. l. — 25. Uo. — 26. " T he B ody of th e R esurrection.” — 27. K ling, H .: 20 T hesen zum C hristsein. M ünchen, 1975. 45— 46. l. — 28. F lorenskij, P .: I. m. 153. l. — 29. Serfo, L.— K am b ’e, 2 .: P avlovskij korpus. (K ézirat, orosz ford ításb an .) L eningradskaja D u h o v n aja A kadem ija, 1972. 82— 83. l. — 30. Livius, T .: H isto riaru m a b u rbe condita. II. 32. — 31. R obinson: I. m. 59. l. — 32. Akvilonov, E .: Cerkov’. SPB , 1984. 233. l. (P ro t. E . A kvilonov egészen szoros p árh u zam o t igyek­ szik k im u tatn i az em beri te s t fiziológiai m űködése és az E g y h áz­ nak m in t K risztus T estének az élete k özött.) — 33. V ladim ir, arhiep.: É kkleziologija v russkom bogoslovii. (K ézirat.) Zagorsk,’ 1979. 19. l. — 34. Uo. 165— 166. l. — 35. M eyendorff, J .: O rthodox theology to d a y . (St. V ladim ir’s theol. q u a rte rly .) (New Y ork, 1969) 1— 2. 87. l. — 36. F eofan, ep.: T olkovanie pervogo poslanija sv. apostola P a v la k K orinfjanam . M oskva, 1983. 451 l. — 37. P ercy, E .: D er L eib Christi (som a C hristu). (A cta U niversitatis L undensis) Lund— Leipzig, 1942. 15— 16. l. — 38. Ioann, Z latoust, sv.: T v o ­ renija. B esedy 30— 32. na pervoe poslanie k K orinfjanam . (Tom 10.) P eterb u rg , 1904. 298. l. — 39. P ercy, E .: I. m. 16— 17.l. — 40. Ioann, Z latoust, sv. : uo. — 41. F eofan, ep. : i. m. 453. l. — 42. Ioann, Z latoust, s v .: I. m. 299. l. — 43. Uo. 300. l. — 44. Gregorii Thcologi, S.: O ratio X X X I I . X . Migne, PG , 36. kötet. — 45. Io a n n ’ Z latoust, sv .: I. m. 301. l. — 46. Uo. 307. l. — 47. Uo. 309. l. — 48. F eofan, e p .: I. m . 461. I. — 49. Ioann, Z latoust, s v .: I. m . 311. l. — 50. Schm aus— G rillm eier— Scheffczyk: H andbuch der D ogm en­ geschichte. F re ib u rg — Basel— W ien, 1974. 87— 88. l. — 51. F lo ­ renskij, P .: I. m. 95. l. — 52. Ioann, Z latoust, sv .: I. m. 315. l. — 53. A 27b-nek van egy m ásik variánsa is: „m ele ek m elus” , am i term észetesen m ás exegézisre is lehetőséget ad. — 54. Ioann, Z la­ to u st, sv .: I. m. 318. l. — 55. Uo. 321. l. — 56. T roickij, V .: I . m. 27— 28. l. — 57. R észletesebben: uo. — 58. Uo. 30— 31. l. — 59. Origenis com m ent, in M attheum . Migne, PG , 13. kö tet. X IV . 1. — 60. Uo. — 61. E z a vers egy m ásfajta olvasást is lehetővé tesz: „ a k i m indennek fölötte áll, m indent á th a t és m indenben benne v an ” . — 62. Pl. H . Schlier, ill. E . K äsem ann és A. W ikenh auser közt élénk v ita folyt a R óm 12,5 és az 1K o r 12,27 pontos értelm e­ zése felől. R észletesebben l.: P ercy, E .: I. m. 4— 5. l. — 63. Uo. 6. l . — 64. F lorenskij, P .: I. m. 93. l . — 65. F eofan, e p .: T olkovanie 9— 16. glav poslanija sv. apostola P a v la k rim ljanam . M oskva, 1890. 215. l. — 66. A ugustini, S.: E p isto la C LX X X V . Mignc, P L , 33. kö tet. IX . 42. — 67. Ioann, Z latoust, sv.: I. m. 297. l . — 68. Feofan, ep.: T olkovanie pervogo poslanija sv. apostola P a v la k K orinfjanam . M oskva, 1893. 463. l. — 69. Serfo, L.— K am b ’e, 2 .: I. m . 82— 83. l. — 70. R obinson a z E g y h á z a t szó szerint azo n o sítja K risztus feltám ad o tt T estével. Szerinte az a T est, am elyről az A postol ír, u g yanolyan k o n k rét és egyedülálló, m in t a M egteste­ sültnek a T este. P á l nem egy szem élyek fölött álló közösségről, h an em egyetlen szem ély organizm usáról beszél (a specific personal organism ). Az E g y h áz egyetlen fizikai egység, és nem m ás, m in t a fe ltá m a d t és m en n y b em en t K risztus m egdicsőült T este. R obinson to v áb b i érv ek et is hoz az E g y h áz fizikai egységére K risztussal: Róm 7,4; E f 5,28—32 és 1K or 6,17, ahol a z A postol a z t írja , hogy „ a k i az ú rra l egyesül, egy lélek” , azaz egy lelki te s t lesz vele, szem ­ ben az egy hús-testtel. A szó szerinti, fizikai azonosság K risztussal azonban, a vonatkozó locusokat is figyelem be véve, e rő lte te tt. Az „ E g y h á z — K risztus T este” újszövetségi képének a helyes é rte l­ m ezését — ak árcsak a krisztológia esetében — lényegében k ét oldalról fenyegeti veszély: az „ekkleziológiai m onofizitizm us” és „n esztorianizm us” oldaláról. Az előbbi esetben a z E g y h áz való ­ ságos, em beri oldala teljesen beleolvad az Isteni T estbe, az u tó b b i­ ban pedig csupán „hívők közösségéről” beszélnek. — 71. H . Schlier parafrázisa a 12,27-re: „ I h r ab e r seid ein Leib, der C hristus geh ö rt,

335

u n d im einzelnen Glieder. E s soll nich t, wie im E pheserbrief, ge­ sa g t w erden, dass sie der Leib des C hristus un d seine G lieder sin d .” E z t a vélem ényét a rra alapozza, hogy a „m ele” mellől hiányzik az „ a u tu ” . (Percy, E .: I. m. 4. l.) — 72. Serfo, L .— K am b ’e, 2 .: I. m . 170— 172. l. — 73. Uo. 83— 84. l. — 74. F lorenskij, P .: I. m. 87. l. — 73. K lim ent, Alekc.: S tro m aty . Ja ro s la v ’, 1892. V II. 14. — 76. F lorenskij, P .: I. m . 90. 1. — 77. T olkovaja B iblija. (Tom 12.) SPB , 1914. 307. l. — 78. N em leh et egyetérteni azzal a vélem énnyel, hogy a K risztus-F ő elsősorban nem az egyházi testre, han em a „h atalm asság o k ra” vonatkozik (lásd: K oulom zine, N .: I. m. 25— 26. l .). — 79. A ugustini, S.: In Jo a n n is E vangelium . T ra c ta tu s X X V III. Migne, P L , 35. k ötet, 1. — 80. Jo a n n es, Chrysostom us, S.: In ephes., hom . I II . Migne, PG , 62. k ötet. 2. — 81. F eofan, ep.: Tolkov anie poslanija sv. apostola P a v la k E fesejam . M oskva, 1882. 108— 109. l. — 82. Ioann, Z latoust, sv.: T vorenija. B eseda 3. n a poslanie k E fesjanam . (Tom 11.) P eterb u rg , 1905. 26. — 83. B ogdaševskij: P oslanie apostola P a v la k E fesjanam . L enin­ g rad sk aja D u h o v n aja A kadem ija (é. n.). 320. l. — 84. Ioann, Z la­ to u st, sv.: T vorenija. B eseda 3. n a poslanie k K olossjanam . (Tom 9.) P eterb u rg , 1903. 380— 381. l. — 85. X I I. P ius p á p a apostoli kör­ levele Jézu s K risztus m isztikus testérő l és ab b a n K risztussal való kapcsolatunkról. B u d ap est, 1943. 23— 24. l. — 86. A 30. versnek v an egy b ővebb v á lto z a ta is, am ely a z első részt egészíti ki: „ek tes sarkos a u tu kai e k to n osteon a u tu ” (l.: N estle— A lan d : N ovum T estam en tu m Graece). E z, kis v álto z ta tá ssa l 1Móz 2,23-ból szár­ m azik. A hogyan É v a Á dám ból sz ü letett, úg y a hívők K risztus á lta l és B enne születnek, ő a z „ ú j em beriség” nem zetségfője, aho g y Ád ám a régié, az elesetté. — 87. L ásd: 1Móz 2,24. — 88. T roickij, A. D.: I. m . 4. l. — 89. A F ő és a T est organikus és m isz­ tik u s egységéből az is következik, hogy K risztusnak nem lehet az E g y h ázb an „ h e ly ta rtó ja ” . L ásd (Sergij, p a tr.): P a tr ia rh Sergij i ego duhovnoje nasledstvo. (Izd. Mosk. P a tr.) M oskva, 1947. 67. l. — 90. X I I. P ius p á p a : I. m. 27— 42 l. — 91. T y škevič’, S.: U čenie o Cerkvi. P ariz, 1931. 70. l. — 92. Uo. — 93. Uo. 69. — 94. E zzel p árhuzam os az 1K o r 12,13. — 95. F lorenskij, P .: I. m. 150. l. — 96. Ig n a tij, sv.: I. m . 96. — 97. „W esensgem einschaft der G läubigen m it C hristus” . V ö .: P ercy, E .: I. m. 47—49. — 98. Uo. — 99. Uo. 50— 53. l . — 100. Uo. — 101. Ioann, Z latoust, sv .: T voren ija. B eseda 3. n a poslanie k E fesjanam . T om 11. 26. l . — 102. Uo. — 103. T roickij, V .: I. m . 35. l . és D um skij, F .: Cerkov’ i H ristos. S P B , 1900. 15. l — 104. Troickij, V .: Uo. — 105. F lo ­ renskij, P .: I. m. 101— 103. l. — 106. X II. Pius, p á p a : I. m . 63— 64. l ., D um skij, F .: I. m. 5— 6. l . — 107. B ogdaše v s k ij: I. m. 333— 3 3 6 . l. V ö.: R óm 13,10; G al 4,4. — 108. T olkovaja B iblija. T om 12. S P B , 1914. 245. l. — 109. E lsősorban A ranyszájú S zent Já n o s és Boldog T eofilaktosz. Uo. — 110. A K ol 1,24 a la p já n R obinson elfogadja, h a b á r m erésznek ta r t ja a z t az in terp retáció t, hogy az E g y h áz K risztus „kiegészítése” (the com plem ent of him ). Viszont a rra is rá m u ta t, hogy ezt a jelentést nehéz összeegyeztetni a „p le ­ ro m a” és a „p leru n ” általános h aszn álatáv al, a k á r az E fezusi levél­ ben, a k á r P á l apostol egyéb írásaiban. A Kol 1,19 és 2,9 a la p já n a „p lero m a” (E f 1,23b) az Isten erőinek és tu lajd o n ság a in a k „ te l­ jességét” jelen ti K risztusban. E z a teljesség á tá r a d azo k ra is, a k ik Vele egy T estet alk o tn ak . (R obinson: I. m. 67— 68. l .) — 111. Feofan, ep .: I. m . 113. l — 112. D um skij, F .: I. m . 19. l. — 113. B o g d ašev sk ij: I. m. 332. l. — 114. F eofan, e p .: T olkovanie poslanij sv. apostola P a v la k kolossaem i k Filim onu. M oskva, 1880. 66— 67. l . Vö.: R obinson: I. m. 70. l. — 115. F eofan, e p .: I. m. 68. l. — 116. T o lk o v aja B iblija. T om 12. S P B , 1914. 245. l. Vö.: B ogda­ šev sk ij: I. m. 336— 339. l. — 117. D um skij, F .: I. m. 23. l. — 118. P . E vd o k im o v szavaival: „D ieu-H om m e” és „D ieu -H u m an ité” . (L ’orthodoxie.) P aris, 1979. 143 l. — 119. R obinson pl. — tö b b e k kö zt — a rra alapozza az E g y h áz m in t K risztus T este „fizikális” értelm ezését, hogy a tö b b i kép — az E g y h áz m in t épület vagy tem plom — sohasem szól a keresztények kapcsolatáról K risztu s­ hoz, h an em Istenhez vagy a L élekhez (1K o r 3,9; 6,19; 2 K or 6,16). Jó lleh e t az E f 2,20— 22-ben K risztus a „szegletkő” , P á l apostol, szándékosan, sohasem használja a „K risztu s tem p lo m a” kifejezést. (I. m. 64— 65. l .) — 120. Kesich, V.: I. m. 118. l. — 121. A tém áró l szóló egyik alap v ető m u n k a — m elyre R obinson és K esich is h iv a t­ kozik — W . D. D aviesé: P a u l a n d rabbinic judaism . E b b e n a szerző részletesen vizsgálja P á l apostol gondolatvilágának zsidó és hellenisztikus elem eit, m egállapítva, hogy ezek közé lehetetlen tú l éles válaszv onalat húzni. A hellenisztikus elem ek viszont nem jelen tik a z t, hogy az A postol ne le tt volna benne a K risztus u tán i 1. század zsidóságának alap v ető á ra m la tá b a n . — 122. E lőd I.: I. m. 27— 28. l. — 123. E vdokim ov, P .: I. m. 125— 127. l. — 124. U gy an ezt fejezi ki az E f 5,30 is: „M ert ta g ja i v ag y u n k testé n ek ” . — 125. A fanas’ev, N .: Cerkov’ D uha Svjatago. P a riž, 1971. 23— 24. l . — 126. T ertu llian i: De baptism o. Migne, P L , 1. k ö t. V I. — 127. L am pe, G. W . H .: I. m. 1365 l. — 128. E vdokim ov, P .: I. m. 246. l. — 129. L osskij, V .: Mistiéeskoe bogoslovie. (D va a s p ek ta Cerkvi.) Bogosl. T ru d y 8., Izd. Mosk. P a tr . 95. l. — 130. K iprian, sv .: T voren ija. C ast’ 1. 63. P is’m o k Ceciliju o ta in stv e ča ši Go­ spodnej. K iev, 1879. 346. l. — 131. K avasila, N .: Sem slov o ž izni vo H riste. M oskva, 1874. (P ro t. M. S. B ogoljubskij orosz fo rd ítá ­ sá b an görögről.) 76. l. — 132. Uo. 86— 87. l. — 133. Uo. 87— 88. l . — 134. M ihail, e p .: E v h a ris tija po učeniju P ravoslavnoj Cerkvi. Z u rn al Mosk. P a tr., 1977/11. és Bogosl. T ru d y 21. Izd. Mosk. P a tr., 54. l. — 135. A m ikor az eu k arisztik u s ekkleziológia jogos­ sá g át hangsúlyozzuk, e g y ú tta l ki kell k erülnünk a túlzáso k at, m elyek csak ebben lá tjá k az E g y h áz életm egnyilvánulását. A helyi E g y h áz, am ik or püspöke vezetésével Jézus K risztus nevében eg y begyűlik a V értelen Á ldozat b e m u ta tá s á ra , nem csupán egy tö red ék , h an em m aga az E gyetem es (katolikus) E gyház, K risztus Teste. Az E g y h áz o tt van, ahol az E u k arisztia b e m u ta tá sra kerül, v ag y m ás szav akkal, ahol az E u k a risz tiá t b e m u ta tjá k , o tt m eg­ jelenik az E g y ház. E z a lényege az eukarisztikus ekkleziológiának. K a r th a gói Szent K ip rián szavai, m ely szerint az E gyházon kívül nincs üdvösség, így eu k arisztik u s értelm et is n yerhetnek. Az E u k a ­ risztia te h á t v alóban az E g y h áz „ a k tu alizác ió ja” , de nem szabad elk ü lö n íten ü n k a kereszténység m ás alap v ető m egnyilvánulásaitól, a keresztségtől és a bérm álástól, am elyekkel e g y ü tt alk o tja a „k eresztén y újjászületés szentségét” . (Basil, arch b ish o p : C atholi­ city a n d th e stru ctu res of the C hurch. St. V ladim ir’s theol. q u a r­ terly . N ew Y ork, 1973/1— 2. 43— 44. l.) — 136. A G olgota i és a z

336

E u k arisztik u s Á ldozat m in t kezdete és fo ly ta tá sa (de n em m egis­ m étlése) u g y an an n ak az E g y etlen , M egváltó Á ldozatnak szorosan egym áshoz kapcsolódik. — 137. R obinson, J . A. T .: I. m. 43— 46. l. — 138. P ercy, E .: I. m . 18. l. — 139. Szám os Ú jszövetségk u ta tó eg y etért ab b an , hogy e fo rd u la tn a k „lokális” értelm e van a keresztény hívő és K risztus k ap cso latán ak m eg h atáro zására. V an n ak azonban kivételek is: eszerint az „en C hristo” az „en nom o” -v al á llíth ató p árh u zam b a (R óm 2,12; 3,19; Ga l 3,11 stb.). B ővebben l.: uo. 22—23. l. — 140. Uo. 29. l. — 141. Uo. 42. l. — 142. E . P ercy m egfogalm azásában: D er paulinische G edanke des Seins der G läubigen in C hristus w urzelt also letzth in im G edanken der ste llv ertreten d en Selbshingabe C hristi um unsertw illen. — 143. Uo. 43. l. — 144. Serfo, L.— K a m b ’e 2 .: I. m . 84. l. — 145. K avasila, N .: I. m . 91. l. — 146. Uo. 22. l. — 147. A kvilonov, E .: N ovozavetnoe u čenie o Cerkvi. (2. jav. és b ő v íte tt kiadás.) P e te r­ burg, 1904. 29. l. — 148. K avasila, N .: I. m. 109. l. — 149. V oro­ nov, L .: D ogm atičeskoe bogoslovie. L en in g rad sk aja D u h o v n aja A kadem ija, 1974. 41. l. — 150. Ioann, Z latoust, sv.: T voren ija. Beseda 21. n a poslanie k R im ljanam . T om 9. P eterb u rg , 1903. 757. l. — 151. Uo. — 152. Uo. 757— 758. l. — 153. Gregorii, T heo­ logi, S.: I. m . X I. — 154. Uo. X II. — 155. Uo. X I II . — 156. Küng, H .: C hrist sein. M ünchen, 1975. 479. l. — 157. Congar, Y .: T ra d i­ tio n e t trad itio n s. P aris, 1963. 86— 88. l. — 158. E vdokim ov P .: I. m. 126— 127. l. — 159. Szólni kell itt egy k ettő s veszélyről is. A h ierarch ia révén jö tte k létre az első zsinatok a z E g y h ázb an . A h ierarch ia szerepének a kisebbítése a dogm atizm ushoz, h itb eli káoszhoz vezeth et. De ugyan ú g y a nem -hierarchikus szolgálatok h á tté rb e szorítása a „L élek elfojtásához” . — 160. E vdokim ov, P .: I. m. uo. — 161. Florenskij, P .: I. m. 147— 148. l. — 162. Uo. 122— 125. l. — 163. Uo. — 164. Uo. 123. l. — 165. B ogdaševskij: I. m. 56. l. — 166. Robinson, J . A. T .: I. m. 73. l. — 167. Isidor, ep.: P ravoslavnoe učenie o Cerkvi. Z urnal Nosk. P a tr., 1955/1. 42— 43 l. V ö .: Congar, Y .: L ’église. P aris, 1970. 12. l. — 168. A kvi­ lonov, E .: I. m. 138. l. — 169. F lorenskij, P .: I. m. 81. l. — 170. Losskij, V .: I. m. 97. l. — 171. Uo. 98. l. — 172. Aleksij, p a tr.: Slova, re či, poslanija, o b ra ščenija, s ta t’i. T om 2. M oskva, 1954. 158. l. — 173. Uo. — 174. Uo. 71— 72. l. — 175. Losskij, V .: I. m. 92. l. — 176. C ongar, Y .: T rad itio n e t trad itio n s. P aris, 1963. 103— 104. l. — 177. Losskij, V .: I. m. 102. l. — 178. Uo.

T O V Á B B I IR O D A L O M magyarul: 1. B a rth a T. ifj.: K risztus — az egyház feje: az egyház és a világ. T heologia Szemle. B u d a p est, 1978/1— 2. — 2. K ánonok könyve. (Ford. és ko m m en táro k k al e llá tta B erki F .) B u d a p est, 1946. — angolul: 3. B est, E .: One B ody in Christ. L ondon, 1955. — 4. Celebrations of th e 35th a n n iv ersary of th e 1946 L vov Church Council. (M etr. F ila re t of K iev an d Galich.) T he Jo u rn a l of th e Moscow P a tr ia r ­ chate, 1981/10. 6— 16. l. — 5. D aniélou— C ouratin— K e n t: H isto ­ rical Theology. M iddlesex, 1969. — 6. T he fifth theological conver­ sations of rep resen tativ es of th e R om an C atholic an d R ussian O rthodox Churches. T he Jo u rn a l of th e Moscow P a tria rc h a te , 1980/10. 40— 46. l. — 7. Losskij, V .: In th e im age an d likeness of God (chap. 9— 10.). St. V ladim ir’s S em inary Press. N ew Y ork, 1974. — 8. Nicholls, W .: S ystem atic a n d philosophical theology. M iddlesex, 1969. — 9. Raw linson, A. E . : Corpus C hristi (M ysterium Christi). E d . G. K . A. Bell a n d A. D eissm ann, 1930. — 10. Schm e­ m an n , A .: F o r th e life of th e world. St. V ladim ir’s S em inary Press. N ew Y ork, 1973. — 11. S tacey, W . S.: T he P au lin e view of m an. L ondon, 1956. franciául: 12. A nger, J . : L a doctrine d u corps m y stiq u e de Jésus-C hrist. P aris, 1946. — 13. Goussens, W .: L ’église corps d u C hrist d ’après S. P aul. E tu d e de théologie biblique. P aris, 1949. — 14. J a k i, S t.: Les ten d an ces nouvelles de l’ecclésiologie. R om a, 1957. — 15. L u bac, G. d e: Corpus m ysticum . P aris, 1944. — 16. M ura, E . : L e corps m y stiq u e d u C hrist. P aris, 1947. görögül: 17. A n d ru tsu , C hr.: D ogm atike te s O rthodoxu A natolikes E k k le ­ sias. A thenai, 1956. — 18. T heodoru, A .: E usia tes O rthodoxias. A thenai, 1961. — 19. K arm ires, 1. N .: D ogm atikus tm em a E . O rthodoxos E kklesiologia. A thenai, 1973. — 20. T rem pela, P an . N .: D ogm atike tes O rthodoxu K atholikes E kklesias. A thenai, 1959— 1961. — 21. T rem pela, P a n . N .: Y pom nem a eis ta s epistolas t u P au lu . A thenai, 1937. németül: 22. Bonhoeffer, D .: S anctorum com m unio. B erlin, 1954. — 23. L inton, O.: Das P roblem der U rkirche in den neueren F orschungen. U ppsala, 1932. — 24. M adey, J .: Die K irche in der Sicht d er Chris­ te n h e it des O stens und des W estens. (E in O rthodox-K atholisches Sym posion; Schulze— Scheele— D m itrijevic.) P ad erb o rn , 1974. — 25. P ercy, E .: Die Problem e der Kolosser und E pheserbriefe. (A cta reg. societatis hum aniorum litteraru m .) L und, 1946. — 26. R ah n er, K .: D as dynam ische in der K irche. F reiburg— Basel— W ien, 1958. — 27. R ah n er, K .: G esit in W elt. M ünchen, 1957. — 28. R ah n er, K .: S chriften z u r Theologie (B and II.). E insiedeln, 1960. — 29. Schlier, H .: C hristus und die K irche im E pheserbrief. (B eiträge z u r historischen Theologie.) T übingen, 1930. — 30. Schlier, H .: E k k le ­ siologie des N euen T estam en ts (M ysterium S alutis, B an d IV. 1., D as H eilgeschehen in der G em einde, 2. K ap.). B enziger Verlag, E insiedeln, 1972. — 31. S chm idt, T .: D er Leib C hristi. E in e U n te r­ suchung zum urchristlichen G em eindegedanken. Leipzig, 1919. — 32. W ikenhauser, A .: Die K irche als der m ystische L eib C hristi n ach dem A postel P aulus. M ünster i. W ., 1940. olaszul: 33. P io lan ti, A .: Il m istero della com m unione dei S a n ti nella riv e ­ lazione e nella teo logia. R om a, 1957.

oroszul: 34. A kvilonov, E .: N ovozavetnoe uéenie o Cerkvi. S P B , 1896. — 35. B est, E .: T olkovanie poslanija k R im ljan am sv. ap . P av la. (K ézirat.) L en in g rad sk aja D u h o v n aja A kadem ija (é. n.). — 36. G orodkov, A .: D ogm atičeskoe bogoslovie po sočinenijam F ila re ta , m itro p o lita m oskovskogo. K a z a n ’, 1887. — 37. De Voor, V .: Pervoe poslanie k K o rin fjan am (orosz fo rdításban). L enin g rad sk aja D u­ h o v n aja A k ad em ija (é. n.). (W erner de B oor: D er erste B rief a n die K o rin th er. W u p p ertal, 1968.) — 38. K orsuskij, M.: O predelenie

p o n ja tija o C erkvi b sočin en ijah F ila re ta , m itro p o lita m oskovskogo. S P B , 1895. — 39. M ansvetov, L.: N ovozavetnoe učenie o Cerkvi. M oskva, 1879. — 40. S ilvestr, arh im .: Učenie o Cerkvi v pervye t r i v eka hristian stv a. K iev, 1872. — 41. S lju sarev ’, D. N .: O Cerkvi. K iev, 1913. — 42. T uberovsky, A. M .: Z načenie slova „ p lo t” (sarx) v veroučitel’noj sistem e sv. ap. P av la. Bogoslovskij V estnik, 1912/2/6. — 43. H om jakov, Λ. C.: Sočin en ija Bogoslovskie. (Cer­ k ov' o dna, T om 2.) M oskva, 1907.

Szegénység és gazdagság a szinoptikus evangéliumokban* b ár az eltartandókhoz kell szám ítani a hellén városok nem csekély pogány lakosságát is. N agy H eródes korá­ ban gazdasági fellendülésről beszélhetünk. Ő m aga az utolsó H asm óneus uralkodó pénzügyi epitroposa fia volt, gazdasági szakértő, jó adó- és vám politikával, v alam int a sok építkezéssel széles rétegeknek terem ­ te tt biztonságos létfeltételeket. A közvetlen róm ai korm ányzás idején a közterhek növekedtek, de ez nem m ent tú l a nép teherbíró képességén. A ntipás negyedesfejedelem területén s általáb an G alileában nehezebb volt a helyzet, itt a földeket szétosztották a hellén városok és a királyi kin cstár között. L étezett egy kislétszám ú nagybirtokosság, v alam int a szegény parasztok és nincstelenek tömegei. A 40-es évek végén éhínség p u sz títo tt, gyakoriak a felkelések. A tem plom ­ építés befejezése K r. u. 64-ben Jeruzsálem ben soka­ k a t te tt m unkanélkülivé. Az egyetlen „ sztrá jk ” , am i­ ről ez időből tu d u n k , a pékeké volt, akik a tem plom i szent kenyereket sü tö tték . Mezőgazdaság. Földrajzi adottságai m ia tt a földm ű­ velés G alileában volt erősebb, a nagybirtokokon kis­ bérlők és napszám osok dolgoztak, voltak önálló nagy­ gazdák is, v alam int a nincstelenek tömegei. Ezenkívül még a halászat jelentős. A m unkanélküliség gyakori. Jú d e a hegyes, köves és erdős vidékén az á lla tta rtá s volt fejlettebb, gabona nemigen te rm e tt, mezőgazdasági term ékei: olaj, füge, szőlő. Az á lla tta rtá s külön ága volt a tem plom i áldozatra szánt ju hok és szarvasm arhák ta rtá sa . Kézművesség—ipar—kereskedelem. A kézm űvességet nagyra becsülték, az írástudók és a szegényebb papok is k ita n u lta k egy-egy m esterséget. Becsült ipar volt a szabóság, szandálkészítés, építőm esterség (kőfaragó, k útfúró, kályhás). K im ondottan lenézték a teve- és szam árhajcsárt, fuvarost, hajóst, p ászto rt, szatócsot, m észárost, orvost, tím á rt és főként a vám szedőket. Galileában lenvásznat k észítettek, Jú d e áb a n g y ap jú­ szövéssel foglalkoztak. Jeruzsálem ben volt az ipar központja. I t t még szövőm esterek, kovácsok, fazeka­ sok, kenetkészítők, ötvösök, íródeákok, sajtkészítők is m űködtek. A fő m unkaadó mégis a tem plom volt, a m ár em lített építkezésen kívül azért, m ert évenként többször 120 000 zarándok kereste fel a várost, s bár a szállásért nem volt szabad pénzt kérni (csak a leölt p ásk ab árán y irh áját k a p ta meg a házigazda a vendé­ gektől), az ellátásból mégis volt bevétele a kb. 55 000 helyi lakosnak. Fontos jövedelem forrása volt a tem p­ lom nak még a 2 drachm a-adó és a tized. Bazársorok és piacok m űködtek a fővárosban, v o lt külön gabona-, gyümölcs-, m arha-, faáru- és rabszolgapiac. A keres­ kedelem főként cserekereskedés volt, exportálni a nagy k arav án u ta k o n csak olajat, olivát és b o rt szok­ A z általános gazdasági-társadalmi helyzet Palesztinában tak . 2. Társadalmi rétegeződés. A L eip o ldt-G rundm annJézus és a szinoptikusok korában féle k o rtö rtén e t három osztályt különböztet meg az 1. A gazdasági élet. A R óm ai B irodalom ban 4 és fél­ akkori palesztin társadalom ban.4 millió zsidó élt, de P alesztinában alig % millió. Az A z előkelő felsőbb osztályhoz elsősorban a papi ne­ ország még ezt a népességet is alig tu d ta e ltartan i, messég (a főpapi család) ta rto z o tt. B evételeik: tem p ­

A z Ú S Z szociológiai vizsgálata az utóbbi 15 —20 év­ ben ú jra felélénkült, b ár a századfordulón is m ár szép eredm ényeket é rt el (M. Weber, E . Troeltsch, A. Deiss­ m ann ). E n n ek az újraéledésnek k é t eredőjére figyel­ jü n k . E gyik ezek közül a keresztyének részvétele a társadalm i-forradalm i m egm ozdulásokban, különösen D él-A m erikában, ahol a „forradalom teológiája” meg­ született. E n n ek alapelve, hogy Jézus a nincstelenek p á rtjá n volt, ezért aki m a Őt követni ak arja, annak ugyanezen az oldalon kell állnia. E dél-am erikai irány gondolatai1 a nyugat-európai polgári társad alo m né­ m et nyelvű pro testán s újszövetségi teológiájában to ­ vábbgyűrűznek. M egemlítem a W olfgang Stegemann — Luise Schottroff szerzőpáros: Jesus v on N azarethH offnung d er A rm en! (S tu ttg a rt, 1978) c. kö nyvét, m elyben a szegények evangélium áról írnak. M ondani­ valójuk lényege: m a is a szegényeké és nem a gazda­ goké Isten Országa. „A ki Istennek a k a r szolgálni, a szegények oldalára kell állnia” — írják . Stegemann k ia d o tt egy g y ű jtem én y t társad alo m tö rtén eti biblia­ m agyarázato k k al: D er G ott der kleinen Leute — sozialgeschichtliche Auslegungen-NT címmel (Mün­ chen, 1979). E bben D orothee Solle azt írja, hogy a m aterializm us és a zsidó-keresztyén tradíció meg­ egyeznek ab b an , hogy kom olyan veszik az em beri függőséget, szolgává süllyedést és feltételezik, hogy gyakorlatilag lehetséges a felszabadítás. A szerzők a m aguk m ódszerét „materialisztikus bibliai exegézisnek” nevezik, am i nem világnézeti, hanem módszertani meg­ jelölés, te h á t a gazdasági-társadalm i oldalról kiindulva próbálnak az ige m egértéséhez eljutni. Term észetesen ennek az irán y zatn ak a kritikája is m egtalálható a ném et nyelvű irodalom ban.2 A m ásik eredő a szociológia szem pontjainak álta lá­ nos térh ó d ítása a történelemtudományokban (ide értve az irodalom -, k u ltú r- és v allástö rtén etet). I t t nincs szó új teológiai irányról, csupán arról, hogy a gazda­ sági-történelm i állapotokra jo b b an te k in te tte l v annak a bibliai k o rtö rté n e t során, m int eddig, s az így n y ert adato k alap ján bizonyos exegetikai és bibliai teológiai következtetésekre is elju tn ak . E n n ek a m ódszernek legkiválóbb képviselője H eidelbergben Gerd Theissen, aki számos Ú SZ-i vallásszociológiai ta n u lm á n y á t a d ta ki külön k ö te tb e n .3 E nnek m ásodik h arm ad a éppen a szinoptikus evangélium okkal foglalkozik, így nagyon jól felhasználható tém án k tárg y alása során. M ondanivalónk három főrésze: I. Az általános gaz­ dasági-társadalm i helyzet P alesztinában Jézus és a szinoptikusok k orában. II. Jézus és követői helye koruk társad alm áb an . I I I . Szegénység és gazdagság megítélése Jézus és a szinoptikusok tan ításáb an .

* Előadásként elhangzott a Reform átus Egyház Doktorok Kollégium ának ülésén (1987. aug. 31— szept. 4.).

337

lomi kincsek, birtokaik jövedelm e, tem plom i kereske­ Tiberias stb. Az emigráció okai: zsoldba szegődés, h ad i­ dés (áldozati állatok és p énzváltás). Ők tö ltö tté k be fogság, rabszolgaság, m enekülés vagy a jobb élet a fontos közigazgatási posztokat. K iadásuk v o lt: a rem énye. A politikai m enekülés példája Mt 2-ből nép megvendégelése a sajátju k b ó l a nagy áldozati Jézus és szülei E gyiptom ba m enetele. A földjüket ünnepen meg a reprezentációs költségek. A nagyke­ elvesztett parasztok szívesen települtek az új váro­ reskedők és a nagybirtokosok, a főadóbérlők ugyan­ sokba, melyek egy ideig adókedvezm ényt élveztek. csak ebbe a felsőbb osztályba ta rto z ta k . K özülük Ami az evaziv, kivonuló m ag a ta rtá st illeti, néhány kerü ltek ki a „vének” a N agytanácsban. É letm ód­ ad at. Az esszénusok szám át az időben 4000-re becsül­ ju k ra jellemző v o lt a luxus, nagy h á z ta rtá st vezettek, ték. Q um ránban 1200 sírhelyet talá lta k , ha 200 évig sok vendéget h ív tak lakom áikra, szép ru hákban já r­ állt fenn a telep és 25 év egy em beröltő, akkor kb. 150-en lak tak o tt. E közösség létbiztonságot ad o tt, ta k , o tth o n u k fényesen v o lt berendezve. A középosztály: a nagygazdák, kiskereskedők, kéz­ vagyonost, vag y o n talan t befogadott. Az agresszív m űvesek meg a szegényebb papok rétege volt. Leg­ m a g ata rtá sra példa a rablók és ellenállók csoportja. Sok szerző, am i az elnevezést illeti, nem tesz különb­ biztosabb jövedelm űnek a tem plom m al meg az idegenséget köztük, lestesnek nevezi m indkettőt. N. Heródes forgalom m al kapcsolatos foglalkozások szám ítottak. u tá n k itö rt egy ún. „rablóháború” , mely nagy zűr­ E zek nem v oltak tú l gazdagok, a szegényebb papok, zav art okozott. Több csoportról tu d u n k , mely részt m in t e m lítettü k , g y akran valam ilyen kézm űvességet v e tt ebben. Ju d ás Galileus „nem csekély” csoportja, gyakoroltak. Simon és követői, akik ellen 3000 heródiánus k a to n á t A szegények osztálya v o lt a legnagyobb. Sokan vol­ vezényeltek ki, róm ai erősítéssel; aztán o tt volt A th ­ ta k s egyre tö b b en lettek. G ondoljunk Jézus példáza­ ronēs, aki egy róm ai cohorssal és 2000 elbocsátott ta ira az adósokról, akik nem tu d ta k fizetni és vagy heródiánus kato n áv al h arcolt; Kr. u. 44/45-ben a börtönbe v e te tté k (Mt 18,30), vagy rabszolgáknak róm aiak megölik Tholomeus rablóvezért, aki az ország a d tá k el őket meg család ju k at (Lk 12,59). A napszá­ déli részében m űködött. 46/48-ban kivégeztetik Ju d á s m osok napi bére egy ezüstdénár, ez egy négytagú Galileus rablóvezér 2 fiát, akik apjuk m esterségét család egy napi m egélhetésére kellett. H a nem volt fo ly ta ttá k . Feltűnő az ellenállási mozgalom folyam a­ m u n k áju k , am i g y akran előfordult, ak k o r éheztek vagy koldultak. Mivel az apa vagyonának 2/ 3-á t az tossága, vezetésének kvázi-dinasztikus jellege. De az is feltűnő, hogy K r. u. 10—35 közt nyugalom uralko­ idősebb fiú örökölte, a m egm aradó 1/ 3-ot a többiek, d o tt. „Sub Tiberio quies” s épp erre az időre esik ezért a népes családokban a m ásodik nemzedék egy Jézus nyilvános m űködése. A felkeléseknek m indig részének m ár nem ju to tt elég föld az életfenntartáshoz m egvolt a m aguk gazdasági h áttere. Jellem ző, hogy akkor sem, h a volt valam ennyi b irtokuk, így sokan kivánd o ro ltak külföldre vagy napszám osok lettek. Az a Zsidó H áború kezdetén Jeruzsálem ben a zelóták írástudók ugyancsak szegények voltak, hiszen ta n ítá ­ adósleveleket égettek el az adóhivatalban. G. Theissen így sum m ázza a társadalm i n y u g talan ­ sukért nem k érh ettek pénzt, legfeljebb a vendéglátást ságokat és m ozgásokat: Jézus korában P alesztinában fogad h atták el. Rendszeresen részesültek a szegénykevés a gazdag, kevesen válnak gazdagokká. A kis­ gondozás n y ú jto tta segítségben és a tem plom i tized emberek létbizonytalanságban élnek. Az alsó osztá­ m inden 3. és 6. évben őket illette. A koldusok, akik lyokban látens elgyökértelenedési tendencia figyelhető rendszerint hallás-, mozgás- vagy látássérültek voltak, meg. K önnyen o tth ag y ják o tth o n a ik a t: kivándorlás, a társadalom perem én éltek. S egített ra jtu k az, hogy áttelepülés, rabló-ellenálló életform a vagy a világból az alam izsnálkodás érdemszerző jó te ttn e k szám ított. Ilyen szem pontból érdekes, hogy Jézus találkozásai kivonuló, esetleg prófétai mozgalm akhoz csatlakozás m ódján. Az ifjúság a legm ozgékonyabb, hisznek a a koldusokkal nem nyom orenyhítő akciók voltak, hanem rehabilitációk, a társad alo m b a visszavezetés különféle mozgalm ak jelszavainak. Pl. Q um ránban feltűnően sok fiatal sírját ta lá ltá k meg. Növekszik a esetei. Pl. az egyik apokrif ev-ban a száradtkezű feszültség a gazdag főváros és a szegény vidék, külö­ elm ondja, hogy kőm íves voltam , m ost nem tudok nösen Galilea közt. Az elégedetlen és bizonytalan ele­ dolgozni, gyógyítsd meg a kezem , hogy enni tu d ja k adni a családom nak. Id ő n k én t a hatóságok nagysza­ mek nem csekély része a prófétai m ozgalm akban keres u ta t. bású segélyakciókat szerveztek, pl. K r. e. 25/24-ben N agy H eródes intézkedésére. T u dunk hasonló ese­ m ényről A grippa k irály korából is. A gabonatáblák Jézus és követői helye koruk társadalmában egy kis részét nem a ra ttá k le, a nincsteleneknek hagy­ ták , ez meg a k ih u llo tt kalászok, v alam int a szőlőMeg kell különböztetni 1. azt a társadalm i réteget, mezgérlés e n y h ítette nyom orukat. Az egyszerű nép ahonnan m aga Jézus és tan ítv á n y a i, elhívottai tú l­ anyagi helyzetére m egdöbbentő példa, hogy Jézus 5000 főnyi hallgatóságának nem v o lt összesen 200 nyom ó többsége jö tte k , 2. azt az életform át, am it ő vállalt Isten O rszágáért és am it É rte v állaltak a dénárja kenyérre, ami pedig 200 em ber 1 napszám ja követői, 3. azt a réteget, m elyhez leginkább szólt, volt. 3. Társadalmi nyugtalanságok, lázadások, csoportosu­akiknek körében, főként G alileában m űködött, 4. vé­ lások. G. Theissen — M. Weber ideáltípusaival dolgozva gül azt a különbséget, ahogyan Ő , s ahogyan m ás moz­ — a társadalm i nyugtalanságokból eredő m ozgalm a­ galm ak fordultak a szegények irányába. 1. Jézus de jure József, az ács fia volt, m aga is ezt k a t uralkodó m ag atartásu k szerint 3 csoportra osz­ to tta .5 1. E vaziv (kivonuló) m ag atartás, ezek em igrán­ a m esterséget űzte nyilvános m űködése előtt (Mt 13,55; Mk 6,3). Ez a mesterség a tisztes középréteghez sorolta sok, telepesek, esszénusok, Q um rán gyülekezet. 2. Agresszív m a g a ta rtá s: rablók és ellenállók. 3. Subsi­ Őt. T an ítv án y ai: halászok, vám szedők, ugyancsak a kisem berek közé ta rto z ta k . M egfigyelhetjük, hogy div (alávető) m a g a ta rtá sú ak : koldusok, vándoréletet Jézus nem fogadta el a vám szedők kizárását a tá rs a ­ fo lytatók és prófétai m ozgalm ak. F ő k ént Josephus dalom ból. T anítványai társadalm i eredetét illetően a d a ta it összegyűjtve sok érdekes p éldát em lít ezekre a m ag atartásfo rm ák ra. Pl. H eródes és fiai sok új tele­ m ost csak arra m u ta tu n k rá, hogy míg Zebedeus fiai ap ju k k al és bérm unkásokkal dolgoztak, addig P éter pülést alap ítan ak . Sebastébe egyszerre 6000 em bert és A ndrás csak m aguk (Mk 1,16—20). E zenkívül telep ítettek . E k k o r épült városok: Sepporis, Cézárea,

338

választó radikális társadalm i csoport érdekel. E rre az m intha a k é t család állal h asznált hálók (antiblēsztron és diktüon) sem egyenértékűek lennének, k iv áltkép­ életm ódra Theissen háromféle m ódon: analitikus, pen, ha a szöv egvariánsokat figyelembe vesszük. Lévi- ko n stru k tív és analogikus eljárással k ö vetkeztet visz­ M áté alacsony beosztású vám szedő, különösen nyil­ sza. — Ami az analitikus eljárást illeti, itt az általuk vánvalóvá válik ez, ha Zákeus fővámszedővel hason­ képviselt életforma (Sitz im Leben) és az általuk hagyo­ mányozott szóbeli tradíció tartalmi egységét m u ta tja lítju k össze. Jézus olyan társadalmi helyzetben élt, ahonnan fel­ meg. Tétele, hogy a szinoptikusoknál találh a tó legré­ gebbi szóbeli hagyom ányozás etikai radikalitása egye­ felé te k in tv e m ár a gazdagok világát, lefelé tek in tv e zik a vándorradikális életm óddal. Olyan jézusi igéket, a nagyon elesettek világát még át lehetett tekinteni, s a k ettő közti árn y a la to k a t is. N em csak társad alm i hely­ m elyekben a család, az otth o n elhagyásáról, vagyon­ ról lem ondásról, szegénység vállalásáról esik szó (Mk zetét, de érdeklődését jellemzi, hogy m ilyen sokféle 1,21 vagyon; Mt 8,20 o tth o n ; Lk 14,26; Mk 3,35 foglalkozásról és m unkáról szólt, főként példázatai­ ban. Így beszélt tolvajokról (Mt 6,19; L k 12,33), kol­ család; Mt 19,12 házasság) nem hagyom ányozott dusokról (Lk 16,1), m u n k a nélküli napszám osokról volna to v áb b az ősegyház, h a nem ism ertek volna olyan rétegeket, akik a szóbeli hagyom ány írásba fog­ (Mt 20,1—15), a tö rpebirtokos parasztokról (Mk 4,3—8 lalása idején nem így éltek volna. Ez nem azt jelenti, M agvető; Mk 4,26—29 M agától term ő föld), a szőlős­ gazdákról (Mt 21,28—36; Lk 13,6—9), a bérlőkről hogy Jézus m inden hallgatójától ilyen életform át kí­ és a földet bérbeadó nagybirtokosokról (Mt 21,33—41), v á n t, hanem csak azt, hogy ő ilyen életet v ála szto tt önm agának és azoknak, akiket elhívott a m aga és a nagygazdáról, akinek bőven te rm e tt a földje (Lk Iste n Országa szolgálatára (vö. Zákeus, Lévi és a 12,16—21), a halászról (Mt 13,47—50), a pásztorról gazdag ifjú esetét Lk 19,8—10; Mk 2,14; M t 19,16 — (Lk 15,16—21), a háziasszonyról, aki k enyeret süt 22). — A konstruktív eljárás az Ú SZ-i tradíción kívüli (Mt 13,33), aki elveszti p á rtá ja egyik díszét (Lk 15,8 k.), anyagból m u ta tja ki, hogy húsvét u tá n a vándorszegény özvegyről (Mk 12,41—44). Szólt szolgákról, apostolok P alesztinában és Szíriában a Logia hagyo­ rabszolgákról, kapuőrről és sáfárról (Mk 13,33—37; m ány etikai radikalizm usának megfelelő életet éltek. Lk 12,38—46; Mk 13,34; Lk 17,7—10), gyöngykeres­ A Did X I,8 em líti, hogy a vándorpróféták az Ú r élet­ kedőről (Mt 13,45—46), építőm esterről (Mt 7,24; m ódját v álaszto tták . Papias még a II. sz.-ban is Lk 14,28—30), vendéglősről (Lk 10,35), vám szedőről hivatkozik rájuk (Eus hist eccl II I, 39, 4). — Az (L k 18,10—14), pénzváltókról (Mt 25,27), katonákról, analógiás következtetés végül azzal foglalkozik, hogy hadvezérről és bandavezérről (Mt 22,7; Lk 11,21—22), az I—II. sz. fordulóján a jézusi szegénységet ta rtó papról és lévitáról (Lk 10,31—32), bíróról (Lk 18,1—8), poroszlóról (Mt 18,34), m agasállású királyi tisztség­ misszionáriusok m ellett egyéb, hasonló életm ódot foly­ ta tó csoportok is voltak, pl. a cinikus ván d o rtan ító k , viselőről önkényúrról és királyról (Mt 22,1—14; Mt ill. filozófusok. Theissen Epiktetost idézi: „H ogyan 18,23—31; Mt 25,34). 2. A m int lá ttu k teh át, Jézus és ta n ítv á n y a i függet­lehetséges, hogy tu lajd o n , jav ak nélkül, m eztelenül, ház és u d v a r .. . nélkül valaki boldog l e h e t? .. . L á t­ len kisem berként in d u ltak el, azonban önként, Isten O rszágáért a nincstelenség, az egyedül Istentől függő játo k , Isten azt k ü ldte hozzátok, aki tettek k el bizo­ vándor életformát választották. Jézus m aga így élt nyil­ n y íth a tja , hogy ez lehetséges. Semmi sincs nekem azokból az im ént em lítettekből. A földön fekszem, vános m űködése idején. A rókáknak barlangjuk, az nincs feleségem, gyerm ekem , palotám , csak a Föld égi m ad arak n ak fészkük volt, Neki, az E m ber F iának meg az Ég és egyetlen k a b át. É s mi hiányzik nekem ? nem volt fejét hová leh ajtan ia (Mt 8,20; Lk 9,58). R ászorultak arra, hogy m enetközben kalászokat té p ­ Nem vagyok-e szabad a gondoktól, félelem nélkül, nem vagyok-e szabad? (diss 22,46—48). jenek le m ások szántóföldjén és a g abonam agvakat kipergetve csillapítsák éhségüket, am i a Törvényben Miből éltek akkor Jézus és ta n ítv á n y a i, ha m inden­ a szegények joga v o lt (5Móz 23,26). A Galileai tó k ö r­ ről lem ondtak, am i az övék volt? A kiküldetési beszé­ nyékén olykor halászással segítettek m agukon, egy­ dek (Mt 10. fej.; Lk 9,1—6) szólnak erről. „A m it elő­ szer még a k é t drachm a tem plom i fejadót is a hal tö k b e ad nak, az t egyétek” (Lk 10,5—7). T eh át lesz­ szájában ta lá lta meg (Mt 17,24) a tengerbe horgot nek, akik adnak nekik enni. A hívő asszonyoktól vető P éter. Az adópénzről szóló v ita alkalm ával k a p o tt segítséget m ár em lítettük. De a tan ítv án y o k , Jézusnál nem v o lt pénz (Mk 12,15). E lfogadták a h a egy-egy faluba vagy kisvárosba érkeznek, ne k ari­ külső segítséget, adom ányokat, különösen a hívő asz­ ta tív m a g a ta rtá st v á rjan ak m ásoktól kegyképpen. szonyoktól (Lk 8,3), ugyanúgy a szim patizánsok ven­ A jog és m éltányosság alap já n v á rják a segítséget, d ég b arátság át (Lk 10,38—42). „m ert m éltó a m unkás az ő bérére” (Lk 10,7). Az ő Jézusnak és a tan ítv á n y o k n a k ezt az önként válasz­ m unkájuk az igehirdetés és a gyógyítás. E zért nem to tt életform áját, mellyel lem ondtak az állandó o tt­ já r fizetség: „ingyen v e tté tek — ingyen a d já to k ” honról, elhagyták övéiket, lem ondtak a családalapí­ (Mt 10,8). É telre, ita lra és szállásra viszont m agától tásról, végül a m agántulajdonról is lem ondva teljes értetődően érdemesek. Az állandó tám o g atás és az szegénységben éltek, G. Theissen ,,W a nderradikalis­ a d o tt helyen tö rtén ő ellátás m ellett harm adik forrá­ m us” -nak nevezi. M. Weber és E . Troeltsch nyom án suk leh etett a kalásztépés, gyümölcsszedés, szőlőmez­ m egkülönbözteti a vallás három típ u sá t. Az első a gérlés, m elyről m ár em lítés té te te tt. N éha nem nagyon szekták új jö v ő t kereső, a m ásodik az intézm ényes egy­ különböztek a vándoroktól. A Did „christem poroi” ház beilleszkedett, a h arm adik az esoterikus-szem lé­ nak, K risztussal házalóknak nevezi őket. Akik segí­ lődő form áció. Ő az őskeresztyénségben az elsőhöz te tte k ra jtu k , m aguk is a társadalom alsóbb rétegei­ Jé z u st és ta n ítv á n y a it sorolja a szinoptikus szemlélet ben éltek. Ehhez az életform ához szükség volt a gali­ alap ján , a m ásodikhoz a páli gyülekezeteket, ezek tá r ­ leai vidéki környezetre, m ert a falvakban, apró váro­ sadalm i helyzetét „L iebspatriarchalism us” -nak ne­ sokban az em berek vendégszeretőbbek voltak, m int vezi, végül a jánosi k ö r gyülekezeteit sorolja az esote­ a nagyvárosokban. Ezen a vidéken a la k o tt helyek rikus, szemlélődő és nagyrészt jóm ódú rétegekkel k a p ­ oly közel vo ltak egymáshoz, hogy a Did X II, 6 nem csolatot ta rtó egyháztípushoz. enged egy napi útrav aló n ál tö b b e t adni a vándor­ M inket m ost a 3 közül csak a szinoptikusokkal ösz­ m isszionáriusoknak, hiszen azoknak Jézus is m egpa­ szefüggő W anderradikalism us, a v án d o r életform át rancsolta, hogy pénzt, erszényt, tariszn y át, botot,

339

v áltás ru h á t ne vigyenek m agukkal (Mt 10,9). Nem jelenetében találu n k célzást és elu tasítást ezzel az véletlen — fejezi be eszm efu ttatását Theissen —, életm óddal szem ben9 (Mt 4,1—4). Keresztelő János hogy a hellén nagyvárosokban P ál m ár egészen m ás mozgalm a fo ly ta tta a zsoltárok és próféták szociális missziói életform át és gyülekezeti berendezkedést gya­ trad íció ját. A gazdagoknak, sőt az egy rend ruhánál korolt, az o tta n i állapotokhoz alkalm azkodva. De tö b b e t birtoklóknak jótékonyságot vagy ítéletet hir­ ennek kifejtése m ás tém a m ár. d e tett. Az igazi m egtérés nála szociális jócselekedetek­ 3. B eszám oltunk arról, hogy Jézus ta n ítv á n y a i ere­ben nyilvánul meg. M inden élethelyzetben m ás Isten detileg a tisztes középréteghez ta rto z ta k , m ajd ön­ követelm énye, a k ét ruhával bíró átlagem bertől egyik k én t, m indenről lem ondva v állalták „ a krisztusi és ru h ája á ta d á sá t a nincsteleneknek, a vám szedőtől apostoli szegénységet” . Most arról szóljunk, k ik voltak becsületes vám olást, a k ato n átó l megelégedést a zsold­ azok, akikhez Jézus igehirdetői és gyógyítói tevékenysé­ dal és a polgári lakosság zaklatása m egszüntetését. gével odafordult és akikhez tanítványait küldte. A m eny­ K eresztelőnek Lk 3,10—15-ben talá lh ató igehirdetése nyire igaz, hogy Jézus és tan ítv á n y a i középrétegekből felér egy radikális szociális program beszéddel. A z írás­ tudók és farizeusok rendszerint a középréteghez ta r ­ in d u ltak el és önként v á lta k szegényekké, annyira igaz, hogy hallgatói jórésze eredetileg is a legszegényeb­ to ztak , a szegényekkel kapcsolatuk az adakozásban (alam izsnálkodásban) m erült ki. H ajlam osak voltak bek, legelesettebbek tömegéhez tartozott. arra, hogy a szegénységet isteni büntetésnek, a m aguk A „szegénység” és „gazdagság” szavak előadásunk viszonylagos jóm ódját isteni ju talom nak tekintsék. m egadott cím ében túlságosan elvontak ahhoz, hogy Szélsőséges esetben az özvegyek h á zá t jogvédelem az USZ-ben lényeges szerepük lenne, szükséges te h á t címén ap rán k én t eltu lajd o n íto tták (Mk 12,40), pénz­ szárm azékszavaikat is m egvizsgálnunk. A ptochōt ēs (-ētos, hē) = „szegénység” szó nem szerepel az Ú SZ- sóvárságukat nem tu d tá k mindig eltitkolni (Lk 16,14). ben, egyedül H erm as víziójában (3,12,2). A p tōcheia A főpapi-szadduceus p á rtn a k sajá t vagyona megőrzé­ (-asz, h ē) = koldusság, koldusszegénység 3 helyen sze­ sére és g y arapítására volt gondja, a tu d a tla n és sze­ repel (2K or 8,2—9; Je l 2,9), de a szinoptikusoknál gény népet m egvetették. Így a legérdekesebb kérdés az m arad, hogy a lázadók, köztük a zelóták szociális hiányzik. A ploutosz (-ou, ho) = gazdagság szó 8 íz­ program ja m iben té r t el Jézusétól, esetleg m iben ben szerepel a levelekben és 3-szor a szinoptikusoknál, m indig ab b an az értelem ben, hogy a gazdagság el­ h aso n líto tt ahhoz. L á ttu k , hogy a gazdasági krízisek idején hol itt, hol o tt lo b b an t fel valam ilyen felkelés nyom ja az igét a hallgatók szívében (Mt 13,22; Mk P alesztinában. A bevezetésben em lített dél-am erikai 4,19; Lk 8,14). A nnál inkább találkozunk a „szegény” forradalm i teológia vagy annak nyugat-európai in te r­ meg a „gazdag” jelzőkkel, a -ság, -ség főnévképző pretálása hajlam os arra, hogy Jézus és a zelóta mozga­ nélkül. Ilyenkor m ind a „szegény” , m ind a „gazdag” lom között sok kapcsolatot találjan ak . Az angol nyelvű jelző mellé odaértendő az „em ber, férfi vagy asszony” irodalom ban erről nem régen külön k ö te t jelent meg főnév. — A klasszikus görögben az a szegény, az a E . Bam m el és G. F. D. Moule szerkesztésében, többek kevéssel bíró, aki kínnal-keservesen fe n n ta rtja m agát, tan u lm án y áv al.10 B ár az egész k ö te t célja a cáfolat, az t je le n te tte : penēsz. E z a szó az Ú SZ-ben 1-szer mégis elismer sok kapcsolópontot Jézus és a zelóták fordul elő (2K or 9,9), a belőle k ép zett szegénység: penia egyszer sem. A p tōchosz, a koldusszegény, aki között. Pl. m indkét mozgalom első követői hasonló társadalm i és földrajzi környezetből kerültek ki, neve­ nem tu d m agáról gondoskodni te sti fogyatékossága zetesen Galilea szegényei közül. Jézus tan ítv á n y a i vagy m unkanélkülisége m ia tt, m ásokra szorult.7 A közül h á rm at — nem m inden erőltetés nélkül — k ap ­ szó a p tōsszeō = félve összegörnyedni vki előtt igéből csolatba lehet hozni a zelótákkal. Ju d á s Iskáriótes ered.8 U gyanebből ered a p tōicheia = koldulás főnév. nevét m ár Wellhausen sem a K érióth helységnévből, A p tōchosz = koldusszegény m elléknév m integy 30— hanem a sicarius (hegyes tő rt viselő) melléknévből 35 esetben ta lá lh a tó az Ú SZ-ben, ebből kb. 20-szor a vezette le, a szikáriusok pedig a zelótákhoz hasonlí­ szinoptikusoknál (M knál 4 —5-ször, M t-nál ugyanany­ to tta k 10b Simon, a zélóta m indhárom szinoptikusnál nyiszor, L k-nál 10 esetben). ÓSZ-i gyökere van. A szerepel (Mt 10,4; Mk 3,18; Lk 6,15), de ha a neve D eut-ban a szegénység kérdésének ideális megoldása „kananeus” , ez akkor sem azt jelenti, hogy Palesz­ az adósságként elzálogosított földek egy részének bizo­ tin a őslakói közül szárm azott volna, hanem politikai nyos idő u tá n tö rtén ő visszaadása, a rabszolgák egy jelzőként használta ezt a megjelölést. Végül T had­ idő u tá n i fölszabadítása. A Zsolt könyve a szegénye­ deust, illetve a m ásik J u d á s t a M t 10,3 néhány szöveg­ k e t (anávim , ebjónim ) és a kegyeseket m ajdnem azo­ variánsa ugyancsak zélótának m ondja. Ezenkívül bizo­ n o síto tta. A J . b. Sir 13,15—24-ben a szegények és nyos, hogy Jézus tö b b ta n ítv á n y a K eresztelő János gazdagok k özti á th id a lh a ta tla n ellentétről ír a szerző: köréből k e rü lt ki, s ab ban igen sok ak tiv ista hajlam ú „E g y etérth et-e a k u ty a s a hiéna? H ogy érth etn e egyet egyén forgolódott, pl. a Zebedeus fiak tü z e t ak artak h á t a gazdag a szegénnyel?” A „szegények” , „kegye­ az égből a sam aritánus falura (Lk 9,54). A tem plom sek” , „alázato sak ” , „szentek” , „ tisz tá k ” (p tōchoi, elleni jézusi radikális jövendöléseket (Mt 26,61; Mk euszebeisz, tapeinoi, hoszioi) azonosítása vagy köze­ 11,23) egyesek a zélóták radikális m ag atartásáv al hoz­ lítése É nók könyvében, Sal. zsolt-ban folytatódik. zák kapcsolatba. Az elfogulatlan teológusnak azonban 4. Különbségek a szociális problémák megközelítésébenazt kell m egállapítania, hogy ezt a k é t dolgot Jézus Jézus és korának társadalmi mozgalmai között. A palesz­ ellenségei k ö tö tték össze, hogy zelótizm ussal vádol­ tin társad alo m általános jellemzésénél szó esett m ár hassák őt. A tem plom m egtisztítása tö rtén etéb en elő­ arról, hogy m elyik m ozgalom m ilyen m ódon közelí­ fordulnak a zēlos és lēstēs szavak. J u d á st J n E v klep­ te tte meg a szociális problém ákat. A világból kivonuló t ēs-nek = lēstēs-nek nevezi és gondoljunk arra, hogy esszénusok és Qumrán-tagok fü g g etlenítették m agukat Jézussal e g y ü tt is feszítettek meg lēstēs-eket. Ellenérv a társadalom egészétől, term elési és elosztási közös­ azonban m indezekre Lk 17,21 józanító szava, hogy ségben éltek, v o lt alam izsnálkodásuk a közösség ta g ­ Isten Országa nem helyhez k ö tö tte n jelenik meg. ja in kívülesők k ö zö tt, m ag u k at Iste n szegényeinek Fegyveres ellenállásról Jézus közelében sem esh etett ta r to ttá k , s valóban, sok aszketikus von ást m u ta tta k . szó, am in t az a gecsemánei jelenetből kiderül (Mt E m ellett nehéz körülm ények k özt, a sziklás pusztán gazdálkodtak, valóban „ a kövekből k en y eret” a k a r­ 26,52). Jézus toborzó szav ak at nem a harcolni vágyók­ ta k term elni. T alán Jézus m egkísértés tö rtén ete első nak, hanem a m egfáradtaknak m ondott (Mt 11,28).

340

A m ennyire nem é rth e tü n k egyet azzal, hogy Jézus a zelótákkal eg y ü tt a fegyveres harcb an lá tta volna a kivezető u ta t a szociális problém ákból, am int azt egyes m odern szerzők ú ja b b a n feltételezik,11 annyira tévedésnek kell m inősítenünk, éppen teológiai szem­ pontból K. Stolder állítását, aki szerint a H egyi Beszéd m ögött a statusquo m odellhez ragaszkodó vallási cso­ p o rt á llt.12 É p p en nem így volt ab b an a csoportban, am elyik Iste n Országa eljöttével az értékek, hierar­ chiák teljes m eg v álto ztatását h ird ette, b ár nem az erőszak ú tjá n . E zenkívül igaz, hogy a zelóták meg­ sem m isítették az adósleveleket, am int erről m ár szó esett, de — képletes értelem ben — zászlójukra nem annyira szociális jelszavakat írta k , a szegények bibliai term inológiáját egyáltalán nem h asználták, mozgal­ m uknak inkább politikai, m int társadalm i jellege volt.

Szegénység és gazdagság megítélése Jézus és a szinoptikusok tanításában 1. A Logion-forrás üzenete. A szinoptikus evangéliu­ mok valószínű legrégibb anyagában, az ún. Q- vagy Logion-forrásban találkozunk a legtöbb szociális prob­ lém ával, itt találju k a „szegények evangélium át” . Ez a forrás szólal meg a H egyi Beszédben, ezen belül az első boldogmondásban. L k-nál a szöveg egyértelm ű, m ert a „szegények” m ellett nincs jelző é s Tbsz. 2. sz.ben közvetlenül a hallgatóihoz fordul. „Boldogok vagytok ti, szegények” (Lk 6,20). M t 5,3 viszont örök fordítási problém a. „L elki szegények” (rev. K árolyi), d at. m odi; „szegények lelki értelem ben” (Ú F), ez nem tud o m , m ilyen n y elvtani szerkezetnek fogja föl a t ō pn e ü m a ti-t; „akiknek Isten az egyetlen nyereségük” (az Ú F egyik revíziós jav aslata, am i bibliai teológiai­ lag helyes lehet, de nem fordítás, hanem értelm ezés); „szegények a Lélek ereje á ltal” (Pákozdy László M.), d a t. in stru m en ti + az „erő” szó betoldása; „szegények a Lélek k ed v éért” (dat. commodi), vagy „ a Lélek álta l” (dat. instrum enti), a k é t u tó b b i C. F. von W eizsäcker jav aslata. D r L enkeyné dr. Sem sey K lára szerint d at. respections-szal v an dolgunk, m arad h at a rev. K árolyi szövege. Javaslom a fo rd ításra: „sze­ gények a Lélek erőterében” (dat. loci), igaz, az „erő­ té r” szó m egint csak hozzáadás. V élem ényem szerint azonban azt fejezi ki, am it Jézus m ondani a k a rt. I t t nincs d u alista különbségtétel anyagi és lelki szegény­ ség között. De v an különbség atek in tetb en , hogy valaki anyagi vagy lelki-szellemi szegénységét csak a m aga erejére tám aszkodva vagy a Lélek erőterében (az en C hristō analógiájára) dolgozza föl. A koldus­ szegényt a Lélek tu d ja vigasztalni, aggódástól és ham is rem énységtől m egszabadítani, ellenállóvá és k ita rtó v á tenni. A gazdag, különösen a m ag át lelkiek­ ben gazdagnak ta rtó a Lélek erőterében m eglátja a m aga rászorultságát Isten kegyelm ére. Jézus a H B ben rá m u ta t a gazdagság ideiglenességére (Mt 6,19), az aggódás és kincsgyűjtés veszélyeire (6,25—34; 6,19—21), a szociális irgalom gyakorlása (alamizsna) kötelességére, am ivel nem lehet kérkedni, hiszen a szövetségi hűségre (Mt 6,1—4) tarto zik . R á m u ta t ezenkívül a M ammon veszélyeire (6,24). L ukács v á l­ to z a tá b a n m in t fény m ellett az árnyék, o tt v a n a 4 „ ja j” a gazdagokra, beteltek re, népszerűségüket élve­ zőkre. 2. Néhány konkrét szociális eset és Jézus eligazítása e dolgokban az első három evangélium anyagában. M árk­ nál a 12,38—44 látszólag k é t külön perikópa: az egyik az írástudók ellen szól, míg a m ásik a szegény özvegy kétfillérjéről. V alójában a k e ttő összetartozik, m ert az

evangélista szem beállítja az írástudók m a g ata rtá sát, akik az özvegyek h ázát felemésztik, a szegény özvegy­ gyei, aki egész m egélhetését (bios-át) a perselybe veti, m ert Istenre bízza m agát. Az írástudók nagyobb ítélet alá esnek, m in t m ások, az özvegy viszont nagyobb ad om ányt ad o tt Isten szeme előtt m indenki m ásnál. Mk 10,17—31 ahhoz a tételhez g y ű jt illusztrációt, hogy a gazdagság elfordít az igétől (Mk 4,19). E zért az egyik megoldás, h a a gazdagok m indenüket a sze­ gényeknek ajándékozva vállalják a teljes nincstelen­ séget a tan ítv án y ság kedvéért. Mk 14,5—7 „Mindig lesznek szegények veletek — de én nem ” — viszont az álszent jótékonykodástól óv, s a diakónia állandó lehetőségére m u ta t rá Jézus tem etésének egyszeri, vissza nem térő alkalm ával szemben. M át é 19,21-ben, m int em lítettük, a gazdag em ber­ hez in tézett szavaiban Jézus nem m indenkire kötelező sém át ír elő, am ikor azt a rra b iz tatja, hogy adja el m indenét és ajándékozza a szegényeknek s úgy kö­ vesse őt hanem az általa m egkedvelt ifjú em ber ta n ítv á n n y á létele egyetlen esélyét említi. Újra emlé­ kezzünk a 10. részre, m elyben a tan ítv án y o k vándor­ radikális életform ájára találu n k részletes u tasításo k at. Mt 11,5 Jézus küldetéséhez tarto zó n ak ta rtja az öröm­ hírm ondást a szegényeknek, a 28. v. végén pedig a m egfáradt, m egterhelt szegénységet hívja Isten igá­ jáb a, am it ő m aga is hord. Lukács evangélium ában 9-ből 5 esetben a saját anyag em líti a szegényeket. K öztük kell szétosztani a vagyont azoknak, akik teljes kom olysággal ak arják Jéz u st követni (18,22). Ők a boldogok (6,20). T ársaik­ kal, a vakokkal és m ás nyom orultakkal eg yütt Isten különös oltalm a a la tt állnak (7,22), Jézus küldetésé­ hez tarto zik felvidításuk (4,18), őket kell m eghívni a nagy lakom ára, m ert nekik van erre szükségük és nem tu d já k visszafizetni (14,13). 3. M it tett Jézus a szegényekért? Sokak szerint sem­ m it, mivel ő csak lelkiekkel foglalkozott, országa nem e világból való volt. Figyeljünk azonban a követke­ zőkre: a) Nagyon széles értelemben fogta fel azt, hogy k ik tartoznak a szegényekhez. N em csak a koldusokra, nélkülözőkre, de a csonka-bonkákra, hajléktalanokra, alázatosokra, k iszo lgáltatottakra, szelídekre, lelki-testi betegekre is gondolt. E z boldogm ondásaiból, gyógyí­ tásaiból és hallgatói összetételéből derül ki. Vagyis reálisan látta, hogy a nép nagyobb része szegény. b) E l­ ismerte értéküket az A ty a előtt (drágábbak sok vere­ beknél: M t 6,26; 10,31; ők is Á brahám fiai: L k 19,9, leányai: Lk 13,16). Ezzel önbecsülést a d o tt nekik, am elyet a társadalom m ag atartása alapján eddig nem érezhettek . c) Részvétre, könyörü letességre in d u lt irá­ nyukban, erről többször olvasunk (Mt 9,36; 14,14; Lk 7,13). Másokat is erre biztatott, sőt arra ta n íto tt, hogy az utolsó ítéletnél a Bíró a szegényekkel tö rté n t bánásm ódukat úgy tek in ti, m intha m indazt, am it azokkal cselekedtek, M agával a B íróval, azaz Jézussal te tté k volna meg (Mt 25,31—46). Ez a biztatása máig, a X X . sz. végéig h ató erő. d) Saját messiási küldetése részének, jelének te k in te tte , hogy Ézs 29,18 k.; 35,59; és 61,1 k. nyom án a szegényeknek öröm hírt hirdet. E zt K eresztelő Ján o s követei előtt a messiási csodák előtt, azok részeként em lítette (Mt 11,5). e) A zt a k arta , hogy a szegények fogékonyak maradjanak az ige irán t, szabadok az aggódástól és a kapzsiságtól (Mt 6,19— 21; 35—34). d) Im ádkozni tanította őket a közös k e­ nyérért és Isten Országa eljöveteléért, m elyben — egyebek k ö zt — társadalm i igazság lakozik (M iatyánk, Mt 6). f) Komoly anyagi segítséget juttatott nekik, több­ féle módon. Azzal, hogy ő és társai elhagyták m inde­ nüket, családjuk m ellett (ha volt nekik), a szegénye­

341

k et gazdag íto tták . Azzal hogy néhány gazdagot, külö­ hogy szociális szem pontból Stauffer tételei nagyon nösen a m egtérő gazdagokat b iz ta tta vagyonuk egy figyelemre m éltók. része szétosztására a szegények közt, és csalásaik jó v á­ Z árjuk fejtegetéseinket azzal, hogy a gazdasági érté­ tételére, ugyancsak sok szegényt seg ített (Lk 19,1—9). kek m ögött etikai értékek húzódnak meg, ezek nem B iz ta tta a tehetőseket, hogy ne egym ást, hanem a válnak el egym ástól dualista m ódon, összefüggnek, rászo ru ltak at h ívják az ingyen lakom ákra (Lk 14,12— de mivel az etikai értékek láth ata tlan o k , szükség van 14). E nnek is bizonyára v o lt foganatja. B iz ta to tt árva arra, hogy m eghalljuk Jézus szavát, am ikor az etikai gyerm ekek befogadására az ő nevében (Lk 9,48). Ne és gazdasági értékek, a szociális m ag atartás kapcso­ feledkezzünk meg a kenyér m egszaporítása tö rté n eté ­ la tá ra rá m u ta t. Legyen Övé az utolsó szó: „M ert m it ről sem (Mk 6,35—44), ahol nem csak a kenyérrel tö r­ használ az em bernek, ha az egész világot m egnyeri, tén tek n ek v o lt jelentősége szociális szem pontból, de lelkében pedig k á rt vall? Vagy m it a d h at az em ber an n ak is, hogy az amorf: ochlos = töm eg, sokaság: váltságdíjul leikéért?” (Mt 16,26). „H a bőségben is él szüm posia-vá = asztaltársasággá, közösséggé és p ra ­ valaki, életét akkor sem a vagyona ta rtja m eg.” sia-vá = asztalhoz telepedtek soraivá „ tra n s z fo rm á ­ (Lk 12,15b.) lódott. Boly ki János 4. M i volt az üzenete a gazdagoknak? Ó vott a gaz­ JE G Y Z E T E K dagság ham is biztonságától (Mt 6,24; Lk 16,13; Lk V ályi-N agy E rv in : N y u g ati teológiai irán y zato k század u n k ­ 12,19). A kapzsiságból, irigységből, kényelem ből valódi b an1.. B pest, 1984. — 2. E d . Lohse: D as E vangelium f ü r die A rm en, szabadságra h ív ta őket (Lk 12,13—44). F élreérth etet­ in : Die V ielfalt des N euen T estam en ts — II. G öttingen, 1982. 15— 28. N em v eti el a „m aterialisztik u s exegézist” teljesen, de lenné te tte , hogy gazdag és szegény sorsa össze van egyháziasabb, polgáribb a szem lélete, m in t a Stegemann—Schottroff k ö tv e (Lk 16,19—31) s evilági k apcsolatuktól függ szerzőpárosnak v ag y D. Sölle-nek. — 3. G erd Theissen: S tu d ien z u r Soziologie des U rch risten tu m s (W U N T, 19). Tübingen, 1979. túlvilági sorsuk. Nem csak a szegények tö n k retételét, — 4. Jo h . Leipoldt—W . G rundm ann: U m w elt des U rch risten tu m s. hanem észre sem v ételét, sem m ibevevését is nagy B erlin, 1965. I— I I I . 172— 195. — 5. T heissen: I. m. 112 kk. — 6. R . Schnackenburg: Die sittliche B o tsch aft des NTs— I. (H erder.) bűnnek ta r to tta (Lk 16,19 kk.). Ó vta őket, hogy 1986. F reiburg, 12§ A rbeit. R eich tu m u n d A rm u t, 135— 143. — vagyonuk m ia tt visszautasítsák a N agy V acsorát Isten 7. T H E . IV. 70 kk. H . W issm ann cikke. — 8. T hW N T . V I. 888— 915, p t ōchos címszó, E . B am m elt ől. — 9. E . Stauffer: Die B o t­ O rszágában (Mt 22,1—14; Lk 14,16—24).“ schaft Je su dam als un d heute. B ern— M ünchen, 1959. 86—87. — Végül Stauffer nyom án15 az „ideális” gazdag p o rtré­ 10. E . B am m el— C. F . D. M oule (szerk.): Je su s a n d th e Politics Cam bridge, 1984. K ülönösen a köv. fej.-ek: T he Z ealots j á t rajzoljuk meg, akiben Jézus m ag át Iste n t áb rá­ aofn dH isJeDsuay. s (J. P . M. Sweet) 1 kk.; T he R evolution th e o ry from zolta a Mt 20,1—16-ban leírt szőlőm unkások példá­ R eim arus to B ran d o n (E. Bam m el), 11 kk.; T he P oo r a n d th e zatáb an . Stauffer egészen m odern közgazdasági kife­ Zealots (B a m m e l), 109 k k .; Ju d a e o — C hristianity a n d th e Jew ish estab lish m en t, A. D. 33— 66. (B. R eicke), 145 k k .; T he F eeding jezésekkel úgy jellemzi a szőlő u rá t, m in t aki m unkaof th e M ultitude (Bam m el), 211 kk. — 10b Kocsis E le m é r: Jézus alk alm at te re m t a m unkanélkülieknek, olyan bérpoli­ és a M essianizm us. K ézirat. D ebrecen, 1963. (Theologiai doktori értekezés, 34. — 11. Ilyenek B randon: Je su s an d th e Zealots, tik á t fo ly tat, m elynek h a tá sá ra az em berek szorgal­ M anchester, 1967. és M accaby : R evolution in Ju d e a . Je su s an d e Jew ish R esistance. L on don, 1973. M indkét m ű v et a 10. Jegy­ m asan dolgoznak, de m indenki szüksége és nem telje­ th zetb en id ézett m ű m u ta tja be a z 1— 4., illetve 48. oldalon E ta n u l­ sítm énye szerint részesül a bérből, végül olyan bér­ m án y n ál ez u tó b b i k ét kön y v ered etijét nem haszn áltu k fel, csak a 10. jegyzetben fe ltü n te te tt m u n k a u talásai alap ján . — 12. K. kiegyenlítő elvei van n ak , melyek nem b ü ro k ratik u ­ Stolder: Ü berlegungen z u r In te rp re ta tio n der B ergpredigt, in : Die sak, de igazán szociálisak. A példázat valódi m ondani­ M itte des N euen T estam en ts. E in h e it und V ielfalt N e u te sta m e n t­ licher Theologie. rift f ü r E d . Schw eizer zum 70. G eb u rtstag . v aló ja — en n y it jegyezzünk meg — persze nem ez, G öttingen, 1983. F2estsch /2 — 290. — 13. T hW N T , V I. 888— 915. vö. 8. hanem az, hogy Isten O rszágában u gyanannyi ju ta l­ jegyzet. — 14. E rrő l azaz az 1. jegyzetben e m líte tt „m aterialisz­ u s exegézis” p éld ájak én t Luise Schottroff; D as Gleichnis von m a t k ap n ak azok, akik korán, m int azok, akik későn tik grossen G astm ahl in d e r L ogienquelle, E vT heol 47 (1987), 192— kezdtek ab b an m unkálkodni. De nem v ita tju k el, 211. — 15. I. m. 92 kk.

Az Ószövetség és a gnózis* A gnózisról — általános ism ertetés szintjén — n a­ gyon jó összefoglalás jelen t meg a Theologiai Szemle 1985. évf. 2. szám ában (82—85. o.), egy előadásnak szövegeként, am elyet K a rl-W olfgang Tröger ta r to tt a R á d a y K ollégium ban 1984 októberében. A gnózisról szólván feltételezem a fönti tan u lm án y ism eretét. Az ÓSZ és a gnózis tém ak ö rét el kell különítenünk a ttó l a kérdéstől, hogy a gnózis eredetét a heterodox zsidóság k ö zö tt kell-e keresnünk vagy nem . E rre nézve ui. a rendelkezésre álló utalásokban és szövegekben sem m i a d a t sem találh ató . A k u ta tó k k ö zö tt vannak olyanok, akik szerint a gnózis eredete a zsidóságban keresendő. Mások pedig azt m ondják, hogy az ÓSZ-i utalások egyáltalán nem jelentik a gnózis zsidó ere­ d e té t, hiszen a L X X görög szövege m indenki szám ára hozzáférhetővé te tte az ÓSZ-et. E zért a gnózis szink­ retizm u sát nem szükséges a zsidósághoz k ötnünk. A gnózisról 1945-ig, ill. a N ag H am m adi szövegek­ ről a d o tt első publikációkig (1958) csak k ö zv etett ad ato k b ó l tájék o zó d o tt a szaktudom ány. Az a postoli a ty á k és az egyházatyák írásaiban talá lh ató , utólag

helytállónak bizonyult, eléggé részletes vitaan y ag szál­ líto tt róluk inform ációkat. Im eneus, T ertullianus, H ippolytus, E piphanius, A lexandriai Kelem en, A u­ gusztinusz em lítendők elsősorban. — Új korszak kez­ d ő d ö tt, am ikor 1945-ben egy egyiptom i p araszt Nag H am m adiban (Chenoboskion) egy szurokkal lezárt korsót ta lá lt, benne papiruszokkal. (A holt-tengeri leletek k eltette szenzáció tk p . h átté rb e szo rította az érdeklődő közvélem ény előtt a Nag H am m adi szöve­ gek jelentőségét.) Új korszak kezdődött te h á t, m ert im m ár közvetlen írásbeli ad ato k álltak a k u ta tó k rendelkezésére, — ha olykor töredékesen is. E ltelt persze tö b b m in t egy évtized, amíg a kódexek az ókairói k o p t m úzeum ban végleges helyükre kerültek, s m eg indulhattak a tu d o ­ m ányos publikációk. A hosszabb-rövidebb iratoknak ta rta lm a alapján, vagy m ár a kódexben is nevük van, am it rövidítve idéz a szakirodalom ; de felosztották részekre és ver­ sekre is, s ezt idézve az utalás pl. így néz ki, ill. így hangzik: NHC (Nag H am m adi Codices röv.) I. 66,40.

* Előadásként elhangzott a Reform átus Egyház Doktorok Kollégium ának ülésén (1987. aug. 31— szept. 4. ) .

342

A róm ai szám azt jelöli, hogy h án y ad ik kódex. Ilyen felosztást k ö v et az eddigi legteljesebb kiadás és for­ dítás az UNESCO tám o g atásáv al: Jam es M . Robinson General E d ito r: T he Nag H am m adi L ibrary, San Francisco —Leiden, 1977. m integy 500 oldal. A gnózis és a gnosztikus irato k , sokszínűségükből eredően egyrészt lehetetlenné tennének bárm iféle egy­ ségesítő tárg y a lá st, m ásrészt mégis csak így v ágha­ tu n k neki tá rg y u n k b a n is valam ilyen ism ertetésnek. M indazáltal igyekszünk utaln i a különféle irányza­ to k ra, h a a tá rg y úgy k ívánja. E rről egyelőre an nyit h add m ondjunk, hogy különbséget kell ten n ü n k a pogány gnózis (nincs jobb kifejezés rá) és a keresztyén gnózis között. — A régebben használatos gnoszticiz­ m us elnevezésnél jobbnak bizonyult az egyszerűbb „gnózis” . * M inden gnosztikus rendszerről többé-kevésbé el­ m ondható, hogy a világ terem tését nem a legfőbb istenségnek tu la jd o n ítja . S m ár i tt jelentkezik a d u a­ lizmus, ha nem is olyan k ifejlett form ában, m int a m anicheizm usban. — A világ és az em ber terem tője egy dem iurgos, akinek különféle nevet ad nak az ira­ tok. A terem tés azonban m ár m agában hordozza a b ű n t, m ivel az isteni lélek önm agával m eghasonlásba ju tv a a gonosz fogságába esett, ill. a fény hyposztáziák a sötétség birodalm ának rabságába h u llo ttak . A meg­ v áltás ezek szerint törekvés az ősi, elveszített egy­ ségre. M inden, am i a világban lejátszódik, küzdelem ezért az egységért. — Az em berre v etítv e e gondolat­ m en etet: az isteni szikra az em berben v an —, egyes gnosztikus rendszerekben m inden em berben, m ások­ ban csak ném elyek hordozzák ezt a szikrát. A küzde­ lem it t azért folyik, hogy a szikra kiszabadulhasson a te st fogságából. A m egváltás az „ism eret” által lehetséges m ár m ost, addig is, míg a szikra vissza nem té r abba, akiből em análódott. Az így é rte tt „ism eret” adja te h á t az összefoglaló gnózis nevet. V an i tt te h á t szó terem tésről, bűnről, m egváltásról, sőt eszkatológiáról is, de vajm i kevés köze v an ahhoz, ahogy azt az ÓSZ vagy a k á r az Ú SZ érti. A teodícea felől tek in tv e a dolgokat, nem d önthető el, hogy ennek az istenfogalom nak m ennyi köze van az ÓSZ Istenéhez. A kiindulópont és a végcél m ono­ teista. E gondolat feltételezhetően az ÓSZ-nél veszi kezdetét, de nem ta p in th a tó ki, hogy a rossz eredeté­ nek m ag y arázatáb an m ennyiben a k a rja felm enteni, teherm entesíteni az ÓSZ Isten ét. Az önkényes eljárás végső kicsengése úgy is értelm ezhető, hogy nagyon is őt a k a rja felelőssé ten n i m inden b ajért. K ülönösen a gondolat an tijú d a ista v álto zatáb an , m ely szerint a terem tés az alacsonyabbrendű zsidó isten m űve volt. M ár a futólagos áttek in tés nyom án is m egállapít­ h ató , hogy a gnózis szám ára az ÓSZ csak ürügy. E ljárása ÓSZ-i részletekkel teljesen önkényes. M intha a gnosztikusok külön öröm et éreznének, ha sikerül valam ely részletnek, ism ert személynek éppen az ellen­ kező előjelet adni, m int am it a h ith ű zsidók, s nem kevésbé a keresztyének tu la jd o n íto tta k nekik. A gnosztikusok szerint a bűn a dém oni, az ellen­ isteni erők h atalm áb a való sodródás. A m egváltás pedig a pneum a — m inden pneum a — visszatérése az ősi isteni egységbe. E z t segítendő gyakorolnak a gnosz­ tikusok világ- és testellenes aszkézist. — V oltak, akik szabadosságot h ird ettek , de az csak az általánostól eltérő kisebbség volt. Az em ber terem tése, ill. a paradicsom i tö rté n e t, s az em ber kiűzetése onnan, különösen m egm ozgatta a gnosztikusok képzeletét. E z t vizsgálva Peter Nagel:

Die Auslegung der Paradieserzählung in der Gnosis c. tan u lm án y áb an az Altes T estam ent — F rü h ju d en ­ tu m — Gnosis c. tan u lm ánykötetben (Berlin, 1980. — Ez szolgál egyébként alapul e m ostani ism ertetés összeállításához) hatféle eljárást sorol fel arról, aho­ gyan az ÓSZ-et kezelték a gnosztikusok. Jó, ha ezeket mi is m egism erjük: 1. Csúfolódó, nyílt tagadása ÓSZ-i alakoknak és eseményeknek. 2. Szerep- és funkciócserék ú tjá n ellenkező értelm ű m agyarázat. 3. E n y h íte tt válto zata a m ásodiknak. Azaz a zsidó­ ságban és (vagy) a keresztyénségben legitim nek ta r ­ to tt m agyarázatok gnosztikus korrekciója. 4. Semlegesnek m ondható részletek alkalm azása al­ legorikus értelmezés ú tján . 5. E klektikus válogatás az ÓSZ részleteiben egyegy téte l vagy kultuszi cselekmény igazolására. 6. Az ÓSZ aitiologikus vagy tipologikus m agyará­ zata, részben szoteriologikus célzattal. Az 1. pont alá sorolt eljárást agresszív-polemikus­ nak nevez a szerző, s megjegyzi, hogy nincs még egy ÓSZ-i részlet, am it a gnózis oly rafináltan használt volna ki m ind a zsidóság, m ind pedig a keresztyénség ellen, m in t éppen a paradicsom i tö rtén e tet. — E gy példa rá a Testim onium V eritatis (NHC IX . 3) iratból, m ely szerint a dem iurgos irigykedett az em berre, m ert ehet az ism eret fájáról. De h á t ennek az alacsonyabb­ rendű istennek nincs is előretudása — m ondja orcát­ lanul —, m ert akkor nem kérdezte volna az em bert, hogy hol van. Sőt im ádói is éppen ilyen vakok. Még egy-két érdekesség — eltekintve m ost attól, hogy a föntiek közül melyik csoportba sorolja példáit a szerző. — A kígyó fölveszi a ta n ító szerepét. Sőt a P apyrus Beroliensis szerint, am it Mózes a kígyónak tu la jd o n íto tt, azt valójában K risztus m ondta. N yil­ v án ez keresztyén gnosztikus irat. Iraeneus m ond ilyet az ophitákról, hogy szerintük K risztus, azaz a Sophia in d íto tta Á dám ot, hogy egyen az ism eret fá já ­ ról. E gyik nézet szerint a paradicsom a félrevezetés helye volt. A m ásik szerint a paradicsom angyalai allegorikusa n neveztetnek fáknak. B áruk — h arm a­ dik a hím nem ű angyalok sorában — volt tk p . az élet fája, ellenlábasa a nőnem űek sorából: N aas, aki a tu d á s fája volt. — É ppenígy m agyarázzák allegoriku­ sa n, de különféleképpen a paradicsom négy folyóját. A naassénerek szerint É den az észt jelenti, a négy folyó pedig az érzékszerveket: Szem—h allás—szag­ lás (ez a Tigris) és az E ufrátesz pedig a száj. Az em ber terem tése a föld porából az alábbi speku­ lációkra ragadja az egyik irán y zato t — Iraeneus sze­ rin t: A m ikor a dem iurgos a világot m egalkotta, meg­ form álta a choikus em bert (Gen 2,7 chous), de nem földből, hanem lá th a ta tla n anyagból. E bbe lehelte a pszichikus em bert, aki ezért az ő képe és hasonlatos­ sága. A „képe” szerinti a hylikus em ber (tkp. szarki­ kus, bűnös), ezért Istennel nem konsubstantiális. A „hasonlatossága” szerinti a pszichikus em ber, lényege az élet pneum ája, mely pneum atikus emanációból ered. Végül pedig bőrruhába ö ltöztette az em bert, ez a te st, am ely érzékelés ú tjá n közelíthető meg. Jellem ző egyébként, hogy ugyanerről az an tropo­ lógiáról szólva egy m ásik egyházatyánál m ódosulások olvashatók, mely nem az egyházatyák tájék o z atlan ­ ságának vagy esetleges elfogultságának szám lájára írandó, hanem ez volt a valódi helyzet. E gy irányza­ to n belül is számos árnyalati eltérés volt. Az egyház­ aty ák jól tájékozódtak a szövevényes gnosztikus néze­ tek között és mégis tárgyilagosak voltak. A Nag

343

H am m adi szövegek ism erete csak kiszélesítette, de nem m ódosította jelentősen a gnosztikusokról addig k ialak u lt képet. Az aitiologikus és tipologikus m agyarázatok főként a keresztyén gnózis (pl. valentiniánusok) jellemzői voltak. E z a m agyarázattíp u s nem olyan agresszív a szerepek felcserélésében. M egtartja ugyan a dem iur­ gos negatív szerepét, de igyekszik közeledni a keresz­ ty é n állásponthoz. Így pl. a kígyó nem pozitív hős, hanem a baj okozója, am it azonban nem hív bűn­ esetnek. — A T ra c ta tu s T rip a rtitu s nevezetű ira t V alentinus nyom án három féle fáról tu d a paradicsom ­ ban, m ely megfelel a három féle em bernek: a hylikus (szarkikus) — a pszichikus — s a pneum atikus típ u ­ súaknak. A kígyó ebben az esetben is gonosz, s ezzel közelít a zsidó és keresztyén állásponthoz — az em­ b e rt becsapja, s ennek következm énye a halál. De a halál csak átm eneti, m ert az em ber végül elju t a plé­ róm a teljes ism eretére, s akk o r halálán ak is vége lesz. É rdekes a nem ek különbségének m agyarázata: „A m ikor É v a még Á dám ban volt, nem volt halál” . M időn az archontok h arag ju k b an elv álasztották őket egym ástól, előállt a halál. Az em ber te h á t eredetileg androgyn volt. Az eszkatologikus újraegyesítés — a keresztyén gnózisban K risztus á ltal —, a nem ek k ü ­ lönbségének m egszüntetése általánosan v allo tt nézet v o lt a gnosztikusok között. Alighanem itt is egyfajta tú lh a jto tt paulinizm ussal v a n dolgunk, gondolva a Ga l 3,28-ra: „Jézu s K risztusban n in c s ... sem férfi, sem nő” . A gnózis súlyos m orális á ra t fizetett eszmei túlzásaiért. A k u ltik u s nász (szoba) m int legfőbb sák­ ram en tu m , az eszkatologikus teljesség elővételezése­ képpen, csak rövidrefogott utalásokban h ag y o tt nyo­ m ot az iratokban, s tk p . nem deríthető ki, hogy m eny­ nyiben volt általános a (keresztyén) gnózisban. A Filep evangélium a szerint a törv én y v o lt a tu d ás fája, m ert képes v o lt arra, hogy közölje az em berrel a jó és rossz ism eretét. Mivel pedig nem ta r to tta vissza az em bert a rossztól, s nem h a g y ta meg a jóban, ezért a h alált m u n k álta azokban, akik e ttek róla. Szem beállítja mindezzel a K risztus k eresztjét, olyan fak én t, am elyen K risztus v o lt a gyümölcs. Ism erete életet m unkáló eledelt n y ú jt; ez az igazi ism eret, azaz gnózis. — A fa n tá z iá t még inkább szabadjára engedve ilyenekre ra g a d ta tja m agát, p l.: József az ács para­ dicsom kertet ü lte te tt (paradeisos), mivel m esterségé­ hez fára volt szüksége. Ő k észítette a keresztet a m aga á lta l ü lte te tt fákból, s íme, az ő m agva (!) azon a fán függ, am it ő ü lte te tt. * Á ttek in tv e futólag az ÓSZ-i üdvösségtörténet alak­ ja it, ill. az ÓSZ könyveit, a to v áb b iak b an is eredeti jelentéséből k ifo rg ato ttan b u k k an n ak föl jól ism ert személyek és esem ények. Iraeneus m ondja a gnoszti­ kusokról, hogy pozitív jelentést tu la jd o n íta n ak K ain­ n ak , É zsaunak, K ó rah csoportjának és a sodom aiak­ nak , sőt Jú d ásn ak is. A zért v an n ak ui. előnytelen színezetben, m ert a dem iurg, az ÓSZ istene elfogult v o lt irá n tu k és harcolt ellenük. K ain jele a kígyó. K ain áld o zatát azért nem fogadta el „ennek a világ­ n ak istene” (m egint tú lh a jto tt paulinizm us! Vö. 2K or 4,4), m ert vértelen volt. „ E világ istene örül a vér­ n ek ” m ondják, H yppolitus szerint a perátok, ezért fogadta szívesen Ábel áldozatát. Más gnosztikus rendszerekben m ind K ain, m ind Ábel negatív, Séth viszont pozitív személyiség. M ert K ain t és Á belt is az ördög nem zette. Az ördög pedig Szabaóth fia. Ez a dem iurg neve. Megint m ásik verzió szerint Ja ld a b a ó th az a ty ja Á belnek és K ainnak. Sor­

344

ren d jü k et tu d ato san fo rd ítják meg. Első az, aki házas­ ságtörésből született, u tá n a született a gyilkos — m ondják. A séthiánus rendszerekben Séth a felső régiókban élő szabadító, ill. a szabadítás közvetítője a séthiánus gnosztikusok szám ára. — A valentinuszi gnózisban K ain, Á bel és Séth a három em bertípus képviselője — m int lá ttu k volt —, a choikusé (starkikusé), a psichikusé és a pneum atikusé. Mivel pedig Séth p neum atikus, nem őriz n y ája t, nem m űvel földet, hanem gyerm eket nemz. A séthiánusok Séthtől szár­ m aznak, aki Á dám fia. Az egyiptom i evangélium ot a nagy Séth ír ta ; R obinson fordításában: „This is th e book, which th e great Seth w rote, and placed in high m ountains on which th e sun has n o t risen. And since th e days of th e prophets and th e apostles, and th e preachers, th e nam e has n o t a t all risen upon th eir hearts, nor is it possible. A nd their ear has not heard it.” (NHG I I I , 2. 68,1—69,20.) E z m ár a könyv vége­ felé olvasható, de to v á b b ra is ugyanilyen fellengzős. A gnosztikus logika szerint m ár meg sem lepődünk azon, hogy az özönvizet is a dem iurgos Jald ab a ó th okozta. De Sophia m egm entette N óét, s m indazt, aki még a b á rk áb an volt, m ert te k in te tte l volt a tőle szárm azott fényrészekre, m elyek bennük lakoztak. — A séthiánusok term észetesen csak Séth nem zetségét te k in te tt ék m egm entettnek (a gnosztikusok Séth egyenes leszárm azottai), de az angyalok becsempészik a b árk áb a Nóé fiát, H ám ot, hogy fennm aradjon a gonoszság nemzedéke. — A gnosztikusok olyan vidékre vitetn ek el 600 esztendőre, ahol csak a gnózisnak él­ hetnek. Em e verzió szerint Sém és utódai tarto zn a k a demiurgoszhoz, viszont H ám és J á fe t leszárm azottai, m integy 400 000-en, a gnosztikusok. — M egint egy m ásik irat szerint nem a bárka ú tjá n , hanem egy fényfelhő által ra g a d ta tta k ki a séthiánusok és olyan m agaslatra v ite tte k , am it nem érh ettek el a vizek. — Égyéb v áltozatokban fellép Nóé tá rsa k é n t egy nő­ nem ű, a k it N óreának hívnak. — E nnyi elég is az özönvízzel kapcsolatos gnosztikus elm ejátékok szem­ léltetésére. A p atriarch ák személye alig foglalkoztatja a gnosz­ tik u so k at. A nnál inkább Sodom a pusztulása. Az E gyiptom i evangélium ban Séth úgy m enti meg a gnosztikusokat az özönvíztől, hogy Sodom ába és Go­ m o ráb a viszi őket. Más v álto zat szerint Szakiasz de­ m iurg haragszik, hogy a gnosztikusok nem követik az ő a k a ra tá t, s bosszúból tű z, kén és szurok által ak a rja elpusztítani őket. M indhiába, m ert fényfelhők által biztos nyugvóhelyre ra g a d ta tn a k el. Sodom a p u sztu ­ lása te h á t sikertelen kísérlet a gnosztikusok fellépésé­ nek m egakadályozására. Mózes em lítése, értékelése különféle. Iraeneus (Ad­ versus haereses) em lít olyan nézetet, hogy Ja ld a b a ó th csak azért vezette ki Mózes által Á brahám u tó d ait, hogy a tö rv é n y t ad ja nekik és zsidókká tegye őket. Más verziókban Mózes próféta, szerepe pozitív. H add em lítsek egy igen tanulságos részletet. É p p ­ úgy kapcsolódik az ÓSZ-hez, m int a szinoptikusoknál olvashatókhoz, am i a megdicsőülés hegyén tö rté n t. K eresztyén gnosztikus ira t „R eginus levele a feltá­ m adásról” (NHC I. 4. 48,4—19), mely ezt m ondja: „M ert mi is a feltám adás? Mindig azoknak m egnyi­ latkozása, akik m ár feltám adtak. M ert h a emlékezel arra, am iről az evangélium beszél, hogy Illés megje­ len t Mózessel eg y ü tt, ne gondold, hogy a feltám adás csak illúzió. Nem illúzió, hanem igazság. Sokkal in­ káb b azt kell m ondanunk, hogy a világ illúzió ahhoz képest, am i a feltám adás, mely a mi U runk Jézus K risztus által jö tt létre” . T ag ad h atatlan , hogy a fönti

gondolatban szuggesztív erő van, csak az a gyengéje, hogy a gnosztikusok azok, akik m ár feltám adtak. Em lékezzünk csak a 2Tim 2,18-ra: „ak ik az igazság kérdésében eltévelyedtek, am ikor a z t m ondják, hogy a feltám adás m ár m e g tö r té n t.. . ” A gnózisra jellemző az evangélium erővonalainak önkényes tú lh a jtá sa és elferdítése is, m in t lá ttu k a páli teológum enonok ese­ tében. I t t em lítendő a 2 P t 3,15 k : „ . . . ahogyan sze­ re te tt testv érü n k , P ál is m egírta n e k te k . . . szinte m inden levelében. . . E zekben v an néhány nehezen érth ető dolog, am elyet a tan u la tla n o k és az á llh a ta t­ lanok kiforg atn ak , m in t m ás íráso k at is a m aguk vesztére” . — Az u tóbbi vonatkozások m ár nem ÓSZ-iek, de a lehető teljes kép érdekében bizonyára hasznos v o lt m egem lítenem . D ávid és Salam on is m egkapja a gnosztikus lefoko­ zást. Salam on — úgym ond —, a k it D ávid házasság­ törésben nem zett, dém onok segítségével ép ítette föl Jeruzsálem et. H asonlóképpen a próféták is a gonosz archontok eszközei voltak. A világterem tő angyalok inspirálták őket, hogy az em bereket ezáltal szolgaságban ta rtsá k . A k ár a tö rv én y , a próféták beszédei is egy dem iurgosz­ tó l eredtek, aki egy bolond isten volt. — A keresztyén gnózis visszafogottabb. Mégis a T am ás evangélium a 52. logionja azt m ondja, hogy a próféták h alo ttak . Jó t gondolni felőlük egyenlő Jézus elhagyásával. Ism ertetésem e szakaszában Hans-Gebhard Bethge gondolatm enetét köv ettem a m ár e m líte tt g yűjtem é­ nyes tanu lm án y k ö tetb ő l. T anulm ánya („D ie A m biva­ lenz altlicher G eschichtstraditionen in der Gnosis” ) végefelé külön esetként idézi „A nagy Séth m ásodik logosza” c. irat, m ely ad abszurdum viszi a gnoszti­ kus logikát és nevetségessé p róbálja ten n i az ÓSZ m inden jelentős a la k já t: „N evetséges Á dám , a k it az em ber h am isíto tt képm ásak én t te re m te tt a H ebdo­ m ad („a hetedik” ), m in th a ezáltal engem és testvérei­ m et legyőzhette volna; mi ennek ellenére bűntelenek vagyunk, nem v é tk eztü n k ” — m ondják a séthiánus keresztyén gnosztikusok. E bben a felsorolásban meg­ k a p ja a m agáét Á brahám , Izsák, Já k ó b , D ávid, Sala­ mon, a 12 próféta és Mózes. Végül az A rchont is nevetség tárg y a, aki az ÓSZ Istene. — De elég is ennyi ebből. * A h allo ttak nyom án — m ely csupán a m inim um ot n y ú jto tta ahhoz, hogy valam iféle összegezést adhas­ sak a végén — a következőket á llap íth atju k meg a gnózisról, ill. a gnózisnak az ÓSZ-gel való kapcsola­ táró l: A gnózis az első keresztyének k ö zö tt nem csupán az egyház perem én jelentkező eretnekség volt. Meg­ lehet, hogy a helyzet az ősegyházban néha kritikussá is v ált. Nem le h e te tt tu d n i, hogy melyik kerekedik fölül: az igaz egyház v agy a gnosztikus. H ogy a bib­ liai ta n ítá s ju to tt végül is érvényre, köszönhető a névtelen hívők, a józanabb gyülekezetek ragaszkodá­ sának, mellyel az igéhez, az evangélium okhoz, Jézus egyszerű tan ításáh o z, kereszthalálához és feltám adá­ sához, s nem utolsósorban az ÓSZ-hez m in t az evan­ gélium m al és az apostolok leveleivel egyenrangú kije­ lentéshez k ö tö tté k az életüket. K ülön kiem elendő a gnózisellenes teológiai éberség. M egtalálhatjuk P ál apostolnál, az apostoli levelekben, m ajd pedig az apostoli a ty á k n á l és az egyh ázatyák­ nál. — E m egállapítással némileg feszültségben v an Ernst Käsem ann vélem énye (Jesu letzter W ille nach Johannes 17. 1966), aki a Já n o s evangélium ában talál­ h a tó gnosztikus vonások k ap csán (a som más „zsidók”

fordulat, világosság—sötétség dualizm usa stb.) azt m ondja, hogy ezekben egy naiv gnózis jelentkezik olyan időkből, am ikor a keresztyénség még nem ébredt tu d a tá ra a jelentkező veszélynek, te h á t még nem v ált el egym ástól az igaz ta n ítá s és a gnosztikus. — K äse­ m annal szem ben a gnózissal foglalkozó szakem berek vélem énye az, hogy az evangélium gnosztikus h a jla­ m ú gyülekezeteket szeretne m egnyerni a m aga szá­ m ára, ezért alkalm az gnosztikusnak látszó form ulá­ k a t. Ugyanez a m egállapítás vonatkozik m u ta tis m u­ tandis János közönséges leveleire is. A gnózis eredetével kapcsolatos bizonytalanságról m á r szóltam . E z to v á b b ra is fennáll. I t t is lehet v ala­ hol egy „m issing link” . Nincs olyan láncszem, am ely­ lyel történetileg k ö th ető lenne pl. az apokaliptikához. Így a z tá n m indenki az t fedezi fel benne, am ihez ért, vagy úgy gondolja, hogy ért. Pl. a m agyar K ákosy László, lévén kitűnő egyiptológus, az egyiptom i h a tá ­ sokat hangsúlyozza tú l „F én y és káosz” c. könyvében (G ondolat, B udapest, 1984). Az iranológus pedig k é t­ ségtelen iráni h atá so k at fedezhet fel a gnózisban. Mégsem lehet ebből h a tá ro z o tta n következtetni, hogy iráni eredetű volna. A gnózis, a k ár a zsidóságon és a keresztyénségen kívül keletkezett, a k á r a perem eken, vagy éppen vala­ m elyiken belül v e tte eredetét, fölöttébb felháborodott m ind a zsidók, m ind a keresztyének ragaszkodásán a bibliai kijelentéshez. F o k ozottan provokálva érezte m agát azáltal, hogy az ÓSZ-et az alakuló vagy m ár kikristályosodott Ú SZ-i kánon m ellett egyenrangú isteni kijelentésnek te k in te tté k az egyházban. A szinte tö retlen ü d v tö rtén e ti folytonosság az ígéret és betel­ jesedés vonalán elfogadhatatlan volt szám ára. H ason­ lóképpen elfogadhatatlan volt az evangélium egysze­ rűsége. A gnosztikus rendszerek bonyolultságában jó­ kora hybris m utatkozik meg. A gnózis kialakulásában hiányzó láncszem ről beszél­ tem föntebb. A keresztyén gnózis esetében némileg jobb a helyzet, s benne K äsem ann bírált álláspontja mégis segítségünkre lehet. — Az aláb b iak at így még senki nem fogalm azta meg, ezért kérdés form ájába öntöm feltételezésem et. Azaz, h a a gnózis ennyire elterjedt a keresztyének k özött, az a hiányzó láncszem, esetünkben az ÚS Z és a keresztyén gnózis között sok esetben nem éppen a gyülekezetekben folytatott szabad homília és tanítás volt-e? Ilyesm inek kedveztek azok az idők, am ikor a keresztyének és zsidók között feszültté v á lt a viszony, s a R óm ai B irodalom ban is a n tijú d a ista vagy pedig keresztyénüldöző lépésekre kerü lt sor. — H a ez így lenne, ak kor a korai katoliciz­ m us istentiszteletének kialakulása jó t is ho zo tt m agá­ val, m ert inkább a k ö tö tt liturgia és a mise, m in t ez a sokféle gnosztikus — U ram bocsá’ — sületlenség. Ezek szerint az egyház történetében — eltekintve m ost a korábbi nagy igehirdető személyiségektől — a refor­ mációs törekvésekkel érett meg igazán a helyzet a kijelen­ téshez kötött igehirdetés számára. V isszatérve m ost m ár ism ét a gnózis tém ájához, mindezek u tá n nem csodálkozhatunk, h a az t tap asz­ ta lju k , hogy a gnózis az ÓSZ-et csak ürügynek hasz­ nálta, hogy értelm ét m ódosítva, sőt kiforgatva, fel­ építse változatos rendszereit. K ezében az ÓSZ — több m in t bizonyos, kizárólag a L X X szövegével —, telje­ sen elveszti ü d v tö rtén eti jelentőségét. H ogy mégis jo b b an értsük a gnózist, s némi m ent­ séget is ta lá lju n k szám ára, a b b a a korba kell elhe­ lyeznünk, am elynek része is. Beleillik azokba a szá­ zadokba, m elyekre a szinkretizm us volt a jellemző. E nnek ism eretében kész csoda, hogy a tisz ta keresz­ ty én ta n , a lezáródó ÓSZ-i, m ajd pedig Ú SZ-i kánon

345

a la p já n m eg m arad h ato tt, m ajd pedig az első zsinatok m egfogalm azásaiban k ik ristály o so d h ato tt. Belülről szemlélve a dolgok alakulását, a szinkretizm us, köze­ lebbről a gnózis kihívása is serk en tette erre az egy­ h ázat. A szinkretizm ust a R óm ai B irodalm on belül végül is a keresztyénség győzte le. A birodalom széthullása u tá n , s h atókörén k ívül pedig az iszlám győzte le a szinkretizm ust, m ely a 8. sz.-ig a m anicheizm ussal m ár az u jg u r birodalom ig, te h á t K ína h atáráig hato lt. M indkettő győzött, de nem úszta meg sértetlenül m aga sem. T ovábbi vizsgálódás kellene ahhoz, hogy a gnózis h a tá sá t nyom ozzuk a korai katolicizm usban és az iszlám ban.

T anulságként m ost m ár a m agunk szám ára megfo­ galm azódik újból az, hogy a tiszta tanításhoz, s a rá felépülő egyházhoz szervesen hozzátartozik a teljes Szentírás, m ind az ÓSZ, m ind pedig az Ú SZ alapve­ tése. Az ÓSZ degradálása vagy elim inálása, kicseré­ lése valam i m ással olyan tévelygés, mely kísértésként végigkísérte az egyház és a keresztyén teológia tö rté ­ n etét. Az an tijú d aista herezisek legyőzése azonban m indig m agával hozta az ige ism eretének frissülését, az egyházi élet tisztu lását az emberiség m egm entésé­ nek szolgálatára. Szabó Andor

Az ún. dogmamentes keresztyénség kérdéseiről* N em vetn e kedvező fényt egyházunkra, ha valaki — a cím et olvasva — a z t gondolná, hogy egyházunk­ n ak ez m a vagy ez lesz a jövőben az egyik égető kérdése. V iszont — másfelől — a z t is meg kell állapí­ ta n u n k , m integy a kérdés felvetése jogosultságának igazolására, hogy m i nem vagyunk — s az egész pro­ testan tizm u s sem — a dogmák egyháza. A róm ai egy­ ház viszont kétségtelenül az, am ikor az igazság egye­ düli letétem ényesének és őrzőjének v allja m agát, és am elyben a dogmafejlődés, illetve -fejlesztés — ahogy a M áriára és p áp ai csalhatatlan ság ra vonatkozó zsi­ n a ti dekrétum ok m u ta tjá k — folyam atos tevékeny­ ség. N álunk elvileg nem dogm ák van n ak , hanem T aní­ tás, an nak k o n tin u itása van. K risztus egyháza nem P éterre, nem is dogm ákra, hanem a Szentírásra épül, de úgy, hogy végeredm ényben: az egyháznak K risz­ tu s a fundam entum a. B ár az első zsinatok határo za­ ta i és az azokon form ába ö n tö tt ún. apostoli hitvallás, de a későbbi hitvallások is m int norma normata, az egyedüli norma normans m ellett — így ta n u ltu k vala­ m ikor Sebestyén Jen ő tő l — kötelező erővel bírnak, ezért a szó szoros értelm ében „dogmamentes keresztyénséget” valló egyháznak sem tekinthetjük magunkat. Igaz, h itv allásain k at egyfajta n y ito ttság jellemzi, m i­ vel csak zur beste Belehrungig v áltozatlanok, és ezzel v oltaképpen azt valljuk meg, hogy a S zentírásnak az aty á k o n és reform átorokon túlm enő tek in télye van, így K risztu st fogadjuk el egyedüli T anítónak. Ez a látásm ód őrzi meg az egyházat a dogm atizm ustól, a m egm erevedéstől és u g yanakkor a világtól való elzár­ kózástól is. Az „ecclesia reformata semper reformanda” következetes vallása is ezt a horizontális és vertikális v etü let felé kötelező nyitottságot teszi hangsúlyossá. E z t m a a „taníthatóság” (dociblitas) készsége m egvál­ tásának nevezzük. A ta n íth a ta tla n egyház: az U ra irá n t engedetlen egyház. A m ikor így elvi alapon egyként elutasítjuk m agunk­ tó l a dogmában való megrekedést és ugyanúgy a dogma­ mentesség gondolatát, u g yanakkor meg kell lá tn u n k a hangsúly eltolódását ez u tóbbi irán y áb a. Nem kétsé­ ges ugyanis, hogy az elm últ félszázadban — a refor­ máció k o ráb an keletkezettekhez m érhető — ú j hang­ súlyok keletkeztek, és ezek meg nem látása és figye­ lem be nem vétele végzetes lehet — emberileg szólva — a keresztyénségre, sőt az egész emberiségre is. Á lta­ lános érvénnyel k im o n d h atju k : m a a hangsúly nem a dogmatikán, hanem az etikán, vagy még inkább a

szociális etik án van; tágabb értelem ben teh á t nem a tan o n , a tanokon, nem " a hom úzionon, vagy a hom ­ júzionon, hanem az életen, ann ak minőségén, sőt tö b b : an nak megmaradásán van. E z pedig nem egy feleke­ zetnek, sőt nem is csak a keresztyénségnek az ügye, hanem a világ m inden vallásának, az egész emberiség­ nek a létkérdése, egészen a „lenni vagy nem lenni” kiélezettségéig. Közelebbi vizsgálódás u tá n a rra a következtetésre ju to tta m , hogy csak egyfajta dialek­ tikai ellentmondásosságban lehet foglalkozni a té m á­ val, felm u tatv a veszélyességét, de ugyanakkor szük­ ségességét is. Nézzük meg te h á t az elsőt, a dogm a­ m entesség veszélyességét, m ajd pedig a szükségességét, végül próbáljuk felm utatni a kettő egyensúlyban tartá­ sának a lehetőségét. I. Ami az elsőt illeti, meg kell vallanom őszintén: nagyon súlyos, egyenesen félelmetes következtetésre ju to tta m . E rre: a dogmamentesség következetes keresz­ tülvitele egy-egy felekezet, sőt az egész keresztyénség identitásának elvesztését jelentené. E nnek a veszélynek a fennállását három példával próbálom illusztrálni és valószerűsíteni. 1. Az Evangéliumi kálvinizm us sorozatunkban a nálunk kevéssé ism ert, de külföldön — főként az Egyesült Á llam okban — a K álv in -k u tatás előterébe k erü lt kérdéssel foglalkozunk: A reformáció balszárnya, m ás szóval az ún. anabaptista mozgalom, közelebbről K álvinnak ezekhez való viszonya. A legközelebbi fü­ zetnek ez lesz a tém ája. K ik voltak ezek? Sem m ikép­ pen nem csak M ünzer Tam ás vagy a rosszemlékű m ünsteri lázadó, Leydeni Ján o s és társai. Révész Im re a tulajdonképpeni an ab ap tisták ró l írva szinte elragad­ tatással beszél arról, hogy prédikátoraik hogyan vál­ laltak „sorsközösséget” — m ilyen szép kifejezés! — az elnyom ott szegény néppel! M egállapítja, h ogy „ ta­ na ik” a reform áció legforrongóbb éveiben a reform á­ torokéval vetekvő, hallatlan népszerűségre tettek szert, k iv ált a rengeteg lelki válság és gazdasági nyom orú­ ság közt hányódó kispolgári és kisebb részben paraszti körökben. „V oltak évek, írja, am ikor kérdésesnek lehe­ t e t t tek in ten i, vajon nem a n ab a p tista értelem ben reform álódik-e egész K özép-E urópa” (A reformáció, 19—32). A továbbiakról röviden csak an n y it, hogy ez az egész hatalm as mozgalom té v ú tra té v e d t és szörnyű üldözések közben — a mai m ennoniták kivételével

* Előadásként elhangzott a Református Egyház Doktorok Kollégium ának ülésén (1987. aug. 31— szept. 4.).

346

a m aga egészében felmorzsolódott, tö b b helyen erkölcsi an archiába fulladva, m eggyőződésünk szerint azért, m e rt elvetette a keresztyénség fu n d am en tu m át jelentő alaptanítást, a kijelentés dogm ákba s ű ríte tt tényeit, egyes igazságmozzanatokat, jószerével csak izolált, kon­ textu so k b ó l k isz a k íto tt verseket ragadott k i és foga­ d o tt el a Szentírásból, így a „hívők testvériségének ab szolútságát” és a nova creatioról szóló verset („ha valaki K risztusban van , új terem tés az; a régiek elm últak, ím é, ú jjá le tt m inden” (2K or 5,17), vagy a világvég gyors bekövetkezését sugalló verseket az apokalipszisből. Ez k im o n d o ttan dogm am entes keresz­ tyénséget valló és élő m ozgalom volt, és noha a vér­ ta n ú halálig m enően élte meg a keresztyénséget, mégis elpusztult, foltot h agyva Zwingli és L u th er emlékén egyaránt, és jószerével csak annyi m a ra d t meg belőlük — tan ításu k b ó l, illetve gyakorlatukból, így a közösség valóságos megélése, szigorú egyházfegyelem gyakorlása m ellett —, am ennyit K álvin átmentett abból, és őm a­ gukból csak annyian, am ennyien — ahogy feltételez­ zük — a hugenottizm usba beolvadtak. 2. Második p éld án k at az ún. m odernizm usból vesz­ szük, közelebbről az Erlangeni Iskola á ltal képviselt form ájából. K a n t filozófiájának h atása és a tu d o m á­ nyos világnézet terjedése a rra kényszerítette a pro­ te stá n s teológusokat, hogy a dogmák helyét és szerepét felülvizsgálják és am ennyiben lehet, összehangolják a modern tudománnyal. E z t az erlangeni teológusok kísé­ relték meg legkövetkezetesebben, k ö ztü k a legtekin­ télyesebb E rnst Troeltsch volt. M indenekelőtt közös világnézetet a k a rta k m egvalósítani a k er. felekezetek között. A ngliában M anning west m insteri érsek és a p ro testánsból le tt N eum an kardinális v állaltak ebben kiem elkedő szerepet. A gondolat a m agyar k ato lik u ­ sok között is kív án ato sn ak látszo tt, voltak, akik ké­ szek voltak bizonyos dolgokat átv en n i a p ro testan tiz­ m usból. Egyidőben Prohászka O tto k á r is közéjük ta r ­ to z o tt, nyilván ezért te tté k indexre egyik könyvé t (Vö. Czakó A m bró: A p rotestantizm us szelleme. B p., 1917). E nnek a teológiai m odernizm usnak jellem zésére csak Troeltsch meghatározását idézzük a teológiáról: „a teo­ lógia a h itre vonatkozó gondolatoknak tudom ányos vallásfilozófiai alapon és a m odern tudom ányos gon­ dolkodás elismerése m ellett való kifejtése” . Meglepő, hogy m ennyire a bűvkörébe k e rü lt ennek a m odernizm usnak egyházunk is. Tisza István, aki nagy szerepet v itt akk o r egyházunkban, ta n u lm á n y t írt és ab b an a m odernizm us követését követelte szinte végletes form ában. E z t a m u n k á já t angol nyelven is k ia d tá k . Címe: A protestáns hit és felvilágosodás. Meg­ állapítja, hogy a p rotestantizm us nagy haladást jelent a katolikus egyház ta n ítá sá v a l szemben, de nem ennek tu la jd o n íth a tó a protestan tizm u s magasabbrendűsége, hanem an n ak , hogy megtörte a dogmák lélekelnyomó uralmát, am ely körülfogta az igazságot kereső em ­ b ert . . . A reformáció küldetése az volt, hogy revolúció legyen a dogm a uralm ával, az em beri tekintéllyel szem ben. . . Szabadítsuk meg a lelkészeket azoktól a h itform áktól, am elyek olyan fájdalm as helyzetet te ­ rem tenek s z á m u k r a ! Milyen sok m ár a felvilágo­ sult p rotestáns! H án y v an k öztük, akik ráeszm élnek, hogy nem csak más hangon kell a régi igazságot hir­ detni, hanem hogy a régi igazság m a m ár nem is ig a zsá g ... A dogm ákat e lp u sztíth atja a haladás, de m iért ne p u sztulnának el, hiszen a vallásos élet szá­ m ára feleslegessé v á lta k ! — írta Tisza Istv án , befe­ jezve egyházpusztító fejtegetéseit. 3. A harm adik p éld át az amerikai protestantizmus egyáltalán nem építő tö rtén etéb ő l veszem. A kálvi­ nizm us társadalom - és em berform áló erejét k u ta tv a

sokat kell foglalkoznom a protestantizm us tö rté n e té ­ vel, de különösen a kevéssé ism ert am erikai protes­ tantizm uséval. É s ez rendkívül tanulságos. T öbb egy­ h áztörténészt idézhetnék, de m ost csak a chicagói H udson: American Protestantism. 1961 című m unká­ j á t em lítem . Hudson k im u ta tja , hogy az am erikai protestantizm us, am ely valam ikor legkülönbözőbb ágazataiban — így a b ap tistáb an és m ethodistában is — a kálvinizm us alapelveit vallotta és m eghatározó tényező v o lt az egész am erikai társadalom ban, az idők folyam án — különösen a nagy evangelizációs kam pányok alkalm ával —, am ikor csak a m egtérésre m in t érzelmi változásra fek te tte a hangsúlyt, teljesen eltékozolta az ősi örökséget, szám ban ugyan gyarapo­ d o tt, igen, de közben elvesztette identitását! M iután ezt így m egállapította, nyom ban hozzáteszi, hogy a „reco­ very”, te h á t az erővisszanyerés, felgyógyulás, felemel­ kedés útját: a kontinuitás tudatának (sense of conti­ nuity) feléledésében, más szóval: a protestáns múlt eredeti forrásaihoz való visszatérésben látja, am ely az ú ja t úgy értékeli, hogy a régit nem felejti. A ref. teológiában a k ét Niebuhrt em líti példának, a feleke­ zetek kö zö tt pedig a lu th eránust, kikkel és akik kö­ z ö tt a k ív án t felemelkedés m ár elkezdődött. A jelszó te h á t: Vissza a forrásokhoz!

II. A dogmamentesség szükségessége. Nézzük m ost a m ásik oldalt. V ilágunkban rendkívül fontossá v á lt a hívők felelőssége a világ irá n t: az em ber em berhez m éltó életéért, sőt a többszörösen fenyegetett em beri­ ség m egm aradásáért is. N agy segítséget jelen t ebben szám unkra, protestánsok szám ára, hogy m ár a refor­ m ációban — legalábbis elvben — legyőzetett a közép­ kori egyház indifferentizmusa. E z a z t jelen tette, hogy v ertikálisan ak a rv a élni, elhanyagolták a horizontá­ list, a m ennybe nézve nem vállalták a földi életért a felelősséget. A reform áció elveiből következő felelős­ séget és szolgálatot merev dogmatizmussal nem lehet vállalni és végezni, m ert az állandó védekező elzár­ kózást parancsol. N y ito ttság ra, sőt a z t m ondhatnánk, hogy a dogmákra is kiterjesztett önkorlátozásra (selflim itation) v an szükség m ind az egyéni hívőknek, m ind az egyházaknak; dialógust fo ly tatv a az ugyan­ az t a felelősséget vállaló világi ideológiákkal, világ­ vallásokkal és kvázi vallásokkal. M egkönnyíti ezt a széles világhoz való pozitív vi­ szonyulást az a tén y , hogy ú jab b a n jobban megértettük egy különös kifejezésnek, az „etiam extra ecclesiam” jelentőségét. K özelebbről azt, hogy a kegyelem, illetve a Szentlélek nemcsak az egyházban, hanem — ha más m ódon is — az egyházon kívül is m unkálkodik, még­ pedig azzal a céllal, hogy a rendezett világot, a koz­ moszt megőrizze a kháoszba való visszahullástól. Meg­ é rte ttü k azt is, hogy a Szentlélek ezt a fen n tartó és megőrző m u n k á ját nem automatikusan végzi, hanem em berek — hívők és nem hívők — közrem unkál ását felhasználva. E rre oszt ki aján d ék o k at az egyházon kívül is. Az em ber istenképűségének a vizsgálata is arról győz meg bennünket, hogy an nak bizonyos m arad v án y áv al — a bűn szörnyű ro n tása ellenére is — szám olnunk kell jószerével m inden em berben. E z pedig kettőssé teszi feladatunkat és m u n k án k at. Egyfelől a „m inisterium ot” végezve, a gyülekezetekben, segítjük a rán k b ízo ttakban az „istenkép” restitu tió já t, helyreállítá­ sá t a K risztusban k a p o tt „élő m in tára” (2K or 3,18), másfelől pedig ugyanakkor m unkáljuk an n ak megva­

347

lósulását igazságosságban — e x tra ecclesiam — a világ­ ban is, an n ak is örülve, h a csak a közelítésig ju tu n k el fáradozásunkban. E z az Igéből k a p o tt látás bátorítást ad és segítséget n y ú jt az egyházon kívüliekkel való dia­ lógushoz, sőt m inden igazban és jó b an való e g y ü tt­ m unkálkodáshoz. A hogy az E vang. kálv. sorozatunk egyik füzetében kifejeztük: az imago Dei maradványa m inden em berben — a nem v agy a még nem hívők­ ben is — a rra figyelm eztet, sőt h a jt és kényszerít b ennünket, hogy ne zárkózzunk be egy külön „lelki világba”, a tem plom ok hom ályába, hanem értékelni és növelni tu d ju k az egyházon kívül is m indazt, ami szépségben, jóságban és igazságosságban, m ás szóval m űvészetben, tu d o m án y b an , k u ltú rá b a n és társadalm i igazságban m ár m ost m egvan vagy ezu tán m egterem t­ hető. Más szóval kifejezve: Istennek az egyházon kívüli világát is a magunkénak és rán k bízo ttn ak érezzük, ezért teg y ü n k meg m inden tő lü n k telh ető t, hogy az „kom fortos pokollá” ne váljék unokáink szám ára. N em kívánok részletesen szólni arról, hogy a szét­ töredezett protestantizmusnak például m ilyen nagy szük­ sége van m egm aradásához és tekintélyének, szava sú­ lyának visszaszerzéséhez arra, hogy összetartson, együttműködjön, ahogy a Református Világszövetségben teszi. U gyanez áll az EV T m u n k ájára, sőt az egész keresztyénség, sőt a világvallások találkozásaira is a közösen vállalt célok m unkálására. M indennek m egva­ lósítása állandó törekvés egyházunkban. N em is foly­ ta to m ezt a gondolatsort, de úgy érzem, hogy tém ánk term észetéből elkerülhetetlenül következik, hogy rá­ m utassunk arra, am iről ritk á n szoktunk beszélni, és m ások elő tt nem is lenne ildomos ezt ten n i, közelebb­ ről arra, hogy a m ásokkal folytatott dialógus és öku­ m enikus együttm űködés csak egyfajta dogmamentes szférában lehetséges. N em lehet kiem elni, pláne k i­ élezni azt, am i nálunk sajátos. A zoknak a kihangsú­ lyozása pedig, am ik elválasztanak b ennünket, eleve a dialógus m egszakadását jelentené. Nos, itt rejtőzik és leselkedik az a veszély, am elyet lehetetlen észre nem venni. E z pedig az, hogy az évtizedeken á t foly­ ta to tt, józanságtól tem p erált dialógus éppen úgy, m int a legőszintébb szándékkal g yakorolt ökum enizmus: a sajátosságok elhalványulását, sőt hosszú tá v o n iden­ titásunk elvesztését jelentheti. Félreértés ne essék, nem arról van szó, m intha sokal­ lanám a m ásokkal fo ly ta to tt dialógust, vagy felesle­ gesnek ta rta n á m az ökum enikus fáradozásainkat, nem, egyáltalán nem ta rto m a n n a k , ha ugyanakkor nem hanyagoljuk el annak megismerését, fejlesztését, am i sajátosan a m ienk. Nem tu d o m elhallgatni, hogy i t t mulasztásokat láto k , h a örökségünk megbecsülésére, id en titásu n k megőrzésére gondolok. É n , aki m ár nem vagyok hivatalosan a „p ap i ren d ” ta g ja , m egm ond­ h ato m , hogy az elm últ 40 év a la tt többet hallhattunk és o lv ash attu n k „ a h a lo tt Iste n teológiájáról” és a h alv a szü letett n y u g ati teológiai irányzatokról, m int a reformációról, közelebbről K álvinról, az obiigát ju b i­ leum i m egem lékezéseket és u tazáso k at leszám ítva. N em zedékek h a g y tá k el a teol. ak ad ém iát anélkül, hogy az Institutiót a kezükbe vették volna! N em arról v an szó, hogy a jelen problém ái elől visszam enekül­ jü n k a m últba, vagy v alak it — m ondjuk K álvint — abszolutizáljunk. E z elavult konzervativizm us, a m ú lt­ b a való begubózás lenne. Nem erről v an szó, hanem egy kötelező párhuzamosságról, am it a jói ism ert Ige parancsolólag előír szám unkra, m ond v án : „m inden írástudó, aki a m ennyek országa felől m e g ta n ítta to tt, hasonló ahhoz a gazdához, aki ót és újat hoz elő élés­ tá rá b ó l” (Mt 13,52). E z m indig jellemző v o lt K álvinra és a kálvinizm usra. Hűség a múlthoz, nyitottság a jövő

348

felé. N agyon jól tudom , hogy ma antropológiai, etikai, illetve szociáletikai term észetűek az elénk tornyosuló problém ák, de nekünk nem szabad elfelejtenünk, hogy nekünk nincs független etikánk, am i van, az a ta n ra , te h á t végül is dogm ákra v a n alapozva. T eh át kötelező párhuzam van ak özött, am it kifelé végzünk és aközött, am it a m agunk szám ára, épülésére tan u lu n k , illetve tan ítu n k . N agyon m ai és találó Bonhoeffer m eghatá­ rozása az egyházról: „Dasein für andere”, m ásokért való létel, létezés, de tanácsos néha a D asein szót eredeti összetételében nézni, a da és a sein közé v á ­ lasztójelet ten n i, és a „lenni” -t hangsúlyozni. Megér­ teni, hogy ahhoz, hogy az egyház másokért lehessen, előbb az kell és m indig az kell, hogy „d a sein” legyen, it t legyen, o tt legyen. Az Ú jszövetségben nagy han g ­ súly v an az „építésen” (oikodomén). Sokféle teológiát ismerek, hallg attam K arl B arth o t és P aul Tillichet, de ezek egyikét sem ta rto m alkalm asabbnak a gyüle­ kezetek építésére, m in t K álvinét m ai értelm ezésben. N éhány évvel ezelőtt m indezt csak b írálatk én t m o n d h attam volna el, de úgy érzem, hogy m a m ár hálaadásként mondhatom el. Ma m ár ugyanis kezd megvalósulni a kívánt párhuzam , helyreállni az egyen­ súly az ó és az új, a külső és a belső között. Több érté­ kes, egyháztörténeti jelentőségű kezdem ényezés fűző­ dik Bartha püspök úr nevéhez, és mégis — h a esetleg hazabeszélésnek tű n n ék is — kim ondom , hogy nagyon jelentősnek, vagy éppen a legjelentősebbnek tartom egy­ házunk identitása és jövője szempontjából az utolsót: az Evangélium i kálvinizm us füzeteinek megindítását. E ddig 10 füzet jelent meg, k ét ú jab b nyom dakészen van, közülük egyik éppen K álvin teológiáját foglalja össze, és h a a hátralevők közül m ár csak egy készülne is el, Kocsis püspök úr által készítendő K álvin etikája, ak k o r — látásom szerint — olyan felad ato t végez­ tü n k el — régi m ulasztásokat pótolva —, am elynek a gyülekezetekig leérő gyümölcsei lesznek. Ezzel ugyanis a „szolgálat teológiája” mellé, am ely inkább kifelé, a világ felé m u ta t, o d aállíth atju k m ost az inkább befelé m u tató , a gyülekezeti közösséget építő, élet meg­ szentelését segítő kálvini teológiát, olyasféleképpen, ahogy azt an nak idején a m agyar puritánok m egál­ m odták, de m egvalósítani nem tu d tá k , de ki m erték például m ondani, hogy reform átus em bernek, pláne lelkipásztornak: „B űn nem olvasni az In stitu tió t!” H add sum m ázom befejezésül az elm ondottak lénye­ gét. A katolikus Gánoczy m ondja egyik, K álvinról írt könyvében (Die dienende Kirche. Ecclesia m inistrans a címe), hogy „Kálvin tanítása (közelebbről egyház­ tan a) m indig nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az egyház egyház maradjon vagy m egújulva azzá legyen, te h á t hogy identitását megőrizze, vagy azt ú jra m egtalálja és így csak K risztus tekintélyének vesse alá m agát és senki m ásnak” . Igen, megőrizni az egyház id enti­ tá s á t, am it a világban m indig veszély fenyegetett és a jövőben is fenyegetni fog, ak á r felvilágosodás, ak á r elvilágiasodás által. Lehet, hogy eltú lzo ttn ak és még kellőleg m egalapozatlannak hangzik az a m egállapítás, am i az én meggyőződésem is: ezt, az evangéliumból táplálkozó identitást m indig segít újra felfedezni és meg­ őrizni a kálvini látás. Igen, ez a látás segíthet abban is, hogy a teológia ne csak kevesek ügye, a kadém iai szin­ te n m űvelt elmélet legyen, hanem „ars Deo vivendi” , az Istennek élés m űvészetévé váljék sokak szám ára, ahogy az régen is v o lt a holland „gők” , a francia h u g enották, és hiszem — bizonyos m értékig — őseink szám ára is.

Békési Andor

Lelkigondozás vagy pszichoterápia? Az em berrel foglalkozó világi tudom án y o k (filozó­ fiai antropológia, orvostudom ány) sohasem voltak érdektelenek a lelkigondozás szám ára. K ö zö ttük a lelki élet jelenségeinek leírásai a k á r a filozófiából, ak á r az orvostudom ányból szárm aztak, hasznos isme­ retek k én t k erültek be a pásztori teológia ta n k ö n y ­ veibe. M ár a 18. század m ásodik felétől találu n k olyan pásztorteológiai m u n k á k a t, am elyek a korabeli pszi­ chológiai ism ereteket szinte teljességgel feldolgozzák és rendszerezik. E gy részük „pásztorálantropológia” , „pásztorálm edicina” , sőt „p ásztorálpszichiátria” 1 né­ ven azzal a kifejezett céllal író d o tt, hogy a lelkipász­ torok szám ára pszichológiai ism ereteket közvetítsen. Ilyen ism eretekre a pásztori teológiának m indenek­ elő tt a lelkigondozás szám ára v o lt szüksége, azért, hogy a lelkigondozó önism eretét, em berism eretét bő­ vítse, azt k o n k rét problém ákhoz kösse és a lelkigon­ dozói beszélgetésekhez m ódszertani segítséget n y ú jt­ son. A pásztorálm edicina/-pszichológia az első alkal­ m azo tt pszichológia, m elynek segítségével a lelkigon­ dozás jóval a pszichoterápia különböző form áinak megjelenése elő tt m ár m ódszereket dolgozott ki és alkalm azott a lelki problém ák gyógyítására, enyhíté­ sére.2

A pszichoterápia és a lelkigondozás helyzete korunkban Amíg a pszichoterápiát a poim enika segédtudom ány­ n ak te k in te tte , addig nem je le n te tt külön teológiai problém át a poim enika és a pszichológia kapcsolata. E z a helyzet a pszichoanalízis módszerének és elméle­ tén ek a m egjelenésével azonban gyökeresen m egvál­ to zo tt. A pszichoanalízis eredetileg pszichoterápiás eljárás v o lt és bizonyos értelem ben a pszichoterápiát a lelki b ajokban szenvedő, lelki problém ákkal küzdő em berek ,,m enedékévé” te tte . É rth e tő te h á t, hogy néhány évtized a la tt rendkívül széles körben elter­ je d t. Az is érth ető viszont, hogy ezzel a pszichoterápia m in t erős és nagysikerű k o n k u re n s rálép ett a rra a terü letre, am elyet addig a lelkigondozás tu d o tt m agáé­ nak. H ozzányúlt olyan em beri problém ákhoz, m in t a h it, a lelkiism eret, az erkölcs, a bűn, a vallás stb. — és nem is csak leíró, hanem m agyarázó szándék­ k al —, am elyekben addig a teológia kizárólagos kom ­ p eten ciát élvezett. E hhez já ru l még az is, hogy gyó­ gyító g y ak o rlatában a lelki problém ák m egoldására elsőrendű teráp eu tik u m m á az em beri beszédet te tte (szem ben a korábbi szuggesztiós eljárásokkal). Az egyház szintén ezt ta r th a tja egyedüli em beri segéd­ eszközének a lelkigondozói szolgálatban (Róm 10,17). A pszichoterápia te h á t m int szekularizált lelkigondo­ zás szerez m agának létjogosultságot, s ezzel kialakul a feloldhatatlannak tű n ő feszültség a pszichoterápia és a lelkigondozás között. E z t a feszültséget nem oldja meg az a té n y sem, hogy a lelki segítség irán ti igény a civilizáció előrehaladá­ sával egyre növekszik és ez nyilván a lelkigondozás szám ára is új lehetőségeket terem t. A 60-as években k észített felmérések szerint a m agasan civilizált orszá­ gok lakosságának csak 17—20%-a m entes érzelmi zavaroktól, a többség ezzel szem ben életében egyszer vagy többször is bizonyos ideig szenved viselkedésé­ nek és élm ényvilágának kom olyabb zavaraiban, „és ennek nem a környezeti szituációban rejlik a fő oka, hanem az em berek sajátos, személyes élmény- és m a­

g atartásm ó d jáb an ” .3 A m ai em berek többsége lelkileg k árosodott, vagy legalábbis igen sérülékeny. A lelki tám asz iránti igény te h á t nem csak múló kordivat, hanem olyan valóságos konfliktusok és károsodások v annak m ögötte, am elyek az em ber életét jelentősen beszűkítik, viselkedésm ódjait to rzítjá k , kapcsolatait z a v a rttá teszik. Nehéz lenne azokat az okokat m ind felsorolni, am elyekre visszavezethető ez az új állapot. Az egyik valószínű ok az, hogy az em beri kapcsola­ tok form álisan is és érzelmi ta rta lm u k a t tek in tv e is m eglazultak, felszínessé, esetlegessé v áltak , és az em­ ber a kapcsolatnélküliség állapotában tö b b e t foglal­ kozik önm agával, testi és lelki egészségével.4 Olyan konfliktusokat, am elyek egy társadalm ilag előre meg­ h atá ro z o tt kapcsolati rendszerben m aguktól megol­ dó dtak volna, felnagyít és életproblém ává tesz. Az egyéni életvezetés szabadsága ú jra és ú jra felelős dön­ téseket követel. M indenkinek m agának kell kialakí­ ta n i az id en titását, nincsenek előre m egszabott és k ö rü lh atáro lt társadalm i szerepek, de még a társas kapcsolatok szabályozásának általános norm ái is eltű­ nőben vannak. Az em ber pszichikus érzékenységének m ásik való­ színű oka az, hogy a család nem tu d megfelelő körül­ m ényeket biztosítani a gyerm ek egészséges lelki fejlő­ déséhez. A nők emancipációs törekvései elbizonytala­ n íto ttá k az anyaszerepet. E z a zu tá n olyan a n y a — gyerm ek kapcsolatot eredm ényez, am ely lehetetlenné teszi a gyerm ekben az „ősbizalom ” (E. H . Erikson) kialakulását. Pedig ez a kapcsolat kell legyen m inden későbbi teherbíró társas kapcsolat ősm intája. S ez lenne az érzelmi-pszichikus m edre az Iste n irá n ti biza­ lom nak is. H elyette alapvető bizalm atlanság-bizony­ talanság alakul ki. A szülőszerepek elbizonytalanodása m ia tt a gyerm ek nem ta lá l h a tá ro z o tt m agatartási m in tá k a t sem, am elyekkel azonosulhatna. H iányzik a m agatartásvezérléshez elengedhetetlen stabil érték ­ rendszer is, m elynek norm áit a gyerm ek internalizál­ h atn á. E zért v ált jellemzővé k o ru n k b an a tanácstalan, beteg lelki ismeret, az irányultságnélküliség. Az em ber gazdátlan lett. É rtékrendszere, mivel csak az érzék­ szervek információi alapján tájékozódik, q u a n tita tiv szem léletű.5 Az élet krízishelyzeteiben azonban néha rá kell döbbennie, hogy „tö b b az élet, m intsem az eledel” , de nem tu d ja , mi az a „ tö b b ” . A szociológiai szem ponthoz itt kapcsolódik a vallási-teológiai szem­ pont. A szociológia „kívülről irá n y íto tt” életform á­ n a k 6 nevezi k o runknak ezt az általános jelenségét. A pszichoterápiás módszerek m ár-m ár á tte k in th e te t­ len sokaságát ez az életform a term elte ki, m ivel a pszichoterápiára jól ráruházható a kívülről irán y ítás funkciója, s ennek az elvárásnak tö b b tek in te tb en meg is felel. A pszichoterápiás gyógym ódok népszerűsödésével egyidőben az egyház lelkigondozói szolgálata iránti igény csökkenni látszik. Nem az evangélium és a benne foglalt értékrend, az Istenre irányultság értel­ m et adó értéke és m egtartó ereje v á lt h atá sta lan n á vagy korszerűtlenné, sokkal inkább az a mód em ber­ idegen és problém atévesztő, ahogyan az egyház to ­ v áb b ad ja ezt az evangélium ot. Sajnos m indm áig nem idejét m ú lt E. B runnernek a 30-as évek elején te tt m egállapítása: „M egtörténhet, hogy egy lelkigondozó a m ia tt, am it m ond a m ennybe, a m iatt pedig, ahogy m ondja, a pokolba ju tn a ” .7 A zonban nem csak az evangélium üzenete m arad t időszerű a „kívülről irán y íto ttság ” korában, hanem

349

— egészen általánosan fogalm azva — a „vallásos m egoldás” irá n ti érdeklődés sem h ag y o tt a láb b .8 K ü­ lönös m ódon erre nézve is a pszichoterápiától k a p o tt és k a p a lelkigondozás m egerősítést. G. G. Ju n g 1932ben, egy lelkipásztoroknak ta r to tt előadásában azt m o n d ta: „Azok k ö zö tt a betegeim k ö zö tt, akik az élet derekán, azaz a 35. életéven tú l v an n ak , nincs egyetlen egy sem, akinek a végső problém ája ne a vallásos b eállítottságával lenne kapcsolatban. Igen, m indenki végső soron ab b a betegszik bele, hogy elve­ szítette, am it az élő vallások m inden időben m egad­ ta k a híveiknek, és senki sem gyógyul meg, amíg a vallásos beállítódás nem áll helyre” .9 Ju n g összefüg­ gést lá t a m odern em ber szekularizálódása és a neuro­ tik u s m egbetegedések elterjedése között. A neurózis h á tteréb en an nak a „léleknek” szenvedése áll, am ely a létezés értelm ét nem találja. A m agatartászavarok és a lelki krízisek tu lajdonképpen szekundér jelensé­ gek: az em ber egzisztenciális rem ényvesztettsége áll m ögöttük. Az élet értelm e u tá n kérdezni nem a civi­ lizált em ber luxustevékenysége többé, hanem az Isten ­ k ap cso latát elveszített em ber szám ára a lét elviselhe­ tőségének feltétele.10 E rre a felismerésre épülnek a lélekgyógyászat azon m odern irány zatai, am elyeket összefoglaló néven antropológiai pszichoterápiáknak szoktak nevezni (létanalízis, logoterápia).11 Persze az em beri lét alapkérdései kim ondva többnyire csak a szenvedés és a m eghalás problém ájához kapcsolódva jelennek meg, az átm eneti lelki zavarok és krízisek esetében pszichikus konfliktusok fedik el őket m ind a te rá p e u ta , m ind a lelkigondozó szeme elől. A pszicho­ te rá p ia általáb an nem is tek in ti felad atán ak a végső kérdésekkel való foglalkozást. A lelkigondozás viszont pszichoterápiás ism eretek és módszerek (tu d atos vagy ösztönös) alkalm azása nélkül legtöbbször „rövidre zárv a” ad válaszokat az egzisztenciális kérdésekre, és nem ju t el a segítséget kérő aktuális problém ájához, an n ak m egoldásában való segítéshez. E z utóbbi te rü ­ leten ú jra és ú jra h a tá sta la n n a k ta lá lja fáradozásait, elégtelennek ism ereteit. E bből a helyzetből adódik a z u tá n , hogy a lelkigondozó v e té ly tá rsa t lá t, a pszi­ chológiai ism ereteket a gyógyító g y ak o rlatában h a té ­ k o n y an alkalm azó pszichoterápeutában. A lelkigon­ dozás és a pszichoterápia ilyen kontroverz viszonyá­ n a k a kialakulásához h o zzájárult még az is, hogy a pszichoterápia g y akran azt az illúziót k elti és táp lálja, hogy m inden lelki jellegű problém át képes megoldani, és előbb-utóbb feleslegessé teszi az egyház lelkigon­ dozói szolgálatát.

E szerint a tu d a to s én úgy viszonyul a tu d a tta la n ösz­ tönvilághoz, m in t a lovas a lóhoz: irán y íth a tja , végső soron mégis odam egy, ahova az viszi, te h á t ki van szolgáltatva. A zután a lelkiism eret sem az em berben levő „isteni” , az istenképűségünk bizonysága a pszi­ choanalízis szerint, hanem a nevelés egyik p roduk­ tu m a, am ely legalább annyira, ha nem gyakrabban, lehet egészségtelen és betegítő, m int am ennyire „biz­ tos irá n y tű ” Isten a k a ra ta m egtalálásában. A vallás­ b an is — legalábbis am int az az átlagem ber vallásos­ ságában megjelenik — a kényszerneurózisra jellemző egészségtelen vonásokat lát, nem pedig az em beriét különös sajátosságát a többi élőlénnyel szemben. A pszichoanalízis szétzúzta to v á b b á a test—lélek—szel­ lem és az ezeknek megfelelő értékek hierarchikus föl­ építettségét, s ezzel a „kozmológiai” és a „biológiai sértés” u tá n (am elyeket K opernikusz heliocentrikus világképe és D arw in szárm azástana okoztak) pszicho­ lógiailag sértette meg a k u ltú rá já ra büszke em ber ön­ érzetét. A k u ltú rprotestantizm us teológiája ezzel a sértő d ö tt elutasítással fogadta a pszichoanalízist. A dialektikus teológia lelkigondozás-elméletei üdvö­ zölhették volna a freudi pszichoanalízist az em ber „tró n fo sztásáért” . Azért, hogy ism ét felfedezte az em ber elveszett vo ltát, gonoszra, agresszióra, rom bo­ lásra való veleszületett h ajlam át és lelki életének ebből adódó folytonos konfliktusosságát. T ovábbá azért, m ert az em ber egészlegességét hangsúlyozza, s am int a m egbetegedés és a gyógyulás a pszichikus, szom a­ tikus, szociális és szellemi létdim enziókra k ih at, úgy a Szentlélek hatásai is az emberi lét teljességét érin­ tik . A zért is, m ert a pszichoanalitikus gyógyító eljárás fontos eleme a viselkedészavarokkal, b ű n tu d a tta l, ne­ g atív indulatokkal te rh e lt em ber ítélkezés és m orális értékelés nélküli elfogadása. E nnek gyógyító h atá sa a lelkigondozás szám ára is hasznosítható tap asztalat, m ert gyakorlati összefüggésben é rteti meg azt az evan­ gélium ot, hogy Isten a bűnös em bert elfogadva iga­ zítja meg (Róm 4,5; Lk 6,35).13 S végül azért, m ert leleplezte azt a ham is felettes-én-vallásosságot, am ely közelebb áll a bálványim ádáshoz, m in t a m egváltó Istenbe v e te tt keresztyén hithez. A pszichoanalízisnek ezek a vonásai tendenciájukban nagyon hasonlítanak a dialektikus teológia forradalm ian m eghirdetett fel­ ismeréseihez, am elyek a 19. és 20. század fordulóján élő em ber szám ára „teológiai sértésnek” szám ítottak. Mégis e lu ta síto tta m in t olcsó üdvígéretet, m in t eljá­ rást, mely kegyelem nélkül hirdet bűnbocsánatot, s benne a theologia n a tu ra lis önm egváltás stru k tú rá ja ábrázolódik ki. A lelkigondozás feladatai, célkitűzései, lehetőségei egészen m ás alapról indulnak és egészen A pszichoterápia félreértése a lelkigondozásban m ás erőforrásból táplálkoznak, és o tt kezdődnek, ahol a pszichoterápia véget ér. A lelkigondozás az üdvös­ ség érdekében tö rtén ik , nem a gyógyulásért, ezért A lelkigondozás term észetesen a m a pozíciójának m egerősítésével válaszolt a pszichoterápia kihívására. nincs benne semmi helye a pszichoterápiának.14 E n n ek k é t legkézenfekvőbb, de egyaránt félreértésen Az elutasításnak egy túlzó formája a pszichoterápia alapuló m ódja: a merev elutasítás (az illetékességi te rü ­ m inden m egnyilvánulását és próbálkozását démonikus­ letek elválasztásától egészen a pszichológia dém onizá­ nak bélyegzi. H asonló szellemű ítélet ez, m int ami lásáig a legkülönbözőbb form ákban) és a kritikátlan valam ikor az orvostudom ány első szárnypróbálgatá­ elfogadás (a pszichológiai felismerések teológiai legiti­ sait k á rh o z ta tta és a csillagászat középkori felfedezé­ m álásával vagy a teológiai igazságok pszichológiai seit m áglyával ju talm a zta. A m ennyire tito k zato s és igazolgatásával).12 ta b u volt az a világ, am elybe ők annakidején kezdtek 2.1. A pszichoanalízis kezdeti időszakában, am ikor behatolni, an n y ira titokzatos az emberi psziché világa m ég nem fejlődött átfogó k u ltúrelm életté, hanem te rá ­ m a. A tudom ányos m egközelítés szám ára is, m ennyi­ piás elm életnek és m ódszernek szám íto tt, m ár meg­ vel inkább egy dualista-apokaliptikus vallásos szem­ je le n t a lelkigondozás részéről az elutasítás reakciója. lélet szám ára. E látásm ód szerint a pszichikus jelen­ ségek — mivel m ateriálisa n nem érthetők — vagy a A liberális teológia antropológiai felfogását mélyen Szentiéleknek, vagy pedig sátán i erőknek a megnyil­ sé rte tté k a pszichoanalízis tan ításai. Például az, hogy vánulásai, te h á t közvetlen szellemi h a tá st kell felté­ a z em beri tu d a t tu d a tta la n ösztönkésztetéseknek v an teleznünk m ögöttük. Ahol te h á t a Szentlélek m űkö­ aláv etv e és „nem ú r a m aga h ázáb an ” (S. Freud).

350

dése egy-egy pszichikus jelenség kapcsán nem azono­ hogy a lelkigondozás és a pszichoterápia végső soron egy és ugyanaz. Ez az álláspont nyilvánvalóan mind síth ató , o tt negatív szellemi erők és hatások jelenlétét kell elfogadnunk. A pszichikust m in t em berit ez a a lelkigondozás, m ind a pszichoterápia fogalm ának a szemlélet nem tu d ja elképzelni. Mindebből követke­ félreértésén alapul.18 zik, hogy m inden olyan eljárás, am ely nem a Szent­ lélekre hivatkozva gyakorol befolyást az em ber lelki világára, eleve démoni p ra k tik á n a k tekintendő. A A lelkigondozás és a pszichoterápia fogalma pszichoterápia dém onizálása m ögött m ind a pszichi­ kus jelenségek, m ind pedig a pszichoterápiás lehető­ Ahhoz, hogy a lelkigondozás és a pszichoterápia ségek h a tá rta la n túlbecsülése v a n .15 k ap csolatát helyesen m eghatározhassuk, először m ind­ 2.2. A lelkigondozás, pozíciójának megerősítésére k ettő fogalm ának a tisztázására van szükség. H a a m ásrészt a pszichoterápia lelkes és kritikátlan elfoga­ szakirodalm at m indkét oldalon á tte k in tjü k , a meg­ dásával és elsajátításával próbálkozott. Többnyire határozások sokaságával találkozunk. M inden irány­ azok a felelősségteljesen szolgáló lelkigondozók esnek zat a maga antropológiai szemléletének megfelelően ebbe a hibába, akik a tehetetlenségérzésüket nehezen és m ás-m ás szem pontot hangsúlyozva (eljárási mód, tu d já k feldolgozni, s m u n k áju k látszólagos eredm ény­ terápiás cél) ad definíciót. A nélkül, hogy valam ennyi telenségét a m aguk felkészültségének hiányosságaira m eghatározást felsorolnánk,19 m egkísérelünk átfogó vezetik vissza és személyes k u d arck én t élik át, to v áb b á képet adni arról, hogy m it értü n k lelkigondozáson és a „m indenképpen segíteni kell” kényszere a la tt vég­ m it pszichoterápián. zik a lelkigondozást.16 A képtelenség érzése felnagyítja 3.1. A lelkigondozás m eghatározásánál általában k ét a pszichoterápiás eljárások hatékonyságába v e te tt ten d enciát követnek a poim enikai szerzők. Az egyik rem énységet, néha egészen a m indenhatóság képzetéig. arra irányul, hogy a lelkigondozás helyét behatárolja Ezek a lelkigondozók a pszichoterápiás m ódszerekben a többi pásztori funkciók között, a m ásik pedig arra, vélik felfedezni azt a csodaszert, m ely a „gyengélkedő” hogy egy program ot jelöljön meg, am ely h a valahol lelkigondozást ism ét ta lp ra á llíth a tja és a lelkigon­ megvalósul, o tt lelkigondozás történik. Megfogalmaz­ dozó kom petenciaproblém áit m egoldja. Csakhogy ez ható ez a program Isten cselekvése felől, a lelkigon­ a lelkes azonosulás könnyen azzal já rh a t, hogy a te rá ­ dozó cselekvése felől és a lelkigondozást igénylőben p eu ta elnyeli a lelkigondozót, a módszer felemészti a végbemenő folyam at felől. A lelkigondozás történ ete tarta lm a t. azt m u ta tja , hogy a lelkigondozás helym eghatározása Azonosulási m in tak én t elsősorban azok a pszicho­ az igehirdetői funkció felől (Isten cselekvéséről szóló teráp iás irányzatok k ín álják m agukat, am elyek a val­ üzenet) a diakónia és gyógyítás felé h ú zódott el, a lás irá n t n y ito tta k és m aguk is az irracionalitás és a célja pedig az Is te n —em ber kapcsolat ápolása felől m isztika h a tá rá n m ozognak. E lm életi rendszerük ke­ az emberi problém áknak, m ajd az em ber személyének resztyén szem léletre vagy éppen meggyőződésre épül, a középpontba állítása felé halad. Így le tt a dialekti­ ezért nem nehéz olyan kapcsolódási p o n to k at, meg­ kus teológián felépült igehirdetés (K risztus, Ige)-köz­ feleléseket találn i bennük, am elyekben a keresztyén pontú lelkigondozásból p artnercentrikus lelkigondo­ lelkigondozó m egkapaszkodhat. Ilyenek pl. C. G. Ju n g zás. E bben a folyam atban nagy szerepe volt a lelki­ pszichológiájában: az individuáció m in t az árnyék­ gondozás m egnyílásának a pszichoterápia felé, ami személyiség integrálódásának folyam ata, s így a bűn­ segített abban, hogy érzékenyebbé váljon a bajba bocsánat életrendező m eg tapasztalásának analogonja; ju to tt és segítséget váró em ber nyom orúsága, és diffe­ a Selbst (a személyiség m agva — az egyéniség) K risz­ renciáltabban ítélje meg a lelkigondozó m a g ata rtását, tus-arch ety p u sk én t való értelm ezése, illetve megfor­ an nak „evangélium i” vagy „evangélium -ellenes” vol­ d ítv a, a K risztuskép olyan m egragadása, am elyben tá t. Sokan ezt a folyam atot a lelkigondozás h a n y a tlá ­ az individuáció végső célját ta lá lh a tja meg. Ezzel az sának ta rtjá k , s a lelkigondozás elárulásáról, kríziséről imago Dei az imago C hristiben finális értelm et nyer. beszélnek. É n ebben, ha nem megy tú l az elhum ani­ Á ltalában a „mélység dim enziója” , m ely eg y úttal a zálódás végletébe, a lelkigondozás m agáratalálását transzcendens dim enziója is Ju n g n á l, szim patikus a látom . A lelkigondozás abban különbözik ugyanis a teológusok szám ára.17 gyülekezetre bízott m ás pásztori feladatoktól (igehir­ A lelkigondozás g y ak o rlata szem pontjából C. R. detés, misszió, tan ítás), hogy nem K risztus-centrikus Rogers verbális pszichoterápiája ta lá lt lelkes elfoga­ (a m egszokott értelem ben), hanem krisztusian, K risz­ dásra. A m int Ju n g n á l a „m élység” , úgy i t t az agapé- tu s Lelkének erejével és áradásában em bercentrikus, szeretetre épülő kapcsolat, a „kom m unió-kom m uni­ éppen m ert K risztus szeretetét ak a rja közel vinni az káció dim enziója” a vonzó. Rogers m ódszere és opti­ em berhez. A diakóniától pedig az különbözteti meg, m ista antropológiai nézetei az am erikai „lelkigondo­ hogy nem „szükség-központú” , ném án, esetleg sze­ zási m ozgalom” lelkigondozás-elm életét és főleg gya­ m élytelenül segítő, hanem személyesen beszélgetve k o rla tá t m indenestől m eghatározta. Az elméleti teo­ odaforduló. Nemcsak lehajol, hanem föl is emel. Azt is m ondhatnánk, hogy a lelkigondozás az igehirdetést lógiai feldolgozás h á tté rb e szorult, és a beszélgetés m eto d ik ájára esett a főhangsúly. A te rá p e u ta m aga­ és a diakóniát köti össze az egyház szolgálatában. ta rtá s á n a k mélyen hum anisztikus jegyei: feltétel nél­ T ranszform átor a k e ttő között. Eenne m egy á t az igehirdetés diakóniába (életápolásba), és a diakóniát kül elfogadó, a m ásik személyére és problém ájára érzelmileg is teljesen ráhangolódó, hitelesen egyértel­ a lelkigondozás teszi igehirdetéssé (hitvallássá). A lel­ m ű viselkedése, a m ásikhoz odaforduló m ag atartása kigondozás te h á t sem nem igehirdetés (Thurneysen, alkalm asnak tű n t az Iste n elfogadó szeretetének non­ Asmussen), sem nem diakónia (O. W ölber, H. F aber, verbális közlésére, m egtapasztalására. E nnek a felis­ E. van der Schoot, W. N eidhart), de m indkettővel szoros kapcsolatban van, m indkettő alapelem ei elő­ merésnek a helyességében nincs is okunk kételkedni. A k ritik á tla n azonosulás azonban azt eredm ényezi, fordulnak benne (verbalitás és melléállás). E gy k é t­ hogy a lelkigondozás sajátsága a pszichoterápiával személyes beszélgetési szituációban tö rtén h e t igehir­ szem ben a m ódszer teológiai értelm ezésére és az egy­ detés, lelkigondozás és diakónia. Az Isten tő l Jézus házi környezetre korlátozódik. Sőt az azonosulási K risztusban az em bernek a d o tt új életlehetőség fel­ folyam at g y ak ran addig a m egállapításig is eljut, kínálásakor (2Kor 5,17—21) igehirdetés,20 a másik

351

A bizonyosságnak e három szem pontját egységben kell látn u n k a lelkigondozásban. H ogy melyik beszél­ getésben, illetve egy beszélgetés m elyik szakaszán válik az egyik vagy m ásik hangsúlyosabbá, az a beszélgetés szituációjától és a tanácskérő problém ájá­ tó l függ. 3.2. A pszichoterápia fogalm ának általános m eghatá­ rozásánál előre kell bocsátanunk azt, hogy fiatal tu d o ­ m ányágról lévén szó, az alapfogalm ak körül sem ala­ k u lt még ki teljes egyetértés. Az eltérő m eghatározá­ sok, módszerek m indenesetre ta rtalm a zn ak olyan meg­ egyező elem eket, am elyek egy általános m eghatározás ala p jait képezhetik. A pszichoterápia valam ennyi m odellje abból indul ki, hogy a m agatartászavarok és a pszichikus élm ény­ feldolgozás zavarai az em ber és a környezete kölcsön­ hatásából alak u ltak ki (nem öröklötten), s ezért ugyan­ A p artn ercen trik u s lelkigondozás általános feladata ilyen feltételek m ellett, azaz kom m unikáció ú tjá n (a te h á t az, hogy a h it, a rem énység és a szeretet pers­ pszichoterápeuta és a beteg kapcsolatában) ezekben p e k tív ájáb an az élettel ( és örökélettel) kapcsolatos bizo­ a zavarokban kedvező változás idézhető elő. A szemé­ nyosságot erősítse, segítse, m egújítsa vagy m egala­ lyiség szerkezete, belső pszichikus m echanizm usai te ­ pozza.22 E lsősorban nem Isten-kapcsolatra k ív án hív­ h á t v á lto z tath a tó k . Term észetesen csak akkor, h a a ni, m in t az igehirdetés, sem nem a m ásik lelki-testi szervezet, vagy az idegrendszer fiziológiai működései funkcióképességét ak a rja helyreállítani, illetve hiá­ nem károsodottak. A pszichoterápia „nem lépi á t a nyosságait kipótolni, m int a diakónia, hanem ezekre szervezet h a tá ra it, az érzékszerveken á t ju tta t csupán tám aszk o d v a k oncentrál az em beri élet személyes be jeleket, inform ációkat a betegbe, an nak idegrend­ értelm ének (hit), szabad egyéni kibontakozásának szerébe” 24. A pszichoterápia középpontjában a beteg (rem ény) és társas vonatkozásainak (szeretet) a kér­ emocionális élete v an és ezen keresztül h a t a tu d a ti vi­ déseire. Az alapvető bizonyosság az Istenhez, em ber­ lág, a szóm a és a szociális té r felé. társain k h o z és önm agunkhoz való egészséges és eleven E gy szűkebb értelem ben v e tt fogalmi m eghatáro­ kapcsolatunkon nyugszik. Bizonyosság afelől, hogy zás szerint: „a pszichoterápia lélektani módszerekkel 1. senki sem véletlenül, a sors szeszélyének kiszolgál­ végzett gyógyító eljárás, m elynek lényege egy in ter­ ta tv a létezik és k erü lt ab b a az élethelyzetbe, am iben épp m ost van , hanem Isten terem tő, m egigazító és perszonális kapcsolat, am elyben egy szakképzett te rá ­ p eu ta úgy kom m unikál egy lelkileg beteg em berrel, m egszentelő szeretetének az összefüggésében értelm e hogy az ennek következtében egészségesebb, azaz v a n m inden em ber életének egészében is és k o nkrét m in t bonyolult rendszer önszabályozásában, belső in­ élethelyzetekre lebontva is (ApCsel 17,28; R óm 8,30k; teg ráltság áb an és környezetével való kapcsolatának 14,8). E z t m indenkinek személyesen is meg kell talá l­ ökonóm iájában fejlődik, te h á t egy olyan szakszerű nia, egzisztenciális döntés ú tjá n elfogadnia és m inden lélektani segítségnyújtásról van szó, mely által a be­ Új élethelyzetben felfedeznie. Iste n irán ti alapvető teg egyedileg önm egvalósítását jo b b an elérő, boldo­ bizalom nak is nevezhetnénk ezt és im ádkozó, igére gabb, környezetébe jobban illeszkedő, kreatív ab b , tá r ­ figyelő n y ito ttság b an valósul meg. E bből a szem pont­ sadalm ilag hasznosabb em berré válik” 25. ból m indenképpen hangsúlyos a bizonyságtétel jelen­ B uda Béla definíciója ennél sokkalta tágasabb, a léte a lelkigondozásban.23 2. A bizonyosság m ásik aspektusa, hogy az em ber az életgyakorlatával, visel­ pszichoterápiát ugyanis egy általános em beri jelenség célzott alkalm azásának ta rtja . „Egészen általánosan kedésével, cselekedeteivel és döntéseivel kapcsolatos fogalm azva pszichoterápia m inden olyan segítő, gyó­ felelősséget hordozni tu d ja , és az ezekben szerzett ta p a s z ta la ta it képes integrálni a személyisége egé­ gyító beavatkozás, am ely emberi kölcsönhatás — szo­ szébe. H ozzátartozik ehhez sa já t élettö rtén et elfoga­ ciológiai nyelven: interakció — és jelzésváltási folya­ dása, az abból szárm azó és ú jra meg ú jra aktu alizá­ m at — kom m unikáció — révén próbál v álto zá st létre­ lódó lelki konfliktusok tu d a to s elhordozása. A lelki­ hozni az élm ények átélésének és feldolgozásának m ód­ gondozás m indezt csak a bűnbocsánat valósága szem­ jáb an , v alam int a m ag atartásban. A pszichoterápiát p o n tjáb ó l tu d ja nézni. S zám unkra ez az Istentől végző és az azt befogadó em ber k ö zött minőségi szem­ k a p o tt korrekciós és továbblépési lehetőség az élet­ pontból nem tö rtén ik más, m in t ami az em beri é rin t­ ben. O tt lehet ugyanis az em bernek bátorsága belátni kezésekben, kölcsönhatásokban általában. Ez azt je­ lenti, hogy lényegében az em berek kö zö tt folyó kom ­ a v étk eit és tévedéseit, vállalni a felelősséget te tte ié rt, m unikáció és interakció sajátos form ája a pszichoterá­ ahol a b űnbocsánat közvetlenül m egtapasztalható, pia. Sajátos annyiban, hogy tap asztalatilag , illetve t u ­ ahol v a n feloldozás (1J n 1,8—2,2). 3. H arm adszor dom ányosan kialak u lt feltételek k ö zö tt zajlik, a h a tó ­ bizonyosság afelől, hogy a m ásiknak szüksége van elem eket a lehetőségek szerint tisz títv a és sűrítve ta r ­ rám és én is szám íthatok m ásokra a szükségeimben. Az em beri élet egyik alapszükséglete a társas kapcso­ talm azza, és alkalm azása során folyam atosan fejlődik, m indinkább h atékonyabbá válik” 26. la t, mégpedig a szeretet kölcsönös adása és elfogadása A pszichoterápia feladata a személyiség müködéské­ dinam ikájával. E nnek zavara súlyos krízisekhez vezet­ het. A lelkigondozói beszélgetés egyik célja az, hogy pességének, önszabályozó képességének helyreállítása. a lelkigondozó a tanácskérővel kom m unikálva kom ­ Részletezve ez ilyen célokat je le n t: az én-ről és az ideális én-ről k ia la k íto tt koncepció eltérésének csök­ m uniót (az Ú SZ nyelvén koinóniát) valósítson meg. Az agapé légkörében alapvető ta p a sz ta la to t szerezhet kentése, reálisabb önmegismerés, nagyobb önbizalom, a sa já t személy és m ás személyek nagyobb fokú elfo­ a m ásik arról is, hogy m ilyen Isten elfogadó szeretete és hogyan szabadít fel ez a szeretet őszintébb, m egér­ gadása, az élm ények kisebb m érvű figyelmen kívül hagyása vagy to rzítása, ellenállóképesség a stresszek­ tő b b , előítéletektől m entesebb em bertársi kapcsola­ kel szemben, gyorsabb regeneráció m egterhelések u tá n to k ra. lelki problém áinak a K risztus szerete tével történő együttérző m eghallgatása, a m ásikhoz való feltétel nélküli őszinte odafordulás esetén pedig diakónia21 tö rtén ik . Lelkigondozás viszont akk o r tö rtén ik , am i­ k o r személyes beszélgető k apcsolatban az evangélium a lelki konfliktusoktól szenvedő vagy krízisbe ju to tt em ber szám ára ko n k rétan átélhető m egoldássá (vigasz­ talássá, bátorítássá, erősítéssé, feloldozássá) lesz. A diakónia felől közelítve pedig akk o r beszélünk lelki­ gondozásról, h a az irgalm as odafordulás és közösség­ vállalás, a m ásik feszültségeinek, z a v a rt m a g a ta rtásá ­ n ak jó a k a ra tú m egértése és m egértetése, félelmeinek megfogalmazása személyes h itvallásba torkollik, m ely­ ben kifejeződik a m ásik m egnövekedett bizalm a a b űnöst m egigazító és m egtartó Jézus K risztus irá n t (Mt 28,20; F il 4,13).

352

s tb .27 M indezt a te rá p e u ta meleg elfogadó, beleérző és hitelesen őszinte m a g atartása által és a p a rtn e r érzel­ m i-indulati élm én y tartalm ain ak megfogalm azása (tá ­ m asznyújtó pszichoterápiák), tu d a to s íto tt konfliktu­ sainak értelmezése (belátáson alapuló teráp iák ), eset­ leg a konfrontáció (viselkedés-pszichoterápia) eszkö­ zeivel élve érheti el. Azonosságok és különbségek a gyakorlatban M ár a lelkigondozás és a pszichoterápia fogalm ának m eghatározásánál is egy alapvető elvi különbséget észrevehetünk. E ltérést a feladat m eghatározásában: a lelkigondozás szám ára ez az em bernek az élettel k ap ­ csolatos bizonyossága, a pszichoterápiában a szemé­ lyiségrendszer m űködésének kiegyensúlyozottsága, zavarm entessége. Az elvi különbség m ellett lá tn u n k kell egy lényeges elvi egyezést is: m in d k ét eljárás a b ajb a ju to tt em berre összpontosít, még akk o r is, h a m ás-m ás az em berképük és m ásban ta lá ljá k az em beri problém ák m egoldását. A g yakorlat terü letén ez a k é t szem pont szorosabb összefüggésbe kerül egymással. M ár csak azért is, m ert a lelkigondozásnak nincs önálló m ódszere az em­ ber lelki életének m egközelítésére, a pszichikus folya­ m atok m egértésére és befolyásolására. A Szentlélek jelenléte, az ige m egszólaltatása, az im ádkozás és az áldás (vagy feloldozás) nem m ódszertani elemek a lelkigondozásban, hanem olyan ta rta lm i tényezők, am elyek nem a pszichikus törvényszerűségek h atályon kívül helyezésével, hanem azok igénybevételével és m ozgósításával hatn ak . E z az Isten cselekvésének alap­ vetően in k a rn a tív term észetével függ össze, am in t az az egész ü d v tö rtén eten megfigyelhető. A lelkigondozás te h á t nem módszeren innen, vagy m ódszeren tú l, azaz valahol azon kívül tö rtén ik , hanem a jó m ódszeren be­ lül megjelenő isteni ta rta lo m hozza létre. A jó lelki­ gondozó nem a la tta , hanem fölötte áll a m ódszernek. Az ehhez szükséges ism ereteket és képességeket, ha nem is kizárólagosan, de nagyobbrészt a pszichoterá­ piától ta n u lh a tja meg, vagy a m eglevőket fejlesztheti tovább. Az, hogy hogyan, m ilyen céllal és m ikor alkal­ m azza azokat, m ár nem a m ódszer terü letére tarto zik , hanem elh iv ato ttság án ak , küldetésének kérdése. A lélektan és a kom m unikáció-kutatás megfigyelései alap ján tu d ju k , hogy m inden segítő k ap cso latban a segítő személy őszinte érdeklődése a m ásik személye irá n t, feltétlen, előítéletektől m entes elfogadó viselke­ dése, beleérző-megértő odafordulása és á ltaláb an a visel­ kedésének hiteles, egyértelmű v o lta a segítés elengedhe­ te tle n feltétele. A te rá p e u tá v al szem ben tá m a sz to tt ezen követelm ényeket C. R . Rogers dolgozta ki elő­ ször és alkalm azta következetesen tanácsadó m u n k á­ jában . Ezek a viselkedésjegyek az olyan m indennapos em beri kapcsolatokban is jelen v a n n ak , ahol valam i­ lyen form ában b a rá ti segítségnyújtás tö rté n ik , sőt m on d h atju k azt is, hogy m inden jó em beri kapcsolat velejárói. A lelkigondozói vagy pszichoterápiás beszél­ getésekben ugyanezek az általános em beri kom m uniká­ ciós folyam atok sűrítve, m etodikailag átgondolva, gyógyító h atású ak. A lelkigondozás specifikum a a pszichoterápiával és m ás segítő eljárásokkal szem ben te h á t nem a m ódsze­ rében van . A pszichoterápiában is használt m ódszere­ k e t azonban m ás összefüggésben alkalm azza: az egy­ házban, a gyülekezetben; m ás tartalo m m al tö lti m eg: az életkérdéseket a hitkérdések összefüggésében lá tv a ; és m entes a m indenképpen való gyógyítás kényszeré­ tő l: ahol gyógyulás nincs, még lehet lelkigondozás.

4.1. A lelkigondozónak a m ásik em ber irán ti őszinte érdeklődése és a személyéből áradó elfogadó melegség különös jelen té startalm ak at hordoz. A lelkigondozó személye önm agában is az élet szellemi dim enziójára u ta l, az egyházzal és Istennel kapcsolatos asszociáció­ k a t hív elő. Bizonyos értelem ben a lelkigondozást igénylő a lelkigondozó odafordulása nyom án Iste n le­ hajlását, elfogadó szeretetét élheti á t, vagy Istennel kapcsolatos hasonló élményeinek emléke elevenedhet meg. A lelkigondozás szituációjából term észetesen adódik a beszélgetés affinitása a h it problém ái és az élet végső kérdései irán t. A lelkigondozó személye el­ lenállást is (b ű n tu d at, negatív emlékek az egyházzal kapcsolatban) k iv á lth a t a m ásikban, m áskor meg irreá­ lis elvárásokat ébreszthet. E zért fontos, hogy mindig tu d a tá b a n legyen a lelkigondozó an nak, hogy tú l kell m u ta tn ia önm agán, Jézus K risztusra. A lelkigondozó őszinte érdeklődésének külön hang­ súlyt ad az is, hogy a pszichoterápiával ellentétben többnyire ő a kezdem ényező, ő keresi meg a m ásikat élete nehéz helyzetében, ő kínálja fel a segítő kapcso­ lato t. E z gyakran azzal jár, hogy neki kell bizalm at ébresztenie a m ásikban, m egterem teni a beszélgetés kapcsolati bázisát, am ely olyan esetekben, m ikor a gyülekezeti tag keresi fel a lelkészt (a pszichoterápiá­ ban pedig mindig) eleve a d o tt. A lelkigondozás lénye­ géhez tartozik a kezdem ényezés, mivel Isten szeretete evangélium át képviseli és „nem ab b an v an a szeretet, hogy m i szerettük Iste n t, hanem hogy Ő szeretett m inket” (1J n 4,10)28. A pszichoterápia elfogadásról, érdeklődésről beszél. Mi beszélhetünk szeretetről, mely tu d átölelni és tu d elengedni, m ely élni segít a szó leg­ nem esebb értelm ében. 4.2. A pszichoterápia m ásik lényeges vonása, hogy a te rá p e u ta empátia, beleéles ú tjá n m egérti, átérzi a p a rt­ nere emocionális élm énytartalm ait, verbalizálja s így érthetővé teszi azokat a m ásik szám ára. Ezzel a beteg személyiségben a viselkedés és az átélések emocionális és kognitív szintjei k ö zö tt helyreáll a kapcsolat, az egyén m élyebb önism eretre ju t el. M iután a terá p e u ta megértése meleg elfogadással párosul (am i nem jelent egyetértést!), segít a betegnek önm aga elfogadásában is. A problém ája ugyanis az, hogy a gondolatvilága és az érzelmi világa k ö zött szakadék jö tt létre. Nem tu d ja akceptálni azokat az érzelm eket, am elyek a gondola­ taihoz kapcsolódnának, ezért m ásokkal helyettesíti őket. A beleélés elsősorban a közlések m ögött rejlő ér­ zelm i-indulati ta rta lm a k m egértését célozza. A te rá­ p eu ta belehelyezi m agát a partn ere belső viszonyulási rendszerébe, hogy m egérthesse ő t a sa já t érzésvilá­ gában, értékrendjében. Másképp fogalm azva: belép a másik világába, hogy segíthessen ra jta . K özben persze vigyáznia kell, hogy ne vesszen bele ebbe az idegen világba, az em pátia ne váljon azonosulássá. Csak aki önm agát ismeri és rendezett a sa já t belső élete, az „engedheti meg m agának” azt a kockázatot, hogy ennyire mellé álljon a b ajb a ju to tt em bernek29. H a nem ez a helyzet, ak kor a m aga m egoldatlan prob­ lémái rezonálnak a m ásikéra, és m enekülnie kell. E l­ kezd tan ácso k at osztani, m oralizálni, olcsón vigasz­ taln i, hitigazságokról kio k tatn i, általánosítással baga­ tellizálni, vagy egyszerűen csak elméleti síkra tereli a problém át, hogy biztonságos távolságot nyerjen. Mindegy, hogy a m enekülésnek ezeket a m ó djait igék­ kel tá m asztja alá vagy sem, nem éri el a m ásikat azzal, am it m ond. T alán nem is kell hangsúlyoznunk, hogy m ennyire megszívlelendő felismerések ezek a ta n ítá sra beállítódott hazai protestáns pásztoriás szám ára. 4.3. A teráp eu ta hiteles (kongruens) magatartására vonatkozó követelm ényt Rogers a későbbi m űveiben

353

a teráp iás kapcsolat legfontosabb elemének nevezi és az első helyre teszi. A zt jelenti ez, hogy a te rá p e u tán ak az t kell kifejezésre ju tta tn i szavaival, gesztusaival, mi­ m ikájával, am it valóban érez a m ásikkal kapcsolatban. E z a követelm ény meg szeretné akadályozni, hogy a m ódszer egyszerű tech n ik áv á váljon, és elérni, hogy ne a m ódszer u ralja a te rá p e u tá t, hanem a teráp eu ta a m ódszert. A meleg elfogadó m ag atartás, az érdeklő­ dés, a beleélés nem lehetnek csupán technikai fogások, m e rt m in t ilyenek, teljesen elvesztenék hatékonyságu­ k a t, hanem a te rá p e u ta szem élyiségstruktúrájába be­ ágyazo tt m ag atartási összetevők kell legyenek, „ h a ­ b itu s” , am elyben kifejeződik a tanácsadó egész sze­ mélyisége. A m aszkok m egakadályozzák a valódi k a p ­ csolat lé tre jö tté t, ugyanis a m ögötte, elsősorban ér­ zelmi ta rta lm a k , a nem verbális kom m unikáció csator­ n áin nagyobb meggyőző erővel tesznek bizonyságot, m in t a tu d a t ko n tro llja a la tt k im o n d o tt szavak. A „keresztyén te stv é r” , a „nagytiszteletű ú r” , a „szívélyes lelkigondozó” olyan kész szerepek, am elyek könnyen v álh atn a k üres álarcokká, részben az elvárá­ soknak is engedve. A hitelesség a lelkigondozó szá­ m ára is azt jelen ti: azt adni, aki vagyok, s h a ez nem segít a m ásikon, ak k o r nem m ás „ ru h á t” kell felölte­ nem , hanem m ássá kell válnom . A kongruencia prob­ lém ája is külön jelentést nyer a lelkigondozás szituá­ ciójában, ugyanis a lelkigondozó valódi, átélt hitbeli meggyőződése u tá n kérdez. Csak az tu d ja őszintén és meggyőzően a m ásik problém áit Istennel kapcsolatban látn i és lá tta tn i, akinek személyes h itta p a sz ta la tai v a n ­ n ak a sa já t problém ái megoldása terén. E z teszi a lel­ kigondozót n y ito ttá a h it kérdései irán t, és az ő nyi­ to tts á g a az egyetlen em beri biztosíték a m ásik meg­ nyílására. Nincs te h á t szükség arra, hogy a h it kérdé­ sét erőszakolva beszédtém ává tegyük, nem beszélve arról, hogy a lelkigondozói beszélgetés kötelező prog­ ram jáv á avassuk, m int az ún. kérügm atikus lelkigon­ dozás tette. A lelkigondozás és a pszichoterápia viszonya A lelkigondozás és a pszichoterápia viszonyát több szinten is m eghatározhatjuk. A dialektikus teológia ta la já n állva bizonyosan is­ meretelméleti problémaként kellene kezelnünk a k a p ­ csolatu k at, mégpedig úgy, m int a teológia és a pszi­ chológia, k o n k rétab b an a kijelentés és az em beri (itt pszichológiai) megismerés viszonyát. A g y akorlatra v etítv e ez az Iste n cselekvése és az em ber cselekvési lehetőségeinek a viszonyát jelenti a lelkigondozáson belül. E gy m ásik szinten a teológiai antropológia és a pszichológiai antropológia v iszonyát lehetne m eghatá­ roznunk úgy, hogy az egyes pszichológiai irányzatok antropológiai m odelljeit (konfliktus-elm életi, integra­ tív , dialogikus és önm egvalósítási modell) egybevetjük a bibliai antropológia m odelljeivel (imago Dei, szövet­ ségi és krisztológiai modell) s k o rre k tiv vagy k o ntro­ verz m ódon állítjuk őket egym ás mellé. A harm adik összehasonlítási szint a gyakorlat te rü ­ lete. Igyekeztünk az előbbiekben k im u ta tn i, hogy itt a legszem betűnőbb és legelkerülhetetlenebb az érin t­ kezés. A k arv a-ak aratlan u l v an n ak átfedések a lelki­ gondozás és a pszichoterápia g y ak o rlata között. E gy­ m áshoz való viszonyuk helyes m eghatározása ezért szükséges és ezért nehéz. A korábbi viszonym eghatározások abból indultak ki, hogy a pszichoterápiás g yakorlat a lelkigondozástól teljesen idegen segítő eljárás. N em csak az antropoló­ 354

giai kiindulási p o n tja és a célkitűzése gyökeresen más, hanem a módszere és az alkalm azási területe is. E bben az időben a pszichoanalízis módszere állt a pásztorál­ teológusok szeme elő tt: szabad asszociáció, in terp retá­ ció, absztinencia stb. Ezek a m ódszertani elemek és a pszichoanalitikus szituáció külső keretei valóban szem­ betűnően különböznek azoktól a helyzetektől és esz­ közöktől, am elyekkel a lelkigondozás szám olhat. E zért olyan tu d o m án y ág at lá tta k a pszichoterápiában, am elytől a lelkigondozás sokat ta n u lh a t, de alapjában véve a teológiai gondolkozás szám ára teljesen idegen világhoz tarto zik . A párbeszédre hajlam os pásztorálteológusok egy csoportja segédtudománynak te k in te tte a pszichoterá­ p iá t, mely m eggazdagíthatja, differenciáltabbá teh eti az em berism eretünket, de a lelkigondozás gyak o rlatá­ hoz csak áttételesen van köze30. Szerintük a lelkigon­ dozásnak elsősorban a „norm ális” em berekkel vagy legalábbis az em ber személyiségének az egészséges h á­ n y adával van dolga, gyógyító küldetése nincs sem a pszichikus, sem a te sti betegek felé. Mások ezzel szemben fontos segédeszközt fedeztek fel a pszichoterápiában. G yakorlati tap a sz ta la tai alapján egész sor olyan technikai m egoldást, m ódszert dolgo­ z o tt ki, am elyeket a lelkigondozó is nagy haszonnal alkalm azhat, m ikor emberi problém ák m egoldásában segédkezik. I t t egyszerűen a lelkigondozó eszköztárá­ nak gyarap ítására szolgál m indaz, am i a pszichoterá­ piából átvehető31. A gyakorlat szem pontjából közöm ­ bös, hogy m ilyen antropológiai elgondolás rejlik a m ód­ szer m ögött. Ezek a közeledési és viszonyulás: form ák, am in t a rra a „segéd” szócska is u ta l, hajlam osak kim o n d at­ lanul is arra, hogy a pszichológiát, pszichoterápiát „ancilla theologiae” -nak tekintsék. A pszichológusok term észetesen nem tu d já k elfogadni a teológiától ezt a státu szt. U gyanígy a lelkigondozás sem fogadhatja el a pszichoterápiától a z t a szerepet, m iszerint szolgá­ latá n a k csak a haldoklók tám ogatásában lenne helye. A pszichoterápiát segédtudom ánynak vagy gyakor­ la ti segítségnek elfogadó lelkigondozók többsége még­ sem ilyen asszim etrikusan alá-, fölérendelt viszonyban lá tja a lelkigondozást és a pszichoterápiát. Sokkal jel­ lemzőbb az a szemlélet, am ely m in d k ettő t az em bernek való lelki segítségnyújtás legitim és autonóm form ájá­ nak ta rtja . A viszonyuk komplementáris. U gyanazokat az em beri problém ákat egészen eltérő szemszögből, el­ térő m ódon közelítik meg, és egészen eltérő megoldási lehetőségeket találn ak , mégsem zárják ki, hanem k i­ egészítik egym ást. Vagyis nincs olyan emberi-egzisz­ tenciális vagy lelki konfliktus, am elynek m egoldásában ne lenne a pszichoterápia illetékes, és nincs olyan em ­ beri életkérdés, am elyből Isten t, az Ő ígéreteit és ak a ­ ra tá t alapvetően kihag y h atn án k . A kom plem entáris viszonym eghatározás lényeges dolgokra irá n y íto tta a figyelm et. Az egyik az, hogy segít az em beri valóságot több dimenziójú egésznek elfogadni és látni. A lelkigon­ dozás és a pszichoterápia különböző dim enziókból kö­ zeledik hozzá, egym ástól függetlenül, párhuzam osan haladva. A párhuzam osok azonban m etszik egym ást — a szám unkra még felfoghatatlan végtelenben, te l­ jességben32. E zenkívül a kom plem entaritás a külön­ böző szem pontok partikularitását is jelenti. A utonó­ m iájuk te h á t nem a u tark ia, hanem m indegyik a másik felől nézve relatív. A pszichoterápia a világnézettelh itte l kapcsolatos és m ás pszichikus jelenségek k ö zött nem tesz minőségi különbséget. Azok ta rta lm á t rela­ tiv álják az em pirikus-tapasztalati ú to n n y ert a n tro ­ pológiai szem pontok. A lelkigondozásban viszont az em berről te tt pszichológiai m egállapítások válnak vi­

szonylagossá az em ber és Isten k apcsolatának kérdése m ellett. A k om plem entaritás elm élet an n ak ellenére, hogy tö b b szem pontból világossá teszi a lelkigondozás és a pszichoterápia viszonyát, mégis egyfajta burkolt elutasítás, elhatárolás v onásait viseli, m o n d h atn án k : elismerő elutasítás. Nem számol a kölcsönkapcsolat lehetőségével a lelkigondozás és pszichoterápia között. Világossá teszi a h a tá ro k a t, körvonalazza a m unka­ terü letek et, és eg y ú ttal függetleníti is őket egym ástól. Ezen tú l a kom plem entaritás-elm élet lényegi objekti­ váló ten d en ciája m ia tt a szubjektivitás síkján nem al­ kalm as m agyarázó elv többé. A pásztori pszichológia megfigyelése szerint pedig a személyes h itvallás és a személyiség szerkezete k ö zö tt kölcsönhatás van. T ehát pszichikus folyam atok és hittö rtén ések nem szemlél­ hetők egym ástól elkülönítve, h a m in d k ettő legitim i­ tá s á t külön-külön elism erjük is. K ölcsönkapcsolatban, korrelációban állnak egym ással. Ez a lelkigondozás gy ak o rlatáb an a legnyilvánvalóbb. I t t ugyanis a lelki­ gondozói kapcsolaton belül egyszerre h a tn a k pszichote­ rápiás és specifikusan lelkigondozói tényezők. A pszi­ choterápia és a lelkigondozás viszonyának m eghatá­ rozásánál te h á t nem k é t egym ástól független segítő el­ járá s elm életét és g y a k o rla tá t kell egym ással kapcso­ la tb a állítani, hanem egy foly am atn ak (a lelkigondo­ zásnak) k é t aspek tu sát. A pszichoterápia általános m eghatározása alap ján — m iszerint az az általános emberi érintkezések és köl­ csönhatások fo ly am atait tisz títv a , sűrítve és m etodi­ kailag átgondolva alkalm azó gyógyító beavatkozás — a z t m o n d h atju k , hogy form álisan a lelkigondozás is pszichoterápia. Azok a pszichikus (intrapszichés és in­ terperszonális) törvényszerűségek és folyam atok, am e­ lyekre a pszichoterápia épül, érvényesülnek a lelki­ gondozásban is. E bből kiindulva D. Stollberg a lelki­ gondozás fogalm át terem tésteológiai értelm ezésben egészen odáig b őv ítette, hogy szerinte a lelkigondozás fenomenológiailag az em beri lét alapszükségletének és ad o ttság án ak , a kom m unikációnak megélési, ú jra megélési és helyreállítási lehetősége. A lelkigondozás általános proprium a ez és rokon a pszichoterápiáéval. A külső form a, az alk alm azo tt m ódszer az emberi lehe­ tőségek és adottságok területére esik a lelkigondozás­ b an is. E n n ek keretében jelenik meg (gyakran szét is feszítve azt) az Isten cselekvése, am i a lelkigondozást a kijelentéshez, az egyház életéhez és hitvallásához kö ti, és am i m eghatározza a lelkigondozó m otivációját, a beszélgetés ta rta lm á t, célját és eredm ényét. Ez a lel­ kigondozás specifikus proprium a m inden pszichoterá­ p iával szemben. E k é t jellem vonást ak k o r lá th a tju k egységben, ha m egvalljuk, hogy a terem tő és m egváltó, az em beri le­ hetőségeket adó és az em beri (világi és egyházi) meg­ igazulási törekvésekből és a tett-k ö v etk ezm ény tö r­

vény á tk á tó l m egszabadító Isten ugyanaz: a mi U runk Jézus K risztusnak A ty ja. A lelkigondozás ezért egy­ részt em beri segítség s m in t ilyen tan u lh a tó , módszere van, de egyben relatív is, m ert Iste n segítsége relati­ v álja; m ásrészt viszont Isten újjáterem tő m u n k áján ak színtere, akinek te tsz e tt, hogy em beri form ában, az em ber körülm ényeihez alázkodva vigye véghez ezt a csodáját. Németh Dávid JE G Y Z E T E K 1. H . P om pey: Die R ezeption der Psychologie d u rc h die Seel­ sorgsw issenschaften im L aufe der G eschichte. WzM 1978. 412 kk. A. A llw ohn: E vangelische P astoralm edizin. S tu ttg a rt, 1970. — 2. H . P om pey: I. m. 418. o. — 3. R . Tausch közlése in B u d a B. (szerk.): P szichoterápia. G ondolat, 1981. 200. ο. — 4. A m ély ­ lélek tan ú ja b b k u ta tá s a i középpontjában a „nárciszm us” pro b lé­ m á ja áll. — 5. Vö. E . From m kifejezéseit a m ai em b er b e á llíto tt­ ságának jellem zésére: „ m a rk e tin g o rien tatio n ” , „E xistenzw ise des H a b e n s” in P sychoanalyse u n d E th ik . Z ürich, 1954. 67. kk., H ab en oder Sein. M ünchen, 1981. 73. kk. — 6. D. R iesm an: A m agányos töm eg. Közg. és Jo g i K önyvk. 1983. — 7. E . B runner: N a tu r u nd G nade. 1935. 43. o. Meg kell jegyeznünk a z t is, hogy a n y u g a ti lelkigondozásban sokszor az ellenkezőjébe való átcsúszás figyel­ h ető m eg: „ü d v ö zítő ” m ódszerek jelennek m eg ta rta lo m nélkül. — 8. A hazai helyzetre nézve l. T o m k a Miklós legújabb felm éré­ se it: A vallás szerepe a m i tá rsad alm u n k b an . K ritik a , 1985/1. V allási változások. É le t és T udom ány, 1986/46. — 9. C. G. J u n g : D ie B eziehung der P sychotherapie z u r Seelsorge, ú ja b b a n m eg­ je le n t in F . W in tzer (H g.): Seelsorge. M ünchen, 1985. 175. kk., idézve 182. o. — 10. E . L ukas 1983-ban közölt felm érése szerin t a pszichológiai tan ácsad áso n m egjelenők 35%-a a z élete é rtelm et­ lensége m ia tt szenved. Von der Tiefen- z u r H öhenpsychologie 1983. F re ib u rg , 191. ο. — 11. 1. V. von Weizsäcker, F . von Gebsattel, I. Caruso, W . D aim , V. E . F rankl, G. Condrau m u n k á it, m elyek jelentős h atással v o ltak a lelkigondozásra. — 12. Vö. R . R iess: Seelsorge. G öttingen, 1973. 31— 53. ο. — 13. Vö. P . T illich: D er E influss der P sy ch o th erap ie auf die Theologie (1963) in F . W intzer: I. m. 134. kk. — 14. H. A sm ussen: Die Seelsorge. M ünchen, 1934. 30. o., E . Thurneysen: L ehre von der Seelsorge. M ünchen, 1948. passim . — 15. E n n ek a szem léletnek egy m érsékeltebb, így teoló­ giailag is érték elh ető képviselője: J . E . A dam s: B efreiende Seel­ sorge, Giessen, 1972., H an d b u ch fü r Seelsorge, Giessen, 1976. A dans „ tisz tá n bibliai m ódszere” teljesen m egegyezik a behavior-pszicho ­ te rá p ia g y ak o rlatáv al. — 16. W . Schmidbauer: Die hilflosen Helfer. H am b u rg , 1981. — 17. J u n g pszichológiájának jelentősebb teológiai feldolgozói: I. Beck, H. Unterste, E . Drewermann (katolikus részről), W . Bem et, U. M a n n , G. H um m el (p ro testán s részről); a lelkigon­ dozás sz ám ára : W . Úhsadel, O. Haendler, H. Barz, H . H ark, Gyö ­ kössy E ., Bodrog M. — 18. K ritik a i értékelések: D. Stollberg: T h e­ rap eu tisch e Seelsorge. M ünchen, 1969., R . R iess: I. m. 40. kk., 186. kk., H . Tacke: G leubenshilfe als Lebenshilfe. N eukirchen, 1976. — 19. T ö rté n e ti á tte k in té s t a d W . Offele: D as V erständnis d e r Seelsorge in d e r pastoraltheologischen L ite ra tu r der Gegen­ w art. Mainz, 1966., H an d b u ch der Seelsorge. B erlin, 1983. 55. kk. — 20. A kérügm atikus lelkigondozás elm élete az egyszem élyes prédikációt m inden esetben lelkigondozásnak nevezi. — 21. L. pl. W . N eidhart definícióját: Seelsorge, in G. O tto (H g.): P ra k tisc h Theologisches H an d b u ch . H am b u rg , 1970. 426. kk. — 22. Vö. D. Rössler: G rundriss d e r P ra k tisch en Theologie. B erlin/N ew Y ork, 1986. 182. o. — 23. W . Jensch: Der Seelsorger. Moers, 1982. 87. kk. — 24. B uda B .: I. m . 6. o. — 25. S üle F .: A pszichoterápia fogalm a, in A p shichoterápia alapfogalm ai I. (H a rm a tta J . —· L u st I. szerk.) B p., 1975. — 26. B uda B .: I. m. 5. o., 197. kk. — 27. Uo. 200. o. — 28. L. H . v an der Geest: U n te r v ier Augen. Zürich, 1981. 233. kk. H. Lem ke: Theologie und P rax is ann eh m en d er Seel­ sorge. S tu ttg a rt, 1978. 18. kk. o. — 29. L ásd Jézus és a „vám szedők és bűnösök” k ap cso latát ellen tétb en a farizeusok viszony ulásával, és 1K or 9,22; R óm 12,15. — 30. L. W . Trillhaas, A. D. M üller, H. O. W ölber, K. W inkler m u nkáiban. — 31. L. O. P fister, A. Rensch, H .-Ch. Piper, H. van der Geest m u n k áit. — 32. H .-J. Thilo: Der ungespaltene Mensch. G öttingen, 1957. D. Rössler: D er „g an ze” Mensch. G öttingen, 1962.

Ifjúságpolitika a két világháború közötti Magyarországon Az a 25 év am it — félrevezető m ódon — H orthyrendszernek neveznek még a tö rté n e ttu d o m á n y kép­ viselői is, csak m int a polgárosuló m agyar társadalom életének rövid, keserves, tan u lság o k b an gazdag idő­ szaka vizsgálható. O lyan k é t és fél évtized ez, am ely­ ben közvetlenül jelen v a n a X IX . század m inden lé­ nyeges, tö b b n y ire m egoldatlan problém ája, am it te ­ té z e tt az I. világháború nyom án kialakuló új helyzet. A konzervatív, fasizm usba h an y atló rendszer idején a fiatalok jelentőségét m éltató szavakban nem volt

hiány, de átfogó, részleteiben is kidolgozott ifjúság­ politika szükségességét, jellemző módon, döntően az európai fasizmusok példája nyom án, a győzelem u tán i H u n g arista M agyar Birodalom m egterem téséről áb­ rándozó nyilasok gondoltak. E gyetlen, egységes ifjú­ sági szervezetet a k a rta k létrehozni, am elyben a felada­ to k a t egy Ifjú ság k u tató In tézet eredm ényei alap ján h a táro ztá k volna meg. Ifjúsági tö rv én y ú tjá n kív á n tá k bevonni a fiatalokat az állami élet irányításába. Az egységes o k tatásn ak , a kötelező m unkaszolgálatnak,

355

a szabadidő céltudatos felhasználásának, s benne az nélkülözhető oldalról világítva (gazdagítva) tö rtén el­ állam i nevelés ran g jára em elt testnevelésnek és sport­ m ünknek ezt a 25, történetileg értelm ezve 100 körüli n ak k itü n te te tt helyet szántak. A hősi életszem lélet évét. D olgozatunkból is hiányozni fog, vagy csak érin­ jegyében nevelt H u n g arista B irodalm i Ifjúságnak első­ tőlegesen szerepel, az arisztokrata, a nagypolgári, felső szám ú példaképe — mi sem term észetesebb — Szálasi h ivatalnoki-katonai rétegek ifjúsága. É le tü k et, lehető­ Ferenc le tt volna. — N em lett. ségeiket, szervezkedésüket, törekvéseiket m indaz jel­ lemezte am iről itt — k u ta táso k hián y áb an — nem, 1919. augusztus 1. —1945. április 4. T urul, MOVE, leventék, cserkészek, szívgárdisták, egyetem i zászló­ vagy alig szólunk. E nnek ellenére nem tu d ju k elfo­ aljak kezdték, a M agyar Ifjúság Szabadságfrontja és a gadni, még á tv itt értelem ben, hasonlatként sem azt a H alálfejes Légió z á rtá k e k o rt. De, ism ételnünk kell, nézetet, am elyik hangsúlyozza: k é t M agyarország, k é t az ifjúság növekvő társad alm i szerepének felismerése, ifjúság volt. Az ország és az ifjúság ezekben az év ti­ zedekben is egy és o szth atatlan , de a korabeli tá rsa ­ szerveződésük és szervezésük kezdetei a X IX . század m ásodik felére nyúlnak vissza és áthúzódó jelenségként dalom szerkezete és a hatalom egységet hangoztató, de ugyanakkor azt m egbontó politikája olyan válasz­ kísérik, bonyolítják történelm ünket. K iket vonunk e fogalom alá? M ely évfolyamokra irá­ fa la k at em elt, szakadékokat tá m a sz to tt em ber és em ­ ber, csoport, réteg és osztály közé, am ely a teljes szét­ n y u l az ifjúságpolitika? É v járato k , generációk hogyan kapcsolódnak egy­ szakítottság lá tsz a tá t k elte tte . Az ifjúság is küszködött ezzel a széttagoltsággal, de érezte — tu d ta , hogy az m ásba, m iként közvetítik a m ú lta t, terem tik a jelent, összefogás nem lehetetlen: az okokat kell felszámolni. a jö v ő t? Kezdő p o n tn ak a születés p illa n a tá t könnyű A legjobbak sokat te tte k érte, életüket is felál­ megjelölni, elvileg a felső h a tá rt is, k ijelentve: m iután az egyén biológiai, szellemi és erkölcsi téren elérte fej­ dozták. lődésének azt a fokát, am ely képessé teszi a felnőtt társad alo m b a való beilleszkedésre. A kérdést, ennek ellenére, m egnyugtatóan nem lehet m egoldani, mivel Mentsétek meg a magyar ifjúságot! az egyén valóságos helyzete, lehetőségei an nyira elté­ rőek, hogy csupán a jog kényszerül bizonyos ko rh a­ A háb o rú ra készülők, így a nem zetközi politikai és tá ro k megjelölésére a tap asztalato k , s a hasznosítható hum anitárius szervezetek is, m ár an nak kirobbanása tudom ányos eredm ények, v alam in t a h atalo m k ív án ­ elő tt gondoltak a szembenálló felek közötti kapcsola­ ságait figyelembe véve. Ilyen értelem ben jogszabálya­ to k háború a latti fen n ta rtásá ra, a társadalm ak kiszol­ ink a 12. életévtől a 24-ig, a nők választójoga esetében g á lta to ttja in a k — főként a gyerm ekeknek — fokozott a 30. évet jelöli meg olyan h a tá rk é n t, am elyen belüli védelm ére, m entésére, valam int a háborúban vesztes egyének valam ilyen téren, vagy tö b b vonatkozásban országok segélyezésére; különösen az anya, csecsemő sem tek in th ető k felnőtteknek. és gyerm ekvédelem terén. Így volt ez m indkét világ­ Mi te h á t m indazokról m in t ifjúságról szólunk akik háború esetében, de a m ásodik totális jellege, elsősor­ ban a nácik töm egpusztító akciói, am elyek kiterjedtek a tá rg y a lt időszakban születtek, ill. felnőttkoruk előtti évek egy részét még (m ár) a tá rg y a lt k o r h atá ra in be­ a polgári lakosság leginkább védtelen részére is, — tú l­ szárnyalta elődjét, így a védőm entő m unkának is n a ­ lül élték át. Így az 1896-ban születettek 1920-ban még gyobb szerep ju to tt m ár a háború utolsó évében, fiataloknak szám íth atn ak , az 1913/14-es év járatn ak pedig m ár leh ettek hiteles emlékei a világháború a la tti 1944/45-ben is. Addig am íg a háború a la tti kapcsola­ életkörülm ényekről, esem ényekről. Az 1865-ösök 80 to k a t társadalm i szervezetek, egyházak igyekeztek fen n tartan i, az em berm entő m unkából is ők v etté k ki évesek a II. világháború idején, az 1895—98-asok pedig a nagyobb részt, a fegyverek elhallgatása u tá n m ár az javakorabeliek, 47—50 évesek. Az 1921-ben születet­ államok is bekapcsolódtak a sebek gyógyításába. te k 1945-ben még fiataloknak szám íthatók, az 1933asok képezik a legifjabb levente sorványt, am ely még A századunkban eltelt 85 év a la tt három ízben hang­ k a p o tt ízelítőt a „hősi életszem lélet” gyakorlati alkal­ zo tt fel a kétségbeesett segélykiáltás: „M entsük meg m azásából s az 1939-esek az utolsók akiknek „hiteles” gyerm ekeinket!” : 1920-ban, 1932-ben és 1944/46-ban. em lékeik lehetnek e sö tét évekről. Az átlagos életkort A világot rá k ellett döbbenteni a válság nagyságára. — kissé önkényesen — 65-nek véve az 1913/14-esek E z kétféleképpen tö rté n t: m agyar m egbízottak já rtá k 1980-ig, h a 100-nak vesszük 2013/14-ig képviselhetik a világot, külföldiek jö tte k M agyarországra, hogy sa­ szem élyükkel és em lékeikkel a dualizm us k orát. Az já t tap asztalataik alapján m ozgósítsák hazájuk áldo­ 1939-esek pedig — 70-nek véve az átlagos életkort — zatkész polgárait. F őként az utóbbinak volt kom oly 2010-ig já tsz h a tjá k az em lített szerepet, a 101 évet hatása. Külföldi missziók ta g ja it, am erikai m etodista élő ta g ja ik pedig 2040-ben lépnek ki népünk közössé­ püspököket és m ásokat vezettek végig a N yugati p á­ géből. ly au d v ar vagonlakóitól a Bem u tca 42. szám a la tti ún. Mindezzel csak jelezni k ív á n ta m : É v já ra to k , gene­ „Színház” -telepig — és a k ív á n t h a tá s nem m arad h a­ to t t el. A lá to tta k u tá n — írta a N em zeti Újság — rációk, k o rán és későn érők, v éd ettek és védtelenek, jogokhoz-kötelességekhez ju to tta k , jogaik gyakorlásá­ „szinte m egkönnyebbülten ültek vissza kocsijaik­ b a . . . ” Az am erikai segélyakció, a holland, svéd, nor­ b an k o rláto zo ttak és jogfosztottak e g y ü tt éltek (élnek) a társad alo m b an , így az ifjúság jelentőségének növe­ vég és am erikai V öröskereszt, a segélyösszegeket fel­ használó egyéb társadalm i segélyszervezetek, m in t pl. kedése ellenére, am in t ezt Eörsi B éla joggal kifogásolta a svéd R ad d a B arnen, a dán Kollega H jaeljen, az a T ársadalm i Szemle 1932/4. szám ában m egjelent, A z ifjúság kérdése cím ű tan u lm án y áb an , se alapos statisz­ osztrák szociáldem okrata Verein der K inderheim staet­ tik a , sem társad alo m tu d o m án y i (dem ográfiai, szocio­ te, m ind-m ind a d ak o zo tt; a n y a - ,csecsem ő- és gyerm ek­ lógiai, tö rté n e ti) összefoglalás nem készült. A forrás­ védelmi intézm ényeket létesített. Svájcban, A ngliában anyag, am elyet szóra lehetne bírni, többszörös pu sztu ­ és O laszországban is felhangzott a jelszó: segítséget lása (pusztítása) ellenére tetem es, értékes. E nnek elle­ M agyarországnak! S b ár nem csak b ennünket k ellett nére, b ár főként az utóbbi k é t évtizedben egy sor érté­ segíteni, versenyfutás, harc folyt a rászorultak között, kes, k im o n d o ttan a k o r ifjúságával foglalkozó m ű je­ mégis jelentős tám o g atást a d ta k . 1920—1926 kö zö tt tö b b tízezer m agyar gyerm ek köszönhette életét hol­ lent meg, messze v agyunk a ttó l, hogy átfogó képet land vendéglátóinak (nem egy örökre k ö zöttük is m a­ n y ú jth assu n k e korszak egész ifjúságáról, sajátos, nem

356

ra d t!), 1920 karácsonyán 44 000 b u dapesti gyerm ek k a p o tt aján d ék o k at az am erikai V öröskereszt Vigadó­ ban rendezett karácsonyi ünnepélyén. A m agyar társad alo m vagyonos része m indezt közö­ nyösen nézte, v agy tu d o m ást sem v e tt róla. H uszár K ároly nyom orenyhítő akciójának megkezdésekor m o n d o tta: legalább 5 0 —60 millió K oronára v a n szük­ ség h a a z t a k a rju k , hogy a külföld tudom ásul vegye, hogy mi m agyarok igyekszünk segíteni egymáson. T öbbet je le n te tt e szánalm as erőlködésnél a n n ak a 20 000 gyerm eknek a felvonulása, am ellyel h á láju k a t fejezték ki H ollandia főkonzuljának Orom u tcai vil­ lája előtt. A gazdasági világválság (1929—1933) csa­ pásait m ég á llta a m ag y ar ifjúság, am ikor feltű n t a horizonton — egyelőre a spanyol polgárháború nőket, gyerm ekeket sem kímélő képében — egy ú jab b világ­ háb o rú lehetősége. Genfben, a N em zetek Szövetségé­ nek 1938. évi közgyűlésén, v alam in t a N em zetközi Vöröskereszt és a N em zetközi G yerm ekvédelm i Unió ülésein is szóba k e rü lt a gyerm ekek (nők, aggok, bete­ gek, fogyatékosok) védelm e egy esetleges h áború ide­ jén. Az illetékes m agyar korm ányszervek, 1939 ápri­ lisában, a „kizárólag gyerm ekek gondozására szolgáló intézm ényeknek h áború esetére te rv e z e tt nem zetközi védelem alá helyezését” örömm el fogadták. N éhány hónap m úlva, a lengyel m enekültek befogadása bizo­ n y íto tta a m entés szükségességét. De M agyarország egyre nagyobb m értékű bekapcsolódása a háborúba, sa já t jövőjének, összefüggésében is felm erültek az első világháború idejéből jól ism ert kérdések, k öztük az egyik legfontosabb, a vérveszteség gyors, minőségi pótlása. A védelem , a m entés egyik fontos eszköze volt a veszteség csökkentésének. Az egyházak m ár 1941 kora ta v aszán lépéseket te tte k a nem zetközi kapcso­ lato k megőrzése és megfelelő időben tö rté n ő felhasz­ nálása érdekében. E gy évre rá felm erült a kérdés: F en n tarth ató -e, fen n tartsák -e a k apcsolatot az O r­ szágos G yerm ekvédő Ligán keresztül a N em zetközi G yerm ekvédő Szövetség genfi közp o n tjáv al? Az ille­ tékesek igennel válaszoltak. Szabad u ta t engedtek 1942 jú n iu sáb an az A m erikai Szeretet Csomagok E l­ osztó K özp o n tja Iskolai A kciójának is. 1943. október 29-én pedig B udapestre érk ezett Je a n de Bovier a Nem ­ zetközi V öröskereszt állandó m agyarországi képvise­ lője, hogy a M agyar V öröskereszt E gyesület vezetőivel együttm űködve próbáljon érvényt szerezni a genfi konvencióknak. Jó l ítélte meg a helyzetet az a m agyar diplom ata aki 1944 ja n u á rjá b a n így ir t a N V K genfi központjáról: „ a jelenleg felfordult világnak ta lá n egyetlen hum an itáriu s m egnyilatkozása.” E rre viszont egyre nagyobb szükség v o lt h azán k b an is. A m agyar k o rm án y lehetővé te tte , hogy a külföldön élő m agyarhonos gyerm ekek, főként a bom bázások m ia tt, a h áború idejére hazatérjenek. T öbb m in t 1000 leány és fiú érkezett 1942. m ájus 10-étől, Belgiumból, H ollandiából, É szak-Franciaországból, Berlinből, H am burgból, Szerbiából és Törökországból. K is ré­ szük, 1944-ben, am ikor h a z á n k a t is kom oly repülő­ tám adások érik visszatér szüleihez. H ozzávetőlegesen 600-an érik meg itth o n a h áború befejezését. 1942/43b an tö b b ezer n ém et fia ta lt is vendégül lá t a m agyar korm ány. Viszont hazánk 1944-ben sem nevezhető tö b b é a „béke szigetének” . B om bázások, a honvédség növekvő veszteségei, a legidősebb levente korosztá­ lyoknak időnkénti harcbavetése, az anyagi tartalék o k roham os csökkenése, alig v alam it érő ta n ítá s, k u rta , félelmekkel teli n yaralás (táborozás), m eg szakított ta n é v , általános belső feszültség, félelem -bizakodás a jellemző. A h áború hazán k földjére lép: kiürítési, el­ néptelenítési parancsok h arsan n ak , h átrálás, m entés-

m enekülés kezdődik az egész vonalon, bomlás, k a v a­ rodás m indenütt. A Légoltalm i K orm ánybiztosság Gyerm ekelhelye­ zési O sztálya a főváros 3 —6 éves gyerm ekeit m ár 1944. április közepén — önkéntes alapon — vidéki intéze­ tekben, a 7 —14 éveseket családoknál igyekszik elhe­ lyezni, b á r az illetékesek — m in t később kiderült — a legcsekélyebb védelm et ny ú jtó óvóhelyekről sem gondoskodtak. Az érin tettek zöme nem a k a rt m enni. Szeptem berig csak 80 000 gyerm ek h ag y ta el a fővá­ rost. S bár a m inisztertanács ism ételten tárg y alt a gyerm ekek eltávolításának szükségességéről, a szep­ tem ber 1-jei ülése — te k in te tte l a romló közhangulat­ ra — to v áb b ra is az önkéntesség m ellett foglalt állást. A vidékre települtek kis részét októberben visszahoz­ tá k az ostrom elé néző fővárosba. A bom bák, lövedé­ kek, nem voltak te k in te tte l se korra, se nem re, sem vallási-„faji” h o vatartozásra, mégis 1944-ben, a zsidó, ill. az ún. zsidó törvények által an nak m inősített fia ta ­ lok helyzete alak u lt a legsúlyosabban. A belügyi kor­ m ányzat egy szélsőséges antiszem ita csoportja, fel­ használva a nyilasok és a ném etek cselekvő közrem ű­ ködését, az eszközeikben nem válogató propaganda által m egzavart lakosság bizonytalanságát, kísérletet te tt az ún. zsidókérdés gyökeres és végleges m egoldá­ sára. E lszánásuk nem te tt különbséget korosztályok k ö zött sem. U gyanakkor védték, m entették őket: a m agyar a n ti­ fasiszta fegyveres ellenállás k ato n ái, a cionista fia ta ­ lok fegyveres alakulatai, az egyházak néhány bátor képviselője, az USA elnöke által lé tesített W ar R efugee Board svájci m egbízottja, a NV K, a N em zetközi Gyerm ekvédő Egyesület, a svéd, a svájci, a francia V öröskereszt, ezeknek az országoknak a követségei, a n u n ciatúra, az állam szervezet különböző régióiban Szálasiék hatalom ra kerüléséig dolgozó, hum ánus gon­ dolkozású hivatalnokok és az ország lakosságának nagy része. 1944 októberében, egy p illan atra úgy tű n t, hogy legalább a gyerm ekek egy részét sikerül külföldre, Svájcba m enteni, ám az eredeti te rv nem valósult meg. A „nem zetvezető” novem ber 17-én véglegesen lezárt­ nak je le n tette ki a zsidók ügyét. E gyedül a k o n v e rtita gyerm ekekről k ív á n t a nyilas korm ány decem ber 20 — 24-e k ö zö tt dönteni. Az ifjúság töm eges pusztulását sem a m agyar, sem a nem zetközi erők nem tu d tá k m egakadályozni. A zsidó fiatalok tíz-, a leventék száz­ ezrei vesztek el. V ajon életben m aradt-e az a fiúcsecsemő, a k it a V I I . kerületi rendőrkapitányság egyik embere ta lá lt meg, 1944. június 26-án, egy kapu a la tt, s akit a m enhelyen „feltételes Pesti P áln ak ” neveztek el!? Fő cél az életbentartás! Az általános szociális viszonyok és az egészségügyi helyzet közö tti szoros összefüggés, a 20-as évektől a 40-es évek felé haladva, egyre szélesebb körben le tt nyilvánvaló. F oglalkoztatottság, m unkabér, jövede­ lem, tu lajd o n m értéke és minősége szabta meg a szü­ lető generációk helyzetét, lehetőségeit. Márpedig a la­ kosság egy jelentős hán y ad a állam i és társadalm i se­ gítség nélkül nem v o lt képes még a létm inim um ot sem előterem teni, se m agának, se gyerm ekeinek. K állay Tibor pénzügym iniszter, a tá rc a 1922/23. évi költség­ vetésének nem zetgyűlési v itá ja alkalm ával 280 000-re becsülte azoknak a szám át — szegény alkalm azottak, nyugdíjasok, özvegyek és árvák szám át — akik ellátás te k in tetéb en szóba kerülhetnek. A következő ad a to k ­ ból kiderül, hogy ez csak elenyésző része volt a rászo­

357

V

rulóknak, hiszen 1933-ban a főváros m inden 6. lakosa hatósági tám o g atásra szorult. A S tatisztikai Tudósító szerkesztőjének, dr. M óricz M iklósnak szegényügyi sta tisz tik á ja szerint, am elynek a d a ta i 1937-ben v á lta k közism ertté, az ország 9 millió lakosa közül 1 1/2, leg­ feljebb 2 m illiónak v a n biztosítva a megélhetése. Egy, 1937 júliusában külföldi érdeklődésre k észített belügy­ m inisztérium i összefoglalás szerint: ,,A városok m un­ kaképes m unkanélküli családfőinek és családtagjainak szám a — ja n u á r elsejei állapot szerint — 46 657 csa­ ládfő és 125 272 családtag volt. A várm egyékben ezek­ nek a szám a a családtagokkal eg y ü tt 430 000 lélek. T eh át m integy 600 000 em ber a M agyarországon tá ­ m ogatásra szoruló m unkaképes m unkanélküliek szá­ m a.” E bbe a m unkanélküli ifjúságot nem szám ították bele! V annak akik az 1938-ban segélyezettek szám át 200 000 körülire becsülik. Mások szerint 1943-ban az ország lakóinak 15—20%-át ellátatlan n ak lehet tek in ­ teni. A fiataloknak élelem, ru h a, cipő, o tth o n (lakás) kel­ le tt a p u szta életbenm aradáshoz is. H ogy m it kértek? N ap o n ta fürdőt, játszó teret, hosszú alv ást, rendes ágyat, friss te je t, jó levegőt, n apsugarat, tisz ta ru h á t — olvasható az Ifjúsági Vöröskereszt lapjában. — M it k a p ta k ? K özism ert — olvasható egy, az 1944/45. évi táplálkozási ártalm akról szóló szakorvosi beszá­ m olóban —, hogy táplálkozási ártalm ak egész sora tű n ik fel betegségként, vagy betegség elősegítőjeként. A tu d o m án y az 1920-as, 30-as években m ár tu d ta m i­ vel kell a m egszerezhető táp lálék o t kiegészíteni, hogy ellátási nehézségek idején az érin tettek m entesüljenek a betegségektől. A politikai vezetés mégsem te tte le­ hetővé e felismerések alkalm azását. Így a parasztság szegényebb rétegeinek, a közép és nehéz te sti m unká­ soknak a m egkívánt kalóriam ennyiségnek csak 85,5%á t, fehérjeszükségletnek 86,5%-át, az állati fehérjének pedig csak 79,8%-át tu d tá k biztosítani. Zsírellátásuk 90%-os volt. A v itam inellátás szintén k ív án n ivalót h a­ g y o tt m aga u tá n . M ár a 30-as években is h ián y zo tt a Ca-, A-, B /2-, D-, H g- és a B v itam in kív án ato s m ennyi­ sége. A tájegységenként változó m értékű, összetételű hiányon a leventék egységes C -vitam in ta b le ttá v a l tö rtén ő védelme nem segíthetett. A 20-as évek elején, a N épjóléti M inisztérium által tá m o g a to tt gyerm ekm entő akciók idején, a vasárnap d élu tán i uzsonnák „nem zeti eledele” a lekvároskenyér volt. Nincsenek hivatalos ad atain k arról, hogy népünk és tanulóifjúságunk m ivel táplálkozik, írta 1932-ben dr. Gauser Dezső, aki 10 évig 4 m egyében, az ország különböző részein, a tan ító ság segítségével g y ű jtö tt táp lálk o zásra vonatkozó a d a to k a t. Ezek szerint a nép­ iskolai tanulók nagy része az évnek nagyobbik felében jóform án csak kenyéren él. T ejet, átlag, csak 20% kap. K enyér m ellett burgonya, káp o szta és kevés gyümölcs szerepel étrendjében. H ús csak nagyobb ünnepek és disznóölés alkalm ával kerül asztalukra. K örülbelül 400 iskola tan u ló in ak 60%-a szerint a nehéz m u n k át végző em ber a pálinkától, bortól, sörtől k ap ja a leg­ tö b b erőt. Szociográfusok, írók, visszaem lékezők, szo­ ciológusok lényegében ilyen állapotokról tu d ó sítan ak . A m enhelyi gyerm ekek élelmezéséről azt írta 1932-ben a sajtó, hogy „valósággal éheznek, s a poklok gyötrel­ m eit sz e n v e d ik .. . ” , a rá n k m a ra d t étlapok alapján el­ látásu k időnként — szemben a városi és falusi szegény­ ség gyerm ekeinek táplálkozásával — irigylésrem éltó­ n ak látszik. A háborús élelm iszergazdálkodás főként a 300 000 élv eszü letettet s ú jto tta , a rizsellátás nehézségei, a tej lelkiism eretlen hasznosítása — félig lefölözöttet, for­ m alinn a l ta rtó s íto tta t k a p ta k — és a „női te j” eladá­

358

sával kapcsolatos, főleg a kulturálisan legelm aradot­ ta b b vidékeken tap a szta lh ató ellenállás m iatt. De egyre gyengébb le tt a serdülők táplálkozása is. A szó­ jakolbász, a m űm éz, a m űvaj, s a háború utolsó hónap­ ja ib a n a „fűrészporból” készült kenyér, párosulva a felnőttekre m éretezett lelki és néha fizikai terheléssel a betegségek egész sorának készítették elő a ta la jt. Még szerencse, hogy a fiatalok táplálkozási lehetőségei sem voltak egyform ák. Móricz Miklós szerint a ru h a ­ g y áraknak a meglévőnek három szorosát kellene te r­ melni, hogy a nincsteleneket a legszerényebb ruhával el lehessen látni. Gauser pedig m egállapította: az ele­ m ista gyerekek csak a D unántúlon jelennek meg az iskolában megfelelő öltözetben. A m enhelyiek ellátása cipővel, ru h áv al soha meg nem szűnő gond. A h á­ ború idején még az a lehetőség is m egszűnt, hogy a ne­ velőszülők sa já t pénzükből pótolják a hiányokat. 1944-ben a „m űrost” a d iv at, s a facipő sem ritk a. A közism ert lakás-statisztikai adatok, a barlanglakások, a nyom ortelepek és az istállóban lakás ism ertetése he­ ly e tt a K atholikus G yerm ekvédelem egyetlen m onda­ t á t idézem a 25 év a la tt szinte v álto zatlan állapotok összefoglalásaként: „K o ru n k egyik legnagyobb bűne — írta 1929-ben a lap —, hogy irtózik a gyerm ekektől m in t lakóktól.” — A társadalom , ezen belül az ifjúság szám a, biológiai minősége, egészségi állapota, m unka­ végző képessége, hadrafoghatósága, lelki állapota ebből a talajb ó l sarjad t. M int Hoóz Istv á n adatsorai, elem­ zése bizonyítja, az 1919 őszén nekilendülő, de csak 1922-ig ta rtó emelkedés u tá n kezdetét v e tte a születési arányszám csökkenése, és ez a tendencia egészen a vizsgált időszak végéig ta r to tt, 2/3-ára esett vissza. Az újszülöttek 91—92%-a házasságból született, 1/3ának an y ja 25 éven aluli, a 30 évnél fiatalabb apák ará n y a pedig 40% körül ingadozott. A születési a rán y ­ számok alap ján a nyugat-európai állam okhoz álltunk közelebb, a halálozás és különösen a csecsemő halálo­ zási arányszám ok alap ján pedig az elm aradottabb ál­ lam okéhoz. 1920/21-ben az elhalt népességnek még 29%-át a csecsemők te tté k ki, 1941-ben pedig csak 17%-át. H alálozási arányszám uk pedig 193-ról 116%-ra csökkent és ez a folyam at a világháború a la tt is foly­ ta tó d o tt. A javulás te h á t kb. 30%-os. É v i 60 000 he­ ly e tt „csak” 40 000 csecsemő h a lt meg, elsősorban Zemplén és H eves m egyében, legkevesebb a D u nántúl városaiban. V oltak kritikus időszakok am ikor a m en­ helyiek halálozási arányszám a még az északi m egyékét is m eghaladta. I t t az endogén okok já tsz o ttá k a meg­ határozó szerepet. Négyéves k o r u tá n viszont egyre nagyobb fontossággal bírtak a szociális viszonyok, is­ kolás korban pedig a közösségi együttlétből adódó fer­ tőzési lehetőségek já tsz o tta k fontos szerepet a beteg­ ségek terjedésében, a halálozási arányszám alakulásá­ ban, am ely az életkor növekedésével párhuzam osan csökkent. Az eredm ények, m elyeket a k o rm ányzat népegész­ ségügy te rén elért, döntően az orvostársadalom leg­ job b jain ak szívós m u n k ája nyom án, a Nép- és Család­ védelem című lap 1942-ben „b ám u lato sn ak ” nevezte. A fő eredm ényeket Szél T ivadar a következőkben fog­ la lta össze: a háború u tá n tá m a d t járv án y o k megszű­ nése, a fertőző betegségek h á tté rb e szorulása, halandó­ ság enyhülése, az egészségügyi intézm ények fejlődése, orvosok szám ának n övekedése, az egészségügyi pro­ filaxis kiépítése. A fo rd u lato t jelző esem ény: az Or­ szágos Közegészségügyi In tézet m egalapítása 1925-ben, am erikai segítséggel, a m egdöbbentő eredm ényeket felszínre hozó debreceni vizsgálatok és nyom ában a családi egészségügyi k artotékrendszer bevezetése, a megelőzés gondolatának a 30-as évek elejére tehető

gyorsuló térh ó d ítása, az évtized végén a falusi gyerm e­ kek egészségvédelmének nekilendülése, a Stefánia és a Zöldkereszt erőinek összefogására t e t t kísérlet az Egészségvédelmi Szövetség 1941-es m egalakításával, az ifjúsági m ozgalm ak-szervezetek egészségnevelő, fi­ zikum ot fejlesztő m u n k ája és még egy sor m ás tényező eredm ényezte. M egoldásra váró feladat így is m a ra d t éppen elég. 1925-ben írta az Orvosi H etilap : „Az utóbbi években a m agzatelhajtás oly ijesztő m éreteket ö l t ö t t . . . , hogy az ország népesedését, s em ellett az an y ák életét m ost m ár a legnagyobb fokban veszélyezteti.” A M agyar Családvédelm i Szövetség szerint — a 30-as évek m á­ sodik felében — évente 50—60 000-re teh ető a m űvi vetélések szám a. A N em zeti Újság 1929-ben közölte: hozzávetőlegesen 12 000 nyom orék gyerek v a n Ma­ gyarországon. Ebből mindössze 150-et tu d o tt befo­ gadni a Mexikói ú to n lévő intézet. Az ország 8 687 000 lakosa közül m inden 68. te sti fogyatékos. E gy 1943-as összegzés szerint vakok, siketek, siketném ák, idióták és elm ebetegek szám a 1920-tól 1930-ig 36 019-ről 41 648-ra em elkedett. A nemi betegségekről — bár szüksége m ár 1905-ben felm erült —, csak 1928-tól kezdve g y ű jtö tt a d a to k a t a K özponti S tatisztikai H i­ v atal. A dolog term észetéből következően ezek csak m egközelítik a valóságot. A tá rg y a lt időszakban a szi­ filisz (syphyllis) és a gonorrhea népbetegség. D urván 100 000 luetikus egyénnel szám oltak a szakem berek. B ár a tb c -t lassan sikerült visszaszorítani, szám ukat 1943-ban még 200 000-re teszik. Gyerm ekm érgezések terén világelsők voltunk. É v en te kb. 100 gyerm ek h alt meg ilyen módon. Ism étlődően já rv á n y k é n t p u sztíto tt a vérhas és az influenza. Foglazulás, fogkihullás, szuva­ sodás népbetegség jellegét ö ltötte. A vizsgált gyerm e­ kek 30—33%-a angolkórban szenvedett. A h áború fo­ kozta a b ajo k at. 1942-ben észlelték, hogy csökken az újszülöttek súlya, nő az angolkóros megbetegedések arán y a. Az izomgyengeség, sorvadás, vérszegénység, m in t összetett baj ugyancsak ebben az évben v é teti észre m agát. A farkasvakság 1943/44-ben m ár „h a ­ talm as” a rán y b an terjed t. A háború éveiben, az előbb jelzett egészségügyi gon­ dok növekedésével párhuzam osan csökkent a polgári lakossággal foglalkozó orvosok szám a, településenkénti eloszlásuk pedig olyan a rá n y ta la n volt, hogy a segít­ ségükre leginkább rászoruló, az ország népességének zöm ét kitevő falusi lakosságot m ár 1941-ben „ a teljes orvoshiány kezdte fenyegetni” . A végső döfést az or­ szág hadszíntérré válása, a főváros ostrom a jelen tette. A csecsem őhalandóság B udapesten az 50%-ot is elérte s a pinceélet egy sor, eddig szinte ism eretlen betegség­ gel sú jto tta az ifjúságot is.

Válságban a család A család, csak nagy von alak b an ism ert tö rté n ete is bizonyítja — nélkülözhetetlen intézm énye az em beri társad alo m n ak ; vele e g y ü tt változik. A kapitalizm us térh ó d ítása, az urbanizálódás, m élyreható változáso­ k a t in d íto tt el a m agyar családok életében is, am it te ­ té z e tt az I. világháború. A k o rtársak , átélve azt, h a ­ tárk ő n ek ítélték, a forradalm akkal és az ún. történelm i M agyarország széthullását, eszm ényinek tü n te tv e fel a megelőző kor családi viszonyait. A családi életet a háború zök k en tette ki „régi nemes és harm onikus for­ m á já b ó l... A h áború k ö vetkeztében ijesztően növe­ kedik a rendellenes családok szám a” — h a n g o z tatták a szaklapok. A tu d o m án y , főként a dem ográfia és a családszociológia igen nagy m ennyiségű a d a to t tá r t

fel, elemzést, összegzést a d o tt a kérdéskörről. A telje­ sebb igazság felismerését segítette elő a hatalom ellen­ zékének ilyenirányú működése és a nem zetközi h a tá ­ sok változó m értékű érvényesülése. V isszatekintve e korra m ár pontosabban tu d ju k ábrázolni a családtör­ tén etnek ezt a szakaszát. Hoóz Istv án írja: „A házas családi állapotúak a rá­ nya nálunk ebben az időszakban is kedvezőnek m ond­ ható. Ez részben a korviszonyoknak köszönhető (vi­ szonylag alacsony még az öregek száma), m ásrészt a m ár fiatal korban kezdődő nagy házasodási kedvnek. De ennek kedvez az ősterm elők (ti. a parasztság GF.) m agas arán y a is, ahol a családalapítás szükségességét gazdasági okokból is sokkal erősebben érezték, m int a tö bbi foglalkozási k ategóriákban.” É vente kb. 70— 73 000 házasságot k ö tö ttek . M inden 15. házasság v á ­ lással végződött. 1921-ben 6188-an, 1938-ban 5754-en v áltak , zömmel 10—14 évi házasság u tán . N ő tt a tö r­ vénytelen gyerm ekek szám a; az 1926—1930-as évek átlaga 8,6%, 1932-ben 9,7%. M inden 10. gyerm ek tö r­ vénytelen, szám uk évente kb. 20 000. A 30-as évek felé halad v a a falusi lakosság körében nő a korenged­ m ényes házasságkötések szám a, városokban a nőtle­ neké, ill. a későn nősülőké. 1935-ben pl. m inden ötödik férfi ezek közé ta rto z o tt. R oham osan te rje d t a m últ század m ásodik felében jelentkező egyke, egyse, „sem ­ mike” . Ez a nagyon leegyszerűsített kép is m u ta tja , hogy az ifjúság egyre rosszabb családi környezetben lá tta meg a napvilágot, k ü zd ö tt életbenm aradásáért, egyre kevésbé k a p ta meg azt az in d ítást am i a zavarm entes társadalm i beilleszkedés elsőrendű feltétele, s így m aga sem tu d o tt — feln ő ttk én t — kívánatos körülm énye­ k e t terem teni sa já t gyerm ekeinek. A korabeli család létrejöttének és m űködésének egyik fő m otívum a a X IX . század m ásodik felétől nálunk is jelentkező em ancipációért folyó harc fokozódása, am elynek cél­ kitűzéseit m erev ellenzői sem ta g a d tá k meg, csupán keresztény hum anizálására törekedtek. „E g y új női típ u s kell a társadalom új viszonyai közt — írta 1929ben a R eform átus Család című lap —, ahol nem fér el a lemondó, passzív, tűrő, m ártírasszonyélet sem. A ro­ bogó élet nem lem ondást, de hódító erőt, nem türelm et, de hősi szívet, nem csendes vértanúságot, kereső a k tív a k a ra to t követeli.” A nők (lányok) egész életszemlélete, értékrendje átalakulóban volt a kenyérkereső foglal­ kozás irán ti igény, közép- és felsőfokú iskolázottság vágya, a társadalm i életbe való bekapcsolódás sürge­ tése, a politikai érdeklődés növekedése, a testápolás, a sport, a m űvészetek gyakorlásának szeretete, szer­ vezetekbe töm örülés — m ind ezt jelezte. A házasság ellentm ondásait, válságait is m ásként élték á t m in t elődeik. „A m ai bizonytalan időkben — írta a Dolgozó Asszonyok L apja 1933-ban — m indannyiunk házas­ élete ju th a t zátonyra. Nem a legifjabb generációra gondolok, m ert ők m ár többnyire m in t egyenlően meg­ terh elt, egyenjogú élettársak lépnek házasságra és szá­ m olnak a m a neked, holnap nekem-mel. Az ő m entali­ tá su k teljesen elüt az előző nem zedékétől.” H ogy e m inden tek in tetb en messzeható következm ényekkel járó problém a-együttest a kor igényeinek, követel­ m ényeinek megfelelően szükséges kezelni, nem volt vitás. A lehetőségek megítélése, az u ta k és módok ki­ m unkálása m ár igen eltérő volt. Mi a hatalm onlévők fő törekvéseinek legfontosabb állom ásait jelezzük csu­ pán, kiem elve néhány hozzá kapcsolódó, jellemző moz­ zan ato t. Mivel a legfontosabb segítséget, azt a bizo­ nyos, sokat h a n g o z tato tt „nagyvonalú gazdaságpoli­ tik á t” — ism ert okoknál fogva a korszak vezetői nem tu d tá k gyakorolni, így az ország valam ennyi család­

359

ján ak életszínvonala, létbiztonsága nem em elkedett­ szilárdult meg a lehetséges-m egnyugtató szám ban, nem m a ra d t m ás m in t a szociális gondoskodás lassú m odernizálása, ezen belül elsősorban a hatóságok által b izo n y íto ttan rászoruló nagycsaládosok (ez 4, ill. 5. gyerm eknél tö b b en rendelkezőt jelen tett) tám ogatása a 30-as évek elejéig — a k u d arcb a fulladt ellenkező irán y ú kísérletektől eltekintve — a gyerm ekeken ke­ resztül, m ajd egyre inkább a család közvetlen segítése ú tján . A budapesti I I I . országos reform átus zsinat szociális bizottsága 1923. április 12-i ülésén felsorolta azokat a legfontosabb kérdéseket, am elyekkel a szociális bi­ zottságnak foglalkoznia kell. A kiem elt feladatok k ö zött szerepelt: 1. a m unkáskérdés felkarolása, 2. a szegénygondozás intenzívebbé tétele, 3. a családi élet m egszilár­ d ítása, 4. az egyke elleni küzdelem . Az Egyetem es K on­ v e n t hasonlóan j á r t el. A k é t bizottság együttesen dol­ g ozo tt k i te rv e z e tet a sokgyermekes családok se­ gítéséről Országos Gyerm eksegítő A lap létesítése ú tján . A tö rv én y 1928. ja n u á r 1-jén lép ett volna életbe. A válság előszelei?) ezt is elfújta. A válság m aga elmé­ ly ítette és to v áb b bon y o líto tta a családdal összefüggő problém ákat. A külföld, a válságot könnyebben átv é­ szelő polgári dem okráciák, az európai fasizm usok, s az épp hatalom ra kerülő nácik, s a világ egyetlen szocia­ lizm ust építő országa, a Szovjetunió eg y aránt a d o tt mérlegelésre alkalm as példát. Ezek a törekvések nem ­ zetközi szervezeteken keresztül is h a to tta k a m agyar gy ak o rlatra. Így 1932-ben a Szociális M unka II. Nem ­ zetközi K ongresszusa ,,a k o r legégetőbb szükségletének megfelelően, a családvédelem és a családvédelem ösz­ szes szociális problém áit tá rg y a lta meg szakszerűen” . A m agyar családvédelm i kongresszus ugyancsak ezekkel a kérdésekkel foglalkozott, de m u n k áján ak fő eredm énye egyelőre csak a b b an állt, hogy a család ér­ dekében működő szervezetek és intézm ények eg yütte­ sen tan ácskoztak és állandó családvédelm i bizottságot a la k íto tta k . Egyesek, osztrák példára hivatkozva sür­ g e tté k az 1928-ban nálunk is jelentkező nevelési ta ­ nácsadó-családgondozás kiépítését. A Stefánia Szövet­ ség eg y ü tt a M agyar A nyák S zentistvánnapi B izottsá­ gával 1935-ben elhatározta, hogy összeírják a sokgyer­ m ekes a n y á k a t és róluk állandóan pontos n y ilv á n tartást vezetnek. B evezették a sokgyerm ekes an y ák k itü n te ­ tését. Egyre többször h an g zo tt el a jelszó: vissza a családba! Ami egyrészt an n ak a régi követelésnek a d o tt az előzőeknél erőteljesebb hangot, hogy az el­ h a g y o ttá n y ilv án íth ató (n yilvánított) gyerm eket, ha egy m ód v an rá ne emeljék k i a család keretéből, h a ­ nem a család segítségével biztosítsák fejlődését, vagy h a a kiemelés elkerülhetetlen, törekedjenek mielőbbi visszahelyezésére. M ásrészt követelték — a fem inisták heves b írá la tá t v á ltv a ki —, hogy a nők (lányok), ha átm enetileg ez áldozatokkal is já r, m ondjanak le m a­ g asabb iskolázásukról, a kenyérkereső m unkáról és m inden idejüket és erejüket a családnak, a minél több és testileg-lelkileg-szellemileg egészséges gyerm ek vi­ lágrahozásának, nevelésének szenteljék. E zek m ögött a kívánságok m ögött nem nehéz felismerni a kereső­ képes férfilakosság súlyos foglalkoztatási nehézségeit (ÁDOB), az irredenta álm odozást, egy közelgő háború­ v al kapcsolatos veszélyérzetet, s bizonnyal a m agyar­ ság jövője irán ti aggodalm at is. Tervezeteknek, jav as­ lato k n ak , parlam enti szónoklatoknak se szeri se szá­ m a. E nnek ellenére joggal írta a Család című lap: „M a az a különleges helyzet áll fönn, hogy m indennek v a n érték e, csak az em berp alán ták n ak ni nc s . . .Ma " m ár nem elég a családok gazdasági alap ján ak feljavítása — h an g o z ta tta egy m ásik lap —, hanem a morális

360

erők fokozásáért, a családjog gyökeres m egváltozta­ tá sa elkerülhetetlen. A N em zeti Családvédelem bekö­ szöntőjében o lv ash atju k : „K üzdeni kív án u n k m ind­ azon szociális és erkölcsi gátló okok ellen, am elyek a családalapítást és a gyerm ekáldást akadályozzák.” A háború küszöbén ism ét a v árh ató veszteség pótlása, a hadiárvák ügye, a harcoló k ato n ák biztonságérze­ tének növelése kerül a családvédelm i célok hom lokte­ rébe. Addig amíg a népesedéssel foglalkozó szakem berek a 3 gyerm ekes családm odell elfogadtatásának szük­ ségességét hangsúlyozták, Endre László a 6 gyermekes családot k iá ltja ki eszm ényinek, m ert — akárcsak Rákosi Jenőék akik az első világháború előtt 30 mil­ liós m agyar birodalom ról beszéltek — E ndréék a győz­ tesen m egvívott háború u tá n 20 milliós m agyar biro­ d alm at rem éltek, ez pedig egykézéssel nehezen volt elképzelhető. A statisztik a viszont azt m u ta tta 1939ben, hogy az 1 800 000 m agyar családból mindössze 673 000-ben élt 3 vagy ennél tö b b gyerm ek. Az állam szociális állam m á alakítása, a „p ro d u k tív szociálpoli­ tik a ” térhódítása eredm ényezte a m ind a m unkás­ mozgalom, m ind a szélsőjobboldal által tá m a d o tt, de m inim ális eredm ényként elism ert Országos Nép- és Családvédelmi tö rvény elfogadását, am ely a külső nyom ásnak is engedni kénytelen konzervatív refor­ m erek szám ottevő alk o tása volt. Ők is tu d tá k , h an ­ g o zta ttá k is: szükséges egy nagyvonalú, organikus szociálpolitika kiépítése. Egy ilyen irányú kezdem énye­ zés azonban több évtizedes korm ányprogram m egvaló­ sítását, tervszerű vég reh ajtását jelenti. A történelem nem ad ta meg a lehetőséget arra, hogy a h áb orút közvetlenül megelőző időben született, m a jd a háború a la tti kezdem ényezések, valam iféle „egységes reform -rendszerré” összeállva, tö b b évtized m úlva bizonyítsák életképességüket vagy ann ak ellenkezőjét. A házassági tö rvény kiegészítése és m ódosítása tá r ­ gyában készülő tö rv én y jav aslat, am ely 1941 jú n iu sá­ ban k erü lt a m inisztertanács elé, a család szociális és egészségügyi védelm éről intézkedő — 1942 októberé­ ben —, a gyerm ekvédelem új szociális rendjének k i­ alak ítását elindítani h iv a to tt 529 988/1942. OSzF sz. rendelet. E gy, ennek v égrehajtásának ta p a sz ta la ta ira is építő új gyerm ekvédelm i tö rv én y előkészítése, az 1943 tav aszán elkészült tö rv én y jav aslat az 1877: X X . t c. (gyám ságról szóló) újabb m ódosításáról és ki­ egészítéséről. A családbafogadásról és a ta rtá sró l való gondoskodás előm ozdításáról szóló 1944: V. t c., am ely augusztus 1-jével lépett hatály b a, az egyházak h ath ató s tám ogatása, együttm űködése ellenére sem tu d o tt, a rövid idő és a háborús események következtében nem is tu d h a to tt szám ottevő eredm ényt felm utatni. 1943-ban a sokgyerm ekes családok létszám a 25 502 fő, többségük 100 P-nél kevesebb évi la k b é rt fizetett. H ivatalos helyen m éltán álla p íto ttá k meg 1944-ben: a sokgyermekes családok 4/5-e szorult helyzetben van... Gyermekkerttől a napköziig Az életben m ara d t kisgyerm ekek harm adik élet­ évüktől kezdve újabb veszedelmek egész sorának vol­ ta k kitéve, rendszeres, értő szülői felügyelet, gondos­ kodás hiányában. A kisdedekkel való törődés m ár B runszvik Teréz idején sem jelen tette a puszta védel­ m ü k et (ezért a születő és lassan gyarapodó intézm ény neve nem fejezi ki a benne folyó m unka lényegét), hiszen ném i ellátást, nevelést is p ró b ált n yújtani. Minél kevesebb lehetőség n y ílt a nagyszülők segítsé­ gének hasznosítására, an nál szélesebb társadalm i kör, elsősorban a szegényparasztság és a városi p ro letariá­

tu s igényelte az iskoláskor előtti gondoskodást, annál feszítőbb gondot je le n te tt az állam hatalom nak is az elemi igényeket kielégítő országos hálózat hiánya. A kisdedóvásról szóló 1891. évi XV. t c. nyom án meginduló m u n k á t az I. világháború, m ajd T rianon m egakasztotta. U gyanakkor a világháborús m unkaés életviszonyok azt b izo n y íto tták , hogy az óvoda csak napköziotthonnal kiegészítve képes az egyre töm egesebben jelentkező igényeket kielégíteni. E rre a felismerésre ju to tta k a h á b o rú t követő gyerm ek­ m entő akciók szervezői is. A 25 év a la tt csak fokozó­ d o tt az óvodák (állandó és ideiglenes m enedékházak), napköziotthonok irán ti igény. Szám uk, az óvónőkével és a d ajk ák k al eg y ü tt lassan növekedett, de a tén y ­ leges igényektől m indvégig messze elm aradt. 1920/21ben 780 óvoda, 143 m enház, 1287 feln ő tt vezetésével m ű k ö d ö tt, 1933-ban 1000—1100-ra em elkedett a szá­ m uk és a 4 —500 000 óvodáskorú gyerm ek közül 100— 130 000 n y e rt bennük védelm et. 1936-ban az 1065 óvodából mindössze 390 állam i, 459 községi, 145 rk., 6 reform átus, 1-1 evangélikus és izraelita, 25 tá rsu lati, 10 alap ítv án y i és 28 m agánkézben levő. A gazdasági válság a gyerm ekvédelem gyengeségeit az addiginál is b ru tálisab b an leplezte le. A k o rm ány­ zatn ak cselekednie k ellett, tak arék o san , új szervezet létrehozása nélkül, látv án y o san , az állam szociális irán y ú fejlődését h an g o ztatv a bel- és külpolitikai szem pontból egyaránt. Az ó v odákat a B elügym inisz­ tériu m k ív á n ta átvenni a VKM -tól. E n n ek előkészí­ té sé t szolgáló, igen éles v itá t eredm ényező, 1933. novem ber 16-án ta r to tt értekezleten Keresztes Fischer Ferenc belügym iniszter te rv é t a következőkkel indo­ k o lta : „A m agyarság szaporodása a kívánalom nak a la tta m arad, és a nem zeti erő, v alam in t expansivitás szem pontjából veszélyesnek látom a helyzetet. Meg kell m entenünk a világra jö tt gyerm ekeket és 3—6 éves korig intenzívebbé kell ten n i a gondozást. Anyagi lehetőségek k o rláto zo ttak , m inden fokozatot be kell vonni, az óvodákat i s . . . A p rim itív falusi viszonyok­ ban csak az óvodákkal oldhatom meg ezt a k érdést.” A döntés nyom ában m egszülető 1936. X X III. t c.-et az első kom oly lépésként üdvözölte a szaksajtó „az egységes gyerm ekvédelm et biztosító új tö rv én y felé” . 1938-ban elkészült az országos fejlesztési te rv , vég­ reh ajtásáh o z „csak” a pénz h ián y zo tt. Pénz viszont elsősorban a győri program ra kellett. A h áb o rú első éveinek revíziós „sikerei” nem csak 964 kisdedvédelm i intézm énnyel g y a ra p íto ttá k a trian o n i kb. 1300-as állom ányt, hanem gyorsan m egoldandó felad ato k at is. A háború to v áb b növelte az igényt, ugy an ak kor az anyagi lehetőségek roham osan csökkentek. T anyák, kistelepülések, proletárnegyedek álltak a legrosszab­ bul s a főváros — ahol az óvodáskorúak 1/3-a k a p o tt férőhelyet — a legjobban. 1941-ben közel 4000 olyan helység volt, ahol a lakosság helyzete sürgette gyer­ m ekkertek létesítését. 1943-ban 1000 óvoda és 700 szolgálati lakás h ián y zo tt a m inim ális ellátáshoz. A tov áb b i erőfeszítés, ezen a téren is, a h áború u tán i időkre m arad t. Oktatás, művelődés a kultúrfölény jegyében A m űveltség, a szaktudás birtokbavétele az ifjúság fő feladata, m indkettő eszköz, am ivel feln ő tt k orában részt vehet (vesz) a társad alo m m egújításában, egyéni céljainak kiharcolásában. A vizsgált rendszer k u ltú rés o k tatásp o litik ája, a békeszerződés által jócskán m egnyirbált intézm ényei ú tjá n k ív á n ta b iztosítani: a gazdaság m inim ális igényeit, a hatalm o n levők k u ltu ­

rális védettségét, a rendszert fen n tartás nélkül szol­ gáló értelmiségi-szellemi elitet; egyben bizonyítani a szomszéd népekkel szembeni m agyar ku ltúrfölényt, a világ, elsősorban a nyugat-európai nagyhatalm ak előtt a keresztény nyugathoz ta rto z ásu n k a t, polgárosodá­ su n k at, a „ b a rb á r” kelettel, főként az „egész civilizált világot fenyegető” bolseviki Oroszországgal szembeni h asználhatóságunkat. — A kijelentések és a valóság k ö zött ezen a téren is jellemző volt a különbség. Az iskolarendszer kettőssége, holtvágányai, az iskolafo­ k onként egyre jelentősebb „gazdasági num erus clau­ sus” , a személyi és tárg y i feltételek döbbenetes k ü ­ lönbségei nem csak kifejezték a társadalom állap o tát, de alig érzékelhető m ódosulásokkal ú jra is term elték azt. Az iskolarendszer kisebb-nagyobb változásai a lénye­ get nem érin tették . Az 1921. X X X . t c. által előírt 6 éves elemi népiskolai, m ajd 3 éves ism étlő iskolai képzés bevezetése csigaléptekkel h a la d t előre, h o lo tt m ár a 20-as évek m ásodik felében a 8 osztályos nép­ iskolai képzés is elemi szükségletként jelentkezett. A szükséglettől mindig elm aradt az iskolák, a tan term ek szám a, az érdem i m u n k á t fékezte, nem egyszer lehe­ tetlenné te tte a zsúfoltság, a taneszközök hiánya, a tankötelesek szociális viszonyainak bénító állapota. 1925/26-ban az egytanítós iskolák az összes iskolák 49,5%-át, kéttanítósok 24,3%-át, három tanítósok 7,9%át, négytanítósok 5,3%-át, az öt- és többtanítósoké 13,0%-át te tté k ki. 1935/36-ban egy ta n ító ra ju to tt: községi iskolákban 36,7, állam iakban 45,6, róm ai k a to ­ likusokéban 57,3, reform átusokéban 53,0, görög kele­ tiekében 64,8 tanuló. 1930-ban a legm agasabb osztály­ létszám 148 volt. A lemorzsolódás nagy. A V I. osz­ tá ly t pl. 1930-ban a lakosságnak csak 48,5%-a végez­ te el. Ilyen körülm ények k ö zött a nép tan ító k m un­ k ája, a legjobb felkészültség és szándék ellenére sem érh e te tt célt. „Tem plom , szórakozás, lelki melegség, családi öröm, a gyerm ekekben való gyönyörködés: csaknem százszázalékig ism eretlen elő ttü k ” — írta a N éptanítók L ap ja 1934-ben a főváros elemi iskoláiról. Százharm inc m egkérdezett óbudai kisiskolás közül: 65 még sohasem volt Pesten, 97 a M argitszigeten, 36 soha nem reggelizett, 82 kényszerült ingyen ebédet kérni, ingyen tankönyvből ta n u lt 112 s nagyrészüknek nem volt télik ab átja. — A m unkásosztály, a szegény­ parasztság gyerm ekei legjobb esetben írni, olvasni, számolni ta n u lta k meg s k ap tak ném i — gyorsan hal­ ványuló — képet a világról, am ely közelebb állt a mesék, m int a valaha is tap asztalh ató valóság birodal­ m ához. Az 1920. decem ber 31-i népszám lálás a d a ta i szerint a 6 éven felüli analfabéták arán y a — m inim á­ lisan — 12,2%, 1930-ban 9,6%, te h á t a 650 és 950 000 közötti összlétszámról mindössze 400 000-re csökkent. A népesség hullám zását és az analfabétizm us alak u ­ lását 1869—1930 k ö zött vizsgáló P adányi A ndor igen szám ottevő különbségeket tá r t fel s bár erre meg­ ny u g tató m ag yarázatot adni nem tu d o tt, az elemi iskolák egységes hálózatának kiépítését, a valós igé­ nyeknek megfelelő elosztását, az eltérések (hátrányok) csökkentése érdekében elengedhetetlennek ta rto tta . — Az 1926. V II. t c. m egadta ehhez a jogi alapot, de az anyagi feltételek hiánya m ia tt a 8 osztályos elemi népiskola csak 1940. szeptem ber 1-től le tt volna k ö te­ lező. Így, az elképzelések szerint, 1943-ban h a g y ták volna el a 8 osztályt végzett, te h á t szélesebb m ű v elt­ ségalappal, szilárdabb ism eretekkel rendelkező ta n u ­ lók az iskolát. E hhez persze nem csak Zsókán k e lle tt volna ta n y a i in te rn á tu st szervezni, m ás, soha meg nem valósuló feltételekről nem is szólva. Ezek hián y á­ ban az Előőrs egyik írásának címe fejezte ki a való­

361

ságot: Borzalm as szenvedéseket jelent a . . . ta n y a i gyerekekre az iskolahiány. Lucsokban, sárban, télig m ezítláb 15—16 k m -t gyalogolnak — pl. a gyom ai — „n é p o k ta tá s kis m á rtírja i” . A to v á b b ta n u lá st döntően a társad alm i helyzet és a hozzá kapcsolódó anyagi lehetőségek szab ták meg. A pályaválasztási tanácsad ás, am ely 1934. október 15-től ú jab b korm án y zati tá m o g a tá st k a p o tt, szak­ szerűsége ellenére csak tü n e ti kezelést n y ú jth a to tt. A zsák u tcát jelentő polgári iskolába k erü lt a főként kispolgári csoportok gyerm ekeiből regrutálódó 10 éves tanuló 18%-a, a „m agasabb” osztályhoz tartozók gyerm ekei pedig a felsőfokú to v á b b ta n u lá st zökkenőm entesen egyengető gim názium ban fo ly ta ttá k ta n u l­ m án y aik at. Ide a 10 éveseknek csak 7%-a került. 1930-as ad ato k szerint gim názium ba ju to tt a szegény­ p araszti gyerm ekek 1,3, m unkás 3,8, birtokos osztály­ ból valók 12,2, polgári szárm azékok 82,7%. A tan d íjés ösztöndíjrendszer nem csökkentette, ink áb b növelte a különbségeket. A növekvő anyagi terh ek a 4. osz­ tá ly , m ajd az érettségi megszerzésekor ú jab b és újabb csoportokat k én y szerített a to v áb b tan u lás ú tjá n a k elhagyására. 1934-től a korm án y zat hangsúlyozottab­ ban tö rek ed ett a szelekcióra. Az elemi iskola 4, a gim názium 8 osztályának elvég­ zése u tá n az uralkodó körök gyerm ekeit — a nemek isk oláztatásának korabeli arán y ai szerint zömmel a fiú k at — a felsőfokú intézm ényekben, nem ritk á n külföldi egyetem eken találju k . E gyetem enkénti meg­ oszlásuk a jogi és a m űszaki pályák vonzásán tú l jelzi ennek az ifjúsági rétegnek alig oldódó viszoly­ g ását az ún. szabad pályáktól, azaz a gyakorlati élet­ től. M unkás, p araszt és kispolgári szárm azású tanuló — pl. az 1930/31-es tan év b en — mindössze 5,4% k e rü lt a felsőfokú o k tatási intézm ényekbe. Szám ot­ tevő javulás a to v áb b iak b an sem k ö v etk ezett be. A korszak iskolarendszerének szelleméről szokás el­ m ondani, hogy: reakciós, ellenforradalm i, sovinisztairredenta, klerikális, feudális, fasiszta, kispolgári, a n ti­ hum ánus, antiszem ita. H ogy az állam és az egyéb iskolafenntartók o ktatáspolitikai elveiben, dokum en­ tu m aib an ezek az elvek vagy ezeknek egy része jelen volt és hangsúlyosan, az v ita th a ta tla n . T u d ju k, hogy az első világháborús tap asztalato k , a forradalm ak, v alam in t T rianon sokkoló h atása következtében, majd a gazdasági válság és az ú jab b világháborúra való fel­ készülés eredm ényeként a pedagógiai tevékenység sú ly p o n tjá t a nevelésre helyezte a VKM. Mindez eg y ü tt sem je le n te tte (jelenthette), hogy a m agyar iskolák szelleme — elem itől az egyetem ekig — neve­ lésének eszmei ta rta lm a egységes le tt volna általában, a 25 év egyes szakaszaiban, iskolafenntartónként, iskolatípusonként, iskolánként — különösen. Elég, ha a gazdag szaksajtóra, a külföldi haladó pedagógiai irányzatok gyors és közvetlen h a tá sá ra , az egyes peda­ gógusrétegek m ozgalm as-tartalm as szervezeti életére utalok. Ma még nem rendelkezünk ennek a bonyolult képletnek elfogadható ábrázolásával, csak az eddigi fogyatékosságát érzékeljük, az ellenkező végletbe csa­ pó, részkérdésekről szóló m egnyilatkozásokkal együtt. V alam ivel könnyebb dolgunk van , h a a m u n ka ok ta­ tá si oldaláról kell szólnunk, különösen a közép- és felsőfokú intézm ényekben folyó m unka színvonaláról. Az elit társadalm i-politikai szerepéről v a llo tt h iv a ta ­ los nézetek a rra kényszerítették a k o rm án y zato t, hogy azt a bizonyos 3—4000 „ k u ltú ra te rem tő ” em bert a ko r színvonalának megfelelő képzésben részesítse. A Collegium H ungaricum ok, az E ötvös Kollégium, a külföldi ösztöndíjak és m ás tám ogatási m ódok meg­ hozták az eredm ényt, de a rendszer még a maga

362

ja v á ra sem volt képes ennek a „szürke állom ánynak” a teljes kiaknázását biztosítani. Sőt, többnyire csaló­ d o tt bennük, hiszen kiszolgálói h elyett kem ényszavú bírálóit, következetes ellenfeleit, az új M agyarország igenlőit ism erhette fel bennük. K épes volt-e ellensú­ lyozni az o k tatási rendszer gyengeségeit, oldani ellent­ m ondásait a közm űvelődés? Ellensúlyozni-oldani nem, de enyhíteni igen. A kép, am i az adatokból elénk táru l, lehangoló, fo jto tt, áporodott szagot árasztó, középszerű. A köz­ ségek m integy 2/3-ában nem volt k ö n y v tár, pedig o tt élt több m in t 5 millió em ber. 1935-ben a kön y v tárak 73,4%-a, az állom ány 58,7%-a B udapesten volt és a könyvtárosok 62,4%-a is o tt dolgozott. Ez a z t jelen­ te tte , hogy B udapest lakossága, am ely az ország népességének csak kb. 18%-át te tte ki, az országos átlagnál négyszerte jobb ellátásban részesült. H a vala­ m ennyi, a tudom ányos és közművelődési könyvtáron kívüli intézm ényt figyelembe vesszük, az ellátottság ak kor sem halad n á meg az 1000 lakosonkénti 120— 130 k ö tetet. A k ia d o tt könyvek szám a 1925-től 1940-ig 3—3500 körül m ozgott, míg 1941—1943-ban 5000 fölé em elkedett. A bestsellereket 3 —10 000 példányban a d tá k ki. Igazi sikert — jellemző m ódon — a ponyva a ra to tt. 1938-ban 415-öt a d ta k ki 4,8 millió példány­ ban. A fordítások közül 1921-ben 77, 1942-ben 66 ifjúsági m ű jelent meg az összterm ést jelentő 405, ill. 673 közül. Ezek zöme, 94,4%-a angol-am erikai szer­ zőtől való. A 30-as években n aponta kb. 350—400 000 újságpéldány jelent meg (szép számmal gyerm ek- és ifjúsági lapok is). A rádióelőfizetők szám a 3—400 000 körül m ozgott. A m ozihálózat ugyancsak arán y ta lan u l oszlott meg a települések között. A múzeumok h atá sa a töm egek­ hez nem ju th a to tt el, legfeljebb többszörös közvetí­ tésen át. 1934/35-ben a 2000 lakoson aluli 2563 kis­ községben, ahol 2 160 000 lakos élt, mindössze 11 mozi m űködött, és csak m inden 22. lakosra ju to tt évenként 1 m ozilátogatás. B udapesten viszont 104 engedélyes volt, akik közül 77 üzem eltette is a film színházát. A vidéki 535 tulajdonos közül 349 hangos és 6 ném a­ film eket játszó üzem et m ű k ö d tete tt. A k u ltú ra te r­ jesztésének technikai feltételei a háború végéig jav u l­ ta k , az eszközök szám a értékelhetően n ő tt, de az ism eretek terjesztéséről-terjedéséről csak akkor lesz teljes a képünk, ha az előbbiekhez hozzátesszük: k ü ­ lönféle célú, jellegű m ozgalm ak, egyesületek, intéz­ m ények táborozásai, kül- és belföldi utazási akciói, nyári-téli konferenciái, kulturális és szakm ai előadássorozatai, az ének-, tánc-, színjátszó csoportok, sza­ valókórusok, a hivatalosan szervezett Szabadidő K o­ szorúk, m ajd a 30-as évek m ásodik felében és külö­ nösen a háborús években az állam tól is tám o g a to tt népfőiskolák sok értékes ism eretet terjesztettek , sok fiatalt világosítottak fel, sokukat vezették el a haladó törekvések valam elyik élcsapatához.

,, Keresztény-nemzeti” — erkölcsök Az a d o tt gazdasági, erkölcsi viszonyokon tú l, m ind­ k é t háború lökést a d o tt az egyébként is növekvő fiatalkori bűnözésnek. Már 1914-ben 9456 az elítéltek szám a. B ár a századelő törvényhozása lépést ta r to tt a világ jogfejlődésével, nálunk is alapelv le tt a meg­ előzés, a fiatalkorúak körülm ényeinek s m agának a züllés veszélyének k ite tt, ezen az ú to n elindult, ill. m ár bűnelkövető fiatal személyiségének m egismeré­ sére irányuló törekvés; a pedagógia, szociológia, pszi­ chológia eredm ényeinek hasznosítása, a nevelő cél­

z a tú büntetések alkalm azása. Lassan ja v u lta k a sze­ mélyi feltételek, a tárg y iak viszont m indvégig sok kívánnivalót h ag y tak m aguk u tá n . Á tm eneti — főleg leánym enhelyek (otthonok), jav ító (nevelő) intézetek, fiatalk o rú ak at a felnőttektől különválasztó fogházak, mégpedig nem „m am m u t” , hanem 5 0 —60, legfeljebb 100—200 fős intézm ények létrehozása, az elítéltek hasznosítható szakmai képzése, állam polgári-vallás­ erkölcsi nevelése felhasználása ezek eredm ényeinek a z intézetek sa já t gazdaságában — állandó követel­ m ény. H asonlóképpen a társadalm i patronázs erősí­ tésével párhuzam osan a hivatásos hálózat kiépítése, korszerű nevelési eszközök és eljárások bevezetése. M indebből — egy-két intézm ény kivételével — alig valósult meg valam i. U ralk o d o tt a kem ény, főleg m ezőgazdasági m u n k a és a jo b b ára ellenállást kiváltó, form ális valláserkölcsi o ktatás. Az első világháború a la tti fiatalkorú bűnelkövetők főként a 12—18 éves korosztályból ad ódtak. Elsősor­ b a n loptak, de egyre súlyosabb anyagi helyzetük növeli k ö rükben a prostitúciót is. A rákospalotai jav ító in tézet orvosának naplófeljegyzései szerint 1912 —13-ban a b eszállítottaknak csak 15%-a, 1915-ben m ár 60—70%-a volt lueses. E gy 1918-as a d a t szerint év en k én t kb . 90 000 fiatalkorú kerül a bíróság elé. A fővárosban, a bejegyzett p ro stitu á lta k szám a 3000, a titkosaké 30 000. Az országban — a cikk írója sze­ rin t — ennek tízszerese m űködik. A rendőrséget, a fiatalk o rú ak csekély szám ú b írá já t „elb o ríto tták ” az ügyek. Nem segített ezen az egyre rom ló helyzeten a néhány városban m egszervezett gyerm ekrendőrség, a F iatalk o rú ak B íróságának G yerm ekjóléti Szövetsége és m ás tü n e ti kezelés. B udapesten m ár 1918-ban 16 000 az iskolakerülők szám a. Közelítő ad ato k valla­ n ak arról, hogy az 1919/20-as tan év b en 42 030, az iskolakötelesek 30%-a, 1920/21-ben m ár 36/37%-a ke­ rü lte vagy cipő és ru h a h ián y áb an képtelen volt láto ­ g atn i az iskolát. E z a szám 1923/24-ben m ár 40 000, sőt elérte az 5 0 —60 000-et. A gyerm ekzüllés fokozó­ dásáról szóló ad ato k hasonlóak. Egyházi és világi írá­ sok egybehangzóan a „fekete sereg” szám ának növe­ kedéséről, szomorú európai elsőségünkről beszélnek. Csak B udapesten bíróság elé k erü lt — 1920-ban — 12 300, 1921-ben 14 000, 1922-ben 15 000 nyolc- és tizenkétéves gyerm ek. E z tö b b volt, m int am it Anglia 17 legnagyobb városa prod u k ált. „Valóságos hadsereg ez — o lvashatjuk egy hercegprím áshoz írt m em oran­ dum ban — 14 000 bűnös gyerm ek; h a négyes sorok­ ban végigvonulnának a városon, a szomorú m enet eleje m ár a királyi p alo tán ál já rn a s a vége még ki se b o n tak o zo tt volna a K eleti p ály au d v ar üvegcsarnoka alól.” S ezeknek 25—30%-a — te tté k hozzá riasztás­ k é n t — középosztályból való. Orvosok ta p a sz ta la tai szerint 50—60%-uk „beteg, csenevész, angolkóros, életképtelen” . A bajok növe­ kedését m inden érdekelt lá tta , veszedelméről állan­ dóan szónokoltak, írta k , okainak m eghatározásában m ár lényeges különbségek m u ta tk o z ta k , érdemi lépé­ sekre viszont alig k erü lt sor. A N éptanítók L apja álla p íto tta m eg: „N épjóléti intézm ényeink gyérek, fogyatékosak, sőt gyengék, szervezeteink széthullok; egym ással organikus k apcsolatban nincsenek iskolá­ ink és a társadalom közö tt valam elyes érintkezés csak addig van , míg a családoktól gyerm ekek járn ak . . . ; az állam áldozatkészsége m inim ális; iskoláink és a jogszolgáltatás, társad alm u n k és az igazságszolgálta­ tá s csak a bűnözők révén kerülnek vonatkozásba.” A K atholikus Nevelés a franciák erőfeszítéseivel h a ­ sonlítja össze a m agyar egyház tevékenységét, rám u­ ta tv a ez u tó b b i csekélységére. „A tö rv én y m egvan

— zá rta fejtegetését a lap — papiroson, gyerekek pedig ülnek a börtönben.” A négy, igazságügyi irá­ nyítás a la tt álló nevelőotthon, és a 6 m agán ja v ító ­ intézet a feladatoknak csak egy tö redékét tu d ja el­ látni. A gazdasági válság to v áb b növelte a bajokat. 1931ben B udapesten m ár tö b b m int 100 000 „zü llö tt és elhagyott” gyerm ek van. De vidéken is aggasztó jelenségek m u tatk o z tak . 1930-ban 176 000 nőcseléd szolgált, az évi 20 000 törvénytelen gyerm ek zömmel az ő k iszo lgáltatott helyzetük eredm énye. A nem zet­ közi leánykereskedelem ellen m ár a kiegyezés éveiben fel k ellett lépni: állam nak, társadalm i szervezeteknek egyaránt. A védekezés nem zetközi m éreteket öltött. 1919-től a N em zetek Szövetsége ellenőrizte az idevágó egyezmények végrehajtását. A korm ányszervek, első­ sorban a Belügy- és a K ülügym inisztérium mindvégig azon volt, hogy a titk o s csatornákon á t — pl. fiatal leán y artisták külföldi szerződtetése ú tjá n — folyó leánykereskedelm et csökkentse. A prostitúció te rje ­ dése főként népesedéspolitikai, népegészségügyi szem­ pontból foglalkoztatta az illetékeseket. A reglam en­ táció és az abolíció híveinek látványos csatározásaiból az utóbbiak kerekedtek felül, de ez egyrészt hatalm as feladatot ró tt az erre alkalm atlan egészségügyi háló­ zatra, m ásrészt — szórt adatokból úgy tű n ik — nem csökkentette a prostitu áltak (prostituálódók) szá­ m át. A gonorrhea és a lues elleni harc nehéz körülm ények k ö zött folyt, és lassan hozott szám ottevő eredm ényt. E bben az egészséges életm ódra nevelés, a szexuális felvilágosítás, a védekezési m ódok ism eretének hiánya, ill. elégtelensége és a gyógyeljárások m érsékelt h atása is közrejátszott, bár sokoldalú m unka folyt — a Teleiá­ tó l a leventeintézm ényig — ennek a kedvezőtlen hely­ zetnek a m egváltoztatása érdekében. Az eredm ény­ telenség vagy a csak szerény eredm ények, ism étlődő­ en, főként a válság éveiben, egészségügyi, erkölcsi és jogi téren egyaránt felerősítették az idejétm últ, orto ­ dox nézeteket, hellyel-közzel a gyak o rlato t is. Nem ritk á k az ilyen kijelentések: a züllött gyerm ekekkel nem érdem es foglalkozni! a szexuális felvilágosításból tö b b a k ár, m in t a haszon! kem ény kéz kell, nem hum anizm us! K özben az áld atlan szociális helyzet, ezen belül elsősorban az em berhez m éltatlan lakásviszonyok, m ár a gyerm ekprostitúciót is kiterm elte. 1920—1926 kö zö tt „érdekből ű zö tt titk o s üzekedés” címén előállított fiatalkorúak átlaglétszám a 189, 1930ban m ár 289. A dunai kapitányságon — közölte a Család című lap 1933-ban — 1927-ben megvizsgált 380 lány közül 269, 1931-ben 512 közül 415 nem volt virgo. H iáb a figyelm eztetett 1935-ben a G yerm ek­ b a rá t; ha „a nevelési m ódszereket nem hozzák köze­ lebb a k o r követelm ényeihez, úgy 10—15 év m úlva kb. 70—80 000 lesz azoknak a 25 éveseknek a száma, ak ik et m int bűnösöket, fogyatékosokat, m unkaképte­ leneket, félbolondokat vagy esetleg gengsztereket el kell m ajd v is e ln ü n k .. . ” Még a korm ányszerveknek is el k ellett ism erni, hogy a javítónevelésre u ta lt fiatal­ korúak szám a „em elkedő irán y zato t m u ta t. . . ” A leg­ rosszabb helyzet máig sem tisz tá z o tt okok m ia tt a megyei városokban alak u lt ki. Az öngyilkosságokról, csak az 1928-ben m egjelent, adatszolgáltatási kötele­ zettséget deklaráló belügyi rendelet végrehajtása óta, te h á t 1930/31-től rendelkezünk „elég m egnyugtató” képpel. Ezek szerint 1929—1938 között közel 60 000 em ber le tt öngyilkos, közülük m eghalt 51,8%. A bennünket érdeklő korosztályok közül a 14 éves­ nél fiatalabbak csekély, a 20—24 évesek kiugróan m agas szám m al hívják fel figyelm ünket k iú tta la n

363

helyzetükre. 1943-ban e korosztályok férfi és nő ön­ gyilkosainak szám a 1136 volt. Cseh-Szombathy László egy 1936-os képviselőházi felszólalásából azért idé­ zünk n éhány m o n d ato t, hogy jelezzük: az alkoholiz­ m us velejárója vo lt az általános anyagi-erkölcsi nyo­ m orúságnak. Vidéki ú tja in lá tta : „ a z t a m érhetetlen alkoholfogyasztást, am ely az ország egyes vidékein folyik és lassan h atalm áb a k e rít férfiakat és nőket, öregeket és gyerm ekeket eg y arán t” . Volt, ahol regge­ lire tej h ely ett b o rt a d ta k a gyerm ekeknek, akik itta ­ san érkeztek az iskolába. A m ásodik világháború még a szerény eredm énye­ k e t is kérdésessé te tte , lerom bolta. A dunam elléki reform átus egyházkerület 1943. évi közgyűlésén meg­ álla p íto ttá k : 7 évvel ezelőtt (1936-ban G. F .) csak 3,8%-ot te t t ki a 20 éven aluli elítéltek szám a, 1941ben m á r 13,8, 1942-ben 15,2%-ot. 1943-ban az elítélt fiatalk o rú ak szám a 45 130-ra em elkedett. Az okok k ö zö tt ism ét a lopás áll első helyen. N agy ta p a sz ta ­ latú szakem berek tö rv é n y t követeltek a patronázsegyletekről és az utógondozásról, visszatérést az 1908as kezdetekhez. 1943 őszén a Népegészségügy lapjain v álto zatlan a té m a : a prostitúció elleni h arcb an mi a célravezetőbb: a rendőri bejegyzés vagy az egészségügyi felügyelet?! K özben az eszmecsere egyik részt­ vevője á lla p íto tta m eg: „A titk o s kéjnők — b ár azok hatalm as táboráról a hatóságoknak is tudom ásuk v a n — jelenleg semmiféle ellenőrzés a la tt nem állnak.” A hatalom nak 1944-ben fontosabb problém ái is ak ad ­ tak .

K i szorul védelemre: 1% vagy m indenki? A X IX . sz. m ásodik felében terebélyesedő tá rsa ­ dalm i gyerm ekvédelem nem tu d o tt m egbirkózni az egyre növekvő, bonyolódó feladatokkal. Az állami gyerm ekvédelem kiépítése elkerülhetetlen volt. Alap­ elve: 1. h a egy m ód v an rá, gyerm ekeiket a családok neveljék, de sem m iképpen sem azok, akik közül ki k ellett em elni; 2. olcsóság: az anyagi te rh e k et az é rin te tt egyén, közösség s csak végszükség esetén viselje az állam . E zeknek az alapelveknek a jegyében fogant a Széll K álm án nevéhez fűződő léttörvény, épült ki az intézm ények h álózata az életm entés és a m agyarosítás jegyében, kiegészülve a társad alm i szer­ vezetek, egyházak, önkorm ányzatok és m agánosok intézeteivel. A gyorsan felépülő 18 gyerm ekm enhely képezte m indvégig az intézm ényhálózat a la p já t, füg­ getlenül a ttó l, hogy az ország te rü le ti változásai vesz­ teséget vagy g y arapodást okoztak ezen a téren is. A fővárosi m enhely — bizonyos értelem ben később a többiek is — csecsemő- és gyerm ekkórház felad atát is ellátta, m ivel ilyen osztályok, ill. önálló kórházak csak a 20-as évek m ásodik felében kezdenek épülni, a szükségletekhez m érten igen lassú ütem ben. Az állam i gondozásba v e tte k legtöbben a k é t világháború utolsó szakaszában v o ltak , n yilván a h ad iárv ák roha­ m osan növekvő szám a m ia tt. Sok-e ez vagy kevés? Kevés, h a tu d ju k , hogy ez a szám, m éginkább az átla ­ gos létszám , hozzáadva a társadalm i szervezetek vé­ delm ében állókat is, nem vagy alig éri el az érin tettek összlétszám ának 1%-át. M ár a századfordulón m egál­ la p íto ttá k : az igazi gyerm ekvédelem nek k i kell te r­ jedni az ifjúság egészére 0-tól 18, jobb esetben 21 éves korig! A Népegészségügy egyik szerzője 1937-ben azt kérdezte: „Feltételezhető-e, hogy az állami gondozott 40 000 gyerm eken kív ü l a tö b b i 2 300 000 gyerm ek kö zö tt nincs olyan, aki tám o g atásra szorul?” Nem volt időszak, am ikor ezt a k érdést ne leh etett volna

364

indokoltan feltenni. És term észetesen azt is, hogy a védelem m ire terjed jen ki, m ikor indokolt az elha­ g yottság m egállapítása. Mindez pénz, szemlélet, m a­ gán- és közerkölcs dolga. Az elsőből mindig kevés volt, bár az állam i gyerm ekvédelem költségvetésében 1913 és 1938/39 k ö zött az 1 főre eső összeg a hétszere­ sére n ő tt, a m ásodik nagyon lassan v áltozott, lénye­ gében csak a 30-as évek m ásodik felére rá z ta le m agá­ ról a liberalizm uskori béklyókat, a m agán- és közer­ kölcs minőségének javulásáról nem szólnak a források, in kább a helyenként, időnként, főleg a II. világháború utolsó éveiben jelentkező áldozatkészség az, am i fi­ gyelm et érdemel. A védelem a „tö rv énytelen ágyból” valók, lelencek életének m entésével indult, szélesedett az anyagi és erkölcsi elhagyottság bevezetésével, m ajd a 20-as évek elején erőteljes igény jelentkezett az egészségügyi, később a lelki gyerm ekvédelem irán t, végső fokon egy általános, egységes, új törvénnyel m egalapozott, az állam és a társadalom ésszerű m unkam egosztásán alapuló, a dolgozó töm egek erejét is mozgósító rend­ szer létrehozásának előkészítése érdekében. A gyer­ m ekvédelem alapja, kulcskérdése a családi életre neve­ lés, a család védelme, erősítése. K ezdetben úgy gon­ d o lták : a gyerm ek védelm én keresztül segítik a csa­ ládot. E nnek ellenkezőjére m ár a 20-as évek elején gondolt a népjóléti korm ányzat. Vass József egy 1923. novem ber 6-án kelt körlevelében írta a m enhelyek igazgatóinak: „a m agyar gyerm ekvédelem újjászerve­ zését a szülői szereteten és a családi összetartáson ala­ puló ősi erkölcsi elvek érvényesítésével kívánom ke­ resztülvinni” . K iszám íto tta: a 42 000-ből m integy 20 000 hadiárva, akiknek an y ja él, 13 000 gyermek olyan, akiket nem tu d n a k hozzátartozói eltartani, ezeket díj fejében családjuknál lehet elhelyezni, csak 9000 aki halálozás vagy erkölcsi ok m ia tt nem adható családjának vissza! H a v árh ató bevételről volt szó, m inden tényező készségesnek m u ta tk o zo tt, ennek fogyatkozása vagy hiánya esetén csak kevesen vállalták a gondozás te r­ heit. Az állami és társadalm i gondozásra szorulók zöme a legelhagyatottabb társadalm i csoportok gyer­ mekei közül kerü lt ki, m entésükért közvetlenül, gya­ k o rlati téren szintén ezek — parasztok, m unkások, bányászok, kisiparosok — te tté k a legtöbbet. A gon­ dozottak többsége bele is ragadt környezetébe, ta n u ­ lás, csekély társadalm i emelkedés csak egy szűk cso­ p o rtn a k a d a to tt meg. A 100 000 körüli hadiárva zöme (a trian o n i M agyarország területén) Csongrád és Csa­ nád m egyében lehetett, erre enged következtetni M ike G yula dr. 1927-ben m egjelent első világháborús vesz­ teségünket elemző példam utató tan ulm ánya. A 100 körüli árvaház 1500 férőhelyével az egésznek csak m integy 1 1/2%-át tu d ta befogadni. A tö bbi 98%-kal „senki sem tö rő d ö tt, elkallódásukat szomorú adatok ta n ú sítjá k ” — állap íto tta meg 1945-ben a hadigon­ dozás egyik régi szakértője. Hozzá kell te n n ü n k , k i­ vétel is akadt. A 20-as évek végétől, m éginkább a következő év ti­ zed elejétől egyre több kezdem ényezés tap asztalh a tó a gyerm ekvédelem új alapokra helyezésére, a szociális gyerm ekvédelem kiépítésére, am ely elsősorban a csa­ lád erősítésén keresztül k ív á n ta védeni a gyerm eket. Az Országos Szociális Felügyelőség, az ONCSA kö te­ lezettsége értelm ében ezt szorgalm azta. M inden jel arra m u ta t, hogy szinte eredm énytelenül. 1942-től ism ét a hadiárvák gyám olítása került a gyerm ekvéde­ lem hom lokterébe. H elyzetükön sem a H a d iro k k an t­ ügy félm egoldást sem hozó szervezeti változása, sem az elhelyezésüket segíteni akaró intézkedések, de még

a velük szem ben m egnyilatkozó társad alm i eg y ü ttér­ zés sem tu d o tt szám ottevően segíteni. A X X . sz. a hadiárv ák százada is.

A szervezett szervezetlenség, avagy a Turultól a Halálfejes Légióig 1919 őszétől az ifjúság szervezésének (szerveződésé­ nek) hivatalos céljai és irányai, ütem e és m éretei is m ódosultak. C éljaikat egy, a csődbeju to ttn ál korsze­ rűbb rendszer kiépítése érdekeinek rendelték alá. M egindult az egész ifjúságot befolyásolni kívánó, cél­ jaib an és ideológiájában egységes h atásrendszer ki­ építése. Az irányadó, szervező, siettető erő, am ely nem egy esetben alaki m in tá t is je le n te tt: a ,nem zeti hadsereg’ volt. Az újjászerveződő, ú jo n n an alakuló szervezetek a dualizm uskoriaknál nagyobbak. Zömük, évek m ú ltán , terjeszkedik, erősödik. A szervezeteket a tagság társad alm i helyzete, kora, nem e, vallása, iskolázottsága, önérvényesítési szándéka, nem zetközi kapcsolatai, anyagi bázisának forrásai, szervezeti sajá­ tosságai, nevelési elvei, eszközei és m ódszerei alapján lehetne (kellene) csoportosítani, elemezni. E rre — m ind­ eddig — sem a k o rtársak , sem az u tó k o r nem szánta el m agát, h o lo tt a felnőttek egyesületei m ár a 30-as évek derekán alapos vizsgálat tá rg y á t képezték. A szervez­ kedés generációs problém ák at is kifejezett, erő sített, szolgált, am it Szekfű G yula a H árom nem zedék, 1934ben m egjelent kiadásában vázolt m in t a kív ánatos nem zeti egység m egvalósulásának egyik fő a k a d á ­ ly át. „A nem zedékproblém át, nézetem szerint — írta Szekfű —, a neobarokk kifejlődése v e te tte fel és te tte alig m egoldható, súlyos nem zeti kérdéssé azáltal, hogy a középosztály szellemi fejlődése, b á r időnként és helyenként sokféle kom prom isszum ra képes volt, egé­ szében véve m egm erevedett, m inélfogva m inden új m ozdulatot gyanúsnak ta lá lt, sa já t m agára nézve veszedelem nek s mivel m inden ifjúság jellem zője az öregekétől eltérő, fiatalos, új m ozdulat, ezért éppen a fiatalságot zárta ki m agából ez a ,kon zerv atív ’ köz­ szellem.” H ozzá kell te n n ü n k : ez így is m a ra d t m ind­ végig. Az egyének és a csoportok (rétegek) igényeihez leg­ inkább alkalm azkodó, bonyolult szervezeti hálózatot a katolikus egyház ép ítette ki, fejlesztette to v á b b ; a Szívgárdától az Em ericanaig, a Legényegyletektől a KLOSZ-ig. A protestánsok, különösen a reform átusok áttek in th e tő b b organizációval b írtak . E bből a K I E , a M EK D ESZ és a Soli Deo Gloria Szövetség tű n t ki konok igazságkeresésével, ön- és társad alo m b írálatá­ val, m egújulási készségével. A századelőn nálunk is meginduló cserkészet lehetőségeit m indhárom egyház igyekezett kihasználni a Szövetségen keresztül, de sajá t csapatok, m unkaközösségek szervezésével is. A zsidó fiatalok szintén o tt v an n ak a kezdeményezők között, b ár az ő központi szervezésükre akk o r még nem , csak a 30-as évek közepétől fo rd íto tt gondot a felnő tt vezetés. Már az első világháború éveiben el­ d ő lt: a békére való átm en et idején az ifjúságot, elté­ rően liberalizm uskori nevelésüktől, szorosabb pórázra fogják, szigorúbb, rendszeresebb testi-erkölcsi neve­ lésben-képzésben részesítik. E zért in d u lt meg 1919 őszén a leventeintézm ény szervezése, am ely az 1921. I I I —I. t c. értelm ében „tornahadsereg” le tt, a k atonai előképzés, a „keresztény-nem zeti” nevelés érdekében. A cserkészettel versengve, am ely a 20-as évek első felében élte fénykorát, az a n ta n t k ato n ai ellenőrzésé­ nek enyhülését kihasználva az évtized végén m ár több százezer fiatalt szám lált soraiban. Az iskolákhoz k a p ­

csolva gyorsan kiépült az Ifjúsági V öröskereszt E gye­ sület országos hálózata is. N éhány év m últán 40 000 tagról szólnak a beszámolók és a taglétszám a to v áb ­ biakban is növekedett. 1933-ban m ár 1000-nél több iskolai csapat volt. Vezetői azzal büszkélkedtek, hogy övék a legnagyobb ifjúsági egyesület. Az egyetem i ifjúság reakciós elemei — a haladó diákerőkkel szemben — m ár 1918. decem ber 1-én lé t­ rehozták a Piros-Feh ér-Zöld B lokkot, m ajd 1919. augusztus 18-án a T urul Szövetséget. A bajtársi egye­ sületek és a M EFHO SZ voltak az egész ellenforradalm i k orszakban az egyetem i ifjúság fő szervezetei. A 20-as évek m ásodik felétől az utóbbiak kerekedtek felül s m ara d tak nyeregben — mindvégig. Az egyetem i zászlóaljak a m ásodik királypuccs u tá n m egszűntek, sztrájktörő szerepüket az 1921-ben m egalakított N em ­ zeti M unkavédelem keretében fo ly ta th a ttá k . A nők (lányok) szervezése gyerm ekcipőben já rt, de m egin­ du lt és a világválság éveiben lendületet vesz. — A m unkásifjúság, a konszolidáció megerősödésétől kezd­ ve az SZD P szervezeteiben, k u ltú r- és sportegyesüle­ teiben, a G yerm ekbarát Egyesületben és 1929-től az Országos Ifjúsági B izottságban, valam in t az illegális KM P ifjúsági szervezetében, a KIM SZ-ben dolgozott. V alam ennyi szervezet versengett a többivel, tan u lm á ­ nyozta ellenfelének (ellenségének) ,fegyverzetét’ és hasznosította ism ereteit. E z így tö rté n t nem zetközi és hazai viszonylatban egyaránt. M ár a 20-as években is szem betűnő, hogy m ilyen szerény az ifjúság önszer­ vezési képessége, a kívánalm aktól mindig elm arad az alkalm as vezetők szám a, sűrűn szakadnak ki a h a ta ­ lom által korrum pált csoportok, esnek szét s alak u l­ nak ú jjá töm örülések, személyek, csoportok, baloldali, a kom m unistákhoz vezető tájékozódása egykori ifjú­ sági csoportjukat nem sarkallja követésükre, elszige­ telődnek s későbbi, növekvő h atásuk csak kö zv etetten ju t el szélesebb ifjúsági táborhoz. K evés a jól k ép zett, „vitaképes” fiatal, kiáltó a tájékozatlanság a haza, a nép és a világ dolgaiban. A szervezetek taglétszám a a valóban dolgozókénak sokszorosát m u tatja , ugyan­ akkor sok az átfedés, vezetők, tagok esetében egy­ ará n t. A parasztfiatalokhoz, ezekben az években, még alig ju to tt el szervezet: a leventén kívül. K étségtelen: a K ISO K m ellett ők azok, akik az ifjúság nagy töm e­ geivel m egism ertetik a m odern testnevelés és sport alap jait, megkezdik annak a széles bázisnak a kiépí­ tését, am elyre a nem zetközi sikerekért küzdő verseny­ sport építhet. A gazdasági válság az ifjúságot is m ozgásba hozta. Az SZD P-ben 1927-től sürgetik a m unkásfiatalok töm egeinek szervezését. Az 1929-ben elfogadott Szer­ vezeti S zabályzatnak 54. §-a k im o n d ta: „A p ártsze r­ vezetek a m aguk terü letén ifjúsági csoportokat a la k ít­ h atn a k az ifjúság szociáldem okrata nevelése céljából.” Az 56. § pedig az O IB felad atát szabta meg, am ely az „ifjúsági mozgalom egységes irán y ítása és az ifjúsági csoportok tevékenységének ellenőrzése. . . ” A kezdő lépéseknél a K M P és a KIMSZ is bábáskodott és részt v e tt az 1935-ig ta rtó alapozó időszak harcaiban. E z t a h arcot az SZDP felső vezetőivel is meg k ellett vívni nem csak a lét, hanem a szociáldem okrata—kom m u­ nista ifjúság közeledésének, együttm űködésének biz­ tosítása érdekében is. E zekben az években éli fény­ k o rát a B arth a Miklós Társaság, ugyanakkor a cser­ készetben a válság jelei m u tatkoznak, m egindul egy átszerveződési folyam at. A leventevezetés igyekszik átvenni a cserkészet módszereit. Az egyetem eken je ­ lentkezett a haladó ifjúság. A W esselényi R eform klub 1929. évi ,Ifjúsági parlam entjének’ előkészítő ülésén döbbenetet okoz, hogy „m ennyire ú rrá le tt a tan á cs­

365

I

kozás fölött a legkisebb szociáldem okrata a g itá to r ..." 1928 és 1934 k ö zö tt n agyhatású sajtóorgánum okban ta g la ltá k a generációk helyzetét, genezisét, törekvé­ seit. A jövő szem pontjából ném i rem énnyel kecsegtető jelenségeket az ún. húszévesek körében látják . Mind a protestán s, m ind a katolikus ifjúság ,szociális’ érdek­ lődését h an g o ztatják , nem h allgatva el ugyanakkor az érdem i m unkától, cselekvéstől való idegenkedésü­ k et. " Az ifjúság húzódozik — írta M ihelics Vid — á ltaláb an egy olyan kom oly program kidolgozásától, am ely a szociáletikai tételek h an g o ztatásán felül hosz­ szas tan u lm án y o k at, k o n k rét lehetőségekkel és eshe­ tőségekkel való szám olást követelne.” A válság, a fasizm usok előretörése, a nácik hatalo m ra kerülése a nyom ában a hazai szélsőjobb mozgolódása, a kisebb­ ségi m agyar ifjúság, elsősorban a csehszlovákiai fiata­ lok orientációja aggodalm at, heves b írálato t és ellen­ lépéseket eredm ényez a „szélsőségeket” , a „ d ik ta tú ­ rá k a t” egy kalap alá erőszakoló, középúton lavírozók táb o ráb an . Az egyébként m egértő S ík Sándor kem é­ nyen b írálta a Sarlósokat, az Előőrs ostorozta a ,nem ­ zeti’ fiatalság tehetetlenségét, egyes csoportjainak ,bolsevizálódását, nem zeti-radikális alapállású szer­ vezkedésre b iz ta tv a őket. Ellenkező esetben, m ihelyt ak ad „egy fiatal csoport, am ely végre ,vall és vállal’, jo b b ra vagy balra, szóval egy h atá ro z o tt irányba d ö n t: az egész ifjúság követni fogja p éld áját. A m a­ gy ar politikai élet nagy esem ények előestéjét é l i . . . A fiatalságnak is bele kell kapcsolódnia a valóságos életbe” . 1931-ben, am ikor ez a cikk m egjelent, a katolikus püspöki k a r m eghozta d ö ntését: m egalakítja az Actio C atholicat, am ely nem lesz külön egyesület, hanem „ a megyepüspökök tekintélyével alá tá m a sz to tt hiva­ talos m ozgató erő” . Országos vonatkozásban a püs­ pöki k a r közvetlen irán y ítása a la tt álló, az apostol­ kodás egyes ágaiban szakszerűen dolgozó, m ozgató és szám onkérő szerv. V alam ennyi katolikus ifjúsági egye­ sületet a M agyar Ifjúság K atolikus A kciója fogta össze. Ezekben az években igyekszik rendezni kapcso­ la tá t, összefogni erőit a reform átus egyház felső veze­ tése is. E z nem könnyű, m ert a fiatalok a valósággal szem besülve, megismerve a korral lépést ta rtó teoló­ giai irán y zato k at, értékelve az európai politikai élet­ ről szerzett közvetlen ta p a sz ta la to k at, eltávolodnak eredeti álláspontjuktól s a népi-nem zeti m egújulás lehetőségeit keresve, balfelé tájékozódnak. B ethlen távozása, a konszolidáció összeomlása, Gömbös h a ta ­ lom ra kerülése az 1 9 1 9 -2 1 -e s ,ifjúságot’ felvillanyoz­ ta . Többségük mellé állt, tám o g atta. V ágyaik egy része m ég így is kielégítetlen m arad t. E z t csak a szélsőjobb előretörésétől, esetleges h atalom ra kerülé­ sétől rem élhették. 1934 és 1938 k özött a szervezett ifjúság létszám a to v áb b n ő tt, újabb m ozgalm ak tá ­ m a d ta k , régi célok új n yom atékot k a p ta k — harc a ,trian o n i szellem’, a sovinizm us, a türelm etlen, csak rövid tá v ra ,tervező’ álláspont ellen — ú jak születtek; em berebb em berért, m agyarabb m ag y arért, a szociá­ lis M agyarországért, K risztus országáért m ár itt a földön is stb. A KALOT, a KALÁSZ — a püspöki k a r g y anakvá­ sától kísérve — roham ot in d íto tt a p arasztfiatalok töm egeinek m eghódítására. Az O IB 1934 novem beré­ ben 16 pontból álló akcióprogram ot h ird e te tt, a te st­ v érh arc felszámolása, az erők egyesítése érdekében. T á m a d ta , leleplezte a ,reform nem zedék’ Göm böst tá ­ m ogató irányvonalának reakciós v o ltát. A T urulban bom lás jelei m u ta tk o z ta k , m egindult egy baloldali irán y ú útkeresés, am ely nem egy esetben elvezetett a kom m unistákhoz való csatlakozásig. A népi mozga­

366

lom, a Márciusi F ro n t még azokat a fiatalo k at is m eg­ m ozgatta, akik idegenkedtek a m arxista—leninista eszm éktől s a Szovjetunióról közölt hírekből elsősor­ ban a ta sz ító k at vélték igaznak. Az AC országos igaz­ g ató ja így értékelte a helyzetet: „k orunk nagy moz­ galm ai versenyt fu tn a k a gyerm ekek birtoklásáért. A szociáldem okrácia a gyerm ekbarát-m ozgalom m al keresi benne a későbbi o sztály ö n tu d ato s. . . m arx istát. A szovjet éppen azzal m érte a családra s vele a régi világra a legérzékenyebb csapást, hogy a gyerm eket leszakította az a n y a kebeléről, a szovjet állam kizáró­ lagos tu lajd o n áv á te tte . Mussolini szemefénye a ba­ lilla.. . H itler a totális állam türelm etlenségével nem ismer más ifjúsági szervezkedést, m int a h itlerju ­ g e n d ... A usztriában m ost — 1935 decem berében jelen t meg a cikk — in d íto ttá k el a S taats-Ju g en d m o z g a lm a t...” A meggyőzés helyébe a szenvedély lép, a h it és az Egyház ellen. Az AC feladata te h á t a d o tt: de másoké is. Ezekben az években az alapvető kérdésekben szem­ benálló erők feladatai egyre világosabban körvonala­ zódtak. Egyrészről össze k ellett fogni m inden erőt az egyre agresszívabb nácizm ussal és m agyarországi 5. hadoszlopával szemben. K üzdeni a m ilitarizáció té r­ hódítása, a háborús veszély növekedése ellen: a hum a­ nizm us, az egyetlen szocialista ország védelm ében. Fellépni a türelm etlen sovinizmus, a fajvédő-antisze­ m ita ideológia továbbterjedésével szemben. E gy ilyen politikai platform töm örítené a nem zet derék h ad át egy népi, dem okratikus M agyarország felépítésére. M ind­ ennek ellentéte az, am it lényeges eltérésekkel a h a ta ­ lom és ann ak szélsőjobboldali áhítói feladatként hir­ d ette k meg, am in m unkálkodtak. Ám a politikai erők törekvésein, az ifjúsági szervezetek m unkáin tú l a felgyorsuló, éleződő nem zetközi és hazai politikai moz­ gások azok, am elyek elsősorban vonzzák a fiatalokat. 1938/39-ben m inden ifjúsággal foglalkozó ezt ta ­ p asztalta. A Családi K ör szerint az „u tó b b i időben gyak ran hangzik el a vád és szem rehányás, hogy az ifjúság, sőt nem csak a kom olyabb, főiskolás ifjúság, hanem a középiskolások is, a ,gyerekek’ is foglalkoznak p o litik á v a l...” A pécsi egyetem Filozótiai Intézeté­ nek vezetője kérdőíves felm érést k é szített hallgatói­ val. E redm ény: „E rősen nacionalista, szociálisan gon­ dolkodik és hajlam os a népi dem okráciára. N agy jövő v á r rá és nagy hivatás. Jó tu d n i, hogy erre készül” — á lla p íto tta meg a Pesti M agyar H írlap 1938. októ­ ber 8-i szám ában. A revízió lehetősége és részleges, szakaszos m egvalósulásának első lépése feszült belső helyzetet te re m te tt, reálissá te tte egy szélsőjobboldali fo rdulat veszélyét. A hatalom nak lepleznie k ellett m ulasztásait, egyben lépéseket ten n i bázisának meg­ erősítésére. József Ferenc fhg. 1938. július 8-án a következőket jav aso lta D arányinak: az „évek óta ag yontárgyalt” szociális intézkedéseket ad ják ki, a „generációs” m ozgalm aknak. . . és szellemnek legki­ válóbb képviselőit a törvényhozásba, a központi állam ­ igazgatás kereteibe, sőt politikai felelős pozíciókba kell állítani, hogy friss, lü k tető szellem m egm ozdítsa a m agyar közéletnek m a még álló vizeit. „Szervezzenek rom antikus nem zeti töm egm ozgalm at, ez legyen a SA-ja. É s végül: a k o rm á n y p árt vegye fel a N em zeti Szociális N ép p árt nevet, am i m egnyugtatóan h a tn a a n yugatiakra, fasisztákra egyaránt. Mindebből nem le tt semmi. A Teleki-korm ány m indkét „szélsőségre” le sú jto tt, főként a baloldal ellen összpontosítva erőit. A m iniszterelnök közben tervezte a jövőt, szervezte az ifjúságot: a nem zeti öncélúság, a k o n zervatív refor­ mok m egvalósítása, a revízió sikeres befejezése, az in ta k t állapot megőrzése érdekében.

Az új honvédelm i tö rv én y (1939. II. t c.) előkészü­ letei nem sok jó t sejtettek a cserkészet jövőjét ille­ tően. A m ár 40—60 000 főt szám láló szervezet vezető­ sége h iába te t t ú jab b és ú jab b engedm ényeket a felső és középvezetői rétegben és az idősebb korcsoportok­ ban és szélesedő m ilitarista-irredenta-antiszem ita kö­ röknek, sem a nyilasok, sem a legfelső k ato n ai vezetés nem volt elégedett előképzési-nevelési eredm ényeivel, vékonyodó, de mindvégig fe n n ta rto tt nyugati kapcso­ lataival. Végül, elsősorban külpolitikai m egfontolás alap ján m egm aradt. A leventeintézm ény m ost m ár m illiókat fogott át, fiúk m ellett lán y o k at is. A vezetés óriási összegeket fo rd íto tt népszerűsítésére, az előkép­ zés korszerűsítésére, a cserkészettől á tv e tt m inden eszköz és m ódszer alkalm azására, a „m ozgalm i” jelleg erősítésére, elsősorban a sport és a k u ltú rm u n k a gaz­ dagítására. M agyarország hadbalépésétől kezdve a legidősebb korcsoportok közvetlen ta rta lé k á t képezték a küzdő honvédségnek. A K A LO T 1941-re m integy 3000 falu­ ban eresztett gyökeret, vezetőinek megítélése szerint félmillió fiatalra tu d befolyást gyakorolni. A KALÁSZ hatéves m u n k ája 1942-re 70 000 fős tá b o rt eredm é­ nyezett. Az állam irán y ítása a la tt álló ifjúsági szerve­ zetek, elsősorban a leventeintézm ény nem nélkülöz­ h e tte az egyházak nevelői közrem űködését. Azok vi­ szont, elfogadva a kész helyzetet, sa já t befolyásuk kiszélesítésére tö rekedtek az eddig m egközelíthetetlen — m unkás, paraszt — ifjúsági töm egek körében. Ezek a szervezetek egym ással is szorosabbra fonták kapcso­ la ta ik a t, esetenként írásbeli m egállapodás form ájában. A korm ányok m inden eszközzel v édték a m agyar és sa já t jövőjük szem pontjából értékes ifjúságot. V édték a H itlerjugend, a nyilas és a m unkásifjúság mozgal­ m ával szem ben egyaránt. E z nagyon m egnehezítette, de nem szü n tette meg az ellenük folyó harcot. Az OIB egyre eredm ényesebben m u n k álk o d o tt az antifasiszta ifjúsági népfront létrehozásán. A h áború első pillana­ tá tó l b á tra n felléptek a n n ak képviselői ellen, figyel­ m eztetve k atasztrofális következm ényeire. Szervez­ kedtek, tü n te tte k , találkozók, tanácskozások m u n k á­ já b a n v e tte k részt, a n épfront szellemében befolyá­ solva azokat. K apcsolataik szélesedtek, erősödtek: egy­ házi és világi szervezetekkel, a T u ru l baloldalától az SDG-ig. Befolyásuk érvényesült még a leventében is, hiszen az óriásira növelt intézm ény vezetése képtelen volt átte k in te n i a keretei k ö zö tt folyó m u n k á t, külö­ nösen a sorsdöntő 1944/45-ös évben. 1943-ban nap i­ rendre k erült a háborúból való kiugrás szükségessége,

az európai s főként a m agyar jövő problem atikája, abból adódóan a fő kérdés: mi a teendő? Mire van lehetősége az ifjúságnak? M indenki ezen tö p ren g ett, v ita tk o zo tt, Szárszó előtt, a la tt, u tán . N éhány kérdés v ita th a ta tla n n a k bizonyult: a leventekorú ifjúságot m enteni kell a pusztulástól, n y u g atra hurcolástól, a zsidókat a m egsem m isítéstől, fegyveresen kell szem­ beszállni a náci hadsereggel és árpádsávos kiszolgá­ lóikkal. E zt követeli a hum anizm us, ezt követeli a m agyar nem zet jövője. Ifjúságunk egy m aroknyi csa­ pata, együttm űködve a felnőttek politikai-katonai szervezeteivel, m eghozta a m aga áldozatát. A feladat­ nak viszont csak egy töredékét sikerült m egvalósítani. H o lo tt rokkant, lelkileg-testileg összetört, hazájától sokáig vagy örökre elszakított fiatalok sokasága jelezte a hatalm on levők felelőtlenségét, ifjúságpolitikájuk csődjét. Az életben m arad o ttak b an ma is o tt lapul a szörnyű m últ, de még mindig nem tu d ju k : h a lo tta k n ap ján hán y gy erty át kellene gy ú jtan u n k porbahullt rem ényeink emlékére. Gergely Ferenc IRODALOM A haladó egyetem i ifjúság m ozgalm ai M agyarországon 1918— 1945. B p., 1978. K ossuth. F őszerkesztő: V ass H enrik. — L adányi A ndor: Az egyetem i ifjúság az ellenforradalom első éveiben (1919— 1921). B p., 1979. A kadém ia. — Tóth P ál P é te r: M etszéspontok. A T u ru ltó l a M árciusi F rontig. B p., 1983. A kadém ia. — A z O rszá­ gos Ifjúsági B izottság (1929— 1942). B p., 1984. K ossuth. Szer­ k esztette: B akó Ágnes és Svéd László. — M . K iss S ándor— V itá n yi Iv á n : A m ag y a r diákok szabadságfrontja. B udapest— D abas, 1983. — Jóború M agda: A köznevelés a H o rth y -k o rb an . (Alsó- és közép­ fokú o k ta tá s.) Bp., 1972. T ankönyvkiadó. — N evelésügyünk húsz éve (1945— 1964). B p., 1965. T ankönyvkiadó. S zerkesztette: Sim on G yula. — N eveléspolitikai dokum entum ok az ellenforradalm i rendszer időszakából (1919— 1931). Bp., 1959. T ankönyvkiad ó , ö ssz e á llíto tta , a bevezetést és a jegyzeteket írta : Sim on G yula. — K önyv és k ö n y v tá r a m ag y a r társad alo m életében (1849— 1945). B p., 1970. G ondolat. Összeállíto tta: Kovács M áté. — Dr. Dékén K áro ly : A középiskolai (gim názium i) ta n u ló k szociális m egoszlása és ösztöndíjazása a H o rth y -rendszerben. Pedagógiai Szemle, 1961/2. 137— 143. — J á k i L ászló: T anulók pály av álasztása az 1923— 1938 k özötti években. Pedagógiai Szemle, 1961/3. 345— 357. — J á k i László: A m unkásság és a szegényparasztság gyerm ekeinek hely ­ zete a H o rth y -ren d sz er iskoláiban. Pedagógiai Szemle, 1960/4. 350— 360. — M ihalovics Zsigm ond: A világi apostolkodás. B p., 1942. Szt. Istv án T ársu lat. — Kovács B á lin t: A K eresztyén Ifjú ­ sági E g y esü let (K IE ) tö rté n e te . B p., 1985. K ézirat. — Hoóz Istv án : N épesedéspolitika és népességfejlődés M agyarországon a k é t világ­ háb o rú között. B p., 1970. A kadém ia. — M agyarország népesedése a két világháború között. B p., 1965. K özgazdasági és Jogi K iadó. S zerk esztette: dr. Szabady E gon. Í r tá k : dr. Acsádi G yörgy és dr. K linger A ndrás. — Gergely F erenc: A leventeintézm ény tö rté n ete. Bp., 1972. K ézirat. A m ag y ar cserkészet tö rté n ete. B p., 1980. K ézirat. E g y pillantás a két világháború közötti reform átus ifjú ­ ságpolitikára. A z SDG tö rté n e te . B p., 1983. K ézirat. A m ag y ar gyerm ekvédelem tö rté n e te (1867— 1948), a készülő m u n k a a d a t­ tára.

VILÁGSZEMLE Nemzetközi konfliktusok megoldása és az egyház* 1. Mivel tém ám a nem zetközi konfliktusok megol­ szem pontjairól beszéljek, még h a elkerülhetetlen is dása és az egyház, helyesnek ta rto m először is fölvá­ lesz ezekre utalnom . Előadásom te h á t inkább teoló­ zolni m ondanivalóm főbb vonalait. E gyházi em ber giai hozzájárulás a k ar lenni tém ánkhoz, am i azt jelenti, lévén bizonnyal senki nem a z t v á rja el tőlem , hogy hogy az erkölcsi és kulturális, v alam int a pszichológiai szim pozionunk tém áján ak politikai és szociológiai m ozzanatokra teszem a hangsúlyt. Persze a konflik* Új-Z éla n d református hátterű egyetemén, a dunedini „Ottago" Egyetem en nemzetközi szim poziont rendeztek a ko nfliktusok békés megoldása témakörében. A z egyik előadó dr. T óth K ároly püspök volt, akin ek elhangzott előadását m ost teljes terjedelmében közöljük.

367

tu s- és b ék ek u tatásn ak az újabb eredm ényeit is meg­ és institucionális; ökum enikus — azaz nemzetközi. próbálom hasznosítani, am elyeket vagy a keresztyén E z é rt van az, hogy az egyház term észetszerűleg képes egyházakon, ill. keresztyén békem ozgalm akon belül, arra, hogy az em beri társadalom ban m inden szinten vagy azokon kív ü l értek el. A m ikor az egyházról és hozzájáruljon a konfliktusok megoldásához. a konfliktusok megoldásáról beszélek, nyilvánvalóan nem ta rth a to k igényt arra, hogy az egész keresztyén II. egyház nézetét fejtsem ki e nagyon összetett tém a vonatkozásában. A zt is term észetesnek ta rto m , hogy 1. H angsúlyozni kell, hogy a nem zetközi k o n flik tu ­ a konfliktusok megoldásáról szólva ezen békés megol­ sok békés m egoldása az egész emberiség égető kérdé­ d ást értü n k . 2. A keresztyén egyház nem illik bele semmilyen sévé v ált, a nukleáris fegyverek pusztító erejének hatalm as veszélye m ia tt. Függetlenül a ttó l, hogy m i­ politikai, társadalm i vagy egyéb kategóriába, m ert a lyen politikai nézeteket vallanak az em berek, milyen keresztyén egyház szociológiai szem pontból is sajátos jelenség. E z pedig a keresztyén egyház legalább négy vallás vagy ideológia hívei, csupán kevesen hiszik, hogy a nukleáris konfliktus következtében n y ert „elő­ m egkülönböztető jegyének tu d h a tó be: nyök” kiegyenlíthetik azokat a k á ro k at, am elyeket a a) Az egyház igazi alap ja lelki term észetű: az általa k ö z v e títe tt üdvösség központja a megbékélés Iste n és nukleáris háború okozna. Az em berek egyre inkább tu d a tá ra ju tn a k ann ak a veszélynek, am ely bárm i­ em ber, em ber és em ber között, és a lelki békesség. E m egbékélést Isten n ek Jézus K risztusban megnyil­ lyen nem zetközi konfliktus következm énye lehet, ha vánuló szeretete te tte lehetővé. „M indez pedig Iste n ­ nukleáris világégésre kerül sor. Á ltalánosan elfoga­ d o tt nézet lett, hogy a konfliktusokat m ás úton, s nem tő l v an, aki m inket m agával m egbékéltetett a Jézus K risztus által, és aki nékünk a d ta a békéltetés szolgá­ háborúval kell megoldani, s ha valahol konfliktus keletkezik, ak k o r azon úgy kell ú rrá lenni, hogy az la tá t. M inthogy az Iste n volt az, aki K risztusban ne veszélyeztesse a nem zetközi békét és biztonságot. m egbékéltette m agával a világot, nem tu lajd o n ítv án nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek Az egyházakban nő és erősödik az az egyetértés, hogy igéjét. K risztu sért já rv á n te h á t követségben, m intha a háború nem lehet többé politikai eszköz, s hogy nem Iste n kérne m i álta lu n k : K risztu sért kérü n k , békül­ lehet a nem zetközi konfliktusok m egoldásának m ódja. je te k meg az Istennel.” (2K or 5,18—20). E z pedig az Persze itt felm erülhet a kérdés, hogy hogyan viszo­ em beri közösségben ú jfa jta k apcsolatokat kell létre­ nyul ez a látom ás a világ m indennapjainak könyör­ hozzon; így te h á t az egyház központi üzenete a békes­ telen tényeihez? A jólism ert am erikai újságíró így ség, megbékélés és szeretet. E z a békesség azonban fejezi ezt ki: „Az emberi történelem legkegyetlenebb korszakában élünk. Az elm últ 100 esztendő a la tt 271 nem korláto zh ató az egyén szívének és elm éjének békéjére, hanem ennek jelentőséggel kell bírnia a h áb o rú t v ív ta k , s csupán a X X . században 207 erő­ szakos konfliktus ro b b a n t ki, tö b b m in t 80 millió világ, azaz az egész emberiség és terem tés szám ára. em ber halálát okozva.” (Jam es Reston: A W orld of b) A megbékélés eme üzenetét m inden em bernek W ars P ast, W ars in Process and W ars to Come, in: hird etn ü n k kell, hogy h aték o n n y á teg y ü k a z t; az ige­ In tern atio n al H erald Tribune, 1986. m ájus 26.) E zért hirdetés m egszólítottja m inden férfi és nő, te k in te t nélkül fajra, nem re, társad alm i helyzetre, nem zeti­ jogos a kérdés: egy háború nélküli világ álom-e csu­ ségre, ideológiára vagy bárm i egyébre, am i köztük pán, öncsalás vagy m egvalósítható vízió? Mindez azonban nem vezethet m inket arra, hogy a fentebb különbséget jelenthet. E z azt is m agában foglalja, hogy az egyháznak m inden em berhez közvetlenül kell em lített új világrend láto m ását föladjuk, am elyben ti. a háború többé nem politikai eszköz. H a ui. így elju tn ia, h a valóban egyház a k a r lenni. c) Az egyház ugyanakkor társad alm i intézm ény is, ten n én k , az kb. u g yanazt jelentené, m in th a a b b a­ m űködésének társad alm i dimenziói v a n n a k ; így ál­ hagynánk az orvosok képzését, hiszen oly sok beteg­ ség v an a világon. landó a kapcsolat az egyházak m in t institúciók, ill. E zért v a n az, hogy a hadviselés h ely ett inkább a olyan intézm ények k ö zö tt, am elyeknek politikai h a ta l­ konfliktusok békés m egoldásának új intézm ényrend­ m uk van . Az állam és egyház viszonyának v alójában sok form ája van , s e típusok helyenként m ások és szerét kell m egterem tenünk. H a a háború k iik ta tá sá ­ m ások lehetnek, ám a szociológiai té n y m indig ugyan­ val párhuzam osan nem javasolnánk a konfliktusok az. „ E viszony rendkívül fontos, nem h agyható figyel­ m egoldására a lte rn atív rendszert, ak kor nem lenne az emberiségnek perspektívája. Persze hosszú és nehéz m en kívül, m ert az egyháznak m inden k o rb an ki kell építenie egy árn y a lt egyensúlyi helyzetet a politikai u ta t kell m egtennünk, de a történelm i p illan at elér­ k e ze tt arra, hogy m eginduljunk a cél felé. S valóban: közösség rendjével.” (D avid W alsh: The Role of th e a békesség a földön és a jó a k a ra t az em berekhez hang­ C hurch in th e M odern W orld, in : Jo u rn a l of Church súlyozottan érték K elet és N yugat, Észak és Dél an d S tate, W in ter 1987, 65. l.) d ) Végül, de nem utolsósorban, fontos az egyhá­ szemében. Mégis jelentős különbségek és óriási nehéz­ ségek van n ak annak a m ódszernek a tek intetében, zak n ak az egész világot átfogó jellege. E z azt jelenti, am elynek segítségével az em lített helyzetet elérhet­ hogy az egyház egyetem es, felülm úlja a faji, ideológiai, nem zeti és politikai h a tá ro k a t, és átível m inden k ü ­ jü k , s olyan feltételeket tere m th etü n k , am elyek között békésen oldhatók meg a konfliktusok. E bben az össze­ lönbségen. E bből kifolyóan békéltetőképessége és felelőssége igen nagy. E z t különösen a m odern öku­ függésben k é t m egjegyzést kell ten n ü n k : a ) Nem az emberiség erkölcsének a m egjobbulása m enikus folyam at ju tta tja kifejezésre, am ely az egy­ v e zete tt oda, hogy sokan elgondolkoznak a háború­ házak egységének keresésében fontos hozzájárulást lát az emberiség egységének m egvalósításához. " Az egy­ nak m in t politikai eszköznek a k iik ta tása felől, s hogy a konfliktusok békés m egoldását keresik. Mindez an ­ h á z egységének funkcionális jellege kell legyen, am ely n ak a félelemnek a következm énye, hogy m indnyájan az emberiség egységét m ozdítja elő.” (W. H uber: D er m egsem m isülünk a nukleáris k atasztrófában. S tre it um die W ah rh eit u nd die F ähigkeit zum F rie­ den. K aiser Verlg., M ünchen, 1980, 26. l.) b) E bben pedig az em beri élet hatalm as ellentm on­ Az egyház te h á t egyidejűleg m etafizikai és spiri­ d á sá t p illa n th atju k m eg: a világ jelenlegi helyzete azért ilyen fenyegető, m ert a technika vívm ányai az tu á lis; népben gyökerező és népies; nem zeti jellegű

368

em b ert gyilkos m ega-instrum entum okkal lá ttá k el — te n lehetséges. „A m ai konfliktusok jellege nagyban s ezek m ögött elm arad az em berek erkölcsi fejlődése. különbözik a régiekétől, ezért nem lehetséges, hogy a A z ellentm ondás az em beri élet m ega-instrum entum ai konfliktusok rendezését csak korm ányközi szinten és m ikro-etikája közö tt húzódik. A sürgető etikai kér­ m u n k álju k .” (M. Light, i. m.) dés m a így fogalm azódhat m eg: m egtehet-e az em ber d) E bben az összefüggésben egy m ásik kérdéssel is m indent, am it képes m egtenni? szem besülnünk kell: N agy különbség v an a diplom a­ 2. A politológusok k ö zö tt különböző nézetek v a n ­tá k és politikusok nézetei, ill. a szociológusok véle­ m énye k özött, h a a konfliktusok szerepét te k in tjü k nak afelől, hogy melyek azok a m ódszerek, am elyek az em beri társadalom ban. „A diplom ata valószínűleg álta l elérhetjük a konfliktusok békés m egoldását. E negatív, bár elkerülhetetlen jelenségnek ta r tja a konf­ m ódszereket az EN SZ, a N em zetközi Bíróság és az E gyesült N em zetek egyéb te stü le tei b izto síto tták elő­ lik tu st, am i rendszerint zavaró hatású . A szociológus ször. Ám e testü letek döntéseit legtöbbször nem fogad­ azonban valószínűleg olyannak tek in ti a konfliktust, já k el, s az E gyesült N em zetek gépezetét alig hasz­ m in t am i egy fontos funkciót tö lt be az em beri tá rsa ­ dalom ban.” (Sydney S. Bailey: Peaceful Settlem ent nálják a konfliktusok békés m egoldására. Az ENSZ of In te rn a tio n al D isputes, a D ispute Settlem ents alapszabályzata (33. fejezet) felsorolja a konfliktusok békés m egoldásának m ódozatait — azaz a nem zetközi th ro u g h th e U nited N ations, ed. K . V enkata R am an, c. k ö tetben, Oceana Publication, New Y ork, 1977.) v itá k békés eldöntésének lehetőségeit. Az EN SZ-ről szólva (az E N SZ -napot, október 24-én a világon m in­ E nézet szerint m inden em beri együttélésben voltak és lesznek konfliktusok. A konfliktusok elkerülhetet­ d e n ü tt m eg ta rto ttá k !) elm o n d h atju k : „(Az ENSZ) lenek — ez életünk ténye. A konfliktus az em beri tá r ­ igen fontos intézm ény, am ely nehéz környezetben sadalom jellegzetessége; az em beri társadalom soha dolgozik, de az EN SZ az egyetlen olyan m ultilaterális nem lesz tőle m entes. A problém ák m egoldása és a m echanizm us, am ely rendelkezésünkre áll a nyom asztó konfliktusok feloldása nem azt jelenti, hogy k iik ta tju k globális kérdések m egoldására.” (E. C. L uck: The azokat az emberi társadalom ból. A valószínűség sza­ U N a t 40 — Supporters L am ent, in : Foreign Policy, bályai szerint azonban e konfliktusok elm érgesedhet­ No. 57, 143—159. l.) Nem az te h á t a gondunk, hogy új eszközöket hozzunk létre, hanem hogy tökéletesít­ nek és veszélyes form át ölthetnek. Az egyes társad a l­ sük és használjuk a m eglevőket. E z pedig azt a fel­ m akban a konfliktusok leküzdése a k ívánatos, a nem ­ a d a to t rója az egyetem es egyházra és a helyi gyüle­ zetközi életben a konfliktusokat úgy kell megoldani, hogy azok ne mérgesedjenek el. s ne veszélyeztessék kezetekre, hogy sa já t k o rm án y u k at szólítsák fel a a nem zetközi békét és biztonságot. meglevő eszközök haszn álatára a konfliktusok békés m egoldása érdekében. V an azonban egy m ásik iskola is, am ely a rra az I II . eredm ényre ju to tt, hogy a konfliktusok m egoldásának meglevő m ódszerei nem elegendők, s új eszközöket és A konfliktusok m egoldásáról szólva a következő m ódozatokat kell találn u n k , m ert a régiek célt tévesz­ te tte k . Új m ódszereket kell kidolgoznunk a konflik­ problém ával kell szem besülnünk: tém án k k al kapcso­ tuso k m egoldására, s ezeket állandóan fölül kell vizs­ latosan a term inológia nem egységes, a kifejezéseket gálnunk, hiszen a nem zetközi színtér gyorsan v álto ­ váltakozva használják. N éhányan „ a vitás kérdések zik — míg a m egoldások eszköze és m ódja nem követi elrendezéséről” beszélnek, mások „ a konfliktusok meg­ az t kellőképpen. „Az, hogy a nem zetközi valóság és oldása” kifejezést használják, s v an n ak olyanok, akik „a krízis leküzdését” em legetik. Az EN SZ alapsza­ an n ak szemléleti m ódja nem áll összhangban egym ás­ bályzata s az ehhez csatlakozó irodalom jó része „a sal, ahogy a változásokat kezeljük, m ár önm agában nem zetközi v itás kérdések elrendezéséről” szól, am e­ forrása a konfliktusoknak, am elyek e rendszerben m egtalálhatók.” (M. Light: Problem Solving W ork­ ly et békésen kell elérnünk. (UNO C harter I / 1.i, V I/3 .i.) A váltakozó term inológia a fogalmi nehézségeket tü k ­ shops Role of Scholarship in Conflict Resolution, in: rözi, s tisztázásra szoruló za v art okoz. Conflicts in W orld Society, ed. b y M. B anks, St. M artin Press, New York, 1984.) A kvéker tudós, Sydney Bailey (l. fentebb) kom oly kísérletet tesz a kifejezések m eghatározására. Véle­ Négy sajátos érv szól am ellett, hogy a konfliktusok m egoldásának rendszerét hozzáigazítsuk a m egválto­ m énye szerint a „v itá s kérdés” kifejezés értelm e: „sajáto s vélem énykülönbség, am ely a partn erek kö­ z o tt nem zetközi helyzethez: a) A konfliktusok m egoldásának intézm ényei tra d i­ zö tti követelések form áját ö lti; a v itás kérdés tém á ja sajátos ab b an az értelem ben, hogy lehetséges kell cionális alapokon m űködnek, te h á t alap ju k nyugati legyen érthetően m egfogalm azni a k érdést.” Bailey jellegű, liberális politikai, am ely figyelm en kívül szerint „ezek elrendezése olyan intézkedést jelent, am e­ h agyja a fejlődő népeket és a szocialista országokat. lyet m indkét fél elfogad, s ennek értelm ében já rn a k el b) A politikusok ú jab b an a rra a b elátásra ju to tta k , a v itá s kérdés vonatkozásában. E nnek lényege az a hogy a v itás kérdések rendezését vagy a konfliktusok m egoldását nem csupán jogi, hanem m indenek fölött készség, hogy a kérdésről párbeszédet folytassanak.” A vitás kérdések elrendezésének e m ódja azzal jár, politikai kérdésként kell kezelniük. A konfliktusok m egoldását ink áb b politikai m int jogi oldalról kell hogy erőszak vagy m ás nyom ás gyakorlása által a megközelíteni a m ai m odern, rendkívül összetett vilá­ konfliktusban levő felekre kényszerítenek egy döntést. gunkban. E közben pedig a konfliktusok m egoldásá­ E n n ek eredm énye, hogy nem foglalkozva kellőképpen a konfliktusok okával, annak elrendezése is valószínű­ nak jelen m ódja in k áb b a jogi nézetet, sem m int a leg hosszantartó sérelm eket fog okozni az egyik p a rt­ politikai a k a ra to t tükrözi. N yilvánvalóan ez az oka annak , hogy a konfliktusok m egoldásának hagyom á­ nerben, am i később további konfliktusokra ad okot. Így te h á t különbséget kell ten n ü n k „v itás kérdések” nyos rendszere teljesen sikertelen m arad. c) M indmáig a konfliktusok m egoldásának a m ód­ és „konfliktusok” kö zö tt, ill. azok „elrendezése” vagy ja i a korm ányok és k o rm ányszintű szervezetek hasz­ „m egoldása” között. A konfliktus m eghatározása: „általános ellenséges­ n á la tá ra v o ltak szánva; ám olyan radikális v áltozá­ kedés állapota az állam ok vagy m ás hatóságok között, sok tö rté n te k , am elyek következtében a konfliktusok előállása, ill. azok m egoldása nem csak korm ányszin­ am elyekben a különbözőségeket a feszültségek okának

369

és egyszersmind következm ényének is te k in tik ” . Egy konfliktushelyzet — úgym ond — akkor keletkezik k é t fél k ö zö tt, am ikor azok a z t észlelik, hogy m ind­ kettő n ek egym ással összeegyeztethetetlen szándékaik van n ak . A konfliktusok m egoldása a z t jelenti, hogy új alapokra helyezik k ap cso latu k at, am ely alap ann ak a folyam atnak az eredm énye, am it m aguk a felek értek el. H ad d fejezzem k i szilárd m eggyőződésemet, misze­ rin t a fentiekben jelzett term inológiai különbségek a gondolkodás gyökeres válto zásait tükrözik. H ogyan írh a tju k le e radikális v álto zást? Először is látnunk kell, hogy a nem zetközi kapcsolatoknak h atalm i poli­ tik ai oldalról való megközelítése elveszítette vonzere­ jé t; a nem zetközi kapcsolatokban alkalm azott erő­ szakot egyre inkább elvetik. E m ö g ö tt az a h it áll, „hogy a hatalom többé nem m in d en ü tt a legfonto­ sabb m ozgatóerő és szervező elv” . (L ight, i. m.) Az egyes tá rsad alm ak b an és állam okban egym ásnak lá t­ szólag ellentm ondó irányzatok lá th a tó k : decentrali­ záció és dem okratizálódás egyrészt, internacionalizá­ lódás m ásrészt. B elpolitikailag széles töm egek politi­ zálódása észlelhető, s tö b b dem okratizm us, nagyobb részvétel k ívánatos. Az állam szerepe is m egváltozott: régebben az elit dolga volt az állam vezetés, m ost pedig az állam nak szolgálnia kell az egész népet, nem pedig csak a h atalm on levőket. A növekvő elvárások forradalm a tö rt ki, nem csak a jo b b m ateriális élet, hanem lelki, k u ltu rális és erkölcsi feltételek, azaz az élet minősége érdekében. E h á tté re n kell szem lélnünk, ha az állam ok k ö zö tt konfliktusok tö rn ek ki, s ezért a konfliktusok m egoldásának folyam ata a m odern világ m inden szem pontját figyelembe kell vegye. 2. H ogyan kell látn u n k a konfliktusok m egoldásá­ nak kérdését e h á tté r tü k réb en ? K onfliktusok m egoldásán azt a foly am ato t értjü k , am ely segíti a v itá b a n álló feleket oly m ódon konfron­ tálódni a tényállással, hogy nézetük a problém áról m egváltozzék, s belássák, hogy problém alátásuk nem vo lt helyes. A „ v alam it m egnyerni vagy elveszíteni” go n d o latát el kell hagyniuk, s hely ette a jelen hely­ zetről való elm ozdulást kell hangsúlyozniuk. E z azt jelenti, hogy nem visszafelé kell tek in ten iü k és hagy­ niuk, hogy a m ú lt h atározza meg a jövőt, hanem azt a b átorságot követeli meg, hogy a közös jövő felé forduljanak a felek. Más szóval szükség v a n egy olyan folyamat m egindítására, am ely átformálja a konfliktust, s m elynek folyam án az egym ással szembenálló érde­ kek közösen m egoldandó problém ákká lesznek. E fo­ ly am at legfőbb felad ata, hogy olyan felsőbbrendű célo­ k a t állapítson meg és fejlesszen ki, am elyek elérése m indkét fél érdekében áll, m ert a konfliktus további fen n ta rtá sá n ak ára nagyobb, m int a konfliktus békés m egoldása által elérhető nyereség. A konfliktus meg­ oldása így a m odern (nukleáris) k o rb a n egy olyan tan u lási folyam at, am elyben alkalm azkodnunk kell az új feltételekhez, ideértve az új értékekhez való alkal­ m azkodást is. A konfliktusok m egoldása te h á t azonos azzal, hogy a konfliktusokat olyan p roblém ákká vál­ to z ta tju k , am elyek az a lte rn a tív jövő és alkalm azko­ dás keresését is m agukban hordozzák. A konfliktusok m egoldásának e típ u sa a konfliktusokból kivezető, já rh a tó u ta t in k áb b szolgálja, m e rt a k o n fliktust közös problém ává teszi azáltal, hogy új érték eket és felsőbbrendű célokat m egism ertető folyam atot in d ít el. 3. A konfliktusok m egoldásának nehézsége abban áll, hogy nincs általánosan elfogadott értékrendünk. A jelenlegi értékrend ideológiai m eghatározottságú. Amíg a konfliktus m egoldása kevésbé fontos, m in t az ideológia megőrzése, addig nincs rem ény a problém ák

370

eltávolítására. H a nincs általános meggyőződés afelől,, hogy a világ túlélésének kérdése m inden ideológiai v ita fölött kell álljon, ak k o r nem nagy az esélyünk a túlélésre. (Jegyezzük meg ebben az összefüggésben, hogy ú jab b an m it m ondott G orbacsov fő titk á r ezzel kapcsolatban: Leningrádban [1987. október 14-én] azt hangsúlyozta, hogy az osztályharcot alá kell rendelni az emberiség közös túlélésének.) E ponton jegyzem meg, hogy az egyház legsürgősebb feladata m a az, hogy jobban k ö z tu d atb a vigye és terjessze, m in t ko­ ráb b a n a felsőbbrendű célok felk u tatásán ak és eléré­ sének szükségességét.

IV. A konfliktusok megoldásához négy további kérdés kapcsolódik: 1. Az első ún. „belső ügyek” és a nem zetközi konf­ liktusok kapcsolata. „Az a régi, klasszikus állítás, hogy a nem zetközi kapcsolatok külön diszciplínaként tanulm ányozhatók és a belpolitika egy ország bel­ ügye, ham isnak bizonyult. E gyetértés v a n a tek in ­ te tb e n , hogy összefüggés áll fenn a belpolitika és a nem zetközi kapcsolatok k ö zö tt.” (John B u rton: Global Conflicts, U niversity of M aryland, 1986, 143. l.) Tény, hogy a nem zetközi konfliktusok rendszerint a belpoli­ tik a i konfliktusok következm ényei, am ikor is a felek külső segítségért folyam odnak. A jelen konfliktusok áttekintése igazolja ezt az állítást. Igaz ez Afganisz­ tá n tó l Közép-Amerikáig, K özel-K elettől Ceylonig vagy Dél-Afrikáig. A belpolitikai konfliktusban a gyengébb fél term észetes stratégiája, hogy külső segítséget keres. E bben az esetben fel kell te n n ü n k a k érdést: mely kritérium ok döntik el, hogy legitim m ódon történik-e a külső hatalom segítségül hívása? Külső hatalm i központok szükség esetén tö rténő segítségnyújtásának igénybevétele a konfliktus előnyös megoldása érdeké­ ben ? R endkívül nehéz m eghatározni, hogy hol vannak a be nem avatkozás h atárai az elnyom ott nemzetiségi kisebbségek vagy az emberi jogok megsértése esetén (l. pl. a tan zániai intervenciót U gandában). Az orszá­ gok között felmerülő konfliktusok veszélyeztethetik a nem zetközi békét és biztonságot, ezért azok megol­ dása vagy megelőzése a világ közösségének felelőssége. A pusztán jogi különbségtétel belső, ill. nem zetközi konfliktusok kö zö tt rögtön m esterkéltnek tű n ik , m i­ helyt kifejezésre ju t a világ közösségének interdepen­ denciája. 2. Az interdependencia m ai világunk egyik való­ sága, am i a rendkívül felfokozott technikai mozgé­ konyság és a hírközlő technika következm énye mai világunkban. „H elyes állítás, hogy sem a középkori E urópa, sem a K ínai Birodalom nem reflektálta a kontinens m ásik végén végbem enő zavargásokat, s a szerencsés am erikai indiánok m it sem tu d ta k a Róm ai B irodalom bukásáról. Ám m ai világunkban m inden változás messzire k ih a t.” (A. de Reuck: The Logic of Conflict: Its Origin, D evelopm ent and Resolution, in: Conflict in W orld Strategies, ed. R. B anks, London, 1984.) V alóban: olyan világban élünk, am ely nem csupán államok összessége, hanem a m inden határon áth a tó tranzakciók szövevénye. E zért kell a konflik­ tusok m egoldásának e nagy tranzakciós h álózatát is figyelembe vennie. 3. E gy m ásik fontos kérdés az igazságosság problé­ m ája. N éha úgy tű n h e t, m in th a az igazságosság köve­ telése összeegyeztethetetlen lenne a konfliktusok békés m egoldásának igényével. V ajon fel kell áldoznunk az igazságosságot, hogy a konfliktusok békés m egoldásá­

hoz ju th a ssu n k ? A legnagyobb gond ab b an rejlik, tik a nukleáris háború lehetőségét. A béke, a nukleáris hogy az igazságosságnak nincs általános elfogadott háború megelőzése és a lefegyverzés előm ozdításának definíciója. Am i „sum m a ius” az egyik szám ára, „sum ­ ügye központi tém ája le tt az ökum enikus m ozgalom ­ m a iniuria” a m ásik szám ára. Az egyiknek hősök a nak századunkban. Az EVT m inden nagygyűlése el­ ítélte a nukleáris h á b o rú t m in t „ b ű n t Isten és az szabadságharcosok, m ások terro risták n ak m ondják emberiség ellen” , az első, 1948-ban ta r to tt am sterdam i őket. Az igazságosság összefüggésében csupán három meg­ nagygyűléstől kezdve az utolsóig, am elyet 1983-ban V ancouverben ta rto tta k . A II. V atikáni Zsinat ugyan­ jeg y zést szeretnék te n n i: a) Az igazságosság soha nem abszolút fogalom ; ezt te tte , különösen az egyházról és a m odern világról szóló pásztori ta n ítá sá b a n (G audium e t Spes, 1965). m indig társadalm ilag m eghatározott. E z a z t is jelenti, Így elm ondhatjuk, hogy m indkét keresztyén testü let, hogy az igazságosság relatív, függ a vonatkozási p o n t­ tól. Milyen v onatkozásban igazságos vagy igazságta­ a V atikán és az EVT, am elyek m ásfél m illiárd keresz­ ty é n t képviselnek, felemelte szavát a háború és béke lan v alam i? — ez a fő kérdés. c) Az egyház segítséget n y ú jth a t egy általánosan kérdésében. Az egyházak állásfoglalásának lényege, hogy nincsen semmi sem, am i a nukleáris h áb o rú t elfogadható igazságosság-fogalom m eghatározásához, hiszen Jézus K risztus evangélium ának ez a központi igazolhatná, s az egyház küldetése „m agában foglalja az egyház beavatkozását a háború eltávolítása érde­ üzenete. Az egyház egyik legnagyobb feladata, „hogy érthetővé tegye a világ szám ára az igazságosságot, kében, erőforrásait a világ békés jövőjének építésében. m ert a világnak igen sok fajta nézete v a n az igazsá­ E föladatok az egyház evangélium i küldetésének ré­ gosság ta rta lm á ró l” . (P. H . K ooijm ans: Peaceful S ett­ szei.” (L. J . Kondziela: Catholic Perspectives on Life in Peace, in: B ulletin of Peace Proposals, 1987. 3. lem ent of Conflicts, in: The Security T rap, IDOC, füzet, 415. l. — E tan u lm án y hasznos összefoglalása Róm a, 1982.) 4. A konfliktusok rendszerint azért tö rn ek ki a a róm ai katolikus egyház m ag atartásán ak a béke, népek között, m ert sokan helytelenül hivatk o znak a h áború és a konfliktusok m egoldása vonatkozásában.) „nem zeti biztonságra” vagy „nem zeti érdekre” . A Az EVT V I. nagygyűlésének (Vancouver, 1983) nyi­ nem zeti biztonság hagyom ányos fogalma tú lh a la d o ttá latk o zata megnevezi a konfliktusok m élyrenyúló oka­ v á lt: Interdependens világunkban a biztonságot nem it, belpolitikait és nem zetközit egyaránt. „H áb o rú lehet m egosztani. H a egy ország biztonsági és függet­ nélkül is ezrek pusztulnak el n ap o n ta m ind a gazdag, lenségi igénye erős, ak k o r ez fölkelti m ás országok m ind a szegény országokban az éhezés következtében. érdeklődését is a biztonság keresése irán t. F o rd ítv a is Az em beri nyom orúság és szenvedés, az igazságtalan­ igaz: ha egy ország bizonytalanságban él, ak k o r a ság különböző form áinak következm énye eleddig példa szomszéd ország is bizonytalannak érzi m agát, s így nélkül való m éreteket ö ltö tt n ap jainkban. A fajüldö­ az általános bizonytalanság növekszik. A h atékony zés újjáéledése gyakran m ár önm agában háború okává konfliktusm egoldáshoz világunk csak közös biztonság lesz. N épeket to v á b b ra is arra kényszerítenek, hogy keresése által érhet el. E z m a az o szth a ta tla n u l egy utolsó rem ényként fegyverhez nyúljanak, s így védjék és o szth atatlan világ és egy emberiség követelm énye. meg m agukat a rendszeres erőszaktól, vagy így v ívják H a konfliktusok m egoldását tanulm ányozzuk in te r­ ki önrendelkezési jo g u k at és függetlenségüket.” A dependens világunkban, tisz tá b a n kell lennünk a glo­ konfliktusok békés megoldásáról szólva ugyanez a bális és regionális megoldások összefüggéseivel. A n u k ­ nagygyűlés elítélte „tö b b nagyhatalom elutasító visel­ leáris konfliktus h a tá sta la n ítá sa csak fokozatosan tö r­ kedését az ENSZ által bizto síto tt olyan alkalm ak té n h e t m eg: először a nukleáris fenyegetéstől kell h asználata tek intetében, am elyek megőriznék a nem ­ m egszabadulnunk. E z t azonban követnie kell a h a ­ zetközi békét és biztonságot, s elérnék a konfliktusok gyom ányos fegyverek eltávolításának és a h áb orúnak békés m egoldását” , sőt „mélységes ny u g talan ság át” m in t intézm énynek a k iik ta tá sa a következő lépés. fejezte ki efölött. „F elhívjuk a korm ányok figyelm ét, A regionális intézkedések fontosságát az EN SZ alap­ hogy erősítsék meg elkötelezettségüket az ENSZ alapszabályzata is hangsúlyozza, am ely „sajáto s elrende­ szabályzata m ellett, és vigyék az állam ok közötti zésről” szól „regionális intézkedések által” . (C harter konfliktusokat a Biztonsági Tanács elé, mégpedig V III, 52, 3. l.) Az atom fegyverm entes övezetek gon­ m inél korábbi stádium ban, am ikor még lehetséges a dolata épp ezért sajátos m ódja an n ak , hogy megelőz­ békés megoldás a fegyveres erők nagym értékű beav at­ zük a helyzetek konfliktussá alakulását. E b b en az kozása nélkül; így m űködjenek eg y ü tt a korm ányok értelem ben az atom fegyverm entes csendes-óceáni té r­ a Biztonsági T anáccsal a békés megoldások keresésé­ ben.” (The Church in Intern atio n al Affairs R eport, ség — a R arotonga Egyezm ény célkitűzése —, ill. 1986, 40—41. l ) Új-Zéland szerepe ennek az Egyezm énynek a meg­ valósításában, külön em lítést érdemel. E térség leg­ 2. Az egyházak am ellett, hogy nézetüket a háború­ tö b b állam a a lá írta R aro to n g áb an a Dél-Csendes- ról és békéről, különösen a nukleáris fegyverekről óceáni A tom fegyverm entes Ö vezet Egyezm ényét. Az nyilvánosságra hozták, a konfliktusok gyakorlati meg­ EV T tagegyházai kifejezték szolidaritásukat a Csen­ oldása m ellett is elkötelezték m agukat. A V atikán des-óceán déli részén élő népekkel, am elyek e térség­ segített m egoldani A rgentína és Chile konfliktusát, tő l táv o l a k a rjá k ta rta n i a nukleáris robbanófejek az EV T sikerrel k ö z v e títe tt a szudáni krízisben. kísérleteit, ill. a nukleáris haditengerészetet. E m lítsünk meg itt még k é t olyan nyilatkozatot, am elyet az egyházak a konfliktusok békés megoldása érdekében hoztak: V. a) az EVT nyilvánosságra hozta 1982-ben a konflik­ tusok békés m egoldásáról ta r to tt konzultációjának Végül választ kell ad n u n k a rra a kérdésre, hogy anyagát, am ely kijelenti: „Az egyház különös felelős­ m it kell ten n ie az egyháznak (az egyetem es egyház­ séggel bír a konfliktusok békés megoldása újszerű nak és a helyi gyülekezetnek) a konfliktusok megol­ m ódjainak kezdem ényezéséért, an nak tám ogatásáért. dásának előm ozdításához? Az egyetem es egyháznak a m egértést kell m unkálnia 1. Az egyházak számos n y ilatk o zatu k b an kifejez­ és a konfliktusok békés m egoldását, m ert az egyhá­ té k , hogy k ategorikusan ellenzik és h a tá ro z o tta n elve­ zaknak óriási a felelősségük a veszélyhelyzetekben:

371

báto ríta n iu k kell a k onfliktusban álló feleket arra, ébreszteni és a rem énységet m egtartani. Lehelnek hogy használják fel a meglevő eszközöket a v itás kér­ olyan helyzetek, am ikor csak ez a reménység m arad dések békés rendezésére.” (R eport on th e W orkshop meg a világnak. A keresztyén egyházak, különösen on th e Peaceful Solution of Conflicts, in: The Security E u ró p áb an — de nem csak o tt — sokat te tte k e szem­ T rap, IDOC, R óm a, 1982, 188—196. l.) pontból az elm últ harm inc esztendő a la tt, élve a regio­ b) A róm ai k atolikus egyház szintén hangsúlyozta nális elrendezés a d ta lehetőségekkel, am elyeket főleg az olyan módszerek tám o g atását, am elyek képesek az EN SZ alapszabályzata ajánl. (UN C harter, 52. békés ú to n elrendezni a k o n flik tu so k at: „R endkívül fejezet, 3. l.) (V alójában a legtöbb v itás kérdésen szükséges, hogy a nem zetközi konflik tu so k at ne hábo­ regionális szervezetek lettek ú rrá, elismerve, hogy rúval oldják meg, hanem erre m ás, az em beri term é­ ezek ismerik a legjobban egy terü let kulturális sajá­ szethez közelebb álló m ódszereket ta lá lja n a k .” (Az tosságait és h á tte ré t. E szem pontból a kontinentális 1971-es püspöki konferencia dok u m en tu m a: Justice ökum enikus testületeknek van em lítésre m éltó sze­ repe.) in th e W orld. Idézi: K ondziela, IDOC, R óm a, 1979, 3. V annak azonban az egyház szám ára sajátos köte­ 184—190. l.) lezettségek és kihívások is: Az egyházak k ö zö tt világm éretű, a konfrontáció a) Az egyházaknak meg kell v álto zta tn iu k hagyo­ vonalain is keresztülívelő kom m unikációs hálózat épült k i; ez az inform áció és kom m unikáció az érin t­ m ányos ta n ítá su k a t a békéről és háborúról. Az „igaz­ ságos háború” elm életét az „igazságos béke” teológiai kezés csato rn áit m egnyitja, s különösképpen hasznos tételévé kell átform álniuk. a konfliktusba k erü lt népek szám ára. Az egyház nagy b) T ovább is szükséges a háború és béke vonatko­ lehetősége az, hogy lelki közössége átlépjen az elvá­ zásában fo ly tatn u n k a keresztyén hagyom ány vizsgá­ lasztó h atáro k o n és a politikai választóvonalakon. Az egyház politikai, társadalm i, nem zeti, sőt ideoló­ la tá t, különösen a bibliai háborús tradíció leépítését. giai m egosztottságok felett átívelő lelki közösség. E r­ Fennáll ann ak valódi lehetősége, hogy az egyházak kölcsi tekintélye folytán nagyban ho zzájáru lhat egy igazi béke-teológiát dolgozzanak ki. olyan légkör m egterem téséhez, am ely kedvez a konf­ c) A keresztyén egyházak elérték azt a stádium ot, liktusok békés m egoldásának, létrehozván egy olyan ahol az eredetileg D ietrich Bonhoeffer által 1934-ben fórum ot, ahol a konfliktusban álló felek tá rg y a lh atn a k , jav aso lt Ökum enikus B ékezsinatot kom oly párbeszéd vagy k ö zö ttü k kö zv etítést vállal. Az ú jab b fejlemé­ tá rg y á v á tehetik. Az egyházakhoz a világon m inde­ nyek tü k réb en , am ikor e rendkívül bonyolult világ­ n ü tt elér az a kihívás, hogy m utassák fel: a keresz­ társad alo m b an a konfliktusok okozása és m egoldása tyénségnek van béke-üzenete. Az egyház m ai missziói nem csak korm ányszintű szervezetek által tö rté n h e t, feladata, hogy e kérdésben egységes keresztyén h a n ­ az egyházaknak egy olyan ökum enikus eszköztárat got hallasson. A m it az egyházak eddig külön-külön kellene létrehozniuk, am ely „ a jó ügy érdekében” m o ndtak a békéről és háborúról, azt m ost eg y ü tt kell m inden egyházat képviselné, s segítene megelőzni és kinyilvánítaniuk. Az egységnek ez a dem onstrálása m egoldani a k o n fliktusokat, nem csupán a nem zet­ az em beriséget fenyegető legnagyobb konfliktusnak, közieket, de a nem zeteken belülieket is, különösen az atom veszélynek békés m egoldásával kapcsolatosan o tt, ahol etn ik ai és m ás kisebbségi feszültségek jelent­ — ez lenne az egyházak legjelentősebb hozzájárulása keznek. a konfliktusok békés m egoldásához a mi korunkban, Az egyházak legfőbb feladata, hogy sajátos term é­ s ez lenne a legmeggyőzőbb bizonyságtétel a békesség szetükből kifolyóan segítsenek az ellenségképet eltá­ fejedelméről, Jézus K risztusról. volítani, a bizalm atlanságot m egszüntetni, bizalm at Tóth Károly

HAZAI SZEMLE Egyház a mai szocializmusban M iért v an szó az egyház szolgálatáról a „m ai” szo­ cializm usban? A zért, m e rt a szocializmus term észeté­ hez ta rto z ik a folyam atosság és a változás dialekti­ kája. Az alapelvek nem v áltoznak, a jellegzetes voná­ sok szilárdak, de a történelm i események sodrában változnak az egyes vonások, nem statik u s m erevség­ gel, hanem dinam ikus elevenséggel kell reagálni a kor­ szakok kihívásaira. É p p en ez ad ja meg az életképes­ séget és a v ita litá st. H a szocializmusról beszélünk, tu lajd o n k ép p en tö b ­ bes szám ban tesszük ezt. E gyidejűleg hangsúlyozni kell, hogy m aga a szocializmus nem azonosítható egyetlen m egh atáro zo tt országgal sem. U gyanakkor mégis egységes a b b an az értelem ben, hogy m inden szocialista ország szám ára létezik egy közös alapvonal

372

vagy fő irán y zat, irányelv, am ely em berek millióinak szívében és tu d a tá b a n elv álaszth atatlan u l összefonó­ dik a felszabadulásba, az igazságosságba és az em ber­ hez m éltó körülm ényekbe v e te tt reménységgel. Az egyház és a szocializmus közti kapcsolat egyet­ len megjelenési form ájában sem statik u s viszony, hanem dinam ikus folyam at, am elynek során a m in­ denkori alapelvek változatlanok m aradnak, de köz­ ben az újabb és ú jab b történelm i változások során m ai feleletet a d h atn a k a problém ákra, állandóan tisz­ tu lh a tn a k és m ind jobban elm élyülhetnek. De nem csak nem zetközi arányokban, hanem hazai vonatkozásban is érvényes az, hogy történelm e van az egyházak és a szocializmus viszonyának. E z t kor­ szakokra lehet osztani. Miközben az alapok szilárdak

v o ltak — ez v o lt a folyam atosság —, aközben a rész­ letkérdések v álto ztak , a régi válasz nem volt jó az új helyzetben. T örténelm i jelentőségű az a fejlődés, am it a m agyarországi p ro testán s egyházak m egtettek , am ikor a szo­ cialista társad alo m b an m egtalálták és k iép ítették ú t­ ju k a t. Új tö rténelm i helyzetben nem le h e te tt régi sablonok szerint gondolkodni, hanem csak n y ito tta n és m egújultan. Ö kum enikus Tanácsunk m egalakulása (1948), egyházaink szorosabb összefogása is ennek a törekvésnek a hordozója. A m agyar ökum ené első évtizedeire visszatekintve, m éltán ad h a tu n k h álát Istennek a m egújulásért és a közösen v égzett teológiai m unkásságért. E z a teológiai m unka nem elvont spe­ kuláció, hanem egyházainknak — teológusainknak, lelkészeknek, hívő egyháztagoknak — közös fárado­ zása az egyház küldetése bibliai ta rta lm á n a k új meg­ értéséért, a keresztyén bizonyságtétel m ai megfogal­ m azásáért. E közös fáradozás és bizonyságtétel gyü­ mölcsei sem csak teológiai m űvekben jelentkeztek, hanem elsősorban abban, hogy egyházaink életrendje, igehirdetése, k ü ld e té stu d a ta áta la k u lt a szolgáló egy­ ház tá v la ta jegyében. A kontinuitás az egyház és a szocializmus viszonyában E rre azért kell rá m u ta tn i, hogy szemléletes legyen az a folyam atosság, am elynek a sodrába beletarto­ zunk. Az alapvető döntések régen m egtörténtek, de m ert az alapok nem v álto ztak , azért m a is azoknak a ta la já n állunk. Nem kell m indig m indenben újra dönteni. E rő t és eligazítást adn ak az alapelvek. Szi­ lárd bázisuk v a n a döntéseknek, érvényességük a jelenben is kötelez. Az a történelm i lecke, am it Isten felad o tt a felszabadulás u tá n i korszakban, az volt, hogy az egyház megkeresse ú tjá t az új társadalm i viszonyok k ö zö tt. Nehéz feladat volt, m ert még nem alak u lt k i világosan az új társadalom életrendje, de az irán y mégis h a tá ro z o tt v o lt: a fejlődés gyökeresen sz ak íto tt a régi világgal, am it a h áború k atasztró fa­ politik ájáb a fullad t H orthy-rendszer, m ajd a nyilas világ je le n te tt, s alak u ltak a nép állam ának körvona­ lai. A fejlődés iránya és vezető ereje m ár kezdetben is a kialakuló szocializmus volt. H a az egyház ebben a helyzetben a k a rta ú tjá t m egtalálni, a kiindulópont kétségtelen v o lt: nem le h e te tt követni a régit, el kel­ le tt h atáro ln ia m agát attó l, ellent k ellett m ondania a régi hibáknak. Az új kezdet jegyében óvatosan in d u lta k azok a gondolatok, am elyekben m ár fel lehet fedezni későbbi haladó teológiai felism eréseinket. Ezek abból a szel­ lemi-teológiai felszabadulásból táp lálk o ztak , hogy m ár nem kell, m in t régen, az egyháznak visszahúzódnia a belső hitéleti körre, hanem szava átfogó is lehet, a haza, az emberiség, a világ kérdéseihez is b á tra n hoz­ zászólhat a m aga jobb és igazabb célja elérése érde­ kében. Ú j fejezetet n y ito tt az állam és az egyház k ö zö tt 1948-ban m eg k ö tö tt Egyezm ény az állam és egyház viszonyában. Az állam az E gyezm ényben k in y ilv á n íto tta az egy­ ház részére a vallásszabadságot. Ism eretes az egyház­ nak n y ú jto tt anyagi tám ogatás is. M indebből azt tű n ik ki, hogy az állam a szocializm usban e g y ü ttm ű ­ ködésre n y ú jt kezet az egyháznak. B á r az állam nem vallja m agát keresztyén állam nak, de békét a k a r az egyházzal. Az állam tám o g atást ad az egyháznak, hogy m ű­ ködni tu d jo n , és az egyház is tá m o g a tá st ad azokhoz a politikai célokhoz, am elyek népünk érdekében valók, népünk felem elkedését szolgálják. Ezek a célok nem

igénylik az egyház részéről elvi, világnézeti álláspontja feladását. Egész fejlődésünknek, a szocializm usban való egy­ házi életünknek kiem elkedő eseménye az Egyezm ény. E gyrészt meg kellett érnie a tudatform álódásnak odáig, hogy az egyház megkösse, aláírja az Egyez­ m ényt. Mikor ez m eg tö rtén t: élni k ellett a hétközna­ pok világában a m ag atartásu n k k al is azt, hogy a szo­ cializmus társadalm i rendszerével hogyan tu d u n k együtthaladni, népi-nem zeti egység keretében. K onk­ rétan : hogyan tu d állam és egyház kezet n y ú jta n i egy­ m ásnak együttm űködésre, k o rre k t kapcsolatok foly­ tatá sá ra . I t t hozzá is te h e tjü k , hogy ez nem valam i­ féle távolság viszonyából tö rtén ik . E nnek a benső közeledésnek az alapja az, hogy a szocialista állam közel van a keresztyén emberhez. E z az állam a nép­ nek az állam a, ebben a nép gazdája az egész ország­ nak. É ppen erről a bázisról, te h á t az összetartozás­ nak, a népi-nem zeti egységnek a bázisáról, alakul ki nem vallásos em berek és hívők kö zö tt olyan benső együttm űködés, am ely nem az ideológiai különbözősé­ gekre teszi a hangsúlyt, hanem arra, am i összefűz, ez pedig a közös szocialista haza segítésének a szol­ gálata. A vallásszabadságot, am elyet alkotm ányunk m in­ den vallásfelekezet szám ára biztosít, Isten irá n ti hálá­ val éljük és gyakoroljuk. Senki sem k ív án tőlünk „ideológiai m egalkuvást” . Tem plom ainkban rendsze­ resen hangzó igehirdetések bizonyítják a prédikáció szabadságát. E gyházunk legdrágább kincsét, az evan­ gélium ot, semmi áron sem alkudjuk el, de erre nem is ta r t igényt senki. Az egyházhoz való hűség és a hazához való hűség éppen ezért van n ak harm óniában egymással, ezért tu d ju k élni a hagyom ányos protes­ tá n s patriotizm ust, ezért tu d u n k együttm űködni h a­ zánk m ás világnézetű fiaival az ország ja v á é rt és fel­ virágzásáért. Széles körű összefogásra ad b izta tást alkotm ányunk m ind a nem zeti egység irányában, m ind a szocializ­ m ust építő népek nagy családjába való beilleszkedés tekintetében. A lkotm ányunk kizár m inden soviniz­ m ust, am ely m agyar népünket bárm ely nép fölé ak a rn á emelni, ugyanakkor olyan irányba lendít, am elyben népünk sajátos értékének m egtartásával és továbbfejlesztésével gazdagítja a szocializmust építő népek nagy családját, sőt az egész emberiséget. A p á r t és korm ány következetes és perspektivikus célkitűzése a szövetségi politika. A m unkásosztály a parasztsággal és az értelmiséggel e g y ü tt építi tá rs a ­ dalm unkat. Igényt ta r t a társadalom valam ennyi réte­ gének szellemi és fizikai m unkájára a nagy célok meg­ valósítása érdekében. A társadalom különböző osztá­ lyaiban és rétegeiben o tt vannak a hívő em berek is, akik szívük és tu d ásu k szerint osztoznak az építés m u n k ájáb an és az elért eredm ényekben az ő te tte ik és erkölcsi erejük is benne van. Mi, hívő em berek nem „kívülről” nézzük a nagy országépítő m u nkát, hanem annak részeseként, egész népünk ja v á ra dolgozunk. Világosan látju k , hogy az egyházaknak is a m aguk szolgálatában m indig az egész em bert kell szem előtt ta rta n iu k . A zt az em bert, akinek nem csak lelke van, hanem akinek anyagi igényei is van n ak , hiszen ezen a földön él, o tth o n a és családja v a n és szüksége van a m indennapi kenyérre is. E zért mi szívből örülünk annak, hogy korm ányunk m inden erejének megfeszí­ tésével fáradozik az életkörülm ények jav ításáért, az életszínvonal em eléséért és rendkívül körültekintő m unkával győzi le azokat a nehézségeket, am elyek a fokozatos fejlődés ú tjá b a n állnak. Az egyházak részéről a szövetségi politikában való

373

részvétel különösen is három terü leten valósul meg: 1. A békem ozgalom ban való részvétellel a szocialista békepolitikával, a nem zetközi kérdések békés úton való m egoldásával halad n ak egy m ederben, — 2. a H azafias N épfrontban való szolgálattal a népi-nem ­ zeti egység célkitűzését m unkálják, — 3. a népünk­ nek n y ú jto tt erkölcsi segítségnyújtással részt vesznek a közösségi tu d a t, a közösségi em bertípus k ialak ításá­ ban. N oha a m arx isták és keresztyének különböző elviteológiai alapokon állnak, és ennek következtében cselekvésükben m ás és m ás alapból indulnak ki, de a cselekvésben egyek lehetnek, am ikor a szocialista társad alo m építéséről, a nagy történelm i célok meg­ valósításáról és a béke biztosításáról v an szó. A leg­ döntőbb bizonyíték erre, hogy M agyarországon a m arx­ isták és a keresztyének eg y ü tt dolgoznak a szocia­ lista társad alo m építésén, a m indennapi életben, a m unkahelyeken, az üzem ekben, a term előszövetkeze­ tek b en , a hivatalo k b an , az intézm ényekben. Az egyházak belső életében is lényeges változások következtek be az elm últ évtizedek a la tt. N yilván­ való, hogy az egyházaknak más a szerepük a szocia­ lista társad alo m b an , m in t korábban. Az állam és az egyházak viszonyában, az egyházak belső életében végbem ent esem ények erősítették a haladó erők hely­ zetét és m egszilárdították m eggyőződésükben azokat, akik h azán k b an a szocialista társadalom tám ogatása m ellett dön tö ttek . A m agyar egyházpolitika tö rtén etéb en többször lép­ tek színre a visszahúzó erők képviselői. Többször feszültté v á lt a helyzet a haladás és a visszahúzó erők között. Mégpedig nem csak a hazai erőkkel k ellett szá­ m olni, hanem az im perializm us átfogóbb tényezőivel is. Itth o n és külföldön is v an n ak olyanok, akik m indent m egtesznek, hogy fékezzék, g áto lják a kedvező folya­ m ato t. M egnyugtató azonban, hogy a káros nézetek­ nek és a felelőtlen szem élyeknek nincs töm egbázisa, és hogy törekvéseiket megfelelő v isszautasításban lehet részesíteni. A kiegyensúlyozott jó viszony és kapcsolatrendszer éppen azért lehet tartó s, m ert nem öncélú, hanem népünk szebb és boldogabb jövőjének m egterem tésére, az emberiség fejlődésére és békéjének biztosítására irányul. Az ideológiai, világnézeti különbség és ellentétek to v á b b ra is fennállnak. Az eltérő ideológiai nézetek és vélem ények kifejtésének helye és lehetősége im m ár közel három évtizede az a párbeszéd, am elyet a ke­ resztyének és a m arx isták fo ly tatn ak egym ással h a­ zánkban. A k ereszty én —m arx ista dialógusnak nálunk sajátos form ái a lak u ltak ki, am elyet a valóságos élet te t t szükségessé és lehetővé. H azán k b an nem egysze­ rű en elvont ideológiák, elvek és tan té te le k k o n frontá­ lódnak, hanem a különböző ideológiák képviselői való­ ságosan e g y ü tt élnek, találk o zn ak egym ással — igen gy akran a család körében is. E z a találkozás a felek szem pontjából eg yaránt jelentős kérdések m egvitatá­ sán ak alkalm a. Így tesszük rendszeresen közös meg­ beszélések tá rg y á v á a haza és az emberiség életkérdé­ seit azzal a célkitűzéssel, hogy a közös problém a meg­ oldása érdekében egyesíthessük erőinket. A dialógus­ nak azonban ezen a szinten is csak akk o r v a n értelm e és jelentősége, h a a világnézetek szembesítése nem öncélúan tö rtén ik , hanem az em ber ügyét, a tá rsa ­ dalm i h alad ást szolgálja. A nnál term észetesebb és zökkenőm entesebb a hívők és a nem hívők együttm űködése, m inél inkább létre­ jö n a kölcsönös megismerés, m inél jo b b an oszlanak

374

a tév h itek , előítéletek, indokolatlan aggodalm ak és fenntartások. Hosszú volt ez az ú t, amíg idáig e lju to ttu n k , nem is volt zökkenőktől m entes, de jó u ta t talá ltu n k s bizakodón nézünk előre a jövőbe, m ert az alapok szilárdak. A m i m a terhelési próbát jelent Igen, az alapok szilárdak, a folyam atosság nem szakad meg. De v an n ak változások, am elyek nehéz kérdéseket vetnek fel. Terhelési próba a la tt állnak az alapok, a korábbi döntések. Minél erősebb az alap, annál jobban bírja ki a próbatételeket. K özism ertek a gazdasági nehézségek. Ez nem csak nálunk van így, a világ száznegyven országából száz küzd hasonló bajokkal, m in t mi. Új világgazdasági helyzet van kialakulóban, a világpiaci helyzet k a v a r­ gása nagy próba elé állítja a legtöbb országot. A szo­ cialista országok m ind kisebb-nagyobb gazdasági ne­ hézséggel, az átszervezés gondjaival küzdenek. A világgazdaság szédült iram ot d iktál, a régi m egoldásokkal nem lehet fennm aradni. A szerkezet változásának zökkenőit nem lehet áthidalni. A Szovjetunió radiká­ lis belső változásai is m u ta tjá k , m ennyire m élyreható gazdasági-társadalm i átalakulás szükséges a versenyképességhez, a világgazdasági talp o n m aradáshoz. A fejlődés lelassulása, m egtorpanása érzékelhető. E zért m a a nehézségekkel való nyílt szembenézésre esik a hangsúly. A szocialista országokban erősödik a meg­ újulás érdekében végzendő erőfeszítés. A szocializ­ m usnak a legerősebb és legnagyobb felelősséget viselő országa a „peresztrojka” és a „glasznoszty” politiká­ já v a l küzd a szocializmus m egújulásáért, vonzóerejé­ nek helyreállításáért. A gazdasági élet irán y ításának gyökeres átalakításáról v a n szó. De a nyíltság politi­ k áján ak értelmezése k ih a t kulturális térre, az egész társadalom helyzetére, az emberi együttélés bonyolult viszonylataira is. Arról a kérdésről, hogy m ilyenek a m ai m agyar gazdasági nehézségek, az országgyűlés legutóbbi ülé­ sén bőven esett szó. H allo ttu k , olvastuk, hogy a nem ­ zeti jövedelem hogyan csökkent, m iközben a felhasz­ nálás n ő tt, a konv ertibilis v alu táb a n fennálló adósság 16 m illiárd dollárra em elkedett. H allo ttu n k arról is, hogy a politikai hangulat, a társadalm i közérzet érez­ hetően rosszabb, m in t néhány évvel ezelőtt. R osszabb an n ál is, m in t ahogy az t az átlagos színvonalon élő állam polgár helyzete indokolná. T ársadalm unkban a szélsőséges nézetek is felerősödtek. A rosszabbodó köz­ érzet oka, hogy az elm últ években az életszínvonal jelentős rétegeknél stagnál, sőt egy nem lebecsülendő nagyságú körben csökkent. Sokan élnek nagyon nehéz körülm ények k özött, m iközben egy viszonylag kis réteg a m unkateljesítm ényével nem arányos m érték­ ben jól, és nem ritk á n hivalkodóan él (Grósz K ároly m iniszterelnök parlam enti beszéde). Sok személyes és közösségi áldozatba kerül, amíg a népgazdaságot a m ai nehéz állapotából stabilizálni lehet, am ely a lap ja lesz a kibontakozásnak és vele az életszínvonal ú jab b emelkedésének. De m ost kikerül­ hetetlen, hogy kétszám jegyű inflációt vállaljunk, bár a terv ek szerint 1989-ben 8—9 százalékos, 1990-ben pedig körülbelül 6 százalékos inflációval kell számolni. O lyan új eszközök is szükségesek a m ostani v álto ­ zásokhoz, m in t az adóreform . M ár az előkészítések során is nagy és ellentm ondásos volt a társadalm i visszhangja. E bben még a kis- és közepes jövedelm űek is adóznak, és term észetesen a m agas jövedelm űek is. Az igazságos közteherviselésben m inden állam polgár­ n ak jövedelm e a rán y á b an kell hozzájárulnia a köz­

teherviseléshez. I t t az alapgondolat az, hogy a köz­ dalm i s tru k tú rá t a k arják gazdagabbá, életképesebbé tenni. Ú t j uk azonban elválik, am ikor azok a rendszer kiadások fedezetét nem a társadalom felett álló állam, ta rta lm á t és term észetét illetően idegen a lte rn a tív á k at hanem az állam polgárok állítják elő. A stabilizáció terhekkel já r, áldozatokat is kíván, keresnek. B ajaink egy része nem is gazdasági eredetű, hanem elkerülhetetlen a lakossági fogyasztás átm eneti csök­ társadalm i gond. A társadalom orientációs zavarokkal kentése. Az infláció, az adó, a fogyasztás csökkentése mel­ is küzd, mivel a 40 év óta tu d a tu n k b a mélyen beivó­ dott jelszavak ütköznek a valósággal. Az em beri k a p ­ le tt to v áb b i p ró b atétel a m unkaerő átcsoportosítása. Az ip arb an , a m ezőgazdaságban elod ázh atatlan fel­ csolatok rom lása terjed. Az egészségromlás fo ly tató ­ dik. A devianciák erősödnek. D urvaság, züllés, öna d a t a veszteséges vállalatok nyereségessé tétele, vagy felszámolása. Sok lesz a fölösleges m unkahely. A cél­ gyilkosság terjed. A lakosság egészségi állapota v álto ­ zatlanul kedvezőtlen. Az alacsony születésszám mel­ kitűzés az, hogy a m unkaerő átcsoportosítása során ne keletkezzék m unkanélküliség. A zonban szám ítani le tt E u ró p áb an nálunk a legm agasabb a halálozási arány. kell arra, hogy lesznek, akik nem tu d n a k n éhány hónap a la tt elhelyezkedni. A m unkaerő átcsoportosí­ „K ik tő l v á rh atju k , ha nem elsősorban a k u ltú ra m unkásaitól, hogy a haza, a család, a szülő, a gyer­ tá sa nem oldható meg konfliktusok nélkül. N oha a k o rm án y zat a dolgozók szociális biztonságára tö re k ­ m ek, az em beri norm ák tiszteletére intsenek?” (K ádár János.) A régebbi és az újabb erkölcsi értékeinknek szik, mégis igen sok em beri p roblém át v e t fel ez a mozgósító erővé kell válniuk. Az egészségesebb köz­ helyzet. A m unkaerő-problém ának messzire kiható vonása az, hogy egyre nagyobb tu d á sra és szakkép­ m orál k ialakításában nekünk egyháziaknak is nagy zettségre lesz szükség. A világ fejlettebb régióiban is feladataink vannak. A szövetségi politika, a társadalom osztályainak az a jellemző, hogy m in d en ü tt előtérbe kerül a tu d á s­ szövetsége, az erők összefogása: to v áb b ra is alapvető igényes, a szellemi tőkére alapozott fejlődés. Csak m agasabban k valifikált m unkaerőt lehet m ajd alkal­ célkitűzések. K ád á r János parlam enti beszédében hangsúlyozta, hogy a katolikusok, a protestánsok és m azni, am ikor létszám leépítésekre kerül sor. m ás vallások képviselői a népfrontkongresszuson is A m iniszterelnök a parlam en tb en k ifejtette, hogy k ijelentették, hogy az egyházak tám o g atják az ország­ a szokatlanul m agas árnövekedés m ellett a korm ány építő m u n k át. „E z szám unkra sokat jelent, a tám oga­ külön gondot fordít a szociális biztonság megőrzésére, a kiegyensúlyozott áruellátásra. A legerősebben érin­ tá s t köszönjük és igényeljük a jövőben is. A tá rsa d a ­ t e t t rétegek külön védelem ben részesülnek. A szociál­ lom egységét erősíteni ak arjuk. E z t célozza a szocia­ lista dem okrácia fejlesztése, az egész reform politika.” politikai gondoskodás a fiatalokra, a gyerm ekes, és főleg a sokgyermekes családokra, az idős ko rú akra, T eh át a rendszer állandó elemei változatlanul fenn­ m aradnak. A szövetségi politika folytatása, a köz­ a hátrán y o s helyzetűek ellátására összpontosul. A tö b b m in t kétm illió nyugdíjas h etv en százalékának megegyezés m egterem tése m egújítható, hiszen az ál­ havi négyezer forint a la tt van a jövedelm e. E zen a lam polgárok nagy többsége elismeri a szocializmus tére n sok segítő felad ata v an a gyülekezeti diakóniá­ alapvető értékeit. A szocializm usnak az az alapvető n ak is. célja, hogy az em berek jobban, k u ltu ráltab b an , bol­ Senki sem k ív án ja azt, hogy ö rüljünk a v árható dogabban éljenek — nem változik. A korm ány prog­ terheknek. M inden intézkedés mellé nem lehet az ram ja annak az előrem utató politikának a folytatása, egész tá rsa d a lm a t felsorakoztatni, de a felelősen gon­ am ely annak idején kivezette az országot az 1956-os dolkodó, józan, a jövőért felelősséget érző többséget tragédiából, létrehozta a szocialista m ezőgazdaságot, — igen. bevezette a gazdasági reform ot — és nem utolsósor­ ban —, segítette az állam és egyház jó viszonyának A problém a o tt van, hogy am ikor csökkenni fog a lakossági fogyasztás, am ikor bekövetkezik az árem e­ kialak ítását, a m arxisták és keresztyének párbeszédé­ lés, am ikor nőnek az adók és szaporodnak a m u n k a­ nek és együttm űködésének m egvalósítását. A prog­ ram az egész társa d alm at érinti, senki sem érezheti vállalók gondjai — mi lesz a reagálás, a m ag atartás, m agát a kívülálló pozíciójában, legkevésbé az egyház, az állásfoglalás? „G azdaságunk m a olyan k á ty ú b a n am ely direkt h ívást k a p o tt a közügyekben való rész­ van, am elyből csak úgy tu d k iju tn i, ha a politika, az vételre. egész társadalom m inden tám o g atást megad ahhoz, hogy ú rrá legyen gondjain” (Grósz K ároly). Erkölcsi szolgálatunk a népi-nemzeti egységben E rősödött a k ritik a i szellem, a segíteni akarás. U gyanakkor egyfajta felfokozott várakozás is k iala­ A gazdagabb és szebb emberi élet tá v la ta a népi­ k u lt, m ely könnyen ingerült türelm etlenséghez is ve­ nem zeti egység jegyében, összefogásra és odaadó rész­ zethet . A következő időben m a még m inden részleté­ vételre hívja fel a haza m inden fiát. E gyházaink m in­ ben nem is lá th a tó felad ato k at kell m egoldani, am e­ den ta g já ra is érvényes, hogy keresztyén hite és sze­ lyek teh erp ró b án ak v etik alá a nem zeti közszellemet. retete alap ján dolgozzék, társad alm u n k előbbrejutá­ sáért. A keresztyén em ber hasznos ta g ja a k ar lenni A negatív tendenciák jelentkezésére is szám ítani a társadalom nak. E z t a szellemet d ik tálja szám unkra kell, m ert a nehezedő gazdasági körülm ények nem csak a m ásokért fáradó szeretet. A bban van ennek a teoló­ állam polgári, hanem a h iv atali fegyelm et is lazítják, giai látásn ak nagy áldása, hogy m egajándékozott a kedveznek a korrupciónak, a pozícióval, a gazdasági m ásokért, a közösségért m unkálkodó hittel. N agy hatalom m al való visszaélésnek. „A z országban jelen v an n ak azok az erők is, am elyek nem az ország jövő­ dolog, hogy eg yütt fárad h atu n k , dolgozhatunk a „kis jével, hanem csupán személyes am bícióik kielégítésé­ és nagy” ügyek, problém ák m egoldásában. vel tö rő d n ek . Ők azok, akik a »minél rosszabb — annál Az em beri együttélés parancsolatainak sorrendjé­ ben haladva igen sokat te h e tü n k azért, hogy a szülők jobb« filozófiáját vallják. T ap asztalh ató az országban dem agógia is, am ely nem m indig k ap kellő v isszauta­ és gyerm ekek egymáshoz való viszonya az esetleges sítást.” (Grósz K ároly.) Irá n y t m u ta tó v o lt a m inisz­ nem zedéki különbségek ellenére a szeretet és tisztelet terelnöknek az a kijelentése, hogy a k o rm án y h a j­ jegyében valósuljon meg. Mind az ifjúsági m unkában, landó a n y ílt párbeszédre és eszmecserére a m ásként m ind a gyülekezeti igehirdetésekben és a lelkipásztori gondolkodókkal, amíg azok a jelenlegi m agyar tá rsa ­ látogatás szolgálataiban erre alkalm unk nyílik.

375

Az ötödik p arancsolat a rra n y ú jt tá g lehetőséget, hogy m ind a kis közösségekben dívó idegesség és gyű­ lölködés leküzdése, m ind a nagyvilág égető kérdései­ hez való helyes hozzáállás, a béke m indenek fölött való szolgálata végre egy szintre kerüljön a sokat em legetett „lelki békesség” fogalm ával. A hatodik p arancsolat is sok kérdést és segítési lehetőséget n y it m eg: ide ta rto z ik az ifjúság szeretet­ ből fakadó ta n ítá sa és óvása a szabadosság a szexuális vonatkozású zűrzavar és nihilizm us veszélyeitől: sokat te h e tü n k az esketési szolgálatokban és a házaspárok problém áinak megbeszélésekor a válások megelőzé­ séért, a családi légkör ja v ítá sá é rt, a gyerm ekáldás v állalásáért, az ,,egyke” -szemlélet m egválto ztatásáért, a szeretet m egújulásáért. A hetedik p aran cso lattal kapcso latb an a leggyak­ rab b an előkerülő tém ák , a m unkaerkölcs jav ítása, önző szerzési vágy leküzdése, társad alm i és m ás egyé­ nek et m egkárosító gyakorlatok elutasítása, a m unka értelm ének és hivatásszerű végzésének m egm utatása. A nyolcadik p arancsolatban a családi, lakóhelyi és főleg m unkahelyi légkör jav ítása, a m ásoknak ártan i ak arás h ely ett a nyílt őszinteség ajánlása lehet a segítő szolgálatunk tartalm a. A k é t utolsó p arancsolat pedig a sok ham is beideg­ ződöttség, az egym ásra licitálás, irigység tá p lá lta el­ bukások megelőzése tém áit k ín álja korrigálásra. Nem szóltunk még a születésszabályozás kérdéseiben való felelős hozzászólásunk lehetőségeiről, a káros szenve­ délyektől való óvásról és általáb an arról, am it a lel­ kész szolgálata során a sérült em beri lélek és lelkület gyógyításával haszn álh at nem csak az egyénnek és családnak, hanem az egész társadalom nak. A családok életének védelm ében igen sokat te h e t és kell tennie az egyháznak. A családi életről való helyes szemlélet kialak ításáb an , ezzel összefüggésben

a gyerm ekáldás, gyerm eknevelés öröm eiben és gond­ ja ib an is részt vehetünk és ú tm u ta tá st és tanácsot ad h atu n k . A nyugdíjasok, az öregekről való gondoskodásnak az ügyét jelentős helyre te tte állam unk. Sokat te tt ezen a vonalon egyházunk az elm últ időkben is, de m inden bizonnyal valam ennyi gyülekezetünk terüle­ té n élnek olyan nyugdíjasok és öregek, akik a mi segítségünkre is rászorulnak. E gyházaink intézm ényes diakóniai szolgálatát fel­ tétlen ü l meg kell em lítenünk, am ely öregek, rokkan­ ta k , csökkent értelm ű gyerm ekek hűséges gondozásá­ val felbecsülhetetlen szolgálatot tesz a társadalom nak. E hhez azonban hozzátehetjük azt is, hogy az ilyen irányú gondozás folyik szinte m inden gyülekezetben is. A lelki vigasznyújtás és az etikai alapok erősítése m ellett jelentős szerepe lehet az egyháznak az egész­ séges közszellem és tu d a ti tényezők kialakításában. A társadalom nak egy bizonyos rétege, m ondhatjuk a gyülekezetekhez tarto zó hívőknek is ezeket, figyel arra, am it az egyháza, a lelkésze m ond. Így volt ez a term előszövetkezetek létrehozásánál a falvakban és a politikai kibontakozás ú tja it kereső városi gyüleke­ zetekben, így van m a is sok időszerű kérdés m egítélé­ sében. Elsősorban a kö rü lö ttü n k élőknek kell m egtapasz­ taln iu k , hogy nem m agunknak élő közösség, hanem a társadalom szerves és építő részei vagyunk, akikre m inden jó, hum ánus és közösséget építő ügyben szá­ m ítani lehet. T ársadalm unk megerősítése és továbbfejlődése érde­ kében nekünk is küzdenünk kell az önzés, az an y a­ giasság, a k ö ztu lajd o n elleni vétkek ellen, a hűséges és jó m u n káért, h iv a tá stu d a té rt és hivatáshűségért a gazdasági élet m inden pontján. Ottlyk Ernő

Kettős évforduló A magyarországi baptizm us két évtizedes útja a jogi egyenlőség megszerzésétől a felelős nagykorúságig „ A redukált szerepre kárhoztatott állampolgár jellemző magatartása az individuális elkülönülés, az igények kielégítésének dolgában pedig a követelés. A felelős, ügydöntésre képes állampolgár saját önkormányzata körében felnőtt módjára cselekvőkész; az ország kor­ mányzata iránt nehézségek idején is megértést tanú­ s ít. . . " (Pozsgay Im re )1 „A m agyar jogfejlődés tö rtén etéb en jelentős lépést te tt előre a m agyar országgyűlés 1947. decem ber 4-én: egyhangúlag törvényerőre em elte a bevett és az elis­ mert vallásfelekezetek között — az elismert vallásfeleke­ zetek hátrányára — fennálló különbségek megszüntetésé­ ről szóló tö rv én y jav aslato t.” 2 — Negyven évvel ezelőtt, sok évtizedes közjogi próbálkozás u tá n szü letett meg az 1947. évi X X X III. törv én y , am elynek h iá n y á t a b e v e tt vallások körén kívül létező felekezetek hívei, így a b ap tisták is oly sokáig sérelm ezték. Hosszú ú t v e z e te tt el a nevezetes döntésig, am int ezt ak k o r a tö rv én y jav aslato t indokoló p arlam enti beszédében Ortutay G yula vallás- és közoktatásügyi m iniszter is fö ltá rta .3 Az új törv én y egy olyan korszakot z á rt le, am elyben — legalább is a felszabadulásig — egyik jogsértést a m ásik u tá n k ellett elszenvednie a b ap tista felekezetnek. M inderre Somogyi Im re, a hazai baptiz­

376

mus történelm ének egyik legnagyobb alakja így emlé­ k e ze tt vissza: „N em h ag y h attu k pl. szó nélkül azt, hogy az isteni tiszteletet m egzavaró és feloszlató csendőr a szent B ibliát a szószékről a szuronyára tű z te . . . ; am ikor egyes testv érein k et csupán vallási meggyőződésük és felekezeti h o v atartozásuk m ia tt állásukból, foglalko­ zásukból, sőt tö b b esetben lakóhelyükről is kiüldöz­ té k ; am ikor egyes járási kiskirályok valóságos vesz­ tegzár alá helyezték a járásu k b an levő gyülekezetein­ k et, m egtiltva azoknak prédikátorok és evangélisták által való lá to g atá sá t; am ikor egyes világi és egyházi lapok a b a p tista igehirdetőket falujáró csavargóknak és ingyenélő népbolondítóknak á llíto tták be; am ikor egyes testvéreink m eghurcoltatása — az eljáró köze­ gek hanyagsága és kegyetlensége következtében — valóságos m ártírom m á v ált. R est szolgák, gyáva veze­ tők, közösségi m egbízatásunkra m éltatlan egyének le ttü n k volna, h a segítő szeretetünkkel, tettrek ész együttérzésünkkel és fáradságot nem ismerő köteles­ ség tu d attal m indent meg nem te ttü n k volna a sérel­ m ek orvoslására, vagy legalább is az á rta tla n u l szen­ vedők szenvedésének enyhítésére.” 4 A beköszöntő új világ az em lített jogsértéseknek gyakorlatilag azonnal véget v e te tt, s mivel céljai

levetni.8 A zóta tisztázó d o tt, hogy 1945-ben egyik órá­ k ö zö tt szerepelt a „szabad állam ban szabad egyház” ról a m ásikra v e te tte le a b a p tista közösség a k o ráb ­ elv következetes v alóraváltása, igen h am ar elju to tt ban is csak nehezen viselt befeléfordultságát, és 1949-ig az 1947. évi X X X III. törvénnyel a jogalkotás terén a legteljesebb n y ito ttság és a közszolgálatra való kész­ is a h átrán y o s m egkülönböztetés m egszüntetéséig. Az ség jellem ezte. E z t bizonyítja többek k ö zö tt az a 1948. évi X L V III. tö rv én y még to v áb b lép ett, s ezt té n y — am elyre m ár fentebb u ta lta m —, hogy 1945így m é lta tja a b a p tistá k hivatalos közlönye: ben jelentős szám ban v álaszto ttak meg b a p tistá k a t „Az eddig érvényben levő tö rv é n y e k . . . a szabad az állam - és a közigazgatás különböző szintjein. E z vallásgyakorlaton kívül csupán az istentiszteletek, az istentiszteleti szertartást végző lelkészek, a szertartási aligha tö rtén ik meg, h a a jelölt b a p tistá k csak m aguk­ kal és gyülekezetükkel törődő, a közügyek irá n t kö­ tá rg y a k és a tem plom ok védelm éről gondoskodtak. Ezzel szemben az 1948. évi X L V III. tö rv én y 19. sza­ zömbös em bereknek m u tatk o zn ak . K o rtárs szem ta­ kasza k iterjeszti a jogvédelm et m agukra a vallásfele­ núk is igazolják ennek ellenkezőjét. A kibontakozó szocializm ust a b a p tistá k egyáltalán nem érezték kezetekre is. B ü n tető szankciót ta rta lm a z a különböző evangélium i erkölcsi felfogásuktól idegennek, sőt! hitfelekezetek m eggyalázása ellen. 1945-ben, egy Engels halálának 50. évfordulójáról M ert m it m ond a tö rv é n y ? »Am ennyiben a cselek­ megemlékező írásban ezt o lv ashatjuk: „A b a p tistá k m ény súlyosabb b ü n tető rendelkezés alá nem esik, vétség m ia tt egy évig terjed h ető fogházzal b ü n te ­ szám ára nem újdonság a szociális igazságok hangoz­ ten d ő , aki a m agyar nem zetre, a dem okratikus állam ­ ta tá sa , b ár ők ezeket nem em beri teóriákból, hanem rendre vagy köztársaságra, ann ak valam ely alapintéz­ az evangélium okból veszik. A bibliás keresztyének m ényére, az országban levő valam ely nem zetiségre, b e l s ő a d o t t s á g u k b a n képviselték mindig a szociális igazságokat.” 9 illetőleg hitfelekezetre lealacsonyító kifejezést használ Mindezek m egvalósítását nem elszigetelten, hanem vagy ilyen cselekm ényt k ö v et el.« M inden éber szem a p artn erk é n t elfogadott dem okratikus állam m al elvi­ azonnal észreveszi a z t a szinte p á ra tla n gesztust, am ellyel a m agyar népi dem okrácia kezeli az egyhá­ leg m egalapozott együttm űködésben lá ttá k kivihető­ nek. O rszágunk nyugati határszéle még n em szaba­ z a k a t ebben a nagy fontosságú törvényszakaszban, hiszen ugyanazokkal a szankciókkal sú jt le a hitfele­ d u lt fel, am ikor a b ap tisták akkori vezetőjének, So­ mogyi Im rének h ath a tó s közrem űködésével megszü­ kezetek m egbántóira, m in t a m agyar köztársaság vagy le te tt a „Szabad államban szabad egyház” c. m em oran­ a dem okrácia bántalm azóira. A m agyar országgyűlés nem csak hogy nem ta r tja tizedrangú kérdésnek az dum . E nnek fontos m egállapításait négy évvel később állam és az egyház viszonyának rendezését, sőt in­ is, 1949-ben a legteljesebb m agátólértetődéssel idézi a k áb b olyan m agas erkölcsi te k in té ly t biztosít a külön­ b a p tista olvasóknak a Lelki É let: „A m agunk részéről term észetesnek ta rtju k , hogy böző egyházaknak, m in t önm agának. E z te h á t az állam részéről az egyházak m aradék nélküli megbe­ az állam fe n n ta rtja az egyházakkal szemben gyako­ csülését és tiszteletben ta r tá s á t b iz to s ítja ... ” 5 rolt felügyeleti jogát, ugyanakkor biztosítva a szabad De nem csak testületileg h ozott a b a p tista közösség vallásgyakorlatot. Az egyházak, illetve vallási te stü ­ szám ára fölem elkedést a felszabadulás, hanem a régi letek pedig, tan ítá sa ik révén tám o g atják az állam ot uralkodó osztályon kívüli körökből szárm azó ta g ja i­ abban, hogy a rendet, békét és term elő m u n k át elő­ n a k is. A k o ráb b an lehetőség h íjá n lefo jto tt közéleti­ m ozdító rendelkezéseit az állam polgárai m egértéssel és engedelmességgel fogadják. ség felszínre tö rh e te tt. „A nagy történelm i átalakulás alkalm ával az ország számos v árosában és falujában A mi bibliai életszem léletünk nem zárja ki te h á t az fordult a nép bizalm a a b a p tistá k felé. N em zetgyűlési állam és e g y h á z k ö l c s ö n ö s j ó v i ­ képviselőket, bírókat, jegyzőket, N em zeti B izottsági s z o n y á t , sőt úgy kellene lenni, hogy e k e ttő , b ár ta g o k a t, községi elöljárókat v álaszto ttak soraikból.” 6 lényegében m erőben különböznek egym ástól, egym ást A közösségi és egyéni szem pontból is örvendetes tám o g atv a m ozdítsa elő az emberiség boldogulását. Bibliai értelem ben az állam isteni m ű, m ert m inden közjogi változásokkal párhuzam osan a m agyarországi hatalm asság Isten tő l sz á rm a z ik .. . b ap tisták nagy kedvvel és lendülettel lá tta k hozzá a h áború vége felé egyre inkább akadozó belmisszió föl­ Az állam rendeltetéséhez híven — még az egyhá­ lendítéséhez. E b b en jelentős eszköz v o lt a nyilasok zakkal szemben is — éberen őrködjék azon, hogy álla­ által b e tilto tt B ékehírnök u tó d jak én t 1945. szeptem ­ m iságának főbb a ttrib ú tu m a it: a terü letet, a népes­ ber 1-jén m egjelen tetett Lelki Élet. H é t kerület léte­ séget és a fő hatalm at sérelem ne érje — az egyház sült a m isszióm unka h aték o n y ab b á tételére. B űnbá­ pedig, m in t K risztus Jézus ta n ítv án y a in ak lelki kö­ n a ti és evangelizációs hetek, forró légkörű konferen­ zössége, im áival és jócselekedeteivel tám ogassa az állam nemes törekvéseit és célkitűzéseit.” 10 ciák egész sora erősítette meg a régi gyülekezeti tagok h ité t és új m egtérők serege g y a ra p íto tta a közösség E z, és a hasonló szellemű m egnyilatkozások azon­ létszám át. b an nem hozták meg a v á rt gyüm ölcsöket. A b ap tista A nyagi téren is lelkesítő v o lt a kép. Bel- és külföldi közösség felszabadulás u tán i erőteljes belmissziójával adom ányokból akciókat szerveztek a leginkább nélkü­ karöltve járó — elvileg m egalapozott s kibontakozó­ lözők megsegítésére. É vtizedek álm a v á lt valóra a ban levő — szociális szolgálat egyik napról a m ásikra B udapest, A radi u. 48. szám a la tt lé te síte tt K özponti m egtorpant. Nem a szándékban volt hiány. Egysze­ Székházzal. Ü dülőt vásáro ltak Balatonföldváron. Új rű en: nem volt rá többé igény. A kkor — és sokaknak épületbe helyezték á t a Teológiai Szem inárium ot B uda­ még sokáig — érthetetlen, m egm agyarázhatatlan volt pesten az ostrom a la tt m egsem m isült régi h ely ett.7 m indez. Közel négy évtized táv la tá b ó l m ár o k át tu d ­ Term észetesen fölvetődik a kérdés, hogy a baptis­ ju k adni m indennek. K iss E m il b ap tista egyháztör­ tá k n a k az egyház körein belül érvényesülő a k tiv itá ­ ténész ezt így sum m ázza: sával eg y ü tt járt-e a környező világ ja v á ra v égzett „Az evangélium i kisegyházak a jogfosztottság u tá n szolgálatvállalás. K o ráb b an erre tagadó választ ad ­ az 1947. évi 33. törvényben k a p o tt felekezeti egyen­ ta m . Ú gy véltem , hogy a felszabadulás előtti jogfosz­ lőség elvi kim ondása u tá n nem sokára felemás hely­ to tts á g ellenh atásak én t k ia la k u lt befeléfordultságot a zetben ta lá ltá k m agukat a személyi kultusz évei a la tt. b a p tista közösség közjogi helyzetének rendeződése Míg a régi társadalm i rendben a haladó társadalm i u tá n is csak nagysokára, a 60-as évek közepén tu d ta erőkkel — nem egyszer a kom m unistákkal — azono­

377

síto ttá k őket, addig az ötvenes évek első felében a dogm atikus ideológia a m últból ittm a ra d t klerikális reakció tám aszainak te k in te tte közösségeinket.” 11,12 Négyéves p á ly a fu tá sá t befejezve elném ult a Lelki É le t is. A b a p tista közösség tag jai, gyülekezetei nyolc éven á t, épp egy olyan időszakban, am ikor a legna­ gyobb szükségük le tt volna az irán y m u tatásra, eliga­ zító szó nélkül m a ra d ta k .13 1951-ben, az egyházvezető tevékenységét m ár ko­ ráb b an súlyosan korlátozó betegség következtében elh u n y t Somogyi Im re, a prófétai h a tá sú k arizm ati­ kus vezető.14 A gyülekezeti élet m indezek ellenére to v áb b h a la d t.15 Á m nem változatlanul. Az elbizony­ ta la n o d o tt központi irányítással való esetleges k a p ­ csolat következtében szinte teljesen m agukra m arad t gyülekezetekben a társad alm u n k egészét á th a tó gya­ nakvás légkörének, m ajd a törvénysértések16 kény­ szerű ellenhatásaként k ialak u lt a befelé fordulás. H i­ tü k cselekedet-gyüm ölcseit nem te h e tté k közkinccsé a b a p tistá k sem — legalábbis rendszeresen és intéz­ m ényesen nem —, s így azokat a gyülekezet körén belül értékesítették. Az életrevalóság jelének te k in th e tjü k azt, hogy m indm áig érvényesülő üdvös h a tá sa le tt an nak az intézkedésnek, mely a v asárnap délutáni prédikációs isten tiszteletet szünettel követő ún. ifjúsági egyleti ó rát — a m aga egyre inkább szekularizálódó vallásos­ kultu rális m űsoraival — tö rvényen kív ü l helyezte. A b a p tista gyülekezetek ugyanis beépítették e „füg­ geléket” az istentiszteletbe s a Szentírás fegyelme alá v o n ták ezt a m ár-m ár ellehetetlenült program ot. Istentiszteleti életük ezzel m eggazdagodott. T alán ez is k ö z re h a to tt abban, hogy az ötvenes évek közepétől lassan kibontakozó külkapcsolatok révén N yugatról hozzánk látogató h ittestv érein k — pl. 1955-ben Lord, a B a p tista Világszövetsége elnöke és P ayne, az angliai b ap tisták fő titk ára — úgy n y ilatk o zh attak , hogy „végig já rtá k az egész világot, de olyan élénk gyüle­ kezeti életet sehol sem ta lá lta k , m int a Szovjetunió­ ban és M agyarországon” .17 Az á té lt viszontagságok legtöbbjének következm é­ n y ét azonban csak sokéves m egfeszített m unkával sikerült n ap jain k ra fölszám olnunk. A szórványjellegű hazai b a p tista m isszióban létfontosságú a lelkipász­ torok m ellett m űködő gyülekezeti m unkások nagy serege. A nehéz időkben ezek nem k a p h a tta k m űkö­ dési igazolványt, ezért ki kellett állniuk a szolgálat­ ból. R övid tá v o n ez azzal já rt, hogy a lelkipásztorokra szinte elviselhetetlen tö b b letteh er zúdult, hosszú táv o n pedig fölgyorsult a b a p tista közösségben is a m inden egyházat kísértő „one m an system ” térh ó d ítá sa.18 M indent összevetve is m egállapítható azonban az, hogy a b ap tisták szükségszerűen b ekövetkezett elzár­ kózása nem já r t e g y ü tt az új társadalom főirányával kapcsolatos — föntebb m ár k ife jte tt — elveik meg­ tag ad ásáv al, s később, a felszabadulás u tá n kialakult új m ag y ar állam legnagyobb p ró b ája idején sem faju lt a szocialista társadalom m al való szem befordu­ lássá.19 E rre csak részben ad m ag y arázato t a b ap tisták n ak a felsőbbségről a R óm ai levél 13. fejezetével összhang­ ban k ia la k íto tt hitvallása. E rőteljesen b elejátszott ebbe a felelősséggel karö ltv e járó hála. M ert a z t a té n y t egyetlen b a p tista sem feledhette, hogy az 1846ban h azán k b an elindult b a p tista misszió egy esztendő h íján évszázados küzdelm ét a lé té rt végül is az 1945 u tá n M agyarországon k ib o n tak o zo tt új rend v itte győzelem re.20 1956 u tá n , a szövetségi politika m eghirdetése nyo­ m án új rem énységgel, s új lendülettel in d u lt meg a

378

sorait rendező b a p tista közösség egyházi élete. E lő­ ször k a p o tt hangot, s ettő l kezdve le tt folyam atos cselekvési program m á az egyház evilági szolgálatára nézve az igei üzenet: „Igyekezzetek a városnak jólé­ t é n . . . m ert ann ak jóléte lesz a ti jó létetek ” (Jer 29,7).21 Az egyéni és a gyülekezeti szintű diakónia — az evangélium hirdetés kiegészítője g y a n án t — a b a p tista gyülekezeteket egységbe foglaló egyház meg­ határozó felad atáv á is le tt, különös te k in te tte l az emberiség békéjére. E z t híven tü k rö zte, de erősítette is az 1957-től h av o n ta kétszer megjelenő Békehírnök. A kibontakozó fejlődést azonban m egzavarta a Szabadegyházak T anácsának vezetési válsága. A szer­ vezet ugyan 1960 n y arán Szabó László b ap tista egy­ házelnököt elnökévé v álasz to tta, de ez a v á rt megol­ dás h ely ett azzal já rt, hogy a válság á tte rje d t a B a p tista E gyházra is. Szabó László 1960. decem ber 30-án betegségére hivatkozva lem ondott m indkét el­ nökségéről.22 A B ap tista E gyházban az ügyeket egy három tagú bizottság23 v itte to v á b b , a Szabadegyhá­ zak T anácsának vezetője Palotay Sándor le tt, s őt nevezték ki a b ap tista vezetők a B ékehírnök felelős szerkesztőjének is.24 A m egoldás szándékával fogana­ to s íto tt intézkedések jóidőre sajátos állapotot idéztek elő. Miközben m in t állam polgár m inden b a p tista élve­ zője leh etett a szövetségi politika kedvező hatásainak (pl. a közélet egyre fokozódó dem okratizm usának), egyházában forgolódva úgy érezhette m agát, m intha tíz évet visszacsúszott volna az időben. Minél felelő­ sebb egyházi m egbízása volt, annál in kább k ellett ezt tap asztaln ia. N egyedszázad táv la tá b ó l megkísér­ lem fölvázolni e jelenség lehetséges m ag y arázatát. A Szabadegyházak T anácsának m űködését k o ráb­ ban m eghatározó kiem elkedő személyiségek — így pl. K iss Ferenc, Somogyi Im re, Ungár Aladár, Szabó László, M ichnay László stb. — a tagegyházak m ind­ egyikét olyannak fogadták el, m in t am ilyen volt, s kísérletet sem te tte k m egváltoztatásukra. Az egy­ házvezetői tap asztalato k nélkül szolgálatba álló és au to d id ak ta P alotay Sándor azonban egy bizonyos, erősen k ö zpontosított egyházm odellt ism ert igazán, s m inden m ás — mégoly haték o n y — egyháztípust értetlenül szemlélt. Közel húszéves egyházvezetői ténykedése későbbi szakaszában, am ikor m ár jól is­ m erte a tagegyházakat, sok m aradandó egyházpoliti­ k ai intézkedés és jelentős közegyházi esem ény fűző­ d ö tt nevéhez, ám a kezdeti időkben fő céljának tek in ­ te tte a legnagyobb tagegyháznak, az egyházat au to ­ nóm gyülekezetek szövetségeként értelmező b ap tista közösségnek a szervezeti átg y ú rását.25 A B ap tista E gyházban azonban egészséges ellenhatásként csak­ h am ar kibontakoztak azok a törekvések, amelyek m ind a b a p tista arculat elvesztésével járó veszély, m ind pedig az egyházhoz m éltatlan viszály lehetősé­ gének kiküszöbölését szorgalm azták. Az egyház akkori vezetőivel — sőt P alo tay elnök­ kel — egyetértésben az Irodalm i és T anulm ányi B i­ zottság egy program ot dolgozott ki, am ely a b ap tisták igazi m egértése céljából egy új egyházszervezeti sza­ bályzat m egszerkesztését írta elő. Ezen ira t elkészí­ tését elsősorban te h á t a bem utatkozásnak, az önm a­ gunk m egism ertetésének szándéka vezérelte; az, hogy a m ú ltban rólunk k ia la k íto tt ham is kép h ely ett adjuk meg hű önarcképünket, m ondjuk meg érthetően, m i­ lyen keretek k ö zö tt éljük meg h itü n k et. E szempon­ to k indokolták e m u n k át, de elkészítését lehetővé azok a felbecsülhetetlen értékű tap asz talato k te tté k , am elyeket a tö bbi felekezettel való egyenjogúsításunk ó ta eltelt húsz év a la tt szereztünk egy m indig job bra törekvő, hum anista szemléletű állam ban, és az egy­

p éldányban jelenik m eg az egyház lapja. (A b a p tis ta úrvacsorázó tag o k szám a m integy 12 ezer, családtagokkal, szim patizánso k k al e g y ü tt ez a szám eléri hozzávetőlegesen a 20 ezret.) — 14. 1951. szeptem ber 18-án az óbudai tem ető h atalm as gyászoló gyülekezete elő tt Kiss Ferenc egyetem i ta n á r, a S zabadegyházak T anácsa elnöke prófétai lélekkel ezeket m o n d o tta: Som ogyi Im re ra v a ta lá n á l: „E n n e k a koporsónak a fedele nem csak Som ogyi Im re testv é rem et zárja be (hanem ) . . . a M agyarországi B a p tis ta E g y h ázn ak h a rm a ­ d ik időszakát i s . . . E z a korszak ezzel a koporsóval lezáru lt. De nem csak ez a koporsó zá rja be, b ezárja e zt az a nagy tá rsa d a lm i és alkotm ányjogi áta la k u lá s is, am elynek szem tan ú i v ag y u n k .” Dr. K iss F erenc: „ H o lta u tá n is fog beszélni” = C sontokba z á rt tű z. (Szerk. dr. Som ogyi B arnabás.) Bp. (1982.) — 15. Ism ét iga­ zolódott az a b a p tis tá k a t illető m egállapítás, hogy: „A legjobban m egszervezett központi m u n k a is eltö rp ü l jelentőségében a helyi gyülekezetek erős organizációja m e lle tt” . E ln ö k i jelentés. B p., 1947. — 16. „ . . . a ,szem élyi k u ltu sz’ é v e ib e n ... A b a p tistá k közül két fővárosi (Szabadi G usztáv, K alkó József) és h árom vidéki lelkipásztor (M argittai L ajos, K u n Lajos, N y ári Istv án ) internáló tá b o rb a kerü lt. (K ésőbb v alam en n y it reh ab ilitá ltá k . — A szerző.) A lelkészi m űködést igazolványokhoz k ö tö tté k .. . m a jd az igazolványok rendszeres érvényesítése érdekében m egje­ lenésre kötelezték a lelkészeket a rendőrségen.” Szebeni O livér: I. m. 49. p. 96. jegyzet. „1950. június 17-én a tan év záró u tá n tu d tu l a d tá k , hogy ép ü letü n k et (a Teológiai Szem inárium ét. — A szerző.) a koreai követség sz ám ára k isa já títo ttá k .” Szebeni O livér: i. m. 29. o. — 17. Szabó L ászló: E m lékezzünk! B ékehírnök, 1958. 7. sz. 5. o. E g y éb k én t 1957-ig szinte alig v a n hozzáférhető a d a tu n k . A jegyzőkönyveket óvatos kezek e ltü n te tté k , n y o m ta tá sb a n m eg szinte sem m i sem jelen t m eg ez időszakban. Szóbeli közlések, em ­ lékezések, m ajd később a visszautaló m egjegyzések segítségével a lk o th a tu n k vázlatos képet m ag u n k n ak , m in t ez esetben is. — 18. Az im m ár h arm ad ik k u rz u sá t szám láló három éves G yülekezetim unkásképző T an fo ly am n ak és a B a p tis ta E g y h áz sokat fáradozó D iakónus B izottságának köszönhető, hogy az egyetem es papság elve m indinkább érvényesül a g y ak o rlatb an . — 19. E z t a té te lt igazolja az, hogy am ik o r 1956-ban, az ellenforradalom idején egyházvezetők egész sora lé p e tt fel a rád ió b an politikai re sta u rá ­ JE G Y Z E T E K ciót sürgetve, a b a p tistá k a k k o ri elnöke. Szabó László a m ár-m ár fenyegető unszolás ellenére sem volt h ajlan d ó hasonló m eg n y ilat­ 1. Pozsgay Im re : K ongresszusra készül a H azafias N épfront. kozásra. De m ást sem ta lá lta k , aki ilyen szerepre vállalkozott volna. T öbben elh ag y ták u gyan a z országot, m ás h a z á t keresve, de az is N épszabadság, 1985. o k t. 9. 3. o. — 2. A b e v e tt és az elism ert té n y , hogy a politikai helyzet rendeződése u tá n egyetlen b a p tista vallásfelekezetek egyenjogúsítása. (Az 1895. X L II I. tö rv én y cik k egyházvezetőt, lelkipásztort, gyülekezeti m u n k ást vagy eg y h áz­ a v allásügyi kérdések rendezése terén jelentős v ív m án y volt, de ta g o t sem kellett felelősségre vonni ellenforradalm i cselekm ények 1947-ig nem küszöbölték ki a z t a fogyatékosságát, hogy a teljes­ m iatt. Sokatm ondó viszont az a gesztus, am elyről a következő hír jogú b e v e tt felekezetek m ellett felállíto tta a k o rláto zo tta b b jogú tu d ó sít: „A M agyar N épköztársaság E lnöki T an ácsa tö b b egyházi elism ert felekezetek k ateg ó riáját. Időrendben a b a p tista vallás­ vezető t (püspököt, esperest és lelkészt) k itü n tetésb en része sített a felekezet volt az első, am ely a z 1905. novem ber 2-án k elt 77092/1905. békesség ügyének kiszélesítése ügyében v égzett szolgálataik ért. sz. vallás- és k ö zo k tatásügyi m iniszteri ren d elettel az elism ert fele­ E b b ő l a z alkalom ból Szabó László országos elnökünk is m eg k ap ta k ezetek so ráb a lé p e tt. 1916-b an a z iszlám vallás, végül 1947. o k tó ­ b er 31-én a m eto d ista egyház részesült állam i elism erésben.) (E m lék­ a M agyar N épköztársaság Z ászlórendjének III. fo k o zatát. A k itü n ­ lapok 1. f ü z. B p., 1948. 38. o.) — 3. Idézi: I. m . 41— 45. — 4. E lnöki tetések et 1957. decem ber 30-án ünnepélyes keretek k özött Dobi jelentés. B p., 1947. ( I tt és a későbbiekben is a szokásosnál ta lá n Istv án , az E lnöki T anács elnöke a d ta á t .” B ékehírnök, 1958. 2. sz. terjedelm esebben idézek. E z t abból a m egfontolásból teszem , m ert 2. o. — 20. Vö. Szabó L ászló: Közös országépítés. B ékehírnök, h ivatkozásaim ném elyike olyan, hogy a források alig, vagy egyál­ 1958. 21. sz. 1. o. — 21. Szabó L ászló: i. m . — 22. K özlem ény. ta lá n nem érh ető k el.) — 5. Em ericus (dr. Som ogyi Im re): Figyelő. B ékehírnök, 1961. 2. sz. 6. o. — 23. N ag y József alelnök, K ovács L elki É le t, 1949. jan . 1. 10. o. — 6. B a p tistá k a fórum on. Lelki Im re m isszió-bizottsági t i tk á r és K ovács Géza, a K istanács jeg y ­ zője. i. m. — 24. V áltozás a B ékehírnök szerkesztésében. B ékehír­ É le t, 1945. okt. 3. o. — 7. Vö. B ányai Je n ő : A 125 éves m ag y ar­ nök, 1961. 2. sz. 6. o. — 25. A tan ácsad ó i szolgálat — am ire a B ap ­ országi b a p tista misszió korszakainak áttek in tése = E m léklapok 3. f ü z. B p., 1972. 28. o. — 8. Győri K ornél: E m lékezzünk fölszaba­ tis ta E g y h áz akkori vezetőitől felkérést k a p o tt — m eglehetősen du lásu n k ra! B ékehírnök, 1971. áp r. 1. 25. o. — 9. Em ericus: Me­ szabad te re t b iz to síto tt erre. H ozzászólások az elnöki jelentéshez. m entó. Lelki É le t, 1945. szept. 7. 1. — 10. A szabad egyházak. (P a lo ta y S ándor szavai.) B ékehírnök, 1962. 3. sz. 7. o. — Mivel (Szabad állam b an szabad egyház. M em orandum .) Idézi: L elki É le t, Szabó László lem ondása teljesen v á ra tla n u l érte a B a p tista E g y ­ 1949. áp r. 1. 8. o. — 11. K iss E m il: N égy évtized képekben, doku­ h á z a t, így a z új helyzetre nem is tu d o tt felkészülni sorai ren d e­ m en tu m o k b an = Ne félj te kicsiny n y áj. (Szerk. G yőri Kornél.) zésével. Az így tá m a d t v ák u u m és a vele járó zű rzav ar is késztetően B p., 1984. 12. o. — 12. A haladó társad alm i erőkkel való azonosítás h a th a to tt P a lo ta y S ándorra, hogy egyházszervezeti elképzeléseit eg y általán nem volt m egalapozatlan. K ülönösen a háború befejező a m aga rendkívül v o lu n ta rista m ódján keresztülvigye a b a p tista idő szak áb an nem . A B a p tis ta Teológiai S zem inárium hallgatói közösségben. K inevezéssel a k a r t szolgálatba á llítta tn i lelkészeket, közül n éh án y „ ...m e g t a g a d ta a k ato n ai bevonulást. T ilta k o z ta k a gyülekezeti m eghívás mellőzésével, egyházfegyelm i eljárás lefoly­ egy h ázi szem élyek h áb o rú ra lelkesítő beszédei ellen. E zért a ren d ­ ta tá s a nélkül h o z a to tt fegyelm i h a tá ro z a to k a t. A S zabadegyh ázak őrség H án y ik Já n o st a Csepeli V asgyárba k ényszerm unkára h u r­ T anácsa S zervezeti S zab ály zatán a k m ódosítása során szabályba co lta e l.. . ” Szebeni O livér: A datok a b u d ap esti B a p tista Teológiai fo g la lta tta a z t az 1979-ig érvényes té te lt, hogy az egyes ta g egy­ Szem inárium tö rtén etéb ő l. = E m lék k ö n y v a B a p tis ta Teológiai h áz a k csak a SZE T elnökének ú tjá n ta r th a tn a k kapcsolato t az Szem inárium a la p ítá sá n a k 75. évfordulójára. B u d ap est (1981). állam i és a tá rsa d a lm i szervekkel. A B a p tista E g y h áz k oráb b an 25. o. Az i. m . 48. o. 79. jegyzetében m ég e z t o lv ash atju k : „A a legnehezebb időkben is sa já t vezetői á lta l in tézh ette ügyeit. szem in aristák a z in tézeti sokszorosító gépen háborúellenes ira to k a t Joggal érezh ette úgy, hogy lefokozták. — 26. A M agyarországi készítettek . E stén k én t a villam osról szórták szét. Magely János, B a p tis ta E g y h áz A lapokm ányai (szerk.: G yőri K ornél). B udapest, ru té n szem inarista, k ét évvel a felszabadulás e lő tt a szovjet csap a­ 1967. E m u n k a m egjelenése u tá n a B a p tista E g y h áz ügyeinek in­ tézése, közösségi életének kibontakozása a b a p tista alapelvek n ek to k h o z szö k ö tt és a Vörös H adsereg fő h ad n ag y ak én t érk ezett m egfelelően m en t végbe. Az alap o k m án y o k n ak azonban nem v á rt vissza B u d a p estre.” — 13. A b a p tista közösség életében M agyarországon m indig m eghatározó befolyása volt a sa jtó n a k , különösen h a tá s a le tt a tö b b i szabadegyházi közösségre is. A rra ösztökélte az 1896-ban a la p íto tt B ékehírnöknek, vagy az egy időre helyébe ugyanis őket, hogy sa já t h itv allásaik a t és szervezeti sz ab ály aik at lépő Lelki É letn ek . A B ékehírnök — de így volt ez a Lelki É letn él is írásba foglalják, sokszor m in ta k é n t kezelve az id ézett ira t egyegy m egfogalm azását. is — g y ak o rlatilag m inden b a p tis ta családhoz e lju t. Jelenleg 5700

más h ite á ltal való megerősödés alkalm ai során az egyre mélyülő felekezetközi kapcsolatokban. 1966 végén kezd tü k el e m u n k á t, am ely az egyházi közvélem ény széles körű bevonásával, rendkívül rövid idő, mindössze ö t hónap a la tt n yerte el végleges for­ m á já t s így k e rü lh e te tt az 1967. évi Országos V álasztó Közgyűlés elé. A B a p tista E gyház A lapokm ányainak26 húsz évvel ezelőtt való elfogadása fontos h atárk ő , am ely lezárta a b a p tista közösség nagykorúsodásának korszakát. Egyszersm ind azonban egy új korszakot is m egnyi­ to tt, am elynek során a társad alm i és szociális tev é­ kenységbe való erőteljes bekapcsolódás, a nem zetközi színtéren való eredm ényes forgolódás, neves külföldi egyházi személyiségek m agyarországi láto g atásainak m egszervezése, a dinam ikusan kibontakozó egyházi építkezések, a közép- és felsőfokú lelkim unkás képzés színvonalának emelése, s végül, de nem utolsósorban az evangelizáció újrafölfedezése által is nyilvánvalóvá leh etett, hogyan tu d tu n k nagykorúságunkkal élni. E rről azonban m ost nem szólunk. Ez ugyanis m ár egy m ásik tö rtén et. Győri Kornél

KULTURÁLIS KRÓNIKA A halál születése ( Invokáció.) Merő véletlen, hogy e kulturális krónika m egírásához ép­ pen a h a lo tta k n ap ján fogok (fog­ ta m ? ) hozzá. Mire az Olvasó kezébe

veheti, talá n m ár K arácsony is el­ m úlik. C sábít te h á t a lehetőség, hogy halál és születés közösségéről és kü­ lönbségéről elm élkedjem ; kitérni elő­

le egészen úgysem tudok. Hiszen az a három film, am elyről írni fogok, halálról (is) szól. A m űvészetben egyébként a halál nyom atékosító té ­

379

nyező. Nem szeretném , h a az előző m ondat m ia tt cinikusnak ta rta n a bárki is. Egyszerűen csak azt az esz­ tétik ai fölism erést adom tovább, hogy az élet (minőségének) té tje a halál — s lehet töprengeni azon, ho­ gyan is érvényes ez az etikában. Ami az esztétik át illeti (és örülök, hogy ezt m érceként ajánlhatom ), a happy ending m inden lá tsz a t ellenére nem megoldás, ezért valójában érté­ kelhetetlen. E tik ai fö lad ato t nem ad, divatos kifejezéssel élve: nem kötelez el semmilyen tek in tetb en . Igazi té t kell ehhez, s mi lehet az em ber szá­ m ára nagyobb té t, m in t az élet, vagyis a halál. Ezen az sem változ­ ta t, hogy hívő szám ára a halál az örökélet k a p u ja ; h a mégis, nagyob­ b ítja a felelősséget. Arról, mi köze e film eknek k ará­ csonyhoz, születéshez és szeretethez, később szólnék. (D e profundis.) A végén kezdem . H elyesebben: a véggel. „M időn az ég és föld meg fognak re n d ü ln i. . . ” Ez a keltezése A halott ember leve­ leinek. (Címében olykor nagy kezdő­ betűvel írják az ember szót, aligha­ nem azért, hogy sejtessék: nem egy halo ttró l v an szó, az E m ber h a lo tt m ár. A film azonban bölcsebb ennél, s b á r bizonyára h a lo tta k százezrei — milliói? százm illiói? — sejthetők a „m ese” h átteréb en , illőbbnek vé­ lem az egy h a lo tt em berre összpon­ tosítást. (K ülönben is k itetszik m ajd az elm ondandókból, hogy ezú tta l az egy tö b b bárm ennyi soknál.) Az óvóhely, ahol a film (meséje) kezdődik, valójában egy m úzeum pincerak tára, fölszerelve ugyan a sugárvédelem hez szükséges ajtó k k al és zsilipekkel. O tt riad föl egy regge­ len (m iben különbözik ekkor m ár a reggel az estétől, s h onnét lehet tu d ­ ni, m ennyi az idő? Legföljebb érezni lehet) az eleddig N obel-díjas tudós, s kezd gondolatban levelet írni E riknek, fiának, akiről sem m it sem tu d , az an y a viszont úgy érzi, meg­ h a lt m ár a fiú (nem sokára követi ő is). A tud ó s ébresztgeti a többie­ ket, gondolatait halljuk, e gondola­ to k am a levél, am ely E riknek szól ugyan, de nekünk kézbesítik. Lelki­ furdalása van a tudó sn ak , m ert a k ata sz tró fá t m inden bizonnyal egy kom p u ter h ib ája okozta (közbe kell vetnem , hogy a film jóval Csernobil előtt készült, b ár ném elyek tu d n i vé­ lik, hogy a történelem fin to ra: né­ mely jelenetet — valószínűleg a „külsőket” — azon a környéken for­ g a ttá k , ez esetben egy lebontás a la tt álló városrészben), szám ításokat vé­ gez, hogy tu d , a biciklipedállal ger­ je sz te tt pislákoló lám pafénynél. O da­ lent a pincében sorra h alnak meg az em berek, körülvéve az elpusztult

civilizáció ( = k u ltúra) emlékeivel, téboly fenyegeti őket, egyikük szó­ z a to t intéz az emberiséghez (de van-e még emberiség?), m ás önkezé­ vel v e t véget életének, m ert to v áb b ­ ié t nincsen, s h a mégis, m indent élői­ ről kell kezdeni. K iviláglik ez, írnám , b á r helyesebb volna így: kisötétlik ez a földfelszí­ nen játszódó jelenetekből. A tudós ugyanis útrakel, hogy gyógyszert szerezzen haldokló feleségének, s ta ­ lán m egtudjon valam it E rik fiáról is. Ú tja m indkét tek in tetb en m ed­ dő. M egtudja (m egtudjuk) viszont, hogy van valahol egy központi óvó­ hely, de oda csak egészséges em bere­ k e t engednek be, sem öregeket, sem m agányos gyerm ekeket. Ez a köz­ ponti óvóhely harm inc, m eglehet: ötven évig herm etikusan el lesz zár­ v a a külvilágtól (hasonlít-e ez, ha a contrario is, a pusztai vándorlás­ hoz?). A zt is m egtudja a vándor, hogy a fönti világban folytonos ho­ m ály ül a rom okon, félelmetes k ato ­ nai járm üvek és repülők razziáznak, előfordulhat, hogy figyelm eztetés nélkül lőnek. Jelképes bizonyára, hogy a tudós a fő-óvóhelyről — a h a lo tta k alagútján á t ju t csak ki a fölszínre. Mire hazaér (haza? a múzeumpincébe), m eghalt a felesége. A pár­ beszédek is, a monológ is végső fi­ lozófiai kérdések — válasz nélkül. H a csaknem az a válasz, hogy a tu ­ dós karácsonyfát barkácsol, gyer­ ty á k a t g y ú jt, m ajd m ielőtt m eghal­ na, ú tn a k in d ítja a különben halálra ítélt gyerm ekeket s azok elindulnak, libasorban, bizony nem tu d ju k ho­ vá, s azt sem, érhetnek-e el valam i célt. Ú gy gondolom, erre a k é t végső kérdésre nem kell feleletet v árnunk vagy keresnünk. A m agunk kérdé­ sét kell fölvetnünk, a sa já t tenni­ valónkra gondolni, mégpedig m in­ denféle — m ár-m ár beidegződött — szólam teljes mellőzésével. Nem transzparensre írandó jelm ondato­ k a t kell keresni, hanem őszintén és n y íltan szembenézni e büszke husza­ dik század veszélyességével és benne sa já t felelősségünkkel. M ostanában gy akran töprengek azon, hogy a fe­ lelősség szó ú jabban szinte kizárólag így fo ly ta tó d h at: felelősségre vonás. Pedig ez hiba, súlyos hiba. Hiszen akkor m ár késő. A felelősség szó ki­ csit hasonlít a feladathoz — s ez a lényeges. E zért fontos, hogy ebben a film­ ben nincsen pozitív hős, nincs fe­ lelősség-áthárítás, nincs „hivatalból kirendelt rem énysugár” — a gyer­ m ekek útnakindulása sem ez —, ez a film olyan requiem , am elynek cél­ ja, hogy az em ber m egrendüljön. S m ost, h a tetszik, lehet a szót nagy­

betűvel írni. M indenkinek meg kell rendülnie ahhoz, hogy az egész em­ beriség elkerülhesse az öngyilkos k atasztrófát. (Requiescat in pacem.) Araszol­ ju n k vissza az időben, ami annál könnyebb, hiszen az im ént elmon­ d o ttak b an m áris érvényüket veszí­ te tté k a m últ, jelen és jövő szavak. U gyan m ikor is írja (gondolja) leve­ leit a h alo tt em ber, a jövőben vagy a m ú ltb an ? E gyértelm ű csak az le­ h et, hogy m indkét esetben a jelen­ nek írja. Ehhez képest hosszú időt kellett polcon porosodnia, am íg „kézbesíthető” , vagyis b e m u tath a tó le tt. V árakozási ideje volt Elem Klim ov film jének is, a Búcsúzásnak. R áadásul ennek meg alcíme lehetne: egy h a lo tt filmrendező m űve. Neves rendező volt m ár, s nem csak hazá­ jáb an , Larisza Sepityko, am ikor elh atáro zta: megfilmesíti V alentyin R aszputyin szibériai író kisregényét (m agyarul is m egjelent Isten veled, Matyóra címmel), am ely csakugyan végső búcsú egy sziget-falutól, Ma­ t y orától, m ielőtt a folyóra é p ü lt vízierőm ű táro ló -tav a elárasztaná. Alig lá to tt m unkához Sepityko, am i­ kor néhány m un k atársáv al e g y ü tt autóbaleset áldozata lett. A szinte még meg sem k ezd ett film et férje, Elem K lim ov készítette el — s a m űalkotás így kétszeresen is búcsú­ zássá lett. A term észetátalakítás nagy jelen­ idejében játszódik te h á t a film, s az évszázados-évezredes hagyom ányok m egbizonytalanodásának jelenében is. Lírai zenefilm a Búcsúzás, költé­ szeti szóval elégia talán , legjobb esetben zenefilm -ballada. Nem áll­ h ato m meg, hogy néhány szót ne ejtsek régi vesszőparipám ról, am ely m a m ár — örömömre — általáno­ san elfogadott a film esztétikában, vagyis arról, hogy a film -m űalkotá­ sok, noha képekben m egjelenítve, valójában zenemüvek (ha tetszik : „zenem űvek” ), a zenem űvészet sza­ bályai vagy szokásai szerint építkez­ nek és h a tn a k — ami a h a tá st illeti, term észetesen hallani szemmel kell őket; akinek van szeme a hallásra, az érti a film -m űalkotásokat. A Búcsúzás zenei fölépítéséből követ­ kezően szerkezeti elemei, „ tételei” olykor meglepően kapcsolódnak egym áshoz, nem akarom azonban sem az időt húzni, sem a zenei p ár­ huzam ot erőszakolni, a szószátyár­ ság h ib á já t elkövetni, ezért megelég­ szem ennek jelzésével. A kinek kedvét k eltettem soraim m al a film m egte­ kintésére, am úgy is átéli — s mélyeb­ ben, remélem — am it írhatnék. É vszázados vagy évezredes ha­ gyom ányokat ölel m agába ez a gyö­ nyörű film. Ilyen például a h alo tta k ­

hoz való ragaszkodás: egy asszony sírva borul ősei sírjára, s b o csánatért esd, m ert nem m arad m ellettük, nem tem etik m elléjük. Az elbeszélés egyébként éppen azzal kezdődik, hogy a falu és a sziget kiürítésére k ü ld ö tt brigád meglehetősen szeren­ csétlenül (erősebb szót nem akarok írni) a tem etőben lá t m unkához, m áris kihíva a falu ellenszenvét. A hagyom ány ereje nagyon erős: ha­ lálraítélt h á z á t az öregasszony m int h a lo tta sh á z a t k ita k a rítja , a padlót fölmossa, a falak at földíszíti — s o tt v á rja a h alált. Van, aki fölgyújtja o tth o n á t, ham vassza el a tű z, ne fúljon vízbe. H agyom ányosak a da­ lok, táncok, vigalm ak (bizony az ősi népi hagyom ányban békésen meg­ fér egym ással a gyász és a vigasság, de ez m ost igen messze vezetne). A legerőteljesebb jelkép a filmen az életfa: ta lá n sokszázéves óriás fenyő, am ely sem em beri erővel, sem mo­ dern gépekkel, de még lángszóró tü ­ zével sem p u sztíth ató el, a víz meg belepi m ajd, de a fa akkor is állni fog szemben az árral. Az élet an y ja lehetne az öregasz­ szony, D arja, aki nem m ozdul hazul­ ról, ő díszíti föl a h alálraítélt házat, s jól tu d ja , h a nem h allat is zokszót, hogy ez a ház az ő koporsója lesz. A m int az életfát sem lehetne gyö­ kerestül kiásni és átvinni az egyéb­ k é n t sáros-ragacsos, sivár új városba (röstelleni, nem dicsekedni való), m ert ott elpusztulna, úgy nyilván­ való: D arja anyó sem élne meg a pa­ nelházakban, még h a rend volna is a környéken, p ark b an fák állaná­ nak. M ásokkal szemben én nem úgy értem a középnem zedék m a g a ta rtá ­ sát, hogy ők b elátják : ez a fejlődés ú tja ; én, h a h ib á t követek is el vele, megvallom : m egalkuvónak látom őket. Engedelm es alattv aló n ak , aki nem mérlegeli, mi a helyes, mi a teen ­ dő, hanem teszi, am it tennie p a­ rancsolnak. F ö lb áto rít erre a v ak ­ m erő eretnekségre, hogy éppen a szovjet íróknak sikerült kem ény harc árán m egakadályozniuk a fo­ lyók visszafordítására sző tt terv ek et s a B ajkál-tó h aláltu sáján ak megál­ lítására bírni az illetékeseket. Ter­ mészetesen fogalmam sincsen arról — hiszen a film és a regény sem fog­ lal állást etekin tetb en —, hogy az a víztároló tó, am ely M atyorát elnyeli, valóban történelm i törvényszerűség következm énye-e, vagy tévedésé. I t t am úgyis elvekről van szó. E lvek­ ről és em berekről, akiket még akkor sem szabad figyelmen kívül hagyni, ha áldozatot kell hozniuk. Sőt: éppen akkor kell a legnagyobb gond­ dal és a legteljesebb őszinteséggel be­ avatni őket és döntő-társul hívni, am ikor az ő sorsukról van szó.

Nem szeretném , ha az úgynevezett társadalm i m obilitás ellenzőjeként tű n n ék föl az elm ondottakkal. Csu­ pán az a vélem ényem , hogy ennek is, m int oly sok m ásnak, alapfölté­ tele az önkéntesség. A kényszer so­ sem vezet jóra, még h a — látszólag vagy valóban, egyrem egy — jó cél érdekében alkalm azzák is. Ezzel, ta ­ lán ak aratlanul, elérkeztem a meg­ tekintésre és meggondolkozásra aján­ lo tt harm adik filmhez, am elynek cí­ m e: Vezeklés. (Confiteor.) A cím egyébként két­ értelm ű: lehetne Gyónásnak fordí­ ta n i — s így te tte a M agyar Nem zet tudósító ja, Lambert G ábor, am ikor 1987. év elején a moszkvai bem uta­ tóról írt; nem alaptalanul, m e rt van a filmben egy „gyónás” is, de még inkább azért, m ert ráillik József A ttila szava: „Elegendő harc, hogy a m últat be kell vallani”. M ár csak azért is, m ert csak e bevallás révén lehet jelenből a m últ valóban el­ m ú lttá. De helytálló a Vezeklés for­ dítás is, am int a továbbiakból kide­ rül. S azért is, m ert ez is feladatot ad. A vezeklést term észetesen meg­ előzi a gyónás, a k e ttő iker-kapcso­ latb an van egymással. A Vezeklés rendezője a grúz Tengiz Abuladze (és csak zárójelben emlí­ tem meg, futólag és jelentőség nél­ kül, hogy grúz volt Sztálin is), sze­ replői tö bbnyire ugyancsak grúzok és — ami a film kereskedelem ben új­ donság — az egyébként szinkroni­ zá lt film főcíme grúz nyelvű. K i­ csit szürrealista film ez a zsarnokság­ ról és a helytállásról — ak ár az élet árán is. A cselekm ény lényegében k é t időben játszódik, k ö zöttük egy em beröltőnyi szakasz. K eretjáték ­ n a k is m ondható a „fő” idősík, am ely — a ttó l eltekintve, hogy szürrealista és m ás módon a tö rté ­ n e t időtlenné is van téve, vagy lega­ lábbis olyanná, am ely térben és idő­ ben bárhol és bárm ikor bekövetkez­ h e t — m o ndjuk: a jelen. Meghalt a „város” nagy és bölcs vezére, V ariam A ravidze. (Éppen, m ert a filmen gyakran em legetik őt V ariam néven, szükséges megjegyezni, hogy ez a keresztneve.) E ltem etik, aho­ gyan e hatalm assághoz illik. Fia (akit ugyanaz a színész játszik s aki az Abel n evet viseli) fogadja a rész­ vétn y ilv ánításokat. Eljő az este, a házaspár m agára m arad és a k ert­ ben fölvonít a k u ty a. Az asszony ki­ néz és ijedten látja, hogy egy fához állítv a o tt ácsorog V ariam . Vagyis a tetem . Így kezdődik a „m ese” . H arm ad­ napon elfogják s aztán bíróság elé állítják a te tte st, K etav an B aratelit. Nem is tag ad ja, ő ásta ki a tetem et, de m egm ondja az t is, m iért. Elbe­

szélése megelevenedik (bár a jelen, a bírósági tárgyalás és sok m ás fon­ tos esem ény vagy párbeszéd ú jra közbeékelődik), a néző m egtudja: K etavan édesapját, Sandro B ara­ telit, kitűnő m űvészt elhurcolták V ariam emberei és az apa soha többé nem került elő. N em sokára elhur­ colták K etav an a n y ját, Nino B ara­ telit is, meg jó b a rá tju k a t és még sokakat — s közülük senki sem jö tt vissza. A k ét idő között K etav an kislányból asszonnyá n ő tt, s m ost, V ariam halálakor kötelességének ér­ zi — am int m ondja: — „hogy hol­ tá b a n se hagyjam nyugodni az el­ h u n y ta t” . Csupán röviden em lítem meg, hogy a tö rtén etb en vallási vonatkozások is vannak, pravoszláv hagyom á­ nyokról, egy m űkincs tem plom ról, s végül egy jelképesről is, valam eny­ nyi önm agán kívül az egyetem es (európai) k u ltú ra értékének jele, jelképe is. Nem érdektelen talán , hogy Sandro B arateli hívő család­ ban élt, de elhurcolásának nem ez, legalábbis nem közvetlenül ez az oka. K étféle erkölcs, kétféle világ­ felfogás, kétféle em ber — h a ugyan a gátlástalan zsarnok megérdemli, hogy em bernek nevezzék és egy igaz em berrel egy m ondatban szerepel­ jen — ütközik össze s az efféle ösz­ szeütközésekben (még h a átm eneti­ leg is) a k o rláto t (és erkölcsöt) nem ismerő hatalom szokott győzni. H atalom , írom, m ert V ariam alak­ ja egyesíti m agában a történelem számos zsarnokát, m ondjuk N érótól kezdve (bár kom édiázása Göringre is hasonlít) Mussolinin és H itleren á t (az ő bajuszviselete V ariam m aszk­ já n ak egyik fő eleme) egészen Bérijáig és Sztálinig. Igaz, hogy a m oszkvai bem utatón A buladze egyre csak h a n g o zta tta : am it ő filmre v itt, bár­ hol és bármikor előfordulhat, nem kisebb „k ritik u s” , m int Andrej Rozsgyesztvenszkij világhírű költő írta „ in d u la ttal” (am int az akkori tudósítás jellem ezte): „Igen, a mi állam unkban mindez m egtörtént. N álunk, veletek e g y ü tt” . Ez utóbbi utalás a hallgatagokra, a m egalku­ vókra, a félrevezetettekre vonatko­ zik, azokra, akik nem tu d ta k ellene állni a kísértésnek, hogy szemet hu n y jan ak a „torzulások” elő tt és fölött, napirendre térjenek, úgy te ­ gyenek, m in th a nem tu d n á k , mi tö rténik, vagy éppenséggel kisebbnagyobb részben bele is segítettek (hiszen a zsarnoksághoz nem elég a zsarnok, olyanok is kellenek, akik tű rik , sőt, s e g ítik ...) . S nehogy ezután tám adjon önvád bennem , kicsi változtatással így idézhetném ú jra Rozsgyesztvenszkijt: „Igen, mindez m egtörtént, nálunk, velem

381

e g y ü tt” . Csak egyedül, m agam ra ne m arad jak ezzel a szóval. (H a zárójelek közé rekesztve is, még k é t megjegyzés. Az egyik. Azt, hogy a Vezeklés nem „helyi érdekű” tö rté n e t, közvetve is tu d tu n k ra ad­ ja. A „m ese” egy városka polgár­ m ester-zsarnokáról szól, ám ellen­ feleit, akiket ő ellenségnek ta r t és bélyegez, valahová messzire viteti el. H a otth o n , a városban ta rta n á őket fogva, nem kerülhetne sor arra a nagyszerű, feledhetetlenül m egrá­ zó jelenetre, am elyben a hozzátarto­ zók egy távolról érkezett farönkszállítm ány d arabjain keresik szeret­ teik üzenetét. A m ásik megjegyzés. Nem tu d o m , van-e jelentősége an­ n ak , hogy a tébláboló fiút, V ariam kisfiú korában m egism ert, a „fő­ időben” m aga is családapa örököst éppen Ábeln a k nevezik. H asadtlelkű em ber ez, addig m arad hűséges a h alotthoz, amíg bele nem őrül. H a van jelentősége a névnek, csupán annyi, hogy ez az em ber nem lázadó; a bűnnel, am elyet ap ja és nagyapja ö rö k íte tt rá, Ábel gyerm eke, Tornike fordul szembe. N em hinném , hogy

e névben: Ábel, K áin testv é ré t kel­ lene keresnünk. H a b á r bizonyos ér­ telem ben ez a V ariam — K áin is.) E Vezeklésben valóban az az oly m élyen megrázó, m egdöbbentő, te ­ tem rehívó, lesújtó és fölemelő, hogy m inden kor m inden kényuralm ának jegyeit fölsorakoztatja, és m inden szürrealizm usa ellenére átélhető — egek! ne többé! —, á té lt valósze­ rűségben. Szeretném még, önm a­ g u n k a t is intő szóval, idejegyezni K etav an bírósági tárgyalásának egyik passzusát, am ikor a v ád lo tt vádlóvá válik: „ ez nem hulla­ gyalázás” — m ondja. — „M ert A ravidze még m ost is él!” „Igenis él. É l! É s élni is fog, amíg m aguk ő t védelm ezik” . Szívesen időznék el még e film­ nél, am ely az utóbbi évek alighanem legnagyobb filmélménye, de — m int m indig — szívesebben ajánlanám , hogy m inél többen tekintsék meg és m aguk értelm ezzék a filmet. Időtlen ez a m ű a m aga kettős idejével; a porkolábok középkori páncélzatban feszengenek, a szenilis, m aradi, a m ár h olt h a ta lm a t is lelkifurdalás

nélkül szolgáló ügyész viszont R ubikkockával játszadozik (ami aligha a já té k kifigurázása, sokkal inkább az ügyész közönyösségének jele). ( Ite missa est.) Merő véletlen, hogy m indezt akkor írom — az el­ olvasás idejében: írtam —, am ikor h alo ttaik ra em lékeztek az em berek. E ltűnődöm : milliókra kell emlékez­ nünk, akik évek és korszakok folya­ m atos folyam án m eghaltak, idő előtt, am ikor még nem kellett volna m eghalniuk, csak m ert eltaposták őket — és m ások tétlenek m arad­ ta k . E ltűnődöm : a jövő ugyan nem rejteget-e az emberiségnek töm eg­ h a lá lt? Ócska szólam volna m ost azt írnom : tegyünk h á t valam it, m ert m indenkinek van feladata ete­ kintetben. Szólam volna, m ert ke­ vés, bár igaz. A zt kellene m onda­ nom, hogy kinek-kinek nem csak a m aga felad atát kellene híven telje­ sítenie, hanem a m ásokét is. É s m á­ sokat is arra bírni, hogy ők is em­ berül helytálljanak. Hogy a születés győzzön a halál fölött. Zay László

Tallózgatás teológus szemmel Kétszeres élet „K étszeres életet él, kinek a m ú lt­ b a néznie tisz ta ö rö m . . . ” írta még valam ikor az első században Marcus Valerius M artalis egyik epigram ­ m ájáb an . Ez a töredékes sor felel a rra a kérdésre, hogy m iért öröm a m úzeum ba járás. M iért van az, hogy h a egyszer az em ber megízlelte a régi korok remekeivel, vagy egy­ szerű, és mégis sokat mesélő haszná­ lati tárgy aiv al a találkozást, ú jra vá­ gyódik találkozni egy h ajd an volt világ hírnökeivel. M agyarország m éreteihez és lélek­ szám ához viszonyítva előkelő helyen áll a m ú lt feltárásában. A múzeum szó a m úzsák o tth o n á t jelen tette, és n álu n k m a sem hallgatnak a m úzsák. Az 1986. dec. 31-i állapot szerint 661 m úzeum v o lt M agyarországon, és az év folyam án 33 új m úzeum i lé­ tesítm ény k a p o tt működési enge­ délyt. E bből 15 országos m úzeum , 22 szakm úzeum , 19 megyei m úzeum , 66 tájm úzeum , 60 helytörténeti gyűjtem ény, 73 szakgyűjtem ény, 382 m úzeum i kiállító hely, 6 m agáng y ű jtem én y és 18 pedig egyházi gyűjtem ény. A 661 m úzeum 10%-a különböző technikai okok m ia tt nem tu d o tt lá­ to g a tó t fogadni, ennek ellenére a lá­ to g ató k száma m eghaladta az évi 19,5 m illiót. Az ország leglátoga­

to tta b b m úzeum a K ovács M argit kerám iagyűjtem énye Szentendrén, m elynek évi forgalm a m eghaladja a három negyed m illiót (784 063). 48 olyan m úzeum unk van, am elynek 1986-ban több m in t százezer láto­ g ató ja volt. Az egyéni látogatók szám a 4,7%-kal m agasabb volt, m int akik csoportosan jö tte k el a m ú­ zeum ba. A 100 000-nél több vendé­ get fogadó 48 m úzeum ban az összes látogató 58%-a fordult meg. A láto­ g atók m úzeum okra elosztott átlaga 33 172 fő volt, b ár ebben olyan ki­ állító hely is szerepel, m in t a dányi néprajzi ház, ahol az elm últ évben csak 31 látogató já rt. 1986-ban összesen 2208 kiállítás volt láth ató . E nnek 56%-át az év során rendezték. A tárlatvezetések­ ről, a különböző m ás m úzeum i ren­ dezvényekről nincsen ad atu n k . A gyűjtem ények 301 576 tárggyal sza­ p o ro d tak és az állom ány m eghaladja a 10 m illiót. A gondos statisztikai elemzések a m úzeum ok életének gyenge p o n tja it is feltárják. A m ű­ tárgyvédelem m el foglalkozó szak­ em berek szám a csökkent. Jelenleg egy szakem berre 26 320 m ű tárg y ju t (vö. Juhász Já n o s: A m úzeum ok 1986. évi m űködési adataiból. Mú­ zeum i H írlevél 1987. V III. évf. 4. sz.). A 18 egyházi m úzeum felett is kell egy rövid szem lét ta rta n u n k , hiszen ezeknek a m úzeum oknak léte nem ­

csak hasznos szórakozás, színes hír­ adás a m últból, hanem misszió. H aj­ dan volt hitbeli eleink hitéről, áldo­ zatkészségéről, ünnepeiről és h é t­ köznapjairól vallanak. V annak kö­ z ö ttü k nem zetközi rangú gyűjtem é­ nyek, m in t pl. az Esztergom i K e­ resztyén Múzeum. Több közülük előkelő helyen áll a láto g ato ttság ­ ban. Az esztergomi főszékesegyházi kincstár tö b b m in t 400 ezer láto­ gatójával a rangsorban a 6., de a B udavári M átyás tem plom egyház­ m űvészeti gyűjtem énye vagy a P an ­ nonhalm i Főapátsági gyűjtem ény is rangos helyet foglal el. A protestáns egyházm űvészeti gyűjtem ények, a Debreceni Kollé­ gium kiállításai, a kecskem éti, a pá­ pai, a sárospataki reform átus gyűj­ tem ény vagy az E vangélikus Orszá­ gos Múzeum fontos szolgálatot tesz. E zeknek kiállításairól többször be­ szám oltunk, 1986-ban k é t új gyűj­ tem énnyel szaporodott az egyházi m úzeum ok sora. Megnyílt Miskolcon a M agyar O rthodox Egyházi Mú­ zeum és az Evangélikus Múzeum soproni gyűjtem énye.

A magyarországi mohamedánokról Nem régiben hírül ad ta a m agyar sajtó, hogy egy B udapesten létesí­ tendő iszlám kulturális központról

tárg y alt az Állami Egyházügyi H i­ v a ta l elnökével az Iszlám Világliga delegációja. A h ír kapcsán érdemes néhány szót szólnunk a m agyaror­ szági m oham edánokról. „K özépkori m agyar nyelvünk bővelkedett a muszlim szó szinonim áiban: izmaeli­ ták n ak , a m uzulm án szó elrontásá­ val böszörm ényeknek, a K hoream helynév u tá n kálizoknak nevezte az iszlám M agyarországon élő köve­ tő it” (Hegyi K lára: Muszlimok Ma­ gyarországon. H istória 1983. 5 —6. 60—62.). A llah első hívei a m agya­ rokhoz csatlakozott kabarokkal ér­ keztek hazánkba, a honfoglalás u tán a volgai bolgár és iráni m oham edá­ nokkal szaporodtak. A 11—13. szá­ zadban is m oham edán hitű népek telepedtek a K árpát-m edencében élő m agyarok közé. A 13. században m ár jelentős h atalo m ra te tte k szert, v oltak közö ttü k pénzverők, sóka­ m arák, vám ok bérlői, kezelői és tö b b m ag y art is hitükre té ríte tte k . II. A ndrás (1205—1235) és IV. K un László (1272—1290) a la tt m ár po­ litikai bonyodalm akhoz v ezetett ha­ talm uk. A dm inisztratív intézkedé­ sekkel, áttérítéssel p ró b álták kirá­ lyaink h atalm u k at m egtörni. Siker­ rel. A tö rö k hódoltság idején a B al­ kánról eltérően M agyarországra nem ju to tt kisázsiai telepes, ez a terü let a végvári harcok m ia tt veszélyes ha­ tá rta rto m á n y n a k szám ított. A m a­ gyarok közö tt kis szám ú egyedi eset­ tő l eltekintve ism eretlen volt az isz­ lám hitre térés. Allah h itét csak az idevezényelt katonák, hivatalos adm inisztráto­ rok követték. Becslések szerint ez csak 1%-át te h e tte ki az ország la­ kosságának. A m agyarországi ka­ to n á k és adm inisztrátorok nagy ré­ sze délszláv eredetű leh etett és meg­ lehetősen felületes kapcsolataik le­ hettek a m oham edán hittel. Sok­ szor keresztyén nőkkel k ö tö tte k há­ zasságot. A szerb és bosnyák musz­ limok keresztyén elemekkel vegyes hitéről az európai utazók gyakran m egem lékeztek. Az állam és a kegyes intézm énye­ k et alapító főemberek b izto síto tták a vallásos élet kellékeit. Mecsetek, dzsám ik épültek, m oham edán isko­ lák a t a lap íto ttak , v o lt papság (imam), müezzin szólított im ára, a nagyobb helyeken volt előimádkozó váiz és a pénteki istentisztelet im á­ j á t éneklő hatib . V oltak a m oham e­ dán jog szerint ítélkező bírók (kádi), jogtudósok (m üfti) és oktatásvezető m üterrisz. K öztiszteletben álló der­ visek (szerzetesek) já rtá k az orszá­ got. Mégsem le ttü n k igazán m oha­ m edán ország. „Az átlagos muszlim kereste és

m egtalálta az arany közép u tat lá t­ szat és valóság között. Az im ákat és a b ö jtö k et b e ta rto tta , nehogy h ite t­ lenség g yanújába essen; a nyilvá­ nosság elő tt erkölcsös életet élt több­ nyire egy feleséggel, de h a m egunta, könnyű válással m ásikat v e tt m agá­ hoz; nem lá to g atta a keresztyén városnegyedek kocsm áit, de szőlőt m űvelt és b o rát otthon iszogatta, egybekötve tilto tt dohányszívással.” Lényegében e g y ü tt éltek keresz­ ty én h iten m ara d t társaikkal. A jezsuita missziónak m ár a török hó­ d ítás idején sikerült m uszlim okat — ta lá n hajdani keresztyéneket — m egtéríteni. Am ikor a törököket ki­ űzték az országból, közülük sokan it t m arad tak és visszatértek keresz­ tyénnek. (Vö. Sugár Istv á n : A ka­ tolikus vallásra té r t volt török a la tt­ valók Egerben — Egri Múzeum É v­ könyve, X V I. k. Eger, 1980.) B ethlen G áborról tu d ju k , hogy érdeklődött a K orán irán t, mivel m int felvilágosult uralkodó tisztá­ ban a k a rt lenni alattvalói hitével, de az iszlám a török korban is kívül­ ről hozo tt idegen vallásnak számí­ to tt, m éginkább az volt a török ki­ űzése után. Az 1848/49-es szabadságharc u tán a T örökországba em igráltak közül többen m oham edán hitre tértek. Dr. Kaplonczay K ároly szerint m ár 1849 szeptem berében V iddinben 4 tábornok — Bem, K m etty, Guyon és Stein 60 honvédtiszt és közel 300 honvéd v e tte fel a m oham edán hi­ te t, m ivel csak így léphettek be a tö ­ rök hadseregbe (H onvédorvosok — em igrációban. M agyar Nem zet, 1985. m árc. 15.). K öztük volt Schneider A n tal is, ak it 1844-ben a v a tta k dok­ to rrá. 1846-ig a B ókus kórházban dolgozott, m ajd Csákváron n y ito tt gyógyszertárat és itt fo ly ta tta orvosi praxisát. 1848. júniusától honvéd­ nek állt, Bem seregében harcolt. Az em igrációba is követte táborno­ k á t, aki 1850. dec. 10-én az ő k ar­ jaib an h a lt meg. M ohamedán rítusú házasságot k ö tö tt A leppóban. Csak hosszú u tán já rás u tá n jö h e te tt haza húsz év u tán , de még további öt esztendeig rendőri felügyelet a la tt állt. 1896-ig pénzügym inisztérium i tisztviselőként dolgozott. 1897-ben h a lt meg. (Bóra G yula: E gy sza­ badságharcos orvos. Ú j Tükör, 1984. júl. 1. 45. old.) A m últ századi iszlám k u ta tó k is nagyrészt (talán a jobb megismerés érdekében?) h itükül fogadták el a m oham edánizm ust. K özülük első helyen Goldziher Ignácot, a m oha­ m edánizm usnak mindvégig az egyik legnagyobb tu d ó sát kell megemlí­ ten ü n k , aki a pesti zsidó hitközség alk alm azo ttja volt, de naplójában

így tesz h ite t a m oham edánizm us m ellett: „Gondolkodásom teljesen az iszlám felé fordult. Rokonszen­ vem szubjektívan is vonzott felé. E gyistenhitem et iszlám nak neve­ zem, és azt állítom , hogy hiszek Mo­ ham ed próféciáiban, nem hazudtam . K oránpéldányom tanúskodik arról, hogy lelkileg m ennyire kötődtem az iszlám hoz.” Ez a „m egtérés” K airó­ ban, 1874-ben tö rtén t. H am arosan a hitvallom ás ideje is elérkezett. „Az áh ítato s hívők ezrei között a m ecset porába h a jto tta m hom lokom at. É letem ben sohasem voltam á jta to ­ sabb, őszintébben ájtatos, m in t azon a felemelő pénteken” (Goldziher Ignác Napló, Magvető K iadó, Bp. 1984. 97—98.). A protestáns vallástörténészek is érdeklődéssel fordultak a m oham e­ dánizm us felé. Nagy József 1868-ban egy nagyobb ta n u lm á n y t publikált a Sárospataki Füzetekben „A rábia, Mohamed születése, jelleme és ta ­ nai” címmel (285—303. old.). K á­ mori Sámuel, a jeles bibliafordító evangélikus professzor pedig lefor­ d íto tta a K o rán t és elhatározta, hogy m agyarázatokkal m egjelenteti (Va­ sárnapi Újság 1881. 16. szám 251. old.). 1878-ban Bosznia és H ercegovina okkupációjával jelentős m ennyiségű m oham edán került a M onarchiába. A k ét tarto m á n y lakóinak 39%-a volt muszlim. Ez a népcsoport a századforduló éveiben jogait, közte a szabad vallásgyakorlat jogát is követelte. (Vö. Bosznia és Hercego­ vina iszlám lakosságának em lékirata a m agyar delegációk, valam int az országgyűlés tagjaihoz Bp. [1902] H ungária N yom da, 80 p. — Mészá­ ros G yula: Az iszlám elterjedése Nagy-M agyarországban. K eleti T a­ nulm ányok Bp. 1910). Az első világ­ háború a la tt 1916-ban a X V II. tö r­ vénycikk elism ert vallássá em elte az iszlám ot, de ennek nem sok gya­ korlati jelentősége volt. Az első világháború a la tt és u tá n a megélénkülő kapcsolatok h atá sá ra néhány száz fős török kolónia: keres­ kedők, művészek, diákok éltek Ma­ gyarországon. A lelkigondozást a B udapesten székelő im ám végezte. Az első ezek közül Durics H uszein H ilm i (1888—1940) volt, aki 1920ban telepedett le és a m agyarrá le tt bosnyák m oham edánokból toboroz­ ta híveit. Ő a császári királyi fő­ im ám cím ét viselte. H alála u tán , tu d u n k M usztafa B. O rbánról is, aki 1903-ban született és m oham e­ dán papjelölt volt. Tudom ásunk sze­ rin t az utolsó budai im ám A bdul L atif volt, aki 1946-ban h alt meg. A budai im ám ok célja a Gül B aba­ kultusz ápolása volt, összejöveteli

helyük pedig a Gül B aba-türbe, és öv.” (M agyar N em zet 1974. m áj. ahová messze földről jö tte k zarán ­ 4.) A 70-es évek végén a tü rb é t dokok. A H istória című folyóirat körülvevő, s a világháború a la tt egyik régebbi szám a (1983. 5 —6. szétlő tt W agner villát jórészt elta­ 61. oldal) között egy 1835-ből való k a ríto ttá k , a m űem lék környékét fényképet, ahol a budapesti m oha­ m eg tisztították, no de mi lesz ez­ m edánok im ádkoznak Gül B ab a sír­ u tá n ? „A hol Gül B aba örök álm át alusz­ jánál. (Vö. M olnár József: Gül B aba türbéje. M űemlékvédelem 1970. 4. sza, az iszlám világ legészakibb szent helye, évszázadok ó ta ism ert és lá­ 227—230.) Gül B ab át — neve különben azt to g a to tt zarándokhely, nem csak a jelenti: R ózsa apó — szentként tisz­ törökök, hanem m ás országok m u­ telik a M oham edán világban. Mint zulm ánjai szám ára is. A m oham edá­ bektási dervis, vagyis a rend elöl­ nok m ár századunk harm incas évei­ já ró ja élte le életét és Szu lejm án ben akciót in d íto ttak , hogy a tü rbe szultán kíséretében érkezett B udára. fölé m ecsetet, kulturális központot I t t h a lt meg 1541. szeptem ber 2-án emeljenek. Ez m a is élő szándék.” egy pénteki napon a dzsám ivá á t­ É ppen ezért az idén nyáron dr. Po­ a la k íto tt N agyboldogasszony tem p ­ lányi K ároly professzor vezetésével lom ban a tö rö k győzelem ért m on­ nem zetközi ifjúsági építőtábor vizs­ d o tt, hálaadó im ádság közben. E rről g álta meg egy esetleges iszlám kul­ E v lia Cselebi, a híres világutazó még turális központ létesítésének lehető­ a szem tanúként jelenlevő édesapjá­ ségeit. A fiatal, de mégis nemzetközi tó l h allo tt. A m ai R ózsadom bon te­ rangú építészek elképzeléseiből ok­ m ették el és sírja fölé M ehmed J a h ­ tóberben kiállítás n y ílt a B udapesti japasazádé, a harm adik budai pasa Műszaki E gyetem aulájában. A Gül é p íte tt sírkápolnát 1543—48 közötti B ab a-tü rb ét „m in t m oham edán időben. A szultán úgy a d ta á t a v á­ szent helyet, az iszlám világ 44 orszá­ rost az ugyancsak Szulejm án nevet ga szám on ta r tja ; ezen állam ok érzé­ viselő első pasának, hogy „G ül B aba kenysége rendkívül sokrétű és sok­ lévén B u d a őrzője, az ő gondosko­ féle. Köze van hozzá term észetesen B udapest m oham edán közösségé­ dása ügyeljen fel rá.” B u d a visszafoglalása u tá n a tü rb e nek is, am ely m a lényegesen kisebb, díszes berendezése elpusztult, a je­ m in t m ondjuk az első világháború zsu iták v e tté k birtokukba. 1689-ben elő tt volt, am ikor m oham edánlakta kápolnává alak íto tták . A jezsuita terü letek is ta rto z ta k az országhoz ren d feloszlatása u tá n a kis sírépít­ és bosnyák helyőrség állom ásozott m ény m agánkézbe került, mégis a m ai H adim úzeum ban” (Kurucz m egm aradt zarándok központnak. Béla: Mecset B udán? M agyar Nem­ Feljegyezték például, hogy 1838-ban zet 1987. okt. 28. 5.). A zt viszont m ár nagyon kevesen H adzsi M ehmed dervis Jem enből kilenc hónapot gyalogolt — közben tu d já k , hogy van egy m ásik tisztelt csak kenyeret és h ag y m át e v e tt — m oham edán szent hely is hazánkban, hogy im ádkozhasson a rózsák a ty já ­ Szigetvár m ellett, T urbékon, ahol n a k türbéjénél. A tö rö k korm ány 1566. szeptem ber 6-án Szulejmán 1885-ben á llíto tta helyre az épüle­ török szultán belső részeit tem ették te t. A jelenlegi berendezésének egy el. F ia II. Szelim szultán itt tü rb é t részét a m últ század végén E fkáf é p ítte te tt, am iről E vlia Cselebi is H u m áju n adom ányozta Isztam bul­ m egem lékezett. A törökök fontos ból, am it a sírhoz zarándokolók zarándokhelye alakult ki itt. Ide to v áb b gyara p íto tta k . Az 1943/44- zarándokolt el a Bécs ellen vonuló ben m egkezdett helyreállítási m un­ 250 000 főnyi sereg nagyvezére, K ara k á k a t 1946-ban fejezték be, m ajd M usztafa 4000 lovasával, „hogy az 1970-es évek elején ú jra renovál­ a szent helyen végzett im a adjon tá k . 1974 m ájus elején m eg h itt ün­ b á to r lelket” a török seregnek. A nepség keretében Farkasinszky La­ jeles helyet még Zrínyi Miklós ka­ jo sn ak a fővárosi tan ács akkor el­ tonái is tiszteletben ta rto ttá k . Ami­ nökhelyettesének F aut Kepenek a kor 1664-es téli h a d já ra t alkalm ával T örök K öztársaság rendkívüli meg­ a tü rb e m elletti erősséget fölégették, h a ta lm a z o tt nagykövete a d ta át. a sírkápolnának nem esett b án tódá­ E k k o r a tü rb e új em léktárgyakkal sa. A drága keleti szőnyegeket a he­ g azdagodott, „tö b b ek közö tt a sír­ lyükön h agyták, csak a tü rb e te te ­ em léket borító K orán-versekkel dí­ jéről v e tték le a félholdat. A török s z íte tt gyönyörű takaró v al, s a ki­ kiűzése u tá n , 1693-ban a kapzsi Gallo á llíto tt ereklyék k özött o tt v an n ak Tesch osztrák élelmezési tiszt rom ­ a bektási dervis h ajd an i viseleti tá r ­ b o lta tta le a sírkápolnát és a bontási g y ai: olvasó, am ulettek, k ü rt, bárd anyagot jó pénzért értékesítette.

Vechi ezredes a szigetvári v á r felsza­ badulás u tán i első parancsnoka a H aditanácshoz k ü ld ö tt jelentésében csak a m árványlapok é rté k ét 3000 bécsi koronára értékelte. A tü rb e ólom tetejét és azt az aranygöm böt, am i E vlia Cselebi szerint akkora volt, hogy k é t mérő búza (kb. 98 kg) is elfért volna benne. Bécs városa vásárolta meg. Még ugyanebben az évben Szűz M ária tiszteletére k ato ­ likus tem plom ot é p ítettek a tü rb e helyére. A tem plom falára A hm ed H ikm et bej budapesti főkonzulságá­ n ak idejében 1913. nov. 16-án em­ lék táb lát helyeztek el. 1970 végén a kis baranyai faluba elláto g ato tt Ih san Sabri Caglayangil török kül­ ügym iniszter „és korm ányának óha­ já t fejezte ki, hogy épüljön tü rb e T urbékon” (M agyar N em zet 1971. ja n u á r 1. 4. old.). A tervek elkészül­ tek, de nem valósultak meg. A m agyar sejk Abdul Rahm an M i­ hálffy — vagy m indennapi form ában dr. M ihályffy Balázs 32 éves agrár­ m érnök — ak it 1986 tavaszán K airó­ ban Jad-el-H ak Ali J a d el-H ak a szunnita egyház vezetője, E gyiptom m uftija, A zhar sejkje a v a to tt fel erre a m agas m éltóságra. E z t a m a­ gas k itü n te té st hosszú vizsga u tán nyerte el a K orán m agyar fordítá­ sáért, am it kom oly vallástörténeti k u tatáso k u tá n 1984. júliusában, tíz évi szorgos m unka u tá n fejezett be. E z a 826 oldalas szent könyv m in­ denre kiterjedő teljes m agyar tükörfordítása. Nem ez az első fordítás. M ár 1831-ben m egjelent B uziday Szedlmajer I. és Gedeon Gy. „A lko­ rán, Mohammed Adalifia ham is pró­ fétának iszlámi hitvallása” című m unkája, m ajd Szokolai I. „A tö ­ rökök politikai, társadalm i és vallá­ sos törvénykönyvük (1854). Somo­ gyi J . 1947-ben m ár k iad o tt szemel­ vényeket a K oránból. U gyancsak ő fo rd íto tta a Világirodalmi A ntológia k é t részletét, Germanusz Gyula pe­ dig az A rab költők antológiájában (1961) közölt részleteket Mohamed szent könyvéből. Mihálffy fordítása viszont az egyetlen „hiteles” az iszlám által is elism ert m unka. Ami­ kor egyik alkalom m al a m agyar sejk K airóban m eglátogatta a szum ita egyházfőt, m egkérdezte: „ H án y szá­ zalékra teh ető önöknél a m uzul­ m á n ? ” — Mihálffy talpraesetten, tudós sejkhez m éltóan így válaszolt: „A száz százalék áll itt ön elő tt.” (Győri M argit: A m agyar sejk. „E gy K orán nem K orán” Képes 7 1986. 26. szám 24—25.) Szigeti Jenő

CONTENTS OF NO. 1987/6

IN H A L T D E R NUM M ER 1987/6

S T U D IE S : T he B ody an d th e H ead , the Church an d U n ity w ith th e A postle P a u l — János B olyk i: P o v e rty an d Riches in the S ynoptic Gospels — Andor Szabó: T he Old T e sta m e n t an d th e Gnosis — A ndor B ékési: O n th e Q uestions of th e So-Called “ C hris­ tia n ity w ith o u t D ogm as” — D ávid N ém eth: P a sto ra l C are or P sy ch o th e rap y ? — Ferenc Gergely: Y o u th Policy in H u n g ary b etw een th e Two W orld W ars W O R L D R E V IE W : Károly Tóth: T he S ettlem en t of In te rn a tio n a l Conflicts an d th e Church H O M E R E V IE W : Ernő O ttlyk: T he Church in th e Socialism of O ur D ays — Kornél Győri: A D ouble A nniversary (Two Decades of th e W ay of B ap tism in H u n g ary from L egal E q u a lity to R e s­ ponsible F u ll Age) C U L T U R A L C H R O N IC L E : László Z ay: T he B irth of D eath — Jenő Szigeti: G leaning w ith th e E yes of a Theologian

S T U D IE N : Tibor I m rényi: D er L eib u n d das H a u p t, die K irche u n d E in h e it bei dem A postel P au lu s — János B olyki: A rm u t u n d R e ic h tu m in den synoptischen E vangelien — Andor Szabó: Das A lte T estam en t u nd die Gnosis — Andor B ékési: Ü b e r die F rag en des sogenannten „dogm enlosen C hristentum s“ — D ávid N ém eth: Seelsorge oder P sy ch o th e rap ie? — Ferenc Gergely: Ju g en d p o litik in U ngarn zw ischen den beiden W eltkriegen? W E L T R U N D S C H A U : K ároly Tóth: Die B eilegung in tern atio n a ler K onflikte u n d die K irche H E IM A T R U N D S C H A U : Ernő O ttlyk: Die K irche im heutig en Sozialismus — Kornél Győri: E in d o p p elter Ja h re s ta g (D er zwei Ja h rz e h n te lange W eg des B aptism us in U ngarn von der gesetz­ lichen G leichberechtigung bis zu r verantw ortlichen m ännlichen Reife) K U L T U R E L L E C H R O N IK : László Z ay : Die G eb u rt des T odes — Jenő Szigeti: Ährenlese m it den A ugen eines Theologen

E szám ára: 68,— Ft

A REFORMÁTUS SAJTÓOSZTÁLY KIADVÁNYAI: Bibliai tö rté n e te k gyerekeknek Új fordítású B iblia N agy családi B iblia Kis családi B iblia K özépm éretű Biblia K épes Ú jszövetség Angol—m agyar Ú jszövetség

180,— F t 220,— F t 280,— F t 150,— F t 120,— F t 300,— F t 170,— F t

K önyveink közül aján lju k: D r. T óth K áro ly : G yökerek és tá v la to k 95,— F t Szabó M agda: Záróvizsga 150,— F t G eschichte und G egenw art der R eform ierten K irche in U ngarn 319,— F t K o m játh y A ladár: A k itá n to rg o tt egyház 112,— F t Szénási Sándor: K álvin emberi arca 4 7 ,— F t Takács Béla: R eform átus tem plom aink úrasztali térítői 200,— F t Sobor A n tal: Perelj, U ram ! 5 0 ,— F t Takács B éla: Bibliai jelképek a m agyar reform átus egyházm űvészetben 300,— F t K incsesláda I. 135,— F t K incsesláda II. 100,— F t Sarkadi N agy P ál: A szeretet him nusza 24,— F t Bereczky A lbert: Van-e ú t Istenhez? 6 1 ,— F t K o m játh y A ladárné: A Szentföldön já rtu n k 198,— F t Szentm ihályiné Szabó M ária: L orántffy Zsuzsanna 125,— F t Szentm ihályiné Szabó M ária: Örök társa k 120,— F t K álvin Já n o s: T an ítás a keresztyén vallásra 150,— F t B udai Balogh Sándor: V ad vizek fu tása 84,— F t Tótfalusi Kis Miklós: Apologia B ibliorum (A Biblia védelmében) 199,— F t N agy Zsuzsa: A huszonnegyedik óra 170,— F t K álvin Já n o s: K ik a boldogok? 3 7 ,— F t B o tty á n Já n o s: H itü n k hősei 9 8 ,— F t Tóth-M áthé Miklós: N ábót szőlője 9 1 ,— F t T óth-M áthé Miklós: A szabadság nótáriusa. R egény R ád ay P ál életéről 120,—F t B udai—H erczeg: Az Ú jszövetség tö rtén e te 130,— F t D r. T ó th K álm án: A régészet és a Biblia 115,— F t H . V. M orton: P ál apostol nyom ában 160,—F t Szénási Sándor: M andulaág (versek, m űfordítások) 135,— F t H ozzád kiáltok, U ram ! (imádságos könyv) 73, — F t Kaphatók: A P rotestáns K önyvesboltban (hétfőn szünnap) B udapest IX ., R á d a y u. 1. (a 15-ös autóbusz m egállójánál), v alam int a debreceni R eform átus K önyvesboltban, D ebrecen, Vörös H adsereg ú tja 4—6. Megrendelhetők: m inden lelkészi h iv atalb an és a R eform átus Sajtóosz­ tály o n , B ud ap est X IV ., A bonyi u. 21. Pf. 5. 1440