THEOLOGIAI SZEMLE. A dicsőség Krisztusának evangéliuma. Krisztus az egyház feje. Barth Károly a teológiáról

THEOLOGIAI SZEMLE A TARTALO M BÓ L

A d icsősé g Krisztusának evangélium a Krisztus — az egyház feje Barth Károly a teológiáról Protestáns lelkészek az 1848-as szabadságharcban I. Tettekben kifejezett szolidaritás Az egyházak és a militarizmus Ráday Pál, az első református fő go n d n o k Chaplin emlékezete Könyvszem le

1-2

ÜJ FOLYAM (XXI) ALAPÍTVA 1925

A

MAGYARORSZÁGI

EGYHÁZAK

ÖKUMENIKUS TANÁCSÁNAK

1978 FOLYÓIRATA

TARTALOM

THEOLOGIAI SZEMLE 1978. ja n u á r—fe bru ár

1 A szerkesztő jegyzete TANULMÁNYOK

Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1146 Budapest, Abonyi u. 21. T.: 227-870

2 SZABÓ CSABA: M áté — evangélium a zsidóknak 8 LENKEYNÉ SEMSEY KLÁRA: A dicsőség Krisztusának evangélium a 14 IFJ. DR. BARTHA TIBOR: Krisztus — az egyház feje; egyház és világ 18 MÉSZÁROS ISTV Á N : B arth tanítása a teológia lényegé­ ről és feladatáról 24 NAGY TIBOR—GACSÁLYI GÁBOR: Protestáns lelkészek az 1848—49-es szabadságharcban. I. 31 SZALAI PÁL: H ierarchia és kom plem entaritás

Index: 26 842 H U IS S N 0133-7599

VILÁGSZEMLE

Felelős szerkesztő: Dr. Prőhle Károly

Felelős kiadó: M agyarországi Egyházak Ö kum enikus Tanácsa

782610/2-1-2 - Z rín yi N y o m d a , B u d a p e s t F e le lő s vezető: B o l g á r Im re

34

DR. KOCSIS ELEMÉR: A KBK „Ö konóm ia-politika” bi­ zottságának üléséről

DOKUMENTUMOK 34 41 A Theologiai Szemle szerkesztő bizottsága: D. dr. Bartha Tibor, elnök Dr. Prőhle Károly, előadó Dr. Bakos Lajos D. dr. Berki Feriz Hecker Frigyes D. dr. Káldy Zoltán Drs. Kürti László Laczkovszki János D. dr. Ottlyk Ernő Palotay Sánd or Dr. Tóth Károly Társszerkesztő: D. dr. Pákoedy László M árton Palotay Sánd or Dr. Tóth Károly Szerkesztőségi titkár: Kom lós Attila Péter Kovách Attila Tarr Kálm án A felelős szerkesztő címe: 1054 Budapest, S z a b a d sá g tér 2. I. T.: 114-862 *

DR. TÓTH KÁROLY: Tettekben kifejezett szolidaritás PHILIP POTTER: Együtt kell engedelm eskednünk a teljes evangélium nak 47 AZ EGYHÁZAK ÉS A MILITARIZMUS. A KBK hozzá­ szólása a m ilitarizm usról és a leszerelésről előkészítés alatt álló ökum enikus program vitájához

HAZAI SZEMLE 48

DR. LADÁNYI SÁNDOR: R áday Pál, az első reform átus egyetemes főgondnok 54 SZIGETI JENŐ: Novák A ntal halálának centenárium ára

KULTURÁLIS KRÓNIKA 56

ZAY LÁSZLÓ: H am let; C haplin em lékezete; Jó estét nyár, jó estét szerelem

KÖNYVSZEMLE 58

Zoványi Jenő: A protestantizm us története M agyarorszá­ gon 1565-től 1600-ig (L. Kozma Borbála) 60 Dr. Gyökössy Endre: M agunkról m agunknak (Dr. Czeg­ lédy Sándor) 61 Georges Casalis: Protestantizm us (Szovikné Raveloarivony Jeannine) 62 Descartes továbbfejlesztője, m agyar kartéziánusok mes­ tere (Dr. Bucsay M ihály) 63 Fábián Ernő: Apáczai Csere János (Lenkey István) 64 Jakó Zsigmond: Írás, könyv, értelm iség (Szabó György)

Előfizetési díj: egy évre 216 Ft félévre 108 Ft Kettős szám ára 42 Ft Előfizethető a kiadóhivatalban. Terjeszti: a M a g y a r Posta A k é z i r a t n y o m d á b a a d á s á n a k i d e j e : 1978. j a n u á r 10.

A szerkesztő jegyzete

Eredm ények és tervek A Z O R SZ Á G O S B É K E T A N Á C S a T h eo lo g iai S zem lét a b é k e m o z g a lo m ­ b a n v é g z e tt ere d m é n y e s m u n k á já ­ n a k e lism e ré sé ü l e m lé k la p p a l tü n t e t­ te ki. E n n e k á ta d á s a 1977. d ec e m b e r 27-én tö r té n t b ensőség es h á z i ü n n e ­ p é ly k e re té b e n , a m e ly e n m e g je le n t

el a b é k e m u n k á t és a tá rs a d a lm i ig a z sá g o ssá g é rt fo ly ta to tt h a rc o t az ö k u m e n é le g itim fe la d a tá n a k . Az Ö k u m e n ik u s T a n á c s és a T h eo lo g iai S z e m le ily e n é rte le m b e n tu d ja m a ­ g á t elk ö te le z v e a b é k e m o z g a lo m b a n v a ló ré s z v é te lre a jö v ő b e n is.

az Á lla m i E g y h ázü g y i H iv a ta l k é p ­ v is e le té b e n dr. P o zso n y i L ászló fő ­ o sz tály v ezető és G r n á k K á ro ly osz­ tály v ezető , v a la m in t az egész s z e r­

A Z Ö K U M E N IK U S T A N Á C S E l­ n ö k ség i T a n á c sa 1977. d e c e m b er 3 0 -án ü lésez e tt. F e lm é rte a m ú lt é v ­ b e n v é g z e tt m u n k á t, és e lő re te k in ­ k e sz tő b iz o ttsá g D. dr. B a r th a T ib o r te tt az 1978-ban v á rh a tó ö k u m e n ik u s p ü sp ö k , sz e rk e sz tő b iz o ttsá g i e ln ö k ­ e se m é n y e k re és fe la d a to k ra . A v é g ­ k e l a z élén . A z O rszágos B é k e ta n á c s z e tt m u n k a so k o ld a lú sá g á ró l ö n m a ­ ü d v ö z le té t és a z e m lé k la p o t S á n d o r g á é rt b eszél az a té n y , h o gy az 1977. Is tv á n , az O rszágos B é k e ta n á c s s a j­ é v i ö k u m e n ik u s e s e m é n y n a p tá r 140 tó o s z tá ly á n a k v ezető je a d ta á t, m é l­ o ly a n ö k u m e n ik u s ese m é n y t, k o n fe ­ ta tv a a T h eo lo g iai S zem le sok évi r e n c iá t és re n d e z v é n y t so ro l fel, é rté k e s m u n k á já t. E lism e résse l szó lt a m e ly b e n az Ö k u m e n ik u s T a n á c s­ a rró l, hogy a T h eo lo g iai S zem le k e z ­ n a k és ta g e g y h á z a in a k k ép v ise lő i d e ttő l fogva fe lism e rte az egész v i­ lá g ra k ite rje d ő b ék em o z g a lo m je le n ­ tőségét, m a g á é v á te tte a n n a k c é lk i­

ré s z t v e tte k v ag y é rd e k e lv e v o lta k , ö k u m e n ik u s m u n k á n k a t D. dr. B a r ­ th a T ib o r ö k u m e n ik u s eln ö k az

k o z o tt fig y e lm e t fo r d ít az e u ró p a i b iz to n sá g és e g y ü ttm ű k ö d é s ü g y é n e k tá m o g a tá s á ra . J ó ir á n y ú fe jlő d é s je ­ lé n e k k e ll te k in te n ü n k a z t is, hogy a L u th e rá n u s V ilág szö v etsé g D. dr. K á l d y Z o ltá n p ü sp ö k ö t v é g re h a jtó b iz o ttsá g i tag g á, a R e fo rm á tu s V ilág szö v etség p e d ig dr. T ó th K á ro ly p ü s ­ p ö k ö t a le ln ö k k é v á la s z to tta . H a so k ­ sz ín ű v o lt az 1977. é v i ö k u m e n ik u s e s e m é n y n a p tá ru n k , a k k o r az ú j e sz­ te n d ő b e n m ég s ű r íte tte b b p ro g ra m ­ m a l k e ll sz á m o ln u n k , a m e ly n e k le g ­ je le n tő s e b b e se m é n y e i: a K e re sz ty é n B é k e k o n fe re n c ia V. n ag y g y ű lése, az E g y h á z a k V ilá g ta n á c sa a la p ítá s á n a k é s a M a g y a ro rsz á g i E g y h á z a k ö k u ­ m e n ik u s T a n á c sa ú jjá a la k u lá s á n a k 30. é v fo rd u ló ja , az E u ró p a i E g y h á ­ z a k m a g y a ro rsz á g i k o n z u ltá c ió ja az e u ró p a i b é k e és b iz to n sá g ü g y éb en , és n e m u to lsó so rb a n az á lla m m a l k ö tö tt e g y e zm én y ek 30. é v fo rd u ló ja .

tű z é s e it és fe la d a ta it, m ag as sz ín v o ­ egész ö k u m e n é ö sszefü g g éséb e á l­ A T h eo lo g iai S zem le sz e rk e sz tő b i­ n a lo n és m eggyőzően k é p v ise li a b é ­ lítv a é rté k e lte , a rr ó l sz ó lv án , hogy z o ttsá g a e h a z a i és n em z e tk ö zi ö k u ­ k e ü gyét. D. dr. B a rth a T ib o r v á la ­ az ö k u m e n é t m a k e ttő s tö re k v é s je l­ m e n ik u s e se m é n y e k fig y ele m b e v é ­ s z á b a n k ö sz ö n e tet m o n d v a az elis­ lem zi. A z e g y ik a s p iritu a litá s , e l­ te lé v e l k é sz íte tte el 1978. év i m u n k a ­ m e ré sé rt, r á m u ta to tt a r r a a széles m é ly ü lé s v ág y a, a m á s ik az e m b e ri­ te rv é t. a la p r a és h á tté rr e , a m e ly e t a z Ö k u ­ ség ü g y é é rt v a ló fe lelő sség érzés n ö ­ A Z Ú J ÉV k ü szö b én , a m ik o r s z á m ­ m e n ik u s T a n ács és ta g e g y h á z a i b iz ­ vek ed ése. íg é re te s az, h o gy ez a k é t b a v e ttü k e re d m é n y e in k e t é s te r ­ to s íta n a k a T h eo lo g iai S zem le m u n ­ te n d e n c ia e g y sz e rre és eg y m ással v e in k e t, ú jr a v ilá g o ssá v á lt, hogy k á ja s z á m á ra . M e g em lé k ez e tt a rró l, szoros k a p c so la tb a n é rv é n y e sü l. K e d ­ széles k ö rű e g y e té rté s je lle m z i a h ogy e g y h á z a in k h ite lv i a la p o n v á l­ vező s z á m u n k ra az is, h o g y a n e m ­ m a g y a r ö k u m en é t, k ü lö n ö se n h á ro m la lta k s z o lid a ritá s t szo cia liz m u st z etk ö z i p o litik á t je lle m z ő e n y h ü lé s v o n a tk o z á sb a n . A z eg y ik az a m e g ­ ép ítő n é p ü n k k e l, és első k k ö z ö tt az E g y h á z a k V ilá g ta n á c s á b a n is eg y ­ győződés, hogy az e g y h á z a k a t m a g a k é p v is e lté k az em b e risé g igazságos re in k á b b ére zh e tő . E rrő l ta n ú s k o ­ az Ú r k ö telezi az e m b e risé g ü g y é ­ b é k é jé n e k ü g y é t az ö k u m e n é b e n . d o tt e g y eb ek k ö z ö tt az é v ta v a s z á n n e k sz o lg á la tá ra . A m á s ik az, hogy V ezető ik je le n v o lta k h ú sz é v v e l ez­ B u d a p e ste n re n d e z e tt ta lá lk o z ó az az e g y h á za k e z t a sz o lg á la to t csak e lő tt a K e re sz ty é n B é k e k o n fe re n c ia E V T v ezető ség e és a k e le t-e u ró p a i m é ly e n h iv ő és tu d a to s ta g ja ik o n a la p ítá s á n á l, és h a th a tó s a n h o z z á já ­ o rszá g o k e g y h á z a in a k k é p v ise lő i k ö ­ k e re s z tü l te lje s íth e tik , e z é rt az eg y ­ r u l ta k a h h o z a fejlő d ésh e z, a m e ly ­ zött. K ed v ező lé g k ö rt te r e m t s z á ­ h á z a k n e m n é lk ü lö z h e tik a h ité b ­ n e k e re d m é n y e k é n t a K B K a h a r ­ m u n k r a az ö k u m e n é b e n a b ék e m o z ­ re sz tő e v an g elizáció t. A h a rm a d ik m a d ik v ilá g b a n is m e g b e c sü lt v ilá g ­ g alo m té rh ó d ítá s a , a m e ly n e k v ilág o s fe lism e ré s p e d ig az, h o g y az eg y ­ m o zg alo m m á v á lt. U g y a n ez e k a k e ­ ta n ú s á g a v o lt a b é k e é p ítő k v a rsó i h á z a k az e m b e risé g ü g y é n e k és a re sz ty é n b é k e e rő k d ö n tő sz e re p e t ta lá lk o z ó ja és a v ilá g v a llá so k k é p ­ h ité b re s z té s n e k a s z o lg á la tá t csak v á lla lta k az E g y h á z a k V ilá g ta n á c sa v ise lő in e k m o szk v a i b é k e k o n g re ssz u ­ e g y ü tt, ö k u m e n ik u s kö zö sség b en v é ­ 1966. évi g en fi eg y h áz - és tá rs a d a lm i sa. T e rje d a K ereszty én . B é k e k o n fe ­ g e z h e tik jól. k o n fe re n c iá n , a m e ly á ttö ré s t je le n t re n c ia , és nő a te k in té ly e . A z E u ró ­ az ö k u m e n é b e n : e ttő l k e z d v e is m e rik p a i E g y h á z ak K o n fe re n c iá ja is fo ­ Dr. P rőh le K á ro ly

1

Tanulmányok

Máté — evangélium a zsidóknak B e v ezető ü l a d o lg o zat cím év el, a n n a k é rte lm e z é sé ­ v e l k a p c so la to sa n szü k ség es n é h á n y m eg jeg y z é st te n ­ ni. E v id e n sn e k tű n ő dolog, m ég sem felesle g es u ta ln i a rr a , hogy az Ú jszö v etség s z ó h a s z n á la tá t fig y e le m b e v é v e csa k egy e v a n g é liu m -fo g a lo m ró l b e sz é lh e tü n k . M a g á t a k ife je z é s t is m e ri a görögség, H o m ero s, Jo ­ sep h u s, és a L X X is h a sz n á lja . E lő fo rd u l m in d p ro fá n é rte le m b e n (jó h ír, b a r á ti ü zen e t), m in d p o g á n y -sz a k ­ rá lis é rte le m b e n . A z Ú jsz ö v e tség a z o n b a n te lje s e n ú j, sp eciális ta r ta lo m m a l tö ltö tte m eg e z t a fo g alm a t, és azo k kö zé a k ife je z é se k k ö z é ta rto z ik , a m e ly e k az Ú j­ szö v etség b en je le n té s á rn y a la to k v ag y k ü lö n b sé g e k n é l­ k ü l, m in d ig u g y a n a z t a ta r ta lm a t h o rd o zzák . E z a t a r ­ ta lo m a K ris z tu s-e se m é n y , a m e ly b e n Is te n íg é re te i b e ­ te lje s e d te k és m e g v a ló su lta k . A cím „ e v a n g é liu m ” sz a ­ v á t így s e m m ik é p p e n n e m te k in th e tjü k s z e p a ra tív é r ­ te lm ű n e k . M ás k é rd é s az, hogy az e v a n g é liu m , te h á t a K ris z tu s ­ e se m é n n y e l k a p cso lato s, a z t elm o n d ó , a z t m e g je le n ítő k ije le n té s eg y sz ig o rú a n ü d v tö rté n e ti lo g ik a sz e rin t j u t el az em b e rh e z . E z a fo ly a m a t Iz ra e lle l k ezd ő d ik . N em a z t je le n ti ez, hogy a z e v a n g é liu m in k á b b szól Iz ra e ln e k , m in t a p o g á n y v ilá g n a k , d e a z t igen, hogy Iz ra e ln e k szó l előbb. M in t a h o g y a v íz b e d o b o tt kő k ö rü l n e m k ív ü lrő l befelé, h a n e m b e lü lrő l k ife lé kezd g y ű rű z n i a víz, ú g y k a p ja az e v a n g é liu m o t elő szö r Iz ­ ra el, és u tá n a a p o g á n y v ilág . E n n e k a lo g ik á n a k e lle n e m o n d a n i lá tsz ik a z a tén y , h ogy az e v a n g é liu m o t sp ec iá lis é rte le m b e n m e g ra g a d ó és m eg fo g alm a z ó ira to k k ö z ü l — m eg jeg yezve, hogy tá g a b b é rte le m b e n az egész Ú jsz ö v e tség e t te k in th e t­ jü k a z ev a n g é liu m i ir a tn a k — n e m M t k e le tk e z e tt e lő ­ ször, h a n e m a M k, a m e ly e t ú g y te k in tü n k , m in t első re n d e n a p o g á n y o k n a k szóló b e sz á m o ló t a z e v a n g é ­ liu m ró l. T o v á b b b o n y o lítja a k é rd é st, h o g y a M t n e m zsid ó k n ak , h a n e m z sid ób ó l le tt k e re s z ty é n e k n e k szól, sz e rk e sz té si elv ei ily e n e k e t té te le z n e k fe l az ir a t első o lv asó ik én t, c ím z e ttje ik é n t. A z e d d ig ie k e t ö sszefo g lalv a a z t m o n d h a tju k el, hogy te h á t v a n egy felő l a z e v a n g éliu m , a K ris z tu s-e se m é n y ­ rő l szóló, a z t k ije le n tő b eszéd eg y felő l, a m a g a ü d v tö r­ té n e ti m e g je le n é s é b e n o lym ódon, h o g y elő szö r Iz ra e l sz á m á ra , m a jd az egész e m b e risé g s z á m á ra n y ilv á n ­ v a ló v á té te tik . E zzel sz e m b e n v a n n a k a z e v a n g é liu m o t hodozó ira to k , a m e ly e k ta n ítá s t a d n a k a z e v a n ­ g éliu m ró l, az a z t m á r elfo g a d o tt, te h á t a m a g a ü d v tö r­ té n e ti te lje s sé g é b e n a z t m á r a k c e p tá ló cso p o rto k sz á ­ m á ra . E zek k ö zü l az ira to k k ö zü l a M t a zsid ó b ó l le tt k e re s z ty é n e k e t sz ó lítja m eg. K ö zeleb b ju tu n k a d ile m m a m eg o ld ásáh o z, h a fe l­ té telezzü k , hogy az e v a n g é liu m i ira to k m e g írá sá n a k c é lja e n n e k az e g z isz te n c iálisan m á r m eg lev ő a k c e p tá ­ lá s n a k a z elm ély ítése, k o rrig á lá s a , fo ly a m a to ssá tétele, és tu d a to s s á g á n a k e rő sítése. E zt a sz e m p o n to t fig y e ­ le m b e v é v e u g y a n is n y ilv á n v a ló , h o g y az e v a n g é liu m író ja a la p v e tő e n fig y ele m b e v eszi c ím z e ttje in e k , az e l­ é rn i, m e g szó lítan i a k a r t c s o p o rtn a k — e s e tü n k b e n a zsidóból le tt k e re s z ty é n e k n e k — tö rté n e lm i, k eg y e ssé ­ gé és tá rs a d a lm i k o n te x tu s á t. N em a z é rt, h o g y é rz é k ­

2

le te se b b é teg y e m o n d a n iv a ló já t, h a n e m a z é rt, m e r t az e lm é ly íté s n e k é s a tu d a to s s á té te ln e k e b b e n a k o n te x ­ tu s b a n k e ll m e g tö rté n n ie . M iv el a M t c ím z e ttje in e k k o n te x tu s a tö rté n e lm ile g , k egy esség ile g és tá rs a d a lm ila g Iz ra e l, é rth e tő , hogy a M t író ja a la p v e tő e n h a n g sú ly o ssá teszi a z o k a t a v o n á ­ so k a t, a m e ly e k a z t m u ta tjá k fel, h o g y h o g y a n és m ié rt m e g s z ó líto ttja Iz r a e l az e v a n g é liu m n a k , az Is te n tő l k a p o tt jó ü z e n e tn e k . É p p e n e z é rt m e g á lla p íth a tju k , h o g y a M t k ü lö n ö se n is a lk a lm a s ir a t a rra , h o gy b e n n e m e g k e re ssü k és fe lis m e rjü k a z e v a n g é liu m Iz ra e lb e n v a ló m e g je le n é s é n e k s a já to ss á g a it, a z t a b izonyos e l­ ső -b első g y ű rű t. A z e lm o n d o tta k b ó l k é t m ó d s z e rta n i k ö v e tk e z te té s ad ó d ik . A z e g y ik az, h o g y a M t m a g y a rá z á s á n á l te ­ k in te tte l k e ll le n n i a z o k ra a k ü lö n leg e sség e k re, a m e ­ ly e k e n n e k az ir a tn a k a sa já to ssá g a i, h isze n n em v é le t­ le n sze rű , és n e m az író e g y én iség éb ő l fa k ad ó , h a n e m az e v a n g é liu m i ir a t c é ljá t szem e lő tt ta rtó , e z é rt ta r ta lm i fo n to ssá g ú jelle g z e te ssé g e k rő l v a n szó. M ásfelő l a z o n b a n e lh ib á z o tt le n n e egy — e g y é b k é n t lo g ik u sn a k tű n h e tő — o ly a n m ó d szer, a m e ly c sa k a r r a ü gyel, hogy az e lté rő t, a s p e c iá lisa t v iz sg á lja , h iszen a z ir a t a m a g a eg észéb en lé p fe l a z z a l a z ig én n y el, hogy e lm o n d ja az e v a n g é liu m ró l m in d a z t, a m i a cím z e t­ te k sz á m á ra fo n to s és lényeges.

Bevezetéstani ö ssz e fo g la lá s A fe n tie k e lő re b o c sá tá sa u tá n te k in ts ü k á t rö v id e n a M t-v a l k a p cso lato s b e v e z e té sta n i p ro b lé m á k a t és ism e ­ re te in k e t. A szerző ség k é rd é s é v e l k a p c so la tb a n a le g b izo n y o ­ sa b b is m e re tü n k az, h o g y az ir a to t n e m M á té a p o sto l ír ta . A z ő sz e rz ő sé g é n ek h a g y o m á n y a P a p ia s ra , ille tv e E u se b iu s n a k P a p ia s ró l í r t egy m eg je g y z ésére m egy vissza, a m e ly e t a z u tá n a h a g y o m á n y k ü lö n b ö z ő k é p p e n é rté k e lv e , h o sszú id eig b iz o n y íté k n a k te k i n te t t a rr a , h o g y a M t a la p ja egy M á té á lta l í r t a rá m n y e lv ű ira t. A z é rté k e lé s v a riá n s a i k ö z ü l a leg lén y e g ese b b ek , hogy a) a je le n le g i szöveg p o n to s fo rd ítá s a az a rá m n a k , il­ letv e, h o g y b) egy M á té á lta l ír t a r á m n y e lv ű szöveg a je le n le g i M t e g y ik fo rrá sa . A z ú ja b b sz e m lé le t sze­ r i n t a szerző se m m ik é p p e n n e m le h e t M á té ap o sto l, m e r t 1. N e m le h e te tt a szerző sz e m ta n ú , ez a szöveg eg ész én e k jelleg zetesség eib ő l, stílu sá b ó l, m o d o rá b ó l k i­ tű n ik , d e v a ló s z ín ű tle n v o ln a az is, h o g y egy s z e m ta n ú ­ ír ta e v a n g é liu m i ir a t o ly m ó d o n és o ly an m é rté k b e n fü g g jö n a n e m s z e m ta n ú á lta l ír t és n e m is a p o sto ltó l sz á rm a z ó M k -tó l, a m ily e n m é rté k b e n p e d ig fü g g tőle. 2. A szö v eg elem zések e g y é rte lm ű e n k iz á r já k a z a rá m e re d e ti szöveg v a ló sz ín ű sé g é t: a M t szövege ig e n k i­ eg y en sú ly o zo tt, szép görög. A z e v a n g é liu m e g é szé n ek ö sszk ép éb ő l az tű n ik ki, s té m á n k sz e m p o n tjá b ó l ez a lén y eg es — h o g y egy gö­ rö g ü l, ille tv e g ö rö g ü l is b eszélő m ű v e lt z sid ó k e re sz ty é n v o lt a M t szerzője, a k i m in d e n v aló szín ű sé g s z e rin t a

ra b b in u s kegyesség felő l é rk e z e tt. O ly a n v a la k i te h á t, a k i „ b e lü lrő l” ism erte , a m a g a e g z is z te n c iá já b a n t a ­ p a s z ta lta m eg, hogy m it je le n te tt a K ris z tu s e v a n ­ g é liu m á n a k k o n fro n tá ló d á s a k o rá n a k zsidó k eg y e ssé ­ gével. H aso n ló k é p p e n n in c s k ö z v e tle n a d a tu n k a k e le tk e ­ zés id e jé re v o n a tk o z ó a n sem . A n n y i ú g y sz ó lv á n te lje ­ se n b izo n y o sn ak látszik , h o g y a szerző is m e rte és h a sz ­ n á lta M k -o t (te h á t n e m c su p á n egy ő sm á rk o t), v ag y is a M k u tá n i id ő b e n k e le tk e z e tt. A leg k é ső b b i d a tá lá s v i­ sz o n t n em m e h e t tú l 100-on, m e r t Ig n a tiu s m á r h a sz ­ n á lja , és a 2. sz. e le jé n e g y é b k é n t is m á r széles k ö rb e n ism ert. A rra v aló te k in te tte l, h o g y a szerző g ö rö g ü l b eszélt, és c ím z e ttje ik é n t is ily e n e k e t fe lté te le z az ira t, v a ló ­ szín ű , hogy n e m P a le s z tin a te r ü le té n k e le tk e z e tt, h a ­ n e m v a la h o l m á sh o l, d e bizo n y o s v á la s z t e r r e a k é r ­ d é sre sem k a p u n k . A k ele tk e z é s m ó d já t ille tő e n a le g te k in té ly e s e b b és le g e lfo g a d o tta b b fe lfo g á sn a k a k é tf o rrá s -e lm é le te t te ­ k in th e tjü k , a m e ly s z e rin t a M t e g y ik iro d a lm i őse a M k (vagy esetleg a n n a k egy ré g eb b i, n e ta lá n k ev éssé m ó d o su lt v á lto z a ta ), a m á s ik p e d ig a Jé z u s b esz é d e it ta rta lm a z ó lo g ia -fo rrá s, a Q (L ogia—Q uelle). E zek m e lle tt a le g n ag y o b b p ro b lé m á t az ú g y n e v e z e tt r e f ­ lex ió s id é z e te k je le n tik , és ezen a p o n to n is m é t egy lé ­ n yeg es ta r ta lm i k é rd é s t é rin th e tü n k . A re fle x ió s id é z e te k M t o ly a n ó szö v etség i id éze tei, a m e ly e k e t a szerző o ly a n b e v ez e tő fo rm u lá v a l lá t el, a m e ly e k az ószövetség i íg é re te k b e te lje s e d é sé re u ta l­ n a k (h o u to s k a i g e g ra p ta i d ia to u p ro p h e to u ; h in a p lé ­ ró th é to h ré th e n h y p o k y rio u , d ia to u p ro p h e to u le g o n ­ tos stb.). E zek az id ézetek , a m e ly e k e t M t ily e n fo rm á n k iem el a tö b b i ószövetségi id é z e t közül, n y e lv e z e tü k ­ b e n e lté rn e k a tö b b itő l, é s a z Ó szövetség id é z é sén e k m ás e v a n g é liu m i ira to k b a n szokásos m ó d já tó l is, a m e n n y ib e n a L X X -sz ö v e g tő l k ü lö n b ö z n ek , és az e re ­ d e ti h é b e r szöveghez k ö ze le b b á lla n a k , m in t az. E zek ­ n e k az id é z e te k n e k az e re d e té v e l k a p c so la tb a n k ü lö n ­ fé le e lm é le te k létezn ek , a le g v a ló sz ín ű b b a z o n b a n az, h o g y azo k m a g á n a k a M t sz e rz ő jé n e k fo rd ítá s a i. (N em k iz á rv a te rm é sz e te se n a z t a le h e tő sé g e t sem , h o g y e s e t­ leg m á so k fo rd ítá sa ib ó l, v a g y sz ó h a g y o m á n y b a n k e le t­ k e z e tt fo rd ítá s o k b ó l v á lo g a tta k i a le g tö k é le te se b b n e k tű n ő k et.) A m á s ik k é t felte v é s, h o gy ti. M t egy h a r m a ­ d ik írá so s f o r r á s t is h a sz n á lt, v a g y p ed ig , h o g y id é z e ­ te it e re d e tile g h é b e r ille tv e a rá m n y e lv e n ik ta tta szö ­ vegébe, és azo k k éső b b i fo rd ítá so k , n e m b iz o n y íth ató , e lle n b e n in d o k o la tla n és b o n y o lu lt, e z é rt n e m v a ló ­ színű. A re fle x ió s id é z e te k h a s z n á la tá n a k té n y e a(zt je le n ti, hogy M t ig en lén y eg e sn e k , ír á s a s a rk a la to s m o n d a n i­ v a ló já n a k te k in te tte az ószö v etség i íg é re te k b e te lje s e ­ d ését. N em o k n é lk ü l, h isz e n a K ris z tu s e v a n g é liu m á ­ n a k és a fa riz e u si k eg y e ssé g n ek az ü tk ö z é se é p p e n ezen a p o n to n v á lt n y ilv á n v a ló v á . E zek az id é z e te k v ég ig ­ h ú z ó d v a a z egész e v a n g éliu m o n , Jé z u s é le té n e k ú g y ­ szó lv án m in d e n e se m é n y típ u sá v a l k a p c s o la tb a n m e g ­ je le n n e k . H a n g sú ly o z z á k így, h o g y n e m Jé z u s é le té n e k és te v é k e n y sé g é n e k egyes ré s z le te it k ü lö n -k ü lö n v iz s­ gálv a, eg y b ev etv e, ö sszesítv e le h e t e lju tn i a fe lism e ­ résre, hogy ő a m eg íg ért, h a n e m a z t a m a g a te lje s s é ­ g é b en k e ll m e g ra g a d n i é s e lfog a d n i, h o g y a z u tá n a ré szletek , az egyes e le m e k b e sz éd e ssé v á lja n a k az íg é re te k b e te lje s e d é sé v e l k a p c so la tb a n . A refle x ió s id é z e te k te h á t M t m o n d a n iv a ló já n a k e g y ik leg lén y eg eseb b v o n á s á t h an g sú ly o z zá k . E g y ú t­ ta l a leg k o m o ly a b b b iz o n y íté k a i a n n a k , hogy M t v a ló ­ b a n Iz ra e l szem szögéb ő l v iz s g á lja a z e v a n g é liu m ese ­ m é n y ét. E zt a té n y t tá m a s z tja a lá e g y é b k é n t M t sz e r-

k esztő i m ó d sz ere is, a m e n n y ib e n a n y a g a egy ré s z é t á t ­ re n d e z i és c so p o rto sítja , e lső so rb a n ta r ta lm i sz e m p o n ­ to k sz e rin t. K ö z ism e rt té n y az is, h o g y a zsidó é le t­ fo ly ta tá ssa l, sz o k á so k k a l k a p c so la to s d o lg o k a t is m e rt­ n e k té te le z i fel, és e z é rt k ü lö n n e m is m a g y ará zz a . (M in t pl. Lk.)

Ítélet Izrael felett Jézu s, m in t e m líte ttü k is „a b b a n a kegy esség i, tö r té ­ n e lm i é s tá r s a d a lm i k o n te x tu s b a n s z ó líto tta m eg Iz ­ ra e lt, a m e ly b e n az v a ló sá g o sa n é lt. N em a d o ttsá g a itó l fü g g e tle n ü l, n e m fo rm á lis, k ü lső e le m e k m e g s z ü n te ­ té s é t v a g y m e g v á lto z ta tá s á t, h a n e m azo k ú j ta r ta lo m ­ m a l v a ló m e g tö lté sé t k ív á n ja n ép é tő l. (M ás k é rd é s te r ­ m észetesen , h o g y az ú j ta r ta lo m ig e n so k e se tb e n ú j fo r m á t is k ív á n , d e n e m a fo rm á lis v á lto z á s a k iin d u ló p o n t, h a n e m a ta rta lm i.) A k o ra b e li zsidó k eg y esség és tö rté n e le m é rte lm e ­ zés re p re z e n tá n s a a fa riz e u si k eg y esség volt. E k e g y e s­ ség sz á n d é k a ib a n ő sz in té n jó h isz e m ű , m e g v a ló su lá sá ­ b a n a z o n b a n k é p m u ta tó , m e r t b e n n e n e m j u t eg zisz­ te n c iá lis e g y ség re az Is te n n e l v a ló k a p c so la t és a g y a ­ k o rla ti m e g v a ló sítá s. T ö rv é n y é rte lm e z é sé b e n n e m a z a k iin d u ló p o n t, hogy Is te n tö rv é n y é n e k v a n egy fő ir á ­ n y a, egy a la p v e tő m e g h a tá ro z o ttsá g a , és ez, a le g ru g a l­ m a s a b b fo rm a i sz e m p o n to k s z e rin t k ell, h o g y é rv é ­ n y e sü ljö n , h a n e m e h e ly e tt egy k a z u isz tik u s tö rv é n y é rte lm e z é st v a ló s ít m eg. Ez a f a jta tö rv é n y é rte lm e z é s a Jé z u s k o ra b e li f a r i­ zeu si fe lfo g á sb a n m á r k ik ristá ly o s o d o tt. L én y e g e az, h o g y n e m c sa k a T ó rá t te k in ti Is te n tö rv é n y é n e k , m ég a k k o r sem , h a v a la m ifé le p rim á tu s t tu la jd o n ít is n ek i, h a n e m a h o zzáfű ző d ő ta n ítá s o k a t, az id ő k fo ly a m á n lé tr e jö tt h a g y o m á n y h a lm a z t is a v v a l e g y e n é rté k ű n e k fo g a d ja el. A T ó ra u g y a n is n e m a d a z é le t m in d e n k i­ se b b -n a g y o b b v o n a tk o z á sá b a n elig a z ítá st, m á rp e d ig a fa riz e u si k eg y esség a r r a tö re k sz ik — ím e a m e g v a ló ­ sítá s sz á n d é k á n a k ő szin teség e —, hogy a te lje s é le t­ fo ly ta tá s t Is te n a k a r a tá n a k re n d e lje a lá . Íg y a g y a ­ k o r la ti é le t leg k ü lö n b ö z ő b b te r ü le te ire v o n a tk o z ó r a b ­ b in u s elő írá so k e g y ü tt a T ó rá v a l je le n tik a fa riz e u s sz á m á ra a tö rv é n y t, a m e ly n e k ú tjá n e lju th a t Iste n h e z . Itt, e z e n a p o n to n v á lik a z u tá n sz o ro n g a tó v á az, hogy e b b ő l a k eg y esség b ő l h iá n y z ik a z eg z iszte n c iális d ö n ­ té s re v aló készség . Jé z u s tö rv é n y é rte lm e z é s e a b b a n k ü lö n b ö z ik a la p v e tő e n a fa riz e u s itól, h o g y so h asem k a p c so lja k i az e m b e r szem ély e s d ö n té s é n e k szü k ség e s­ sé g ét eg y -eg y a d o tt esetb en . A tö rv é n y s z e rin te n em k a z u is z tik a -g y ű jte m é n y , h a n e m o ly a n a d o ttsá g , a m e ly k ép e ssé te h e ti a z e m b e rt a rra , h o g y é le te v aló ság o s h e ly z e te ib e n m in d ig az Is te n a k a r a tá n a k m eg felelő m e g o ld á st v álassza. M ai h a s o n la tta l élve, a keg y esség n e m o ly a n k o m ­ p u te r, a m e ly b e b e tá p lá lh a tn a k a tö rv é n y e lő írása i, és az é let a d o tt e se te ib e n c sa k a b e tá p lá lt p ro g ra m o t k e ll „ le h ív n i” a h h o z, h o g y a m a g a ta rtá s m eg fe lelő leg y en . M ég a k k o r se m á ll fe n n ez a leh ető ség , h a a „ b e tá p ­ lá lt” p ro g ra m o k szá m a v ég telen . Jé z u s tö rv é n y é rte lm e z é s é n e k k a rd in á lis m o z z a n a ta az 5,17 k k -b e n e lm o n d o tt ta n ítá s a . Ő a tö rv é n y a b sz o ­ lú t é rv é n y é t h a n g sú ly o zza, d e k in y ilv á n ítja e n n e k a tö rv é n y é rte lm e z é s n e k a fa riz e u s itól v a ló g y ö k eres e l­ té ré sé t, k ü lö n b ö ző ség ét. A z ezek u tá n k ö v etk e z ő h a t a n tité z is g y a k o rla tila g is b e m u ta tja , h o g y ez m it je le n t a v aló sá g b a n . K é t m o z z a n a t k ü lö n ö se n is fig y e le m re m é ltó e z e k b e n a z a n tité z ise k b e n . A z egyik, h o g y b e n ­ n ü k Jé z u s n e m k ü lső d leg es, fo rm á lis e n g e d elm e ssé g e t

3

igényel, h a n e m a tö rv é n y szövege á lta l k ife je z e tt v a ló ­ ság m eg ism e ré sé t, e lfo g a d ásá t, és az a m e lle tt v aló eg ­ z iszten ciális d ö n té st. K ö zb ev ető leg je g y ez z ü k m eg, hogy h a igaz az, hogy a k e re sz ty é n sé g n em k ö n y v v a l­ lás, a k k o r az it t a le g te lje se b b m é rté k b e n é rv é n y re ju t. A fa riz e u si keg y esség egy szö v eg b en (k ö n y v b en) m e g ­ je le n ő s tru k tú r á h o z v a ló e n g e d e lm e ssé g e t ig én y el, m íg a jé z u si ig én y a szöveg á lta l k ife je z e tt v a ló sá g (Isten) ir á n ti e n g e d e lm e ssé g e t k ö v e te li m eg. A m á s ik je lle g z e ­ tesség p edig, hogy n e m á lta lá n o s íth a tó sz itu á c ió k ra , h a ­ n e m egy a d o tt id ő p o n tb a n m eg lev ő s z itu á c ió ra v o n a t­ kozó d ö n té s t igényel. A z a d öntés, a m e ly e t Jé z u s a tö rv é n y ily e n é rte lm e ­ zése s z e rin t m e g k ív á n , m in d e n e k e lő tt a m á sik e m b e r­ rel, a fe le b a rá tta l k ap c so la to s d ö n tés. E g észen k ü lö n ö s­ n e k tű n h e t — és fé lre is é rth e tő , m e r t v a la m ifé le je l­ le m b e li to rz u lá sra m a g y a rá z h a tó —, a fa riz e u si k e ­ g y esség n ek az a m a g a ta rtá s a , a m e ly e lu ta s ítja , ille tv e n e m a k c e p tá lja J é z u s n a k e m b e ri é le te k e t h e ly r e á llít­ h a tó , gyógyító c se le k e d e te it. N e m v aló sz ín ű , h o g y a fa riz e u si m a g a ta rtá s ez e se te k b e n sz á n d é k á b a n le n n e in h u m á n u s. In k á b b a rró l v a n szó, h o g y a tö rv é n y f a r i­ zeusi é rte lm e z é sé b e b e le n e m fé rő m o z z a n a to k a t n e m a k c e p tá lja a z é rt, m e r t az o k e lle n e m o n d a n i lá ts z a n a k Is te n a k a ra tá n a k . N em a r r ó l v a n te h á t szó, m in th a a fa riz e u si k eg y esség közöm bös v o ln a az e m b e ri n y o m o ­ rú s á g k é rd é s e iv e l sz em b en , h a n e m a rró l, h o g y a m e g ­ o ld á s ra v o n a tk o z ó a n m á s u ta t t a r t le g itim n e k . V agyis e lle n té te t lá t, fe s z ü lts é g e t é re z az Is te n n e k v a ló e n ­ ged elm esség és az e m b e rs z e re te t ig é n y e k ö zö tt. F o n ­ to s a b b n a k t a r tj a az elő b b it, és ú g y véli, h og y le h e t egy ily e n fa jta s o rre n d is é g e t fe lá llíta n i. É p p e n e b b e n v a n a k é ta rc ú sá g , a h y p o k risis lén y eg e. Jé z u s ily e n e s e te k b e n te lje s e n s z u v e ré n ü l d ö n t — és a d ö n té s e g y ú tta l c sele k v é st is je le n t —, a m ik o r Is ­ te n tö rv é n y é n e k a z e m b e rt m e g sz a b a d ító a la p m o tív u ­ m á t ju t ta t ja é rv é n y re . K ü lö n ö se n is sz e m lé le te se k azok az esetek , a m ik o r Jé z u s a sz o m b a t tö rv é n y é v e l, a n n a k fa riz e u s i-ra b b in u s é rte lm e z é sé v e l k e rü l szem b e. A le g ­ lá tv á n y o s a b b a n e z e k b e n az e se te k b e n tű n ik k i a t a r ­ ta lo m és fo rm a m á r e m líte tt p ro b le m a tik á ja . Jé z u s m in d a d d ig a k c e p tá lja k o ra tö rv é n y é rte lm e z é ­ sét, am e d d ig az m eg fe le l az á lta la k é p v is e lt tö rv é n y érte lm e z é sn e k . M eg in t c sa k a z t m o n d h a tju k , h o g y n e m fo rm a i o ld a lró l k ö z e líti m eg a dolgot, és m a g a ta rtá s á ­ b a n n e m az a sz e m p o n t é rv é n y e sü l, h o g y le k e ll h á n ­ ta n i a T ó rá ró l a r á r a k ó d o tt é rte lm e z é se k e t, a tra d íc ió t, v a g y a b b ó l azt, a m i n e m fe le l m eg a T ó ra e re d e ti s z á n ­ d é k á n a k , és ily e n m ó d o n v issza le h e t ju tn i a tö rv é n y igazi é rte lm é h e z , h a n e m a z t ju t ta t ja é rv é n y re , h o g y a tö rv é n y n e m az ír o tt (vagy sz ó h a g y o m á n y ú tjá n fe n n ­ m a ra d t) szöveg, h a n e m Is te n a k tu á lis a k a ra ta . N em csak a rró l v a n szó, h o g y Jé z u s k ü lső é le tfo ly ­ ta tá s á b a n (pl. ru h á z k o d á s) a lk a lm a z k o d o tt k o rá n a k zsi­ dó kegyesség i e lő írá sa ih o z és szo k ásaih o z, h a n e m ezen tú lm e n ő e n , ta n ítá s á b a n is fe lté te le z i a ra b b in u s m a ­ g y a rá z a to k érv é n y e ssé g é t, h a ez n e m m o n d e lle n e a d ö n té s a d o tt p illa n a tb a n m e g k ö v e te lt fe lté te le in e k (pl. M t 21,11). A h an g sú ly o sa b b a z o n b a n az, hogy ott, a h o l a tö rv é n y (a fa riz e u si é rte le m b e n v e tt tö rv é n y ) e lő írá sa i n e m fe le ln e k m eg az á lta la k é p v is e lt tö rv é n y ­ érte lm e z é sn e k , n e m c sa k a tra d íc ió t, h a n e m m a g á t a T ó rá t is k ritik u s a n szem léli. T a lá n a le g je lle m z ő b b p é ld á ja e n n e k a h á z a ssá g i e lv á lá ssa l k a p c so la to s á l­ lá sfo g la lá sa (19,1—9), a h o l a T ó ra te k in té ly é t is k iseb b é rté k ű n e k n y ilv á n ítv a , Is te n te re m té s i re n d jé r e h iv a t­ kozik. M ás k érd é s, h o g y e ze n a h e ly e n ő m a g a is v é g ­ e re d m é n y b e n a T ó rá n b e lü l m a ra d . A T ó rá t a z o n b a n ú g y é rtelm ez i, a h o g y a n az Is te n v aló ság o s a k a r a ­ tá n ak , tö rv é n y é n e k m egfelel. Ez a m a g a ta rtá s a a z t f e ­

4

jezi ki, h o g y n o h a n e m az ír o tt szöveg Is te n tö rv én y e, a b b a n m ég is a d v a v a n a le h e tő sé g e a n n a k , hogy Is te n tö rv é n y é t az e m b e r m eg ism e rje , és az a m e lle tt való eg zisz ten c iá lis d ö n té s le h e tő v é v á ljé k . J é z u s n a k ez a sz e m lé le te fo g la ló d ik össze a k e ttő s n a g y p a ra n c s o la tb a n . E n n e k a p a ra n c s o la tn a k a s a já ­ to ssá g a i: a T ó ra b e tű jé n e k , sz ö v e g é n e k m eg felel. N em k a z u isz tik u s je lle g ű , h a n e m a tö rv é n y t a m ag a te lje s ­ sé g é b e n je le n íti m eg. A tö rv é n y eg észét á tfo g ja , „ b e le ­ f é r ” m in d e n é le th e ly z e t. D ö n tést igényel, a m e ly n e k g y a k o rla ti k o n z e k v en c iá i, m e g n y ilv á n u lá sa i v a n n a k . (N em m e g ta n u lá s ra , h a n e m m e g é lé sre v a ló tö rv é n y . J ó l sz e m lé lh e tő ezen a p o n to n a fa riz e u si és a jézu si tö rv é n y é rte lm e z é s a la p v e tő k ü lö n b ség e. A k i a fa riz e u ­ si tö rv é n y é rte lm e z é s is k o lá já t k ijá rta , az fe lv é rte z e tt­ n e k é re z h e ti m a g á t az é le t m in d e n s z itu á c ió já ra v o n a t­ kozóan. Jé z u s k e ttő s n a g y p a ra n c s o la ta ily e n é rte le m ­ b e n n e m n y ú jt sem m it.) M t-n a k e z t felesle g es le tt v o l­ n a k ü lö n m a g y a rá z n ia , h isz e n olv asó i n y ilv á n tö k é le ­ te se n é r te tté k a dolgot. Jé z u s ily e n sz u v e ré n tö rv é n y é rte lm e z é s e a z o n b a n n e m e g y sz e rű e n a b b ó l ad ó d ik , h o g y a T ó rá t, v a g y az a h h o z k ap cso ló d ó tr a d íc ió t m á s sz a b á ly sz e rű sé g e k sze­ r in t é rte lm e z i é s m a g y a rá z z a , m in t a fa riz e u si k eg y es­ ség. M ég csa k n e m is a b b ó l, h o g y eg y id ő tle n tö rv é n y t a d o tt s z itu á c ió k ra k o n k ré ta n a k a r a lk a lm a z n i. E zek te h á t lé n y e g é b e n az ed d ig e m líte tt m o z z a n a to k — c su ­ p á n m e g n y ilv á n u lá sa i az igazi lén y eg n e k . És a f a r i­ zeu si e lle n á llá s n a g y o n jó l é rte tte , hogy a p ro b lé m a g y ö k e re it t v a n . A jé z u si tö rv é n y é rte lm e z é s t u g y an is n e m le h e t — a leg n a g y o b b e n g e d m é n y e k á r á n sem — b e so ro ln i a tra d íc ió h a lm a z á b a , m é g a k k o r sem , h a — m in t lá t tu k — a d o tt e se te k b en , és ig en lén y eg es e se te k b e n a T ó ra h a g y o m á n y ő riz te k e re te in b e lü l m a ­ ra d fo rm a ila g . Jé z u s a z o n b a n a z t ju t ta t ja k ifejezésre, h o g y ő n e m in d ire k t m ó d o n ju t e l a tö rv é n y é rte lm e ­ zéséhez, h a n e m ő m a g a az, a k i a tö rv é n y t k ije le n ti, az ő a k a ra ta , k ije le n té s e m a g a a tö rv é n y , fü g g e tle n ü l a t ­ tól, h o g y az fo rm a ila g m e g fe le l-e a T ó ra ille tv e a h a ­ g y o m á n y szö v eg én ek , v a g y n em . H a a T ó rá v a l eg y e­ zik, a m it m o n d , az n e m a z é rt v a n , m e r t a T ó rá t be tu d ja ille s z te n i a m a g a sz e m p o n tja ib a , és am íg le h e t­ séges, a lk a lm a z k o d ik is e h h e z a leh ető ség h ez, h a n e m a z é rt, m e r t ő m a g a a T ó ra k ije le n tő je . D e a T ó ra ír o tt szö v eg e n e m első d leg es m a g á n a k a T ó rá n a k , Is te n a k a ­ r a tá n a k a v a ló s á g á v a l szem ben. E zen a p o n to n Jé z u s m essiá si ö n k ije le n té s é t a leg ­ tisz tá b b fo rm á b a n sz e m lé lh e tjü k , Jé z u s tö r v é n y é rte l­ m e z é sén ek ez a m ó d ja u g y a n is n e m m á s t je le n t, m in t h o g y ő d ir e k t m ó d o n az, a k ib e n Is te n m a g á t, és a m a ­ g a a k a r a tá t k ije le n ti. E g észen p re g n á n s a n je le n ik m eg J é z u s n a k ez a sz u v e re n itá sa a m á r e m líte tt a n tité z ise k e setéb en , a h o l is a k c e p tá lja a T ó rá t, ső t, a z a h h o z k a p ­ csolódó ra b b in u s h a g y o m á n y t is, d e az o k m ö g ö tt, a z o ­ k o n fe lü l m e g m u ta tja a szöveg á lta l csa k je lz e tt, és k o n k ré t d ö n té s re k é sz te tő v aló ság o t. E n n e k a d ö n té s­ n e k a fe lté te le a z eg zisz te n ciá lis k a p c so la t Iste n n e l. E zek b e n az e s e te k b e n Jé z u s n e m h iv a tk o z ik se m m ifé le ír o tt v a g y egyéb m ó d o n h a g y o m á n y o z o tt szövegre, csa k egy m ó d o n tá m a s z tja a lá k ije le n té s é t: egó d e legó h y ­ m in : é n p ed ig a z t m o n d o m ! A d e (pedig) kötőszó e b b en a z e se tb e n n e m e lle n té te s, h a n e m to v á b b v e z e tő k a p ­ c so la to t je le n t. N e m a T ó rá v al, v a g y a h a g y o m á n n y a l s z e m b e n m o n d ja Jé z u s a m a g a m o n d a n iv a ló já t, h a n e m a n n a k igazi, te lje s é rte lm e k é n t. Ö sszefo g lalv a: a fa riz e u si keg y esség k é p le te az, hogy Is te n k ije le n té s t a d o tt m a g á ró l a T ó rá b a n , és Ő e b ­ b ő l a k ije le n té sb ő l m e g ism e rh e tő . A m e n n y ib e n nem , ú g y a ho zzá fű ző d ő m a g y a rá z a to k ig a z íta n a k el, m e rt se g íte n e k a szöveg h iá n y o s sá g a in a k k ik ü szö b ö léséb en .

Ez a k é t tényező, m a g a a T ó ra, és a ho zzá fűződő m a ­ g y a rá z a t az id ő k fo ly a m á n eg y b em o só d ik , és Jé z u s k o rá b a n m á r e g y ü tte se n je le n ti a z t a szöveget, a m e ly ­ b ő l Is te n és az Ő a k a r a ta m e g ism e rh e tő . Jé z u s ezzel sze m b e n a z t je le n ti ki ö n m ag á ró l, h o g y ő b e n n e Is te n a k a r a tá n a k k ö z v e tle n m e g je le n é se a d a ­ to tt, m in d e n k ö z b e ik ta to tt szöveg n é lk ü l. A szöveg csak a n n y ib a n fo n to s sz á m á ra , h o g y a z t k o n te x tu s n a k te ­ k in ti a . m a g a k ije le n té sé h e z . D e a leg itim , a z eg y e d ü l é rv é n y e s k ije le n té s az, a m it Ő je le n ít m eg. M in d ez te h á t n em a tö rv é n y e lim in á lá s á t, h a n e m ellen k ező leg : a n n a k te lje s é rv é n y r e ju tta tá s á t, b e tö lté s é t je le n ti. Jé z u s ö n m a g á ró l a d o tt k ije le n té s e : az e v a n g é liu m te ­ h á t íté le te t je le n t Iz ra e l, ille tv e Iz ra e l k eg y esség e fe ­ le tt, a m e n n y ib e n n y ilv á n v a ló v á teszi, h o gy se m m ifé le e m b e ri leh ető ség n e m ad m ó d o t Is te n h e z ju tn i, m ég a T ó rá n a k , m in t ír o tt sz ö v eg n ek a b irto k lá sa , ille tv e az ah h o z v a ló m a x im á lis a lk a lm a z k o d á s sem . Iz ra e l v á ­ la sz to ttsá g a n e m a z t je le n ti, h o g y o ly an k ép esség b ir ­ to k á b a n len n e, a m e lly e l ö n m a g á t v á lth a tja m eg. E g y e t­ le n ú t v a n csu p án , és ez m a g á tó l Is te n tő l a d a tik Jéz u s K ris z tu sb a n .

Evangélium Izraelnek A z ed d ig e lm o n d o tta k e lv e z e tn e k b e n n ü n k e t a c ím ­ b e n is m e g a d o tt célig: a n n a k a felism e ré sé ig , hogy az e v a n g é liu m — és e z t M t k ü lö n ö s k é p p e n is h a n g sú ly o s­ sá teszi — m in d e n e k e lő tt Iz ra e l sz á m á ra je le n t jó h írt. Iz ra e l v a llá si é le té n e k k ö z é p p o n tjá b a n u g y a n is a sz a b a d i tá s n a k , Is te n íg é re te i b e te lje se d é sé n e k , a M es­ s iá s n a k a v á ra d a lm a á llo tt. M in d az o k a g y a k o rla ti m e g n y ilv á n u lá so k , a m e ly e k á th a to ttá k a fa riz e u si k e ­ gyességet, e r r e a v á ra d a lo m ra n é z v e tö rté n te k . A f a ­ riz e u si kegyesség Is te n sz a b a d ítá s á n a k a k a r t ú tk é s z ítő ­ je le n n i. H ogy m e n n y ire erő s v o lt ez a v á ra d a lo m és ez a szán d ék , a r r a n é z v e é p p e n M t-n á l ta lá lu n k ig en szem léletes és m eg ra g a d ó p é ld á t. M k -h o z v iszo n y ítv a M t ré s z le te se b b e n fo g lalk o zik K e re sz te lő J á n o s fe llé p é sév e l és ú tk é sz ítő m u n k á s s á ­ gával. E n n e k s o r á n szól a r r ó l is, h o g y Já n o s h a llg a ­ tó i k ö z ö tt o tt v o lta k a fa riz e u so k is (M t 3,7 k k). Jó l m u ta tja ez a té n y azt, h o g y a fa riz e u so k n y ito tta k v o l­ ta k m in d e n je le n sé g irá n t, a m e ly b e n a z íg é re te k b e ­ te lje s e d é sé t v é lh e tté k fe lism e rn i. K e re sz te lő J á n o s ig e ­ h ird e té s é n e k lé n y e g e ir á n t: „ té r je te k m eg, m e r t szo­ ro n g a tó a n k ö zel jö t t a m e n n y e k o rsz á g a !” re n d k ív ü l fo g ék o n y ak v o ltak . K e re sz te lő J á n o s b a n h a jla n d ó k v o l­ ta k a p ró f é tá t lá tn i, a k i to v á b b v isz i az ószö v etség i v á ­ ra d a lm a k v o n a lá t. Jo g g al, h isz e n m a g a K e re sz te lő is így é rte lm e z te a m a g a sz e re p é t, ú tk é sz ítő fe la d a tá t. A p ro b lé m a o tt k e z d ő d ö tt sz á m u k ra , a m ik o r k itű n t, hogy n e m e g y sz e rű e n a z Ó sz ö v e tség -tra d íc ió v o n a l to ­ v á b b fo ly ta tá s á ró l v a n szó, h a n e m a rr ó l a k ö z v e tle n Is te n —e m b e r v o n a lró l, a m e ly rő l m á r szó ltu n k , és a m e ly n o h a a T ó rá t k o n te x tu s á n a k te k in ti, a u to r itá ­ s á t n em o n n a n m e ríti. M a g á n a k K e re sz te lő J á n o s n a k a z é le té b e n is elő jö n ez a d ilem m a, h isz e n b iz o n y ta ­ la n k o d v a k é rd e z i ta n ítv á n y a in k e r e s z tü l: „ te v a g y -e az eljö v en d ő , v ag y m á s t v á r j u n k ? ” (M t 11,2 k k). Jé z u s világos fe le le te t a d : n e m a T ó rá b ó l és a h a g y o m á n y b ó l ig azo lja ö n m ag át, h a n e m f e lm u ta tja te v é k e n y sé g é n e k a z o k a t a v o n á sa it, a m e ly e k a k o ra b e li v á ra d a lm a k sze­ r in t is a végső id ő k sz a b a d ítá s á n a k , a M essiás te v é ­ k en y sé g é n e k a jelei. H a az e d d ig e lm o n d o tta k a t n a g y o n le e g y s z e rű sítjü k és k iélezzü k , s z in te egy o ly an k é p le te t á llíth a tu n k fel, a m e ly sz e rin t v a n egy felő l a T ó rá b a n és a h a g y o m á n y ­

b a n m e g je le n ő tö r té n e ti fo ly am at, a m e ly n e k szerv es fo ly ta tá sa k é n t, ille tv e c s ú c s p o n tja k é n t k e lle n e e lé r­ k e z n ie a végső sz a b a d ítá s n a k , a M essiás m e g je le n é s é ­ n ek. U g y a n a k k o r Jé z u s e z t a z egész tö r té n e ti fo ly a m a ­ to t k ik a p c so lja , és a z z a l az ig é n n y e l lé p fel, hogy b e n ­ n e m in d e n e m b e ri-tö rté n e ti e lő z m é n y tő l fü g g e tle n ü l, k ö z v e tle n ü l lép be a tö rté n e le m b e Is te n sz a b a d ítá sa . A b o trá n k o z á s o k a te h á t az, ho gy ú g y tű n ik : Jé z u s é rv é n y te le n n é te sz m in d e n t, a m it Iz ra e l sz e m éb en Is ­ te n m u n k á ja volt. A z e v a n g é liu m s a já to s d ia le k tik á ja az o n b a n é p p e n az, h o g y m in d e z e k e lle n é re J é z u s b a n n e m é rv é n y te ­ le n n é v á lik ez az e m b e ri-tö rté n e ti h á tté r, h a n e m ép p e n elle n k e ző le g : az Ő s z u v e ré n isten i, m e ssiá si k ije le n ­ té se teszi a z t ig a z á n érv én y essé, b e tö ltö tté és é rte lm e s ­ sé. N em e ltö rö ln i, h a n e m b e tö lte n i jö tt a tö rv é n y t (5,17). M t e v a n g é liu m á n a k le g s a já to sa b b v o n á sa az, hogy e z t a d ia le k tik á t á b rá z o ln i tu d ja . E gész ir a ta a rr ó l b e ­ szél, h o gy Jé z u s b a n Is te n je le n t m eg a m a g a sz u v e re ­ n itá s á b a n , u g y a n a k k o r a le h e tő le g h a n g sú ly o sa b b a n m u ta tja fe l azt, h o g y I s te n n e k e b b e n a sz u v e ré n cse ­ le k v é sé b e n az ószö v etség i v á ra d a lm a k te lje s e d te k be. É s ezen a p o n to n le t t az e v a n g é liu m v a ló b a n és m in ­ d e n e k e lő tt Iz ra e ln e k szóló e v a n g é liu m m á . A z ó szö v e t­ ség, m in t szöveg sem v á lik fölöslegessé, és é rv é n y te le n ­ n é : é p p e n e lle n k ez ő le g : az e v a n g é liu m b a n , a K ris z tu se se m é n y b e n n y e ri el te lje s é rte lm é t. J ó l m u ta tjá k M t-n a k e zt a m o n d a n iv a ló já t a m á r e m líte tt re fle x ió s id ézetek . T e k in ts ü k á t e zek fü zé rét, és k e re s sü k á lta lu k , h o g y a sz u v e ré n Is te n h o g y a n te l­ je s íth e tte b e íg é re te it K ris z tu sb a n , a d v a ezzel e v a n ­ g é liu m o t Iz ra e ln e k .

M t 1,22— 23 Jé z u s in k a r n á c ió já n a k m á r e m líte tt d ia le k tik á ja a le g é le se b b e n m e g n y ilv á n u l Jé z u s sz ü le té sé n e k e v a n g é ­ liu m i le írá s á b a n . A k o ra b e li zsidó felfo g á s sz e rin t az e m b e ri sz á rm a z á s v o n a tk o z á sá b a n az a p a sze m é ly e a dö n tő . H a te h á t Iz ra e l v á ra d a lm a i b e te lje s e d n e k a b b a n a v o n a tk o z á sb a n , h o g y a M essiás a D á v id h á z á b ó l fog sz á rm a z n i, a k k o r a z a p a a D áv id u tó d a, le s z á rm a z o ttja k ell, h o g y legyen. A z e v a n g é liu m e le jé n le írt n e m z e t­ sé g tá b lá z a t ezt a le s z á rm a z á s t b iz o n y ítja , ső t m ég t á ­ v o la b b ra m eg y vissza, Á b ra h á m ig k ö v e ti Jé z u s c sa lá d ­ f á já t. Jé z u s e m b e ri sz á rm a z á sa á tfo g ja az egész ószö­ v e tség i tö rté n e te t. Ö e m b e rile g egy en es és k ö zv etlen fo ly ta tó ja m in d a n n a k , a m i Is te n v á la s z to tt n é p é n e k tö r té n e té t je le n ti. És m ég is: ez a sz á rm a z á si tá b lá z a t é p p e n Jé z u s sz ü ­ le té sé n e k p o n tjá n tö r ik m e g : Jó z se f u g y a n is n e m te s t s z e rin ti a ty ja Jé z u s n a k , lé v é n a M á ria v iselő sség e a S z e n tlé le k m u n k á ja (18 v.). J é z u s szü le té se a leg szo ro ­ s a b b a n k a p c so ló d ik Iz ra e l tö rté n e té h e z és v á ra d a lm a i­ hoz, és m égis a z t te lje s e n k ik a p c so lv a m eg y végbe. E zt a p a ra d o x iá t o ld ja fe l az 1,22 k id é z e te : a b b a n a Jé z u s b a n , a k i íg y sz ü le te tt, Á b ra h á m és D áv id le s z á r­ m a z o ttja k é n t, a k ib e n tö r e tle n ü l fo ly ta tó d ik to v á b b a te s t s z e rin ti Iz ra e l tö rté n e te , d e a k i m ég sem e m b e ri­ leg, h a n e m Is te n k ü lö n le g e s c se le k v é se ré v é n k ap c so ­ ló d ik e h h e z a fo ly am a th o z , é p p e n a zé r t le s z n e k t e l­ jessé az íg éretek , m e r t e b b e n a k e ttő ssé g b e n j e l e n ik m eg. A n e m z e tsé g tá b lá z a t sz e rin t Iz ra e l egész tö r té ­ n e te a b b a n a z egy té n y b e n n y e ri el é rte lm é t, h o g y Jé z u s m eg sz ü letik , u g y a n a k k o r Jé z u s m eg sz ü le tése a S z e n tlé le k m u n k á ja n y o m á n k i is k a p c so lja e z t az egész e m b e ri-tö rté n e ti elő zm én y t. N em a rr ó l v a n szó,

5

m in th a e n n e k ellenére v o ln a m ég is je le n tő sé g e e n n e k az e m b e r i- tö rté n e ti h á tté rn e k , h a n e m a z e b b e n n y e ri el é p p e n ig azi é rte lm é t. E b b e n az ó sz ö v etség et k ik a p c so ló ese m é n y b e n k a p c so ló d ik b e az ó szövetség ig a z á n az ü d v tö rté n e tb e , e b b e n a z e se m é n y b e n n y e ri el ig a z á n ü d v tö rté n e ti é rte lm é t és je le n tő sé g é t.

M t 2,6.15.17.23. A z 1,23-at k ö v e tő e n J é z u s m u n k á s s á g á n a k „ e lő tö r­ té n e té b e n ” m eg le p ő sű rű sé g g e l k ö v e tik e g y m á st a r e f ­ le x ió s id ézetek . U g y a n a z t v a n n a k h iv a tv a a lá tá m a s z ­ ta n i, a m irő l m á r e d d ig is sz ó ltu n k . Jé z u s sz ü le té se és é le te a le g s z o ro sa b b an k a p c so ló d ik Iz ra e l tö rté n e té h e z , az Ó szövetséghez. N em eg y -eg y v o n á sa illik b e le az Ó szövetség összképébe, h a n e m a m a g a te lje ssé g é b e n a n n a k összefü g g éséb en je le n ik m eg. K ü lö n ö sen is é rd e k e s a h e ly z e t a 15. v e rs h ó seási id éze tév el. A H ós 1,1 1 -b en az E g y ip to m b ó l v aló k ih o ­ z a ta l Iz ra e l egészére, a m ó zesi k iv o n u lá s ra v o n a tk o ­ zik. M t e z t az id é z e te t Jé z u s ifjú k o ri eg y ip to m i t a r ­ tó z k o d á s á v a l h o zza összefüggésbe. F o rm a ila g az tö r té ­ n ik , hogy M t á té rte lm e z i a p ró fé ta i k ije le n té st, m in t­ h a „ rá e r ő lte tn é ” a Jé z u s -e se m é n y re az e g y é b k é n t m ás e se m é n n y e l k a p c so la to s p ró fé c iá t. V a ló já b a n a z o n b a n n e m ez tö rté n ik . M t eg y felő l it t is m é t egy e g észen m ély ö sszefü g g ésre u ta l Jé z u s és Iz ra e l tö r té n e te k ö zö tt. G o n d o lju n k a rra , hogy az E g y ip to m b ó l v aló m ózesi k i­ v o n u lá s Iz r a e l é le té n e k le g d ö n tő b b m o z z a n a ta , a n é p ­ p é a la k u lá s k ezd ete, a v á la s z to tt n é p k é n t v a ló lá th a tó m eg je le n é s k iin d u ló p o n tja — így te h á t az u ta lá s a z t b iz o n y ítja , hogy Jé z u s é le te és az Ó szövetség k ö z ö tt a leg szo ro sab b ta r ta lm i ö sszefüggés á ll fen n . M ásfelől M t-n a k a r r a a fe lfo g á sá ra is r á v ilá g ít e n n e k a p ró fé ­ c iá n a k az idézése, hogy az Ó szö v etség b en m in d e n , m ég h a ez lá tszó la g n e m is m in d ig is m e rh e tő fel, Jé z u s ra , a b e n n e m e g je le n ő s z a b a d ítá s ra m u ta t elő re. A z ószövetség i u ta lá so k b a n ily e n fo rm á n a bő vö lk ö d ő 1—2 ré s z e k n e k e g y é b k é n t is je le n tő s s z e re p ü k v a n M t k o n ce p c ió já b a n . M t csa k a m e g k e re sz te lk e d é stő l fog­ la lk o z ik Jé z u s éle té v e l, és m u n k á s sá g á v a l. M in th a J é ­ zu s M e ssiá s-v o lta csa k itt, e zen a p o n to n é rz ő d n é k el, és v á ln é k n y ilv á n v a ló v á . M t e k é t ré ssz e l h a n g sú ly o z ­ za, hogy J é z u s a k e z d e t k e z d e té tő l, m in t a m e g íg é rt sz a b a d ító je le n ik m e g a v ilá g b a n , Iz ra e l tö rté n e té b e n . H an g sú ly o zza te h á t Is te n te r v -v é g re h a jtá s á n a k szigorú ü d v tö rté n e ti k ö v etk e z e te ssé g é t.

M t 4,14— 16 I t t m á r Jé z u s n y ilv á n o s m e ssiási fe llé p é sé n e k k e z ­ d e té n v a g y u n k . E zen a d ö n tő p o n to n M t is m é t h a n g ­ súlyozza, h og y Jé z u s b a n az Ó szövetség íg é re te i te lje ­ s e d te k be, és ő a m e g íg é rt M essiás. N em a sz e n t v á ­ ro sb a n , J e ru z s á le m b e n k ez d i m eg m ű k ö d é sé t, d e ez nem , hogy e lle n e m o n d a n a M e ssiá s-v o ltá n a k , h a n e m é p p e n e llen k e z ő leg : ezzel is e n g e d e lm e sk e d ik az íg é re ­ te k n e k , és t a r t j a m a g á t az is te n i „ m e n e tre n d h e z ” . V a n e zen tú lm e n ő e n m ég egy n a g y o n lén y eg e s v o ­ n á s a e n n e k az id é z e tn e k . M t Já n o s ig e h ird e té s é t u g y a n ­ a z o k k a l a s z a v a k k a l fo g la lja össze, m in t i t t J é z u s é t: „ T é rje te k m eg, m e r t e lk ö z e líte tt a z Is te n n e k o rsz á g a !” (3,2.17). E zzel n a g y o n e rő s h a n g sú ly t a d a n n a k a té n y ­ nek , h o g y Jé z u s u g y a n a z t az u ta t já r ja , m in t K e re sz ­ telő, és k ife je z é s re ju tta tja , h o g y Já n o s v a ló b a n a J é ­ zus ú tk é s z ítő je vo lt. A k e ttő jü k k ö z ö tti k ü lö n b sé g a z o n b a n re n d k ív ü li. A z u g y a n a z t a szö v eg et h ird e tő .

6

I

u g y a n a z t a m e g té ré s t igénylő, u g y a n a rró l az Is te n o r­ sz á g á ró l p ré d ik á ló Já n o s és Jé z u s k ö z ö tt az íg é re t és a b e te lje s e d é s k ü lö n b ö ző ség e v a n . Já n o s c sa k p ré d ik á l­ h a t a z Is te n O rszág áró l, Jé z u sb a n , az ő ig e h ird e té sé ­ b e n a z v a ló sá g o sa n je le n is v a n . Já n o s u g y a n a z t h ir ­ d e tte , m in t Jézu s, id ő b e n h a m a r a b b is m o n d ta ki u g y a n a z o k a t a d o lg o k at, d e az íg é re te k c sa k Jé z u s b a n te lje s e d te k be. A z azo n o s ig e h ird e té s-ö ssz e fo g la lá s m e l­ lé K e re sz te lő Já n o s e se té b e n eg y m á sik , é p p en e z t a k ü lö n b ö z ő ség e t h a n g sú ly o zó ézsaiási id é z e te t kap cso l M t (3,3).

M t 8,17; 12,17— 21 J é z u s te v é k e n y sé g é n e k e g y ik le g d ö n tő b b m o z z a n a tá t je le n tik g y ó g y ításai. M essiási h a ta lm á t a le g k ö z v e tle ­ n e b b ü l n y ilv á n ítja k i a k k o r, a m ik o r e m b e ri é le te k e t á llít h e ly re , n e m e g y sz e rű e n te s ti g y ó g y u lást ad v a , h a n e m úgy, h o g y azok, a k ik e t m eggy ó g y ít, te lje s eg ­ z is z te n c iá ju k eg észség ét n y e rik vissza. És m égis a z t k e ll m o n d a n u n k , h o g y ezek a m in d e n n é l b eszéd eseb b m essiá si je le k ö n m a g u k b a n n e m v á ln a k b iz o n y íté k k á azo k sz á m á ra , a k ik , n o h a sz e m ta n ú i is ezek n ek , n em is m e rté k fe l J é z u s b a n Is te n e r e jé t és h a ta lm á t. Jéz u s m a g a is íté le te s sz a v a k k a l szól e rr ő l (M t 11.21 kk). E zek a sza v ai u ta ln a k a rr a , hogy K o ra z in b a n és B e tsa i­ d á b a n , h a so n ló a n K a p e rn a u m h o z , n y ilv á n v a ló a n cso­ d á k a t, g y ó g y ításo k a t c se le k e d e tt, és ezek ö n m a g u k b a n m ég sem v o lta k ele g e n d ő e k ahh o z, h o g y e v á ro so k la ­ kói m e g é rtsé k : k icso d a ő. E b b e n a fe l n e m is m e ré s b e n m e g in t c sa k a fa riz e u si k eg y esség és a jé z u si s z u v e re n itá s m á r lá to tt e lle n té te á ll e lő ttü n k . A z a keg y esség i sz e m lé le t n e m é rte tte m eg Jé z u s gy ó g y ító cselek v ését, a m e ly a tö rv é n y íro tt, v ag y ír a tla n b e tű jé t m in d e n n é l e lő b b re v a ló n a k ta r tja , és a m e ly Is te n c se lek v é sét is c sa k e n n e k az ír o tt b e tű n e k a k o rlá ta i k ö z ö tt k ép es elfo g ad n i. Jé z u s g y ó g y ításai u g y an is látsz ó la g k ik a p c s o ljá k az ír o tt tö rv é n y sz a b á ­ ly a it. A zo k a gyó g yításo k , a m e ly e k h e z e z a k é t id éze t k ap cso ló d ik , tö b b s é g ü k b e n ily en e k . E lő b b a rr ó l o lv a ­ su n k , h o g y eg y le p r á s t g y ó g y ít m eg Jézu s, o ly an v a la ­ k it te h á t, a k it Iz ra e l k eg y esei tis z tá ta la n n a k ta r ta n a k , és íg y k ire k e sz te n e k a m e g ta rtá s ra m é ltó k közösségé­ ből. M áso d szo r egy p o g á n y m e g g y ó g y ításá ró l é rte s ü ­ lü n k , a h a rm a d ik e se tb e n p ed ig a s z o m b a ttö rv é n y t lépi á t Jé z u s egy b ete g m eg g y ó g y ítá sa é rd e k é b e n . D e m in d ­ k é t id é z e t e lő tt á lta lá n o s ö ssz e fo g lalá st is k a p u n k J é ­ zu s g y ó g y ítása iró l, íg y e z e k a re fle x ió s id é z e te k egész gyógyító te v é k e n y sé g é re v o n a tk o z n a k . A z id é z e te k ezen a h e ly e n m e g in t a z t v a n n a k h iv a t­ v a b iz o n y íta n i, h o g y Jé z u s a k k o r, a m ik o r a T ó rá n is fe lü l álló, a z t k o n k ré ta n m ellőző, k ik ap c so ló m ódon cselek szik , a k k o r se m sz a k a d e l attó l, h a n e m é p p e n a k ­ k o r tö lti b e a z t a m a g a te lje ssé g éb e n . N em n e k i k e ll a l­ k a lm a z k o d n ia a T ó ráh o z, h a n e m a T ó ra igazi é rte lm e az, a m i a z ő é rte lm e z é se — m é g p ed ig eg z iszten ciális é rte lm e z é se — s z e r in t Is te n a k a ra ta . M in d k é t id é z e t rá v ilá g ít a r r a , h o g y Jé z u s g y ó g y ítá­ sa i n e m e g y sz e rű e n eg y -eg y e lsz ig e te lt e se tb e n a d n a k m e g o ld á st e m b e ri é le te k re v o n a tk o z ó a n , h a n e m b e n ­ n ü k s o k k a l tö b b tö rté n ik . Iz ra e l h e ly r e á llítá s á n a k fo ­ ly a m a tá t k ez d i m e g Jé z u s e z e k b e n az ese te k b en , o ly ­ m ódon, h o g y tú l a fa riz e u si k eg y esség m in d e n e lk é p ­ zelésén, a z o k a t is b e le á llítja az ü d v tö r té n e t sz a b a d í­ tá s i fo ly a m a tá b a , a k ik k e l ez a keg y esség n e m szám ol tö b b é. A m á s ik re n d k ív ü l lén y eg es v o n á sa e z ek n e k a gyó­ g y ítá sb a n a d o tt je le k n e k az, h o g y b e n n ü k ö sszh an g b a k e rü l az Is te n n e k v aló en g ed e lm e ssé g és a z e m b e r

ir á n ti s z e re te t g y a k o rlá s á n a k k érd é se . U g y a n a z t n y il­ v á n ítja k i te h á t Jé z u s gyó g y ító m u n k á ssá g a , m in t a m it a k e ttő s n ag y p a ra n c s o la tb a n összefo g lalt.

M t 13,35 A g y ó g y ításo k m e lle tt Jé z u s m e ssiá si te v é k e n y sé g é ­ n e k m á sik n ag y eg y ség ét ta n ítá s a i je le n tik . M o n d ­ h a tju k a z t is, h o g y s z a v a k b a n a d o tt k ije le n té s e m eg is előzi c se lek ed eteit, e rr ő l ta n ú s k o d ik a z ev a n g é liu m i i r a t is. S z a v a k b a n a d o tt k ije le n té s é v e l k a p c so la tb a n a z t k e ll te h á t m e g je g y e z n ü n k , hogy 1. M egelőzik cse le k e d e te it, és ez a z t je le n ti, hogy m á r elev e ad egy le h e tő sé g e t a m a g a m e lle tt v aló d ö n té sre , m ie lő tt g y a k o rla tila g m u ta tn á fel, hogy m it je le n t az ő é rte lm e z é se s z e rin t Is te n a k a r a ta és m u n ­ k á ja . íg y a c se le k e d e te ib e n a d o tt k ih ív á s ra n e m c su ­ p á n a z o k a t lá tv a , h a n e m egy a z t m egelőző d ö n té s re t á ­ m a sz k o d v a fe le lh e tn e k azok, a k ik é rtik , h o g y m i tö r ­ té n ik ez e k b e n a c se le k e d e te k b e n . 2. Jé z u s sz a v a k b a n a d o tt k ije le n té se i n e m eg y sz e rű e n ta n ítá s o k , te h á t n e m c su p á n a n n a k a fo ly a m a tn a k a to v á b b v e z e té sé t je le n tik , a m e ly rő l m á r szó ltu n k , h o g y u g y an is a T ó rá h o z k ap cso ló d ó a n , a g y a k o rla ti é le t k á ­ z u sa ira te k in te tte l a z t m a g y a rá z a to k e g é sz íte tté k ki. Jé z u s s z a v a ib a n m a g a a te re m tő e re jű is te n i szó je le ­ n ik m eg, íg y ta n ítá s a i n e m eg y sz e rű e n csa k b e szé ln ek Is te n a k a ra tá ró l, h a n e m a z t e g y ú tta l k ije le n tik és m eg is v a ló s ítjá k . M t Jé z u s ta n ítá s a ir a k ü lö n ö s e n is fig y elm e t fo rd ít. E z t jelzi a z a té n y , h o g y a h eg y i b eszéd n a g y e g y sé ­ g é b e n fo g la lja össze elő szö r J é z u s ú j, sz u v e ré n tö rv é n y é rte lm e z é sé t, v a la m in t a z is, h o g y Jé z u s ta n ítá s a in a k m á s ik n a g y egységét, a p é ld á z a to s ta n ítá s t is ig e n erős h a n g s ú lly a l m u ta tja fel. A hegyi b eszéd e se té b e n n em is le n n e szü k ség a rra , h o gy a z o k e z t a sz u v e ré n is ­ te n i cselek v ést, m essiá si ö n é rte lm e z é st n y ilv á n íts á k ki, hiszen , m in t e g y k ir a g a d o tt p é ld á n — a z a n tité z ise k p é ld á já n — lá ttu k is, d ir e k t m ó d o n fe je z ik k i Jézu s és a T ó ra, ille tv e Jé z u s é s az A ty a v iszo n y át. A p é ld á z a to k ese té b e n m á s a h ely ze t, m iv el ez a t a ­ n ító i m ű fa j á lta lá n o s a n is m e rt és g y a k o ro lt v o lt Jé z u s k o rá b a n , te h á t ez e se tb e n a ta n ítá s m ó d ja ö n m a g á b a n n e m fe jezi k i Jé z u s k ü lö n le g e s ig é n y ét, v ag y is, h o g y az ő m o n d a n iv a ló já n a k e lfo g a d á sa n e m eg y sz erű e n in te lle k tu á lis tu d o m á su lv é te lt, h a n e m e g ziszten ciális d ö n té s t igényel, ésp ed ig n e m e g y sz erű e n egy e m b erileg re g is z trá lh a tó é s k o n tro llá lh a tó szö v eg m e lle tt, h a n e m Is te n n e k az a d o tt je le n b e n m e g n y ilv á n u ló k o n k ré t a k a ­ r a t a m elle tt. E zt a sz e m p o n to t h a n g sú ly o z z a it t a refle x ió s idézet, a m e ly n e m c su p á n az Ó szövetséggel v a ló k o n tin u itá s ra u ta l, h a n e m o ly m ó d o n é rte lm e z i a z so ltá r szav ait, hogy v o lta k é p p e n Jé z u s p ra e e x is te n tiá já t h an g sú ly o zza. J é ­ zus ta n ítá s a i n e m e g y sze rű e n Iz ra e l tö rté n e té h e z és az a z t k ife je z ő T ó rá h o z k ap cso ló d v a b ő v ítik to v á b b az Is te n a k a r a tá v a l k a p c so la to s is m e re te k e t, h a n e m az ü d v tö rté n e ti fo rrá sh o z : Is te n te re m tő a k a ra tá h o z v e ­ z e tn e k vissza. Jé z u s ta n ítá s a ib a n — m in t az egész m e s­ siási te v é k e n y sé g é re is v o n a tk o z ik — n e m e g y sz e rű en egy m e n n y iség i tö b b le t je le n ik m eg, h a n e m a z ü d v tö r­ té n e tn e k egy m in ő ség ileg eg észen m ás sz a k a sz á t je le n í­ ti m eg : Is te n k ö zv etlen , d ir e k t k ije le n té sé n e k e se m é ­ n yét. M t 21,4 k k ; 27,9 k k M in t az e d d ig iek b ő l is k itű n ik , M t k o n c e p c ió já n a k m eg felelő en , Jé z u s m e ssiási te v é k e n y sé g é n e k sú ly p o n t­ ja it h an g sú ly o zza a re fle x ió s id é z e te k k e l. A m o st e m ­

líte tt k é t id éz e t Jé z u s m essiási k ü ld e té sé n e k c sú csá ra m u ta t: sz e n v e d é sé n e k tö r té n e té t k e re te z i. E n n e k so­ r á n a v irá g v a s á rn a p i b e v o n u lá s ese m é n y é n e k k ü lö n ö s je le n tő s é g e v a n a b b a n , h o g y itt v ilá g o ssá v á lik : a „ fa ­ riz e u s in a k ” n e v e z e tt k eg y esség n e m egy e lk ü lö n ü lt, v a g y sz á m sz erű le g k ise b b sé g b e n le v ő cso p o rt k eg y es­ ségi sz e m lé le te t és g y a k o rla tá t je le n ti, h a n e m a k o ra b e ­ li Iz ra e l eg ész é re jellem ző . E n n e k az egész Iz r a e lt á t ­ fogó k eg y esség i k é p le tn e k a fa riz e u so k c sa k re p re z e n ­ tá n s a i. A J é z u s t ü n n e p lő tö m eg u jjo n g á s a u g y an is o n ­ n a n ere d , h o g y b e n n e a z t a M e ssiást v é lik fe lism e rn i, a k i a tr a d íc ió n a k m eg felelő m ó d o n v eszi á t a z u ra lm a t Iz ra e l fe le tt, és h o zza el sz á m á ra a sz a b a d ítá st. Jé z u s e z e n a p o n to n n é m ile g m á s k é n t k ap c so ló d ik az esem én y e k h e z , m in t a z t e d d ig lá ttu k . E d d ig i m e g ­ n y ilv á n u lá s a ib a n m in d ig e g y é rte lm ű v o lt — ig e n so k ­ sz o r fo rm a i v o n a tk o z á sb a n is — a T ó rá tó l (Ó szövetség­ től) v a ló sz u v e re n itá sa . I t t m in th a k ü lö n ö s e n is a p ró ­ lék o s g o n d o t f o r d íta n a a r r a , h o g y m in d e n b e n a lk a l­ m a z k o d jé k a v á ra d a lm a k h o z fo rm a i te k in te tb e n , hogy a z u tá n a n n á l n y ilv á n v a ló b b á le g y e n a lé n y e g b e li k ü ­ lö n b ség a z ő k o n ce p ció ja , é s Iz r a e l v á ra d a lm a i k ö zö tt. I t t m á r a d ö n tő k é rd é s e k n e k is a le g sú ly o sa b b ik á ró l v a n szó, p o n to sa b b a n , i t t m á r ö sszefo g laló d ik a n a g y k érd é s, a n a g y k ih ív á s Iz r a e l s z á m á ra : h a jla n d ó -e b e n ­ ne, J é z u s b a n fe lism e rn i és elfo g a d n i a m e g íg é rt sz a­ b a d ítá s b e te lje s ítő jé t? E rre a k é rd é s re it t lá tszó lag ig e n a fe le le t. C sa k ­ h o g y Jé z u s ú tja e m b e rile g in n e n m á r le fe lé vezet, és e b b e n a d ö n tő sze re p v é g ü l is a töm egé. A farizeu so k , és a v e lü k egyéb o k o k b ó l azo n o su ló ré te g e k u g y a n is a tö m eg m a g u k m ö g ö tt tu d á s a n é lk ü l n e m m e r té k v o l­ n a m e g k o c k á z ta tn i Jé z u s k is z o lg á lta tá sá t a ró m a i h a ­ tó s á g o k n a k a z a d o tt esetb e n . Sőt, s z in te a z t m o n d h a t­ ju k , h o g y n o h a a tén y leg e s d ö n tés, és a g y a k o rla ti v é g ­ r e h a jtá s is a v e zető réteg , e ls ő re n d e n a fa riz e u so k k e ­ zéb e n v o lt, a m é rle g n y e lv é t a tö m e g m a g a ta rtá s a b il­ le n te tte Jé z u s e líté lé sé n e k irá n y á b a . A zé a töm egé, a m e ly itt h o z sa n n á t, rö v id d e l e z u tá n p ed ig „feszítsd m e g ” -e t k iá lt. A 21,4 a v ir á g v a s á rn a p i elb e sz é lé sb e ik ta tv a a z t b i­ z o n y ítja , h o g y a k e ttő ssé g m o st sem Jé z u s b a n , h a n e m a h a m is v á ra d a lm a k k a l le te rh e lt Iz ra e lb e n v a n . N em ő b iz o n y ta la n a b b a n , h o g y ú tj a m e r r e vezet, h a n e m Iz ra e l n em k ép es fe lism e rn i m ég m ost, a d ö n tő ó r á ­ b a n sem a v á la s z tá s igazi a lt e r n a tív á já t: m e g m a ra d -e sa já t, e m b e rile g le te rh e lt v á ra d a lm a i, k o n c ep c ió ja m e l­ le tt, v a g y e lfo g a d ja Is te n sz u v e ré n d ö n té s é t és c se le k ­ v é s é t? E m b e ri lo g ik a s z e rin t az e sem é n y e k ily en m ó d o n c sa k egy irá n y b a v e z e th e tn e k . Íg y is tö rté n ik . Jé z u s e m b e ri m u n k á lk o d á s á n a k te lje s c ső d je a k ö v etk e z ő m o z za n a t. E z az ese m é n y so r — J é z u s sz e n v e d é sé n e k és k iv é g z é sé n e k tö r té n e te — m o s t m á r a m a g a te lje s ­ sé g é b e n m u ta tja fe l azt, h o g y a T ó rá v a l sz a k íta n i e m ­ b e rile g le h e te tle n . A z u g y a n is n y ilv á n v a ló , h o g y itt m á r n e m egyes e m b e re k szem ély es in d u la ta i b e fo ly á ­ so ljá k a tö rté n é se k e t, h a n e m eg y e m b e rile g te lje s sé g ­ gel k o n tr o llá lh a ta tla n fo ly a m a tta l á llu n k szem b en . E zen a p o n to n , Jé z u s tö rté n e té n e k e m b e ri m é ly p o n t­ já n h a n g z ik fe l az u to lsó refle x ió s id éze t, a m e ly — m in te g y ö sszefo g lalv a m in d a z t, a m it e d d ig lá ttu n k — k in y ilv á n ítja , h o g y é p p e n e b b e n az esem é n y b en , és é p ­ p e n a z é rt, m e r t íg y tö r té n te k a dolgok, g y ő zö tt Is te n s z u v e re n itá sa . Iz ra e l s z á m á ra te lje s sé le tt az e v a n g é ­ liu m , n e m é rd e m e i, te lje s ítm é n y e i, v á la s z to ttsá g a k ö ­ v e tk e z té b e n , h a n e m Is te n sz u v e ré n a k a ra tá b ó l! Sza bó Csaba

A dicsőség Krisztusának evangéliuma M ár több m in t egy évszázada a tö rté n etk ritik a je ­ lentős kérdése János evangélium a. A század elején H arnack1 így ír róla: „János evangélium ának k elet­ kezése irodalom - és dogm atörténeti szem pontból a leg­ nagyobb r e jt é ly . . . ” — Ján o s evangélium a m ég m a is az újszövetségi k u ta tás nehezen m egoldható rejtély e — á lla p ítja meg Schulz.2 K äsem ann3 ezt írja róla: A hogyan M idas király tö rté n eté b en m inden aran n y á változott, am ihez hozzáért, úgy látszik m inden p ro b ­ lem atikussá válik, am i ezzel az evangélium m al össze­ függésben van. Az Ú jszövetség könyvei közül a Je len é­ sek könyvét szokták a legrejtélyesebb ira tn a k nevez­ ni — jegyzi m eg Strathm ann,4 — de János evangé­ lium a egyáltalán nem kevésbé rejtélyes, term észetesen m ás értelem ben. A Jelenések könyvének képanyaga okozza rejtélyességét, János evangélium ának viszont az első h árom evangélium hoz, a szinoptikusokhoz való viszonya. E tan u lm án y e kérdéskör elem zésével fog­ lalkozik, és a m egoldás irá n y á t m utatja. E gyezések János és a szinoptikusok között A szinoptikusok is, és Ján o s is Jézus-képet ábrázol, Jézu s-tö rtén e te t ír a h it a la p já n állva, és abból k iin d u l­ va a hivők sz ám ára: hitébresztés és a h it m egerősíté­ se közös céljuk. M indkét típusú evangélium Jézus m unkásságáról szám ol be, beszédeit közli, jeleiről szól, szenvedéseit, h a lá lá t és feltám ad ását m o n d ja el. M indkét típusú evangélium ban közvetlenül vagy köz­ v e te tt form ában Jézus m unkásságának szem tanúi szó­ la ln a k meg5. U gyanahhoz a m űfaji kategóriához ta r ­ tozik János is m in t a szinoptikusok: evangélium 6, azon­ ban az azonos m űfaj ellenére a laikus bibliaolvasó szá­ m á ra is feltűnő, érzékelhető különbség v an a kétféle típusú evangélium között. K ülönbségek János és a szinoptikusok között: 1. az evangélium anyagában. János evangélium a nagy részének anyaga önálló, nem ta lálh ató p aralelje a szinoptikusoknál. Csak János evangélium ában olvas­ h a tju k a következő perik ó p ák at: a k án ai menyegző (Jn 2,1—12); Jézus és N ikodém us (Jn 3,1—21); Jézus S am áriáb an (Jn 4,1—42); A bethesdai beteg meggyógyí ­ tása (Jn 5); Jézus és testvérei (Jn 7,1—10); A vakon született m eggyógyítása (Jn 9); L ázár feltám asztása (Jn 11); Jézus és a görögök (Jn 12, 20—36); A lábm o­ sás tö rté n ete (Jn 13,4—11), és a nagy összefüggő beszé­ dek. 2. a történeti keret ábrázolásában. János szerin t J é ­ zus m unkássága legalább három évre tehető, s ez a la tt többször m egfordult Jeruzsálem ben. A szinoptikusok szerint Jézus m unkássága legfeljebb egy évet tesz ki. Ezek szerin t egy hosszabb galileai, és G alilea környé­ kén való m unkálkodás u tán egyszer, közvetlenül k e­ reszth alála előtt m egy fel csak Jézus Jeruzsálem be. János szerint viszont Jézus az ország m indhárom nagy tájegységén m u n kálkodott: G alileában; Ju d e áb a n és Jeruzsálem ben; S am áriában; és ú jra G alileában. J e ­ ruzsálem ben a törvényeskedő kegyesség képviselői v e­ tik el, m e rt nem v állalja az általu k alkotott m essiási ideálhoz való alkalm azkodást, G alileában azért b ot ­ ránk o zn ak meg benne, m e rt nem vállalja, hogy földipolitikai M essiás legyen.7 A szinoptikusok szerin t a tem plom m egtisztítása Jézus m essiási m u n k á já n a k v é­ gére esik (Mk 11,15 pa r), János szerint m essiási m u n ­ k á já n a k kezdetére (Jn 2,13 kk).8 M k 14,12 kk arró l ad

8

hírt, hogy Jézus ta n ítv án y aiv al együtt ün n ep li a p ás­ k a ünnepet, J n 19,30 azt közli, hogy ekkor m á r h a ­ lott. Jézus k ereszth alálán ak n ap ja a szinoptikus tu ­ dósítás szerint N iszán 15. János szerin t N iszán 14. A szinoptikusok elbeszélésében Jézus szenvedésének tö r­ té n ete az utolsó n éh án y fejezetb en szerepel, János a 12. résztől kezdődően g y akorlatilag Jézus szenvedéséről szól. Jézus ettől kezdve visszavonultan él tan ítv án y ai között, csendben m unkálkodik, tan ít, felkészíti övéit k üldetésükre. Ján o s evangélium a k ét nagy egység­ re oszlik: Jézu s k ijelen ti m ag át a v ilágnak (1,19—12,50), és k ijelen ti m agát ta n ítv á n y ain a k (13,1—20,29). Az első nagy egységet prológus vezeti b e (1,1—18), am ely is­ m erteti a földi Jézus testi életén ek m ennyei előzm é­ nyét, a m ásodik egységet zárad ék követi (20,30—21,25), am ely áb rázo lja a feltám a d t Jézus földöntúli h a ta l­ m át. A feltám aszto tt Jézus m egerősíti a földi Jézus k i­ jelentését, ta n ítv á n y ai és az em ber irá n t tám aszto tt igényét. Jézus k ijelen tését tovább k ell ad n i a v ilágnak: ez a ta n ítv á n y i küldetés; Jézus m in d en em ber irá n t tám aszto tt igénye a hit, a ró la szóló kijelentés befo­ gadása. János evangélium ának tö rtén eti kerete azt te ­ szi n yilvánvalóvá, hogy a názáreti Jézus története k i­ je len téstö rtén et .9 A prológusban b em u tato tt Egyszü­ lö tt F iú m u n k ásság án ak kezdetétől fogva k ijelen ti Is­ ten k ü ld ö ttek én t az A ty át a v ilágnak és ta n ítv á n y ai­ nak, s Jézus dicsősége ab b an teljesed ik ki, hogy kész é letét ad n i a te re m te tt világ ért engesztelő áldozatként (Jn 12,20—28).10 3. a csodák ábrázolásában. A Ján o s evangélium a sze­ rin t felvázolt tö rté n eti k ere tb e n tekintélyes helyet fog­ la ln ak el a csodák. A szinoptikusok Jézus csodáiból sokkal tö b b et közölnek m in t János. Ők beszám olnak Jézu sn ak azokról a tetteiről, am elyek á ltal egészen h étköznapi k eretek között n y ú jto tt segítséget a k ü lö n ­ böző testi-lelk i betegségben, nyom orúságok között szenvedő em bernek. János sokkal kevesebb egyedi ese­ te t közöl Jézus csodáiból, a dém oni h atás a la tt levők m egszabadításáról egyáltalán nem is beszél. O lyan egyedi esetekről szám ol be, a m ely ek egyrészt az e m ­ beri nyom orúság nagyságát, m ásrészt Jézus erején ek nagyságát sze m léltetik, Ján o s szem élyiségére h ív já k fel a z em ber figyelm ét, és a ben n e ad o tt kijelen tés h iteles­ ségét h irdetik. Az A tya ren d k ív ü li jelek á ltal tesz b i­ zonyságot a Fiúról, hogy az irá n ta való b izalm at erő­ sítse, h ite t m unkáljon, m e rt ez á lta l a h it által nyeri el az em b er az új életet, az örök életet, szabadságot a bűntől, a haláltól. K risztus szem élye döntő jelen tő sé­ gű az em ber szám ára, a ben n e való h it az em ber eg­ zisztenciális ala p ja jelenlegi és eljövendő életére néz­ ve. A K risztu s szem élyéhez való viszony kulcskérdés az em ber szám ára: élet v agy h alál kérdése. A tu la j­ d onképpeni csoda, a csodák csodája az — Schulz k ife­ jezésével élv e11 —, hogy Jézusban Isten látható és je ­ lenlevő lett, m in d en más, am i általa történik, erre a csodára utaló jel. Jézus m egjelenése korszakot zá r és korszakot n y it meg Isten népe tö rténetében. A tem p ­ lom m egtisztítása a régi kultusz, az ószövetségi k u l­ tusz végét, s az új istentisztelet kezdetét h ird eti (Jn 2,13—22). A kánai menyegzőn a víz b o rrá v álto ztatása (Jn 2,1—12) nem csak azt hirdeti, hogy Jézus ú r a te r­ m észet elem ei felett, han em azt, hogy vele a m essiási kor, az öröm és a bőség k ora kezdődött el. Ez a kor Jézus áld o zatára való te k in te tte l n y ílt m eg az em ber szám ára. Az em ber m egtisztulása a továb b iak b an nem a kővedrekbe tö ltö tt víz á ltal történik, hanem az ú j­ szövetség jegye, K risztus vére által. E rre u ta l a kő­

h ú stá b lá já ra a k a rja beírni. Az ige, a beszéd, a „logos” vedrekbe titokzatos m ódon Jézus szavára belekerü lt bor, am ely a későbbiekben Jézus kiontott vérének a je ­ nem csak a terem tés eszköze, hanem az u jjáterem tés le. A béna, aki 38 éven á t h iába v á rta a gyógyulást, m u n k á ján a k is. A te re m tő ige azonos az ú jjá te re m tő igével. Ez ab b a n is kifejezésre jut, hogy az Ószövetség meggyógyul Jézus szavára (Jn 5.), a n n a k jeleként, hogy Jézu snak sem m i sem lehetetlen, így egyetlen em ber görög fordítói Isten beszédét és Isten igéjét kifejező h éber fogalm akat: a d áb a r igét, és az ám ar főnevet a sorsa sem rem énytelen, ő a legrem énytelenebb hely ­ logos, illetv e a legein fogalm akkal fo rd íto tták . Az ige zetből is m egszabadíthat. A királyi főem ber fián ak á ltal Isten h atalm a m utatkozik m eg a terem tésben, és gyógyítása (Jn 4) távolból, parancsszóra, Jézus te sti je ­ ugyanez á ltal az ige á lta l Isten ú jjászülő ere je válik len léte nélk ü l tö rté n ik azt jelezve, hogy az em ber m eg­ n yilvánvalóvá az ú jjá te re m té sb en .13 Az egész Ószö­ gyógyulása, m egszabadulása nincs Jézus testi jelen lé­ vetség a n n a k a bizonysága, hogy Isten nem ném a b á l­ téhez kötve, a hatalom m al kim ondott, és h ittel foga­ dott szó az em ber gyógyulásának m ódja. A m egelégí ­ vány, han em az em b errel szava által, igéje á lta l k ap ­ csolatot terem tő Úr. K ijelentése, szava á lta l közli ak a­ tési csoda (Jn 6) nem csak an n a k a jele, hogy Jézus r a tá t ld. a T ízparancsolatot (2Móz 20,1—20), s a p ró ­ m eg tu d ja oldani az em ber kenyérkérdését, m indig féták á ltal közölt beszédeit. U gyanaz az Isten igéje, b e­ éppen úgy, ahogyan az adott helyzet m egkívánja, nem széde á ltal az újszövetségi k o rb an nem csupán az em ­ is csak azt hirdeti, hogy Isten az em ber kenyéradó gaz­ ber ism ereteit a k a rja növelni, han em életét form álja, dája, és az is m a ra d m inden körülm ény között, hanem m egszólítja, rendelkezik vele,14 szolgálatába állítja, an n a k a jele, hogy K risztus az, ak ire az - em bernek és dicsőítésre h ív ja el. Isten a m indenható, a m egkö­ n élkülözhetetlenül szüksége van, m e rt ő az élet felté­ tele, teste m egtörése á ltal olyan életlehetőséget terem ­ zelíthetetlen, igéje á ltal lé p ett be a te re m te tt világba, te tt az em ber szám ára, am elyen nincs h atalm a a sö­ s az ige te stté létele á lta l döntő fo rd u lat következett be a n n a k életében, a z eljövendő új ég és új föld a la p ­ tétség, a h a lá l erőinek. Á ldozata ja v aib a n részesíti vetése m egtörtént. Az igének az egész világm indensé­ m indazokat, akik h itte l veszik a kenyeret. Az önm agát feláldozó Úr, a kereszt K risztusa az életet terem tő, get átfogó kozm ikus jelentősége van. Az ige te rem tés­ b en m egm utatkozó szerepe nem z á ru lt le a terem tés és életet ajándékozó Úr, s az élet, az örök élet azé, aki a m ennyei eledelben részesül. A vak, ak it Jézus u tán, h an em fo lytatódott a m egváltás m űvében, és e m u n k áró l szóló bizonyságtételben. Isten igéjén ek tehát meggyógyít, vakon is szü letett (Jn 9). Jézus á ltal v i­ szont nem csak szem evilágát nyeri el, hanem elnyeri a a terem tésből ism ert m u n ká ja m e lle tt szoteriologikus lá th a ta tla n lá tá sá ra is a fogékonyságot: hisz az Isten és ekkléziológiai fu n kció ja van. K risztus m egváltó Fiában, és im ádja őt. Jézus a világ világossága, je len ­ m u n k ája, te h á t szoteriológiai alap ra épü ln ek fel ezek a léte á ltal m egszűnik a sötétség. — O lyan h a lo tta t tá ­ nagy összefüggő beszédek, oly módon, hogy világossá m aszt fel az Űr, név szerin t L ázárt (Jn 11), aki m ár v álik ekkléziológiai jelentőségük: az Isten F iáb an való 4. n ap ja halott. A h alál nyilvánvaló ere je azonban h itre szólítanak, s áldozata jav aib ó l való részesülésre nem ak ad ály a életre tám asztó m un k áján ak . Szava ott hívnak, a vele való élő közösségre. is életet terem t, ahol a h a lá l le tag a d h atatla n valóság. b) A tartalm i különbségek. A szinoptikus evangéliu­ Isten szava nem csak a nem létezőket h ív ta életre, h a ­ m ok szerint Jézus beszédeinek ren d k ív ü l gazdag a ta r ­ nem életre szólíthatja, és életre szólítja m ajd egykor talm a: törvénym agyarázat, etikai ta n ítá s (Mt 5—7); a h alo tta k at is. János evangélium ának csodái m essiási példázatok a m en n y ek országáról (Mt 13 stb); gyüle­ jelek, Isten dicsőségét jelen tik ki a F iú által, s a Fiú kezeti szabályok (Mt 18); eszkhatologikus beszédek (Mt szem élyének jelentőségét hangsúlyozzák, h ird etik az 24 pa r ) ; Jézus szenvedéséről, h alálá ró l és feltám ad ásá­ em ber szabadítását, az em ber ja v á t m unkáló Istent. ról szóló jövendölések (Mt 16,21—23 pár). M indebből 4. a beszédek közlésében. A m essiási jelekhez nagy­ sem m it sem ta lálu n k Jánosnál. Isten országának fo­ szabású tanítás, beszéd fűződik János evangélium á­ galm a egyetlen helyen szerepel, a J n 18,36-ban. A z ban. Jézus beszédeinek a jellege form ai és ta rtalm i evangélium va la m en n yi beszédének tém ája, tartalm a szem pontból is különbözik a szinoptikus evangélium ok­ Jézus K risztu s szem élye, az ő önm agáról szóló k ijelen ­ ban közölt beszédektől. tése, a M essiás-titok leleplezése, illetve feltárása. Ezek­ a) A form ális különbségek. A szinoptikus evangé­ ben a beszédekben szó v an a M essiás küldetéséről, az liu m o kban Jézus tettei rend szerin t — M k evangélium á­ A ty án ak és F iú n ak egyedülálló viszonyáról (Jn 7—10); ban csaknem , kizárólagosan — m agyarázat, hozzájuk a h it igényléséről, a világ m eg tartásáró l (Jn 12, 20—50); fűződő beszéd nélk ü l szerepelnek. A te tte k nyilvános, a ta n ítv án y o k n ak k ü ld etésü k re való neveléséről (Jn vagy zártk ö rű értékeléséről keveset olvashatunk. Mt 13—17). E jellegzetes ta rta lm a t kiem eli a beszédek és L k ugyan jóval többet közöl Jézus beszédeiből m int egyedülálló stílusa és fogalm i készlete. Az evangélium Mk, azonban m ás fo rm áb an m in t János. János evan ­ nagyrészt a zsidó tradícióból m e rít15, de h aszn álja a gélium ában Jézus tetteih ez egy-egy nagy beszéd kom ­ hellénista világ jól ism ert fogalm i készletét is, és a pozíció, egy-egy részletes m agyarázat, vita, párbeszéd q u m rán iak köreiben gyakori fo g a lm a k a t Jól ism eri és fűződik. A te tt az az apropó, am ely Jézus beszédeit, u ta l a zsidó ü n n ep ek re és ünn ep i szokásokra (2,13; ta n ítá sá t elindítja. A szinoptikus evangélium okban 6,4; 7,2; 8,37; 10,22; 18,28; 19,31—42)16, és ezeknek a k e­ töb b n yire rövid, cs attanós, töm ör m ondások sorozatát retén belül m eghirdeti az új, a m essiási kor eljövetelét, találju k . János nagy, összefüggő, gondosan felépített Isten népe irá n t tá m aszto tt új igényét, és nép ek szá­ beszédeket közöl. Egy tém án ál hosszan időz, több ol­ m á ra elkészített lehetőséget. A zsidó ünnep ek en m eg­ d alró l m egvilágítja, m editál. Egy-egy gondolati egysé­ szólaló és tan ító Jézus k ijelen tése á lta l új ta rta lo m ­ get elism ételve veti fel az új m otívum ot, és így viszi m al, krisztológiai tartalom m al tölti m eg Izráel ü n ­ tovább a gondolatsort. M int a kezünkben levő k ris­ nepeit. A lo m b sátrak ü n n ep én ek utolsó n a p já n — am e­ tály, am ely m arad ugyanaz, de am elyen m inden m oz­ lyen az italáld o zat b em u tatása egyrészt a sziklából d u la tra egy-egy új szín csillogása v álik láthatóvá, úgy fak aszto tt víz cso d ájára em lékeztette a népet, m ás­ Jézus beszédei is az azonos tém a felvetése közben egyrészt a M essiás á lta l elérkező üdvösséget h ird ette (Ézs egy ú j m otívum ot v ilág ítan ak meg, a gondosan felépí­ 12,3) —, Jézus az ü n n ep ta rtalm áh o z kapcsolódva m eg­ te tt beszéd k ifejtése során.12 Úgy közli Jézus tan ítása h ird eti a m essiási kor beköszöntését (Jn 7,37kk). az új ism eretet, hogy szervesen kapcsolódjék az elő­ Ugyanez tö rtén ik G alileában a p áska ü n nepen (Jn zőkhöz, úgy közli az új ism eretet, hogy feledésbe ne 6). A Jézus nagy beszédeiben szereplő, q u m rán iak fo­ m enjen közben a régebbi. T an ításá t az em beri szívek galm i készletével hasonlóságot m u tató képzetek: v i­

lágosság—sötétség, világosság—sötétség fiai, ig a z s á g ham isság, élet—halál ellen tétp áro k ta rta lm a egészen, s döntő m ódon m ás az evangélium ban, m in t a q u m ­ rán iak n ál. A q u m rán i gyülekezet ta n ítá sa szerin t ezek a fogalm ak nincsenek összefüggésben a M essiás v á ­ rásával, János evangélium ában viszont krisztológiai tartalm ú ak . A világ világossága, az igazság, az élet egyedül K risztus (8,12; 9,5; 14,6).17 U gyanez érvényes a gnózis és a János evangélium a között levő fogalm i azonosságra is. J n a m aga fogalm i készletét úgy hasz­ n á lja fel a p á ra tla n jelentőségű üzenet közlésére, hogy egyúttal világossá teszi azt a döntő ta rta lm i k ülönbsé­ get, am ely az azonos csengésű fogalm ak között van. A gnosztikus fogalm aknak antignosztikus élt ad annak a té n yn e k a közlésével, hogy az „isteni logos” n e m ­ csak te ste t öltött magára, hanem testté le tt (Jn 1,14). E nnek a ténynek jelentőségét em elik ki az ún. „Én vagyok . . . ” kezdetű kijelentések, am elyek elsősorban ószövetségi, m ásrészt v allástö rtén eti képzetek által hangsúlyozzák K risztus szem élyének p á ra tla n jelen tő ­ ségét. Ő az egyetlen, aki életet és váltságot adhat, és ad is, m in t élet kenyere (Jn 6), a világ üdvözítője (Jn 4,42), a világ világossága (Jn 8,12), az út, igazság és az élet (Jn 14,6), a feltám adás (Jn 11,25), a jó pásztor (Jn 10,11. 14), az igazi szőlőtő (Jn 15,1). A szinoptikus evangélium okban Jézus beszédeinek tém ája az esetek nagy többségében tárgy, J n evangélium ában szem ély: Jézus K risztus, az egyszülött Fiú, a k in e k az A tyá h o z való viszonya páratlan, küldetése egyedülálló. János szerin t Jézus az „én A tyám ról”, és a „Ti A tyátokról”, az „én Isten em ről”, és a „ti Isten etek rő l” beszél (Jn 20,17). Ő az egyetlen, az egyszülött F iú (Jn 1,14—18; 3,16. 18). A Fiú a L élek teljességével jár, a L élek e re jé ­ vel cselekszik, m ennyei dicsősége átragyog a földi lé t­ form án (Jn 1.14; 17,24). J n evangélium a Jézus istenfiúi m éltóságát küldetésében ábrázolja. Jézus nem m ag á­ tól, a sa já t elhatározásából jö tt (Jn 7,29; 8,42), hanem Isten k ü ld ö tte (3,34). K inyilatkoztatja, k ijelen ti az A tyát, és teljességre viszi az ő m űvét (Jn 4.34. vö. 5.35; 9,4; 10,37—38; 17,4), általa az A tya m unkálkodik, aki a F iú b an v an (Jn 14,10). A F iú arró l tesz bizonyságot, am it láto tt és h allo tt (3,31). Az Iste n t soha nem lá th a t­ ta senki (1,18), csak a Fiú, az A tya küld ö tte (6,46). K ü l­ detése Istentől ered. tőle való, tőle jött, egy az A ty á­ val (Jn 10,30). A F iúnak az egysége az A tyával ann ak a L éleknek az egysége, ak i Istennek a Lelke, és aki K risztus á ltal szól hozzánk. Összefoglalva: J n evangélium ának: beszédei, ta n ítá ­ si egységei Jézus szem élyének titk á ra teszik a h an g ­ súlyt, s Jézus szem élyének titk á t az „Isten F ia” m eg­ h atáro zásb an rag a d ják meg, akin ek földi létm ódján átragyog m ennyei dicsősége. A szinoptikusok Jézus áb ­ rázolásában a hangsúly a rra esik, hogy K risztus a föl­ di, a történeti, a názáreti Jézus, Já n o sn ál viszont az hangsúlyos, hogy a földi, a történeti, a názáreti Jézus, a dicsőség K risztusa. 5. Jézus és a zsidók között éles a harc. J n a zsidókat nem rétegekre, illetve p árto k ra tagoltan, csoportonként ábrázolja, m in t a, szinoptikusok, hanem egységes tá ­ borként. A k ijelen tést hozó K risztus itt m á r nem a képm utató farizeusok ellen, nem is a törvényes kegyes­ ség látszat szerinti igazai ellen harcol, hanem a h ite t­ lenség ellen, s ennek m egtestesítői: a zsidók ellen. R óluk beszél így: a ti törvényetek (15,25), nekik m ond­ ja, hogy az igazi m ennyei kenyeret nem Mózes adta (6,32 k), hanem egyedül Isten adja. A jeruzsálem i tem plom , és a benne folyó kultusz végét h ird eti meg (2,13 kk; 4,21). A zsidókról m ondja, hogy nem Á brahám fiai, hanem az ördög fiai (8,39kk), és Mózes, ak ire h i­ vatkoznak m aga lép fel vádlóként velük szem ben. Iz­ rae l m int egységes egész, m int tipikus képlet K risztus

10

ellen foglalt állást an n ak ellenére, hogy a M essiás kö­ zülük tám ad t, s az egyház élete Jeruzsálem ből in d u lt el. Izráel Jézus korabeli nem zedéke viszont m int egész, an n a k a jele, hogy Isten fiai, h a K risztus ellen foglal­ n ak állást nem néppé lesznek, viszont m indazok, akik K risztus m e lle tt döntenek, hisznek benne, Isten gyer­ m ekeivé lesznek (Jn 1,11 kk). 6. K ülönbség van a szen ved éstö rtén et ábrázolásá­ ban. J n szerin t Jézus a szenvedéstörténetben is az ese­ m ények ura, aki elő tt m eg h átráln ak , földre esnek azok, ak ik ellene k im en tek (Jn 18,6). Z av arb an v an az, ak i­ nek íté le tet kell h ird etn ie felette, — s ezt jobb m eg­ győződése ellenére teszi, nyom ás alatt, pozíciója félté­ séből (Jn 19). Aki íté le te t h ird e t fölötte m egkötözött, a k it m egkötöztek, a kötelékek között is szabad, önként v állalta ezt a sorsot, teljesíti k üldetését egészen addig, m íg k ijelentéseinek so rát le nem zárja ezzel a k ije le n ­ téssel: „E lvégeztetett” (Jn 19,30). J n -n á l a theologia crucis élesebben érvényesül, m in t a szinoptikusoknál. A kereszt m egváltója az A tyától k ap o tt m unkát, m eg­ b ízatását teljes engedelm ességgel véghezvitte.18 7. A sá kra m en tu m o k szereztetéséről szóló tudósítás­ ban. A szinoptikusok sz erin t a gyülekezeti istentisztelet k eretéb en szereplő keresztség és úrvacsora gy ak o rla­ ta K risztus rendelkezésére vezethető vissza. Ján o s nem tudósít sem a keresztség, sem az ú rv acso ra szerezteté­ séről, b á r az utolsó v acso rát áb rázo lja (Jn 13,1—30), s arró l is tudósít, hogy a feltám ad o tt Jézus ta n ítv á n y ait felh atalm azta, és k ik ü ld te a szolgálatra.19 8. Jézus feltám adásának testi valóságát Jn jobban hangsúlyozza, m in t a szinoptikusok. János kifejezésre ju tta tja , hogy a feltám ad o tt te st tü k rö zte a földi Jézus szem élyiségének jellegzetes vo n ásait anélkül, hogy a feltám a d t teste a h a lá l előtti test törvényszerűségeinek alá le tt volna rendelve. Isten h a lá l felett levő ereje, az em ber szám ára je lt és rem énységet ad o tt a rra néz­ ve, hogy a terem tésben m egm utatkozó jellegzetes em ­ beri szem élyiség nem szűnik meg, nem v álik az em be­ ri test jellegtelenné, hanem ro m o lh atatlan n á, m a ra ­ dandóvá lesz, ú j törvényszerűségek szerin t m egalkot­ va. A gnosztikus té v tan ításo k ellen az evangélium nak nem csak a prológusa m ondja ki az érvényes szót azzal, hogy az ige te stté lett, h an em a Jézus feltám ad ásáró l szóló h írad á s is, azzal, hogy a m egfeszített, és valósá­ gosan m eghalt n ázáreti Jézus testb en tá m a d t fel. Isten, és az ő küldötte, az egyszülött Fiú n em a test, az anyag ellen harcolt, hanem az em ber és a világ életét m eg ­ rontó bűn ellen. F eltám ad ása u tá n az új ég és új föld em berének, a feltám a d t em b ern ek a típ u sát nem test n élküli form ában, hanem testi fo rm áb an jelen íti meg. K risztus testi fo rm áb an való feltám ad ása és m egjelené­ se azo n b an nem csak az em ber jövő irá n t való rem én y ­ ségét erő síti meg, han em a ta n ítv án y ai h ité t és k ü l­ d etéstu d atá t is. T am ás lá t és hisz. 9. A z eszkhatológia Jn evangélium a szerin t n em ha­ tárolódik el olyan élesen a jelentől, m in t a szin o p tiku ­ soknál. Jézus testtélételév el a M essiás kora, az utolsó korszaka kezdődött el az em beriségnek (Jn 3,36; 3,18; 5,24; 12,44—48). E bben a ko rszak b an m ár objektíve é r­ vényesülnek K risztus v áltság án ak javai, s ez döntő az em ber szám ára. A jelen és a jövő eg y arán t K risztus v áltsága jegyében folyik. A jelen o b jek tív lehetősége, h a az em ber részéről h itte l párosul, az ígéretes és vég­ leges, a teljes m egoldást jelentő jövő g aranciája. A je ­ len lehetősége ren d k ív ü l hangsúlyos a z em ber jövője szem pontjából. A K risztu sb an való h it az em b er je le­ n ét és jövőjét eg y arán t m eghatározza (Jn 11,25kk). 10. A S zen tlélekrő l János evangélium ában részlete­ sebb tanítás található, m in t a szin o p tiku s evangéliu­ m okban. A L élek Isten létm ó d ja (Jn 4,24); az em ber ú jjászü letésén ek eszköze (Jn 3,5—8); a pártfogó, aki ol­

ta lm á ba veszi és m e g ta rtja a tanítv án y o k at (Jn 14,16 k k ; 14,25 kk). Döntő szerepe v an K risztus elm enetele és visszajövetele között. A Jézu sra vonatkozó tra d í­ ciót m egeleveníti. E lőhívja a tanítványok tu d a tá b a n azt, am it Jézus beprogram ozott, K risztus beszédét k o r­ szerűen alkalm azza, a ta n ítv án y o k at végig, a célig (Jn 16,7—15) vezeti. A szinoptikus evangélium ok és János evangélium a között levő különbségek m agyarázata V ázlatosan átte k in te ttü k a szinoptikusok és a János evangélium a közötti különbségeket. M ivel m agyaráz­ ható, hogy a három első evangélium m ellett va n egy negyedik, egy m ásféle típusú, m ásféle szem léletű eva n ­ gélium ? E k érdést illetően sokféle m agyarázat, és m egoldási k ísérlet szü letett m ór a teológiai irodalom ban. A k ü ­ lönböző m egoldási k ísérletekkel egy külön tanulm án y k eretében le h etn e foglalkozni. I tt m ost a m egoldási k í­ sé rle te k közül csak n éhány tipikus esetet em lítünk. 1. V annak, akik a zsidó tradíció világát tek in tik az evangélium kizárólagos hátterén ek , és a papi tradíció v o n alának érvényesülését lá tjá k benne. "M indig voltak s m a is v an n a k János evangélium ának olyan m agya­ rázói, ak ik azt m aradék nélkül m egérthetőnek ta rtjá k zsidó forrásokból.”20 2. Még többen vannak, akik a hellenisztikus zsidó­ ság szellem i irányzata, közelebbről ennek neves k ép ­ viselője, Philo, a h íres-a lex a n d riai iskola nagy m estere h atásá n ak érvényesülését lá tjá k J n evangélium ában. H oltzm ann szerint az evangélium gondolatvilágának kiin d ulópontja ugyan zsidó jellegű, de szám ára mégis „a hellenisztikus, kozm opolitává le tt zsidóság”, s a P h i­ lo á ltal m eghatározott „alexandrinizm us” vallásfilozó­ fiai irán y zata le tt döntő, m elynek „atm oszférája” a já ­ nosi gondolatvilág fölött lebeg21. F. B aur a jánosi ta n alapeszm éjét a logos-fogalom ban kereste, s úgy vélte, hogy ezt az evangélista az „alexandriai vallásfilozó­ fiából” v ette át.22 3. V annak, a k ik Ján o s szerzőségének elv ita tásá b an keresik az evangélium rejtély én ek m egoldását. E. H irsch úgy véli, hogy a jelenleg haszn ált negyedik evangélium lényegileg szinoptikus hagyom ányanyag­ n ak az átdolgozása le tt volna,23 s m aga a szerző tu d a­ tosan alakító, és ih le te tt m űvész.24 Ezt a m űvészi a l­ k o tást dolgozta volna á t egy egyházi redaktor, hogy az m egfeleljen an n ak a követelm énynek, am elyet az egy­ h ázb an egy evangélium m al szem ben tám asztottak. W rede25 az evangélium ot ta n ító jellegű ira tn a k te k in ­ ti. S zerinte az elbeszélés csak a ruha, a tu lajdonkép p e­ ni te st a tanítás, am elyet a szerző a történetben á b ­ rázol, belőle szem léltet vagy ahhoz kapcsol. J n m űve te h á t szerinte evangélium fo rm ájáb a ö ltöztetett tanító jellegű irat. T artalm a apológia és polemia, harcból szü­ le te tt és h arc cé ljá t szolgáló irat. Az író elsősorban a zsidóságot tám ad ja, de nem ritk á n a pogánysággal is polem izál, sőt h arc b a keveredik m ás irányzatokkal is: K eresztelő Ján o s követőivel, és a gnoszticizm ussal, v a­ lam in t a qum rániakkal. B u ltm a n n 26 több fo rrásra v e­ zeti vissza az evangélium ot. A zt az álláspontot kép v i­ seli,27 hogy az evangélium fogalom kincse a keresztyén ­ ség előtti gnózis a la p já n érth ető meg, am elynek azu tán egyik ága vagy lecsapódása le tt a m andeizm us. S ta u ffe r28 János evangélium át liturgikus célokra k é­ sz íte tt m űnek tekinti. In n en érth ető az evangélium d rá ­ m ai felépítése, és az „Én vagyok” prédikációk. A teológiai k u ta tás János evangélium ának kapcsola­ to san felfedez egy-egy igazságm ozzanatot, am elynek rela tív jogosultsága v ita th a tatlan , és hasznosítandó is, de sem m iképpen nem helyettesíthető be egyetlen igaz­

ságm ozzanat sem a teljes igazság helyébe. A részigaz­ ság ren d k ív ü l jelentős, h a az egész, a teljes igazsághoz ak ar hozzájárulni, azonban azonnal érték ét veszti, ha a teljes igazságot a k a rja pótolni. R endkívül tanulságos e k érd ésk ö rrel kapcsolatosan P á kozdy állásp o n tja:29 „A m o d ern rad ik ális k ritik ai k om m entátorok kettős h ib áv al n y ú ln ak a szöveghez: 1. túlságosan a m odern iro d alo m k ritik ai szem lélettel nézik a szöveg előállását: redaktorok, in terp o láto ro k v an n a k azonnal kéznél, ha a szövegben valam i nehézség jelentkezik és nem old­ ható meg, azonnal el leh et tolni a szakaszt vagy a v e r­ set az egyháztörténet m egfelelő korszakába, ahol m ár m in d en érth ető v é válik. 2. még m indig tú lsú ly t bizto­ sítan a k a keresztyénség előállásában a hellenizm us­ nak, szem ben a z ó testam entum i és késői zsidósággal. Pedig nyilvánvaló, hogy a zsidóság osztályrésze az uralkodó, a hellenizm usé az aláren d elt. A k o n zerv atí­ vokkal közösen n em ügyelne eléggé azokra a tén y ek ­ re, am elyek az ószövetségi tudom ányok legújabb ered ­ m é n y eik én t segítségükre leh etn én ek .” M int ahogyan a három első evangélium , úgy a negyedik is a h it bizony­ ságtétele, am elyben a S zentlélek á ltal szó laltatja meg a K risztus-esem ényt a szerző, aki az óegyházi hagyo­ m á n y szerin t30 János apostol, a Z ebedeus fia. A z eva n ­ gélium belső bizonyságtétele azt erősíti meg, hogy az evangélium ban megszólaló ta n ítv á n y szem tanú: Jézus m ellett o tt van, m égpedig közvetlen közelében földi életének, m unkásságának, k ereszth alálán ak és fe ltá ­ m ad ásán ak idején. Az utolsó vacsora alk alm áv al J é ­ zus közvetlen szom szédja volt (Jn 13,23). Ő kérdezi meg P é te r ösztönzésére, hogy ki az, aki eláru lja Jézust. A k ereszt K risztusa reá bízza éd esan y ját (19,26). Őt értesíti a m agdalai M ária P é te rre l együtt, hogy nyitva ta lá lta Jézus sírjá t, m a jd a sírhoz siet P é te rt m egelőz­ ve, s először ő néz b e a n y ito tt sírba és hisz (20,2). Ő ism eri fel Jézu st a p a rto n a ren d k ív ü l gazdag halfogás alk alm áv al (21,7). A z a ta n ítvá n yt kör tesz bizonyságot jános bizonyságtételének a hitelessége m ellett először, a m ely János evangélium ának a végén m egszólal. Ők tu d ják , hogy az evangélista tanúbizonyságtétele igaz. „B ajosan gondolható el, hogy az a te stü le t (vagy ak ár egyes keresztyének legyenek is), am ely, illetve, akik az evangélium végén m egszólalnak, ugyanakkor, a m i­ kor a legnagyobb n y om atékkai hangsúlyozzák, hogy igazat m ondanak, eg y ú ttal olyasm it tan ú sítsan ak , am i nyilvánvalóan nem igaz, vagy am ire nézve nem szerez­ te k m egbízható értesü lést.”31 A z egyházatyák n y ila t­ kozatai egyértelm űen azt bizonyítják, hogy az ev an ­ gélium szerzője János apostol, s ira tá t E fézusban írta. Eusebius32 Irenaeustól33 v ette a következő idézetet: „A zután Ján o s is az Ú rn a k tan ítv án y a, aki az ő k eb e­ lén pihent, k iad ta az evangélium ot az ázsiai Efézusban időzvén”. Iren aeu s m eg állap ítását a későbbi egyház­ aty ák nem csak m egerősítik, de meg is indokolják. A lexa n d ria i K elem en34 azt m ondja, hogy m iu tán m ás evangélium ban közlés té te te tt testi dolgokról (ta so ­ m atika), János b a rá ta i b iz tatásá ra a Szentlélek inspi­ rác ió jára egy lelki evangélium ot (to p n eu m a tiko n euag ­ gelion) írt. Irenaeus m egállapítása ren d k ív ü l jelentős, m e rt ő olyan ta n ú ra hivatkozik, név szerin t P o lyka r ­ pusra, akiről feljegyezték, hogy eg y ü tt volt Ján o ssal és A ndrással35, ak ik az U ra t látták . P olykarpus kapcso­ la tb a n v o lt K isázsiában az Ű r tan ítv án y aiv al, közöt­ tü k egy Ján o s nevű tan ítv án n y al, aki szem tanú volta m ia tt K isázsiában igen nagy tek in tély n ek ö rv en d ett és késő vénséget é rt meg.36 János evangélium ának szer­ zője h atáro zo ttan azzal az igénnyel lép fel, hogy szem ­ ta n ú k én t közli, illetv e szem tan ú k én t tesz bizonyságot a K risztus-esem ényről.37 Egy nagyon régi óegyházi kom m entár, a „C atena” ezt m o n d ja: „U tolsónak János, a m ennydörgés fia m ár m eglehetősen élem edett k o r­

11

bán, am ikor veszedelm es eretnekségek tám ad tak , to ll­ kusokból a K eresztelő János m unkásságáról szóló tu ­ b a m ondotta evangélium át P apiasnak, hosszúéletű dósítást. Ugyanígy feltételezi az evangélium a K eresz­ hierapolisi tanítványának, hogy kiegészítse azokat, akik telő fogságba vetéséről szóló tö rté n ete t is (Mk 1,14; előtte az igét az egész földön h ird ették a népeknek, 6,17), ezért csak u ta l rá (Jn 3,24).42 — am in t azt tovább ad ták nek ü n k Irenaeus, Eusebius 2. János állást foglal a szin o p tiku s Jézus-tradíció és m ás m egbízható tö rtén etíró utód aik ”.78 A 2. század m ellett, éppen ezért kiigazítja, kija vítja , kiegészíti k ö z­ végén k eletkezett ún. M uratori-féle kánon jeg yzék az léseiket. E lism eri a szinoptikusoknak a sá kra m en tu ­ evangélium keletkezéséről azt írja, hogy János „ ta n ít ­ m o k szereztetéséről szóló h írad ásait, azért mellőzi a v án y társai és püspökei” buzdítására, hogy ti. evangé­ ró la szóló tudósítást.43 Ügy szól a 6. részben az ú r ­ lium ot írjon, így válaszolt: „B öjtöljetek velem együtt vacsora jelentőségéről, m in t ism ertn ek feltételezett háro m napig, és am i kiny ilatk o ztatást nyerünk, azt b e­ gyülekezeti gyakorlatról, s kiem eli ren d k ív ü li jelen tő ­ széljük m ajd el. A következő éjszakán azonban A ndrás ségét, am elynek hangsúlyozása viszont a szinoptiku­ apostol kiny ilatk o ztatást n y e rt azzal az utasítással, sok közléséből hiányzik. Korrigálja M k 1,14 a d a tá t hogy János írjo n le m in d en t a sa já t nevében, de apos­ azzal a híradással, hogy K eresztelő János és Jézus egy to ltársai m integy ellenőrizzék azt.”39 Ján o s m ellett tesz ideig egy időben m u n k álk o d o tt (Jn 3,26). U gyanígy ig a­ bizonyságot az a tény is, hogy az evangélium m á r a z ítja ki a szinoptikusok Jézus h alála n ap járó l szóló tu ­ m ásodik század elején ism ert, s a p52 ad a ta szerint, dósítását a 18,28-ban. K o rrig álja Jézus m unkássága am ely 1935-ben v á lt ism ertté, J n 18-ból idéz néhány idői és h ely rajzi k ere tét is, s ez á ltal a szinoptikusok verset a 2. század elején, te h á t az evangélium k elet­ tu d ó sítása teljeseb b é válik. Jézus csodáinak a kiválasz­ kezési ideje az első század végénél későbbre nem te ­ tása és m egfogalm azása szintén az első három ev a n ­ hető (kb. 90). L u th e r és K á lvin szereti, s m in d k ét nagy gélium kiegészítése. J n sem önm agát, sem elődeit nem refo rm áto r fő evangélium nak tekinti az evangélium ok ta rtja csalh a tatlan n a k (rész szerint v an b en n ü n k az között János evangélium át. Az újab b kutatáso k so rán ism eret — 1K or 13,12). A h ib á k k ija v ítá sa nem szégyen, feltételezett kísérletek a józan biblikusok körében jo ­ s a z é rt m e rt K risztus em beri eszközei részletkérdések­ gos k ritik á t v á lto tta k ki. A negyedik evangélium nak ben v alam it elv éte tte k nem jelen ti azt, hogy az, am it nem csak gondolattartalm a, hanem stílusa és kifejezésh ird etn ek nem érvényes. A tem plom m egtisztítása, J é ­ m ódja is an n y ira egységes, hogy ez a k ö rü lm én y m ár zus sam áriai ú tja, a jeru zsálem i b evonulás közlésének m agában is valószínűtlenné teszi források h aszn ála­ János ev an g éliu m áb an találh ató v álto zata teljesebbé tát, illetve egy régebbi evangélium nak egy későbbi teszi a szinoptikusok m egfelelő h írad ásait. A szinop­ red a k to r á ltal tö rté n t átdolgozását. Az evangélium fel­ tikusok beszédanyagának a rem iniszcenciái csendülnek építése, a m ű irodalm i jellege m űvészi m unka, am ely meg János gondosan felép ített beszédeiben, de egy egé­ az anyag kiválasztásában, felépítésében és m egfogal­ szen m ás síkon. Jézus m ennyei dicsőségét, isten fiú sá ­ m azásában eg y arán t m egm utatkozik, állap ítja m eg g át h ird etik , Isten hiteles, érvényes k ijelen tését ad ­ Strathm ann,40 de nem csak az egész evangélium ra é r­ já k (11,4). vényes ez, hanem m inden egyes p erikópára is. Ezt a 3. János alapnak te k in ti a szinoptikusokat, épít b i­ m egállapítást erősíti meg az a nagyon gondos és rész­ zonyságtételükre, értelm ezi és m agyarázza a Jézus letes vizsgálat is, am elyet E. Schw eizer végzett41. esem ényt, úgy, ahogyan a S ze n tlé lek által m egvilágo­ M indez azt teszi nyilvánvalóvá, hogy János evangéliu­ síto tt K risztu s ta n ítvá n y látja. A z evangélium jó példa m a a m aga m ás jellege ellenére nem kevésbé értékes a rra nézve, hogy az egyház egym ást követő g en erá­ és hiteles ira t m in t a szinoptikusok, s a szinoptikus ciói nem ak k o r já rjá k az engedelm esség ú tjá t, ha evangélium ok és János közö tt levő különbség nem ugyanazt teszik, am it elődeik, h an em akkor, h a szá­ tü n te th e tő fel ellentétnek. A kétféle típusú evangélium m olva elődeik m u n k ájáv al, építve arra, tovább ju t­ közöt levő különbség ugyanis nem egyengeti, hanem nak, tovább lépnek. S tra th m a n n 44 felveti azt a k é r­ éppen ellenkezőleg m egerősíti bizonyságtételük h ite­ dést: „H ogyan lehetséges az, hogy a z evangélista ek ­ kora szabadsággal já r el a tö rtén eti anyagot illetően, lességét. Ez a különbség ugyanis azzal m agyarázható, de m égis anélkül, hogy az anyagot sem meg nem ta ­ hogy 1. János ism eri a szinoptikus evangélium okat, és el­ gadja, sem h atályon kívül nem helyezi?” A válasz erre a k érd ésre az, hogy János még kevésbé érzi m agát ism eri őket. Nem ism étli te h á t el azt, am it m ár ezek hagyom ánygyűjtőnek, és tö rtén etíró n ak , m in t a szinop­ elm ondtak, még akkor sem, ha anyagának egy része tikusok, pedig a szinoptikusok is jó v al tö b b n ek te k in ­ rokonságot is m u ta t azokkal. A nyagának nagy részé­ te tté k m ag u k at ennél. Ő k is h ite t a k a rta k ébreszteni, ben olyan részleteket közöl, am elyek a szinoptikusok és a h itb e n való m egerősödést a k a rtá k szolgálni, ép ­ an yagában nem ta lálh ató meg azzal a megjegyzéssel, p en a tö rté n eti anyag átad ásáv al. Ján o s azonban, ép ­ hogy m ég így is nagyon sok olyan esem ény m arad t, pen adottságai következtében, egyrészt, hogy m á r a J é ­ am elynek a közléséről le k ellett m ondania, hiszen J é ­ zusról szóló hagyom ányanyag jelentős része összegyűjt­ zus földi m unkásságának az ideje an n y ira gazdag ve, k eretb e foglalva készen volt, m ásrészt, hogy kb. volt esem ényekben, hogy abból lehetetlenség volt m in ­ 2—3 évtizeddel később írt, m in t ahogyan a szinoptikus d en t leírni. János evangélium a, tehát a szin o p tiku s evangélium ok m egszülettek, az an y a g u k at bizonyságté­ evangélium ok m ellé teszi a maga anyagát, azzal a m eg­ tele alap já n ak tekinti, értelm ezés m agyarázza őket. A jegyzéssel, hogy senki ne tá p láljo n m agáb an így se tö rté n et sok esetben János szám ára csupán áb rázo lás ­ olyan illúziót, hogy így m ár Jézus földi m un k ásság á­ tech n ik ai eszközzé lett, am elynek segítségével K risztus n ak az esem énysorozatát m a rad ék nélkül m egkapta, lényegi m egism ertetését a k a rja elérni. A n ázáreti Jézus m e rt az sokkal gazdagabb v olt annál, m in t am ennyit egyszeri, m eg ism ételhetetlen földi életén ek esem ényeit abból m egörökítettek, viszont az a bizonyságtétel, a Szentlélek á ltal m agyarázza. A nagy beszédei, s a n ­ am ellyel m egszólalnak így is elégséges ahhoz, hogy n ak gondolati ism étlései á ltal a tu lajd o n k ép p en i igaz­ K risztu st m egism ertesse, megszólaltassa, h ite t ébresz ­ ságot a k a rja m egism ertetni, a valóságot szeretné m eg­ szen, és hitb en m egtartson. János evangélium ának egyvilágítani. A tö rtén eti igazság több m in t a betű szerin ­ egy m egjegyzése feltételezi, hogy olvasói elő tt is ism e­ ti história. Az evangélista nem m u lasztja el m egm on­ retes ez az anyag, ezért csak u ta l ráju k . Így pl. Jn dani olvasóinak, hogy Jézus titk á n a k m egértéséhez, 1,19kk. A jeruzsálem i m érvadó köröknek Jánoshoz egy speciális szakértőre és vezetőre, a Szentlélekre van in tézett k érdéseir ő l szóló h írad ás az olvasók szám ára szüksége az em bernek. Jézus búcsúbeszédei kiem elik teljesen érth e tetlen lenne, ha nem ism erné a szinopti­

a S zentlélek jelentőségét. Ő m in d e n re m egtanít tite ­ na, tudatlanság, elm aradottság, a sötétség tettei felszá­ k et és em lékeztet m ajd m indarra, am it én tan íto ttam m olódnak ott, ahol K risztus követése realitás. Aki n ék tek (Jn 14,26; 15,26; 16,13). A Szentlélek a d ja a z t a K risztu st követi, az nincs közösségben a sötétség sem ­ képességet, am ely alkalm assá teszi Jézus ta n ítv án y ait m iféle fo rm ájáv al, világosságban já r, azaz tiszta életet arra , am it te n n iü k kell, és am it János ebben az ev an ­ él: tiszta szívű, világos fejű, tiszta kezű, követője gélium ban meg is tett. m indannak, am i a v ilág b an jó, igazságos, haladó. Sza­ 4. János evangélium a a maga korában a L é le k által bad az em bertelen társad alm i és vallási konvenciók­ m egszólaló bizonyságtétel, aktuális üzenet. A hit igé­ tól, régen elav u lt nézetektől egyaránt. nyét a legélesebben veti fel, és jelentőségét hangsúlyoz­ Az evangélium ban hangsúlyos, hogy K risztus ta n ít­ za. Világossá v álik itt, hogy a h it nem a m ú lt hagyo­ ványai közösségében a szolgálat rendje az érvényes m ányaihoz való külsőséges, form ális ragaszkodás, h a ­ rend. K risztus se n k it nem h atalm az fel a m ásik em ber nem e hagyom ányok lényegi m egértésének korszerű a l­ felett való u ralk o d ásra. Az első nem az, e ren d szerint, kalm azása. H a ezt teszi Isten népe, akkor előtte is v i­ a k it so k an szolgálnak ki, han em az, aki sokak ja v ára lágossá válik, hogy Mózes és Jézus, Á brahám és J é ­ m unkálkodik, önként, szabad döntése alap ján . K risztus zus, az ü d v tö rtén et előző nagy korszaka és az új nincs m indenféle u ralk o d ásra épülő ren d e t érvén y en kívül ellentétben, hanem egym ással szerves összefüggésben helyez ta n ítv á n y ait illetően. A h atalm i pozíció az Ö van. Az Írásban, az ószövetségi kijelentésben ugyanaz re n d je szerin t soha nem v á lh a t u ralm i pozícióvá. a L élek szól, aki K risztusban jelenvaló, és m enn y b e­ K risztus m indenek fele tt való h atalm át egyetlen eset­ m enetele u tá n m unkálkodik. A h it igénye, az Iste n F ia ben sem érv én y esítette em berek rovására, m egalázásá­ irá n t való feltétle n bizalom igénye, az a jogos igény ra és leigázására, de m in d en alkalom m al érvényesítette Isten népével szem ben, am ely elől sem m iképpen nem em berek, ta n ítv án y ai jav ára. Szolgálata az új élet, a té rh e t ki, m ég az Írá s ra való hivatkozással sem, m e rt bővölködő élet alapja. T ette útjelző. az Írás K risztu st igazolja. A h it az Isten n el való kö­ A ta n ítvá n yi kü ld eté sn ek K risztu s küldetése az alap­ zösség alapja, az em b er új életének feltétele. Izráel ja. „A m int engem elk ü ld ö tt az A tya, én is elküldelek m á r akkor, almikor Ján o s ír, egységes töm b, Iudaioi tite k e t” (Jn 20,21). K risztus a m odell. A küldetés te lje­ néven szerepel, s a hitetlenség tipikus képviselője, a sítésének g aran ciája a Szentlélek (Jn 20,22). A Szentlé­ világ. A nép nem néppé lesz, ha nem hisz, s a nem lek eleveníti meg a tö rté n eti Jézust, és az általa ad o tt népből nép lesz, ha K risztu sb an hisz. A tö rté n eti J é ­ kijelentést. zus m ellett m essiási je lek tesznek bizonyságot, am elyek János evangélium a lezárja a kijelen tési korszakot a dicsőség K risztusát hirdetik, a jelekhez fűződő re n d ­ egyrészt, m ásrészt u ta t m u ta t a történeti Jézusban kívül alapos ta n ítá si egységekkel együtt. Az ige h ird e ­ adott kijelen tés helyes m agyarázatára nézve. Az egy­ tésének jelentősége világossá v álik az evangélium fel­ ház akkor hűséges a dicsőség K risztusához, h a h itb en építése által. n y ert látása alap já n halad előre a jó úton, s tradíciói Az evangélium alapm otívum a és igénye a szeretet, alap já n nem u ta sítja vissza az élő K risztust. A k i­ az em berszeretet, a testv érszeretet igénye. Az Isten jelentés nem köteles az előző nem zedékek ú tjá n a k F iáb an való h it és szeretetlenség, em bergyűlölet, k i­ szolgai követésére, han em felszabadít az új ú to n való z á rja egym ást. Az Isten irá n t való hit, h a az való b an já rá sra, a kijelen tés korszerű p aran csa irá n t való en ­ hit, szeretetben realizálódik. A szerétét, am ely Isten gedelm ességre. m egváltó te tté n ek alapm otívum a (Jn 3, 16), K risztus Len keyn é S em sey Klára ta n ítv án y ai életének is alapm otívum ává kell legyen. A K risztussal való szeretetközösségnek a tanítv án y i JEGYZETEK k ö rben érvényesülő szeretetben kell m egvalósulnia. A 1. H a rn a ck, L e h rb u c h d e r D o g m en g esch ich te 4. k ia d . 1909. I. k. 108. l . — 2. S c h u lz, D ie S tu n d e d e r B o tsc h a ft. E in fü h ru n g szeretet m odellje K risztus, K risztus szeretetéről szóló in d ie T h eo lo g ie d e r v ie r E v a n g e liste n . — H a m b u rg , 1967. je llé kell v áln ia tanítványainak. T anítványságuk jele, F u rc h e V erl. 297. 1. — 3. K ä se m a n n , N e u te st a m e n tlic h e F ra g e n v o n h e u te , (in: E x e g e tisc h e V ersu c h e u n d B e sin n u n g e n , 2. Bd. és hiteles pecsétje, a te tte k b en m egm utatkozó, m inden 24. k.) — 4. S tr a th m a n n , D as E v an g eliu m n a c h J o h a n n e s . — áld o zatra kész szeretet. „A rról ism eri meg m indenki, G ö ttin g e n 1968. V a n d e n h o e c k -R u p re c h t 1. k k . — 5. S tr a th ­ m a n n , i. m . 1. l. — 6. S chulz, i. m . 298. l. — 7. S tra th m a n n , i. m . 7 hogy az én ta n ítv á n y aim vagytok, h a egym ást szereti­ l . — 8. S tra th m a n n , i. m. 7. l . — 9. M á tyá s E rn ő , J á n o s e v a n ­ te k ” (Jn, 13,35). „Ú gy szeressétek egym ást, am in t én g éliu m a. — S á ro s p a ta k , 1950. S y lv e ste r R t. B p. 28kk. — 10. L ohse, E n ts te h u n g des N e u e n T e sta m e n t. S tu ttg a rt 1972. K o h l­ szerettelek tite k e t” (Jn 15,12). A hol a szeretet légköré­ h a m m e r 106. l. — 11. S c h u lz , i. m . 348. l . — 12. S tr a th m a n n , b en folyik az élet, ahol az em berek szám ára em berhez i. m . 2. l. — 13. M á tyá s E rnő, i. m . 46. l. — 14. K a r n e r K áro ly , A te s tté le tt Ige. Já n o s e v a n g é liu m á n a k m a g y a rá z a ta . B u d a ­ m éltó életre nyílik lehetőség, ott K risztus nem a m ú lt p est, 1950. 278. k k . — 15. P á k o z d y L ászló M á rto n , A P á sz to rem léke, nem üres frázis, han em valóság, az em bert Ig é k J á n o s e v a n g é liu m a 10. ré sz é b e n (,,Egy a k o l" v a g y egy n y á j” ?) Újsz ö v e tsé g i fü z e te k X III. 1947. 11. k k . — 16. L ohse, m egtartó, új életre indító erő. i. m . 109. l . — 17. L o h se, 109. k. — 18. S c h u lz, i. m . 306. l. — Az egységet szintén a tan ítványság ism ertető jelének 19. L o h se, D ie E in h e it d es N eu en T e sta m e n t. — G ö ttin g en , 1973. V a n d e n h o e c k -R u p re c h t. (W ort u n d S a k ra m e n t im Jo h a n n e s ­ te k in ti az evangélium . K ét szem pontból is lényeges te ­ e v an g eliu m ) 193. k k . l. — 20. M á ty ás E, i. m . 15. l . — 21. h át Jézus ta n ítv á n y ain a k egysége. Egyrészt a ta n ítv á ­ H o ltzm a n n , N e u te s ta m e n tlic h e T h eo lo g ie II. 409. 416. l . — 22. B aur, N e u te s ta m e n tlic h e T h eo lo g ie, 1864. 351. k. l . — 23. H irsch , nyi közösség fen n m arad ásán ak feltétele. A hívők kö­ S tu d ie n zu m v ie rte n E v a n g eliu m 1936. 130. l . — 24. H irsch, zössége ak k o r építő, és addig épülő, am íg az összetartó D as V ie rte E v an g eliu m in se in e r u r s p rü n g lis c h e n G estalt. 1936. 67. l . — 25. W rede, C h a ra k te r u n d T e n d e n z des J o h a n n e s e v a n­ erő határozza meg. M ásrészt a terem tés h arm ó n iájá t g eliu m . 2. k ia d . 1933. 5. l . — 26. B u ltm a n n , D ie B e d e u tu n g d er m egbom lasztó erő fele tt való győzelem jele, am ely az n e u e rsc h lo s se n e n m a n d a e is c h e n und m a n ic h a e is c h e n Q u ellen fü r das V e rstä n d n is d es J o h a n n e s-E v a n g e li­ ú jjá te re m té s előjeleként K risztus tan ítv án y ai közössé­ u m s ” , Z eitsch r. f ü r d a s n e u te s ta m l. W isse n sc h a ft 24. k . 100. gében m á r érvényesül. K risztus főpapi im ádságában a k k . l. —27. B u ltm a n n , D er re lig io n s g e s c h ic h tlic h e H in te rg ru n d d es P ro lo g s zum J o h a n n e se v a n g e liu m c. ta n u lm á n y . — 28. tan ítv án y o k egységéért is könyörög. A ta n ítványok S ta u ffe r , D ie T h eo lo g ie d es N. T. G en f 1945. — 29. P á k o zd y , egysége K risztusban ad o tt aján d é k és m ár az első n em ­ i. m . 11. k. — 30. V arga Z sig m o n d J., Ú jsz ö v etség i b ev ezetés. zedék életéb en és u tá n a nem zedékről-nem zedékre m eg­ D e b re c e n 1956. (ste n c ile z e tt je g y z e t). — 31. K a rn er, 328. k. — 32. E u seb iu s, H ist. eccl. V. 8, 1. — 33. Ire n a e u s, A dv. h a e r . III. 1., valósítandó feladat. l . — 34. L o h se, i. m . 106. l . — 35. E u seb iu s, i. m . V. 20, 40. — Jézus világosságban való járást igényel követőitől. 36. M á ty ás E., i. m . 2. l . — 37. S tr a th m a n n , i. m . 1. l . — 38. H a rn a c k -G e b h a rd t-Z a h n , P a tr u m a p o s to lic o ru m o p e ra , ed. m i ­ „Én vagyok a világ világossága; aki engem követ, nem n o r, 5. k ia d á s , 1906. 78. l . — 39. L ie tzm a n n , D as M u ra to n s c h e já rh a t a sötétségben, han em övé lesz az élet világossá­ F ra g m e n t (K leine T ex te) 2. k ia d . 1933. 4—5. l. — 40. S tr a th ­ m a n n , i. m . 7—8. l . — 41. E. S c h w e ize r , „E go e im i” . . . 1939. g a” (Jn 8,12). A lelki, szellem i és erkölcsi sötétség nem 82—112. l. — 42. S tr a th m a n n , i. m . 4. l . — 43. L ohse, i. m . 204. ta lá lh a t o tth o n ra K risztus követői táborában. A babo­ l. — 44. S tr a th m a n n , i. m . 5. l.

13

Krisztus — az egyház feje: az egyház és a világ* 1. A referátum tém ája az újszövetségi sza k ko n fe­ Efézusi levél úgy szól az egyházról, m in t kozm ikus rencia tém áinak összefüggésében. A z összefoglaló té ­ testről, am elynek a „feje” K risztus. Az Efézusi levél m a: A gyülekezetek szervezése, életü k és szolgálatuk világképe B ornkam m sz erin t a gnosis á lta l befolyásolt rendje a páli levelekben. A főtém a m inden te k in tetb en világkép. M egállapítja, hogy az Efézusi levél függőség­ érdeklődésre ta rth a t szám ot az újszövetségi tud o m án y t ben v an a Kolosséi levél gondoltataitól. A szereztetési m egism erni kívánó lelkészek között. M egjegyzendő, időnek a K r. u tán i első század fo rd u ló ját tekinti. hogy többféleképpen elképzelhető a résztém ák feldol­ B ornkam m a K olosséi levelet sem ta rtja páli levél­ gozása. A különbözőképpen felfogott, és különböző­ nek, m ind en ek elő tt a rra hivatkozva, hogy a Kolosséi képpen in te rp re tá lá sra kerülő résztém ák pedig kidol­ levél krisztologiája és ekklesiológiája, v alam in t a k e­ gozott fo rm áju k b an a k á r ellentm ondóak is leh etn ek resztelésről, az apostoli tisztrő l és az eszkatológiáról egym ásnak. való ta n ítá sa eltér a páli tanítástól. K on k rétan k ét olyan pontot em elek ki, am elyekről b) A m ásik lehetőség, hogy az eg yik lev elet P á l apos­ különféleképpen gondolkozhatnak az előadók, még ha toltól szárm azó n ak tek in tik , és csupán a m ásik levél meg is k ív á n n ak m arad n i az „iskola-teológia” a d ta h a ­ szerzőjét ta rtjá k ism eretlennek. Így K ü m m el m egálla­ tá ro k között. Az egyik: a páli levelek ekklesiológiájá ­ p ítja a Kolosséi levélről, hogy a n n a k nyelve és stílusa n ak értelm ezése. V an ilyen cím ű előadásunk: „Az egy­ nem ad okot a páli szerzőségben való kételkedésre. Az ház K risztus teste: a k arizm ák ”. I tt az előadónak m in ­ a gnosztikus miliő, am ely re a Kolosséi levél reflektál, denekelőtt az I. K orinthusi levéllel k e ll foglalkoznia. nem szól am ellett, hogy P á l apostol u tán i (esetleg m á­ Az ezt követő előadás: „K risztus — az egyház feje: az sodik századi) korból való a levél, hiszen a k eresz ­ egyház és a világ” pedig az Efézusi és Kolosséi levél tyénség előtt is felü tö tte fe jé t a gnosis. A Kolosséi le­ a la p já n kell szóljon az egyház és a világ viszonyáról, vélnek kozm ikus k a ra k te rű a krisztológiája, így a K o­ kapcsolatáról (vagy ta lá n még in k á b b : K risztu s és a v i­ losséi levél szerzője „antignosztikus gnosissal” p ró b ál­ lág kapcsolatáról). A m ennyiben az Efézusi és a Kolos­ ta h atály tala n íta n i a gnosztikus ta n o k at — am i ugyan séi levél nem tekin th ető p áli iratn ak , annyib an az em ­ még szólhatna a p áli szerzőség ellen —, de K üm m el líte tt két előadás sem a lk o th at egy, egym ást kiegészí­ szerin t a Kolosséi levél kozm ikus k risztológiájának az tő egészet, hiszen ebben az esetben m ás szerzővel kell előzm ényei m eg találh ató k a páli hom ologoum enában, szám olnunk, sőt, az egyház életének egy m ás perió d u ­ így P á l az I—II K orinthusi, G alata-, és F ilippi-levélben sával. És akkor feltételezhetjük, hogy az Efézusi vagy m egalapozott k risztológiáját gondolta volna tovább; a Kolosséi levél szerzője m ás tö rtén eti helyzetben fo­ bő v ítette volna ki a Kolosséi levélben. galm azta m eg ekklesiológiáját, m ás állap o to k ra reflek ­ A p áli ekklesiológiával nem ellenkezik K üm m el sze­ tá lt m ondandójával, m in t Pál. rin t, hogy a Kolosséi lev él szerin t K risztus az egyház A m ásik pont, am ely tek in tetéb en eltérh etn ek az feje. A páli levelekben ugyanis az egyház test, a K risz­ előadók (és a résztvevők) vélem ényei, részben kapcso­ tus teste, a Kolossé 1,18-ban és 2,9-ben tu lajd o n k ép p en lódik az első ponthoz. A nnyiban, hogy itt is döntésre ennek az ekklesiológiai kijelen tésn ek a precizirozását kell ju tn i az egyes levelek szerzőségét illetően. A fő ­ végezte volna el P á l apostol. tém a a (páli) gyülekezetek életének és szolgálatának Az Efézusi levéllel m ás a helyzet K üm m el szerint. rendjéről beszél (nyilván az E duard S chw eitzer köny­ I tt a nyelvben és a stílu sb an olyan változásokat vél v ét ta rtv á n szem előtt: G em einde u nd G em eindeord ­ észlelni, am elyek, h a nem is z á rjá k ki P ál szerzőségét, nung im N euen T estam ent; Zürich, 1959; vö. Das L eben de legalábbis m egkérdőjelezik azt. (Ilyenek: szinoni­ das H errn in der G em einde u nd ihren D iensten; Z ü ­ m ák és genitívuszi kapcsolatok halm ozása, tú l hosszú rich, 1946; itt különösen a következő fejezetcím : V ie l ­ és nem tagolt m o n dat-konglom erátum ok h aszn álata gestaltigkeit u nd E inheit in der O rdnung — „ A m t” als stb.). U gyanakkor K üm m el szerin t az Efézusi levél szö­ geordnetes D ienen). — Én a páli misszió első korsza­ vegében, szav aib an is függ a Kolosséi levéltől (Efézus kából nem találo k u ta lást arra, hogy a páli gyülekeze­ 6,21k = Kolossé 4,7k). K üm m el irodalm i függőséget, tek b en olyan „re n d ” le tt volna, am ely a z „A m t”-ta l u gyanakkor lényegi d ifferen ciát állap ít meg az Efézu­ k apcsolatba hozható. M a rad n án ak eszerint a p á s z to r i si levél és a Kolosséi levél között. A lényegi különbö­ levelek p rim é r forrásként, de itt éppen a b en n ü k v á­ zőségek közé ta rto zn ak szerinte olyan fogalm ak eltérő zolt gyülekezeti ren d alap já n á lla p ítjá k m eg egyes k u ­ jelen tésta rtalm ú használata, m in t a m üsterion, vagy az tató k (pl. G ü n th er B ornkam m ), hogy a levél nem sz á r­ oikonom ia. A mi tém án k szem pontjából a leglényege­ m azh ato tt P áltól, és P á l korából, hanem a m ásodik k e­ sebb, hogy K üm m el ide so ro lja az ekklesia fogalm át is. resztyén század első feléből. Ami az tá n a z t jelenti, A páli levelekben, és így a Kolosséi levélben is az e k k ­ hogy a páli m isszió eredm ényeképpen lé tre jö tt gyüle­ lésia je len ti m ind az egyes gyülekezeteket, m ind pedig kezetek korából nem ta lá lu n k egyértelm űen elfogadott az egyházat. Az Efézusi levélben viszont az ekklesia beszám olót a Corpus P au lin u m b an (csak a P á l apostol kizárólag az u niverzális egyházra alkalm aztatik. Ezzel utáni generáció v ag y generációk gyülekezeteinek élet­ függ össze, hogy a m üsterion tou C hristou m ást je le n t re n d jé rő l). 2. A z E fézusi és a Kolosséi levél szerzőségének kérd é­ az Efézusi levélben, m in t a Kolosséi levélben. K olossé (2,2): m üsterion = Iste n eszkatológikus üdvözítő te tte a se, különös te k in te tte l azok ekklesiológiájára. A z ú j­ K risztusban. Efézus (3,4): m üsterion = a pogányok és a szövetségesek között h árom lehetséges nézet v an a te­ zsidók egysége a K risztu s-testb en (vagyis az egyház­ kintetb en , hogy k it vélnek a z Efézusi és a Kolosséi le­ ban). Így K üm m el a r r a a k ö vetkeztetésre ju t (Käsevél szerzőjének. a) G ü n th er B ornkam m P á l apostoltól idegen stílu st m ann-nal), hogy az Efézusi levélben a krisztológia az ekklesiológia felől van in terp retálv a. vél felfedezni az Efézusi levélben, v alam in t teológiai c) H arm ad ik lehetőségnek azt em lítem , hogy m ind a különbözőségeket P álhoz k é p e st. K ülönösen lényeges­ k ét levelet P á l apostol írta. E zt képviseli Ú jszövetségi nek ta rtja a teológiai különbözőségek között, hogy az Bevezetésében p éld áu l D onald G uthrie. Az Efézusi le­ vélhez ír t bevezetésében ab b an foglalja össze a páli * E lh a n g z o tt a R e fo rm á tu s E g y h áz 1977. évi ú jsz ö v etség i szerzőség m elletti érvényeket, hogy valószínűbb félté­ sz a k ta n fo ly a m á n .

17,19). A találkozás úgy megy végbe, hogy Ja h v e m a­ telezni a P á l apostol szerzőségét, m int azt a lehetősé­ gát k ijelenti. get, hogy P á l apostolnak egy ta n ítv á n y a m egírta az A gyök egyéb d eriv átu m ai is a kultusszal, az áldo­ Efézusi levelet, ez az em ber P á l apostolt n y ilváníto tta z attal kapcsolatosak. A m óéd su b stan tív u m jelen ti a szerzőnek, ezt az első század, vagy századok keresz ­ Ja h v e á ltal ren d e lt (kultikus) ü n n ep ek id ő p o n tját (Lev tyénsége m inden további n élk ü l tudom ásul vette, és az 23,24), vagy je len th eti az ü n nep h elyét (Ps 74,4.8). Efézusi levelet páli au to ritású írásn a k fogadta el. H asználatos a m óéd állandó k apcsolatban az óhel-lel Összefoglalás: a) A nyelv és a stílus nem ad kézzel­ (alef). Az óhel m óéd a „találkozás s á tra ”. A kapcsolat fogható eszközt a kezünkbe a n n a k eldöntésére, hogy Isten és népe között úgy jön létre, hogy Isten ta lá l­ P á l apostol írta -e m ind a k ét levelet, vagy egyet (vagy kozni k ív á n népével, k ijelen ti m agát (jáad nifal), a ta ­ egyet sem) azok közül. Az újszövetségi k u ta tó k a nyelv lálkozás sá trá n á l (óhel móéd). Isten tiszteletén ek alk al­ és a stílus egyezéseit és különbözőségeit az Efézusi és mai az ü n nepek is (móéd). — A jáad gyökből szárm azó, a Kolosséi levélben, továbbá a Corpus P au lin u m egé­ k u ltik u s töltésű főnév az édáh (gyülekezet). szében asze rin t m éltatják , hogy m ilyen prekoncepció­ Az Ószövetség Isten és népe találk o zásáró l tud. Az ju k v an a szerzőség kérdésében. (Legjobban nyom on I K or 10,16kk viszont ennél tovább megy, és nem csu­ követhető ez az eljárás K üm m elnél, aki a Kolosséi le­ p án isten és népe találkozásáról, han em az Isten és né­ velet P áltó l szárm azónak tekinti, az Efézusi levelet p e­ pe közösségéről beszél. M égpedig m ind az újszövetsé­ dig nem.) b) N em ad eligazítást a szöveg szerzőjének m eg h a­ gi — úrvacsorázó — gyülekezet (I K or 10,16), m in t p e­ dig az ószövetségi istennépe v o natkozásában (I K or táro zása tekin tetéb en a szöveg belső evidenciája sem. 10,18). A koinonia és koinonos h éber m egfelelője (cha ­ Az újszövetségesek m un k áib an egy „ördögi k ö r” ala­ bura, chábér) soha nem fejez ki közösséget Isten és k u l ki: a k ét levél krisztológiai és ekklesiológiai te r ­ az em ber között. A kom m en táro k (Conzelmann) az I m inus technicusainak a Róm ai levéltől és az I. K o ­ K o r 10,16kk m a g y arázatán ál a Lev 7,6.15-öt és a Dt rin th u si levéltől eltérő h aszn á lata különböző szerzők­ 18,1—4-et ad ják meg, m in t olyan ószövetségi helyeket, re u ta l; viszont, m ivel különböző szerzők írtá k az E fé­ am elyekre P á l hivatkozik, illetve, am ely ószövetségi zusi és a Kolosséi levelet és a páli hom ologoum enát, locusok a szem e előtt leh etn ek az I K o r id ézett helye ezért a fe n t em líte tt fogalm ak is — szinte szükségsze­ m egfogalm azásánál. E zekben a v ersek b en azo n b an leg­ rű en — jelentésváltozást szenvedtek, hiszen m ás kon ­ feljebb a v álaszto tt nép rep rezen tán sain ak , a p apok­ t e x tu sba kerültek. — N em bizonyítható viszont egyér­ n ak az (egym ással való) közösségéről v an szó. telm űen az sem , hogy az Efézusi és a Kolosséi levél­ P á l apostol a z é rt beszélhet koinonia tou haim atos tou n ek is ugyanaz a szerzője, m in t a Róm ai levélnek, vagy Christou-ról és koinonia tou som atos tou C hristou-ról az I. K orinthusi levélnek. 3. A som a C hristou fogalm a a R óm ai levélben és az az úrvacsorázó gyülekezettel (egyházzal) k apcsolatban; I. K orinthusi levélben. M ivel a tém a szem pontjából sőt az ért beszél az o ltá rra l való közösségről Izráellel szükséges an n ak a vizsgálata, hogy m ilyen értelem ben k apcsolatban, m e rt az ő szóhasználatát m ár a m eglé­ h asználja az Efézusi és a Kolosséi levél a som a kifeje­ vő, k o rin th u si k eresztyén szóhasználat d eterm in álta. Ez a szóhasználat pedig tú llép ett az Ószövetség szózést az egyházra (am elynek a feje K risztus), ezért vizsgálódásunkat a v ita th a ta tla n u l páli leveleknél kell használatán, és találkozás hely ett közösségről tud Is­ kezdenünk. Csak h a egy elfogadható hypothesist ta lá ­ ten és az em ber; Isten és a népe között. T erm észete­ lu n k a rra nézve, hogy hogyan értelm ezte P ál apostol sen a „közösségben” is benne van a találkozás m ozza­ az id e n titá st (I K or 12,27) az egyház és a K risztus tes­ nata. te között, akkor tu d u n k tovább nézni, és a rra nézve A som a je len tése az Ú jszövetségben (E. S ch w eizer): m eg állapításokat tenni, hogy az Efézusi és a Kolosséi „T atsächlich m eint ab er som a d en M enschen in seinem levél szerzője — legyen az P á l apostol, vagy m ás v a la ­ G egenüber zu G ott oder der Sünde, oder zu seinen ki — hogyan haszn álta fel, m ódosította, állíto tta új M itm enschen. Som a ist der O rt, a n dem der G laub k o n tex tu sb a a Róm ai levélben és az I K orinthusi le­ lebt, a n dem sich der M ensch in die H errsch a ft G ottes vélben is haszn ált theologoum enont. gibt. So w ird som a d er Bereich, in dem der M ensch Vizsgálandó locusok: Róm 12,5; I K or 10,17; I K or dient.” (A som a pedig valóban az em b ert jelen ti Isten­ 12,27. nel és a bűnnel, vagy em b ertársáv al szem beni v aló já ­ A z I K or 12,27-ben bennefoglalt azonosság m egérté­ ban. A som a az a hely, ahol a h it él, ahol az em ber séhez szükséges tudnunk, hogy m ilyen értelem ben szá­ Isten h atalm áb an van. Így lesz a s o m a az a terület, m olt P á l apostol a gyülekezet (egyház) és a K risztus am elyben az em ber szolgál.) teste azonosságával. Más szavakkal: azt kell vizsgál­ E. Schw eizer, Jézus K risztus testérő l: „Soma ist fü r nunk, hogy mi le h ete tt P á l apostolnál a K risztus teste P au lu s p rim ä r die K örperlichkeit, in der der M ensch „v allástörténeti előképe”. in dieser W elt lebt, also die M öglichkeit, dem a n d ern Az Ó szövetség nem tu d az Isten és a v álasztott gyü­ zu begegnen. So ist auch der Leib C hristi fü r P au lu s lekezet identitásáról. Ja h v e és népe között a kapcsolat zuerst der fü r die a n d ern hingegebene L eib”. a szövetség k ateg ó riájáb a n ju to tt kifejezésre. A válasz­ „Der gekreuzigte und au fe rstan d en e Leib C hristi ist to tt nép és Ja h v e a szövetséget a k ultuszban élte meg. fü r P au lu s ein g egenw ärtiger Raum , in den die G e­ A kultusz középpontja, döntő része pedig Izráelben az m einde h ineingestellt w ird. E ben d adurch w ird die áldozat volt. Az áldozat bem u tatásáv al azonban nem G em einde eine E inheit, auf griechisch hen s ma. Sie au to m atik u san jö tt lé tre a kapcsolat Ja h v e és a népe ist also der ein e Leibe, der im L eibe C h rist lebt. között. K apcsolat csak akkor jö h e tett létre, ha Ja h v e . . . „s m a (ist) n ich t eine G rösse d e r V ergangenheit, a k a rta ; am ikor Ja h v e találkozott a népével, vagyis so n d ern in seinem Segen und H errsch aftsan sp ru ch ge­ am ikor kijelen te tte magát. g enw ärtig in der G em einde. M an k a n n also K reu zes­ A találkozás kifejezésére a jo d -ajin -d a le t gyök szol­ leib und Leib des E rhöhten n i c h t scheiden, denn gál. A gyök alapjelentése: „egy határozatot, vagy egy dieser ist d er K reuzesleib in sein er fo rtd au ern d en d öntést tu d tu l ad n i”. (A berit jelentése: Ja h v e önelkö ­ W irkung, er ist der R aum der K irch e”. (A som a P ál telezése, ünnepélyes ígéret (Fohrer); K u tsch hasonlóan: szám ára elsősorban az a testiség, am elyben az em ber az em b ern ek Ja h v e á lta l történő elkötelezése). ebben a) v ilág b an él, te h á t lehetőség, hogy a többiekkel A gyök nifal a lak já v al fejezi ki az Ószövetség, hogy találkozzon. Így P ál szám ára a K risztus teste is első­ Ja h v e találkozott népével (Ex 25,22; 29,43; 30,6.36, Num

15

sorban a m ások szám ára odaadott test. A m egfeszített és feltám adott K risztus test P ál szám ára egy jelen tér, am elybe a gyülekezet belehelyeztetett. Éppen ezáltal lesz a gyülekezet egy egység, görögül h en soma. Az te h á t az az egy test, am ely a K risztus testében é l . . . A soma nem egy m últbeli érték (nagyság), hanem a gyülekezetben áldás- és u ralm i igényével jelenlevő. T ehát a kereszten m egfeszített te ste t és a M egdicsőült te sté t nem szabad kettéválasztani, m ivel ez a m egfeszí­ te tt test a m aga m arad an d ó haásá ban, az az egyház területe.) Ezeknél a definícióknál m egfigyelhető, hogy idő és té r já tsz an ak ben n ü k szerepet. E. S chw eizer m eg álla­ p ítja, hogy a késői zsidóságban élt a tendencia, hogy idői koncepciókat té rb e n fejezzenek ki. E. Schw eizer utal N eugebauer m u n k á jára, ak i az en Christo fo rm u ­ la v izsgálatánál a r r a a következtetésre ju t, hogy az en Christo form ula á lta l kifejezett egyetlen, ugyanazon történelem be (történésbe) való bevonás az idői és téri k ategóriák egym ásbs|olvadását eredm ényezték (vö Róm. 12,5). N eugebauer szerint: „Leib C hristi ist die Ekklesia, w eil m it ih r dasselbe geschehen ist, w ie m it dam Leibe C hristi. W eil das C hristusgeschehen a b e r eschatolo ­ gisches G eschehen ist, d aru m steh t der som a C hristouG edanke als A usdruck dafür, dass die geschichtlich ex istierenden G em einden schon je tz t das v e rh e rr ­ lichte Isra el sind . . . In ih re n G ottesdienst b ek en n t sie (se. die G em einde), dass Jesus C hristus d er H err ist, derselbe, in dessen S terb en u nd A ufersteh en sie heils ­ geschichtlich ih re n U rsprung h a t”. (K risztus teste az egyház, m ivel vele ugyanaz történt, m in t a K risztus testével. M ivel a K risztus esem ény pedig eszkhatoló ­ gikus esem ény, ez ért a som a C hristou-gondolat azt fe­ jezi ki, hogy a történetileg létező gyülekezetek m ár m ost a m egdicsőült Izraelt je le n tik . . . A gyülekezet az istentiszteletben azt v a llja meg, hogy Jézus K risztus az Úr, ak in ek h alálá b an és feltám ad ásáb an v a n ü d v tö r ­ ténetileg az ő eredete.) H a az eddigiek a som a C hristou fogalm ához m agya­ rá z a tu l szolgálhatnak, ak k o r a gyülekezet (egyház) „tulajdonképpeni-szem élyes” értelem ben azonos a K risztus testével. A „test” a K risztus tö rté n eti és m eg­ dicsőült testével azonosítható. K i szokták em elni, hogy a gyülekezet = K risztus te ste azonosságnak nem szote ­ riologikus, hanem p erenétikus ta rta lm a van. Ez te r­ m észetesen igaz, ennyi a kontextusból kön n y en kiol­ vasható. De ezt a paren étik u s kijelen té st éppen az az ü d vesem ény teszi lehetővé, hogy K risztus a k eresztfán a te sté t „so k ak ért” o daadta v áltsá g u l (Mt 20,28). Az ószövetségi gyülekezet istentiszteletével szem ben in n en adódik a diszkontinuitás. Az újszövetségi isten tiszte­ letn ek is áldozat a középpontja, m in t az ószövetségi­ nek, csak ez az áldozat időben nem esik egybe az is­ tentisztelettel, ti. K risztus egyszeri, ep hap ax áld o zatá­ ró l v an szó. Az újszövetségi istentiszteletben a „ ta lá l ­ kozást” K risztus hozta létre, Isten és az em b er között, áldozatával. É ppen ezért m o n d h a tja el P á l azt, hogy az egyház K risztus teste, anélkül, hogy m isztikus, vagy gnosztikus kijelen tést tenne, m e rt K risztus k ereszthalálára, és a k eresztfán m egtöretett K risztu stest áldoza­ tá ra gondol. A gyülekezet istentisztelete a jelen, am e­ lyet a m ú lt egy esem énye (K risztus áldozata) k ö t össze a jövendővel, am ikor is nyilvánvalóvá v álik az, hogy az egyház K risztus teste (persze, m egintcsak a „ ta lá l­ kozás” kateg ó riájáb an : I Tess 4,17). Az üdv tö rtén eti jelent, az egyház időszakát a „m ár” és „m ég nem ” feszültsége jellem zi (Cullm ann). A z ü d v ­ tö rtén eti jelenben pedig az dem onstrálja, hogy az egy­ ház K risztus teste, hogy egy test. A m ikor az egység valósággá válik, akkor K risztus reális prézenciájáról

16

beszélhetünk, m e rt a közösség m in t K risztus teste exisztál. Ez pedig csak az ú rvacsorában, és csak az ú r­ v acso ráv al élők között ad o tt (vö. I K or 10,17). F eltétlen ü l m eg k e ll em líten ü n k K äsem ann k ritik á ­ já t a som a C hristou „tulajdonképpeni-szem élyes” in ­ terp retáció járó l. A m íg K äsem ann a som a anthropológiai fogalm át E. Schw eizerhez nagyon hasonlóan írja le (Das theologische Problem des M otivs v om Leibe Christi) — különben E. Schw eizer nevének em lítése nélk ü l —, addig a som a C hristou p áli m egfogalm azásá­ nak eb b ő l levezethető értelm ezésével m á r nem é rt egyet (különösen azzal a tétellel, hogy a kereszten m eg­ feszített te st azonos len n e a m egdicsőült K risztus tes­ tével, a n n a k folytatódó h atásá b an ; és hogy ez az „egy­ h áz te re ”. R aum der K irche). K äsem an n ezt sp ek u lá­ ciónak nevezi, am ely m ögött m eg egy világosnak te ­ kin th ető szem lélet sem fedezhető fel szerinte, h a ez a m eghatározás több a k a r lenni egy m etaforánál. K äse ­ m a n n sz erin t az egyház úgy a K risztus teste, hogy a feltám a d o tt és m egdicsőült K risztu sn ak a teste, te h á t éppen nem a kereszten m egfeszített K risztustest. Ha kapcsolatba hozzuk a m egfeszített K risztus te sté t a fel­ tá m ad o tt K risztu s testével, ak k o r K äsem ann szerint egyfajta passió-m isztikának, v alam in t doketizm usnak esünk áldozatul (a m egfeszített K risztus te ste = az egyháznak, m in t K risztus testén ek a prefigurációjával), és szerin te ebben az esetben a christologia és az ekk ­ lesiológia egym ásba olvad. É n m agam a k ereszth alál és a feltám ad ás ü d v tö rté­ neti k o n tin u itására u talo k K äsem an n k ritik á já v a l k ap ­ csolatosan, v alam in t a r r a a tényre, hogy K ä sem ann k ritik á ja sem m en tes a spekulációktól („ha a m egfeszí­ te tt K risztu s-test p ro lep tik u san az egyházzal, m in t K risztu s-testtel egyenlő, ak k o r az egyház id ealiter vagy rea lite r m á r a L élek előtt és K risztus intronizációja előtt létezett”). Összefoglalás: A z Ószövetség a „találkozás” k ifejezé­ sével ír ja le Isten és népe kapcsolatát. A korinthusi gyülekezet a „közösség” kifejezést h aszn álja a K risz­ tu ssal való k ap cso latán ak a leírására, am ib en szintén ben n e v an a „találkozás” m om entum a. P á l apostol a k o rin th u siak szóhasználatára építve, az egyházat a K risztus testév el azonosítja — m ivel a „test” a n th ro ­ pológiai fogalm ában benne v an ugyancsak a „találk o ­ zás” m ozzanata. 4. K risztus, egyház, világ az E fézusi és a Kolosséi le­ vélben. M iután a v allástö rtén eti előképet m egtalálni véltem , ezután fo rd u lju n k az Efézusi és Kolosséi levél felé. E lö ljáró b an n éh án y szót a Róm 12 és az I K or 12 kontextusáról. A Róm 12 első versei a charizm ák sok­ féleségéről szólnak, úgy azonban, hogy P á l indokolt­ n ak lá tja éppen itt kiem elni a „test” — a gyülekezet — egységét. E nnek a te stn ek a z egysége K risztu sb an adott. Az I K or 12-ben ah o l a gyülekezet azonossága a K risz­ tus testév el expressis verbis k i van m ondva (12,27), hangsúly k erü l a rra a té n y re is, hogy az egy testbe ke re szte ltettü n k bele (12,13). I tt u ta ln ék a rra az irre ­ verzibilis folyam atra, am ely P á l sz erin t végbem egy a gyülekezet (vagy egy gyülekezet) konstituálásánúl, hogy ti. a K risztu sn ak engedelm eskedve leszünk az egyház tagjai, és n em m in t az egyház tag jai v álu n k K risztus testén ek részévé; K risztus testén ek tag jaiv á: 1. K ä sem ann). A L élek á lta l az eg y testb e k eresztel ­ tetn ek bele zsidók, görögök, rabszolgák, szabadok. P ál az I K or 12-ben is p aren étik u s összefüggésben, a gyü­ lekezetei in tv e szól arról, hogy az egyház a K risztus teste. A charizm ák, és a gyülekezeti tisztségek (12,28) különbözőek, de a te st —, m ivel a K risztus teste —, d e­ finíció szerint egy.

A Ef 1,15—22-ben egy p árhuzam m egvonásával ta ­ lálkozunk. Az egyik vonal: az Ef 1,23-ban m eg találju k az I K or 12,27-ben is le írt azonosságot, hogy az egyház a K risz­ tus teste. U gyanakkor, egy lélegzetvétellel — az előző, a 22. versben — azt m o n d ja ki a szerző, hogy az egy­ házn ak K risztus a feje („és őt te tte m indenek felett való fővé az egyház sz ám á ra”). T eh á t: egyrészt az egy­ ház egyenlő és azonos a K risztustesttel, m ásrészt vi­ szont K risztus nagyobb, fölötte áll (m indenek fölött áll: hüper panta) az egyháznak. — H a valahol, itt ig a­ zán leh et és k e ll d ialek tik áró l és dialektikus egységről beszélni. A p árh u z am m ásik v o n a lá t azok a kijelentések ad ­ ják, am elyeket az Efézusi lev él K risztus h atalm án a k nagyságáról közöl az 1,21-ben; hogy ti. K risztus Isten jo b b ján ül, „feljebb m inden m éltóságnál, hatalm asság ­ nál, erőnél, uralom nál, névnél”. Ezek a kifejezések k étségkívül hordozzák a z t a je len tést is, hogy nem csu­ p án az egyház fölött áll K risztus, és nem csupán az egyház fö lött álló erők fölött. K risztus „párhuzam o­ san ”, „egyszerre”, „egyúttal” u ra a világ n ak (1,21) és feje az egyháznak (1,22). Ef 4,1—16: Az egyházi „tisztek” felsorolását itt is m egtaláljuk, m in t az I K or 12-ben (4,11). A 4,12 a K risztus testén ek építéséről beszél. B ár az építés (oikodom e) nem (számbeli) növekedést, vagy a „test” „m egnagyobbodását” jelenti, de ha m agunk elé k ép ­ zeljük, m indenképpen horizontális kiterjed ést. E rre u tal a 13. vers: „m íg e lju tu n k m in d n y á ja n a h itn e k és az Isten F ia m egism erésének egységére". Az oikodom e itt „összeépülést” jelent. A v ertik ális gyarapodást az auxano ige fejezi ki, a 4,15-ben. Ezt fejezi ki az eis prepozíció is („hogy igaz­ ságban élve, felnövekedjünk őhozzá (eis a u ton) m inden tekintetben, aki a fő, K risztus”). A 16. vers újból a ho­ rizontális irá n y t hangsúlyozza: A K risztus teste „egy­ beilleszkedik” (sünarm ologoum enon, participium ) és „összetartozó” (süm bidadzom enon) (4,16). A 16. versben újból előfordul m ind a két, különböző irán y ú fejlődést, gyarapodást jelentő szó (auxésis = növekedés és oiko ­ dom é = épülés). É n az Efézusi levélből nem tudom kiolvasni, hogy a levél szerzője a világm isszióra gondolt volna, am ikor K risztus testén ek gyarapodásáról (növekedéséről, épü ­ léséről, nagyobbodásáról) szólt. H anem : a K risztus tes­ tén ek egyrészt egybe kell épülnie, m ásrészt fe l kell nő­ nie a fejhez, K risztushoz. K ol 1,15—20: Ezek a v ersek n em alk o tn ak him nuszt (Lohm eyer, K äsem ann, E. Schw eizer). L egalábbis az „eredeti him nusz” csak a szöveg alterálásá v al és cson­ kításáv al állíth ató elő. Persze, a csonkítás m eglehető­ sen önkényes, és a 18. versben az „egyház” szó m in ­ denképpen áldozatul esik (am ennyiben pedig ez tö rté ­ nik, an n y ib an m á r nem az egyháznak a feje K risztus, h an em a kozm osznak). A 16. versb en a „hatalm asságoknak” egy hasonló fel­ sorolását ta lálju k , m in t az Efézusi levélben. M ivel a 13. v ersben a rró l olvasunk, hogy Isten m egszabadított b en n ü n k et a sötétség hatalm ából, a 13. és a 16. vers kapcsolatából világos, hogy m in d en hatalom a K risztus (hatalm assága) a lá vettetett. M inden hatalom , te h á t m indazok a hatalm ak, am elyek az egyházra „h a tn a k ” (l . az angelológia term inus tech n ic u sait); és a „világi”, a világ fölött álló h atalm ak. Ism ét K risztus az, ak i az egyházat és a „világot” sa já t szem élyében (!) (vö.

„m inden á lta la és é rte te re m te te tt” : 1,16) összekapcsol­ ja. A Kolosséi levélben is feltételezhetjük, hogy az egy­ ház = K risztus teste azonosságnál a levél szerzője „tu ­ lajdonképpeni-szem élyes” azonosságra gondolt, hiszen K risztus k ere szth alálán ak érdem ébe belefoglalja — nem csak az egyházat —, h an em az egész tere m te ttsé ­ get is (20. vers) T ö rtén eti (üdvtörténeti) kateg ó riák b an gondolkozik a Kolosséi levél szerzője —, am in t P á l apos­ to ln ál is feltételeztem —, és nem m isztik u san -m ith o lo ­ gikusan (Kä sem ann vélem énye a „co rp o rate p erso n a­ lity ” gondolatáról). A K ol 2,10 „m inden fejedelem ség és h atalm asság ” fején ek m o n d ja K risztust. M egintcsak „p árh u zam ” az egyház és a világ között, am i K risztus u ra lm á t illeti: K risztus az egyháznak és a v ilág n ak is feje (ez a p á r­ huzam an n y ib an m ás, m in t az Efézusi levélben, hogy az Efézusi levél nem nevezi K risztu st a terem tettség fejének). K ol 2,19: a horizontális és v ertik ális „k iterjed és”, növekedés itt is le v an írva, m in t az Ef 4,15k-ben, h a ­ sonló kifejezésekkel, m in t ott. H on n an jö h e te tt a fej képe az Efézusi és a Kolosséi levélbe? T alán az Ef 5,23 ad rá választ. E n n ek a te x ­ tu sn a k a p a ra lle ljé t az I K or 11,3-ban ta lá lju k meg. Az I K or 11,3 sz erin t „m inden férfin ek feje a K risztu s”. A „fej” szó itt P á l apostol saját kifejezése, és valószí­ nűleg a terem tés k risztian izált m ag y arázatát ad ja. (Az I K or 11,3-ban sem m iképpen nem szabad belem agya­ rázn i az Ef 5,23-at! A z I K or 11,3-ban m ég nincs az egyházról szó.) — E zt a p áli kifejezést v ette á t az E fé­ zusi levél szerzője (vagy alk alm azta később P á l az egyházra). De m ié rt v o lt e rre szükség? N em v o lt elég a Római levélben és az I K o rin th u si levélben k ifejezett id e n ti­ tás K risztu s és az egyháza között? Nem. M ert az E fé­ zusi és a Kolosséi levél m e g tartja ugyan az id en titás gondolatát, de m ivel K risztus hatalm áról beszél az egész világ fölött, azt a félreé rtést e k ív á n ja kerülni, hogy az egyház is u ra len n e a terem tettség n ek (m int K risztus teste). E zért „m egosztja” a „testet” (K risztus + egyház); illetve fejrő l és te strő l beszél, m integy je ­ lezve, hogy az egyház K risztus v ilá g u ralm áb an nem kap részt. Összefoglalás: Az Efézusi és a Kolloséi levél m eg­ ta rtja .a Róm ai levél és az I K o rin th u si levél id e n titá s­ kijelen tését K risztu sró l és az egyházról. U gyanakkor, m ivel a fe j kifejezést is alkalm azza K risztus és az egy­ ház viszonyának k ö rü lírására, ezért ez az eredetileg ontologikus kijelen tés veszített erejéből, és inkább egy kép, vagy h aso n lat sajáto sság aiv al b ír (vö. „építés”, „növekedés”). A n n ak nyom át, hogy K risztus v ilág u ral­ mi igénye a pogányok m issziójában valósulna m eg (ez jelen th etn e egy fa jta k apcsolatot az egyház és a világ között; vö. E. Schw eizer), nem látom az Efézusi és K o­ losséi levélben. A som a C hristou kifejezés az egyházra alkalm azva nem gyakori a páli irato k b an (bár lényeges ta rta lm a t hordoz, és nem periférikus). E bben a k ije ­ lentésben K risztus és az egyház k ap cso latáró l értesül a S zentírás olvasója, és csak áttételesen (a K risztus h a ­ ta lm á ra való u taláson k eresztü l) a világ és az egyház viszonyáról. ifj. Dr. B artha Tibor

11

Barth tanítása a teológia lényegéről és feladatáról Tíz esztendeje annak, hogy csendesen elp ih en t az B arth tal. Kétséges, hogy le h et-e B a rth szellem ében Úrb a n a huszadik század p ro testán s teo ló g iáján ak p á ­ b a rth iá n u sn a k lenni. T eológiájának a „továbbfejleszté­ ra tla n term ékenységgel m unkálkodó tanítóm estere, se” is p ro b lem atik u s vállalkozás lenne. A lkalm azása B arth K ároly. S zázadunk félelm etes útvesztőiben élete azonban m a is lehetséges. ajándék, teológiai bizonyságtétele pró fétai szolgálat volt. B a rth gondolkodásában a teológia fela d atán ak *^ radikális újraértelm ezése m en t végbe, an n a k a m eg­ döbbentő felism erésnek a következtében, hogy a szá­ B a rth teo ló g iáján ak a rendszeréből egy részkérdést zadforduló egyháza, a tizenkilencedik századból é rk e­ em elü n k ki, m ely b en azo n b an — p ars pro toto — gon­ ző teológia, m elyet nagyszerű teológusok so ra fém jel­ dolkodásának alap v o n alai kirajzolódnak. A z a fel­ zett, lényegében nem ism eri a K ijelentés Istenét. Az ad atu n k , hogy m egvizsgáljuk azt, am it B a rth m agáról a Ige szolgálata helyett bálványim ádásba m erült, a b a ­ teológiáról, a n n a k helyéről és fela d atá ró l vallott. Ehhez biloni fogsághoz hasonló állap o tb a jutott. szükséges, hogy a nevéhez fűződő teológiai fo rdulatról A h alála óta eltelt tíz esztendő még nem n y ú jt ele­ té m á n k ra k o n c e n trá lta n néhány, jó részt ism ert dolgot gendő tá v lato t teológiájának átfogó m egítéléséhez. m egem lítsünk. É letm űve m a m ég gondolkodásunk m é rték ek é n t és ál­ B a rth ta n ítá sa a teológiai felad atáró l éppen olyan ú j­ lásfoglalásaink m otív u m ak én t hat. T erm észetesen sem szerű, m in t teo ló g iáján ak az egésze. M egítélése szerint a refo rm átu s teológiai gondolkodásnak nem ten n én k a p ro testán s teológia a tizenkilencedik század b an m él­ jó szolgálatot, sem a B a rth teológiája irá n ti m egbecsü­ ta tla n helyzetbe k erü lt. N em a rró l van szó, m in th a a lésünket nem értelm eznénk jól, ha gondolkodásának teológia középkori u ralm i helyzetének elvesztését ta r ­ rendszerét egyúttal azoknak a b írálato k n a k a tü k ré ­ ta n á sérelm esnek. Ez az u ralm i helyzet egyébként is ben is nem néznénk, m elyek teológiájával szem ben csak látszólagos volt. A teológia sa já t helyének, sa já ­ még életében elhangzottak. tos felad atán ak , vagy h a úgy tetszik au to n ó m iáján ak B a rth teo ló g iáján ak egyházunk teológiai eszm élkedé ­ elsik k ad ását lá tja végzetesnek. A teológia ugyanis nem sében igen fontos szerep ju to tt. A m ag y ar refo rm átu s a sa já t tá rg y á ra nézve, h an em m ás tudom ányokból egyházban B a rth teológiája igen k o rán elfo g ad ásra ta ­ kölcsönzött ax ió m ák k al igyekezett biztosítani h elyét a lált. H atása a la tt egy új teológusn emzedék növekedett tudom ányok egyetem ében, bizonyítani tudom ányossá­ fel, sőt a régebbiek közül is többen b a rth iá n u sk é n t fe­ g án a k az érvényét. S m ivel a teológia sajátos helyze­ jezték be pályafu tásu k at. E gyúttal széles k ö rb en is­ ténél fogva több oldalról is érd e k elt a tö rté n et k érd é­ m e rtté v áltak az ún. d ia lek tik a teológia m ás képvise­ seiben, ezért a teológia nem csak függőségi viszonyba lőinek m űvei is. E gyházunkban B a rth teológiájának ju to tt a tö rtén ettu d o m án y o k k al, han em fel is oldódott h a tá sa és elfogadottsága olyan m értékű, m in t sehol azokban. B evallottan, vagy hallgatólagosan az a lá tá s­ m ásutt. m ód érvényesült, hogy a teológia an n y ib an tudom ány, A huszadik század legnagyobb teológusa kétségkívül am en n y i ben n e a tö rtén ettu d o m án y . K ét oldalról is B arth K ároly. Jelentősége tú lte rje d a p ro testán s egy­ érin te tte a tö rtén eti látásm ód u ralm a a teológiát. Az h ázak h atárain , m ondanivalója egyszerre evangélium iegyik a történetfilozófia, m ely különösen a hegeliániz ­ refo rm áto ri és ökum enikus. M éltatása még hosszú m usnak a teológia te rü le té re való beh atolásáb an m u­ ideig fela d ata lesz az u tókor teológus nem zedékeinek. tatkozik. P éld á k v an n a k arra, hogy a teológia tö rté ­ N agysága ab b an is m érhető, hogy a teológiatörténet n eti diszciplin á it m ilyen m élyen é rin te tte a hegeli tö r­ hagyom ányos kateg ó riáin ak egyikében sem helyezhető ténetfilozófia rendszere. Bizonyos m egtévesztő hasonló­ el m a ra d ék nélkül. Mégis ta lá n akkor k ö zelítjük meg ságok m ia tt m ég a dogm atika is segítségül h ív ta oly­ teológiájának lényegét és jelentőségét, h a a z t a ko­ kor a hegeli filozófiát egyik-m ásik dogm atikai tétel ru n k b an világszerte jelentkező újreform ácios m ozga­ korszerű m egfogalm azása érdekében. E filozófia a tö r­ lom előszelének, vagy elin d ító ján ak tek in tjü k . tén eti látásm ód u ralm án ak klasszikus kifejezése, egy­ B arth teológiájának az elfogadottsága ennek ellenére ú tta l in sp irá lja és tükrözi is a tizenkilencedik század­ m ég E urópában sem volt általános. Hosszú életében n a k a tö rtén elem végső k ifejlődésére irán y u ló opti­ m egérte a lényegében soha el nem h a lt liberalizm us m izm usát, m elynek biztosítéka a tö rtén elem b en d ialek­ újjáéledését, a történetteológia kérdésein ek a m eg ú ju ­ tikus m ódon m unkáló abszolút szellem , m ely et oly lását, m ás oldalról a bultm an n izm u sn ak — fő k én t n é­ könnyű volt azonosítani az isteni szellem m el. De ez a m e t n y elvterületen — szinte egyeduralm át. Á llásp o n t­ történelem im m an en ciájáb a z á rt istenfogalom azonos a ja, k ritik á ja ezekkel szem ben soha nem változott, b ár tö rtén elem szellem ével, így m aga a tö rtén elem Isten v an n a k je lek arra, hogy p ró b álta ezeket m egérteni. helyébe lép. T eológiájával szem ben a b írá la t ta lá n e te rü lete n a A tö rtén elm i látásm ó d m ásik jelentkezése a h isto riz­ legjogosultabb, am ikor a liberalizm us és a tö rtén eti m u sb an ö ltö tt testet. Ez különösen a bibliai tu d o m á­ kísértés cím szavaival in té ze tt el századunk m ásodik nyo k at é rin te tte alap jaik b an . A tö rté n etk ritik ai m ód­ felének olyan m egnyilvánulásait, m elyek m o tívum aik­ szer a B iblia le írása ib an a h istó riailag igazolható té ­ b an m ásak, m in t a tizenkilencedik század teológiája. ny ek et kereste. A b en n e érvényesülő pozitivista való­ H a nem is v olt általán o sa n , elfogadott B a rth teológiá­ ságszem lélet érzék etlen volt a bibliai k ijelentésben le­ ja, de m ellette, vagy ellene állást k ellett foglalnia szá­ ír t üdvesem ényekkel és a z azokra épülő bizonyságté­ zadunk m inden jelentősebb teológusának, figyelem be­ tellel szem ben. A historizm us relativizáló m ódszere al­ vétele nélkül nem leh et teológiai m u n k á t folytatni. k alm azásán ak ép p en az esett áldozatul, am i a K ijelen ­ T eológiájának eredm ényei, felism erései közvetlenül tésben különleges, am i üdvtörténelem . kim u tath ató an , vagy áttételek b en sok teológus m ű v é­ A historizm us m egítélésénél m a m ár m e g állap ítják 1, b en felfedezhetők. A re á való hivatkozás többek ese­ hogy h ib ái jó részt m ódszereinek a fogyatékosságából tében m egtévesztő és jogosulatlan, b a rth i ih letettség ­ szárm aznak. A B iblia m egértésében negatív feltételek ­ ről beszélnek g y ak ra n olyanok is, ak ik n ek gondolko­ k el és n egatív előzetes döntésekkel indult. M egállapít­ dása lényeges pontokon m á r nem m u ta t kapcsolatot já k azt is, hogy a pozitivista valóságszem lélet abszolu ­

18

tizálása m agának a tö rté n eti valóságnak helyes m eg­ értését is leh etetlen n é tette, m ivel a tö rté n eti valóság­ ból csak a ténybeliség szek to rát igyekezett feltárni, így a n n a k je len b en ható időszerűsége hom ályban m a­ radt. E nnek következtében a historizm usban m agának a tö rté n ettu d o m án y n a k az autonóm iája is veszélyben forgott. B arth K ároly diákéveiben, lelkészi szolgálatának kezdetén ez a teológiai atm oszféra v e tte körül. Nagy h atással v olt r á a k o r k ét jelentős teológusa: a tö rté ­ nész A dolf H arnack és a szisztem atikus W ilhelm H er ­ m ann. M indketten a lib e rális teológia kiem elkedő sze­ m élyiségei és a n n a k tipikus képviselői. H atásu k B a rth ­ ra egyértelm űen lelkesítő, teológiai gondolkodását kez­ d etben m eghatározó. N agyon fontosak azok a körülm ények és indítékok, m elyek B a rth n ak a liberális teológiától való elfordu­ lását érlelték és elin d íto tták 2. Ezek m á r ekkor jelzik teológiája kibontakozásának irányát, a teológia fel­ ad atáró l v allo tt későbbi m eggyőződésének alapvonalait. Ez in d ítékok között re á jellem zően m ár ott v an n a k a lelkiism ereti, etikai m ozzanatok is. A z első v ilágháború kitörése okozza szám ára az első nagy m egrendülést és eg y ú ttal m élységes csalódást a liberális teológia idealista h u m anizm usában és k u ltú roptim izm usában. A teológia és az egyház rö v id látását m egdöbbentően fejezte ki az a körülm ény, hogy a N é­ m etország h áb o rú b a lépését helyeslő 93 vezető ném et értelm iségi a láírása között o tt szerepelt valam ennyi is­ m ertebb teológus neve, így a H arn ack é és a H erm a n n é is. B arth szám ára a lib erális teológia korszaka 1914ben ezzel a m orális csőddel fejeződött be, m ely egyút­ ta l an n a k íté le tét is jelentette. A m ásik körülm ény az egyház k ü ldetésének legfon­ tosabb kérdéseiből sum m ázódik. B a rth tíz évi S afen ­ vil-i szolgálata3 la ssan m egérlelte gondolkodásának döntő ford u latát. E kkor vetődik fel előtte egzisztenciá­ lis érin tettséggel a teológia és az egyház, v alam in t a teológia és az igehirdetés kapcso latán ak a kérdése. Nagy lelkiism eretességgel végezte a gyülekezeti szol­ gálat m inden teendőjét, de nyom asztó gondot je len tett szám ára m in d en alkalom m al az igeh ird etésre való fel­ készülés, m aga az igehirdetés szolgálata. G yötörte szol­ g álatán ak az eredm énytelensége. N yilván, m á r itt kezd m egfogalm azódni benne az a később oly sokszor h a n ­ goztatott tétel, hogy az igehirdetés em berileg le h ete t­ len feladat. Ez évek v a jú d ásá n ak egyik elem e az akkor S vájcban m ár m in d e n ü tt kibontakozó szekularizáció, m elyről, vagy m ellyel szem ben az egyháznak, a teológiának nem volt hiteles m ondanivalója, biblik u sán m egalapo­ zott álláspontja. S afenvil kisváros v o lta ellen ére szin­ té n az elegyháziatlanodás sok je lét hordozza m ár. Az istentiszteletek gyér látogatottsága m á r itt is kom oly problém a. L e írja B arth, hogy m ilyen nehezen tu d ta el­ viselni a lelkészlakás ab lak áb ó l nézve azt a látványt, hogy S afenvil-i polgárok a harangozás a la tt zav artala ­ n ul sétálg attak , köztük csak igen kevesen jö tte k el az igehirdetést m eghallgatni. De ö n k ritik u sa n hozzáteszi nyugodtan sé tá lg a th a tn a k addig, míg az egyház nem ju t an n ak a felism erésére, am it a szószékről hird etn ie kell. T eológiájának fordulata, a teológia fela d atá n ak ú jraértelm ezése te h á t az Ige szolgálatának gyakorlati kérdéseiből n y erte m otívum ait. I tt szövődik és erősödik m eg egész é le tre szóló b a ­ rátság a T hurneysennel, ak i egy közeli k isvárosban volt szintén lelkipásztor. K iadós beszélgetéseiknek tém ája az egyháznak és így a teológiának a z új útja, a fo r­ d u lat szükségessége. A z első és legfontosabb konszen­ zus közöttük: az egyháznak egyetlen nagy fela d ata van, az Ige hirdetése. Ez a té tel m agában re jti azonban a

belőle szárm azó többi n ehéz k érd ést is. T hurneysen m a ra d t élete végéig B a rth leghűségesebb fegyvertársa, jó lleh et az egyetértés vele sem volt m indvégig és m in ­ denben zav artalan . S afenvilben kom oly b ib liata n u l­ m án y o k at kezd folytatni, lelkészi összejöveteleken elő­ ad áso k at is ta r t ezek alap ján . E tan u lm án y o k a to ­ v áb b iak ra nézve m eghatározó jellegűek. Így ju t el a Róm ai levélhez és en n ek tanulm ányozása a la tt úgy é r­ zi, ú jr a felfedezte a B ibliát. E nnek következm énye a Róm ai lev él m agyarázata, vagy ahogyan á lta lá b a n em ­ legetjük, a „R öm erbrief", m ely eg y általán nem v alam i­ féle k o m m en tár a szokványos értelem ben, hanem a li­ b erális teológia szenvedélyes k ritik á ja és a B iblia Is­ ten én ek m egism eréséről szóló teológiai h itvallás. K öny­ ve nagy feltű n ést k eltett, azzal so k ak at m egbotránkoz­ tato tt. T öbben m egvádolják azzal, hogy a tö rté n e tk ri­ tik ai m ódszer elu tasításáv al, á lta lá b a n a tö rté n eti lá ­ tásm ód k árh o z tatá sá v al az orthodoxia v erbálinspiráció tanához közeledett. B a rth erre így válaszol: „H a v á­ lasztanom kellene a h istó riai k ritik a i m ódszer és a ré ­ gi inspiráció ta n között, h atáro zo ttan az u tó b b it v á­ lasztanám , de örülök, hogy nem e k ettő közül k ell v á­ lasztanom .” A „R ö m erb rief”-ben k étségtelenül felism erhető a 19. század nagy m agános gondolkodójának, K ierk eg aard ­ n a k a h atása. Felism eréseinek k ifejezésére B a rth őt h ív ta segítségül, ak in ek H egel eg y eduralm a elleni til­ takozása, az idealizm ustól elforduló, az egyház ö n álta­ tó tévelygéseit b íráló sajátságos filozófiai teológiája kész feg y v e rtá ra t k ín á lt B arth n ak . K ierk eg aard egy­ értelm ű h a tá sá t B a rth n ak a R ö m erb rief-fel jelzett k o r­ szak ára nézve so k an teológiája gyengeségeként ró ttá k fel. B arth teo ló g iáján ak a z előbb rö v id en vázolt é le t­ rajz i h átteréb ő l azonban kiderül, hogy teológiájának nem K ierk eg aard a kiindulópontja, h an em a n n a k a válság n ak m ély átérzése, m ely a 19. századból jövő eg y h ázra jellem ző volt. Pozitív felism erése a B ibliában kifejeződő isteni k ijelen téssel kapcso latb an s a já t ú tjá t jelzi és a K ierk eg aard tó l szárm azó, egyébként nem szégyellnivaló h atáso k m ár in d u lásáb an sem ta k a rjá k el B arth teoló g iáján ak k arak terét, h itelesen 20. század­ beli pro filját. B a rth a S ch leierm ach er teológiájában lá tja a lib e rá ­ lis teológia tévelygéseinek a m egtestesülését.4 A Rö ­ m erb rief-b en k ife jte tt teológia éles szem befordulás a 19. század nagy vallásos zsenijével, az id e alista-ro m an ­ tik u s vallásos eszm ények képviselőjével. B arth m eg íté­ lése szerin t S chleierm acher gondolkodásának a közép­ p o n tjá b an a k eresztyén em ber kegyes tu d a ta áll, en ­ n ek következtében az evangélium helyébe a vallás került. B arth S ch le ierm a ch e r-k ritik á ja v allásk ritik ájáb ó l érthető. Ez B a rth teoló g iáján ak egyik fontos jellem ző­ je, h atása ib an eg y ú ttal pro b lem atik u s p ontja. V allás ­ k ritik á ja lényegében Feuerbach v a llá s k ritik á já n a k az elfogadása, de biblikus m otívum ok h atáro zo tt érv én y e­ sülésével. A vallás az em ber tu d a tá n a k a kivetítése, az em ber a m aga isten ét a m aga k ép ére form álja, bárm ily m esszire m egy is az önm aga proiciálásában, léte m eg­ érté sén e k tran szcen d álásáb an , a v allás mégis az em ber terem tő szellem ének a bélyegét hordozza m agán. A biblikus m otívum ok úgy érvényesülnek B a rth n ak e nyom on haladó v allásk ritik ájáb an , hogy a vallás lé­ n y eg ét a bálványkészítés örök em beri készségével hoz­ za kapcsolatba. Nos, a 19. századbeli teológia igazolni látszik ezt a vallásértelm ezést. B arth v a llá s k ritik á ja eg y h ázk ritik áv á szélesedik. Az egyház nyom orúsága ab b an van, hogy b á r az evangé­ liu m hozta lé tre és ta r tja fenn, de szü n telen ü l érv é­ nyesül ben n e az igyekezet, hogy vallásos, egyházi le­ hetőséggé tegye azt, m elynek csak vezetéke és csato r ­

19

n á ja lehet. B a rth szerint — legalábbis teológiájának k orábbi szakaszában — az egyháznak ez a k ísértése k i­ k erülh etetlen . D ilem m ája, m ely egyúttal olykor k a­ ta sztró fája is, hogy benne az evangélium vallássá lesz. E m egállapítás m in d e n fajta keresztyén közösségre vo­ natkozik. Mégis a keresztyén em bernek nem le h et k i­ lépnie az egyházból, hanem m indezt tu d v a és em iatt szenvedve az egyházban kell m aradnia. B a rth n ak v a llá sk ritik á já n alapuló eg y h á zk ritik ájá t a ko r egyházának akkor még sokak á lta l n em láto tt, d e a m élyből m á r előtörni készülő válságából é rth e tjü k meg. A teológiában m a m egnyilvánuló egyházkritikai hangvétel közvetve, vagy közvetlenül B a rth öröksége. K ísértés, hogy sok ak n ál ez teológiai d iv a ttá sekélyese ­ dik, pedig e k ritik a csak az Isten ítéletén ek m ély á t­ élésében v álik hitelessé. B a rth egyházkritikája, m ég a legélesebb is, az egyházért, an n ak bibliai valóságáért fo ly ta to tt p rófétai tusakodás. N em elem ezh etjü k itt tovább B arth v allásk ritik áját, a n n a k m ai kihatásait, a belőle tám adó p ro b lém ák at5. E ta n u lm á n y k eretében ez felesleges k ité rő t jelentene. F igyelm ünket a r r a kell összpontosítanunk, hogy e k ri­ tik a m ilyen értelem ben a la k íto tta B a rth n ak a teológia feladatával, lehetőségeivel kapcsolatos h itv allását. Egyfelől m egállapíthatjuk, hogy B arth életm űvében a teológiának olyan szerepet és m éltóságot tu la jd o n í­ tott, m elyet k o rábban hasonló m érték b en senki sem. Ügy tűnik, hogy e m eg állap ításu n k at egy ellen tm o n ­ dás zavarja, m ely főképpen B a rth n a k az ún. d ialek ­ tikus ko rszak ára jellem ző. B a rth d ia lek tik áján ak ta r ­ talm a az Isten és az em b er közötti szakadék á th id a lh a ­ tatlansága. Kierkeg aard i fogalm azásban, az Isten és az em ber közötti végtelen m inőségi különbség. E d ialek ­ tik á b a n azonban nincs szintézis, a szintézis a filozófu­ sok m űvészete és joga, m ondja. T ovábbi jellem zői en n ek a d ia lek tik án ak : A K ijelen ­ tés Istenéről csak dialek tik u san le h et beszélni, azaz m inden pozitív k ije le n tést azonnal ki kell egészítenünk egy negatívval. Az Igen a Nem által, a N em az Igen á lta l válik m egragadhatóvá. P éld áu l am ik o r Isten k i­ jelentéséről beszélünk, eg y ú ttal elrejtőzködéséről is kell beszélnünk. A h alálró l az örökélettel együtt kell szólanunk. B a rth szerint a vallás öncsalása éppen az hogy d ia lek tik átlan u l beszél Isteniről, birto k o ln i véli azt, am it nem birtokolhat, m agabiztosan beszél arról, a m it nem tud. A h it állapota m egragad h atatlan , az nem rögzíthető históriai-pszichológiai k iterjedésben. N incs benne sem m i elem ezhető a pszichológus és tö r­ ténész szám ára. A h it egy kiterjedés nélküli pont, szin­ te önm agának a negációja. L u th e rt idézi, aki azzal a m egdöbbentő felism eréssel á llt a h alál előtt, hogy a h i­ vő em ber is nincstelen koldus. A teológia fela d ata te h á t e dialektikus látásm ód sze­ rint, hogy önm aga lehetetlenségét bevallja. K éptelen ugyanis arra, hogy a K ijelentés Istenéről leíró módon beszéljen. Útja olyan szoros, hogy szinte já rh a ta tla n . A teológiai felad ata: ép p e n ennek a lehetetlenségnek szüntelen m egvallása. E nnek a lehetetlenségnek a lá­ tá sá b a n v a n a teológia sem m i á lta l nem pótolható po­ zitívum a, m e rt ebben fejeződik ki az em bernek Iste n ­ nel való ügye. B arth teológiájának lényeges v o n ását á ru lja el az a körülm ény, hogy az igehirdetésről is hasonló m ódon beszél, álta lá b a n és esetről-esetre az is leh etetlen v á l­ lalkozás, Az igehirdetésnek és a teológiának az ügye szoros közelségben v an B arthnál. A m it B arth a teológiának erről a szűk ösvényéről kezdetben írt, élete végéig hitv allása m arad t. A m int azonban a krízisteológiától eltávolodóban az egyetem es kegyelem gondolatához közeledett, úgy n y er a teológia

20

a kegyelem isteni aján d é k ak é n t egyre pozitívabb je le n ­ tőséget B a rth gondolkodásában. A teológiának ez az em berileg leh etetlen felad ata B a rth n ál nem je le n t szűkszavúságot, a m ondanivaló szegénységét. A teológia leh etetlen lehetősége a gondo­ la to k h a lla tla n özönét sz ab a d ítja fel B arth n ál. Szent bő­ beszédűséggel, prófétai pátosszal, költői szépséggel m o n d ja el teológiai bizonyságtételét, hogy az u tá n m eg­ k apó öniróniával, k ereszty én a lá z a tta l v a llja m eg a teológiai fárad o zásn ak m in d en em beri m u n k áv al kö­ zös gyarlóságait, lá tá sá n a k hom ályos voltát. B a rth m űveinek h angvétele is sajátságosan kifejezi a teológia fela d atá n ak értelm ezésében vele bekövetkezett fordulatot. A R öm erbrief m o n d an iv aló jáb an és stílu sá­ b an eg y arán t kifejezi, hogy a teológia nem szobatudó­ so k ügye és nem a szaktudósok elefántcsonttornya, m ű ­ velése elv ála szth ata tla n az egyház küld etésén ek ügyé­ től, m in d en tevékenységében a r r a k ell néznie, szerte­ ágazó fela d ata it e k ü ld etés fogja egybe, teszi egy tudo­ m ánnyá. M űveinek p ró fétai h an g v étele leginkább a refo rm áto ro k éra em lékeztet. A refo rm áto ro k kora óta éppen ez a h ang h a lk u lt el, m ajd pedig k ia la k u lt a tu ­ dom ányos teológia értekező stílusa, m ely előkelő táv o l­ ságot igyekezett ta rta n i az egyház létk érd éseiv el szem ­ ben. Nem véletlen, hogy B arth teológiája, a n n a k m ód­ szere, a teológia fela d atá ró l v allo tt m eggyőződése oly idegen volt a lib e rális teológia nem zedékének. Egykori tanítóm esterének, H arn ac k n ak az volt a vélem énye B arth teológiai m ódszeréről, hogy az egyetem i k a te d rá t összetéveszti a tem plom i szószékkel, azaz úgy tanít, úgy teologizál, m in th a p réd ik áln a. Ez a v ád n a k szán t m egjegyzés ta láló an jelzi B a rth teoló g iáján ak ú j a rc u ­ latát, m elyben az igehirdetés ügye elv álaszth atatlan u l együtt v a n a teológia ügyével, m e rt m in d k ettő n ek fo r­ rása, létjoga és indoka az Isten k ije le n te tt igéje. B ár a teológia és az igehirdetés ügyét B a rth nem csak in teg ­ rálta, h an em elvileg m eg is különböztette, m égis az az érzésünk, hogy B a rth teológiája úgy, ahogyan gyako­ rolta, ahogyan hozzászólt az egyház és az egyetem es em beriség ügyéhez, ahogyan p ro testált, ah ogyan v itá ­ zott, ahogyan a k épviselt üggyel egzisztenciálisan azo­ n osította m agát, ezzel egyfajta ig eh ird etést végzett, m e rt az Isten igéjéből v e tt m eggyőződését h ird ette, azt a k o n k rét viszonyokra alkalm azva a p ró féták szóki­ m ondásával tá rta a legnagyobb nyilvánosság elé. E m eg állap ításu n k k al term észetesen nem a teológia és az igehirdetés közötti „m ű faji” h a tá ro k elm osódásáról b e­ szélünk, han em a rró l a m egújulásról, m elyben együtt gyógyul igehirdetés és teológia, m elyben az igehirdetés nem képzelhető e l intenzív teológiai eszm élkedés n él­ k ül és teológia nincs az igehirdetés szolgálata nélkül. E p erm anens egym ásrautaltság, B arth teológiájának, a teológia felad atáró l v allo tt felfogásának egyik fontos jellem zője. B arth teológiája éles szem befordulás a theologia na­ tu ralis m in d en m egnyilatkozásával. E bben a kérdésben nem ism ert kom prom isszum ot, ennek v itá já b a n k e rü lt sor sz ak ításra k o rábbi küzdőtársával, E. B runnerrel is6. A th eo logia n a tu ra lis p ro b lém ája egyidős az egy­ házzal, a k érd ésn ek bibliai gyökerei is van n ak . E nnek bibliai-teológiai értelm ezése m in d en teológus-nem ze­ dék m egújuló feladata, m ely igen nagy gondosságot és átfogó biblikus lá tá s t követel. A theologia n a tu ra lis elhatalm asodása azonban v e­ szélyes elh ajláso k a t eredm ényezhet az egyház életé­ ben. U ra lo m raju tása a teológia tö rtén etéb en A quinói T am ás nevéhez fűződik, aki az arisztoteleszi filozófia nehéz fegyverzetében a la k ítja ki a lé t általános é rte l­ m e felől kiinduló istenbizonyítékok teológiai rendsze­ rét. A quinói T am ás teológiája — bizonyos korszerűsíté­

sekkel — a róm ai egyház hivatalos teológiája le tt a mai napig. A theologia n a tu ralis az ú jk o r eszm ei feltételei között a m odern protestáns teológiában is jelentkezett. A lapjában véve a theologia n a tu ralis u ra lta a liberális teológia korszakát. N agyon leegyszerűsítve ez nem más, i n t az em berből kiinduló istenism eret útja. A z em ­ m beri értelem a teológia kizárólagos előfeltétele, ennek ú tjá n ju tu n k el a teológia főkérdéséhez, Istenhez is. A theologia n a tu ralis klasszikus tétele az „a n alogia en ­ tis”, m elynek lényege, hogy Iste n t a lé t ontológiai k a ­ tegóriáiban m egtalálható an alógiákban meg lehet é r­ teni, hozzá ezen az úton el leh et jutni. B arth elu tasítja a theologia n a tu ralis m inden fo rm á­ ját. A róm ai egyházzal szem beni k ritik á ja lényegében azonos a tom izm us k ritik ájáv al. A protestáns egyhá­ zak életében a theologia n a tu ra list nem csupán elvi sí­ kon ta rtja veszélyesnek, sokkal végzetesebbnek lá tja a gyakorlati következm ényeket, am elyek a huszadik század m odern bálvány im ádásában, az egyház döntésképtelenségében, súlyos eltévelyedéseiben m utatk o z­ nak. A theologia n atu ra lis legsúlyosabb következm é­ nyének századunkban a nem zeti szocializm us egyházi vetületét, a „D eutsche C hristen " m ozgalm at ta rtja . B arth a teológiatörténet kiváló ism erője és in te rp re ­ tá to ra volt. Ilyenir ányú m unkássága közben fedezi fel C an terb ury-i A nselm ust, a 11. század kiváló teológusát. A nselm us teológiája a teo lógiatörténet refo rm áto ri vo­ n u latán ak egyik kiem elkedő csúcsa. Jelentősége abban van, hogy kora kérdéseire vonatkoztatva pró b álja m eg­ fogalm azni a tudom ányos teológia feltételeit. E kísér­ lete term észetesen egyfelől korhoz kötöttséget jelent, de teológiája időtálló elem eket is tartalm az. Jelentős m ozzanat, hogy A nselm us tanító m estere A ugusztinusz. B arth az A nselm us teológiájában olyan elem eket fe­ dezett fel, am elyek a theologia n a tu ra lis elleni küzde­ lem ben segítséget je len tettek neki.7 A nselm us teoló­ g iájáról előadássorozatot ta rt, és b á r a belem agyará ­ zás veszélye m ia tt régi gon dolatok ú jra in te rp re tá lá sa m indig nehézséget jelent, ennek tu d a tá b a n B arth igen fegyelm ezetten és tárgyilagosan elem zi A nselm us teo ­ lógiáját. E nnek lényege az, hogy az Isten m egism eré­ sének az előfeltétele a hit, az igazi h it azonban lénye­ ge sz erin t ism eretre is törekszik. E tu lajdonsága a hit­ nek n em járulékos, hanem a n n a k szerves tartozéka, azzal együtt jár. A nselm us term észetesen még nem is­ m eri a ráció n ak és a h itn e k az ú jk o rb an bekövetkezett kü lö n v álasztását és szem beállítását, a p rio ritás kérd é­ se sem ilyen h áttérb ő l vetődik fel. A ráció és h it A n ­ selm us-nál nincs ellentétben egym ással, m égis fé lre ­ érth e tetlen ü l a h it p rio ritása m ellett dönt. A h it vi­ szont in tellek tu ális kifejezésben valósul m eg és növek­ szik tovább. A h it intellektuális kifejezése a teológia, így a teológia lényegében: intellectus fidei. B a rth n a k a teológia érte lm é rő l v allo tt felfogását m indvégig e té tel határo zza meg. A bibliai h it önm a­ ga in tellek tu ális kifejezését a teológiában végzi e l: „fi ­ des q u aerens intellectum ”. A teológia csak intellectus fidei lehet, nem előzheti m eg a hitet, a ttó l nem leh et független. Csak az intellek tu s ú tjá n nem le h et elju tn i a hitre, Isten m egism erésére. A nselm us teológiai örök­ sége így je lé n t klasszikus kifejező eszközt B a rth n ak a theologia n atu ra lis-sz al szem beni k ritik á jáb a n , a teo­ lógia értelm ének pozitív m egfogalm azásában. Az in tellectus fidei értelm éb en fogalm azott teológiá­ n ak az analógia entis-szel szem ben fo rd íto tt u ta t kell já rn ia. B a rth n ál ugyanis egy m á sfa jta analóg-m ódszer v á lt széles k ö rb en alk alm azo tt m ódszerré. A te re m t­ m énytől a T erem tő felé nincs analógia, de a T erem tő­ től a terem tm én y felé igen. Az analógia entis-szel szem ben ezt analógia fidei-nek, olykor a n a logia re la ­ tionisnak, m áskor a n a logia rev elatio n is-n ak nevezi. A

terem tő és terem tm én y közötti analógiák csak hitben ism erh ető k fel. Ezek lényege, hogy a m enny és föld együvé tarto zn ak , m égpedig ab b an a rendben, hogy a földön az történik, am i a m ennyben tö rtén ik . E nnek az an alógiának az alap ja, m integy k iin d u ló p o n tja a trin i ­ tás, a trin itá so n belüli tö rtén és an aló g iája an n ak a tö r­ ténésnek, m elyet Isten a te re m te tt világon b elü l m u n ­ kál. M inden an alógiának a m ag ja az Isten és az em ber közötti analógia, m elynek testetö ltése a Jézus K risztus személye. Az a n a log ia fid ei-n ek ez az igen rö viden is­ m e rte te tt m ódszere az ön m ag át k ijelen tő S zen th áro m ­ ság Isten tő l k iin d u lv a fe ltá rja B arth elő tt a tere m te tt világ sok v iszonylatának az értelm ét. A z így érte lm e­ zett analógia-teológia te h á t felfedi az Iste n és em ber, az em ber és em ber, az em ber és v ilága viszonyának a kegyelem re n d je szerint való legfontosabb vonásait. M int em lítettü k , B a rth n á l a teológia felad ata az ige­ h ird etés szolgálata. A teológiának e szo lg álatáb an m in ­ den en erg iát a m it k érd ésén ek a tisztázására kell fo r­ dítani. O lyan k o rb an hangsúlyozza ezt B arth, am ikor a B u ltm an n és követői nevével jelzett irán y z at az ige­ hird etés nyelvének, fogalm iságának, a B iblia m odern in te rp re tác ió já n ak a k érd ését te tte a teológia fő fel­ ad atáv á. B a rth n á l az igehirdetés nyelvének a kérdése csupán tech n ik ai kérdés, m ely szinte au to m atik u san m egoldódik azzal, h a az igehirdetés, ta rta lm i kérdései tisztázódnak. Az igehirdetés nyelvének a kérdése irá n t B a rth n ál m utatkozó érdektelenséget á lta lá b a n tö rté n e ­ tie tle n szem léletm ódjával m agyarázzák, am i azt je len ­ ti, hogy n ála nem já tsz ik szerepet a B iblia világa és a m i világ u n k közötti tö rtén eti távolság kérdése. S zen teljü n k m ég figyelm et a teológia helyének, kö­ rü lm én y ein ek és feltételein ek a v izsg álatára a B arth értelm ezésében.9 Ügy vallja, hogy a teológia csak evangélium i teoló­ gia lehet. Ezzel lényegében az evangélium ra alapozó refo rm áto ri örökség elfogadását jelzi. Az evangélium i teológia értelm ezését azonban nem szo rítja konfesszio ­ nális k ere tek közé. V élem énye sz erin t — és ebben eg y etérth etü n k vele — nem m in d en p ro testán s teoló­ gia evangélium i teológia. Viszont m ind az orthodox, m ind a róm ai kato lik u s egyházban v an n a k nyom ai az evangélium i teológiának. S zem betűnő te h á t az ev an ­ gélium i teológia értelm ezésében a k atholicitás és az ökum enikus jelleg. B a rth a g y ak o rlatb an is ebben a n y ito ttság b an végezte teológiai m u n k á já t. E klektikus szabadsággal v álogatott a keresztyén teológia egész tö rtén eti örökségéből. T eológiájának refo rm áto ri jelle­ ge nem egyik, vagy m ásik refo rm áto r teológiai örök­ ségének a felú jításáb an , vagy áp o lásáb an m e rü lt ki. Szuverén m ódon alk alm azta a refo rm áto ro k örökségét a 20. század egyházának a k érd éseire s közben felk a­ ro lt m in d e n t am i az egyház bizonyságtételének a tö r­ tén etéb en reform átori. T eológiájának refo rm áto ri je l­ legét azonban döntő m ódon a m ai viszonyok között m eg értett evangélium teológiai tükröződése szabta meg. V allja továbbá, hogy a teológia helyét elsősorban az Ige, a Logosz h atáro zza meg. A teológia nem téveszt­ hető össze az igehirdetéssel. Az igehirdetésben a k e­ gyelem csodája következtében m aga az Esten szólal meg, a teológia az Isten ig éjére ad o tt em beri válasz (W ort-A ntw ort). Van, ahol a teológiát visszatükröző­ désnek, vagy visszhangnak nevezi. M áshol frap p án san úgy határo zza meg, hogy a teológia a Logosz logikája. Az Ige és az a r r a ad o tt v álasz szoros közelsége teszi a teológiát szabad tudom ánnyá. A teológia nem te re m ­ tő aktus, han em dicsőítő v álasz az Isten m űvére. A teológia olyan ism eret — v a llja —, m elyet az Ige h a ­ tároz meg. Omnis recta cognitio ab oboedentia nascitur — idézi K álvint.

21

Az Ige a tanúbizonyságokon keresztül, azaz a p ró fé­ ták o n és az apostolokon á t ju to tt el hozzánk. A szónak bizonyos értelm ében ők is teológusok voltak. A teoló­ gusnak viszont szintén részesnek kell len n ie ab b an a tanúságban, m ely a B iblia bizonyságtevőinek része volt. De a teológus m égsem próféta vagy apostol, az Isten igéjét m ásodkézből k apja. N incsen ugyanazon a m agaslaton, m in t az első ta n ú k voltak. A teológusnak ugyan jobb történeti, földrajzi, asztrológiai, biológiai, pszichológiai stb. ism eretei v an n a k a bibliai bizonyság ­ tevőkénél, de ezen az alap o n nem k ereked h et fölébük, m e rt az ilyen irán y ú jobb ism ereteik nem jelen tik azt, hogy az Isten igéjét is jo b b a n ism erik, m in t azok. A bibliai tanúbizonyságok legkisebbjét is az em eli a teo­ lógusok fölé, hogy az Isten igéjének közvetlen szem lé­ lői és értői voltak. A teológia m űvelésének helye a g yülekezet. O lykor tu d v a nem egyházat m ond, m áskor nem teszi m eg ezt a különböztetést. A teológia szám ára a z igazság k é r­ dése nem sem leges térben, hanem a gyülekezetben v e­ tődik fel. Ott, ah o l az Isten igéje megszólal, ahol ennek következtében ráru h áz ó d ik a gyülekezetre a z Ige k ifej­ tésének a feladata. Az egyház te h á t a m aga k ü ld e té­ sének a végzésében nem nélkülözheti a teológiai vizs­ gálódást, a k ü ld etés m egbízottja az egyház, a teológia helye is csak az egyház lehet. N incs te h á t külön egyhá ­ zias és k ülön tudom ányos teológia, csak teológia van, m ely nem választható el az egyház küldetésétől. A teológia m űveléséért az egész egyház felelős s ab ­ b an részesnek is kell lennie. A gyülekezet h itv allása csak teológiailag m egfogalm azott hitv allás leh et —, credo u t intelligam . Az így értelm ezett teológia m ű v e­ léséből az egyház egy ta g ja sem m a ra d h at ki, m ag át nem m inősítheti laikusnak, ha h ité t m eg a k a rja v al­ lani. F elvetődhetik a kérdés, hogy ha a teológia felad ata az egyház igeszolgálata körüli fáradozás, h a a teológia h elye csak az egyház lehet, van -e k ritik a i felad ata a teológiának az egyházzal szem ben. N em v álik -e így a teológia az egyház önigazolásának eszközévé? E k érdést lényegében m egválaszolja B a rth egész teológiai tevékenysége, m elyben jelentős: helyet foglal el az egyház k ritik á ja . Mégis e k ritik á n a k az elvi fel­ tételeiről is kell röviden szólnunk. A teológia elsődle­ ges elkötelezettsége — m in t fentebb lá ttu k — az Isten igéje irá n t van, ezen keresztül kapcsolódik az Ige szol­ g álatá v al m egbízott egyházhoz. S m ivel Isten igéje fö­ lö tte áll az egyháznak, m e rt terem ti, élteti és szuve­ ré n m ódon íté li is azt, ezért a teológiának elsődleges elkötelezettsége alapján, az Ige szolgálata érdekében, végső fokon az egyház érdekében, k ritik a i szabadsága van. De m ivel a teológia az egyház felad ata is egyben, ezért a teológia eg y h á zk ritik ája m indig az önm aga m egítélését is jelenti. E k ritik a nem valam i egyház­ fölötti funkció, hanem az egyház állandó önvizsgála­ tá n a k az eszköze. Csakis B a rth teológiai h itv allása k eretéb en é rth e tjü k m eg azt, am it a S ze n tlé lek jelentőségéről m ond a teo­ lógia fe la d a tá t illetően. A teológia m egállapításai nem k o rláto zh atják Isten szuverenitását, ez ért ezeken a m egállapításokon szükségképpen ra jta v a n a b izonyta­ lanságnak a jegye. S zentlélek nélkül a leggondosabban fogalm azó orthodoxia is veszedelm es eretnekség lehet. A S zentlélek a szabadon könyörülő Isten n ek a L elke Vele szem ben a teológiának be kell ism ern ie a m aga szegénységét, állap o tán a k feltételnélküliségét, m e rt így lesz gazdag, így ra g a d h a tja m eg Isten ígéretét, a S zent­ lélek ajándékát. B a rth teológiájának a lényegéhez tartozik, hogy n á ­ la nem közöm bösek a teológus egzisztenciának a k é r­

22

dései, azaz a teológus szem élyére vonatkozó kérdések. A teológus nem v o n atk o zta th a tja el m ag át attól, am it tesz, azzal teljes m é rték b en azonosulnia kell. Ennek következtében beszél B a rth arról, hogy m ivel a teoló­ gus szü n telen ü l az Iste n csodálatos te tte in ek az újsze­ rűségével találkozik, errő l csak a csodálkozás állap o tá­ ban tu d v allást tenni. Á llandóan késznek kell lennie arra, hogy elcsodálkozzék Isten ú ja t m unkáló tettei lá t­ tán. A teológusnak nem szabad szégyellnie azt, hogy csodálkozik és nem szabad szégyellnie a B iblia által le írt csodákat, hiszen az, am it Isten k ijelen tése k ezdet­ től fogva közöl, csoda. A teológia ebből a szemszögből nézve a csoda logikája. A teológus csodálkozás azonban érintettséget is je ­ lent. A bban, am it csinál szem élyesen is érin te tt: tua r es agitur. A teológust ez az érin tettség m inősíti, a teo­ lógus „egzisztenciáliái” között ez a legfontosabb. Csak kis teológusok v an n a k — m o n d ja —, a k ik e t az tesz al­ kalm assá fela d atu k végzésére, hogy szem élyesen is az Isten igéje á ltal érin tett, vádolt és m egítélt, de egyút­ ta l azáltal b áto ríto tt és m eg v ig asztalt em berek. A teológus egzisztencia további tarto zék a az elkö te­ lezettség. El v an kötelezve a teológus arra, hogy m u n ­ k á já t olyan m ódszerrel végezze, m ely et tárgya h atároz meg. A teológia tárg y a az Isten igéje, te h á t e tárg y n ak van alárendelve, m egism erő tevékenységében e tárg y at k ell követnie. I tt lényegében a teológiai m u n k a tárg y szerűségéről v an szó, de b en n efo g laltatik a teológia tudom ányossága ism érv ein ek a k érdése is. A teológiá­ n ak ez az elkötelezettsége term észetesen te rh e t is je ­ lent, m égis eb b en v an a teológus szabadsága. Ennek értelm éb en nincs elkötelezve sem m iféle filozófia, vagy világnézet irán t, jó lleh et a teológia m indig filozófiák és világnézetek közegében végzi m u n k áját. A korszel­ lem m el szem beni derűs n yitottsággal a s a já t tárgyából következő m egism erés tö rv én y ét k ell követnie. A teo­ lógia k ö zéppontja az „im m án u eltö rtén et”, Jézus K risz­ tus. E középpontból fogható össze a teológia m inden feladata, a látszólag p eriférik u s tevékenység is. A teológiai fáradozás szem élyi feltételei közé ta rto ­ zik a h it is. A m ikor ezt a teológus egzisztenciáliái kö­ zött a legvégén em líti, ezt nem a fontossági sorrend értelm éb en teszi. H iszen ism erjü k B arth fontos té telét: a teológia h itb ő l fakadó m egism erés, intellectus fidei. Szükség v a n azonban a h it pontosabb ta rta lm i m egha­ tározására, m ivel a régi és az ú ja b b p ro testán s teoló­ giáb an a h it teológiai m eg h atáro zását félreértések te r­ helik. Ezzel kapcsolatosan fontos tétele B a rth n ak : A h it conditio sine qua n o n -ja a teológiának, de n e m tá r­ gya annak. B a rth S ch le ierm ach er-k ritik ájáb an m á r ta­ lálk o ztu n k e gondolattal. A teológia te h á t nem a hitről szóló tan ítás, m e rt h a az lenne, ak k o r a teológia egyen­ lő len n e a piszteológiával. Téves az a szem lélet, m ely a B ib liáb an és az egyháztö rtén etb en a h it kiem elkedő m egtestesítőire és hőseire figyel és nem a z Isten sza­ r á r a és tetteire. E szem lélet sz erin t m in th a a Credó-ban is azo n len n e a hangsúly, hogy hiszek és nem azon, A kiben hiszek. A h it nélkülözhetetlensége és ere je nem önm agában van, h an em abban, A k ire a h it irányul. A teológia úgy in tellectu s fidei, hogy m egism erő tevé­ kenysége n em a hitre, h an em a h it fo rrá sá ra irányul. M egszívlelendő az is, am it B arth a teológiai m unka te rh e i és veszélyei g y an án t em lít. Ezek között első h e­ lyen em líti a magánosságot. Ez m in d en ek fölö tt a tá r ­ gyához h ű teológiának a tudom ányok közötti m agá­ nosságát jelenti. A teológiának ez a m agánossága az ú jk o r kérdése, m elynek felism erése és v állalása szinte kizárólag a B arth nevéhez fűződik. M éltatlan helyzetbe k e rü l a teológia, h a ebből a m agánosságából különbö­ ző m ódon ki a k a r törni, e k ísérlete sem m it sem ja v ít

közérthetőségén, em ellett tárgyához h ű tle n n é teszi. A teológia m agánosságát az m agyarázza, hogy m un k ája a b ű neset u tá n és K risztus visszajövetele előtt megy végbe. A teológia m agánosságából való kitörés eseté­ nek ta rtja P. T illich teológiáját, közelebbről a k o rre ­ láció-fogalom ban kifejeződő gondolatot, m ely szerint a teológiának, filozófiának és a tudom ányoknak egy a tárgya. A korreláció-fogalom ban integrálódik a tud o ­ m ányok te rü le té n uralkodó heteronóm ia. B a rth irre á ­ lisn ak ta rtja T illich k ísérletét. A jelenvaló világban egy ú t m arad, a filozófus m a ra d jo n filozófus, a teoló­ gus m arad jo n teológus. A teológus m u n k á já t — m ivel az ebben az aionban tö rté n ik — a ké te ly is veszélyezteti. Ez az igen és a nem közötti ingadozást, az igazság kérdésében való szüntelen nyugtalanságot jelenti. A teológiában semmi sem m agától érthető, m inden lebegésben és ingadozás­ ban van. Á llapota nem a theologia gloriae, hanem a theologia ektyp a viatorum . A m it e kérdésben m ond B arth, ab b an érzékelhetők azok a m élységek, m elyek szélén a 20. század teológusa jár, e m élységek B arth legszem élyesebb élm ényei közé tartoznak. A teológus m u n k á já t Isten ítélete is „veszélyezteti”. Ez a n n a k a lehetőségét jelenti, hogy Isten távolm arad m un k ájától, elre jti o rcá ját előle. A teológus m u n k ája ki v an téve a m egpróbálás tüzének, hogy csak az m a ­ ra d jo n m eg belőle, am i aran y , ezüst és drágakő. A teológus m u n k á ját kísérő veszélyek okozta feszült­ séget az im ádság oldja fel. A teológus fáradozásán ál am ellett, hogy az őt körülvevő világ felé m inden a b ­ la k a nyitott, ab lak o t kell n y itn ia a felülről jövő v ilá ­ gosság e lő tt is. M unkája érdekében szükséges, hogy azt időnként félbehagyva beiktassa az imádságot, a felülről jövő világosság elfogadását lehetővé tevő szom batot. A teológus m u n k ája, a n n a k totális veszé­ lyeztetettsége m ellett csak az Isten szabad kegyelm ére való totális rá u ta ltsá g b an leh et hasznos. A teológus im ádsága ennek az alázatos elism erése. É rdekes az is, am it a teológia tanulm ányi kérdései­ rő l mond. A teológus nem egyszerűen csak studiosus. hanem studiosus theologiae. A teológiai stúdium nem ­ csupán egy életk o rn ak — m ondjuk a diákéveknek — a feladata, hanem egész életü n k ügye. C élja an n a k a szolgálatnak az elvégzése, m elyre a studiosus m aga is elhivatott. A teológiai tan u lm án y elsődleges fela d ata k én t a b ib ­ liai egzegetikai felad ato t jelöli meg. E zt sajátos m ó­ don a bibliai bizonyságtevőkkel való beszélgetésnek (H auptsgesprä ch) nevezi. Ez lényegében a bibliai tu­ dom ányokat foglalja m agában, m ely m inden korszak m egújuló feladata. Ezen belül k é t felad at jelentkezik. Az egyik a h istó ria i-k ritik a i kutatás, az ahhoz szüksé­ ges m inden elképzelhető eszköz alkalm azásával. A m á­ sik fela d at kérdésében m egoszlanak a vélem ények. E felad at a B iblia szövegének k erügm atikus m egértése, m elyen azt érti, hogy m agában a B iblia szövegében kifejeződik, kínálkozik a n n a k értelm e. Ez azonban csak hitb eli m egértés ú tjá n hozzáférhető. B a rth n ak e vo n at­ kozásban jól ism ert állásp o n tja ez: a B iblia szövegének tárgyszerű m egértetése csak k erügm atikus k a ra k te ré ­ nek figyelem bevételével lehetséges. A teológia m ásik felad ata az egyház történelm ével, az egyház teológiai hagyom ányával való párbeszéd. Ez am an n a k a lá v a n rend elv e (N ebengespräch), ta n u l­ m ányozása azonban m égis ren d k ív ü l hasznos. Ebben v álik hallh ató v á az aty á k n a k és testv érek n ek a szava, m elynek azonban nem szabad elnyom nia a bibliai b i­ zonyságtevők hangját. R endkívül éber figyelem szük­ séges ahhoz, hogy e k ettő t m egkülönböztessük, de m ég­ is hasznosan egyeztessük.

A teológus fárad o zásán ak a legfontosabb feltétele a szeretet. Ez állítá sá t B a rth az 1 K o r 13-ra alapozza. E nnek a la p já n végzi el a sz erete t fo galm ának bibliai exegézisét. H angsúlyozza, hogy a sz erete t fogalm ának újszövetségi kifejezésénél nem a P láto n á lta l oly nagy­ ra é rté k e lt ero sz-ró l v a n szó. Az erosz az em b er ön­ m egvalósításának, ö n állításán ak ősereje. A tu d o m á­ nyok m űvelésében a z erosz din am izm u sán ak igen nagy szerepe van. A teológia te rü leté n is szerepet játsz h atik a tudom ányos erosz, k iélh eti m agát theo cen trik u s vagy an tro p o cen trik u s irán y b an , vagyis a teológia tárgyi tisztá n látásá t nem segíti elő, sőt tú lzo tt érvényesülése za v arja is azt. B enne a teologizáló szubjektum önsze ­ rete te fejeződik ki, legnagyobb eredm ényeiben is a „test és v é r” dolga. Nem véletlen, hogy az Ú jszövetség a szeretet fogal­ m át az ag ap é-v al fejezi ki. Az agapé nem önm agát, h a­ nem a m á sik a t keresi, szabadságot n y e rt arra, hogy n e önm agát, han em a m ásik at szeresse. F elvetődik a kérdés, hogy nem len n e-e kívánatos, hogy egyéb tu dom ányok te rü le té n is az agapé m o tív u ­ m ai érv én y esü ln én ek az eroszé helyett. E k érdésben a tu d o m á n y o k . m űvelésének ú jszerű lehetőségeit, re ­ m ényteljes tá v la tá t sejtjü k . Lényegében a tudom ányok m űvelésének etik ai kérdései rejlen ek e gondolatban. A teológiai m u n k áb an az agapé érvényesülése elen­ gedhetetlen. Ez n em rekeszti k i u g yan a teológiában sem egészen az önérvényesítés tendenciáit, d e az ered ­ m ény az, hogy az erosz nem uralkodó, hanem szolgáló m otívum lesz. Az agapé az erosz törekvéseit tran sz fo r­ m á lja és in teg rálja. J ézus K risztus a tökéletes szeretetnek, az agapénak a m egtestesülése, ő reá nézve m ondjuk, hogy m íg az erosz valam ily en fo rm áb an és valam ily en fokon m in ­ den em b erb en m egvan, addig az agapé senkiben sincs meg, m e rt az m in d en k o r és m indenki esetében az Is­ ten szuverén aján d ék a, m elyet sóvárogni és könyörög­ n i kell. E rre nézve viszont az az íg éretü n k — v allja B arth —, hogy m indenki aki segítségül h ív ja az Ú r n e­ vét, m eg tartatik . * Az, ahogyan B a rth m űvelte a teológiát, szem lélteti a teológia felad atáró l v allo tt felfogását. O lykor az az érzésünk, hogy a teológiai m u n k a b a rth i feltételei ir­ reálisak, hogy a g yakorlati körülm ények ezeknek el­ lene m ondanak. Mégis leh etetlen tagadni, hogy az, am it a teológia öröm éről, terhéről, k ísértéseirő l vagy elté­ velyedéseiről mond, ta n íta n a k és figyelm eztetnek b en ­ nünket. Ezekből m in d en k i érez v alam it, ak i — h a sze­ rény m é rték b en is — részes az egyház kü ld etése kö­ rü li teológiai fáradozásban. P á ra tla n teológiai k u ltú ­ rája , teo ló g iáján ak m ély biblicitása, keresztyénségének m od ern verete, a teológia egész te rü le té t átfogó lá tá s­ m ódja nem zedékek tan ító m esterév é av atja. B ár a teológián b elü l azt a te rü letet, m elyen B a rth m u n k álk o d o tt fo rm álisan m eg le h et határozni, ennek értelm éb en ő t szisztem atikusnak, vagy közelebbről dogm atikusnak nevezhetjük, m égis teológiájának sa já ­ tos a rc u la tá t te k in tv e joggal állíth a tju k , hogy élete v é­ géig, m in d e n fajta tém a tárg y alásán ál, m in d en m egnyi­ latkozásában m ag át a teológiát m űvelte. A refo rm áto ­ rok k o ra ó ta soha nem volt úgy eg y ü tt a teológia egé­ sze, m in t B arth gondolkodásában. E nnek az a m agya­ rázata, hogy a teológia fela d atá t m indvégig olyan „m agasrepülésben” végezte, ah o n n an a teológia egész te rü le te áttek in th ető volt. Ebből é rth e tő B a rth re n d ­ kívüli átfogó és elrendező képessége. V iszont ez a m a­ g y arázata annak, hogy B a rth n ál a teológia részletk ér-

23

dései n e m d o m b o ro d h a tn a k k i élesen , te o ló g iá já n a k m a g a s la tá ró l ez n e m is tű n ik d ö n tő e n fo n to sn a k . N em v ita tja e l a z o n b a n se h o l se m a jo g á t a teo ló g ia i d isz ­ c ip lín á k s a já to s fe la d a ta in a k , v a g y a ré s z le tk é rd é s e k ­ b e n v é g z e tt teo ló g iai v iz sg á ló d á sn a k . R é szb e n B a rth te o ló g iá já ra v a ló v is sz a h a tá sk é p p e n , ré s z b e n k o ru n k sü rg e tő k é rd é s e in e k je le n tk e z é s é b ő l é rth e tő e n m a a teo ló g iai e sz m é lk e d é st a ré s z le tk é rd é s e k te o ló g iá ja je l­ lem zi. Ism é tle m , ez é rth e tő , sz ü k sé g sz e rű és bizo n y o s v o n a tk o z á sb a n ö rv e n d e te s je le n ség . D e v á lto z a tla n u l sz ü k ség v a n a r r a , h o g y a te o ló g ia m in d e n ré s z fe la d a tá t o ly a n m a g a s la tró l te k in ts ü k á t, a h o l a te o ló g ia m in d e n f e la d a tá n a k egysége is sz e m lé lh e tő v é és é rth e tő v é v álik . M észá ros Is tv á n

JEGYZETEK 1. A tö r té n e ti lá tá s m ó d k r itik á ja v ég ig v o n u l B a rth egész éle tm ű v é n , h a s o n ló k é p p e n g y a k r a n n y ilv á n u l m eg te o ló g iá já ­ b a n a tö r té n e t-k r itik a i m ó d sz e rre l sz e m b e n i elle n é rz é se , v ag y k ö zö m b ö sség e. M ás e lő fe lté te le k k e l g y a k r a n ta lá lk o z u n k a h isto riz m u s k r itik á já v a l a b u ltm a n n i ih le te tts é g ű te o ló g ia k é p ­ v ise lő in é l is. E k r itik a az e g z iszten cializm u s lé té rte lm e z é sé n e k a la p já n áll. — 2. B a rth te o ló g iá já n a k jo b b m e g é rté sé h e z fo n to s é le tra jz i h á tt e r e t n y ú j t E b e rh a r d B u s c h : K a rl B a rth s L e b e n s ­ la u f c. k ö n y v e . A k ö n y v je le n tő s ré s z b e n id é z ő je lb e t e tt B a rth -

m e g n y ila tk o z á s, m e ly h e z a szerző — a k i B a rth ta n ítv á n y a —, ú g y sz ó lv á n c s a k az ö sszek ö tő sz ö v e g e t ír ja . — Ig e n é rté k e s ö ssz e fo g la lá st és m é lta tá s t a d B a rth te o ló g iá já ró l H ein z Z a h rn t: D ie S a c h e m it G o tt c. k ö n y v é b e n , m e ly b e n e g y ú tta l a 20. sz á ­ za d je le n tő s e b b te o ló g ia i fo rd u la ta it és ir á n y a it tá r g y a lja . — 3. E b e rh a r d B u s c h : K a rl B a rth s L e b e n sla u f, 72—129. o. — 4. B a rth S c h le ie rm a c h e r-k r itik á ja a te o ló g ia i g o n d o lk o d á s t d ö n ­ tő e n m e g h a tá ro z ó m o z z a n a to k k ö zé ta rto z ik . M e g ta lá lh a tó tö ­ m ö re n a R ö m e rb rie fb e n és a D ie p ro te s ta n tis c h e T h eo lo g ie im 19. J a h r h u n d e r t c. m ű v é b e n . — 5. Is m e re te s, h o g y B o n ­ h o e ffe r te o ló g iá ja d ö n tő in s p irá c ió it B a rth v a llá s k ritik á já b ó l n y e rte . A B o n h o e ffe r te o ló g iá já ra h iv a tk o z ó v a llá s k ritik a i ir á n y v á lto z a to s m e g n y ila tk o z á s a ib a n a z o n b a n m á r b ő v e n v a n ­ n a k p ro b le m a tik u s ele m e k , n e g a tív m o z z a n a to k . V a n n a k o ly an v é le m é n y e k , h o g y m iv el B a rth v a llá s k ritik á já t az e g y h á z n a k és a te o ló g iá n a k 19. sz á z a d b e li á lla p o ta h a tá r o z z a m eg , sz ü k sé ­ g es a v a llá s te o ló g ia i k é rd é s e in e k ú ja b b á tg o n d o lá s a . — G. A B a rth —B r u n n e r v ita az ú n . k a p c s o ló p o n t k é rd é sé rő l, — 7. K a rl B a r th : F id e s q u a e re n s in te lle c tu m c. k ö n y v é b e n ta lá lh a tó A n ­ se lm u s te o ló g iá já n a k elem zése. A k ö n y v 1931-ben je le n t m eg elő szö r. Id ő sz e rű sé g e A nselm us-n a k a B a rth g o n d o lk o d á s á ra g y a k o ro lt h a tá s a k ö v e tk e z té b e n n e m c sö k k e n t, e z é rt 1958-ban m á s o d ik m e g je le n é s e is sz ü k sé g e ssé v á lt. — 8. B a rth a n a ló g ia ­ m ó d sz e ré n e k n a g y s z e rű ö ssz e fo g la lá sá t H einz Z a h r n t : Die S a c h e m it G o tt c. k ö n y v é b e n ta lá lju k (123—134. o.). — 9. B a rth n a k az e v a n g é liu m i te o ló g iá v a l k a p c s o la to s é r e tt és n a ­ g y o n sz ép g o n d o la ta it eg y k é s ő i m ű v é b e n , az „ E in fü h r u n g in d ie e v a n g e lisc h e T h e o lo g ie ” c. k ö n y v é b e n ta lá lh a tju k (EVZV erlag Z ü ric h , 1962). A te o ló g iá v a l k a p c s o la to s h itv a llá s a m ű ­ v eib en , k ü lö n ö se n a K irc h lic h e D o g m a tik b a n e ls z ó rta n m in ­ d e n ü tt m e g ta lá lh a tó . T é m á n k és a B a rth te o ló g iá já v a l k a p c s o ­ la to s eg y éb té m á k e re d e ti h e ly e in e k a m e g ta lá lá s á b a n n a g y se g ítsé g e t je le n t k é t m ű , az e g y ik G o llw itz e r-n e k a v á lo g a tá ­ sa a K irc h lic h e D o g m a tik b ó l (1957-ben je le n t m eg ), a m á sik O tto W e b e r: K a rl B a rth s K irc h lic h e D o g m a tik c. k ö n y v e , m ely lé n y e g é b e n B a rth n a g y m ű v é n e k fe lté rk é p e z é s é t je le n ti, ezzel se g ítv e a b b a n az e lig a z o d á st (N e u k irc h e n e r V erlag , 1975).

Protestáns lelkészek az 1848— 49. szabadságharcban I. 1. A sz ab ad sá gh arc n y i t o t t ké rd ése i M a g y a r n e m z e tü n k tö rté n e té n e k m essze fénylő, d icsőséges k o rs z a k a az 1848— 49-es sz a b a d s á g h a rc . H a ­ tá r a in k o n tú l, E u ró p a n é p e i a z sa rn o k sá g ig á já t le r á z ­ v a v a g y a r r a k ész ü lv e , c s o d á la tta l n é z té k a m a g y a r n é p fü g g e tle n sé g i h a rc á t. B u k á s á t p e d ig m é ly sz o m o rú sá g ­ g a l v e tté k tu d o m á su l, d e a m a g y a r fo rra d a lo m e ln y o ­ m á s á t k ö v e tő h a lá lo s c se n d b e n — a m ik o r c sa k a z s a r­ n o k k é n y u ra k és a fe ltö rő k a p ita lis ta e ln y om ó k z s a n ­ d á r a in a k lé p te i h a lla ts z o tta k — E u ró p a le tip o r t n ép e i m ég m in d ig re m é n y k e d te k , h o g y a szab a d sá g , eg y e n ­ lőség és te s tv é ris é g ü g y e n e m v e sz e tt e l ö rö k re, h a n e m végső g y ő zelm e a lk a lm a s a b b id ő re érle lő d ik . E z a tö b b sz ö r m e g ú ju ló re m é n y 1945-ben le tt v a ló ­ sággá, h o sszú id ő re m e g fo g h ató ' tu la jd o n u n k k á . Ú gy a h o g y a n a z t R é v é s z Im r e m o n d o tta a F ü g g e tle n sé g i N y ila tk o z a t c e n te n á riu m á n a d e b re c e n i N a g y te m p lo m ­ b a n : „ . . . A ra b lá n c o k le tö ré sé n e k , a m e ly Is te n jó v o l­ tá b ó l 1945 ó ta v a ló s u lt m eg , elv i e lin d ító ja a z 1848/49-i á ld o tt e m lé k ű m a g y a r fo r ra d a lm u n k v o lt; e lő k é sz ítő ­ je p e d ig m e g a n n y i n a g y á lm o d ó v a l és. v é rta n ú v a l eg y ü tt, a m i m a g y a r re f o rm á tu s e g y h á z u n k i s . . . A m a g y a r eg y h ázi és v ilá g i n a g y b irto k fe u d á lis u ra lm á t u g y a n a z a H a b s b u rg -h á z h o ss z a b b íto tta m eg, a n a k r o ­ n is z tik u s m ó d o n , a m e ly H a b s b u rg -h á z R ó m á v a l össze­ fo g v a a m a g y a r re f o rm á tu s e g y h á z a t e rő sz a k o s e szk ö ­ z ö k k el tö b b sé g b ő l k ise b b sé g b e s z o ríto tta , ta g ja it k é t­ száz e sz te n d ő re m á s o d re n d ű p o lg á ro k k á te tte , te m p lo ­ m a it e lv e tte é s le ro m b o lta , g y ü le k e z e te it b u jd o s á sb a k e rg e tte , le lk ip á s z to ra it, ta n ító it a g á ly á k ra k ü l d t e .. ."1 M a r x K á ro ly , a fo r ra d a lm i p ro le ta r iá tu s h a ta lm a s v e z é re m é ly e g y ü tté rz é s se l n ézte , m a jd k e m é n y e n , de m ég is s z e r e te tte l b ír á lta a n e m e si v ez e tés a la t t álló m a ­ g y a r p o lg á ri f o r ra d a lm a t2 D e n e m a k a r t á k a fo rra d a lo m h a lá lá t azo k a z e ln y o ­ m o tt m illió k sem , a k ik k ö zü l so k a n eszk ö zö k v o lta k eb b en . T u d ju k , h o g y a b e tö rő c á ri se re g tö b b k a to n á ja

24

m e g ta g a d ta a z e n g e d e lm e ssé g e t és in k á b b s a já t tis z t­ je ik k e z é b ő l fo g a d tá k a h a lá lo s ü té s e k e t és lö v ések et, m in th o g y e ln y o m o tt m a g y a r te s tv é re ik e lle n k ü z d je ­ n ek . A T ö m ö si-szo ro s h a rc a in á l is tö b b v o lt a k a n c su ­ k á s h a jc s á r, m in t a v é d ek ező sz é k e ly ő rsereg. E b b e n az ö sszefü g g ésb en k e ll te h á t n é z n i a dicső m ú lt n a p ja it é s sz e re p lő it, h o g y ig a z á n m e g é rtsü k azo­ k a t a n a p o k a t és e m b e re k e t. a) V a ló b a n a z é r t a leg d icső ség e seb b ez a korszak m e r t a n e m z e ti fü g g e tle n sé g é rt fo ly ta to tt h a rc először h a la d t e g y ü tt sz é le s n é p fe lsz a b a d ítá ss a l.3 K ü lö n ö sen v ilág o s e z a z e g y ü tth a la d á s B em v ilá g ra sz ó ló e rd é ly i h a d já r a tá b a n , a k i m a g y a ro k n a k , ro m á n o k n a k és s z á ­ s z o k n a k te lje s eg y en lő ség et, a p a ra s z to k n a k p ed ig fö l­ d e t íg é rt és a d o tt. A b u k á s o k á t k eresv e , a z t n e m az e ln y o m ó k tö b b s é ­ g é b e n k e ll lá tn u n k c su p án , h a n e m a m a g y a r n em esi v e z e tő k h ib á ib a n , a k ik n e m m e r té k fö ld e t a d n i a p a ­ ra s z to k k ezé re , h o g y íg y is c s o rb á t s z e n v e d e tt egyéni h a s z n u k a t to v á b b ra is fe n n ta rth a s s á k , ső t m in t „ b a l­ o ld a li” m o z g o ló d á st ig y e k e z te k e lszig e te ln i és e lf o jta ­ n i. E z é rt n e m v o lt n é p sz e rű T án csic s, c sa k a p a ra s z ­ to k és a m u n k á s o k k ö zö tt, e z é rt b u k o tt m e g P e tő fi m in t k é p v ise lő je lö lt. P ro te s tá n s le lk é sz e in k k ö zü l is so k a n fe lis m e rté k e z t a h ib á t. P é ld a e r r e M u n k á c s i A lb e rt sz a p o rc a i le lk é sz T á n c sic sh o z ír t le v e lé n e k egy ré s z le te : „ . . . A v o lt jo b b á g y o k ra — h a m in d e n ü tt olly é rz e lm ű , m in t n á lu n k — p e d ig h a so n ló k ö rü lm é n y e k h aso n ló é rz e lm e k e t k ö tn e k : M a g y a ro rsz á g ú jjá a la k u ­ lá s i m u n k á já b a n n e m s z á m o lh a t. . . M a g y aro rszág é le t­ f á já n a k g y ö k e re in ölő m é re g k e z d e lte rje d n i: . . . E m é ­ re g a rea ctio , a fö ld e su ra k szű k k eb lű ség e, s a k o r­ m á n y n a k a rá c z lá z a d á s e ln y o m á sá b a n i e ré ly te le n s é ­ ge. Ig e n is! a re a c tio örd ö g i m ív é v e l a szeg én y k u n y h ó la k o sa ih o z is b e f ú r ta m a g á t. — F ig y elj, e se m é n y e k e t b esz é lek .” — J e lla s ic h sere g e i e lle n h a rc r a b u z d ítja n é p é t M u n k á csi, d e a n é p J e lla s ic h e lle n n e m harcol, m e r t az az ő „ m e g v á ltó a ty ju k ” . J e lla s ic h csa k az u r a ­

kat irtja. A király Jellasich m ellett van, ők pedig a király ellen nem harcolnak. A z urak ők et m egak ar­ ják csalni, m ost is az országyű lésen m ég az ő ja v u k ­ ra sem m it sem tettek. — Jellasich pedig m akkoltatást engedett, legelőt adott, olcsó só t ígér alattvalóinak, ez az igaz em ber. — H asztalan v o lt m in d en v ilá g o sítá ­ s o m . . . H ogy hinnék, m on d ják , hogy az urak javokat akarják, am ikor a regálék s úrijussok m ost is fen n vannak. — N em -e e beszéd éb en látszik a reactio m ű­ ve, és a földesurak ellen i — szű k k eb lű ségü k érti — g y ű lő lség ? . . . szolgálatu n k at csak k ívá n já k — m ondja a nép — de szeretn én k tudni m iért szolgálunk? sze ­ retnén k tudni, h ogy elrab lott leg elő in k és föld ü n k visszaadatnak-e? . . . egy gyü d i em ber b eszélte el, hogy egy reakcionárius úr, h ogy k en t m in d en b ajt a m in isz­ terekre, s a király és Jella sich m ellett a g it á lt. . . m ind a hongyűlésnek, m ind a m in isztériu m n ak nagyobb ré ­ sze aristocratikus, és köztetek igen k evés a n ép k ép vi­ selő . . .”4 A z évszázados szolgaság nyom a az, hogy a nép sok h elyen hallgatott a reakció ördögi h ízelk ed ésére és íg é ­ reteire. P ed ig ha v a la h o l ú jb ól m eg v etette a lá b á t a H absburg-terror m ég a z a d ott en g ed m én y ek et is v isz ­ szavonta, de n em restelt — e lv e iv e l e llen tétb e n — ily en cselh ez folyam odni. T áncsics m u tatott rá h ely esen a forradalom igazi erő­ forrásaira, am ikor az ún. „legelő-p erek b en ” a fe lsza ­ badított s m égis eln yom ott jo bbágyok p ártján állva hangoztatta, hogy ezek k el a, „tan u latlan ” jobbágyokkal együ tt le h e t csak győzni. A fü ggetlen ségi harcot nem leh et elszig eteln i a parasztság jogain ak teljes k ielég íté­ sétől. P erczel Mór tábornok lété re is jó l látta, h ogy „nem ­ csak pénzzel és fegy v errel le h e t a hazát m enteni, h a ­ nem bordézsm ának és egyéb b úrbéri tartozásoknak m egszü n tetésével is”.5 A parasztok n éh án y h e ly e n önm aguk akarták m eg­ szerezni a m eg nem a d o tt jogok at és javakat. E m b er Győző történ észünk egy ily e n sp eciá lis e settel fo g la l­ kozva íg y ír: „ . . . a parasztság ön m aga k ísérelte m eg h elyzetén ek javítását. A korm ány ezek b en a k ísérle­ tekben veszély t látott, s feg y v eres erő v el szám olta fel azokat. K étségtelen, h ogy a parasztság elégedetlensége veszélyeztette a nem zeti küzd elem sikerét. A szabad­ ságharc sik ere érdek éb en a parasztságot ki k ellett v o l­ na elégíteni. A korm ány a z o n b a n . . . ezt nem tette m eg. A m agyar parasztság en n ek e lle n é r e k ü zd ö tt a szabad­ ságharc sikeréért. D e k étsé g tele n ü l m ásképp kü zd ött vo l na, h a n in csen ek orvosolatlan sérelm ek . 1848 p ol­ gári forradalom volt. Fő célja a polgári fejlőd és, a tő­ kés term elés leh etőség ein ek a m egterem tése, a nem zeti fü ggetlen ség k ivívása, a gyarm ati h ely zet felszám olása. E lm ulasztotta azonban a feu d á lis viszon yok felszá m o ­ lását, a földkérd és rendezését, s ezzel m egakadályozta fő célján ak e lé r é s é t. . .”6 E zekben az évtized ek b en m egszü lető m agyar m u n ­ kásosztály is sokat szen v ed ett a tők ep én zesek től való függésben, s így S ze r e m le i S á m u el szerint: „a com m unism us eszm éi M agyarországon fogék on y fö ld b e h u l­ lanak, h iszen a nép k ilen c-tized része com m u n ista”.7 B ár ez az á llítá s nem fed h eti a valóságot, h iszen a leg ­ baloldalibb vezetők is leg feljeb b szocialisták , s a k om ­ m un izm ust a lig -a lig ism erik, de az biztos, h ogy a nép tudta m ár akkor is, hogy „a föld azé, a k i m eg m ű v eli”, s m inden k eservén ek és n yu gtalan ságán ak az v o lt az oka, hogy e z t az igazságot a sa já t bőrén tap asztalta sár­ ba taposni. Ezt a társadalm i bűnt az egyház em berei is lá tjá k és m agukénak is vallják . S zilá g y i J ó zsef lelk ész tízéves korára visszaem lék ezv e írja: „ . . . feltű n t lelk em elő tt az úr- é s szegén y jobbágy közötti szom orú v i­

szony . . . ”8 K ö n y v e s Tóth M ihály k u fstein i fe lje g y zé­ seib en íg y v a ll erről a kérdésről: „ . . . G yü lek ezetein k n ép ességén ek alsóbb osztályára sem m i gond sem v o lt fordítva. B eszéltü n k és pedig n agy k ép ek k el a „dem os”-t, m ikor „kratia”-ró l forgott fen n a kérdés, de tettleg aztán bizon y az arisztokrátiához sim u ltu n k m i . . . ”9 L elkipásztoraink sok h ely en m egkapják az ő m u ­ lasztásaik n ak is m éltó vissza fizetését. A z ún. „m agyar v ilá g ” so k h ely en azt jelen ti, h ogy a lelk ip ásztorok és tanítók illeté k e it n em fizetik, m ert a nép a 48-as ígéret k övetk eztéb en — s nem k ev ésb é az igehirdetés h ián yosságai m ia tt — m ár végképp felm en tv e h itte m agát a lelk észtartás terhétől, m ert a közszü k ségletek fed ezését m in d en k i a z állam tó l várta.10 E gyházi adó nem volt, csak az ún. „papbér”, am it sok h elyen , k ü ­ lön ösen a falvak b an n agyon h ián yosan é s ren d szerte­ len ü l a d tak m eg m ár h osszú idő óta. Egy lelk ész, aki nem ak arja m agát k ivon n i a k özterhek alól, m égis pa­ naszkodik, m ert neki, so k társához hason lóan a lig -a lig va n fizetése. A PEIL hasábjain m egjelen ő p anaszt S z é ­ kács szerkesztő ezzel a m eg jeg y zéssel k ísé r i: „ . . . k ét­ ség telen ü l jóin d u latú hír, de v a jjo n k ép es-e ez a K or­ m ányhoz v a ló ragaszkodást elő seg íten i? — L együnk tü relem m el, annál is inkább, m ert ép pen eb ben a szám b an jön az a hír is, h ogy a k orm ány legaláb b 300 forin tot akar biztosítan i év en k én t a le lk é sz n e k .. N agyon p on tosan m u ta t rá Székács eb ben a n y ila t­ kozatában a lelk észek h elyes m agatartására: a kor­ m ányhoz való ragaszkodást elősegíten i. H iszen hibái ellen ére K ossuth korm án ya forradalm i k orm ány volt, am ely a nem zet fü g g etlen ség éért és a nép felem elk ed é­ séért küzdött. B izon yára nem egyed ü lálló az az e set sem , am i Csa­ jágon történt, hol „a forradalom a la tt halom gyu lad t k i a z egyházban is, m i utóbb az egyh áz hivataln ok ai ellen ford ította é l é t . . . ak ik a K orm án yn ál kerestek és kaptak seg ítség et”.12 b) M ásik n agy k érdése a szabadságharcnak a n em ­ zetiség ek m egold atlan helyzetei a hazában. Igaz, hogy a m agyar n em esség m ár évszázadok óta kü lön ösen éreztette úr v o ltá t a sz lá v és rom án néppel, d e a sza­ badságharcban e lfo g la lt ellen ség es h ad állásu k n ak a k am arilla cselv etései é s ígéretei v o lta k a döntő okai D obos János cik k e hozza n yilván osságra ezt a tényt K ossuth H írlapjában: „A reactio felh erg elte a n em ze­ tiségek et, íg y a tótokat is, s ezért nem m egy P e st szom ­ szédságában se m a nem zetőrség, sem a honvédtoboro­ zás.”13 N em m aradt teh át ártalma tla n v illo n g á s a z ellen tét, sőt a harc k im en eteléb en ig en nagy szerep e v o lt e n ­ nek a ren d ezetlen ségn ek . H iszen a harc a rác lázad ás­ sa l kezdődött és h ol kisebb, h ol nagyabb h u llám ok at v e r v e v é g ig m egm aradt. C sák akkor csalódtak n agyon a nem zetiségek , m ik or a m agyar szab ad ság v esztév el rájuk tette sask arm ait a b écsi udvar, s íg y a m agyar ügy v esz te az ő szabadságuk v eszed elm e is volt, A z ellen forrad alm i ab szolutizm usnak ez a z alattom os tám adása M agyarországon régóta h aszn ált és jó l b e­ vá lt eszk öz volt. E bből k iem eln i a n em zetet és a n em ­ zetiségeket, hosszú és áldozatos k ü zd elem után, egyed ül a szocialista állam ren d k ö v etk ezetes p olitik ája és ereje v o lt képes. A p á n szlávisztik u s törekvésekben a protestánsok is részt v ették . N év szerin t is h íressé v á lta k H u rb á n és H odzsa tót ev a n g élik u s lelk észek , ak ik szerv ezték és vezették a felh erg elt tótokat a m agyarok ellen .14 A PEIL h íradása szerin t a M agyar K orm ány b örtönnel b ü n tette az ily e n lázadó lelk észek et, is ezt K oss J. az egyház szég y en én ek tartja, am it m in d n yáju n k — m a ­ gyarok, tótok — egy h azájának h űségesebb szolgálatá­

25

v a l le h e t c sa k jó v á t e n n i. . .15 H a so n ló k é p p e n v é le k e ­ d ik S zék ács Jó z se f is H u rb á n és H o d zsa le lk é sz e k te t­ te irő l sz ó lv a.16 R é v é s z Im re d e b re c e n i le lk é sz p edig, n a g y jó in d u ­ la t ta l a sz lá v o k felé, K a u lf u s s 1842-ben m e g je le n t k ö n y v é n e k is m e rte té s e u tá n íg y ír : „ A já n lju k a z ő e l­ v e it szláv a ty á n k f ia in a k fig y elm é b e , k ik h o n u n k b a n és h o n u n k k ö rü l, n e m z e tisé g i ö n á lló sá g u k a t a n y e rs e rő ­ s z a k s fe g y v e r e re jé v e l, a m a g y a r fa j e ln y o m á sá v al, v ag y é p e n k iirtá s á v a l a k a r já k k iv ív n i . . .” 17 A z e lle n fo rra d a lm i érz elm ű , ro m á n o k p u s z títá s a it p e ­ dig B a ló B e n já m in , P é t e r f y K á ro ly , P é te r f y L á sz ló 18 s m á s le lk é sz e k sz e n v e d é se ib e n és h a lá lá b a n is lá t h a t­ ju k . I t t le g a lá b b ré s z b e n m e g o ld ó d o tt a k é rd é s m ég B em e rd é ly i h a d já r a tá n a k e re d m é n y e k é n t. E nne k a k é rd é s n e k m e g o ld á sá ra a já n lja K e n é z i L a jo s g y u lai s. lelk é sz „ F elszólításában" a M u n k á s o k Ú js á g já n a k ol­ v a sá s á t, h is z e n : „ . . . f o l y t o n o s o lv a sá sra , e lm é lk e d é s re v a n szü k ség , h o g y a z a v a ro s v ilá g b a n tu d ju k , h á n y a ­ d á n v a g y u n k ; s m in t szeg én y tu d a tla n rácz, o láh , h o r­ v á th a ty á n k f ia it e l n e á m íts a n a k b e n n ü n k e t is a z u r a ­ s á g ra v á g y ó k . . . ” 19 c) E zek h ez h a so n ló a n m e g o ld a tla n k é rd é s e a z 1848-as e se m é n y e k n e k : a z erk ö lc s. E z a n n á l is in k á b b é rd e k e l b e n n ü n k e t, m e r t a k k o r e z t e lső so rb a n e g y h áz i k é rd é s ­ n e k lá ttá k . S z e re m le i m e g fo g a lm a z á sa s z e rin t az eg y ­ h á z eg y e n e se n „ . . . a vallá serkölcsiség tü z e te s á p o lá s a v é g e tt á ll fe n n — ”20 A to lv a jlá s és m á s e rk ö lc s te le n ­ ség g y a k ra n e lő fo rd u lta k , a m e ly e t a k ö z é p o sz tály ro ssz p é ld á ja c sa k sú ly o sb íto tt.21 A h o n v é d se re g e k e rk ö l­ csérő l is sö té t, d e sajn o s, ig a z k é p e t ra jz o l K ö n y v es T ó th M ihály, a m ik o r így í r a k o rm á n y h o z „ . . . az á l­ ta la m is m e rt h á ro m h o n v é d z á sz ló a ljb ó l tö b b h a lt m eg b u ja s á g és rész e g sé g k ö v e tk e z té b e n , m in t ü tk ö z e tb e n ; a k ó rh á z a k b a n is tö b b az in fic iá lt, m in t a m e g se b e sí­ te t t . . . é p e n e z ek lá t tá n k é r i a tá b o ri le lk é sz e k m eg ­ s z a p o rítá sá t, a k ik n e k e g y ik f e la d a tu k a z e rk ö lcsiség e rő s íté s e l e n n e . . .”22 S z e re m le i eg y e n ese n a b b a n lá tja a fo rra d a lo m g y o rs v é g é n e k o k á t, h o g y a z „ a n y a g ia s ir á n y z a tú n é p . . . c sa k g y o rs g y a ra p o d á s á t sz á m ítg a ­ tá ...23 és m it s e m tö rő d te k m áso k , az egész n é p h a s z ­ n á v a l. E d v i Illés P á l: „A n e m z e tő rsé g b e fo ly á sa az e rk ö l­ csök ja v ítá s á r a ” cím ű , 1 M ózes 4,9 a la p já n í r t b e sz é d é ­ b e n é p p e n a b b a n lá t ja a n e m z e tő rsé g erk ö lc si h a s z ­ n á t, h o g y n ö v eli a fe le lő ssé g e t a m á s ik e m b e ré rt, a h o g y a z ig e ta n ítja : „ e g y m á s te r h é t h o r d o z z á t o k ... to v á b b á k ife jle sz ti a z ü g y esség et, b e c sü le té rz é st, re n d e s sé g e t és m e g ta n ít a fe le k ö ss z e b a rá tk o z á s á ra , a k ö z sé g e k m e g ­ tis z tu lá s á ra , s g y e rm e k e in k jo b b n e v e lé sé re .24 E zek a n y ito tt, m e g o ld h a ta tla n k é rd é s e k a z é rt k e ­ r ü lte k m o s ta n i é rd e k lő d é sü n k h o m lo k te ré b e , h o g y le p ­ le z e tle n ü l, s z é p ítg e té se k n é lk ü l fe lm u ta s s u k m ily e n h e ly z e tb e n v ég e z te sz o lg á la tá t a p ro te s tá n s e g y h áz é s a p ro te s tá n s le lk é sz „ e v ilá g b a n ”. I t t v o lt h a tá s s a l az e g y ­ h á z ö n m a g á ra az e se m é n y e k re és v iszo n t.

2. P r o te s tá n s o k és ró m a i k a to l ik u s o k A d o lg o zat tá rg y a — sz o ro sa n v é v e — n e m ig én y li, hogy ró m a i k a to lik u s o k k a l is fo g la lk o zz u n k , d e az e se ­ m é n y e k ö sszefü g g ését te k in tv e n é h á n y e se m é n y b e m u ­ ta tá s á v a l e ré s z le tre is k i k e ll té rn ü n k . A m a g y a r p ro te s ta n tiz m u s ré g i e lle n z é k i m a g a ta r tá ­ sá b ó l ered , h o g y a sz a b a d s á g fe lv ilá g o so d o tt h a rc o sa i i t t tö m ö rü lte k s it t a d ta k h a n g o t n é z e te ik n e k . M in t az a lk o tm á n y n a k m in d ig h ű tá m a s z a : „ az 1848-ik év t a ­ v a s z á t a m e g v á ltá s h a jn a la k é n t ü d v ö z lé a p ro te s ta n ­ tiz m u s..." 25 — m a jd a m e g n y e rt sz a b a d sá g o t a z z a l — „ig y e k e z e tt m e g h á lá ln i, h o g y a re n d és tö rv é n y k ö z ö tti

26

m a ra d á s ra , k é ső b b a s z a b a d s á g h a rc b a n b uzgó ré s z v é ­ te lre in té és le lk e síté h ív e it.”26 A ró m a i k a to lik u s e g y h á z b a n m á r n e m le h e t ily en eg y sé g rő l b eszéln i. M íg a sz e g é n y alsó p a p sá g á lt a lá ­ b a n ré s z t v e tt a sz a b a d s á g h a rc b a n , a h o g y e z t B arsi J ó ­ zsef b ic sk e i p leb á n o s,27 H e isz le r Jó z se f p ia r is ta sz e rz e ­ te s 28 (később m in d k e ttő re fo rm á tu s le tt), B o b o r y K á ­ ro ly ceg léd i p le b án o s,29 E rd ő ssy Im re a b ra n y isz k ó i h ős é le té b ő l30 és M a n s b a rth Jó z se f c sá k b e ré n y i p le b á ­ n os v é rta n ú h a lá lá b ó l31 lá t h a tj u k — a d d ig a fő p a p o k a n y á ja t h ű tle n ü l e lh a g y v a a n e m z e t e lle n ség eiv el sz ö v e tk e z te k ”.32 R ó m ai k a to lik u s k ö rö k b e n a z te r je d t el, h o g y a sz a ­ b a d s á g h a rc „ p ro te s tá n s m a f fia ”,33 d e íg y b e á llíta n i s ú ­ lyos tév e d é s, h isz e n so k a n v e tte k ré s z t a n e m z e t h a r ­ c a ib a n a ró m a i k a to lik u s o k k ö z ü l is.34 E z a h e ly te le n n é z e t a n n a k k ö szö n h ető , h o g y a k k o r v a ló b a n n ag y o n so k h e ly e n k ié le z ő d te k a z e lle n té te k . E z t a sz e m b e n ­ á llá s t az a lá b b i h á ro m e se tb e n is s z e m lé lh e tjü k : a) T ó th M ó ricz íg y ír a M u n k á so k Ú js á g já b a n : „ H a z á m fia i! p á p is tá k ! — N é m e ly p ü sp ö k i m eg y éb en , m in t p é ld á u l G y ő rb e n a p a p sá g a z z a l ré m ít b e n n e te k e t, h o g y a lu th e rá n u s o k , m e g a k á lv in is tá k e lv e szik a ti te m p lo m a ito k a t; hogy a ti p á p is ta te m p lo m a ito k b ó l a z o k m a jd ló -ó la t c sin á ln a k , és tö b b ily e n e k e t. A z egész d o lo g b a n c sa k egy szó se m igaz. A p a p o k n em a k a r já k a felv ilá g o sítá st, m e r t a k k o r a n é p e t n e m le h e t m e g c s a ln i. . ." 35 b) A „ M á rtiu s T iz e n ö tö d ik e ” 1849 á p rilis á b a n a D u ­ n á n tú li h ír e k k ö z ö tt ré s z le te k e t h o z K é g l F e re n c ösk ü i p leb á n o s b ö jt II. v a s á r n a p já n , a p ü sp ö k i k ö rle v é l u tá n m o n d o tt b eszéd é b ő l: „ H á la a z is te n n e k ! v a n m á r k i­ rá ly u n k , és p ed ig tö rv é n y e s k irá ly u n k , a b o ldogult N a g y F e re n c z k ir á ly n a k m é ltó u n o k á ja . . . Jó z se f F e ­ ren cz, és ez jó t a k a r a z o rs z á g n a k é s a sze g én y n é p ­ n e k . Ö r ü lje te k h á t, h o g y v a n ily e n k ir á ly u n k és im á d ­ k o zz a to k é re tte , m e r t ez a ti ja v a to k a t a k a rja . A z ő b ö lcs h a d v e z é re W in d isc h g rä tz is jó t a k a r, c se n d essé­ get, b é k e ssé g e t és b á to rs á g o t a k a r c s in á ln i az o rszág ­ b a n . . . e z é rt á llja to k e l K o ssu th tó l, a k i p á rtü tő , ro sz­ s z a t a k a r a z o rsz á g n a k , m e r t a n n a k n in c s is h ely es esze, h a n e m W in d isc h g rä tz egy okos, szelíd, egy fő ­ ra n g ú és n a g y m é ltó sá g ú em b e r, a k itő l fé ln i n em le ­ h e t . . . D e fé lje te k K o ssu th tó l, m e r t az a m i u ra lk o d ó s z e n t v a llá s u n k a t n y o m ja é s tip o rja . D e m á r is k e z d ­ te k m in k e t n y o m n i, ö r ü l t e k m á r a szom széd a ty a fia k , a lu th e r á n u s é s k á lo m is ta p ap o k , h o g y K o ssu th n y e rt és m in d ig c sa k a s z a b a d s á g ró l p ré d ik á lta k , a h a llg a ­ tó ik a t lá z íto ttá k , a K o ssu th o t m a g a s z ta ltá k . D e az is­ te n n e m en g ed i, h o g y K o ssu th és e m b e re i n y e rje n e k , d e n e is e n g e d je a jó isten , m e r t h a az o k n y e rn é n e k , a m i u ra lk o d ó sz e n tsé g e s v a llá s u n k a t e ln y o m n á k .... N e e n g e d je a jó iste n , h o gy a z ig a z s á g ta la n K o ssu th n y e rje n . V a n n e k ü n k ig azság o s k irá ly u n k . A lu th e r á ­ n u s p a p o k m in d o d a h ú z n a k . L á tjá to k m it c selek e­ d e tt a S -i lu th e r á n u s p ap , e lh a g y ta g y ü le k e z e tét, és a ra b ló c so p o rth o z á llo tt. D e sz é lly e l v e r e te tt ez a ra b ló cso p o rt B a k o n y b é ln é l és az a p a p m o st b u jk á l, nem m e r h a z a m e n n i. N em jo b b le t t v o ln a - e n ek i, h a ő is a n é p e t így o k ta tn á é s ta n íta n á m in t én is tite k e t? E l­ h a g y ta fe le sé g é t és g y e rm e k e it é s p á rtü tő v é l e t t . . . ” „M it m o n d ju n k a z ily e n o k ta tá s ra — k é rd i a M á rtiu s T iz e n ö tö d ik e s z e rk e sz tő je — m ik o r m a g a az együgyű n é p a le g n a g y o b b b o ss z a n k o d ássa l v e tte , s n y ílta n k i­ je le n te tte , h a p a p ju k m é g m á s k o r illy fo r m á k a t b eszél: m in d n y á ja n k im e n n e k a te m p lo m b ó l.”36 c) A n d ic s E rz sé b e t is id éz n é h á n y ily e n h í r t : 37 „B o rso d b a n a ró m a i k a to lik u s p a p o k , a z z a l in g a tjá k a n é p e t, h o g y te m p lo m a ik a t e lv e sz ik és k á lv in is tá k k á k e ll len n iö k , h a p ro te s tá n s je lö lte t v á la s z ta n a k . A v e ­ re k e d é s b e n a p a p o k sz e m é ly e se n v e z e tté k a n é p et. H a ­

sonló h ír r e l jö tte k U gocsa m eg y éb ő l, M o so n m egyéből, S elm eczrő l, Z e n p lén b ő l. V o lta k p a n a sz o k a re f o rm á ­ tu s p a p o k ra is, d e k é ts é g te le n ü l s o k k a l ritk á b b a n . P é l­ d á u l egy T o rn a i le v é lb e n ez á ll: . . . V a llá si v illo n g á s v a n n á lu n k , ez igaz, h a n e m ez e g y -k é t k a th o lik u s és re fo rm á tu s lelk ész á ln o k m ű v e . . . k ik m ég n e m á ta l­ lo ttá k a n e m z e tő rö k e t és b u jto g a tn i, h o g y fe l n e es­ k ü d je n e k , h a a k a p itá n y v a g y h a d n a g y n e m a z ő v a l­ lá s u k o n v a n . . E ze k h ez a z id é z e te k h e z n e m k e ll k o m ­ m e n tá r. H á m J á n o s é rs e k p ed ig a z egész sz a b a d sá g ­ h a rc o t c s a k p ro te s tá n s „ re b e llió n a k ” n ev ezi, a m it R é ­ v a i — n a g y o n h e ly e se n — a z z al c á fo l m eg, h o g y e b b e n a h a rc b a n a n e m z e t egységesen, v a llá s i k ü lö n b sé g n é l­ k ü l v e tt ré sz t.38

3. L e lk i p á s z t o r o k a g y ü l e k e z e t e k b e n A fe n tie k e lő re b o c sá tá sa u tá n r á té r h e tü n k a do lg o ­ z a t tu la jd o n k é p p e n i tá r g y á n a k is m e rte té s é re . H a n g sú ­ lyos ez a sz ó : is m e rte té s é re , m e r t a tö r té n te k e t — a le g jo b b e se tb e n is — c sa k is m e rte tn i le h e t. U g y an is a k o r te o ló g ia i é rté k e lé s e az e se m é n y e k ö sszefü g g ésén ek h e ly e s m e g v ilá g ítá s ib a n m o s t fo ly ik . E g y h á z tö rté n e ­ tü n k u tó b b i sz á z e s z te n d e jé n e k fe ltá r á s a p ó to ln i fo g ja a z t a n a g y h iá n y t, a m e ly e n n e k a k o rn a k teo ló g ia i é r ­ té k e lé sé b e n m u ta tk o z ik . I t t u ta ln u n k k e ll a rr a , hogy bizonyos sz e m p o n tb ó l Joó S á n d o r, K o n c z S á n d o r és R á c z B éla39 m á r fo g la lk o z ta k ezzel a k o r r a l is, d e é p ­ p e n a k o r ré sz le te s teo ló g ia i é rté k e lé se , átfo g ó k ritik a i v iz s g á la ta h iá n y z ik a p ro te s tá n s o k sz éles n y ilv á n o ssá g a elő tt. E z é rt szü k ség es — h a n a g y o n sz e ré n y m é rté k b e n is — n é h á n y é rté k e lő id é z e tte l e lé b e s ie tn i a fe n t e m lí­ te t t m u n k á n a k . S z e re m le i S á m u e ln é l ta lá lh a tu n k 40 é rté k e s, h a n em is s z a b a to s a n m e g fo g a lm a z o tt k r itik a i v é le m é n y t. Az eg y h áz tö r té n e té n e k h o sszú s z á z a d a ira v issz a te k in tv e és a je le n t is lá tv a íg y fe jez i k i sú ly o s íté le te it: „ Jé z u s v a llá s á t m e g ö lté k s a j á t s z o lg á i. . . a z e ls ő sz á z a d o k s z á ­ ra z d o g m a v itá ib a n , a m e ly e k a m e n n y k irá ly n ő n e m i r é ­ sz e ib e n m é ly e d te k el, a h e ly e tt h o g y a z em b e risé g b é ­ k e ss é g é t m o z d íto ttá k v o ln a elő; m e ly e k v e rse n g é st sz ü lte k , a h e ly e tt hogy s z e re te te t te r je s z te tte k v o l­ n a ... ”41 „ . . . A v a llá se rk ö lc siség n e k és tá rs a d a lm i é le tn e k leg fig y elm ese b b ő re i a le lk é s z e k ... és el k e ll ism e rn ü n k ... ré g ó ta n e m te s z ik m eg e z t a sz o lg á la ­ to t...42 A fo rra d a lo m e lő tt a p ro te s ta n tiz m u s a le g ­ sz a b a d a b b eszm ék e lő tt — ra c io n a liz m u s, p ietizm u s, k o n fe ssio n a lism u s — tá r t k a p u t.43 A b ib lia i h ité le te t p ed ig az 1848. év k ia lu d v a t a l á l t a . . .”44 U ra lk o d ó eszm e a h a z a fisá g v o lt,43 e z é r t ta lá lk o z u n k lé p te n -n y o ­ m o n „a m a g y a ro k is te n é ”-v e l p ré d ik á c ió k b a n , im á d s á ­ g o k b an , b eszéd ek b en , s s z in te se h o l sem Jé z u s K ris z ­ tu s ü d v szerző m u n k á já v a l és a n n a k h o z z án k szóló, ú j é le tre tá m a sz tó , a m á s o k ja v á é r t é le té t o d a á ld o z n i tu d ó h it e re jé v e l. „H a a szem ély es élő is te n b e v e te tt h ite t és a z e rk ö lc si fő p a ra n c s o k a t le s z á m ítju k : e z e n tú l m e rő z a v a r és h o m á ly o ssá g á ll e lő t tü n k . . . ”46 Ily e n sú ly o s íté le te k k im o n d á sa u tá n S z e re m le i is „ c sa k ” az o k ta tá s b a n lá t j a a le lk é sz e k f e la d a tá t.47 A z u ra lk o d ó teo ló g ia i ir á n y h a z á n k b a n is a ra c io n a ­ liz m u s v o lt, a m e ly R a v a s z L ászló s z e r in t n á lu n k „ c sa k félig v o lt ö n tu d a to s v ilá g n é z e t; — fé lig eg y sz erű d e k a ­ d e n c ia : a v a llá so s m ély ség e lsek ély esed ése, a teo ló g iai is m e re te k fe lü le te ssé g e és a z eg ész k e re sz ty é n sé g ü re s ritu a liz m u s s á v a ló v á lá s a . . . ”48 E zek b ő l a rö v id m e g á lla p ítá s o k b ó l is k itű n ik , h o g y m ily e n m essze v a n e z a k o r a re f o rm á to r ő sök é lő h i­ tétő l, s ő t a m i m e g ú ju ló te o ló g iá n k tó l és é le tg y a k o rla ­ tu n k tó l is. E n n e k e lle n é re ez a k o r is a m ié n k , e z e k az ő rsö k a m i őseink, ez az e g y h á z is v a ló ság o s eg y h áz. S

e z é rt m in d e n sú ly o s k r itik á n a k e lle n é re ú g y k e ll lá t­ n u n k e z t a k o r t is, m in t Jé z u s K ris z tu s egy eg y h áza tö rté n e té n e k egy d a ra b já t. M ily en v o lt te h á t a k o r re f o rm á tu s p ré d ik á to r á n a k — é s íg y az e g y h á z n a k is — a m a g a ta rtá s a az eg y h áz é le té n e k v is z o n y u lá sa a n e m z e t fo rra d a lm i v á lto z á s á ­ b a n ? M i v o lt a m o n d a n iv a ló ja ? A k é rd é s re Esze T a ­ m á s a „ g y é r a d a to k ” a la p já n íg y fe le l: „ . . . a m á rc iu si v á lto z á s a z ő s z ív ü k e t is m e g d o b o g ta tta , ig e h ird e té s ü n k — o ly k o r az e v a n g é liu m i ta r ta lo m ro v á s á ra is — k o r­ sz e rű h a n g o t ü tö tt m eg, n é p ü n k h a rc o s b u z d ító i v o lta k a „ sz e n t h á b o rú ” v á lsá g o s n a p ja ib a n , ő sz in té n s ir a ttá k v e re s é g e it é s ö rü lte k g y ő z e lm e in e k ; so k a n a h a rc m e ­ z ő n tá b o ri p ré d ik á to r o k k é n t s z o lg á ltá k a sz a b a d ság ü g y é t . . . ”49 E gy k o rtá rs — K iss L ajo s d u n a p a ta ji seg éd lelk ész — p e d ig a b b a n lá t ja a p ro te s tá n s p a p sá g fe la d a tá t, h o g y „ m u ta s s a m eg, m ik é n t eg y k o r ő v o lt az, k i a n e m ­ z e tn e k n y e lv é t é s n y e lv e á lta l a n e m z e te t ö n m a g á n a k v is sz a a d ta ; ú g y a sz a b a d s á g ó ta lm á b a n , m eg ő rz ésé b en is m é t ö v é a té r, h o l szép h iv a tá s á n a k a le g h a tá ly o s a b ­ b a n m e g f e le lh e t. . .”50 A to v á b b ia k b a n a n n a k is m e rte té s e k ö v e tk e z ik , hogy m ib e n l á t tá k a z e g y h á z le lk é sz ei a m a g u k é s tá rs a ik fe la d a tá t, azaz h o g y a n sz o lg á lta k a le lk ip á s z to ro k a g y ü le k e z e te k b e n , M iv el a fo rra d a lo m k ü lö n b ö ző fá z i­ s a ib a n m á s k é n t s z ó lta k a le lk ip á sz to ro k , le g c é lsz e rű b b n é h á n y id é z e t id ő re n d i ism e rte té se . A tis z á n tú li re fo rm á tu s e g y h á z k e rü le t 1848. m á rc iu s 22—23-i re n d k ív ü li k ö zg y ű lése a z eln ö k lő Szo bo szla i P ap Is tv á n in d ítv á n y á r a o ly a n h a tá r o z a to t fo g ad el, m is z e rin t: „ e g y h á z a in k és le lk ip á s z to ra in k fe lsz ó líta n ­ d ó k v o ln á n a k , m ik é n t a b é k e a n g y a lá n a k , a v a llá s n a k se g ítsé g é v e l a je le n h a z a i m o z g a lm a k a t a k á rté k o n y k itö ré s e k tő l v is s z a ta rtó z ta tn i ig y ek e z z en e k . . . E g y h ázi sz ó sz é k e in k b ő l in té z z e n e k cé lsz e rű ta n ítá s t: s e rk e n tv é n ő k e t a re n d , n y u g alo m , b é k e szem ély és v a g y o n b á to r ­ sá g v é d e lm é r e . . . b é k e tű ré s s e l v á r v a a m eg h o z a n d ó t ö r v é n y e k e t..." 51 H a so n ló k é p p e n h a tá r o z ta k a tö b b i e g y h á z k e rü le te k és e g y h áz m eg y é k is, s ezt k ö rle v e le k ­ b e n h o z tá k n y ilv á n o ssá g ra . 1848. s z e p te m b e r 2 4 -én ta r to tt tisz a m e llé k i e g y h á z k e ­ r ü le ti k ö zg y ű lés 152. sz á m ú h a tá r o z a ta íg y h a n g z ik : „E lő a d a tv á n , m is z e rin t n é m e ly p a p i sz e m é ly e k n em es­ b á to rsá g g a l s le lk e se d é s se l k ív á n n a k a h a z a v é d e lm é ­ r e fe g y v e rt fo g n i — k ív á n já k a z é r t m e g tu d n i, h a v a ly ­ ly o n e k e rü le ti k ö zö ssé g ü n k m é ltá n y o lja - é e lm e n e te ­ lü k e t és v issz a jö v e te lü k e se té n b iz to s ítja -é á llá su k a t. A h a z a v é d e lm e b á r k itő l e r e d e ti lé g y e n e g y h á z k e rü ­ le ti k ö z ö n sé g ü n k tő l m é ltá n y o lta tik , a n n á l in k á b b , ezen a h a z a v é d e lm é re e ls z á n t L e lk é sz e k m é ltá n y o lta tv a , n e m csak, hogy n e m sz á m o lh a tn a k d e id ő re is m e g íg éri e g y h á z k e rü le ti k ö zö n ség ü n k , h o g y az o n le lk é sz i eg y é­ n e k n e k á llo m á s u k v is sz a n y e rh e té sé re m in d e n h a ta l­ m á b a n le v ő m ó d o k a t fe lh a s z n á la n d : n e m t a r tj a a z o n ­ b a n fe le sle g e sn e k az e lm e n e n d ő tiszt, e g y é n e k e t fig y e l­ m e z tetn i az ir á n t, m i s z e r é n t e g y h á z a ik a t, m i e lő tt h e ­ ly ü k n e k m iiképpeni b e tö lté s e e r á n t n e m re n d e lk e z te k és a n é p p e l k ö tö tt eg y esség á lta l á llá s u k a t te lly e sen n e m b iz to síto ttá k , k ö n n y e lm ű e n e l n e h a d já k . M e g v á r­ j a a z o n b a n e g y h á z k e rü le ti k ö zö n sé g ü n k az ily e g y h á ­ z a k h a z a fisá g á tó l, h o g y a h a z a v é d e lm é re sie tő le lk é ­ szeik e lib e b á rm in e m ű a k a d á ly t g ö rd íte n i n e m fog­ n a k . . . ”52 P olgár M ih á ly n o v e m b e r 6-i k ö rle v e lé b e n a r r a h ív ja fe l sz o lg a tá rsa it, h o g y „ m in d e n t c se le k e d je ­ n e k m eg h a z á n k m e g m e n té sé re , szó szék b ő l és m a g án tá rs a lk o d á s o k n á l ..."53 S zék ács Jó z s e f a P E IL Z á rsz ó ­ já b a n a r r a h ív ja fe l a p ro te s tá n s le lk é sz e k e t, hogy ig y e k e z z e n e k fe lfo g n i te lje s n a g y s á g á b a n a z eg y ete m es sz a b a d sá g azo n s z e n te lt cz é lja it, m e lly e k é rt ezen e l­ á r u lt h a z a h á b o rú t v isel, v a g y in k á b b ig y e k ez zen ek

27

azt, m it ők k ü lö n b e n is fe lfo g ta k , m e g fo g h a tó v á te n n i a n é p e l ő t t . . . m e r t a p ro te s tá n s e g y h á z sz a b a d s á g á t c sa k a n e m z e t s z a b a d s á g a b iz to s íth a tja : h a k i n e m v ív ­ j u k ezt, b iz o n y o sa n e lv e s z ítjü k a m a z t is . . . A z igazi p ro te s ta n tiz m u s a le lk i és te s ti ra b s á g n a k eg y en es e l­ le n té te le . . . M íg a h a z át m e g m e n tjü k , m o n d ju n k le p riv á t, v a g y fe le k e z e ti ig é n y e in k sü rg e té sé rő l, hogy csa k egy szó v a l se h á b o rg a s s u k az e g y e té rté s t.”54 S o k a t v ita to tt, d e d ö n tő lé p é s e v o lt a sz a b a d s á g h a rc ­ n a k a F ü g g e tle n sé g i N y ila tk o z a t, a H a b sb u rg o k tr ó n ­ fo sztása. E zzel k a p c s o la tb a n a T isz a m e llé k i E g y h á z k e ­ r ü le t á p rilis 14. u tá n ily e n H ó d o la tn y ila tk o z a to t tesz K o s s u t h n a k : " . . . m i ö rö m m e l v e sz ü n k b ú c s ú t a pió cza fa jtó l. . . . A z á rm á n y n a k , c se lszö v é n y n ek m in d e n ö r­ dögi n e m e i e g y e n k é n t, m a jd ö szv esen fö lh a s z n á lta tta k e tú lsá g o sa n h ű n e m z e t e ltip r á s á r a . . . D e a m a g y a ro k Is te n e ő rk ö d ö tt n e m z e te fö lö tt, k ü ld ö tt a n n a k s z a b a d í­ tá s á r a b ö lcs fé rfiú t, k i c sü g g e d e tle n lé le k k e l, tá n to r ít­ h a ta tla n e lh a tá ro z á s sa l, sz é n ék es szó lá ssa l ta r tá ösz­ sz e a n e m z e t j o b b j a i t . . . Ü d v ö z lü n k dicső p á ly á d o n m é ly e n tis z te lt k o rm á n y z ó ! — K in e k fö la d a to tt n e m k ev ésb , m in t a n é p n e k Is te n tő l a d a to tt jo g a in a la p u ló v a llá so s h itta n i e lv e in e k te rje sz té se , v a g y is s z á m ta la n m illió n é p e k ra b b ilin c s e in e k sz é t tö rése. Ü d v ö z lü n k té ­ ged, k in e k b ö lcsesség e fő ta n o d á n k sz o m sz é d sá g á b a n . . . sz e ré n y te le n sé g n é lk ü l n e v e z ü n k és v a llu n k fő isk o lá n k j eles n ö v e n d é k é n e k . T e k ie m e lk e d té l e sz e ré n y k e r t­ b ő l . . . m i p ed ig lé le k n e v é b e n s ie tü n k és e sk ü s z ü n k zászlód a lá ; e l n e m h a g y a n d ó k a z t m in d a d d ig , am íg e re in k b e n a sza b a d sá g é rz e té n e k v é re csö rg ed ez!”55 S zoboszlai P a p Is tv á n is, k in e k h a z a fia s le lk e se d é ­ s é v e l c sö k k e n lo y a litá sa , á p rilis 26-i k ö rle v e lé b e így í r tö b b e k k ö z ö tt: „ M e g é rd e m e lt g y ü m ö lc se a sz á m k i­ v e te tt d in a s z tia fo ly to n o s h itsze g é se in ek , á rm á n y á n a k és á ru lá s á n a k , k iir tá s u n k r a e lk ö v e te tt iszo n y ú te tte i­ n e k , éd e s g y ü m ö lc se e lle n b e n n e m z e tü n k re n é z v e . . . m a jd b u z d ít a h a z a s z e n t ü g y é n e k la n k a d a tla n szo l­ g á lá s á ra s a r r a h o g y n e s z ű n j e n e k m e g a g y ü le k e z e ­ te k b e n im á d k o z n i, ü g y ü n k d ia d a lá é rt s a z ezt védő h a rc o s a in k g y ő zelm éért, á ld á s t k é rn i a tö rv én y h o zó n em ze tg y ű lésre, a k o rm á n y z ó ra és á lta la m e g b íz a n d ó f é l f i a k r a ... ”56 A fo rra d a lm i v á lto z á s a p ro te s tá n s e g y h á z b a n is fe l­ s z ín re h o z ta a z é v sz á z a d o k ó ta e ln y o m o tt ig én y e k k i­ e lé g íté s é n e k v á g y á t. D e ezek n e m te lje s e d h e tte k a n a ­ g yobb é s fo n to sa b b ü g y e k m e g o ld ása m ia tt. E zzel k a p ­ c so la tb a n ír ja T ö r ö k P á l S ze rk e sz tő i N y ila tk o z a t- á b a n : „A h a z a v esz é ly b en , n e m z e ti ö n á lló sá g u n k , sz a b a d s á ­ g u n k , s ő t lé tü n k is fe n y e g e tte tik . Ily e n k o r a m a g á n y ­ é rd e k n e k h á tté r b e k e ll v o n u l n i . . . a h a z a m in d e n e k e lő tt! A p ro te s tá n s e g y h á z a k n a k is v a n n a k ig én y ei az á lla d a lo m s a tá rs e g y h á z a k ir á n y á b a n az eg yenlőség és viszonosság a la p já n . . . D e m i h itro k o n a in k össz­ h an g zó a k a r a t á t v é ljü k k ije le n te n i a k k o r, m id ő n a h a ­ za v é sz id e jé n s z e n t k ö te le ssé g ü n k n e k is m e rjü k ig é­ n y e in k is k ö v e te lé se in k k e l h á tté r b e h ú zó d n i, ső t m in d ­ a z t g o n d o san tá v o z ta tn i m i m e g h a s o n lá s t id é z n e e lő a k ­ k o r, m id ő n a le g n ag y o b b e g y e té rté s re v a n sz ü k ­ s é g . .”57 L á tju k te h á t, h o g y az e g y h á z h iv a ta lo s m e g n y ila t­ k o z á sa i ö n m a g a fe lé s z ín e z e tü k e lle n é re e g y ek a b b a n , h o g y a „ h a z a m in d e n e k e lő tt” . . . h isz e n a n n a k sz a b a d ­ sa g á tó l fü g g n e m c s a k egyes e m b e re k , h a n e m az eg y ­ h áz szab ad ság a , é le té n e k fü g g e tle n sé g e is! 4. L e lk i p á s z t o r o k az e s e m é n y e k b e n A z előző fe je z e t fo ly ta tá s a k é n t e n n e k tá rg y a az, hogy m it a k a r ta k a lelk észek , h o l p ró b á ltá k a z t a z eg y h ázi és v il ági k ö rb e n e g y a rá n t e lism e rt és h a n g o z ta to tt

28

n a g y b e fo ly á s u k a t é rv é n y e s íte n i. E rrő l a h a tá s ró l csak k ö z v e tv e le h e t szó, h is z e n a le lk ip á s z to ro k a k á r a g y ü ­ le k e z e te k b e n , a k á r a tá b o r b a n c sa k ú g y v is e lk e d h e tte k — e lh iv a tá s u k h o z m é ltó a n — , m in t le lk ip á s z to ro k s h a az e se m é n y e k re h a tá s s a l v o ltak , e z t c sa k a g y ü lek ez e­ te k e n k e re s z tü l g y a k o ro lh a ttá k . A le lk ész is, m in t m in d e n e m b e r b e n n e é l s a já t k o ­ r á b a n é s a r r ó l v a n v a la m ily e n v é le m én y e , p ro b lé m á i­ r a v a la m ily e n m e g o ld á sa v a g y m e g o ld á si k ísé rle te . A ki m ég is k i a k a r b ú jn i a te r h e k aló l, a z e m b e r te le n ü l és g őgösen k ije le n ti: é n n e m p o li ti z á lo k ... P ed ig ez is p o litik a , csa k g y á v a és n e g a tív p o litik a . M á so k v is z o n t e lfe le jtv e h iv a tá s u k a t úgy. p o litiz á ln a k , h o g y n e m Is ­ te n n e k a k k o r és o tt szóló ü z e n e té t a k a r já k a k ö z é le t­ b e n és a g y ü le k e z e tb e n e lm o n d a n i, h a n e m s a já t e lg o n ­ d o lá s a ik a t. E rre a k é rd é s re v ilá g ít r á S z o n d y Im re v issz a em lé k e z é seib en , a k i a sz a b a d s á g h a rc a la tt és az­ u tá n is a k tív a n „ p o litiz á lt” . „E zt a m a g a ta rtá s t — ír ja — m e g b á n n i o k o m s o h a n e m v o l t . . . M e rt a z t ta p a s z ­ ta lta m . h o g y c sa k a d d ig v a n ú g y a h a ta lo m , m in t s a ­ j á t h a llg a tó in k e lő tt egy k is s z e ré n y te k in té ly ü n k , m íg té n y e z ő k n e k ism e rn e k , m íg a p o litik a i é le t n u ll p o n t­ j á r a n e m á llu n k . A p o litik a i é le t n u ll p o n tjá ró l a h a z a s z e re te t b á rm ily e n é k e s n y e lv e n h ird e té se , n y o m n é l­ k ü l h a tá s ta la n u l h a n g z ik el. E z t ta p a s z ta lta m ! d e e lis­ m e re m m á s részrő l, h o g y a p o litik a i k ü z d ele m , k iv á lt le lk é sz re n é z v e n ag y o n sik a m ló s p á ly a , n a g y ó v a to s­ ságot, ö n m e g ta g a d á st, ö n á llá st, u sz á ly n e m h o rd o ­ z á st k ív á n a z . . . .”58 H a n e m is S zo n d y Im ré h e z h a ­ so n ló m e g g o n d o lá so k k a l é s a k tiv itá s s a l, d e m ég is té n y ­ leges sz e re p lő v o lta k le lk é sz e in k a fo rra d a lm i h a rc ese­ m é n y e in e k úgy, h o gy g y ü le k e z e tü k ta g ja ira , te h á t a n e m z e t egy jó ré s z é re — s é p p e n a le g h a la d ó b b r é te ­ g é re — v o lta k d ö n tő h a tá s sa l. N ézz ü k m eg k ö zelrő l e z e k e t a h a tá s o k a t, ille tv e h a tá s t k iv á ltó te tte k e t. S zo b o szlai P a p I s tv á n 1848. m á r c iu s 2 2 -én k e rü le té ­ n e k le lk ip á s z to ra it a r r a u ta s ítja , h o g y a z o k : „ In té z z e ­ n e k h a llg a tó ik h o z a z eg y h á z i szó sz é k e k rő l s e rk e n tő ta ­ n ítá s t, b u z d ítv á n ő k e t a re n d , n y u g alo m , szem ély és v a g y o n b iz to n sá g v é d e lm é r e . . . s a tá r s a s é le t é r in tk e ­ zései is e r r e s z a lg á lja n a k a lk a l m u l. . .”59 A h a rc o k m e g in d u lá s á v a l p e d ig a z ö n v é d e le m re , n e m z e tő rsé g b e és h o n v é d sé g b e v a ló b e á llá s r a é s a b b a v aló h e ly tá llá s ­ r a b u z d ítjá k h ív e ik e t a le lk é sze k .60 D e n e m h a n y a g o l­ tá k el az a n y a g i á ld o z a tra v a ló b u z d ítá s t sem . ső t a b ­ b a n jó p é ld á v a l já r n a k elől. S zé k á c s Jó z se f és T ö rö k P á l a P E IL h a s á b ja in k ö z ö ln e k fe lh ív á s t á ld o z a th o z a ­ ta lra .61 E zen fe lü l az e g y h á z i v ag y o n o d a á ld o z á sá t is sz ü k sé g e sn e k ta r tjá k , p é ld á u l a h a ra n g o t á g y ú ö n té s re fe la já n la n i.62 V á l y i E le k k e n d te le k i le lk é sz és fő g o n d n o k a gr. B e t h l e n S á n d o r az e g y h á z n a g y e z ü st a ra n y o z o tt p o ­ h a r á t és az ú ra s z ta li tá n y é r t a d já k á t a h o n sz ü k s é ­ g eire.63 A tis z á n tú li e g y h á z k e rü le t 1848. n o v e m b e r 6-i k öz­ g y ű lé se h a tá ro z a tila g k im o n d ja : . . . „hogy m in d e n k e ­ b e lb e li eg y h áz u n k , e g y h áz m e g y é in k , fő isk o lá in k és egész e g y h á z k e rü le tü n k , m in t ö n á lló te s tü le te k n y ú j­ ta n á n a k se g é d k e z e t a m in d e n o ld a lró l fe n y e g e te tt k öz é d e s a n y á n a k a h a z á n a k g y á m o lítá s á ra és m e g ta rtá s á ­ r a . . . ”64 Í gy ír n a k a z e sp e re se k is k ö rle v e le ik b e n : , , . . . a p ro te s ta n tiz m u s t, e h a ta lm a s é rte le m é s v ilá g o s­ ság te rje s z tő té n y e z ő t a m a g y a rh o n b a n végső, h a lá lt­ hozó c sa p á s sa l fe n y e g e ti” . F e lh ív n a k a z é r t m in d e n eg y ­ h á z a t, h o g y e r e je m eg fe sz íté sé v e l is a d jo n — a m i tő le t e l i k .. . 65 S zo b o szlai P a p Is tv á n d e c e m b e r 30-i k ö rle ­ v e lé b e n : az e g y h á z i e d é n y e k és h a ra n g o k b e sz o lg á lta ­ tá s á ra b u z d íto tt.66 S zo n d y Im re s. le lk é sz b u z g ó lk o d á ­ sá n a k e re d m é n y e a k isp e re g i g y ü le k e z e t h a ra n g ja in a k á ta d á s a .67 M in d e n á ld o z a to t m eg k e ll h o zn i — ír ja S zé­

a k e re s z ty é n m o rá l leg szeb b á g a z a t a . . . m e n je te k k i a n é p közé, ta n íts á to k a z t és h ird e s s é te k n e k i a s z a b a d ­ sá g le g sz e n te b b e v a n g é lio m á t. . .” 73 A jó in d u la tú m e g n y ila tk o z á so k u tá n k é t b ír á la t k ö ­ v e tk ez ik , u g y a n c sa k a K o ssu th H írla p já b a n A . B éla to llá b ó l. „A m ily e n sz e lle m ű a p a p , olly h a n g u la tú a n é p ; s a m illy e lv e t k ö v e t a p a p ; o ly a n n a k h ó d o l a n é p . . . H ogy a k o rm á n y re n d e le tile g n e m p a ra n c s o lja a p a p o k n a k a n é p fe lv ilá g o sítá sá t, je le a n n a k , h o g y a tisz te s a ty á k b a n k e v é s b iz a lo m v a n . . . h isz e n so­ k a n a co n se rv a tiv ok h o z s z í t o t t a k . . . D e tis z te le te t és b iz a lm a t sz a v a z o k a z o n kevés, é rd e m e s e k n e k a p a p o k k ö zü l, a k ik m e g é rtv e m á r ré g ib b id ő b e n is a k o r in tő szó zatát, n e m e s b u z g a lo m m a l m ű k ö d te k a d e m o c rá t el­ v e k é s érdem iek m in é l m essz e b b te rje s z té s é n e k n ag y f e l a d a t á n ...”76 A c ik k v é g é n h é t ja v a s la to t tesz, fő ­ leg a p a p o k m e llé á llíta n d ó p o lg á ri b izto so k fe la d a tá ­ ró l . . . N a g y G á b o r d e b re c e n i tá b la b író a z t ja v a s o lja , hogy n é p fe lv ilá g o sító k a t k ü ld je n e k a n é p közé, m ég a m e g ­ s z á llt te r ü le te k r e is. „H a a le lk észek , tisz tv ise lő k , m in t fe je i a n é p n e k , e g ész le lk ü k s m in d e n e re jü k k e l ip a r ­ k o d n á n á k felség es h iv a tá s u k n a k m eg fe le ln i, s n e m v o l­ n á n a k o lly fé lé n k ek , g y á v á n -h a n y a g o k , v a g y re a c tio n á ­ riu so k (tisz te le t a k iv é te ln e k ; a z ily e n e lő tt lev eszem k a la p o m a t), a k k o r ja v a s la to m n a k n e m v o ln a a la p ­ ja . . .”77 E zek a n y ila tk o z a to k a rr ó l te s z n e k b izo n y ság o t, hogy m ily e n jó l is m e rik a k o r e m b e re i a le lk é sz e k k e z é b e n le v ő h a ta lm a t s a z o k a t a v is sz a é lé se k e t is, a m e ly e k e t n e m le p le z n i, h a n e m n y ilv á n o ssá g ra h o zn i és e lh a g y n i k e ll! b) N ag y k é rd é s e a s z a b a d s á g h a rc n a k az, h o g y a m a ­ 5. A z e s e m é n y e k hatása az egyh ázra g y a ro k h á b o r ú já t s z e n tn e k 78 ta r to ttá k , ső t a c á ri in v á ­ a) M it v á r ta k a h a rc v ezető i a p a p o k tó l, k ö z e le b b rő l zió m e g in d u lá s á v a l H o r v á th M ih á ly C sanádi p ü sp ök, k u ltu s z m in is z te r — im á d sá g ra , b ö jtr e é s k e re sz te s h a d ­ a p ro te s tá n s le lk ip á s z to ro k tó l? A k é p n em egységes, j á r a tr a b u z d ítja az összes le lk é sz e k e t. A p ro te stá n s o k m e r t a fe lv ilág o so d á s h a tá s á r a m á r n á lu n k is m e g ta ­ sok h e ly e n m in d a b ö jt, m in d a k e re s z t e lle n szó t e m e l­ lá lh a tó k — so k s z o r é p p e n a z e g y h á z b ű n ö s m u la s z tá ­ n e k u g y a n , d e a h a z a fia s le lk e se d é s fo rró lé g k ö ré b e n sa i m ia tt — a z e g y h á z n y ílt ellen ség ei. A z t is fig y e le m ­ a v a llá ssz a b a d sá g s z e n t c é ljá t te k in tv e m a g á t az esz­ b e k e ll v e n n ü n k , h o g y a m ik o r p a p o k ró l ír n a k az ú j ­ k ö zt is sz e n tn e k te k in te tté k , am ian n y ib an az e ln y o m o t­ ságok, k ö n y v e k , a k k o r n e m c s a k a p ro te s tá n s le lk é sz e k ­ ta k és k is e m m iz e tte k fe ls z a b a d ítá s á é r t fo ly t a k ü z d e ­ rő l írn a k , h a n e m e ls ő so rb a n a ró m a i k a to lik u s fő p a ­ lem . p o król. c) A p e s ti m in is z te ri é rte k e z le tre k ü ld e n d ő k ö v e te k B á ró E ö tvö s Jó zsef, a z első m a g y a r fele lő s m in is z té ­ m e g v á la s z tá s á n á l m e rü l fe l az, h o g y „ a h a la d ó k o r riu m k u ltu s z m in is z te re a m isk o lc i s z u p e rin te n d e n sh e z sz e lle m é b e n k é p v is e le ti a la p o n n y u g v ó p o lg á ri h a tó ­ í r t le v e lé b e n a z t k ív á n ja m in d e n p a p tó l, h o g y „a k a ­ sá g o k p é ld á já r a az e g y h ázi ig a z g a tá st is id o m íta n i p o tt sz a b a d s á g g a l ú g y é lje n , h o g y a re n d k o r lá ta it n e m ú lh a ta tla n u l szü k sé g e sn e k lá ttá k ,”80 a g y ü le k e z e te k h á g ja á t . . . A r r a h asso n , h o g y a n é p k e d é ly é t fé lr e é r ­ s m a g u k a le lk ip á s z to ro k is. A z ö n m a g á t k ieg észítő té s és ro ssz a k a r a t fe l n e z a v a rjá k , h o g y a h a z a fiú i k ö ­ z á rtk ö rű p re s b ité riu m o k h e ly e tt a z egész g y ü le k e z e t te le ssé g e k e t és e m b e ri e ré n y e k e t tö m e g e k és eg y esek á lta l v á la s z to tt p re s b ité riu m o k m e g sz e rv e z é sé n f á r a ­ g y a k o ro ljá k ; h o g y m e g s z o k ja a n é p a tö rv é n y e k és d o z ta k sok g y ü le k e z e tb e n . E z a z ú j sz e rv e z e t a z á lta lá ­ e z e k v é g re h a jtó i ir á n t ta rto z ó e n g e d e lm e ssé g e t, a r e n ­ n o s v á la sz tó jo g é s e g y en lő ség e lv é n é p ü lt fel, a m e ly d e t és b é k é t jó, s o rs és sz a b a d sá g fe lté te le i g y a n á n t s z e rin t eg y h ázi tisz tv ise lő v é m in d e n v á la sz tó v á la s z t­ te k i n t e n i . . . A r r a m u n k á ln i, h o g y a n é p jó a k a r a tú és h a tó .81 é rte lm e s fe lv ilá g o sítá so k b a n n e s z ű k ö lk ö d jé k m in d e n ­ D e b re c e n b e n e z ú g y tö r té n t m eg, h o g y „ a h e ly b e li k in e k k ö telesség e . M in d e n e k fe le tt p e d ig k ö telesség e re fo rm á tu s e g y h á z te rv e z e te t d o lg o z o tt k i a v á ro s és a z o k n ak , k ik re a n é p n e k erk ö lcsi és v a llá so s o k ta tá sa e g y h áz te lje s e lk ü lö n íté s é re s a lk o tm á n y á b a n a k é p v i­ v a n b íz v a . . .”73 se le ti e lv te lje s é rv é n y e s íté sé re . A te rv e z e te t, a m ely B e ö t h y Z sig m o n d re f o rm á tu s v a llá s ú tá b la i ta n á c s ­ fe ltű n ő e n d e m o k ra tik u s e lv e k s z e r in t k é sz ü lt, a z eg y ­ eln ö k L elk é sz e in k h e z a k ö v e tk e z ő k e t ír ja a h á z i g y ű lé s 1848. jú n iu s 2 3 -án elfo g a d ta . A 180 tag b ó l p a p sá g . . . n é p é t .n e m c sa k szo ro sa n le lk ie k b e n , d e h a ­ álló e g y h áz i k ép v ise lő te s tü le t v á la s z tá s é t s a tis z tú jí­ z á ja s a lk o tm á n y a ir á n ti h ű sé g b e n e rő s íti s e n n e k n y o ­ tá s t, a z egész, e g y h ázi te r h e t h o rd o zó g y ü le k e z e t b e ­ m á n k ü lö n ö s e b b p o lg á ri k ö te le sség e i b e tö lté s é b e n is v o n á s á v a l jú liu s 2 -á n e jte tté k m eg .”82 S zoboszlai P a p s e r k e n t i . . . ”74 Ily e n e g y h á z ias h a n g u tá n v e ss ü n k egy I s tv á n p ü sp ö k és V a y fő g o n d n o k is le m o n d a n a k tis z t­ p illa n tá s t a szélsőséges, e g y h á z ia sn a k n e m n e v e z h e tő sé g ü k rő l, h o g y a z ú j k é p v is e le ti re n d s z e r s z e r in t v á ­ cé lk itű z é sre . A K o ssu th H írla p ja h a s á b ja in ír ja egy la s s z a n a k ú j p ü sp ö k ö t é s fő g o n d n o k o t, d e a z e g y h ázSZ. k é zje g y ű is m e re tle n , a k i tu d j a m ily e n h a ta lm a s k e r ü le t k é ré s é re a d d ig is m e g m a ra d n a k sz o lg á la ti h e ­ leh ető ség a d a to tt a le lk é sz e k k e zé b e . „ H a g y já to k el ly ü k ö n .83 egy id ő re a z is te n i v a llá s e lm é le ti o k ta tá sa it, h ir d e s ­ A h ó d m e z ő v á sá rh e ly i és sz e n te si g y ü le k e z e te k is a z t s é te k lá n g s z a v a k k a l a te tte k b e n n y ila tk o z ó h a z a sz e re ­ k é rik az e g y h á z k e rü le ttő l, h o g y az ú j k é p v is e le ti re n d te te t . . . L e g y en b ib liá to k a h aza, h isz en a h a z a s z e re te t k á c s — s c sa k egy g o n d o la t, egy cé l v e z e sse n : e lle n sé ­ g e in k legyőzése.68 A z se m eg észen é rd e k te le n , h o g y a n v é le k e d te k a le l­ k észek a k á r csa k egy p o h á rk ö s z ön tő b e n . H a rsá n y i S á ­ m u e l v o lt m ilá n ó i tá b o ri le lk é sz ü n k s z e r in t: „ . . . a tö r ­ té n e le m ta n ú s ítja , h o g y a n é p e k sz a b a d s á g á t és k u ltú ­ r á j á t c sak is h á b o rú k fe jle s z te tté k k i; m e r t az eln y o m ó z s a rn o k sá g m á s k é n t n e m e n g e d e tt k é p z e lt é s e rő sz a ­ k o lt elő jo g aib ó l.”69 S h a n e m a z im p e ria lis ta ra b ló h á ­ b o rú k ra , h a n e m a fe lsz a b a d ító , fo rra d a lm i, v a g y h o n ­ v édő h a rc o k r a g o n d o lu n k , m in t H a rsá n y i, fe lis m e rh e ­ tő k a z ig azsá g m o z z a n a to k ily e n m e g n y ila tk o z á sa ib a n is. M ásik egy én i v é le m é n y B a r th a A n d rá sé , a k i m in t v é g z e tt teo ló g u s h a rc o lt a sz a b a d s á g h a rc b a n , G ö rgey á ru lá s á ró l ír ö n v a llo m á s á b a n s ú g y lá tja , h o g y : „ k a ­ to n á in a k ir á n ta n y ilv á n u lt tö r h e te tle n ra g a s z k o d á sá t és n e m z e té n e k b e n n e h e ly e z e tt b iz o d a lm á t, e g y én i a m ­ b itió já n a k á ld o z ta f e l . . .”70 L e lk ip á s z to ra in k a re n d , b ék e, n y u g a lo m m e g s z ilá r­ d ítá s á é r t h a rc o ln a k a z e se m é n y e k ele jé n , m a jd a fo r­ ra d a lm i h a rc k ib o n ta k o z á s á v a l a h o n v é d e lm é re b uz­ d íta n a k és a d n a k p é ld á t feg y v e re s s z o lg á la tu k k a l és á ld o z a th o z a ta lu k k a l. A h a rc o k v é g e z té v el p e d ig az i t t ­ h o n m a r a d o tta k a m ég ra b s á g b a n le v ő k k is z a b a d ítá s á ­ é r t h a rc o ln a k , k ö n y ö rö g n e k .71 A z eg y h áz a z t v á r t a az e se m é n y e k tő l, a z v o lt az im á d sá g a — a h o g y a z t P a lk o v ic s A n ta l p a ta k i ta n á r h a d b a v o n u lá s a k o r k if e jte tte —, hogy „a h a z a fe lsz a ­ b a d u lá s á v a l a tis z ta e v a n g y é lio m i ig a zsá g ta n a is ú j fé n y b e n rag y o g m a jd an y asze n te g y h á z u n k e g é n . . .” 72

szern ek m eg felelő en szervezh essék újjá, s fek teth essék új alapokra az egyh áz korm ányzatát.84 M áram arosszigeten a rosszul értelm ezett e lv v issza ­ é lést szül, am ikor a lelk ip ásztort telje se n kizárták a gy ü lek ezet vezetéséb ől. J ellem ző az a tény, h ogy az azért panaszkodó lelk észn ek en ged ék en ységet tanácsol Szoboszlai P a p , István.85 Á ltaláb an a zt m ondhatjuk, h ogy a m árciu si esem é­ nyek az egyházkorm ányzásban is tudnak újat hozni és aszerint h elyesen cselek ed n i. d) A m agyar protestantizm us régi kíván ságát is te l­ jesítette a törvényhozás, am ikor az 1848. é v i X X . tc . 5. pontja: „a m in iszter rendelk ezn i fog, h ogy a b evett v a llások at k övető katonák sa já t v a llá sú tábori le lk é­ szek k el láttassan ak el.”86 A nem zetőrség m eg szerv ezésév el pedig a lelk ip á sz­ torokat is, m int a haza m in d en 50 é v en a lu li polgárát összeírták m in t nem zetőrt, sőt eg y esek ott tiszti rangot is kaptak.87 A táborba von u ló n em zetőrök pedig, ha lelk észt akarnak m agukkal v in n i — a K özlöny 101. szá­ m ában m egjelen t ren d elet szerint — az illeték es eg y ­ házi elöljáróság tartozik táb ori papot kiren d eln i. Ezért az erre vállalk ozó lelk észek n ek jelen tk ezn i k ellett a szuperintendenciák n ál.88 M észáros Lázár h ad ü gym i­ niszter 1848. jú liu s 25-én ú gy rendelkezik, hogy a le l­ k észek n e k észtessen ek az elm en etelre, h iszen azokra „lelk észeti tek in tetb ő l” n agy szükség van.89 A vonatkozó ren d eletek b ől azt láthatjuk, hogy nagy szabadságot kaptak a lelk észek arra nézve, h ogy részt v e g y en ek -e a harcokban v a g y sem , s ezzel a szabadság­ gal éltek is. Sokan úgy, h ogy ö n k én t vagy az első fe l­ szólításra m en tek e l h ív eik egy r é szév el a táborba. Íg y tett K ön yves Tóth M ihály d eb recen i lelk é sz is és így K o co g h F erenc ceglédi s. leik és is. U tób b it a C zeglédi Kör kért tábori papjának K á r o ly i Istvántól, a K árolyihuszárezred parancsnokától. „ . . . a fölállítan d ó lovas ezred n él Tábori papul o lly férfiú t óh ajtan án k látni, ak in ek tiszta h azafisága é s szellem i k ik ép zettsége m el­ lett h ivatása v a n a fon tos pályára, o lly férfiút, ki sza­ v a it szívéb ől m erítve, lelk esítő szónoklata által, az Ez­ red erejét tízszerezve — h onáért lán goló — lelk ét m in ­ den egyes vitézb e átkölcsönözve, a bizonyos győzelem egyik főtén yezője legyen, Illy férfiú n ak ism erjü k m i ceglédi ref. segéd p ap Tiszt. K ocogh F erencz u r a t. . . ”90 D e volta k olyan lelk észek is, ak ik úgy éltek a sza­ badsággal, hogy gy ü lek ezeteik b en m aradtak. N em a n y­ nyira a m aguk k ényelm éért, m in t inkább az otthon m aradt gyülekezetért, a nyáj k ilen c-tized részéért. Ezért írja D -t k ézjegyű ism eretlen : „a pap olly érte­ lem ben, m int egyéb polgártársak, nem zetőr nem lehet, h iszen akkor az egyh ázi szolgálatot be k elle n e szü n tet­ n i . . . h iszen a m i v itézk ed ésü n k feg y v erei nem testiek — h azafiatlansággal vád oln i n em leh et. A tábori papok persze m ás elb írá lá s a lá e s n e k . . . ”91 A z egyenlőség korában élünk, fejti ki ifj. Szteh lo János, am ikor csak a teh etetlen ek nem nem zetőrök. Ő m agát a harcolók közé soroltatta, m ert a haditanács a ben yú jtott k érvén yk et visszau tasította. K ü lön b en az Ú jtestam en tum a b ék éről beszé l és a háború „m a­ lum n ecessariu m ” s ezért n e k én yszeríttessék feg y v er­ szolgálatra az, ak in ek h iv a tá sa a b ék ét h irdetni.92 W e n g e r itz k y A ndrás pedig arról ír, h ogy a paptól kö­ v e te lik a harcm ezőre k övetn i a népet, de az nem szo l­ gálh at k ét ú r n a k . . . 93 Ez utóbbi p a cifisták k al e lle n ­ tétb en C se rk y Istv á n ezt írja egyik prédikációjában: „ . . . a papnak nem csak szabad, de k ö telesség e is n em ­ zetőrré lenn ie, m id őn a h azát v eszély f e n y e g e t i. . . A va llásosság a hazafisággal, a polgári k ö telesség g el nem csak m egfér, ső t eg y ü tt k e ll le n n ie ...”94 Egy m á ­ sik beszédében pedig ezt m ondja: „A papnak nem sza­ bad hazájáról m eg feled k ezn ie (hiszen ő is honpolgár)

30 ♦

— a péld ák vonzanak, buzdítanak; elő d ein k is harczol­ tak, táborba szá llo tta k korábbi szá za d a in k b a n . . . ”93 N eh éz len n e itt bárm elyik irán yt kárhoztatni, h iszen m in d k ettőn ek igaza van, ha lelk ip ásztori szeretet és nem önérdek irán yítja tetteit. A m egold ás az le tt v o l­ na, am ire n ézv e m ár ren d eletek is in tézkedtek, csak az esem én y ek gyorsasága m ia tt nem k erü lt fogan ato­ sítására sor, h o g y a g y ü lek ezetek b en is m aradjanak lelk észek és a katon ák se szen v ed jen ek h iá n y t ebben a tek in tetb en . K ö n y v es T óth M ihály is ily e n értelem ­ ben írja egyszerű, de ta lá n „érdekes” k érelm ét a m agas korm ányhoz: „A papok n agyon sok at teh etn ek a le ­ gyilk olan d ó szab ad ság v é d e lm é r e . . . A lelk ész türe­ lem re int, s sza v a töb b et ér, m in t a bekecses, paran­ csolgató tisztecsk ék istenkárom ló k ifa k a d á sa i. . . A h o n véd zászlóaljn ál szolgáló lelk észek felad ata: a szel­ lem i b ajlód ás; 1. F elv ilá g o sító oktatás, sym ap th ia k e l­ tés hazánk ü g y e iránt. 2. A z erk ölcsiség m egerősíté­ se . . ."96 R é v é s z Im re „Tábori le lk é sze k ” cím ű cik k e is en ­ nek a szolgálatn ak n élk ü lö zh etetlen fon tosságáról b e­ szél: „A n em zetek szabadságának e llen ség e a reactio, harcot hozott a haza határára i s . . . n em zetü n k élete, ön állósága é s b ecsü lete a feg y v erek erejére v a n bíz­ v a . . . És ugyan k in él vo ln a inkább h ely én a józan v a l­ lásosságnak, a tiszta erk ölcsiségn ek táp lálása és m eg­ szilárdítása, minit a harcok e m b e r é n é l. . . k it azon gon­ dolat, h ogy talán m ár holnap, vagy a k övetk ező p erc­ ben m eg k e ll v á ln ia életétől, n y u g ta la n ít. . . N ém ely tisztein k a seregek n él a reactiónak k ib érelt h í v e i . . . D e én ú gy hiszem , h ogy a reactio árm ányos törekvései nagy részben m egh iú su ln án ak , ha len n én ek tábori le l­ készek, egyed ü l a k özös haza szen t szerelm e á ltal lév én áth atva és le lk esítv e . . . ”97 A nem zetőri sereg ek n él szolgáló lelk észek anyagi szü k ségleteiről az illeték es m egye, v a g y város gondos­ kodott, m in t pl. K ön yves T óth Mihályiról D ebrecen; a h on véd ségn él szolgáló le lk é s z e k rő l pedig a korm ány — m in t B ittó Sándor aradi lelkészről, ak i h avonként 30 p en gőforin tot kapott.98 A lelk észek szo lgálataitól eltérő hadi élet, nem m in ­ dig v o lt jó h a tással m agukra a lelkészekre, ahogy ezt B od n ár L ászló dabolci és P e te rd i Sándor kígyósi le l­ készek történ etéb ől látszik. A b eregi nem zetőrökkel m en tek el ezek a lelk észek a harctérre, hol erélyes ön ­ v iseletö k á lta l kitű n ve, a h on véd sereg b e h ely ezték át őket, m in t századosokat. A fe g y v erletétel után, am ikor a k ardot vissza cserélték bibliára, a k ap itán yi rang, a szabad, k orlátlan élet e lfe le jth e te tlen v o lt szám ukra, s szív ü k szü n telen v issza v á g y o tt a harctérre. Ez a kato­ nai m odor érv én y esü lt lelk ip ásztori szolgálatu k b an is, am i egyesek e lő tt n ö v elte népszerűségüket, de saját m aguk és szolgálatu k szám ára szeren csétlen ség eszköz­ lő je lett.99 E dvi Illé s P á l szerin t a nem zetőrség erkölcsi fékező erőt jelen tett.100 A z egész szabadságharc pedig egy nagy m am en to v o lt a gy ü lek ezetek é s a lelk ip ásztorok szám ára: fok ozott felelő sség a m ásik em berért!

JEGYZETEK 1. R E 1949. 5. sz. 1. o. — 2. „ M a rx az e u ró p a i 48-as f o rr a d a l­ m a k k ö z ö tt k ü lö n ö s fo n to ssá g o t tu la jd o n íto tt a m a g y a r f o r­ r a d a lo m n a k . A 48-as f o rr a d a lm a k n a g y ré sz e h ő si k e z d e t u tá n e lla n y h u lt, m e g a lk u v á s sa l vég ző d ö tt. A m a g y a r fo rra d a lo m az o n b a n n é m i m e g to rp a n á s u tá n b a lr a fo rd u lt és h ő si s z a b a d ­ sá g h a rc b a to rk o lt. A M a rx és E n g els sz e rk e sz té s é b e n m e g je ­ le n ő N e u e R e in isc h e Z e itu n g izzó le lk e s e d é ss e l ü d v ö zö lte a m a g y a ro rs z á g i e s e m é n y e k e t: E lső íz b e n az 1848-as fo rra d a lm i m o zg alo m b an , első íz b e n 1793 ó ta m e ri szem b esze g ezn i egy n e m z e t, a m e ly e t k ö r ü lz á rt az e lle n fo rra d a lm i tú le rő , a g y áv a e lle n fo rra d a lm i d ü h v e i a fo rr a d a lm i sz e n v e d é ly t, a f e h é r te r ­ r o r r a l a v ö rö s te r r o r t. H o sszú id ő ó ta első íz b e n a k a d u n k egy v a ló b a n fo rr a d a lm i je lle m re , eg y fé rfire , a k i n é p e n e v é b e n fel m e r i v e n n i a k é ts é g b e e se tt h a r c k e s z ty ű jé t, a k i n em z e te szá­

m á r a D a n to n és C a rn o t eg y sz e m é ly b e n — K o s su th L a jo s . . ." id ézv e a S z a b a d Ifjú s á g 1953. m á ju s 1-i sz á m á b ó l. V. ö. m ég a S z a b a d N ép 1953. m á ju s 5-i sz á m á v a l. — 3. R é v a i: 48 ú tjá n 54. o . — 4. MU. 1843: 420. IX . 24. — 5. S z e r e m le i: Va llá se rk ö lc s i és tá r s a d a lm i é le t 1948 ó ta, 21. o. — 6. E m b e r G y ő ző : O láh Is tv á n k i v é g z é s e . . . S zázad o k , 1949. 167. o. — 7. S z e re m le i: i. m . 26., 28. — 8. D E k lt 1842-ben s u b s c r ib á lta k . . . 91. o. — 9. V a s á rn a p 1950. n o v e m b e r. T ó th E n d re : S záz év e lő tt. — 10. S zerem lei 1. m . 24., 40., 55. o . — 11. P E IL 1848:1682. — 12. P E IL 1899:842. v. ö. S zű c s J á n o s s a l 48. o. — 13. K H . 1848:217. — 14. Z o v á n y i : C ik k ei a T h e o ló g ia i L e x ik o n r é s z é r e . . . 191., 199. o. — 15. P E IL 1848. 830. — 16. K H . 1848. 377. o. — 17. K H . 1848. 143. — 18. V. ö. B a ló B e n iá m in — P é te r fy K á ro ly — P é te r fy L ászló ­ v al. — 19. MU 1848. 89. X II. 15. — 20. S zerem lei i . m . 30. o. — 21. u. o. 17. o. — 22. P E IL 1848. 1594. — 23. S z e re m le i i. m . 24. 37. o. —27.MU, K H és B a rssi: U ta z á s is m e re tle n állo m á s felé. — o. — 24. P E IL 1848. 1597. — 25. S z e re m le i i. m . 37. o. — 26. Uo. 37. o. — 27. MU, K H és B a rssi: U tazás is m e re tle n állo m á s felé. — 28. UM A 161. o. — V. ö. S za b ó K á ro lly a l 46. o. — 30. W ittm a n n T ib o r: T ö rté n e lm ü n k h a la d ó h a g y o m á n y a i 66. o. — 31. V. ö. S z ik s z a i J á n o s s a l 47. o. P E IL 1869. 955. — 32. S z e re m le i i. m. 31. o. — 33. A n d ic s E rz s é b e t: Az e g y h á z i re a k c ió 1848—49-ben, 53. o . — 34. U o . 65. o . — 35. MU. 1848. 22. V II. 9. — 36. MT. 1849. IV. 27. — 37. A n d ics i. m . 52. o. — 38. R é v a i: i. m a. 8. o. — 39. J o ó S á n d o r: A h ú s v é t h o m ile tik u m a . — K o n c z S á n d o r H it és v allás. — R á c z B éla : K ét év sz á z a d a m a g y a r p ro te s tá n s

ig e h ird e té s tö rté n té b ő l. — 40. S z e re m le i i. m . 32. — 41. U o . 34. O . — 42. U o. 93. O . — 43. 66. o . u o . — 44. u o . 9. O . — 45. u o . 9. o . — 46. Uo. 68. o. — 47. Uo 94. o. — 48. (R a va s z : A g y ü le ­ k e z e ti ig e h ird e té s elm é le te 226. o. — 49. B izo n y ság 1948. I. évf. 1. sz. — 50. K H 1848. 357. — 51. V a s á rn a p 1935. 98. o. — 52. SP R L 1948. III. 15. — 53. P E IL 1848. 1670. — 54. P E IL 1848., 1684. — 55. S p E k i B. LXXI/32. 290/7. — 56. V arga Z o ltá n : S zoboszlai P a p Is tv á n , TH . S zem le IX . 308. o. — 57. P E IL 1848. 1609. — 58. D E kl 1842-ben . . . 111. o. — 59. V a rg a i. m . 292. o. — 60. L. a p re d . is m e rte té s é n é l. 61. P E IL 1848. 704. — 62. P E IL 1848. 1671. — 63. H d . 1849. 309. — 64. V a rg a i. m . 307. — 65. Uo. 31. o. — 66. Uo. 307. o. — 67. D E kl 42-ben . . . 109. o. — 68. P E IL 1848. 1671. — 69. H a rsá n y i G u sz tá v : T ö re d é k e k eg y m a g y a r re f. le l­ k ip á s z to r h á n y a to tt é le té b ő l 93, 98. o. — 70. D E kl 4 2 -b e n . . . 5—10. o . — 72. S pE kl. B. LXXI/32. 224. — 73. Uo. B. LXXI/32. 32. — 74. P E IL 1848. 1503. — 75. K H 1848 471. — 79. V a rg a i. m . 308. o. — 80. A h a jd ú n á n á s i re f. e g y h á z tö r té n e te 42. o. — 81. V a rg a i. m . 303. o. — 82. S za b ó I s t v á n : D eb re c e n 1848—49-ben 16. o . — 83. V a rg a i. m . 297. o . — 84. D E kl. 1848. 2539. — 85. V a rg a i. m . 299. o. — 86. W icziá n —S ó ly o m : Az e g y h á z tö r té ­ n e te 28. o . — 87. P E IL 1848. 889. — 88. P e il 1848. 1686. — 89. P E IL 1848. 985. — 90. B izo n y ság 1948. I. 1. sz. — 91. P E IL 1848. 890. — 92. P E IL 1848. 1220. — 93. P E IL 1848. 1522, 1536. — 94. MU 1848. 132. — 95. P E IL 1848. 889. — 96. P E IL 1848. 1594 — 97. P E IL 1848. 1484. — 98. C sécsi I m r e : A z a r a d i re f. eg y h á z tö r té n e te 34. o. — 99. P E IL 1875. 412. — 100. P E IL 1848. 1597. -

Hierarchia és komplementaritás N iels B o h r n a k a k o m p le m e n ta ritá s s a l, m int- a te r ­ m é sz e t á ltalános é rte lm e z é si m ó d s z e ré v e l k a p c s o la t­ b a n 1 a k ö v e tk e z ő p ro b lé m á ra b u k k a n u n k : a k v a n tu m ­ m e c h a n ik a i je le n sé g e k le írá s á n a k k o m p le m e n ta ritá s á t k ét eg ym á ssa l e g y e n r a n g ú le írá s k é n t k e z e li; u g y a n a k ­ k o r B o h r u g y a n e z t a z e lv e t k ív á n ja k ite rje s z te n i a b io ­ ló g iai je le n sé g e k „vitalisita” és „ m e c h a n isz tik u s”, a le l­ ki je le n sé g e k „ p sz ic h ik a i” és „ b e h a v io u ris ta ” le írá s á ra . H ogy a z o n b a n ezek „ e g y e n ra n g ú ” le írá s o k v o ln á n a k a szó ontológiai é rte lm é b e n , e z t a le g k e v é sb é s e m á llít­ h a tju k , h iszen n e m k e v e se b b rő l v a n i t t szó, m in t a rró l, hogy k id o lg o z h a tó -e és a v a ló sá g le írá s á n a k te k in th e tő -e az eg yes o n to ló g iai s z fé rá k s a já to s n y elv e, v a g y p e d ig az a la c so n y a b b s z fé rá k n y e lv é t k e ll-e a lk a lm a z n u n k r á ju k ? 2 B o h r egy — n é m ile g d ile ttá n s, d e z se n iá lisa n d ile ttá n s — „ h u s z á rv á g á s s a l” k ív á n ja a k é rd é s t m eg o l­ d a n i: a v aló ság re d u k c io n ista és s z in ts z e r ű elem zései lén y eg ileg e g y e n ra n g ú a k . N eh éz v o ln a a z t lá tn i, hogy B o h r i t t m e g h a la d ta v o ln a a z e u ró p a i g o n d o lk o d ás h a n ti é r t e le m b e n v e t t k ritic is ta fő v o n a lá t: m a g a a valóság m e g i s m e r h e t e t l e n sz á m u n k ra , d e lé te z n e k a n ­ n a k a lte rn a tív , d e e g y fo rm á n e lle n tm o n d á sm e n te s fe ­ n o m en o ló g iai le írá sa i. N em h iszem a z o n b a n , h o g y az e u ró p a i sz e lle m b e n a k a n ti is m e re tk ritik a s z a v a a végső szó le n n e . E gész g o n d o lk o d á su n k a r r a irá n y u l, h o g y n e h ú zz o n f a la t a v aló ság é s a g o n d o lk o d á s b a n m e g je le n ő „ je le n sé g e k ” v ilá g a közé. E z te rm é sz e te se n n e m je le n th e t v is sz a té ­ ré s t a re f le k tá la tla n , is m e re tk ritik a m e n te s g o n d o lk o ­ d ásm ódhoz. D e n e ta g a d ju k , hogy e g o n d o lk o zásm ó d c s ú c s p o n tjá n a k — a to m is ta sz in té z isre g o n d o lo k — le g a lá b b m e g v a n az a z elő n y e, h o g y v a ló b a n e ll e n t­ m o n d á s m e n t e s . E lle n b e n m in d e n is m e re tk ritik a i k i i n ­ d u ló p o n t ú g o n d o la tre n d sz e r — b á rm e n n y ir e is az e l­ le n tm o n d á s -m e n te ssé g e t á llíts a fe l p ro g ra m k é n t — ö n ­ m a g á v a l k e r ü l e lle n tm o n d á sb a . W i tt g e n s te i n m ó d sze re e g o n d o lk o d ási típ u s le g e k la tá n s a b b és le g szélső ség e­ seb b p é ld á ja . M e rt v a g y n e m ő sz in te az is m e re tk riti­ k a i k iin d u ló p o n t é s a k k o r m é g isc sa k fe lté te le z v a la m i­ fé le ontológiát, v a g y ig e n : csa k h o g y a k k o r e lk e r ü lh e ­ te tle n , hogy az is m e re te lm é le ti té te le k e t ö n m a g u k r a is a lk a lm a z z u k és e z á lta l re g re ssu s a d in fin itiv u m b a k e ­ rü ljü n k . Is m é tle m : W ittg e n s te in a z a gondolk o d ó , a k i a p ro b lé m á t te lje s ő sz in te ség é b e n és le g a lá b b is v e r b á ­ lis m e g o ld h a ta tla n s á g á b a n is m e rte fel.3 M i v o ln a te h á t a m eg old ás, a m e n n y ire az e m b e ri g o n d o lk o d ás „ m e g o ld á so k ró l” e g y á lta lá n b e sz é lh e tü n k ?

M eg ítélésem s z e r in t eg y o ly a n o n to ló g ia i re n d s z e r k i­ dolgozása, m e ly b izo n y o s is m e re tk ritik a i k ö v e tk e z te ­ té s e k e t m in t p a rtik u la ritá s o k a t ta rta lm a z . E k ö v e tk e z ­ te té se k a z u tá n ö ssz e v e th e tő k az o n to ló g iai „ e lő fe lté te ­ le z é se k k e l”, k o r r ig á lh a tjá k azo k at, e b b ő l ú ja b b ism e ­ re te lm é le ti k o n z e k v e n c iá k v o n h a tó k le és így to v á b b . L e g a lá b b is egy v é g te le n s o r h a tá r e se té b e n e lju th a tu n k o n to ló g ia é s is m e re te lm é le t v a la m ifé le összha ng já ho z. R ö v id e n k i s z e re tn é k i t t té r n i a z o n tö re k v é se k re , m e ly e k v a la m ily e n filo z ó fia i re n d s z e r (vagy le g a lá b b ­ is: filo zó fia i á llá sp o n t) k id o lg o z á sá t v a la m e ly eg y én i v a g y tá r s a d a lm i s z ü k s é g le tb ő l k iin d u lv a k ív á n já k r e a ­ liz á ln i. J ö jje n e k ezen tö re k v é s e k b á rm ily e n o ld alró l, m in d e n e s e tre eg y „ te r tiu m d a tu r ” - t lá ts z a n a k k i r a j ­ zo ln i a r e f le k tá la tla n g o n d o sk o d á s „ n a iv itá s a ” és a z is­ m e r e tk r itik a i k iin d u ló p o n tú g o n d o lk o d á s ö n e lle n tm o n ­ d á so sság a k ö zö tt. N em lá to m a zo n b an , h o g y e z a tö ­ re k v é s — h a p ro g ra m já h o z s z ig o rú a n t a r t j u k m a g u n ­ k a t — e lle n tm o n d á so k n é lk ü l re a liz á lh a tó le n n e. M e rt az e m b e ri sz ü k sé g le te k a n a líz is e k ik e r ü lh e te tle n ü l b i­ zonyos o n to ló g ia i-m e ta fiz ik a i p ro b lé m á k h o z v e z e t e l b e n n ü n k e t: a lélek , a sz a b a d a k a ra t, az ö n tu d a t stb. p ro b lé m á ih o z . H a te h á t a „sz ü k sé g le te k ” a n a líz isé b ő l a m e ta fiz ik a i típ u s ú g o n d o lk o d á sb a to v á b b n e m lé p ü n k , a k k o r v a la m ik é p p e n m e g in tc s a k b e n n e ra g a d u n k egy k a n ti v a g y d e sc a rte si típ u sú s z é ts z a k íto tt d u a litá s b a n : v a g y o ly k ép p en , h o g y a z e m b e re n (vagy é p p e n : a t á r ­ sa d a lm o n ) k ív ü li s z f é rá t egy r e f le k tá la tla n a la p ú tu ­ d o m á n y n a k v e tjü k oda, v a g y o ly k ép p e n , h o g y tu d á s és a k a r a t (S a rtre ) v a g y tu d á s és m e ta fiz ik a i „ a la p é r­ zés” k e ttő ssé g é t (H eidegger) az egész g o n d o lk o d á s a la p ­ já v á k ív á n ju k em eln i, é s ezzel a z e m b e ri g o n d o lk o ­ d á s t d e s p e rá d ó -s z in tre ro m b o lju k . D e te rm é sz e te se n se m m iv e l se v o ln a h e ly e se b b egy o ly a n n a iv - p ra g m a ­ tis ta á llá sp o n t, m e ly bizo n y o s e m b e ri sz ü k sé g le te k e t a z egész v aló sá g o n á t k ív á n n a erő sza k o ln i. S zögezzük te h á t le, h o g y az e m b e ri sz ü k s é g le t le h e t eg y g o n d o l­ k o d á s k iin d u ló p o n tja , d e k o rá n ts e m kizárólagos k iin ­ d u ló p o n tja é s k o rá n ts e m v a la m i h a tá rz ó n a , m e ly e t e g o n d o lk o d á s s o r á n á tlé p n ü n k n e m k e lle n e . A m ik o r te h á t je le n so ro k ír ó ja a v a ló sá g h o m o g é n v a g y s z in ts z e r ű fe lé p íté sé n e k p ro b lé m á já t v iz sg á lja, n e m v a la m ifé le sz ű k e b b e n é r te lm e z e tt e m b e r i- tá rs a ­ d a lm i sz ü k sé g le te k b ő l in d u l k i, h a n e m a b b ó l a „k ézh e z á lló ” ta p a s z ta la tb ó l, h o g y eg y ily e n sz in tsz erű sé g le g a lá b b is a k ö z v e t l e n tu d a t s z á m á ra m e g je le n ik . M in ­ d e n fé le re d u k c ion iz m u s k é t p ro b lé m á b a fog b e le ü tk ö z ­

tu d a t tu d a tfo ly a m a to k k á „ ír ja á t” . M á rm o st ez a z „ á t­ ni. A z e g y ik az, h o g y n e h éz le n n e m eg m o n d a n i: m e ­ ír á s ” k é tf é le le h e t: a tu d a t „ d o lg o z h a t” lo g ik ai g o n d o ­ ly ik tu d o m á n y o sa n le írh a tó s z in tre k e lle n e a tö b b i s z in te t re d u k á ln i. A m á s ik az, hogy v a la m ik é p p e n le la t-lé p é s e k k e l és in tu itív tu d a t a la t ti fo ly a m a to k k a l. k e lle n e ír n u n k : h o g y a n je le n ik m eg a v a ló sá g sz in tsz e ­ N em le h e t k é ts é g e s — az e m b e ri g o n d o lk o d ás tö r té ­ rű s é g é n e k „ illú z ió ja ” .4 E z p e rs z e egy ig e n f e jle tt is m e ­ n e te ig a z o lja — h o g y a z első fo rm á t k e ll m a g a s a b b ­ r e tk r itik a k id o lg o z á sá t ig é n y li: h o g y a z o n b a n e z az re n d ű n e k te k in te n ü n k . B e rg so n és egy ő t k ö v ető sz ő ­ e m b e ri g o n d o lk o d á s tö r té n e té b e n m e g tö rté n t v olna, k é b b is k o la k é ts é g b e v o n h a tta ezt, d e e n n e k a z is k o lá ­ n e m lá tju k , és ú g y h isszü k , hogy m a g a a fe l a d a t le ­ n a k 'k ritik u s a i jo g g a l v e th e tté k a sze m ére, hogy n em k ü z d h e te tle n n e h é z sé g e k e t á llíta n a a g o n d o lk o d á s elé. in tu itív e , h a n e m egy zá r t fo g a lo m re n d sz e rre l k ív á n ja J e le n so ro k ír ó ja te h á t a z o k h o z a g o n d o lk o d ó k h o z c sa t­ az in tu íc ió t m e g h a tá ro z n i. lak o zik , a k ik A ris z to te lé sz tő l S a m u e l A le x a n d e rig , N i­ B izonyos, ö n m a g á m o n v é g z e tt m e g fig y e lé sek b ő l a r r a c o la i H a rtm a n n ig é s M a u ric e M e rla u -P o n ty ig — a r r a a k ö v e tk e z te té s re b á to r k o d ta m ju tn i, h o g y o ly a n ese­ a z á llá s p o n tra h e ly e z k e d te k , h o g y a v a ló sá g sz in tsz e ­ te k b e n , m ik o r egy tu d a tfo ly a m a t b izonyos n ag y o n rű sé g é t, m in t a d o tts á g o t e l k e ll fo g ad n i. M in d ez a z o n ­ m e g h a tá ro z o tt és. e g y m á stó l n e m tá v o l eső e n e rg ia sz in ­ b a n n e m je le n th e ti azt, h o g y ez a z e lfo g a d á s k r itik á t­ te k k ö z ö tt já ts z ó d ik le (pl. egy, a z ag y bizo n y o s p o n t­ la n , v a g y é p p e n v e rb á lis le g y e n . H a p u s z tá n leszö g ez­ ja i k ö z ö tt fe n n á lló fe s z ü lts é g e t m e g sz ü n te tő ig e n rö ­ n ék , h o g y p l. a m e c h a n ik a fo g a lo m re n d sz e ré b e n a v id álo m b a n ), e z t m e g le p ő e n g y a k ra n k ís é rik a „ v é le t­ „c é l” é s „ to ta litá s ” fo g a lm a in a k se m m i h a s z n á t n e m le n k o in c id e n c iá k ” fo g a lm á v a l c s u p á n ig en n e h e z e n v e h e tjü k , e lle n b e n a b io ló g ia fo g a lo m re n d sz e ré t e fo ­ le fe d h e tő te le p a tik u s je le n sé g e k (pl. p re k o g n íc iók). A zt g a lm a k n é lk ü l le n e m ír h a tj u k ; a k k o r v a la m ik é p p e n le h e tn e ta lá n m o n d a n u n k , h o g y v a n a tu d a tn a k egy m eg k e ll p ró b á ln u n k e lem ezn i, h o g y az ú j fo g a lm a k e n e rg e tik a i fo g a lm a k b a n m e g n y ilv á n u ló „ le írá s a ”, h o g y a n je le n n e k m eg . E gy k o rá b b i ta n u lm á n y o m b a n m e ly a „ k o n v e n c io n á lis” té r — idő k e re te k e t „szétfeszí­ m e g p ró b á lta m elem ezn i, h o g y A ris z to te lé sz n é l az ú j ti” és v a n eg y té r —id ő típ u sú „ le írá s a ”, m e ly s z e le k ­ „ f o n n á n a k ”, m i n t a z ú j v a ló s á g sz in t m e g h a tá ro z ó já ­ tí v típ u sú . E sz e le k tiv itá s h a n g sú ly o z á sa ig e n fontos, n a k „ rá h e ly e z k e d é se ” a z a la c so n y a b b s z in tr e a la p v e ­ h is z e n a „ tu d a to s ” tu d a tm ű k ö d é s n é l é p p e n a r r ó l v a n tő en h e ly e s felfo g ás, d e egy v e rb a liz m u so n tú llé p n i szó, h o g y g o n d o la ta in k a t k i tu d ju k v á la s z ta n i, ső t e n e m k ép es, m e r t n e m té te le z i fel, hogy a z ú j s z in t a la p ­ v á la s z tá s s z a b á ly a i é p p e n a fo rm á lis lo g ik a a la p já n le ­ v e tő je lle m v o n á sa i a z a la c so n y a b b s z in te n v a la m ik é p ­ írh a tó k ; m íg pl. a te le p a tik u s je le n sé g e k le h e tn e k te l­ p e n p r e f o r m á lv a v a n n a k . I t t m e g p ró b á lta m ezt a p r e ­ je s e n in d e te rm in is z tik u s a k v a g y te lje s e n d e te rm in is z ­ fo rm á ló d á si fo ly a m a to t a z a risz to te le s z i te rm in o ló g iá ­ tik u sa k , d e s e m m ik é p p e n sem a k a ra tu n k tó l függőek. v a l o ly k é p p e n je lle m ez n i, h o g y az a la c so n y a b b sz in t A sz ig o rú a n v e tt fo rm á lis lo g ik a i g o n d o lk o d á sn a k je le n sé g e i egy m a g a s a b b s z in t h a tá r fe lté te le i közé c su p á n e g y k o r lá tja v a n — é s ez a tu d a tn a k az ö n tu ­ ág y a z v a e lv e s z tik sz u b sz ta n c iá lis, „ ö n m a g u k b a n - m e g ­ d a t fo r m á já b a n m e g n y ilv á n u ló egysége. A z ö n tu d a t álló” je lle g ü k e t, tu la jd o n s á g a ik k im e rü ln e k a tö b b i je ­ n e m v e z e th e tő le se m m ifé le fo rm á llo g ik a i fo ly a m atb ó l, len sé g e k h e z v a ló v isz o n y la to k b a n . D e i t t m é g m in d ig h a n e m G ő d el té te le é rte lm e s e n 8 é p p e n az ö n tu d a t n y itv a á lln a k b izo n y o s k é rd é se k . V a jo n m ily e n p o n to n egysége a g o n d o lk o d á si fo ly a m a to k fo rm a liz á lh a ­ b e s z é lh e tü n k a d e sz u b sz ta n c ia liz á ló d á s fo ly a m a tá ró l? tó s á g á n a k a la p ja . E z az eg y ség a z o n b a n in t u it ív e r a ­ H a e z t v a la m ifé le k ü lső k é n y sz e rfe lté te lh e z k ö tjü k , a k ­ g a d h a tó m eg. M á rm o st m ib e n á ll ez a z eg y ség ? A b b an , k o r m e g in t v is sz a e sü n k az a ris z to te lia n iz m u s és a m e ­ h o g y a z egyes tu d a tfo ly a m a to k b e fo ly á s o ljá k e g y m á st: c h a n isz tic iz m u s d ile m m á já b a . A p ro b lé m á n k te h á t az, o ly a n „ a la k o k a t” k é p e z n e k , m e ly e k m a g u k is agy fö ­ h o g y n e a k é n y s z e rfe lté te le k b ő l v e z e ssü k le a d e sz u b sz ­ lé jü k re n d e lt „ a la k b a ” re n d e z ő d n e k . Ily e n é rte le m b e n ta n c ia liz á ló d á s t, h a n e m fo rd ítv a . ír j a jo g g a l D a v id B ohm , h o g y egy fo ly a m a t fo rm á llo ­ H. H . P a tte e a m e rik a i te rm é sz e tfilo z ó fu s a r r a a k ö ­ g ik a i k ö rü lírá s a e lle n ő riz h e te tle n (?) z a v a ro k a t k elt a v e tk e z te té s re ju t,5 h o g y m iv e l a z e g y ik s z in trő l a m á ­ tö b b i g o n d o la tfo ly a m a tb a n . A z ö n tu d a tn a k , m in t a la k ­ s ik ra v a ló á tm e n e tn é l m in d ig fe l k e ll té te le z n ü n k egy n a k „ z á rts á g a ” a z o n b a n te rm é s z e te s e n v iszo n y lagos. Ez ú j n y e lv e t, h a egy — a k á r széle se b b é rte le m b e n v e tt a z á rt a la k a tu d a ta la tti „ te n g e ré b ő l” k ie m e lk e d ő szi­ — s z u b je k tiv iz m u sb a k e rü ln i n e m a k a ru n k , fe l k e ll t é ­ g et (itt v a n b izo n y o s r e a litá s a a J u n g - fé le „ ő stíp u so k ” te le z n ü n k , h o g y az a la c so n y a b b s z in t fo ly a m a ta in a k sze rep é n e k ), és e sz ig e t h a tá r v o n a la i p o n to s a n n e m í r ­ v a n v a la m ifé le b első átírása, re p re z e n tá c ió ja . Ez az á t ­ h a tó k k ö rü l. A n n á l k e v é sb é , m e r t te rm é sz e te se n az ö n ­ ír á s az ala c so n y a b b s z in t fo ly a m a ta ib ó l sz e le k tá l: a tu d a t n e m s ta tiku s, h a n e m d i n a m i k u s k ép ző d m é n y . m a g a s a b b s z in tre v aló lek ép zés „ tö b b -e g y ” típ u s ú le ­ E m e g á lla p ítá s o k — m e g íté lé se m sz e rin t — n in c s e ­ k épzés. Íg y pl. m a g a a z ö rö k lő d é si fo ly a m a t6 n e m k o ­ n e k m in d e n a n tro p o ló g ia i v o n a tk o z á s h íjá v a l. M in d en p íro zás, h a n e m b izo n y o s v o n á so k k iv á la sz tá sa . T e h á t e s e tre : ö sszefü g g ést v é ln e k k im u ta tn i ö n tu d a t, fo rm á l­ a lé le k bizonyo s je lle g z e te ssé g e i — ö n m eg fig y elés és lo g ik a i g o n d o lk o d á s és sz a b a d a k a r a t k ö zö tt. A m i a z o n ­ szelekció — m in d e n ö n k én y esség n é lk ü l „ b e le v e títh e b a n a m e g ism e ré sre igaz, a z ig az az eg y én i és tá r s a ­ tő k ” az egyes ré te g e k h a tá r te r ü le te ir e ,7 P a tte e sz e rin t d a lm i c se le k v é sre is (egy m eg fele lő á ta la k ítá s s a l), és m á rm o s t é p p e n ez a b első á tír á s k o m p le m e n te r a z e re ­ íg y ta lá n v a la m ifé le összefüggési a la p o t s ik e rü lt k i­ d e ti fo ly a m a to k k a l.5 A „ g e n e tik a i k ó d ” e se té b e n ez az m u ta tn i a m o d e m e m b e ri e m a n c ip á c ió h á ro m fő m o z ­ „ á tír á s ” v ilá g o sa n n y o m o n k ö v e th e tő . g a tó e sz m é n y e : p ers zo n a lizm u s, k r itik a i r a cio n a lizm u s F e lm e rü l a z o n b a n a k é rd é s, h o g y k ö z v e tle n ü l a b e ­ és lib e rta ria n izm u s k ö z ö tt (am i e z en e m an c ip á c ió tö r ­ v e z e tő n k b e n e m líte tt k é rd é s h e ly e s m e g o ld á sá t k a p ­ té n e te s o r á n k o rá n ts e m v o lt m in d ig v ilág o s). U g y an ­ ju k - e íg y ? U gy an is, m ik o r a k la ssz ik u s fiz ik a fo g alo m a k k o r fe lis m e rh e tjü k , h o g y e z a típ u s ú g o n d o lk o d á sre n d s z e ré v e l k ív á n ju k a k v a n tu m m e c h a n ik a i s z in te t m ó d n e m z á r ja k i, hogy a z in tu íc ió k , d e p e rs z o n a liz á lt le írn i, a k k o r k é t, ö n m a g á b a n z á rt, d e e g y m á ssa l össze tu d a tfo ly a m a to k stb . h e ly é t — m eg felelő té r r e s z o r ít­ n e m e g y e z te th e tő k é p e t k a p u n k ; és, n in c s o k u n k rá, v a — e lism e rjü k , c sa k h o g y é p p e n az ily e n típ u sú t u ­ hogy az e g y ik e t a m á s ik „ fö lé ” re n d e lt le írá s n a k te ­ d a tfo ly a m a to k a t n e m te k in th e tjü k az e m b e ri c s e l e k ­ k in tsü k . C sak h o g y : a m i a z e m b e ri le írá s s z á m á ra e k v i­ v é s k iin d u ló p o n tjá n a k . (H an g sú ly o zo m itt, hogy célom v a len s, v a jo n e k v iv a le n s -e a m a g a s a b b s z in tre tö rté n ő n e m v a la m ifé le ap o lo g e tik a , d e n in c s r á okom , hogy „ ö n le írá s ” sz e m p o n tjá b ó l? a n tro p o ló g ia i k ö v e tk e z te té s e k e t elu ta sítsa k .) E gy k ö z v e tle n ta p a s z ta la tu n k v a n egy ily e n belső H a m á rm o s t a z e m b e ri tu d a tr ó l a lk o to tt m e g fig y e lé ­ „ á tír á s r a ” : a z id e g re n d sz e rt é rő k ü lső „ h a tá s o k a t” a s e in k e t a k o m p le m e n ta ritá s e lv é n e k fig y e le m b e v é te lé ­

é-

vel valam ik ép p en „visszavetítjü k ” a term észet ala cso ­ nyabb szin tjeire, n yilv á n v a ló a n óvatosan k e ll eljá r­ nunk, hacsak valam i „visszájára ford ított red u k cion iz­ m usban” „felü ln ézeti redukcionizm usban” elsü llyed n i nem akarunk. N yilván való, hogy pl. nem az „öntudat” fogalm ával k e ll operálnunk a term észet alacsonyabb szintjein. A m it m ondhatunk, az p usztán a következő: K ét ontológiai szféra közötti á tm en etn él m eghatáro­ zóvá nem bizonyos anyagi tá r g y a k válnak, hanem b i­ zonyos deszubsztan cializált e s e m é n y e k (kvantum ugrás, mutáció, az idegrendszeri stim u lu s-reflex m ozzanatok és a köztük fen n álló kapcsolatok). Ezek a m ozzanatok kétféle kapcsolatot alak íth atn ak ki egym ással: 1. E gy olyan kapcsolattípust, m ely b en azonos típusú, elszigetelt esem én yek lép n ek egym ással kapcsolatba. Ennek fe le l m eg a kvan tu m -m ech an ik áb an a h u llám ­ típusú leírás. Ez a leírás szélső ség esen in d e te rm in isz­ tikus az egyedi esem én yek „h elyére” és „időpontjára” nézve, de fe l leh et egy oly a n rendszert ép íten i, m ely szerint a leírá s indeterm in izm u sa csupán ism eretein ek korlátját jelzi. Ilyen értelem b en fér össze pl. Jacques Monod szélsőséges in d eterm inizm usa m echanisztikus redukcionizm usával.8 2. E m ellé egy m ásik kapcsolattípust is k ell ren d el­ nünk, m ely a kü lön böző típ u sú esem én yek kapcsolatát jellem zi. Ez a kapcsolattípus „alak”-je lle g ű : itt a k ü ­ lönböző esem én yek „befolyásolják ” egym ást. Ily en ér­ telem ben b eszélh etü n k atom , szervezet, öntudat e g ysé ­ géről: pl. arról, hogy egy b iológiai m utáció, m ely a szervezet e g y ik tulajdonságán végbem egy, változások at id é z elő a tö b b i tulajdonságokban is. M ásképpen ezt a fajta kapcsolatot aligha érth etjü k m eg, m in th a az egyes esem én yek n ek bizonyos „in form atív” jelle g e t is tulajdonítunk. Márm ost: pl. a b iológiai fejlő d ést n em értelm ezh et­ jük úgy, m in t az arisztotelészi filo zó fia alapjaira h e­ lyezkedő tudom ány, m ely m in d egyik új b iológiai fajta m egjelenéséhez egy új, k ívü lről b evezeten d ő „szubsz­ t anciális form át” k én y telen feltételezn i; d e n em k e ll úgy sem értelm eznünk, ah ogyan azt a neodarw inizm us nyom án Jacqu es M onod felté te le zi8: ti. h ogy a teljesen "vakon” „ v életlen ü l” történő mutációikat a term észetes szelekció „kívülről” levágja. A szelek ció ti. nem csak "külső”, h anem „belső” folyam at is: újabb é s újabb — és egyre bonyolultabb — bizonyos b első h arm óniasza­ bályoknak engedelm esk ed ő „alakok” kialakulása. T e­ hát n em pusztán arról va n szó, h ogy a k ö rn y ezet sz e­ lektál a z egyes szervezettíp u sok között, hanem első ­ sorban arról, hogy azok a típusok in stabilisak, m e ly e k ­ nél az egész gen etik ai anyag nem k ép es k övetn i egy gén változását. V an fejtegetésein k n ek egy szem ély iség elm életi v o ­ natkozása is. N yilván való ugyanis, h ogy az öntudat fe j­ lődő, dinam ikus egység, m ely et az új tudatfolyam atok m induntalan m egváltoztatn ak ; csakhogy kell b enne lenni v a la m iféle állandóságnak, a tudatfolyam atok v a ­ lam iféle egyedi, jelleg zetes v is zo n y re n d s ze ré n e k is, ha eltek in tü n k az ig en ritk a szem élyiségváltozások tól. V égü l egész gon dolatm en etü n knek bizonyos m ód ­ szertani és ism eretkritik ai követk ezm én yei is vannak. Láttuk, h o g y gondolatm en etü n k b en bizonyos tu d atfo­ lyam atok elem zéséb ől in d u ltu n k ki. Ez azonban — m egítélésünk szerin t — sem szu b jek tív, sem objektív értelem ben nem jelen t a szó h agyom án yos értelm ében vett idealizm ust. S zubjek tív értelem b en sem m iképpen

sem , m ert a z öntudatból való k iin d u lásu n k n ak pusztán m ódszertani jelen tő ség e van : szó sin csen arról, h ogy a dolgok csupán öntudatunk term ékei volnának. „O bjek­ tív ” értelem b en sincs szó arról, h ogy a dolgokat u n i­ v erzá lisa n értelm ezett gondolatokban old ju k fel: csu ­ p án m egállapítjuk, hogy a term észet bizonyos szin tá t­ m en eteib en olyan jelen ség ek et találhatunk, m ely ek a n alógiáit a tudatfolyam atokban fed ezh etjü k fel. Ism eretkritikai szem p on tb ól m in d en ek előtt az ön tu ­ dat egységét posztulálhatjuk, m in t in tu itív e m egragad­ ható é s m egragadandó egységet. A m egism erés fő m ód­ szerét a form ális logik ai m ódszerben jelö lh etjü k m eg, leszö g ezv e egyben, h ogy az eg y es ¡kritikai folyam atok a tudatm űködés eg észét nem teszik ki, teh át a m eg is­ m erést sem m eríth etjü k ki ezzel. M ódunk v a n rá, h ogy a m eg ism erés a d e k v á t (bár tovább elem ezh etetlen ) m ód szerén ek tek in tsü k a form ális log ik a i folyam atok alap ját képező axiom atizálást: m ert eg y szin tszerű valóságb an ép p en a z egyes szin tek m egism erésén ek a lap ját k épező a x io m a tik á k kidolgozása a döntő. To­ váb b i m egfon tolások at igén yel: h o gy an tám asszuk alá is m e re te lm é le tile g is az analogikus m ódszert, m elyet je le n go n d olatm en et során elég g é szélesk örű en próbál­ tam alkalm azni. Egy tén y t azonban érd em es leszögezn i: ha a tudat s a já t m ű k öd ésével analóg struktúrákat tud a term észet b izonyos p on tjain k im u tatn i, akkor legaláb b is elesik a kom p lem en taritás k an tián u s típusú értelm ezése, m ely szerin t a v a ló sá g és a tudat között a „jelen ségek ” v ilá ­ ga v a la m iféle áthágh atatlan fa la t em elne, nem k ü lön ­ b en egy oly a n értelm ezés, m ely szerin t a tudom ány tár­ g y á t a tudat m aga hozná létre. A tom izm u s ism eretelm élete a m egism erési fo ly a m a ­ to t ú gy értem ezte, hogy a tudat „ in ten cion álisán azo­ nossá v á lik ” a m egism ert tárggyal, ez pedig azért le ­ hetséges, m ert a tu d at és a tárgy is „h ylom orfikus” szerkezetű. É n itt egy, az ariszto teleszi anyag—form a du alizm u stól eltérő e le m —kap csolat d u alizm u st v élek a term észetb en felism ern i. Ez a dualizm us a tudatban is, a tudaton k ív ü l is jelen tk ezik — íg y egy, az ariszto­ te lesz iv e l analóg, de a ttól alapjában m é g is eltérő m a­ gyarázat talán leh etség essé válik . Á m az arisztoteleszitom ista ism eretelm élet s e m m i k é p p e n se m is m e r e tk r i­ tika, m ert fe l s e m erü l az a lehetőség, h ogy az in ten ­ cion ális aktus folyam án a tudat a tárgyat va la m ik ép ­ pen m egváltoztatná. Ez a szem lélet nem tartható fen n a posztkantiánus b ö lcselet és a m odern tudom ány ered m én yein ek fén yéb en . N in cs azonban okunk arra sem , hogy ezt a v á ltozást — kanti m ódra — továb b ­ elem ezh etetlen n ek tekintsük, h iszen a tudat éppen az ö nm eg fig yelés útján elju th at oda, hogy a tudaton k ív ü li valóság k om plem enter aspektusait is m egértse S z a lai Pál

JEGYZETEK 1. N . B o h r: A to m fiz ik a és e m b e ri m eg ism e ré s. G o n d o lat. B u ­ d a p e s t, 1964. — 2. Sza la i P á l: N. B o h r: A to m fiz ik a és e m b e ri m eg ism e ré s. V alóság. 1965. 5. — 3. L. W ittg e n s te in : L o g ik a i­ filo z ó fia i é rte k e z é s . A k ad . K iad ó B u d a p e st, 1963. — 4. S za la i P á l: G o n d o la to k az a la k lé le k ta n b ö lc s e le ti v o n a tk o z á s a iró l. T h e o ló g ia i S zem le, 1975. 9—10. — 5. H. H. P a tte e : P h y sic a l C o n d itio n s f or P rim itiv e F u n c tio n a l H ie ra rc h ie s. H ie ra rc h ic a l S tru c tu re s . A m e ric a n E lse v ie r P u b l. Co. In c. N ew Y ork, 1969. — 6. H. H. P a tte e : Q u a n tu m M echanics, H e re d ity a n d th e O ri­ g in of L ife. J . T h e o r. B iol . 1967. 17. — 7. M. M erlea u —P o n ty : S tru c tu r e d u c o m p o rte m e n t. P re s s e s U niv. de F ra n c e , 1967. — 8. J . M o n o d : C h a n ce a n d N e c e ssity A. K n o p f. N ew Y ork, 1971.

33

Világszemle A KBK „Ökonómia-politika” bizottságának üléséről 1977. n o v e m b e r 15—18. n a p ja ib a n az O rosz O rto d o x E g y h áz sz e lle m i k ö z p o n tjá b a n , a S z e n th á ro m sá g -S z e r­ g iu sz -K o lo sto rb a n ü lé s e z e tt a K e re sz ty é n B ék e k o n fe ­ re n c iá n a k a z a ta n u lm á n y i b iz o ttsá g a , a m e ly n e k a z a fe la d a ta , h o g y é v rő l é v re m e g v iz sg á lja a g azd asá g i v i­ lá g h e ly z e t h a tá s á t a b é k e ü g y é n e k a la k u lá s á r a . Ez évi ü lé s é n a b iz o ttsá g a z t te k in te tte fő fe la d a tá n a k , h o g y a „ b é k e és a fe jlő d é s” k a p c s o la tá t ta n u lm á n y o z z a . N eves s z a k é rtő k ta r to t tá k e lő a d á s o k a t a rró l, hogy m ily e n ta n u lm á n y i m u n k á k fo ly n a k a z E g y e sü lt N e m ­ ze te k S z e rv e z e té b e n és az E g y h á z ak V ilá g ta n á c sa k e ­ re té b e n a h a rm a d ik v ilá g g azd a sá g i fe jlő d é sé t e lő se­ gítő v ag y g á tló té n y e z ő k fe lk u ta tá s á ra , v a la m in t a rró l, h o g y m it te s z n e k m a g u k a fe jlő d ő o rszág o k g azd a sá g i é le tü k e lő rele n d íté s é é rt, v é g ü l a rró l, h o g y m it te h e t­ n e k a k e re s z ty é n e g y h á z a k é s m a g u k a k e re s z ty é n e k egy o ly a n ig azság o s g a zd a ság i v ilá g re n d é rt, a m e ly b e n a z e lm a ra d t o rszág o k is e g y e n lő e n ré s z e s ü ln é n e k az a n y a g i és k u ltu rá lis ja v a k b a n . A sz a k é rtő i e lő a d á so k b ó l n y ilv á n v a ló v á le tt, h o g y az e lm a ra d t o rszá g o k fe jlő d é sé n e k leg fő b b g á tló i a k a p i­ ta lis ta n e m z e te k fe le tti g a zd asá g i eg y e sü lé sek (tu d o m á ­ ny o s n e v ü k ö n T ra n s n a tio n a l C o rp o ra tio n s = TC), a m e ­ ly e k a n em sz o c ia lista v ilág ip a r á n a k je le n tő s ré sz é t k e z ü k b e n ta r tjá k , és g a z d a s á g p o litik á ju k a t b o jk o tta l, m eg v eszteg etéssel, p o litik a i g y ilk o sság o k k a l, h a la d ó k o rm á n y o k m e g d ö n té sé v e l (C hile), h e ly i h á b o rú k k a l (E tiópia) ig y e k ez n e k rá e rő sz a k o ln i a fe jlő d ő o rsz ág o k ­ ra . A le g u tó b b i e sz ten d ő s ta tis z tik á ja a z t m u ta tja , h o g y a n em ze tk ö zi k o n sz e rn e k 23 sz á z a lé k n y e re sé g e t k ö n y ­ v e lh e tte k e l m a g u k n a k e g y e tle n év a la tt, m in d e z t jó ­ ré s z t a fe jlő d ő o rsz á g o k k á r á r a . E zek a g azd a sá g i tá r ­ su lá so k k á r t o k o z n a k az egyes k a p ita lis ta o rszág o k n e m z e ti ip a r á n a k és m u n k á s s á g á n a k is, m iv e l k é p e ­ se k eg y ik n a p ró l a m á s ik ra ip a r á g a k a t m e g sz ü n te tn i, és o ly a n te r ü le te k r e á th e ly e z n i, a h o l olcsó b b m u n k a ­ e rő t k a p n a k . E z á lta l v is z o n t m illió k v á ln a k a f e jle tt tő k é so rsz á g o k b a n is m u n k a n é lk ü liv é . E z e k n e k a k a p ita lis ta n e m z e te k fe le tti g azd a sá g i sz e r­ v e z e te k n e k a z e g y e tle n e lő n y e a m a g a s te c h n o ló g iai fe jle ttsé g ü k . D e ez is g á tló a n h a t a h a rm a d ik v ilá g o r­ sz á g a i fejlő d é sé b e n . U g y an is a ro ssz u l a lk a lm a z o tt te c h n o ló g iá n a k o ly a n k ö v e tk e z m é n y e i v a n n a k , hogy a h a rm a d ik v ilá g o rs z á g a ib a n h a tá s á r a c sa k nő a sz e ­

gén y ség és a m u n k a n é lk ü lisé g . E zek a n e m z e tk ö zi k o n ­ s z e rn e k a fe jlő d é s a k a d á ly o z á s á b a n a b é k é t is v e szé­ ly e z tetik , m e r t a h o l m e g je le n n e k , m e g n ö v e k e d n e k a p o litik a i feszü ltsé g e k , a m e ly e k so k h e ly e n h á b o rú s k o n flik tu so k k á fa ju ln a k . E z a h e ly z e t n a g y a rá n y ú fe g y v e rk e z é sre k é s z te t o ly a n e lm a ra d t o rszág o k at, a m e ly e k n e k é le tsz ü k sé g le tü k le n n e a b ék é s ip a r f e j­ lesztése . A n e m z e te k fe le tti tő k é s tá rs u lá s o k leg fő b b fékezője a sz o c ia lista v ilá g re n d sz e r, a m e ly h a tá r t szab te r je s z ­ k e d é sü k n e k és g azd aság i, ille tv e p o litik a i szerző d ések ­ k e l é rd e k e ltté teszi ő k e t a b é k e fe n n ta rtá s á b a n , v a la ­ m in t v é d e lm e t n y ú jt a fe jlő d ő o rsz ág o k n a k . A szocia­ lis ta v ilá g re n d sz e r p o litik a i és g a z d a sá g i h a ta lm á n a k fék ező e r e je m e lle tt s o k a t te h e tn e k e n e m ze tk ö zi k o n ­ sz e rn e k m e g fé k e z é sé re m a g u k a fe jlő d ő o rszág o k is, h a n é p e ik k e z ü k b e v e sz ik s o rs u k ir á n y ítá s á t és a fe j­ lő d és sz o c ia lista ú tj á n v á la s z tjá k . Ig e n fo n to s tényezők e b b e n a h a rc b a n a h a la d ó n e m z e tk ö z i szak szervezetek, a m e ly e k s z o lid a ritá s i h a rc c a l v e th e tn e k h a tá r t a k o n ­ sz e rn e k k á ro s k ih a tá s a in a k . V ég ü l s z á m u n k ra le g fo n to sa b b k érd és, hogy e b b e n a v ilá g m é re tű h a rc b a n m it te h e tn e k a k e re sz ty é n e k . A k a p ita lis ta o rsz á g o k b a n élő k e re s z ty é n e k n e k tá m o g a t­ n iu k k e ll a z o k a t a tá r s a d a lm i akcióikat, a m e ly e k a n e m z e te k fe le tti g a z d a sá g i tá rs u lá s o k ü z elm e in e k le le p ­ le z é sé re és h a ta lm u k k o rlá to z á s á ra tö re k e d n e k . A szo­ c ia lis ta o rsz á g o k b a n élő k e re s z ty é n e k n e k p e d ig segí­ te n iü k k e ll a m a g u k esz k ö z eiv el k o rm á n y u k p o litik á ­ já t, a m e ly rö v id tá v o n a k o n s z e rn e k h a ta lm án a k m eg­ fé k ezésére, d e h o sszú tá v o n o ly a n ig azság o s g azd aság és p o litik a i re n d s z e r lé tre h o z á s á ra irá n y u l, a m e ly le h e ­ t etle n n é teszi e m b e rn e k e m b e r á lt a l v a ló k izsák m á­ n y o lá s á t é s a p ro fité h s é g á lta l az em b e risé g b é k é jé n ek v e sz é ly e zte té sé t. E b b e n a fo ly a m a tb a n ig e n fo n to s tu­ d a tfo rm á ló sz e re p e t tö lth e tn e k b e a k e re sz ty é n egy­ h áz ak . A k o n fe re n c iá n 18 o rszág b ó l 30 k é p v ise lő v e tt részt. A z ö k o n ó m ia -p o litik a ta n u lm á n y i b iz o ttsá g zagorsz­ k i k o n fe re n c iá já n m a g y a r ré sz rő l ré s z t v e tt D r. V ámos Jó z se f e v a n g é lik u s teo ló g ia i p ro fessz o r, G örög Tibor e v a n g é lik u s lelkész, a K B K p rá g a i ir o d á já n a k m u n k a­ tá r s a és e so ro k író ja . Dr. K ocsis E lem ér

Dokumentumok Tettekben kifejezett szolidaritás Főtitkári jelentés a KBK M unkabizottságának arnoldsh aini (NSZK) ülésén, 1977. nov. 8 -1 2 . M o z g a lm u n k n a k a b esz á m o lá si id ő s z a k b a n k if e jte tt te v é k e n y sé g é rő l n ég y e se m é n y c so p o rt k ih a tá s a in a k összefü g g ésé b e n sz e re tn é k je le n té s t te n n i, h o g y a v é g ­ z e tt m u n k á t tö b b o ld a lró l é rté k e lh e s s ü k é s a k ia la k í­ ta n d ó te r v e k e t m e g fe lelő tá v la tb a h e ly e z h e ssü k . E z é rt fig y e le m b e k e ll v e n n ü n k a le g u tó b b i m u n k a b iz o ttsá g i

34

ü lés (1977. á p r. 22—28.) ó ta e lte lt tö b b , m in t fél es z ten­ dő I. le g fo n to sa b b v ilá g p o litik a i e se m é n y e it; II. a g lo b ális b é k e s tru k tu r á k h a tá s á t; III. a z ö k u m e n ik u s sz e rv e z e te k m u n k á já n a k jelen­ tő sé g ét;

IV. és te rm é sz e te se n : m o z g a lm u n k n a k , a K e re sz ty é n B é k e k o n fe re n c iá n a k sz e rteá g az ó te v é k e n y sé g é t. I. A v ilá g p o litik a i esem ényeikről szó lv a sz á m b a k e ll v e n n ü n k a m á ju s i iz ra e li v á la s z tá s o k k ih a tá s a it; a h e l­ sinki eg y ezm én y k ié rté k e lé s é re h iv a to tt B e lg rá d i K o n ­ feren cia sik e re s elő k észítését, é s a m ég m in d ig folyó ered m én y es tá rg y a lá s o k a t. R ö v id p illa n tá s t k e ll v e t­ n ü n k az A frik a déli rész én k ia la k u lt h e ly z e tre és az in d iai s z u b k o n tin e n s p o litik a i n y u g ta la n s á g a ira , a h o l v a lam en n y i o rszág (P a k isz tá n , In d ia , B a n g la d e sh , S ri L anka) gyors p o litik a i v á lto z á so k s z ín te re v o lt. É rté ­ k e ln ü n k k e ll a z o k tó b e ri s z o c ia lista fo rra d a lo m 60. év fo rd u ló já t ü n n e p lő S z o v je tu n ió b é k e p o litik á já t és a v ilá g m é re tű m u n k á sm o z g a lo m á llá sfo g la lá s a it. II. A b é k e s tru k tú r á k ró l sz ó lv a fig y e le m b e k e ll v e n ­ n ü n k a b ék e v ilág m o zg a lo m v a rs ó i n a g y d e m o n s trá c ió ­ j á t és te rm é sz e te se n az E N SZ k ü lö n b ö ző v ilá g k o n fe re n ­ ciáinak (M ap u to és L agosz), v a la m in t a s z e p te m b e r 2 0 -án m e g n y ílt 32. k ö zg y ű lés ta n á c sk o z á sa in a k le g fo n ­ tosabb ere d m é n y e it. III. Ök u m e n ik u s te v é k e n y sé g b e n sem v o lt h iá n y a beszám olási id ő s z a k b a n : a V ilá g v a llá so k B é k e k o n fe ­ re n c iá já n a k m o szk v ai ta n á c sk o z á sa u tá n a L u th e rá n u s V ilágszövetség ta n z á n ia i ü lé s é n ép p ú g y je le n v o ltu n k , mi n t az E V T K ö zp o n ti B iz o ttsá g á n a k g e n fi ü lésén , vagy a R e fo rm á tu s V ilág szö v etsé g c e n te n n á ris k o n z u l­ t ác ió já n a sk ó ciai S t. A n d re w s -b a n . IV. S a já t m o z g a lm u n k te v é k e n y sé g e is ig e n széles te rü le tre te r je d t k i: d e le g á c ió in k fe lk e re s té k a V ie tn a ­ mi D e m o k ra tik u s K ö z tá rs a sá g o t és A u s z trá liá t. F o n to s b izo ttság ain k s o r ra ü lé s e z te k : N ői B iz o ttsá g u n k az NS Z K -b an , L eszerelési A lb iz o tts á g u n k N e w Y o rk b an , E N S Z -A lb izo ttság u n k H e lsin k ib e n és T eo ló g iai B iz o tt­ ság u n k N y u g a t-B e rlin b e n . A N e m zetk ö zi T itk á rs á g k étszer ü lé s e z e tt (B u k a re s tb e n és V o g elen zan g b an ), é r ­ tekelv e, ill. a la k ítv a m o z g a lm u n k te v é k e n y sé g é n e k ir á ­ nyát.

A KBK kontin en tális szervezetei, m in t az Ázsiai KBK és a L a tin -A m e rik a i K B K je le n le v ő k é p v iselő i bizo n y ára n e m c s a k v é g z e tt m u n k á ju k ró l fo g n a k it t b e ­ szám olni, h a n e m k é p e t a d n a k a z ázsiai, ill. la tin - a m e ­ rika i p o litik a i fe jle m é n y é k rő l is, v a la m in t a b é k e m u n ­ k a o tta n i leh e tő sé g e irő l, e z é rt e z e k e t a te r ü le te k e t m ost csak fu tó la g é rin te m . A m o zg alo m le g m a g a sa b b v ezető te stü letére, a M u n k a b iz o ttsá g ra h á r u l a z a fe la d a t, hogy m in d e z e n a k c ió k e re d m é n y e it k ié r té k e lje és a jövő e szten d ő re, ső t azo n tú l r a is, ir á n y t m u ta sso n , fi­ gyelem m el a rra , h og y a jö v ő é v i n ag y g y ű lé s m o z g a l­ m u n k b é k e m u n k á já n a k egy s z a k a s z á t le z á r ja és ú j sz a­ kaszt n y it m eg a m o zg alo m életé b e n .

I. R ö v id en összegezve a k e le t—n y u g a ti k a p cso lato k , az e n y h ü lé si p o litik a a la k u lá s á t a m o st folyó b e lg rá d i ta n ác sk o zás fén y én él, m e g á lla p íth a tju k , h o g y k é t eg y ­ m á s n a k e lle n tm o n d ó te n d e n c ia fe s z ü ltsé g é b e n z a jla n a k az esem én y ek . E gyrészt, az e n y h ü lé si fo ly a m a t m in ­ d en z a v a ró m o z z a n a t e lle n é re is e re d m é n y e se n h a la d to v áb b , — e r r e u ta ln a k a z o k a k o m o ly lép é se k , a m e ­ ly ek H e lsin k i sz e lle m é b e n e lm é ly ítik a k e le t—n y u g a ti e g y ü ttm ű k ö d ést. M ásrészt az is igaz, hogy a p o litik a i en y h ü lést, a g azd aság i e g y ü ttm ű k ö d é s t és a k u ltu rá lis é rté k e k c s e ré jé t n e m k ö v e tté k h a té k o n y le sz e re lé si in tézk ed ések , sőt, fo k o z ó d o tt a feg y v e rk ez é si v e rs e n y és k ís é rle te k tö r té n te k a r r a is, h o g y a p o litik a i e n y ­ h ü lé st v a la m ily e n m ó d o n összeeg y eztessék a fe g y v e r­ kezési v e rse n n y e l. Ú ja b b , m in d e n e d d ig in é l b o rz a lm a ­ sabb fe g y v e r k ia la k ítá s a , g y á rtá sa , s ő t a n n a k a lk a lm a ­

z á sa fe n y e g e ti az e m b e risé g e t. A n e u tro n b o m b a g y á r­ tá s á n a k h ír é r e v ilá g m é re tű tilta k o z á s in d u lt m eg. E zt a b o n y o lu lt h e ly z e te t elem ez v e a z t a té n y e k k e l ig a z o lh a tó m e g á lla p ítá s t k e ll te n n ü n k , h o g y a fe g y ­ v e rk e z é si v e rs e n y e rk ö lc si ig a z o lá sá t sa jn o s, — m in ­ d e n e se tle g e s jó s z á n d é k e lle n é re is a z ú g y n e v e z e tt em ­ b e ri jo g o k é rt folyó h a d já r a t sz o lg á lta tja . „A z E g y esü lt Á lla m o k m a i k ü lp o litik a i h e ly z e té b e n az e m b e ri jo g o ­ k é r t folyó o ffe n z ív á t a r r a is fe lh a s z n á lh a tjá k , hogy a fe g y v e rk e zé s fo k o z á sá t ig a z o ljá k ” (B. M a t th i e s e n „V i­ ta a n e u tro n b o m b á ró l” , B lä tte r f ü r d e u ts c h e u. in te r ­ n a t. P o litik . 1977 o k tó b e r). Ig a z a z is, hogy a z u tó b b i h ó n a p o k b a n ö rv e n d e te s v á lto z á s o k a t ig é rő m e g n y ila tk o z á so k a t is h a llo ttu n k az e m b e ri jo g o k s o k a t v ita to tt k é rd é sé b e n . C a rte r e ln ö k c h a rle sto n i (jú liu s 24-i) b e sz é d é b e n a k ö v e tk e z ő k e t m o n d ta : „A b é k é s e g y ü ttm ű k ö d é s lé g k ö re h a té k o n y a b ­ b a n sz o lg á lja a z e m b e ri jo g o k fo k o z o tt tis z te le tb e n ­ ta r tá s á t, m i n t a h á b o rú s szellem , a feg y v e re s k o n fro n ­ tá c ió k lé g k ö re ” (I n te rn a tio n a l H e ra ld T rib u n e, 1977. jú l. 25.). E g y re n ő a z o k n a k a s z a k é rtő k n e k a sz á m a is, a k ik a z t á llítjá k , hogy a z a m e rik a i e ln ö k e m b e ri jo g o k k a m p á n y á n a k ö tle te b első, a m e r ik a i tá r s a d a lm i fu n k ­ c ió t h iv a to tt in k á b b b e tö lte n i, s e m m in t k ü lp o litik a i c é lo k a t szo lg áln i. A v ie tn a m i h á b o rú elv e szté sé b e n , a W a te rg a te , é s a C IA -b o trá n y o k b a n m e g té p á z o tt a m e ­ rik a i e rk ö lc si te k in té ly t k ív á n tá k ezzel h e ly re á llíta n i (E x p ress, 1977. jú l. 25—31.). M in d e n e se tre ú g y tű n ik , h o g y e z t a c é lt e lé rte , m e r t „ a k ö z v é le m é n y k u ta tá s e re d m é n y e a z t m u ta tja , h o g y C a rte r k iá llá s a az e m ­ b e ri jo g o k é r v é n y r e ju tta tá s a m e lle tt erő s v is sz h a n g ra ta lá lt az E g y e sü lt Á lla m o k la k o ssá g a k ö r é b e n . . . , d e a le g tö b b a m e rik a i n in c s tis z tá b a n az ö n re n d e lk e z é s m é r té k é v e l és a z e b b e n k ife je z é s re ju tó id eo ló g iai im ­ p e ria liz m u ss a l; s a já t v é le m é n y ü k sz e rin t, ő k c sa k a jó ü g y é rt h a rc o ln á k .” (F r. B a e r w a ld : J im m y C a rte r „V isz­ sz a té ré s az a m e r ik a i ö n é rté k e lé s h e z ? ” F r a n k f u r te r H e f­ te, 1977). E zt az ir á n y z a to t a p o lito ló g u so k m á r e l is n e v e z té k „ e tik a i im p e ria liz m u s n a k .” C sak m e llé k e se n jeg y ze m m eg, hogy, e z a z eln e v e z é s n e m ú j ; a z e tik a i im p e ria ­ liz m u s b ö lc ső je N é m e to rsz á g b a n rin g o tt é s elő szö r egy, a z első v ilá g h á b o rú u tá n k e le tk e z e tt e m lé k ira tb a n „ D e n k s c h rift v o n M ä rz 1918” ta lá lk o z h a tu n k vele. Ez a z ir a t a n n a k a v é le m é n y n e k a d o tt k ife je z ést, h o g y N é m e to rsz á g a z első v ilá g h á b o rú t c su p á n a z é rt ve sz ­ te tte el, „ m e rt h a ta lm a s c é lja it n e m ú g y tü n te tte fel, m in t az e m b e risé g é rd e k é b e n v á lla lt e tik a i m issz ió t” (D eu tsch e R ev u e, 1921, aug. 16. III.). Íg y fü g g e n e k össze a fe g y v e rk e zé si h a js z a és az e m ­ b e ri jo g o k é rt f o ly ta to tt k a m p á n y , jó lle h e t ez u tó b b i so k ú j sz e m p o n to t is fe lsz ín re h o zo tt. T ö b b e k k ö z ö tt azt, h o g y a z e m b e ri jo g o k a t n e m a n n y ir a ju ris z tik u s é rte le m b e n , a zaz a p o litik a i h a ta lo m és az eg y én v i­ sz o n y la tá b a n k e ll é rte n ü n k , m e r t h a a g a zd a sá g i d i­ m e n z ió k a t is fig y e le m b e vesszü k , a k k o r a p ro b lé m a eg észen m á s k é p e t ölt. M in d e n e se tre ig az az, h o g y „a v ilá g o n élő e m b e re k n a g y ré sz e s z á m á ra a z első szám ú e m b e ri jog az, h o g y b iz to sítv a le g y e n sz á m u k ra a n a ­ p i m in . 800 k a ló r iá n a k m eg felelő tá p lá lé k . E z k é ts é g ­ te le n ü l fo n to s k ie g é szítése a ca r te r i p o litik a k ije le n té ­ s e in e k é s m a g y a rá z a ta in a k .” c. f. B a e rw a ld id é z e tt ír á ­ sa és C ze m p ie l: J im m y C a rte r az e m b e ri jo g o k és az e n y h ü lé s k ö z ö tt (F r a n k fu rte r H efte, 1977. IX.) V issz a té rv e az e n y h ü lé s k ib o n ta k o z á s á t ak a d á ly o z ó fe g y v erk e z é si h a js z á ra és a n n a k le g ú ja b b g yilkos g y ü ­ m ö lcsére , a n e u tro n b o m b á ra , a b b a n m in d e n k i e g y e t­ é rt, hogy ez a fe g y v e r — fo k o zza a fe g y v erk e z é si v e rse n y t,

35

— e ltü n te ti a k ü lö n b sé g e t a h ag y o m án y o s és a to m ­ fe g y v e re k között, — fé le lm e te se n fe lfo k o zza az a to m h á b o rú k iro b b a ­ n á s á n a k le h e tő sé g é t. A z eg y ik sz a k é rtő ír ja : „— e b b e n a fe g y v e rb e n a k a p ita liz m u s sz e lle m e m e g ta lá lta tö k é le te s k ife je z é s é t: ui. a n e u tr o n b o m b a s é r te tle n ü l h a g y m in d e n t: a z a n y a ­ gi é rté k e k e t, g y á ra k a t, é p ü le te k e t, fö ld e k é t, — a z a z m in d e n t, a m i tő k é t k é p v isel, a m it m eg le h e t szerezn i, és c su p á n a z t se m m isíti m eg, a m i m a e g y re in k á b b ú tjá b a n á ll: az e m b e rt.” (R. O pitz: „D ie N e u tro n b o m ­ b e ” . . . és E u ro p a -B lä tte r, 1977, IX .) M iv el m o st az N S Z K -b a n ta n á c s k o z u n k a z t is h a n g ­ sú ly o zn i sz e re tn é m , h o g y a n e u tr o n b o m b a g y á rtá s a é s a lk a lm a z á s a ¡te k in te té b en e n n e k az o rs z á g n a k és n é p n e k k u lc s sz e re p e le h e t, m e r t s z in te bizonyos, hogy a b o m b á k ra k tá ro z á s á r a ég. — Is te n őrizz! — b e v e té sé ­ r e először e te r ü le te n k e r ü ln e so r. E z é rt h it e lt é rd e m ­ lő e k azo k a v é le m én y e k , a m e ly e k s z e r in t a d ö n té s e d ­ digi e lh a la s z tá s á t is jó ré s z t a z N S Z K n y o m á s á n a k le ­ h e t tu la jd o n íta n i. E z é rt re n d k ív ü l fo n to s és sü rg ő s, o ly a n átfo g ó tö m eg m o z g a lo m k ib o n ta k o z ta tá sa , a m e ly á tü tő e rő t k é p v is e l a n e u tro n b o m b a g y á rtá s a ellen . A z ily e n je lle g ű k e zd e m é n y e z é se k e t — k ü lö n ö s e n az N S Z K -b a n ig e n n a g y ra é r té k e ljü k és tá m o g a tju k . M iv el az e n y h ü lé s rő l beszélv e, e ls ő re n d e n E u ró p á ­ ról, a k e let —n y u g a ti k a p c so la to k k é rd é s é rő l v a n szó, s z ó ln u n k k e ll a z e n y h ü lé s k ib o n ta k o z ta tá sá ró l, a H e l­ sin k i s z e lle m é t fe n y e g e tő s a já to s v eszély rő l, b á rm i­ ly e n n e h e z e n fe lism e rh e tő és d iffe re n c iá lt fo rm á b a n je le n tk e z ik is az. A r r a k ív á n o k u ta ln i, h o g y m e g n ő tt — e ls ő so rb a n ró m a i k a to lik u s v ezető k ö rö k b e n — az egységes E u ró p a ir á n ti é rd e k lő d é s. A z e lm ú lt év so rá n eg y m á st é r té k a z ü lé s e k és n y ila tk o z a to k az e u ró p a i egység é rd e k é b e n (az E u ró p a i R ó m a i K a th o lik u s P ü s ­ p ö k k a ri K o n fe re n c ia n y ila tk o z a ta ez é v jú n . 29-én, m a jd a z a u g s b u rg i p ü sp ö k á lta l k e z d e m é n y e z e tt E u ró ­ p a -n apok, sz e p te m b e r 17— 1 8 -án O tto d e u re n b e n stb.). E z e k e t a kezd em én y ezésiek et tá m o g a tjá k k o n z e rv a tív n y u g a t-e u ró p a i p o litik u so k is, ső t B e n e ll i b íb o ro s, f i­ re n z e i é rs e k is te v é k e n y ré s z t v e sz b e n n e . J e ls z a v u k E u ró p a eg y esíté se k e re s z ty é n a la p o n . S o k p o z itív és vonzó g o n d o la to t is k ife je z é s re j u t ta t n a k e z e k a tö re k ­ vések, pl. az á lta lá n o s b é k e v á g y e lism e ré sé t, a lesz e­ re lé s s ü rg e té s é t stb . — lé n y e g ü k a z o n b a n a r e jte tt, v a g y n y ílt a n tik o m m u n iz m u s. A z ig a zság o sab b tá r s a d a ­ lo m m e g v a ló sítá sá ra irá n y u ló tö re k v é se k p ed ig eg y e­ n e s e n v ö rö s p o sztó s z á m u k ra : „ S z ü n te le n ü l ó v n u n k k e ll a z e m b e re k e t a ttó l, h o g y te rv s z e rű e n , v a g y n iv e llá ­ ló d ás á lta l m é g fü g g e tle n e b b e k le g y e n e k ” — o lv a ssu k az e m líte tt p ü s p ö k k a ri k o n fe re n c ia n y ila tk o z a tá b a n . E z e k n e k a tö re k v é s e k n e k az ig azi v e szély esség e a b ­ b a n je le n tk e z ik , h o g y E u ró p a m e g o s z to ttsá g á t m é ly ítik el, a m ik o r e g y ré sz t a „ sz a b a d ság és jó lé t”, m á s ré sz t az „ö n k én y , e ln y o m á s é s sz e g é n y sé g ” E u ró p á já ró l b e ­ széln ek . Ig e n veszély es tö re k v é s e k ezek, a m e ly e k re fe l k e li h ív n u n k a fig y e lm e t, m iv e l a II. v ilá g h á b o rú u tá n k ia la k u lt e u ró p a i h e ly z e t re v íz ió ja a r e j te t t cél, a zaz é p p e n a H e lsin k i e g y e zm é n y b e n fo g la lt tíz a la p e lv ta g a d á s a (L d.: F ra n z J o s e p h S tr a u ss: „ T e rv e z e t E u ró p a jö v ő jé rő l”, 1965, G. H ild : „ K a to lik u s k e zd e m é n y e z é ­ s e k E u ró p a eg y esítésére. A F e le k e z e ttu d o m á n y i In té z e t a n y a g sz o lg á lta tá sá b a n .” R en sh eim , 1977, sz e p t.—okt. „A z e g y h áz é s E u ró p a ” (S tim m e n d e r Z eit, 1977, áp.r.) A z e u ró p a i e n y h ü lé s rő l szó lv a, n e m h a g y h a tju k e m ­ líté s n é lk ü l a z e lő re m u ta tó , p o z itív m o z z a n a to k a t sem . A B e lg rá d i K o n fe re n c iá n m e g n y ila tk o z o tt tú ln y o m ó ré s z t k o n s tru k tív m a g a ta rtá s a z t tü k rö z i, h o g y n in cs s z á m u n k ra m á s leh ető ség , m in t a z e n y h ü lé s p o litik á ja , és az e n y h ü lé s n e k m in d p o litik a i, m in d ¡katonai té r e n to v á b b k e ll fo ly ta tó d n i. A H e lsin k i E g y ezm én y é p p e n

36

e z é rt je le n te tt tö rté n e lm i fo r d u la to t az á lla m o k k ö zö t­ ti k a p c so la to k b a n , m e r t a „ p o litik a i d a rw in iz m u s ” h e ly é b e ú j n o rm á k a t á llíto tt. E z a n é p e k k ö zö tti k a p ­ c so la to k b a n k ia la k u ló ú j e th o s é s a n n a k g y a k o rla ti m e g v a ló sítá sa h a tá ro z z a m e g a z e m b e risé g jö v ő jé t az a to m k o rsz a k b a n . E z a z ú j e th o s a n é p e k — k ic sik és n a g y o k — s z u v e re n itá sá n , b ék és e g y m á s m e lle tt é lé s é n és k o o p e rá c ió já n é p ü l. E z é rt a le g fo n to sa b b fe la d a ta a b é k e m o z g a lm a k n a k — íg y a m i m o z g a lm u n k n a k is — a h o g y e z t a b e lg rá d i ta n á c sk o z á sra k ü ld ö tt K B K -m e ­ m o ra n d u m is k ife je z é s re ju t t a t j a : h o g y e z e n ú j n e m ­ zetk ö z i e rk ö lcs k ié p íté s é n és m e g v a ló sítá sá n fá ra d o z ­ zon. 2. A b é k é rő l és a k e re s z ty é n e k b é k e m u n k á já ró l n em b e sz é lh e te k a n é lk ü l, h o g y m eg n e e m lé k e z n é n k a rró l, h o g y k e re k 60 é v v e l e z e lő tt, 1917. n o v e m b e r 8 -á n lá ­ to tt n a p v ilá g o t az o k tó b e ri fo rra d a lo m b a n m e g s z ü le te tt ú j s z o v je t á lla m „ B é k e d e k ré tu m a ”. Ez a sz im b o lik u s­ n a k is te k in th e tő b é k e d e k ré tu m , és a m ö g ö tte álló b é k e a k a ra t n a g y m é rté k b e n h o z z á já ru lt a h h o z, h o g y a m i n e m z e d é k ü n k m á r egy n ö v ek v ő , le lk ile g és id eo ló ­ g ia ila g d iffe re n c iá lt b é k e m o z g a lm a t m o n d h a t m a g á é ­ n a k . A z is ig az és b iz o n y íth a tó tén y , h o g y a b ék és egy­ m á s m e lle tt é lé s e lv e és p o litik a i g y a k o rla ta v o lt k ez­ d e ttő l fo g v a a S z o v je tu n ió le g fo n to sa b b k ü lp o litik a i c é lk itű z é s e : „A b é k é s e g y m á s m e lle tt élés é rd e k é b e n h o z o tt in té z k e d é se k ite rje s z té s e v ö rö s fo n a lk é n t h ú z ó ­ d ik v ég ig k o ru n k tö rté n e lm é n , a s z o v je t á lla m k e le tk e ­ zésétő l n a p ja in k ig .” (L. K n o rr, „B ék és eg y m ás m e lle tt é lé s te g n a p , m a é s h o ln a p . G o n d o la to k a z o k tó b e ri fo r­ ra d a lo m é v fo rd u ló já n .” B lä tte r, 1977. X.) Ez az év fo rd u ló te rm é sz e te se n a r r a is k é sz te t b e n ­ n ü n k e t, hogy á tg o n d o lju k az o k tó b e ri fo rra d a lo m je ­ le n tő sé g é t a k e re s z ty é n e g y h á z a k és a k e re s z ty é n te o ­ ló g ia s z á m á ra . A n n á l is in k á b b , m e r t a k e re sz ty é n teo ló g ia m in d a m a i n a p ig ad ó s az o k tó b e ri fo rra d a lo m sz e n v e d é ly m e n te s, k o m o ly és tá rg y ila g o s feld o lg o zásá­ v al. „A ¡keresztyén te o ló g ia m é g n e m re f le k tá lt m e g fe ­ le lő e n a n a g y o k tó b e ri fo r ra d a lo m ra ” — ír ja B a rth a T ib o r p ü sp ö k a z e té m á b a n k é sz ü lt le g ú ja b b ta n u l­ m á n y á b a n . (E g y h áz a sz o c ializm u sb a n , C onfessio, l / l . 1977) E zen n e m v á lto z ta t a h a tv a n a s é v e k b e n d iv a to s­ s á v á lt „ fo rra d a lo m te o ló g iá ja ” sem , a m e ly so k te k in ­ te tb e n a b s z tra k c ió k b a és á lta lá n o s sá g o k b a to rk o llo tt. V isz o n t H ro m á d k a p ro fe ssz o r v o lt az, a k i n e m sz ű n t m eg fig y e lm e z te tn i a k e re s z ty é n sé g e t — v á lla lv a a fé l­ re é r té s e k és so k szo r a m e g b ély e g z é s k o c k á z a tá t is — , h o g y a k e re s z ty é n e g y h á z a k n a k a z o k tó b e ri fo rra d a lo m ir á n ti e lu ta sító , n e g a tív m a g a ta rtá s a sú ly o s k ö v e tk e z ­ m é n y e k k e l j á r h a t a k e re sz ty é n sé g s z á m á ra : „A z 1917es fo r ra d a lo m n a k ig e n m é ly je le n tő s é g e v a n az esz­ m é k fe jlő d é sé b en . E n n e k a fo rra d a lo m n a k k e re s z ty é n k ö rö k b e n k ia la k u lt elem zé se v ég zetes le h e t. A m íg b e n ­ n e c sa k d ém o n i, ro m b o ló , k e re s z ty é n -e lle n e s e rő k k i­ ro b b a n á s á t lá tjá k , a d d ig k é p te le n e k a k e re s z ty é n e k m e g é rte n i ig a z i je le n tő s é g é t és n e m tu d n a k m eg felelő m ó d o n sz e m b e sü ln i v e le.” (J. L. H r o m á d k a „ E v a n g é ­ liu m a te is tá k s z á m á ra .” 1962.) A k e re s z ty é n eg y h á z és teo ló g ia fo rra d a lo m ir á n ti n e g a tív v is e lk e d é se a m u n k á sm o z g a lo m tó l, a z ig azsá­ go sab b é le té rt k ü zd ő m illió k tó l te lje s e n e ls z a k a d t k e ­ re sz ty é n sé g re a k c ió ja . „ E z é rt m a r a d t a z 1917-es o k tó ­ b e ri sz o v je t fo rra d a lo m te lje s e n id e g e n a teológusok és az e g y h á z a k s z á m á ra ” — ír j a H ro m á d k a e g y m á ­ s ik ta n u lm á n y á b a n , m a jd íg y f o ly ta tja : „A m e n n y ib e n p ed ig fo g la lk o z o tt vele, in k á b b n e g a tív é rté k e lé s rő l, ső t, e líté lé srő l b e sz é lh e tü n k . P e d ig ez a fo rra d a lo m e l­ v ita th a ta tla n u l ú j k o rs z a k o t n y ito tt a m o d e rn tá r s a ­ d a lm i r e n d b e n és civ iliz á c ió b a n . H iá n y z o tt egy szabad és b á to r v a llá so s szem lélet, am i szü k ség es le tt v o ln a

ahhoz, hogy a sz o v je t fo rra d a lo m é rte lm é t és k ö v e t­ k e z m é n y e it te lje s s ú ly á v a l fe lfo g ja .” (J. L. H ro m á d k a : „A k e re s z ty é n e m b e r a fo rra d a lo m b a n .” R e fo rm á ció és rev o lú ció , U n io n K iad ó , B e rlin , 58—67 skv.). M a m á r a k e re s z ty é n e g y h á z a k egész so ra él a m a r ­ x iz m u s p o litik a i g y a k o rla tá b a n . A m it k iz á r tn a k és le ­ h e te tle n n e k ta r to t ta k a k e re s z ty é n e k , az v a ló sá g le tt. K e re sz ty é n e k é s m a r x is tá k e g y ü ttm ű k ö d é s é n e k m á r v a n n a k e lv ita th a ta tla n ere d m é n y e i. H o g y a filo zó fiai k ü lö n b ség ek , az a te is ta és a v a lláso s n é z e t k ö z ö tti e l­ té ré s e k n e m a k a d á ly o z z á k az e g y ü ttm ű k ö d é s t, m á r n e m c su p á n e lm é le ti té te l, h a n e m a g y a k o rla tb a n k i­ p r ó b á lt és b e v á lt v aló ság . T én y , h o g y n e m le h e t m á r a k e re sz ty é n sé g id ő szerű p ro b lé m á iró l szó ln i — b e le é rt­ v e te rm é sz e te se n a k e re s z ty é n b é k e m u n k á t is — a k e ­ re s z ty é n e k és m a r x is tá k v is z o n y á n a k á té rté k e lé s e n é l­ k ü l. A k e re s z ty é n e k és m a r x is tá k e g y ü ttm ű k ö d é s e id ő ­ s z e rű b b és sü rg e tő b b , m in t v a la h a . E rre u ta ln a k n e m ­ csa k a le g u tó b b i k e re s z ty é n és m a r x is ta á llá sfo g la lá ­ sok, h a n e m a z a té n y is, h o g y a k é t g o n d o la tre n d sz e r a m a élő e m b e risé g k é th a r m a d á t, k é t és fé l m illiá rd e m ­ b e r t t a r t b e fo ly á sa a la tt. (L. pl. a fra n c ia k a to lik u s p ü sp ö k i k a r k é t le g u tó b b k ö z z é te tt d o k u m e n tu m á t a m a rx iz m u s ró l: „M arx izm u s, e m b e r és k e re s z ty é n h it”, to v á b b á : „H it, m a rx iz m u s a m u n k á s v ilá g b a n .” A z is tén y , hogy az é rin tk e z é s n e k , e g y ü ttm ű k ö d é s n e k , és esz m ecserén ek a fo rm á i a tö rté n e lm ile g k ia la k u lt fe l­ té te le k aszerint a v ilá g k ü lö n b ö z ő ré s z e in k ü lö n b ö z ő ­ k é p p e n a la k u lta k . A k e re s z ty é n sé g az o n b an , h a k o m o ­ ly a n v eszi m isszió ját, "n e m m e h e t el k ö zö m b ö sen egy o ly an m ozgalom m e lle tt, a m e ly sz á n d é k a s z e rin t m in ­ d en e m b e ri e lid e g e n e d é s e lle n h arc o l. N em a k k o r já r a k e re s z ty é n sé g h e ly te le n ú to n . a m ik o r k e re s i az e g y ü ttm ű k ö d é s t a m a rx is tá k k a l, é s a m a rx iz m u s sz á n ­ d é k a it ig y ek szik m in é l jo b b a n m e g é rte n i, h a n e m a k ­ kor, a m ik o r az elm é le ti a te iz m u s t n a g y o b b ro ssz n a k ta r tja , m in t a k e re s z ty é n m áz z a l b e v o n t iste n te le n sé g e t. N e sz é g y e ljü n k ta n u ln i a m a rx is tá k tó l, az a te is tá k tó l is. L e h e t, h o g y é p p e n r a j tu k k e re s z tü l m o n d n e k ü n k v a la m it az Is te n ” . (W alte r K re c k : „E g y ház és m a r x iz ­ m u s” E v a n g e lisc h e T h eo lo g ie 1975, szep t.—okt.) A m a r x is tá k és k e re s z ty é n e k 60 év v e l e z e lő tt m e g ­ in d u lt — so k szo r n em fá jd a lo m m e n te s — k ö zele d ése so k m in d e n t hoz m a g á v a l. A tá r s a d a lm i ig a z ság o ssá g ért h arco ló k e re s z té n y e k tö b b sz ö r rá jö tte k , h o g y a tá r s a ­ d alo m á ta la k ítá s a n e m le h e tsé g e s a m a r x is tá k n élk ü l. M ásrészt a k e re s z ty é n e k b á to r á llá sfo g la lá sa ú j m e g ­ v ilá g ítá sb a h e ly e z te a k e re s z ty é n h it tá r s a d a lm i je le n ­ tő ség ét a m a r x is tá k szem éb en . M ik az ed d ig i e g y ü tt­ m ű k ö d és — v a g y h a ú g y te ts z ik : d ia ló g u s — leg fő b b ta n u ls á g a i? S z erin tem , rö v id e n és té te le s e n fe lso ro lv a a k ö v e tk e z ő k : a) E g y etlen k e re s z ty é n sem a k a r ja a sz o cia lista t á r ­ sa d a lm i tö re k v é s e k e t Is te n o rsz á g á v a l azo n o sítan i. A k e re s z ty é n re m é n y sé g e t n em le h e t tá rs a d a lm i fo rm á k ra k o rlá to z n i, d e n e m is le h e t a k e re sz ty é n re m é n y sé g je lsz a v a a la t t e lő re m u ta tó tá rs a d a lm i a k c ió k k a l szem b eh e ly ez k ed n i. b) A h ite t n e m c sa k e g y fa jta tá r s a d a lm i re n d s z e rb e n le h e t élni, a h itn e k v a n és lesz h e ly e a m e g szü lető ú j v ilá g b a n is. Mi az, a m it a k e re s z ty é n h it a d n i tu d és m ily e n ú j ö sz tö n zést k a p e ttő l a z ú j v ilá g ­ tó l? c) A b ű n t n e m le h e t c su p á n in d iv id u a lis ta d im e n z ió ­ já b a n szem léln i. A b ű n n e k tá rs a d a lm i d im en zió i is v a n n a k . T e h á t a b ű n tő l v a ló m e g sz a b a d u lá s ig é­ n y e n e m c s a k az egyén b első le lk i é le té re k o rlá to ­ zódik, h a n e m a z e m b e ri e g y ü tté lé s s t r u k tú r á ir a is k ite rje d . A m e g v á ltá s n a k (fe lsz a b a d u lá sn a k ) e zt a k é t v e tü le té t n e m le h e t e g y m ástó l sz é tv á la s z ta n i.

d) A v á la s z tó v o n a l a z a d o tt tá rs a d a lm i h e ly z e te k b e n n e m h ív ő k és n e m -h iv ő k k ö z ö tt h ú zó d ik , h a n e m a h iv ő k é s n e m -h iv ő k k ö ré n b elü l, az erk ö lc si é r té ­ k e k n o rm á i sz e rin t. e) T e rm é sz e te s e n p ro b lé m a m a r a d a z id eo ló g iai k é r ­ dés. L á tn u n k k e ll a z o n b a n , h o g y a z id eo ló g ia n e m öncél, h a n e m m a g a s a b b célo k e lé ré sé n e k eszköze. V á lto z a tla n az id eo ló g iai d iv e rg e n c ia k e re s z ty é n e k és m a r x is tá k k ö zö tt, d e fe n n á ll, s ő t e rő sö d ik az a k c ió k k o n v e rg e n c iá ja . A z o k tó b e ri fo rra d a lo m 60. é v fo rd u ló já n a k e re sz ­ ty é n e k és m a r x is tá k v is z o n y á ra v o n a tk o zó g o n d o lato k sz o ro sa n k a p c so ló d n a k egy m á s ik ju b ile u m h o z : a „ D a rm s ta d ti S zó zat” m e g je le n é s é n e k 30. é v fo rd u ló já ­ hoz. A z e rr ő l v a ló m e g e m lé k e z é sre in d ít — e fo n to s eg y h ázi é s teo ló g ia i d o k u m e n tu m je le n tő s é g e m e lle tt — az is, h o g y a D a rm s ta d ti S z ó z a t m e g sz erk e sz té sé b e n o ly a n n ag y k e re s z ty é n sze m é ly isé g e k is k im a g a sló sze­ re p e t já ts z o tta k , a k ik tíz é v v e l k é ső b b a K e re sz ty é n B é k e k o n fe re n c ia k ez d e m é n y ez é sé h e z is d ö n tő m é r té k ­ ben h o z z á já ru lta k . I w a n d p ro fe ssz o rra és M a rtin N i e ­ m ö lle r te s tv é rü n k r e g o n d o lo k m o st első so rb an . J ó lle ­ h e t az E v a n g é lik u s N é m e t E g y h á z T e stv é ri T a n á c sa 1947 a u g u s z tu s á b a n k ia d o tt n y ila t k o z a ta a n é m e t k e ­ re sz ty é n sé g m u la s z tá s a iró l szól, a z t m égis az eg ész k e ­ re s z ty é n sé g re le h e t és k e ll é rte n ü n k . A D a rm s ta d ti S z ó z a tn a k k ü lö n ö s e n a 3. és 5. p o n tjá ra s z e re tn é m m o st fe lh ív n i a fig y elm et. A 3. p o n t íg y h a n g z ik : „ H ib a v o lt a tá r s a d a lm i r e n d ­ b e n szü k ség essé v á lt ú j re n d e z é s e lle n k e re s z ty é n fr o n ­ to t a la k íta n i. A z e g y h á z sz ö v e tk e z é se a ré g ih e z és a tra d íc ió k h o z m a k a c su l ra g a sz k o d ó e rő k k e l sú ly o sa n m e g b o ssz u lta m a g á t. E lá ru ltu k a k e re s z ty é n sz a b a d s á ­ g ot, a m i m eg en g e d i, s ő t k if e je z e tte n k ö te le ző v é teszi, h o g y h a a z e m b e re k eg y m ás m e lle tt é lé se m e g k ív á n ja , a k k o r az e d d ig i lé tfo rm á k a t m e g v á lto z ta ssu k . T a g a d ­ tu k a fo r ra d a lo m ra v a ló jogot, d e t ű r tü k és e lfo g a d tu k az a b sz o lú t d ik ta tú r á h o z v e z ető fe jlő d é st.” A z 5. p o n t e zt m o n d ja : „ H ib a v o lt, h og y n e m v e ttü k észre, hogy a m a r x is ta ta n g azd a ság i m a te ria liz m u s á ­ n a k fel k e lle tt v o ln a h ív n i a z e g y h á z fig y e lm é t a r r a a f e la d a tr a é s íg é re tre , a m e ly e t a g y ü le k e z e t k a p o tt az e m b e r fö ld i é le té re és e g y ü tté lé s é re v o n a tk o zó a n . M u ­ la s z tá s t k ö v e ttü n k el, a m ik o r a sze g é n y e k és jo g fosz­ to tta k ü g y é t n e m te ttü k az egész k e re sz ty é n sé g ü g y é ­ vé, az e ljö v e n d ő is te n o rs z á g ró l szóló ev a n g é liu m é r te l­ m é b e n .” E zek a s z a v a k m a ép p ú g y érv é n y ese k , m in t 30 é v ­ v el ezelőtt. A k e re s z ty é n e k fo rra d a lo m h o z , a z ú j tá r s a ­ d alo m h o z v a ló v isz o n y á n a k re n d e zé se , aláz a to s, b ű n ­ b á n a tb ó l fa k a d ó s z o lg á la tá n a k k é rd é s e in e k teo ló g iai tisz tá z á sa v o lt a K B K eg y ik le g s a já to sa b b fe la d a ta , és a z m a is. E n n e k a fe la d a tn a k a b e tö lté sé h e z egészen b iz to sa n ú j ö sz tö n z ést a d ez a k é t k e re k é v fo rd u ló : a h a tv a n a s és a h a rm in c a s.

III. A k ö v e tk e z ő k b e n h á ro m te r ü le te t é rin te k rö v id e n és v á z la to sa n , a m e ly e k n e k k ü lö n le g e s je le n tő s é g e v a n a k e re s z ty é n b é k e m u n k a fe la d a ta in a k m e g íté lé se s z e m ­ p o n tjá b ó l. 1. A k ö z e l-k e le ti h e ly z e t ú j fe jle m é n y e it, k ü lö n ö se n e z e k n e k v a llá s i és teo ló g iai ö sszefü g g éseit; 2. A z A frik a d é li ré s z é n b e k ö v e tk e z e tt v á lto z á so k a t; 3. A g lo b á lis b é k e s tru k tú r á k k ih a tá s a it az e m b e risé g jö v ő jé n e k b é k é s a la k u lá s á ra . 1. A le g sü rg ő se b b k é rd é s, a m e ly e t fe l k e ll te n n ü n k , a k ö z e l-k e le ti h e ly z e t ö sszefü g g éséb en így fo g a lm a z h a ­

37

tó m eg: M ily en k ih a tá s s a l le h e t a m á ju s 17-i iz ra e li v á la s z tá s e re d m é n y e a k ö z e l-k e le ti k o n flik tu s re n d e z é ­ sére, a K ö z e l-K e le t b é k é jé re ? A h e ly z e t ú jd o n s á g a a b ­ b a n v an , hog y a v á la s z tá s o k o n egy o ly a n k o alíció k e ­ r ü l t h a ta lo m ra , a m e ly v a llá sila g o rth o d o x , ső t f a n a ti­ k u s in s p irá c ió jú , p o litik a ila g p e d ig szélső jo b b o ld a li. E z é rt é rth e tő , so k a k a g g o d alm a, m is z e rin t h a n e m tö r ­ té n ik gyors re n d e z é s a K ö z e l-K e le te n , o ly a n m a g a sfo k ú a feszü ltség , h o g y e n n e k h a m a ro s a n sú ly o s k o n flik ­ tu s k iro b b a n tá s á h o z k e ll v ezetn ie. A z is igaz, és e n n e k fe lm é ré s é re a v á la s z tá s o k ó ta e lte lt fé lé v m á r le h e tő v é te tte , hogy a B e g in -k o rm á n y p o litik á ja c su p á n n a p v i­ lá g r a h o z ta é s é le se b b m e g v ilá g ítá s b a h e ly e z te az iz­ ra e li u ra lk o d ó k ö rö k fo ly a m a to sa n g y a k o ro lt p o litik á ­ já n a k lén y e g é t, a m it a z is m e rt h á ro m „ n e m ” je lle m e z : N e m e t m o n d az 1967-es a g re ssz ió b a n e lfo g la lt te r ü le ­ te k v is s z a a d á s á ra ; N e m et m o n d a p a le s z tin o k n e m z e ti jo g a in a k e lism e ré sé re ; N e m e t m o n d a p a le s z tin n e m ­ zeti á lla m lé te síté sé re . A m e rik a iz ra e li p o litik á ja is ig e n n a g y v á lto z á so n m e n t á t az e lm ú lt h ó n a p o k s o rá n . E z é rth e tő is, h i­ sz e n a z E g y e sü lt Á lla m o k n y e rs o la j-sz ü k sé g le té n e k 6 0 % -á t a K ö z e l-K e le trő l fedezi. E z e k n e k a v á lto z á so k n a k a s o d r á b a n fe lsz ín re k e ­ r ü lte k a k é t á lla m k ö z t fe n n á lló e lle n té te k is, k ü lö ­ n ö se n h á ro m k é rd é s b e n : a) A m e g s z á llt a ra b te r ü le te k e n lé te s íte tt iz ra e li te ­ le p ü lé se k ü g y é b e n ; b) a p a le s z tin o k n e m z e ti jo g a in a k e lism e ré se és egy fü g g e tle n p a le s z tin á lla m lé tre h o z á s a k é rd é s é b e n ; c) A z e lfo g la lt a ra b te r ü le te k v issz a a d á sa te k in te té ­ ben . M in d e n e se tre e ze k a v é le m é n y k ü lö n b s é g e k e g y e n lő ­ r e c sa k v e rb á lisa k , m iv e l a z E g y e sü lt Á lla m o k h a ta l­ m as k a to n a i se g ítsé g e t n y ú jt Iz ra e ln e k , a m i le h e tő v é teszi az o rszág m ilita r is ta é s a g re ssz ív p o litik á já t. A re n d k ív ü l b o n y o lu lt é s n e h é z h e ly z e tb e n b iz ta tó r e ­ m é n y s u g á rk é n t k é t fo n to s á llá sfo g la lá s s z ü le te tt a z e l­ m ú lt n a p o k b a n : a) Az E N SZ je le n le g i k ö zg y ű lé sé n e k h a tá ro z a ta , a m e ly b e n ú jr a e líté li az e lfo g la lt a ra b te r ü le te k e n fo ly ­ ta to tt iz ra e li p o litik á t; b) A z okt. 1 -é n k ia d o tt sz o v je t—a m e rik a i k ö zö s n y i­ la tk o z a t, a m e ly a n a g y h a ta lm a k eg y ü ttm ű k ö d é si k ész­ ség érő l te sz ta n ú b iz o n y sá g o t a k ö z e l-k e le ti h e ly z e t r e n ­ d ezését illető e n . A leg n ag y o b b p ro b lé m á t a p a le s z tin o k ü g y e okozza. Ism e re te s, h o g y a P L O -t elő b b k a to n a ila g a k a r tá k m e g se m m isíte m (am e ly tö re k v é s e k n e k ré sz e v o lt a li­ b a n o n i p o lg á rh á b o rú is), m a jd p o litik a i m e g o sz tá sá ra tö re k e d te k , m o s t p ed ig p o litik a i - p ro g r a m já n a k m e g ­ v á lto z ta tá s á ra a k a r já k rá b írn i. A p a le s z tin k é rd é s a z é rt is k u lc sk é rd é s, m e r t a fe lsz a b a d ítá si m o z g a lm a k p o litik a i és tá r s a d a lm i p ro g ra m ja n y u g ta la n ítja a fe u ­ d á lis és re a k c ió s tá r s a d a lm i b e re n d e z k e d é s ű a ra b á lla ­ m o k a t is, a k ik a P L O -t „ fo rra d a m i k o v á sz ”- n a k te ­ k in tik a K ö z e l-K e le te n . M in d e n e se tre á lta lá n o s az a v élem én y , h o gy az id ő Iz ra e l e lle n dolgozik, és a h e ly ­ z e t b é k é s re n d e z é s e s o k k a l in k á b b Iz ra e l é rd e k e le n ­ ne, m in t az a ra b o k é . A ren d e z é s a la p e le m e i p e d ig a d ­ v a v a nn a k a k ü lö n b ö z ő E N S Z -h a tá ro z a to k b a n , a m e ly e ­ k e t egységes e g é sz k é n t k e ll k ezeln i. T e h á t n e m c sa k az 1973 n o v e m b e ré b e n h o z o tt 242-es és 383-as, h a n e m az 1974-ben s z ü le te tt 32—36-os E N S Z -h a tá ro z a to k is id e ta rto z n a k . E z u tó b b i a P L O - t a p a le s z tin n é p eg y e tlen törvényes, k é p v is e lő jé n e k te k in ti, és k im o n d ja a p a ­ le s z tin n é p fü g g e tle n á lla m isá g h o z v a ló jo g át. B á rm i le g y e n is a G e n fb e n ü lé se z ő k ö z e l-k e le ti b é k e k o n fe ­ re n c ia k im e n e te le , n y ilv á n v a ló , h o g y Iz ra e l p o litik á já ­ n a k a v a llá s i fa n a tiz m u s ir á n y á b a tö r té n t e lto ló d ása

38

c sa k fo k o zza az am ú g y is ro b b a n á s h o z k ö zelálló h e ly ­ z et v eszély esség ét. N e k ü n k , m in t k e re s z ty é n b ék e m o z g alo m n ak , k ü lö ­ n ös fe lelő sség ü n k , h o g y a h e ly z e t v a llá so s v e tü le te ire fig y e ljü n k , m e r t az á l-v a llá s o s fa n a tiz m u s, a m e ly Iz ­ ra e lb e n m e g n y ilv á n u l, m a g a s ra c sa p o tt az eg ész té rs é g ­ b en. A m ik o r B eg in B ib liá v a l a k e z é b e n a k a r ja m eg ­ h ú z n i Iz r a e l h a tá r a it, u g y a n a k k o r E g y ip to m b a n és m ás k ö z e l-k e le ti o rsz á g o k b a n a z is z lá m tö rv é n y e in e k fo k o ­ z o tt a lk a lm a z á s á ra tö re k sz e n e k . I t t a n n a k eg y ú ja b b , fá jd a lm a s p é ld á já v a l á llu n k sze m b e n , h o g y a n v á lh a t a v a llá s a m e g o sztás é s e lle n sé g e sk e d é s eszk özévé a h e ­ ly e tt, h o gy egyesítő, a b é k é t m u n k á ló eszköz le n n e. Ig a z a t k e ll a d n u n k e g y ik iz ra e li b a rá tu n k n a k , a k i n a g y se g ítsé g e t n y ú jto tt a je le n le g i h e ly z e t h e ly e s m e g ­ é rté sé h e z K ö z e l-K e le ti A lb iz o tts á g u n k leg u tó b b i, s v á j­ ci ü lé s é n : „V agy fe n n m a ra d a je le n le g i h e ly e t és p u sz ­ tu lá s b a d ö n ti az o rszág o t, v a g y egy b ék em o zgalom , a m e g ú ju lá s m o z g alm a lé p a h e ly é b e azo k lá z a d á sa k ö ­ v e tk e z té b e n , a k ik n e m ta r to z n a k se m m ifé le ta n k ö v e ­ tő ih ez.” 2. A z a f r ik a i h e ly z e te t fo ly a m a to sa n fig y elem m el k ís é rte m o z g a lm u n k a n n á l is in k á b b , m iv e l a k á rh o v á n é z ü n k A frik á b a n , m in d e n ü tt fo ly to n n ö v e k v ő fe s z ü lt­ s é g e t és k o n fro n tá c ió t lá tu n k . E n n e k a n a g y k o n ti­ n e n sn e k a k e le ti ré s z é n o tt v a n a S z o m á lia és E tió p ia k ö zö tti k o n flik tu s , sú ly o s h a rc o k k a l és tö b b e z e r e m b e r­ é le te t k ö v e te lv e á ld o z a tu l. A z é szak i ré szen — az a r a b —iz ra e li k o n flik tu so n k ív ü l — E g y ip to m és L í­ b ia k ö z ö tt ú ja b b e llen sé g e sk ed é s ro b b a n t k i — am i u g y a n az u tó b b i id ő b e n v a la m it en y h ü lt. H a az a fr ik a i h e ly z e te t elem ezzü k , rá jö v ü n k , hogy a k o n tin e n se n ú jfa j t a sz o lid a ritá s v a n k ia la k u ló b a n . K ü lö n ö se n v ilá g o sa n ju to tt ez k ife je z é s re a z O A U leg ­ u tó b b i ta lá lk o z ó já n , a m ire G a b o n fő v á ro sá b a n , L ib re ­ v ille -b e n k e r ü lt sor. E zen a ta lá lk o z ó n az a f r ik a i á l­ la m o k k ije le n te tté k , h o g y k é sz e k a d é l-a frik a i fe lsz a ­ b a d ítá s i m o z g a lm a k n a k é rd e m i se g ítsé g e t n y ú jta n i. K i­ je le n te tté k : „ a h a rc az e g y e tle n m ó d ja a n n a k , hogy az e ln y o m o tt n é p e k e t fe lsz a b a d ítsu k a fa jü ld ö z ő re n d s z e ­ re k a ló l.” H á ro m te r ü le tr e v e ss ü n k egy rö v id p illa n tá s t a leg ­ ú ja b b e se m é n y e k tü k r é b e n : a) a z im b a b w e -i fü g g etlen sé g ü g y én e k a la k u lá s á r a ; b) a N a m íb ia so rsá v a l összefüggő k é rd é se k re , és c) a D é l-a frik a i U n ió b első h e ly z e té re , v a la m in t ezek n e m z e tk ö z i összefü g g éseire. a) M o z g a lm u n k é lé n k fig y e le m m e l k ísé ri a R h o d é ­ z iá ra és Z im b a b w e ra v o n a tk o z ó k ü lö n b ö ző ja v a s la to ­ k a t. P o z itív lép és v o lt a z im b a b w e i fe lsz a b a d ítá si m oz­ g a lm ak , a Z A N U és Z A P U e g y esítése egy h a z a fia s fro n tb a n , a m ely v á rh a tó a n m á r a k ö zeli jö v ő b e n á tv e ­ szi a n é p to v á b b i s o rs á n a k ir á n y ítá s á t. A v itá k k u lc s­ k é rd é s e : k in e k a k ez é b e n m a r a d n a k a h a d e rő k az á t ­ m e n e ti id ő a la tt, m ie lő tt Z im b a b w e n ép e d ö n t s a já t k o rm á n y a fe lő l? V ilágos, hogy a fe lsz a b a d ítá si m o zg a­ lo m n e m te h e t o ly a n ja v a s la to t, a m e ly a la p já n a h a ­ ta lo m a rh o d é z ia i fa jü ld ö z ő k k e z é b e n m a ra d . Ez e s e t­ b e n e b b e n az o rsz á g b a n n e m le h e tn e sz a b a d v á la s z tá s t ta r ta n i. A z a n g o l—a m e rik a i te r v e k az o rszág fü g g e t­ le n sé g é n e k m e g v a ló sítá sá ra a z é rt n e h e z e n e lfo g a d h a ­ tók, m e r t — a m in t K e n n e th K a u n d a z a m b ia i e ln ö k t a ­ lá ló a n jeg y e z te m eg az e lm ú lt n a p o k b a n — a te rv e k k iin d u lá s i p o n tja illu z ó rik u s, n ev e z e te se n , h ogy S m ith m a g á tó l á ta d ja a h a ta lm a t a fe k e te tö b b sé g n ek . A z is v ilágo s, hogy a R h o d éz ia e lle n i k ü lö n b ö ző g azd aság i sz a n k c ió k n a k a z é rt n e m le h e te tt id á ig se m m ifé le h a ­ tá sa , m e r t a m u ltin a c io n á lis k o n sz e rn e k n e k a D é l-a fri­ k a i U n ió b a n m ű k ö d ő k é p v is e lé te t z a v a rta la n u l b iz to sí­ to ttá k e g y ré sz t a tő k e b e fe k te té se k e t, m á s ré s z t R h o d é­ z ia k e re s k e d e lm é t a k ü lv ilá g g a l, s így n e m ig en v an

k ilá tá s az a n g o l—a m e rik a i te r v m e g v a ló sítá sá ra . A fe l­ s z a b a d ítá s i m o z g a lm a k v e z e tő in e k az a m eggyőződése, hogy az o rszág fü g g e tle n sé g é t és a fe k e te tö b b sé g h a ­ ta lo m á tv é te lé t csa k h a rc á r á n le h e t m e g v a ló síta n i (A f­ rica, 1977 okt.) b) A le g ú ja b b n a m íb ia i fe jle m é n y e k o d a v e z e tte k , hogy a V o ste r-k o rm á n y k in e v e z e tt egy a d m in is z trá ­ to r t N a m íb iá b a , a k i egy E N S Z -k é p v ise lő v e l e g y ü tt e lő ­ k é sz íti a v á la s z tá s o k a t. A S W A P O fe lsz a b a d ítá si m o z­ g alo m v ilá g o sa n leszögezi á llá s p o n tjá t: a d d ig n e m le ­ h e t sz a b a d v á la s z tá s N a m íb iá b a n , m íg az o rsz á g b a n á l­ lom ásozó 50 000 d é l-a frik a i k a to n á t k i n e m v o n já k az országból. E n n e k e lle n é re az a lá ts z a t a la k u lt ki, hogy N a m íb ia fü g g e tle n sé g é n e k ü g y e n ag y lé p é sse l h a la d h a t előre, m iu tá n a n y u g a ti ö th a ta lm i k ö z v e títé si k ís é rle te k b e v o n tá k a tá rg y a lá s o k b a a fe lsz a b a d ítá si m o z g alm a t, a S W A P O -t is. A SW A P O n a g y e n g e d m é n y e k e t te tt, v i­ szo n t a d é l- a frik a i re z sim fo k o zza k a to n a i je le n lé té t az o rszág b an , sőt, N a m íb ia s tra té g ia ila g le g fo n to sa b b k i­ k ö tő jé t, W alw is B a y -t á llító la g a n y u g a ti h a ta lm a k e lő zetes jó v á h a g y á sá v a l, D é l-A frik a m á r is a n n e k tá lta . A k u lc s k é rd é s it t is, a h o g y a z t a te g n a p e lő tt h o zo tt E N S Z -h a tá ro z a t is k ife je z é s re ju t t a t t a : a S W A P O -n ak , m in t a n a m íb ia i n ép e g y e tle n le g itim k é p v ise lő jé n e k elism erése. M in d R h o d é z iá b a n , m in d N a m íb iá b a n a k ü lö n b ö ző n y u g a ti k ö zv etítési k ís é rle te k k e l és te rv e k k e l p á rh u z a ­ m o san a h a ta lm o n lev ő re n d s z e re k „b első re n d e z é s re ” tö re k szen ek , a m e ly n e k s o rá n lá tsz a t-fü g g e tle n sé g e t p ró b á ln a k te re m te n i. N a m íb iá b a n pl. a V o ste r-re z sim be a k a r ja v e z e tn i a d é l- a frik a i h ír h e d t „ h a z a p o liti­ k á t”, (h o m elan d policy) a m e ly n e k é rte lm é b e n a k ü ­ l ö n b ö z ő n ép i cso p o rto k vezető i k ö z ö tt fe l a k a r já k o sz­ ta n i az o rszág o t —, s e z t n e v e z ik fü g g e tle n sé g n e k . c) L eg sú ly o sab b és le g b o n y o lu lta b b a h e ly z e t D élA frik á b a n , h a u g y a n le h e t a h á ro m o rsz á g h e ly ze te k ö zö tt k ü lö n b sé g e t te n n i. A z E N S Z -b e n folyó e se m é ­ n y e k v ilág o s v á la s z t a d ta k A n tira ssz iz m u s B iz o ttsá ­ g u n k egyik ta g já n a k a r r a a k é rd é sé re , h o g y : a n y u g a ­ ti h a ta lm a k c su p á n s a já t g azd a sá g i é rd e k e ik k e l tö rő d ­ n e k -e v ag y szem e lő tt ta r tj á k a d é l-a frik a i n é p e k sz a ­ b a d s á g á t is? Ism e re te s, hogy a D é l-A frik a e lle n i fe g y ­ v e r-e m b a rg ó t u g y a n sok n e h é zség g el és tilta k o z á ssa l, de m eg sz a v a z tá k. A g a z d a sá g i sz a n k ció k e lfo g a d á sá tó l az o n b a n a D é l-A frik á b a n ig en n a g y g a z d a sá g i é rd e ­ k e ltség g el re n d e lk e z ő n y u g a ti h a ta lm a k v is s z a re tte n ­ tek. V a n n a k te rv e k a d é l- a frik a i d u rv a a p a r th e id - r e n d ­ sz e r m e g v á lto z ta tá s á ra is, ezek a v á lto z á so k a z o n b a n n e m é rin te n é k a lén y eg e t, m e r t m ég h a m e g v a ló su l­ n á n a k is, a k k o r is „ é rin te tle n ü l m a r a d a p o litik a i, re n d ő ri, h a ta lm i, k a to n a i a p p a rá tu s te lje s re n d s z e re .” (C laud M e illa so u x : „ D é l-A frik a h a ta lm i v á ls á g a ” Le M onde D ip lo m a tiq u e , 1977. szept.) A g g asztó az a k ih ív ó m a g a ta rtá s is, a m e lly e l a d é l­ a fr ik a i re n d s z e r fo g a d ja az egész v ilá g fe lh á b o ro d á s á t k ü lö n ö se n a m eg g y ilk o lt d iá k v e z é r, B iko , és m á s e l­ le n z é k i p o litik u so k g y a n ú s k ö rü lm é n y e k k ö z ö tt b e k ö ­ v e tk e z e tt h a lá la m ia tt. D é l-A frik a a z é rt is k ü lö n ö se n veszély es góca a b é ­ k é t fen y e g e tő p ro b lé m á k n a k , m e r t az e lm ú lt h ó n a p o k esem én y ei b e b iz o n y íto ttá k , hogy k é p es n u k le á ris fe g y ­ v e re k g y á rtá s á ra . E gy sz a k é rtő v é le m é n y e s z e rin t: „ D é l-A frik a u rá n k in c s e sz e re n cse k é rd é s e : a zo n b a n n u k le á ris p o te n c iá lja a n é g y n a g y h a ta lo m m a l (E gye­ s ü lt Á llam o k , N a g y -B rita n n ia , F ra n c ia o rsz á g és N SZK ) az u tó b b i k é t év tiz e d a la t t k ia la k u lt k a p c so la tá n a k ere d m é n y e , és a m o s ta n i éles h e ly z e t n a g y ré s z t a n n a k tu la jd o n íth a tó , hogy ez a n ég y n a g y h a ta lo m e lh a tá ro z ­

ta, hogy e lh a tá ro lja m a g á t a n n a k a p o litik á n a k a k ö ­ v etk e z m é n y e itő l, a m e ly e t m a g u k k e z d te k .” (N u k leá ris p á n ik , v a g y r e a litá s ? A fric a, 1977. o k tó b er.) V ita th a ta tla n té n y , h o g y D é l-A frik á n a k m e g v a n a k a p a c itá s a n u k le á ris fe g y v e re k e lő á llítá s á ra és e n n e k b e lá th a ta tla n k ö v e tk e z m é n y e i v a n n a k egész A frik á ra n ézve. É rth e tő , a n y u g a ti h a ta lm a k p á n ik s z e rű re a g á ­ lá s a e r r e a leh ető ség re, h iszen , m ik é n t a fe n ti id é z e t is m u ta tja , ők m a g u k te r e m te tté k e z t a h e ly ze te t. M in t­ h o g y az A frik a d é li ré s z é n k ia la k u lt h e ly z e t ig e n k ö ­ zel v a n a v é g k ife jle th e z , D é l-A frik a n u k le á ris e re je re n d k ív ü l n a g y v e sz é ly t je le n t egész fe k e te A frik a sz á m á ra . „R ég i dolog ez. M iu tá n D é l-A frik a sz á m á ra le h e tő v é te tte , hogy s a já t n u k le á ris k a p a c itá s t hozzon lé tre , a N y u g a t m o st m e g d ö b b e n t az e b b e n re jlő le h e ­ tő sé g tő l.” M in d ez a z t je le n ti, hogy „ A frik á n a k m é g fe ­ n y e g e tő b b h e ly z e tte l k e ll sz e m b e n é z n i D é l-A frik á b a n , m in t a z t n é h á n y h ó n a p p a l e z e lő tt b á rk i is s e jth e tte v o ln a .” (Id é z e tt m ű , A fric a , 1977. okt.) A z A frik a i E g y h á z ak K o n fe re n c iá ja m á r jó e lő re fi­ g y e lm e z te te tt e rre . É p p e n itt, A rn o ld s h a in b a n k e rü lt s o r a r r a a d ö n tő m eg b eszélésre, az A A C C k ép v ise lő i és a z E K iD k é p v iselő i k ö zö tt, a m e ly n e k so rá n az a fr ik a i e g y h ázi v e ze tő k a r r a k é rté k n é m e t te s tv é re ik e t, hogy v essék la tb a m in d e n e rk ö lc si te k in té ly ü k e t a n n a k é r ­ d ek é b e n , hogy D é l-A frik a n e k a p jo n to v á b b i k a to n a i, e lső so rb a n n u k le á ris je lle g ű tá m o g a tá s t az N S Z K -tó l. Egy, e tá r g y a lá s t és a n n a k e lő z m é n y e it ö sszefoglaló d o k u m e n tu m -g y ű jte m é n y e lő sz a v á b a n J o h n G a tu, az A A C C e ln ö k e m u ta t r á a rr a , h o g y : „ D é l-A frik a h e ly ­ z e te m a k ö n n y e n k ir o b b a n th a tja a h a rm a d ik v ilá g h á ­ b o rú t. É s csa k az N S Z K tu d ja , hogy e b b e n a v álság o s h e ly z e tb e n m ié rt v o lt oly k ö n n y e lm ű , hogy ily e n k a ­ ta s z tro fá lis k ö v e tk e z m é n y e k k e l b író fe g y v e rt adjon, é p p e n az eln y o m ó k , fa jü ld ö z ő k é s k iz sá k m á n y o lo k k e ­ zéb e . . . De a D é l-A frik a fe ls z a b a d ítá s á é rt fo ly ó k ü z ­ d e le m to v á b b foly ik , a d é l-a frik a i a to m fe g y v e r e lle ­ n ére . Az, hogy ez a h a rc b ék é s le sz -e v a g y v ére s, eg y e­ d ü l a fe h é r N A T O -szö v etség esek en m ú lik . I t t ig en fo n ­ tos a b e fe k te té s e k k é rd é se . M e rt az a p a rth e id r e n d ­ szere eg y h ó n a p ig se m á llh a tn a fe n n , h a a n y u g a t e l­ s z á n n á m a g á t a rr a , hogy P re to ria e lle n g azd a sá g i e m ­ b a rg ó t lé p te sse n é le tb e .” I t t sz e re tn é k u ta ln i a d é l- a frik a i h e ly z e tn e k egy ú j, L a tin -A m e rik á t é rin tő fe jle m é n y é re . T. i. a r r a , hogy a fe lsz a b a d ítá si m o z g a lm a k elő l és az o rszág fü g g e tle n ­ ség én e k k ilá tá s a i elő l m e n e k ü lő d é l-a frik a i, rh o d é z ia i és n a m íb ia i fe h é r te le p e se k e z ré v e l v á n d o ro ln a k ki L a tin -A m e rik á b a , m a g u k k a l v iv e az a p a rth e id - re n d s z e r m in d e n á tk á t. C su p á n e b b e n az é v b e n 30 000 ily e n fe ­ h é r te le p e s é rk e z e tt B o lív iá b a . E n n e k az a k c ió n a k a b e v a llo tt c é lja , hogy a d é l-a m e rik a i e ln y o m ó re n d s z e ­ r e k e t p o litik a ila g e rő sítsé k . E zek az A frik á b ó l é rk e z ő fe h é r fa jü ld ö z ő te le p e se k m essz e m e n ő k e d v e z m é n y e k e t é lv e z n ek a la tin - a m e rik a i a u to c h to n , re n d k ív ü l sz e­ g é n y la k o ssá g g al szem b en . E n n e k a v á lla lk o z á s n a k k i­ m o n d o tta n a n tik o m m u n is ta je lle g e v a n , és eg y ik je l­ sz a v a e z : „ á tm e n te n i a n y u g a ti k e re s z ty é n civ ilizáció ö rö k sé g é t D é l-A m e rik á b a ” (v. ö. M a tte la r t „A z a p a r t­ h e id K o lu m b u sz a i.” L e M o n d e D ip lo m a tiq u e 1977. okt.) 3. A z e m b e risé g e g y ség én ek n ö v e k v ő fe lism e ré se e rő s íti a v ilá g b é k e m e g te re m té sé h e z n é lk ü lö z h e te tle n v ilá g m é re tű s tr u k tú r á k k ié p íté sé t. A leg átfo g ó b b b é k e ­ s tr u k tú r a -g y a k o rla tb a n és p o te n c iá ljá b a n is — az E N SZ, a m e ly m in d e n g y en g eség e és h ib á ja e lle n é re is ig en íg é re te s és jö v ő b e m u ta tó fu n k c ió t tö lt be. a) M in d e n e k e lő tt a b é k é t fe n y e g e tő k o n flik tu so k id e jé n a sz e m b e n á lló fe le k e t e g y m á ssa l tá rg y a ló v i­ sz o n y b a h o zza;

39

b) Az em beriség globális p ro blém áinak: az éhség, fegyverkezési verseny, környezet-, és egészségvédelem m egoldását a népek közösségének felad atáv á teszi. c) E lőrevetíti a szuverén állam ok nem zeti érdekei és a világközösség globális érdekei közötti egyensúly k i­ alak ításá n ak a lehetőségeit egy új világközösségben. Az ENSZ egész hálózatát, politikai, gazdasági és k u l­ tu rális tevékenységét, sőt a nem -korm ányszintű szer­ vezeteknek az egész világot behálózó és a társad alo m legkülönbözőbb rétegeit áth ató rendszerét is szem előtt kell ta rtan u n k , am ikor az ENSZ b ék e stru k tú rájá ró l b e­ szélünk. Az ENSZ tevékenységét különösen három vo­ natkozásban ta rtju k előrem utatónak: a népek felszaba­ dulása és önrendelkezési joga elnyerése terén végzett hatalm as m u n k á ja; az új nem zetközi gazdasági rend létrehozása és a fejlődés előm ozdítása érdekében te tt erőfeszítései; és a fegyverm entes világ m egterem tésé­ re irányuló törekvései azok, am elyeket különösen nagyra kell értékelnünk. Igen ígéretes, hogy a leszerelés ügye válik egyre központibb és m indennél sürgősebb té m ájáv á az EN SZ-nek. Ö röm m el olvash attu k K u rt W aldheim fő­ titk á rn a k a 32. Közgyűlés elé te rje sz te tt jelentésében ezeket a szavakat: „A leszerelés problém ája a nem zeti ren d központi kérdése, m ivel olyan területen, ahol a nem zetközi fegyverkezési hajsza uralkodik, a katonai és stratég iai m egfontolások k ih a tn ak az állam ok közti kapcsolatok­ ra, és m egzavarják a gazdasági életet.” U gyanebben a jelentésében u ta l W aldheim fő titk ár a rra a fájdalm as ellentm ondásra, am ely a fegyverek­ re kö ltö tt óriási pénzösszegek, és a világszervezet egészségügyi célokra szükséges pénzforrásai között m utatkozik. A világ m a m á r — m ondta — 350 m illió d o llá rt költ évente fegyverekre, m íg az ENSZ fek ete­ him lő-elleni h ad járatá h o z 10 évre elosztva m indössze 83 m illió d o llá r áll rendelkezésre, azaz évente keve­ sebb, m in t egy szuperszonikus bom bázó ára. A zt is elm ondta a fő titk ár, hogy a m a lária teljes leküzdésé­ nek program jához 450 m illió d o llá rra lenne szüksége a világszervezetnek, és ennek az összegnek a felét n apon­ ta elkölti a világ fegyverkezésre. Ezek a tény ek pesz­ szim izm usra, rezignációra kell, hogy Indítsan ak b en ­ n ü n k et? K orántsem . Sőt, ellenkezőleg, ö rü ln ü n k kell, hogy az em beriségnek v an m á r legalább egy olyan szervezete, am ely ezeket a ta g a d h a ta tla n ellen tm o n ­ dásokat és ará n y talan ság o k at fe ltá rja és — h a szeré­ nyen, és kis lépésekkel is, de m egpróbálja vezetni az em beriséget egy új, ígéretesebb együttélés felé. E bben a legátfogóbb ökum enikus értelem b en v a­ gyunk készek, m in t K BK is együttm űködni egy m á ­ sik, igen jelentős békestru k tú ráv al, am ely n a p ja in k ­ b an az ökum enikus m ozgalom ban áll előttünk. Így kell é rte n ü n k P h ilip Potter legutóbbi fő titk á ri jelentésének igen fontos és nagyjelentőségű szavait, am elyek az EVT új felfogását tükröző ökum enikus p ro g ra m já t tö­ m ören ju tta tja kifejezésre: „Az ökum enikus m ozga­ lom fela d ata abban áll, hogy együttm űködjün k Iste n ­ nel azért, hogy az oikum ene oikos-szá, legyen, o tth o n ­ ná, családdá, a férfi és nő, ifjú és öreg, a különféle adom ányokkal rendelkezők szám ára, ahol a nyíltság, bizalom , szeretet és igazságosság uralkodik.” (Ecum e­ nical Review, 1977. okt.) E bben az értelem ben lá th a tu n k nagy íg éretet a Vi­ lágvallások M oszkvai K o nferenciájának kezdem énye­ zésében, lefolyásában és eredm ényeiben. V alóban ig a­ zat kell ad n u n k H elder C am arának, a b á to r lelkű b ra ­ zil püspöknek, aki az egyházaknak és a vallásoknak az em beriség jövője alakításához való h ozzájáru lásá­ ról ezt m ondta: „Az volna az ideális, ha m in d en v al­

40

lás egym ásra ta láln a egy közös p r o g r a m b a n , és k o n k rét akciókban az igazságosság és béke szolgálatá­ ban. H a az em beri szolidaritás m egvalósításához n y ú j­ to tt v ilág m éretű hozzájárulásról van szó, ak k o r a v al­ lásoknak ebben különleges szerep ju t.” (Dom H elder Camara: Az egyházak és a tá rsad alm ak jövője, U ni­ versitas, 1977. aug.)

IV. Az V. K eresztyén Béke Világgyűlés fő tém ájáu l v á­ lasztott gondolat: „Isten szo lid aritásra h ív” találóan fejezi ki n ap jain k központi és legátfogóbb em beri tö ­ rekvéseit. V alóban nincs még egy ilyen szó, am ellyel g y ak rab b an és a legkülönbözőbb helyzetekben, a leg­ különbözőbb em beri csoportokban találkoznánk, m in t a szolidaritás gondolata. E zért sürgető felad at szá­ m u n k ra, hogy mi is, a K B K -ban k ísérletet tegyünk a fogalom m eg h atáro zására és ta rta lm i kifejtésére. P e r­ sze, am it a következőkben m ondok, nem lép fel a p roblém ák m egoldásának igényével; csupán ösztönzés a k a r lenni arra, hogy együtt elm élk ed jü n k e szónak n ek ü n k szóló üzenetén és kihívásán. M ivel a „szolidaritás”-kifejezés olyan jelszóvá lett, am ellyel m indenki m esszem enően egyetért, az ért az a veszély is fennáll, hogy ü res szólam m á és szónoki fo r­ d u la ttá válik. E zért is r e n d kívül sürgős, hogy m egkí­ séreljü k ta rta lm á t p ontosabban m eghatározni. E m lé­ keznünk kell a r r a is, hogy v an n a k olyan eszm ék az em beriség gondolatvilágában, am elyek hosszú ideig szunn y ad n ak a tu d a t m élyén, m ajd bizonyos esem é­ nyek, tö rtén elm i fordulatok, szellem i, és társad alm i ára m lato k felszínre hozzák, új és friss tartalo m m al tö ltik meg. Ez tö rté n t a szolidaritás fogalm ával is. M ár a századfordulón m űködött egy filozófiai iskola, am ely az eszm ei és szellem i h atások elm életével, többek kö­ zött a „szolidaritás filozófiájával” is foglalkozott (Alf­ red Fouillée, Léon Bourgeois: „A szolidaritás és tá r s a ­ dalm i következm ényei — a szolidaritás filozófiájának áttek in tése”). Ezt a gondolatkört v ette á t és tö ltö tte meg d in a m i­ kus, fo rrad alm i ta rtalo m m al a m unkásm ozgalom . Eb­ ből ered, hogy a szolidaritás első m o n d an iv aló ja az a készség volt, hogy a m ásik em b er gondjában, b ajáb a n osztozzunk. A fogalom te h á t elsősorban a kölcsönös fe ­ lelelősség eszm éjét fejezi ki. V annak term észetesen k o rrelativ , a szolidaritás fogalm ával szorosan össze­ függő, m ás fogalm ak, am elyek összecsengenek vele és am elyek nélkül nem lehet m egérteni a szolidaritás fo­ g alm án ak gazdag ta rta lm i m ondanivalóját. Ezek; az érdeklődés, nyitottság, közösségre törekvés. T erm észe­ tesen ak k o r is helytelen ú to n já rn á n k , h a filozófiai m eghatározást ak a rn án k adni, m e rt ez nem a m i fel­ adatunk. (Brugger, Philosophisches W örterbuch, H er­ der, F reiburg, 1947, 324. o.) V iszont tö rté n tek m á r k ísérletek a szolidaritás teoló­ giai m eg h atáro zására is. T erm észetesen az ilyen k ísér­ letek et is nagy óvatossággal kell fogadnunk, m e rt ezek azzal a veszéllyel járn ak , hogy vagy keresztyén m áz­ zal a k a rjá k bevonni a teljesen világi jellegű kifejezést, vagy azt p ró b álják bizonyítani, hogy a szolidaritás tu ­ lajdonképpen teológiai fogalom. N em lenne te h á t az sem célravezető, h a a szolidaritás teológiájának k iép í­ tésére ten n én k kísérletet. K ézenfekvő, hogy v an n ak ü d v tö rtén eti esem ényeket jelző teológiai megjelölések, am elyekből le lehet vezetni a szolidaritás keresztyén, teológiai értelm ezését. Ilyenek: Isten szövetsége, az in ­ karnáció, a kereszt esem énye, sőt a három isteni sze­ m ély közötti szoros viszony stb. F elad atu n k azonban

nem az, hogy így „m egkereszteljük” a szolidaritást, h a­ nem sokkal inkább az, hogy azt az em beri törekvést, am it kifejezésre ju tta t és az em bert, aki ezzel a foga­ lom m al a d ja tu d tu l törekvéseit, az evangélium i üzenet fényében m egértsük és történelm i helyzetét teológiai­ lag feldolgozzuk. T erm észetesen azt is m agával hozza m indez, hogy teológiai term inológiával p ró b álju k k ife j­ teni a szolidaritás ta rtalm á t. Így e lju th a tu n k az ön­ kiüresítés, a kenozis, az odaadó, teljes szeretet gondo­ latához, illetve a Hegyi Beszéd á ltal k özvetített üze­ n etb en szereplő m ásodik m érföldig, a m ásik orca od a­ n y ú jtá sá n ak krisztusi tanításához. E rre a sajáto san k e­ resztyén viszonyulásra viszont m á r van jó kifejezé­ sünk a K B K -ban; a proexistencia, a m ásik em b erért való élés. E nnek a fo rrása pedig „Isten h a tá rta la n jó ­ sága, am ely értelm et ad em beri ténykedésünknek és lehetővé teszi, hogy az m inden korláto t ledöntsön és a m ásik em b ert testvérének tek in tse” (W erner Schm auch: K oexistenz? P roexistenz? Evang. Z eitstim ­ m en. Reich, H am burg, 58. o.). A szolidaritás ta rta lm i m ondanivalóját úgy is m eg­ közelíthetjük, hogy d ialektikusán azt a k érdést tesz­ szük fel: m i az an tisz o lid áris? A válasz kézenfekvő: az elhatárolás, az érdektelenség, az egyéni, vagy közössé­ \

gi közömbösség. A zu tán : a szolidaritás fokozatai kö­ zött is különbséget kell tennünk, az egyszerű szim pá­ tiátó l a verb ális állásfoglalásokon á t a te tte k b en k i­ fejezésre ju tó konkrét, g yakorlati segítségig. E bben az értelem b en a valóban egészen k o n k rét szolidaritás: az éhezőkkel való szolidaritás, am ely k ih ív ja a leszerelés követelését és előm ozdítását; a szolidaritás az elnyo­ m o ttak k al parancsolóan elő írja a felszabadítási m oz­ galm ak tám o g atását; szolidaritás a H arm ad ik V ilág­ gal — m egköveteli, hogy m inden erőnkkel az ú j n em ­ zetközi gazdasági ren d m egvalósításán fáradozzunk. E zrét helyes, hogy az V. Béke Világgyűlés fő té m ája nem csak m aga a fe lh ív á s: „Isten szo lid aritásra h ív ”, hanem így folytatódik: „K eresztyének a békéért, igaz­ ságosságért és felszab ad ításért.” A N agygyűlés fő tém áján ak az előkészületek során történő kifejtése, m ajd a főtém ából adódó k o n k rét fel­ ad ato k b an rejlő m ozgósító erő a Nagygyűlés u tán i te t­ te k re — ezt é rtjü k m i szolidaritáson. H a a főtém ául v álaszto tt gondolattal ezeket a célokat elérjü k , vagy legalábbis m egközelítjük, ak k o r nem csak elm élkedünk a szolidaritás jelentésén, hanem azt ténylegesen gya­ koroljuk is. Dr. Tóth Károly

Együtt kell engedelmeskednünk a teljes evangéliumnak Dr. Philip Potter fő titk á ri jelentése az EVT Központi Bizottságának ülésén. Genf, júl. 2 5 -a u g . 6. Ez évi gyűlésünk főképpen azzal foglalkozik, hogy áttek in tse és továbbvigye a m ú lt évben k ia lak íto tt főbb p ro g ram jain k at. B izonyára em lékeznek arra, hogy a Felülvizsgáló B izottság (Review Com m ittee) elő ter­ jesztése és az ö n ö k ja v a sla ta az volt, hogy négy fő te rü le tre összpontosítsuk figyelm ünket a Nagygyűlés u tá n i időszakban: a) a H árom ság — egy Istenbe v e­ te tt h itü n k kifejezésére és közlésére, b) egy igazságos, d em okratikus (participatory) és fe n n ta rth a tó tá rsa d a ­ lom k u ta tására, c) az egyház egységére és az em b eri­ ség egységéhez való viszonyára, d) a nevelésre és az igazi közösség m egújuló k u ta tására. E széles k ereten b elü l a főbb tém ák kisebb egységekre és részekre ta ­ golódtak. A jelentésben szereplő év folyam án a V ilágtanács­ ban m in d en ü tt intenzív m unka folyt. H allani fogjuk a csoportok és alcsoportok, v alam in t a T anács többi szer­ vének rövid jelentéseit. Meglepő, hogy ilyen rövid idő alatt, m áris m ennyi m in d en t p ró b áltu n k elvégezni, h á ­ la az egyének és csoportok világszerte tap asztalható lelkes részvételének. Lesz m ajd rá lehetőség, hogy a különféle bizottságokban és a plenáris ülésen ki-ki e l­ m ondhassa vélem ényét a különböző program okról. A m it m ost ten n i szeretnék, nem több, m in t hogy fel­ keltsem érdeklődésüket három fontos ügy iránt, am e­ lyet m ajd széles körben v ita tu n k m eg ezekben a n a ­ pokban. Fő tém ánk, „A H itvalló Közösség”, am ely m a ­ gában foglalja a nagygyűlés első szekciójának vitáját, a „V allástétel K risztusról m a” tém át, és ez ta rta lm a z ­ za m ajd főképpen a H árom ság — egy Istenbe v e te tt h i­ tü n k kifejezését és közlését. Dr. L ukas Vischer je le n ­ tést fog tenni a tagegyházak hozzászólásairól az alábbi dokum entum m al kapcsolatban „Egy keresztség, egy eucharisztia, és a kölcsönösen elism ert lelkipásztori szolgálat.” A h arm ad ik fontos ügyünk egy koordinált program eredm énye: „V izsgálódás egy igazságos, de­

m o k ratik u s (participatory) és fe n n ta rth a tó társad alo m irán y á b an .” Az a feladatom , hogy rám u tassak e h á ­ rom fő tém a összefüggésére és kiem eljem néhány vo­ n ását a T anács és a tagegyházak szám ára. E m ostani ü lésünk során meg kell em lékeznünk a r ­ ról, hogy 1927. augusztus 3-án nagyjelentőségű ese­ m ény tö rté n t az ökum enikus m ozgalom életében. E k­ ko r ny ílt meg L au san n e-b an a H it és Egyházszervezet első világkonferenciája. E nnek a találkozónak gyöke­ re i az 1910-es ed in b u rg h i Missziói V ilágkonferenciáig n yúlnak vissza. Az A nglo-K atolikus Missziói T ársaság és az E vangélium T erjesztésére alak u lt Társaság, eg y etértett abban, hogy a találkozón azzal a feltétellel vesznek részt,” hogy azok a kérdések, am elyek a k ü ­ lönböző keresztyén testü letek között a tanításbeli, vagy szervezeti különbségekre vonatkoznak, nem hozhatók a konferencia elé m egtárgyalás, vagy m egoldás céljából.” Ez a k o nferencia azt te k in te tte felad atán ak , „hogy evan g élizálja a világot ebben a nem zedékben,” de nem tu d o tt szem benézni en n ek az evangélizációs k ih ív ásn ak legnagyobb ak ad ály áv al: az egyházak évszázadokon át ta rtó m egosztottságával. Sem a k eleti orthodox egyhá­ zak, sem a róm ai k ath o lik u s egyház nem volt jelen ezen a találkozón. Ügy tűnik, m in th a ez a k o n feren ­ cia azt m o n d ta volna a v ilág n ak : „a ta n ítá s megoszt, az evangélizáció egyesít.” V alójában egy v alaki volt, aki m eglepte a k o n ferenciát beszédével, C. Y. Cheng K í­ nából (azon kevesek egyike, ak ik a h arm ad ik v ilág ­ ból voltak jelen) „Ő szintén szólva, azt rem éljük, hogy a közeljövőben egy egyesült keresztyén egyházat lá ­ tunk, m inden felekezeti m egosztottság nélkül. Ez le­ het, hogy különösnek tű n ik ném elyek szám ára, de b a ­ rátaim , ne feledjék, hogy m inket csak a m agunk á l­ lásp o n tja felől leh et szem lélni. H a ezt elm ulasztják, a k ín aiak m indig titokzatos nép m a ra d n ak az Önök szá­ m á ra . . . N incs fontosabb idő, m in t a jelen. Ezek a n a ­

41

pok m ind politikai, m ind vallási szem pontból döntő fontosságúak. K ína jövője nagym értékben azon m úlik, hogy mi történ ik a je le n b e n . . . K risztus egyháza egye­ tem es (universal) és nem csak a felekezetektől, de a n é­ pi hovatartozástól is független.”1 Ezek a szavak tá rg y i­ lagosan hangzanak, ha a rra gondolunk, mi tö rté n t K í­ náb an a húszas évek keresztyén-ellenes m ozgalm a óta és különösen az utóbbi húsz évben. Az egyetlen dele­ gátus, aki osztotta C. Y. Cheng vélem ényét, az episz­ kopális C harles H enry B rent volt, aki k o ráb b an m isz­ szionárius püspök volt a Fülöp-szigeteken. Rögtön a konferencia u tá n ezeket írta : „Az olyan kérdésekkel, am elyek a dogm a k iterjed ését és korlátait, a tek in tély kérdését, vagy az egyházkorm ányzás szerkezetét é rin ­ tik, egy tekintélyes konferenciának m égiscsak foglal­ koznia kell, ugyanazon a higgadt, igazságkereső m ó­ don, am ely E d inburghban jellem ezte a vitát. E ljön a nap, am ikor a világkonferenciákon ezeken az alapokon kell találkozniuk az egyházaknak.” F elszólította egy­ házát, hogy tegyen kezdem ényező lépéseket. 1920-ban, G enfben ta rto ttá k azt a gyűlést, am ely a világkon­ ferencia előkészítésével foglalkozott. A k k o rtájt jö tt össze egy csoport is G enfhez közel, hogy le ra k ja a Nem zetközi Missziói T ársaság alap jait, am ely 1921-ben jö tt létre. A lkotm ányuk egyetlen m egszorítást te tt: „A tanácstól nem v árh a tó olyan döntés vagy állásfoglalás, am ely a tagok egym ásétól eltérő egyházszervezeti, vagy ta n ítá sb eli kérdéseivel foglalkozik. T ovábbá: „a m u n ­ k áb a n való együttm űködést sokkal inkább za v arjá k a tanításbeli különbségek, m in t a tan ácsb an való eg y ü tt­ m űködést.” A L au sa nnei K onferencia m indenesetre az ökum ené ú ttörői m erész és fantáziadús vállalkozásának győzel­ m e volt. Ezen a konferencián m á r szép szám ban vol­ ta k jelen az orthodoxok is. Az alábbi té m ák a t v ita ttá k m eg: Az egyház üzenete a világhoz — az evangélium ; Az egyház term észete; Az egyház közös hitv allása; Az egyház szolgálata; A S ákram entum ok; A keresztyénség egysége és viszonya a benne élő egyházakhoz, ö tv e n évvel később egy teológus csoport L ausannehoz közel az ért ült össze, hogy feldolgozza a több, m in t kilencven tagegyház, v alam in t m ás csoportok — b eleértv e a ró ­ m ai k atholikusokat is — hozzászólását ahhoz az állásfoglaláshoz, am elyet a H it és Egyházszervezet Bizottság készített a N airobi N agygyűlésre. Ez a keresztség és az eu charisztia sákram entum ával, v alam in t az egyház szolgálatával foglalkozott. L átv a az egyházaknak azt a sokévszázados v itá já t, am ely éppen az egyház szívét jelentő, életbevágó tanítások körül folytak, ezt m eg­ lepő eredm énynek kell tartan u n k . Még ennél is jelentősebb az, hogy az 1927-es L au ­ sannei K onferencia az egyház egységével nem öncé­ lú an foglalkozott. Az előadók egym ás u tá n szóltak a r ­ ról, hogy az egyház egysége az evangélium h ird etésé­ nek még hatékonyabb eszköze, hogy így az em beriség m egbékélhessen Istennel és egym ással. M itöbb, a kon­ ferencia leszögezte az aláb b iak at: „Az evangélium a társad alm i m egújulás biztos erő ­ forrása. A zt az egyetlen u ta t h ird eti meg, am elyen az em beriség m egszabadulhat attó l az osztály- és fajg y ű ­ lölettől, am ely a tá rsa d alm at m egfosztja a nem zeti jó ­ lét, a nem zetközi béke és b arátság jótétem ényétől. U gyanakkor ez m eghívást is je len t a nem keresztyén világba, keletre és nyugatra, hogy m in d e n ü tt részesed­ jen ek az élő Úr öröm ében. E gyüttérezve koru n k nyo­ m orúságával, az intellektuális nyíltság, tá rsa d alm i igaz­ ságosság és szellem i inspiráció u tá n i vágyával, az egy­ ház az örök evangélium ban lá tja azt a szükséges m eg­ oldást, am ely kielégítheti a m odern világ Isten tő l belé­ o lto tt v á g y a k o z á sá t.”2

42

Ez utóbbi nyilatk o zat volt a lelke az É let és M unka stockholm i v ilág k o n feren ciáján ak is, am elyet k ét év ­ vel k o ráb b an ta rto ttak . Ez a konferencia szintén felis­ m erte, hogy az egyháznak az a hivatása, hogy m eg h ir­ desse Isten országa üzenetét és an n a k igazságát, egy­ ú tta l felhívás a m isszióra és egységre is. A kkoriban azt m ondták, hogy az É let és M unka m ozgalm a szám ára kielégítő volt ez a jelszó: „A ta n ítá s elválaszt, a szol­ g álat egyesít.” Ami k itű n ik a L au san n e-i konferencián, az a n n a k a szüksége volt, hogy nézzünk szem be a ta ­ n ítással is, am ely elválaszt, éppen azért, hogy egye­ sítsen a m isszióban és a szolgálatban.

Az EVT munkájának egésze A zt szeretném itt hangsúlyozni, hogy ötven évvel ezelőtt világosan értették , hogy az egyházak h ite és szervezete elv ála szth ata tla n az evangélizációra és szol­ g á la tra szóló m egbízatásuktól. Ez az, am it az ökum e­ nikus mozgalom, 1948 óta pedig az Egyházak V ilág­ tan ácsa élete csak m egerősített. V ajon m ég m indig így. lá tjá k ezt azok az egyházak, ak ik közel h arm in c éve csatlakoztak a tanácshoz? Életbevágó k érdés ez, m ert állan d ó an az a tám ad ás é r b ennünket, hogy nem egy­ szerre h ív u n k egységre, m isszióra és szolgálatra. Dr. Visser’t Hooft, 1965-ben a K özponti B izottságnak te tt jelentésében az ú ttörők lelk ü letét idézte, és ezt m ond­ ta : kötelességünk követni őket azokban a dolgokban, am elyek életü k et és m u n k á ju k a t jellem ezték. K ije len ­ te tte : „az igazi katholicitás, a teljes odaszánás az egy­ ház szolgálatára, az egység az egyház világm issziója é r ­ dekében, a készség az élet m eg ú jítására — ezek to ­ v áb b ra is a V ilágtanács része és tarto zék a m a ra d n ak .”3 A to v áb b iak b an ezeket m o n d o tta: „A V ilágtanács m a sok terü leten , sok üggyel foglalkozik, m égis v an n ak so­ k an egyházainkban, ak ik egyedüli sajátos ügyüknek egy szakadás m egszüntetését, vagy egy ügyosztály m u n k á ját ta rtjá k , és nagyon kevesen v an n ak azok. akik szeretnék m egérteni és tám ogatni az egészet, akik tu d a táb a n vannak, hogy csak az ő összefogásukban és a m i széles k ö rű m u n k án k b an tükröződik az egyház el­ h ivatottsága.” Az utóbbi években tovább bonyolódott az ügy. V annak olyanok, ak ik p erv erz m ódon azt sz aj­ kózzák, hogy a V ilágtanács tú l nagy figyelm et szentel a tá rsa d alm i és p o litik ai kérdéseknek, és nem eléggé m unkálkodik az egyház egységén, evangelizációs fe l­ ad a tá n és a m i társad alm i ak tiv itásu n k b ó l hiányzik a teológiai m egalapozottság. E zért is érd em es figyelni a rra a háro m fő tém ára, am elyről ezen az ülésen szó lesz. Az „Egy keresztség, egy eucharisztia, és a kölcsönösen elism ert lelkipász­ tori szolgálat „tém ák m indegyike az egyháznak, m in t m isszionáló és szolgáló Isten -n ép én ek jellegére utal. Í m e három világos bizonyíték: „A keresztség egyszerre Isten aján d é k a és em beri elkötelezettség és a rra a növekedésre utal, a m e ly b e n elju tu n k a n agykorúságra és e lérjü k K risztus teljessé­ gét (Ef 4,13). E növekedés á ltal a m egkeresztelt hívő­ nek meg kell jelen íten ie a világ szám ára a m egváltott em bervilág ú j em bertípusát. Közös bizonyságtétel az egyházak, a világ és azok felé, akik m ég nem h allo tták az evangélium ot, vagy v isszau tasíto tták —, ez az ő kö­ zös felelősségük itt és most. A bizonyságtételnek és szolgálatnak ebben a közösségében tö rté n h et meg, hogy felfedezzük Isten aján d é k án a k értelm ét az Ő egész n é­ pe szám ára . . . Az egyház az ú rv acso ráb an azonos leginkább önm a­ gával és itt egyesül K risztussal az ő k ü ld e té sé b e n . . .

M egbékélve az úrvacso ráb an ? K risztus testének ta g ­ jai a rra hívattak, hogy szolgálják az em berek közötti m egbékélést és a feltám adás öröm éről tegyenek b i­ zonyságot. Je len létü k a világban, kifejezi szolid aritá­ su k at az em berrel a szenvedésben és rem énységben, hogy szám ukra K risztus szeretetének jelei legyenek, aki áldozatul a d ta m agát m inden em b erért a kereszten és a k i önm agát a d ja az ú rv a c so rá b a n . . . Az egyházban m inden szolgálat an n ak a világosságában értendő, aki „nem az ért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem , hogy Ő szolgáljon” (Mk 10,45). Ő az, aki ezt m on d ja: „am in t engem küld ö tt az Atya, úgy küldelek tite k e t” (Jn 20, 21). Ezért, K risztusban n y ert elhívásunk késztet m in ­ ket arra, hogy áldozatosan, odaszántan és alázatosan vegyünk részt az em beriség p roblém áinak m egoldásá­ ban. Csak így é rth e tjü k Isten népe teljes szolgálatát és azoknak sajátos szolgálatát is, akik a r r a h ív a tta k és kü lö nítettek el, hogy úgy szolgálják és építsék az egy­ házat, m in t K risztus titk a in a k s á f á r a i. . . ”4 N airobiban a „V allástétel K risztusról m a” szekció előterjesztette, hogy m ilyen h itv allás v á rh a tó el egy hitv alló közösségtől. „A K risztusról szóló h itv allás fo r­ m ál belőlünk m egosztott egyházakból, régi és új kö­ zösségekből, egyetlen közösséget.”5 „A L éleknek ez a közössége elsődleges cé ljá t és végső értelm ét az euch a­ risztia ünneplésében és a H árom ság — egy Isten d i­ csőítésében éri e l . . . Á llandó szégyenünk és fá jd a l­ m unk, hogy nem tu d tu k legyőzni szakadásainkat az Ú r asztalánál, ahol Isten üdvözítését tapasztaljuk, m e­ lyet ő az egész em bervilág szám ára, helyette végzett el.”6 A hitvalló közösségnek szem be kell nézni m in d ­ azzal, am it je le n t a „bűn és bocsánat, erő és erő tlen ­ ség, kizsákm ányolás és szerencsétlenség, az id entitás egyetem es keresése, a keresztyén hatások nagym értékű hián y a és azoknak a vágya, akik sohasem hallo tták m ég K risztus nevét.”7 Az „Egy igazságos, d em okratikus és fe n n ta rth a tó tá r ­ sadalom k u ta tá sa ” tém a ú jra csak egy olyan hitvalló közösséget feltételez, am elynek sokféle szolgálatát a sák ram entum ok táplálják . „Az igazságtalanság stru k ­ tú rá i és a felszab ad ításért folyó h arc”, m ellyel a nagy­ gyűlés ötödik szekciója foglalkozott, leszögezte „Azok a keresztyének, akik az igazságosságért és felszabadí­ tá s é rt együtt szenvednek, az egym ással és K risztussal való közösség m élységeit ta p asz talják meg. Ez a közös­ ség felette v an az ideológiák, osztályok és keresztyén tradíciók különbözőségeinek. Egyesít a bocsánat és sze­ re te t ereje által. Tükrözi a H árom ság — egy Isten tö ­ kéletes közösségét és kifejezője a n n a k a legm élyebb szo lidaritásnak a szenvedő és bűnös em beriséggel, am e­ lyet az ú rv a csorai közösségben élünk á t.”8

A kölcsönhatás hiánya m agukban az egyházakban Ez a szerény k ísérlet a három fő tém a belső ösz­ szefüggésének m eg m utatására, fém jelzi a T anács m u n ­ k áján a k teljességét. V ajon m iért nem fogadják el ezt a teljességet a tagegyházak és azok, akik a V ilágtanács ténykedését k ritiz álják ? N em tévednek-e, am ikor ön­ m agukat, vagy a T anácsot értelm ezik? Nem elég ugyanis a r r a hivatkozni, hogy ezek az egyházak, vagy csoportok érdeklődnek a T anács egyik-m ásik pro g ram ­ ja iránt. Ism erek olyan esetet, ahol az egyik egyház ren d k ívül élesen k ritiz álta a Tanácsot, m e rt nem fo r­ d ít elég időt és energiát az egység, vagy a misszió problém áinak m egoldására. E lőfordulhat viszont, hogy ez az egyház azzal a kéréssel fordul a Tanácshoz, hogy

nyújtson segítséget, valam ilyen szükségükben, vagy hozza nyilvánosságra állásfoglalásaiban politikai prog­ ram ját. B á r ez az egyház elfogad, vagy ad segítséget, nem h ajlan d ó elism erni, hogy m indez egy olyan k iá ra ­ dó szeretet kifejezése, am ely a h it és im ádság szolidari­ tásából szü letett és abból a forró vágyból, hogy a m eg­ ú ju lást és Isten népe egységét m u n k álja. Tény az, hogy nagyon nehéz egységben ta rta n i az egyház három lé­ nyegbevágó fela d atá t: az egységet, a m issziót és a v i­ lág szám ára végzett szolgálatot, am in t azt a H árom ság — egy Isten teljes evangélium a irán ti együttes enge­ delm ességünk m egköveteli. Az ökum enikus m ozgalm at sajátos felelősség terh eli ezért a teljességért, m ivel tisztáb an v an azokkal a korlátokkal, am elyek k orábban a m ozgalom egyes részeit jellem ezték. A m isszionáló m ozgalom az együttm űködést a m isszió és evangélizá­ ció érdekében k ereste és figyelm en kívül hagyta a ta ­ nításokat. Az É let és M unka m ozgalm a úgy gondolta, hogy a szolgálat sokkal in k áb b egyesítő tényező, m int a dogm ákkal való küzdelem . A H it és Egyházszervezet m ozgalm a já rta a nehezebb utat, am ik o r a tan ításo k ra és az egyházakat megosztó k érd ések re k o n ce n trált és fá ra d h a ta tla n u l dolgozott éveken keresztül a m egoldá­ son. De az egyház egységét illetően sokáig nem szüle­ te tt meg az az eredm ény, am ire ők gondoltak és am iért közös bizonyságtételben és szolgálatban fáradoztak. A m ikor ezek a m ozgalm ak betagolódtak a V ilág ta­ nácsba, gondolkodásm ódjuk velük együtt te rje d t el. A N airobi Nagygyűlés P rogram szervező B izottsága felis­ m erte ezt a tö rtén elm i p ro b lém át és nem szűnt meg kifejezésre ju tta tn i, am ik o r a T anács tevékenységéről és az egyházak hozzászólásairól volt szó. K ifejezte a n ­ nak szükségességét, hogy a T anács m u n k áját, m int összefüggő egészet kell tek in tetb e venni. „A spirituális, prófétai és cselekvésre képesítő dim enziók elv álaszth a­ ta tla n részei az EVT teljes életének és m u n k áján ak , m inthogy az a tagegyházakkal és a tageg y h ázak ért dol­ gozik.”9 A közlem ény még m élyebbre is megy. Az eg y ü tt­ m űködés m aguknak a tagegyházaknak az életében is hiányzik az olyan k érdéseket illetően, m in t a h it és egyházszervezet, m isszió és evangélizáció, nevelés és m egújulás, a szolgálat, az igazságosság és béke k érd é­ sei. Az egyházak főképpen keresztyén h iv atásu n k egyik, vagy m ásik asp ek tu sát hangsúlyozzák, a m aguk trad íció ja szerin t és gyakran m ás egyházak ellenében. S ajá t stru k tú rá ik és felépítettségük alap já n h ajlan ak arra, hogy az ügyeket így szétválasszák. Ez súlyos kö­ vetkezm ényekkel já r t a keresztyének m en talitására nézve. K ülönösen érvényes ez azokra az esetekre, am i­ ko r az egyházak p ró fétái bizonyságtételéről van szó a társad alm i és p o litik ai k érdéseket illetően. E lm arad o tt a keresztyének h itbeli iskolázottsága, így nem képesek kapcsolatot terem ten i a h it és a v ilág b an végzett szol­ g álat között. Nem érzékelik azt sem, hogy cselekvésük visszahat h itü k és életü k egészére. Az az érzésem , hogy m ind az egyházak, m ind az ökum enikus m ozga­ lom krízisének ez a gyökere. Végre, m ost sokkal job­ ban tu d a tá b a n v agyunk enn ek a krízisnek, m in t v ala­ ha is, és keressük a m ódját, hogyan leh etn én k hűsége­ sebbek az evangélium hoz és a n y ert világossághoz. Nos, hogyan is leh etn én k hűségesebbek az evangé­ lium hoz és a k ap o tt világossághoz? M it ta n u ltu n k meg az ökum enikus közösség g y akorlásának és küzdelm ei­ nek éveiből, am ely képessé teh etn é az egyházakat és m in k et m agunkat, hogy a h it egységét an n ak te lje s­ ségében ta rtsu k meg a T anácson b elül? V an-e olyan gondolkodás és életstílus, am ely az egységnek, a b i­ zonyságtételnek, v alam in t Isten népe Isten a k a ra ta sze­ rin ti szolgálatának előfeltétele lenne? Hiszem, hogy

43

van ilyen és v alójában mi m ost ennek a gyakorlását tanulgatjuk. H árom összetevője van ennek a gondolko­ dásm ódnak és életstílusnak.

Isten élő Igéje a világosságban Az első, a könyörtelen elhatározás, hogy engedelm es­ kedünk Isten m egszólaló Igéjének, am ely m egvilágo­ sítja a kö rü lö ttü n k levő valóságokat, hogy hagyjuk m a­ gát a szöveget szólni a m aga k o n tex tu sáb an és az által. A filozófus Heidegger volt az, aki em lékeztetett m in ­ k et arra, hogy az igazság (alétheia) nem ab sztrak t, h a ­ nem konkrét. A görög szóösszetétel, a-létheia, azt je ­ lenti, hogy valam i nincs elrejtve, leleplezett, zárt, szem elől tévesztett, elfelejtett. E m bernek lenni, annyi m int a dolgokat feltárni, világosságra hozni, kinyitni, az elrejtettségből előhozni, tudatossá, nyitottá, valósá­ gossá, authentikussá, jelenvalóvá tenni. Ez az, am it az igaznak lenni, igazságban élni jelent. E rrő l jelen ti ki Jézus: „Én vagyok a világ világossága, aki engem kö­ vet, nem já rh a t az élet sötétségében, hanem övé lesz az élet világossága” (Jn 8,12). U gyancsak Ő m on d ja: „Ha m eg tartjáto k az én igémet, valóban ta n ítv á n y aim vagy­ tok, m egism eritek az igazságot és az igazság szaba­ dokká tesz tite k e t” (Jn 8,31—32). Nem az a feladatom , hogy a k á r lexikális adato k at soroljak, a k á r bib liai é r­ tekezést ta rtsak . In k áb b azt, hogy illu sztrá lja m azt az utat, am elyen keressü k az igazságot az ökum enikus m ozgalom ban és egyházainkban egyaránt. Ahogy én látom , a H it és Egyházszervezet m ozgalm ának az volt a nagy jelentősége az elm ú lt több, m int ötven évben, hogy volt b átorsága küszködni egyházainknak azokkal a tanításaival, dogm áival, tradícióival, ekkléziológiái­ val, am elyek m egosztottak m inket és akadályoztak ab ­ ban, hogy felism erjük és gyakoroljuk az egy k ereszt­ séget, az egy eucharisztiát, az egy szolgálatot. K ím é­ letlenül, de türelem m el hoztak elő m inden tan ítást, dogm át és ekkléziológiát. Szabad volt m egvizsgálni, Újra lá tn i azokat Isten k ije le n te tt világosságában. Az egyházak és teológusok többé nem h ú zódhattak vissza dogm atikus erődítm ényeik mögé, hogy onnan lövöldöz­ zék egym ást. Még a különböző trad íció jú egyházak á l­ ta l haszn ált nyelvezet is úgy alakult, hogy segítette fel­ fedni a tradíciók és dogm ák m ögött levő valóságot. A tém a ú jrafelvetésével új Világosság árad t, új lehető­ ségei tá ru lta k fel annak, hogy szabadok legyünk egy­ m ás és Isten a k a ra ta cselekvése szám ára. Az „Egy k e­ resztség, egy eu charisztia és a kölcsönösen elism ert lelkipásztori szolgálat”10 dokum entum világos péld ája ennek a folyam atnak. Az évszázados v iták, am elyek m egosztották az egyházakat, ú jr a előkerültek, k in y íl­ tak és m ost az egyházak lelkiism eretére bízattak. Ez egy olyan folyam at, am elynek során új kérdések k e­ rü lte k elő, új szem pontok vetődtek fel. De sehol sincs visszavonulás a régi állasokba. S okkal inkább a régi állásokat lá tju k új módon. Hiszem, hogy a H it és Egy­ házszervezet ezzel végezte a legértékesebb h ozzájáru ­ lá st az ökum enikus m ozgalom szám ára. M ondhatjuk, hogy ez egészen így van, m e rt addig néztünk szembe bosszúsan tan ításb eli szakadásainkkal, m íg kezdtük m egérteni azok igazi term észetét a kijelentés alapján. K ezdtük m egérteni a S zenthárom ságban k ije le n tett is­ teni valóságot. Így v á lt lehetségessé szám unkra, hogy ak árcsak próbaképpen is — szövetségre lé p jü n k a kö­ zös bizonyságtétel és szolgálat érdekében. Ezt a k é r­ dést nem g yakran vetik fel így ökum enikus körök­ ben, de ez egyáltalán nem jelenti, hogy nem ez a való­ ság.

44

Az egyházakra gyakorolt hatás H asonlóan k ü zdöttünk egym ással több, m in t hetven éven keresztül a misszió és evangélizáció term észeté­ nek értelm ezése körül. Felfedeztük, hogy az evangé­ lium nem p riv á t ügy. Az egész világhoz szól. Nincs egyetlen egyház, felekezet, vagy trad íció b irtokában. V alóban ki kell lépnünk a tem plom területéről, hogy hirdethessük az evangélium ot. Meg kell n y itn u n k m a ­ g u n k at m ások szám ára, a világ realitásai előtt. Fel kell fedeznünk, hogy a világ szab ja m eg még azt is, ho­ gyan, m ilyen kifejezésekkel közöljük az evangélium ot. Érezzük, hogyan te rjed ki a textus, hiszen m indaz, am it k iv álasztu n k a szövegből, m indaz, ahogy tovább adjuk, a helyzettől függ. Az evangélium ot hirdetni annyi, m in t egyének és közösségek előtt felfedni exisztenciájuk valóságát és rá m u ta tn i a r r a a valóság­ ra, am ely m eg jelen t K risztus életében, h aláláb an és feltám adásában. P éldául, azok az akció-reflexió prog­ ram ok, am elyeket a V ilágm isszió és Evangélizáció B i­ zottság, (korábban Nem zetközi Missziói Tanács) készí­ tett, nagy h atással v o ltak az egyházak önértelm ezésé­ re. Ezek az aláb b i tém ák k al foglalkoztak: egyházak a m isszióban, a gyülekezet missziói stru k tú rá ja , városi és ip a ri misszió. K ét h a tá st em lítek csupán. Először: k én y ­ szerítette az egyházakat an n ak tudom ásulvételére, hogy K risztus u niverzális evangélium a átfo g ja az em ­ beriét egészét, a közügyeket — röviden m indazt, am it p o litikán értünk. Nem p réd ik á lh atu n k a bűnösök m eg­ igazításáról anélkül, hogy n e szólnánk Isten igazságá­ ról, am ely m egparancsolja, hogy m indenki igazságo­ san b ánjon az ő te re m te tt világával, terem tm ényeivel, em b ertársaiv al, a szem élyekkel és a hozzájuk tartozó tárgyakkal. M ásodik h atása az volt, hogy az egyházak előtt a világgal fo ly tato tt evangélizációs h arcu k köz­ ben világosodott meg, tu d a to su lt s a já t sötétségük és titkos engedetlenségük. A missziói m egú ju lásb an ta n u l­ ták meg, hogy mi a h itvalló közösség. H elyénvaló, ha em lékezetünkbe idézzük, hogy az A pokalipszis, a J e ­ lenések könyve, m ely Isten végső célját tá rja fel a v i­ lág előtt, előszavában a h ét gyülekezethez íro tt levelet tartalm azza. Ezek m eg ú ju lásra szólítják fel az egyhá­ zat, hogy résztvehessen Isten n ek a világ szám ára ad o tt apokaliptikus ígéreteiben. Ez az együttes ta p asz talat ren d k ív ü li következm é­ nyekkel já r t az ökum enikus m ozgalom életére nézve. K ülönösen jelentős volt az egyház egysége, és a v i­ lágban való bizonyságtétele szem pontjából. Nem szük­ séges ezt m ost részletesen kifejtenem , m e rt gyakran esett szó róla. De ta lán nem m indig azon a módon, ahogy az im én t én tettem . A zért fontos k érdés ez, m e rt az egyházak életének leglátványosabb m egnyilatkozá­ sa az elm ú lt k ét évszázadban az az evangélizáció volt, am elyet a ny u g ati m issziók a h arm a d ik világ országai­ ban végeztek. M ivel a külm isszió nem p áro su lt erő tel­ jes belm isszióval, ez a r r a késztette a h arm a d ik világot és az o tt dolgozókat, hogy hozzák n ap v ilág ra azokat a tényeket, am elyekre u taltam . Ez éppígy tö rté n t a n y u ­ gati országok külvárosi m issziójában, az élet p erifé­ riáin dolgozók esetében is.

A világ igazságtalan struktúráinak leleplezése T alán az ökum enikus m ozgalom legszem betűnőbb haszna a világ sz ám á ra az volt, hogy tan u lm án y o zta és gyakorolta az igazságot, m eg hirdetve Isten országa igazságosságát és békességét. Nos, a p o litika term észe­

téhez tartozik a nyilvánosság, hogy k erü lje a tito k za­ tosságot. Az a feladata, hogy a közös jó t m u n k á lja és te ­ gye lehetővé az em bereknek, hogy a közösség életé­ ben teljességgel részt vehessenek. A politika m egrom ­ lását jelzi az, am ikor az ügyek és döntések nem k e rü l­ nek nyilvánosságra, am ikor összezavarják az em b ere­ ket, tu d a tla n ság b a n ta rtjá k , félreállítják , h áttérb e szo­ rítjá k őket. O lyan világban élünk, ahol a gazdasági, társad alm i és politikai stru k tú rá k éppen ezt teszik. Ezért foglalkozunk m i ilyen fokozott m é rtékben v ilá­ gunk igazságtalan stru k tú rá in a k leleplezésével, felfedé­ sével, bem utatásával. M indaz, am it m i az igazságos, d em okratikus (participatory) és fe n n ta rth a tó tá rsa d a ­ lom k u ta tása terén végzünk, egyszerűen a n n a k a fel­ a d a tn a k a betöltése, hogy az evangélium igazságát é r­ vényesítsük. H add tám asszam alá ezt néhány rövid példával. Az utóbbi években a rasszizm us elleni k üzdelem -pro g ra­ m u n k a t nem azért érte tám adás, m e rt a rasszizm ust b űnnek bélyegeztük. E zt m á r több, m in t ötven éve tesszük. S okkal inkább azért, m e rt kem ény és tü re l­ mes kutatóm unkával, a valóság m eglátására kinyíló szem ekkel tá rtu k fel a fa ji elnyom ás egész an a tó m iáját és an n ak m ódozatait, ahogyan az em berek a környező világban, különösen pedig a gazdag országokban k o n k ­ réta n részt vesznek a rasszizm us fen n tartásáb an . U gyancsak gazdag hagyom ánnyal rendelkezünk a sze­ gények és elesettek körüli szolgálatban is, és m osta­ náb an v állalkoztunk a fejlődési segélyek n y ú jtá sá ra is. De abb an a pillan atb an , am ikor lelepleztük azokat a re jte tt erőket, am elyek a szegénységet okozzák és fen n ta rtjá k ; a m agán, a testületi, vagy állam -k a p ita­ lizm ust, a transznacionális társaságokat, a m ilita rista erők á ltal befolyásolt e lit hatalm ak at, azonnal komoly tám adás in d u lt ellenünk. A zután vegyük a nukleáris fizikát és nukleáris energiát, am ely laboratórium i tu ­ dósok és állam i szakem berek kezére v an bízva. K ísér­ leteket végeznek, te rv e k et készítenek, olyan döntéseket hoznak, am elyek az em berek életét alapvetően érintik, anélkül, hogy azok errő l tu d n án ak , vagy beleszólhat­ nának. Egészen m egváltoztatta a légkört, am iko r az utóbbi években lelepleződött, hogy m ilyen hátsó cé­ lokra h asználják a n u kleáris en erg iát és m ilyen követ­ kezm ényekkel já r ez az em beri életre nézve. Ezzel k i­ k erü lt a fizika és gazdasági élet kizárólagos hatók ö ré­ ből a teológiai és politikai etik a területére, hogy m ost m ár itt dőljön el, m i szolgálja belőle a közjót. Ezek az illusztrációk látszólag távol esnek a h it és egyházszervezet, a m isszió és evangélizáció, a szolgá­ la t és igazságosság területétől, de valam ennyi az ev an ­ gélium egységére és teljességére m utat, ennélfogva az Egyházak V ilágtanácsa m u n k á já ra is. De v an egy m ásodik elem e is a n n a k a gondolkodás­ beli és életstílusnak, am ely az egység, az egyház szol­ g álata elősegítését is egyidejűleg szükségesnek ta rtja , és ez összefügg az elsővel. A legjobban azzal tudom ezt kifejezni, h a az igazság szónak héb er ered etijét idézem fel, az em e th -t, am ely bizalm at és m egbízható­ ságot, szilárdságot, igenlést, m egerősítést, hitet, h ű sé­ get jelent. Ez nem eszme, hanem egy kapcsolat. Az Ó szövetségben az igazság, hűség, gyakran ezzel a le­ fo rd íth ata tla n szóval v an kifejezve: heszed, — lo jali­ tás, állh atato s szeretet, szolidaritás. Szó szerint ezt m ondja a zsoltáríró, am ikor az Úr ra tek in tv e kéri, hogy a d ja meg azt, am i jó, hogy a föld terem hessen és bövölködhessen igazságosságban. A paralelizm us költői fo rm á já t használva így szól: „Szeretet és hűség találkoznak, igazság és béke csókolgatják egym ást. H ű ­ ség sa rja d a földből és igazság te k in t le a m ennyből” (Zsolt 85,11—12).

Nyitottság és bizalom Az igazság összefügg m ind az állh atato s szeretettel, m ind az igazságossággal és békességgel. Ez a bizalom az, am ely nyitottá, őszintévé teszi a teherhordozó, k i­ ta rtó szeretet á ltal tere m te tt em beri kapcsolatokat. H itvalló közösség ez. A zokat k apcsolja össze a közös szolgálatban, ak ik k in y ilv án ítják , d em o n strálják azt, am i m e g tartja őket (ugyanis ez a confessio la tin ered e­ tijén ek értelm e) am ely eg yúttal m inden em b er igénye is. Z sinati testvériség ez. A H árom ság — egy Istenbe v e te tt h itü n k m egva llásából következik ugyanis az a bizalom , am ely képessé tesz m in k et arra, hogy féle­ lem nélkül nézzünk szem be a m in k et egym ástól elv á­ lasztó dolgokkal. Azokkal, am elyek még m indig e lta ­ k a rn a k m in k et egym ás szem e elől. D ialógus-közösség ez. B izalm unk v an m inden em b ertestv érü n k iránt, b árm i legyen is a hite, m ivel m in d n y ájan Isten képére tere m te ttü n k és együtt részesedünk, velük az igazsá­ gosságért és b ék éért foly tato tt küzdelem m éltóságá­ ban. M inden em b er részvétele ez. Az a bizalom ez, am ely áttö ri azt az elidegenedést, am elyet a vallásos dogm atizm us, a fajgyűlölet, szexizm us, osztályok, kasz­ tok, és a gazdasági elnyom ás hoznak létre. Lehetővé teszi azt, hogy az em berek a valósággal szem ben n y i­ to ttak legyenek, szo lid aritásb an egyesüljenek, hogy az valóban m eg is terem tődjék. Az azonosság és m ásféle­ ség (otherness) elism erése ez, ahol a különbségek, m in t eszközök szolgálják a teljesebb közösséget és te h erh o r­ dozást. M ások elfogadásának, m egerősítésének, a róluk való bizonyságtételnek az a m ódja ez, ahogyan Isten a m aga hűségében, igazságában elfogadott, m egerősí­ te tt m inket, bizonyságot te tt ró lu n k K risztu sb an és a Szentlélek közösségében. H a körülnézünk a világban, azt látju k , hogy tele van félelem m el, bizalm atlansággal, titokzatossággal és a leleplezés sokkal in k áb b a rom bolásnak, m intsem az építésnek szolgálatában áll. Tele v an elidegenedéssel, m agánnyal, tyran n izm u ssal és erőtlenséggel. Mindaz, am iről ezen a héten vitatkozunk, m eg fogja m u tatn i, m ennyire á th a tja ez a légkör az egyházat, a tá rsa d a l­ m at és az állam ot. Az a nagy te h e r nehezedik az öku­ m enikus m ozgalom ra, hogy Isten n el együtt m u n k ál­ kodva az oikoum enéből oikos-t, o tth o n t terem tsen am ely család ja le h et férfiak n ak és nőknek, fiatalo k ­ nak és időseknek, ahol az aján d ék o k k u ltú rák , lehető­ ségek sokszínűsége érvényesül, ahol nyitottság, biza­ lom, szeretet és igazságosság uralkodik. M inden fő pro g ram u n k a T anácsban ennek a gondolkodásnak és életstílu sn ak kialak ításáh o z kapcsolódik. Az evangé­ lium in d ik atív u szára és im p eratív u szára épül. A rra, am it Isten k ije le n tett K risztus életében és cselekedetei­ ben és am it Ő p aran cso lt nekünk. Az Ige te stté lett, telve kegyelem m el, önm agát adó szeretettel és igazság­ gal, nyilvánvaló hűséggel és bizalom m al. Úgy vagyunk mi is igazán em berek szavainkban és egész valónkban, ha telve vagyunk ezzel a kegyelem m el és igazsággal. De v an egy h arm a d ik elem e is enn ek a gondolkodás­ beli és életstílusnak. E lv á laszth atatlan ez az előző k e t­ tőtől. A nyitottság és bizalom , szakadozott világunk valóságainak kím életlen feltárása az evangélium v ilá­ gosságában, a dialógus a közösségben, am ely képessé tesz arra, hogy n y ito ttak m arad ju n k , m egköveteli még azt is, hogy ta n u lju n k m eg szenvedni. N incs nyíltság és bizalom szenvedés nélkül. N incs m egbékélés, nincs b é­ ke, nincs igazságosság világunkban, h a nem vagyunk készek beállni ebbe a sorba. Ez a m i esetünkben azt jelenti, hogy félelem nélkül m e rjü n k szem benézni a konszenzusnak olyan fájd alm as következm ényeivel, m in t am ilyen az „Egy keresztség, egy eucharisztia, és

45

a kölcsönösen elism ert lelkipásztori szolgálat” ügye, hogy a még teljesebb egység felé haladhassunk. Azt jelen ti ez, hogy az igazán hitvalló közösségnek meg kell ta n u ln ia olyanná válni, m in t az ő U ra, aki „a k a ­ pun kívül szenvedett, hogy m egszentelje a n ép et tu ­ lajdon vére á lta l” (Zsid 13,12). A Zsidókhoz íro tt levél szerzője, akin ek egyébként sok m ondanivalója van e r­ ről a hitvallásról, (Zsid 3,1; 4,14—16; 10,19—25) ezzel a bíztatással z á rja a levelet: „M enjünk ki te h á t Őhozzá a táboron kív ü lre az ő g yalázatát hordozva. M ert nincsen itt m arad an d ó v á­ rosunk, hanem az eljövendőt keressük. Á lta la vigyük Isten elé a dicséret áldozatát m indenkor: nevéről v al­ lást tévő a jk ain k gyüm ölcsét. A jótékonyságról és az egym ással való közösségvállalásról pedig m eg ne feled­ kezzetek, m e rt ilyen áldozatokban gyönyörködik az Iste n ” (Zsid 13,13—16).

A szenvedés küzdelme A zt is jelen ti ez, hogy az igazságtalan stru k tú rá k aló­ li felszabadításért folyó harc, a háború borzalm ai, az em beri jogok m egsértése elleni küzdelem , a szenve­ dés küzdelm e. Az Á zsiai K eresztyén K onferencia nagy­ gyűlésén nagyon világosan kifejezésre ju to tt ez a b i­ zonyságtételekben és csoport tanácskozásokon, és ab ­ ban, ahogy a p rogram okat m egfogalm azták, v a la ­ m ennyit ebbe a fő tém ába sű rítv e: „Jézus K risztus Ázsia szenvedésében és rem énységében.” Ez valóban egzisztenciális kérdése világszerte azoknak a k eresztyé­ neknek és gyülekezeteknek, akik az igazság irá n ti e n ­ gedelm ességükért szenvedéseken m ennek keresztül, hogy Isten jö vőjét és m indenki jólétét szolgálják. Az a szenvedés, am elyről m ost beszélünk, válasz K risztus k ih ív á sá ra : „Ne gondoljátok, hogy azért jö t­ tem , hogy békességet hozzak a földre. N em azért jö t­ tem, hogy békességet hozzak, hanem , hogy k ard o t és aki nem veszi fel k eresztjét és nem követ engem, nem m éltó énhozzám . A ki m eg találja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem , az m eg találja az t” (Mt 10,34.38—39). Az egyházak nem m indig néztek szem be e kihívás következm ényeivel. K ülönösen igaz ez a r r a a három fő té m á ra nézve, am elyről tan ácsk o ­ zunk. Éveken á t nagyszerű egyezségeket hoztunk létre a h it és egyházszervezet kérdéseiben, de az egyházak ritk á n figyeltek fel a rigorózus szőrszálhasogatás okozta szenvedésekre és ritk á n h atáro zták el m agukat a változtatásokra. Az egyházegyesítő schém ák eddigi jellegzetessége az volt, hogy a tárgyaló egyházak tra d í­ cióit és g y ak o rla tát érin tetle n ü l hagyta. M indegyik egyház a m ásiktól v á rta az áldozatot és nem m agától. Ügy gondoltuk, hogy egyházi szabályaink és ren d el­ kezéseink olyan k erítést jelentenek, am ivel m in d en ­ képpen m egőrizhetjük egyházi felépítm ényeinket és külsőnket. S okkal inkább az ún. nem teológiai tén y e­ zők — m in t a történelem , k u ltú ra, gazdasági és poli­ tik ai élet, a fajiság és a nem ek kérdése — vo ltak azok, am elyek a bezárkózás és bizalm atlanság szituációját terem tették m eg egyházaink között. Ezek a tényezők sokszor és sokféleképpen a lta ttá k el az egyházakat és te tté k őket érzéketlenné a m egújulás és válto ztatás okozta szenvedések iránt. E zeket az egyházakat h it­ valló közösségeknek nevezték, m égsem ju to tta k el oda, hogy rad ik álisan ú jraértelm ezzék életvitelüket, á t­ gondolják költségvetésüket, k ia d ása ik at és jól használ­ já k ki energiáikat. Ez a fájdalom m entes hitvallás. Az elm últ években ta n ú i le h ettü n k azon egyházak agoni­ záló látványának, akik m egpróbálták kivonni m agukat

46

an n ak a beism erése alól, hogy közük van az igazság­ talanság stru k tú ráih o z. L áttu k , hogyan h á rítjá k el azt a felhívást, hogy szakítsák meg k ap cso lataik at a Ki­ zsákm ányolás és elnyom ás erőivel és állja n ak ki az igazságosság és az em beri jogok m ellett. Mi m ost itt k o n k rétan v ilág ítju k meg, m it is jelen t a k eresztet hordozni Isten ev an g éliu m áért és Isten országa igazságosságáért és b ékéjéért. A m in t K risztu s­ nál a k ereszt volt az az esem ény, am ely az ő bizony­ ságtételét és igazságát, az A tya k ijelen tését és hűségét hitelesítette, éppen így az egyházak és a V ilágtanács szám ára is azt a k ih ív á st jelen ti ez: v állalják a gyó­ gyító és győzelmes kereszt szenvedését. V állalják, hogy szem be ta lá ljá k m ag u k at m ásokkal, ak ik visszautasít­ já k a m egtérésre hívó szót, a m etanoiát, a gondolko­ dás és életm ód rad ik ális m eg v álto ztatását az evangé­ lium irá n ti engedelm ességben. A m ikor a „fejedelem ­ ségek és erő k ”, a sötétség és bizalm atlan ság d estru k ­ tív stru k tú rái, am elyek m eg tag ad ják K risztust, m in t U rat — Isten n ép ét tá m ad ják —, am ik o r az az ev an ­ gélium igazságáért szenved, a legjobb ú ton van afelé, hogy tan ítása, hitvallása, társad alm i tevékenysége az igazság eszköze legyen. Azé az igazságé, m elyet élnie és h ird etn ie kell. N incs szám u n k ra m enekülés a szenvedésre h ív a to tt­ ság alól. K risztus nem ígért kevesebbet. Figyelm ezte­ tett m inket, hogy am ik o r az igazság ú tjá t já rju k a L é­ lek által, am ik o r felfed jü k a világ b ű n ét és gonosz­ ságát, am ik o r hűséget és b izalm at ta n ú sítu n k em b er­ társain k irán t, elkötelezve m ag u n k at azok jólétéért, a világ gyűlöletét v ív ju k ki. De a világ közepén és a n ­ n ak gyűlöletében ígéri n ek ü n k a Lelkét, a P araklétoszt, aki m ellénk ren d eltetett, aki h a llja és kifejezi a mi k im o n d h atatlan só h ajtásain k at, aki m egerősít és v e­ zet, hogy to v áb b ra is részünk legyen a K risztus szenve­ désében. Ezt a sp iritu a litást a szenvedésben fény és rem énység táp lálja, m e rt egy új v ilág ért való küzdelem ez, am elyben Isten igazságossága és békessége lako­ zik .

Visszatérés a kereszt valóságához Jegyzetem ben az áll, hogy egységre h iv atásu n k tel­ jességének és összefüggésének kiem elésével kell z á r­ nom beszám olóm at. Rá kell m u tatn o m a rra a bizony­ ságtételre és szolgálatra, am ely az eg yházakra és az E gyházak V ilág tan ácsára bizatott. M egpróbáltam m eg­ m utatni, hogy m in d n y áju n k n ak szüksége v an a n n a k a sajátos élet és gondolkodásm ódnak a kifejlesztésére, am ely n y ito ttá tesz egym ás felé és feln y itja szem ünket is egzisztenciánk v alóságainak m eg látására — úgy az egyénekét, m in t az egyházakét és közösségekét. Azért, hogy bízhassunk egym ásban és m egterem thessük a v i­ lágban a bizalom légkörét. Azért, hogy odaszánjuk m ag u n k at a K risztus szenvedésében való részvételre, feltám ad ása erejéb en az ő világáért. Ú jra csak ism é­ telni tudom a nagygyűlés első szekciójának szavait a „V allástétel K risztu sró l m a” tém ából. „T udjuk, hogy a szenvedő K risztu s elfogadása az egyetlen ú tja annak, hogy a gonosszal szem ben érzett erőtlenségünket legyőzzük. T u d ju k azt is, hogy ennek elfogadása te h et m in k et ú jr a hitelképessé a világ sze­ m ében. A zért im ádkozunk, hogy egyházaink ú jr a té r ­ jen ek vissza a kereszt valóságához és ígéretéhez, hogy így lehessünk együtt a K risztusban n y ert új élet sáfá­ rai is.”11 Fordította: Szűcs Ferenc

JEGYZETEK 1. F a ith a n d O rd e r: P ro c e e d in g s of th e W orld C on feren ce, L a u sa n n e , A u g u st 3—21, 1927. L o n d o n S tu d e n t C h ristia n M o­ v e m e n t, 1927. — 2. Ib id , p p . 462—463. — 3. C e n ra l Com itte e o f th e W orld C o u n c il o f C h u rc h e s : M in u tes a n d R e p o rte s of th e E ig h te e n th M eetin g , E n u g u , N ig eria, J a n u a r y 12—21, 1965. p79. — 4. O ne B a p tism , O ne E u c h a ris t a n d a M u tu a lly R eco g n ised

M in istry : T h re e A re e d S ta te m e n ts, p p 11, 23, 29. WCC G eneva 1975. — 5. B re a k in g B a rr ie rs p p. 48—49., p a r a 36 D av id M. B a­ to n (ed) L o n d o n SPC K a n d G ra n d R a p id s, M ich: Vm . B. E e rd m a n s P u b lish in g Co. 1976. — 6. B re a k in g B a rr ie rs p p. 48— 49., p a r a s 33, 40, op. cit — 7. ib id pp. 48—49. p a r a 35, op cit. — 8. ib id p. 101, p a r a 7. op. cit. — 9. ib id 296. p. p a r a 7 (c) op. cit. — 10. O ne B a p tism . . . op. cit. — 11. B re a k in g B a rrie rs , p. 49. op. cit.

Az egyházak és a militarizmus A Keresztyén Békekonferencia hozzászólása a m ilitarizm usról és a leszerelésről előkészítés a la tt á lló ökumenikus program vitájához A világtörténelem ben hadászatilag első ízben fel­ h asznált atom bom bát, a H iroshim a-bom bát az ázsiai nem -keresztyén vallások képviselői "keresztyén bom ­ b án ak” nevezték el. Ezt az ítéletet a keresztyéneknek és egyházaknak k ih ív ásk én t kell felfogniok és feldol­ gozniok. Vajon 1945. augusztus 5-én a hivatalos egy­ házi képviselők im áival k ísé rt bom bázás egy szélső­ séges kivételes eset volt-e, vagy ebben csak az a gya­ k o rlat érte el tragikus csúcspontját, am ellyel a keresz­ tyének évszázadokon á t helyeselték és igazolták az erőszak alkalm azását? Jól tu d ju k , hogy ezek a m élyreható kérdések, am e­ lyek a m i U runk és M egváltónk evangélium áról szóló keresztyén bizonyságtétel hitelességét érintik, csak az ökum enikus közösségben résztvevő keresz­ tyének és egyházi képviselők közös és rendszeres együ ttm unkálkodásával ju th a tn a k el odáig, hogy ko n k rét és elkötelező választ lehessen ad n i ráju k . A következő m egfontolásokkal ehhez szeretnénk mi is hozzájárulni. I. A jelenlegi fegyverkezési verseny tényei és m éretei m inden kétséget k izárn ak a m ilitarizm us p ro b lém ájá­ n ak időszerűsége felől. Egy pillan tás a fegyverkezési verseny regionális sú ly p o n tjaira m eggyőzhet arról, hogy az abb an vezető szerepet játszó állam ok a népek és nem zetek politikai berendezésének évszázados k e­ resztyén hagyom ányú form áival rendelkeznek. E zért az egyházaknak és a keresztyéneknek tisztázniok kell a kérdést, hogy a m ilitarizm us szellem ének is v a n ­ nak-e, vagy éppen túlnyom ó részben v an n a k keresz­ tyén gyökerei. F en n állásán ak és növekedésének első három száza­ d áb an a keresztyénség egyenesen háborúellenesen gondolkodott, élt és szenvedett. A róm ai katonai szol­ g álat m egtagadása m ia tt a keresztyénekre elk erü lh e­ tetlenül váró m á rtírh a lá lt a h it erejével és bizonyos­ ságával viselték el. De azután, hogy a IV. században K o n stantin császár felvette a keresztyén hitet, A ugus­ tin u s ta n ítá sa alap já n igazolhatták a keresztyének részvételét az igazságos háborúkban. Az egyház- és teológiatörténeti adatok pontos vizs­ g á la tá ra v an szükség an n ak m egállapításához, hogy a keresztyén teológia m ilyen fejlődése segítette elő, vagy éppenséggel ösztönözte is a m ilitarizm us szellem ét és szolgáltatott igazolást hozzá. Ebből a szem pontból kell az egyházak tö rté n eté t k u ta tn i és feldolgozni. K ülönö­ sen fontos itt an n ak a kérdésnek a vizsgálata, hogy a keresztyénség felekezeti m egosztottsága m ilyen m ér­ tékben já ru lt hozzá a nem zetközi v itá k háborús elin ­ tézésének fokozásához. I tt nem arró l van szó, hogy a bűnrészesség eseteit állap ítsu k meg ebben a fejlődés­ ben, a döntő az, hogy az egyházak és a keresztyének

lelkiism eretét tegyük érzékenyebbé az ilyen kérdések és összefüggéseik irán t. M ikor v álik a h áb o rú ra való készség m ilitarizm u ssá? M ikor lesz a m isszionálás k í­ séretében folyó gyarm atosításból kolonializm us? H o­ gyan v álik a fajo k különbözősége rasszizm ussá? A h á ­ b o rú ra való készség lényeges tényező m indezekben a jelenségekben. H a a h áb o rú ra való készség és a m i­ litarizm us szellem ének keresztyén gyökerei vannak, ak k o r ezeket fel kell k u tatn i, és h a tástala n n á kell tenni. II. A fegyverkezés technikai elem zése elengedhetetlen feltétele a nem zetközi helyzet m egism erésének. Az egyházaknak és keresztyéneknek tájék o zo ttak n ak kell lenniük ez összefüggések felől, am ik o r sík ra szállnak a világ b ék éjéért és igazságosságáért. E lh á ríth ata tla n békeszolgálatuknak azonban a fegyverkezési verseny szom orú tényei ism eretéből k iin d u lv a a m ilitarizm us szellem ének és szellem i fo rrásain ak m élyebbre ható elem zésére kell irán y u ln ia. A m ilitarizm us, am ely a k ato n ai készültségnek ta r ­ tósan a lakosság legbelsőbb ügyévé te tt fo rm ájak én t fogható fel, különleges és kizárólagos célokat tűz ki m aga elé az erőszak alkalm azásával és az erőszakkal való fenyegetéssel. Ö nm aga m eg szilárd ítására és igé­ nyei kielégítésére h aszn álja fel az u ralm a a la tt ta r ­ tott lakosság gondolkodás m ó d ját és sajáto san hitbeli indítékait. Ebben fontos szerepet játszik 1. a fenyegető ré m k ép e k felkeltése és fen n tartása. Ezek a rra szolgálnak, hogy az élet, a h it és az értékek állítólagos veszélyeztetettségeinek előrevetítésével csökkentsék, m egnehezítsék, vagy késleltessék a re a ­ litások józan felism erését. A valóság érzékelésének részleges vagy teljes elveszítése erősíti a rém képek fe­ gyelmező erejét. A tartó s és a valóság m eglátására vak k ato n ai szem lélet az ellenségről alkotott dém o­ nizált képekből áll. Az uralkodó kasztok vagy osztá­ lyok ezekkel a k a rjá k m egszilárdítani, vagy m eg ja­ vítani helyzetüket. Így a hagyom ányos vallási veze­ tőségek és intézm ények törvényesítik 2. a társadalmi kiváltságokat, h a sik erü l rávenni őket, hogy vegyenek részt az ellenség ijesztő képeinek felidézésében és terjesztésében. Az ilyen képekkel fel­ idézett ellenség elleni védekezés elem eiként szolgál­ nak 3. a hősiességre való nevelés és a hőskultusz lélek­ tan i eszközei. Itt a m egsem m isítő és pusztító hős áll az előtérben. Aki nem követi a hős p éld áját, az „alacsonyabbrendűnek” szám ít és ki v an szolgáltatva a „hősi” hatalm ak n ak . Így v ált a germ án faj hősi k é­ pe m ind a rasszizm usnak, m ind a ném et fasiszták m ilitarizm u sán ak értékm érőjévé.

47

.

4. A m ilita rista m ag ata rtás kizárólagos konfronta­ tiv tájékozódási ösztönei háb o rú t kívánnak. O lyan k o r­ ban azonban, am ikor az em beriség n u kleáris fenye­ getettsége egyre fokozódik, ezek elfogadhatatlan u l v e­ szélyesek és elavultak. Az emberi méltóság és a mo­ dern technikai haladás közösségi és kooperatív m a ­ gatartást kíván. E nnek éppen úgy ellentm o n d an ak az ellenségről alkotott elszigetelt rém képek, m in t a k a ­ tonai és fegyverkezési kom plexum kis cso p o rtjain ak béke- és igazságosság ellenes kiváltságai. A tájék o z­ ta tá s és a bizalom keltés az átfogó kom m unikáció és együttm űködés fontos elem ei a béke szolgálatában, különösen a keresztyén egyházi közvélem ényben, ezért 5. az egyházak és keresztyének nagy feladata, hogy sajátos és m ásnak á t nem adh ató pozícióikból m űköd­ jenek közre a m ilitarizm us szellem ének leküzdésében, még ha m a az egész tá rsa d alo m ra nem gyakorolnak is ak kora hatást, m int a középkorban. K om m unikációs ösztönzéseik sokkal táv o lab b ra és m élyebbre érn ek el, m in t am ennyire ennek sok hivő em b er tu d a táb a n van.

III. Húsz éve erősödik az az ökum enikus irányzat, am ely világosan m eg látta az em beriségnek a fegyverkezési verseny, a m ilitarizm us és a nukleáris infernó által fenyegetett helyzetét és ezt tudato san a keresztyének sta tu s confessionisa egyik kérdésévé tette. Az EVT, a V atikán, a kontinentális ökum enikus konferenciák és a K eresztyén B ékekonferencia állásfoglalásai egybe­ hangzóan a rra az eredm ényre ju to ttak , hogy az ato m ­ fegyverek bevezetése óta a klasszikus hadviselés h a ­ gyom ánya m á r nem folytatható, te h á t jogilag — n em ­ zetközi jogilag — véget kell vetni neki. A háború és fegyverkezés összefüggéseinek e világos felism erése el­ lenére tovább erősödtek a fegyverkezési verseny re ­ gionális ösztönzői. A regionális egyházi szervezetek képviselőit és egyházaikat m eg gyülekezeteiket még an n y ira elfoglalják a külön nem zeti vagy k o n tin e n tá­

lis érd ek ek és vonatkozásaik, hogy képtelen ek a le­ szerelés, v alam in t a fegyverkezési verseny szellem i és anyagi fo rrásai leküzdése szükségességének az egész földkerekségre k iterjed ő felism erését k o n k rétan a lk a l­ m azni sa já t egyházi és tá rsa d alm i életü k helyzetére. E nnek a nehézségnek a tu d ato sítása m áris fontos ho zzájáru lást n y ú jth a t az egyházak és keresztyének készségének fokozásához, hogy közrem űködjenek a m i­ litarizm us és fegyverkezési verseny leküzdésében. Az ellenségről alk o to tt rém képek kiiktatásához, a m ilita ­ rista stru k tú rák b ó l szárm azó társad alm i kiváltságok m egszüntetéséhez, a hőskultusznak és a pusztítás d i­ csőítésének legyőzéséhez feltétlen ü l szükség v an a k e­ resztyének közrem űködésére. Nagy felelősségük azon­ ban nem ak ad ály o zh atja meg őket és az egyházakat abban, hogy ne m űködjenek együtt m ás hagyom ányú és ered etű m inden békeerővel. Az ilyen eg y ü ttm ű ­ ködésre m in d en fe n n ta rtá s vagy feltétel nélkül igent kell m ondani, am i ezt je len ti: az ideológiai ellenség­ képletek nem szabad, hogy tovább is befolyásolják a keresztyéneket, h a nem a k a rn a k ism ét a lélektani elszigeteltség áldozataivá válni. A keresztyén és n em ­ keresztyén körök együttm űködése a m ilitarizm u s le­ küzdésében szám u n k ra m á r azzal a készséggel kell hogy kezdődjék, hogy véglegesen szak ítu n k a m ég m in ­ dig ható ellenségképletekkel, m in t am ilyen pl.: az a n ­ tiszocializm us és az antikom m unizm us a m aguk k ü ­ lönböző változataiban. A keresztyén egyházak részvétele a m ilitarizm us szellem ének m egfékezésére irányuló közös erőfeszíté­ sekben hatásos bizonyítéka lehet annak, hogy a m i­ litarizm us fejlődéséért viselt keresztyén felelősség nem hom ály o síth atja el ta rtó san az evangélium ot, s le h et­ séges és rem énytkeltő a m egtérés. A konfliktusok és problém ák m egoldása új, nem harcos és nem kon fro n ­ tativ m ódozatainak feltárása éppen olyan jelentős, m int a harciasság és a m ilitarizm u s szellem e gyökerei­ nek elengedhetetlen kiirtása. Fordította: Fükő Dezső

Hazai szemle Ráday Pál, az első református egyetemes főgondnok 1711. április 30-án S zatm áron Pálffy Jánossal, a csá­ szári seregek m agyarországi h ad a in a k főparan csn o k á­ val K á ro ly i S ándor k u ru c generális békét kötött. A kuruc sereg m áju s 1-én a m ajtén y i síkon letette a fegy­ v e rt és zászlóit. E zzel véget é rt a nyolc esztendeig ta r ­ tó, ún. „R ákóczi-szabadságharc”, a XVII. századi n e m z e ti felszabadító küzdelm ek során ak betetőzése, az utolsó rendi szabadságküzdelem , am elyhez az egész o r­ szág népi töm egei ad ták a lendítőerőt. A szatm ári béke nagy általánosságban és m inden biz­ tosíték nélkül ígéretet te tt a m agyar törvények m eg­ ta rtá s á ra és a protestáns vallásgyakorlat szabadságá­ nak biztosítására.1 A b ékét a fejedelem nem fogadja el. S zinte a teljes k u ru c állam ap arátu ssal L engyelországban tartó zk o ­ dik. Rákóczi I. P é te r orosz cártól v á r jelentős segít­

48

séget. E nnek reális lehetőségei azonban egyre bizony­ talan ab b ak , a helyzet egyre k ilátástalan ab b . A kíséret tag jai közül egyre többen foglalkoznak a hazatérés gondolatával; egyre nagyobb visszhangot k elt a len ­ gyelországi m ag y ar em igráció so raib an a császári am ­ n esztiaaján lat. 1711. augusztus 15-én Jaroszlóból ír t le­ velével a fejedelem környezetének egy csoportja e l­ búcsúzik Rákóczitól. A levelet Ráday P á l fogalm azza. Többek között ezeket írja : „Úgy hisszük, s m aga is felséged jó lelk iism erettel ellenkezőképpen nem tehet bizonyságot, hogy m iolta az Úriste n felségedet n em ­ zetséges ügyünknek k eresésére felállíto tta, tiszta igaz hűséggel és szorgalm atossággal nem csak m unk áló d ­ tu n k édes h azán k n ak jav át, és azáltal tehetség ü n k sze­ rin t bizonyítottuk felségedhez is alázatos köteles­ ségünket, . . . . . . m i is felségednek jó em lékezetit m in ­

d en ü tt m agunkkal hordozván, kív án ju k nem zetséges ügyünknek boldogulásával hozza az Ű risten édes h a ­ zá jáb a felségedet, az holott is lészünk és m a ra d u n k fel­ ségednek igaz alázatos szolgái.”2 A szatm ári béke u tá n teljesen új politikai helyzet a la k u lt ki M agyarországon. H a a bécsi u d v a r le is von­ ta a nyolc esztendőn á t ta rtó hadakozásból azt a ta ­ nulságot, hogy az I. L ipót-féle abszolutizm us d u rv a esz­ közeivel és nyílt erőszakával nem leh et korm ányozni M agyarországot, m ás eszközökkel ugyan, de változat­ lan céllal egym ás u tá n nyesegette le az ország önálló­ ságának a szatm ári békében még m egm aradt d a ra b ­ jait. Így a szabadságharc bu k ása u tá n a vallásügyek ú jra rendezésének alapelve is az volt, hogy m indent a „m otus rebellionis” előtti állapotba kell visszaállí­ tani. III. K ároly abszolutisztikus törekvéseinek m eg­ v aló sítását m egkönnyítette a m agyar katolikus klérus és a főurak, a világi és az egyházi nagybirtokosok osztályérdekeinek találkozása az u d v ar érdekeivel és céljával. A reform ációban hatalm át, tek in tély ét és b ir­ to k ait v esztett k lérus a szatm ári béke u tá n elérk ezett­ nek lá tta az időt a m agyarországi p rotestantizm ussal való végleges leszám olásra. M agyarországnak a H abs­ b u rg -birodalom ba való végleges és teljes beolvasztá­ sá ra törekvő u d v a r és a k lérus között ezen az alapon m ár korábban, az ellenreform ációnak, vagy katolikus restau rációnak nevezett folyam at kezdetekor lé tre jö tt érdekszövetsége m ost ú jra m egerősödött. A szatm ári béke u tá n R áday P áln a k is m egváltoz­ ta k életviszonyai és felad atai is. E lfogadta ugyan a szatm ári béke k ín á lta új helyzetet, de a háború be­ fejezése, a hűségeskü letétele nem je le n te tt nyugalm at R áday szám ára. — 1711 u tá n bekövetkezett és a m a­ gyarországi pro testán so k ra nézve egyre inkább v ál­ ságossá váló esem ények m indjobban előtérbe állítják a p ro testáns egyházak létérdekei védelm ezésében R á­ day P á l bátor, öntudatos és bölcs alakját. Széles körű m űveltsége, k ite rje d t kapcsolatai, nyelvism erete, m eg­ nyerő m odora és mély, biblikus hite te tte őt alk alm as­ sá e tevékenységre. Rákóczi oldalán szerzett diplom á­ ciai gyakorlatát, ta p a sz ta la ta it ezután h azája és egy­ háza ja v á ra így k am ato z ta th atta; a küzdelem folyta­ tásának, a H absburg-katolicizm us hódításával szem­ beni ellenállásnak ekkor egyik m ódja éppen a p ro ­ testán s vallási és egyházi érdekek védelm e volt. E b­ ből az aspektusból kell néznünk a továbbiakban a fe­ lekezetek h a rc á t is. R áday a R ákóczi-szabadságharc idején is részt vett a vallásügyi kérdések intézésében, de inkább csak dip­ lom áciai té re n 3, illetve a fejedelem rendeletéinek fo­ galm azásában. H áttérb en m a ra d ásá n ak okát abb an lá t­ juk, hogy egyrészt v alóban lekötötték egyébirányú, a szabadságharc szem pontjából fontosabb feladatai, m ás­ részt azonban — a fejedelem m ellett — R ádaynál n a ­ gyobb tekintélyű, m agasabb rangú és jóval idősebb sze­ mély, V ay Á dám u d v ari m arsall irán y íto tta a p ro tes­ tánsok vallásügyi helyzetét.4 A p ro testáns egyházak a béke m egkötése u tá n sú­ lyosabb viszonyok közé kerültek, m in t b árm ik o r ed­ digi tö rtén elm ü k folyam án. R áday nem tu d ta tétlenül szem lélni a fejlem ényeket. Egym ás u tá n érkeznek hoz­ zá a panaszlevelek az eklézsiáktól az őket é r t sérel­ m ekről, s kérik R áday közbenjárását, segítségét.5 R á­ day m unkához lá t; felterjesztéseket készít,6 s kapcso­ la tb a lép az esztergom i érsekkel7 is. M ajd m egyéje, N ógrád „egyező vox”-sal őt v álasz tja m eg országgyű­ lési követének. N em sokára a szomszédos H ont v árm e­ gye m egbízólevele is m egérkezik. H ont m egye ugyanis nem k ü ldött p ro testán s követet az 1712. évi ország­

gyűlésre, ezért a m egyei p ro testán s rendek R ád ay t k é­ rik a H ont m egyei p ro testán s ügyek k ép v iseleté re8. Ahhoz, hogy R áday P á l v alláspolitikai tevékenysé­ gének jelentőségét kellőképpen érték eln i tu d ju k , lá t­ nu n k kell azt a kort, am elyben élt, azokat a viszonyo­ kat, am elyek között cselekedett. M ár az 1712-es pozsonyi koronázó országgyűlés lep ­ lezetlenül m eg m u tatta a k léru s és az általu k befolyá­ solt kato lik u s rendek te rv e it és állásfoglalását a p ro ­ testantizm ussal szemben. „E d iétáv al kezdődő időszak an n ak jegyében in d u lt meg, hogy a m agyarországi p ro ­ testan tizm u st a törvényes alap ró l levevő és a királyi önkénynek kiszolgáltató 1687—88. évi 21. törvénycikk szervesen beillesztessék az egész állam i életbe, m inden országos jellegű intézkedés nélkül ú j egyházalkotm ányi alak u láso k ra kén y szerítette rá az egész m ag y ar p ro tes­ tantizm ust.9. O rszágszerte nagy volt a készülődés az országgyűlés­ re. Az országos tárgyalások irá n ti érdeklődést az is fokozta, hogy csaknem k ét évszázad óta ez volt az első országgyűlés, am elyen az egész ország összes rendei összegyülekeztek. Az 1712. m á ju s 3-án m egnyílt pozsonyi országgyű­ lés egyelőre a koronázással és a szatm ári béke becik­ kelyezésével volt elfoglalva. A zonban m in d en je l a r ­ ra m u tato tt, hogy heves küzdelem re k erü l m ajd sor, am ikor a v allásügyet tárg y alják . Ezen az országgyű­ lésen az első sérelem ak k o r érte a protestán so k at, am i­ kor a koronázási hitlevél ta rta lm a fele tt fo ly tato tt a l­ kudozásoknál szóba sem jöttek. A régebbi k irály i h it­ levelek (1622. évi t c.; 1638. és 1659. évi 1. tc .) k ü ­ lön p o n tb an b iztosították a p ro testán so k jogait és sza­ badságait, m ost azonban a m ag y ar ren d ek legnagyobb része — a k irálly al eg y ü tt — úgy gondolkodott, hogy ilyen jogot a p ro testán so k n ak adni nem lehet. A h it­ levél e részét illetően a k irály és a nagy többségben le­ vő katolikus rendek azonos állásponton voltak, am i­ nek következm énye az lett, hogy a pro testán so k v al­ lásg y ak o rlatán ak szabadsága a hitlevélből kim arad t, s így a pro testán so k jogaik fontos közjogi biztosíté­ k át kivívni nem tudták. 1712. áp rilis 22-én a p ro testán s ren d ek m egbízottai, közöttük a refo rm átu so k nevében Szentim rei Sám uel borsodi és Baranyai M iklós b ih a ri követek k érté k a n ádort, hogy am in t a m últban, úgy a jelen országgyűlés alk alm áv al is, isten tiszteletre való és p réd ik á to r szál­ lásán ak alk alm as helyet jelöljön ki szám ukra. A n á­ dor kijelen tette, hogy „h a v o lt p rax isb an , leszen com ­ m issiója a q u artély -m estern ek ”.10 U gyanez ügyben já rta k a p rím ásn ál is,11 végül is a pro testán so k — k ü ­ lönösen R áday P ál buzgolkodása fo ly tán — engedélyt nyertek. Á prilis 28-án k elt a levél, am elyben a refo r­ m átu s vallású országgyűlési követek a d iéta alatti idő­ re isten tisztelet ta rtá s á ra lelkészt hív n ak .12 M ájus 10-én ír ja alá K eresztély Á gost esztergom i érsek M a­ gyart P é te r p réd ik á to r m enedéklevelét (salvus conduc­ tus), am ely értelm éb en az országgyűlés a la tt a p ré d i­ k á to r Pozsonyban tartózkodhat, s ott, a külvárosban, az e rre a célra k ijelö lt helyen a refo rm átu s követek­ nek isten tiszteletet ta rth a t.13 R áday P ál, lá tv a az országgyűlés katolikus többsé­ gének türelm etlenségét, hitsorsosai érdekében k ü ld ö tt­ séget v ezetett a királyhoz. N em csak élő szóval ecse­ telte a p ro testán s egyházakon elk ö v etett b án talm ak at, hanem egy terjed elm es felira to t is szerkesztett,14 am elyben nem csak a sérelm ek et so ro lja fel, hanem egyúttal m egjelöli az u ta t és m ódot a béke alap jai m egterem tésére. A róm ai katolikus tá b o r is csak h am ar m egszerkesz­ tette és felk ü ld te a fe lira tá t a királyhoz.15

49

A felirato k beterjesztése u tá n m in d k ét fél v á rta a király döntését. Az ellentétek olyan élesek v o ltak a két fél között, hogy a legkisebb alkalom is elegendő volt a szenvedélyek kitörésére, s ez az alkalom nem is v á ra to tt m agára sokáig. Az 1712. m á ju s 18-i ülésen a k irály i korona lehoza­ talával m egbízott küldöttségbe a n ád o r az evangélikus vallású Okolicsányi P á lt is jelölte. A klérus felh áb o ­ rodottan kérdezte a nádortól, hogy m ié rt választott az „eretnekek” közül. A n ád o r pedig még ezen az ülésen felszólította O kolicsányit, hogy ne vegyen részt a küldöttségben. A m áju s 20-i ülésen O kolicsányi fel­ em lítette sérelm ét, am ely az ő szem élyében m egyéjét is érte. Beszédére az ellen táb o r h atalm as z a jja l v á la ­ szolt, s ném elyek azt hangoztatták, hogy nem tö rté n t iniuria, nem é rte sem m iféle sérelem a nem es v árm e­ gyét, m ások pedig azt v itatták , hogy a d ié tán ak in ­ kább országos dolgokkal, m intsem szem élyi ügyek tá r ­ gyalásával kell foglalkoznia. — E kkor em elkedett szó­ lásra N ógrád m egye követe, R áday P ál, ak i azzal kezd­ te szavait, hogy „a S tatu s Evangelicus nevével kér au d ien tiat a szollásra”. E rre „az egész k léru s tá b lá ja felettébb való nagy ferv o rral m egzendüle és a zengő szók az egész házat b etelék”. E zengő szók „sokasági között ezek h a lla tta tta k : negatur, n eg atu r esse statu m evangelicum , non d a tu r statu s quintus, bezzeg status, ki tette stá tu ssá”. „Az u ra k tá b lá ja m ellől pedig v ala ilyen szó: — tudósít b en n ü n k et L ányi P á l göm öri a l­ ispán nap ló jáb an — m it a k a r K egyelm etek, fel ak a rja ism ét K egyelm etek kötni a kolom pot, igen is K egyel­ m etek com m unitást és sta tu st a k a r erig á ln i”.16 A leg­ hevesebb k ifakadásokkal igyekeztek R ád ay t a felszó­ lalástól elriasztani, felh án y to rg atv a neki Rákóczi ol­ dalán való szolgálatait is. A m ikor azonban R áday m in ­ den tám adással szem ben is a k lérus e ljárásán a k jog­ talan ság át hangoztatta, a k lérus türelm etlensége oly magas fokra em elkedett, hogy ny íltan kifejezést ad o tt azon régóta tá p lá lt ó h aján ak és rem ényének, hogy a király m ost m á r végre helyre fogja állíta n i „a boldog­ ságos Szűz és Szent Istv án országában a h it egységét”. A k ét fél részéről felterjesz te tt irato k n ak eredm ényé le tt az 1714. áp rilis 28-án kiad o tt k irály i ren d elet,17 am ely érvénytelennek je len ti ki „az utolsó m ozgalom ”, „a gonosz em lékezetű forrad alo m ” (értsd: a Rákócziszabadságharc) idejében tö rté n t változásokat, s teljesen m agáévá teszi azokat a vádakat, am elyeket a róm ai egyház férfiai a királyhoz b en y ú jto tt felterjesztésü k ­ ben kiem eltek. A k irályi ren d e let közvetlen következm énye a p ro ­ testáns egyházak erőteljesebb elnyom ása lett. O rszág­ sz e rte igen sok tem plom ot foglaltak el a p ro testán ­ soktól.18 A debreceni városi nyom dát k irály i ren d elet tiltja el a népszerű debreceni kalen d áriu m árusításától, hogy a m agyar refo rm átu s egyház ezen szellem i b á ­ zisa — fő jövedelm i fo rrásá n ak elvesztésével — an y a­ gi erő h íjjá n m egbénuljon.19 E k irályi paran cs zavarólag h ato tt a refo rm átu s egy­ ház szervezeti m űködésére is, m e rt sem püspökválasz­ tást, sem papszentelést és közzsinatot a szokott módon ta rta n i nem lehetett.20 Ezek az esem ények világosan m u ta ttá k , hogy teljes erővel in d u lt meg m inden téren a m ag y ar p ro testan ­ tizm us elfo jtásá ra irányuló mozgalom. A feszültség egyre nőtt. R áday az esztergom i érsekkel folytatott beszélgetésből és egyéb jelenségeikből tisztán látta, hogy „a jövendő országgyűlésen”, am ely a szeptem ber­ ben bizonyosan össze fog ülni, „m ely retten tő vesze­ kedések és galibák tó d u ln ak ” a p rotestán so k ra.21 N incs lehetőségünk a rra , hogy a vallásügyi helyzet szatm ári béke u tán i alak u lásán ak m inden egyes m oz­

50

za n atát bem utassuk, még vázlatosan, nagy v o n alak ­ ban sem . T alán en n y it azonban el kell m o n d an u n k a h ­ hoz, hogy érzékeljük, m ilyen körülm ények között v ál­ lalta R áday P ál küldetését. Az ágostai h itv a llá st követő evangélikus egyházban m á r az 1707. évi rózsahegyi zsinaton létreh o zták az egyetem es felügyelői tisztet, az egyelőre k ét-k é t egy­ h ázk erü let részére szervezett főkonzisztórium ok világi elnöki tisztével, am elyek életbe is léptek, m ielőtt m eg­ sem m isítette volna a zsin at végzéseit az 1715. évi 31. tc. — R észben e lu th e rán u s péld a nyom án a refo rm á­ tusok is — m inden bizonnyal az 1712. évi országgyű­ lés ta rta m a alatt, ta lán m in d já rt az elején — m egal­ kották az egyetemes főgondnoki tisztet (hivatalt), való­ színűleg m ég nem ezen a néven, han em ta lá n m in ­ den cím nélkül, de nem m inden teendő nélkül! E rre a tisztre az előzőleg szerzett érdem eiért, v alam in t k i­ tűnő szellem i képességeinél fogva R áday P á lt v álasz­ to tták meg. Míg evangélikus részről O kolicsányi P ál és báró Hellenbach Ján o s eg y arán t k iem elkedett te ­ k intélyével és buzgalm ával, addig a refo rm átu so k kö­ zött egym aga R áday az, aki ren d elk ezett m in d képes­ ségekkel, m ind az u d v a r és tá rsa i elő tti tekintéllyel, befolyással. Így aztán R áday v ette á t a vezető tisztet az egyház védői, pártfogói, gondozói között, a refo r­ m átus ren d ek n ek m inden bizonnyal m á r ekkor m eg­ a d o tt form a szerinti m eghatározásából, am in t lá ttu k — valóságos központi m egbízottja és felügyelője, fő gond­ noka le tt a m agyarországi refo rm átu s egyháznak. Hogy pedig R áday P ál nem csupán úgyszólván a m aga k edv­ teléséből, kizárólag a „lelkét hevítő buzgalom tól” kész­ tetve érd ek lő d ö tt m indezen ügyek irán t, hanem am i­ kor kezében egyesítette a m agyarországi refo rm átu s egyház összes egyetem esebb jellegű ügyeit, ak k o r való­ sággal a ráb ízo tt és m ag ára v állalt hivatalos köteles­ ségeket végezte — b izonyítják ezt leveleiben elszórt, e rre vonatkozó u talásai is. 1725. áp rilis 10-én, pl. azt írja Losoncról (eddig ism eretlen személyhez), hogy „ha ő kegyelm etek tovább is így cseleksznek, én is bizony, a m it az aty afiak reám és H ellenbach u ra m ra bízták, lem ondok m in d en rő l”.22 A tiszán tú li egyházkerület szu­ perintendenséhez írt levelében23 pedig úgy em lékezik meg co rresp o n d en tiája folytatásáról, m in t am ellyel „az aty afiak á ltal reá bízott h iv atal szerin t ta rto zik ”. K o ­ csi M ajor István, a sa m arjai refo rm átu s egyházkerület püspöke 1732. fe b ru á r 15-én kelt, R áday P álhoz írt le­ velét „ecclesiarum H elveticae Confessioni ad d ictaru m per regnum d isp ersaru m su p rem u s cu ra to r”-n a k cí­ m ezte.24 M indezek m ellett R áday egyetem es főgond­ noki tisztének m eglétét, s a n n a k az egyház á lta l való hivatalos elism erését, m egnevezését az a tén y is bizo­ n y ítja, hogy a bodrogkeresztúri k o n v en t (1734) jegyző­ könyve „suprem us ecclesiarum helveticae confessioni ad d ictaru m in regno H unga riae cu ra to r”-k é n t örökí­ tette meg.25 R áday ro p p an t széles körű levelezést fo ly tato tt m in ­ denfelé. Az ő kezébe fu to tt össze az egyházi élet m in ­ den szála; a vallási sérelm ek töm ege zú d u lt hozza, s az állam i szervekkel, s a katolikus egyház nagyjaival ő ta rto tta a kapcsolatot. B ár a világi hatóságokkal v aló érintkezésre, s a felekezetközi helyzet a protestánsokra káros irán y ú alak u lá sain ak figyelem m el kísérésére, azoknak alkalm as időbeli közbelépésekkel való m eg­ akadályozására volt rendelve eredetileg az egyetem es főgondnoki hivatal, R ádaynak m égis v alam ennyi ki­ sebb, helyi érdekű, de o tt lényegbe vágó egyházi és iskolai ügyben k ik érték a ta n ác sát vagy utasítását, s ő m agától sem m u laszto tta volna el kö zb en járn i vagy vélem ényét n y ilv án ítan i m ég kisebb dolgokban sem. N em csak fölkeresi az esztergom i érseket, hogy élőszó­

val való bővebb értelm ezését k érje a király 1714. évi vallásügyi rendeletének, s ugyanazon ren d elet kapcsán a sáro sp ataki főiskola helyzetéről is in fo rm álja azt, hanem részletes utasítással lá tja el a Z em plén v á r­ megyei refo rm átu s nem eseket a kollégium érdekében szükséges fellépés m ozzanataira vonatkozólag. — N em ­ csak m aga megy el többször Bécsbe audien ciára a k i­ rály elé, s a m ás alkalm ak k o r ott tartózkodókat pon­ tosan tá jék o z ta tja teendőik felől, hanem alkalom adtán arró l is m indannyiszor gondoskodik, hogy az egyes ügyek kedvező elintézésének kieszközlésére m egfelelő egyének küldessenek fel az egyházak képviseletében, sőt a felterjesztések gondolatm enetének v áz la tát is m egállapítja, a leghatásosabb arg u m en tu m o k ra a dele­ g átusokat ren d szerin t ki is oktatja. — N em csak az o r­ szágos jellegű protestáns ügyek érdekében vív az o r­ szággyűlésen kem ény harcokat, hanem az ellen is küzd — b á r eredm énytelenül — hogy D ebrecenre rák é n y ­ szerítsék a róm ai katolikus plébánost. — Idejében m eg­ teszi az intézkedéseket hogy a pesti com m issio elé részletesen beterjesztessenek a protestáns egyhá­ zak at 1681 óta é rt sérelm ek, s a p rotestántizm us é r­ d ekelnek védelm ére a Com missio tárg y alásai közben a m egbízottak kellő szám m al helytálljanak. Az 1715. m árcius 31-én Dömsödön ta rto tt „papok gyűlése”26 m iatti zaklatások elkerülésére közli a m egfelelő m en t­ ségeket. Elkobozott könyvek dolgában közbenjár.27 R észletesen indokolt utasításo k at ad ifj. Csécsi János ta n á r és A zari Nagy István lelkész között S áro sp ata­ kon oly nagy h ullám okat v e rt viszályos ügyekben.28 G ondoskodik az eleinte a lutherán u so k k al közösen ta r ­ tott, m ajd később külön refo rm átu s ágens fizetésének rendes folyósításáról. K ülönös figyelm et fo rd ít arra, hogy a két protestáns egyház közötti testvéri viszony ne lazuljon, sőt h a ennek valam i je lét tapasztalja, azonnal m egkeresi an n a k gyógyszerét.29 M indezek m ellett gondoskodik a m egüresedett D una-m elléki szu­ p erin ten d ensi tiszt betöltéséről,30 s az egyházkerületi gyűléseken ha csak teheti részt vesz.31 R áday P áln a k tiszte során sokfelé kellett k ite rje d ­ nie g o n d jainak s e ljá rn ia az előforduló, igen felszapo­ ro do tt ügyekben, am iért is rövidesen szükségesnek bi­ zonyult egy ágens32 egész m u n k á ján a k kizárólag az egyház szám ára való lekötése. Így h ív tá k életre az egyetem es egyház ágensi h iv a ta lá t m inden bizonnyal m á r 1713-ban. E ttől kezdve a m agyarországi és erd é­ lyi protestáns, egyházak a központi korm ányszervek állandó m egbízottakat, ügyvivőket (ágenseket) ta rto t­ tak. F elad atu k az volt, hogy a korm ányszerveknél egy­ házuk és hitsorsosaik ügyeit képviseljék, ügyes-bajos dolgaikban, sérelm eik orvoslásában eljárja n ak , s k é r­ vényeiket, folyam odványaikat, vagy panaszaikat, u ta ­ sítás szerint form ába öntsék, m ellékletekkel felszerel­ jék és a m egfelelő helyen benyújtsák, az ügyek elin­ tézését sürgessék (esetleg, ha az egyház érdeke úgy k ívánta, késleltessék), az illetékes tisztviselőket tá jé ­ koztassák, m ásfelől az egyház egyetem es főgondnokát az ügyek előm eneteléről, a korm ányszervek szándé­ kairól tudósítsák. A H elytartótanács felállítása (1724) u tá n külön ügyvivő tevékenykedett a M agyar K irályi K an cellárián ál B écsben és a M agyar K irályi H ely tar­ tó tan ácsn ál Pozsonyban, m ajd Budán. Az ágensek sze­ repe különösen az 1715. évi 30. te. életbelépte u tá n nö­ v ek ed ett meg, am ikor is k iv é tetett a vallásügyek tá r ­ gyalása az országgyűlés kezéből. A m agyarországi protestáns egyházak közjogi hely­ zetében új korszakot je le n te tt az 1715. évi 30. és 31. törvénycikkek életbeléptetése. Az új törvény kiveszi a vallásügy tárg y alását az országgyűlés hatásköréből, s ebben az 1604. évi 22. 9. §-ára em lékeztet, am elyet

azu tán az 1606. évi bécsi békekötés első cikkelye el is törölt. De azzal, hogy m egism étli a soproni és a po­ zsonyi országgyűléseknek a csonka v allásszabadságra vonatkozó végzéseit, s h a m egszorításokkal is; m in ­ denki csak sa já t nevében te h et panaszt, a közösség, az egyház nevében nem — helyet ad a jogos panaszok­ nak — ném ileg alkotm ányos színezete van. — „A k irá ­ lyi m ag yarázatok” kifejezés viszont I. L ipót önkényes rendelkezéseit erőszakolja a p rotestánsokra. A resta u ráció ra törekvő, az ellenreform ációval szö­ v etkezett abszolutizálódó állam h atalo m e sajátos tö r­ vényben egyelőre elérte célját: külsőleg, az országgyű­ lésen és a hatóságok jelentős részében bizto sítja a k a ­ tolicizm us lendületes előretörését, hódító m u n k áját, a protestantizm ust, az ellenállás term észetes alak u la tá t visszaszorítja, szervezkedési lehetőségét m in im álisra csökkenti — m ind en n em ű gyűlést a k irály tu d ta és előzetes engedélyezésétől tesz függővé. A következő lépés a helyi ö n k orm ányzati szervekben a még nagy tömegű p ro testán s köz nem esség h á tté rb e szorítása lesz a d ek retális eskü kötelezővé tételével. A vallási türelm etlenség és a gyűlölet féktelen lo­ bogása m ia tt a k irály i h atalo m h atásk ö re egyre te r­ jed, am inek alkotm ányjogi sz em p o n tb ó l is nagy je ­ lentősége van, m e rt éppen a nem zet felségét, szuvere­ n itását képviselő országgyűlés ro v ására növekszik az. Az 1712—1715. évi országgyűlés e k ét vallásügyi tö r­ vénycikke az utolsó országgyűlési intézkedés a vallás szabad g y akorlásának ügyében 1792-ig, am ennyiben törvénybe ik ta tja a korlátozott vallásszabadságot, am ely — II. József T ürelm i R endelete ellen ére is — az 1790—1792. évi 26. te. m egalkotásáig érvényben m a­ rad. Az 1715. évi 30. te. a v allási sérelm ek v izsgálatára „vegyes bizottságot” hozott lé tre (M ixta R eligionaria Com missio; „vegyes”, m e rt a k irály képviseletében és a k aro k és ren d ek részéről eg y arán t részt v ettek b en ­ ne; te h át nem azért „vegyes”, m e rt különböző feleke­ zetűek „vegyesen” tagjai!). E nnek a B izottságnak R á­ day P ál is ta g ja és igen fontos szereplője. R áday széles k ö rű levelezésbe kezdett, hogy m egsze­ rezze a Bizottság refo rm átu s tag jait, s k ia lak ítsa a kö­ zös állásp o n tju k at. A Bizottság 1721. m árcius 15-én, P esten ta rtja első ülését. Az első nehézség; a Bizottság ülései a la tt a p ro ­ testánsok nem ta rth a tn a k istentiszteletet, m e rt „nem sérth eti m eg a B izottság P est város kiváltságos jo g á t”. A Bizottság m u n k á já t akadályozza, m ajd lehetetlenné, eredm énytelenné teszi, hogy alapvető ellen tétek v an ­ n ak a k ét tá b o r között: a pro testán so k a nagy, orszá­ gos, elvi jelentőségű sérelm eiket a k a rjá k először tá r ­ g yaltatni, hogy a részletes panaszok elintézésére m eg­ legyen a m á r szükséges jogi alap és kiinduló pont. Ezzel szem ben a katolikusok szerint ez nem tartozik a B izottság hatáskörébe, m e rt az 1715. évi 30. tc. a jogi alapot elegendőképpen tisztázta, s a Bizottság pusztán csak an n a k m eg állap ítására h iv a to tt egybe, hogy v a­ jon a pro testán so k egyes panaszai az 1681. évi 25. és 26. az 1687. évi 21. törvénycikkek és a v ég re h ajtá su k ­ ra k iad o tt k irály i leiratok, rendelkezések szem pontjá­ ból valóságos sérelm ek-e, vagy pedig jo g talan köve­ telések. A B izottság m u n k á ján a k eredm énytelenségét lá tv a a k irály jú liu sb an — az a ra tá sra hivatkozva — elh a­ la sztatja az ülést.33 A M ixta R eligionaria Commissio 1721. novem ber 26-tól decem ber 18-ig Pozsonyban ú jra ülésezett. E rre vonatkozó ad a to k at R áday P ál jegy­ zett fel.34 M ajd ú ja b b szünet u tá n 1722. fe b ru á r 20-án ism ét P ozsonyban ü ltek össze.35 Az 1722 jú n iu sáb an m egnyílt országgyűlés id ejére a V allásügyi Bizottság

51

m ár szétoszlott. U tolsó ülését m áju s 6-án ta rto tta .36 Az ellentétek an n y ira elhatalm asodtak , az álláspontok a n n y ira m egcsontosodtak, hogy m á r közös üléseket nem is ta rto ttak , s jelentéseket is külön-külön küldtek fel az udvarhoz. Az ezekre ad o tt válasz lesz a C aroli­ n a Resolutió 1731-ben és 1734-ben. Az 1722—1723. évi országgyűlésen az u d v ar legfon­ tosabb kérdése a H absburg-ház leányági örökösödésé­ nek keresztülvitele volt. Ez m érsékletre in d íto tta az uralkodót a protestáns rendekkel szem ben m ind b el­ politikai, m ind külpolitikai szem pontból (a p ro testán s h a talm ak ra is te k in te tte l kellett lennie). Az ad o tt viszonyok között nem volt ak ad ály a a p ro ­ testán s préd ik áto ro k diétai szolgálatának. R eform átus részről K enessey Istv án 1722. m ájus 28-án k elt levelé­ ben e tisztre Csuzy Józsefet jav aso lta R ádaynak.37 Az országgyűlés legfőbb kérdése, a leányági örökö­ södés nem v álto tt ki v itát. M aga R áday is tám o g atta az ügyet.38 A protestánsok azt rem élték ugyanis, hogy ha ez az u d v ar szám ára igen fontos ügy sim án és gyorsan k eresztülfut az országgyűlésen, ak k o r a k i­ rálytól kedvező döntést k a p h a tn a k a vallásügyben. Az örökösödési szerződés m ia tt azonban az u d v ari em be­ rek a vallásügyi kérdéseket kirekesztették, így a V al­ lásügyi Vegyes B izottság ira ta it az országgyűlés nem tárgyalta.39 A p rotestánsok tiltakozni pró b áln ak , b e­ ad ványo kat készítenek. R áday m aga viszi az uralkodó elé, ahol „szívet hódító beszédével”40 a d ta á t azt. E n ­ nek lett eredm énye a király 1723. jú n iu s 12-én kiadott újab b ren d elete,41 am ely m érséklő szándékú volt. A vallásgyakorlat akadályozóit m eginti és figyelm ezteti a törvényhatóságokat, hogy a földesurak erőszakos té ­ rítéseit eltű rn i nem szabad, a k lé ru st pedig a rra inti, hogy pro testán s p réd ik áto ro k at ne idézzenek a szen t­ szék elé. Az 1722—1723. évi országgyűlés időszakában k iadott királyi resolutiókból tisztán m eglátszott, hogy az 1715. évi 30. t c. alap já n a vallásügyi problém ák szabályozá­ sa többé m á r nem az országgyűlés illetékessége, hanem az uralkodó jogköre. K özben egy fontos közigazgatási refo rm is lé trejö tt; ezen az országgyűlésen m egalkották a M agyar K irályi H elytartótanácsot. Ez a szerv intézte azu tán a v allás­ ügyeket. A nem katolikus felekezeteket a „törvényes keretek között” a létm in im u m ra szorította, a róm ai egyházat pedig m inden rendelkezésére álló eszközzel segítette.42 1728-ban ú jra országgyűlésre ü ltek össze a k aro k és rendek. Ezt „viharos országgyűlés”-nek is em líthetjük. Ugyanis egy bizottságba43 b eválasztott p ro testán s ta ­ goknak is Szűz M áriát és az összes szenteket is m agá­ ban foglaló esküt k ellett volna tenni, am it a p ro tes­ tánsok nem voltak h ajlandók m egtenni, s ez óriási v ih a rt k a v a rt fel. A „dekretális eskü”44 ügyében egy­ m ást érték a beadványok. Ez fontos közigazgatási k é r­ dés is volt, m e rt ha életbe lép, a pro testán so k at k i­ zá rja a m egyei önkorm ányzatból, a teljes közéletből. — Hogy az ügyek ne b én u ljan a k meg, a k irály eltö ­ rölte az eskü m egtagadása m ia tt a pro testán s köve­ tekre k iró tt bírságot. Ezzel azonban az ügy nem zá­ ródott le, m ég kevésbé n yertek d iad alt a p ro testán ­ sok. Az 1728—1729. évi országgyűlés u tá n m in d e n ü tt á l­ talános v o lt az a vágy, hogy a bizonytalan helyzetnek végre vessen véget a k irály i döntés. Az u ralkodó is elérkezettnek lá tta az időt a rra , hogy a „V allásügyi Bizottság nyolc éve elintézetlenül heverő ira ta it elő­ vegye. Ilyen körülm ények között ült össze Bécsben 1730. áp rilis 30-án Savoyai Jenő herceg elnöklete a latt a csaknem kizárólag ném etekből álló m in iszteriális é r­

52

tekezlet,43 am ely foglalkozott a V allásügyi Vegyes Bi­ zottság á ltal készített beadványokkal. V élem ényét a k i­ rály elé terjesztette. A zt a k irály ném i m ódosítással el­ fogadta és 1731. m árcius 21-i keltezéssel rendeletben te tte közzé; ez az úgynevezett I. C arolina Resolutio. A C arolina Resolutio nem csak tö rv én y ek et ú jít fel, h anem velük eg y ü tt egy gyászos időszaknak, az a rá n y ­ lag m ég nem is eléggé fe ltá rt K ollonics-korszaknak összes szenvedéseire vezető 1691. évi E x planatio Leo­ p o ld in át is. Szükség volt e ren d elet felú jítására, m ert tu lajd o n k ép p en ennek szellem ében készült az egész C arolina Resolutio, am ely a n n a k intézkedéseit n em ­ csak átvette, hanem még m ás hasonló ú ja k k a l bőví­ te tte is. A C arolina Resolutio az E x planatio Leopoldinából átv ette először is a nyilvános és m agánistentisztelet m egkülönböztetésével azt is, hogy nyilvános istentisz­ teletre és lelkészek ta rtá sá ra kizárólag articu la ris h e­ lyeken v an joguk a protestánsoknak, vagyis tizenegy nyugati, északnyugati és északi várm egyének (Vas v á r­ m egyétől Szepes várm egyéig) csupán k ét-k é t helysé­ gében. A többi várm egyében — hol sokkal több helyen volt tem plom uk és lelkészük a p ro testán so k n ak — v i­ szont a földesúri jognak a v allás te ré re is k ite rjesz­ tésével b irtokállom ányukból kiszorítani tö rek ed ett a p rotestánsokat. A nnyi fen n ta rtássa l élt ugyan a Reso­ lutio, hogy a fö ld esu rak at kötelezte, hogy am ennyiben jobbágyaik v allásán ak m eg v álto ztatására szándékoz­ nak v alam it tenni, előzőleg jelen tsék k irály n ak és v á r­ já k m eg az ő jóváhagyását, (ami egyszer s m in d en k o r­ ra elzá rta az ú tjá t annak, hogy a p ro testán s földesurak is esetleg így já rja n a k el). Még az E xp lan atio L eopoldinánál is h átrányosabb h elyzetet te re m te tt a C arolina Resolutio azzal, hogy m ég am az m egengedi a lelkészi teendők végzését a leányegyházakban lakók család jáb an is, h a azok b e­ m entek a lelkész lakóhelyére, addig az u tóbbi k i­ m ondta, hogy az in articu la ris helyeken lakók m inden vonatkozásban teljesen a plébánosok alá tarto zn ak . Az összes v álópereket szintén a kato lik u s szentszékek elé u talta, m egfosztván ezzel a pro testán so k zsin atait az addig sz ak ad atlan u l gyakorolt joguktól. A vegyeshá­ zasságok m egkötésére is csupán a katolikus papokat h atalm az ta fel, am i aztán m egszülte a reverzálisok in ­ tézm ényét. U ralkodó vallás jogállapotából in d u lt ki több m ás intézkedés is. Így pl. az, hogy a kato lik u s ünnepeket külsőleg és nyilvánosan a nem katolikusok is k ötele­ sek m egülni, sőt a körm en etek b en v alláskülönbség n élk ü l ta rto zn ak résztvenni a céhek tagjai. V alam int az is, hogy a p ro testán s lelkészeket aláren d e lte a k a­ tolikus főespereseknek ab b an a tek in tetb en , hogy m eg­ vizsgálják azokat, hogy helyesen keresztelnek-e, van-e hozzá kellő készültségük. Elgondolható, hogy m ilyen zak latással já rt ez a katolikus papo k n ál m indig k ép ­ zettebb p ro testán s lelkészekre nézve! A n n ak elren d e­ lése is az uralkodó vallás elvéből folyt, hogy a k ato ­ likus egyházat elhagyók, főleg ak ik k o ráb b an a p ro ­ testánsoktól p á rto lta k á t oda, kem ény büntetéssel s ú j­ tandók, de a b ü n tetés v ég re h ajtá sa elő tt je le n té s t kell ten n i ró la a királynak. S em m iben sem érv én y esü lt oly k irívóan az u ralk o ­ dó vallás koncepciója, m in t ab b an az intézkedésben, hogy m in d e n fajta tisztviselők (a b írák és az ügyvédek is) h iv atalb a lépésük alk alm áv al az ún. decretalis es­ k ü -fo rm át kötelesek letenni, m ely az Isten en kívül Szűz M áriára és az összes szentekre is hivatkozik. Hogy ez m ennyire a pro testán so k n ak (főleg a köznem esség hisz P ázm án y és utódai tevékenysége óta a p ro tes­

2. A le v é l fo g a lm a z v á n y a : R á d a y L e v é ltá r, R á d a y cs. lt. IV. c/1. 78. sz. tis z tá z ta az a lá ír á s o k k a l: M a g y a r O rszág o s L ev él­ t á r R á k ó c z i-sz a b a d sá g h a rc le v é ltá ra G. K özli: S za la y L ászló : II. R ák ó czi F e re n c b ú jd o s á s a I. 153—154. P est, 1864. — 3. A „ p r o te s tá n s s tá tu s ” és R á d a y P á l v a llá s p o litik á i sz e re p é t a R á ­ k ó c z i-sz a b a d sá g h a rc a latt ré sz le te s e n tá r g y a lja L ad á n y i S á n ­ d o r e g y e te m i tö rté n e ttu d o m á n y i sz a k d o lg o z a ta . K é z ira t, B p. 1969. — V alam in t a sz écsé n y i o rsz á g g y ű lé s e m lé kére ta r to tt tu d o m á n y o s ü lé s sz a k k o r re f e r á tu m á b a n . — 4. V ay Á d á m v a l­ lá s p o litik a i s z e re p é t é rin ti E sze T am ás k é t ta n u lm á n y a : V ay Á d á m 1657—1719. A V ay Á d á m e m lé k ü n n e p s é g tu d o m á n y o s ü lé s s z a k a 1969. m á ju s 24—25. c. k ö te tb e n , V aja, 1969. 7—32. K lny. Is — és a T h eo ló g ia i S zem le X III/1970. évf. 3—4. sz. 91— 94. — A ta n u lm á n y o k a t is m e r te ti és V ay Á d á m v a llá s p o liti­ k a i sz e re p é t ö ssz e fo g la lja L a d á n y i S á n d o r: „F e lfe d e z é s k é t és fé l év szazad m ú ltá n ” . R e fo rm á tu s E g y h áz XX V /1976. évf. 7 6 77. — 5. D u n a m e llé k i R e fo rm á tu s E g y h á z k e rü le t L e v é ltá ra (R ád ay L e v é ltá r, a to v á b b ia k b a n RL) R á d a y csa lá d le v é ltá ra (R á d a y cslt.) IV. e. R á d a y P á l e g y h á z p o litik ai I ra ta 7., 6., 9., 15., 19., 21., 23., V II. E g y h ázi és isk o la i ir a to k 29., 30., 34. sz á ­ m ú ir a ta i. — 6. R L Rá d ay cslt. VII. 27/b. 27/c. — 7. RL R á d a y cslt. VII. 27. — 8. R L R á d a y cslt. V II 31., 32. — 9. Z o v á n y i J e ­ n ő : A tisz á n tú li r e fo r m á tu s e g y h á z k e rü le t tö rté n e te . D e b re ­ cen, 1939. 47. — 10. L á n y i P á l: A c ta D ia e ta lia , 1712. OSZK . K éz­ i r a ttá r Q u a rt L at. 378. — K özli T h u r y E te le : L á n y i P á l g öm öri a lis p á n n a p ló ja az 1712. évi p o zso n y i o rsz á g g y ű lé srő l. T ö rté ­ n e lm i T á r 1903. és 1904. évf. E zen rész az 1903. évf. 401. 462. l . ta lá lh a tó . — 11. R á d a y k o r á b b a n is k a p c s o la tb a n á llo tt K e ­ re sz té ly Á gost p rím á ss a l, s a v a llá s g y a k o rla tró l is tá r g y a lta k több ízben. A fő p a p n a g y r a b e c sü lte R á d a y t, s ő is a m a ­ g y a r p ro te s tá n s o k v e z é re g y é n is é g é n e k te k in te tte . N e k i ír ja 1711. sz e p te m b e r 21-én P o z so n y b ó l, h o g y n e m ellenzi, h o g y a v a llá s ü g y e k tá r g y á b a n v iz s g á la t in d u ljo n . D u n a m e llé k i R ef. E g y h á z k e rü le t L e v é ltá ra — R á d a y L e v é ltá r R á d a y cslt. VII. 27. — 12. T is z á n in n e n i Ref. L e v é ltá ra S á r o s p a ta k (a to v á b b ia k b a n S á ro s p a ta k i lt.) A. III. 504. — 13. S á ro s p a ta k i lt. A m . 506, É r d e ­ k essé g e az e n g e d é ly n e k , h o g y a d ié tai re form átus k ö v e te k n é v je g y z é k e is sz e re p e l r a jta , a k ik az istentiszteleteken r é szt v e h e tn e k . — 14. RL R á d a y cslt. V II. 35. A bevezető és befe ­ je z ő ré sz t k ö z ö lte R ib in i: M e m o rab ilia II. 532—542., valam int K a to n a : H ist. C rit. X X X V III. 41—42. — 15. K a to n a : Hist. C rit. X X X V III. 45. — 16. L á n y i P á l id. D ia riu m a , T ö rté n e lm i T á r 1904. 5. A p ro te s tá n s o k h a r c a az e g y e n lő sé g é rt. A „ S ta tu s E v a n g g e lic u s” k é rd é se az e lle n re fo rm á c ió k o rá b a n . T heologiai S zem le UF XVI/1973 évf. 147—150. — É rd e k e s, h o g y R á d a y P á l o rsz á g g y ű lé s i n a p ló ja a m á ju s 20-i v ih a ro s e se m é n y e k e t n e m ö rö k íti m eg. A D ia riu m c s a k m á ju s 10-ig k ö v e ti az e se m é n y e ­ k et. RL R á d a y cslt. IV. f. P o litik a i ir a to k 3. SZ. — 17. R L Acta C o m m issio n is P e stie n sis I. k ö te t 41—44. K ö zli: R ib in i: Memo­ ra b ilia II. 342., K a to n a : H ist. C rit. X X X V III. 60—65. — 18. R á ­ d a y P á lh o z sz ám o s e k lé z s ia és m a g á n sz em ély ír te m p lo m o k fo g la lá sá ró l, s az A rc h iv u m A gen tiale, v a la m in t az A cta C om ­ m issio n is P e stie n s is fo n d o k b a n is sz ám o s ily e n ü g y rő l v an szó, n é h o l egész lis tá k a t á llíto tta k össze. — 19. 1714. m á ju s 10-i re n d e le t. K ö z li: Csö rös F .: A d e b re c e n i v á ro s i n y o m d a tö r té ­ n e te 176—177. l. — 20. T ó th F e re n c : T úl a T iszai p ü s p ö k ö k éle­ te 163. 1. B a rcsa J á n o s : A tis z á n tú li r e fo rm á tu s e g y h á z k e rü le t tö rté n e te II. k ö t. 3—4. l. — A m ik o r u g y a n is a tis z tá n tú li p ü s ­ p ö k tö b b e s p e re s és az e g y h á z a k k ö v e te i 1714. jú n iu s 8-án F e l­ ső b á n y a fe lé m e n te k , h o g y o tt k ö z z sin a to t, e g y h á z k e rü le ti k ö z g y ű lé st ta r ts a n a k , „ a c le ru s és a n é m e te k le se lk e d é se m ia tt N a g y k á lló b a té r te k v iss z a ” . — 21. R á d a y P á l b écsi ú tjá r ó l h a ­ z a té rv e fe lk e re s te a p r ím á s t sz en tszék i k a s té ly á b a n , tá jé k o z ó ­ d á s v ég ett. 1714. jú n iu s 7-én k e lt, eddig is m e re tle n h e z szóló lev e lé b e n b eszám o l K e re sz té ly Á g o stta l f o ly ta to tt tá rg y a lá s a i­ ró l és ta p a s z ta la ta iró l. A z e re d e ti lev él a S á ro s p a ta k i lt. A. III. 545—546. je lz e t a la tt ta lá lh a tó . K ia d ta : Z o v á n y i Je n ő , M a­ g y a r P ro te s tá n s E g y h á z tö rté n e ti A d a ttá r I. k ö t. 5—9. l. — 22. E re d e tije S á ro s p a ta k i lt. A. IV. 831. K özli: Z o v án y i J e n ő : M a­ g y a r P ro t. E t. A d a ttá r 1/1902. évf. 15—17. — 23. OSZK K é z ira t­ t á r Q u a rt. H u n g . 977. a la p já n közli G éresi K á lm á n : M a g y ar P ro t. E g y h ázi és Isk o la i F ig y elm ező VIII/1877. évf. 491—4493. — 24. R L R á d a y cslt. VII. 403. — 25. S á ro s p a ta k i F ü z e te k 1860. évf. 845. (Ez a k o n v e n t á llít az e g y h á z k e rü le te k é lé re a p ü s­ p ö k m e llé fő g o n d n o k o t és az e g y h á z m e g y é k é lé re az e s p e re s m ellé c o a d ju to r c u ra to rt. — 26. F ö ld v á ry L ászló : A d a lé k o k a d u n a m e llé k i ev. re f. e g y h á z k e rü le t tö rté n e té h e z II. k ö t. Bp. 1898. 4. l . — 27. S á ro s p a ta k i lt. A. III. 545—546. K ö zli: Z o v án y i J e n ő : M a g y a r P ro te s tá n s E g y h á z tö rté n e ti A d a ttá r 1/1902. évf. 5—8. l. 28. Uo. — 29. M a g y a r P ro te s tá n s E g y h á z tö rté n e ti A d a t­ t á r 1/1902. évf. 5—22. P ro te s tá n s E g y h ázi és Is k o la i L a p (PEIL) 1874. évf. 1083—1084. h a s á b ja in . — 30. F ö ld v á ry : A d a lé k o k II. 38. — 31. Uo. 52. 54. — 32. Az á g e n s n e k és az ág en si h iv a ta l tö rté n e té v e l k ü lö n ta n u lm á n y b a n fo g la lk o z tu n k , am e ly k éz­ ir a tb a n v an . — 33. A k ir á ly 1721. jú liu s 21-én k e lt le ira tá v a l (S á ro s p a ta k i lt. A. IV. 720.) b izo n y o s id ő re e ln a p o lta , ille tv e id e ig le n e se n fe lo sz la tta a B izo ttság o t. A B izo ttság m ég ta r to tt Dr. Ladányi Sándor ü lé s e k e t (RL R á d a y cslt. V II. 171. R á d a y P á l feljeg y zése i) — III. K á ro ly 1721. a u g u s z tu s 10-én k e lt r e n d e le té b e n p e d ig szi­ g o rú a n m e g h a g y ta , h o g y „ m in d e n v a llá s i v isz o n y o k m in d e n b e n . . . ú g y és a z o n á lla p o tb a n m a r a d ja n a k sé rte tle n ü l, m in t v o l­ ta k a z o k a b iz o ttsá g ü lé s e e l ő t t . . . ” (RL R á d a y cslt. V II. 172.) JEGYZETEK E zt a re n d e lk e z é s t m ég tö b b íz b e n k é n y s z e rü lt m eg ism ételn i. — 34. R L R á d a y cslt. V II. 177. — 35. S zű cs D ezső : A m a g y a r 1. A s z a tm á ri b é k e 3. p o n tja ta rta lm a z z a a v a llá s ü g y re v o ­ p r o te s tá n s eg y h áz k ü z d e lm e i II. K á ro ly k o r á b a n (1711—1740), n a tk o z ó té te lt: „ C sá sz á r és k o ro n á s k ir á ly őfelség e, k eg y e l­ P á p a , 1918. 81. — 36. RL R á d a y cslt. V II. 190. — 37. RL. R á d ay m es u r u n k a v a llá s d o lg á b a n o rs z á g u n k n a k tö r v é n y é t m eg ­ cslt. VII. 192. — 38. E k é rd é s to v á b b i k u ta tá s t ig én y el. A k u ta ­ ta r tja , ú g y a n n a k g y a k o r lá s á t ezen o rszág v ég ezé se és a r ti ­ tá s fo ly ik . — 39. R ibi n i: M e m o rab ilia II. 187. — 40. C s u th y c u lu s a i s z e rin t m in d M a g y a ro rsz á g b a n , m in d E rd é ly b e n a h ­ Z sig m o n d : M a g y ar p ro te s tá n s e g y h á z tö rté n e t a s z a th m á ri b é ­ h o z ta rto z a n d ó b e n e fic iu m o k k a l e g y ü tt tö rv é n y sz e rin t m eg­ k e k ö té s tő l a T ü re lm i-re n d e le t k ia d á sá ig . D e b re c e n , 1877. 68. — en g ed i, n e m g á to lv á n ú tjo k a t a z o k n a k , a k ik m o sta n g r a tiá ra 41. R L R á d a y cslt. VII. 197.; S á ro s p a ta k i lt. A. IV. 707. — 42. v iss z a jö tte k , h o g y a fe lsé g e s c s á s z á rn á l v a g y a d ia e tá n g ra ­ A H e ly ta rtó ta n á c s v a llá s ü g y i te v é k e n y sé g é v e l k ü lö n ta n u lm á ­ v a m e n je ik ir á n t m a g o k a t b e je le n ts é k .” K ö zli: P u la y J á n o s : n y o m fo g lalk o zik , a m e ly k é z ira tb a n v a n . — 43. Az új ad ó k i­ " S z a th m á ri b é k e s sé g ” c. m u n k á já b a n G ró f K á ro ly i S á n d o r ö n ­ v e té sé v e l k a p c s o la tb a n a p o r tá k ö s s z e írá sá ra k ik ü ld ö tt b iz o tt­ é le tírá s a és n a p ló je g y z e te i II. k ö te te 429. la p já n . P e s t, 1865. — sá g ró l v a n szó. — 44. A „ d e k re ta lis e s k ü ” k é rd é sé v e l is k ü lö n

táns főnem esség jelentéktelen, de a köznem esség zöme még protestáns) m egyei önkorm ányzatból és egyéb köz­ hivatalokból való k izárását célozta, te h á t még csak nem is elvi alapon, hanem egyenesen h atalm i érd ek ­ ből követelték meg, m u ta tja az is, hogy peres ügyek­ ben nem te tté k kötelezővé, nehogy akadály gördüljön elintézésük elé. M indezek m ellett a király a resolutióban „kegyelm e­ sen” m egengedte a protestáns felekezeteknek, hogy egyházuk ig azgatására su perintendenseket v álaszthas­ sanak, u ta síto tta őket arra, hogy ezeknek a szám a irá n t külön tegyenek felterjesztést. E n n e k folytán a sa já t terv ezetü k értelm éb en engedé­ lyezte a m integy három és fél év m úlva k ia d o tt m á­ sodik C arolina Resolutio azt a négy-négy egyházkerü­ letet, m ely a szűkebb M agyarországon egészen az első világháború befejezéséig fennállott. A resolutiók sérelm es intézkedései ellen a protes­ tánsok hiába te tte k felterjesztéseket és h iába u taztak Bécsbe küldöttségek, azok m ind érvényben m a ra d tak egészen — II. József T ürelm i R endelete ellenére is — az 1790—91-es országgyűlés 26. törvénycikkének m eg­ alkotásáig. R áday F ái életének utolsó éveit a C arolina Resolutio tette za k latottá. Alig ju to tt ugyanis köztudom ásra a rendelet, m in d já rt Bécsbe sie te tt tájékozódni, ahon­ n an m áju s vége felé érkezett haza. A R esolutionak a p rotestáns egyházakra sérelm es intézkedéseire a D u­ nam elléki K erü let június 28-i ülésén tö rté n t m egálla­ podás értelm ében46 csak h am ar írásb a foglalta észre­ vételeit, s egy fölterjesztés, illetve fogalm azvány te r ­ vezeteként szétküldte a refo rm átu s egyház világi és lelkészi főem bereihez47 felkérve őket, hogy m egjegy­ zéseiket, vagy kifogásaikat vele közöljék. Az á lta lá ­ b an helyben hagyott m u n k álato t azután 1732 őszén szem élyesen v itte Bécsbe, hogy ott „első in stru c tio ” g y an án t az udvarhoz beadja.48 M egtette a r r a is a kel­ lő intézkedéseket, hogy a refo rm átu s egyház nevében beadandó felelethez szükséges adatok m inél h am a­ rabb összegyűljenek.49 A nnak az ó h ajtásn ak ez a lk a ­ lom m al is sik erü lt érv ényt szereznie, hogy a lu th e rá ­ nusokkal egyetértve já rjo n el felekezete, b á r ném i á l­ dozatot kellett hoznia ezért. A m ikor ugyanis az ágos­ tai evangélikusok nagyon m erésznek és erős h angú ­ nak ta lá ltá k a R áday á ltal szerzett felira ti javaslatot, ő készséggel tette félre a m agáét, s já ru lt hozzá a két pro testán s egyház közös konferen ciáján szövegezett­ hez, m elyet azu tán 1733. fe b ru á r 22-én egy m in d k ét fe­ lekezet tagjaiból álló küldöttség ad o tt á t a k irá ly ­ nak.50 Igyekeztünk vázlatosan összefoglalni a m agyarorszá­ gi pro testánsok történ etén ek legnehezebb szakaszában, m ilyen körülm ények között tevékenykedett, s le tt a m agyar reform átusok politikai exponensévé R áday Pál. T isztét az 1733. m áju s 20-án bekövetkezett haláláig la n k ad a tla n k ita rtással végezte.

53

ta n u lm á n y o m fo g lalk o zik , k é z ira tb a n v a n . — 45. Az é rte k e z ­ le t ta g ja ir a és a tá r g y a lá s o k r a v o n a tk o z ó a n lá s d : R ib in i: M e­ m o ra b ilia II. 238—246.; K a to n a : H ist C rit. X X X V III. 691. — 46. F ö ld v á ry L á sz ló : A d a lé k o k II. 51. — 47. 1731. jú n iu s v eg én , v a g y jú liu s e le jé n í r ta m e g R á d a y Z o v á n y i G y ö rg y tisz á n tú li p ü sp ö k h ö z szóló lev elét, a m e ly e t G éresi K á lm á n k özöl a M a­ g y a r P ro te s tá n s E g y h á z i és Isk o la i F ig y elm ező , 1877. évf. 491— 493. R á d a y K e n e s s y I s tv á n d u n á n tú li p a tr ó n u s n a k is e lk ü ld te

m u n k á it. l . L is z k a y J ó z s e f: A n a g y g y ő ri ev. re f. eg y h á z m ú lt­ j a é s je le n e G yőr, 1868. 183. — 48. R L R á d a y cslt. V II. 449. — 49. R L R á d a y cslt. V II. 450., 451., 455. — 50. F ö ld v á ry : A d a lé k o k II. 56. R ib in i: M e m o rab ilia II. 295. A f e lira t m á s o la ta a t i s z á n ­ tú li re f. e g y h á z k e rü le t le v é ltá rá b a n V. 982. sz. — A zo n b an p á r év m ú lv a , 1736. á p rilis á b a n n é m i v á lto z á s o k k a l a lu th e r á n u s o k is m a g u k é v á te tté k az a k k o r m á r e lh u n y t R á d a y P á l h a tá r o ­ z o tta b b v é le m é n y é t.

Novák Antal halálának centennáriuma N ovák A n tal a m agyarországi b ap tista misszió nagy ism eretlenje. B á r történelm i szerepét Bányai Jenő rangos ta n u lm án y a m á r kijelölte,1 de m ég a b ap tista egyháztörténettel foglalkozók sem tu d a to síto tták azt, hogy N ovák A n tal m űködése nem csak h id a t te re m te tt Rottm ayer János (1818—1901) pesti m issziója és M e­ yer H enrik (1842—1919) m űködése között, hanem M e­ y er ném et orientációját, a ném et kispolgárságra építő m isszióját összekapcsolta az A lföldön élő és a m últ század m ásodik felében még virágzó pro testán s népi gyülekezetekkel. Ez a b ap tista misszió első nagy sors­ fordulója volt. T alán N ovák A ntalb an tu d ato su lt elő­ ször, hogy a b ap tista misszió élő ta la ja ezek a p ro tes­ táns, biblikus közösségek, ak ik a p u ritá n hagyom á­ nyok hűséges őrzői voltak.2 N ovák A ntalról, csaknem m indenki m egem lékezett, aki a m ag y ar b ap tista m isszió m últ századi tö rté n eté t v allató ra fogta. Ezeket az ad a to k at u to ljá ra B ányai J e ­ nő foglalta össze tíz esztendővel ezelőtt3, de N ovák tu ­ dom ányos igényű é letrajzá n ak m egírása a rá n k m a ­ ra d t adatok k ritik a i értékelése még a jövő feladata. Ebben a dolgozatban inkább az eddigi eredm ényeket és a kutatáso k irá n y á t p ró b áltu k összegezni. N ovák A n tal M eyer H enrik anyakönyvi bejegyzése szerint 1828. ja n u á r 17-én katolikusként, az akkori A usztriához tartozó stájerországi C iliiben született, am i a m ai Jugoszlávia te rü leté n levő Celje nevű helység.4 A falu b an vegyesen la k ta k ném et, délszláv és m agyar anyanyelvű lakosok. N ovák A n tal szabóm esternek ta ­ nult. H am a r elk erü lh etett szülőfalujából. P esten az 1860-as években kapcsolatba k erü lt R ottm ay er Já n o s­ sal és b ejárato s volt R ottm ayerék G yöngytyúk utcai házába; (ma G yulai P á l u tc a 8).5 B ányai k u ta tásai nyo­ m án egy nagyon fontos ad ato t tu d tu n k meg N ovák budapesti éveiről. A pesti ném et leánygyülekezet a n y a­ könyve szerint — m elynek fotóm ásolata a b ap tista tö r­ ténelm i kiállításon lá th ató — N ovák A n tal 1864. augusztus 30-án itt k ö tö tt házasságot a pozsonyi ille­ tőségű A x K atalin n al.6 Ez nem csak N ovák A n tal éle­ tének egy eddig ism eretlen jeles, esem ényéhez ad biz­ tos tám pontot, hanem a rró l is tudósít, hogy N ovák a m últ századi p est-budai ébredés gyújtópontjával, a pes­ ti ném et reform átus leá nygyülekezettel v o lt k apcsolat­ ban.7 Ezzel a gyülekezettel volt összeköttetésben R o tt­ m ayer János8 is és valószínűleg M. B. Czechowsky (1818—1867) az első M agyarországon m egfordult ad v en ­ tista m isszionárius is, aki 1869—70-ben tartózkodott B udapesten.9 A házassági anyakönyv feljegyzése szerin t N ovák A ntal ekkor a József u. 38. szám a la tt lakott. Csopják A ttila (1853—1954) feljegyzéseiből tu d ju k , am e ly e k h e z az értesülést valószínűleg apósától R o tt­ m ayer Jáno stól szerezte, hogy N ovák R ottm ayertől „kapott ira to k a t és m u n k át is egyszer-m ásszor”.10 Az ő feljegyzéseiből tu d ju k azt, hogy hogyan k e rü lt N ovak kapcsolatba a B rit és K ülföldi B ib liatársu lattal. A fia ­ tal házas N ovák 1865-ben nehéz anyagi körülm ények közé került. Észrevette, hogy a bibliaterjesztő k a S zen t­ írá st igen olcsón ad ják és ő is v ásáro lt B ibliákat, am it m agas felá rral továbbított. „Így fo ly ta tta ezt a v á s á r­

54

lást m indaddig — ír ja C sopják —, m íg a bibliaüzletben feltű n t ez az e ljá rá s és — a szorgalm as bibliavásárlóból ham aro san b ib liaáru s le tt.” E rről Szabadi F. G usztáv (1871—1966), akiknek pontos értesülései v o ltak a B rités K ülföldi B ib lia társu la t m u n k ájáró l, kéziratos fe l­ jegyzéseiben így em lékezik meg „N ovák A n tal 1865 m áju s 26-án, felesége pedig ugyanazon év jú liu s 20-án lép ett a B ib lia társu la t szolgálatába, 35 illetv e 30 fo­ rin tn y i havi fizetéssel. M ivel nőket csak a ten g eren tú li tarto m án y o k b an alk alm az a tá r s u l a t. . . N ovák felesé­ gének felvétele és alk alm aztatása egyedülálló k itü n te ­ tés szám ba m ent. M indketten a b ib liaterjesztésre rá ­ te rm e tt em b erek voltak.”11 N ovák A n tal és felesége elkezdte a B ibliaterjesztők nehéz és h án y a tta to tt éle­ tét. K i m e r A. B e rtalan gyerm ekkori em lékei kapcsán így ír ja le a b ib liaterjesztő k et: „N agy b ő rtásk áv al a vállukon v ásáro k b an is já rk á lv a k ín á lg atták a Bibliát, az Újtestam en tu m o t, az Ó testam entum ot és külön a zsoltárokat is. Jó könyvet vegyenek! H angoztatták lép ­ ten-nyom on. A (békési) refo rm átu s kollégium h a ra n ­ gozó szobájában p ih en tek meg. Piacokon, vásárokon is m egjelentek és o tt is nagy szorgalom m al hordozták b ő rtásk á ju k a t”.12 A N ovák h ázasp ár m űködési te rü lete a T iszántúl volt. P esti o tth o n u k at h am aro san felszám olták és g yer­ m eküket is itth ag y ták . V alószínűleg 1866-ban vagy 1867-ben G yom ára költöztek. Ez a K ö rö s-p arti város lett a b ib liaterjesztő m isszionárius h áz asp ár m űködé­ sének központja. Ebben a községben — m in t ahogyan szerte az A lföldön — jelentős szám ban éltek olyan p u ­ ritá n hagyom ányokat őrző parasztok, ak ik et az egyre jobban m egüresedő racio n alista p ro testán s isten tiszte­ letek nem elégítettek ki és otthon is csoportosan, k i­ sebb hívő közösségeket alk o tv a B ib liát és m ás hitépítő könyveket tan u lm án y o ztak 13. N ovák ezeket a bibliás népi gyülekezeteket te k in te tte m űködési fő állom ás­ helyeinek. Ezek nélkül a szabadegyházi m isszió népi a la p ja it v eszítette v o ln a e l14. M eyer H enrik soha nem találkozott volna a szalontai m ag y ar gyülekezettel és K ornya M ihállyal, a legjelentősebb parasztapostollal, aki az egyháztól m in d jo b b an elidegenedő népi vallásos közösségeknek a nagy összegyűjtője volt.15 N ovák A n tal alföldi szolgálatáról sokan m egem lé­ keztek — a többi között C sopják A ttila 16, Körösi Ist­ v án 17, dr. Kiss F eren c18 K i m e r A. B e rtala n 19 — M eyer H enrik is beszél róla ön életrajzi feljegyzéseiben20, de ezeknek a részletes kiértékelése, fo rrásk ritik ai vizsgá­ lata m ég nem tö rté n t meg. Ezeket az ad a to k at szapo­ rítjá k a legrégibb alföldi b ap tista gyülekezetek k ró n i­ kái, am elyek ugyan később alak u ltak , de m egem lékez­ nek N ovak A n tal ú ttö rő m unkájáról. G yom án jelentős parasztecclesiola élt. E rre u tal az is, hogy N ovák A n tal gyom ai m űködése u tán több m int 20 esztendővel, am ik o r 1888. jan. 31. febr. 1-én a híres evangélista A. Somerville itt tartózkodott, óriási töm eg gyűlt össze, hogy m eghallgassa a külföldi evangélis­ tát. Ezt jegyezte A. Som erville n ap ló jáb a: „ekkora hallgatóságom Skóciában sem v o lt”. M ajd hozzáteszi; „örülök, hogy nem h allg attam a jó d e b re c e n i p ro te s ­ tánsok ta n ácsára és nem m entem haza. M agyar m isz­

szióutam legnevezetesebb része m ost kezdődik. Ki h itte volna, hogy én m ég földi életem ben ilyen jelenetek ta ­ n ú ja lehetek. Ó, csak töltené ki az Úr az ő L elkét! V aló­ sággal a pünkösdi három ezerre kell gondolnom . Istené legyen érte m inden dicsőség”21. K ornya M ihály m űkö­ désének is egyik tám aszp o n tja volt Gyoma, ahol 1883. decem ber 12-án ta rto tta a jeges H árm as-K örösben az első bem erítést22. M int m á r em lítettük, 1866/67-től eb ­ ben a v ároskában volt a N ovák házasp ár b ejelen tett lakása. A gyom ai refo rm átu s gyülekezettel is jó k a p ­ csolata volt. A presbiteri jegyzőkönyv szerint 1868. augusztusában N ovák A ntal bib liát ajándékozott a gyülekezetnek23. Ez a b ib liatá rsu lat gyakorlatában megszokott udvariassági gesztus volt ugyan24, m égis a n orm ális kapcsolatok m eglétét bizonyítja. N ovák A ntal így az 1860-as évek közepétől egyike le tt a b ib lia tá rsu ­ la t M agyarországon dolgozó 13 kolportőrének25. Ekkor még nem volt b em eríte tt baptista, de a R ottm ayerrel való kapcsolata és m űködése legalább is an n y it sejtet, hogy b ap tista szim patizáns volt. B em erítésére csak 1870. áp rilis 30-án, Bécsben k erü l sor a M eyer á ltal vezetett anyakönyv tan ú ság a szerint. Ez a b ap tista Millard Ede (1822—1906)26 m u nkálkodásának következm énye leh e­ tett, aki 1869. novem berében, m in t a B rit- és K ülföldi B ib lia társu la t bécsi k ö zpontjának vezetője já r t B uda­ pesten „m egtanítani a colpolteuröket” és a b ib liaterjesz­ tés engedélyezése Végett k érvényt n y ú jto tt be a B el­ ügym inisztérium ba27. M illard nem csak b ap tista volt, h an em a h ajlék á b an levő bécsi gyülekezet vezetője is. E bben az időben nem volt könnyű a bibliaterjesztő k sorsa. A P ro testán s Egyház s’Iskolai L ap h asáb ja in az ellen k ellett tiltakozni, hogy a szentjakabi r. katolikus pap an tik risztu sn ak bélyegezte a bib liaterjesztő k et28. E zért M illard hangsúlyozni k én y telen 1869. novem be­ rében, hogy „a tá rsu la t szolgálatában álló egyének v a ­ lam ennyien szigorúan kötelezvék, csupán a B iblia egy­ szerű és kizárólagos terjesztésére szorítkozni jegyzetek és m agyarázatok n élk ü l”.29 N ovák A n tal m égis ta lá lt alk alm at a m isszióra. M un­ kam ódszerét K ornya M ihály és Tóth M ihály 1892-ből való visszaem lékezése örökítette meg. „K ét hónapig h ázró l-házra já rt, kín álv a m indenkinek a Bibliát. Akik tőle vásároltak, felkeresték sa já t la k ásán a barátságos m odorú em bert, hogy útbaig azítást k ap jan a k tőle. F en tn evezett N ovák A ntal m inden u ta sítá st szívesen m egadott, s nem sokára m ás községbe m ent terjeszten i a B ibliát. Egy év m úlva visszatért N agyszalontára, ahol m ár néhány tagból álló b ib liak ö rt talált. Ezek az ő távollétében egym ást buzdítva tu dakozták a S zentírást, ahol rá ta lá lta k az alám erítkezésre, de még nem tudták, hogy hol van egy olyan egyén, aki ra jtu k az a lá m e rít­ kezést v é g re h a jta n á ”30 N ovák A n tal az 1870-es évek elején, vagy ta lá n még 1869 végén je len t meg N agyszalontán, ahol kapcso­ la to t lé tesített a B ondár B alázs házában alak u lt bibliás gyülekezettel. M unkálkodása — a bem erítésről való ta n ítá sa — nyom án „h a m a r tusakodás tá m a d t a gyü­ lekezetben és sok im ádkozás, böjtölés, S zentírás-olv a­ sás közben keresték az igazságot. M int többen e l­ m ondták nekem — ír ja K iss F erenc — valóságos lelki forrongás tá m a d t a v áro sb an ”31. E nnek a láto g atás­ sorozatnak le tt eredm énye az első szalontai csoport gyulai bem erítése, am it M eyer H enrik végzett el, ak i­ vel N ovák csak 1875 jú n iu sáb an ism erkedett meg P es­ ten.32 A N ovák h ázaspár K irn e r A. B e rtalan szerint 1874 áprilisáb an G yom éról G yulára költözött33. N ovák alföldi m űködésével kapcsolatban a m ásik fontos a d a t B erettyóújfaluhoz kötődik. A b ap tista gyű­ lekezet jegyzőkönyve szerin t N ovák 1869 decem beré­ ben — te h á t bem erítkezése előtt — já r t először Be­

rettyóújfalun, ahová a fo rrás szerin t N agyszalontáról jött. U gyanez a fo rrás arró l is m egem lékezik, hogy a N ovák h áz asp ár 1872-ben k ét h ó napot m unkálkodott ebben a községben34. Többször is v isszatérh ettek ide. Lisztes A ndrás (1851—1919) nekrológjából tu d ju k , aki az első b eretty ó ú jfalu si b em eríte tt b ap tista volt, hogy „1876-ban N ovák testvér, m in t b ib liaáru s, n ála r a k tá ­ rozott b ib liák a t és közölte vele Isten Igéjének m agya­ rá z a tá t”35. N ovák b eretty ó ú jfalu i vetése is b eért 1877 novem ber 10-én 13 em b ert m e rített be M eyer H enrik. Ö n életrajzáb an így ír erről. „Hétfőn, novem ber 10-én reggel 7,30-kor B e re tty ó ú jfalu ra u taztam s du. 4 ó ra­ kor érkeztem oda. Szám os bem erítkező jö tt össze s az éjszakai órák b a nyúlóan foglalkoztam felvételükkel. Még hétfőn este szóltak egy idős asszonyról, aki n a­ gyon ö rü lt a bem erítésnek, de súlyosan m egbetege­ dett. N em csekély m eglepetésünkre nem sokára ko­ csin hozták el ahhoz a házhoz, ahol a felvételre je ­ letk ezettek k el foglalkoztunk. É jjel 2 óráig (szerda h a j­ nal) 13 lelk et ta lá ltu n k alk alm asn ak a felvételre, köz­ tü k a beteg, idős nénit. H ajn al 3 ó rak o r v o n u ltu n k ki az alám erítkezés színhelyére, a beteget kocsin vitték. A víz befagyott, a jég azonban nem volt vastag, csak az volt a kellem etlen, hogy nagyobb u ta t k ellett m eg­ tennünk, hogy m egfelelő m élységű vízhez érjü n k . Itt azu tán h itü k v allo m ására b em eríte ttü k m ind a 13 lel­ ket, köztük a beteget is. Csodálatos volt, hogy a h aza­ felé vezető ú ton a betegnek n em v o lt m á r szüksége kocsira, sa já t láb án m e n t”36. A k o rtársa k előtt viszont n yilvánvaló volt, hogy ez a bem erítés N ovák m agve­ tésének a ra tá sa volt. Az egyik p ro testán s h írad ás így panaszolja ezt: „Beretty ó ú jfa lu b an éppen egy b ap tista vagy n azarén u s b ib liaáru ló a b ib liaáru lás színe a latt és alk alm áv al té ríte tt el 14 refo rm átu s feln ő tt egyház­ tagot, k ik et aztán ú jrak eresztelésre B udapestről M á­ je r atyafi a p ro p ag an d a feje h iv a to tt m eg”37. V alóban igaz volt, am it C sopják A ttilán a k egy ak k o r m ég élő tan ú m ondott el: „Ahol N ovák a nejével m egfordult, o tt n agy ébredések tá m ad tak és N ovák K özép-M a­ gyarország ü dvharcosa le tt”38 A gyulai b em erítésnek és az egyre jo b b an fokozódó b ap tista m issziónak következm énye le tt N ovák életé­ ben. A B ib lia társu la t bud ap esti le ra k a tá t — m elyet M illard szervezett és v ezetett39 — a refo rm átu s Victor B ern át v ette á t 1876. m árcius 1-én. Ő ú jra szükséges­ nek lá tta körlevélben közölni a p ro testán s lelkipász­ torokkal, hogy a b udapesti le ra k a t „egyedüli célja a S zentírás terje s z té s e m inden nyelven és m inden fele­ kezet szám ára”40. Szabadi F. G usztáv feljegyzése sze­ r in t V ictor B ern át „h a m a r m egsokalta a b ap tistásk o ­ d ást és N ovákot áth ely ezte K o lo zsv árra”.41 I tt ism ét közeli kapcsolatba k e rü lt régi jó b ará tjáv a l, m ost m ár hittestestvérével, R o ttm ay er Jánossal. Szorgalm as m unkához lá to tt N ovák. 1877. október 4-én M eyer H enrik lá to g atta meg K olozsvárott42, ki to ­ vábbi u tazásáró l való feljegyzéseiben N ovákról is m eg­ em lékezik. „O któber 10-én utaztam B rassóba — írja Meyer. M unk aterü letem n ek ez v o lt a h atára, m ert N ovák testvér, m in t k o lp o rtő r eddig ju to tt, s így r e ­ m ényem volt arra, hogy ezen a réven alap o t találok a m u n k a fo ly ta tásá ra”43 E szerint M eyer ú ttö rő n ek te ­ k in te tte Novákot, aki szorgalm as bib liaterjesztő szol­ g álatáv al és bizonyságtevő szavával alapot te re m te tt a kibontakozó b ap tista m issziónak. K irn e r szerin t No­ v ák A n tal résztv ett 1877. novem ber 14-én K ornya és Tóth M ihály diakónussá av atásán is44. Ez volt utolsó nyilvános szolgálata. E zután N ovák A n tal n em sokára m eghalt. M eyer e r­ ről m indössze en n y it jegyzett be az anyakönyvbe: „h a­ zaérkezett 1877 decem ber 17-én”. Szabadi F. G usztáv a

55

m isszióm unkások n y ilv á n ta rtó jáb a n azt is feljegyezte, hogy Brassó közelében tö rté n t halála. Felesége K olozs­ v áro tt 14 hónappal élte túl. Szabadi így tudósít so rsá­ ról: „N ovák testvérnő daganatos m egbetegedéssel k ó r­ házba került, sajnos a m ű tét következtében m eghalt. H ajlékában igen sok te stv ér szokott összejönni éneklés­ re és im ádkozásra. Betegsége a la tt az állam i kórház egyik kis szobájában fek ü d t”. N ováknét 1879. feb ru ár 3-án délu tán 3 ó rakor tem ette el M eyer, ak it elk ísért Szabadi F. G usztáv is.45 N ovák A n tal életének még sok a feh é r foltja, pedig m unkásságának felekezeti elfogultságtól m entes, tu d o ­ m ányos vizsgálata jelentős feladatunk, hiszen segít fel­ szám olni a m agyar pro testán s kegyességtörténet egyik fehér foltját, a m agyar bibliaterjesztők k ap cso latát a szabadegyházi misszióval. Szigeti Jenő JEGYZETEK B á n y a i J e n ő : A z e rd é ly i é s az alfö ld i b a p tis ta m isszió k ez­ d e ti k o rsz a k a i. T h eo ló g ia i S zem le (TSz), 1966. 1—2. 26—k k . — 2. S zig e ti J e n ő : M ilton E lv e sz e tt p a ra d ic so m -a M a g y a ro rsz á ­ go n . Iro d a lo m tö rté n e ti K ö z le m é n y e k 1970. 2. 205—213. u ő : P ro ­ te s tá n s n é p i o lv a s m á n y o k a X IX . sz á z a d b a n az A lföldön. E th n o g ra p h ia . 1973. 3. 332—341. — C so h á n y J á n o s : A p u r itá n p a ra sz tk ö z ö ss é g e k v á ls á g a M a g y a ro rsz á g o n a k a p ita liz m u s k i­ a la k u lá s á n a k k o rá b a n . TSZ. 1974. 1—2. 36—39. — 3. B á n y a i J e ­ n ő : N o v á k A n ta l. B é k e h írn ö k (Bh) 1968. j a n u á r 1. és 15. — 4. M itg lied er-R eg iste r d er B a p tis te n G em ein d e in B u d a p est. 1874— 1890. B a p tis ta L e v é ltá r (B it). — 5. C so p já k A ttila : K é p e k a m a g y a ro rs z á g i b a p tis ta m isszió tö rté n e té b ő l. B p. 1920. 10—11. old. — 6. b e je g y z é s így h a n g z ik : „ A n to n N o v ack n u r Cilli in S te ie rm a rc S ch n ie d e u n d S u sa n n e C a th e rin e A x n u r P r e s ­ b u rg . W o h n u n g J o s e p h g a s se 38. Z eu g en H er. E d u re r N eu m an . H er. H e rb s t.” — 7. A p e s ti n é m e t le á n y g y ü le k e z e t sz e re p é ­ r ő l: B á n ya i J e n ő : A z e rd é ly i és alfö ld i b a p tis ta m isszió k e z ­ d e ti k o rsz a k a . T SZ . 1966. 1—2. 26. k k . S zig e ti J e n ő : A m a g y a r ­

o rsz á g i sz a b a d e g y h á z i k ö z ö ssé g e k k ele t k e z é s e és a p ro te s tá n s eg y h á z a k . T SZ 1976. 3—4. 74. k k . — F a rka s Jó z s e f: A p e s ti r e ­ fo rm á tu s eg y h á z 101 év es tö rté n e te . K ec sk e m é t. 1898. — 8. B a­ n y a i J e n ő : Száz év e lő tti b e m e ríté s. B h. 1965. szept. 15. — 9. S zig e ti J e n ő : M. B. C zech o w sk y m u n k á ja M a g y aro rsz ág o n . L e lk é sz tá jé k o z ta tó. 1976. 3—4. 129—137. — 10. C so p já k A ttila , im . 10. old al. — 11. S za b a d i F. G u s ztá v : E m lé k ira ta im (k ézira t) Blt. — 12. K ir n e r A. B e rta la n : A b é k é s i v á s á r. G y u la. 1964. 119. old al. — 13. ld. 2. sz. je g y z e t. — 14. S zig e ti J e n ő : TSZ. 1976. 3—4. 75. k k . — 15. S zig e ti J e n ő : K o rn y a M ihály P e s t m e ­ g y é b e n . E lő a d á s a B a p tis ta T ö rté n e ti B izo ttság ü lé s é n 1974. nov. 12-én (k é z ira t). A to v á b b i iro d a lo m itt. — 16. C so p já k A ttila : Az első zsen g ék . B h. 1913. jú n . 30. V II. 178. u ö : K ép ek . Bp. 1928. 10—11. — 17. K ö rö si I s tv á n : A lfö ld i k ró n ik a . B h. 1941 jú n . 29.— a u g . 3. — 18. D r. K is s F e re n c : M a g y a r p a r a s z tp r ó ­ fé tá k . B p. 1942. — 19. K ir n e r A. B e rta la n : K o rn y a M ih ály k r ó ­ n ik á ja . 2. k ia d . N ew Y ork, 1965. — 20. M eyer H e n rik ö n é le t­ r a jz i k é z ir a ta f o rd ító : F e h é r G y u la (1960) B it. — 21. R é v é sz Im re : E g y fe je z e t a m a g y a r re fo r m á tu s é b r e d é s tö r té n e té ­ ből. D eb recen , 1943. 27—29. — K á lm á n F a r k a s ; tu d ó s ítá s a P E IL 1888. 245. k k . — 22. K ir n e r A. B .: I m . 90. o. — 23. A g y o m ai r e ­ f o rm á tu s g y ü le k e z e t p re s b ité r iu m á n a k je g y z ő k ö n y v e , 1868. év. — 24. M a g y a r P ro te s tá n s E g y h áz, s Isk o la i F ig y elm ező (Figy) 1873. 7. 350. — 25. A z a n g o l B ib lia te rje sz tő T á rs u la t k ö z e le b b i m ű k ö d é se , k ü lö n ö se n h a z á n k b a n . (F igy. 1870. 60. 319—321.) — 26. S ze b e n i O liv é r: M illard E de. B h. 1966. jú n . 15. 5. p. — 27. P E IL 1870. m á j. 8. 534. old. — 28. K i az a n tik r is z tu s ? P E IL . 1870. 1334. — 29. PE IL . 1870. 534. — 30. S zeb en i O liv ér szíves k ö zlése. Az id é z e t f o rr á s á u l szolgáló k é z ira t a B lt-b an . — 31. K iss F e r e n c : im . 15. — 32. B á n y a i J e n ő : TSZ. 1966. 1—2. 30. — B o n d á r F e re n c : Az alfö ld i m isszió első ú ttö rő i. B h. 1975, 152. S zű c s Jó z s e f: S záz évvel az első b e m e ríté s u tá n . B h. 1975. jú n . 19. — M e g ism e rk e d é sü k rő l: M ey er H e n rik ö n é le tra jz i k é z ira ta 34. old. — B á n y a i J . : B h. 1968. ja n . 15. — 33. K ir n e r A. B .:im . 48. — 34. B á n y a i J . : T SZ . 1966. 1—2. 30. — u ő : B h. 1968. ja n . 1. és ja n . 15. — Z. L. M e g em lék ezés a 100. m é rfö ld k ő rő l. B h. 1977. o k t. 16. (L isztes A n d rá s k é p é v e l). — 35. B h. 1920. m á j. 15—30. 77. old. — B á n y a i J e n ő : L isztes M ih ály B h. 1962. m á j. 15. 4—5. old. — 36. M e y e r ö n é le tra jz i k é z ira ta 58. o ld a l (Blt). — 37. P E IL . 1880. 660. — 33. C so p já k A ttila : K é p e k . . . 11. — 39. K iss Á ro n : T ö rö k P á l élete. B p. 1904. 206. — 40. E v. P ro t. L ap . 1876. jú n . 2. K ü lö n b fé lé k . — 41. S za b a d i F. G u sz tá v : V a s á rn a p i is ­ k o lá in k 60 éves tö rté n e te . B h. 1933. nov. 18. — E m lék e zései, (k ézira t) B lt. — 42. S za b a d i F . G u s z tá v : M isszió m u n k áso k n y ilv á n ta r tó ja , (k ézira t) B it. — 43. M ey er ö n é le tra jz i k é z ir a ­ ta . 52. oldal. — 44. K ir n e r A. B .: im . 55. — 45. S za b a d i F. G u s z tá v : M issz ió m u n k á so k n y ilv á n ta rtó ja . K é z ira t, id . B á n y ai J . B h. 1968. ja n . 15.

Kulturális krónika Hamlet Hamletet dicsérni, elem ezni, figye­ lem be a já n la n i? D őre ötlet. S hakes­ p eare m űvei között épp a Hamlet irodalm a a leggazdagabb, értelm e­ zése a legváltozatosabb, s m eglehet, a legtöbbször előadott is ez a trag é­ d iá k közül. N yúlfarknyi tu d ással é r­ telm ezni a Hamletét, m ég h a egy új előadás orvén is, tudákosság gyanú­ já b a keverő. M agáról az előadásról pedig, a M adách Színházéról, lehet-e ú ja t m ondani a k ritik u so k vitái u tá n ? A többség szem behelyezkedett az előadással, kifogásolván a szövegtörléseket, a szövegm ondást, a szín­ pad m egüresítését, a tragédia gondo­ latv ilág án ak csonkítását, effélét; ke­ v esek szóltak elégedettebben, egyet­ értv e a szándékkal, am i a m ások k i­ fogásolta m egoldásokhoz vezetett. Ig a zság o t ten n i e v itá b an aligha a „K u ltu rális k ró n ik a” feladata. E l­ dönthető-e például, hogy H am let „ha m egéri, nagy k irály ” le tt volna csak­ ugyan? Vagy az, hogy az ifjú F or­ tin b ra s voltaképp igazságtevő-e, vagy csak egy fiatalab b hódító? Az öreg H am let s az öreg F o rtin b ras p á rb a ­ ja m iképp ítéltessék m eg? Jobb k i­

56

rály v o lt-e H am let, m in t C laudius? S m it a k a r H am let? A k arja-e, am it akar, vagy csupán okoskodik, s ir ­ tózik a tettő l? Újab b időkben ú jab b gondolatokat tá rn a k föl a H a m letből, olykor tán egym ásnak ellentm ondókat is. N éh a­ n ap szem elől tévesztvén azt, am i a m űb en benne v a n — vagy a rra ügyelve, am i nincs benne. Bölcs do­ log-e p éld áu l latolgatni, hogyan is illik a tö rté n et a történelem be, am i­ kor nyilv án v aló an sehogy? Benedek M arcell is m egkérdezte, hol és m i­ kor játszó d ik a d ara b ? Így válaszolt: „sehol és sem m ikor té re n és időn kívül — m indig és m in d e n ü tt”. Vi­ ta tja azt is, hogy ta lá n a m aga ko­ rá t és a m aga országát írta m eg a H a m letben Shakespeare, m e rt B ene­ dek M arcell sz e rin t kevéssé az a k é r­ dés, hogy m it ír t meg S hakespeare a Hamletben, in k áb b az, hogy k it írt meg H am letben? Önm agát, m aga él­ m ényeit, sa já t gondolatait, vív ó d á­ sait. E zért bölcsebb, h a a m a em bere — előadója vagy élvezője a m űnek — valam i h asonlóra törekszik, ak ár arra, hogy m ag át lássa a tragédia kérdéseiben, a k á r hogy egyszerűen h atni engedje ezeket m agára.

M indenesetre k in ek -k in ek csak h aszn ára válh at, h a — a k á r m ielőtt m egnézné az előadást, a k á r m iu tán lá tta m á r — m egszerezné s elolvas­ ná B enedek M arcell Shakespearekönyvét. H a sem m i m ást nem olvas­ n a ki belőle, csak azt, hogy S hakes­ p ea re hogyan vélekedik a világról, hasznosan fo rg a tta a könyvet. É rth e­ tőbb így, m it á brázol voltaképp S hakespeare; m iféle csatározások so­ ra — m on d h atn i az egész tö rtén elem — érten d ő k irály ain a k torzsalkodá­ sán, m ek k o ra k iáb rán d u lás m o n d at­ ja vele s M arcellu ssal; R ohadt az államgépezetben valami, s m iféle m egrendülés lesz ú rrá ra jta , am ikor a színészet — a m ű vészet — e re jé ­ rő l beszél. M ert ta lá n az egyetlen dolog, am it szépnek, em berségesnek és jövőépítőnek lá t H am let: a m ű ­ vészet. Így te h á t aligha lenne értelm e be­ lekontárkodni a m agyarázók, az é r­ telm ezők, a színrevivők és az elem ­ zők dolgába. Azon túl, hogy e néhány sor is ösztökélni fog a H am let m eg­ tekintésére, rem élhetően ú jrao lv asá­ sára, s ta lá n B enedek M arcell köny­ vének fo rg atására is, k ét m ellékes m egjegyzés kívánkozik még ide. Az

egyik ez: K ellene egy (s ta lá n nem is egy) d rám atö rtén eti színház vagy előadássorozat, kellene egy m inim á­ lis cím jegyzék azokról a m űvekről, am elyeket folyam atosan lá th a tn i kell, nem csak iskola-illusztrálásra, h a ­ nem m e rt a világirodalom néhány nagy rem ekm űvét ú jra meg ú jra lá t­ ni kell. A közm űvelődés nem es k am ­ p án y a idején ez term észetes óhajnak tetszik. K isebb körű, de érdekes következ­ tetésekre vezethet egy m ás kérdés, a

H a m le t-v it a

egészéh ez

k é p e st

ugyancsak m ellékes. Ez Polonius dolga. Őt S hakespeare m aga is v ilá­ gosan jellem zi, nagyrészt H am let közvetítésével. Lényege ez: „Szegény, izgága vén bolond, nyugodj. / K ü ­ lönbnek véltelek; magad kerested; / Veszélyes, ládd-e, a túl-buzgalom ”.

Chaplin emlékezete „A nya lelkesedése an n y ira m agá­ val ragadott, hogy még azon az estén m eg a k a rtam halni, és találkozni Jézussal. De A nya nem rajongott az ötletért. — Jézus azt ak arja, hogy előbb élj, és ezen a földön betöltsd sorsodat — m ondta. A bban a sötét szobában, az O akley S treet alagso­ ráb an , A nya felv illan to tta előttem az élet legnem esebb fényét, az irodalom és a színház leggazdagabb fo rrásá t: a szeretetet, a m egértést, az em ber­ séget”. G yerm ekkori em lékét Életem című könyvében idézte föl C haplin, É v­ tizedek te lte k el, m ire betöltötte sor­ sát, s 1977 karácsonyán világgá sza­ la d t a h ír: C haplin, nyolcvannyolc éves k orában m eghalt. Amíg élt, te lje síte tte az anyai ta ­ nácsot: föl-fölvillantotta ő is az élet legnem esebb fényét s forrását, a sze­ retetet, a m egértést és az em berséget. M űvészetének ez egyik jellem zője. N evének em lítésére persze nem ez, han em m u la tta tó volta ötlik föl az em lékezetben, m in t eleven élmény. E rről meg azt m ondta egyszer: „M in­ den élőlény között csak az em ber tu d ja előre, hogy m eg fog halni, mégis, egyedül az em ber tu d n ev et­ ni. M egnevettetni az em b ert annyi, m in t elterelni figyelm ét a halálról. Ez m inden célom és vágyam ”. De v ajo n valóban el kell-e terelni az em ber figyelm ét halandó v o ltá­ ról, előbb-utóbb bekövetkező h alálá­ ról? B izonyára; halálfélelem ben nem leh et élni. M ásfelől azonban az élet véges volta az em bert felelőssé te ­ szi: úgy éljen, hogy h aláláv al é rté ­ kes em léket hagyjon m aga után. T a­ lá n úgy érth ető C haplin m ondása is, hogy a nevetés révén az em ber sza­ b ad uljon meg a h alál félelm étől, de ne az élet felelősségétől? H a így,

akkor ez valóban kapcsolatot terem t a két m ondás között, m e rt az élet felelőssége a szeretet, a m egértés, az em berség. Így igaz. S eszerint hogyan kell é r­ teni P oloniusnak azokat az atyai in ­ telm eit, am elyeket az összefüggésből kiszakítottan is g y ak ra n idéznek? P éldául: „A gondolatnak nyelve so­ se keljen / Nálad, se tettre ferde gondolat”. Bölcsességnek véln én k — de h á t Polonius b e ta rto tta -e egyszer is? V agy: „Kémlelve rostáld m eg ba­ rátidat, / A ztá n szorítsd lelkedhez érckapoccsal” — m o n d ja ő, a csú­ szó-mászó udvaronc, aki lán y a bol­ dogságát is az uralkodó kegyeinek érdekében feláldozza, besúgókkal b a­ rátkozik, s voltaképp m aga is h ír­ hordó pletykás? Vagy: „Füled m in ­ den k i bírja, szód kevés; / ítéletet hallj bárkitől, ne m o n d j” — in ti fiát ez a szószátyár, h eb ehurgya em ber. „Mindenek fölött / L égy hű önm a­ gadhoz: így, m in t napra éj, /K ö v e t­ kezik, hogy ál m áshoz se léssz” — s ő m aga tető tő l-talp ig ham is, igaz, eh ­ hez halálig h ű m arad t. A kispolgár jó tan ácsai ezek, am i­ ket m egfogadni m aga a szürkeség, vagy noha szürke kispolgár m ondja őket, erkölcsi igazság re jlik bennük, aki eszerint él, nem kispolgár, h a ­ nem jellem es em b er? É rdem es ezen eltöprengeni. A zért is, hogy az in ­ telm eket m egto ld ja m ag áb an az ol­ vasó még eggyel. A szavak igaz volta nem attó l függ, ki m o n d ja őket, h a ­ nem hogy igazak-e. De ta lá n az ért is érdem es ezen töprengeni, hogy ú jra ráism erjü n k : az em ber sokkal bo­ nyolultabb lén y annál, hogy egysze­ rű en jellem ezhető és m egítélhető le­ gyen. M inden em b er bonyolultabb ennél. T u d h atja például, mi a h e­ lyes, ha n etán nem teszi is. Vagy nem m indig. S végül hozzátehető m indehhez: a m űalkotás pedig vég­ képp nem a rra hivatott, hogy sém á­ k a t fejezzen ki, s még kevésbé, hogy sablonokat tu k m áljo n rá az em be­ rekre. É pp ellenkezőleg: a m űalkotás fe ­ lelőssé tesz, s a r r a késztet, hogy m a­ gunk m érlegeljük, m i a helyes, m i­ lyenné kellene lennünk, hogyan kell élnünk. L ám csak, L aertes is ap ja p é ld á já t követte, s nem a szav át fo­ gadta meg. A k ár szó, a k á r példa, m indig az igazsághoz kell m érni. H am let is ezért m élyed el, ezért roskod m agába. S alighanem ezért, hogy „belőle, ha / Megéri, nagy k i­ rály vált volna m ég”. Ő m aga különben ezt an n y ira ko­ m olyan vette, hogy m u la tta tó film ­ jeinek fő vonala m indig is az em ­ berség volt, sőt, k iv á lt az idő h a ­ ladtával, egyre nagyobb te re t k a ­ pott bennük az érzelm i hatás. Erről sok v ita folyt, s a v ita nem ü lt el

h aláláv al sem. A k ad t búcsúztató, am ely szem ére is v etette C haplin m éltató in ak — vagy b íráló in ak —, hogy ezeket az érzelm es dolgokat k i­ fogásolták, vagy azt k érte ra jtu k szá­ mon, hogy most, am ikor betöltötte sorsát, csupa szépet és jó t m ondtak róla, k o ráb b an meg nem csak azt. Pedig ez a kettő valóban együtt já rt C h ap lin m űvészetében, együtt akkor is, h a fejtö ré st okozott vele nem egy­ szer. Ő m aga — ak árcsak számos film jében valószerűen — m indig v a ­ lam i keskeny v o nalon egyensúlyo­ zott, m u la tta tó film jeib en szom or­ kás m ozzanatokat re jte tt el, trag ik u s m otívum okat, s legtöbbször v alam i­ féle — m inek is nevezhető? — r á ­ beszélő zárad ék k al ösztökélte az em ­ b e rt em berséges életre. H iba len n e m ost egyértelm űen csak m u la tta tó v o ltát érték eln i és m arad an d ó n ak vélni. M ondják, hogy ő m aga sem kedvelte, k iv ált élete m ásodik felében, h a csak nevettető vonását lá ttá k és ism erték el m űvé­ szetének. De hiszen épp filozófiáját érte b írálat, s aligha alap talan u l! M indezek között is a Diktátor és a Monsieur V erd oux idevágó monológ­ jai azok, am elyek a b íráló k és elem ­ zők ellenérzéseire alap o t adnak, vagy legalábbis zav arb a ejtik őket. A lig­ ha tévedés azt hinni, hogy ebben a k ét m onológban szívét ö ntötte ki Chaplin. S h á t ugyan nem mosolyog­ tató -e (vagy ta lá n viszolyogtató is kissé?), am in t a Diktátor utolsó je ­ len etéb en oly n aiv dikciót ta rt, biz­ tató szav ak at m ond egy világégés közepette, szinte ham is rem én y t kelt, m e rt a hitlerizm ussal szem ben — tu d h a tta volna, tu d h a tta , tu d ta is b i­ zonyára — kem ény és áldozatos h arc kellett, nem révület! S a világ k ép ­ m utató gonoszságával szem ben ép p ­ úgy nem já rh a tó ú t a szélhám os V er­ doux-é, m in t az a naiv tá rsa d alo m ­ b írálat, am elyet az utolsó szó jo ­ gán elm ond a film végén. És mégis tiszteletrem éltó C h ap lin h ite a szóban, az igében; meggyőző­ dése és törekvése, hogy a tiszta, gyerm eki, naiv szóval hasson az em ­ berekre, az em beriségre, az em berre. M intha gyerm ek álln a a világ elé, s m ondana gyerm eki tisztaságú szava­ kat. M intha azt gondolta volna C haplin: oly sok törekvés, küzdelem , csatározás m a ra d t hasztalan, h áth a célt ér a szó?

Jó estét nyár, jó estét szerelem „Pedig szerettem az életet”. Ezek­ kel a szavakkal fejeződik b e Fejes E n d re regénye, az 1969-ben m egje­ len t Jó estét nyár, jó estét szerelem,

57

am ely m ár regényform ában is v itá ­ gyon jól tudja, hogy írónak, m ű ­ k at fakasztott, tévéfilm en v ih a rt k a­ vésznek nem az a dolga, hogy k is­ vart, s m ost a V ígszínházban m u si­ ded példabeszédeket tartso n , hanem cal-alak b an látható. Ez a záróm on­ az, hogy a tá rsad alo m lelkiism erete dat, úgy tetszik, nem hangzik el a legyen. P éld áu l abban, hogy rá m u ta t: té v ­ színpadon, vagy h a igen, hangsúly­ ta la n n á vált, m egszelídült. De vajon ú tra m eggondolatlanul vezetni lehet az, am it ez a három szó kifejez, b en ­ m ásokat. A színpadi változatból nem ne v an -e az egész előadásban? világlik k i kellőképpen, h a v alaki a U gyanis ez a h árom szó a Jó estét regényt is hozzáolvassa, világossá nyár, jó estét szerelem kulcsa. válik: a kék ru h ás fiú k ap ja az ötle­ Em lékezetes, hogy F ejes ihletője tet, hogy görögnek m utatkozzék. M ert egy m egesett bű n tén y volt, s talán zav aráb an dadog, k ap a r a torka, a rra is em lékeznek néhányan, hogy ha egy szép fiatal lányhoz szól, m in t­ jogvita k erek ed ett ham arosan épp ha visszacsuklana ben n e a szó: k ü l­ em iatt. F urcsa dolog m űalkotással földinek nézik, aki tö ri a m agyart. kapcsolatosan bírói íté le tet em leget­ S egyre többször tap asztalja, hogy ni, de elengedhetetlen: a bíróság ez a „külföldiség” átsegíti a nehéz­ ugyanis úgy ítélt, Fejes nem a b ű n ­ ségeken. L egyűrhet általa látszato ­ ügyet dolgozta fel m űvében, hanem kat. V an ilyesm i? Van. S aztán rá b u k k a n arra, hogy h iáb a a n n a k ihletésére szabadon elképzelt cselekm ényt írt. K ésőbb m égis azt födi föl — igaz, nem nyíltan, csak v etették a szem ére (kivált a tév év ál­ játéko san — igazi kilétét, elu tasít­ tozatnak), hogy p á rtjá ra á llt egy já k az em berek a valóságot, el az gyilkosnak (vagy a k ritik u so k te t­ igazságot. K étségkívül nem a teljes ték?), ahelyett, hogy egyértelm űen igazat m o n d ja a szem ükbe (az utolsó visszariasztana tőle. S épp ezért k u l­ esetet kivéve), csupán „végszavakat”, csa a tö rté n etn e k a regény záróm on­ ta lá n várva, hogy a beszélgetés így az igazság felé fordulhat. V árta-e, d a ta : „Pedig szerettem az életet”. Ez a k ék ru h ás fiú ugyanis, a tö r­ félte-e, az ért nem tudni, m e rt so­ tén et főszereplője, szerette az életet sem k a p ta m eg a báto rítást, sőt ép ­ s így sodródott bűnbe. A m ű hatása pen m indenki k ité rt az igazság elől. épp az kellene legyen, hogy a tá rsa ­ K itért, m e rt a látszato t ak arta. A regényből teljesen világos, a d alo m és a társadalom m inden tag­ ja ráeszm éljen: felelősek vagyunk színpadi változatból kevésbé, hogy e egym ásért, azért, hogy a m ellettünk já té k so rán eleinte — a m aga m ód­ élő em ber m ivé válik. A regény sze­ já n — visszaad ja a kölcsönt a fiú. rin t jóképességű, törekvő ez a k ék ­ Az első lán y családjának, hogy nem ru h ás fiú, csak épp a m unkájával az em b ert lá tjá k benne, h an em a aligha tud előbbre jutni. Fölróható külföldit, m e rt nem jö n el a kitű zö tt persze, hogy az élet szeretetét „tév­ la k zira (ez a m ozzanat a d arab b ó l k i­ úton keresi”, ta n u lh a tn a például, esett), a m ásodiknak, hogy odacső­ a k á r nyelveket is, s ha egyszer — díti őket a Nagyszállóba, puccosan, a tö r té n e t sz e rin t — jól dolgozik, parádésan. A kárhogyan is, v an ebben m egbízhatóan, m ásképp is előbbre valam i m esebeli igazságtevés. H a a ju th a t, m in t am it végülis az előbbre­ tö rté n et itt véget érne, m u la tta tó víg­ ju tás m ódján ak választ. De F ejes n a ­ já ték is lehetne.

De F ejes egyre kom olyabbra fo r­ d ítja a szót. A h arm a d ik lán y ugyan­ is zav arb a ejti a fiút. Ezt m eg sajn ál­ ja, ez tisztességes lány, itt nem él vissza, sőt a m aga m ó d ján áldozatot hoz. Nem szereti ezt sem, de ennek m ásképp hazudj a a szeretetet: szere­ te tből. S ajnálatból. E nnek az eset­ nek összefüggésében tu d n i meg azt is, hogy m u n k a társa i között a fiú kedvelt, épp jó m u n k á ja m iatt, de azt is, hogy to v áb b ra nem törődnek vele. S félrelép ését olyasféleképpen to lerálják , m in t egykor az u rak : n y araln i küldik. Ez pedig ¡kitérés a felelősség elől. T év ú tra ju to tt em b ert kézenfogni kell, nem m áshová rö p p e n te n i: ha félrehúz a lépte, v ajo n egyenes ú tra lel-e m agától? A k ék ru h ás fiú is ú j­ ra csapdába esik, a sa já t csapdájába, persze, de egyszersm ind egy igazi szélhám os csap d ájáb a is. M ert h i­ szen az eddigiek m ind ro m an tik u ­ san szerették ben n e a külföldit, ez az utolsó, K arácsony Zsuzsa, cin ik u ­ san m ím eli a szerelm est, hogy hasz­ n o t k ap jo n : ú tlev elet végre, s aztán faképnél hagyhassa a „görögöt”, ak it v aló jáb an semmibevesz. Tévedés azt hinni, hogy egy m ű ­ alk o tásn ak — a k á r regény, a k á r film , a k á r színm ű — az a célja, hogy egyértelm űen egyszerű íté le tet hoz­ zon s hozasson, élvezőivel is. Az ol­ vasó, a néző nem valam iféle esk ü d t­ szék, am elynek a „bűnös — nem b ű ­ nös” k érd ést kell eldöntenie. A m ű ­ alk o tásokban ugyanis nem a b ennük szereplő a főszereplő, hanem az, ak i­ hez szól. S aki könnyedén elítéli a k ék ru h ás fiút, az m agam agát m enti föl az egym ás irán ti felelősség ü gyé­ ben. Zay László

Könyvszemle A protestantizmus története Magyarországon 1565-től 1600-ig Zoványi Jenő, A kadém iai Kiadó, Bp. 1977. H um anizm us és reformáció sorozat 6. kötete. Zoványi Jenő (1865—1958) 1949-ben fejezte be a m a­ gyarországi p rotestantizm us XVI. századi tö rtén etén ek feldolgozását. E m u nka első fele az 1922-ben m egjelent, „A reformáció Magyarországon 1565-ig” cím ű k ö tet j a ­ v íto tt változata, m ásodik, nagyobb része pedig a| XVI. század végéig fo ly ta tja a m agyar p rotestan tizm u s tö r­ ténetét. Zoványi e m űvének k éz iratá t több m in t n e­ gyed százada őrzi a D unam elléki R eform átus Egyház­ k erü le t L ev éltára (Ráday L evéltár). B ár ez a la tt az idő a la tt a m agyarországi p rotestantizm us tö rtén etérő l

58

szóló ism eretek jelentősen gyarapodtak, m égis idősze­ rű volt az A kadém iai K iadónak m ost m eg jelen tetn ie a m ű k ia d atlan részét. A m ag y ar reform áció tö rté n eté­ nek ugyanis éppen a XVI. század utolsó h arm a d át hanyagolta el leginkább m ind a Zoványi előtti, m ind az ő u tán i kutatás. E bből az időszakból inkább csak az an titrin ita rizm u s m ozgalm ai á llta k az érdeklődés elő­ terében, m ás terü letek en és m ás k érdések v onatkozá­ sában azonban m ég m a is újdonság szám ba m ennek Zoványi eredm ényei. F őként azáltal, hogy különös fi­ gyelm et fo rd íto tt a m agyarországi p ro testan tizm u s leg ­ régibb szervezeti kereteinek, önkorm ányzati form áin ak k ia lak u lására; v alam in t hogy ren d et tere m te tt a p ro tes­ táns egyházak te rü leti egységeinek, szervezetének, lel­ készi ordináció gyakorlatának, k ánon-gyűjtem ényeinek kialak u lása terén, s az itt adódó kérd ések et kevés h í­ ján végérvényesen m egoldotta,

A kötet a m agyarországi protestantizm us XVI. szá­ zadi tö rténetének 1565 u tán i részét az alábbi felosztás­ ban tárgyalja. „Az antitrinitarizmus küzdelm ei a három ságvédők­ kel János Z sigm ond életében” fejezet az a n titrin ita ­ rizm us m egjelenését és térn y erését m u ta tja be E rdély­ ben 1571-ig. A Blandrata György és Dávid F erenc ve­ zetésével kibontakozó s a fejedelem tám ogatósát él­ vező m ozgalom és a vele szem ben védekező szen th á­ rom ságvédő irányzatok küzdelm ét részletesen ism erte­ ti. K ülönös figyelm et szentel az an titrin ita rizm u s egy­ házszervezeti kereteinek, s törvényes jogainak k ia la ­ k u lá s á ra .

„A királyhágóntúli lutheri, és helvét irányú egyhá­ z a k ” cím ű fejezet János Zsigm ond erdélyi fejedelem ­ nek a helvét irán y ú reform ációhoz való csatlakozása után, a n n a k ja v á ra hozott intézkedéseit, ennek nyom án egyházszervezeti kérdéseket tárg y al m ind az ágostai, m ind a helvét irányú egyházak körében. „Az antitrinitarizm us viszontagságai a katolikus B á­ th oryak k o ráb a n ’ az 1571-ben bekövetkezett fejed e­ lem változás h a tá sá t vizsgálja a p ro testán s egyházakra, különösen az a n titrin ita rizm u e ra vonatkozóan. Az u n i­ tá riu s va lással rokonszenvező Já n o s Z sigm ondot a k a ­ tolikus B áthory Istv án követte E rdély fejedelm i szé­ kében, ak i különböző intézkedésekkel igyekezett az a n ­ titrin ita riz m u st visszaszorítani (cenzúra-rendelet, az ú jításo k m egtiltása, nyom da-, tem plom elvétel, stb.) A fejezet ism erteti az an titrin ita rizm u s ellen hozott in ­ tézkedéseket s az ennek h a tá sá ra beálló ta n ítá s- és szervezetbeli változásokat. A XVI. század végére az állam hatalom nyom ása, ső t üldözése során erősen csök­ k en t az a n titrin ita riu so k szám a E rdélyben, ahol a szá­ zad utolsó évében nevezték őket először „ u n itáriu s”-oknak .

„A helvét irányú egyházak a Tisza és a Duna m entén 1565 tájától” cím ű fejezet ism ét egyházszervezeti k é r­ dést tárgyal. Előbb a „T iszántúli egyházkerület” szer­ vezkedését, egyházm egyéit, zsinatait, azok h atáro za tait vizsgálja, különösen Méliusz Juhász P é te r debreceni lelkész és püspök tevékenységét. V izsgálódását k ite r­ jeszti a „D unam elléki egyházkerület” te rü leté re is, fő­ k én t Szegedi Kis István szervező m u n k á jára, azonban m ár korántsem olyan alapossággal, m int azt a tiszán ­ túli területeken tette. A kötetnek ez az egyik legérté­ kesebb fejezete. „A fe lvidéki lutherizm us küzdelm ei az egység ér­ dekéb en”. É szak-M agyarország töröktől meg nem szállt részén a H absburg-ház és az erdélyi fejedelem ség osz­ tozott. I tt a jórészt n émetek la k ta városokban h am ar té rt hódított a reform áció lu th e ri ága. A helvét irán y azonban itt is fe lta rtó z ta th a ta tla n u l terjed t, főkén t a m agyar lakosság körében. E nnek m eggátolására a lu ­ th eránus egyház vezető egyéniségei, különösen Fáber Tam ás, Sculteti Severin és m ások m in d en t m egtettek. Igyekeztek a lu th e rán u s egyház keretében ta rta n i a hiveket. E lkeseredett harcot vív tak az ortodox lu th e ­ ránusok a „sakram en tariu so k ”-n a k nevezett k álvin is­ ták ellen. E nnek az egész E urópában folyó h arcn ak te r­ m éke a „F orm ula C oncordiae”, am elyet ha a m agyarországi protestánsok közül valaki nem ír t alá, nem volt m egbízható a lu theranizm us ortodox ága képviselői előtt, s ez könnyen állásvesztéssel já rt. K ülönféle k i­ sebb, speciálisan m agyarországi ered etű hitvallások is születtek. „A lutheránus egyházak a Habsburg országrészen”. A k irályi M agyarország te rü leté n két körülm ény segí­ tette a reform áció augsburgi konfessziót követő ág á­ nak — ha nem is csorbítatlan épségben való, de — fennm aradását. Az egyik az volt, hogy csaknem ponto­

san azokban az években, am elyek egy időre sorsdön­ tő befolyást gyakoroltak a lu th eri és helvét irán y b ir­ tokállom ányá nak k ialak u lására, az a M iksa k irály u ra l­ kodott, ak in ek lu th e rán u s h ajlandóságai á lta lá n o s a n ism ertek voltak országaiban, s am inek következtében a legfelsőbb p ártfo g ásb an való bizakodás sokat segített a lu th eran izm u s ügyén. A m ásik körülm ény pedig az volt, hogy a n ém et és szlovák lu th erán u so k állandó, in ten zív és tö b b irán y ú összeköttetést ta rto tta k fenn h a ­ sonló nyelvű, az ország h a tá ra in kívül élő hitfeleikkel, s tőlük többféle tám o g atást k ap tak . Az állam hatalom tám ogatása — az ú ja b b és ú ja b b tilalm ak a lu th eri tanoktól való jobbra, vagy b alra történő elh ajlás el­ len —, a katolikus egyházi tisztségekben bekövetkezett vacan tia viszonylagos tartó sság a következtében a lu t­ h eránus egyházszervezetek kifejlődtek és m egerősöd­ tek. Ezt szolgálták a zsinatok és azok végzései is, am e­ lyeket szintén alaposan tárg y al a szerző. „A nyugat-magyarországi m agyar protestánsok kétfelé szakadása”. Az előző fejezetben elm ondott kö­ rülm ények azonban nem tu d tá k ú tjá t állan i a „sacra­ m entariusok és calv in isták ” térh ó d ításán ak , szervezke­ désének, azok m egerősödésének, különösen a m agyar lakosság körében. Szám os összeütközésre k e rü lt sor. A helvét irán y vezére B eythe István, a lu theránusoké Réczés János volt. Végülis az 1595. évi csepregi k o l­ lokvium on a pro testan tizm u s k ét ága között szakadásra k erü lt sor. „A protestantizm us viszonya az államhoz és a k a ­ tolicizmushoz a század utolsó harmadában a Habsburg országrészben”. A p ro testan tizm u s lu th e rán u s ágával szim patizáló M iksát 1576-ban a hitbuzgó katolikus R u­ dolf k övette a trónon. A korábbi állap o t azonban — legalábbis a lu th e rán u s egyházat illetően — egy ideig nem változott. E nnek nem zetközi okai is voltak, de főként azért, m e rt a m agyarországi földesurak je le n ­ tős része is p ro testán s volt, s ezek h atalm a sa já t b ir­ tokaikon szinte k o rlátlan volt. A főnem esség ekkor még m in t sa já t h ité t védelm ezte a p ro testan tizm u st (kivéve, ahol a róm ai katolikus egyház volt a földesúr is). A lu th erán u so k én ál nehezebb volt a helyzete a h el­ vét irán y ú a k n ak és az an titrin itá riu so k n ak . A k özhan­ gulat azonban olyan volt, hogy nem igen engedett é r­ vén y re ju tn i sem m ilyen eszközt, am ely a katolicizm us érdekeit szolgálta volna. Irodalm i harcok, helyi csatá­ rozások, „üldözések” voltak m in d k ét részről. A p ro ­ testáns ren d ek sérelm e azért lassan szaporodott, de Rudolf u ralk o d ása id ején az országgyűléseken nem tu d tá k elérni orvoslásukat. — A katolicizm us ú j erőre kapva, az állam h atalo m h ath ató s tám o g atásáv al élve a XVII. században in d ít erőteljes tám ad á st a p ro testan ­ tizm us ellen. „A magyarországi protestantizmus kevésbé jelentős egyházi csoportjai és vallási irányai” cím ű fejezet az an a b ap tistá k m agyarországi tö rté n eté t az erdélyi a n ­ titrin itarizm u sb ó l kifejlődött zsidózó szom batosság k i­ alak u lását s a flacianus lelkészek cso p o rtját tárgyalja. E m ellett vázolja a reform ációnak a m agyarországi h o r­ vátok és rom ánok között elért sik ereit és elszenvedett k udarcait. „A protestáns egyházi élet és oktatásügy kialakulá­ sa” a m ásik legértékesebb fejezete Zoványi m űvének. Ebben a belső élet sém áit, n o rm áit k u ta tja vidékenként m egkülönböztetve azokat. V izsgálja az istentiszteleti és egyéb vallásos szokásokat, énekeskönyveket, a családi esem ények cerem óniáit, m egpróbálja tisztázni az egyes papi cím eket, a h ie rarch ia fokozatait, a lelkészképzés és lelkészszentelés m ódját, a szervezeti fo rm ák at és az egyházkorm ányzat, zsinati rendszert. A fejezet m áso­ d ik része a reform áció k u ltú rtö rté n eti jelentőségét leg­

59

r

inkább m egadó iskolaügyet vizsgálja iskolatípusonként az azokban ta n íto tt ta n tá rg y a k a t és a tanerők színvo­ n alát kutatva. A kötet kezelhetőségét segíti a névm utató. Ebben a kötetben je len t m eg Zoványi m űve első részéhez, az 1922-ben m egjelent könyvhöz készült m u tató is. A kötet sajtó alá rendezését dr. Ladányi S án d o r tö r­ ténész, a R áday L ev é ltá r igazgatója végezte. L. K ozm a Borbála

Magunkról m agunknak Gyökössy Endre; Református 1976. 143 l .

Sajtóosztály,

Budapest

G yökössy E ndre fenti cím ű rövid, de an n á l ta rta l­ m asabb írásá t egyházi irodalm unk kom oly nyereségé­ nek kell tekintenünk. Az előszóban olvassuk, hogy am ikor dolgozata te rv é t a n éhány éve elh u n y t T heodor Bov et-nek elm ondta, a kiváló svájci pszichiáter v ála­ sza az volt, hogy „h á lá tla n fe la d a tra vállalkozott”, h i­ szen aki m anapság lélektanról ír lelkigondozónak, az egyik oldalról a pszichologizmus, a m ásik oldalról a theologizm us v á d ján a k teszi ki m agát. Ez az elk erü l­ hetetlennek látszó kockázat, viszont m ás szem pontból a pszichológia értékelésében m utatkozó p o la ritást tü k ­ rözi: vannak, akik azt alkalm azásával együtt m érték ­ telenül felbecsülik, m in t ahogy péld áu l n éhán y éve az Egyesült Á llam okban láth attam , viszont m ások indo­ kolatlan u l lebecsülik. Ezt a k ét kisiklást csak az a lel­ kigondozó k erü lh eti el, akiben m egvan az „Isten nagy­ ságos dolgai” előtti hódolat érzése, azu tán az igazi sze­ rete t azok irán t, akikhez el kell v in n ü n k a szabadító öröm üzenetet. Ehhez még hozzátehetjük, hogy te rm é­ szetesen a m egfelelő hozzáértés is szükséges, m e rt tényleg úgy yan, hogy egy tu dom ányra vagy m űvészi alk o tásra gyakran azok szoktak haragudni, ak ik nem érte n ek hozzá (Ars non h ab et osorem nisi ig n o ran ­ tem), Gyökössy E ndrében azonban m indezek a felté­ telek m egvannak. Ma, am ikor az egyházi életben is sokszor azt kell látnunk, hogy az im m anentizm us je ­ gyében álló gondolkozás az ü d v tö rtén et té n y eit vagy a szociális refo rm vagy az eredm ényesen alk alm azo tt pszichotherápia szim bólum aivá, vagyis így végered­ m ényben az em beri önm egváltás jelképeivé teszi, ak ­ kor Gyökössy E n d re ism ételten kim ondja, hogy az ig a­ zi szabadítást Jézus K risztustól kell várnunk. M ásfe­ lől egész m űvét az Úr kicsinyei, a Jó P ászto r „juhocs­ ká i" irá n t érzett m egértő szeretete h a tja át. K önyve is m u tatja, hogy a lelkigondozó csak akkor szereti a r á ­ bízottakat, h a m inél jobban p ró b á lja m egism erni őket, és így ehhez h álásan fogadja a pszichológia segítsé­ gét is. Csakhogy persze a feladatot az is m egnehezíti, hogy „pszichológia” tulajd o n k ép p en nincsen; csak egym ástól nagyon is különböző, sőt sokszor egym ással szem ben­ álló pszichológiák vannak. H a azonban valak i tudja, hogy az igazán tudom ányos pszichológiák, am ennyiben tényleg em pirikus alapon dolgoznak, u g y an a rra a je ­ lenségre m utatn ak , és még ha v itá b an álln ak is egy­ m ással, ugyanazokat a tényeket p ró b álják m ás és m ás oldalról m egvilágítani: ak k o r az az egym ástól nagyon eltérő lélektanoktól is ta n u lh a t anélkül, hogy egyiket vagy m ásik at dogm ává tenné, vagy valam ilyen olcsó eklekticizm usnak hódolna. Gyökössy E ndre egyiket sem teszi. Több évtizedre terjed ő alapos lélek tan i ta ­

60

nu lm án y ait és hűséges lelkigondozói g y ak o rlata m eg­ óvják m in d k ét veszélytől és lehetővé teszik szám ára, hogy kisebb pásztori g y ak o rlattal és csekélyebb lélek­ tan i tájékozottsággal rendelkező szolgatársainak, sőt á l­ ta láb a n lelkészi és nem -lelkészi h ittestv érein ek szak­ szerű és jól haszn álh ató tájék o ztatást adjon. A lélektan és pszich iátria tudom ányos irodalm ából egy általán nem könnyű kivonni azt, am inek egy gyakorló lelkigondozó hasznát veheti. Gyökössy E n d re könyve azonban ép ­ pen ezt a segítséget n y ú jtja. Meg vagyok győződve, hogy kis könyvét lelkészeink — és m ások is — nem kisebb lelki haszonnal tan u lm án y o zh atják , m in t m ond­ ju k a m á r e m líte tt Bővet m űveit. Gyökössy E n d re könyve m ély lélek tan t nyújt. Ez é r t­ hető, hiszen a lélek tan n ak ez az irán y z ata az, am ely az em b er egész valóságát p ró b álja szem előtt ta rtan i, és m iközben a ta p asz talat tényeire összpontosítja figyel­ m ét, a k a rv a -a k a ra tla n u l szem ély-voltunk legvégső és legnagyobb p ro b lém áira is rá irá n y ítja a figyelm ünket. A m élységpszichológia tá b o rá n belül Gyökössy Endre, a m in t m aga is m ondja, C arl G ustav Ju ng pszichológiá­ já tó l vesz legtöbb segítséget. Ez ism ét érthető, h a a rra gondolunk, hogy Ju n g pszichológiája m ilyen kényszerí­ tő erővel ex p o n álja azt, am i a lelkigondozót különös­ k éppen érd ek li: a vallás p ro b lém áját. T erm észetesen leh etn e vitatkozni azon, hogy Ju n g tényleg m egáll-e az „irracio n alitáso k p erem én ”, vagy pedig azon tú l is próbál lépéseket tenni. A m it azonban Ju n g tó l tényleg m e g tan u lh at a lelkigondozó, an n ak javarésze itt van előttünk. Hogy csak egy p éld át vegyünk: m elyik lelkigondozó ne ta n u lh a tn a igen so k at a „persona”, a „szerep-sze­ m élyiség” ju n g i fogalm ának ism ertetéséből (6. rész). M ivel azonban Gyökössy E ndre könyvét főleg lelkészek olvassák, jó le tt volna, h a itt a lelkipásztor personap ro b lém ája is részletesebb tá rg y a lásra k e rü lt volna. A lelkipásztor is közéleti személy, bizonyos értelem b en „funkcionárius”, és van lelkészi persona, esperesi p er­ sona, professzori persona, sőt még lelkigondozói p e r­ sona is. K inek ne vo ln a kérdése az, hogy szem élyisé­ günknek a k ira k a tb a te tt része nem teljesen azonos az­ zal, am ik és ak ik igazán vagyunk? Ez nem csak erk ö l­ csi, hanem egyben lélek tan i problém a is szám unkra. De Ju n g o n kívül m ás pszichológusok eredm ényei is világosan, érth e tő és h asználható m ódon álln ak előtnégy alap fo rm ájáró l an n y ira önállóan, olyan világosan és an n y ira a s a já t p ra x isá ra vonatk o ztatv a tárgyalja, hogy szerintem ez a rész (30. skk.) az olvasó sz á m á ra m ég tanulságosabb és felhasználhatóbb, m in th a m agá­ nak R iem an n -n ak sokkal elv o n tab b és hely en k én t a spekuláció h a tá rá t érin tő fejtegetéseit olvasná. Gyökössy E ndre írása a rra is példa, hogy a jól m eg­ é rte tt lélek tan a préd ik álásb an , és pedig nem csak az applikációban, hanem az explikációban is segítséget n y ú jth at. Ilyen eset Z ákeus jellem ének m agyarázása az A dler-féle individuálpszichológiában m e g h a tá ro z o tt „kisebbrendűségi kom plexus" szem pontjából. I tt azt a m ondatot, hogy Z ákeus a jó v átétel fela ján lásá v al „ak­ tív részese” le tt a szótériának (48. o.) bizonyára a F il 2, 13 szerin t kell értenünk. K iem elkedően fontos és gyakorlatias, am it p éld áu l a m agányosságról vagy — a tá rsa d alm i p ro b lém ák kö­ zül — az alkoholizm usról és az öngyilkosság p ro b lé­ m ájáró l olvadhatunk. Az utó b b iak esetében a tá rsa d a l­ m i stru k tú rá v a l való összefüggésekre is tö rtén ik u ta ­ lás, de nagyobb a hangsúly a th e rá p ia lehetőségein, am i a lelkigondozót elsőrenden érdekli, am ik o r a m a­ ga m ó d ján hozzá a k a r já ru ln i tá rsad alm i p roblém áink m egoldásához. E zért az alkoholizm usról és az öngyil­ kosságról szóló részeket m in d en lelkészünknek el kel­

lene olvasnia. R em éljük, sokan lesznek, akik ezt tén y ­ leg meg is teszik. A nagyon szépen k iállított, illusztrált, 143 o ld alra terjed ő könyv érdekes, vonzó, de nem könnyű olvas­ m án y . G yökössy E ndre nagyon szellem esen, jó h u m o r­ érzékkel ír, de stílusa aforisztikus, ta lá n azért is, m e rt röviden igen sokat a k a rt m ondani. E zért az olvasók­ n ak azt kell aján lan i, hogy kisebb adagokban vegyék á t a könyvet, m inden egyes m ondatán gondolkozzanak el és p ró b álják s a já t g y ak o rlatu k ra vonatkoztatni. A zárófejezetet, am elyet a szerző egy pszichiáter b a ­ rá tja ösztönzésére írt, szívesebben lá tta m volna egy k é­ sőbbi kiadásban. Tudvalevő, hogy a m editálás eltű n é­ sével ű r m a ra d t a p ro testán s egyházak kegyességi gya­ k orlatában, de az még nem világos, hogyan kellene és lehetne ezt az ű r t feltölteni. A nehézség az, hogy az a já n lo tt m editáció-m odellek, am in t ism ét az Egyesült Á llam okban lá th a tta m n éhány évvel ezelőtt, m eglehe­ tősen különböző eredetűek és szellem iségűek. H a azon­ b an a m editáció, am in t Gyökössy E ndre m ondja, nem „h it- vagy im ádságpótló”, hanem — m ondjuk — az el­ csendesedés és az Igére figyelés m ethodusa, akkor té n y ­ leg építő lehet valaki szám ára. De szerintem több ta ­ p aszta lat gyűjtésére és átvizsgálására volna először szükségünk ahhoz, hogy a m editációt p rax is p ie tatis­ u n k b a ú jr a bevezessük. Gyökössy E ndre könyvét m inden lelkigondozó h a ­ szonnal fo rg ath atja. H iteles keresztyén lelkülettől, em ­ berszeretettől és segítőkészségtől á th a to tt m ű ez, am ely­ ben egy nagy gyakorlattal rendelkező és tudom ányosan képzett lelkigondozó a d ja á t azt, am ivel segítheti lelk i­ pásztori m unkánkat. N em v ulgarizált lélektani ism e­ rete k közléséről, nem „pop psychology”-ró l v an itt szó, sem m esterségbeli fogások átadásáról, am elyeknek b ir­ tokában valaki azonnal „lélek id o m árrá” válhatik, h a­ nem szakszerű és testvéri segítségnyújtásról, am elyet hálás szívvel kell elfogadnunk. Dr. Czeglédy Sándor

Protestantizmus Georges Casalis: Protestantisme, Librairie Larousse, Paris 1976, Encyclopoche Larousse, 200 oldal. A XVI. századi reform áció m a éppolyan elevenen él, m in t a kezdet kezdetén; századokon át, a tö rté n e­ lem, k u ltú ra, civilizációk változásai közepette, a p o li­ tikai esem ények, tá rsa d alm i és gazdasági történések v iharában, m indig részese és szenvedője volt a k e­ resztyénség útkereséseinek, rem ényeinek és csalódásai­ nak. Ez a lényege G eorges C asalis igen hasznos köny­ vének a protestantizm usról. A reform áció igyekezett, ha nem is lerom bolni, de legalábbis enyhíteni a katolikus egyház befolyását, am ely addig igen erős v olt a keresztyén országok poli­ tikai, társadalm i, k u ltu rá lis és term észetesen szellemi életében. A reform áció egycsapásra végbem enő fo rra ­ dalom volt, am elynek következm ényeképpen m ás, tö b ­ bé-kevésbé lényeges revoluciók és evolúciók m entek végbe m agán a protestantizm uson belül; így különböző pro testáns felekezetek keletkeztek, ennek a folya­ m atn ak m a is ta n ú i lehetünk. Míg m eg nem valósul az egyetem es egyház, am ely egyesít valam ennyi fajú, v al­ lású, nyelvű és nem zetiségű em bert, a protestantizm us

küzd ennek a célnak az eléréséért. A könyv pontos, tö­ m ör összefoglalót ad az ezt m unkáló reform átorok éle­ téről (Husz, K álvin, Zw ingli, L uther) és m űveiről, v a­ lam in t azokról a különböző fe le k e z e te k rő l, a m ely ek en nyugszik ez az ö kum enikus misszió. Az ökum ené, am ely k erü lte a vallási v iták at, híven az igazi K risztus-képhez, ú j korszakot n y ito tt és eg y e­ sítette a m egosztott tan ítv án y o k at, akik, nem -kevésbé orthodox térítő i buzgóságtól vezérelve, ugyancsak h a j­ lo ttak a versengésre. Az „ökum ené” szó, am ely „em ­ b erla k ta fö ld et” jelent, u ta l a keresztyén rem énységre, am ely pozitív m ódon missziós te rü letn e k te k in ti a v i­ lágot. Ez a missziós tevékenység v an h iv atv a terjesz­ teni Jézus K risztus terem tői és m egváltói m u n k áját. A refo rm áto ro k a S zentírás tév edhetetlenségét v all­ já k a p áp a tévedhetetlensége helyett. Az egyháznak h űnek kell m a rad n i az Íráshoz, Jézus K risztus bizony­ ságtételéhez, az Üdvösség könyvéhez. A B ibliát a r e ­ fo rm áto ro k p éld ája n y o m án több nem zeti n y elv re le­ fordították, am i nagyban h o zzájáru lt a nem zeti ö n tu ­ d at em eléséhez. V oltak ugyan vélem ényeltérések köz­ tük, így pl, az eu c h arisztiára vonatkozólag, de végül sik erü lt m egegyezésre ju tn iu k ; kim ondták, hogy az egész gyülekezetnek k en y eret és b o rt kell m agához v en­ ni, m ivel a keresztyénség lényegéhez tartozik, hogy lelk ü n k et K risztus testével és vérével táp lálju k . Igaz viszont, hogy az ú rv acso ra kiszolgáltatási m ódja fele­ kezetenként változik. A reform átorok ta n ítá sa alap já n Georges Casalis m eghatározta a pro testan tizm u s fő irányelveit. Ezek: — az egyedül szükséges kegyelem evangélium ának hirdetése; — ú rv acso ra-v étel k ét szín a la tt; csak k ét szentség m a ra d ; a keresztség és az ú rv acso ra; elism erik ugyan, hogy a bűnvallom ás és b ű n b án a t is rendelkezik ném i, b á r csekélyebb jelentőséggel; — a nép nyelvén végzett sz e rta rtá so k ; — szenténekek és him nuszok éneklésének gyakor­ lata. A p ro testán s egyházakról szóló fejezet ta rta lm a igen gazdag, m ivel hangsúlyozza ezeknek az e g y h á z a k n a k és szek ták n ak missziós szerepét: tan ú sk o d u n k Isten m egváltói tevékenységéről a történelem ben, azt h ir­ detjük, hogy a keresztyén nem szo ru lh at h átteréb e tá r ­ sadalom ban, hanem po litik ai elkötelezettséget kell v ál­ lalnia, am i nem lehet opportunista, hanem az evangé­ lium fo rrad alm i ta n ítá sain a k m egértésén kell alap u l­ nia, ily m ódon az egész világ az evangélium h ató k ö ré­ be kerül. A h it m egváltása m egkülönböztető jegye a keresztyénnek, ezt nem csak azokkal szem ben kell gya­ korolnia, ak ik nem ta rto zn ak az egyházhoz, hanem a missziós közösségnek m in d en időben és m in d en hely ­ zetben éreznie kell a m egváltásban való részvétel fe­ lelősségét. A könyv ism erteti az egyes felekezeteket, és bibliog­ rá fiá t közöl a m odern teológusok m űveiről, m ajd szól az ökum enizm usról. E rre ta lá n nem szükséges részle­ tesen kitérnem , m iu tán tu d ju k , hogy az ökum ené az egyházak összessége, Jézus K risztu s szolgálatának re ­ m énysége a világ teljességére, az em b erek fö ld jére vo­ natkozik. Ahhoz, hogy az egyház beteljesíthesse m isz­ szióját, egységesnek kell lennie. H a keresztyénség po­ litikai felelősségtudattal és találék o n y an h at az egy­ házak népein keresztül a világra, k iszabadul az egyes vallási közösségbe való b ezártság börtönéből, hogy ú j­ ra az egész em beriségnek szóló ö rö m h ír legyen. Szovikné-R aveloarivony Lygée Jeannine

61

Descartes továbbfejlesztője, magyar kartéziánusok mestere Végre m unkába vették G eulincx összes m űveinek m egjelentetését. Az első h árom k ötet m á r elh agyta a sa jtó t,1 m íg a további k ettő t 1978-ra és 1979-re ígéri a kiadó. Az an tw erp en i szárm azású 17. századi racio n a­ lista filozófusra az a felism erés te re lte a figyelm et, hogy fontosabb szerepe volt az ú jk o ri polgári gondolkodás, filozófia és teológia k ialakításában, m in t eddig vélték. Egy-egy ötlete m ajd Spinozánál, L eibniznél, K an tn ál fog m egjelenni m in t oszlopos rendszerform áló gondo­ lat. H azánkban is hato tt, holott ez m ég szinte teljes egészében feldolgozatlan. Szilágyi Tönkő M árton, éle­ te végén a tis z á n tú li k erü le t püspöke, 27 éves k orában m in t G eulincx tehetséges ta n ítv á n y a lép elénk külföl­ dön ír t és k ia d o tt három részes m űvecskéjében (RMK III. 2493), de itth o n is hű m a ra d t ahhoz a gondolatvi­ lághoz, am ely vele együtt a k artéziánus későbarokk és korai au fk lé rista világszem lélet számos m agyar refo r­ m átu s teológus képviselőjét form álta. G eulincx (1624—1669) egy évvel született k o ráb b an A páczainknál és tíz évvel élte tú l őt. M á r 24 éves k o ­ rá b a n tanszéket kap o tt a katolikus Löw enben, e nyílt k artéziánizm usa m ia tt 1656-ban elvesztette állását. N é­ m etalföldi b a rá ta i siettek segítségére. 1662-ben lek to rá­ tushoz, 1665-ben pedig ú jr a tanszékhez segítették a v i­ rágzó leideni egyetem en a m ost m á r refo rm átu s G eu­ linxet. Még m indig csak 41 éves, de m á r m egjelent a L ogikája (1662), ső t a főm űvének tekin th ető E tik a is (1665). Szilágyi T önkő M árton, aki 1668. április 14-én iratk o zo tt be L eidenben, m ég egy évig ü lh e te tt az ere je teljében tanító m ester lábainál. E m lített, G eulincx fő­ gondolatainak egyikét tolm ácsoló, ta lp ra e se tt m űvecs­ kéje ugyanabban az 1669. esztendőben je le n t meg, am elyben m esterét a pestis sírb a vitte. Szilágyi Tönkő sz ám á ra viszont a sikerült m ű egyik nyomós oka) lehe­ te tt annak, hogy a fiatal tudóst a debreceni kollégium ta n á rá v á választották, G eulincxet Clauberg és Malebranche m ellett, akikről itth o n több szó esett, egyre inkább D escartes elm életé­ nek legfontosabb továbbfejlesztői közé sorolják. Des­ cartes rendszerében m in t k ét öntörvényű világ á llt o tt egyfelől az anyag, am elynek változásaiban a m ech an i­ kus oktörvény uralkodik, m ásfelől a szellem, am ely egy m á sfa jta ren d világa. A szám tan és a m é rtan felism e­ rései pl. belső b elátás ú tjá n keletkeznek, m égis h ely t­ állnak, ha az anyaggal való kontaktusok, az érzékelés, az anyagi világ rendjébe beavatkozó cselekvés alk al­ m ain kell vizsgázniuk. A k é t világ kapcsolata tag ad ­ h atatlan , e kapcsolat m ik én tje azonban nehezen m a­ gyarázható. H a a régi görögökkel és a skolasztikusok­ kal együtt to v á b b ra is azt tan ítju k , hogy az anyagi v i­ lágot a szellem fo rm á lja olyanná, am ilyen, az ért ism er­ heti m eg te h át a szellem , ak k o r egyszerre odavész a nagy nyereség, am it az anyagi valóság k u ta tásán ak a kartéziánizm us szerzett, hogy ti az anyagi világ a m a­ ga m ódján z á rt egész, a benne érvényesülő hatás any ag n ak a h atása anyagra, te h á t az okviszony tö ret­ len, hézagtalan. H a viszont fe n n ta rta n ók a szellem köz­ v etlen rá h a tá sá t az anyagra, akkor az anyagi folyam a­ to k at nem tudnók kizárólag önm agukból m agyarázni, to v áb b ra is idegen hatótényezőkkel kellene számolni, nem lehetne teljesérték ű törvényszerűséget m egálla­ pítani. A nehézséget G eulincx az ún. okkazionálizm ussal kísérelte meg eltü n tetn i. Szerinte az érzékelés csak ok­ kázió, azaz alkalom arra, hogy felism erjü n k egy te r­ m észettudom ányos, vagy erkölcsi, esetleg m etafizikai

62

igazságot, am ely azonban az érzékelés nélkül is igaz. G eulincx m ag y arázatk én t egy képet h aszn ált fel. Sze­ rin te az anyag és a szellem világa egym ástól teljesen függelenül m űködik ugyan, de olyan m in t k ét pontos óra, am elyet ugyanaz a m űvész készített, és am ely m in ­ den eg y m ásrah atás nélkül m inden p illan a tb an m eg­ felel egym ásnak. T eh át a k ét világ egym ásnak m eg­ felelésében és látszólagos egym ásra h atásáb an az igazi m agyarázóalap Isten, a k ét „ó ra” készítője. A k ét ön­ törvényű világ egym ásnak m egfelelése azért van, m e rt egy h arm a d ik tényezőtől függ, a függés „am a puszta dependencia m ia tt van, am ely á lta l m in d k ettő ugyan­ azon m űvészettel és hasonló kivitelezéssel m eg alk o tta­ to tt”.2 B á r G eulincxet az okkazionálizm ussal tá rsítjá k a leg­ többen, ez a m etafizikus m agyarázási k ísérlet nem an y ­ n y ira gondolkodásának teljesítőképességére, m in t in ­ kább korához kötött k o rlá ta ira jellem ző. Igazi term é­ kenyítő h a tá sá t G eulincx az etikai, életviteli konzek­ venciák levonásának köszöni. Ebben le tt a felvilágoso­ dás további, későbbi nagy g o ndolataiban és ezzel együtt az egész polgári m o rálb an továbbélő filozófus és e ti­ kus. G eulincx szerin t az ész törvényszerűségeinek b irto k ­ lása, m űködtetése egyszerre teszi az em b ert a term é­ szet egyre szuverénebb u rá v á és Isten törvényeinek is­ m erőjévé, valóságának, szeretetének részesévé. R an g ját eg y arán t m eghatározza az Isten v ilág áb an való in te l­ lektuális résztvétel, m in t az Isten erkölcsi a k a ra tá n a k sa já t legjobb b elátá sak é n t v ég re h ajto tt cselekvése. A legfőbb erény az igazság m indenek felett való m egis­ m erése, m egvallása és követése. Az igazság te re m ti és szélesíti az em b er szám ára a szabadságot. T ársas vo­ n atkozásban enn ek az életv iteln ek az igazságosság gya­ ko rlása felel meg. Az erkölcsi növekedés feltétele az, hogy az em b er ism erje fel élesen a tökéletestől való távolságát, tévedéseit, hibáit, ta n u ljo n azokból, legyen igaz és igazságos. Ez az alázatosságban folyó állandó igyekezet az igazi istentisztelet. E szem lélet szerin t az em b er az igazság felism erésé­ vel alá is ren d eli m ag át annak, úgy teszi azt, m in t am i egyszerre a m agáé és az Istené. Egyszerre lá t benne szabadságot és kötelességet. Az em b er an n ál szab a­ dabb, m inél in k áb b Istenben él, és an n á l inkább él Is­ tenben, m inél inkább kötelességét teljesíti. Az igazság m agában foglalja a term észetet, az em ­ b e rt és az Istent. A term észet éppúgy Istenben nyug­ szik, m in t az em beri szellem. N em egyebek m in t a k o rláto zatlan Isten korlátozásai. „H a e korlátozásoktól eltekintünk, nem m a ra d m ás m in t Isten ”3 Az em b ert is korlátozás vezeti Istenhez, de ez a legszabadabb ak tu s; a gondolkodás sík ján a logikus, tárgyilagos észhasz­ nálat, az erkölcs sík ján a kötelességteljesítés. G eulincx gondolataiban a felvilágosodás és a teoló­ giai racionalizm us vezéreszm éi jelen tek meg. A k e­ resztyén világítás egy n em e je len tk ez ett itt filozófiai köntösben, de még teológiai tájékozódását sem tag ad ­ va meg, sőt ujjongó felism eréseként annak, hogy a h it és a k ritik a i észhasználat egyazon világról tan ítan ak , G eulincx polgári e tik á já b a n jellem zően hiányoznak a feudális erények, a vitézség m in t a nem esek, az asz­ kézisig fokozott engedelm esség m in t a k léru s és a k e­ véssel is m egelégedés m in t a jobbágyok főerénye. Sőt a futó célokra irán y u ló okosság, a k alm árerén y is erő ­ sen h áttérb e szo ru lt G eulincxnél az univerzális igaz­ ságosság m in t a szellem főerénye m ögött. Csak később, a felvilágosodás, a fo rrad a lm a k so rán kibontakozó pol­ gári társad alo m b an v ált a k alm ár okosság a de fa cto elism ert főerénnyé, a sik er forrásává. Az osztályszoli­

d a ritás és a term elő m unka m int főerények még nem tű n tek fel a horizonton. G eulincx jelentőségét aligha leh et túlozni. A bban a gondolatban, hogy a szellem és a term észet ugyanazon órás két egyform án já ró órája, nem nehéz felism erni Spinoza m onizm usának alapképzetét, de a leibnizi m a­ tefizika, a p resta b ilita h arm ónia csírá já t sem. N éha szinte csak a fogalm azás különbözteti m eg őket. Pl. L eibniznél: „M inél ésszerűbben cselekszünk, an n á l sza­ badabbak vagyunk”4 Ism eretes, hogy K a n t is abban lá tta az ism erés lehetőségét, hogy a tá rg y ak feltételei és a tapasztalás feltételei m egfelelnek egym ásnak, a kö­ telességről szóló tan pedig e tik ájáb a n tö ltö tt be kulcs­ szerepet, m egm utatva a helyes istenism eret és isten ­ félelem m esgyéjét is. Az összes M űvek eddigi három kötete anyagában nem új, hanem a J. P. N. L and á ltal 1891 és 1893 között H ágóban ren d ezett kiadás újranyom ása. A további két k ö tet fogja közölni a nem szorosan filozófiai jellegű iratokat, továbbá a L and á ltal m ég nem ism ert, vagy nem teljesen hitelesnek ta rto tt filozófiai m u n k á k at is, azonkívül bibliográfiát, életrajzo t és indexet. A teljes anyag ism erete nem csak a D escartes és L eibniz közöt­ ti fejlődést segíti m ajd jo b b an m egism erni, de m eg­ könnyíti m ajd hazai refo rm átu s k artézián u s filozófu­ saink és teológusaink írása in a k elem zését is, köztük az utóbbiak közül az egyik legérdekesebbet és legkevésbé ism ertet, Szilágyi Tönkő M ártonnak, a G eu lin cx -tan ít­ ványnak, 1678-ban H eidelbergben m egjelent hatalm as bölcseleti rendszerezését. Szilágyi T önkő szinte az ellenpéldája A páczai C seré­ nek. Nagy m űve, am ely teljesen kartéziánus, m egsze­ rezte neki az erdélyi fejedelem ad om ányaként azt a kb. 3000 ara n y évi fizetést, am elynél akkor a leg k ö rü lra­ jongottabb holland professzorok sem k ap tak többet. Ügy látszik, korrigálni kell azt a szinte közhelyként ú jra jelentkező állítást, hogy D ebrecenben csak a filo­ zófia ta n ítá sá b a n tű rté k m eg a kartéziánizm ust, de a teológiát konzervatív orthodox rendszerben kellett elő­ adni. P ersze Szilágyi Tönkő nagy m űvében is inkább A ugustinus, K álvin és a korabeli refo rm átu s teológu­ sok idézeteivel találkozunk. E nnek azonban nem lenne szabad m egtéveszteni senkit. A fölépítés kartéziánus, a szem lélet is és a definíciók jó része is az. A m ellett Szi­ lágyi T önkőt nem csak a könyvei elé helyezett v ersek ­ ben ünnepelték a debreceni teológusok és egyházi v e­ zetők, de 1699-ben püspökükké is m egválasztották. S a j­ nos, m á r egy év m úlva m eghalt. H alála a tisztelet olyan m egnyilvánulását v á lto tta ki, am elyenre kevés p éld a van. A k erü le t m inden jelesebb professzora és egyházkorm ányzója kifejezést ad o tt gyászának egy egész kötetnyi verses nekrológban. Szilágyi T önkő M ártonnak életm űvét fen n m arad t m űveiből jó l m egism erhetjük. A m onografikus feldol­ gozás hálás fela d at lenne valam elyik fiatala b b egyhá­ zi kutatónk szám ára. Bucsay Mihály JEG Y ZETEK 1. A rn o ld C e u lin e r : S ä m m tlic h e S c h rifte n in f ü n f B ä n d en . H e ra u sg e b e n v o n H. J. de V le e sc h a u w e r. F rie d r. F ro m m a n n V erlag G ü n th e r H olzboog) S tu ttg a rt—B a d C a n n sta d t 1975. Bd. I—II. — 2. „ P r o p te r m e ra m d e p e n d e n tia m , q u a u tr u m q u e ab ead em a r te e t sim ili in d u s tr ia c o n s titu tu m e s t” E th ic a , 1665. 124. p. 19. je g y z e t. — 3. M e th a p h y sic a , 1691. 237. p. — 4. De lib e rta te . O p era, ed. E rd m a n n , B e rlin , 1840. 669. p.

Apáczai Csere János — Fábián Ernő Kismonográfia. 1975. Dacia Könyvkiadó. 199 l.

Kolozsvár—N a p o c a ,

A páczai születésének 350. év fo rd u ló jára cikkek, is­ m ertetések, tan u lm án y o k jelen tek m eg Itthon és E r­ délyben. Az évforduló alkalm ából lá to tt n a p v ilá g o t Fábián E rnő kism onográfia ja is. A kism onográfia h ét nagy fejezetben m u ta tja be A páczai életét és m u n k ásság át (I. T anulóévek, II. M a­ gyar Encyclopaedia, III. M egpróbáltatások, IV. A p áczai akadém ia-terve, V. A k artézián u s gondolkodó, VI. K ri­ tika és reform , VII. A pedagógus A páczai). Úgy, hogy ezt az életet és m unkásságot az e u ró p a i és h a z a i tö r­ ténelm i h áttérb en vizsgálja s folytonosan figyel a h a­ zai elm arad o tt gazdasági és m űveltségi állapotokra, Az életrajzi-család i adatok, a hollandiai ta n u lm á n y ­ ú iró l k észített részek u tá n részletesen ism erteti a M a­ gy ar Encyclopaediát. Az Encyclopaedia ism ertetésén belül — a kötet te rjed elm ét figyelem be véve is — n a ­ gyon hiányosan és nagy v o n alak b an fo g lalk o zik A páczai teológiájával. A szerző szerin t: „A teológia az E ncyclopaedia száraz, elvont részei közé tarto zik .” A páczainak a vallásról alk o to tt felfogását is m e rh e tjü k meg az E ncyclopaediának e részletéből: „ . . . a vallás lényegét nem a hitelvek ism eretében jelölte meg, h a­ nem a belső hitb en és az erkölcsös életben.” F ábián E rnő nem h allg atja el, hogy A páczai teológiája h atás­ sal volt a k o rtá rsa k ra és a későbbiekre is. A to v áb b iak b an felvázolja azt a tö rtén elm i folyam a­ tot, am elyben A páczai gondolkozása és cselekvése többé-kevésbé pontosan követhető. A „M űveltségm o­ dell” cím ű fejezetben a XVII. század tudom ányos és tö rté n eti h á tte ré t vizsgálva keresi A páczai tettein ek és szavainak indítékát. H angoztatja, hogy „a gondol­ kodásm ód és a term észetfilozófia m ellett a m űveltség­ m odell egyik lényeges elem e épp a skolasztikától m eg­ tisztíto tt teológia volt.” M egállapítja, hogy b á r az E n ­ cyclopaediában hosszan foglalkozik a m atem atik áv al Apáczai, m égis „. . . m űveltségm odelljének fontos ré ­ szét képezi a p u ritá n u s erkölcs és teológia.” A páczai m eg próbáltatásokkal teli életének hazai sza­ kaszát ism erheti meg az olvasó a ta n á ri székfoglalók, viták, ak ad ém iaterv ezet tá rg y a lása során. Részletesen elem zi a szerző, hogy A páczai a descartes-i „valóság­ b an való k ételk ed ést” a társad alm i jelenségek és fo­ lyam atok m egism erésére is k iterjesztette. Ezzel az á l­ lásp o n tjáv al m integy elő fu tára le tt Széchenyi és Ady társad alo m b írálatán ak . A páczaira a) descartes-i filozófia m ellett a bacon-i em pirizm us, p u ritán u s etika és teológia, v alam int P lató n filozófiája volt hatással. Mégis m in t k artéziánus gondolkodót ism erh etjü k meg az Encyclopaediában an n ak ellenére, hogy nem következetes e filozófia kép ­ viselése itt sem), a De studio S ap ein tiae-b an , a P h i­ losophia n atu rálisb an . Ő a ta p asz talást és a gondol­ kozást ta rto tta az ism eretszerzés legfontosabb m ozza­ natainak. A páczai k ritik á ja és refo rm ja iskola-központú volt. Az iskoláztatástól és a m űveltség elterjesztésétől v á r­ ta a társad alm i elm arad o ttság m egszűnését. K o rtá r­ saihoz hasonlóan (Zrínyi, Com enius) b írá lta a nem es­ séget, m e rt a XVII. században közép-E urópában m ás társad alm i osztálytól reform ok m egvalósítását nem is leh etett várni. A páczai nem es-eszm ényét társad alm i és gazdasági feltételek h ián y áb an a k a rta m egvalósítani. S zázadában a pedagógia is a tudom ány ra n g já ra

63

em e lk e d e tt, s ezzel együtt jelen tk ezett a nevelés, ta ­

nítás reform álásának gondolata és szükségszerűsége is. A páczai — p u ritá n u s kortársaihoz hasonlóan — az anyanyelvű o k tatást hangsúlyozta, m e rt így lá tta m eg­ valósíthatónak, hogy a felhalm ozódott ism eretek köz­ kinccsé v áljanak. „Az egyetem es fejlődés elengedhe­ tetlen követelm ényeként fogta fel az anyanyelvű k u l­ tú ra m űvelését és iskolák lé te s íté s é t. . . ” Ehhez a k a rt hozzájárulni a M agyar E ncyclopaediával és az ak ad é­ m ia-tervezetével, a különböző iskolai tantervek k el. Ő sokoldalúan képzett állam polgárokat a k a rt nevelni az országnak. Úgy vélte, hogy az ilyen állam polgárok tu d já k gazdaságilag, erkölcsileg, társad alm ilag az el­ m aradottságból kiem elni az országot. F áb ián E rnőnek nem volt könnyű dolga, m ik o r a rra vállalkozott, hogy az évfordulón — B án Im re 1958-ban m egjelent nagym onográfiája m ellett — A páczai k is­ m onográfiával lép jen nyilvánosság elé. F ela d atá t — m ely m inden bizonnyal A páczai m egism ertetése volt a nagyközönséggel — kitűnően oldotta meg, könyvé­ ben értékes ism ereteket közöl, anélkül, hogy m u n k ája puszta ism eretterjesztés volna. L en ke y István

Írás, könyv, értelmiség Az utóbbi idők egyik legjelentősebb erdélyi könyvújdonsága Jakó Zsigm ond Írás, könyv, értelm iség cím ű gyűjtem ényes kötete. A K riterio n K önyvkiadó gondo­ zásában (1976) m egjelenő kiad v án y alapvető fo rrá s­ m u n k a az erdélyi k u ltú rtö rté n e tte l foglalkozók szá­ m ára. Jak ó Zsigm ond századunk egyik legjelentősebb e r­ délyi h istorikusa a középkori erdélyi m agyar és szász k u ltú ra forrásv id ék eire kalauzol el bennünket. A kö­ te tb e n nem csak m agyar szem m el nézve ta lá lh a tu n k fontos stúdium okat, hanem egyetem es tö rtén etírásu n k , sőt refo rm átu s egyházi tö rté n etírá su n k szám ára is je ­ lentős és sok esetben eddig feltérképezetlen te rü lete k et te k in th e tü n k át. Az író a könyv előszavában ism erteti több évtizedes ku tató i p ály ájá n ak érdeklődési te rü lete it, am elyek je ­ len könyvének is az anyagát képezik. M indenki és fő­ leg a történészek, így az egyháztörténészek szám ára is m egszívlelendő, am it Jak ó a történész-tudós felelős k o ­ m olyságával ír. Szerinte „a m ú lt irá n ti érdeklődés a hazához kötő kapocs és előrelendítő erő; te h á t m egbe­ csülendő erény, term észetes em beri m a g ata rtás és igény.” Hangsúlyozza, hogy m ódszerét eleve befolyá­ solja E rdély speciális m űvelődési m ú ltja, illetv e befo­ lyásolják az ország tö rtén elm ét és k u ltú rá já t m eg h a­ tározó nem zetiségi adottságok, eltérő k u ltu rá lis tén y e­ zők, am elyek lehetetlenné teszik az egységes szem lélet­ módot, az országos m é re tű történ elm i általán o sítást. Részletesen foglalkozik a középkori erdélyi értelm iség kialakulásával, az erdélyi írásbeliség kezdeteivel, a le­ v éltárvédelem és a k ö nyvtárügy m últjával, a középkori intézm énytörténettel és a nem zetiségi együttélés tá r ­ sadalm i, k u ltu rá lis tényezőivel. R ám u tat a rra , hogy az erdélyiek külföldi „peregrinációi” a h u m a n ista és a re ­ form áció korabeli külföldön, m ilyen h atásokat, eszm éket hoztak az erdélyi társadalom , illetv e an n ak vezető rétegének az életébe. Foglalkozik az erdélyi re ­ form áció fo rrásaiv al és további külföldi k u ltu rá lis és politikai kapcsolataival, am elyek m eghatározó szerepet

64

já tsz o ttak az olyan m odern, polgári szellem i á ra m la ­ tok elterjedésében, m in t a p u rita n izm u s vagy a k a rte ­ zianizm us. Ezek a szellem i áram lato k aztán nagyban b efolyásolták az ak k o ri erdélyi értelm iség gondolkozás­ m ódját, szellem i attitű d jét. Fény derü l a r r a is, hogy az erdélyi o k tatási intézm ények, így pl. a B ethlen által létreh o zo tt g y u lafeh érv ári Collegium A cadem icum (1622) és a későbbi p ro testán s iskolák m ilyen szerepet játsz o ttak az egyházi és a világi értelm iségi réteg k i­ alak ításáb an . Jak ó Zsigm ond fe n n ta rtá s n élk ü l elis­ m eri: „Az erdélyi értelm iség szellem ileg leg aktívabb rétege a reform áció u tá n is az egyházi társadalom ból k e rü lt k i.” É rtékeli a kollégium ok óriási m űvelődési szerepét és az egyházi értelm iség k u ltú rak ö zv etítő és oktató szerepét, b á r ennek p o litik ai m ag y arázato t is ad. U tán a azonban elism eri, hogy a szekularizáció követ­ keztében ez a réteg m ár nem az arisztokráciából, h a ­ nem a haladó m ezővárosi polgárságból, a jobbágyság­ ból és a kisnem ességből toborzódott és így teljesen azo­ nosulni tu d o tt a laik u s társadalom m al, az egyszerű e r­ délyi néppel. A X V III. század d ere k ára befejeződtek az erdélyi értelm iség k ialak u lásán ak messzi évszáza­ dokba visszanyúló előzm ényei. A világi értelm iség k i­ alak u lása nem volt gyors és egyszerű folyam at, s a b ­ ban, hogy m indez végbem ehetett, óriási szerepe v o lt a reform ációnak, am ely fü g g etlen ítette az állam vezetést az egyházi ariszto k ráciátó l a világi h u m an ista érte lm i­ ség jav ára. A k ö tet m ásodik fejezetéből, azt hiszem , szám u n k ra „A levéltárvédelem ú tja az erdélyi reform átusok köré­ ben” c. ta n u lm á n y a legérdekesebb. Ja k ó rám u tat, hogy a tö rté n e tk u ta tá s szám ára m en n y ire szükséges a levél­ tárvédelem és az anyagfeltárás. A zt hiszem , ez egyházi téren, itt M agyarországon is nagyon ak tu ális tém a. Az író m eg állap ítja, hogy a világi k u ta tás szám ára elen ­ gedhetetlen az egyházi „iratan y ag ” ism erete. Sokszor m ég a kicsiny falusi eklézsiák levelesládái is értékesek, hiszen b etek in tést ad n ak a népélet m ásh o n n an meg n em ism erh ető j elenségeibe. A következő ta n u lm á n y ­ b an (A püspöki iratv éd elem kora, X V I—XVII. sz.) szin­ tén fontos szem pontokat ta lálu n k az erdélyi reform áció történetéhez. A d ato k at k ap u n k a reform áció ta rta lm i és fo rm ai következm ényeiről, a refo rm átu s egyház által ö rö k lö tt iratan y ag k ialak u lásáró l és to v áb b i sorsáról, az új egyház végleges m egszervezéséről és a su p e rin ten ­ densi iratv éd elem központi szerepéről. A fejedelm i p ártfo g ás elvesztésével az állam egyházból üldözötté le tt egyház védelm ét a későbbiekben a refo rm átu s rendek lá ttá k el. Ja k ó b á r elism eri a konzisztórium i rendszer visszásságait is, m égis fellép azzal a tö rté n etíró i állás­ p o n tta l szem ben, am ely ezt a ren d szert teljességgel el­ ítéli. M egállapítja, hogy „az állam ügyekben otthonos, kellő ta p asz talatú és tek in tély ű v ilág iak töm örülése á t­ vezette az erdélyi ref. egyházat legválságosabb k o r­ szaka m eg o ld h atatlan n ak tetsző nehézségein”, és hogy a F őkonzisztórium , ill a n n a k jo g u tó d ja az 1709. áp rilis 19-én m eg alak u lt S u p re m u m Consistorium R efo rm ato­ r u m le tt a refo rm átu s le v éltárak legfőbb felügyelője és istápolója. A k ö tet befejező része az erdélyi könyvnyom tatás és k önyvtárügy tö rté n eté t tá rg y a lja új ad a to k at ad v a ez­ zel a m ag y ar m űv elő d éstö rtén et szám ára. A könyvhöz 48 színes, fekete k épm elléklet csatla­ kozik. A k ö tet nagy érdem e a precíz és világos jegyzet­ ap p arátu s, n év m u tató és képjegyzék. Szabó György

CONTENTS OF NOS 1—2, 1978 N otes of th e E ditor STUDIES: Csaba Szabó: T he Gospel of M atthew to th e Jew s — Mrs. Klára L e n k e y : T he G ospel of the C hrist of G lory — Dr. Tibor Bartha Jr.: C hrist — the H ead of th e C hurch — István Mészáros: B a rth ’s Teaching ab o u t th e Essence an d T ask of Theology — Tibor Nagy— Gábor Gacsályi: P ro te sta n t M inisters in the H u n g arian W ar of Independence of 1848—49 I. — Pál Szalai: H ierarchy and C om plem entarity WORLD REVIEW : Dr. Elemér Kocsis: On th e M eeting of th e CPC Com m ission „Economy an d P olitics” DOCUMENTS: Dr. K ároly T óth: S olidarity E xpressed in Deeds (R eport of th e G eneral S ecretary to the M eeting of th e CPC W orking C om m ittee in A rnold ­ shain, FRG) — Dr. Philip Potter: W e M ust Obey To­ g eth er to th e F ull G ospel (R eport of th e G eneral Sec­ re ta ry to th e C entral C om m ittee M e e tin g of th e WCC in Geneva) — The C hurches and M ilitarism . C ontrib u ­ tion of th e CPC to th e Ecum enical P rogram m e u nd er P re p a r a tio n on M ilita rism and D isarm am ent HOME REVIEW : Dr. Sándor Ladányi: P á l Ráday, the F irs t G eneral C urator of th e R eform ed C hurch in H u n g a ry — Jenő Szigeti: On th e C entenary of A ntal N ovák’s Decease CULTURAL CHRONICLE: László Zay: H am let; The M em ory of C haplin; Good N ight Sum m er, Good N ight Love REVIEW OF BOOKS: Jenő Zoványi: T he H istory of P ro te sta n tism in H ungary 1565—1600 (Mrs. Borbála L. Kozma) — Dr. E n d re Gyökössy: A bout O urselves to O urselves (Dr. Sándor Czeglédy) — Georges Casalis: P ro te sta n tism (Mrs. Jeannine Szövik) — T he F u rth e r D eveloper of D escartes’ M ethod, M aster of H ungarian C artesians (Dr. M ihály Bucsay) — E rnő F ábián: János A páczai Csere (István L en ke y) — Zsigm ond Jak ó : Sch rift, Buch, Intellig enz (György Szabó)

INH A LT DER NUMMER 1—2, 1978 B em erkungen des R edakteurs STUDIEN: Csaba Szabó: Das M atthäusevangelium fü r die Ju d e n — Frau Klára L enkey: Das E vangelium des C hristus der H errlich k eit — Dr. Tibor Bartha jr.: C hristus — das H au p t d er K irche — István Mészáros: B arths L ehre ü ber das W esen u n d die A ufgabe der Theologie — Tibor Nagy—Gábor Gacsályi: P ro te s ta n ­ tische P fa rre r im u n garischen F reih eitsk rieg vom 1848—49 I. — Pál Szalai: H ie ra rc h ie upd K o m p le m e n ­ ta ritä t W ELTRUNDSCHAU: Dr. Elemér Kocsis: U ber die Tagung der CFK —K om m ission „Ö konom ie u n d P o ­ litik ” DOKUMENTE: Dr. K ároly Tóth: Die sich in T aten offenbarende S o lid arität (Bericht des G en eralsek retärs an d er T agung A rbeitsausschusses d er CFK in A r­ noldshaim , BRD) — Dr. Philip Potter: W ir m üssen dem vollständigen Evangelium gem einsam gehorchen (B ericht des G en eralsek retärs an d er T agung des Z entralausschhusses des ÖRK in Genf) — Die K irchen und der M ilitarism us. B eitrag d e r CFK z u r D isk u ssio n des u n te r V orbereitung stehenden ökum enischen P ro g ­ ram m s bezüglich des M ilitarism us u n d der A b rü stu n g HEIM ATRUNDSCHAU; Dr. Sándor Ladányi; P ál R á­ day, der erste G en eralk u rato r d er R eform ierten K irch e U ngarns — Jenő Szigeti: Zum h u n d ertsten Ja h re sta g des Todes von A ntal N ovák KU LTURELLE CH RON IK: László Zay: H am let; C h a p ­ lins A ndenken; G u te N ach t Sommer, G ute N ach t Liebe BÜCHERRUNDSCHAU: Jen ő Z oványi: Die G eschichte des P ro testan tism u s in U ngarn von 1565—1600 (Frau Borbála L. Kozma) — Dr. E ndre Gyökössy: Von u n s selbst zu uns selbst (Dr. Sándor Czeglédy) — Georges C asalis: P ro testan tism u s (Frau Jeannine Szövik) — Der W eiterentw ickler der M ethode von D escartes, M eister der ungarischen C artesianer. (Dr. Mihály B u ­ csay) — E rnő F áb ián : Ján o s A páczai Csere (Istvá n Lenkey) — Zsigm ond Ja k ó : W riting, Book, In tellectu als (György Szabó)

K ettős szám , ára: 42,— Ft

A REFORMÁTUS SAJTÓOSZTÁLY KIADVÁNYAI: Ft B iblia (újford.) 20X14 cm, fekete nyl kötésben B iblia (Károli) peg. 17X12 cm B iblia (Károli) nyl 17X12 cm Ú jszövetség (újford.) 20X14 cm fekete nyl kötésben Ú jszövetség (újford.) 20X14 cm fekete g rab o lit kötésben B éke a B ibliában (textusok a békéről) m agyar, ném et, angol külön kötetben 4,5X6,5 cm m in iatű r B ibliai atlasz (térképekkel), fekete g rab o lit R ebellion oder R eligion? (Szerk.: P e te r F. Barton — dr. M akkai László) A H eidelbergi K áté és a II. H itv allás ( Erdős J.—Victor J.) D ávid ( Kovács Im re). Ó testam entum i regény és k o rra jz k ét részben B uliinger H en rik levele a m agyarországi egyházakhoz és lelkipászto­ rokhoz (ford. dr. Nagy B arna) T em plom ablak — Istenes v ersek és m űfordítások Istenes énekek (Bódás János versei) A páczai Csere János (Dr. M akkai László) Ingo Roer: A K eresztyén B ékekonferencia. — Az ökum enikus b ék e­ m u nka fórum a Nincs m ár szívem félelm ére (Szenes László) (M egnyugvást keresőknek gyász idején) Ü nnepnapok — V asárnapok (Dr. Bakos Lajos) H iszem és vallom (Dr. Bakos Lajos) (Prédikációk — tan u lm án y o k — elm élkedések) H itben való engedelm esség (Bereczky A lb ert igehirdetései) N em jó az em bernek egyedül (A dorján—Gyökössy—Ablonczy) A m agyarországi protestantizm u s 1565-től 1600-ig (Az A kadém ia K iadó gondozásában je len t meg. Z oványi J.) K onfirm ációs könyv R eform átus h itü n k és életü n k (Valláskönyv) I—IV ; V—VIII. osztályos ta n u ló k n ak Énekeskönyv, öregbetűs 24X17 cm ev. Énekeskönyv, zsebm. 7,5X11 cm ev. Énekeskönyv, nagybetűs 17X12 cm, m űbőr K isénekeskönyv, 9X12 cm, 736 I. É nekeskönyv (ritm ikus) 19X10 cm, ev.

180,— 105,— 128,— 93,— 46,— 64,— 74,— 59,— 26,50 57,— 25,— 65,— 33,— 67,— 21,50 33,— 77,— 65,— 80,— 39,— 105,— 24,— 20,— 70,— 45,— 108,— 62,— 94,—

Rövidesen m e gje le n ik: A k arju k -íg érjü k (Szamosközi I.) — a keresztségről — 6. kiadás V igasztaló szó (Szilháti S.) 4. kiadás A Sion n ak hegyén (M uraközy Gy.) — im ádságok, 7. kiadás

34,— 13,— 30,—

K ap h ató : a P ro testáns K önyvesboltban (B udapest IX., R áday u. 1., a 15-ös autóbusz m eg­ állójánál)

M e gre n d e lh e tő : m inden reform átus lelkészi hiv atalb an és a R eform átus Sajtóosztályon, 1440 B u­ dapest, Pf. 5. (1146 B udapest, Abonyi u. 21.)

THEOLOGIAI SZEMLE A TARTALOMBÓL Egyház és forradalom Komáromi Csipkés György bibliafordításáról A közös keresztény hagyomány orthodox értelmezése Szekularizáció — szekularizmus Megalakult az Afrikai Keresztyén Békekonferencia Egy református prédikátor véleménye a magyar koronáról Magyar filmek Beszélgetések a Bibliáról

ÚJ FOLYAM (XXI) ALAPÍTVA 1925

A

MAGYARORSZÁGI

3

EGYHAZAK

- 4

ÖKUMENIKUS TANÁCSÁNAK

1 9 7 8

FOLYÓIRATA

TA RTA LO M THEOLOGIAI SZEMLE 1978. m á rc iu s -á p rilis

Felelős szerkesztő: Dr. Prőhle Károly Felelős kiadó: M agyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1146 Budapest, Abonyi u. 21. T.: 227-870 Index: 26 842 HU ISSN 0133-7599 7 8 .2 6 1 0 /2 -3 -4 -

65

A szerkesztő jegyzete

TANULMÁNYOK 66 74 80 84 93 97 99

Zrínyi N yo m d a , B u d a p e st

D. DR OTTLYK ER N Ő : Egyház és forradalom DR. SZATHMÁRY SÁNDOR: Az Ige és a Szentlélek m unkája az Újszövetség etikai üzenetében DR. SZABÓ GÉZA: A protestáns kegyesség pásztori pszichológiai alapjai és alapkérdései MÁRKUS M IHÁLY: Kom áromi Csipkés György Ma­ gyar B ibliája BERKI ZUÁRD: A közös keresztény hagyom ány ortho­ dox értelmezése IFJ. PÁLL LÁSZLÓ: A szekularizáció és a szekulariz­ mus NAGY TIBOR—GACSÁLYI GÁBOR: Protestáns lelké­ szek az 1848—49. szabadságharcban

F e le lő s v e z e t ő : B o lg á r Im re

VILÁGSZEMLE

A Theologiai Szemle szerkesztőbizottsága: D. dr. Bartha Tibor, elnök Dr. Prőhle Károly, előadó Dr. Bakos Lajos D. dr. Berki Feriz Hecker Frigyes D. dr. Káldy Zoltán Drs. Kürti László Laczkovszki János D. dr. Ottlyk Ernő Palotay Sándor Dr. Tóth Károly Társszerkesztő: D. dr. Pákozdy László Márton Palotay Sándor Dr. Tóth Károly Szerkesztőségi titkár: Kovách Attila Tarr Kálmán A felelős szerkesztő címe: 1054 Budapest, Szab ad ság tér 2. I. T.: 114-862

104

M egalakult az A frikai Keresztyén Békekonferencia

105

DR. RICHARD ANDRIAM ANJATO: Az afrikai keresz­ tyének és a szabadságért, igazságosságért és békéért fo­ lyó harc

111 113

NORA CHASE: Politikai felszabadítás Az A frikai Keresztyén Békekonferencia Üzenete az egy­ házakhoz

f

HAZAI 114

SZEMLE

TAKÁCS BÉLA: Egy reform átus prédikátor vélem énye a m agyar koronáról

KULTURÁLIS 117

ZAY LÁSZLÓ: M agyar film ek

KÖNYV119 121 122 125 127 128

KRÓNIKA

ÉS F O L Y Ó I R A T S Z E M L E

Együtt egy jó ü g y é r t. . . (Bucsay M ihály) A vallásszabadság bibliai és ökum enikus értelmezése (Bazsó Béla) Beszélgetések a Bibliáról (Dr. Tóth Kálmán) W ilheim D antine: A fekete teológia (Achs Károly) Róbert Musil: A tulajdonságok nélküli em ber (-s-ó) Volkm ar F ritz: Izrael a pusztában (Sándor Endre)

*

Előfizetési díj: egy évre 216 Ft félévre 108 Ft Kettős szám ára 42 Ft Előfizethető a kiadóhivatalban. Terjeszti: a Magyar Posta

A kézirat nyom dába adásának ideje: 1978. március 10.

A szerkesztő jegyzete

Békeépítők szolidaritása "ISTEN SZOLIDARITÁSRA HÍV — K eresztyének a békéért, az igaz­ ságosságért és felszabadulásért” : ez a K eresztyén B ékekonferencia P rá g á ­ ban 1978. jú n iu s 22—29-ig ta rtan d ó V. nagygyűlésének összefoglaló tém á­ ja. Ü nnepi esem ényre készülünk, m e rt ebben az évben v an a KBK m egalakulásának 20. évfordulója. „E m lékeznünk kell arra, hogy 20 év­ vel ezelőtt kicsiny és szerény v olt a kezdet, — m ondotta dr. T óth K ároly püspök, a K BK Nem zetközi T itk á r­ ságának budapesti ülésén, — de m a elm ondhatjuk, hogy aty áin k látom á­ sa m egvalósult, és m inden te k in te t­ ben igazolódott m ozgalm unk 20 éves történetében. V an okunk arra, hogy büszkék legyünk az ő kezdem énye­ zésükre, n ek ü n k azonban szerények­ nek kell lennünk. Ez a büszkeség és szerénység a rra kötelez m inket, hogy elem ezzük és k ié rték eljü k azokat a tanulságokat, am elyeket le kell von­ n u n k a KBK történetéből. M indent meg kell tennünk, hogy örökségük érvényesüljön m ozgalm unk m u n k á­ já b an ezután is. V ilágosan és kétsé­ get k izáróan kell kim ondanunk, hogy a békem unka szükségszerűen hoz­ zátartozik Jézus K risztus egyházai­ n a k és híveinek m ai korszerű bizony­ ságtételéhez.” A nagygyűlés té m ája önm agában is tanúskodik a „kicsiny és szerény” kezdettel induló m ozga­ lom lá tó h a tá rá n a k kiszélesedéséről. M ert Isten szo lidaritásra hívó szavát csak úgy érth e tjü k , hogy Isten a h í­ vők k örén és az egyházak k örén tú l­ m enően kötelez arra, hogy összefog­ ju n k a béke érdekében m in d en em ­ berrel, aki becsületesen és jó a k a ra t­ tal törekszik az em beriség békéjének m egvalósítására. E nnek a széles ho­ rizo n tú fela d atn a k szükségszerű kö­ vetelm ényét három pontban foglal­ h atju k össze: keresztyén békem un­ k án k a t teológiai m egalapozottsággal, a tudom ányos b ékekutatással szoros kapcsolatban és a hívők széles körei szám ára érth ető m ódon kell végez­ nünk.

rövid záródokum entum a felületes szem lélőben csalódást okozhat, és a m egtorpanás vagy éppen k u d arc b e­ nyom ását keltheti. A rról azonban nem szabad m egfeledkeznünk, hogy a Helsinki Z áródokum entum ot is hosz ­ szú, nehéz küzdelem előzte meg, és aláírása pillan atátó l kezdve eltérő m ódon értelm ezték és alk alm azták E urópa különböző részeiben, vagyis azonnal tovább folyt a vita. Előre várható volt, hogy ez a küzdelem B elgrádban is folytatódik, ső t foko­ zódik. Szükségszerűen következik ez abból, hogy az enyhülés nem csak az ideológiai ellen tétek et nem szünteti meg, hanem a politikai, gazdasági és társad alm i rend szerek különböző­ ségét sem csökkenti. Az enyhülés ezért E urópában, ahol kétféle világrendszer közvetlenül érintkezik, k ü ­ lönösen lassú és ellentm ondásos fo­ lyam at, am ely egyre m agasabbszin ­ tű és egyre bonyolultabb békem u n ­ k át igényel. A H elsinki Z áródoku­ m entum aláíró állam ai v á lla ltá k a sokszínű, de békésen együttm űködő E urópa vízióját, és e nagy cél érd e­ kében a „kis lépések” reális po liti­ káját. B elgrád jelentősége, hogy ú jra v állalta H elsinki szellem ét, m egm a­ ra d t irányvonaláb an és nem egy „kis lépést” te tt előre. Ily en pl. a szak­ értői találkozókra vonatkozó h a tá ro ­ zat. „Mi olyan békében élünk, am elynek nincs altern atív ája, n e­ künk ezt a b ék ét kell m eg tartan u n k . Ebben a békében nem szabad el ­ kényelm esednünk, hanem az em beri igényességet kell ben n e növelnünk. Egyre bonyolultabb, de egyre em ­ berhez m éltóbb kérdésekkel kell m egküzdenünk” (Aczél György). T alán nem tévedünk, h a úgy látju k , hogy ez az igényes küzdelem , am ely­ nek egyik szakasza éppen B elgrád­ b an folyt, növelte az európai béke­ erők szolidaritását és türelm es, szí­ vós m u n k á ra való elszántságát. Ez a szolidaritás viszont sürgető k ih í­ v ást je len t az európai egyházak és keresztyének szám ára, m inthogy az európai egyházak színterén is n a­ A BELGRÁDI KONFERENCIA gyon ellentm ondásosan érvényesül véget ért, és folyik a kiértékelése. az enyhülés folyam ata. A hosszú, nehéz v iták u tá n lé trejö tt Ebben az összefüggésben nagy re ­

m énységgel te k in tü n k az E urópai E gyházak K o n feren ciáján ak szep­ tem b er végén Siófokon rendezendő konzultációja elé, am ely éppen azt a k érd ést te tte tém ájává, hogy a h el­ sinki térségben élő keresztyének és egyházak hogyan tám o g ath atják az európai enyhülést, biztonságot, k öl­ csönös bizalm at, leszerelést és együttm űködést. „A NUKLEÁRIS VILÁGHÁBORÚ VALÓSZÍNŰSÉGE állandóan növek­ szik” — állap ítja m eg 1977-ben F ran k Barnaby professzor, a Stock­ holm i B ékekutató In tézet igazgatója. És ezt m ég a neu tro n b o m b a b ejelen ­ tése előtt m ondotta ki! A n eutron fegyver pedig azt az illúziót k elt­ heti, hogy k o rláto zo tt te rü le te n is bevethető, és ezért alacsonyabbra helyezi a n u k leáris veszély küszöbét. H arm in c éve az ato m h áb o rú veszé­ lye v álto tta ki a békevilágm ozgal ­ m at. M ost a n eu tronbom ba b ejelen ­ tése eddig nem tap asztalt világm é­ retű tiltakozási h u llám o t in d íto tt el. T iltakoznak egyházi és világi szerve­ zetek, városok, és üzem ek, tiltak o zn ak és tiltak o zásra szólítanak fel VI. P ál páp a és P im en p a triá rc h a is. Az ö k u ­ m enikus T anács és tagegyházai kö­ zös n y ilatk o zatb an tiltak o ztak a B éke­ tanács felhívása nyom án. S zám talan cikk révén m ost m á r közism ertté vált a neutronbom ba hatása. E zért itt csak azt húzzuk alá, hogy n em ­ csak rom bol, hanem ra fin á lt módon és kínos h aláltu sáv al gyilkol em bert, állatot, növényt, és m in d en élőlényt, h a tá sa pedig jövendő generációkra is ellenőrizhetetlenül k iterjed . N em ­ csak bevetése, han em tervezése is bűn az Isten, az em b er és a te rm é­ szet ellen. A tiltakozáson tú l fel kell h ív n u n k m in d en k it ak it illet, hogy ne ad ja oda se tudását, se keze m u n ­ k á já t ennek a rossz ügynek a szol­ gálatára, és tag ad jo n meg m inden közvetett és közvetlen részv ételt a neutronbom ba-program ban. I tt m ár nem is a béke építése, hanem a puszta élet m entése kötelez v ilág ­ m éretű szolidaritásra. Dr. Prőhle Károly

65

Tanulmányok

Egyház és forradalom M a világszerte foglalkoztatja a teológiát az egyház és a forradalom kérdése. Á lta láb a n elm életi síkon szoktak hozzászólni ehhez a tém ához, am i igen sok bo­ nyodalm at okoz, m e rt aligha lehet m inden időben m in ­ den szituációra érvényes igazságot kim ondani. N em lehet elvonatkoztatni a k o n k rét történelm i helyzettől, am elyben az egyház állást foglal a fo rrad alm ak k é r­ désében. E zért m ost elvi-teológiai feldolgozás h ely ett azt a tö rtén eti m ódszert választottam , am ely tényállássze­ rű en, a történelm i igazságnak m egfelelően k ív á n ja bem utatni, hogyan szólt és cselekedett egyházunk a történelem folyam án a szabadságharcokban és fo rra ­ dalm akban. A dolog term észetéből következik, hogy egy k orban sem légüres térben, elm életi kedvtelésből, vagy v ala­ m i világtól elvonatkoztatott lelki elefántcsonttorony földöntúli m agasságából szóltak hozzá a világ és tá r ­ sadalom kérdéseihez, hanem m indig nagyon a k tu á li­ san, a korban ben n e élve, a n n a k p ro b lém áit jól m eg­ é rtv e hangzott az Isten igéjéből táplálkozó álláspont. S zám unkra éppen az lesz izgalm as, hogy az Isten igéjének fu n d am en tu m án álló vélem ény hogyan szólal meg az egyes korok sajátos társad alm i helyzetében. Éppen az lesz tanulságos, hogyan le h ete tt a k o nkrét történelm i helyzetben viszonyulni a világhoz és tá r ­ sadalom hoz. Ezen a ponton szeretnénk ta n u ln i az év­ századok tapasztalatából, itt szeretnénk m eghallgatni eleink szavát, am it sa já t viszonyaik között m ondtak el, de am i m égis példa és tan u lság a m i szám unkra.

Újszövetségi iránymutatás Az egyház keletkezése, léte — em berileg m egm agya­ ráz h atatlan . Az, m e rt „kívülről” jött. K ívülről jött, úgy, hogy a m egfoghatatlan, m egm agyarázhatatlan Is­ ten, Jézus K risztusban: a B ethlehem ben m egszületett, az ókori világ egy kicsinyke kis fö ld d arab ján m űkö­ dött, a G olgotán m eghalt és a feltám ad ása u tá n m enny­ be m ent E m berfiában, alap íto tta meg az egyházat — a hivők közösségét. Ez a Jézus K risztus m ondotta azt, am it az egyháznak azóta is nagyon kom olyan kell vennie, hogy „az én országom nem e világból való”. A kim ondott néhány szó nem v olt alap nélkül való. Nem is le h ete tt az, m e rt Jézus K risztusban egy m ásik, az em berek fölötti világ tö rt be h irte len ü l a m indennapok em beri tö rté ­ nésébe. Isten ak a ratá n ak , em berszeretetének „kedves id eje”. E rről a v á ra tla n esem ényről tudósítan ak az evangélium ok és errő l tesznek tanúbizonyságot az első keresztyén gyülekezetek hivő tag jai is. Az Isten országának letétem ényese, az egyház, te ­ h á t valóban „kívülről” jött, de Jézus itt, ezen a föl­ dön tanított, te tt csodákat s az első tan ítványo k is en ­ nek a földi világnak voltak anyától született gyerm e­

66

kei. Vagy m ásképpen szólva: itt a Földön született, itt jö tt létre és léte, élete e Földhöz köti. Azt, hogy az egyház „kívülről való fo g an tatása” el­ len ére nagyon is „e világi” jelenség, azt m i sem bizo­ n y ítja jobban, m in t az, hogy Jézus em beri nyelven szólalt meg, ta n íto tt, hogy em beri pro b lém ák k al foglalkozott és ilyeneket oldott meg. T ette pedig ezt akkor, am ik o r betegeket gyógyított, am ik o r égető „köz­ n ap i” k érdésekben foglalt á llást (pl. az ún. „adógaras” esetében), vagy am ik o r tudom ásul v ette k o ra általános tá rsa d alm i b erendezettségét és m ég gondolatban sem volt h ajlan d ó — m in t ahogyan ezt még legközvetlenebb tan ítv án y ai is szám onkérték tőle — „fellázadni” elle­ ne. M indezzel azonban m ég n em m o n d o ttu n k el m in ­ dent. Nem, m e rt am ik o r Jézus K risztus a feleb aráti szeretetet, az em b ertársa k k al való felelősségteljes tö ­ rődést jelö lte meg „nagy p aran cso latk én t”, ak k o r ezzel azt is m egm ondotta az övéinek, hogy az egyház, a „h i­ vők közössége” nem önm agáért, h an em a v ilág ért van. A v ilág ért úgy, hogy Isten t csak a felebaráton, az em ­ b ertárso n keresztül szeretheti, hogy csak ak k o r lehet igazán egyházzá, h a betölti h iv atását a m indennapok világában. E zért a kettősséget: hogy a „kívülről jö tt” egyház e világban, e v ilág ért kell, hogy éljen — sohasem fele jt­ h ette e l az egyház. H a m égis m egtette, a k k o r rossz úton, nem a M ester m e g m u tatta helyes ú to n já rt. H a pedig igyekezett úgy élni, úgy szolgálni, ahogyan ezt U ra és h ite m egkövetelte, ak k o r is csak azt tetté, am it rábíztak, am it ten n ie kellett. A rab szo lg atartás je len tette en n ek az időszaknak az alapvető társad alm i pro b lém áját. A rabszolgaság k e­ serűen kegyetlen „intézm énye” az em beriség tö rté n e­ tének több ezer éves kísérő jelensége. H a nagyon röviden a k a rju k m eghatározni ezt a fo­ lyam atot, a k k o r azt m o n d h atju k , hogy a Kr . u. I. szá­ zad b an a róm ai birodalom nagy te rü lete in (így P alesz­ tin á b a n is) id e jétm ú lttá kezd válni az az általán o s b e­ rendezettség, am elyet a rabszolgatársadalm i jelzővel szoktunk em líteni. Id ejé tm ú lttá v álik elsősorban az­ által, hogy Itáliáb an csakúgy, m in t a különböző ta rto ­ m ányokban, egym ás u tá n ro b b an n ak ki azok a felk e­ lések, am elyek jelzik a jognélküliek egyre fokozódó e re jé t és egyre erősebb szabadságvágyát. De u g y an erre az id ejétm ú ltság ra u ta l az is, hogy a m unkaeszközök tökéletesedésével, a gazdasági m ódszerek sokirányú fejlődésével haszon n élkülivé v ált (különösen a m e­ zőgazdaságban) az addig olcsó rabszolgam unka. T ársadalm i, gazdasági fo rrad alo m volt ez a szó igazi értelm ében, és h a ez a fo rrad alo m külsőségeiben nem is volt — m in t a felkelések idején — m indig szem m el követhető, a m egalázott em bertöm egek általa mégis egyre közelebb k erü ltek a célhoz: a szabadsághoz. A rabszolgaság kérdéséhez Jézus K risztu s nem szólt hozzá. S zám ára m agától értődő volt az „e világi” élet

adott rendje, de legalább ilyen m agától értődőe n nem te tt különbséget em ber és em b er között és am ikor m a­ gához h ív ta a „m eg fárad tak at”, akkor ez a hívás egy­ form án hangzott m indenkihez. S az első gyülekezetek is ezzel a term észetességgel v ették m aguk közé „e v i­ lág kicsinyeit”, a rabszolgákat — tek in te t nélkül arra, hogy ez tetszett-e az akkori kor h atalm asainak, vagy sem. M aguk nem voltak — társadalm i, gazdasági értelem ^ ben véve — fo rradalm árok, de az, am it így, ilyen m ó­ don — fele b aráti szeretet elkötelezése a la p já n csele­ kedtek, az a m aguk m ódján, a m aguk szerény hozzá­ já ru lá sa volt ahhoz, hogy az em beri nem szám kivetett­ jei elju th assan ak a m indenkit m egillető személyes sza­ badságra. P á l apostol is ezzel a szelíd in d u la tta l írja meg F ilem onnak legm eghatóbb és legszem élyesebb hangvételű levelét, hogy k érje a cím zettet „fiáért”, a szökött rabszolga O nézim uszért: te k in tse őt a hitben és az em berségben egyenrangú testvérének, a testi-le l­ ki szabadságban társán ak . S h a a levélben le írt szavak, m ondatok akkor csak egy kis körben „oldották m eg” a rabszolgaság kérdését, P á l és a többiek m a g ata rtása fénylő p éld ája m a ra d t s m a ra d annak, hogy m it te ­ het, m it kell tennie — a m aga m ódján — az egyház­ nak, a keresztyénségnek az em beri élet szebbé v álá­ sáért, m inden igaz és jó em b eri ügyért. A lapvető volt te h á t az a kettős tendencia, hogy egy­ részt Isten em berszeretetéből következett a feleb arát szolgálata, m ásrészt a keresztyénség nem á llt a ra b ­ szolgafelszabadítási m ozgalm ak élére, az egyház nem azonosult a forradalom m al, h a segítette is az em beries­ ség szándékait. Innentől kezdve végigvonul az egyháztö rténeten két tendencia: 1. Egyes keresztyének, egy­ házi em berek, egyes egyházak pozitívan állta k az em ­ b erszeretet jegyében a fo rrad alm i törekvések mellé. A veszély csak akkor jelentkezett, h a ők m aguk köz­ v etlenül a k a rtá k a fo rrad a lm a t csinálni. 2. E nnek el­ len tétek én t a helyes m érték et sokszor abb an nem tu d ­ tá k ta rtan i, hogy eltolódtak az em berkérdésben a passzivitás irányába. I tt az a veszély fenyegetett, hogy az „uralkodó egyház” nem nézte a sokak igazságát, h a ­ szonélvezője le tt népellenes rendszerek fe n n ta rtá sá ­ nak, szem behelyezkedett a fo rrad alm i törekvésekkel, sőt olykor ellenforradalm i irányokat tám ogatott.

Egyháztörténelmi példa: Luther és a parasztháború Jézus K risztus em berszeretetet tan ú sító m ag atartása hely ett a középkori egyház hatalm i am bíciója k e rü lt a középpontba. A feudális tá rsa d alo m ra berendezked ett egyház főgondja az „im périum ”, a hatalom gyakorlása volt. Az ellenzéki m ozgalm ak: a „k a th a ro k ” (tiszták), W ald P é te r és követői, a w iclefisták, a husziták, hiába szálltak szem be a feudalizm ussal összeszövődött egy­ házzal, eretnekségek cím én tö rték le a reform ista, vagy egyes esetekben forradalm i m ozgalm akat. A XVI. század elején N ém etországban kiéleződtek a tá rsa d alm i ellentétek. A császár a fejedelm eket a k a rta gyöngíteni, a fejedelm ek pedig önállóságra törekedtek a császárral szem ben. A városi lakosság közép- és sze­ gény rétegei és a gazdag kereskedő réteg között is el­ k eseredett küzdelem folyt a városokban. Legnehezebb élete azonban a p arasztoknak volt. A jobbágysorban élő p ara szt fizetett a nem es hű b érú rn ak , a városnak és a papnak. A egyháznak term ése tizedrészét ta rto zo tt beadni, a földesurnak kilencedet és nagyon sok m ás term észetbeni szolgáltatást volt köteles teljesíteni. A nem esek a m aguk szám ára foglalták le azokat a b irto ­ ko k at is, am elyeket a p arasztokkal közösen használtak,

m in t am ilyenek az erdők, rétek, legelők, vizek stb. A parasztok, hogy g azd áju k n ak fizethessenek, g y ak ran kénytelenek v o ltak kölcsönhöz fordulni. E kkor a város u zsorásainak k arm ai közé kerültek. L u th e r ta n ain a k te rjed ése an n y ib an já ru lt hozzá az am úgy is m eglevő elégedetlenség szitásához, hogy a nép an y an y elv én h allo tta Isten igéjét, am ely szerin t m in d en em b er egyenlően Isten gyerm eke. E nnek nyo­ m án erősebbé v ált a p arasztság b an az a követelés, hogy m egszüntessék a korlátokat, am elyek az egyese­ ket társad alm ilag és vagyonilag elválasztják, szabaddá kell tenni az em bert, a földet, a foglalkozások m egvá­ lasztását. Ilyen tö rtén elm i helyzetben többször tö rt ki a p a ­ rasztság forradalm a, am elyet azonban a nem ességnek sik erü lt elszigetelnie és levernie. Az egym ást érő n é­ m etországi parasztm ozgalm ak so ráb an a legnagyobb szabású volt az 1525-ös p arasztforradalom . Az 1525. év tav aszán m egjelent „A sváb parasztok 12 pontja” c. rö p irat, am ely a B ibliával alátám asztv a tá rja elő azo­ k at a k ív án alm ak at, am elyek a parasztság nehéz hely­ zetének en y h ítésére vonatkoznak. A rö p ira t L u th e rre hivatkozik és összefüggésbe hozza a parasztm ozgalm at a reform ációval. Más ira tu k b a n is hiv atk o ztak a p a ­ rasztok L u th e r tek in tély ére. Így L u th e r egyenes fe l­ szólítást k ap o tt arra, hogy állást foglaljon a p a ra sz t­ m ozgalom kérdésében. A rö p ira tra való v álaszáb an L u th er ezzel indokolja m eg állásfoglalását a parasztok által felv etett k érdésben: „M ivel engem szintén azok közé sorolnak, ak ik a S zentírással e földön foglalkoz­ nak, különösen azonban azért, m e rt m ás ira tu k b a n névszerint m egem lítenek, s rám hivatkoznak, ezért ez nagyobb b átorságot és ö nbizalm at ö nt belém , hogy ta ­ n ításom at, barátságos, s keresztyéni vélem ényem et a testv éri szeretet kötelessége szerin t szintén a világ elé bocsássam , nehogy hallgatásom m ia tt én is részesnek s h ibásnak tű n je k fel Isten és a világ előtt.” L u th e r először is a fejedelm ekhez és urakhoz írt, m égpedig az ő k o ráb an egészen szokatlanul kem ény p rófétai h angnem ben: „Először is senki m ásnak e föl­ dön nem köszönhetjük ezt a zendülést, m in t nektek, ti fejedelm ek és urak, de különösen nektek, ti v ak püspökök, bolond papok és szerzetesek, ak ik m eg átal ­ k odottságotokban m ég m ost sem szűntök m eg dúlnifúlni és dühöngeni a szen t evangélium ellen, jóllehet, ism erős előttetek an n ak igazsága és azt m egcáfolni nem tu djátok. A világi k o rm án y zatb an nem tesztek egyebet, m in t n y úztok és kincset harácsoltok, hogy pom p át űzzetek és dölyfösködjetek, an n y ira, hogy azt a szegény p arasztem b er tovább m á r nem képes és nem is a k a rja tű rn i. N yakatokon v an a kard, m égis azt h i­ szitek, hogy oly biztosan ültök a nyeregben, hogy sen­ ki ki nem ü th e t belőle. Ez a biztonság és konok elb i­ zakodottság, m eglássátok, n y ak ato k at fogja szegni!” L u th er a p ró féta tüzével h ird eti az u rak ellen Isten b ün tetését: „H át jól van, m ivel ti vagytok okai az Is­ ten ezen h arag ján ak , kétségkívül ráto k fogja azt k iön­ teni, hogyha m ég a m ostani időben sem jav u lto k meg. M ert tu d n o to k kell, kedves uraim , Isten ren d eli úgy, hogy a ti zsarnokságtokat az em b erek nem képesek, nem ak arják , sőt nem is ta rto zn ak eltű rn i. Meg kell változnotok és Isten igéjének engednetek. H a nem te­ szitek m eg barátságos, készséges módon, m eg kell te n ­ netek m ajd erőszaknak és rom lásnak engedve. És ha azt m eg nem teszik ezek a parasztok, meg kell m ajd tenniök m ásoknak. És hogyha m in d n y á ju k a t kiölitek is, még sincsenek megölve, m ert az Isten m áso k at fog tá ­ m asztani, m e rt ő a k a r titek et és fog titek e t sújtani. Nem a parasztok azok, kedves uraim , akik ellenetek tám adnak, hanem m aga az Isten tám ad reátok, hogy m egbüntesse gonoszságaitokat.”

67

L u th e r e lh á rítja azt a gyanút, m in th a Ő álln a a p a ­ rasztm ozgalom m ögött: „T inektek és m indenkinek, ta ­ núságot kell tennetek arról, hogy én a legnagyobb csendben tanítottam , a zendülés ellen hevesen küzd ö t­ tem és alattv aló ito k at m ég a ti zsarnoki s dühöngő fel­ sőségtek irá n t is nagy buzgalom m al engedelm ességre és tiszteletre szorítottam és intettem , úgy hogy ez a zendülés tőlem nem szárm azhatik.” L u th e r m aga is szám ol azzal a lehetőséggel, hogy m int a nép fia és „szegény em ber”, a parasztm ozgalom élére állh atn a: „És h a kedvem volna ra jta to k bosszút állni, h á t a m arkom ba nevetnék most, és nézném a parasztokat, vagy m agam is hozzájuk szegődném , hogy az állapoto­ k at veszélyesebbé tenni segítsem . Ez okból, kedves uraim , a k á r ellenségeim , a k á r b a rá ta im vagytok, a lá ­ zatosan kérlek benneteket, ne vessétek meg hűsége­ m et, jóllehet, én szegény em ber vagyok. E zt a zendü­ lést ne is kicsinyeljétek, a r r a kérlek b ennetek et.” L u th e r a fejedelm ek és u ra k felé a parasztság szó­ szólója, aki elism eri a parasztok követelésének jogos­ ság át: „Tizenkét pontot állíto ttak fel, ezek közt egy­ néhány oly m éltányos és jogos, hogy bem ocskolnak ti­ tek et Isten és a világ elő tt és beigazolódik a zsoltár á l­ lítása, am ikor m egvetéssel illeti a fejedelm eket. Az el­ ső pontot, am elyben azt kívánják, hogy engedtessék m eg nekik az evangélium hallgatása, és hogy joguk legyen papot választani, sem m i ürügy a la tt sem ta ­ gad h atjáto k meg tőlük. A többi pont, m ely testi sérel­ m eket a d elő, m in t vérhas, bélpoklosság és ezekhez h a­ sonlók, szintén m éltányos és jogos. M ert a felsőbbség nem azért van rendelve, hogy a m aga haszn át és ön­ kényét keresse az alattvalókon, hanem azért, hogy az alattv aló k haszn át és ja v á t m unkálja. V alóban tovább m á r nem tűrhető, hogy így zsaro ljan ak és kincset h a ­ rácsoljanak. M it használna, ha a p ara szt szántóföldje annyi fo rin to t hozna, m in t am ennyi szalm aszálat és magot, ha a felsőség an n ál tö b b et elv en n e és fényét em elné és a vagyont csak úgy pazarolná ru h ára, fa ­ lásra, ivásra, m in th a az polyva lenne? Meg kellene szüntetni a pom pát és kevesbíteni a kiadásokat, hogy a szegény em ber is m egtarthasson v alam it.” M ajd a p arasztság felé így szól L u th e r: „K edves b a ­ rátaim , az eddigiekből m ást m eg nem tudtato k , m in t azt, hogy én m agam beism erem , hogy sajnos, nagyon igaz és biztos, hogy a fejedelm ek és urak, am ennyiben az evangélium p réd ik álását m e g tiltják és a népet elvi­ selhetetlen m ódon m egterhelik, m éltók a rra és rászol­ g áltak arra, hogy az Isten őket székeikből kivesse, m int olyanokat, ak ik Isten és az em berek ellen végte­ lenül vétkeztek: nincs is m entségük. M indazáltal n ék ­ tek is nagyon kell vigyáznotok, hogy dolgaitokat tiszta lelk iism erettel és igazságosan intézzétek.” L u th e r világosan lá tja , hogy a világot az evangélium ­ m al korm ányozni nem lehet, s a „két birodalom ról” szóló tan ítá sáb a n foglaltak nyom án úgy véli, hogy a parasztok igazságának elism erése m ellett a forradalom kívül esik az egyház területén, s ezért a r r a k éri a fo r­ radalm i parasztokat, hogy ne nevezzék m a g u k at k e­ resztyéneknek, hanem h arc u k at úgy v ív já k meg, m in t ahogy a harcos felek küzdenek egym ással s egyik sem ta r t igényt a keresztyén névre: „N em ak aro m én ezzel a felsőséget a m aga tű rh etetle n jogtalanságában, am e­ lyet szenvedtek, igazolni vagy védeni, m e rt az igazat m egvallva, rettenetesek ők és retten tő jogtalan ság o k at követnek el, hanem azt akarom , hogy m iu tán egyik fél sem engedi m agát meggyőzni, és — am itől Isten őrizzen — egym ás ellen tám adtok, egyik fél se nevez­ tesse m agát keresztyénnek. E zért h á t az legyen és kell is, hogy legyen a ti cím etek és nevetek, hogy ti azok az em berek vagytok, akik az ért küzdenek, hogy sem m i jogtalanságot és rosszat nem ak a rn ak elviselni,

68

s nem is kell elviselniük, am in t azt a term észet m a­ gával hozza — ezt a n ev et viseljétek, a K risztusét pedig h agyjátok békén. Ez okból a p arasztság n ak ebben a dologban helyesen cselekedve, bék én kellene hagynia a keresztyén nevet és az a la tt a név a la tt kellene csele­ kednie, m in t am ely m egilleti, m ikor az em beri és te r­ m észeti jogot szeretné bírni, s nem m in t olyan, am ely a keresztyén jogot keresi, am ely azt ta n ítja , hogy m in d ­ ezekben a kérdésekben n yugton kell lenni, szenvedni kell s egyedül Isten n ek panaszkodni.” M ajd pedig együttesen szól L u th e r az u rak n a k és p a ­ rasztoknak arról, hogy m ivel egyik részen sincs k e­ resztyéni álláspont, ne k ev erjék bele a hitbeli dolgo­ k a t ebbe, han em igyekezzenek tárgyalások ú tjá n m eg­ egyezésre ju tn i: „M inthogy, k ed v es uraim , egyik részen sincs sem m i keresztyéni gondolkodás és sem m i keresz­ ty én dolog nincs e k érd ésben közt etek, h an em m in d ­ ketten, u ra k és parasztok, pogány vagy világi jo g ró l és jogtalanságról és ideigvaló ja v ak ró l tanak o d to k és m i több, m in d k ét részben Isten ellen cselekesztek és az ő h ara g ja a la tt állotok, am in t azt h allo ttáto k : ezért az Isten szerelm ére, hallgassatok szav am ra és tanácsom ra és a k érd ést fogjátok m eg azon a végén, am elyen az ilyen dolgokat kell megfogni, azaz jogilag és nem erő ­ szakosan és egym ással összetűzve, nehogy végtelen v éro n tást idézzetek elő N ém etországban.” L u th er szíve legm élyéig átérzi a kérdés rendkívüli nehézségét, a parasztm ozgalom igazságos alap ját, s azt írja, hogy szívesen v á lta n á meg életével és h a lá lá ­ v al azt, hogyha m egoldást tu d n a ta láln i ebb en a re n d ­ kív ü l nehéz kérdésben. F áj a lelkének, hogy a n ém et parasztság, am elynek ő is fia volt, nehéz helyzetben volt, azo n b an lá tta a h ű b éri társadalom ak k o r még h a ­ talm as erőit, am elyek késznek bizonyultak arra, hogy a katolikus püspökök fék telen izgatása nyom án fellép­ jen ek a reform áció m űve ellen a parasztm ozgalom el­ fo jtá sa címén. L u th e r te h á t az elé a döntés elé k erü lt, hogy vagy azonosítja m ag át a parasztm ozgalom m al és ak k o r letér a vallási ú tró l s fo rrad alm i ú tra lép, vagy elh atá ro lja m ag át a parasztm ozgalom tól, s ezzel m ag ára vo n ja a jobbágytöm egek ellenszenvét, de m egm arad egyházi vonalon. T anításából nem k ö vetkezhetett más, m in t az utóbbi. N oha világosan lá tta a p arasztság elnyom ott, igazságtalan helyzetét, azt is világosan látta, hogy a jobbágyság felszabadítása, a társad alm i igazság k ih a r­ colása m ás tö rtén elm i erő szám ára fe n n ta rto tt feladat. Eddig a p o ntig L u th e r hű m a ra d t sa já t tanításához. E llenben a további esem ények h a tá sa a la tt e lté rt a t­ tól, am ik o r m eg jelen tette „A gyilkos és rabló paraszt­ bandák ellen” cím ű írását, am elyben a z t írja, hogy a p araszto k at ü tn i-v ág n i kell, „m int a veszett k u ty á t”. Ő szintén m egvallhatjuk, hogy L u th e r ezen a téren nem volt hű sa já t tanításához, m e rt egész éles form ában avatkozott b e an n ak a bizonyos m ásik „birodalom ­ n a k ”, a v ilág n ak az ügyébe, am elyre nézve m aga ta r ­ to tta szükségesnek a „k ét birodalom ” lényegének és felad atk ö rén ek elh atáro lását. Világos, hogy m i L u th e rt nem ta rth a tju k olyan bálványnak, akinek m ég po liti­ kai döntései is szentek. H a azonban világosan m eg­ kü lönböztetjük a helyest a helytelentől, ak k o r ta n u l­ ságosan áll elő ttü n k az a L uther, aki m élyen átérezte a nép nehéz helyzetének m inden fájd alm át, aki életét is felaján lo tta a k érd és m egoldása érdekében, aki m eg­ p ró b ált tőle telhetően az ige világosságával szolgálni népe ja v ára. Nem ra jta m últ, hogy a nép érdekében m ondott igazságos szavainak nem le tt foganatja, s győztek azok az erők, am elyek hosszú évszázadokra fen n ta rto ttá k , sőt m egerősítették a nép elnyom ását és kihasználását.

Példa a magyarországi reformációból Az uralkodó vallással, a k irály i állam vallással, a feu­ dalizm us leghűségesebb védelm ezőjével szem ben a m agyarországi protestantizm us szükségképpen m ene­ k ü lt a nem zeti függetlenség védelm ezőinek pártfogása alá, szükségképpen tám aszkodott az uralkodóház és a főnem esség helyett a nem ességre és a városi polgár­ ságra, a ko r középrétegeire, és szükségképpen le tt a pro testantizm us a feudális katolicizm ussal szem ben a m agyar tá rsad alm i fejlődést előrevivő tényezők egyi­ kévé. T ekintsünk a dolgok m élyére, vizsgáljuk meg azt a történelm i helyzetet, am elyben m egszólalt a m agyar földön a reform áció á ltal ú jr a felfedezett örök ev an ­ gélium. S z k h árosi H orváth A ndrás a m agyar reform áció leg­ nagyobb költője, 1542 és 1549 között a Zem plén m e­ gyei T állya prédikátora. F e n n m a ra d t tíz költem ényé­ ből nyolcat B ornem isza P é te r énekeskönyve őrzött meg szám unkra. Szkhárosi H orváth A ndrás M agyarország szégyené­ nek a fösvénységet, a nem esi széthúzást és érd e k h aj ­ hászást ta rtja . A nehéz történelm i helyzetben az u rak a p arasztság ra v etették a gondok és bajok súlyát, ú jab b és ú ja b b m ó d ját eszelték ki a népen való élős ­ ködésnek. Ez ellen kel ki Szkhárosi H orváth A ndrás „A fös­ vénységről” cím ű versében. A harácsolás és haszonlesés m ia tt elhanyagolták az u rak az ország védelm ét, a jobbágyoktól követelt újabb törvénytelen szolgáltatások csak m ég jobban gyengítették az ország erejét, am ikor a törökkel k ellett volna szem beszállni. Szkhárosi H orváth A nd rásn ál is felvetődik m á r az a gondolat, hogy a X V I. század tengernyi szenvedése m ié rt következett a nem zetre. „Az átokról” cím ű v e r­ sében sű rű ószövetségi analógiák so rá n tá rja fel, hogy „Magyar nem zet! nagy sok jó t tőn teveled az Isten”, m in t Izráelt Egyiptom földjéről a K ánaánba, úgy ve­ zette Isten a m agyarságot a k árp á ti m edencébe, azon­ b an az ország vezetői rom lásba v itték a népet: „Romlásainknak egyik oka fejed e lm ek vattok, Nagy óhajtván m in d ez ország panaszol rejátok, K ém életlen az föld népén csak hatalm askodtok.” Szkhárosi H orváth A ndrásró l azt az összképet n y er­ hetjük, hogy ko ra súlyos viszonyai között nevén ne­ vezi a társad alm i bűnöket. A b űn nem valam i elvont skolasztikus ta n té te l szám ára, hanem nagyon is konk­ ré t m egnyilvánulási fo rm áit sorolja fel, elsősorban is azokat, am elyek az országot teszik tönkre, am elyek m éreteikben a legveszedelm esebbek. A világot és a tá rsa d alm at Szkhárosi úgy értelm ez­ te, hogy abb an neki segítő szolgálatot kell végeznie, méghozzá nem is valam i félreeső zugterületen, hanem éppen a legdöntőbb kérdésben, a nem zet további ro m ­ lásán ak m egakadályozásában, a rom lás okainak fel­ fedésében és a kivezető ú t m egm utatásában. E nnek a szolgálatnak a végzésében voltak igazán nagyok a XVI. századi m agyar protestáns igehirdetők. Ö sszefoglalva az elm ondottakat: a XVI. századi m a­ g yar igehirdetők nem zetünk történelm ének egyik ösz ­ szekuszált, zavaros időszakában is jó l lá ttá k a világ és társad alom döntő problém áját, s ab b a n a m aguk m ód­ já n igyekeztek segíteni is. T ársa d alo m k ritik áju k at igazolta azóta a történelem is, m e rt valóban a jobbágy­ ságon elkövetett 1514-es kegyetlenség következm énye volt az 1526-os m ohácsi katasztrófa, m ajd pedig a to ­ vábbi jobbágynyom orgatás és nem esi m arakodás kö­

vetkezm énye volt az ország kiszolgáltatott állapota, m ind a ném et, m ind a török m egszállókkal szemben. M éltán h ird ettek íté le tet p réd ik á to rain k a feudális an a rch ia jelenségei felett. H elyesen lá ttá k meg, hogy a H absburg-katolikus elnyom ással szem ben a szabadságm ozgalm aktól rem élh etik m ind a vallásszabadság biz­ tosítását, m ind a nem zeti függetlenség kivívását.

Az 1848—49-es szabadságharc és forradalom Az 1848. m árcius 15-i esem ények tűzbe hozták az egyházi sa jtó t is. A P ro testán s Egyházi és Iskolai Lap m árcius 19-i szám a első oldalon közli Székács József b udapesti evangélikus lelkész „Ima” cím ű alkalm i v e r­ sét. A nem zeti élet kiem elkedő fo rd u ló p o n tját az óda nem es pátoszával m é lta tja a költő. T artalm i szem ­ pontból fontos teológiai igazságot fejez ki Székács v e r­ se. Isten írta a népek szívébe az „ősi szent jo g ért” való küzdelem erkölcsi igazságát. E zért az „ősi szent jo g ért” folyó küzdelem ben elért sik e ré rt Isten é a h á­ la, Ő őrzi erkölcsi v ilág ren d jén ek tö rv én y ét és igazsá­ gát. A zért írh a tta Székács azt, hogy „a m i győzelm ünk több, m in t em b eri”. A k o n k rét igazságtalanság legyő­ zésével m egvalósult valam i Isten egyetem es v ilág ren d ­ jén ek igazságából. Az esem ényeket éb eren figyelő evangélikus főpász­ tor, Haubner M áté d u n án tú li püspök, az egyházkerü­ lete espereseihez, s ra jtu k keresztül a lelkészekhez és gyülekezetekhez in tézett k ö rlevélben a rró l szól, hogy az evangélikus em bertől nem le h e t közönyt és n em ­ törődöm séget kív án n i a nem zeti élet nagy esem ényeivel kapcsolatban, sőt Isten gondviselése irá n ti h áláv al kell fogadni a m árciusi esem ényeket s azok előm enetelét kell m unkálni. A m in t az 1848. m árciusi esem ények következtében m eg alak u lt az új nem zeti korm ány, egyházunk az elé a felad at elé került, hogy tisztázza viszonyát az ese­ m ényekkel, s m agával az új korm ánnyal, a v allás­ egyenlőséget biztosító új állam m al. A nem zeti korm ány irá n t a p ro testán s lelkesedés csak n ő tt akkor, am ik o r három száz éves elnyom ás u tán Kossuth L ajos előterjesztésében törv én y b e ik ta ttá k a bev ett vallásfelekezetek egyenlőségét és viszonosságát. De nem csak a vallásegyenlőség k im o n d ásáért lelke­ sedtek, han em az ért a nagy ere d m én y ért is, am i a jobbágyság felszab ad ítását és az em beri szabadságjo­ gok kiszélesítését jelen tette. Világos ez H au b n er M áté d u n án tú li püspök körleveléből, am it ak k o r bocsátott ki, am ik o r veszélyesre fo rd u lt a szabadság ügye. 1848. novem ber 13-án Windischgrätz herceg, császári tábornagy, az október eleji bécsi fo rrad alo m leverése u tá n b ejelentette, hogy átlépi hazán k h a tá rá t a csá­ szári hadsereggel a m ag y ar szabadságharc leverésére. Az ország leig ázására elinduló ellenség közeledtekor szólal meg H au b n er M áté szava 1848. decem ber 3-i körlevelében eg y házkerülete lelkészeihez. Az igazság ügyének védelm ét azzal erősíti H aubner, hogy u ta l m in d a rra a h atalm as vívm ányra, am elyet a szabadságharc győzelm ének köszönhetett az ország: „K im ondották törvényben, hogy m inden em b ern ek jo ­ gáb an kell állani, hogy em b erré lehessen! S íme, tá ­ m a d o tt ellenség, ki ellene szegül, s az előbbi, em b ert em b ertelen ítő zsarnokságot tovább is fönn a k a rja ta r ­ tan i: — és azért 12 m illió em b er fölött folyik a fegy­ veres vita, h a tovább is barm o k n ak tekintessenek-e, vagy szabadjon em berekké len n iö k ?” Az em b ertársak megbecsülése, az em b erek — s m ivel a legelnyom ottabbak a legtöbb szeretetre szorulók — a volt jobbágyok különös szeretete vezeti H aubnert, am ik o r lelkes hangon szám ol be az em b eri együttélés

69

k ivívott ren d jén ek eredm ényeiről: „H onunkban 12 m illió jobbágyem ber ezentúl nem robotol; véres v erí­ tékkel szerzendő vagyonkájából ötödöt, kilencedet, ti ­ zedet nem kénytelen adni; szem élyes és családi n y u ­ galm a, a hajd ú tó l kezdve felfelé, 20—30 kisebb és n a ­ gyobb kényuraságok szeszélyétől nem függ; fölötte b í­ ráskodó felsőségét sa já t bizodalm a szerin t v álasz tja ; a törvény előtt m inden m ás p o lg á rtársáv al egyenlő, stb.” H au b n er hazafiságának evangélium i a la p ja az a m egigazító evangélium i hit, am ely a cselekedetek gyüm ölcsét a h az áé rt és az em beri szabadságért való küzdelem nek a konkrétságában te rm i meg. Ahogy egész teológiai m u n k á ján a k fő jellem vonása a konk­ rétság, gyakorlatiasság és a rea litá s irá n ti fogékony­ ság volt, ugyanúgy az evangélium i h itb ő l fak ad ó cse­ lekedeteket sem ködösen, elvontan, a világtól elszige­ telten szem lélte, hanem azokat m indig ak tu álisan lá tta ; az em berek m élységes szeretetében, az elnyom ott jo b ­ bágyság irá n t érz ett felelősség-vállalásban, a haza m in ­ den nagy és nem es dolgának keresztyén segítésében és tám ogatásában. H osszan leh etn e szem léltetni püspökeink, lelké­ szeink, egyházi közgyűléseink nyilatkozataiból azt, hogy m ilyen m élységesen h itte k a H absburg-elnyom ás elleni küzdelem nek a feltétlen erkölcsi igazságában. E zért csendült ki m indenhonnan az összefüggésnek és kapcsolatnak a keresése: az Isten egyetem es erkölcsi világ ren d je és a m árciusi sikerek között. A jó és igaz ügynek a szolgálata töltö tte el hazafias lelkesedéssel a szíveket, s ez adott értelm et a fáradozásnak, áldozatvállalásnak, és ha kellett, a hősiességnek! E nnek a hazafias m a g ata rtásn a k tu lajdoníth ató , hogy a forradalom és szabadságharc leverésével H au b n er M áté dunántúli, Szeberényi János bán y a kerületi, Pákh M ihály tiszakerületi püspökeinket halálra, m ajd b ö r­ tö n re ítélték, S trom szk y S ám uel püspököt pedig h iv a­ talából elm ozdították. Rázga P á l pozsonyi lelkész p e­ dig b á tra n á llt a H ay n au -ren d elte akasztófa alá, tu d ­ va, hogy vele együtt érez egész evangélikus egyháza, és a m agyar nép m inden hű fia. Sok lelkészünk k erü lt hadbíróság elé, húszra súlyos b ö rtö n b ü n tetést m értek, ezen kívül pedig szám os lelkésznek kellett elhagynia szolgálati helyét, vagy m ás m ódon kellett szenvednie. M indezt egybevetve, k itá ru l előttünk a világ és tá r ­ sadalom evangélikus értelm ezése az 1848—49-es sza­ badságharccal és forradalom m al kapcsolatban. E gyhá­ zunk hitből folyó kötelességének ta rto tta , hogy k iá ll ­ jon az Isten terem tési re n d jé n nyugvó társad alm i igaz­ ság kiszélesítésének ügye mellé. A három évszázados H absburg-zsarnoksággal szem ben a nem zeti k orm ányt tám ogatta egyházunk hivatalosainak és gyülekezetei­ nek döntő többsége. A világ és társad alo m kérdésében e g y általáb an nem valam i hűvös semlegességgel fog­ la lta k állást őseink, han em forró hazafias lelkesedéssel és jó keresztyén lelkiism erettel fogadták és tám o g atták a szabadságharcot. A 300 év a la tt három alapvető kérdése volt a tá rs a ­ d alom nak: 1. a nem zeti függetlenség; 2. a v allássza­ badság; 3. a jobbágyság és feudalizm us kérdése. A nem zeti függetlenség és a vallásszabadság biztosítása m indig a haladó m ozgalm akban, szabadságharcokban találkozott, de ugyanide fu to tta k a jobbágyság terh ein való könnyítésnek és az antifeudális m egnyilvánulá­ soknak a törekvései is. A pro testán s m a g ata rtás ezek­ nek a társad alm i törekvéseknek a tám o g atását je le n ­ tette. Ez nem csak abból a történelm i kényszerből tá p ­ lálkozott, hogy a vallásszabadság biztosításán ak érdeke fűzött össze m in k et a haladó m ozgalm akkal, hanem abból is, hogy a protestáns lelkiism erettel n em is volt m ás összeegyeztethető, m in t az, am it cselekedtek eleink.

70

Fordulat a világ és a társadalom értelmezésében L assan és folyam atosan, de az évtizedek pergése a la tt mégis észrevehetően, fo rd u la t m en t végbe a v i­ lág és társad alo m értelm ezésében. A következőkben en n ek a fo ly am atn ak a b em u tatásáró l lesz szó. A h írh ed t B ach-korszak felelev en ítette az összes ré ­ gi H ab sb u rg -tö rek v ések et az egységes császári b iro d a­ lom ném etesítését, h azánk g y arm ato sítását illetően. A p ro testan tizm u st is be a k a rta fogni Bécs a m aga szekerébe. A porosz király ság p ro testán s állam egyhá­ záb an lá tta F erenc József azt a példát, hogy a p ro tes­ tantizm usból is lehet trónhoz hű egyházat faragni. Igaz ugyan, hogy a katolicizm us volt évszázaduk óta a H absburgok állam egyháza, de Bécs a r r a szám ított, hogy a p ro testantizm usból am o ly an „m ásodosztályú” állam egyházat leh et k ialak ítan i. E bben az időben az egyházak általáb a n hű tám aszai v o ltak a trónoknak. Az orosz cárok a pravoszláv egyházat, az angol k irá ­ lyok az an g lik án egyházat, a sk an d in áv királyok az evangélikus egyházat, a spanyol és olasz királyok a k ato lik u s egyházat ép ítették be ren d szerü k be állam ­ egyházi form ában. E sz erin t a sablon szerin t a k a rtá k a H absburgok a p ro testan tizm u st is állam egyházzá te n ­ ni, term észetesen a katolicizm us elsőbbsége m ellett. Ez a törekvés azonban m eghiúsult a p ro testán s egy­ h ázak ellenállásán. A kiegyezés M agyarország szám ára nem csak a gyű­ lölt H ab sburgokkal való kom prom isszum os alk u t je ­ lentette, hanem ugyan ak k o r azt is, hogy Deák F erenc az 1849-es b ék ep árti p o litik á já t folytatva, cserben­ hag y ta 1848 fo rrad alm i eszm éit. A H absburgok á ltal 300 évig üldözött p ro testán s egy­ házak m ost nagyon jó l érezték m agukat az állam eg y h á­ zi gondolatokhoz közel álló helyzetben. Felsőházi ta g ­ ságokért küzdöttek, közéleti jo g aik at építgették, s nem v ették észre, kikhez k ö tö tték az egyház szek érrú d ját. K özben M agyarország fele tt gyűltek a m egoldatlan, s egyben égető társad alm i problém ák. A nem zeti füg­ getlenség, a földkérdés, a dem okrácia, a nem zetiségi kérdés döntő problém ái v á rtá k a m egoldást. A m ag y ar uralkodó osztályok azo n b an úgy a k a rta k h atalm on m arad n i s egyben a világháborúból győztesként k ik e­ rülni, hogy k ím életlen ü l elnyom tak m inden haladó törekvést, vakon b íztak n ém et szövetségeseik fegyve­ res erejében, a porosz m ilitarizm u s győzelm ében, nem lá ttá k meg a szétesésre é re tt osztrák—m agyar m o­ n arc h ia belső gyengeségét. A társad alm i b ajo k at sem m ibe vevő, a h áború felől esztelenül gondolkodó u ralkodó osztályok k atonai gőg­ jé t és háb o rú s optim izm usát sajnos, egyházunk is á t­ vette.

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom útja és az Orosz Ortodox Egyház K o ru n k — am elynek fő ta rta lm a a Nagy O któberi Szocialista F o rrad alo m m al elkezdődött átm en et a k a­ pitalizm usból a szocializm usba —, a k ét ellenséges tá r ­ sadalm i rendszer h arc án ak korszaka, szocialista és nem zeti felszabadító fo rrad alm ak korszaka, az im pe­ rializm u s összeom lásának és a g y arm ati ren d szer fel­ szám olásának, egyre több nép szocialista ú tr a térésé­ nek, a szocializm us és a kom m unizm us világ m éretű d iad alán ak korszaka. K orunk fő jellegzetessége, hogy a szocialista világrendszer az emberi társadalom fejlődésének döntő té­ nyezőjévé válik. M inthogy a szocializm us világm éretű győzelm e a szocializm us té rh ó d ítása következtében v i­

lágháború nélkül is lehetséges, a szocialista országok Az 1925-ben elh u n y t T yihon p a tria rc h a u tá n p a tria r ­ a k ü lpolitikában a tőkésországokkal a békés egym ás chai helynök m inőségben Szergij m etro p o lita közel m ellett élésre törekednek. T erm észetesen a béke a húsz esztendőn á t tö retlen hűséggel és bölcsességgel n uk leáris világháború kiküszöbölésére vonatkozik, v ezette az orosz ortodox egyházat azon az úton, am e­ egyébként az osztályharc m inden m ás — politikai, gaz­ lyet Isten a szocializm us építése idején szám ára k ire n ­ dasági, eszm ei és k u ltu rá lis téren — tovább folyik. delt. Az ő nevéhez fűződik az állam és egyház közötti A kapitalizm us általános válsága — az első világ h á­ k o rre k t viszony m egterem tése. ború ta la já n — a Nagy O któberi Szocialista F o rra ­ A nem zetközi helyzet ebben az időszakban, különö­ dalom m al kezdődött, és m indm áig a világban végbe­ sen 1933. óta, am ik o r N ém etországban a fasiszta re n d ­ m enő hatalm as társad alm i és gazdasági folyam atok szer ju to tt hatalo m ra, fokozatosan élesedett. A Szov­ döntő történelm i keretéü l szolgál. K ibontakozásával, jetu n ió m inden igyekezete ellen ére N ém etország 1939. különösképpen az első szocialista állam m egszületésé­ szeptem ber 1-én L engyelország m egtám ad ásáv al m eg­ vel m egkezdődött az a világtörténeti folyam at, am ely­ in d íto tta a m ásodik világháborút. H iáb a v o lt m inden nek végét a szocializm us világtörténelm i győzelm e je l­ óvintézkedés, 1941. jú n iu s 22-én N ém etország m egtá­ zi. A kapitalizm us általános válsága, „halódása” te h át m ad ta a Szovjetuniót, am ely m ajd n em négy évig ta rtó teljes történelm i korszakot ölel fel. szenvedést zú d íto tt a Szovjetunió népeire. A háború folyam án Szergij metropolita körlevelei­ L enin m á r 1917-ben d ek larálta a különböző tá rs a ­ ben folyamatosan felhívta az ortodox hívőket, hogy dalm i rendszerű állam ok közötti békés egym ás m ellett élés elvét. De az im p erialista hatalm ak nem vették fi­ ők is vegyék ki részüket a helytállásból a harcmezőn, a hátországban, a m u n ka h e lye n és a kórházban egy­ gyelem be kezdem ényezését. E lindult a Szovjetunió el­ aránt. M indez igen nagyfokú hazafias tevékenységet len fo lytatott intervenciós háború 1918—1922-ig. U gyanilyen szerepet já tsz o tt a nyugati h atalm ak n ak a in d íto tt m eg az orosz ortodox egyház berkeiben. A fasiszta N ém etországgal k ö tö tt „m üncheni szerződése”, gorkiji hivők több m in t 1 m illió rubelt, a m oszkvaiak am ely kelet felé szabad terjeszkedést biztosított H it­ m ásfél m illió ru b e lt adakoztak. Az orosz ortodox egy­ lernek. E rre alapozódott a Szovjetunió m egtám adása ház gyűjtéséből tu d tá k felfegyverezni a D im itrij 1941. június 22-én. U gyancsak ilyen gyökérből szár­ D onszkoj-ról elnevezett páncélos hadosztályt. m azott a „hidegháború” egész politikája. A z első szo­ E lism erve az orosz ortodox egyháznak a Nagy H on­ cialista állam 60 éves fennállásának történetén végig­ védő H áború folyam án végzett jó szolgálatát, a Szov­ vonul az állandó kísérlet annak kívülről fövő m e g ­ je tu n ió m in isztertan ácsán ak elnöke, J. V. S ztálin 1943. döntésére. A k ap italista és im p erialista állam ok a szep tem b er 4-én fogadta az orosz ortodox egyház k ü l­ Szovjetunióval és a szocialista országokkal való b é­ döttségét, am ely engedélyt kapott, hogy M oszkvába zsinatot h ív jo n össze. Ezen Szergij m etro p o litát az kés egym ás m ellett élés re n d jé t sorozatosain m egszeg­ ték. orosz ortodox egyház p a tria rc h á já v á választották. Ez­ Csak am ikor teljesen meggyőződtek afelől, az ötve­ u tá n m egjelent a m oszkv ai P a tria rc h a tu s Folyóirata nes évek végén, hogy a szocialista világrendszert m eg ­ cím ű egyházi kiadvány. U gyancsak fellen d ü lt a lelkész­ dönteni nem tudják, fogadták el az európai „status képzés is. Az orosz ortodox egyház a m aga te rü leté n és h a tá s­ quo”-t és írtá k alá H elsinkiben 1975-ben az európai béke és biztonság okmányait. Ez egyben azt is jelenti, körében m á r a nem zetközi békem ozgalom m egindulása előtt is m in d en tőle telh ető t m eg tett a béke ügyében. hogy lem ondtak a fennálló társad alm i ren d erőszakkal A m ikor 1945-ben eln ém u ltak a fegyverek és a m áso­ vagy ellenforradalom m al való m egdöntéséről. Ez a szocializm us elleni félévszázados „m eleg” és „hideg” dik világ h áb o rú sok nyom orúságát a béke rem énysé­ ge v á lto tta fel, az orosz ortodox egyház szent szinó­ h áb o rúról való lem ondást is jelenti. Egyik úgy ism eri el a m ásik állam ot, am in t az kialakult. Az európai szo­ dusa kitörő lelkesedéssel üdvözölte a v á rv a v á rt b é­ két, s n y ilatk o zatáb an fogadalm at tett, hogy m inden cialista országok m á r le nem győzhetők, ellenük nem erejév el küzdeni fog azért, hogy a jövőben az em b eri­ vethető be katonai erő, m e rt ez a k ap italista állam ok m egszüntetését is jelentené. ség elkerülhesse a h áb o rú borzalm ait. A z orosz ortodox egyház volt a világon az első, Az orosz ortodox egyház képviselői a szovjet köz­ társaságokban, a városokban, községekben is b ek ap ­ am ely m egtalálta ú tjá t a szocialista társadalom ban. 1918. fe b ru á r 5-én je len t m eg a szovjet korm ány dek ­ csolódtak a békem ozgalom ba, s m in d já rt kezdetben rétu m a „Az állam nak és az iskoláknak az egyháztól nagy tek in tély t és m egbecsülést szereztek az egyház való elválasztásáról”. Ez a d ek rétu m világosan m eg­ szám ára. h atáro zta az állam és az egyház viszonyát olyan é rte ­ A lig v an olyan eu ró p ai ország, am elyben az elm últ lem ben, hogy az állam nem avatkozik bele az egyház 20 év a la tt n e já rta k volna orosz ortodox egyházi sze­ belső ügyeibe, és világosan kifejezte azt is, hogy a mélyek. Sőt E urópán kívül az ázsiai és am erik ai o r­ dogm atikai és egyházkorm ányzati kérdések az egyház szágok nagy részét is felkeresték. belső ügyei. A z orosz ortodox egyház nem zetközi kapcsolataival A cári rendszertől m egszabadult orosz ortodox egy­ nagyban hozzájárult a nem zetközi feszültség en yhíté­ ház 1917. decem ber 4-én ú jr a patriarchát választott, séhez. A p a tria rc h a tu s vendégeiként a S zovjetunióban ak it Tyihon szem élyében az U szpenszkij kated rálisb an já r t egyházi és egyéb küldöttségek igen sok esetben ünnepélyesen b eiktattak. előkészítői v o ltak a Szovjetunióval való ku ltu rális, k e­ A fiatal szovjet állam n ak m eg k ellett küzdenie az reskedelm i és politikai kapcsolatok m egterem tésének. im p erialista hatalm ak és a belső ellenforradalm i erők A z orosz ortodox egyháznak a Keresztyén B é k e k o n ­ tám adásával, am ely 1918. és 1921. között m érhetetlen ferenciában folytatott te vékenységét nagyra becsüli a sok szenvedést okozott a szovjet népnek. világ keresztyénsége. Ez kifejezésre ju to tt abban, hogy A szovjet hatalom felé te tt első nagyjelentőségű lé­ az 1968. tav aszán m eg tarto tt h arm a d ik K eresztyén Bé­ pés ak kor következett be, am ikor Tyihon p atriarch a ke-V ilággyűlésen N y ik o d im metropolitát a m ozgalom 1923-ban körlevéllel fo rd u lt a püspökökhöz, papokhoz központi bizottságának elnökévé választották. és ortodox hívőkhöz, am elyben kifejtette az állami Az orosz ortodox egyháznak a szovjet nép közötti felsőség iránti engedelmesség tanítását. A körlevél a szolgálatát szem lélve szám u n k ra az a nagy tanulság, szovjet h a ta lm a t Isten ak aratáb ó l a nép h atalm án ak hogy az orosz ortodox egyház nem lá t ellen tétet Isten ism erte el, irá n ti szolgálata és a nép irán ti szolgálata között. A

71

k ettő t teljesen egy síkban lá tja el és soha nem játssza ki egyiket a m ásik ellen. Az egyházi sajtó békeszolgálatának ugyanaz a je l­ lemzője, m in t az egész békeszolgálatnak : határozott, b áto r kiállás a béke ügye m ellett és szilárd bizonyos­ ság a szolgálat eredm ényében. A bból a sok rendezvényből, am it az orosz ortodox egyház a béke ügyében szervezett, kiem elkedik az 1977. évi Vallások Világkonferenciája. M oszkvában ta rto ttá k m eg 107 ország 663 küldötte jelenlétében a világ v a l­ lásain ak a tartó s békéért, a leszerelésért és a népek közötti igazságos kapcsolatokért összehívott nagy ta ­ lálkozóját. A keresztyén, izraelita, m uzulm án, bud d h is­ ta, hinduista, sin to ista és sikh vallások képviselői az elhangzott előadások és tárgyalásaik eredm ényekép­ pen zárónyilatkozatot fogadtak el, és felh ív ást intéz­ tek a világ valam ennyi állam án ak korm ányához és a világ egyházi szem élyiségeihez és a hivőkhöz.

A népi demokratikus forradalom A Szovjetunió győzelme a fasizm us fe le tt a m ásodik világháború ban a dem okratikus és szocialista fo rrad a l­ miak új, v ilágm éretű h u llá m á t in d íto tta el, s ezzel új szakaszt n yitott a k apitalizm ust visszaszorító világ fo r­ rad alm i folyam atban. E nnek a történelm i szakasznak a legfontosabb tényezője az volt, hogy K özép- és K e­ let-E urópa országainak egész sorában, köztük hazán k ­ ban és néhány ázsiai országban is a népi dem okratikus fo rrad alm ak ú tján , a kom m unista p árto k vezetésével lé tre jö tt a m unkásosztály politikai hatalm a. Ezzel a szocializm us a k ét világrészt átfogó világrendszerré vált. A történelm i ta p asz talat egyértelm űen m u ta tja : n é­ pi dem okratikus fo rrad a lm u n k első periódusában az ért le h ete tt következetesen v ég reh ajtan i az a n tifa ­ siszta és antiim perialista, v alam in t az antifeudális feladatokat, m e rt érvényesült a m agyar m unkásosztály és a kom m unista p á rt vezető szerepe, s m e rt ezáltal sem legesíteni, ellensúlyozni le h ete tt a fo rrad alo m b an szintén részt vevő városi és falusi kispolgári, és külö­ nösen a polgári erők ingadozását, a fo rrad alo m m eg­ állítására, sőt visszaverésére irányuló törekvéseit. A népi dem okratikus forradalm ak, így a hazán k b an lezajlo tt fo rrad alm i folyam at is, igazolták a z t a szocia­ lizm usért fo ly tato tt harc d ia lek tik ája szem pontjából rendkívül fontos felism erést is, hogy a dem okratikus fo rradalom alapvető felad atain ak következetes m e g o l­ dása m egnyitja az u ta t a szocialista forrad alo m felé. Elősegíti ugyanis a dolgozó töm egek ö n tu d a tán a k je ­ lentős em elkedését, valódi érdekeik teljesebb felism e­ rését. N épi dem okratikus forradalm unk, m ás európai népi dem okratikus forradalm akhoz hasonlóan, a g y ak o rlat­ b an bizonyította, hogy m eghatározott társad alm i fel­ tételek esetén a dem okratikus és a szocialista fo rra d a ­ lom között nincs szakadék, hogy a kettő egységes for­ rad alm i folyam at, ugyanazon láncolatnak k ét össze­ kapcsolódó láncszeme. Az európai népi dem okratikus fo rrad a lm a k tap asz­ ta la ta i is igazolják, hogy m inden egyes szocialista fo r­ radalom m agába foglal olyan vonásokat, am elyek á l­ talánosak, az összes többi szocialista fo rrad a lo m ra je l­ lem zőek — ezeket fejezik ki a szocialista forradalom egyetem es vagy általános törvényszerűségei. T ovábbá ta rtalm a z olyan vonásokat, m ozzanatokat, am elyek a fo rradalom v ég reh ajtása idején érvényesülő történelm i, társadalm i, gazdasági feltételekből fakadnak, vagyis a kor lényegével, jellem zőivel v annak összefüggésben, m in t péld áu l az európai népi dem okratikus fo rrad a l­ m ak közös vonásai, végül pedig olyan m ozzanatokat,

72

sajátosságokat, am elyek a fo rrad a lm a t m egvalósító o r­ szág k o n k rét társad alm i-g azd aság i fejlettségéhez, ad o tt viszonyaihoz kapcsolódnak. A népi dem okratikus rendszerekben élő egyházak fokozatosan ta lá ltá k m eg ú tju k a t ú j helyzetükben. N em volt könnyű ez az út, m e rt az egyházak m élyen benne gyökereztek a m ásodik v ilág h áb o rú b an össze­ om lott k ap italista-fasiszta rendszerekben. Az á ta la k u ­ lás idején ez sok belső vívódást, egyházon belüli küz­ delm et is jelen tett, de egyes kirív ó esetekben politikai harchoz is v ezetett (M indszenty). A szocialista fordulat éve Lengyelországban és Ro­ m án iáb an 1947-ben, C sehszlovákiában, az N D K -ban és h azánkban 1948-ban m ent végbe. A S zovjetunió b a lti­ kum i országaiban (észt, lett, litván), v alam in t B ulgá­ riáb a n h am arab b tö rté n t m eg a szocialista átalakulás. Á zsia népi d em okratikus országaiban csak egészen k ism érték b en élnek keresztyének. Egyházi szem pont­ ból V ietnam a legjelentősebb, am ely az am erik ai ag­ resszió veresége u tán m ost sz ilá rd ítja m eg az ország északi és déli része közti egységet a szocializm us zász­ la ja alatt. Az egyházak szám ára ez az átala k u lá s m inden népi d em okratikus országban a z t jelen tette, hogy ki k ellett alak ítan iu k a m aguk új életfo ly tatását és életstílu sát az új helyzetre nézve. Ezt m egkönnyítette az a tény, hogy e rendszerek m in d e n ü tt a népet tették az ország gazdájává. A háborús sebek m élyek voltak ugyan, de az ú t felfelé vezetett, a kizsákm ányolástól m entes szo­ cialista hum anizm us felé. A b elpolitikai fejlő d ést e r­ kölcsi segítségnyújtással tá m o g atták az egyházak. A k ü lp o litik a irán y elv e pedig h atáro zo ttan a béke m eg­ védésére irán y u lt. Az eg y házaknak a bék em u n k áb an való részvétele term észetes erkölcsi igényt jelentett, A népi d em okratikus fo rrad alo m egyházi tám o g atá­ sának az a la p já t ez a két m agasztos cél képezte: egy­ részt a dolgozó nép felem elkedésének segítése, m ás­ részt az em beriség b ékéjének megvédése.

A felszabadítási harc a harmadik világban A kapitalizm us általán o s válság án ak részeként je ­ len tk ezett az első világháború u tá n az imperializmus gyarmati rendszerének fellazulása. A felbom lás folya­ m a ta a m ásodik világ h áb o rú u tá n gyorsuló ütem ben fokozódott. 1945 óta m ind több ország szab ad u lt ki a gyarm atok sorából vagy a félgyarm ati helyzetből. A negyvenes évek m ásodik felében az ázsiai országok szab ad u ltak fel, az ötvenes években az észak-afrikai országok és egyes néger állam ok, a h atv an as években további fek ete-afrik ai állam ok és A lgéria. N éhány fiatal afrik ai állam névlegesen politikailag felszabadult ugyan, de gazdaságilag függő és kiszolgál­ ta to tt helyzetben van. Az im perializm us jelszava az antikom m unizm us. Az im perializm us és az an tik o m ­ m unizm us úgy tarto zik össze, m in t az érem k ét o ld a­ la. A z államok közötti békés egymás m ellett élés te­ hát n e m jelenti a kizsákmányolásra és erőszakra épí­ tett rendszerek elismerését. K ülönben nem leh etn e szo­ lid a ritá st vállaln i az elny o m o ttak k al és segítséget n y ú j­ ta n i a szab ad ság u k ért küzdőknek. A gyarm ati és félgyarm ati népek sikeres, nem zeti függetlenségi h arc a a d em okratikus és szocialista erők világm éretű erősödésével, az im perializm us h a n y a tlá ­ sával függ össze. Az an tiim p e rialista függetlenségi m ozgalm ak legfontosabb a la p já t azonban m aguknak a g yarm ati népeknek belső m egerősödése adta. A g y ar­ m atok és függő országok m ozgalm ai többek között az egységes nem zet létreh o zására is irán y u ln ak . Nem zeti céljaikat csak az im perializm us gyarmati uralm ának megdöntésével érhetik el. H atással v an ráju k , hogy

k é t világrendszer viszonyai között fejlődnek. Többsé­ g ü k et még kizsákm ányolják az im p erialista m onopó­ lium ok, és a nem zeti ip a r m egterem tésének nehézségei m ia tt nehezen tu d n ak a sa já t lá b u k ra állni. A függet­ lenné v ált országok egy része k ap italista úton halad. A felszabadult országok m ásik csoportja a nem k ap italis­ ta u ta t választotta, azaz a tőkés term elési m ód elke­ rülésével kíván elju tn i a szocializmushoz. A h arm a d ik világban lényegében sok ponton ére tt a helyzet arra, hogy az egyházak és egyes keresztyé­ nek odaadóan, sőt önfelaldozóan vegyenek részt az igazságos forradalom ban, a félgyarm ati helyzet, vagy a rasszizm us rezsim jeinek m egdöntéséért fo ly tato tt h arc­ ban. Ez elsősorban az o tt élő egyházak feladata. De testvéri segítséget k ap h a tn a k m áshonnan is, ahol m ár tap asztalatok v an n a k a felszabadulásért fo ly ta to tt harc eredm ényei terén. A z Egyházak Világtanácsa különböző gyűlésein az előadások legnagyobb része társad alm i és gazdasági kérdésekkel foglalkozott. Az előadók részletesen ele­ m ezték a világban fennálló gazdasági, társad alm i és politikai p ro b lém ák at és azt keresték, hogy a keresz­ tyén egyházak és az egyes keresztyén em berek m i­ képpen vehetnék ki részüket az igazságosságért és a békéért folyó világm éretű harcból. Egym ást követték azok az előadások, am elyek a gazdag és szegény n é ­ pek, a faji m egkülönböztetés, az éhség, az em beri jo ­ gok p roblém áival foglalkoztak. A szegény-gazdag országok p ro b lém ája állandóan szerepel az E gyházak V ilágtanácsa szóhasználatában. E szerint a feh é r em berek á ltal la k o tt országokat te ­ k in tik gazdagnak, és a színesek országait tek in tik sze­ génynek. M agyar egyházaink ezzel szem ben azt szok­ tá k kifejteni, hogy a társad alm i problém a nem itt je ­ lentkezik. A színesek á ltal lak o tt országok szegénysé­ gének oka a több évszázados gyarm atosítás, s ebben nem egyform án vétkesek a feh érek á lta l la k o tt orszá­ gok. K orunk társad alm i kérdése a konzervatív és a haladó tá rsa d alm ak feszültségében jelentkezik. A tá r ­ sadalm i fejlődést az egyházak nem csak adakozások növelésével és segélynyújtással szolgálhatják, hanem azzal, h a a társad alm i fejlődést m unkáló erőket segí­ tik, h a a haladás m ellé állnak, m e rt ezzel egy-egy o r­ szág fejlődésének alapvető kérdéseit segítik. A Lutheránus Világszövetség VI. nagygyűlése az ed ­ diginél jobban hozzáfogott ahhoz, hogy pontosabban k im u n k á lja az egyház politikai és társad alm i fu n k ­ cióihoz szükséges teológiai alap v etést éspedig a lu th eri etik a alapján. Sokak szám ára — így a m agyar egyházi delegáció szám ára is — nagy öröm öt je le n te tt W illiam Lazareth am erikai professzor előadása. Ebben az elő­ adásban szerepelt ez a kifejezés is: igazságos fo rra d a ­ lom. A zt fe jte tte ki, hogy a keresztyének készek szük­ ség esetén egy „igazságos h áb o rú b a n ” részt venni, de nem egy „igazságos fo rrad alo m b an ”. A rra h ív ta fel a figyelm et, hogy egy-egy ad o tt szituációban végig k el­ lene gondolniuk a keresztyéneknek, m it jelen t egy „igazságos forrad alo m b an ” való részvétel. K ülön is kiem elte, hogy a „szabadulás”-t m i állandóan a „bűn­ től, haláltól és ördögnek h atalm ából” való szabadulásra értjü k, pedig var) elnyom ásból, faji m egkülönböztetés­ ből való szabadulás is. Kibira püspök (az LVSZ elnö­ ke) ezt m ondotta: „A fajüldözőkkel szem beni harc nem tám adó háború, han em védelm i háború, am ely­ ben m agától értetődően az egyes keresztyéneknek az ad o tt esetben részt kell venniük”. Igen nagy jelen tő sé­ gű K ibira püspök kijelentése, m e rt azt fogalm azta meg, hogy a keresztyének is részt vehetnek a fegyveres harcban, am ely a faji elnyom ás ellen folyik. A Keresztyén B ékekonferencia h atározottan foglalt állást a h arm a d ik világ felszabadító harcai m ellett.

K ifejtette az im perializm usról alk o to tt KBK álláspon­ tot, a n n a k hangsúlyozásával, hogy az im perializm uson a nem zetközileg összefonódott tőkés társaságok és poli­ tikai exponenseik am a k ísérletét értjü k , am ellyel gaz­ dasági, politikai és k atonai hatalom segítségével és m ódszerével ak a rn ak sa já t u ralm u k alá h a jta n i egy m ásik népet, s an n ak állam át, vagy egy egész sor né­ p et és állam ot — azok érd ek ei ellenére —, abból a cél­ ból, hogy kizsákm ányolják, függővé és engedelm essé tegyék őket. Az im perializm us em e gyökerének elág a­ zódásai a kolonializm us és a neokolonializm us. — A m i­ k o r N ew Y orkban ta rto tta a K eresztyén B ékekonfe­ ren cia antirasszizm us bizottsága ülését, az egyes világ­ részekből és országokból elhangzott beszám olók során a faji k érdés m ai helyzete tá ru lt fel. A frik áb an a f a j­ üldöző rezsim ek tö rv én y esítették a rasszizm ust. DélA frika, Rodézia, N am íbia korm ányai h iv atalo san is alsóbbrendű fa jn a k ta rtjá k a feketéit. Ez a rasszizm us m élypontja. Igaz ugyan, hogy ennek az égbekiáltó igazságtalanságnak nincs m á r jövője. V annak, ak ik azt em legetik, hogy az USA vietn am i vereségéhez hasonló lesz m indazoknak a k o rm ányoknak a veresége, am e­ lyek ezeket a fajüldöző ren d szerek et tám ogatják. A felszabadító m ozgalm ak em berei bizonyosak afelől, hogy országaik n éhány éven b elü l szabadok lesznek. Az antirasszizm us bizottság ülésén n y íltan em legették, m ilyen nag y ra ta rtjá k Fidel C astrónak és a kubai csa­ p ato k n ak a segítségét A ngolában. Ezek b á tra n v állal­ já k m ajd a szocialista fejlődés ú tjá t A frikában. A helyzet nem csak A frikában, han em világszerte érik a felszabadítási küzdelm ek ja v ára. E nnek segítése az egyház és a keresztyén em b er felad ata is. *

1. A m ikor elv o n u lt elő ttü n k az egyház és fo rra d a ­ lom összefüggésének tö rtén elm i vázlata, az a benyom ás keletkezik, hogy m in d en k orszakban az igazságosabb társad alm i s tru k tú rá k é rt folyt az egyházban a küzde­ lem. Sajnos, nem így van. M eg le h etn e írn i az egyház és az ellenforradalom tö rtén etén ek v áz la tát is. Ez így kem ényen hangzik, de m égis van tö rtén elm i alap ja, és a jelenben sem hiányoznak azok az erők, am elyek a tá rsa d alm i h alad ást gátolják. A tö rtén elm i rea litá s m eg k ív án ja ennek a m egem lítését is. 2. T erm észetesen az egyház és fo rrad alo m tém ához szorosan hozzátartozik az is, am it ebben a vonatkozás­ ban a m agyarországi egyházak fejlesztettek ki a szo­ cialista társad alo m m al való együttm űködés vonalán. E bben a ta n u lm án y b an e rre nem té rtem ki, m e rt ezt feldolgoztam „Az evangélikus egyház útja a szocializ­ m u sban ” cím ű könyvem ben (1976) és összképet ad tam e tárg y ró l a T heolögiai Szem le 1977. 9—10. szám ában „A hazai protestáns egyházak és a szocialista állam viszonyának fejlődéstörténete” címmel. 3. K étségtelen, hogy az egyház és forradalom viszo­ nyában sem az egyháztörténelem ben, sem a jelenben nem egyenes vonalú a fejlődés. A retro g rád és a prog­ resszív erők küzdelm e folyt és a jelen b en is folyik. Mégis m eg leh et figyelni az új társad alm i s tru k tú rá ­ k é rt fo ly ta to tt küzdelem egyre szélesebb k ö rű m eg­ értését. K étségtelen, hogy a tö rtén elem b en és a je len ­ ben az erkölcsi igazság azok oldalán van, akik k ülön­ böző helyzetekben és országokban a társad alm i igaz­ ságért, és h a kell az igazságtalan és em b ertelen ren d ­ szerek fo rrad alm i m egdöntéséért is küzdenek. Az em ­ b e ré rt való szolgálatok érdeke vezet oda, ah o l az em ­ b ert megalázó, elnyom ott helyzetből v an felszabadulás, ahol készítik a nép felem elkedését, ahol erőfeszítés fo­ lyik az em beriség jövőjéért. E nnek az erkölcsi igazságnak a győzelm e feltartó z­ ta th a ta tla n ! D. Dr. O ttlyk Ernő

73

Az Ige és a Szentlélek munkája az Újszövetség etikai üzenetében* H árom terü leten kell az összefüggéseket keresni és felm u tatn i: Jézus evangélium a, az ősgyülekezet élete és P á l teológiája.

Jézus etikája A z Isten királysága és a megtérés Jézus evangélium a Isten k irályságának a m egérke­ zésével kezdődik: „T érjetek meg, m ert egészen közel van m á r az Isten országa” (Mt 4,17). W endland óv a t­ tól, hogy a m etanoia kifejezést így ad ju k vissza: ta r t­ satok b ű n b án ato t.1 Csakis Isten k irálysága felől leh et a m egtérést érteni. Ebben az új tö rtén eti szituációban, ebben a kairosban, m ely az eszkhatológikus értelem ­ ben v ett üdvidő közeljöttének p á ra tla n kiv áltság ára fi­ gyelm eztet, ebben, egyedül csak ebben érvényes Jézus szava: T érjetek meg. Ez a követelés olyan totális, hogy benne nem egyes k ultikus és m orális teljesítm én y ek ­ ről, hanem Isten királyságához való teljes odafordulás­ ról v a n szó. Isten k irályságának hirdetése m in d en ek ­ elő tt az üdv ígérete, a tö rtén eti óra közeljöttének m eg­ hirdetése, de ugyanakkor az em ber cselekvésre való felhívása, az em b er totális igénybevétele. Hasznos le­ h et Jézus üzenetének a 2K or 6,2-vel való összehason­ lítása: „Í me, m ost v an a kegyelem ideje, íme, m ost v an az üdvösség n a p ja ”. Isten uralom ralépéséből kö­ vetkezik a m egtérés. A szó ered ete a régi keleti k irály ­ korozási ünnepségek, ritu á lék világáig vezethető visz­ sza, ah o l az új uralkodó bejelen ti igényét az em berre. Isten királyságának hirdetése ezt a konzekvenciát ta r ­ talm azza. Jó lleh et a boldog-m ondásokban kifejezetten m egtérésről nincsen szó, m égis az em beri egzisztencia nagy fo rd u latáró l ad hírt, ahol az em ber új cselekvése is szóba k erü l: irgalm asság és békeszerzés. A hol Isten k irályságának az új ajándékai m egjelennek, ahol e n ­ nek a királyságnak új lelki m inősége m egérinti az em ­ bert, o tt az em ber cselekvéséről, a cselekedet ú j m i­ nőségéről is szó van. Egy új leiki n agyhatalo m lép a színre: Isten királysága, m ely m indent m egváltoztat. Ez elsősorban új lét, m ely az em bert boldoggá és gazdaggá teszi, m ely az em b er belső v ilág át á ta la k ít­ ja, de ugyanakkor új cselekvést involvál. Ez az új m inőségű em b er Isten k irályságának az üzen etét h a ll­ ja és cselekszi egyszerre. Az ajá n d é k a L élek kategó­ riája, a cselekvésre való felhívás az ige k ateg ó riája egym ástól elo ld h atatlan és elválaszthatatlan . Csak együtt van értelm e és csak ebben a szinkro n b an van hatóereje. A m egtérésre való felhívás, az új cselekvésre való felhívás n em m o rális követelés sem az ak k o ri zsi­ dó tö rvénym agyarázat értelm ében, sem pedig a görög filozófiai etik a értelm ében, hanem a követelés, ahogyan W endland m egfogalm azza: transzm orális, azaz tú l van m inden em beri erkölcsi követelésen. De ez az erk ö l­ csin tú l levő követelés az erkölcsit is m ag áb a zárja. Isten k irályságának ezt a m orálon tú l levő, m in d en t m essze túlhaladó követelését m ondja el a Hegyi Be­ széd, m elyre még visszatérünk. L ukács 5,32 sz erin t Jézus nem az igazakat, hanem a bűnösöket hívo g atja m egtérésre. Ez a törvén y etik a so­ ro m p ó ját teljesen áttöri. Isten királysága nem a fa ri­ zeusok kegyes teljesítm ényének a jutalm a, h an em a kegyelem nek új a já n la ta azokhoz, akik üres kézzel kö­ zelednek Isten királyságához. Azzal, hogy elfogadják Isten királysága ajándékát, m á r az A tya a k a ra ta vég­ * A R eform átus E gyház 1977. évi debreceni rendszeres teo­ lógiai szaktanfo lyam án elhangzott előadás.

74

bemegy, m e rt ez az A tya tökéletes ak arata. A m egté­ rés titk a éppen az, hogy a m egtérés n em külön aktus, han em elfogadása az Isten kezdem ényezésének. Lukács 15 első két p éld ázatáb an szó sincs a m egtérésről, mégis az elveszett m egtalálása, m aga Isten a k a ra tá n a k a b e­ teljesedése. Jézus m eg térésre hívó szava feltétlen követést és r a ­ d ik a litá st m u ta t. N em m agas szintű teljesítm ényekről v an szó itt, h an em arró l, hogy az em b er m ag át Isten k irály ság án ak átad ja. Ez az átad ás olyan feltétlen, hogy azokat a szociális és tö rté n eti feltételeket, m ely­ b en az em b er él, teljesen áttöri. Az em b ern ek m in d en t o tt kell hagyni, nem m ehet haza búcsút venni, nem m ehet haza a p já t eltem etni (Dk 9,57—62). Ebben a to ­ tális követelésben m inden széttörik, m ely az em b ert a házhoz, az otthonhoz, a javakhoz, a pénzhez köti. És ez m égsem követelés, hanem a legnagyobb aján d é k (Lk 14,25—33). A n n y ira nagy, hogy az em b ern ek m ég ön­ m ag át is m eg kell gyűlölnie, m inden visszatartó erő t m ag áb an is félre kell tenni. Egyszer az aján d é k vo­ nása ju t kifejezésre Isten királyságának, m ely m ögött később szólal meg a követelés, m ásk o r a követelés a hangsúlyos, m ely m ögött m indig o tt v an az aján d ék .2 E bben a teljes kiszolgáltatottságban az em b er eszk­ hatológikus szabadságáról v an szó. Az em b er az ön­ m agától való m egszabadulást éli á t az Istennek való átad ásb an . A leghatalm asabb etik ai követelés te h á t az önátadás, de ez m indig a leghatalm asabb aján d é k ígé­ retéb en történik. A ján d ék és követelés, L élek és ige így v an együtt Isten k irály ság a hirdetésében, a m eg­ térés hirdetésében. E nnek az egységnek Schniew ind szerint egy biztos jele van, és ez az öröm. Az öröm m u ta tja m eg a belső egyensúlyát Isten király ság a h ir ­ detésében az igének és a L éleknek. Isten egész k irály ­ ságát az öröm m ozgatja. Gollwitzer szerin t Isten örö­ m e a bűnös em ber, ö r ü l a m enny, h a egy em b er h a­ zatér, m egtér, és öröm v a n a földön is. V igasság kez­ dődik az atyai házban. A m egtérés Isten k irály ság án ak és szeretetének a győzelme. A kegyes és m orális ön­ biztosítása helyére lép az em b er önátadása, de ez m in ­ dig a teljes öröm jegyében történik. Ez az öröm az em ­ b e r teljes m ozgósítását, új cselekedeteinek a kezdetét jelenti. Az Usz. e tik á ja az öröm jegyében indul. Isten királysága és a törvény Az ige és a Lélek érvényesülését keressük tovább az Újszövetség etik ájáb an , am ik o r azt kérdezzük: a m ó­ zesi tö rvénynek mi a szerepe Isten királyságában, az Újszövetség etik ájáb a n ? H a Jézus Isten k irály ság át hirdeti, nem v álto ztatja m eg egyúttal a tö rv én y t is és nem m ódosítja an n ak jelentőségét? A m ikor Jézustól a gazdag ifjú azt kérdezi: m it cselekedjem , hogy az örök életet elnyerjem , Jézus nem m ódosítja a kérdést, pedig ez tip ik u san zsidó kérdés, m ely az üdvhöz és élethez vezető ú tk é n t a törv én y t ism eri. Sőt Jézus el­ ism eri a törvény érvényét, am ik o r a tö rvénytudó k é r­ désére visszakérdez: „Mi v an m eg írv a a törvényben, hogyan olvasod?” (Lk 10,26). Elism eri a zsidó isten tisz­ telet k u ltik u s ren d jé t: szom baton megy a zsinagógába. A tö rvénytudók tek in tély ét elism eri: m in d en t am it m ondanak, m egtartsátok. A törvényből nem veszhet el egy p o n t vagy egy vessző sem, olvassuk M áténál. A m eggyógyított lep rást a paphoz küldi, ezzel elism eri a kultik u s-tö rv én y es ren d e t Izraelben. De ugyancsak ezeken a pontokon végigm enve az d erü l ki, hogy k o r­ rekciót is gyakorol a törvényen. A gazdag ifjú n ak

tológikus fordulását, előfeltételezi az új egzisztenciát, egyszercsak az ő követéséről beszél, m in t a tökéletes­ m elynek lényege a szeretet, m elyben a törvény való­ ségre jutás, a célhoz érés feltételéről. A törvény tu d ó ­ sul meg.4 A szeretet p ara n csá t Jézus Isten szereteté­ nak egy sam aritán u s p é ld á já n m u ta tja be, ahogy a tö r­ vel összekötve értelm ezi, ezért beszél a szeretet p a­ vény keretei egyszerre csak szétfeszülnek. Szom baton ran csa gyökereként az istenfiúságról. „Legyetek m eny­ a zsinagógába megy, de ott gyógyít, és ezzel m egtöri a nyei A tyátoknak f i a i . . . ” (Mt 4,45). Aki Isten fia és törvényt. B ár a törvényből nem vész el egy betű sem, Isten lényéből kap, az képes Isten lényének m egfele­ de a törvény igazsága m égsem a b etű igazsága, m ert lően szeretni. Isten lényéből következik a m egbéké­ egyszercsak a „több” igazságról beszél. A leprás a p a p ­ lés, a m egbocsátás, ezért nincs istentisztelet a m ásikkal hoz megy ugyan, de ott Jézus hatásának, gyógyításá­ való m egbékélés nélkül. M t 5,23 új és m erész üzene­ nak az ere je lesz nyilvánvalóvá, m ely a papi ren d v é­ tét, m elyben az áldozat elé k erü l a szeretet és m egbé­ gét is jelenti. Egyszóval am ikor a törvény b e tű je a kélés, csak m in t az újszövetségi etik a sark alato s üze­ Jézus a jk á ra kerül, egyszercsak m egelevenedik a L é­ n etét értelm ezhetjük. N em v életlen ü l fo glalja össze L u­ lek által, és valam i új, valam i több értelm et nyer. kács a sz eretetp aran csot így: „Legyetek irgalm asok, S zéttörik a zártsága, hogy a réseken egy új élet ereje m iként a ti m ennyei A tyátok irg alm as” (Lk 6,36). A ára d jo n be. M agyarázata nyom án új atm oszféra tá ­ szeretetp aran csn ál te h á t elsődleges az A tya lényének mad, m elyben a törvény m in t betű, m ely az em bert a m egtapasztalása. M egism eri Isten ajándékozó jóságát megöli, m eghal, és jön a Lélek, m ely ezt a törv én y t (Mt 5,45), m egnyerni Isten tökéletes szeretetét (Mt m egeleveníti, hogy az em ber éljen. A kalásztépés tö r­ 5,48), m egism erni Isten m egbocsátó term észetét (Mt ténetében a szom bat törvénye m ellett m egszólal a L é­ 18,21—35), m egtapasztalni Isten b ű nöket b etak aró ir ­ lek, az irgalm asság új m ozzanata tá rsu l a régihez és a galm át, ez a feltétele an n ak a szeretetb en való élet­ régit áttö ri egy új élet törvénye. Éppen a Jézus tö r­ nek, m elynek fo g lalata a szeretet kettős p arancsa. Jó ­ v én ym agyarázata m u ta tja az ige és a Lélek egységét ság, lehajlás, m egbocsátás, irgalom , ez á ra d Istenből a legszebben. A törvény igéje m egm arad, de Jézus a j­ Jézus K risztu s által. Ez a d ja az in iciativ át az ú j eg­ kán ugyanaz az ige, m integy leveti b áb ru h á ját, hogy zisztencia szeretetb en való kibontakozásához. m egjelenjen az élet, m elyet rejteg et a L élek új é rte l­ Jellem ző Jézus szav ára a szeretetn él az, hogy ő itt m ezésében. A törvény K risztus kezében m egtelik L é­ nem viszontszeretetről beszél, hiszen ezt a pogányok is lekkel, és kifejezi Isten királysága új ta rtalm á t. A tö r­ ism erik, hanem kezdem ényező szeretetről, m ely képes vény vége, de ugyanakkor érvénye, ereje is nyilv án ­ előhozni, m egterem teni azt, am i még nincs meg. Éppen valóvá lesz egyszerre. azért enn ek a szeretetnek nincs h atára, feltétel n élk ü ­ Az ige és a Lélek érvényesülése Jézus tö rv én y értel­ li. Ez a gondolat szólal meg az irg alm as sam aritánu s m ezésében legszebben a M t 5,17—20-ban ta lálh ató példázatában, ahol Jézus áttö ri a zsidó szem léletet. meg.3 F inom m egfogalm azással állu n k itt szemben. A farizeus kérdez a fele b arát felől, ak it szeretni kell, Egyrészt Jézusnak a törvényhez való pozitív viszonya Jézus pedig úgy válaszol, hogy a fe le b a rá t volt az, szólal meg, m ásrészt az a több is, am it ő a L élek által aki szeretett, aki le h ajo lt és irg alm at gyakorolt.5 Az a törvénym agyarázatában m indig érvényesített. Jézus a feleb arát, a k i velem ezt teszi. A fele b arát nem nyűg tö rv ényt betölteni jött. De ez nem azt jelenti, hogy és teher, hanem ajándék, Isten k in y ú jto tt keze, hogy m inden b e tű jé t m egőrizni, hanem inkább azt, hogy a életben m arad jak . Így érvényesül a szeretet régi p a ­ ben ne e lre jte tt isteni gondolatot és valóságot szépen ran csáb an a L élek új, életet terem tő szava. A szeretet k ib o n tja és érv én y re ju tta tja . A betöltés a Lélek Isten aján d ék a, hasonlóképpen a fele b arát Isten se­ szintjén, egy m agasabb szinten valósul meg. Jézus gítsége, és irg alm án ak a hordozója. A feleb aráti sze­ törv énym agyarázatában a keskeny ú t szépsége ju t k i­ rete t belső lényegét v álto ztatja meg Jézus. A L élek fejezésre. Ragaszkodik a törvényhez, a benne megszó­ itt is ú ja t terem t, az ige új értelm et nyer. Isten sze­ laló isteni igéhez, ahhoz az igéhez, am elyet senki m ás rete te ajándék, és a felebarát, aki szeret, aján d é k szin­ n em h allo tt meg, csak ő, az A tya Fia, aki ism eri az tén. Isten szeretete n em a r r a irányul, am i érték, hanem Isten lényét és üzenetét, de ugyanakkor m égis szabad szeretetével teszi azt értékessé, ak it szeret, ugyanúgy a a törvénytől, m e rt azt hirdeti, hogy az az igazság, am it feleb aráti szeretet is ilyen jellegű.6 N em kérdezi, mi a tö rvény nyújt, nem elég. Több igazságra v an szük­ az érték es a m ásikban, hanem ezt előhívja, m egte­ ség. Ez a több, ez a L élek érvényesítése a betű fölött. rem ti, ahogyan Jézus tette. Ez a szeretet azonban so­ Az ige, a törvény igéje igaz, de csak a L élek megszó­ hasem lesz az érzelem kérdése, hanem m indig a cse­ laló üzenetében, a L élektől jövő több igazság e re jé ­ lekedetekig megy el, am in t Isten szeretete is ebben a ben. Ez a több igazság, m ely a törvényt nem ta g ad ja cselekedetben m utatkozik meg. Jézus etik ája nem a n ­ meg, de am ely m égis a törvény fölé em el, és attó l sza­ tinom izm us, n em törvényellenesség, hanem éppen ellen­ bad dá tesz, ez a Jézus igazsága. Isten királyság áb an kezőleg, a törvény teljes m egtöltése, koncentrációja. ez a több igazság érvényesül, m elyet a L élek hordoz. A szeretet k io ld ja a törvényből, am i ben n e em beri m a­ A házasságtörő nőt m egm enti Jézus a törvény betű g y arázat és kötöttség, ez ért h ird eti Jézus a szeretetet. szerinti betöltéséből következő haláltól, de ennél több E bben sű rítv e o tt v an Isten ak a rata , és ez nem hogy igazságot ad: m egszabadítja m agától a bűntől, hogy ne gyengítené a követelm ényeket, hanem ezeket kiélezi. kelljen többé vétkeznie. Z ákeus tu d ja m ennyit kelle­ ne harácsolásából a törvény követelése szerint visz­ Az üdv és a p ara n cs egysége Isten szeretetében van szaadni, de ő ennél többet n y ú jt: többszörösét v állalja biztosítva. Egyszerre szólal m eg m indkettő. Az üdv annak, am it a törvény követel. Jézus m in d k ét eset­ Isten szeretete és a p aran cs: Isten szeretete. Ige és Lélek így v an eg y ü tt Isten szeretetp aran csáb an . Isten ben a tö rv én y t érvényesíti, de a L élek által. T örvény m ag yarázata az ige és a L élek által. T örvény m a­ a k a ra ta új cselekvői, az üdv eljövetele á ltal születnek. gyarázata az iga és a L élek nagyszerű egységét h ird e­ A tito k n y itja: a n ázáreti Jézus, a feltám ad o tt K risz­ ti. tus. Ü dvüzenet és p aran cs: egy egység. Isten királysága és a szeretet parancsa H a a több igazság, az új igazság u tá n érdeklődik a tan ítvány, vagy Izrael valam elyik fia, akkor Jézus a szeretet kettős p ara n csá t n y ú jtja. Ez a szeretetparancs, m elyben a törvény betelik, feltételezi a dolgok eszkha­

A Hegyi Beszéd H ogyan érvényesül a Hegyi Beszédben tovább az üdv és p aran cs egysége, az ige és a L élek egym ás­ m ellettisége? A Hegyi Beszéd felépítése m á r m agában

75

jó kiindulás ennek m egértéséhez. A H. B. az üdv h ir­ detésével kezdődik úgy, hogy ebben a boldogság ú tja tá ru l fel. Üdv és boldogság, nem válik el az ered eti szövegben. (Az egyház ősrégi tévedése, hogy az em be­ rek elé ezt az a lte rn a tív á t állíto tta: boldogság vagy erkölcsi törvény? Az em berek úgyis a boldogságot v á­ lasztották. Jézus előbb a boldogságot hirdeti. Ebből születnek a jó tettek.) A tradicionális katolikus hagyom ány Jézus radikális törvényét tan ácsk én t fogja fel a tökéletes életre, m e­ lyet azonban csak az aszkétikus élet rendjében, a zá r­ dák világában le h e t m egvalósítani. A világi keresztyé­ nek, akik ezt nem tu d já k betölteni, a tíz p aran cso lat­ hoz, m int m inim um hoz kötik m agukat. A II. V atikáni Z sinat előtt ez a kétlépcsős etik a érvényesült. A lu th e ­ ri ta n ítá s egyes értelm ezései szerint a H. B. m indenkire vonatkozik, de betölthetetlen. Egyetlen b ű n b án a tra h í­ vó szó a gyónás tüköre . K risztusban m in k e t h ely ette­ sítő módon telt be a H. B. A harm ad ik felfogás, mely szerin t a H. B. egy új érzésbeli változást kív án (Gesin­ nungsethik). K an t és a lib erális teológia hird ette, hogy a H. B. nem új törvény, hanem Jézus a helyes érzést, a szív új in d u la tá t a k a rja felébreszteni itt. A m odern autonóm ia és érzésfogalom felől azonban a H. B .-t nem leh et m egérteni. A H. B. ugyanis éppen te ttre irányul. Ism ét m ás m agyarázat szólal meg J. W eiss és A. Schw eitzer m űvében. Szerintük itt apokaliptikus-esz­ khatologikus in te rim etik áró l van szó.7 Jézus rad ik ális követelése, m in t kivételes törvényadás csak rövid idő­ re érvényes. Isten királysága eljövetele előtti átm en eti időben v an szükség ilyen heroikus teljesítm ényekre. Jézus p ara n csán ak azonban belső m otivációja van és m inden kor m inden h allg ató jára vonatkozik. Az egyháztörténet folyam án a H. B .-t többször en ­ thüziasztikus oldalról közelítették meg, m in t a v a llá ­ sos szocialisták és Lev Tolsztoj. Egy új, Isten országá­ tól áth a to tt társad alo m tervezete lenne ez. Jö jjö n az új társadalom , hirdették, m elyben nincs hatalom , erő ­ szak, jog stb. De a H. B. nem ilyen szociális program . Schniew ind helyesen m u ta t rá, hogy igazságm ozzana­ tok ezekben m ind felfedezhetők. Thurneysen a H. B. krisztológiai m ag y arázatát k é­ szítette el. Az em b er b ű n é t tá rja fel, és csak K risztus ü d v te tte á ltal válik betölthetővé. Meg kell m ost m ár vizsgálni, hogy az ige és a Lélek hogyan érvényesül a H. B. e tik ájáb a n ? Először is az üdv aján d é k a megelőzi a parancs elhangzását. M ásrészt csak az isten fiak k i­ v áltsága ennek betöltése. V agyis csak akik Isten lé­ nyével belső közösségbe ju to ttak , azok já rh a tn a k ezen az úton. Végül a küldetés teszi ezt a paran cso t b etö lt­ hetővé. Isten k ir á ly s á g a itt v an és a tanítván y o k h o r­ dozzák azt a királyságot a népek között. A küldetés öröm ében és a m egbízatás erejéb en válik a H. B. a ta ­ n ítványok szám ára úttá, azaz életté. V an egy ellenpróbája annak, hogy a H. B. csak az ige és a L élek belső egységében érth e tő és élhető. J é ­ zus legélesebb szava a parázn aság ellen itt hangzik el. M aga a kívánság m á r bűn. De mégis Jézus senkinek sem bocsátott m eg készségesebben, m in t azoknak, akik a szexuális bűnökben voltak elm arasztalhatok. A H. B. L élek nélkül, kegyelem nélkül érth etetlen , csak az új é let valóságában, a Lélek a ján d é k áb a n válik etikává, tetté. A H. B. nem csak ige, m ely Isten k irály ság a új törvényszerűségeit feltárja, hanem L élek is, m ely az em b ert belsőleg átala k ítja, Isten fiává teszi, isteni te r­ m észet részesévé és Isten királysága képviselőjévé. Büchsel írja : „Szabadság és alárendeltség, egybefut­ n ak Jézusnak a törvényhez való viszonyában, és nem képeznek ellentétet, ez éppen a törvényhez való állásfoglalásának a titk a ”.8 Ige és L élek egyszerre érvénye­ sül itt.

76

Az előző p é ld á ra visszatérve, am ik o r Jézus a házas­ ságtörő n őt a törvény ítéletén ek szigora a la tt találja, ak k o r ő, m in th a a mózesi törvény nem is len n e érvé­ nyes, ezt a n őt felm enti és m egszabadítja. Ez a szab ad ­ ság a törvénytől, ez a Jézus állásfoglalásának a titka. A törvény ig éjét a törvény lelke á lta l érvényesíti. A törvény így egy m agasabb szinten valósul meg. A H e­ gyi Beszédet önállóan Jézu s egész élettevékenységétől elszak ítv a nem szabad szem lélni, m e rt így té v ú tra ju ­ tunk. Az a szeretet, m ely a H. B. legszigorúbb köve­ teléseiben megszólal, teszi Jézu st ugyanakkor szabad­ dá a törvénytől. Jézus m indig többet kíván, m in t a tö r­ vény, ezt a tö b b et azonban éppen a szabadság á lta l é r­ vényesíti. A m egbocsátás és az irga lom az a több, m ely Jézu st a tö rvény fölé em eli, ezt ugyanis a törv én y em ­ berei sohasem ism erték fel. A szom batnapi kalásztépés esetében is az irgalom ra való hivatkozás leh etetlen n é teszi a tö rv én y n ek a legszigorúbb em beri áldozatként való érvényesítését, hiszen Isten irg alm at a k a r és nem áldozatot. Az em b er nem a törvény igazságából, hanem Isten irgalm ából és b o csánatából él. Ez a p o n t az, ahol Jézu s törvényértelm ezése a szabadság vo n aláb a h ajlik át. De a bocsánatot és irg alm at k ap o tt em bertől Jézus tö b b et kíván, m in t a törv én y b etű je. Csak az irg alm as­ sággal m egajándékozott em ber, a kegyelem öröm ében részesült em b er lehet Jézus szerint Isten ak a ratá n ak cselekvője, nem p aran cs szerint, hanem szeretet sze­ rin t. Így ta lá lh a tju k m eg a Hegyi Beszédben az ige m ellett a L élek érvényesítését. A H. B. p ara n csa csak a L élek á ltal érth ető és valósítható meg. Soe helyesen u ta l arra, hogy Jézus m aga sem tö ltö tte be szó szerint a M t 5,39/b p aran csát, am in t e rre a J n 1,22 u ral.9 I tt arró l van szó, hogy önm egtagadó, áldozatos m ódon legyünk készek a szeretetre. Jézus ezt m egtette, a H. B. lelke szerin t já r t el, de nem a b e tű je szerint. E h­ hez m ég hozzá k ell fűzni, hogy a H. B.-ben nem á lta lá ­ nos erkölcsi elvekről v an szó, han em a tan ítv án y o k szám ára a d o tt ta n ítá sró l Jézus követésében. A Jézus követése te h á t az a pont, ahol a Jézus e tik á ja kibom ­ lik és m egvalósul.10 Jézus e tik á já t te h á t úgy fo g lalh atju k össze, hogy Is­ ten k irály ság a eljövetele eg y ú ttal Iste n a k a ra ta vég­ érvényes k ijelen tését hozza m agával. Jö jjö n el a te or­ szágod, legyen m eg a te ak aratod. Isten k irály ság a k ai­ rosza azonban az em b ert úgy m inősíti, hogy az em b er Isten k irály ság a üdvét elfogadja és egyúttal hordozója és cselekvője lesz az isteni a k a ra tn a k szeretetben. Így h at eg y ü tt ben n e az ige és a Lélek. Jézus egész e tik á ja eszkhatológikus, Isten k irály ság a-etik a.11 De nem csak individuáletika, hanem v ilágot m egváltó erő k et m a­ g ában hordozó szociáletika is.

Az ősgyülekezet etikája Az ősgyülekezet etik á já n a k az ábrázolása és m eg­ rag ad ása igen nehéz, m e rt a fo rráso k gyérek. W end land szerin t az Ap. Csel. egy későbbi k o r nézőpont­ ja it viseli m agán, így a k iin dulópont a P áln á l m egta­ lálh ató P á l elő tti tradíció elem ei és a háro m első ev an ­ gélium Jézus trad íció ja leh et.12 Az ősgyülekezet ered ete a húsvét, m e rt az ősgyüleke­ zet a F eltám ad o tt m egjelenéséből és az első húsvéti ta n ú k igehirdetéséből született. A h úsvét u tán i gyülekezet az igére hallgató és az igét értelm ező gyülekezet. M iközben Jézus szavait b e­ fogadja és tek in tély k én t elism eri, ugyan ak k o r ezeket magyarázza, egy ú j tö rté n eti korszak k érd éseire és szükségeire figyelve. A tö rtén eti Jézu s p aran csa m ost m á r az Ú rn ak , az E m b erfián ak és a V ilágm egváltónak a parancsa. Ebben a k o rb an az igének és a L éleknek

az egységét az 1K o r 1,40 szellem ében ta lá lju k meg, ahol P ál azt m o n d ja: „Az én vélem ényem sz erin t azonban boldogabb, ha úgy m arad. H iszem pedig, hogy bennem is az Isten L elke v a n ”. M iközben az e ln y ert Szentlé­ le k re hivatkozik, aközben az Úr szavait úgy em líti, m in t am ely m indent m eghatározó, legm agasabb au to ­ ritá st jelentő m érték szám ára. Az Ű r szavai jelen tik az igét, de ehhez hozzájön a L élek jelenléte, és ezzel hú s­ vét u tá n m egindul az e tik a fejlődése. A K risztusban való h itből új, sajátos döntések születnek. A szeretet p ara n csá t is ú jr a kell m agyarázni, m in t ahogyan P ál a k o rinthusi gnosztikusokkal való küzdelem ben ezt meg is teszi (1K or 8,10). A Lélek a já n d é k a it az etik a követelésével, a szeretet p ara n csá v al kell összekötni, ahogyan ez az 1K or 12,14-ben meg is szólal. Szükséges ú j döntéseket is hozni, pl. a házasság kérdésére, a po­ litik ai hatalom hoz való helyes viszony k ialakítására. Eközben zsidó és hellenista életbölcsességet, erkölcs­ szabályokat is átvesznek. Az ún. keresztyén p urizm u s­ tól teljesen szabadok voltak. És m ennél inkább együtt k ellett élni a világgal, an n á l tovább m entek ezen az úton. V alóban nem le h ete tt a r r a gondolni, hogy csak a Jézus szavait idézzék. K ontinuitás és diszkontinuitás egyform án jellem zik ezt az etikai fejlődést. A húsvéti h it és az új tö rtén eti szituáció oda vezet, hogy Jézus szavait is átala k ítják , m egtoldják, hogy a húsvét u tán i gyülekezeti etik a kifejezőivé lehessenek. U gyanakkor új etikai au to ritáso k is jelentkeznek: a gyülekezet, az apostol, a gyülekezeti vezető. De m indenekfelett a leg­ végső tekintély m aga az isteni Ú r Jézus. Az etik án ak húsvét u tá n három fejlődésform áját fi­ gyelhetjük meg. Az első: Jézus elfogadott és befoga­ dott szava, m ely húsvét u tá n új értelm ezést és új erőt nyert. A m ásodik: Jézusnak ú jra m agyarázott és é r­ telm ezett igéje, vagyis egy olyan m agyarázat, m ely a tö rtén eti szituáció á ltal v ált szükségessé. A harm ad ik form a az újszövetségi etik a továbbfejlesztése új fogal­ m akkal, pl. P áln a k a L élek-etikája, az e tik a krisztoló­ giai m egalapozása pl. a keresztelési intelm ekben. A Lélek ebben a fejlődésben úgy jelentkezik, m int az Ű r Lelke, te h á t sohasem tö rtén etietlen és nem k erü l­ het ellentétbe Jézu s szavaival. A húsvét előtti etik a az Isten k irálysága p éldázataiban jelenik meg, a hús­ vét u tán i e tik a a kereszt és a feltám adás összefüggé­ sében hangzik. Az ige és a L élek k ateg ó riáját m ost is szem elő tt ta rtv a, az ige a Jézus kim ondott szava, a Lélek, aki ezt a szót egy új korban, új összefüggések között v illa n tja fel, Jézus keresztjének és feltám a d á­ sának etik ai konzekvenciáit kibontja, m agával az élő Úr ra l való közösségben az új élet és a cselekedet egy­ ségét m egterem ti. K ötöttség és szabadság jellem zi ezt az etik ai koncepciót is, m in t m agáét a Jézusét, ezért lehet ezt is jézusinak nevezni. Ezt a kötöttséget' és szabadságot m ásként értelm ezte a zsidókeresztyén és a pogánykeresztyén gyülekezet. K ülön-külön vessünk p illan tá st ezekre. W endland a M t 5,17—19 üzenetét ta rtja m értékadó ­ n ak a zsidókeresztyén gyülekezet e tik á já t illetően. E n ­ nek az etik án ak az alap já n a zsidókeresztyén gyüle­ kezet a zsidóság körén b elü l m arad, nem oldódik el népétől. Ez nem a tradicionális törvényértelm ezés, h a ­ nem egy új törvényértelm ezés, m ely Jézus rad ik aliz­ m u sát hangoztatja, és ennek alap já n a több igazságot keresi. A zsidó igazságfogalom új értelm ezéséről van itt szó, u gyanakor a zsidó örökségnek, a cselekedetek szerinti ítéletszem léletnek a m egtartásáról. N om izm us­ ról és törvényességről azonban nem le h e t szó, m e rt ahol a bűnbocsánat olyan döntő helyet foglal el, m in t M áté evangélium ában, o tt a törvény elvesztette abszo­ lú t u ra lm á t és auto ritását. De egy dolog biztos: a tö r­ vény igéjének a m egőrzése m ellett itt hiányzik a L élek

szabadsága, a törvény teológiai k ritik á já t ez az irány nem végezte el. Ez az irán y nem le h ete tt a k eresztyén­ ség jövőjét m eghatározó irány, m e rt az ige és a L élek egysége itt kellőképpen nem érvényesülhetett. A h el­ len ista és a zsidókeresztyén gyülekezetek közötti k ü ­ lönbség igen nagy. I tt a törvénytől szabad keresztyénség bontakozik ki, és így a páli teológia és etika tö r­ tén eti előfeltétele ad v a van. A missziói igehirdetéshez és a keresztségben itt kapcsolódik az első etik ai o k ta­ tás, az ún. keresztség-parainézis. Az isteni szabadítás h ird etése eg y ú ttal etik ai fo rra ­ d alm at v ezetett be és in d íto tt el. A régi istenségek és etikai tek in tély ek elsüllyedtek, hogy h elyüket az ag a­ pén alap u ló h ázirend vegye át. Á kozm ikus isteni ra n g ­ ra állíto tt tek in tély ek leom lottak: nincs abszolút elő­ nye és m éltósága az ú rn ak , a férfinak, az állam i exou­ siának. A régi tek in tély ek kozm ikus-m etafizikus m eg­ alapozottságukkal eg y ü tt relativizálódtak. A vérnek, nem nek és h atalo m n ak a kozm ikus istenségei átad tá k h elyüket a K yrios C hristos szeretetben gyakorolt h a ­ talm án ak . K risztus u ralm áb an egy új nagyság lép elő­ térbe, és ez a krisztusi lelk ü let, a szolgálat lelkülete, m ely a diakóniai viselkedésm ódot k ív á n ja és teszi az élet egyetlen alap jáv á. A K risztu sb an k ijelen tett, re a ­ lizált isteni szeretet az em beri kapcsolatok és közössé­ gek régi a la p ja it szétfeszíti, m egváltoztatja. K risztus h atalm a szociális stru k tú rav á lto z ást eredm ényez, mely ugyan egyelőre belülről gyakorol h a tá st az isteni te ­ k in tély ű család- és társadalom szerkezetre, de ez a b el­ ső h atás a külső stru k tú rav á lto z ás kezdetét is je len ti.13 Íme, ahol a L élek h atásá n ak engednek és nem kötik meg, ahol az ige m ellé tá rsu l a L élek szabadsága, ahol. a L élek m egterem ti a belső etikai fo rrad alm at, o tt a keresztyénség jövőbeni a rc u la ta form álódik. E nnek az etik án a k az a lap ja a k risztushirdetés, m ely m inden törvényes és autonóm e tik a ellen védelm et jelent. A zsidó törvényességhez való ragaszkodással szem ben itt a L élek vezetése m ellett kim érészkedik az egyház a nyíltabb, szabadabb vizekre, és olyan etik ai döntése­ k et hoz, m ely m ind a m ai napig irán y m u tató . A hol az ige és a Lélek egysége érvényesül, o tt az egyház a m ú l­ ta t m egbecsüli és a jövendőt m egrag ad ja etik ájáb a n is. Első p illan a tb an úgy látszik, hogy a világvége-vá­ rad alo m aláb b h ag y ása te re m te tte vo ln a m eg az etikai fejlődés lehetőségét, vagyis az etik a az eszkhatológiát pótolta volna. A zonban nem így van. Éppen az esz­ kh atológiát m egőrző keresztyénség te re m te tt erős e ti­ kai bázist. N em volt etik a nélküli eszkhatológia, sem eszkhatológia nélküli etika. Az eszkhatológia etik u s és az etik a eszkhatologikus. A feltám ad o tt K risztus u ra l­ m a az etik a biztos alapja. A hogyan Jézus etik ájáb an lá ttu k , hasonlóan kell su m m áznunk: az első keresztyé­ nek e tik ájáb a n az ige m egőrzése a L élek által, az élő K risztus jelen léte az etik ai fejlődés alap ja.

Pál etikája14 P á l a keresztyénség első teológusa, aki, m in t első etikus szoros összefüggést lá t és állít fel üdvesem ény és etik a között. Aki azonban azt gondolná, hogy P ál a m aga e tik á já t a m egigazulás ta n á ra alapozza, an n a k h am aro san csalódnia kell, m e rt P á l e tik ájáb a n közvet­ len átm en et a m egigazulás és az etik ai követelés kö­ zött nincs. P á l vonakodik attól, hogy a m egigazulás­ ból ilyen p aran cso k at állítson fel, m e rt az a félreértés tám ad h atn a, hogy a zsidó törvényesség té r vissza r e j­ te tt úton. A. Schweitzer 1930-ban írta m eg Die M ystik des Apostels Paulus c. m űvét, és ebben m egállapítja, hogy a m egigazulás ta n á n a k és az etik án ak P áln á l sem m i kapcsolata nincs. Persze ez nem teljesen igaz,

77

m e rt P á l nem csak az igazság, Isten igazsága kategó­ riáib an tu d ja a m egigazulást kifejezni, hanem k riszto­ lógiai és pneum atológiai fo rm ák b an is, és o tt m á r az etikai m ozzanat elm arad h atatlan . A helyes kiindulás, ha a m in d en t egybefogó köz­ pontot a K risztusról szóló üdvüzenetben ra g a d ju k meg, m e rt ennek csak egyik kifejezésform ája a m egigazu­ lás. Róm 8-ban P á l a m egigazulás ta n á t új dim enzióba em eli fel és itt behozza P ál a L élek fogalm át, ez a L é­ lek pedig a keresztyéneket igénybe veszi és szolgálat­ ba állítja. H a L élek á ltal élünk, akkor éljü n k is a L é­ lek szerint. Ez P á l e tik áján a k a legklasszikusabb m eg­ fogalm azása. Így gondolkozik erről W endland és Mohr is. P á l etik áján a k ez a vezérm ondata az új élet és az új cselekvés összefüggését ju tta tja kifejezésre, és k ü ­ lön-külön m ind k ettő t a L élek fogalm ának a segítségül hívásával teszi hangsúlyossá. Ezzel kettős értelem ben is eloldja a törvénytől a keresztyén cselekvést. Először is az etik án ak a forrása m aga a Lélek á ltal fak ad t élet. Így az etik ai követelés során m inden belülrő l fak ad és m inden term észetes lesz. T örvényről és törvényesség­ ről itt nem leh et beszélni. Az új szövetségről m ondott jerém iási prófécia teljesedik itt be, am ik o r a külső követelés helyébe egy olyan isteni követelés lép, mely az em ber belső világának a teljes konszenzusával ta ­ lálkozik, a követelés és az em ber belső világának h a­ tásm echanizm usa kongruens. De a L élektől k ap o tt új é let ellenére szükséges a felszólítás: éljü n k a L élek szerint, m e rt az em ber az újjászületésben a m egváltás teljességét még nem é rte el. M egvan az új élet, m ely m inden etikai követelés alapja, de mégis elhangzanak az etik ai követelések: ez az ige és L élek nagyszerű egysége P á l etikájában. A m ásodik m ozzanata, a fe l­ szólítás az új életben való já rá sra, szintén m en tes m in ­ den törvényességtől, m e rt ez a felszólítás a L élek sze­ rin ti életre feltételezi az ú ja b b isteni h atáso k a t és é rin ­ téseket, m ely lehetővé teszi a L élek szerinti élést. Nem az em ber öntörvényszerűsége alap já n valósul meg a L élek sz erin ti élet sem. A L élekben való é le t a fu n d a­ m entum , m ely az etika a la p já t nem az em b er esetlen­ ségére, hanem Isten a ján d é k ára építi fel, de a Lélek szerinti élet p ara n csa a L élek további aján d ék ain ak a feltételezésében hangzik el. K étszeresen is Lélekhez k ö tö tt te h á t az új etika. De hogyan érvényesül akkor az Ige? H árom fo rm á­ já ró l is beszélhetünk az ige m egszólalásának. Először az apostol az igehirdetésben az Istenről szól, a pogá­ nyok isteneivel szem ben. A ztán az eszkhatologikus p ré ­ dikáció, m ely az íté le trő l szól, m ely a szinoptikus h a­ gyom ánnyal kapcsolja össze P ált. Végül önálló intések, parainézisek hangzanak el, elsősorban a keresztelő al­ kalm ával. E nnek az intő form án ak specifikus páli to ­ vábbképzésével találkozunk. P á l két fro n to n küzd az ige helyes m eg értéséért az etikai kérdésekben. Először a zsidó igazságszem lélet­ tel, a nom izm ussal. K risztus a törvény vége — hangoz­ ta tja . A keresztyének az üdv jelenében élnek. A z üdv pedig nem cselekedeteink gyümölcse, hanem ajándék, kegyelem. Az üdv elérésével az etik án ak sem m i te n n i­ v alója nincs. De a z üdv az em bert teljesen igénybe v e­ szi. P á l szép kifejezése szerint: K risztu st kell felöltöz­ ni. Ez azt jelenti, hogy K risztusba an n y ira beöltözni, K risztust a n n y ira m agunkba fogadni, hogy a gyakorla­ ti életvitelben m á r nem mi, hanem K risztus h at á lta ­ lunk. Ezt fejezi ki a form ula: L élek á ltal élni, L élek szerin t élni. L élek szerint élve a törvény követelése betelik, a m it Isten kívánt, az végbemegy, ső t teljesebb m értékben, m agasabb szinten (Róm 8,4). P á l te h á t nem antinom ista, levelei tele V annak etikai intelm ekkel, de ezek nem a törvény im peratívuszára, hanem a kegye­ lem indikativ u szára épülnek. Ezek a parancsok nem

78

nehezek, szeretetben és szabadságban valósulnak meg. Így érvényesül az ige a L élek m ellett, illetve a L élek­ kel együtt. P ál m ásik fro n tja a gnózissal való harc, m ely k ülö­ nösen K olossé és K o rin th u s gyülekezeteibe h ato lt be. Ez a szem lélet az egész világot, m in t gonoszt és d é­ m o n it elveti, és a m egváltó ism eret á lta l az em berben levő fén y szik rák at ki a k a rja szab ad ítan i, hogy az em ­ b e rt a fény h onába, m ely teljesen túlvilági jellegű, á t­ em elje. K o rin th u sb an ez a bölcsesség egy olyan en ­ thüziasztikus fo rm áb an jelentkezett, m elyben azt gon­ dolták, hogy a L élek á lta l m á r a m egváltás teljes b ir­ tok áb an vannak. Az etik ai szem lélet ez volt: m inden szabad nekem . A L élek b irto k lá sa teljes szabadságot jelent, a k u ltik u s p arázn aság o t is beleértve. P á l a ke­ reszt teológiájának a konzek v en ciáját érvényesíti, az eszkhatologikus még nem -et. P á l te h á t nem ad helyet sem a nom izm usnak (ige L élek nélkül), sem az en ­ thüziazm u sn ak (Lélek ige nélkül), han em etik ájáb a n a k ét vonás szépen összekapcsolódik. E tik áján ak az alap m o n d atát k ét oldalról is félreé rth ete tle n n é te sz i: h a L élek szerin t élünk, ak k o r é ljü n k is L élek szerint. Az ige és a L élek érvényesítése a p áli etik áb a n erő­ teljesen szólal m eg az etika sák ram en tu m i m egalapo­ zásában. A keresztség egy ú j egzisztencia m egnyitását jelenti, a K risztu s h alálá b a és feltám ad ásáb a való b e­ lépés, az új élet elfogadása. E zt m u n k á lja a Lélek, így a keresztség lehetővé teszi e tik á ja első m o n d atán ak m eg­ v aló su lását: L élek á lta l élünk. H á tra v a n a m ásik: ak k o r éljü n k is L élek szerint. Ez pedig az úrvacso ráv al k apcsolatban szólal meg. Az ú rv acso ra a K risztu s tes­ tével való életközösséget jelenti, ahol az új élet etik ai fela d ata feltáru l: szolgálni, szeretni, K risztus te sté t épí­ teni. P á l e tik á ja éppen e z é rt gyülekezeti etika. A K risz­ tu s-te sttő l elv álaszth atatlan . A K risztu s-testb e való b e­ lépés a L élek á lta l való élet, a K risztu s-testb e való szolgálat a L élek szerin t való élet. De a szolgálat itt is elv álaszth atatlan a K risztu sb an való részesedés örö­ métől. Az ú rvacsora a K risztus életében, a dicsőült Űr jelen létéb en és öröm ében való részesedés a P n eu m a által. A K risztu sb an való élet teljessége eg y ú ttal a sze­ rete tb en való teljes o d aad ást is jelenti, a K risztus tes­ tében való szo lg álatra és a világ életéb en a m egbéké­ lésre.15 Az ige és a L élek h ató erején ek etik ai egysége abb an is m egm utatkozik, ahogyan P á l a keresztyén gyülekezet helyét az úrv acso rán k eresztü l a v ilágban látja. A K risztu sb an való élet a világ jelenlegi s tru k ­ tú rá já b a n is fel a k a r ragyogni. P á l éppen ezért m eg­ becsüli am i a világban, a családban, a társad alo m b an m eglevő érték, de ugyan ak k o r a K risztu sb an levő új élettel és érték ek k el fo rm áln i is a k a rja azt. A hogyan P á l az ú rv acso ráb an részesü lt hivő szolgá­ la tá t látja, az újból szétfeszít m inden m orális te lje sít­ m ény-elképzelést. P á l a L élek gyüm ölcseiről beszél a te st cselekedeteivel szem ben. Ezzel azt a k a rja hangoz­ tatn i, hogy nem p n eu m atik u s erényekről és m a g a ta r­ tási m ódokról van itt szó, han em a L élekben való élet m agától érő és születő aján d ék ai ju tn a k itt kifejezés­ re, m elyek nem viszontszolgálatra épülnek, hanem sze­ retetb en h atnak. Ezek a gyüm ölcsök a gyülekezet éle­ té t teszik gazdaggá és a világban való szolgálat fel­ a d a ta ira is rám u tatn ak . A páli etik a sá k ram en tális m egalapozása azért is fontos, m e rt a krisztológiai és p neum atológiai m egalapozást egybekapcsolja. Törvényes kötöttség vagy L élekb en való szabadság Az eddigiek során P ál etik áján a k az a la p ja it vizs­ gáltuk meg, de m ég a z t az igen fontos k érd ést nem em ­ lítettü k , hogy m en n y ire érvén y esü l a L élek szabadsá­

ga a P á l á ltal adott intésekben, etikai parainézisekben. A Lélekről, m in t etikai princípium ról ugyanis csak ak k o r lehet szó, ha a szabadság, m ely a L élek m u n k á­ já t jelzi, érvényesül. P á l éppen a törvénnyel való nagy viaskodásban a 2K or 3-ban ju t el ehhez a m egállapítás­ hoz: Ahol az Ú rn ak Lelke, o tt a szabadság. In d u lju n k el P á l rendelkezéseinek az általános é r­ vényességéből. N e azt kérdezzük elsősorban, hogy ezek m a érvényesek-e, hanem elsősorban azt kérdezzük, hogy a k k o r kötelező jelleggel érvényesek voltak -e m in ­ denhol, m indenkire. H atározott nem m el kell erre v á­ laszolnunk. V an egy sor történetileg korlátozott, a kö­ rülm ények által m eghatározott intés, m ely a gyülekezet csak egy-egy sajátos szituációjában érvényes. A b ál­ ványáldozatok evése, az asszonyoknak az istentisztele­ te n való közbeszólása, a K o rinthusban m ostohaany já­ val viszonyban élő férfi esete, a P á l elleni engedetlen ­ ségben levő korinthusiak, a gnózistól befolyásolt kolos­ séiak, a törvénytől m egkísértett g alaták stb. Ezek csak egy-egy gyülekezet életében jelentkező problém ák, és a P á l á ltal ad o tt intések, csak ezekben az esetekben és összefüggésekben érvényesek. Soe a rra is rám u tat, hogy egy m eghatározott etikai k érdésre P á l részéről egészen ellentétes vélem ény hangzik el az egyik és a m ásik gyülekezetben.16 Pl. más a tanácsa a bálványáldozatok kérdésében a Róm 14,1—15-ben és ism ét m ás az 1K or 8,1—11 versekben. Az egyikben teljes szabadságot enged meg, a m ásikban tartózkodást ajánl. N yilván a gyülekezet külső és belső állap o ta indolkolja ezt. Egyszer azt k éri a keresztyé­ nektől, hogy m inden gyülekezetben azonos m ódon já r ­ jan ak el, m áskor viszont a szabadságnak tá g te re t biz­ tosít. A zt álla p ítja m eg végül is, hogy nem az a döntő, am it P á l a m eghatározott problém ák ra nézve tesz és mond, hanem az a Lélek, am ely ezek m ögött van, m ely m indig a K risztusban való h itb ő l és az irá n ta való h á ­ lából a já n lja az esetleg különböző m egoldásokat. A L é­ lek, m ely ezek m ögött v an ugyanaz, és ezt kifejezésre is ju tta tja . Pl.: Róm 14,5—6; lK o r 10,30—31. Ezek a különböző intések ann y ib an általános érv é­ nyűek, hogy a Lélek belső tö ltését és m aradandóság át ad ja az intéseknek. A L élekben pedig a jézusi lelk ü ­ let szólal meg. A legm agasabb n orm a m inden időben, m ely a L élek je len létére jellem ző: a szeretet. Ez k o r­ látla n u l érvényes, de ezt konkretizálni és alkalm azni kell. Soha nem elég csak a L élekre hivatkozni, meg kell szólalni m ellette az igének, m ely a tennivalók k o n k rét irán y v o n alát m egadja. Ezek a parancsok ugyanakkor csak a L élek á ltal érvényesek. A Lélek teh eti ezeket a gyülekezetek előtt elfogadhatóvá, és a L élek á ltal tekin th etik ezt sa já tju k n a k . E zért v an az, hogy P á l sohasem egyszerűen ezek feltétlen elfogadá­ sát kéri, hanem m indig hozzáteszi: „ítéljétek meg m a­ g ato k at. . . " vagy „V izsgáljátok meg, m i az Istennek kedves, jó és tökéletes a k a ra ta ” (1K or 11,13; Róm 12,2). Itt te h át nem egy heteronóm tekintélyről v a n szó, nem is egy autonóm tekintélyről, hanem egy krisztonóm tekintélyről. U tasításai az egész keresztyén egziszten­ ciát átölelik és az egész gyülekezetnek, m in t K risztu s­ testn ek az építését célozzák. M indig a gyülekezetről v an szó, és ez m u ta tja ú jra a L élek vonalát, m e rt a L élek m indig a K risztu s-testet építi, és gazdagítja. M eg állapíthatjuk W olfgang Schrägeval, hogy az etosznak a P n eu m á ra való alapozása specifikusan páli jelenség.17 A L élek P á l szám ára az új élet a la p ja és az új életben való já rá s ereje, ezért ilyen a lte rn a tív a : parancs vagy Lélek egyáltalán nincs is P álnál. A Lé­ lek Isten a k a ra tá v a l egy, és azt jelen ti ki. A Lélek az ige m egértését és e lsa já títá sá t eredm ényezi. A L é­ lek p arancs nélkül m orális a n a rc hiához vezetne, a p a ­ rancs L élek nélkül viszont a zsidó etikához vezetne

vissza. A p aran cs és a L élek egysége k ét ige egym ás­ m ellettiségében világos: az 1K or 7,19 és a G ál 5,25 egy­ m ással nem áll ellentétben. („A körülm etélkedés sem ­ mi, a körülm etéletlenség is sem m i, egyedül Isten p a ­ ran c sain a k a m eg tartá sa fontos” ; „H a a L élek által élünk, akkor éljü n k is a L élek szerin t”.) A Lélek az új élet és így m inden p aran cs összfoglalata, de nem a zsi­ dó etik a értelm ében. A L élek szeretettel tölti m eg a p a­ ran cso k at és a keresztyénnek is szüksége v an a p a ­ ran cso k vezérfonalára, am íg testb en van, am íg az új élet cselekedetekbe is ú jr a és ú jra áttevődik. Lélek á lta l élni és Lélek sz erin t élni, összetartozik, m e rt a L élek egyrészt kegyelem, és Isten aján d ék a, az ú j élet m in d en ja v ain a k foglalata, m ásrészt azonban m aga n o rm a is, Isten a k a ra tá n a k a foglalata. H asonlóan a szeretethez, m ely egyrészt isteni ajándék, m ásrészt p a­ rancs (Róm 5,5; G ál 5,22 — 1K o r 14,1—16; 14; G al 5,13). P ál te h á t etik u s pneu m ato ló g iát képvisel. A m ondottak alap já n világos, hogy a m odern ellen ­ té tet P á l apostol n o rm a etik ája és szituáció etik ája kö­ zött el kell u tasítan u n k . A szituációnak ugyanis nincs norm ája, ellenben a páli etik a norm ái m indig szitu á­ cióra vonatkoznak. Jó lleh et a szeretetp aran cs m inden p aran cs fele tt áll, és általános érvényű, m égis szinte te ­ rem tő átalak u láso n m ennek keresztül, am ik o r belőle új és k o n k rét alkalm azási n o rm ák születnek. Éppen a m indig m egszólaló ige terem ti m eg a lélek szabadsá­ gában azokat az új n orm ákat, m elyek egy új korszak­ b an és új k airo szban az etik ai cselekvés a la p já t je ­ lentik. Így a szeretetparancs alap ján , m ely változatlan, m égis m indig valam i ú j születik. Az egyhangúság h e­ ly ett a sokszínűség jellem zi az e tik á t és ezt az ú j k ai­ roszt értelm ező igének és az ú j te tte k e t terem tő, de új aján d ék o k at is osztogató L éleknek leh et köszönni. Soe még a keresztyén h áziren d d el kap cso latb an is megjegyzi, hogy b á r ezek általános érvényűek voltak, m égis igen d u rv a m elléfogás lenne, h a ezeket m eg­ változott helyzetükben közvetlenül alkalm azni a k a r­ nánk. H asonló a helyzet szerin te P áln a k azzal a p a­ ran csáv al is, hogy a nők fátyolozzák el m ag u k at a gyü­ lekezetben. H a ezeket a korhozkötött m egjegyzése­ k et alk alm azn i ak arn án k , ak k o r a keresztyénséget a konzervativizm usba süllyesztenénk, m ely értelm etlen is, nevetséges is volna, sőt a szeretetp aran ccsal d u rv a ellen tm o n d ásb a is kerülne. T erm észetesen sem m i jo ­ gunk nincs arra, hogy az ilyen helyeket, m in t az 1K or 11,2—16 zárójelbe tegyük. Sokkal inkább az a felad a­ tunk, hogy felism erjü k : a korhozkötött ru h á z a t m ögött a szeretetp aran csn ak m ilyen értékei és m ilyen üzenetei húzódnak meg, m egváltozott körülm én y ein k re néz­ v e is.18 M indenekelőtt azt kell m egértenünk, hogy Isten m egváltó k ijelen tése az em beriség tö rtén etén ek egy m eghatározott id ő p o n tjáb a ágyazódott be, és ez azt je ­ lenti, hogy Isten az ő k ijelentésében m agát olyan m é­ lyen m egalázta, hogy örökké érvényes szavai azoktól a körülm ényektől k ap ták m eg sajáto s jellegüket, am ely­ ben először elhangzottak. Isten n ek ez az alázata b en ­ n ü n k et hasonló aláz atra kell vezessen, és ez a z t je len ­ ti, hogy n e a m indenkori k ö rülm ényektől függetlenül, h anem to v áb b ra is azokba ágyazottan p ró b álju k te n ­ niv aló in k at m eghatározni. Ez továbbá azt is jelenti, hogy Isten nem szo lg áltatja ki n ek ü n k an n y ira m agát, hogy egy isteni tekintéllyel e llá to tt kézikönyvvel a kezünkben u tu n k a t könnyen m eg találh atn án k . Ez zsák­ u tcáb a vezetne. E h ely ett a rra kell vigyázni, hogy a B ibliát ne egyes részleteiben, han em m indig egészében értsük, m e rt csak a K risztu sb an eljö tt szeretet fényé­ n él lesz érthető. M ásrészt a Szentlélek vezetése nélkül eg y általán nem leh et a B iblia kijelen téseit a m egszen­ telődésre, etik ai te tte ire nézve érten i.19 Végül nem v a­

79

gyünk felm entve az alól, hogy elm énk m egújulása á l­ ta l m i m agunk is m egvizsgáljuk, hogy m i az Istennek kedves, jó és tökéletes ak arata. Vagyis nem kiskorú m ódra kell élni a B iblia etik ai üzenetével, m ely b en ­ n ü n k et csak a B iblia szavaihoz kötne legfeljebb, hanem nagykorú m ódra tovább kell vizsgálni Isten ak aratát. Ezt a k u ta tá st a n n á l inkább szükséges végeznünk, m ert lassan a róm ai katolikus egyház is felad ja azt az á l­ láspontját, hogy tanítói h iv a tala félreérth etetlen ü l és téved h etetlen ü l m eg tu d ja m ondani, hogy mi a te n n i­ való az egyes keresztyén em b er és az egyház életének új szakaszaiban. Ez a nagykorú szem lélet az igét ad ja a kezünkbe és a K risztus követés fela d atá t helyezi a szívünkre. Így m á r k érh e tjü k a L élek vezetését: a m ai te n n i­ valókhoz a d ja kezünkbe a kulcsot.20 Dr. Szathm áry Sándor

JEGYZETEK 1. H einz-D ietrich W endland, E thik des N euen T estam ents, G öttingen, 1970, 6. — 2. W. G. K üm m el, Die Theologie des N. T., G öttingen 1969, 30—32. — 3. Sokan ezt a néhány verset a

keresztyénség rejudaizálása igazolásaként em legetik, és m eg állapítják — többek között W endland is —, hogy Jézus ilyet nem m ondhatott, hogy a törvényből nem vész el egy p ont vagy egy vessző sem , hiszen a törvény m egsértése m iatt ítélték halálra. A T alm udban található az a m egállapí­ tás, hogy az ég és a föld h am arabb elm úlnak, de az én be­ szédeim sem m iképpen el nem m úlnak. Ez teh át az eredeti jé ­ zusi, m íg az előbbit Máté csak Jézus szájába adta. W endland, i. m. 42—43. — 4. G. B ornkam m , Jesus von N azareth, S tutt­ gart, 1960—10—108. — 5. K arl H einrich Rengstrof, Das Evange­ lium nach Lukas, G öttingen 1975, 138—142. — 6. A. N ygren, Eros und Agape, I/II, 1930/37. — 7. A. Schw eitzer, Das M essianitätund L eidensgeheim niss, Eine Skizze des Lebens Jesu, 1929, 109; L eonhard Goppelt, Christologie und E thik, Göttingen, 1958, 28—43; Küm m el, I. m., 43, 49. — 8. Fr. B üchsel, Theologie des NT., 1935, 24. — 9. N. H. Soe, C hristliche E thik, M ünchen, 1957, 63. — 10. G ötthold Müller, V erantw ortliches Leben, (G rundfra­ gen ch ristlich er E thik), S tuttgart, 1973, 19—42; Soe, I. m., 66— 74. — 11. Soe, I. m., 53—60; W endland, I. m., 31—33, — 12, W endland, I. m., 33—48. — 13. H. D. W endland, C hristos D iako ­ nos, Christos Doulos z u r theologischen B egründung d e r Dia­ konie (Christos Diakonos, U rsprung und A uftrag der K irche, Drei V orträge), Zürich, 1962, 16—17. — 14. G. B ornkam m , P a u ­ lus, 1969; W. Schräge, Die k o n k reten E inzelgebote in der p a u ­ linischen P aränese. Ein B eitrag zur neutestlam entlichen E thik, 1961; W endland, I. m., 49—55; Soe I. m. 79—83. — 15. E, Käse ­ m ann, Anliegen und E igenart der paulinischen A bendm ahls ­ lehre (Exegetische V ersuche und B esinnungen), G öttingen, 1964. 12 kk. — 16. Soe, I. m., 63; B ultm ann, Theologie des N. T, 1948, 18 kk. — 17. W. Schräge, I. m. 82; W endland, E thik des N. T., 87. — 18. Soe, I. m. 65, — 19, W endland, I, 84—88; Soe, I, m,83—93. — 20. G. M üller, I. m., 38—42. J, C, Mohr, E rw ägungen zur G rundlegung evangelischer E thik im A nschluss an die Theo ­ logie des Paulus. Eine biblische M editation, ZThK 63, 379—390, 1966 (Paul Siebeck) T übingen, In : E berhard Jüngel, U nter ­ wegs zur Sache, Theol. B em erkungen, M ünchen, 1972.

A protestáns kegyesség pásztori pszichológiai alapjai és alapkérdései Legyen szabad m indenekelőtt a H alle-W ittenbergi L u th e r M árton T udom ányegyetem T iszteletrem éltó T u­ dom ányos T anácsának és a Teológiai Szekció F őtiszte­ letű Professzori K arán a k hálás köszönetet m ondanom azért a m agas k itüntetésért, hogy a teológiai tu d o m á­ nyok tiszteletbeli doktori cím ével m egajándékozott. A m i szem élyem et illeti, m egvallom : Ez az egyetem döntő jelentőségű életem ben. Közel negyven évvel ez­ elő tt m in t fiatal lelkész ennek a fak u ltásn a k h allgató­ ja k é n t m élyíthettem el teológiai ism ereteim et. Ez az egyetem ru h áz o tt fel az első m agasabb tudom ányos fo­ kozattal, am ely m eghatározta egész további életp ály á­ m a t hazám ban. Az ifjúság nehéz, m égis szép éveit, am elyeket itt tölthettem , feledhetetlen em lékként ő r­ zöm. M int m indig, m ost is rendkívüli élm ény szám om ­ ra ez az ősi város, am ely a m ásodik világháború v álsá­ gos idején sokat szenvedett a bom bázások m ia tt; m ost pedig évről év re szebbé és hatalm asab b á válik, élvez­ vén a béke áldásait. Az egyetem alap ításán ak 475. jub ileu m a alk alm á­ ból rendezett Theologische Woche főtém ája: Teológia és kegyesség. A rra kértek fel, hogy gondolataim at az egész előadássorozat bevezetéseként a m ásodik foga­ lom hoz: a kegyességhez kapcsoljam . E zért ad tam m on­ danivalóm nak a fenti címet. Erkölcsösség vagy kegyesség A pietász lényegét k u ta tv a különbséget kell ten n ü n k az alcím k ét fogalm a között. Ezt m á r csak a z é rt is m eg kell tennünk, m e rt a róm ai katolikus teológia első­ sorb an az erkölcsiség vagy erkölcsösség kifejezést hasz­ nálja, am it a Tridenti Zsinat a fides caritate fo rm ata a la p já n a theologia m oralis (M oraltheologie) m agasla­ tá ra em elt. Elég, ha J. Theiner közism ert m űvére gon­ dolunk.1

80

Az „erkölcs” felöleli a szokás és az életm ód, a tr a ­ díció és az alkalm azkodás, a kegyelet és a jó m odor, a jog és a tö rvény széles területét, továbbá a személyes m ag atartást, m in t az em b er lényének m egtestesülését. A tudatos és a tu d a tta la n vagy tu d a ta la tti világában eg y arán t gyökerezik és bárm elyikből feltörhet. T an ­ b an és életben, beszédben és cselekedetben, kötelesség­ teljesítésben és a m ásik szem élyhez való viszonyulás­ ban, te h á t az etik a m in d en te rü leté n m egm utatkozhat. Az általános érvényesség igényével lép fel, am en n y i­ b en az uralkodó hagyom ányra é p ít és az egyetem le­ gesen elism ert jó ra tör, jóllehet, fü ggetlenül érvényesül benne a nem es és a nem telen. Így leh et ugyanaz a m a­ g a ta rtá s egyszer erkölcsös, m áskor erkölcstelen. Az erkölcsösséget2 nem tu d ju k egyértelm űen defi­ niálni. A ró la v allo tt felfogás a tö rtén elem folyam án sokoldalúan jelen tk ezett és m aga az etik ai term inoló­ gia is több változáson m en t át. P. Jakobs a következő­ képpen h atáro zza m eg: „Az erkölcsösség a m eglevő jó szokások kifejezője, a jó erkölcs az életv itelb en egy szem élyben m egtestesülve, aki enn ek következtében szem élyiséggé érik. Az em b er az erkölcsi v ilágrendbe beleszületik, erkölcsössé pedig lesz. Az erkölcs a m ér­ ték et szolgáltatja, az erkölcsösség a m ag atartásb eli m ó­ dozatokat a m indenkori m érték szerint, am ennyiben ez pozitív követelm énnyé érlelődik és m in t ilyen érvény­ b en m arad .”3 Az erkölcsösség az em b er lényéhez tartozik, örök hum ánum . E zért le h et p ro fán erkölcsiségről szó, am i tu dom ánnyá terebélyesedve a filozófiai etik áb a to r­ kollik. Az erkölcsiség és a vallás d ialek tik u s kapcso­ la tb a n áll egym ással. V allás és erkölcs, vallásosság és erkölcsösség kéz a kézben h a la d h a t egym ás m ellett az eggyéolvadásig; de ellen tétb e n is állh at egym ással. Egy vallásos n o rm a leh et erkölcsös; d e leh et erkölcs­ telen is (ilyen volt a h etérák szerepe az ókori görögök­

nél). A felvilágosodással kezdődött el az etik a em an­ cipációja a teológiától: lé tre jö tt a világi erkölcstan, m int tudom ány, am elynek alapelvei em beri egziszten­ cián k ra vezethetők vissza. E zért k u ta tja a v allás­ pszichológus és hangsúlyozza a teológus szívesebben a kegyességet, am ely szorosan összefügg az egyházzal, a teológiával és a hittel. Így é rtü n k el tu lajd o n k ép p e­ ni tém ánkhoz. A „kegyes”, „kegyesség”-kifejezés m á r az Ószövet­ ségben jelentkezik; a D eut 33,8 és a M ik 7,2 a k h e ­ szed-főnévből szárm azó khászid Istennek átadott, ke­ gyes em b ert jelöl. Az ilyen az életét a törvény köve­ telm ényei szerint rendezi be. A m ű v e lt görögség szám ára az euszebeia az iste­ nek m agasabb és tisztáb b világa irán ti méltó, csodála­ ta tkeltő tiszteletet és az istenek szabta életkövetelm é­ nyeknek a b e ta rtá s á t jelentette. Nem kötődik egy is­ teni szem élyhez. Egy erény a sok között. K övetője tiszteletet érdem el, a m in t ellen tétéért az aszebeia gya­ korlója m orális m egvetést von m aga után. Az euszebeia az Ú jszövetségben nagyobb han g ­ sú ly t kap. A pásztori levelekben a m eghatározott élet­ m ódot: az em bernek Istenhez, társaihoz és önm agá­ hoz való viszonyát fejezi ki. P á l a rra in ti Tim ótheust, hogy tö rek e d jék az euszebeiára (1 Tim 6,11), am elynek fo rrása a K risztu sb an való h it (1 Tim 3,16). A 2Pét le­ vélben az euszebeia általáb a n m in t erkölcsileg kifogás­ ta la n élet szerepel (1,3). A n ém et „from m ” kifejezés a gót fru m b = ig az, h e­ lyes szóból szárm azik. E redetileg nem vallási fogal­ m at: szem élyre v o natko ztatva „ügyeset”, „a lk alm asat” jelentett. Először L u th e r hozza kapcsolatba a v allá­ sos m ag atartással, b á r n ála is elsősorban „illő”, „he­ lyénvaló”, „igaz” m a g ata rtást jelöl. K ésőbb a refo r­ m áto rtó l k a p ja az „Isten félelm e” tartalm a t. A kegyesség fogalm ának felhasználása a vallásosság szubjektív kifejezésére és a hivő élet fo ly ta tásá ra az ú jk o r p roduktum a. Ebben az értelem ben a teológiá­ ban először Schleiermacher haszn álja híres Glaubens­ le h re -jé b e n : „A kegyesség az életnek Isten felé irá ­ nyulása: az ö n tu d a t állapota, a jelenlevő, kim ondha­ tatlan , isteni V alóság á ltal való betöltöttség és áth atottság”.4 Kegyes az a m agatartás, am ely Isten re irányul. Ha a lélek a m etafizikai világgal b árm iféle kapcsolatban áll, Istentől m eghatározott. A kegyesség az em bernek Istennel való találkozásából fakadó pozitív m a g ata r­ tása, am ely a legkülönbözőbb fo rm áb a öltözhet.5 A hi­ vő alap m a g atartása nem csak lelki világában, hanem tetteib en is: h ite m egvallásában, ünnepek m e g ta rtá ­ sában, im ádkozásban, tem plom bajárásban, Isten b e ve­ te tt bizodalom ban m egnyilatkozó életgyakorlat. K om p­ lex jelenség, „terem tő szintézisek összetalálkozása” — Girgensohn szavaival kifejezve.6 A dán valláspszicho­ lógus, W. Groenback a rra h ív ja fe l a figyelm et, hogy a vallásos élm ény a szem élyiségben m indig m int élő kegyesség jelentkezik, am it a „lelki stru k tú ra közpon­ ti m o zzanatának” nevez.7 H a a kegyesség egészséges, a K risztusba v e te tt h it­ ből fak ad és táplálkozik. U gyanakkor a K risztusban gyökerező tiszta h it m indig a kegyesség m egújulásá­ hoz vezet; nyilvánvaló példa e rre a reform áció. M i­ vel a kegyesség az igehirdetés kézzelfogható gyüm öl­ cse, ott, ahol az igehirdetés m in t forrás m egrom lik, a kegyesség is súlyos k á rt szenved. Az egyháznak ezért állandó központi kérdése, hogy m ilyen igehirdetés fo­ lyik szószékein. A kegyesség előfeltétele: a megtérés A kegyesség legm élyebb értelm e és célja nem az em ­ be r külső m agatartásán ak , hanem a léleknek a m eg­

változása. A fordulat, am ely azt eredm ényezi, hogy a hivő te k in te te Isten re irán y u ljo n és egész életv itele m ássá legyen, az em b eri exisztencia e nagy áta la k u lá ­ sa a m egtérés. Az élet e döntő történésével beh ató an foglalkozik a dogm atika és m in t a v ia salutis egyik állom ását fe jte ­ geti. A valláspszichológia is k u ta tja a m egtérés titk á t és „ a ttitű d v áltásn a k ” vagy „jellegváltozásnak” nevezi. Ezzel a kérdéssel lélek tan i szem pontból először az am erik ai E. Starbuck és W. Jam es foglalkozott. E red ­ m ényeiket a következőkben fo g lalh atju k össze8: N em csak vallásos m egtérésről beszélhetünk, hanem erkölcsiről, esztétikairól és szellem iről is. A m űvészt m e g rag ad h atja és m e g v álto ztath atja egy h irte len fel­ tűnő, nem se jte tt szép táj. N em csak Istenhez, a v al­ láshoz való m egtérés létezik (pozitív jelenség), beszél­ h etü n k Istentől az ateizm ushoz való fordulásról is („ellentétes m egtérés”). A m egtérés lényegét k u ta tv a Jam es egy addig alig figyelem be v e tt tényből in d u l ki, am i m a m á r á lta ­ lánosan elfogadott: a szem élyiség m egosztottságából és az egységre törekvésből. Az em b er szem élyisége több összetevőből áll; b á r egységre vágyik, de nem ta lál rá. G yakran b ecsap ja ö nm agát és félrevezet m á­ sokat. A m egosztottság ölth et különböző fokokat és fo rm ák at; de m inden esetben gyötrelm es és aggasztó. A v allás egy út, am elyen az én a m egosztottságot legyőzheti és egységét elérheti. K ülönböző életk ö rü l­ m ények (hivatásváltoztatás vagy m ély lelki m eg ren ­ dülés) következtében az én sú lypontja elto ló d h at: dol­ gok, am elyek azelőtt lényegteleneknek tűntek, je le n ­ tőséget nyern ek ; m ások pedig, am elyek addig komoly h angsúllyal estek latb a, a p e rifé riá ra kerülnek. H a egy em b er vallásos értelem b en m egtér, úgy Istenről, bűnről, m egváltásról eddig jelen ték telen ek n ek ta rto tt fogalm ai gondolatvilágában egyszerre központi helyet foglalnak el és egész belső, lelki életéb en jelentős sze­ rephez ju tn ak . Az addig halott, hűvös v allási képze­ te k m egelevenednek, m elegekké és jelentősekké lesz­ nek. A m egtérés pszichológiai m om entum ai sorban: az én feladása és a gőg összeom lása; a döntés és az a k a ra t­ szabályozás; a b ű n b o csán at átélése; a spontán lelki m egvilágosodás; végül az Isten n el való eggyélétel. A m egtérés a bibliai és p ro testán s kegyesség előfel­ tétele. K eresztelő Ján o s h allg ató itó l felü lm ú lh atat­ la n hévvel v áltozást követelt. Jézus elh ív ta és elve­ zette h allgatóságának egy részét ehhez a célhoz. P ál m in t egyetlen lehetségest és szükségest, az „új terem ­ tés” lé tre jö tté t jelöli meg. A pro testan tizm u s a gyü­ lekezet ta g jaitó l ezt a teljes m egváltozást m in t a k e­ gyesség a la p já t k ív án ja meg. Megszentelődés és kegyesség A nagy „ a ttitű d v áltás” gyüm ölcse a m egszentelődés, am elyben — m in t m elegágyban az elv ete tt m ag — k i­ kel és növekszik az új élet. A vita christiana a dogm a­ tik a és etik a k ed v elt tém ája. E tu dom ányágak legtöbb­ ször a bibliai eszm ényeket és n o rm ák at vázolják fel. Ebben az értelem b en fejteg et K álvin is: a m egszen­ telődés az a hivő folyam at, am elyben a kegyesség konk­ ré t form áb an realizálódik (Institutio III. 6, 1—5). A m egszentelődés lényege an n ak a szűk b u ro k n ak a szétfeszítése, am ely az é n t a m aga k o rlátai közé z á r­ ja. Az én kilép eddigi kereteiből, sorom póit áttö ri és tágabb életfo rm a a la p ja it hozza létre. E lm arad n ak az é n re addig jellem ző egoista vonások és a szív k itá ­ rulkozik a külvilág felé. A m egszentelődés az új énközpont k ö rü l alak u l ki. A régi ce n tru m helyére m ost Jézus K risztus lép. Az

81

egyén a világot és önm agát átértékeli, m ásk én t nézi. Az új látás v elejá ró ja a valóságérzet: az új m inden vo­ natkozásában reális és igaz. Az egyén lelki szemei olyan tények m eglátására nyílnak meg, am elyek az­ előtt előtte ism eretlenek voltak. Ezt követi az új erők létrejötte a lélekben. M ind­ azok a potenciák, am elyek addig a tu d a ta la tti szfé­ rák b a n szunnyadtak, m ost előlépnek a tu d ato s világ­ ba. Az érzelm ek gazdagságának legfőbb fo rrá sa Isten fenségének és irg alm án ak az átélése. A h iv ő t Isten léte és lénye feletti csodálat tö lti el, v alam in t az a törekvés, hogy a M indenhatóval közösségre lépjen. A S zentírás ezt az állapotot az „első szeretet” (Jel 2,5) forró korszakának nevezi, am elyet igen nem es affek ­ tusok h atn ak át. A kegyesség ebben az új állapotban bontakozik ki és a legkülönbözőbb form ák b an m u ­ tatkozik meg. A b űntudat, am ely a lelket közvetlenül a nagy v á l­ tozás elő tt b etö ltö tte és az egyént Jézus keresztjéhez elvezette, m egm arad ugyan, de feszültsége feloldódik. A lélek — elfogadva K risztus k ereszth alálán ak b ű n el­ törlő áld ásá t — nyugalm at talál. A nagy nyom ás h e­ lyét a felszabadultság érzése foglalja el afelett, hogy m egszűnt Isten neheztelése és helyét a gyerm ekkéfo­ g adtatás öröm e tölti be. A m egszentelődés ú tjá n já ró t Istenhez mélységes tisztelet fűzi. Ez az érzés abból táplálkozik, hogy az em b er tu d ja : Isten őt m indig m egérti. Ez a tu d a t k é­ sőbb bizodalom m á nem esül. E zért rem énységgel fo r­ d u l Hozzá m inden kérésével. Az Istenhez fűző kapcsolat legnem esebb fo rm á ja az imádat. A lap ja a teljes ráhagyatkozás, am ely odáig fokozódik, hogy a hivő m eg v an győződve: Isten jo b ­ ban tudja, m i válik ja v á ra és üdvére. A szív h álája a szolgálat gyakorlásában m utatkozik meg. A hivő ezzel nem „visszafizetni” a k a rja Isten jó ­ ságát és kegyelm ét, sem az üdvösséget biztosítani. A szolgálat egyszerűen hitének és kegyességének a b i­ zonysága és jó gyümölcse. A protestáns pietász etikai konzekvenciákat von m a­ ga után. A lélek á lta la m egbízható szavában és tisz­ ta cselekedeteiben. Belső kiegyensúlyozottsággal já rkel a világban. H űség fűzi a családjához és szeretet m inden em berhez. M u n k áját Isten elő tti felelősséggel végzi, m int aki tu d ja : valam ennyi tettéről egyszer szá­ m ot kell adnia. H a a hivő olyan környezetben és közösségben él, ahol h itében növekedhet és m élyülhet, kegyessége á l­ landóan erősödik. Ilyen viszonyok között új, nem es kom ponensek jelentkeznek életében: sokrétű élm é­ nyek, felem elő öröm ek és színes m egtapasztalások. A vallásos érzelm ek folytonosan intenzívebbekké v áln ak : nagyobb lesz elő tte Isten m éltósága és elkötelezőbb az e m b e rtá rsa ié rt való felelőssége. A kegyesség azonban nem m indig m u ta t ilyen fel­ felé ívelést. Az élet gondja, az ó-em ber g y ak ran h á t­ r á lta tja a m élyülésben. Az én idő m ú ltáv al g yakran összeütközik a hivő élet id eáljáv al és lé trejö n lelké­ ben — P á l szavaival élve — a „hitnek szép h arc a” (2Tim 2,5). A kegyesség parad o x életform a: h it és h i­ tetlenség, bizonyosság és kétség, aláz at és gőg, szere­ te t és ellenszenv egyszerre. De állandó jellem zője a reális önkritika, a h ajlam a m egbánásra és a kiegyen­ súlyozott, harm onikus lelki állapot u tán i vágy. A kegyesség intenzitásának forrása: az im a A keresztyénséget m é ltá n nevezik az „im ádság v a l­ lá sán a k ”9 vagy a „szem élyes könyörgés o tth o n á n ak ”.10 K özism ert Augustinus megállapítása: O ratio iu sti cla­

82

vis est coeli: ascendit p raecatio et descendit m iseratio Dei. Jó lleh et az im a a felvilágosodás k o rátó l kezdve n ap ­ jain k ig heves tám ad áso k célpontja, m in t teológiai és pszichológiai jelenség mégis az érdeklődés gyakori tárgya. Elég Fr. Heiler alapos és terjed elm es m űvére u ta ln i.12 A szerző az előszóban m eg állap ítja: „A v al­ lásos em b ern ek az im a m inden kegyesség a lfá ja és Omegája, a legterm észetesebb és legszükségszerűbb életm egnyilvánulás, a lelki d erű és erkölcsi erő fo r­ rása. A keresztyén hivő m in d en n ap i tevékenysége”. W. Trillhaas az im ádság lényegét így h atáro zza m eg: „Az im a a v allás lelke. Egyben a legszem élyesebb vo­ nás a vallásos életben, am elytől táv o l áll m inden á l­ talán o sítás és tudom ányoskodás.”12 A hol Isten és az em b eri lélek, a legfőbb Lény és az én összetalálkozik és egym ással szóba elegyedik, o tt jön lé tre az ima. L élek tan i szem pontból a következő fázisokban valósul m eg: Első lépés az elevatio (ascensus) m entis ad D eum — a m in t a régiek fogalm azták. Az im a a lélek felem el­ kedése a földiektől a m ennyeiekhez, törekvés a lá t­ h atatlan o k után. Az elm élkedés, az alázat, a kérés vagy az im ád at fo rm á já t ö ltheti m agára. A m ásodik m om entum — a koncentráció — azt je ­ lenti, hogy az im ádkozó röghöz kötöttségétől eltávo­ lodik és egész figyelm ével a legfőbb V alóság felé fo r­ dul. A törekvés a S um m um Bonum felé legtöbbször a könyörgés, ritk á n a hálaad ás vagy m agasztalás. A kontempláció ab b an áll, hogy az im ádkozó Isten kereséséből az Ő b irto k lá sára ju t. Isten m ost rag a d ja meg. E ttől kezdve nem pro b lém a szám ára a M inden­ ható léte, ak in ek nagyságát, jóságát és szépségét cso­ dálja. Tisztelet, á m u la t és elra g ad tatás tölti b e és bol­ dogság veszi h atalm áb a. A m ély kontem pláció leg­ többször ném a, szótalan. A legfőbb Jó szem léléséhez g y ak ran kapcsolódik a hivő im ádsága folyam án gyarlóságának belátása. A b e­ felé te k in tésb en kom oly dialek tik a feszül: Isten vég te­ lensége és az én bűnös volta, tisztelet és önvád, cso­ d álat és elm arasztalás, rajongás és borzongás, biza­ lom és félelem . Ezek az ellentétes affek tu so k az im á­ b an k o n traszth arm o n iáb an egyesülnek. A feszültség az im ád ság b an sajátos szerep et játszik: a vallásos élet m ozgató ereje, a kegyesség m otorja. Á l­ ta la a szem élyes kegyességi g y ak o rlatb an a lélek m é­ lyéről élm ények tö rn ek fel, am elyek a h itet bizonyos hőfokon ta rtjá k . Az im a égő vágy, am ely a vallásos­ ságnak erő t és le n d ü letet kölcsönöz. Az im án ak a lélek m élyéről tö rtén ő v u lk án szerű fel­ feltörése a kegyességnek in te n zitást biztosít. M inél gyakoribb, az im aélet an n ál forróbb és a kegyesség an n á l m élyebb. N em elég az „elszórt”, ritk á n elm on­ d o tt vagy b etan u lt im aform ula, a fohásznak állandó g y ak o rlattá kell terebélyesednie: naponkénti, sőt ó rán ­ k én ti érintkezéssé Istennel. Jézus éjsza k ák a t tö ltö tt buzgó könyörgésben. L u th e r n ap o n ta legalább h áro m ­ szor b o ru lt le U ra előtt. P á l követelm énye: S züntelen im ádkozzatok! (1Thess 5,17) — a keresztyén kegyesség alaptörvénye. A protestáns kegyesség három fő típusa N incs k ét em ber, aki Isten rő l hasonló elképzeléssel vagy a vallásos érzésnek azonos m élységével ren d el­ keznék. A kegyesség esetében is így v agyunk: ahán y em ber, annyi pietász. A fra n cia P. Janet a De l’A n ­ goisse à l’Extase, 1926 c. m űvében a kegyességi típusok m egkülönböztetésének alap já u l a gyülekezeti tagok h i­ tén ek in ten zitását tek in ti. O. Kitzig a Religiös, kirch­ lich, gläubig. Drei Höhelagen evangelischer F röm m ig­

keit, 1934 c. m űvében a gyülekezet ta g jain ak a fenti három alap típ u sát különbözteti m eg; az osztályozást a közösségi kegyesség szemszögéből nézve á llítja fel. A p rotestáns kegyesség különböző fa ja it k u ta tv a megjegyzem , hogy igazi típ u sró l csak o tt beszélhetünk, ahol állandó, ta rtó s m ag ata rtásró l és nem átm eneti, p illan atn y i hitb eli m egnyilatkozásról v an szó. A h á ­ rom fő típus a következő: A racionális típusban döntő az elm életi tevékeny­ ség, az egyéni jelleg h á tté rb e szorul, sőt gyakran el­ satnyul, m e rt hiányzik belőle a vallásos élm ény. Leg­ többször filozófiai vagy esztétikai síkon mozog. A k ü l­ v ilággal való kapcsolata k u ltú rá t vagy történ elm et fo r­ m ál. Szám os teológus, filozófus vagy orvos sorolható ide. A kegyességnek ez a fo rm á ja az elsorvadás veszé­ lyét hordozza m agában. Az intenzív értelm i tevékeny­ ség csak a vallásos élm ény m élységének és gazdag­ ságának a pótléka. Az Istenhez fűző kapcsolat sze­ m élytelen, élettelen, tisztán elvont. Ilyen típusú hívei felé a lelkész küldetése ann ak a b eláttatása, hogy nem elég az „észkeresztyénség”. A m ai gyülekezeti tag n ak élő, valóságos h ittel kell re n ­ delkeznie és ennek gyüm ölcseként igazi, egészséges ke­ gyességgel. K ülönös adottság, jó koncentráció és helyes előké­ szítés (ima, böjt) segítségével a vallásos élm ény külö­ nös bensőségességet nyerhet. Az én a h itn e k m ag a­ sabb fo k ára léphet. Így jö n lé tre a m ásodik, a m isz­ tikus típus. Az értelm i tevékenység itt nagym értékben h á tté rb e szorul: egyetlen ta r tal om (Isten, Jézus K risztus) tölti be az egész tudatot. K ísérője rendsze­ rin t az öröm, a békesség, a belső m eggazdagodás m ély érzése. I tt viszont g yakran hiányzik a tartósság: az ö n átadás boldogsága és a fellobbanó h it lá n g ja idővel kialszik a leghatározottabb egyéneknél is. Jö n a k ét­ ségeskedés, m ajd az Istentől való eltávolodás. A m isz­ tikus élm ényben részesült én élő kapcsolata Istennel a legm agasabb fok ra em elkedhet: az elragadtatásig. Egyesek szerfelett hajlam osak az extázisra. E nnek a típ u sn ak nagy veszélye, hogy az egyedül Isten re irá ­ nyuló intenzív koncentráció elzá rja előttük az u ta t a k ö rü lö ttü k zajló világhoz és a m indennapokhoz: visz­ szahúzódnak a csendbe, g y ak ra n a teljes m agányba. Nem tu d n a k beilleszkedni a társad alm i rendbe, ide­ genül érzik m agukat benne. A pásztor dolga ebben az esetben az ilyen híveknek az elvezetése az egészséges kegyességre, am ely segítséget n y ú jt szám u k ra a be­ kapcsolódásra a m ai életbe. A h arm adik, a tiszta, élő kegyességben az értelm i elem és a szem élyes élm ény nem lépi tú l a norm ális m értéket. Bizonyos harm ónia, kiegyensúlyozottság je l­ lemzi. Ez a típus nem ápol tú lfű tö tt értelm i vallásos gondolatvilágot vagy intenzív érzelm i életet. Egysze­

rű, egészséges hitélm ényben ta lá lja m eg az állandó k apcsolatot Istennel. É lete célja az Ő a k a ra tá n a k m eg­ valósítása a v ilágban: a szolgálat. Ez a típus tetterős és kész m agasabb fo rm ájáb an a szeretetben, gazdag a jóságban és hajlam os az adakozásra. Ez a hivő v a­ lam ennyi típus között a leghatékonyabb: az élő h it m egtestesítője, az átlag kegyes gyülekezeti tag, a le l­ kész legközvetlenebb és legkészségesebb segítőtársa. *

É vtizedeink az antropológia, az em b er létéről és lé­ nyéről szóló tudom ány virágkora. Igyekszik feltárn i és átfogni az em b ert a m aga egészében, így belső, lelki életét is. Mégis zav arb an vagyunk, h a a mai em ber k épét a k a rju k m egrajzolni. H iányoznak tiszta elk ép ­ zeléseink a so k at em leg etett „m odern em b errő l”. Be­ szélünk „töm egem berről”, „alkalm azkodó”, „funkcio­ náló”, „n o nkonform ista" vagy „autonóm ” szem élyiség­ r ő l M inket jo b b an érd ek el: M ilyen koru n k kegyes em bere? Sok tu lajd o n ság át leh etn e felsorakoztatni. Z á­ ró szó g y an án t egyet, ta lán a legfontosabbat h add hangsúlyozzuk: Nem önm aga szám ára él, han em — m iként U ra te tte — a világ szám ára. A m áso k ért való kegyesség testesíti m eg a m ai keresztyén életideált. A m inden em b erért végzett szolgálat a m ásodik évezred végén a kegyesség n yilvánvaló és csalh a tatlan jele. Dr. Szabó Géza JEGYZETEK 1. Die E ntw icklung d e r M oraltheologie zur eigenständigen Disziplin, 1970. Továbbá: O. H ildebrand: Die phil. G rundlage d e r kath. Sittenlehre, 1951. Fr. Tillm ann: H andbuch der kath. Sittenlehre, 1957. — 2. P ro t. m u n k ák : A. S c hütz: Religion und Sittlichkeit, 1880. J. B. Schuster: Die im bedingte W ert des S itt­ lichen, 1929. K. H eidecker: Wie lassen sich die sittlichen N or­ m en begründen? 1931. E. M arkus: Das R ätsel der Sittlichkeit und seine Lösung, 1932. — 3. Ev. K irchenlexikon, 1962. III. 963. — 4. L eitsatz § 3. der 3.-en Auflage. — 5. H. P reuss: Die deut­ sche Fröm m igkeit im Spiegel der biblischen K unst, 1926. H. Tőde l: B ilder deutscher Fröm m igkeit, 1927. A.. Jerem ias: B udd­ histische und theosophistische Fröm m igkeit. Mit einer zusam ­ m enfassender Einleitung über das W esen der F röm m igkeit und das V erhältnis der Religionen zur christlichen Fröm m igkeit, 1927. A. Jakobs: G rundzüge ev. V olksfröm m igkeit, 1937. O. E berhard: Zeugnisse deutscher Fröm m igkeit von der Fr ühzeit bis heute, 1940. J. W alter: C hristentum und Fröm m igkeit, 1941. E. Spranger: W eltfröm m igkeit, 1941. H. R. G. G ünther: Idee ein er G eschichte d e r Fröm m igkeit, 1948, W. G ruehn: Die Fröm m igkeit d e r G egenw art, 1955. — 6. K. G irgensohn: Der seelische A ufbau des religiösen E rlebens, 1930. 82. — 7. Om B eskrivelsen a f religiöse E plevelser, 1935. 15. — 8. E. D. Star­ buck: The psychology of Religion. A n em pirical study of the grow th of religious consciousness, 1899 és W. Jam es: Varieties of religious Experience, 1902. — 9. H. D öllinger: C hristentum und Glaube, 1926. 136. — 10. N. S öderblom , D eutch-E vange ­ lische Z eitschrift, 1916. évf. 119. — 11. Das Gebet, 1918. További irodalom : J. B. P ratt: The Psychology of religious Belief, 1907. R. O sterm ann: C ontribution à l’étude experim entale de la p rière chrétienne, 1907. J. Segond: La prière. E tude de la psychologie religieuse, 1911. A. L. Strong: A Consideration of P ra y e r from, the S tandpoint of Social Psychology, 1908. H. W inz: Die Psychologie des Gebets, 1914. E. H irsch: Der Sinn des Gebets, 1921. — 12. W. Trillhaas: Die innere Welt, 1953. 57.

83

Komáromi Csipkés György Magyar Bibliája „Titkait Istennek sáfárló doktori szolga, S Krisztus nyájának szent dolgát mutató példa, Ez magyari népnek nyelvén használni ki sokban Kévánsz: Szentírást, hit dolgát tudva tanítván, Méltó dicsérnem szent munkád, m ert sokat épít, Élj hát, Istennek drága edénye, hosszas időt.”19/ a Háromszáz esztendeje, hogy meghalt, mindössze öt­ ven évesen (1628—1678.) De a halál, illetve gályarab­ ság helyett a számkivetést választó Szenczi Száki J á ­ nos szuperintendens versbeszedett kívánsága nem ve­ szett a semmibe. Holta után is tanítva élt, am ikor bibliafordítását nyomdába adták. És élt, am ikor bibliafordítását ke­ mény ítélettel elkobozták: „nulliti reperiantur!”8/ a Élt, amikor csak várták: „mentül előbb akadna emberünk, ki a sokoldalú hasznos és munkás írót érdemlegesen feltüntesse előttünk’30/ a — És túlélte a még ezután jövő századot is: m ert 1969-ben is „elfeledett műveiről” em ­ lékezik a híradás.10/a Ha mégis tudunk valam it felőle: bibliafordítása jut eszünkbe. Ezzel együtt talán bibliafordításának sorsatragédiája is. Pedig Komáromi Csipkés György m ást is, ennél jóval többet is tett nemzetéért, és benne egy­ házáért. Szolgatársai segítésére százával jelentetett meg pré­ dikációkat. Kétszáznegyvenegyet m agyarul is : hogy „minden külső rendbeli cselédes gazda” olvashassa m ind magának, mind háza népének.10b Polemikus írá ­ sokkal9’20 segíti egyháza élet-halál harcát az ellenre­ formációval szemben; fegyvert adva az önkény ellen szövetkező rendi ellenállásnak is. Pestisjárvány ide­ jén is van szava, (igehirdetés-sorozatot ad ki a pestis „természetéről”), és tanításában előrem utató erő feszül. Az 1664. évi üstökös láttán máig időtállóan fejti ki a természeti jelekről való reform átus álláspontot. (Az judicaria astrologiáról és üstökös csillagokról való ju ­ dicium. Ezt a m űvét jó két évtized múlva, az 1682-ben feltűnt Halley-üstökös láttán — Komáromi Csipkés ne­ vének említése nélkül — cáfolni igyekszik Kisztei Pé­ ter. Szinte érthetetlen, hogy m iért mégis az ő könyvét adják ki ú jra 1910-ben17. És ez a vonal m intha foly­ tatódna is: az 1978. évi K álvin K alendárium ban Thö ­ kölyről emlékezve, Esze Tamás írása is Kisztei köny­ vét idézi; a kalendárium ban Komáromi Csipkés György nevét hiába keressük.) Nyelvészeti m unkásságával új korszakot nyit a ha­ zai lingvisztika történetében.26 A debreceni oskolát Kol­ légiummá formáló tevékenységéért, oktató-nevelő m un­ kásságáért megintcsak a legnagyobbak között kell em ­ legetnünk. Nem véletlenül került szobra a debreceni egyetem díszparkjába.6a Ebben az életm űben helyezkedik el a Biblia m a­ gyarra fordítása. A fordítás kiadása, és m agának a könyvnek sorsa m ár önálló történet. A fordítás létre­ jötte: az élni és növekedni akaró hazai teológiai tu­ dományosság soron következő lépése. A kiadott könyv sorsa pedig az ún. vértelen ellenreformáció korának egyik legjellegzetesebb példája. A hét esztendőn át gyűjtögetett kétszáznegyvenegy m agyar prédikációt megindítóan szép szavakkal ajánl­ ja „a m agyar nemzetbéli sok tövisek között levő li ­ liomnak, a Debreceni (melynek költségével bújdostam

84

és taníttattam az idegen országokban, és amelyen 14 esztendők alatt szolgálok) Komáromi (melyben szület­ tem, taníttattam és neveltettem 18 esztendős koromig) S. pataki (melyben tartattam , épültem és taníttattam 3 esztendeig) Kassai, (melyben szolgáltam ifjúságomban esztendeig) Nagybányai (melyben a prédikátori tiszt­ re megesküdtem) és egyéb helybéli Magyar és Erdély országban levő szent gyülekezeteknek”.l9c Születése városáról adatszerűén alig tudunk többet, m int am ennyit iskolarektora Csipkés bizonyítványá­ ban elmond róla.31 Sárospataki beiratkozása (1646) éle­ tének első biztos dátuma. Kassai rektorságának java­ dalm át is tudjuk: „évi ötven forint készpénz, két hor­ dó bor, tizenöt köböl búza és egy ártány a Rákócziuradalomból”24a. Ezzel a pénzzel és Debrecen ösztöndíjával indul 1650-ben — a harmincéves háború utáni második bé­ keévben — Hollandiába. A következő évben aztán L eusden János professzorának ajánló és üdvözlő ver­ sével megjelenik az egyetem diáksága előtt — latin be­ vezető után — elmondott héber szónoklata. Angliai kirándulásáról közelebbi adatot nem tudunk, de tudjuk, hogy megfordult Cromwell országában is — legalább annyi időre, míg az angol alapjait elsajátítot­ ta. Hazatérve a debreceni oskola tanára, 1657-től (II. Rákóczi György szerencsétlen lengyel hadjáratának éve!) haláláig (1678) a város egyik prédikátora. Nehéz és egyre nehezedő időkben hűséges őrálló. Majd fél­ száz rövidebb-hosszabb m agyar és latin nyelvű m un­ ka szerzője. Revízió vagy új fordítás? Három évvel halála előtt — 1675-ben — Komáromi Csipkés György összegyűjti és kinyom atja műveinek jegyzékét.7 Ebben a „befejezett magyar teológiai m un­ kák” között egyetlenegyet említ: „Translatio Bibliarum seu librorum Veteris et Novi Testamenti ex fontibus” — vagy am int m ajd a kiadott Biblia cím lapján ol­ vassuk: „a Sidó, Chaldeai és Görög nyelvekből m a­ gyarra fordított, és minden rész közönséges summá­ já t és részeit megmutató marginális megjegyzésekkel megvilágosított Komáromi Cs. György”. Mindkét — forrásértékében vitathatatlan — feljegyzés az önálló fordítás m ellett szól. 1940-ben Musnai László, a nagyenyedi református Kollégium rektor professzora meglepő felfedezéséről számol be a Károlyi emlékkönyv lapjain: „E felfo­ gással szemben a tudós szerző sajátkezű feljegyzései­ ből m egállapítjuk azt, hogy ez a fordítás sem független a Károlyi bibliájától, hanem m int annak az eredeti szöveg alapján készült átjavítása, m ár a szerző ifjabb éveiben, jórészt még külföldi tartózkodása idején ké­ szült. Nem önálló fordítás, hanem átdolgozás csupán, s így teljes joggal vesszük be annak tárgyalását a K á­ rolyi biblia történetébe. Ezt kívánjuk e helyen a K á­ rolyi bibliájának 350 éves örömünnepén kiadott Emlék­ könyvben igazolni az alábbiakban”21a Nem is Könnyű feladat különbséget tenni „új fordí­ tás” és „revízió” között. A fogalmi tisztázatlanság meg­ lepő dolgokat szülhet: az 1975-ben kiadott új fordítá­ sú biblia első versével szemben Páskándi Géza „K á­ rolyit” veszi pártfogásába: Isten nem „mennyet és föl­ det”, hanem „eget és földet” teremt. Eszerint a „re­ videált” Károlyi jobban tudja, m int az eredeti vizso ­ lyi Biblia: Isten abban szintén „mennyet és földet” te­ remt. Az „új fordítás” íme pontosabban — és teológiai

tekintetben helyesen — állítja vissza a régit, mint an­ nak revíziója22. Nem tévedünk talán messzire az igazságtól, ha a fordító szándéka felől közelítjük meg a kérdést. Ha a cél a nemes és veretes szöveg — m int „nyelvi arany­ alap”, vagy „évszázados hagyomány által megszentelt szöveg” — őrzése és átörökítése, és em iatt csak elve­ szett igeidőket és módokat igazítunk, a m indennapi használatból teljesen eltűnt szavakat cserélünk, m on­ datszerkesztést legfeljebb elvétve ha változtatunk: re­ videáltuk a fordítást. Ha a cél nem a nemes és veretes szöveg őrzése — m ert igaz, hogy emberi gondolkozásunknak van olyan­ féle „tehetetlenségi törvénye”, amely az anyanyelvi verziót „a kijelentéssel” azonosítani törekszik —, ha a cél tehát ennek a tehetetlenségi törvénynek ellenére az eredetinek — és egyedül kanonikusnak! — a fordí­ tó kora nyelvi állapotában ú jra megfogalmazása, ak­ kor és csak akkor beszélhetünk új fordításról. Hogy Komáromi Csipkés Györgyöt ez utóbbi cél ve­ zeti, akkor sem kétséges, ha valóban egy Károlyi Bib­ lia nyom tatott példányába írta bele verzióját. Egy-egy lapját nézve — szinte több a javítás, m int az épen hagyott. Károlyi eredeti szövege szempontjából leg­ alább annyira kérdéses lett volna: vajon szabad-e eny ­ nyi átdolgozást még az ő neve alatt kiadni? Ezt az érvelést erősíti meg Kom árom inak a Szentírásról mondott negyedik prédikációjának két bekez­ dése: „Hogy a szentírás az anyaszentegyházban közön­ ségesen használhasson, elkerülhetetlenképpen szüksé­ ges I. Az eredet szerént való írásnak, betűnek és nyelv­ nek, tudniillik a sidó és görög írásnak tudása. Mert egyébiránt lehetetlen dolog valamely nemzet szüle­ tett nyelvére fordítani. Ez m egkívántatik a jó tanító­ tól, m int amely nélkül nem egész tanító: nem hathat a szent írásnak velejére, hanem csak kívül kopácsol ra j­ ta; s nem az Isten tulajdon maga szavain, hanem a for­ dító vétkes em bereknek szavain kell fundálni tan ítá­ sát. Inkább ellehet egyik szeme nélkül, m int ez nélkül. III. A nép született nyelvére való fordítása. Mert nem mindenkinek adatik, hogy a sidó és görög írást, s nyelvet értse, így is azért üresen m aradna az ember a szent tudománytól. Ezért irtanak a próféták, apos­ tolok, evangélisták oly nyelven, amelyen megértethettenek’19d. A marosvásárhelyi Teleki tékában őrzött Janson ki­ adású címlaptalan, egyébként teljes Károlyi Bibliá­ ban16 ott a feljegyzés: „Ezen szent Biblia a néhai bol­ dog emlékezetű Csipkés Komáromi Györgyé lévén, az midőn az Ó és Újtestam entom könyveit kiadatni szán­ dékozott volna, azoknak cikkelyeit a belefoglalt és m a­ ga kezével írott változásokkal igyekezett az eredeti nyelv valóságos értelméhez alkalm aztatni. Ezen Bib­ liát azért m éltán lehet a Comariana eredeti fordítá­ sának nevezni, az mely is néhai Koji Komáromi Sára által a Losonczi Gyürki fam íliára által jövén, nagy ­ méltóságú gróf Széki Teleki Sámuel ú r őexcellenciája közhaszonra szánt könyvtárába bényújtatott Gyürki István által, m. p.”21/b (A m a is M arosvásárhelyt őrzött eredetinek m ikrofilm jét 1972-ben hozatta meg az O r­ szágos Széchenyi K önyvtár Romániából.) Olvassunk el egymás m ellett egy ó- és két rövidebb újszövetségi szakaszt. A baloldalon annak a Janson-fé ­ le Károlyi bibliának a szövege, amelyből Komáromi dolgozott. A jobb oldalon pedig Komáromi Csipkés m egjelent m agyar bibliájának szövege. (Ez a szöveg szinte seholsem tér el a kéziratos eredetitől.) A nyelvtani és helyesírási sajátosságok lényeges el­ térése következtében érdekes lett volna a betűhív át­ ir a t. Mivel azonban célunk a fordítás teológiatörténe­

ti összevetése — a nyelvtantörténészeknek pedig úgyis kötelességük az eredetiek kézbevétele, ezért mai he­ lyesírással közöljük a szemelvényeket. Zsoltárok 55,1—24 Dávidnak megszabadí­ tásáért való könyörgé­ se. 1. Dávidnak tanítása, m ely adatott az ének­ lőmesternek az hege ­ dőn való éneklésre. 2. Hallgasd meg Isten az én imádságomat: és ne rejtsd el te maga­ dat az én könyörgésem előtt.

Könyörög az Isten Há­ za, lévén félelme, szi ­ dalmaztatása és üldöz­ tetése az hamis atya­ fiaktól. 1. A verettetni szokott m uzsikákban legfőbb­ nek, Dávid oktató éne­ ke. 2. Vedd füleidbe Isten az én imádságomat: és ne rejtsd el magadat az én könyörgésemtől.

3. Figyelmezzél én reám és hallgass meg engemet, m ert sírok az én gondo­ latomban és háborgók.

3. Figyelmezzél reám és hallgass meg engemet: sírok az én im ádkozá­ somban és háborgók.

4. A z ellenségnek sza­ váért és az hitetlennek nyomorgatásáért: mert hazugságot költenek én reám, és nagy dühös ­ séggel ellenkeznek én ­ velem.

4. A z ellenségnek szava miatt, és az hitetlennek nyomorgatása miatt, m ert hamisságot költe­ nek én reám, és harag­ gal gyűlölnek engem.

5. A z én szívem retteg énbennem, és az halál­ nak félelm ei környül ­ vöttek engem.

5. A z én szívem fáj én­ bennem, és az halál­ nak félelm ei estenek én reám.

6. A félelem és rette­ gés esett én reám, és környülvött engem a rettegés.

6. Félelem és rettegés jött énreám, és béborí­ tott engem a rettegés.

7. Mondék: kicsoda m í­ velhetné azt, hogy né­ kem szárnyaim lehetné­ nek m int a galamb­ nak? Elrepülnék, és nyugodnám.

7. Annakokáért m on­ dék: ki adna énnékem szárnyat m int a ga­ lambnak? Elrepülnék és nyugodnám.

8. Ím é messze elmen­ nék, és a pusztában la­ koznám.

8. Ím é messze távoz­ nám elbújdosva; a pusztában lakoznám. Sélah.

9. Sietnék megszabadul­ ni e sebes forgó szél­ tül. 10. Veszesd el Uram és oszlasd el az ő nyelve­ ket: m ert látok bosszú­ ságtételt és háborgást a városban.

9. Sietve keresnék m a­ gamnak menedék he­ lyet a sebes széltől és forgó széltől. 10. Veszesd el, Uram, oszlasd el az ő nyelve­ ket; m ert látok erőszak­ tételt és veszekedést a városban.

11. Nappal és éjjel kör ­ nyülvészik a várost, kik a kőfalakon vigyáznak; hamisság és ártalom va­ gyon abban. 12. Nyomorúságok v agy­ nak abban, és el nem távoznak az ő utcájá­ tól a ravaszság és ál­ nokság.

11. Nappal és éjjel kö­ rül vészik azt az ő kő­ falain, és hamisság és ártalom vagyon az ő kö ­ zepiben. 12. Nyavalyák vannak az ő közepiben, és el nem távozik az ő u t­ cájáról a csalárdság és álnokság.

85

13. Mert nem ellenség illetett engem szida­ lommal, m ert elszen­ vedném ; nem az én gyűlölőm emelte fel magát ellenem, m ert el­ rejtettem volna maga­ m at őelőtte.

13. Mert nem az ellen­ ség szidalmazott enge­ met, m ert elszenved­ ném; nem az én gyű­ lölőm emelte fel magát én ellenem, m ert elrej­ teztem volna őelőtte.

A teljesség igénye nélkül hadd tegyünk néhány meg­ jegyzést a kétféle szöveghez. (Teljességről csak azért sem lehetne szó, hiszen egyik-másik versnek a for­ dítási problem atikája maga önálló tanulm ányt igé­ nyelne.) Célunk nem a „legjobb magyar” változat meg­ keresése, csupán kísérlet arra, hogy az itt közölt k e t­ tő közül melyik felel jobban a szöveghűség és a m a­ gyarosság alapvető szempontjainak.

14. Hanem te, énhozzám hasonló halandó ember, én vezérem és én bará­ tom.

14. Hanem te, énhozzám hasonló halandó ember, én vezérem és én es ­ mérősöm.

1. A hegedűn való ének­ lés nehezen értelmezhe­ tő.

15. K ik együtt gyönyö­ rűségesen tanácskoz­ tunk vala, és az Úrnak házába m égyünk vala úgy m int társok.

15. K ik együtt édesen tanácskoztunk, és jár­ tu n k az Istennek házá­ ba a sereggel.

16. A z halál vegye kör ­ nyül őket, elevenen szálljanak a koporsó­ ba, m ert azoknak tár­ saságokban gonoszságok nagynak ő közöttök.

16. A z halál vesse ke­ zeit ő reájok, elevenen szálljanak le a pokolra, m ert gonoszságok van­ nak az ő lakó helyek­ ben ő közöttök.

1. A fordítás nem en­ gedi meg, hogy az ál­ talunk ism ert hegedű­ vel azonosítsuk az uta­ sítást. A konkordantivi ­ tás hiányát jelenti azonban, hogy a „lamönaccéah” szavát, am elyet az 53. és 56. zsoltárok feliratában „éneklőmester”-nek for­ dít, illetve őriz meg, itt birtokos szerkezettel összevonva, „le g fő b b ­ re módosít.

17. Én pedig az Isten ­ höz kiáltok, és az Úr megszabadít engemet.

17. Én pedig az Isten­ hez kiáltok, és a Jehova megtart engemet.

2. A „könyörgés előtt” elrejtőzés a névutó ki nem forrott használata.

2. A „vedd füleidbe” a héber kifejezés kicsit erőltetett tükörfordítá­ sa.

18. Estve, reggel és d él­ ben imádkozom és szó­ lok, mígnem meghall ­ gatándja az én szómat.

18. Estve és reggel és délben imádkozom és háborgók, és meghall­ gatja az én szómat.

19. Megszabadította az én életemet az én elle­ nem való hadtól, hely ­ heztetvén engemet bé­ kességben; m ert sokan valának én ellenem.

19. Megváltotta békes­ ségben az én lelkem et az én ellenem való had­ tól: m ert sokan volta­ nak én velem.

20. Meghallja az Isten és megbünteti őket, m i­ velhogy ő mindörökké megmarad; kik nem akarnak elváltozni és nem félik az Istent.

20. Meghallja az Isten, és megnyomorgatja őket az, aki megmarad örökké. Sélah. K iknek nincsen változások és nem félik az Istent.

21. Kezeket felem elték azok ellen, kik ő vélek békességesek valának; megrontották az ő szö­ vetségeket.

21. Kibocsátja kezeit az ő véle békességesekre; megrontja az ő szövet­ ségét.

22. A z vajnál lágyab ­ bak valának az ő szá­ jának beszédi. De az ő szívében háborúság vala. Lágyabbak valá­ nak az ő beszédi az olajnál, jóllehet éles szablyák volnának. 23. Vessed az Úrra a te terhedet, és ő gondot visel te rólad, és nem engedi, hogy az igaz ember m indörökké há ­ borgattassék.

22. Síkosbak a vajnál az ő szájának beszédi, de had vagyon az ő szívében. Lágyabbak az ő szavai az olajnál, de kivont szablyák azok.

24. Te azért Isten az verembe taszítod ezeket. M ert az vérszopók és álnokok az ő életeknek felét is nem élik meg. Én pedig tebenned bí­ zom.

86

23. Vessed a Jehovára a te terhedet, és ő eltart tégedet, nem hagyja so­ ha, hogy az igaz k i­ mozduljon. 24. De te Isten alászál­ lítod őket a veszede­ lem nek vermébe; a vér­ szopó és álnok em be­ rek nem élik meg az ő napjoknak felét. Én pe­ dig bízom tebenned.

3. A „gondolat”, illetve „imádkozás” — más oldalról bár, de egyaránt csak megközelítően jó fordítás. 4. A „m iatt” névutó pontosabban jelzi az okhatározót. A vers m á­ sodik fele magyaro­ sabb. 5. A „környülvevés”-nél a „rám esés” nyelvi hangula­ tában is és képszerűségében is hitelesebb. 6. M indkét változat indokolatlanul ismétel az 5. vers szavaiból, így mindegyikből elvész a gondolatritmus belső fokozása. 7. A vers első fele jól sikerült, tömör megfo­ galmazás. Az utolsó két ige m egtartja a latinos feltételes szerkezetet, pe ­ dig a héber forma in ­ kább célhatározói m el­ lékmondatot igényelne. 8. Részletesebb és pon­ tosabb. 9. Indokolatlanul visz ­ szautal Dávid tényleges helyzetére.

9. Pontosabb, m ert meg­ m arad a metafora rend­ jében. 10. Az „erőszaktétel” és „veszekedés” hiteleseb­ ben tükrözi az esemé­ nyek hátterét.

11. Nem a „kőfalakon” vigyázok” veszik körül a várost, hanem az elő­ ző vers „bosszúságtéte­ le”, ill. „háborgása”.

11. A „közepiben” szó itt és a 12. versben is tükörfordítás.

12. B ár más-más szavakkal: m indkettő helyesen érzé­ kelteti a felsorolás belső feszültségét. 13. Pontos ros.

és magya­

14. Az első olyan vers ebben a fejezetben, amelyben mindössze egy szó az eltérés. A „barátom ” helyett az „esmérősöm” inkább illik az adott helyzetre. 15. Az „Úrn ak háza” helyett az „Istennek háza” kö­ veti az eredeti szóhasználatot. A „m int társok” helyett pedig a „sereggel” pontosabban jelzi, hogy nemcsak ketten mentek a templomba, hanem a gyülekezet kö­ zösségével. 16. Erőteljes, kemény megfogalmazás; a „lakó helyekben ő közöttök” tükörfordítósa a m a­ gyarban pleonazmus. 17. A „megszabadít” ige hűségesebben hordozza a „jósa” ige jelentés­ környezetét.

17. Komáromi fordításá­ nak egyik jellegzetessé­ ge: a tetragram m át so­ sem fordítja le, mindig átírja „Jehová”-nak.

18. A latin verzió egy­ szerűsítő megoldását kö­ veti.

18. Birkózik a nehezen fordítható eredetivel. A két igealak személyra ­ gos fordítása még így sem tükrözi teljesen a „gyötrődve imádkozás” hű képét.

19. Nehézkes és körül­ ményes.

19. Dávid megszabadu­ lása em berek által tör­ tén t: a „sokan voltak velem” kifejezés helyes.

20. Nem „azért” bün­ tet, mivel mindörökké m egm arad!

20. Közelebb áll a gon­ dolatpárhuzam vissza­ adásához, bár nem si­ k erült m agyarosra a közbevetett mondat („aki m egmarad örökké”) át­ kötése.

21. Helyesen folytatja az előző vers mellékmon­ datát: (kik) „kezeket felem elték. . . ” A töb­ besszám indokolatlan.

21. A hiányos mondat alanyául Istent teszi; a vers második fele így értelm etlen.

22. A m últ idő és a feltételes mód indoko­ latlan.

22. A „had vagyon szí­ vében” nehézkes. A vers második fele jól sikerült.

23. A n e m . . . mindörök­ ké : sohasem.

23. Nagyon jól sikerült mondat. Bár a „kimoz­ duljon” helyett inkább „meginogjon”, vagy „in­ gadozzon” állhatna. 24. Pontos és magyaros fogalmazás. Az „alá­ szállítod” m űveltető alak: „alászállásukat okozod”, tükörfordítás; a „taszítod” helyén ki­ csit modoros. Az igék szórendi kiemelése helyreállítja a mondat szerkezetét.

M áté 28,18 -2 0 18. És hozzájuk járul­ ván Jézus, mondá: teljes hatalom adatott nékem m ennyen és földön.

18. És hozzájuk m envén Jézus, szála nékiek mondván: A datott énne­ kem m inden hatalom m ennyen és a földön.

19. A zért elmenvén, ta ­ nítsatok m inden népe­ ket, megkeresztelvén őket Atyának, Fiúnak és Szent Léleknek nevébe.

19. Elm envén azért, ta­ nítsatok minden nem zet­ ségeket megkeresztelvén őket Atyának, Fiúnak, és Szent Léleknek nevére.

20. Tanítván őket, hogy megtartsák m ind azokat, m ellyeket én parancsol­ tam néktek: és íme én tiveletek vagyok minden nap a világ végezetéig.

20. Tanítván őket, hogy megtartsák m ind azokat, m elyeket parancsoltam néktek; és ím é én tive­ letek vagyok minden napokon e világ végéig.

A szakasz idézése azért rendkívül fontos, m ert a cen ­ zúrázási eljárás során Erdődy püspök először politikai érvet keresett a Komáromi Csipkés fordította Biblia ellen, s ezt m egtalálni vélte a Jelenések 13. melletti margójegyzetben; m iután érvelése nem győzte meg az uralkodót, akkor a legsúlyosabb vád az lett, hogy a debreceniek megváltoztatják a szent keresztség sák ­ ram entum át. Mire a debreceniek a mi nyelvünket nem értő nyomdász eltévelyedését hozták mentségül: pedig mind az eredeti kéziratban így áll, mind az alább írt tartalm i okok egyértelműen m utatják, hogy alapos oka volt Komárominak a módosításra. Szakszerű meg­ vitatás helyett, meggyőző cáfolat helyett rövid úton hatalm i szóval eldönteni a kérdést: ezt m ár a pápa is m egtette Luther tételeivel szemben, és ettől még nem lett a szentatyának igaza. Azóta is többen meg­ kísérelték: és nem biztos, hogy igazuk lett volna. 18. A „minden” hatalom inkább megfelel a m a­ gyar nyelvi logikának. 19. A mondat nyelvtani szerkezete szerint mindkét változatban — a görögöt követve — a „tanítsatok” sze ­ mélyragos ige a mondat állítmánya, a „megkeresz­ telvén őket” pedig bővítmény. Komáromi a magyar nyelvi logika szerint építi tovább m ondatát: tanítsa­ tok minden nemzetségeket Atyának, Fiúnak és Szent Léleknek nevére. (Ha a vers végét teljesen a bővít­ mény tartozékának értelmezzük, akkor a logikus m a­ gyar megfogalmazás nem a „keresztel” = „kereszttel megjelöl” igét kívánná, hanem a „bele m erítvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentiéleknek nevébe” for­ dítását; jelezve egyben a „tanítvánnyá tétel” emberi m ódszereket és eszközöket meghaladó többletét, szem­ ben a 20. vers első igéjével, amely viszont éppen a logikus-módszeres-rendszeres ism eretátadásra utal. 20. A m inden nap — egyes számban inkább megfelel a magyar nyel­ vi logikának. 1 Korintus 13,1-13 1. Ha em bereknek vagy angyaloknak nyelveken szólnék is, szeretet ha nincsen énbennem, olyanná löttem, m int a zengő érc és a pengő cimbalom.

1. Ha em bereknek és angyaloknak nyelveken szólok is, szeretetem pe­ dig nincsen, olyanná lettem m int a zengő érc és a pengő cimbalom.

2. És ha jövendőt tudjak is mondani, és minden titkokat és m inden böl­ csességet tudjak is, és egész hitöm vagyon is, úgyannyira, hogy az he­ gyeket elvihessem helyé­ ről, ha szeretet nincsen énbennem, sem m i va­ gyok.

2. És ha próféciám va­ gyon is, és tudok minden titkokat, és m inden tu ­ dományt, ha m inden hi­ tem vagyon is úgyany ­ nyira, hogy az hegyeket elvihessem helyéről, sze­ retetem pedig nincsen, sem m i vagyok.

3. És ha m inden m arhá­ m at a szegények táplá­ lására költöm is, és ha az én testem et tűzre adom is, ha szeretet nincsen énbennem, sem ­ m it az nem használ.

3. És ha a szegények táplálására költöm is minden marhámat, és ha az én testem et arra adom is, hogy megéget­ tessem, szeretetem pedig nincsen, sem m it nem használok.

1. Az „enyémmé lett” szeretet más, m int a „bennem lévő”.

1. Az em berek és angya­ lok nyelvének összekap­ csolása helyesen m utat­ ja a nyelveken szóló ön­ magáról táplált „többlet­ érzetét”, — ami pedig szeretet híjján még m in­ dig semmi.

4. A szeretet tűrő, ke­ gyes; a szeretet nem irégykedik, a szeretet nem cselekszik álnokul, nem fuvalkodik fel.

4. A szeretet hosszú tű­ rő, kegyességet cselek­ szik, a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem cselekszik gonoszul, nem fuvalkodik fel.

2. A „minden” számot vonz.

egyes

5. N em cselekszik ékte­ lenül, nem keresi csak az ő hasznát, nem ger­ jed hamar haragra, nem gondol gonoszt.

5. Nem cselekszik ékte­ lenül, nem keresi az ő magáét, nem ingerelte ­ tik fel, nem gondol go­ noszt.

2. A „próféciám” nyil­ ván az előző fejezet „prófétálás adom ányá”ra utal szokatlanul, de helyesen. A „minden hi­ tem ” a konkordantivitás folyamatosságából e re d ; a magyar nyelv nem fo­ gadta be ezt a szókap­ csolatot.

6. Nem örül az hamis­ ságnak, örül pedig az igazságnak.

6. N em örül az ham is­ ságon, örül pedig az igazságnak.

3. A „testem et tűzre adom” kifejezés helye­ sen él a magyaros tö­ mörítés lehetőségével.

7. M indeneket elszenved, m indeneket hiszen, m in­ deneket reményi, m inde­ neket eltűr.

7. M indeneket elfedez, m indeneket hiszen, m in ­ deneket reményi, m in­ deneket eltűr.

3. A szórend változtatása használ a vers első felé­ nek. Az eredetit szoro­ san követő „testemet a r­ ra adom is, hogy meg­ égettessem” nehézkes, bár többet mond, m int a „tűzre adás”.

8. A szeretet soha el nem fogy. De a jövendő mondások eltöröltetnek, a különböző nyelvek is megszűnnek, a tanulás­ ból való esméret is el­ töröltetik.

8. A szeretet soha el nem fogy; de akár pró­ féciák eltöröltetnek, akár a nyelvek m eg­ szűnnek, akár az esmé­ ret eltöröltetik.

4. A „tűrő, kegyes” a magyar m ondatban sze­ mélyragok nélkül is ál­ lítm ány értelmű.

4. A vers második felé­ hez hasonlóan a „ke­ gyességet cselekszik”-et is személyragos igével fordítja, a „hoszútűrő”-t viszont meghagyja m el­ léknévi igeinévként.

9. M ert rész szerint va­ gyon bennünk az esmé­ ret, rész szerint a prófé ­ tálás.

9. M ert rész szerint va­ gyon bennünk az esmé­ ret; rész szerint a prófé ­ tálás.

10. De m inekutána eljö ­ vend a tökéletes, eltöröl­ tetik, ami rész szerint vagyon.

10. A m időn pedig eljö­ vend, ami tökéletes, ak­ kor ami rész szerint va­ gyon, eltöröltetik.

11. Mikor gyerm ek vol­ nék, úgy szóltam, m int gyermek, úgy gondol­ kodtam, m int gyermek, úgy értettem , m in t gyer­ mek. M inekutána pedig öreg emberré lettem, el­ hagytam a gyermekhez illendő dolgokat.

11. Mikor csecsemő vol­ nék, m int csecsemő úgy szólok vala, m in t csecse­ mő úgy értek vala, mint csecsemő úgy gondolko­ dom vala. A m időn pedig emberré lettem elhagy­ tam azokat, m elyek a csecsemőhöz illenek.

12. Mert mostan látunk tükör által és homályos beszéd által. De am ak­ kor szem tül szembe. Most rész szerint vagyon bennem az esméret, ak­ kor pedig lészen az es­ m éret úgy, am int tanít­ tatom.

12. Mert mostan látunk tükör által homályos beszédben, de akkor színről színre: m ost rész szerint vagyon bennem az esméret, akkor pedig lészen bennem az esmé­ ret, am int taníttatom.

13. A zért m ostan m eg­ marad az hit, az re­ ménység, az szeretet, ez három: ezek között pe­ dig legnagyobb a szere­ tet.

13. Mostan pedig meg­ marad a hit, a rem ény­ ség, a szeretet, az hár­ m ak; ezek között pedig nagyobb a szeretet.

Az előző két részlethez hasonlóan, ehhez is fűzzünk néhány megjegyzést.

88

5. Az előző vers két „cselekszik”-je után m ár sok az itteni harmadik. 6. A „hamisságon” és „igazságnak” szembeállí­ tása tükörfordítás. 7. Az „elszenved” helyett az „elfedez” nyelvi ponto­ sítás. 8. A „különböző” nyel­ vek a szöveg kibővítése.

8. A kétszer szereplő „eltöröltetik” a konkor ­ dantivitás következmé­ nye.

9. Az egyetlen vers az egész fejezetben, amely szó sze­ rin t megegyezik. 10. Az ellentétes szem ­ 10. A szórend jobb. beállítás („de”) nem in­ dokolt. 11. A gyermek helyett a „csecsemő” túlzás „kisgyer­ mek” is elég lenne. Károlyiéban az „öreg em ber” a túlzás: elég az em berré (értsd: férfiúvá, „házasem­ berré”) lettem. 12. Szemtől-szembe, vagy színről -színre egyaránt helyes.

12. A vers első fele pon­ tosabb. A végén levő szójátékot neki sem si­ kerül jól megoldania. 13. A „nagyobb” szósze­ rinti fordítás: a magya­ ros logika az „ezek kö­ zött nagyobb”-ra legna ­ gyobb-at mond.

Részletesebb és alaposabb elemzés tovább finom íta­ ná és gazdagabbá tenné az összképet. Annyit azonban így is látunk, hogy Komáromi Csipkés György Magyar

Bibliája rendkívül fontos láncszem a m agyar nyelvű Szentírás történetében, és ezen keresztül és ezen túl a magyar nyelv fejlődésének történetében is. Az iskolát éppen befejezett fiatal tan ár miközben a Biblia könyveinek fordítását korrigálja, (néhány be­ jegyzés alapján követhetjük m unkáját: Hóseás könyve végén 1653. szept. 28. áll, Jób könyve után 1654. febr. 18., a Példabeszédek végén 1657, az Ószövetség végén 1657. jan, 5; az Újszövetség után pedig 1668. szept. 22.) m agyar nyelvtankönyvet is ír,26 teh át tudatosan fog­ lalkozik a magyar nyelvvel is. Nyelvtanában „büszkén hirdeti a magyar nyelv kiválóságát, ugyanakkor vilá­ gosan lá tja a helyes beszéd és írás elsajátítása érdeké­ ben a nyelvtanok szükségességét.”26a A „Hungaria Il­ lustrata” a „vulgáris nyelvek nyelvtanirodalm ában a legfejlettebb fokot képviselő önálló m agyar nyelvta­ nok sorába tartozik. Valójában nem teljes grammatika, m ert külön m ondattant nem tartalm az. De a latin nyelvtantól és nyelvtől való elszakadásban felülm úlja valamennyi elődjét, szerzőjét ugyanis a szabályok meg­ alkotásában im m ár nem a latin gram m atika, hanem nyelvünk működése irányítja”25a. Ha aztán saját norm áit nem mindig következetesen alkalmazza is, Bibliájának szövege „a Károliénál pontosabb, magyarosabb, és hajlékonyabb, köze­ lebb áll saját korának nyelvéhez”25b. És ezzel „nagy­ m értékben hozzájárult a korabeli nyelvi norm a erősí­ téséhez, ezzel egyengetve az u tat mai irodalmi nyel­ vünk fele.”25c Itt em lítsük még a helyesírás történeti mozzanatot is: „a helyesírási egység szükségességét ha­ tározottan felim erve tovább építi helyesírásunk fone ­ m atikus jellegét; szorgalmazza és meg is valósítja az ő, ű kivételével a hosszú magánhangzók jelölését; az ö, ü valam int a cs jel egyedüli tételével, a zs bevezeté­ sével s a szóelemző elv bizonyos fokú érvényesítésével — ha ezek alkalm azásában nem is volt mindig követ­ kezetes, illetőleg ha ez csak lassanként hódít is té rt nála — igen jelentős lépést te tt mai helyesírásunk felé.”25d Ami pedig a fordítástörténeti m éltatást illeti: „Csip­ kés Komáromi eredetije nyelvét jobban érti minden elődeinél, de ő a szövegnek inkább betűjét tanulm á­ nyozza m int szellemét, inkább azt nyomozza mit je­ lent a szó, m int azt, hogy mily fordulat által nyeri azon lelket megkapó kiválóságát, mely a bibliai leg­ egyszerűbb előadásnak is annyira sajátja; azért fordí­ tása az eredeti betűjéhez ragaszkodó, inkább anyagm int alakhű, jobban adja vissza a szót, m int annak lelkét és sokszor a héber esze- és szavajárása szerint beszélteti a magyar bibliát. Minthogy azonban a való­ di értelem visszaadásában m indent megtett, ami akko­ riban, az exegetikai tudom ány akkori álláspontjához képest elérhető volt, és fordítását úgy intézte, hogy eredetijénél se többet, se kevesebbet ne m ondjon: igen gyakran nem keresve is eltalálja az igazi hangot és eredetijének finomabb árnyalatait, színezetét is tükrö­ zi vissza. Hűség tekintetében Komáromi bibliája az előtte megjelent fordításokat egytől egyig m ind mesz ­ sze túlhaladja”1a. (A hebraizmusok dolgában nem kell őt elm arasztalnunk, hiszen látása szerint a „magyar egyetlen nyelvvel sem m utat rokonságot, csak a hé­ berrel”26b És van sodra, lendülete a bibliai szövegnek: irodal­ mi értéke a fordításnak. A megszokott-beidegzett K á­ rolyi versektől eltérő helyeken szinte kényszeríti az olvasót a tovább kérdezésre, gondolásra és kutatásra: hogyan is van? Melyik az igazi? Bizonyára ez az erő ragadta magával Szimonideszt is: „egy eljövendő pa­ tinás és jó m agyar bibliafordításnak csak a Komáromi Csipkés György féle debreceni biblia lehet az alap­ ja ”29a.

„Habent fata sua libelli” „Megszűkülvén Magyarországon a Biblia exem plár ­ jai, annyira, hogy pénzzel sem lehetne találni, azon gondolkodtanak az eklézsiák, hogy valamiképpen az exem plárokat megszaporíthatnák. Minthogy pedig az eredeti nyelven igen fontosan vagynak sok dolgok ki­ téve, amelyeket m agyarul oly hathatósan nem fordítot ­ tanak; ennek felette nincsen is olyan tökéletes fordítás, mely nagyobb tökéletességre naponként ne mehetne. Azért a generális Sinódusba Magyarországban meg ­ parancsoltatott ez három nevezetes férfiaknak, kik az eredeti nyelveket igen jól tudták, Becskeházi István­ nak, ki püspöki (Biharpüspöki) pap volt, Kisfalvi Ta­ másnak és Komáromi Csipkés Györgynek, hogy ezen szent m unkát vállalják magokra, és a magyar Bibliát az eredeti nyelvek szerént egészen vizsgálják meg, s mennél helyesebben lehet az eredeti nyelvek szerént fordítsák, minthogy nincsen m indennek tehetsége, hogy az eredeti nyelveket megtanulhassa”5a. I. Rákóczi György m ár előbb szerette volna jó m a­ gyar nyelvre fordíttatni az írást (1638 körül). Felesége, Lorántffy Zsuzsanna pedig „hozatott nagy összeg pén­ zen Angliából segédkönyveket, különböző nyelvű Bib­ liákat”11a. A szándék végre a „generális szinóduson” érett valósággá: hogy ez melyik lehetett a Nógrádi Mátyás püspöksége alatt (1665—1681) tartott tizenhét­ ből,34a, még további kutatásra vár. A fentebb m ár em lített, M arosvásárhelyt őrzött Ja n ­ son kiadású Biblia16, valam int Komáromi Csipkés m unkáinak jegyzéke alapján7 valószínűsíthetjük, hogy a fordítás, illetve szövegkorrekció m unkáját Komáromi egyedül végezte. Becskeházi István héber tudását sem vonhatjuk kétségbe: nagyváradi szenior korában Szé ­ kelyhidi István héber verssel köszöntötte. Komáromi Csipkésnek pedig Hollandiában diáktársa. Kisfalvi Ta­ másról annyit tudunk, hogy 1660—1674 között a bihari traktus esperese: iskolázottságának kérdése további kutatásokra vár. Az áttekintett irodalomban sehol nem esik szó az egyes fejezetek feliratozásáról (az ún. summákról), sem pedig a margójegyzetekről. Egyszerű összevetés­ nél is látjuk, hogy a korábbi verziótól mind megszö­ vegezés, mind pedig teológiai látás tekintetében alap­ vetően eltérnek. Az ószövetségi részben lényegesen több az anyaszentegyházra, illetve K risztusra történő egyenes utalás. Az újszövetségi jegyzetek sem csupán summázzák a részben elmondottakat, hanem egyfajta magyarázatot nyújtanak. (A biblia cenzúrázása során alaposan bele is kötnek a cenzorok.29b) Egyetlen szemléletes példán m utatva: a Jelenések könyvének a hét gyülekezethez írott levele mellett egyháztörténeti vázlatot olvasunk: „Első levele a Krisztusnak az efézusi eklézsia angya­ lának nevezeti alatt leírja az ő országának mennybe­ meneteleitől fogva Jeruzsálem veszedelméig való álla­ potját, a Krisztus születése után 76. esztendőig. A második a szmirnai eklézsia nevezeti leírja a Krisztus országának a sz. apostolok halálától, Jeruzsá ­ lemnak elpusztulásától fogva a pogány római biroda­ lomnak keresztyénné tételéig Konstantinus császár ide­ jében, való állapotját a Kr. szül. 337. esztendőig. Az harm adik a pergamusi eklézsiának nevezeti alatt leírja a Krisztus országának állapotját a 337. eszten ­ dőktül fogva a Kr. szül. 602. esztendejéig [=valószí ­ nű Nagy Gergely pápa halála éve]. A Thiatira beli eklézsia nevezeti ben leírja az 602. esztendőtül fogva a Kr. szül. 1076. esztendőig [= IV. Henrik német király letéteti VII. Gergely pápát, aki válaszul kiátkozza a királyt].

89

A Sardis eklézsia nevezeti alatt leírja a Krisztus or­ szágának állapotját a Kr. szül. 1076. eszt. fogva az 1552. esztendőig [ = a passaui egyezség megkötésének éve]. A Filadelfiai eklézsiának nevezetiben leírja a Krisz­ tus országának [állapotját] az 1552. eszt. fogva az si ­ dók megtérésének és pogányok hivataljának [= elhí­ vásának] teljességének idejéig. A Laodicea eklézsiának nevezetiben a Krisztus egész világon leendő dicsőséges országlásának állapotját és idejét.” Ez az okfejtés a Jelenések könyvének ún. történeti magyarázatos típusába tartozik. Ennek gyökerei Beda Venerabilis (672—735.) munkásságáig nyúlnak vissza. A „hét korszakra” osztás — természetesen más időha­ tárokkal — Joachim van Fiore (1130—1202). „Expositio in Apocalypsim” c. m unkájában jelentkezik először; Nikolaus v. Lyra (kb. 1270—1340) működése nyomán áram lott át a XVI—XVII. század mind római, mind protestáns teológiájába. (Ez utóbbiak közül Osiander, Höe v. Höenegg, Joh. Napier, Th. Brightman, J. Mede, H. Grotius és D. Pareus nevét említhetjük.) További kutatások során kell m ajd tisztáznunk: a jegyzeteket is Komáromi Csipkés állította-e össze, vagy megbízott m unkatársai nem abban m űködtek-e közre? Vagy megbízatásuk csupán a mai értelem ben vett lektorá­ lásra vonatkozna? 1678-ban m eghalt Komáromi: de bibliafordításának sorsa nem aludt el. 1680. február 25-én félközzsinatot tartottak Fekete ­ ardóban: „Komáromi György által fordított Biblia adassék ki, de úgy, hogy a fejedelem ő nagysága pa­ rancsoljon felőle, és revíziójára mind a két országból rendeltessenek tudós emberek, s legyen az a két or­ szág akaratjából."53a 1681. jan u ár 12-én a „M argitán tarto tt zsinatban ha­ gyatott helyben annak fordítása az ott jelen volt hat seniorok által, és annak kinyom tatása eránt való meg­ egyezésért ezen zsinatból írtak is az atyák Apafi Mi­ hály fejedelemnek”34b. 1697. június 9-én Rácböszörményben a közzsinaton „az erdélyi mágnásokhoz és gubernátorokhoz követet k ü ld etn ek . . . hálanyilvánítás, köszöntés és annak ké­ rése végett, hogy ezentúl is segéljenek, vegyék figye­ lembe a Komáromi Csipkés György bibliájának ki­ nyom tatását”34c, 35b. A háborús idők (a kuruc szabadságharc évei) nyil­ ván nem kedvezhettek a vállalkozásnak. A majtényi fegyverletétel után békességnek édes látszata mögött m ásfajta fegyverek kerültek kézbe, másféle „hadvise­ lés” kezdődött. Tudva vagy tudatlan, am ikor Debrecen városa Bib­ liát ak ar nyomtatni, tulajdonképpen ő is „fegyverke­ zik”. A hatalm on levő, és im m ár birtokon belüli kato­ licizmus ezt nem nézheti tétlenül. Nem is nézi. 1714-ben az emberben is, felszerelésben is meglehe­ tősen hiányos debreceni nyom dát eltiltják a kalendá­ rium ok forgalmazásától3a. Biblia nyom tatásáról alig­ ha lehetne szó: 1715. dec. 23-án a város szerződést köt Ross Sándor és fia eperjesi kereskedővel 4 000 példány Komáromi féle Bibliára11b. A városi nyomda akkori vezetőjét, Miskolczi Csulyak Ferencet (Kocsi Csergő János püspök vejét) és Szilá­ gyi P. Istvánt kiküldik Leydenbe, a korrektori munkák végzésére.11c. Miskolczi naplója szerint 1716 m árciu­ sában indulnak, és 1718. jan u ár 4-én érkeznek vissza Debrecenbe3b’ 13a. A Bibliák a valamivel biztonságosabb tengeri keres­ kedelmi útvonalon indulnak útnak: hajóval szállítják

90

Danckáig, (Gdansk), onnét szekereken Dukláig, a m a­ gyar—lengyel határig. A kereskedő tehát megtette vál­ lalt kötelezettségét. Ami ezután történt hosszú ideig csak részleteiben volt ism ert. Az 1940es években Szimonidesz Lajos, az Országos Levéltár­ ban a Magyar Királyi Helytartótanács irattárában, az Acta Particularia sorozat 42. csomójában m egtalálta az összes eredeti egykorú iratot. Az akták sorát az ő ki­ vonata alapján ismertetjük. „Két boletta a „debreceni biblia” szállítmány Len­ gyelországon való átmeneteiéről. 1718. okt. 29. Debrecen városa 1719. februárjában bejelenti a bib­ liaszállítmány érkezését, és kéri a vám elengedését. A szepesi kamara 1719. február 25-én csempészgya­ núsnak minősíti a „debreceni biblia” szállítm ányt két református diáknak az eperjesi harmincadon lefoglalt könyveivel együtt. A pozsonyi kamara 1719. március 3-án felterjeszti a szepesi kamara jelentését az udvari kancelláriához. A kancellária 1719. március 9-én közli a pozsonyi kamarával, hogy az uralkodó a bibliák behozatalát megfelelő cenzúra m ellett engedélyezte. A cenzúrázást az egri püspöknek kell elvégeznie a kassai egyetem­ mel, m ert a behozatali állomás az ő püspöksége terü­ letére esik. Debrecen városa 1719. március 9-én a bibliák elho ­ zatalának az engedélyezését kéri. Erdődy Gábor A ntal 1719. március 13-án jelentkezik, s a „debreceni bibliáknak” az „uralkodó intenciói és rendelkezései” szerint való cenzúrázására ajánlkozik. A magyar kancellária 1719. március 14-én értesíti az egri püspököt, hogy a tizenhét [= más források szerint tizenkét] ládában levő küldem ényt mielőbb cenzúráz ­ tassa, vélem ényét pedig terjessze fel. Erdődy Gábor Antal egri püspök 1719. április 15-én értesíti Debrecen városát a megbízásról, s a kassai je­ zsuitákhoz rendelteti a bibliákat. Erdődy Gábor A ntal egri püspök 1719. május 7-én értesíti a kancelláriát, hogy a debreceniek nem feleltek meg rendelkezésének. A z uralkodó 1719. május 15-én megparancsolja Deb­ recen városának, hogy a bibliákat szállíttassa Kassára. A kancellária másnap m egküldi a rendeletet a po­ zsonyi kamarának, hogy ügyeljen, hogy a debreceniek ki ne vonhassák a cenzúra alól a szállítmányt. Erdődy Gábor Antal egri püspök 1719. május 22-én felhívja Debrecen városát, hogy teljesítse az uralkodó rendelkezését. Comáromi C. György debreceni főbíró (a bibliafor­ dító fia) 1719. május 24-én kelt válasza az egri püs­ pökhöz. A debreceni kiküldöttek 1719. júniusában kelt be­ adványa a kamarához, hogy a bibliákat ne kelljen a jezsuitákhoz szállítaniuk. Erdődy Gábor A ntal egri püspök 1719. július 13-án jelenti a kancelláriának, hogy a 2884 darab bibliából álló szállítmány beérkezett a kassai jezsuita rendház­ ba. A debreceniek azonban harminc bibliát állítólag kivettek a küldeményből. Erdődy Gábor A ntal egri püspök 1720. július 8-án terjeszti az uralkodó elé a „debreceni biblia” cenzúrá­ ját; két változatban (!) meglévő leveléhez m ellékel egy összehasonlítást a Vulgata, a Szenczi-M olnár-féle és a Komáromi—Csipkés féle biblia szövege között, továb­ bá egy összeállítást arról, hogy m iben különbözik a „debreceni biblia” Károlyi Gáspár bibliájától és a Mol­

nár A lbert féle bibliától. Levele 6. oldalán egy oldalon a blaszfémia, a herezis, a butaság és a lázadás vád­ ját emeli a „debreceni biblia” ellen. Debrecen városa 1720. július 18-án védekezik az uralkodónál a cenzori összehasonlítások ellen, s kéri, hogy vallása szabad gyakorlásához szükséges bibliáit az uralkodó adassa ki, illetve ha aggályai volnának, hallgassa meg a cenzorokkal szemben a város véde­ kezését is. Debrecen városa 1720. július 29-e előtt nyilatkozatot ad ki arról, hogy a keresztelési parancsnak a „debre­ ceni bibliá”-ban kifogásolt „ad nom en” fordítása „in nomine” helyett nem a keresztelési szertartáson való változtatás céljából készült új fordítás, hanem egysze­ rűen nyomdahiba, és kötelezi magát a kijavítására. A z uralkodó 1720. július 29-én kelt rendelete Erdődy Gábor A ntal egri püspökhöz, am elyben megparancsol­ ja a debreceni biblia kiszolgáltatását azzal, hogy a ke­ resztelési form ulát a debreceniek javítsák ki. Három darab 1720. július 29-éről keltezett kötelez­ vény-fogalm azvány a debreceniek részére, am elyben minden vagyonuk elvesztésének a terhe m ellett kellett volna kötelezniök magukat a bibliákban kívánt javí­ tások keresztülvitelére. Debrecen városa nem írja alá ezt a kötelezvényt, te­ hát nem kapja meg a bibliáit. Debrecen városa 1723. május 31-én újra kéri az ural­ kodótól bibliáinak kiadását. A miniszteriális konferencia 1723. június 11-én java­ solja a „debreceni bibliák” kiadását, s az uralkodó eh­ hez hozzá is járul. A z uralkodó 1723. június 23-án kelt rendelete Erdő­ dy Gábor A ntal egri püspökhöz, hogy feltétel nélkül adja ki a 2884 bibliát Debrecen városának, mert a ke­ resztelési form ula kifogásolt alakja csak sajtóhiba. Ugyanazt a rendeletet kiadatja a szepesi kamarának is a szükséges változtatással”28a. Ugyancsak Szimonidesz m u tat rá arra, hogy a „deb­ receni biblia” ügye nem „partikuláris” ügy, s nem te­ methető el se a katolikus, se a reform átus egyháztör­ ténetbe, hanem a m agyar szellemtörténet egyik leg­ fontosabb fordulópontja, m ert a pozsonyi cenzori hi­ vatal felállítása, s az egész magyarországi cenzúra rendszeresítése ezzel az üggyel függ össze.”28b A XVII. századi „véres ellenreformáció” hazai szim­ bólum ának a protestáns lelkészek gályarabságát szok­ tuk tekinteni. Az 1711—1781. közötti hetven esztendős „babiloni fogság”, az ún. „vértelen ellenreformáció” szimbólumának joggal tehetjük meg Komáromi Csip­ kés György bibliafordításának sorsát. Ennek a legelső okirati bizonyítéka a fentebbi ak­ ták tetejére helyezett irat, amelynek form ailag sem­ mi köze sincsen az ügyhöz: a katolikus rendeknek egy keltezetlen beadványáról készült m ásolat ez, amely az „ország békéje érdekében olyan elnyomását és eltiltá­ sát kívánja a protestantizm usnak, am ilyen 1550-ben lebegett I. Ferdinánd szeme előtt”29c. A másik bizonyíték maga a bibliacenzúra irata. A fentebb em lített példányon kívül m egtaláljuk egy (hiányos) m ásolatát a budapesti Egyetemi K önyvtár­ ban, az ún. Kaprinai-féle gyűjteményben27. (K aprinai ­ ról később még ejtünk szót.) Az Országos Széchenyi K önyvtár is őrzi egy másolatát, Jankowich Miklós gyűjtéséből8. Az alapirat maga megérne egy tanul­ mányt, (bár a ráfordítandó m érhetetlen m unkával kár lenne értékét emelni) — ugyanis az „összes” eltérést képtelenség lett volna kiemelnie, a meglévők közül pe­ dig meglehetősen szúrópróbaszerűen —, és általában következetlenül idéz. Megfogalmazása hűvös tudom á­ nyos tárgyilagosságot sugall. A Vulgata, Károlyi

(Szenczi kiadását) és Komáromi Csipkés szövegét veti egybe, esetenként rövid megjegyzést téve rá. Az elté­ rés irányával sehol nem foglalkozik: jobb, vagy rosz ­ szabb, szentebb vagy „profánabb” lett-e a szöveg, nem érdekli. Eltér. — Hogy a Vulgátát protestáns bibliával nehéz egybevetni? — „A debreceni biblia cenzorai egy­ szerű cinizmussal összevetették a magyar fordítást a latin Vulgatával, s a többi fordítással sem azért hason­ lították össze, hogy megállapítsák, melyik a jobb, ha­ nem egyszerűen jegyzékbe vették a különbségeiket, és ezek értékelése nélkül háborodtak fel a fordítások eltérésén"29d. De még ha lettek volna is illúzióink a cenzúra ob­ jektív voltát illetően, Erdődy „térdenállva kéri az ural­ kodót, hogy égettesse el Komáromi Csipkés György új bibliáját, m ert új szektaképződés magvait hordja m a­ gában, s m ert ily sok és ily nagy istentelenségek talál­ hatók benne, azért pedig, m ert néhány példányt máris szétosztogattak belőle, érdem ük szerint s mások elret­ tentésére is büntettesse meg a debrecenieket”29e. Akik eleddig 28. 682 magyar forintot fizettek m ár ki a zár alatt lévő könyvekért36a. A végső elszámolás szerint a teljes összeg harm inchárom ezer forintok fölé szalad: egy debreceni palotasor építésének az összegére6b. Nagy összeg: de Tótfalusi Kis Miklós maga m unkája nyomán ennél nagyobb összeggel té rt haza 1689ben5b. Az uralkodó végül mégiscsak Debrecen javára dön­ tött, levelet íratva a kassai kam ara adm inisztrátorá­ nak, báró M ednyánszky Pálnak: „kegyelmesen de erő­ sen hagyjuk, parancsoljuk, hogy vévén levelünket, és megértvén parancsolatunkat és akaratunkat, azt mind­ já rt megteljesítem — elvévén elsőben a m egírt rever ­ zálist —, és a m egírt bibliákat a debreceni m agistrá ­ tusnak haladék nélkül megadatni tudjad és tartozzál. Ebben cselekeszed a mi valóságos és kegyelmes aka­ ratunkat. Adatott a mi kastélyunkban Lakszemburg ­ ban, júniusnak 29. napján, 1723. esztendőben.”5c A báró úgy ítélhette, hogy Eger csak közelebb van, m int Bécs: a bibliák m aradtak. (Esetleg udvariasan közölték vele a jezsuiták: ők csak a püspök utasításá­ nak engedhetnek.) A Bibliák további sorsáról mozaikkockáink vannak csupán, összegyűjtésükkel és közreadásukkal a további kutatást szeretnénk segíteni. 1739-ben és 1741-ben beadványban könyörögnek a debreceniek M ária Terézia felséges színé előtt Bib­ liáikért — hiába21c. Bahil Mátyás, eperjesi evangélikus prédikátor 1747ben tud olyan szóbeszédről, amely szerint a Bibliákat megégették, de — folytatja — most legutóbb olyan hírt kapott, hogy „egy nedves pincébe beszórva, szétrágva és használhatatlanná rohadva hevernek”29f . B od Péter 1748-ban kiadott könyve Erdődy Gábor püspöknek az uralkodó rendeletével történt szembe­ szállásával fejezi be tudósítását — szelíd, múltidős bú­ csúzással zárva elbeszélését: „Ez a biblia igen nagy vi ­ gyázással, vétek nélkül, szép betűkkel, jó papirosra volt nyom tatva”5d. Az 1751-ben kiadott bázeli Biblia Bahil Mátyás tu­ dósítását közli29g. 1781-ben a II. Józsefhez írt közös protestáns felter­ jesztésben olvassuk először a megrendítő hírt: „magát a szent bibliát is m agának Isten igéjének leplezetlen megvetésével az egri piacon rakásra hordatta, és né­ hány évvel ezelőtt állítólag máglyán megégették”6c. 1789-ben a debreceni reform ata eklézsiának jegyző­ könyvébe ezt jegyezte fel Benedek Mihály: „némely része azon bibliáknak hazánkba egyszer másszor bé is

91

hozattatott, el is adattatott. De kevéssel ezen század­ nak közepi előtt, am int Lengyelország felől egy ízben azok béhozattattak volna, a jesuiták praktikái által megtartóztatták, Egerbe vitettek Erdődy püspökségé­ ben, és ott m inekutána egy darabig állottanak, ugyan azon püspöknek akaratjából és parancsolatjából meg ­ égettettek. Az itt lévő Collégium Bibliothecájában két pergamenből való fedelek vagynak, melyeket valaki a tűz elől elragadván, ide hozott”. És csakugyan: a debreceni Egyházkerületi Levéltár­ ban, a bibliotékárius számadások 1749—1755-ös köte­ tébe 1755. január 13-ára bejegyezve olvassuk: „emta sunt Biblia Hungarica ex versione Georgii Cs. Komá­ romi, solvi —, 816 [dénárt]. S még egy adat: 1755-ben Szeli József szászzsombori evangélikus lelkésznek van belőle példánya. Az „eltűnt” harm incnak terhére ír­ juk? Benedek Mihály bejegyzésében több pontatlansá­ got is találunk: 1719—1720 nem lehetett „kevéssel a század közepi előtt”. Erdődy rendelkezésére kerültek Kassára, de hogy Egerbe? Az igaz, hogy Erdődy kérte m egégettetésüket: de a szándék még nem tett. Más források Barkóczy püspökségére teszik az égetést: itt „ugyan azon” vagyis Erdődy püspök neve szerepel. Hogy a kötéstáblákat jó másfélszáz év után nem talál­ ják, az viszont nem jelenti azt, hogy 1789-ben sem le­ hettek meg. 1790-ben egy névtelenül kiadott röpiratban a kato­ likusok „fájlalják” azt is, hogy a vallásokra tartozó könyveiknek megvizsgálások a Catholica megvizsgálás alól kivétetett. Bizony talán azért esik ez nékiek nehe­ zen, hogy ennek utána az ő bibliáikat — m int B ar ­ kótzy Ferenc püspök alatt Egerben történt — többé szabadon nem égettethetik” (H arminckét o k o k . . . 1790.). 1794-ben az U trechtben kiadott Károlyi biblia elő­ szava Komáromi Csipkés „nagy gonddal” m agyarra fordított bibliájáról azt tudja, hogy „nagyobb részént elfoglaltatott”. Értse kiki, ahogyan akarja. Földvári László tanulm ányában találjuk az első pon­ tos dátumot az égetésre: 1754. Szent Im re herceg nap­ ja (nov. 5.) — Ő a dunamelléki kerület régi jegyző­ könyveiből dolgozott. A későbbiekben „legendának” m inősített történet gyökerét ott kell hát keresnünk. Nem valószínű azonban, hogy a XVIII. század utolsó harm adában ennyi lehetőség nyílt volna legendák kép­ ződésére. Az egri püspök joggal tiltakozhatott volna: s cáfolatul jogában állt volna a meglévő példányokat a debrecenieknek kiadatni. Fentebb em lítettük m ár K aprinai gyűjteményét. K aprinai István (1714—1786) tudós jezsuita: kilenc esz­ tendőn keresztül Kassán a szónoklattan és a történet, m ajd a szentírás m agyarázat tanára. Feljegyzéseiben olvasható: „néhány száz a kassai kollégiumban éget­ tetett meg, a többit az egri káptalanba szállítot­ ták”27a. Ellenkező tények és megokoltan cáfoló érvek felbuk­ kanásáig tehát nincsen okunk kétségbevonni, hogy a nem kért katolikus őrizet a zár alá vett példányok megsemmisülésével végződött. Az 1760-as évektől csendes kísérlet indult a még kint lévő Bibliák hazahozatalára6. Ám még ezután is re­ génybe illő kalandok után 1789. augusztus 15-én tör­ tént, hogy Benedek Mihály eklézsiai jegyző lelkész és Dékány Ferenc kurátor jelenlétében kibontották az ad­ dig külföldön m aradt, s csak m ostanra hazaérkezett ládákat, és összeszámoltak 1 169 példányt. (Ezek közül „Danckában az árvíz m iatt megázott, össze ragadott, megszakadozott és hasznavehetetlen 164 példány. — Jó remélnünk, hogy ebből a 164-ből égett meg 77 példány az 1811-ben leégett parókiális háznak a padlásán — am int erről Tüdős József ispotályi kántor elszámolása

92

tudósít a debreceni egyházi levéltár 3/440. számú ira­ tában.) Tűznek és víznek összefogott ereje dacára sem ve­ szett el Komáromi Csipkés Bibliája. Ellenfelei minden tőlük telhetőt m egtettek vesztére: és mégsem halt meg. Igaz: nem lett belőle úgy népkönyv, ahogyan K áro­ lyi Bibliájából. Ebben nemcsak az játszott közre, hogy „diszkreditálták”.29h Ez — m ás belső körülmények kö­ zött — a fordítás előnyére is válhatott volna. Hogy mi is történhetett vele — m iért is m aradt máig változat­ lan helyzetében, „jogállásában” — inkább csak követ­ keztetni tudjuk. A kuruc szabadságharc bukása után az egyre inkább ortodoxiába merevedő nemzedék számára — egészen logikusan — egyre inkább a megszentelt magyar szö­ veg lett „a” kánonná. A Bottyán János tanulm ányában írt ellenvetések6d errefelé m utatnak. (S talán nem is annyira az a nemzedék „m erevedett” ortodoxiába: in­ kább a külső és egyre erősbödő nyomás m erevítette őket rideggé. És érthető, hogy abban a helyzetben sem bel­ ső embere, sem olyan világi patrónusa nem volt a re­ form átus egyháznak, aki a Komáromi Csipkés készí­ tette bibliafordítás értékeit részében és egészében, megfelelő form ában és hivatott fórumok előtt igazol­ hatta volna. (Szeli József szászzsombori evangélikus lelkész véleménye: „ez a sidó és görög eredet szerént való nyelvek nyomdokában legtökéletesebb fordítás a m agyaroknál” — a pusztába kiáltó szó visszhang nél­ küli sorsára jutva merevedik egy Csipkés-biblia bo­ rítólapjára”6e. Száz évvel a fordítás születése után a magyar nyelv újítása m ár nem minden tekintetben követte a Komá­ romi Csipkés m utatta utat. A felvilágosodás korának s még inkább szellemének nem volt olyan igénye, hogy a Biblia szövegében terem tse meg a m aga nyelvi ál­ landóját. Ez okozhatta, hogy Besnyei József átsim ítá ­ sával sem kerülhetett sor újabb kiadására12a. A huszadik század végére talán m ár eljutottunk oda, hogy felfedezzük: Komáromi Csipkés György Bibliája a reformáció századának Károlyival záródó fordításai, és az új (és m inden ezut áni új) fordítás között azt a láncszemet jelenti, amely láthatóan terem ti meg a m a­ gyar protestáns teológia századok óta tartó folyama­ tosságát, elsődlegesen éppen a Bibliához, a K ijelentés­ hez kapcsolva azt. A vizsolyi Biblia m ellett mind anyanyelvi értékei, mind pedig fordítás- és teológiatörténeti jelentősége m iatt ott lenne a helye minden egyházközség és m in­ den m últat művelő, anyanyelvét tudva-szerető ember könyvespolcán. Mert nem holt meg, hanem aluszik. Márkus Mihály JEGYZETEK A T heol. Szle. 1977/11—12. sz á m á b a n L e n k e y I s tv á n ö sszeállí­ tá s á b a n o lv a s h a tu n k K o m á ro m i C sip k és G y ö rg y rő l eg y a la p ­ v e tő b ib lio g rá fiá t. A z a lá b b ia k b a n a f e n ti ta n u lm á n y b a n h a s z ­ n á lt, ille tv e é r in te tt m ű v e k e t s o ro lju k f e l; a c ím le írá s u tá n i b e tű je l és a z a z t k ö v ető sz ám az id é z e t v a g y u ta lá s p o n to s la p sz á m a . 1. B allagi M ó r: A bib lia. T h o lu c k A u g u st u tá n . P e st, 1863. 240. 1. a 173—174. — 2. B a lla g i M ó r: B ib liai ta n u lm á n y o k . P e st, 1863. 192. 1. — 3. B an d a K á lm á n —Ir in y i K á ro ly : A n ég y sz á z ­ év es d e b re c e n i n y o m d a . (1561—1961.) B u d a p e st, 1961. 432. 1. 48. t. a 72. 1; b 72—73. 1. — 4. B od P é te r : M a g y ar A th e n a s. Sz e ­ b e n , 1767. 364. 1. — 5. B od P é te r : A sz e n t b ib liá n a k h istó riá ja . S zeben, 1748. 176. 1. a 168; b 164; c 172; d 173. — 6. B o tty á n J á ­ n o s: K o m á ro m i C sipkés b ib liá já n a k h a z a h o z a ta li k ísé rle te 1764-ben. R ef. E g y h áz, 1964. 154. 158. 1. a 157; b 154; c 151 d 156; e 156. — 7. B ö lö n i S á n d o r: K o m á ro m i C sip k és G y ö rg y m u n k á in a k cím so ro z a ta 1651—1675. S zázad o k , 1873. 137—141. 1. — 8. C ensura ss. B ib lio ru m p e r G eo rg iu m C sip k és C om aro m i e d ito ru m . . . K é z ira t, OSZK , F ol. L a t. 1933. a 63. levél. — 9. E sze T a m á s: B á rs o n y G y ö rg y V e rita s-a . Itk , 1971. (LXXV.) 6. szám , 667—693. 1. — 10. F e k e te C sab a: K o m á ro m i C sipkés G y ö rg y ír á s m a g y a r á z a ti sz e m p o n tja i. R ef. E g y h áz, 1969. 161— 164. 1. a 164. 1. — 11. F ö ld v á ry L ászló : K o m á ro m i C sipkés G y ö rg y és b ib liá ja . P ro te s tá n s S zem le, 1891, 318. 331. és 515—

531. la p o k , a 316; b 335; c 515. 1. — 12. H a rsá n y i Is tv á n : A m a ­ g y a r B ib lia B u d a p e st. 1927. 146. 1. a 79. 1. — 13. H erep ei Já n o s (cikkei) A d a ttá r a XV1X. sz á z a d i szellem i m o z g a lm a k tö r té n e ­ té h e z , III. k. B p e st—S zeged, 1971. a 176. 1. — 14. Illé sy J á n o s : K o m á ro m i C sip k és G y ö rg y b ib liá ja . M a g y ar K ö n y v szem le, 1889, 138—146. 1. — 15. J a n k o w ic h M ik ló s: B iblia, tu d n iillik a s z e n tírá s k ü lö n b és e re d e ti m a g y a r fo rd ítá s a in a k öt p éld ái. P e s t, 1834. (kl . a p e s ti " E g y h ázi F o ly ó írá s IV. fü z e té b ő l). — 16. K á ro lyi G á s p á r (ford.) B iblia, azaz . . . A m ste rd a m , n y o m ­ t a t t a Ja n s o n iu s J á n o s , 1645. — 17. K is zte i P é te r : Ü stö k ö s csil­ lag, a v a g y . . . G önc, 1682, 116 lap . Ú j k ia d á s a : 1910. — 18. K o ­ m á r o m i C sip kés G y ö r g y : M a g y ar B iblia, a v a g y . . . 1685. 1388+ 106 lap . — 19. K o m á r o m i C sip k é s G y ö rg y : Ig a z H it, azaz oly CCXLI. m a g y a r p r é d i k á c ió k . . . RM K. I. 1042. S zeben, 1666. 800 lap , + 17, + 7 sz tl an levél, a 17. sz tla n le v é l; b 7. sz tla n le v é l; c 2. sz tla n le v é l; d 12. lap . — 20. K o m á r o m i C sip kés G y ö rg y : P á p is ta s á g ú jsá g a , azaz . . . K o lo zsv ár, 1670. RM K I. 1115. — 21. M u sn a i L á s z ló : A v izso ly i b ib lia és K o m á ro m i C sip ­ k é s G y ö rg y b ib liá ja . K á ro ly i e m lé k k ö n y v , B p e st, 1940, 141— 157. 1. a 141—142: b 145; c 153. — 22. P á sk á n d i G éza: A te m p ­ lo m ro m ja in á l? A z új b ib lia fo rd ítá sró l. Új T ü k ö r. 1977. m á rc iu s 27; XIV. évf. 13. szám , 16—17. la p o k . 23. S za b ó G éza : A m a g y a r r e fo r m á tu s o rto d o x ia . A X V II. sz á z a d te o ló g ia i iro d a lm a . B u ­ d ap est, 1943. 148. 1. — 24. S za b ó L a jo s: K a s sa i k á lv in is ta k r ó ­ n ik a 1644—1944. K assa, 1944. 304. 1. a 24. lap , — 25. S za th m á r i Is tv á n : M it m u ta tn a k K o m á ro m i C sipkés G y ö rg y n e k a K áro li-

b ib liá n v é g z e tt h e ly e s írá s i és n y e lv i m ó d o sítá s a i? A cta U n i ­ v e rs ita tis S zeg ed ien sis de A ttila J ó z se f n o m in a ta e ; sectio e th ­ n o g ra fic a e t lin g u istic a , 1966. 63—68; és k ü lö n is : a N yelv észeti d o lg o zato k 64. fü z e te n k é n t, a 63; b 67; c 68; d 64. — 26. S za th ­ m á ri I s tv á n : R égi n y e lv ta n a in k és e g y ség esü lő iro d a lm i n y e l­ v ü n k . B u d a p e st, 1968., 453. 1. a 275; b 276. — 27. S zé li F a r k a s : Úja b b a d a lé k o k K o m á ro m i C sipkés G y ö rg y b ib liá já h o z . M a­ g y a r K ö n y v szem le, 1890. 136—145. 1. a 138. — 28. S z im o n id e sz L a jo s: a " D eb recen i B ib lia ” so rsa . M a g y a r K ö n y v szem le, 1940. 236—241. 1. a 238—240; b 238. 1. — 29. S z im o n id e s z L a jo s: A „ d e b ­ re c e n i b ib lia ” v isz o n ta g sá g a i és e ln y o m á sa . E g y h á z tö rté n e t III. évf. 1945. 65—91. 1. a 91 ; b 78—81 ; c 68 : e 80 ; f 88 ; g 88 ; h 91. — 30. S z in n y e i G e rz so n : A d a lé k K o m á ro m i C sip k és G y ö rg y életéh ez és m ű k ö d é sé h e z . M a g y ar P ro t. E g y h á z i és Isk . F i g y e l ­ m ező, 1875. 77—82. 1. a 82. — 31. T h u ri E te le (szerk) I s k o la tö r ­ té n e ti A d a ttá r, II. P á p a , 1908. K o m á ro m i A b ra h a m id e s I s tv á n k o m á ro m i is k o la m e s te r KCSGY. ré sz é re k ia d o tt b iz o n y ítv á ­ n y a , a 467. la p o n . — 32. T h u ri E te le : A d u n á n tú li re f. e g y h á z ­ k e r ü le t tö rté n e te , P á p a , 1908 507. 1. — 33. T ó th F e re n c : . . . P ro te s tá n s e k lé z s iá k h is tó riá ja , K o m áro m . 1808. 464. 1. — 34. T ó th F e r e n c : . . . T ú l a t i s z a i . . . p ü s p ö k ö k élete. G yőr. 1812. 268. la p . a 140; b 140; c 140—141. — 35. T ó th S á m u e l: A d a lé k o k a tis z á n tú li re f. e g y h á z k e rü le t tö rté n e té h e z . D eb recen . 1894. a 43. 1. b 77. 1. — 36. Z o lta i L a jo s: A d e b re c e n i b ib lia k ö ltség e i. A d a lé k o k K o m á ro m i Cs. G y ö rg y b ib liá ja tö rté n e té h e z . D e b re ­ ce n i P ro te s tá n s L ap, 1906, 262—263, 294—295, 313—315. 1. a 295.

A közös keresztény hagyomány orthodox értelmezése A korunk keresztény világában végbemenő, lassú in­ tegrálódási folyamat egyik legérdekesebb és sokat vi­ tatott problém ája a keresztény hagyomány kérdése. Ez természetesen magától értetődő, ha meggondoljuk, hogy az egyházak egyes tanításainak gyökerei a Ha­ gyományba kapaszkodnak, s így a tanítások egybeve­ tése és eredetük kutatása folyamán szükségképpen el kellett jutni a Hagyományhoz, m int forráshoz, s azt ú jra szemügyre kellett venni, értelmezni és megfogal­ mazni. Amikor a Hagyomány orthodox értelmezésének az ismertetése során olykor utalunk a nyugati felfogások­ ra, úgy az kizárólag azzal a célzattal történik, hogy az orthodox felfogás jobban érthetővé váljék. Maga a hagyomány szó: görögül paradoszisz, a para ­ didomi igéből képződött, mely ige azt jelenti, hogy: á t­ adni, főnévként pedig az átadást, tehát az átadás fo­ lyam atának cselekményét, de jelenti az átadott dolgot, jelen esetben a tanítást is. Az Újszövetség könyveiben a hagyomány szó szinte mindig ez utóbbi jelentésben áll. Ebben az értelemben használja Szt. Pál apostol, am ikor inti a thesszalonikaiakat, hogy tartsák meg a hagyományokat, amelyekre akár szóban, akár írásban tanította őket (2Thessz 2, 15), és dicséri a korintusbe ­ lieket, m ert ta rtjá k a hagyományokat, amiképpen meg­ hagyta nekik (1Kor 11, 2). Ilyen értelemben használják a szót az egyháztanítók is. A Hagyományról szólva, eb­ ben az értelemben használjuk mi is e szót. Meg kell különböztetni a legrégibb, az ún. Apostoli Hagyományt, a későbbi ún. egyházi, avagy szentatyai hagyománytól, amely javarészt az egyházi élet istentiszteleti és kanonikus rendjét foglalja magában. Tárgyunkat most az egyetemes apostoli hagyomány képezi, illetve az a tanítás, amelyet az apostolok h ir­ dettek és az Egyetemes Egyháznak megőrzésre átadtak. A kereszténység három nagy ága között nem m erült fel és nem is m erülhet fel vita akörül, hogy Krisztus Urunk csak élőszóval tanított, és hogy apostolainak is csak azt hagyta meg, hogy elmenvén „tegyenek tan ít­ ványokká” minden népeket, kereszteljék meg őket az Atyának és Fiúnak és Szent Léleknek nevében, és „ta­ nítsák” őket, hogy m egtartsák mindazt, am it Ő p aran­ csolt nekik (Mt. 28, 19—20). Így tehát az apostolok is — az Ű r személyes példája és útm utatása nyomán — egy ideig csak élőszóban hirdették az Evangéliumot, mindaddig, amíg szükség nem m utatkozott arra, hogy íráshoz folyamodjanak. Az evangéliumi igazságok írás­

ba foglalásának m ódjára nézve Lukács evangéliumá­ nak bevezető részéből értesülünk: „Mivel sokan meg­ kísérelték írásba foglalni azoknak az eseményeknek el­ beszélését, amelyek köztünk végbementek, am int »ránk hagyták« azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szol­ gái voltak az Igének, jónak láttam én i s . . . ” (Lk. 1, 1— 4). Arról pedig, hogy az írott evangéliumok mégsem foglalják magukba m indazokat az eseményeket, „ame­ lyek köztünk végbementek”, János evangéliumának epilógusa tanúskodik: „De vannak sok egyebek is, am i­ ket Jézus cselekedett s amiket, ha egyenként m egírná­ nak, azt gondolom, hogy maga a világ sem foghatná be a könyveket, amelyeket írnának” (Jn, 21, 24). Ezek szerint, a közvetlenül Jézus mennybemenetelét követő évek tekintetében csak szóbeli hagyományról beszélhetünk, majd ezután — az első apostoli levelek és a régibb keletű evangéliumok megírása után — írat­ lan és írott hagyományról. A kettő akkor még nem kü­ lönült el egymástól annyira, hogy az Írás és Hagyo­ mány külön fogalmakká kristályosodtak volna ki, ha­ nem mindkettő a Hagyománynak egy-egy megjelenési form áját jelentette. Az Írás és a Hagyomány fokozatos szétválása az újszövetségi kánon kialakulásával kezdődhetett meg a II. sz. vége felé. És ugyanakor kezdett eltérni egymástól, eleinte csak észrevétlenül, a keleti és a nyugati ke­ reszténység felfogása is magáról a Hagyományról. En­ nek végső eredménye később az lett, hogy míg a ke­ leti egyház felfogásában a Hagyomány továbbra is szervesein harmonikus egységben m aradt a Szent­ írással, történelmi, dogmatikai, exegetikai, liturgikus és kegyességi hátteret biztosítva számára, addig a római egyház a tridenti zsinaton élesen elhatárolta őket egy­ mástól, oly annyira, hogy a kinyilatkoztatásnak két egymástól független forrásáról kezdett tanítani. Ehhez járu lt még az is, hogy míg Keleten az írott és íratlan Hagyomány letéteményese és interpretálója az egész egyház volt és m aradt, a maga teljességében, plérom á ­ jában, addig Nyugaton ezt a feladatot az episzkopátus, m ajd a továbbiak során egyedül a római pápa vállalta magára. Így a Hagyomány Nyugaton egyre inkább kü­ lönvált, függetlenítette magát a Szentírástól, amelyet — ellentétben a keleti gyakorlattal — amúgy is csak latinul lehetett olvasni, illetve hallani, s így a meg nem értés folytán is, a különválasztott Hagyománnyal szem­ ben háttérbe szorult. A Szentírás alól kiszabadult nyu­ gati Hagyományba ezért fokozatosan olyan elemek is

93

vegyültek, amelyek nem hogy alátámasztásul, magya­ rázatul szolgáltak volna a Szentírás tanításának, ha­ nem éppenséggel ellentétben álltak vele. (Pl. Filioque, Purgatorium stb.) Mindezek után könnyen érthető, hogy a középkori Róma hibáitól szabadulni akaró Re­ formáció hátat fordított a hibák forrásának, az állan­ dóan és tendenciózusan „fejlődő” Hagyománynak, és a „sola Scriptura” álláspontjára helyezkedett. És nem ­ csak érthető, hanem — különösen a keleti keresztény­ ség szemszögéből nézve — dicsérendő is az a lépése, amellyel — megérteni akarván a Hagyománynak sér­ tetlenül m aradt részét — m indenütt lefordította a Szentírást a hívek anyanyelvére. Itt meg kell említeni azt az érdekességet, hogy a Reformáció, noha eredeti­ leg teljes egészében elvetette a Hagyományt, a Szent­ írás újszövetségi kánonját mégis úgy fogadta el, aho­ gyan azt a Hagyomány határozta meg. [A Szentírás kánonját adja a K arthagénai zsinat (419). I. Ince pápa (402—417) az Ószövetség könyveit felosztja kanonikus és deuterokanonikus könyvekre. A trulloszi zsinat 2. Kánonjával jóváhagyja a K arthagénai zsinat szentírás kánonját.] A Hagyomány kérdésében az orthodox teológusok kezdettől fogva az Ű r igéjét tartották szem előtt: „Mindent nékem adott á t az Én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az A tyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja m egjelenteni” (Mt. 11, 27). Így Nagy szt. Athanásziosz (373) alexandriai püspök egyik levelében (ad Serapionem) kifejti, hogy „az egyetemes egyház eredeti Hagyományát, tanítását és hitét az Ű r adta át, az apostolok hirdették és az atyák őrizték meg.” Ebben a m eghatározásban kifeje­ zésre jut, hogy a Hagyomány isteni eredetű, s az em­ berek elfogadják, őrzik és terjesztik azt, m int az élet és a tanítás olyan összetételét, amelynek van kezdete és folytatása. Történelmi okok folytán, a Hagyomány elemei közül ezek kaptak nagyobb hangsúlyt: a) az Is­ tenem ber Jézus Krisztus élete és szóbeli tanítása; b) ennek az életnek és tanításnak folytatása az apostolok és az egyház többi tagjai életében, valam int a krisz­ tusi igék szóbeli továbbadásában; c) Krisztus életének és igéinek írásban való rögzítése és terjesztése; d) Krisztus életének és tanításának m agyarázata és kö­ vetése az egyházban és az egyház által, m agától a kez­ dettől fogva az utolsó időkig. Lerinumi Vincentius (V. sz.) az igaz, ham isítatlan Hagyományt így határozta meg: „Quod ubique, quod semper, quod ab omnibus creditum est”. (I. Comm.) Vagyis a Hagyomány ismertetőjelei: az általánosság (universitas), a régiség (antiquitas) és az egyetemes egyetértés (consensus). Tertullianus szerint a Hagyományt az egyházak az apostoloktól vették, az apostolok Jézus Krisztustól. Jé­ zus Krisztus pedig Istentől. A Hagyomány és a Kinyilatkoztatás kapcsolata még jobban kiviláglik Üdvözítőnk főpapi im ájának szavai­ ból: „ ... am a beszédeket, amelyeket nékem adtál, őne­ kik adtam ; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én Tőled jöttem ki, és elhitték, hogy Te küldtél engem” (Jn. 17, 8). Az Orthodoxia meg van győződve arról, hogy az apostolok csak azt hirdették, illetve ad­ ták át megőrzésre az Egyháznak, am it az Úr tól vettek. M indezekre való hagyatkozással eredezteti az Ortho­ doxia a Hagyományt a Kinyilatkoztatásból, s egyúttal a Hagyományt illető állásfoglalását is adja. Ennek az állásfoglalásának köszönheti az Orthodoxia azt, hogy az isteni eredetű Hagyományban nem keveredtek olyan doktrínák, amelyeket sem Krisztus nem tanított, sem az apostolok nem hirdettek, sem kezdettől fogva min­ denki és m indenütt el nem fogadott. Mint ennek nyu­ gati ellenkezőjére utalni lehet itt pl. a Filioque dog­

m ájára (amely nemcsak újkeletű aránylag, hanem üt­ közik is a Jn. 15, 26-ba), továbbá a Purgatorium ra, a pápa infallibilitására, valam int Szűz M ária szeplőtelen fogantatására és testi mennybemenetelére, hogy csak a fontosabbakat említsem. A nyugati egyházban nagy hangsúlyt kapott az a kérdés, hogy a Hagyomány egyetlen egy-e, avagy in­ kább hagyományokról kell-e beszélni? Szt. Pál apostol ugyanis a m ár fentebb idézett helyeken (2Thessz 2, 15 és 1Kor 11, 2) és más helyeken is a szót többes szám­ ban használja, s az ugyancsak m ár em lített tridenti zsi­ nat is sok „nem írt” hagyományról tesz említést. Szt. Vazul pedig a „Szent Lélekről” szóló könyvének 27. fe­ jezetében, ahol az apostoli hagyományokról szólva azt írja, hogy nem volna elég egy nap, ha fel akarnánk sorolni az Egyháznak mindazon titkait, amelyek az Írásban nincsenek kifejtve. E sok hagyomány egységét nemcsak a Kinyilatkoztatásból vett közös eredet adja, hanem az apostoli igehirdetés tartalm i egysége is, amelynek célja az volt, hogy azok, akikhez fordul, e l­ higgyék, hogy Jézus a Krisztus az Istennek Fia, és hogy ezt hivén életük legyen az Ő nevében (Jn. 20, 31). Ami­ ként az Ó- és Újszövetség tartalm ilag különböző köny­ vei alkotják az egy Bibliát, úgy a különböző hagyomá­ nyok is együttesen alkotják a Hagyományt. Keleten az Írás és a Hagyomány éles elválasztására, különösen pedig az utóbbi elvetésére sohasem került sor. A Szentírás m indenütt a nép nyelvén talált utat az emberek szívéhez és tudatához, tehát nem szorul­ hatott háttérbe a Hagyománnyal szemben, hanem a kettő összhangban m aradt, m int az újszövetségi köny­ vek keletkezése idején. Orthodox nézet szerint az Írás teljessége és befejezettsége csak az egyházban, az apos­ toli Hagyomány fényében ragadható meg, hiszen a Ha ­ / gyomány határozta meg az Írás kánonját, s a Hagyo­ mány őrizője az Egyház. Az Újszövetség m egírása után, egyéb hagyomány­ anyag is folyamatosan szintén írottá vált, ezzel éppúgy tárgya lehet a történeti, irodalmi szövegkritikai, pa­ leográfiai és egyéb kutatásoknak, m int a Szentírás. Ezt a hagyomány-anyagot m egtaláljuk: a) a legrégibb, au ­ thentikus írásm agyarázatokban; b) az ősi hitvallások­ ban; c) az istentiszteleti textusokban és kultikus cse­ lekményekben; d) az egyetemes és egyéb zsinatok ha­ tározataiban; e) az egyházatyák egyetértő véleményé­ ben (consensus patrum ); f) az ikonográfiában. Vizsgáljuk meg ezeket közelebbről. a) A Szentírás és a Hagyomány szoros kapcsolatáról m ár volt szó, az újszövetségi kánon kialakulása kap­ csán. M ár akkor is kitűnt tehát a Hagyomány megbíz­ hatósága és egyértelműsége, amikor elválasztotta az is­ teni ihletettségű apostoli műveket a hamisítványoktól, apokrifoktól. (Itt meg kell jegyezni, hogy a keleti ke­ reszténység nehezen ismerte el a Jelenségek Könyvé­ nek kanonikus voltát. Valószínű, hogy nem a mű ere­ dete volt az, ami kételyeket támasztott, hanem a könyv felettébb homályos jellege, ószövetségi tónusa. És bár az Apokalypszis végül is bekerült a keleti egyház újszövetségi könyvei közé, az orthodoxia mindmáig ta r­ tózkodik liturgikus alkalmazásától.) Az Orthodox Egy­ ház az Írás és a Hagyomány szoros összefüggését az írásm agyarázat terén is érvényesülni engedi, sőt egye­ nesen ragaszkodik hozzá. Ugyanis exegetikai m unkájá­ ban — ismerve és értékelve ugyan az újabb írásm a­ gyarázati irányzatokat is — szigorúan a keresztény ókor klasszikus és authentikus exegétáinak a vélemé­ nyét ta rtja szem előtt, akiknek műveiben kristályoso­ dott ki az őskeresztény szentírástudomány. Az ortho­ dox teológia felfogása szerint, a Szentírást nem lehet jobban és helyesebben magyarázni, m int ahogyan azt az egyetemes keresztyénség szellemóriásai tették, akik

egyébként sok évszázaddal közelebb is voltak az apos­ tolok korához, és még annak légkörében éltek, gon­ dolkodtak, imádkoztak és munkálkodtak. Az egyházatyáknak ez az exegetikai munkássága — m int a Szent­ írással egybefonódott és annak m agyarázatát tartalm a­ zó Hagyomány része — felbecsülhetetlen szolgálatot tett az egyháznak az ókori eretnekségekkel folytatott küzdelmeiben. Az eretnekségek is ugyanannak a Szent­ írásnak az alapjára építették fel a maguk tanításait, azonban azok alátám asztására nem tudták produkálni az egyházatyák írásmagyarázó hagyományát. Így az csak az orthodoxok fegyvere volt az eretnekségek el­ leni harcban. Mindezeket a mom entumokat tartva szem előtt, az Orthodox Egyház ma is azt vallja, hogy a ham isítatlan Hagyomány fényében vizsgált Szentírás magában foglalja a keresztény igazságok teljességét. Ezekhez tehát nem az analízis, hanem a szintézis útján lehet eljutni. b) Mint ismeretes, a keresztelés kezdettől fogva együttjárt a Szent Háromságba, illetve a Jézus Krisz­ tus isteni voltába vetett h it megvallásával (Ap. Csel 8, 37). Így tehát még az újszövetségi könyvek megírása előtt ki kellett alakulnia valamilyen hitvallási form u­ lának, amelynek elmondása bizonyságul szolgált a megkeresztelkedni óhajtó személy hitéről. Legrégibb ilyen „regula fidei”, amely ránk m aradt, az ún. Apostoli Hitvallás. Erről nem kétséges ugyan, hogy nem az apostolok eredeti m unkája (hiszen akkor kezdettől fogva az Újszövetség iratai közt le tt volna), mégis szélesen elterjedt az egyetemes keresztény egy­ házban, s Nyugaton mind a római katolikusok, mind pedig a protestánsok m a is használják. Keleten ezt a hitvallást teljes m értékben kiszorította a Nicea-konstantinápolyi Hitvallás, amelynek eredete m ár teljes bizonyossággal állapítható meg, ugyanis na­ gyobb részét a 325. évi I. (niceai) egyetemes zsinat ál­ lította össze, s azt a 381. évi II. (konstantinápolyi) egye­ temes zsinat egészítette ki. Ez a hitvallás m ár teljesebb összefoglalása és bővebb kifejtése a keresztény hitigaz­ ságoknak. Úgyszólván az összes lényeges hittételeket tartalmazza, Itt meg kell emlékezni arról, hogy az ere­ deti Nicea-konstantinápolyi H itvallás a Szent Lélek eredetét illetően szószerint a Jn. 15, 26-hoz igazodik, kijelentve, hogy a Szent Lélek az A tyától ered. Az Or­ thodox Egyház a hitvallást ebben az eredeti form ájá­ ban használja. Későbbi toldalék a Nyugaton bevezetett „Filioque” kitétel, mely szerint a Szent Lélek „ex P a t ­ re Filioque procedit”. Ezt a toldalékot a nyugati egy­ ház a késői arianizmus elleni védekezése közben il­ lesztette a hitvallásba, először H ispániában a VI. sz. folyamán, m ajd Rómában is a XI. sz. kezdetén. Nem­ sokára azután közhasználatúvá lett az egész keresz­ tény Nyugaton, elősegítve az amúgy is kirobbanni ké­ szülő egyházszakadást. A harm adik, egyetemes jellegű hitvallás az ún. „Quicumque”, amelyet régebben Nagy szt. A thaná ­ sziosz alexandriai püspöknek tulajdonítottak, de amelynek m ind belső, m ind külső kritérium ai későbbi eredetre utalnak. Nyugaton a Filioque pótlólag ebbe a hitvallásba is bekerült. Meg kell emlékeznünk még egy igen terjedelmes hit­ vallásról, amely minden valószínűség szerint nagy chrisztológiai harcok után keletkezett, s amelyet az Orthodox Egyházban a püspökjelölt olvas fel közvet­ lenül felszentelése előtt. Orthodox hit szerint: az Egyház a Szent Hagyomány­ ból a Szentírás form ájában fejezte ki az isteni kinyi­ latkoztatást, s ugyanúgy kifejezte azt a hitvallások for­ m ájában is az egyház dogmatikai hagyományában. c) Ismeretes, hogy mind a római katolikus, mind az orthodox teológiai felfogás szerint, a Szentírás és a

Hagyomány közötti viszonyt az egyház határozza meg, amelyre az Úr bízta rá az ő tanításának őrzését és hirdetését. Ezt a feladatát azonban a két egyház kü­ lönböző módon teljesíti. M ert míg a római egyház az írásm agyarázat helyességének a m egállapítását és a hitigazságok őrzését és hirdetését a maga juriszdikciós autoritására, végső soron a pápára alapítja, addig az orthodox egyház ebben a kérdésben sem a maga ilyen jellegű tekintélyéből indul ki, hanem az egész egyház népességének, plérom ájának kegyességi életéből, amely leginkább az istentiszteletben nyilvánul meg. Az ortho­ dox teológia azon a nézeten van, hogy a hit, a kegyes­ ség, a kinyilatkoztatott igazság letéteményesei és őrei nem a püspökök, vagy patriarchák egyedül, sőt még az egyetemes zsinatok sem, hanem az egész hivő nép — m int Krisztus teste — a maga összességében. Ezért az apostoli hagyomány átadására, terjesztésére nézve, az orthodox egyházban a hierarchia szerepe nem m erül ki az igehirdetésben, hanem a rra is kiterjed, hogy az is­ tentiszteletek, a szentségek útján, általa árad a hívek felé a kegyességi élet teljessége. Az orthodox egyház liturgikus élete feltárja a hivő tömegek előtt az apos­ toli hagyomány egész gazdagságát, amelyet ezért az or­ thodox teológia nem is annyira hittanításai, m int in­ kább kegyességi, istentiszteleti, doxologikus szemszög­ ből vizsgál. Az egyház liturgikus élete tehát magában foglalja azt az örök misztériumot, am elyet az Evangé­ lium hirdet és a hitvallás tanít. E rre utalnak többek közt P ál apostol igéi is: „Mert valahányszor eszitek ezt a kenyeret és isszátok ezt a poharat, az Ú rnak halálát hirdessétek, amíg eljő” (1K or 11, 26). Az orthodox egy­ ház mégis tág teret biztosít istentiszteletének a Szent­ írásnak, m ind az Ó-, mind az Újszövetségnek (így pl. egy év leforgása a latt felolvasásra kerül az istentiszte­ letek keretében — az Apokalypszis kivételével — az egész Újszövetség, hetenként pedig a Zsoltárok Köny­ ve), ugyanakkor pedig hihetetlenül gazdag egyházi köl­ tészete, hymnológiája, m int a Hagyomány kvintesz ­ szenciája, történelmi, exegetikus háttérként szolgál a Szentírás tökéletesebb megértéséhez. Nem hiába álla­ pította meg egy nyugati, protestáns teológus, hogy az orthodox egyházi költészet olyan gazdag és dogmati­ kailag annyira telített, hogy ha ennek az egyháznak minden hitirata elveszne, egyedül a költészetéből lehet­ ne rekonstruálni egész hittanítását. A fentieket össze­ gezve, az orthodox egyház liturgiája hűségesen őrzi és sokféleképpen tá rja fel az apostoli hagyomány Istentől átvett igazságait, és nemcsak „celebrál” és dicsőíti az Istent, hanem ezáltal is evangelizál, tanít, lelki életre vezeti a híveket. d) A Hagyomány nagy részét írásba fektetve talál­ juk az egyetemes és helyi zsinatok határozataiban, ká­ nonjaiban, valam int az egyházatyák kánonjaiban. (A helyi zsinatok és az egyházatyák kánonjait az ortho­ dox egyház akkor fogadja el általános érvényűeknek, ha valamely egyetemes zsinat is olyanoknak fogadta el.) Olvasva az egyetemes zsinatok iratait, csodálattal kell adóznunk a zsinati atyáknak, akik minden esetben tüzetes vizsgálatnak vetették alá a zsinatilag kimon­ dandó dogmákat, kánonokat, határozatokat, és csak ak­ kor fogadták el azokat, ha megfeleltek az apostoli ha­ gyománynak és az egyetemes kereszténység köztudatá­ nak. Ez az egyetemes egyházi köztudat — amelyről egyre több szó esik a jelenkori orthodox teológiában — m int a Hagyomány legátfogóbb megnyilvánulása, olyan fontos tényező az orthodox egyház életének minden te­ rületén, hogy autoritás tekintetében felette áll az egye­ temes zsinatnak is. Olyannyira, hogy valamely zsinat egyetemes jellege is attól függ, hogy az egyházi köz­ tudat olyannak fogadja-e el. (Pl. a 449. évi efezusi „rablózsinatot” és az 1438—42. évi ferrara-florenci

95

„uniós” zsinatot az egyházi köztudat elvetette, holott m indkettőt „egyetemes” zsinatként hívták össze.) Ily módon nyilatkozik meg tehát az egyház teljessége, plé ­ romája, m int Krisztus teste, Corpus Christi, amelynek egyedüli feje maga Jézus Krisztus, legmagasabb szer­ vezeti form ája pedig az egyetemes zsinat. e) Az egyházatyák egyetértő véleménye (consensus patrum) azoknak a szentírási helyeknek a magyaráza­ tában mutatkozik meg, amelyek dogmatikai igazságo­ kat tartalm aznak, valam int az eredeti apostoli hagyo­ mány megőrzésében. Természetesen, nem m inden óke­ resztény szerző egyházatya is egyben. Az orthodox teo­ lógia azokat fogadja el egyházatyáknak, akik — Nagy szt. Vazul (Basileios) cezáriai püspök szavai szerint — az Írás szándékát követték (De Spiritu Sancto). Lerinu ­ mi Vincentius tanítása szerint pedig azok tekinthetők egyházatyáknak, akik hitben és egyetemes közösségben szentül, bölcsen és állhatatosan éltek és tanítottak, és mindenkor készek voltak Krisztusban és Krisztusért meghalni (I. Comm. 28). A legnagyobb egyházatyák mind Keleten, m ind Nyugaton, a IV. században éltek. Az ő tanításaik azóta is zsinórmértékül szolgálnak az orthodox egyház hittanításához és kegyességi életéhez. f) Az orthodox ikonográfia szintén a Szent Hagyo­ mányból veszi eredetét és erősen kapcsolódik a Kinyi­ latkoztatásnak más formákban nyert kifejezéseihez: a Szentíráshoz, dogmatikai hagyományhoz, liturgikai ha­ gyományhoz. Krisztus ikonja ugyanolyan tiszteletre méltó, ak ár a Szentírás, hiszen az ikonográfia szimbó­ lumokban színekkel fejezi ki mindazt, am iről az Írás betűkkel ad írt. Nagy szt. Vazul így ír az ikonok használatáról: „Vallom az Isten Fiának testben való megjelenését, és M áriát az Úr Anyját, aki szülte Őt. Ugyanígy vallom a szent apostolokat, prófétákat és vértanúkat. Ikonjaikat igen tisztelem és csókkal ille­ tem, mivel mindezek az apostoloktól erednek, nem til­ tottak, hanem ellenkezőleg, ikonok vannak összes tem plom ainkban” (ad Julianum Apostatam). Az őskeresztény egyházatyák írásaiban sok olyan elem is található, amely nem érinti ugyan az egyház dogmatikai tanítását, s így nem illeszthető a „regula fidei” kategóriájába, mégis ősrégi keresztény hagyomá­ nyokat idéznek fel, amelyek közrejátszottak és közre­ játszanak ma is a Krisztus szerint való élet, a bűnbá­ n at gyakorlásában és a keresztény kegyesség kiteljese­ désében. Ezeket a hagyomány-elemeket lehetne — megkülönböztetésül a Hagyománytól — többesszámban „hagyományoknak” nevezni. Az orthodox ezeket is tiszteletben tartja, természetesen csak amennyiben kongruensek az egyetemes Hagyománnyal. Ezek közt megem líthetjük a következőket: a Didaché (II. sz.), amely em lítést tesz a szerdai és pénteki böjtről, továbbá a vasárnapról, m int a hét ki­ váltképp istentiszteleti napjáról, és az eucharisztia al­ kalm ával mondott imádságokról. Hippolytosz római püspök (II. sz.) idézi a püspök, pap- és diakónusszenteléskor mondott imákat. Irineosz lyoni püspök (II. sz.) egyebek között beszél a Húsvétot megelőző böjtről, a Húsvét ünnepéről, va­ lam int a térdeplés tilalm áról a Húsvét és Pünkösd kö­ zötti időszakban. Origenész alexandriai teológus (II—III. sz.) tanúsko­ dik az imádság közben végzett térdeplésről, a hitvallás mondásakor Kelet felé való fordulásról, a különböző keresztelési szertartásokról és az eucharisztia szertar­ tásáról. Nagy szt. Vazul cezáriai püspök (IV. sz.) az olyan cselekmények között, amelyek nem találhatók ugyan az Újszövetségben, azonban mégis ősi eredetűek és nagy jelentőségük van a keresztények kegyességi éle­ tében, a következőket em líti: a keresztvetést, az ima

96

közben Kelet felé való fordulást, az „epiklézist” (Szent Lélek lehívását az eucharisztiánál), a kereszteléshez felhasználásra kerülő víz előzetes megáldást, a keresz­ teléskor szokásos ördögűzést (Sátán megtagadását) és a háromszoros bemerítést. Ezen kívül idézi a keresztelés­ kor mondandó hitvallást is. Augusztinusz hippói püspök (IV—V. sz.) em lítést tesz Krisztus szenvedéseinek, feltámadásának, mennybeme­ netelének és a Szent Lélek alászállásának megünneplé­ séről. Aranyszájú szt. János konstantinápolyi püspök (IV— V. sz.) kifejti, hogy az írott és az íratlan apostoli taní­ tás teljes egészében authentikus és üdvösségre vezető. Több egyházatyánál találunk utalásokat az újszövet­ ségi kánonra, a csecsemő-keresztelésre, a szentségek számára, a szentek, az ikonok és a relikviák tisztele­ tére, M ária örökszüzességére és más hagyományi ele­ m ekre vonatkozóan. Érdekességként lehet megemlíteni, hogy a Húsvét ünnepét a keleti egyház eredetileg mindig Niszán hó 14-én tartotta, függetlenül attól, hogy milyen napra esett. Csak a II. sz. második felében té rt á t a m a is érvényben levő, nyugati eredetű ünneplési formára. Ugyancsak nyugatról vette át a keleti egyház a IV. sz. vége felé a Karácsony dec. 25-i megünneplését. Addig keleten a Karácsonyt együtt ünnepelték a Vízkereszt­ tel (január 6.), m int ahogyan ma is együtt tartják a két ünnepet a post-chalcedoni, monofizita egyházak. Az or­ thodox egyház tizenkét nagy ünnepe közül négynek nem szorosan vett bibliai, hanem csak hagyományi alapja van: Szűz M ária születése (Kisboldogasszony, szept. 8.), Szűz M ária bevezetése a templomba (nov. 21.) és Szűz M ária elhunyta (Nagyboldogasszony, aug. 15.), valam int a Szent Kereszt felmagasztalása (szept. 14.). Ez utóbbi annak emlékét őrzi, hogy 326-ban kiás­ ták a Golgothán Krisztus keresztjét. Megemlítjük még, hogy csak a hagyomány őrizte meg M ária szüleinek a nevét (Joakim és Anna). Végül meg kell jegyezni, hogy az orthodox egyház a Húsvétot nem sorolja a 12 nagy ünnep közé, hanem azok fölé emeli. Keleten a Húsvét: az „ünnepek ünnepe”. Mindezek az Írásban nem foglalt jám b o r szo k áso k megléte és gyakorlása orthodox nézet szerint szükséges a kegyességi élethez és ezen keresztül az Írás igaz ér­ telmének értelm es befogadásához. Az eddig elm ondottakat összegezve meg lehet álla­ pítani, hogy orthodox értelmezés szerint a Hagyomány nem a Kinyilatkoztatás ismerete, avagy ezen ismeretek sokasága, vagy egész teljessége, hanem a Kinyilatkoz­ tatás megismerésének egyetlen módja. A Hagyomány nem az Igazság, hanem az Igazság Lelkének a közlése, amely nélkül az Igazság nem ismerhető meg. „Senki sem m ondhatja Úrn ak Jézust, hanem csak a Szent Lé­ lek által” (1Kor 12, 3). A Hagyomány a Szent Lélek élete az Egyházban, s ez az élet Krisztus Teste minden tagjának lehetővé teszi, hogy meghallja, megismerje és elfogadja az Igazságot annak igaz (teljes) voltában, s nem csak az emberi értelemmel. A Hagyomány függet­ len minden filozófiától, s mindentől, ami az „emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való” (1Kor 2, 8). A Hagyomány elválaszthatatlan a keresztény gnózisztól: „Megismeri­ tek az Igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket (Jn. 8, 32). Szent Lélek nélkül pedig sem az Igazság, sem a Kinyilatkoztatás szavai nem érthetők meg, m ert csak „ahol az Úrna k Lelke, ott a szabadság” (2Kor 3, 17). Ez a szabadság Isten gyermekeinek a szabadsága, amely abban a bizodalomban fejeződik ki, amellyel azok fordulhatnak Istenhez, akik tudják, hogy Akit im ádnak: az Atyát, szükséges, hogy lélekben és igaz­ ságban im ádják (Jn. 4, 24). Berki Zuárd

A szekularizáció és a szekularizmus A szekularizációval és a szekularizmussal foglalkozó teológiai irodalom köre az elm últ évtizedekben közis­ m erten kiszélesedett. A szekularizáció és a szekulariz­ mus jelenségével kapcsolatban sokféle meghatározás és többféle értékelés látott napvilágot annak következté­ ben, hogy csaknem mindegyik szerző a jelenség más és más részletét tette szorosabb vizsgálat tárgyává. Magá­ nak a jelenségnek a m eghatározása és teológiai értéke­ lése korántsem egységes tehát. Ezt a helyzetet tovább bonyolítja bizonyos fogalmi tisztázatlanság. Ez utóbbi állítás jogosságáról való meggyőződéshez elegendő a rendelkezésre álló m agyar nyelvű — az utóbbi másfél évtized alatt publikált —, idevonatkozó tém ájú cikkek, tanulm ányok figyelmes elolvasása is. Egészen konkrétan a „szekularizmus” és a „szekula­ rizáció” szavak használatával kapcsolatosan felmerülő értelmezési nehézségekre gondolok. A szekularizmussal és a szekularizációval foglalkozó irodalom tanulm á­ nyozása közben azt tapasztaljuk, hogy bizonyos szer­ zők pontos különbséget tesznek e kettő között, míg mások (főleg az amerikaiak) nem. Azonban a különb­ ségtétel sem egységes. Például Ratschow az RGG-ben különbséget tesz a kettő között úgy, hogy szekularizá­ ció alatt azt a folyam atot érti, amely a szekularizmus állapotához vezet. Ettől az elgondolástól némiképp kü­ lönbözik a Gogartené. Szám ára a szekularizmus a sze­ kularizációnak nem egyenes következménye, hanem „elfajulása”. A szekularizmus és a szekularizáció eléggé indokolt­ nak tűnő szétválasztását és nyelvi, valam int történeti szempontok alapján való alapos elemzését találjuk Alán Richardson skót teológus Religion in Contempo ­ rary Debate című könyvében1. A szekuláris szó elem­ zésével kezdi vizsgálódását. A latin „saeculum” szó egy bizonyos korszakot jelentett, egy évszázadot vagy en­ nél többet (vö. az egyházi latinban: in saecula saeculo ­ rum), a „saecularis” pedig egy speciális korszakhoz való tartozást. Például hoz fel bizonyos szekuláris já ­ tékokat („secular games”), amelyeket megfelelő időkö­ zönként rendeztek meg, és amelyeken mindig sajátos énekeket („secular hymns”) énekeltek. Ezek a játékok ugyanis vallásos alkalm ak voltak. A középkorban tet­ ték meg az első lépéseket afelé — m ondja Alán Ri­ chardson —, hogy elkülönítsék a szekulárist a vallásos szférától. A szekuláris szó jelentése módosult: „a je ­ lenlegi korszakhoz tartozó”-t kezdtek alatta érteni. Pél­ dául megkülönböztették a „szekuláris klérust” a val­ lásostól (a vallásos vagy reguláris klérus tagjai rendjük szabályai szerint éltek). A továbbiakban a polgári ér­ dekkör fokozatosan függetlenséget nyert az egyházi el­ lenőrzés alól. A reformáció korszaka után az élet sok területe autonómmá vált ebben az értelemben. A XIX. századra a szekuláris ala tt azt az érdekkört értették, ahová az egyháznak vagy a keresztyén gondolkodás­ nak nincs joga vagy képzettsége behatolni (pl. a poli­ tikai és az üzleti élet, a tudományok stb.). A szekularizmussal kapcsolatban úgy gondolja szer­ zőnk, hogy elég alapos ok a „szekuláris keresztyénség” kifejezés elkerülésére az e lehetőség, hogy ennek az el­ nevezésnek a hallatán sokan a keresztyénségnek a van Buren-féle hum anista indíttatású interpretációjára gondolnak2. De mond egy ennél alaposabb érvet is. 1851-ben jelenik meg a szekularizmus szó először az általa vizsgált területen. Feltehetően G. J. Holyoake (1817—1906) nevéhez fűződik. Ő nevezte el ezzel a szó­ val saját filozófiai és etikai rendszerét, amelyben azt kereste, hogy hogyan lehet az életet berendezni és m a­ gyarázni Isten nélkül, a Biblia és a halál utáni életbe

vetett hit nélkül. Több angol városban szekuláris tá r­ saságot (Secular Societies) alapított. Bár a szekularis ­ ták szociális ügyekben egyértelműen pozitív szerepet játszottak, elkeseredett vallásellenes propagandájuk és a keresztyénséggel szembeni gyűlöletük kellemetlen nyomokat hagyott az angol köztudatban. (Érdekes meg­ jegyezni: a szekularisták mai követői nem használják ezt az elnevezést; hum anistáknak hívják magukat.) A mai angol szóhasználatban a szekularizmus szó ál­ talában azt a széleskörűen elterjedt gyakorlati irányt jelöli, amelyik nem vesz tudomást Istenről és semmi­ lyen vallási kérdésről, m ert mindenestől evilági érde­ kek kötik le. A szekularizációt — olvassuk Alan Richardson köny­ vének ide vonatkozó fejezetében — nem szabad össze­ keverni a gyakorlati szekularizmussal. Ügy véli, hogy a gyakorlati szekularizmus növekedésének megmagya­ rázásához az egyház saját kudarcai nagymértékben el ­ engedők. Ezek: az egyház egységének versengő feleke­ zetekre való bomlása, az egyháznak saját hatalm i hely­ zetéhez való ragaszkodása, a szociális változások iránti érzéketlensége, sok keresztyén intellektuális félénksége a tudományos, a történeti és a teológiai gondolkozás­ ban végbemenő forradalom m al szemben, felolvadásuk a visszahúzódott közösség szervezeti és kegyességi éle­ tében. Mindezek alapvetően járultak hozzá a vallási és morális kérdésekkel kapcsolatos közömbösség növeke­ déséhez. A szekularizáció folyam atát az ún. magas középkor­ tól számítja szerzőnk, s azt tartja róla, hogy önmagá­ ban véve se nem jó, se nem rossz. Egyszerűen egy el­ kerülhetetlen folyamatot lát benne. A római birodalom pusztulása után az egyház kénytelen volt átvenni a ci­ vilizáció újraszervezésének kontrollját és így elkerül­ hetetlenül nagy politikai és gazdasági erők birtokába jutott. A hatalom gyakorlása azonban m egrontotta az egyházat. A reneszánsz keresztyén humanizmusának ösztönzése következtében és a nacionalizmus hatására az európai ember „felnőtt”, és igyekezett megszabadul­ ni a klerikális gyámságtól. Az élet különböző területei­ nek egymás után bekövetkező szekularizációja nem foglalja szükségszerűen magába a keresztyénség elve­ tését, bár ennek a veszélye az egyháznak önmaga meg­ őrzésére való igyekezetében megnőtt. *

A szekularizáció folyamatának teológiai értékelései nagyon különbözőek. Különösen is nyilvánvaló ez a különbözőség, ha a szekularizáció által felvetett kér­ désekre adott válaszuk alapján vizsgáljuk e teológiai értékeléseket. Először is a két végletet említem meg. A szekulari­ záció értékelésében teljesen negatív álláspontot foglal el például az RGG-vel kapcsolatban m ár em lített R at­ schow. A szekularizmus szerinte a világ embereinek abból a vélekedéséből ered, hogy a világot helyesen megismerhetik a vallások, egyházak és hittételek állí­ tásaitól függetlenül is. A szekularizálódásnak ebben az értelmezésében a pozitív interpretációnak nincs helye a teológia és az egyház részéről — mondja. Ügy látja, hogy a hit és az autonóm értelem világa közötti teljes szakítás ténye áll előttünk. A másik végletet — a pozitív interpretáció táborát — olyan ism ert szerzők képviselik, mint például Go ­ garten, Harvey Cox és Paul van Buren. Gogarten a szekularizálódást pozitívan értelmezi, amikor azt a keresztyén hit — főképpen a reformáció — legitim és szükségszerű következményeként magyarázza. A sze­ kularizálódás Gogarten számára az embernek a világ­

97

gal szembeni szabadságát jelenti. A hit nem áll ezzel ellentétben, hanem szabaddá tesz az ilyen értelemben vett világiasságra, arra, hogy az értelem a maga lehe­ tőségeit felismerje. Gogarten megállapítása szerint te­ hát a szekularizáció a bibliai hit és a történelem érin t­ kezésének legitim következménye. Ebből a megállapí­ tásból indul ki Harvey Cox3. A szekularizáció lényegét az em ber gondolkodásának és nyelvének a vallás és a metafizikai kontroll alól való felszabadulásában látja. Az em ber rádöbben, hogy egyedül van a világban és csak m agát vádolhatja azért, am it a világgal tesz. Ezt a folyamatot szabadító folyam atként értékeli az am eri­ kai teológus és rám utat ennek bibliai gyökereire. Ezek: a) a mágikus természetszemlélet megtörése, vagyis a természet te r e m tm é ny voltának és használatba vehetésé ­ nek felismerése; b) az isteni jog elvetése az exodus eseménye során, Mózes ugyanis a felszentelt uralkodó elleni lázadásáv al, a szakrális politikai rendből a tör­ ténelem változó eseményei közé vezeti a zsidókat; c) az értékek relativizálása a Sinai törvényadás által. Paul van Buren az „evilági keresztyénség” (Secular Christianity) másik am erikai képviselője. Az evilági keresztyénség jelszava mögött a világi érdekek felé való teljes odafordulás program ja húzódik. Bonhoeffer nyomán azt vallják ennek az iránynak a hívei, hogy a keresztyéneknek úgy kell a világban élniük, m int m á­ sokért való embereknek (men for others). Azonban e pozitív program ellenére vannak köztük olyanok, akik a hittel kapcsolatban tagadnak m indenféle transzcen­ dens alapot. Maga van Buren a másvilági erőkkel és lényekkel kapcsolatban teljes agnoszticizmust hirdet: csak az emberek számítanak. Egyik bírálója megjegy­ zi, hogy az a történeti keresztyén hit, am elyet van Bu­ ren elvet, képes volt racionálisan is megindokolni, hogy m iért fontosak az emberek4. Egyszerűen azért, m ert Is­ ten szereti őket. Van Buren pozitív krisztológiája elle­ nére megtagad bárm ilyen teológiai implikációt, világi evangéliumából semmit sem tudunk meg arról a Krisz­ tusról, aki az Atyától jött. A szekularizáció teológiai értékelése szélsőséges meg­ nyilvánulásainak rövid ismertetése után most vizsgál­ juk meg egy olyan teológus e kérdéssel kapcsolatos ál­ láspontját, akire az árnyaltabb megítélés, a finomabb különbségtétel jellemző. Reinhold N iebuhrt a szociális kérdésekkel kapcsolatban vallott bátor nézeteiről is­ m erjük elsősorban5. Azonban érdemes őt m eghallgat­ nunk a szekularizáció kérdésével kapcsolatban is6. A szekularizmust egyfelől az ember ön-elégültsége, önm agában bízása kifejezésének tekinti, másfelől azon­ ban a keresztyénség profanizálódása visszahatásának. Fennáll a veszély — m ondja Niebuhr —, hogy a ke­ resztyénség ham isan azonosítja viszonylagos és részle­ ges emberi m eglátásait Isten bölcsességével és igazsá­ gával. Mindegyik teológia vétkes volt a profanitás bű­ nében, amelyik nem ism erte fel, hogy az Istenről szóló beszéd az örökkévalóról való beszéd az időhöz való vi­ szonyulásban. Még ennél is súlyosabb az a mulasztás, amelyik az igazságosság problém ájával kapcsolatban terheli a tör­ téneti keresztyénséget. Természetesnek kell tartanunk, hogy azoknak, akik egy adott szociális rend igazság­ talanságait a legjobban ismerték, m ert szenvedtek m iattuk, fel kellett venniük a cinikus szekularizmus attitűdjét az egyház azon célkitűzésével szemben, hogy a fennálló igazságtalan rendet Isten akaratának jel­ szavával szentesítse. A radikális proletariátus szekula ­ rizm usát például sohasem fogjuk megérteni, ha nem vesszük figyelembe, hogy ez milyen m értékben jelent visszahatást a keresztyénségnek a feudális társadalom ­ mal való túlságosan is bensőséges kapcsolatára. A pro­ testantizm us sokszor azért volt hajlandó egy adott szo­

98

ciális rendet negatíve is szentesíteni, m ert úgy gondol­ ta, hogy bárm ely adott rend jobb az anarchiánál és hogy a „status quo” megzavarása anarchiához vezetne. Az ily módon profanizálódott keresztyénséggel szem­ ben tehát a szekularizmus visszahatást, ítéletet jelent. Mi ebben a helyzetben az egyház teendője? Elsősorban annak felismerése, hogy bár az az evangélium, amelyet prédikálunk, egy olyan világot jelent ki számunkra, amelyik alapjában és beteljesedésében m eghaladja az emberi történelmet, ez mégsem von el bennünket a je­ len történéstől. Gyakran megkísérti a hivő keresztyé­ neket — mondja Niebuhr — az emberi egzisztencia bű­ nösségével kapcsolatos felismerésük, hogy m egtagadják az igazságosságért való felelősségüket a világi ügyek­ ben. A felelőtlenségnek ezt a kísértését keresztyén pesszimizmusnak nevezi. Az evangéliumot csak az az egyház prédikálhatja hitelesen, amelyik hordozza a benne és körülötte élő emberek közvetlen helyzetének terheit, amelyik erőfeszítéseket tesz a béke és az igaz­ ság elérésére a szeretet szellemében. Az egyház akkor ismeri fel saját helyzetét és külde­ tését, ha tisztán látja, hogy ebben a világban él, vagyis, hogy felelősséget kell vállalnia e világ dolgaiban, az igazság és a béke kérdésében is. Az egyház helyzetének másik jellemzője, hogy bár ebben a világban él, még­ sem e világból való, vagyis egy olyan üzenet van rá ­ bízva, am elyet neki kell elmondania a világnak. Ez a bűnbánat és a reménység üzenete. A bűnbánat az első kulcs az Isten országa ajtajához, ami az emberi gőg és önteltség feladását jelenti. Így szólhat a kétségben le­ vőknek a reménység ígérete. A család vagy a nemzet istenné tétele szükségszerűen kétségbeesésbe hajt. A humanisztikus hitvallásokat sem ta rtja elegendőnek Niebuhr. Csak a 90. zsoltár Is­ tenében való hit mentheti meg az em bert attól a két­ ségbeeséstől, amelybe felszínes reményeiben való tra ­ gikus csalódásai hajtják. Az élet beteljesedése keresztyén hitünk szerint csak Isten kegyelme által lehetséges. A végső kérdés Nie­ buhr szerint nem az, hogy vajon az életnek van-e ér­ telme (kell hogy legyen, különben senki sem élhetne), hanem, hogy e z a z é r t e l e m tragikus-e vagy sem. A ke­ resztyénség olyan hit, amelyik a tragédián á t a tragé­ dián tú lra visz bennünket, a kereszt ú tja által a ke­ resztben való győzelemhez. Végül az evangélium hatásos hirdetésének problémá­ jával kapcsolatban a megoldást abban lá tja Niebuhr, hogy „az ítéletnek az Isten házán kell kezdődnie”. Vagyis nincs helye semmiféle önigazság keresésnek az egyház életében. A hirdetett üzenet elsősorban magát az egyházat feddi meg és hívja bűnbánatra, m ert csak így lesz képes továbbadni az evangéliumot másoknak is. *

Végül néhány kritikai szempont és értékelés. A sze­ kularizációnak és a szekularizmusnak a bevezetésben ism ertetett megkülönböztetése lehetőséget nyújt e fo­ galmak árnyaltabb használatára. E szerint a szekulari­ záció azt a folyamatot jelenti, amelynek következtében a világi érdekkör mind jobban függetleníti magát az egyházitól. A szekularizmus pedig azt a gyakorlati m a­ gatartást jelöli, amelyik nem vesz tudom ást a vallás­ ról, illetve nem érdeklik az erkölcsi vagy az úgyneve­ zett „végső” kérdések sem. Természetesen bennünket a szekuláris szóval kapcsolatban nem zavarnak olyan asszociációk, m int az angolokat (úgy tűnik, hogy az am erikaiakat sem). T arthatjuk ezt egy elszigetelt jelen­ ségnek, amelynek semmiféle jelentősége vagy zavaró vonatkozása nincs a mi szóhasználatunkra nézve. Sok­ kal fontosabb azonban az, hogy az em lített különbségtétel jogos, a jelenség összetett volta is megköveteli a

fogalmak árnyaltabb használatát (természetesen a kü­ lönbségtétel nem jelentheti egymáshoz kapcsolódó je­ lenségek önkényes szétválasztását). Viszont, ha különb­ séget teszünk a kettő — szekularizáció és szekulariz ­ mus — között, akkor a minél következetesebb szóhasz­ nálatra kell törekednünk. Divatossá vált Bonhoeffer nyomán „nagykorú” és „vallástalan” emberről és világról beszélni. Azonban amennyire helytelen lenne az a törekvés, hogy az egy­ ház „kiskorúságban tartsa” a híveket s általában a vele érintkezésbe kerülő embereket, legalább annyira hely­ telen az is, ha a nagykorúság olyan fokát tulajdonítja nekik, amellyel még nem rendelkeznek. Márpedig úgy tűnik, hogy az ún. világi keresztyénség szószólói időn­ ként beleesnek ebbe a tévedésbe. Vallástalannak ítélik a ma emberét, közönyösnek tekintik a vallás kérdései­ vel kapcsolatban, pedig az alaposabb vizsgálódás köny ­ nyen kiderítheti, hogy a történeti egyházak irányában m utatott közöny nemegyszer valamiféle panteista vagy humanisztikus színezetű vallásos érdeklődést vagy egyenesen a szekták felé való vonzódást takar. Figye­ lem re méltó jelenség, hogy amilyen m értékben a tör­ téneti egyházak elengedik híveik és az ezekkel az egy­ házakkal kapcsolatban levő em berek kezét, vagyis idő előtt nagykorúaknak nyilvánítják őket, s következés­ képpen ezek nem találják meg lelki szomjúságuk csil­ lapítására „az élő vizet”, olyan m értékben kerülnek kö­ zel a szekták vonzási köréhez. A szekularizálódást negatív módon értékelő, magát attól elhatároló álláspont egyedüli erőssége az az igye­ kezet, hogy megőrizze a történeti keresztyénség számá­ ra a múltjával, hagyományaival, hitvallásaival való tö­ retlen kapcsolatot. Viszont megkérdőjelezendő a mód, ahogyan ezt teszi. A világtól való tudatos elszigetelő­ dése, csak saját maga megőrzésére, konzerválására való igyekezete félő, hogy pontosan ennek az ellenkezőjét eredményezi. A szekularizációt egyértelműen pozitívan értékelő irányok erőssége az a nyitottság, amellyel a világ felé közelednek. Csak az emberek szám ítanak — mondja van Buren. Valóban fontosak az emberek, az emberi dolgok, az igaz emberi ügyekben való keresz­ tyén részesedés. E pozitív állásfoglalás ellenére is azt kell mondanunk, hogy ezek az irányok a szekularizá­ ciót egyoldalúan értékelik, annak jelentős mozzanatait figyelmen kívül hagyják. Ezenkívül sokszor nem elég­ gé világosan vagy alaposan kifejtett interpretációs el­ vek kedvéért komoly ellentétbe kerülnek a történeti keresztyénség bibliai és hitvallásos alapjával. Reinhold Niebuhr személyében olyan teológus áll előttünk, aki szerencsésen egyezteti a szekularizált vi­ lág felé való nyitottságot a bibliai és hitvallásos alapok megőrzésére irányuló készséggel. Ezért nem véletlen,

hogy az em lített teológusok közül az ő értékelése és gondolatai közelítik meg helyenként a legjobban egy­ házunk e kérdésekkel kapcsolatban elfoglalt álláspont­ ját, amelyet egyértelműen és egyszerre jellemez a sze­ kularizált társadalom felé való nyitottság és a biblikus és hitvallásos orientáció. A szekularizáció keresztyén értékelésében úgy kerül­ hetjük el az egyoldalúság veszélyét, ha igyekszünk megszabadulni a szélsőséges álláspontoknak attól a kí­ sértésétől, hogy csak egyes jelenségeket lássunk meg abból a sokszínű folyamatból, amelynek eseményei mögött a református keresztyén teológiai gondolkodás Istent ismeri fel. Ő az, aki a szekularizálódás követ­ keztében bizonyos terheket levett az egyház válláról. Valamikor talán nem volt más, aki e terheket hordoz­ za, de most a hozzáértés és a gazdasági lehetőségek te­ kintetében is alkalmasabb szekularizált társadalom vállalja ezeket. Isten az, aki ítéletet gyakorolt az egy­ házon a szekularizálódás által. Annyiban ítélet ez, amennyiben visszahatást jelent a m últnak azokra a szomorú eseményeire, amelyek következtében az egy­ ház nagymértékben elvesztette szavahihetőségét a vi­ lág szemében. Az uralkodó egyház elképzeléséhez való ragaszkodás, a kultúra és a tudomány fölötti gyámko­ dás, a szociális igazság kérdésében való közömbösség ítélete. A lkalm atlan és engedetlen eszköz volt az egy­ ház az életnek ezeken a területein. A szekularizálódás által önvizsgálatra kényszerült egyház előtt azonban új lehetőségek is nyílnak, éppen az önvizsgálat eredményeképpen. M egújulhat a rábí­ zott üzenet továbbadásában oly módon, hogy lemond minden képzelt önigazságáról. Bűnbánata által eljuthat az evangélium teljesebb megértésére és hitelesebb hir­ detésére. A bizonyságtétel másik — az előbbivel szoros kapcsolatban levő — lehetősége is nyitott az egyház számára: irgalmas sam aritánusként kell járnia a világ országútján. if j. Páll László FELHASZNÁLT IRODALOM: 1. A la n R ic h a rd s o n : R eligion in C o n te m p o ra ry D eb ate — SCM P re s s LTD — L o n d o n , 1966. (C h a p te r 2, S e c u la r C h ristia ­ n ity , S e c u la rism , S ecu larizatio n ) — 2. L á sd : P a u l v a n B u r e n : T h e S e c u la r M eaning of th e G ospel, N ew Y o rk a n d L ondon, 1963. — 3. H a rv e y C o x : T h e S e c u la r C ity : S e c u la riz a tio n a n d U rb a n iz a tio n in T h eo lo g ic al P e rsp e c tiv e , N ew Y o rk a n d L o n ­ don, 1965. L ásd m ég m a g y a r n y e lv e n : P á szto r J á n o s : H a rv e y C ox: T h e S e c u la r C ity T h. Sz. 1966. 3—4. sz., dr. B é k é si A n d o r: A sz e k u la riz á c ió -és a k e re sz ty é n sé g jö v ő je T h . Sz. 1967. 7—8. sz. — 4. A la n R ic h a rd s o n : R eligion in C o n te m p o ra ry D e b a te p. 39. — 5. L á sd : P u n g u r Jó z s e f: R e in h o ld N ie b u h r sz o ciálp o ­ litik á ja T h. Sz. 1971. 9—10. sz. — 6. M o d e rn T h eo lo g y — S elec­ tio n s fro m tw e n tie th -c e n tu ry th e o lo g ia n s e d ite d w ith a n in tr o ­ d u c tio n a n d n o te s b y E. J . T in sle y , E p w o rth P re ss , L o n d o n , 1973. 4., R e in h o ld N ie b u h r — T h e C h ristia n C h u rc h in a S e c u la r Age, p p . 78—93.

Protestáns lelkészek az 1848—49. szabadságharcban II. A résztvevők és tetteik Véleményünk szerint a magyar protestáns lelkészek valamilyen form ában részt vettek a m agyar szabad­ ságharcban. Többségük annyiban, hogy a kormány rendeleteit, proklamációit felolvasták, ha szükséges volt — megmagyarázták. Itt alig lehet kivétel. Amint láttuk az előbbi részben, a lelkészek a tényleges kato­ nai szolgálatból is kivették részüket m int tábori lelké­ szek vagy m int fegyveres harcosok. Nem lévén más foganatosabb eszköz abban az időben, a kormány az egyházi szószékeket használta fel rendeleteinek kihir­ detésére. Ahogy a Honvédban olvashatjuk a felhívást,

egyes lelkészek azonnal ajánlják, jó volna: „. . . ha va­ sárnap délután . . . újságot olvasnának és abból a népet felvilágosítanák’.101 Beöthy Zsigmond pedig azt javasol­ ja, hogy „az istentisztelet végeztével tartsanak előadá­ sokat a dicső m últ és a jelen ism ertetésére.”102 A Hon­ védelmi Bizottmány „rendeletét minden egyházi lelkipásztor azonnal és pontos hűséggel ism ertetni és telje­ síteni a haza iránti szent kötelességének ismerje!”103 Ezt lelkészeink hazafiúi kötelességgel meg is tették, míg a császári parancsok kihirdetését a protestánsok szabotálták: „A kortársak feljegyzéseiből tudjuk, hogy a prot. papok ilyen esetekben többnyire beteget jelen ­

99

te tte k . . . csakhogy az ellenségnek ne legyenek segít­ ségére . . . vagy . . . a szöveget érthetetlenül olvasták, a végén megfelelő megjegyzést tettek.”104 Az osztrák katonai parancsnokok — ahova a lábukat betették — azokat a lelkészeket, akik a m agyar kor­ mány rendeletéit felolvasták börtönnel, botozással, né­ hol pedig kivégzéssel büntették.105 A forradalm i proklamációk kihirdetéséért szenved fogságot a névtelenek sokaságával együtt Veresmarthy József alsónémedi lelkész, aki csak azért nem tölti ki a kiszabott tíz hónapi fogságot, m ert enyhítő körül­ ménynek szám ították nála azt, hogy nem volt szakál­ l a . . . Ugyanakkor Halászy Károly rectort Ócsán főbe­ lövik.106 Ezek előrebocsátása u tán következik azoknak a lel­ készeknek, segédlelkészeknek, teológusoknak vagy ké­ sőbb lelkészi pályán működőknek s kuriózumként né­ hány nem lelkészi egyháztagnak névsora, akik adatai­ val találkoztunk, akár részt vettek valamilyen form á­ ban a haza forradalm i harcában, akár ellene dolgoztak (mert ilyen is előfordult, ha szórványosan is). E felso­ rolás, természetesen a teljesség igénye nélkül, inkább csak kezdeményezésnek tekinthető, viszont kívánatos lenne, ha e tanulm ány olvasói amennyiben biztos ada­ taik vannak szabadságharcosokról, bővítenék névso­ runkat, ezzel is áldozva a hősök emlékének. A r g a y ( A r k a y ) K o n ts o r A n d r á s p á p a i p r é c e p t o r t (1790— 1849) H a y n a u a z Ú j é p ü l e t b e n f ő b e lö v e tte , m e r t a te m p ­ lo m b a n h ív e i k é r é s é r e f e g y v e r t e n g e d e tt e l r e jte n i.107 Á c s G e d e o n r e f . le lk é s z ( ? —1887) t á b o r i le lk é s z v o lt, m a j d a z e m ig r á c ió b a n „ K o s s u th p a p j a ” .108 B a c s ó J á n o s f ü lö p s z á l lá s i r e f . s. le lk é s z 1848. j ú n i u s 3 -á n íg y í r T ö r ö k P á l h o z : ".a k ö z ü g y h a t a l m a s s z a v á r a . . . le l k e m b e n e g y s z ó z e n g ö r ö k k é : a H a z a ! . . . K ü ld ö m Ö n ­ h ö z a g y ű r ű t s e t a l l é r t , m in d k e ttő k e d v e s e m lé k , á t ­ á lm o d o tt i f j ú - k o r o m b o ld o g s á g a n a p j a i b ó l . . . U . i. E z t a le v e le t a b e l e z á r t e g y a r a n n y a l k ü l d j e Ö n P e t ő f i k e z é h e z — é n n e m t u d o m l a k á t — n e le g y e n t e r h é r e e k is a l k a l ­ m a t l a n s á g ! ” 276 B a k s y D á n ie l s á r o s p a t a k i d iá k , h u s z á r ő r m e s t e r , a g g te le k i le lk é s z . B a k s a y S á n d o r k é s ő b b i r e f . p ü s p ö k (1832—1915) tiz e n h a t é v e s k o r á b a n h o n v é d n a k je l e n t k e z e t t , d e g y e n g e s é g e m ia tt n e m v e s z ik fe l.109 B a lla g i ( B lo m h ) M ó r k é s ő b b i re f. te o ló g ia i t a n á r (1815— 1891) h o n v é d v o lt.110 B a lo g h S á n d o r k é s ő b b s z é k e s f e h é r v á r i, p á lfa i, k á lo z i re f. le lk é s z (1826—1904). A ttila - h u s z á r k é n t s z o lg á lt s a p á p a i h o n v é d d e á k o k r ó l í r t . 111 B a ló B e n já m in d r ó d i r e f . le lk é s z (1813—69) íg y í r s o r s á r ó l : „ a z im á d a n d ó I s t e n c s o d á la to s g o n d v is e lé s é b ő l a z 1848 o k tó b e r i o lá h l á z a d á s v a d tü z é b ő l B r ó d r ó l, h o l h a llg a tó im e g y r é s z é t a v a n d a l o lá h o k m é g o tt l é t e m k o r f ö lm é s z á ­ r o lt á k , m á s r é s z é t p e d ig f ö ld ö n f u tó b u j d o s ó k k á te t t é k , k i s z a b a d u l v á n . . "A r a d r a h e ly e z té k , h o l h á r o m h o n ­ v é d o t t e m e t e l, s m á s p r o t e s t á n s le lk é s z n e m lé v é n „ te l­ je s í t e n i k e l l e t t a le lk é s z i s z o lg á la to t a p r o t e s t á n s v a llá s ú tá b o r n o k o k g r ó f L e m in g e n K á r o ly é s D e s s e w f f y A r is z tid ; é s K a z in c z y L a jo s e z r e d e s k iv é g z é s é n é l.” „ O r n a i N o r b e r t e z r e d e s t is ő te m e ti el. M a jd „ a s z a b a d s á g ig é i h e l y e t t r e n d e l e t e k e t k e l l e t t k i h i r d e t n i e . ” 112 B a r n a A n t a l k é s ő b b i k ö r tv é ly e s i r e f . le lk é s z (1828— ? ) k é z i r a to s ö n é l e t r a j z á b a n íg y í r : „ h a z á m s z a b a d s á g á é r t f e g y v e r t fo g v a k e z e m b e , h a r c o l t a m k e z d v e S v e h a d n á l, v é ­ g e z v e T e m e s v á r n á l .” 113 B a r th a A n d r á s k é s ő b b i k i s k e r e k i r e f . le lk é s z (1826— ? ) D e b r e c e n b e n 1848 t a v a s z á n b e v é g e z v e a te o ló g iá t V e re s s F e r e n c c e l P e s t r e m e g y , o tt t ü z é r le s z é s a s z a b a d s á g h a r ­ c o t v é g ig k ü z d i.1 1 4 B a r th a M ó r (1831—1912) h a l á l a k o r g a c s á ly i r e f . le lk é s z , 18 é v e s k o r á b a n m in t s á r o s p a t a k i s e g é d ta n ító s o r o z á s r a j e ­ le n tk e z ik , 1848 ő s z é n a d é s i c s a t á b a n h a r c o l, 1849. é v t a ­ v a s z á n a d e b r e c e n i h a d ü g y m in is z té r i u m f u t á r a G ö r g e y ­ n é l, a k lis ó i c s a tá b a n a K á r p á t o k a t v é d i, o t t m e g s e b e s ü l, f e lé p ü lé s e u t á n h o n v é d a N á d o r - h u s z á r o k n á l, h a r c o l a s z e g e d i é s te m e s v á r i c s a tá k b a n , A r a d o n f o g s á g b a k e r ü l, d e s e b e s ü lé s e m i a t t F e h é r g y a r m a t r a , s z ü lő f a l u já b a e n g e ­ d ik . A s z a b a d s á g h a r c u t á n S á r o s p a ta k o n te o ló g u s , D e b r e ­ c e n b e n le lk é s z i o k le v e le t s z e re z , m a j d F ü le s d e n , S z a m o s ­ s á ly i b a n , M ik o lá b a n , A p á n é s G a c s á ly b a n le lk ip á s z to r . K ö z b e n 1899. é v b e n D e b r e c e n b e n a D e b r e c z e n c. f ü g g e t­ le n s é g i l a p f ő s z e r k e s z tő je . H e tv e n é v e s k o r á b a n v á l a s z t j á k m e g g a c s á ly i le lk é s z n e k , a h o l h a lá lé ig t e l j e s í t s z o lg á la to t, o tt is v a n e lte m e tv e . A s z a b a d s á g h a r c b a n fő v a d á s z r a n ­ g o t k a p o tt.277 B a r th a Z s ig m o n d ö k ö r it ó i r e f . le lk é s z ( B a r th a M ó r f iv é r e ) , m i n t f ő v a d á s z a s z a t m á r i v a d á s z o s z tá ly b a n h a r c o l, Z s ib ó ­ n á l n e m k a p itu lá l, h a n e m F e h é rg y a rm a tra fe g y v e re se n h a z a v e z e tte s z á z a d á t, f e g y v e r e ik e t e l r e j t e t t é k „ jo b b id ő r e

100

v á r v a ” , d e b iz o n y a z é le té b e n n e m k ö v e tk e z e tt e l — í r j a r ó l a ö c c s e , m e r t 1896-ban m e g h a lt.278 B a r tó k J á n o s v é g z ő t e o ló g u s t a f o r r a d a l o m p a t a k o n t a ­ l á l t a é s „ m a g á v a l s o d r á ” .1 1 6 B e c z k e s J ó z s e f m in t n e m z e tő r p a p r é s z t v e t t h ív e iv e l a d e é s i e x p e d íc ió b a n .279 B ír ó S á n d o r r é t y i r e f . le lk é s z , a z o s z t r á k h a t ó s á g o k le ­ t a r t ó z t a t j á k . 117 B i ttó S á n d o r A r a d o n h a d le lk é s z i s z o lg á la to t t e l j e s í t e t t . A z ő u tó d a v o l t B a ló B e n j á m in . . . . m e g l á t o g a t t á k a b e te g e ­ k e t, h a l d o k l ó k a t is é s t a r t o t t a k — a m i n t r e n d e lv e is v o lt — i s t e n tis z te le te k e t a h o n v é d e k r é s z é r e .118 B o d n á r L á s z ló d a b o lc i r e f . le lk é s z ( ? —1875) é s P e te r d i S á n d o r k íg y ó s i le lk é s z p a p i p á l y á j u k a t e lh a g y v a a b e r e g i ö n k é n te s e k k ö z é lé p te k .119 B o d o la i J ó z s e f k é s ő b b i k e s z n y é te n i r e f . le lk é s z (1825— ? ) ö n é l e t r a j z á b a n íg y s z á m o l b e é l e t é n e k e r r ő l a s z a k a s z á ­ r ó l : „ a f o r r a d a lo m n a g y s z e r ű á r j a m e g i n d u l t . . . m e ly n e k k e z d e té n m i n t ö n k é n te s , k é s ő b b m in t h o n v é d v e tte m a b ­ b a n r é s z t . ” 120 B o n g I s t v á n r e f . s . le lk é s z h a z a s z e r e te té é r t, h ív e i s z ó s z é k i le l k e s í t é s é é r t a c s ik s o m ly ó i z á r d á b a n r a b o s k o d o tt.121 B o r s o d i J ó z s e f r e f . le lk é s z (1807— ? ) t á b o r i p a p v o lt.122 B o r s o s S á n d o r k o lo z s i r e f . le lk é s z (1826—1908) h o n v é d k é n t h a r c o lt.123 B ó c z J ó z s e f a lg y ó g y i r e f . le lk é s z fe le s é g é v e l é s k is f iá v a l, a z i s k o l a t a n í t ó v a l s m é g 12 e g y h á z ta g g a l e g y ü tt a r o m á ­ n o k d ü h é n e k á ld o z a ta le tt.280 B u j á k i E le k a b e r e g i lo v a s o k n á l L á z á r V ilm o s f u t á r a v o lt, s á r o s p a t a k i d iá k , k é s ő b b ta n í t ó le tt.277 C z e ld e r M á r to n r o m á n ia i m is s z io n á r iu s (1833—1889) S z a b ó L a jo s íg y í r t a n u l m á n y á b a n : „ M ik o r a s z a b a d s á g h a r c b a n f e lk é l a n e m z e t, a 15 é v e s d i á k i f j ú le te s z i k ö n y v e it é s a s z o lg a d iá k s z e r s z á m a it ( P a ta k o n v o l t e k k o r ) , h o g y f e g y ­ v e r r e l s z o lg á lja a h a z á t. Q u e r illa le s z e g y s z a b a d c s a p a t­ b a n . B á t o r é s m e r é s z k a to n a , a k i e g y a lk a lo m m a l 1849b e n „1600 h iá b a v a ló d i á k g y e r e k k e l 2500 r e n d e s k a t o n á t v e r m e g . A h a z a v é d e l m é b e n k é t s z e r k a p s e b e t . . . ” 124 C s e r k y I s t v á n f o k s z a b a d i, n á d a s d l a d á n y i r e f . le lk é s z (? ?) k é p v is e lő v o lt é s a M u n k á s o k Ú j s á g j á n a k m u n k a t á r s a . 126 C z ik e J á n o s (1813— 7 ) t á b o r i le lk é s z v o lt K o m á r o m b a n .125 C s ik a y I m r e r e f . s . le lk é s z (1829—1912) h o n v é d ő r m e s t e r v o lt.127 C s is z á r Z s ig m o n d r e f . le lk é s z (??) N é m e t h y L á s z ló k o r ­ m á n y b iz to s t m e n e k ü lé s e k o r h á z á b a f o g a d ta .129 C s u th y Z s ig m o n d v á c i r e f . s. le lk é s z (1814—84) a F ü g g e t­ le n s é g i N y ila tk o z a t k ih i r d e t é s e a lk a lm á v a l m o n d o tt b e s z é ­ d é é r t — m e ly e t K m e tty G y ö r g y t á b o r n o k 5000 p é ld á n y b a n k i n y o m a t o t t — a f e g y v e r le té te l u t á n b ö r t ö n t s z e n v e d .130 D á n é I s t v á n r e f . le lk é s z m i n t t á b o r i p a p s z o lg á lt.131 D o b o s J á n o s u to ls ó r e n d i o r s z á g g y ű lé s „ d i é t a i p r é d i k á t o ­ r a ” (1804—87) i g e h ir d e té s e iv e l s z o lg á lta a h a z a ü g y é t. A 82 é v e s k o r á b a n í r t ö n é l e t r a j z á b a n í g y e m lé k e z ik : „ J ö tt a f o r r a d a lo m , a v é r e s d ic s ő s z a b a d s á g h a r c , e z a f o r r ó h i ­ d e g lá z , e z a z ö n tu d a to s , ö n tu d a t n é l k ü l i h a llu c z in á c ió .” 132 D ö m é n y J ó z s e f k é s ő b b i r e f . le lk é s z (1834— ?) 15 é v e s k o ­ r á b a n m in t h u s z á r h a r c o l t .133 D r a s k ó c z y C z e p e r G á b o r o n d i r e f . le lk é s z p r é d ik á c ió iv a l le l k e s í t e t t e g y ü le k e z e té t.134 E d v i I llé s P á l e v . le lk é s z (1816—72) c ik k e iv e l h a r c o l t .135 E l e fá n t M ih á ly e v . le lk é s z (1816—72) t á b o r i i s te n tis z te le tr e v a ló é n e k e k e t í r t . 136 É d e s Á b r a h á m s á ly i, d a r ó c i r e f . le lk é s z (1832—1911) h o n ­ v é d t ü z é r v o lt.137 F a r k a s B e n ő r e f . le lk é s z a z e r d é ly i h a d j á r a t b a n h o n v é d h a d n a g y k é n t h a r c o lt. 281 F e h é r P é te r n e m z e tő r v o lt, m a j d g y ő r i s e g é d le lk é s z le tt.282 F á b iá n D á n ie l k é z d iv á s á r h e l y i r e f . le lk é s z (1810—94) v á r o ­ s á n a k o r s z á g g y ű lé s i k ö v e te é s a K o s s u th H í r l a p j á n a k m u n k a t á r s a v o lt. V á r f o g s á g o t é s s z á m ű z e té s t s z e n v e d e tt e z é rt. (Í ró i á l n e v e : B é k e v ö lg y i.)138 F e k e te L a jo s d é z s i s . le lk é s z , n e m z e tő r k é n t s z o lg á lt.139 F é b i Z s ig m o n d f o k tő i le lk é s z , e lf o g tá k a h a r c o k u t á n . 283 F é s ő s A n d r á s d e b r e c e n i r e f . le lk é s z (1801—55) e lő b b o r ­ s z á g g y ű lé s i s z ó n o k , k é s ő b b g y ü le k e z e té n e k b u z g ó m u n ­ k á s a v o lt.140 F ile p I s t v á n r e f . le lk é s z n e m z e tő r f ő h a d n a g y v o lt a s z a ­ b a d s á g h a r c b a n .284 F i n k e y P á l s. le lk é s z , k é s ő b b p a t a k i t a n á r (1820—72) m in t b á t o r é s v i t éz k a t o n a v e t t r é s z t G ö r g e y m e lle tt a h a r c o k ­ b a n .141 F in ta I s tv á n r e f . p a p j e l ö l t t á b o r i le lk é s z k é n t s z o lg á lt.142 F ló r is B e n ő a lo s o n c i te o ló g iá r ó l m e n t a s z a b a d s á g m e g ­ v é d é s é é r t h a r c o ln i.285 F ü r d ő s J ó z s e f te o ló g u s k é n t (1826— ?) m e n t a s z a b a d s á g h a r c b a , a z t á n a n y a g i n e h é z s é g e k m i a t t v á r m e g y e i h iv a ­ t a l n o k le tt. ö n é l e t r a j z á b a n í g y í r e r r ő l : „ m in t m in d e n m o z o g h a tó m a g y a r if j ú , m a g a m is fe g y v e rt ra g a d n i le g s z e n te b b k ö te le s s é g e m n e k t a r t o t t a m é s a D e b r e c e n v á ­ r o s á l t a l s z e r v e z e t t v e r e s p á n t l i k á s g y a lo g c s a p a t b a á llo tta m b e . . . ” h o l e lő b b a ltis z t, k é s ő b b h a d n a g y le tt.143 F ö r d ő s L a jo s k é s ő b b i r e f . e s p e r e s (1817—84) f o r r a d a l m i m ű k ö d é s e m i a t t ü ld ö z é s t s z e n v e d e t t.144 G a rd a J ó z s e f r e f . le lk é s z é s t a n á r (1833—99) h o n v é d k é n t h a r c o l t . 145 G a á l G y ö r g y k i litt ii r e f . le lk é s z (1821—1903) 1849. jú l i u s 16-án S á g v á r é s K iliti k ö z ö tti m e z ő n le lk e s ítő b e s z é d e t in t é z e t t a k ö r n y é k ö s s z e g y ű lt n é p é h e z , a m ié r t 6 é v e t t ö l ­ t ö t t a k u f s t e i n i b ö r tö n b e n .146 G a á l I m r e tá b o r i le lk é s z v o lt.286 G á l S á m u e l v a j d a h u n y a d i r e f . le lk é s z (1821—1903) h o n ­ v é d .147 G y e n iz s e J ó z s e f ö r e g e s p e r e s í g y í r T ö r ö k P á lh o z 1848.

á p r ilis 3 -á n : „ H a f i a t a l v o ln é k , m o s t m in d e n h é t e n P e s ­ t e n t ö l t e n é k e g y - k é t n a p o t, h o g y s z e m m e l l á t h a t n á m az o t t v a ló m o z g a lm a k a t, h a l l h a t n á m a s o k k ü lö n b - k ü l ö n b ­ f é le b e s z é d e k e t . . ."287 G y ö n g y ö s s y S á m u e l r e f . le lk é s z (1833—86) a p j a a k a r a t a e lle n é r e 15 é v e s k o r á b a n h o n v é d n e k á l l b e .148 G y ő r i J á n o s s im o n y i r e f . le lk é s z , b i b l i á j á t k a r d d a l c s e ­ r é l i f e l . . .149 H a r s á n y i S á m u e l a z e ls ő m a g y a r r e f o r m á t u s tá b o r i le lk é s z (1808—85) M a jl a n d b ó l j ö n h a z a , h o l a m a g y a r c s a p a to k lá z a d á s a é s a f o r r a d a lo m m e g in d u lá s a m i a t t á l l á s á t e l­ v e s z íte tte . E b b e n n e k i is. v o lt v a la m i ré s z e , d e a s z á m o n ­ k é r é s id e jé n a z o s z t r á k h a tó s á g o k e lő tt e r ő s e n ta g a d ta . E z é r t is v a ló s z ín ű ez a k a p c s o la t, m e r t h a z a é r k e z é s e u t á n n e m B é c s b e n , h a n e m D e b r e c e n b e n j e l e n t k e z i k s z o lg á la t­ t é te lr e , s a h a d ü g y m in is z te r a N á d o r - h u s z á r o k p a p já v á r e n d e li, i t t s z o lg á lt e g é s z e n V ilá g o s ig .150 H a u b n e r M á té e v . p ü s p ö k (1794—1880) k ö r le v e le i m ia tt s z e n v e d v á r f o g s á g o t.151 H e lm e c z i J ó z s e f k u n m a d a r a s i r e f . le lk é s z 1853-ban a z Ú j­ é p ü l e t b e n v o lt fo g o ly , a k k o r i k á p l á n j a fe lje g y z é s e s z e ­ r i n t . 152 H e r e p e y K á r o ly v íz a k n a i r e f . le lk é s z (1802—71) a r ó m . k a to lik u s p lé b á n o s s a l e g y ü t t k e r ü l t o s z t r á k f o g s á g b a 1849. j ú l i u s 26-án, m e r t „ a m a g y a r o k k o r m á n y z á s a a l a t t c s e ­ le k m é n y ü k , i r o m á n y o k é s le v e le z é s á l t a l m a g o k a t a f e n ­ s é g e s u r a lk o d ó h á z é s k o r m á n y a e lle n v é tk e s s é t e tté k , k ö z r e m ű k ö d é s ö k é s lá z a d á s a i f o n d o r k o d á s o k b ó l á r ta lo m e r e d t . ” 153 .?h i d a lm á s i le lk é s z t k i r a b o l t á k j a v a ib ó l é s U r b á n e le ib e h u r c o lv a m e g v e r té k 288 H o d z s a M ih á ly e v . le lk é s z (1811—70) e g y s z lo v á k f e g y v e r e s c s a p a to t l á z íto tt f e l a m a g y a r o k e lle n .154 H o r v á th M ih á l y e v . le lk é s z (1812—93) h a z a f i a s é r z ü le te m i a t t b ú jd o s n i k é n y te le n .155 H u r b á n J ó z s e f e v . le lk é s z (1817—88) t ö b b lá z a d ó c s o p o r to t s z e r v e z e t t s t ö r t v e l ü k a m a g y a r s á g r a .156 I ll é s B á l in t tis z a b e c s i é s k i s ú js z á llá s i r e f . le lk é s z , 1909-ben o r s z á g g y ű lé s i k é p v is e lő .277 J á k ó M ó z e s b o d o s i r e f . le lk é s z , E r d ő v id é k r ő l m e n e k ü lv e v is z h í r t G id ó f a lv á r a a z o s z tr á k o k r ó l.157 J u h á s z J ó z s e f g é b e r j é n i le lk é s z (re f.) a b e r e g i lo v a s o k n á l s z o lg á lt.277 K a c s o h L a jo s r e f . le lk é s z (1812— ?) a h a r c b a n i s m e g á llja h e ly é t.158 K a lic z a F e r e n c k é s ő b b i g y ó n i r e f . le lk é s z (1820—1908) k e c s ­ k e m é ti ta n á r s á g á b ó l m e g y h o n v é d n e k .159 K a p o s i G y ö r g y k é s ő b b ja b l o n c a i r e f . le lk é s z 1848-ban P a ­ t a k o n s z é n io r , d e c s a k s z ü r e ti g , m e r t „ h ív o tt a h a z a , h o n ­ v é d le tte m s 1849 A u g u s t v é g e f e lé S ib ó n , m i n t h a d n a g y t e t t e m le f e g y v e r e m e t.” 160 K á r m á n J ó z s e f k é s ő b b ú jv e r b á s z i r e f . le lk é s z (1825— ?) h o n v é d k é n t h a r c o lt.161 K á r m á n P á l k e c s k e m é ti r e f . s. le lk é s z (1820—1913) í r ó i á l­ n e v e : T á lto s , „ ír á s , m a g á n b e s z é lg e té s , n é p g y ű lé s , d e k ü ­ lö n ö s e n a s z ó s z é k e k e n l e lk e s íte tte h ív e it a s z e n t ü g y é r ­ d e k é b e n v a ló c s e le k v é s r e . K o s s u t h n a k s z e n v e d é ly e s h ív e v o lt s e z í r á s i r á n y í t o t t a a k k o r m in d e n c s e l e k v é s é t . . . ” O ly a n h í r é r k e z e t t h o z z á , h o g y a p j á t Ú jv e r b á s z o n m e g ­ ö l t é k a r á c o k , s e z é r t f e g y v e r r e l m e n t b o s s z ú t á lln i, d e c s a k k i f o s z to ttá k s b o s s z ú já r ó l le m o n d o tt. G y e n g e t e s t ­ a l k a t ú lé v é n é s a t o l l a t is j o b b a n f o r g a t t a m in t a k a r d o t, v i s s z a t é r t K e c s k e m é t r e .162 K e n é z i L a jo s g y u la i s. le lk é s z (? —1849) a M u n k á s o k Ú j­ s á g j á n a k le v e le z ő je , n e m z e tő r k a p i t á n y , t á b o r i le lk é s z v o lt. E b b e n a s z o lg á la tb a n n y e r t e e l a m á r tír o m s á g k o ­ s z o r ú j á t . B e t e g e k e t v ig a s z ta lv a tíf u s z b a e s e tt é s m e g ­ h a lt.163 K e r e k e s M ih á ly k ö r ö s b á n y i n y . le lk é s z é s B á l in t S á m u e l le lk é s z f e le s é g e a r o m á n l á z a d á s á ld o z a ta i.289 B . K e r e s z te s J ó z s e f b á c s f e k e te h e g y i l e l k i p á s z t o r a f o r r a ­ d a lo m á ld o z a ta , m e g ö lté k 1849-ben.290 H . K is s Á r o n k é s ő b b i r e f . p ü s p ö k (1815—1908) t á b o r i p a p v o lt. A s z a t m á r i e g y h á z m e g y e H ó d o la t N y ila tk o z a tá t 1849. j ú n i u s 6 -á n e l ő t e r je s z te tte a k ö z g y ű lé s e n , e z é r t r é s z e s ü lt ü ld ö z é s b e n .164 K is s F e r e n c r e f . le lk é s z , s o k a t s z e n v e d e t t a f o r r a d a lo m a la tt.165 K is s J ó z s e f d u n a p a t a j i r e f . s. le lk é s z a K o s s u th H í r l a p j á ­ n a k m u n k a t á r s a , h ív e in e k ú js á g o t o lv a s é s m a g y a r á z a v a s á r n a p i c a t e c h is a ti o k h e ly e tt.116 K o c z o g h F e r e n c c e g lé d i r e f . s. le lk é s z ( ? —1860) a K á r o ­ ly i- h u s z á r e z r e d p a p j a v o lt.167 K o llá r J ó z s e f e v . le lk é s z a K o s s u th H í r l a p j á b a n te s z n y i­ la tk o z a to t , h o g y n e m v e t t r é s z t a t ó t o k fe llá z ítá s á b a n , a m it S z é k á c s J ó z s e f is m e g e r ő s í t é s k i f e jti, h o g y H u r b a n é s H o d z s a lá z í t á s á t c s a k a z ö s s z e s tö b b i le lk é s z e k h ű s é g e t e h e t i j ó v á . . . 168 K o ó s F e r e n c k é s ő b b i b u k a r e s t i r e f . le lk é s z , m a jd t a n f e l ­ ü g y e lő h o n v é d k é n t s z o lg á lt. É le te m é s E m lé k e im c. k ö n y ­ v é b e n s o k h o n v é d b a j t á r s á r ó l a d h í r t . 169 K o v á c s ? s z a lk s z e n tm á r to n i r e f . le lk é s z e g y h u s z á r p is z ­ to ly t, k é t t ö r ö l k ö z ő t é s e g y le p e d ő t k ü ld a h o n v é d e k r é ­ s z é re .170 K o v á c s J á n o s k é s ő b b h e r n á d n é m e ti r e f . le lk é s z (1804—81) f o g s á g o t s z e n v e d .171 K o v á c s S a m u r e f . le lk é s z (1819—93) p r é d ik á c ió iv a l le lk e s íti h ív e it.172 K o z m a L a jo s p ir o s i r e f . le lk é s z (1809—68) 1849-ben e g y ik k e z é b e n b ib liá t, a m á s i k b a n k a r d o t t a r t v a v é d e k e z e tt P i ­ r o s k ö r n y é k é n . P e r c z e l M ó r t á b o r n o k n a k e g y ü te g e lv e ­ s z e tt á g y ú j á t is v is s z a s z e r e z te , a m i é r t j u t a l m u l c s a k g o ­ ly ó t é s lő p o r t k é r t é s k a p o t t a p i r o s i a k r é s z é r e .173

K ö n y v e s T ó th K á lm á n k é s ő b b i r e f . le lk é s z (1837—1924) — M ih á ly f ia 11 é v e s k o r á b a n k a to n a is k o lá s v o lt D e b r e c e n ­ b e n . 174 K ö n y v e s T ó th M ih á ly d e b r e c e n i r e f . le lk é s z (1809—95) m á r 1846-ban a v á r o s r a d i k á l i s g o n d o lk o d á s ú t a g j a i t g y ű j t ö t t e ö ssze h á z á b a n . „A fr a n c ia fo rra d a lo m és a fra n c ia iro ­ d a lo m t e t t e x a l t á l t t á s e n t h u z i a s t á v á a n n y i r a — í r j a ö n ­ é l e t r a j z á b a n —, h o g y é n a z 1848-as n e m z e ti m o z g a lo m b a n é s f ü g g e tle n s é g i k ü z d e l e m b e n ö n t u d a t o s a n é s a s z ó te l­ j e s e r e j e s z e r i n t le l k e s ü l t e n v e tte m r é s z t. B u z d í to tta m D e b r e c e n n é p é t te tte l, é lő s z ó v a l s h í r l a p i c i k k e k k e l . . . e z ü s tö m e t, a m i c s a k v o lt, o d a a d t a m a h a z a o l t á r á r a . . . ” D e b r e c e n n é p e r e n d k í v ü l s z e r e tte a lá n g s z a v ú p r é d i k á ­ to r t , a k i a n e m z e tő r s é g g e l e g y ü tt m e n t a z a r a d i tá b o r b a , a h o l l e lk e s ítő j e é s v ig a s z ta ló ja v o lt a k ü z d ő k n e k , 176 1848. o k t ó b e r 10-én, m a j d 1849. á p r ilis 14-én ő b e s z é lt a d e b ­ r e c e n i n é p h e z é s a n é p n e v é b e n k ö s z ö n tö t te a k o r m á n y ­ z ó . 77 A c á r i s e r e g g y ő z e lm e u t á n a z á p r ilis 14-i ü n n e p ­ s é g S z o b o s z la i P a p I s t v á n n a k e g y b ű n b á n a t i im á d s á g b a , n e k i m a jd n e m a z é le té b e k e r ü l t , m e r t íg y f e le lt a z o s z t­ r á k h a tó s á g e l ő t t : ". n e m h a z u d t a m I s t e n e lő tt a k k o r s e m , m o s t s e m a k a r o k h a z u d n i.” E z é rt a k o n o k m a k a c s ­ s á g á é r t h a l á l r a , m a jd h ú s z é v i v á r f o g s á g r a íté lik , m e ly ­ b ő l h a t é v e t t ö l t ö t t k i. A f o g s á g b a n is b á t r a n v is e l k e ­ d e tt. A z a k k o r m é g k o r o n á z a t l a n F e r e n c z J ó z s e f n e k , a k i m e g k é r d e z te , m i é r t n e m e n g e d t e a l á b a i r ó l a v a s a t le ­ v é te tn i, í g y f e l e l t : „ a k i r á l y t k o r o n a , a r a b o t lá n c il ­ l e t i . ” 178 E n n e k a g a z d a g é le tű l e l k i p á s z t o r n a k m é lta tá s a , é l e t é n e k b ő v e b b i s m e r t e t é s e r é s z b e n m á r m e g t ö r t é n t 179 r é s z b e n a v a t o t t a b b t o l lr a v á r . K u l i f a y Z s ig m o n d r e f . le lk é s z e g y h á z i b e s z é d e iv e l v e t t r é s z t a m o z g a lo m b a n .180 L á s z ló J ó z s e f k o c s i r e f . le lk é s z a h a z a s z e r e te t le lk e s íte tte b u z d ító b e s z é d e k r e é s s z e n v e d é s e k r e , m e ly b e n j ó l k i v e tte r é s z é t. Ő t é s G y ő r f y F e r e n c t a t a i t a n í t ó t Z u s á n t á b o r n o k tö v is e s a k á c f a d o r o n g o k k a l 40—40-ig v á g a t ta .181 L i t k e i T ó th J ó z s e f tis z a b e r c e li r e f . le lk é s z 1849 ú jé v e lső n a p j á n n é p g y ű lé s e n a r e g á l é k e ltö r lé s é r e s z e r k e s z t f o ly a ­ m o d v á n y t, a m i é r t e g y h ó n a p ig ü l b ö r tö n b e n . 182 L i t k e i T ó th P é te r b u j i r e f . le lk é s z (1814—78) m á r a f o r ­ r a d a lo m m e g in d u lá s a e lő tt h a l l a t t a h a n g j á t a z ú n . B u ji L e v e le k b e n 183, m a j d a h a d r a k e l t n e m z e tő r s é g g e l tá b o r i l e lk é s z n e k m e n t el. L ü s z ö B é la k é s ő b b to r n a g ö r g ő i r e f . le lk é s z (1831—1905) h o n v é d t ü z é r v o lt.184 M . . . A . . . a s z a la i r e f . le lk é s z K o s s u th s z ó z a ta it P a t a ­ k o n k i n y o m t a t t a é s a n é p k e llő f e l v ilá g o s ítá s á r a s z é to s z ­ to t t a . 185 M a g y a r i ? tá b o r i le lk é s z a z A r a d r a v o n u ló m a g y a r h o n ­ v é d e k z á s z ló já t m e g á ld ja .186 M a g y a r i F e r e n c a lp e s te s i r e f . le lk é s z , a r o m á n o k le g y il ­ k o l t a t t á k 1848-ban.291 M á n d y B e n ő , s z ü l. M á n d k ö z s é g b e n , S z a t m á r m . b o r z o ­ v a i, c é g é n y d á n y á d i, 1908-ban v á m o s o r o s z i n y u g . r e f . l e l­ k é s z r é s z tv e s z a z 1848 ő s z i d é s i h a d j á r a t b a n . 277 M e d g y e s L a jo s d é s i r e f . le lk é s z (1817—94) „ . . . a s z a b a d ­ s á g h a r c b a n m in t p a p é s k ö ltő iz g a to tt, h a t o t t ! Ő s z e n te li f e l a b e ls ő s z o ln o k i n e m z e tő r ö k z á s z ló já t.” A b e s z é d u tó n le v e s z i p a l á s t j á t , f e g y v e r t r a g a d é s a z ő r s e r e g b e á l l . . . M á s a lk a lo m m a l o s z t r á k k a t o n á k k u t a t n a k l a k á s á n ö n ­ k é n t e s e k u t á n . P in c é jé b e n e g y r é g i f e g y v e r t t a l á l v a le a k a r j á k lő n i, m ir e a g y e r t y á t e lo ltv a m e n e k ü l . . . a k a ­ t o n á k l a k á s á t f e ld ú ljá k , m i a l a t t f e le s é g e f é r jé h e z m é ltó b á to r s á g g a l v is e lk e d ik . 1849 j a n u á r j á b a n m e g lá to g a t ja a B e m t á b o r á b a u ta z ó P e tő f i t, a k iv e l m á r 46-tól m e le g b a ­ r á t i k a p c s o la to t t a r t f e n n . A H o n v é d b e n , K o s s u th H ír la p ­ j á b a n , a N e m z e tő r b e n ír , e g y h á z i b e s z é d e i b e n le lk e s ít, 49 -b en s í r é s v ig a s z ta l, a m i m i a t t b ö r t ö n b ü n t e t é s t is s z e n ­ v e d .187 M e lc z e r J á n o s e v . le lk é s z (1802—64) a F ü g g e tle n s é g i N y i­ l a tk o z a t k i h i r d e t é s é é r t s z e n v e d 6 é v i b ö r tö n t . 188 M e lc z e r J ó z s e f e v . le lk é s z (1800—54) a p á n s z lá v o k tó l é s H a y n a u tó l s z e n v e d .189 M ik ló s i V e n c e l a M o r v a o r s z á g b ó l s z á r m a z ó m is s z ió s l e l­ k é s z is r é s z tv e s z a s z a b a d s á g h a r c b a n .190 M o ln á r J á n o s k é s ő b b b r a s s ó i r e f . le lk é s z (1824—1916) a s z a b a d s á g h a r c s z é k e ly c s a p a tv e z é r e , h a d n a g y v o lt, a r a d ­ n ó ti c s a t á b a n lá n d z s á s k é n t h a r c o lt.191 M u n k á c s i A l b e r t s z a p o r c a t é t e n f a i r e f . le lk é s z (1821—1877) T á n c s ic s M ih á ly k é p v is e lő v é v á l a s z t á s á é r t k ü z d , a s o m o ­ g y i p a r a s z t o k é lé n a k o r m á n y je l ö l t j e g r . B a t t h á n y i K á z ­ m é r e lle n s e z é r t e lle n e é s tö b b le l k é s z t á r s a e lle n p e r t i n d í t a n a k . . . s c s a k H a y n a u b u k á s a m e n ti m e g a k iv é g ­ z é s tő l.192 N a g y D á n ie l l e lk é s z t K o lo z s v á r o n m e g h u r c o l t á k a r o m á ­ n o k , a h o n n a n s z a b a d u lv a a K a to n a M ik ló s t á b o r á b a m e ­ n e k ü lt, a h o l m i n t k é m e t s z in t e f e l a k a s z t o t t á k , d e 1883-ban m é g é lt.” 292 N a g y F e r e n c g id ó f a lv i r e f . le lk é s z (— S á n d o r a ty ja ) H á ­ r o m s z é k ö n v é d e lm i h a r c á b a n te v é k e n y k e d e tt.193 N a g y G á b o r k ö v e s d ! r e f . le lk é s z m i n t h o n v é d a b o k á j á n s e b e s ü l t . . . 194 N a g y J ó z s e f c ig á n d i r e f . le lk é s z (1788—1864) i g e h ir d e té s e i­ v e l s z o lg á lt.195 N a g y L a jo s k is v á r d a i r e f . le lk é s z h a t a l m a s t e s t i e r e j é n e k la tb a v e té s é v e l k ü z d ö tte v é g ig a s z a b a d s á g h a r c o t.196 N a g y L á s z ló k o k a d i r e f . le lk é s z k a t o n a - p a p k é n t s z o l­ g á lt.197 N a g y P é te r k o lo z s v á r i r e f . le lk é s z é s k o llé g iu m i t a n á r , k é s ő b b p ü s p ö k (1819—84) g y u t a c s g y á r a t r ö g tö n z ö tt T a k á c s J á n o s t a n á r t á r s á v a l , a m ié r t U r b á n e lf o g a tta s n a g y s z e b e n i f o g s á g á b ó l B e m s z a b a d íto tta k i.198 N a g y S á n d o r h íd v é g i r e f . le lk é s z (1824—1900) — F e r e n c fia ,

101

t ü z é r f ő h a d n a g y k é n t s z o lg á lt H á r o m s z é k ö n v é d e lm i h a r c á ­ b a n . E rrő l ír t k ö n y v é b e n so k b a jtá rs á t, le lk é s z tá rs á t je l­ le m z i.199 N é m e t h y L a jo s k é s ő b b i r e f . le lk é s z e s k ü d t d iá k k é n t m e n t e l a d e b r e c e n i n e m z e tő r ö k k e l s a z e r d é ly i h a d j á r a t b a n s e b e s ü lé s e k e t é s fo g s á g o t is s z e n v e d e tt. 200 ? ? n a g y s a lló i r e f . le lk é s z a n e m z e tő r s é g f ő h a d n a g y a k é n t s z ó t e m e l a lh a d n a g y á é r t , a k i t m e g f o s z t o tta k r a n g j á t ó l , m e r t a v á la s z tá s o n m á s p á r t r a s z a v a z o tt. E r r e a fe ls z ó ­ l a l á s r a S z a b ó v . t. b . ú r íg y f e l e l t : „ n e lo c s o g jo n a z ú r ! ” 201 O d o r J ó z s e f k is d o b s z a i le lk é s z r e f . K o m á r o m i k a p i t u l á n s h a d n a g y v o lt. 202 P a p G á b o r k é s ő b b i k o m á r o m i r e f . le lk é s z é s d u n á n t ú l i p ü sp ö k n e m c sa k a m a g y a r sza b a d sá g h a rc b an , h a n e m a m á s o d i k b é c s i f o r r a d a lo m b a r i k á d - h a r c a i b a n is r é s z t ­ v e tt.203 P a r a s z n y a i R á c z Á b r a h á m k é s ő b b m e z ő z o m b o r i re f. l e l­ k é s z (1823— ? ) ö n k é n te s f ő h a d n a g y , k o r m á n y f u t á r v o lt.204 P á k h M ih á ly tis z a i e v . p ü s p ö k (1795—1858) a s z a b a d s á g ­ h a r c b a n t a n ú s í t o t t b á t o r m a g a v is e le té é r t s z e n v e d e t t b ö r ­ t ö n b ü n te té s b ő l c s a k 1854-ben s z a b a d u lt k i.205 P á n c z é l Z s ig m o n d (k e n d i) ló n a i l e lk é s z t m e g v e r v e é s m e g ­ k ö tö z v e V á la s z ú tr a v itté k , o n n a n é le tb e n h a z a jö tt.293 P á s z to r I s t v á n k é s ő b b k á ló s e m ly é n i r e f . le lk é s z m i n t a 33. z á s z ló a lj ő r m e s te r e a k is f a lu d i c s a t á b a n m e g s e b e ­ s ü lt. 206 P e r e c z P á l r im a s z ó c s i le lk é s z , b i b l i á j á t k a r d d a l c s e r é lte fe l.207 P e te r d i S á n d o r k íg y ó s i r e f . le lk é s z s z e r e p lé s é t l . B o d n á r L á s z ló n á l. P é t e r f y K á r o ly r e f . le lk é s z (1790—1873) a r o m á n o k e lő l m e n e k ü l. A h a r c o k b a n n é g y f ia t e l j e s í t e t t k a t o n a i s z o l­ g á la to t. 208 P é t e r f y L á s z ló r e f . le lk é s z (1789—1848) a r o m á n o k h a l á l r a k ín o z z á k .209 P o lg á r M ih á ly d u n a m e llé k i r e f . p ü s p ö k , k ö r l e v e l é b e n h ív ta f e l le lk é s z e it, h o g y le lk e s íts é k a g y ü le k e z e te k e t .210 A h a r c l e v e r é s e u t á n p e d ig a f o g ly o k k i s z a b a d í t á s á n f á r a ­ d o z ik p l. K á r m á n P á l.211 R á z g a P á l p o z s o n y i e v . le lk é s z (1798—1849) 1849. j ú n iu s 18 -án k iv é g e z té k . 212 R é v é s z B á l in t d e b r e c e n i h i t t a n á r , k é s ő b b p ü s p ö k (1816— 1891) a f ő is k o la if j ú s á g á t b u z d í t j a a h a r c r a . 213 R é v é s z I m r e d e b r e c e n i r e f . le lk é s z , k o llé g iu m i k ö n y v tá ­ r o s (1826—81) a b e v o n u ló m u s z k a s e r e g t ő l v é d i a k ö n y v ­ t á r a t . 214 S z ilá g y i J ó z s e f a k k o r i te o ló g u s a k ö v e tk e z ő n a ­ g y o n je lle m z ő e p iz ó d o t je g y z i f e l r ó l a : 1848 m á r c i u s a u t á n a k ö n y v t á r o lv a s ó t e r m é b e n te k é z n e k a z i f j a k . E g y e s e k m á r n e m z e tő r ö k , m á s o k m é g n e m . S z ilá g y i m e g k é r d i e g y ik b a r á t j á t ó l : „ H á t te L a jo s , n e m á lls z b e h o n v é d n e k ? — N e m . — M ié r t? — h is z e n a h a z a v e s z é ly b e n v a n . — M it n e k e m a h a z a ? — f e le lé . E f e le le tr e é n — í r j a S z i­ lá g y i — a d á k ó v a l m e g ü té m , m e ly e ltö r t. R é v é s z I m r e f e lé f o r d u lv a , a k i o t t ő r k ö d ö tt , k é r d é m : — M iv e l t a r t o ­ z o m ? — S e m m iv e l — ú g y m o n d R é v é s z I m r e —, a h a z a n e v éb e n tö rté n t! Ez az e se m é n y h o n v é d tü z é rré és jó b a rá ­ t o m m á t e t t e L a jo s t.215 e z a t ö r t é n e t h ű k é p e n e m c s a k R é v é s z I m r é n e k , h a n e m a z e g é s z d e b r e c e n i k o llé g iu m ­ n a k is. S á m u e l J ó z s e f k é s ő b b r e f . le lk é s z (1827—1910) h o n v é d t ű z ­ m e s t e r k é n t h a r c o lt.216 S á m u e l M ik ló s lé c f a lv i r e f . le lk é s z , a p a c i f ik á ló i r á n y h ív e .217 S e d i v y F e r e n c r e f . le lk é s z 70 é v e s k o r á b a n h a l t m e g N y it ­ r á n 1907-ben, h o n v é d v o lt, o lv a s s u k r ó la , a z v is z o n t v a ló ­ s z ín ű t le n , h o g y 11—12 é v e s i f j ú t a h o n v é d s é g b e b e v e t te k v o ln a . 218 S é r a F e r e n c k é s ő b b s ite r i r e f . le lk é s z (1832—1911) h o n v é d v o lt.219 S i m o n Á b r a h á m o tr a k o c s i r e f . le lk é s z is k a r d d a l c s e r é lte f e l b ib l i á j á t . 220 S im o n S o m a r e f . p a p je lö lt. A P E IL h a s á b j a i n í r b e s z á ­ m o ló t a z e s e m é n y e k r ő l é s k ö z li a g ö m ö r i h a d b a v o n u l t le lk é s z e k e t. 221 S o lté s z F a r k a s k é s ő b b t e t é t l e n i r e f . le lk é s z ( ? —1905) h o n v é d h a d n a g y v o lt.222 S o m o g y i S á n d o r ta c s i r e f . le lk é s z 1849-ben e lf o g tá k é s B e s z te r c é r e U r b á n h o z v itté k , a k i k i h a llg a tá s n é lk ü l b ö r ­ tö n b e z á r a t t a , m a j d e lh u r c o l t á k C se r n o v i c b a s c s a k k é t é v m ú lv a e n g e d t é k h a z a .294 S o ó s J ó z s e f m e g y a s z ó i r e f . s. le lk é s z (1817— ? ) íg y í r ö n ­ é le tra jz á b a n : m in d e n j ó r a v a ló M a g y a r e m b e r n y o ­ m o r g a t o t t h a z á j a m e g s e g íté s é r e t a l p r a á l l v á n : n e v e z e tt s e ­ g é d le lk é s z is , h a z a i r á n t i s z e r e t e t t ő l lá n g o lta n a M e g y a s z ó i le lk e s p o lg á r o k k ö z ü l á lt a l a to b o r z o tt h a t v a n h á r o m h a z a ­ f iv a l a Z e m p lé n M e g y e i ö n k é n te s h o n v é d e k h e z s o r a k o z o tt a k á p l á n i c s e k é ly jö v e d e lm é b ő l m a g á t k a t o n a i l a g f e ls z e ­ r e lte , h a t h é tig m in t k ö z v ité z , tíz h é tig m i n t f ir o ló s t r á ­ z s a m e s t e r , 12 h é tig m in t k o r m á n y ila g k in e v e z e tt h a d n a g y é s íg y ö s s z e s e n 7 h ó n a p ig , v a g y is 1848 s z e p t—1849 á p r - ig s z o lg á lta t e t t l e g a h a z a i s z e n t ü g y e t . . . ” 223 S ü k ö s d F e r e n c k é s ő b b s z é k e ly k o c s á r d i r e f . le lk é s z (1830— 1906) h o n v é d k é n t k ü z d ö tt h a z á j á é r t . 224 S ü k ö s d S á m u e l u z o n i r e f . le lk é s z (1816—49) a r o m á n o k e lő l m e n e k ü lv e h o n v é d le s z é s a tö m ö s i s z o r o s n á l v ív o tt h a r ­ c o k b a n 1849. j ú n i u s 20-án e ltű n t.225 S z a b ó J ó z s e f r e f . le lk é s z , s z ü le te tt E rn ő d k ö z s é g b e n 1832. a u g 12., m e g h a lt M e z ő n a g y m ih á ly b a n 1909. m á r c . 10-én. — M in t s á r o s p a t a k i e ls ő é v e s te o ló g u s , ö n k é n te s j e l e n t k e ­ z és fo ly tá n ré s z t v e tt a s z a b a d sá g h a rc b a n . A G ö rg e y h a d ­ s e r e g é h e z k e r ü l t , a h o l tá b o r i k á p l á n v o lt. A k á p o ln a i ü t ­ k ö z e t b e n a b a l a ls ó k a r j á n m e g s e b e s ü l t s e z t a k e z é t

102

é le te v é g é ig n e h e z e n h a s z n á lta . A s z a b a d s á g h a r c le v e r é s e u tó n b ú jd o s o tt, k é s ő b b e lf o g tá k s v á r f o g s á g r a íté lté k . E z é r t a t e o ló g iá t i s jó v a l k é s ő b b v é g e z te e l. L e lk é s z i s z o lg á la ­ t o t t e l j e s í t e t t C s e r é p f a lu , S á ly é s M e z ő n a g y m ih á ly k ö z s é ­ g e k b e n .295 S z a b ó K á r o ly c e g lé d i r e f . le lk é s z (1800— ? ) „ . . . h a z a ­ f ia s é r z é s é v e l é s le lk e s e d é s é v e l m á r a s z a b a d s á g h a r c e lő tt k i tű n t. C e g lé d i r ó m . k a t. p a p t á r s á v a l , B o b o r y K á r o lly a l e g y ü tt k ö z r e m ű k ö d ö tt K o s s u th c e g lé d i le lk e s é s e r e d m é ­ n y e s f o g a d t a t á s á n a k e lő k é s z íté s é b e n é s a z u t á n i s e g é s z s z ív v e l c s a tla k o z o tt a m a g y a r n e m z e ti k o r m á n y h o z , a m e ly ­ n e k r e n d e l e t e i t b á t r a n h i r d e t t e k i . . . ” 226 S z a b ó L ő r in c r e f . le lk é s z A p a é s M ik o la k ö z s é g e k b e n ( ? —1889) A K a to n a M ik ló s v e z e tte d é s i h a d j á r a t b a n v e tt r é s z t m i n t a M a to lc s i N e m z e tő r s z á z a d í r n o k a 1848 ő s z é n .277 S z á s z G e r ő k é s ő b b r e f . le lk é s z (1831—1904) P e tő f i - és A r a n y r a jo n g ó . T i z e n h á r o m c s a t á b a n v e t t ré s z t. 227 S z á s z K á r o ly I. k é s ő b b r e f . p ü s p ö k (1829—1905) a p já v a l é s a k o r m á n n y a l 1849 j a n u á r j á b a n D e b r e c e n b e m e g y , h o l f o g a lm a z ó k é n t m ű k ö d ik . I t t k e r ü l is m e r e ts é g b e K ö n y v e s T ó t h M ih á l ly a l s e n n e k a k e d v e s k a p c s o l a t n a k a v is s z ­ h a n g j a a P E I L - b e n í r t e m lé k e z é s e K ö n y v e s T ó t h M ih á ly ­ ró l. 228 S z á s z K á r o ly II. k é s ő b b n y á r á d s z e r d a h e l y i r e f . le lk é s z , k ö z h u s z á r k é n t h a r c o lt.229 S z á s z y J ó z s e f g e r j e n i le lk é s z a s z a b a d s á g h a r c v é r t a n ú j a ­ k é n t a k u f s t e i n i b ö r t ö n b e n h a l t m e g .230 S z a t h m á r y A n t a l p e ls ő c i r e f . s . le lk é s z is k a r d d a l c s e r é lte f e l b ib l i á j á t . 231 S z e b e r é n y i A n d o r e v . le lk é s z (1824—95) — L a jo s ö c c s e . S e l ­ m e c e n t ö l t ö t t d iá k é v e i a l a t t b a r á t k o z o t t ö s s z e P e tő f iv e l, m a jd m in t je g y z ő K o s s u th o r s z á g g y ű lé s i k ö v e tté v á la s z ­ t á s á b a n v e s z i k i r é s z é t. A f o r r a d a lo m a l a t t a K ö z lö n y é s a t ó t la p m u n k a t á r s a . 232 S z e b e r é n y i L a jo s e v . le lk é s z t a n á r (1820—75) — A n d o r b á t y j a . A s z a b a d s á g h a r c a l a t t m e g je le n ő t ó t la p s z e r k e s z ­ t ő je .233 S z é k á c s J ó z s e f e v . p ü s p ö k (1809—76) 1842-ben K o s s u th i n ­ d í t v á n y á r a k e z d e m é n y e z i a P E IL t. A z ö n k é n y u r a lo m a l a t t t ö r v é n y s z é k e lé á l l í t j á k f o r r a d a l m i s z e r e p lé s é é r t.234 S z é k e l y I v á n J á n o s k é s ő b b k é z d iv á s á r h e l y i r e f . le lk é s z (1826—1907) t ü z é r h a d n a g y k é n t s z o lg á lt.235 S z é k e l y J á n o s h a m v a i r e f . s . le lk é s z is a g ö m ö r i h a d r a ­ k e lt le lk é s z e k k ö z ü l v a ló .236 S z i k s z a y J á n o s c s á k b e r é n y i r e f . le lk é s z (1803—49) az­ z a l y á d o lta tv á n , h o g y h í v e ik e t a b e v o n u ló o ro s z s e r e g e k e lle n lá z íto ttá k , a n a g y ig m á n d i r e f . p a p l a k r a h o z a t v á n h a d i t ö r v é n y s z é k íté l e t e a l a p j á n l ő p o r é s g o ly ó á l t a l v é ­ g e z t e tte k k i 1849. j ú l i u s 12-én a p a p l a k i k e r t tó f e lö li á r ­ k á n á l M a n s b a r t J ó z s e f r óm . k a t. p l é b á n o s s a l e g y ü tt.” 237 S z ilá g y i J ó z s e f k é s ő b b m ik o la i r e f . le lk é s z (1825— ? ) 1848-ban f e je z te b e te o ló g ia i ta n u l m á n y a i t D e b r e c e n b e n s a z u t á n f e g y v e r r e l a k e z é b e n h a r c o l t a s z a b a d s á g é r t.238 S z o b o s z la i P a p I s tv á n d e b r e c e n i r e f . p ü s p ö k (1786—1855) m á r a h u s z a s é v e k b e n a u lik u s m a g a t a r t á s á r ó l v o lt n e v e ­ z e te s , a m it a k i r á l y ta n á c s o s i c ím é s r e n d j e l e k a d o m á ­ n y o z á s á v a l i s m e r t e l. A s z a b a d s á g h a r c b a n k ö r le v e le iv e l, b e s z é d e iv e l le lk e s h a z a f i n a k b iz o n y u lt, ú g y a n n y i r a , h o g y 1848. o k tó b e r é b e n v é d e k e z ik a z e lle n a v á d e lle n , h o g y k a p c s o la to t t a r t a k a m a r illá v a l.239 H ó d o ló N y ila tk o z a ta j e l e n i k m e g 1849. j ú n i u s 16-án, s jú l i u s 5 -é n m á r a C se o ­ d a j e f f c á r i p a r a n c s n o k h o z k ü l d ö t t k ö v e ts é g ta g j a .240 É l­ t é t k e llő e n je lle m e z n i n a g y o n n e h é z , h is z e n S z e r e m le i c s a k e g y ik o l d a l á t l á t j a , a m i k o r íg y í r r ó l a : „ . . . a s z o lg a i c s ú ­ s z á s - m á s z á s r a a d o t t p é l d á t . ” 241 M á r j o b b a n l á t j a S z ü c s I s tv á n , a m i k o r í g y o ld ja m e g a z e lle n té t e t S z o b o s z la i j e l ­ le m é b e n : k ö n n y e n h a j l o t t m in d e n h a ta lo m p a r a n ­ c s o ló s z a v á r a . ” 242 V a r g a Z o l tá n S z o b o s z la ir ó l í r t a la p o s t a n u l m á n y á b a n íg y je lle m z i e k é ts é g te le n ü l n a g y e g y é n i­ s é g e t : „ a h u s z a s é v e k a u lik u s S z o b o s z la y ja v a n e l ő t t ü n k 1849-ben, d e e z m á r n e m a z ig a z i, a k ib e n 25-tő l 49-ig m in d j o b b a n m e g é r le lő d ö tt a h a z a f i u i l e l k e s e d é s . . . s f o g y o tt a k i r á l y i h á z i r á n t i h ó d o l a t . . . A b iz a lo m m e g n y e r é s e v o lt a c é l ja s k é ts é g t e l e n ü l s o k a t h a s z n á l t n e m z e té n e k é s e g y ­ h á z á n a k . . . 243 S z o n d y I m r e k é s ő b b k is p e r e g i r e f . le lk é s z (1826— ? ) — L a jo s fia . 1848 m á r c i u s á b a n D e b r e c e n b e n n e m z e tő r , m a jd a p j a m e lle tt k á p l á n , a „ s z a b a d s á g ig é in e k h i r d e t ő j e . ” 244 S z o n d y L a jo s k i s p e r e g i r e f . le lk é s z (1848-ban 70 é v e s ) íg y s z ó lt I m r e f iá h o z 48. a u g u s z tu s 1 4 -é n : „ . . . n e m c s a k k a r d ­ d a l é s h o n v é d s z u r o n n y a l l e h e t a h a z á t v é d e n i, h a n e m le h e t a z t — t a l á n m é g n a g y o b b s i k e r r e l — a s z a b a d s á g i g é in e k h ir d e té s é v e l i s . . . ” Í g y l e t t I m r e le lk é s z , m e r t a d d ig ü g y v é d n e k k é s z ü lt.245 S z te h l o J á n o s i f j . e p e r e s i le lk é s z a P E I L - b e n m e g je le n ő c ik k e iv e l s z o lg á lta a s z a b a d s á g , a h a z a ü g y é t.246 S z ü c s J á n o s c s a já g i r e f . le lk é s z a z e g y h á z h i v a ta ln o k a i e lle n f o r d u l t e g y h á z ta g o k e lő l a d e b r e c e n i k o r m á n y h o z m e n e k ü l é s o n n a n k a r h a t a l o m m a l t é r v is s z a . 247 T o m p a M ih á ly b é je i r e f . le lk é s z , k ö ltő (1817—68) a g ö m ö r i n e m z e tő r ö k k ö z f e lk iá ltá s s a l v á l a s z t o t t á k t á b o r i le lk é s z ­ s z é .248 T ó th B a lá z s k é s ő b b i t a k á c s i r e f . le lk é s z (1829—67) a 10. z á s z ló a lj t ü z é r s é g é n é l s z o lg á lt. 249 T ó th J á n o s k é s ő b b i k a r a n c s i r e f . e s p e r e s (1828—1906) h o n v é d k é n t h a r c o lt.250 T ó th J ó z s e f r e f . s. le lk é s z (1826—60) a 65. z á s z ló a ljn á l h a d ­ n a g y k é n t k ü z d ö tt.251 T ö r ö k J á n o s te o l. t a n á r ( ? —1854) a s z a b a d s á g h a r c v é r ­ t a n ú j a k é n t v é g e z té k k i 1854. m á r c iu s 10-én.252 T ö r ö k P á l k é s ő b b i r e f . p ü s p ö k (1808—83) a P E IL s z e r k e s z ­ t ő j e k é n t le l k e s í t e t t e o lv a s ó it.

V á l y i E l e k k e n d t e l e k i r e f . le lk é s z a z ú r a s z t a l i e d é n y e k e t a d j a o d a a h a z a o l t á r á r a . 253 V á l y i J á n o s k é s ő b b s z e n t p é t e r i r e f . le lk é s z a T o ln a i- f é le z á s z ló a lj k a t o n á j a v o lt.254 V á l y i P á l s á t o r a l j a ú j h e l y i r e f . l e lk é s z (1811—64) a v á r o s n e m z e tő r e iv e l a k a s s a i c s a t á b a m e g y , s c s a k a z u to ls ó k k ö z t m e n e k ü l ; b i b liá já v a l a k e z é b e n p r ó b á l j a v is s z a ta r ta n i a m e g f u ta m o d o tt n e m z e t ő r ö k e t . . . 1849. t a v a s z á n a r e n d e s h o n v é d s é g h e z c s a tla k o z ik tá b o r i le lk é s z n e k .255 V e r e s s F e r e n c s a r k a d i r e f . le lk é s z „ a z i f j ú le lk e s e d é s s e l b í r ó ö r e g le lk é s z f i á t i f j . V e re s s F e r e n c e t é s B a r t h a A n d ­ r á s t a m a g a a l k a lm a t o s s á g á n k ü ld i f e l P e s tr e , h o g y h o n ­ v é d n e k á l l j a n a k b e .256 1849-ben S a r k a d o n tö r t é n t , h o g y K o s s u th L a jo s a m a g y a r k o r o n á t m a g á v a l v iv ő k ís é r e t é v e l r ö v id id ő r e m e g p ih e n t V e r e s s F e r e n c p a r o c h i á j á n . A f e l­ je g y z é s e k s z e r in t K o s s u th e s k ü t t é t e t e t t , h o g y a m it o tt l á t ­ n a k s e n k i s o h a s e n k i n e k n e m f o g ja e lm o n d a n i. S a jn o s , a z a j t ó n ü v e g e z é s v o lt é s V e r e s s F e r e n c é s z r e v e tte , h o g y a m a g y a r k o r o n á t a z a j t ó n k ív ü l k is f ia lá t t a . K o s s u th L a jo ­ s é k to v á b b m e n t e k a m a g y a r k o r o n á v a l. V e re s s F e r e n c p e ­ d ig n a g y l e lk i k ü z d e l m e k k ö z ö tt o ly a n k e s e r ű d ö n té s r e j u ­ t o tt, h o g y k i sf i á t m e g f o jto tt a . R ö v id d e l K o s s u th L a jo s é k e l­ tá v o z á s a u t á n b e n y o m u l t a k a z o s z t r á k d r a g o n y o s o k é s V e ­ r e s s F e r e n c is f e l a k a s z t o t t a m a g á t. V e r e s s F e r e n c n e v é r ő l S a r k a d o n m a u t c a v a n e ln e v e z v e .296 V e r e s s M á r to n f e lő r i r e f . le lk é s z (1818—1914) a s z a b a d s á g h a r c b a n tü z é r s z á z a d o s v o lt.257 V e r e s m a r t y J ó z s e f a ls ó n é m e d i r e f . le lk é s z (1811—88) a f o r ­ r a d a l m i p r o k l a m á c i ó k k i h i r d e t é s é é r t f o g s á g b a h u r c o l­ j á k . 258 V itá ly o s G y ö r g y f e ls ő c s e r n á to n i r e f . le lk é s z , m in t tá b o r i p a p le lk e s e n s z ó n o k o lt.259 W e n g e r it z k y A n d r á s u d v a r n o k i e v . le lk é s z a P E I L - b a n i r t c ik k e t a t ó t e v a n g é lik u s le lk é s z e k p r o b lé m á ir ó l. 260 W im m e r G . Á g o s t o n e v . le lk é s z (1793—1863) h a z a f i a s m a g a ­ t a r t á s a m i a t t s z á m ű z e té s b e k é n y t e l e n m e n n i.261 Z a k a r iá s K á r o ly b a r á t o s i r e f . le lk é s z a z ö n v é d e l m i h a r c r a le lk e s í t e t t a s z ó s z é k e n é s a n é p k ö z ö tt. 262 Z s i n d e l y I s t v á n k é s ő b b r e f . s . le lk é s z , m a j d p a t a k i t a n á r (1829— ?) m in t n e m z e tő r v e s z r é s z t a t é l i h a d j á r a t b a n . 263

A lelkipásztorok egyéni és közösségi hazafisága mel­ lett meg kell em lítenünk — ha röviden is — a kollé­ giumok ifjúságának hőstetteit. „A papneveldék sok he­ lyen kiürültek — olvassuk egy történelm i útm utató­ ban264 — la k ó i. . . fegyverrel a kezükben siettek a haza védelmére, éles ellentétben az áruló főpapokkal. . . ” Debrecenben „1848. marczius 18-a hozta a magyar nemzeti szabadság napjait. Soha tisztább, nagyobb, szentebb örömöt nem láttam ; az örömtől fénylett, ra ­ gyogott az egész város — írja Szilágyi József teológus önéletrajzában265 — m ajd így folytatja: A forradalom kitörvén, az iskola feloszlott. Petőfi: T alpra magyar szózatára a tanuló ifjúság honvéd zászló alá lépett. Március 22-én Révész Bálint hittanár, 26-án pedig Pé ­ chely József igazgató beszéltek az ifjúsághoz, — „akik m agukat két század nemzetőrséggé alakíták ..."266 P ü n ­ kösdig a tanítást befejezték, s az ifjúság szétoszlott. . . Ez a néhány idézet is kellően jellemzi az ifjúság hangulatát és tettre készségét a haza, a szabadság ér­ dekében. A pápai diákok közül hetvenen mentek Györfy End­ re vezetésével Szolnokra, Péterváradra és végig együtt harcoltak.267 Sárospatakon Apolló és Mars együtt lelkesítették az ifjúságot.268 A pesti forradalm i ifjúsághoz hasonlóan ki­ lenc pontban tárták kéréseiket az egyházkerület elé. A nemzetőrség Csorna Mihály tanár-őrnagy vezetésével megvalósult, m ajd Futó Sámuel nyugalmazott őrmester — a nemzetőrségben kapitány — egrecíroztatta az if­ jakat. A hadbavonultak egy része a híres veressipkások színe-java lett. Palkovics A ntal professzor is had ­ bavonul a nemzetőrökkel.269 A pataki honvéd deákokról Buza János gyűjtötte az adatokat.270 A fenti adatok kiegészítéseként ide kívánkozik még néhány sor a lelkészek hűséges segítőtársairól, a taní­ tókról, akik nagy része akk or az ún. académiai rector ­ ságát tölti és meg kell em lítenünk néhány más, világi pályán forgolódó hazafias érzelmű egyházi embert. B ö r z ö li G á b o r ta n ító , a „ h a l o t t i b ú c s ú z ta tó k P e t ő f i j e ” — a 2 . h o n v é d z á s z ló a lj k a t o n á j a k é n t h a r c o lt, m a j d a B a ­ k o n y b a n b ú jd o s o tt.271 H a lá s z i K á r o ly a ls ó n é m e d i r e c to r , a k i t le lk é s z é v e l V e re s ­ m a r t y J ó z s e f f e l h u r c o l t a k e l. Ó c s á n v é g e z té k k i 1849. j ú ­

liu s 29-én, a f o r r a d a l m i p r o k la m á c ió k k i h ir d e té s é é r t.272 M e n to n ic h F e r e n c t a n á r 1848-ban a g y u ta c s é s l ő p o r g y á r ­ tá s b a n s e r é n y k e d ik .273 I r i n y i J ó z s e f r e f o r m á t u s v a llá s ú ü g y v é d , z s in a ti ta g , a z o r ­ s z á g g y ű lé s b a ls z á r n y á h o z t a r to z o tt. A f o r r a d a lo m u t á n h a ­ l á l r a íté lik , d e k e g y e le m b ő l c s a k f o g s á g o t s z e n v e d . 274 K is s E r n ő h o n v é d t á b o r n o k a z a ls ó i tte b e i r e f o r m á t u s e g y ­ h á z "f ö l d e s u r a ” é s b ő k e z ű p á r t f o g ó j a v o lt.275

A protestáns lelkészek, tanítók és világiak, de az egész egyház szinte egy em berként állott a forradalom mellé, pozitív szerepet vállalva a harcokban is. A gyü­ lekezetek és a harcolók lelkesítésén át, a sebesültek és a betegek vigasztalásáig minden szolgálatot nagy oda­ adással és példam utatással végeztek. A honáruló kivé­ telek példája még jobban megcélozta a szolgálatban le­ vők harci erejét és fokozta felelősségüket. Nagy Tibor — Gacsályi Gábor JEGYZETEK: 101. K H 1948. 357. — 102. P E IL 1848. 1503. — 103. H d . 1849. 5. — 104. A n d i c s i. m . 83. + 29. sz. je g y z e t. — 105. H a jd ú n á n á s . . . 50. o . — 106. P E IL 1888. 1179. — 107. U M A 480. o. é s M a k á r J á n o s : A S z a k o ly a i e g y h á z t ö r t é n e t e — k é z i r a t, R é v é s z I m r e g y ű jté s e . I t t m o n d o k h á lá s k ö s z ö n e te t D . D r. R é v é s z I m r e e . t a n a r ú r ­ n a k , a T T . e g y h á z k e r ü le t p ü s p ö k é n e k , a k i e b b e n a t á r g y k ö r ­ b e n v é g z e tt g y ű j t é s e i t r e n d e lk e z é s e m r e b o c s á to tta , a m i t e b b e a f e je z e tb e d o lg o z ta m b e . N . T . — A t o v á b b i a k b a n a z é le t­ r a j z i a d a t o k ö s s z e á ll ítá s á n á l S z in y e i: M a g y a r í r ó k é le te és m u n k á j a — é s Z o v á n y i : M a g y a r o r s z á g i p r o t e s t á n s e g y h á z tö r ­ té n e ti le x ik o n . — 103. Á c s T i v a d a r : K o s s u th p a p j a Á c s G e d e o n . 13. o. — 109. U M A 15. o . — 111. P E IL 1904 173. 641. — 112. C sé c si I . m . 34. o. — 113. S p A T 1. 506. 114. D E k l 4 2 -b e n . . . 5—10. — 115. P E IL 1912 332, a h o l v ité z t e t t e i is o lv a s h a tó k , ö n é l e t i r a t c. m u n k á j a D E k l. — 116. U M A 33. o. — 117. N a g y S á n d o r : H á ­ r o m s z é k ö n v é d e lm i h a r c a 1848—4 9-ben, 50. o. — 118. C s é c s i i. m . 33. o. — 119. P E IL 1875. 412. — 120. S p A t 1. 536. — 121. N a g y S á n ­ d o r i. m . 107. —122. U M A 70. o . — 123. P E IL 1909. — 123. P E IL 1909 13.. — 124. S z a b ó L a jo s : C z e ld e r M á r t o n . . . 38. o. — 125. U M A 97 . o. — P r o t e s t á n s K é p e s N a p t á r 1869. 60. — 127 . U M A 89. o . — 128. P E IL 1912. 156. — 129. N a g y S . i. m . 110. o . — 130. P r o t e s t á n s P a p 1905. 179. — 131. N a g y S . i. m . 110. o . — 132. D K N k t R . 1246. — 133. U M A 107. o. — 134. D r a s k ó c z y L á s z ló g y ű jté s e . — 135. l . a P E IL 1848-as é v f o ly a m á t. — 136. P E IL 1848. 1463—4. — 137. P E IL 1911. 194. — 138. U M A 120. o . ; é s N a g y S. i. m . 112. P E IL 1894. 319. — 139. K o ó s F e r e n c : É le te m é s e m lé ­ k e im I . 76. — 140. U M A 131. K a r á c s o n y i e g y h á z i b e s z é d é t n e m t u d ta m b e s z e r e z n i N ; T . — 141. M P E I F ig y e lm e z ő 1874. 426. — 142. N a g y S . i. m . 113. — 143. D E k l 4 2 -b e n 132. — 144. U M A 138. — 145. U M A 145. — 146. P E IL 1878. 1546 é s 1896. 171. — 147. P E IL 1903. 829. — 148. U M A 155. — 149. P E IL 1848. 1491. — 150. D e z s ő L á s z ló : B e v e z e té s a k a t o n a i le lk ig o n d o z á s b a 53. o . é s H a rs á n y i G . i. m . 79. o. v. ö. T ö r ö k P á l i r a t a i R á d a y L T . 151. W i ­ c z iá n —S ó l y o m i. m . 29. o . — 152. D E k l 4 2 -b e n . . . 127. T ó th M ik ló s ). — 153. B a k k E n d r e A z 1848—49-es s z a b a d s á g h a r c e s e ­ m é n y e i V íz a k n á n 205. — 154. K H 1848. 377. v. ö. K o llá r J ó z s e f ­ f e l 41. o. — 155. U M A 183. — 156. K H 1848. 377. v ö . 154. j e g y z e t­ te l. — 157. N a g y S . i . m —158. U M A 194. — 159. P E IL 1910. 246. — 160. S p A t 1. 521. — 161. U M A 202. o. — 162. P E IL 1913. 692. — 163. M U 1848. V III. 20. — 164. U M A 213 é s K is s K . A S z a tm á r i e g y h á z m e g y e tö r t é n e t e 383. o. — 165. U M A 217. o. — 166. v. ö. 101. sz. je g y z e t. — 167. B iz o n y s á g 1948. I . é v f. 1. sz. — 168. K H 1848. 377. — 169. K a c z iá n y i G é z a : A m a g y a r m e m o ir e i r o d a ­ lo m . . . — 170. M T 1849. V I. 26. — 171. P E IL 1881. 743. — 172. E g y ­ h á z i b e s z é d e k K o lo z s v á r 1852. — 173. P E IL 1868. 1421. — 174. U M A 241. o. — 175. V a s á r n a p 1936. 3. 176. S z a b ó I. i. m . 21. o. — 177. U o. 21, 36. o. é s a V a s á r n a p 1935. 410. — 178. S z á s z K á ­ r o ly e m lé k e z é s e i P E IL 1895. 123. — 179. — a f e n tie k e n k ív ü l V a s á r n a p 1935. 36. é v f. 1950. é v f. T ó th E n d r e k ö z lé s e . R e f. E g y ­ h á z 1951. 14—15. SZ. 41. o. — U M A 243. o. A z U t 1951. jú l. 8. C z e ld e r : F ig y e lő 1887. N e m e s I s t v á n : K ; T ; M ; é le te 1920. D e á k F a r k a s : F o g s á g o m t ö r t é n e t e 156. B a r s i J ó z s e f : U ta z á s i s m e r e t ­ l e n á llo m á s fe lé , F ö ld i J á n o s : V ilá g o s tó l J ó z s e f s t a d ti g . . . — 180. E g y h á z i b e s z é d a z e m b e r i n e m jö v ő jé r ő l, K e c s k e m é t 1848. 20. o. — 181. E m lé k e k L á s z ló J ó z s e f r ő l 25. o. é s P E IL 1896. 955. v . ö. D tP l 1896. 221. — 182. S z á z a d o k 1951. 143. — 183. U o . R é ­ v é s z I m r e : A z u tó p ik u s s z o c ia lis ta g o n d o la t m a g y a r o r s z á g i h a ­ tá s a ih o z ( L itk e i f o r r a d a l m i g o n d o la ta i é s a R e f. E . 1950. 20. sz. 8. o .: A z u t ó p is ta s z o c ia liz m u s e l f e le jte tt m a g y a r h i r d e t ő j e : L. T . P . b u j i r e f . le lk é s z . . . v ö . U M A 260. é s B a r th a M ó r : A m a g y a r a g r á r - s z o c ia liz m u s é s a z ö r ö k b é r le t. K ö z g a z d a s á g i t a ­ n u lm á n y , D e b r e c e n , 1897. — K o ll. N K t. — 184. S p A t 1. 499. és P E IL 1905. 32. — 185. P E IL 1848. 1492. S im o n S o m a k ö z lé s e — je g y z e tb e n e z á l l : M. A . a t ö r v é n y e s f o r m á k h ív e . . . M íg K o s ­ s u th , n e h o g y a h a z a f o r m a l i t e r e lv e s s z e n k i r ú g t a a f o r m á k o l­ d a l á t . . . — 186. M T . 1849. 253. V II. 3. — 187. E M . X II. 420, 461, 529. o. — V e r s e n y i G y ö r g y v e je m e g e m lé k e z é s e i, v ö . U M A 280. o. — 188. U M A 280. C á f o la to k a p á n s z lá v iz m u s ü g y é b e n c. m ű ­ v é t n e m t u d t a m b e s z e r e z n i. N . T . — 189. U M A 281. o. 190. D E k l 70. II I. K lo p é d ia . — 191. P E IL 1916. 309 é s K o ó s i. m . I. 187. o. — 192. P E IL 1877. 380. é s R E 1952. 17. sz. 23. o. (B a lá z s L á s z ló e l ő a d á s á n a k is m .) — 193. N a g y S. i. m . 129. o. — 194. D tP l 1904. 173. — 195. R á c z B . K é t é v s z á z a d — 196. D E k l 76 K is ­ v á r d a . — 197. D E k l 76 É r s e m ly é n . — 198. U M A 515. o. — 199. N a g y S . i. m . K o lo z s v á r 1896. v ö . P E IL 1900 525. — 200 D E k l 42 b e n . . . 37. o. — 201. M U 1848. 335, V III. 20. — 202. D tP l 1904. 172.

103

— 203. P r o t. A . 1892. é v i. — 204. S p A t 1. 535. — 205. W ie z iá n — S ó ly o m i. m . 29. O. — 206 S p R L 1900. 43. — 207. P E IL 1848. 1491. — 208. U M A 326. O . é s R á c z B . 1. m . 121. o . — 209. U M A 328. O . — 210. P E IL 1848. 1670. — 211. P E IL 1913. 692. — 212. W ic z i á n — S ó ly o m I. m . 29. — 213. D K N k t B . 3106. — 214. U M A 340. o . — 215. D E k l 4 2 -b e n . . . 96. o. — 216.P E IL 1910, 332, — 217. N a g y S, i. m . 134. — 218. P E IL 1907. 332. — 219. P E IL 1911. 259 — 220. P E IL 1848. 1491. — 221. P E IL 1848. 1491. — 222. P E IL 1905. 93. — 223. S p A t 1. 540. — 224. P E IL 1906. 732. — 225. U M A 36" és N a g y S. i. m . 136. o. — 226. S . S z a b ó J ó z s e f : A c e g lé d i e g y h á z t ö r t é n e t e 40. o. — 227. U M A 381. o. — 228. U M A 385 P E IL 1895. 123. — 229. K o ó s i. m . I. 213. — 230. P E IL 1909. 638. — 231. P E IL 1848. 1491. — 232. U M A 389. o . — 233. U M A 391. o. — 234, U M A 394. — 235. P E IL 1907. 45. — 236 P E IL 1848. 1491. — 237. P E IL 1869. 985. L. F a r k a s E m ő d : A n a g y ig m á n d i v é r t a n ú k , P e s t i H ír la p , 1909. jú l. 11. é s M a g y a r o r s z á g 1909. j ú n . 26. K is s J ó z s e f f e lje g y ­ z é s e D tP L . 1896. — 221. B o r o s s M ih á ly : G y á s z la p o k P E IL . 1380 1044. — 238. D E K I 4 2 -b e n 97. Old. — 239. M T . 1848. X . 21. — 240. A H 1849. V I. 21. é s V a r g a Z o l tá n : D e b r e c e n a z o ro s z m e g s z á l­ lá s a la tt. 18. o. — 241. S z e r e m l e i i. m . 39. o. — 242. S z ű c s I s t ­ v á n : D e b r e c e n v á r o s tö r t é n e lm e II I. 918. — 243. V a r g a Z : S z o ­ b o s z la i . . . 310. — 244. D E k l 4 2 -b e n . . . 109. o. — 245. D K I 42b e n . . . 109. — 246. l . o tt, c ik k e i a d o lg . m á s h e ly é n . — 247. P E IL 1899. 842. — 248. U M A 70 é s 444. — 247. U M A 447. o. — 250. P E IL 1906. 446. — 251. U M A 447. o . — 252. U M A 453. H d . 1849. 309. — 254. K o ó s : i. m . I. 194. o. — 255. F e je s I s t v á n : A s á t o r a l j a ú j h e l y i r e f . e g y h á z t ö r t é n e t e 203, 210. o. — 256. D E k l 4 2 -b e n 6. o. 256/a. T a m á s F e r e n c s z ív e s k ö z lé s e D . D r. N a g y S á n d o r f e lje g y z é s e s z e r in t . — 257. P E IL 1914. 221. — 258. P E IL 1888. 1179. — 259. N a g y S. i. m . 137. O . — 260. P E IL 1848. 1522. — 261. W ic z iá n —S ó ly o m i. m 29. o. — 262. N a g y S. i. m . 137. o. — 263. U M A 478. o. — 264. W it tm a n T : i. m . 66. o. — 265. D E k l 4 2 -b en . . . 95. o. — 266. V a s á r n a p 1935. 130. D E k l 4 2 -b e n . . . 108. o. — 267. D tP l 1904. 173. — 268. U M A 91. o . — 269. S p E k l. B /L X X I/3 2 . 244/281. — 270. S p R L 1900 43. — 271. U M A 6. o . — 272. P E IL 1899. 478. 511. — 273. U M A 282. o. — 274. U M A 192. o. — 275. D E k l. 70. I. — 276. R á d a y L e v é ltá r . T ö r ö k P á l i r a t a i (r e n d e z é s a l á t t ) ; — 277. A G a c s á ly i R e f o r m á tu s E g y h á z k ö z s é g L e v é ltá r á b a n le v ő f e lje g y z é s e k k ö z ö tt; — 278. U o . — 279. K is s K á lm á n : i. m . 511. o. — 280. A z e r d é ly i r e f . . . n é v k ö n y v e , 13. O . — 281. S zM IM , II I. 149. — 282. U o . I I I . 243. — 283. D m . E g y h . K é r. L e v é ltá r a F . G . 18. — 284. SzM IM , I I I . 475. o . ; — 285. U i. III. 565. o. — 286. U o . III. 898. — 287. R á d a y L e v é ltá r , T ö r ö k P á l i r a t a i (R e n d e z é s a la tt) ? — 288. A z e r d é ly i r e f . . . n é v k ö n y v e , 1883. é v f. — 289. U o . 1863. é v f. 6. o. — 290. A D m . E g y h . k é r . 1862. é v i A lm a n a c h ja , 5, o .; — 291. A z e r d é ly i r e f . . . n é v k ö n y v e , 1863. é v f. 13. o. — 292. U o . 1883. é v f. — 293. U o . — 294. A z 1890. é v i e r d é ly i N é v tá r , 17. o. — 295. D r. S z a b ó J ó ­ z s e f v e s z p r é m i ( F ü r e d i u . 9. sz á m ) n y . jo g á s z , a z u n o k a s z i­ v e s k ö z lé s e a l a p j á n . — 296. T a m á s F e r e n c n y . p ü s p ö k i t a n á ­ c s o s (D e b re c e n ) s z ív e s k ö z lé s e D . D r. N a g y S á n d o r S a r k a d o n k é s z íte tt f e lje g y z é s e a la p já n .

RÖVIDÍTÉSEK: AH D Ekl D K N kt D m Ekl D tP L EM Hd KH M P E I. F . MU MT

A lfö ld i H ír la p D e b r e c e n i E g y h á z k e r ü le ti L e v é ltá r D e b r e c e n i K o llé g iu m i N a g y k ö n y v tá r D u n a m e l lé k i E g y h á z k e r ü le ti L e v é ltá r D u n á n tú li P ro te s tá n s L a p E rd é ly i M ú zeu m H o n v é d (f o ly ó ira t) K o s s u th H ír la p ja M a g y a r P r o t e s t á n s E g y h á z i é s I s k o la i F ig y e lm e z ő M u n k á s o k Ú js á g ja ( T á n c s ic s M ih á ly ) M á r c iu s T i z e n ö tö d ik e (f o ly ó ira t)

PA P E IL RE SpA t SpEkl SPRL S Z M IM UMA

P r o t e s t á n s A lm a n a c h P r o t e s t á n s e g y h á z i é s i s k o la i la p R e f o r m á tu s E g y h á z ( H iv a ta lo s L a p ) S á r o s p a t a k i e g y h á z k e r ü le ti a d a t t á r S á r o s p a t a k i e g y h á z k e r ü le ti le v é ltá r S á r o s p a t a k i R e f o r m á tu s L a p o k S z in n y e i: M a g y a r í r ó k é le te é s m u n k á i Ú j M a g y a r A th e n á s z

FELHASZNÁLT IRODALOM: A lfö ld i H ír la p , n a p ila p , D e b r e c e n 1848—49. — D r. A n d i c s E r ­ z s é b e t: A z e g y h á z i r e a k c i ó 1848—49-ben. B p . 1949. — Á c s T i v a ­ d a r : K o s s u th p a p j a Á c s G e d e o n , B p . 1940. — B a k k E n d r e ( s z e n t k a t o l n a i ) : A z 1848—49-i k i S z a b a d s á g h a r c a l a t t i e s e m é ­ n y e k V íz a k n á n , B p . 1880. — B iz o n y s á g , f o ly ó i r a t, B p . 1948. — C s é c s i I m r e : A z a r a d i r e f . e g y h á z t ö r t é n e te , A ra d , 1879. — D e b ­ r e c e n i E g y h á z k e r ü le ti L e v é ltá r 1848—49. é v i je g y z ő k ö n y v e i é s a le lk é s z e k ö n é le tr a jz a . — D e z s ő L á s z ló : B e v e z e té s a k a to n a i le lk ig o n d o z á s b a . — D o b o s J á n o s : O r s z á g g y ű lé s i r e f o r m . le lk é ­ s z é n e k U to ls ó E g y h á z i B e s z é d e a z 1848-ik é v i O rs z á g g y ű lé s a la tt, P o z s o n y 1848. — A D u n a m e l lé k i E g y h á z k e r ü le t 1862. é v i A lm a n a c h ja . — A D u n a m e l lé k i E g y h á z k e r ü le t L e v é ltá r a 1848— 49-es a d a t a i. — D u n á n tú li P r o t e s t á n s L a p f o ly ó i r a t. — E m b e r G y ő z ő : O lá h I s tv á n k i v é g z é s e . . . S z á z a d o k , 1949. — E m lé k ­ k ö n y v . . . a L á s z ló J ó z s e f ü n n e p é l y r ő l, P á p a , 1901. — E r d é l y i M ú z e u m , X II. K o lo z s v á r 1895. — A z E r d é l y i R e f. A n y a s z e n te g y ­ h á z n é v tá r a . 1862. — F e je s I s t v á n : A s á t o r a l j a ú j h e l y i e . r e f . e g y h á z t ö r t é n e te . S á t o r a l j a ú j h e l y 1889. — H a r s á n y i G u s z tá v : T ö r e d é k e k e g y m a g y a r r e f o r m á t u s le lk ip á s z to r h á n y a t o t t é le ­ té b ő l. — H o n v é d , n a p ila p , K o lo z s v á r, 1849. — K a c z iá n y i G é z a : A m a g y a r m e m o ir e ir o d a lo m 1848-tól 1914-ig, B p . 1917. — K is s K á lm á n : A s z a t m á r i e g y h á z m e g y e tö r t é n e te . — S z . K is s K á ­ r o l y : Ú j M a g y a r A th e n á s z , B p . 1887. — K o ó s F e r e n c : É le te m é s e m lé k e im 1828—1890. I —II. B ra s s ó . 1890. — K o s s u th H ír la p ja , n a p ila p . B p . 1848. — K o v á c s S a m u : E g y h á z i B e s z é d e k , K o lo z s ­ v á r , 1852. — K ö z lö n y , a k o r m á n y h iv a ta lo s la p ja , B p .—D e b r e ­ c e n . — M a g y a r P r o t e s t á n s E g y h á z i é s I s k o la i F ig y e lm e z ő . — M e d g y e s L a jo s : E r e d e ti e g y h á z i b e s z é d e k , I —IV . K o lo z s v á r, M á r tiu s T iz e n ö tö d ik e , n a p ila p , B p .—D e b r e c e n , 1848—49. — 1849—54. — M u n k á s o k Ú js á g a , h e tila p , B p . 1848. — N a g y S á n ­ d o r : H á r o m s z é k ö n v é d e lm i h a r c a 1848—49, K olo z s v á r, 1896. — N é v k ö n y v a z e r d é ly i r e f . e g y h á z s z á m á r a 1883. — N é v tá r . . . 1890. é v i E r d é ly . — P r o t e s t á n s e g y h á z i é s I s k o la i L a p 1848., 1858. — P r o t e s t á n s K é p e s N a p tá r . — P r o t e s t á n s P a p . — R a ­ v a s z L á s z ló : A g y ü le k e z e ti i g e h ir d e té s e lm é le te . P á p a . 1915. — R á c z B é l a : K é t é v s z á z a d a m a g y a r p r o te s tá n s ig e h ir d e té s t ö r ­ té n e té b ő l. — R á d a y - L e v é ltá r 1848—49-es a d a t a i. — R e f o r m á tu s E g y h á z , h iv a ta lo s la p , 1949—1952. — R é v a i J ó z s e f : 48 ú t j á n , B p . 1948. — S á r o s p a t a k i e g y h á z k e r ü le ti a d a t t á r , le lk é s z e k ö n é l e t r a j ­ z a . — S á r o s p a t a k i E g y h á z k e r ü le ti L e v é ltá r , 1848—49-es i r a t a i . — S á r o s p a t a k i R e f o r m á tu s L a p o k , S á r o s p a t a k — S z a b ó I s t v á n : D e b r e c e n , 1848—49. — S . S z a b ó J ó z s e f : A c e g lé d i r e f . e g y h á z l e l­ k ip á s z to r a i, C e g lé d , 1931. — S z a b ó L a jo s : C z e ld e r M á r to n m ű k ö ­ d é s e , D e b r e c e n , 1940. — S z á z a d o k , 1949—1952. — S z e r e m l e i S á ­ m u e l: V a llá s e r k ö lc s i é s t á r s a d a l m i é le t 1843. ó ta . — S z i n y e i J ó ­ z s e f : M a g y a r í r ó k é le te é s m u n k á ja , B p . 1891—1909. — S z ű c s I s t ­ v á n : D e b r e c e n v á r o s tö r t é n e lm e . — I. T ó th Z o l tá n : M a g y a r T ö r té n e ti B ib lio g r á f ia I I I . B p . 1950. — V a r g a : A h a j d ú n á n á s i r e f . e g y h á z tö r t é n e te . — V a r g a Z o l tá n : D e b r e c e n a z o ro s z m e g s z á llá s a l a t t , S á r o s p a t a k 1930. — S z o b o s z la i P a p I s tv á n é le te é s m u n k á s s á g a , T h . S z e m le , IX . 241. o. — V a s á r n a p , f o ­ ly ó ir a t, D e b r e c e n , 1935—36, 1950. — W ic z iá n D e z s ő —S ó l y o m . A z e g y h á z tö r t é n e te , G y ő r, 1946. — W i t t m a n n T i b o r : T ö r t é n e l ­ m ü n k h a la d ó h a g y o m á n y a i, B p . 1951. — Z o v á n y i J e n ő : c ik k e i a th e o ló g ia i le x ik o n r é s z é r e , B p . 1940.

Világszemle Megalakult az Afrikai Keresztyén Békekonferencia Ismeretes, hogy a K B K afrikai ágazatának alakuló ülésére az elm últ év decemberében került sor Free ­ townban, Sierra Leone fővárosában, amelyet többlép­ csős előkészület előzött meg. 1976-ban a sierra leonei regionális bizottság ülésén tettek javaslatot a konti­ nensre kiterjedő K B K létrehozására, m ajd 1977 január­ jában Dar es Salam-ban ült össze az előkészítő bizott­ ság. A z ülés főtém áját: „Az afrikai keresztyének köz­ reműködése a felszabadításban, igazságosságban és bé­ kében” címmel fogadták el és tűzték ki. A statisztikai adatok szerint számarányát tekintve a

104

legtöbb keresztyén Afrikában él, ezért ezen a konti­ nensen a keresztyénségnek nagy befolyása van. A sa­ játos vonásokat hordozó haladó afrikai teológia fejlő­ dését lapunk is régóta figyelem m el kíséri. E szám unk­ ban közöljük az afrikai K BK ülés főreferátumát, ame­ lyet dr. R. Andriamanjato madagaszkári református lelkész, a Debreceni Református Teológiai Akadém ia díszdoktora tartott. A három altéma előadásai közül kiem eltük N ora Chase asszonyét (Namíbia), aki a po­ litikai felszabadítás tém áját elemezte referátumában, a határozatok közül pedig a konferencia legfontosabb dokumentumát, az egyházakhoz küldött Üzenetet.

Az afrikai keresztyének és a szabadságért, igazságosságért és békéért folyó harc Kedves Testvéreim a Krisztusban! Összegyűltünk a mi Urunk kegyelméből, engedve hí­ vó szavának, hogy elmélkedjünk elhivatásunkon, a Bé­ ke Fejedelme m elletti bizonyságtételen. Hogyne m ondanánk köszönetét Istennek jóságáért és irgalm áért, am iért ismét a rra m éltatott, hogy m unka­ társai lehetünk az igazságosságon alapuló tartós béke keresésének és felépítésének nehéz és hosszú m unkájá­ ban. Néhány nap múlva ú jra végigjárjuk a hit világánál azt az utat, amely az üdvösség forrásához vezet: ahhoz az eseményhez, amely eltörölhetetlen jellel pecsételte meg az emberiség történetét: Isten megalázta m agát és eljött közénk a betlehemi gyermek képében, akiről így énekeltek az angyalok: „Dicsőség a magasságban Is­ tennek és a földön békesség és az emberekhez jóaka­ ra t” (Lk. 2, 14). Ez a kisgyermek ugyanaz, aki később nagy hírnévre tett szert, és tömegeket vonzott magához. Tömegeket, akik éhezték a békét és igazságot. Tömegeket, akik sza­ badulásra vágytak és em beri életet akartak élni. És most, am ikor ismét karácsony közeleg, ha feltesszük a kérdést, kicsoda Jézus, magához hív minket Názáretbe, ahol felnőtt és ahol ottani szokás szerint szombat na­ pon elment a zsinagógába. Lukács így folytatja a törté­ netet: „És felállt olvasni. O danyújtották neki Ézsaiás próféta könyvét, ő pedig kinyitotta a könyvet és meg­ kereste azt a helyet, ahol ez van m egírva: ’Az Úrnak Lelke van énrajtam , m ert felkent engem, hogy evan­ géliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a va­ koknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Ű r kedves esztende­ jét.’ Ekk or összegöngyölítette a könyvtekercset, átadta a szolgának és leült. M indenki szeme ra jta függött a zsinagógában, ő pedig így szólt hozzájuk: ,Ma teljese­ dett be ez az írás fületek hallatára’.” (Lk. 4, 16/b—21). Ezt szeretnénk mi is m a elmondani helyzetünkről. Szeretnénk ha „ma” teljesedne be mindez, Dél-Afrika börtöneiben, Namíbia őserdeiben, vagy a zimbabwei szabadságharcosok között, azok között, aki éheznek az örömhírre, a vakok között, akik visszanyerték látásu­ kat, a m egtört szívűek között, akik gyógyulást keres­ nek. Igen, ma is vannak köztünk foglyok, elnyomottak, akik most, am ikor karácsony közeleg, szeretnék, ha az angyalok szabadságot és békét hirdető éneke ú jra fel ­ hangzana szeretett kontinensünk sötét egén, hogy a szolgaságot és megalázottságot méltósággá, jól megér­ demelt szabadsággá változtassa. Elkötelezettségünk teológiai alapja Vajon karácsony nem csupán egy a sok legenda kö­ zül? És ez a 2000 évvel ezelőtt m eghirdetett béke nem a szenvedő embereké-e csupán? Hálát adunk az Úrnak, hogy éppen ebben az ad­ venti időszakban gyűjtött össze m inket annak megbe­ szélésére, hogy az afrikai keresztyének milyen m érték­ ben kötelezzék el m agukat a felszabadulásért, igazsá­ gosságért és békéért folyó harc mellett. Olyan időket élünk, am ikor nemcsak az angyaloknak kell békedalt énekelni. Keresztyéni kötelességünk, hogy visszhangoz­ zuk a szabadulás és reménység örök énekét: Békesség a földön és az emberekhez jóakarat. M iért is gyűltünk össze itt, Freetownban? M it ak a­

runk elérni azokkal az áldozatokkal és erőfeszítések­ kel, amelyeket mindegyikünk hozott azzal, hogy eljött ide? Van elég nyomós okunk arra, hogy időnk egy ­ részét a rra áldozzuk, hogy vitatkozzunk, határozatokat hozzunk, m egalakítsunk egy szervezetet, elindítsunk egy mozgalmat, ami egyes rosszindulatú szemlélők sze­ mében csupán rendszeres ülések sorát jelenti, renge­ teg pénzbe kerül, de valójában nincs haszna. Kedves Testvéreim, ha nem fogadjuk el ezeknek a kérdéseknek a kihívását, akkor olyanná leszünk, „mint a zengő érc, vagy pengő cimbalom” (1Kor 13,1). Először is: m ondjuk ki nyíltan és egyenesen, hogy nem egy fantazm agória kedvéért tettünk meg többezer kilométert Freetown-ig; azért jöttünk, m ert komolyan vesszük ezt a helyzetet, ami egyesek szemében bolond­ ság, másokéban botrány, hogy ti. I sten testet öltött Jé­ zus Krisztusban, em berré lett az emberek között, hogy megmentsen és megújítson bennünket. Ebből a meg­ testesülésből bizonyos gondolatokat vonunk le — gon­ dolatokat, amelyek megerősítenek bennünket. Ezzel a megtestesüléssel Isten önként vállalta, hogy az emberek között lakjon, részévé váljon történel­ münknek, ez által új dimenziókat adva az emberiség történelmi beteljesülésének. Mi más lehetne az emberi történelem folyamatának alapvető jelentősége, m int az emberiség teljes és széles körű felszabadulása? Az em­ ber ugyanis az eredendő bűn, az Istentől való elidege­ nedés m iatt megtapasztalta a kétség és egyedüllét fáj­ dalmait; és hogy ez a szabadítás elérje végső betelje­ sülését, Isten megengedte Fiának emberi állapotba való kerülését, hogy aztán szabadulást hozzon. Azóta az emberiség története tények és események sorozata lett, amelyek alapvető jelentőségét az az isteni döntés adja, hogy helyreállítja az emberiséget a maga teljességében; szabadságunk nem tökéletes, ha nem ebből az alapvető felszabadítási aktusból sugárzik ki, amelyet egyszer s m indenkorra véghezvitt az, aki azt mondta: „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek” (Jn. 8, 36). Egyesek azt mondhatnák, hogy a felszabadulásnak ez a form ája szellemi természetű és semmiképpen nincs összeköttetésben azzal a történelm i felszabadítással, ami most bennünket érdekel. Erre azt válaszolhatjuk, hogy ez a megkülönböztetés „szellemi” és „anyagi” kö­ zött, ugyanúgy, m int azok a gondolat-m inták (értékrendszerek), amelyeket gyakran ránkkényszerítenek, bizonyos mesterséges szituációkra vezethetők vissza, amelyek végül is oda vezettek, hogy Istent a mennyek­ re korlátoztuk és elvetettük azt az aktust, amelynek hitünk gyújtópontjának kellene lennie. Az inkarn áció és felszabadulás, m int a Bibliában látjuk, a teljes fel­ szabadítást jelenti — ez annyit jelent, hogy mindenhez köze van, am i az embert em berré teszi. Kapcsolódik az emberi élet minden dimenziójához; belefolyik az em­ beri történelem minden napjába. Nem beszélhetünk ki­ zárólag szellemi, lelki felszabadulásról — hanem az em ber felszabadításáról, a maga teljességében. Ilyen körülmények között, akinek az a küldetése, hogy ezt a felszabadulást hirdesse, ú jra át kell hogy élje saját tapasztalataival a megtestesülésnek ezt az egyedülálló élményét. Azt jelenti, hogy figyelembe kell vennie az emberiség minden aspektusát, m últját és jö­ vőjét; reményeit és tragédiáit, m ielőtt prédikálná az örömhírt. Azonban az öröm hír hirdetése nem annyit jelent, hogy körbehordozzuk a Bibliát és torkunk szakadtából

105

a fülébe ordítjuk mindenkinek, aki hajlandó meghall­ gatni. Állandó erőfeszítés szükséges ahhoz, hogy újra felfedezzük az emberiség lelki és anyagi dimenzióit, tekintettel a rra a speciális időre és helyre, amelyben most van és hogy rám utatunk az evangélium felszaba­ dító erejére. Ez azt is jelenti, hogy rávezetjük az em­ bereket, akármilyen körülmények között élnek is, hogy a testté lett ige m a is és mindig minden em berért tes­ tesült meg, a világ minden sarkában, m inden helyzet­ ben — ez az az ige, amely szabadulást hoz. Azonban ez az ige, amely m indörökre kézzelfogható valóságban testesült meg és hat továbbra is a világban, elsősorban pedig az egyházban és az egyházon keresz­ tül, ami egyúttal azt is jelenti, hogy az egyes keresz­ tyénekben és rajtu k keresztül, m ár nem lesz az az ige, amelyik szabadulást hoz, ha mesterséges korlátokat ál­ lítunk fel, a saját kényelmünkre. Ha a testté lett Krisztus valóban véghezvitte az em ­ beriség megszabadítását, nincs az emberi létnek olyan része, amelyet ez a megszabadulás ne érinthetne, vál­ toztathatna, ú jíthatna meg. Ha megengeditek, Testvé­ reim, nem időznék tovább ennél az igazságnál, amely m ár hosszú ideig közös m unkaterületünkké vált, m ind­ annyiszor, am ikor meg kellett határoznunk a keresz­ tyének elkötelezettségét a társadalm on belül. Csak azt akarom hangsúlyozni, hogy ha nem akar­ juk, hogy vallásosságunk olyan vallásosság legyen, amely mellőzi a megtestesülést és ezért eredménytelen, akkor komolyan gondolkoznunk kell életünk politikai, gazdasági, társadalm i és vallási dimenzióiról; figyel­ nünk, hogy megértsük, m it akar Isten m utatni nekünk ebben az életben, hogy az Ő nevében hirdethessük a szabadulás jóhírét. E gondolatok alapján választotta meg előkészítő bi­ zottságunk jelen gyűlésünk tém áját és keresztyén mo­ tívumát. Az afrikai egyházak és keresztyének elkötelezettsége a szabadság és igazságos béke m ellett világosan kive­ hető az Ézsaiás könyvéből vett versből: „ ... szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz m inden já r­ mot” (Ézs. 58, 6). Megbékélés Amikor elkötelezettségről beszélünk, szeretnénk konkrét akciókban kifejezésre juttatn i azt a szabadsá­ got, amelyet élvezünk Jézus Krisztusban. És ezen a ponton szeretnénk felidézni a második gondolatot, vagyis, hogy a megtestesüléssel Istennek nem az volt a célja egyedül, hogy az em bert absztrakt értelemben felszabadítsa, ez a felszabadítás együttjár a kiengesz ­ telődéssel, amely annak az új kapcsolatnak a mélyén volt, am it Isten jónak látott létesíteni az emberrel. Itt ismét csak ismert tényeket említek. Nem mondok Nektek különösebben újat, am ikor a rra utalok, hogy ennek a megbékélésnek, ami nem egyéb, m int a fel­ szabadítás egy formája, és három aspektusa van. Az első, az em ber kiengesztelődése Istenével, hang­ súlyozva a birtokos ragot, m ert itt nincs szó valam i­ lyen határozatlan kapcsolatról egy névtelen, személy­ telen Istennel. Az a kiengesztelődés, am elyre ez az Is­ ten Fia megtestesülése által lépett, tette lehetővé szá­ munkra, hogy személyes kapcsolatba kerüljünk Isten­ nel, kiváltságos helyzetet biztosítva nekünk. Ez a kap­ csolat azért vált lehetségessé, m ert Isten úgy döntött, hogy jelen lesz köztünk, emberek között, kézzelfogha­ tó módon. M ár nem a zsarnoki Isten ez, akit az egek­ ben kell keresnünk, hanem az élő Isten, aki annyira megalázta magát, hogy szolgai form át v ett fel. A talál­ kozás ezzel a személyessé lett Istennel, aki az emberek szolgájává lett, tett minket képessé arra, hogy felfe­ dezzük új emberségünk egész gazdagságát, és ennek el­

106

kerülhetetlen következménye az önm agunkkal való megbékélés. Ez annyit jelent, hogy az ember, akit el­ lentétes erők szakítanak szét, akit a bűn osztott meg, az ember, aki önmaga ellensége lett, ez az ember, aki nem tudta a jót tenni, am it akart, hanem elkövette mindazt a rosszat, am it nem akart. Jézus Krisztusban megbékülhet önmagával, és újra Isten gyermekévé le­ het, az új szövetség szerződő feleként. De hogyan nyil­ vánul meg ez az új szövetség konkrét módon, a mi éle­ tünkben? A Zsidókhoz írt levél 8. részének 10. verse adja meg a választ: „Ez lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával am a napok m últán kötök, így szól az Úr; törvényeimet elméjükbe adom és szívükbe írom azokat, és Istenük leszek, ők pedig az én népemmé lesznek. Akkor senki sem tanítja többé így a társát és a testvérét: Ismerd meg az Urat! Mivel mindenki is merni fog engem, a kicsinyek és a nagyok egyaránt. Mert irgalmas leszek gonoszságaikkal szemben és bű­ neikről nem emlékezem meg többé.” Mit jelent ez, ha nem azt, hogy Isten, aki megszabadít minket, nem rejti m ár el előlünk kívánságait. Lerombolja elszakadásunk okát, ami közé és közénk állt, és ami e m iatt lényünk­ ben mély hasadást okozott. Elmúltak a sötétség napjai, amikor az ember sötét­ ben botorkálva kereste saját egységét. Most újra meg­ találja lényének ezt az alapvető egységét, amelyben m ár nincs az egyik oldalon a test, amely a bűn és rossz birodalm ának van alávetve és a másik oldalon a meg­ váltásra vágyó szellemi lény, m ert az a megváltás csak a test és lélek fájdalm as elszakadása lenne. Isten, az által, hogy em berré lett Jézus Krisztusban, megtöri ezt a belső feszültséget, amely minden ember osztályrésze volt és ugyanakor átértékeli létének anyagi és törté­ nelmi vonatkozásait. Még a halál és élet közti különb­ ségtevés is eltűnik ebben az új perspektívában, ahol most az Istenhez való tartozás lesz fontossá, am int azt Pál kifejezte a Rómabeliekhez írt levelében: „m ert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak ha­ lunk meg, ezért akár élünk, akár meghalunk, az Űréi vagyunk” (Róm. 14, 8). A megbékélés harm adik aspektusa a felebaráttal való megbékélés. Pál arra inti olvasóit, hogy vonják le a következ­ tetést az Úrral való élet tényéből. A Róma 14, 10 vers­ ben ezt mondja: „Akkor te m iért ítéled el testvére­ det? Vagy te is, m iért veted meg testvéredet? Hiszen m indnyájan oda fogunk állni az Isten ítélőszéke elé.” Majd a 19. versben így folytatja az apostol: „Azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják.” Mi m ást jelent ez, ha nem azt, hogy az emberek kö­ zötti kapcsolat is alapvető változáson m ent át? Már nem a gyűlölet és ellenségeskedés a rugója ennek a kapcsolatnak, hanem a szeretet és a békesség keresése. Már nem kell Isten előtt tetetni magunkat, hogy iga­ zoljuk előtte önm agunkat és közben elítéljük a többi embert, hanem azt kell megértenünk, hogy Isten min­ den em bert meg akar váltani és ezért konkrét módon a rra hív, hogy ellenségünkben is lássuk meg a feleba­ rátot, akit Isten velünk együtt üdvözíteni akar. Tehát az embernek ez a megbékélése em bertársával lesz a társadalm on belüli új élet alapja és ennek az új élet­ nek az egyik aspektusa a béke lesz. Ez a béke abból az alapvető, belső békéből sugárzik, amelyet Isten azoknak ajándékoz, akiket megváltott. Ilyen elsősorban az igazság, m ert az a szabadság, amely Isten műve, és amely által megbékél velünk Ő, lehe­ tővé teszi, hogy kiengesztelődjünk önmagunkkal és fe ­ lebarátainkk al, azok megigazulásában nyer kifejezést, akik önmaguktól nem képesek megigazulni. Ezért a megigazulás közvetlenül következik a szeretetből, ab­

ból a szeretedből, amelyet P ál a korinthusbeliekhez írt első levelében, a 13. fejezetben olyan gyönyörűen ír le. Ez a szeretet nem ismeri létezése határait, és semmi sem korlátozza cselekedeteit. Akik Isten gyermekei Jé ­ zus Krisztusban, azok jól ismerik ezt a szeretetek Aki Istent szereti, kell hogy szeresse felebarátait is, és az, aki azt hiszi, hogy szereti az embereket, csak akkor szereti őket valóban, és csak olyan mértékben, am eny ­ nyire ismeri és szereti az Istent. „Szeresd felebaráto­ dat, m int önm agadat” ! — ennek a parancsnak azok számára van értelm e és érvénye, akik tudják, hogy szeretik Istent, m ert Isten kegyelmesen megismertette velük a szeretetét és megváltását. Itt hangsúlyoznunk kell, hogy a törvény lényege a nagy parancsolat, ame­ lyet Krisztus ú jra megerősített, annak két része elvá­ laszthatatlanul összefonódik. Más szóval azt mondhatjuk, hogy aki ismeri Istent és az Ő szeretetét, ezen felismerés által elhívott arra, hogy bizonyságot tegyen Isten nagyságáról és szerete ­ téről, akárhol él is. Ez azt jelenti, hogy nem a m enny­ ben kell tetteinkkel bizonyságot tennünk, hanem eb­ ben a földi, emberi életben, ezen a földön, am elyet az Isten szeret (ha nem szeretné, nem küldte volna el oda a Fiát). Itt kell átélnünk azt a kiengesztelődést, amelyet Isten szerzett azáltal, hogy megszabadított bennünket a bűntől. Minthogy ez így van, előadásom második részében azt fogom vizsgálni, hogy mennyire tudtunk bizonysá­ got tenni K risztus megváltásáról. Ha ez a megváltás az ember egészére és minden egyes emberi lényre kiter­ jed, akkor fel kell tennünk a kérdést, hogy m it tettünk ezért? Ha nagyobb igazságosságra em elt fel bennünket, hogyan reagáltunk rá? Ha a béke Fejedelmét kell h ir­ detnünk, hogyan igyekeztünk békét terem teni? Lehet ezekre a kérdésekre a felelet más, m int politi­ kai természetű, ha a „politikai” — szóba minden bele­ tartozik, ami a társadalm i berendezkedést érinti? Mi­ előtt tovább mennénk, szeretném röviden megemlíteni a vita-tém át, ami nincs egészen lezárva és amelynek értelm ében fel kell tennünk a kérdést, hogy vajon az egyháznak és a keresztyéneknek részt kell-e venni a politikában. Ami engem illet, szerintem ez egyáltalán nem probléma, illetve egyesek, egyes egyházak vagy egyes missziók ezt az érvet a rra használták, hogy a ke­ resztyéneket és az egyházakat felmentsék felelősségük alól. Hogyan is fordulhatnának el az egyházak és a ke­ resztyének a politikai feladatoktól, ha a „politika” ki­ fejezés az egyes, különböző társadalm akban folyó élet m ódját jelzi, és ha Isten éppen az életbe akar valósá­ gosan beleépülni? Vannak, akik úgy vélik, hogy a politika piszkos mes­ terség és ezért nem jó, ha egy keresztyén embernek egyáltalán köze van hozzá. Ha Isten is így okoskodott volna, akkor egyáltalán nem jött volna el erre a világ­ ra. Nyugodtan m egvárhatta volna, míg ezt a világot elemészti az a tűz, amelyet az ember maga gyújt, és egyszerűen összegyűjthette volna a jó em bereket (ha m aradt ilyen), akik mentek m aradtak a bűntől. A magam részéről úgy vélem, hogy a keresztyének politikában való részvétele, vagy akár az egyházé, nem ilyen alapvető kérdés. A negatív válaszok, am elyet kü­ lönböző emberek ebben a kérdésben képviselnek, végső soron csak hitünk szegénységéről tesznek tanúságot, arról, hogy félünk e világ hatalm asságaitól és nem ér­ tettük meg a történelem folyását, ezt a régi történetet, amelyben Isten vállalta, hogy szerepet játsszon. Véleményem szerint nem azt kell kérdeznünk, hogy „m iért” vegyenek a keresztyének részt a politikai élet­ ben és harcokban. Inkább azt kellene kérdeznünk, hogy „hogyan” történjen részvételünk? M indent figye­ lembe véve, akár közvetlenül részt vállalunk benne,

akár elbújunk bizonyos elvek mögött, amelyeket azért találtunk ki, hogy megnyugtassuk és illúziókkal táp­ láljuk magunkat, arról van szó, hogy m int keresztyé­ nek, egyszerűen nem tudjuk vállalni a felelősséget. Felelősséget akkor vállalunk, ha van bátorságunk szembenézni minden kockázattal, ami a történelemben mutatkozó zavaros helyzetből adódik, vagy bűnrésze­ sek leszünk, akik szintén viselnek felelősséget, még ak­ kor is, ha m egtagadjuk ezt a felelősséget, azzal az ürüggyel, hogy nem akarjuk bepiszkítani a kezünket. . . Eljött az idő, Testvérek, hogy m egszabaduljunk bizo­ nyos gondolkodási sémáktól, amelyeket egy történelmi folyamat hagyott ránk, amelyeknél fogva az egyházak kontinensünkön és számos keresztyén a mi orszá­ gainkban nyugodt szívvel elfogad olyan igazságtalan helyzeteket és elnyomást, ami lehetővé tette, hogy né­ pünk elnyomásnak és kizsákmányolásnak legyen ki­ téve. Ideje, hogy újra emlékezzünk rá, hogy am erre já ­ runk, világosságot és igazságot és reménységet kell vi­ gyünk: „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat” (Mt. 5, 16). Itt az ideje, hogy emlékezzünk arra, hogy mi va­ gyunk a föld sója. „Ti vagytok a föld sója. H a pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Sem­ mire sem való m ár az, csak arra, hogy kidobják és el­ tapossák az emberek” (Mt. 5, 13). Valóban, mi értelm e van, hogy ennyit beszéljek Krisztus megváltásáról, ¡az Istennel és a felebarátokkal való kiengesztelődésről, önmagunkkal való megbéké­ lésről, ha ezek után csak azzal próbálom megvalósítani ezeket az igazságokat saját életemben, hogy azt mon­ dom: „Köszönöm Istenem, hogy megváltottál; köszö­ nöm, hogy részesülhetek szeretetedben. Köszönöm, hogy azok közé tartozom, akik földi életük után a mennybe mennek, hogy Téged az örökkévalóságon át dicsérjelek.” Igényt ta rt Isten az ilyen köszönetre? Ha ahelyett, hogy Isten műve mellett elköteleznénk magunkat, hogy megváltoztassuk a történelem folyását, visszahú­ zódom, m ert engem m ár m egváltottak és másokra ha­ gyom, hogy cselekedjenek helyettem, nem teszem-e tönkre ezzel a megfutamodással azt a művet, amelyet Isten bennem akart bevégezni? Ezért mondom, testvé­ rek, hogy nem az a probléma, hogy részt akarunk-e venni azokban a küzdelmekben, amelyek az emberiség sorsát eldöntik. M indenesetre akár pozitív, akár nega­ tív álláspontot képviselünk is, azon egyszerű oknál fog­ va, hogy élünk — és cselekednünk kell, hogy élhes­ sünk — elkerülhetetlenül el vagyunk kötelezve és csak arról lehet szó, hogy a mi — és egyházaink elkötele­ zettsége meddig terjed. Egyházaink történelme Ehhez meg kell legyen bennünk a bátorság, hogy egyházainkat kritikusan elemezzük azokkal a külön­ böző viselkedésmintákkal együtt, amellyel az olyan különleges körülményekre reagálunk, hogy a béke és igazságosság ügyében szabadulást és kiengesztelődést (megbékélést) kellene hirdetnünk. Nem kellene-e teljes alázatossággal bevallanunk, hogy gyakran nem tesszük meg, am it tennünk kellene, hogy ahelyett, hogy Isten m ellett bizonyságot tennénk, aki nagyerejű szabadítónk, bűntársaivá leszünk az el­ nyomás és rabszolgává süllyesztés különböző form ái­ nak? Hány évszázadon keresztül já rt az egyház tév ­ utakon, míg az úgynevezett keresztyén civilizációnak sikerült törvényileg elfogadtatni a rabszolgaság eltör­ lését?

107

Nem használtunk-e fel bibliai szövegeket arra, hogy anakronisztikus módon igazoljunk olyan cselekedeteket és olyan helyzeteket, amelyeknek semmi köze nem volt Isten alapvető akaratához? Nem botrányos-e a szó leg­ szorosabb értelmében, hogy a Dél-Afrikában és Rho ­ déziában élő fehérek, akik ugyancsak a keresztyén hi­ tet vallják, még mindig m egtagadják a feketék em ber­ ségét és mindent elkövetnek, hogy állandósítsák azt a rendszert, amelyet a történelem és felszabadítás nem ­ sokára el fog törölni? Mennyi hiábavaló vérontás? Micsoda megrögzött el­ lenállás az emberiség diadalmas felszabadítási menete útjában! Mennyi bekötött szemmel hozott döntés! Mennyi hibát követtek el a keresztyének és az egyhá­ zak! Csodálkozhatunk-e, hogy sokan szükségét érezték kijelenteni, hogy az Isten m eghalt; m ert valóban, ha Is­ ten élne, nem engedhetné meg, hogy ilyen mellébeszé­ lő kontemplációban éljünk, ami megfosztja szavainkat és tetteinket konkrét jelentésüktől. Mindamellett, amikor a keresztyén egyház a fekete kontinensre jött, nem szabadította-e fel az első időkben lakosságunkat a tudatlanságból és pogányságból? Nem szabadultunk-e meg egy sereg hamis istentől, akiknek a nevében egyes rosszindulatú emberek azelőtt kihasz­ nálták őseink hiszékenységét? Sajnos, az évek folya­ mán, az egyház elválaszthatatlanul összenőtt a gyarm a­ tosítással és népünk, kincseink és földjeink, minde­ nünk kizsákmányolásával? Kötelességünk, hogy felkutassuk és megbélyegezzük a hamis isteneket, m indenütt a világon elsősorban itt, Afrikában. Tudatában kell lennünk, hogy a pénz hatal­ m a és a kapzsiság egyes kiváltságos országokban ezt a baljós elidegenedést hozta létre, am itől az em ber ön­ maga ellensége lett és ami m egrontotta azokat az alap­ vető kapcsolatokat, amelyeknek uralkodni kellene m in­ den társadalomban. Az egyháznak fel kell emelnie szavát azért, hogy megszabadítsa népünket ezektől a hamis istenektől, hogy mindenki megismerje az igaz Istent, aki egyedül szabadíthat fel minket. Próbáljunk konkrétabban gondolkodni. Ha a po­ gányságból való megszabadítás erősíti az egyház hite­ lét, hogyne növelné hitelét a harc, amely m inden olyan jelenség ellen küzd, amelynek köze van a gyarmato­ sításhoz, az apartheidhez, az embernek ember által való elnyomásához és kizsákmányolásához? Kivel érez h át együtt az egyház? Azokkal, akik szen­ vednek, akik elnyomás és kizsákmányolás alatt élnek? Mostani megbeszéléseink folyamán próbáljunk választ adni, különös tekintettel az afrikai vonatkozásra. E cél­ ból és vitáink világosabbá tétele érdekében elemezzük a kérdés néhány aspektusát ebben az összefüggésben. Politikai vonatkozások Ha igazságosságról, békéről vagy felszabadításról akarunk beszélni, szem előtt kell tartsuk, hogy ezek nem elvont fogalmak, amelyeket időtlen összefüggés­ ben kellene vizsgálnunk. Konkrét form ában kell erről beszélnünk, vagyis arról, hogy a mai A frikában e fo­ galmak jelentősége m iben áll? Csak néhányat említek, a legfontosabbakat, de a listát megbeszéléseink során kiegészíthetjük. Először is azt látjuk, hogy a gyarmatosítás korszaka végóráit éli, és annak a történelm i folyamatnak része­ ként, amely a hatvanas években indult meg, Afrika minden népe ham arosan visszanyeri függetlenségét. Azonban a függetlenség visszanyerése nem old meg minden problémát. És számos országban, amely vissza­ nyerte függetlenségét, az első évek eufóriája után, a hangulat keserűséggé változott, m ert nemcsak hogy

108

gyökeret vert a neokolonializmus, de állandósítani igyekszik az igazságtalanságokat, az ellenséges kapcso­ latokat, amelyek a gyarmatosítás idején kialakultak. Másrészt itt van az apartheid-rendszer Dél-Afriká ­ ban és a fajgyűlölő rendszer uralm a Rhodéziában. Ezekben a konkrét esetekben miben áll a mi saját felszabadulásunk jelentősége? Milyen bizonyságot kell tennünk arról, aki megalázta magát, hogy bennünket megszabadítson? És am ikor ma meghalljuk a Mester hangját, aki meghagyta nekünk, hogy „szabadítsuk fel az elnyomot­ takat és törjük össze az igákat”, hogyan valósítsuk meg ezt a gyakorlatban? Azért indítjuk el most a KBK új ágát az afrikai kon­ tinensen, hogy jobban tudjunk válaszolni ezekre a kér­ désekre. Újra fel kell fedeznünk a felebarátainkkal való megbékélésünk jelentését és meg kell látnunk eb­ ben a szolidaritást, amelyet azok iránt kell tanúsíta­ nunk, akik szomjazzák a szabadságot, igazságot és bé­ két. Olyan helyeken, ahol a felszabadítási mozgalmak kénytelenek fegyvert használni, hogy a hangjukat hal­ lassák a gyarm ati és fajgyűlölő sötétségből, van-e jo­ gunk érdektelennek m aradni testvéreink sorsa iránt, vagy pedig, hivatásunk lényegénél fogva, kötelesek va­ gyunk-e támogatni és segíteni őket? Úgy érzem, hogy olyan esetekben, amikor konfliktus van és a gyengék kétségbeesetten igyekeznek hangjukat hallatni, he­ lyünk a gyengék mellett, az elnyomottak m ellett van. Sokan, az afrikai keresztyénség nagy alakjai, ezért vállalkoztak népünk megmentésére. Többen közülük vértanúhalált haltak és a legkevesebb, am it elmondha­ tunk róluk az, hogy nem haltak meg hiába. A felszabadítási mozgalmak, még ha átmenetileg le is verték őket, ha elég mélyen gyökereznek a népben, vé­ gül mégis diadalmaskodnak. Azonban egy kérdés fel­ m erül a politikai harcok egész időszaka alatt: hol volt ezalatt az egyház? Hűséges őrző volt-e, aki a falaknál őrködött, készen arra, hogy riadót fújjon, ha ellenség tám adása fenyegetett, vagy csupán őrszem, aki nem tudva kibetűzni az idők jeleit, nem alkalmas arra, hogy az előretolt őrs szerepét betöltse? Sajnos, hallgatásunk éppenúgy, mint gyakran értelm etlen megnyilatkozá­ saink, inkább bizalmatlanságot, m int bizalm at terem ­ tettek az egyházzal szemben. És nem lehet csodálkoz­ ni, ha sokan kiállították a halottnak hirdetett Isten ha­ lotti bizonyítványát. Szerencsére szám unkra Isten él, nagyon is él. Ő hí­ vott m inket egybe a Keresztyén Békekonferencia által, hogy vizsgálat alá vegyük és ú jra értékeljük az egyház prófétai küldetését, a mai afrikai szituációban. Ő küld el bennünket hazánkba is, hogy az a szabadulás, am it Ő adott nekünk, ne legyen halott betű. Hozzá kell azonban tennem, hogy a politikai szabad­ ság csak úgy lesz szabadság, ha a társadalom többékevésbé igazságos átszervezése kíséri. Az idő rövidsége nem teszi lehetővé, hogy minden problémával foglal­ kozzunk, de legalább azt mondhatjuk, hogy az új füg­ getlen államok többsége csupán neokolonializmusra váltotta fel a kolonializmust és ezért nem járunk mesz ­ sze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy ezek az orszá­ gok korántsem lettek szabadok, csupán más u rat kap­ tak. Ez a neokolonialista uralom m utatkozik meg a nemzet életének minden területén, de most térjünk át a gazdasági tényezőkre. Gazdasági tényezők A politikai felszabadulást, am int azt a Bibliában többször olvashatjuk, mindig ígéretek kísérik: egy jobb élet ígéretei. Ézs. 62, 8 így fejezi ezt k i: „Az Ú r esküre

emelte jobb kezét, erős k arját: Nem adom többé gabo­ nádat eledelül ellenségeidnek. Nem isszák többé ide­ genek mustodat, am elyért te fáradoztál.” Ezért nem lesz többé elnyomó uralom és igazságosság és m éltá­ nyosság alapján új gazdasági viszonyok épülnek ki. A felszabadulásnak csak akkor lesz igazi értelme, ha lehetővé teszi, hogy az élet mentes legyen gondtól és szenvedéstől, amelyet még az igazságtalan struktúrák hagytak hátra. Egy ország formális politikai független­ sége csak akkor lesz igazi felszabadulássá, ha olyan radikális gazdaságii változásokat tesz lehetővé, amelyek meghatározzák a nép életének fejlődését. Ha azt akar­ juk, hogy hallgassanak ránk, akkor ism ernünk kell a baj gyökerét, ami m a A frika országait pusztítja és leg­ alább javasolnunk kell, vagy rám utatnunk a rra a meg­ oldásra, ami igazságosabb rendszert hozhat létre. A tanulás és információszerzés szükségessége Meg kell itt mondanom, hogy legtöbbször az egyház és a keresztyének semmit, vagy nagyon keveset tudnak arról, hogy mi történik saját hazájukban és még keve­ sebbet a világ más részeiről. Ism erjük el ezt alázattal. Emlékszem, hogy egyszer az afrikai egyházi vezetők részére rendezett találkozón valamilyen információt kértem egy kollégámtól országa politikai és gazdasági helyzetéről. Egyszerűen azt válaszolta, hogy ő teológiai tanár és gyakorlatilag semmit nem tud ezekről a k ér­ désekről. Minthogy tisztában vagyunk ezekkel az anom áliák­ kal, és tudjuk, hogy a misszionáriusok némely szoká­ sai mennyire bezárva tartottak bennünket egy olyan világban, amely elszakadt a m indennapi élet realitásai­ tól, ezért úgy gondoltuk, hogy helyes lesz m agában Af­ rikában megalakítani a KBK egy ágát, hogy segítségé­ vel megértsük és meg tudjuk magyarázni a béke épí­ tésének néhány speciális problém áját és tisztábban lás­ suk keresztyéni elhivatásunkat. Ennek érdekében módszeresen kell eljárnunk és mozgalmunkon belül fel kell állítani egy bizottságot, amelynek az lesz a feladata, hogy felszabadulásunk gazdasági vonatkozásait tanulmányozza. Új nem zetközi gazdasági rend Teljesen abszurd dolog például, hogy nem tudjuk, milyen alapelvek szerint készítették az új nemzetközi gazdasági rend tervét, az ENSZ határozatok értelm é­ ben. Tudnunk kellene, milyen nehézségek akadályoz­ zák a megvalósítást és milyen előnyöket ígér. Mozgósí­ tanunk kellene a keresztyéneket és egyházakat és fel­ hívni figyelmüket, hogy ne fussanak a paradicsom után, am it m ár elértek és hogy pozitív tényezői legye­ nek egy új rend megteremtésének idelenn, egy új ren­ den, ami igazságosabb és ezért emberibb. És még ha nem is tudunk m it kezdeni azokkal a kép­ letekkel és rendszerekei, amelyek az árak fluktuáció­ já t és az inflációs tendenciákat irányítják, legalább meg kell értenünk, hogy milyen fontos stabilizációra törekedjünk és hogy a nyersanyagárakat és csereará­ nyokat szám unkra kedvezőbbé tegyék. Bevezető beszédemben nem akarok olyan részletproblém ákba bonyolódni, amelyek vizsgálata m unkacsoportjaink feladata lesz. Most csupán néhány gondo­ latot szeretnék adni, amelyek segítségével világosabban látjuk m ajd azt az elkötelezettséget, amelyet önként vállaltunk az Úrban való megszabadulásunk értelm é­ ben. Azt azonban le kell szögeznem, hogy a KBK jel­ lemző tulajdonsága az, hogy összegyűjt keresztyéneket és nem keresztyéneket, minden jóakaratú em bert az élet minden területéről, akik elhatározták, hogy dol­ goznak azon, hogy az elnyomottak hangját m eghallják

és végre elismerjék azok jogait, akik a diszkrimináció különböző formáitól szenvednek . . . Továbbá minthogy Afrikában vagyunk, azt is el kell ismernünk, hogy a diszkriminációnak és elnyomásnak még sok, nehezebben felismerhető form ája uralkodik számos országunkban, ha nem is értek még el olyan hatalm as méreteket, hogy a nemzetközi lelkiismeretet kihívják, m int Dél-Afrikában és Rhodéziában. Azt is el kell ismernünk, hogy számos gazdasági rendszerünk nem tett semmi konkrét lépést a gyarmati kizsákmá­ nyolástól örökölt kirívó egyenlőtlenségek felszámolásá­ ra. Olykor törzsi villongások m erülnek fel, méginkább kihangsúlyozva a különféle egyenlőtlenségeket. A legkevesebb, am it m ondhatunk az, hogy ha veze­ tőink és korm ányaink nem járnak el rendívül óvato­ san, ez a helyzet egyre veszedelmesebbé válik és vé­ gül robbanásig feszül; a nemzetközi és nemzeti reak­ ciós erők pedig arra várnak, hogy ezt a helyzetet a sa­ já t hasznukra aknázhassák ki. A z egyház prófétai szolgálata Ez a helyzet komoly próbára teszi az egyház pró­ fétai szolgálatát. Nem hirdetheti: „Béke, béke!” ott, ahol nincsen béke. A régi prófétákat követve meg kell jósolnia azok pusztulását és megfenyíttetését, akik nem ismerték fel a felszabadulás és igazságosság szükséges­ ségét — pedig ez az igény mindig komoly hajtóereje volt a tömegeknek országainkban. Azonban az egyház, éppen m ert igazi elhivatott próféta, elsősorban a gyü­ lekezetei körében kell éljen, hogy megossza velük fáj­ dalmunkat, nyomorúságukat, vereségeiket és győzel­ meiket, s legsúlyosabb helyzetükben is lankadatlanul a bizalmat és a reményt táplálja bennük. Felelősségünk A frikáért Minket A frikában még nagyobb felelősség terhel, minthogy a világot sújtó konfliktusok súlypontja úgy tűnik, a mi kontinensünk felé tolódik. M iután a vietnami nép hősi győzelmet aratott a leg­ erősebb im perialista hatalom felett és m iután a poli­ tikai erőviszonyok elkerülhetetlenül megváltoztak, Af­ rika m aradt a pénzügyi hatalmasságok utolsó erőssége és itt igyekeznek elindítani a heves konfliktusokat, amelyek elválaszthatatlanok leküzdhetetlen kapzsisá­ guktól. Ki tagadja meg a blokád megvalósítását Dél-Afrika ellen? Ki tám ogatja Ian Smith bábkorm ányát? Ki gyil­ kolja meg a haladó politikai vezetőket, akik nem vol­ tak hajlandók az im perialisták bábjai lenni? Ki találta ki a kom m unista veszély legendáját, hogy a védtelen kis népeket saját befolyásuk alá hajtsák? Világos vá­ laszt kell találnunk ezekre a kérdésekre és fel kell is­ m ernünk elkerülhetetlen következményeiket is. Amikor a világ, elsősorban Afrika békéjéről beszé­ lünk, le kell lepleznünk a háborús mechanizmusokat, amelyeket a pénz hatalmasságai állítottak fel, akiknek a céljai korántsem esnek egybe a mi felszabadításunk­ kal, a valódi fejlődéssel vagy a béke megvalósításával. A politikai vezetők meggyilkolása nem tartóztathatja fel a történelem menetét. Bizonyításra szorul ez? Mondlane-t megölték, de Mozambik mégsem adta fel a harcot. Amilcar C abral-t meggyilkolták, de ez a bűn­ tény nem tudta megakadályozni, hogy Guinea Bissau visszanyerje függetlenségét. Tovább folytathatnánk a felsorolást és megemlíthetnénk ism ert és ismeretlen hősöket, akik drága kontinensünkért vesztették életü­ ket. Mindenesetre észrevehettük, hogy az ilyen barbár tettek soha nem akadályozták meg és soha nem fogják megakadályozni népünket a teljes felszabadulás felé vezető úton.

109

Most azt kell kérdeznünk, hogy kikkel érez együtt az egyház és hogyan cselekszenek a keresztyének? Testvérek! Éppen azért vagyunk itt, Freetownban, hogy segítsünk keresztyén testvéreinknek, és m agunk­ nak, hogy jól értelmezzük az idők jeleit és hogy jól teljesíthessük közös feladatainkat. Módszereink Megfelelő módszert kell választani, ami által tevé­ kenységünk hatékony részévé lesz történelm ünk fej­ lődésének. Nem elég csupán kérelmeket, folyamodvá­ nyokat gyártani, mégha ezek elvileg megalapozottak is. Az a módszer, amelyet javasolni akarok, nem az én eredeti ötletem. Használjuk fel minden rendelkezésre álló tudományos lehetőségünket, hogy világosan és tá r­ gyilagosan lássuk a jelen helyzetet — bármilyen zava­ ros legyen is néha — és helyesen tudjuk megítélni a javasolható megoldásokat. A békét napjainkban nem lehet vaktában megterem­ teni, bár az nem is túlcsorduló érzelmek eredménye. Csak konkrét adatok alapján szabad a helyzetet vizs­ gálnunk, olyan pontosan kell azt elemeznünk, amit csak lehetővé tesz szám unkra a tudom ány eddigi ered­ ménye. Nem érhetjük el valamely helyzet pontos is­ m eretét, ha nem tudományos következtetéssel jutunk el hozzá. Ezért komoly erőfeszítéseket kell tennünk, hogy a tudomány, a maga egyetemességében, alkalmas eszközzé váljon és kiküszöböljön minden zavaró ténye­ zőt, amelyek sokszor m egm agyarázhatatlannak tűnnek. A tudom ánynak az, emberiséget kell szolgálnia, nem pedig a pusztulást előkészíteni. Minden embernek, akárhol él is, akárm ilyen színű is a bőre, joga van ah­ hoz, hogy felhasználhassa a tudom ány eredményeit. Olyan hatalm as összegeket költenek a gyilkos fegy­ verekre . . . annyi energiát pazarolnak el és m iért? A neutronbom ba előállítására, am it egyesek igazolni me­ részelnek . . . Nem szűnünk meg követelni, hogy a nagyhatalm ak hadi költségvetését csökkenteni kell 10%-kal és az így keletkezett forrást fejlesztésre kell fordítani, hogy lehetőséget adjunk a gazdaságilag gyengébb országoknak gazdasági életük felvirágzására. A tudomány kim utatta, hogy a világban elegendő nyersanyag és egyéb természeti kincs van ahhoz, hogy az egész emberiség megélhessen és nincs szükség arra, hogy az em beriség kétharm ad része éhezzen és nyo­ morogjon. A tudomány azt is feltárta, hogy egy igazságos világ felépítése, ahol a javakat igazságosan osztják el, nem álom csupán, hanem konkrét realitás. Ezért alkalmaznunk kell a tudományos módszereket, hogy fenntartsuk azokat a törvényeket, amelyeket fenn akarunk tartani és hogy eredményesebben m unkáljuk a boldogságot és békét, am ire vágyunk. Véleményem szerint nincs ellentm ondás a tudom ány és a hit között. A tudomány csupán egy eszköz a sok közül, ami az emberiség rendelkezésére áll, hogy véghezvigye azokat a feladatokat, amelyeket Isten bízott rá. Ma a gazda­ sági élet egyszerű átszervezéséhez is nagyfokú tudo­ mányos szakértelem szükséges, amitől semmiképpen nem tekinthetünk el. A frikai civilizációnk Felszabadításunk utolsó aspektusa, amiről szólni sze­ retnék, saját kultúránk és civilizációnk kérdése. Ha az egyház és a keresztyének pozitívabb szerepet akarnak játszani népük felszabadításában, azzal kell kezdeniök, hogy önmagukat szabadítják fel. Még a mi egyházainkban is, kultúránk és tradícióink tekinteté­ ben, jól ism ert teológiai igazságok tanulási módjában, az üdvösségről alkotott felfogásunkban, igen gyakran a gyarmati imperializmustól átvett kategóriákra és

110

gondolkodásmódra támaszkodunk. Nem fosztottak-e meg m inket személyiségünktől oly megalázó módon, hogy népi és társadalm i értékeink radikális változáson mentek á t és ezek az értékek torz utánzataivá váltak azoknak, am it gyarmatosítóinktól próbáltunk átvenni. Az idő m egérett arra, hogy megvizsgáljuk ezt az örökséget és a búzát elválasszuk a konkolytól, az ara­ nyat a homoktól. Nem lenne értelme, hogy felszaba­ dulást prédikáljunk másoknak, ha mi magunk nem is­ m erjük fel saját értékeinket. Nem kívánok ezzel a tém ával hosszasabban foglal­ kozni, m ert számos, egyházi tisztséget viselő kollégám ezt m ár részletesen megtárgyalta, elsősorban az Össz­ afrikai Konferenciában, az Afrikai Püspökök Konfe­ renciájában és az Egyházak Világtanácsában is. Azonban rá szeretnék m utatni, hogy az önmagunkkal és em bertestvéreinkkel való kiengesztelődés elkerülhe­ tetlenül m agával hozza valódi énünk ú jra felfedezését és ez kiengesztelődést jelent a saját civilizációnkkal, amelyet nem lehet néhány folklór címszó alá szorítani. Csak akkor terem thetünk abszolút békét, ha eltérő civilizációink értékei integrálódnak és ez által minden ember részesül minden kultúra javaiból, amelyet a mi népünk is gazdagított, és akkor a diszkrimináció és el­ nyomás minden form áját örökre eltöröljük. Itt, testvéreim, valóban m indannyiónknak egyenként azon kell fáradoznia, hogy Afrika valóban Afrika le­ gyen és teljesíthesse azokat az ígéreteket, amelyeknek letéteményese. Soha nem is gondolunk arra, hogy A frikát elszigetel­ jük a világ többi részétől. Ez nem lenne kívánatos, de nem is lenne lehetséges. Inkább azt szeretnénk, ha po­ zitív szerepet játszana a világbéke megteremtésének nehéz küzdelmében. Ha helytállók azok a statisztikák, amelyek szerint századunk végén Afrika lesz a legkeresztyénibb konti­ nens, legfőbb ideje, hogy az afrikai egyházak és keresz­ tyének megértsék elhivatásukat és felelősségük súlyát. Ez kétségtelenül nehéz feladat, de annál izgalma­ sabb. Önök és én abban a kiváltságban részesülünk, hogy mozgalmunk előharcosai lehetünk. Mi leszünk az afrikai keresztyének lelkiismeretének ébresztői, úttörői, akik m egszabadítják kontinensünket minden elidege­ nedéstől és diszkriminációtól és olyan kontinenssé tesz ­ szük, ahol az igazság és a béke uralkodik. Ez az út hosszú lesz. Még szenvednünk kell dél-afri­ kai testvéreinkkel; küzdeni a zimbabwei hazafiakkal, és követelnünk kell Namíbia teljes felszabadítását. Kéz a kézben fogunk dolgozni A frika haladó korm ányai­ val, m ert nagyra értékeljük az ő reményeiket. Dolgozni fogunk egy jobb gazdasági rend megvalósításáért kon­ tinensünkön és az egész világon, m ert ez a tartós béke ára. Már sokan meghaltak és még sokan fognak meg­ halni — bár m ár nem annyian, m int eddig, a hanyatló gyarm ati hatalm ak golyóitól; de senki, egyetlen hata­ lom, semmiféle erő sem tartóztathatja fel menetünket, amely m ár felkerült a történelem lapjára. Ez az a fel­ adat, amelyet Krisztus eljött betölteni, a felszabadítás feladata; ha ezt a feladatot híven betöltjük, mi is ki­ váltságos eszközei leszünk a felszabadításnak, igazság­ nak és békének. Végezetül: ha mindent elkövettünk, hogy az életet élni érdemes legyen, hogy a boldogságot elérhetővé te­ gyük a tömegek számára, ha elástuk a csatabárdot, ha felemésztettük m agunkat a nagy munkában, annak é r­ dekében, hogy elterjesszük a békét az egész emberi nemzetség között, akkor közeledhetünk alázatosan Is­ tenünkhöz és szólhatunk: „Haszontalan szolgák va­ gyunk, azt tettük, ami kötelességünk volt” (Lk. 17, 10/b). Dr. Richard Andriamanjato

Politikai felszabadítás A keresztyénség története A frikában hosszú és har­ cokkal teli. A misszionáriusok és egyházak szerepe a gyarmatosítás idején olyan volt, hogy a keresztyének nem lehetnek büszkék rá, és igaz az a mondás, amely szerint: „A Bibliával jöttek, a föld pedig a m iénk volt, most pedig nálunk van a Biblia és az övék a föld.” Dehát — kérdezhetnék sokan, semmi jót nem te tt a keresztyénség? Nem jóhiszeműen jöttek-e a misszio­ náriusok? Nem vezette őket is félre a gyarmatosító ha­ talom? Végül is, iskolákat építettek, kifejlesztették az infrastruktúrát az országokban és ápolták a betegeket. Igen, ez igaz, de milyen áron? Sok hagyományos tá r­ sadalom pusztult el eközben és ezzel együtt kárát val­ lotta az afrikai kultúra is. A törzsek hegemóniája meg­ tört, és ezzel megtört az erejük is. Sok katona jö tt Af­ rikába állítólag, azért, hogy megvédje a misszionáriu­ sok életét, vagy hogy a bennszülötteket megbüntesse a misszionáriusok ellen elkövetett tám adásokért és ezek a csapatok ittm aradtak. A frikát gyarm atosították és még m a is szenvedünk ennek következményeitől. A gyarmatosítók által önkényesen meghúzott határok a forrásai számos súlyos problém ának a független afrikai államok között. Egyes törzsek keresztyén hitre való té­ rítéséből eredő konfliktusok és azok későbbi hatása a független A frikában volt az oka az egyik nagy polgárháborúnak Afrikában. Az afrikai KBK megalakulása előtt, először a múlt történelm ét kell tisztázni, m ert csak akkor léphetünk egy világosan meghatározott jövő elébe, ha nyíltan és becsületesen nézhetünk a m últra, elismerve annak hi­ báit, nem kendőzve és magyarázva annak bűneit. Amikor m a Afrika felszabadításáról beszélünk, ak­ kor hajlam osak vagyunk Dél-Afrikát, N am íbiát és Zimbabwét érteni alatta, abban a feltevésben, hogy a független országok népei m ár felszabadultak. De ha körülnézünk, azt látjuk, hogy vannak orszá­ gok ezen a kontinensen, ahol m egtörtént a felszabadí­ tás és mégis ugyanolyan elnyomásban és kizsákmányo­ lásban élnek az emberek. Számos testvérünk senyved a börtönökben, nem azért, m ert bűncselekményeket kö­ vettek el, hanem azért, m ert úgy gondolták, hogy mint felszabadult népek, gyakorolhatják a szólásszabadságot — és a keresztyének hallgatnak minderről. Remélem, hogy a mostani hozzászólások erre is kiterjednek majd és a KBK feladatul tűzi m ajd ki, hogy a valódi felsza­ badításért harcoljon. Vitaindítónak felteszek néhány kérdést minden ke­ resztyénhez, elsősorban az afrikai keresztyénekhez, m ert bár a példák országonként különbözők lehetnek, Afrika krisztianizálódásának általános m intája egész A frikában hasonló, vagy azonos: 1. Mi volt az afrikai keresztyének szerepe a felsza­ badítás, az igazság és béke ügyében? 2. Mi a szerepe ma a keresztyéneknek a felszabadí­ tásban, az igazságért és békéért folyó harcban és mi kell hogy legyen a jövőben? Mint a Namíbiai Felszabadítási M ozgalom . és a SWANU (Dél-nyugatafrikai Nemzeti Unió) tagja, meg­ próbálok válaszolni ezekre a kérdésekre a Namíbiában szerzett tapasztalatok alapján, amelyet a legjobban is­ m erek és remélem, hogy mások a saját hazájuk tapasz­ talatai alapján teszik m ajd ugyanezt. Mind a legtöbb namíbiai, én is keresztyén otthonban nőttem fel, lutheránus templomban kereszteltek és olyan iskolába jártam , ahol a hittan kötelező vizsga­ tárgy volt, ami befolyásolhatta osztályzatainkat és he­ lyünket az osztályban. Bibliai idézetek és részek kí­ vülről való m egtanulása m indennapi iskolai életünk

része volt. De ennek a konferenciának a bibliai mottó­ ját: „Szabadítsátok fel az elnyomottakat és törjetek el minden igát” egyszer sem hallottam Namíbiában. A rra tanítottak, hogy „fordítsuk oda a másik orcánkat is” és ez a mulasztás jellemző volt az egyházak szerepére. (Minthogy nem vagyok teológus, nem teszek különb­ séget a keresztyénség és az egyház között.) Mi volt az egyházak szerepe? Teljes azonosítás az apartheid ha­ talmi struktúrájával. Hogyan valósult ez meg? a) A z iskolákban: az iskolákban szegregáció uralko­ dott. A nem fehér iskolák bantu-tanterv szerint taní­ tottak. Nem tanítottak nekünk természettudományokat, vagy m atematikát, m ert „a favágóknak és vízhordók­ nak” úgysincs rá szüksége. Kézimunkát és háztartási ism ereteket tanultunk, fam unkát és kertészkedést. A dél-afrikai rezsim, m int a többi kormány is tisztában van a nevelés fontosságával, tudja, hogy ez a felszaba­ dulás kulcsa és a bantu és bennszülött oktatást úgy tervezték, hogy a feketék elegendő ism ereteket szerez­ zenek ahhoz, hogy betöltsék szerepüket a társadalom ­ ban, azaz m int a munkásosztály tagjai, de annyit m ár nem, hogy szellemileg is felszabadulhassanak. Az egy­ házi iskolák ezzel a tantervvel hozzájárultak a töme­ gek elnyomásához. Az oktatási rendszer elnyomó volt, nemcsak tartalm ában, de még inkább célját tekintve. Az engedelmesség volt a „vezérgondolata” az egész rend­ szernek. Engedelmeskedni kellett a felügyelőknek, a tanárainknak, igen! még a búrok igazságtalan törvé­ nyeinek is. Ennek a nevelésnek az volt a célja, hogy a lakosság nagy többségének lelki leigázását szolgálja — m ert hogyan ju that el az ember a felszabaduláshoz, ha az élete legfogékonyabb éveiben azt tanulta, hogy tűrje el az igazságtalanságot, tű rje el, hogy nincs szava, hogy nem nyithatja ki a száját — hogyan harcolhat így az ember valaha is egy igazságtalan, elnyomó rendszer el­ len? Azt kérdezhetnék, hogy hát akkor a kortársaim hogyan tudtak felszabadító mozgalmakba tömörülni? Kategorikusan azt válaszolom: nem ennek az oktatási rendszernek az eredményeként, hanem annak ellenére jutottunk el a felszabadítási mozgalmakhoz. M ert az is­ kolában és iskolán kívül, egy olyan brutális és ember­ telenné tevő elnyomás tanúi és áldozatai voltunk, amit egyszerűen m ár nem lehetett tűrni. Ezért a történel­ m ünknek ebben a szakában legtöbben lehetetlennek éreztük, hogy hét közben politikai tevékenységet fejt­ sünk ki, vasárnap pedig elm enjünk a templomba. Mert szervezkedés közben állandóan vallási ürügyeket tá r­ tak elénk, amelyek megindokolják, hogy m iért ne ve­ gyünk részt a harcban, hogy ne üssünk vissza, hanem nyújtsuk oda a másik orcánkat is, ne ragadjunk fegy­ vert, és ne küzdjünk az ellenség ellen, m ert „Ne ölj!” mondta a parancs. b) A z egyházban: az egyházakban is szegregáció uralkodott. Nem vehettünk részt együtt az istentiszte­ leten. Az a néhány fehér (apácák és a papok rokonai), akik ugyanabba a templomba jártak, m int mi, külön padban ültek a templom első részében. Amikor úrva­ csorára került a sor, a kelyhet először nekik nyújtották oda, hogy ne kelljen olyan edényből inniuk, amelyet fekete ajkak érintettek. A lelkész háza előtt üres kon­ zervdobozok voltak és a lelkész gyülekezetének fekete tagjai ezekből ihattak vizet a kerti csapból. Egy hitet valló emberek, ugyanannak az Istennek a gyermekei nem köthettek házasságot Isten házában, m ert a lelkész nem adta őket össze — m ert az egyház egy, az Isten fölött álló hatalm at tisztelt: a dél-afrikai rendszert és annak házassági törvényének engedelmeskedett, ami tiltotta a fehérek és feketék házasságát. A papok a szó­

111

székről imádkoztak a korm ányért — kérték Istent, hogy segítse és erősítse azt a kormányt, amely a gaz­ dasági kizsákmányolással csecsemőket és gyermekeket gyilkolt. Ez m egint olyasmi volt, ami lehetetlenné tette, hogy egy fekete keresztyén, aki a kormány ellen har­ colt, bem enjen a templomba. És mégis, a lutheránus egyházban létrejött szakadás ellenére a fekete egyház megalakulása ellenére sem lehet az egyház hatalm át tagadni. Valóban a politikusok is megirigyelték az egy­ ház hatalm át a nép felett és felismerték azt a politikai lehetőséget, am i ebből fakad. Am int a magasabb egy­ házi iskolákban egyre több fekete kapott helyet, vál­ tozás állott be. Sok fiatal nam íbiai lett lelkész, és meg­ m utatták, hogy a keresztyének nemcsak hogy részt ve­ hetnek a felszabadításért vívott harcban, de részt is kell venniök. Elkötelezettségük eredménye, hogy a mai egyházi iskolák a forradalom táptalajai —, hogy az egyházi vezetők nyíltan szem befordulhatnak a fajül­ döző rendszerrel. A dél-afrikai kormány, amely ugyan­ csak felism erte az egyházak erejét, kénytelen volt kesztyűs kézzel bánni velük. Ez jó kezdet és jó lecke valamennyi afrikai keresztyénnek. Valóban ez olyan példa, am elyet érdemes szem előtt tartani, amikor az Afrikai KBK megkezdi tárgyalásait és meghatározza az afrikai keresztyének és a keresztyén világközösség sze­ repét a most folyó felszabadítási harcokban, Zimbab­ wében, Nam íbiában és Dél-Afrikában — és ezzel elér­ keztem előadásom második részéhez: „Mi ma az afrikai keresztyének szerepe a felszabadításban, az igazságos­ ságért és békéért folytatott harcban és mi kellene hogy legyen?” M ondanivalómat arra a feltevésre alapítom, hogy a keresztyének részvétele a felszabadításban azonos a felszabadítási mozgalmakban való szerepükkel és to­ vább viszem feltevésemet, s kim ondom: végső célunk nem a „többség uralm a”, bárm it értsünk is ezen, ha­ nem ezen országok lakóinak teljes felszabadítása. a) A politikai felszabadítást az „egy ember, egy sza­ vazat” jegyében érhetjük el és nem az „egy em ber a többségből, egy szavazat”. Mivel a többségi kormányzat értelm e az afrikaiak gyakorlatában megváltozott, úgy­ hogy m a I. Sm ith is állíthatja, hogy nincs ellenére a „többségi korm ányzat”. Szabadságot és demokráciát mindenkinek és olyan államot, amelyben az egyén jo­ gáé, a parasztok és munkások jogáé lesz az elsőség, nem pedig egy kisebbségi csoport politikai érdekeié, te­ kintet nélkül fajra, vagy bőrük színére. b) Gazdasági felszabadításon azt a helyzetet értem, am ikor a nép által választott korm ány teljes és töké­ letes ellenőrzést gyakorol az ország gazdasági élete fe­ lett; ahol az ország ásványi és mezőgazdasági kincsei a nép birtokában vannak; ahol a földet felosztották a nép között és ahol a parasztokat és m unkásokat m ár nem zsákmányolják ki. Olyan helyzet ez, amelyben a nép az önellátás felé halad, m ert m egértette annak szükségességét; ahol megszűnik a kolonialista metropolistól való gazdasági függőség, ahol az ország gazdasági életét olyan szintre lehet emelni, hogy versenyképesek lehetünk a világ­ piacon — nem úgy, m int az úgynevezett „fejlesztési segély” kezdeményezettjei, m ert ennek a törlesztése rabszolgává teszi még gyermekeink nemzedékét is — hanem egyenlő kereskedelmi partnerekként, úgy, hogy áruinkat olyan áron adhassuk el, am i arányban van az általunk vásárolt cikkek árával. Ez a felszabadulás m a még veszélyben van Zimbab­ wében és Namíbiában és ezért az egész harm adik vi­ lágban. Mi történik az ENSZ-ben,? Az angol-amerikai rendezési terv nem más, m int a teljes felszabadulás megakadályozására irányuló törekvés. Jelenleg két le­ hetőség adott, mely meghatározza Namíbia és Zimbab­

112

we jövőjét. Az első a fegyveres küzdelem. Ez nézetem szerint nehezebb, de az egyedüli eszköz, amellyel elér­ hetjük felszabadulásunkat. Egy elhúzódó fegyveres küzdelemben a nép egésze részt venne és kialakulna egy igazi nemzeti, elkötelezett vezetőség, amelynek megvan a lehetősége a győzelemre és ha egyszer lever­ tük a dél-afrikai és rhodéziai rendszert, akkor m ár erőpozícióból adhatjuk elő követeléseinket. Vietnam és Kuba példája világosan m utatja, hogy ez az egyetlen módja annak, hogy egy elnyomott nép igazán felszaba­ duljon. De a neokolonialista hatalm ak is tanultak Kuba és Vietnam példájából. Természetesen nekik nem érde­ kük, hogy újabb Kuba, vagy Vietnam keletkezzen Afri­ kában. Ezért kerültünk szembe az új rendezési tervvel Dél-Afrikában. Nem tagadom, hogy a „tárgyalások” törvényes eszköz a felszabadulási küzdelemben. De ki­ vel és miről tárgyalhatunk. A namíbiai nép nagy cso­ portjai nem is vehetnek részt ezeken a tárgyalásokon. Mi több, a nagyhatalmak egyik nap Vosterrel tárgyal­ nak, másik nap a felszabadítási mozgalmak képviselői­ vel. A SWAPO nincs jelen, amikor Vosterrel tárgyal­ nak, nem hoznak nyilvánosságra semmit. Valójában a „nagyhatalm ak” ellenőrzik az inform áció-áram lást és ennek megfelelően m anipulálni is tudják ezeket az in­ formációkat. Mi csak azt halljuk, am it ők jónak lát­ nak. Kétségtelen, az érdekelt felek Namíbia népének képviselői — m indnyájan — és a Voster-rezsim kép­ viselői. Mi jobban ism erjük a problémákat, m int b ár­ melyik kívülálló és ugyanazt a nyelvet is beszéljük, mint ők. Ha az öt nagyhatalom valóban meg akarja ol­ dani Namíbia konfliktusát, akkor arra kellene felhasz­ nálniuk hatalm ukat, hogy elősegítsék a ténylegesen é r­ dekelt felek közötti tárgyalást és ha ők akarnak Vo­ sterrel vagy velünk tárgyalni, akkor eljussanak hoz­ zánk az összes idevonatkozó információk. Csak így le­ het a tárgyalásoknak értelme. Az angol—am erikai kezdeményezés során nagy súlyt fektetnek arra, hogy az ún. zimbabwei fehér kisebbség részére megfelelő biztosítékokat dolgozzanak ki. Ami­ kor m indnyájan azon vagyunk, hogy véget vessünk a faji elnyomásnak és kizsákmányolásnak, akkor leg­ főbb gondunk az, hogy egy kis csoportot védjünk az esetleges elnyomástól és kizsákmányolástól? Biztosítani akarják, hogy a fehér burzsoázia érdekei a jövőben megfelelő védelmet nyerjenek. Mit jelent az „önren­ delkezés” vagy a „többségi kormányzás” ? Hogyan dönthet akkor Zimbabwe népe egy olyan társadalom mellett, amelyben nincs burzsoázia? Egy jövőbeni zimbabwei kormány hogyan biztosít­ h atja a fekete többség gazdasági biztonságát, ha ez a többség gazdaságilag mindig kizsákmányolt volt? Ilyes­ féle önkényes elképzelést próbálunk ráerőltetni Namí­ biára is. Dél-Afrika elindította a „Tumhalle"-kísérletet, hogy megakadályozza azt, hogy a felszabadítási moz­ galm aknak beleszólásuk legyen az ország jövőjébe. Egyes fekete vezetőket a dél-afrikaiak megveszteget­ tek, hogy vegyenek részt a fehérekkel együtt a tárgya­ lásokon és dolgozzanak ki alkotm ányt az úgynevezett független Namíbia részére. M intha ugyanazok a fehé­ rek, akik elnyomtak és kizsákmányoltak minket, akik úgy bántak velünk, m intha nem is emberek lennénk, hirtelen indíttatást éreznének arra, hogy készítsék el egy alkotmány tervét, amelynek éppen az ellenkezője lesz a célja, m int am it nemzedékeken át csináltak. A „Tumhalle” nem nyerte el a nép tám ogatását és ezért omlott össze, nem pedig az „öt nagyhatalom” beavat­ kozására. Most politikai pártot alkottak, amely a dél­ afrikai rezsim pénzügyi és más természetű tám ogatá­ sával fogja végigküzdeni a választást. Az „öt nagyha­ talom”, Amerika, Nagy-Britannia, Franciaország, Né­ metország és K anada láthatóan azon van, hogy bizto­

sítsák Namíbia népének felszabadítást. M ielőtt elfo­ gadnánk elkötelezettségüket, igyekezzünk rájönni, hogy mi indítja őket erre. Ezek ugyanazok az országok, am e­ lyeknek mindig a legnagyobb beruházásaik voltak DélA frikában és Namíbiában. Az országaink természeti kincseiből és a namíbiai munkások verejtékével szer­ zett haszon a multinacionális vállalatok zsebébe vándo­ rol. Akkor h át hogyan is lehetne érdekük a mi poli­ tikai és gazdasági felszabadításunk? A nnyira biztosak benne, hogy a következő kormány Franz Faron szavai­ val élve „fehér álarcos fekete arcokból” fog állni — más szavakkal, hogy a politikai felszabadulást nem kö­ veti gazdasági felszabadulás, m iután a példák azt m u­ tatják, hogy nagy a valószínűsége annak, hogy ez be­ következik. Vagy talán csak a politikai felszabadítás érdekli őket és a gazdasági felszabadulás nem? Erre igennel kell válaszolnunk, m ert hatalm as m ultinacio­ nális vállalataik csak ebben az esetben engedik, hogy ezekre a tárgyalásokra sor kerüljön. Tulajdonképpen ezt értik „a többségi uralm on”. Más szóval olyan fe­ kete korm ányt akarnak Namíbiában, amely biztosítja befektetéseik átm entését és nem népi kormányt, amely elkötelezi m agát Namíbia népének politikai és gazda­ sági fejlődése mellett. Ezért foglalkotatják őket olyan kérdések, m int a vállalatok államosítása, hogyan akar­ juk megszervezni gazdasági életünket, mit akarunk csi­ nálni a földdel. Úgy tűnik, jelenlegi világpolitikai erőviszonyok kö­ vetkezményeképp sajnos ez utóbbi rendszer fog meg­ valósulni. Mit várhat akkor Namíbia? Elmondom, bár tisztában vagyok vele, hogy a jóslások a történelem ­ ben és a politikában nem mindig válnak be. Namíbia elnyeri m ajd az úgynevezett függetlenséget. Lesz va­ lami országos választásféle is, és a dél-afrikai kor­ mány támogatásával a Turnhalle p árt elég szavazatot fog kikényszeríteni ahhoz, hogy jelentős erőt képvisel­ jen. Ugyanakkor a SWAPO az Afrikai Egységszervezet és az ENSZ támogatásáv al úgy fog kikerülni a válasz­

tásból, hogy a Tumhalle csoporttal egyenlő erős, vagy még erősebb lesz. Akkor viszont a SWANU és más tel­ jesen ismeretlen felszabadítási mozgalmak kapnak fő­ szerepet, de hogy melyik oldalt tám ogatják majd, arra nézve m ár nem mernék jóslásba bocsátkozni. A m a­ gam részéről a Tumhalle-val semmiféle együttműkö­ dést nem pártolnék. A SWAPO erősen elkötelezett fel­ szabadítási mozgalom és minden haladó erő természe­ tes szövetséges. De Namíbia népe csalódott az ENSZben és bizonyos fokig az Afrikai Egységszervezetben is és csak azt remélhetjük, hogy a többi felszabadítási mozgalmak vezetőinek lesz elég éleslátása és elég ere­ je, hogy az egyetlen lehetséges koalíciós szövetségest, a SWAPO-t válasszák, és hogy a SWAPO vezetői h aj­ landók lesznek velünk koalícióra lépni, lehetőleg még a választások előtt. Ebből a prognózisból egy kérdés adódik önként a KBK és a keresztyének felé. Mi lesz az Önök szerepe ebben? Az eddig elm ondottakat vitaindítónak szántam, de nem az én dolgom, hogy megmondjam az Afrikai KBK-nak, hogy m it tegyen, egy dolgot kivéve: a ke­ resztyének jóakaratú emberek, de az egyház elég gyak­ ran a könnyebb részt választotta, am ikor a hatalmon levő rendszereket támogatta. Járuljon hozzá az Afrikai KBK a felszabadításhoz, a békéhez és igazságossághoz azzal, hogy az elnyomottakért küzd egy olyan időben, am ikor ez a nehezebb út, amikor ez azt jelenti, hogy nem a jövendő hatalom oldalára állnak. Emberileg nagy feladatot vállaltak Önök magukra. Ezen az úton minden m egtett lépés nagy tett. Bátorságot és éleslá­ tást kívánok hozzá. Azt kívánom, hogy az Afrikai KBK bekerüljön a történelembe, m int az a szervezet, ami a keresztyéneket visszavezette az igaz keresztyénség Út­ jára, m int egy olyan szervezet, amely elkötelezte ma­ gát, hogy harcol a szabadságért, igazságért és békéért minden ember számra. N ora Chase

Üzenet az egyházakhoz A frikai KBK, Freetown, 1977. december 14-20. Az Afrikai KBK Freetownban, Sierra Leone-ben, 1977. december 14-től 20-ig tartott alakuló ülésén részt­ vevő küldöttek küldik ezt az Üzenetet az Afrikában és a világ más részein élő keresztyéneknek. Szem előtt tartva a konferencia tém áját: „Az afrikai keresztyének elkötelezettsége a felszabadítás, igazság és béke m ellett”, a delegátusok megvizsgálták a keresz­ tyénség helyzetét kontinensünkön. Értékelték a keresz­ tyének hozzájárulásának pozitív vonatkozásait, és el­ ítélték a hibákat, amelyeket ezen a kontinensen a ke­ resztyénség nevében követtek el. A keresztyéneknek tevékeny részt kell vállalni a fel­ szabadítás, igazságosság és béke ügyében, először is azért, m ert világosan írja a Biblia, hogy „szabadítsá­ tok fel az elnyom ottakat és törjetek össze minden igát” (Ézs. 58, 6). Másodsorban, Isten megparancsolta a keresztyének­ nek, hogy úgy szeressék felebarátaikat, m int önmagu­ kat, ami annyit jelent, hogy a keresztyéneknek nem a mennyekben kell tevékenységüket kifejteni, hanem az emberek földi életében. Azt jelenti továbbá ez, hogy minden, a felszabadítással, igazságossággal és békével kapcsolatos kérdésre adott felelet politikai természetű. A keresztyének is a társadalom ban élnek és a társada­

lomban az élet szervezésének dolgai politikai term é­ szetűek. Ezen túlmenően, társadalm unkban a legtöbb politikai vezető keresztyén, és ha a politikájuk nem sugallja nekik a felszabadítást, igazságosságot és bé­ két, a keresztyénségük kellene, hogy erre indítsa őket. Ebben van az egyházak ereje és az afrikai KBK egyik legfontosabb feladata az lesz, hogy ennek az elhivatás ­ nak eleget tegyenek. Miért csak 1977-ben lett ez elsőrendű fontosságú fel­ adat? Mert kontinensünkön az egyházak történelm é­ ben azt láttuk, hogy sok keresztyén eltűrte, hogy az igazságtalanságból és elnyomásból olyan helyzetek ala­ kuljanak, amelyek lehetővé tették népünk elnyomását és kizsákmányolását. A jövő feladata az lesz szám unk­ ra, hogy kritikusan elemezzük az egyházakat és ism er­ jük el történelmi szerepüket, amely — el kell fogad­ nunk —, az évek folyamán felbonthatatlanul összefo­ nódott a gyarmatosítással és népünk nyílt elnyomásá­ val, a nép, természeti kincsei és nyersanyagai, vala­ m int földje kizsákmányolásával — m indannak elrab­ lásával, ami az élethez tartozik. Ha ezt elsősorban el­ nyomott testvéreink vonatkozásában vizsgáljuk — nemcsak Dél-Afrikában, hanem néha sokkal közelebb is, akkor felismerjük, hogy valóban szükséges, hogy

113

1977-ben új szemszögből vizsgáljuk az egyház szerepét, és m egígérjük, hogy soha többé nem tű rjü k el az igaz­ ságtalanságot, kizsákm ányolást és elnyom ást — és nem csak azt v állalju k el kötelességünknek, hogy m eg­ h allju k elnyom ott, szükséget szenvedő testv érein k sza­ vát, hanem tevékenyen, erkölcsi és anyagi téren egy­ a rá n t dolgozzunk ezeknek az igényeknek a kielégíté­ sén. Ezek azt követelik, hogy a világ m inden keresztyé­ né: 1. használjon fel m inden rendelkezésre álló eszközt a n n ak elérésére, hogy Ian S m ith és Jo h n V oster fa ­ siszta rendszereit elszigeteljék; — az egyházakon keresztül in d ítsan ak h ad járato t, am elyek azt célozzák, hogy a korm ányok hassan ak oda, hogy léptessenek életbe és ta rtsa n a k fenn gazdasági- és fegyver-em bargót a d él-afrik ai és rhodéziai rendszer ellen, ha m ég eddig nem te tté k volna; 2. gyakoroljanak nyom ást a m ultinacionális v állala­ to k ra vagy szervezetekre, am elyeknek befektetései vagy kereskedelm i kapcsolatai v an n a k D él-A frikával, hogy vonu ljan ak ki D él-A frikából, ill. R hodéziából; 3. szervezzenek kam pányokat, am elyek so rán végez­ zenek politikai felvilágosító m u n k át a gyülekezetek kö­ rében a dél-afrik ai harcoló töm egek elé tornyosuló p ro b lém ák ró l; 4. alkossanak vitafórum okat a d él-afrik ai rezsim a la tt élő néppel való aktív szolidaritás fontosságáról; 5. vigyék á t a gyakorlatba a szolidaritási nyilatkoza­

to k at a felszabadítási m ozgalm akkal, anyagi tám ogatást n y ú jtv a a következőkkel: a) a h o n talan fiatalo k oktatásával, ösztöndíjak alap í­ tásáv al; b) k ü ld jen ek tankönyveket és tan szerek et a felsza­ b ad ítási m ozgalom á lta l fe n n ta rto tt iskolák részére (pl. táb lát, krétát, o k tatási segédeszközöket, la b o ra ­ tó riu m i felszereléseket stb .); c) ad jan a k gyógyszereket és orvosi felszereléseket a felszabadítási m ozgalm ak á ltal fe n n ta rto tt k linikák részére; d) ad ja n a k ru h an em ű t, tak aró k at, m atraco k at, h o rd ­ ág y ak at a h o n talan d él-afrik aiak részére, akiknek a felszabadítási m ozgalm ak viselik g ondját; e) tám ogassák az ENSZ-közgyűlés h atáro zatát, am ely­ nek értelm ében vissza kell ju tta tn i a frik a i tu la j­ donba az A frikából E urópába, vagy A m erik áb a k e­ r ü lt k u ltu rá lis tárgyakat. E gyütt vagyunk a világ kizsákm ányolt töm egeivel a felszabadításért, igazságosságért és b ék éért v ív o tt h a r­ cukban. Ígérjük, hogy m eg in g ath ata tla n hűséggel foly­ ta tju k ezt a harcot, m indaddig, am íg a gyarm atosító fajgyűlölet és im perializm us utolsó nyom ait nem sike­ rü l ö rökre eltörölni. A m ikor ezt tesszük, mi, keresztyének segítünk ab ­ ban, hogy m egvalósuljon a p ró féta szava: „ . . . szabadon bocsátod az eln y o m o ttak at és összetörsz m in d en já r ­ m ot” (Ézs. 58, 6). 6. In d ítsa n ak k am p án y t a n eu tro n -b o m b a és a cir­ káló ra k é tá k betiltásáért.

Hazai szemle

Egy református prédikátor véleménye a magyar koronáról A magyar korona és koronázási jelvények leírása 1790-ből 1938 — a Szent István év — óta m ég sohasem á llt a m agyar korona és a négy koronázási jelvény an n y ira az érdeklődés középpontjában, m in t 1978 elején, am i­ ko r nem zeti ereklyénk h az atért M agyarországra. 1938ban M oravcsik G yula ír t a m agyar koronáról egy ko­ moly, tudom ányos igényű tanulm ányt, m ajd ugyaneb­ ben az évben Harsányi Z solt ír t egy m á r sokkal igény­ telenebb regényt a m agyar koronáról.1 F üggetlenül a Szent István évtől, m á r k o ráb b an is sokan foglalkoztak a m agyar koronával, azonban e am it Keresztesi József refo rm átu s p réd ik á to r közölt nem zeti ereklyénkről az 1868-ban, m ajd 1882-ben ú jra k ia d o tt n aplójában.2 F elvetődhet a kérdés: m im ódon ju th a to tt hozzá egy refo rm átu s prédikátor, hogy e ritk á n látható, féltve őr­ zött kincsekről viszonylag részletes le írá st készítsen, több vonatkozásban m a is érvényes m eg állap ítást te ­ gyen? K eresztesi József naplójából m indenekelő tt az tű n ik ki, hogy a koronát életében először 1790. febr. 21-én látta, de csak távolról, am ikor I. József császár ren d e­ letére, a m agyar országgyűlés többszöri sürgetése után a koronát és a koronázási jelvényeket Bécsből vissza­ hozták B udára és a k irályi p alo ta folyosójáról m egm u­ ta ttá k az o tt összegyűlt sokaságnak.

114

A korona B u d ára érkezéséről és a n n a k b em u tatásá­ ról K eresztesi szinte helyszíni tu d ó sítást közöl napló­ já b a n és a többi között le írja a k o ro n át ta rtalm a zó láda kin y itásán ak kedves epizódját: „A k irály i p alotához é r ­ vén, 6 k iren d e lt nem esek v itték fel a korona lá d á já t a p alo ta nagy szájáb a s h ely h eztették egy 3 grádics m agasságú, veres bárso n n y al bev o n t helyre. I tt rövid o rátió ja lévén Zichy K árolynak az ország b íráján ak , ki a k a rta n y itn i a ládát, de nem nyílt. N ém etül m ás k u l­ csát kérvén, m ely re m ond egy o tt álló m ag yar úr, N e­ mes Z sigm ond: K egyelm es u ram ! nem n ém et korona az, nem tu d az ném etü l; p ró b álja excell en tiád m a­ gyarul, s úgy szóljon hozzá, m ajd kinyílik. M elyen m indenek elm osolyodván, a ju d ex cu riae is m agyarul k in y ito tta a l á d á t . . . d. febr. 24. a clenodium ok elzá­ rattak , és ren d re a nem es várm egyék fogják őrizni diétáig”.3 Az 1790-es diétán, vagyis az országgyűlés alk alm áv al ju to tt hozzá K eresztesi József, hogy a k o ro n át és a ko­ ronázási jelv én y ek et ú jra m egszem lélhesse, illetve le ír­ hassa. K eresztesit, m in t szalacsi p ré d ik á to rt az érm el­ léki egyházm egye k ik ü ld te ab b a a bizottságba, m ely az erdélyi részekhez tarto zó refo rm átu s lelkészek Bethlen G ábortól k ap o tt nem esi jo g án ak érvényesítése végett az 1790-es országgyűlés, azu tán az u ralk o d ó elé já ru lt.

K eresztesi a küldöttség tag jaiv al együtt június 2-án érkezett B u d ára és hivatalos teendői között június 20án nyílt lehetősége arra, hogy az országgyűlés ta rta m a a la tt ism ét közszem lére k ite tt koronát és koronázási jelv én yeket tüzetesen m egvizsgálja és az ezzel kapcso­ lato s észrevételeit le írja : „A B udán lévő k irály i p alo tát m a m ásodízben já rta m m e g . . . Az úgynevezett szent ko ro n át is a hozzá tartozó clenodium ok k al v olt szeren ­ csém nem csak egyszer 'látni és vizsgálni, m elyek is ezen renddel következnek: 1. Az úgynevezett Szt. István pallosa, hegyes piram is form a, kétélű, igen nehéz, a m a rk o latja kereszthez h a­ sonlít, veres bársony a hüvelye s szíj h elyett is veres bársony kötője vagyon. 2. A k irályi pálca, m ásfél arasz buzgán form a, a feje m in t egy alm a olyan, kristály, rostélyosán ara n y b a van foglalva, ró la rövid aran y lánczokon egy-egy borsónyi ara n y pilu lák függenek, melyeiket m időn m egráztam , szépen csengettek. 3. T om pa széles orrú, fontos talpú, fe jé r dam aszk se­ lyem egy p á r topánka, felül v an a befűzője; ism ét egy p á r sá rg a selyem török form a papucs, és egy p á r m eg­ av u lt kesztyű. 4. S im a aran y alm a, ra jta jó m agas kettős kereszt, czim er 3 volt ra jta , de kettő lehullott, egy pedig épen van, m elyen lá tta tik egy négy részre osztott paizs, ebbe liliomok, m elyek azt m u ta tjá k , hogy az A ndegavensis házból való valam elyik k irály C arolus vagy L ajos ide­ jéb en készíttetett. 5. V eres és kék selyem ből való rongyos, aran n y al v arrt, s gyöngyökel ra k o tt p alást vagy m isem ondó püspöki plu v iale”. K eresztesi a koronázási jelvényekről rövid leírást ad, am it viszont m egállapított 1790-ben pl. az országalm á­ ról, az m a is helytálló, ugyanis az országalm a valóban R ó b ert K ároly (1308—1342) vagy Nagy L ajos (1342— 1382) idejében k e rü lt a koronázási ékszerek közé. K e­ resztesi felsorolásából az is kitűnik, hogy 1790-ben még a koronázási felszerelések közé tarto zo tt egy p á r „fon ato s” talpú selyem topánka, vagy cipő, egy p á r török fo rm a selyem papucs és egy p á r kesztyű. Ezeknek a tá rg y ak n ak későbbi sorsáról sem m it sem tudunk. Részletesen ism erteti azonban K eresztesi a koronát, am elyről ezeket írja : „A ko ro n a sim a aranyból van, régi b árd o la tla n görög m unka. Az alsó abroncsa két u jjn y i sim a ara n y pléh, m elynek m in d k ét széle meg van ra k v a egym ást érő kis borsónyi gyöngyökkel. Az első részén v an n ak három szegletű és kerekded to r­ nyocskák, ezeken feste tt képek és világos veres s kék színű kövek. Az abroncsán is nagy safírok és rubinto k m in t fél dió és mogyoró. O ldalfelén és h átu l a k arim á­ já n ara n y gom bostűkben nagy gyöngyök állan a k fe l­ felé; bebo rítja k ét sem icirculus (fél körív), m ely h a ­ sonlóképpen k ét u jjn y i sim a aran y pléh és a széleibe összevissza apróbb safír és rub in to k fo g la lta tn a k ; ezek­ nek te tején sim a ara n y kereszt, m elynek három vége gombos és görbén áll. A k ét hem isphaerium (félkörív) a la tt aranyos sárga selyem m a té ria vagyon, m elyet M ária Terézia té te te tt belé, és e m ia tt m esszire úgy tetszik m in th a egészen b eb o ríto tt volna aran n y al a ko­ rona. A két fü l m ellett 4—4 ara n y lánczocska függ, h á­ tu l pedig egy, m elynek végein három szegletes ru b in ­ tok és safírok v agynak. Ez az egész korona igen rudis (nyers, durva, otrom ba) és épen nem angyalokhoz illő m u n k a; kérdeztem a koronaőrző gróf K eglevich ú rtó l; ’q u an tu s esse potest in tern u s v alo r?’ (m ennyi a hazai érteke) azt felelte: ’non v alet u ltra decem m ille th a le ­ ros; nec lapides su n t pretiosi’. (Nem é r többet tízezer tallérn ál, a kövek sem értékesek).4 A bécsi ötvösök p e­ dig csúfolták és fogadták, hogy ezer ta llé ré rt különbet

készítenek. Én ezt m inthogy gondosan vizsgálgattam és kezem m el fogdostam , látom azo k n ak m eg csalattatáso ­ kat, a k ik ró la p ro p ter p retiu m adfectionis (rem élt vagy vélt é rté k e m iatt) nagyokat álm odoztak; m e rt eb ­ ben aranyon, gyöngyön, safíron és ru b in to n kívül sem ­ m i nincsen. S m égis m ire v itte a superstitio (babona) a m agyarokat, hogy m ind boldog boldogtalan so rsát ez országnak ettő l függesztették fel és csak M átyás k irály idejében 60,000 a ra n y a t ad ja n a k v áltság áért. Régen és sokat d isp u táin ak enn ek eredetéről, s attól nagy dol­ gokat függesztettek fel. E zt a r a jta levő görög írásokból lehet m egtudni, s p ro p ab iliter (hihetőképpen) h atáro z­ ni. Ezeket pedig én hosszasan m egvizsgáltam , s b etű n ­ k én t le írh atta m ; ugyanis d. 20. júni. a koronaőrző m élt. gróf K eglevich József és N ádasdy M ihály ő ex cellen tiá­ jok m agok in v itáltak enn ek gondos vizsgálására, ezt m ondván: ’A ccedat propius D om inus Rev. et si quid veri po test elicere, fac iat’. (Lépjen közelebb tiszteletes úr, és am i igazságot ki le h et sü tn i belőle — szószerint: ki leh et csalogatni, cselekedje). Én ezen leereszke­ dést m egköszöntem , s a Sz. Istv án p a lá s tjá ra tévén b u ­ gyelárisom at, köröskörül leíro g attam ily ren d d el:5 1. A hom lok fe le tt levő tornyon vagyon a K risztus ülő képe, ezen görög b etűkkel I(ESOU)S — itt a kép — CH(RISTO)S. 2. Jobbfelől en n ek az abroncson HO AR(CHAGGE­ LOS) MI(CHAEL). 3. B alfelől HO AR(CHAGGELO) Gabriel. 4. Az alsó circuluson jobbfelől HO GEORGIOS, HO KOSMAS ism ét egy négyszegletű ru b in t m ellett. 5. B alfelől HO DEM ITRIOS — HO DAMIANOS. 6. H átu l vagynak 3 képek, m elyek az egész k o ro n á­ nak kulcsai, u.m. a h em isphaerium on a K risztus képé­ vel átalellen b en a legkitetszőbb helyen középen M I­ (CHAEL) EN C H (R IST )0 PISTOS — kép — BASILEUS ROM AION HO DOUKAS. 7. B alfelől a circuluson KON(STANTINOS) BA SI­ LEUS — kép — ROM AION HO PORPHYROGENNE­ TOS. 8. K özben van itt egy négyszegletű sa fír s jobbfelől ez GEOBITZ D—s PISTOS — kép — KRALES TO UR­ KIAS. 9. A h em isphaerium tetejéb en ism ét K risztus képe, m ellette a nap és hold. 10. Az oldalain régi b a rá t deák b etűkkel 8 apostolok képei, u. m. a hom lok fele tt S. Joannes, S. B artholo­ meus, h á tu l S. Thom as, S. Jacob, b al oldalról S. P a u ­ lus, S. A ndreas, jobb oldalról S. P etrus, S. P hilippus. Szűz M ária képe pedig sehol sincs ra jta , a m in t ném e­ lyek hitték. A k o ro n án ak m ostani to k ja veres b ársonnyal b élelt aranyos fekete bőr, r a jta aran y o s b etű k k el ezen írás: F erd in an d u s III. 1638; a lá d ája vasas. Ezeknek leírása meglévőn, hozzám jö ttek a koronaőrző grófok és b áró O rczy László ő ex cellen tiája s kérd ék : ’m it ítélek a ko­ ro n áró l?’ én m ondám d iák u l: ’E xcellentissim i Domini — v ereo r sen ten tiam m eam prom ere, pro cu l enim absum a recepta v u lg ari opinione’; (Kegyelm es uraim , félek előadni nézetem et, m e rt nagyon távol állok az elfoga­ d o tt közvélem énytől), m ond b áró O rczy: ’N ihil interest, audiem us’; (nem tesz sem m it, m eg fogjuk hallgatni), én ekkor b áto rk o d tam így beszélgetni: „N ekem úgy te t­ szik, hogy ez sohasem le h e te tt a Sz. Istv án k irály fején, ugyanis az egész clavis (itt: a m ag y arázat kulcsa) a h á ­ tulsó 2 képben s írásb an vagyon, u. m. M ichael D ucas­ ban és G eobitzban; ez a M ichael Ducas C onstantinus D ucasnak a fia, görög császár le tt 1071 tá jb a n és így Sz. Istv án u tá n so k k al élt, h a te h á t Sz. Istv án n a k k ü l­ d etett volna a korona, m ég pedig az akkori II. Silves­

115

ter róm ai p áp a által, hogy írh a ttá k s festh ették volna id e azt, aki m ég a világon sem volt akkor, t.i. M ichael Ducast. A zt vélem tehát, hogy ezen k o ro n át csin áltat­ h a tta az a legelsőbb helyen r a jta levő M ichael Ducas és küldötte azt I. G eobitz vagy Geiza k ir á ly n a k . . . m e rt a görög scriptorok a m agyarokat h ív tá k ekkor tu rk u s o k n a k . . . Je len v olt ekkor a n s S zath m ár v á r­ m egyei b an d eriu m és sok uraságok, s tolongó sokaság, kik m in d n y á ja n b ám u ltak ra jta , hogy én ezen főm él­ tóságokkal oly hosszasan s confidenter (bátran) discu­ rá lta m s a clenodium okat kezeim ben fo rg attam ; elzá­ ra tta k pedig ezek végképpen a coronatioig d. 21. jún. nagy pom pával”.6 Első p illa n a tra úgy tűnik, hogy K eresztesi eléggé profán, m ond h atn án k tiszteletlen m ódon nyúl hozzá a koronához, a koronázási jelvényekhez és a róluk alko­ to tt vélem énye m eglehetősen lesújtó. M aga az a tény, hogy Szent István p a lá stjá ra téve „bugyellárisát”, il­ le tv e ira ttá rc á já t írja le a korona díszítm ényeit, azt m u tatja, hogy K eresztesiből sem a palást, sem a ko­ ro n a nem v álto tt ki sem m iféle m egilletődöttséget, v a­ lam i ham is áh íta to t és elérzékenyülést. N agyon reá li­ san, k ritik u s szem m el á lla p ítja meg, hogy a korona „b árd o latlan görög m u n k a”, am elynek értékelésében m ajdnem nevetségessé válik, m e rt kijelenti, hogy „eb­ ben aranyon, gyöngyön, safíron, és ru b in ton k ív ü l sem ­ m i nincsen”, — nos h á t joggal kérdezhetn ék K eresz­ te sit: mi le h e t még egy koronában a felsorolt anyagi értékeken kívül? A korona eszmei érté k ét b ab onának ta rtja és é rth e tetlen a szám ára, hogy M átyás k irály m ié rt fizetett érte 60 000 aran y at, holott a bécsi ötvö­ sök ezer ta llé ré rt k ü lönbet csin áltak volna nálánál. K e­ resztesi a korona szárm azását illetően helyes m eg álla­ pításokat tesz, m e rt a korona valóban 1071 u tá n k é­ szült, néha azonban önelégültség csendül ki szavaiból, hogy tu d á sá t a koronaőrök elő tt csillogtathatja, akik viszont jónéven veszik, hogy a szám ukra érth e tetlen görög szöveget egy falusi reform átus p réd ik á to r k ap ás­ ból leírja, illetv e lefordítja. K eresztesi n y ilv án a k k o r sem jö tt volna zavarba, h a a koronán a ra b vagy h éber fe lira t le tt volna, m e rt ezeket a nyelveket a debreceni K ollégium ban, ahol K eresztesi diákoskodott, eg y arán t tanították. K eresztesi a koronát soha nem nevezi „szent”-nek, legfeljebb „angyali”-nak, m e rt a reform átus, helyeseb­ ben bibliai felfogás szerint ez a jelző csak a S zen th á­ rom ság Iste n t illetheti meg. Lehám ozza a k o ro n áró l az évszázadok folyam án hozzátapadt leg en d át és téves hagyom ányt. V élem ényalkotását kétségkívül sok v o n at­ kozásban m o tiv álja az a tö rté n eti tény, hogy ez a ko­ ro n a 1526 óta m indig idegen szárm azású, H absburgházból való királyok fejé n volt, akik u ralk o d ásu k je l­ képét nem egyszer a m ag y ar nép, benne a p ro testán ­ sok elnyom ásra h aszn álták fel. B á tran m ondhatjuk, hogy K eresztesi vélem ényében a korabeli m agyar reform átusok felfogása tü k röződik a koronáról, akik örültek ugyan, hogy 1790-ben hosszú bécsi tartózkodás u tá n v isszatérh etett B udára, azonban ennek eszmei értéke, m in t az abszolút uralk o d ó t szim ­ bolizáló jelvény felől érth e tő fe n n ta rtá ssa l voltak. Ez a koronát m indig nem zeti, h a nem is reform átus, de m agyar k irá ly fején szerették volna látni, ak in ek szá­ m á ra nem idegen az a nép, am elynek felségjelvényét viseli. U gyanez a m ag atartás m u ta th a tó ki refo rm átu s fe je ­ delm eink vélem ényeiből, ak ik valam ilyen fo rm áb an kapcsolatba k erü ltek a m agyar koronával, vagy a k i­ rályság eszm éjével. A m ikor ugyanis Bocskai Istv án t 1606-ban a török nagyvezér k irályi felségjelvényekkel aján d ék o zta meg, vagyis: „értékes k ard o t övezett az oldalára, jobb kezébe drágaköves k irályi pálcát, b a ljá ­

116

b a meg zászlót, fejé re pedig szépm űvű k o ro n át te tt. Ez utóbbi aján d é k m eglepte, de kellem etlenül lep te m eg a fejedelm et. T ü stén t lev ette a fejérő l a k o ro n át s a m el­ le tte álló Széchy G yörgynek a d ta át, azt m ondván, hogy a k o ro n át a b ará tság jeléü l szívesen fogadja, de n em tek in ti a királyság jelvényének, m e rt M agyaror­ szágon senkinek nem szabad k o ro n át viselnie m in d ad ­ dig, m íg a koronás k irály él. A m agyarok elő tt külön is hangsúlyozta, hogy a k o ro n át egyszerű aján d ék n ak tekinti, m elynek elfogadásával nem a k a rja a k á r a nem zet, a k á r egyesek jogait sérten i”. Bocskait ez a l­ kalom m al az erdélyi ren d ek szintén k o ro n áv al ajá n d é ­ kozták meg, am ellyel k apcsolatban nagyon szépen írja Szilágyi S án d o r: „N em a r r a a fényes, drágaköves ék ­ szerre, m ellyel a szultán és az erdélyiek m egtisztelték, hanem a rra az erkölcsi k o ro n ára áh ítozott Bocskai, hogy k irály a és nem zete viszonyát ism ét törvényes, is­ m ét egészséges alap o k ra fektesse”.7 A sors iróniája, hogy B ocskainak a török szu ltán tó l k ap o tt koro n ája sem m a ra d h ato tt m eg E rdélyben, vagy hazánkban, m a is a bécsi k in cstárb an őrzik. B ethlen G ábor 1620-ban k e rü lt kapcsolatba a m agyar koronával, am ik o r 1620 aug. 25-én B esztercebányán k i­ rálly á v álasztották, ahhoz azonban nem já ru lt hozzá, hogy a b irto k á b an levő k o ro n át a fejé re tegyék. Egy későbbi levelében ezt írja : „H a ón m ag am at m egkoro­ n áz ta tta m volna, soha én n álam bolondabb, de nyom o­ ru lta b b fejedelem nem lött v o ln a”.8 T isztán lá tta B eth ­ len G ábor, hogy m ilyen súlyos á ra t kellett v o ln a fizet­ nie a szultánnak, hogyan vesztette vo ln a el független­ ségét E rdély és a m agyarországi részek, h a élve a szul­ tá n tám ogatásával, m eg k o ro n áztatja m agát. Ami pedig B ethlennek a lengyel koronával kapcsolatos te rv eit il­ leti, ez a gondolat ab b an gyökerezett, hogy a lengyel és a m ag y ar n ép et összefogva k ezdje meg h arc át a k ét elnyom ó hatalom , a török és az osztrák ellen. E rdély refo rm átu s fejedelm ei te h á t viszolyogtak a koronától. Egy nép szabadságát tö b b re ta rto ttá k a k irály ság je l­ vényétől, felem elkedését, szellem i és anyagi gazdago­ d ását a k o ronától függetlenül p ró b álták m egvalósítani. M ennyire rokon K eresztesi vélem énye azokkal a m ű­ v észettö rtén eti m egállapodásokkal, am elyeket n ap ­ ja in k b an a koronával k apcsolatban szakem bereink te t­ tek ? Sem eszmei, sem m űvészi érté k ét nem becsülték túl. A korona nem csak olyan értelem b en k e rü lt a h e­ lyére n ép ü n k történelm ében, hogy ism ét B udapesten van, h an em m in t állam iságunk ezeréves jelk ép e is. Á l­ lam form ánk, társad alm i ren d szerü n k gyökeresen m eg­ válto zo tt ugyan, a k orona elvesztette m in d azt a terhes örökséget, am it évszázadokon keresztül hozzáfűztek, azonban refo rm átu s n ép ü n k m ost is a k o ro n át m eg­ illető, őseinktől örökölt és a tö rtén elem folyam án h e­ lyes ta rtalo m m al m eg tö ltö tt tisztelettel és m egbecsülés­ sel te k in t nem zeti erek ly én k re a m ag y ar k o ro n ára és a koronázási jelvényekre. Takács Béla

JEGYZETEK 1. Moravcsik G yula: A m agyar szent k o r o n a .. . Szent Ist ­ ván E m lékkönyv. Bp. 1938. H arsányi Z solt: Sacra corona. Bp. 1938. — 2. K eresztesi József: K rónika . . . Pest, 1868. Új kiadás: M agyarország polgári és egyházi közéletéből a XVIII. század végén. Bp. 1882. T anulm ányunkhoz az új kiad ást használtuk. — 3. K eresztesi: i. m. 211—202. lap. — 4. Az 1867. m árc. 26-án fel­ vett jegyzőkönyv szerint a kövek értéke 3409 Ft. volt. P allas Lexikon, — korona címszó alatt. — 5. K eresztesi az eredeti szö­ vegben görög betűket használ. A koronán csak a zárójelen k í­ vül levő szöveg olvasható, mi a teljes, feloldott szöveget ad ju k latin betűs á tírásban. — 6. K eresztesi: i. m. 268—273. lap. II. L ipótot 1790. nov. 15-én k oronázták m eg Pozsonyban. — 7. Szi­ lágyi S ándor: A m agyar nem zet történelm e. Bp. 1897. V. köt. 604—606. lap. — 8. Szilágyi S .: i. m. Bp. 1898. VI. köt. 268. lap.

Kulturális krónika

Magyar filmek M iről szólnak a m agyar film ek? T erm észetesen az egyik e rrő l szól, a m ásik arról. V an-e mégis közös vo­ násuk, a jellegzetes, a hangadó m ű­ vek re érvényes ta rta lm i törekvésük? V an: a legjobb m agyar film ekben az a közös, hogy a nem zeti önism eret gyarapodását, tisztázódását szolgál­ ják. Ez nem újdonság, a korábbi években, s kivált a sokat em legetett h atv an as években a m ag y ar film m eghatározó vonása volt, hogy a nem zeti önism eretet szolgálta. Ez az önism eret vonatkozhat a történelem ­ re, a k özelm últra és a je len re is. Az a film, am ely m egnyitotta a m ásodik félév — pontosabban évad­ fél, m e rt a n a p tá rb a n ez az első fél­ év — b em utatóinak sorát, s nyitó­ film je volt a pécsi szem lének is, Fábri Z oltán m űve, a Magyarok, a tö rtén elem és a közelm últ h a tá rá n játszódik, s voltaképp egész tö rtén e­ lem szem léletünket, önbecsülésünket firta tja . F ábri az előző esztendő egyik sikeres regényét v álaszto tta ki a film alapjául, Balázs József köny­ vét. K étségkívül erő teljes nyelveze­ tű, m eggondolkoztató ta rta lm ú ez a könyv, ha nyelvezete és stílusa oly­ kor pongyola, ta rta lm a pedig v itá ra késztető is. A film stílusa — talán egyetlen jelenetet, a víziót kivéve — sokkal egységesebb és m agasabbren­ dű is, m in t a regényé, ta rta lm a azon­ b an csaknem ugyanannyi v itá t éb­ reszt. A tö rté n et 1943-ban játszódik. N é­ hány p arasztem ber, egyik-m ásik asz­ szonyostul, b érm u n k á ra N ém etor­ szágba szegődik, hogy m egszedje m a ­ gát, szabaduljon a szegénységből, de azért is — b á r ez sem a regényben, sem a film ben nem világlik ki elég­ gé —, hogy a háborút, a katonaságot átvészelhesse. T an y ára kerülnek, nagybirtok központi m ajorságába, dolgoznak, o tt szereznek m agyarságtu d a tu k ra h ató élm ényeket. Jóllehet az író fő vonásaiban m egtörtént ese­ m ényekre alapozta elbeszélését, leg­ alábbis gyakori nyilatkozatai szerint, a kidolgozás számos m otívum a m ás­ ra enged következtetni. A film k riti­ kusai p éldául azt is v ita ttá k m ár, le­ h ettek -e 1943-ban en n y ire tájékozat­ lanok, en n y ire tu d atlan o k a tö rtén et szereplői? H iszen 1943 kezdetén m ár

o tt did erg ett a m ásodik m agyar h ad ­ sereg a D on-kanyarban, s m ire a film beli m agyarok m egérkeztek a ném etországi tan y ára, V oronyezsnél csapatostul pusztu ltak az o ttan i m a­ gyarok. Lehet, hogy Balázs József fa lu já t ak k o r m ég elk erü lték a b e­ hívók? H asonlóképp írói önkény fo rm álja a ném etországi élm ényeket is. Ez a ta n y a-m ajo r a n n y ira k iszakítottan helyezkedik el ott, hogy inkább je l­ képes lehet, m intsem valóságos. A m agyarok szinte csak a g azdával — joviális öregúr — m eg a tolm ács sze­ rep ét is betöltő gazdatiszttel, s egy d arab ig a bolondos kocsissal ta lá l­ koznak, noha látó táv o lb an egy fra n ­ cia hadifogolytábor is van, s a m a­ jor-k astély b an lengyel kényszerm unkások is átvonulnak. Egyszer m eg a birtokon át h a jta n a k szovjet hadifoglyokat, gyalogm enetben. Sem m i akadálya, hogy az író a való­ ság elem eit nagy te rü letrő l gyűjtse egybe, s jelképessé tegye, csakhogy ez m ásféle előadást kívánna. V alójában azonban a regény épp a te k in tetb en v ita th a tó legjobban, am i bizonyára fővonása, a nem zeti önism eret, a nem zeti tu d a t tek in te­ tében. A m íg ugyanis B alázs József a parasztem berek élm én y eit sorakoz­ tatja, a k á r reálisan, a k á r jelképes szándékkal, érdekes, csakugyan m eggondolkoztató tá jék o z ta tást ad sok m indenről; am ik o r azonban fi­ lozofálni kezd, am ik o r gondolati kö­ vetkeztetéseket ad szereplőinek a j­ kára, bizonytalan u ta k ra téved. A ny­ nyiban is, hogy itt g y ak ran m ondo­ g at vagy m ondat közhelyeket, néha egyenesen olyanokat, am elyek m ár nem is m eggondolkoztatóak, hanem egyenesen m egm osolyogtatóak, de annyiban is, hogy a következtetések ellentétesek azzal, am iből rá ju k kö­ vetkeztetnek. M icsoda kávéházikocsm ai filozofálgatás az, hogy a történelem ben m in d en k i p ó ru ljár, aki velünk cim borái! A nem zeti ön­ ism eretet inkább az öregbítené, ha m egvizsgálnánk, vajo n n em mi „szoktunk-e” in k áb b rossz oldalra álln i? Ö nm agu n k at olykor tú lb e­ csülve, m áskor meg épp kevéssé be­ csülve? És csakugyan (am int az egyik bíráló nagyon hatásosan k ifej­

tette), épp ak k o r sirán k o zn ak ezek a m agyarok, hogy a m agyarokkal m in ­ d en t le h et csinálni, am ik o r szem ük lá ttá ra b án n ak sokkal em b ertelen eb ­ b ő l a lengyelekkel, a fran ciák k al, az oroszokkal, d e m ég a gyilkolástól visszariadó n ém et k ato n áv a l is? S ezek a m agyarok itt igazán sem m i különös em beriességről nem ta n ú s­ kodnak. Dolgozni ugyan tu d n ak , de ezentúl inkább csak virtuskodni, hepciáskodni és m eghunyászkodni. E h á tté r elő tt kétszeresen is m eg­ hökkentő am a látom ás: a m agyarok végpusztulásának látom ása. Ez a m ag y ar költészetben n em újdonság. L egism ertebben épp ab b a n a költe­ m ényben, am elyet tö rtén elm i vissza­ élés gyan án t részegen dalolnak a film záró jelenetében. De h á t a Szó­ zatb an nagyszerű halálról v an szó, a regényben meg tu d atlan ság b ó l fak a­ dó m orbus hungaricusról, a vízióban éppenséggel képzelgésről. N oha ez a látom ás a film en sem áll helyt, F áb ri Z oltán szem betűnően m áshová teszi a hangsúlyt (a vízió „ki is lóg” a film ből kicsit), azt a m on d an iv aló t hangsúlyozza erő te lje­ sen, hogy épp nem m ag u n k ra kell figyelnünk, han em a többiekre, m ás em berekre, m ás n em zetekre is. F áb ­ ri a nem zeti önism eretről azt m ond­ ja, hogy k ritik u san k ell m egism er­ n ü n k m agunkat, h ib á in k at és tu d a t­ lan ság u n k at fölism erve és elism erve. F áb ri a z t is tu d ja, hogy a nem zeti önism erethez az a verssor is hozzá tartozik, hogy „elvész az én népem , m e rt tudom ány n élk ü l való”. Á tve­ szi a regényből te h á t a tudatlanság, az elm arad o ttság m otívum át, de nem m agasztosítja fel, hanem épp azt h irdeti, hogy ez a tu d atlan ság vezet, vezethet a pusztuláshoz. M indeneset­ re az em berség hiányához. H iábavaló igyekvésről szól, h a az igazság ú jr a és ú jr a fö ltám ad ását h ird etv e is, Sára S án d o r a Nyolcvan huszár cím ű film jében. T örténelm i alap ja ennek is v an : negyvennyolc­ b an csakugyan jö ttek-szöktek haza m ag y ar huszárok is, hogy a fölkelés, a fo rrad alo m m ellé álljan ak . M egle­ het, a hazatérők közül sokan éppúgy nem érte k célt, m in t a film beli nyolcvan h u szár sem. Ezek Lengyelországból in d u ln ak hazafelé a K ár­

117

pátokon át, de nem csatlakozhatnak a szabadságharc katonáihoz, fö lta r­ tó z tatják őket, nagyrészüket m eg­ ölik, az életb e n m a ra d tak a t m egtize­ delik. A film m eglehetősen élesen kettéválik: első felében a hazatérés indítékai dom inálnak, itt a különfé­ le nézetek és jellem ek között vita folyik. K evéssel a hazaindulás után az út nehézségei u ralkodnak el, szin­ te k alandfilm m é válik a Nyolcvan huszár, nem az em berek, inkább a lovak m eg a táj a főszereplők. A m egpró b áltatás külsőségeiben je le n t­ kezik, nem belső válságként. S ára persze erőteljes film e t m u ta t be, s színes fényképei is m egrázóan szé­ pek, mégis hiányzik a film nek ebből a m ásodik feléből a jellem ek és a történelm i erők küzdelm e. Nem zeti önism eretre an n á l is n a ­ gyobb szüksége v an a m agyar nép­ nek, m e rt épp ezt a történelem ben és a közelm últban sokszor, sokféle­ képpen m egtépázták. N acionalista gőgre válaszolt a nem zetet és a né­ p et egészében és m indenestül elm a­ rasztaló m á sfa jta gőg. S zinte csak a két véglet váltakozott: vagy M a­ gyarország volt a legszebb a v ilá­ gon, m aga a m ennyország, vagy a m agyarság a legutolsó csatlós, a m in ­ d en é rt felelős, pokoltornáca nép. A jelennek kétségkívül egyik legfonto­ sabb felad ata a m agyar népben a helyes nem zeti érzetet kialakítani vagy m egerősíteni. N em vagyunk alábbvalóak egyetlen népnél sem, de féltékenyen kell őriznünk érté k ein ­ ket, anyanyelvü nket, irodalm unkat, tudásunkat, történelm ünk kincseit, hogy bele ne vesszenek az idő, a fe­ ledés sodrába. A hatv an as évek m a­ gyar film jei számos történelm i kort m érlegeltek ily m ódon: a Szegény­ legényekt ől a Húsz óráig, a h ibákat h ibának és é rté k e t értéknek nevez­ ve. E gyoldalúságra sosem lehet más egyoldalúsággal válaszolni. H a a m a ­ gyarság történelm e során sok b a jt és vészt kellett is elviseljen, ennek el­ ism erése nem jelen ti azt, hogy ész­ revétlen m arad jo n m ost m á r m ások gondja-baja-veszedelm e, sőt: p usztu­ lása. S ha „nem zeti k a ra k te rü n k ” nem nélkülözte is a szalm aláng-lel­ kesedést, az é le tre -h a lá lra szánt iga­ zi hősiesség igazi ellenfele nem a zord term észet, m eg a m ostoha sors. A m int az önism eret valószerűsége nem a kisszerűség előtérbe helyezé­ se. Gaál István különös film je, a L e ­ gato, m inden bizonnyal a hősiesség dagályos fölfogása, s a történelm iség pózszerűsége ellen a k a r szót em elni. Joggal: gyakran találkozni m in d k et­ tővel, tankönyvekben éppúgy, m int rom antikus regényekben vagy siker­ hajhász film ekben. Nem a lap ta la n az irónia — vagy önirónia —, hogy a regényes feldolgozásokban m á r több

118

az ellenálló, m in t ak k o rib an a fel­ nőtt lakosság, s hatásosabb a m a­ gyar ellenállás, m in t b árm ely ország antifasiszta m ozgalm a volt. N em ism eretlen az a m ag atartás sem, am it a Legato első jelenetei helytelen íten ek : az egykori áldozatvállalás felv áltása m ai kivételezé­ sekre. Joggal irtózik ettő l a film két fia ta lja — b á r h am aro san kiderül, hogy ők sem jobbak sem m ivel sem. K iv ált a film beli fiatalasszony, aki csak tenyérbem ászó módon beszél és viselkedik, anélkül, hogy a néző a k á r m ély reterem tv e őszinte em b er­ séget fedezhetne föl benne. S m aga a tö rté n et sem világos, hogy m ire tö ­ rekszik, nem tu d n i: a fiatalo k v élet­ lenül a m á rtír-a p a életének egy ré ­ szét derítik fel, de hogy az d erü l-e ki, hogy a többiekkel együtt ő is m éltatlan n ak bizonyult, h a a m aga m ódján is, vagy az, hogy a kisszerű­ ség r á n t sá rb a m in d en szépet, nem tudni. G aál Istv án szándéka bizo­ ny ára az, hogy a nem zeti önism eret tisztaság ára in tsen ; de túlságosan kusza a kép, am it fölvázol. A jelenhez közelebbi közelm últról szól M ihályfi Im re film je, am elyet Galgóczi E rzsébet regényéből fo rg a­ tott. A közös bűn a regényben is, a film ben is 1956/57-ben játszódik, a nyugati h a tá r közelében, fő k én t egy tanyán. A h a tá rra ta rtó k ét fia ta l­ em ber kéredzkedik b e egy éjszak á­ ra, s az egyik h o ltan m a ra d ott. A tanyai család attó l fél, hogy a gyil­ kos kiszökött az országból, s m ost rá ju k terelődik m a jd a gyanú, e ltü n ­ tetik te h á t a tetem et. A film jó fo r­ m án m egreked en n él a bűnközösség­ nél, azt m o n d ja csupán, hogy vétk es­ társsá lettek, m e rt eltitk o lták az esetet. A regény sokkal in k áb b azt firta tta , m ilyen tö rtén elm i és tá rsa ­ dalm i okok já ru lta k hozzá az egész­ hez, s ezzel Galgóczi E rzsébet a kor higgadt és tárgyilagos történelm i elem zésével egybehangzó tö rté n ete t beszél el, a részletekben a közös fe­ lelősség széles p ersp e k tív á ját rajzo l­ va föl. H a egyéni h ib ák n ak csak egyéni okai v an n ak — a k á r h a túlnyom órészt egyéni okai —, az tö rtén elm i szem pontból, a nem zeti önism eret szem pontjából m ég ak k o r se nagyon érdekes, ha a h á tté r történelm i. H a egy elbeszélésben v alak i csupán csak az ért k erü l b ajba, m e rt csökönyös, elm arad o tt, rövidlátó, ak k o r ez az ő b a ja ; társad alm i érdekességet a do­ log akk o r nyer, h a a csökönyösség, elm aradottság, rö v id látás nagyrészt tö rtén elm i és tá rsa d alm i okok k ö v et­ kezm énye. A m űvészi áb rázolásnak ez az egyik fő m ércéje: tu d -e úgy ábrázolni egyéni gondot, b a jt vagy a k á r öröm öt, hogy b en n e valóban a

közösség gondja, b aja, öröm e tü k rö ­ ződjék. A jelen firta tá sa k o r is. Az 1978. év első felében m ű so rra tűzött m agyar film ek között nem is egy játszódik a jelenben. N agyjából k ét csoportba sorolhatók ezek a film ek. K ettő kö­ zülük k ifejezetten szórakoztató szán­ d ék k al készült, h áro m többé-kevésbé d o k u m en tatív m ódszerekkel, egy p e­ dig különálló. A szórakoztató film ek egyike sokkal jo b b an sikerült, m in t az előző években ta p asz taltak : Rényi T am ás film je, a K. O. a m egszokott­ nál jobbízű szórakozás közben é rté ­ kes m o ndanivalót is érint. Z so m bo­ lyai Ján o s film je, a Kihajolni veszé­ lyes egyértelm űen n em jellem ezhető. V asútállom áson játszódik a történet, nyilván azzal a szándékkal, hogy tá ­ gabb horizont tü k rö ző d jék a cselek­ m ényben, de épp ez nem sikerül, a felszínes ábrázolás és a szórakoztató szándékból fak a d t m esterkéltség csak h am ar érd ek telen n é teszi az el­ beszélést. A p szeudo-dokum entatív film ek közül alighanem a legjobban sike­ r ü lt Schiffer Pálé, a Cséplő Gyuri. Ez v oltaképp S chiffer korább i két d o k u m entum film jének folytatása, s m in t azok is, a cigánykérdéssel fog­ lalkozik. Azaz foglalkozna, h a doku­ m entum film volna. M ert csak félig az, s így több a ta rtalm a, m intsem a cigánykérdés. Főszereplője egy é rte l­ m es cigányfiú, aki feljö n P estre dol­ gozni. S chiffer elk erü li a cigánykér­ dés sablonjait. Főszereplője nem , vagy nem elsősorban az ért k erü l n e­ héz helyzetekbe, m e rt cigány. A fia­ tal, értelm es, d e nem iskolázott és nem is szakm unkás Cséplő György nehezen helyezkedik el, de nem m e rt cigány: h a m ag y ar volna, ak ­ k o r is ugyanezekkel a kérdésekkel kell szem benéznie. Hol alu d jo n ? K ikkel b arátkozzék? H ová ta rto z­ zon? A film h átteréb e n — vagy épp ez az elő tér? — a társad alo m m oz­ gásával kapcsolatos tá rsad alm i p ro b ­ lém ák közül jó n éhány m egvilágoso­ dik. E hhez a történet, s enn ek egyik­ m ásik „cigányosan színes” m ozzana­ ta in k áb b az alk alm at ad ja, a kö­ tőanyagot szolgáltatja, s n em m aga a tém a. E zért és így őszinte S chiffer film je, ezért nem cigányfilm , s ezért nem dokum entum film a szó szokott értelm ében. Más kérdés, hogy a m ódszere szerin t is ide, oda sorolha­ tó, hiszen a szerep lő k et valószerű helyzetekbe hozva term észetes visel­ kedésüket film ezi le; „k o n stru ált” te h á t a cselekm ény annyiban, hogy m egtervezettek a szituációk, de do­ k u m en tatív annyiban, hogy am i a helyzetekben kiderül, az hiteles. A dok u m en tatív m ódszer m inden h átrá n y a átélh ető Dárday Istv án új film m o n stru m án ak m egtekintése­

kor. A Jutalomutazás m ódszerét v i­ szi tovább a rendező m ost a három nővér m otívum ait felhasználó k et­ tősfilm jében. Szélesebb p an o rám át kíván bem utatni, egy „egyszerű” csa­ lád m indennapjaiban, három leány — három nővér — sorsa alak u lásá­ ban. Sok érdekes részlet van a Film ­ regényben, am ely azonban olykor önnön hitelét ro n tja azzal, hogy egyegy részletről le rí: instrukcióra cse­ lekszenek, v itáznak a szereplők, ha spontán szövegeket m ondanak is. M indettől m eglehetősen hosszadal­ m as az egész film is: négy és fél óra tartam ú . A m űvészi teljesség sokkal in k ább k o n centráltságot jelent, m intsem azt a fa jta sz ab a d jára en ­ gedését szavaknak és cselekm ények­ nek, m in t am i a Filmregényt nem an n y ira mélységében, m in t inkább terjedelm ében teszi regénnyé. Játék o s dokum entum lehetne Gaz­ dag G yula film je, a K é tfe n e k ű dob. G azdag is első, nagysikerű film jét, a Sípoló m acskakő cím űt, úgy forgatta, hogy diákgyerekeket hozott bizonyos helyzetbe, hogy aztán spontán rea k ­ cióikat vegye film re. M ost csak rész­ ben él ezzel a m ódszerrel, sőt, in ­ k ább m egrendezett jelen etek et for­ g at a spontaneitás látszatával. Még­ sem ez a film hibája, hanem foghí­ jas volta. A K é tfe n e k ű dob arró l szól, hogy egy hagyom ányokat ápoló falu b a-v áro sk áb a tévések érkeznek film et forgatni. Nagy esem ény ez, szenzáció, s alkalom arra, hogy a fa ­ lu vezetői hasznot húzzanak belőle. Egyikük, a helybéli Petőfi m úzeum igazgatója, naiv és dilettán s módon ugyan, de a m űvelődési ház m egala­ pozása érdekében a k a r hasznot a film forgatásból, a tanácsi vezető meg

a m aga versének elm o n d ására lát végre jó alkalm at. G yanítható, hogy G azdag épp k ettejü k vetélkedését a k a rta itt tá rsa d alm i érv én n y el k ifi­ gurázni, de a film en épp ez m arad kidolgozatlan. M indam ellett ez a film szórakoz­ ta tó is sok részletében. S n oha sem a dokum entatív, sem a k ifejezetten szórakoztató film ek közé nem sorol­ h ató egyértelm űen, jó l sik erü lt m indkét te k in tetb en Csurka Istv án és D öm ölky János film je, az A m e r i­ kai cigaretta. Ez a film is k ét szálból sodródik: egy ü n n ep elt költő rád ö b ­ ben arra, hogy elszak ad t a való élet­ től, s m egm ártózik a „valóságban”, m e rt a valóság-hűség nem fo rm áli­ san értendő; s ott, a valóságban — h a tetszik: a „valóságban” — ta lál­ kozik egy utcasep rő -p árral, akik él­ m ényeinek m integy a k atalizáto rai. Az első fonala a film nek C surka h ír­ la p -tá rc á ira em lékeztet, k icsit fan y ar jóllehet ez üres póznak bizonyul, leírása egy nem ritk a jelenségnek, a valóság (félre) értelm ezésében. A film m ásik fo n ala pedig k ét nagy­ szerű színészi alakítás, szin te p a rá ­ dés ju ta lo m játé k : Gobbi H ilda és (a színpadon-film en régóta n em látott) M akláry Z oltán ízes hum orú, ta rta l­ m as kettőse. De ad-e ez a film , s ad n ak -e az elő tte em lítettek, segítséget nem zeti ö nism eretünk tisztázódásához? Az A m erik a i cigaretta m indenesetre olyasm ire int, am i m egszívlelendő. A rra, hogy önm agunk ism eretére tö­ rekedve, a nem zeti önism eret fejlő­ dését szolgálva n e elégedjünk meg form ális dolgokkal, külsőségekkel, látszattal, frázisokkal, közhelyekkel. A felszín m ögé kell nézni, m élyre te­

k in ten i ahhoz, hogy csakugyan m eg­ ism erjü k egym ást. Ehhez kell m érn i nézőnek, alkotó­ n ak eg y arán t a m agyar film eket. S ehhez kell m érni v alam ennyiünknek nem zeti érzéseinket, gondolkodásun­ kat, ehhez m indennapos cselekede­ teinket, életünket, önm agunkat. Zay László

(A Theológiai Szem le 1977. 11—12. szám ában, a K u ltu rális k ró n ik á­ b a h ib a csúszott, pontosabban A k ü ­ lönc m éltatásán ak közléséből k im a­ r a d t egy sor. A cikk negyedik b e­ kezdésének utolsó m o n d atáb an ez a „tö rtén elm ietlen töprengés” így te l­ jes: „Mi le tt volna, h a . . . ezt a tö rté ­ nelm ietlen k érd ést mégis föltéve, s azt hozzáfűzve: h a a m ag y ar szabad­ ságharc a M onarchia m inden népé­ nek közös, dem okratikus m egm ozdu­ lása le tt volna, h a az itt élő népek n e m egymás ellen fordulnak, hanem együtt kezdenek ú j életet — e tö rté ­ nelm ietlen k érdés m égiscsak érzé­ keltetheti, m ek k o rát h ib ázo tt Negy­ vennyolc, hogy nem figyelt föl arra, am it ak k o r m ég egyedül Teleki vett észre”. A d ő lt betű k k el szedett sza­ v ak hiányoztak, s nélkülük a m on­ d at alig h a érthető. — H asonlókép­ pen h ib a csúszott az 1978. 1—2. szám ban a K u ltu rális k ró n ik áb a: az 57. oldalon a m ásodik h asáb első bekezdésétől az utolsó bekezdésig te r ­ jedő szakasz még a H am let-rő l szóló színikritikához tartozik, azaz az 57. oldal első h a sá b ja első bekezdése u tá n következik. A Szerzőtől és az O lvasóktól elnézést k érü n k a h ib á ­ k ért. — A szerk.)

Könyv- és folyóiratszemle Együtt egy jó ügyért... E nsem ble pour une bonne c a u s e . . . — L ’État socialiste et les Églises en Hongrie. Études, déclarations, docu­ ments. Red. par József Lukács. Budapest. Éditions Cor­ vina, 1978. Ilyen cím m el fra n cia nyelvű könyv je le n t m eg k e­ véssel ezelőtt. N em csak állam unk és egyházunk viszo­ n y át tá rg y a lja eddig nem lá to tt sokoldalúsággal, v ilá­ gosan és tárgyilagosan, de jó fényt fog vetni egész szel­ lem i életü n k re is. Szerkesztője tökéletesen benne él a tém ában. Ö sszegyűjtötte m indazokat a tanulm án y o k at és nyilatkozatokat, okm ányokat és képeket, am elyek az ő kezén olyan beszám olóvá alakultak, am ely illetékes és reprezentatív, logikus és elegáns, olvasm ányos és szem léletes. A m agyar ism ertetőnek nehéz dolga van,

m e rt legszívesebben végig elm ondaná a rem ek fran cia könyvet m agyarul. 300 oldal persze kicsit sok lenne. Így legyen szabad csak azokra a fő m ozzan ato k ra r á ­ m u tatn i, am elyek a gazdag egész tengelyéhez ta rto z­ nak. Az egyes tanu lm án y o k részleteit, a nyilatkozó sze­ m élyiségeket, a dokum entum ok alk alm ait n em tu d ju k egytől egyig felsorolni. E llenben rem éljü k és v á rju k a m agyar kiadást. A m ostani fra n cia k iad ást nyilvánvalóan a la tin nyelvcsaládhoz tarto zó országok, az ilyen nyelvi k u l­ tú rá v a l is bíró színes népek fogják nagy segítségnek tekinteni. O tt is elsősorban a tá rsa d alm i h arcb an m ár felelősséget érző keresztyének. S a já t tap asztalatu n k b ó l is tu d ju k , hogy szám os olasz, portugál, spanyol vagy fra n cia egyházi em b er közeledik a halad ás ügyéhez, de az ideológiai ellentétek, továbbá a szocialista állam ok

119

egyházpolitikájával szem beni tudatlanság, vagy rosz­ szulértesültség és bizalm atlanság, gátolja őket abban, hogy keressék az összefogást. P ersze hogy v an m it ta n u ln i a becses összeállításból nekünk, m agyar egyházi em bereknek is. A benne m eg­ szólaló társad alm i vezetők ugyanis előtte já rn a k az á t­ lagos egyházi k öztudatnak állam u n k és az egyházak viszonyának m egítélésében. Fel kellene m ögéjük z á r­ kózni és el kellene foglalni azt a helyet, am ely a hivő em berek szám ára országunkban rendelkezésre áll. F el­ szabadultabb szívvel kellene felism erni, hogy ezek sa­ já t m otívum aink alap já n a sa já t céljaink. U gyanazt v á rjá k el tőlünk a közös m agyar haza, a közös em b er­ testvériség érdekében, am it h itü n k v á r el tő lü n k a K risztus-ügy szolgálatában. A könyv alapgondolatainak ism ertetését ta lá n legcél­ szerűbb Miklós Im re állam titk árn ak , az Á llam i Egy­ házügyi H ivatal elnökének azzal a m egállapításával kezdeni, am elyet ta n u lm án y án ak élére tett. „K öztudo­ m ású — fejtegeti —, hogy n ap jain k b a n k ét világnézet fe jt ki igen nagy h a tá st a világ népeire, a m arx izm u s— leninizm us és a különböző vallásoké. Ez a tény k ö te­ lességünkké teszi — fo ly ta tja — egyfelől azt, hogy tá r ­ gyilagos alapossággal tá rju k fel a két világnézet köl­ csönös viszonyulásait, m ásfelől pedig, hogy valósággá változtassuk m indazokat a lehetőségeket, am elyek ezen viszonyulásokból politikai és gyakorlati vonatkozásban eredeztethetők” (37. lap). E viszonyulásokat vizsgálva, á lla p ítja meg Miklós Im re, először is azt kell fé lre é rt­ h etetlen ü l leszögezni, hogy a m arxizm us és a keresz­ tyénség között fennálló ideológiai különbség k izárja a lehetőségét m inden filozófiai konvergenciának, egy­ m ásba átfejlődésnek. M eddő óhaj lenne azt követelni, hogy a kom m unisták ne a m aguk m ódján lássák a v i­ lágot, vagy hogy a keresztyének lem ondjanak vallásos m eggyőződésükről. V iszont m egállapítható, hogy m in d ­ két tá b o r elő tt a vitális fen n m arad ásn ak ugyanazok a p roblém ái m eredeznek és teszik m in d k ét fél szám ára parancsoló szükségességgé nem az erők szétforgácsolá­ sát, vagy egyenesen az egym ással szem befordítását, h a­ nem az egyesítését. Egy ilyen viszony keresésének, egy ilyen viszony m egtalálásnak a folyam ata m ás-m ás form áb an ugyan, de az egész világon elkezdődött és h a ­ lad előre, persze m in d en ü tt és m indenkor m agán h o r­ dozva a helyi történeti, politikai és tá rsad alm i sajáto s­ ságokat. K ivetítve a helyes viszony keresését a szocia­ lista állam és a benne élő egyházak viszonyára. K ét nagy veszélyt kell elkerülni. Az egyik az, hogy a szocializm us ellenségei fegyvert kovácsolhassanak a hivők hitéből a szocializm us ellen. A m ásik, hogy a m a rx isták esetleg elfelejtik, m iszerint ideológiai ellen ­ tétek et nem le h e t adm inisztratív eszközökel kiküszö­ bölni, sőt ekkora felad attal m ég a legügyesebb politikai meggyőzés vagy a legőszintébb politikai tek intély la t­ bavetése sem lenne képes m egbirkózni. „A m i á lla ­ m unk — írja M iklós Im re — hűségesen tu la jd o n e l­ veihez, de szám olva a reális adottságokkal, a türelem , a kölcsönös felelősség, a bizalom légkörében m u n k ál­ kodik az egyházakhoz és a hivő dolgozókhoz fűződő jó kapcsolatain. Sohasem tévesztjük szem elől, hogy a fő dem arkációs vonal nem a hivők és a nem hivők, h a ­ n em a szocializm us hívei és ellenségei között húzódik” (38—39. lap). M iklós Im re tan ulm ányából is, de a könyv számos m ás beszám olójából is kiderül, sőt L ukács József m ár kitűnő bevezetésében is hangsúlyozza, hogy eg y általá­ b an nem volt könnyű dolog olyan kapcsolatot te re m te­ ni a szocialista állam és az egyházak között, am ely oly m ódon egyesíti a két félt a közös célok m unk álására, hogy egyik sem kénytelen feladni, vagy a k á r m ódosí­ ta n i sa já t alapelveit és indítékait. Sőt m a is v an n ak

120

m ég további m eg v itatást igénylő, az eddiginél jobb m egoldásra v áró pro b lém ák (9. l .). A legfontosabb do­ log azonban m á r m eg tö rtén t: a m egoldás keresése a kölcsönös bizalom légkörében folyik, azt m in d k ét fél részéről m in t sa já t k ülön céljuk, de mégis közös cél, az em beriség boldogulásának kölcsönös ó h ajtása viszi előre. H a a célhoz vezető ú t k iv álasztása dolgában nem is egyezik m indig a k ét fél vélem énye, a lényeg az, hogy a hívek úgy tu d n ak igent m ondani egy közösségi em beri ren d felépítésére, hogy nem kell m egtagadni a hitüket, sőt ez az „igen” egyenesen h itü k b ő l követke­ zik. A k o m m unisták m ag ata rtásá b an viszont az a lé­ nyegesen jó, h a úgy ragaszkodnak m a teria lista világ­ nézetükhöz és úgy v á ltjá k te tte k é an n a k m otívum ait, hogy a v elük együtt az em beri elő h alad ásért dolgozó hívőkben szövetségeseiket lá tjá k . N yitott szívvel fo r­ d u ln a k feléjük, készek p a rtn e ri viszonyban velük együtt építeni a jövő közösségi társad alm át. Az elő ttü n k fekvő könyv nem a k a r egyebet, m in t az előbbiekben jellem zett kölcsönös m a g a ta rtá st a két fél illetékes képviselői to lláv al vagy a jk á n m egszólaltatni. E zért k ap n a k szót először a p á rt (Aczél György), az á l­ lam (Miklós Im re) és a H azafias N ép fro n t képviselői, u tá n u k pedig az egyházak illetékesei. R óm ai-katolikus részről Ijjas József, Cserháti József, Szennay A ndrás és N yiri Tam ás, reform átus oldalról Bartha T ibor és Pá­ kozdy László M árton, v alam in t a lu th erán u s egyház nevében Káldy Z oltán fe jte tté k ki állásp o n tju k at. Az izraelita hitközösség szócsövei Scheiber S án d o r és a boldog em lékezetű Seifert Géza, a S zabadegyházak T a­ nácsáb an egyesült közösségek nevében Palotay S ándor dolgozta fel a kérdést. Sajnos, ú jr a fájó an kell m egál­ lapítani, hogy az ism ertető nem m e rü lh et bele a tö ­ mör, gondolatokban és ad ato k b an gazdag tanulm ányok külön-külön értékelésébe. A m ásodik főrész egy ú ja b b tü körben m u ta tja meg, színesíti, k o n k retizálja a közös fő tém át: „Együtt egy jó ü g y ért”. Az állam , a tudom ány, az egyházi élet egy-egy m essze kiem elkedő szem élyisége k ap o tt itt szót d ek la­ ratív m egállapításokra. A h arm a d ik főrész dokum en­ tu m o k at közöl, állam u n k és egyházaink kap cso latáb an m érföldkövet jelen tő m egállapodásokat, n yilatkozato­ kat. A so rt a róm ai katolikus egyházzal kötött egyez­ m ény szövege n y itja m eg és, igen jelentős anyag köz­ lése után, a felszabadulásunk 30. év fo rd u ló ját m egün­ neplő egyházi n y ilatk o zattételek z á rjá k be. Végül igen alapos összeállítást olvashatunk, sok illusztrációval is szem léltetve, egyházi m űem lékeinkről és azokról a je ­ len ték en y m ennyiségű és m inőségű h ely reállítási vagy további feltárási m u nkálatokról, am ely ek re eddig egy­ házi és állam i közös erőfeszítéssel sor kerü lh etett. A könyv áttek in tése u tá n m agától bontakozik ki a m ag y ar állam és a m ag y ar egyházak jó viszonya és azok az elvi alapok, am elyek ezt m eg terem tették és to ­ v áb b ra is biztosítani tu d ják . A könyv afelől sem hagy kétséget, hogy a m ag y ar péld a nem szolgálhat arra, m i­ szerint m áshol egyszerűen lem ásolják, hiszen az állam és az egyházak viszonyának rendezése m in d e n ü tt sa já ­ tos körülm ények között m egy v é g b e . . . A zt azonban nem h allg atják el a könyv szerzői, hogy a m ag y ar p él­ d a bizonysága szerin t különböző világnézetű em berek közös te tte k re egyesíthetik erő ik et ak o r is, h a e tettek indokai n em azonosak. Az indokok különbözőségeit nem ta k arg atn i kell, m ég kevésbé azok egym ásba m o­ sá sára törekedni, hanem becsületesen feltárn i. V iszont a középpontba a különböző m otivációjú, de azonos és közös ten n iv aló k at kell állítani, m égpedig újb ó l és ú j­ ból előrelépve azok kijelölésében, m e rt hiszen e te tte ­ k et folyam atosan az em beriség közös érd ek e engedi m in d jo b b an felism erni és egyre m agasabb szinten szol­ gálni.

A könyv egyik m ondatával foglaljuk össze ann ak ta rta lm á t: „Szocialista állam u n k és egyházaink egy é r­ telem m el á lla p ítjá k meg, hogy a jó kapcsolatok továb ­ bi erősítésén a jövőben is m unkálkodni kell” (51. lap). V alóban sok még a m egoldásra váró feladat, és ezek közös feladatok. Jó, ha a k ét fél egy-egy eszköznek te ­ k in ti m agát a közös feladatok szolgálatában. V ajon nem az-e a helyes, ha az értelem és a h it erői, vagy pontosabban az érte lem erői és a h itte l p áro su lt é rte ­ lem erői, nem es versenyben fejtik ki képességeiket? S em m iképpen nem egym ást kell legyőzniök, hanem a jelen m ég oly d u rv a kőtöm bjeiből kell k ifaragniuk a jövendő em berszabásúbb szobrát, hűségesen engedve a b en n ü k m unkálkodó em berszeretet és felelősség ösz­ tönzésének. K üzdelem ben és harm óniában.

ak tu sa az em b er életének; ez az aktus szabadságban született. N oha ez a belső keresztyén szabadság nem feltétle­ n ü l já r eg y ü tt külső, polgári vagy politikai szabadság­ gal, polgári és politikai szabadság az ért kívánatos, hogy m egfelelő k ö rü lm én y ek et biztosítson a vallásos h it m egéléséhez, és a h itn e k e m egélése n e já rjo n politikai előnyökkel vagy hátrán y o k k al. Ez a belső keresztyén szabadság az, am ely végső soron a la p já u l szolgál a k ü l­ ső, társad alm i vallásszabadságnak. Az „im ago Dei” azt is jelenti, hogy az em ber szabad­ sága Isten tő l rendelt, nem az állam ajándéka. Az előbb elm ondottakból következik, hogy az állam n ak nincs ju risd ik ció ja a vallásos h it és gy ak o rlat ügyeiben. M in­ den állam h atalm át szükségszerűen korlátozzák azok az elid eg en íth etetlen jogok, m elyek az egyénnek s a já t­ Bucsay Mihály jai. Az egyénnek e jogai akadályozzák m eg azt, hogy m indenhatóvá vagy abszolutisztikussá váljék. Ti. b á r az állam Istentől rendelt, de a közjó érdekében, Az á l­ lam egyik alapvető feladata, hogy az em b er alapvető jogait védje. A vallásszabadság tiltá s a k ív ü l esik az á l­ lam h atalm i k örén; h a m á sért nem , azért, m e rt az em ­ A vallásszabadság bibliai b e r egyik alapvető jo g át sérti. és ökumenikus értelmezése A vallásszabadság végül egyenesen következik az egyház missziói küldetéséből is, ti. az egyház létének 1977 m árciusában A m szterdam ban ta rto ttá k m eg az I. világkongresszust, m elynek kizárólagos té m ája a v al­ értelm e az, hogy Isten szabad eszköze legyen e v ilág ­ ban. lásszabadság volt. Ezen a kongresszuson hangzott el dr. Jam es Wood előadása „A Biblical V ie w of Religious * Liberty”, m ajd dr. P hilip Potter előadása, m elynek cí­ m e: „Religious Liberty in Ecumenical Perspective”. Az EVT fő titk á rá n a k előadása — azon kívül, hogy a K ettő jü k közül csak dr. Ja m es Wood szorul b em u ta­ té m át ökum enikus v o n atkozásaiban tá rg y a lja — n em ­ tá sra : a W ash in g to n b an székelő közügyekben illetékes csak a szabadság egyéni v o n atkozásait feszegeti. Közös B ap tista B izottságnak elnöke. M indkét előadás 2. A vallásszabadság ö kum e n iku s perspektívában: A teljes terjedelm ében m egjelent a „T he E cum enical Refő titk á r bevezetőjében hangsúlyozza azt, hogy a tém a view ” 1978. ja n u á ri szám ban. elv ála szth ata tla n az ökum enikus m ozgalom kezdeteitől. 1. A Biblia a vallásszabadságról: A keresztyén em ­ Az 1948-as I. N agygyűlés d ek laráció jáb an h elyet k a ­ b e r szám ára m ind a polgári szabadság, m ind a vallásp o tt a vallásszabadság kérd ése is. B ár az ökum enikus szabadság teológiai m egalapozottságú. A keresztyén mozgalom sok tek in tetb en változáson m en t át, az am sz­ teológia kontex tu sáb an ugyanis a szabadság eszm éje az terd am i deklaráció bevezetője m a is lényegében v álto ­ em b er bibliai vagy teológiai értelm ezésére épül, lévén z a tla n u l érvényes: az em ber imago Dei, ak it terem tő je bizonyos elidege­ „A jó nem zetközi ren d lényeges elem e a v allássza­ n íth e te tle n tulajdonság okkal és jogokkal ru h ázo tt fel. badság . . . A keresztyének ennélfogva úgy te k in tik a E zért a szabadság elsősorban és lényegében egy belső vallásszabadság kérdését, m in t nem zetközi problém át. állapot, m elyben egyetlen külső h atalm asság sem gya­ T örekvésük az, hogy a v allás szabadságát m in d en ü tt k o ro lh at ellenőrzést egy szem ély felett. Ebben az okfej­ biztosítsák. E rre való törekvésükben nem a k a rn a k m a­ tésben fontos felism erni azt, hogy ez a belső szabadság g u knak olyan kiváltságokat, m elyek m ások sz ám ára el­ végső soron nem függvénye külső feltételeknek. A ke­ érhetetlenek. Jó lleh et egyetlen állam sem sem m isítheti resztyén m á rtíro k szabad em berek voltak, akkor a leg­ m eg azt a szabadságot, m ellyel K risztus szabaddá tett szabadabbak, am ikor a halálig hűségesek voltak. D iet­ m inket, a keresztyének — éppen e belső szabadságból rich B onhoeffer m indig szabad volt, m ég akkor is, következően — elsőrendű fontosságúnak ta rtjá k azt, am ik o r börtönében kínlódott, kivégzésére várva. hogy m inden em b er szabad legyen vallásos élete gya­ A keresztyén em ber sz ám á ra a vallásszabadság első­ korlásában. Azok a jogok, m elyeket K risztus követése renden Isten term észetében és az em berekei való cse­ m egkíván, m in d en em b er szám ra kívánatosak, és még lekvésében gyökerezik. Az Újszövetségben és a keresz­ egyetlen nem zet sem lá tta k á rá t annak, hogy ezeket a tyén teológia kontex tu sáb an a szabadság úgy szerepel, jogokat biztosította.” m in t a Szentlélek aján d é k a; a szabadság valójában Is­ A N agygyűlés egy m ásik jelen téséb en különösen h á ­ tentől ered. Az em bernek a szabadságra való képessége rom gondolat hangsúlyos ebben az összefüggésben; is Istentől való. P á l apostol szerin t „ . . . ahol az Úr L el­ ezek m a is az ökum enikus m ozgalom igen fontos k é r­ ke, o tt a szabadság” (2Kor 3, 17). Azok, ak ik elju to ttak dései. A z első k itétel az állam polgárok döntéshozata­ az Istennel való m egbékélésig, szabad em berek (Róm lokban való részvételének felelősségével foglalkozik: 8, 21). A R óm abeliekhez íro tt levél 6., 7., 8. részében különösen hangsúlyos a keresztyén szabadság, mely „E lítélendő m inden olyan törekvés, m ely tag ad ja az független tá rsa d alm i és politikai körülm ényektől. egyénnek azt a jogát, hogy résztvegyen tá rsad alm án ak M indazonáltal ez a belső szabadság jogosítja fel a ke­ alak ításá b an ; ez a jog elv álaszth atatlan a fele b arátért resztyén em b ert a szociológiai értelem ben v e tt vallásviselt felelősségtől. . „Az em b er terem tése és elhívása szabadság gyakorlásra. fo ly tán szabad lény, aki Isten n ek és fele b arátján a k fe­ lelősséggel tartozik. M inden olyan törekvés, m ely az A szabadság szerves része a kijelentésnek. A szabad­ ság, am it Isten K risztusban adott, azt is jelenti, hogy em b ert m egfosztani a k a rja attól, hogy felelősen csele­ kedjék, ta g ad ja azt, hogy Isten n ek célja van az em b er­ a r r a szabad akaratból, szabad em berként válaszolunk. A h it m agától értetődően önkéntes, szem élyes és szabad rel, tag ad ja ü d v terv ét.”

121

A m ásodik p o n tb a n arró l szól a jelentés, hogy igaz­ ságtalansággal szem ben — b árhol is tö rtén jék — m in ­ dig cselekvésre v an szükség: „M élységes aggodalom m al tö lt el m in k et az, hogy a világ sok részén m egsértik az em beri jogokat. E gyéneket és csoportokat üldöznek, fajuk, vallásuk, politikai meggyőződésük m iatt. Ilyen túlkapások ellen az egyháznak m indig fel kell em elnie s z a v á t ..." A harm a d ik pont ú jra hangsúlyozta az egyházak fe­ lelősségét abban, hogy tö rekedniük kell egy nem zetközi c h a rta elfogadtatására, m ely m egfelelően védi a vallás- és gondolatszabadságolt, to ­ v áb b á azokat a z egyéb jogokat, am elyeket az em ber igazi szabadsága m egkövetel.” Az EVT kezdeti éveiben a vallásszabadság sokáig az em beri jogok „hercege” volt, m in t ahogy sokáig a teo­ lógiát te k in te tté k a tudom ányok „k irálynőjén ek ”. Ez részint az egyház missziói hagyom ányaiból, részin t jo ­ gi, filozófiai és teológiai m egfontolásokkal m ag y aráz­ ható. Az EVT későbbi tevékenysége során a vallássza­ badság új m egvilágításba került. Az Egyházak V ilág­ tan ácsa állást foglalt egész sor igen fontos te rü lete n : a gyarm atosítás felszám olása, a fajgyűlölő rendszerek e l­ ítélése, gazdasági fejlődés kérdése, férfiak és nők egyenjogúsága stb. Ebből következőn és figyelem bevé­ ve az afrikai, ázsiai, latin -am e rik ai tagegyházak állás­ p o n tját, az „E m beri jogok és keresztyén felelősség” cím m el ta rto tt konferencia (St. Pölten, 1974.) leszögezte: „Az EVT többször kinyilvánította, hogy a vallássza­ badság alapvető em beri jog. E jo g ra azért v an szük­ ség, hogy a hivő a keresztyén h it teljes felelősségét v állaln i tudja. Ez nem csak az egyház kiváltság át és kizárólagos szabadságát jelenti. Az em beri szolidaritás m egkívánja, hogy legyünk tu d a tá b a n m in d e n fajta jog in terrelációjának, beleértve azoknak a jogait is, akik m ás h iten vannak, vagy éppen h it nélkül élnek. A v al­ lásszabadság azért van, hogy a közösséget szolgálja, ahogyan ezt az evangélium is igényli tőlünk.” A fő titk á r a továbbiakban szólt arról, hogy a jogok lib erális értelm ezését az ökum enikus gyakorlat fejlő­ dése m egkérdőjelezte. 1948-ban igen nagy érdeklődés k ísé rte az egyén jogát a vallásszabadság gyakorlása te­ kintetében, ekkor a közösségi jogokat az egyéni jogok­ ból szárm aztatták. Ezt a m egközelítést a csúcsára á llí­ to tt piram is képével szem léltethetjük. Az egyén a m a­ ga jogaival legalul van, az egyének fokozatosan növek­ vő szám a a d ja a csoportok, a közösség, a nép és a nem zet jogait. Az EVT g y akorlatában ez a filozófiai m egközelítés féloldalasnak és m egbízhatatlann ak bizo­ n y u lt. K énytelenek vo ltak felfedezni azt a m agától é r­ tetődő dolgot, hogy az egyén elv ála szth ata tla n u l k ap ­ csolódik egy közösséghez. Illúzió volna például azt h in ­ nünk, hogy egy dél-afrik ai négernek politikai joga le­ h e t m indaddig, am íg őt az ap arth eid ren d szer állati so rb an tartja. Az egyéni jogok liberális m egközelítését teológiailag is kénytelen volt m egkérdőjelezni az EVT. Az 1975ben ta rto tt V. N agygyűlés fő tém ája „Jézus K risztus m egszabadít és egyesít”. Ebben a cím ben az is benne van, hogy K risztus nem az ért szab ad íto tt m in k et fel, hogy egyéni elszigeteltségben éljünk, hanem azért, hogy közösségben szolgáljuk a szegényeket, elnyom ot­ ta k at, akik éhezik és szom jazzák az igazságot. T erm észetesen ez nem a z t jelenti, hogy az EVT neg­ lig álta volna az egyén jogait. A St. P ölten-i k o n zu ltá­ cióban ez így ny er kifejezést: „Az egyéni és közösségi jogok nem szükségszerűen ellentétesek. A közösség c élja az kell legyen, hogy ta g jain ak jólétét biztosítsa, az egyén célja pedig a közjó előrem ozdítása. M indkét esetben a jogok felelősséget is jelentenek.”

122

A fő titk á r igen fo n to sn ak ta rtja azt, hogy az eg y h á­ zak prófétai, őrálló szerepe ebben a vonatkozásban is érvényesüljön, m ind az egyházon belül, m in d az egy­ házon kívül; M egváltónk u ralm i igénye az élet m in ­ den te rü leté re érvényes. Bazsó Béla

Beszélgetések a Bibliáról — Mítoszok és legendák a Bibliában. Szerkesztette és a bevezetést írta Rapcsányi László. Budapest 1978. R T V — Minerva kiadás. 314 l. Ism ét egy szép és jó könyv je len t m eg a Bibliáról! — ezzel a jóleső érzéssel teh eti le az em b er a „Beszélg etések”-et, h a elfogulatlan érdeklődéssel o lv asta v é­ gig a könyvben fo g lalt 15 rád ió rip o rto t. Ez a könyv szin te k ö zvetlen fo ly tatása „A Biblia világa” cím ű ko­ ráb b i riportgyűjtem énynek, m ely an n ak idején két k i­ ad ásb an százezres példányszám ban je le n t meg. B enne a B ibliával k ap cso latb an elem ibb fokú, alap ism erete­ k et tisztázó tan u lm án y o k voltak. Az ú ja b b rip o rtso ro ­ zat, am ely 1975 novem berében kezdődött, tovább k u ­ ta tja a B iblia keletkezési körülm ényeit, eszm evilágát, az ókori k u ltú rá v a l való kapcsolatát. A kérdező rip o r­ te r ezú ttal is Rapcsányi László, akinek sokoldalú m ű ­ velődéstörténeti rip o rtja it a rád ió b an és a televízióban m á r sokszor láttu k , h allo ttu k szívesen és nagy elism e­ réssel is, hiszen tu d ju k , m ilyen nagy tárgyi tudás és alapos felkészülés kell egy-egy sorozat előkészítéséhez, hogy aztán a rip o rter a szerény kérdező szem élyében a m egkérdezettek szem élyét és tu d á sá t állítsa előtérbe. K érdéseivel így ta r tja kezében és len d íti tovább m ost is a beszélgetések m enetét. Az általa ír t előszóból azt is m egtudjuk, m ilyen sokféle kívánság m e rü lt fel az új sorozattal kapcsolatban, s m inthogy m ind en k in ek ele­ get ten n i nem lehetett, m aga R apcsányi ír am olyan hézagpótló jelleggel a régi m agyar bibliafordításokról, a m ag y ar B iblia irodalm i, m űvészeti, történetfilozófiai, sőt a folklórt is érin tő hatásáról. A rip o rtso ro zat alap v o n alát azonban a könyv alcím e a d ja m eg: Mítoszok és legendák a Bibliában. B ibliás hivők ugyan nem szívesen h alljá k e szavak egyikét sem a B ib liáv al kapcsolatban, m égis p ró b álju k m ost m egértéssel fogadni a szóhasználatot. H iszen a m egkér­ dezettek közt nem csak izraelita és keresztyén teológu­ sok vannak, h an em — nagyobb szám ban — „világi” történészek, nyelvészek, filozófusok is, ak ik et egyesít az a törekvés, hogy m ély reh ató an foglalkozzanak a B ibliával m in t az em beriség egyik legfontosabb k u l­ tú rtö rtén e ti dokum entum ával. Ilyen együttes, m ond­ hatn án k , egyetem es érdeklődés k ö zéppontjában talán m ég sohasem volt a Biblia. Az egyház ugyan belőle ta ­ nult, de aztán h ittételein ek védelm ében g y ak ran csak v itázo tt és an a th é m át m o n d o tt kiem elt tex tu sai alap ­ ján . A világi tudo m án y pedig á lta lá b a n lekicsinylően szokott beszélni róla, vagy éppen „in d ex re tette.” Az utób b in ak a nem v árt, illetv e m eg nem gondolt kö v et­ kezm énye le tt az a m űveltségbeli szegényedés, am iről m anapság g y ak ran írn ak és beszélnek. E könyv ta n u lm án y aib an te h át k i-k i a m aga m eg­ győződése szerint, de érezhetően pozitív szán d ék k al és tisztelettel beszél a B ibliáról a neki ju to tt k érdéskör­ ben. F ogadjuk h á t el azt az aján lást, am ely et a rip o rt­ vezető ad bevezetőjében: az itt so rra k erü lő előadások m űvelődéstörténeti és nem teológiai jellegűek,

A B ibliának k ijelen tésk én t való értékelése és h ird e­ tése az egyháznak külön sajátos ügye. Az pedig, hogy a B ibliát m ég az egyéni h ité le t építésére való kegyes­ ségi olvasnivalónak is ta rtju k , végképpen a hivő em ­ b erek m agánügye. De m e rt ez a m agánügy nem keve­ rendő össze e könyv tanulm ány-anyagával, ta lá n jobb le tt volna „békében hagyni” és nem idézni ezúttal K a­ zinczy napló-vélem ényét B ethlen G ábor és Rákóczy György bibliaolvasásáról, am i K azinczy szerin t „csak szakm ány volt, nem egyéb, s m érget szívtak a szent és tiszteletes könyvekből, nem m é z e t . . ."(13. old.) A m ikor so rra vesszük e tanulm ányokat, sajnálju k , hogy csak n éhány sor ju t egyre-egyre. N em is é rté k e ­ lést je len t ez; csupán aján ló szándékai h ívjuk fel az olvasók figyelm ét a kiem elt gondolatok révén a b eh a­ tóbb tanulm ányozásra. Mátrai László filozófus, professzor a rró l nyilatkozik, hogy hol v an a B iblia helye az em beri m űvelődéstör­ tén etben (21—26. old.). A bibliai tö rtén etek b en — m o n d ja többek közt — az em beriség hosszú tö rté n eté­ nek bizonyos em beri alaphelyzetei a lak u ltak ki, fogal­ m azódtak meg. E m berileg, tá rsad alm ilag lehetséges h a­ társzituációk ezek, és ilyen értelem ben lehetnek p éld a­ m utatónk vagy tanulságosak a m ai em b er szám ára is, ak i ak arv a, nem ak a rv a hordozza m agában — m inél m űveltebb, a n n á l inkább — az egész em beriségnek ezt a k u ltu rá lis „ te rh é t”. Ahogy nem kell, nem is leh et le­ operálni a feln ő ttrő l sa já t gyerm ekkorát, ugyanúgy nem le h et a m ai k u ltú ra állag án ak a veszélyeztetése n élk ü l teljesen m egtagadni azokat az ősi em beri ta ­ p asztalatokat, am iket véletlenül éppen a B i b l i a . . . fo­ galm azott meg. H ahn Istv án történész, professzor „Édenkert és tör­ ténelem ” cím m el az elveszett paradicsom , a boldog aran y k o r bibliai képét és a vele p árh u zam b a vonható m ezopotám iai és görög m itologikus anyagot elem zi (29—48. old.). Sokszínű, gazdag anyagot dolgoz fel, am elyből éppen csak egy-két gondolatot idézhetünk. A boldog h ajd an k o r ról az Ó szövetségben kétféle v o n at­ kozásban le h et beszélni: egyrészt az éden k erti történ et, m ásrészt az egész özönvíz előtti őstörténet vonatkozá­ sában. Az idillikus boldog életet egyikben a tu d a tla n ­ á rta tla n állapot, m ásikban a hosszú (évszázadokban m ért) életk o r jellem zi. Isteni ítélet v e te tt véget m in d ­ egyiknek; kitaszítottság, verejtékes küzdelem a létért, az elkerü lh etetlen h alál tu d a ta kíséri tovább az em bert. Mégis m eg m arad t a rem énység, hogy visszatér m ég a boldog aranykor, s e rem énységnek az Ó szövetség la p ­ ja in egyes próféciák ad n ak hangot. Á m a próféták „nem a csodás term ékenység és m u n k átlan ság vissza­ téréséről áb rán d o zn ak ”. A boldog jövő bekövetkezését a társad alm i és a tőlük elv ála szth ata tla n erkölcsi v ál­ tozásoktól teszik függővé. G azdag bibliai és B iblián kívüli m itologikus anyag felsorakoztatása teszi teljessé a m ondanivalót. És itt m eg kell em lítenünk H ahn Istvá n m ásik ta n u lm án y át is, m ely a k ötet végén foglal helyet „Mítosz és tö rté n e­ lem ” cím m el (283—305. old.). Ez utóbbi a m ítoszok lé­ nyegére, értelm ezésére tan ít, és hasznos dolog fellapoz­ ni olykor m ás tanulm ányok olvasása m ellett is, m e­ lyekben m itologikus vonatkozásokról esik szó. Scheiber Sándor, a Rabbiképző Intézet igazgatója, a zsidó tö rténelem és folklór kiváló ism erője a G enezis­ ben és a hozzá kapcsolódó folklorisztikus anyagban előforduló m ítoszokról és legendákról szól „A te stv é r­ gyilkosságtól József testvéreiig” c. tanulm ányában. P on to san k ö rü lh atáro lja azt a forrásanyagot, am ely ta ­ n ulm ányozásra érdem es. A zután rendkívül színes és érdekes összeállításban m u ta tja be, hogy a B ibliában

fo g laltak at a későbbi zsidó hagyom ány hogyan színezi, gazdagítja, és hogyan megy á t az így b ő vült anyag az irodalom ba, a költészetbe, a népm esékbe. A sok ism er­ te te tt p éld a közül csak k irag ad v a lehet em líteni a szi­ várv án y t, Góg-Mágóg mo n d á já t az A b ra h ám kebelén nyugvást, J á k ób lé trá já v a l k apcsolatban a világ közepe gondolatát. O lvasni kell az egészet! K ákosy László egyiptológus, professzor E gyiptom és a B iblia k ap cso latát vizsgálja „Jövevények v o lta­ tok . . . ” c. ta n u lm á n y b an (69—86. old.). F elsorolja m indazokat a lehetséges kapcsolódó pontokat, am elyek egyiptom i feliratokon és egyéb szövegekben u ta ln ak Izráel h ajd an i egyiptom i tartózkodásra, a kivonulásra, m ajd Izráel későbbi tö rtén etére. K ülönösen József tö r­ tén etén ek egyes m ozzanatai v áln ak érdekessé az egyip­ tom i h á tté r ism eretében. Az egyiptom i irodalom és k u l­ tú ra nem h a to tt oly m é rték b en a B ibliára, m in t a m e­ zopotám iai, m égis ta lá lu n k ilyen h atáso k a t m ind az Ó-, m ind az Ú jszövetségben. V an azu tán egy terü let, ahol erősebben h ato tt az egyiptom i tú lv ilág h it és m itológia, ez azonban m á r B iblián kívüli irodalom : a N ag H am ­ m ad ib an jó h arm in c évvel ezelőtt ta lá lt gnósztikus ira ­ tok ezek, m elyek a m aguk nem éb en fontos v allástö rté­ n eti dokum entum ok. K om oróczy Géza o rientalista, egyetem i a d ju n k tu s ta ­ n u lm án y a D ávid k irály ró l szól (89—106. old.). D ávid az Ó szövetség egyik középponti a la k ja : zsoltáríró, hős v i­ téz, nagy király, állam szervező, hódító. V iszont v an n ak szem élyének negatív vonásai is, különösen az U riás fe­ lesége k ö rü l tö rté n tek e t írja le elm arasztaló an a B ib­ lia. Kom oróczy p éld am u tató an tárgyilagos tu d lenni a D ávidról szóló elbeszélések tö rté n etk ritik ai elem zésé­ ben. E lism eri D ávid tö rté n eti jelentőségét, nem m a­ g asztalja feljebb a k elleténél, és nem színezi tú l a n e­ gatívum okat. F igyelem rem éltó gondolata, hogy a D á­ vid—B atseba—Salam on h árm as egy irodalm i szkhém á­ b an helyezkedik él, am ely m egfelel az egész Izráel tö rtén etéb en a b ű n -b ü n tetés-szab ad u lás láncolatának. Még egy fontos m egjegyezni való: Az a tö rté n eti iro ­ dalom, am ely D ávidról és k ora esem ényeiről szól, nagyrészt a k irály i u d v arb a n a la k u lt ki, az u d v ar igénye és ízlése szerint, de m égsem volt aulikus szel­ lemű. Eleven, h ú s-v ér em b erek et áb rázo ltak hétköz­ n a p jaik b a n is, a nagy tö rtén eti felad ato k k al való b ir­ kózásukban is. Lukács József filozófus, professzor k ét ta n u lm án n y al is szerepel a kötetben. E gyiknek a cím e: „Jaj a böl­ cseknek . . . ” (109—126. old.). Az ószövetségi életbölcses­ ség bevezető ism ertetése u tá n rá té r a nagy tém ára, Jób könyvének súlyos k érd ésére: M iért kell az á rta tla n em ­ b ern ek szenvednie? Jó b szem beszáll azzal a sablonos gondolattal, hogy a szenvedés a b ű n n ek a következ­ ménye, b ü n tetése; tiltak o zik ez ellen, p erel még m agá­ v al az Úrra l is. A Jób könyvéből v ett d rám ai hangú szem elvények szem léltetik m indezt. V égeredm ényben a Jó b bűnösségét firtató „b aráto k ” alu lm a ra d n ak a v itá ­ ban, de Jó b sem azt a v álaszt k apja, am it v árh atn án k . Isten „m ás dim enzióból válaszol”. A szenvedésnek ugyanis le h et nem csak oka, h an em célja is, b á rh a az em b er nem é rti is, hogy az m ire jó. A zsidó nép sorsa — m o n d ja L ukács — nem te tte lehetővé, hogy a nagy k érd ésre racionális v álasz szülessen. Így „Jah v e szán­ déka, aki a szenvedést is belefoglalta a m aga üdvösség­ tervébe, vallásilag ú jra fogalm azódik Jézus K risztus cselekedetében, ak in ek szenvedése és k ereszth alála a h it szerin t m in d en em b er üdvözülésének előfeltétele.” L ukács József m ásik tan u lm á n y a; „Boldog, aki v á rja és m e g é r i . . ".(129—143. old.) szintén súlyos ószövetségi g o ndolatokat elemez. B e m u tatja a P ré d ik áto r pesszi­

123

m izm usát és korán ak rea litásaiv al való leszám olását. M ásfelől m egrajzolja D ániel könyvének apokalip tik u s várakozását, am elyben szinte a rem énység ellenére m a­ kacsul várakozó rem énykedésé a végső szó. Harm atta János filológus, történész professzor „A hasvérus” cím m el a B iblia és Irá n kapcso latát tá r ­ g yalja (147—169. old.). Az a korszak, am elyet az ószö­ vetségi k o rtö rtén etb en (ó)perzsa ko rn ak szoktunk n e­ vezni, nem bővelkedik d irekt tö rtén eti ad atokb an Iz­ ráel, illetve Jú d a történetéhez. A nnál szem betűnőbb az a szellem i hatás, am ely e k orban érvényesült Irá n fe­ lől irodalm i vonatkozásban (pl. m á r D eutero-É zsaiás­ nál), tö rtén eti szituációk rajz áb a n (pl. E szter könyvé­ ben), m indenekfölött pedig egy csomó vallásos gondolat m egjelenésében, m elyek á th a tjá k m ind az Ó-, m in d az Ú jszövetség eszm evilágát. M indezeket bő részletezéssel o lv ash atju k a tanulm ányban, ezzel az igen kom oly vég­ ső értékeléssel: A B ibliában olyan alapvető fontosságú irá n i elem eket találunk, m in t a m egváltás gondolata, az em ber fia, a M essiás alakja, az utolsó ítélet, a feltám a­ dás és a h alhatatlanság. Ám itt nem arró l van szó, hogy a zsidóság ezeket a gondolatokat egyszerűen k öl­ csönvette. M egjelenésük a B ibliában a zsidóság sa ját fejlődésében gyökerezik. Az irá n i ered etű gondolatok olyan szervesen épültek bele a zsidó vallásos gondol­ kodásba, m in th a m indig eredeti alkotóelem ei lettek volna. Kocsis Elemér ref. teológiai ta n á r ta n u lm án y a „A két testam en tu m között” eltelt 200—250 éves időszakról szól (173—192. old.). A m eghatározó világtörtén eti s egyben k u ltú rtö rté n e ti h á tté r e korban a hellénizm us, m ajd a róm ai térhódítás. R oppant válságos a zsidóság helyzete e korban: A h azájukon kívül, diaszpórában élőket fenyegeti az antijudaizm us. H azájukban pedig szabadságharcra kényszerültek, de — különös tragédia! — m ikor a M akkabeusok kiv ív ták a győzelmet, despo­ tá k k á váltak, m eggyűlöltették m agukat. A ztán jö tt az „igazságtevő” Róma, s a nagy rem ények ism ét szerte­ foszlottak. K ét szellem i irányvonal jellem zi különösen a k o rt és an n a k irodalm át. Egyik az önkéntes hellén i­ zálódás, a helyzettel való m egbékélés; jellem ző pl. A le­ x a n d ria i P hilo írásm agyarázása, Josephus R óm a-b arát ten d en ciájú történ etírása. A m ásik ren d ü letlen ü l k ita rt a jobb jövő, a m essiási k or v árá sa m ellett; különösen az apokaliptikus irodalom b iz tat töretlen ü l azzal, hogy a történelm i szenvedéseken keresztül is végül é r­ vényre fog ju tn i Isten igazsága és eljön Isten országa. Pákozdy László M árton ref. teológiai ta n á rn a k ta ­ lán a legnehezebb felad at ju to tt, am ikor „A m egváltás m ítoszai a B ibliában” cím ű k érdéskört k ellett m egvá­ laszolnia (195—212. old.). A tudós vallástörténész m ód­ szerével élve, kiin d u l a m ítosz pontos k ö rü lh atáro lásá­ ból, m ajd m egállapít egy igen fontos állom ást: a m í­ tosz a k ultuszban — bizonyos ünnepi alkalm ak o n — szent szövegként recitálásra kerül, s ez á ltal „életet adó szent ige” lesz, drám ává, esem énnyé válik. A m ezopo­ tám iai terem tés-m ítoszban tükröződik először az élet fenyegetettségével szem ben a m egváltás, a szabadítás valósága. M egfelelő áttételek elvezetnek a m egváltó k i­ rályság gondolatához, am elynek nyom ai ott v an n a k az ószövetségi „királyzsoltárokban” is. És ám b ár az Ószö­ vetségben m indig Ja h v e az igazi szabadító, azért o tt v an a felkent M essiás a la k ja is, akihez fűződnek a jö ­ vőbe tekintő m egváltás-váradalm ak. A különböző m ó­ dokon fogalm azott m essiási próféciákban szerepel egy vasvesszővel korm ányzó király és egy békességre v e­ zérlő fejedelem . Az utó b b it h elyenként szenvedőnek, alázatosnak m o n d ja a Biblia. Jézus szenvedésénél a m itikus d rám a először p aró d ián ak in d u l: m in t király előtt, úgy h ajlo n g ta k Jézus elő tt a k atonák — gúnyból;

124

de aztán a kereszten szenvedő Jézu s lá ttá n egyik ró ­ m ai k ato n a m egvallja, hogy „istenfia v o lt”, m ivel „a m itológia d ram atu rg iai szabályai szerint gondolkozva felism erh ette . . . a m ítoszt, a valóságot.” Nyíri Tamás r. k. h ittu d o m án y i ta n á r „A keresztény O düsszeusz” cím m el P á l apostol té rítő i ú tja iró l szól (215—227. old.) A ro m an tik u san hangzó cím ből is k i­ tűnik, hogy hosszú, veszélyes, sok töredelem m el já ró utazások voltak ezek — az O düsszeia ro m an tik u s rész­ letei nélkül. Főleg az A postolok C selekedeteiből ism er­ tek e m issziói u tak részletei, N yíri T am ás közöl még néhány, a hagyom ány á ltal m egőrzött tö rté n eti kiegé­ szítést is, A legsúlyosabb rip o rte ri kérdésre, hogy ti. sikeres v o lt-e a ta lá n tízezer k ilo m éterre is tehető, sok viszontagsággal já ró út, azt a meglepő, de helytálló v á ­ laszt kapjuk, hogy „az apostol életéb en tu lajd o n k ép p en sokkal több volt a kudarc, m in t a sik e r”, hiszen a m eg­ feszített K risztus h ird etése elfo g ad h atatlan n ak tű n t az ókori m ű v elt világban. „Sikertelenségei ellen ére” mégis ő ra k ta le „a pogányok egyházának alap já t.” Fodor Sándor egyetem i a d ju n k tu s a B iblia és az isz­ lám k ap cso latát v izsgálja „M ohamed, a P ró féták P e ­ csétje” c. ta n u lm án y áb an (231—245. old.). M oham ed azt h ird ette, hogy ő az utolsó p ró fé ta (ezt je len ti a „prófé­ tá k pecsétje” kifejezés), aki az ért jött, hogy Istennek korábbi, az ószövetségi próféták o n k eresztü l is ad o tt k ijelen téseit végső és igaz form ában hozza az em berek tudom ására. Ezt tudva, nem leh et meglepő, hogy a K o­ rá n számos b ibliai tö rté n e tre hivatkozik Á dám tól Mó­ zesig, sőt újszövetségi vonatkozásai is van n ak . A tö rté ­ n etek et színezi, alak ítja, feltehetően olyan zsidó vagy keresztyén hagyom ányanyag alap já n (is), am elyet íro tt fo rm áb an m a m á r nem ism erünk. Rónay G yörgy író, a Vigilia felelős szerkesztője „B ib­ liai n ovellák” cím a la tt (249—264. old.) a rró l a k érd és­ ről ír, hogy le h et-e a B ibliát csak írói szem m el olvas­ ni, és en n ek következm ényeként hogyan le h et és sza­ b ad a b ibliai tö rté n ete k et szépirodalm i form ában, köl­ tem ényben, d rám ában, n o vellában feldolgozni. Válasza feltétlen ü l igenlő: Lehet, de csak úgy, h a az író nem ham isít, nem m ásít, nem „átk ö lt”, h an em a m aga te l­ jességében igyekszik ábrázolni, m egjeleníteni azt, am it a B iblia m ondatai m ondanak. Az alap elv et illu sztrá lja azzal, hogy gondosan elemzi a B iblia egyes szem élyei­ nek, főként n ő alak jain ak jellem ét, helyzetét, sőt m a­ g án ak a B ibliának félreérth etetlen szituáció-ábrázolá­ sát. Egy részlet V ictor H ugo költem ényéből (Az alvó Boáz, N em es Nagy Ágnes fordításban) rem ek példa az elvek g yakorlati m egvalósítására. Bálint Sándor ny. egyetem i ta n á rra l készült a „B ib­ liai elem ek a m ag y ar n éphagyom ányban” c. rip o rt (267—279. old.). A Szeged környéki népéletnek, folklór­ n ak kiváló ism erője h álás anyagot tá r az olvasók elé, hiszen közism ert, hogy a m ag y ar nép m ennyi bibliai esem ényt, nevet, csodát foglalt mesébe, rigm usba, ta lá ­ lós kérdésbe. K risztus u ru n k szinte itth o n já r t P éte rrel a Tisza tá ján , tanulságos in telm ekkel lá tv a el ta n ítv á ­ n y át és az em bereket. Ez a tan u lm án y valóságos v irág ­ csokor, am elyből nem leh et szálak at kihúzogatni: együtt k ell látni, azaz elolvasni az egészet. Az egész könyvnek külön érték e a sok, m űvészi é r­ ték ű képm elléklet. G yönyörködtetnek, szem m el lá th a ­ tóvá teszik azt, am iről a rip o rto k esetleg elvontan be­ szélnek. Ism ertetésü n k et azzal a — kissé m ódosított — m on­ d a tta l zárjuk, m ellyel a rip o rte r szokott elköszönni: K öszönjük a beszélgetéseket! Tóth K á lm án

A fekete teológia — W ilhelm Dantine: Schwarze Theologie — Eine H e­ rausforderung der Theologie der Weissen? Herder Wien, 1976. — Szerzőnk a bécsi evangélikus teológiai fakultás szisztem atika tanára. K önyvében korunk egyik teológiai irányzatával, a fekete teológiával foglalkozik. Az a lá b ­ bi írás e könyv ism ertetését adja. A fekete teológia, írja D antine, az USA viszonyai és az am erikai p rotestantizm us ta la já n született meg. L eg­ jelentősebb képviselője Jam es H. Cone, a N ew Y ork-i E gyesült Theológiai Szem inárium néger ta n ára. K öny­ ve: Black Theology and Black P ow er N ew Y orkban je ­ le n t meg 1969-ben, ném etül pedig 1971-ben, M ünchen­ ben. A frika a fekete teológia fogalm át A m erikából vette á t úgy, hogy ez a kifejezés egészen rövid idő a la tt is­ m ertté le tt (Theo Sunderm eier C hristus, der schw arze Befreier, E rlangen 1973.) A közvetítésben fehérek is közrem űködtek, így elsősorban Dr. B asil Moore, dél­ afrik ai m etodista lelkész. A frikában a feltételek m á­ sok, m in t A m erikában, a Black P ow er-hez (fekete h a ­ talom) hasonló m ozgalm at itt nem találunk. A frik á­ ban a fekete teológia k iindulópontja „fekete ö n tu d a t”, a „fekete id e n titá s”. Cone teológiai kijelentései csak a feketék tö rté n el­ m i-társad alm i helyzete felől érth ető k meg. A h á tté r­ ben m indenekelőtt egy rabszolgatársadalom iszonyúan keserves tö rté n ete van, am i a feketéket A m erikában állan dóan a m aguk kisebbségi helyzetére és em beri alacsonyabbrendűségére em lékezteti. M ásodsorban ott v an ebben a h áttérb en a szenvedés­ nek és m egaláztatásnak egy olyan kom plex története, am elyet ebben a form ában, ennyire átfogó m ódon és egy relatív e nagyszám ú népréteg ritk á n élt át évszáza­ dokon keresztül az em beriség történetében. H arm adszor: ennek a fekete társad alo m n ak az az ak arata, hogy m eghatározza önm agát, ezért új é rté k ­ fogalm akat hozott létre, m in t a „m éltóság”, „büszke­ ség”, a „fekete id e n titá s”. D antine m egállapítja, hogy m indezért a fekete teoló­ giát nem leh et elm arasztalni; hiszen a teológia és az egyház nyugaton sem nélkülözte a tá rsa d alm i v o n at­ kozásokat. Így pl. még m a is h a t az a körülm ény, hogy az egyház m esszem enően a birtokosokkal azonosította m agát. Sok nyugati fül úgy h a llja a fekete teológia és a „fe­ k ete ö n tu d a t” érveit, m in t egy fekete rasszizm us é r­ veit. Hogy tisztán lássunk, szükséges a rasszizm us fo­ galm ának a pontosabb analízise. D antine K laus P ete r Blaser-re hivatkozik, aki különbséget tesz régebbi és ú jab b rasszizm us között. A régebbinek a gyökere a n ­ n ak az idegenségnek a m egtapasztalásában van, am i különböző em beri csoportok kölcsönös találkozásában történik, am inek következtében az egyik nép bizonyos m egkülönböztető jelek alap já n (pl. bőrszín, nyelv, v a l­ lás) a m ásik fölé em eli m agát. Az ú ja b b rasszizm usban B laser szerint „a rasszizm usról, m in t politikai koncep­ cióról v an szó, am ely kizsákm ányoló, a fejlődést gátló és oppresszív stru k tú rá k alak já b an m anifesztálódik . . . P olitikai gyám kodás, a m űvelődés egyenlőtlen lehető­ ségei, az igazságtalan vagyonelosztás, a m unkával k a p ­ csolatos diszkrim ináló rendelkezések gyakran egy, a rasszizm uson alapuló statu s quo kifejezései.” Az ú jab b rasszizm usnak, am in t az m indenekelőtt a fehérek dél­ afrik ai u ralm i rendszerében, de m ás alak b an az USA feh ér társad alm áb an is m egm utatkozik, valóban rasz­

szista ideológiai a lap ja és h á tte re van, de ez egyszerűen a politika, k u ltu rá lis és elsősorban a gazdasági élet fö­ lötti h atalo m g yakorlásában valósul meg. A feketék ellenm ozgalm ában ezért v an szó a feketék tudatos rész­ vételéről a po litik ai hatalom gyakorlásában. Az úgy­ nevezett fekete rasszizm us te h át elsőrenden tá rsa d a ­ lom politikai és nem rasszista m eghatározottságú. Ezt az is alátám asztja, hogy a feketék a m aguk követelését az egyenjogúságra még sohasem k ísérelték m eg teoló­ giailag vagy ideológiailag úgy m egalapozni, m intha őket Isten terem tési terve, vagy a term észet ren d je alap já n b árm ilyen előny is m egilletné. B laser nagyon pontosan definiál: „Nem arró l v an szó, hogy elvitassák a feh érek em beri m éltóságát (ahogyan az m egfordítva történik), a tám adás u ralm i stá tu su k a t veszi célba.” Egybehangzik ezzel a feketéknek az a g yakorlati po­ litik ája, A m erik áb an éppúgy, m in t A frikában, am ely­ ben n y ito ttak m ind a félvérűek, m ind m ás népcsopor­ tokkal szemben. D antine ezu tán arró l beszél, hogy az Ószövetségnek m ilyen kiem elt szerepe van a fekete keresztyének éle­ tében: ném ely vonatkozásban sokkal nagyobb erővel szólítja m eg őket, m in t az Újszövetség. Az Ó szövet­ ségnek ez az előtérbe állítá sa azzal is jár, hogy h ang­ súlyozott jelentőséget k ap a „szegények” teológiája, am ely az egész Ószövetségen végighúzódik, továbbá an n ak az országnak az ígérete, am elyben szociális igaz­ ság lesz. Ismerős, m ekkora a 126. Z soltár h atása, s ezzel eg y ü tt az üldözöttek, az elnyom ottak, elh u rco l­ tak sorsával való azonosulás. A feketéknek az a tö rek ­ vése, am ellyel sa já t id e n titá su k at keresik, jellem ző m ódon egybekötődik m ás elnyom ottak identitásával. És am it Isten elválasztásából m eghallanak, ez az: m in ­ dig a kicsik, a szegények azok, ak ik et Isten elhív. H i­ szen m á r Á b rah ám is társad alm ilag úgyszólván nega­ tív fig u ra: idős és gyerm ektelen. Mégis ő k a p ja az el­ hív ást és az ígéreteket. A teológiai argum entációról szólva szerzőnk J. H. C one-t idézi. Ebben Cone Jézus K risztus szem élyének központi jelentőségéről beszél. Jézus az Ú jszövetség szerin t a „m ásokért való em b er”, aki a m aga eg­ zisztenciáját felo ld h atatlan u l a m ásik em berhez kö­ tö ttn ek tudta. A m ások a la tt term észetesen m inden em b er értendő, különösen az elnyom ottak, a tá rsa d a ­ lom ból kirekesztettek, a „bűnösök”. M aga Isten az, aki az em beri egzisztencia legm élyebb m élységeibe belépett, hogy a rabszolga bilincseit összetörje, és így az em b ert az istenellenes erőktől és h atalm ak tó l m eg­ szabadítsa. Jézus m u n k á ja a felszabadítás m unkája, am elynek csodáját a L k 4,19—20. versei m o n d ják el. Cone rá m u ta t arra, hogy ebben a te x tu sb an kétszer is előfordul a m egváltás, szabadítás kifejezés. Ezek a k i­ fejezések a későbbiekben ren d szerin t a bűn n el össze­ függésben jelentkeznek. I tt azonban, L ukácsnál, és az eredeti ószövetségi tex tu sb an , az Ézs 61-ben, nem an y ­ n y ira a bűnökből való szabadulásról v an szó, m in t in ­ kább a láncok széttörésének reális m egéléséről. E bben a krisztológiában, á lla p ítja meg D antine, J é ­ zus m egalázkodása nagyon is hangsúlyos. Jézu st egy­ általán nem m in t vallásos héroszt érti, az ő nagysá­ gát és au to ritásá t nem az em b erfeletti vagy isteni tu ­ lajdonságok jelzik. Az ő au to ritása kizárólag Istennek azon, a ben n e lá th ató v á lett sz erete ta k aratá n nyug­ szik, am ellyel ő t elhívta, hogy az em berekkel, eg­ zisztenciájuk legm élyebb fokán, szolidáris legyen. Je l­ lemző ezért a fekete teológiára, hogy pl. az am erik ai feh ér teológiának egy időben jelentkező „csúcstelje­ sítm énye”, am i az „Isten h alála” teológiaként ism erős,

125

sem az afrikai, sem az am erikai fekete teológiára nem volt hatással. De m i értendő „elnyom áson” ? Cone és az afrik ai „fekete ö n tu d a t” m ozgalom válasza teljesen hasonló és rövid: az elnyom ás az em beri m éltóság elveszítését jelenti. E zért szólítják fel a feketék a hozzájuk ta r ­ tozókat, hogy ju ssan ak m éltóságra és büszkeségre, és őrizzék m eg azt. Ennek h átteréb e n a „niggerek” em ­ berségéről évszázadok óta dúló v ita húzódik. H asonló kérdésről m á r vitatkoztak az U SA -ban: az indiánok em beri m éltóságáról. És ott van a h áttérb en a ra b ­ szolgaszállítm ányok em léke, a jó „Tom nagybácsi” el­ érendő ideálján ak a képe. A frik aiak g yakran elm ond­ ják, m ilyen nehéz a feketéknek, akiket m á r betöltött sa já t m éltóságuk és büszkeségük tudata, leszokni egy bizonyos alázatról a fehérekkel szemben. Ezek a m o­ m entum ok érth ető v é teszik a Black P ow er követelé­ sét, „a feketék teljes em ancipációját a fehérek elnyo­ m ása alól m inden olyan eszközzel, am elyet a feketék szükségesnek ta rta n a k .” A dél-afrik ai fekete diákm ozgalom , a SASO 1971ben m egjelent m anifesztum ában egyebek közt ezeket h a llju k a fekete öntu d atró l: 1. A fekete ö n tu d a t alapvető meggyőződése, hogy a feketének el kell u ta síta n ia m inden olyan érték ren d szert, am ely a sa já t szülőföldjén idegenné teszi, és alapvető em beri m éltóságát kisebbíti. 2. A feketének fel kell építenie a sa já t érték ren d szerét és úgy tekintenie önm agát, m int akivel nem m á­ sok, hanem sa já t m aga rendelkezik. 3. A fekete ö n tu d at koncepciója im p lik álja a feke­ téknek a hatalom ról való ism eretét, am elyet m in t cso­ portok m ind gazdaságilag, m ind politikailag képvisel­ nek. D antine m egem líti, hogy az egész beszédm ód, a fo­ galm ak, így pl. az id entitás fogalm a is, az európai k u l­ tú rátó l szárm aznak, elsőrenden a m odern, az egzisz­ tencializm us á ltal m eghatározott európai filozófiától és teológiától. Ez egy m élyreható küzdelm et in d íto tt el az afrik aiak között. Az egyik csoport a teológia közvet­ len afrik an izá lásá ért száll síkra. Ez a csoport a réginek az alapján, a törzsi vallások alap já n a k a rja ezt a te l­ jes afrikanizálást. A m ásik csoport meggyőződése v i­ szont az, hogy az afrik ai viszonyokra és id ejétm ú lt képzetekre való redukálódás akadályozza a feketék fölszabadulását. T ény az, hogy többen is felteszik a kérdést: v aló já­ b an m ennyire fekete a fekete teológia? — m ivel am i „feketének” értendő, lényegében „fehér”. De ez a tény sem m iképpen sem befolyásolja a fekete m ivolt defi­ níciójának az önállóságát és au ten tik u s voltát. Hiszen nincs olyan k u ltú ra, am elyet ne kívülről érkező h a ­ tások h atáro ztak volna meg. A kérdés: m i lesz belőle? Az eddigiekből az látszik, hogy a fekete teológia és a fekete ö n tu d at m ozgalom is tudatosan követ egy m eg­ határo zo tt u ta t m in t an n ak a m ásik ú tn a k az a lte rn a ­ tív á já t, am elynek lényegét az olyan jelszavak p ro p a­ gálják, m int az integráció és a hozzáidom ulás. A to vábbiakban arró l hallunk, m i a jelentése a „fe­ k ete” Isten és a „fekete” K risztus kifejezéseknek. Cone egyik küzdőtársától, B. C leage-tól való ez a felszólí­ tá s: „F elejtsd el a te fehér Istenedet, Isten bizonyára fekete, ha ő a sa já t képére te re m te tt m inket.” De m ár a m ú lt században M arcus G arvey ezt h ird ette: „Is­ ten, Jézus, az angyalok feketék, a S átán és az ő a n ­ gyalai fehérek.” M ennyei jelenetek m űvészi áb rázo lá­ saiban is Isten, Jézus, az angyalok feketék, az ördög és követői fehérek. Így tö rté n ik an n ak tudatosítása, hogy a feketék is, m in t m inden em ber, közvetlen v i­

126

szonyban álln ak Istennel, és sem m iképpen sem jog­ fosztottak, és sem m ilyen diszkrim ináció nem érvényes rájuk. De még m ásról is szó van. A „fehér Iste n ” a fehérek trad íció ján ak az istenképe, ítélő bíró, az ún. „iustitia d istrib u tiv a”, az osztó és b ü n tető igazság őrzője és vég­ reh ajtó ja. Ez az Isten egyúttal a fennálló szociális rend védelm ezője is. A „rendek teo ló g iáján ak ” az Istene. Ezt az istenképet a fekete teológia, m ik én t egy bizo­ nyos feh ér teológia is (Barth, Tillich, Bonhoeffer, M oltm ann) elu tasítja. A fekete teológiában „Isten fel­ fedezése és m egism erése a felszabadítás keresésében és m egtap asztalásáb an történik. Isten em e m egértésé­ nek ez lehetne a m egfelelő szim bólum a: az Isten sza­ badság. A fekete teológia nem m ás, m in t egy szenve­ délyes hívás a szabadságért, Isten ért, a teljességért, az e m b erért való cselekvésre.” (Basil Moore) E nnek m egfelelően v an szó a „fekete K risztu sró l” is. Sim on M eim ela-t, a tran szv aali lu th e rá n u s egyház teo ­ lógiai k a n d id átu sát idézi „A feketéknek szükségük van arra, hogy az isteni kijelentés és a fekete k u ltú ra kö­ zött kölcsönös viszonyt (W echselbeziehung) állap íth as­ san ak meg. M iért v a n e rre szükségük? M ert K risztu st m indig fehérnek ábrázolták. A feh érek szem ében ő uralkodó, és ezért u ralk o d n ak a fehérek az ő feh ér K risztu su k k al a világ fölött. A feh ér teológia K risztust feh érré tette, a fekete teológiának ezt m eg kell k érdő­ jeleznie. A fekete teológusoknak meg kell szab ad íta­ n a k K risztu st feh ér tu lajd o n ság aitó l és ily m ódon re ­ levánssá ten n i ő t”. M ajd így fo ly ta tja: „A fekete k u l­ tú rfo rm ák at, a feketék kifejezési m ó d jait és szim bó­ lu m ait Isten ú tja k é n t kell felism erni, am elyen ő a dél­ afrik ai történ elem b en cselekszik és részt vesz a fe­ keték felszabadításában.” D antine m indezt úgy foglalja össze, hogy itt nem rasszista teológiáról v an te h á t szó, han em a szövetség és m egbékélés teológiájáról, am elynek gyökerei a fe­ h ér trad íció b an vannak, de am ely nem a feh ér u ra l­ kodó társad alo m teológiája. „F ehér” foltok a fekete teológiában? cím a la tt a könyv író ja felsorol n éhány hiányosságot. Így nem tö rtén ik k ísérlet an n ak feldolgozására, m i a jelentősé­ ge a n ázáreti Jézus tö rté n eti alak já n ak az üdv szem ­ pontjából. Jézus p ró fétai és k irály i tiszte m ellett a p a ­ pi tiszt h á tté rb e szorul. A bűn m in t az em b ert m egha­ tározó valóság nincs m egfelelően végiggondolva. G yen­ géje a pneum atológia is, hiányzik a feleb aráti szere­ tetn ek az a rad ik alitása, am elyben m ég az ellenség is h elyet kapott, és ezért hiányzik az együttes felelősség az egész társad alo m ért, beleértv e a feh érek tá rsa d a l­ m át is. K önyvének befejező részében D antine felveti a n y u ­ g ati-feh ér teológia m e lle tt egy „önálló” teológia létén ek a kérdését. Itt különbséget kell ten n i a keresztyén h it lényege és an n a k áthagyom ányozott tö rté n eti alak ja között. A keresztyénség tö rté n eti jelenség, s m in t ilyen, állandó változásnak van kitéve. Az eddigi keresztyén teológia a görög-róm ai gondolkozás te rü leté n á llt elő. M ondhatjuk, ez volt az első „önálló” teológia. De a k e­ resztyénségnek ez az első gyerm eke, a n y u g ati-feh ér teológia nem jelen ti szükségszerűen az egyetlen g yer­ meket. A zután, m ivel a keresztyénség egy sor m ai k u l­ tú rá b a is behatolt, szám olnunk kell különböző regioná­ lis vagy k o n tin en tális teológiákkal, am i m á r az 1973-as B angkok-i világm issziói konferencián is nem kevés p o rt k a v a rt fel. Az ökum ené szám ára ez ú j felad ato t je len t: a dialógus készségét a feh é r és más, m ég csak ezután jelentkező teológiák képviselői között.

A m i a fekete teológiát illeti: a kihívása, a provo­ k álása m á r abban is m egtalálható, hogy leleplezi az eddigi „feh ér” teológiát. N agyon nagy a jelentősége a n n ak a fekete kísérletnek, hogy a keresztyén h it autonóm m eghatározását és artik u lác ió já t adja, az az igény, hogy az igazságot m aga keresse meg, és annak m aga adjon alakot. A fekete teológia nem csak m eg­ kérdezi a keresztyén teológiától, hogy h ajlandó-e ezt vagy azt a kozm etikai v álto ztatást elvállalni, hanem felszólítja, hogy a m aga egészében vizsgálja felül a la p ­ ja in ak igazságát éppúgy, m int történelm i alak ját. A fe­ kete teológia segítségével a jelenlegi keresztyénség m egteheti a b ű n b án a tn a k azt a szükséges lépését, am elyre az egész világ helyzetével szem ben m a elkö­ telezett. A chs K ároly

A tulajdonságok nélküli ember R obert Musil; Európa Könyvkiadó, 1977, I—III. 1632 old. Fordította: Tandori Dezső.

köt.

M usil könyvét azzal a m egelégedett öröm m el lapoz­ gattam , m ely m inden könyvszerető em b ert eltölt, ha k ézik önyvtárát egy újab b szerzem énnyel gyarapíthatja. S m iközben az „ez m á r az enyém ” m egnyugtató tu d a tá ­ v al és érzésével elkezdtem olvasgatni — ta lálo m ra fel­ felcsapva egy-egy oldalt, m ás feladataim lévén, az a la­ posabb végig-olvasást későbbre tervezve — egyszer csak azt vettem észre, hogy nem tudom le te n n i! Mi ebben a könyvben az a félelm etes vonzás, m ely ilyen elem i erővel m agához láncolja az olvasót, s a rra kényszeríti, hogy az első oldal elolvasása u tá n m ind az 1632-t végigolvassa? E zerhatszázharm inckettő oldal, cselekm ény szinte sem m i, és m égis lenyűgöző! K öztudott, hogy a XX. sz. első felének nagy regényei form abontó és form aterem tő regények: a cselekm ény összezsugorodik, m in im álisra csökken, ezzel szemben nagy szerepet kap a történés értelm ezése, kom m en tá­ lása. Az esem ények külső leírásáról a benső folyam a­ tok és összefüggések m eg világítására tevődik á t a hangsúly. A cselekm ény csak an n y ib an fontos, am en y ­ n yiben a benső összefüggéseket illusztrálja. És fo rd ít­ v a: a külső esem ények m indig valam i m élyebb össze­ függésre utalnak, s így k ap ják m eg értelm üket. M usil regényének cselekm énye az O sztrák—M agyar M onarchiában, közvetlenül az I. világ h áb o rú t m egelő­ ző években játszódik, te h á t egy .széthulló, haldokló tá r ­ sadalom ban. Az ún. „párhuzam akció”, am ely a külső tö rtén ések gerince, a z t a célt h iv a to tt szolgálni, hogy a császár és a király uralk o d ásán ak 70. évfordulóját m él­ tóképpen m egünnepelje, ill. az ünn ep lést megszervezze. Az akció a n evét o nnan kapta, hogy ugyanabban az időpontban (1918) tervezik m egünnepelni a n ém et b iro ­ dalom ba Vilmos császár u ralk o d ásán ak 30. évforduló­ ját. Persze, az akció kezdem ényezői nem tudják, hogy a terv ezett ünneplés id ejére a v ilágtörténelm i és politikai szituáció gyökeresen m egváltozik. M usil félelm es irón iával leplezi le a haldokló O szt­ rá k —M agyar M onarchiát, am it gúnyosan K ák án ián ak nevez: „M ert a fejlődés jelenkori szakaszában K ákán ia volt az első ország, m elytől Isten m egvonta a hitelt, az

életkedvet, az önm agába v etett hitet, m inden k u ltú r­ állam alapvető képességét, m ellyel am a hasznos k ény­ szerképzetet terjeszth etik , hogy felad atu k van.” (I./742 old.) M űve m égsem p usztán társad alm i, hanem am in t S ü ­ kösd M ihály írja a Musil és a regény gyakorlata c. utószavában: „ontológiai és ism eretelm életi regény.” Az I. v ilág h áb o rú t megelőző évek O sztrák—M agyar M on arch iája M usil szám ára a széthulló és h an y atló társad alm ak , a depresszió korszak án ak típusa, am ikor is a régi m ódon m á r n em leh et élni, ú j életform a v i­ szont m ég nem alak u lt ki: „Meg voltak győződve róla, hogy ez így nem m egy tovább, h a nem jön m ih a m a­ rab b egy Messiás. L eh etett volna ez az orvostudom ány m egváltója, hogy a gyógyítás ta n á t kiszabadítsa a tu ­ dós vizsgálódások labirintusából, ahol közben elhagya­ to tt em berek m illiói betegszenek s h a ln a k m eg; vagy a költészet m essiása, aki olyan d rá m á t írh atn a, m ely m illió k at vonz a színházba, de m egalkuvás n élk ü li szellem i m agasrendűségét is m egőrzi; és e meggyőző­ désen kívül, hogy tu d n iillik m in d en em beri tevékeny­ séget egy-egy k ü lön-m egváltónak kellene önnön m eg­ tisztu lt állapotához segítenie, nem hiányzott az a szőr­ szálhasogatást félresöprő kívánalom sem, m iszerint az Erős Kéz m egváltása szükséges az Egésznek. Joggal m o ndható tehát, hogy m essianisztikus idők já rtá k a h áb o rú előtt, és h a a k á r egész nem zetek sóvárogtak is m egváltás után, nem je le n te tt az sem m i különöset, sem m i szokatlant.” (I./731. old.) K öztudott tény, hogy a filozófia m indig a m ély tá r ­ sadalm i válságok, széthullások és hany atláso k te rm é­ ke, vagy ahogy L ukács György egyik korai m u n k á já ­ b an m o n d ja: „ . . . a filozófia a k á r életform aként, a k á r a költészet form am eghatározó és tartalo m ad ó elem e­ k én t az O dakint és az O dabent m eg h asad ásán ak a tü ­ nete, az én és a világ lényegi különbözőségének, a lé­ lek és a te tt meg nem felelésének a jele”. M usil könyvének félelm etes vonzereje abb an a m ély­ ségben és éleslátásban rejlik, ahogyan az em beri életet, m in t p ro b lem atik u s létezési fo rm á t m egragadni képes. Főhősének, U lrichnak, a tulajdonságok n élküli em ­ b ern ek a sorsa „a k u d arco t v allo tt em b er trag éd iája, aki m indig m aga van, m indennel ellentm ondásban, és sem m in sem v á lto z ta th a t” (II./782. old.). S m in t ilyen tö rtén elm i korszakokban lenni szokott, U lrich szám ára m aga az em beri élet problem atikus, le­ h etetlen lehetőség. M ert h a legalább azt hihetné, hogy világa egy szigorúan b eren d ezett otthon, m elyben m in ­ dennek eleve elren d elt helye és felad ata van, ak k o r nem lenne szám ára az élet kérdéses: „Sem m i kétség, olyan hivő em b er ő, aki épp nem hisz sem m iben.” (II./ 255. old.) Egy széthulló, de a jövőben rem énykedő, új eszm éért kiáltó társad alo m term ék e volt ő, am ik o r a valóság m á r nem otthonos és régtől fogva ism erős, h a­ nem m in d en m ag y arázat gyanússá, m inden eszme k o r­ látolttá, m inden tu d ás sekélyessé válik. É letében csak egyszer, az a p ja tem etésén érezte, „ . . . hogy a hagyo­ m ány ere je egyenesíti gerincét.” (II./62. old.) N oha jól tu d ja, m in d an n ak ellenére, hogy „ . . . sok m egm agya­ rá z h a ta tla n dolog akad, de h a a nem zeti him nuszt én e­ k eljük, nem érezzük őket” (I./744. old.), m ár nem képes a régi, hagyom ányos életform ához visszatérni. Él benne még v alam iféle em lék a m ú ltró l: „H a életem leg ré­ gebbi id ejére visszagondolok, azt m o n d h atn ám : a k ü l­ ső és belső világ ak k o rib an még nem v á lt s z é t . . . Még furcsább, hogy ugyanígy azt is m o n d h atn ám : még nem táv olodtunk el egészen m agunktól.” (II./333. old.) S m i­ k o r életében az eszm e és a valóság táv o lra k e rü lt egy-

127

m ástól, akkor köszöntött rá az irónia, a táv o ltartás em e hatalm as eszköze. Az eszm e nem éltető és élet­ adó erő többé, nem m egvalósítható és m egvalósítandó feladat, hanem legfeljebb a szív p illan atn y i fellobba­ nása, m elyre az ész feszülten figyel és csendes iró n iá­ val mosolyog r a jta : ". tulajdonképpen egyetlen esz­ m e jegyében sem állta m tartó san . E gyszerűen nem a k a d t ilyen. Az eszm ét úgy kellene szeretni, m in t egy nőt. Boldogan té rn i m eg hozzá. És közben örökké ott van bennünk! És m indenben keressük, m agunkon k í­ vül. Ilyen eszm ét nem találtam . M indig férfi-a férfihoz viszonyban álltam a z úgynevezett nagy eszm ékkel; az eszm ék ingereltek, hogy m egbuktassam őket, s m áso­ k a t állítsak a helyü k r e . . . De akárhogy is — ily módon, hogy egy eszm ét sem kötöttem m agam hoz, vagy épp en ­ séggel m indet, legfeljebb elfelejtettem fontosnak ta rta ­ ni az életet.” (II./330. old.) A tulajdonságok nélküliség te h á t egy olyan állap o t­ r a utal, m elyet legjobban ta lá n a kívülállás fogalm á­ val lehetne jelölni. A tulajdonságok nélküli em ber m in d en t m egért, de sem m ivel sem azonosul. Egysze­ rű en azért, m e rt nem találkozott még olyan eszmével, m elynek teljességgel, a szív és az ész egyetértésével á t­ ad h a tn á m agát. K ín ja ab b an rejlik, hogy u g yanakkor ez a kívülállás is elv iselh etetlen : „ . . . de m ióta elsza­ k ad tu n k az égtől, a földön él, vágyként, hogy ezer m o­ rális meggyőződés közül m egtalálju k az egyetlent, mely az életnek v álto zh atatlan érte lm e t ad.” (III./249. old.) Vergődve az önátadási, a h it u tá n i vágy és a k ív ü l­ állás kényszerűsége között, az „így nem lehet, de így kell” fojtogató állapotában, U lrich, a felbom ló szem é­ lyiség, keresi a m egváltó eszmét, m elyben feloldódhat­ na. M usil problém aérzékenysége és gondolatgazdagsága, regénybe oldott filozófiája k áp rá zatb a ejtő. E m b erlé­ tünk szinte valam ennyi lényeges kérdését felöleli. N em lehet itt feladatom m űve gondolati és érzelm i világának részletes ism ertetése, inkább csak jelzése a n ­ nak a ro p p an t gazdagságú és m élységű szellem i la b i­ rin tu s-ú tn a k , m elyet a hőssel együtt az olvasó is m eg­ tenni kényszerül. És öröm m el teszi. És öröm m el bo­ csátkozik ú ja b b és ú ja b b gondolati kalandba. A p ro b ­ lém ák, m indm egannyi kihívások, nem engedik la n k ad ­ ni. Legyen szó m orálról, bűnről, szeretetről, érzésről, ösztönről — és m ég sorolhatnám old alak at teleírva, m in d e n ü tt ugyanaz az elem i erejű sodrás érezhető, ami m á r az első oldalon is m agával rag a d ja az olvasót. Csakhogy: ennek a la b irin tu sn a k nincs középpontja! N incs m egérkezés! M usil nem fejezte be regényét. N em fejezh ette be, m e rt az az út, am elyen ő já rt, végtelen. C élba nem ér, m egoldást nem ad. A keresztyén teológiai koncepció szerin t nem kétsé­ ges: a tulajdonságok nélküli em ber gondolat- és é r­ zésvilága az Isten tő l tá v o lra került, s a Hozzá még vissza nem talált, de visszakívánkozó em b er világa. L elkipásztorként csak ilyen teológiai előfeltevésekkel leh et e m űhöz helyesen közelíteni. O lvasása feltétlen ü l bizonyos óvatosságot, fokozott k ritik a i készenlétet igé­ nyel. —s —ó

128

Izrael a pusztában V olk m ar Fritz: Israel in der Wüste. (Traditions­ geschichtliche Untersuchung der W üstenüberliefe­ rung des Jahwisten) Marburger Theologische Studien 7. N. G. E lwert Verlag Marburg, 1970. 151. I. A P en tateu ch b an m egőrzött elbeszélések jelenlegi állap o tán ak nagyon hosszú előzm énye van. M indenek elő tt a szájhagyom ány és azu tán a leírogatott, írás­ b an fix á lt szöveg m en t tovább. A to vábbadással egy­ idejűleg az elbeszélések továbbképződése is bekövet­ kezett. M inden hagyom ányozott szövegnek v an egy v alam ikori s a já t története, am elyik elő állása p illa n a ­ tá tó l a lerögzít és idejéig alak u lt. A szerző H erm ann Gunkel, H ugo Gressmann, G. v. R ad és M artin Noth eredm ényeit igyekszik tovább vinni. M egállapítja: jól­ leh et a trad íció tö rtén eti k u ta tás Izrael korai tö rté n e­ téb e enged b epillantani, teljesen új feltételezést te ­ rem t, viszont az így felvetődő p ro b lém ák at eddig nem sik e rü lt teljesen m egnyugtató m ódon megoldani. Sok egyéb m e lle tt kérdéses Mózes a la k já n a k besoro­ lása, azonkívül figyelm en k ív ü l m a ra d t a pusztai h a ­ gyományozás, am i bizo n y ára a déli törzsek te rü leté n k eletk ezett és ebben a m ostani összefüggésben iro d al­ m i h íd a kivonulástradíció és a honfoglalástradíció között. Ez a m arb u rg i disszertáció első részében iro d alo m ­ k ritik ai an alízist ad az Ex 15—17 és a N um 10— 12 fejezeteiről. A m ásodik részben trad íció tö rtén eti ku­ ta tást a Ja h v ista p usztai hagyom ányról. A harm ad ik nagy részben az eredm ény és következtetés összege­ zése található. Az elő jah v ista gyűjtem ény átv ételén él a Ja h v ista p usztai hagyom ány to v áb b ad ása és átérték elése is elő­ fordul. Így szerepel: pl. a ja h v istá n ál Ex 17,8—16ban régebbi hagyom ányanyag átvétele. A jelentős á t­ dolgozásokban Mózes a la k já t a különböző elbeszélések k ö zéppontjába helyezik és Mózes középponti szere­ p é t erősen hangsúlyozzák. Míg az elő jah v ista g y ű j­ tem ényben az egyetlen pusztai elbeszélés m indenek­ előtt Ja h v e segítségét hangsúlyozza. A szerző alapos m u n k á jáv a l m egcáfolja azt a v é­ lem ényt, am ely szerin t az ered eti p usztai elbeszélés kapcsolása K ádesben tö rté n t, de szám ol a beersebai elő jah v ista gyűjtem énnyel is. Ez jelzi, hogy a jah v ista a pusztai hagyom ányt a tö rté n eti m űbe nem csak hogy átv ette és nem csak az átvétel állap o táb an dolgozta be, h an em az elbeszélés ú jjá a la k ítá sa á ltal új é rte l­ m ezéssel is jelenik meg. Ezzel a ja h v ista a pusztai tartózkodást, m in t a nép elm u laszto tt id e jét ábrázolja, am elyben az a ty ák n a k ad o tt áldásos íg éret m ég nem valósult meg, és azu tán a k elet-jo rd án iai tradíció hoz­ zákapcsolásait és a közép-palesztinai h o n fo g lalástra­ díciót lehetségessé teszi. Gondos iro d alo m k ritik ai analízist ad a felv etett fe ­ jezetekről. Ez a m ű a jelzett fejezetek további k u ­ ta tá s á n á l nélkülözhetetlen, de nagyon nagy segítséget n y ú jt részletes összefoglaló tudom ányos m u n k ájáv al a gyakorló igehirdetőnek is. Sándor Endre

IN H A L T DER NUM M ER 3—4. 1978.

B em erkungen des R edakteurs STU D IEN : D. Dr. Ernő Ottlyk: K irche u nd die R e­ volution — Dr. Sándor Szathm áry: Das W erk des W ortes G ottes u nd des H eiligen G eistes in der eth i­ schen B otschaft des N euen T estam ents — Dr. Géza Szabó: Die pastoral-psychologische G rundlage der p ro testantischen Fröm m igkeit und deren G rundfrag en — M ihály Márkus: Die U ngarische Bibel von György K om árom i Csipkés — Zuárd Berki: Das orthodoxe V erständnis d er gem einsam en christlichen T radition — László Páll jr.: S äkularisation u nd S äkularism us — Tibor Nagy—Gábor Gacsályi: P rotestantisch e P fa rre r im F reiheitskam pf von 1848—49 II. W ELTRUNDSCHAU: Die A frikanische C hristliche Friedenskonferenz ist gegründet w orden — Dr. R i­ chard A ndriam anjato: A frikanische C hristen u nd der K am pf um F reiheit, G erechtigkeit und F rieden — Nora Chase: P olitische B efreiung — Die B otschaft der A frikanischen C hristlichen Friedenskonferenz an die K irchen HEIM ATRUNDSCHAU: Béla Takács: Die M einung eines refo rm ierten P redigers ü b er die ungarische K rone K U LTURELLE CH RON IK: László Zay: U ngarische Film e BÜCHER- UND ZEITSCH RIFTEN RU N D SCH A U : E nsem ble pour une bonne c a u s e . . . (Dr. M ihály B u ­ csay) — Das biblische u nd ökum enische V erstän d n is d e r R eligionsfreiheit (Béla Bazsó) — G espräche ü ber die Bibel (Dr. K á lm á n Tóth) — W ilhelm D antine: Schw arze Theologie (Károly Achs) — V olkm ar F ritz: Israel in der W üste (Endre Sándor)

\

CONTENTS OF NOS 3—4, 1978

N otes of th e E d ito r STUDIES: D. Dr. Ernő O ttlyk: C hurch an d th e R e­ volution — Dr. Sándor Szathm áry: T he W ork of G od’s W ord an d Holy S p irit in th e E thical M essage of th e N ew T estam en t — Dr. Géza Szabó: P asto ral Psychological Foundations an d Basic Q uestions of P ro te s ta n t P iety — Mihály Márkus: T he H ungarian B ible of György K om árom i Csipkés — Z uárd Berki: T he O rthodox In terp reta tio n of th e Com mon C hris­ tion T rad itio n —, László Páll Jr.: S ecularization and S ecularism — Tibor N agy—Gábor Gacsályi: P ro tes­ ta n t M inisters in th e W ar of Inden p en d en ce of 1848— 49 II. WORLD REVIEW : T he A frican C h ristian P eace Conference is F ounded — Dr. Richard A n d ria m a n ­ jato: A frican C hristians an d th e Struggle fo r F re e­ dom, Ju stice a n d P eace — Nora Chase: P o litical L i­ b eratio n — T he M essage of th e A frican C hristian P eace C onference to th e C hurches HOME REVIEW : Béla T akács: A Reform ed P re a c h e r’s O pinion of th e H u n g arian Crow n CULTURAL CHRONICLE: László Zay: H ungarian Film s REVIEW OF BOOKS AND PER IO D ICA LS: En­ sem ble p o u r une bonne c a u s e . . . (Dr. M ihály Bucsay) — B iblical and Ecum enical In te rp re ta tio n of R eli­ gious F reedom (Béla Bazsó) — T alks on th e Bible (Dr. K á lm án Tóth) — W ilhelm D antine: Schw arze Theologie (Károly Achs) — V olkm ar F ritz: Isra el in der W üste (Endre Sándor)

Kettős szám, ára: 42,— Ft

A REFORMÁTUS SAJTÓOSZTÁLY KIADVÁNYAI: B iblia (új ford.) 20X14 cm, fekete nyl k ö t é s b e n .................................................... 180,B iblia (Károlyi) peg. 17X12 c m ............................................................ 105,Ű jszövetség (új ford.) 20X 14 cm, fek ete nyl k ö t é s b e n .................................... 93,-

Most jelent m eg: Z soltárok K önyve (új ford. szöveggel) B erki Viola illusztrációival, nyl kö­ tésben, v é d ő b o r í t ó v a l ................................................................................................ Szamosközi I.: A karjuk, ígérjük (tanítások a keresztségről) védőborítóval . Szilháti S.: V igasztaló s z ó ........................................................................................... B éke a B ibliában (textusok a békéről m agyar, ném et, angol, orosz, fra n cia nyelven, külön kötetben) 4,5X6,5 cm m i n i a t ű r ................................................. K incsesláda (2. kiadás), e lb e s z é lé s e k ............................................................................

57,— 13,— 34,— 64,— 66,—

Továbbra is kaphatók: Barth K.: E vangélium és t ö r v é n y ................................................................................. Zsitkov: E vangélium i keresztyének a S z o v je tu n ió b a n ......................................... H itvallásaink: Heid. K áté és a II. Helv. H i tv a llá s ............................................. . Szikszai G y .: K eresztyéni T anítások és I m á d s á g o k .............................................. Egyházzenei V ezérfonal I. ( z e n e e l m é l e t) ........................ ........................................ Egyházzeneit V ezérfonal II. ( k ó ru s g y ű jte m é n y ) ................................................... Dr. Csomasz T. K.: D icsérjétek az U ra t ( é n e k e in k r ő l) ......................................... D. Dr. Bartha T.: Ige, Egyház, N ép (tanulm ányok, p r é d i k á c i ó k ) .................... Z oványi J.: E gyháztörténeti L e x i k o n ....................................................................... Bódás J . : Istenes énekek ( v e r s e k ) ........................................................................... Beliczay A.: Ö rökéletnek beszéde (bibliai tö rtén etek , illusztrációkkal) . . B ereczky A.: K eskeny ú t ( p r é d ik á c ió k ) ................................................................. Victor J.: Csendes P ercek — M áté ..................................................... ............................................................................................................................... M árk L ukács .......................................................................................................................... Ján o s evangélium ai ................................................................................................ A postolok cselekedetei ........................................................................................... és Róm ai Levél — K orinthus I.—II. L evél (egybekötve) . . . . . .

2,20 3,50 26,50 97,— 70,— 56,— 87,— 208,— 274,— 33,— 73,— 57,50 39,— 33,— 52,— 36,— 26,50 41,—

Rövidesen m egje le n ik: M uraközy Gy.: A S ionnak hegyén (im á d ság o sk ö n y v )................................................ J. Bright: Izrael tö rté n e te (Dom ján J. fordítása)

30,—

Kapható: a P ro testán s K önyvesboltban (B udapest IX., R áday u. 1., a 15-ös autóbusz m eg­ állójánál).

M egrendelhető: m inden reform átus lelkészi h iv a talb an és a R eform átus Sajtóosztályon, 1440 B uda­ pest, Pf. 5. (1146 B udapest, Abonyi u. 21.)

THEOLOGIAI SZEMLE A TARTALOMBÓL

A keresztyén hit és a szocialista társadalom Krisztológiai vizsgálódások Karizmatikus mozgalmak Az alkoholizmus lélektana A leszerelés teológiai kérdései és az egyházak válaszai Káin és Ábel Márk evangéliuma magyarázata

5-6

Ú J F O L Y A M (X X I) A L A P ÍT V A 1925

A

M A G Y A R O R S Z Á GI

EG YH ÁZAK

ÖKUMENIKUS TANÁCSÁNAK

1978 FOLYÓIRATA

TARTALOM THEOLOGIAI SZEMLE 1978. m á ju s -jú n iu s

129

TANULMÁNYOK

130 Felelős szerkesztő: Dr. Prőhle Károly Felelős kiadó: Magyarországi Egyházak Ö kumenikus Tanácsa Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1146 Budapest, Abonyi u. 21. T.: 227-870 Index: 26 842 H U ISSN 0133-7599 78.2610/2-5-6

-

Z rín y i N y o m d a , B u d a p e s t

134 137 141

147

F e le lő s v e z e tő : B o lg á r Im re

152 158

169 A Theologiai Szemle szerkesztőbizottsága: D. dr. Bartha Tibor, elnök Dr. Prőhle Károly, előadó Dr. Bakos Lajos D. dr. Berki Feriz Hecker Frigyes D. dr. Káldy Zoltán Drs. Kürti László Laczkovszki János D. dr. Ottlyk Ernő Palotay Sándor Dr. Tóth Károly Társszerkesztő: D. dr. Pákoz dy László Márton Palotay Sándor Dr. Tóth Károly Szerkesztőségi titkár: Kovách Attila Tarr Kálmán A felelős szerkesztő címe: 1054 Budapest, Szabadság tér 2. I. T.: 114-862

*

A szerkesztő jegyzete

170 177

„Isten szolidaritásra hív — keresztyének a békéért, az igazságosságért és a felszabadításért.” Hozzászólás az V. K eresztyén Béke-világgyűlés főtém ájához. K észítette a Dunam elléki Egyházkerület Tanulm ányi C soportjának KBK M unkabizottsága DR. TÓTH KÁROLY: A keresztyén hit és a szocialista társadalom VLADÁR GÁBOR: Jézus példázatainak krisztológiai ér­ telmezése DR. SZATHMÁRY SÁNDOR: A krisztológia és az ekk­ léziológia összefüggései I. Új irányzatok a krisztológiá­ ban, különös tekintettel az ekkléziológiai aspektusokra SZIGETI JENŐ: A közös keresztyén tradíció szektás el­ színeződései DR. BOROSS GÉZA: K arizm atikus mozgalmak DR. LADÁNYI SÁNDOR: II. Rákóczi Ferenc pedagó­ giai és m űvelődéspolitikai törekvései a sárospataki és debreceni kollégium történetének tükrében DR. LUKÁCS JÓ Z S E F : Válasz Nyíri Tamás „A mai m a­ gyar katolikus teológia fejlődéstörténete” c. írására DR. BODROG MIKLÓS: Az alkoholizmus lélektana SZEBENI OLIVÉR: H übm aier Baltazár. M ártírhalálá­ nak 450. évfordulóján

VILÁGSZEMLE

181

DR. TÓTH KÁROLY: A leszerelés teológiai kérdései és az egyházak válaszai

H A Z A I SZEMLE

184

TENKE SÁNDOR: Fazekas Mihály. 1766—1828.

KULTURÁLIS KRÓNIKA

186

ZAY LÁSZLÓ: Káin és Ábel — Bűn és bűnhődés

KÖNYVSZEMLE

188 190 191 192

A szolgálat tudom ánya (Dr. Szabó Géza) Dóka Zoltán: M árk evangélium a (Tóth Lajos) Zsinat utáni krízis a róm ai egyházban (Szilvási József) Ijjas A ntal: Isten igaz em bere (—s—a) Rédey Pál: Az elfelejtett em ber (—i—ő) — a borító III. oldalán

Előfizetési d íj: egy évre 216 Ft félévre 108 Ft Kettős szám ára 42 Ft Előfizethető a kiadóhivatalban. Terjeszti: a M agyar Posta

A kézirat nyomdába adásának ideje: 1978. május 10.

A szerkesztő jegyzete

Keresztyének hangja ANGOL ÉS NÉMET nyelven je­ lent meg egy 200 lap terjedelm ű könyv, amelynek címe: „Keresz­ tyének hangja a békéért”. A Ke­ resztyén Békekonferencia kiadvá­ nya, idézetek és szemelvények gyűjteménye abból a szinte belát­ hatatlan terjedelm ű beszéd-, tanul­ mány- és állásfoglalás-anyagból, amely a KBK m unkája közben az utolsó nagygyűlés óta, 1971 és 1978 között jött létre. A KBK főtitkára, dr. Tóth Károly püspök előszava szerint „a könyvnek hárm as célja van: 1. Az V. Keresztyén Béke-vi­ lággyűlés résztvevőit segíti a tájé­ kozódásban; 2. képet ad nekik a KBK tevékenységéről az utolsó hét év alatt; 3. indításokat ad a meg­ beszélésekhez és párbeszédekhez a világgyűlés idején”. A könyvben világosan tükröződik az a kettős célkitűzés, amely a KBK létreho­ zását és fenntartását indokolja. Egyfelől bátran és fokozódó szakszerűséggel nyúl hozzá a világ leg­ nehezebb és ún. legkényesebb kér­ déseihez is. Másfelől következete­ sen igyekszik ezeket a kérdéseket bibliai-teológiai alapon megközelí­ teni, hogy igazi keresztyén hangot szólaltasson meg az emberiség nagy kérdéseiben, és ezzel ébressze az egyházak és keresztyének lelki­ ism eretét és felelősségérzetét a vi­ lágért. A könyv bizonyára jó szol­ gálatot tesz a prágai nagygyűlésen. De ezen messze túlm enően a tájé­ kozódás jó eszköze lehet mindazok számára, akik érdeklődnek a ke­ resztyén békeszolgálat világtávlatai iránt. A VILÁG FIGYELME fokozott m értékben fordult most a leszere­ lés kérdése felé. Sok évi előkészítés után végre megkezdődött New Yorkban az ENSZ közgyűlés rend­ kívüli ülése, amelyen m ájus 23tól június 28-ig 149 ország képvise­ lője keresi és tárgyalja a leszere­ lés megvalósításának gyakorlati le­ hetőségeit. Ez a legszélesebb körű és legtekintélyesebb világfórum, amelyet valaha is egybehívtak a

leszerelés kérdésében, és ennélfog­ va szakértők véleménye szerint történelm i fordulatot hozhat a bé­ kéért folytatott nemzetközi fárado­ zásokban. Ennek a reménységnek adott hangot egyebek között az Egyházak Világtanácsának felhívá­ sa a tagegyházakhoz, hogy május 21-én, az ENSZ közgyűlés megnyi­ tása előtti vasárnapon foglalják imádságukba az emberiség békéjé­ nek és a leszerelésnek ügyét, és könyörögjenek a közgyűlés ered­ ményességéért. Ezt a felhívást Ökumenikus Tanácsunk is átvette és továbbadta gyülekezeteink és híveink felé. Meg vagyunk győződ­ ve arról, hogy az ökumenikus fel­ hívás visszhangra talált a keresz­ tyénség széles köreiben, és tudato­ sította bennük, hogy a leszerelés megvalósítása nem lehetetlen, de nagyon nehéz és bonyolult feladat, amely az érte való imádkozás mel­ lett világos tájékozódást és határo­ zott állásfoglalásokat követel. HÚSZ MILLIÁRD FORINTBA kerül ma naponta (!) a fegyverke­ zés a világban. Nem nehéz belátni, hogy a szellemi és anyagi erőknek ez a példátlan pazarlása máris el­ viselhetetlen terhet ró az emberi­ ségre, a fegyverkezési verseny folytatása és esetleges folytatása pedig — még a háború kirobbaná­ sának elhárítása esetén is — ka­ tasztrófába sodorná a világot. Nem nehéz belátni azt sem, hogy az egyetlen ésszerű megoldás: először megállítani a fegyverkezést, az­ után megfordítani a folyamatot a leszerelés irányában. A nagy fel­ adat azonban ennek a gyakorlati megvalósításához vezető út megta­ lálása. Az ENSZ közgyűlés jelentő­ sége éppen abban van, hogy kidol­ gozza a kis lépések logikus egy­ m ásutánját a nukleáris fegyverkí­ sérleteknek és a neutron-bomba gyártásának eltiltásától egészen a haderő-csökkentésig — mindig gondosan vigyázva arra, hogy az utolsó évtizedekben kialakult erőegyensúly menet közben egyik

irányba se tolódjék el. Az egész vállalkozás eredményességének fel­ tétele pedig az, hogy a népek ne az erőfölény megszerzésében, ha­ nem a kölcsönös bizalom és együtt­ működés kiszélesítésében lássák biztonságuk alapját. Ezen a terü­ leten a kölcsönös bizalom építé­ sével tehetnek egyházak és keresz­ tyének jó szolgálatot a leszerelés ügyéért ökumenikus és nemzetkö­ zi kapcsolataik révén. KÖZÖS ÖKUMENIKUS FELE­ LŐSSÉG hangja szólal meg abban az üzenetben, amelyet az Európai Egyázak Konferenciája tagegyhá­ zainak és az Európai Katolikus Püspöki Konferenciák Tanácsának képviselői Chantillyben ez év áp­ rilisában tarto tt magas szintű érte­ kezletükön bocsátottak ki. Az üze­ net nem ta rt igényt arra, hogy újat mondjon. Mégis jelentősnek mond­ ható, m ert benne anglikán, ortho­ dox, protestáns és római katolikus európai egyházak képviselői együtt tesznek bizonyságot arról, hogy az egyház egységét szoros összefüg­ gésben látják az emberiség javára végzendő szolgálatokkal: „Az egy­ ház egysége és az emberiség egysé­ ge, a Krisztusban adatott béke és a világ békéje szorosan összefügg egymással. Nincs béke Krisztusban a világ békéjéért való küzdelem nélkül. Felhívjuk a felelős ténye­ zőket, vessenek véget a fegyverke­ zési verseny áldatlan fokozásának, és cseréljék fel a bizalom egyensú­ lyával. K érünk mindenkit, aki be­ csületesen harcol a békéért és eny­ hülésért, biztonságért és együttm ű­ ködésért Európában: ne rettenjen meg az út nehézségeitől, hanem te­ gyen újabb lépéseket a Helsinki­ ben és Belgrádban tett első lépé­ sek után.” Örülünk ennek a közös keresztyén és emberi hangnak. D. Dr. Prőhle Károly

129

Tanulmányok

„Isten szolidaritásra hív” H ozzászólás az V. Keresztyén B é k e -v ilá g g y ű lés fő té m á já h o z

(Ezt a Hozzászólást m egvitatta és készítette a Duna­ m elléki Református Egyházkerület Tanulm ányi Cso­ portjának K B K Munkabizottsága a február 15-én és május 1-én dr. Tóth Károly püspök elnökletével tar­ tott budapesti m unkaértekezletén. A Hozzászólás alap­ jául szolgáló résztanulmányokat írták: Tóth Lajos (A szolidaritás fogalmának ószövetségi bibliai-teológiai összefüggései); Szilvássy Géza (A szolidaritás fogalmá­ nak újszövetségi bibliai-teológiai összefüggései); dr. Ladányi Sándor—B ékefi Lajos (A szolidaritás fogal­ mának szekuláris jelentései, értelmezése a m arxista­ keresztyén párbeszédben); Takaró Tamás (A szolidari­ tás fogalmának története a legújabb református, hazai teológiai eszmélődésben); Molnár Miklós (A szolidari­ tásra való nevelés lehetőségei a református gyülekezet­ ben); Szabó Mihály (A pszeudo-szolidaritás formái a gyülekezetben); Ablonczy Dániel (A politikai diakónia perspektívái) gyülekezeti lelkészek. A résztanulmányok anyaga a Református Egyház című havilapban jelenik meg. A Hozzászólás szövegét összeállította dr. Dom ján János lelkész, a munkabizottság tanulm ányi vezetője. A szöveget lektorálta és kiegészítette Békefi Lajos lel­ kész, a munkabizottság titkára. Jelen szöveg tájékozta­ tó alapanyagul szolgált a világgyűlésre kijelölt magyar ökum enikus delegáció főtéma-hozzájárulásához.) 1. Az V. Keresztyén Béke-világgyűlés jelm ondata és főtém ája: „Isten szolidaritásra hív — keresztyének a békéért, az igazságosságért és a felszabadításért”. Az alábbiakban először azt fejtjük ki, hogy melyek azok a bibliai-teológiai megfontolások, amelyek a szolidari­ tás vállalására indítanak minket, s a béke, az igaz­ ságosság és a felszabadítás ügye mellé állítanak és m iért érzünk ebben a köteleztetésben isteni fel­ hívást. Azután arról teszünk vallást, hogy ezek a bib­ liai-teológiai eszmélődésből eredő megfontolások milyen magatartásra és gyakorlati következtetésekre kötelez­ nek bennünket. 2. A szolidaritás fogalmát — Mitmenschlichkeit, so­ lidarité humaine, hum an solidarity — vizsgálva fel kellett ismernünk, hogy ősi bibliai igazságot felejtet­ tünk el az egyháztörténet során: azt a hűséget, amely­ lyel Isten felebarátunk iránt kötelez el minket. Ezért hálásan fogadjuk egyfelől a modern bibliai kutatás föl­ ismeréseit, másfelől azt az ébresztő figyelmeztetést, amely az újkori munkásmozgalmak, más forrásból táp­ lálkozó szolidaritás-fogalmán keresztül kifejezésre jut. El akarjuk kerülni azt a kísértést, hogy ezt a szekuláris újkori kifejezést mindenestől keresztyén terminológiá­ nak tekintsük. Azonban megvizsgálunk néhány bibliai fogalmat, melyeknek jelentéstartalm a részben fedi a modern szolidaritás fogalom jelentését, másrészt maga mögött sejteti az Ó- és az Újszövetség szolidáris életfelfogását. Ebben az értelem ben akarjuk felfedezni ezeknek a bibliai fogalmaknak a szolidaritás irányába mutató és tém ánkra vonatkozó üzenetét.

130

3. A szolidaritás szó a latin solidus szóból származik, melynek jelentése szilárd, biztos. A szolidaritás: néze­ tek és érdekek közössége, aktív együttérzés mások né­ zeteivel vagy cselekedeteivel; a fellépésekben és cse­ lekedetekben megnyilvánuló egyetértés. De szolidari­ tásról van szó akkor is, ha valaki vagy valamilyen tá r­ sadalmi csoport, közösség tudom ást szerez arról, hogy vele, céljaival, küzdelmével együttéreznek, gondolnak rá. Az ilyen szolidaritás is képes erőt adni. Ebből következően szolidárisnak nevezzük azt az egyént, mozgalmat, emberi közösséget, aki illetve amely tevőlegesen és támogatóan egyetért bizonyos né­ zetekkel és gyakorlattal, s cselekvésében az összetar­ tás érzése és a közös felelősség vezeti. A szolidaritás­ nak különböző formái vannak és különféle tevékeny­ ségre indítanak ezek. A fogalom történetéből félre­ érthetetlenül kitűnik, hogy a szolidaritás elsősorban az újkori munkásmozgalom dinamikus erejű, forradal­ mi töltésű szava lett, s az öntudatos proletár-m agatar­ tás és erkölcs kifejezésévé vált. Magyarországon és a többi szocialista országban ma is működnek szolidaritási szervezetek. A Magyar Szo­ lidaritási Bizottság nevű békemozgalmi szervezet, szé­ les körű programjával, társadalm unk minden osztá­ lyát és rétegét igyekszik mozgósítani a béke és a ba­ rátság ügyének előmozdítására. M unkája hathatósan, össztársadalmi m éretekben segíti elő a béketudat, az igazságosság-érzés erősödését és elmélyítését. Az 1978. év elején Budapesten megjelent utcai plakát szemléle­ tesen fejezi ki a mozgalom törekvését: a földgömböt öt, egymás csuklóját megragadó munkáskéz veszi kö­ rül. 4. A szolidaritás — m int újkori-szekuláris kifejezés — nem fordul elő a Bibliában. Ha azonban nem a ki­ fejezés formális előfordulását, hanem jelentéstartal­ m át vizsgáljuk, akkor a Bibliában m egtalálhatjuk a szolidaritás gondolatának lényeges vonásait. Az Ószövetség népe, a fennm aradásukért szakadat­ lanul küzdő törzsek megm aradásának alapfeltétele a szövetségi hűség és az ebből következő emberi szoli­ daritás volt. Az egyes em ber életében az Isten törvénye mindennapos gyakorlattá tette a közösségvállalást és a cselekedetekben megvalósuló szolidáris életfolytatást. Az ószövetségi tanítást összegező nagy parancs „Szeresd felebarátodat, m int m agadat!” (Lev 19,18) — egyformán jelenti a m ellettünk élők és a nagyobb emberközösség iránt szolidaritásra kötelező szeretetet. Ez az ókori mikro- és m akroperspektíva m ár magában hordozza az újkori, szekuláris szolidaritás-fogalom lényeges ele­ meit. 5. Az Újszövetség fogalmai közül a koinonia = kö­ zösség fogalma m utat sok rokonságot a szolidaritás fogalmával (Act 2,42; 1Ján 1,7). A koinonia jelenti azt, hogy m ást részesítek abban, ami nekem van, s a m á­ siknak hiányzik. De jelenti azt is, hogy a másikkal

együtt részesülök valamiben. A Biblia tanítása szerint Isten az emberiséget egy vérből terem tette, tehát az emberiség egy és oszthatatlan. így a szolidaritás leg­ mélyebb keresztyén alapja a terem tési egyenlőség (Act 17,26). Ez a teremtési egyenlőség legitim álja az igazsá­ gosságra és felszabadításra való törekvésünket, mivel Isten nem tett teremtési különbséget em ber és ember között, azaz nem terem tett rabtartót és rabszolgát, ha­ nem em bert terem tett. A z emberi létnek alapvető jel­ lemzője az egyenlőnek terem tetés m ellett az egymásért teremtetés is; a mások jogának elismerése éppúgy, mint a m ásokért való felelősség. 6. A közösség és így a szolidaritás fogalma is kife­ jezetten magában foglalja a felelősséget. Isten felelős­ sé tette az em bert a másik emberért. Kainon számon kéri az általa meggyilkolt testvérének, Ábelnek a vé­ rét. A felelősség alól nem lehet kibújni az örök kaini válasszal (amit ma az elidegenedés hangjának mond­ hatnánk): „Talán őrizője vagyok én a testvérem nek?” (Gen 4,9), m ert az isteni válasz — felelős hitben — e r­ re az: Igen, őrizője vagy! A keresztyén felelősség po­ zitív megfogalmazása az apostol szerint így szól: „Egy­ más terhét hordozzátok” (Gal 6,2). 7. A szolidaritás fogalmának lényeges vonása, hogy aki szolidáris, az a szükségig vagy a szenvedésig kö­ zösséget vállal a másikkal. Az utolsó ítélet tanítása szerint az a Krisztus igaz követője, aki közösséget vál­ lal a szükségben levőkkel (Mt 25,35 sk). A szükség egyik form ája az üldöztetés. A szenvedőkkel vállalt közösség gondolata így szólal meg a Bibliában: „Egy­ részt gyalázásokkal és gyötrésekkel nyilvánosan megszégyenítettek titeket, másrészt társaikká lettetek azoknak, akikkel ugyanez történt” (Zsid 10,33). Ez nem egyéb, m int a szenvedésig elmenő szolidáris elkötelez­ tetés. A szükségben levőkkel vállalt közösség és együtt­ érzés m agával a Jézus Krisztussal vállalt közösség (Mt 25,40). 8. A szolidaritás fogalmának tartalm ával sokban érintkező másik újszövetségi kifejezés az agape = sze­ retet. Isten úgy szerette az embert, hogy közösségre lépett vele, „szolidaritást vállalt az em berrel” Jézus Krisztusban. Váltságművében eleget tett az igazságos­ ság törvényének, s felszabadította az em bert az ellen­ séges hatalom, a bűn alól. Ha azt mondjuk, hogy Isten szolidáris lett az emberrel, ez nem erőltetett magya­ rázat, hanem a Biblia tanításának központi m ondani­ valójából következik. A Biblia bizonysága szerint a szeretet és szolidari­ tásra kötelez a másik em ber iránt: „Ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást” (1J án 4,11). Istent nem lehet szeretni anélkül, hogy a másik em bert ne szeressük, m ert „aki pedig világi ja ­ vakkal rendelkezik, de elnézi, hogy a testvére szüksé­ get szenved és bezárja előtte a szívét ( = azaz nem szo­ lidáris vele), abban hogyan lehetne az Isten szeretete?” (1Ján 3,17). A szeretetnek alapállása az, hogy a másik előtt k itárja szívét, együttérez vele, részesíti sa­ ját javaiban a nélkülöző felebarátot. 9. Az igazi szolidaritás nem szűkülhet le néhány jó­ cselekedetre, még kevésbé alamizsnaszerű segélyek osztogatására. A személyes és a társadalm i élet vala­ mennyi régiójában teljesedésre kell segítenie azokat az erőfeszítéseket, szellemi és politikai áram latokat, ta r­ tós folyamatokat, amelyek a teljesebb és tartalm asabb élet kibontakoztatását szolgálják. 10. A szolidaritás szó az utóbbi időben és jórészt a KBK m unkája révén belekerült az egyházi élet nyelvezetébe és az egyházi szóhasználatba is. H. Hells­ tern KBK alelnök a folytatólagos bizottság 1973. évi zagorszki ülésén ezen a címen tartott előadást: „Az

emberi szolidaritás: a keresztyének feladata”. Dr. Tóth Károly KBK főtitkár legutóbbi jelentéseinek témái „Világot átfogó szolidaritás”, „Tettekben kifejezett szo­ lidaritás”. Magyar reform átus egyháztörténeti tény, hogy Bereczky A lbert püspöknek m ár az angliai lelkészek 1951-ben tartott békekongresszusához in­ tézett üzenete a szolidaritás tiszta szellemét árasz­ totta „Közösségvállalásunk társadalm unkkal, né­ pünkkel és az emberiség megoldásra váró égető kérdéseivel abból a felismerésből eredt, hogy az em­ beriség egy és oszthatatlan”. 11. M egállapíthatjuk tehát, hogy a keresztyén hit a Biblia tanítása szerint a másik em ber iránt tanúsított szeretetet olyan nagy parancsának tartja, mely az Is­ ten iránti szeretetéből szükségszerűen következik. Ez a szeretet nem üres szó, hanem tettekben fejezi ki magát, ezért valóságos, teljes. Legszemléletesebb il­ lusztrációja ennek Jézus példázata az irgalmas sam a­ ritánusról. Eszerint a keresztyén szolidaritás m int cse­ lekvő együttérzés és életet mentő segítségnyújtás faj­ ra, nemre, vallásos meggyőződésre tekintet nélkül munkálkodik. M agatartását nem az egyéni érdek, ha­ nem a szükségben levő ember helyzete határozza meg. Az Isten iránti szeretetből számunkra az a feltétlen etikai parancs következik, hogy az emberi létet mint proexisztens létet fogjuk fel. Hitünk és meggyőződé­ sünk szerint Isten erre a proexisztens életre ma a béke, igazságosság és felszabadítás előmozdításában hív el. A cselekvő szolidaritásra kötelező bibliai üzenetet te­ hát a történelem, a jelen eseményei teszik időszerűvé. S mivel Isten szeretetből közösséget vállalt velünk, ne­ künk is közösséget kell vállalnunk szeretetből minden szükséget szenvedő em bertársunkkal. A keresztyén szolidaritásnak világszerte sok örven­ detes jelével találkozunk is, noha maguk a keresztyén egyházak nem mindig és nem m indenütt gyakorolták a szolidaritást olyan hatékonyan, amilyen mértékben Isten Igéje erre kötelez. 12. A szolidaritás tehát, m int a nemegyszer elfelejtett politikai felelősség gyakorlása számunkra Istentől is vett parancs. Mert az evangélium üzenetének vertiká­ lis dimenziója elválaszthatatlan a horizontális dimen­ ziótól, azaz az embernek embertársához fűződő viszo­ nyától (H. Hellstern). Ha valaki m egértette és elfogad­ ta az evangélium vertikális üzenetét — és nemcsak misztikusan belem erült vagy belemenekült —, az meg­ érti és elvállalja a köteleztetést is szükségben levő fele­ barátja helyzete, sorsa és élete iránt. 13. Ezeknek a tudatában elhatároljuk m agunkat a hamis vagy látszatszolidaritástól. A szolidaritás ugyanis néha pszeudo-formákat is ölthet, és az igazi szolidari­ tás tógájában tetszeleghet. Ezért szükséges rám utat­ nunk a hamis szolidaritás néhány fellelhető form á­ jára. Egyik ilyen forma a fonákjára fordított szolidaritás, amikor az „egymás terhét hordozzátok!” bibliai paran­ csot úgy értelmezik némelyek, hogy az én terhem et se­ gítsen hordozni a másik, de én nem vállalom magam­ ra mások terhének felvételét, legfeljebb családi vagy szűk kis (érdek)körben. Isten szerint azonban az igazi család: az egész világ (Ján 3,16). Álszolidaritás még az elvi vagy csak szavakban élő szolidaritás, amelyből hiányzik a cselekedet, s gondo­ san vigyáz arra, hogy csak em elkedett elvi síkon m a­ radjon. Ezzel rokon a hangulatszolidaritás, ami meg­ reked a sajnálatnál, s meddő érzelmi élmény csupán. Káros megjelenési form ája az álszolidaritásnak az alamizsnaszolidaritás, amely azért segít, hogy a fenn­ álló igazságtalan társadalm i struktúra továbbra is fennmaradjon, s csak a szükségen segít átmenetileg,

131

de nem tesz semmit azért, hogy a szükséget kiváltó társadalm i okok megszűnjenek. 14. Az igazi szolidaritás jellemző vonása az, hogy nem leereszkedő, azaz nem érezteti és nem akarja fenntartani a fennálló különbségeket, hanem a m ásik­ kal együtt akar felemelkedni a magasabb emberségre. Tehát azonosítja m agát a másik gazdasági, társadal­ mi, jogi és erkölcsi érdekeivel. Ilyen szolidaritás m utat­ kozik az első keresztyének életében. Az igazi szolidaritás vonásai közé tartozik az is, hogy a magasabb, egymással egyenlő szinten levők felelősség-közösséget vállalnak és szövetségre lépnek egymással azok érdekében, akik még igazságtalan struktúrák m iatt alacsonyabban állnak. Ez a szolida­ ritás egyetemes világtávlata. 15. A keresztyén szolidaritás — egyéni és közösségi megnyilvánulásában — cselekvő válaszadás arra az isteni felhívásra, ami a Biblia tanításából szükségsze­ rűen következik és amelyet a mai történelm i kihívá­ sok időszerűvé tettek. Ebben az értelem ben a keresz­ tyén em ber szolidaritása mindig politikai diakónia is.

ügyével kapcsolatban. Ez utóbbi találkozón az euró­ pai katolikus püspökök konferenciájának tanácsa és az európai egyházak konferenciájának képviselői találkoz­ tak — első alkalommal az ökumené történetében —, és közös nyilatkozatban tettek hitet a béke és igazságos­ ság melletti elkötelezettségükről. Hangoztatták, hogy véget kell vetni a fegyverkezés katasztrofális méretűvé vált eszkalációjának, s az elrettentés egyensúlya helyé­ re a bizalom egyensúlyának kell lépnie. Mi örülünk en­ nek a kedvező változásnak, mely az egyházak kölcsönös közeledésében és a közös békeépítés kifejezésében bekövetkezett. 19. Mindezeket az erőfeszítéseket nagyra értékeljük, s a céltudatos m unka eredményének tartjuk, melyben benne van a KBK hozzájárulása is. De nem felejtke­ zünk meg arról, hogy a béke tekintetében továbbra is szükséghelyzetben vagyunk, s olyan békében élűnk, amely hasonlít az aknamezőhöz. M iért? Mert közismert tény, hogy a nemzetek ka­ tonai raktáraiban annyi nukleáris robbanóanyag van felhalmozva, hogy hagyományos robbanóanyag ható­ erejére visszaszámítva, ma a Földön élő minden em ­ berre, tehát fejenként 15 tonna robbanóanyag jut. A nukleáris bom baraktárak felett, m int új „Mene, tekel, II. ufarszin”, ma ez a láthatatlan felírás izzik: Tizenöt ton­ na TNT-halálnak halálával halsz meg! A bibliai intés 16. Az eddig elmondottak abban erősítenek meg ben­ még csak így szólt: Különben halálnak halálával halsz nünket, hogy a mi keresztyén szolidaritás-vállalásunk meg! A modern ember, technológiai felkészültségének nemcsak emberi meggondolások eredménye, hanem is­ birtokában m ár azt tudja mondani a másik embernek: teni felhívásnak való engedelmesség. Felvetődhet itt Tizenöt tonnás halálnak halálával halsz meg. Milstein a kérdés: m iért éppen a béke, az igazságosság és a katonai szakértő véleménye szerint (Budapesti TV ke­ felszabadítás ügyével vállal szolidaritást a keresztyén rekasztalbeszélgetés, 1978), ma legalább 135 000 Hirosi­ ember? M iért éppen ez a három kérdés az V. Keresz­ m a-erejű nukleáris bomba van felhalmozva a világon, tyén Béke-világgyűlés főtém ája? Nem lehetne és nem s ez a szám nem csökken, hanem egyre inkább nő. Ha kellene foglalkozni más, éppen ilyen súlyos kérdé­ az emberiség józan és felelős többsége nem akadályoz­ sekkel, melyek az emberiség életét veszélyeztetik, mint za meg a neutronfegyver gyártását, akkor ez a jelenle­ például a túlnépesedés, az ökológiai egyensúly felbo­ gi nagyságrendű halálindex még m agasabbra szökik rulásának veszedelme vagy a terrorizm us ? fel. Ugyancsak igaz a másik elhangzott vélemény is 17. Kétségtelen, hogy a m a élő emberiséget egyéb (Barnebyé), hogy a nukleáris világháború lehetősége súlyos válságok is gyötrik, melyek szintén nem mellé­ tovább fokozódik. A szükséghelyzet nagyságát m utat­ kesek vagy másodrendűek. De mégis éppen ezzel a ja, hogy az ember ma m ár jól ismeri a másik ember három kérdéscsoporttal foglalkozunk, m ert meggyőző­ s a földi élet elpusztításának módját, de abban nem désünk szerint ezekben a tém ákban az emberiség mai jutott egyetértésre, hogyan m aradhat életben, tudni­ életének szinte m inden égetően időszerű politikai, gaz­ illik a béke feltétlen biztosítása által. dasági, hatalm i és kulturális kérdése összegeződik. A Ezért a m a élő emberiség szükséghelyzete olyan nemzetközi élet eseményeit elemezve, úgy látjuk, hogy kényszerhelyzet, amely döntésre kényszerít. Az élet éppen e három kérdésben történelm i szükséghelyzet m elletti döntésnek pedig nincs alternatívája. Az élet előtt állunk. Azt értjük ezen, hogy ha az emberiség fennm aradásának egyetlen járható útja és a béke ügyé­ mai helyzetében nem teszünk sem m it a béke, az igaz­ nek egyetlen elfogadható védelme ezért a kölcsönös ságosság és a felszabadítás ügyéért, illetve ha meg nem nukleáris leszerelés, a tömegpusztító fegyverek gyár­ teszünk mindent, ami tőlünk telik, akkor a mai tör­ tásának megszüntetése, a meglevő fegyverzet fokoza­ ténelmi szükséghelyzet világméretű katasztrófa felé tos, kölcsönös csökkentése, a nemzetközi kérdések tá r­ sodorhatja az emberiség életét. gyalás útján való rendezése. 20. Bárm ennyire fontos is a szükséghelyzet tudatosí­ A. tása és milliók akaratát kifejező testületek, szervezetek állásfoglalása, kifejezzük azt a meggyőződésünket, 18. A béke kérdésében könnyen optim istává tehetne hogy a béke hathatós biztosítása még két, legalább néhány biztató jelenség. Az európai nemzetek Helsin­ ilyen jelentőségű követelmény elé állít bennünket. Az kiben m egtették az első lépést a kontinens békéjének egyik az, hogy a nyilatkozatokon túlmenően, egy új biztosítására, s Belgrádban erőfeszítéseket tettek — ha nemzetközi gazdasági rend alakuljon ki és terjedjen nem is mindenben kielégítően —, hogy a helsinki ered­ el a világon és egy új igazságos nem zetközi ethosz ményeket előbbre vigyék. A Tripoliban tarto tt világszelleme já rja át a nemzetek egymáshoz való viszonyát konferencián 85 nemzet küldöttei szólították fel a világ és tárgyalásaikat. Ez természetesen nem megy máról békeszerető erőit, hogy fogjanak össze a nemzetközi holnapra. Azonban ennek a világfolyamatnak elindí­ feszültség enyhítésére. A világvallások első, moszkvai tását és erősödését a tudatformálás békés, emberhez világgyűlése (1977) valamennyi vallás híveit felszólí­ méltó eszközeivel segítenünk kell. A szolgálat teoló­ totta az emberiség jövőjét egyedül garantáló béke biz­ giájából olyan új etikai követelmények vonhatók le, tosítására. Különösen biztató a Chantilly-i találkozó, amelyeknek érvényesítése egyházaink közgondolkodá­ amely azt bizonyítja, hogy az utóbbi években az egy­ sában a belső megújulást segíthetik elő. Az új refor­ házak tudatában óriási változás m ent végbe a béke máció teológiai igénye a mindennapi élet területén is

132

megtermi az erkölcsi gyümölcsöket. Bartha Tibor püs­ pök ezt az átfogó megújulási igényt így summázza: „Az emberi együttélés új struktúráinak a kiépítése nem történhetik meg az emberiség erkölcsi tudatának nö­ vekedése nélkül”. 21. A béke hathatós biztosításának másik követel­ ménye a békeközpontú nevelés. Ebben, s a szolidari­ tásra való nevelésben nagy jelentőséget tulajdonítunk az egyházak m unkájának. Az egyházakban a nevelés kiváltképpen való területe a gyülekezeti élet. Egyhá­ zaink tudatform áló tevékenységüket gyülekezeti ke­ retekben végzik. A keresztyén em berek szolidaritása akkor érvényesül igazán, ha az a gyülekezeti életben is megjelenik. Itt válik kézzelfoghatóvá és hatóerővé a szolidaritás eszméje. A nevelés két legfontosabb al­ kalm a: az istentisztelet és a lelkigondozói beszélge­ tésben elhangzó bizonyságtétel Isten szolidáris szere­ tetéről; illetve az elfogadott szolidaritásnak első, lá t­ ható megbizonyítása, az áldozathozatal. A gyülekezeti szolidaritásvállalás hivatalos alkalm ai egyházunk­ ban: az Afrika-, a Hirosima-, és az ENSZ-vasárnap. 22. A magas hegyek között ismétlődő veszély a la­ vinaomlás, s évente ezrekre megy az áldozatok száma. De ha a veszélyt időben felfedezik, csökkenthetik vagy elháríthatják azt. Ha elkésnek az óvintézkedéssel, a pusztulás elkerülhetetlen. A fegyverkezés fokozódása mindjobban azzal fenyeget, hogy elindíthatja a nuk­ leáris háború lavináját. A béke ügyében döntésre kényszerítő szükséghelyzetben vagyunk. Világosan fel­ ismertük, hogy csak minden jóakaratú és békeszerető ember és nép egységes összefogásával tudjuk biztosí­ tani az emberiség békés holnapját. Minden erőnkkel azért küzdünk, hogy a fegyverkezés és a nukleáris há­ ború lavinájának veszélyét segítsük elhárítani az em­ beriség jövője fölül! B. 23. Isten nemcsak arra hív, hogy a béke ügyében vállaljunk szolidaritást, hanem az igazságosság ügyé­ ben is legyünk szolidárisak azokkal, akik a társadalm i életben igazságtalanságot szenvednek és harcolnak el­ lene. A háborúk kirobbanásának okai között nemcsak a hatalm i hübrisz szerepel, azaz hogy a katonai rak tá­ rakban mind több fegyver halmozódik fel, hanem az is, hogy a fennálló igazságtalan társadalm i rend tovább m ár elviselhetetlen egy osztály, nép vagy földrész né­ pei részére. A béke és az igazságosság között elválaszt­ hatatlan, szerves összefüggés van. Az igazságtalan bé­ ke előbb-utóbb háborúhoz vezet, az igazságosság ér­ vényesítése békét teremt. A keresztyén em ber azért vállal szolidaritást az igazságosság ügyével, m ert az igazságosság Isten világrendjének alapja és Isten azt akarja, hogy az igazságosság érvényesüljön az ember földi életében. Isten az em bert igaznak tekinti Krisztus áldozatáért, mellyel Megváltó Urunk az isteni igaz­ ságosságnak tökéletesen eleget tett. A vertikális igaz­ ságosságot nem lehet kisajátítani csak a magunk vagy csak az egyház számára, hanem ennek m int emberi igazságosságnak horizontálisan érvényre kell jutnia az emberközi kapcsolatokban. 24. Mivel hitünk szerint az Isten Krisztusban kijelen­ tett igazságának érvényesülnie kell szociáletikánkban is, ezért aki Krisztusban igazzá lett Isten előtt, az nem tám ogathatja a társadalm i igazságtalanságot. Ahol ma éhség és nyomor van, egyéni vagy társadalm i kiszol­ gáltatottság, ott igazságtalanság van. A keresztyén em ­ ber nem nyugodhat bele olyan társadalm i struktúrák fennállásába, amelyek a társadalm i igazságtalanságot fenntartják vagy újraterm elik. Ámósz m ár az Ószövet­

ség világában felemelte szavát a fennálló társadalm i igazságtalanságok ellen, s az Ű r nevében követelte: „Áradjon a törvény, mint a víz, és az igazság, m int a bővizű patak” (5,24). A keresztyén egyháznak és em ber­ nek ma is megvan az a prófétai mandátuma, hogy a társadalm i igazságtalanságok láttán felemelje szavát és állást foglaljon ellene. 25. A társadalm i igazságosság prófétai szolgálatához azonban elválaszthatatlanul hozzátartozik a valóságos helyzet felismerése, sőt az etikai bátorság arra, hogy mi magunk vállaljuk az önismeret és bűnbánat útját, amely mindig keskeny út, de egyedül ez vezethet ki a válságból. A KBK siófoki konferenciáján egy am eri­ kai professzor számonkérte a mozgalomtól, hogy nem tölt be prófétai küldetést az állam m al és a társadalom ­ mal szemben. A kérdés itt az, hogy vajon melyik a bibliailag helyesen értelmezett prófétai megbízatás. Meggyőződésünk szerint a KBK mozgalom mai pró­ fétai küldetése nem az, hogy az egyéni szabadság in­ dividualista-polgári szemléletét keresztyén erkölcsi kö­ vetelményként tüntetve fel, csak tiltakozzék, és közben elhallgassa az egyén felelősségét a közösséggel, a tá r­ sadalommal és az állammal szemben. A K B K prófétai küldetése ma sokkal inkább az, hogy sürgesse az igaz­ ságtalan társadalmi struktúrák elemzését és azok fel­ számolásának lehetőségeire rámutasson, m ert ezekben olyan jelenségről van szó, amely sérti és korlátozza a többség alapvető emberi jogait és szabadságát. 26. A KBK úgy óhajtja prófétai m andátum át érvé­ nyesíteni — s ezzel mi teljes mértékben egyetértünk —, hogy szolidaritást vállal a társadalm i igazságosságért küzdőkkel. A liberális kapitalista társadalom indivi­ duális kategóriái nem tekinthetők keresztyén prófétai kategóriáknak. A szabadság és az igazságosság polgá­ ri-jogi értelmezését soha nem lehet abszolutizálni és elszakítani az egyén kötelezettségétől a közösséggel, a társadalommal szemben. Nemcsak egyéni kiváltságok­ hoz van joga az embernek, hanem minden embernek alapvető joga van ahhoz, hogy igazságos társadalm i berendezkedésben éljen. 27. A társadalm i igazságtalanság m iatt m a a világ­ ban sok helyütt szükséghelyzet van. Az éhenhaló m il­ liók haláláért felelős az élelemben dúskáló nemzetek fogyasztói társadalm a is. Segélyekkel ezt a felelőssé­ get ideig-óráig altatni lehet, de m a is annyi em ber hal meg évente táplálék és egészségügyi ellátás hiánya miatt, m int amennyi meghalt a második világháború­ ban. Ezeknek száma pedig 30 millió körül van. Ma az a társadalm i berendezkedés humánus, amelyik a tá r­ sadalmi igazságosságot az egyéni önzéssel szemben is érvényesíti. Ezért vállalunk szolidaritást az igazságos­ ságért küzdőkkel. 28. A társadalm i és világgazdasági igazságosság kér­ dése nem csupán elvi-politikai kérdés, hanem sokkal több: az emberiség léte fordul meg rajta. Az igazsá­ gosság követelésének leküzdhetetlen feszítő ereje van. Az igazságosság vágya az emberekben nem olyan, mint a víz, ami szétfolyik. Az igazságtalanság m iatt tám adt elkeseredés olyan, m int a tűzhányó feszítő ereje: egy­ szer csak kitör. Az igazságtalan társadalm i, nemzetközi, világgaz­ dasági struktúrák m iatt növekvő feszültség rendkívü­ lien fenyegeti az elnyomó osztályok, rendszerek ural­ mát. A k ik ma az igazságtalanság társadalmi rendsze­ rét akarják fenntartani, azok úgy cselekednek, m int akik láncokkal akarnák lekötözni a vulkán füstölgő kráterét. A tűzhányó azonban nem megkötözött em ­ ber, hanem tűzhányó. Kívánjuk, hogy a szemek nyíl­ janak meg az igazságosság meglátására, mielőtt a ki­ törés bekövetkezik.

133

C. 29. Ami végül a felszabadítás ügyében vállalt ke­ resztyén szolidaritásunkat illeti, ez abból a felismerés­ ből fakad, hogy megláttuk Isten szabadító m unkáját, am it Jézus Krisztusban v itt véghez. Jézus szabadító m unkája elsősorban szoteriológiai és lelki jellegű. De a Krisztus szabadító m unkája nem korlátozható csupán a lelki szabadításra, m int aminek nem volna hatása a földi élet összefüggéseire. Meggyőződésünk szerint a Krisztusban adott váltság kihat az egyéni életen túl a társadalm i életre is. Jézus Krisztus szabadító-meg­ váltó m unkája örökkévaló, de az időben, az „itt és most”-ban kezdődik el és idői következményei vannak. Ha Krisztus szabadítását úgy értelmezzük, hogy Ő csak a lelket szabadítja meg a bűn rabságából, de ez nem m utatkozik meg m egújított életben, s nem hat ki a testre, az ember társadalm i helyzetére: végzetes téve­ dés. Amikor szolidárisak vagyunk a felszabadítási moz­ galmakkal, akkor azt a meggyőződésünket juttatjuk kifejezésre, hogy minden em bernek és népnek joga van a személyes és kollektív szabadságra. Ezt a jogot azon­ ban nem elég elismerni, hanem minden tőlünk telhe­ tő eszközzel munkálkodni kell érvényesülésén. 30. A segítés módja az, hogy nemcsak szolidárisak vagyunk, hanem tevőlegesen tám ogatjuk is a felsza­

badítási mozgalmakat. Jól ism erjük az ellenvetést, hogy ezzel az erőszakot tám ogatjuk és keresztyén em ­ ber nem nyúlhat az erőszak eszközéhez. Állásfogla­ lásunk ebben a kérdésben is egyértelmű és világos. Ezért azt mondjuk, hogy ha választani kell, vajon kik m ellett állunk, nem lehet kétséges döntésünk azzal va­ gyunk szolidárisak, aki felszabadulni és emberhez mél­ tó életet ak ar élni. 31. A keresztyén egyházak ezért az elnyomott né­ pekhez és osztályokhoz a remény biztatásával fordul­ nak. Hitből fakadó meggyőződésünk, hogy a felszaba­ dításért küzdő közösségek és népek ügye Isten ügye is. Hozzászólásunkat ezért azzal a vallomással fejez­ zük be, hogy mi, keresztyén emberek és egyházak ön­ ként, teljes meggyőződéssel azért vállalunk szolidari­ tást a béke, az igazságosság és a felszabadítás ügyével, m ert Isten megbékélt velünk, és a békéltetés szolgálatával reánk is bízta a földi béke szolgá­ latát; m ert új eget és új földet várunk az Ö ígérete szerint, amelyben igazság lakik és az igazság érvényesüléséért fáradoznunk kell e földi élet­ ben; m ert Krisztus szabadságra szabadított meg m in­ ket, s ez a szabadság arra is kötelez, hogy ki­ tartóan küzdjünk: a Földön em ber ne legyen em­ bernek rabszolgája.

A keresztyén hit és a szocialista társadalom* Nem szándékom részletes leírást adni az egyházak életéről a különféle szocialista országokban, egyház­ tagság, statisztika stb. tekintetében, inkább a keresz­ tyének és az életterüket alkotó m arxista társadalom közötti viszony elvi kérdéseivel kívánok foglalkozni. Ebben a tekintetben érintek néhány olyan lényeges ügyet, amelyek a különböző egyházak és a szocialista társadalom kapcsolatainak mélyebb gyökereiből fakad­ nak. Mielőtt ezekkel a lényeges kérdésekkel foglalkoz­ nék, legalább négy előzetes megjegyzést kell tennem. 1. Amikor szocialista országokról beszélünk, nem te­ kinthetjük ezeket monolithikus tömbnek, mivel ezek­ nek az országoknak az egyházpolitikai gyakorlata meg­ lehetősen különböző a történelm i hátterük és nemzeti kulturális jellegük szerint. 2. A szocializmust a jelenlegi történelmi korszak fő­ áram lataként s nem egy párt vagy korm ány ügyeként kell felfognunk. A szocializmust úgy kell szemlélnünk, m int korunk fő törekvését, amelyben millióknak az igazságosság utáni vágya fejeződik ki. 3. Valamennyi szocialista ország közös vonása a val­ lási helyzetet illetően, hogy b ár a m arxista pártok van­ nak hatalmon, a népesség többsége hagyományosan keresztyén. Az európai szocialista országok lakossá­ gának többsége — Albánia kivételével — legalábbis névlegesen még ma is keresztyén. 4. Az ázsiai szocialista országokban, m int Vietnam­ ban és Kínában, ez a kérdés még bonyolultabb, mint Európában. A marxizmus ott a keresztyénséget is nem­ csak egy elm últ társadalm i rend m aradványának tekin­ * A V a ld e n s E g y h á z T h eo ló g ia i fa k u ltá s á n e lh a n g z o tt elő ­ adás, R ó m a , 1978. á p rilis 22.

134

ti, hanem a fehér em ber vallásának is. Az európai szo­ cialista országokban a marxizmus joggal bírálja a ke­ resztyénséget, mivel az a m últban gyakran szövetke­ zett az elnyomó és kizsákmányoló hatalm i struktú­ rával; Ázsiában azonban kétszeresen is bírálható a ke­ resztyénség, először mint „vallás”, másodszor mint „a fehér ember vallása”. Ezért ennek az összetett kérdésnek legjobb megkö­ zelítése az lesz, ha azt próbáljuk vizsgálni, hogyan kezd újabban a keresztyén teológia viszonyulni a m ar­ xizmushoz. A m arxista pártok szerint is a szocializmus és a va­ lamennyi szocialista országban élő keresztyén egyhá­ zak közötti viszonyt folyamatként, nem pedig lezárt és befejezett valóságként kell szemlélni. Ez azt jelenti, hogy ami húsz, harminc, vagy akárcsak tíz évvel ez­ előtt is érvényes és jogos m agatartás volt, ma m ár nem okvetlenül szükséges. Látnunk kell tehát az alakuló folyamatot. Ez azt jelenti, hogy a mai helyzetet nem értékelhetjük azokkal a következtetésekkel, amelyek­ re valaki 50, 30 vagy 10 évvel ezelőtt jutott el. Tehát nem szabad megfeledkezni arról, hogy találkozásuk kezdetén sem a keresztyénség, sem a marxizmus nem volt felkészülve egymás reálisabb szemléletére. Mind a keresztyének, m ind a m arxisták m agatartását saját szemléletük kizárólagossága jellemezte és az, hogy a konfrontáció útján indultak el. Egyaránt arra voltak felkészülve, hogy távoltartsák magukat egymástól és ne fogadják el egymást. Most egy gyökeresen és minő­ ségileg megváltozott helyzetben élünk, mivel a keresz­ tyének és a m arxisták m ár készebbek a találkozásra, sőt az együttműködésre is. Ez a valóságban azt jelen­ ti, hogy az élet lüktető sodrása erősebbnek bizonyul­ hat az elméleteknél, hogy az élet olyan kérdéseket vet fel, amelyeket frissen kell megválaszolni.

Ma több m int két és félm illiárd em ber éli életét a két eszmerendszer, a keresztyénség és a marxizmus be­ folyása alatt. Ez azt jelenti, hogy az emberiség két­ harm adára van hatással a két gondolatrendszer. A leg­ több esetben mindkettő hatása szorosan összekapcsoló­ dik, néha el sem választható egymástól az emberek millióinak a lelkében. Ezért korunk egyik legsürge­ tőbb szüksége annak felismerése, hogy e két hatás — a m arxista és a keresztyén — hogyan haladhat a kon­ frontációtól a valóságos kooperáció felé. E helyzet megvilágításánál elkerülhetetlen egy rö­ vid történelmi áttekintés. Ma m ár köztudott, hogy a modern munkásmozgalmak kezdetei óta, tehát az utób­ bi mintegy száz esztendő folyamán, az egyház valóban nagyon határozottan szembefordult ezekkel a mozgal­ makkal. M artin Niemöllernek, az ism ert keresztyén sze­ mélyiségnek ezért nagyon is igaza van, am ikor azt mondja, hogy „a hagyományos felfogás szerint ke­ resztyén em ber nem lehet szocialista, s megfordítva, a szocialistának keresztyénellenesnek kellett lennie.” Hromádka professzor szintén fontos megállapítással járult hozzá a kérdés tisztázásához, amikor a keresz­ tyénségnek a munkásmozgalmakkal való szembefordu­ lásáról szólva ezt mondta „a keresztyén egyházak vég­ zetes hibát követtek el, am ikor nem ismerték fel a munkásmozgalom erkölcsi jogosultságát és történelmi szükségességét. A munkásmozgalomban megvolt az élő keresztyén hagyomány dinamikus ereje”. (J. Hromád­ ka „Der Kommunismus als Problem der heutigen Zeit” 1946.) Nekünk is komolyan kell vennünk azokat a kérdéseket, amelyeket Emil Brunner, a nagy teoló­ gus és A lbert Camus, a kiváló író vetett fel, akik írá ­ saikban m indketten foglalkoztak azzal a problém á­ val, vajon „m iért volt az utóbbi száz esztendő haladó erőinek valamennyi nagy személyisége vallásellenes?” Én magam jól emlékszem egy kievi látogatásomra, amikor a híres Law ra bejáratánál egy század elején alkotott festményt láttam . Ez a festmény az újabb orosz szellem történet valamennyi nagy alakját, Tolsz­ tojt, Dosztojevszkijt, Turgenyevet, Csehovot stb. a po­ kol tüzében égve ábrázolja, míg a patriarchák és egy­ házi vezetők mind a mennyben vannak. Megdöbbentő illusztrációja ez annak, hogy az egyház mennyire el­ szakadt a modern kor eszmevilágától. Ezért látnunk kell, hogy az egyház prófétai küldetése ma nem a munkásmozgalmak állandó bírálgatásában áll, hanem sokkal inkább az a missziója, hogy korunk nagy áram ­ latával kapcsolatot teremtve, előrehaladjon a m inden­ ki szám ára konstruktívabb jövő felé. A régi hagyományhoz való ragaszkodást a keresz­ tyén lét legismertebb jellem vonásának tekintik. E m a­ gatartás következtében természetes, hogy a m unkásmozgalom, a szocialista mozgalom úgy tekintett a ke­ resztyénségre, m int a burzsoá ideológia szerves alko­ tórészére és fő támaszára. Az egyházak és a szocialista kormányok közötti viszony egyik legfontosabb és leg­ döntőbb eredménye az utóbbi harminc esztendő során az volt, hogy világossá lett, hogy a keresztyén hit több mint a burzsoá ideológia. A m arxisták sokszor azért harcoltak az egyház ellen, m ert az hozzátartozott a régi rendhez, ezt a harcot tehát politikai kérdésnek kell felfogni, nem pedig valamiféle egyházüldözésnek. Az út természetesen nem mindig sima. Az egyik legnagyobb probléma az, hogy az egyházak nemcsak kezdetben fordultak szembe a munkásmozgalommal, hanem m egkísértette őket a politikai ellenkezés a ke­ let-európai országok kommunista pártjaival szemben, amikor azok hatalom ra jutottak. A m arxista pártok­ nak az egyház politikai befolyása elleni harcát sokak úgy értelmezték, m int a vallás elleni harcot; annál is

inkább, m ert sokan — mindkét részről — nem tudták elkülöníteni világosan az egyház politikai hatalm a el­ len vívott harcot és az ateizmusról vallott felfogást. A kommunistáknak az egyházak hagyományos hatal­ mi pozíciói elleni küzdelmét az egyházak is helytelenül úgy értelmezték, m intha az a keresztyénség ellen in­ tézett tám adás lett volna. Ha pedig a szocialista mozgalom (marxizmus) és a keresztyén egyházak közötti kapcsolatokat vizsgáljuk, az érintkezésnek legalább öt form áját különböztethet­ jük meg, amelyekkel komolyan kell számolnunk. Min­ denekelőtt az egyházak és a szocialista társadalom kö­ zötti puszta együttélés változata, am it elősegített az egyháznak az állam tól való elkülönítése valamennyi szocialista országban. Ez az együttélés az egyháznak, mint szociológiai valóságnak az elismerését is jelenti a m arxisták részéről. Második helyen említem a keresz­ tyének és m arxisták közötti párbeszédet, amiről igen sokat hallottunk az utóbbi tíz esztendőben, úgyhogy ezzel itt nem is kívánok behatóan foglalkozni, viszont hangsúlyozom a m arxista filozófia és a keresztyén teo­ lógia közötti eszmecserének a fontosságát. Harmadszor: fennáll és erőteljesen fejlődik az együttműködés viszonya. Ezt az együttműködést vala­ mennyi szocialista országban gyakorolják, amihez tá r­ sulhat egyfajta párbeszéd is a legkülönbözőbb szinte­ ken. Negyedszer: tekintetbe kell vennünk a konfrontációs viszony aspektusát is. De ez nem lezárt; ezt láthatjuk most pl. Kínában, ahol a szocialista kormányzat kezd áttérni a konfrontációs politikáról a vallás és az állam közötti együttműködés politikájára. A konfrontációs viszonynak talán egyetlen szembeszökő illusztrációjául Albánia szolgálhat. Azt is látnunk kell, hogy m ind­ ezek az elemek, amelyek az együttműködés és párbe­ széd irányában hatnak, meglehetősen vegyesen jelent­ keznek. Nincs éles határvonal, amely jelölné, mikor vált át az egyik m agatartás a másikba, sem nem nevez­ hető egyetlen megközelítési mód az egyedül uralkodó­ nak, egyidőben több módozattal is találkozunk. Egyes irányzatok a kooperációs politikát igyekeznek előse­ gíteni, mások még mindig konfrontativ módon közelí­ tik meg a problémákat. Ötödször: a jelenlegi tényleges helyzetet legjobban a „kölcsönös tanulás”, vagy „kölcsönös felfedezés” fo­ lyam atának lehet nevezni. Mint keresztyének m it ta ­ nulhatunk mi a szocialista társadalomtól? Felfedeztük m indenekelőtt a szocializmus erkölcsi értékeit azok­ ban a hősies erőfeszítésekben és abban az áldozatkész­ ségben, amellyel az emberek millióinak érdekeit akar­ ja szolgálni. Ennek nagyszerű és kiemelkedő példáit láthatjuk nap m int nap. Azt is megtanultuk, hogy a keresztyének nem m unkálkodhatnak a nagyobb társa­ dalmi igazságosság megteremtésén a kommunistákkal való együttműködés nélkül. Gondoljunk a különböző latin-am erikai országokra, vagy a nyugat-európai or­ szágok munkásmozgalmainak helyzetére és az együtt­ működés eme szüksége sürgős feladatként tűnik ki. Mindebből alapvető kérdésként az következik: vajon a keresztyénség és a szocializmus szembenállása vagy együttműködése-e a történelm i szükségesség? Össze van-e kötve a keresztyén hit egy bizonyos társadalm i formával, a burzsoá társadalommal, vagy van-e helye a keresztyén hitnek az új társadalomban, a szocializ­ musban is? Azt hiszem, mi a szocialista országokban nemcsak felismertük, hanem életünkkel bizonyítjuk is, hogy a keresztyén hitnek lehet helye az új társadalom ­ ban. Ez beigazolódott még akkor is, ha nehézségek merültek fel ebben a korántsem könnyű folyamatban. Azt is felismertük — s ezt a m arxistáktól tanultuk

meg —, hogy a keresztyénség gondolkodásában és az élethez való közeledésében túlságosan is individualista beállítottságú. A bűnről pl. egyéni vonatkozásában be­ széltünk és megfeledkeztünk annak társadalm i dimen­ zióiról. Azt is megtanultuk, hogy a társadalm i struktú­ rák is lehetnek bűnös struktúrák. Az üdvösséget sem lehet csak individualista módon értelmezni, m ert ahogy az ember bűnének, ugyanúgy az ember üdvösségé­ nek is vannak társadalm i dimenziói. Ez azt jelenti, hogy az üdvösségnek, amelyről oly gyakran beszélünk, konkrét következményei kell hogy legyenek a most élt életünk számára. Ezzel az állítással azonban nem aka­ runk egyenlőségjelet tenni a szocializmus és az ember üdve közé. Ebben az öszefüggésben fontos látnunk azt, hogy a m arxista pártok legsürgősebb feladatuknak nem a val­ lás elleni küzdelmet tekintik, hanem egy igazságosabb társadalom felépítését és jobb élet megteremtését, az emberek milliói számára. Más szóval az ideológia ateiz­ musa nem a legfőbb jellegzetessége a szocializmusnak. Az ideológia fontos szerepet játszik, és ezért most rá kell térnünk a szocialista ideológia és a keresztyén teológia közötti alapvető különbségekre. Először is látnunk kell az antropológiai szemléletek különbségét. Az emberi lét a mi felfogásunk szerint egy nagyon bonyolult, sok tényező által meghatározott, legfőbb okozataiban és irányultságában is transzcen­ dens magyarázató. Más szavakkal, az emberi életet és az emberi értel­ met nem lehet csupán politikai, szociológiai és gazda­ sági szempontok alapján megérteni. Az emberi hely­ zet nyomorúságát és az emberek lelki magányát nem lehet egycsapásra megváltoztatni a társadalom életében végbemenő és gazdasági változtatásokkal. Az emberi élet több, mint a társadalm i környezet produktuma. S valójában itt egy nagy problém ával találkozunk, m i­ vel a társadalm i környezet m egjavítása és az életszín­ vonal felemelése nem eredményezi autom atikusan az em berek erkölcsi m agatartásának megjavulását. Vi­ szont az igaz, hogy a rossz társadalm i környezet gá­ tolja az ember erkölcsi fejlődését, de a jobb gazdasági és társadalm i viszonyok nem javítják meg autom ati­ kusan a morális és etikai nézeteket és m agatartást. Másodszor, nem érthetünk egyet a történelem vég­ céljára vonatkozó szocialista elmélettel sem. Mi ke­ resztyének egészen másképp látjuk a történelem vég­ kifejlését, noha sok közös vonás is felfedezhető a m ar­ xista és keresztyén „eschatologiai” szemléletben. Ter­ mészetesen a m arxistákétól teljesen eltérő véleményen kell lennünk a vallásnak a társadalom ban elfoglalt he­ lyét illetően is. A m arxisták azt állítják, hogy a vallás végül is el fog tűnni a társadalom életéből, mi viszont meg vagyunk győződve arról, hogy Isten nem iktatha­ tó ki az ember életéből, mivel azt az emberi vágya­ kozást, hogy egy legfelsőbb Lényre tekintsen fel, nem lehet kitörölni az emberi lélekből. Egy további kér­ dés, amiben gyökeresen különbözik a véleményünk a m arxistáéktól, az ateizmus problémája. Világosan le kell szögezni, hogy a hit és az ateizmus szorosan össze­ függő „ikrek”, mivel mióta csak a hit az emberi lét része kezdett lenni, egyidejűleg rögtön jelentkezett a hit tagadása is. Ez a teljes tém ája a Genezis-beli terem ­ tés és bűneset történetének, amely szerint Isten egyet­ len pillanatban hívja létre a világot és jelenti ki a te ­ remtésről, hogy „jó”, s szinte vele egyszerre választja az em ber a maga szám ára a „jó” és a „rossz” tudását és így elválik attól, ami Isten akarata és szándéka az ő terem tett rendje számára. Pál apostol is utal arra, hogy m indnyájan „ateisták” voltunk, amíg hitre nem ju ­ tottunk a Jézus Krisztus által (Róm. 5,6—10).

136

Ezen a ponton akarok emlékeztetni arra, hogy az ateizmusnak legalább öt változatát kell megkülönböz­ tetnünk, különben beleesünk abba a tévedésbe, hogy csupán egyetlen form áját látjuk, nevezetesen a m ar­ xisták ateizmusát. Ismét csak utalok a rra a nagyon jó könyvre, amelyet Charles Moeller, a Szent Szék Keresztyén Egység Titkárságának titkára írt „Mentali­ té Moderne et Evangelisation” (Brüsszel, 1962) címmel, s amelyben foglalkozik a különböző ateizmusokkal hangsúlyozva a fogyasztói társadalom gyakorlati ateiz­ musát. Az ateizmus második form ájaként a vallási kö­ zönyt jelöli meg. A pozitív ateizmus Isten létének bizonyíthatóságát tagadja. Ezeken kívül van még az etikai ateizmus, valam int a politikai ateizmus, amely a m arxista álláspontra jellemző. Természetesen az ateiz­ mus mindeme formái keverednek is, úgyhogy sokszor nem látszanak világosan külön kategóriáknak. Nagy a kísértésünk, hogy az ateizmus m iatt a marxizmus egész rendszerét elvessük. Josef Hromádka mondta több mint húsz évvel ezelőtt: „Ha vannak is kritikai kér­ déseink és megjegyzéseink a m arxista filozófiát ille­ tően, ez nem azért van, m intha félnénk tőle, vagy elő­ ítélettel lennénk vele szemben, hanem mivel meg va­ gyunk győződve arról, hogy a marxizmus minden ér­ téke ellenére sem ad végső válaszokat az emberi lét által felvetett kérdésekre.” A keresztyén egyház leg­ nagyobb kísértése, hogy a marxizmus ateizmusának veszélyére hivatkozva megfusson az igazi problémák elől, s a valóságban ez jó ürügyül szolgál sokak számá­ ra, hogy antikom m unista m agatartásukat igazolják. Hogy tehát helyes perspektívában lássuk a keresz­ tyén egyházak és a szocialista társadalom viszonyát, az egyik legfontosabb feladatunk a m arxista pártok poli­ tikai program jának különválasztása ideológiájuktól. Ez fontos lépés és ezt ismerte fel XXIII. János pápa, amikor „Pacem in terris” enciklikájában különbséget tett a munkásmozgalom politikai program ja és ideoló­ giája között. VI. Pál azonban m ár nem tette meg ugyanezt az „Ecclesiam suam ” enciklikájában, amely­ ben azt állítja, hogy a kettőt nem lehet szétválasztani. A m arxista pártoknak az egyházakkal és általában a vallásos tö m eg e k k el v aló v iszo n y u k k ialak ításáb an is fő feladatuk, hogy a politikai és ideológiai szempon­ tokat megfelelő egyensúlyban tudják tartani. Nekünk világosan kell látnunk, hogy az ideológia nem válhatik öncélúvá. Az ideológia valójában eszköz a munkásosztály kezében a társadalm i valóság megváltoztatásá­ hoz. A választóvonal nem a hivők és nem-hivők között húzódik abban a világnézeti, társadalm i harcban, amely most folyik, hanem ember és ember között az erkölcsi értékek szerint, azaz a helyes m arxista szem­ lélet szerint egy kommunista is lehet „rossz em ber” ideológiája ellenére is, s egy keresztyén is lehet „jó em­ ber” vallásossága ellenére is. Ezek után még nagyobb jelentőséget kell tulajdoní­ tanunk a keresztyének és m arxisták közötti együtt­ működés lehetőségeinek. Legfontosabb és legsürgősebb együttműködési terület a világbéke és az igazságos­ ságért vívott küzdelem. Látnunk kell azt is, hogy van­ nak keresztyének, akik úgy vélekednek, hogy vissza kellene utasítani a m arxisták felhívását az e téren való együttműködésre. E felfogással ellentétben azt kell fel­ ismernünk, hogy ez a felhívás az együttműködésre jó lehetőséget kínál a keresztyének számára, egyedülálló történelmi alkalom ez a m arxistákkal való kapcsolattartásra és az együttműködésben a keresztyén béke­ tevékenységről való bizonyságtételre. Pozitívumnak kell tehát tekinteni a kommunisták részéről, hogy az ideológiai különbségek ellenére is együttműködésre hívják a keresztyéneket. Az igazságosságért vívott harcban a m arxisták mellett helye van másoknak is és

ezt a szolgálati lehetőséget semmivel sem szabad visz­ szautasítani éppen azért, m ert a keresztyén hit pozitív értékeit itt is kifejezhetjük. Latin-am erikában pl. az igazságosságért és felszabadulásért vívott harcban a keresztyének a m arxisták legerősebb szövetségesei. Tőlünk, akik a szocialista országokból jövünk, igen gyakran kérdezik meg, hogy milyen lehetőségeik van­ nak a keresztyéneknek a társadalm i közreműködésre országainkban. Mielőtt erre a kérdésre válaszolnánk, egy másik kérdést kell fel tenni. Mi a félreism erhetet­ len keresztyén jelenlét kritérium a a társadalom ban? Egy keresztyén politikai p árt jelenléte lenne ilyen kri­ térium ? Vagy az a kritérium , hogy helyünk van a kor­ mányban, a parlam entben, vagy hogy magas egyházi képviselők részt vesznek a közéletben? Az én szemé­ lyes véleményem az, hogy ezek nem kizárólagos kri­ tériumok — noha fontos, de mégsem a legfontosabb dolgok. A társadalom életében az igazi keresztyén be­ folyás mértéke ui. az az erkölcsi erő, amely minden keresztyén emberből kisugárzik, bárhol dolgozzék is, vagy bárhol éreztesse is jelenlétét am a milliók között, akik az új szocialista társadalm at építik. Az olyan dolgok, m int a munkaerkölcs, az erkölcsi érzék, a családi élet értékének hangsúlyozása elsődle­ ges fontossággal kezdenek ú jra felmerülni. M artin B u ­ ber, a nagy zsidó filozófus jól fejezte ki ezt, mondván, hogy „az ember és em ber közötti személyes viszony­ ban kell betöltenünk szerepünket.” Ennek az ember és em ber közötti kapcsolatnak kell állandóan javulnia a hit hatására. Még gyakran kísérthet meg bennünket az egyháznak a m últban elfoglalt hatalm i helyzete. De amikor az egyháznak hatalm a volt, akkor a gyengesége is nyilvánvalóvá lett. A hatalom ui. igen gyakran az erőszakot és az elnyomást is jelenti, és az egyház az utóbbi századokban gyakran állt az elnyomók oldalán és világi hatalm át és befolyását a nép igazi vágyai és érdeke ellen használta fel. Hasonló a helyzet akkor is, am ikor a vallásszabadság kérdése kerül szóba. Világosan kell látnunk, hogy a szocialista társadalom ban megváltozott az egész társa­ dalmi struktúra s hogy nem használhatjuk m ár ugyan­ azokat az értékeket, amelyek korábban voltak haszná­

latosak. Látni kell, hogy a szocialista állam a kapita­ lista társadalom teljes tagadása, s így a „szabadság” fogalmának is új meghatározásai születnek. Az igaz, hogy a szocialista országokban más formái vannak a vallásszabadságnak, m int a kapitalista országokban, és vallásüldözésről nem lehet beszélni. A vallási szolgá­ lat új formái kialakulásának vagyunk szemtanúi a szo­ cialista társadalomban. Jogosan tehető fel tehát a kérdés a szocialista tá r­ sadalomban nyíló perspektívákat illetően. Minket nem szomorítanak el azok a történelm i és politikai változá­ sok, amelyek a szocialista országokban végbementek, nem kívánjuk vissza a múltat. Miként egykor Izrael fiai, nem kívánkozunk vissza Egyiptomba. A régi ke­ resztyénség sok tekintetben a társadalom elit rétegéhez kapcsolódott s ezért potenciálisan elidegenítő erő volt. Ha tehát realista módon kívánunk beszélni a jövőről, látnunk kell, hogy a keresztyénség a kisebbség vallása lesz, azoké a hívőké, akik tudatában vannak Jézus Krisztusba vetett hitük szépségének és fontosságának. A jövő keresztyénsége olyan keresztyénség kell le­ gyen, amely szoros kapcsolatban van a mindennapi emberekkél, s nem lehet többé a gazdagok, a hatalm a­ sok, az elit vallása. Befejezésül meg kell még mondani, hogy a keresz­ tyén egyházak és a szocialista társadalm ak viszonya nem az ideológiai konvergencia vonalán fog fejlődni, hanem inkább a cselekvés és együttműködés konver­ genciája lesz. És nem kell félnünk a vallás m arxista bírálóitól, sőt ki kell tennünk m agunkat az ilyen bí­ rálatnak. Nem lehet és nem szabad megkísérelnünk kitérni az együttműködés elől az antikommunizmus olcsó ürügyeivel. Űj lehetőségeket kell találnunk és fogunk is találni a jövőben a keresztyén bizonyságté­ tel m egjavítására a szocialista társadalm akban. Az a hit, amely a szocialista rendszerrel való eme talákozás­ ból születik meg, megtisztult és edzett hit lesz, m int az acél, amely kikerült a tűzből. Bizonyosan ki leszünk még téve a kritika tüzének, néha a nehézségeknek is, de megújult em berekként kerülünk ki belőle, akiknek a hite — miként az acél — rugalmas és teherbíró lesz és bizakodva néz a jövő elébe. Dr. Tóth Károly

Jézus példázatainak krisztológiai értelmezése A példázatok krisztológiai szempontokat követő ér­ telmezése ugyan nem általánosan elfogadott m agyará­ zási lehetőség, mégis, a modern szakirodalomban bizo­ nyos érdeklődés mutatkozik e m agyarázat iránt. Dol­ gozatunk feladata annak megvizsgálása, miképpen je­ lentkezik Jézus példázatainak újabb szakirodaimában a krisztológiai magyarázat. Krisztológiai értelmezésen a példázatoknak azt a m a­ gyarázati irányzatát értjük, melynek fő törekvése az, hogy bizonyos példázatok valamelyik szereplőjét Jé­ zussal (Krisztussal) azonosítsa1. Ennek a krisztológiaközpontú exegézisnek az elindítója korunkban fölté­ telezhetően K arl Barth. Tanítványai körében is meg­ figyelhető az a „szisztematikus” indíttatású exegézis, amely a példázatok m agyarázatakor is a krisztológiai szempontok érvényesítésére törekszik (Gollwitzer, Jün ­ gel, Breukelm ann stb.)2 A példázatok Jülicher—Bultm ann—Dodd—Jeremias meghatározta exegézisének históriai gyengéit a kuta­ tók a példázatok egzisztenciális magyarázatával igye­

keztek elkerülni3. Ennek az iránynak úttörője és leg­ kiemelkedőbb képviselője E. Fuchs. Fuchs és tanítvá­ nyai a példázatok eschatologikus jellegéről szóló tézis­ sel egybekapcsolták a történeti Jézus „újszerű” meg­ közelítésének program ját („Neue H erm eneutik’)4. Fuchs úgy véli, hogy Jézus jó néhány példázatában önmagáról, személyéről, küldetéséről szól („Selbstverkündigung”). Ilyen példázat például: Mt. 13, 45 kk; 18, 12 kk; Lk 12, 54 kk. Fuchs kategóriarendszerében is megvan a Sitz im Leben fogalma, persze más megne­ vezéssel: „Situation”. A szituáció fogalmát azonban nem histórizálva érti (ellentétben Jerem iás kettős Sitz im Leben-jével), hanem Jézus önmaga értelmezé­ sével kapcsolja egybe. A szituáció tulajdonképpen a példázat szemléltetésének célja („Sachhälfte”5). A szi­ tuációt m int Sitz im Leben-t természetesen csak akkor szabad Jézus szituációjával azonosítani, ha Jézus a példázatban önmagáról szól. Fuchs másik alapvető feltételezése az, hogy a pél­ dázatokat Jézus mondta. Még pontosabban fogalmaz­

137

va: nem bonyolódik bele az úgynevezett „eredetiség” kérdésébe, szám ára egy példázat „eredetisége” nem el­ sőrendű fontosságú. Jézus úgy fogalmazta meg üzene­ tét, hogy hallgatói úgy érezték, a hit m odelljét kapták ajándékul, amihez mindig nyúlhatnak, amiben megka­ paszkodhatnak. Kétségtelen, hogy az idők során maga a megfeszített Úr lett a hit modellje, sőt a hivő gyü­ lekezet is alkotott hasonló szavakat, melyeket a meg­ dicsőült Úr ajkára adott. Fuchs úgy véli, ha valam e­ lyik kijelentést a hit m odelljeként lehet felismerni, az szám unkra elég ok és alap ahhoz, hogy Jézusra nézve jellem zőnek jelentsük ki6. A példázatnak nem az a feladata, hogy valamilyen elvont gondolatot, időtlen érvényességű igazságot ké­ pekbe „öltöztessen”, „illusztráljon”, am it aztán a m a­ gyarázó meg is kap, ha lehántja a „magról” a „bur­ kot”. Fuchs hangsúlyozza: a példázat Jézus üzenete meghirdetésének szükségszerű formája. A példázatok szemléltetése nem neutrális segédanyag, amelybe a szemléltetés célja, a kerygma bele van csomagolva. A példázatokban kommunikációs folyamatok mennek végbe, ahol nyelv és tartalom egybeesik. Nem az üze­ net megértéséhez adnak ösztönzéseket, hanem a pél­ dázat folyamatában történik az üzenet. Jézus és hall­ gatói ebben a folyam atban egybekapcsolódnak: önma­ gáról szól és várja, hogy hallgatói bizonyságtételét el­ fogadják7. A példázat döntésre szólít. Ezért a példá­ zatok nem Istenhez, hanem Jézushoz való viszonyulá­ sunk szempontjából döntő fontosságúak — mondja Fuchs. Jüngel igyekszik a példázatok m agyarázatában újra és ú jra felbukkanó klasszikus dualizm ust elkerülni8. Fuchs-hoz csatlakozik, de rajta túllépve megszünteti a szemléltetés és a szemléltetés célja közötti különbségtételt. A példázatok nyelvi esem ények9, melyekben az elbeszélt dolog m int példázat egészen itt van10. Fuchs példázatértelmezése nyomán tulajdonképpen az ókeresztyén krisztológiai példázatm agyarázat tám adt új életre.11. Sorompónyitása kutatástörténetileg telje­ sen érthető. Jülicher módszere erősen arisztoteleszi in­ díttatású, Jerem ias „Von der Urkirche zu Jesus zu ­ ür c k!” program ja szintén vitatható12. Persze Fuchs interpretációja is sok kérdést vet fel. Ezek közül csak néhány: Lehet-e a példázatokat nyelvi eseménnyé zsu­ gorítani? Csak dönteni kényszerülő lény az ember? Nem terem tetett-e gondolkodásra, megismerésre is, akinek képzelőereje van? Hangsúlyozza ugyan a szem­ léltetés fontosságát, de egyáltalán nem fejti ki, meny­ nyire volt jelentős a zsidó képzeletvilág, a tradicioná­ lis nyelvi formák stb. Most tehát azt az alapvető kérdést teszem fel: le­ hetséges-e Jézus példázatainak, illetve bizonyos pél­ dázatoknak az ún. krisztológiai értelmezése? Milyen lehetőségeket adnak erre maguk a példázatok? * Históriailag tekintve elképzelhetetlen az, hogy Jézus küldetésének céljáról és értelm éről soha semmit nem szólott volna. Ellenkezőleg: a szinoptikus evangéliu­ mok szerint Jézus önmagát Emberfiának nevezte és azonosította m agát az eljövendő Emberfiával. Az „em­ berfia” kifejezésnek azonban kettős jelentése van az izráeli tradícióban a) az a személy, aki Isten akaratát a végső időkben ítéletesen-kegyelmesen véghezviszi m ajd; b) jelenti az emberi fajhoz tartozó lényt, az em­ bert (Ez 2,1.3.6.8. v.)13. Jézus igehirdetésében mindkét jelentésmező megtalálható. Ezért az exegéták fel is vetik a kérdést: vajon nem kellene-e bizonyos helye­ ken Jézusnak az eljövendő Emberfiáról és az ember­

138

ről mint teremtményről szóló kijelentéseit összekap­ csolni. Ekkor Jézus küldetését egyszerre értelm ezhet­ nénk úgy, m int az emberek képviseletét Isten előtt és Isten képviseletét az emberek előtt14. P. Stuhlmacher a Mk 4,26—29 exegézisével igyekszik ezt a tézist meg­ támasztani. Az itt szereplő szántóvető „ember” visel­ kedése — úgymond — nem hasonlít az igazi földmű­ ves viselkedéséhez, gondolkodásmódjához. Analízisé­ nek eredménye e példázatban az „ember” azt az em ­ berfiát jelenti, akiről a Dán 7,13kk beszél. Ez az Em­ berfia Jézusban, a példázat és Isten országa hirdető­ jében már jelen van15. A krisztológiai példázatexegézis. elsősorban a példá­ zatok szereplőinek elemzésével dolgozik. Így minde­ nekelőtt olyan példázatokban keresi a krisztológiai ér­ telmezés lehetőségét, ahol az ember, az anthropos for­ mai vagy tartalm i tekintetben vezető, vagy legalább­ is pozitív szerepet tölt be. Az így nyert következteté­ seket aztán a példázatok motívumkincsének, szó- és képmezőinek elemzésével támogatják. *

A példázatok áttekintése. A példázatok műfaj sze­ rinti felosztását még Jülicher elvégezte (Gleichnis, Pa­ rabel, Beispielerzählung, Allegorie). Elegendő csak egy pillantást vetni m űve 2. kötetének tartalom m utatójá­ ra, hogy áttekintésünk legyen a négy műfajról. Szá­ m unkra azonban ez a felosztás nem sok hasznot h a j­ tó. Ezért az áttekintést a példázatok tartalmára figyel­ ve teszem meg. Márk evangéliumában hat példázat van. Ezek: a magvetőről (4,3—8), a magától növekedő vetésről (4,26— 29), a mustárm agról (4,30—32), a gonosz szőlőmunká­ sokról (12,1—11), a zsendülő fügefáról (13,28k), a mesz­ sze útra induló emberről (13,33—37) szóló példázatok. A hat példázat közül négy (4,3—8; 26—29; 30—32; 13,28k) a mindennapi élet, a természet és a földműve­ lés világából vett példa. A 12,1—11 és a 13,33—37 m ár bizonyos m értékben különbözik ezektől: nagyobb sze­ repet kap bennük az ember. Máté evangéliumában 23 példázat van. Ebből 5 Mkban is megtalálható. Lukács anyagával 9 közös („Q”forrás) és 10 pedig csak Máté evangéliumában van meg. Máté evangéliuma vizsgálatakor szembetűnik a példázatok számának gyarapodása. A tartalm i vizsgá­ latkor pedig az tűnik fel, hogy főképpen azok a pél­ dázatok szaporodtak, amelyekben az ember, vagy em ­ berek csoportja főszerepet játszik. Máté példázatainak szereplőit élénk keleti színekkel festi meg. A király személye pl. az élet és halál fölött döntő keleti despota alakjára emlékeztet, aki körül hatalm as szolga­ had van, kincstára pedig telis-tele óriási mennyiségű kinccsel. Lukács evangéliuma 29 példázatot őrzött meg. Eb­ ből 15 csak itt olvasható, öt Márk evangéliumában is szerepel, 9 pedig a Mátééval közös. Lukácsnak sokkal könnyebb „hinni”, m ert példázatainak szereplői való­ ságosabb, földibb, hétköznapibb emberek: a korabeli Palesztinai város lakói. A következőkben azt vizsgálom meg, hogy a kriszto­ lógiai példázatexegézis számára oly fontos anthropos kifejezés hol fordul elő a példázatokban. Márk evangéliuma: 4,26 — anthropos 12,1 — anthropos 13,34 — anthropos apodemos

A kifejezés leggyakrabban Máté evangélium ában je­ lentkezik. Máté evangéliuma: 13,24 13,31 13,44 13,45 18,23 20,1 21,28 21,33 22,2 25,1.6 25,14

— — — — — — — — — — —

anthropo speiranti anthropos anthropos emporo zetounti anthropo basilei anthropo anthropos anthropos oikodespotes anthropo basilei nymphios anthropos apodemon

Lukács evangéliumában érdekes módon az anthro­ pos kifejezés csak anthropos tis form ában van meg. Ez a forma viszont csak Lukácsra jellemző. Lukács evangéliuma: anthropos tis — 10,30; 12,16; 15,11; 16,1; 16,19; 18,10. anthropoi dyo — 7,41; 18,10. krites tis — 18,2; vö.: 7,41: daneiste tini Az áttekintés a következő megfigyelésekhez segít hozzá: Máté evangéliuma példázatainak zömében (de ide sorolható Mk 4,26kk; 12,1kk is) az anthropos fő­ szerepet játszik. A lakja döntő fontosságú a cselek­ mény alakulása szempontjából (király, atya, szőlősgaz­ da, munkaadó, vőlegény, bíró stb.) Á ltalában a mellékszereplők ura, vagy legalábbis hatalm a van fölöttük. Személye annál is inkább kiemelkedik a történetből, m ert a mellékszereplők általában zárt csoportban lép­ nek fel (szolgák, szőlőmunkások, szüzek stb.) és így nem személyként állanak az anthropos-szal szemben. A példázat legtöbbször a főszereplőről akar valami fontosat elmondani és nem a mellékszereplőkről. A környezet, a természet Máténál m ár nem olyan fontos m int M árknál; Máté a természetet háttérként kezeli. A főszereplőről a példázatok végén szinte törvénysze­ rűen megtudjuk, hogy nagy hatalm a van. Ez a leg­ többször úgy történik, hogy a mellékszereplőkön meg­ m utatja, bizonyítja hatalm át, vagy pedig a példázat maga hirdeti meg akaratának eljövendő beteljesedé­ sét (Mk 12,9; Mt 13,30; 18,34; 20,15; 21,43; 22,13; 25,28). Az előbb felsorolt jellemvonások a következő pél­ dázatokban jelentkeznek a legszebben: a gonosz szőlő­ munkásokról (Mk 12,1kk); a konkolyról és a tiszta búzáról (Mt 13,24kk); az adósszolgáról (Mt 18,23kk); a szőlőmunkásokról (Mt 20,1kk); a gonosz szőlőmunká­ sokról (Mt 21,33kk); a királyi menyegzőről (Mt 22,1kk); a tíz szűzről (Mt 25,1k k ); a tálentum okról (Mt 25,13kk) szóló példázatok. Lukács nem festi ilyen erőteljes színekkel a fősze­ replőt. Személyének fontosságát m ár az anthropos tis formula is csökkenti. Lukács evangélium ában nincs meg a despota-király alakja. De ha szerepel is, sze­ mélye nem olyan félelmetes, m int Máté evangéliumá­ ban. Ebből a szempontból tanulságos egybevetni Mt 22,1kk-t Lk 14,16kk-kel. Többnyire nem csoportok, ha­ nem személyek, önálló alakok szerepelnek a főszerep­ lő mellett. Figyelemre méltó, hogy a mellékszereplők, vagy a látszólag negatív szereplők is nagy jelentőségű­ vé válhatnak a cselekmény alakulása közben, sőt fő­ szerepet kaphatnak (adósszolga, megvetett samáriai, a rablók kezébe esett félholt ember, a tékozló fiú, a sze­ gény Lázár, Á brahám az alvilágban, a vámszedő stb.) Ismerve m ár a krisztológiai szempontok szerint dol­ gozó példázatexegézis m unkam ódszerét16, a követke­

ző megállapításokat tehetjük. Ez a fajta exegézis a pél­ dázatok szereplőinek elemzése során ott, ahol az anth­ ropos nem lehet azonos Istennel, ott igyekszik Jézus­ sal azonosítani; ez az eljárás különösen a Márk és Má­ té evangéliumában található példázatok esetében fi­ gyelhető meg (Mk 4,26; 13,34; Mt 13,44.45; 25,1.14. stb). Abban az esetben viszont, amikor az anthropos-t Is­ tennel azonosítja, akkor viszont egy vele egészen kö­ zeli, szoros kapcsolatban álló személy az azonosítás alapja. Ez a szereplő általában az anthropos fia, vagy hű szolgája (Mk 12,1kk; Mt 22,1kk; Lk 14,16kk; Mt 21,33kk stb.). A harm adik azonosítási lehetőséget az exegéták azokban a szereplőkben látják, akiknek a példázatok szerint ártatlanul súlyos büntetést kell el­ viselniük, esetleg megölik őket. Ezekben a vonások­ ban is Jézusra mutató utalásokat látnak (Mk 12,1kk — a harm adik megölt szolga; Mt 18,23kk — a száz dé­ nárral adós szolgatárs; Lk 10,27kk — a megvetett sa­ máriai, a rablók kezébe esett, megsebesített ember stb.). A példázatokban felbukkanó motívumok megerősí­ tik az így kapott következtetéseket. Jeremias Jézus pél­ dázatainak vizsgálatakor igen nagy figyelmet szentel Jézus keresztre feszítése tényének. A Jézus szavait ha­ gyományozó gyülekezet a keresztre feszítés és a hite szerint hamarosan bekövetkező paruzia közötti idő­ szakban élt és ez a tény változtatásokra, átalakításokra ösztönözte a gyülekezetet 17. Jézus halála után a pél­ dázatok a feltám adott és újra visszajövő Krisztus Úr bizonyságtételeivé alakultak át. Most a szinoptikus példázatok néhány olyan motívumát vizsgálom, ame­ lyek explicit módon is a visszajövő Krisztus bizony­ ságtételei. E motívumok eredetének kérdésébe nem bo­ csátkozom, csupán tényként elfogadom, hogy jó né­ hány példázat jellegzetes motívumáról van szó. A szinoptikus példázatok egyik legkedveltebb motí­ vuma a messze földre elment, m ajd újra visszatérő úr képe, aki visszatérésekor otthonmaradt szolgáit szám ­ adásra hívja. Ez a motívum m ár M árknál is előbuk­ kan (13,34), Máténál pedig három helyen is szerepel: az idegenbe menő úr jól gondozott szőlőt hagy a szőlő­ m unkásokra (21,33); az az okos szolga, aki ébren vár­ ja a hazatérő u rat (24,45); az idegenbe készülő úr tálentum okat bíz szolgáira, m ajd elmegy és visszajőve számadásra hív (25,14k). Lk 12,43 a Mt 24,45kk para­ lellje, a Lk 19,12 pedig a Mt 25,14-é, bár itt inkább csak az indítás azonos. Itt az úr trónkövetelőként sze­ repel, aki ellen saját alattvalói küldöttséggel protes­ tálnak. A példázat végén azonban itt is igazságszol­ gáltatás következik18. E motívum mögött kétségtelenül a Krisztus-esemény húzódik. A megdicsőült Úr az Atya jobbján ül és el­ jön, hogy m indeneket megítéljen. Az elmenetel és a visszajövetel (Ján 14,28 értelmében) a feltám adás és a paruzia közötti feszült várakozás jele. A visszatérő ú r Krisztus. A példázatok hangsúlyozzák az ú r távol­ létének tartósságát (Mt 25,19), mintegy tanítván ezzel is a paruzia előtti helyes m agatartásra: a szolgák m aguk­ ra m aradtak a döntés, a cselekvés pillanatában. Sza­ badságuk van, de az Úr visszajövetele már most íté­ letet mond cselekedeteik fölött. Így az evangélisták számára a visszatérő Úr, Krisztus lesz a példázat kö­ zéppontja. Ha azonban az elutazó, majd számadásra visszatérő úr a történet középpontja, ez azt jelenti, hogy a példázat mögött fejlett krisztológiai képződ­ mény áll. A visszatérés, a számadás motívuma is igen erős hangsúllyal jelentkezik. Mindenki egyénileg, személy szerint felelős m agatartásáért. Az emberek két cso­ portra oszlanak, jutalm azás és büntetés következik. Az első csoport részt kap az eschatologiai örömben, mely

menyegzői lakomaként, vagy messiási vacsoraként van leírva (Mt 8,11k; 22,1kk; 26,29; Lk 14,16 stb.). A bün­ tetés jellegzetes kifejezései: „külső sötétség”, „sírás és fogcsikorgatás” (Mt 8,12; 13,42.50; 22,13; 24,51; Lk 13,28). Mindezek a motívumok Jézus igehirdetésének szi­ lárd tartozékai. Ezekhez hasonló m etaforák még: atya és fia, em ber és Emberfia, ház és a ház ura, vőlegény és menyasszony, király és szolgák, háború és ellenség, bíró és bírói ítélet, mező, vetés és aratás, szőlőskert és szőlőtő, pásztor és nyáj, stb. Jézus igehirdetésében gyakran szerepelnek ezek a kép- és szómezők, melyek­ ről feltételezhetjük, hogy a korabeli hallgatóság rög­ tön értette és megértette őket. Sokszor az egyes képek, motívumok egybefonódnak, színes szőttest alkotnak, ez azonban még nem feltétlenül jelent „allegorizálást”, nem jelenti azt, hogy a hagyományozó gyülekezet á t­ alakította a saját céljaira a példázatokat (pl. Mt 13,24— 30; Mt 25:1kk; Mk 12:1kk stb.). *

A fentebbi elemzés a rra a kérdésre igyekezett vá­ laszt adni, milyen exegetikai lehetőségei vannak a krisztológiai szempontú példázat-értelmezésnek. Erre azért volt szükség, mert ezt a fajta m agyarázatot a ku­ tatók (Jülicher hatása alatt) általában elutasítják, no­ ha lépten-nyomon találkozunk vele. Hivatkoznak arra, hogy Jézus példázatai olyan szoros kapcsolatban van­ nak az emberi élet és a természet világának folyama­ taival, eseményeivel, hogy lehetetlen az ilyen értelm e­ zés. Az emberi szem elől rejtett és ezért titokzatos fo­ lyamatok (vetés, növekedés, mustármag, kovász stb ) említése, alkalm azása azt jelenti, mondják, hogy nem a szereplők a fontosak. A mennyek országáról szóló példázatok bevezető formulái nem a példázat első ki­ fejezésére vonatkoznak (anthropos, emporos), hanem a példázat leírta folyam atra (Mk 4,26.30; Mt 13,24.31.33. 44.45.47.)19. Ügy vélik, a példázatoknak éppen az utol­ só csoportja m utatja legszebben, hogy a példázatok szereplőinek nem szabad olyan nagy jelentőséget tu ­ lajdonítani, m int amilyet a krisztológiai példázat-ér­ telmezés föltételez. Az ember csak életének eleven tör­ ténésében, a természet csak titokzatos mozgásában, életfolyamataiban m utat még titokzatosabb valóságok­ ra. Jézus példázataiban Isten országát hirdette (tehát Istenét!), amely ország a példázatokban példázatsze­ rűen láthatóvá vált. Azt a tényt azonban, hogy a példázatoknak egy jó része Krisztusról szóló bizonyságtétel, azzal a tetsze­ tős és kényelmes m agyarázattal igyekeznek érthetővé tenni, m iszerint ezek a példázatok csak a feltámadás után, az első keresztyének körében lettek Krisztus­ bizonyságtételekké. Ezt az átalakítást nevezi Jülicher „allegorizálásnak”, elmarasztaló értelem ben használva a kifejezést. Sem ő, sem követői nem határozták azon­ ban meg az allegorizálás ismertetőjeleit, határait. (E. Linnem ann pl. lapokon át ismerteti az allegorizálás folyamatát, m ajd megállapítja, hogy definíciója egyet­ len példázatra illik20.) Másrészt ez a liberális teológia örökségeként fennm aradt módszer (hogy ti. az „eredeti magot” kell keresni) nehezen megválaszolható teológiai kérdéseket is felvet. Milyen m értékben sikerülhet egyegy példázat „eredeti” form ájának meghatározása? Az őskeresztyén tradíciót, a szerkesztői átalakításokat ma m ár semmilyen szerkesztéstörténeti módszer nem tud­ ja „lehámozni” a magról, hiszen a hagyományozás szempontjából nézve az egész evangéliumi tradíció „gyülekezeti alkotás”. És ha megkülönböztetünk „bizo­ nyos tradíciórétegeket”, akkor a tradíciónak mely „ré­ tege” érvényes ránk, számunkra is?

140

Kérdéses tehát, hogy helyesen jár-e el a szakirodalom napjainkban akkor, amikor bizonyos példázatokat „allegorikus” vagy „allegóriaszerű” vonásaik m iatt „gyülekezeti alkotásoknak” tekint. Furcsa és érthetet­ len, hogy még csak meg sem fontolják annak a lehe­ tőségét, hogy Jézus példázatai m ár eredeti form ájuk­ ban is tartalmazhatták ezeket az „allegorikus” vonáso­ kat. A példázatoknak nem mindegyike Jülicher-i érte­ lemben vett „m inta-parabola”, melynek csak egyetlen tertium comparationis-a lehetséges. Láttuk fentebb, hogy éppen az allegorikusnak nevezett kép- és szó­ mezők azok a bibliai „ősképek”, amelyek Jézus ige­ hirdetésének szilárd tartóoszlopai. Jézus éppen a m á­ sál-forma titkot őrző és feltáró kijelentésnyelvét hasz­ nálhatta fel leginkább arra, hogy önmagáról, küldeté­ séről, az Emberfiáról szóljon és valljon. Így a szinop­ tikus példázatok meglepő rokonságot m utatnak János evangéliumának képes beszédeivel21. Vladár Gábor JEGYZETEK 1. W. M o n se le w sk i: D e r b a rm h e rz ig e S a m a rite r. E in e a u s ­ le g u n g s g e sc h ic h tlic h e U n te rsu c h u n g zu L u k a s 10, 25—37. T ü ­ b in g en , 1967. 16. I. — 2. M aga B a rth p é ld á u l az irg a lm a s s a m a ritá n u s ró l szóló p é ld á z a tta l k a p c s o la to sa n a k ö v e tk e ­ z ő k e t m o n d ja : „ W e r is t d e n n d e r v o n G o tt g e lie b te u n d G o tt w ie d e rlie b e n d e M ensch, d e r se in em M itm e n sc h e n als so lc h e r N ä c h s te r u n d B r u d e r ist, d e r ih m n ä m lic h Z euge u n d B ü rg e d a f ü r ist. d ass G o tt a u c h ih n l i e b t . . . ? . . . E ig e n t­ lich Er ( t i.: K risztu s) is t d e r S a m a r ite r . . . E ig e n tlich E r t u t die T a t d e r L iebe in d e r e in e m u n d d e r a n d e re n ih r e r D im en ­ s io n e n .” K irc h lic h e D o g m a tik IV 2. 933. l. A b a r th i g o n d o ­ la to t a ta n ítv á n y o k sz ív esen v isz ik to v á b b : G o llw itze r: D as G leich n is vom b a rm h e rz ig e n S a m a rite r. B ib lisch e S tu d ien , 34. H eft, 112. l. J ü n g e l: P a u lu s u n d J e su s . E in e U n te rs u ­ c h u n g z u r P rä z is ie ru n g d e r F ra g e n a c h d em U rs p ru n g d e r C h risto lo g ie. T ü b in g e n , 1962.; B r e u k e lm a n : E in e E rk lä ru n g d e s G leich n isses vom S c h a lk s n e c h t. I n : P A R R H E SIA — K. B a rth zum 80. G e b u rtsta g . Z ü ric h , 1966. — 3. A k u ta tá s tö rté n e té rő l á tte k in té s t a d J ü n g e l m ű v e (ld. a 2, sz á m ú je g y z e te t). A p é ld á z a to k a lle g ó riz á ló m a g y a rá z a tá v a l v ég ­ é rv é n y e s e n A. J ü lic h e r s z a k íto tt. N ag y s z a k é rte le m m e l m eg ­ írt, m a jd n e m e z e r la p o s k é tk ö te te s m ű v e : D ie G le ic h n is re ­ d e n Je su . I. k ö te t: 1886, 2. k ia d á s a : 1889; II. k ö te t: 1899. m ó d sz e r te k in te té b e n a m o d e rn p é ld á z a tk u ta tá s sz á m á ra a la p v e tő je le n tő sé g ű . J ü lic h e r k ü lö n b sé g e t te sz p é ld á z a t és alle g ó ria k ö zö tt. E z u tá n fo g a lm a z z a m eg a k o n c e p c ió ja sz em ­ p o n tjá b ó l d ö n tő je le n tő sé g ű m o n d a to t: „D as G leich n is w ill, w ie die V e rg leich u n g e in W ort, so e in e n G e d a n k e n d u rc h eii h o m o io n b e le u c h te n , d a h e r m a n a u c h b e i ih m n u r v o n ein em te r tiu m co m p a ra tio n is re d e t, n ic h t v o n m e h r e re n te r ­ t ia .” E g y -eg y p é ld á z a to n b e lü l k ü lö n b sé g e t te s z a p é ld a k é p ­ p e n a lk a lm a z o tt h a s o n la t (Bild) é s a k ö zö tt, a m it a p é ld á ­ z a t „ p é ld á z n i” a k a r (S ache). „S ach e u n d B ild (resp . B il­ d er) sin d d u rc h die V e rg le ic h u n g sp a rtik e l v e rb u n d e n , w as d e n L e se r a u ffo rd e rt, d e n P u n k t zu su c h e n , in d em die b e id e n S ä tz e k o in z id ie re n , o d e r d a s D ritte zu b e m e rk e n , d a s in b e id e n g leich , re sp . ä h n lic h i s t ” (I. k ö te t 70. l .). Az­ ó ta h a s z n á lja a sz a k iro d a lo m a " B ild h ä lfte ” és „ S a c h h ä lfte ” k ife je z é se k e t, m e ly e k m e g fe le lő je k é n t a m a g y a r b a n a „szem ­ lé lte té s ” és a „ s z e m lé lte té s c é lja ” k ife je z é s e k e t h a sz n á lo m . Jü n g e l J ü lic h e r m a g y a rá z a ti m ó d sz e ré t a risz to te lé s z i in d ít­ ta tá s ú n a k érzi, a h o l a p é ld á z a t ü z e n e te á lta lá n o s ig azság g á e rő tle n ü l. J ü lic h e r m u n k á já t B u ltm a n n fo ly ta tta . B u ltm a n n a h a g y o m á n y o z o tt e g y sé g e k fo rm á já t, s tilis z tik a i ré s z le te it d o lg o zta k i és e g y ú tta l f e lk u ta tta h a g y o m á n y o z á s u k tö r té n e ­ t é t (fo rm a -tö rté n e t). B u ltm a n n e s e té b e n is a p é ld á z a to k n a k a h e ly z e tb ő l fa k a d ó eg y szeri, m e g ism é te lh e te tle n v o lta m o ­ só d ik á lta lá n o s ig azság g á. A „ te x tu s n a k ” é p p e n a tu d ó s ítá s ­ je lle g e vész el, a m e ly m in t ig e h ird e té s e g y szeri tö r té n e tre v o n a tk o z ik . Ezzel az a b s z tra h á ló m a g y a rá z a tta l e lle n té tb e n C. H. D odd a ta p a s z ta la ti v ilá g o t k e re s i a p é ld á z a to k b a n (The P a la b le s o f th e K in g d o m . F o n ta n a b o o k s, 1961.). D odd ­ n a k s ik e rü lt a p é ld á z a to k é le tsz e rű sé g é t, e le v e n sé g é t á t­ m e n te n i a m a g y a rá z a tb a . A h á tté r b e n a z o n b a n m e g lá tsz ik a p la to n ik u s g o n d o lk o d á si m o d ell k ö rv o n a la : D odd sz á m á ra a lá th a tó , ta p a s z ta la ti v ilág I s te n lá th a ta tla n v ilá g á n a k v e ­ tü le te , tü k rö z ő d é se . J ü n g e l D odd m ű v é t J. J e r e m ia s m ű ­ v év el e g y ü tt e cím szó a la tt tá r g y a lja : „ H is to ris ie re n d e A n ­ sä tz e z u r e sc h a to lo g isc h e n G le ic h n is a u sle g u n g ” (Jü n g el, 107 k k .). A lib e rá lis p é ld á z a tk u ta tá s t e lső so rb a n az é rd e k e lte , h o g y a p é ld á z a to k J é z u s tó l sz á rm a z n a k -e , v a g y sem . D odd ó ta az a v ezető sz e m p o n t, h o g y a p é ld á z a to k a la p v e tő e n e s c h a to ló g ik u s k ic s e n g é sű e k . E zt a sz e m p o n to t a n é m e t k u ta tá s b a n J . J e re m ia s é rv é n y e s íte tte . J . J e re m ia s a p é l­ d á z a to k h is tó ria i h e ly é t, ú n. „ S itz im L e b e n -é t ( = a m in ­ d e n n a p i é le tb e n b e tö ltö tt h e ly , sz ere p , fu n k c ió ; „ ő s sz itu á c ió ” ) ig y e k e z e tt f e lk u ta tn i. E z é rt p r o g ra m m já t íg y fo g alm azza m e g : „V on d e r U rk irc h e zu J e s u s z u r ü c k ! ” (Die G leich n isse Je su . B e rlin , 1972. 19. 1.), A p é ld á z a to k ró l — ú g y m o n d — le k e ll h á m o z n i az ő sg y ü le k e z e t r á r a k ta ré te g e k e t és a k k o r m e g k a p ju k az e re d e ti m ag o t. E zt az e re d e ti m a g o t n ev ezi J e re m ia s „ ip s is sim a v o x J e s u ” - n a k (i. m .: 18. l .). H ogy

ez m ily e n m é r té k b e n sik e rü lh e t, az te rm é s z e te s e n m ás k é rd é s. — 4. E rr e n ézv e ld. D ie n e u e H e rm e n e u tik . N e u la n d in d e r T h eo lo g ie. E in G e s p rä c h zw isc h e n a m e rik a n isc h e n u n d e u ro p ä isc h e n T h eo lo g en . H r s g .: J . M. R o b in so n , J. B. C obb. 2. B d. Z ü ric h — S tu ttg a rt, 1965. 5. L d. e h h e z : B e­ m e r k u n g e n z u r G le ic h n isa u sle g u n g . I n : F u sc h : Z u r F ra g e n a c h d em h is to ris c h e n J e su s . G esa m m e lte A u fsätze . II. 1960. 136—142. l . és 137. l . — 6. F u s c h : D as N eu e T e sta m e n t u n d d a s h e rm e n e u tis c h e P ro b le m . I n : D ie n e u e H e rm e n e u tik . 147—186. l . 161. l . — 7. F u s c h : J e su s . W o rt u n d T a t. T ü b in ­ g en , 1971. 92—96. l . — 8. J ü n g e l: P a u lu s u n d J e su s , 135. l . A „ n y e lv i e s e m é n y t” J ü n g e l F u c h s u tá n „ S p ra c h e re ig n is ” n e k n ev ezi. U g y an ez a fo g alo m G. E b e lin g n é l „W o rtg e sc h e ­ h e n ” . F u c h s n y o m a té k o s a n tilta k o z ik az ellen , h o g y m e g h a ­ tá r o z á s á t „ S p re c h e re ig n is ”- k é n t é rte lm e z z é k , azaz ú g y , m in t a z e m b e ri ta lá lk o z á s ta lá lk o z á s -je lle g é t a lá h ú z ó tö rté n é s t. Die n e u e H e rm e n e u tik , 300. l . E m e lle tt a z o n b a n se m F u c h s, sem J ü n g e l n e m a d h a s z n á lh a tó d e fin ic ió t a „ S p ra c h e re ig n is ” ra . — 10. J ü n g e l m a g y a r á z a tá n a k v e z é re lv e íg y h a n g z ik : „D ie B a sile ia k o m m t im G leich n is als G leich n is z u r S p ra c h e . D ie G le ic h n isse J e s u b r in g e n d ie G o tte s h e rrs c h a ft als G leich n is z u r S p ra c h e ” . J ü n g e l: P a u lu s u n d J e su s , 135 k. — 11. L d. e h h e z : M o n selew sk i (1. sz á m ú je g y z e t) — 12. Ld. e r re v o n a tk o z ó a n a 3. sz á m ú je g y z e te t — 13. A z E m b e rfia ­ k é r d é s k ö r r e v o n a tk o z ó a n ld. E. S c h w e iz e r : D as E v an g eliu m n a c h M a rk u s. N TD 1, 1967. 95 k k .; T h e S o n of M an ag ain . I n : N e o te s ta m e n tic a , 1963. 85—92. l. — 14. E zt az e g y b e k a p ­ c so lást el is v ég zi P . S tu h lm a c h e r a M k 4 26—29. ex eg ézi ­ s e k o r: D as B e k e n n tn is z u r A u fe rw e c k u n g J e s u v o n d e n T o­ te n u n d d ie B ib lisc h e T heologie. Z ThK , 70. (1973:) 393—395. l . — 15. F ig y e le m re m éltó m ó d o n J . J e re m ia s E. F u c h s -ra h i­ v a tk o z v a u g y a n c s a k h e ly e s li a k risz to lo g ia i é rte lm e z é st (Die G leich n isse J e su , 227. l. je g y z e te ). A k risz to lo g ia i m a g y a rá ­ z a t le g k e d v e lte b b p é ld á z a ta az irg a lm a s s a m á ria ir ó l szóló tö rté n e t. M o n selew sk i m á r id é z e tt m o n o g rá fiá já b a n a p é ld á ­ z a t m a g y a r á z a tá n a k tö r té n e té t az ó eg y h ázi e x e g é z istő l n a p ­ ja in k ig v ég ig k ö v eti. Ez a m ű a z o n b a n n e m m ás, m in t egy p é ld á z a t k risz to lo g ia i m a g y a r á z a tá n a k tö r té n e te . B e n n ü n k e t m o st c s a k a m o d e rn é rte lm e z é se k é r d e k e ln e k (A. J ü lic h e r fe llé p é sé tő l é rtv e a „ m o d e rn ” k ife je z é st). E rő s e n alleg ó rizáló m a g y a rá z a to t a d B. G e rh a rd sso n „T h e G ood S a m a rita n — T h e G ood S h e p e rd ? ” c. ta n u lm á n y á b a n , L u n d -K o p e n h a g e n , 1958. (G e rh a rd s so n ta n u lm á n y á t c s a k M o n selew sk i is m e r te ­ té s e a la p já n ism e re m ). A L k 10,25—37-et E. J ü n g e l is k ris z ­ to lo g ik u sa n m a g y a rá z z a . L d. i. m .: 169—173. l. H. G o llw itzer sz e rin t is a p é ld á z a t s a m a ritá n u s a tu la jd o n k é p p e n — Jé z u s. b á r n e m e lő z m é n y n é lk ü li é rte lm e z é sé t a d ja a p é l­ d á z a tn a k H. B in d e r n a g y s z e b e n i ú j sz ö v etség es p ro fe s sz o r D as G leich n is v o m b a rm h e rz ig e n S a m a r ite r c. ta n u lm á n y á ­ b a n (T heol. Z e its c h rift, 15, 1959. 273 k k .). B in d e r s z e rin t a m e g se b e sü lt, ú ts z é lre v e te tt tis z tá ta la n e m b e r K ris z tu s ra u ta l: „ J a , im B ild e je n e s U n re in e n is t k e in a n d e r e r d a rg e ­

s te llt a ls C h ristu s s e l b s t . . . ” (191. l .). M o n selew sk i e m líti (i. m .: 141. l . ) , h o g y K . S c h e itlin m á r 1945-ben k ife jte tte , h o g y a p é ld á z a t fő s z e re p lő je a ra b ló k k ez é b e e s e tt em b er, d e a k risz to ló g ik u s m a g y a rá z a t le h e tő s é g é t m ég n e m em líti. Id e s o ro la n d ó m ég P . S tu h lm a c h e r : D as B e k e n n tn is z u r A u f­ e rw e c k u n g J e s u v o n d e n T o te n u n d d ie B ib lisc h e T heolo ­ g ie c. ta n u lm á n y á t, (ld. a 14. sz á m ú je g y z e te t), a h o l S tu h l­ m a c h e r a M k 4,26—29-et k risz to ló g ik u sa n é rte lm e z i (i. m . : 393—395. l.), to v á b b á F . H. B r e u k e lm a n : E in e E rk lä r u n g des G leich n isses vom S c h a lk s k n e c h t (ld. a 2. sz á m ú je g y z e te t) c. ta n u lm á n y á t M t 18,25—35-ről. E zek a ta n u lm á n y o k tu ­ d a to s a n v a g y n em tu d a to s a n , a k o r tá r s ex eg éz is á lta l k i­ d o lg o zo tt m e to d ik a i e lv e k re é p íte n e k . J ü n g e l e zt m o n d ja : „D ie G le ic h n isse f ü h re n u n s je d o c h n ic h t n u r in d a s Z e n tru m d e r V e rk ü n d ig u n g J e su , so n d e rn v e rw e ise n zu g leich a u f die P e rs o n d e s V e rk ü n d ig e rs, a u f d a s G eh e im n is J e s u s e lb s t” (i. m .: 87 l .). E k ö z b e n H. C o n ze lm a n n : G e g e n w a rt u n d Z u k u n ft in d e r sy n o p tis c h e n T ra d itio n c. ta n u lm á n y á r a u ta l (ZT hK , 1957, 284. l .), a h o l e z t m o n d ja : „E s is t m e th o ­ d isc h g eb o ten , d a ein z u se tz e n , w o w ir e in e n g e s ic h e rte n K o m p lex a u th e n tis c h e r Ü b e rlie fe ru n g fa s s e n k ö n n e n , b e i d en G leich n issen . I n ih n e n f in d e n w ir n ic h t n u r J e s u A u ssag en ü b e r d a s G o tte sre ic h , so n d e rn v o r a lle m ü b e r d e n Z u sa m ­ m e n h a n g z w is c h e n d iesem u n d s e in e r e ig e n e n P e rs o n ”. C on­ z e lm a n n p e rsz e itt F u c h s r a h iv a tk o z ik . — 16. L d. eh h e z az előző je g y z e t a n y a g á t. — 17. J e re m ia s , 19. l. — 18. L u k á c s e v a n g é lis ta e s e té b e n te rm é s z e te s e n sz ám o ln i le h e t a H eró d es h a lá la (K r. e. 4.) u tá n és az A rc h e la o s k in e v e z é se e lő tt le ­ z a jlo tt e s e m é n y e k k e l is. M ik ö zb en A rc h e la o s A u g u s tu s csá­ s z á r u d v a r á b a n a J u d e a , S a m á ria és P e r e a fö lö tti e tn a rc h a i c ím é rt „ u d v a ro l” , le e n d ő a la ttv a ló in a k eg y k ü ld ö ttsé g e u g y a n c s a k a c s á s z á rn á l j á r és p r o te s tá l a „ z s a r n o k ” (a u ste ­ ros — L k 19, 21) e lle n (Je re m ia s, 56. l .). A rc h e la o s h a z a té r é ­ se u tá n k e g y e tle n b o ss z ú t á ll p o litik a i e lle n fe le in . — 19. W. M a rx se n : E in le itu n g i n d a s N eu e T e sta m e n t. G ü te rslo h , 1964. 111. k. — 20. Ez a gonosz sz ő lő m u n k á so k p é ld á z a ta ” . Az a lle g ó riá ra v o n a tk o z ó a n lá s d L in n e m a n n -n á l: D ie G leich ­ n isse J e su . E in fü h ru n g u n d A u sle g u n g . G ö ttin g e n , 1966. 15—18. l . — 21. Az ego e im i b e v e z e té se k te rm é s z e te s e n azt je le n tik , h o g y Jé z u s „ n y ílta n ” (p a rrh e sia — M k 8, 32) b e ­ szél, m íg a p é ld á z a to k b a n a sz in o p tik u s o k n á l r e jte tte n . A r o k o n sá g n e m m ű fa ji je lleg ű , m e r t J á n o s e v a n g é liu m á n a k k é p e s-b e sz é d e i m ű fa jila g m á s c s o p o rtb a ta rto z n a k , h an e m fu n k c io n á lis ro k o n sá g v a n a k é tf a jta b eszéd m ó d k ö zö tt. A lén y e g e s k ü lö n b sé g a k é tf a jta k risz to ló g ia i sz e m lé le tm ó d b a n v a n . M in d e n b iz o n n y a l k i le h e t és k i is k e ll m a jd m u ta tn i, h o g y m ily e n ö sszefüggés v a n a „ s z in o p tik u s e v a n g é liu m o k ú n. „ m e ssiá si ti tk a ” (W red e: „M e ssia sg e h e im n is” ) és a szi­ n o p tik u s p é ld á z a to k , v a la m in t J á n o s e v a n g é liu m á n a k „ n y ílt b e s z é d e ” és az ego e im i b e v e z e té sű jé z u s i m o n d á s o k k ö zö tt. Az ego e im i-re ld. E. S c h w e iz e r : E go eim i. G ö ttin g en , 1965. 122. k k.

A krisztológia és az ekkléziológia összefüggései I. Ú j irányzatok a kris zto ló g iá b a n , különös te k in te tte l

Századunk krisztológiai irányai A mi századunkat protestáns teológiai szempontból az „egyház századának” nevezik.1 De nyomban hozzá kell tenni, hogy azért lehet az egyház százada, m ert a krisz­ tológia százada. Az egyház reform ációja korunkban a krisztológia alapján ment végbe, ezért lehet ezt a re­ formációt legitimnek elismerni. A reform átori kor ekkléziológiája krisztológiai és pneumatológiai m egala­ pozás után született meg, később azonban éppen az vezetett torzulásokhoz, hogy a krisztológia nem előzte meg és nem kísérte az egyházzal kapcsolatos újabb szemléletek formálódását. Az egyház bibliai szemléle­ tének az eltorzulása ment végbe a 18. és 19. század­ ban. „A racionalista és liberális teológia besorolta az egyházat az egyetemes emberi történetbe úgy, hogy elveszett annak jellegzetessége.”2 Csak a krisztológiai kutatások emelték ki az egyházat erről a holtvágány­ ról. A Barth Károly nevéhez fűződő ún. dialektika teológia m utatta meg a zűrzavarból a kivezető utat. Ennek a teológiának krisztológiai és ekkléziológiai eredményei széles körben ismertek közöttünk. Ism er­ tetés helyett csak arra kell rám utatni, hogy az újabb kutatások nagyobb részben a barthi teológiára épül­ nek és ezen tájékozódnak még akkor is, ha nyomuk­ ban új krisztológiai és ekkléziológiai aspektusok tá ­ rulnak fel.

az e k k lé zio ló g ia i aspektusokra

A barthi teológia ekkléziológiai konzekvenciáit fő­ leg Eduard Schweizer vonta le híressé vált könyvé­ ben, Das Leben des H errn in der Gemeinde und in ihren Diensten, mely az ekkléziológia egyik kéziköny­ vének számít korunkban. Ennek legfontosabb tételei a barthi teológia megállapítására épülnek: „Az egyház Krisztus másodlagos létm ódja”.3 Schweizer különösen az 1Kor 12,12-re hivatkozik: „Mert ahogyan a test egy, b ár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is”. Ebben a versben az a figyelemre méltó, hogy nem így fejeződik be: ugyanúgy a gyülekezet is, hanem így: ugyanúgy a Krisztus is. Vagyis a gyülekezetben Krisz­ tus személye, váltságműve és szolgálata jelenik meg. A gyülekezet az ő életének és szolgálatának folytatá­ sa. Nem véletlen, hogy Dr. Bartha Tibor, A keresztyén szolgálat ekkléziológiai összefüggései c. díszdoktori ér­ tekezésében különös figyelemmel fordul a soma tou Christou páli teológiai fogalomhoz és ennek Schweizer által felvetett vizsgálatához/1 Bartha püspök különösen a soma újszövetségi értelmének további kibontását lát­ ja fontosnak, m ert ez a szó elsődlegesen a Názáreti Jé ­ zus személyét jelöli. A soma a cselekvés folyamatát kifejező főnév,5 és így Jézus személyének a hatását van hivatva kifejezni az úrvacsorában és az egyház­ ban egyaránt.6 Idáig vezetnek el az előző kutatások és most az a feladatom, hogy innen húzzam meg a szála­

141

k at tovább, az ú ja b b krisztológiai vizsgálódások ir á ­ n y ait felm u tatv a és értelm ezve. Az újab b kutatáso k szerint öt krisztológiai főtípust lehet m e g k ü l ö n b ö z t e t n i 7.Az első a klasszikus in k a r­ nációs krisztológia, m elyben az irány felülről lefele m u ­ tat.8 A m ásodik irán y : „krisztológia le n n ”, vagyis a tiszta szem élyi lét jesulogiája. E szerint a krisztológia centrális fela d ata Istennek és az em bernek Jézus K risz­ tu sb an való egysége u tá n i kutatás. E nnek az irán y n a k prom inens képviselője F. Gogarten.9 A h arm ad ik irán y : krisztológia alulról felfelé ható értelem ben. Ez az ún. feltám adás-krisztológia, m elyet főleg P ann en­ berg képvisel.10 A negyedik irán y : a fen n és lenn egyszerre való érvényesítése a krisztológiában a k érü g ­ m a által.11 Az ötödik irá n y : a krisztológia a fenn és lenn egyszerre való érvényesítésével, a k eresztre veze­ tő passió -tö rtén et központi jelentőségével. E zt az irán y t képviselte Barth, és ez az irán y halad tovább bizonyos m ódosulásokkal M oltm ann krisztológiájában. Ez a m ostani ta n u lm án y csak M oltm ann krisztológiájával k ív án behatóan foglalkozni. M ajd egy következő ta n u l­ m ány v an h iv a tv a k o runk krisztológiai k u ta tásán ak m ásik fontos irán y á t ism ertetni, am ely Pannenberg nevéhez fűződik.

Moltmann krisztológiája A krisztológia ú j megalapozása M oltm ann a krisztológia eredetéről szóló k u ta tá sa i­ b an m á r a keresztet állította a középpontba, azt a h e­ lyet, ahonnan szám ára a krisztológia m inden kérdése értelm et és m egoldást nyert. N em ő volt az első, aki a krisztológiát en n y ire a kereszt felől értelm ezte. M ar­ tin K ähler szerint is a K risztus k eresztje a krisztoló­ gia eredete: „K ereszt nélkül nincs krisztológia, és a krisztológiában nincs olyan vonás, am elyiknek jogos­ sága ne éppen a kereszten lenne felm u tath ató .”12 K ähler ezzel a m egállapítással nem a k a rta leszűkíteni a krisztológiát egyetlen tém ává, hanem a krisztológiát és az egész keresztyén teológiát a kereszt szoros szé­ lességébe a k a rta vezetni. A M egfeszített a keresztyén teológia m inden isteni titk á n a k a kulcsa. M oltm annak az a panasza, hogy K ählernek a m egállapításai nem h a to ttá k á t a keresztyén teológiai gondolkodást és nem lettek m egfelelő m értékben kibontva (unentschlüsselt). M árpedig L u th ern ek és K äh lern ek ezek a tételei nem h itv allásszerű felkiáltások, éppen ezért a krisztológia eredetének histó riai és teológiai v itá já b a n is helyet követelnek m aguknak. A Jézus hitén ek és történ etén ek a körében a k riszto­ lógiáló belső m egalapozásának a kérdése így hangzik: Jézusnak, m in t Krisztusnak a hirdetése legitimitását Jézus által és a Jézus története által kapja? A z egy­ ház igehirdetése Jézussal és az ő történetével idői k o n ­ tin u itásb an és tárgyi egyezésben áll? Ez a kérdés elő­ ször is tö rtén eti kérdés, hiszen a k ritik a i k u ta tás azt kérdezi, hogy a bizonyságtételek, m elyek a B izonyított­ ról szólnak, és a hit, am ely arró l szól, akib en hisz, v ajo n m egfelel-e a Jézus intencióinak? Így a k riszto ­ lógia kezdetének az alapkérdése ez: az igét hirdető Jézusból hogyan lett Jézus Krisztus, m in t az igehirde­ tés tárgya? M iért és hogyan lett a „hit ta n ú ja ” a h it a la p ja ? 13 M ilyen viszony van az őskeresztyén K risztus­ üzenet és a történeti Jézus között? M ilyen jogon h ir­ d ette a gyülekezet Jézus K risztusként nyilvános k e­ resz tre feszítése u tá n ? A kérdés azonban nem csak tö r­ téneti, hanem teológiai is, hiszen m inden keresztyén­ nek azt kell k érdezni: vajon Jézus K risztusb an való h ite valódi-e és egyezik-e Jézusnak, m agával az igéjé­

142

vel. A teológiai reflexió feladata, hogy a k érd ést m e­ todikailag m egvizsgálja, és a hívőnek segítséget n y ú jt­ son abban, hogy a h ite t tu lajd o n b ab o n ájátó l és tu la j­ don hitetlenségétől m egkülönböztesse és a Jézus igaz­ ság át önm aga keresse. M oltm ann egészen különös módon ju t el an n ak a b i­ zonyításához, hogy a krisztológia a lap ja a M egfeszí­ te tt, és a K risztu s-h ird etés nem más, m in t a M egfe­ szített feltám ad ásán ak a hirdetése. K iin d u l B u ltm a n n tételéből: „Jézus szem élye a Jézus szavában bontakozik ki, am i azt is jelenti, hogy a Jézus szava esem ény”.14 N em csak arról van tehát szó, hogy Jézus személye egészen az ő igéjében ragadható meg, fo ly tatja B u lt­ m an n gondolatm enetét M oltm ann, hanem fordítva is igaz: Jézus szava egészen egy az ő szem élyével és csak ebben az egységben v an biztosítva szavának esem ény­ történés jellege. Ebből az következik, hogy szavát nem lehet szem élyétől elválasztani és egy m ás szem élyre átvinni. H a a tételn ek ezt a fo rd íto tt o ld alát nem vesz­ szük eléggé kom olyan, ak k o r a Jézus szav án ak az ős­ gyülekezetben való d irek t k o n tin u itásáró l beszélünk, arról, hogy a Jézus tö rté n ete az ősgyülekezetben a h it­ re segítő k érü g m atik u s igénnyel szólalt meg, és ennek a fo ly am atn ak az alan y a a gyülekezet volt. In n en m á r csak egy lépés és Jézust, v alam in t P á lt a h ittö rtén et különböző jelenségeinek és Isten n y elv tö rtén ete k ü ­ lönböző m egnyilatkozásainak fogjuk tekinteni. Ez azonban nyom ban leh etetlen n é válik, h a azt a b o trá n ­ koztató té n y t nem tév esztjü k szem elől, hogy Jézus halála annak az eschatológikus igének a halálát is j e ­ lentette, am elyben Jézus Istent megszólaltatta és Isten királyságát közel hozta. Ezt tehát az ősgyülekezet nél­ küle n e m tudta tovább folytatni. A Jézus üzenetének olyan k érü g m atik u s to v áb b fo ly tatása a gyülekezet r é ­ széről, am ely et sokan — többek között B ultm ann, M arxsen — feltételeznek, m ellyel a h úsvét u tán i hely­ zetet m agyarázni ak a rják , így leh etetlen .15 Jézus egyet­ len ta n ítv á n y a sem a d h a tja Jézus ta n ítá sá t tovább, m in t p éld áu l Szókratésznél h alála u tá n tan ítv án y ai tették. A Jézus ügye Jézus személyétől és halálától el­ tekintve n e m m e h e t tovább. H a pedig ez így van, ak ­ k o r Jézus Isten -k irály ság a-h ird etése úgy egybekap­ csolódott személyével, hogy sem m i olyan tö rtén eti vagy történetfilozófiai n y elv tö rtén eti vagy egzisztencia tö rtén eti k o n tin u itásró l nem lehet beszélni, m ely a h a ­ lá láb a n bekövetkezett diszk o n tin u itást á t tu d n á h id al­ ni. Így leh et elju tn i a krisztológia magvához, hiszen „az újszövetségi teológia nagy ta lán y a az, hogy hogyan lesz a hirdetőből h ird e te tt”.16 Így ez az alapkérdés nem általános tö rtén eti, vagy filozófiatörténeti p ro b ­ lém a, hanem a Jézus problém ája, és csak krisztológiai­ lag lehet m egragadni. H a üzenetét szem élyétől nem le­ h et elválasztani, ak k o r üzenete vele eg y ü tt m eghal a kereszten, és nincs olyan tan ítv án y , aki ezt a ta n ítá st vagy ügyet tovább tu d n á folytatni. Jézus igehirdetésé­ nek a valódi b írá la ta az ő tö rtén ete és életének vége a kereszten. A h alálá b an bekövetkezett tö rtén eti törés és ennek a törésnek a jelentősége az üzenet szem élyé­ hez való kötöttsége révén olyan radikális, hogy sem m i­ féle d ialek tik u s összefüggésekhez — k o n tin u itás és diszkontinuitás —, vagy m á r végbem ent tö rté n eti tö ­ résekhez nem hasonlítható. Ezzel a krisztológia eredetének problémája arra a kérdésre éleződik ki, hogy a kereszthalál az ő ü ze n e­ tének a cáfolata-e vagy pedig a Megfeszített fe ltá m a ­ dásának a hirdetése, e cáfolat cáfolata. A Jé zu stö r­ té n et valódi b írá la ta a M egfeszített feltám adása. J é ­ zus az ő eschatologikus igéjét em beri szem élyével és sa já t sorsával összekapcsolta. E zért h aláláv al vagy eschatologikus igéjének is vége lett, vagy pedig valam i egészen m ás oknál fogva igéje, m in t a „keresztről szóló

ü zenet” kell, hogy tovább hirdettessék. A z ősgyü­ lekezet Krisztus-prédikációja ezért Jézus királyságról szóló igehirdetésének az apostoli formája. M ivel pedig ez az igehirdetés Jézus sorsa á ltal a m egfeszített a la k ­ já t vette fel, ezért ez az üzenet a m egfeszített és fel­ tá m ad o tt Jézu st hirdeti. „M ivel Jézusnak a király ság ­ ról szóló igehirdetése válto zatlan u l nem folytatódhatott, m e rt hiszen szem élyével volt összekapcsolva és attól eloldani nem lehetett, transzform álódnia kellett, és m i­ vel Jézus h alálá v al és feltám adásával az eschaton b e­ köszöntött, egyetlen ta n ítv á n y sem tu d o tt ettől e lte­ kinteni, h a Jézusról beszélt.”17 Az a históriai és her­ m eneütikai kérdés, hogy m i m ódon lett a hirdető J é ­ z u s t ó l a hirdetett Krisztus, alapjában véve egybeesik azzal a krisztológiai kérdéssel, hogy m i m ódon lett a halottból élő, a megfeszítettből feltámadott, a megalá­ zottból felmagasztalt. Ez m inden többi k érdést tran sz­ cendál, m e rt lényegében véve ez a teológiai kérdés a krisztológiában és ezen a ponton kell Istenről beszél­ ni. Isten h it nem más, m in t feltám adáshit. A tö rtén eti Jézu snak és a h it K risztusának a m egfeszítettnek és a feltám ad o ttn ak az azonossága az eschatológiai tito k és ez Isten hűségében rejlik, aki m agát u g y anannak m u ­ ta tta Jézus elhagyatottságában és feltám adásában. E b ­ ből a gondolatm enetből következik, hogy a M egfeszí­ tett megértése m in d en krisztológia eredete, m ivel egyébként kereszthalála m in d en krisztológia végét je ­ lentené. Igehirdetése úgy kapcsolódott össze szem élyé­ vel, hogy ez a to vábbiakban szem élye hirdetésének az alakjában, azaz a K risztus-kérügm ában folytatódik tovább. A kereszt vagy m in d e n Jézus- és K risztus-hir­ detést lehetetlenné tesz, vagy pedig feltámadásával a Jézus-hirdetés Krisztus-hirdetés, a Krisztus-hirdetés Jézus-hirdetés lesz egyszerre.

Ekkléziológiai konzekvenciák A keresztyén hit, a K risztus h it középpontjában a n ­ nak az Istennek a tö rtén ete van, aki m egalázta m agát, aki az em bertelenség m ia tt a szenvedést m agára vette. A Jézus Istene a pátosz istene, az em berért szenvedő Isten. A krisztológiának ez az alapkérdése. E nnek h a ­ talm as jelentőségét M oltm ann szerint csak ak k o r é r t­ jü k meg, h a az ellenpólust is felm u tatju k : az ap á tia isten -ideálját. Az a p á tia az antikvilágból jött, m in t m etafizikai axióm a és etikai ideál. Platon és A risztote­ lész óta Isten tökéletességét az ap á tiá v al jelölték. Isten elég önm agának és nincs szüksége sem szeretetre, sem gyűlöletre. F ájdalom tól és boldogságtól egyarán t é rin ­ tetlen m arad, ak it sem m i meg nem ráz. Ez m éltó Is­ tenhez, így h itte az an tik bölcs. Ezzel szem ben m á r a próféták Isten t úgy m u ta tjá k be, m in t aki önm agából szinte kilép és v álasztott n é­ péhez fordul, vele együtt megy az úton, vele együtt szenved, és népét gyötrődő, szenvedélyes szeretettel szereti. Isten irgalm a Isten teljes m egindulását és o da­ fo rd u lását jelen ti az em ber nyom orúságához. Heschel a próféták teológiáját patetikus teológiának nevezte. Az első századok rabb in u si teológiájában is a n ép é­ vel együtt szenvedő Isten gondolata szólal meg.18 Az Ó szövetségnek e rre az a la p já ra épül föl Istennek a v i­ lág ért való szenvedése. A keresztyén h ite t Isten passiója, K risztus kereszt­ je jellem zi. A m ikor P é te r Jézust K risztusnak, azaz Iz­ ráe l m egszabadítójának, a végidők M essiásának nevezi, Jézus m egfenyegeti ezt a h itv a llá st: senki meg ne tu d ­ ja. Feleletében pedig szem élyét és szem élyének titk á t így határozza m eg: az E m berfiának sokat kell szenvednie és el kell v ettetn ie a vénektől, a főpapok­ tól és az írástudóktól, és meg kell öletnie” (M árk

8,31)19. Jézus életének a vége, m ely a kereszten te lje ­ sedik be, m agyarázza meg, hogy ki ő valóban, ö n v a llo ­ mása a szenvedés lépcsőzetesen nö vekvő útjáról szól: szenvedés, elvettetés, halál. A szenvedés az em berek gonosz b án ásm ó d ját jelenti, az ellentm ondást, ellensé­ gei kezére való ju tá sá t. Az elvetettség a szenvedés fo­ kozása. Szenvedést m ég m éltósággal is lehet viselni, a szenvedés olykor eg yüttérzést v á lt ki. A p ró féták és igazak is szenvedtek. De ak it Isten nevében elv etet­ tek és a szent törvény nevében, m in t törvényhozót el­ ítéltek, az nem leh et igaz és próféta. Az elvetés a szen­ vedőtől m in d en m éltóságot elvesz. Szenvedése így m él­ tóságnélküli szenvedés. E lv etettk én t szenvedni azt je ­ len ti: ezzel a k iáltással m eghalni: „Én Istenem , m iért h agyál el engem et”. A ki így szenved, az vigasztalás n élk ü l megy az elhagyatottság abszolút h aláláb a. E zért az utolsó m o n d at az ered eti szövegben csak egy és-sel kapcsolódik az előzőhöz és nem egy h atalm as „d e”-vel: „És h arm ad n ap o n fel kell tá m ad n ia”. M indezt, am i a feltám ad ásb an történik, nem leh et h appy en d -k é n t fel­ fogni, am ely m in d en n ek ellenkező előjelet ad, hanem csak m in t m eglepetést. Isten feltám aszt egy szenvedőt. Ez még elképzelhető, h a ez egy nyilv án v aló an Igaz volt. De az, hogy Isten egy elv etettet tám aszt fel, az vagy lehetetlen, vagy valam i egészen új dolog. L ehe­ tetlen, h a Isten a g ara n ciá ja an n ak a világrendnek, am ely a tö rv én y re és a m egfizetésre épül. V iszont egy egészen új dolog kezdődik akkor, h a az E m berfia szen­ vedésében és h alálá b an Isten m aga je len ti ki ak a ratá t, hogy a régi v ilág ren d et á ttö rje az E m b erfián ak új, em b erarcú birodalm a. H a őt h áro m n ap m ú lv a fe ltá ­ m asztja, ak k o r enn ek az E m b erfián ak a szenvedésén á t a szabadságot, elvettetésén á t a kegyelm et, h alálán ó t az öröklétet, istenségén á t az Isten em berségét te ­ szi nyilvánvalóvá.20 Ez tö rté n t Jézu s h aláláb an . A kereszt á lta l Isten új szövetséget te re m t azoknak, ak ik a feltételek et nem tu d já k teljesíteni, m e rt istennélküliek és Isten tő l el­ hagyottak. Isten végérvényes és befejezett önmegalá­ zásában belépett az em ber korlátozott véges szituá­ ciójába. Sőt ezt magába felveszi és saját élete részévé teszi. Ön m ag át m egalázza és az egész em berlétet, m in t­ egy önm agához felem eli, és itt nem csak az em b er v é­ gességéről van szó, han em az em b er Isten tő l való tá ­ volságáról és elhagyatottságáról. E zt is m ag ára veszi, és a teljes elhagyatottság h aláláv al h al meg a Golgo­ tán. Az elhagyott Isten F ia az elh agyottak és elátk o ­ zo ttak örök h a lá lá t v ette m agára. Ebből az követke­ zik, hogy a m egfeszített Isten az em b er elh ag y ato ttsá­ gához közel van. N incs m agánosság és elvetettség, nincs árv aság és elidegenedettség, m elyet Jézus h a lá ­ láb an m ag ára ne v e tt volna. A boldogtalan em b er m in d e n korlát és fe ltétel nél­ kül fe lvétetett a boldog Isten teljes életközösségébe. M ert Isten nem csak a m i szenvedésünkben vesz részt, hanem szenvedésünket a maga szenvedésévé teszi és halálunkat bevonja a maga életébe. N e m kívülről k ö ­ zelíti meg az em ber szenvedését és halálát, hanem sze­ retetben, azaz belülről. Krisztus feltám adásának értelme a kereszt Hogy a krisztológia M oltm ann szám ára egyetlen fon­ tos alap já t, Isten szenvedését m ég inkább hangsúlyossá tegye, egészen egyedülálló kapcsolatot lát a kereszt és a feltám ad ás között. K risztológiájának ez a theologu­ m enonja figyelem re méltó. A feltám adás nem erő tlen íti meg a keresztet, sőt in ­ k ább m egtölti eschatológiával és üdvértelm ezéssel. K e ­ reszthalála m u tatja feltám adásának értü nk való je len ­ 143

tőségét és n e m fordítva, n e m a feltámadás m u ta tja a kereszt jelentőségét. N em a feltám adás m agyarázza a kereszthalált, m in t am i értü n k történt, hanem fo rd ít­ va: értünk való kereszthalála teszi előttünk való fe l­ támadását relevánssá. H a csak a hagyom ányos m agya­ rázato t fogadjuk: a bűn által az em ber kiesik Isten igazságából és a törvény ítélete alá kerül, az engeszte­ lés á ltal pedig ism ét visszakerül a törvény igazságába, akkor ism ét a restitu tio in in teg ru m -b a torkollik szem ­ léletünk és elvész az új élet kezdetébe v etett hitünk. H a azonban a K risztus keresztjét, m in t a F eltám ad o tt keresztjét rag a d ju k meg, akkor az engesztelőáldozat­ képzetén túllépve az új életben és a feltám ad ás által te re m te tt új világban ta lá lju k meg a kereszt értelm ét. T együk fel a kérdést. Je le n t-e ez a szem lélet a krisz­ tológiában valam i ú ja t a hagyom ányos értelm ezéssel szem ben? E rre feltétlenül igennel kell válaszolni. Ha a feltám adás benne m ár m egkezdődött, akkor a „feltá­ m adás, élet és igazság” ennek az egynek a h alála által v álik a ja v á ra azoknak, akik igazságtalanságuk m iatt a h alál h atalm áb a n vannak. Szinte azt m ondhatjuk. Krisztus feltám adásának ereje szélességben és m é ly ­ ségben egyaránt megnyílik, hogy az embervilág szá­ mára a kereszt áldását közelhozza. M egnyílik az Isten jövője, hogy a szabadító szeretet beárad jo n az isten n él­ küli jelenbe, hogy K risztus m á r m ost a világ szenve­ dését hordozva, a jövőt nyissa m eg az em ber előtt. Nem záródik le a feltám adással az em ber kiengesztelődése, hanem kezdődik Isten u ralm án ak előlegezése, an n ak velünk való együttszenvedése jegyében, aki értü n k m eghalt. Ha a kereszt felől értelm ezzük a feltámadást, akkor nyílik m eg a szenvedő embervilág jelen küzd el­ m ei közepette a világ jövője az ú j teremtés erejében. A m egfeszített K risztus a F eltám adott inkarnációja. A kereszt az eljövendő m egváltást hozó királyság fo r­ m ája. E nélkül a feltám adott K risztus csak egy m irá k u ­ lum volna vagy csak előképe a jövőnek, de ez nem se­ gítene azoknak, akik az igazságtalanság a la tt szenved­ nek és a h alál árnyék áb an ülnek. A zé r t tá m adott fel, hogy együtt szenvedjen a világgal és így vigye a vilá­ got a jövő felé, és a jövendő dicsőséget így vigye bele m á r most a jelen nyomorúságába. A k ereszth alál je ­ lentősége é rtü n k való feltám adásának. F eltám ad ása k e­ reszth alálán ak a ta rta lm a : értünk. N em a feltám ad ás a kereszt dim enziója, hanem a kereszten való odaadása a világért, az eschatologikus feltám adás im m anens d i­ m enziója. S okakért odaadott áldozata n y itja meg a fel­ tám adás értelm ét: értünk. K risztusnak a kereszth alál­ b an é rtü n k b em u tato tt helyettesítő szenvedése és od a­ adása hoz rem énységet a rem ényteleneknek, jövőt a halandóknak, jogot a jognélkülieknek. E zért kell ú jra hangsúlyozni: a k ereszthalál é rtü n k való feltám ad ásá­ nak az értelm e. M ivel ő értü n k meghalt, ezért adhat n e k ü n k halottaknak feltám adásának ú j életéből és örökéletének a jövendőjéből részt. A kereszt felől m egközelített feltám adás új igazságról és új életről b e­ szél. A kereszt nem a m aguk igazságát ápolók és v á ­ rók rem énységét hirdeti, hanem azt a m erész rem én y ­ séget, am elyben a feltétlen kegyelem igazsága a nem igazaknak, a jognélkülieknek, az elvetetteknek, a re ­ m ényteleneknek szól. H a a h a lá lt helyettesítő é rte ­ lem ben rag a d ju k meg, akkor fogjuk feltám ad ását is helyes értelm ében m egragadni. É rtünk való halálá­ ban te k in t ránk a Feltámadott és von bennünket bele az ő életébe. A bban, aki szegény lett érettü n k , nyílik meg Isten gazdagsága szám unkra. A bban, aki szolga le tt érettünk, ragad m eg benn ü n k et Isten szabadsága. A bban, aki szám u n k ra b űnné lett, lesznek a bűnösök Isten igazságává a világban. Az, ak it a húsvéti k érü g ­ m a Úrn ak nevez, le tt ére ttü n k szolgává, hogy m inket szolgákból m inden dolog szabad u ráv á tegyen. Így a

144

kereszten é rtü n k tö rté n t h alála m in k et bűnösökké és istentelenekké tesz, hogy ugyan ak k o r igazakká és is­ ten fiak k á tegyen. E zért m ost sokkal in k áb b benne re ­ m énykednek a pogányok, az igazságtól, élettől m eg­ fosztottak. M ost feltám ad ásán ak erejév el teljesíti be azt, am it életében többször m ondott: m e rt az E m b er­ nek F ia azért jött, hogy m egkeresse és m egtartsa, am i elveszett. A kereszt tehát az ő m etódusa és az m arad visszajöveteléig.21 Ekkléziológiai konzekvenciák M oltm ann krisztológiájától a v o n alak at az ekklézio­ lógiáig nem a k u tató n ak kell m eghúzni, h an em ezt m egteszi ő m aga, m e rt krisztológiai eredm ényei kez­ dettől fogva ekkléziológiai összefüggésben hangzanak el, egyszerűbben szólva az egyház szo lg álatáért tö r­ ténnek. A felad at nehézsége csak ab b an van, hogy m egnyilatkozásainak részeredm ényeiből kell a teljes képet m egrajzolni, azaz számos könyvének rezü m éjét kell összefoglalni. F elveti a k érd ést: m elyik Isten korm ányozza a k e­ resztyén egzisztenciát, a keresztyén egyházat, a m eg­ feszített Isten vagy pedig a vallás, osztály, faj, tá rs a ­ dalom b álv án y a? Csak a m egfeszített Isten hitéből születhetik a döntés: részt venni a világ m egváltozta­ tásában, a megalázottak és elnyom ottak felszabadításá­ ban.22 A keresztyén h it középpontjában an n a k az Is­ ten n ek a tö rté n ete van, aki m egalázta m agát, ak i az em bertelenség m iatti szenvedést m ag ára vette. Ezzel szem ben az egyház Istene századokon keresztül az ak ­ ciók Istene, az erős Isten, aki az erősek o ldalán van. Az em beriség sik ertö rtén etén ek a b álv án y a ő. És az akciókra és az eredm ényekre b eá llíto tt em ber, em b er­ telen tu d lenni, különösen azok irán t, akik az élet gyengébb, szenzibilisebb o ldalán állnak. „A ki szenved, az beteg”, ez a sik erem b er jelszava, aki nem sír és csak udvariasságból nevet. A hűvösség szám ára m eg­ szokott. Nem vesz részt a m ásik em b er életében. Ez az em ber az apatikus ember, aki az akció és eredm ény Istenében hisz, n e m a kereszt Istenében. A z ered m é­ nyek Isten e és az akciók ap atik u s em bere ellen tm o n ­ dan ak a szenvedő em b ern ek és a szeretetben m egse­ bezhető em bernek. Így a szenvedő em bervilág kívül esik ebben a szem léletben az egyház látókörén. A pátosz Istenének, a kereszt Istenének a m egértésé­ ből következik, hogy a keresztyén em b er és a keresz­ tyén egyház nem követheti az ap atik u s Isten hitéből m egszületett apatik u s em b er életid eálját. A bölcsek erkölcsi id e álja ez volt: az ap atik u s Istenhez hason­ lónak lenni. E zért az an tik világ bölcs em bere legyőz­ te ösztöneit, fájd alo m tó l és boldogságtól érin tetlen ü l m aradt, h arag tó l és szeretettől szabad volt, m in t ak it sem m i nem ráz meg. A zsidóság és a keresztyénség innen v ette á t az ap átiát, holott a szenvedéstörténet nem felel meg a sztoikus bölcsek id eáljának. A kereszt Istenének lelkülete egy új lelk ü letet terem t az egy­ házban. „Azt tö rek ed jetek m egvalósítani m agatokban, am i K risztus Jézu sb an is v o lt” (Fil 2,5). A m in t az apa­ tikus Isten szférájában az em ber is apatikus lesz, ad­ dig Isten pátoszának a szituációjában az em ber szim ­ patikus lesz. Szim pátia: az egyik em ber nyitottsága a m ásik em ber jelenléte iránt. H aragszik Isten h a ra g já ­ val, szeret Isten szeretetével, szenved Isten szenvedé­ sével, és rem él Isten rem énységével. Ez a m ásikkal való együttszenvedés, ez az ószövetségi etik a alap p il­ lére, m ennyivel inkább az Újszövetségé. M it jelent a m egfeszített Isten ismerete az egyház útjára és szolgálatára nézve, a szenvedés-központú krisztológiának m ily en ekkléziológiai konzekvenciái

vannak? K iderül abból a beszélgetésből, m elyet Jézus folytat tan ítv án y aiv al útjáról, a keresztről: „P éter e k ­ kor m agához vonva őt, meg a k a rta dorgálni, ő azon­ ban m egfordulva ta n ítv á n y a ira tekin tett, m egdorgálta P étert, és ezt m o n d ta Távozz tőlem sátán, m e rt nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az em berek sze­ rin t” (Mk 8,33). M it a k a r végeredm ényben P éte r? Azt, am it a többi em berek, akik szeretik az erőt és a h a ­ talm at, a sik ert és a sértetlenséget, akik szeretnének érin tetlen ek m a ra d n i a szenvedés, a m egvetés, a gyen­ geség tekintetében. E zért kom penzálják sokan bizony­ ta lan ság u k at a te ljh atalo m érzésével, és keresik az erős em bereket és az erős ideológiákat. Csak a h a ta ­ lom im ponáló. Csak a siker eredm ényes. A hatalom , a dicsőség és a siker bálványai nem szenvednek. Az E m ­ b erfia ellenben az isteni „kell” h atalm a a la tt áll, és nem áll ezalatt az em beri kényszer alatt. Őt el lehet vetni, hogy az em bertelenség elvetését hordozza, és így végül a világot az em bertelenségtől m egszabadítsa. Ezt csak Isten tu d ja m egtenni, ak i a F iában hagyja m agát m egsebesíteni, m egalázni és megölni. Így áll szem ben egym ással Jézus és P éter, és P é te r alak jáb an a m eg kísértett egyház több évszázados té­ vedését is lá tju k . Péterben ott van az isteni ember, aki a szenvedést, a félelm et kikerülve hatalomra, dicső­ ségre és fényes életre tör. Jézusban az emberi Isten, akit az em b e rek m egvetnek, aki a megsebezhető e m ­ berséget magára veszi és magát megalázni engedi. Aki az E m berfia szenvedését lá tja és érti, csak az lá tja és érti Isten t az em bertelen világban. Többé m á r nem a m egálm odott Isten t lá tja fényben és glóriában, hanem a valóságos, a szerető és szenvedő, éppen azért az em ­ berközeli Istent. Ez az ism eret összetöri ugyan a d i­ csőséges nagyságokat, am elyek u tán az em b er perverz m ódra törekszik, de előhozza a m egvetett em berséget, gyógyulásra és szabadulásra, az E m berfia biro d alm á­ ban. A beszélgetés fo lytatása kiélezetté teszi az ekklézio­ lógiai konzekvenciát: „E kkor odahívta a sokaságot ta ­ nítványaival együtt, és ezt m o n d ta nekik: H a valaki után am a k a r jönni, ta g ad ja m eg m agát, vegye fel a k e­ resztjét, és kövessen engem ” (Mk 8,34). Jézus a rra h ív ­ ja követőit, az ő egyházát, hogy ne önm agukat, elgon­ dolt életcélju k at a k a rjá k m egvalósítani, hanem az E m ­ berfia em berségét ebben a világban. K risztus követé­ sében ez az egyház nagyszerű életcélja: önm agát, sa ját elképzelését feladni, és a Jézus em berségének új ú tja it vállalni. Ez elől a hatalm as igény elől, m égpedig a m ai valóság összefüggésében M oltm ann krisztológiájának a látása nem hagy k ité rést és m egalkuvást.” A hol az egyház Krisztus messiási szenvedését magára veszi, hogy a szenvedő világgal közösséget vállaljon, ott n e m önmaga lesz életének célja. Ez az önm egtagadás azon­ ban nem valam iféle gyötrő önlegyőzés, és önfelülm ú­ lás, hanem ez a Jézus követésében valósul meg. A k e­ reszt, am inek felvételére Jézus hív, azok a külső és belső szenvedések, am elyek az E m berfia követésében egy em bertelen világban előállnak és elk erü lh etetle­ nek. A ki Jézu st követi, an n ak Jézus jobb földi sorsot nem ígér, m int önm agának. Ahogy Bonhoeffer m egfo­ g alm azta: „A Jézus követésének a keresztje a K risztus szenvedésében való részvétel a világ b an ”. Ez a szen­ vedés a kereszt. A z egyház a világban csak szenvedő egyház lehet, de n em saját magát sirató, és önmagára nézve szenvedő, hanem a világ szenvedéseinek hordo­ zása közben szenvedéseket vállaló egyház. Persze nem a Jézus keresztjét kell hordozni, hogy a világot m eg­ váltsa, m e rt Jézus ezt m á r m egtette. Senkitől sem kéri Jézus, az ő egyházától sem, hogy a világ te rh é t m ég­ egyszer hordozza és a G olgotára vigye. A z ő szenvedé­ se megváltó szenvedés, egyházának szenvedése pedig

megszabadító szenvedés. Ez a kereszt te h át összeköti Jézu st és egyházát. Jézus nem kím éli m eg az egyházat a m agánosság, a vigasztalanság, a meg nem értés, az elhagyatottság érzésétől. De u g yanakkor átéli az egyház ezen az úton azt, am it Jézus átélt: az A tya gyönyör­ ködik benne, az ég közel van hozzá. A Jézussal való közösség n y itv a van szám ára.24 M oltmann, am ik o r az egyház szenvedését, m in t a krisztológia k ö zéppontjában álló szenvedő Isten üze­ netének ekkléziológiai asp ek tu sát m egm utatja, n e m ­ csak az egyház szenvedésére tesz hangsúlyt, hanem a szenvedő világra is. Az európai társad alo m 200 évvel ezelőtt az ak tív világm egváltoztatás o ptim ista té v ú tja in já rt. A L isszabonban tö rté n t földrengés 1755-ben k ijó ­ zanította, és optim izm usát összetörte. E nnek m egfelelő volt k o ru n k belső földrengése, az em bertelenség jegyé­ ben, m elyet ezzel a névvel szoktunk kifejezni és ösz­ szefoglalni: A uschw itz. O ptim izm usunk összetört. M olt­ m a n n g y ak ran visszatér a m ásodik világháború em b er­ telenségéhez és azt kérdezi: hogy leh et isten h it és em ­ beriét A uschw itz u tá n ? Hol volt Isten, m ik o r m indez tö rté n t? Egy tö rté n ete t közöl, m ely szerint fiatal le n ­ gyel h azafiak at ak asztan ak fel, m in d já rt a h áb o rú kez­ detén és a töm egben v alak i az egyik szenvedő lengyel fiú lá ttá n ezt k érd i: hol van az Isten ? V alaki h átu lró l csendesen m egszólalva ezt m o n d ja: az Isten o tt szen­ ved benne és vele. M oltm ann szerint, h a az Isten nem szenvedett volna az em b errel a világgal együtt, leh e­ tetlen volna A uschw itz u tán teológiáról beszélni. Egy abszolút Isten, aki közömbös a m ai em ber szenvedése iránt, benn ünket is közömbössé tenne. Az akciók és eredm ények Istene elfelejtetn é v elünk a h o ltak at.25 A z egyház szenvedése tehát n e m más, m in t a sze n ­ vedő világra való odafigyelés. M oltm an n odafigyel a Jézus k eresztjén elhangzó nagy „m iért”-re, és ebben lá tja a feleletet a világ szenvedésének la b irin tu sáb an elhangzó ezer és ezer m iértre. Felveti tehát a theodicea kérdését: hol van az Isten a világ szenvedéseinek k ö ­ zepette.26 M it je len t m ost m á r a m egfeszített Isten is­ m erete a világ szenvedéstörténetére nézve? Aki szen­ vedésében Isten u tá n kiált, az alap já b an véve Jézus h aláltu sájá b a kapcsolódik bele. Isten m aga k iá lt vele, benne és érte, és a L élek lép közbe sóhajtozásával é r­ dekében. E zért kell az egyháznak is e rre a szenvedés­ re figyelni. Az szenved, ak it érd ek el az élet, aki sze­ ret. M ennél inkább szeret valaki, a n n á l inkább m egse­ bezhető. A szeretet teszi az em b ert élővé, az teszi k é­ pessé a boldogságra és a szenvedésre egyaránt. Itt k a p ­ csolódik be M oltm ann gondolatm enetébe a teizm us— ateizmus kérdése, és itt tesz az egyház szolgálatára nézve nagy h o rd erejű k ijelen tést.27 A teisták Istene szegény. N e m tu d szenvedni, m ivel nem tud szeretni. A ki benne hisz, m aga is ap atik u s lesz, kik erü lv e az em beri lé t legm élyebb kérdéseit, így elsősorban a szenvedést. Ezzel a teista Istennel sz e m ­ ben tiltakozik az ateista ember, és kétségbeesett módon tiltakozva szeret. Így k erü l egym ással szem be a teiz­ m us és ateizm us, vagy m ás szóval a vallás és a v allás­ talanság. A hit azonban n em tartozik bele ebbe a két pozícióba, m ert a hit a keresztből indul ki és n e m k e ­ rüli ki a szenvedés kérdését. De a szenvedés k érdésé­ re nem vallásos m ag y arázattal felel a m iértet k eres­ ve. E h ely ett a k ísértésbe k erü lt em b ert visszavezeti a forráshoz és m egm utatja, hogy ahol em berek szenved­ nek,28 o tt Isten b en n ü k szenved, és ők Istenben szen­ vednek. A Krisztus szenvedését vállaló és a világ em b ertelen­ ségei közepette szenvedő és szolgáló egyház m egérti a világ szenvedései ellen tiltakozó és a világot szeretni akaró ateista embert, sőt társává is lesz a szenvedés elleni küzdelemben. N yugati teológus ilyen m esszire

145

m élyi lét sík ján kell keresni. Gogarten, D er M ensch zwi­ schen G ott und Welt, 1952; Jesus C hristus W ende d e r Welt, G rundfragen zur Christologie, 1966. E hhez a krisztológiai tí­ pushoz sorolandó Cullm ann, N eutestlam entliche Christologie c. könyvében képviselt irá n y a is. Cullm ann Jézus m éltóság­ jelzőit dolgozza fel és „ alu lró l” felfelé haladva ju t el Jézus Isten-voltához. — 10. P an n en b erg elh atáro lja m agát kriszto­ lógiai m etódusában az óegyház felülről lefelé ható in k a r ­ nációs teológiájától, továbbá W eber találkozás-krisztológiá ­ jától, m ely szerint a Jézus K risztussal való szem élyes ta ­ lálkozás a kerügim a közvetítésével m egy végbe. P annenberg szerint ebben a szem léletben Isten és em ber egységének a kérdése nem ju t szóhoz. De elhatárolja m agát G ogarten jesulogiájától is, m ert szerinte Jézu sn ak az A tyával való közössége csak a feltám adásban n y e r m egalapozást. P annen ­ berg, G rundlagen d e r Christologie. 1964, 19, 24, 348. — 11. Ezt az irá n y t k e tte n képviselik a hang sú ly t m ás-m áshova helyezve. B ultm ann a krisztológiát K risztus-hirdetésként é r ­ telm ezi. G lauben und V erstehen (G esam m elte A ufsätze Bd. I—IV), II. 246; I. 85 k k ; 245 kk. O. W eber pedig a kérü g ­ m ában biztosított K risztus-találkozásra teszi a hangsúlyt. — 12. M. K ähler, Das K reuz, 302, Idézi M oltm ann, D er g ekreu­ zigte Gott, M ünchen 1972, 107. — 13. A kérdés Ebelingtől szárm azik, W ort und Glaube, 1960, 203 k k ; Das W esen des C hristlichen G laubens, 1959, 48. k k ; Leitsätze z u r Christolo­ gie, in : Theologie und V erkündigung, 1962, 83. kk. — 14. R. B ultm ann, G lauben und V erstehen, I. 274. — 15. A k é r­ désnek az irodalm a ó riásira m egnőtt. A leg fo n to sab b ak : E. K äsem ann, Das P roblem des historischen Jesus, Exege­ tische V ersuche und B esinnungen, I. 187; Ebeling, W ort und Glaube, 1960, 203 k k ; Ebeling, Theologie und V erkündigung, 1962. 57. k k ; J . Weiss, P au lu s und Jesus, 1909, 3. k k ; R. B ultm ann, G lauben und V erstehen, I. 265. k k : E. Fuchs, Z ur Frage nach dem historischen Jesus, G esam m elte A ufsätze, II. 1960; W. M arxsen, Die A uferstehung Jesu als theologi­ sches Problem , 1964; W. M arxsen, Die A uferstehung Jesu von N azareth, 1968; J. Schniew ind, M essiasgeheim niess und Eschatologie, in : N achgelassene R eden und A ufsätze, ed. E. K ähler, 1952, 1. kk. — 16. R. B ultm ann G lauben und V erstehen, I. 266. — 17. Ph, V ielhauer, A ufsätze zum N. T., 90; H asonlóan érvel H. Cremer, Die paulinische R echtfer­ tigungslehre, 1900, 435: „Jézus igehirdetésében önm agáról szándékosan nem beszélt ezzel a névvel: K risztus, míg csak nem . Most azonban ahogy ez érvényes, Jézusról úgy kell bi­ te n király ság áró l beszélt és hallgatóira hagyta, hogy vajon a király ság n ak ezt a jelenlétét felism erik-e benne vagy nem . Most azonban ahogy ez érn yes, Jézusról úgy kell bi­ zonyságot tenni, m int akiben Isten ígéretei igenné és óm en­ né lettek (2 K or 1, 20), m ost nem lehet többé úgy prédi­ kálni, hogy Isten királysága közel van, hanem úgy, hogy Jézus a K risztus, — ez az apostoli form ája a Jézus k irály ­ ságról szóló igehirdetésének.” — 18. M oltm ann, Das E xpe­ rim ent H offnung, M ünchen, 1974, 93. kk. — 19. A krisztológia kérdése itt jelentkezik először Jézus életében és a tan ítv á­ n yok életében. A krisztológia legalapvetőbb kérdései ennek a versnek a m agyarázata során tá ru ln a k fel. Cullm ann, N eutestam entliche Christologie, e vershez fűződő szám talan m egjegyzése u tal erre a leggazdagabban, — 20. J. B. Metz, J. M oltm ann, L eidensgeschichte, F reiburg, 1974, 16. k k ; M oltmann, U m kehr z u r Z ukunft, M ünchen, 1970, 133. kk. — 21. M oltm ann, Der gekreuzigte Gott, M ünchen, 1972. 166. k k ; M oltm ann, U m kehr zur Z ukunft, M ünchen, 1970, 71. kk. — 22. M oltmann, Das E xperim ent Hoffnung, M ünchen, 1974, 93—111. — 23. M etz-M oltm ann, L eidensgeschichte, Frei­ burg, 1974, 26. k k ; M oltm ann, P erspektiven d e r Theologie, JEGYZETEK M ünchen, 1968, 183. k k ; D er gekreuzigte Gott, M ünchen, 1972, 255. kk, 310 kk. — 24. M oltmann, Leidensgeschichte, 1. O. Dibelius, Das Ja h rh u n d e rt der K irche, 1927; O. Rie ­ 22—31. — 25. M oltm ann, U m kehr zur Z ukunft, 150. kk; k er, Die W iederentdeckung d e r K irche, 1937; W. A. V isser’t M oltm ann, Das E xperim ent Hoffnung, 93. kk. — .27. Molt­ Hooft, Not u n d G rösse d e r K irche, 1949. — 2. Dr. Kocsis m ann m erész ekkléziológiai konzekvenciáinak sorába tarto ­ Elem ér, Az egyház szolgálatának krisztológiai aspektusai, zik a m arxizm ussal folytatandó dialógus hangoztatása. K ézirat Debrecen, 1971, 4. — 3. E. Schw eizer, Das Leben des „Szükséges a különböző válaszok dialógusa erre az egy H errn in d e r K irche und ih ren D iensten, 1946, 50. kk. — k érd ésre figyelve: az a d ialektika és eleven folyam at, 4. Dr. B artha Tibor, A k eresztyén szolgálat ekkléziológiai m elyben az em ber m á r m eggyőződések em bereinek is jo­ összefüggései, Theol. Szemle, 1973, 7. k k ; Dr. Kocsis Elem ér, got, életteret kell, hogy biztosítson, m ert csak az ellent­ Az egyház, m in t K risztus teste, K ézirat, 1973. — 5. K ittel, m ondás ta rt meg elevenen és a jövő felé nyitottan. K e­ Th. W örterbuch zum N. T., VII, 1024—1091, E. Schw eizer: resztyéneknél és m arx isták n ál egyaránt az értelem és az som a; A. Schlatter, Die K irche des M atthäus, 1930; T. igazság u tán i kérdés legyen nagyobb m int saját feleletünk, Schm idt, D er Leib Christi, 1919; A. Schlier, C hristus und és így az em ber m indig ú ja t fedezhet fel és m ásoktól ta ­ die K irche in E pheserbrief, 1930; Käsem ann, Leib und nulhat, így önm agát relativizálhatja, ha m ások m ásfajta lé­ Leib Christi, 1933; Szathm áry Sándor, Az úrvacsora ekklé­ tére figyel, m ert így h u m o rt és szabadságot n y e r a saját ziológiai értelm e, Theol. Szemle, 1974, 24. kk. — 6. Ma m ár fejének szülem ényeivel szem ben.” U m kehr zur Z ukunft, egyetlen dogm atikai kézikönyv sem tu d ja kivonni m agát 15—22. — 28. M oltm ann, Das E xperim ent Hoffnung, 105 kk. — a som a ekkléziológiai h atása alól, O. Weber, G rundlagen 29. M oltm ann, D er gekreuzigte Gott, 236—239. — 30. Molt­ d e r Dogm atik, II, 574. kk. — 7. B. Klappert, Die A ufer­ m ann szem léletéhez tarto zik az a m erész kitekintés, am ely w eckung des G ekreuzigten, N eukirchen, 1971, 4. — 8. Az a kereszttől m eghúzza a vonalat az egyház szolgálatán á t a óegyháztól elkezdve az első századokon á t a krisztológia politikai teológiához. Ez külön fejezet lehetne a krisztológiá ­ központi tém ája ez volt: Jézus tö rté n eti szem élye és m űve tól az egyház szolgálatáig vezető úton. Fejtegetéseiben Isten m inden k in y ilatk o ztatásán ak a forrása. A doketizm us Jézus keresztrefeszítését politikai összefüggésben m agyarázza. tévedésére azért reag ált az egyház igen élesen (1J n 4, 3 k). Jézus egy egészen m ély és alapvető értelem ben Róm a po­ — 9. Gogarten k ritik á t gyakorol az óegyháznak azon a ta ­ litikai vallását m egkérdőjelező szem ély volt, nem m int sza­ nításán, m elyben Jézus k é t term észetéről van szó. Am íg badsághős és nem m int zélóta. És h a ő, a K eresztre-adott G ogarten krisztológiájában egy esem ény van a központban, a legnagyobb m éltóságot hordozza, ak k o r m inden vallásos­ m ely Isten és Jézus között m ent végbe, addig az óegyház politikai tek in tély h it végét is jelenti. Az em bervilág bálkrisztológiájában Jézus szem élyének a vizsgálatánál az isteni ványait és dém onait, a kiskorúságot, az elidegenedést, a és em beri term észet egym ással való egyesülése a tém a. Go­ szolgaságot m ind ledönti és testvére lesz annak, aki elha­ g arten is vallja, hogy a N ázáreti Jézusban Isten és em ber gyott, aki beteg, éhes, fogoly, m egalázott, m egsebzett, és történ eti egysége m ent végbe, de szerinte ezt az egységet elvezet a föld szenvedőivel való szolidaritásra. U m kehr zur nem lehet a két term észet sík ján m egragadni, hanem a sze­ Z ukunft, 148. kk, 165. kk. 181—187.

ta lá n még nem m ent el a szolgáló egyház krisztoló­ giai m egalapozása közepette a világgal való szolidari­ tás hangoztatásában. Ezzel kapcsolatos m eg állap ításait még egyszer aláhúzva fejezzük be idevonatkozó fe jte ­ getéseinket. A teizm uson és ateizm uson tú l levő szem ­ lélet a keresztyén szem lélet.29 A teizm us Isten t az em ­ b er k o n tó já ra hatalm as, tökéletes és végtelen lénynek képzeli. Az em b er pedig ezzel szem ben tehetetlen, tö ­ kéletlen és véges lény. Az istenfogalom az egyházban az egyiptom i fáraó, a perzsa nagy királyok és a görög im perátorok m in tá já ra alakult. Isten t az erkölcsi e n e r­ giák m egszem élyesítésének képében és a végső filozó­ fiai elvek eszm éiben fogalm azta meg. Ezek bálványké­ pek a M egfeszített hitéhez viszonyítva. Egy olyan Is­ ten, aki hatalmában, tökéletességében és végtelenségé­ ben az em ber kontójára létezik, tökéletes ellentétben áll azzal az Istennel, aki az emberrel Jézus Krisztus­ ban emberileg találkozik, hogy elvesztett emberségét visszaadja, szegénnyé lesz, hogy az em bert gazdaggá tegye. Az em bertelen Istenről való lem ondás, az az lem ondás az Istenről Jézus nélkül, m égpedig a Meg­ feszített nélkül, az egyház szám ára nélkülözhetetlen alapállás. Itt v an joga a „keresztyén ateizm u sn ak ”. Is­ te n nem csak au to ritás és törvény, hanem a szenvedő, szabadító szeretetnek a története.30 Ez az ekkléziológiai m odell nem áll távol tőlünk. N agy érték e az, hogy benne a krisztológia nem szívja m agába az ekkléziológiát, azaz nem lesz az egyház csak befele forduló a K risztus közösségét élvező, a K risztus ism eretét önm agáért ku tató egyház. De az ekkléziológia sem szívja m agába a krisztológiát, azaz nem csak az egyház kifele forduló arc u latá ró l a k a r tu d ­ ni, hanem ez m in d e n ü tt a K risztus-ism eretb e és K risz­ tus-közösségbe gyökerezik. A két szem pontot te h át egyszerre és egyform a erővel érvényesíti. E gyházunk­ b an évek óta folyó ekkléziológiai fáradozás eredm énye az a látás, hogy az egyház K risztus áld o zatára épüljön és K risztus titk á t ábrázolja ki, tegye szolgálatában K risztus e re jé t hatékonnyá. Ebben k ap u n k m ost segít­ séget M oltm ann krisztológiájától és ennek ekklézioló­ giai vonatkozásaitól. Dr. S zath m áry Sándor

146

A közös keresztyén tradíció szektás elszíneződései A tradíció A tradíció és a szekta két egym ással feszültségben álló fogalom. A szekták felé a leggyakrabban elhangzó vád, hogy a tradíciót, az egyház m áig élő m ú ltjá t ta ­ gadják meg, á ru ljá k el, m ásrészt a vallásos szekták nagy része a rra hivatkozik, hogy visszatér az ere d et­ hez, az ősihez, sőt csaknem m inden vallásos szekta m egpróbálja kiépíteni legfontosabb tan ítá sain a k „egy­ h áztö rtén etét” is.1 A tradíció fogalm ának tisztázása nem az én fel­ adatom . Csak jelezni szeretném , hogy a tradíció k é r­ dése az ökum enikus világm ozgalm on belül többször m eg vitatásra került, egyrészt m in t a II. V atikáni Zsi­ n at á ltal felv etett kihívás, m ásrészt pedig a b u ltm an ­ ni újszövetségtudom ány — nem szándékos — vetületek én t2. Úgy gondolom, hogy m indenféle bizonyítás n él­ kül is m egállapíthatjuk, hogy a tradíció fogalm a, é rté ­ ke m ás a róm ai katolikus3, az orthodox4, az evangé­ likus, reform átus vagy szabadegyházi h áttéren. Mivel közösen a S zentírást v allju k a reform átorokkal együtt h itü n k egyedüli alap já n ak és együtt v allju k a sola scrip tu ra elvét,5 ezért az újszövetségi k ánont ta rtju k a közös keresztyén tradíció lényegének. K. Barthtal együtt v allju k az újszövetségi kánonról, hogy eddig ta rt az apostoli tradíció, m inden egyéb trad íció t ennek a m értéke alá kell helyezni. „Így h á t a kánon tö rtén et felism erhető m agja az, hogy a legrégebbi hagyom ány bizonyos alkotórészei a különböző egyházak keresztyé­ nei között m indenféle ingadozás közben ténylegesen fölülkerekedtek, olyan folyam at ez, am elyet a tu la j­ donképpeni és form ális, zsinati h atározatokkal és m ás úton történő kanonizálás utólag csak m egerősíteni tu ­ dott. V alam ikor és valam ilyen m értékig . . . éppen ezek az iratok, éppen az által, hogy kánoniak voltak, m aguk gondoskodtak arról, hogy éppen ezek később k án o n i­ nak ism ertessenek el és proklam áló d h attak .” (KD. I/ 2.525.) Ezért a hitv alláso k at m ásodlagos tekintélyűeknek ta rtju k — még akkor is, ha hitbeli m eggyőződésünk töm ör összefoglalásának ta rtju k azokat — szabályozott szabályozóknak (norm as norm atae), m ivel érvényüket, tekintélyüket, nem önm agukban hordozzák, hanem a S zentírástól kapják. A hitvallások te h á t annyiban és azért kötnek, m e rt az Isten Igéjével megegyeznek. M inden ezen túlm enő, a hitv allási irato k n ak a Szent­ írás igéitől függetlenített és önálló jelentőséget tu la jd o ­ nító álláspontot elutasítunk.

A szekta A szekta szó ta rta lm á n a k m eghatározása m á r sokkal bonyolultabb feladat. M ár a szó eredete is vitato tt. V an aki a szekta szót a seco, -arc-u i-tu m = vágni szó­ ból vezeti le. E nnek alap já n „szektárius az, aki m ag á­ nak külön u ta t vág. Secta via = külön út, életpálya, gondolkodás és cselekvésm ód. Secuti sectam eius = v alakinek irán y á t követni. V allásilag jelenti a v a llá ­ sosságnak azt az útját, am ely bizonyos, történelm ileg k ialak u lt vallással szem ben secta v ia -t alk o t”6. Ez a m eghatározás felveti a szekta és a tradíció kérdését, hiszen a szektát negatív m ódon úgy határozza meg, m in t egy történelm ileg k ia lak u lt vallással szem ben­ álló külön utat, vagyis a szekta lényegét egy bizonyos tradíció m egtagadásában látja. Egy m ásik szóm agyarázat is m egtalálható a szakiro­ dalom ban. A sequor = követni, kísérni szóból is szár­

m aztatják . E szerint az a szektás, aki v alam ilyen véle­ m ényt, ta n ítá st követ és nem csak vallásos, hanem po­ litik ai vagy filozófiai irán y zat követelésére u ta lh at.7 A V ulgata, a görög „hairesis” szót fo rd ítja secta-val. Így a görög nyom án ez a szóm agyarázat a valószínűbb. Az Ú jszövetség ebben az értelem b en m ondja a szek­ tá n ak a farizeusokat és sadduceusokat, sőt az első k e­ resztyéneket is (Csel 24,5.14; 28,22). A szekta fogalm ának m eghatározása ren d k ív ü l v i­ ta to tt problém a. A tudom ányos alapok h ián y a m ég a szakm ai igényességgel fellépő íráso k b an is fellelhető. N ehezíti a tájékozódást az utolsó évszázadban m eg­ szaporodó vallásos szekták száma. Felsorolásuk, feltér­ képezésük is b eláth a ta tlan fela d atn a k tűnik.8 Az is nehezíti a feladatot, hogy azonos típusú szektáknak a pozíciója, vagy a tradicionális keresztyénséghez való viszonya országonként is változhat, am i a kegyességi típus m ódosulásában is m egm utatkozik. Ezeknek a fel­ tá rá sa hosszas és egy em b er ere jé t m eghaladó tu d o m á­ nyos követelm ényt jelentene. E zért csupán a kérdés m agyarországi vonatkozásának n éh án y szem pontját próbálom ebben az előadásban feltárni. A szekta elsősorban vallásszociológiai, valláspszicho­ lógiai fogalom. A szektakérdés vizsgálatának a v allás­ szociológia klasszikusaiig visszam enő hagyom ányai vannak. Elég itt ta lá n E rn st Troeltsch, vagy M ax W e ­ ber ezzel kapcsolatos m u n k ásság ára u taln i0. E lsősor­ b an egy jellegzetes közösségi — vagy a m ásik oldalról nézve közösségellenes — m ag atartási m ódot jelent, am it bizonyos pszichológiai tényezők d eterm in áln ak és u gyan ak k o r jellegzetes teológiai vonatkozásai is v a n ­ nak. Ügy is lehet tek in ten i a szektát, m in t az egyhá­ zak betegségeit, belső élettevékenységeiknek szocioló­ giailag is m egfogható fo rm áb an jelenlevő zavarait. U gyanakkor ilyen szektás betegségekből új, virulens, egészséges h ajtás is in dulhat. Szám os egyháztörténeti p éld át tu d n á n k erre em líteni. B árm ilyen kegyeletsér­ tésnek is tű n ik L u th er fellépése, refo rm áció ja a k o r­ tá rsa k szem ében szekta volt, külön ú t az egyház k ere­ tén belül, de ugyancsak szekta volt — az A postolok C selekedetei is feljegyzi ezt (28,22) — az őskeresztyén­ ség a jeruzsálem i tem plom , vagy a zsidóság hátterén . De ugyanezt leh etn e elm ondani W esley k o ráb an a m ethodizm usról vagy b árm ely m ás szabadegyház in ­ dulásáról. U gyanakkor az is tö rtén elm i tény, hogy nem m inden szektás betegségből lesz egyház és az elvetélt vallásos m ozgalm ak szám a szinte felm érh etetlen az egyháztörténelem ben. H ogyan leh et ezt az ellen tétet feloldani? A szakirodalom ú ja b b an különbséget tesz a szekta és a szabadegyház között és ezzel lényegében az egy­ ház és a szekta közé egy h arm a d ik k ateg ó riát épít. Weltler Rezső—K u rt H utten nyom án — errő l a kö­ vetkezőket írja : „Éles h a tárv o n ala t kell húzni a szekta és a szabadegyház között, m ivel a szabadegyházak m in ­ den k ritik a i m a g ata rtásu k ellenére is igénylik a közös h itv allást, és hitben, tan b an , ökum enikus m unkaközös­ ségben egyek az anyaegyházzal.” U gyanezt az állás­ pontot — kissé m egalapozottabban — képviseli Roger Mehl is.10 Ez a m eghatározás is esetleges. S tatik u san nem lehet besorolni, beskatulyázni egy egyházat sem. A szabadegyház az állam és az egyház szétválasztásá­ n ak igényéből született egyházi közeg. Úgy néz ki nem vezet tovább út. Nem egy irán y b a esnek. A szekta fogalm ának m eghatározásában az is zavar, hogy a külföldi szakirodalom ból — a helyi sa játo ssá­ gok, történelm i hatóerők különbözősége m ia tt — nem

147

leh et a m agyarországi helyzetet m egism erni. U gyanak­ kor n álunk nagyon kevés, sőt szinte sem m i az a la p ­ vető tényfeltáró m unka. A felszabadulás elő tt — de még a m ai protestáns n yelvhasználatban is — a szek­ ta egy kis vallásos közösség közjogi helyzetére utaló fogalom volt. Azok a közösségek voltak szekták, akik az 1895. X L III. t c. alap já n el nem ism ert, m e g tű rt v a l­ lásfelekezetek voltak.11 Sőt az 1905 óta elism ert M a­ gyarországi B ap tista E gyházat is a szekták közé sorol­ ta az irodalom .12 Ez ellen az egyre erősödő szabadegyházi közösségek ú jr a és ú jra tiltakoztak, m e rt a szekta szót p ejo ra tív n a k ta rto ttá k .13 Igaztalan is volt ez a titulus, hiszen ezek a vallásos szekták nem úgy jö ttek létre, hogy egy csoport k iv ált a refo rm átu s vagy az evangélikus egyházból, egy „prófétai egyéniség” v e­ zetésével egy külön u ta t kezdett, hanem tudatos m isz­ szió nyom án. É ppen olyan m ódszerrel — term észete­ sen a történelem a d ta különbségeket figyelem bevéve — m in t ahogyan an n ak idején a reform áció préd ik áto rai hird ették — a m aguk igei látását, az evangélium ot. Ez a misszió term észetesen csak egy jellegzetes kegyesség­ tö rtén eti h áttéren , az egyháztörténelem egy m eg h atáro ­ zott periódusában, jellegzetes szociológiai kö rü lm é­ nyek között jö h e tett létre.14 Így egy-egy szekta, vagy a szekták összességének m egjelenése a m agyar egyháztörténelem ta b ló já n re n d ­ kívül összetett esemény. Sem m iképpen nem közelíthe­ tő m eg egyházjogi, vagy közjogi kategóriákkal. Az is növeli a zavart, hogy az eddig m egjelent m a­ gyarnyelvű irodalom a szektákról elsősorban g yakor­ la ti indítású volt.15 A „szektaveszély” elleni védekezés cé ljá t szolgálta. Így lehet ezt a szándékot Dr. Mátyás E rnő szavaival összefoglalni: „a h azánkban elterje d t legfőbb szekták főbb tan ítá sain a k fontosabb irato k alap já n való ism ertetése, azok cáfolása, külföldi k ap ­ csolataik felderítése, a szekták elleni védekezés fő m ó­ dozatainak közlése tö rtén ik csupán.”16 Ez a törekvés lényegében m egalapozatlan volt és a gyak o rlatb an sem tu d o tt hasznos segítségeket adni. A szekta k ü l­ földről behurcolt betegségnek tűnt, esetleges, szom orú jelenségnek. Ez az irodalom éppen a tradíció v al való k apcsolatát nem tá rta fel a szektáknak. Nagy E rnő — v allju k meg —, teljesen m egalapozottan — 1958-ban is így panaszkodott: „Egyházunk még m indig adós a szektakérdés alapos, részletes, nékünk lelkipásztorok­ nak h asználható segítséget n yújtó feldolgozásával. Ami eddig e téren tö rtén t, az k o rán t sem meggyőző — sok­ szor légüres térb en mozgó és a valóságos c sata tér fo r­ ró levegőjét alig ism erő — szép elm élet csupán.”17 A szektakérdés kulcsa vélem ényem szerin t a tö rté n e­ tiség kérdése. A m ú lt és a jelen feszültségei, az egy­ ház rem énysége, jövője azok a kérdések, am elyek a „szekta problém áb an ” o tt kavarognak. E zekre felele­ te t ta láln i csak az egészséges történelm i kontúrok, egy­ háztö rtén eti h atáro k m egrajzolásával lehet. E zért igaz Dr. M a kk a y S ándornak az az 1917-ben a szektakérdés kapcsán elm ondott óhaja, hogy „szükség volna a szek­ takérdés és a szekta előállásának és életének tu d o m á­ nyos, tö rté n eti feldolgozására m indenek előtt.”18 E nnek a fela d atn a k első lépése a m agyarországi szekták történ etén ek feltárása a közös m ag y ar egyháztö rté n et és a lassan ébredező m agyar kegyességtörté­ neti k u ta tás h átterén . Ez azonban m ég nem vezet cél­ hoz. Szükség v an arra, hogy a szekták legfőbb vonzerejét, a kis közösségek belső d in a m ik á ját tá rju k fel teológiai és szociológiai eszközökkel. E zekben a m egvalósuló kö­ zösségekben kell m egvizsgálni az újszövetségi tradíció m egélésének m ai m ódját. E rre még nagyon k e v é s-k í­ sérlet tö rté n t.19

148

Még valam i szükséges: a szekták keletkezésének tö r­ ténelm i m odelljét kellene m egkísérelnünk föltárni. Azt, hogy m i tö rtén ik egy egyházban am ik o r elin d u l belőle egy szekta, hogyan fejlődik ki, hogyan vetélődik el, vagy hogyan ta lá lja meg a továbbélés m ódját. Az egy­ házak születésének és fejlődésének elm életi m odelljére v an szükség. E bben a dolgozatban több m in t 20 eszten­ dő — főként a szekták m ú ltjá ra vonatkozó — egy­ h áztö rtén eti k u ta tó m u n k á ja közben leszű rt ta p asz ta­ lataim a la p já n e rre teszek, egy szerény kísérletet.

A keresztyén tradíció árnyalatai A tradíció éltető erő, h a m egújul a m indennapok ú jab b és ú ja b b döntéseiben, de döntéseinkben gátol és m egbilincsel, h a m egm erevedik és az új döntések m eg­ h o za ta lára nem ad m á r erőt. Az egészséges tradíció élő folytonosságot jelent, am elyet keresztyén nem ze­ dékek ad n a k á t egym ásnak. A m últhoz, az újszövetségi tradícióhoz való hűség m indig terem tő jellegű. H acsak a hagyom ányos form ák p u szta ism ételéseiben m erü l ki a k k o r értelm etlen n é válik. Az újszövetség válto zatlan lényegű örökkévaló evan g éliu m át ú jr a és ú jr a időszerű, jelenvaló fo rm áb an kell kifejezni. A keresztyén b i­ zonyságtevésnek m indig, m in d en k o rb an ez volt a lé ­ nyege, hogy az örökkévalót k ellett k o n fro n tá lta tn i a jelenvalóval. H a a m ai világ m ai kérd éseire nem tu d ju k m eg­ h ird etn i Jézus válaszát, ak k o r lényegében a rán k bízott és aty áin k á lta l rá n k hagyom ányozott újszövetségi tr a ­ díció lényege vész el. E zért v an az, hogy az újszövet­ ségi k ánon rá n k hagyom ányozott trad íció ja m indig fel­ tételezi a S zentlélek állandó, dinam ikus, éltető je le n ­ létét. A régi igét m a kell m egérteni, m in t m ai életünk m egoldását. A keresztyénség ak k o r él, h a k o ru n k k i­ hívásaira, a k o ru n k á lta l felv etett k érd ések re válaszol­ ni tud. De a válasz csak ak k o r teljes, h a az egész rán k bízott üzenet m egszólal benne. Éppen itt van a v ilág ­ keresztyénség nagy kísértése. A rész és az egész h a r­ m ó n iája sokszor tö rik meg. E zért u ralk o d n ak el a k ü ­ lönböző jelzőkkel elláto tt teológiai irányzatok. A tr a ­ díció ak k o r él, h a m egm arad élő egységnek, h a belső h arm ó n iája nem torzul el. E nnek az előrebocsátása az ért szükséges, m e rt ennek a gondolatsornak h átterén k ü löníthető m ajd el a szekta és a születő ú j egyház.

Történeti vetületek 1. Új egyház m indig új h itb eli felism erésből szüle­ tik. H ogyan jön ez az új felism erés lé tre? E lsősorban úgy, hogy a régi egyház tu d a táb a n a tradíció eredeti fo rm ájáv al kapcsolatos rö v id zárlat jön létre. Ez é rd e­ kes m ódon eg y ü tt já r a régi egyház dinam izm u sán ak elvesztésével, enerválódásával. Az ilyen elöregedett egyház a k o r k ih ív á sá ra nem tu d teljes érté k ű feleletet adni. Az ú j h itb eli felis­ m erésnek viszont egyrészt a keresztyén tradíció körébe kell vágni, m éghozzá h a életképes egyház születéséről v an szó, ak k o r a keresztyén tradíció egy lényeges — term észetesen k o ráb b an is meglevő, de elhanyagolt, h á tté rb e szorított — elem ének újrafelfedezését jelenti. E nnek a tradicionális elem nek viszont feleletnek kell len n i a k o r k ih ív ására. Sőt ezeket a felism eréseket lé­ nyegében a kor ihleti. A m eg értett ige (a tradíció) v á ­ laszként kell, hogy m egfogalm azódjon az élet nagy kérdéseire. A m unkahipotézis ellenőrzését k ét közis­ m e rt egyháztörténeti p éld án végezzük el. Az őskeresz­ tyénség in d u lásáv al és a reform áció történetével. Az őskeresztyénség új h itbeli felism erése, alap h itv allása:

eszm e k ialakulásához is vezet. E nnek m egvannak a Jézus a K risztus. Lényegében a zsidóság m essianizm u­ m egfelelő társad alm i, szociológiai összetevői. N em v é­ s án ak rövidzárlatos h á tte ré n jö tt létre, am i lényegében letlen, hogy a klasszikus vallásszociológiában is m eg­ — a Jeruzsálem p u sztulását megelőző évszázadok iga­ ta lá lju k ennek vizsgálatát. A tradicionális k eretek e l­ zolják ezt — a zsidó h it csődjéhez, enerválódásához öregedése m indig együtt já r a gyülekezetek, az egyház vezetett. A zsidóságnak a diaszpórákban addig m egle­ közösségi összetartozó erők m eggyengülésével is. A re ­ vő im pulzív h atása ezzel lényegében m egtört. Az új fo rm atív felism erés, am i m egoldásokat, válaszokat h o r­ hitbeli felism erés, az alap h itv allás az ak k o r m érvadó doz m agában a k o r k ih ív ásaira ú j közösséget, koino­ ószövetségi tradíció lényegébe vágott, de olyan fo r­ n iá t terem t. Ez te re m ti meg az új egyház új szerve­ mán, hogy közben a kor k ih ív á sá ra is feleletet adott. zeti egységeit. T erm észetesen ezek a jelenségek á l-re ­ Érdem es végiggondolni a k o r m egváltásra váró irá n y ­ fo rm atív felism erések esetén is m egjelenhetnek és b i­ zatait, am i feltétlenül m agyarázza az első század k e­ zonyos időleges sikerekhez, eredm ényhez vezethetnek. resztyén m issziójának dinam izm usát. A szekta vagy egyház kérdés döntő p o n tja az új h it­ A reform áció új hitbeli felism erése, jelenvaló igaz­ beli felism erés minősége, viszonya a tradícióhoz. sága a h it általi m egigazulás volt. Ez sem új dolog. R é­ 3. Az új hitbeli felism erésnek is term észetesen tovább sze volt a keresztyén tradíciónak, de elsikkadt része. kell fejlődni. H a életképes a m ag — fává növekszik. L u th er am ikor ezt m eghirdette, m aga sem gondolt a Vagyis az következik be, hogy az új hitbeli felism erés régitől való elválásra, ahogyan a jeruzsálem i gyüleke­ közül, m in t a kristályosodási p o n t k ö rü l k iép ü l egy a zet sem gondolt a zsidósággal való szak ításra az apos­ teljes trad íció ra vonatkozó látás, am i abb an új, hogy a toli k o r kezdetén. U gyanakkor L u th e r a h it általi m eg­ rendező erő az új h itb eli felism erés és enn ek logikus igazulásban, m int új hitbeli felism erésben a keresztyén következm ény-sora. Ez lényegében nem más, m in t az tradíció leglényegesebb elem ét látta, am i elsikkadt. új egyház rendszeres teológiájának k ialakulása, a h it­ U gyanakkor ez a lu th e ri felism erés egyben a kor k ih í­ v allások m egszületésének kora. A h itv allásb an lénye­ v ására is válasz volt. E zért olvasták az 1520-as évek gében nem tö rtén ik más, m in t az egész keresztyén elején Sopron borkim éréseiben többek között L u th er trad íció v al szem besítik az új hitb eli felism erést és e l­ iratait, ezért te rje d t szinte hih etetlen gyorsan a refo r­ in d u ln ak a szintézis keresése ú tján. m átorok tanítása. Ez az ú t egyháztörténetileg nagyon jól k im u tath ató A szekta vagy egyház problém a első nagy vízválasz­ a k á r az őskeresztyénség, a k á r a reform áció egyházai­ tó ja az új hitbeli felism erés. Egyház csak akkor szüle­ nak tö rténetében. Elég itt az első keresztyén h itv a llá ­ tik, h a a keresztyén tradíció egy lényeges p o n tja b u k ­ sok k ialak u lására, vagy a reform áció h itv allásain ak kan ú jra napvilágra, m int a kor egyik jelentős k érd é­ m egszületésére utaln i. I tt v an a m ásik döntő pont, am i sére való felelet az alap az új hitbeli felism erésben. elv álasztja a szek tát az egyháztól. H a egy vallásos m oz­ Ha ez nem így van, akkor egy beszűkülő, elhaló h o lt­ galom m agáévá tesz egy ú j döntő hitb eli felism erést, ág jön létre. 2. Az új hitbeli felism erés a régi egyházi h á tté r re a k ­ de azt nem tu d ja a teljes keresztyén trad íció v al kon­ fro n táltatn i, h a m indvégig m egm arad az új h itb eli fel­ cióját is kiv áltja. M int új, pontosabban a réginek új ism erés apologikus védelm ének harcain ál, lényegében hangsúlyú m egszólaltatása feszültséget okoz és lénye­ k o n zerv álja fejlődésének szektás gyerm ekkorát. A gében válaszú t elé á llítja a régit. Vagy tovább lép a szekta te h á t nem csak az egyház fejlődésének gyerm ek­ felism eréssel és m aga is elfogadja azt, vagy szem befor­ k ora lehet, han em egy olyan in fan tilis állapot, am ikor dul vele és így rákényszerül arra, hogy ő m aga is ú j­ egy vallásos m ozgalom betegesen m egreked a g yer­ ___ raértékelje alap trad íció ját. m ekkorba. E nnek a m egrekedésnek egy érdekes v a riá n ­ Az első m indig nehezen megy, m e rt akkor lénye­ sa az, h a rövidzárlatos k apcsolat alak u l ki a m ú lttal, a gében az egyház tegnap jáv al és m ájáv al kell szem be­ tradícióval. C saknem m inden vallásos m ozgalom nak fordulni. Az új hitbeli felism erés — éppen azért, m e rt meg kell küzdenie ezzel a kísértéssel. E nnek az a je l­ időszerű — v ih a rt v ált ki és ellen állásra ingerli a tr a ­ lemzője, hogy a jelen m a ra d ki, az idői dim enzió sik­ dicionális elem eket, am elyek az egyház en erválódásá­ kad el. A trad íció t m indig ú jr a kell érten i és ezt az val párhuzam osan szaporodnak. így a m ásodik ú t a ú jra é rté st nem leh et tradicionalizm ussal h ely ettesí­ gyakoribb. A régi egyház is újraértelm ezi az a la p tra ­ teni. díciót és hozzá tesz m indig valam it, am it „és”-sel k ap ­ Az evangélium ot ú jr a és ú jr a m eg kell érten i je le n ­ csol az eredetihez. legi kötöttségeink, k o ru n k kihívásai között. H a a ko­ Ez tö rté n t a zsidósággal is a ja b n e-i iskola és Jo ch a­ ru n k elől a m ú ltb a m enekülünk, nem ju tu n k egészsé­ nan ben Z akkáj m űködése nyom án, és ez a róm ai egy­ ges szintézisre a tradícióval. házzal a T ridentinum ban. 4. Az új egyházak születése közben m indig szám olni A reform atív felism erésnek és term észetesen kép v i­ kell centrifugális és cen trip etális erők jelen létév el is. selőinek is súlyos te h erp ró b á t kell kiállni. T erm észete­ Ezeknek v izsgálata vezet a jellegzetes egyházszervezeti sen a reform atív felism erés képviselőinek a felism ert form ák kialakulásához. Egy új h itb eli felism erés m eg­ igazságot súlyos v iták b an kell m egvédeni. T erm észete­ jelenése többszörös töréssel jár. Egyrészt a trad icio n á­ sen ez a keresztyén tradíció belső h arm ó n iájá b an az új lis h á tté r pro v o k álja az elszakadást. N em a k ia lak u lt hitbeli felism erés első periódusában egy bizonyos to r­ új közösség a k a r elm enni, új közösséget alkotni, h a ­ zulást eredm ényez. Úgy néz ki, m in th a m indig csak nem a régi nem v állalja az új felism erést. Így v o lt ez egy dologról lenne szó. Egy kérdésnek a legrészlete­ az őskeresztyén m isszió idején is (a zsinagóga és az sebb és legalaposabb kidolgozása az első teológiai m u n ­ ecclésia ellentéte) és így volt ez a reform áció idején kák végeredm énye. Ez az egyoldalúság term észetesen is. T erm észetesen e rre is lehetne nagyon sok p éldát következik a h arci helyzetből. Ezt tám ad ják , ezt kell em líteni (Wesley, ad v en tisták stb.). A k ia lak u lt új egy­ védeni, ez sikkadt el az új hitbeli felism erés képvise­ házszervezet term észetesen m agán viseli a k o r jelleg­ lőinek legjobb tudása szerint a keresztyén tradícióból, zetességeinek bélyegét is. Ma nem alak u ln ak nagy p ro ­ erre kell a legfőbb figyelm et fordítani. Itt érezzük ko­ testáns állam egyházak, vagy m onarchiális püspöki egy­ ru n k k ih ív ását a legélesebben, itt kell rá a legtöbb házak, hanem az állam és az egyház szétválasztásának erő t latb av etv e választ adni. elvére épülő szabadegyházak. De a m egalakuló új közösségeken belül is jelen v a n ­ Ez a szorongatott vitahelyzet, am i jelentős egziszten­ nak a centrifugális és cen trip etális erők. A m egszülető ciális feszültségekkel is jár, egy jellegzetes közösség­

149

ú jn a k is rögtön meg kell küzdeni a különbözőképpen m egértett új hitbeli felism erés zsákutcáival, a különbö­ ző szélsőséges vélem ények egym ást kizáró ellentétével. Itt is nagy szerepe van a tradíció kérdésének. H iszen a belső zavar leküzdésének egyetlen ú tja a helyesen m egértett tradíció. K ét véglettel kell az ilyen belső za­ varok között számolni. Az egyik az idő kom ponensé­ vel nem szám ol olyan form án, hogy a jelen elől a m ú lt­ ba m enekül, vagy a B ibliából a k a r útlev elet gyártani ahhoz, hogy disszidáljon a m indennapok realitásai kö­ zül. Ennek érdekében sokszor m egpróbál ál-rea litáso ­ k at is szülni. E rre is sok egyháztörténeti p éld át tu ­ d unk hozni a keresztyénség első századainak rajongói és a reform áció korának szélsőséges gondolkodású cso­ p o rtja i közül. A m ásik kísértés az a véglet, am ik o r egy csoport a keresztyén tradíció alap ja iv a l is összeegyez­ te th etetlen n é a k a rja tenni az új hitbeli felism erést. Ezek azok a radik ális túlzók, akik végső soron m indig lelépnek az újszövetségi tradíció alapjairól. Ez az egy­ h ázak életében a filozófia kísértése m indig. Ez a k í­ sértés öltött testet az őskeresztyénség esetében a gnó­ zis m egjelenésekor vagy a reform áció idején a k ülön­ böző irányú a n titrin itá riu s m ozgalm ak m egjelenésé­ ben. T erm észetesen a péld ák at itt is lehetn e szaporí­ tani. I tt nagyon sokszor az kísért, hogy a k o r kihívása erősebb, m int a közös keresztyén tradíció öröksége. T erm észetesen m ind a két kísértés szektásodási v e­ szélyeket rejteg et m agában. A k iút — vagyis a ce n t­ rifugális és centripetális erők egyensúlyának m eg talá­ lása — az új hitbeli felism erés és a közös keresztyén tradíció h arm ó n iáján ak a m egtalálása. 5. Az eddig elm ondottak tan u lság át tém án k szem ­ pontjából így lehet megfogalm azni. a) Egy egyházi m ozgalom addig szekta, am íg csak az élesen m egfogalm azott új hitbeli felism eréseket tu d ja szem befordítani a tradicionális h áttérrel. És szekta m arad akkor is, ha ez az új hitbeli felis­ m erés a keresztyén tradíciótól idegen, vagy ennek lényegtelen eleme. T erm észetesen az egy m ás k é r­ dés, hogy m it ta rtu n k a keresztyén tradíció lé ­ nyeges elem ének. N éha csak egy új egyházi m oz­ galom m egszületésével párhuzam osan tudatosodik egy-egy elfe lejtett lényeges elem. b) Egy egyházi m ozgalom m indig addig szekta, am íg nem alak u l ki az egyetem es keresztyén trad íció ­ val az egészséges, belsőleg is arányos kapcsolat, am íg nem épül ki — vagy nem tu d kiépülni — az új hitbeli felism erés köré a rendszeres tanítás. H a egy egyházi m ozgalom lem ond a keresztyén tr a ­ díció egészével való konfrontálódás igényéről, szek­ ta m arad. c) Egy vallási mozgalom m indaddig szekta m arad, am íg az új hitbeli felism erésének jegyében nem tud választ adni a ko r kihívására. A szekta n em ­ csak abban jelentkezik, hogy a keresztyén tra d í­ cióval tö rik meg a konfrontáció lehetősége, hanem akkor is, ha a k o rra l szakad meg a kapcsolata, vagyis a tradíció képviselése, ú jra m egszólaltatá­ sa, válik lehetetlenné. Így a tradícióból nem lesz üzenet. Az egyház valam ikor szekta volt, a szekta egyházzá fejlődhet, de a fejlődésnek v an n ak zsákutcái.

A szektakérdés Magyarországon Csábító kísértés lenne a m agyarországi szektakérdés tö rténetének felvázolása. H a csak az elm ú lt száz esz­ tendőt vizsgáljuk, akkor is m eglepően gazdag tén y ­

150

anyag gy ű jth ető össze. M égis ellen t kell állni a kísér­ tésnek, hogy tém án k m ellett k itartsu n k . D olgozatom­ n ak ebben a szakaszában csak a jelenlegi helyzet v á ­ zát próbálom feltárn i. A zt próbálom m egvizsgálni a kon k rét helyzet ism eretében, hogy m a hogyan je le n t­ kezik a szekta kísértése. A szekta nem csak fejlődési rendellenesség. A m á r k ia lak u lt egyházak fejlődését is végigkíséri a szekta m in t betegség. H ogyan áll m a ez a kérdés a m agyar pro testan tizm u so n belül? 1. V annak „egyszemélyes” szekták. Ezek olyanok m in t a sejtm ag nélküli sejtek. Lényegében a trad íció ­ ból sarjad ó új h itb eli felism erés hiányzik belőlük. Fő­ k én t sp iritu ális tan ítási rendszert, vagy világidegen el­ zárkózást ta n ító csoportok. S zám uk jelentéktelen, lé­ nyegében egy p á r tu cat vallásos csodabogár tarto zik közéjük. Van, aki a kom m unizm us és a keresztyénség egyesítésén fáradozik filozófiai alapon.20 Van, aki sze­ m élyes sérelm eit p ró b álja h itv allássá form álni. 2. Városi szekta. Lényegében szek tán ak szám ítanak a nyugati h a tá sra létrejövő — de belső igényeket k i­ elégítő — en th u zian ista m ozgalm ak, a „pop-vallás” je l­ legzetes m agyarországi előőrsei. Szám uk növekvőben van, de laza kapcsolataik m ia tt nehezen felm érhetőek csoportjaik. Jellem zi őket a vallásos b eatm uzsika és az interkonfesszionális jellegű, általános keresztyén elve­ ket hangsúlyozó tan ítás. „T eológiájuk” lényege a m eg­ térés a céltalan életből, n ap jain k nihiljéből, az alkohol vagy a kábítószer rabságából. L aza szervezetet alk o t­ nak. E bben is a b eat-jelenség vallásos m egfelelőjét hozzák létre.21 Közösségeik ilyen értelem b en b a rá ti közösségek. Lényegében h itv allás nélküliek. A m ozga­ lom nak nagy vonzóereje van „divatossága” m ia tt a k ü ­ lönböző p rotestáns gyülekezetek fiatalja i között. 3. A m agyarországi egyházak szektásodó frakciói is egy külön csoportot képeznek. Ezek a szekták — a je ­ lek szerin t — nem új refo rm atív felism erésből jö n ­ nek létre, hanem az egyház ú tjá v a l szem benálló ré te ­ gek oppozíciójából, abból, hogy a tradíció és a jelen kerü l egym ással rövidzárlatba. A k o r kih ív ása elől m e­ nekülve keresik a trad íció v al való kapcsolatot. Je le n ­ tős ezeknek a m ozgalm aknak a személyi összetevői (sértődés stb.). Szociológiai kötődéseit is fontos volna alaposabb vizsgálat tárg y áv á tenni. Ezt lehet k ét tu ­ lajdonképpeni szektának tekinteni. Ezeknek m egjele­ nése az egyházak szám ára figyelm eztető jelek, h iá ­ nyokra, an y agcserezavarokra m u tatn ak . Az egyháznak szám ára vetik fel a trad íció kérdését. A rra in d ítan ak , hogy az egyházak ú jra gondolják át alapvető h itb eli felism eréseik, h itv allásu k genezisének fényében jelenüket, üzenetüket és azt szem besítsék a korral. Az a vallásos közösség, am ely m ú ltján a k alap ­ vető hagyom ányait a teljes keresztyén trad íció fényé­ ben nem tu d ja végiggondolni és ezt nem tu d ja konfro n táln i jelenünkkel, az m en th etetlen ü l elöregszik. Csaknem m inden m agyarországi egyház küzd ilyen é r ­ telem ben a szektával, am i m in d n y áju n k közös vesze­ delm e.22 4. K ívülről is fenyeget a szekta. H azánkban a legje­ lentősebb és legism ertebb ilyen fenyegetés a Jehova T an ú in ak jelenléte,23 akik lényegében a keresztyén tradíció a la p ja it tagadják, pontosabban ennek teljes „átdolgozására”, m eg m ásítására törekszenek. Jó l doku­ m e n tálja ezt „b ib liafo rd ításu k ” és egész tan ítási re n d ­ szerük. U gyanakkor jellegzetes állam etik áju k követ­ k eztében a jelen n el való kon fro n táló d ást is le h ete t­ lenné teszik híveik szám ára. Lényegében ta n ítá su k a gnoszticizm us egy jellegzetes újk o ri m itológiája. 5. Az ötödik k ategória — a tu lajd o n k ép p en i nagy k é r­ dés — a szabadegyházi közösségek. A m agyarországi tö rtén elm i p rotestáns egyházak és a szabadegyházak

között egy alapvető helyzetből adódó feszültség van. Ennek m egléte a végső oka annak, hogy még m a is m int szektákról szokás m egem lékezni belső h aszn á lat­ ra és nem ökum enikus célra készült tanulm án y o k b an a szabadegyházakról.24 A feszültség m agva az, hogy egyetlen szabadegyházi közösségbe se leh et beleszület­ ni.M inden szabadegyházi közösségbe csak felnőtt, ön­ álló h itű és döntési képességű em b er leh et tag. B ár a nagyobb történelm i tradícióval rendelkező gyüleke­ zetek után p ó tlásán ak jelentős h ányada a gyülekezet tagja in ak gyerm ekeiből adódik,25 m égis az új tagok nagy része m ás egyházaknak volt többnyire szekula­ rizálódott híve. E rről a kérdésről is ny íltan és becsületesen kell b e­ szélnünk. Mi, szabadegyházi lelkészek — éppúgy, m in t m inden refo rm átu s vagy evangélikus lelkész — h itb e­ li, biblikus m eggyőződésünkről vallási különbség n él­ kü l m inden em ber előtt bizonyságot teszünk. Eközben nem h allg atju k el azokat a hitbeli lá tásain k a t sem, am elyek eltérnek a többi egyház tanításától. A dön­ tés joga m inden em ber lelkiism ereti kérdése. Mi nem beszéljük le, nem tiltju k el h íveinket sem egyházfe­ gyelmi eszközökkel, sem m ással attól, hogy am enn y i­ ben ezt igénylik, hogy m ás egyházak istentiszteleti a l­ kalm ain, bib liaó ráin részt vegyenek, vagy azt, hogy más egyház lelkészének lelkigondozói szolgálatát igé­ nyeljék. Mi is, m int lelkipásztorok törekszünk m ás egy­ házak lelkészeivel jó kapcsolatok ápolására. De h a v a­ laki úgy dönt, hogy velünk hitbeli közösséget vállal, éppúgy nem zárkózunk el ennek a teljesítésétől, m in t ahogyan a refo rm átu s lelkész sem zárkózik el attól, ha esetleg egy adventista, b ap tista vagy m ás szabadegy­ házi közösséghez tartozó kív án a refo rm átu s gyüleke­ zet tag ja lenni. Ezt a n o rm át mi m in t szabadegyházi közösségek egym ás között is fen n ta rtju k . E ttől viszont meg kell különböztetni a becstelen lélekhalászást. M in­ ket nem h a jth a t előre a m ás aklokban levő juhok irá n t táplált farkasösztön. Ez a gondolat élesen k erü lt elő­ térbe a H. N. A dventista Egyház G enerál K onferen ­ ciájának 49. ülésszakán, ahol W. R. Beach „A rem én y ­ ség m iénk” cím ű referátu m áb a n 1962. aug. 4-én a kö­ evtkező kérdéseket te tte fel: „V ajon átfogja-e szem léle­ tünk az egész világot? A vagy nem lettü n k -e szem é­ lyünkben és közösségileg önzők és csak sa já t egyh á­ zunkkal foglalkozunk a többi em ber k izárásával? . . . Vajon a nem ebben az akolban ta rto z ó . . . m ás juhok irán ti szükséglet h a jt-e előre bennünket, s nem a b i­ zonyságtevés szüksége? L elket nyerők vagyunk-e? Vagy csak lelkeket toborzók?” Nem ta rth a to m a m ás egyház, vagy m ás egyházhoz tartozó szolgatársam vélt vagy a k á r valós bűneinek le­ leplezését, a gyülekezetszaporítás eszközének. A nnak sem adok „m enedéket”, aki a közös keresztyén tr a d í­ ció norm ái szerin t kifogásolható m ódon élt a m ásik gyülekezetben és bűnei, h ibái h elyett egyházát a k a rja elhagyni. E gyházam ban — a H. N. A dventista Egyház­ ban — szabály, hogy m ás egyház ta g já t csak akkor v e­ hetem fel tag k én t gyülekezetem be, h a régi egyházá­ b an m inden ügyét a legszigorúbb keresztyén norm ák szerint elrendezte. Ezt az elv et m inden szabadegyházi közösség kapcsolatában érvényesíteni szeretnénk. Ez a mi vélem ényünk szerint a becsületes kapcsolatok a la p ­ ja. A szektáktól az egyházig vezető úton a M agyaror­ szági Szabadegyházak Tanácsához tartozó tagegyházak különböző fejlődési fázisban vannak. A három m egszi­ lá rd u lt egyház — a baptisták, a m etodisták és az adven ­ tisták — szilárd teológiai és szervezeti bázisokkal re n ­ delkeznek. A keresztyén tradíció m egértésének és m eg­ élésének jól elkülöníthető színét képviselik. T erm észe­ tesen ezeknek az egyházaknak élete és fejlődése sem m indenben problém am entes. H ozzájuk zárkózik fel az

Evangélium i P ünkösdiek Közössége, m ely dinam ikus k apcsolatban v an a pünkösdi világm ozgalom m al. E n ­ nek az egyre jelentősebb vallásos m ozgalom nak je l­ legzetes m agyarországi színét képviseli. A többi sza­ badegyházi közösség m á r több p ro b lém át v et fel. Ezek­ nek elem zése m eg h alad ja dolgozatom tém áját. M in­ denesetre a szabadegyházi közösségek között is több olyan van, m elynek m egkérdőjelezhető hosszú távon a tö rtén eti stabilitása. A szabadegyházi közösségek összességében a refo r­ m atív felism erések egym ást követő, kiegészítő re n d ­ szere bontakozódik ki. A m etodizm us a m egtérés, az egyéni h itre ju tá s dön­ tő jelentőségű fo rd u la tá t tette refo rm atív felism eréssé, jelenvaló igazsággá. E nnek szim bolikus m egvallására a hivő keresztségre k erü l hangsúly a b ap tisták n ál, míg a pünkösdi irányzatok enn ek az érzelm ileg is jelenlevő m egism ételt átélését, a „m ásodik áld ást” ta rtjá k lénye­ gesnek. U gyanezt a v o n alat színezi a többi szabadegy­ házi közösség h itv allása is, de ehhez még egy lényeges elem társul. Az em b er individuális m egtérése felveti a felelősség kérdését is. Az ad v en tista ta n ítá sb an — és ez a többi szabadegyházaktól sem idegen — a paruzia, és a v isszautasított kegyelem nyom ában já ró ítélet reális beteljesedésének m eghirdetése a m o to rja a keresztyén em b er rem énységtől m o tiv ált életének. Ezek m ögött a kérdések m ögött o tt áll k o ru n k két nagy és lényeges kérdése. Az egyik az in d ividuum és a kollektívum feszültsége. Ebből — az e rre a k ih ív ásra ad o tt válaszok összegéből — érth ető a szabadegyházi közösségek jellegzetes szervezete, gyülekezeti élete, a kis közösségek vonzó életközössége. A m ásik kihívás a jövő kérdése. K orunk térileg egyre zsugorodó v ilág á­ b an egyre jelentősebb lesz az idő dim enziója, a fu tu ­ rulógikus szem pont jelenléte. A szabadegyházi közös­ ségekben nagy hangsúly van a jövőnek a keresztyén rem énység szem pontjából tö rtén ő bem utatásán. Az eddigiek bizonyára vitára, ellen tm o n d ásra in ­ dítanak. A tö rtén elm i modell, am it m egpróbáltam fel­ vázolni — m in t m in d en m odell — sokban vázlatos, el­ nagyolt. M inden p éld a nem csak általán o st, han em spe­ cifikust, egyedit is re jt m agában. Igyekeztem nyíltan feltárn i a nehéz kérd ések et is. B efejezésül csak a té ­ m ával kapcsolatos felad ato k at szeretném összegezni. 1. Égető szükség v an a m agyarországi p ro testán s k e­ gyességtörténet feltárásá ra . E g y h áztörténetírásunk többször h an g o ztato tt nagy adóssága ez.26 Csak ezen a h áttéren érth ető m eg a szektásodás éppúgy, m in t a szabadegyházi közösségek keletkezése. E nnek a disz­ ciplínának kiépítése meggyőződésem szerin t a feleke­ zettudom ánynak is alapvető érdeke. 2. A m agyarországi szabadegyházi közösségek tö rté ­ netének m onografikus feldolgozására is szükség van. Ebben nem csak a tényanyag pontos reg isztrálása a fon­ tos, hanem az is lényeges, hogy a tényanyag m ögött m eghúzódó törvényszerűségek is n ap v ilág ra k erü lje­ nek. V izsgálni kell, hogy a k ialak u lás stád iu m áb an ho­ gyan h atn ak a centrifugális és cen trip etális erők, m iért és hogyan lépnek fel a belső szakadások és ezeket ho­ gyan vészelik át ezek a közösségek. T udatosítani kell a tények összefüggéseit a jellegzetes tö rtén eti, egy­ h áztö rtén eti h áttérrel. E nnek a felad atn ak elvégzésé­ hez, sok részletk u tatásra, kisebb tan u lm án y elkészíté­ sére, szervezési feladatok m egoldására van szükség még. 3. Szükség van több helyi, egy-egy tipikus földrajzi, etnográfiai, tö rtén eti körülm ények között élő település kom plex vizsgálatára. Itt az egy helyen egyform a h a ­ táro k között élő tö rtén eti egyházak, a m egjelenő és megerősödő szabadegyházi közösségek, v alam in t a je ­

151

lenlevő szekták történeti, kegyességtörténeti k o n tin u i­ tá sá t kell m egvizsgálni a történelem h á tte ré n a legvál­ tozatosabb m ódszerekkel (etnográfiailag, szociológiai­ lag, pszichológiailag stb.) 4. Szükség v an egy-egy kisebb, induló vallásos kö­ zösség kom plex, m indenre k iterjedő alapos tö rtén eti k u ta tással dokum entált és sokoldalú szociológia m ód­ szerekkel elvégzett vizsgálatára. 5. Szükség van különböző szektás csoportok, m eg­ nyilvánulási módok és form ák v izsgálatára szociológiai és valláspszichológiai m ódszerekkel. Egy-egy ilyen szektás jelenség em brionális korban történő m ódsze­ res megfigyelése sok tanulságot rejteget. Jó volna ezek­ nek a jelenségeknek m inél sokoldalúbb feltérképezése is. T erm észetesen ennek v ég re h ajtá sá t m ódszertani előtanulm ánnyal kell előkészíteni. Csak ezeknek a feladatoknak m egoldása u tá n tu d ju k tudom ányos igényességgel az új felekezetek kérdését m egoldani, vagy legalábbis a benne tö rté n tek e t regiszt­ rálni. Egyéni ta p asztalatain k em p íriájá v al nem ju tu n k m esszire. Úgy gondolom, hogy ezeket a felad ato k at kö­ zös összefogással el tu d n á n k végezni. Szigeti Jenő JEGYZETEK A tanulm ány 1976. augusztus 25-én a D ebreceni Teológiai A kadém ián rendezett reform átus teológiai szakkonferencián elhangzott és m egvitatott előadás szövege. 1. Pl. A Jehova T anúi az arianizm ust, az an titrin itáriu s hagyom ányokat egyháztörténeti elődeiknek tekintik, vö. Pa­ lotay Sándor, Szigeti Jen ő : A Jehova T anúi ThSz. 1975. 5—6. 163-kk. A n azarénusoknál is kim utatható ez a tö re k v é s: H. R üegger: Die evangelisch T aufgesinnten 2. Aufl. 1962. stb. — 2. A „Hit és Egyházszervezet” m ontreáli konferenciája 1963. júniusában. Vö.: P. S. M inear: L eitgedanken fü r Mont­ real. ö kum enische R undschau. 1963. 12. 1. 1—11. — D. dr. P ákozdy László M árton: Szentírás — tradició — tradíciók. TSz. 1963. 3—4. 78-kk. — A zsinat értékelő irodalom ból: D. Dr. B ereczky A lbert: „Az Ő Egyháza. Az Ecclesiam suam ” kezdetű enciklikához. ThSz. 1964, 1—2. 325—337. D. Dr. P ákozdy László M árton: A De D ivina Revelatione dogm a­ tikai konstitucióhoz. ThSz. 1966. 9—10. 257—264. A tradició bultm anni fogalm a tükröződik az RGG3 „T radition” cik­ kének különösen a D inkler és Ebeling által irt részeiben. — 3. H. Gass: Die katholische L ehre von d e r Heiligen S ch rift und von d e r T radition. L üneburg 1954. — Széli M ar­ git: K inyilatkoztatás a m egism erés fejlődésében. Teológia 1972. I. 38-kk. — 4. Az orthodox keresztyénség. Bp. 1975. 216—219. N y ik o d im H agyom ány és aktualitás. ThSz. 1973. 1—2. — 5. B ekenntnisschrift und K irchenordungen d e r nach G ottes W ort reform ierten K irche. Zürich Zoliikon 1938. Hrsg. c. W. Niesei — Újab b an — Dr. W. N iesel: Isten igé­ jén e k m egértéséről (A Sola S criptura elv időszerűsége) ThSz. 1976. 5—6. 150—152. — 6. Dr. Sebestyén Je n ő : Szimbo­ lika II. 1. Bp. 1944. 23. — 7. K. A lgerm issen: Das Sektenw es ­ sen d e r G egenw art. A ussaffenburg. 1961. W eltler Rezső: A szektakérdésről. L elkipásztor 1961. l. 29—36. (D. Dr. K u rt

H utten : „Die G laubenw elt des S e k tie rers” c. könyve alap ­ ján) — 8. A keresztyén szekták általam ism ert legteljesebb enciklopédikus feldolgozása: J. Grü ndler: L exikon der C hristlichen K irchen und Sekten. I. II. Bd. W ien — Frei­ b urg — Basel 1961. H erder. — 9. Troeltsch E : Die Sozial­ lehren d e r christlichen K irchen und G ruppen. Tübingen. 1912. — C. Le Bras: C hristanizm us Sociaux et Sociologie du C hristianism e chez E m st T roeltsch. A rchives de Sociologie d e r Religions 1961. 11. 3—6. Max W eber: G esam m elte Auf­ sätze zur Religionssoziologie I. III. Bd. Tübingen 1920—21. (A 2. kötetben „A pro testán s szekták és a kapitalizm us szellem e”) A többihez lásd: Dr. T om ka M iklós: A polgári vallásszociológia válogatott bibliográfiája. Filozófiai Szemle. 1973. 3—4. 416—442. old. A m ódszertani kérdésekhez: Dr. Tom ­ ka M iklós: A vallásosság m érése. M agyar Pszichológiai Szemle. 1973. 1—2. 122—135. — 10. W eltler Rezső: A im. 30. — R. M ehl: T raité de sociologe sociologie du protestantisme. N euchâtel. 1955. 199—229. — 11. Szigeti Je n ő : A vallásszabadság és a szocializm us a szabadegyházak szemszögé­ ből. L elkésztájékoztató 1975. 60—64. 1933. 37—49. Gyülvész Istv á n : a b aptisták. — 12. A szekták, és az ellenük való védekezés m ódja. S áro sp atak 1933. — 13. Dr. so m o g yi Im re: A szekta-kérdés. Bp. 1933. — vö. A vallásszabadság és a b ap tisták rövid történelm i és közjogi m egvilágításban. Bp. (1937) — Dr. Kiss F erenc: A m agyar vallásszabadsági törvé­ n y ek jelentősége az egyházi és gyülekezeti keresztyénség . . . Bp. 1922. — N agy József: A szektakérdési Bp. 1948. (kézirat) — 14. Szigeti Je n ő : A m agyarországi szabadegyházi közös­ ségek keletkezése és a pro testán s egyházak. ThSz. 1976. 3—4. 71—77. — Csohány Já n o s: A p u ritá n parasztközösségek válsága M agyarországon a kapitalizm us k ialak u lásán ak ko­ rában. ThSz. 1974. 1—2. 36—39. — 15. C sikesz S á n d o r: A szekták­ ról. ThSz. 1925. I. 61—77. Erőss L a jo s: P rotestantizm us és a k ü ­ lönféle szekták. H ajnal. 1896. 166—189. Forgács G y u la : Hogyan b á n ju n k a szektákkal. Az Ut. 1917. 129—133. — Incze G ábor: A szekták élete a fővárosban. K álvinista Szemle. 1921. 34. 35. 43. 50. szám ok — A szekták és az ellenük való védekezés m ódja. Sá­ rospatak. 1933. — Dr. M akkay S ándor: A szekták keletke­ zésének okai. K olozsvár 1917. N égy hozzászólás a szektakér­ déshez. R eform átus Egyház 1958. 18. 417—423. — Szabó L ajos: A szekták hive. Sárospatak. 1938. — W eltler Rezső: A szek­ tak é rd és Lp. 1961. 29—36. stb. — 16. A szekták és az ellenük való védekezés m ódja. Sárospatak. 1933. 3. oldal — 17. RE. 1958. 18. 417. — 18. im. 3. old. — 19. M arxista indítású, de nagyon használható és sok új k é rd ést felvető ilyen irán y ú vállalkozás Dr. Kardos L ászló: Egyház és vallásos élet egy m ai faluban. Bp. 1969. K ülönösen az E thnográfiai A dat­ tá rb a n 7557 1965 1—394. 114/1966. 1—21. 112/1967. 1—94. szám o­ kon elhelyezett anyaga jelentős. — 20. B án-M egyeri F erenc: aki m agát am a tő r szociológusnak m ondja a következő kéz­ irato k b an irta m eg elm életét: A krisztusi egység akadályai. 1966. — Az utolsó idők jelei. 1934. stb. — 21. Lásd ehhez: A nton Schulz: Szem élyes útibeszám oló (Évszám, hely és kiadó nélkül). — A beat jelenséghez: B ácskai E. — M akara P. — M anchin R. — V áradi L. — V itányi L .: A beat Bp. 1969. Ism .: Szigeti J e n ő : ThSz. 1970. 1—2. 52. o. — 22. A re ­ form átus egyházon belül is jelentkező entuzianista jelensé­ gekhez: R eform átusok lapja. 1970. m árc. 13. 2. old. „Elkezd­ j ü k . . . ” — D. Dr. P ákozdy László M árton: Glosszolália egykor és most. ThSz. 1972. 1—2. 10-kk. — 23. Palotay Sán­ dor—Szigeti Je n ő : A Jehova Tanúi. ThSz. 1975. 5—6. 163-kk. Dr. A ranyos Z oltán: A Jehova T an ú in ak tevékenysége h a ­ zánkban és m ag a tartásu n k irán y u k b an . Bp. 1975. (Az 1975. évi ny ári lelkésztovábbképző tanfolyam tanulm ányi anyaga.) — 24. Pl. ez tükröződik az evangélikus Lelkészi M unkakö­ zösségek 1974. évi jelentéséből. Vö. D. Dr. O ttlyk E rnő: A Lelkészi M unkaközösségek szolgálata 1974-ben. L elkipásztor 1975. 10. 583. — 25. Palotay S ándor—Szigeti Je n ő : A nazarénuso k Bp. 1969. 84—85. —. 26. Szigeti Je n ő : ThSz. 1976. 3—4. 71. oldal és az ott m egadott irodalom .

Karizmatikus mozgalmak A m a élő egyházi nem zedék szám ára kétségtelenül a karizm atikus m ozgalm ak tárgyilagos teológiai m in ő ­ sítése az egyik legsürgetőbb és legnehezebb ökum eni­ kus feladat. Ezt a feladatot sürgetővé teszi az a puszta tény, hogy a világ különböző részein és a K risztus egy­ háza különböző felekezeteiben fellépő és egyre te k in ­ télyesebb m éretekben terjedő karizm atikus m ozgalm a­ k at nem lehet többé „szektakérdésként”, „a valláslélek­ ta n patologikus eseteként” kezelni. Ami m ost m á r iga­ zán nehézzé teszi e vallásos m ozgalm ak megítélését, röviden az a kérdés, csakugyan a Szentlélek egyik ko­ runkbeli m egnyilatkozásáról van -e szó, avagy az em ­ beri mélypsziché, eddig a szakem berek á ltal sem is­ m ert erőinek, dim enzióinak feltáru lásá ró l? Precízen fo­ galm azva: pneum atikus vagy pszichikus jelenséggel van -e dolgunk a karizm atikus m ozgalm akban? H a

152

ugyanis pn eu m atik u s jelenséggel van dolgunk, akkor ez m agával h o zh atja egész eddigi egyházszervezetünk, teológiánk és g yakorlati egyházi szolgálatunk, te h á t igehirdetésünk, lelkigondozásunk, h ito k tatásu n k , m isz­ sziónk és litu rg ik u s életü n k rad ik ális revízióját. H a a k arizm atik u s m ozgalm akban v an n ak jelen az igaz egy­ ház ism ertetőjelei, ak k o r n ekünk legsürgetőbb felad a­ tu n k az elpolgáriasodott népegyház jelenlegi s tru k tú rá ­ já n ak problem ásítása, a n n a k a m á r Soh m által m eg­ h ird e te tt tézisnek az ú jr a átgondolása, m iszerint a Szentlélek és az egyházjog a leg rad ik álisab b an k izár­ já k egym ást. H a viszont fenom enológiailag a v allás­ pszichológia egyik — h a nem is kifejezetten path o lo ­ gikus — esetével állu n k szem ben, ugyancsak nehéz helyzetben vagyunk, m e rt ak k o r meg feleletet kell ke­ resn ü n k a r r a a m ásik kérdésre, m i a k iváltó oka, lélek­

tani m otívum a ennek a jelenségnek, m ilyen hiányokat ak arn ak pótolni a karizm atikus m ozgalm akban részt vevő töm egek, hogyan és m i m ódon lehetne e töm ege­ ket, e töm egek lelkesedését, h ité t és áldozatkészségét a gyülekezetekbe beépíteni s őket a rajongó keresz­ tyénség alacsonyabb fokáról a felelős keresztyénség m agasabb színvonalára felsegíteni? N ehézségeinket fokozza a m egfelelő szakirodalom hiánya. S itt elsőrenden nem csak m agára a k ariz m ati­ kus m ozgalm akat leíró, hogy úgy m ondjam dem onst­ ratív dokum entációra gondolunk, hiszen ebből az anyagból még sik erü lt előbányászni néhány d arab o t (gondolok itt elsősorban Hollenweger „E nthu siasti­ schem C h risten tu m ” c. és a L ienhardt-M eyer k ia d ásá­ ban m egjelent „W iederentdeckung des H eiligen G eis­ tes” c. könyvekre, továbbá protestáns és katolikus k ü l­ földi folyóiratok elszórt cikkeire), hanem sokkal inkább gondolok a karizm atikus jelenségeket teológiailag é r­ tékelő szakirodalom ra. E zért dolgozatom szükségsze­ rű en ú ttö rő jellegű hazai vonatkozásban. Á lláspontom k ialakításában két olyan hazai szerzőtől v árh ato k n é­ mi segítséget, m in t Budai G ergely és P ákozdy László. B udai G ergely 1925-ben p u b lik á lt doktori értekezése (A gyakorlati teológia alapelve az Ú jte stam entum ban) és Pákozdy „Glossolália egykor és m a ” 1972-ben p u b ­ lik ált tan u lm án y ai (Th. Sz.) foglalkozik a karizm ák, illetve a pünkösdizm us kérdésével. Ezek tu d a tá b a n és ism eretében kívánok referáln i a karizm atikus m ozgal­ m akról éspedig egy történeti, egy ta n ítá su k a t bem u tató és egy harm adik, k ritik a i fejezetben.

Karizmatikus mozgalmak története 1. A z első hullám (a gyökerek) A karizm atikus vagy újpünkösdi m ozgalom gyökerei az angolszász m egszentelődési mozgalom, a fun d am en ­ talizm us és az amerikai néger keresztyén kegyesség szellem i ta la já b a nyúlnak vissza. Az általu n k vizsgá­ landó karizm atik u s m ozgalm ak, te h á t az 50-es években keletkezett m ozgalm ak őse, (m ondhatjuk a k ariz m ati­ kus m ozgalm ak első hullám a), az idősebb (vagy klasz­ szikus) pünkösdi m ozgalom 1906-ban Los A ngelesben egy néger gyülekezetben in d u lt az akkori p réd ik áto r W. J. Sey m our szolgálata nyom án. Seym our a topekai bibliaiskola egykori nagyhírű vezetőjének az idősebb Parha m nak, a gyógyító és nyelveken szóló evangélis­ tán ak volt a tanítványa. A gyülekezet egy kiszup erált m etodista kápolnában ta lá lt otthonra. Az ébredés v e­ zetője, Seym our nem volt nagy szónok. L egtöbbször a szószék mögött, am i két egym ásra helyezett lá d a volt, im ádkozott fejé t a tenyerébe h ajtva. M indez azonban nem akadályozta meg a gyülekezetét abban, hogy v a ­ lam i különös vonzerőt gyakorolva olyan közösséggé ne növekedjék, am elyiknek szám a n ap jain k b a n 15 és 35 m illió között van. Az egész világról özönlöttek az é r­ deklődők Los Angelesbe. Egy anglikán lelkész, A le­ x an d e r A. B oddy ezt írja : „Ez valam i egészen ren d k í­ vüli dolog volt, ahogyan feh ér p rédikátorok a keleti állam okból Los A ngelesbe a négerekhez jöttek, hogy velük a közösséget ápolják, s hogy az ő im ádságuk és k özbenjárásuk által hozzájuk hasonló áld ást n y erje­ nek” (vö. P fingstgrüsse 5/8. 24.11.1912, 63. lap). F ra n k Bartleman, egy szem tanúja am az első ébred és­ nek azon ujjong, ahogyan Los A ngelesben a faji elk ü ­ lönülést legyőzte a Jézus vére. A következő években A frikában, L atin -A m erik áb an és Indonéziában sik erü lt a pünkösdi m ozgalom nak te re t nyernie és a szó szoros értelm ében a szegények egyházává válnia. A pünkösdi m ozgalom kezdettől fogva úgy lép ett fel, m in t ökum e­

nikus ébredési m ozgalom az egyházon belül. Az első években a pünkösdiek nem is gondoltak arra, hogy új denom inációvá szerveződjenek. Sőt meg voltak győződ­ ve, hogy az em beri vallásos szervezetek ellen tétb en á ll­ n ak az élő Isten gyülekezeteinek a lényegével. A ho­ gyan egyik neves képviselőjük E. S. Williams m ondja: „Isten k irag ad o tt m in k et a régi, h alo tt egyháziasságból, szabad néppé tett, ne té rjü n k vissza B abilonba”, azaz az egyház szervezett h atalm i stru k tú ráib a. E nnek a szem léletnek m egfelelően a klasszikus p ü n ­ kösdizm us a pünkösdi m ozgalom keletkezése elő tti idő­ k et „az egyház babiloni fogságának” tekinti. Meggyő­ ződése, hogy Isten a pünkösdi m ozgalm at k ív á n ja fel­ haszn áln i a keresztyénség keblébe dúló v itá k lecsen­ desítésére. A dogm atikai k o rláto k at nem egy „m in im á­ lis-d o g m atik áv al” leh et és kell legyőzni, han em á lta lá ­ b an m indenféle dogm atika mellőzésével. Az összekötő kapocs hivők, gyülekezetek, denom inációk között az élő Isten jelenléte, a Szent L élek realitása, am it m egtéré­ sekben, gyógyulásokban, lélekkeresztségben és lelki aján d ék o k b an leh et tapasztalni. Jézus közeli visszaté­ résének v ára d alm á b an elfo rd u ln ak a teológiai vizsgá­ lódástól és nem tö rődnek a p o litik ai és szociális p ro b ­ lém ákkal. Nem p ro b lém ák at h ird etn i vagyunk elh ív a — v alljá k —, han em az üdv evangélium ának hirdetésére. E zért lá tta k egyetlen célt m aguk elő tt: Isten gyerm e­ k einek m egszentelését és egységét, továbbá a világ evangélizálását egy nem zedéken belül. Az Ú r azonban késvén, m egkezdődött a pünkösdi m ozgalom — hogy úgy m o n d ju k — polgáriasodása. Egy elenyésző k isebb­ ség m eg m arad t a kvékeri örökséghez való hűségben, a többség azonban szerveződni kezdett. M indenek­ előtt A m erik áb an élő pünkösdi denom inációk azok, am elyek szilárd szervezeti fo rm ák at v ettek m ag u k ra és m egfogalm azták h itv allásaik at, am i á ltal a pünkösdi m ozgalm akon belüli új ellenálló m ozgalm akat hív ták életre. A laikus elem k izárása a csak p réd ik áto ro k á l­ ta l b etölthető m agasabb egyházi h ivatalokból az As­ sem blies of G od-ból v ezetett „a teljes evangélium üz­ letem b erei” elnevezésű laikus szervezet létrehívásához. A szervezett egyházi élet m eg kívánta a specialistákat. Az általán o s papság gondolatát elvileg érvényesnek ta rto ttá k ugyan, sok pünkösdi közösségben m égis a p réd ik á to r és stá b ja á ltal vezetett isten tiszteletet te k in ­ te tté k igazi istentiszteletnek.

A pünkösdi mozgalom típusai H ollenw eger segítségével a pünkösdi m ozgalom az alábbi főbb típ u so k ra osztható: a) A két lépcsős üdvösség pünkösdistái. S zerintük az üdvösségnek két lépcsője van. Az egyik a m egtérés (vagy újjászületés), a m ásik a lélekkeresztség. A szer­ vezetek többsége ehhez a típushoz tartozik. E csopor­ to k at a különböző nagygyűlések (Assemblies) rep rezen ­ tálják . A b en n ü n k et érdeklő ú jab b pünkösdi m ozgal­ m ak ehhez a kategóriához tartoznak. b) A három lépcsős üdvösség pünkösdistái. A három lépcső: a m egtérés vagy újjászületés, a m egszentelődés és a lélekkeresztség. E típus rep rezen tán sai a clevelandi „Isten egyháza”, N ém etországban „Isten gyülekezetei”, azu tán az ún. P entecostal H oliness C hurch és sokan mások. c) A z egyedül Jézus csoport. Ez csak egyetlen keresz­ telési fo rm u lát ism er el, azt, am elyik a „Jézus nev ére” történik. A többi pünkösdisták ezeket u n itáriu so k n ak tek in tik , holott v aló jáb an ugyanúgy tan ítan ak , m in t a szolid trin itáriu so k . E csoport legfontosabb képviselői: az Egyesült P entecostalista Egyház, sok fekete p ü n k ö s­

153

di egyház A m erikában és csaknem az egész indonéz pünkösdi mozgalom. d) Kvékeriánus, református, lutheránus pünkösdiek. A klasszikus pünkösdi m ozgalom m etodista tanokat, a M ülheim -R uhr vidéki keresztyén közösségi egyesület refo rm átu s-lu th e rán u s tan o k at vall. A m erika pünkös­ d istái inkább a kvékerekhez állan a k közel. Ezek közül a csoportok közül a legtöbb intézm ényesítette az apos­ toli és prófétai hiv atalt, s sokat veszített a g y ak o rlatá­ ban abból a spontaneitásból, am i pedig a pünkösdi m ozgalm akban elm életileg biztosított. e) Független pünkösdi egyházak Afrikában. A d él­ afrik ai cionista egyházak pünkösdista m isszionáriusok k o n v ertitáira m ennek vissza. A ny u g at-afrik ai A ladu­ ra, S erafim és C herubim egyházak viszont az am erikai és b rit pünkösdi egyházakkal voltak kapcsolatban a m últban. Más egyházak viszont, m int pl. a kongói k im ­ banguisták egyháza, történetileg egyáltalán nem ta rto ­ zik a pünkösdi mozgalomhoz. Protestáns karizm atikusok avagy újpünkösdisták A b ennünket itt m ost közelebbről érdeklő „k arizm a­ tikus m ozgalm ak” protestáns ta lajo n az ötvenes évek végén, a hatv an as évek elején kezdődtek a k aliforniai Nuys városában, ahol egy alliance összejövetelen egy fiatal anglikán házasp ár a lélekkeresztségben részesül­ ve nyelveken kezdett szólni. Lelkészük attó l félvén, hogy fanatikussá lesznek, őket kijózanítandó, összehoz­ ta őket egy m ásik házaspárral. Ezek is részesültek azonban a lélekkeresztségben. A m eglepett lelkész je ­ le n tette a dolgot a főlelkésznek, B enett atyának, aki azonban éppen azért kezdett im ádkozni, hogy ő is r é ­ szesüljön a L élek keresztségében. C sakham ar 700 gyü­ lekezeti tag, köztük egy filozófiai doktor és egy elm e­ gyógyász is részesültek a L élek keresztségében. K özöt­ tü k volt Je an Stone asszony is, egy igazgató felesége, aki m indaddig, am íg be nem teljesedett Szentlélekkel, üresnek és hiábavalónak érezte az életét. A Lélek k e­ resztségének elnyerése u tá n azonban háza találkozóhelyévé vált azoknak a lelkészeknek és laikusoknak, akik a L élek keresztségét k eresték . Ő m aga előadáso­ k at is ta rto tt vendégei előtt a Lélek keresztségéről. M ondanivalójának a lényegét így foglalja össze ő m a ­ ga: A L élek keresztségének eredm énye Isten szereteté­ nek m élyebb m egértése, vágy a B iblia olvasása után, aki a L élek keresztsége előtt nem nagyon h itt a B iblia tökéletességében és hibátlanságában, a L élekkel való m egkeresztelkedés u tá n szabályszerűen „anglikán fu n ­ dam en talistáv á lesz”, m élyebb bűnism eretet nyer, te lj­ h a ta lm a t a bizonyságtételre s te ljh a ta lm a t a betegekkel való im ádkozásra. K özben a nyelveken szólás olyan feszültséget te re m te tt a gyülekezetben, hogy a főlel­ kész, D ennis J. B ennet jobbnak lá tta leköszönni. Az ébredést azonban — írja H ollenw eger — ez nem ta rtó z ta tta fel, hanem elte rje d t egész A m erikában, sőt á tjö tt E urópába is. Egy u n iá lt lelkész, A. Bittlinger és több m ás megfigyelő (E. B. S tube — Ph. E. Hughes — J. H. H anson) le írjá k ez egyházon belüli karizm atikus istentisztelet ünnepélyes szépségét. M inden v árak o zá­ sukkal ellentétben nem h allo tta k tapsolást, sóhajtozást és közbekiáltozást. Ú j vélem ény kezdett form álódni a karizm atikus m ozgalom ról. O lyan neves személyiség, m int a n álunk is ism ert dr. Jo h n A lexander Mackay, a princetoni teológiai szem inárium egykori elnöke m on­ d o tta H ollenw eger szerint a következőket: „H a v álaszt­ h a ttu n k volna a pünkösdiek kegyessége és a trad icio ­ nális egyházak esztétikus h alála között, úgy az előbbit választottuk volna.” Ám — teszi hozzá H ollenw eger —

154

az anglikán, a lu th e rán u s és a refo rm átu s egyházakon belül feltö rt k arizm atik u s m ozgalm ak feleslegessé te t­ tek egy ilyen altern atív át. A m ozgalom n épszerűsíté­ séhez sokban h o zzájáru ltak az O ral Robertsről szóló tv-adások, a T. L. Osborn és W. B ranham nevéhez fű ­ ződő gyógyításkam pányok, a pünkösdi gyülekezetek gyors növekedése, a kábítószerélvezők közötti evangé­ lizáció eredm ényessége és nem utolsósorban „A teljes evangélium üzletem bereinek szövetsége” gondoskodtak arról, hogy ezek a gondolkodóba esett lelkészek a m a­ guk tá rsa d alm i ran g já n ak és m űveltségének m egfelelő p ünkösdista p artn e re k k el találk o zh assan ak az általu k ren d ezett b anketteken. E találkozók eredm ényeként sok lelkész k e rü lt k ritik á tla n u l a pünkösdi ideológia és ta p asz talat h a tá sa alá. A teljes evangélium üzletem be­ rei jelentős anyagi tám o g atást n y ú jto ttak a T ulsában a lap íto tt O rel R oberts nevét viselő p ü nkösdista egye­ tem nek. Az itt ren d ezett konferenciákon közösen b e­ szélnek O ral Roberts, refo rm átu s és lu th e rán u s lelké­ szek, róm ai katolikus papok, W illiam B ranham , Billy G raham , adventisták, m etodisták és b aptisták. A teljes evangélium üzletem bereinek európai k özpontja is v an m á r Z ürichben, eu ró p ai ága is v an az IVCC = In te r­ natio n ale V ereinigung C h ristlich er G eschäftsleute. E urópai igazgatója is van A dolf Guggenbühl szem élyé­ ben. Sőt folyóirata is „Actes — G eschäftsm ann und C h rist” cím m el. Ez a szervezet jelentősen hozzájárul a pünkösdi m ozgalom egész világon való terjedéséhez. E gyidejűleg erőteljesen k ritiz á lja is a p ü nkösdista d e­ nom inációkat a szűkkeblűségük és lelkészek k lerik aliz­ m usa m iatt. A pünkösdi m ozgalom p réd ik á to rai viszont azt h án y ják a szervezet szemére, hogy p ro p ag an d a­ m ódszereik a világi üzletkötés m ódszereihez igazodik, és nem a L élek vezetéséhez. H ollenw eger szerin t tény és való, hogy ezen üzletem berek am erik ai optim izm usa az eu ró p ai olvasó szám ára egyszerűen érth etetlen , pl. am ik o r azt ta n ítják , hogy aki telve v an Szentlélekkel, üzletileg is eredm ényesebb, jobb tra k to rt és au tó t k é­ szít, m in t a konkurrencia, szebb v illáb an lakik, és h a még fu tb allista is hozzá, ak k o r több gólt lő, m in t a meg nem tértek, vagy akik nincsenek telve S zentlélek­ kel. Ez a helyzet A m erikában. Brazíliában ugyancsak figyelem rem éltó k arizm atikus jelenségekről szám olnak be a m egfigyelések. A brazil p ro testán s k arizm atik u s m ozgalm ak főszervezete a h í­ res evangélizátor, M anuel de M elo vezetése a la tt álló Ig reje A vangélica P en teco stal „B rasil P a ra C rosto”. T ag jain ak szám a hozzávetőleges becslések szerint 110 000—900 000 között mozog. Egy lu th e rán u s (Meyer) megfigyelő szerin t: az e szervezet á ltal irán y íto tt m oz­ galom a brazil egyházi élet egyik legfigyelem rem éltóbb jelensége. Egy-egy ún. sátorevangélizációra olykor 100 000 em ber seregük össze, gyakoriak a beteggyógyí­ tások. A stáb egynéhány m uzsikus, ak i a m aga dalaiv al felkelti az em berek figyelm ét. Az egész tech n ik ai a p p a ­ rátu s pedig egy hordozható erősítő-m ikrofon rendszer. M eyer le írt egy kétórás isten tiszteletet is az egyik SaoPaolo-i tem plom ból. Az egész erőteljes ritm ik u s én ek ­ léssel kezdődött, am it tap ssal kísértek, és egy hegedű­ ből, flőtékből, k larinétokból és tro m b iták b ó l álló zene­ k a r m u zsik ájáv al festettek alá. Egym ás u tá n hangzot­ ta k fel a spontán im ádságok olykor k iáltásig fokozód­ va, de a p réd ik á to r egy intésére ab b a m a ra d t az egész hangzavar. A prédikáció az öt bolond és az öt okos szűzről erősen em ocionális volt és figyelm eztető, azon­ ban ren d k ív ü l világos, k o n k rét és szem léletes m agya­ rá z a tá t a d ta a bibliai tex tu sn ak . A gyülekezet végig feszülten figyelt, s g y ak ran k ö zbekiáltott: „A llelu jah ”. M anuel de Melos m ozgalm a igen népszerű B razíliában nem csak a szegény néptöm egek előtt, h an em a k ato li­ kusok előtt is.

V ilágszem lénkben vessünk egy p illan tá st a n é m e t­ országi karizm atikus m ozgalm akra is. H ollenw eger megfigyelései szerint a hatv an as évek közepétől a n é­ m et tarto m án y i és szabadegyházakban egy új k arizm a­ tikus ébredés jelei figyelhetők meg. E karizm atik u s ébredésnek h árom kom ponense v an : a) a laikus elem felfedezése és egyházi jelentőségének hangsúlyozása, b) az ökum enikus kom ponens és c) az eschatologikus jelleg. A dolog azzal kezdődött, hogy A rnold B ittlinger lelkész, a pfalzi egyház népm issziói h iv a talán a k vezető­ je m eghívást n y ert A m erikába a L u th e rá n u s Világszö­ vetségtől. T an u lm án y ú tján több olyan lu th e rán u s és anglikán gyülekezetet láto g ato tt meg, m elyek a k ariz­ m atikus ébredés h atása a la tt állo ttak s meggyőződött arról, hogy ez nem egy rajongó és eksztatikus jellegű mozgalom. R ájött, hogy a karizm atikus m ozgalom a b ­ b an különbözik a pünkösdistáktól, hogy am íg a p ü n ­ kösdisták csak a rendkívüli aján d ék o k at (beteggyó­ gyítás, prófécia, nyelvekenszólás stb.) hangsúlyozzák, addig a karizm atikus m ozgalom a házasságot pl. olyan k arizm ának ta rtja , m int a kasszakezelést vagy a nyel­ vekenszólást. M ásrészt a rra jö tt rá, hogy a népegyházi stru k tú rá b a n a term észetes k arizm ák sokkal nagyobb szerephez ju tn a k , m in t a rendkívüliek. S hogy a k ariz­ m ákkal rendszerint visszaél az em ber. N ém etországba való visszatérése u tá n B ittlin g er szám talan előadást ta rto tt. A m erikai vendéglátóját, L arry Christenson lel­ készt is m eghívta N ém etországba. E m egm ozdulások eredm ényeként m ár 1963 végén a Szövetségi K ö ztár­ saságban is, de az N D K -ba n is közösségek alakultak, am elyek szabályszerű im aistentiszteleteket ta rto tta k , s gyakorolták a nyelvekenszólást és az im ádság á ltal gyógyítást. A résztvevők azonban m egm aradtak egyhá­ zuk keretei között. Sőt nagy érdeklődést tan ú síto ttak az Usz-i teológia, és exegézis eredm ényei iránt. A protestáns karizm atikus m ozgalm ak világszem lé­ jét nem z á rh a tju k le anélkül, hogy ne vetnénk egy p illan tást az ú ja b b an hozzánk oly közel k e rü lt fekete földrészre, Afrikára. H a a m odern A m erika és Európa szellemi ég h ajlata kedvező a karizm atikus m ozgalm ak szám ára, ak k o r A frika egyenesen a karizm atikus m oz­ galm ak tá p ta la já n a k tekinthető. Ezen a helyen és a rendelkezésünkre álló ro p p an t szegényes adatok b irto ­ káb an m égcsak meg sem tu d ju k kísérelni felvázolni az afrikai karizm atikus m ozgalm ak freskóját. Csupán sze­ rény ízelítőt tu d u n k adni a különböző afrik ai k ariz m a­ tikus m ozgalm ak életéből. Kongóban 1956 óta a különböző kisebb-nagyobb k a­ rizm atikus m ozgalm ak integrációja figyelhető meg. Az összefogó szerv neve: Église de Jesus C hrist su r La T erre pa r le P ro th e te Sim on K im bangu (EJCSK), rö ­ v iden „Église”. L a n tern ári szerint ez egy evangélikus típusú keresztyén szervezet. S zertartása főleg h im n u ­ szok előadására épül, m elyeket a b ap tista litu rg ia nyo­ m án ünnepélyes és kom or hangnem jellem ez. S z e rta r­ tásai között m egtalálható a nyilvános gyónás és a b e­ teggyógyítás. A ritu ális alám erülést a helyi folyócská­ ba a betegségektől való szabadulás forrásának, előfel­ tételének ta rtják . D él-A frikában a Sionista Egyházak p rodukálnak k a­ rizm atikus jelenségeket. M int L a n tern ári írja : „Az egy­ házi funkció egy sajátos beteggyógyító rítu sb a n csúcso­ sodik ki. A p réd ik áto r felszólítja a népet, hozzák elébe a betegeket. E rre nőket, férfiakat, gyerekeket vezetnek elébe. E gyenként a k a rjá b a fogja, és hevesen m egrázza őket, ördögűző form u lák at m orm ol. A gyerekeket a m agasba em eli, és m eg hintáztatja. E zután a betegek k ét ördögűző keze alá sorakoznak, akik m egism étlik a próféta cselekedeteit és szavait kézrátétellel, vízzel és h am uval hin tik meg a betegeket, m iközben a hivők h im nuszokat énekelnek.” A helyzetet jellem zi egy ige­

h ird ető nyilatkozata, m iszerint „az ő k áp o ln ája inkább kórház, m in t egyház”. M indenesetre a megfigyelések szerin t a bennszülöttek azért ragaszkodnak a sio n isták ­ hoz, m e rt úgym ond „rosszul voltam , im ádkoztak é r­ tem, m ost jobban vagyok”. A nyugat-afrikai N igériában és D ahom eyben igen­ csak népszerű a „K érubok és S zeráfok” egyháza. Az utolsó h arm in c évben — h a h in n i lehet L a n te rn á ri a d a ­ ta in ak — félm illió hivőt h ó d íto tt el a missziós keresz­ tyénségtől, az iszlám tól és az ősi pogány vallásoktól. Legfőbb tevékenysége az im ádkozás, am inek különös h a tá st tu lajd o n ít. Im ádság által betegeket gyógyítanak, állást szereznek a m unkanélkülieknek, h itü k szerint elősegítik a term ékenységet. A közösség alap ító ja Mose O rim olade Tunolase, aki gyerm ekkori betegség követ­ keztében lebénult. Tíz évig im ádkozott gyógyulásáért, am ikor is im ádsága m eg hallgattatott, és ism ét lá b ra állt. A ttól fogva országról országra vándorolt, p ré d i­ k ált és im ádkozott. M ozgalm a azóta is az im ádságot ta rtja főfunkciónak, m e rt az im ádságból — úgym ond — üdvösség szárm azik, az üdvösségből viszont kariz­ m atikus ja v a k erednek. B árm ely hivő tö rek ed h et in ­ tenzív im aélet révén a k arizm atik u s jav ak elnyerésére. T rinitáriusok. A lám erítenek. Á ldoznak. G yónnak. Jo ­ ru b a nyelven énekelnek. D élnyugat-N igériában a G uinea p artv id ék érő l szár­ m azó „sp iritu alista”, ill. pünkösdista m ozgalom népsze­ rű. A S zentlélek (Ediszána Odudu) képes m eggyógyíta­ ni m indenféle betegséget vagy sebesülést, bizto sítja a hosszú életet és gazdagságot, legyőzi az ellenséges erő ­ ket. E m ozgalom hívei is g yakran esnek a „m egszál­ lo ttság ” eksztatikus állapotába. Görcsösen rángatóznak, a földön fetrengenek, ő rü lt m ó d jára ro h an g áln ak a te ­ lepülések ú tjain , nyelveken szólnak, felkapaszkodnak az ép ü letek és fák tetejére. A kereszténység alapelem ei a régi pogány vallás hagyom ányaival ötvöződnek h ittu ­ d atukban. K arizm atikus m ozgalm ak a katolikus egyházban A „C harism atic R enew al in th e Catholic C h u rch ”, vagy röviden „Catholic C harism atic R enew al” a p ro ­ testáns pünkösdi m ozgalom m ásodik hullám ából az ún. új-pentekosztalizm usból szárm azik. 1966 őszén a p itts ­ burgi D uquesne egyetem néhány tag ja, köztük három világi teológiai professzor is, szom orúan állap íto tta meg — írja Takács János a Szolgálat 22. szám ában —. hogy b á r gyakorló katolikusok, és a szociális m u n k á­ b an is elkötelezték m ag u k at lelkiéletük Isten n el való k apcsolatuk nem eleven. M egegyeztek, hogy naponta elim ádkozzák egym ásért a V eni S ancte him nuszt. Eközben k ét pentekosztális könyv k erü lt a kezükbe. K apcsolatba léptek a pünkösdiekkel, eln y erték a Lélek keresztségét, és m eg ú ju lt az életük. T őlük a szik ra á t­ csapott a többi egyetem re. Első összejövetelükön 1969ben 500 résztvevő volt jelen, 1970-ben 1400, 1973-ban pedig 20 000 körül já r t a résztvevők száma, köztük volt 600 pap, 8 püspök és m in t vendég Suenens bíboros. A vezérszerep az indianai N otre D am e egyetem é. H avi folyóiratuk a New C ovenant. A m ozgalom 1966-ban á t­ jö tt E urópába. 1971-ben Róma, P árizs, Lyon, M adrid, Löw en és Innsbruck v áro sáb an ta lá lju k meg im aközös­ ségeiket. F ranciaországban H enri Cafferel (a házas équ ip -ek atyja) v ette őket pártfogásba. 1972 első felétől kb. 60 kis közösség a la k u lt N ém etországban is. 72 őszén M ünchenben rendeztek találkozót, és 1973 augusztusáig kb. 5—600 tagot szám lálnak. A róm ai egységtitkárság öt évre terv ezett m egbeszéléseket k ezdett Z ürichben a klasszikus és neopentekosztalistákkal. A katolikus k a ­ rizm atikus csoportvezetők első nem zetközi ö sszejö v ete ­

155

lüket 1973 októberében ta rto ttá k R óm ában.” (Takács, K arizm atikus m egújulás az egyházban, Szolgálat 22, 39 kk). H ollenw eger ad a ta i szerint (vö. D om estizierte C ha­ rism atik er? LMH 1974) angol n y elvterületen több m int százezer katolikus laik u st és papot fog össze kis cso­ portok százaiban a mozgalom. Irodalm a m a m á r kínai, koreai, olasz, portugál, spanyol, francia, ném et, angol nyelven jelenik meg rendszeresen. Egyes m egfigyelők (pl. E dw ard O’Connor) tu d n i vélik, hogy L atin -A m eri­ k áb a n és O laszországban a Szentlélek á ltal m egkeresz­ teltek százalékszám a tú llép te a népességnövekedési arányszám ot. T alán többet m ond azonban, ha általános statisztikai adatok helyett m eghallgatjuk egy m agyar katolikus m isszionárius beszám olóját a karizm atikus m ozgalom ­ m al való m egism erkedéséről: „H allottam , hogy Taics­ hungban (Form óza közepén levő nagy város) v an egy ilyen im a c so p o rt. . . elm entem megnézni. V oltunk úgy 9—10-en: ö t-h at M aryknoll szerzetes, egy nővér, egy am erikai házasp ár és én. E lkezdtünk im ádkozni. Az am erikai hölgy egyszer csak elkezdett valam i furcsa nyelven im ádkozni. M ikor befejezte, m egkérdeztem , m ilyen nyelv volt. Felelete m eglepett ,Nem tudom , nyelveken im ádkoztam .' Nagyon m eglepett, m en n y i­ re tu d n a k im á d k o z n i. . . Még részt vettem egy-két m ás im agyűlésen, és m u n k a társa im a t is elvittem m agam ­ mal. K özpontom ban mi is m egkezdtünk egy kis heti im agyűlést. H etenként egyszer összejövünk, S zentírást olvasunk, énekelünk, és u tá n a m indenféle szándékra im ádkozunk, vagy hálálkodunk kap o tt kegyelm e­ k é rt ..." „1974. m áju s 23-án m egkaptam én is a Szentlélekbe keresztelkedés nagy adom ányát, s egyúttal azonnal a nyelveken való im ádságot. A következő reggelen b e­ m entem a kápolnába reggeli elm élkedésre. K ülönleges élm ény volt. Először elkezdtem nyelveken im ádkozni és énekelni. Ez m élyen összekapcsolt az Úrral. U tán a az elm élkedés élvezet volt, nem tudom , hán y éve elő­ ször . . . ” „Im ádkoztam m agam is, és im ádkoztak is felettem , hogy m egkapjam a gyógyítás adom ányát, am elyre a szegény hegyi lakók között nagy szükségem volna. N em kap tam meg. Egyszer sem tu d ta m senkit sem m eggyógyítani, pedig m ennyire szerettem volna p l. egy szinte bénává és ném ává le tt h itoktatónőm et és egy szegény vak asszonyt. Legyen m inden úgy, am in t az Ú r a k a rja .” (Vajda Tibor, H ogyan ism erkedtem m eg a karizm atikus m ozgalom m al? Szolgálat 26. sz. 59 kk lap.) Érdem es m egem líteni, hogy a katolikus karizm atikus mozgalom m integy 10 000 résztvevője 1975 pünkösdjén gyűlést ta rto tt Róm ában. P ünkösd hétfőn délelőtt ü n ­ nepélyes litu rg ián v ettek részt a Szent P é te r b azilik á­ ban. A m isét Suenens bíboros vezette, m u ta tta be s m ondott hom iliát. 12 óra u tá n a p áp a is lem en t a b a ­ zilikába. F ran cia nyelvű beszédében hangsúlyozta, hogy a Szentlélek m űködésének igazi jele az, hogy a kongresszus tag jai az egyházon belül keresik a h elyü­ ket. R á té rt a lelkek m egítélésének kérdésére is. H árom ism érv alap já n lehet ellenőrizni a karizm ákat. Az első: hűség a hit igazi tanításához. A ta n ító h iv a ta llal való vita nem a L élek m unkája. M ásodszor: a sokféle le h et­ séges lelki adom ány közül azokra kell törekedni, am e­ lyek hasznosabbak a közösségnek. H arm adszor: m in ­ den adom ány közül legfontosabb a szeretet. A p áp a v é­ gül azt a já n lo tta a karizm atikus m ozgalom tagjainak, hogy gyakran és m éltóképpen ü ljék meg az eu ch arisz­ tiát, s így z á rta beszédét: „Jézus az Ú r! H allelu ja!” M indezek alap já n jogos H ollenw eger kérdő jele: Do­ m estizierte C h arism atik er? — (M egszelídített k arizm a­ tikusok?)

156

A mozgalom tanítása A protestáns karizm atikusok L ássuk a p ro testán s k arizm atik u so k n ak azokat a főbb tan tételeit, am elyek világosan tü krözik a pünkös­ diektől való különbségüket. Ezeket a ta n tétele k et H ol­ lenw eger az entuziasztikus keresztyénségről íro tt a la p ­ vető m űve 247—249. o ld alán tizen k ét p o n tb an a d ja elő. Én itt csak a legfontosabbakat em elem ki. E zért az én szám ozásom e lté r a H ollenw egerétől. Én a következő téziseket ta rto m fontosnak: a) M inthogy a gyülekezet K risztus teste, am i azt je ­ lenti, hogy Jézus K risztus m a az ő gyülekezete által a k a r h atn i a világra, a gyülekezet „von H aus au s” missziói, k arizm atik u s és ökum enikus b eállítottságú közösség. b) Ahhoz, hogy a gyülekezet ilyen közösség, te h á t a K risztus teste lehessen, Isten a m aga Szentlelkét a d ja a gyülekezetnek. A L élek ereje a L élek gyüm ölcseiben és a ielki ajándékokban, K äsem ann kifejezésével „a kegyelem in d iv id u áció jáb an ” nyilatkozik meg s lesz konkréttá. c) M inden ú jjá sz ü lete tt keresztyén karizm atikus. Nem várak o zu n k te h á t a Lélek elnyerésének egy spe­ ciális ak tu sára, valam iféle „elpecsételésre” vagy „L élek­ keresztségre”, han em tu d ju k , hogy a S zentlélek benne lak ik m inden keresztyénben, te h á t m inden k eresztyén­ ben lá th ató v á a k a r lenni. d) A k arizm atik u s keresztyén olyan em ber, ak i a Szentlélek á lta l p rim e r m ódon a gyülekezet építésére és a v ilágban való szolgálatára van elhíva. A ki te h át egy k ariz m át forgat (használ), K risztus teste ta g jak én t cselekszik. A k arizm atik u s cselekvésnek háro m k rité ­ riu m a v an : 1. A k arizm atik u s cselekvés Jézus K risztu s­ tól való függőségben (1K o r 12,3), 2. a h it m értéke sze­ rin t (Rm 12,3), 3. m in t a szeretet m egvalósulása (1K or 13) történik. e) A k arizm ák m egjelenésében nincsenek kétlépcsős és három lépcsős fokozatok. Isten m inden aján d ék a, m ég a z o ly te r m é s z e te s e k is : k a r iz m a , h a a r r a v a ló , hogy a világ és a gyülekezet U rá t m egdicsőítse, és K risztus u ra lm á t terjessze. f) A hol a gyülekezet m inden ta g ja k arizm atikus, nincs szükség külön h iv atali tekintélyre. A tekintély egyedül a karizm ától és a szolgálatban m egnyilvánuló teljh atalo m tó l függ. g) M ivel a gyülekezet ren d je a Szentlélek m anifesz­ tációja, a gyülekezet életének sú ly p o n tja az istentisz­ telet. E zért az im a vagy k arizm atik u s istentiszteletnek a k arizm atik u s m ozgalom ban döntő jelentősége van. Itt é ljü k ót k onkrétan, hogy — úgym ond: Az egyház m in t K risztus gyülekezete csak úgy létesül ú jra m eg újra, hogy a kegyelem ú jr a meg ú jr a m egragad bennünket, ú jr a szolgálatba állít. Az istentisztelet csúcspontja az úrvacsora. h) Az égető teológiai kérdés a gyülekezetekre te k in ­ tettel az, hogyan és m i m ódon tu d n á n ak az in tézm é­ nyes egyházak, csoportok és tradicionális m ozgalm ak k arizm atik u s s tru k tú rá t nyerni, hogyan és mi m ódon tu d n án ak dinam ikussá és m ozgékonnyá válni, h aszn ál­ h atóvá Isten szám ára, hogy ezáltal a K risztus u ralm a lá th ató v á legyen térb en és időben? A katolikus karizm atikusok 2. N ézzük ezek u tá n a katolikus k arizm atik u s m oz­ galom főbb tanításait. a) Az alapvető m egállapítás az, hogy a k arizm atikus m egújulás nem más, m in t a h it m egújulása a k ato lik u s

Isten L elkének m u n k á ját a S zenthárom ság üdvökonó­ m iájából. A pneum atológia a m aga trin itá riu s össze­ függéseiben lehet igazán n o rm atív az egyház életére és szolgálatára. c) El kell ism ern ü n k és meg kell becsülnünk a k ariz­ m atik u s m ozgalm ak n y ito ttság át az újszövetségi teoló­ gia eredm ényei felé. d) El kell ism ern ü n k és meg kell becsülnünk azt a k arizm atik u s m ozgalm ak által ism ét csak nyilv án v aló ­ vá le tt antropológiai igazságot, hogy az em ber nem csak logikus, racionális, in tellek tu ális lény, hanem érzelm i lény is. Éspedig egyszerűen azért, m e rt az em b er — Is­ ten képe. Isten lényege pedig a szeretet. A szeretet p e­ dig érzelm i élm ény. Az egész egzisztenciánk e rre az él­ m ényre szom jazik. A k arizm atik u s m ozgalm ak a m ai új racio n alista világban, az in tellek tu ális igehirdetések irá n t közömbös és azokba b elefárad t hivők között m e­ részelik igényelni a S zentlélek á ltal való öröm, az Is­ ten szeretetének átélése és a testv éri koinónia m elege élm ényét. e) Végül el kell ism ernünk és m eg kell becsülnünk a k arizm atik u s m ozgalm ak ekkléziasztikai szem pontból is értékes indításait, hogy ti. a gyülekezet szolgálatait nem egy em bernek, az ag y o n terh elt lelkésznek kell jólrosszul végeznie, hanem a gyülekezetnek együtt a le l­ késszel. A k arizm atik u s m ozgalom ban sp o n tán (tehát nem program szerű) törekvések tan ú i leh etü n k az ún. E in -m an-system felszám olására. 2. U gyanakkor azonban nem kell b eh u n y n u n k sze­ m einket a k arizm atik u s m ozgalm ak á ltal felvetődő k érdőjelek előtt sem. a) Az első k érdőjel m in d já rt a sokat em legetett „nyelveken szólásra” vonatkozik. B ár E uró p áb an a k a ­ rizm atik u s m ozgalom nem áll olyan közel a p ünkös­ dizmushoz, m in t A m erikában, de éppen a pünkösdiek­ hez közel álló karizm atik u so k felé kell feltegyük a k é r­ dést: valóban a nyelveken szólás volna a h itb en való fejlődésnek az egyik döntő, h a nem is a legdöntőbb k rité riu m a? Nem P á l apostolnak és azoknak a k ariz­ m atikusoknak v an -e igazuk, ak ik a nyelveken szólást a legalacsonyabbrendű k arizm án ak tek in tik ? És nem a n ­ n ak a vélekedésnek v an -e igaza, am elyik a nyelveken szólásban nem h itb e n való előhaladást, han em inkább visszafejlőlés jelét lá tja ? H iszen a h itb en való előha­ ladás az efézusi levél n o rm ája szerin t „az é re tt férfiúság”, „a K risztus teljességével ékeskedő k o r”. b) A m ásik k érd ő jelü n k a beteggyógyításokkal k a p ­ csolatos. Hogy ugyanis ilyen gyógyulások lehetségesek, m in d n y áju n k elő tt nyilvánvaló. De igaz-e az, hogy a betegség a gonosztól van, s ahhoz Isten n ek sem m i kö­ ze? Igaz-e, hogy a betegség „az eredendő b ű n követ­ kezm énye”, ahogyan Mac N u tt ta n ítja ? Nem éppen ezt az elm életet u ta sítja -e vissza Jézus a vakon született esetében, m ondván: „Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei, h an em hogy n y ilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai” (Jn 9,3). És c) A ren d k ív ü li lelki aján d ék o k n ak ez az „ú jra fe lfe­ dezése” és sok esetben elnyerése nem hozza-e m agával egyfajta „pneum atikus elit-k o m p lex u m ” kifejlődését az H ogyan vélekedjünk az előadottak ism eretében a k a ­ egyházban? Nem következik-e be az a veszedelm es á l­ rizm atikus m ozgalom ról? 1. M indenekelőtt ism erjük el le tag a d h atatla n é rté ­ lapot, hogy „elm énkkel az Isten törvényének, de tes­ tü n k k el a bűn törvényének szolgálunk”, azaz: elvileg keit. Éspedig: a) El kell ism ernünk és meg kell becsülnünk a k ariz­ m inden képesség, tehetség, adottság: karizm a, de a m atikus m ozgalom egyháziasságát. A pünkösdistákkal gyak o rlatb an mégis csak a nyelveken szólást és beteg­ gyógyítást fogjuk k arizm án ak tekinteni, elfeledkezvén ellen tétben ők nem kív án n ak külön ekkléziola lenn i az a legnagyobb karizm áról, am i a szeretet? ekklézsiában, vagy az egyház m ellett, hanem az egy­ házban, m in t K risztus testében k ív án n ak m aradni, s De nem folytatom , inkább felvetem az utolsó k é r­ azt com m unio sanctorum m á k ív á n ják form álni. dést: b) El kell ism ernünk és meg kell becsülnünk a k ariz­ 3. M ilyen teológiai eszm élődésre ösztökélnek b en ­ m atikus m ozgalom trinitárius pneumatológiáját. A nün k et a k arizm atik u s m ozgalm ak? A feleletünk n y il­ vánvaló az újszövetségi karizm atan ekkléziasztikai Szentléleknek azt a szem léletét, am ely nem szakítja ki egyházban. A Szentlélek azon adom ányainak és gyü­ m ölcseinek kibontakozása, am it m inden katolikus em ­ b er elnyer a keresztségben és a bérm álásb an a k ato li­ kus h itta n szerint. b) A h it m egújulásának jelei: az istentisztelet m eg­ újulása, m egújulás a S zentírás használatában, m eg ú j­ hodás a szentségi (sákram entom i) életben, ökum enikus m egújulás a L élek szeretetében és: a karizm atikus ado­ m ányok használata, m in t am ilyenek a nyelveken szó­ lás, prófétálás, beteggyógyítás. c) A karizm atikus istentisztelet fő célja: Isten dicsé­ rete. É nekkel kell kezdeni. A jánlatos a gitárkíséret, kedves, egyszerű szövegű énekeket kell énekelni. Ez­ u tá n az Írásból kell részleteket olvasni, és a h a llo tta k ­ r a im ádsággal kell válaszolni. L ehetséges csendben is lenni, és így v á rn i az Úrra. E ngedélyezett, hogy valak i felálljon, és p á r ih le te tt szót szóljon. E zután k erü lh et sor a ta n ítá sra , am it végezhet a közösség vezetője, vagy b árk i más. A tanításhoz kapcsolódva a résztvevők p él­ d ák at hozhatnak Isten dicsőítésére. E zután Isten t d i­ csőítő im ádság következik, m ajd pedig az egym ásért való im ádzás. Fontos szem pont az istentiszteleten a K risztus testének építése. E zért kell szeretettel, kéz­ fogással, öleléssel fogadni egym ást. A végzendő szolgá­ latot alázatosan, szelíden, kedvesen végezni. d) Ami a nyelveken szólás kérdését illeti, a m ozgalom képviselői hangsúlyozzák, m ennyire tévednek azok a kívülállók, akik a m ozgalom ban központi helyre teszik a nyelveken szólást. A rról van szó, hogy az új szövet­ ségi közösségekben ez az adom ány általános volt, és nem volt benne sem m i rendkívüli. A nyelveken szólást az im ádsággal kapcsolatban leh et igazán m egítélni. Ez lényegében egy im aajándék. Segít a mélyebb, jobb im ádságban. S m ivel ez a legalacsonyabbrangú k ariz­ ma, nem kell csodálkozni, h a a legelterjedtebb a k ariz­ m atikus m ozgalom ban. e) M it ta n íta n a k a gyógyításról? A karizm atikus k e­ resztyén szám ára az im a á ltal való gyógyítás a hivő közösség rendes, m indennapi m enetéhez tartozik. J é ­ zus küldetésének is lényeges része volt a gyógyítás. Is­ ten rendes a k a ra ta a gyógyulás és inkább az a re n d ­ kívüli, ha a betegség m agasabb célt szolgál, s ezért im a h atásá ra nem gyógyul m eg a beteg. A betegség nem Istentől kap o tt kereszt, sem nem próba, hanem a G o­ nosz jelenléte a világban, olyan rossz, am itől Isten meg a k a r szabadítani bennünket. Az 1974-ben m egújíto tt betegek szentsége nem a h a lá lra előkészítő „utolsó k e­ n et” többé, hanem az em ber testi egészségét k ív á n ja Isten közrem űködésével helyreállítani. Ez a helyes é r­ telm e a klasszikus J a k 5,14—15-nek. A gyógyító szolgá­ la t képviselőjének nem a gyógyulásban kell hinnie, h a ­ nem Istenben. Isten bölcsességében, h atalm ában, e re ­ jében. A legfontosabb azonban az, hogy a gyógyulá­ sért im ádkozóban nagyfokú szeretet legyen. A gyógyí­ tás Isten szabadsága. N ekünk n y ito ttak n ak kell lenni vele szem ben (Francis Mac N u tt OP, H ealing. Ave M á­ ria Press. N otre D am e In d ian a 1974, 333 1.).

157

jelentőségének továbbgondolására. A zért mondom, hogy továbbgondolására, m ert a protestáns, azon belül is a reform átus gyakorlati teológiában a k ariz m ak u ta­ tásnak szép és értékes hagyom ánya van. M int tu d ju k , m á r Schleiermacher, Nietzsche, Vinet, Achelis, Böhm er észrevették a karizm afogalom jelentőségét. Lauterburg, Goltz és nyom ukban B udai G ergely a k arizm a fogal­ m á ra építik fel egész gyakorlati teológiai rendszerüket. B udai G ergely doktori értekezése (A gyakorlati teoló­ gia alapelve az Újtestam entum ban, Debrecen, 1925) m ind a m ai napig a legtisztább reform átu s állásfog­ lalás a karizm ák teológiai m egítélésében. M esszire v e­ zetne, ha ennek az értékes dolgozatnak csak a főbb tételeit is ism ertetn i ak arn án k . Meg kell elégedjünk az alábbi, szinte prófétikusnak m ondható m eg állap ításá­ val. Idézem : a m agyar reform átus egyház olyan m értékben fog meggyógyulni, am ilyen m é rték b en sze­ rephez ju t benne a karizm a, azért rá n k nézve nem is problém a az, hogy vajon csak az őskeresztyének között v oltak-e karizm atikusok, vagy későbbi időben élő k e­ resztyének között i s ? . . . a k arizm ák a K risztu s egy h á­ zának élettev ék en y ség ei. . . m indig m egvannak, és m unkába állíta n ak ott, ahol a Lélek á ltal létreh ív o tt egyház . . . m egvan és é l . . . Az egyes k arizm ák . . . a m a élő egyházi szükségleteknek, problém áknak megfelelő m ódon és form ában fognak m egnyilatkozni, úgy azon­ ban, h o g y . . . az egyház szolgálatában állnak. Ügy,

hogy végeredm ényben is v allju k L au terb u rg nézetét: A g yakorlati teológia lényegét tek in tv e nem más, m int k ariz m atik a” (im 23). Ebben a dolgozatában B udai G er­ gely a rra is figyelm eztet, hogy nem volna érdektelen közelebbről áttek in ten i, hogy a gyakorlati teológia egyes diszciplínáiban m ik én t érvényesül a k ariz m ati­ kus szem pont. Sajnos ő ezt nem végezte el. De reánk h ag y ta örökségül. S íme, úgy tűnik, eljö tt az idő e szép örökség felelevenítésére. Az én szem élyes m eggyőződé­ sem az, hogy ez a fáradozás nem csak tudom ányágaink, h anem e tudom ányágak által szabályozott egyházi te ­ vékenységek régóta ó h ajto tt Lélek szerinti m egújulását eredm ényezheti. Dr. Boross Géza

JEGYZETEK l. W alter J. H ollenweger, E nthusiastisches C hristentum , Zürich, 1969. — 2. L em becht-K necht, W iederentdeckung des Heiligen Geistes, F ra n k fu rt am Main 1974. — 3. L arry Chris­ tenson, Eine B otschaft an die C haristam tische Bewegung, M arburg 1974. — 4. E dw ard D. O'Connor, S pontaner Glaube, F reiburg 1974. 5. A rnold Bittlinger, Im K raftfeld des Hei­ ligen Geistes, M arburg 1971. — 6. Edel (Hersg). Die Be­ deutung d e r G nadengaben fü r die G em einde Jesu Christi, M arßurg 1971. — 7. V erghes-K ovalevsky, Die orthodoxe K ir­ che und d e r Heilige Geist, M arburg 1966. — 8. L arry Chris­ tenson, Die Gabe des Z ungenredens in d e r L utherischen Kirche, M arburg 1966. 9. Edel (Hersg), K irche und Charism a. M arburg 1966.

II. Rákóczi Ferenc pedagógiai és művelődéspolitikai törekvései a sárospataki és debreceni kollégium történetének tükrében Rákóczi E m lék irataib an M agyarország elm arad o ttsá­ gát, a nép m űveletlenségét és erkölcsi színvonalát az iskolák hián y áb an lá tja .1 E zért ő kezdettől fogva nagy súlyt fek te tett a nem zeti és alapos nevelés ügyére; „ . . . egész dicsőségem et és gyönyörűségem et ab b an ta r ­ tom, hogy az ifjúságot hazám szolgálatára nevelhes­ sem ”2 — írja Eszterházy A ntalnak. N oha a fejedelem igen fontosnak ta rto tta az iskolák ügyét, és sokat te tt az iskolákért, a R ákóczi-szabadság­ harc időszakának pedagógiatörténete nincs feldolgozva. K ét k ísérlet tö rté n t e tém a összefoglalására — különös te k in te tte l a nem es ifjak u d v ari neveltetésére, s a n e­ m esi tá rsa sá g ra —, igen csekély eredm énnyel.3 A szé­ lesebb körű, nem katonai jellegű iskoláztatásról igen keveset tudunk. A p u b lik ált irodalom ban szórványos adato k at találunk, de összegyűjtésük és rendszerezésük eddig nem tö rté n t meg, s rendszeres lev éltári kutató-, feltáró m u n k á t sem fo ly tato tt senki.4 Ez alkalom m al — a korlátozott terjedelem m ia tt — csupán a kor két igen jelentős reform átus isk o lájára; a sárospataki és a debreceni kollégium ra te rjesz tjü k ki vizsgálatunkat,5 korántsem vélve azonban — m ég ilyen szűk k eretek között is, m int e két iskola —, hogy m eg­ oldottuk a problém át. Ahhoz, hogy kellőképpen értékelhessük Rákóczi te t­ te it — csupán e két kollégium esetében is —, vázlato­ san végig kell tekin ten ü n k azoknak a szabadságharcot megelőző történetén.

A sárospataki főiskola I. Rákóczi György, B ethlen G ábor erdélyi fejedelem következetes m űvelődéspolitikájának véghezvivője a debreceni kollégium újjászervezése, m ajd a gyu lafeh ér­

158

v ári iskola m egalapítása u tá n elhatározta, hogy a sa já t b irto k án levő p atak i iskolát a „B ethlen-kollégium fé­ nyére em eli”. B ethlen h alála után, am ikor E rdély fe­ jedelm e lett, céltudatosan ép ítette ki P atak o t H absburgellenes p o litik ája olyan m űvelődési gócává, am ely a hozzá tartozó iskolák széles körű rendszerén szétsugá­ rozza a nem zeti függetlenség gondolatát a királyi M a­ gyarországra. E célkitűzésében nagy jelentőségű volt felesége, Lorántffy Z suzsanna szerepe. A k o rán ak h a ­ ladó m ozgalm aival rokonszenvező fejedelem asszony h am ar felism erte, hogy az ú jjászerv ezett kollégium csak ak k o r tö lth eti be szerepét a H absburg-ellenes h arcban, csak ak k o r lehet a R ákócziak nem zeti függet­ lenségi p o litik áján ak tám asza, h a egyben a haladó tu ­ dom ányok központja is lesz. E nnek a koncepciónak a jegyében k erü l P a ta k ra Tolna Dali Ján o s (1639) és Co­ menius (1650) is. II. Rákóczi György szerencsétlen kim enetelű lengyelországi h a d já ra ta u tá n E rdélynek m á r nem volt ereje ahhoz, hogy a nem zeti függetlenségi harcok vezetője legyen; az erdélyi fejedelem ség, m in t a nem zeti füg­ getlenség b ásty ája elbukott. E nnek következtében h a ­ n y atlásn ak in d u lt a szerteágazó iskolarendszer, s a m a­ g yar m űvelődés egyik központja is. 1660-ban kezdődött a sáro sp atak i iskola éle th a lá lh a r­ ca; L o rán tffy Z suzsanna (április 18.), m ajd II. Rákóczi G yörgy h alála (június 6.) u tá n P a ta k v ára s a város is — a R ákóczi-birtokokkal egyetem ben — a fejedelem özvegyére, Báthori Z sófiára szállt, aki kiskorú fiával, I. Rákóczi Ferenccel együtt h am aro san katolizált, m ajd m egvonta a kollégium tól L orántffy Z suzsanna a la p ít­ ványát. K ésőbb elvette az iskola épületének egy ré ­ szét. M inden módon ak adályozta az iskola működését. B áthori Zsófia, aki a k a ra ta ellenére, meggyőződés n él­ kül té rt á t a refo rm átu s v allásra, rekatolizálása u tán

jezsuita befolyás alá került, s ezzel együtt a H absburgpolitika kiszolgálója lett. E nnek célja pedig a függet­ lenségi szellem ű protestáns iskolarendszer m egszünte­ tése volt. A p atak i kollégium a X V II, század m ásodik felében a hazai viszonyok között nem csak m agas k ép ­ zettséget n yújtó főiskola volt, hanem egyben egy nagy k iterjedésű iskolarendszer központja is; 30—40 k ü lö n ­ féle fokozatú iskola ta rto zo tt ebbe a rendszerbe.6 1671. október 20-án a kollégium ta n á ra it és tanu ló it S áro spatakról kiűzte B áthori Zsófia.7 A jezsuiták az elfoglalt kollégium épületét nem h asz­ n álták fel hasonló célra; nem állíto ttak fel a refo rm á­ tus kollégium hoz hasonló iskolát P atakon.8 Az épületet b érb e a d tá k „tótoknak és ru tén e k n ek ”. Ez a tény ön­ m agában is bizonyítja, hogy a jezsuiták célja a p ro tes­ táns főiskola m egszüntetésével a protestáns értelm iség, a szellem i vezetők képzésének m egszüntetése, vagy leg­ alábbis m egakadályozása volt. Az ú ja b b an kibontakozott szabadságharc során 1682. október 12-én Thököly Im re elfoglalta Sárospatakot,9 s a kollégium ot visszahelyezte régi jogaiba. G yulafe­ h érv árró l a diákok egy része visszajött, m egszállta a régi fészket. C sakham ar követte őket Sallai P ál senior, s vele újból m egindították a p atak i iskolát. A tanulók m ásik része a két ta n á rra l — Pósaházi J á ­ nossal és Buzinkai M ihállyal — G yulafeh érv áro tt m a­ radt. A m agyar iskolatörténetben szokatlan jelenség állo tt elő: S árospatakon éveken keresztül seniorok vezetése alatt fön n állott egy iskola, kisebb-nagyobb tanfoly am ­ mal, egyetlen tanár nélkül. A nagyobb deákok együtt tan u lgattak, a kisebb ta n u ló k at pedig ta n ítg a ttá k ; él­ degéltek, ahogy tudtak, s a falvakba is k ijá rta k iskolam estereknek. A baúj várm egye G öncről 1683. jú n iu s 26-án kéréssel fordul Sáros várm egye vezetőihez a sárospataki iskola h ely reállítása végett. N éhány év m úlva a környék nem essége kezdett bíz­ ni abban, hogy az intézet m egm aradhat, s az összejött pártfogók az 1686 elején hollandiai peregrinációjáról v isszatért Csécsi Já n o st m egválasztották ta n áru l, aki feb ru ár 9-én állo tt az iskola élére. A Thököly vezette szabadságharc leverése után , a m unkácsi v á r feladásáig (1688) a R ákóczi-uradalm ak zár a la tt voltak, s azokat közvetlenül a fiscus kezelte. Így 1687-ben, a soproni 1681. évi törvényekre tám asz­ kodva (de azt m á r az 1687. október 31-én összeülő o r­ szággyűlés törvényszövegezésének, az 1691. április 2-án kibocsátott E xplanatio L eopoldina elő rev etített szelle­ mében) földesúri jogon (Sárospatak ugyanis nem volt artik u láris hely) katonai k arh atalo m m al ism ét elfog­ la ltá k a kollégium ot, m inden fekvő vagyonával együtt. A foglalást k irályi p ara n csra április 24-én K lobusiczky F erenc zem pléni alispán h a jto tta végre: „V ár-m egyei küldöttség m ent ki K lobusiczki alispánnal. T sétsit h i­ v atták a várba. Felszólíták, a d ja á t a collegium ot. Ez kijelenté, hogy az iskolának nem ura, hanem szolgája; ellen t nem állhat, de á t nem adhatja. E rre Roth p a ­ rancsnok a collegium ot ném et kato n ák k al körülvétette, hogy a deákok sem m it se tehessenek, s a foglalás vég­ re h a jta to tt c o n tra 1659. cor. 6. és 1681. 25.”10 Az ú jra eltávolított kollégium d iá k jain ak egy része G y u lafeh érv árra m ent vissza, m ás része a vidéken e l­ széledt. Egy csoport V ilm ányban tartózkodott, am íg Csécsi János ta n á r Gyöngyösi A ndrás zem pléni espe­ res segítségével a n y ár folyam án összegyűjtötte őket Göncre, ahol 1687. június 12-étől 1695. m árcius 25-ig fo ly tatták ism ét a „pataki iskolá”-t. A földesúr, Csáky István, 1695. ja n u á r 26-án Göncöt 30 000 fo rin té rt zálogba ad ta a kassai jezsuiták konvik­ tusának. A rend azzal a szándékkal vette zálogba a re ­

fo rm átu s várost, hogy k ato lizálja azt. „Alig v ette á t a kassai konviktus Gönczöt, 1695. tél u tó já n egy eset tö r­ tént, am ely alkalm as volt arra, hogy a zálogbirtokosok a gönczi pro testán so k b a belekössenek, elvegyék tőlük a tem plom ot és a városon m űködő p atak i ak ad ém iát m egszüntessék. U gyanis a tolvajlások és paráználkodás m ia tt a k álv in ista pap és ta n áro k á ltal letartó z tato tt B alp atak y M ihály togatus deák b ű n p erét ezek, a G ön­ czön v érh a talm at gyakorló földesúr és a városi tanács beleegyezése nélkül tá rg y a ltá k és hoztak ellene ítéletet, s elm u laszto tták a v ád lo tta t m egbüntetés v égett a v á ­ rosi tan ácsn ak átad n i, n oha a b ű n te tte t úgy látszik nem az iskola, hanem a város te rü leté n követték el.”11 E rre az ügyre hivatkozva v ette el a konviktus a re ­ form átus tem plom k u lcsát — am elyet egyelőre K assa város b írá ja v ett őrizetbe —, s egyúttal a refo rm átus papot és a ta n á ro k a t a további m űködéstől eltilto tták . A bíró és K assa város azonban közbevetették m agukat, s erre ideiglenesen m egengedték a tan áro k n ak , hogy az iskolában rendes előadásokat, a p apoknak pedig, hogy m agán h ázak b an isten tiszteletet tarth assan ak . Ez azonban nem sokáig ta rto tt, m e rt 1695. m árcius 21-én m indezt végleg beszüntették, m ire a p atak i „ak a­ d ém ia” m egszűnt G öncön m űködni, d iák jai pedig m á r­ cius 25-én elhagyták a v áro st.12 Vas S án d o r ab a ú ji alisp án m egpróbált ugyan a gönci p ro testán so k ügyében a ko n v ik tu sn ál szót em elni, de hiába, a kassai jezsu iták a gönci refo rm átu so k n ak m ind a nyilvános, m in d a m agán v allásgyakorlatot m egtil­ to tták m indaddig, am íg a város földesura a kassai kon­ v iktus lesz.13 A gönci refo rm átu s egyházközség csak a R ákóczi-szabadságharc kitörése u tá n éledt újjá. A G öncről is elűzött p atak i kollégium ot a k assai14 refo rm átu s egyház fogadja be, és elhelyezi az iskola nagy épületébe. M ájus 20-án érkeznek ide, de az orszá­ gos m éretű ellenreform áció tevékenysége itt is utoléri őket. 1696. m árcius 27-én gr. Csáky F erenc országbíró elv éteti a refo rm átu s tem plom ot15, s az iskolából p e­ dig k iv ereti a diákokat, sőt K assa falai közül is. Az elv ett tem p lo m ért és iskoláért nyolc érték telen kis fö ld d arab o t ad a városon k ív ü l16. A refo rm átu so k itt, a H ósháton fatem plom ot építenek, az iskola részére p e­ dig „U jj Collegium ”-n ak nevezett b ara k k o t h úznak fel. Ebben az „U jj Collegium ”-b an m űködik a főiskola 1703-ig, am ikor Rákóczi seregei ostrom alá veszik K as­ sát. K assa a R ákóczi-szabadságharcnak m in d já rt az ele­ jén a kurucok ostrom a alá k erült, ezért a k ülvárosban elhelyezett iskola nem sokáig m a ra d h a to tt ott. E kkor a diákok nagyobb része a v árparancsnok, Nigrelli tá b o r­ nok engedélyével az ostrom kezdetén elh ag y ta K assát. Ezek közül sok kuru ccá lett. Voltak, ak ik K assán m a­ ra d v a a v á r védelm ében v ettek részt. A kisebbik rész, Csécsivel élükön b ekéredzkedett a v árb a, s o tt élte át az ostrom m inden viszontagságát. Csécsi fo ly tatta a ta ­ n ítást a v árb a n még akkor is, am ikor csak egyetlen ta ­ n ítványa, a sa já t fia v ett részt ó ráin .17 1703 n y arán Orosz P ál k uruc generális serege elfog­ la lja S árospatakot. Egyik első ténykedésük itt is, hogy a p ro testán s vallásgyakorlatot visszaállítsák.'18 S zeptem ber 2-án a sárospataki kollégium ot „restitu á ltá k ”. K is-P atakon, K azinczy A ndrás p o rtá já n á llí­ to tta fel Orosz P ál generális „főhadiszállását”. M agához h ív a tta a városi tanács ta g jait és a refo rm átu s lelkészt, s tu d tu k ra adta, hogy ezután a refo rm átu s isten tiszte­ letet S árospatakon végezhetik, nem kell a szomszédos községekbe m enniük. A refo rm átu so k n ak azonban ek ­ k o rra m ár m inden ép ü letét elvették. Azon tanakodtak, hogy hol ta rtsá k az istentiszteletet, am ik o r Gönyűi A ndrás, a K assáról h azajö tt „Becsületes öreg deák ” előlépett, s azt kérte, hogy m iu tán a kassai iskolát a

159

külvárosban — vagy belülről a várból a védők, vagy kívülről az ostrom lók — úgyis rövid idő a la tt elpusz­ títják , állítsák helyre a kollégium ot P atakon, s abban az istentiszteletet is m e g tarth a tjá k . A ja v aslato t elfo­ gadták. M ásnap a S áro sp atak ra küld ö tt S zentm arjai kap itán y a generális h atáro za tát tu d tu l a d ta a jezsuita házfőnök­ nek és a város közönségének. Papp Ferenc jezsu ita p á ­ te r azt a választ a d ta a tőle a kollégium ot visszaköve­ telő k uruc tiszteknek, hogy „nem én v ettem el, vissza sem adhatom , ám lássa kegyelm etek”. E zután a generális p ara n csá ra három hadnagy b e­ m ent a kollégium épületébe, és az ottlakókkal közölte, hogy hagyják el az épületet, m e rt az a reform átusoké. Az épületet á ta d tá k Gönyűi A ndrás dióknak, ak i m in ­ den valószínűség szerint a kollégium jegyzői tisztét is v itte.19 Gönyűi A ndrás az egész dologról írást k é rt Orosz P áltó l: hogy pedig a „jövendőben ak á rk in ek is m eg­ felelhessenek és ne m ongya senkiis hogy a ’ P atak iak vagy a D eákok m agok authoritásokból erőszakosan v et­ tékvólna vissza a Collegium ot pro fu tu ra C autela G ö­ nyüi A ndrás u r illyen A ssecuratoria L evelet v e tt Orosz P ál U rtól a m aga S ubscriptiója és Pecséttye a la tt”20. „Én Mi M éltoságos Fejedelem , Felső Vadászi RÁ K Ó­ TZI FERENCZ Kegyelm es U runk ő Nagysága, a ’ T i­ szán innét lévő Lovas es G yalog H adainak fő D irectora T ekintetes N em zetes Vitezlő C sitseri Orosz P ál, és m el­ lettem levő K apitányok, H adnagjok es Vitezlő rendek, veven P lenipotentiat,21 a ’ m egh ab o ritato tt es T u rb a l­ ta to tt akarm in em ü renden lévő Ecclesiaknak restitu tio ja ra ; m inek okáért ehez T artv á n m agunk at Sáros P atak-V árossaban a Szabados Közönséges Isteni Szol­ gálatait, es regen pusztasagban levő Collegium ot, cum omnibus appertinentiis, v alam in t a boldog em lekezetü F ejedelm ek idejeben volt, resig n altu k : m ellyrül agjuk ezen K ezünk irásáv al való ASSECURÁTORIANKAT. Da tum in C astris ad K is P a ta k positos A nno 1703. D je 2. 7 br s Orosz P á ll m p.” E rre a h írre néhány, e vidéken tartózkodó diák ösz­ szeszedelőzködött, kitelep ítette az épületből a lakókat, m ajd a kassai szenior, T o m a llya i G ergely vezetése a la tt az ottani diákok is visszajöttek 1703. decem ber 13-ára, és hozzáláttak a tisztogatáshoz és tatarozáshoz. A diákok üzentek ta n á ru k n a k is, de Csécsi előbb a K assán m a ra d t d iák jaiv al a kassai k ülvárosb a a k a rt visszam enni, s csak 1705-ben té rt vissza P ata k ra , de ak ­ kor is családja nélkül, akiket csak egy évvel később hozatott le. A kollégium resta u rálá sa azonban nem tö rté n h ete tt sa já t erőből. E zért a kollégium elöljárói 1705-ben a fejedelem hez fo rd u ltak segítségért. Rákóczi a háborús viszonyok között is lehetőséget biztosított a kollégiu­ m ok za v artalan m űködése szám ára. A fejedelem egész iskolapolitikája lem érhető a p atak i „scola” ú jjászerv e­ zése körüli m agatartásából. M ivel m á r példa is volt a p atak iak előtt: Rákóczi a kassai visszaadatott tem plom és iskola resta u rálá sát se­ gítette, sőt pénzbeli ju tta tá s t is ígért nekik, am it úgy látszik, azok nem v ettek igénybe, m e rt a p atak iak k é­ relm ében ez áll: „a’ m inthogy Nagyságod kegyelm es resolutiója azt is ta rto tta, hogy pénzbeli kegyelm essé­ gét m u ta tty a hozzájok Nagyságod, de az u lta sem azon schóla, m ely a ’ m i társaság u n k al m in d egy, sem az instánsok Nagyságodat nem is terhelték, Nagyságod oly kegyelm ességét, m elyre relegáltatnak, nem is v e t­ ték”. A p atak iak m ost ezt szeretnék m egkapni, „aláza­ tosan azért in stáln ak Nagyságod egyszer le tt kegyelmes resolutiójának effectu m áért”.22 A fejedelem 1705. á p ri­

lis 9-én É gerben ad o tt23 válasza: „Districtualis Com ­ m issarius K eczer S án d o r adgyon szám ára Florenos Rhenenses 1.000, idest ezeret.” A kollégium azonban „m ag y arfo rin tb an ” k ap ta a fejedelm i adom ányt, sőt a Rákóczi környezetében levő refo rm átu s vezető em be­ rek meg is to ld o tták azt. Csécsi Ján o s „R egistrum H is­ toricum ” cím ű k éziratáb an ugyanis ilyen ad ato t ta lá ­ lu n k 24: „Az iskolának végleges visszatértek o r (1704) esztendei rendes jótétem ényeken kívül segíték a vissza­ állíto tt iskolát: II. Rákóczi F erenc fejedelem ajá n lo tt 1705-ben ap ril h óban 1200 m ag y ar forintot. Vay Á dám 120 m. ftot, P áta y János titkár, 100 m. ftot, ism ét 60 m. ftot, Szem ere László 100 m. ftot, N ádaskai György 100 m. ftot, B aran y ai A ndrás 100 m. ftot, Esze Tam ás 100 m. ftot.” A fejedelem iskolákat tám ogató bőkezűsége közis­ m ert volt a protestánsok körében. Izdenczy M árton E perjesről 1705. áp rilis 23-án tyemessányi Bálinthoz íro tt levelében25 a r r a utal, hogy jó lenne a fejedelem től az eperjesi evangélikus kollégium szám ára valam i segít­ séget nyerni, m e rt hiszen a p atak iak 1000 fo rin to t nyertek. A m ikor a fejedelm i tám ogatás a Rókóczi-ház k ato ­ lizálása következtében m egszűnt, a nem esség, a v áro ­ sok, falv ak egyházközségei állta k össze, hogy segítsék a kollégium ot. Erdélyi János Csécsi alap já n közzé te ­ szi26 a p atró n u so k neveit, ak ik részben term észetbeni adom ányokkal, részben pénzbeli ju ttatá so k k al já ru l­ tak hozzá a főiskola fenntartásához. A dom ányaikat ré ­ szint bek ü ld ték a kollégium ba, részin t „legátusokat” fogadtak ü n nepenként, ak ik p réd ik áltak is, s a kollé­ gium nak szánt adom ányt is m agukkal vitték. Ez a tá ­ m ogatás leh etett rendszeres is, alkalom szerű is. V an a rra is ad atu n k , hogy nem egyházi testü letek tám o g at­ tá k az iskolákat. G öm ör m egye jegyzőkönyvében27 például 1704-től évenként visszatérő ad a t a sárospataki iskolának való adom ány. Van, am ikor azt az egyéb fe­ lekezeti iskolákkal egyszerre teszik (1704, 1706), de többször csak egy-egy iskolának adnak, olykor te k in té ­ lyes összeget. 1705-ben a ja v ítá so k ra 60 ra jn a i forintot, s a tanács ta g jai külön 40 tallért. Orosz P ál fegyverei 1703-ban elfoglalták P atak o t, s a generális a fejedelem rendelkezésének m egfelelően visszaadta a kollégium ot a reform átusoknak, s — am in t lá ttu k — errő l „assecuratoria levelet” is állíto tt ki, az ügy törvényes rendezése azonban 1705-ben, a szécsényi országgyűlésen tö rtén t. A fejedelem á ltal m egerősített és privilégiális levélbe foglalt m egállapodás ide v o n at­ kozó része így hangzik: „Saáros p atak o n a nagy tem p ­ lom, m elly a v á rb a vagyon, m a ra d a catholicusok k e­ zénél.28 Az refo rm átu so k n ak penig kegyelm es u ru n k eő N agysága a városon collegium jok m ellett fog ép ít­ te tn i tem plom ot, azon collegium nak p e rtin e n tiá ji és p ro v en tu sai penig, am ennyiben m ég nem re stitu á lta t­ tanak, restitu áltassan a k .”29 Ilyen értelm ű, 1705. decem ­ b er 6-án, Szécsényben k iá llíto tt u tasítással30 küldi ki az országgyűlés a B orsod-A baúj-Z em plén várm egyei vallásügyi biztosokat. A T iszáninneni R eform átus E gyházkerület L ev éltá­ ráb an , S árospatakon őrzött k ét m ásolat31 általános rendelkező részének 6. p o n tja így hangzik: „A kinek Tem plom, Parochia, vagy Schola assignaltatik, oda é r ­ tetn ek m in d e n ü tt azokhoz tartozó földek, rétek, kertek, szőlők, és m ás P arochia, Scholabéli appertin en tió k , ha tsak expresse nem ax im áltatn ak in am icabili”. Az országgyűlés á lta l k iá llíto tt központi u tasítást megelőzve, V a y Á dám , Szemere László és Pápai János 1705. október 5-én, a szécsényi m ezőn Szathm ári János A baúj-Z em plén-B orsod m egyei „delega tus com m issa­ riu sn ak ” külön u ta sítá st ad o tt:32 a tem plom ok, iskolák és azok ja v ad alm án ak szám bavételére.

Az egyes egyházközségek tem plom ainak, s főként beneficium ainaik hovatartozása bizonyítása azonban nem m ent egyszerűen; a dokum entum ok sokhelyütt hiányoztak. E zért aztán a bizonyítási processiók is el­ húzódtak. E rről tanúskodik Berthoti F erencnek 1706. n ovem ber 11-én S árospatakról Rákóczihoz in tézett le­ vele33 is. A bizonyítási processiók elhúzódása következm énye, hogy még 1709 n y ará n is a sárospataki kollégium ben e­ ficium -ügyével kellett foglalkoznia a fejedelem nek. 1709. augusztus 9-én kelt R ákóczinak az eperjesi Oeco­ nom icum Consilium hoz in tézett rendelkezése, am ely­ ben a sárospataki kollégium nak á ta d ja a tolcsvai m a l­ m ot.34 V alószínűnek ta rtju k , hogy ezen rendelkezésnek a v ég reh ajtásáró l intézkedik augusztus 16-án E perjesen P ataky Sám uel, m egküldvén „valam ely fiscalis tiszt­ n ek ” a fejedelem u tasítását.35 Az idősebb Csécsi János sárospataki professzor a szé­ csényi országgyűlésről készített n aplójában részletesen leírja, hogy a sárospataki tem plom h ovatartozása körül ren d kívül éles v ita folyt a fejedelem és a reform átusok között, am it végül is a refo rm átu s Vay Á dám , kockáz­ ta tv a hitfelei ellenszenvét, a fejedelem a k a ra ta szerinti m egoldást kieszközölve, döntött el. — Úgy látszik azonban, hogy a sárospataki reform átusok, h a az o r­ szággyűlésen engedni kényszerültek is, nem nyugodtak bele vereségükbe, s az elvesztett tem plom helyébe m i­ nél többet a k a rta k nyerni m ás területen. E rre enged következtetni egy 1706. m árcius 23-án, E gerben kelt fo­ galm azvány36: „S árospataki helveticus status p ra e te n ­ siójárul, m elly á ltal az v árb a n való parochiát, je su iták iskoláit és a sütőházatis m egokinak tenni kivánniák, in tim áltassék com m issariusoknak, hogy m ivel azon ki­ vánság instructiojok ellen volna és azon k évül is elég­ séges accom odatioja lött a helvetius statusnak, az­ o k áért azon sta tu sn a k adgyák értelm ire az com m issa­ riusok, hogy elkezdett p raeten sió játu l supersedeállion.” Ugyanez az ügy az 1707. fe b ru á r elején M iskolcon ta r ­ to tt szenátusi ülésen is előkerült annyi különbséggel, hogy a „sütőház” helyett „szőlő ház” szerepel a jegyző­ könyv-fogalm azványban.37 A fejedelem azonban nem csak az egyes iskolákat, m in t intézm ényeket tám ogatta, hanem az o tt ta n u ló k ­ kal is törődött, hisz a m űvelt m agyar értelm iség k in e­ velése fő céljai közé tartozott. A harcokban elesettek gyerm ekeit p á rtfo g á sá b a vette, és ta n ítta tá su k ró l is gondoskodott; a katolikusokat K assán, a „nem es ifjak co nvictusában”38, a reform átusokat S árospatakon ta ­ n ítta tta ingyenes alap ítv án y i helyeken, vagy önköltsé­ gen. Ezek között volt az 1697. évi hegyaljai felkelés tr a ­ gikus végű vezérének, Tokaji F erencnek á rv á ja is. 1707. ja n u á r 30-án u ta sítja Krucsai M árton préfektust, hogy: „Nemes és vitézlő Tokay Ferencz ugyan Tokay Ferencz nevű á rv a gyerm ekének gyám oltalan állap o ty ­ ty á t tekintvén, hogy tanulm ányokban fu ndanem tu m o t vévén, jövendőbeli haza szolgálattyára alkalm atosabb legyen, K egyelm ed tétessen P atak o n su b sisten tiájáru l olly dispositiót, hogy o tta n szállása és étele m eghad at­ tatv án, ta n ítta th a ssék.”39 Á rv a Inczédi K risztina „kis tan u ló fiacsk ája” érd e­ kében a fejedelem hez fordul segítségért. A fejedelem 1708. novem ber 16-án K rucsai M árto n ­ hoz küld ö tt rendeletében az áll, hogy „fiát az instans asszony P a ta k ra küldvén, lészen provisio irá n ta ”.40 1709. novem ber 2-án özv. Inczefi G yörgyné folyam o­ dik Rákóczihoz.41 U gyancsak nem u ta sítta to tt el az 1706. október 20-án a fejedelem hez forduló „D ebreczeni István collegium ­ beli deák” sem, akinek „báttyai, kikben v ala m inden

rem énsége, Nagyságod hűsége m ellett el estek, ki is instál N agyságod kegyelm ességéért”.42 1708. m áju s 14-én m eghalt Csécsi János. A kollégium ism ét irán y ító nélkül m aradt. G ondoskodni k ellett az iskola további rendeltetésszerű m űködéséről. E zért Z á­ dorfalvi M árton, a zem pléni egyházm egye esperese és Vályi János, a kollégium seniora néhány jelentősebb refo rm átu s szem élyt — közöttük Sóvári Soós István szenátort is — július 20-ára S áro sp ata k ra k érte.43 Jú liu s 20-án a zem pléni, borsodi, ab aú ji és ungi egy­ házm egyék esperesei, lelkészei és világi k ü ld ö ttei meg is ta rto ttá k a gyűlést S árospatakon, és a „régi időktül fogva fu n d áltato tt, és virágzó állap o ti u tán n , sok v á l­ tozásokon á ltal m ent, m ostan pedig Vezérlő Felséges F ejedelm ünk H azánk igazgatása a la tt ju re quasi post lim inii, régi fészkére telepedett, rom ladozott falai kö­ zött, boldog em lékezetű P rofessoranak h aláláv al á r ­ v ánn m ara d o tt ezenn C ollegium nak” élére „c u rato riu ­ m ot”, gondnoki te stü le tet választo tt G yürki P á l és Soós István főcu rato ro k k al az élen. Soós Istv án nem volt jelen a tanácskozáson, ezért a végzésről levélben értesítik . „Mi közönséges m eg ed ­ gyező a k a ra tb u l Kegyelm edet edgyik Fő C u ráto rn ak T ekintetes N em zetes Vitézlő G yörki P ál U ram m al el v álaszto ttu k S u b o rd in álv án K egye lm ete kn e k T ek in te­ tes N em zetes Vitézlő K azintzi A ndrás, Pálóczi H orvát György, Vétsei János, Mezőfi János és Szent Im rei S á­ m uel U raim ékat és A tyánk F iait ő K egyelm eket; kik és K e g yelm etekkel edgyett értv é n jó dispositioja sze­ rin t K e g ye lm ete kn e k az O ccuráló szükséges dolgok e f­ fectu átió jáb an hűséges fáradcságokat és szolgálattyokat véghez viszik.”44 U gyancsak azt k éri Z ádorfalvi M ár­ ton esperes is Soós Istvántól, hogy fogadja el a h iv a­ ta lt.45 Soós Istv án el is fogadja a m egbízást, és 1717-ig az iskola egyik gondnoka.

A debreceni kollégium A reform átusok m ásik nevezetes anyaiskolája, a deb ­ receni kollégium — am elynek keletkezése a refo rm á­ ció id ejére vezethető vissza, sőt ném i jelek a rra is m u ­ tatn ak , hogy a kollégium m ostani helyén m á r a refo r­ m áció elő tt is volt a váro sn ak iskolája, am it az 1564-es nagy tűzvész p u sztíto tt el —, m ás körülm ények között fejlődött; az erdélyi fejedelm ek p atró n u si volta m el­ lett a kollégium helyzetét jó irán y b a befolyásolta, sőt m eg h atáro zta az a körülm ény, hogy egy nagy és tisztán refo rm átu s városban, a n n a k közvetlen gondjai alá h e­ lyezve m űködött, s ezen városban, an n ak egyházában és a csaknem teljesen refo rm átu s vallású vidék lakos­ ságában állandó és sokkal állh atato sab b p ártfogóra ta ­ lált. Ezek a „fe n n tartó k ”, a város és a környék lakos­ sága, m inden szenvedés és szorongattatás ellenére, a legnehezebb időkben is meg tu d tá k őrizni és fenn tu d ­ tá k ta rta n i iskolájukat. Míg a két nagy testvériskola, a sárospataki és a v ára d i súlyosan érezte m agán az el­ nyom ást, az ellenreform áció terh eit, addig azt m ond­ h atju k , hogy a debreceni iskolának m indez h aszn ára volt. 1660-ban, am ik o r N agyvárad török kézre ju to tt, az ostrom alk alm áv al az iskola tan u ló in ak egy része el­ esett a v á r védelm ében, a m eg m arad t rész pedig M ar­ tonfalvi György ta n á r vezetése a la tt D ebrecenbe vo­ nult, s o tt nem csupán a kollégium h allgatóinak létszá­ m át növelte, hanem M artonfalvi tevékenysége révén jelentősen m egem elte az o k tatás színvonalát is. 1671. október 20-án a S áro sp atak ró l elűzött tan áro k és tan u ló k D ebrecenben ta lá lta k átm en eti m enedéket, s a m agukkal hozott nyom da felszerelésével s a köny­ vek egy részével a debreceni k ö n y v tárat g y arapították. 1660-ban lényegében a pápai kollégium m egszűnik,

161

m ussal, s a teológia terén ezzel szorosan összeforrott am ikor a földesúr, gróf E szterházy P ál a tem plom ot és coccejanizmussal. K ülföldön, H ollandiában, főként F ra ­ az iskolát erőszakkal elveszi a reform átusoktól. Így a n ek eráb an elm ély ítették tu d á su k at; lelk ük m élyén D unántúl vidékeiről is D ebrecenbe kényszerülnek a D escartes ta n ítá sa rag a d ta m eg őket a kételkedés jo g á­ diákok. ról, az em beri értelem au tonóm iájáról, az a k a ra t sza­ A X V II. század utolsó évtizedeiben és a X V III. szá­ badságáról, a m a tem atik án ak m inden egyéb tu d o m án y ­ zad első éveiben a magyarországi református főiskolák n ál m agasabb fokú érvényességéről. A teológiai d isp u ­ közül m ár csak egyedül a debreceni állott fenn. Ez a tációkon m égis ortodox ta n á ra ik szájíze szerint voltak körülm ény nagyobb felelősségre in d íto tta a vidék re ­ kénytelenek viselkedni. A k arth ezian u s gyökérzetű, az form átus közösségeit. Az 1664-ben D erecskén ta rto tt tractu alis gyűlés az egyházm egye kebelében segély­ ész jo g ára hivatkozó h eterodoxia m agyar földön a g yűjtést rendel el a „debreceni schola” szám ára, sőt a XVII. század utolsó h arm ad átó l egészen a T ürelm i nagyobb egyházközségeket (m int pl. Szoboszló, Böször­ R endeletig (1781) csak m agát álcázva érvényesülhetett, mény, Ú jfalu, Bajom ) külön is m egkeresik, s évenkénti m e rt a jezsu iták k al szövetkezett állam h atalo m ellen ­ segélyezésre b uzdítják.46 reform ációs törekvéseit — különösen a refo rm átu so k ­ H asonló m eggondolások késztetik I. A pa fi M ihály e r ­ kal szem ben — azzal indokolta, hogy azok a nyugatról délyi fejedelm et is, aki 1664-től több intézkedésében b eáram ló eszm ék h a tá sá ra ered eti helvét h itv a llá su k ­ folytonosan növelte I. Rákóczi G yörgynek a debreceni tól m á r eltértek. Így a debreceni filozófia-geom etria kollégium ot segítő 1635-ös rendelkezését.47 1675— tan ár, Szilágyi Tönkő M árton (1642, 1669—1700) — aki 76-ban m á r évenként 3000 kősót rendel M artonfalvi m ár villanyfejlesztő gépet, s egyéb kísérleti eszközöket G yörgy ta n á r és hivataln o k ai fizetésére48, 2000 kősót sürget, és p éldául az anyagcsere vegytani folyam atának pedig a ta n u ló k n ak (tulajdonképpen külföldi egyete­ tárg y alásátó l sem ria d vissza — m űveiben nagyon v i­ m ekre segítésük végett), ugyanő ezen felül 100 fo rin t gyázott arra, hogy az egyházi ortodoxia szem ében gyű­ löletes D escartes nevét legfeljebb csak az előszóban ír ­ érték ű kősót és a tanulók szám ára a reá szállott Zó­ lyom i-féle m icskei birtok utó n járó évi 50 fo rin to t örök ja le, egyébként óvatosan elkerülje. (Még így is a szi­ időkre a debreceni kollégium nak rendeli49. . . A 3000 gorú hithűség védelm ében e ljárás t in d íto ttak ellene.) kősót később, 1687-ben Szilágyi Tönkő M árton ta n á r­ T an ítv án y ai azonban átv ették szellem ét, s m ikor a nyo­ m ás csökkent, elem i erővel tö rt a felszínre a szabad­ nak rendeli.50 A főiskola „egyetlen” v o ltá ra hivatkoznak a d ebrece­ gondolkodás: „a debreceni kollégium i ifjúság coetusa ni trac tu s lelkipásztorai is 1687-ben, am ik o r iskolájuk 1703-ban m egszerezte a Coccejus és C artesius arcképét, szám ára fejedelm i segély kieszközlését k érik Teleki m égpedig kizárólag azokét”, és kifüggesztette azt a ta n ­ M ihálytól: „egész M agyarországban nincs több neveze­ terem falá ra .57 tes collegium ennél; ne hom ályosodjék meg v allásu n k ­ Az ifjúság erkölcsi élete is „szabadabbá” le tt a h á ­ n ak fák ly á ja”.51 borús időkben; kicsapongás, kocsm ázás, paráznaság L áttuk, a só m ilyen fontos szerepet játszik a d eb re­ m ind gyakoribb a diákok között, m ind D ebrecenben, ceni kollégium életében. A só szállítása és elad ása ré ­ m in d S árospatakon. Fodor János így em lékezik vissza vén a diákság kapcsolatba k erü lt olyan elem ekkel is, ö n életrajzáb an e rre : „Az is ju t e s z e m b e ... a szere­ akik részt vettek a Thököly-féle szabadságharcban és lem énekeket k árh o ztatv án egy praeceptorom a V IIolyanokkal is, ak ik kapcsolatban állo ttak Rákóczi kö­ dik p aran cso lat alkalm ával, h azam entem a szállásom ra reivel. Palugyai L én árd debreceni harm in cad o sn ak I. P atakon, m in d m egégettem , valam elyek k örülöttem ta ­ lá lta tta k , m iném űeket a k u ru tz v ilágban so k a k a t szok­ L ipót császárhoz in tézett folyam odványában52 beszá­ tu n k ta rtan i, s danolgatni k árh o zatu n k ra.”58 mol a R ákóczi-felkelés eredetére vonatkozó értesü lé­ A R ákóczi-szabadságharc időszakában a kollégium i seiről, am elyeket a tokaji k uruc táb o rb an fogsága id e­ jé n Esze T am ás egyik őrm esterétől, a ta rp a i Szász ifjúság belső életében egyéb problém ák is adódtak. Az 1677. évi, békés időkre szán t debreceni iskolai tö rv é­ A ndrástól hallott. E szerint a szabadságharcot előké­ n yeket a X V III. század elejére a XVII. század m ásodik szítő tiszaháti felkelés szegénylegényvezérei és az egész felének küzdelm es időszaka korszerűtlenekké, hasz­ F első-Tisza vidékét behálózó szervezkedésükbe b evon­ n álh ata tla n o k k á tette. A fiatalság könnyedén tú ltette tá k a debreceni kollégium ifjúságát is, „akikkel Esze m agát rajtu k . Ilyen körülm ények között az iskola T am ás és Szász A ndrás m á r megelőzőleg is levelezés­ helyzete ta rth a ta tla n n á vált. „A m ostani üdőknek fo r­ ben á llta k ”. A városban a felkelőknek bizalm i em bere g ásábann be csúszott és nagy erőbenn gyakorlott a l­ M ónai Pál, Thököly egykori ezereskapitán y a volt. N e­ kalm atlan ság o k n ak in solentiaknak meg o rvoslására és ki és a kollégium d iá k jain ak Szász A ndrás egy Sám uel el ta v o zta tá sara” a város elöljárósága, az egyházkerü­ nevű szolgája hozta el Rákóczi brezáni kiáltv án y át. let püspöke és a debreceni egyházm egye tisztik ara a A kuruc ezredek tisztik aráb an sű rű n találkozunk kollégium vezetőivel 1704-ben összeültek, hogy az „deák” (pl. „M ihály d eák ”) nevezetű tisztekkel, akik 1657. évi törvényeket átv izsg álják ; közülük a célsze­ korábban többnyire reform átus kollégium ok d iák jai rű tle n ek et elhagyják, s ú ja k k al helyettesítsék. Az így voltak.63 — A kato n án ak vagy táb o ri p réd ik áto rn ak létreh o zo tt új törvényekről a törvényhozók úgy véle­ álló debreceni ifjak a korábbi reform átu s togátusok kedtek, hogy szükségesek, hasznosak, s nagyon a lk a l­ péld aad ását követték. M ár a k u ru ck o r kezdetén, 1672m asak a kihágások m egelőzésére és elkerülésére, a jó ben is előfordult, hogy a szatm ári iskola d iák jai k i­ ren d és a h an y atló fegyelem v isszaállítására és fen n ­ szöktek a v á ra t ostrom ló kurucok közé.54 A debreceni ta rtá sá ra , s az ifjú ság n ak a tudom ányok és erkölcsök kollégium d iák jai közül sokan lettek kurucokká, s az terén helyes irán y ú vezetésére.59 aláírási könyvben, a Series S tudiosorum ban számos A fegyelem nek és az erkölcsöknek m egszilárdítását d iák neve m ellé jegyezték oda, „m iles factu s”, s azt is célzó új törvények k ih ird etése d iák lázad ást v ont m aga feljegyezték, hogy m elyik csatában esett el. A kadt köz­ után. Jú liu s 2-án „a collegium beli gregorius Coetus tü k néhány labanc is, ezeknek a neveit is m egörökítet­ rebellált, p á rto t ü tö tt a tiszteletes Professzorok és T a­ ték az aláírási könyvben.55 nács ellen, éjszak án ak idején conspirálván bizonyos D ebrecen 1703. júliu s 28-án n y itja meg k ap u it R ákó­ pun ctu m o k n ak sta tu á lása végett, m elyeket recep táln i czi h ad ai előtt, de „kuruccá lé teiét” augusztus 2 -ára te ­ nem a k a rn a k ”.60 A zendülésnek ezen első h u llá m a h a ­ h etjü k 56. E rre legelőször a kollégium i ifjúság reag ált: m ar elcsendesedett (július 27-én). „A scholabeli ifjú ­ A diákok legjobbjai m á r jórészt itth o n m egism erked­ ság . . . m egcsendesedett ugyan, m indazon által, hogy a tek a kor haladó szellem i áram latáv al, a karthezianiz­

162

tiszteket értsék ; elolvastattuk előttük, az A uditó riu m ­ ban jelen lévén m indnyájan Tiszteletes Professor és P ra ed icato r u ram ék és a Nemes T anács is a C om m u­ n istasn ak öregjeivel együtt.”61 Ezt követően „az ifjak egy néhány D eputatusok á ltal a N. M agistratust és P rofessor U raim ekat meg követvenn kez be adással újabb engedelm ességre m agukat köteleszték, és így ak ­ kor m inden zenebona lá tta to tt m eg csendesíttetn i”.62 Ez a csendesség azonban ak k o r nem sokáig ta rto tt. „C sakham ar ism ét, úgy két vagy három hét m ú lv a” ú jra lázongtak a diákok egy soraikból való „törvény szerént ex tre m in á lta to tt ifjú ” ügye m iatt, aki nem v ette tudom ásul, hogy k iz árták a kollégium ból, s „ex­ te rm in áltatá sa u tá n ism ét a collegium ba feljárn i kez­ d e tt”, m ire a város fő b írá ja elfogatta. E rre az ifjak is­ m ét lázongani kezdtek „és több helytelen, becstelen szókkal illetvén, k iváltképpen professzor u ra m ié k a t”. A prédikátorok k özb en járására a zendülésnek ez a h u llám a is lecsillap íttato tt azzal, hogy a „törvények rev id e áltatn a k ; a scholának állapotához képest acco­ m o dáltatnak, addendid additis, am putandis am putatis, im m utandis im m utatis . . . rendben le iratn a k s az egész ifjúság elő tt publicaltatván, az ki m e g ta r tá . . . és su b ­ scrirbállya, m aradgyon helybe, a kinek nem t e c z i k . . . elm ehet”. — „E kkor az jelenvaló egész ifjúság, elkezd­ vén a seniortól fogva az utolsóig nem ine excepto, sponte, renddel m ind a m agistratusnak, m ind Profes­ sor u raim ék n ak kezet adván, m agát azon törvén y ek ­ nek acceptálására, o b serválására és engedelm ességre obligálta.”63 A ren d azonban m égsem állt helyre. A „pártolkodáshoz és engedetlenséghez szokott ifjúság” „in co n trariu m az atyai indulattal, és jótétem énnyel visszaélvén, alig le h ete tt eloszlások, m indgyárst ú jo n ­ n an tum u ltu alo d n i kezdettenek, és összvegyülvén egy­ szer te tt obligatiojokat retrac tá lták , adván be olyan punctum okat, m ind az egyszer approbált, és acceptált törvényeknek ev ersio jára szolgálnak, sőt Tiszt. P ro ­ fesszor u raim éknak despectusára és contem ptusára, az ta n ítá sn ak idejérül és elkezdésérül, a szokás szerént ő kglm ek á ltal affigált certificatoria cédulát is furiose leszaggatták.” A tanács ezután azt követelte az ifjúságtól, hogy szolgáltassa ki a zendülés vezetőit, „és m ivelhogy a kéz beadással való obligatiót contem nálták és azt sem ­ m inek állították, m in n y ájan m agokat a praescrib alt fu rm u la szerént h ittel kötelezzék”, vagyis tegyenek esküt a törvények m egtartására. A debreceni napló augusztus 24-i bejegyzésében ezt olvassuk: „A scholabeli diákság conspirálván az el­ m ú lt pénteken (22-én), bennek 105 elm entek Böször­ m ény felé. M ár ném ellyek jőnek vissza, kérvén g ratiát és befog ad tatást”.64 Úgy látszik, ezzel véget é rt a zendülés. D ebrecen város le v éltáráb a n fen n m a ra d t egy ins­ tan tia, am elyet egy kicsapott diák a város tanácsához kü ldött: „ez m ostani em lékezetes Iffiuságnak fel h abo­ rodásárul, és e’ m ia tt sokaknak K glm etek A tyai gond­ viselése és g ra tia ja alól való ki m aradasarul, m ellyek közzül en m agam att edgyiknek, és nem vétek nélkül valónak alitom len n i”, s m ivel a tanács „A tyai volta sokaknak el szakadásátt idegen szem m el nem n ézh et­ te”, kéri, hogy neki is bocsásson meg és fogadja vissza a kollégium ba.65 Szilágyi A ndrás pedig ö n életírásáb an 66 „szom orú és szégyenletes zendülés”-nek nevezte az egész kollégium i ribilliót. A diákok további m ozgolódásáról fo rrásain k nem szólnak. Ennek oka lehet az 1704-es törvények elfoga­ dása, de lehet a körülm ények kedvezőtlen változása is. 1705 őszétől a R ákóczi-szabadságharc időszakát D eb­ recen tö rténetében a „futások” teszik fájd alm asan em ­ lékezetessé. A város lakossága több ízben „bontakozott

k i”, azaz legféltettebb ingóságaikkal felkerekedtek, s a közeli erdőbe, ingoványok közé rejtőztek, vagy a tá ­ volabbi városokban kerestek m enedéket az ellenség közeledtének h írére67, kiszolgáltatva o tth o n u k at a rom ­ bolás szenvedélyétől m egszállott császári seregek, lé­ zengő m artalócok, vagy fosztogató k uruc csapatok k é­ nyének-kedvének. A lakossággal együtt term észetesen az iskolának is m enekülnie kellett. 1705. o któber 20-án hag y ták el először a várost, m ajd az egész vidék k övette a Nyírség, K isv árd a és Tokaj felé, H erbeville tábornagy E rdély irán y áb a ta rtó se­ rege elől m enekülő debrecenieket. A város „kibon­ takozása” inkább fejv esztett m enekülés volt, m in t te rv ­ szerűen v ég reh ajto tt kiürítés. A polgárok a h irte len é­ ben összekapkodott h o lm ijaik at m entették, a közva­ gyon m entésére — úgy látszik — nem nagy gondot fo rd íto tta k 68. Az üres v árosban o tt m a ra d t a városi nyom da, a patika, s nem szállíto tták el a kollégium kö n y v tárán ak nagyobbik részét, a tem plom ok m ozdít­ ható felszerelését sem. Rengeteg k u ru c hadfelszerelési anyag is a ném etek kezére került, pedig lett volna elég idő m indezek m egm entésére. A m entéssel nem törődő, fejvesztett m enekülést csak azzal lehet m agya­ rázni, hogy a debreceniek az utolsó p illan atig rem én y ­ kedtek abban, hogy helyükön m a rad h atn ak . „Ez a v á­ ros sok száz esztendőktől fogva, tüzek, vizek, török, ta tá r a több ellenségek között főhajtással, m aga a lk a l­ m aztatásával, m indenfelé való adóm m al m eg m ara­ dott.” Most is azt rem élte — K árolyi S án d o r generális m eggondolatlan ígéretében bízva69, hogy 500 gyalogos és 200 szekér k iá llítása fejében helyben m a rad h at. — A zért is szívesen m egváltotta volna m agát Debrecen, m e rt Schlick császári táb o rn o k a v áro sra bocsátott hódoltató levelében m egígérte, hogy nem lesz b án tó ­ dása, h a „veszteglésben m a ra d ”. — A k uruc hadveze­ tés azonban h a jth a ta tla n m a ra d t: a város k iü rítését m aga a fejedelem ren d elte el a szécsényi országgyűlé­ sen jelen levő debreceni követeknek. H iába m en t Do­ bozi István főbíró Rákóczihoz T okajba, nem tu d ta r á ­ b írn i a fejedelm et rendelkezése visszavonására. K áro ­ lyi azt a paran cso t kapta, hogy „inkább égesse fel a várost, jobb senkié ne legyen, m in t az ellenségé”. A kár, am it az átvonuló ellenséges k ato n ák okoztak a k u ltu rá lis jav ak b an , felbecsülhetetlen. A tem plom o­ k at viszonylag kevés k á r érte.70 A város nyom dája és a kollégium b ib lio th ek ája azonban hely reh o zh atatlan károsodást szenvedett. A k ö n y v tár p usztulásáról P ó ­ salaki János n ó táriu s így em lékezik meg a város jegy­ zőkönyvében: „A scholában m ind a pataki, m ind az itt való bibliotheca össze-vissza h án y ato tt, több 300 au cto rn ál odalett, sok széllyel tépetett, sok félig m eg­ égettetett, sok levelenként a cu rian — az iskola belső u d v ará n — utcán, a táborhelyen eltü n tetett, sok porba, g an éjb a k ev ertetett. A th ék ák összveforgattattak, a deákok odahordott lád ái felh a so g attattak ; térd ig é rt a h ázak b an a sok összvezavart papiros ”71 D ebrecen m ásodik és h arm ad ik „fu tá sa” R abutin császári tábo rn ag y M agyarországon m anőverező erd é­ lyi hadserege elől tö rtén t, a k uruc hadvezetés p a ra n ­ csára. Előbb 1706. augusztus 2-án „bontakozott k i”, de ez rövid ideig ta rto tt, m e rt a K assa felé ta rtó ném et sereg elk erü lte D ebrecent. Így a lakosság m á r augusz­ tus 18-án „im innen-am onnan hazaszivárgott”. K assa eredm énytelen ostrom a u tá n azonban hosszú időn át — 1706. novem ber 28-ától 1707. ja n u á r 2-ig — m egszállva ta rto tta R ab u tin serege a várost.72 Géresi K álm án isk o latö rtén ete73 1708-ban is tu d „futá s”-ról. Ilyen körülm ények között az iskola erőfeszítései még jelentősebbek. A h elyreállítások költségei m eghaladták a kollégium és a város e re jé t74. Rákóczi segítőkészsége

163

itt is több ízben m egm utatkozott. A m ikor 1707. ja n u á r­ já b a n N aszályi István könyvtáros és szenior „az egész iskola nevében alázatos folyam odással kereste föl”, a fejedelem m ájus 5-én, D ebrecenben kelt és K ism arjai A lbert prefektushoz szóló levelében75 m egem lékezik a kollégium p u sztulásáról: „a debreceni kollégium szá­ m á ra collatiojokra nézve esztendőnként száz-száz fo­ rin to t érő sót, mostani elpusztulásokra nézve pedig hic e t nunc ezer kősokat” adom ányozott a szigeti sóbá­ nyákból. Ezek elszállítására M áram aros várm egye szálfákat ad o tt tu ta jo k készítéséhez. A tu ta jo k egészen T okajig hozták az á r u t76. O nnét a sót P oroszlóra szál­ líto ttá k és ott elad ták 960 fo rin tért és 7 dén árért, a szálfák at 12 forintért. Ugyanez évben a fejedelem a dési aknákból éven­ k én t ad a tn i szokott, de egynéhány év óta e lm arad t 100 fo rintnyi sójövedelm et m egadta77. U gyancsak ez alkalom m al gondoskodott a tan áro k jövedelm éről is. A dési aknákból a fejedelem 1000 kő­ sót adom ányozott erre a célra. Ezen felül a B ih ar m e­ gyei S zentim re dézsm áját is, am elyet R hédei F erenc adom ányozott a kollégium nak, visszaadatta78. A diákok m aguk is igyekeztek helyzetükön jav ítan i. B áthori G áspár P est várm egyéhez fordul segítségért. A megyegyűlés 1708. szeptem ber 26-án foglalkozott az üggyel és 6 m agyar forintot u ta lt ki a „Supplicans”-n ak .79 A fo rrad alm i idők m egnövelték a felad ato k at szelle­ m i és lelki téren egyaránt. 1703. decem ber 27-én a városi N apló80 szerint „T iszte­ letes P ra ed icato r V eresegyházi Tam ás, Rápóthi M ihály és professor Kocsi János u raim ék n ak h iv a tal a d a ­ tik ”. U gyanakkor Vecsey György és Vári M ihály p ré ­ d ikátorokat és a kán to ro k at is „Szent György napig” (április 24.) „m arasz tjá k ”. 1704. fe b ru á r 3-án a városi tanács is foglalkozik a debreceniek és az oda m enekültek lelkigondozásának ügyével, valam in t az iskola dolgaival.81 A szolgálatba állíto tt szem élyekhez ragaszkodtak is. M árcius 13-án az ülés elu tasítja M áram arossziget és K ecskem ét k érését; nem engedi el D ebreceni E m ber P á lt és K ecskem éti G yörgyöt82. A m egnövekedett feladatok m ia tt m ég szolgálati ide­ jök le já rta előtt m eghosszabbítják V ári M ihály p ro ­ fesszor és Vecsey György p réd ik á to r term inusát, de nem egy esztendőre, hanem „hogy a fizetésben téve­ dés ne essék, kiskarácsony vagy új esztendő n a p já ra red u c álta tn a k ” alkalm aztatásu k napjai. A nehéz időkben, a lehetőségekhez m érten az isko­ lák d erekasan m egállták helyüket; folyt a képzés a hazai szükségletek kielégítésére, de az előkészítés a külföldi egyetem eken való to v á b b tan u lásra is.

A peregrináció A fejedelem — hiv atása és kötelezettsége tu d a táb a n — áldozatkész segítője és irán y ító ja volt a k u ltu rá lis élet valam ennyi lényeges vonatkozásának, köztük el­ sősorban az iskoláztatásnak. Ebben jelentős szerephez ju to tt a külföldi iskolalátogatás ügye is. Rákóczi m in d en t a haza érdekeinek szem pontjából m érlegelt, s ennek szükségleteihez alkalm azott. A m a­ gasabb m űveltséget még a harcok közepette sem te­ k in te tte fényűzésnek — hiszen ő m aga is nagym ű­ veltségű em ber volt —, hanem a haza érdekében jól használható eszköznek, am ely elősegíti a fejlődést, a felem elkedést. P o litik á já n ak m egvalósítását; az ország függetlenségének és felem elkedésének biztosítását csak azoktól rem élhette, akik m egfelelő szaktudással, m agasabb világszem lélettel, a külföldi viszonyok köz­

164

vetlen ism eretével, vagyis m indazzal az ism eretan y ag ­ gal rendelkeztek, am ely nélk ü l a k o r haladó igényei­ hez alkalm azkodó, eredm ényes po litik a el sem volt képzelhető m ár. Rákóczi kétségtelenül sokat te tt a hazai iskolák é r­ dekében. F entebb lá ttu k ezt a sáro sp atak i és debreceni refo rm átu s kollégium ok esetében k o n k rétan is. Az a l­ sóbb iskolák dolgában csupán csak u ta lu n k a szécsé­ nyi országgyűlés artik u lu saira , s az azok v é g re h ajtá­ sá ra k ik ü ld ö tt bizottságoknak ad o tt u ta sítá sára.83. E n ­ nek m eg is volt az eredm énye. B ékeji Rem ig m egál­ lap ítása e rre a k o rra is érvényes: az o k tatás m agas színvonalat é rh e te tt el ott, „ah o n n ét sű rű n láto g atták a külföldi egyetem eket, o tt biztosra v ehetjük, hogy . . . m agasabb képzettséget n y ú jtó . . . iskolák v o lta k ”.84 A R ákóczi-szabadságharc időszakában a külföldre m enő diákok szám a em elkedett. E nnek oka az is, hogy míg a XVII. század 60-as éveitől a m egélénkülő ellen refo r­ m áció és a vele társu ló H ab sb u rg -p o litik a igyekezett m egakadályozni a p ro testán s ifjak külfö ld re ju tását, addig Rákóczi nem csak nem gátolta, han em nagym ér­ ték b en segítette is a tan u ló ifjúságot a külfö ld re m e­ netelben,85 m e rt a hazán ak szüksége volt ta n u lt em be­ rekre. — A k urucok an n y ira m egbecsülték ko ru k é r­ telm iségét, hogy a r r a is volt gondjuk, hogy p ereg rin u ­ saik életét, szabadságát, a szabadságharc leverése u tá n is biztosítsák; a szatm ári békében kikötötték, hogy az idegen országokban tan u ló ifjaik kegyelm et nyerjenek, h a idejében m eghódolnak.86 A diákok igyekeztek is élni a fejedelem á ltal n y ú j­ to tt lehetőséggel, s szám osa n keresték fel a külföldi ak ad ém iák at és egyetem eket, jo b b á ra azért, hogy tu ­ d ásu k at öregbítsék, de voltak olyanok is, ak ik csak érdekből és hiúságból, hogy n e m a ra d ja n a k „dom i­ doctus”-ok, han em eln y erjék az „adm odum reverendus et clarissim us” m egtisztelő cím et és a tekintélyesebb, jövedelm ezőbb paróchiát. A külföldi ak ad ém iák m agyar h allg ató in ak tö rté ­ nete eddig kielégítően nincs feldolgozva.87 A refo r­ m átu s ifja k — teológusok, de egyéb fak u ltáso k ra igye­ kezők is — fő k én t a h ollandiai (gyakran belgium inak nevezett) egyetem eket látogatták, ezek között is a fra ­ nek erit részesítették előnyben.88 Itt 1703 és 1711 kö­ zött 42 m ag y ar diák — főként teológus — ta n u lt.89 S zá­ m uk a háb o rú s viszonyok ellen ére is em elkedett. A külföldi ak ad ém iák m egválasztásában jelentős sze­ rep et kell tu la jd o n ítan u n k annak, hogy a ném etalföldi egyetem ekről, különösen a fran ek eri akadém iáról a szabadabb gondolkodás szele h ato lt el h azán k b an is, s hogy ennek a gondolkodásnak Szilágyi Tönkő M árton d ebreceni ta n á rn a k az 1692-ben a h eterodoxia v ád ja alóli felm entésével, sőt 1699-ben püspökké tö rté n t m eg­ v álasztásával a tiszán tú li egyházkerület szinte szabad u ta t en gedett a coccejanism usnak, am ely így im m ár ak ad ály talan u l h ó d íth a to tt az egyházkerület területén. Ez az irán y fo lytatódott és uralkodó m a ra d t fő k ép­ viselője, Szilágyi 1700. ja n u á r 3-án bekövetkezett h a lá ­ la u tá n is. K étségtelen jele ennek a m á r em lített azon körülm ény is, hogy a debreceni kollégium ifjúsága 1703-ban m egszerezte Coccejus és D escartes arcképét. Ez pedig csupán az ak k o ri püspöknek, és egyszersm ind tan árk o d ó Kocsi Csergő Ján o sn ak a hozzájárulásával, sőt esetleg kezdem ényezéséből tö rtén h etett. Az, hogy m en n y ire elterjed t, sőt u ralo m ra ju to tt a T iszántúlon a coccejanism us, és általáb a n az antiskolaszticizm us, nem csak Szilágyinak és Kocsi Csergőnek püspökké v á ­ lasztásából tű n ik ki, han em abból is, hogy ez u tó b ­ b in ak az 1711-ben m egüresedett helyét egyenesen olyan szem éllyel, Veresegyházi T am ással tö ltötték be, ak i m á r ifjú k o ráb an nyilvánosan v allást te tt az ú jab b irán y z attal való lelkes egyetértéséről, s m in d já rt ak ­

k o r élesen szem befordult a skolaszticizm ussal, am iért pedig abban az időben még könnyen veszedelem é r­ h ette volna. N agyenyedről Dézsi M árton, m ajd u tá n a Enyedi Ist­ ván, K olozsvárról Pataki Tót István és S zath m árn é­ m eti Sám uel, D ebrecenből Szilágyi Tönkő M árton (fő­ leg M artonfalvi György 1681-ben tö rté n t h alála után) és Kocsi Csegő János ta n ítv á n y ai — te h á t G yulafehér­ v á r kivételével a lelkészek tetem es részét képző legte­ kintélyesebb iskolák neveltjei —, többségükben m ár erős coccejanus meggyőződéssel léptek ki intézetük fa­ lai közül,90 a k á r papi állásra, a k á r egyelőre külföldi egyetem ekre menve. így aztán egészen term észetes, hogy a peregrinus ifjak külföldön is túlnyom ó részben hasonló irán y zatú ta n á ro k a t hallgatták, (akárm ennyi k ísérlet tö rté n t is lebeszélésükre91). T erm észetes azu tán az is, hogy az ilyenek a coccejanus ta n áro k elnökleté­ vel ta rto tta k értekezéseket, a k á r m aguk írtá k azokat, a k á r csak a ta n áraik tó l kidolgozottakat tolm ácsolták.92 A fran ek eri egyetem en különösen nagy h atással volt h allgatóira H erm a n A lex an d er Roëll (Röell) [1696— 1704 franekeri, m ajd haláláig (1711) utrechti] cocceja­ nus professzor, aki a filozófia és a teológia ik e r-te rü ­ letén já rt; teljesen racionalizálta a teológiát, am i fo r­ m ailag m egfelelt D escartes intenciójának. Az ő szem é­ ben az ész m inden: alapelv, m érték, legfelsőbb fórum , kizárólag belőle vezeti le a B iblia isteni érvényét. M indvégig m egőrzi cartesianism usának tisztaságát, h a kell, a teológia ro v ására is. N agyszám ú m agyar ta n ítv á ­ ny a révén gondoskodik a m agyar cartesianus hagyo­ m ány folytatásáról.93 A külföldet já r t protestáns ifjak itth o n azután fon­ tos közvetítői, terjesztői, m unkálói le ttek a felvilágo­ sodás ideológiájának, am ely — m int úgyszólván m in ­ den haladó eszme, fo rrad a lm i p rogram és erő — a hazai viszonyok között először teológiai k eretek kö­ zött jelentkezett, term inológiailag alig különbözve a vele szem ben álló, reakciós ellenerők jelentkezési fo r­ m áitól. E záltal készítette elő a ta la jt a felvilágosodás társadalm i, politikai gondolatai szám ára. A hazatért, itthon állást v állalt volt peregrinusok h a tá sa — a közm űvelődésben elfoglalt szerepük következtében (pa­ pok, tanárok) — közvetlen és jelentős tényezője a h a ­ zai felvilágosodás szellem i és vele összefonódott poli­ tikai, tá rsa d alm i á ra m la ta terjesztésének, a tu d a tfo r­ m álásnak.94 H angsúlyoznunk kell azonban — am in t m ár e m líte t­ tü k —, hogy a cartesianus gyökérzetű, az ész jogára h i­ vatkozó heterodoxia m agyar földön a XVII. század utolsó h arm ad átó l a X V III. századon át, egészen a T ürelm i R endeletig (1781) csak önm agát álcázva érv é­ nyesülhetett, m e rt a jezsuitákkal szövetkezett állam h atalom ellenreform ációs törekvéseit — különösen a reform átusokkal szem ben — azzal indokolta, hogy ők a nyugatról beáram ló eszm ék h a tá sá ra eredeti h elvét h itv allásu k tó l m á r eltértek .95 N incs helyünk arra, hogy itt m ondjuk el azokat az érdekes életrajzi és egyéb adatokat, am elyeket a R á­ kóczi-kor peregrinus diákjairól, s azok körülm ényei­ ről, későbbi sorsáról összegyűjtöttünk. Ezt egy n a ­ gyobb tanulm ányban, szélesebb összefüggésekbe á llít­ va, an n ak részeként szándékozunk közreadni. Itt csu­ p án néhány esetet em lítünk, am ikor a diákok, vagy m ás szem élyek a fejedelem hez fordulnak külföldi ta ­ n u lm ányútjukhoz útlevélért, s egyéb segítségért. 1705 tavaszán fordul a fejedelem hez „H alasi M ihály, ki is az elm últ két esztendők folyásában Nagyságod várossában, Beregszászban scholai m esterségnek h iv a­ tally áb an volt, m ost igyekezvén az belgyum i híres aca­ d em iák ra (a’ m in t hogy is ú tb a n vagyon) tudom án y á­ nak öregbítésére m enni,” és hogy „azon u tty á t b áto r-

ságossan követhesse”, ú tlev elet k é r Rákóczitól. S m i­ vel „a’ m ostani revolutiokhoz k ép est” csekély jövedel­ m e volt, a fejedelem anyagi tám o g atását is kéri. A fe­ jedelem válasza: „H a ism eretes, ad jan a k passust n ek i”, s k o m ornyikjával 5 ta llé rt a d a t szám ára.96 H alasiról Rákóczi in fo rm áto rai jó vélem ényt a d h a t­ tak m e rt „passus a d a to tt n ék i”, am elynek Egerben, 1705. áp rilis 15-én k elt fogalm azványa fen n m a ra d t a R ákóczi-szabadságharc lev éltáráb an .97 U gyanezen időtájt, áp rilis 25-én érk ezett a fejedelm i kancelláriához Csekei P. Miklós nagykőrösi re k to r in ­ s ta n tiá ja 98 is, aki „Isten ditsősségének tovább való elő m ozdítására igyekezvén A ccadem iakra”, a fejedelem től „Belgyomi u ty ty á ra ” ú tlev elet és tám ogatást kér, m ert „im m ár induló félben vagyon”. „Passus ad a tik szá­ m á ra ”. Csekei M iklóssal együtt értek ezik Roëll elnöklése a la tt U trech tb en Czeglédi A ndrás 1706-ban.99 1706. decem ber 6-án N ánási Ján o sn ak egy öccse, tu dom ányának g y arap ítására a belgium i ak ad ém iák at a k a rja látogatni, s hogy e szándékát m egvalósíthassa, a fejedelem tám o g atását k éri.100 1709. július 31-én k elt az a pátens fo rm ájáb an k iá l­ líto tt és eredeti p éldányban fen n m a ra d t útlevél,101 am ellyel Dályai Vas Já n o s102 és Técsi M ihály in d u lt a hollandiai egyetem ekre. Szám os ad ato t so rak o ztath atn án k még fel a Rákócziszabadságharc időszakában külföldön tan u ló k életé­ ből, tan u lm án y airó l, disszertációiról, reszpondensi te ­ vékenységéről — sőt a fejedelem nek a peregrinációt tám ogató, párto ló tetteiről, m ég refo rm átu s v o n atk o ­ zásban is. Ez alkalom m al azonban csupán e k ét fen n ­ m a ra d t útlevél k ö zread ására szorítkoztunk. A szabadságharc a la tt nagy szám ban külföldön ta ­ nulók szerzett tu d á su k at m á r a szatm ári béke utáni időben k am ato z ta th atták ; részben elindítói, részben folytatói és főszereplői lévén a X V III. században m in d ­ jobban előrehaladó erjed ésn ek ,103 am ely m eg in g atta az abszolút tekintélyekbe v etett hitet, m ind szélesebb k ö r­ ben helyet adva a kételkedés gondolatának, s ezáltal előkészítője, „ú tcsin áló ja” lett a század végén kicsúcso­ sodó felvilágosodásnak. A R ákóczi-szabadságharc végső h an y atlása idején — be sem v á rv a a felkelés teljes legyőzetését —, a bécsi u d v ar — m egism ételve I. Józsefnek 1709. decem ber 12-én k iad o tt rendelkezését —, 1710. novem ber 10-én ren d eletet bocsátott ki, am ely a szécsényi, rozsnyói és ónodi tö rv én y telen n ek m inősített országgyűlések m in ­ den végzését érv énytelennek ny ilv án ítja, m eghagyja, hogy az azok h atáro za tai értelm éb en biztosok, bizott­ ságok, vagy b árk i á ltal eszközlött m indennem ű ú jítá ­ sok, v áltoztatások azonnal töröltessenek el, és m in d e­ n ü tt, m indennem ű ügyek a felkelés előtti állapotba helyeztessenek vissza. K ülönösen a vallási és iskolai viszonyoknak a szabadságharc elő tti helyzete és az utolsó soproni (1681) és pozsonyi (1687) országgyűlések törvényei, és az azokra k iad o tt k irály i p áten s (Expla­ natio Leopoldina, 1691) értelm éb en való gy ak o rlat restitu áltassé k .104 H asonlóan ren d elk ezett a József h alála u tán uralkodó E leonóra anyacsászárnő is 1711. június 25-i reso lu tió jáb an .105 H a a m ódszerben el is té rt elő­ deitől, szem léletükön nem sokat v álto ztato tt III. K á­ roly sem. A szabadsághárc b ukása m ia tt Rákóczi elképzelései, tervei nem v aló su lh attak meg. Ez a n éhány esztendő mégis a m ag y ar m űvelődéstörténet kiem elkedő idő­ szaka, am ely m éltó arra, hogy m in d en részletében fel­ kutassuk, m egism erjük. L adányi Sándor

165

JEGYZETEK 1. II. Rákóczi F erenc E m lékiratai. Ford. Vas István. Bp. 1951. 65—66. 1. „Az osztrák ecset du rv a vonásokkal, sötét színekkel festi a m agyarokat, és tú l éles vésővel vési tö r­ ténelm i em lékeiket. Hol durva, b a rb á r és paraszti erkölcsök­ kel vádolják, hol azt v e tik szem ére, hogy nem é rt a tu ­ dom ányhoz és szépm űvészethez. N éha pedig dorbézolását, lustaságát, kapzsiságát k á rhoztatják. Sajnos, m indaz, am i e nyolcéves háború a la tt tö rtén t s am it e könyvben m ondok el, nem győzheti meg az o sztrákokat állításaik ham isságáról. De az. am it előadók, csak látható jele és keserű gyüm ölcse az ausztriai ház atyai uralkodásának, m ely alatt az egész nem zetben kifejlődtek a rosszul nevelt gyerekek tulajd o n ­ ságai, s ezekért nem őt kell vádolni, hanem az apát. Mert m elyik osztrák k irály alapított kollégium okat, ahol az ifjú­ ságba csiszoltabb erkölcsöt o ltattak volna? M elyik állított akadém iákat, ahol ez a nem zet a tudom ányban és szépm ű­ vészetben m űvelhette volna m agát? M elyik használta fel ezt az ifjúságot az u d v a r vagy a háb o rú feladataira, hogy visz ­ szatartsa a dorbézolástól?” — 2. Rákóczi 1716. jú liu s 6-án kelt levelében, Arch. Rák. I. oszt. III. köt. 279. — 3. T haly K álm án: Irodalom - és m űvelődéstörténeti tanu lm án y o k a Rákóczi-korból III. Iskolai, tudom ányos, közm űvelődési és m űvészeti állapotok. Bp. 1885. 40—50. l. M árki S ándor: II. Rákóczi Ferenc. Rákóczi és az iskolák, n . kötet. Bp. 1909. 416—436. l. — 4. Egyes a d ato k ra Esze T am ás figyelt fel, s közölt néhányat, ő h ívta fel a figyelm em et e jelentős té­ m ára, s m indvégig — adatokkal is — tám ogatta m unkám at. E zúton is köszönetet m ondok jelentős segítségéért. — 5. A „m ásik m agyar haza” , Erdély, v alam int az evangélikusok iskoláival ezúttal nem kívánok foglalkozni, a katolikus is­ kolaügy pedig Esze T am ás k u tatási terü lete ; m á r egyik közelm últban m egjelent tan u lm án y áb an (Rákóczi „Responsio”-ja, S zau d er-T arn ai: Irodalom és felvilágosodás. Bp. 1974. 27—100. l.) érinti e tém át, s a Székely Istvánról készülő m onográfiája pedig a Rákóczi-kori katolikus iskolaügy problém áinak m egoldását ígéri. — 6. S árospatak p a rtik u lá ­ ris iskolái voltak a városi iskolák közül m iskolci, rim aszom ­ bati, szikszói, tállyai, szántói, ungvári, gönci, tarcali, tokaji, keresztúri, l iszkai, újhelyi, a kisebb városi latin iskolák: a tolcsvai, bányai, m ádi, zem pléni, gálszécsi, helm eci, sze­ rencsi, szentpéteri, újlaki, stb. Ezeken felül a XVII. és részben a XVIII. században S árospatakról vittek re k to rt és tanítót Losoncra rendszeresen, többször P ápára. K assára, N agykőrösre, K ecskem étre, sőt néha M áram arosszigetre és S zatm árném etibe is. Ez utóbbiak azután D ebrecen befolyása alá kerültek. L ásd: Szom bathi Já n o s: H istoria Scholae seu collegii ref. Sárospatakiensis. — 7. Pósaházi Ján o s és Bu ­ zinkai M ihály professzorok vezetésével távozó diákok a fő­ iskolai nyom da m ozdítható részeit, valam int a k ö n y v tár egy kisebb részét m agukkal vitték Debrecenbe, ahol a telet töl­ tötték, m ajd 1672. tavaszán Apafi Mihály m eghívására G yu­ lafe h érv á rra m entek. Innen 1718. április 20-án M arosvásár­ helyre kényszerültek. — B áthori Zsófia ellenreform ációs cse­ lekedeteit szem élyes antipátia, és katolikus hitbuzgalom m ellett az is m otiválta, hogy a W esselényi-féle szervezke­ désben résztvevő fiát ezáltal is m entse. — 8. A jezsuiták b e n t a v á rb a n lak ta k s ott volt valam iféle iskolájuk, azon­ ban enn ek különösebb jelentősége nem volt, sem m int is­ kolának, sem pedig a kö rn y ék ifjú ság ára nem volt h atás­ sal . . . — 9. A v á r csak 1683. szeptem berében k e rü lt a k u ­ rucok kezére. — 10. S árospatak város jegyzőkönyvéből vet­ te át Szom bathi János a sárospataki ta n á ro k életrajzába, s idősebb Csécsi Ján o sn ál közli. — A zaklatások azonban m ár korábban m egkezdődtek: 1686. decem ber 7-én Palcsics János sáro sp atak i jezsuita főnök „erőszakkal” („per vim ”) elvett a kollégium tól 74 k ö tet könyvet. H arsányi Istv á n : A sáros­ pataki R ákóczi-könyvtár és katalógusa. Bp. 1917. — 11. Ivá ­ nyi B éla: Göncz szabadalm as m ezőváros történ ete 1926. című kötetében. „Göncz egyháztörténete” cím ű fejezetben levél­ tári adatok alap ján részletesen tárg y alja e kérd ést a 121. laptól. — 12. A sáro sp atak i kollégium b ujdosását többen m egénekelték. E zekre lásd : V arga Im re: Egy bujdosó éne­ k ü n k történetéhez. A cta H istoriae L itterarum H ungaricarum , Tom us XIII. pagina 123—131. Szeged, 1973. — Klny. Iroda­ lom történeti D olgozatok 103. A Göncről való kiűzetés tö rté ­ n etét Alm ási P é te r foglalta versbe (Sárospataki L evéltár A. II. 316.) Közzétette Zsoldos Benő. S árospataki Füzetek Új Folyam 11/1905. 121. l . — 13. Iványi B éla: i. m. 121. 1. — 14. Az 1681: 26. t c. 12 §-a értelm ében K assa „ artik u lá ris h e ly ”. — 15. Az 1681. évi törvények a k irályi városoknál csak a külvárosokban enged a pro testán so k n ak szabad val­ lásgyakorlatot. — 16. Az üresen m arad t iskolaépületet a Pozsonyból K assára telep ített O rsolya-apácák k a p tá k meg. — 17. Ifj. Csécsi János nyilatkozta az 1759. évi vizsgáló bizottság előtt. Zem plén várm egye levéltárában őrzött jegy­ zőkönyvből idézi M olnár A ladár: A közoktatás története M agyarországos a XVIII. században. Budapest. 1881. 434. l . — 18. A katolikus Orosz P ál generális k ét szekéren protes­ tán s prédikátorokat, tan ító k at és k á n to ro k a t v itt m agával serege után, hogy az elfoglalt területen, ahol hiányzik a Protestáns lelkipásztor, m in d já rt kéznél legyen. — Ruby József: Az eperjesi kir. kath. főgym nasium története. E per­ jes, 1890. 23. skk. — 19. 1711. m árcius 7-én kelt ak ta sze­ rin t, (Sp. lt. A. III. 417.) pataki jegyző. — 20. Az eredeti levél az OL. R ákóczi-szabadságharc levéltára. K atonai ira­ to k ; pátense k, védlevelek között található. Jelzete: G. 28. V. 2. a. 1. — M ásolat (Sp. It. A. III. 552. 18.) — 21. Nem tudjuk, Orosz P ál generális „te ljh a ta lm a ” , felhatalm azása a fejedelem nek m ely rendelkezéséből ered, m ire gondol a tábornok, am ikor erre hivatkozik. B á r teljesen m egegye­ zik Rákóczi célkitűzésével, hogy a nagy cél érdekében lét­ rehozza a vallásbékét. T udom ásunk szerint a fejedelem első,

166

általános rendelkezése a tem plom ok dolgában az 1704. ja ­ n u á r 27-i (Arch. Rák. I. oszt. I. köt. 95—97. l .). Ebben azonban éppen a tem plom ok és iskolák visszafoglalását, visszavételét tiltja. M ajd 1704. jú n iu s 20-án a solti táborban k elt rendeletében (közli: T haly K álm án: P ro testán s egy­ h áztörténeti kalászát II. Rákóczi Ferenc fejedelem kancel­ láriája 1703—1706-iki kiadványai jegyzőkönyvéből. M agyar P ro testán s E gyházi és Iskolai Figyelm ező VTI/1876. évf. 46. l.) a pro testán so k szabad vallásgyakorlati jo g ára figyel­ m ezteti a katolikus főpapokat. Rákóczi azonban sem itt, sem az e tém át részletesebben fejtegető, Szegeden 1704. augusztus 12 -én kelt, s a várm egyékhez intézett leiratáb an sem m ondja ki a protestánsok szabad vallásgyakorlatát, m ert azt ő a „Nem es Orszá g tö rv én y eire” alapozza, s fel is sorolja pél­ d aként az 1608-as koronázás előtti törvény 1. és 7. a rtik u lu ­ sát, az 1617. évi törvény 8., valam int az 1649. évi törvény 12. artikulusát. Rákóczi felfogása teh át az, hogy neki nem kell biztosítania a vallásgyakorlat szabadságát, m ert azt az ország törvényei biztosítják, csak a törv én y n ek kell ér­ vényt szerezni. — Hogy a hadsereg szám ára m in d járt a kezdet kezdetén adott-e ki ilyen értelm ű u tasítást, a rra csak következtetni tudunk, éppen Orosz P ál hivatkozásából és tetteiből is, (lásd. 18. szám ú jegyzet.). Közölte M olnár Já n o s: Egy „assecuratoria-levél” 1703-ból, A sárospataki fő­ iskolát a refo rm átu so k n ak visszaadják. A dalékok Zem plén Várm egye T örténetéhez I /1895. évf. 52. l. Lelőhely feltünte­ tése nélkül. E nnek helyesírása eltér az eredetiétől. Mi itt az OL-beli eredetit közöljük. — 22. OL. G. 19. II. 2. i. — 23. Esze T am ás m egállapítása. — 24. Közli E rdélyi János, Sp. F ü z. VIII/1864. évf. 54. 1. — 25. R áday lt. N em essányi B álint iratai, levelezése 28. sz. — 26. Sp. Fü z. VIII/1864. 47—54. l. — 27. T öredékes, kivonatos m ásolata Esze T am ás gyűjtem ényében. — 28. Az erre vonatkozó éles v itát Csécsi Ján o s országgyűlési naplójából ism erjük. (Com m ertarii de rebus in C onventu G enerali Szécsényiano 1705. Mense Sep ­ tem bri O ctobrique gestis — a T iszáninneni Reform átus E gyházkerület K önyvtárában van az eredeti, latin nyelven írt napló, jelz ete: Kt. 65 1. — E rről kivonatos fordítást ké­ szített Kazinczy Ferenc, am it aztán többen lem ásoltak. B árt ­ fai által készített m ásolata az OSzK K ézirattárában Quart. Hung. 1526. ff. 149—176. K özzétette: Köpeczi Béla és R. V ár ­ könyi Á gnes: Rákóczi tü k ö r — Naplók, jelentések, em lékira­ tok a szabadságharcról, Bp. 1973. M agyar Századok, II. kö­ tet 143—175. lapjain.) — 29. R áday Lt. R áday cs. lt. I. d /l—2. fogalm azvány, Ráday P ál sk. tisztázata OL R ákó­ czi-szabadságharc levéltára M unkácson m ara d t rész, közigaz­ gatási irato k : G. 16. I. 2. b. — 30. Z silinszky M ihály: A m agyar országgyűlések vallásügyi tárgyalásai a reform áció­ tól kezdve IV. Bp. 1897. 166. skk. — 31. A. II. 370. 1706-ban kelt, s az ennél bővebb (17. l. terjedelm ű), de ezt is m a­ gában foglaló (3—12. l.) 1787. augusztus 21-én kelt hivatalos m ásolt: A. XXII. 8107/248. — 32. E redetije: a kassai re fo r­ m átus egyházközség levéltárában, 102. sz. alatt. Ezen ada­ tot is Esze T am ásnak köszönöm . „P ro Generoso D om lno Joanne Szathm ári Inclytorum C om itatuum A baúj, Zem plény, Borsod, delegato Com m issario. 1. M ostani k im enetelinek al­ kalm atosságával az egész Confoederalt Nem es V árm egyék­ ben, az Helvetica Confession levő Scholákb an, Collegium ok ­ ban E cclesiákban, m icsoda, kitül fu n d alt s C onferalt bene ­ ficium ok vadnak, azok in natu ralib u s vagy kész pénzül m ennire axtendalodnak, Conscriballya. 2. E nnek hogy vilá­ gosabb s valóságosabb meg tu d ására m ehessen az Dioecesisbeli E sperestektül C uratoroktul s egyéb egyházi gondviselök ­ tül, a m atriculakbul s egyéb C onservatorium okbul exerpallya Consignálván az oly beneficium okat is az m ellyek abalienal ­ tattak , violenter bírattak . 3. Hol azon beneifcium oktul k ik ­ n ek m enyi e rogaltatik nevezetessen m arade valam ely Super ­ fluitas azt eleitül fogva hová erogálták, vagy ha csak dis ­ sipaltak hová s ki által dissipaltattak. Holot penig Confe ­ ra ltattan ak . hol. ki által, in teresre a d attatta k e ki, s a n ­ nak interesse m icsoda szükségre kel. 4. Hol hány Ecclésia ­ béli Személy vagyon nevezetessen Deák, azoknak m icsoda m odalitással való alim entatiojok a fundatiobul e, beneficiu ­ m okbul, vagy az helységek m indennapi Concursussokbul alam isnájokbul. 5. Hol m icsoda jövedelm et talál, kölőnőssőn a k özönségessen is, extracitizállya adgya m aga opinioját, m ely E cclesiáknak, Collegiumnak, S cholanak m enyire va­ gyon rendes Szüksége, s m int lehetne m ely m odalitással C om pendialni az oly beneficium oknak erogatiojat eszten­ dőnként m ennyit lehetne reserválni az Egyházi s egyéb dicsőségét néző szükséges állapotokra, m ost adván Is­ ten időt s alkalm atosságot arra. hogy a m enyiben m ind az Ecclésiák, Collegium ok Scholák Parochiák, m eg fogyat ­ koztanak építtessü k segitsük m entül ham aréb redintegrály ­ lyuk, azért eö k eg y elm e kn e k az m ely Nem es V árm egyékben m ennek az N em es V árm egyét s k irályi Szabad Városokat, helységeket s ugj Személy szerént a V allásunkon való Isten dicsőségét elő segéllésében talalo m inden ren d ek et az ala ­ m isna irá n t requirallyon. Szóval vagy levele által nagy szeretettel C onnotaltatván, ki m it a k ar kész pénzül Conferel eő k eg y elm e k azt is congerálván reportállyák. — 6. El vé­ gezvén ezen m u n k át a m időn Tem plom ok designatiojárul relatiot tészen U dvarnál a k k o r egyszer s m ind erről hoz­ zon írásb an rendes inform atiot Delatiot, p raesentallya a S enatusban, a k k o r jelen lévő valam ely V allásunkon lévő Uri rendnek. Igyekezze is ebben oly m unkás szorgalm atosságát nyilván valóvá ten n i kivel vallásához való buzgosága ki tessék. Datum in Campo Secseniensi die 5ta Mensis O ctbris Anno 1705. L. S. Vay Á dám m pr. L. S. Szem ere László m pr. L. S. P apai János m p r.” — 33. Eredeti, OL. R ákóczi-szabad­ ságharc levéltára, Missiles, Fasc. 9. (A szekció- és törzsszám feltüntetése nélküli iratok Esze Tam ás gyűjtem ényéből való m ásolatok.) , , . . . hogy . . . haszontalanul az időt ne töl ­ csem, kivántam az itt való P a tak i helvetica confes ­

sion levő dolgokat effectusban vennem , kiknekis elégséges id ő t praefigálván, h arm ad napja, hogy itt vagyok, de m ind ekkoráigis sem m iben nem progrediálhattam , m entvén azzal m agokat, hogy m inden docum entum ok, ki edgyütt, ki m ásü tt ellévén rejtve, nem p ro d u k á lh a tty á k ; a nélkül pe ­ nigh csak sim plex assecuratiókra instructióm nak ten ora ellen sem m it sem cselekedhettem , hanem a tem plom nak való helyt az ó-tem etü helyen kim utatván, azzal contestusok löt ­ tek. Az p ate r jesu itá k n ál való h aran g o tis assignáltam eő kegyelm eknek. A több dolgok m aradnak, az m ik o r elég­ ségesképpen m agok praetensióit a p ro duktum okkal edoceál ­ h a tty á k .” — 34. OL. R ákóczi-szabadságharc lt. G. 21. II. 4. E perjesi adm inistració iratai. T haly K álm án a K am arai Itból közli MPEIF. VIII/1877. évf. 288—289. l . A S árospatakon „való Helvetica Confessión levő Collegium részérül hitele­ sen m egbizonyosodván az, hogj ezen nem es Zem plén V ár­ m egyében nagy-tolcsvai mező város alsó végén levő m a­ lom ju re perpetuo concem állya boldog em lékezetű Méltó ­ ságos Fejedelem első Rákóczi Ferencz édes A tyánk-U runk által ném inem ü fundatio hely ett adott colláciojábul az Col­ legium prefessorit, itt való praed ik ato ro k at és k án to rt, a n ­ n akokáért igazságosnak láttuk, m int hogj an n ak birodal ­ m ábul vi et potentia m ediante e x tu rb á lta tta k , azt tartv án az szécsényi tran sactio is, hogj ezen Ecclesia és Collegium javai restituáltassanak, visszaadatni, az m int is com m ittá ­ lyuk K egyelm eteknek restitu tiójá ru l azon m alom nak p a ra n ­ csollyon valam ely fiscalis tisztnek, az ki m ind azt s m ind o ttan található jövedelm eket ugj m alom hoz tartozó eszkö­ zöket valam elyek actu o ttan talá ltatn a k adgja kezekhez az Ecclesia praedicatorinak. Collegium professorinak és k á n ­ to rá n a k m inden h a la d ék és jövedelem v agj m alom hoz való eszköz m egtartása nélkül és azoknak re stitu tió já ru l ad fi ­ delem ejusdem officialis fiscalis relationem fu tu ra pro cau ­ tela adgyon authentice testim onialist is K egyelm etek.” — 35. Fogalm azvány, m egjegyzés ra jta : „E xpeditum ” Lymb. Series I . 1709. Fasc. 98—100. „G enerose etc. Salutem et om ne bonum . S aáros P atak i helvetica Confessión lévők Colle ­ gium beli P rofessorok és P raedicatorok dolgában m it m él ­ tóztatik n é k ü n k K egyelm es U ru n k eő Felsége parancsolni, ezen accludált Felsége p a ran cso latty án ak valóságos m ásá­ bul meg érti Kegyelm ed. Ki avégre includállyuk Kegyel­ m ednek, hogy azt in om nibus effectuálni el ne m ulassa K egyelm ed. Coeterum eundem bene valere cupim us.” — 36. Lym bus, Series I. 1706. Fasc. 77—78. — 37. Ez utóbbit ta rt­ ju k valószínűbbnek, s az előbbit, a sütőházat elírásnak, m ert S árospatak körn y ék én a „szőlőház” fontosabb. — 38. A kas­ sai jezsuiták kezén lévő, két fakultással m űködő felsőbb tan in tézet az ún, „nem es ifja k eonvictusa” . — 39. Esze T a­ m ás közlése a S árospataki R eform átus L apok XXXVI/1941. évf. 35. sz. (aug. 30.) 164. l. — 40. U. o. „A lázatosan fo­ lyam odom Felséged kegyel m es lábaihoz, instálván Felséged­ nek, m éltóztassék Felséged illy szegény árva szolgálójához annyi g rá tiájá t m utatni, hogy edgy kis tanuló fiacskám at p arancsolná Felséged az pataki collegium ban be vetettni és a töbi Felséged kegyes protectiója alat levő iffja k n ak köziben tetettni, hogy az Felséged kegjes szárnyai alat tu ­ dom ányában gyarapodván, Felségednek s h a zá n k n ak hasz­ nos szolgája lehessen, m elly felséges kegyes g rá tiájá ért Is­ ten elől való szüntelen im ádságom m al Felséged szerencsés országlásáért im ádkoznom el nem m ulatom ” . — 41. U. o. 36. (szept. 6.) sz. 168—169. l . „N agy alázatosan k éntelenite ­ tem Felségedet alázatos in stantiám m al m eg találnom . Fel­ séged fejedelm i kegjelm ességébül, istenes in dulattyabul meg tekintvén árva s gyám oltalan állapotom at, egj gyerm ekem et unokám m al edgjütt a pataki scholóban adván, parancsolt udvarbiró u ra m n a k sustentálások irán t, m ind eddig is ő kegyelm e szegényekrül provideált, m ostan pedig m ind p ra e ­ fectus K rucsai uram , m ind udvarbíró uram relegált, s v árja u jjab b parancsolattyát F elségednek sustentálások iránt. — K önyörgök nagj alázatosan Felségednek, Iste n t tekintvén s árv a gjám oltalan állapotom at, továbbra is parancsollyon Fel­ séged kegyelm esen praefectus K rucsai, vagy udvarbíró uram nak, továbra való sustentálások irá n t.” — 42. OL. G. 19. II. 2. i. — 43. Soós család levéltára, OL. P. 608. 1 tétel 19 cs A levél S árospatakon 1708. július 5-én k elt m éltó hogy e sok hánykódási ’s bujdosási után a ’ m enyei Iste n n ek gondviseléséből K egyelm es U runk ő Fel­ sége keze által helyere tetett, de m ostan nagy árvaságra ju to tt A nya O skolánk gondgyát a ’ Méltóságos Ur többekkel egjütt egyenlő ak aratb u l és Szent m eg egjezésbül m ind el­ m éjére m ind kezére végye, és ennek Á rva Fiainak kettős em lőket m ind a testi m ind az elm életi életre, abban való nevelésre kegyes D ajka m odgyára n y ujtson, m ellyet hogy m ostan alkalm atossan el kezdhessen a’ több Méltóságos s T ekintetes U rakkal, Fő rendekkel, és L elki P ásztorokkal egyetem ben m ajorum et superiorum benigna annuentia et intim atione k é rjü k alázatosan pro 20 Ju lii Sáros P atakon jó idején m eg jelenni ne terheltessék, hogy enn ek az A nya O skolának, kegjes P a tro n o ssá n a k ; sőt A ttjának, D ajk áján ak m agát lenni Isten előtt declaralhassa, a n n ak szükségét, fo ­ gjatkozását orvosolhassa, rom lásábul, pusztulásábul való fel építtetésére subsidium at a já n lh assa: m ellyet tselekedvén lé­ szen ditseretes Jó E leinek példája és nyom doka követője”. — 44. OL. P. 608. l. t. 19. cs. Sárospatak, 1708. julius 20. — 45. OL. P. 608. l . t. 19. cs. S átoraljaújhely, 1708. augusztus 5. — 46. M olnár A ladár: A k özoktatás tö rté n ete M agyarorszá­ gon a XVIII. században. Bp. 1881. 477. — 47. I. Rákóczi G yörgy 1635-ben — am ikor a m ásodik ta n á ri állást alapí­ to tta — úgy rendelkezett, hogy a debreceni kollégium egy tan á ra m indig az erdélyi fejedelm ek által fizettessék. B a r­ csai Ákos fejedelem a rendelkezést m egerősítette, s e célra évenként 200 forint értékig m enő kősót utalm ányozott a dési aknákból. Ezt az adom ányt bővítette jelentékenyen Apafi. — 48. I. Rákóczi G yörgy a váradi iskola két ta n á ra fize­

téséről is rendelkezett. Ezt fia, II. Rákóczi György is m eg­ tarto tta. A m ikor a váradi iskola tan á ra és tanulói D ebre­ cenbe költöztek, s ott bekebeleztettek, a k k o r és azért em elte fel A pafi fejedelem az iskola járan d ó ság át 3000 kősóra. — 49. M olnár A. i. m. 466. — 50. M agyar P ro testán s Egyházi és Iskolai Figyelm ező (lásd. továbbiakban MPEI Figyelmező) VII/1976. 392. — 51. Révész Im re : N apló II. Rákóczi F erenc m agyar nem zeti szabadságharcának idejéből MPEI Figyel­ mező III/1872. 444. — 52. E gykorú m ásolata: E gyetem i K önyv­ tá r Collectio H evenesiana IV. 28. — T haly K. teljesebb szö­ vegű m ásolata: OSzK F ol. Hung. 1389. XVIII. 76. — Idézi Esze Tamás: a R eform átus Esze Tam ás. Bp. 1941. 13—15. és u. ő. Egy fejezet a R ákóczi-szabadságharc könyv- és iro­ dalom történetéből. A debreceni KLTE Kt. közi. 42. Bp. 1964. 79. — 53. B arcsa J á n o s : A tiszántúli reform átusok a kuruckorban. D ebreceni P ro testán s Lap XXVI/1906. 680. — Esze T am ás: Rákóczi diákjai. Az Ut TV/1951. 43. sz. — 54. Kiss K álm án: A szatm ári reform , egyházm egye története. K ecskem ét, 1878. 802. — 55. B arcsa J. i. m. 691. — 56. Szücs Is'tván: Szabad k irályi D ebreczen város történelm e III. Deb­ recen, 1872. 705. — 57. Z oványi J e n ő : A T iszántúli Refor­ m átus E gyházkerület története. Debrecen, 1939. 42. — Je ­ lenleg m indössze erre az a d atra tám aszk o d h atu n k csupán. Zoványi nem hivatkozik fo rrására (azt általában megjegyzi, hogy „Bővebben foglalkozik az üggyel — Szilágyi Tönkő M árton ügyével — „a coccejanism us h a tá sa a m ag y ar re ­ fo rm átu so k ra ” cimű k éziratb an lévő dolgozatom ” . Azonban itt sem nevezi m eg forrását. A Tiszátúli R eform átus Egy­ h ázkerület L evéltára (Debrecen) nem tu d ja prezentálni ezen forrásanyagot. Nem k é telk ed h etü n k abban, hogy Zoványi Jenő valam ilyen dokum entum ra tám aszkodik, azonban ann ak hollétét elhallgatja. — F o rrása valószínűleg „A debreceni ev. ref. Főgym nasium É rtesítője az 1894—95. iskolai évről” 154. lap ján találh ató adat, am ely a Coetus szám adáskönyvére tám aszkodik. — 58. H offer E ndre (közl. ) : F odor Ján o s ref. lelkész ö néletrajza a m últ század közepéről. MPEI Figyel­ mező. VIII/1877. 288. — 59. Békefi Rémig: A debreczeni ev. ref. főiskola XVII. és XVIII. századi törvényei. Bp. 1899. 4—5, — 60. Révész I m r e : Napló II. Rákóczi Ferenc . . . 435. — 61. U. o. 435. — 62. T örök Istv á n : Egy ad at a debreczeni ref. collegium történetéhez. T örténelm i tár. 1885. 616—617. — 63. U. o. 617. — 64. Révész I . : N apló II. Rákóczi F erenc . . . 435. — A Napló bejegyzése augusztus 24-én kelt, s 22-ére utal. A T örök István által közzétett deliberatum kelte is augusztus 22. A B ékefi Rémig által közzétett törvény augusz­ tus 12-éről van keltezve. — 65. D ebrecen város levéltára E xhibitiones: H adházi István folyam odványa a tanácshoz 1704. szeptem ber 14. Idézi Esze T am ás: Egy fejezet a R ákó­ czi-szabadságharc könyv- és irodalom történetéből. Bp. 1964. 78. — 66. OSzK Oct. Hung. 679. — 67. Debrecen és benne a kollégium története e válságos szakaszának jó összefoglalá­ sát ad ja — részletes bibliográfiával — Esze T am ás: A deb­ receni kollégium történ ete k ö n y v tárá n ak pusztulása. Egy­ háztörténet III/1945. 54—64. — Ugyanezen tém ával foglalkozik Bán Im re: D ebreceni könyvjegyzék a Rákóczi-korból. MKSz LXXI/1975. 299—305. — 68. B á r v a n n ak nyom ok, am elyek a rra engednek következtetni, hogy tö rté n tek ilyen irányba is lépések. — 69. Napló, 1705. október 18. M PrEI Figyelm ező III/1872. 436. — 70. A N agytem plom ban széttépték a k á n to r énekes- és passiókönyvét. — 71. Napló, 1705. október 21. MPrEI Figyelm ező 436. — 72. A kiü rítés m á r 1706. október 19-én m egtörtént. (E kkor Dobozi Im re főbírótól m inden egyes deák 2 fo rin to t kapott útiköltségre.) Ezen a „napon tíz óra­ kor egész debreceni lakosok helyekből kibontakozódtanak” . R abutin azonban csak novem ber 28-án vonult be a városba. — 73. A debreceni ev. ref. Főgim názium É rtesítője az 1894— 95. iskolai évről. 32. — 74. A p rotestáns iskolák létfen n ta r­ tá su k a t m eridikálással, szuplikálással, legációval biztosítot­ ták. E kérdést elemzi Földes B éla: D eákélelm ezés a XVII. századi protestáns iskolákban cím ű tanulm ányában. Száz. 107/1973. 64—90. A legációk kérdését, különösen a sárospataki Csécsi Ján o s professzor legációs p átenseit külön tan u lm án y ­ ban szándékozom feldolgozni. — 75. OL Jeszenák cslt-ben levő Protocollum Rakoczianum alap ján idézi Esze Tam ás, idézett tanulm ányában, E gyháztörténet m/1945. 61. — 76. Géresi m egem líti, hogy az iskola részéről a szállításnál Szent ­ péri János és Csengeri P ál szorgoskodott. — 77. Fentebb láttu k , hogy az erdélyi fejedelm ek a sóbányák term ékei­ vel m ik én t segítették a kollégium ot. A szabadságharc első éveiben ez a tám ogatás szünetelt. 1705. jú n iu s 17-én érke­ zett a fejedelem kancelláriájához a debreceniek k é rése : „A debreczeni collegium jelenti hogi m éltoságos fejedelem Apafi M ihály uram conferalt annuatim a Dési ak n áb u l öt ezer kösó ­ kot szám ukra producalvan az irá n t való collationalisnak p á r­ ját, m ellyben a van fel téve sub finem a m odo im porterum succesiovis sem per tem poribus m eg agiák, in A nno 1681 em a ­ nalt.” — M ásolata Esze T am ás gyűjtem ényében. — 78. „Deb­ reczeni collegium ban lévő tan ító k és tanulók m ost m ásodszor alázatosan in stáln ak N agyságodnak, ez előtt való 1666. eszten­ dőben m éltóságos groff R hedei Ferencz uram igye fogyott s gyám oltalan állapottyát látván azon Collegium nak, ex sancta devotione nem es B ihar várm egyében lévő Szent Im rei posses ­ siojának m indennem ű dézsm áját in perpetuum conferalta volt. m elyre bizonyság az ő Nagysága írásával és pecséttyével m eg ­ erősíttetett donationalis levele, a m ellynek valóságos m ássát produeállyák sub litera A. A nnakutánna boldog em lékezetű m éltóságos fejedelem I. A paffy M ihály kegyelm es Ú r ő N agy ­ sága azon Szent Im rei possessioján ak nem csak jövedelm ét confirm alta az em lített collegium nak anno 1667, hanem e g y ­ szersm ind dom inium ában is per suos deputatos intro d u caltat ­ ta , m ely irá n t is p roducaltatik az ő Nagysága levele sub lite ­ ra B in paria. M indazonáltul fogva azon collegium m egh ma­ ra d o tt szabados dom inium ában, m igh V árad tö rö k tü l m egh vételével potentiose tőllök el vétetett. Melyre nézve N agysá ­

167

godnak alázatossan instálnak, ennyi időtül fogva lett in ju riá l ­ 97. Passus Egregii M ichaelis H alasi in Belgicas Academ ias p ro ­ tatáso k at m egh tekintvén és nagy k á raik at is könyörülő szem ­ ficiscentis. „Nos Franciscus etc. U niversis et Singulis (uti sty ­ m el nézvén, m éltóztassék N agyságod m int Istentül szegény h a ­ lus consvetus) etc. Salutem et P rincipalis G ratiae N ostrae be­ zánk jav ára elő állíttato tt justitionarius, a m egh em lített jó ­ nignam propensionem : A lijs vero ex tra Regnum constitutis szágnak birodalm ában az em lített collegium ot vissza állítván, cujusvis Honoris dignitatis officii ae praeem inentiae hom ini ­ m anuteneálni.” A fejedelem u tasítá sa : „Legyen parancsolattya bus condecentia officia N ostra. Praesentium E xhibitorem Eg ­ Nem zetes Vitézlő Ram ocsaházi György T iszán-túl lévő prae ­ regius M ichaël H alasi hum illim e coram Nobis exposujt quo ­ fectus hívünknek, hogy azon collegium nak, azon dézsm át re ­ m odo idem uberius am plicandorum L iberalium Studiorum signállya továb való dispositionkig,” Protocollum okból m áso­ Suorum causa exteras Provincias et signanter (Inclytas) lata Esze T am ás G yűjtem ényében. — 79. „G yerm ekségem tül U niversitates A cadem icas Foederati Belgij ut olim P a tria e fogva a’ D ebreczeni Híres Collégyom ban a ’ szép T udom ányok servitijs m agis idoneus re d d a tu r invisendi anim o ductus L ite ­ m ellett fáradozván, fő czélom m indenkor az volt, a ’ m ellyen ris N ostris Passualibus plurim um indigeret essetque necessa ­ m ostanis kiváltképpen igyekezem , hogy az én Istenem nek H á­ riu s petens Nos debita cum instan tia hum illim e, quatenus zában a ’ szerént az a já n d ék szerint, m ellyel Istenem m eg-ál ­ ejusdem tu tio ri itinerationi clem enter prospicere dignarem ur, dani fogh, hüségessen szolgálhassak. M ostani édes H azánk Unde Nos ejusdem instantia benigne exaudita (laudabilem in ­ m ozdulásával ezen szép m unkám m ennyire m eg-gátoltatott lé­ tentionem )b praesentes L iteras N ostras P assuales eidem elar ­ gyen, eléggé meg nem sirathatom . D ebreczennek el-futásának giri e re fore considerantes duxim us esse concedendas. Firm i ­ alkalm atosságával szép könyveim s-m inden Scholai Actáim te r proinde p raetitu latis E xercituum N ostrorum Officialibus, p ra ed á ra költenek, ruházatom tul s-egy szóval, m indenem től caeterisque M ilitibus N ostris g regariis com m ittim us et m an­ meg váltam ; úgyanyira, hogy m eg-írtt Collégyom ból ki­ dam us quatenus eundem facta proprius (insinuatione)c apud bontakoznom kelletvén, m ár bizonyos ideje, hogy m ás, Isten C om m endantes N ostros in Pasibus Regni H ungs riae consti­ szerető kegyes E m berek által tápláltatom . A’sok nyom orúság, tu t os insinuatione libere tran sire vel necessitate ita exigente bújdosás és nyughatatlanság egészségem nek-is változást oko­ m orari perm ittan t ac per suos perm itti faciant. Alios vero zott. Jól-tévő Istenem , a ’ kinek m inden nap szolgálok, m uto­ ex tra Regnum constitutos que su p ra condecenter praesentibus gat hellyel-hellyel oly jó F autorokat, kik n ek jó a k ara tty o k ál­ requirim us, non solum liberum eidem tran situ m vel com m ora ­ ta l nem csak eledelem et veszem ; ső tt testem ruházattya-is tionem concedere; verum in q u antus itineris ejusdem exigentia hol egytül s-holl m ástul kiszolgáltatik, m elly Istenem nek gond­ expostulaverit om ne, C hristianae Pietatis opera erga Eundem viselése anynyival-is inkább kötelezett ő Szent Felsége Szent contestari haud graventur, facturi eo ipso rem Nobis gratam , Szólgálattyára, m ellyet vajha el-érhetek, bizonyára örvendezni in sim ilibusque aeque com pensandam . P raesentibus perlectis fogok. Bízván jó Istenem után N agyságtok és K egyelm etek E xhibenti restitutis. D atum (Agriae die 15 m ensis Aprilis Anno Domini 1705).” — OL. G. 19. II. 3. h. I. Tom II. 261. p. Meg­ IRT GRATIÁJABAN, alázatosan m erészlettem ezen Supplica ­ tióm at N agyságok és K egyelm etek eleiben terjesztenem , kérvén jegyzés: az a, b, c, a la tt zárójelben levő rész az eredeti szö­ az UR Nevében szegény szolgájokat E ngem et-is m ostani csüg ­ vegben ki van húzva. — 98. OL G. 19. II. 2. j. — 99. T uróczi— gedező állapotom ban valam ivel fel-segélleni m éltóztassék, T ro stie r: M agyar C artesiaredusok. 179. — 100. OL G. II. 2. i. — hogy Isten Dicsősségére el-tökéllett szent szándékom annyi ­ 101. „Nos Franciscus II. Dei gratia Sacri R om ani Im perij et val-is inkább p rosperáltassék.” U tóiratban em líti N agykőrös T ransylvaniae Princeps Rákóczy, P artiu m Regni H ungar iae 1708. évi feldúlását is: f,.NB. Most-is az UR k á rra l látogat, ő Dum inus, Siculorum Comes, et P a ter P atriae. Pro L ibertate Szent Felsége: m ert m ost (proxime) K őrőss V árosában az El­ C onfoederati Regni H ungariae Statuum , nec non M unkacsien ­ lenség, Ném et, Rátz, Bonum ocskám at tűzzel m eg-égeté: (amit) sis et M akovicziensis Dux. P erpetuus Comes de Saaros. Doa ’ C hristianus E m berek K eresztyéni jó in d ulattyokból, a ’ jó m inus H aereditarius in Sáros P atak. T okay. Regecz, Ecsed, Em berek, a d ta n ak vala” .] P est m egyei L evéltára IV. 1. f. — Somlyó, Lednicze, Szerencs Ónod. etc, etc. Universis et Sin­ 80. MPrEI Figyelm ező III/1872. 430. — 81. A Napló 2. és 3. p o n t­gulis E xercituum N ostrorum G eneralibus, Campi M arschallis, ja az alábbiakat örökítette m eg: ,,2. Most lévén alkalm atos­ eorundem que L ocum tenentibus, G eneralibus Vigiliarum Praságunk, hogy ennyi szám ú népek lelki jav á ra vigyázzunk; efectis. Brigaderis, nec non Militae N ostrae tam E questris azért 5-ik praed icato rn ak Tiszteletes Debreczeni E m ber Pál quam P edestris Ordinis, cujuscunque tandem nationis Regi­u ram n ak hivatalt a dtunk. 3. A Scholában is szükséges lévén m inum Suprem is, et Vice Colonellis C apitaneis D uctoribus a tan ítás és vigyázás, feles a d eákság, a Collegium ok a hazá­ Vexilliferis, Vigiliarum M argistris, Decurionibus, caeterisque ban m ind elp u sztu ltan ak , ide gyűlnek m indenfelől: azért pro ­ M ilitibus N ostris G regarijs, cunctis dem um ac alijs quorum n i ­ fessorságra akadém iákból m ostan lejött becsületes ifjak. Deb­ m irum interest, a u t quoquom odo interesse potest praesenti ­ receni Herczeg Ján o s és K ecskem éti György u raim ék h ivat ­ num notitia m h abituris visuris, lecturis, a u t legi aud itu ris F i ­ ta tn a k .” H ivatalukba m ájus 7-én ik ta tta ta k be. M PrEI Figyel­ delibus Nobis dilectis. Saluten Principalis gratiae N ostrae mező III/1872. 433. — 82. Uo. 434. A szem élyek további sorsá­ P ropensionem . Aliis vero extra Regnum constitutis cujusvis n a k felvázolásával, életrajzaik közlésével nem kíván ju k te r ­ Honoris, D ignitatis, Officii, et praeem inentiae hom inibus con­ helni a dolgozatot. — 83. Közli Zsilinszky M ihály. Száz. 1836. decentia Officia nostra. P raesentium E xhibitores Ioannes 355—357. Az erre adott jelentéseket uo. 357—368. 521—535. — 84. D alyay et M ichaël Técsij hum iline coram Nobis exposuerunt, Békefi Rém ig: A n époktatás története M agyarországon 1540-ig. auom odo ijdem uberius am pliandorum L iberalium Studiorum Bp. 1906. 49. — E rre néhány példát M árki is em lít az A rchí­ Suorum causa ex teras Provincias et S ignenter U niversitates vum Rák óczi anum alapján (Márki II. 420—421. l. ennél azonban A cadem icas F oederati Belgij, u t olim P a tria e Servitijs m agis sokkal többet tu d u n k , b á r a teljességig m ég korántsem ju to t­ idonei re d d an tu r invisendi anim is ducti Literis N ostris P as­ sualibus plurim um indigerent, essentque n ecessarij patentes tu n k el, s ez alkalom m al nem is tö rek ed tü n k arra. 86. , , . . . a 2dik pun ctu m b an foglalt am nistialis gratia . . . olyanok­ Nos debita cum In stan tia hum illim e quatenus eoru ndem tu ­ ra is é rte tő d ik . . . . a kik idegen országokon, a k á r követségbe, tiori itinerationi clem enter prospicere dignarem ur. unde. Nos a k ár tanulásnak, vagy kereskedésnek kedvéért m ost foglala­ e oru ndem In sta n tia benigne exaudita p raesentes N ostras Li­ toskodnak, valam ikor m agokat illendőképen b éjelen tik .” P u ­ teras Passuales ijsdem elargiri e refore considerantes duxi­ lay Já n o s: Szathm ári békesség — K árolyi Sándor önéletírá­ m us esse concedendas. F irm iter P roinde P raetitu latis E xerci ­ tuum N ostrorum O fficialibus,aeterisque M ilitibus N ostris Gre ­ s a .. . II. 430—431. Pest. 1865. — 87. Egyes m onográfiák szép szám m al születtek. Ezek eddigi legteljesebbnek m ondható bib­ gaijs com m ittim us et m andam us quatenus eosdem H ungariae liográfiáját H erepei János á llítatta össze: " K ülországbeli a k a ­ constitutos insinuatione liebere tran sire vel necessitate ita exi­ dém iák m agyarországi hallgatói” — B ibliográfia — A dattár gente m orari, perm ittant, ac p e r Suos p e rm itti faciant. Alios ve­ XVII. századi szellem i m ozgalm aink történetéhez III. Bp. — ro ex tra Regnum constitutos quos Supra condencenter praesenti­ Szeged, 1971. 441—451. — 88. Lásd pl. M árki i. m. 420—421. — bus requirim us, non solum liberum ijsdem transitum vel com ­ 89. A lbum Studiosorum A cadem ise F ranekerensis, 1585—1811, m oratio nem con ced ere; verum in quantum itin eris eoru ndem 1816—1844. F raneker. 1968. — 90. E rre a következtetésre ju t T or ­ exigentia expostulaverit, om nem . C hristianae P ie ta tis operam dai Z ádor is: A m ag y ar kartezianizm us történ etén ek vázlata erga Eosdem contestari haud gaventur, factu ri eo ipso rem cím ű tanulm ányában. M agyar Filozófiai Szemle VI/1962. 76. — N obis gratam in Sim ilibusque aeque recipro candam . P ra e ­ 91. 1686-ban ni. felújítj á k azt a rég i, d e időközben szokásból sentibus Perlectis Exhibenti restitutis. D atum in C astro N ostro kim ent intézkedést is — kétségtelenül a cocceianus nézetekre Sáros P a tak die trig esim a prim a Julij Anno Millesimo Sep­ való tek intettel —, hogy az akad ém iák ra m enők rev ersal i st ad­ tin g en tesimo N ono” .” Franciscus P rinceps m p Franciscus jan a k arról, hogy a felvett tudom ányban m inden újítástól ta r­ A szalay mp. LS. OL. G. 19. II. 3. e. — 102. D ályai D escartes tózkodnak. — A korabeli levelezésben kifejezetten a lebeszélés k ét levelét lem ásolta és hazahozta m agával. A Tiszántúli Re­ aktusával is találkozunk. — 92. Számos ilyen disszertáció m a­ form átus E gyházkerület N agykönyvtára (Debrecen) K ézirat­ ra d t fenn , de ezekben az é rtekezésekben csak alig néhánynál tárából közli Esze Ju d it: D eux docum ents inédits su r D escar­ akad u n k a coccejanism ust szorosabban j ellemző vonásokra. — tes című dolgozata keretében. Acta L itteraria A cadem iae Scien ­ 93. L ásd: Turóczi—T rostier József: Magy a r Cart esianusok. tiarum H ungaricae 15. 1973. 230—244. Klnv is. — 103. Pl. a Csé­ Magy ar irodalom — Világirodalom . Bp. 1961. T. 178—179. 94. csi-ügy Sárospatakon, am it H orváth Cyrill csupán iskolai rendbontásnak vél, illetve igyekszik beállítani, s ifj. Csécsi Lengyel Im re: Bod P éter és a felvilágosodás kapcsolatának János professzor öszeférhetetlen m agatartásával, rossz term é­ kérdéséhez. ItK LXXV II/1973. 588. — Turóczi—T rostier József: szetével m agyaráz (Sárospataki Füzetek. 1905. 1—15. 65—88.). A m agyar felvilágosodás előtörténetéhez. M agyar Irodalom pedig ez a teológiai ortodoxia és a re form átus felvilágosodás Világirodalom I. 337. — M átrai László felszólalása " A m agyar küzdelm e és egyik legélesebb összecsapása volt. — 104. Ribini. és a kelet-európai felvilágosodás sajátosságai” cím en 1970-ben J . : M em orabilia Ecclesiae A ugustanae Confessionis in Regno rendezett vitán. - 95. L ásd: Esze T am ás: B ársony György H ungariae . . . II. Pozsony. 1789. 526—532. — 105. Uo. 370—72. „V eritas”-a. ItK LXXV/1971. 667—693. — 96. OL G. 19. II. 2. i. —

168

Néhány megjegyzés Nyíri Tamás „A mai magyar katolikus teológia fejlődéstörténete” c. írásához ségét” hozta (206. o.) és feltételezte — ideológiai kom p­ Dr. Nyíri T am ás professzor ú r „A mai m agyar kato­ rom isszum nélkül — a nem hivők és hivők összefogá­ likus teológia fejlődéstörténete” c. írásáb an (Theolo­ sát progresszív célok érdekében. E sorok író ja egyéb­ giai Szemle, 1977. 7—8. sz.) v itá b a száll egy korábbi k én t annyiszor hangsúlyozta m ásk o r is enn ek az tan u lm ányom m al („Harminc esztendő a magyar v a l­ együttm űködésnek a fontosságát a hazai sajtóban, láskritika történetében”, Világosság, 1975. 4. sz.) azzal hogy m ost szinte feleslegesnek is ta rtja m indennek a céllal, hogy rám u tasso n a m arx ista vallásk ritik a m egism étlését. ellen tm o n d ásaira — m in t írja — „a nem zeti egység elősegítése és m egszilárdítása végett”. 2. Azt, hogy a vallások végső soron a term észetfelet­ M esszem enően helyeslem a vita célját s ezzel együtt tibe helyezik a m egoldást — valóban írta m és ezt nem azt is, hogy a m ásik állásp o n tját belsőleg elemezzük, is vonom vissza; h a isten nem álln a a vallások köz­ in k o horenciáját — ha ilyen adódik — kim utassuk. A po n tjáb an , m in t a lét végső a lap ja és végső célja — nem zeti egység m egszilárdítása valóban m egköveteli, nem v o ln án ak vallások többé. A zt viszont nem tag ad ­ hogy a különböző világnézetű em berek éppen a gya­ tam , hogy em beri dolgokban a keresztények célja le­ k o rlati együttm űködés ja v ítá sa érdekében tisztázzák a het (bár sajnos m a m ég nem m indig az) a h arc a k i­ m ásikkal szem ben elfoglalt elvi álláspontjukat. E nnek zsákm ányoláson és elnyom áson alapuló rend szerek el­ egyetlen fontos feltétele v an : azzal kell vitáznunk, am it len. M it is írta m h á t? E zt: „H a a vallások végső soron a m ásik fél ténylegesen állít. a term észetfelettibe is helyezik a m egoldást (s e te ­ N yíri professzor ú r nyilván egyetért ezzel. Írá sáb an k in tetb en m in d en vallásos irán y z at m egalapozott és előre is bocsátja azt a m egszorítást, hogy gondolatm e­ színvonalas b írá la ta szükségszerű), nem közömbös, n ete annyiban érvényes, am ennyiben „helyesen é rte l­ hogy a különböző szellem i ára m lato k a világi folyam a­ m ezi” szavaim at. Ez viszont engem b áto rít fel arra, to k n ak m ilyen irá n y á t ta rtjá k üdvösnek: találn ak -e hogy tisztázni próbáljam , m it is írtam . im pulzust saját hagyom ányukban a társad alm i egyen­ V itap artn erem szerint azt írta m volna, hogy „a v i­ lőtlenség és igazságtalanság m eghaladására, a h áb o rú k lágnézeti harco t az teszi szükségessé, hogy a politikai o kain ak kiküszöbölésére, vagy sem .” M int lá th a tó a klerikalizm us tendenciaként sem szűnt m eg teljesen, term észetfelettibe v etett h it elfogadását éppenséggel és hogy a vallások végső soron a term észetfelettibe nem állítom szem be a keresztényeknek „a világi folya­ helyezik a m egoldást.” (Id. cikk 235. o.) N yíri T am ás m ato k b an ” való részvételével, ellenkezőleg: azt ta r ­ leszögezi, hogy a politikai klerikalizm us n álu n k m eg­ tom perdöntőnek, hogy a hivő h ite m ilyen tá rsa d alm i szűnt, m ivel „a vallás politikai alap já n ak felszám olá­ folyam atokat inspirál. H add m o n d jam így: a d ja Isten, sával szükségképpen együtt já r a politikai klerik aliz­ hogy N yíri professzor ú rn a k legyen igaza és a h ite­ m us eltűnése.” M ásfelől kijelenti, hogy „a hitelesen lesen értelm ezett kereszténység m ielőbb latbavesse értelm ezett kereszténység végső soron sem bízza a teljes ere jét a kizsákm ányolás és elnyom ás ellen. term észetfelettire a természeti kérdések m egoldását, 3. H atáro zo ttan ki kell jelen ten em : nem vélekedtem m ivel term észetfeletti m otívum aik m int em bereket és úgy, hogy a keresztények á ltaláb a n m egelégednek a m in t keresztényeket a rra kötelezik őket, hogy v állal­ szeretet és igazságosság proklam álásával, belenyugod­ já k a harcot a kizsákm ányoláson és elnyom áson a la ­ ván az elvek evilági m egvalósíthatatlanságába. Szó puló rendszerek ellen, egy harm onikusabb és em b er­ szerin t ezt írta m : „A kérdés m indenekelőtt az: m eg­ ségesebb világ felépítéséért. (A párbeszéd katolikus elégszenek-e a vallásos erők a szeretet és igazságosság résztvevői) H angsúlyozzák, hogy a keresztények nem erkölcsi proklam álásával, belenyugodván e m agasztos elégedhetnek meg »a szeretet és igazságosság erkölcsi elvek evilági m egvalósíthatatlanságába, vagy m aguk is proklam álásával, belenyugodván a m agasztos elvek v állalják a harcot a kizsákm ányoláson és elnyom áson evilági m egvalósíthatatlanságába« — am in t L ukács J ó ­ alapuló rendszerek ellenében, egy harm onikusabb, az zsef véli.” em berek közti antagonizm usokat leküzdő világ felépí­ H add körvonalazzam a fentiek kapcsán a m agam tése érdekében. Hogy ehhez a szocializm ussal szolida­ álláspontját. 1. Az em lített cikkben szó van ugyan arról, hogy a rizáló pozícióhoz m ilyen irán y zat közvetítésével ju t­ n ak el a vallásos em berek és képviselőik, az a m a r­ reakciós tendenciaként jelentkező politikai klerik aliz­ x isták szám ára — h a nem is lényegtelen, de m áso d la­ m us elleni ideológiai harc országunkban — az ism ert gos kérdés.” tö rtén elm i körülm ények m ia tt egy időben (még 1956 után is) elkerü lh etetlen volt, de nincs szó arról, M int látható, nem állíto ttam v alam it általában a k e­ hogy a politikai klerikalizm us ma létezik és hogy reszténységről, hanem azt hangsúlyoztam , hogy a k e­ resztények előtt kérdés, alternatíva áll. Olyan k érd és ez ten né szükségessé a világnézeti harcot. Ellenkezőleg: ez, am ely ism eretes m ódon az egész világon foglal­ a cikk m á r az ötvenes évek első felének hibáival k a p ­ k o ztatja a keresztényeket: összeegyeztethető-e hagyo­ csolatban is önkritikusan m egállapítja, hogy a vallásos m ányaikkal a szocializm usért v ív o tt küzdelem a k tív h it elleni eszmei vita és az egyházak politikai tev é­ vállalása. Az is érth ető a fentiekből, hogy ezt a M a­ kenységének összemosása, a k lerikális reakció és v al­ gyarországon pozitív m ódon eld ö n tö tt gyakorlati lásosság összekeverése súlyos hiba volt, „indokolatlanul álláspontot m egkülönböztettem azoktól a különböző sértv e ezzel progresszív szándékú, sőt szocialista elkö­ eszmei m otívum októl, am elyeknek nevében az eg y ü tt­ telezettségű vallásos em bereket.” (205. o.) M ásutt m eg­ m űködést az egyes keresztények v állalh ató n ak ta rtjá k állap ítja, hogy az 1957-ben elkezdődött konszolidáció — nem ó h ajtv án beleavatkozni az egyházakon belüli az átm enetileg m egélénkült, de (az 1956-ban) „m agát teológiai, filozófiai vitákba. súlyosan kom prom ittáló politikai klerikalizm us v ere­

169

T erm észetesen örülök an n a k — am it egyébként m a ­ gam is tu d o k —, hogy n álu n k N yíri T am ás szava sze­ rin t „a párbeszéd katolikus résztvevői” nem elégsze­ nek m eg a m o rális eszm ény hangoztatásával és szolida­ rizáln ak a szocializm ussal. De N yíri T am ás nálam b i­ zonyára még jobban tudja, hogy a párbeszédnek ilye­ té n felfogása a katolikus egyház egyetem én belül még nem általán o s és ta lá n ak a d n ak elvétve idehaza is — nem csak a keresztények, han em a m a rx isták között is —, ak ik ezt a k érdést még n em egészen így ítélik meg. Sem a nagyrabecsült N yíri professzort, sem önm ag a­ m a t nem sorolom ezek közé. M iért vitatk o zu n k h á t? Az em lített cikk következő részében e rre p ró b ál­ ta m feleletet lelni. M egvallom, nem találtam . Az id é­ zett helyet m egelőzően N yíri professzor ú r — igen h e­ lyesen — azt írja , hogy „A m a rx isták és keresztények együttm unkálkodása vagy „politikai” egysége, mely ugyanakkor a világnézeti harcot is m agában foglalja, n ap jain k b a n m ind a m a rx ista v allásk ritik án a k m ind a katolikus egyházpolitikának elfogadott alaptétele. „A világnézeti harc szükségszerűsége elism erésének azon­ b an ném ileg ellentm ond, hogy ugyanazon oldal alján N yíri professzor ú r kétségbe vo n ja „a v allásk ritik a e l­ m életének jogosságát”, m éghozzá M arx 2. F eu erb ach té te le alap ján . „Ez azt jelen ti — írja —, hogy am íg nem valósult meg a vallás nélküli kom m unista tá rsa d alo m ,addig a m arx i elm élet vélem énye a rra vonatkozólag, hogy a vallás lényegében véve ham is tudatform a, nem tekin th ető bizonyítottnak. Egy elm élet a többi le h et­ séges közül, am it a történelm i gyakorlat fog igazolni vagy m egcáfolni’.’ Ez volna a m arxizm us im m anens el­ lentm ondása. Nem szeretnék itt k ité rn i a tá rsad alm i gyakorlat és a társad alm i tu d a t m a rx i értelem ben felfogott d ia­ lektikus viszonyának kérdésére. (Csak jelezném : a gya­ k o rlat nem csak végső kritérium a valam ely igazságnak, hanem forrása is, a „ham is tu d a t” azért „ham is”, m ert a társadalom m eghatározott szerkezete m aga is „h a­ m is”. M ásfelől — ahogy ezt L enin erőteljesen han g sú ­ lyozta — „a gyakorlat k rité riu m a a dolog lényegénél fogva sohasem igazolhat vagy cáfolhat meg teljesen sem m iféle em beri képzetet.”) A fen t idézett alapon azonban ugyanúgy nem le h ete tt volna a szocializm usra való átm en e t elméleti szükségszerűségéről beszélni a szocializm us előtt, ahogyan nem lehetne a vallás jövő­ jé t m egítélni, am íg a v allás létezik. A történelem u g y an ­ akkor szám talan p éld ájá t m u ta tja fel an n ak , hogy egy valóságos jelenség létrehozza sa já t tú lh a la d ásá n ak fel­ tételeit. A m arxizm us nem abból indul ki, hogy a v al­ lás „ham is tu d a tfo rm a”, hanem abból, hogy a vallás az em beriség úgynevezett előtörténete során az em beri

szükségletek, érdekek szükségszerű kielégítése és kife­ jezése volt ugyan, de az em beriség igazi tö rtén etére v a­ ló áttérés hosszú tö rtén eti folyam atában viszont em ­ p irik u san leírh ató m ódon az em berek m indinkább más, nem vallásos m ódon elégíthetik és elégítik is ki e szükségleteiket. Ezt azonban egy általán nem v a la ­ m ilyen ó h ajk én t fejezik ki: a jelenből p ró b álják m eg­ érten i a jövő felé ta rtó tö rtén elm i ten d en ciák at — ugyanúgy, ahogyan M arx a fennálló kapitalizm us elem zéséből vezette le a kapitalizm us m eg h alad ásá­ nak szükségszerűségét. Nem szándékozom itt elem ezni a szekularizáció tö r­ ténelm i jelentőségét, v alam in t a szocializm usban já t­ szott szerepét (lásd etek in tetb en a Világosság 1977. 1. sz. m ellékletében m egjelent írásom at). A m iben azon­ b an N yíri T am ás is egyet kell értsen velem : a vallás nélküli, ateista gondolkodás m egjelenése és töm egm é­ re tű (ha nem is egyenlőtlenségtől m entes) elterjedése k o ru n k fontos szociológiai ténye és — am ennyire a gy ak o rlat erre egyáltalán képes — m ár m a bizonyítja egy vallás nélküli m ag atartás töm eges k ialak u lásán ak lehetőségét. S em m iképpen nem v árh ató term észetesen katolikus teológustól, hogy egyetértsen a m arxizm us prognózisá­ val, vagy p lán e a vallás ig azság tartalm ára vonatkozó felfogásával. A zt azonban a m a rx istán a k k érn ie kell, hogy felfogását ne értsék úgy, m in th a erőszakot k ív á n ­ n a ten n i a tö rtén elm en : csak arró l van szó, hogy a m ú lt és jelen együttes elem zéséből von le bizonyos k övetkeztetéseket a jövőre nézve. Ez a jövő azonban m eglehetősen távoli. A N yíri T a ­ m ás által idézett cikkem ben polem izáltam azokkal, ak ik a v allást a kapitalizm us „tiszavirág életű csökev ényének” m inősítették és azt valószínűsítettem , hogy a vallás tö rtén elm i m eghaladása „m inden bizonnyal eredm énye és nem előfeltétele lesz a kom m unizm usra való áttérés foly am atán ak .” (205—206. o.) Ebben az egész hosszú tö rté n eti időszakban, am elynek folyam án a m a rx isták és a különböző vallások hívei együtt kell éljenek, nem csak tudom ásul kell venniük a m ásik je ­ lenlétét, hanem együtt is kell m űködniük egy jobb és boldogabb világért. V ita is adódik köztük, de ez a vita országunkban a közös úton haladók, közös célokért küzdő em berek v itája. És h a félreértések ad ódhatnak is közben, tisztázh atják , tisztázzák is egym ás közt. E sorok író ja örülne, h a sik erü lt volna h o zzájáru ln ia ném ely ilyen félreértés kiküszöböléséhez. Lukács József

Az alkoholizmus lélektana A tém a az utcán hever. S a já t piszkában. Iskolából hazajövő gyerekek kerülgetik, vagy lépik át. De tu la j­ donképpen átléphetetlen. M orális képtelenség csak úgy m ennünk el m ellette, beérve ném a undorodással, vagy sóhajos szörnyülködéssel. F őként azért, m e rt mögötte többnyire egy család he­ ver. Rom okban. S a rom ok közt felnövő virágok sze­ szes talajb ó l táplálkoznak: nekik nincs más. Jo b b h í­ já n abból szívnak m entalitást, életm odellt, ön- és v i­ lágszem léletet. P ersze m unkaerkölcsöt is — ne részle­ tezzük, hogy m ilyet. De a m unkahely és a társadalom is vérzik.

170

És az egyház? Az nem ? T agjaiban, ak ik közt n em ­ csak áldozatok akadnak. Vagy — u ram bocsá’ — egye­ b ü tt is? A ránylag fiatalo n elh u n y t híres költőnk édes­ an y ja m o n d ta el nekem, k am aszkorban levő fia m i­ lyen feld ú ltan jö tt haza arró l a vallásóráról, am elyet a h itta n á r részegen alu d t á t a k ated rán . (A további p él­ d ák at engedjük el m agunknak.) Hogy az ilyesm i nem jellem ző? Jó. A n n y ira jó, m in t az, h a egy vendéglőben csak m inden h arm in cad ik étel-ad ag b an v an n ak szal­ m onella-baktérium ok. Az sem jellem ző, csupán m eg­ betegít. Nem is ak árm ennyire. De ha n e m így lenne, ak k o r sem volna célirányos a

m ennydörgő ítélkezés, a „vám szedők és bűnösök” tü n ­ tető m egvetése, am i tudvalevőleg a farizeusokra volt jellem ző, nem Jézusra, aki lehajolt, könyörült, gyó­ gyított, em berek alá ta la jt adott. Á m függetlenül attól, hogy m elyikünket m ilyen r e j­ tett, vagy nyílt belső veszélyek fenyegetnek (a re p e r­ toár óriási, csak a m egújító kegyelem leh et nagyobb nála), s azokat m ilyen önismeret szinten igyekszünk feldolgozni, annyi bizonyos: az alkoholizm us problém á­ jához nagy m ellénnyel közeledni tovább kár, m int h a ­ szon. H a valahol, ak k o r itt: „ munkaruha kötelező!” M ert szolgáló lelkület nélkül csak rászám oljuk a tizet a rra, aki a szeszes üveggel k iü tö tte önm agát. A póz nélküli segíteni akaráson kívül azonban leg­ aláb b alapszintű hozzáértés is szükséges, hogy ne csak a tü n e te t lássuk, hanem a hátteret is észrevegyük, m ely elég m élyen tagolódik, az ivócim boráktól idő­ ben visszafelé a kisgyerm ekkor családi légköréig. M ert a hajlam osító tényezők szövedékében csírázik ki az alkoholizm us és indul aztán roham os növekedésnek. E nnek a pszichológiai vetületét igyekszünk m ost fel­ vázolni, am ennyire azt egy arán y lag rövid ta n u lm á n y ­ ban teh etjük. A problém akör biológiai, szociológiai és szociálpszichológiai vonatkozásairól, v alam in t nem zetgazdasági oldaláról viszonylag k u rtáb b a n szólunk, am i h ely ett u ta lu n k „Alkohol, társadalom, egyház” c. ta ­ n u lm án yunkra. (M egjelent a Lelkipásztor 1977. novem ­ beri szám ában, recenziója az Alkohológiában 1978. el­ ső felében várható.)

1976. ja n u á rjá b a n k eltezett előszóban pedig egym illió kétszázezerről v an szó. (M 9) Q uosque tan d em ? E gyébként: alkoholistán nem a kisebb-nagyobb idő­ közönként beszeszelő iszákost értjü k , hanem azt, aki rabjává le tt az alkoholnak (dependens). Az Egészség­ ügyi V ilágszervezet m eghatározása szerin t alkoholistá­ n ak „azok a m érték telen ivók tekinthetők, akik n ek le­ b írh a ta tla n alkoholvágya a társad alm i és gazdasági k á ­ rokon k ív ü l ártalm as a testi és lelki egészségre”.

Ö röklött végzet? Biológiai fátu m ? S az em berevő p o h ár k árh o zo ttjai csak v é g re h ajtják m agukon az úgyis m eg m ásíth atatlan ítéletet? Szám olni kell ugyan „valam iféle örökletes h a jla m ­ m al” (dr. Czeiczel, NSZ 1977. m árc. 29.), de a genetikus fak to rn ál alighanem jóval nagyobb a miliő hatása. „A m it m egtehet az öröklés, m egteheti a környezet is.” (B 9) A p ro b lem atik a áttek in tése nyom ón a m agunk részéről olyan pszichofizikai készség, alkoholigénylő beprogram ozódás konstellálódásáról beszélnénk, am elynek az átlagosnál jóval kevesebb kedvezőtlen indíték elég a katasztrofális reagáláshoz. Ilyen különö­ sen k ritik u s esetekben valahogy an n y i a belső ellenség, hogy szinte b árm i b aj tá m ad kívülről, k ardvágás n él­ k ül a d já k fel a v árat. Ezt az elesésre-k ap itu lá lásra b e­ á llíto tt konstellációt m indenekelőtt a gyerm ekségi és ifjú k o ri légkör hozza létre, főleg a családi atm oszféra.

Rossz üzlet

Népi átok?

„Az 1975. évi országgyűlésen hangzott el, dr. Széná­ si Géza m ondotta, hogy m egbízható becslések szerint az alkoholizm us népgazdasági kih atásai 1970 óta elérik, sőt fokozatosan meg is haladják az alkoholból szárm a­ zó állami bevételeket.” (V. 30.) 1968-ban „az alkoholiz­ m us szám lájára írh ató összkár, am ely állam u n k at te r­ heli, 2—2,5 m illiárd forint.” (MN 1969. jan. 21.) Nyolc év elteltével „a népgazdaságot é rt különféle károk 6—7 m illiárd fo rin tra becsülhetők. A valóságban ez az ösz­ szeg jóval nagyobb, hiszen jócskán ak ad n ak szám ok­ b an ki nem fejezhető veszteségek is.” (MN 1977. jún. 8.) Ami ez u tó b b iak at illeti: gondoljunk csak a szesz­ á z ta tta jellem ekre, „m u n k astílu su k ra”, züllesztő h a tá ­ sukra, s a kép plasztikus. A társad alm i ju ttatá so k évente: gyes-re és családi p ó tlék ra 11 m illiárd, egészségügyre 12 m illiárd. A m a­ g yar állam polgárok pedig ezek együttes összegénél jó ­ val többet, bő 28 milliárd forin to t költöttek alkoholra 1976-ban.

Néhol tű nh e t csak annak. Az USA „nem zetiségei” közül pl. az írek retten etesen isznak, de a zsidók közt nincs alkoholizm us. (LM 98) „Az in d ián o k n ál m inden m ásodik em b er alkoholistává lesz azok közül, akik ezzel az ita lla l érintkezésbe kerülnek. Az am erik ai fe­ h érek n él m inden 15 em berből egy alkoholista, az am e­ rik ai négereknél alig fordul elő alkoholizm us.” (WzM 1973, 25) O lyasm iről lehet szó, hogy egy nép k u ltú rája, belső érték k é v ált kollektív m o rálja egyszerűen n em ereszti át az alkoholizm ust, vagy „lyukas” és beázik. Ez azonban függhet gyors, civilizációs változásoktól is. „D iszkrepancia jelenségeket észlelhetünk a p erem em ­ bereknél, a falusi, szűk, összetartóbb közösségekből k i­ szakadt, városokba sodródott em berek között. Az ősi, k u ltik u s vallási befolyások csökkenése, elhalása a m o­ d ern társadalom ban, az iparosodás, az urbanizáció fo­ lyam ata, a nagy társad alm i átalak u lással kapcsolatos deklasszálódás stb. m ind olyan tényezők, am elyek a társad alm i viszonylatokban diszparitást, egyensúlyvesztést, az egyén izolálódását, elsivárosodását okoz­ h atják . Ilyen jellegű p ro blém ákkal alkoholista b ete­ geinket vizsgálva sű rű n találk o ztu n k .” (LM 173)

A lázgörbe Töményszesz fogyasztásában világrekorderek v a ­ gyunk, nem is szám ítva a zúgfőzdéket. B orban „bronz­ érm ü n k ” van; sörben az 5. helyet ta rtju k . (NSZ 1976. jan. 13.) Igyekszik a term elés is. A datai 1967—69 között ab­ szolút szeszben kifejezve: 75 vagon, 185 vagon, 300 vagon. (LM 20) Az egy főre eső fogyasztás 1960-ban évi 747, 1976-ban pedig 2857 F t átlagosan. A szesz-láznak ez a ten d en ciája még akkor is nagyon „görbe”, ha beszá­ m ítju k a fo rin t értékm ódosulását. A hazai alkoholbete­ gek és a kom oly veszélyeztetettek szám a olyan fél m il­ lió. S az é rin te tt családtagok? Csöppet sem vigasz m egem lítenünk, hogy az NSZKban egy 1975-ben p u b lik ált becslés szerint a n yilvá n ­ tartott alkoholisták szám a hatszázezer (FL 1002), egy

Multiplex traumatizáltság M agyarul: többszörös lelki sebesült az alkoholista beteg (m ert ez betegség). L evendel és Mezei nyom án (LM 165kk) ezt a következőkben vázoljuk. Infantilizm us (éretlenség, főleg érzelm i, in d u lati té ­ ren) jellem zi az alkoholistát, ak k o r is, h a k ét-h áro m d ip lo m ája van. Szem élyiségfejlődése m egakadt, le ra ­ gadt valahol, a korai, súlyos trau m ák (lelki sérülések) m iatt, vagy egy jobb szintről visszacsúszott, reg red iált egy korábbi, m ár m eghaladott nívóra, legalábbis b i­ zonyos területeken. P éld áu l feszültség- és k u d a rc tű ­ résben: k onfliktusokban csak ro bbani tu d (ennek több m ódja van), vagy csak letö rn i; frusztrációs („megfosz­

171

tottsági”) helyzetekben összedől szám ára a világ, „nincs rem ény”, s főleg nincs ak tív kiút, kon stru k tív te h e r­ vállalás. Jö jj, szép pohár! Oralitás a következő karakterisztikum . Ez am olyan gyerm eteg száj-középpontúság. A „szopó szem élyiség” m integy cuclinak nézi közvetlen hozzátartozóit, m u n ­ kahelyét, életének kulcs-szem élyeit, n etalán a pap o t is, és persze a társad alm at. H a nem ak arja, akk o r is ez az élősdi-mentalitás vezérli. A kár a d u d lit követelő cse­ csemő — m inél jobban elkapatták, an n á l inkább — k é­ kül-zöldül, ordít, s nem akar, nem b ír várni, úgy az alkoholista is. In d u lati világát a cucli-elvárás u r a lja . Ím e a kapcsolat az infantilizm us és az oralitás között: id e álja egy olyan világ lenne, m ely csapot szerel a szá­ ja fölé. H a pedig „szopó életform ája” nem k ap azon­ nali kiszolgálást, akkor „nem várok holnapig” alapon dühöng, odavan, kiborul, szétüt — m ik o r m i a jellem ­ ző — s ugyan m i m ás is leh etn e a m egoldás: leszopja m agát. K ontakt-zavarok jellem zik szinte m inden fronton: em beri kapcsolatai, viszonyulásai alap nélküliek, in ­ gatagok, kuszák, törékenyek, alap-bizalm atlan ság tó l s túlzott igényektől m egterheltek. A kire ráakaszkodik, azt az elviselhetetlenségig túlterheli, hogy aztán k i­ m ondhassa: tu d ta m én, hogy ez se különb a többinél, ebben is h iáb a bíztam (holott voltaképpen nem is tud bízni, bűnbak szükséglete ezért an n ál nagyobb). E l­ szenvedett parentogén (szülői okú) árta lm a ib an vezet az apa-ideál hiánya: a rossz vagy egyáltalán m eg sem levő m in ta m ia tt nincs önfelépítési, m a g atartási m o­ dellje, identifikációs alapja, vagy trag ik u san hibás. Anya-kapcsolata is rossz töltésű, vagy azért, m e rt an y ­ ja em berileg s éppen m int anya védelm ező, szerető, érzelm i alapot nyújtó funkciójában igen keveset adott (talán m e rt m aga is keveset kap o tt an n ak idején), vagy a családban betöltött nem nőies, dom ináns, igen köny­ nyen d irek t zsarnoki szerepe m iatt. (A túlkényeztetés is leh et fatális.) A gyerm ekkor gyakorlati és érzelm i zűrzavara, félelm ei valahogy olyan helyzetet te re m te­ nek későbbre, m in th a részegen tervezett és részegen fölépített házban kellene leélnie az életét. Ez az alk o ­ holizm us alap p ro b lém ája az esetek nagy többségében! „A m ám or és a kóros szenvedély a felfokozott ü res­ ség szorításának szolgálatában áll (Jaspers). Ism ertető ­ je többszörösen is a kétségbeesés. E m ellett nem fe lté t­ lenül az eufória a cél, sőt inkább csak egy m ás módon el nem érhető nyugalom , teherm entesülés, elcsitulás. Végső soron így csak olyan em elkedettség érhető el, am ely a la tt nincs talaj. Az álm egoldás trag ik u m a a b ­ b an rejlik, hogy elfedik és visszaszorítják ugyan a helyzet elviselhetetlenségét egy p illan atra, tartó san azonban nem szüntethetik meg, sőt az később csak éle­ sebb lesz.” (SCH 73)

Az elviselhetetlenség tünetegyüttese Szakem berek nem egyszer úgy fogalm aznak, hogy az alkoholisták tulajdonképpen öngyilkosság helyett isz­ nak — nyilván azért, m e rt elviselhetetlennek érzik éle­ tüket. így az alkoholizm us am olyan folyadékban ol­ dott, ap rá n k én t adagolt, eln y ú jto tt önpusztítás. Nem is olyan nagy különbség, hogy a vége suicidium (öngyil­ kosság), m ájzsugor, érrendszeri vagy delírium os halál. H iszen a legtöbbjük olyan életveszélyes lelki sebeket kap o tt m á r élete hajn alán , h o gy azok szinte m á r csak tovább tenyésznek bennük, és az sajnos éppen elég, hacsak idejében igénybe nem veszik a kom plex gyó­ gyítást. (Az idő m últával a gyógyítás esélyei roh am o ­ san csökkennek.) „A szenvedélybetegség küszöbén a m ám or áll, am ely­

172

ben a zsongulást kereső úgy véli, hogy k iv o n h a tja m a­ gát egy elviselhetetlen helyzet nyom asztó súlya alól. M anapság különösen a beteljesületlenségi és m egüre­ sedettségi érzés felfüggesztésére törekszenek, am en n y i­ ben azokat kínzónak és m eg szüntethetetlennek érzik. K özéppontban az az em b er áll, aki elégtelennek érzi önm agát s aki szökni szeretne a n n a k valósága elől, hogy nem az, akinek lennie kellene és hogy sem m i súlyt nem képvisel. L elkiism ereti k o nfliktusokat kell elh allg attatn i. Így aztán szexualitása is éretlen, kaotikus, sokszor perverz, önértékelése is sérült, (ezt italosa n tú lk o m ­ penzálja), szükségleteinek kielégítését elh alasztan i nem képes, v á ra tla n veszteségek ugyancsak azt m u ta tjá k meg, hogy tűrési szintje alacsony. Ú gy viselkedik igen gyakran, m in t aki a kedvezőtlen tényezőkkel összees­ kü d ö tt önm aga ellen (önsorsrontó tendenciák). É leté­ nek fő irán y á t m inden esetre az öndestrukció a d ja meg — nem is csoda, hogy az összes öngyilkosoknak m in t­ egy 40% -a alkoholista.

Egyensúlyvesztés Jó esetben az egyed és környezete kiegyensúlyozott viszonyban: p aritásb a n van egym ással. „Diszparitás ak k o r lép fel, am ik o r az egyedkörnyezet kapcsolat an n y ira szétvált, hogy a h ely reállítási törekvés leh e­ tetlen n é válik, és helyére sajátos, abnorm is kap cso lat­ form ák lépnek.” (LM 168) Levendel és Mezei három csoportban tá rg y a ljá k a diszparitást, ill. diszkrepanciát, e sajátos egyensúlyvesztést, vagy hasadást. a) Időbeli diszparitás akkor áll fenn, h a tú l gyorsan, előkészítetlenül következnek be kulcsfontosságú ese­ m ények a szem élyiség életében. A kisgyerm ekkori m e ­ rev korlátozottság hasonló egyensúlyvesztést okoz. P éld a: „Szülei a já tsz ásra kiszabott időt m ereven be­ ta rto ttá k és a késéseket kem ényen b üntették. S aját spontán ak tiv itása és a szülők követelm ényei között g yakran konfliktus alak u lt k i . . . az önkifejtés élve­ zetébe a k o rlátok megszegésének tu d a ta és a b ü n te ­ tések k everedtek.” (LM 169) Ilyenkor a gyereket lelki kalodába zárják, am elyben pszichikusán csak többékevésbé elnyom orodottan fejlődhet, s b áto rtalan n á, szorongóvá lesz. V iselkedő képessége nem ta r t lépést korával s az ahhoz m é rt követelm ényekkel, m iközben lázadó és önbüntető tendenciák ütköznek meg benne. K edélyvilágának fo rrásai m egapadnak, állandóan „tak tu sra kell jónak le n n i”, és az ilyesm i vagy m egva­ dít, vagy földhöz nyom, szóval: elviselhetetlen! — N em sokkal jobb a helyzet, ha a környezet élet- és fejlődési tempója lassabb az azt körülvevő civilizációé­ nál, s a gyerm ek á táll e rre a lassú ritm u sra. Csakhogy aztán am ikor szükségképpen b elekerül a „nagy k u ltú ­ rá b a ” a m ikrom iliő lassúságából, n e m bír normálisra felgyorsítani, m e rt az szám ára im m ár k ib írh a tatlan . Ez azért is figyelem rem éltó, m e rt b árm ily en m ik ro ­ k u ltú rá s zártság, lelassulás, „aszinkron” (pl. egy b e­ gubózott gyülekezetben) beteg reag áláso k at term el ki a külvilág a d ta követelm ényekre, m ivelhogy azok „el­ viselh etetlen ek ”. H a pedig a „gubó” csoportnorm ája szigorúan leereszti a sorom pót az ivás előtt, sajnos au to m atik u san m egnyílik az ú t pl. a neurózis felé, am i­ ben jo b b ára a szorongás dom inál. Nem egyszer fog­ lalkoztam olyan neurotikussal, ak ire a fenti p ro b le­ m atik a kísértetiesen jellem ző volt. b) Testi, alkati diszparitás. „Az igen kis term etű ek kezelése az osztályon g y ak ran nehéz felad ato t jelent. Ezek m inden k apcsolatform át tá m ad ásn ak fognak fel és ellentm ondással reagálnak. A nekik k ijáró szolgál­ tatáso k at m akacsul és erőszakosan követelik, az

ápolók részéről m inden késést szem élyes tám adásnak és ro sszindulatnak fognak fel.” (LM 171) H asonló be­ állítódást, állandó harciasságot, árnyékboxolást okoz­ h atn ak m ás, lényeges m érték ű testi h átrányok, fogya­ tékosságok is. K ülönösen k ritik u s a helyzet, h a a „test­ h átrán y o st” a szülei nem fogadták el te ljesérték ű k én t és nem ta n íto ttá k meg ak tív kom penzálásra. Idővel egyre nagyobb instanciák ellen hadakozik s egyre re ­ m énytelenebből, m e rt m ind elviselhetetlenebb szám á­ ra az az egyenlőtlenség (diszparitás), am ely közte és mások, ill. közte és fela d ata i között fennáll. c) Más diszparitás-form áknak is sajátsága a te h ete t­ lenség, kiszolgáltatottság érzése. T ársadalm i lecsúszás, végtagvesztés, új követelm ényeknek m egfelelni nem tudás, elgyökértelenedés, önbecsülésvesztés, az a nyo­ m asztó gyanú, hogy le m arad t az életről, vagy ren d e l­ tetésének m egtalálásáról, s úgyszólván m inden esetben egy felo ld h atatlan n ak átélt függőségi érzés kergeti az áldozatot a még rosszabb és kegyetlenebb függőségbe, az alkoholdependenciába. El nem felejtem azt a férfit, aki akkor kezdett inni, am ik o r érszűkületei m ia tt leszázalékolták. Őt, aki v a­ la h a az első legény volt a bálban! G yorsan lezüllött, m in t ak inek sürgős az önpusztítás. Egyszer — ősszel — a v ih a r tép te fák földre v e rt lo m b ját sepregette, am ik o r a r r a já rtam . Rá egyáltalán nem jellem ző filo­ zofikus hangon szólt ót nekem a m ásik o ld alra: „Tisz­ telendő úr, hullanak a l e v e l e k . . . ” A kkor azonnal be­ lém állt a tu d a t: ő m ost ösztönösen és szim bolikusan azt közli, hogy közel a vége. P á r h ét m ú ltán m á r a k órházban látogattam meg, kissé később meg te m eth et­ tem is. Az igehirdetéssel a „m egverte az Isten ” gon­ dolkozású gyásznépet céloztam meg, észre is vették.

sodik az alkoholkonzum , úgy gyengül az a család, ah o ­ vá beszivárog a szesz — enn ek a tá rsa d alm at is érin tő többszörös következm ényeivel. „A család h a tá sa a csecsemő- és gyerm ekkorban csaknem kizárólagos, és tartósan, állandóan az élet­ m ód átverésére indítja az individuum ot. A család léte, stru k tú rá ja , jellem ző reak ció m in tái szinte in k o rp o rá­ lódnak a gyerm ek személyiségébe. K ésőbbi hatások befolyást g y akorolhatnak a szem élyiségre, de azt alapjaiban m egváltoztatni n e m tudják.” „A család b an egyesül a biológiai és k u ltu rá lis örök­ ség. — Az egyén em ocionálisan, identifikációval, u tá n ­ zással, de tu d ato s tan u lással is továbbviszi a családban ta n u lt nevelési, tan ítási m ódszereket, am elyeket sa já t ta p asz talata iv al kiegészít. Ezeket v aló sítja meg, am i­ k o r sa já t m aga is családot alap ít. A sa já t család jáb an és társad alm i létében való boldogulása ettől függ, és ebből ered legtöbb k o n flik tu sa is." „Az egyén családi pszichológiai konstellációja h a tá ­ rozza meg reak ció ján ak jellegét. A pszichés tra u m á ra d ü h in d u la tta l reag áln ak azok, ak ik n ek család jáb an dom ináló ap a volt. Szorongással reag áln ak azok, a k ik ­ nek család jáb an az an y a volt a dom ináns egyén. H a el­ gondoljuk, hogy ezen affektív állap o to k n ak jellegzetes biokém iai a lap ju k van, ak k o r azt a m esszem enő kö­ v etkeztetést kellene levonni, hogy a családi k onstel­ láció a la k ítja ki a biokém iai szintű reakció a la p já t.” (PP 148 134 22 — kiem elések tőlem, m ás idézetekben is.) G ondoljunk bele: a lelki tú lterh elésre-seb zésre ad o tt d ü h-válasz h átteréb e n o tt van a zsarnoki apa, a szorongás-válasz m ögött m eg a zsarnoki anya, éspedig nem is csupán m in t in n erv atio (beidegződés), hanem m in t biokém iai szintű incorporatio, „testesülés”. És ez jo b b á ra nem öröklés dolga, han em az atm o szféra-fak ­ toré, a családi légköré!

A tragédia stációi Pszichológiailag négy fázisát különböztetjük meg az alkoholizm us fejlődéséke. 1. Tüneti fázis, szociális m otivációval: a férfiak inkább m unkahelyi nehézsé­ gekre hivatkoznak, a nők inkább családiakra, s isznak, hogy „m egkönnyebbüljenek”. Az efféle könnyebbsé­ get persze uzso rak am atra veszik fel. 2. Prodromális (előjelszerű, felfutási) fázis. Fontos esem ényekre néz­ ve is h irte len em lékezetkihagyások következnek be. T artó san gondolnak az alkoholra s ennek nyom án m o­ hón isznak. 3. Kritikus fázis. B eáll a k ontrollvesztés; a hazudozás és antiszociális viselkedés m ind jobban kiütközik, a norm ális gátlások egyre inkább széthull­ nak. M ór reggel kénytelenek inni, „m egnyugvásul”. 4. K rónikus fázis. További leépülés, m e g h atá ro z h atat­ lan szorongások, pszichom otoros gátlások, esetleg ön­ gyilkossági kísérlet. D elírium , hallucinózis stb. (FL 1003) N ő k norm ális em beri ta rtá sa (autonóm iája) később tö rik meg trag ik u san az alkohol hatására, m int a fé r­ fiaké, de alaposabban, s ennek a családra gyakorolt h a tá sa is katasztrofálisabb. G yakrabban isznak tito k ­ ban. M elegszívűséget, tü relm et igényelnek. In tellek­ tuálisakat jobban szétzúz az alkohol, alighanem azért, m e rt kevésbé tudják, elleplezni önm aguk előtt, hogy ú tju k hová vezet, és b ű n tu d a ti reakciójuk is erősebb lehet. Ugyanez azokra nézve, akiknek „kiindulási sze­ m élyisége” fe jle tt lelkiism eretű volt.

G ócpont: a család Itt készül a szesz-bom ba és ide is csap be elsősorban. Az alkohol veszedelm es sejtméreg. A társadalom a la p ­ sejtje, a család szám ára m indenekelőtt! S ahogy izmo­

Gyógy- vagy kórforrás? A család „a legelső, érzelm ileg pedig m indvégig leg­ jelentősebb közösség az é le tü n k b e n . . . A szülő és gyerm ek kapcsolat m in d e n későbbi em beri k o n tak tu s alapm intája” — olvassuk dr. Bagdy Em őke kiváló s o lvasásra egyébként is nagyon aján lh a tó kis könyvé­ ben. (B 6) Ő szám ol be, idevágó szakirodalom nyom án, hogy a nehezen alkalm azkodó, ingerlékeny, elégedet­ len, tüskés, m ásokat elfogadni-m egérteni nem nagyon tudó em berek szülei sokszor b ü ntetnek, in to lerán sab ­ bak, önm ag u k at is alulértékelik, h ázastársi kapcsola­ tu k kiegyenlítetlen. „É rthető, hogy az ilyen légkörben felnövő gyerm ekek bizalm atlanok, gyanakvók, ,nyom ­ kereső veszélysejtők’ az életben.” V iszont a m egértőbb, szociálisabb em berek szülei álta lá b a n tü relm eseb ­ bek, elfogadóbbak, engedékenyebbek, egym áshoz való viszonyuk harm onikusabb. (De hasznos m editáció ad ó d h at ebből nekünk, lelkipásztoroknak, önm agunkra nézve, hogy sa já t reag álásain k at s pl. gyülekezetveze­ tési stílu su n k at jo b b an m egértsük s — h o rrib ile dictu — nehezen jav ítsu k is !) „A szeretetten családi miliő belső védettséget ad, se­ gít a szorongás csökkentésében, elfelejthetővé teszi a sérelm eket, nem ta n ít meg a veszélyszim atolásra, en ­ gedékenyebbé tesz m ások irán t, és lehetővé teszi, hogy veszélyben az egyén m ások irá n t elővételezett biza­ lom m al éljen. Ez a kedvező szociális együttm űködés lehetőségeit n y itja meg a szem élyiségben.” (B 55k) „H a a család nem tu d elegendő vonzerőt kisugároz­ ni, h a nem alak íto tta ki a gyerm ek odatartozási érzé­ seit, ak k o r könnyebben elsodorják a külső hatások.” A dr. Bagdy idézte szerzők (B 128k) k áb ító sz er-h a j­ lam m al kapcsolatban m ondják ugyan ezt, de tu d ju k ,

173

hogy annak közeli rokona az alkohol, kó roktanával együtt. A „p álm ázásra” (szerves ragasztószer szívásra) késztető indítékok között jellem zőnek ta lá lta Juhász E. (1975) „a fiatalok m agányosságérzetét, öröm keresési igényét, m enekülésvágyát a család elviselhetetlennek érzett légköréből. A családok többsége zilált, széteső, érzelm ileg elhanyagoló volt, m ás részük viszont k ife­ lé 'tökéletes’ családképet nyújtott. G yerm eküknek m in ­ d ent m egadtak a szülők. — A gyerm ek azt tette, am it ak art, így végső fokon m agányossá vált.” (B 129) T u­ lajdonképpen ugyanennek az érem nek m ásik oldala a morális fogyatékosság — ikertestvére az alkoholizm us­ nak — am iről V ikár György (1970) így írt: „A kitől m egvonták az érzelm i táplálékot, an n ak egyetlen se­ gítsége az erőszak. A szeretetében megcsalt g ye rm ek­ n ek felnőttkorra m ár csak a gyűlölet m arad.” (Cit. B 127) A z érzelm ek gyerm ekkori ápolása óriási jelentőségű egész életünkre, m unkánkra, egzisztenciális k isu g ár­ zásu n k ra nézve is. Rem ek könyvet írt errő l H. FischleCarl. Csak p á r m ondatot tőle: „Nem gondolkozási és tudásh ián y b a betegszünk bele, hanem sokkal inkább az érezni tudás és érzelm i élm ények hiányába. — M i­ nél nagyobb azonban az érzés és átélés intenzitása, an n á l gazdagabbá lesz egy élet, an n ál sokrétűbb lesz részvállalása a világban, annál szeretetképesebb és kötődésképesebb is lesz egy em ber. — M inél gyengéb­ bek az érzelm ek, annál inkább m uszáj a m inőséget m ennyiséggel és sokféleséggel pótolni.” (FC 9k) Ily en ­ ko r p ró b álják kívül pótolni, am i belül hiányzik, s az „elátkozott vadász” szakadásig hajszolja a boldogságot, am elynek alap ja i nem jö ttek lé tre benne. A z érzelm i deficit követke zm é n ye — az ad o tt eset­ től függően — lehet neurózis, alkoholizmus, krim in a ­ litás, am iben a középső egyik vagy m ásik szélsővel fogózhat. Az utóbbi kettőben nem csekély a szerepe a rombolási dü h n ek (az önrom bolást is ideértve), m ely­ nek két sötét fo rrásá ra m u ta t rá P. K utter: „1. H a nincs valódi tekintély, am elyen tájékozódni lehet, am ellyel vitatkozni, azonosulni lehet. 2. H a hiányzik a szeretet: anyáik szeretetlenségéből k iá b rá n d u lv a fiatalok ön m a­ g ukba zárkóznak, hasonlóan károsodottak s ugyanúgy gondolkozók csoportjába töm örülnek. Ezzel .kisiklik’ a generációk, szülők és gyerekek közötti dialógus.” (KL 77) K u tter ugyan elsősorban a terrorizm u ssal k ap ­ csolatban m ondja ezt, de a m a g atartászav aro k at olyan bonyolult hajszálcsövesség köti össze, am elyben v ak ­ ság lenne csak a vezértünetet látni. Az alkoholizm us kérdése sem annyi, hogy m iként „lőjük ki” a p o h arat a szesz-rabok kezéből.

gyerm ekkor „felelős”, legalábbis h a az elsődleges sze­ rep et nézzük. A lkohol és bűnözés karonfogva já rn a k — m ögöttük egy sosevolt otthon kísértetárnya. S alig­ h a véletlen, hogy a vak düh a család b an robban, je l­ legzetesen a családban, s elsősorban o tt: dr. S zijártó K ároly legfőbb ügyész közlése szerin t „az em berölések 60% -a ren d szerin t a családi viszályok következm énye, az elkövetés kísérő jellem zője pedig a m érték telen a l­ koholfogyasztás”. (NSZ 77. szept. 30.) M inden leegysze­ rűsítési szándék nélkül szólván: olyasm i tö rtén ik itt, m in t am ik o r a szom jazó a siv atag b an p alackot lel. Nagy öröm m el veszi fel, s üres! E rre keserű dühvel összetöri. Ez a d rám a úgy nagyjából háro m felvonás­ ban zajlik le. 1. A család m egközelítőleg sem a d ta a gyereknek, am it ad n ia k ellett volna: az „ősbizalm at”, elfogadott­ sági-becsességi érzést, a hordozó és irán y ító szeretet m egbízhatóságát, beleprogram ozta viszont a b izalm at­ lanságot, kapcsolódásképtelenséget, agresszivitást, az elhagyatottság, értéktelenség és értelm etlenség érzését. S az egyetlen m egoldási m o d e llt: ita lt id e ! 2. A házasságot a sé rü lt ezzel a töltéssel vagy kerüli, azt sokszor alkalm i kapcsolatokkal helyettesítve, vagy belem egy ugyan, de olyasféle elvárással, hogy m ost viszont aztán m in d en t pótolnia kell szám ára an n a k a híres házasságnak és családnak, am it vele szem ben el­ m ulasztott. Ez persze csak kudarchoz vezethet, am it a sé rü lt szem élyes elégtelenségei is siettetnek, s akkor aztán igazolva lá tja „a lap tételét”, am it voltaképpen so­ ha fel nem ad o tt: no lám , ez a házasság, en n y it é r a család! 3. Tehát vesszen a család! „Ahogy én nem érd ek el­ tem a családot 20—40 éve, úgy nem érdekel az engem — a p o h árb an van az én szebb világom !” (Történik p e­ dig ez nem logikai, hanem indulati, nem tudati, hanem ösztönszinten, s ezért olyan nehéz befolyásolni, h a egyáltalán lehet.) „B etegeink négyötöde házasságon kívül él, elv ált vagy rossz a házassága. Az elv áltak vagy különélők ará n y a az átlag lakossághoz képest többszörös.” (LM 122) K ell en n él többet m ondó ad a t? A „három felvoná­ sos d rá m á b a n ” az történik, am i kedvezőtlen m érték ű vagy ta rta lm ú feszültségeknek a családon belüli d est­ ru k tív lereagálásakor, am i „nem csak a gyerm eket v e­ szélyezteti, hanem elin d íth a tja a családi egyensúlyza­ varból kibomló következm ényes lán creak ció k at” (B 17). S ezeknek az alkoholizm us csak egyike, m in t leh e­ tőség, m in t a pokol egyik bugyra.

Körképet a kórképhez 2 X 94% 300 alkoholista beteget m egvizsgálva Levendel és Mezei 94% -uknál ta lá ltá k meg a következő öt tényező­ nek legalább egyikét: korai árvaság; a szülők, főleg az ap a alkoholizm usa; szélsőségesen rossz szülőkapcso­ la t; tartó s távoliét a szülőktől; szülők válása, k ülön­ élése. M indegyik ok a szülők h iá n y ára vagy k atasz tro ­ fális funkcióképtelenségére utal. (LM 107) P oruczky M. (1976) ötvenhárom visszaeső, törvénysértő fiatalk o rú bűnöző szem élyiségfejlődési folyam a­ tá t és réteghelyzeti szociokulturális m iliő h atásait ele­ m ezte. Ebből rövid ízelítő: „A fiatalokat nem érd ek el­ te szüleik élete, kiszakadtak a családból, a szülők sem törődtek gyerm ekeikkel. Az apák több m in t fele alk o ­ holizált, a gyerm ekek 94% -a szám olt be rendszeres, csoportos italozásról.” (B 127) G roteszk m ódon „h arm onizál” ez a 2X94%. Úgy lá t­ szik, m indössze 6% -ért nem a szeszáztatta, széttiport

174

A hogyan m ultik au zális (több okú) betegség az alk o ­ holizm us, m u ltifak to riálisan kell lá tn u n k nem csak az egyénben való k ialak u lását, de em b eri-társad alm i ösz­ szefüggéseit is. Sokan nem lá tjá k a fától az erdőt, és szám u k ra az alkoholizm us bolondok vagy gazem berek önpusztítása részletre, am i ellen m indenekelőtt szank­ ciókat sürgetnének. (Ezek is kellenek m egfelelő m ér­ tékben.) Kulturális és szociális interdepedenciában (kölcsönös függőségben) ism erh etjü k fel az alkoholizm us bonyo­ lu lt term észetét, k ialak u lásátó l az ön- és közrom boló végső ám okfutásig, m ely közben m ásokat is felkapott az ördögi k ö rh in tára, segített b elero n tan i sorsukba, m íg neki is segítettek m ások tovább ro n tan i a sa ját sorsát. K o ru n k b an úgy felgyorsult az idő, arán ylag oly gyorsan következett be szemlélet- és értékváltás, hogy a fürdővízzel együtt sokan a gyereket is kiöntötték. Más képpel: az éles és gyorsan v ett k an y a rb an sokan

kib o ru ltak és kiborulnak. De a kiégett kocsikat gyor­ san eltávolítják, s a verseny megy tovább, jo b b á ra az „élvezet-vallás” jegyében (ez Veres P é te r kifejezése). Valóságos boldogságvadászat folyik szinte töm egsport­ ként, több-kevesebb pankrációs jelleggel és „én va gyok egyedül, a többi m agában” alapon. Az elég hirtelen m egnőtt anyagi életszínvonalhoz nem igen kap az em ­ b e r h asználati u tasítást, ta lá n nem is akar. A zt hiszi, hogy an n y it ér, am ennyit fogyaszt, és hogy többet fo­ gyaszthasson, az ért a hektikus, individualista szerzési görcs. „A m agányos töm eg” egyre fenyegetőbb valóság a ci­ v ilizáltnak m ondott világban. Az elvi, erkölcsi s á lta ­ láb an az irracionális érték ek et kiakolbolítani sok h e­ ly ü tt sikk, m e rt ugyan m it hoz az a konyhára. Ezzel párhuzam os az érzelm i elsivárosodás, a szexualitásnak egyszerű biológiai szükségletté degradálása, (am it m ár sokkal árn y a ltab b a n lá t a m odern tudom ány, lásd: BB 69kk) a m unkahelyet, utcát, otthonokat elöntő trá g á r­ ság, am i egyrészt a lelkületet rep rez en tá lja („amivel csordultig van a szív, azt szólja a sz áj”), m ásrészt d u r­ vítóan h a t vissza az egyénre és közösségre. A válások szükségszerű sebesültjei a gyerekek, akiknek szenve­ déseiről s későbbi kom oly nehézségeiről nincs reális fogalm a a nagyérdem ű közönségnek (v. ö. M 39kk) — egy bizonyos: a válás válságát átélt gyerek beleviszi m ajd m egrendültségét, szorongásait, gyanakvását m eg­ kötendő házasságába. (Tény, hogy jónak m ondható h á ­ zasságokból k ik erü lt fiataloknak jobb az esélyük n o r­ m ális házasságra, m int a megelőző családi helyzetek­ ben m egtépázott lelkűeknek.) Nivellálni, prim itivizálni nem szeretnénk. S zubkul­ tú rán k é n t, népi, társad alm i stb. csoportonként, sőt csa­ ládonként és egyénenként m ásképp színeződnek a problém ák, súlypontjaik is eltérők lehetnek. Az á lla m ­ stru k tú ra is jelentős tényező, m e rt ahol a pro fit az úr, o tt érdeke a „m an ip u lált m értéktelenség” (MM) — k e­ rü l am ibe kerü l em berileg — m íg a szocialista á lla m ­ nak éppenséggel nem érdeke az igények felpum pálása és az em ber fogyasztó géppé alacsonyítása, sőt ellen ­ kezőleg. V iszont nem is v á rh a tu n k m in d en t valam i m in d enható „felsőbb intézkedéstől”, gyerm eteg felelős­ ségm entességben. A m ikor problém agócokról beszé­ lünk, ezt n e m a páholybérlő kritikus pozíciójából tesz­ szük, hanem m in t ak ik érin tette k és elkötelezettek v a ­ gyunk a kisebb és nagyobb közösségek nyom orúságá­ ban, segítésre.

Társadalmi diakónia Segédápoló voltam négy hétig az alt-rh e in au i pszi­ c h iátriai klinikán, hét éve, zürichi pszichológiai ta n u l­ m án y aim at követően. Egy este vacsora u tá n feltűnt, hogy a társalgóba teljesen ism eretlen nők és férfiak jövögetnek. K érdésem re a főápoló elm ondta: gyógyult alkoholisták ta rtjá k rendszeres összejövetelüket, el­ m ondják nehézségeiket, eredm ényeiket, segítik egy­ m ást. S egytől egyig egész norm álisan néztek ki! V agy­ is ez lehetséges. „Az absztinens alkoholista legbizto­ sabb tám asza a v olt alkoholista. A szenvedélybetegség­ ből gyógyultak régi életm ódjukkal gyökeresen szakítva önkéntes alapon klubokba töm örülnek, m egtanuln ak alkoholm entesen jól szórakozni, és szigorú közösségi szabályok szerint élnek.” (NL 170) „Az averziós kezelési eljáráso k k al csak a gyógyulás­ hoz feltétlenül szükséges alkoholelvonás, az absztinen ­ cia lehetősége jön létre. A beteget csak szem élyiségé­ nek és társad alm i körülm ényeinek stabilizálása védi meg az olyan gyakran tap asztalt visszaesésektől. — H azánkban néhány helyen m űködik gyógyult alkoho­

listák klubja. Ezek — a k lubokat segítő orvosok és pszichológusok áldozatos m u n k á ja és a csoport-össze­ tartozás segítségével — az averziós kezelések 20— 30%-os eredm ényességét 50—60% -ra em elték.” (V 38) Dr. V árady m eg állap ításait a következőkben töm ö­ rítjü k : 1. A társadalmi ivásszokások negatív ten d en ciája visszafordítható, de ebben a közvélem ény ak tív részvé­ tele elengedhetetlen; az alkohol-eszkaláció csak így á l­ líth ató meg. 2. A gyógyulási szándék nélkülözhetetlen, ezt kö v et­ h eti az elvonókezelés, de a tartó s eredm ényességhez szükséges az alkoholista szem élyiségproblém ák pszi­ choterápiás és szociális befolyásolása, az egészséges kö­ zösség visszafogadó készsége; erős pozitív fak to r a k lubszerű utógondozás. (V 38k) A z egyén általában tehetetlen az alkoholizm ussal szemben. Bajos lenne m egpróbálnunk recep tet fogal­ m azni a rra nézve, m it tegyen az egyház kon k rétan , h i­ szen a helyzetek és em berek eléggé különbözők. Az bizonyos, hogy h atalm as m éretű társadalmi diakóniai felad at előtt állunk. A segítéshez kevés a szószéki d ö r­ gedelem az ita l ellen, m e rt erő síth eti ugyan az am úgy sem iszákosok józanságát, a kom oly veszélyeztetettek­ nél azonban nem szü n teti meg a h ajlam osító okokat, s azok inkább a p rédikációt fogják elkerülni, m in t a p o h ara t; a m á r elsodortaknak pedig erősíti am úgy is m eglevő elfo jto tt önvádlását, am i ellen azok m ég töb­ b et k én ytelenek inni. A puszta ítélkezés csak ráá ll a fejére annak, akinek m á r úgyis nyakáig ér a mocsár. Hogy az alkoholizm us m ilyen veszélyes és undorító, azt csak olyanoknak é r­ dem es m agyarázni, ak ik még nem in d u ltak el a szesz­ lejtőn. A ki m á r csúszik, an n ak ehhez ak k o ra igazoló és védőrendszere fejlődött ki, kapcsolódó tagadó re n d ­ szerrel, (m ikor m elyik k erü l előtérbe), am iből h a lla t­ lan u l nehéz kihívni. E leinte „nem vészes az, k érem ”, aztán pedig „m ost m á r úgyis m indegy”.

Tehetetlenek vagyunk? A z ivásszokások szelídítésére azért teh etü n k egyet­ m ást, pl. m in t gyülekezet. H ány h ely ü tt szokás a bort vagy p álin k át b eerőltetni a vendégbe: „Csak nem sért m eg?!” — jelszóval. V alam i elképesztő szívóssággal, szinte árn y a lt érveléssel és ravaszul, k ita rtó pszichikus nyom ással, u d v arias te rro rra l d ik tá ljá k bele az em ­ b erb e a szeszt, s az ad o tt helyen v álasztan ia k ell: vagy a p o h ár m ellé ül, vagy a v ád lo ttak p ad jára. F o rm áli­ san védekeznem , ügyesen arg u m en táln o m kell és szin­ te b o csán atu k ért esedeznem , h a tö rtén etesen nem iszom, m e rt h á t m iféle em ber az ilyen, akinek olyan szívesen adnák, neki meg nem k e ll! Ne legyen más se különb, m in t én — főleg ez az in ­ d u lat lap p an g a rám enős ita tá s mögött. H a csak an y ­ n y ira tu d u n k — finom és szívós m ódszerekkel — m eg­ ta n íta n i em bereket, hogy az első k ín á lásra n em et m on­ d óra ne tu k m á ljá k rá a szeszt, hogy kisk o rú n ak egyál­ ta lá n ne ad jan ak , és hogy az italv álaszték b an — h a m á r an n y ira vendégszeretőek — szerepeljen üdítő ital is, ak k o r az m ár eredm ény. A gyógyulási szándék fölkeltése nehéz lelkigondo­ zói felad at; ta lá n h am arab b m egvalósítható olyanok segítségével, ak ik n ek a vélem ényére ad az alkoholista (ha éppen józan, m e rt csak ilyenkor lehet vele tá rg y a l­ ni). Nem kevésbé fontos az, hogy az elvonókúráról h a ­ zatérő t segítő miliő fogadja otthon s a m unkahelyén egyaránt. H a ugyanis nem kezelik őt a korábbitól el­ térő, más em berként, ak k o r h atalm asan gátolják, hogy

175

m ássá váljék, illetve ta rtsa az újo n n an felvett jobb irányt. De nem csak azért, m e rt olyan könnyű v alak it visszalökni a sárba, ha egyszer m á r elkönyvelték s á ­ rosnak. A m élyebb okra T. Brocher m u ta t rá. „Persze nem megy az olyan egyszerűen, hogy valam i hirtelen, egyszeri belátás teljes változást hoz. E rről gondoskodik a többiek m agatartása, akik term észete­ sen főleg azért szeretnének m e g tartan i m inket egy b i­ zonyos szerepben, m e rt különben m a g u k is kénytele­ nek lennének m egváltozni s életm ódjukat, életstílu su ­ k at korrigálni.” (BS 121) A ldrich professzor ren d k ív ü l érdekesen m u ta t rá, hogy pl. egy éretlen szem élyiségű ú rh a tn á m asszonynak hogyan passzol csakis az alkoho­ lista férj, ak ire rengeteg a panasza, még a lelkészt is a n y ak á ra küldi, de az egész — ha nem is tudato san — csak alibi-m anőver, m e rt egy valóban m egváltozott fé rje t ki sem b írn a: odalenne a házi bűnbak, az oly nélkülözhetetlen fekete bárány, aki m ellett ő a szent önfeláldozás szobra. (WzM 1972, 448kk) K ülön tanulm ány szólhatna a rró l: m eddig s m ilyen áron nélkülözhetik lelkészek az alapvető pszichológiai képzettséget — főleg am i a pszichoterápiás jellegű h a ­ táso k at illeti — m elyre nem csak alkoholisták utókeze­ lésében (lelkipásztorolásában!) lenne igen nagy szük­ ség, hiszen pszichés problém ákkal, nem is akárm ily e­ nekkel meg van szórva az életünk. (M egrendítő végig­ olvasni dr. N é m eth György L elki egészségünk c. köny­ vét.) A hol van a közelben gyógyult alkoholisták klubja, jó tu d n u n k róla. De a gyülekezet is gyakorolhatja hor­ dozó funkcióját, hogy aki felállt a szennyből, vissza ne zuhanjon. Segítőképesek vagyunk-e? Vagy összes tu ­ dom ányunk: ítélkezni és utálkozni? S okra m ennek vele! É rdem es viszont utánanéznünk, m it és hogyan csinál az A A -m ozgalom , az A nonim A lkoholistáké! Hogy m iként tu d n a k 30 napos (!) „önsegítő” csoportte­ ráp iá s együttléteken 50%-os fan tasztik u san jó ered ­ m ényt elérni, m iközben elsősorban „száraz” alkoho­ listák gondozzák a még „nedveseket”. K ülön érdem es lenne részletezni, m it jelen t nálu k a „12 lépés”. (WzM 1973, 20—30) Eltökéltség és találékonyság jellem zi a valódi szere­ te te t. O tt és úgy segítsünk be a m agunk m unk ájáv al, ahol s ahogy épp tudunk. Az ilyen szolgálathoz leg­ alább alapfokú szakism eretek igen kívánatosak, szak­ orvos vagy pszichológus irányító, tanácsoló segítsége úgyszintén. De legalább ugyanennyire fontos, am it dr. N é m eth k o runk lelki nyom orúságainak en y h ítésé­ vel kapcsolatban hangsúlyoz: „U tópia az, hogy csak teljes érték ű em ber tanítson, de az ne tanítson, akiből hiányzik a szív.” (NL 221) K özelről ism erek olyan „esetet” — em bert! — aki rem énytelennek látszó állapotból, ism ételt öngyilkossági k ísérlet u tá n élő h itre ju tá s á lta l szabad u lt meg alkoholizm usából, s több éve döntően más az élete, m inden „m ennykórosság” nélkül. S ez nem egyedi eset.

176

(V. ö. GY 110) Az ilyet persze kiügyeskedni nem lehet, csak kapni. De aki szolgálni akar, az elő tt m indig lesz út.

Pillanatkép, utóhang helyett Olvasom a Nők L ap jáb an (1977. 40. 23), hogy az N SZ K -ban az egy főre eső alkohol-ceh 1950 óta évi 80 m á rk á ró l 500-ra „fejlődött” (am iről nekem nem az életszínvonal ju t az eszembe, han em a halálszínvonal), a n y ilv á n ta rto tt alkoholisták szám a pedig 200 ezerről 1,8 m illióra. (L ajstrom on kívüliek sokkal többen le h et­ nek.) O laszországban ötmillió alkoholista van (s itt nem csupán a n y ilv á n ta rto ttak ró l beszélnek), közülük k ét­ m illió nő. T arto k tőle, hogy ez a 3:2 arán y világrekord — veszedelm esen feljö ttek a nők, a k á r szív in fark tu s­ ban. S a fiatalo k ? Az N SZK -ban az alkoholisták fele 30 éven aluli. Mi légyen Ninivével? „Még negyven nap és elpusz­ tu l? ” Baljós intelm ekkel a tudom ány is szolgálhat. H ird eth e tjü k a szigorú igét — az irgalom ét sem feled ­ ve — csak egyet ne tegyünk: hogy N inive vesztére szurkolunk, m in t m in d en p ró féták k a rik a tú rá ja , Jónás a „k o n tra -d ru k k er”, ak in ek m egfekszi a gyom rát, h a az Isten mégis irgalm as. A hivő keresztyén pszichagógus, C hrista Meves a legelkötelezettebb m űvének ezt a cí­ m et a d ta : N inivé n ek n em szabad elvesznie! (M 127) Úgy is m o n d h atn ám : ez a prófétaság diakóniai a la p ­ állása. Ezzel van meg a bázisunk. S ez egyben energiabázis. Dr. Bodrog Miklós

FELH A SZN Á LT IRODALOM B BB BS FC FL GY KL LM M MM MN NSZ NL PP SCH V WzM

Dr. B agdy Em őke: Családi szocializáció és szem élyiség ­ zavarok. T ankönyvkiadó, Bp. 1977. Dr. B uda B éla: A szexualitás m o d em elm élete. Uo„ 1974. Tobias B rocher: S tufen des Lebens. K reuz, Stuttgart, 1977. H ildegund Fischle-C arl: Fühlen was Leben ist. Uo., 1977. Fam ilien- u n d L ebensberatung. Hrg. S. Keil, u o ., 1975. Dr. G yökössy E ndre: M agunkról m agunknak. Ref. S., Bp. 1976. P e te r K u tte r : Die m enschlichen L eidenschaften, K reuz, 1978. Levendel László—Mezei Á rpád: Az alkoholista beteg szem élyisége. A kadém iai Kiadó, Bp. 1972. C hrista M eves: U nser L eben m uss anders w erden. H er­ derbücherei, F reiburg i/B, 1976. C hrista M eves: M anipulierte M asslosigkeit. Uott, 197617 M agyar N em zet; N épszabadság Dr. N ém eth G yörgy: Lelki egészségünk. M edicina, Bp. 1973. Dr. P ertorini Rezső—Dr. Polcz A laine: Orvosi pszicholó­ gia a gyakorlatban. M edicina, Bp. 1976. W alter S chulte: Die W elt des psychisch K ranken. Van ­ denhoeck, G öttingen, 1974. Dr. V árady G éza: Az alkohol és az alkoholizm us. Bp., é.n. Wege zum M enschen. M onatsschrift. Vandenhoeck, Göttingen.

Hubmaier Baltazár Mártírhalálának 450. évfordulójára H itünk egén ragyogó fénnyel tündöklik egy csillag, am it Isten a reform áció századában gyújtott meg. M ondhatjuk, fiatalon h alt m eg a hitvalló, akinek ta n í­ tá sa m essze ju to tt, E urópa közepétől a világ több tá ­ jára, és századok óta v annak tanítványai. V oltak akik csökkenteni a k a rtá k jelentőségét, de m a m ár a tá rg y i­ lagos tö rté n etírá s dr. H ubm aier B altazár* életm űvét nag y ra értékeli. V értanú h alálán ak színhelyén, Bécs­ ben, 1928 óta em lékeznek reá és feleségére, akit férje u tán szintén m egöltek a h ité é rt.1, 16 H ub m aier irodalm i alkotása, apostoli tan ítá sán a k je ­ lentősége kim agasló a 16. században. R eform átori sze­ replését megelőző évei eléggé ism eretlenek. A zt viszont tu d ju k , hogy A ugsburg közelében, F ried b u rg v áro sá­ b an született. A Békehírnö kben ötven évvel ezelőtt ol­ v asható cikkek születési évét 1481-re teszik. A m egne­ vezett szülőváros után, ko rtársai általáb a n „F riedbergi”-nek, vagy „A ugsburgi”-nak, latinosa n pedig „Pacim o n tan us”-n ak vagy „A ugustanus”-n ak szokták nevez­ ni. Ő m agát g yakran „H uebm ör”-nek m ondta.2 (Így nevezik őt az an a b ap tista kódexek is.3 (Írásaiban elő­ fordul még a „F riedbergi H uebm ör” név is. R endelkezésünkre áll, ko rtársai közül az egyik ellen ­ felétől szárm azó szem élyleírás is, am ely alacsony te r ­ m etű n ek és „kom or te k in te tű ”-n ek m ondja.

Hubm aier élete reformátori m unkássága előtt H ubm aier te h á t a B ajor hercegség területén, az A ugsburg közelében fekvő F riedbergben2 (m ásként F rie d b u rg b a n 1) született. Beszédjén később svájci k i­ ejtési mód érződött, ezt családi nevének sa já t m aga által írott, fenti változata is szem lélteti. A ta n u lást születési helyén kezdte, a középiskolát A ugsburgban végezte el. 1503 h ú sv étján a freiburgi fő­ iskolába került, ahol dr. Eck János professzor — L u­ th e r későbbi ellenfele — volt rá nagy hatással. Teoló­ giai ta n u lm á n y ait kiválóan végezte el. S chaffhausen­ ben, 1507-ben, átm enetileg iskolai ta n ítá st vállalt, de h am aro san visszatért F reiburgba, ahol 1510-ben elérte az első tudom ányos fokozatot, a baccalaureatust, és ugyanebben az időben lelkésszé választották. A m ikor ta n ára, Eck professzor Ingolstadtba költözött, ő is kö­ vette. O tt ú ja b b tudom ányos fokozatot nyert, végül ta ­ n u lm án yait 1512-ben, teológiai doktorátussal zárta.2 1515-ben az egyetem protektora, m ajd egy évvel ké­ sőbb elnyerte, kiváló szónoki szolgálati jutalm ául, a regensburgi székesegyház lelkészi állását.2 Ez önm agá­ b an jelzi, hogy az úgynevezett „harm adik reform áció”, vagyis az an ab ap tistá k radik ális változásokat követelő, h itvalló csoportjában, jól képzett, tudós teológus em ­ berről, több reform ációi irán y zat vezetőivel azonos képesítésű szem élyről van szó. M int katolikus papot, őt is nevezetes helyek szószékein ta lá lh a tju k refo rm á­ tori m unkássága előtt. Nézetei azonban egyre felvilá­ gosultabbak, biblikusabbak. L u th e rt a búcsúcédulák osztogatása, H ubm aiert pedig a csodatevő helyekre za­ rándokló em berek éretlen hűhója, és az ezek h á tte ré ­ ben levő visszaélések döbbentették meg. A bban az időben azonban nem le h ete tt bü n tetlen ü l vélem ényt nyilvánítani az egyház tekintélye vagy a gy ak o rlata ellen. Elsősorban ezek m ia tt v ált állása b i­ zonytalanná, am i a r r a késztette, hogy osztrák te rü le­ ten, a R ajn a északi p a rtjá n fekvő városban, W aldshut­

b an v állaljo n plébánosságot. 1521 tav aszán költözött oda. Időközben N ém etország m inden részében érv é­ nyesült a lu th e ri reform áció, de ő ekkor még a róm ai egyházhoz tartozott. V iszont az esem ényekről p onto­ san tá jék o z ta tta gyülekezetét, am ivel k iv ív ta hívei te l­ jes bizalm át.2 1522 n y ará n azonban fo rd u la t kezdődött, H u b m aier meggyőződésében.

A svájci reformáció oldalán H u bm aier tanu lm án y o zta L uther M árton írásait és elm élyülten olvasta P ál apostol leveleit.1 1521-ben és 1522-ben többször találkozott Bázelben a h u m an ista Ökolampadius körében, a későbbi svájci an a b ap tista vezérekkel: Grebel K onráddal, M anz Félixszel, R e u b ­ lin V ilm ossal és m ásokkal. V elük együtt, ered eti nyel­ ven szorgalm asan olvasta a Szentírást. A h u m an isták kapcsán szélesedett H u b m aier b ibliai lá tása és ism ere­ te. L u th er M árton ném et nyelvű Ú jszövetségét B ázel­ b en ad ták ki, 1522 szeptem berében. O lyan nagy volt a népszerűsége, hogy három év a la tt 12 k iad ásb an jelen t meg. A nép és a felelőssége m ag aslatán álló papság nagy buzgalom m al olvasta a B ibliát. A S zen tírást a p a ­ rasztok és az iparosok is g yakran forgatták. A p apok­ n ak még jobban k ellett azt ism erniök. H u bm aier is buzgón tan u lm án y o zta Isten szavát és csak en n ek az egyetlen zsinórm értéknek k ív án t engedelm eskedni. Szakított a régi felfogással, L u th erh ez csatlakozott, és am ikor Z w inglivel k erü lt kapcsolatba, teljes erejév el a svájci reform áció m ellé állt. Így kezdődött H u bm aier refo rm áto ri pályafutása. 1523-ban, a keresztséggel kapcsolatos újszövetségi helyekről tá rg y a lt Zw inglivel, s ezen a m agánbeszél­ getésen Zw ingli igazat ad o tt H ubm aiernek abban, hogy nem lehet gyerm ekeket keresztelni, m ielőtt h itre nem o k ta ttá k volna őket.25 Törés ekkor még nem volt közöttük. H u b m aier részt v ett az 1523. október 26—28-ig ta rtó 14, 17 hitv itáb an , m elyet a városi tanácsház term ében ta rto tta k meg. A városi tan ács is tám ogatt a a helytelen egyházi szoká­ sok kiküszöbölését. E kkor végleg szakított H ubm aier a róm ai egyházzal. Z ürichi m a g ata rtása rosszallást v ál­ to tt ki az osztrák főurakból, ak ik tarto m án y aik szélén m egdöbbenve tap asz talták a reform áció gyors te rje d é ­ sét.

A halhatatlan igazság prédikátora A keresztyéni életre vonatkozó beszédeit Zw ingli szellem ében ta rto tta. A polgárság az ő o ld alára állt. K apcsolatai k ite rjed te k D él-N ém etországon tú lra. A k atolikus p á rt sem volt tétlen. Világi és egyházi rész­ ről éles h angú írások a d tá k tu d tu l H u bm aier eltáv o ­ lodását az „igaz h ittő l”. A w ald sh u ti plébános an n á l erélyesebben dolgozott a reform ációért. Az isten tiszteletet (misét) a nép n y el­ vén, ném etül ta rto tta ; m ellőzte a képeket és a szob­ ro k at; eltörölte a kötelező böjtölést és h ely telen ítette a papi nőtlenség intézm ényét. H u b m aier B altazárn ak a róm ai egyháztól való elsza­ k ad ását jelezte házassága is. Egy reichenaui polgár le á ­ nyával, H uglein E rzsébettel lép ett házasságra, aki h ű ­

177

ségesen m egosztotta vele későbbi nyom orúságait. (Zü­ richi anyakönyvek szerint Hölpine E rzsébet a neve.)4 Az osztrák hatóság m inden kísérlete, hogy W ald sh u t­ ban visszaállítsa a m ise régi rendjét, m eghiúsult. E k­ kor elhatározták, hogy a város lakosságát fegyveres erővel engedelm ességre kényszerítik. „T artv a attól, hogy n y á já t elp u sztítjá k ” — jegyzi meg az „E m lékla­ pok” 1. füzetében dr. A. L. Frederick — „H ubm aier m aga k érte az elbocsátását.”1 1524-ben elhagyta W aldshutot és S chaffhausenbe m ent. S chaffhausen m á r 1501 óta a S vájci Szövetség­ hez tartozott. Ez függetlenséget biztosított lakóinak. A főnem esség azonban m ég to vábbra is a H absburgokhoz húzott. V allási tekin tetb en S chaffhausenben Zw ingli irán y zata volt uralm on, H ubm aier te h á t korlátozás n él­ kül, szabadon préd ik álh ato tt. H ubm aier h árom dolgozatában (Erbietung) készségét fe jte tte ki arra, hogy m egm agyarázza bárkinek, am it k ét év óta tanít. Az eretnekség m ind hangosabbá váló v ád jai ellen védekezésül ugyanebben az évben m egírta az „E retn e­ kek és a m egégetőik” cím ű írását.2 Ebben h atáro zo t­ ta n leleplezi az osztrákok szabadságot tip ró despotiz­ m u sát és a róm ai egyházi reakció elnyom ását. Füzetét nyom hatják, megostorozhatják, tövissel m egkoronáz­ hatják, keresztre feszíthetik és sírba zárhatják, de az igazság harm adnapra ism ét győzelm esen feltámad, uralkodik és diadalmaskodik.”2 Ettől kezdve m inden m űvét ezzel a m o ndattal z á rta „Az igazság halhatat­ lan!” „H ubm aier egész élete során szem beötlik törekvése az igazságra. E zért az igazságért m ent b á tra n a h a lá l­ ba.” A nagy refo rm áto rt és an a b ap tista apostolt m él­ ta tó szavakat a m últ század végén A m erikában élő, cseh szárm azású Loserth János, m ennonista történész m ondja.2 M egállapítása m agyarázatot szolgáltat ahhoz is, hogy m ié rt m ódosult többször is H ubm aier refo r­ m átori nézete. Az á lta la felism ert igazságokat későbbi an a b ap tista h ittestv érei között is szilárdan képviselte. K erü lte a fanatikus, szélsőséges nézeteket „m ind egy­ házi, m ind tá rsa d alm i ta la jo n ”. R adikális teológiája nem vált an archiává.8 E lőtte a legfőbb tek intély a M in­ denható Isten és az á lta la k ije le n tett Ige m arad t, csak e tekintély előtt h a jto tt fejet. Ellenfelei eközben szüntelen k ia d atá sát kívánták. Nem érezhette m á r biztonságban m agát S chaffh au sen ­ ben, visszam ent W aldshutba, ahol reform átori m u n k á­ já t m ost m ár bevégezhette.

A v ita u tá n Reublin (Röubli) V ilm os17 w itikoni lel­ készt k iu tasíto tták . B a rá ta i azonban Z ollikonban, egy m agánháznál, Z ürich közelében, 1525. feb ru ár 7-én, hitvalló feln ő ttek et k ereszteltek meg, hagyom ányos módon, fej-leöntéssel.17 Ez az időpont a „svájci te st­ vérek ” m ozgalm ának „tav asza”18 a zürichi a n a b ap tis­ ta gyülekezet alak u lásán ak n apja. A zürichi p olgár­ sággal érzők a gyülekezet ta g jait „ú jra-k eresztelő k n ek ” (anabaptistáknak) nevezték.17 M ivel ők a csecsemő k e­ resztséget nem ta r to tták érvényes keresztségnek, való ­ já b a n nem k ereszteltek sen k it m ég egyszer, a helyes megnevezés te h á t a „keresztelő” (Täufer), azaz „b ap ­ tis ta ”** lenne.5 H u b m aiern ek ebben a közösségben rendkívül nagy tek in tély e van. 13 Az istentiszteleti ren d b en véghez­ v itt refo rm jait elfogadják. A gyülekezet tag jai két szín a la tt veszik az ú rvacsorát. H úsvét u tán pedig H u b ­ m aier m aga is felveszi a hitvalló-keresztséget Reublin V ilm ostól.17 Ezzel H u b m aier n y íltan és véglegesen az „a n ab a p tis­ ta ” közösséghez csatlakozik. A zürichi hatóság elren d elte az an ab ap tistá k vízbe fojtását, azok h itén ek borzalm as kicsúfolásával. Ennek a ren d eletn ek az alap já n M antz F élix et Z ürichben, a L im m at folyó vizébe fojtották. A m egkötözött em b ert csónakban a folyó torkolatához vitték. M ielőtt a hóhér a vízbe do b ta volna, a m á rtír la tin u l így k iálto tt: „U ram , a Te kezedbe teszem lelkem et!”9 Az a n a b ap tis­ tá k vezetőit a hatóság beidézte és h itü k m egtagadására kényszerítette. M ivel igyekezetük eredm énytelen m a­ radt, b ö rtönbe kerültek. Z ürichben az „ú jra-k eresztelést” szigorú bü n tetés m ellett m egtiltották. A n n ak felderítésére, hogy a szü­ lők nem hag y ták -e m egkereszteletlenül gyerm ekeiket — a történ elem b en a svájci váro sb an elsőnek — beve­ zették az egyházi anyakönyvezést. G u n n ar W estin úgy vélekedik a „svájci testv érek ” m ozgalm áról, hogy az szabadegyházi közösség volt, a zürichi állam-egyház mellett. H u b m aier és társai te h át évszázadokkal m egelőzték k o ru k at !18 H asonlóképpen vélekedik Somogyi Im re: „Mivel G rebelék Z ürichben az állam és az egyház k ü lö n v álá­ sát k í v á n t á k . . . társad alm i reform ok szükségességét hangoztatták, így . . . Z w i n g l i . . . szem ében az a n a b ap ­ tisták te h e rté te lt jelen tettek . Az egyháznak az állam tól való függetlensége, v alam in t a társad alm i életnek az evangélium i h ittel való m élyebb á tita tá sa olyan id eál­ nak tűntek, m elyektől a k ét refo rm áto r (L uther és Zwingli) h atáro zo ttan id e g e n k e d e tt... ”7

Az anabaptisták között H ubm aier m indeddig a svájci reform ációhoz, Z w ing­ li irányvonalához tartozott. A m ikor azonban 1525 ele­ jén Z ürichbe érkezett, a m egváltozott körülm ények n é­ zetének m ódosítására kényszerítették. Z ürichben volt egy kis gyülekezet, am elynek h u m a­ nista m űveltségű gyülekezeti vezetői — Grebel K on­ r á d 14, Mantz F élix 17, Blaurock G yörgy19 — H u b ­ m aiert elő fu táru k n ak tekintették. A felsoroltak is Zw ingli b a rá ti köréhez ta rto zta k m indaddig, am íg a városi tanács irányítását vallási kérdésekben Z wingli Ulrik el n em fogadta. T ehát Zw ingli és egyházi b a rá ­ ta i között az első v ita to tt kérdés tipikusan szabadegy­ házi jellegű volt.6, 17 Csak ezután vetődött fel a k e­ resztség kérdése. Egyesek a csecsemők keresztelését nem ta rto ttá k szükségesnek, így ezt a k érdést is n y il­ vános v itá ra bocsátották. 1525. ja n u á r 17-én a város vezetősége Z w inglinek ad o tt igazat, ennek ellenére a felnőtt keresztség gyakorlását m égis nagyon sokan h e ­ lyeselték.

178

A keresztelők egysége és elvi eltűrései M iben leh et egységesnek tek in ten i az anabaptizm ust, hogy elk erü ljü k azt a trag ik u s általánosítást, am i a n é­ m etországi parasztfo rrad alo m , M ünzer T am ás vezette m ozgalm ának leverése u tá n 8 lépten-nyom on sú jto tta a „keresztelőket” ? A csatáb an le tip o rt parasztság e l­ veit és reform törekvéseit ezután m in d en más, ra jtu k k ív ü l álló polgári vagy nem esi réteg azonosított az anabaptizm ussal. A hitvalló-keresztség közössége — szerin tü k — a svájci k an to n o k ra is elh o zh atja a fo rra ­ dalom fenyegető tüzét. M ielőtt a fran k en h au sen i ütközetben (1525 m á ju sá­ ban) M ünzer p árth ív ein ek erő it felm orzsolták volna, a „p arasztv ezér” L u th e r M árton ítélete m ia tt25 m enekült N ém etország déli részeire. 1524 végén m á r a svájci h a ­ tá r m entén já r, m ajd átm egy a köztársaságba. Á llítják, hogy B ázelben is „h integette a parasztfelkelés m érge­ zett m ag v át”,9 vagyis préd ik ált. N épszerűségét m u ta t­

ja, hogy m ihelyt érkezésének h íré t vették, követelte a nép, álljon eléjük, és beszéljen. H a volt egyáltalán H ubm aier és M ünzer között k a p ­ csolat, az csak a v ita jegyében lehetséges. G rebel és M anzt 1524. szeptem ber 5-i levelükben v itáznak M ün­ zerrel, s b á r a „p arasztvezért” nagy tiszteletben és b e­ csületben ta rtjá k ,9 mégis intik: „Csak isteni igéket h ir ­ dess és vess el m inden em beri törekvést.”9 Az elve­ tendő „em beri” pedig a hatalom erőszakos m egraga­ dása. A „fegyver” fogalm ához és ta rtalm áh o z ettől kezdve hozzátartozik a v ita : jogos-e teológiailag és b ib ­ liailag az erőszakosság és elnyom ás elleni fellépés. Az elnyom ást a „svájci testv érek ” és é rzik, de kezdem é­ nyező, forradalm i fellépés helyett a m enekülést v á ­ lasztják. H ubm aier teológiai írásai ezután elsősorban erre a nézetkülönbségre irányulnak. M érsékelt állás­ p o n tja azonban nem m en tette meg a hatalom bosszú­ jától. 1526-tól fokozódott S vájcban az an a b ap tistá k üldö­ zése. A foglyok szigorított börtön b ü n tetést kaptak, k e­ nyéren és vízen kívül m ást nem ad tak nekik, látoga­ tó k at nem engedtek hozzájuk. Sattler M ihályt, a schleitheim i hitv allás szerkesztőjét9, 13 és Blaurock Györgyöt, m in t nem zürichi illetőségűeket, k iu ta síto t­ ták. Grebel K onrádot pestis rag ad ta el az élők sorából. A k ilá tá stalan helyzet következtében H ubm aier és a „svájci testv érek ” nagy része elm enekült.9 A m ár em ­ líte tt svájci forrásm u n k a szerin t4 közel 1000 felnőttet é rin te tt a zürichi rendelet. B laurock György a k iu ta sí­ tás u tá n B ern városába m ent és evangélizálásai lé tre ­ hozták az o ttani gyülekezetet . Egy évtized m úlva 40 szem élyt végeztek ki, vagy ítéltek el hite m iatt, ebben a svájci városban.19

Anabaptista gyülekezet Augsburgban H ubm aier B a lta zá r m enekülése közben, Svájcot vég­ legesen elhagyva, 1525 m áju sáb an és jú n iu sáb a n szülő­ földje vidékén, A ugsburgban tartózkodott. Itt sokféle irán y b an érdeklődő, refo rm ált gyülekezetet talált. Egy lu th e rán u s lelkészt éppen úgy, m int az egyik „svájci testv érekkel” kapcsolatban álló nyom dai korrek to rt m á r k iu tasíto ttak a városból. A gyülekezet tag jai azon­ b an felkészültek az evangélium befogadására. Az ev a n ­ gélium i érdeklődés m indössze m ásfél éves m ú ltra te ­ k in te tt vissza H ubm aier m egérkezése idején, de m ár annyi idő a la tt is sokaknak kellett szem benézniök ü l­ dözőikkel és különféle irán y ú tanítókkal. Ezek közül a későbbiekben új irányzatot képviselő D enck Jánosról szólok először. N ürnbergi szárm azású férfi. O tt iskolai igazgató volt, á tjá r ta gondolkodását a reform áció bibliai szem lélete. 1526-ban, éppen H ub ­ m aier m egjelenése idején A ugsburgban já rt. H ubm aier igehirdetése u tá n új m eggyőződésre ju to tt és fel vette tőle a hitvalló keresztséget. Ez volt az első baptizálás a városban.9 Denck 1526 pünkösdjén m aga is nagy beszédeket ta r ­ to tt a keresztségről és egyik b a rá tjá t H u t Já n o st h á ­ rom nap a la tt meg is győzte arró l a bibliai igazságról. H u t is m egkeresztelkedett és még ebben az évben leg­ alább 1000 em b ert kereszteltek meg együtt. A követ­ kező évben 1100 ta g ja volt m á r az augsburgi gyüleke­ zetnek.7 A ném etországi, au sztriai és svájci baptisták delegátusai 1526-ban és 1527-ben kongresszust ta rto t­ tak. E kkor azonban a két em lített evangélista m á r h e­ vesen vitázott egym ással. A v ita to tt kérdések egy ré ­ sze az A pokalipszis titk a it boncolgatta. A ugsburgban a gyülekezet ráv e tte D encket,17 hogy ezentúl „hallgat a tito k ró l”, és nem is hozza elő, ha csak e rre meg nem kérik. D enck teológiai látásán kívül, laza egyházi szer­

vezetével elh atáro ló d ik m ind a svájci testv érek cso­ m ind M ünzer Tam ás követőitől, „a ham is aty afiak " -tól. Az eltérő nézetek azonban mégis feszült­ séget tám aszto ttak ,25 h iáb a m ondták ki A ugsburgban a v ita lezárását. Az egyezkedést egy an a b ap tista b á­ nyam érnök, P ilg ram M arbeck is m u n k álta, ak in ek si­ k erü lt egy „szövetséget” létrehozni, de a teljes egysé­ get ő sem é rte el.15 A teológiai nézeteknek te h át egy ú jab b ága k eletk e­ zett. E nnek egyik követője Franck Sebestyén7 szorgal­ m asan írta könyveit. Nyomdász, szappanfőző, de igazi h iv atásán ak ő a tö rté n etírá st tekintette. F ran ck errő l az ú jab b irán y zatró l a következőket írta : „K o runkban három szám ottevő vallási irányzat k e ­ letkezett . . . mégpedig a lutheri, a Z wingli-féle és az anabaptizmus. A negyedik pedig úton v an : ez eltöröl m inden fölösleges külsőséget, p rédikálást, s z e r ta r tá s t. . . és egy láthatatlan egyházat hoz létre.” M ásutt lelke­ sedéssel írja, hogy m en n y ire k ív á n ja ezt a lá th a ta tla n „lelki” egyházat, és a születendő újhoz m á r eleve lel­ kesedéssel csatlakozik. Ez a „negyedik” m ozgalom — az an abaptizm uson belül — enthuziasztikus, sp iritu á ­ lis b eállíto ttság áv al tű n ik ki. H u bm aier teológiailag csiszolt elm éjére ezek a néze­ tek közvetett úton hatn ak . K ifejlesztették benne a jó ­ zan teológiai látást, m elyet a következő fogalm akkal jellem ezh etü n k : K risztus, Ige, hit, bizonyságtétel, b a p ­ tizm a (keresztség), gyülekezet.22 M indezeket a M agyarországi B ap tista Egyház alapokm ányai is felsorolják.21

p o r tjá tó l,

Az anabaptisták Morvaországban Az A lpok vidékén erősödő üldözés m ia tt az a n a b a p ­ tisták m enekülő töm egei k ét irán y b a n v án d o ro lta k : n y u g atra S trassb u rg és H ollandia, k eletre pedig M or­ vaország felé.17 A m enekülés irán y a egyben m egha­ tá ro zta későbbi so rsu k at és teológiai fejlődésüket. Mi H ubm aier B altazárnak, m ost m á r rövidülő é le tú tjá t követve, figyelm ünket k eletre fo rd ítju k . M orvaország egyik váro sáb an jö tt lé tre az a n a b ap tis­ ták term elői és fogyasztói k om m unákba töm örülő, úgynevezett „h ab án ” közössége. Ők et leh et leginkább a „szocializm us elő fu tárain a k ”25 tekinteni. Sajátos in ­ tézm ényüket, különösen m agyarországi tö rtén etü k et m indeddig legrészletesebben K i m e r A. B e rtalan 20 is­ m e rtette jelzett fő m u n k á jáb a n és még számos cikké­ ben, füzetében. Ezekről m ost nem írunk. 1527-től E urópa több tá já n ú jra fello b b an tak a m ág­ lyák.*** A schleitheim i h itv allást fogalm azó Sattler M ihályt, a volt szerzetest A u sztriáb an m egégették, fe­ leségét m egölték; k ét évvel később T irolban Blaurock G yörgyöt v itték m áglyára. N agyon kevesen m en ek ü l­ tek meg a m á rtírh aláltó l. Ez a sors v á rt term észetesen teológusukra, H u b m aierre is. Később egyesek25 felrótták, hogy H u bm aier a zü ­ richi b ö rtönben visszavonta tan ait, pedig erre a m eg­ ro v ásra aligha méltó. M ásként nem szab ad u lh ato tt fog­ ságából, sőt a biztos halálból. „M egingását” kérdésessé teszi a szabadulása u tán i m ag atartása. 1526 áp rilisáb an hagyta el Z ürichet, közben egyetlen, Zw ingli ellen szóló v ita ira to t ta rto tt vissza, de N ikolsburgban, jú ­ liusban ezt is kiadta. A kiszab ad u lását követő egy hó­ nap m úlva A ugsburgban baptizált. A Z ürichben k ény­ szerre m eg tett lépése te h á t nem volt hittagadás, legföl­ jebb em beri gyöngeség. N ikolsburg (M ikulov)10 a XVI. században m o rv ao r­ szági ném et város. F orgalm as hely a Bécs és B rno kö­ zötti főútvonal m entén. A város 1560-ig a L ichtenstein főnemesi család b irto k a .10 Az egyházközség legkésőbb 1524-ben fogadta el L u th e r M árton reform ációját, egy

179

volt róm ai katolikus lelkész vezetésével. A papok az­ u tá n évente változtak. K özülük egyik b ea já n lo tta a fő­ u rak kegyeibe H ubm aier B altazárt. Még abb an az év ­ ben m indenki felvette a hitvalló keresztséget, az em ­ líte tt lelkész is, aki később m eggyőződéséért m á rtír­ h a lá lt halt. A nagybirtokos Lichtenstein L énárd beh ív ta S v ájc­ ból a S tájerországba m enekülő S im precht Sorg nyom ­ dászt. Az ő nyom dája készítette H ubm aier v ita irata it. Ezeket részben Zw ingli ellen, részben pedig a szélső­ séges an a b ap tista irányzatok ellen írta.9 H ubm aiernek N ikolsburgban készített v ita ira ta i kö­ zött az első zürichi körülm ényeire utal. „Válasz Z w ing­ linek a gyerm ekkeresztségről íro tt könyvére.”2 Ebben felpanaszolja zürichi fogságának m egpróbáltatásait, a hívők üldözését, a velük szem ben elkövetett b á n ta l­ m azásokat. H ubm aier irodalm i m unkássága m ellett végzett evangélizációinak legfényesebb eredm énye volt, hogy N ikolsburgban, L ichtenstein L én árd grófot is b a p ti­ zálta. A nagy teológus és apostol szellem i e re jé t nem em észtette fel a vita, m elyet Hu t János chiliasztikus nézetei ellen vívott. K ülönösen a hatalm asság irán ti engedelm esség, a fegyverfogás, a hadsereget tám ogató adózás és a végítélet tém ái voltak vitatottak. „T an ítá­ som sz erin t” — írja H ubm aier — „és a S zentírás le­ gyen az én b írám ; a világi hatóságnak Isten azért ad ta a fegyvert, hogy a hívőket védje, a hitetlenek et b ü n ­ tesse”. Ő te h á t a hatóság irá n ti engedelm esség, vagyis a katonai szolgálat és az adófizetés m ellett foglalt á l­ lást. A „nikolsburgi v ita irato k ” főbb tém ái: A keresztség, az úrvacsora (ezeket a chiliasztikusok m ellékes k érd és­ nek ta rto ttá k ); Isten ítéletének napja, az utolsó ítélet, a világ vége (az újab b esem ények kapcsán ezt 1528 pünkösdjére te tté k a chiliasztikusok); az ezeréves bi­ rodalom (a chiliasztikusok szerint a világ vége előtt kö­ vetkezik be); és az Ű r Jézus K risztus visszajövetele. Az előbb em lített nyom dász (akit F roschauernek is n e­ veztek) összesen 18 irato t készített el H ubm aiertől. T e­ h á t H ubm aier m orvaországi tartózkodása tekinthető, teológiai m unkássága fő időszakának. A vitákon egyezség nem jö tt létre. A m ikor H u b ­ m aier m ár nem volt N ikolsburgban, bekövetkezett a két irán y zat között a szakadás. A „fegyvereseket” el­ hagyták a m agukat tőlük m egkülönböztető „botosok” és átköltöztek a cseh lakosságú A usterlitzbe (Slav­ kov). 9 10 Ezek a v iták H ubm aier elveit m ind élesebben és v i­ lágosabban hozták nyilvánosságra. E zért figyelm ünket m egérdem lik H ubm aier írásai. N ézeteit a m ai b ap tis­ ták, az am erikai kongregacionalisták, kvékerek, de leginkább a m ennoniták vallják. A m ennonita egyház­ nak m ind a m ai napig m űködő gyülekezete Bécsben, am erikai hittestvéreivel nagyon sokat áldozik az egy­ kori hitbéli előfutárok vélem ényének fö ltárására. E redm ényeiknek szerény m etszetét a cikk végén ta lá l­ ható irodalm i m utatóból is kivehetjük. M iközben ezek a v iták folytak, K elet-E uróp ára zú ­ d u lta k a török hadak. 1526. augusztus 29-én, k o ra h a j­ nalban, B uda v árá b an elhangzott egy vészes k iáltás: „K eljetek fel, a törökök m ind egy lábig leverték a m a­ gyarokat !”24 A buzgó, vallásos M ária király n é és a m ag y ar u d v ar Bécsbe m enekült, E urópában m indenki az előre nyom uló török sereg kegyetlenségeivel foglal­ kozott. A kevésbé m űvelt bibliakutatók k ije le n tették : „ Itt a világ vége!” Az apokaliptikus csapásokért a k a ­ tolikus és a protestáns p á rt kölcsönösen egym ást okolta.

180

A politikusok h atalm i helyzetük szerint és nem h it­ nézetük szerin t szőtték, fo n ták hálóikat. A „legkeresz­ tyénibb és legkatolikusabb” fran cia k irály szövetkezett a pogány törökkel a katolikus H absburg-ház ellen. A p ro testán s cseh és m o rv a ren d ek pedig m egválasztot­ ták k irály u k k á a kato lik u s F erd in án d osztrák császárt.

A császár fogságában Egy évig á llt H ubm aier L ichtenstein fejedelm i o lta l­ m a a la tt12 (1526. jú liu sátó l 1527 júliusáig). A nem rég m egválasztott király, H absburg császár h atáro zo ttan követelte, hogy a fő u rak szolgáltassák ki H ubm aiert. Így a teológus és felesége 1527 n y arán Bécsbe indult. I. F erd in án d m in d k ét L ichtenstein fivért, Ján o st és L énárdot, p réd ik á to ru k k al együtt Bécsbe idéztette. „Azon órától H uebm ör B alth asar asszonyával együtt elfo g attato tt és Bécsből G rützenstein (K reuzenstein)11 v árá b a k ü ld e te tt” — írjá k a k o rtárs történészek. Ezt a v á ra t nem rég ép ítették ú jjá, hogy „státusfoglyok” b e­ börtönzésére használják. M ivel M orvaországban ak k o r m ég törvényes tilalom nem volt a refo rm áto ri m u n k a ellen, ezért I. F erd i­ n ánd a h itv alló t W aldshutban még A usztria ellen el­ k ö vetett lázítás örve a la tt fogatta el. Színleg te h á t nem a ta n ítá sa ié rt á llt bíróság elé. K risztus foglyának kezében a toll még a börtönben sem pihent. K reuzensteinben írta „H itének m egvallásá t”. (Ein R echenschaft seines G laubens.)2 Faber J á ­ nos14 egykori iskolatársa, róm ai katolikus pap, a bécsi egyetem rek to ra és mások, ezt a 27 cikkelyből álló ira ­ tot, H u bm aier k ívánságára, a királyhoz vitték, m iu tán vele ezekről a börtönben, az év utolsó n ap jaiban, oly­ kor még éjfélig is, részletesen tárgyaltak. A tárgyalások végén azt m ondta H ubm aier, hogy sze­ rin te ezeket a cikkelyeket „szinte m ind elfogadhatja bármely keresztyén". A kivétel 2 cikkelyre v o natko­ zott, am elyben a keresztségről és a szentségekről írt. H u b m aier kérte, hogy ez ügyben egy teológus bizo tt­ ság döntsön. E zután a k irály kegyeiért fo ly am o d o tt25 de nem k ap o tt tőle kegyelmet. Éppen a k ét cikkely v á lto tta ki a k irály h arag ját. K övetelte, hogy azokat vo n ja vissza. H u bm aier átd o l­ gozta a k ét cikkelyt. (A m ódosítás sajnos elveszett.) M ivel a k irály H u b m aier ta n ítá sain a k v á rt visszavo­ n ását nem k a p ta meg, elv itette a börtönből Bécsbe, hogy o tt az eretn ek ek törvényszéke ítélkezzék felette.

A m áglyahalál Az eretn ek ek törvényszéke k ín p a d ra vetette, de a h itvalló hős o tt sem vo n ta vissza tan ítását. Felesége m ellette állt és állh atato sság ra buzdította. A törvényszék végül is tű z h alá lra ítélte. Az ítéletet 1528. m árcius 10-én, Bécsben h a jto ttá k végre. H u bm aier a kivégzés elő tt a nagy népcsűdülettől bo­ csánatot kért, h a v alak it m egbántott volna közülük. M ikor a m áglyára tették, felem elte szavát és így k iá l­ to tt: „Ó, kegyelm es Istenem , adj nékem békességet az én nagy k ín ja im b a n !” A m ikor m á r m eggyújtották a farak á st így k iá lto tt: „Ó, m ennyei A tyám ! Ó, kegyel­ mes Istenem !” M ajd am ik o r a h a ja és a szakálla égett: „Ó, Jézu s!”2 E zután a fü st m egfojtotta őt. A gyűlölet és a fanatizm us H ub m aier feleségének — ak it K a u tsky hősnek nevez25 — is a h a lá lá t kívánta. H árom n ap p al férje h alála u tá n a D unába dobták. M eghaltak a halhatatlan igazságért.

H ubm aier h alála nem csak A lsó-A usztriában és M or­ vaországban, hanem a határo k o n tú l is nagy feltűnést keltett. Sokfelé m ondták, hogy igazságtalanul cseleked­ tek vele. Isten ügyének m á rtírja volt. Az egykori iskolatárs, az utolsó h itv itá n részt vevő F ab er János m á r a kivégzés esztendejében, 1528-ban rö p irato t ad o tt ki: „A nnak okai, am iért az ú jrak e re sz­ telők p átro n u sá n ak és első kezdem ényezőjének, B al­ th a sa r H ubm ayr-nak Bécsben, m áglyára kellett v ite t­ nie.” A m á rtír elnyerte h erv a d h ata tla n koronáját, az á lta ­ la képviselt h a lh a ta tla n igazság irán ti hűségéért. Szebeni Olivér

MEGJEGYZÉS * H ubm aier utónevét a nagy történelm i szem élyiségek utó­ nevének m agyar változatához hasonlóan, m agyaros form ában írom . Családi nevének ezt az írásm ó d ját pedig H ubm aier első hazai ism ertetője, Dr. A. L. Frederick irá n ti tiszteletből vá­ lasztom a fentiek szerint. ** A még nagyobb pontosság kedvéért H ubm aier b aptistasá ­ gát kétségessé teszi a keresztség m ódja. Azt hiszem helyesen osztom azok vélem ényét, ak ik szerint H ubm aier nem egy egy­ házé, hanem a hitvalló szabadegyházi nézetek úttörője.6 17 18 19 *** A M agyarországi B aptista Egyház A lapokm ányaiban kö­ zölt történelm i visszapillantás idézi R évész Im rét, aki az a n a­ b aptistákról a következőket ír ja :23 „ . . . t a n a i k a reform áció legforrongóbb éveiben a reform átorokéval vetekvő, hallatlan népszerűségre tettek szert, k iv á lt. . . kispolgári, s . . . paraszti k ö rökben; voltak évek, m ikor kérdésesnek lehetett tekinteni, vajon nem anab ap tista értelem ben reform álódik-e egész Kö ­ zép-E urópa . . . ” Ü ldöztetésükről pedig: „ . . . a z anabaptisták nem csak a régi egyház, de a refo rm áto ri fő irán y o k híveinél sem szám íth attak kím életre. Ez utóbbiak, az őket tám ogató ál­ lam i hatóságok segítségével, itt-ott még tú l is te tte k am azokon az anab ap tisták kegyetlen üldözésében . . . ” Az üldözöttek pe­ dig evangélium i szellem ben viselték „irtóztató üldöztetésük k e re s z tjé t. . . ”

IRODALOM 1. Dr. A nderson L. F rederick: Dr. H ubm aier B althazár 1481—1528. B ékehirnök, 1928. évf. m árciusi szám. Címoldalon képpel. U gyanezt közli az 1948-as kiadású „E m léklapok” I . füzete is, 32—34. oldalon. — 2. J. Loserth: M ennonitisches L exikon k iadásáról Szebeni Olivér tudósítja a Theológiai Szemle olvasóit, 1968. évi 5—6. szám, 179—180. oldalán. — 3. J. B eck: Die G eschichte—B ücher der W iedertäufer in O ester­ reich—U ngarn. Fontes re ru m A ustriacarum . II. 43. Wien, 1883. J. Beck felsorolása m ellett Szebeni Olivér: E sztergom i ana­ baptista kódexek, B ékehírnök, 1966. október 16-i szám, 3. ol­ dal., és K im e r A. B ertalan: B udapesti b aptista kódexek, Bé­ kés, 1942. 32. oldal. — 4. P. P ea ch ey: Die soziale H erkunft der Schw eizer T äfer in der Reform ationszeit. K arlruhe, 1954. 110. oldal. A „M ennonitische G eschtsvereins” 4. füzete. — 5. Dr. W. W alker, a yale-i egyetem egyháztörténész professzorának vé­ lem énye. — 6. Dr. G. W estin: A szabadkeresztyén gyülekeze­ tek élete századokon át. Kassel, 1956. ném et kiadás. Fordította dr. Tóth Dezső. M agyarul kiadatlan kézirat. — 7. Dr. Som ogyi Im re: A „ vértanú-egyház” jelentkezik! „E m léklapok” I., 8. ol­ dal. — 8. Szm irin: M ünzer T am ás népi reform ációja. B uda­ pest, 1954. — 9. K im e r—K risztinkovich—Szebeni: B aptista k ró ­ nika. (K irner A. B. hasonló cím en 1935-ben m egjelent m űve revideált m unkája. Kézirat. A B aptista Teológiai Szem inárium egyháztörténelm i jegyzete, 1965-ben.) — 10. J. K. Z em an: His ­ torical T opography of M oravian A nabaptism . Szeparátum a „M ennonite Q uarterly Review ” 1967. évf. 40—78. oldaláról. Az idézetek a szeparátum 57. oldaláról és kk. — 11. Füllbrandt K ároly: B ékehírnök, 1928. áprilisi szám ában m egjelent cikke szerint. — 12. Dr. Som ogyi Im re: B aptista ősök. Magvető ki­ adás, B udapest, 1944. 4. oldal. — 13. Szebeni Olivér: „F áklya­ hordozók”. C ikksorozat a B ékehírnökben, 1969. 2. rész. — 14. K. H eussi: K om pendium der K irchengeschichte. 6. kiadás. Tübingen, 1928. — 15. Szebeni Olivér: Pilgram M arbeck. Ki­ adatlan kézirat, 1974. — 16. Szebeni Olivér: Bécsi jegyzetek, B ékehírnök, 1967. jún iu s 1-i száma. — 17. W. W alker: A H is ­ tory of the C hristian Church. Edinburg, 1949. — 18. Dr. F. B lanke: Die E ntstehung der ältesten Täufergem einde. Basel, 1952. — 19. Dr. D. Grätz: The Bernese A nabaptists in the XVI. th C entury. K iadta a „M ennonite Q uarterly Review” Goshen, (Ind.) 1951. — 20. K irner A. B ertalan: B aptista krónika, B uda­ pest, 1935. — 21. A M agyarországi B aptista Egyház A lapokm á­ nyai. T örténelm i bevezetés, m elyet m unkaközösség készített. Budapest, 1974. — 22. W. L. L u m p kin : B aptist Confession of Faith. Chicago, 1959. — 23. Dr. R évész Im re: A reform áció Ma­ gyarországon, Budapest, 1932. — 24. B erend T. Iván és társai: M agyarország története. Budapest, 1967. I. kötet. — 25. K. K a u tsk y: A szocializm us előfutárai. Budapest, 1950.

Világszemle

A leszerelés teológiai kérdései és az egyházak válaszai* A leszerelés teológiai problém áival kell foglalkoz­ nunk, s ez sok keresztyén teológus szám ára m á r ön­ m agában is problem atikus, m ivel v an olyan felfogás, am ely szerint a leszerelés nem teológiai, hanem politi­ kai kérdés s csak távolról és közvetve lehet kapcsolata a keresztyén h ittel és teológiával. Én azonban tu d a to ­ san szeretném hangsúlyozni azt a meggyőződést, hogy nincsenek úgynevezett „nem teológiai tényezők”, m i­ vel a K risztus uralm a a la tt m indazt, am i az em berrel tö rtén ik a te re m te tt világban vagy a történelem ben, a h it szem ével lehet és kell is vizsgálni és értékelni. De a leszerelés problém áinak m ás szem pontból is van közük a hithez és a teológiához, m e rt am ikor az em ­ b eri értelem és a k a ra t m á r csődöt mond, a hitnek még m indig leh et szava és eligazítása. Ezt jelenti a „re­ m énység ellenére való rem énységről szóló bibliai üze­ net. S valóban, a fegyverkezési verseny olyan m é rték ­ ben növelte meg a világ fenyegetettségét, hogy a le­ szerelésről aligha lehet m á r úgy beszélni, m in t pusztán az em beri értelem által elérhető célkitűzésről.

* A z E gyházak Világtanácsának április elején (9—14) a sváj­ ci Glionban a leszerelésről tartott konferenciáján elhangzott előadás.

E bben az összefüggésben helyénvalónak tartom , n a utalok arra, am it kétszáz évvel ezelőtt m egjósolt K ant, hogy ti. „az örök béke egy nap vagy az em b er erkölcsi törekvésének szülötteként, vagy fizikai szükségesség következm ényeként kell hogy eljö jjö n ”. M ost jelen v an a béke fizikai szükségessége s a keresztyén teoló­ gia kötelessége lenne, hogy ne engedje feledésbe m e­ rü ln i az erkölcsi törek v ést sem. Ezért, am ik o r a lesze­ relés teológiai vonatkozásairól szólunk, nem akarom ezt a k érd ést olyan teológiai fogalm akkal öszekapcsol­ ni, m in t am ilyen a terem tés, az üdvösség, a m egbéké­ lés, vagy egy ú j v ilágba és új em berbe v etett esch a­ tologikus rem énység; sokkal szerényebb célt tűzök ki m agam elé és n éhány olyan etik ai kérdést vetek fel, am elyeknek a bibliai h it szem pontjából való m egvá­ laszolását sem m iképpen sem k erü lh e tjü k el a jelenlegi helyzetben. T u d atáb an vagyunk annak, hogy a legutóbbi h a r ­ m inc esztendő folyam án különböző ökum enikus g ré­ m ium ok, sőt még nem zeti egyházak is újból és újból n yilatkoztak a fegyverkezési versenyről, az ato m - és h idrogénbom báról stb. Csupán utalo k arra, hogy a CCIA több m in t három évtizedes fen n állása a la tt ál­ lan d ó an n ap iren d en ta rto tta a leszerelés kérd ését és

181

soha nem szűnt m eg figyelm eztetni a fegyverkezési verseny veszélyeire. N em szükséges em lékeztetnem Ö nöket a róm ai k a ­ tolikus egyház, a Szentszék állásfoglalásaira sem X X III. János p áp a „Pacem in terris” enciklikájátó l a nagy szám ban kiad o tt leszerelési m em orandum okig és m ás fontos nyilatkozatokig. A kérdést m ás oldalról is meg leh et közelíteni. N incs olyan nem zeti egyház, vagy ökum enikus szervezet, am ely ny íltan tám ogatná a fegyverkezési versenyt, vagy ellenezné a leszerelési felhívásokat és javaslatokat. T alán W alter K ü n n e th n yugatném et teológiai professzor az egyetlen kivétel, aki az atom bom ba teológiai igazolására te tt kísérletet. Az egyházi állásfoglalások h ib á ja azonban az, hogy többnyire nélkülözik a m egfelelő teológiai alapvetést, célju k at és funkció ju k at tek in tv e az egyházak am a szándékát voltak h iv a tv a kinyilvánítani, hogy közéleti szerepet k ívánnak játszani bizonyos k ritik u s helyze­ tekben, m int pl. az atom bom ba m egjelenésekor stb. Ennek ellenére nyugodtan állíth a tju k , hogy a leszere­ lésről elhangzott különböző egyházi nyilatkozatok elég­ ségesek lennének ahhoz, hogy m egalkossuk belőlük a leszerelés teológiáját. 1. M egkockáztatom azt az állítást, hogy koru n k b an a leszereléssel kapcsolatos legsúlyosabb problém a a lá t­ szólag á th id a lh a ta tla n szakadék egyrészt a különböző állásfoglalások és nyilatkozatok, m ásrészt a valóságos cselekedetek között. M inden ország és m inden kor­ m ány valam ennyi politikusa hivatalosan és elvileg el­ ítéli a fegyverkezési versenyt és síkraszáll a leszerelé­ sért. De m ind n y ájan tud ju k , hogy m i a valóságos hely­ zet. E zért m egkockáztatom azt a kijelentést, hogy m in ­ den békenyilatkozat érték ét azon lehet lem érni, m ilyen valóságos cselekedetekre ösztönöz a leszerelés előm oz­ d ítása érdekében. S ugyanez a k rité riu m érvényes az egyházak állásfoglalásaira is : an n y it érn ek ezek, am ennyi gyakorlatilag m egvalósítható belőlük a k ü ­ lönböző nem zetközi helyzetekben. Az első teológiai problém a, am ellyel ebben a vonatkozásban szem beke­ rü lünk, az, hogy a keresztyén egyházak, hogyan tu d já k betölteni prófétai küldetésüket, m indenekelőtt, rá tu d ­ nak -e m u ta tn i állandóan a békenyilatkozatok és a valóságos helyzet közötti nagy ellentm ondásra. 2. Ism étlem , ez nagyon bonyolult kérdés, m ivel — m iként m á r m ondtam — a leszerelés az egyházak kö­ rében sokak szám ára politikai ügynek látszik, s a k e­ resztyének többn yire nem szívesen beszélnek, vagy gondolkodnak ún. „politikai” dolgokról. Ez az elé a teológiai kulcsfeladat elé állít bennünket, am ellyel ko­ m olyan kell szám olnunk, hogy ti. az em beriség élet­ halál kérdése központi teológiai ügy, am elyet m inden helyzetben eredm ényesen kell tisztázni. 3. További igen sürgős felad atn ak tartom , hogy az egyházaknak a béke és háború k érdéseit illetően gyö­ keresen ú jra át kell gondolniok teológiájukat. Sok m inden tö rté n t m ár ezen a téren, de sajnos nem sok k erü lt még á t az egyházak gyakorlatába. Ez vezet el ahhoz az igen fontos kérdéshez, am ellyel szem be kell n éz n ü n k : hogyan tö rtén h etett, hogy az apostoli k o r­ szaknak eredetileg békés m a g ata rtása an n y ira m egvál­ tozott, hogy az egyház és a teológia elkezdhette a fegy­ verek haszn álatán ak igazolását? A keresztyén korszak első századaiban az egyházat a béke egyházának te ­ kintették. Az apostoli korszak m ag ata rtása még v ilá­ gosan m egkülönböztethető a róm ai birodalom akkori m ag ata rtásá tó l és attól a zsidó állásponttól, am ely szentesítette a fegyverek használatát. F á ra d h a ta tla n gondolkodással kell m egkísérelnünk felfedezni azokat az indítékokat és folyam atokat, am elyek az egyház m ag ata rtásá n ak em e változása m ögött húzódnak meg.

182

S m indez széles körű és m élyreható új teológiai tá jé ­ kozódáshoz kell hogy vezessen több központi (hagyo­ m ányos) teológiai fogalm at illetően. Csak h árm a t soro­ lok fel ezek k ö zü l: a) A h áború szükségességének kérd ésére a keresz­ tyén teológia általáb a n az eredendő bűnről szóló ta n ítással szokott válaszolni. Így, m egfeledkez­ ve arról, hogy a K risztusban ad o tt váltság az em berek (és nem zetek) közötti kapcsolatokban is következm ényekkel kell járjo n , te h á t nem korlátozható p usztán sp iritu ális körre, a h áború igazolása m ég több b ű n t okozott, am elyek közül legnagyobb m aga a háború, az élet elpusztítása. b) A hagyom ányos egyházi ta n ítá sb an h aszn ált Is­ ten-fogalom nem felel meg an n a k az Isten -k ép ­ nek, am elyről Jézus beszél. Egyes teológusok v é­ lem énye szerint a haragvó, bosszúálló és h a ta l­ mas Isten fogalm a h ív ta elő a m ilita rista m aga­ ta rtást. c) Jézu sn ak az em berekhez való viszonyában kell lá tn u n k an n ak az új em beri közösségnek a k ri­ tériu m át, am elyre a keresztyéneknek tö rek ed ­ niök kell. „Az em bernek és ellenségének szembeállítása, v alam in t az erőszak alk alm azására való készség pontosan az ellenkezőjét n y ú jtja a n ­ n ak az em berek közötti kapcsolatnak, am ely ért a N ázáreti Jézus élt és m eghalt.” (W. Huber: A m ilitarizm u s p ro b lém ája — n éhány teológiai perspektíva.) Sokan vannak, akik ezeknek az ellentm ondásoknak tu la jd o n ítják azt, hogy a keresztyénség igazolta és jó ­ váh ag y ta a háborút, legalábbis az igazságos h áború fo rm ájáb an . A k érd ést term észetesen nem lehet en y ­ nyire leegyszerűsíteni, mégis szem be kell néznünk az­ zal a váddal, hogy szoros összefüggés van az o rth o ­ dox keresztyénség és a m ilitarizm us között. L egalábbis el kell ism erni, hogy „a bibliai üzenet félreértése” (Huber) forog fenn a b ék ét és a h áb o rú t illetően, s ezt teológiailag ko rrig áln i kell, hogy az egyház érd em le­ gesen járu lh asso n hozzá olyan kérdések m egoldásához, m in t a leszerelés stb. 4. Sem m i esetre sem v ita tja m á r senki, hogy az egy­ házn ak — a k á r a középkor, a k á r a reform áció, a k á r a legújabb k o r egyházának — a h áb o rú ró l szóló teoló­ giai ta n ítá sa m a m á r elveszítette érvényességét. A n u k ­ leáris technológia m egjelenésével gyökeresen m ás lett a helyzet, m in t am ilyen a középkorban, a reform áció idején, vagy a k á r a X V III—XIX. században volt. Az ato m h alál lehetősége olyan h atalm at ad o tt az em b er­ nek, am ellyel globálisan az egész em beri fa jt k iirth a t­ ja. Ez h allatlan m inőségi különbséget jelen t a korábbi álláspontokhoz képest s a r r a kell ösztönözze a keresz­ tyén teológiát, hogy ú jra felfedezze a bibliai üzenet ered eti békés szellem ét és az apostoli egyház békesze­ rető m ag atartását. S zak ítan u n k kell azzal az évszáza­ dos p ietista felfogással is, am ely különösen a protestáns teológiára jellem ző módon a békét valam i spirituális dolognak tekinti, a befelé forduló individualizm us m o­ nopólium ának. Ezt az ún. „belső békességet” úgy k ép ­ zelik el, m in t am inek sem m i köze sincs az em b er és em ber, csoport és csoport, nem zet és nem zet közötti béke kérdéseihez. A keresztyén teológiának ez az ú jra átgondolása ebben a sajátos kérdésben nem h ag y h atja figyelm en kívül azt a tényt, hogy Jézus K risztus való ­ ságosan m egjelölte a h áb o rú gyökereit, am ikor az em ­ berek közötti „lelki békesség” szükségességére u ta lt Jézus ui. rá m u ta to tt a r r a az igazi középpontra, ahol az em bernek el kell kezdenie a b ékekutatást. De nem á llt meg itt, h an em hangsúlyozta an n a k szükségessé­

gét is, hogy az em ber békességben legyen a m aga aty ­ jafiával. E zért k orunkban az egyháznak fel kell te n ­ nie a kérdést: hogyan élhet olyan helyzetben, am ely­ b en b ékét prédikál, de ugyanakkor a h áb o rú t is szen­ tesíti? Hosszú időn á t ez volt az egyház schizofréniá­ ja. Ez azt is jelenti, hogy nem beszélhetünk a leszere­ lés kérdéséről teológiailag anélkül, hogy m élyebbre ne h atolnánk, azaz ne foglalkoznánk a béke és háború kérdésével a keresztyén teológiában. I tt gyakorolhat óriási h a tá st az EVT an tim ilitarizm us program ja, m int a béke és háb o rú kérdéseiről való keresztyén teológiai gondolkodás k atalizáto ra a m ai világban. 5. A leszerelés kérdését n éh a azért nehéz m egvitat­ ni, m e rt a leszerelésről legtöbbnyire technikai és tech ­ no k ratikus elképzelések vannak, szám ba véve az egyes országok fegyverkészleteit. Az ilyen m a g ata rtás azon­ b an elk erü lh etetlen ü l az egyház tehetetlenségének é r­ zetét kelti fel. Ezért lényeges, hogy a keresztyén üze­ netnek legyen olyan erkölcsi dim enziója, am ely a lk a l­ m as arra, hogy abb an vitassuk meg a leszerelés egész­ m as arra, hogy abb an vitassuk meg a leszerelés egész kérdését. Ez pedig szükségképpen elvezet az erőszak alk alm azásának kérdéséhez. Ism eretes, hogy az EVT tan u lm ányozta m á r az erőszak alkalm azásának kérd é­ sét. De az is igaz, hogy ebben a ta n u lm án y b an a pro b ­ lém ák at főként az egyes országok belügyeinek össze­ függésében vizsgálták meg, pedig több m ás kérdés is felm erül, m int pl. az ellenség képének problém ája, a nem zeti biztonság kérdése stb. A hatalom és az erő ­ szak kérdésének ezt a tanulm ányozását tovább kell folytatni, m ivel itt van a fegyverkezés p ro b lém ája v a­ lam ennyi aspektusának közös nevezője. Csak futólag u t a l o k a r r a a ta g ad h a tatlan tényre, hogy az em b er te ­ rem tettségével együtt já r a hatalom és az erőszak al­ kalm azása. M inden az em beri ak a rato n m úlik. A h a ­ ta lm a t egyaránt fel lehet használni jó ra és rosszra. Az em b er lehetőséget nyert, hogy válasszon és felelős v á­ lasztásáért és döntéseiért. 6. Ebben az összefüggésben kom olyan szem be kell néznünk egy m ásik problém ával is, am ely szorosan kapcsolódik a hatalom és az erőszak kérdéséhez. Ez pedig az, hogy a keresztyén k u ltú rá t teljesen áth ato tta az erőszak szellem e s a keresztyénség ta n ítá sa közvetve vagy közvetlenül tá p lá lta az erőszak kultuszát. K o­ m olyan kell v en nünk az alábbi ítéletet: „A keresztyén­ vallásos felfogás határo zo tt hívei harciasabbak, k e­ vésbé dem okratikusak, készebbek a szigorú b ü n tetés­ re, kevésbé türelm esek, konzervatívabbak, kevésbé é r­ deklődnek a világközösség irán t, h ajlam osabbak az el­ nyom ásra és kevésbé hum ánusak, m in t a nem keresz­ ty én ek ”. (C hristentum u nd M ilitarism us, szerkesztette: W olfgang H uber és G erh ard Liedke, 66. lap). Az egész keresztyén értékrendszernek meg kell változnia. A k e­ resztyének igen h am ar k ia lak íto ttá k a hős-képeket, a csodálat és a tisztelet fénykörével v ették körül ezeket, sőt istenítések végletébe is beleestek. Az egész keresz­ tyén teológiának komoly erkölcsi felad ata tehát, hogy h o zzájáruljon az erőszak k u ltuszának m egszüntetésé­ hez, am ely oly sok módon nyilv án u lt meg a keresz­ tyén k u ltú ra talaján . Nem túlzás azt állítani, hogy gyö­ keresen m eg kell változniok m indazoknak az érté k ek ­ nek, am elyek viszályt és erőszakot idéztek elő. Fel kell ism ernünk, hogy Isten a k a ra ta nem a valódi értékek elpusztítása, hanem azok m egterem tése és fejlesztése. 7. A leszerelés kérdését a teológián belül sem lehet m egvitatni a biztonság kérdésével való foglalkozás nélkül. M ondani sem kell, hogy az egyének és nem ze­ tek biztonságban k ívánnak élni? Ez term észetes k ív á n ­ ság. Más szavakkal, az egyéni és nem zeti biztonságra való ilyen törekvés csak a fegyverkezési verseny m é r­

h etetlen felgyorsulásához vezet. Ez az oka annak, hogy a biztonság m egterem tésére irányuló hagyom ányos eszközök a v isszájára fordultak, jelenleg csupán m in ­ denki abszolút bizonytalanságát idézik elő. Gyökeres változások szükségesek a biztonság m egterem tése új lehetőségeinek m egtalálásához. A problém a abb an van, hogy a biztonság fogalm a az egyes nem zetek bizton­ ság ára korlátozódik, am elyek — hagyom ányos módon törekedve sa já t biztonságukra — fenyegetettséget és létbizonytalanságot idéznek elő m ások szám ára. H a a nem zetek fel nem ism erik a kollektív biztonság m eg­ terem tésének szükségét, nem lehetséges a leszerelés. Ez vezet el b en n ü n k et a r r a a felism erésre, hogy a bizton­ ságot csak közös erőfeszítéssel és együttm űködéssel le­ h et m egterem teni. Az egyházaknak azokat a p o litik u ­ sokat kell erkölcsi tám ogatásban részesíteniük, akik á t ak a rn ak tö rn i az elre tte n tés egyensúlyának g y ű rű ­ jén, akik készek m egtenni az első lépéseket, hogy visz­ szafordítsák a fegyverkezési verseny körforgását. A biztonságot csak kölcsönös és az egész v ilág ra k iterjed ő ökum enikus párbeszéddel leh et elérni. Itt jelentkezik a keresztyén teológia és a keresztyén egyházak am az erkölcsi kötelessége, hogy egy új b iztonságtudatot a la ­ k ítsan ak ki. E nnek része kell legyen a keresztyén h it n yitottsága m ás h itek felé és készsége a velük való együttm űködésre. Más szavakkal, a keresztyén teoló­ giának hozzá kell já ru ln ia a kölcsönös bizalom lég­ köre m egterem téséhez, am elyben elképzelhetővé válik az együttm űködés, a biztonság és ennek következtében a leszerelés. 8. A fegyverkezési verseny eszkalációjában az ideo­ lógiai különbségeket igen g y ak ran h aszn álják fel m en t­ ségül a konfliktusok állan d ó fokozására. Az egyik kulcskérdés, am elyet az egyháznak és a keresztyén teológiának fel kell tennie, az, hogyan győzhetők le és hogyan szoríthatók vissza ezek az ideológiai a k a d á ­ lyok az együttm űködés előm ozdítása érdekében, am i azu tán k o n k rét lépéseket eredm ényezhet a leszerelés felé. Id etarto zik az ellenség képének problém ája, v a la ­ m in t az, hogy az ideológiákat és antiideológiákat g yak­ ra n h aszn álják fel közvetve a fegyverkezési verseny igazolására. E zért a leszerelésért való fáradozás a rra kell in d ítsa a keresztyén teológiát, hogy relativ izálja az ideológiák fontosságát és — noha elism eri hasz­ nosságukat bizonyos esetekben — rám u tasso n a m ö­ göttük rejlő valóságos em beri szükségletre. 9. K ét problém a felvetésével szeretném befejezni ezt a felszólalást. Látszólag m indkettő gyakorlati és nem teológiai, de lelki m a g ata rtásb a n gyökereznek. S zeret­ ném m egem líteni azt a tételt, hogy „a h áb o rú hiánya m ég nem béke”. Ez igaz, de a h áb o rú h ián y a mégis jobb, m in t a háború. U gyanerre az an aló g iára azt m ondják ném elyek, hogy a fegyverkezés ellenőrzése és csökkentése még nem leszerelés. Ez is igaz, de a kisebb m érv ű fegyverkezés jobb, m in t a nagyobb m ér­ vű. Ez persze nem jelen ti azt, hogy a fegyverkezés el­ lenőrzése és csökkentése hely ettesíth eti a teljes lesze­ relést. H iszen m inden, am i a k u d arc érzetét kelti, elő­ segíti a fegyverkezési versenyt, különösen a keresz­ tyének körében. A tehetetlenség érzete tap asztalh ató náluk. Sokan teszik fel a kérd ést: M it teh etn ek az egy­ házak és a keresztyének egy pusztító fegyverekkel teli világban, olyan világban, am elyben a politikusok nem kénytelenek h allgatni a keresztyének szavára? Első­ ren d ű teológiai felad at em lékeztetni a keresztyéneket a tehetetlenség bibliai jelentésére. „M ert az én erőm erőtlenség által ér c é lh o z . . . E zért örömöm van a K risztu sért v állalt erő tlen sé g ek b e n . . . m e rt am ikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős” (2Kor 12,9—10).

183

A m ásik problém a, am elyről a leszerelés összefüggé­ sében meg kell em lékezni, teológiai és erkölcsi kérdés, nevezetesen az, hogy világunkban óriási m éretű az éh ­ ség, az írástu d atlan ság és a betegség. A leszerelés k é r­ désével ann ak a ténynek a fényében kell foglalkozni, hogy az em beriség k éth arm ad a a létm inim um a la tt él. Az igazságosság kérdése nem választható el a le­ szerelés kérdésétől, a k á r a rra gondolunk, hogy óriási erőforrásokat p azarolnak el nukleáris fegyverekre, a k á r arra, hogy a leszerelést az elnyom ottak felsza­ b ad ításán ak szüksége ellen játsszák ki. Az em beriség egysége nagyon is világos állásfoglalást kíván meg eb ­ ben a tekintetben. Legalább h árom erkölcsi indíték kellene ösztönözze a keresztyéneket arra, hogy előse­ gítsék a világ leszerelését. Először an n ak felism erése, hogy m inden em ber összetartozik s ennek globális bé­ kestruktúrá kban kellene kifejeződésre jutnia. M ásod­ szor, a keresztyén lelkiism eretnek nem lenne szabad kész tényként elfogadni azt, hogy em berek százmilliói éheznek és haln ak meg, m iközben nem zetek — k ülö­ nösen keresztyén hagyom ányokkal rendelkező nem ze­ tek — képesek lennének elpusztítani az életet a föl­ dön. H arm adszor, m inden nem zet biztonságát csak együttm űködéssel lehet m egterem teni, ez pedig a világ népei közötti kapcsolatok teljesen új fo rm á já t k ív án ja meg. M inden keresztyénnek és egyháznak teológiailag szükségképpen felism ert együvétartozása segítheti elő és kell is hogy elősegítse ezeknek az ú jfa jta kapcsola­ toknak a kialakítását. V égezetül javasolnék néhány választ, am elyet az egyházak ad h a tn á n ak a leszerelés k é rd é se ire :

a) F olytatni, sőt fokozni kell a teológiai ú jra á tg o n ­ dolási folyam atot a béke és h áb o rú kérdését il­ letően. Ebben meg kell jelölni, le kell leplezni és el kell táv o lítan i a m ilitarizm us m ögött rejlő álteológiai gyökereket és indítékokat. b) Az egyházaknak p ró fétai k ü ld etést kell betöl­ teniük, am ik o r rá m u ta tn a k a békéről (és a le­ szerelésről) h angoztatott szavak, v alam in t am a tettek közötti szakadékra, am elyek nem felelnek meg ezeknek az állásfoglalásoknak és n y ila t­ kozatoknak. c) Az egész keresztyénségnek erkölcsi tám o g atás­ ban kellene részesítenie azokat a politikusokat, akik v állalják a kockázatot, hogy k itö rjen ek a fegyverkezési verseny circulus vitiosus-ából és visszafordítsák a fegyverkezési verseny sp irálját. d) M inden egyháznak különösen az ökum enikusan kell m egerősítenie azokat a kijelentéseket, am e­ lyekről valam ennyien felism erték, hogy nem v i­ ta to tta k többé a keresztyének között, pl. hogy a h áború bűn Isten a k a ra ta ellen és ellenkezik Jézus K risztus ta n ítá sáv a l (Raiser). E lengedhe­ tetlen ü l szükséges e célból egy egyházi világkonferencia összehívása. e) A leszerelés, v alam in t az igazságosság és felsza­ badulás bonyolult p roblém áit tisztázni kell, hogy elk erü ljü k a zav art egyfelől az igazságot és felszabadulást, m ásfelől a leszerelést illetően. Dr. Tóth Károly

Hazai szemle

Fazekas Mihály 1766-1828 Túl van harm incadik évén, am ikor m ásodszor kez­ di életét. Tizennégy katonaesztendő szenvedése, k e­ serves tanulsága és gazdag élm énye van mögötte, b en ­ ne, am ikor m egérkezik D ebrecenbe. É desapja sírja v á rja őt. G azda nélkül m a ra d t a ház, a m űhely és a föld; gyám olító nélkül az anya és h ajadon húga, Éva. V elük együtt rendezkedik be a csendes, de nem fe­ szültségnélküli debreceni életre. Fazekas M ihály főhadnagy ú r szíve kevésszer v irág ­ zott a katonaévek alatt. M indössze néhány verse je ­ le n t m eg a „Hadi és más nevezetes történetek"-ben, és a „Magyar H írm ondó”-b a n. E lvesztett szerelm ét kéz­ iratokba, jórészt leikébe tem ette. De a hűséges szere­ lem nem sem m isül meg. Á talakul. H a nem tu d v ers­ sé, ak k o r lendületté, m unkává, tevékenységgé. A m in d ­ végig agglegény Fazekas életében így történt. Pedig a századforduló körüli évek M agyarországa sem já ru lt hozzá belső válsága m egoldásához. A m ikor 1796-ban hazatér, alig egy éve, hogy M artinovics és tá rsa i életét kioltotta a hóhérpallós, Szentjobi Szabó Lászlót, a K ol­ légium neveltjét elem észtette a börtön, Kazinczy, V e r­ seghy császári töm löcök lakói, Batsányi nem térh et vissza hazájába, Dayka G ábort a tüdővész rag a d ta el, Bessenyeit pedig a b ih ari csönd. A m eghasonlott köl­

184

tőnek két vigasztalója m a ra d : egy kicsiny m eghitt b a ­ rá ti kör, s a term észet: a városszerte h íres k ertjében létreh ív o tt csodálatos világ. Petőfi és A rany előtt sen ­ ki sem írt ilyen végtelen szeretettel, ennyi hanggal, színnel és illattal, ennyi hiteles, nagyszerűen m egfi­ gyelt, hajszálpontosan ábrázolt részlettel a term észet­ ről, m in t ő. A z első olvasztó szellőhöz, É nek a hosszú télhez, A tavaszhoz, M int m iko r a n a p . . . cím ű v e r­ seiben a m ag y ar lírai realizm us születésének vagyunk tanúi. A m ásik vigasztalója a kicsiny b ará ti k ör: az egy­ kori főbíró, Domokos Lajos, a m ag y ar nyelv és a fe l­ világosodás ügyének debreceni bajnoka, a „ M e n to r" Földi János, a két tudós orvos: Szentgyörgyi és S á n ­ dorffy József, a kedves sógor Diószegi S ám uel böször­ ményi, később debreceni pap és a h azavetődött Csoko­ nai V itéz M ihály. Szüksége is van ráju k . K ikezdi őt a k o rtársi debreceniekre oly jellem ző kicsinyes, rosszin­ d u la tú pletyka. (A sa já t sötétségüket kivetítők szerint: u nokahúgával él együtt.) De százszorta jobban b án tják „A megégett Nagytem plom falai közt serkent gondo­ latok” (1802). A látással m egvert em b er fájd alm a ez: a jellem h an y atlását, a széthúzást, az egyéni érdekek hajszolását, az elp u h u lást tapasztalva. „Sem a tatárok.

vagy tö r ö k ö k . . . / N e m te tte k ennyi kárt közö ttü n k / M int ihol a ravasz elpuhulás. / A közhaszonról m ár n em is á lm od unk / E gym ást em észtjük, s boldog atyák! jeles / Érdemieket, hív társaiknak / Kornyadozó n ya ­ kakon tapodják / Ném elly, csak önnön hasznokat éhező / F ukar kevéllyek.” Fazekas a debreceni pol­ gárság ősi dicsőségét, régi rom latlan erkölcsét és e re ­ jé t á llítja m egszégyenítésül és serkentésül az „aljaso ­ dott m a ra d ék ” elé. M intha A d y debreceni publiciszti­ k áján a k Szabó M agda Régim ódi tö rté n ete tá rsad alo m ­ rajzának, V égh A ntal rip o rtjá n a k : D ebrecen, új kikö­ tő? és Kiss T am ás: Bolond Istók tűnődésé-nek elő h ír­ nöke m ennydörögne. N ihil novum sub sole! Magyar Füvészkönyv K i é rti a m űvész lelkét? Csak az, ak i m aga is alkotó, csak az, aki gyerm ekének te k in ti az írást, aki átélte a szellem i szülést. K evesen v an n ak ők; a k á r alkotók, a k á r m egértők. T alán éppen ezért tisztázatlan a szakirodalom ban, m iért hagyott fel Fazekas M ihály a v ers­ írással? — Tény, hogy 1804-ben m egírja a L udas M a­ tyit, de csak tíz év m úlva k ap ja meg végső alak ját, m e rt K azinczy Ferenc az akkori m agyar irodalm i élet legnagyobb a la k ja — neki k üldte e lb írálá sra a k ézira­ tot Fazekas — pórias firkázm ánynak ta rto tta. M icsoda k ín t állt ki Fazekas M ihály, ha még több m int egy évtized m úlva is egyik levelében így em lékezik: „M a­ tyi az én szülöttem . S zületett 1804-ben, becsülletet ta ­ nulni m ent K azynczy Ferenc úrhoz, ki m ég ak k o r nő­ telen és m agyar volt; onnan . . . intésekkel jö tt visz­ sza.."Kazinczy m egölte Fazekas g y erm e k ét! Csoda-e, hogy költőnk ab bahagyja a versírást, m ondván: „nem po étának születtem , letettem róla.” A h atalom m al el­ lá to tt zsenik is lehetnek a lélek és a gondolat gyilko­ k o s a i . . . Így já r t Bolyai Ján o s A ppendixe G aussnál, K atona József B ánk b á n ja az E rdélyi M úzeum nál. — De akinek belső ta rtá sa van, aki hozott a lelkében szeretetteljes felelősségérzetet is egy k o n k rét közössé­ gért, ügyért — az nem a d ja fel! Az em beri nagyság­ n ak ez a feltétele volt m eg Fazekas M ihályban. A k öl­ tői lelket nem lehet megölni. A virágok felé fordul, m e rt a virágok és a versek ikertestvérek. Sógorával, Diószegi Sám uellel m eglepő rövid idő a la tt alk o tják m eg az első rendszeres, m agyar nyelvű botanikát. N em csak rendkívüli tudom ányos, hanem hazafias k u l­ tú rp o litik ai te tt is volt, nélkülözhetetlen segítség a m a­ g yar nyelv feltám asztásához. A zóta is m it sem tu d va idézik meg a költőt falusi véreim , am ikor k ie jtik : csil­ lagfürt, gólyahír, aran y fü rt, nőszirom . . . A lelkét m eg­ nyom orító nyelvújító K azinczyt nyelvújítással (alkotás­ sal és nem furkósbottal) győzni meg, ez m ár kim e­ ríti a Róm a 12,12 és M áté 5,44 kritérium át.

nem készült szám adásait kell pótolnia! Felügyel a K ol­ légium szikszói gazdaságára és am ik o r csak lehet a diákok em berséges b án á sm ó d jáért harcol. A v áro sért is fáradozik. E sküdtté választják, adópénztáros, a p ol­ g ár-k ato n aság parancsnoka, különféle bizottságok tag ­ ja. M ajd k alen d áriu m o t szerkeszt és csillagászati n ép ­ szerűsítő könyvet ír. M indezek m ellett neveli özvegy testvére három gyerekét és m űveli a k e r t j é t . . . Meg­ valósulva lá tju k életében N é m eth László m eg állap ítá­ sá t: „Nagy em b er nem az lesz, aki nagy em b er a k a r lenni, han em aki nagy dolgokra tu d ja áldozni m ag át.” S a nagy dolgok? H a h allgatnak, vagyha e lh a llg a tta t­ tá k a m úzsákat, h a irigység, hatalom vágy, önzés a k ö r­ nyezet állap o ta: hűségesen, önzetlenül dolgozni még le h e t! V égigolvasva F azekas m űveit, kevés helyen ta lá ltu k h itén ek m egvallását. A T erem tő Istenbe v e te tt b i­ zalom term észetes volt az egykori kollégium i g im n a­ zistán ak és teológusnak. N em volt pan teista, am in t leg­ jobb ism erője írja. A ren d íth ete tle n belső bizonyosság á ra d írásaiból, a k á r a D ebreceni M agyar K alen d áriu m előszavát, a k á r az E sm érkedés az égitestekkel, a T a­ vasz eleje vagy Csokonai és Földi beszélgetését olvas­ suk. K im ondottan ún. „istenes v erse” egy van, a 127. dicséret. „Oh Isten! áldd meg foglalatosságom, / M e ly ­ ben szent tetszésed által nem hágom; / Vezéreld hoz­ zád vágyó lelkemet, / Hogy tőled várjam nyeresége­ m e t . . Az átdolgozott új refo rm átu s énekeskönyv szám ára írta 1806. augusztusa előtt. A 32. zso ltár d al­ la m ára író d o tt vers keletkezése az énekeskönyv T udó­ sításából lesz nyilvánvaló: „H azánkbéli négy szu p erin ­ dendencia e l öl j á r ói . . . ekklézsiánknak ta n u lt és olyan rendbéli tag jait, k i k . . . poétikai a já n d é k a ik ró l. . . esm e­ retesek voltak, m egszólitattak és k ülönb-különbféle u jj énekek szerzésére szorgalm aztattak.” Azt gondolhatnánk, akinek ilyen m ély kapcsolata volt egyházával, an n a k gondolkodásában vagy v alam i­ lyen m egnyilvánulásában felfedezhető a vallási szűk­ keblűség. Nem így volt. Fazekas azon kevesek közé tartozott, aki tetteib en ökum enikus. Az 1820-as évek­ ben k irály i biztosok m akacs h a d já ra to k a t vezettek a debreceni reform átusság korlátozására. A lakosságban még elevenen éltek M ária T erézia m egszorításai, izzott a katolikusok elleni gyűlölet. Mit tesz F azekas? M egír egy verses párbeszédet (A perzsa fejedelem), am elyet rögvest leközöl a K alendárium ban. (A K alen d áriu m o t szinte m inden család m egvette.) U tasításszerű záró ­ m ondta e z : „ P ara n cso lo m . . . m enten főtörvénynek íródjon: M inden vallás országom ban tiszteletben ta rtódjon.” Jóval Fazekas h alála u tá n ism ét közölni k el­ lett a verset a „K alen d áriu m tisztelt olvasóinak k ije ­ le n tett k ívánságánál fogva.”

Lú das Matyi A Kollégium és a város szolgálatában A Füvészkönyv példányainak jó ha egyharm ada e l­ kelt, az is nagyrészt csak ajándékképpen. A több it a D iószegi-parókia pincéjében ette a penész, rág tá k az egerek. Még húsz év m úlva sem ta n u lh a tta k belőle a kollégium i diákok. M it tesz Fazekas M ihály? N yakába veszi a K ollé­ gium nak, egyházkerületnek és a városnak töm éntelen apróbb-nagyobb hivatalos g ondját; önszántából, kö­ zöségi öntudatból, m inden anyagi kényszer és szám b a­ jöhető ellenszolgáltatás nélkül. A leégett N agytem plom építésének egyik m ozgatója. Fát, követ venni utazik, képfaragóval, kőbányatulajdonossal alkuszik, kiv itele­ zőt választ. 1807-től a K ollégium pénztárosa, 21 év el

Szándékosan h agytuk írásu n k végére h a lh ata tla n m űvét. A m egírása óta eltelt több m in t 170 esztendő sem m it sem h alv án y íto tt ra jta . L údas M atyi örök je l­ képként él a m agyar nép szívében. S zabadságszere­ tetre, okos b átorságra, harcos kiállásra, következetes­ ségre és a kegyes vagy nyílt zsarnokság gyűlöletére ta ­ n ít m a is. Kerekes F erenc (később K ollégium i tan ár) általi első m egjelentetése óta a közel 50 kiadás tesz h alh atatlan ság áró l bizonyságot. M éltán jegyezték fel Fazekas M ihályról a d ebrece­ ni ref. egyház halálozási an y ak ö n y v éb en : „ . . . a n e­ mes tan u ló ifjúság s váro su n k n ak m inden ren d en lé­ vő előljáró i s alattv aló i szom oruan kisérték ki ezen ritk a nagy em bert, aki a k á r lángeszére, s m ély tu d o ­

185

m ányára, a k á r fabriciusi tá n to ríth a ta tla n k ara k terére nézve m egérdem li, hogy a két m agyar haza kevés választottjai között helyet foglaljon.” Így igaz. T enke Sándor JEGYZETEK Julow V iktor: Fazekas Mihály. Bp. 1955.; — J ulow V iktor— K éry L ászló: Fazekas M ihály összes m űvei I—II. (kritikai ki­ adás) Bp. 1955.; — Julow V iktor: Á rkádia körül. Bp. 1975.; — Szűcs Istv án : Szabad kir. D ebrecen város történelm e III. k.

Debrecen, 1872.; — Szabó Sándor Géza—Sim on Z oltán: Ady és Debrecen. Megyei K önyvtár, Debrecen, 1977.; — Szabó M agda: Régim ódi történet. Bp. 1977.; — Végh A ntal rip o rtja : D ebre­ cen, új kikötő? Elet és Irodalom , 1977. m árc. 12.; —Kiss Ta­ m ás: Bolond Istók tűnődése, (vers), K ortárs, 1975/11. sz.; — A Fűvészkönyvről és író iró l: Csűrös F erenc: A debreceni Fű­ vészkönyv és írói. Debrecen, 1907.; — Gom bocz E ndre: A m a­ g y a r botanika története. Bp. 1936.; — Dr. Barcsa Já n o s. Az első Fűvészkönyv és Debrecen. D ebreceni K épes K alendárium 1908. — S. Szabó József: Diószeghy Sám uel. DKK. 1908. — Dá­ vid L ajos: A k é t Bólyai élete és m unkássága. Bp. 1923.: — W aldapfel József: K atona József. F ranklin tá rsu la t é. n . ; — A Kollégium szikszói gazdálkodásához Rácz István dolgozata: Alföld, 1956. szept.—okt. — N ém eth László idézet: Az önkép­ zőkörök m ai feladatai. Pápa, 1941. — A debreceni ref. egyház halotti anyakönyve, 1828. febr. 25.

Kulturális krónika Káin és Ábel T örténelem előtti tö rtén etet eleve­ n ít fel Sütő A ndrás, hogy tö rté n el­ mi tan ulságokat példázzon. Isten el­ len lázad -e K áin, vagy m inden k én yúr ellen a gondolkodó s törekvő em ber? Á tform álható-e K áin és Á bel tö rtén ete „három ja jk iá ltá ssá ”, átalak íth ató -e új gondolat jegyében, a m ondanivaló, az igazság érdekében, hogy a hatalm askodó hatalom előtt m eghunyászkodó em ber m éltatlan az em berségre? Teológiai aggályokat bizonyára bőven leh et sorolni, noha az évszá­ zadok során számos bibliai tö rté ­ nethez fűztek ilyen-olyan m ag y ará­ zatokat, olykor bizony m esszire el­ rugaszkodókat is. L ehet érvelni a G enezis könyvének belső összefüg­ géseivel, lehet azzal, hogy K áin és Á bel történetének értelm ezéséhez elsőként m agának a B ibliának ide­ vágó idézeteit kell szám bavenni, le­ het kifogásolni, hogy a Genezis epi­ zódjához az A pokalipszis részlete ke­ véssé illik, de m ég az is vitatható, hogy a tudás fá já n a k gyüm ölcse azo­ n osítható-e az em beri szerelem m el, a terem tésnek m integy az em beri m ódjával. K étségtelen, hogy K áin és Ábel tö rténete sok te k in tetb en hiányos­ nak m ondható. M indenekelőtt nem d erü l ki az, hogy m ié rt te k in te tt az Úr Á belre és Á bel áldozatára, s m iért nem K áin ra és K áin áldoza­ tára. E rre nézve a teológia közöl ugyan feltevéseket, de a m ag y ará­ zatok jórészt korhoz kötöttek, m in­ d en esetre korhoz kötöttebbek annál, semhogy kifogásolni lehetne újabb m agyarázatok létrejöttét. A G enezis nem részletezi Á bel és K áin jellem ét, s azt sem, hogy az esetet megelőzően m iféle viták, né­ zeteltérések lehettek a két fivér kö­ zött. L ehettek eszerint különbségek közöttük a te k in tetb en is, hogy a

186

hűséget és engedelm ességet m ásképp értelm ezték, hogy egyikük a k en e­ tes szavak, m ásikuk inkább az igaz cselekvés em bere. Az m égiscsak kitűnik, a Genezis elbeszéléséből, hogy Á bel h alála nem véletlen, nem kényszerű gyil­ kosság, m integy önvédelem , hanem erőszakos cselekedet. S jóllehet az em beriség történelm e bővelkedik erőszakos cselekedetek­ ben, bízvást m ondható szak ad at­ lan vérfolyam nak, az elveszített Éden ú jra-föllelésén ek és ú jra -b irto k b a ­ vételének aligha az erőszakosság az útja, aligha a gyilkosság, aligha a m ásik életének elvétele. Irodalm i m űről, s képzelet irán y í­ to tta irodalm i feldolgozásról lévén szó, a m érlegelést ezzel kell kezde­ ni: összhangban v an -e az al ap tö rté­ n et és változata, k ifejth ető -e belő­ le az a gondolat, am i az átdolgozás célja, benn e re jlik -e a választott m ondanivaló? H iszen h a a B ibliát a világirodalom jeles m ű v ek én t az em beriség életét, gondolatait, fejlő ­ dését m eghatározó g o n d o la t-tárn ak tekintjük, aligha kifogásolható, ha egy-egy részletet a v a to tt m űvész az eredetin túlm enő ú ja b b gondolatok közlésére, az em beriség ú ja b b gond­ ja in ak vagy gondolatainak kifejezé­ sére h aszn álja fel, m integy ihletőül, kiindulásul, további következtetések alapjául. S ütő A ndrás Káin és Á b el című d rám ai m űvét nyilvánvalóan azért írta, hogy a gondolkodó em berhez szóljon, s a r r a bíztassa: fölegyene­ sedve, igaz, s nem talm i érték ek sze­ rint, igaz cselekedetekkel s nem szép szólam okkal éljen. A történelem k é t­ ségtelen tanulsága, hogy az em b eri­ ség fejlődését sohasem azok szolgál­ ták, akik gondolkodás nélkül a lá ­ v etették m ag u k at m indennek és m indenkinek, akik kétkedés nélkül m indig m indenbe belenyugodtak, akik sem m i m ásra n em törekedtek,

csak a túlélésre, ak ik et épp ezért fé­ lelem irán y íto tt és sosem nem es em ­ b eri törekvés. Az is tö rtén elm i föl­ ism erés, hogy a zsarnokságnak so­ sem a k én y ú r az oka: akik k o rlá t­ lan engedelm ességgel aláv etik m a­ gukat, „önként, nem p a ra n c sra ”, ak ik k étely telen ü l s egyszersm ind meggyőződés n élk ü l elfogadják, am it rá ju k tu k m áln i sem kell, ép p ­ úgy okai, előidézői, fen n tartó i a h a­ talm askodásnak. M ás kérdés, hogy a kényuralom m egszűntetésének nem az a legcélravezetőbb és legem ber­ ségesebb m ódja, hogy k i kell irta n i m indazokat, akik aláv etik m ag u k at a hatalm askodásnak. Persze, Sütő „átig azításáb an ” Káin és Á b el tö r­ tén ete éppenséggel csupán az erő ­ teljesebb és igazabb h atás k edvéért is „átv eh eti” az eredetiből a te stv é r­ gyilkosság m otívum át. A tö rté n e t hagyom ányos értelm e­ zése szerin t — s így le tt a tö rténet a m aga m ó d ján elem e a b ék eh arc­ n ak is — K áin erőszakos cselekede­ te sem m iképp sem m enthető, el nem fogadható, hiszen irigységből fakadt, nem önvédelem ből, még kevésbé m ás em b er életének védelm éből. Az erő­ szakosság, a háborúskodás kezdete. Még h a tudom ásul vesszük is, hogy a történ elem b en kevés példa van rá, hogy a rosszat jó győzte volna meg, s a n n á l több arra, hogy aki fegyvert fogott, fegyverrel k ellett m egfékez­ ni, K áin átértelm ezh ető -e az igazsá­ gos háború ősének, jelképének? Belekölthető, term észetesen, a b ib ­ liai történetbe, h ogy K áin a gondol­ kodó em b er őse, aki meggyőződésre csak kétkedés á rá n jut. K étségtelen, hogy em berhez illő, m i tö b b : em ­ berhez m éltó m a g ata rtás a kétkedés, a gondolkodás, a m egism erésre és meggyőződésre való törekvés, nem a vakhit, nem a vak engedelm esség, a m a gunk és m ások dolgai irán ti, a világ dolgai iránti, a tu d ás irán ti kö­ zöny. A teljes B ibliából m á r aligha

igazolható a középkorias kiszolgál­ ta to ttság n ak az a szelleme, am elyet Á belnek tu la jd o n ít Sütő, s aligha ki­ fogásolható a K áinban példázott tö­ rekvés a m egism erésre, s gondolko­ dásra, az igazságtalanság elleni küz­ delem re. Más kérdés, hogy célravezető-e, irodalm i és m űvészi szem pontból is célravezető-e, ha a tö rté n e t eredeti értelm e m egfordul, ha K áin hiányos jellem zésében csupa-csupa em b er­ séges vonás ju t, s Á bel szám ára sem m i m entség? Az ő jellem e oly szélsőséges S ütő „átigazításában”, hogy alázatos, sőt: alázatoskodó ön­ m aga-kiszolgáltatása, vak enge­ delm essége m e lle tt ő a vérm es, az erőszakos, ő m á r előbb m egsebesí­ te tte K áint, s m ost e három ja jk iá l­ tá sra osztott d rám ai m ű során is először ő em el kezet — követ — testvérére, s így m ajdnem véletlen, hogy őt öli m eg K á in, s nem ő K áint. Vagy ha nem teszi, csupán gyávasága m iatt, meg az ért is, m ert ő egyéni indulatból verekszik, te st­ v ére pedig az élet védelm ében. A tőle m egszokott veretes szép m agyar nyelven írta meg három ja j­ k iá ltá sát S ütő A ndrás, s érzékelhe­ tően igaz szándékkal. K orunk m o­ d ern em beri vívódásai szólalnak meg m űvében. Szót em el a h atalm asko­ dás, a gyanakvás ellen, a szem lélet ellen, am ely m indenben és m in d en ­ k iben ellenséget, bűnöst szim atol; szót em el a hatalom gyakorlásának azon m ódja ellen, am ely m egfélem ­ lítésre, félelem re alap u l; figyelm ez­ te t m indenkit, hogy „vétekesek közt cinkos aki ném a”, hogy az is v ét­ kes a hatalm askodásban, aki ki­ szo lgáltatja m agát ö n ként a h a ta l­ m askodásnak. Készen k ap o tt szép szav akat nem kell elfogadni kétely és a gondolkodás p ró b á ja nélkül, ebben is igaza van Sütőnek. Meg ab ­ b an is, hogy e m b ertársu n k a t nem elnyom ni, birto k u n k k á tenni kell, h anem em berségének kiteljesedésé­ hez se g íte n i; ez a család létének egyetlen m ódja is. Igaz tanulságokat sorakoztat te ­ h á t Sütő, m ég ha alk alm atlan elbe­ szélésében példázza is ezeket. S ne­ hézkesebben, erőtlenebb sodrással, m in t te tte a nagysikerű Csillag a máglyán esetében, A budapesti elő­ adás ráad ásu l nem elfödi, inkább hangsúlyosabbá teszi a m ű gyöngéit. S iv ár a színpad, a h á tté r nehézkes sziklafal. A szereplők m á r-m á r ön­ kényesen jönnek-m ennek, bejövete­ lük vagy távozásuk csak a pillanat kényszere a la tt történik, folyam atos logikába nem illik. A szép dikció ke­ resése is olykor félrevezetheti Sütőt: k iv ált Éva tirá d áiró l nem érzik m in ­

denkor a d rám ai indokoltság, a d rá ­ m ai kapcsolat a cselekm ényhez. Á bel és K ain p á rh a rc a pedig m á r az első p illan a tb an ugyanazon a hő­ fokon kezdődik, am in m ajd végetér. A követ a k á r az első p ercekben r á ­ d obhatná K áin Á belre: a d rám ai folyam at szinte csaknem teljesen hiányzik e „három ja jk iá ltá sb ó l”. A meggyőző erő sínyli m eg; a gondol­ kodás igazságára csak igaz gondo­ latok vezethetnek el.

Bűn és bűnhődés R aszkolnyikov — ezt a cím et ad ta J u rij K arjakin és Jurij L ju b im o v an n a k a „népi trag é d ián a k ”, am elyet a V ígszínház B ű n és bűnhődés cím ­ m el m u ta to tt b e L jubim ov ren d e­ zésében. Sőt, a főszereplő te lje s n e­ v ét írtá k föl az ered eti cím ül: R o ­ gyion Romanovics Raszkolnyikov, m egjegyezvén, hogy Dosztojevszkij B űn és bűnhődés cím ű regénye nyo­ m án írtá k m űvüket. T alán még h ite­ lesebb le tt volna, h a a cím ilyesfé­ leképp hangzik: L jubim ov Raszkolnyikovja, m in t ahogyan F ellini ad ­ ja m ostanáb an film jein ek cím ét: F ellini—Róma, vagy: F ellin i—Satyricon. A v ilág h írű szovjet színházm űvész ugyanis a m onum entális D osztojevszkij-regény szövetéből kiem elt egy m intázatot, hogy így fejezze ki m o n d an iv aló ját; kiem eli, noha m éltató in ak nagyobb része szerint ezzel az egész m ű m ondani­ valójához hű m arad, azt nem csök­ kenti. L jubim ov az erőszak gondolati bölcsőjét m u ta tja föl. Az ő R aszkol­ nyikovja a fasizm usnak, s m inden m ás történelm i elnyom ásnak a je l­ képe, azoknak, am elyek a „különle­ ges em berek” m ítoszán épülnek föl. A zt m ondta m in d já rt az első képben Raszkolnyikov, m iu tán neve em lí­ tése nélkül dicsérte N apóleont: "De nem csak a legnagyobbak, m ind, aki egy csöppet is kiválik a többi közül, m ind o k v etlenül bűnössé kell, hogy legyen; a többi pedig — pig­ m eusok, tetvek, rabszolgák, por, aki csak trágyázni jó — az ő életük az engedelm eskedés . . . Szabadság és hatalom , de k iv á lt h a ta lo m ! . . . Át kell lépni a határt... m erni kell. ..!” A hatalm as regény bőséges á r a ­ m ából em el ki epizódokat L ju b i­ mov, s az im ént Fellini em lítése m ár az ért is ideillő volt. m e rt film szerű m ódon a d ja elő m o n d an iv aló ját Ljubim ov. E pizódokat illeszt egy­ máshoz, valót és álm ot sem választ széjjel, vagy h o v atarto zásu k at m á­ so d jára jelzi csak, zenével vagy v i­

lágítással például, s nem közvetle­ nül. A film esek nyelvén úgy leh et­ ne m ondani, hogy a jelen etek et „ke­ m ény vágással” k apcsolja egym ás­ hoz, m in t am ik o r a film en a te k e r­ cseket ollóval és ragasztóval illesz­ tik közvetlenül egym áshoz, nem p e­ dig lassú, lágy átm enetekkel, a kép elsötétedésével, és kivilágosodásá­ v al például, vagy k ét kép „egym ás­ ra u sztatásáv al”. V itath ató persze, hogy ez csakugyan film szerű m ód­ szer-e, vagyis a film m űvészet lénye­ ges eleme, nem pedig tech n ik ai le­ hetőségeinek egyike. V itatható, m e rt épp a m ai k o r film m űvészete — ha nem is m indig Fellinié, de A ntonioni, J a n c só, és B ergm an m űvészete — nem a „kem ény” vágásra, hanem el­ sősorban a „belső v ág ásra”, a lé­ le k tan i átm enetre, a jelen eten b e­ lüli kom pozícióra, ezzel eg y ü tt a fel­ vevőgép m ozgásából adódó lehető­ ségekre épít. A m ozaikokat L jubim ov erő te lje­ sen illeszti egym áshoz, összekötő erő k én t csakugyan Raszkolnyikovot, az ő jelen létét használva fel. A k ró ­ nik aíró sajnos nem lá tta L jubim ov m ás rendezését, így csak m ásodkéz­ ből, elbeszélésből, leírásból ism e­ ri — p éld áu l — világ h írű H am let­ já t; nincs m ódja arra, hogy össze­ v etéseket tegyen, L jubim ov különféle m űveit egym áshoz hasonlítsa. Az k étségtelen a bud ap esti előadásból is, hogy nagy egyéniség ő, aki a színpadot nem csevegésre, hanem k iá ltá sra használja. Az ő előadásán nincsenek passzázsok, nincsenek ü resjárato k , nincs átm enet, összekötő részlet, interm ezzo (ezért is a „ke­ m ény vágás” érzete). H atása alá v o n ja így a nézőt ak k o r is, h a a gondolati kapcsolatok m egértéséhez szükséges együttgondolkodás elé olykor akadályokat gö rd ít a szo­ k atlan színpadi ábrázolásm ód. M ár az is szokatlan, hogy a szín­ p ad n ak a színpadkép nem csupán kerete, hanem m ondanivalót hordozó és a d rám áv al együttdolgozó része. Szokatlan, hogy a zene nem kísérő m uzsika, hanem a látványt, é rte l­ m ezni segítő alkotórész. Szokatlan, hogy a színpadon, am ely m indeddig elsősorban az élő szó m űvészetének helyszíne volt, m ost a szóvál leg­ aláb b is egyenértékű hatóelem le tt a látvány, h a nem a látv án y é a n a ­ gyobb rész a h atásban, a közlésben. Ez m á r m agában véve is ta n u l­ ságos törekvés és bizonyos értelem ­ ben követendő példa. E m ódszer ré ­ vén az élm ény teljessége lesz k ív á­ natossá, a színház nem elégedhet m eg a k á r a nem es szórakoztatással sem, nem azzal, h a az érzelm ekre, nem ha az értelem re h a t csu p á n :

187

L jubim ov színháza ez egész em b er­ re, a teljes em b erre a k a r hatni, s en n ek érdekében az előadás egész ta rta m á ra igényli teljes figyelm ét, odaadó együtt-gondolkodását. A színháztörténet ú ja b b szakaszain v álto g atták egym ást az elidegenítő törekvések és a „nézőt be kell von­ ni a já té k b a ” m ódszerek, m áskor meg nem is csupán elidegenítő, h a­ nem kifejezetten elriasztó, kegyetlen effektusok. L jubim ov sem mellőz effélét: h a brav ú ro san alkalm azza is a hatás érdekében a fényt, a né­ zőtérre v e títe tt vakító sugarakkal nem zav arb a e jti nézőit, hanem m egzavarja. M ondják, ezek a rész­ letek hívek a regény hatásához, hogy a lélek m élyére világít; a szín­ p ad i reflektorok viszont a néző sze­ mébe, elvakítják, s aligha a rra kész­ tetik, hogy m élyebbre lásson, m a g á ­ b a nézzen, csupán a rra , hogy be­ hunyva szem ét védekezzék az elva­ kulás ellen. S h a a film m űvészetre hivatkozva jelen eteit egym ásbaso­ d o rja L jubim ov, didak tik u sn ak érző­ dik, ha egy-egy gondolat közérde­ kű és időszerű voltának hangsúlyo­ zására a nézőteret kivilágítja. P edig ilyenkor sok igazságot m ond a néző szem ébe (ha épp el nem v ak ítjá k a reflektorok). Így

m o n d ja R azum ihin: „C sábítóan v i­ lágos m egoldás! Ez a legfontosabb: nem kell gondolkodni! Az élet m in ­ den titk a elfé r k é t nyom tatott íven!” így fejti ki Raszkolnyikov, P o rfirijje l vitázva, elm életét a, re n d ­ kívüliek előjogairól. (P o rfirij: „M ár születésükkor ra jtu k van valam i j e l . . . vagy ta lá n b e lehetne vezetni valam i különleges öltözetet, esetleg ellátn i őket valam ily en különleges bélyeggel?”) Így m o n d ja el R aszkol­ nyikov: „R ájöttem , hogy Ka a r r a v á­ rok, am íg m indenki megokosodik, az nagyon soká lesz . . . N em változ­ nak meg az em berek, senki sem v á l­ to z tatja m eg őket, k á r a fá ra d t­ ságért . . . M ost m á r tudom . Aki le­ köpi a többséget, az a törvényhozó köztük... És ak k o r rájö ttem , hogy a hatalom csak azt illeti, aki le m er hajo ln i érte, a kezébe m eri venni. Csak egy a fontos: m erni k e ll! . . . Csak úgy ö lte m : m agam m iatt, kizárólag m agam m iatt. Nem az em beriség ja v ára, a h atalom ért. A hatalom : boldogság”. S am ikor Szonya jelen tk ezn i k ü ld i: „M iért m ennék oda? M it m ondanék? Ők m aguk m illiószám ra irtjá k az em ­ bereket, és m ég erén y n ek ta rtják . Egy szót sem értenének, sem m it, Szonya, és nem is m éltók rá, hogy m egértsék”.

F ölvetődhet itt a k érd és: m erre fejlődjék a színházm űvészet, hogy le h et erőteljesebb a d rám ai h atás? Sokféleképp lehet erre a kérdésre válaszolni, L jubim ov teljes — szín­ házi előadása egyike a lehetséges válaszoknak. A zt azonban hozzá kell ten n i: a film szerűséget ta lá n m ás­ képp kell értelm ezni. A film hatása kétségkívül föllelhető m ás m űvésze­ tekben, b á r inkább azt kell m on­ dani, hogy a kor m űvészete a kor kifejezésére sok olyan, a korból kö­ vetkező m ódszert alkalm az m a n ap ­ ság, am ilyeneket elsőként a film te tt m agáévá. N em film szerűnek, hanem korszerűnek kell lennie te h á t a m ű­ vésze tnek, a k á r a színházm űvészet­ nek is. A korszerűség pedig e z : em b er­ ségesnek, igaznak, erőteljesnek. Az em beriség kétségkívül e lju to tt a rra a fokra, hogy K áin ja legyen ön m a­ gának, s nem csak testvérét, önm a­ gát pusztíth assa el, em ber-voltától m egfosztva. A m űvészet felad ata is, hogy az em b ert önm ag ára ism er­ tesse, egym ás irán ti fela d atá ra r á ­ vezesse, a pusztítás tö rtén elm e h e­ lyett em berséges új történelem re, a gyilkosság tö rtén elm e hely ett az élet történ elm én ek új életére se r­ kentse. Zay László

Könyvszemle A szolgálat tudománya Handbuch der Praktischen Theologie. Berlin. 1975. Ev. Verlagsanstalt. I. kötet. 335. oldal. Az NDK 12 gyakorlati teológusának m unkaközössé­ ge 1970-ben elhatározta, hogy három kötetben kiad ja e tudom ányág kézikönyvét. (A m ásodik kötetet, am ely szokatlan módon elsőnek hagyta el a nyom dát, Dr. Groó G yula professzor ism ertette a Th. Sz. 1976. évi 9—10. szám ának 317—319. oldalán Egy új gyakorlati teológia címmel.) A m ű rövid előszava a kezdem ényezés szükségessé­ gét tá rja az olvasó elé: „Az evangélium i egyházak szö­ vetségének m egalakulása az N D K -ba n (1969) nem csak egyházjogi szem pontból fontos cezúra; felette nagy a jelentősége evangélium i egyházainknak m in t a bizony­ ságtétel és szolgálat közösségeinek önértelm ezése te ­ k in tetében a szocialista társadalom ban. A gyakorlati teológia ebben a helyzetben m esszem enően új felad a­ tok előtt áll: szakterületének átfogó feltárása a jelen sürgős p arancsa.” Az N D K -ban hasonló jellegű össze­ foglaló m ű u to ljá ra 1954-ben je len t m eg A lfred Dedo M üller lipcsei professzor tollából Grundriss der P rak­ tischen Theologie cím m el. A jelen három kötetes kom ­ pendium teológiai hallgatók, lelkészek és néhány fe­ jezetében egyházi m unkások (egyházjogászok, egyházi

188

zenét oktatók, k atech éták és a d iakóniában forgoló­ dók) szám ára készült. Az első kötet öt főrészből áll. Jü rg en H enkys az első részt A gyakorlati teológia (Bevezetés) cím m el a kézikönyv célkitűzésének felvázo­ lásával kezdi: felvilágosítást ad a m ai szolgálat fonto­ sabb területeiről. A szerzők szüntelen szem előtt ta r ­ tották, hogy „a szolgálatot az N D K -beli evangélium i egyházak szövetségében együttm unkálkodó keresztyé­ nek, gyülekezetek és egyéb közösségek végzik. Az em ­ berek, akik között egyházi szolgálatunk végbemegy, a szocializm us építésén fárad o zn ak és alapvetően m eg­ változott életviszonyok előidézői, osztályrészesei.” A szerző szerint a gyakorlati teológia azoknak a cselek­ m ényeknek és kapcsolatoknak ak tu ális asp ek tu sát fe j­ tegeti, am elyekben élve a keresztyén egyház azt a m issziót, hogy a kor em bere szám ára m in t Isten egy­ h áza legyen jelen, kom olyan veszi vagy eljátsza. K oru n k a gyakorlati teológiával szem ben négy igényt tám aszt. Első a teológiai hallgatók képzésének refo rm ­ ja. A leendő pásztorok elsősorban gyakorlatibb, a k é­ sőbbi m űködési te rü letü k re alaposabb felkészítést igé­ nyelnék. M ásodik az egyházi s tru k tú rá k m egváltozta­ tásán ak m unkálása. Az egyháznak a jövőre m utató m odernizálása — a v ilágban való szolgálata betöltése érdekében — elengedhetetlen. H arm adszor a teológiá­ nak m in t tu d o m án y n ak az átgondolása. Szerzőnk evég­ ből a b a rth i m egfogalm azáshoz té r vissza: A teológia

az egyház funkciója. Végül a kor a gyakorlati teoló­ giától azt v á rja el, hogy az egyháznak a m a em bere felé fo rdulásában és vele összetalálkozásában segítsé­ get nyújtson. H a diszciplínánk e négy igénynek m eg­ felel, akkor lesz haladó, a kor követelm ényének m eg­ felelő és hasznos tudom ánnyá. G ottfried Kretzschm ar a m ásodik főrészben A z egy­ ház m in t szociális kép ződm ény cím m el a gyülekezeti szociológia egész te rü leté t feldolgozza. E rre an n á l in ­ kább szükség van, m ivel a lá th ató egyház a m a em ­ bere tu d a táb a n m indjobban szociológiai alak zatk én t él. Az egyház életét jelentősen befolyásolja a helyi gyü­ lekezetek nagysága: ezt az adottságot tudom ásul kell venni és a belőle szárm azó konzekvenciákat le kell vonni. A nagy városokban az em berek sű rű n egym ás m ellett élnek. A belváros, a City ja v arészt iroda- és üzletházak sorából áll. Az izoláltságból és anonim itás­ ból kifolyólag az em berek kapcsolata az egyházzal la ­ zább, m int a kisebb településeken. A régi népegyház ism érvei a városokban a legszem beötlőbbek. Az egy­ háztagok összegyűjtése a gyülekezeti alk alm ak ra szin­ te lehetetlen. A lelkészek a hívekkel látogatások, házi áh ítato k fo rm ájáb an és egyéb kísérletekkel igyekeznek a k o n tak tu st ta rtan i. Az 5 ezernél nagyobb települések játszák m a a gazdasági, politikai, k u ltu rá lis és egyhá­ zi életben a döntő szerepet, m ivel itt élnek a legkü­ lönbözőbb foglalkozást űző személyek. Ilyen helyen ren d szerin t több egyházközség exisztál, a hívek széles regionális lelkigondozása intenzív. Ahol csak egy gyü­ lekezet van, ott több „lelki tám aszpontot” kell k iép í­ teni. A fa lu könnyen áttekinthető. Az a tény, hogy az em berek elsősorban földm űveléssel foglalkoznak, m eg­ szánja gazdasági, szociális, k u ltu rá lis és egyházi életü ­ ket. Az ip a r terjedése egyre jobban m egváltoztatja a falu eddigi arcu latát. H a helyben nincs üzem, a n é­ pesség egy része n aponta a közeli nagyobb helyiség­ be já r dolgozni és ezzel m egindul hasonulása a városi életstílushoz. 1945-ben a földreform eltörölte az éles h atáro k at a földbirtokos, paraszt, zsellér között. A fa ­ lu m ai arculatához tartozik m ár az á ru - és egészség­ ház, valam in t a kultúrotthon. Az egyháznak e v álto ­ zásokhoz igazodnia kell. A szerző a továbbiakban a gyülekezeteket alkotó em b ertípusokat vázolja fel és jellem zi. A parasztságot alap jaib an v álto ztatta m eg a technikai forradalom . 1945-ig e földhöz láncolt népréteg szem ében a családi tradíció m e g v álto ztath atatlan n ak tűnt. Az L P G -p a­ raszt m eg tan u lta a közösségi gazdálkodást, sok m in d en t átvéve az ipari m unkásságtól (havi bérezést, a szabad idő felhasználását, nem m aga á ru lja a m egterm elt árut). H itbeli téren is szem betűnő a változás: Régen a paraszt az em beri együttélés re n d jé t isteni o rd inanciának ta r ­ to tta; m a önm aga vette kezébe sorsának irányítását. A parasztságnál éppen a földhöz fűző szoros kapcso­ la t révén lehet szám olni a T erem tőbe v e te tt hittel. A gyári m u n ká s a k apitalizm usban a tőke kizsákm ányolt­ ja ; a szocializm usban viszont nem kiszolgáltatott tö ­ meg, hanem a hatalom birtokosa. A többség a nép tu ­ la jd o n áb an levő üzem ekben dolgozik. E népréteg k a p ­ csolata az egyházhoz problem atikus. Az elm últ szá­ zadban — a trón. és az o ltá r szoros összefonódása ré ­ vén — a p ro letariátu s az egyházban m éltán ellenséget látott. A Biblia, a dogma, az egyház m in t institúció g y akran volt heves k ritik á ja tárgya. K risztus szem é­ lye irá n t m ély respektust m utatott, m e rt B enne a szo­ ciális reform ert, az igazság p ró fé táját vagy o sztály h ar­ cost látott. A szocialista fejlődés új szituációt hozott: a m unkásosztály m arx ista elveket vall; ezek alap ján tag jai szakítanak az egyházzal. A polgárság a k a p ita ­ lizm usban a vezető réteg (burzsoázia); a szocializm us­ b an politikailag, gazdaságilag és ideológiailag elvesz­

tette szerepét. M a a „polgárival” legfeljebb m in t élet­ stílussal szám íth atu n k : ism érve a tőkére való törekvés, a családi élet konzervatív szokásai és a régi értelem ­ ben v ett egyháziasság. Ebben a körben gyak o rta fel­ lelhető a kom oly kegyesség vagy an n ak látszata. Az intelligencia a szellem i m u n k át végző n épréteg: az o r­ vos, a pedagógus, a tudós és a művész. 1945-től az egyetem ek kapui m egnyíltak a m u n k ás-p araszt fia ta ­ lok előtt. Az intelligencia jelentős része m a a vezető két n ép réteg b ő l nő ki. A régi értelem ben v ett é rte l­ m iség g y ak ran a konzervativizm us b ásty ája az egyház leple alatt. Szerzőnk az egyház három fo rm á já t különbözteti meg. A népegyház az európai k ontinens specialitása, több országban (Skandináviában) egyenesen az állam ­ egyház alak jáb an . A felvétel az egész népességet m a­ gába ölelő közösségbe a kötelező gyerm ekkeresztségen keresztül történik, am i legtöbbször szokásból vég re­ h a jto tt form alizm us. Az állam átveszi az egyház ü n n e ­ peit; főleg az állam egyház hívei bizonyos p riv ilég iu ­ m okat élveznek. Az egyháznak ez a fo rm ája az NDKb an az elm ú lt évtizedekben rad ik ális változáson m ent át, teológiai és egyházjogi szem pontból egyaránt. H e­ lyébe a hitv alló egyház lépett. A szabadegyházak U ru k m egbízását m inden befolyástól (az állam tól is) függet­ lenül a k a rjá k betölteni. L ezárják k ap u ik at a népegy­ házak előtt. Az NDK alk o tm án y a nem tévén k ü lö n b ­ séget vallási közösségek között, ezeket a tö rtén elm i egyházakkal egyenlő jogokkal ru h áz ta fel. E zekben a közösségekben nagyobb az igéhez való hűség, m élyebb a lelki élet, forróbb a testv éri szeretet, átü tő b b a missziói lendület és kom olyabb a fegyelem. Az NDKbeli 19 szabadegyház jelszava: A tiszta bibliai tan, a közösség a szentek gyülekezete és a lélekm entés. A legkisebb hitközösségek a szekták. A szó ered ete k et­ tős: a la tin sequor, 3 = követni ige csak egyes h itté ­ telek elfogadására u ta l; a seco, 1 = levág, lem etsz k i­ fejezés a tö rtén elm i egyházaktól való elkülönülést fog­ la lja m agában, m ag u k at v allván az üdv egyedüli b ir­ tokosának. Az N D K -ban 30 ilyen közösséget ta rta n a k nyilván. Ez a főrész a m ű leginkább eredeti, értékes fejezete. A szerző félreteszi a hivők közösségének dogm atikai m eghatározásait és az általános p ro testán s vallásszo­ ciológia képviselőitől (Max Weber, E rn st Troeltsch és Jo ach im Wach) e lju t a fran cia vallásszociológia k ato ­ likus ág án ak (Gab riel Le Bras, H. Dodin és K. Daniel) gondolataihoz. M indez a m ag y ar gyakorlati teológia szám ára előrem utatás. A lig beszélhetünk m agyar v al­ lásszociológiáról. Eddig nem tö rté n t meg gyülekezeti ta g jain k n ak m in t em b ertíp u so k n ak a felm érése és az egyházhoz fűződő k apcsolatuknak a k u tatása. Nem bo ntottuk fel gyülekezeteink stru k tu rá lis felép ítettsé­ gét sem. Szolgálatunk ta la já n a k reális ism erete és m u n k án k eredm ényessége sokban m úlik e vizsgálódá­ son. A h arm a d ik főrészben E b erh ard W in kler és G o tt­ fried Kretzschm ar a gyakorlati teológiai k ü b ern etik a (az egyházkorm ányzás) alapkérdéseivel foglalkozik. Az egyház felépítettsége a szolgálatra címmel. A refo r­ m áció egyházai nem tesznek különbséget k lerik u s és laikus között: valam ennyi hivő egyenrangú egyháztag. A gyülekezetben legfeljebb a lelki aján d ék o k és a szol­ gálatok m inősége szerint lehet differenciálni. Az egyház feje és irán y ító ja Jézus K risztus, aki te ­ vékenységét em bereken keresztül gyakorolja. E zért a hivők között csak dem okritus, testv éri vezetői stílus érvényesülhet. Ebben a szellem ben funkcio n áln ak az egyház vezető szervei a legfelsőbbig, a zsinatig, am e­ lyet H. B enckert m éltán nevez ecclesia representativanak.

A m egdicsőült Úr a hívek közösségét teszi képessé arra, hogy az evangélium erejéből élve az missziói, lelkigondozói, diakóniai és litu rg ia i küldetését b etö lt­ se. A gyülekezetépítésnek több fo rm á ja ism eretes. A morfológiai fundam entalizm usban a prédikáció és a sákram entum ok kiszolgáltatása foglalja el a központi helyet. A pietista felfogás ezt a m u n k át a m egtértek összegyűjtésében és szolgálatba állításáb an látja. A misszionáló gyülekezetépítés az egész egyházat ev an ­ gelizálja. Az ö ku m e n iku s aspektus azt vallja, hogy az egyház m int Isten m issziójának eszköze a m ás h itv a l­ lású közösségekre hat. H einrich A m m e r a negyedik főrészben A z egyház rendje té m át fejtegeti. E kérdés a teológusok széles körében kom oly ellenzést v ált ki: a jogrend teher, sta ­ tikus állapotot terem t, ú tjá b a n áll a Lélek szabad á r a ­ dásának. N incs közösség jogrend nélkül! — állap ítja meg szerzőnk a fenti felfogást cáfolva. Az egyház a jogrendhez három úton ju t. A jogtörté­ neti pozitivizmus — m egalapítója Thom as Hobbes — szerint aucturitas, non veritas facit legem. A refo r­ m áció nem erősödött volna meg, ha L u th e r nem ezen a vélem ényen le tt volna. A ko nszekutív meghatározás azt vallja, hogy a hitből folyik a jogrend (consecu tio fidei). Az additív mellérendelés értelm ében az egy­ ház földi küldetéséhez: az evangélium hirdetéséhez, a sákram entum ok kiszolgáltatásához biztonság és alap szükséges. K risztus egyházának egyetlen jogra, a lex caritatisra van szüksége. Isten az igében félreérth etetlen ü l k ije le n tette a jog­ rend alapjait. A bibliai tudósok ennek alap já n ép ítet­ ték ki a lex ecclesiastica kettős ág át: a K risztu sb an m egjelent szeretetet és ebből folyóan a fele b arát irá n ­ ti azonos m agatartást. Az utolsó főrészt G ottfried Holtz írta A z egyházi tisztségviselők személyéről cím m el. Isten lelkének az egyházi tisztségre szólító és m egbízó cselekedete az el­ hívás, am elynek három fo rm á ja ism eretes. Az elhívás a tanítványságra a legkülönbözőbb m ódon tö rté n h et (Augustinus, L u th e r stb.). Legtöbbször kom oly lelki m egrázkódtatás következm énye a szülői házban, a kon­ firm ációban vagy egy igehirdetése h a tá sa képpen. D öntő életváltozás já r vele: az illető élő h itre ju t, b e­ kapcsolódik a gyülekezetbe és ott szolgál. A teológusi elhívásban a S zentírásnak, az egyház m ú ltjá n a k és je­ lenének, ta n ain a k és g y akorlatának m egism erése játssza a főszerepet. A lelkészi p ály ára készülőnek az „ige sze­ relm esének” kell lennie, hiszen ezt h ird eti egy életen át. Az elhívás egyházi tisztségre az ordinációban ölt testet. L u th er szerint a könyörgés a S zentlélekért, a szolgálat elvállalása és a kiküldés egy k o n k rét gyü­ lekezetbe az ordináció m ibenléte. Az egyházi tisztségviselő — a gyülekezeti tagság m el­ le tt — a politikai közösség alkotó elem e is. Túl v a­ gyunk a középkori álm on; az egyház nem vezető h a ­ talom m á r az állam életében. A tisztségviselő nem csak az egyház, hanem az állam h itv a llá sát is m agáévá te ­ szi: „A m egbékélés a szomszédos népekkel, akik ellen k ét világháborúban sok vétket követtünk el, a hála m ellett m ély szégyenérzettel tö lt el, m ivel a m ú lt te r ­ hétől egy generáción belül nem vagyunk képesek m eg­ szabadulni. V alam ennyi keresztyén az egész világon sík ra száll az atom bom ba eltiltásáért, az erőszakról való lem ondásért, a békéért, az em beri jogok m egvaló­ su lásáért. M inderre mi is készek vagyunk”. * E nnek az ism ertetésnek terjed elm i k o rlátai sem r e jt­ h etik el, hogy az NDK gyakorlati teológusai sok ta n u l­ ságot nyújtó, hasznos kézikönyvvel ajándékozták meg a szakirodalm at.

190

Az eddig m egjelent kötetekből szem betűnő a m ű h a ­ tározott ú tm u tatá sa az N D K -ban gyökeresen m egvál­ tozott állapotok te re m te tte új viszonyokra vonatkozó­ lag. V alam ennyi szerző kiin d u lási a lap ja az, hogy az egyháznak a szocialista társad alo m b an kell betöltenie küldetését. T isztában v an n a k azzal, hogy a jelenlegi helyzet nem átm eneti, am elyben az „egyházat á t kell m en ten i”, hanem a hivők közösségének meg kell ta ­ láln ia helyét és küldetését, jelen ét és jövőjét. A m ó­ dozatok keresése és sok tek in tetb en m egtalálása a m ű jelentős értéke. Ebből a tisztán látásb ó l következik határozott, b áto r és m odern hangvétele. Ő szintén elv állalja a m ú lt te r­ h ét: a ném et nép felelősségét a két v ilág h áb o rú ért és elism eri E u ró p a népei ellen elkövetett súlyos vétkét. B iztató ígéret ez arra, hogy az NDK egyházai elin d u l­ ta k a b ű n b án a t és a m egújulás útján. Dr. Szabó Géza

Márk evangéliuma Írta: Dóka Zoltán; Kiadja a Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztálya, Budapest, 1977. 415. l. 127,— Ft. Az E vangélikus S ajtóosztály k iad ásáb an m egjelent a kom m en tár-so ro zat ú ja b b kötete, m ely a M árk ev an ­ gélium ának m ag y arázatát ad ja. M árk evangélium a — m in t bizonyosan az első evangélium (5. o.) — v a la ­ m ennyi k o rb an (m ár az I. szd. keresztyén iro d alm á­ b an is) éppen ezért nagy jelentőségű, s a vizsgálódások középpontjában á llt (7. o.). Hogy a m i k o ru n k b an m iért fontos M árk ev an gélium ának helyes értelm ezése és alapos ism erése, hangsúlyosan kim o n d ja a szerző: „M árk egy ,szekuláris’ üdvösséget h ird et, am ely nem csupán a 'tú lv ilág ra’ tartozik, nem is az a p o k a lip tik u s jövendő titk a, h an em a jelen aján d ék a. Jézusban Is­ ten országa, az üdvösség valóban a jelen világ re a li­ tása le tt” (178. o.). A k o m m en tár m inden részében jól bizonyítja, hogy írója, Dóka Z oltán lelkész m ély reh ató kutatások, a szakirodalom alapos ism eretében írta meg e könyvet. S am ik o r a sa já t állásp o n tja m ellett b á tra n és őszin­ tén felveti m ásokét is, a b ib liak ritik a számos vélem é­ n y ét so rak o ztatja a m agáé mellé, ez nem a „dolgok könnyebb elintézését” jelenti, hanem a szerző ezáltal a k a rja az olvasót is belevonni, előkészíteni a „k ritik ai együttgondolkozásra”, am i nélkül sok ponton téves é r ­ telm ezést k ap n án k (pl. 165.; 193. o. stb.). S am ik o r e könyv alapos, részletes exegézisét, szó- és ta rta lm i m a­ g y arázatát olvassuk, végig érezzük az író őszinte v al­ lom ásának v aló ság á t: „E lm ondhatom , hogy a M árk evangélium ával való foglalkozás életem egyik legna­ gyobb élm ényévé v á lt” (3. o.). H add em eljük ki e helyen a könyv n éh án y lényeges, központi gondolatát, m elyek a M árk evangélium ával foglalkozó em b er szám ára ad n ak eligazító választ. M iért fontos szám u n k ra M árk evangélium a? M ert: „Az a Jézus jön elénk benne, aki az Isten F ia és aki p á ra tla n h a ta lm á t szolgálatra használja, evangélium ­ h ird etésre és az irgalom cselekedeteinek végzésére” (3. o.). E ponton M árk különösen m eggazdagítja a d ia­ kóniai teológiánkat is, hiszen úgy á llítja elénk Jézust, m in t aki lá tja az em berek testi ínségét és törődik az­ zal (199. o.). A gyakorló lelkésznek, az egyháznak kü-

lön ösen is fontos ezzel az evangélium m al való foglal­ kozás, m e rt: „M árk egész könyvével Jézus földi ú tjá ­ nak jelentőségét és teológiai értelm ét a k a rja elm o n d a­ ni az egyház igehirdetése szám ára. Ezért, m ielőtt el­ kezdené Jézus nyilvános m űködésének leírását, m eg­ m u ta tja azokat a tö rtén eti és transzcendens összefüg­ géseket, am elyekben Jézus tö rté n eté t szem lélnünk kell. M integy ráhangol b en n ü n k et a rra a hullám hosszra, am elyen ez a tö rté n et valóban érth e tő és beszédes lesz szám u n k ra” (23. o.). És itt kapcsolódik a m ásodik kérdés: M ire tan ít, m it k apunk ettől az evangélium tól? M árk evangélium ából m egbizonyosodhatunk afelől, hogy: „Jézus az ,örök ü d ­ vösséget’ hozta a világba s ez az isteni aján d é k m in ­ den em bernek szól. Az egyház létének értelm e, k ü l­ detésének szépsége és felelőssége abban van, hogy egész tevékenységével, kelettől nyugatig, hordozója le­ gyen ennek a híradásnak, am ely ,szent és m ú lh a ta t­ la n ’ p rédikálással és diakóniával” (407. o.). Tóth Lajos

Zsinat utáni krízis a római egyházban Y ves Congar La crise dans l’Eglise et Mgr Lefebvre, Paris, Cerf. 2. jav kiad. 1977. 122. I. (1. kiad. 1976. 10G. I.)

„K ell-e m ég m indig beszélni M gr L efebvre-ről és az Econe-i esem ényekről? N em volna-e helyesebb azok felé a forró kérdések felé fordulni, am it a m odern v i­ lág tesz fel az egyh áznak?” Igen, Econe sem kevésbé fontos: az egyház békéjén ejtettek csorbát az 1974. tavaszától bekövetkezett ese­ m ények. A hírközlő eszközök bőségesen ism ertetik a történteket, s úgy á llítjá k be azokat, m in t számos hivő elégedetlenségének és nyugtalanságának kifejezőit. Az I. T. O. P (a F ran cia K özvélem énykutató Intézet) által készített közvélem énykutatás pld. — m elyet a Progres de Lyon 1976. aug. 13-i szám a te tt közzé — állítja, hogy a katolikusok 28% -a jóváhagyja Mgr Lefebvre érsek ­ püspök nézeteit, s a m egkérdezettek 48% -a állítja, hogy az egyház nagyon m esszire m ent a reform ok terén. B ár ezek az adatok jelentős m értékben általán o sítan ak — hangsúlyozza Y. Congar —, de tény, hogy az esem é­ nyekkel becsületesen szem be kell néznie a róm ai k a ­ tolikus egyháznak és választ kell ad n ia a felv etett k é r­ désekre. Az esem ények h átteréb e n az áll, hogy M arcel L e­ febvre, a több m int 70 éves tullei segédpüspök és d a ­ k ari m issziósérsek 1970-ben ideiglenes egyházi jó v á­ hagyással „Szent X. P ius P ap i T estv érü let” néven re n ­ det alap íto tt a trid e n ti zsinat m iselitu rg iáján ak áp o lá­ sára. M gr L efebvre h am aro san b írá ln i kezdte a II. V atikáni Zsinatot, VI. P á l p á p á t és a m ai katolikus egyházat: „Teljes szívvel és lélekkel a katolikus Ró­ m ához tartozunk, a katolikus hit és e h it fe n n ta rtá sá ­ hoz szükséges hagyom ányok őrzőjéhez, az örök R óm á­ hoz, a bölcsesség és igazság tanítóm esteréhez. Viszont visszautasítjuk és m indig is visszautasítottuk a m oder­ nista és neoprotestáns irán y zatú R óm a követését. Ez az irányzat világosan m egnyilvánult a II. V atikáni Z sinaton és a zsinat u tá n az abból következő összes reform ban. M indezek a reform ok valójában előm ozdí­ to tták és még előm ozdítják az egyház rom bolását, a

papság összeom lását, az áldozat és a szentségek e ltű ­ nését; a vallási élét han y atlását, a n atu ralizm u s és teilhardizm us ta n ítá sá t az egyetem eken, papnevelő in ­ tézetekben és a katekézisben. Ezt a liberalizm usból és protestantizm usból fakadó ta n ítá st azonban az egyház ta n ító h iv a ta la ünnepélyesen szám talanszor elítélte. Sem m iféle tekintély, m ég a h ie ra rc h ia élén sem kény­ szírh et b en n ü n k et arra, hogy felad ju k vagy leszűkítsük katolikus h itünket, am elyet világosan k ifejezett és m eg­ v allo tt az egyház ta n ító h iv a ta la kilenc évszázadon k e­ resztül.” (Idézet a T estvérület 1974. nov. 21-én az Iti­ n éraires c. fo ly ó iratb an közzétett program jából.) A fen ti nyilatkozat, a T estv érü let econei szem iná­ riu m áb an te tt p áp ai vizitáció és M gr L efebvrevel a V atikánban foly tato tt m egbeszélések a r r a in d íto ttá k a bíborosi vizsgáló bizottságot, hogy P ie rre M am ienak F ribourg, L au san n e és G enf püspökének, ak in ek k ö r­ zetében van Econe község, pápai felh atalm ást adjon a T estvérület egyházjogi felfüggesztéséhez. P. M am ie döntését azzal indokolta, hogy a testv érü let m egtagadta az engedelm ességet a zsin atn ak és VI. P ál pápának. Mgr. L efebvre ezt követően is tovább h alad t a skizm a útján. A k ialak u lt válságban Y. Congar — akinek könyve azért jelentős, m e rt szerzője egyike volt a legaktívabb zsinati szakértőknek — közvetítő m egoldással je le n t­ kezik: „Szám om ra az econei szem inaristák a W agram terem ben vagy a sp o rtp alo táb an összegyűlt hívek te st­ vérek, ak ik félreism erik a zsinatot és a VI. P á l pápa által bevezetett eu ch aristik u s litu rg iá t” — jelen ti ki könyvének bevezetésében. M ajd testv éri szellem ben elem zi Mgr. L efebvre ta n ítá sá t az eu ch aristiáró l és a Szentszéknek átm enetileg a trid e n ti m iserítus további engedélyezését javasolja. De ő is tu d ja, hogy Mgr. L e­ febvre nem csak a rev eren d a és a la tin nyelv zavarja. V alójában többről van szó: az egész zsinati teológiá­ ról. „M eggyőződésünk —, á llítja a T estvérület ren d fő ­ nöke —, hogy az új m iserítu s új h ite t fejez ki, am ely nem a m ienk, nem a katolikus h i t . . . ”. Ezért Y. C ongar áttek in ti m indazokat a pontokat, am elyeket Mgr. L efebvre m egkérdőjelezett. Először is azt szögezi le, hogy a zsinat és a p áp a elvetése akkor is egyházszakadáshoz vezet, h a ezt Mgr. L efebvre nem tu d ja vagy nem a k a rja fölism erni. Mgr. L efebvre a zsinatot, m in t az egyház francia fo rrad a lm á t ítéli el. Hangsúlyozza, hogy a forradalom h árm as jelszava érvényesült a zsinati dokum entum ok­ ban is: A vallásszabadságról szóló n yilatkozat a „sza­ badság” jelszó antológiája. A püspökök kollegalitásáról szóló rendelkezés az „egyenlőség”-et hangsúlyozza, ezért á r t a p áp a és a püspökök tekintélyének. Az ökum enizm usról és a nem keresztény vallásokról szóló dek rétu m pedig a „test­ vériség” jelszav át követve a szak ad áro k at elszakadt testv érek n ek nevezi és testvériségre lép a kom m unis­ tá k k al is. E zért Y. Congar áttek in ti könyvében ezeket a k érd é­ seket és válaszol a kérd ések re: v ajon a kollegialitás k iz árja-e a p áp ai tek in tély t? Az ökum enizm us az igazság elvetése-e? És végül a vallásszabadságról szóló d ek rétu m a vallási közömbösség kifejezője-e? Y. Congar meg van győződve arról, hogy a zsinat nem felelős az egyházban jelentkező krízisért. A v á l­ ság ak k o r is bekövetkezett volna, a társad alm i és ideo­ lógiai fejlődés következtében, h a az egyház nem n é­ zett volna velük szembe. A k iu ta t abb an lá tja Y. Con­ gar, hogy az egyház legyen egyház, nem több és nem kevesebb; ahogy ő m ondja, K risztus in k arn áció ja a v i­ lágban. Mgr. L efebvrenek és követőinek csak egyetlen lehetőségük v an ; az, h a visszatérnek és elfoglalják k i­ jelölt helyüket az egyházban.

191

A könyv függeléke közli Mgr. L efebvre fentebb idé­ zett „h itv allásá t”, am iben program ot ad a Szent X. P ius P áp a T estvérületnek, valam in t VI. P ál p áp a leve­ leit, am elyeket Mgr. L efebvre érsek-püspökhöz in té­ zett. Mgr. L efebvre m ozgalm a egy figyelm eztetést h o r­ doz m agában a protestáns egyházak felé: a róm ai k a­ tolikus egyházzal folytatott ökum enikus dialógusban m a is szám olnunk kell azzal, hogy v an n ak olyan ele­ m ek a róm ai egyházban, am elyek az egyház hivatalos á llásp o n tját azonosítják a protestantizm us- és a h a la ­ dásellenességgel. Szilvási József

Isten igaz embere Ezen a cím en je len t m eg 1976-ban B udapesten a Szent István T ársu la t k iadásában X X III. János pápa életrajza Ijja s A n tal tollából. A könyv több szem pont­ ból is m éltó a tanulm ányozásra. Mi azonban m ost csak egyetlen érté k re szeretn én k rá m u ta tn i: m ié rt igen hasznos lelkészlelkigondozó olvasm ány ez a m ű? Először is azért, m e rt könyvünk tényekkel szem lél­ teti, m it je len t a lelkészi egzisztencia szem pontjából az „obödienta et p a x ” (engedelm esség és béke), azaz a lel­ készi egzisztencia krisztusi alázata. K önyvünk ennek az aláz atn a k a him nusza. M inden lelkipásztor, aki elé­ gedetlen jelenlegi szolgálati helyével, s dicsőségre, m egbecsülésre, egyházi m éltóságra vágyik, jól teszi, h a elolvassa, hogyan sakkozott a V atikán R oncallival, a róm ai diplom ácia „B alkáni P a ra sz tjá v a l”, ak irő l azt m ondották: éppen csak ta r t egy helyzetet azzal, hogy a helyén áll m ozdulatlanul. M ár h atv an h á ro m éves, am ikor több m in t húszévi csendes szolgálat u tá n fel­ m entést n y ert a balkáni, szinte m á r szám űzetésnek szá­ m ító szolgálat alól s P árizsba kerül nunciusnak. S a k ­ kor még — legalább is em beri szem szám ára — a látó ­ h atáro n sincs a pápai trón. Ijja s elbeszélő m űvészete m egragadóan dom borítja ki a nagy p áp a jellem ének oly fénylő vonását, a krisztusi alázatot. U gyancsak a lelkészlelkigondozás szem pontjából je ­ le n t gazdagodást X X III. Ján o s szociális felelősségének bem utatása. A „Mater et Magistra” c. szociális encik­ lik a részletes tárgyalása so rán (199. kk. lapokon) k i­ derül, hogy X X III. Ján o s nem csak m élyen hívő, re n d ­ szeresen imádkozó, miséző, K em pist olvasó, m odern m isztikus volt, hanem n y ito tt szem ű m ai em ber is, akinek szívét, éppen a K risztussal való életteljes k ap ­ csolata m iatt, állandóan gyötörte a világ szenvedése. K risztus kicsinyeinek földi sorsa. E nciklikájában, so­ k a k a t m eglepő világossággal és határozottsággal szö­ gezi le, hogy „nem le h et a gazdasági tevékenység és intézm ények legfőbb elvéül elfogadni az egyéni vagy csoportérdekeket, sem a szabad versenyt, sem a gaz­ dasági egyeduralm at, sem a nem zet presztisét, h a ta l­ m á t vagy m ás hasonló k ritérium ot. M indezzel szemben a gazdasági tevékenység és intézm ények legm agasabb k rité riu m án a k a szociális igazságot és szeretetet kell te k in te n i” (204. l.). Az enciklika m eglepő ob jek tiv itás­ sal és szakszerűséggel m u ta tja fel a gazdasági, tech n i­ kai, m űvelődési változások szükségességét, követeli a g y arm atrendszerek m egszűnését és a szocializálódását.

192

Kim utatja, hogy a szövetkezeti üzemek a m unka er­ kölcsi értékének hordozói; hogy a m unka értékesebb, m int a tőke; hogy a szocializmus az emberi méltóság megbecsülése; hogy a mezőgazdasági szövetkezés fele­ let Isten akaratára; hogy Krisztus egyháza is felelős az éhező népekért s általában a mai világ társadalmi, politikai és fizikai problém áinak megoldásáért. A krisztushitből fakadó eme teljesen pozitív szociáletikai felelősség erőteljes figyelmezetetés m inden befelé for­ duló, spiritualizáló és indivindualizáló kegyességi irány számára, ha ezeknek az irányoknak még egyáltalán „van fülük a hallásra.” A h arm a d ik vonás, am i a lelkészlelkigondozás szem ­ p o n tjáb ó l hasznos o lvasm ánnyá teszi Ijja s A n tal köny­ vét, X X III. Ján o s hum orának m egkapó érzékeltetése. K önyvünk függelékében közli H enri Fesquet tollából, Ik v a y László fo rd ításáb an X X III. Ján o s szellem es m o n dásainak és a szem élyéről szóló an ek d o ták n ak a gyűjtem ényét. Ezekből az adalékokból egy olyan bölcs em b erarc néz reánk, aki kív ü lrő l is, egészséges józan­ sággal tu d ta m ag át látni. A főpapi öltözetről egyszer így nyilatkozott: „Úgy fel vagyok cicomázva, m in t egy perzsa sa tra p a ” (364. l.). A m ikor m in t p árisi nuncius először fogadta Daniel Ropsot, a fra n c ia író t és egy­ háztörténészt, m osolyogva m o n d o tta: „M ondjunk el egy közös im á t azért, hogy a jó Isten az én felesleges h á ja m a t Önnek ajándékozza.” A F ra n cia A kadém ia egyik ülése u tá n a következőket jegyezte m eg: „V aló­ b an im ponálóan szép hely ez, ah o l az em ber sok szépet hallhat, csakhogy az ülőhelyek olyan keskenyek, hogy azokon csupán egy fél n uncius fé r e l” (368. l .). A m i­ kor pedig egy-egy, a Szentszékhez ak k re d itá lt diplom a­ ta m egkérdezte a p ápát, h ány személy dolgozik a V ati­ kánban, a p áp a p ajk o san k acsin tv a így felelt: „Alig a fele.” A m ikor azt k érdezték tőle, mi a vélem énye a te­ levízióról ezt válaszolta: „A zóta hogy láttam , hogyan koronáztak pápává, igen nagy jelentőséget tu la jd o n í­ tok a te ch n ik a e vív m án y án ak .” M iután többen kifo­ gásolták, hogy napközben többször is elh ag y ja a V ati­ kánt, ezt m o n d ta: „H a egyeseknek nem tetszik, hogy napközben többször kijárok, úgy ezentúl éjszaka fo­ gom ezt ten n i.” A m ikor pedig a nagyrav ág y ásról és a törtetésrő l beszél, h u m ora m á r in k áb b szatíra. K ed­ venc szav a járása volt, hogy a nagyravágyók és tö rte ­ tők a világ legnevetségesebb terem tm ényei (388. l.). A kellem etlen o ltártestv érek rő l pedig 1963. feb ru ár 19-én az olasz papokhoz in tézett beszédében ezeket m o n d o tta : „Ó, m ily nehéz n éh a egyes o ltártestv érek et elviselni, akik m in d u n tala n a lelkipásztori m u n k a külsőségeiről tu d n a k csak beszélni, és ak ik nem képesek m egfékezni a címek, rangok, kinevezések u táni, sokszor nehezen leplezhető, szerénytelen és o lth a ta tlan v ág y u k at és tö ­ rekvésüket, s akik m in d en rő l lekicsinylőén nyilatkoz­ n ak és így m aguk készítik elő siv á r és nyűgös öregsé­ gük idő elő tti bekövetkeztét.” ízelítőnek ennyi is elég. Elég ahhoz, hogy m egértsük, m ié rt m o n d o tta W estphal lelkész, a F ran cia P ro testán so k Szövetségének elnöke a p áp a h a lá ltu sá ja id ején : „Ez az első alkalom , hogy m i protestánsok is m eg siratu n k egy p ápát. A kit m i si­ ratu n k , n em a pápa, h an em K risztu s tan ítv án y a, ak i­ nek szívét a szeretet g y ú jto tta lá n g ra és akinek leiké­ ből a nyolc boldogm ondásban m egénekelt lelki sze­ génység és alázat sug árzo tt és aki életét Egyháza m eg­ úju lásáért, a keresztyének egységéért és a világbéké­ é rt aján lo tta fel” (353. l.). —s—a

IN H A LT DER NUM M ER 5—6, 1978

CONTENTS OF NOS 5—6, 1978

STU D IEN : "G ottes R uf zur. S olidarität — C hristen für Frieden. G erechtigkeit u nd B efreiung” B eitrag zum H au p tth em a der V. A llchristlichen F riedensversam m ­ lung, e ra rb e ite t von d er CFK K om m ission der S tu d ien ­ gruppe des K irchendistriktes an d er D onau — Dr. K á ­ roly Tóth: Der christliche G laube und die sozialistische G esellscnaft — Gábor Vladár: Die christologische F ra ­ ge betreffs d er G leichnisse Jesu — Dr. Sándor S za th ­ m áry: Z usam m enhänge der C hristologie und Ekklesio­ logie I. N eue R ichtungen in d er Christologie m it b e­ so nderer R ücksicht au f die ekklesiologischen A spekte — Jenő Szigeti: Die sektiererischen F ärbungen d er ge­ m einsam en christlichen T radition — Dr. Géza Boross: Die p äd agogischen1u nd kulturpolitischen B em ühungen von Ferenc Rákóczi II. im Spiegel d er G eschichte der H ochschulen von S árospatak u nd D ebrecen — Dr. J ó ­ zsef Lukács: Eine A ntw ort au f den B eitrag von Tam ás N yiri, „Die Entw icklungsgeschichte d er heutigen u n ­ garischen katholischen Theologie” — Dr. Miklós B od ­ rog: Die Psychologie des A lkoholism us — Olivér S z e ­ beni: B a lth a sar H ubm ayer. Am 450. Ja h re sta g seines M ärtyrertodes.

STU Ű DIES „God’s Call for S olidarity — C hristians for Peace, Ju stice an d L ib eratio n ”. C ontribution to th e m ain them e of th e Vth A ll-C h ristian P eace Assembly, elab o rated by th e CPC w orkshop of th e Study Team of th e D anubian C hurch D istrict — Dr. Károly Tóth: T he C h ristian F aith an d te Socialist Society — Gábor Vladár: The C hristological Q uestion w ith R egard to the P arab les of Jesus — Dr. Sándor Szathm áry: Con­ nections B etw een Christology an d Ecclesiology I. New T rend in Christology w ith Special R espect to th e Ecc­ lesiological A spects — Jenő Szigeti: S ectarian Colou­ rings of th e Com m on C h ristian T rad itio n — Dr. Géza Boross: C harism a tic M ovem ents — Dr. Sándor L adá­ n y i : Pedagogical and C u ltu ral-P o litical E fforts of F e­ ren c Rákóczi II as M irrored in the H istory of th e Col­ leges of S áro sp atak an d D ebrecen — Dr. József L u ­ kács: A Reply to Tam ás N yiri’s A rticle „The H istory of th e D evelopm ent of P resen t-D ay H u n g arian C atho­ lic Theology” — Dr. Miklós Bodrog: T he Psychology of A lcoholism — Olivér Szebeni: B a lth a sar H ubm ayer On the 450th A nn iv ersary of His M artyrdom .

W ELTRUNDSCHAU: Dr. K ároly Tóth: Die theologi­ schen F ragen der A brüstung u n d die A ntw orten d er K irche

WORLD REVIEW : Dr. Károly Tóth: Theological Issues of D isarm am ent an d R esponses by th e Churches

HEIM ATRUNDSCHAU: Sándor Tenke: M ihály F aze­ kas, 1766—1828

HOMER REVIEW : Sándor Tenke: M ihály Fazekas, 1766—1828

und

CULTURAL CHRONICLE: László Zay: Cain and Abel — C rim e an d P u n ish m en t

BÜCHERRUNDSCHAU: Die W issenschaft des D iens­ tes (Dr. Géza Szabó) — Z oltán D óka: Das M arkus­ evangelium (Lajos Tóth) — N achkonziliare K risis in d e r K irche von Rom (József Szilvásy) — A ntal Ijjas: D er G erechte G ottes (—s—a) — P ál R édey: D er v e r­ gessene M ensch (—i— ö)

REVIEW OF BOOKS: The Science of Service (Dr. Géza Szabó) — Z oltán D óka: The Gospel A ccording to St. M ark (Lajos Tóth) — P ost-C onciliar Crisis in the C hurch of Rome (József Szilvási) — A n tal Ijja s: A R ighteous M an Before God (—s—a) — P ál Rédey: The F o rg o tten M an (—i—ő)

K U LTU RELLE' CH RONIK: Abel — Schuld u nd S ühne

László

Zay:

K ain

Az elfelejtett ember Egy elfe lejtett lelkipásztor te stv érü n k rő l — R em ete Lászlóról — ír t rip o rt könyvet R édey Pál, m ely az Evangélikus Egyház S ajtóosztályának kiad ásáb an lá ­ to tt napvilágot. Ki volt ez az em ber? Ezt a titk o t k u ­ ta tja ez a könyv gondos u tá n ajá rá ssa l, fáradtságo t nem kím élve, ahogyan ezt egy gondos újságíró teszi. R em e­ te László életrajza néhány sorban elfér. 1910. október 27-én Sopronban született. Soproni teológiai ta n u lm á ­ nyai u tá n 1934-ben egy félévnyi időt töltö tt Bécsben az egyetem en. Tehetségére K a rn e r K ároly professzor is felfigyelt. Több szolgálati hely u tá n 1939. szeptem ber 1-én Jó sv á ra k e rü lt hito k tató lelkésznek, ahol jelentős ijfúsági m u n k át kezdem ényezett. 1944. szeptem ber 19én a szlovák nem zeti felkelőkhöz csatlakozott és a jósvai p artizán egység parancsnoka lett. 1944. decem ­

b e r 20-án ném et SS k ato n ák istentisztelet végzése köz­ ben letartó ztatták . Először Jósván, m ajd decem ber 27től B esztercebányán őrizték, m in t 1241. sz. rabot, m ajd 1945. ja n u á r 9-én a nem eckai m észégetőnél kivégez­ ték. Rem ete László elfelejtett em b er lett az elm ú lt h a r ­ m inc esztendőben. A tanítványok, a régi b aráto k és is­ m erősök tanúskodása, em lékezése nyom án in d u lt el. Rédey fo rd u lato k b an gazdag könyve m eg írásá ra. A szerző célja az volt, hogy ne feled jü k el Rem ete Lászlót — és enn ek a célnak meg is felel a könyv. De végigolvasása u tá n m egerősödik ben n ü n k az a gondo­ lat, hogy jó volna h a egyháztörténészeink — a ren d e l­ kezésünkre álló felk u tato tt és felk u tata tla n dokum en­ tu m o k és fo rráso k elem zése u tá n fe ltá rn á k Rem ete László m áig ism eretlen életét. —i —ő

Kettős szám, ára: 42,— Ft

A REFORMÁTUS SAJTÓOSZTÁLY KIADVÁNYAI: B iblia (új ford.) 20X 14 cm, fe k ete nyl. kötésben B iblia (K ároli) peg. 17X12 cm Ú jszövetség (új ford.) 20X 14 cm, fek ete nyl. kötésb en

180,— 105,— 93,—

Újból m egjelent a n ag y C saládi B iblia 25X 17X 5 cm, fek ete nyl. k ö tésben

215,—

Most jelent m eg: M uraközy G y u la: A Sionnak hegyén . . . (im akönyv) 7. k iad ás A Confessio 1978/2. szám a

30,— 25,—

Továbbra is kaphatók: C som asz T. K á lm án : A re fo rm á tu s gyülekezeti én ek ­ lés (H ym nológia) fz. 80,— F t kö tv e T á rg y m u ta tó az énekeskönyvhöz T á rg y m u ta tó a H eidelbergi K átéhoz A H eidelbergi K áté 400. év fo rd u ló já n a k ünnepsége D ebrecenben B u llinger H e n rik levele a m ag y aro rszág i egyházakhoz és lelkip ásztorokhoz 1551 A R efo rm átu s Theologiai A kad ém ia tö rté n e te 1855—1955

100,—

A lelkészi szolgálat gyakorlásához n é lkü lö zh e te tlen : K iss Je n ő : G örög—m a g y a r szó tár (újszövetségi) K iss S án d o r: G örög—m a g y a r szó m agyarázat

75,— 150,—

M eg jelen t az A k a d é m ia i K iadó gondozásában és a H u m a n izm u s és reform áció sorozatban: . B o tta Istv á n : M elius P é te r ifjú ság a 218. old. Z o v á n y i Je n ő : A m ag y aro rszág i p ro te stan tizm u s 1565-től, 1600-ig (Sajtó alá ren d e zte : dr. L adányi S.) 464 old. É n e k e sk ö n y v e in k : K isén ek esk ö n y v 9 X 1 2 X 2 cm, nyl. k ö tésb en R itm ik u s szedésű É nekeskönyv, hosszúkás fo rm átu m , nyl. kötésben 19X 10X 2 cm N ag y b etű s É n ek eskönyv 17X 12X 3 cm, nyl. kötésben Ö reg b etű s É n ek eskönyv 24rX18X3 cm, vászon kötés­ b en tö b b p é ld á n y ren d elése esetén 70,— F t h e ly e tt 40,— F t-é rt k ap h a tó

100,— 5,— 5,— 6,— 25,—

49,— 104,— 62,— 94,—

Rövidesen m egjelenik: J. B rig h t: Izrael tö rté n e te (dr. Dom já n Já n o s fo rd í­ tásáb an )

Kapható: a P ro te stá n s K ö n yvesboltban (B udapest IX., R áday u. 1., a 15-ös autóbusz m egállójánál).

M egrendelhető: m in d en re fo rm á tu s lelkészi h iv a ta lb a n és a R efo rm átu s S a jtó ­ osztályon, 1440 B udapest, Pf. 5. (1146 B udapest, A bonyi u. 21.). 500,— F t-o n felü li v ásárlásn á l d íjm en tesen postázzuk a m eg­ re n d e lt k önyveket.

108,—

THEOLOGIAI SZEMLE A TARTALOMBÓL Az V. Keresztyén Béke-világgyűlés anyagából

A Moszkvai Patriarchátus jubileuma

7-8

Ú J FOLYAM (XXI) ALAPÍTV A 1925

A

MAGYARORSZÁGI

EGYHÁZAK

ÖKUMENIKUS TANÁCSÁNAK

1978 FOLYÓIRATA

TARTALOM THEOLOGIAI SZEMLE 1978. július-augusztus

193 AZ

A szerkesztő jegyzete V.

KERESZTYÉN

B É K E - V I L A G G Y Ű LÉS

a n y a g á b ó l

Felelős szerkesztő: Dr. Prőhle Károly Felelős kiadó: Magyarországi Egyházak Ö kumenikus Tanácsa Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1146 Budapest, Abonyi u. 21. T.: 227-870 Index: 26 842 HU ISSN 0133-7599 78.2610/2-7-8 -

Zrínyi Nyom da, B udapest

194 198 203

DR. KÁLDY ZOLTÁN: Bevezetés a dokumentumokhoz NYIKODIM metropolita megnyitó előadása A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa üdvöz­ lete

204 205 206 206 206 207

PIMEN patriarcha köszöntő szavai KURT WALDHEIM üzenete KÁDÁR JÁNOS levele KOSZIGIN köszöntése GUSTAV HUSAK levele DR. TÓTH KÁROLY: A Keresztyén Békekonferencia hét éve DR. RICHARD ANDRIAMANJATO: Isten szolidaritásra hív — keresztyének a békéért, igazságosságért és a felszabadulásért DR. HERBERT MOCHALSKI: Enyhülés — Leszerelés — Együttműködés PAULOS MAR GREGORIOS: Korunk néhány gazdasági kérdése JÜRGEN MOLTMANN: Noéval túlélni Az V. Keresztyén Béke-világgyűlés határozatai Üzenet a világ egyházaihoz és keresztyéneihez Felhívás a kormányokhoz Sajtóközlemény

F e le lő s v e z e tő : B o lg á r Im re

218 226 A Theologiai Szemle szerkesztőbizottsága: D. dr. Bartha Tibor, elnök Dr. Prőhle Károly, előadó Dr. Bakos Lajos D. dr. Berki Feriz Hecker Frigyes D. dr. Káldy Zoltán Drs. Kürti László Laczkovszki János D. dr. Ottlyk Ernő Dr. Palotay Sándor Dr. Tóth Károly Társszerkesztő: D. dr. Pákozdy László Márton Dr. Palotay Sándor Dr. Tóth Károly

232 240 244 249 251 251

v i l á g s z e m l e

253

D. DR. BERKI FERIZ: A Moszkvai Patriarchátus jubi­ leuma

Szerkesztőségi titkár: Kovách Attila Tarr Kálmán A felelős szerkesztő címe: 1054 Budapest, Szabadság tér 2. I. T.: 114-862 *

Előfizetési díj: egy évre 216 Ft félévre 108 Ft Kettős szám ára 42 Ft Előfizethető a kiadóhivatalban. Terjeszti: a Magyar Posta

A k ézirat nyom dába adásának id eje: 1978. július 10.

A szerkesztő jegyzete

Keresztyének a béke útján H Ú SZ ÉV a la t t n a g y o t fe jlő d ö tt a K ere sz ty é n B ék ek o n fe re n c ia. S zem léletessé teszi e z t a p rá g a i n ag y g y ű lésen részt v ev ő k sz á m á ­ n a k n ö v ekedése. H ú sz é v v e l ezelő tt 7 o rszágból m in te g y 40 résztv ev ő , m o st 84 o rszágbó l m in te g y 600 ré sztv ev ő v o lt jelen . K ib o n ta k o z o tt a K B K ö sszk ereszty én , n em ze tk ö zi je lle g e is. A k k o r h é t ország közül csak egy n y u g a ti, a tö b b i sz o c ia lis­ t a ország volt. M o st a ré sz tv e v ő k k özül 31% n y u g a ti országokból, 33% szo cialista ország o k b ó l és 36% a h a rm a d ik v ilág b ó l jö tt. K é th a r ­ m ad tö b b ség te h á t n e m szo cialista o rszágból jö tt, és sz in te v a la m e n y ­ n y i n y u g a ti ország k é p v ise lv e volt, a h a rm a d ik v ilág p e d ig n e m csak je le n tő s a rá n y b a n , h a n e m tu d a to ­ sa n és sz ín v o n a la sa n v o lt jelen. K é p v ise lte tté k m a g u k a t az e g y h á ­ zi v ilág szerv ezetek , és te k in té ly e s v o lt a k ü lfö ld i ú js á g író k sz á m a is. A K B K a z o n b a n n e m c sa k e lte rje d t, h a n e m sú ly á b a n is n ö v ek e d e tt. E r­ rő l ta n ú s k o d ik a n a g y sz á m ú ü d v ö z­ let, a m e ly e t a n ag y g y ű lés k a p o tt, és a m e ly e k e n o ly an n ag y n ev e k szerep eln ek , m in t K oszigin, W a ld ­ heim , C astro, N y erere, K ek k o n en , K á d á r, A ra fa t, C a lla g h a n , P im en és so k a n m ások. N em k e rü lt m é g ­ sem k ö z é p p o n tb a a K B K a la p ítá ­ s á n a k é v fo rd u ló ja . A z ü d v ö z le tek n e m ü n n e p e lté k a K B K -t és a K B K sem ü n n e p e lte ö n m a g á t. Az az ügy á llo tt m in d v é g ig k ö z é p p o n t­ ban, a m e ly é rt a K B K lé te sü lt, és a m ely lé té t, te rje d é s é t ig az o lja: hogy a k ere sz ty é n sé g é b e r le lk iis­ m e re te leg y en a b é k e ü gyében. Ily en é rte le m b e n v e ttü k szám b a az Ö k u m e n ik u s T a n ác s n e v é b e n á t­ a d o tt ü d v ö z le tü n k b e n is az e lé rt e re d m é n y e k e t és az e lő ttü n k álló fe la d a to k a t. S IK E R E S E N o ld o tta m eg a n a g y ­ g y ű lés a z t a fe la d a to t, a m e ly a b ­ ból ad ó d o tt, hogy a m o zgalom g y o rsan te rje d t, szé le se d e tt k ü lö n ö ­ sen az u to lsó h é t év a la tt. L e h e te tt a ttó l ta r ta n i, hogy m ik ö zb en a K B K sz é le sre tá r ta k a p u it, hogy a k e re sz ty é n b é k e m u n k a fó ru m á v á legyen, ek ö zb en e lszín te le n ed ik , e l­

v eszti p ró fé ta i le n d ü le té t, és n em tu d só és k o v á sz le n n i az ö k u m e n é ­ ben. De m in d já r t k ez d e tb e n , a p le ­ n á ris ü lé sen e lh a n g z o tt h á ro m elő ­ a d á s — R. A n d ria m a n ja to a sz o li­ d a ritá s ró l, H. M o ch alsk i az e n y h ü ­ lésről, le s z e re lésrő l és e g y ü ttm ű k ö ­ d ésrő l, P. G reg o rio s a v ilá g g a z d a sá ­ gi k é rd é s e k rő l —, v a la m in t D. Dr. T ó th K á ro ly je le n té s e v ilágo s ú t ­ v o n a la t je lö lte k a n ag y g y ű lé s sz á ­ m á ra . E zek k ö zü l P. G reg o rio s elő ­ a d á s á t a n ag y g y ű lé s m e g k ü lö n b ö z ­ te te tt elism erésse l, sz ű n n i n e m a k a ­ ró ta p s sa l fo g a d ta , p ed ig — v ag y m e rt? — az a d a to k tö m eg év el és v ilág o s elem zésév el m u ta tta be az e m b e risé g g a z d a g k ise b b sé g é n e k és nélk ü lö ző n ag y o b b ré sz é n e k k ib é ­ k íth e te tle n e lle n té té t és e n n e k sú ­ lyos k ö v e tk e z m é n y e it. E m lék ezetes m a ra d E. C a rv a lh o a n g o lai p ü sp ö k ig e h ird e té se is, a m e ly b e n sz e n v e­ d ély esen ó v o tt az em b e risé g lé t­ k é rd é s e in e k e lte o re tiz á lá sá tó l és e lte o lo g iz á lá s á tó l: „N em a fe lsz a ­ b a d ítá s te o ló g iá já ra v a n szü k sé­ g ü n k — m o n d ta —, n e k ü n k felsz a ­ b a d ítá s ra v a n sz ü k sé g ü n k !” A z e g y e té rté s n é h a v ih a ro s k ifejezése a z o n b a n n e m z á rta k i a sz a b a d v é ­ le m é n y n y ilv á n ítá st. A m u n k a c s o ­ p o rto k b a n b ő v e n v o lt v ita és esz­ m ecsere, és ezek e re d m é n y e ssé g é ­ rő l ta n ú s k o d n a k a ta r ta lm a s je le n ­ tések . N agy m u n k á t v é g z e tt a F o ­ g alm azó B izo ttság is, a m e ly k é t ü z e n e te t és az a k tu á lis k é rd é s e k rő l h é t á llá sfo g la lá s t te r je s z te tt a p lé ­ n u m elé. V elü k k a p c so la tb a n sem ko m o ly elle n v é le m é n y , sem lé n y e ­ ges k ieg észítés n e m h a n g z o tt el, p ed ig ta r ta lm u k n ag y o n v ilág o s és e g y é rte lm ű . Előző n a g y g y ű lé sek h ev es p le n á ris v itá ir a e m lék ezv e ö rv e n d ete s, d e sz in te m á r e lg o n ­ d o lk o z ta tó is az a m a jd n e m egy­ h a n g ú lelk esed és, a m e lly e l ezek et az á llá sfo g la lá s o k a t a p lé n u m fo ­ g a d ta . M e rt a k e re sz ty é n sé g egészé­ b en se m m ik é p p e n sin cs ily en n agy e g y e té rté s e z e k b e n a k érd é sek b e n . B IB L IA I JE L M O N D A T A vo lt a K B K n a g y g y ű lé sé n e k Z a k a riá s é n e ­ k é n e k z á ró v erse, a m e ly b e n az a re m é n y sé g szó lal m eg, hogy „a

m ag asb ó l felk e lő F é n y ” m a jd „ rá ­ ig a z ítja lá b u n k a t a b ék esség ú t ­ j á r a ” (Lk 1,79). B á tra n á llíth a tju k e n n e k az ig é n e k m e g v ilá g ítá s á b a a K B K h ú sz évi m u n k á já t u g y a n ­ úgy, m in t az egész p rá g a i n a g y ­ g yű lést. N em v a la m i k eg y es a lá z a ­ t oskodás, h a n e m a K B K m u n k á ja k ö zb en te tt ta p a s z ta la t m o n d a tja v e lü n k azt, hogy m a g a Is te n te r e ­ li n é p é t a b é k e ú tjá ra . A k e re sz ­ ty é n sé g tu d a tá b a n hosszú tö rté n e te fo ly a m á n ta lá n so h asem te r je d t a n n y ira , m in t m a az a felism erés, hogy Jé z u s K ris z tu s b é k é je m a g á ­ b a n fo g la lja a le lk i b é k é n e k a já n ­ d é k a és ez eljö v e n d ő b é k é n e k ígé­ re te m e lle tt a v ilá g b é k é jé é rt v aló e lk ö te le z e tts é g ü n k e t is. Is te n h a ­ ta lm a s eszk ö zén ek b izo n y u l b é k e ­ m u n k á n k k ö zb en a b é k e e v a n g é ­ liu m á n a k ez az átfogó, eg y etem es é rv é n y ű értelm e z ése . De teo ló g iai sz e m p o n tb ó l n e m k e v é sb é p o z itív é rté k ű az a felism erés, hogy Is te n S z e n tle lk e a b é k e felé te re lő m u n ­ k á já n a k eszk ö zü l h a s z n á lja „az id ő k je le it” is, a m e ly e k k e l v ilá g o s­ sá teszi, hogy m a az e m b erisé g é le tb e n m a ra d á s a fo ro g k o ck án , és e n n e k é rd e k é b e n közeli és táv o li p ro g n ó z isb a n csa k egy a lte rn a tív a v a n : a b é k e ú tja , m é g p ed ig az ig az­ ság o s b é k e ú tja . N em a h a m is te r ­ m észeti v a g y tö rté n e ti teo ló g ia fe l­ ú jítá s a ez, h a n e m a n n a k a m eggyő­ ző d ésn ek és ta p a s z ta la tn a k a k ife ­ jezése, hogy Is te n h a ta lm a s a n m ű ­ k ö d ik a v ilá g b a n , é s b e n n e k e m én y té n y e k és összefü g g ések á lta l u g y a n a z t m u n k á lja , a m it e v a n g é ­ liu m á b a n is h ir d e t: az e m b e r és az e m b erisé g egy és o s z th a ta tla n és te lje s b é k é jé t. A k ik ta n u lm á n y o z ­ z á k a K B K n a g y g y ű lé sé n e k fo ly ó ­ ir a tu n k m o sta n i sz á m á b a n k ö zölt a n y a g át, b iz o n y á ra é sz re v esz ik a z t a szo ro san ö ssz eta rto z ó k ettő sség et, ah o g y a n a K B K az e v a n g é liu m v i­ lág o ssá g á b a n és a re a litá so k e le m ­ zésével ig y ek szik fe lism e rn i és fe l­ is m e rte tn i a z o k a t a k o n k ré t lé p é ­ sek et, a m e ly e k e t te n n ü n k k e ll a b é k e ú tjá n . E b b e n lá tju k a K B K m a ra d a n d ó k ü ld e té sé t és sa já to s ö k u m e n ik u s k e re sz ty é n sz o lg á la tát. D. d r. Prőhle K á ro ly 193

AZ V. KERESZTYÉN BÉKE-VILÁGGYŰLÉS Prága, 1978. június 2 2 -2 7 .

Bevezetés a dokumentumokhoz A K e re sz ty é n B é k e k o n fe re n c ia fe n n á llá s a ó ta e g y ik leg n ag y o b b szo lg á la to t te tte a P rá g á b a n 1978. jú n iu s 22—27 k ö zö tt m e g re n d e z e tt V. B ék ev ilág g y ű léssel. S zo l­ g á lt v ele e lső so rb a n a k e re s z ty é n e g y h á z a k n a k , d e az ő k ö rü k e t is m essze tú llé p v e az egész e m b e risé g n e k . P é ld á t a d o tt a k e re s z ty é n e k n e k a rra , hogy a teológiai, h itb e li a la p o k a t el n em h a g y v a — sőt a zo k b ó l k i­ in d u lv a — m ily en .k o n k ré t p o litik a i, g azd asá g i és t á r ­ s a d a lm i d ö n té s e k e t h o z h a tn a k azok a k e re s z ty é n e m ­ b e re k , a k ik felelő sség et é re z n e k a m i id ő n k b e n a k e re s z ty é n eg y h á z ak széles k ö rű sz o lg á la tá é rt. E zen a v ilág g y ű lésen se n k i sem a k a r ta az élő h ite t p o liti­ k u m m a l p ó to ln i v a g y é p p e n h e ly e tte s íte n i, d e u g y a n ­ a k k o r a résztv ev ő k v ilá g o sa n lá ttá k , hogy a h itb ő l s z e re te t tá m a d , a s z e re te t p e d ig csa k a k k o r v alódi, h a felelő sség et érez és g y ak o ro l az egyes e m b e r és az e m b e risé g n ag y c s a lá d ja irá n t. Ez a v ilág g y ű lé s nem a z t h ird e tte m eg, hogy „n e m a h it fontos, h an e m a p o litik a i c selek v é s”, h a n e m azt, hogy fo n to s a Jéz u s K ris z tu sb a n v a ló h it és ezzel e g y ü tt fo n to s a h ely es p o litik a i c se lek v é s is ésp ed ig a k e re s z ty é n e k közös p o litik a i cselekvése. M ik ö zb en h a llg a ttu k az e lő a d á ­ so k at, fe lszó la láso k at, b iz o ttsá g i v itá k a t, o lv a s tu k a h a tá ro z a to k a t, k é n y te le n e k v o ltu n k a r r a gon d o ln i, m icso d a n a g y se g ítsé g e t tu d n a a d n i a z e m b e risé g ég ető k é rd é s e in e k m e g o ld ásáh o z az az 1 m illiá rd n y i k ereszty én ség , h a v a ló b a n tu d a tá r a é b re d n e a n n a k , hogy n e m c sa k az ü d v ö ssé g re k e ll e lv e z e tn i az e m b e ­ re k e t, h a n e m összefo g v a m á s v a llá sú és v ilá g n é z e tű e m b e re k k e l a fö ld i b ék ére, a fö ld i ig azsá g o ssá g ra és a földi b o ld o g ság ra is. P rá g á b ó l n ézv e a v ilá g k e ­ re sz ty én ség ét, v ilá g o sa n lá ttu k , hogy a k e re sz ty é n sé g széles tö m egei m ég n em é b re d te k a n n a k tu d a tá ra , hogy Jé z u s K ris z tu s e v a n g é liu m á n a k h ird e té sé v e l e g y ü tt azzal is ta r to z n a k a v ilá g n a k , hogy az e v a n g é ­ liu m b ó l m e r íte tt e rő v e l e g y ü tt cse lek sz en e k a v ilág igazságos re n d jé é rt, az é le t m e g m e n té sé é rt, az e m b e ­ risé g je le n é é rt és jö v ő jé é rt.

Ü zen et a világ eg yh á za ih o z és k e r e s z ty é n eihez A szo k ástó l e lté rő e n elő b b szó lu n k — é p p e n az im é n t is m e rte te tt o k o k m ia tt — a rr ó l az ü z e n e trő l, m e ly e t az V. K e re sz ty é n B ék ev ilá g g y ű lé s in té z e tt a v ilá g eg y h ázaih o z és k e re s z ty é n eih ez és csak a z t k ö ­ v e tő e n is m e rte tjü k a v ilág g y ű lé s egyéb sa já to ssá g a it. A fe lh ív á s h an g sú ly o zza, hogy a K e re sz ty é n B ék ek o n fe re n c ia m o zg a lm a a „ le g m é ly e b b e n g y ö k e re zik a B ib lia ü z e n e té b e n ”. N em h a llg a tja el ez a fe lh ív á s a z t sem , hogy a k e re sz ty é n e g y sé g é rt v a ló fá ra d o z á s ­ n a k is „leg m eg fele lő b b m ó d ja az, h a m á s o k k a l e g y ü tt m u n k á lk o d u n k az egész e m b e risé g b é k é jé é rt és ig az­ s á g á é r t”. A zt is k ie m e li a k e re s z ty é n e g y h á z a k h o z in ­ té z e tt ü zen et, hogy m ég a k e re s z ty é n e k ö sszefogása

194

sem elég, h a n e m e n n é l jó v a l n ag y o b b k ö rű összefo­ g á s ra v a n szü k sé g ” e g y ü tt m in d a z o k k a l, a k ik tö r e k e d ­ n ek és fá ra d o z n a k , hogy ig azság o sab b , em b e rség e seb b , sz a b a d a b b é le t leg y en a tá rs a d a lo m b a n ”. E n n e k a k ö ­ zös c se le k v é sn e k h á ro m sz o ro s teo ló g iai a la p ja is v a n : „ H itü n k Jé z u s K ris z tu sb a n , a k i az e m b e risé g eg észéért o d a a d ta é leté t, a r r a ösztönöz, hogy e z t a sz o lid a ritá s t m in d e n e m b e rre l m eg k e re ssü k , a p o litik a i n é z e tb en v agy az id eo ló g iai m e g g y ő ző d é sb en m u ta tk o z ó k ü ­ lö n b sé g e k re v a ló te k in te t n é lk ü l. Iste n , a m i A ty án k , m in d e n e m b e ri lé n y n e k a te r e m t ő je . . . Is te n S z e n t­ lelke, a k i s z e re te té t ö n ti szív ü n k b e , n em szab k o rlá to ­ k a t a s z e r e te tn e k . . . ” A k e re sz ty é n s z e re te t p ed ig nem p u sz tá n é rz é se k b e n v ag y k egyes ék e ssz ó láso k b a n ju t k ife jez é sre, h a n e m m u n k á lk o d ik egy o ly a n e m b e ri tá rs a d a lo m lé tre h o z á s á b a n , a m e ly b e n n ag y o b b ig a z sá ­ gosság és sz a b a d sá g van . A k e re sz ty é n e k n em m e n e ­ k ü lh e tn e k v a la m ifé le tú lv ilá g i kegyességbe, és nem le h e tn e k k ö zö m b ö sek az e ln y o m o tta k és k iz s á k m á ­ n y o lta k k ü z d elm e i irá n t. De m ég csak sem leg esek sem le h e tn e k , a m ik o r a b é k é rő l és ig azság o sság ró l v a n szó. T é n y leg esen c se le k e d n iü k kell. „A zok a k e ­ re szty é n ek , a k ik a p o litik a m e n te ssé g e t és a se m le ­ gesség et v á la s z tjá k , ezzel a v á la s z tá s u k k a l az ig az ság ­ ta la n tá r s a d a lm i s tru k tú r á k k a l a z o n o sítjá k m a g u k a t.” L e h e t e b b e n a k ü z d e le m b e n sok k u d a rc a is a k e ­ re sz ty é n e k n e k , so k szo r azok a k e re s z ty é n e k é rtik fé lre ő k et, a k ik re le g jo b b a n sz á m íta n a k , de „K risz tu s k e ­ re s z tje és fe ltá m a d á s a m in d ig m e g ú jítja re m é n y sé ­ g ü n k e t”. „A k e re s z ty é n e k sz á m á ra n in cs re m é n y te le n h e ly z e t.” E zt k ö v e tő e n az ü z e n e t szól a rró l, hogy a k e re s z ty é ­ n e k és n e m k e re sz ty é n e k m ily e n je le n tő s e re d m é n y e k e t é rte k el az e lm ú lt é v e k b e n a b é k é é rt v a ló k ü z d e le m ­ b en. M a jd v á z o lja az e m b e risé g m a i n a g y p ro b lé m á it, a m e ly e k m e g o ld á sá é rt m in d e n jó a k a r a tú e m b e r küzd. A k e re s z ty é n e k sem m a r a d h a tn a k k i a k ü zd ele m b ő l. Az ü z e n e t v ég ü l beszél a k ö zele d ő 2000. é v fo rd u ló ­ ról. M it hoz a m á so d ik é v e z re d n e k a v ég e? E lp u sz ­ títju k ö n m a g u n k a t? V agy a r r a h a s z n á lju k az e lő ttü n k levő k é t é v tiz ed e t, hogy o ly an v ilá g o t te re m tsü n k , a m e ly b e n tö b b az igazságosság, a béke, az e m b e ri m é l­ tóság. „ F e lh ív u n k a z é rt m in d e n k e re s z ty é n t és n é p e t m in d e n ü tt, hogy a 2000. é v n e k a »B ÉK E ÉVE« legyen a neve, és sz e n te ljü k a k ö v etk ez ő k é t é v tiz e d e t egy átfo g ó p ro g ra m m e g v a ló sítá sá ra , hogy e lé rh e ssü k az á lta lá n o s és te lje s le sz e re lé st a 2000. év re. M in d e n k it fe lh ív u n k e rő fe sz íté sei fo k o z á s á ra m in d e n a d o tt h e ly ­ z etb e n , b íz v a Ő ben n e, a k i s z o lid a ritá s ra h ív o tt b e n ­ n ü n k e t, és a k i eg y e d ü l k é p e s a rra , hogy rá ig a z ítsa lá b u n k a t a b ék esség ú tjá r a .” T eg y ü n k m ég n é h á n y m e g je g y z é st e rr e az ü zen e tre. 1. T e stv é ri a h a n g ja . T e stv é re k szó ln ak te stv é re k h e z . 2. U g y a n a k k o r n e m „ b iz o n y ta la n u l szól a tr o m b ita ”, h a n e m n ag y o n is é b re sz ti a felelő sség et. 3. K itű n ő a

teo ló g iai a la p v e tése. 4. N ag y o n k o n k ré ta n je lö li m eg a fe la d a to k a t. 5. A „ k e re sz ty é n eg y ség ”- é r t v a ló f á r a ­ dozás „leg m eg felelő b b m ó d já n a k ” a z t ja v a s o lja , hogy „m á so k k a l e g y ü tt m u n k á lk o d ju n k az egész e m b e risé g b é k é jé é rt és ig a z s á g á é rt.” 6. T isz tá n c se n d ü l ki b elő le a k e re s z ty é n rem én y ség . N agyon re m é ljü k , hogy a fele lő sség re é b re sz tő te s t­ v é ri szó so k a k szív é t ta lá lja m eg és s o k a k a t le n d ít sz o lg á la tra a v ilág b é k é jé é rt és ig a z ság o sab b re n d jé é rt.

A Teológiai M u n k a c s o p o r t je len tés e M ég m in d ig n e m a n a g y g y ű lé s á lta lá n o s je lle m z é se k ö v etk ez ik cik k em b en , h a n e m a teo ló g iai m u n k a c so p o rt je len tése. E n n e k ok a az, hogy ez a je le n té s igen szo ­ ros összefüggésben v a n az e lő b b is m e rte te tt ü z e n e t­ tel. N agyon érd e k e s az is, hogy a k ü lö n b ö ző té m á k ­ k a l fog lalk o zó m u n k a c so p o rto k k ö zö tt a teo ló g iai k é r ­ d ések et tá rg y a ló v o lt a leg n ép eseb b . M in d en k i e lő tt n y ilv á n v a ló volt, hogy egy „ k e re s z ty é n ” b é k e k o n fe ­ re n c iá n a k a m u n k á ja c sa k a k k o r h ite le s , h a a n n a k o ly an teológiai b ázisa v a n , a m e ly e n s z ilá rd a n le h et á lln i és cselek ed n i. A zt is m in d e n k i te rm é sz e te sn e k fo g ja ta lá ln i, hogy a h a t k o n tin e n srő l é rk e z e tt, k ü lö n ­ böző n em ze ti és k u ltu rá lis h á tté r r e l ren d e lk e ző , k ü ­ lönböző tá r s a d a lm i re n d b e n élő és k ü lö n b ö ző k e re s z ­ ty é n felek e z e te k h e z ta rto z ó rész tv e v ő k itt v ita tk o z ­ ta k a leg tö b b et, m íg v ég ü l is e lju to tta k a m eg eg y e­ zéshez. A zzal is s z á m o ln u n k k ell, hogy ez a je le n té s („m egegyezés”) n em „ ö rö k id ő k re ” ad ú tm u ta tá s t, h iszen k o ru n k és a k ö v etk ez ő é v tiz e d e k is ú ja b b és ú ja b b „ k ih ív á ssa l” sz o lg á ln a k m a jd , a m e ly e k re ú jr a és ú jr a m eg k e ll fo g alm a z n i a teo ló g ia feleleteit. A je le n té s b ő l n é h á n y fig y e le m re m é ltó g o n d o la to t e m lítü n k . K ere sz ty é n e x isz te n c ia n e m le h e tsé g e s a b é k é é rt v aló sz o lg á la t n é lk ü l — m o n d ja a je le n tés. D e a b é k é é rt v aló s z o lg á la tn a k h a té k o n y n a k k e ll le n ­ nie. Ez n e m m e r ü lh e t ki a b é k é rő l v a ló ta n ítá s b a n , h a n e m a z t k ö v e tn ie k e ll a k o n k ré t c se lek v ésn ek . És n em is le h e t ez a b é k é é rt v aló m u n k a v a la m ifé le „ fü g g e tle n sé g b e n ” a v ilá g tó l, h a n e m é p p e n a v ilá g é rt k ell a n n a k fo ly n ia. S zükséges, hogy ú jr a g o n d o lju k á t a „teo ló g ia” és „ p o litik a ” k a p c so la tá t. E b b e n az ösz­ szefü g g ésb en n em elég ség es ism é te lg e tn i a m it m á r k o ­ rá b b a n k im o n d o ttu n k , h a n e m ú jr a v égig k e ll go n d o lni ú j h e ly z e tb e n ezt a k é rd é st. E b b en a v é g ig g o n d o lá s­ b a n h ű ség esn ek k e ll le n n ü n k Is te n ig éjéh ez. U g y a n ­ a k k o r fig y eln i k e ll Is te n ig é jé n e k , a „ ra d ik a liz m u s á ­ r a ”. Is te n t k e ll k é rn ü n k , m u ta ssa m eg „ m it k e ll te n ­ n ü n k ” egy a d o tt h ely z e tb e n . A sz o c ia liz m u s je le n tő ­ ség ét — m in t a m ely az e m b e risé g jó lé té h e z a k a r e l­ v ezetn i — a k e re s z ty é n e k n e k is fe l k ell ism e rn iü k . N em k e ll a z o n b a n fe lté tle n ü l s z o c ia listá n a k le n n i a h ­ hoz, hogy v a la k i a K e re sz ty é n B é k e k o n fe re n c ia m u n ­ k á já b a n ré sz t vegyen, v is z o n t a n ti-k o m m u n is ta n em lehet, m e rt tö b b e k k ö zö tt ez v esz é ly e z te tn é a b é k e ­ m u n k a egységét. N em h ely es, h a a k e re s z ty é n e k á l­ la n d ó a n szem b e á llítjá k „ J é z u s b é k é jé t” a v ilá g b é ­ k éjév el. A z s e m hely es, h a Jé z u s b é k é jé t „ jo b b b é ­ k é n e k ” m in ő sítik a v ilá g b é k é jé n é l és ezzel le m in ő ­ s ítik a v ilá g b é k é jé é rt v aló k ü z d e lm ü k e t. Az tén y , hogy Jé z u s b é k é t a d a b e n n e h ív ő k n e k , d e ez ép p en a v ilág b é k é jé é rt v a ló m u n k á r a k ö telezi őket. A zt se sz a b a d e lfe le jte n i, hogy a „ jo b b b é k é h e z ” h o z z á ­ ta rto z ik az ig azságosság is. A z ig a z sá g ta la n tá r s a d a l­ m i re n d m e g v á lto z ta tá s a „m ó d sz e ré b e n ” a v ilá g k ü ­ lönböző te r ü le te in élő k e re s z ty é n e k k ü lö n b ö ző á llá s ­ p o n to t fo g la lh a tn a k el. V a n n a k o ly an k e re sz ty é n e k a k ik h e ly e slik az „e rő sz a k ” a lk a lm a z á s á t is az ig a z ­

sá g ta la n tá r s a d a lm i és p o litik a i re n d m e g v á lto z ta tá ­ sá é rt, m á so k e lv e tik e z t a m ó d sz e rt és az „erő sz ak m e n te ssé g ” á llá s p o n tjá n v a n n a k . F o n to s a té n y le g e ­ sen fe n n á lló h e ly z e t a la p o s elem zése. C sa k e zt k ö v e ­ tő e n le h e t d ö n te n i az a d o tt h e ly z e tb e n . A k e re s z ty é n e k ­ n e k e g y re jo b b a n fe l k e ll is m e rn iü k , h o g y ő k is fele lő se k a v ilá g jö v ő jé é rt. U g y a n a k k o r a teo ló g iai m u n k a c s o p o rt ta g ja i k ife je z té k a z t az á llá s p o n tju ­ k a t, m isz e rin t szem b e á lla n a k az e g y h á z a k b a n je le n t­ kező o ly a n cso p o rto k k a l, a m e ly e k a jö v ő v el k a p c so la t­ b a n „ a p o k a lip tik u s v íz ió k ” b ű v ö le té b e n éln ek . A szo ­ lid a ritá s s a l k a p c so la tb a n h a n g sú ly o z ta a m u n k a c s o ­ p o rt, hogy az e m b e re k k e l v a ló s z o lid a ritá s b á z is á t a b b a n a sz o lid a ritá s b a n ta l á lh a tju k m eg, a m e ly e t J é ­ zus ta n ú s íto tt ir á n tu n k a g olgota i k e re sz te n . H a a k e ­ re sz ty é n e k e r r e az a la p r a h e ly e z ik m a g u k a t, a k k o r ők is tu d já k g y a k o ro ln i az e m b e re k ir á n t a fe lté te l n é lk ü li sz o lid a ritá s t, a m e ly k o n k ré t fo rm á t ö lt a b é ­ k é é rt és ig a z sá g o ssá g é rt v aló fá ra d o z á sb a n . A teo ló g ia i m u n k a c s o p o rtb a n h a n g z o tta k el o ly an n éz e tek is, a m e ly e k k e l v ita tk o z n i is k e lle tt, d e s a já t ta p a s z ta la to m s z e rin t — a m it é p p e n e b b e n a m u n k a c so p o rtb a n sz e re z te m — e r r e is szü k ség vo lt, m e rt így le h e te tt tisz tá z n i a p ro b lé m á k a t. N éh á n y k é rd é s ­ sel k a p c so la tb a n to v á b b i tis z tá z á s ra v a n szükség.

A K e r e s z ty é n B é k e -v ilá g g y ű lé s elő készítése E d d ig v é g e re d m é n y b e n a K e re sz ty é n B é k e v ilá g g y ű ­ lés v ég é rő l — a v ilá g eg y h áz aih o z és k e re s z ty é n é ih e z in té z e tt ü z e n e trő l és a teo ló g iai m u n k a c s o p o rt je le n ­ té sé rő l — sz ó ltu n k . M ost fo rg a ssu k v issz a fe lé a h a t­ n a p o s ü lé s film jé t és fig y e ljü n k m e g eg y -eg y film ­ kock át. N em te h e tjü k e z t a n élk ü l, hogy egy p illa n tá s t ne v e tn é n k a v ilá g g y ű lés e lő tti fe lk é sz ü lé sre . Ó riási e rő ­ fe sz íté st ig é n y e lt a K B K vezetőség e ré sz é rő l e n n e k a v ilá g g y ű lé sn e k a m eg szerv ezése. Ez s z in te é v e k óta folyt. E b b e b e le ta rto z ik a M u n k a b iz o ttsá g és a N e m ­ zetközi T itk á rs á g sz á m o s ülése, a p rá g a i titk á r s á g k ö ­ rü lte k in tő m u n k á ja . D e m ég e z e k n é l is jo b b a n a k ü ­ lönb ö ző e g y h á z a k és eg y h ázi c so p o rto k m e g lá to g a tása , h ív o g a tá sa . K ü lö n ö sen is n a g y ra k e ll é rté k e ln ü n k T óth K á ro ly fő titk á ri s z o lg á la tá t a n ag y g y ű lés elő k észítése k ap c sá n . Ig en n ag y m u n k a vo lt, az ú n . „ h a rm a d ik v ilá g ” e g y h á z a in a k és k e re s z ty é n é in e k az e d d ig in é l is széleseb b k ö rb e n v a ló m eg n yerése. S e g íte tte az V. B ék e v ilág g y ű lés m u n k á já t a K B K vezető ség e á lta l s z e rk e sz te tt és k ia d o tt g y ű jte m é n y e s k ö te t a K B K 1971— 1978. k ö zö tt v é g ze tt m u n k á já ró l, h a tá ro z a ta iró l, á llá sfo g la lá s a iró l az e m b e risé g n ag y p ro b lé m á iv a l k a p c so la tb a n (TH E V O IC E O F C H R IS T IA N S F OR PE A C E ). A ki ezt v é g ig o lv asta, k e llő en k é sz ü lt fe l a m o sta n i v ilá g g y ű lésre . H azai te r ü le te n a D u n a -m e llé k i R e fo rm á tu s E g y h á z k e rü le t T a n u lm á n y i C so p o rtja k é ­ s z íte tt egy h o zzászó lást a fő té m á h o z : „ Iste n s z o lid a ri­ tá s r a h ív — k e re sz ty é n e k a b é k é é rt, az ig azság o s­ sá g é rt és a fe ls z a b a d ítá s é rt”. Az e v a n g é lik u s e g y h á z ­ b a n 16 eg y h ázm eg y e L elk ész i M u n k ak ö zö sség ei fo g la l­ k o z ta k a fő té m á v a l. A L e lk ip á sz to r c ím ű teo ló g iai s z a k la p u n k is b e le k a p c so ló d o tt a fe lk é sz ü lé sb e és fe l­ készítésbe.

N a g y s z á m ú ré s zv é te l M á r a m eg n y itó n , m a jd az első m u n k a n a p reg g e lé n k itű n t, hogy so k a n jö tte k el a K e re sz ty é n B é k e v ilá g ­ g y ű lé sre . Sőt, m á r a re g is z trá lá s n á l le h e te tt h a lla n i,

195

hogy kö zel 100-zal tö b b az é rk e z ő k sz ám a , m in t a m e n n y ie n e lő re je le n tk e z te k . A m a n d á tu m o k a t v iz s­ g áló b izo ttság h a m a ro s a n je le n te tte , hogy a ré sz v e ­ vők sz á m a 604, m ely b ő l sz a v a z a ti jo g g a l re n d e lk e z ik 445, to v á b b á je le n v a n 59 m egfigyelő, 56 m e g h ív o tt v en d ég — n é h á n y a n c s a lá d ta g ja ik k a l — és 44 ú js á g ­ író. A m eg fig y elő k k ö zö tt v o lt az Ö ssz a frik a i E g y h á ­ z ak K o n fe re n c iá já n a k , a L u th e rá n u s V ilág szö v etsé g ­ nek, az E u ró p a i E g y h á z a k K o n fe re n c iá já n a k , a B a p ­ tis ta V ilágszöv etség n ek , a B e rlin i K o n fe re n c iá n a k , a a B rü sszeli F ó ru m n a k , az N D K -b e li E v a n g é lik u s E g y h ázak S zöv etség én ek , az Á zsiai K e re sz ty é n K o n ­ fe re n c iá n a k , a R a jn a i E v a n g é lik u s E g y h áz n ak , a F r a n ­ c iao rszág i P ro te s tá n s E g y h á za k S zö v etség én ek , a H e ­ te d n a p o s A d v e n tis tá k E g y etem es K o n fe re n c iá já n a k , a K ö z el-K eleti K e re sz ty é n T a n á c sn a k , az O p u s P a r i s ­ n ak , a P a le s z tín ia i F e ls z a b a d itá si M o zg alo m n ak , az E N S Z -n ek , az E g y h á za k V ilá g ta n á c sá n a k , a R e fo rm á tu s V ilág szö v etség n ek , tö b b a f r ik a i fe lsz a b a d itá si m oz­ g a lo m n a k (ZA NU , Z A P U , SW A P O stb .) k ép v iselő je. A K B K 20 éves tö rté n e té b e n m ég n em fo rd u lt elő, hogy ily en n ag y sz á m m a l le tte k v o ln a je le n ig en fo n ­ to s egy h ázi és n em -e g y h á z i szerv e z ete k , b é k e m o z g a l­ m a k és fe lsz a b a d itá si m o z g alm a k k ép v iselő i. N agy m é rté k b e n m e g n ő tt az é rd e k lő d é s a K B K m u n k á ja irá n t. Az is é rd e k lő d é sre ta r t h a t szám o t, h o g y h o n n a n jö tte k a részv ev ő k . A frik á b ó l 84, Á z siá b ó l és Ú jZ é la n d b ó l 56, L a tin -A m e rik á b ó l 60, É sz a k -A m e rik á ­ ból 35, N y u g a t-E u ró p á b ó l 139, a sz o c ia lista o rsz ág o k ­ ból 186 szem ély v o lt jelen . H a ez e k e t a sz á m o k a t e le ­ m ezzük, fe ltű n ik az a fr ik a ia k je le n tő s szá m a . A m ö ­ g ö ttü n k levő é v e k b e n k ü lö n ö se n az a fr ik a i eg y h á za k és azok k é p v ise lő in e k c sa tla k o z á s á v a l b ő v ü lt a K B K bázisa. Ez n ag y o n ö rv e n d e te s. U g y a n ily e n ö rv en d e te s, hogy Á zsiáb ó l és L a tin -A m e rik á b ó l is tö b b m in t 100 szem ély v e tt ré sz t a B é k ev ilág g 3'ű lé se n . D e n e m fed i a v aló ság o t az a v élek ed és, hogy a K B K „csak a h a r ­ m a d ik v ilá g fe lé tu d ta b á z is á t s z é le síte n i”, h iszen É sz a k -A m e rik á b ó l és N y u g a t-E u ró p á b ó l összesen 174 részv ev ő volt, a m e ly m a jd n e m azonos a sz o c ia lista o rszág o k b an élő e g y h á z a k d e le g á tu s a in a k szá m á v al. J ó v o lt ta p a s z ta ln i azt is, hogy so k „rég i a rc ” m e l­ le tt m ily en sok ú j a rc is volt. E zek a n ag y szám o k is a rr ó l b eszéln ek , hogy a K B K v a ló b a n v ilá g tá v la tú m o zg alo m m á le tt és o ly an eg y h ázi v ilá g sz e rv e z e t m a m á r, a m e ly n e m c sa k m e n y ­ nyiségi, h a n e m m in ő ség i a la p o n is e g y ik le g je le n tő ­ seb b k e re sz ty é n m o zg alo m és sz erv ezet. A r e a litá ­ sokhoz az is h o z z á ta rto z ik , h o g y m ég m in d ig n e m k e ­ v és a z o k n a k a n y u g a t-e u ró p a i e g y h á z a k n a k a szám a, a m e ly e k „ ta rtó z k o d ó a k ” v a g y ép p e n k ritik u s a k a K B K -v a l szem b en . Ez le g tö b b sz ö r h iá n y o s in fo rm á ­ ciókból, m á s k o r p re ju d ik á lá s b ó l ered . R e m é ljü k , hogy m a jd ez is o ld ó d ik b e n n ü k és tu d u n k e g y ü tt dolgozni a b ék e ügyében .

M egtiszte lő ü d v ö z l é s e k Az V. K ere sz ty é n B ék ev ilá g g y ű lé s sz o lg á la tá t m é l­ ta t tá k és é rté k e lté k azok az ü d v ö zletek , m e ly e k e t m a ­ gas egy h ázi szem ély iség ek a d ta k á t a n ag y g y ű lésen . E zek k ö zö tt első h e ly e n k e ll m e g e m líte n ü n k P im en t, M oszkva és egész S z o v je tu n ió p á tr iá r k á já t, to v á b b á M a x i m p á tr iá r k á t B u lg á riá b ó l. M ély b e n y o m á s t k e l­ t e t t a je le n le v ő k b e n dr. M a r tin L u t h e r K in g a m e r i­ k a i b a p tis ta lelk ész m eleg k öszöntése. G. W illia m s fő titk á r, az E u ró p a i E g y h á z ak K o n fe re n c iá ja n e v é ­

196

b e n szólt, B u rg ess Carr p e d ig az Öss z a frik a i E g y h á ­ z a k K o n fe re n c iá ja k ö sz ö n té sé t h o z ta el. N agy m e g tis z te lte té st je le n te tt a K e re sz ty é n B ék e­ v ilá g g y ű lé sn e k , hogy sz á m o s á lla m fé rfi, k o rm á n y e l­ nök, p o litik u s k ü ld ö tt ü d v ö zlő le v e le t v ag y tá v ira to t. K u r t W a l d h e im , az E N SZ fő titk á rá n a k ü d v ö z le té t Lola Costa o lv a s ta fel. K ö sz ö n tö tte a v ilá g g y ű lést tö b b e k k ö zö tt K o szig in a S z o v je tu n ió m in is z te rta n á ­ c sá n a k eln ö k e, Erich H o n e c k e r (N DK ), F id el Castro (K uba), H e n r y k J a b lo n s k i (L en g y elo rszág ), G u s ta v H u s a k (C seh szlo v ák ia), K á d á r János, (M ag y arország), U rho K e k k o n e n (F in n o rszág ), C allaghan (A nglia), Ju liu s N y e r e r e (T an zán ia), M o ra rji Desai (India), Y a s s e r A r a f a t (P a le sz tín ia i F e ls z a b a d itá si M ozgalom ), W i ll y B r a n d t (N SZK ), N. C eausescu (R om ánia) és m ég m ások. A fe lso ro lt e g y h ázi sz em ély isé g e k és á lla m fé rfia k k ö szö n tése n ö v e lte a B ék ev ilá g g y ű lés sú ly á t. U g y a n ­ a k k o r jó v o lt h a lla n i, h o g y so k e se tb e n m ás v ilá g n é ­ z e tű á lla m fé rfia k is je le n tő s n e k t a r tj á k a b é k e és a n é p e k b a rá ts á g á n a k á p o lá s á b a n a K B K m u n k á já t á l­ ta lá b a n a k e re s z ty é n e k h o z z á já ru lá s á t. N e k ü n k m a ­ g y a ro k n a k k ü lö n is jó l e se tt K á d á r J á n o sn a k, az M SZ M P K ö zp o n ti B iz o ttsá g a első ti tk á r á n a k m eleg ­ h a n g ú ü d v ö zlete, m e ly b e n h a n g sú ly o zta , hogy a n u k ­ le á ris h á b o rú v eszé ly é tő l k e ll m e g sz a b a d íta n i az e m ­ b erisé g et. E b b en az erő fe sz íté sb e n m é lta tta az e g y h á ­ zak b é k e sz o lg á la tá t és h a n g sú ly o z ta az összefogás szü k ség esség ét.

F e lh ívá s a k o r m á n y o k h o z M eg in t csa k n e m a k o n fe re n c ia id ő i s o r re n d jé ­ b en — e lle n b e n c sa tla k o z v a az im é n t e m líte tt ü d ­ v ö z lete k h e z — itt e m lítjü k m eg, hogy az V. K e ­ re sz ty é n B é k ev ilá g g y ű lé s fe lh ív á s t in té z e tt a k o rm á ­ nyokhoz, m e ly n e k b e v e z e tő jé b e n m e g k ö szö n te a n a g y ­ gy ű lés a k a p o tt ü d v ö z le te k e t és az a z o k b a n fo g la lt b á ­ to rítá s t. A zo k n ak az á lla m fé rfia k n a k és k o rm á n y o k ­ n a k , a k ik s e g íte tté k és se g ítik a K B K m u n k á já t s a ­ já t o rsz á g u k b a n , k ü lö n is k ö szö n ete t m o n d o tt a B ék e­ v ilág g y ű lés. A k o rm á n y o k h o z in té z e tt fe lh ív á s u ta l a r r a is, hogy a 20 év v e l e z elő tt e lin d íto tt K B K -t az a sz á n d é k h o z ta lé tre , hogy m o zg ó sítsa a k e re s z ­ ty é n e k e t az a to m h á b o rú v eszély én ek legyőzésére. Ö rö m m e l á lla p ítja m eg a fe lh ív ás, hogy az u tó b b i év e k b e n m e g in d u lt az e n y h ü lé s fo ly a m a ta . U g y a n ­ a k k o r e m lé k e z te ti a k o rm á n y o k a t a m ég m in d ig fe n n ­ álló v e sz é ly e k re : fo ly ik a feg y v erk ezés, ú j feg y v e­ re k e t fe jle sz te n e k ki, a n e u tro n b o m b a lé te k ü lö n ö ­ se n is z a v a rja a k e re s z ty é n e k e t és m in d e n jó a k a r a tú em b e rt. A frik á b a n és a K ö z e l-K e le te n ig e n v eszélyes h á b o rú s gócok v a n n a k . F a ji m eg k ü lö n b ö z te té s, éhség, e lm a ra d o tts á g és ig a z sá g ta la n sá g v a n so k fe lé a v ilá g ­ b an . H iá n y z ik a b iz a lm i lé g k ö r is. N agy sz ü k ség v o l­ n a az e n y h ü lé s fo ly ta tá s á ra , a r r a , hogy a z v is sz a fo r­ d íth a ta tla n leg y en . A k c ió k ra v a n sz ü k sé g az ig a z sá ­ g o ssá g é rt és fe lsz a b a d ítá sé rt. A lesz e re lé st k e ll m eg ­ g y o rsítan i. A v álsá g g ó c o k a t fe l k e ll szá m o ln i k ü lö n ö ­ se n is D é l-A frik á b a n , Z im b a b w e b an és N a m íb iáb an . Ig azság o s n em z e tk ö z i g a z d a sá g i re n d e t k e ll lé treh o zn i. V égül a k o rm á n y o k h o z in té z e tt fe lh ív á s b a n a K e­ re s z ty é n B é k ev ilá g g y ű lé s f e la já n lja a k o rm á n y o k n a k , ho g y m in d e n e rő fe sz íté sü k b e n , a m e ly a b é k é re és ig az­ sá g o ssá g ra irá n y u l, a k e re s z ty é n e k se g ítsé g e t a k a rn a k n y ú jta n i. Ez a fe lh ív á s m éltó v issz h a n g v o lt a K e re sz ty é n B ék e v ilá g g y ű lés ré sz é rő l az á lla m fé rfia k tó l és p o li-

tikusoktól kapott üd vözletekre é s p ed ig azért, mert nem „kioktatni” akarta az állam férfiak at és p olitik u ­ sokat — m intha m in d ig a keresztyén ek ism ern ék fe l elsőnek a veszélyek et és m in th a ők tu d n ák m egadni a legjobb m egoldásokat — , h an em tá m o ga tá suk ró l biztosították az állam férfiak at m in d en olyan törek ­ vésükben, a m ely a b ékét és igazságosságot szolgálja. D e nem csak a „tám ogatásuk”-ró l biztosították a p o li­ tikusokat, h an em részvételü kről, tehát ak tív közrem ű­ ködésüket ajánlották fel. A K eresztyén B ék ev ilá g g y ű ­ lésen részvevők előtt ugyan is egész világos volt, hogy a jóakaratú állam férfiak ért nem csak im ádkozni kell, hanem v e lü k eg yü tt cselek ed n i k ell az em beriség égető problém áinak m egoldásáért.

Spiritualitás A B ék evilággyű lés légk örét jelen tősen határozták m eg az áhítatok, b ib lia-tan u lm án yok é s ökum enikus istentisztelet. M indenki előtt világos volt, h ogy k e ­ resztyén em berek csak akkor hűek önm agukhoz és küldetésükhöz, ha a békéért és igazságosságért folyó m unkájuk a „Lélek v ezérlete a la tt” történik. Ezért a világgyűlés részvevői naponként hajoltak a Szentírás fölé és ott keresték Isten fe lelete it a felv ető d ő prob­ lém ákra. Ezt azonban nem „fu n d am en tális” m ódon te t­ ték, tehát nem úgy, h ogy „tételes” felelete k e t k eres­ tek a Szentírásban korunk szám os kérdésére, m elyek a B iblia k ön yvein ek k eletkezésekor m ég nem vetődtek fel olyan form ában, m in t a m i korunkban. H anem Isten „örök sza v á t” bátran alk alm azták azokban az összefüggésekben, am elyekben m a élünk. V alóban a „Lélek v ezérlete a la tt” fo ly t ez a m unka. M indez ter­ m észetesen nem történ h etett im ádkozás nélkül. Isten igéje és az im ádság adott nem csak „légkört” és „hát­ teret” a m unkához, hanem a békéért, igazságosságért és felszabad ításért folyó m unkának erőforrást és pers­ pektívát. Ezt a célt szolgálta Jürgen M o ltm a n (NSZK) professzor 1 Móz 9, 5—7 és Luk 5, 36—39-ről, D im as A lm e id a (Portugália) Ézs 32, 14— 18 és F il 4, 4—9-ről, továbbá Bruce R igdon (E gyesült Á llam ok) Zak 9, 9— 10 és Jak 3, 17— 18-ról szóló bib liatan u lm án yai. De voltak bibliatanulm ányok az egyes m unkacsoportok­ ban is. M inden részvevő szám ára em lék ezetes marad júniu s 25-én, a N ikolas tem plom ban tartott ökum e­ nikus istentisztelet, m elyen E m ilio C arvalho angolai püspök prédikált Lk 1, 79 alapján. Ebben az igeh ird e­ tésben különösen is n y ilv á n v a ló volt, hogy egy fe l­ szabadítási m ozgalom ban és k üzdelem ben részt v ett keresztyén püspök m ilyen aktu álisan érti m eg Isten igéjét népe és az em beriség m ai problém áira v o n at­ kozólag.

fen n gazd asági téren és m it k ell ten n i az eszeveszett fegyverk ezés m egállítására é s a leszerelés v ég reh a j­ tása érdekében. E h ely en nincs m ódunk ezek et az e lő ­ adásokat ism ertetni és nem is szükséges, h iszen teljes terjedelm ükben olvash atju k m ajd azokat lapunk h a­ sábjain, itt csupán az előadókat é s tém áik at jelöljü k m eg. A főelőadást dr. Richard A n d ria m a n ja to (M ada­ gaszkár) tartotta ezen a cím en: „Isten szolidaritásra h ív — K eresztyének a békéért, igazságosságért és fe l­ szabadításért.” E hhez három korreferátum csatlakozott. Dr. H erb ert M ochalski (N S Z K ): „Enyhülés, lesze­ relés, együ ttm ű k öd és”, dr. Paul G regorios (In d ia ): „N éhány fontosabb m ai gazdasági k érd és (igazságos­ ság)” és Colin W in ter (N a m ibia): „K eresztyének és a felszab ad ítás” cím en tartott előadást. (Ez utóbbi nem v o lt jelen, de előadását elküldte.) A z előadások közé kell sorolnunk m ég N y ik o d im m etropolitának az ü n ­ n ep élyes m egnyitó a lk alm ával elm ondott „ü zen etét” is, m ert n agyon alapos b ib liai a la p v etéssel szólt a fő ­ tém áról.

Á tfo g ó fő titk ári jelen tés Dr. T óth K á r o ly püspök terjesztette e lő főtitk ári je ­ len tését. Ez a jelen tés is a legjobb értelem b en v ett előadás volt. Elsősorban alapos teológiai a lap vetése tűnt fel. Látszott, h ogy a főtitkár, m ilyen n agy sú ly t helyez arra, h ogy a K BK m unkája szilárd teológiai ala p v etéssel folyjék . Szólt, a k eresztyén békem unka kontinuitásáról, arról, hogy 50 eszten d ővel ez előtt éppen P rágában gyűltek össze keresztyén sz em é ly i­ ségek, hogy a népek b ékéjéért m unkálkodjanak. E m unka folytatásán ak k ell tek in ten i a K B K -t. A ztán beszélt arról, hogy m ily en teológiai m egfontolások és látások vezetik a K BK m unkáját. H angsúlyozta, hogy a b ibliai „sálom ” szó soha sem vonatkozott egyed ü l a „ lelk i” békére, h a n em m in d ig a társadalom és a n é­ pek b ékéjére is. Jézus pedig korának legnagyobb antagon isztik u s problém áját, a zsidók és pogányok m egb ék élését is m egoldásra v itte kereszth alálával. Ma is konkrétan k ell végezn i a békem unkát. K iem elten szólt a keresztyén ség és m arxizm us viszonyáról, a k e ­ resztyének és m arxisták együttm unkálkodásáról a b é­ kéért, az igazságosságért és felszabadításért. M ajd az igazságosságért való szolgálatot hangsúlyozta. V égül a világtávlatú együttm űködés k eresésére h ívta fe l a figyelm et. M inden jóakaratú em bernek össze k ell fo g ­ nia, hogy m egoldhassuk korunk égető problém áit. A keresztyén ek n ek nagyon tudatosan és k övetk ezetesen k ell keresni a m ás v a llá sú és m á s világn ézetű e m ­ berek k el v a ló együttm űködést a békéért és igazsá­ gosságért.

M egragadó előadások N y ílt m eg b e s zélé sek a m u n k acso po rtok ba n O lyan előadásokat h allh attak a B ék evilággyű lés részvevői, am elyek nem kerü lték m eg általán os és szép szólam okkal az ég ető kérdéseket, h anem alapos elem zéssel tárták fel korunk valóságos kérdéseit és m utatták m eg a „kiutat”. Az előad ók nem estek abba a csapdába, hogy „m int az egyh ázak k ép viselői csak általános elv e k e t” m ondjanak, hanem egészen kon k ­ rétan beszéltek békéről, igazságosságról és felszab a­ dításról. N em arra törekedtek, h ogy „m agas teológiai e lv ek et” fek tessen ek le, m elyek h ez „m inden korban m inden keresztyén em b ern ek ” tartania k ell m agát, hanem világosan m egm ondták, m ily en tén yezők fe ­ nyegetik a békét, m ilyen igazságtalanságok állnak

A B ék ev ilá g g y ű lésen igen elev en m unka folyt a m unkacsoportokban. N égy m unkacsoport dolgozott: 1. T eológiai, 2. N em zetközi k érd ések és nem zetközi béke-struktúrák. 3. G azdasági felszabadítás. 4. A n ti­ rasszizm us. A 2. m unkacsoport több alcsoportban v é ­ gezte m unkáját: a) Európai biztonság, b) L eszerelés, c) ENSZ, d) L atin-A m erika, e) K özel-K elet. A m unkacsoportokban m indenki k ifejth ette v é le m é ­ nyét. Szabad v ita folyt. Sokoldalúan k ö zelítették m eg a kérdéseket. T erm észetesen itt is szerep et játszott, hogy ki m ilyen teológiai é s k u ltu rális háttérből b e­

197

szélt, v agy m ily e n tá rs a d a lm i, p o litik a i é s gazd aság i re n d b e n él. E zek a v itá k n a g y b a n g a z d a g íto ttá k a B ék ev ilág g y ű lés m u n k á já t. J e le n té s e k és n y ila tk o z a to k Az eg y es m u n k a c so p o rto k b e te rje s z te tté k je le n té s e i­ k e t a B ék ev ilág g y ű lésn ek . A m u n k a c so p o rto k je le n té s e in k ív ü l a k ö v etk ez ő n y ila tk o z a to k és h a tá ro z a to k sz ü le tte k : 1. Ü ze n e t a v ilág eg y h ázaih o z és k e re s z ty é n e ihez. 2. F e lh ív á s a k o rm án y o k h o z. 3. Á z siá v a l fo g lalk o zó n y ila tk o z a t. 4. K ö zel-K elet. 5. B izto n ság m in d e n n e m z e tn e k az e n y ­ h ü lé s és lesz e re lé s e g y ü ttm ű k ö d é si p o litik á ja rév én . 6. V ie tn a m i h a tá ro z a t. 7. L e szerelés, e n y h ü lé s és f e j­ lődés. 8. H a tá ro z a t D él-A frik á ró l. 9. H a tá ro z a t L a tin A m e rik á ró l. E zek a n y ila tk o z a to k és h a tá ro z a to k v ilá g o sa n e le m ­ zik az a d o tt k é rd é s e k e t és e g y é rte lm ű v á la s z o k a t a d ­ n ak a p ro b lé m á k ra , azok m e g o ld á sára . M in d ig is je l­ le m e z te a K B K -t, h o g y k o n k ré t k é rd é s e k re k o n k ré t fe le le te k e t a d o tt. Ez m o st k ü lö n ö sen is je lle m z ő a h a tá r o z a to k r a és n y ila tk o z a to k ra . S e g íth e tik ezek a h a tá ro z a to k az e g y h á z a k a t és az eg y es k e re s z ty é n e ­ k et a b é k é é rt, az ig a zság o ssá g ért és fe lsz a b a d ítá sé rt fo ly ta to tt sz o lg á la tu k b a n .

M a g y a r e ln ö k e v a n a K B K - n a k A B é k ev ilá g g y ű lé s te lje s e g y h a n g ú sá g g a l v á la s z ­ to tta m eg a K B K ú j e ln ö k é n e k dr. T ó th K árolyt, a D u n a m e llé k i R e fo rm á tu s E g y h á z k e rü le t p ü sp ö k ét, a K B K v o lt fő titk á rá t. Ez az e g y h a n g ú sá g a v á la s z tá s ­ n á l n em p u sz tá n fo rm a i volt, s o k k a l in k á b b a m eleg b iza lo m és e lism e ré s m e g n y ilv á n u lá sa . E z az egész m a ­ g y a r ö k u m e n é s z á m á ra is ö rö m és m egbecsülés. A tisz te le tb e li eln ö k sé g ta g ja le tt dr. B a rth a T ibo r re fo rm á tu s p ü sp ö k , a k i k é t é v tiz e d e n k e re s z tü l ó riási sz o lg á la to t v é g z e tt a b é k e m u n k á b a n , k ö z e le b b rő l a K B K -b a n . A m ik o r a K B K n e h é z é v e k e t é lt át, ő volt az, a k i h a tá ro z o tta n és k ö v e tk e z e te se n fá ra d o z o tt a k é rd ése k m e g o ld á sá é rt, a K B K e re d e ti irá n y v o n a lá ­ n a k m e g ta rtá s á é rt. A F o ly ta tó la g o s B izo ttság ta g ja i: dr. K á l d y Z o ltá n és dr. O t t l y k E rnő e v a n g é lik u s p ü sp ö k ö k , dr. K ü r ti László re fo rm á tu s p ü sp ö k é s P alotay S á n d o r a M a­ g y a ro rszá g i S z ab a d e g y h á z a k T a n á c sá n a k e ln ö k e és ifj. Görög T ib o r e v a n g é lik u s lelkész. A M u n k a b iz o ttsá g ta g já v á v á la s z to ttá k dr. O ttl y k Ernő e v a n g é lik u s p ü sp ö k ö t. A N em zetk ö zi T itk á rs á g ta g ja ifj. G örög T ib o r e v a n g é lik u s lelkész. Dr. K á l d y Z o ltá n

Nyikodim m etropolita megnyitó előadása A z a lá b b ia k b a n k ö z ö l jü k a V ilá g g y ű lé s e n e lh a n g z o tt előadásokat, a d o k u m e n t u m o k a t , a V ilá g g y ű lé s h e z k ü l ­ d ö tt ü d v ö z le te k e t. A z V. K e r e s z ty é n B é k e -v ilá g g y ű lé s t N y ik o d i m , le­ nin grá di és n ovg o ro d i m etrop olita, a K B K eln ö k e n y i ­ totta meg. S z e re te tte l k ö szö n tö m Ö n ö k e t a béke, az ig azság o s­ ság és a fe lsz a b a d u lá s a k tív h a rc o sa it, a k ik e t fö ld ü n ­ kön a b ék és és igazságos é le t b iz to sítá sá n a k k e re sz ty é n g o n d ja és felelősség e e g y esít: „K eg y elem n é k te k és b é ­ k esség Isten tő l, a m i A ty á n k tó l és az Ú r Jé z u s K ris z ­ tu s tó l!” (2 K o r 1, 2). Ú gy te k in tü n k n a g y g y ű lé sü n k re , m in t Is te n csele k e ­ d e té n e k m e g n y ilv á n u lá sá ra , „hogy h a sz n á ljo n v e le ” (1 K o r 12, 7) az Ő S z e n tle lk é n e k a k a r a ta sz e rin t, ak i „úgy o sz to g a tja k in e k -k in e k az ő a já n d é k á t, a m in t a k a r j a ” (1 K o r 12, 11) és „a k ü lö n b ö ző sz o lg á la to k ” (1 K o r 12, 5) sz é to sz tá sá v a l sz e rv es eg y ség et a lk o t, „ h i­ szen egy L élek á lta l m in d n y á ja n egy te s tté k e re s z te lte ttü n k ” (1 K o r 12, 13), az a d o tt e se tb e n a b b ó l a c é l­ ból, hogy th e o ló g ia ila g m e g v ita s su k és g y a k o rla tila g m e g v a ló sítsu k a b ék e, a sz o lid a ritá s, az ig azság o sság és a fe lsz a b a d u lá s e sz m é n y e it m in d e n e m b e r é le té b e n a földön. Ez e n n e k a n ag y g y ű lé sn e k a té m á ja és fe la d a ta . M it je l e n t Is te n hívása? M i k e re sz ty é n e k úgy sz e m lé ljü k és úgy é r tjü k Is­ te n n e k az e m b e rre l v a ló k a p c so la ta k e z d e té t és tö r té ­ n e té t a m ai n apig , m in t Is te n szem ély es k ije le n té sé n e k

198

titk á t, a m e ly k ije le n té s t az ö é rte lm e s te re m tm é n y é ­ vel közölt, a k i az Ő k é p é re te r e m te te tt (I Móz. 1, 26— 27) és a k i az ö n re n d e lk e z é s sz a b a d s á g á v a l v a n f e lr u ­ házv a. Is te n a b b ó l a célb ó l je le n ti k i m a g á t az e m b e r­ nek, hogy tö k éle te sség re , az Ő h a so n la to ss á g á ra szó­ lítsa . Ú gy lá tsz ik te h á t, h o g y a k ije le n té s n e k ö n m a g á ­ b an e fe lh ív á s n é lk ü l n in cs é rte lm e . A zt le h e t m o n d a ­ ni, hogy a k ije le n té s a fe lh ív á stó l függ, az teszi te lje s ­ sé és a n n a k fo r m á já b a n feje z ő d ik ki. Az ószövetségi k ije le n té s és tö rv é n y é rte lm é n e k leg fő b b c é lja a s z e n t­ sé g re v a ló fe lh ív ás, a m e ly a le g e rő te lje se b b fo rm á b a n h a n g z ik : „É n v ag y o k az Ú r, a ti Iste n e te k , m u ta s s á ­ to k m eg h á t, h o g y sz e n te k v a g y to k ! L e g y e te k szentek, m e r t én sze n t v ag y o k !” (3 Móz 11, 44). Az e v a n g é liu m i tö rv é n y é rte lm e sz in té n a v é g telen tö k é le te ssé g re v a ló fe lh ív á sb a n fe jez ő d ik k i: „Ti te ­ h á t leg y e te k tö k é le tesek , m in t a h o g y m e n n y e i A ty á ­ to k tö k é le te s” (M t 5, 48); „ k e re ssé te k ... az Iste n o rs z á ­ g á t és az ő ig a z sá g á t” (M t 6, 33). A „S zó lító ” (1 S ám 3, 9) — Is te n egyik n ev e — és a S zó lító h ív á s a csak ily en v á la s z t v á lth a t ki a h a llg a tó és h iv ő lé lek b ő l: „Szólj, m e r t h a llja a te sz o lg ád ” (1 S ám 3, 10). Is te n h ív á sa , m in t az is te n i a k a r a t m e g n y ilv á n u lá sa , sz ü k sé g k ép p e n k a p cso ló d ik össze a szem ély es k iv á la sz ­ tá s sa l v ag y e lh ív á ssa l. A m e g v á ltó k ije le n té s egész tö r té n e té t á th a t ja Is te n o d a fo rd u lá sa egy em b erh ez, vagy e m b e rc so p o rth o z egy k o n k ré t f e la d a tta l és e f e l­ a d a t te lje s íté sé n e k k ö v etelésév el. Így v o lt ez Á b ra h á m e lh ív á s á n á l (1 M óz 12, 1—3), M ózesénél (2 M óz 3, 24; 4, 1— 16), Jó z su é ese té b e n (4 M óz 27, 18—23), S á m u e lé ­ n é l (1 S á m 3, 4— 10), a b írá k é n á l és p ró fé tá k é n á l, az a p o sto lo k é n á l (M t 10, 1—4; C sel 9, 4— 6) és „ m in d e n m e g sz e n te lte k n é l, a k ik e t ő e lh ív o tt” (1 K o r 1, 2).

Iste n v á la s z t v á r az ő h ív á s á ra , a sz e re tő szív sz a ­ b ad b eleegyezését, d e ezt n em k a p ja m eg, h a az e m ­ b e r le lk ileg h a lo tt; ily en á lla p o tb a n az e m b e r ú g y fo ­ g a d ja Is te n h ív á s á t, m in t a m i „n e m ta rto z ik r á ” (H ós 8, 12), a m i h a sz o n ta la n , id e g e n ta n ítá s . Is te n h ív á s a az ő „ m e n n y e i e lh ív á s á n a k ju ta lm á é r t” (F il 3, 14) h a n g z ik ; „sz a b a d sá g ra , csak h o g y a szab a d sá g ne leg y en a lk a lo m a te s tn e k a b ű n r e ” (Ga l 5, 13); a r r a hív, hogy „b ék esség b e n é ljü n k ” (1 K o r 7, 15), hogy az ő „b ék esség e u ra lk o d jé k sz ív ü n k b e n , m e rt e rr e v a ­ g y u n k e lh ív a az egy te s tb e n ” (K ol 3, 15); „hogy ré sz e ­ s ü ljü n k a m i U ru n k Jé z u s K risz tu s d icső sé g é b e n ” (2 T h ess 2, 14); az „örö k é le tre ”, m e ly e t „szép h itv a llá s ­ s a l” é rü n k el (1 T im 6, 12); „ m e g ig a z u ltsá g ra ” és „m eg d ic ső ü lé sre ”, m e ly n e k a la p ja Is te n e lh ív á sa (Róm 8, 30). De Is te n n e k ily en h ív á s a n em ta lá l v issz h a n g ra , az „ e n g ed etlen ség fia in á l” (Ef 5, 6). Id e g e n és é rth e te tle n sz á m u n k ra az „eg y m á sn a k s z e re te tte l v a ló e lv iselé se ” (Ef 4, 2) és n em ig y ek e z n e k „ m e g ta rta n i a L élek eg y ­ ség ét a b ék esség k ö te lé k é v e l” (Ef 4, 3). E lfe le jtik , hogy „ak i gyűlöli a te s tv é ré t, az sö tétsé g b en v a n és s ö té t­ ségben já r , és n em tu d ja , h o v a m egy, m e r t a sö tétség m e g v a k íto tta a sz e m é t” (1 J n 2, 11). „M éreg g é te sz ik a tö rv é n y t és az ig azság o t fö ld re tip o rjá k ” (Á m 5, 7), „g y ű lö lik azt, a k i d o rg á ln i m e r a k a p u b a n , és u tá ljá k , ak i m e g m o n d ja az ig a z a t” (Á m 5, 10). „És a b ék esség ú tj á t n em is m e rik ” (R óm 3, 17), a h á b o rú ró l p e d ig „a b ék esség g y ű lö lő iv el” (Z solt 120, 6) v é le k e d n e k eg y ü tt. A gonoszság és az e rő sz a k em ez e rő iv e l szem b e sz e ­ gezik s z o lid a ritá s u k a t a k e re s z ty é n e k és a jó a k a r a tú e m b e re k m in d a b é k e ssé g re és ig azság o sság ra v a ló tö ­ rek v ésb en . Szolidaritás a. A szó bibliai jelen té s e Iste n n e k , m in t a L eg fő b b L é n y n e k a h ív á s a az e m ­ b erh ez, a k i k o rlá to z o tt te re m tm é n y , m ik é n t Is te n b e ­ széde, a m e ly e t az egész m in d e n sé g h a ll (5 Móz 32, 1), nem é r in th e t je le n té k te le n té m á k a t és k érd é se k e t. Is ­ te n „k ev éssel te tte őt k is e b b é Iste n n é l, dicsőséggel és m éltó ság g al k o ro n á z ta m eg, ú r r á te tte k eze a lk o tá sa in , m in d e n t a lá b a a lá v e te tt” (Z solt 8, 6—7). Ezzel Iste n az e m b e rt felelő ssé te tte m in d e n é rt, a m i a fö ld ö n tö r ­ tén ik . Az a p a ra n c s o la t, a m e ly e t Is te n az első e m b e r­ n ek a d o tt (1 M óz 2, 16— 17), re n d k ív ü li je le n tő sé g ű lé n y k é n t jelle m z i az e m b e rt, a k in e k csele k ed e te i, a sz ab ad ság é rté k e s a d o m á n y á n á l fogva, v ag y jó, vagy v égzetes k ö v e tk e z m é n y e k k e l já r n a k m in d ö n m a g á ra , m in d u tó d a ira , m in d p e d ig te rm é sz e ti k ö rn y e z e té re . A zt le h e t m o n d an i, hogy Is te n első h ív á sa , v ag y az első p a ra n c s o la t a b b a n a fo rm á b a n , a h o g y az e m b e r­ n e k a d a to tt, az e m b e r a lk o tó te v é k e n y sé g é t k ez d te m eg. Is te n m ég a b ű n e s e t u tá n is e lism e ri az e m b e r jo g á t a szab ad v á la s z tá s ra , s a já t so rsá n a k e ld ö n té sére . „ T a n ú u l h ív o m m a e lle n e te k az eg et és a fö ld e t — szól az Ú r n é p éh ez M ózesen k e re s z tü l — , hogy é lő tö k b e a d ta m az é le te t és a h a lá lt, az á ld á s t és az á tk o t. V á ­ laszd h á t az é le te t, hogy élh ess te és u tó d a id is” (5 Móz 3,19). D e n em m in d e n k i h a llg a t Iste n h ív á s á ra . V a n n a k em b e re k , a k ik m e g ta g a d já k a jó le lk iism e re te t, a k ik „ a z t m o n d já k , hogy a ro ssz jó, és a jó rossz, és a k ik a z t m o n d já k , hogy a sö té tsé g v ilág o sság , és a v ilá g o s­ ság sö tétség ; a z t á llítjá k , hogy a k e se rű édes, és az édes k e se rű !” (És 5, 20). „N em jó sz á n d é k k a l b e sz é l­ nek, c sa lá rd d o lg o k a t te rv e z n e k azok ellen , a k ik sz e ­ líd en é ln e k a fö ld ö n ” (Z solt 35, 20), „ . . . s ie tn e k á r t a t ­ la n v é rt o n t a n i . . . n e m k e re s ik a b ék esség ú tjá t, e ljá ­

rá s u k n em tö rv én y es. Ö sv én y eik g ö rb é k a k i azo k on já r , a n n a k n in cs köze a b é k e ssé g h e z ” (És 59, 7—8). D e ezek k e l az e rő k k e l sz em b en á lln a k m ás e m b e re k , a k ik sz á m á ra Is te n sz o lid a ritá s ra szó lító h ív á s a é le t­ szab ály . Is te n az e m b e rt közösségi é le tre re n d e lte , hogy sz ellem i k ép esség ei a le g n ag y o b b m é rté k b e n k i­ fe jlő d h e sse n ek . A m ik o r Is te n az első e m b e r m ellé „ h o zzáillő s e g ítő tá rs a t a lk o to tt” (1 M óz 2, 19), c sa lá d o t te re m te tt, m ely b ő l k ife jlő d ö tt az egész e m b erisé g , „hogy la k jo n a fö ld egész sz ín é n ” (Csel 17, 26). A f a ­ jo k n a k és n é p e k n e k , m e ly e k az e m b e risé g e t a lk o tjá k , egy v é rb ő l te re m te tts é g ü k (Csel 17, 26) k ö v e tk e z té b e n egy te s tv é ri közösséggé k e ll fo rrn io k . A z e m b e re k á lta lá n o s s z o lid a ritá s á n a k e lő fe lté te le tu la jd o n k é p p e n te rm é sz e tü k és e re d e tü k egysége k e l­ lene, hogy legyen. D e a m in t az é le t ta n ú s ítja , a sz o li­ d a r itá s t m ég m eg k e ll te re m te n i. A z első e m b e r b ű ­ ne, m in t „ré g i k o v á sz ” (1 K o r 5, 7), to v á b b h a t a v i­ lá g b a n és m e g k e le sz ti azo k at, a k ik b e e n g e d ik a szí­ v ü k b e. E n n e k k ö v e tk e z té b e n e lfe le d k e z n e k az egység n a g y ig azság áró l, s m iv e l a b ű n a s z e re te t e lle n v a n , „ e lv á la s z tja ” az e m b e re k e t Is te n tő l (És 59, 2), irig y ­ sé g et és g y ilk o sság o t e re d m é n y e z (1 Móz 4, 6—8), az e g y e n e tle n sé g és h á b o rú m a g v á t h in ti el. A b ű n „irig y ség e t és v is z á ly k o d á st” te re m t, „ ré sz e k ­ re a k a r ja o szta n i K ris z tu s t” (1 K o r 1, 13), a k e re s z trő l szóló tisz ta b eszéd et, a m e ly „ n e m ék e se n szóló b ö l­ csesség g el” (1 K o r 1, 17) h ird e tte tik , m iv el az id eg en az Is te n ism e re té tő l, h a n e m a te s ti b ölcsesség h e ly e tt az e v a n g é liu m i ig e h ird e té s eg y ü g y ű ség év el „ ü d v ö zíti a h ív ő k e t” (1 K o r 1, 21); „ m e rt a h o l irig y ség v a n és v i­ szály k o d ás, o tt z ű rz a v a r és m in d e n fé le gonosz te tt t a ­ lá lh a tó ” (J a k 3, 16). E g y szer te r e m te tt a b ű n egységet, a B á b e l to ro n y é p íté sén é l, d e csak a z é rt, hogy m e g b o n tsa a n é p eg y­ ségét, a m e ly n e k „ n y e lv e egy v o lt” (1 M óz 11, 6); a b ű n m a is m eg a k a r ja o sz ta n i a v ilág o t, az ellen ség e sk e d és m a g v á t h in ti a n é p e k közé, tö rv é n y e ssé teszi az e rő ­ sz a k o t és a rab sz o lg a ság o t. De „a b ű n ö s ta n á c so k tó l táv o l ta rto m m a g a m ” (Jó b 22, 18). N em ily en sz o lid a ­ ritá s r ó l beszél az Is te n h ív ása. Is te n ig éje az e m b e ri n e m egység éb ő l in d u l k i és a z t ta n ítja , hogy a tö rv é n y m egszegése az egész n é p e t „ b ű ­ n össé te tte Is te n e lő tt” (R óm 3, 19), m iv e l az első Á d á m b a n m in d e n n em ze tség „ v é tk e z e tt” (R óm 5, 12), hogy „ e ln é m u ljo n m in d e n s z á j” (R óm 3, 19), a m e ly az e m b e re k e g y e n lő tle n sé g é t a k a r ja igazolni. A b ű n n e k e zt az u r a lm á t a h a lá lr a (Róm 5, 21) m e g tö rte a K ris z ­ tu s h a lá la , a k i „az is te n te le n e k é rt h a lt m e g ” (R óm 5, 6), n e k ü n k m e g ig a z u lá st szerzett, m e r t n em c sa k „a h a ­ lá ln a k h a so n ló sá g á b a n ”, h a n e m „a fe ltá m a d á s b a n is” eggyé le tt v e lü n k (R óm 6, 5), ú g y h o g y Is te n e lő tt „n in cs tö b b é görög és zsidó, k ö rü lm e té ltsé g és k ö rü lm e té le t­ lenség, b a r b á r és szk íta , szo lg a és sza b ad , h a n e m csak K ris z tu s v an , ő m in d e n és ő v a n m in d e n e k b e n ” (Kol 3, 11). Ez a s z o lid a ritá s ró l szóló b ib lia i ta n ítá s leg fő b b a la p ja . E z é rt n em h u n y h a t n y u g o d ta n szem et a k e re s z ­ ty é n e m b e r és n em m a r a d h a t közöm bös, a m ik o r m á ­ sok szen v ed ését, az e ln y o m o tta k és k iz s á k m á n y o lta k te s ti és le lk i k ín ja it lá tja . N em k é rd és, hogy k iv e l k ell a k e re s z ty é n n e k sz o lid á risn a k len n ie. H ely e az e ln y o ­ m o tta k és sz e n v ed ő k o ld a lá n v an . F e la d a ta , hogy f á ­ r a d h a ta tla n u l és h a tá ro z o tta n tá m o g a ssa a n é p e k tö ­ re k v é s e it és az e m b e re k fá ra d o z á sa it, a m e ly e k ú j, igazságos tá r s a d a lm i v iszo n y o k m e g te re m té sé re ir á ­ n y u ln a k . S z á n d é k o sa n m o n d o k „ k e re s z ty é n ”- t és n e m „ k e re s z ty é n e k ”-et, hogy n e csa k a k o lle k tív fe lelő ssé­ get, h a n e m m in d e n egyes e m b e r szem ély es felelő sség ét h an g sú ly o zz a m a v ilá g so rsá é rt, a k ö rü lö ttü n k élő e m ­ b e re k so rsá é rt. A b é k e Is te n e e g y ú tta l az ig azság Is-

199

tene is (És 30, 18) és azt kíván ja azoktól, akik magukra vállalták a békéltetés szolgálatát, hogy az igazságos­ ság bátor harcosai legyenek. „Ember, m egm on d ta n e­ ked, hogy mi a jó, és hogy m it k íván tőled az Ú r! Azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre és légy alázatos Isteneddel szem b en ” (Mik 6, 8). Isten sok féle b ölcsessége nem un iform izálja az em ­ beriség társadalm i életét, az életform ák és in tézm é­ nyek sok féleségéb en akarja k ifejezn i az em ber lelk i gazdagságát. M egengedi a v élem én y ek különbözőségét, hogy az igazság m egism erésén ek eszközei legyenek, a szeretet cselek edeteire, a feleb arát szolgálatára lelk e ­ sít, segíti m egterem teni a kíván t egységet, m egerősíti az öröm hírt hozók lábát, akik b ék ességet hirdetnek (És 52, 7) és azt tanítja, hogy „senki se gondolja m agát többnek, m int am ennyinek gondolnia k e ll” (Róm 12, 3). A z Ú r Jézus K risztus ledöntött m inden v á laszfalat az em berek között, am ikor m egh ird ette az em berek tel­ jes egyen lőségén ek és egym ás közötti testvériségén ek isten i alapelvét, am ikor m in d en k it felszólított em beri m éltósága felism erésére, a h alh atatlan lélek (pneuma) és az em beri é le t (psyche) m egérzésére, am ely drá­ gább a világ m inden kincsénél. Ebből világosan k itű ­ nik a h iv ő keresztyén kötelezettsége az em berekkel szem ben, akiket testvérein ek nevez. A m inden em beri szem élyiség értékének és eg y e ­ d üliségének gondolata m egk íván ja m inden elesettől, nincstelentől, az igazságtalanság terhe alatt szen ved ő­ től, hogy olyan életfeltételek et terem tsenek, am elyek biztosíthatják az egyén i és társadalm i élet szabad k i­ bontakozását, ahol valóban felism erik em beri m éltó ­ ságukat. A szolidaritás, m int az em berrel való közösségválla­ lás, abban a társadalom ban találh ató meg, am elynek tagjai egy organizm us részeinek érzik m agukat, s am elyben ennek a szervezetn ek a m űködése attól függ, hogy törődünk-e m indnyájan egym ással; s bár „nem m inden tagnak ugyanaz a fela d a ta ” (Róm 12, 4), m in d ­ egyik a neki adott k egyelm i ajándék m értéke szerint járul hozzá a közös szervezet m űködéséhez olyan é le t­ adó áram latokkal, am elyek az egész test életét bizto­ sítják. N incsen ek alsóbbrendű fajok, teh át eg y en lő tlen ség ­ nek sem szabad lenni az em beri társadalom ban; senki sincs kirekesztve az isteni szeretetből. A lelk i a já n d é­ kok különbözősége s a velük végzett szolgálatok által azonban arra tanít m in k et Isten és a lelkiism eretünk, hogy „ne legyen m eghasonlás a testben, hanem k ölcsö­ nösen gondoskodjanak egym ásról a tagok” (1 Kor 12, 25). A szolidaritás azonban nem csak az em beri közösség felism erése. A társadalom tagjai közötti egyenlőségnek és igazságosságnak reális — s nem csupán sp ek u latív — m egvalósítása a szolidaritás. Ezek nem olyan em ­ berek szavai, akik a hasuknak szolgálnak (Róm 16, 18 ), hanem az igazi keresztyén szeretet m eg n y ilv á n u ­ lása; am ely nem a m aga javát keresi, hanem „a m á­ sét" (1 Kor 10, 24). A szolidaritás nem leh et p asszív és csupán kontem platív. A X X . század em berei a fe lszabadítási m ozgalm ak hatalm as hullám ának a tanúi, am ely egy sor fü g g et­ len állam m egalakulásához vezetett, s ezek közül so­ kan évszázados idegen uralom igáját v etik le m aguk­ ról. Ez a folyam at m ég m a is tart. De az em beri rossz­ akarat ak tív tevék en ységét látjuk m a is, am ely szeret­ né m egakadályozni ezt az elk erü lh etetlen történelm i folyam atot. Egyes gazdaságilag fe jlett országok újból és újból m egkísérlik, hogy a fejlőd ő országokra belső fejlődésüknek olyan form áját k én yszerítsék rá, am ely

200

állandósítaná elm aradottságukat. Az em beri életet ma is b eárn yék olja a faji m egkülönböztetés, az apartheid és az em beri m éltóság m egalázásának sok m ás form á­ ja. Ott, ahol a hazugság lán colata olyan erős, hogy sem az elnyom ók lelk iism eretéh ez v a ló felleb b ezés, sem az eln yom ottak m egsegítéséért k ifejtett fáradozások nem érnek el eredm ényt, a b ib liai tanítás szellem e a jóak a­ ratú em berek olyan erőteljes tám ogatását k íván ja m eg a keresztyénektől, am ely elv ezeth et a felszab ad u lás­ hoz. b. „A L é lek egysége a békesség k ö te lé k é b e n ” A szolidaritásnak adott esetbei) eg y esíten ie k ell m in ­ den keresztyén em ber fáradozását a v ilágb ék ére való törekvésben, h ogy az em beri társadalom élete „a b é­ kesség k ö telék év el a L élek egységén ek ” (Ef 4, 3) lég ­ körben folyjék. E m agasztos és áldott cél elér ése ér­ dekében m inden szabadságharcos fáradozásának egy törekvésben k ell egyesü ln i, m iv el csak az őrültek ta­ gadhatják a békés élet jó voltát. K risztus egyh áza b é­ k eszolgálatát úgy tekinti, m int am ely isten i A la p ítójá­ nak parancsából ered, aki, m in t a „békesség F ejed el­ m e” (És 9, 6), „békét hirdet a n ép eknek” (Zak 9, 10). „U ralm a növek ed ésén ek és a b ékének nem lesz v é ­ g e” (És 9, 6), éppen úgy, m int Isten m inden jő és tö­ k életes ajándékának sem , am ely „onnan felü lrő l száll a lá ” (Jak 1, 17). Csak a „Lélek egységén ek ” kudarca az em berek között tá v o líth a tja el „a bék esség k ö telék ét”. Ebből csak egy dolog következik: m in d en felekezetű k eresztyéneknek m ég aktívabban k ell m egbizonyítaniok bék eszolgálatu k at a világban, a békesség m agvait kell elh in ten iü k abban a rem ényben, hogy „Isten, aki a n ö­ vek ed ést ad ja” (1 Kor 3, 7), gazdagon m egáldja „m un­ k atársainak” (1 Kor 3, 9) m unkáját. N em szabad e l­ feledkeznünk arról, hogy „aki szűke n vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat” (2 Kor 9, 6). Is­ ten h ívása a föld m inden em beréhez szól. Az elh ív á s­ nak ez a k özössége nem csak a felelő sség közösségét bizonyítja, hanem azt is, hogy „nem szem élyválogató az Isten, hanem m inden nép között k ed ves előtte, aki fé li őt és igazságot cselek szik ” (Csel 10, 34— 35), hogy a békeszolgálatban, a m egb ék éltetés ügyében n in cse­ nek ki nem választottak. E llenkezőleg, ebben a tek in ­ tetben Isten ajándéka m in d en k in él teljes m értékben m egm utatkozik. M iért? Azért, m ert az az Isten, akiről m i v a llá st te­ szünk, „nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Is­ ten é” (1 Kor 14, 32) és „arra h ívott el m inket az Is­ ten, hogy békességben éljü n k ” (1 Kor 7, 15), b ék esség­ ben, am ely a legtök életeseb b állapot. H áborúban az em berek Isten terem tm én yein ek pusztítói, tönkreteszik Isten legnagyobb ajándékát — az életet. M inden k e­ resztyénnek, m in t az egyház tagjának, k ötelessége b i­ zonyságot ten n i a világban az éle t elm ú lh atatlan ér­ tékéről, az em beri szem élyiség jelen tőségéről, m in d en ­ fé le igazságtalanság m egenged h etetlen ségéről. c. A z eg yh áz jelen tősége az egész em b er i n em zetség szám ára K risztus egyháza, am ely Isten országa a földön, ab ­ ban látja funkcióját, hogy azokra törekedjék, „am elyek a b ékességet és egym ás ép ítését szolgálják ” (Róm 14, 19), „m ert aki ebben szolgál K risztusnak, az kedves Isten előtt és m egbízható az em berek e lő tt” (Róm 14, 18). S m indazt, am i nem szolgálja a b ék ességet é s eg y ­ m ás építését, „Isten m unkája rom bolásának” (Róma 14, 20), a szeretet ellen elk ö v etett vétek n ek tekinti. K ezdetben az egyház egy kis szám ú tan ítván yseregre

k o rlá to z ó d o tt s az első p ü n k ö sd k o r k e zd te el tö r té n e ­ ti é le té t és k e z d e tt el te rje d n i, m iu tá n e ln y e rte a S z e n t­ ié le k n e k „a k ü lö n fé le n y e lv e k e n sz ó lás” a já n d é k á t (Csel 2, 4). Ez az id eg en n y elv e k e n szólás v o lt az első lelk i a já n d é k és ez te tte a z e g y h á z a t K ris z tu s m isz ­ tik u s te s té v é (Ef 1, 23), a m e ly m in d e n n é p e t m a g á b a fo g a d o tt a n é lk ü l, hogy „ id e g e n e k re és jö v e v é n y e k re ” o sz to tta v o ln a ő k e t (Ef 2, 19), hogy m in d n y á ju k n a k „szab ad ú tju k leg y en egy L é le k b e n az A ty á h o z ” és „ Is­ te n n e k h á z a n é p e ” leg y e n e k (Ef 4, 18— 19). E b b e n lá tju k az egy h áz je le n tő s é g é t az egész e m b e ri n em z e tség sz á ­ m ára. M int az eg y h áz ta g ja i, a k ik m á r ki v a g y u n k v á la s z t­ va, hogy „részesei le g y ü n k a m e n n y e i e lh ív á s n a k ”, ne csak a z é rt le g y ü n k az eg y h áz g y e rm ek e i, hogy „m e g ­ erő sítsü k e lh iv a tá s u n k a t és k iv á la s z tá s u n k a t” (2 P t 1. 10), h a n e m hogy „a fö ld n e k s a v a i” és „a v ilá g v ilá ­ g o sság a” le g y ü n k azok sz á m á ra , a k ik m ég n e m lé p te k be az eg y h ázb a, a k ik m ég n em te tté k m a g u k é v á az egyház ta n ítá s á t és m ég n e m ta p a s z ta ltá k m eg „a b é ­ k esség et a Jé z u s K risz tu s á lta l” (Csel 10, 36). A k ik csak „ m a g u k a t le g e lte tik ” (Ez 34, 2), Is te n h a r a g já t v o n já k m a g u k ra és a k a d á ly o z z á k az ő sz á n d é k á t, hogy v issz a ­ á llíts a az eg y ség et és az e g y e té rté st, hogy „a h iv ő k k ö ­ zössége szív éb en és le lk é b e n eg y ” leg y en (Csel 4, 32). A z egy h áz sz erep e az, h o g y k o v ász leg y en a v ilá g sz á m á ra , m e r t e n é lk ü l a b első m e g tisz tító e rő n é lk ü l a v ilá g csak h á ro m d im en zió s e n titá s egység n élk ü l. B á r ez a töm eg azonos te rm é sz e tű , n e m n ö v ek szik , m e rt nem m egy v ég b e b e n n e az a fo ly a m a t, a m e ly b iz to sítja a k ív á n t n ö v ek ed ést, a m e ly a lisz te t té s z tá v á teszi, hogy a z u tá n k e n y e re t sü th e sse n e k belőle. A K ris z tu s k o v ásza o ly a n te rm é sz e tű , a m e ly e t m i h ú sv é ti te rm é sz e tn e k n ev ez ü n k , a m e ly m e n te s a „ v é ­ te k tő l és h a z u g sá g tó l”, a m e ly a lk a lm a s a rr a , hogy m eg k elessze a té sz tá t, ú g y hogy az asszo n y ö rö m m e l „b e le k e v e ri h á ro m m é rc e lisz tb e ” (M t 13, 33). Ez h o ssz a d a lm a s fo ly a m a t, m e rt „egy k ev és k o v á sz” (Ga l 5, 9) k e rü l egy n a g y tö m eg b e, a m e ly e t m eg k e ll k eleszten ie, hogy té sz ta leg y e n belőle, d e ez a fo ly a m a t v is s z a fo rd íth a ta tla n ; h a p e d ig n em tö rté n ik m eg, a k k o r b izto sak le h e tü n k afelő l, hogy a k ovász, m ik é n t a só, e lv e sz íte tte e re jé t. A M eg v áltó ta n ítv á n y a it és k ö v e tő it „a föld s a v a i ­ n a k (M t 5, 13) nev ezi és a z t a k a r ja , hogy az á lta la a la ­ p íto tt egy h áz az ő ta n ítá s á t, m in t „só v al fű s z e re z e tt b e ­ széd et” h ird e sse m eg a v ilá g n a k , hogy az m in d e n k o r ked v es (kegyelem ből való) leg y en (K ol 4, 6). H ogy k e d ­ v e t ta lá ljo n Is te n e lő tt, a b é k e ü z e n e tn e k az o d a a d á s és az á ld o z a t tü z é v e l k e ll m egsózva le n n ie (M k 9, 49), s azo k b an , a k ik a b ék e sz o lg á la to t Is te n e lh ív á s á n a k te ­ k in tik és e n n e k sz á n já k o d a e re jü k e t és k ép esség eik et, m ik é n t az Ü d v ö zítő m o n d o tta , „leg y en b e n n ü k só és b ék esség b en é lje n e k e g y m á s sa l”. (M k 9, 50). A z „ö rö k k é m e g m a ra d ó sz ö v etség h ez” (4 Móz 18, 19) h ív e n a K ris z tu s eg y h á z a k é tfé le k é p p e n h a t a v ilá g ­ ra ; eg y részt úgy m u n k á lk o d ik b e n n e , m in t a k elesztő kovász, m á s ré sz t só k é n t v éd e lm e z i m e g az e rk ö lc si ro m lá stó l és fe lb om lá stó l. E zt a m eg v á ltó h a tá s t és m egőrzést, a m e ly Is te n g o n d v iselő sz e re te te k é n t az egész m in d e n sé g e t á th a tja , n e m k e ll fé lte n i a „tű zzel v aló m e g só z a tá stó l”, v a g y a m e g p ró b á lta tá stó l, m e r t az Is te n n e l k ö tö tt ö rö k szö v etség sa v a so h a n em veszíti el az e re jé t. E z é rt o ly a n fo n to s az az e k k lé z io ló g iai p il­ la n a t, a m e ly b e n az egész v ilá g o t n y u g ta la n ító p ro b lé ­ m á k k a l fo g lalk o zu n k . S h a az eg y h á z h o z v a ló ta rto z á s a m e g v á ltá s kötelező fe lté te le , a k k o r a z o k n a k az id ő ­ sz e rű k é rd é s e k n e k a m eg o ld á sá n á l, a m e ly e k a n n y ira é rin tik a tá r s a d a lm a t és a m a i tö rté n e lm i h e ly z e te t, az egy h áz szere p é n e k a m e g é rté sé b ő l k e ll k iin d u ln i, a n ­

n a k az e g y h á z é n a k , a m e ly K risz tu s m eg d ic ső ü lt te ste a v ilá g és az e m b e risé g so rsáé rt. Az eg y h áz és a v ilág , a m ú lt, a je le n és a jö v e n d ő ily en sz e m lé le te o p tim iz m u ssa l tö lti el a k e re s z ty é n e ­ k et, s m in t e m b e rn e k , m in d e n h ív ő n e k feltesz i a k é r ­ dést, m ily en a v iszo n y a az e m b e re k életéh ez, m e n n y i­ re v a n e lk ö tele zv e a v ilá g é le té é rt, m it tesz ő m a g a a z é rt, hogy n ö v e lje a jó lé tet, a b ék é t, az ig az sá g o ssá­ got és a sz a b ad ság o t a földön.

Szo lid a ritá s-a kció — k e r e s z ty é n e k a b ék é é rt és igazságosságért A b b a n a s z o lid a ritá s b a n , a m e ly a b é k é é rt és ig a z sá ­ g o ssá g ért v ég zett h a tá ro z o tt c se le k e d e te k b e n n y ilv á n u l m eg, „ h a d a k o z á su n k fe g y v e rei n e m testiek , h a n e m e rő ­ sek az Is te n k ezé b e n e rő d ítm é n y e k le ro m b o lá s á ra ” (2 K o r 10, 4— 5). A k e re sz ty é n e k a b é k e és ig azság o sság e sz m é n y e it „az ig azság igéjév el, Is te n e re jé v e l, az ig a z­ ság jo b b és b a l felő l v a ló fe g y v e re iv e l” (2 K o r 6, 7) v éd elm ezik . Az o rth o d o x e g y h á z n a k „a v ilá g b é k é jé é rt” n a p o n ta e lm o n d o tt im á d sá g a tü k rö z i e g y h á z ta g ja in a k a z t az eg y etem es g o n d o la tá t és k ív á n s á g á t, hogy fö ld ü n k e t b é k é b e n és n y u g a lo m b a n lássák . E zek „a v ilág o sság fe g y v e re i” (Róm 13, 12), m e r t U ru n k és M e g v áltó n k e zt íg é rte n e k ü n k : „H a k ö zü le te k k e tte n e g y e té rte n e k a fö ld ö n a b b a n , a m it k é rte k , a z t m in d m e g a d ja n e k te k az én m e n n y e i A ty á m ” (M t 18, 19). „ K ö n y ö rö g je te k Je ru z s á le m b é k e ssé g é é rt” — így fe je z te ki u g y a n e z t a g o n d o la to t az Ó szövetség p ró fé tá ja . E gy m á s ik feg y v er, a m e ly e t a k e re s z ty é n e k n e k m i­ n él a k tív a b b a n k e ll fo rg a tn io k , a b izo n y ság té te l. „K ö s­ sé te k lá b a to k ra a k észség e t a b ék esség e v a n g é liu m á ­ n a k h ird e té s é re (Ef 6, 15), „v eg y éte k f e l . . . a L élek k a rd já t, a m e ly az Is te n ig é je ” (Ef 6, 17). íg y te rje s z tik a k e re s z ty é n e k a b é k e ü z e n e te t „ n e k te k , a tá v o lia k n a k és a k ö z e lie k n e k ” (Ef 2, 17). M in d n y á ja n tu d já k , m i­ ly e n ju ta lo m v á r a b é k e sz e rz ő k re : b o ld o g g á teszi Őket Is te n és ú j n e v e t n y e rn e k , „ Iste n fia in a k n e v e z te tn e k ” (M t 5, 9). V égül „a n e k ü n k a d a to tt S z e n tlé le k á lta l sz ív ü n k b e á r a d t Is te n sz e re te te ” (Ef 5, 5) m e le g ítse fel b é k esz o l­ g á la tu n k a t s e n n e k a s z e re te tn e k a h a tá s a leg y en b e n ­ n ü n k „ k ita rtó ” (1 P t 4, 8) a n n a k a g o n d n a k és h ű sé g ­ n ek b izo n y o s je le k é n t, a m e lly e l a m e g b é k é lte té sb e n és a b ék esség sz o lg á la tá b a n fo g lala to sk o d u n k . B ék e n e m le h e t ig azság o sság n é lk ü l, s az a tá r s a d a ­ lom , a m e ly b ő l ez h ián y zik , n em é lv e z h e ti az igazi b é ­ kesség et. A m ik o r egy k e re sz ty é n e m b e r m e g h a tá ro z z a v isz o n y á t a tá rsa d a lo m h o z , tu d ja , hogy a tá r s a d a lo m ­ n a k m in d e n e k e lő tt sz a b a d e m b e re k k ö zö sségén ek k ell len n ie, a k ik n o rm á lis a n fe jlő d h e tn e k és k ie lé g íth e tik te sti és le lk i szü k ség lete ik et. A z ig azság o sság é rz e te és szo m ja k e ll leg y e n a k i­ in d u ló p o n t m in d e n k e re s z ty é n e m b e r tá r s a d a lm i te ­ v é k en y ség éb en , m e r t az e v a n g é liu m k é t eg y m á stó l e l­ v á la s z th a ta tla n é le te lv e a s z e re te t és az igazság. S Az, ak i „ ig az ság o t és jo g o t s z o lg á lta t” s „ m e g á lla p ítja , m i a h e ly e s” (Z solt 99, 4); a k i az ő n é p e k ö z ö tt „ b írá k a t és e lö ljá r ó k a t á l l í t o t t . . . hogy íté ljé k a n é p e t igaz íté ­ le tte l” (5 Móz 16, 18); a k i m e g tilto tta a tö rv é n y e lf e r­ d íté sé t sz e m é ly v á lo g a tá ssa l és v eszteg etéssel, „ m e rt a v eszte g e té s e lv a k ítja a b ö lcse k e t is és az igaz b esz é d e t is e lf e rd íti” (5 Móz 16, 19); a k i m e g p a ra n c so lta , hogy „ a tisz ta ig azság o t k ö v esd ” (5 Móz 16, 20); „ a k i ig a z ­ sá g o t sz o lg á lta t az e ln y o m o tta k n a k ” (Z solt 146, 7); ak i „ fe lö ltö tte az ig azság o t m in t p á n c é lt, a k in e k v éd elm ező sisa k v a n a fe jé n , a b o ssz ú á llá s r u h á j á t ö ltö tte m a g á ­ ra, fe lin d u lá s a m in t k ö p e n y b o ru lt ró ” (És 59, 17),

201

m in d e z t a z é rt te tte és teszi, hogy az ig azság o sság d ia ­ d a lm a sk o d jé k . A k e re sz ty é n sz e re te t, a m e ly „n e m ö rü l a h a m issá g ­ nak , de e g y ü tt ö rü l az ig a zsá g g al” (1 K o r 16, 6) m eg ­ k ív á n ja , hogy az ig azság o sság leg y en az e m b e ri k a p ­ cso lato k n o rm á ja s így az a lá b b i iste n i p a ra n c s legyen az e m b e r m in d e n c se le k e d e té n e k fő m o z g a tó ja : „ A m it te h á t sz e re tn é te k , hogy az e m b e re k v e le te k c se le k e d ­ je n ek , ti is u g y a n a z t c se le k e d jé te k v elü k , m e rt ez a tö rv é n y és e z t ta n ítjá k a p ró f é tá k ” (M t 7, 12). S z e re te t, igazság és b é k e (Z ak 8, 16—17, 19) az e lv e a k e re sz ty é n e k sz o lg á la tá n a k a b ék esség és ig azságosság b iz to sítá sá é rt a fö ld ö n és ez a v á la sz a fö ld ü n k m in d e n n é p é v e l v aló s z o lid a ritá s ra szó lító fe lh ív á sra . A K e r e s z ty é n B é k e k o n fe r e n c ia a je le n p r o b lé m á i előtt E zeken az ala p o k o n k ell az V. K e re sz ty é n B ék e -V i­ lá g g y ű lésn ek eg y ség esn ek le n n ie és m in d e n le h e tő t e l­ k ö v etn ie, hogy erő i, ré sz tv e v ő in e k az erő i b e le á ra d h a s ­ sa n a k a m ai e m b e risé g h a ta lm a s e n e rg ia á ra m la tá b a , am ely az igazság o sság és a b ék e a la p já n a k a r e m b e ri k a p c so la to k a t te re m te n i. A m a i e m b e risé g n e k ez az e n e rg iá ja és jó a k a r a ta m e g tö ri a „ h id e g h á b o rú ” jegét. Az o rszág o k és n é p e k k ö z ö tti k a p c so la to k m eleg eb b k lím á já t te re m ti m eg. M egelég ed éssel h a n g sú ly o z z u k a jó a k a r a t é g h a jla tá n a k k ia la k u lá s á t E u ró p a p o litik á já ­ ban , a m e ly elv e z et a b ék e és az eg y ete m es e g y ü ttm ű ­ ködés m eg sz ilá rd ítá sá h o z . M eg v a ló su lt az E u ró p a i B iz­ to n ság i és E g y ü ttm ű k ö d é si K o n fe re n c ia H elsin k ib e n . K ö te le ssé g ü n k n e k ta r tju k , hogy m in d e n le h e tsé g e s esz­ közzel h o z z á já ru lju n k a H e lsin k ii Z á ró o k m á n y tíz a la p e lv é n e k e re d m é n y e s m eg v aló sításá h o z . A K B K fe n n á llá s á n a k k é t é v tiz e d é b e n n a g y v á lto ­ zások m e n te k v ég b e a v ilá g b a n . Mi, a K e re sz ty é n B é­ k e k o n fe re n c ia rész tv e v ő i a h ú szév es ju b ile u m n a k e b ­ b en az e sz te n d e jé b e n m eg elég ed éssel e le v e n íth e tjü k fel e m lé k e z e tü n k b e n a m e g te tt u ta t, m ik ö zb en h á lá s a n e m lé k e z ü n k a K B K v a la m e n n y i m u n k a tá rs á ra , a k ik m o z g a lm u n k a t m e g a la p íto ttá k s m in d a z o k ra , a k ik b e n ­ ne d o lg o ztak és d o lg o zn ak ; tis z te le ta d á s u n k és sz e re ­ te tü n k az o n b a n e lső so rb a n az e lh u n y ta k a t ille ti. M in d ­ a b b a n , a m it a jó a k a r a tú e m b e re k te tte k , b e n n e v a n a m i szerén y m u n k á n k is. A K B K első g y ű lésein az a to m fe g y v e r és a h id e g h á b o rú e lle n i h a rc v o lt a fő cél; a z u tá n k ib ő v ü lt a k é rd é se k köre, a m e ly e k n em v é ­ le tle n ü l m e rü lte k fel, h a n e m m a g a az é le t és azok a fe la d a to k v e te tté k fel, a m e ly e k e t a K B K m a g a e lé tű ­ zött. Ú jb ó l és ú jb ó l m e g v ita ttu k az e m b e re k e t fo g la lk o z ­ ta tó és a n em ze tk ö zi é le te t v e sz ély ez tető p ro b lé m á k a t. M in t k e reszty én e k , ez e k e t a p ro b lé m á k a t a k e re sz té n y felelősség fé n y é b e n m é rtü k fel. M a n in c s h id e g h á b o ­ rú , a b ék és e g y ü tté lé s és e g y ü ttm u n k á lk o d á s elv e i e g y ­ re in k á b b g y a k o rla ttá v á ln a k a. n em ze tk ö zi k a p c so la ­ to k b a n . A v ilá g n ép e i e g y ö n te tű e n ö rö m m e l ü d v ö zlik az esem én y ek ily e n a la k u lá s á t. D e az, a m i a jó a k a r a tú e m b e re k e t ö rö m m e l tö lti el, k e lle m e tle n a m a tá r s a d a l­ m i és p o litik a i fu n k c io n á riu so k sz á m á ra , a k ik m ég m in d ig a m ú lt p o litik á já t a k a r já k fo ly ta tn i. E zek a te g n a p i erő k ú jb ó l és ú jb ó l sze m b eszeg ü ln ek a n e m ­ zetközi en y h ü léssel. A ki jó z a n u l m é ri fel a m a i v ilá g h e ly z e te t, az e lő tt n y ilv án v aló , hogy az e n y h ü lé s v is s z a fo rd íth a ta tla n fo­ ly a m a tá b a n a je le n le g id ő sz e rű b b p ro b lé m á ja a lesze­ re lé s k érd ése. K é p le te se n szólva, az e m b e risé g m a „p u sk ap o ro s h o rd ó n ” ül, s elég egy sz ik ra, hogy v ilá g k a ta s z tr ó fá t id ézz en elő. R o h a m o sa n n ö v ek sz ik a tö ­ m e g p u sz tító feg y v e re k k észlete, n o h a m á r m a is elég le n n e ahhoz, hogy k érd é se ssé teg y e az e m b e ri é le te t

202

3

a föld ö n , h a té n y le g e se n a lk a lm a z n á k . H a m eg nem á llítju k a feg y v e rk e zé s fo k o zását, e la k a d az a p o liti­ k a i e n y h ü lé s is, a m e ly e t tö b b á lla m és n é p o ly sok f á ­ ra d o z á s á v a l é rtü n k el. H a is m é t fokozódik egy k a to n a i k o n flik tu s veszélye, alig lesz leh e tsé g es b iz to síta n i a n em zetk ö zi b iz alo m je le n le g i s z in tjé t is, b iza lo m n é l­ k ü l p ed ig e lk é p z e lh e te tle n az á lla m o k k ö zö tti n o rm á lis k a p c so la to k , z sá k u tc á b a ju t h a t a g azd a sá g i fe jlesz tés am ú g y is re n d k ív ü l b o n y o lu lt p ro b lé m á in a k a m eg o l­ d ása. N ehéz lesz m e g o ld a n i az egész e m b e risé g e t é rin ­ tő a m a v ilá g p ro b lé m á k a t, a m e ly e k k ü lö n ö se n idősze­ rű v é v á lta k az u tó b b i é v tiz e d e k b e n : ezek az é le lm isze­ rek , az ú j e n e rg ia fo rrá so k k ia la k ítá s á n a k p ro b lé m á i, a k ö rn y e z e tv é d e le m és a b eteg ség ek le k ü z d é sé n e k k é r ­ dései. M eg k e ll sz ü n te tn i a n ag y k a to n a i p o te n c iá lla l r e n ­ delkez ő á lla m o k fe g y v e rk e z ésé n ek és h a d e re jé n e k to ­ v á b b i m in ő ségi és m e n n y iség i n ö v elését. L e k e ll á llí­ ta n i m in d e n fé le n u k le á ris fe g y v e r g y á rtá s á t s te lje s m e g se m m isíté sü k ig fo k o z a to sa n c sö k k e n te n i k e ll a m á r m eglévő k észlete k e t. M eg k e ll tilta n i a tö m eg p u sztító feg y v e re k ú j f a jtá in a k és re n d s z e re in e k k id o lg ozását. A n e u tro n fe g y v e r s a n n a k egyes e u ró p a i országok te rü le té n v a ló tá r o lá s a k ü lö n ö se n n y u g ta la n ítja a v i­ lá g k ö z v é le m é n y t és a k ere sz ty é n sé g széles k ö re it. E zt a fe g y v e rt n é h a „ h u m á n u s n a k ” nev ezik . De a m ik o r a „ h u m a n iz m u s” szó t k im o n d ju k , ezzel az e m b e re k h e z v a ló jó és irg a lm a s v isz o n y u lá st je lö ljü k . L e h e t-e h u ­ m á n u s n a k n e v e z n i egy feg y v ert, h a az e lső so rb a n az e m b e re k é le té t p u s z titja el s m e g ta rtja a z o k a t az a n y a ­ gi é rté k e k e t, a m e ly e k e t az e m b e re k k e z ü k m u n k á já v a l te rm e lte k ?! D e n e m c sa k a feg y v e rk e z ési v e rse n y okozza m a v i­ lá g s z e rte a b iz o n y ta la n sá g o t. A m ik o r m eg elég edéssel b e sz élü n k a m a i n em ze tk ö zi e n y h ü lé srő l, u g y a n a k k o r m ély le lk i fá jd a lo m m a l lá tju k a z t is, hogy n e m s ik e rü lt ig azságos és k ív á n t b é k é t e lé rn i a S zen tfö ld ö n , a m e ­ ly e n a b ék esség F e je d e lm é n e k sz ü le té se k o r fe lh a n g z o tt a b é k e én ek e. Ez m in d m á ig v é re s seb a n é p e k c s a lá d ­ já n a k te sté n . A n y u g ta la n a frik a i h e ly z e t e g y a rá n t v eszé ly e zteti e fö ld rész sz a b a d o rs z á g a it és a v ilá g b é k é t. A s z o lid a ri­ tá s m in d n y á ju n k a t a g g o d a lo m m a l tö lt el Z im b ab w e, N a m íb ia és a D é l-a frik a i K ö z tá rsa sá g b e n n sz ü lö tt la ­ k o ssá g á n a k so rsá é rt. Az egész v ilá g k e re s z ty é n e inek a k tív se g ítsé g e t k e ll n y ú jta n io k e ln y o m o tt te s tv é re ik ­ n ek a b b a n a h a rc b a n , a m e ly e t a z é rt v ív n a k , hogy m é l­ tó h e ly ü k le g y en a n é p e k c sa lá d já b a n . Ö nökhöz fo rd u lo k , az V. K e re sz ty é n B é k e-V ilá g g y ű ­ lés résztv ev ő i, és ú jb ó l felszó líto m Ö n ö k et, fokozzák e rő fe sz íté se ik e t a b é k e sz o lg á la tb a n , hogy béke, ig az­ ság o sság és sz a b a d sá g u ra lk o d jé k az e m b e risé g c s a lá d ­ já b a n . A K e re sz ty é n B é k e k o n fe re n c iá n a k m in d e n jó a k a r a ­ tú e rő iv el e g y ü tt m ég hosszú és ta lá n n e h é z u ta t kell m eg ten n ie . E zen az ú to n m ég so k a t k e ll te n n iö k a te o ló g u so k n ak m é ly e n sz á n tó g o n d o la ta ik k a l, a m o zg a­ lo m v e te r á n ja in a k ta p a s z ta la ta ik k a l s a fia ta lo k n a k e n e rg iá ju k k a l, hogy o ly an b é k é h ez ju s s u n k el, am ely m in d e n n e m ze tk ö z i k o n flik tu s k iik ta tá s á n s a bizalom , b a rá ts á g és te s tv é risé g m e g te re m té sé n alap szik . De e z é rt a c é lé rt m in d e n k in e k s o k a t k e ll fá ra d o z n ia ott, a h o l v an , a n é lk ü l, hogy c sö k k e n te n é egyéb te v é ­ k en y ség ét, a b é k e ú tjá n k e ll já r n u n k , s eh h e z b á ­ to rítá s t Is te n ig é jéb ő l k e ll m e ríte n ü n k , a m e ly a z t ígé­ ri, hogy az ig azság o sság g y ü m ö lcse a b ék e lesz (És 32, 17). A b ék esség F e je d e lm é tő l m in d e n e m b e r M e g v á ltó já ­ tó l p ed ig a z t k e ll k é rn ü n k , hogy „ ig a z ítsa lá b a in k a t a b ék esség ú t j á r a ” (Lk 1, 79).

A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa üdvözlete A M agyarországi E g yh ázak Ö ku m en ik u s Tanácsa az alábbi ü d v ö z le tte l kö szön tötte az V. K e r e s z ty é n B é k e ­ vilá gg yű lést a K e r e s z ty é n B ékekon feren cia m eg a la k u ­ lásának 20. évford u ló ja alkalmából.

A M agyarországi E gyházak Ökum enikus T anácsának és T agegyházainak n evéb en őszinte öröm m el ü d vözöl­ jük a K B K -t alapításának 20. évford u lója alkalm ából. Mint annak alapító tagjai és k ezdettől fogva aktív m unkásai m ély m eghatottsággal idézzük em lék ezetü n k ­ be a m ustárm agnyi kezdetet, am ikor hét európai or­ szágból m integy 40 főnyi prófétai lelk ű csoport szó la l­ tatta m eg a keresztyének hangját az atom háború és a töm egpusztító fegyverek ellen az em beriség b ék éje ér­ dekében. U gyanakkor boldogan tek intünk m ost a KBK m unkájában résztvevőknek az egész világra kiterjedő és egyre n övekvő sokszínű táborára, és Isten szen t n e­ vét, végtelen kegyelm ét és h űségét dicsőítjük azért, hogy a K BK szolgálatát ilyen láthatóan m egáldotta. B izonyságot teszünk arról, hogy a KBK a keresz­ tyénség legjobb b ib liai-teológiai h agyom ányaira épít, és K risztus evan géliu m án ak középponti ü zen etét kép ­ viseli, am ikor tiltak ozik a k eresztyén sp iritu alitás és a világi békem unka altern atív szem b eállítása ellen, és hangsúlyozza, hogy K risztus b ék éjét és a világ b ék éjét szoros egységben k ell látni, m ert a K risztusban adatott lelki békétől nem választh ató el az em berek és a népek közötti béke aktív m unkálása. H álásak vagyunk azért, hogy a K BK középponti fe l­ adatának tek in ti a teológiai m unkát, de azt sohasem elvon t elm életi m ódon m ű veli, hanem m indig k özvet­ len kapcsolatban a valóságos élettel és az em beriség legégetőbb k érdéseivel. N ehéz, de a teológiai gondol­ kodást m egterm ék en yítő felad atot v á lla l ezzel a KBK. Az egyházak fund am en tális tanításai: a terem téshit, az inkarnáció, K risztus halála és feltám adása, az e g y ­ ház m int a hivők közössége, a m egigazulás, az új élet és a keresztyén rem énység igazságai új m egvilágításba kerülnek, am ikor érvén yességü k et a békem unka konk­ rét kérdéseiben kell felm u tatn i. Szükségszerűen je le n t­ keznek a k ontin en tális k ülönbségek is: az afrikai, ázsiai, d él-am erikai és európai teológia különbségei. De azt tapasztaljuk, hogy ezek az egym ásra h allgatás köz­ ben kölcsönösen kiegészítik egym ást, és arra ösztönöz­ nek, hogy a region ális és k on tin en tális elk ö telezettsé­ gükből folyó sajátságaik m egőrzése m ellett levetkőzzék egyoldalúságaikat, és felem elk ed jen ek a teológia eg y e­ tem es keresztyén és egyetem es em beri látóhatárára. Isten iránti h álával és teljes alázatossággal gondo­ lunk arra, hogy a K BK Isten igéjére fig y elv e prófétai bátorsággal m ert á llá st fo glaln i nem egy olyan nehéz kérdésben, am elyn él biztonságosabbnak látszott voln a az óvatos hallgatás és sem legesség. A népszerű tlen séget is v á lla lv a fed te fel k eresztyének és egyházak össze­ szövődését igazságtalan struktúrákkal, a bizalom és m egértés szellem év el szá llt szem b e hidegháborús ten ­ denciákkal, rem én ytelen n ek látszó helyzetek b en hir­ dette, hogy a béke leh etséges, és kitartóan kereste m indenkor az igazságos m egoldást és a járható utat. A prófétai elk ötelezettség tudatából következik, hogy a KBK érzékenyen fig y eli a v ilá g b ék év el összefüggő aktuális kérdéseket, s így 20 év alatt a tém ák és prob­ lém ák széles spektrum a jelen ik m eg a KBK k ü lön ­ böző konferenciáin, m unkabizottságaiban, jelen téseib en és állásfoglalásaiban . Ilyen ek a nukleáris fegyverek e l­

tiltása, a leszerelés, harc a neokolonializm us és a rasz­ szizm us ellen , a felszabadító m ozgalm aknak és a n é­ pek fejlőd ésén ek tám ogatása, az európai biztonság és együttm űködés, en n ek k iterjesztése az egész világra stb. — hogy csak a legfon tosab b ak at em eljü k ki, m ert a teljes lista felsorolása itt leh etetlen volna. Egy bi­ zonyos: a KBK n agy szolgálatot teljesít azzal, hogy állandóan szám ontartja a v ilá g ért való keresztyén fe ­ lelősség egész látóhatárát. N agyra érték eljü k a KBK ökum enikus szerepét és szolgálatát. A lapításakor az a gyanú m erült fel, m int­ ha vala m i ellen ök u m en é akarna lenni. A K BK v a ló ­ ban olyan ökum enikus iskolának tekinthető, am elyben a közös cél, az em beriség bék éje érdekében különbö­ ző egyházak k ép v iselő i a különböző hagyom ányokból eredő eltérő érv elések et és gon d olatátm eneteket tan u l­ ják kölcsönösen m egérteni és m egbecsülni, és eközben felfed ezik a közös alapokat is, am elyekből közös dön­ tések és állásfoglalások születhetnek. V iszont a KBK k ü lön állását és létjogosu ltságát igazolja, hogy figyelm ét egészen a keresztyén békem unka feladataira összpon­ tosítja. Ennek felism erésév el kölcsönös jó viszony a la­ k u lt ki az E gyházak V ilágtanácsával, v a lam in t a kü­ lönböző k on tin en tális ökum enikus szervezetekkel, az a f­ rikai, az ázsiai, az európai egyházak k on feren ciá ival. rülünk annak, hogy ép ü ln ek a kapcsolatok a római katolikus békem ozgalm akkal is, k ülönösen a Berlini K on feren ciával és a P ax Christi In ternationalisszal. Em lékezünk arra, hogy m ár az első keresztyén békekonferencia h angsúlyozta: az em b eriség egy és oszt­ hatatlan, ezért az em beriség bék éje is egy és oszthatat­ lan. Ebből logikusan vonták le azt a k övetk eztetést hogy a keresztyén b ék e erőinek, ha kom olyan veszik a vilá g b ék e ügyét, együ tt k ell m űködniük nem keresz­ tyén ek k el: m ás vallásúakkal, és m arxistákkal. P rófé­ tai szerepet tölt be a KBK ezen a téren is, am ikor szem b eszáll k eresztyének ham is felsőbbrendűségi tu­ d atával és elő ítéleteiv el. Ennek k ifejezése vo lt a KBK jelen tős részvétele a vallásos békeerők m oszkvai kon­ ferenciáján, és szoros kapcsolata a B ék evilágtan áccsal és a B rüsszeli Fórum m al. A KBK egyetem es em beri érték én ek elism erését m utatja az az örvendetes tény, hogy az ENSZ k eretében a nem korm ányzati szervek m ásodik fokozatának rangjára em elték.

Ö

N em hallgatju k el, hogy a K BK belső feszü ltségeket is hordoz m agában. Ezt term észetesnek, sőt hasznos­ nak tartjuk. M egosztott világb an élünk, és ha a k e­ resztyének vá lla ljá k a szolidaritást ezzel a v ilággal és felv eszik gondját, akkor szükségszerűen jelen tk ezn ek közöttük is en nek a világn ak a feszü ltségei. De őszin ­ tén örülünk annak, hogy a K BK olyan k eresztyén b é­ kefórum m á tudott lenni, am elyb en m indenki nyíltan elm on d h atja és k ép v iselh eti m eggyőződését azzal a k et­ tős elk ötelezettséggel, hogy K risztust követve a közös keresztyén alapon a közös célt: az em b eriség b ék éjét szolgálja. K ülönösen fontosnak tartjuk a K B K -nak azt az alap ­ vető beállítottságát, hogy nem a világot akarja kiok­ tatni a béke kérdésében, hanem a keresztyének szava akar len n i k eresztyének felé: keresztyéneket, g y ü le­ kezeteket, h ívők et m ozgósít a béke ügyének szo lg á la­ tára. Ebből a szem pontból kitűnő k ezd em ényezésnek tartjuk a Hirosim a-vasárn ap ot, az A frika-vasárnapot és az E N SZ -vasárnapot. Ilyen egyh ázi rendezvényeken k eresztül és a békekonferenciákról szóló beszám olók­ ból értik m eg a gyülekezetek a keresztyén b ék eszol­ gálatért való felelősségü k et. T apasztalataink alapján

203

teszünk bizonyságot arról, hogy a világért, való fe le ­ lősség látóhatárának k iszélesed ése és a hitben való e l­ m élyü lés nem álln ak egym ással ellen tétben, hanem egym ást kölcsönösen k iegészítik és erősítik. A KBK m unkájának ezzel a m éltatásával szeretnénk részt ven n i az Isten kegyelm éért való közös h álaad ás­ ban, ahogyan 20 év óta m int a M agyarországi E gyhá­ zak Ökum enikus T anácsának és tagegyházainak kép ­ viselő i m indenkor részt veszünk a közös m unkában. B izonyságot teszünk arról, hogy m iközben átadtuk test­ véreinkn ek a szocialista társadalm unkban szerzett ta ­ pasztalatainkat, m agunk is gazdagodtunk a K BK test­ véri közösségében. K ifejezzük azt a k észségü n k et is, hogy hitünkből folyóan legjobb erőinkkel ezután is tám ogatni szeretnénk a KBK m unkáját. Szeretnénk különösen három feladatra h an gsú lyt tenni. (1) T e­ gyünk m eg m indent az egész keresztyén k özvélem ény m ozgósítására a neutronbom ba ellen. M ondjuk ki. hogy a neutronbom bának nem csak gyártása, hanem

m ór terve is bűn az Isten, az em ber és a terem tett világ ellen. (2) H ívjuk fel a keresztyéneket, hogy vállaljan ak szolidaritást a szabadságukért és felem elk ed ésü kért küzdő népekkel, hogy m inden em ber m egkapja emberi m éltóságát, m inden nép eln yerje politikai fü g g etlen sé­ gét és gazdasági fejlőd ésén ek feltételeit. (3) Szólítsuk fel a k eresztyéneket a népek közötti bizalom és m egér­ tés m unkálására, hogy ezzel m egterem tsék és erő sít­ sék a leszerelés, a népek közötti együttm űködés és egy igazságosabb békés világren d m egvalósításának feltételeit. A békesség Istene pedig áld ja m eg a KBK vezetőit, m inden m unkását és tagját, és vezessen m in d n yáju n ­ kat a bék esség útján. B udapest, 1978. június 20. A M agyarországi E g yházak Ö k u m e n iku s Tanácsának Elnöksége

Pimen pátriárka köszöntő szavai A z ü d v ö zlé se k sorát Pim en, M o szk va és egész O rosz­ ország p á tr iá rk á já n a k kö szön tője n y ito tta meg.

S zeretett T estvéreim az Ú rban! Örülök annak a lehetőségnek, hogy k öszönthetem Önöket, m int m unkatársakat az Istentől felk ín á lt b é­ keszolgálatban, akik a v ilá g m inden tájáról jöttek el Prágába: „K egyelem és békesség adassé k néktek b ősé­ g esen ” (2 P t 1, 2). Erre a reprezentatív ü lésezésre Istennek a békére, igazságra és igazságosságra szólító h ívása (1 Kor 7, 15; És 42, 6; Zak 8, 19), a békesség evan géliu m án ak h ird e­ tésére való készségünk (Ef 6, 15), valam in t az Isten világának sorsáért érzett k eresztyén felelősségü n k h o­ zott össze bennünket. Más szavakkal: az hozott ide m inket, am i húsz év v el ezelőtt „keletről, nyugatról, északról és délről” (Zsolt 107, 3) késztette a k eresztyé­ neket, hogy a K eresztyén B ék ekonferenciában eg y e­ sü ljen ek és m egin d ítsák a k eresztyén b ék evilágm oz­ ga lm at. A z elm ú lt esztendők közös, fáradhatatlan és nehéz m unkánk évei voltak a béke és igazságosság m egte­ rem tésében a földön; de ez áld ott és nem h iábavaló m unka volt — egyesek buzgósága sok m ás keresztyént m agával ragadott (2 Kor 9, 2), akik szám os országban a békesség útjára igazították lábukat (Lk 1, 79). Ma pedig teljes joggal elm ondhatjuk, hogy a K e­ resztyén B ék ekonferencia m ost m ár m int tek in télyes b ék e-világm ozgalom ünn ep li m eg alap ításán ak h u sza­ dik évfordulóját. Meg vagyok győződve arról, hogy ez a világgyűlésünk jelen tős m érföldkő lesz a béke m e­ zején, hogy új ösztönzéseket és irán yelvek et ad azok további m unkája szám ára, akik K risztusnak, az élet F ejedelm ének (Csel 3, 15) a követői. A béke fenntartásának és m egszilárdításának nagy és szent ügye napjainkban m ég nagyobb felelősséget kíván m eg, m inden jóakaratú em bernek és különösen azoknak egyre buzgóbb fáradozását, akiknek Istentől nyert hivatásuk, hogy „a b ék esség fia i” legyen ek (Lk 10 , 6 ).

K edves T estvéreim , Ö nökkel együ tt tanúi voltu n k az

204

em b eriség történelm e egyik súlyos szakasza, az ún. „hidegháború” korszaka b efejeződ ésén ek és m inden jóakaratú em berrel együ tt öröm m el üdvözöljük egy új szakasz kezdetét, a nem zetközi en yh ü léséét és a k ü ­ lönböző társadalm i rendszerű állam ok közötti kapcso­ latok m egjavulásáét. T anúi voltu n k a H elsinkii E gyezm énynek m elynek szellem e jótékonyan lebeg Európa s nem csak Európa felett. De azok, akik gy ű lö­ lik a békességet (Zsolt 120, 6), m indegyre azon fára­ doznak, hogy m egállítsák az en yh ü lésn ek ezt a fo ly a ­ m atát és visszahozzák a k onfrontáció szom orú idősza­ kát. Ez vonatkozik az egyik olyan életfon tosságú kér­ désre, m int a leszerelés problém ája. M indnyájan jól tudjuk, hogy a fegyverek továbbfo­ lyó m in őségi és m en n yiségi felh alm ozásán ak v eszélye nagy, a háborús fegyverk ezés terhe súlyos és n yom asz­ tó s ezért örülünk annak, hogy az ENSZ K özgyűlése külön ülésszakra gyűlt egybe, am ely m ár végső stá ­ dium ába jutott. V alóban régen vo lt m ár az, hogy a katonai kiadások hallatlan összege — éven k én t kétszázm illiárd dollár — m egdöbbentett bennünket! Ma azonban ez az összeg m ár m egkétszereződött: m inden huszonnégy órában több m int eg y m illió dollárt költenek fegyverkezésre. N em őrültség ez?! N em k ih ív á s-e ez az ég és a föld e l­ len, ahol m inden n yolcadik em b er éhezik, ahol k a­ tasztrofálisan hiányoznak az eszközök ahhoz, hogy az em berek szá zm illió it m egm en tsék a nyom ortól és a b etegségek től? Egyre veszélyeseb b a h alál és a h ad viselés fe g y v e­ reinek m inőségi fejlesztése. Hogy m ilyen em b ertelenek leh etn ek ezek a fegyverek, azt m egm u tatja a neutronbom ba m egalkotása, am ely nem v életlen ü l lett az em ­ ber m egvetésén ek és a tu d om án yos-tech n ik ai haladás ered m én yeivel va ló v isszaélésn ek a szim bólum a. N agy v eszély t jelen t a béke ügye szám ára az is, hogy a fegyverk ezési ep id ém ia egyre újabb területekre ter­ jed. M inden jóakaratú em ber, bárm elyik néphez tartoz­ zék is, és bárm ilyen h itet v alljon is, nagy rem én ység­ gel k íséri az ENSZ K özgyű lése különleges ü lésszak á­ nak m unkáját, am ely e lé javaslatok at terjesztettek, kö­ zöttük a m i országunk, a Szovjetu n ió ja v a sla ta it is. E

javaslatok elfogad ása közelebb hozhatná azt az áldott időt, am elyről É saiás próféta jövendölt, hogy a népek „kardjaikból ek ék et kovácsolnak, lán d zsáik b ól m et­ szőkéseket. N ép népre kardot nem em el, hadakozást többé nem tan u l” (És 2, 4). E zeknek a javaslatoknak az a céljuk, hogy m in d en fajta nukleáris fegyver gyár­ tását beszüntessék, a töm egpusztító fegyverek egyre újabb rendszereinek a k ifejlesztését m egtiltsák, véget vessen ek a fegyverk ezés és az olyan fegyveres erők to­ vábbi m inőségi és m en n yiségi n övelésén ek , am elyek m áris nagy katonai p oten ciállal rendelkeznek. A z ilyen javaslatok k étségtelen ü l reális em beri gondolkodásról tesznek bizonyságot. S hisszük, hogy az em beri értelem felülk erekedik az őrültségen, m ert m aga a békesség U ra (2 T hess 3, 16) m ondta, hogy az ő b ék ét adó szö­ vetsége nem inog m eg (És 54, 10). „M egterem tem ajkán a hála gyüm ölcsét: békesség, bék esség közel és tá v o l!” (És 57, 19). K ötelességü n k et abban látjuk, hogy közre­ m űködjünk e terv valóra váltósában, s a békét je le n ­ leg fen yegető v eszély arra kényszerít bennünket, hogy „ne távozzunk e l a k ijelen tés sátrának b ejáratától” (3 Móz 8, 35). A békességre kész keresztyének a m ai v ilá g szám os m ás esem én ye láttán sem m aradhatnak közöm bösek, am ikor sokan „gonoszságukkal feltartóztatják az igaz­ ságot” (Róm 1, 18) N a m ibiában, Z im babw ében, a D é l­ afrikai K öztársaságban és A frika m ás országaiban, ahol a népek term észetes törek vését az igazságosság­ ra és szabadságra fegyverrel nyom ják el. Az utóbbi időben az afrikai földrészen az em berek „egym ásra vadásznak” (Mik 7, 2) és „hiábavalóságot tervezn ek ” (Zsolt 2,1) azok, akik g yű lölik a békét, a szabadságot és az igazságosságot. M ég m indig nin cs béke és ig a z­ ságosság a K özel-K eleten : „Riadt lárm át hallok, rette­ gés van, nincs b ék esség!” (Jer 30, 5). Ezért v é le m é ­ nyünk szerint időszerű szü k ségesség a genfi k on feren ­ cia m unkájának ú jrafolytatása. A la tin -am erik ai fö ld ­ rész saját gond jaival fordul hozzánk, am ikor rám utat

a diktatúrákra, a m ilitarizálód ásra és azokra, akik láb­ bal tiporják a szabadságot és az igazságosságot (Ám 5, 7). Á zsiában is nagy v eszély fen yegeti a békét. E légséges tehát csak egy röpke p illan tást v etn i a v i­ lághelyzetre, h ogy lássuk m en n yire b on yolu lt a je le ­ nünk és m ilyen n agy a népek bék éjét és biztonságát fen yegető veszély. N y ilv á n v a ló az is, hogy n ap jain k­ ban feltétlen parancs a béke fenntartása és m egszilár­ dítása és hogy azoknak, akik keresik és k övetik a b é­ k ességet (1 Pt 3, 11), egyesíteniük kell fáradozásaikat, fü ggetlen ü l attól, hogy m elyik országban élnek, m ilyen vallásh oz tartoznak, m ilyen filozófiát vallan ak és m i a p olitik ai m eggyőződésük. Ebben az összefüggésben kü­ lönösen időszerű V. K eresztyén B ék e-V ilággyű lésü nk fő tém ája: „Isten szolidaritásra h ív — k eresztyének a békéért, az igazságosságért és a felszab ad u lásért”. Is­ ten szava elsősorban hozzánk, k eresztyén ek h ez szól. Az Ő ig éje ezt m ondja: „ ...u g y a n a z a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törek ed jetek ” (Fil 2, 2). A z Isten ígérte békesség fenntartása és m egszi­ lárdítása éppen ilyen egyértelm ű séget és egyak aratú­ ságot k íván m eg, hogy ered m én yesen állju n k ellen t azoknak, akik „gyűlölik a b ék ességet” (Zsolt 120, 6). M ert m iként a nagy ökum enikus tanító, Johannes Chrysostom os tanította: „Sem m i sem hason líth ató az egyértelm ű ségh ez: ezzel az egy is hasonló leh et so ­ kakhoz”. M indig és m in d en ü tt „m inden nép között kedves Is­ ten előtt, aki fé li őt és igazságot cselek szik ” (Csel 10, 35); „az igazság gyüm ölcsét pedig békességben vetik el azoknak, akik békességre törekednek” (Jak 3, 18). K í­ vánok Önöknek áldott sikert az eljöven d ő m unkában és az apostol sza v a iv a l intem Önöket, a békeszerető em berek e sok n em zetbeli fórum ának résztvevőit: ,,A türelem és a vigasztalás Istene pedig adja m eg nek­ tek, hogy kölcsönös egyetértés legyen k özöttetek” (Róm 15, 5) m inden jóakaratú em berrel együtt a bé­ k e m egvéd ésén ek szen t ügyében az egész világon.

Kurt Waldheim üzenete Costa kisasszony, a z ENSZ ECOSOC b izottságán ak n e m - k o rm á n y s zin tű sz e r v e z e te k k e l foglalkozó osztálya m u n ka tá rsa olvasta fel K u r t W a ld h e im fő titk á r ü z e ­ netét.

Nagy öröm m el küldöm el ü d vözletem et és jók íván ­ ságaim at a K eresztyén B ék e-V ilággyű lésn ek . Az ENSZ K özgyű lésén ek a leszereléssel foglalkozó külön ülésszaka, am ely m ost folyik N ew Yorkban, hangsúlyozta, a sürgősség m ilyen m ély átérzésével te ­ kintenek az em berek világszerte a fegyverk ezési v er­ seny folytatásáva l járó kiszám íth atatlan pusztítás v e ­ szélyére és m ilyen nagy fon tosságot tulajd on ítan ak a n ­ nak, hogy m egszű n jék végre az em beri és anyagi erő­ források ilyen n agym érvű m egcsapolása. Ma jobban tudatában vagyunk, m int valah a is, a n ­ nak, hogy ijesztő felad atok várnak ránk, am ikor bé­ kés és biztonságos vilá g o t akarunk terem teni, am ely ­ ben az em beriség m egvalósíth atja azt a vágyát, hogy jobb élet legyen m indenki szám ára. M inden en ergián ­ kat m ozgósítani és a nem zetközi együttm űködést erő­ síten i kell, ha eleget akarunk tenni ezeknek a fela d a ­

toknak. A leszerelés következtében az anyagi, p énz­ ügyi és em beri erőforrások felszab ad u lása a fejlesztés­ re szerves részévé k ell hogy v á ljék az új nem zetközi gazdasági rend m egterem tésére irányuló erő feszítés­ nek. Az ENSZ külön ü lésszaka a régi k eletű problém ák új m egk özelítését igyekszik elő seg íten i és új ösztönzést ad a m egoldásukhoz. A z a célkitűzés, hogy lén yeges csökkentést érjünk el a fegyverek, különösen az atom ­ fegyverek készletében, végü l pedig elju ssu n k az á lta ­ lános és teljes leszerelésh ez hatékony n em zetközi e l­ lenőrzés m ellett, elk ötelezettséget, odaadást és a p o li­ tikai k ülönbségek legyőzésére való k észséget kíván meg. Az E gyesült N em zetek S zervezete tudatában van roppant felelő sség én ek a leszerelés terén, s az olyan nem korm ányszintű szervezetek tám ogatása, m int az Önöké, nagy segítséget n yú jth at az E N SZ -nek felad a­ ta végzésében. K özrem űködésük valóban lényeges, ha el akarjuk érni azokat a célokat, am elyek et a külön ülésszak tűzött ki m aga elé. Szeretném felh aszn áln i ezt az alkalm at, hogy k ife­ jezzem legjobb kíván ságaim at tanácskozásaik sik eré­ hez.

205

Kádár János levele T isz te lt E ln ö k Ú r! M egtisztelő szá m o m ra , hogy a K e re sz ty é n B é k ek o n ­ fe re n c ia vezető i az V. B ék e-V ilá g g y ű lés e lő tt le v e lü k ­ k el en g em is m e g k e re ste k , tá jé k o z ta tta k m u n k á ju k ­ ról, c é lja ik ró l. Az egész m a g y a r tá rs a d a lo m e lő tt is m e rt az a n e ­ m es és e re d m é n y e s tev ék e n y ség , a m e ly e t a K e re sz ­ ty é n B é k e k o n fe re n c ia a n é p e k k ö z ö tti b iz a lo m e rő s í­ té s é é rt, a b ék e m e g s z ilá rd ítá s á é rt az e lm ú lt é v tiz e d ­ b en k ife jte tt. N a g y ra é rté k e ljü k az eg y h ázi sz e m é ly i­ ségek erő fe sz íté se it a b é k é é rt, je le n tő s h o z z á já ru lá s u ­ k a t az em b e risé g ja v á t szolgáló e g y ü ttm ű k ö d é s k ia la ­ k ításáh o z, fejlesz téséh ez. M a az e m b e risé g jö v ő je, a b é k e m eg ő rzése szem ­ p o n tjá b ó l m in d e n n é l n ag y o b b szü k ség v a n a jó a k a r a tú

e m b e re k összefo g ására. A b é k e m eg v éd é se, a te rm o ­ n u k le á ris k a ta s z tró fa e lk e rü lé se , a m i n é p ü n k leg fo n ­ to sab b s o rsk é rd é se is. E n n e k é rd e k é b e n jó e g y e té rté s­ b e n d o lg o zn ak m u n k á so k , p a ra sz to k , é rte lm iség iek , k o m m u n is tá k és p á rto n k ív ü lie k , a k ü lö n b ö ző v ilá g n é ­ z etű , h a z á ju k a t szerető , a v ilá g so rs á é rt felelő sség et é rző b e c sü le te s e m b e rek . K o ru n k b a n az e m b e risé g s z á m á ra n in cs n ag y o b b és szeb b cél, m in t a b é k e v éd elm e, a h á b o rú m e g a k a d á ­ lyozása. Ez összefügg a le g a la p v e tő b b e m b e ri joggal, az é leth e z v a ló joggal. A szo cializm u st é p ítő m a g y a r nép m ély ro k o n sz e n v é rő l és cselek v ő tá m o g a tá s á ró l b iz to ­ síth a to m a K e re sz ty é n B é k e k o n fe re n c iá t, az Ö nök h u ­ m a n is ta tö re k v é se it. K ív á n o k m ag a sz to s c é lja ik v a ló ra v á ltá sá h o z sok sik e rt, B é k e -v ilá g g y ű lé sü k v a la m e n n y i ré s z tv e v ő jé n e k jó e rő t és egészséget.

Koszigin köszöntése V. K u r o je d o v , a S z o v j e tu n i ó M in isz terta n á c sa V a ll á ­ si Ü g y e k k e l Foglalkozó B izo tts á g á n a k az e ln ö k e o lv a s ­ ta f e l K o szig in s z o v je t m in i s z t e r e l n ö k n e k a k o n f e r e n ­ ciához in t é z e t t köszöntését. A S zo v jet K o rm á n y n ev é b e n szív ély es k ö sz ö n té se ­ m e t k ü ld ö m az V. K e re sz ty é n B é k e-V ilág g y ű lés ré s z t­ v ev ő in ek , a k ik fo n to s m ai k é rd é se k m e g v ita tá s á ra g y ű lte k egybe. F ö ld ü n k ö n a b é k e m eg ő rzésév el és a h á b o rú m e g ­ a k a d á ly o z á sa é rd e k é b e n a fe g y v erk ezési v e rse n y e llen i k ü zd ele m m el k a p c so la to s fe la d a to k m in d e n e m b e r sz á ­ m á r a k ö zeliek és é rth e tő e k , b á rm ily e n v a llá sú vagy m ás m eggyőződésű is, m iv e l a tö m e g p u sz tító feg y v e­ rek, h a a lk a lm a z á s ra k e rü ln e k , n e m te szn e k k ü lö n b ­ ség et h ív ő k és a th e is tá k k özött. A h á b o rú szószólóinak n ö v ek v ő a k tiv iz á ló d á sa lá ttá n , a k ik s a já t önző é rd e ­ k eik h a js z o lá sá v a l k ö n n y e n k a to n a i k a ta s z tró fá b a so­ d o rh a tjá k az e m b e risé g e t, m in d e n b é k e sz e re tő e m b e r f á ra d o z á s á n a k eg y esítése, a feg y v erk e z é si v e rse n y m e g á llítá sa , k ü lö n ö se n p ed ig a n e u tro n fe g y v e r g y á r­ tá s á n a k és a lk a lm a z á s á n a k e ltiltá s a az a cél, a m e ly m in d e n jó a k a r a tú e m b e rt összehoz. A z im p e ria liz m u s és a h á b o rú erő i a r r a k é sz te tik fö ld ü n k la k o ssá g át, hogy é v e n k é n t tö b b száz b illió d o l­

lá r t k ö ltsö n fe g y v erk ezésre, m ik ö zb en a m u n k a n é lk ü ­ liség s ú jto tta k a p ita lis ta v ilá g k é p te le n e lfo g a d h a tó é le tfe lté te le k e t b iz to síta n i a dolgozó e m b e re k m illió i sz á m á ra . N in cs a fö ld ö n egy n ép sem . a m e ly n e k ja v á ­ ra le n n e a fe g y v erk ezési v e rse n y és a m e ly n e v á g y n a b é k é re és tá r s a d a lm i e lő re h a la d á s ra . A S z o v je tu n ió és a sz o c ia lista re n d s z e r m á s o rszág ai m in d e n tő lü k te lh e tő t m eg teszn ek , hogy e lh á r íts á k a h á b o rú v eszély ét. Is m é te lte n ja v a s o ltu n k h a té k o n y in ­ té z k e d é se k e t a fe g y v ere k é rte lm e tle n fe lh a lm o z á sá n a k m e g á llítá s á ra . A S z o v je tu n ió az EN SZ K ö zg y ű lése le ­ sze relé si k ü lö n ü lé ssz a k án u g y a n e rre sz ó líto tta fel is ­ m é t az összes á lla m o k a t és k o n k ré t ja v a s la to k a t te r ­ je s z te tt elő, am e ly e k m in d e n n ép é rd e k e in e k m e g fe ­ leln ek . E ja v a s la to k v a ló r a v á ltá s a m á r m o st le la s s íth a t­ n á a fe g y v erk ezési v e rse n y t, m a jd p ed ig te lje s e n v é ­ g et v e th e tn e neki. A K e re sz ty é n B é k e-V ilá g g y ű lés e rő fe szítése i a n e m ­ zetk ö z i b é k é é rt, a b ék é s e g y ü tté lé s é rt és e g y ü ttm ű k ö ­ d é s é rt folyó k ü z d e le m tá m o g a tá s á b a n e lism e ré st é rd e ­ m eln ek . K ife jez e m re m én y sé g e m e t, hogy sze rv e z e tü k to v á b b ra is u g y a n o ly a n e rő v e l fo g ja tá m o g a tn i em e e m b e rsé g es és n e m es célok m e g v a ló sítá sá t, m in t a z ­ elő tt. K ív á n o k V ilá g g y ű lé sü n k n e k és a K e re sz ty é n B ékek o n fe re n c ia m in d e n ta g já n a k sik e re s m u n k á t.

Gustav Husák levele G u s ta v H u sá k, a C se h sz lo v á k Szocialista K öztársa sá g e ln ö k e az aláb bi le véllel k ö sz ö n tö tte a V ilággyűlést. N agy é rd e k lő d é sse l o lv a s ta m a z t a lev elet, a m e ly e t e zek b en a n a p o k b a n P rá g á b a n ta r ta n d ó V ilá g g y ű lé sü k ­ rő l írta k . Ö rü lü n k , hogy g y ű lé sü k n e k , a m e ly e n v a la m e n n y i k o n tin e n srő l tö b b m in t k ile n c v e n o rszág k e re sz ty é n e g y h á z a in a k tö b b m in t h a tsz á z k é p v ise lő je v esz részt, szín h e ly é ü l a C se h szlo v ák S zo c ia lista K ö z tá rs a sá g fő ­

206

v á ro s á t v á la s z to ttá k , m ely v á ro sn a k , a k á rc s a k egész o rs z á g u n k n a k g azd ag tö rté n e lm i h a g y o m á n y a v a n az e m b e risé g á lta l a h á b o rú , az e ln y o m á s és az é rte lm e t­ len p u sz títá s n é lk ü li v ilá g é rt v ív o tt k ü z d e le m b e n . M á r h atsz á z év v el ez e lő tt H u sz Já n o s m e ster, a n agy k e ­ re sz ty é n g o n d o lk o d ó a K á ro ly E g y e te m e n az e m b e ri m éltó sá g tis z te le té re és b é k e fá ra d o z á so k ra n e v e lte t a ­ n ítv á n y a it. N é p e in k eze ré v e s tö rté n e lm ü k so rá n so k szo r l á t ­ h a ttá k és ta p a s z ta ltá k m a g u k is a h á b o rú b o rz a lm a it. A n n á l is in k á b b n a g y ra é rté k e ljü k te h á t, hogy m o st

m ár negyedik évtized e békében élü n k s olyan k on st­ ruktív m unkának szen telh etjü k m agunkat, am elyn ek célja szocialista társadalm unk jóléte. Országunk d ol­ gozó népe egy szociálisan igazságos társadalm at épít, am ely nagyrabecsüli m inden becsü letes állam polgár m unkáját tek in tet nélkül társadalm i helyzetükre, n em ­ zetiségükre, vagy vallásos hitükre. A C sehszlovák S zocialista K öztársaság azoknak az erőknek az oldalán á ll a jelen világban, am elyek azért fáradoznak, hogy az em b eriség békés é letet éljen, m eg ­ szűnjék a fegyverkezés, a katonai k öltségvetés csök ­ kentésére határozott lép ések történjenek, s a töm egpusztító fegyverek, közöttük a neutronbom ba is b etil­ tassanak. A Szovjetu n ió v al és m ás szocialista orszá­ gokkal együtt k övetk ezetes szószólói vagyunk a n em ­ zetközi h elyzet m egjavításán ak és az enyhülésnek. T el­ jes m értékben tám ogatjuk a szovjet korm ány ja v a s­ latait, am elyek nek végreh ajtása m egszabadítaná a v i­

lágot egy újabb atom háború fen yegetésétől és leh ető ­ vé tenné, hogy a jelen leg fegyverk ezésre fordított esz­ közöket az em beriség boldogabb életén ek érdekében használják fel. N agyra érték eljü k a K eresztyén B ékek on feren cia te­ vék en ységét, am ely az utóbbi húsz esztendő során hoz­ zájárult a v ilá g haladó, dem okratikus és békeszerető erőinek fáradozásaihoz az e célok elérésére irányuló küzdelem ben. E zért a C sehszlovák S zocialista K öztár­ saság korm ánya teljes m egértéssel teljesítette azt a kívánságot, hogy a k eresztyén b ék ep arlam en tet — az V. K eresztyén B ék e-V ilá g g y ű lést — P rágában tartsa meg. H iszem , hogy jelen leg i tanácskozásaik is jelen tősen hozzá fognak járulni am a em b eries és nem es célok valóraváltásához, hogy erősítsék a tartós békét és a haladást a világban. T eljes sikert kívánok tárgyalá­ saikhoz.

A Keresztyén Békekonferencia hét éve Dr. Tóth Károly főtitkári jelentése az V. Keresztyén Béke-világgyűlésen M eggyőződésem , hogy sen k i sem vár tőlem m ozgal­ m unk elm ú lt hét évén ek m inden tevék en ységét rész­ letesen érintő jelentést. Már ez is kép telen v á lla lk o ­ zás lenne, nem b eszélv e azokról a nagy jelen tőségű nem zetközi politikai, társadalm i, gazdasági s ö k u m e­ nikus esem ényekről, am elyek összhatásában végeztük sajátos szolgálatunkat. E rőfeszítéseinkről és d ön té­ seinkről ném i ízelítő t adnak az elők észítő anyagok, am elyekben igyekeztünk — v á logatva és sű rítve ugyan — V ilággyű lésün k m inden résztvevője szám ára felm u ­ tatni az irányt, am elyb en haladni próbáltunk s m eg ­ jelölni a m egtett útszakasz főbb állom ásait. A m ellék ­ letkén t kiosztott kim utatás akcióinkról szintén segít nyom on követn i a b eszám olási időszak főbb m ozgását. Ezért m ost én csupán azoknak a kérdéseknek a tár­ gyalására szorítkozom , am elyek legátfogóbban k ifeje­ zik béketörekvéseink lén yegét, jelzik a nyitott prob­ lém ákat, am elyeknek e nagygyűlés á ltal történő m eg ­ vitatásától várunk további in d ítások at és ösztön zése­ ket. Jelentésem tehát korántsem lép fel a m ozgalom m inden területét felö lelő beszám oló igén yével, hanem szerény ösztönzés akar len n i a nyílt, testvéri és őszinte eszm ecseréhez. A hogy ilyen nem zetközi világgyű lések en m indig le n ­ ni szokott, m ost is a legkülönbözőbb politikai, társa­ dalm i, kulturális, ideológiai és egyh ázi m illiők b ől ér­ keztünk ide. Ezek, a m ai v ilágu n k állap otát tükrözve, egym ással versengő, szem benálló, sőt egym ással h ar­ coló valóságok. E lhoztuk m agunkkal tudatosan, vagy öntudatlanul ezeknek a m illiők n ek eg y -eg y darabját. Az alap, am elyen összejöttünk, m égis a Jézus K risz­ tus evangéliu m ába v etett közös hitünk, az az e lh a tá ­ rozás, hogy e h it válaszát keressük együ tt annak ér ­ dekében, hogy a történ elm i adottságok között h ű sé­ gesebben tegyünk bizonyságot erről a közös hitről. T ulajdonképpen hitünk próbája lesz az, hogy e nagyon sok féle centrifu gális erő h atása között, am elyekben m egn yilván u l a m i erőtlenségünk, m ennyire tart ösz­ sze bennünket közös Urunk ereje (2Kor 13,3—4), aki erre a nagygyűlésre összehozott bennünket. Egy olyan sok tekin tetben egyed ü lálló hét év után vagyunk, am ely időszakra a béke, az igazságosság, a dem okrá­

Prága, 1978. június 23.

cia és a felszab ad u lás utáni fokozottabb törekvés a jellem ző, m ég akkor is, ha időről-időre epizódszerűen visszatérn ek a régi feszü ltségek és ellen tétek , m int ép ­ pen az utóbbi h etekben és hónapokban. A K BK legutóbbi, h étéves szakaszának m unkájára irán yítva a fig y elm et beszélnünk k ell: 1. a k o n tin u i­ tásról, 2. a teológiai m otivációról, 3. a történelm i k ih í­ vásról, 4. az igazságosság szolgálatáról 5. a v ilá g m é­ retű együttm űködésre v a ló törekvésről, és 6. az e n y ­ hü lési p olitik a kihatásairól. V együk m ost sorra ezek et a területeket.

I.

A m ikor m ozgalm unk m unkájának kontinuitásáról beszélünk, akkor elsőrenden az atyák örökségéhez való hűségről szólunk k ét é vford u ló fényében. E gyik egy közelebbi am elyről ezekben a napokban m ár több­ ször is szó esett: a K BK m egalakulásának 20. év fo r­ dulója; a m ásik egy távolabbi, de nem k evésb é le lk e­ sítő és ta n u lsá g o s: a P rágában ötven év v el ezelőtP tar­ tott nem zetközi egyh ázi békekonferencia. 1928 augusztusában (24—30) a cseh szlovák iai eg y h á ­ zak vezetőin ek ösztönzésére az „arany” P rágában ren ­ dezték m eg az egyh ázak nem zetközi békét ápoló v ilá gszövetségén ek (W eltbund für die Freundschaftarbeit der K irchen) kongresszusát, am ely a lau san n ei (1927) és a stockholm i (1925) konferenciákkal együtt épp úgy a m odern ökum enikus m ozgalom előfutárának tek in t­ hető, m int ahogy a K B K -ban testet öltött vállalk ozás lelki, szellem i és teológiai őse is. M ost röviden id éz­ zük fel en nek a sokszor e lfelejtett, fél évszázad d al ez ­ elő tt lezajlott esem én yn ek m a is tanulságos érd ek es­ ségeit. A gyű lés hivatalos egyházak kon feren ciája volt, ahol a kor leg tek in télyeseb b ökum enikus szem élyiségei jelen tek m eg: N a th a n S öd erblo m svéd érsek, W ilfred M onod francia professzor, M iron rom án patriarcha, A livisa tos görög professzor, Siegm und Schulze pro­ fesszor, M ott János és m ások. Az akkori V ilágszövetség céljaib an felfed ezh etjü k m ozgalm unk célk itű zéseit. Er­ ről így tudósít az akkori jelen tés: „Nem szükséges

207

h o sszan é rv e ln i a n n a k b iz o n y ítá s á ra , hogy k e re s z ty é n ­ n e k le n n i m a g á b a n fo g la lja a b é k e és jó a k a r a t ta n í­ tá s á t.” „A h á b o rú k ik ü sz ö b ö lé sé re ir á n y u ló e rő fe sz í­ té s e k n e k csek ély e re d m é n y e lesz m in d a d d ig , am íg az eg y h ázak n e m fo g já k m e g é rte n i, hogy e z e k e t az e rő ­ fe szíté sek et az á lta lu k h ir d e te tt e v a n g é liu m k ö v eteli m eg .” A k o n g re ssz u s ré sz tv e v ő i ö k u m e n ik u s sz e lle m ­ b e n k észn ek m u ta tk o z ta k az e g y ü ttm ű k ö d é s re az ö k u ­ m e n ik u s m o zg alo m a k k o ri k ezd em én y ező iv ei. A z ö t­ v en év v el eze lő tti p rá g a i „ K e re sz ty é n B é k e k o n fe re n ­ c ia ” d o k u m e n tu m a it ta n u lm á n y o z v a , feltű n ő , hogy igen n agy v o lt az o rth o d o x e g y h á z a k ré sz v é te le és hogy a k e le t-e u ró p a i (csehszlovák, len g y el, m ag y a r) p ro te s ­ tá n s eg y h ázak ig e n n a g y é rd e k lő d é st m u ta tta k ir á n ­ ta. H ro m á d k a p ro fe ssz o r a tan á c sk o z á s e lő k észítése id e jé n m ég fia ta le m b e rk é n t a p rá g a i g y ű lés c é lja i k ö ­ z ö tt em líti, h o g y „a k o n fe re n c ia fe la d a ta lesz, k u ta t­ n i a z o k a t az u ta k a t és m ó d o k a t, a m e ly e k k e l k ik ü sz ö ­ b ö lh e tő le n n e az e g y h á z ak m a g a ta rtá s a és a k e re s z ­ ty é n elv e k tá r s a d a lm i m e g v a ló sítá sa k ö z ö tti e lle n tm o n ­ d á s.” (K ř e sta n sk á R evue, 1927— 1928). A fé lé v sz á z a d ­ d al e zelő tt le z a jlo tt p rá g a i „ K e re sz ty é n B é k e k o n fe re n ­ c ia ” érd e k lő d é sé n e k k ö z é p p o n tjá b a n o ly a n té m a állt, a m e ly azó ta sem v e sz íte tt a k tu a litá sá b ó l, sőt m a sü rg e ­ tő b b m in t v a la h a : „ M iu tá n a sto c k h o lm i (1925) ö k u m e ­ n ik u s k o n fe re n c ia a tá rs a d a lm i k é rd é se k rő l, a la u s a n ­ n ei (1927) eg y h ázi v ilá g k o n fe re n c ia a h it és e g y h áz ­ alk o tm á n y p ro b lé m á iró l tá rg y a lt, a p rá g a i eg y h ázi k o n fe re n c ia a n em z e tk ö z i k é rd é s e k rő l szólt. A z az id ő szerű k érd é s, a m e ly e n eld ő l, hogy a n é p e k b é k e ­ a k a r a ta kom o ly -e, k e rü lt m e g v ita tá s ra : a leszerelés k é rd é s e ” (S ie g m u n d -S c h u lz e : U m d e n W e ltfrie d e n , 1928). J e le n v o lta k te h á t m á r a k k o r a k e re s z ty é n sé g ­ b en azok az erő k , a m e ly e k o ly a n ta n á c sk o z á st a k a rta k , „ am e ly k iz á ró la g az e g y h á z a k b é k e m u n k á já v a l, k ü lö ­ n ö sk é p p e n az e g y h á z a k n a k a le s z e re lé sé rt tö rté n ő k i­ á llá s á v a l fo g lalk o z n a . N em v o lt k ö n n y ű ezt a n a g y lé p é st m eg ten n i. N ém ely ek m ég n em is m e rté k fel, hogy a k e re sz ty é n sé g b e n v a n n a k o ly a n m o tív u m o k , a m e ly e k a fe g y v e re k n e k a b é k e eszk ö zeiv é tö r té n ő á t ­ k o v á c so lá sá t k ö v e te lik .” A rró l is tá jé k o z ta t a k o ra b e li beszám oló, hogy n a ­ gyon neh éz v o lt a leszerelés té m á já t a k o n fe re n c ia p ro g r a m já ra tű zn i. É rd ek es, hogy a végső d ö n tésh e z az a m e rik a i e g y h á za k sz a v a ju t ta t ta el az elő k észítő m u n k á t. „A z a m e rik a i e g y h á z a k h a tá ro z o tt fellép é se a m elle tt, hogy a k e re s z ty é n e g y h á z ak egész közössége d ö n tő szót szó ljo n a le sze re lé srő l, a n é m e t k e z d e m é ­ nyezéssel e g y ü tt a te r v m e g v a ló sításá h o z v e z e te tt.” Sőt az a m e rik a i előadó, H u ll v o lt az, a k i a k o ra b e li N épszö v etség b en e lő te rje s z te tt sz o v je t le sz erelé si ja v a s la ­ to k a t p o z itív a n m é lta tta . E rrő l is tu d ó sít a je le n té s : „A g en fi d ip lo m a tá k é v rő l é v re a rr ó l p a n a sz k o d n a k , hogy a le s z e re lé sé rt n em s o k a t te h e tn e k , am íg S z o v jeto ro sz ­ o rszág h a d se re g e fe n n á ll. A m ik o r a z o n b a n a S z o v je t­ u n ió fe la já n lo tta , hogy fe lo sz la tja h a d se re g é t, e rő d ít­ m é n y e it b e c su k ja és m in d e n m á s h a rc á s z a ti eszk ö zt m eg sem m isít, h a a tö b b i n é p e k is a z t teszik , m in d ig ta lá lta k tö b b féle, b á r n em h e ly tá lló k ifo g ást, hogy az ü g y et m e g k e rü ljé k . Így b e c sü ljü k a b é k é t a szá n k k a l, de sz ív ü n k sz e rin t e lle n e v a g y u n k .” A leszerelési v i­ tá r ó l a d o tt beszám o ló így fe je z ő d ik b e : „ E z é rt it t az id eje, hogy az e g y h á z a k k ije le n ts é k : m in d e n h á b o rú b ű n , ez é rt m in d e n h á b o rú s e lő k é sz ü le t szü k ség k é p p e n b ű n . . . n e r ia d ju n k v issza a n eh éz fe la d a to k tó l. A m it m a m eggyőződéssel és o d a a d á ss a l m o n d az egyház, a zt a v ilá g h o ln a p sz in té n m o n d ja m a jd és m e g v a ló sít­ ja .” (S iegm und S c h u lz e i. m. 39. l .). A z ö tv en év v e l e z e lő tti p rá g a i n em ze tk ö zi eg y h ázi b é k e k o n g re s sz u sra tö rté n ő e m lé k e z é sü n k ü z e n e te az,

208

hogy o tt m á r a k k o r, le g a lá b b is c sírá ib a n , je le n v o ltak a m a i K B K célk itű zé se i. K ü lö n ö se n fo n to sn a k ta rto m , s ezt k ife je z e tte n h a n g sú ly o zn i sz e re tn é m , hogy az 1928-as P rá g a i K e re sz ty é n B é k e k o n g re ssz u sra négy s a ­ já to ssá g v o lt je lle m z ő : az egyháziasság, az időszerűség, az ö k u m e n ic i tá s és a bibliai-teológiai m otivá ció . Ez u tó b b iró l a m á r id é z e tt je le n té s tö m ö re n így beszél: „H a o ly an szó h a n g z o tt el, a m e ly n e m az ö rö k Ig é ­ b ő l sz á rm a z o tt, a k k o r a n n a k se m m i köze sem v o lt az eg y h á zak h o z és n e m a k e re s z ty é n e k e t sz ó líto tta m eg ” (S ieg m u n d Sch ulze, i. m . 88. l.). A m á s i k é v fo r d u ló m o z g a l m u n k h ú sz é v v e l ezelő tti m eg a la k u lá sa , a m irő l b á tr a n á llíth a tju k , hogy az ö tv en év v el e z e lő tti P rá g a i B é k e k o n fe re n c iá n k ife je z é s re j u ­ to tt szép és g a z d a g k e re s z ty é n sz e m lé le te t ú jíto tta fel. A m á so d ik v ilá g h á b o rú b o rz a lm a i, a tö m e g p u sz tító fe g y v e rek m eg jele n é se , a k e re sz ty é n le lk iism e re tn e k szeg e z e tt k é rd é s t m ég g y ö trő b b é te tté k : „M it te tte k az eg y h áz a k — k é rd e z te B o h u sla v Pospišil, a m o zg a­ lom első fő titk á ra , a K B K m e g a la k u lá s á n a k o k a it is­ m e rte tv e —, a n n a k m e g a k a d á ly o z á sá ra , hogy az ú g y ­ n e v e z e tt k e re sz ty é n n ép ek , k e re sz ty é n á lla m fé rfia k és k e re s z ty é n tu d ó so k n e v á lja n a k o ly a n sz ö rn y en a d ó ­ sa iv á az e m b e risé g n e k ? ” (B o h u slav Pospiš il: D ie P r a ­ g e r C h ris tlic h e F rie d e n sk o n fe re n z , H e fte a u s B u rg ­ sc h e id u n g en , 30. l .). H úsz év v el e z e lő tt az a nehéz k é rd é s g y ö tö rte e le in k e t, hogy az e m b e risé g tu d a tá b a n v a n -e a n n a k a re n d k ív ü l v eszély es h ely ze tn e k , a m e ly ­ b e az a to m fe g y v e re k ju tta ttá k . F e lism e rté k , hogy a k e ­ re sz ty é n h itn e k , a te o ló g iá n a k e ls ő re n d ű fe la d a ta v i­ lág o sa n k im o n d a n i, hogy az a to m fe g y v e re k és a v e ­ lü k v a ló k isé rle te z é s K ris z tu s p a ra n c s á n a k b o rz a lm a s m egszegése. Az a to m fe g y v e re k k é rd é s e és a leszerelés ügye, a h á b o rú és a b ék e p ro b lé m á ja te lje s m é r té k ­ b e n teo ló g iai és e g y h ázi k érd és. A m o zg alo m m o tív u m a i v ilá g o sa k v o lta k az a la p ító a ty á k elő tt. E z ek rő l is í r a m o zg alo m első f ő titk á ra : „A v esz é ly b en lev ő k s z o lid a ritá s -tu d a ta elégséges b á r ­ m ely b ék e g y ű lé s ö sszeh ív ásáh o z. A K B K ré sztv ev ő i a k e re sz ty é n m e g je lö lé sse l a z o n b a n a z t is k i a k a r já k fejezn i, hogy n e m c sa k á lta lá n o s e m b e ri m o tív u m a ik v a n n a k , a m e ly e k a b é k e m u n k á ra k é sz ítik ő ket, h a n e m az in d ítá s t e rr e és a fe la d a to k v á lla lá s á t k e re sz ty é n h itü k és fe lfo g ásu k is in d o k o lja . A k e re sz ty é n jelző n e m le h e t p u sz ta je lk é p v ag y cím k e, so k k a l in k á b b k iin d u lá s i p o n tn a k és c é ln a k te k in te n d ő .” (Pospišil i. m. 19. l.). Az örökség, a m e ly e t rá n k h a g y ta k a K B K a lap ító i, rö v id e n így je lle m e z h e tő a h u sz a d ik é v fo rd u ló n : a k e ­ r e s z ty é n b ék eszolg ála t le g itim eg y h á zi feladat. A h á ­ b o rú p u s z títá s á t és sz ö rn y ű sé g eit a b ű n s z o lid a ritá s á ­ b a n és a b ű n b á n a t le lk ü le té b e n n a g y ré sz t a k e re s z ­ ty é n e g y h á z a k m u la s z tá s á n a k is k e ll te k in te n i. Az a n a g y re m é n y sé g tö ltö tte el őket, h o g y a b é k é é rt v ég ­ z e tt m u n k á ju k so rá n az e g y h á za k ta lá n a já n d é k u l k a p ­ já k Is te n tő l az egység és e g y ü ttm ű k ö d é s n ag y o b b m é r té k é t is. „M a m ég n eh é z le n n e m e g m o n d an i, m i­ k o r és m ily e n k ö rü lm é n y e k k ö zö tt lesz v a ló sá g e b b en a v ilá g b a n az az e lv i egysége K ris z tu s e g y h ázain ak , a m e ly b e n m i h iszü n k . Az az o n b a n bizonyos, hogy h e ly z e tü n k b e n a közös Ú r b a v e te tt h itü n k n e k a szo­ lid a ritá s b a n és a fe le b a rá t ir á n ti sz o lg á la tb a n k ell m e g m u ta tk o z n ia .” (P o spišil i. m. 20. l.). A h á lá s em lék ezés és a fe lelő sség te lje s e lk ö te le z e tt­ ség le lk ü le té v el g o n d o lu n k m o st v issz a a K e re sz ty é n B é k e k o n fe re n c ia k é t é v tize d ére, m in d a z o k ra , a k ik ö n ­ z e tlen ü l, n é m e ly k o r a m eg n e m é rté s t is v á lla lv a és a. n eh éz m u n k a te r h é t h o rd o z v a v e tté k m a g u k ra U ru n k ­ n a k e z t a g y ö n y ö rű ség es ig á já t (M t 11,29—30). M ost k ü lö n ö se n n a g y sz e re te tte l h a jts u k m e g fe jü n k e t azok

előtt, a k ik h ú sz év v el e z e lő tt a m o zg alo m in d u lá s a k o r is je le n v o lta k és m o st is itt v a n n a k v e lü n k e te r e m ­ ben, b iz o n y ság áu l h ű sé g ü k n e k és a m u n k á n k fo ly a ­ m ato sság án a k . Így k ö sz ö n tjü k tis z te le tte l B a r th a és M ichalko ale ln ö k e in k e t, V a rg a Im re p ü sp ö k te s tv é rü n ­ ket, P á k o z d y L ászló M á rto n p ro fe ssz o rt, H ro m á d k a , Pospišil és U llm a n n asszo n y o k at, K. Essent, H. K r ü ­ gert, S c h m a u c h asszon y t, G ü n te r W ir th e t, D orothey m e tro p o litá t, M iro slav N o v á k p a tr ia r c h á t. A k ö szö n et és em lék ezés a k k o r e v a n g é liu m s z e rin ti h a e rő t és biz ta tá s t sugároz. B iztos v ag y o k b e n n e, hogy m o sta n i m eg em lék ezésü n k to v á b b i m u n k á n k s z á m á ra ily e n e rő ­ fo rrás lesz. II. A teo ló g iai re fle x ió — m in t az é v fo rd u ló k ra v a ló em lékezésből is k itű n ik — m in d ig szo ro san e g y ü ttjá r t a m i m o zg alm u n k b ék e te v ék e n y ség é v e l. A m o zgalom ind u lá s á n a k első p e rc é tő l k e zd v e ig én y v o lt a rr a , hogy sajáto s k e re sz ty é n m o tív u m a in k a t fe ltá r ju k és te o ló ­ giailag k ife jtsü k . V iszo n t az is igaz, hogy a k e re sz ty é n egyházak teo ló g iai fá ra d o z á s a in a k eg é szé t te k in tv e , a béke té m á ja m o sto h á n k e z e lt ü g y m a r a d t a teo ló g ia törté n e te so rán . N em h iá n y z ik te lje se n a teo ló g iai t u ­ dom ányos m u n k á b ó l (v. ö. W ilh elm Caspari, Eichrodt, von R a d etc.), de a teo ló g iai k u ta tá s a b ék e té m á ja összefüggésében n e m n y ú jto tt h até k o n y in d ítá s o k a t az egyházak g y a k o rla tá h o z (k iv év e a tö r té n e ti b é k ee g y ­ házak at) és n em in s p irá lta elég g é a g y a k o rla ti k e re s z ­ t yén b ék ete v ék en y ség et. A leg u tó b b i B ék e-V ilá g g y ű lés (1971) ó ta e lte lt év ek abból a szem p o n tb ó l is je le n tő s e k v o ltak , hogy ez a la tt a viszonylag rö v id idő a la tt n a g y m é rté k b e n k ib o n ta ­ kozott a bibliai b é k e ü z e n e t t u d o m á n y o s fe ltárá sa s ez döntő im p u lz u s o k a t a d o tt a K e re sz ty é n B é k e k o n fe re n ­ cia m u n k á já h o z is. Ez a fo ly a m a t ré sz b e n p á rh u z a m o ­ sa n h a la d t az igazságos h á b o rú (b e llu m iu s tu m) te o ló ­ giai té te le in e k cáfo lásáv a l. E lső re n d e n a K B K -b a n te ­ vék en y k ed ő teo ló g u so k (I w a n d , Vogel, G o llw i tz e r stb.) m u ta tta k r á a rr a , hogy a b e llu m iu s tu m teo ló g iai té ­ telei m erő a n a k ro n iz m u s o k a tö m e g p u sz tító fe g y v e­ rek k o rsz a k á b a n . A b ék e -te o ló g ia feld o lg o zása v isz o n t egy sereg o ly an alap v ető k é rd é s m e g v ála sz o lá sá h o z n y ú jto tt h a té k o n y segítséget, m in t p é ld á u l az, hogy a re a litá so k közé t a r ­ tozik-e a v ilá g b é k e v ag y p e d ig a b é k é rő l m o n d o tta k a t, az ü d v ö zletb en g y a k ra n fe lh a n g z ó b é k e íg é re te k e t, k ö l­ tői és ü n n e p i d e k oru m o k n a k k e ll-e c su p á n te k in te n i? Egy to v áb b i k érd és, a m e ly re v á la s z t k e lle tt k e re sn i, az volt, hogy le h e t-e k ö z v e tle n k a p c so la to t te re m te n i a lelk i béke, Is te n b é k éje és a tö rté n e lm i v alóságok, a m o st m e g v a ló síta n d ó b é k e k özött. A b ib lia i b é k e k u ­ tatás, e ls ő re n d e n az ó- és ú j t e s t a m e n t o m i b é k e fo g a l­ m a k (salom , e irén é) teo ló g iai k ife jté s e n a g y seg ítség et n y ú jt e k é rd é s e k m eg v á la sz o lá sá b a n . I t t csak rö v id e n u ta lo k a le g fo n to sab b ere d m é n y e k re . A z ó t e s t a m e n t u m i sa lo m n e m tesz k ü lö n b ség e t, n em húz éles h a tá r v o n a la t Is te n b é k é je és a fö ld i b ék e k ö ­ zött. A z ó te s ta m e n tu m i ü z e n e t a v ilá g b é k é jé t m in ­ dig Is te n b é k é jé n e k fé n y é b e n szem léli, jó lle h e t e k e ttő a te o ló g ia tö rté n e t so rá n e ls z a k a d t e g y m ástó l, d e az alap o sab b b ib lia i k u ta tá s k im u ta tta , hogy „a k e re sz ­ ty én b é k e é rte lm e z é s ó te s ta m e n tu m i ö röksége, a sa lo m örökség, Is te n b é k é je és a v ilá g b é k é je szo ro san e g y ü ­ v é ta rto z ik .” (G. L ie d k e : D as c h ristlic h e V e rstä n d n is von S chalom , a C h ris tlic h e r F rie d e n sb e g riff u n d e u ro ­ p äisch e F re id e n so rd n u n g c. k ö te tb e n , szerk . N. N. S c h m ö lz , K a is e r V e rla g 1977). F e ltá r u lt az az igazság is, hogy a salo m je le n té s e e rő se n v ilá g i v o n atk o zá sú ,

a teljes ü d v ö t jelöli. "A salo m je le n té s é b e n lén y eg esen tö b b az a n y a g i és tá r s a d a lm i v o n a tk o zá s, jó lle h e t a salo m k e z d e ttő l fo g v a teo ló g ia ila g m e g a la p o z o tt fo g a ­ lo m ”. (V o n R ad.) A z ó te s ta m e n tu m i sa lo m közösségi fogalom , n e m az eg y én á lla p o tá t, h a n e m a közösség jó lé té t jelö li. Így a n é p e k eg y m ás k ö z ö tti v isz o n y á t is. E g y sz e rre esc h ato ló g ia i re m én y sé g és je le n b e li v a ló ­ ság. A p ró fé tá k is úgy fo g tá k fel Is te n b é k é jé t, m in t a m e ly n e k lé tre h o z á sá h o z az e m b e r k ö z re m ű k ö d é sé re is szükség v an . „A n é p e k . . . c s in á ln a k feg y v e re ik b ő l k a p á k a t és d á rd á ik b ó l m etsző k ése k et, s n é p n ép re k a r ­ d o t n e m em e l és h a d a k o z á st tö b b é n em ta n u l”. (Ézs 2,4). A sa lo m je le n té s e so h asem v o n a tk o z ta th a tó az egyén le lk i ü d v ére, h a n e m m in d ig e m p irik u s a n ta p a s z ta lh a ­ tó a tá rs a d a lo m és a n é p e k éle téb e n . T o v á b b á a r r a is u ta ln a k a k u ta tá s o k e re d m é n y e i, hogy a h á b o rú „az e m b e ri é le tn e k egy tö rté n e tile g m e g h a tá ro z o tt je le n ­ sége. A b b ó l k e ll k iin d u ln i, hogy a h á b o rú a v itá k m e g ­ o ld á s á n a k o ly a n fo rm á ja , m ely az e m b e risé g tö r té n e ­ té n e k egy m e g h a tá ro z o tt k o rsz a k á h o z ta rto z ik , a m e ­ ly e t a v itá k m e g o ld á sá n a k m ás fo rm á i elő z te k m eg és e z é rt m ás fo rm á t k ö v e tn e k m a jd . E m ia tt jogos a k érd és, m e ly e k azok a m eg o ld ási fo rm á k , a m e ly e k a je le n le g i v ilá g h e ly z e tb e n a k ü lö n b ö ző n é p c so p o rto k k ö z ö tti n é z e te lté ré se k e t m e g o ld já k , a m e ly e k le h e tsé g e ­ sek és é rte lm e se k , a n é lk ü l, hogy é ss z e rű tle n p u s z títá s ­ hoz v e z e tn é n e k ”. (C. W e s te r m a n n : De r F rie d e im A l­ te n T e sta m e n t. S tu d ie n zu r F rie d e n sfo rsc h u n g , I. k ö ­ te t 165. l ). Az ó te s ta m e n tu m i b é k e je le n té s e az ú j t e s t a m e n t u m i ü z e n e tb e n to v á b b m egy, ső t k ite lje se d ik és Jé z u s sze­ m ély é h ez k a p cso ló d ik . Jé z u s a k iv á ltk é p p e n v a ló b é ­ keszerző, a k i b é k essé g re lé p e tt elle n sé g e iv e l is, ö az, a k i k ö v e tő it b é k e sz e rz é sre h ív ja . Jé z u s „a m i b é k e ssé ­ g ü n k (Ef 2,14), a k i a p o g á n y t és zsid ó t, a k o r le g á d á ­ z a b b e lle n fe le it m e g b é k é lte tte . A k e re sz ty é n g y ü le k e ­ zet a h e ly e az Is te n n e l v a ló m eg b é k é lés m e g n y ilv á n u ­ lá s á n a k . A g y ü le k ez etb en az e m b e re k k ö zö tti v á la s z ­ fa la k le b o n tá sa e lk e rü lh e te tle n k ö v e tk e z m é n y e a n n a k , hogy Is te n Jé z u s b a n m e g b é k é lt az e m b e rre l. E z é rt Is ­ te n b ék eszerző c se le k e d e té n e k e v ilá g i k iá b rá z o lá s á ra a k e re s z ty é n g y ü le k ez e t p a r e x c e lle n c e hely. A z Ú jte s ta m e n tu m te h á t k ü lö n b sé g e t tesz az Is te n n e l v a ló b ék esség és az e m b e re k k ö z ö tti b é k e k özött, d e a k e t­ tő t szo ro san e g y ü v é k a p c so lja , n e m b é k é lh e tü n k m eg Iste n n e l, h a n e m b é k ü lü n k m e g eg y m ással. M eg k e ll e m lítse k m ég egy to v á b b i igen lén y eg es teo ló g iai k é rd é st, a m e ly n e k k ö z v etlen k ih a tá s a le h e t a k e re sz ty é n b é k e sz o lg á la tra . A h a g y o m á n y o s k e re s z ­ ty é n teo ló g ia azzal in d o k o lja a h á b o rú e lk e r ü lh e te tle n ­ ségét, hogy u ta l az e m b e r b ű n ö s á lla p o tá ra , az e re d e n ­ dő b ű n re . Ez az in d o k o lá sa a n n a k a p essz im ista sz em ­ lé le tn e k , hogy a h á b o rú t és az e rő sz a k o t so h a n em le ­ h e t k iik ta tn i az e m b e risé g é letéb ő l. A k e re sz ty é n te o ló ­ g ia tö rté n e t n ag y o n sok o ly a n k o n ce p ció t m u ta t fel, a m ely ek s z e rin t az e m b e r te rm é sz e te m ia tt k é p te le n a b é k é re . Ezzel a p e ssz im ista sz e m lé le tte l s z e m b e á llít­ h a tó az az é rv elés, hogy az e re d e n d ő b ű n d o g m á ja n em az e m b e r te rm é sz e té rő l ta n ít, h a n e m Is te n és az e m b e r v iszo n y á ró l, e n n e k a v is zo n y n a k a m e g ro m lá sá ró l, a m in e k k ö v e tk e z m én y e i v a n n a k az e m b e re k kö zö tti k a p c so la to k b a n is. A b ű n e se tte l és az e re d e n d ő b ű n ­ n e l v a ló é rv e lé s a v a ló sá g b a n „ K risz tu s e lő tti” é rv e ­ lés, m e rt Jé z u s K risz tu s Iste n h e z v a ló v isz o n y u n k a t elv ile g re n d b e h o z ta . Jé z u s m in d e n e m b e r sz á m á ra m e g te re m te tte a z t a leh ető sé g et, hogy re n d e zz e v iszo ­ n y á t Is te n n e l és e m b e rtá rs a iv a l. E z é rt a b é k érő l v a ló ­ já b a n c sa k k risz to ló g ia ila g le h e t b esz éln i a k e re sz ty é n teo ló g iá b an . M indez p e rsze n em a z t je le n ti, hogy az

209

eredendő bűnről szóló k eresztyén tanítás érv én y ét v e ­ szítette, m ert ez a tanítás hozzásegít bennünket az em ber reális látásához, akit ugyanakkor m indig a K risztusban kapott m egváltás rem én ysége felő l is szem lélni kell. A keresztyén békem unka teológiai m egalapozottsága átsegíthet ben n ü n k et m ég egy további nehézségen. K özism ert, hogy a béke n eh ezeb b feladat, m in t a h á­ ború. T ehát a békem unkához, a keresztyén bék em u n ­ kához különösen, hozzá tartozik a kudarc, a m eg nem értés, a közöm bösség és a tám adás. Érthető, hogy azok­ ban, akik erre a m unkára vállalk ozn ak , sokszor fe l­ m erülnek kétségek és bizonytalankodások, rem én yü ­ k et vesztik. Ez az a nehéz helyzet, am elyben a k eresz­ tyén h it rem én ysége seg ítség et nyújt. M inden éssze­ rűtlenség és k ilátástalan ság e llen ére is Isten b ék essé­ ge a békéért v égzendő m unkára kötelez el bennünket. S ebben a sokszor utópiának tűnő, k ilátástalan n ak lá t­ szó erőfeszítésb en m utatkozik m eg a keresztyén hit legnagyobb ereje. Ez az a „rem énység ellen ére való rem ényked és”, am elyről a R óm ai le v é l is beszél (Róm 4,18). sszefoglalva elm ondható, hogy a teológiai tisztázó­ dás segített felism ern i a m i m ozgalm unkban is azo­ kat a feladatokat, am elyek m egoldásától függ a k e­ resztyének hatékony békeszolgálata. M elyek ezek? 1. A háború teológiai igazolása, a „iustum b ellu m ” tétele, id ejét m ú lta a töm egpusztító fegyverek korá­ ban. 2. Hátat k ell fordítani annak a szem léletn ek , hogy a béke nem reális, fe l k ell ism erni, hogy a béke m e g ­ valósítható. 3. Szakítani kell azzal, h ogy a k eresztyének a b ékét elspiritualizálják , in d ivid u alizálják és esch atologizál­ ják.

Ö

E nnek a teológiai tisztázódásnak a során persze e l­ kerü lh etetlen ü l felm erü lnek m ás kérdések is. Ilyenek: egyházunk gyakorlata és a k eresztyén ség gyakorlata évszázadokon át m iért m ondott elle n t az evan géliu m békeüzen etén ek ? N em szükséges en n ek az állításn ak az igazolására történeti érvek et és példákat felhozni. Ezek általánosan ism ertek. J ólleh et a keresztyénség fen n állásán ak három első évszázadában p acifista v a l­ lás volt és e lle n e á llt a judaizm us és a róm ai b iro­ dalom m ilitarizm usának, hogyan változott át ez a teológiai m agatartás később a háborúkat igazoló á llá s­ ponttá? D e tegyük hozzá azonnal: a keresztyén ség kö­ zel kétezer év es történetében m in d ig voltak kísérletek arra, hogy kom olyan vegyék a b ib liai békeüzenetet, s abból levon ják a konzekvenciákat. B izonyos, hogy ezek a k ísérletek gyen gék és jelen ték telen ek m arad­ tak, de m indig jelen voltak a k eresztyénségben teo ló ­ giailag is és az egyház gyakorlatában is. V égü l a b ék ével kapcsolatos teológiai reflexiók h oz csak an nyit szeretnék hozzáfűzni, h ogy ezzel sohasem akartunk egy egységesen kötelező b ék eteológiát k iép í­ teni a K B K -ban. Sokkal inkább arra törekedtünk, hogy a m ozgalm unkban összetalálkozó sokszínű teo ló ­ giai h agyom ány a m i b ék e-teológiai reflex ió n k tó l ösz­ tönzést kapjon arra, h ogy saját egyházainkon belül kutassák a b ib liai alapjait. N em a term in ológia volt a fontos, am ely eb ben a reflex ió s folyam atb an á lla n ­ dóan korrekcióra szorul, h an em m aga a folyam at. Az is bebizonyosodott, hogy ez a teológiai reflex ió nem lett akadálya a keresztyén békem unkának, nem terel­ te el a figyelm et a konkrét, időszerű feladatokról és nem lett a különböző teológiai irányzatok közötti v ita forrásává. E llenkezőleg: inspirátorává és hajtó m o­ torjává v á lt a keresztyén b ék etevékenységnek.

210

III. K ezdettől fogva fontos tém ája vo lt m ozgalm unknak korunk fő szellem i, társadalm i és p olitik ai irányzatá­ nak, a m a r x iz m u s n a k és a keresztyén ség n ek a v is zo ­ nya. Ennek a kérdésnek az érin tése azért nem k erül­ hető m eg, m ert az e lm ú lt időszakban igen jelentős k ezd em ényezésekre és állásfoglalások ra került sor ezen a téren, m ind gyakorlati, m ind e lm életi v on at­ kozásban. G ondolok p éld áu l a kom m unista és m u n ­ káspártok berlini nyilatkozára (1976. június) és a különböző nyu gat-eu róp ai kom m u n ista pártok és ke­ resztyén ek közötti fokozott együttm űködésre, sőt a la ­ tin -am erik ai helyzetre, nem is b eszélv e a szocialista országokban kedvezően alakuló együttm űködésről a m arxisták és k eresztyének között. E kérdés érintése azért is kézenfekvő, m ert m ozgalm unk központja egy szocialista országban van, s m ert a szocialista orszá­ gokban élő k eresztyén egyházak h ivatalosan vesznek részt benne, s igen döntő szereplői m ozgalm unk m in ­ den tevék en ységén ek . Ennek az ö sszetett és bonyolult folyam atnak, am ely a keresztyén ség és a m odern m un­ kásm ozgalom viszonya, term észetesen nem leh et m ost m inden vonására kitérni, viszon t szeretném itt je le z ­ ni azokat a főbb m ozzanatokat, am elyek az elm ú lt időszakban figyelm ü n k et különösképpen is lekötötték. Látni k ell azt, hogy m inden korszaknak m egvan a fő szellem i, p olitik ai irányzata, s a m i ko ru n k ba n ez m i n ­ d en k étség et kiz áróan a szocializmus. Ehhez a m eg­ állapításhoz azonnal k ét m egjegyzést fűzök: egyrészt szocializm uson nem csak egy párt, korm ány, vagy egy ország napi p o litik á já t értem , h anem azoknak az ösz­ szetett és b onyolult társadalm i, gazdasági, politikai és nem zetközi jelen ségek n ek az összességét, am elyek k ife ­ jezik az új öntudatra ébredt dolgozó töm egek felem el­ kedés utáni vágyát, küzdelm eit, korszakalkotó v ív m á ­ nyait, s ugyanakkor téved éseik et, hibáikat is. T elje­ sen igaz az a m egállap ítás, h ogy „bárhogyan ítéljü k is m eg az egyes szocialista társadalm akkal kap csola­ tosan szerzett tapasztalatainkat nem vitatható, hogy a szocializm us fogalm ával é s ü gyével a m ai v ilá g leg ­ különbözőbb részein a felszab ad u lás és a rem énység elk ép zelései vannak összekötve, egy jobb, em beribb viszon yok at kialakító rendnek a rem énysége. A ki az em beri jövő alakításában részt akar ven n i, annak a szocializm u ssal legaláb b is szám olnia k ell.” M ásrészt látni k ell azt is, hogy a szocializm usnak, m int vilá g jelen ség n ek a kérdésében íg y vagy úgy, n e­ ga tiv e vagy pozitíve, k özvetve vagy k özvetlen ü l m in ­ denkinek á llá st k ell foglalnia. Ezt különösképpen nagy erő v el hangsúlyozta H rom ádka professzor m inden, a m arxisták és keresztyén ek viszon yát tárgyaló m eg­ nyilatkozásában. (V. ö. H rom á dk a: K om m unism us und C hristentum „Der G eschichte ins G esicht seh en ” c. kötetben 155. l.) A k eresztyén ség történ elm i tragédiája, hogy kezdet­ től fogva szem b eford u lt a m unkásm ozgalom m al, a m u n k ástöm egek k ö v e te lésé v el a szervezett m u n k ás­ m ozgalm at alapjában v é v e m indig a k eresztyénség társadalm i b efolyását veszély eztető jelen ség k én t fogta fel. „Az egyház a szocializm usban m indig a bűnbakot látta a m unkásoknak az egyh áztól v a ló eltávolodása és en nek követk eztéb en a töm egekre gyakorolt b efo ­ lyásán ak e lv esztése m ia tt”. (R. Sorg: M arxism us und P rotestan tism u s in D eutschland, 1974. 202. l .). A n egatív viszon y és k ölcsönhatás m egállapítható: egyrészt az egyház szoros összefonódása az elnyom ó feu d ál-p olgári társadalom m al, a m elytől véd elm et re­ m élt a m u n kásm ozgalom m al szem ben és am elynek ideológiai véd elm ezője lett, úgy hogy a m unkásm oz­

galom e le v e elle n sé g é n e k te k in te tte az e g y h á z a t és h a rc o ln i v o lt k é n y te le n e lle n e ; m á sré sz t a m u n k á s m o z ­ g alom v a llá s - és eg y h áz e lle n e ssé g e filo zó fiai és id eo ló ­ giai té re n is je le n tk e z e tt. E n n e k az e lle n té tn e k és sz e m ­ b e n á llá s n a k a m é ly ség é t k ife je z i az a tén y , h o g y az új „szo cialista v agy k o m m u n is ta tá rs a d a lo m é p ítő i­ n ek vezető id eo ló g iá ját, v a llá se lle n e s, ső t a te is ta e le ­ m ek színezik. A m a r x is ta id eo ló g ia a te iz m u s a az o n b an n em ú j, c su p á n a m o d e rn e u ró p a i fo rra d a lm i sz e m lé ­ le tn e k ra d ik á lis k ifejezése. U g y an is a re n a issa n c e és a felv ilág o so d ás n a p ja itó l k e z d v e m in d e n e u ró p a i és a m e rik a i p o lg á r le lk e m é ly é n o tt d olgozik v a la h o l az Is te n n é lk ü li h u m a n iz m u s m o tív u m a ”. (H ro m á d k a i. m. 274— 275). A k e re sz ty é n sé g tr a g é d iá ja m ég to v á b b m é ly ü lt az álta l, hogy a m a rx iz m u s a te iz m u s á t n e m e v a n g é liu m i sz e m lé le tte l és n em teo ló g ia ila g d o lg o z ta fel, h an e m a lib ik é n t h a s z n á lta a n tisz o c ia lista és a n tik o m m u n is ta á llá s p o n tja ig azo lására . A z u tó b b i é v tiz e d e k b e n a z o n ­ b an m e g in d u lt egy fo ly a m a t, a m e ly a k é rd é s t e g y ré sz t elv i teo ló g iai sík o n ig y e k e z e tt m e g k ö ze líten i, m á sré sz t k ia la k u lt és tö rté n e lm i re a litá s le tt a k e re sz ty é n e g ­ ziszten cia a szo cializm u sb an , azaz a m a rx iz m u s p o li­ tik a i g y a k o rla tá b a n . E g y re e rő sö d ik az a felism e ré s is, hogy a m a rx iz m u s és a k e re sz ty é n sé g ta lá lk o z á s a és e g y ü ttm u n k á lk o d á sa e lk e rü lh e te tle n tö rté n e lm i sz ü k ­ ségszerűség. A m a rx iz m u ssa l v a ló ta lá lk o z á s b a n a k e ­ re szty én ek m e g ta n u ltá k a tö rté n e lm i felelő sség k o m o ­ ly a n v é te lé t és a tö rté n e lm i k a te g ó riá k b a n való, ső t a jövő fe lé te k in tő re m é n y te lje s sz e m lé le te t is. A k e ­ reszty én ség a szo c ia lista tá r s a d a lm i v iszo n y o k k ö zö tt — m iu tá n m e g s z a b a d u lt a ré g i s tru k tú r á k h o z v a ló k ö ­ tö ttség ei aló l — s z o lg á la tá n a k ú j d im e n z ió it fed ezi fel. Ú jra H ro m á d k a p ro fe ssz o rt id ézem , a k i ta lá ló a n fe ­ jezte ki az e v a n g é liu m i sz o lg á la t ú js z e rű sé g é t a szo­ c ia lis ta tá rs a d a lm i v iszo n y o k k ö z ö tt: „A z e v a n g é liu m és Jé z u s K ris z tu s élő e g y h á z a n e m fü g g eg y e tle n t á r ­ sa d a lm i re n d tő l sem és k ép e s a rég i tá r s a d a lm i fo rm á k és civ ilizáció ro m ja i fe le tt ú j lá m p á v a l á tlé p n i és az ú j szo c iá l-p o litik a i k ís é rle t k ü sz ö b én lev ő e m b e rn e k b á ­ to rság o t, szükséges sz a b a d sá g o t és sz e re te te t su g á ro z ­ ni ahhoz, hogy ú j k e z d e te t k e z d je n .” (H r o m á d k a : D er C h ris t in k o m m u n is tisc h e r G e sellsch aft, 1962). R ö v id en összefoglalva m e g á lla p íth a tó az is, hogy a k e re s z ty é n -m a rx is ta d ia ló g u sn a k a h a tv a n a s é v e k b en g y ak o ro lt fo r m á it a közös p o litik a i c selek v és v á lto tta fel, a n é lk ü l, hogy a te o re tik u s d ia ló g u s szü k ség sze­ rű sé g é t a m a g a h e ly é n és m é re te ib e n b á rk i is ta g a d ­ ná. E zek n ek a d ialó g u so k n a k az eg y ik sz e rv ez ő je és h ív e az olasz L a m b e rd o Radice, m á r 1972 e le jé n , e zt ír ta : „ E ljö tt a m a r x is tá k és k e re sz ty é n e k közös e lk ö ­ te le zettség én ek i d e j e . . . m e r t m á r e rrő l v a n szó: h o ­ g y an é p ítsü k k i a k e re sz ty é n e k és m a r x is tá k ta lá lk o ­ z á sá t é s e g y ü ttm ű k ö d é s é t egy m ásik , egy jo b b v ilág k ia la k ítá s a é rd e k é b e n , egy v ilá g é rt, a m e ly b e n e g y ü tt fog u n k éln i, s m e ly e t közösen é p ítü n k !” (A n tiso z ia lis­ m us au s T ra d itio n ? i. m. 36. l). A k e re s z ty é n e k és m a r x is tá k v isz o n y á n a k e z t az új sz a k a sz á t m in d e n e k fe le tt az je llem zi, hogy n e m az a k a d é m ia i e lm é le t n ív ó ja h a tá ro z z a m eg, h a n e m az a b e lá tá s, hogy a m a rx iz m u s te o re tik u s e le m z é sé t a k e ­ re sz ty é n e k ré sz é rő l m eg k e ll előzze egy p o z itív e lő je ­ lű p o litika i gyako rlat. T e rm é sz e te se n n agyon k om oly p ro b lé m a m a ra d s z á m u n k ra az a te i z m u s kérdése, az a te iz m u s t a z o n b a n n e m sz a b a d c su p á n a m a rx iz m u s a te iz m u s á ra k o rlá to z n u n k , e lfe le jtv é n , hogy m o d e rn v i­ lá g u n k b a n az a te iz m u s n a k n ag y o n so k v á lto z a tá v a l t a ­ lálk o zu n k . M in d e n a z o n á lta l fe lism e rtü k , hogy a m a r ­ x izm u s a te iz m u s a n em sz o lg á lh a t ig az o lá su l a m a r x is ­ tá k k a l v aló e g y ü ttm ű k ö d é s e lu ta s ítá s á ra , to v á b b á, hogy

a te o re tik u s p o lé m ia e te k in te tb e n sem c é lrav ezető . M eg fo n to la n d ó az a v é le m é n y is, hogy az a te iz m u s e re ­ je n e m az e lm é le tb e n v a n , h a n e m a b b a n az e m b e ri a k a ra tb a n , a m e ly n e k k ifejezése, n e v e z e tese n az e m b e r fö ld i é le té n e k m e g ja v ítá s á ra irá n y u ló e ls z á n t a k a r a t­ b an. E rre az a k a r a tr a a d o tt v á la sz n e m e lm é le t k e ll hogy leg y en , h a n e m a h itn e k az e m b e ri é le te t szo l­ gáló, a la k ító e re je és a n n a k a n ag y o b b s z e re te tn e k az e re je , a m e ly eg y ed ü l k é p e s a rró l az Is te n rő l b iz o n y sá ­ go t te n n i, a k irő l a z t o lv a ssu k az ír á s b a n , hogy „ Iste n sz e re te t”. (1J á n 4,8). A m a rx iz m u ssa l v a ló ta lá lk o z á sb ó l ko m o ly teo ló g iai im p u lz u s o k a t is k a p h a tu n k , e lső re n d e n a te k in te tb e n , hogy az id e o ló g iá já v a l e g y ü tt p ró b á lju k m e g é rte n i az e m b e rt és c é lja it, a k in e k a k e z é b e n v a n az id eo ló g ia h a rc i eszköze, to v á b b á , hogy teo ló g ia ila g p ró b á lju k m eg fe ld o lg o zni a m a rx iz m u s tá r s a d a lm i v a ló sá g át. Az ö n m a g á t m e g v a ló síta n i a k a ró e m b e r v a ló s á g á t n e m in ­ té z h e tjü k el a rég i teo ló g iai té te le k ism éte lg e tésév el, rá m u ta tv a m in d e n e m b e ri e rő fe sz íté s h ián y o s és h a ­ tá ro k közé sz o ríto tt v o ltá ra , sem Is te n e lle n i lá z a d á s ­ k é n t n e m b é ly e g e z h e tjü k m eg. Ez a n e g a tív m o ra liz á ­ lá s a k e re sz ty é n sé g n e k m á r ed d ig is n ag y o n so k b a k e ­ rü lt. S ü rg ő s á tg o n d o lá sra szo ru l a k e re sz ty é n e m b e r­ é rtelm e z és, a m e ly ig en e rő sen m a g á n h o rd o z z a az e m ­ b e ri ele se ttsé g stig m á já t. M eg k e ll v iz sg á ln u n k , hogy a k e re sz ty é n a n tro p o ló g ia az ü d v ö sség és a k iv á la sz tá s é rte lm e z é sé v e l m e n n y ib e n já r u lt hozzá a tá rs a d a lm i e lit k ia la k ítá sá h o z , a m e ly e lle n e m o n d a k risz tu s i sze re te t te lje ssé g én e k , Jé z u s o d a fo rd u lá s á n a k a n y o m o ­ ru lta k h o z . Jé z u s a jo g fo sz to tta k h o z jö tt és szó lt — a tö m eg ek h ez. Jé z u s sz e re te te sz o lid á ris sz e re te t. T e r­ m é szetesen n e m a k a r ju k e lb a g a te lliz á ln i az e m b e ri b ű n r e a litá s á t, a m e ly n e k tá r s a d a lm i v e tü le te i m in d e n n a p ta p a s z ta lh a tó k . V iszo n t m eg k e ll k é rd e z n i m a g u n k tó l, hogy n e m úgy fo g tu k -e fe l az ínség, a n y o m o r és a k i­ sz o lg á lta to ttsá g á lla p o tá t, m in t az e m b e ri b ű n eg y e­ nes k ö v e tk e z m é n y é t. „H ogy Jé z u s fo g la lk o z o tt a m e g ­ a lá z o tta k és jo g fo sz to tta k erk ö lcsi, tö rté n e ti, tá r s a d a l­ m i és lé le k ta n i h e ly z e té v e l, ez s z é to sz la tja a jó e re ­ d e trő l és a b ű n ö s e le sé srő l v a ló n é z e te in k e t.” (U. H e ­ dinger: O n to lo g ie u n te r d e m P r im a t d e r S c h u ld o d e r H o ffn u n g ? T h eo lo g isch e Z e its c h rift 1977. Ju li-A u g u st, 219. l .). M eg k e ll k ís é re ln ü n k , hogy te o ló g iailag fed ezzü k fel a sz o c ia liz m u sb a n az ö n m a g á t m e g v a ló síta n i a k a ró e m ­ b e rt. M ely ek azok az é rté k e k , a m e ly e k k ib o n ta k o z á sá ­ v a l az e m b e r ig azá n m e g v aló su l? H ol tu d se g íte n i a k e re sz ty é n teo ló g ia e ze k n e k az é rté k e k n e k a fe lm u ­ ta tá s á v a l és a k ib o n ta k o z á s e lő tt álló a k a d á ly o k e lh á ­ rítá s á v a l? T isztá z n i k e ll te h á t a k e re sz ty é n h it v isz o ­ n y á t a h h o z az e m b e ri e rő feszítésh ez, a m e ly a szo cia­ liz m u s b a n á ll e lő ttü n k . A n agy e g y h á z a ty á n a k , Ir en a e u s n a k a sz a v a i ju tn a k e szem b e: G lo ria Dei v iv e n s homo, azaz Isten dicsősége az élő (boldog és k ite lje s e ­ dő) em b er. K é t rö v id m eg jeg y zéssel sz e re tn é m le z á rn i ezt a részt. E lőször is so k a n g y a n ú sn a k ta r tj á k a k e re s z ty é ­ nek és m a rx is tá k e g y ü ttm ű k ö d é sé t, k ü lö n ö sk é p p e n a v ilá g b é k e ügy éb en . E g y a n ú sítá s h e ly e tt szü k ség eseb b len n e, hogy a k e re sz ty é n e g y h á z ak b ű n b á n a tb a n g o n ­ d o lja n a k a rr a , hogy a m u n k á sm o z g a lo m tű z te p ro g ­ ra m já r a azt, a m i az e g y h á z ak k ö telesség e le tt v o ln a, a m i a b ib lia i b ék e ü z e n e tb ő l eg y en ese n k ö v e tk e z ik : a b é k e ssé g é rt v a ló felelő sség h o rd o z á s á t és g y a k o rlá sá t. Is te n e g y e d ü lá lló le h ető ség e t a d o tt n e k ü n k , k e re s z ty é ­ n ek n ek , a m ik o r a m a r x is tá k m in d e n m u la s z tá s u n k e l­ le n é re is szív esen lá tn a k b e n n ü n k e t a b b a n a gigászi e rő fe sz íté sb e n , a m e ly az é le t m e g m e n té s é é rt folyik. M áso d szo r: n em k e ll fé ln ü n k a m a rx is tá k v a llá s k ri­

211

tik á já tó l, sőt b á tr a n k i k e ll te n n ü n k m a g u n k a t e n n e k a k ritik á n a k . A z a hit, a m e ly a k e re s z ty é n e k n e k a m a r ­ x is tá k k a l v a ló ta lá lk o z á s á b ó l és e g y ü ttm ű k ö d é sé b ő l k i­ k e rü l, a k ritik á k p r ó b á já t k iá llt és a p ró b á k tü zé b e n m e g e d z e tt h it lesz, a m ely k é p es b iz a k o d á ssa l és r e ­ m énységgel te k in te n i a jövőbe. IV. A K e re sz ty é n B é k e k o n fe re n c iá b a n m in d ig , d e az e l­ m ú lt id ő sz a k b a n k ü lö n ö se n n ag y h a n g sú lly a l ír tu k z á sz ló n k ra az igazságos b é k e je lsz a v á t. N em tú lz á s k i­ je le n te n ü n k , h o g y az e lm ú lt h é t év a la t t fő k é n t az ig azsá g o ssá g é rt fo ly t a k ü zd ele m . Ez tü k rö z ő d ik ö k u ­ m e n ik u s, eg y h ázi és teo ló g ia i sík o n e g y a rá n t, és így te rm é sz e te se n a m i m o z g a lm u n k m u n k á já b a n is. N e m ­ csak az á lta l, hogy az e lm ú lt id ő sz a k b a n a la k u lta k m eg ázsiai, a fr ik a i és la tin - a m e rik a i k o n tin e n tá lis s z e r­ v e zetein k , h a n e m m ély e b b ta r ta lm i v o n a tk o z á so k b a n is. L á ssu k m o st rö v id e n e n n e k az ú j h e ly z e tn e k fő b b jelleg zetesség eit. H ogy ezek e t jó l lá ssu k , e lő re k ell b o c sá tan o m , hogy id e k a p cso ló d ik a b ib lia i b é k e ü z e n e t te o ló g iai fe ld o l­ g o z á sá n a k eg y ik sa já to s e re d m é n y e . A m ik o r az e v a n ­ g é liu m sz ellem é b e n e m e ljü k fel sz a v u n k a t a b é k é é rt a k k o r n ém ely e k , fé lre é rtv e b e n n ü n k e t, a z t g o n d o ljá k , hogy ez eg y e t je le n t az ig a z sá g ta la n h e ly z e te k e lfo g a ­ d á sá v a l a n em ze tk ö zi v ag y a n e m z e te k e n b e lü li t á r ­ s a d a lm i s ta tu s q u a sz en tesítésé v el. E z é rt v a n az, hogy sok k e re sz ty é n e m b e rb e n le lk iism e re ti k o n flik tu s t okoz az a k érd és, hogy a b é k e és az ig azság o sság fe lh ív á sa i közül m e ly ik n e k e n g e d je n , m in th a a k e ttő e g y m á sn a k e lle n t m o n d a n a . A b é k e fo g a lm á n a k teo ló g ia i tis z tá ­ z á sa (különösen az ószö v etség i salo m fo g alo m k ib o n ta ­ k o z ta tá sa ) te tte v ilág o ssá, hogy a b ék esség az ig a z sá ­ gos e m b e ri k a p c so la to k a t je le n ti. Az igazság o sság m e g ­ te re m té s é n e k esem én y e, a Jé z u s K ris z tu sb a n b e k ö v e t­ k e zett m eg b ék é lé s Is te n és e m b e r k ö zö tt az a la p ja m in ­ d en igazság o sság o t te re m tő e m b e ri erő fe szítésn e k . A b ék e te h á t a v iszo n y o k re n d e z e ttsé g é t, ille tv e m in ő ­ ségét je le n ti: Is te n és em b e r, n ép és nép, e m b e r és e m b e r k özött. Ez a v iszo n y c sa k a k k o r ép, z a v a rta la n h a igazságos. „Ig azság o sság n é lk ü l te h á t n in cs béke, n in cs salom , n in cs jó lét. A b é k e u g y a n is á lla n d ó h a rc o t k ív á n az ig azság o sság ért, e b b e n a te k in te tb e n te h á t e lle n t m o n d ö n m a g á n a k , d e é p p e n ezzel v a ló su l m e g .” (B. N. G. V a u g h a n : T h e E x p e c ta tio n s of th e P o o r, T h e C h u rc h a n d th e T h ird W o rld , 1972, 38—40. l .) E z é rt a tá r s a d a lm i és g azd a sá g i ig azság o sság h e ly re á llítá s á n a k az eszköze n é m e ly k o r a feszü ltség , n é m e ly ­ k o r a k o n flik tu s. I tt a z o n b a n lá tn u n k k ell azt, .a m ire m á r fe n te b b u ta lta m , hogy a k o n flik tu so k m e g o ld á sá ­ n a k eszköze n e m a h á b o rú , h a n e m a tö rté n e lm i v iszo ­ n y o k tó l fü g g ő en m á s és m ás fo rm á i k ell leg y e n e k a k o n flik tu so k m e g o ld á sá n a k . V iszo n t m íg a k o n flik tu s n e m jö n n y ilv á n o ssá g ra , az ig a z sá g ta la n sá g k ik ü sz ö ­ b ö lése n em leh etség es. A m ik o r te h á t m i a b ék e ssé g rő l b eszélü n k , ezzel n e m a k o n flik tu s o k a t a k a r ju k lep lezn i, h a n e m é p p en ellen k ező leg , v ilá g o ssá g ra a k a rju k h ozni azokat. A b eszám o lási id ő szak eg y ik fe lism e ré se az is, hogy a k e re sz ty é n e g y h á z a k k o n fe ssz io n á lis h a g y o m á n y o k b a n és k o n te x tu á lis k ö tö ttsé g e k b e n é ln e k (EVT H it és E g y ­ h á z a lk o tm á n y B iz o ttsá g á n a k je le n té se , 1976). A b a n g ­ koki v ilágm isszió i k o n fe re n c ia (1973) m e g á lla p íto tta , é p p e n a H a rm a d ik V ilág k ü lö n b ö ző te r ü le te in k ia la ­ k u lt te o ló g iá k a t é rté k e lv e , h o g y „ a h ely es teo ló g ia a k e re sz ty é n közösség ta p a s z ta la tá t tü k rö z i egy a d o tt h e ­ lyen, egy a d o tt időben, te h á t szü k sé g k é p p e n k o n te x tu á ­ lis te o ló g ia”. (B an g k o ki je le n té s , 21. l .)

212

E b b e n az é rte le m b e n fo g ju k fel a z t az ú j fe jle m é n y t is, a m e ly a H a rm a d ik V ilág te o ló g iá ib a n á ll e lő ttü n k . V an n ak , a k ik egész o d áig m e n n ek , hogy a z t á llítjá k : „ K o p e rn ik u sz i fo r d u la t k ö v e tk e z e tt b e a te o ló g iá b a n ; a m ó d sz e r a n n a k a h e ly z e tn e k az elem zése, am e ly b e n a h a rm a d ik v ilá g n é p e i g azd aság i, p o litik a i és k u ltu ­ rá lis e ln y o m á sb a n é ln e k ” (T héologie d u T ie rs M onde, 261 l .). (P ab lo R ic h a rd : „U n e T ric o n tin e n ta le p le in e de p ro m e sse s”). A la tin - a m e rik a i fe lsz a b a d u lá s-te o ló g iá k p é ld á u l k ím é le tle n ü l le le p le z ik a ra s sz izm u s id eo ló g iá­ já t, a m e ly a tá r s a d a lm i d isz k rim in á c ió , a k iz s á k m á ­ n y o lás eszköze. „M it je le n t K risztu s, az élő Is te n Fia, az én szá m o m ra , a k i el v a g y o k n y o m v a e b b e n az o r­ sz á g b a n ? ” — k é rd e z i jo g g al egy n a m íb ia i k e re s z ty é n („C h ristu s f ü r d e n U n te rd r ü c k te n ” K a m e e ta , L u th e ­ risc h e M o n a tsh e fte , 1977 IV). G u sta v G u tie r re z h a ­ so n ló a n k é rd e z i: „A m i k é rd é s ü n k so k k a l in k á b b ez: h o g y an m o n d ju k m eg a s e n k i-e m b e rn e k azt, hogy Is ­ ten s z e re te t és hogy ez a s z e re te t b e n n ü n k e t te s tv é ­ re k k é te s z ? ” A h a rm a d ik v ilá g n é p e in e k e ln y o m o tt h e ly z e té t tü k rö z ő és fe lsz a b a d u lá si v á g y a ik a t k ifejező te o ló g iá k a t m ég a k k o r is n ag y o n k o m o ly a n k e ll v e n ­ n ü n k , h a v a n n a k v e lü k k a p c so la tb a n k ritik a i k é rd é ­ seink. T o v á b b i je le n tő s fe jle m é n y , hogy ú j sz a k a szb a é r ­ k e z e tt a h a rm a d ik v ilá g n é p e in e k fe lsz a b a d u lá sa . A p o litik a i fü g g e tle n sé g u tá n f e lta r tó z ta th a ta tla n u l k ö v e t­ k ezik a g azd a sá g i fe lsz a b a d u lá s. A p o litik a i fe lsz a b a ­ d u lá s n em te lje s a sik e re s tá r s a d a lm i és g azd a ság i fe ls z a b a d u lá s n élk ü l. A leg tö b b p o litik a ila g fü g g e tle n n é le tt o rs z á g b a n a p o litik a i fü g g e tle n sé g k é t v á lto z á st h o zo tt, m e g tö rt a g y a rm a tta rtó an y a o rsz á g g azd aság i m o n o p ó liu m a és h e ly é b e a m u ltin a c io n á lis tá rsa sá g o k b e fo ly á sa lé p e tt. M ásré sz t a p o litik a i h a ta lm a t az il­ lető o rszág egy k icsin y c so p o rtja g y a k o ro lja — a k o ­ rá b b i g a z d a sá g i és tá rs a d a lm i s tr u k tú r á k v á lto z a tla ­ n u l h a g y á sá v a l. H a a je le n le g i h e ly z e te t n ézzük, m ég m in d ig , ille tv e m á r h á ro m sík o n fo ly ik a k ü zd elem . V a n n a k m ég n e m z e ti fe ls z a b a d ítá s u k é rt k ü zd ő népek. V a n n a k m é g fe h é r k ise b b sé g i a p a rth e id re z sim b e n élő n ép ek . D e v a n n a k m á r a g azd a sá g i és tá rs a d a lm i s tr u k tú r á k a t is g y ö k eresen m e g v á lto z ta to tt nép ek A f­ rik á b a n , Á z siá b a n és L a tin -A m e rik á b a n . A g azd asá g i fe lsz a b a d u lá s is ú j fo r m á k a t ö ltö tt. E n ­ n ek a k ü z d e le m n e k n e m z e tk ö z i sík o n je le n tk e z ő fo r­ m á ja az ú j n em z e tk ö z i g a z d a sá g i re n d p ro g ra m ja . E z­ zel p á rh u z a m o sa n sz e rte fo sz lo tt a h a tv a n a s év ek b e n a n n y ir a d iv a to ssá v á lt „ d e v e lo p m e n tm y th o s”, m iv e l az e lm a ra d t n é p e k e fe jlő d é si k o n cep ció sz e rin ti fe jlő d é ­ se n e m h o z ta m eg a v á r t e re d m é n y e k e t. R á d ö b b e n te k ui. a fe jlő d ő o rszágok, hogy a h ag y o m á n y o s fe jlő d é ­ si e lm é le tn e k le g a lá b b h á ro m a la p v e tő h ib á ja van . T év ed és v o lt a z t g o n d o ln i e lő szö r is, hogy a f e jle tt és a fe jlő d ő o rszág o k v iszo n y a k o m p le m e n tá ris, azaz, hogy é rd e k e ik e g y m á st k ieg észítik , és hogy a te c h n ik a i f e j­ lesztés sz o c iá lp o litik a i v á lto z á so k n é lk ü l is m e g o ld h a tja a p ro b lé m á k a t. A te c h n o ló g ia i seg ítség a fe jlő d ő o r ­ sz á g o k a t m ég fü g g ő b b e k k é te tte a fe jle tt országoktól. A zt g o n d o ltá k , hogy a fejle sz té si seg ély n a g y ság átó l és h a té k o n y s á g á tó l fü g g a fejlő d és. De r á k e lle tt jö n ­ niük, h o g y a szeg én y ség et n e m c sa k a p é n z és a te c h ­ n ik a i a d o ttsá g o k h iá n y a ok o zza a fe jlő d é sb e n levő o r­ sz ág o k b an , h a n e m a n á lu k é rv é n y b e n levő g azd aság i s tr u k tú r á k és in té zm é n y e k . H a rm a d s o rb a n az oko zta c sa ló d á su k a t, hogy b íz ta k a g azd ag o rszág o k jó in d u ­ la tá b a n , m eg é rtéséb e n . De k id e rü lt, hogy ezek a g az­ d a sá g i é le t k e m é n y tö rv é n y e it a lk a lm a z z á k v e lü k sz em b en is, pl. az a d ó sság o k k é rd é sé b e n is, am i é le t­ k é rd é s az e lm a ra d t o rszág o k sz á m á ra . A z é rd ek lő d és k ö z é p p o n tjá b a k e rü lte k te h á t a n em ze tk ö zi g a z d a sá ­

gi k a p c so la to k és a n e m z e te k e n b e lü li g a z d a sá g i s tr u k ­ tú r á k k érd ései. Az e lm ú lt id ő sz a k b a n v é g z e tt m u n ­ k á n k egyik a la p v e tő fe lism e ré se , h o g y az igazságos n e m z e tk ö z i r e n d é r t h a té k o n y a n csa k a zo k az o rszágok és n é p e k do lg o zh a tn a k, a m e l y e k n e k belső tá rsa da lm i és gazdasági ren dszere is igazságosságra épül. N e m le­ het n e m z e t k ö z i igazságot e lk é p z e ln i n e m ze ti, o rs zá ­ gon belüli igazságosság n élkü l. E zek n ek a n ag y o n v á z la to sa n is m e rte te tt e rő h a tá s o k ­ n a k m e z e jé b e n k e ll e lh e ly e z n ü n k m in d a z t, a m it m ég rö v id en , csa k e lv i á llá s fo g la lá s a in k a t é rin tv e , a h a r ­ m a d ik v ilá g leg ég ető b b p ro b lé m á it fe lm u ta tó te r ü le te k ­ rő l m ondok.

1. L A T IN -A M E R IK A M íg a h e tv e n e s év ek e le jé n a re m én y sé g jeg y éb e n v á rh a tó v o lt a tá r s a d a lm i k ib o n ta k o z á s a k ü lö n b ö ző la tin - a m e rik a i o rsz á g o k b a n — a m it e g y h ázi és te o ló ­ g iai k ö rö k b e n is m eg felelő en k o m m e n tá lta k — a h e t­ v en es év ek k ö zep ére sz e rte fo s z lo tta k ezek a re m én y e k , az e ln y o m á sn a k és te r ro rn a k so h a k o rá b b a n n e m t a ­ p a s z ta lt h u llá m a k ö v e tk ez e tt. Az e rő sz a k k o rlá tla n a l­ k a lm a z á sá t lá tju k sz in te v a la m e n n y i la tin - a m e rik a i o r ­ szág ban. Ü ldözés, b ö rtö n , kín záso k , v éres m e g to rlá so k n a p ire n d e n v a n n a k és hosszú le n n e fe lso ro ln i a la tin ­ a m e rik a i o rszág o k at, a h o l m in d e z n a p i p o litik a i g y a ­ k o rla t. N em k ím é li ez a h u llá m az e g y h á z a k a t, a k e ­ re s z ty é n e k e t sem . Sok k e re sz ty é n sz em ély iség n ek b ö r­ tö n n e l, ső t é le té v e l k e ll fiz e tn ie az e ln y o m o tta k k a l v á l­ la lt s z o lid a ritá s é rt. A m á r tíro k egész so ra a d ta é le té t a szegény n é p tö ­ m egek h a rc á v a l v aló azo n o su lá sb a n . F á jd a lm a s és h osz­ szú lis tá ja v a n a la tin - a m e rik a i k e re s z ty é n e k m á r tí r ­ ja in a k . A z a fé le lm ü n k , h o g y ezek so rá b a k e rü lt m o z­ g a lm u n k k é t s z e re te tt és is m e rt ta g ja , M au ricio L opez és H ib e r C o n teris te s tv é rü n k is. T ö m ö ren fo g alm azv a — a ré sz le tes k ife jté s re n in cs leh ető ség — k é t eg y m ással ö sszefü g g ésb en álló, de e l­ le n té te s irá n y ú m ozgás fig y e lh e tő m eg L a tin -A m e rik á ­ b an . E g y részt a tö m e g ek k e l s z o lid a ritá s t v á lla ló e g y ­ házi e m b e re k tev ék en y ség e, m á sré sz t a n ö v ek v ő v é ­ re s eln y o m ás. Ez az e ln y o m á s so k sz o r k e re s z ty é n je l­ sz a v a k je g y é b e n tö rté n ik , a re n d , a b iz to n sá g és a k e ­ re sz ty é n civ ilizáció á llító la g o s v é d e lm é b en . N ém ely e se tb e n v isz o n t az eg y h á z az e g y e tle n o ly an in té z m é n y L a tin -A m e rik á b a n , a m e ly az ü ld ö z ö tte k v é d e lm é re k e lh e t. S a jn o s igaz, h o g y a la tin - a m e rik a i e g y h á z a k a h e tv e n e s év ek e le jé n oly re m é n y te lje s e n m e g in d u lt k i­ b o n ta k o z á s u tá n a k a p tiv itá s és az e x iliu m á lla p o tá b a ju to tta k . „A z e ln y o m á s á rn y é k a b o ru l g y a k o rla tila g az egész k o n tin e n s re az egy K a rib -te n g e ri szig et k iv é te ­ lével. A h a la d ó k e re s z ty é n m o z g a lm a k n a k szem b e k ell n ézn iö k eg y ré sz t a k ü lső eln y o m ássa l, n é m e ly k o r p e ­ d ig a belső, e g y h ázi m eg n e m é rté sse l is, s te o ló g iá ju k a k e re sz th o rd o z á s k o rs z a k á b a lé p e tt” (E n riq u e Dussel: C o n te x te p o litiq u e e t ecclé sia l de la teo lo g ie d e la li­ b e ra tio n en A m e riq u e la tin e T héo lo g ies d u T ie rsM onde, 106— 120 l), 2. A F R IK A Az u tó b b i h e te k b e n k ü lö n ö se n is A frik a fe lé fo rd u lt a v ilág figyelm e. Az A frik a s z a rv á b a n le z a jlo tt e se ­ m ények, a k o n tin e n s d é li ré sz é n fo ly ó s z a b a d s á g h a r­ cok fe lk a v a rtá k a k e d é ly e k e t, ső t a h ú sz é v v e l e z e lő t­ tih e z h a so n ló k o n fro n tá c ió s, h id e g h á b o rú s lé g k ö rt te ­ re m te tte k — m ég E u ró p á b a n is. A hhoz, h o g y jó z a n u l és v ilág o san tu d ju k m e g íté ln i az ese m é n y e k e t, lá tn u n k

k e ll h o g y A frik á b a n n e m id eo ló g iai k é rd é s rő l v a n szó, n e m is a sz u p e rh a ta lm a k v e té lk e d é sé rő l e lső ren d e n , h a n e m ah o g y ezt m á r N y e re re ta n z á n ia i e ln ö k tö b b ­ sz ö r is k if e jte tte : a fe h é r k iseb b ség i re n d s z e rb e n élő a fr ik a i n é p e k fe lsz a b a d ítá sá ró l. M ég a fé lre é rté s k o c­ k á z a tá t is v á lla lv a e l k e ll m o n d a n u n k , a sz o v je t-k u b a i v eszély rő l, az id eo ló g iák h ó d ítá sá ró l h a n g zó sz a v a k n em f a k a d n a k m ásb ó l, m in t a h a ta lm a s g azd a sá g i és k a to n a i é rd e k e k félté sé b ő l, a m ely ek az ú j fe jle m é n y e k k ö v e tk e z té b e n A frik a b izonyos ré sz ein v eszély b e k e ­ rü lte k . M e rt m i a k a d á ly o z h a tta v o ln a m eg az év sz á z a ­ do k o n á t k o rlá tla n le h e tő sé g e k k e l re n d e lk e z ő o rszá g o ­ k a t a b b a n , hogy a k u b a i és sz o v je t seg ítség h e ly e tt ők seg ítsé k a fe lsz a b a d ítá si m o z g a lm a k a t? „D e n e m v o lt o ly a n je le n té k e n y á ttö ré s, a m e ly k ie lé g íte tte v o ln a a tö b b sé g b e n levő a fr ik a ia k jogos tö re k v é se it a fü g g e t­ le n sé g re és fe ls z a b a d u lá s ra A frik a d éli részéb en . Az o roszok az e lm ú lt tíz esz te n d ő b e n o ly a n k ö v e tk e z e te ­ sen tá m o g a tta k bizo n y o s m o z g a lm a k a t és b a lo ld a li v ag y m a r x is ta re n d s z e re k e t, és a n n y ir a k észek v o lta k se g íten i a fe lsz a b a d ítá si m o z g a lm a k a t a k o n tin e n s d éli ré széb en , hogy te lje s e n e lő re lá th a tó v o lt pl. a z im b a b ­ w ei h a z a fia s f r o n tn a k n y ú jto tt s e g íts é g ü k . . . M it tesz v a ló já b a n az U SA a z é rt, hogy m e g b u k ta ssa S m ith k o r­ m á n y á t R h o d e siá b a n ? M it tesz a z é rt, hogy v ég et v e s­ sen az a p a rth e id re n d s z e rn e k D é l-A frik á b a n , v ag y hogy k é n y sz e rítse a d é l- a frik a ia k a t n a m íb ia i u ra lm u k f e l a d á s á r a ? . . . S o k k a l n ag y o b b je le n tő sé g ű e k a h a ta l­ m as tá rsa sá g o k , a m e ly e k n e k ó riá si é rd e k e lts é g ü k v a n D é l-A frik á b a n ” — á lla p íto tta m eg a te k in té ly e s a f ­ rik a i fo ly ó ira t a le g frisse b b e se m é n y e k e t elem ezve, m a jd je lle m z ő m ó d o n idézi A n d re w Y o u n g - ot, a szó­ k im o n d ó a m e rik a i E N S Z -k ö v e te t, a k i k ije le n te tte : „ P é n z e ljü k az a p a rth e id re n d s z e rt, b á r n é h a m á r - m á r azon a p o n to n v ag y u n k , hogy n e m fin a n sz íro z z u k to ­ v á b b ” — „az U SA n y ilv á n n e m ju to tt el eh h e z a v é g ­ ső k ö v e tk e z te té s h e z ” — á lla p ítja m eg a la p („A fric a ”, 1978. m á ju s, W ash in g to n , „R e th in k in g o n A fric a u n ­ d e r w a y ”) Ó , so k a t k e lle n e m ég b esz é ln i az a frik a i m á r tíro k h osszú s o rá ró l is: S tev e B iko és S o b o k w e h a lá lá ró l! D e leg y e n elég k é t rö v id u ta lá s m ég ; m in d k e ttő a la ­ pos és tá rg y ila g o s ta n u lm á n y o k b ó l v a ló és k ife je z é sre ju t ta t ja az a fr ik a i h e ly z e t lén y eg é t. Az e lső : „A z e l­ m ú lt h a rm in c év a la tt k ü lfö ld rő l k a p o tt seg ítség n é l­ k ü l D é l-A frik a so h a n e m le tt v o ln a k ép es azzá a g a z ­ d a sá g i és k a to n a i h a ta lo m m á v áln i, a m e ly e t m a k é p ­ v ise l az a frik a i k o n tin e n s e n ” (I n ter e t fin an c ie r e e t L u tte c o n tre l ’A p a rth e id ”, L e M onde D ip lo m a tiq u e, 1978. j ú ­ n ius). A m á s ik u ta lá s : „A h a rc A frik á b a n m a h á ro m s í­ k o n fo ly ik : a fa ji fe lsz a b a d u lá s, a n e m z e ti fe ls z a b a d u ­ lá s és a tá rs a d a lm i, g azd a sá g i fe lsz a b a d u lá s te rü le té n . D é l-A frik á b a n o ly a n h e ly z e tte l á llu n k szem b en , a m e ly ­ b en m in d a h á ro m sík e g y ü tt je le n tk e z ik . U g y an az a re n d sz e r, a m e ly a fa ji e ln y o m á st és a g azd a sá g i k i­ z sá k m á n y o lá s t g y a k o ro lja , k isz o lg á lja a m u ltin a c io ­ n á lis tá rs a s á g o k a t is, a m e ly e k a leg fő b b a k a d á ly a i a n e m z e ti fü g g e tle n sé g n e k . És u g y a n a z a fa sisz ta á lla m v é d e lm e zi és tá m o g a tja a k a p ita liz m u s é rd e k e it D élA frik á b a n , N a m íb iá b a n és Z im b a b w é b e n ” (P a trik M a ­ sanja: „N eo co lo n isatio n e t ré v o lu tio n en A friq u e ”, T h élo g ies d u T iers-M o n d e, 12. l).

3. K Ö Z E L -K E L E T M ivel ez a te r ü le t az e lm ú lt h é t év a la tt v á lto z a t­ la n u l és e g y re fokozódó in te n z itá s s a l a v ilá g b é k é t v e ­ sz ély eztető góccá le tt, e rr ő l is k e ll rö v id e n n é h á n y szót

213

szólni, csak a K BK ak cióit m eghatározó alap elvek et érin tv e. Örvendetes, hogy az 1971-ig a nyugati eg y h á ­ zakra jellem ző „teologikusan” m egindokolt p ro-izráe­ li állásfoglalás, am ely Izráel állam ának teológiai je ­ len tőséget is tulajdonított, egy k iegyensúlyozottabb fe l­ fogásnak adott helyet. Ezek hátterét és okait nem ak a­ rom m ost elem ezn i, csupán azt jegyzem m eg, hogy m ozgalm unk m inden korábbi állásfoglalása, különö­ sen az 1967-es zagorszki nyilatkozatunk a k ö zel-k e­ leti konfliktusról időtállónak bizonyult. L egalább négy állandó tényezője van a k özel-k eleti h elyzetnek: a) Izráel katonai hatalom ra épülő politikája arab szom szédaival szem ben; b) a palesztin nép sorsa, nem zeti jogainak e lism e­ rése; c) az arab országok viszo n y a a palesztin néphez, e g y ­ m áshoz és Izráelhez; d) a nem zetközi keretekben, különösen az E N SZ -en b elü l történő rendezési erőfeszítések. Izraelt tek in tv e az e lm ú lt évek n egatív és a h ely ze­ tet súlyosbító változása az ottani vallásos, jobboldali pártok előretörésén ek és káros b efolyásu k n övek ed é­ sén ek tulajdonítható. Ez a folyam at n egatív irányban h atott Izráel politikájára. Ezzel függ össze, hogy az 1967-es háborúban e lfo g la lt arab terü letek visszaadása leh etetlen n é vált, sőt az új izráeli telep ü lések lé te sí­ tése az elfogla lt új terü letek en — n em zetközi tilta ­ kozások és ENSZ határozatok ellen ére is — tovább folyik. M indenki előtt világos, hogy am íg a palesztin nép jövője m egnyugtatóan nem rendeződik, a K özelK elet állan dó tű zfészek m arad. Sokan csodálkozásuk­ nak adnak hangot a felett, hogy éppen a zsidó nép, am ely m inden nép n él jobban tudja, m it jele n t a h a­ zátlanság, kép telen m egérteni a p alesztinok nem zeti otthonhoz való jogát. Ezért a h ely zet azt k öveteli m eg tőlünk, hogy a p alesztin nép k ü zd elm ét jogos és igaz­ ságos küzdelem nek tekintsük. N yilván való, hogy az arab országok igen m essze elm en tek a bék e-k észség kinyilvánításáb an . A nnál szom orúbb, hogy nem ta lá l­ tak m egfelelő válaszra kezdem én yezeseik k el. A m eg ­ oldás útja az ENSZ határozatok (242 és 32—36. sz. h a ­ tározatok) m egvalósítása lenne. Félő, h ogy Izráel e l­ m ulasztja m egválaszoln i a palesztin és az arab á lla ­ m ok készségét Izráel állam a létjogosultságának e lis ­ m erésére, s így k ésik vagy kudarcot v a ll az egyetlen , a koexiszten ciális m egoldás a K ö zel-K eleten . N y ilv á n ­ való a k ilátástalan sága annak a kísérletn ek — am ely évek óta folyik —, hogy a palesztin felszab ad ítási m oz­ galm at katonailag és d ip lom áciailag m egsem m isítsék. Ha igaz az — m in t ahogy az —, hogy a béke nem ép ü lh et igazságtalanságra, akkor ez a K özel-K eletre kétszeresen érvén yes. P ed ig ebbe az irányba m u tat­ nak a feu dális berendezkedésű arab állam ok és az olaj érdekeltségek javaslatai. „Az olaj világstratégiai ügy. T últerjed a k özel-k eleti és az arab—izráeli k o n f­ liktus határain” (M iddle East, 1978. április). A m i m ozgalm unk állásp on tja ebben a rendkívül bo­ n yolu lt és nehéz h elyzetben változatlan m aradt az e l­ m últ hét év során is. A lap elv ein k a következők: a) az 1967-i háborúban elfo g la lt arab területek v isz ­ szaadása; b) a palesztin nép jogainak elism erése; c) a p olitikai rendezés az ENSZ határozatok és a közös szovjet—am erikai n yilatkozat (1971 október 1) szellem ében. N em kétséges, hogy abban a nehéz helyzetben, am ely m a a k özel-k eleti országokat jellem zi, mi szolidárisak vagyunk az arab népekkel, különösen az arab orszá­ gok egyházaival és a békés m egoldást m unkáló izráe­ li békeerőkkel.

214

4. Á Z S IA Az ázsiai h elyzet is sokat változott az elm ú lt eszten ­ dőkben fő leg az által, hogy a vietn a m i háború b efeje­ ződött. Örülünk, hogy m ozgalm unk a vietn am i h á­ ború k ezdetétől annak vég éig egyértelm ű en és töret­ len ü l szolid áris m aradt a vietn a m i nép harcával. D e a n em zetközi felelősség nem szűnhet m eg a háború b efejeztével, m ert a három évtized en át tartó p u sztí­ tás során olyan sok anyagi és erkölcsi kárt szen ved ett n ép et ú jjá ép ítési erőfeszítéseib en is segíten i k ell a n é­ pek közösségének. Tragikus és szom orú az a helyzet, am i Indokína tér­ ségében a legutóbbi hónapokban kialakult. Ez az új h ely zet a fe lé a súlyos gond fe lé ford ítja figyelm ünket, am elyet K ín a jelen t a n em zetközi politikában és k ü ­ lönösen Á zsiában. E gyszerűen nem tudunk v álaszt ta­ láln i egy sor kérdésre — am elyek, tudjuk, velünk együ tt sokaknak kérdései. E gyrészt szívb ől örülünk annak, am i e hatalm as országban történt a népi rend­ szer m egalak u lása óta: az éhség, az írástudatlanság, a n épbetegségek felszám olása terén . Örülünk annak, hogy ebben az időszakban K ína elfo g la lta h e ly ét a n é­ pek családjában, az ENSZ tagja lett. A m egválaszolat­ lan kérdések, am elyek K ín ával kapcsolatban k ü lön ös­ képpen foglalkoztatnak bennünket, e z e k : M iért tám ogatja K ína a d él-am erik ai fasiszta d ik ­ tatúrákat? M iért k íván ja K ína az idegen (am erikai) katonai tá­ m aszpontok fen n tartását az Indiai Óceán térségében? M iért k ép v iseli K ín a azt a nézetet, h ogy e lk erü lh e­ tetlen a harm adik világháború? B ecsü letesen b e k ell v allan u n k : egyelőre zavarban vagyunk és nem tudunk e kérdésekre válaszolni. Á zsiáról term észetesen m ég sokat leh etn e és k ellen e beszélni. D e röviden összefoglalva, az ázsiai népek életére ezt tartom a legjellem zőb b n ek : a hatalm as földrész em b erm illiói új öntudatra ébredtek. Az ázsiai néptöm egek m á r tudatában vannak em beri m éltósá­ guknak és az igazságosság m egvalósítására törekszenek. N em h ajlandók többé lem ondani alap vető em beri jo ­ gaikról, de ugyanakkor kiábrándultak a sok m eg nem va ló su lt politikai és társadalm i ígéretből, am elyekk el h itegették őket. V. A háború n em -léte m ég nem b éke — m ondják so ­ kan. Ez igaz. De a béke, am elyről m i b eszélünk nem m aradhat utópia, am ely csak csoda folytán valósulhat meg. G enerációk céltudatos m unkájának leh et csak a gyüm ölcse. A b ékességhez vezető ú t előttünk fe ltá ­ ruló leh etőségei ezek: 1. az erőszak kiküszöbölése, illetv e csök k entése a nem zetek közötti kapcsolatokban; 2. az igazságos társadalm i és nem zetközi struktúrák kiépítése, ille tv e az igazságtalanságok csökkentése; 3. végü l: olyan világk özösség létrehozása, am elyben a népek interd ep en d en ciája nem csak n yilván való, h a ­ nem sokoldalúan biztosított is. Ebben az összefüggésben nyer különös je le n tő sé ­ get az enyhülés politikája, am elyn ek ten gelye a ke­ let-n y u g a ti kapcsolatok s ezen b elü l a Szovjetunió és az U SA egym áshoz v a ló viszon yán ak javulása. A két n agyhatalom közötti m egértés hiánya, illetv e e v i­ szony rosszabbodása kom oly kihatással van az egész nem zetközi életre, ahogy ezt éppen az elm ú lt h etek ­ ben fokozódó aggodalom m al szem lélhettük. Az elm ú lt hét év alatt az európai állam ok egym ás­ hoz v a ló viszonya lén yegesen m egváltozott. Ennek a

fo ly a m a tn a k a főbb e se m é n y e it m in d e n k i ism eri, s tu d ju k , hogy c sú c s p o n tjá t a H e lsin k i-i eg y ezm én y b en é rte el. E n n e k a n ag y v á lto z á sn a k az e re d m é n y e k é p ­ p en m in im á lis ra csö k k e n t a k o n flik tu so k leh ető ség e E u ró p á b a n . Á lta lá n o s le tt az a fe lism erés, h o g y n in c s o ly an p o litik a i cél, a m e ly ig a z o lh a tn á az a to m h á b o ­ rú k o c k á z a tá t. K ia la k u lt az a m eggyőződés, hogy k ö ­ zös e rő feszítéssel m eg le h e t o ld a n i a p ro b lé m á k a t. A h id e g h á b o rú s, k o n fro n tá c ió s le lk ü le t n e m fe le l m eg az e u ró p a i n é p e k c é lja in a k , v á g y a in a k és é rd e k ein ek . K ezd k ia la k u ln i egy o ly a n b izto n sá g i e lk ép z elés, am ely n em a k a to n a i h a ta lo m ra , h a n e m a n é p e k k o n sz e n z u ­ s á r a épül. M in d eh h e z a z o n b a n k é t k ieg észítő m e g je g y ­ zést k e ll fűznöm , h o g y m o n d a n iv a ló m a t é rth e tő b b é tegyem . E lőször is n y ilv á n v a ló , hogy a k e le t-n y u g a ti e n y h ü ­ lés és e g y ü ttm ű k ö d é s fo ly a m a tá n a k g lo b á lis je le n tő ­ sége v an , egy esetle g es k e le t-n y u g a ti h á b o rú s k o n flik ­ tu s k ih a tá s a i sú ly o sa n é rin te n é k az E u ró p á n k ív ü l élő n é p e k e t is. M ásodik m eg jeg y zésem az, hogy az e n y h ü lé s p o li­ tik á já n a k igen lényeg es jelleg zetesség e, hogy n e m v e ­ z e th e tő le a b elő le eg y en es k ö v e tk e z m é n y k é n t m in d e n v ilág esem én y . K é tsé g te le n ü l n em le h e t csa k az e n y ­ h ü lé si p o litik á v a l m a g y a rá z n i pl. a p o rtu g á lia i ese ­ m én y ek e t, a görög e zre d e se k ju n tá já n a k b u k á sá t, v ag y a F ranco h a lá la u tá n S p a n y o lo rsz á g b a n b e k ö v e tk e z e tt p o litik a i v álto z á so k a t. A tá r s a d a lm i fo ly a m a to k n a k m eg v a n a s a já t tö rv é n y sz e rű sé g ü k . E zek et le h e t s ie tte t­ ni, v ag y la ssíta n i, d e m e g á llíta n i n e m leh et. V iszo n t fe lm e rü lt egy m e rő b e n ú j m o z z a n a t az e m b e risé g é le ­ té b e n : a tö m e g p u sz tító fe g y v e re k g y á rtá s a és fe lh a l­ m o zása v a ló b a n so h a n e m lá to tt ú j h e ly z e te t te r e m ­ te tt. A k é t a n ta g o n is ta v ilá g re n d sz e rh e z ta rto z ó n é p e ­ k e t e g y a rá n t fen y eg e ti az e m b e risé g te lje s p u s z tu lá ­ s á n a k a v eszély e egy e setleg es k o n flik tu s e setéb en . E zzel a v eszélly el m in d k e ttő n e k sze m b e k e ll n é z n ie a n é lk ü l, hogy a k ö z tü k lev ő e lle n té te k e t ta g a d n á k . E zek et az e lle n té te k e t a z o n b a n a lá k e ll re n d e ln iü k a közösen fe lis m e rt közös é rd e k n e k : az é le t m e g m e n té ­ sének. Ez a közös fe lism e ré s v isz o n t sz in té n n e m á l­ lí tj a m eg a tá r s a d a lm i fo ly a m a to k tö rv é n y sz e rű k i­ b o n ta k o z á sá t. E b b en az ö sszefü g g ésb en k e ll fe lfo g ­ n u n k a je le n le g i e u ró p a i h e ly z e te t és a H e ls in k i E g y e z ­ m é n y m é rle g é t m eg v o n n i h iv a to tt B e lg rá d i K o n fe re n ­ cia e re d m é n y e it is, sőt, te k in te tb e v é v e az e lm ú lt h e ­ te k b e n k ia la k u lt p o lém iá t, az a fr ik a i e se m é n y e k e t is. A le g fo n to sab b fe lism e ré s az k e ll leg y en ezen a te ­ rü le te n , hogy h a v a n n a k is m e g to rp a n á s o k és v is sz a ­ esések, az e n y hü lési fo ly a m a t to v á b b h a la d , m e r t e h ­ hez a k e le ti és n y u g a ti o rsz á g o k n a k e g y a rá n t kom oly é rd e k e i fűződnek. S ő t v a n n a k ú j, e lő re m u ta tó e se m é n y e k is, a m e ly e k je lz ik az en y h ü lé s i p o litik a to v á b b fe jle sz té sé t. B r e z s ­ n y e v eln ö k m á ju s e le jé n az N S Z K -b a n te tt lá to g a tá s a so rá n o ly an ta n á c sk o z á so k a t fo ly ta to tt és o ly an k é to l­ d a lú p o litik a i, gazd aság i, k u ltu rá lis és egyéb eg y ez­ m é n y e k e t ír t a lá , a m e ly e k hosszú é v e k re m e g s z a b já k az e g y ü ttm ű k ö d é s irá n y á t. A le g fo n to sab b te h á t, hogy a H e lsin k ib e n m e g p e c sé te lt fo ly a m a t to v á b b h a la d ­ jon, s e to v á b b h a la d á s m in d e n ú ja b b s z a k a s z á é rt k o ­ m oly h a rc o t k e ll vív n i. A m i m u n k á n k sz e m p o n tjá b ó l is lényeges, a m it a S zo v jet-N S Z K közös n y ila tk o z a t h a to d ik p o n tja m o n d ki, n ev ezetesen , „hogy a kölcsö n ö s m eg é rtés, az eg y ­ m ás tisz te le tb e n ta r tá s a k e ll hogy á t j á r j a az e m b e re k m illió in a k tu d a tá t. E n n e k é rd e k é b e n közös e rő fe sz í­ té s e k e t k e ll te n n i.” „ Ig en n a g y je le n tő s é g e v a n a n n a k , hogy a kölcsönös jo b b m e g é rté s, a k ö lcsönös tisz te le t és a k ölcsönösen n ag y o b b n y ito ttsá g g o n d o la ta m e g ­

g y ö k e re z e tt és elm é ly ü l m in d k é t á lla m p o lg á ra in a k tu d a tá b a n . . . M in d k é t fél tu d ja , hogy e z é rt á lla n d ó a n ú ja b b és ú ja b b e rő fe sz íté se k e t k ell te n n i e g y ü tte se n is” (A. M a s k e : „N eu e Im p u lse fü r E n ts p a n n u n g u n d A b ­ rü s tu n g ”, B lä tte r f ü r d e u ts c h e u n d in te rn a tio n a le P o ­ litik , 1978/V. 518. l). H a a la p o s a b b a n ta n u lm á n y o z z u k a B e lg rá d i K o n f e ­ rencia e re d m é n y e it, n y ilv á n v a ló , hogy az o tt n é m e ly ­ k o r ig en éle se n k ife je z e tt e lle n té te k d a c á ra is m in d ­ k é t fél v ilág o ssá te tte , hogy é rd e k e az e n y h ü lé si fo ­ ly a m a t fe n n ta rtá s a . E b b e n a sza k asz b a n , a m e ly b e n m o st v a g y u n k , ig en n a g y sz e re p e t k a p n a k a k é to l­ d a lú és a so k o ld alú k a p c so la to k a k e le ti és n y u g a ti o rszág o k k ö zö tt, s e z e k n e k fő c é lja a b iza lo m to v á b b ­ é p íté se k e ll legyen. E té r e n fo k o zo tt a felelő sség e és a szerep e az o ly a n n e m -k o rm á n y sz in tű sz e rv e z e te k ­ n e k és m o z g a lm a k n a k , m in t a m ién k . A z is n y ilv á n v a ló , hogy az e n y h ü lé si p o litik a k é t p illé re n nyu g szik . A sz o c ia lista o rszág o k k é p v ise lő i B e lg rá d b a n n a g y e rő v e l h a n g sú ly o z tá k , hogy a p o li­ tik a i e n y h ü lé s t k a to n a i e n y h ü lé s n e k k e ll k ö v etn ie, a m i eg y e t je le n t a le szereléssel. A n y u g a ti o rszág o k k ü l­ d ö tte i v is z o n t az e n y h ü lé s i p o litik a jö v ő jé t az e m b e ri jo g o k k é rd é se itő l v é lik fü g g ő v é te n n i. V együk h á t szem ü g y re m in d k é t m eg k ö ze lítést.

L eszerelés M ég n e m fe je z ő d ö tt b e N ew Y o rk -b a n az EN SZ R e n d k ív ü li L esz e re lé si K özgyűlése. De az is, a k i csak fe lü le te se n k ö v e tte fig y e le m m e l a K ö zg y ű lés m u n k á ­ já t, é rte s ü lh e te tt a fe g y v e re k re k ö ltö tt c silla g á sz a ti ö sszegekről, a h a d iip a rb a n fo g la lk o z ta to tt m u n k á s o k és s z a k e m b e re k h a ta lm a s szá m á ró l, a fe lh a lm o z o tt n u k le á ris és k o n v e n c io n á lis fe g y v e re k m en n y isé g é rő l, a feg y v e rk ez é s a rá n y a iró l, eg y szó v al a ra c io n á lisa n m á r n e m is k ö v e th e tő v e rse n y rő l, a m e ly n e k m e g á llí­ tá s á ra sz in te m á r n in c s is re m é n y , s a m e ly e lk é p z e l­ h e te tle n fe n y e g e te ttsé g b e s o d o rta az e m b e ri fa jt. N em szükséges te h á t m in d e z t e lism é te ln ü n k , e n n y it a z o n ­ b a n m ég is el k e ll m o n d a n u n k : re m é ljü k , az EN SZ R e n d k ív ü li L esz erelé si K ö z g y ű lésén ek lesz le g a lá b b a n n y i e re d m é n y e , hogy e g y re tö b b é rte lm e s és fe le ­ lős e m b e r b e lá tja e n n e k az a b sz u rd h e ly z e tn e k a t a r t ­ h a ta tla n s á g á t. E z é rt a N ew Y o rk -i ta n á c sk o z á s fé n y é ­ b e n k ü lö n ö se n jo g o s u lt a k é rd é s : „ V a n -e v a la h o l v a la ­ ki, a k in e k v a n a n n y i erk ö lcsi h ite le, hogy é rte lm e t te re m ts e n e b b e n a z a v a rb a n , m ie lő tt a v ilá g ú g y e l­ sü lly e d s a já t fe g y v e re in e k te r h e a la tt, m in t v a la m i­ ly en p re -h is z to rik u s te r e m tm é n y ? ” (J. P ower, I n te r ­ n a tio n a l H e ra ld T rib u n e, 1978. jú n iu s 15— 18). V agy a jó z a n p o litik a i a k a r a t és az e rk ö lc si erő h iá n y á b a n fe lta r tó z ta th a ta tla n u l szág u ld az e m b e risé g a végső p u sz tu lá s fe lé? A zt h iszem , e n n e k a k é rd é s n e k az a k ­ tu a litá s a m ég n y ilv á n v a ló b b e lő ttü n k m o s t a h ú sz é v ­ v el e z e lő tti k e zd em én y ezés fé n y é b e n , a m e ly a K e ­ re sz ty é n B é k e k o n fe re n c ia m e g in d u lá sá h o z v e z e te tt és a k e re s z ty é n le lk iis m e re t ü g y év é te tte az e m b e risé g so rsá t. E m b e r i j ogok M in d e n k i tu d ja , hogy az e lm ú lt é v e k b e n n a g y o n d i­ v a to s té m a le tt az e m b e ri jo g o k k érd ése, b á r ez nem ú j p ro b lé m a . Ez év d e c e m b e ré b e n lesz h a rm in c év e az EN SZ E m b e ri Jo g o k D e k la rá c ió ja m eg jele n é sé n ek . Ez a r r a k e ll fig y e lm e z te ssen b e n n ü n k e t, hogy n e e n g e d ­ jü k az e m b e ri jo g o k k é rd é s é t a p ro p a g a n d a és a n ap i p o litik a eszkö zév é v á ln i. S z e re tn é m , h a se n k i sem é r-

215

te n e félre. M in d en e m b e ri szen v ed és, m in d e n ig az­ sá g ta la n sá g fá jd a lm a s és h a leh et, el k ell k e rü ln i és m in d e n t m eg k e ll te n n i m in d az egyéni, m in d a szo ­ ciá lis e m b e ri jo g o k b iz to sítá sá é rt. Az e m b e ri jo g o k ­ n a k az o n b a n h ie ra rc h ik u s re n d je v a n s az első h e ­ ly en az a la p v e tő e m b e ri jo g o k á lln a k : az életh ez, a m u n k áh o z, az egészséghez, a k u ltú rá h o z v a ló jog. S az e m b e ri jo g o k é rté k e a m in é l tö b b e m b e r á lta l m e g ­ o szto tt ja v a k a r á n y á b a n nő. K é t k é rd é s re k e ll m ég k ité rn ü n k az e m b e ri jogok összefüggésében. A H a rm a d ik V ilág felő l is lá tn u n k k e ll ezt a p ro b lé m á t. E b b ő l a n é z ő p o n tb ó l te k in tv e m e g á lla p íth a tju k , hogy azo k az o rszágok, a m e ly e k az e m b e ri jogo k b a jn o k a ik é n t lé p n e k fel, a H a rm a d ik V i­ lá g te r ü le té n o ly a n tá r s a d a lm i re n d s z e re k e t ta r ta n a k fen n , ille tv e h o z ta k lé tre , a m e ly e k a leg elem ib b e m b e ­ ri jo g o k a t is lá b b a l tip o rjá k . Az igaz, hogy a n y u g a t­ e u ró p a i és é sz a k -a m e rik a i o rszá g o k b a n a g azd aság i b ázis és a v iszo n y lag o s a n y a g i jó lét, a m e ly n a g y rész t é p p e n a H a rm a d ik V ilág g al fe n n ta r to tt g azd a sá g i k a p ­ cso lato k e re d m é n y e, a fo rm á lis e m b e ri jo g o k n a k egy m a g a sa b b fo k á t b iz to sítjá k , k ü lö n ö se n b izonyos t á r ­ sa d a lm i ré te g e k sz á m á ra . De e n n e k a k iv á ltsá g o s h e ly ­ z e tn e k a sú ly o s te r h e it a m o d e rn v ilá g p ro le tá riá tu s a , a H a rm a d ik V ilág n é p e i h o rd o zzák . A m á s ik k é rd é s : a sz o c ia lista o rsz á g o k b a n is v a n ­ n a k — se n k i sem ta g a d ja — eg y ed i e se te k és ez e k n ek se n k i sem ö rü l. D e a z t is lá tn u n k k ell, hogy o ly a n r a ­ d ik á lis tá rs a d a lm i, g azd a sá g i és k u ltu rá lis á ta la k u lá s so d rá b a n , m in t a m ily e n b e n ezek az o rszág o k m ég m in d ig b e n n e éln ek , b izo n y o s szem élyi, lé le k ta n i, e m ­ b e ri p ro b lé m á k e lk e rü lh e te tle n ü l a d ó d n a k , n em is b e ­ szélv e a rró l, hogy e n n e k az á ta la k u lá s n a k v o ltak , v a n ­ n a k és leszn e k is ellen ség ei. E zé rt n e m az eg y én i ese ­ te k fé n y éb en k e ll m e g íté ln ü n k az ö ss z tá rs a d a lm a t, h a ­ nem a közösség te lje s ítm é n y é n á t k ell sz e m lé ln ü n k az eg y én i esete k et. A zok, a k ik az e n y h ü lé s és az e g y ü tt­ m ű k ö d és p o litik á já t az e m b e ri jogok, az eg y o ld a lú a n é rte lm e z e tt e m b e ri jo g o k ügyéhez k ö tik , h e ly te le n ü l v á la s z to ttá k m eg a s o rre n d e t. A z e m b e ri jogi e se tek p ro p a g a n d isz tik u s, a n tisz o c ia lista fe lh a sz n á lá sa fe s z ü lt­ séget, b iz a lm a tla n s á g o t okoz, s csak fokozza a feg y ­ v erk ezési h a js z á t. M eg fo rd ítv a viszo n t, a fe g y v e rk e ­ zés k o rlá to z á s a és csö k k e n té se te ré n e lé rt b á rm ily k i­ csin y e re d m é n y is n ö v eli a b iz a lm a t és a m e g é rté st és o ly an lé g k ö rt te re m th e t, a m e ly b e n k ö n n y e n m e g o ld ­ h a tó k a leg sú ly o sab b e m b e ri jo g i e se te k is, v ag y ta lá n fel sem m e rü ln e k . E n n y it az e u ró p a i h e ly ze trő l.

VI. V ilág g y ű lésü n k fő té m á ja a szolidaritás. S ok szó h a n g z o tt el e rrő l az e lő k észítés id e jé n és ezek b en a n a p o k b a n is. N em h a g y h a tju k fig y e lm e n k ív ü l a z t a te lje s e n új m o z z a n a to t, hogy k o ru n k b a n m e g v a n n a k a s z o lid a ritá s h a té k o n y g y a k o rlá sá n a k a fe ltéte le i, s ezek e g y re erő sö d n ek . A m ik o r e rrő l szólok, a v ilá g ­ m é re tű , sokszínű, e g y m á sb a k a p cso ló d ó és e g y m á st k i­ egészítő v ilá g s tru k tú r á k ra gondolok, a m e ly e k e t á lt a lá ­ b a n b éke s t r u k t ú r á n a k n e v ezn ek , d e a m e ly e k e t m o st té m á n k összefü g g éséb en n y u g o d ta n n e v e z h e tü n k a sz o ­ lidaritás s t r u k t ú r á i n a k is. E zek leg fő b b jellem ző je, hogy az e m b e ri é let sz in te m in d e n te r ü le té t é rin tv e , o rs z á g h a tá r okon, p o litik a i felfo g áso k o n , id eo ló g iák o n és v a llá so k o n tú l m e g te re m tik a leg k ü lö n fé lé b b ta r t a l ­ m ú és leg k ü lö n b ö z ő b b sz in tű s z o lid a ritá s g y a k o rlá sá ­ n a k a fe lté te le it. E zek b e n a b é k e s tru k tú r á k b a n v á lh a ­ tik é re z h e tő v é az e m b e risé g e g y ü v é ta rto z á sa . Az e m ­ b e ri ig az sá g ta la n sá g , az o rszág o k o n b e lü li és az o rs z á ­

216

gok k ö z ö tti ig a z s á g ta la n g azd a ság i k a p cso lato k , a fa ji m e g k ü lö n b ö z te tés, a fa ji e ln y o m á s e v ilá g s tru k tú r á k fé n y é b e n m é g fá jd a lm a s a b b a n é re z h e tő m e g o s z to ttsá ­ gok. E zek a b é k e s tru k tú r á k a lk a lm a s a k a rr a , hogy az egész v ilág k ö zö sség fig y e lm é t rá irá n y íts á k az e m b e ri­ ség le g fá jd a lm a sa b b se b e ire és a s z o lid a ritá s h a té ­ k o n y seg ítség év e l o rv o so ljá k e z e k e t a seb eket. M ás­ részt, sz in te az eg y e d ü l a lk a lm a s eszközök a r r a is, hogy k ia la k íts á k és e rő sítsé k az e g y ü v é ta rto z á s tu d a ­ tá t, a b iz a lm a t és a m e g é rté st, és fo k o zzák a n ép e k e g y ü ttm ű k ö d é s é re v a ló k észség et. H ogy m ily e n n ag y je le n tő sé g e le h e t ez e k n e k a v ilá g m é re tű sz o lid a ritá s i s tru k tú r á k n a k , a z t ta p a s z ta lh a ttu k , a m ik o r a c h ilei t r a ­ g ik u s e se m é n y ek á ld o z a ta i é rd e k é b e n sz á llta k sík ra, v ag y a m ik o r a v ilág k ö zv é le m é n y e e lé tá r tá k a p a ­ le sz tin n é p ü gyét. A c ip ru si gö rög ö k ügye, az íro rsz á g i v é re s p o lg á rh á b o rú esem én y ei, s a d é l- a frik a i fa ji m e g k ü lö n b ö z te tés á ld o z a ta in a k a so rsa m in d e v ilá g ­ m é re tű s z o lid a ritá s g o n d ja. A s z o lid a ritá s v ilá g s tru k ­ tú r á i é b re n ta r tj á k a felelő ssé g e t és h a té k o n y se g ítsé ­ get n y ú jta n a k ott, ah o l e rr e szü k ség v a n , ezzel e rő s ít­ v e az egy v é rb ő l te r e m te tt e m b e ri n em ze tség (Csel 17,26) e g y ü v é ta rto z á s á n a k tu d a tá t. C sa k is e b b e n a sze lle m b e n re m é lh e tjü k az e m b e ri­ ség eg észét é rin tő p ro b lé m á k — m in t a m ily e n a le ­ szerelés, az éhség, az e n e rg ia v á lsá g , a tú ln é p esed és, a k ö rn y e z e tv é d e le m — sú ly o s közös g o n d ja in a k a m e g ­ o ld ását. Is m e re te se k azo k a fe n y e g ető veszélyek, a m e ­ ly e k n e k á rn y é k á b a n n e m le h e t u g y a n ta g a d n i a m e g ­ levő p o litik a i, ideo ló g iai és m á s k ü lö n b sé g e k v a ló s á ­ gát, de e z ek e t m á s ö sszefü g g ésb en le h e t szem léln i, h a n e m fe le d k e z ü n k el a közös p ro b lé m á k ró l. B á r tu d o m , hogy is m e re te se k azok az adatok, a m e ­ ly e k le g ije sz tő b b e n je lz ik a közös fen y eg ető veszélyt, m égis m e g e m líte k itt n é h á n y a t, m e r t az e m lé k e z e t fe lfrissíté se — k ü lö n ö se n a v ilá g p ro b lé m á k ra v o n a t­ k o zó an — so h a sem á rt. T u d ju k -e azt, hogy m á r a n n y i a to m - és h id ro g é n ­ fe g y v e r v a n fe lh a lm o z v a a v ilág o n , hogy az elégséges le n n e a fö ld g o ly ó n levő v a la m e n n y i v á ro s h é tsz e re s m eg sem m isíté sé re , s h o g y e z t a b o rz a lm a t m o st a n e u t­ ro n fe g y v e re k e lő re v e te tt á rn y é k a m ég to v á b b fo k o z­ z a? T u d ju k -e azt, hogy n a p o n ta h á ro m n u k le á ris b o m ­ b á v a l sza p o ro d ik az a to m fe g y v e re k sz á m a ? (A rm s a n d th e U N ; F a c ts a re sta te d , I n te rn a tio n a l H e ra ld T rib u ­ n e, 1978. m á ju s 27—28.). T u d ju k -e azt, hogy a v ilág o la jk é sz le te a fo g y asztás ü te m é tő l függően, 15— 30 éven b elü l k i fog m e rü ln i? T u d ju k -e , h o g y a m á so d ik é v ­ ezre d v é g ére k ile n c sz á zm illió m u n k a n é lk ü liv e l k ell sz á m o ln u n k a v ilá g o n ? V ilágos te h á t, hogy n em a k o n fro n tá c ió , h a n e m a k o o p e rá ció az e m b e risé g é rd e ­ ke, s e n n e k a fe lism e ré s n e k a fé n y é b e n k e ll sz e m lé l­ n ü n k a k e le t-n y u g a ti fe sz ü ltsé g e t m in d e n egyéb n e m ­ z etkö zi p ro b lé m á v a l eg y ü tt. Ig e n ö rv e n d e te s és re m é n y te lje s, hogy a k e re sz ty é n e g y h á z a k h a té k o n y a n h o z z á já ru ln a k az e m b e risé g egy ­ s é g tu d a tá n a k a fo rm á lá sá h o z . Ez te rm é sz e te s is, h iszen k é p te le n sé g le n n e az e g y h ázak , a k e re sz ty é n e k eg y ­ ség érő l b e széln i a v ilág , az e m b e risé g eg y ség én ek e m ­ líté se n élk ü l. A m i h itü n k m e g in g a th a ta tla n re m é n y ­ ség ét az Ig e így fe je zi k i: „Ú j e g e t és ú j fö ld e t v á ru n k az ő íg é re te sz e rin t, a m e ly b e n ig azság la k o z ik ” (2Pt 3,13). E rrő l a re m é n y sé g rő l ú g y te h e tü n k b izo n y ság o t a k o n k ré t tö rté n e lm i a d o ttsá g o k k özött, h a n e m v o n a ­ k o d u n k b ek a p c so ló d n i a z o k b a a n a g y közös e rő fe sz í­ tések b e, a m ely ek az e m b e risé g b é k é jé é rt, az ig azságos­ ság m e g v a ló sítá sá é rt fo ly nak . A b é k e s tru k tú r á k k ife je z ik az e g y ü v é ta rto z á st, n ö ­ v e lik az e g y sé g tu d a to t és m e g te re m tik az in te rd e p e ­

d en ciá t. E b b en az é rte le m b e n tá m o g a tju k — sz erén y le h ető ség ein k h ez k é p e st — az E g y e sü lt N em z e tek S z e r­ vezetét, a m e ly e n n e k az e g y sé g tu d a tn a k és in te rd e p e ­ d e n c iá n a k leg átfo g ó b b b é k e s tru k tú r á ja . Így é r t jü k és sz e m lé ljü k a v ilá g m é re tű b ék em o z g alo m so k o ld alú s t r u k tú r á já t is. Így v a g y u n k m eggyőződve a rró l, hogy a k e re s z ty é n e k és e g y h á z a k ö k u m e n ik u s tu d a ta , sz e r­ teág a zó és so k ré tű ö k u m e n ik u s e g y ü ttm ű k ö d é se — b e n n e sz e ré n y lá n c s z e m k é n t a m i m o z g a lm u n k is — h o z z á já ru l az e m b e risé g s z o lid a ritá s á n a k g y a k o rlá s á ­ hoz és erő sítéséh ez. A sz e ré n y te le n sé g v á d já n a k a k o c k á z a tá t is v á lla lv a u ta lo k m o st a z o k ra az á lta lu n k fo n t o s n a k ta r to tt t e ­ r ü l e te k r e , a m e ly e k e n v é le m é n y ü n k sz e rin t lén y eg es e lő re h a la d á s t te tt m o z g a lm u n k az e lm ú lt h é t e sz te n d ő ­ ben. H a t ily e n te r ü le te t é rin te k : 1. Az első ily e n te rü le t, a m e ly rő l az im é n t e lv i sí­ kon m á r v o lt szó, k a p c so la ta in k a la k u lá s a az E g ye sü lt N e m z e t e k S z e r v e z e té v e l. E b b e n az id ő sz a k b a n le ttü n k elő szö r h a rm a d ik , m a jd m á so d ik k a te g ó riá b a n (1977) ta g ja az E N S Z -n ek , m in t a G az d aság i és S zociális T a ­ n á c sn á l (ECOSOC) b e je g y z e tt n e m -k o rm á n y s z in tű sz e r­ vezet. Ez a s tá tu s u n k le h e tő v é te tte , hogy á lla n d ó k é p ­ v is e le te t ta r ts u n k a V ilá g sz erv e z etn é l s egy sz erén y a sz ta lu n k leg y en az E N SZ eg y h ázi k ö z p o n tjá b a n . N agy h á lá v a l ta rto z u n k m in d a z o k n a k , a k ik e te k in te tb e n se ­ g ítség et n y ú jta n a k , C a rl S o u le te s tv é rü n k n e k és m á ­ soknak. H űséges m u n k á ju k é r t ő sz in te k ö szö n et ille ti az E N S Z -n él b e n n ü n k e t k é p v ise lő m u n k a tá rs a in k a t, W in ifre d S eigel assz o n y t és P h ilip O k e p ro fe sszo rt. Az á lta lu k h a v o n k é n t k é s z íte tt EN SZ je le n té s e k igen h a sz n o s a k n a k b iz o n y u lta k m ég m o z g a lm u n k ta g sá g á n tú l is. R észt v e h e ttü n k sz in te m in d e n je le n tő s EN SZ ak ció b a n , e lső so rb a n a v ilá g k o n fe re n c iá k o n (N épese­ dési K o n fe re n c iá n B u k a re stb e n , 1974, az É lelm ezési K o n fe re n c iá n R ó m áb a n , 1975, a N ői V ilá g k o n fe re n c iá n M ex ik ó b an 1976, az A n ti-A p a rth e id K o n fe re n c iá n L a ­ g o sb an 1977, n e m is e m lítv e az E N SZ k ü lö n b ö ző b i­ z o ttsá g a it és a n e m -k o rm á n y sz in tű sz e rv ez e te k b iz o tt­ ság ait. E b b en a te v é k e n y sé g ü n k b e n so h a se m a r r a tö ­ re k e d tü n k , hogy a N ew Y o rk i EN SZ p a lo tá b a n b e fo ­ ly á s o lju k az E N S Z -k ü ld ö tte k e t, h a n e m hogy m in é l t á ­ g ab b k ö rb e n is m e rte ssü k az EN SZ c é lk itű z é se it és a k ­ cióit. E zek et a c é lo k a t sz o lg á lta az é v e n k é n t m e g re n ­ d e z e tt E N S Z -v a sá rn a p , s n a g y se g ítség et je le n te tt e zek b en a tö re k v é se in k b e n N em zetk ö zi B iz o ttsá g u n k EN SZ A lb izo ttság a. 2. A szó le g tá g a b b é rte lm é b e n g y a k o ro ltu k az ö k u ­ m e n i k u s e g y ü tt m ű k ö d é s t. A z e g y ü ttm ű k ö d é s és a szo­ lid a ritá s ui. e lv á la s z th a ta tla n u l ö sszetarto zik . N incs sz o lid a ritá s k o o p erá ció n é lk ü l. Az ö k u m e n ik u s szo li­ d a r itá s t te k in tv e sa já to s h e ly e t fo g la ltu n k el, m e r t tú l­ zás n é lk ü l á llíth a tju k , hogy összekötő k ap o cs le ttü n k a v ilág i és az eg y h ázi ö k u m e n iz m u s k ö zö tt. S z o ro san e g y ü ttm ű k ö d tü n k ui. m in t a b é k e-v ilá g m o z g a lo m s z e r­ ves része a v ilág i b é k e sz e rv e z e te k k e l a B é k e -V ilá g ­ ta n á c s tó l k ezd v e az A fro -Á z sia i S z o lid a ritá si K o n fe ­ re n c iá n , v a la m in t az a n tia p a rth e id m o z g a lm a k o n á t el egészen a fe lsz a b a d ítá si m o zg alm ak ig . M ásfelő l p ed ig e g y re te s tv é rib b m ó d o n tu d u n k e g y ü ttm ű k ö d n i az ö k u ­ m e n ik u s e g y h ázi sze rv e z e te k egész so rá v a l, m in t a m i­ ly e n az E g y h ázak V ilá g ta n á c sa , az E u ró p a i E g y h ázak K o n fe re n c iá ja , az Ös s z a frik a i E g y h ázi K o n fe re n c ia stb., ső t a k o n fesszio n ális je lle g ű n em ze tk ö zi b é k e sz e r­ v ez e te k k e l is, m in t a B e rlin i K o n fe re n c ia , v ag y a P a x C h risti. M o zg alm u n k k é t é v tiz e d e fé n y e se n b e b iz o n y í­ to tta , hogy — m ik ö z b e n m in d ig ra g a s z k o d tu n k az ö k u ­ m e n ik u s m o zg alm ak h o z — te lje s e n a la p ta la n o k a K B K -ró l á llíto tt a m a g y a n ú sítá so k , m in th a v a la m i k e ­ leti, a n it- v ag y é p p e n „ v ö rö s” ö k u m e n é a k a r n a len n i.

Az ö k u m e n ik u s m o zg alo m szerv es rész é n e k te k in tjü k m a g u n k a t k e ttő s é rte le m b e n is. E g y részt úgy, ahogy P h ilip P o tte r b e sz é lt e rrő l e g y ik je le n té s é b e n : „V an sok o ly a n ö k u m e n ik u s b e á llíto ttsá g ú cso p o rt is, a m e ­ ly ek fe lü le m e lk e d n e k m in d e n fe le k e z e ti k ü lö n b sé g e n s am ely ek , b á r n e m h iv a ta lo s je lle g ű e k , je le n tő s m é r ­ té k b e n já r u ln a k hozzá a m o zg alo m h o z.” M i e b b e n az é rte le m b e n te k in tjü k m a g u n k a t a k e re s z ty é n egység elő m o z d ítá sa eszk ö zén ek . M eg v a g y u n k g yőződve a r ­ ról, h o g y a b é k é é rt és ig a z sá g o ssá g é rt v é g z e tt m u n ­ k á n k és a v ilá g n a k n y ú jto tt sz o lg á la tu n k e lm é ly íte tte e g y ü v é ta rto z á s u n k tu d a t á t s hogy ezzel h o z z á já ru lu n k a k e re sz ty é n e k egységéhez és az ö k u m e n ik u s m o zg a­ lom m u n k á já h o z . M á sré szt v á lto z a tla n u l úgy te k in tü n k az ö k u m e n ik u s m o zg alo m ra, ah o g y a z t I w a n d p ro fe sz ­ szor 1958-ban, itt P rá g á b a n az első k o n fe re n c iá n v ilá ­ go san m e g fo g a lm a z ta : „A z ö k u m e n ik u s m u n k a k ü lö n ­ leges b é k e m u n k a — m o n d o tta , m a jd így f o ly ta tta : — h a n e m az, a k k o r m á r n e m is ö k u m e n ik u s m u n k a . H a az ö k u m e n iz m u s n e m je le n ti m á r azt, hogy itt az e m ­ b erisé g eg y ség ét a k e re sz ty é n e k eg y ség éb en h isszü k, é ljü k és v a llju k m eg, a k k o r az m á r n em ö k u m e n iz ­ m us. A m ik o r n a p o n ta v a ló s ítju k m eg a b ék ét, a k k o r h a rc o lu n k n a p o n ta az ö k u m e n iz m u s é rt” (A u fg ab e u nd Z eu g n is, P rá g a , 1958, 45. l.). E b b e n az é rte le m b e n ö rü ­ lü n k az E V T -v el fe n n ta r to tt k a p c so la ta in k n a k , a m e ­ ly ek k ü lö n ö se n k é t te rü le te n g y ü m ö lcsö ző ek : az EVT a n tira ss z iz m u s p ro g ra m já v a l és a C C IA a n tim ilita riz ­ m u s p ro g ra m já v a l v a ló e g y ü ttm ű k ö d é sü n k b e n , a m e ly ­ n e k ig en é rté k e s e re d m é n y e i m á ris érezh ető k . 3. S o k ak sz á m á ra n e m v ilágos, hogy m ily e n te r m é ­ sz e tű e k a h iv a ta lo s e g y h á z a k k a l f e n n t a r t o t t ka p c so la ­ taink. M in t ism e re tes, a K B K ta g ja le h e t e g y h áz is, cso p o rt is és egyén is. Mi az e lm ú lt h é t é v b e n m in d ig a r r a tö re k e d tü n k , hogy ja v u lja n a k k a p c so la ta in k v a la ­ m e n n y i eg y h ázzal. P e rsz e k o m o ly an v e ttü k a b é k e k u ­ ta tá s felő l az eg y h á z ak h o z in té z e tt fe lh ív á s t is: „Az e g y h á z a k n a k ig en k ritik u s a n k e ll fe lü lv iz sg áln io k , v a ­ jo n s a já t s tru k tú r á ik , m a g a ta rtá s u k , n ev elé si m ó d sze­ re ik és h a g y o m á n y a ik v a ló b a n h o z z á já ru ln a k -e a b é ­ k é h e z ” (P ic h t—H u b er: W as h e isst F rie d e n sfo rsc h u n g ? S tu ttg a r t, 1971, 8. l .). F elfo g áso m sz e rin t az eg y h á z ak b é k e sz o lg á lata , a m e ly az u tó b b i év e k b e n é re z h e tő e n erő sö d ö tt, n a g y m é rté k b e n fü g g a ttó l a tá rs a d a lm i k ö r­ n y ezettő l, a m e ly b e n éln ek . Ig e n sok v á lto z ás k ö v e tk e ­ z e tt b e ezen a te rü le te n és e zt h á lá s a n k ö n y v e lh e tjü k el. E n n e k e lle n é re n em rin g a ttu k m a g u n k a t a b b a az illú zió b a, hogy a h iv a ta lo s eg y h áz a k , k ü lö n ö se n N y u ­ g ato n , ta g ja i leszn e k m o z g a lm u n k n a k , m égis k ív á n ju k v e lü k a p á rb e sz é d e t. A m ik o r a te o ló g u so k fe lte sz ik a k é rd é st, hogy v a jo n egy in té z m é n y e s eg y h áz k é p e s-e e g y á lta lá n a b é k e m u n k á ra , m i ezt n ag y o n k o m o ly an vesszük. M ásré sz t h isz ü n k Is te n íg é re té b e n , tu d ju k , hogy az e g y h á z m in d e n fo g y aték o sság a e lle n é re is b ir ­ to k o lja e z t az íg é re te t. Így te k in tü n k az e g y h á z a k k a l fe n n ta r to tt k a p c so la ta in k ra . 4. A H a r m a d i k V ilá g h o z fű z ő d ő ka pcso la ta in kró l m á r tö b b s z ö r szó ltam . E v o n a tk o z á sb a n a z t ta r to m m o z g a lm u n k é le té b e n a leg n a g y o b b v á lto z á sn a k , hogy m e g s z ű n tü n k E u ró p a -c e n trik u s sz e rv e z e t len n i. Az ázsiai, a f r ik a i és la tin - a m e rik a i te s tv é re in k fo k o zo tta b b és sz e rv ese b b b e k a p c so ló d á sa a K B K tev é k e n y sé g é b e m in d e n k é p p e n m e g g a z d a g íto tt b e n n ü n k e t, lelk ileg, teo ló g ia ila g e g y a rá n t. Ezzel ú j tá v la to k tá r u lta k fel e lő ttü n k . E zen az ú to n k ö v e tk e z e te se n k e ll to v á b b h a ­ la d n u n k a k k o r is, h a fe la d a ta in k ez á lta l b o n y o lu l­ ta b b a k k á és n e h e z e b b e k k é v á ln a k . 5. E lő re lé p é sn e k ta r tj u k a z t is, h o g y m e g e rő sö d ö tt m o z g a lm u n k b a n a k e r e s z ty é n n ő k részvétele. N em m in th a k ü lö n b sé g e t tu d n á n k te n n i a n ő k és a fé rfia k

217

k ö zö ttü n k . B o c sá n a to t k é rv e a s z u b je k tív h a n g é rt, k i­ b ék éje , ig azsá g a v ag y s z a b a d s á g a k ö zö tt, h a n e m a z é rt ö rü lü n k k ü lö n ö sk é p p e n a n ő k fo k o z o tta b b b e k a p c so ló ­ m o n d o m : az ő le lk e o ly a n széles és tá g ö lelésű, m in t d á sá n a k , m e r t a béke, az é le t m e g m e n té se és véd elm e, h a z á ja , szív e o ly a n m eleg, m in t e g y h á z á n a k s p ir itu a ­ az ig azság o sab b e m b e ri v iszo n y o k k ia la k ítá s a o ly an litá sa , ö rö m e és jó k e d v e p ed ig h ité n e k k isu g á rz á sa . fe la d a to k , a m e ly e k n e k m eg o ld á sá h o z a n ő k k ü lö n ö sen E g y b en h a d d m o n d ja k k ö szö n e té t az egész O rosz O r­ k o n s tru k tív h o z z á já ru lá s t b iz to síth a tn a k . to d o x E g y h á z n a k is, fe lh a s z n á lv a az a lk a lm a t, hogy 6. Ö k u m e n ik u s b é k e m u n k á n k csa k a k k o r lesz ig azán m eg tisz telő m ó d o n je le n v a n g y ű lé sü n k ö n az egyház leg fő b b v ez e tő je és feje, Ő szen tség e P im e n p a tr ia r c h a e re d m é n y e s, h a m in d az , a m it c sin á lu n k , n em m a ra d a is. B iz o n y á ra sok g o n d o t o k o z tu n k az O rosz O rto d o x v ezető te s tü le te k , v a g y n é h á n y fu n k c io n á riu s ügye. E g y h áz v e ze tő in e k az e lm ú lt h é t eszten d ő b e n , de az a E z é rt — b á r ez ré szb en m e g n e h e z íte tte a m u n k á n k a t m e g é rté s és segítség, a m e ly e t m in d ig m e g k a p tu n k , le ­ — ö rü lü n k a n n a k , hogy m u n k a tá rs a in k n e m fő fo g la l­ győzte g á tlá sa in k a t. H á lá v a l ta rto z o m a M u n k a b iz o tt­ k o zású ak , m e r t ez a d ta m eg tev ék e n y sé g ü k m élységét. ság és a N em zetk ö zi T itk á rs á g ta g ja in a k is, a le ln ö ­ M in d en a k c ió n k k a l a r r a tö re k sz ü n k , h o g y e lj u s s u n k a k e in k k ö zü l p e d ig k iv á ltk é p p e n D r. B a r th a T ib o r p ü s ­ k e r e s z ty é n h ivő tö m e g e k h e z , hogy fok o zzu k fo g é k o n y ­ p ök a ty á n k n a k , m e g é rté s é é rt és m in d e n fo rm á b a n k i­ s á g u k a t a k e re s z ty é n b é k e b iz o n y sá g té te l e lfo g ad á sa fe je z e tt se g ítség éé rt. A z az erk ö lcsi, le lk i és a n y ag i t á ­ irá n t. m o g atás, a m e lly e l a m a g y a r e g y h áz a k s k ü lö n ö sen a * re fo rm á tu s eg y h áz á ld o z a to k a t is v á lla lv a se g íte tte sz o lg á lato m a t, ta r tó p illé re v o lt m in d e n m u n k á m n a k . V ilá g g y ű lé sü n k n e k fo n to s d ö n té se k e t k e ll h o zn ia U g y a n eb b en a sz e lle m b e n m o n d o k k ö szö n ete t a m o z­ n em c sa k a h é t év m u n k á já n a k é rté k e lé s é b e n és az g alo m n e m ze tk ö z i s tá b já n a k . I t t tu la jd o n k é p p e n m in ­ e lő ttü n k levő sz ak asz fő b b fe la d a ta in a k m e g h a tá ro z á ­ d e n k it n év s z e rin t k e lle n e fe lso ro ln o m , a cseh, a szo v ­ sá b a n , h a n e m — a m in t a v ilá g k ö z v éle m é n y e z t el is jet, a n é m e t és a m a g y a r m u n k a tá rs a k a t. M ost egy v á r ja tő lü n k — á llá s t k e ll fo g la ln ia az e m b e risé g e t szem ély h ez in té z v e m o n d o k el m in d e n t. K ülönösen fo g la lk o z ta tó id ő szerű k é rd é s e k b e n is. E zen k ív ü l n a g y ra é rté k e le m C h ris tie R osa te s tv é rü n k p rá g a i m u n ­ m o zg alm u n k jö v ő jé t m e g h a tá ro z ó fo n to s d ö n té se k e t k á ssá g á t, a k i h a z á já tó l n a g y o n táv o l, n e h é z k ö rü lm é ­ is k e ll h o zn ia m o sta n i ta n á c sk o z á su n k n a k . J a v a s o lju k n y e k k ö z ö tt v á lla lta az ig en te rh e s szo lg álato t, v ég ez­ egy ú j s z e r v e z e ti s z a b á ly za t elfogadását, a m it m o z g a l­ te csen d esen , k e re sz ty é n b é k e tű ré sse l és m in d ig h a té ­ m u n k fe jlő d é se tesz in d o k o lttá . Az is m e rt o k o k m ia tt k o n y a n segítve. az ú j v ezetőség m e g v á la sz tá sa is fe la d a ta lesz g y ű lé ­ K ö sz ö n ettel ta rto z u n k cse h szlo v ák ta g e g y h á z a in k n a k sü n k n ek . R e m é ljü k , h o g y m in d e z t te s tv é ri e g y e té rté s­ is, a k ik n a g y sz e re te tte l v e tte k k ö rü l. S en k i sincs a ben, a k ív ü lá lló k fe lé v a ló jó b iz o n y s á g té te lü n k e rő ­ c seh szlo v ák e g y h á z ak v ezető i k ö zö tt, a k i m e g ta g a d ta síté se szellem éb e n fo g ju k elvégezni. v o ln a a se g ítség e t tő lü n k . N agy h á lá t é rz e k a C sehszlo­ v á k S z o c ia lista K ö z tá rsa sá g á lla m i h a tó s á g a i ir á n t is, Je le n té se m v ég éh ez érv e , n e m m a r a d t m á s h á tra , a k ik sok n e h é z sé g e t és te r h e t v á lla lta k azzal, hogy m in t a kö sz ö n e tm o n d á s. T a lá n se n k i sin cs e b b e n a te ­ m o z g a lm u n k k ö z p o n tja P rá g á b a n van. rem b en , a k in e k m o z g a lm u n k s szem ély s z e rin t én is n e ta r to z n á n k h á lá v a l. E rő ta d ó ta p a s z ta la t v o lt sz á ­ A m it k a p tu n k , m in d a z é rt m in d e n e k fe le tt Is te n n e k m u n k ra , hogy azo k a k ik ré sz t v eszn ek m u n k á n k b a n , k ell h á lá t a d n u n k . „A z Is te n n e k p ed ig legyen h á la az ezt jó lélek k el, áld o z a tk ész e n , ö rö m m e l teszik. ő k im o n d h a ta tla n a já n d é k á é r t” (2K or 9,15). „A n n a k p edig, a k i v é g h e te tle n bö lcsesség g el m in d e n e k e t m e g ­ K ü lö n ö sen m ély h á lá t é rz e k eln ö k ü n k , N y i k o d i m c se lek e d h e tik , fe lje b b h o g y n em m in t k é rjü k v agy e l­ m e tro p o lita irá n t. E g y ü ttm ű k ö d é sü n k h é t e sz te n d e jé t g o n d o lju k , a m ib e n n ü n k m u n k á lk o d ó e rő sz e rin t, a n ­ éle te m k iv á ltsá g o s id ő sz a k á n a k ta rto m . E lm o n d h ato m , n a k lég y en dicsőség az e g y h á z b a n a K risz tu s Jéz u s á l­ hogy ez a la tt az id ő a la tt e g y e tle n k é rd é s sem m e rü lt ta l n e m z e tség rő l n e m z e tsé g re ö rö k k ö n ö rökké. Á m en ’’ fel — b á r ez e k b e n ig a z á n n e m v o lt h iá n y — , am ely (Ef 3,20—21). e lle n té te t, feszü ltség e t, m eg n em é rté s t o k o z o tt v o ln a

Isten szolidaritásra hív — keresztyének a békéért, az igazságosságért és a felszabadulásért A z V. K e r e s z ty é n B é k e -V ilá g g y ű lé s f ő r e fe r á t u m á t Dr. R ic h a r d A n d r i a m a n j a t o (M algas Köztársaság), a K B K aleln ö ke tartotta. E lőadását az a lá b b ia k b a n k ö ­ zö ljü k.

K ed v es T e stv é re im ! A M in d e n h a tó Is te n az ő n ag y k eg y e lm é v el és v é g ­ te le n jó s á g á v a l fe lsz ó líto tt b e n n ü n k e t, hogy ism é t ösz­ sz e g y ű ljü n k P rá g á b a n az V. K e re sz ty é n B é k e -V ilá g ­ gyűlés a lk alm áb ó l. E n g e d jé k m eg, hogy e h h e z a tisz te le tre m é ltó g y ü ­ lek ez eth ez m in t m o z g a lm u n k a le ln ö k e szó ljak , a k i a n ag y fe k e te fö ld ré sz rő l jö tte m , A frik á b ó l, a m e ly ik m ég n em fe je z te b e te lje s e n fe lsz a b a d ítá si h a rc á t, s a m e ly ­

218

n ek k ü lö n b ö ző n ép e i ó riá si n e h é z sé g e k k e l á lln a k szem ­ b en, hogy le g a lá b b egy k is lé p é s t te h e s se n e k e lő re az igazságosság, a h a la d á s, a fe jlő d é s és a b é k e ú tjá n . M in d e m e n e h é z ség ek tu d a tá b a n és s z o lid a ritá s b a n azo k k al, a k ik n a p m in t n a p ta n ú i á r ta tla n e m b e re k h a lá lá n a k D é l-A frik á b a n , s a k ik e t fa jü ld ö z ő és n eo ­ k o lo n ia lista re n d s z e re k n y o m n a k el, sz e re tn é m á ta d n i Ö n ö k n e k te s tv é ri k ö sz ö n tésü n k e t. U g y a n c sa k e n g e d jé k m eg, hogy k ö szö n tsem és igen m eleg k ö szö n ete t m o n d ja k a C se h szlo v ák S zo cialista K ö z tá rsa sá g e ln ö k é n e k és k o rm á n y á n a k , v a la m in t az egész cseh n é p n ek , az itt élő e g y h á z a k n a k és v a la ­ m e n n y i fe le k e z e t h ív e in e k , a k ik oly n a g y le lk ű e n és sz o lid á risa n fo g a d ta k m in k e t e b b e n a g y ö n y ö rű v á ro s ­ b an , a m e ly tö b b n e m z e d é k e n á t lá t h a tt a azok sz o lid a ­ ritá s á t, a k ik dicsőséges h a rc o t v ív ta k a sz a b a d s á g é rt, az

ig azság o sság ért és a b é k é é rt. A M in d e n h a tó Ú r á ld á ­ sa leg y en e n n e k az ig en v onzó o rsz á g n a k a fia in s tegye k ép e ssé ő k et e g y re fo n to sa b b fe la d a to k b e tö lté s é ­ re a b é k e é p ítéséb en . E b b en az id ő szak b a n , a m ik o r az e m b e risé g az eg y ­ re szo ro sab b közösségi lé t ú j d im e n z ió it fed e zi fel, Is ­ ten az ő k ö n y ö rü le te s k eg y e lm éb ő l a s z o lid a ritá s m e g ­ ta p a s z ta lá s á ra h ív el m in k e t és a z é rt g y ű jtö tt össze k eg y elm esen b e n n ü n k e t, h o g y e n n e k a sz o lid a ritá s n a k k o n k ré t é lm é n y é b e n leg y en rész ü n k . B izo n y o sak v a ­ g y u n k ui. a b b a n , hogy ez a p rá g a i N ag y g y ű lés ú ja b b lépés lesz e lő re azon az ú to n , a m e ly e n a k e re s z ty é n ­ ség m ég v ilá g o sa b b a n fe lism e ri sz e re p é t a m e g o sz lá s­ n a k és m e g h a s o n lá sn a k e b b e n a v ilá g á b a n , a m ely s a j­ nos, m ég m in d ig a m i v ilá g u n k . H o g y a n é r t e lm e z z ü k a szolidaritást? G y ű lé sü n k k ö zp o n ti té m á ja : „ Is te n sz o lid a ritá s ra h ív ”, te h á t m in d e n e k e lő tt a „ sz o lid a ritá s” szó ta r t a l ­ m á t k e ll m e g h a tá ro z n u n k . H asznos lesz te h á t fe le le v e n íte n i e m lé k e z e tü n k b e n e szó e re d e té t és je le n té s é t, s ab b ó l fe jte n i k i e k i­ fejezés lé n y e g é t és h itü n k k e l m eg b iz o n y s á g té te lü n k ­ k el v aló k a p c so la tá t. A „ s o lid a rité ” főnév, v a g y a „ so lid a ire ” m e llé k n é v , v agy m ég in k á b b a „ so lid a ire m e n t” h a tá ro z ó szó a la ­ tin „ in so lid u m ”-b ó l sz á rm a z ik , s e z t je le n ti: „az e g é ­ s z é rt”. H a s z n á la tá ra a X V I. sz ázad v é g e ó ta v a n a d a ­ tu n k . E b b e n a jo g i é rte le m b e n a sz o lid á ris c se le k e ­ d e t o ly an te tt, a m e ly e t tö b b szem é ly k ö zö sen végez úgy, hogy m in d e n k i m in d n y á ju k é r t, az egész k ö zö s­ s é g é rt felelős. C a p ita n t jo g i s z ó tá rá n a k m e g h a tá ro z á ­ sa sz e rin t a sz o lid á ris e lk ö te le z e tts é g e t az je llem zi, hogy „az adó so k egy u g y a n a zo n ü g y re v a n n a k e lk ö ­ telezve, úgy h o g y m in d e n k i az e g é sz é rt fele lő sség re v o n h ató , d e e g y e tle n sz em ély á lta l fiz e te tt összeg is m e n te síti a tö b b ie k e t a h ite le z ő k k e l sz e m b en fe n n ­ á lló k ö te le z e ttsé g tő l”. M ik é n t so k m ás szó, a „ so lid a ire ” m e llé k n é v is á t­ lé p te a jo g i ü g y letek szig o rú k e re té t és á tm e n t a m in ­ d e n n a p i sz ó h a sz n á la tb a . A zó ta o ly a n sz e m é ly e k re a l­ k alm azzák , a k ik közösen fele lő se k egy k ü lö n ö s d o lo ­ g ért, s a k ik e t ez a közös felelő sség és közös é rd e k ö sszekapcsol. A s z o lid a ritá s te h á t o ly a n v iszo n y u lá si fo rm a , a m e ly ­ n e k elv ile g egy érd e k k ö z ö sség tu d a ta a fe lté te le , s e n ­ n e k k ö v e tk e z té b e n a cso p o rt m in d e n eg y es ta g já n a k e rk ö lc si k ötelessége, h o g y a tö b b ie k e t m eg n e k á ro ­ sítsa, s n e k ik seg ítség e t n y ú jtso n . A „ so lid a ire ” m e llé k n é v je le n té s e k ite r je d t a m e c h a ­ n ik a k ö ré re is, o tt o ly a n d o lg o k ra a lk a lm a z z á k , a m e ­ ly ek e g y m ástó l fü g g n ek , ö sszeillen ek és e g y ü ttm ű k ö d ­ nek. K o n k ré ta n o ly a n ré s z e k e t v a g y sz e rv e k e t je lö l­ n e k vele, a m e ly e k m ozgás k ö z b e n k ö z v e tle n ü l é r i n t­ k ezn ek , v a la m ily e n fo g a z a tta l, v ag y eg y éb m ó d o n (sz íj­ jal, lá n c c a l stb.) v a n n a k ö sszek ap cso lv a. E k ülö n b ö ző d e fin íc ió k fe lso ro lá sa m e g é rte ti v e lü n k a z o k n a k a g o n d o la to k n a k a g azd ag sá g á t, a m e ly e k e t a s z o lid a ritá s fo g alm a k ö zv e tít. A m ik o r a szó tá r s a d a l­ m i je le n té s é t a k a r j u k m e g ism e rn i, n e m k e ll c so d á l­ k o zn u n k , h a a z t lá tju k , h o g y s ű rű n h a s z n á ljá k o ly an k a p c so la to k jelö lésére , a m e ly e k a z o k a t eg y esítik , a k ik u g y a n a z é rt az ü g y é rt h a rc o ln a k , u g y a n a b b a n a r e ­ m én y ség b en osztoznak, azo n o so k az eszk ö zeik és k ö ­ zösen cselek szen ek . A szak sz e rv e z e te k , c salád o k , tö r ­ zsek, n e m z e te k és n e m z e tk ö zi c so p o rto k kölcsö n ö s k ö ­ te lezettség ei (fra n c iá u l: les so lid a rité s) egy o s z th a ta tla n egészhez v a ló ta rto z á s n a k e b b ő l az a la p je le n té sé b ő l sz á rm a z n a k , a m e ly b e n m in d e n rész az e g ész é rt felelős és az egész m in d e n egyes részé rt.

S ím e m o st, v ilá g u n k é le té n e k a b b a n a sz a k aszá b an , a m e ly b e n a m eg o szlás és p u sz títá s oly sok e rő je m ű ­ k ö d ik , sz e m b e ta lá lk o z u n k ezzel a té m á v a l: „ Iste n szo­ lid a r itá s r a h ív ”. I t t b iz o n y á ra n e m a rr ó l v a n szó, hogy ö sszeg y ü le­ k e z tü n k v a la h o l, h o g y b á rm ily e n h a tá s o s és jogos n y i­ la tk o z a to t te g y ü n k . S o k k a l in k á b b a r r a k e ll tö re k e d ­ n ü n k , hogy közös eszm é lk ed é sse l m in d e n e k e lő tt azt é rts ü k m eg, m ily e n sz o lid a ritá s t k ív á n tő lü n k Is te n az em b eriség g el.

I s te n szolidáris v e l ü n k De n e m s z e re tn é k egy n e m b ib lia i fo g a lm a t b ib lik u s ­ sá te n n i, m iv e l a m a d e fin íc ió k m eg k ö zelítése, a m e ly e ­ k e t m e g p ró b á lta m rö v id e n összefo g laln i, le h e tő v é teszi sz á m u n k ra , hogy m e g é rtsü k e fo g alo m lé n y e g é t és fe l­ fe d e z z ü k m e g je le n é si fo r m á it s a já t v isz o n y a in k b a n . A sz o lid a ritá s ró l v a ló beszéd (m á r p e d ig n eh éz, sőt le h e te tle n e rr ő l n e m b eszéln i) szü k ség essé teszi, hogy sze m ü g y re v eg y ü k az e m b e ri tá rs a d a lo m fejlő d é sé n ek le g fo n to sa b b sa já to ss á g á t a n n a k v a la m e n n y i — tö r té ­ nelm i, szociológiai, k u ltu rá lis és te c h n o ló g ia i — v o n a t­ k o z ásá b an . N em k e ll a h h o z m ű v e lő d é sü g y i p ro b lé ­ m á k s z a k é rtő jé n e k len n i, hogy m e g értsü k , m e n n y ire m e g te rh e lik v ilá g u n k a t a tö m e g p u sz tító feg y v erek b ő l, az o ly a n a n a k ro n is z tik u s és e m b e rte le n re n d s z e r to ­ v á b b élé séb ő l, m in t az a p a rth e id , v ag y szám os o rsz ág ­ b a n a fe jlő d é s e lé g te le n ü te m é b ő l sz á rm a z ó veszély ek. E zek lá ttá n világ o s, h o g y az egész e m b e risé g so rsa egy és o s z th a ta tla n le tt s hogy, a k á r a k a rju k , a k á r nem , e lk e rü lh e te tle n ü l sz o lid á risa k n a k k e ll le n n ü n k e g y ­ m á ssa l jó b a n és ro ssz b a n e g y a rá n t. E n n e k e lle n é re sem é rte n é n k m e g so k a t e b b ő l a szo­ lid a ritá sb ó l, h a n e m n y ú ln á n k v issz a az első fo r rá s ­ hoz. A hhoz, a k i a tö rté n e le m U ra , s a k i azzá te tt b e n ­ n ü n k e t, a m ik v ag y u n k , n e v e z ete se n az ő m e s te rm ű v é ­ vé, az ő k é p m á sá v á , az e g y e tle n lén n y é, a k i fe l v an r u h á z v a m in d e n te re m tm é n y és m in d e n te r e m te tt d o ­ log fe le tti u ra lo m m a l: „ S z a p o ro d ja to k , so k a so d jato k , tö lts é te k b e és h ó d ítsá to k m e g a fö ld e t” (1 M óz 1, 28). N em lá tju k - e , hogy k e z d e ttő l fo g v a Is te n szu v e rén a k a r a ta te tte és teszi m in d e n k o r az e m b e rt az ő m e g ­ b íz o ttjá v á , s hogy ez az a k a r a t k a p c so lja az e m b e rt Iste n h e z egy sz in te jo g i a k tu ssa l, m e ly n e k k ib o n ta k o ­ zá sa fo g ja m e g h a tá ro z n i az e m b e r Iste n h e z fű ző d ő v i­ sz o n y á n a k k é ső b b i tö r té n e té t? D e m é g m in d ig n e m é rte n é n k m e g se m m it ebből az Is te n és e m b e r k ö zö tti sz o lid a ritá sb ó l, h a n e m tu d ­ n á n k , hogy m in d ig Is te n teszi m e g az első lép é st. Ez az is te n i v á lla lk o z á s m á r a B ib lia első k ö n y v eib ő l r a ­ gyogó v ilág o sság g a l tá r u l elén k . A P e n ta te u c h o s b ev eze té sé b ő l a le g ú ja b b fra n c ia ö k u m e n ik u s b ib lia fo rd ítá s sz e rin t a k ö v etk ez ő m o n d a ­ to k a t sz e re tn é m k ie m e ln i, a m e ly e k v é le m é n y e m sze­ r i n t az o ly a n sz o lid á ris k a p c so la to k n a k , a m ily e n e k e t az Is te n a k a r á p o ln i az e m b e rre l, a lén y e g é t fo g la ljá k össze és fe je z ik k i: „A P e n ta te u c h o s eg y n é p e t á llít e lé n k és e lm o n d ja , h o g y a n a la k ítja , v é d elm e z i és v e ze­ ti Is te n e z t a n é p e t h a ta lm a s re n d e lte té s e felé. A b ­ b a n a v iszo n y b an , a m e ly e t f e n n ta r t Is te n az ő n é p é ­ v el — s e z á lta l az egész e m b e risé g g el — ta lá lh a tó m eg e n n e k a k ö n y v n e k az é rte lm e ” . „ Is te n elő szö r o ly an Is te n n e k m u ta tja m eg m ag át, a k i az e m b e rre l él, d e a k i to v á b b ra is az e m b e r j a ­ v á r a cselek szik , n o h a az m á r n e m e n g e d elm e sk e d ik n e k i”. „A z az Isten , a k it a p a p i ira to k tá r n a k e lé n k , a v i­ lá g m in d e n s é g U ra, a k i a z t a k a rja , hogy az é le t e lte r ­ je d je n a föld ö n , s a k i az e m b e rt az ő k é p é re te r e m ­

219

tette. Az em b eriséget m egm en ti N óéban, a k ivel szö­ vetséget köt”. „M ózesen keresztül adja az isten tiszteleti kultuszt, am elynek végzésév el Á ron és utódai b izatnak m eg, hogy biztosítsák a zarándoklatokat, az ün n epek et és az áldozatokat az ő szent helyén, a S zentek Szentjében, am elyen nyugszik az ő isten i dicsősége. B iztosítva van a transzcendencia, és Isten, aki m aga van jelen a S zen ­ tek Szentjében, az é letet közli az ő nép ével. M ózes Á ron tám ogatásával a k özvetítő Isten és népe k ö z ö tt. . . A P en tateuch osn ak ez a népe szen t nép, azaz te lje ­ sen Istennek szentelt, m ert m inden ettől az Istentől szárm azik” (Introduction au P entateuque, Traduction O ecum enique de la B ib le , 34—35. lap). Ezt az összefoglalást, m elyb en b en n e van a sűrített lén yege annak, hogyan fordult Isten az em berhez, b ár­ m ilyen állapotban van is ez az em ber, az alábbi m ondatba leh etn e sum m ázni: Isten úgy döntött, hogy szolidáris lesz velünk. S ez után a P en tateu ch b an e l­ b eszélt kezdet után a különböző próféták, akiket Is­ ten küldött az ő népéhez, jelen tettek -e egyebet, m int Isten em e velü n k v a ló szolidaritásának konkrét és a m i em beri értelm ü n k k el is felfogh ató form áját? A m i­ kor Isten E zék iellel ezt m ondatta: „Új szívet adok nektek és új lelk et adok belétek : eltávolítóm testetek ­ ből a kő szív et és hús szívet adok nektek. Az én L el­ kem et adom b elétek és azt m ű velem veletek , hogy ren ­ delkezéseim szerint éljetek, törvén yeim et m egtartsá­ tok és teljesítsétek ” (Ez 36, 26—27), nem arra m u tat-e ezzel, hogy m ily en m élyreható kapcsolatra határozta el m agát velünk , szegén y bűnösökkel? V égül pedig v elü n k v á lla lt szolidaritását azzal koro­ názta m eg Isten, hogy Jézus K risztusban testet öltött. Isten úgy döntött, hogy em b er lesz az em berek kö­ zött. Ezzel teljesen m agára v e tte az em b eriség törté­ netét, m ind elv eszett voltában, m ind pedig a K risztus á ltal való ú jjászü letéséb en . S ezzel el is érkeztünk a keresztyén v a llá s szívéhez. M ert ha óvakodnunk is k ell attól, hogy a „szolidari­ tás” szót az evan géliu m szavává tegyük, K risztus k et­ tős term észetének titokzatos egységéb en talán m égis csak Isten velü n k való szolidaritásának konkrét for­ m áját láthatjuk. B olondság (és m icsoda bolondság!) a pogányok szá­ m ára! Botránkozás (és m icsoda botránkozás!) a zsi­ dók szám ára! Istennek Jézus K risztusban v a ló te stté­ lé te le m arad a k eresztyén hit szíve és m indnyájunk ü dvösségének biztosítéka. M ert valóban, m i leh etn e je ­ lentősebb a bűnből v a ló szabadulásunkra, teljes m eg ­ váltatásunkra nézve, m int ez az Isten, aki a leg m a ­ gasabbrendű szolidaritásnak ezt a tettét elfogadja, aki odáig m egy el, hogy az em beri körülm ények összes­ ségét, m ég a halan d óságot is m agára veszi? S ha a M essiás n ev ét így fordítjuk le: „V elünk az Isten ” (Mt 1, 23), ez a „velü n k ” bizonyára nem két párhuzam osan haladó valóság puszta egym ás m ellé állítá sá t jelenti, hanem olyan sym biozist, am ely Istent és m in k et m ély ­ ségesen szolidárissá tesz, életre és h alálra szolidárissá. Jézus jajk iáltásai a kereszten bizonyára nem tek in t­ hetők színjátéknak, hanem A nnak a fájd alm át fejez­ ték ki, akinek teljesen egyedül k ellett eleget ten n ie az isteni igazságosság k övetelm én yein ek és h elyettünk m egfizetn ie a bűn egész váltságdíját. A m ikor Isten a Jézus K risztusban szolid aritást v á l­ la lt velünk, akkor ezt n yilván azért tette, h ogy m eg­ szabadítson ben n ü n k et a bűn rabságából, olyan rab­ ságból, m elyn ek törvén yeit és követk ezm én yeit az egész em beriség szenvedi. U nalm as len n e itt elism ételn i annak a különös (és ezért hosszú) útnak az esem én yeit, a m elyet az em ber az Éden kertjében kezdett el, s am elyn ek folyam án

220

eltá v o lo d o tt az igazságos és irgalm as Istentől, s tőle távol gyűlölködéssel, m eghasonlással, szenvedéssel, konfliktusokkal, hazugsággal és aggodalm akkal teli életb en bolyongott.

Szolidaritás az e m b e r e k között A z elveszettségn ek ezen az útján az em berek te lje ­ sen szolidárisak lettek egym ással. S ü k etté váltak a próféták hívásán ak m eghallására, azokat m egk övez­ ték és m eggyilkolták. N em v o lt közöttük egy igaz sem, s a történ elem folyam án „a h alál árnyékában és sötét­ ségéb en ” jártak. Hogy m egszabadítsa és ism ét az igazságosság útjá­ ra v ezesse őket, Isten em berré lett. P ál apostol a F i­ lip p ib eliek h ez írt le v e le néhány jelen tős verséb en m u ­ tat rá arra, hogyan v ég ezte el K risztus azt az egyszeri és péld átlan m issziót, a m elyet Isten bízott rá, s am ely­ ből van a m i újjászü letésü n k és szolidaritásunk, most m ár nem a bűnben, hanem a m egváltásb an és az üd ­ vösségben. Ezt m ondja: „Mert ő (Krisztus) Isten for­ m ájában lévén, nem tek in tette zsákm ánynak, hogy egyen lő Istennel, hanem dicsőségéről lem ondott, szo l­ gai form át v ett fel, em berekhez lett hasonlóvá és m a­ gatartásában is em bernek bizonyult; m egalázta m a­ gát és en ged elm es lett m indhalálig, m égpedig a k e­ reszt h a lá lá ig ” (Fil 2, 6—8). Ebben a „kenozis”-ban, ebben a m egalázkodásban tárul fel előttünk Isten h atártalan szeretete irántunk. D e van m ég vala m i m ás is benne: am ikor ui. e lv á lla l­ ta K risztus, hogy em berekhez h ason lóvá lesz, m agára v ette m indazt, am i m inden em ber em b ervoltát jelen ­ ti. Ezek u tán m ár csak azt k ell kim ondani, hogy Is­ tennek K risztusban v elü n k m egm utatott szolidaritása feltárja előttü n k azt az új szolidaritást, am ely m inket a Jézus K risztusban adott új terem tésb en össze kell kapcsoljon egym ással. M ostantól k ezd ve szolidaritá­ sunknak az Ú r által m egn yitott úton k ell járnia és alázatban k ell m egn y ilv á n u ln ia azokért, akikhez küld az Ú r m inket, hívőket, az üdvösség kiváltságosait, hogy m egvalósítsu k azt a különleges sym biosist, am ely ­ ben osztoznunk kell a feleb arát szen ved éseib en , sőt h a­ lálában is, hogy így m egism erh esse azt az igaz és m eg­ váltó Istent, aki egyszü lött F iát adta, hogy m egm entse az egész világot, a m elyet annyira szeretett (Jn 3, 16).

A sz e retetre a la p íto tt szolidaritás Meg sem érten én k ezt az új helyzetet, am elybe ke­ gy elm esen á llított m inket az Isten, ha nem len n e v ilá ­ gos előttünk, hogy ez éppen abból a h atártalan szere ­ tetből következik, a m ely et K risztus tan ú sított irántunk, s am elyb en n yer igazán m ély értelm et m inden a fe le ­ barát iránt m egm utatott igazi szeretet. K risztus em e szeretetén ek kettős — vertik á lis és h orizontális — d i­ m enziója felfe d te előttü n k a szolidaritás kettős ter­ m észetét, a m ely et Istenhez és felebarátunkhoz fűződő viszon yu n k jellem ez. Talán nem árt, ha röviden em lék ezetü n k b e id éz­ zük, hogy Isten n el való szolidaritásunk vertik ális d i­ m enzióját egyes egyed ü l az a Jézus K risztus határoz­ za m eg, aki k ezdettől fogva Istenben volt, s aki leszállt a földre, h ogy elérjen az em berhez. A testtélételb en m egtörtén t em e leszállás nem szünteti m eg és m eg sem zavarja az A tya Isten és a Fiú Isten lén yegi eg y sé­ gét, am ely annyira titokzatos, hogy belőlü n k is azt a kritikus tartózkodást válth a tja ki, m in t Fülöpből, s am elyet Jézus töm ören eb ben a kérdésben foglal ösz­ sze: „N em hiszed, hogy én az A tyában vagyok, és az

A ty a én b e n n e m v a n ? ” (J n 14, 10). S ez a sz o lid a ri­ tás, a m e ly e t eg y sz e rre le h e tn e lé n y e g in ek és o r­ g a n ik u s n a k nevezni, a sz e re te tb e n g y ö k erezik , a b b a n a sz e re te tb e n , a m e ly e t oly g y a k ra n e m lít Jézu s, a m i­ k o r m e g h a tá ro z z a ta n ítv á n y a i e lő tt v isz o n y á t Is te n ­ hez és ta n ítv á n y a ih o z . Ez a s z e re te t n em c su p á n szem lélő d ő v ág y ak o zás, h a n e m m in d ig p o zitív c se le k e d e te k b e n fe je z ő d ik ki. Az a k ö rü lm é n y , hogy a ta n ítv á n y o k (s m in d azo k , a k ik ig e h ird e té s ü k re h ív ő k k é v á ln a k ) K ris z tu s sz e re ­ te té b e n m a ra d n a k , h o riz o n tá lis sík o n az Ú r p a ra n c s o ­ la ta in a k v a ló en g e d e lm e sk e d é sb e n n y ila tk o z ik m eg. H a e n n e k p o n to s a b b a n u tá n a a k a ru n k já rn i, m ag átó l K ris z tu stó l h a llh a tju k m eg a z o k at az e v a n g é liu m i v e r ­ sek et, a m e ly e k e t g y e rm e k k o ru n k tó l fo g v a k ö n y v n é l­ k ü l tu d u n k : „A z az é n p a ra n c s o la to m , h o g y úgy sze­ re ssé te k eg y m ást, a h o g y a n é n s z e re tte le k tite k e t. N incs nag y o b b s z e re te t a n n á l, m in th a v a la k i é le té t a d ja a b a r á ta ié r t” (J n 15, 12— 13). M ivel m i m e g ta p a s z ta lh a ttu k e z t a sz e re te te t, am ely a h a lá lig ta r t, s a m e ly e t K ris z tu s m u ta to tt m eg n e ­ k ü n k , m e g é rth e tjü k v é g ü l a n a g y p a ra n c s o la t igazi d im e n z ió já t: „S zeresd fe le b a rá to d a t, m in t te n m a g a d a t”. E g y éb k én t ez a s z e re te t n e m a z é rt v a n , hogy le r o n t­ sa a tö rv é n y k ö v e te lm é n y e in e k b e tö lté s e á lta l sz e rz e tt m eg ig azu ltság o t, h a n e m hogy ez se g ítse az e m b e re ­ k e t m in d e n v aló d i m e g ig a z u ltsá g fo rrá sá h o z , a h h o z a fo rrásh o z, a m ely az Is te n és e m b e r k ö z ö tti Is te n s z á n ­ d é k a s z e rin t v aló m e g b é k é lé sb ő l fa k a d , s a m e ly n e k m a g átó l é rte tő d ő végső k ö v etk e z m é n y e c sak is az e m ­ b e rn e k ö n m a g á v a l és e m b e r tá r s a iv a l v a ló m e g b é k é ­ lése leh et. Ez a s z e re te t is a r r a k é sz te t b e n n ü n k e t, hogy sze m ­ ü g y re v eg y ü k k e re s z ty é n h itü n k n é h á n y k ö zp o n ti fo ­ g alm át, m in t a m ily e n m in d a z o k közössége (k o in o n ia), v agy gazdag b e te lje se d é se (p lero m a ), a k ik m e g sz a b a ­ d u lta k a b ű n o k o zta elid eg e n ed é stő l. E n g e d jé k m eg nek em , T e stv é reim , hogy csak rö v i­ d en e m lítse m m eg e z e k e t a fo g a lm a k a t, m iv e l ezek m á r ala p o s elem zés tá rg y a i v o lta k , s m e g ta lá lh a tó k az elő k észítő d o k u m e n tu m o k b a n , s ezek ta n u lm á n y o ­ zá sa n em c sa k itte n i c so p o rto s m u n k á n k b a n , h a n e m m o z g alm u n k jö v en d ő tev é k e n y sé g é b e n is fo ly ta tó d n i fog. I s te n szolidaritásra h ív A m ik o r te h á t h it á lta l e lju tu n k a n n a k az Is te n n e k az is m e re té re , a k i ú g y d ö n tö tt, h o gy sz o lid á ris lesz v elü n k , v ilá g o sa n k e ll lá tn u n k , hogy Is te n n e k az a v e lü n k v á lla lt s z o lid a ritá s a m in k e t az e g y m á ssa l v aló sz o lid a ritá s ra szó lít fel. F e lm e rü l a z o n b a n a k é rd é s, h o g y an v á la s z o lh a tu n k e r r e a fe lh ív á s ra . N em a rr ó l v a n -e szó, h o g y th eo ló g iai eszm élk ed éssel g y ő ző d jü n k m eg ú jr a és ú jr a a zo k ró l az a lap ig azság o k ró l, a m e ly e k eg y szer s m in d e n k o rra fe ltá r u lta k e lő ttü n k a Jé z u s K ris z tu s b a n ? N em k e lle ­ n e -e fá ra d o z n u n k az eg y h áz litu rg ik u s é le té n e k m e g ­ ú jítá s á n is, hogy e b b e n egy k issé n ag y o b b egységet m u ta s s u n k m eg, m in t a m ú ltb a n ? V a jo n n e m e lé g ­ s z ü n k -e m eg azzal, hogy e lfo g a d ju k a k ö z ö ttü n k le ­ vő k ü lö n b ség ek et, s ez e k e t v a la m ily e n sp iritu á lis ab sz tra k c ió v a l a k a r ju k legyőzni, a m e ly n é h á n y közös im á d sá g m e g fo g a lm a z á sá v a l e rő s ít b e n n ü n k e t? N em k e lle n e -e in k á b b azo n a fá ra d sá g o s ú to n já r n u n k , a m e ­ lyen Is te n k ö z e le d e tt h o zzán k , azaz a m e g ü re se d é s és m eg a lá z k o d á s ú tjá n , hogy v a ló b a n a m á so k é le té t é l­ jü k , s ezzel se g ítsü n k n e k ik fe lfe d ez n i a b o ld o g sá g n a k és b é k é n e k a z t a te lje ssé g é t, a m e ly e t a K ris z tu s á lta l v aló fe lsz a b a d u lá s a d ?

A K ris z tu ss a l v a ló közösség, a m e ly e t tito k z a to s m ó ­ do n m in d ig m e g ta p a s z ta lu n k az ú rv a c s o rá b a n , n e m é r v é g e t a zzal a k ís é rle tte l, hogy lé le k b e n é ljü k ó t a M eg­ v á ltó fá jd a lm a s é le té t. K ris z tu s a m in d e n e m b e r és az egész e m b e r m e g m e n té sé t célzó e ljö v e te lé v e l m in k e t is a r r a h ív a v e le v a ló közösségben, hogy egészen k o n k ré te n sz e m b e n é z z ü n k m in d a z o k n a k é le tfe lté te le i­ vel, a k ik é r t ő az é le té t a d ta és a k ik e t m e g a k a r t sz a ­ b a d íta n i, s hogy e z e k e t a fe lté te le k e t m eg o sszu k v e ­ lük. Szolid aritá s a fe lsza b a d u lá sért A s z e re te tn e k e b b e n az ú j szem lé le té b en , a m e ly e t Is te n m u ta to tt m eg, a m ik o r v e lü n k sz o lid a ritá s t v á l­ la lt, a r r a k e lle n e tö re k e d n ü n k , hogy m e g é rtsü k k o ­ r u n k p ro b lé m á it és m in d ig ú jo n n a n h a tá ro z z u k m eg a k e re sz ty é n e k h e ly é t és sz e re p é t a tö rté n e le m b e n . T eg y ü k fel m a g u n k n a k a k é rd é s t: M ié rt jö tt el K ris z ­ tu s ? A zért, hogy m e g sza b ad ítso n , hogy v a ló d i s z a b a ­ d ítá ssa l sz a b a d ítso n m e g m in k e t. Ez a fe lsz a b a d ítá s m in k e t e lső so rb a n a b ű n ra b s á g á tó l tesz sz a b a d d á. L e n n e -e v a la m i é rte lm e k ü lö n b ö ző fe lsz a b a d u lá sa in k tö rté n e té n e k , h a n e m le n n é n e k ré szesek e b b e n az a la p v e tő és végleges fe lsz a b a d u lá sb a n , a m e ly e t K ris z ­ tu s a d o tt a v ilá g n a k ? M ás sz a v a k k al, le n n e -e a K ris z ­ tu s b a n v a ló fe ls z a b a d u lá s u n k n a k v a la m ily e n é rte lm e is, h a n em m in d e n ig a z sá g ta la n k ö te lé k n e k a le té p é sé ­ ben, h a n e m lé n y ü n k m ély m e g v á lto z á s á b a n fe je z ő d ­ n é k ki, o ly a n m e g v álto z á sb a n , a m e ly ré v é n lé n y ü n k győ zelm esen k e rü lh e t ki azo k b ó l a h arc o k b ó l, am e ly e k to v á b b fo ly n a k a tö rté n e le m v isz o n ta g sá g a in k e re s z tü l? H osszú ú t v e z e te tt el a te s tté lé te ltő l a fe ltá m a d á sig , azaz a fe lsz a b a d ítá su n k ig , s K ris z tu s v á lla lta é rtü n k ezt az u ta t. Á ru lá s le n n e fo rd íto tt irá n y b a n h a la d n i ezen az ú to n , s egy v a ló sá g n é lk ü li v a llá sh o z é rk ez n i, am ely n e m ad v á la s z t a z o k ra a k o n k ré t p ro b lé m á k ra , a m e ­ ly e k e t m in d e n n a p i é le tü n k v e t fel. M égis, n e m v o lt-e g y a k ra n o ly an k ís é rté s ü n k , hogy e b b e n a fo rd íto tt irá n y b a n h a la d ju n k , s n em lá ta tta - e ez v e lü n k v ilá g u n k a t k ü lö n ö s m ódon, a m e ly e t jo g g al n e v ez te k rea k ció s lá tá sm ó d n a k ? K ö n n y ű le n n e m é g e g y sz e r e lő tá rn i itt azt, a m it az u tó b b i id ő b e n „a fe lsz a b a d ítá s th e o ló g iá já n a k ” n e v e z ­ tek , s a m e ly b e n e rő fe sz íté se k tö r té n te k a rra , h o g y d r á ­ m a i m ó d o n ú jo n n a n h a tá ro z z á k m eg a K ris z tu sb a n e ln y e rt fe lsz a b a d u lá s é rte lm é t. M eg k e ll á lla p íta n u n k , hogy a gonoszság e rő i a k e re s z ty é n e k és h iv ő k f á r a d ­ h a ta tla n m u n k á ja e lle n é re sem h a jla n d ó k beleegyezni a le szerelésb e, ú g y h o g y az egyik h á b o rú t k ö v e ti a m á ­ sik, s m in d e n fé le ú j szo lg aság v á ltja fe l a leig ázás rég i fo rm á it. A té v e d é s k o c k á z a ta n é lk ü l is a z t le h e tn e m o n d an i, hogy a gonoszság em ez e rő i k ö z ö tt lé tr e jö tt sz o lid a ri­ tá s a n n y ir a m e g erő sö d ö tt, hogy az e g y h á z a k és a h iv ő k m e g h á trá ln a k a k ap z sisá g és az önzés á lla n d ó tá m a d á ­ sai elől. E m en e k ü lé s e re d m é n y e k é p p e n a k e re sz ty é n e k v a la m ily e n s p iritu a lis ta v ig aszt k e re sn e k , a m e ly e t egy k é n y sz e rű d ic h o to m ia jellem ez le lk i é le tü k és a t á r ­ sa d a lo m b a n é lt k o n k ré t, m a te riá lis é le tü k k özött. E k e re sz ty é n e k v é le m é n y e s z e rin t az u tó b b i a z o k n a k az á ld a tla n in trik á k n a k a te rü le te , a m e ly e k n e k az e m b e r a já té k sz e re . H osszú id ő b e k e rü lt, a m íg az e g y h áz rá jö tt, hogy a fe lsz a b a d u lá sé rt v ív o tt k ü z d e le m — m ég a p o litik a i fe ls z a b a d u lá s é rt is, a m e ly n a g y m é rté k b e n b e fo ly á so l­ ja az e m b e r te lje s fe ls z a b a d u lá s á t — n em m a r a d h a t a p o litik u so k és n é h á n y h a ta lo m r a é h es fa n a tik u s e m ­ b e r ügye. H a v a ló b a n m e g é rte ttü k a K ris z tu s b a n e ln y e rt sz a ­ b a d s á g u n k a t és h a e zt v a ló b a n m e g é ljü k fö ld i é le tü n k ­

221

ben, úgyhogy „ á tm e n tü n k a h a lá lb ó l az é le tb e ” (Jn 5, 24), n em u ta lh a tju k a tú lv ilá g b a a z t a fe lsz a b a ­ d u lá s t, a m e ly e t Is te n úgy k ív á n t e lh o z n i e r r e a v ilá g ­ ra, hogy ő m a g a is te s ti lé te t v e tt fel. H a m e g é rte ttü k Is te n fe lh ív á s á t a sz o lid a ritá s ra , a k k o r ő a z t is m e g ­ é rte ti v e lü n k , hogy az e g y h á z n a k á t k e ll é ln ie azok szo ro n g ásait, a k ik k é n y te le n e k v o lta k é le tü k e t is k o c­ k á r a te n n i, hogy p o lg á ri és p o litik a i jo g a ik a t, a z t az eg y szerű jogot, hogy e m b e re k leg y en ek , élv ezh essék . H a az egy h áz n e m a k a r azok k é p m u ta tá s á b a n osztoz­ ni, a k ik e t az Ű r m ó r e líté lt le lk i ö n zé sü k m ia tt, e g y ü tt k e ll h a rc o ln ia a h a rc o ló k k a l és e g y ü tt k e ll m e g h a ln ia a h a lá lb a m e n ő k k e l, hogy sz a b a d és e m b e rh e z m é ltó ú j é le th e z seg ítse ő ket. M e rt c sa k a k k o r lesz é rte lm e s z o lid a ritá s u n k n a k azo k k al, a k ik n e k szü k ség ü k v a n a m i h itü n k r e és erő n k re . H á la Iste n n e k , m a m ó r n em n ag y sz ó m b a n v a n n a k azok az országok, a m e ly e k egy h a ta lm a s ország , vagy h a ta lm a s e m b e rc so p o rt k ö z v e tle n u ra lm a a la tt á lln a k . De ez se m m ik é p p e n sem c sö k k e n ti a D é l-A frik á b a n , N a m íb iá b a n , Z im b a b w é b e n , D é l-K o re á b a n , N y u g a tS z a h a rá b a n , v agy a „ te n g e re n tú li p ro v in c iá k ” -n a k n e ­ v e z e tt o rsz á g o k b a n m ég m a is e lk ö v e te tt k e g y e tle n ­ ségek b o rz a lm á t. S m e n n y i m in d e n t le h e tn e m é g e l­ m o n d a n i a p a le s z tin o k ró l! O ly sok n é p és o ly sok p ro b lé m a v a n m ég, a m e ly e k m ia tt n e m m a r a d h a tu n k k ö z ö m b ö se k ! F elesleg es le n n e le írn i itt, hogy a ra b sz o lg a sá g és b a rb a riz m u s m e n n y ire m e g m u ta tk o z ik m é g a fö ld b i­ zonyos te rü le te in . M ivel a z o n b a n az E N SZ e zt az év et az „ a p a rth e id e lle n i n em ze tk ö zi é v n e k ” n ev ezte, e n ­ g e d jé k m eg, hogy id ézzem az U N ESC O fő titk á rá n a k a lá b b i m o n d a tá t az A p a rth e id e lle n i V ilá g k o n fe re n c ia (Lagos, 1977. a u g u sz tu s 22—26.) m e g n y itá s á n m o n ­ d o tt b eszéd éb ő l: „A z a p a rth e id , a m o d e rn ra b s z o lg a ­ ta r tá s leg g y alázato sa b b fo r m á já t j e l e n t i . . . ” M ik én t a n áciz m u s id e jé n , m o st is „egy ra s sz is ta á lla m k ö ­ v etk e z e te s id e o ló g iá já v a l v a n d o lg u n k , a m e ly te r m é ­ sz etesen a leg n ép e se b b fe k e te közösséget s ú jtja , d e a félv é rű e k e t, az á z sia ia k a t, ső t a fe h é re k e t sem h a g y ja é rin te tle n ü l; se n k i sem v o n h a tja k i m a g á t az ú r és szolga e m e d ia le k tik á ja a ló l”. M it je le n th e t ily e n ö sszefü g g ésb en a fe lsz a b a d u lá s fo g a lm a ? O tt, ah o l c sa lá d o k a t szétszó rv a, c sa lá d ta g o ­ k a t eg y m ástó l e ls z a k ítv a á lla to k k é n t z s á k m á n y o ljá k ki ő ket, és a szó leg szo ro sab b é rte lm é b e n e m b e rte le n k ö rü lm é n y e k k ö z ö tt ta r tj á k ő k et, le h e t-e m ég tisz te s­ ségesen ü d v ö sség rő l és m e g v á ltá s ró l b e sz é ln i o lyan sz a v a k k a l, a m e ly e k e t a fr ik a i te s tv é re in k a lig é r t h e t­ n ek m eg, a k ik a lig te n g e tik n y o m o rú sá g o s és m e g a lá ­ zo tt é le tü k e t? H aso n ló h e ly z e te k ala p o s is m e re té b e n je le n te tte ki az Ös s z a frik a i E g y h ázi K o n fe re n c ia v e zető b iz o tts á ­ ga az „ A le x a n d ria i H itv a llá s ”-n a k n e v e z e tt n y ila tk o ­ z a tá b a n : „ E lk ö te le z e ttsé g ü n k az e m b e ri fe ls z a b a d u lá ­ s é r t v ív o tt h a rc b a n eg y ik e a z o k n a k a m ó d o k n a k , a m e ­ ly e k e n v a llá s t te h e tü n k a te s tté le tt Is te n b e v e te tt h i­ tü n k r ő l . . . K ris z tu s v á ltsá g m ű v é v e l, a m e ly e g y re fo ly ­ ta tó d ik , az a la p k ö v e t a k a r ja le te n n i Is te n a szab ad sá g a m a n ag y ú tjá h o z , a m e ly n e k A le x a n d riá tó l a J ó r e ­ m én y ség F o k áig k e ll v e z e tn ie .. A k e re s z ty é n e k n em szeszélyből v e sz n ek ré s z t k ö z­ v e tle n ü l ez e k b e n a h a rc o k b a n , a m ik o r az egész e m ­ b erisé g e m b e ri m é ltó sá g a v á lik k érd é se ssé. N em sz e­ szély b ő l d ö n tö tte k ú g y az e g y h ázak , hogy tá m o g a tjá k a fe lsz a b a d ítá si m o zg a lm a k a t. N e m szeszély b ő l h a tá ­ ro z ta el az E g y h á z a k V ilág tan á csa , az Ö ssz a frik a i E g y h ázi K o n fe re n c ia és m in d e n e k e lő tt a m i m o z g a l­ m u n k , m ég p ed ig a m a g a eg észéb en é p p úgy, m in t e u ró ­ pai, ázsiai, a frik a i, a m e rik a i és la tin - a m e rik a i k o n fe ­ re n c iá in is, hogy n e m c sa k e rk ö lcsi, h a n e m a n y a g i és

222

p én z ü g y i se g ítség e t is n y ú jt az o k n a k , a k ik a sz a b a d s á g ­ hoz és ig azság o sság h o z v a ló jo g u k é rt k ü zd e n ek . Ig e n g y a k ra n m e g v ita ttá k m á r, s egyesek m a is e lő ­ ho zzák e z t a k é rd é st, v a jo n s z a b a d -e egy k e re sz ty é n e m b e rn e k v a g y egy e g y h á z n a k s z o lid a ritá s t v á lla ln i azo k k al, a k ik gyilkos fe g y v e re k h e z k é n y te le n e k fo ly a ­ m o d n i, hogy fe ls z a b a d u lja n a k . D e h a d d e m lítse m m eg m ellesleg , hogy a m ik o r a n á c ik u ra lk o d ta k E u ró p á ­ b an, ső t A frik a egyes ré sz e in is, n e m v o lt h ely é n v a ló , hogy az ölés v ag y n e m ölés e tik a i p ro b lé m á iv a l fo g ­ lalk o zzu n k . A k k o r e ls ő so rb a n a rr ó l v o lt szó, hogy le ­ rá z z u k m a g u n k ró l a z t az ig a z s á g ta la n ig át, a m e ly e t egy sz in te d ém o n i h a ta lo m ra k o tt rá n k . M ég p o n to s a b b a n is k i le h e tn e m u t a tn i a n ác iz m u s és az a p a rth e id k ö z ö tti h a so n ló ság o t, m iv e l a fö ld r a j­ zi tá v o lsá g o k a lig c sö k k e n te k k ö zö ttü k . S h a m in d ­ e n n e k e lle n é re egyes th e o ló g u so k n ak , a k ik n e k a g g á ­ ly aik v a n n a k e lk ö te le z n i m a g u k a t az ig a z s á g ta la n h a ­ ta lm a k e lle n i h a rc b a n , az a k ísé rté sü k , h o g y k iá tk o z ­ zák a z o k a t a k e re sz ty é n e k e t, a k ik sz o lid á risa k az e l­ n y o m o tta k k a l és fé lre á llíto tta k k a l, a b á to r k e re s z ty é ­ n ek azzal v ig a s z ta ló d h a tn a k , a m it P á l a p o sto l m o n d e h it és s z e re te t le lk i v ig a s z ta lá s a k é n t: „ M e rt a z t k í­ v á n n á m , hogy in k á b b é n m a g a m leg y ek á to k a la tt, K ris z tu stó l e lsz a k ítv a , te stv é re im , az én te s t sz e rin ti ro k o n a im h e ly e tt” (R óm 9, 3). M ily en n a g y ez a szo­ lid a ritá s , a m e ly az ü d v ö ssé g et is k o c k á ra m e ri te n n i! S m ily e n n a g y k ih ív á s ez azo k s z á m á ra k ö z ü lü n k , a k ik id e jü k leg n ag y o b b ré sz é t a r r a fo rd ítjá k , hogy e la lta to tt le lk iis m e re tü k v é d e lm é re g á ta t e m e lje n e k ! M áso k ért o d a á ld o z n i m a g u n k a t, n e m p e d ig ö n ig a zo lásu n k h o z e l­ v e k e t k e re s n i — ez az az ú t, a m e ly e t a te s tté le tt Is ­ te n n y it m e g n e k ü n k , s a m e ly e n m in d e n jó a k a r a tú e m b e rn e k ta lá lk o z n ia k ell, h o g y m in d e n e m b e r é le té t éln i é rd e m e s é le tté teg y ék . M ag átó l é rte tő d ik , hogy n e m sz á n d é k o m felso ro ln i m in d a m a k ü lö n leg e s h ely ze te k et, a m e ly e k k e l fo g la l­ k o zn i k ell. A b iz o ttsá g o k b a n és c so p o rto k b a n v ég zett m u n k á n k b iz o n y á ra k idolgoz m a jd o ly a n á llá sfo g la lá ­ so k at, a m e ly e k m e g m u ta tjá k , hogy s z o lid a ritá s u n k n em k o rlá to z ó d ik á lta lá n o s e lv e k fe lso ro lá sá ra , h a n e m k o n k ré t a k c ió k b a n fe je z ő d ik ki. H ogy ezek az a k ció k k o n s tru k tív a k és h a té k o n y a k leg y en e k , a h h o z fel k ell is m e rn ü n k , h o g y m in d a szolgaság, m in d a fe lsz a b a ­ d u lá s m ó d sz erei v á lto z n a k a tá rs a d a lm i fe jlő d é s egyes sz a k asza ib a n . A p o litik ai, g azd asá g i és k u ltu rá lis fe lsz a b a d u lá s p ró b á r a teszi ezen a n a g y g y ű lé sü n k ö n szo­ lid a ritá s u n k a t, a z t a s z o lid a ritá s t, a m e ly re Is te n hív el m in k e t, s a m e ly n e m c sa k sz a v a k b a n , h a n e m te tte k ­ b e n is k o n k ré t in té z k e d é se k e t k ív á n m eg tő lü n k .

Szolid aritá s az igazságosságért Is te n n e m a z é rt v á lto tt m eg m in k e t a K ris z tu sb a n és n e m a z é rt s z a b a d íto tt fel, hogy is m é t ig a z sá g ta la n c se le k e d e te k b e e n g e d je n visszaesn i. E llen k e ző le g a z ért, hogy e lju s s u n k az e g y e tle n v aló d i ig azság o sság fe lis­ m eréséh ez, a m e ly n e m c su p á n fo rm á lis sz a b a d sá g b a n v ag y e lm é le ti e g y en lő ség b en áll, h a n e m a m e ly e lső ­ so rb a n az e m b e ri s z o lid a ritá s ú j sz e m lé le té n a la p s z ik ; az o ly an igazság o sság éh o z, a m e ly e t a s z e re te t te re m t m eg. N em h iá b a v a ló , h a e m lé k e z e tü n k b e id ézzü k , hogy e b b e n az év b en , a m ik o r m o z g a lm u n k 20. s z ü le té sn a p ­ j á t ü n n e p e ljü k , a m ik o r b e n n ü n k e t az egész e m b e ri­ séggel összekötő sz o lid a ritá s d im e n z ió it k u ta tju k , az E m b e ri Jo g o k E g y etem es D e k la rá c ió ja k ib o c s á tá sá n a k 30. é v fo rd u ló já t is m e g k e ll ü n n e p e ln ü n k . E n g ed jék m eg, hogy id ézz ek egy cik k b ő l, a m e ly az U NESCO C o u rir 1977 n o v e m b e r-d e c e m b e ri s z á m á b a n je le n t m eg

a fra n c ia jogász K a re l V asa k to llá b ó l ezzel a c ím m e l: „A z E m b e ri Jo g o k E g y etem es D e k la rá c ió ja — h a r ­ m in c év m ú lv a ”. E b b e n a k ö v e tk e z ő k o lv a s h a tó k : „A z első n e m ze d ék ig én y jo g a i (p o lg ári és p o litik a i jogok) u tá n — ig én y jo g o k a z é rt, m e r t az á lla m m a l szem b en tá m a s z th a tó k — és a m á so d ik n e m z e d ék k ö v e te lm é n y ­ jo g ai (gazdasági, tá r s a d a lm i és k u ltu rá lis jogok) u tá n — k ö v ete lm é n y jo g o k a z é rt, m e r t az á lla m tó l k ö v e te lh e ­ tő k m eg — a n em z e tk ö z i közösség m o s t a h a rm a d ik n e m ze d ék jo g a ira a k a r r á té r n i: a sz o lid a ritá sh o z v a ló jo g o k ra. E zek : a fejlő d ésh ez, az egészséges és ö k o ló ­ g ia ila g k ie g y en sú ly o z o tt k ö rn y e z e th e z és a b é k éh e z v a ló jog, v a la m in t az a jog, hogy az eg y é n is ré s z e sü l­ h essen az e m b e risé g közös tu la jd o n á b ó l”. A to v á b b ia k ­ b a n ezt í r j a a szerző : „A z E m b e ri Jo g o k E g y etem es D e k la rá c ió ja ó riá si h a tá s t g y a k o ro lt v ilá g sze rte . H ol az Ú jszö v etség m o d e rn k ie g é sz íté se k é n t, ho l az e m b e r i­ ség M ag n a C h a r ta - ja k é n t em le g e tv e , az E m b e ri Jo g o k E g y etem es D e k la rá c ió ja a n e m z e ti és n em ze tk ö zi tö r ­ vényhozók, k o rm á n y o k és b ír á k ih le té s é n e k á lla n d ó fo rrá s a le t t”. Jo g a szo lid a ritá sh o z , az Ú jsz ö v e tség m o d e rn k ie g é ­ szítése, az e m b e risé g M a g n a C h a r ta - ja — m in d e z e k o ly an k ije le n té se k , a m e ly e k e lg o n d o lk o z á sra k é s z te t­ n ek b e n n ü n k e t. K é tsé g te len , hogy az E m b e ri Jo g o k E g y etem es D e k la rá c ió ja m eg felelő k e r e te t b iz to sít m in ­ d e n n e m ű e m b e ri k a p c so la to k k ia la k ítá s á h o z és h o z z á ­ j á r u l az e m b e risé g tö b b irá n y ú fe jlő d é sé h e z és a b ék e m eg sz ilá rd ítá sá h o z . H a rm in c é v e s g y a k o rla t u tá n ez a n y ila tk o z a t é p p e n a n n a k a m in d e n t átfo g ó sz o lid a ri­ tá s n a k a fo g a lm á b a to rk o llik , a m e ly egy h a rm o n ik u s és k ieg y e n sú ly o z o tt v ilá g s ik e re s fe lé p íté sé n e k elő fe l­ tétele, m ely v ilá g b a n m in d e n n e m z e tn e k és m in d e n n é p n e k eg y en lő jo g a v a n a b o ld o g ság h o z és a b é k é ­ hez. E g y é b k é n t a sz o lid a ritá s a n n a k felfed e zé sé b e n is seg ítség et n y ú jt n e k ü n k , hogy h o l re jle n e k m e g h a s o n ­ lá sa in k , a n ta g o n iz m u s a in k g y ö k erei és m ily e n e sz k ö ­ zök k el k ü sz ö b ö lh ető k k i ezek. D em o k rácia, g azd a ság i egyenlőség, osztó ig azság o s­ ság egy-egy n e m z e te n b elü l, ú j n e m z e tk ö z i g azd aság i re n d , te c h n ik a i m ó d sze re k á ta d á s a , h a rc az e g y e n lő t­ len ség m in d e n fo rm á ja ellen , a m e ly az e lm a ra d o tts á g ­ ból a d ó d ik a k iz sá k m á n y o lá s és az e lid e g e n e d és r e n d ­ szeré n e k tö b b év század o s ö rö k sé g e k é n t — ez a fe lso ­ rolás, a m e ly k o rá n ts e m te lje s, a r r a ösztönöz b e n n ü n ­ ket, hogy s z o lid a ritá s u n k é rte lm é t ú jb ó l felfed ezzü k és ú jb ó l m e g h a tá ro z z u k . A hol a d e m o k rá c ia c sa k h azu g ság , a m e ly a h a ta ­ lom b ito rlá s á t a k a r j a lep lezn i, hogy egy k icsin y p é n z ­ im ád ó k ise b b sé g k iv á lts á g a it m eg v éd e lm e zz e a k iz s á k ­ m á n y o lt tö b b ség jo g a iv a l szem b en , o tt k iv e l leg y ü n k s z o lid á risa k ? A h o l a n e m ré g ib e n fü g g e tle n n é v á lt á lla ­ m o k b a n k ís é rle te t te sz n e k az igazi d e m o k rá c ia m e g te ­ re m té s é re a n é p v a ló d i é rd e k e in e k v é d e lm é b e n ; ahol, sajn o s, ú jb ó l és ú jb ó l ta lá lk o z u n k az im p e ria lis ta h a ­ ta lm a k k a l, a m ely ek m in d ig k észek a d e stab ilizá c ió s m a n ő v e re k re , o tt m e ly ik o ld a lra á llju n k ? A h o l a tö ­ m e g tá jé k o z ta tá s i eszk ö zö k et a v é le m é n y sz a b a d sá g ü r ü ­ g yén sz ü n te le n ü l a r r a h a s z n á ljá k fel, hogy m e g m é rg e z ­ zék v e lü k a n e m z e ti és n em ze tk ö zi k ö z v é le m é n y t, s az ig a z s á g ta la n sá g e lfo g a d h a tó b b á té te le é rd e k é b e n e lf e r­ d ítik a té n y e k e t és m e g h a m is ítjá k az igazságot, o tt szo­ lid á ris a k v a g y u n k -e ezek te h e te tle n á ld o z a ta iv a l? S a m ik o r m a a z t lá tju k , hogy a le g k ü lö n fé lé b b n e m ­ zetközi tá rsa sá g o k k e le tk e z n e k , a m e ly e k n e k eg y etlen cé lju k , hogy v éd elm e z z ék a z o k a t a k iv á lts á g o k a t, a m e ­ ly e k e t a h a la d ó tá rs a d a lm i és p o litik a i k ö zv éle m én y elítél, m e r jü k -e fe le m e ln i s z a v u n k a t ez ö rd ö g i tö r e k ­ vés le le p le z é sé re és a n n a k m e g a k a d á ly o z á sá ra , hogy to v á b b fe jlessze a z o k a t a g azd aság i, p o litik a i és k u l­

tu r á lis u ra lk o d á s i fo rm á k a t, a m e ly e k e t b izonyos h a ­ ta lm a k a k a rn a k rá k é n y s z e ríte n i a H a rm a d ik V ilág o r­ sz á g a ira ? M ég so k á ig le h e tn e k é rd e z ő sk ö d n i a sz á n d é k o k ő szin ­ tesége, az in té z m é n y e k k o m o ly ság a, a tö b b o ld a lú n y i­ la tk o z a to k és m e g á lla p o d á s o k tis z te le tb e n ta rtá s a felől. V égül is az e g y etlen k érd és, a m e ly e t m in d n y á ju n k ­ n a k fe l k e ll te n n i ez: E lég g é sz o lid á risa k v a g y u n k -e e g y m á ssa l ahh o z, hogy egy o ly a n ú j re n d s z e rt a k a r ­ ju n k és tu d ju n k m e g te re m te n i, a m e ly b e n az ig a z sá ­ gosság k o n k ré ta n m e g v a ló su lh a t m in d e n n a p i é le tü n k ­ ben? D e m o k rá c iá ró l b esz é ltü n k . Ez a szó b izonyos kö rök s z á m á ra n e m s o k a t je le n t, m iv e l ig y ek e z te k e lv e n n i m ély e b b é rte lm é t. M égis e tim o ló g ia i és lén y eg i, je le n ­ tése s z e rin t n e m fo g la lja -e ez a szó m a g á b a n m in d e n v aló d i ig azság o sság a la p já t és q u in te ssz e n c iá já t, a m e ly ­ n e k g y ő zelm ét sz e re tn é n k lá tn i az egész v ilá g o n ? A k ö z g azd aság d e m o k ra tiz á lá s a p l. fe lis m e rte th e tn é v e ­ lü n k , hogy s z o lid a ritá s u n k n a k g a zd a ság i té r e n m á s te r ­ m é s z e tű n e k k e ll le n n ie, m in t egy ig ásló és a z t a sz e ­ k e ré b e fogó fö ld m ű v es k ö z ö tti s z o lid a ritá s n a k . M a g á ­ b a n k e lle n e fo g la ln ia a z t a leh e tő sé g e t, hogy b á rk i b e ­ ju th a s s o n a d ö n té s t h ozó te s tü le te k b e és v ilá g o sa n l á t ­ h assa, m ié rt k e ll a g azd a sá g i fe jle sz té s m in d e n k u lcsté n y e z ő jé t k o lle k tív tu la jd o n b a v en n i, m ég h a ez a k is a já títá s k ü lö n b ö ző fo r m á k a t ö lt is. Ez a d e m o k ra tiz á ló d á s k o n k ré ta n a g azd a sá g i re n d ­ sz e r o ly a n ú jjá a la k ítá s á t je le n ti, a m e ly a tö b b sé g jo ­ g át t a r tj a szem e lő tt, s n e m c sa k a te rm e lé s t é rin ti, h a ­ n e m a te r m e lt ja v a k e lo s z tá sá t is, a m e ly e t ú g y kell m eg szerv ezn i, h o g y egy bizo n y o s n e m z e ti közösség e g é ­ sze m é ltá n y o s m ó d o n rész e sü lh e sse n a m a x im á lis e re d ­ m én y e lé ré se é rd e k é b e n ra c io n á lisa n m e g sze rv e zett m u n k a m in d e n g yüm ölcséből. A z a sz o lid a ritá s, a m e ly re m i g o n d o lu n k , tú llé p i to ­ v á b b á a nem ze tisé g i k e re te k e t is és e lv ile g n e m z e t­ közi. H ogy ez m a a v ilág k ö zö sség leg n a g y o b b g o n d ja, a r r a jó p é ld á v a l szo lg ál az ú j n e m ze tk ö z i g azd aság i re n d a m a te rv e z e te , a m e ly e t az E N SZ 1974 m á ju s 1-én 29. te lje s ü lé sé n e k h a tá r o z a ta sz e rin t e lfo g a d á sra a já n ­ lo tt. E b b e n 20 a la p e lv e t s o ro ln a k fel, s ez a la p e lv e k m in d e g y ik é n e k a h ely e s é rte lm e z é se és g y a k o rla ti m e g ­ v a ló s ítá sa a g a z d ag o rsz á g o k tó l m e n ta litá s u k m e g v á l­ to z á s á t k ív á n ja m e g és azt, h o g y m o n d ja n a k le egy sereg s z e rz e tt e lő jo g u k ró l. E n n e k az ú j n em ze tk ö zi g azd a sá g i re n d n e k e lv ile g le h e tő v é k e lle n e te n n ie az ú j g az d a sá g i k a p c so la to k k ia la k u lá s á t a k ü lö n b ö ző n e m ze te k k ö zö tt, hogy a sz o lid a ritá sh o z v a ló jo g d ö n tő je le n tő sé g ű le h e sse n a h o ln a p i e m b e risé g sz á m á ra . S ajn o s, m a m á r tu d ju k , hogy a g a z d ag o rszágok, a m e ly e k m eg szo k ták , h o g y m á s n ép e k g a z d a g sá ­ g á t ra b o ljá k k i (m in t p l. azok e se téb e n , a k ik g y a rm a ­ to sító k a la n d o k b a b o c sá tk o z ta k A frik á b a n és m ásh o l), szem b e sz eg ü ln ek az ú j n em ze tk ö zi g azd a sá g i re n d m eg ­ v a ló s ítá sá v a l. A z ú n . m a g á n tá rs a sá g o k p e d ig m in d ig azon fá ra d o z n a k , h o gy k o rm á n y u k á ld á s á v a l k ijá ts sz á k e n y ila tk o z a t szövegét s a já t fé k te le n h a sz o n v á g y u k é r ­ d e k é b e n azzal, hogy m o h ó b b n á l m o h ó b b b e n n sz ü lö tt k o lla b o rá n so k k a l o p e rá ln a k , a k ik e t a z u tá n m in d e n ­ k é p p e n ig y ek ezn ek h a ta lo m r a ju tta tn i, v a g y h a ta lm o n ta r ta n i. N y ilv á n v a ló , hogy v a n a n tis z o lid a ritá s is, s azok az a k a d á ly o k , a m e ly e k e t ez g ö rd ít az igazi s z o lid a ritá s ú t ­ já b a , á lla n d ó a n á llá sfo g la lá s ra k é n y sz e ríte n e k b e n n ü n ­ ket, hogy p o n to sa n m e g á lla p íts u k , m ely ik o ld a lo n á l­ lu n k . M o zg alm u n k F o ly ta tó lag o s B iz o ttság a ezzel a p ro b lé m á v a l k ü lö n ö se n sió fo k i ü lésé n fo g lalk o z o tt 1975-ben. A z á ró n y ila tk o z a tb a n h a n g sú ly o z ta a B iz o tt­ ság, hogy „az ú j g a zd a sá g i re n d a n e m z e ti te rm e lé s és

223

a n em ze ti jö v ed ele m jo b b , ig azság o sab b , ra c io n á lisa b b elo s z tá sá t e lő fe ltétele z i a m a m é g h á trá n y o s h e ly z e t­ b en levő tá rs a d a lm i c so p o rto k és o sztá ly o k ja v á ra . M o stan tó l fogva az ú j n e m ze tk ö z i g azd a sá g i re n d n e k e g y ü tt k e ll já r n ia ig azságos k a p c so la to k m e g te re m té ­ sév el m in d e n egyes o rszág o n b e lü l, hogy b izo n y o s h a ­ ta lm o n levő e lit n e m z e ti c so p o rto k v ag y o sztá ly o k ne n y o m h a s sa n a k el m á s o k a t..." U gy anez a n y ila tk o z a t m u ta t r á a rra , hogy a n a ­ gyobb g azd aság i ig az sá g o ssá g ra v a ló tö re k v é sb e n m i­ nőségi k ü lö n b sé g e t k e ll te n n i a szo cialista és a k a p i­ ta lis ta re n d s z e r közö tt, s e z t a k ü lö n b s é g té te lt a h a la ­ dó fe jlő d ő o rsz á g o k n a k n em sz a b a d e lm u la s z ta n i, a m i­ k o r igazságosságon , eg y en lő ség en és k ö lcsönös s e g ít­ ség en a la p u ló sz o lid a ritá s t a k a rn a k k ia la k íta n i. Egy ily en á lta lá n o s b ev ezető re f e rá tu m k e re té b e n n e m le ­ h e t felso ro ln i e p ro b lé m a v a la m e n n y i a sp e k tu sá t. E zé rt b iz o tts á g a in k fe la d a ta lesz, hogy e ze k b en e lm e rü lje ­ nek. A z eg y etlen p o n t, a m e ly e t itt h a n g sú ly o z n i sze­ re tn é k , az, hogy n e m k a p c s o lh a tju k k i a szo lid a ritá st, h a e re d m é n y e se n a k a r ju k v é g re h a jta n i a v ilá g g a z d a ­ ság ú j s tr u k tú r á in a k k ié p íté sét.

S zo lidaritás és tu d o m á n y V an egy te rü le t, a h o l a s z o lid a ritá s a v ilá g g az d asá g o t és egész fö ld ü n k é le té t is h a té k o n y a n m eg tu d ja v á l­ to z ta tn i, s ez a tu d o m á n y te rü le te . A tá r s a d a lm i és g a z d a sá g i k é rd é s e k tu d o m á n y o s m ó d ­ sz e rre l v aló m e g k ö z e lítése egy o ly a n n ag y szellem et, m in t M arx , a r r a in d íto tt, hogy re n d s z e rb e fo g la lja a tá r s a d a lm i és g azd a ság i té n y e z ő k n e k m in d e n tá r s a d a ­ lo m b a n ta p a s z ta lh a tó o b je k tív k ö lc s ö n h a tá sá t és fe l­ t á r ja a z o k a t az a la p v e tő tö rv é n y e k e t, a m e ly e k m e g ­ h a tá ro z z á k az e m b e ri k a p c so la to k a t és a tö rté n e lm i fe jlő d é st. M a m á r a tu d o m á n y o s m ó d sz er az eg y etlen , a m e ly b e n b íz h a tu n k , a m ik o r az é le t á lta l fe lv e te tt p ro b lé m á k ú j m eg o ld á si le h e tő sé g eit k e re ssü k . A t u ­ d o m á n y m a g a is m in d g a z d a sá g á b a n , m in d so k fé le sé ­ g éb en n em ze tk ö zi d im e n z ió k a t ölt. A tu d o m á n y k ö v e t­ k e z té b e n eg y etlen e lő relép és, eg y e tle n fe lfed ezés sem m a r a d h a t sokáig c sa k egy n é p előjoga, v a g y tu la jd o ­ na. A tu d o m á n y te h á t k iv á ltsá g o s te rü le t, a m e ly e n le ­ h etség es k e lle n e leg y en , hogy a s z o lid a ritá s h a té k o n y sz e re p e t já tsszék . H ogy ezt é rz é k e lte sse m , m e g e m líte m a fe jle tt o rszág o k te c h n ik a i m ó d sz e re i á ta d á s á n a k k é r ­ d ését a k e v é sb b é fe jle tt o rsz á g o k n ak . Ez a m ó d sz e r­ á ta d á s az új n em z e tk ö zi g azd a ság i re n d sik eres m eg ­ v a ló s ítá sá n a k a la p v e tő fe lté te le , m iv e l ez szü k ség es a h ­ hoz, hogy a fe jlő d ő o rszág o k v a ló b a n k e z ü k b e v e h e s ­ sék a n á lu k lé te síte n d ő ip a rá g a k és ü zem ek v e z e té ­ sét. D e úgy látszik , hogy a s z o lid a ritá s itt is rossz irá n y b a n fu n k cio n á l. A h e ly e tt, hogy a H a rm a d ik V i­ lá g te c h n ik u s a it k ik é p e z n é k a jö v ő tu d o m á n y o s m ó d ­ sz e re ire és m u n k a fe lté te le ire , m e g e lég szen ek azzal, hogy a m á r tú lh a la d o tt te c h n ik a i e ljá rá s o k ra ta n íts á k m eg őket. T e rm é sz e te se n sok é rv e t le h e tn e felh o z n i a g azd aság i te rm e lé s ro h a m o s fe jlő d ése elle n is, de itt n e m e rrő l v a n szó. A p ro b lé m a in k á b b az, hogy az igazi s z o lid a ritá s sz e m p o n tjá b ó l a n e m z e te k n e k e g y ­ re n ag y o b b m é rv ű k ö lcsönös e g y m á s ra u ta lts á g a p e rs ­ p e k tív á já b a n a te c h n ik a i sz in te n v a ló eg y en lő tle n sé g n e m a r r a íté li-e a fe jlő d ő o rszág o k at, hogy ö rö k re le ­ m a r a d ja n a k a fe jle tt o rszág o k m ö g ö tt? N em k e lle n e -e g y ö k eresen m e g v á lto z ta tn i sz e m lé le tü n k e t, a m ik o r le ­ h e tő v é tesszü k a H a rm a d ik V ilág o rs z á g a in a k a jövő te c h n ik á ja e ls a já títá s á t, hogy v a ló b a n u ra i le h e sse n ek s a já t s o rs u k n a k ? A h o ln a p e g y e n sú ly á t c sa k ezen az á ro n é rh e tjü k el.

224

Szo lida ritá s a b é k é é rt E b b ő l az eg y e n sú ly b ó l k iin d u lv a , a m e ly n e m a fé le ­ lem , v agy a n u llp o n t e g y en sú ly a, h a n e m a te lje s e g y e n ­ lő sé g é rt v á lla lt felelő sség d in a m ik u s eg y en sú ly a, a szi­ lá r d é s ta rtó s b é k e k ö rv o n a la in a k k e ll k ib o n ta k o z n ia . K ö zh ely m á r m in d e n a lk a lo m m a l a r r a e m lé k e z te tn i, hogy a b é k e n e m a h á b o rú h iá n y á t je le n ti. A b ék e v a ló b a n a k tív ré s z v é te lt je le n t a v ilá g á lla n d ó é p íté ­ séb en , a m e ly e t k ü lö n b e n a p u sz tu lá s és m e g se m m isü ­ lés veszély e fen y eg et. Mi é rte lm e le n n e m ég fe lsz a b a d u lá sró l és ig azság o s­ sá g ró l beszélni, h a m in d a z, a m it é p ítü n k , h o ln a p e l­ tű n ik egy n u k le á ris k a ta s z tró fa k ö v e tk e z té b e n ? M i é r ­ te lm e le n n e egy re jté ly e s s é v á lt m e n n y b e te k in te n i, v a g y egy o ly a n fö ld re, a m e ly e n m á r csa k a m a r a d ­ v á n y a it ta lá lh a tju k egy o ly an civ iliz á ció n a k , a m ely is­ m é t b a rb a riz m u s b a s ü lly e d t a n e u tro n b o m b a k ö v e tk e z ­ té b e n ? Ez a b o m b a ui. — n o h a „ tis z tá n a k ” n ev ezik — csak e m b e rte le n n é v á lt c iv iliz á c ió n k a t szen n y ezi be. K ü lö n ö se n a H a rm a d ik V ilág n ép e i é rz ik fe n y e g e ­ te tts é g ü k e t az ily en feg y v erk ezési fe lfe d e z ések m ia tt. A le g ú ja b b id ő k tö rté n e lm e ui. a z t m u ta tja , hogy a tö m e g p u sz tító fe g y v e re k e t n e m E u ró p á b a n v ag y az E g y e sü lt Á lla m o k b a n v e tik be, h a n e m o tt, a h o l az ip a rila g e rő se n fe jle tt o rszág o k sz á m á ra m ég ta lá lh a ­ tó k szükséges n y e rsan y a g o k , s a h o l az im p e ria liz m u s e m b e r n e m la k ta té rsé g e k e t a k a r te re m te n i, hogy k i­ s a já títs a a z o k a t a te rm é sz e ti k in c se k e t, a m e ly e k n em az ő tu la jd o n a . T ö rzsek et, n é p e k e t ső t egész n e m z e te t is e ltü n te tn i a fö ld sz ín é rő l — ez lá tsz ik k ö n n y ű m ó d sz e rn e k az im ­ p e ria lis tá k szem éb en , s n e m h a s z n á lt a tilta k o z á s, a m i­ k o r V ie tn a m n é p ir tá s á ld o z a ta le tt, a m ik o r A n g o lá b an és m á sh o l re p e s z b o m b á k a t v e te tte k be. S le lk iism e re ­ tü n k a n n y ir a h o zzász o k o tt m á r azokhoz a sz ö rn y ű sé ­ gekhez, a m e ly e k e t A frik á b a n , a K ö z e l-K e lete n , Á zsiá­ b a n és L a tin -A m e rik á b a n sz in te m in d e n ü tt e lk ö v e tn ek , hogy az m á r csa k k evés e m b e rre v a n h a tá s sa l, h a v a ­ la m e ly ik k o n fe re n c iá n b e sz á m o ln a k a rró l, hogy az a m e rik a i in k á k a t és a z té k o k a t a te lje s m e g se m m isü lé s­ r e íté lté k , v a g y hogy a d é l- a frik a i fe k e té k e t egy h e ly re te re lik össze, a h o l m in d e n h é te n e lő re m e g ássák azo ­ k a t a síro k a t, a m e ly e k n e k a k ö n y ö rte le n ü l h a lá lra íté lt g y e rm e k e k te s té t k e ll b efo g ad n io k . Ez a h e ly z e t m a, a m ik o r a tu d o m á n y ó riá si lé p te k ­ k el h a la d elő re, d e se m m it sem tu d te n n i a z é rt, hogy b e tö lts e a z t a m é ly sz a k a d ék o t, a m e ly e t a tö m eg p u sz­ tító fe g y v e rek v á g n a k az e m b e ri fa j e ln y e lésé re. S k ö zb en m icso d a p é n z p o c sé k o lá s! A fe g y v e re k re k ö l­ tö tt ö sszeg ek n ek c su p á n egy tiz e d e elég le n n e am a sz á m ta la n p ro b lé m a m e g o ld á sá ra , a m e ly e k elé a H a r­ m a d ik V ilág fe jle sz té se á llít b e n n ü n k e t. M ily en h o sz­ szú u ta t k e ll m ég m e g te n n i ad d ig , hogy az é rin te tt n y u g a ti n e m z e te k k o rm á n y a it m eggyőzzük a v á lto z ­ ta tá s szü k ség érő l! E b b e n a h e ly z e tb e n szó lít fel te h á t b e n n ü n k e t I s ­ te n a rra , hogy a sz o lid a ritá s ró l b e sz é ljü n k . H a sz ü k ­ sé g telen is e m lé k e z te tn i a rr a , hogy a tö m e g p u sz tító n u k le á ris fe g y v e re k n e k m ily e n tö m eg e fe n y e g e t b e n ­ n ü n k e t, sü rg ő se n m e g k e ll á lla p íta n u n k , hogy m in d ­ n y á ja n szoli d á ris a k v ag y u n k e g y m á ssa l m a, a v ilág tö rté n e lm é n e k egy o ly a n sz a k a sz á b an , a m e ly v a la ­ m e n n y iőn k ö n g y ilk o sság á v a l v ég ző d h etik . E z é rt n e m sz a b a d k ím é ln i e rő n k e t m in d a b b a n , am i a b é k é t sz o lg á lh a tja . K e z d jü k m in d já r t a leszereléssel. M ag átó l é rte tő ­ d ő en n e m a rr ó l v a n szó, hogy m á s sz a v a k k a l e lism é ­ te lg e ssü k az E N SZ re n d k ív ü li lesz erelé si k ö zg y ű lésén e lh a n g z o tt b esz é d e k et, h a n e m a z t k e ll m e g é rte n ü n k ,

hogy egy leszerelési v ilá g k o n fe re n c ia ö ssze h ív ása az egész e m b e risé g é rd e k e és é le tb e n m a ra d á s á t b iz to sít­ h a tja . Az e g y h á z n a k és a k ere sz ty é n sé g n e k , ső t — m in d e n felekezeti és v a llá s i k ü lö n b sé g e n tú l — v a la m e n n y i h í­ vőnek, m in d e n v a llá so s e m b e rn e k és m ég á lta lá n o s a b ­ b a n m in d e n jó a k a r a tú e m b e rn e k k ö telesség e, hogy Is ­ te n p a ra n c s á n a k e n g e d e lm e sk e d v e ré s z t v e g y en a go­ noszság erői, a p u sz títá s h a ta lm a s sá g a i e lle n v ív o tt h a rc b a n . N em csak a z o k ra a v e sz é ly e k re k e ll k é rle lh e te tle n ü l rá m u ta tn u n k , a m e ly e k a v ilá g f e le tt le b eg n e k (k ü lö n ­ böző tö k é le te s íte tt feg y v erek , id eg en te rü le te k e n lé ­ te s íte tt k a to n a i tá m a sz p o n to k , ag g resszió s k a to n a i s z e r­ ződések, a n u k le á ris fe g y v e re k e lte rje d é s é n e k k o c k á ­ z a ta stb.), h a n e m le h e tő sé g e in k h e z m é rte n k ita rtó a n kell tá m o g a tn u n k m in d e n o ly a n fá ra d o z á st, a m ely igazságos és ta r tó s v ilá g b é k e m e g te re m té s é re irá n y u l.

B é k e az egész világon A zt a b é k ét, a m e ly re v á g y u n k , n e m le h e t m eg o sz­ to tta n elk ép z eln i. M in daz, a m i b á rh o l tö rté n ik a fö l­ dön, m in d n y á ju n k a t é rin t. Elég, h a n é h á n y p é ld á t e m ­ lítek. V o rste r a m a szá n d é k a , hogy D é l-A frik a is r e n ­ delk ezzék ato m b o m b á v a l, a m e ly e t v aló sz ín ű le g n e m ­ csak a fe k e té k e lle n v e tn é n e k be, h a n e m m in d e n h a ­ ladó a fr ik a i o rszág ellen , egy o ly an k o n flik tu s k o c k á ­ z a tá v a l já r , a m e ly m essze tú lte r je d n e a D é l-a frik a i U nió h a tá r a in . E g y é b k é n t n y ilv á n v a ló és se m m ily e n k o m m e n tá rra nem szoru l, hogy az NSZK p én z ü g y i h a ta lm a s s á g a i­ nak, a m ely ek az O T R A G (O rb ita l-T ra n s p o rt u n d R a ­ k e te n A. G.) k ö z v e títé sé v e l m e g te le p e d te k A frik a sz í­ vében, Z a iré b e n , a b eleeg y ezése V o rste r te rv é b e az egész fe k e te fö ld rész n é p e it fe n y eg eti, k ü lö n ö se n a z o ­ k a t az á lla m o k a t, a m e ly e k a k tív a n tá m o g a tjá k a fe l­ s z a b a d ítá s i m o z g a lm a k a t és a m á r fe lsz a b a d u lt o rs z á ­ gok fü g g etlen ség ét. H a a le g ú ja b b e se m é n y e k re a k a ru n k u ta ln i, az a f ­ rik a i á lla m fő k ta lá lk o z á s a a fra n c ia eln ö k k el, s az a d ö n tésü k , hogy e se tle g közös in te rv e n c ió s h a d se re g e t h o z n a k lé tre , n e m fe lté tle n ü l k ed v ező A frik a b é k é je sz á m á ra . S o k a t le h e tn e m ég b e sz é ln i a K ö z e l-K e le trő l, a p alesztin o k m á r tír n é p é rő l, v a la m in t a S z a h a ra i D e­ m o k ra tik u s A ra b K ö z tá rsa sá g ró l, a m e ly n e k lé té t n a ­ p o n ta v e sz ély eztetik M a ro k k o és M a u ritá n ia igényei. S le h e tn e m ég szó ln i a la tin - a m e rik a i re zsim e k rő l, am ely ek n e m ta r tj á k tisz te le tb e n a d e m o k ra tik u s j á ­ té k sz a b á ly o k a t, s e g y re to v á b b h a la d n a k a fasizm u sh o z h aso n ló d ik ta tú r a ú tjá n . L e h e tn e m é g szólni D é l-K o ­ re á ró l, Á zsia és a K ö z e l-K e le t egyéb te rü le te irő l, ah o l az im p e ria lis tá k b e a v a tk o z á sá b ó l tá m a d t e lle n tm o n ­ d á so k a k a d á ly o z z á k a n e m z e ti egység és a b é k e i r á ­ n y á b a n v a ló e lő re h a la d á s t. S hozzá k e ll-e fű z n ü n k m ég, hogy a m ió ta az ENSZ tö b b te n g e r p a rti á lla m k ív á n s á g á ra úgy d ö n tö tt, hogy az In d ia i Ó ceán t b ék é s és a to m m e n te s ö v e z e tté n y il­ v á n ítja , e b b e n az ü g y b e n se m m ily e n k o n k ré t és h a ­ té k o n y in té z k e d é st n em tu d ta k fo g a n a to síta n i? Ez a fe lso ro lás k o rá n ts e m telje s. H a te h á t a H e lsin ­ k i-i K o n fe re n c ia u tá n E u ró p á b a n úgy látszik , hogy m e g n y ílt a viszo n y lag o s b é k e ú tja , m é g h a n eh é z is ez az ú t és te le v a n a k a d á ly o k k a l, a b e n n ü n k e t össze­ k ö tő és h ely e se n é rte lm e z e tt s z o lid a ritá s a r r a ösztö ­ nöz, hogy a v ilá g m á s ré sz ein is e g y e sü lt e rő v e l f á ­ ra d o z z u n k az igazságos és ta rtó s b é k é t b iz to sító s z e r­ ződések m egk ö tésén .

B é k e az e m b e r e k kö zö tt A z a b ék e, a m e ly rő l b esz é lü n k , n e m c su p á n a h í­ vő k v a g y k e re s z ty é n e k b ék éje , h a n e m b é k e az egész föld és m in d e n e m b e r sz á m á ra . A tö rté n e le m g y ak o ri b izo n y sá g a s z e rin t szám os h á ­ b o rú t o k o z ta k v a llá si v ag y id eo ló g iai e lle n té te k . E l­ é rk e z e tt az az idő, a m ik o r az egész e m b e risé g e t m a ­ g á b a n fo g laló s z o lid a ritá s é rte lm e z é sé b e n a r r a sz ó lít­ ta tu n k fel, hogy ú jb ó l á tg o n d o lju k p o litik a i a k c ió in k c é lk itű z é se it. A b e n n ü n k e t e g y m á ssa l összekötő szoli­ d a ritá s v ilág o s fe lism e ré sé h e z k e ll e lju tn u n k és fel k e ll fe d e z n ü n k , hogy m in d e n é rd e m le g e s fá ra d o z á s c é l­ j a m in d e n e m b e r s z á m á ra v a llá si és ideo ló g iai v é le ­ m é n y é tő l fü g g e tle n ü l o ly a n lé tfe lté te le k m e g te re m té ­ se k e ll legyen, a m e ly e k e m b e rh e z m é ltó a k és a m e ly e k v é d e lm e t n y ú jta n a k a p u sz títá s á lla n d ó fen y e g e té sé v e l szem ben. M eg felelő é g h a jla to t k e ll te h á t te re m te n ü n k a p á r ­ b eszéd sz á m á ra , hogy m in d e n m e g k e z d e tt a k c ió n k a t a közös e m b e ri so rs tu d a tá b a n v ég ezh essü k . U g y a n e z t h a n g sú ly o z ta e ln ö k ü n k , D r. N y ik o d im le n in g rá d i és n o v g o ro d i m e tro p o lita is a M u n k a b iz o ttsá g szó fiai ü lé ­ sén 1975-ben: „ K o ru n k a p á rb e sz é d id ő szak a. N em le ­ h etsé g ese k m á r az o ly a n álla p o to k , a m ik o r a v a llá s n e m z e tek k ö zö tti fe s z ü lts é g e t id é z h e t elő . . . N e m csa k az eg y ü tté lés, h a n e m az e g y ü ttm ű k ö d é s is leh e tsé g e s a k ü lö n b ö ző v a llá so k k é p v ise lő i k ö z ö tt” . Ez a p á rb e sz é d és ez az e g y ü ttm ű k ö d é s m essze tú l ­ nő a v a llá si sz e rv e z e te k k e re te in és eg y ete m es össze­ fü g g é sb e k ap cso ló d ik . M a m á r v ilá g sz e rte e g y re tö b b o ly a n ta lá lk o z á s jö n lé tre k o m m u n is tá k és k a th o lik u ­ sok, m a r x is tá k és p ro te stá n s o k , v a lláso s e m b e re k és a th e is tá k k ö zött, a m e ly e n m in d k é t ré sz rő l az id e o ló ­ g iai e lle n té te k á th id a lá s á ra tö re k sz e n e k , hogy tu d a to ­ s u ljo n b e n n ü k a m in d n y á ju n k r a e lk e rü lh e te tle n ü l é r ­ v én y es sz o lid a ritá s. E zzel k a p c so la tb a n m eg jeg y zem m ég, hogy m o z g a l­ m u n k ré s z v é te le a B é k e -V ilá g ta n á c s á lta l re n d e z e tt ü lé se k e n a p á rb e s z é d re és e g y ü ttm ű k ö d é s re v a ló k ész­ sé g ü n k to v á b b i b izo n y íté k a. E b b en az ú j p e rs p e k tív á ­ b an, a m e ly oly sok íg é re tte l te lje s a h a la d á s, az ig a z ­ ság o sság és a b é k e ú tjá n já r ó e m b e risé g sz á m á ra , r á k e ll m u ta tn u n k az a n tik o m m u n is ta k a m p á n y o k ra is, a m e ly e k e t bizo n y o s re a k c ió s erő k o ly a n k ita rtó a n ig y e­ k e z n e k sz e rv ez n i v ilá g sz erte . M ég eg y sz e r sz e re tn é m n ag y o n n y o m a té k o sa n a lá ­ h ú zn i, hogy a b é k e o sz th a ta tla n , hogy n in cs k e re s z ­ ty é n b é k e az eg y ik o ld a lo n és k o m m u n is ta b é k e a m á ­ sik o ld a lo n , v ag y h iv ő k b é k é je és h ite tle n e k é . A b ék e c sak a k k o r b é k e ig azá n , h a m in d e n k ire k ite rje d . * Iste n a z é rt h ív m in k e t sz o lid a ritá s ra , m eg é lt és k o n k ­ r é t sz o lid a ritá s ra , hogy ezt a b é k é t é p ítsü k . O ly a n szo ­ lid a ritá s ra , a m e ly é rz é s ü n k sz e rin t e le n g e d h e te tle n fe l­ té te le a je le n tö rté n e lm é n e k . O ly an s z o lid a ritá s ra , a m e ly sz a b a d d á tesz és k ép e ssé az ig azságo sság szo l­ g á la tá ra , d e a m e ly el is íté l b e n n ü n k e t, h a a z t n e m a b ék esség eszk ö zek én t, h a n e m v ilá g u n k e lp u s z títá s á ra a k a rju k felh a sz n á ln i. M in d en v a llá so s e m b e rn e k és m in d e n jó a k a r a tú e m ­ b e rn e k — k ü lö n ö sen h a h iv ő is — m e g k e ll á lla p íta ­ n ia, hogy a tö rté n e le m U ra n e m h a g y ja az e m b e risé ­ g et ö rö k ö sen a n y u g ta la n sá g és a h a lá l g y ö tre lm ei k özött. M in d n y á ju n k sz á m á ra ü d v ö sség e t k é sz íte tt elő, s m o st m ég jo b b a n k e ll lá tn u n k , m in t v a la h a , hogy a z é rt k ü ld te el „a fe lk e lő fé n y t a m a g asság b ó l, hogy v ilá g ítso n a zo k n ak , a k ik a sö té tsé g b e n és a h a lá l á r ­

225

n y é k á b a n lak o z n a k , hogy rá irá n y íts a lá b u n k a t a b é ­ k esség ú tj á r a ”. H a U ru n k k a l és M e g v á ltó n k k a l s z o lid a ritá s b a n m in ­ d en n a p egy k issé is jo b b a n e n g e d e lm e sk e d ü n k az Ő p a ra n c s o la tá n a k : „S zeresd fe le b a rá to d a t m in t te n m a g a d a t”, h a m in d e n n a p felfe d e z zü k fe le b a rá tu n k a t a so w etó i fek e té k b e n , a p a le s z tin a i h a rc o so k b a n , az e u ró p a i m a r x is tá k b a n , egy szóval, m in d e n h iv ő b e n és n em h iv ő b en , a k it igazán , m in d e n k ü lö n b sé g n é lk ü l

és m in d e n ö n ig azság n é lk ü l s z e re tn ü n k kell, a k k o r k e z d ü n k p o z itív v á la s z t a d n i Is te n s z o lid a ritá s ra hívó fe lszó lítá sá ra . E n g ed jék m eg, hogy g y ű lé s ü n k sik e re s m u n k á já h o z b á to r ítá s u l P á l a p o sto l sz a v a it id éz z e m : „A b ék esség Iste n e p e d ig ö sszezúzza a s á tá n t lá b a to k a la t t h a m a ­ ro sa n . . . D e h á la az Iste n n e k , a k i d ia d a lt a d n e k ü n k a m i U ru n k Jé z u s K ris z tu s á lta l” (R óm 16, 20; 1 K o r 15, 57).

Enyhülés — Leszerelés — Együttműködés Dr. H e r b e r t M och alski, a K B K a leln ö ke az aláb bi k o r ­ r e f e r á tu m o t m o n d o tta el M o zg alm u n k je lv é n y e a k e re s z t a k é t fél föld g o ly ó fö lö tt. Ez az a k e re sz t, a m e ly re a N á z á re ti J é z u s t fe sz í­ te tté k , m iv e l s z e re te te és k özössége m i n d e n e m b e rn e k szólt. E z é rt é le te és h a lá la Is te n fe lh ív á sa a s z á m u n k ra a sz o lid a ritá s ra , sz e re te tre , k ö zö sség re m in d e n e m b e r­ rel. Ez a Jézu s, a k it K ris z tu sn a k , Is te n F e lk e n tjé n e k v a llu n k , n em az e g y h á z a k és n e m c sa k a k e re s z ty é n e k tu la jd o n a . N e m m i b irto k o lju k . É le te és h a lá la n e m egy k iv á la s z to tt se re g n ek szól, h a n e m az ö k u m en é n e k , a la k o tt fö ld n ek , a zaz m in d e n e m b e rn e k . N ek ü n k , k e ­ re sz ty é n e k n e k , a k ik az ő n e v é rő l n e v ezzü k m a g u n k a t és sz e rv e z e te in k n e k csak egy m e g b íz a tá s u n k és egy f e l­ a d a tu n k v a n , az, hogy m in d e n e m b e rre l m e g ism e rte s­ sü k e z t a K ris z tu s t m in t S z a b a d ító ju k a t és M e g v á ltó ­ ju k a t. H ogy ez m e g tö rté n jé k , ő m in k e t m u n k a tá rs a iu l, ta n ítv á n y a iu l, k ö v e tő iü l h ív o tt el. Ő n em e n g e d i te h á t, h o g y m i re n d e lk e z z ü n k v ele és a m a g u n k c é ljá ra h a s z n á lju k fe l őt. A h o l az e g y h á za k és k e re s z ty é n e k e zt k ís é rlik m eg, o tt ő m in d ig e ltá v o ­ lo d ik tő lü k , s a k e re sz ty é n sé g ü re s b u ro k m a ra d . A só elízetlen ed ik , ő p e d ig m á s o k a t k e re s m a g á n a k , n e m k e ­ re s z ty é n e k e t, a th e is tá k a t, h ite tle n e k e t, m á s h itű e k e t, a k ik u g y an n e m m o n d o g a tjá k : „U ra m , U ra m ” d e „cse­ le k szik az é n m e n n y ei A ty á m a k a r a t á t” (M t 7,21). E z é rt J é z u s t k övetve, a z o k a t k e re ssü k , a k ik m in t k e re s z ty é ­ n e k v agy n e m k ere sz ty é n e k , s ík ra sz á lln a k a b é k é é rt, az ig a z ság o ssá g é rt és a fe lsz a b a d u lá sé rt. V elü k e g y ü tt á llu n k a feg y v erk e z é s és az éh ség k ö v e tk e z té b e n m e g ­ k ín z o tt és fé le lm e k k e l te r h e lt e m b e risé g p á r tjá r a , a f a ­ jilag , g a z d a sá g ila g v ag y te r r o r r a l e ln y o m o tta k , v a g y k i­ zsá k m á n y o lta k , az ő k is e b b a ty ja fia i p á r tjá r a , e m lé k e z ­ v e az ő s z a v á ra : „ A m ik o r n e m te tté te k m eg ez e k e t eggyel e leg k ise b b e k közül, v e le m n e m te tté te k m e g ” (M t 25, 45). K érem , hogy e n n e k fé n y é b e n és ezzel a fe lh ív á ss a l fo g a d já k az en y h ü lé srő l, le sz e re lé srő l és e g y ü ttm u n k á l­ k o d á sró l k ö v etk ez ő fe jte g e té se im e t. H úsz év v el ezelő tt, 1958. jú n iu s 1—4-ig ü lt össze az első k e re s z ty é n B é k e k o n fe re n c ia P rá g á b a n . A té m á k , a m e ly e k k e l fo g lalk o zo tt, az e m b e risé g n e k az a to m fe g y ­ v erk ezéstő l v a ló fe n y e g e te ttsé g e és a h id e g h á b o rú m ia tt b e k ö v e tk e z e tt m eg o sz lá sa vo lt. E n n e k az első K e re sz ty é n B é k e k o n fe re n c iá n a k m in d e n k e re sz ty é n h e z és eg y h ázh o z in té z e tt ü z e n e te „az a to m h á b o rú g o n d o ­ la tá v a l v aló m in d e n já tsz a d o z á s t és egy ily e n h á b o rú elő k é sz íté sé t Is te n e lle n i lá z a d á sn a k s az e m b e risé g é le te elle n e lk ö v e te tt b ű n n e k ” nev ezte, az e lle n az e m ­ b e risé g ellen, a m e ly é rt J é z u s K ris z tu s m e g h a lt és fe l­ tá m a d o tt. K ö v e te ltü k m in d e n e m b e rte le n tö m e g p u sz tí­ tó fe g y v e r b e tiltá s á t és m e g se m m isítését, a to m m e n te s

226

öv ezet lé te síté sé t E u ró p á b a n , az á lla m fé rfia k ta lá lk o ­ zó ját, hogy v é g e t v e sse n e k a h id e g h á b o rú n a k és fo k o ­ z a to sa n m e g v a ló sítsá k az á lta lá n o s és te lje s leszerelést. E n y h ü lés, leszerelés, e g y ü ttm ű k ö d é s — k e z d e ttő l fog­ v a ezek v o lta k a K B K c é lk itű zései. Az első K e re sz ty é n B é k e -V ilá g g y ű lésen , a m e ly re 1961. jú n iu s 13— 18-ig k e r ü lt sor, az o tt e ln ö k k é v á la s z ­ to tt fe le jth e te tle n J o s e f H ro m á d k a p ro fe ssz o r s az a k ­ k o ri érse k , je le n le g a K B K e ln ö k e, N y ik o d im m e tro ­ p o lita k if e jte tte a b ib lia i sá lo m és e ire n e sz a v a k t a r ­ ta lm i je le n té s é t a k e re s z ty é n e k és e g y h á z a k b é k e m u n ­ k á ja sz á m á ra . E zen az első K e re sz ty é n B é k e-V ilá g g y ű lése n az a f r i­ kai, á z sia i és la tin a m e rik a i k e re s z ty é n e k ré sz v é te le és h o zzászó lása n y o m a té k o sa n fig y e lm e z te te tt b e n n ü n k e t a rra , h o g y az e n y h ü lé st, a le s z e re lé st és az e g y ü ttm ű ­ k ö d é st n e m sz a b a d k iz á ró la g e u ró p a i szem p o n tb ó l szem léln i. S te p h e n s g h a n a i s z u p e rin te n d e n s r efe rá tu ­ m á b a n u ta lt a g y a rm a ti h a ta lm a k im p e ria liz m u sá ra , a m e ly az a frik a i, á z siai és la tin a m e rik a i o rsz ág o k n ak a n e o k o lo n ializm u ssal tö rté n ő k iz s á k m á n y o lá sá b a n fo ly ta tó d ik s a ra ssz iz m u ssa l és a sz a b a d sá g m o z g a lm a k e ln y o m á sá v a l p á ro su l. A k ö v etk ez ő é v e k b e n a H a rm a ­ d ik V ilág p ro b lé m á i e g y re in k á b b fe lis m e rte tté k v e ­ lü n k az en y h ü lés, le sz e re lé s és e g y ü ttm ű k ö d é s g lo b ális d im e n z ió it és m in d e n válság g ó c szoros ö sszefüggését. H ol ta r tu n k m a, h ú sz é v v e l a k e z d e t u tá n ? A z e n y h ü lé s te r é n tö r té n t e lő re h a la d á s . A v ilá g m é re ­ tű b é k em o z g alo m — n e m k o rm á n y sz in te n a B ék e-V i­ lá g ta n á c s, az e g y h á z a k és k e re s z ty é n e k k ö ré b e n a K B K , m in t a v ilá g m é re tű b é k em o z g alo m sz e rv es r é ­ sze — tá jé k o z ta tó m u n k á já v a l és fe lh ív á s a iv a l az e m ­ b e re k m illió it m o z g ó síto tta a b é k é é rt és az ig azság o s­ sá g é rt v ív o tt k ü z d e le m re . A n y u g a ti e g y h á z ak és k e ­ re sz ty é n e k k ö ré b e n ez csak k is m é rté k b e n s ik e rü lt n ek ü n k . Á lla m i sz in te n a S z o v je tu n ió n a k L e n in 1917 o k tó b e ri b é k e d e k la rá c ió já v a l m e g k e z d e tt p o litik á ja 1945 u tá n a sz o c ia lista o rsz á g o k k a l k a rö ltv e je le n tő s e lő re h a la d á s t te tt az e n y h ü lé s b e n és az e g y ü ttm ű k ö d é s b e n és n em le b ec sü len d ő lé p é se k e t a lesze re lé s k é rd é s é b e n is. A le g u tó b b i h ú sz esz te n d ő tö r té n e té re n é zv e m é g ­ eg y sz e r v é g ig ta n u lm á n y o z ta m a n y u g a tn é m e t le v é ltá ri a n y a g o t: n é h á n y k iv é te ltő l e lte k in tv e az e n y h ü lé sre , a le s z e re lé sre és e g y ü ttm ű k ö d é s re te t t v a la m e n n y i ja v a s ­ la t a S z o v je tu n ió tó l és a sz o c ia lista o rsz á g o k tó l s z á r­ m a z o tt s n e m a n y u g a ti k a p ita lis ta á lla m o k tó l. E zek m in d ig e lle n v e té se k k e l, g y a n ú sítg a tá so k k a l v ag y e lu ta ­ sítá ss a l v á la sz o lta k , m íg a re á lis p o litik a i viszonyok, m in t p l. az ú n . a to m p a tt — s ta lá n é s re m é lh e tő le g a jó z a n ész és a b e lá tá s is — r á n e m b ír tá k ő k e t a rra , hogy c sa tla k o z z a n a k és e lin d u lja n a k v e lü n k e g y ü tt a ja v a s o lt ú to n . E n n e k k la ssz ik u s p é ld á ja , a m e ly re m in d n y á ja n jó l e m lé k ez ü n k , az 1975-ben H e lsin k ib e n

ta r to tt E u ró p a i B izto n ság i és E g y ü ttm ű k ö d é si K o n fe ­ rencia. E u ró p a szo cia lista á lla m a i, a m e ly e k a V arsó i S zerző d ésb en tö m ö rü lte k , m á r 1966-ban ja v a s o ltá k v a ­ la m e n n y i e u ró p a i á lla m k o n fe re n c iá já n a k ö ssz e h ív á sát a b iz to n sá g ró l és e g y ü ttm ű k ö d é srő l, hogy az e u ró p a i tű z fészek b en szerző d ésileg b iz to sítsá k a k ü lö n b ö ző t á r ­ s a d a lm i b e re n d e z k e d é s ű á lla m o k b é k és e g y ü tté lését. A V arsó i S zerző d és á lla m a in a k ez a ja v a s la ta és k e z ­ d em én y e zése — jó l e m lé k sz ü n k — h e v e s e lle n z é sre t a ­ lá lt v a la m e n n y i n y u g a te u ró p a i á lla m rész érő l, am ely ek az U S A -v al e g y ü tt az É s z a k a tla n ti S zö v etség ben (NATO) tö m ö rü lte k . M e g k ím é le m m a g u n k a t a ttó l, hogy idézzem az id ev ág ó n y ila tk o z a to k a t és á llá sfo g la lá s o k a t ab b ó l az időb ől. N em a k a r u n k v issz a fe lé te k in te n i. K ilen c é v re v o lt szükség, h o g y ez a ja v a s la t e lfo g a ­ d á s ra ta lá ljo n , s E u ró p a 33 á lla m a , az U SA és K a n a d a a lá ír ja 1975-ben a tíz a la p e lv e t ta r ta lm a z ó H e lsin k i E gyezm ényt. A K B K -b a n k e z d e ttő l fo g v a ö rö m m e l ü d v ö z ö ltü k és tá m o g a ttu k a sz o c ia lista o rsz á g o k n a k ezt a k e z d e m é ­ nyezését, a m e ly éssz e rű e n sz o lg á lja E u ró p a és a v ilá g b é k é jé n e k fe n n ta rtá s á t, a h id e g h á b o rú m e g sz ü n te té sé t és a b iz to n sá g és e g y ü ttm ű k ö d é s id ő s z a k á n a k k ezd etét. A z a k ö rü lm é n y , hogy tá m o g a ttu k a sz o c ialista o r ­ szágok ja v a s la tá t, ú jb ó l a z t e re d m é n y e zte , hogy N y u g a ­ to n s z e m re h á n y á ss a l és g y a n ú sítg a tá so k k a l ille tte k b e n n ü n k e t, m in t K B K -t, o ly an g y a n ú sítg a tá so k k a l, a m e ly e k n e k a k e le t-e u ró p a i k e re s z ty é n e k és k e le t-e u ró ­ pai ta g e g y h á z a in k k e z d e ttő l fo g v a k i v o lta k téve, hogy ti. m i csa k a k e le ti p o litik a m e g h o s sz a b b íto tt k a r ja v a ­ g y u n k az eg y h á z a k b a n . P ro g r a m u n k a t n em a S z o v je tu n ió és a sz o c ia lista o r­ szágok p o litik á já r a a la p íto ttu k . M i a b ék e, az en y h ü lé s és az e g y ü ttm ű k ö d é s p o litik á já t tá m o g a tju k . N em a m i h ib á n k , hogy ek ö zb en a sz o c ia lista o rszág o k o ld a lá n á l­ lu n k , M e g ta n u ltu k , hogy n y u g o d ta n v is e ljü k és n e le ­ g y enek g o n d ja in k a m ia tt, h o g y e z é rt „ k e le tie k n e k ” te ­ k in te n e k és k iá lta n a k k i b e n n ü n k e t. A béke, az e n y ­ h ü lé s és az e g y ü ttm ű k ö d é s b iz to sítá sa m in d n y á ju n k közös fe la d a ta . E z é rt n e m á lta lá n o s, se m m ire sem k ö ­ telező sz a v a k k a l h a rc o lu n k , h a n e m k o n k ré t d ö n té s e k ­ kel, a m e ly e k k e l p á rto lu n k m in d e n o ly a n k ez d e m é n y e ­ zést, b á rm e ly o ld a lró l in d u lt is ki, a m e ly elő seg íti az en y h ü lé st, a lesz e re lé st és az eg y ü ttm ű k ö d é st. * * *

Az a frik a i, ázsiai és la tin a m e rik a i v álság g ó co k m e g ­ lé te n em en g ed i m eg n e k ü n k , hogy m e g n y u g o d ju n k a H e lsin k i ó ta b e k ö v e tk e z e tt e n y h ü lé s lá ttá n E u ró p á b a n , a m e ly e t k ü lö n b e n is m in d ig ú ja b b v e szély ek fe n y e g e t­ nek. V ilá g u n k egy világ , a m e ly b e n h a egy ta g szenved, v ele e g y ü tt szen v ed v a la m e n n y i. A hős v ie tn a m i n é p e t, a m e ly n e k 30 év es h a rc á t a fü g g e tle n sé g é rt és egy ség ért, m in t K B K , m in d e n tő lü n k te lh e tő m ó d o n tá m o g a ttu k , s a m e ly 1971-ben a IV. K e ­ re sz ty é n B ék e-V ilá g g y ű lé se n m ég n e m fe je z ő d ö tt be, m a V. B ék e -V ilá g g y ű lé sü n k ö n az eln y o m ó k és b e to la ­ kodók fe le tt a r a to tt g y ő ze lm éé rt e lism e ré sse l k ö sz ö n t­ jü k . Az in d ia i, s r i-la n k a i, F ü lö p -szig ete k b e li, ja p á n és ész a k -k o re a i k e re s z ty é n e k ö sszefogása 1975 ja n u á r já ­ b a n egy Á zsiai K e re sz ty é n B é k e k o n fe re n c iá b a n m ég k ö zelebb h o z ta h o zzán k Á zsia p ro b lé m á it. S a jn á la tta l n élk ü lö z z ü k a k ín a i k e re s z ty é n e k ré s z ­ v ételét, am az o rszág k e re sz ty é n e ié t, a m ely m a m á r eg y ­ m illiá rd la k o s á v a l a föld leg n é p e seb b ország a. 1971ben , a IV. K e re sz ty é n B é k e -V ilá g g y ű lé sen m ég k ö v e te l­ n ü n k k e lle tt K ín a fe lv é te lé t az E N S Z -b en , a m it ú jb ó l és ú jb ó l m eg a k a d á ly o z o tt az E g y e sü lt Á lla m o k tilta k o ­ zása. A zóta K ín a e lfo g la lta m á r az ő t m e g ille tő h e ly et

az E N S Z -b en , m in t o ly an ország, a m e ly a v ilá g n é p e s­ ség én ek e g y n e g y e d é t k ép v iseli, s a m e ly b e n eg y e tle n e m b e rn e k sem k e ll m á r éh ezn ie. K ín a i k e re s z ty é n te s tv é re in k k e l első ízb en — és sa jn o s e d d ig u to ljá r a — 1961-ben ta lá lk o z tu n k az I. K e re sz ty é n B é k e-V ilá g g y ű ­ lésen. R e m é ljü k , hogy ú j le h ető ség e k n y íln a k m a jd a K B K -b a n v a ló k ö zre m ű k ö d é sü k re . V ie tn a m n é p é n e k s z a b a d s á g h a rc a s az e g y h á z a k és k e re sz ty é n e k ré sz é rő l is ta n ú s íto tt v ilá g m é re tű szo li­ d a ritá s ezzel a h a rc c a l b á to rító és re m é n y t a d ó p é ld a v o lt a n a m íb ia i, z im b a b w e i és d é l- a frik a i fe lsz a b a d ítá si m o z g a lm a k sz á m á ra . B izo n y o sak v a g y u n k a b b a n , h o g y az 1977 d e c e m b e ­ ré b e n m e g a la k íto tt A frik a i K e re sz ty é n B é k e k o n fe re n ­ c ia sz in té n h o z z á já ru l m a jd az A frik a d é li ré sz é n m ég g y a rm a ti és fajü ld ö z ő e ln y o m á s a la tt élő e m b e re k fe lsz a b a d u lásá h o z . F é lre é rté s e k e lk e rü lé s e v é g e tt k ije le n tjü k : f á jla lju k az e rő s z a k m in d e n n e m ű a lk a lm a z á s á t. F á jla lju k , hogy a f e h é r k o rm á n y z a to k A frik a d éli ré sz é b e n az id eg en fö ld e lfo g la lá sa ó ta m in d a m a i n a p ig b ru tá lis e rő s z a k ­ k a l k é n y sz e rítik a b e n n s z ü lö tte k e t fa ji tö rv é n y e ik alá. F á jla lju k , hogy a fe h é re k e rő szak o s fa jü ld ö z ő u ra lm a m e g a k a d á ly o zz a a m e g sz á llt te rü le te k b é k é s v is sz a a d á ­ s á t tu la jd o n o s a ik n a k s n e m e n g e d m e g m á s le h e tő sé ­ g e t az e ln y o m o tta k n a k , m in t hogy az e rő s z a k ra e rő ­ sz a k k a l v á la s z o lja n a k . U g y an csak fá jla lju k , hogy a n y u g a ti e g y h á z ak n e m a k a rn a k c sa tla k o z n i az E V T a n ­ tira ssz iz m u s p ro g ra m já h o z . M iu tá n ezek az eg y h á z a k té tle n ü l n é z té k a fe h é re k e rő szak o s u ra lm á t és se m m it se te tte k ellen e, tá m o g a tá s u k a t m a a zz a l az é rv e lé sse l ta g a d já k m eg a fe lsz a b a d ítá si m o zg a lm ak tó l, hogy „az e rő sz a k o n n in cs á ld á s ”. E zek az e g y h á z a k és k e re sz ­ ty é n e k s a já t fö ld ré sz ü k ö n is e lfo g a d tá k és tö rv é n y e s í­ te tté k az e rő sz ak a lk a lm a z á s á t. N in cs jo g u k te h á t m o st fe le m e ln i tiltó u j j u k a t a z o k ellen , a k ik e m b e ri jo g a i­ k é r t h a rc o ln a k . E z e k n e k az e g y h á z a k n a k fe l k e lle n e v é g re ism e rn iü k , hogy a fe lsz a b a d ítá si m o z g a lm a k n a k le g a lá b b is h u m a n itá r iu s tá m o g a tá s a a b ű n b á n a t cse­ le k e d e te , azaz a s a já t gonosz ú tju k ró l v a ló v is sz a fo r­ d u lá s len n e. *** U g y an ez é rv é n y e s a K ö ze l-K e letre . H úsz év ig ta r to tt, 1948-tól Iz rá e l á lla m á n a k ún. h a tn a p o s h á b o rú já ig 1967-ben, m íg m i, n y u g a ti e g y h á z ak és k e re sz ty é n e k tu d o m á su l v e ttü k a p ale sz tin o k e lű z e té sé t o tth o n u k b ó l és m e n e k ü lttá b o ra ik n y o m o rú sá g á t a gázai ö v ez e tb e n és L ib a n o n b a n . A ra b k e re sz ty é n te s tv é re in k , a k ik e t u g y an ú g y s ú jto tt az e lű z e tés és eln y o m ás, m in t a m o ­ h a m e d á n o k a t, ú jb ó l és ú jb ó l m e g k ísé re lté k , hogy a v e ­ lü k tö r té n t ig a z s á g ta la n sá g és a p a le s z tin o k n y o m o rú ­ sá g a m e g h a llg a tá s ra ta lá ljo n a k e re sz ty é n sé g k ö reib e n . C sak a K B K M u n k a b iz o ttsá g á n a k 1967. jú liu s 4 -én k i­ a d o tt zag o rszki n y ila tk o z a ta tö r te á t és o sz la tta e l azt a ködöt, a m ely a k ö z e l-k e le ti h e ly z e tre b o ru lt. A k k o r k ije le n te ttü k : „ag resszió s h á b o rú v a l sz e rz e tt te rü le ti h ó d ítá so k n em ze tk ö zi jo g ilag n e m le h e tn e k é rv é n y e ­ se k ” és „az a ra b o k és iz ra e lie k k ö z ö tti b é k e h e ly r e á l­ lítá s á h o z le k ell győzni a g y ű lö let és a m e g a láz á s je ­ len leg i m e n ta litá s á t. Ez csak a k k o r leh etség es, h a az izráe li c sa p a to k v issz a v o n u ln a k az 1967. jú liu s 4. e lő tti h a tá r o k ra és a z o n n a l v ég e t v e tn e k az a ra b o k e m b e r te ­ len k iű z é sé n e k a m e g sz á llt te r ü le te k rő l” . A K B K -t 1967-ben és a k ö v etk ez ő é v e k b e n h ev e se n tá m a d tá k n y u g a ti eg y h ázi k ö rö k e m ia tt a n y ila tk o z a t m ia tt. M a m á r á lta lá n o s m eggyőződés le tt, a m it m i a k ­ k o r k im o n d tu n k : „ Iz rá e l á lla m a m o d e rn s z e k u lá ris á l­ lam , m in t b á rm e ly ik m ás, m e ly n e k c se le k e d e te it a n é ­ p ek k ö z ö tti b ék e m e g ő rz é sé re v o n a tk o z ó n em ze tk ö zi k ö te le z e ttsé g e k m é rté k e sz e rin t k e ll e lb írá ln i. Ó va k ell

227

in te n i m in d e n o ly a n k ís é rle ttő l, a m e ly Iz rá e l á lla m a h á b o rú já n a k v a llá so s sz ín e z e te t a k a r a d n i.” Iz rá e l á l ­ la m a h ó d ítá s á n a k az az á lv a llá s o s m eg o ld ása, am ely eg y b ev eti ezt J u d a és S a m á ria h á ro m e z e r é v v e l e z e lő t­ ti b ib lik u s h o n fo g la lá sá v a l, sem teo ló g iailag , sem p o li­ tik a ila g n e m ig azo lh ató . A z a g o rszk i n y ila tk o z a to t m e g e rő síte tte az E N SZ B izto n sá g i T a n á c s á n a k 1967. n o ­ v e m b e r 22-én e g y h a n g ú la g e lfo g a d o tt h a tá r o z a ta : „a) A z iz rá e li c sa p a to k v is sz av o n á sa a le g u tó b b i k o n flik tu s id e jé n m e g sz á llt te r ü le te k r ő l; b) a te r ü le t v a la m e n n y i á lla m a sz u v e re n itá sá n a k , te r ü le ti s é rth e te tle n s é g é n e k és p o litik a i fü g g e tle n sé g é n e k e lism e ré se és tisz te le tb e n ta r tá s a ”. M i ú jr a b iz to s ítju k a ra b te s tv é re in k e t és k ü lö n ö se n a p a le s z tin o k a t a K B K zag o rszk i n y ila tk o z a tá b a n te tt k i­ je le n té s e in k rő l. Iz rá e l á lla m á h o z fe lle b b e z ü n k , hogy n e szeg ü ljö n to v á b b sze m b e az EN SZ B izto n ság i T a n á c s á ­ n a k h a tá ro z a tá v a l, a m e ly Iz rá e l á lla m i lé té t is g a r a n ­ tá l ja az 1967-i h a tá ro k o n b e lü l, h o g y így e lh á ru ljo n egy o ly an k a ta s z tró fa a K ö ze l-K ele te n , a m e ly a v ilá g ­ b é k é t is v eszély ez teti. S em Iz rá e l á lla m á n a k h a d ig é p e ­ zete, a m ely m o st D é l-L ib a n o n b a n m ű k ö d ik , sem Iz rá e l­ n e k az a s z ü n te le n k ísé rle te , h o g y a jo g ta la n u l m e g ­ sz á llt a ra b te r ü le te k e t b ek eb elezze, sem p e d ig a P a ­ le s z tin a i F e ls z a b a d ítá si F ro n t és a lá r e n d e lt sz e rv e ze ­ te in e k ag resszív tá m a d á s o k k a l o p e rá ló m ó d sz e re i n em a lk a lm a s a k a rr a , hogy m e g b é k é lé st h o z z a n a k a K özelK eleten . A v é re s összetű zések o k a it k e ll m e g s z ü n te tn i — m á s ­ k é p p n em lesz b ék e. E z é rt tá m o g a tu n k m in d e n f á r a ­ dozást, pl. az E g y e sü lt Á lla m o k é t is, h a az ez okok m e g s z ü n te té sé re és az 1967. évi EN SZ h a tá r o z a t é rv é ­ n y esíté sé re irá n y u l. *** S z o lid a ritá su n k u g y a n ily e n m é rté k b e n szól a la tin ­ a m e rik a i o rszág o k n é p ein e k , a m e ly e k tő l d ik ta tú r á k és fe u d á lis o lig a rc h iá k v o n já k m e g a le g e le m ib b e m b e ri­ jo g o k at. M in d e n e k e lő tt C h ilé re g o n d o lu n k , d e B ra z íliá ­ ra, A rg e n tín á ra , B o lív iá ra , U ru g u a y ra , S a n D o m in g o ­ ra , G u a te m a lá ra , N ic a ra g u á ra és E l S a lv a d o rra is, a m ely ek m a n e m c sa k egy E g y e sü lt Á lla m o k tó l, h a ­ n em jellem ző m ó d o n Iz ra e ltő l is k a p n a k fe g y v e re ­ ket, hogy le v e rjé k a fe lsz a b a d ítá si m o z g a lm a k a t. N i­ k a ra g u á b a n és El S a lv a d o rb a n a k a th o lik u s p ü sp ö ­ kök is a fe lk e lő p a ra s z to k és fö ld m u n k á so k m e llé á ll­ ta k és m in d e n se g ítsé g e t m e g a d n a k n e k ik . R o m ero é r ­ sek k ije le n te tte : E l S a lv a d o rb a n n e m lesz a d d ig n y u ­ galom , a m íg a p a ra s z to k fö ld h ö z és ezzel é le le m h e z n e m ju tn a k , a m íg a h ú sz n ag y család , a m e ly n e k b ir ­ to k á b a n v a n c sa k n e m m in d e n ö n tö z ö tt fö ld , kész n em lesz lem o n d a n i a fö ld jérő l. A k a th o lik u s eg y h áz n e m m a r a d h a t sem leg es e b b e n a k ü z d e le m b e n . Is m e re te s az a szerep , a m e ly e t a C IA já ts z ik az a m e ­ rik a i m o n o p ó liu m o k tő k e é rd e k e ltsé g e in e k v é d e lm é b e n és a gazd ag o k u ra lm á n a k fe n n ta rtá s á b a n a szeg én y ek fe le tt. M in t k e re sz ty é n e k , i t t is c sa k az e ln y o m o tta k o ld a lá ra á llh a tu n k . — M e g e m lé k e z ü n k M a u ric io L opez p ro fe ssz o r te s tv é rü n k rő l A rg e n tín á b ó l, a M u n k a b i­ z o ttsá g ta g já ró l és H ib e r C o n te ris p ro fe ssz o rró l U ru g u ay b ó l, a k ik s o rs tá rs a ik százezreiv el e g y ü tt a t e r ­ r o r á ld o z a ta i le tte k , le ta r tó z ta ttá k ő k e t és e ltű n te k . H á lá s ö rö m m e l k ö sz ö n tjü k a la tin - a m e rik a i és k a ­ rib -te n g e ri K e re sz ty é n B é k e k o n fe re n c iá n a k 1978 á p ­ rilis á b a n k u b a i te s tv é re in k k e z d e m é n y e z é sé re k a th o li­ k u s és p ro te s tá n s k e re sz ty é n e k b ő l tö r té n t m e g a la k u ­ lá sá t. K u b á n a k az ö n k é n y u ra lo m és k iz sá k m á n y o lá s aló l v a ló fe lsz a b a d u lá sa ö sztönző h a tá s s a l v a n a la ­ tin -a m e rik a i fe lsz a b a d ítá si m o z g a lm a k ra . K u b á b a n m á r se n k i sem é h e z ik és fö ld n é lk ü lik é n t se n k i sincs k ité v e tö b b é az ú n . n ag y c sa lá d o k és az a m e rik a i tő k és

228

tá rsa sá g o k k iz s á k m á n y o lá sá n a k . 30% a n a lfa b é tá v a l v e tte á t C astro és a la k o ssá g s a já t ir á n y ítá s a lá a sz i­ g etet. M a a n ép e ssé g a r á n y á t te k in tv e k e v e se b b írá s tu d a tla n v a n K u b á b a n , m in t az E g y e sü lt Á lla m o k ­ b a n . M á r ez a k é t p é ld a is m u ta tja , m it te h e t és m it je le n t a fe lsz a b a d u lá s és az ö n ren d e lk e z és. *** Az e n y h ü lé s és az á lla m o k és n é p e k k ö z ö tti e g y ü tt­ m ű k ö d é s a célu n k . A m it H elsin k iv e l, m in t egy ú j k o r­ szak k e z d e té v e l e lé r tü n k E u ró p a sz á m á ra — H elsin k i n e m b e fejezés, h a n e m k e z d e t —, az Á zsiá b a n , a K ö ­ z e l-K e le te n , A frik á b a n és L a tin -A m e rik á b a n is az e n y ­ h ü lé s és e g y ü ttm ű k ö d é s f e la d a ta és c é lja k é n t k ell hogy e lő ttü n k álljo n . H e lsin k i p é ld á já t, azaz a k ü lö n b ö ző tá r s a d a lm i b e ­ re n d e z k e d é s ű á lla m o k e g y ü tté lé s é t é s a v itá s n e m z e t­ közi p ro b lé m á k m e g o ld á sá n á l a le m o n d á st az e rő ­ sz a k a lk a lm a z á s á ró l és az e rő s z a k k a l v a ló fe n y e g e té s­ rő l n e m sz a b a d a r r a fe lh a sz n á ln i, hogy a fajü ld ö ző k , a b e to la k o d ó k , a d ik tá to ro k és fe u d á lis o lig a rc h á k is m e g k ív á n h a ssá k és e lv á rh a s s á k e ln y o m o tta ik tó l és k i­ z sá k m á n y o lta ik tó l, hogy v elü k , m in t e ln y o m ó ik k a l és k iz sá k m á n y o ló ik k a l e g y ü tt é lje n e k . A z á lla m o k k ö zö tti e g y ü tté lé s, n e m z e tk ö z i v is z o n y la tb a n az e rő s z a k ró l való le m o n d á s so h a se m je le n ti a fa jü ld ö ző , g y a rm a ti és e rő ­ szak o s u ra lo m a la t t élő n é p e k m e g k á ro s ítá s á t és a z t a k ö v ete lé st, hogy h a g y já k a b b a a h a rc o t az e ln y o m ás e lle n sz a b a d s á g u k é rt és fü g g e tle n sé g ü k é rt. *** Az egész fö ld re k ite rje d ő e n y h ü lé s és e g y ü ttm ű k ö ­ dés e lé ré se é rd e k é b e n szü k ség v a n eg y ú j n em zetk ö zi g az d aság i re n d re , a m e ly le h e tő v é teszi a fejlő d ő o r­ sz á g o k n a k n y e rs a n y a g u k és egyéb e rő fo rrá s a ik ö n ­ á lló v a g y s a já t m a g u k ir á n y íto tta é rté k e síté sé t, v a la ­ m in t o ly an ré sz e se d é st a n e m ze tk ö z i p iaco n , a m e ly e t m á r n e m egy h a rm a d ik fé l d ik tá l és k é n y sz e rít rá ju k . A m íg a je le n le g i á lla p o t ta r t, a m e ly e t a fe jlő d ő o rs z á ­ gok a n y a g i és e m b e ri e rő fo rrá s a in a k k iz s á k m á n y o lá ­ sa je lle m e z a n y u g a ti ip a r i o rsz ág o k és n ag y k o n sz e rn ­ je ik m eg m u ltin a c io n á lis tá rs a s á g a ik ré szérő l, ad d ig n e m b e sz é lh e tü n k az ú n . H a rm a d ik V ilá g o rs z á g a in a k g azd asá g i fe lsz a b a d u lá sá ró l. E n n e k az á lla p o tn a k n e m ­ c sak a H a rm a d ik V ilá g o rsz ág a i ta r tó s p o litik a i fü g g ő ­ ség e a k ö v etk e z m é n y e , h isz en a g azd a sá g i h a ta lo m p o ­ litik a i h a ta lm a t is je le n t. M in d e n e k e lő tt az a k ö v e tk e z ­ m én y e, h o g y a fe jlő d ő o rszág o k k é p te le n e k la k o s sá ­ g u k é le lm ez é sé t b iz to síta n i. Az E N S Z -n e k ez év m á rc iu s á b a n k ia d o tt d e m o g rá ­ fia i é v k ö n y v e a v ilá g n é p esség é t 1975. jú liu s á b a n 4 m illiá rd 44 m illió e m b e rb e n je lö li m eg. H a á lla n d ó m a ra d az év i 1,9% -os sz a p o ro d á si a rá n y , a k k o r fö l­ d ü n k ö n 2013-ra tö b b m in t 8 m illá rd e m b e r fog élni. Az E N SZ V ilá g élelm ezési S z e rv e z e te (FAO) n e m ré g i­ b e n m e g je le n t, a v ilá g é le lm e zé s h e ly z e té rő l k ia d o tt n e ­ g y e d ik á tte k in té s e 1972 és 1974 k ö z ö tt a v ilá g n ép e ssé ­ g éből a sú ly o sa n ro ssz u l tá p lá lta k sz á m á t (az ázsiai k o m m u n is ta á lla m o k k iv é te lé v e l, a m e ly e k re nézv e n in c s e n e k m eg felelő a d a to k ) 400—450 m illió ra becsü li és a FA O s z e rin t ez a szám 1977-ig to v á b b i 50 m illió v a l e m e lk e d e tt. 1985-ig az é h e z ő k n e k ez a sz á m a a m ai 500 m illió ró l 750 m illió ra e m e lk e d ik , h a lén y eg esen m eg n e m ja v u l a jö v e d e lm i a rá n y és n e m m ű k ö d n e k jo b b a n az é lelm ezés elo sztá si s tru k tú rá i. Az é lelm ezési e llá tá s le g k ed v e z ő tlen e b b A frik á b a n és Á z siáb an . P é ld a k é n t az a f r ik a i S a h a l-o rsz á g o k a t e m líte m (F első V olta, C sad, M ali, N ig éria), Á zsiából p e d ig B a n g la d e sh -t, P a k is z tá n t és e lső so rb a n In d iá t. In d iá b a n az éh ező k sz ám a kb. 175 m illió.

E h h ez já r u l m ég, h o g y fö ld ü n k ö n 1,5 m illiá r d e m b e r n em ré szesü l m eg felelő o rv o si e llá tá s b a n , hogy k e re ­ k e n 250 m illió g y erm ek , a k ik e t m ég az é h h a lá l v e sz é ­ ly e is fen y eg et, n e m j á r is k o lá b a és 800 m illió e m b e r te lje s e n a n a lf a b é ta (a S to c k h o lm i N em zetk ö zi B ék e ­ k u ta tó In té z e t, S IP R I a d a ta i). A v ilág élelm ezés, azaz az éh ség p ro b lé m á já t a le g ­ jo b b in d u la tú k a r ita tív seg ély m o z g a lm a k sem tu d já k m eg o ld an i. Jo b b fo r d u la to t csa k egy o ly a n ú j n e m z e t­ közi g azd aság i re n d h o z h a t, a m e ly le h e tő v é teszi a f e j­ lődő o rszág o k n ak , hogy ja v íts a n a k k e re s k e d e lm i h e ly ­ zetü k ö n , m e g n ö v e ljé k é le lm isz e r-te rm e lé s ü k e t, és o ly an e x p o rt te rm e lé s t é rje n e k el, a m e ly e lle n é b e n é le lm i­ sz e re k e t is im p o rtá lh a tn a k . K ö zb en a z o n b a n a z o n n a li seg ítség e t k e ll n y ú jta n i a fejlő d ő o rsz á g o k n a k a ro sszu l tá p lá lt g y e rm e k e k é le l­ m ezéséhez és é le lm isz e re k te rm e lé sé h e z , a já rv á n y o k lek ü zd éséh ez, k ó rh á z a k é p íté sé h e z az írá s tu d a tla n s á g m e g s zü n tetéséh ez stb . 1973-ban az E N SZ k ö zg y ű lésé­ n e k X X V III. ü lé s sz a k á n a sz o v je t k ü ld ö tts é g a z t a j a ­ v a sla to t te r je s z te tte elő, hogy az E N SZ B izto n ság i T a ­ nács á lla n d ó ta g ja i 1 0 % -k al c sö k k e n tsé k fe g y v e rk e ­ zési k ia d á s a ik a t (ez a fe g y v erk ezési k ö ltség e k m a i ö sz­ szegénél 35 m illiá r d d o llá rt je le n te n e ) s az így m e g ta ­ k a r íto tt összeget fo rd íts á k a fe jlő d ő o rszág o k m eg seg é­ lyezésére. Az E N SZ K ö zg y ű lése tú ln y o m ó tö b b ség g el e lfo g a d ta e z t a ja v a s la to t. A h a tá ro z a to t, sajn o s, fő k é n t K ín a és az E g y esü lt Á lla m o k tilta k o z á s a m ia tt m á ig sem le h e te tt m eg v aló síta n i. A m a 500, h o ln a p 750 m illió e m b e r éh ezé sé v e l össze­ fü g g ésb en te k in te tb e k e ll v e n n i a v ilá g e n e rg ia fo rr á ­ sa in a k k im e rü lé sé t, a h a lá llo m á n n y a l, az e rd ő k k e l és leg elő k k el fo ly ta to tt ra b ló g a z d á lk o d á s t, fö ld ü n k v íz ­ e llá tá s á n a k v e sz é ly e z te te ttsé g é t és az e g y re fokozódó k ö rn y e z e tsz e n n y e z ő d é st is. Id ézem L e s te r B ro w n t, a w a sh in g to n i „W o rld W atch In s titu te ” e ln ö k ét, a k i „A n e m z e ti b iz to n sá g ú j d e fin í­ c ió ja ” c ím m e l 1977. o k tó b e ré b e n k ia d o tt ta n u lm á n y á ­ b a n m e g á lla p íto tta : „A szám os ú j fe n y e g e te ttsé g k ö z ­ v e tv e v ag y k ö z v e tle n ü l az e m b e risé g n e k és a föld t e r ­ m észeti b e re n d e z e tts é g é n e k m eg á sv á n y i k in c se in e k ro h a m o sa n v á lto z ó v isz o n y á b ó l e re d ”, m a jd p ed ig : „Az e b b e n a v is z o n y u lá sb a n fe lm e rü lő te rh e lő d é s e k előszö r ökológiai fe sz ü lts é g e k k é n t és n y e rs a n y a g h iá n y k é n t j e ­ le n tk e z n e k . K éső b b g a zd a ság i m e g te rh e lő d é se k k é is v á ln a k , a m e ly e k tá r s a d a lm i n y u g ta la n sá g o t és p o litik a i b iz o n y ta la n s á g o t id é z n e k elő .” V égső k ö v e tk e z te té se : F ö ld ü n k á lla m a i fe lte h e tő le g h a m is e llen sé g e lle n v é ­ d ek ezn ek . A z éh ség e lle n és az ezzel e g y ü ttjá ró tá r s a ­ d a lm i n y u g ta la n s á g m eg fö ld ü n k e rő fo rrá s a in a k p u sz ­ tító k iz s á k m á n y o lá s a e lle n se m m it sem é rn e k az ág y ú k , ra k é tá k és h ad sereg ek . A n n a k a f e h é r e m b e rn e k a v ilá g a , a k it az áz sia i és a fr ik a i n é p ek m é ltá n te s z n e k felelő ssé fö ld ü n k je le n ­ legi á lla p o tá é rt, — e z t m in d e n tú lz á s n é lk ü l m o n d h a ­ to m — te lje s e rő v e l azo n v a n , hogy p la n é tá n k a t a p u s z tu lá s b a vigye. K u r t W a ld h e im f ő titk á r m á r 1974b e n az E N SZ K ö zg y ű lé sé n e k X X X . ü lé s sz a k á n fe le m e l­ te in tő s z a v á t: „ M e g d ö b b e n t az a te h e te tle n s é g és f a ta ­ lizm us, a m e ly je le n le g az e m b e risé g jö v ő jé n e k sze m lé ­ le té b e n ta p a s z ta lh a tó . S zám o s c iv ilizáció o m lo tt össze fe jlő d é sé n e k c sú c s p o n tjá n , m iv e l k é p te le n v o lt fe lis­ m e rn i a la p v e tő p ro b lé m á it, ir á n y t v á lto z ta tn i és m in ­ d en e re jé v e l és tu d á s á v a l az ú j v iszo n y o k h o z a lk a l­ m a z k o d n i.” *** „A fe h é r e m b e r v ilá g a ”, a m e ly azo n o s az ú n . k e re s z ­ ty én , v agy k e re szty é n sé g á lta l fé m je lz e tt v ilág g al, n e m c sa k a v ilá g sz e rte je le n tk e z ő éh ség g el szem b en

v a ll k u d a rc o t, h a n e m a k ö rn y e z e tá rta lm a k k a l és azok k ih a tá s a iv a l szem b en is. A fe h é r e m b e rn e k ez a „ k e ­ re s z ty é n ” v ilá g a az e m b e risé g e t az é v rő l-é v re n ö v ek v ő feg y v e rk e zé s ö rd ö g i k ö ré v e l a já n d é k o z ta m eg. N e m v é ­ le tle n , hogy Á z siá b a n a H iro s im á ra led o b o tt a to m b o m ­ b á t „ k e re s z ty é n ” b o m b á n a k n ev ezték . A n y u g a ti k e ­ re sz ty é n sé g n e k — a szó le g tá g a b b é rte lm é b e n — és e g y h á z a in a k fe l k e lle n e v é g re is m e rn iö k és m eg k e lle ­ n e é rte n iö k , hogy ő k a felelő sek az ily e n fe jlő d é sé rt. M in t f ő titk á r u n k m o n d ta egyszer, a k e re sz ty é n sé g a v ilá g le g ré g ib b tö m e g tá jé k o z ta tó eszköze. F e lh a s z n á l­ tá k - e e g y h á z a in k , a le lk é sze k és p re s b ite re k e z re i és szá z ez rei a n e k ik a d o tt leh ető sé g e t, h o g y tá jé k o z ta s sá k a g y ü le k e z e te k e t az e n y h ü lés, az e g y ü ttm ű k ö d é s és le ­ sze relé s szü k ség esség érő l, hogy ak ív , k o n k ré t c se le k ­ v é sre sz ó lítsá k fe l ő k e t és k észség essé te g y é k e r r e a b ék e ssé g e v a n g é liu m á v a l? Jé z u s k ö v e té se n e m a z t j e ­ len ti, hogy Is te n re h a g y ju k azt, a m in e k m e g té te lé v e l m i ta r to z u n k a v ilá g n a k . E z é rt m e g ism é tle m és ú jr a e m lé k e z e tü n k b e id éze m a z t a ja v a s la to t, hogy a K B K m ie lő b b k é sz ítse elő és h ív ja össze a „ K e re sz ty é n e k és E g y h á z a k V ilá g k o n fe­ r e n c iá já t a L e sz e re lé sé rt és az É h ség e lle n ”. A v ilá g ­ k e re sz ty é n sé g n e k v é g re U ra n e v é b e n e g y h a n g ú a n fel k e ll e m e ln i s z a v á t a te lje s és á lta lá n o s le sz e re lé sé rt, a feg y v e rk ez é si ő rü le t e lle n — a fö ld ja v a in a k igazságos fe lh a s z n á lá s á é rt é s e lo sz tá sá é rt, az é h ség sú jtó k o rb á ­ csa ellen . M ég ho zzá g y o rsan , g y o rsa n , k ü lö n b e n b e le ­ p u s z tu ln a k az e m b e re k , — hogy B o d e lsc h w in g a ty á ­ n a k , a b e th e li in té z e te k a la p ító já n a k s z a v á t idézzem . A S z e n t S zék á lla n d ó k é p v ise lő je az E N S Z -b en 1976 á p rilis á b a n a lesz e re lési k ü lö n b iz o tts á g e lő tt e lm o n ­ d o tt á llá sfo g la lá s á b a n ta lá ló a n f e jte tte k i: „A n y ilv á n ­ v a ló e lle n tm o n d á s a fe g y v e rk e z ési e szk ö zö k re fo r d íto tt p a z a rló tú lk ö lte k e z é s és a k ie lé g íte tle n éle tsz ü k sé g le te k tö m eg e (a fe jlő d ő ország o k , a jó lé ti tá r s a d a lm a k p e re ­ m é n élő szegények) k ö z ö tt m á r ö n m a g á b a n is tá m a d á s azo k ellen , a k ik n e k e z e k m ia tt sze n v e d n iü k k e ll; t á ­ m ad ás, a m e ly v é te k k é v á lh a tik : a feg y v erek , h a a lk a l­ m a z á sra n e m k e rü ln e k is, a k k o r is m eg ö lik a szeg é­ n y e k e t d rá g a e lő á llítá s i k ö ltsé g ü k k el, v ag y é h e n v eszni h a g y já k ő k e t.” L esz e re lé s n é lk ü l n e m fe jlő d h e tik to v á b b az e n y h ü ­ lés és e g y ü ttm ű k ö d é s, h a n e m m á r a k ez d e tb e n m e g re ­ k ed és e lf o jtja a feg y v erk ezés. Ism e re te s, hogy fö ld ü n k ö n 1977-ben az á lla m o k 350 m illiá rd d o llá rt, te h á t n a p o n ta 1 m illiá r d d o llá rt k ö ltö tte k fe g y v erk e z é sre , azaz m in d e n m á s fé l p e rcb e n , a m íg itt ü lü n k , e g y m illió d o llá rt. E n n e k a 350 m illiá rd d o llá rn a k 8 0 % -a az E N SZ a d a ta i sz e rin t a H e lsin k i K o n fe re n c ia 35 ré sz tv e v ő á lla m á r a — a 33 e u ró p a i á l­ la m ra , az E g y e sü lt Á lla m o k ra és K a n a d á ra — esik. A v ilá g feg y v e rk e zé si k ia d á s a in a k 2 0 % -a a d ik ta tú r á k ­ k a l és fe u d a lis ta re n d s z e re k k e l fo ly ta to tt fe g y v e rk e ­ re s k e d e le m re esik. P é ld a k é n t I r á n t e m líte m , a m e ly n e k az é n o rszág o m fe g y v e rip a ra a to m re a k to ro k a t, h a d ih a ­ jó k a t és egyéb fe g y v e re k e t a d el, d e u g y an ez é rv é n y e s a D é la frik a i K ö z tá rs a s á g ra és B ra z íliá ra is. E z e k n e k az ó riá si ö sszeg ek n ek a fe g y v e rk e z é sre és fe g y v e rk e re sk e d e le m re , te h á t „ h o lt" b e ru h á z á s ra v aló fo rd ítá s a m eg a k a d á ly o z z a a tá r s a d a lm i fe jle sz té s s ü r ­ gő sen szü k ség es te rv e in e k m e g v a ló sítá sá t — ez ép p e n úgy v o n a tk o z ik a g a z d a sá g i fe jle sz té sre , m in t az o ly an p ro b lé m á k m eg o ld á sá ra , m in t az élelm ezés, lak ás, írá s tu d a tla n s á g , h ig ié n ia és a já rv á n y o k m eg b e te g ­ ség ek lek ü zd é se. A fe g y v erk ezés e g y re e la v u ló te rm é k e ib e ö lt „ h o lt” b e ru h á z á s o k k ia d á s a ih o z sz á m íta n d ó k m ég a fe g y v e r­ k ezési v e rs e n y te c h n ik a i k ia d á s a i is, a m e ly e k b ő l a k u ­ ta tá s t, a fe jle sz tést, f e n n ta r tá s t és ra k tá ro z á s t fed ezik

229

s n e m u to lsó so rb a n a n n a k a m in te g y 400 000 re n d k í­ v ü l k v a lifik á lt sz a k e m b e rn e k és tu d ó s n a k a fizetését, a k ik n e k tu d á s á t és m u n k a k é p e ssé g é t fe le m é sz ti az eg y ­ re ú ja b b öldök lő sz erszám o k k ieszelése, ú g yhogy n em h a sz n o s íth a tó az e m b e risé g ja v á t szolgáló célo k ra , s ezzel tu la jd o n k é p p e n k á rb a v é sz . *** A leszerelés le g sú ly o sab b p ro b lé m á ja a n u k le á ris le ­ szerelés. A je le n le g i n u k le á ris fe g y v e rk é sz le t h a tá s fo ­ k á t te k in tv e 1,5 m illió o ly a n k a lib e rű b o m b á n a k felel m eg, a m e lly e l H iro s im á t se m m isíte tté k m eg. E zek n él és a k ö v etk ez ő a d a to k n á l a S to ck h o lm i N em zetközi B é k e k u ta tó In té z e t (S IP R I) és ig azg a tó ja, F ra n k B a rn a b y á lta l k ia d o tt k ö z le m é n y e k re h iv a tk o ­ zom . A z In té z e t fe lté te le z é se s z e rin t je le n le g c su p á n E u ró p á b a n 10 000 ta k tik a i n u k le á ris fe g y v e rt tá ro ln a k , h a te z re t az a m e rik a ia k , h á ro m e z e rö tsz á z a t a S z o v je t­ u n ió és n é h á n y sz á z a t N a g y -B rita n n ia és F ra n c ia o r­ szág. Ez a n u k le á ris fe g y v e rp o te n c iá l ele g e n d ő le n n e az észak i fé lte k e leg tö b b v á ro s á n a k és la k o s a in a k a z o n ­ n a li m eg sem m isítéséh ez, a v id é k i la k o ssá g a to m fe rtő ­ zéséhez és a v ilá g m á s ré sz e in is tö b b m illió e m b e r m egöléséhez. H a e z e k n e k az E u ró p á b a n tá r o lt n u k le á ­ ris fe g y v e re k n e k c sa k egy tö re d é k é t is b e v e tn é k , az eg y sz e rű e n le ra d íro z n á E u ró p á t a föld szín érő l. K ö zb en s z a k a d a tla n u l to v á b b fe jle sz tik a n u k le á ris fe g y v e re k e t és n ö v e lik m e n n y isé g ü k e t. A S IP R I 1977 év i je le n té s é b e n fo g lalk o zik az o ly an ú j fe jle m é n y e k k e l is, m in t a n e u tro n b o m b a , a m ely az a to m h á b o rú d im e n z ió ib a n v a ló g o n d o lk o d á s ú ja b b je ­ le. A T T sv éd h ir a d á s i sz e rv v e l 1977 o k tó b e ré b e n t a r ­ to tt in te rjú b a n e z t m o n d ta B a rn a b y : „A n e u tro n b o m b a k ife jle sz té sé n e k g o n d o la ta m u ta tja , hogy v a n n a k ő rü lt elm ék , a m e ly e k a z t g o n d o ljá k , hogy a n u k le á ris h á b o ­ r ú t egy b izo n y te r ü le tr e le h e t k o rlá to z n i és hogy a h á ­ b o rú t nukleáris fe g y v e re k k e l m eg le h e t n y e rn i” . M ajd k é ső b b : „M ih ely t a N A T O egy p á n c é lo s tá m a d á s m eg ­ á llítá s á r a b e v e tn e egy k ise b b ta k tik a i n e u tro n b o m ­ b á t, a V arsó i S zerző d és h á ro m e z e r n u k le á ris tö lté s t o ld a n a ki, a m e ly e k k ö zü l h a tsz á z r a k é ta E u ró p a v a la ­ m e n n y i n ag y o b b v á ro s a e lle n ir á n y u ln a .” A P u g w a sh K o n fe re n c ia 27. n a g y g y ű lése 1977. a u ­ g u sztu s 30-án M ü n c h e n b e n a n e u tro n b o m b á t a z é rt n e ­ v e z te az e m b e risé g e t fe n y eg ető v eszély n ek , m e r t s u g á r­ h a tá s a és az á lta la o k o zo tt rö v id és h o sszú le já ra tú bio ló g iai á r ta lm a k n ag y o b b ak , m in t a v e le ö ssz eh a so n ­ líth a tó a to m feg y v e rek é . „K is m é r e te m ia tt (a h a g y o ­ m á n y o s tü z érsé g i lö v eg ek b ő l is k ilő h ető ) a n e u tro n b o m b a csö k k e n te n é a k ü lö n b sé g e t a h ag y o m á n y o s és az a to m fe g y v e re k k ö z ö tt és ezzel v a ló sz ín ű b b é te n n é a n u k le á ris feg y v e rek h a s z n á la tá t.” H a d d idézzem m ég — hogy fe lis m e rjü k a n e u tro n b o m b a b o rz a lm á n a k és a v e le sz em b en v a ló e lle n á l­ lá s n a k te lje s m é r té k é t — a h o lla n d B e m a r d A lfrin k b íb o ro st, m o s ta n á ig a n em ze tk ö zi k a th o lik u s P a x C h risti m ozgalo m e ln ö k é t: „A n e u tro n b o m b á t c in ik u ­ sa n igen ,h u m á n u s ’ fe g y v e rn e k m o n d já k . De h o g y an le h e t h u m á n u s n a k n ev e zn i egy o ly a n n u k le á ris fe g y ­ v ert, a m ely s u g á rz á sá v a l la s sa n e lp u s z títja az e m b e ri é letet, d e a g y á ra k a t és h á z a k a t s é rte tle n ü l h a g y ja ? ” M a jd k éső b b : „Ez a ,k ö n n y ű ’ fe g y v e r k o rlá to z o tt h a tó tá v o lsá g á v a l fe lk e lth e ti a h ag y o m á n y o s feg y v e re k il­ lú zió ját. Ezzel a z o n b a n csa k m e g n ö v e k e d ik az ún. h e ­ lyileg k o rlá to z o tt h á b o rú k v eszélye. M ás szóval, le sz á l­ lítja az a to m k ü sz ö b ö t és ezzel c sö k k e n ti az ú j feg y v e­ re k k e l szem b en i e lle n á llá st, a m e ly n e k é p p e n e lle n k e ­ zőleg n ö v e k e d n ie k ell. B á rm e n n y ire m e g p ró b á ljá k is úgy b e á llíta n i, hogy ez a fe g y v e r h o z z á já ru l a n y u ­ g a ti o rszág o k b iz to n sá g á n a k m e g sz ilá rd ítá sá h o z , az to ­

230

v á b b ra is a b ék e és b iz to n sá g le g n ag y o b b v eszély ez­ te tő je .” A m i 1945-ben a h iro sim a i „ k e re sz ty é n b o m b a ” volt, az m a az e m b e risé g s z á m á ra a n e u tro n b o m b a . „Ez n em c sa k a g o n d o lk o d ás, h a n e m a h it e lto rz u lá sa is: az Is te n á lta l te r e m te tt és iste n te le n sé g e és e m b e rte le n s é ­ ge e lle n é re is m in d ez id eig k eg y e le m b ő l m e g ő rz ö tt e m ­ b e r, m in t Is te n te re m tm é n y e a k iirtá s c é lja — az e m ­ b e ri k éz á lta l a lk o to tt p ro d u k tu m o k a z o n b a n m e g k í­ m élő d n ek . Az e m b e r e lle n in té z e tt c sa p á s Is te n ellen is irá n y u l, a k i az é le te t a k a r ja ; Is te n F ia ellen , a k i é le ­ té t a d ta az e m b e rn e k a g y ű lö lk ö d ésb ő l és a h a lá ln a k v a ló k isz o lg á lta to tts á g b ó l v a ló fe ls z a b a d ítá s á é rt; Is te n S z e n tle lk e ellen , a k i ig a z sá g ra és te s tv é ri e g y ü ttm ű k ö ­ d é sre v e z e t b e n n ü n k e t” (a K B K N S Z K d éli re g io n á ­ lis b iz o tts á g á n a k a n e u tro n b o m b a e lle n h o z o tt h a tá r o ­ zatá b ó l). M ié rt h a llg a tta k a g o n d o lk o d á sn a k és h itn e k e rr ő l az e lto rz u lá sá ró l a n y u g a ti e g y h á z a k és az E g y h á z a k V i­ lá g ta n á c sa ? A n e u tro n b o m b á t a N A T O n y u g a t-e u ró p a i ta g á lla ­ m a ib a n v a ló tá r o lá s r a és azo k á lta l v a ló fe lh a sz n á lá s­ r a sz á n tá k . E zek n e k a n y u g a t-e u ró p a i á lla m o k n a k , k ü ­ lö n ö sen az é n h a z á m n a k , az N S Z K -n a k d ö n te n iö k kell, hogy a k a r já k - e a n e u tro n b o m b á t, v a g y sem . M e k k o ra sz o lg á lato t te h e tn é n e k az e u ró p a i e m b e re k n e k és az egész e m b e risé g n e k a n y u g a t-e u ró p a i e g y h á z ak és az EVT, h a fe lv ilá g o síta n á k g y ü le k e z e te ik e t a n e u tro n b o m b á ró l és se g íte n é n e k k o rm á n y a ik n a k N e m -e t m o n ­ d a n i rá . M in t K B K , a N A T O -o rszá g o k b a n élő k e re s z ­ ty é n e k h e z és eg y h á za k h o z fo rd u lu n k a z za l a fe lh ív á s ­ sal, hogy n e h a llg a s s a n a k to v áb b . M ely ik o ld a lo n k e l­ le n e a k e re s z ty é n e k n e k á lln i? A z o k n a k az o ld a lá n , a k ik e g y re ú ja b b a p o k a lip tik u s fe g y v e re k e t ta lá ln a k fel, v a g y azo k én , a k ik v ilá g u n k a to m v e sz é ly é n e k e lh á r ítá ­ s á é r t te sz n e k k e z d em én y ező lé p é se k e t? L. I. B rezsn y ev , a S z o v je tu n ió K o m m u n ista P á r t j á ­ n a k f ő titk á ra 1977. n o v e m b e r 2 -á n k ije le n te tte : „M a ra d ik á lis lé p é st ja v a s o lu n k : v a la m e n n y i á lla m kössön e g y e zm én y t a n u k le á ris fe g y v e re k g y á rtá s á n a k e g y id e ­ jű b e sz ü n te té sé re . A z a to m h a ta lm a k e g y id e jű le g e lk ö ­ te le z h e tn é k m a g u k a t, hogy fo k o z ato san c sö k k e n tik a m á r m eg lev ő k é sz lete k e t, m íg te lje s e n k i n e m ik t a t­ tá k .” — E zzel a k ezd em én y e z é sse l sz o ro san összefügg az a to m h a ta lm a k e lé te r je s z te tt a m a sz o v je t ja v a s la t, hogy m á r m o s t eg y ezzen ek m e g a b b a n , hogy k ö lcsö n ö ­ sen le m o n d a n a k a n e u tro n b o m b a g y á rtá s á ró l és így m e g ó v ják a v ilá g o t egy m é g e m b e rte le n e b b tö m eg p u sz tító fe g y v e r b ev eté sé tő l. A zt a k ifo g ást, hogy ezzel a ja v a s la tta l a S z o v je t­ u n ió o ly an v a la m irő l m o n d le, a m in e k n in c s b ir to k á ­ b a n , se n k i sem v e h e ti k o m o ly an . 1945-ben v e te tte le az U SA az első a to m b o m b á t H iro s im á ra (m a m á r tu d ­ ju k e g y éb k én t, hogy ez te lje s e n sz ü k sé g te le n v o lt a J a p á n n a l fo ly ta to tt h á b o rú b e fejezéséh ez, in k á b b a S z o v je tu n ió e lle n i fe n y e g e té sn e k v o lt sz á n v a ); 1948b a n , te h á t h á ro m év m ú lv a a S z o v je tu n ió n a k is v o lt m á r a to m b o m b á ja . 1953-ban p ró b á lta k i az U SA az első h id ro g é n b o m b á t; 1954-ben, te h á t egy év m ú lv a a S z o v je tu n ió n a k is v o lt h id ro g é n b o m b á ja . A n e u tro n b o m b a e lő á llítá s a a S z o v je tu n ió ré sz é rő l az U SA b o m ­ b á já n a k v isz o n z á sa k é n t m ég rö v id e b b idő a la t t b e k ö ­ v e tk e z h e tik . Az ú j a m e rik a i b o m b a te h á t, a k á rc s a k az első ato m b o m b a , a feg y v e rk e z ési v e rs e n y ú j e sz k a lá ­ c ió já t v ezeti be. Az e m b e risé g n e k n in c s sok id eje. A n u k le á ris feg y ­ v e re k je le n le g i k ész lete is eleg e n d ő a h h o z, h o gy fö l­ d ü n k e t és la k ó it tö b b sz ö rö se n is e lp u sz títsa . A h a g y o ­ m á n y o s és a to m fe g y v e re k k e l v a ló e g y re fokozódó h á ­ b o rú s k észü lő d és n e m az e m b e re k és á lla m o k b izto n -

só g á t szo lg álja, ellen k ező leg , e g y re k iseb b b iz to n sá g u ­ k a t je le n ti. *** M ég egy té n y ez ő t k e ll fig y e le m b e v e n n i. M a m ég n em tu d ju k , hogy e g y á lta lá n h á n y o rs z á g n a k v a n n u k ­ le á ris fegyvere. Egy E N SZ k ia d v á n y 1976 jú n iu s á b a n a n u k le á ris feg y v e re k k e l és re a k to ro k k a l re n d e lk e ző á lla m o k a t a k ö v etk e z ő k é p p e n so ro lta fel: N u k le á ris fe g y v e re k k e l re n d e lk e z ő á lla m o k : U SA, S zo v jetu n ió , N a g y -B rita n n ia , F ra n c ia o rsz á g , K ín a és In d ia . A to m re a k to ro k v a n n a k ü z e m b e n : A rg e n tín á b a n , B e l­ g iu m b an , B u lg á riá b a n , az N S Z K -b an , az N D K -b a n, O laszo rszág b an , J a p á n b a n , K a n a d á b a n , H o lla n d iá ­ b an , P a k is z tá n b a n , S v é d o rsz á g b an , S v á jc b a n , S p a ­ n y o lo rsz á g b a n és C seh szlo v á k iá b a n . A zok az á llam o k , a m e ly e k 1980-ban a to m re a k to ro k a t k ív á n n a k b e sz e re z n i: E gy ip to m , B a n g la d e sh , K u b a , In d o n ézia, Ira k , Iz ra e l, K u v a it, L íb ia , L u x e m b u rg , F ü lö p -szig etek , L en g y elo rszág , R o m á n ia , S z aú d A rá b ia , D é l-A frik a , T h a ifö ld és T ö rö k o rszág . Ez a felso ro lás ré s z b e n m á r tú lh a la d o tt is. A D él­ a fr ik a i K ö z tá rs a sá g és Iz rá e l m á r m a is a b b a n a h e ly ­ z e tb e n v an , hogy a to m fe g y v e re k e t á llíth a t elő ; h o ln a p b izo n y o san k ép es lesz e r r e B ra z ília, I r á n és tö b b m á s o rszág is. — S z o v je t sz á m ítá so k s z e rin t 1977-ben tö b b m in t 200 a to m re a k to r v o lt a föld ö n . A h a t a to m h a ta l­ m o n k ív ü l to v á b b i h ú sz á lla m re n d e lk e z ik ily e n r e a k ­ to ro k k a l. A p lu tó n iu m év i e lő á llítá s a e b b e n a 26 o r ­ sz á g b a n m e g h a la d ta az e z e r k ilo g ra m m o t. E gy 20 k i­ lo to n n a te lje s ítm é n y ű a to m ro m b o ló fej e lő á llítá sá h o z eleg e n d ő 8 k g 95% -os p lu tó n iu m . F e lte h e tő , hogy 1985b e n tö b b m in t 30 o ly a n o rsz á g b an , a m e ly n e k je le n le g m é g n in c se n e k n u k le á ris feg y v erei, kb. 200 r e a k to r fog m ű k ö d n i, a m e ly e k é v e n k é n t 30 to n n a p lu tó n iu m e lő ­ á llítá s á t teszik leh ető v é. M in d e n t összev etv e: fö ld ü n k ö n m ég az é v e z re d vége e lő tt le g a lá b b 400 a to m re a k to r lesz, p e d ig m ég e g y á l­ ta lá n n in cs v ég leg esen tis z tá z v a ü z e m b iz to n ság u k , a k ö rn y e z e tre g y a k o ro lt h a tá s u k és rá d ió a k tiv itá s u k k é r ­ dése. H a fö ld ü n k ö n n e m sik e rü l re g io n á lisa n e n y h ü lé s t és e g y ü ttm ű k ö d é s t te re m te n i, g lo b á lis a n p e d ig e lju tn i az á lta lá n o s és te lje s lesz e re lé sh e z ; h a v é g e t n e m v e tn e k a n u k le á ris fe g y v e rre n d sz e re k á lla n d ó fo k o z á sá n a k , a fö ld e rő fo rrá s a i fe le lő tle n k iz s á k m á n y o lá sá n a k és a k ö rn y e z e t szen n y ezésén ek , h a te h á t a je le n le g i fe jlő ­ d és m e g á llá s n é lk ü l h a la d h a t to v áb b , a k k o r a m o z g a l­ m u n k e m b lé m á já b a n lev ő k e re s z t h a m a ro s a n s írk e ­ re s z t lesz fö ld ü n k m in d k é t fé lte k é je fe le tt. *** M á ju s 23-án k e z d ő d ö tt el az E N SZ re n d k ív ü li lesze­ re lé si k özgyűlése s a te rv e k sz e rin t jú n iu s 28-ig fog ta r ta n i. B ék e-V ilá g g y ű lé sü n k te h á t e leszerelési ü lé s ­ szak a la tt folyik. A z E N SZ sz e re p é t n e m le h e t elég n a g y ra b ecsü ln i. Ez e g y a rá n t v o n a tk o z ik a le sz erelé sre és a je le n le g i v álsá g g ó c o k ra D é l-A frik á b a n és a K ö zelK elete n . H a n e m le n n e E N SZ a m a m á r 143 ta g á lla ­ m á v a l, re n d k ív ü l fo n to s m e llé k sz e rv e z e te in e k m u n k á ­ já v a l, fo n to s h a tá r o z a ta in a k e rk ö lc si sú ly á v a l, m e ly e ­ k e t m á r e g y etlen á lla m sem h a g y h a t fig y e lm en k ív ü l, az EN SZ fe n n á llá s á n a k 30 é v e a la t t n e m egy v á ls á g ­ góc v á lt v o ln a v ilá g k a ta s z tró fá v á . A k o n flik tu so k n a k m in d ig to v á b b te rje d é s se l fe n y eg ető v esz ély é t az EN SZ n é lk ü l a lig h a le h e te tt v o ln a e lh á r íta n i. E v e szély ek k ö ­ z e p e tte az E N SZ a z t is b e b iz o n y íto tta , hogy az ú j v i­ lá g p ro b lé m á k a t id e jé b e n fe l tu d ja is m e rn i és jó k o rá n tu d v e lü k fo g lalkozni. E zek közé ta r to z ta k és ta r to z ­

n a k az e m b e risé g é lelm ezésén ek , a ro h a m o s sz a p o ro ­ d á sá n a k , a k ö rn y e z e tv é d e le m n e k , az ó ceán o k b ék és fe lh a s z n á lá s á n a k k érd é se i, az e n e rg ia - és n y e rs a n y a g e llá tá s és az igazságos n em ze tk ö zi g a z d a sá g i r e n d é r t v a ló fá ra d o z á s. A lesze re lé s p ro b lé m á já t a z o n b a n c sak v ilá g m é re tű ö sszefo g ással le h e t m eg o ld an i, am e ly h e z az E N SZ a leg jo b b és le g á tfo g ó b b fó ru m . S it t igen je le n tő s sz e re p e t já ts z a n a k az E N S Z á lta l e lis m e rt és a v ilá g sz e rv e z e tn é l a k k re d itá lt n e m k o r­ m á n y s z in tű szerv e z e te k . E zek k ö zé ta rto z ik a K B K is. E sz e rv e z e te k az E N S Z -b e n a v ilá g n ép e ssé g én e k szé­ les tá r s a d a lm i ré te g e it k é p v ise lik . Ez év fe b r u á rjá b a n a n e m k o rm á n y s z in tű sz e rv e z e te k g en fi k o n fe re n c iá ja , a m e ly e n a K B K is e lő te rje s z te tte a m a g a á llá s p o n tjá t, ja v a s la to k a t te t t az E N S Z -n ek a le sz e re lé srő l ta r ta n d ó re n d k ív ü li k ö zg y ű lést ille tő e n . E zek a ja v a s la to k m in ­ d e n e k e lő tt egy le sz erelé si v ilá g k o n fe re n c ia ö ssz e h ív á ­ s á t a já n ljá k , a m e ly e t e lv ile g m ó r 1971-ben e lfo g a d ta k a S z o v je tu n ió ja v a s la tá ra , a m e ly e n az E N SZ ta g á lla ­ m a in k ív ü l m á s o k n a k is ré sz t k e lle n e v e n n iü k , hogy ez a k o n fe re n c ia v a ló b a n eg y ete m e s legyen. *** Az u tó b b i é v e k b e n egy se reg eg y ezm én y és m e g á lla ­ p o d á s jö tt lé tre , a m e ly e k a feg y v e rk e z ési v e rs e n y t n é ­ h á n y sú ly p o n tjá n fé k e z ik és bizo n y o s fe g y v e re k e t m eg azo k te rje s z té s é t k o rlá to z z á k , v a g y e ltiltjá k . A le g fo n ­ to s a b b a k a t e m líte m m eg : 1963: a fö ld lé g k ö ré b e n , a v ilá g ű rb e n és a víz a la tt v é g ­ r e h a jto tt a to m fe g y v e rk ísé rle te k m e g tiltása , 1967: a n u k le á ris fe g y v e re k v ilá g ű rb e n v a ló tá r o lá s á ­ n a k m e g tiltá sa , 1968: a n u k le á ris fe g y v e re k to v á b b a d á s á n a k m e g tiltá sa , 1971: a n u k le á ris fe g y v e re k te n g e rfe n é k e n v a ló tá r o ­ lá s á n a k m e g tiltá sa , 1972: m e g á lla p o d á s a b a k te rio ló g ia i fe g y v e re k h a s z n á ­ la tá n a k tila lm á ró l, 1977: m e g á lla p o d á s m in d e n o ly a n fe g y v e r e ltiltá s á ró l, a m e ly k a to n a i v a g y m ás elle n sé g e s célb ó l h a tá s ­ sa l le h e tn e a k ö rn y ez e tre . E m e g á lla p o d á so k je le n tő s é g e a b b a n v an , hogy fé ­ k ezik a feg y v e rk ez é si v e rs e n y t és e b b e n az é rte le m b e n e lő re h a la d á s t je le n te n e k a lesz e re lés fe lé v ezető ú to n . D e e m e g á lla p o d á so k e g y ik e sem e g y ete m es é rv é n y e s­ ségű, m iv e l n e m ra tif ik á lta m in d e n ország. N ém ely e k k é to ld a lú m e g á lla p o d á so k a S z o v je tu n ió és az U SA között. A z E N SZ leszerelési re n d k ív ü l k ö zg y ű lésén ek e g y ik fe la d a ta az, hogy e z e k n e k a m e g á lla p o d á s o k n a k az egész v ilá g ra k ite rje d ő é rv é n y t szerezzen . E gy to v á b b i k é rd é s k ö rb e n tá rg y a lá s o k fo ly n a k k é t, h á ro m , v agy tö b b á lla m között. M eg em lítem a stra té g ia i feg y v ere k k o rlá to z á s ra v o n atk o z ó tá rg y a lá s o k a t (SA LT) és a c sa ­ p a tc s ö k k e n té s re v o n a tk o z ó tá r g y a lá s o k a t (M BFR). E d d ig a z o n b a n n e m s ik e rü lt az igazi á ttö ré s a lesze­ re lé s felé, n e m is szó lva az á lta lá n o s és te lje s le s z e re ­ lésrő l. E n n e k ed d ig az a lá b b i le n e m g y ő zö tt h á ro m a k a d á ly a v a n : 1. A feg y v e rk e zé si v e rs e n y t seg íti és a le sz e re lé st g á ­ to lja a k a to n a i v ezetés és a fe g y v e rip a r k ö z ö tti á ld a t­ la n szövetség, a m e ly ó riá si h a sz n o t h ú z a fe g y v e rg y á r­ tásb ó l. Az U SA táv o z ó eln ö k e, E ise n h o w e r m á r 1961b e n fig y e lm e z te te tt e n n e k a szö v e tség n e k a v ilá g b é k é t fe n y eg ető v o ltá ra , a m ik o r a z t „ k a to n a i-ip a ri k o m p ­ le x u m ”-n a k n ev ezte. E ise n h o w e r s a já t ta p a s z ta la tá b ó l tu d ta , m it a k a r t m o n d a n i ezzel b ú csú b e sz é d é b e n . 2. A feg y v e rk e z ési v e rs e n y t seg íti és a le s z e re lést g á to lja az, hogy e k a to n a i-ip a ri k o m p le x u m k ép v ise lő i s a já t o rsz á g u k n é p e k ö ré b e n az a n tik o m m u n iz m u s t és a szo v je te lle n e ssé g e t irra c io n á lis m é rté k ig fokozzák, fé -

231

leim et és bizalm atlanságot k eltv e országukban. A szo v ­ jet fen yegetésről és az állítólagos k eleti v eszélyről (ez volt m ár H itler recep tje is) terjesztett propagandájuk­ kal erőltetik a fegyverk ezést és n övelik üzletkötéseiket. 3. U gyanezek a körök terjesztik azt is, hogy a fe g y ­ veripar m unkaalkalm akat biztosít. Szerin tü k a feg y ­ veripar korlátozása, vagy éppen m egszü n tetése rend­ k ívü l m egn öveln é a m u n kanélküliséget. Ez az állítás merő hazugság. A nyugati k ap italista állam ok rend­ szerváltozás nélkül, társadalm i berendezkedésük m eg­ változtatása nélkül is leép íth etn ék a fegyveripart, s nem csökkennének a m un k aalk alm i lehetőségek. A le ­ szereléssel és a fegyveriparnak a békés term elésre való átállításával m ég inkább több m u n k aleh etőséget te ­ rem thetnének. A fegyveriparban egy m unkaerő sokkal költségesebb, m in t a polgári m unkakörben. Az ENSZnek a leszerelés gazdasági, társadalm i k öv etk ezm én y ei­ ről 1977. augusztus 12-én kiadott jelen té se szerin t a polgári m unkakörben ugyan an n yi b eruházással kétszer annyi m unkást leh etn e foglalkoztatni, m in t a katonai szektorban. Más szóval: m inden katonai célok at szo l­ gáló m unkahely k ét polgári m u nkahely létesítését ak a­ dályozza. A fegyverkezési versen y m egszü n tetése és az á lta lá ­ nos és teljes leszerelés m egvalósítása fe lé vezető úton ezt a három akadályt k ell m eglátni, legyőzn i és e lh á ­ rítani. Éppen a keresztyén ek n ek és az egyházaknak k ellen e ebben egyik felad atu k at felism ern i, h ogy az

enyhülés, a leszerelés és az együttm űködés leh etővé tegye az em b eriség életb en m arad ását egy fegyvertelen és háborúm entes világban. sszefo g la lo m : 1. A fegyverk ezési versen y jelen ü n k átka és ördögi köre. Ezért a fegyverk ezési versen y m egszü n tetése és az általán os és teljes leszerelés m egvalósítása a leg ­ sürgősebb tennivaló, h ogy az em b eriség életb en m a­ radjon és földünk e l n e pusztuljon. 2. L eszerelés és igazságos nem zetközi gazdasági rend nélkül nem leh etséges az éh ség m egszü n tetése a v ilá ­ gon. 3. A z em beri jogok listájába fel k ellen e v en n i az em b eriség jogát a leszerelésre és m in d en em b er jogát arra, hogy n e k elljen töb b é éh ezn ie és éh en halnia. 4. A z állam ok és n épek közötti en y h ü lés és együ tt­ m űködés tartósan nem v alósíth ató m eg a leszerelés és az éh ség m egszü n tetése nélkül, a rasszizm usból és a k izsákm ányolásból való felszab ad u lás nélkül. 5. F elszólítju k a keresztyén séget és egyházait, hogy hozzák gyü lek ezeteik tudtára az ENSZ á ltal m ár 1971ben elh atározott leszerelési v ilágk on feren cia gon d ola­ tát s m inden m ódon tám ogassák az ENSZ em e határo­ zatát.

Ö

6. M int KBK , elők észü leteket teszünk és felszólítun k a k eresztyének és egyházak világk on feren ciájára a le ­ szerelésért és az éh ség ellen.

Korunk néhány gazdasági kérdése

N épesség

Összterm . milliárd $

Egy főre eső összterm $

K atonai kiadások milliárd $

Egy főre eső kát. kiad. $

Paulos Mar Gregorios indiai metropolita az alábbi korreferátumot mondotta el

F ejlődő országok

3.031 m ill.

1.337.3

441.21

81.67

26.95

F ejlett országok

1.038 m ill.

4.874.5

4.696.05

289.61

279.01

I.

A jelen fő gazdasági problém ái ugyanazok, m int tíz é v v e l ezelőtt voltak — drága fegyverek k el fe lfe g y ­ verzett világun k b an az összlakosság 70% -a továbbra is szegény, eln yom ott és kizsákm ányolt. 1979-ben a fegyverk ezési kiadások kb. 500 m illiárd dollárra fo g ­ nak em elkedni, ha B rzezinski és a N A T O -vezetők irá ­ n yítása m ellett „sikeres” lesz a három hatalm i csoport elretten tési politikája, a Varsói Szerződés haderejének csupán elkép zelt tám adása v e szély ét h aszn álva indokul a NATO költség v etésén ek növelésére. Háború, sze ­ génység és igazságtalanság, ez a m i három problém ánk. 1975-ben a v ilá g h ely zet a következő volt: N épesség: 4,069 m illió Bruttó v ilá g ter m e lé s: 6.211,8 m illiárd U SA dollár E nnek egy főre eső összege: 1.526,59 U SA dollár K atonai kiadások: 371,28 m illiárd U SA dollár Egy főre eső katonai kiadás: 91,25 U SA dollár Osszuk fel ezt két osztályra, a N yugaton divatos e l­ n evezés szerint „ fejlett” és „fejlődő” országokra. Ez csak részben tárja fe l a valóságot. 1975-ben a „fejlődő” országok n ép essége 3.031 m illió volt, a „ fejlett” orszá­ goké 1.038 m illió. A z összterm elés és a katonai k iad á­ sok k ülönbsége közöttük így oszlik m eg:

232

Érdekes m egfigyelni, hogy a „ fejlett” országoknak az egy főre eső ö sszterm elése is m eg az egy főre eső katonai kiadása is több m int tízszerese a „fejlődő” országokénak. De ebből nem derül ki k ét fontos tényező. A z ún. „ fejlett” országok eln ev ezés azt a célt szolgálja, hogy lep lezze a k ap italista és sz o c ia lista országok közötti különbséget. Továbbá a statisztik u sok egyaránt a „fej­ lődő” országok kategóriájába sorolnak olyan országo­ kat, m int Irán, Irak, A rgentína, Libanon, Barbados és Jam aica, am elyekben az egy főre eső összterm elés 1000—2000 dollár között van, és olyan országokat, m int India, P akisztán, B angladesh, Indonézia, T anzánia, Zaire, B urm a és sok m ás országot, am elyek b en az egy főre eső összterm elés csak 100—200 dollár között m o­ zog. Más szóval: a „fejlődő” kategóriába sorolt orszá­ gokon b elü l az egy főre eső összterm elés eltérési ará­ nya több m in t 1:10. A fen ti szám adatok a „World M ilitary” E xpenditures and A rm s T ransfers 1966—

1975” c. k ia d v á n y b ó l v a n n a k véve, a m e ly e t a fe jle s z ­ té si e lle n ő rz é s re és le sz e re lé sre lé te s íte tt a m e rik a i sze rv e z e t a d o tt ki W a sh in g to n b a n 1977-ben. H ad d p ró b á lja m m eg m á s k é p p e n is m eg k ö z e líten i a jö v e d e lm i k ü lö n b ség e t, u g y a n c sa k az 1975. évi sz á m ­ a d a to k a la p já n : O rszág

9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16.

1,526.59 13,428.57

0.655 1.007

12,519.08 10,923.54

8.194 S v éd o rszág 6.489 S v ájc 213.631 USA 22.811 K anada N y u g at-N ém eto rsz. 62.040 52.876 F ra n c ia o rsz á g 13.657 H o lla n d ia 9.792 B elg iu m 5.065 D án ia 4.010 N o rv ég ia 4.702 F in n o rsz á g 7.540 A u sz tria A u sz trá lia 13.520 3.096 Ú j-Z e a la n d

7,505.49 7,674.53 7,115.07 6,882.65 6,544.17

17. 18. L u x e m b u rg 19. J a p á n 20. 21. 22. 23.

Egy fő re eső V ilág átlag ö sszterm . sz á z a lé k (D ollár) a rá n y a (százalék)

4,069.067 0.140

V ilág 1. Q a ta r 2. E g y esü lt A ra b E m irá tu s o k 3. K u w a it 4. 5. 6. 7. 8.

N ép esség (M illió)

S zau d i A rá b ia E g y esü lt K ir. L ib y a Iz ra e l

5,371.06 5,513.66 5,933.41 6,456.07 6,458.85 5,082.94 4,694,96 5,784.02 4,651.16

S in g a p o re T rin id a d és T obago V e n ezu ela

0.244 2.251 0.974 12.821

2,311.48 2,558.86 2,186.86 2,324.31

151.41 167.76 143.25 152.25

100

820.06 715.55 491.63 502.72 466.08 450.9 428.68 351.83 361.17 388.67 422.91 423.09 332.96 307.54 378.89

0.358 110.944

5,977.65 4,569.87

304.68 391.57 299.35

6.231 56.075 2.437 3.437

4,397.37 3,655.82 4,349.61 3,200.47

288.05 239.48 284.92 209.65

E zek n ek az o rsz á g o k n a k az á tla g jö v e d e lm e 2—9 -szer tö b b a v ilá g á tla g é n á l. E zek k ö zü l a z o n b a n le g a lá b b az 1, 2, 3, 20 és 22 szám a la tt fe lso ro lta k n e m te k in th e tő k „ fe jle tt” o rszág o k n ak . Ez n em te lje s lis tá ja a z o k n a k az o rsz á g o k n ak , a m e ­ ly e k ig en m a g a s á tla g ú fe je n k é n ti jö v e d e lm e t élv e z ­ nek. N em v e tte m b e e b b e a lis tá b a a sz o c ia lista o r­ szág o k at. E zek b en az o rsz á g o k b a n te rm é sz e te se n eg é­ szen m ás a m egoszlás. A jö v e d e lm i a rá n y ta la n s á g t a ­ lá n a leg sz e m b e tű n ő b b a z o k b a n az o rsz á g o k b an , a m e ­ ly e k a le g m a g a sa b b fe je n k é n ti jö v e d e lm e t m u ta tjá k , pl. K u w a it, Q a ta r, E g y e sü lt A ra b E m irá tu s o k stb. A z ún. v ilá g á tla g c sak k é t v a g y h á ro m o rs z á g n á l ta ­ lá lh a tó , pl.

A rg e n tín a D é l-A frik a

B a h ra in

E z u tá n gyors csö k k e n é s k ö v etk ez ik .

879.64

608.707

Irán

b a n v a n m eg, a m e ly e k g a z d a g te rm é sz e ti e rő fo rrá s o k ­ k a l re n d e lk e z n e k s a h o l a to ta lita r iá n u s k o rm á n y fo rm a le c sö k k e n ti a p o te n c iá lis ö ssz te rm e lé st és a z t a le h ető le g h a sz n o sa b b m ó d o n o sz tja el. V a n n é h á n y o ly a n ország, a m e ly e k n e k az egy fő re eső jö v e d e lm e m ég m in d ig az á tla g fe le tt v a n , b á r ez e k e t fejlő d ő o rsz á g o k n a k te k in tik , pl.

34.903 25.911

1,492.71 1,431.82

97.78 93.79

25.087

1,419.06

92.96

85.901 É rd ek es, hogy ez a v ilá g á tla g , a m e ly h e z v isz o n y ítv a sz á m ítjá k ki g y a k ra n a g a zd ag és szeg én y o rszág o k jö v e d e lm e k ö zö tti k ü lö n b sé g et, csa k k é t o ly a n o rsz á g ­

A zok az o rszágok, a m e ly e k n e k az egy fő re eső össz­ jö v e d e lm e a v ilá g á tla g é n a k tö b b m in t 2/3-a, d e n e m é ri el a 9 0 % -át, a k ö v e tk e z ő k : 1. 2. 3. 4.

2.065 11.060 1.674 106.976

J a m a ik a Ira k Panam a B ra z ília Össz e se n :

1,249.39

81.84

1,121.16 1,087.22

73.44 71.22

1,028.27

67.35

121.775

A zok, a m e ly e k n e k egy fő re eső ö sszjö v ed elm e a v i­ lá g á tla g n a k tö b b m in t fele, d e k e v e se b b a 2/3-nál, a k ö v e tk e z ő k : 1. C o sta R ica 2. P e ru 3. T a iw a n

1.967

904.93

15.486 16.076

833.01

53.57 03.10

4. T ö rö k o rszág 5. U ru g u a y

40.284 3.059

964.17 886.21 993.79

Összese n :

59.28

58.05 65.1

76.872

A zok k ö zö tt, a m e ly e k n e m é rik el a v ilá g á tla g felét, de n a g y o b b az év i ö sszjö v e d e lm ü k a v ilá g á tla g n e ­ g y ed én él, a k ö v etk ez ő o rszág o k v a n n a k : A ngola, B o­ lív ia, C hile, C olom bia, K ongó, D o m in ik a i K ö ztá rsa sá g , E q u ad o r, El S a lv a d o r, G h a n a , G u a te m a la , G u y a n a, E le fá n tc so n tp a rt, J o rd á n ia , D él-K o rea , M alay sia, M aro k k ó , M o zam b iq u e, N ic a ra g u a , N ig éria, P a ra g u a y , F ü lö p -sz ig e te k , S en eg al, D é l-R h o d e sia (Z im b ab w e ), S zíria, T u n isz, Z am b ia. E zek n ek az o rsz á g o k n a k az összlak o sság a 205.541 m illió . A k ö v etk e z ő k a te g ó riá b a azo k ta rto z n a k , a m e ly e k n e k ö sszjö v ed elm e a v ilá g á tla g n a k 2 5 % -a a la t t v an , d e a 2 % -á n á l m a g a sa b b . E zek : C am e ro u n , K ö z é p -a frik a i K ö z tá rsasá g , E gyiptom , H o n d u ra s, K en y a, L ib éria, M a d ag a sz k á r, M a u ritá n ia , S ie rra L eone, S ri L an k a, S zu d án , T h a ifö ld , Togo, U g a n d a és J e m e n (Á den). E zek n ek ö sszn ép esség e 161.284 m illió. A leg szeg én y eb b cso p o rt, a m e ly n e k á tla g jö v e d e lm e k ev e seb b m in t év i 200 d o llá r fe je n k é n t, a k ö v etk ező o rsz á g o k a t fo g la lja m a g á b a n : 1. 2. 3. 4.

A fg a n isz tá n B a n g la d e sh B e n in (D ahom ey) B u rm a

5. B u ru n d i 6. C sád 7. E th io p ia

19.245 80.645 3.077 31.183 4.044 4.178 29.529

107.04 109.74 126.10 126.67 93.97 99.81 97.19

7.01% 7.18% 8.26% 8.3 % 6.16% 6.54 % 6.34%

233

In d o n é z ia L aosz M alav i M ali N ep ál N ig éria P a k is z tá n R uanda S zo m ália T u n ézia F e lső -V o lta J e m e n (Sana) Z a ire Ös s z e s e n :

165.11 153.15 162.39 180.03 77.60

5.012 5.629

149.24 97.53 110.82 122.39 142.84 84.18 100.76 161.87 90.80 113.44 167.52

12.633 4.551 69.307 4.241 3.156 15.506 5.958 6.638 21.191

10.82% 10.03% 10.64% 11.79% 5.08% 9.78% 6.39% 7.26% 8.02% 9.36% 5.51% 6.6 % 10.6 % 5.95% 7.43% 10.97%

1,091.936

A fe n ti sz á m o k b a n n in c se n b e n n a le g tö b b szo cia­ lista ország, a m e ly e k re k é ső b b té r ü n k vissza. I t t csak a z o k k a l az o rsz á g o k k a l fo g la lk o z u n k , a m e ly e k e t N y u ­ g a t-E u ró p a és A m e rik a m eg p a rtn e re ik im p e ria lis ta e x p a n z ió ja b e le v o n t az á lta lu k k ié p íte tt n e o k o lo n ia lista v ilá g re n d sz e rb e . A lis tá n sz e re p lő o rszág o k k ö zü l n é ­ h á n y a n m á r a sz o c ia lista u ta t v á la s z to ttá k , b á r m ég n e m te lje s a fe lsz a b a d u lá su k a n e o k o lo n ia lista r e n d ­ szerből. Az egész c so p o rtb a n a h e ly z e t a k ö v e tk e z ő ­ k é p p e n ö sszegezh ető : 1. L eg m a g a sa b b jö v e d e lm i s z in t (a v ilá g á tla g h é t­ szerese v ag y a n n á l tö b b szö rö se) — K u w a it, Q a ta r, E g y esü lt A ra b E m irá tu s o k : 1.802 m illió . 2. M á so d ik s z in t (a v ilá g á tla g 4—5-szöröse) — É szak A m e rik a , S v éd o rszág , S v ájc, N S Z K : 313.165 m illió . 3. H a rm a d ik sz in t (a v ilá g á tla g tö b b m in t k étszerese, de k ev e se b b m in t n ég y szerese) — N A T O -E u ró p a, Ó ceán ia, J a p á n , Iz rae l, L ib y a, S zau d i A rá b ia : 457.964 m illió . A jó m ó d ú p ia c g a z d á lk o d á s o rsz á ­ g a in a k ö ssz n é p e ssé g e : 772.931 m illió . 4. N e g y e d ik s z in t (a v ilá g á tla g n á l tö b b , d e k é ts z e re ­ sé t n em é ri el) — B a h ra in , S in g a p o re , T rin id a d és T obago, V en e z u e la : 16.290 m illió . 5. Ö tö d ik s z in t (a v ilá g á tla g a la tt, d e a n n a k 90 % -a fö lö tt) — Irá n , A rg e n tín a , D é l-A frik a : 85.901 m illió . 6. H a to d ik s z in t (A v ilá g á tla g 66.66—90% ) — J a ­ m aica, Ira k , P a n a m a , B ra z ília : 121.775 m illió . 7. H e te d ik s z in t (a v ilá g á tla g 50—66.65% -a) — C osta R ica, P e ru , T a iv a n , T ö rö k o rszág , U ru g u a y : 76.872 m illió . 8. N y o lc a d ik s z in t (a v ilá g á tla g 25—49% -a) — m in t­ egy 26 o rszág : 305.541 m illió . 9. K ile n c e d ik s z in t (a v ilá g á tla g 12.5— 24% -a) — m in te g y 15 o rszá g : 161.284 m illió . 10. T iz e d ik s z in t (a v ilá g á tla g 5— 12% -a) — m in teg y 23 o rszág : 1,091.936 m illió . I t t v ilá g o sa n lá th a tó a b e v é te li k ü lö n b ség p ro b lé ­ m á ja az első és a tiz e d ik sz in t k ö zö tt, az a rá n y tö b b m in t 64:1. Az EN SZ á lta lá b a n 12:1 a rá n y ú k ü lö n b s é g ­ rő l beszél. D e h a Q a ta r (13,428.57 d o llár) és L aosz (77.60 d o llár) k ö z ö tt v essz ü k az egy fő re eső b e v é te li k ü lö n b ség et, a k k o r a k ü lö n b sé g a rá n y a 173:1. M ost sz e re tn é k r á m u ta tn i egy té n y re , a m e ly e t n e m le h e t fig y elm en k ív ü l h ag y n i, a jö v e d e lm i e g y e n lő t­ le n s é g e k re a sz o c ia lista o rszág o k k özött. E ze k re tö b b ­ fé le m a g y a rá z a t le h e t, d e a té n y az tény.

234

N épesség m illió k b a n

O rszág

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14.

A lb á n ia B u lg á ria K a m b o d z sa K ín a K uba C seh sz lo v á k ia NDK

2.411 8.741 8.460 934.600 9.252 14.804 16.885 M a g y a ro rsz á g 10.541 K o re a i D em . K özt. 16.507 L aosz 3.402 M ongólia 1.444 34.022 L en g y elo rszág R o m á n ia 21.245 S z o v jetu n ió 254.300

15. V ie tn a m (É szak és D él eg y ü tt) 16. Ju g o s z lá v ia

45.067 21.346

Ös s z e s e n :

1,404.027

A v ilá g á tla g s z á z a lé k a rá n y a

11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23.

4.379 5.054 613.957 139.421 3.402

Egy főre eső jö v e d e le m d o llá rb a n

8. G u in e a 9. H a iti 10. In d ia

543.34 2,116.46 73.52 319.92 691.74 3,681.44 3,571.21 2,419.13 424.06

35.59 138.64 4.82 20.96 45.31 241.15 233.93 158.47 27.73 5.08 39.69

77.60 605.96 2,510.14 2,202.87 3,421.16

164.43 144.3 224.10

89.87 1,653.71

5.89 108.33

A fe n ti sz á m a d a to k a m e rik a i fo rrá so k b ó l sz á rm a z ­ n a k s leh e t, h o g y e rő se n el v a n n a k to rz ítv a . Az a té n y az o n b a n , hogy ó riá si jö v e d e lm i k ü lö n b sé g e k m u ta tk o z ­ n a k a n n a k az 1.404 m illió e m b e rn e k a b e v é te léb en , a k ik a sz o c ia lista é le tfo rm á t v á la s z to ttá k , n a g y k é ts é ­ g e t tá m a s z t a v ilá g n ép e ib e n , v a jo n a szo cializm us v a ló b a n fe lü le m e lk e d ik -e a n e m z e ti h a tá ro k o n . A z te rm é sz e te se n igaz, hogy a n e m z e tk ö z i elo sz tás so k k al e g y en lő b b és ig azság o sab b , m in t a p ia c g a z d á lk o d á s o rsz á g a ib a n , d e m ég m in d ig m e g v a n a n e m z e te k k ö ­ z ö tti eg y en lő tle n sé g . A z is igaz, h o g y e n ag y o n kis b e ­ v é te lű o rszág o k k ö zü l n é m e ly e k (pl. L aosz, K a m ­ bodzsa, V ietn am ) a n e o k o lo n ia lista id ő szak te rh e s ö rö k sé g ét h o rd o zzák . A z t is el le h e t m o n d a n i, hogy e zek k ö z ö tt az o rszág o k k ö z ö tt a p ia c g a z d á lk o d á s­ b e lie k k e l ö ss z e h a so n lítv a so k k a l k ise b b az eg y m á s k i­ z sá k m á n y o lá sa . A m a i v ilá g h e ly z e t ele m z é se k özben m égsem sz a b a d fig y e lm en k ív ü l h a g y n i a zt, h o gy a n a g y jö v e d e lm i e g y e n lő tle n sé g (1:11) és egyéb fe s z ü lt­ ség ek K ín a és a S zo v je tu n ió k ö zö tt sú ly o s g o n d o k a t o k o zn ak a v ilá g b é k e sz e m p o n tjáb ó l.

II.

M i a teendő? H a te h á t ez a jö v e d e le m b e li n a g y e g y e n lő tlen ség a m a i v ilá g leg fő b b p ro b lé m á ja , m e ly ek a m eg o ld ás le ­ h etség es m ó d o z a ta i? M ik a leg sü rg ő se b b te e n d ő k ? A h á trá n y o s h e ly z e tb e n levő H a rm a d ik V ilágbeli o rszág o k k ö zü l so k a n a z é rt u ta s ítjá k el a fe jlő d é s szo­ c ia lis ta ú tjá t, m e r t azok a szeg én y o rszág o k , am ely ek e zt az u ta t v á la s z to ttá k , n e m ig e n tu d tá k m eg n ö v eln i n e m z e ti ö ssz term e lé sü k e t. Ez, ú g y lá tsz ik , n e m h elyes m eg k ö z e líté si m ó d ja a k é rd é sn e k , m iv e l a n em ze ti ö ssz term e lé s n e m le h e t a fe jlő d é s e g y e tle n m é rté k e . A le g szeg én y eb b sz o c ia lista o rszág o k is e lé rte k h á ­ ro m d o lg o t: a ) fe ls z a b a d u lta k a n e o k o lo n ia lista re n d ­

sz e r alól, v ag y e ls z a k a d ta k tő le ; b) so k k a l ig azság o sab b k ö z ö ttü k a jö v ed elem m eg o szlá sa ; c) a n é p e t g y ö k e re ­ se n á tn e v e lté k az önző h a szo n le sé srő l és h a rá c s o lá sró l a sz o c ia lista te rm e lé sre . S ezek n e m k is v ív m án y o k . V a ló já b a n m in d h á ro m lén y eg e s első lép és b á rm e ly k i­ z sá k m á n y o lt n é p s z á m á ra az igazi fejlő d és felé. V együk pl. K u b a e seté t. A z egy fő re eső n e m z e ti ö sszterm elése a leg tö b b la tin - a m e rik a i o rszág éh o z h aso n ló s a v ilá g á tla g n a k a fe lé t sem é ri el. D e fe l­ s z a b a d u lta k a n e o k o lo n ia lista ig a alól. B iz to síto ttá k a te lje s fo g la lk o z ta to ttsá g o t v a la m e n n y i k u b a i á lla m p o l­ g á r sz á m á ra . M e g sz ü n te tté k az írá s tu d a tla n s á g o t. E l­ tü n te tté k a k iá ltó jö v e d e lm i-e g y e n lő tle n sé g e k e t. A h a ­ ta lm a t a k a p ita lis ta o lig a rc h ia k e zéb ő l a n é p re ru h á z ­ tá k át. L eg y ő zték a so v in isz ta g o n d o lk o d á st és n e m ­ zetközi h u m a n is ta sz e m lé le te t a d ta k a n ép n e k . T o v áb b fe jle s z te tté k a k o rá b b a n k iz á ró la g k é t te rm é n y re (do­ h á n y és cu k o r) a la p íto tt g a z d a sá g u k a t és ezzel a k ö z­ g a zd aság sz ilá rd és é le tk é p e s in f r a s t r u k tú r á já t te r e m ­ te tté k m eg, a m e ly a la p u l sz o lg á lh a t a n ép igazi fe jlő ­ déséhez. E lszaka dá s és e m b e r i jo g o k K u b a ezzel m e g m u ta tta a h e ly e s sü rg ő sség i s o r­ r e n d e t a te n n iv a ló k b a n egy o ly a n n é p sz á m á ra , a m e ly ­ n e k a jö v e d e lm e m ég m in d ig ig en k icsin y . A fejlő d ő o rszág o k n é p e i sz á m á ra a le g a la p v e tő b b az, hogy e l­ s z a k a d ja n a k a n e o k o lo n ia lista p ia c g a z d á lk o d á s re n d ­ sz e ré tő l és m a g u k sz e rv ezzék m eg tá r s a d a lm i te r m e ­ lé s ü k e t és a lk o tó m u n k á ju k a t. Ez a k e ttő e g y ü tt já r : az e ls z a k a d á s és a n é p m e g ­ szerv ezése a tá r s a d a lm i te rm e lé sre . A z e lsz a k a d á s k u lc sfo n to sság ú az ö n á lló fe jlő d é s sz e m p o n tjá b ó l. De az e lsz a k a d á s csak a k k o r leh etség es, h a a n é p v a n h a ­ ta lm o n és h a az egész sz o c ia lista g o n d o lk o d á st k ö z p o n ­ tila g irá n y ítjá k . A z e lsz a k a d á s az az eszm e, a m e ly tő l az im p e ria lis ta u ra k le g jo b b a n féln ek . H a eg y szer e l­ sz a k a d t eg y ország, a k k o r m á r n eh é z to v á b b is k i­ zsá k m án y o ln i. E zért, m ih e ly t egy o rszág é rd e k lő d n i kezd a n e o k o lo n ia lista re n d s z e rtő l v a ló e lsz a k a d á s ir á n t, a z o n n a l m ű k ö d é sb e lé p a „ d e stab ilizá c ió s ta k ­ tik a ”. A z ily e n ország csa k a k k o r s z á m íth a t s ik e rre h a v a la m e ly ik a n tiim p e ria lis ta h a ta lo m tá m o g a tja , m in t pl. K u b á t, d e te lje s k u d a rc o t v a ll, h a az e lsz a ­ k a d á s r a te tt e rő feszítés n e m p á ro s u l n a g y fe g y e le m ­ m el és egy h a ta lm a s szö v etség es e rő te lje s tá m o g a tá ­ sáv al, m in t ah o g y C h ile e se té b e n tö rté n t. K ín a csak a z é rt tu d o tt e lsz a k a d n i, m e r t hősies b á to rsá g g a l és n e m z e ti feg y elem m el re n d e lk e z e tt. A sz ig o rú n e m ze ti feg y elem n ek , a m ely lén y eg es a fe lsz a b a d u lá sh o z v ag y e lszak ad ásh o z, sz ü k sé g k é p p en le k e ll k ü z d e n i a z o k a t a fe lfo rg a tó v a g y re a k c ió s eszm ék et, a m e ly e k e t az id eg en é rd e k e lts é g e k te rje s z te n e k a n é p k ö ré b e n . A n e o k o lo n ia lista u ra k sz e m p o n tjá b ó l a tá r s a d a lm i fe ­ gyelem és az elsz a k a d á si k ís é rle te k s z a b o tá lá s á ra te r ­ m észetesen leg jo b b eszköz az „ e m b e ri jo g o k ” k érd ése. N em v életlen , hogy a n y u g a ti lib e rá lis g o n d o lk o d ás és a H a rm a d ik V ilág n y u g a ti n e v e lé sű lib e rá lisa i (ak ik á lta lá b a n a k iv á ltsá g o s o sz tá ly h o z ta rto z n a k ) e g y sz e rre k ó ru s b a n k e z d te k v á la sz o ln i az „ e m b e ri jo ­ g ok” k é rd é s é re A k ü lö n v é le m é n y és a tilta k o z á s sz a b a d s á g á n a k h a n g sú ly o z á sá v a l (am it e g y é b k é n t én is az eg y ik le g ­ fő b b sz a b a d s á g jo g n a k te k in tik , d e o ly a n n a k is, a m e ly ­ ly el sú ly o sa n v issza le h e t é ln i a gon o szság s z o lg á la tá ­ ban) re m é lik a n e o k o lo n ia lista u ra k és a fe jlő d ő o r­ szág o k b an levő k o lla b o rá n sa ik , hogy to v á b b ra is sz a ­ b ad o n m a n ip u lá lh a tn a k , d e sta b iliz á c ió s te v ék e n y sé g e t

fe jth e tn e k ki és s z a b o tá lh a tjá k az e ls z a k a d á s ra és fe ls z a b a d u lá s ra irá n y u ló tö re k v é se k e t. A k ü lö n v é le m é n y s z a b a d s á g á t h a n g o z ta tjá k , d e v a ló já b a n a z t k ív á n já k a z u ra lk o d ó o sztály o k , hogy e z t a sz a b a d sá g o t s a já t u ra lm u k m e g ő rz é sé re h a s z n á lh a s s á k és m e g a k a d á ly o z ­ h a ss á k a n é p fe ls z a b a d u lá s á t v a g y e ls z a k a d á s á t a n e o ­ k o lo n ia lista re n d sz e rtő l. A n é p n e k ui. n em c sa k a rr a v a n szüksége, hogy fe lsz a b a d u ljo n a h á ro m h a ta lm i cso p o rt (USA, N SZK , J a p á n ) s ö té t e rő in e k u ra lm a alól, a m e ly e k ki a k a r já k z sá k m á n y o ln i, h a n e m s a já t o r­ szá g u k k iv á ltsá g o s o s z tá ly a in a k k iz s á k m á n y o lá sa aló l is fe l k e ll sz a b a d u ln io k . V eg y ü k In d ia ese tét. E gy a k o rm á n y m e g b íz á sá b ó l k é s z íte tt g a zd a ság i á tte k in té s 1970— 7 1 -ről a m eg o sz­ lá s és a fo g y a sz tási a rá n y a lá b b i k é p é t m u ta tja I n ­ d iá b an . R észesed és az ö sszfo g y asztásb ó l V á ro sb a n V id é k e n 2.72% 4.17% 5.27% 6.36% 7.51% 8.83%

3.29% 4.79% 5.87% 6.90% 7.98% 9.19%

A n ép e ssé g 60% -a az á tla g o s é le tsz ín v o n a l a la tt

34.86%

38.02%

60—70% -ig 70—80% -ig 80—90% -ig 90— 100% -ig *

10.44% 12.59% 15.97% 26.14%

10.63% 12.50% 15.37% 23.48%

A n ép esség 40% -a az á tla g o s é le tsz ín v o n a l fe le tt

65.14%

61.98%

1 0 % -n ál k e v e seb b 10—20% -ig 20—30% -ig 30—40% -ig 40—50% -ig 50—60% -ig

Ez v o lt a h ely ze t, a m ik o r az egy fő re eső össz­ n e m z e ti jö v e d e le m á tla g a 329.9 R u p ia v o lt (az 1960-as á ra k m e lle tt), azaz kb. 80 U SA d o llá r. N é p ü n k 60% -a te h á t a z egy fő re eső á tlag o s jö v e d e le m n e k csak 3 5 % -át k e re s te m eg, azaz m in te g y 300 m illió e m b e r k ö zü l eg y -eg y e m b e rn e k kb. 28 d o llá rb ó l k e lle tt m e g ­ é ln ie egy é v b en . N é p e ssé g ü n k m e g sz a p o ro d o tt s ezzel e g y ü tt n ö v e k e d e tt te rm e lé s ü n k is. De 1975-ben az egy fő re eső 162.39 d o lláro s á tla g k e re s e t m e lle tt (az 1975-ös á ra k sz e rin t) n é p ü n k 6 0 % -á n a k m ég m in d ig csak évi 56 d o llá rb ó l k e lle tt m eg éln ie, aza z 5 d o llá r se ju to tt egészen eg y h ó n a p ra . Ez a h e ly z e t n e m v á lto z ik m e g m ég k ö zp o n ti te r ­ v ezésű n a g y b e ru h á z á s o k k a l sem . O ly an o sztály o k és e rő k v a n n a k h a ta lm o n , a m e ly e k g o n d o sk o d n a k a rró l, hogy a n e m z e t fá ra d o z á s a in a k g y ü m ö lcse n a g y o b b ré sz t az ő z se b ü k b e v á n d o ro ljo n . E zek k ö z ö tt v a n n a k : a) egy k a p ita lis ta cso p o rt — n e m tú lsá g o sa n n a g y a 660 m illió s je le n le g i n é p e ssé g ü n k h ö z k ép est, b) egy k e re s k e d e lm i e lit, a m e ly az ü z le ti a d m in is z trá ­ ció t végzi, c) a p o lg á ri b ü ro k r a tik u s e lit (k o rm á n y h iv a ta ln o k o k ), d) a h iv a tá so s e lit (orvosok, jo g ászo k , ta n á ro k , ú js á g ­ író k ), e) a m u n k á s o sz tá ly e litje (azok a m u n k á s o k — ta lá n az egész m u n k a e rő 2 % -a, a k ik n e k a jö v e d e lm e az ország o s á tla g n a k tö b b m in t h áro m sz o ro sa), f) a fe u d á lis a ris z to k rá c ia — kb. 20 m illió v id é k i c sa ­ lá d e g y e n k é n t tö b b m in t ö t h o ld fö ld b irto k k a l. Ez a le g u tó b b i n a g y o n k ü lö n b ö ző e le m e k b ő l á lló és tá rs a d a lm ila g n e m sz e rv e z e tt cso p o rt. D e ezek a m i re n d s z e rü n k h a sz o n h ú z ó i. Összesen kb. 200 m illió főt

235

te sz n e k ki o rs z á g u n k b a n s in d ia i m é rté k k e l m é rv e ig en jó l éln ek . A leg tö b b é rte lm isé g i és a le g tö b b te r ­ vező eb b ő l a k iv á ltsá g o s k ö rb ő l k e rü l ki. A fe n n ­ m a ra d ó 460 m illió , a k ik e t e ln y o m n a k , k iz s á k m á n y o l­ n a k és jo g a ik tó l m e g fo szta n a k , p o litik a ila g és g a z d a ­ sá g ilag k é p te le n v á lto z ta tn i a h ely z e ten . A z e ls z a k a ­ d ás e lle n k e z n e a k iv á ltsá g o s 200 m illió je le n le g i é rd e ­ k eiv el, k o rm á n y u n k a t p ed ig ő k irá n y ítjá k . H osszú tá v o n p ersze m in d e n k in e k az é rd e k é b e n á lln a . De az eg y szerű n é p n e m tu d ja , hogy n a g y o b b tá v la tb a n m i szo lg áln á az é rd e k e it s a 460 m illió e ln y o m o tt e m b e r — a z t az e g y -k é t m illió t k iv év e, a k ik e t a m a rx is ta n ev elé s m á r fe lv ilá g o síto tt — m eg sem é rti, hogy m i n y o m ja el őket. A fe lé t sem h isz ik e l a n n a k , a m it a k o rm á n y m ond, d e m ég m in d ig ú g y g o n d o ljá k , hogy a k o rm á n y tesz m a jd v a la m it a h e ly z e tü k m e g v álto zása é rd e k é b e n . H a n e m a m i k o rm á n y u n k , a k k o r az ENSZ fog te n n i v a la m it. Ú gy látszik , ez v a n b é n ító h a tá s s a l A frik á ra , Á z siára és a v ilág m ás ré s z e ire is. N em fa n a tiz m u s ez, n em is a p á tia , in k á b b lu s ta sá g és te h e te tle n sé g .

A n é p m e g s z e r v e z é s e — a n a g y gazdasági kérd és A z e m b e re k n é h a a z t g o n d o ljá k , hogy a k ö zg azd aság a p én z és az á r u k k érd ése. A g a z d asá g o t a z o n b a n so k k a l in k á b b a b b ó l a szem szögből k e ll n ézn i, hogy a n é p m e n n y ire v a n m e g sz erv e z v e a tá r s a d a lm i t e r ­ m e lésre , m in t a te r m e lt ja v a k és elo sztá so k sz em ­ szögéből. A közg azd ászo k az á ltu d o m á n y o s m e n ta litá s b ű v ö le té b e n a m é rh e tő d o lg o k ra ö ssz p o n to sítjá k fig y e l­ m ü k e t, m in t a m ily e n e k az á ru k , a v ag y o n , a sz o lg á l­ ta tá so k . K ü lö n ö sen N y u g a to n és k ö v e tk e z é sk é p p e n a k é th a r ­ m a d v ilá g b a n az ip a ri k a p ita liz m u s n a g y fe jle ttsé g é v e l e g y ü tt k ia la k u lt a fin o m k ü lö n b s é g té te l a p o litik a és a k ö zg azd aság k ö zö tt, s e b b e n v a n a csalás. A z ip a ri o rszág o k g azd asá g i u ra lm a a v ilá g fe le tt c sa k ak k o r ta r th a tó fen n , h a a g a z d a sá g o t k ü lö n v á la s z tjá k a p o li­ tik á tó l. úgyhogy a k ö zg azd ászo k n em v o n já k k étség b e a p o litik a i s tru k tú r á t. A g a z d a sá g ta n csa k p o litik a i g a z d a sá g ta n leh et. A k ö zg azd aság k u lc s k é rd é se a p o litik a i szerv ezettség . N em a szegénység t a r tj a ra b s á g b a n a v ilá g n é p e ssé g é ­ n e k n ag y o b b felét, h a n e m a szerv e z e tle n sé g , v ag y is az a m ód, a h o g y an lá tjá k v a g y n e m lá tjá k a v a ló ság o t és a h o g y a n á llá s t fo g la ln a k v e le szem b en , ah o g y a n n e v e lő d te k v ag y n e m n e v e lő d te k a rr a , hogy m e g te ­ re m ts é k a szükség es tá r s a d a lm i fe lté te le k e t a k o n s t­ ru k tív m u n k áh o z . El k e ll tá v o lo d n u n k a „ d iffe re n c ia -sz e m lé le t”-tő l, azaz a ttó l, hogy fő k é n t a jö v e d e lm i e g y e n lő tle n ség k a ­ te g ó riá já b a n g o n d o lk o d ju n k . A d iffe re n c ia -sz e m lé le t is h o z z á ta rto z ik a n e o k o lo n ia lista és im p e ria lis ta p ro p a ­ g a n d a k ifin o m u lt m ó d sz ereih ez . A m ik o r W a lt R ostow p ro fesszo r n é h á n y év v el ez e lő tt k e z ü n k b e a d ta az a n tik o m m u n is ta iro d a lo m k la ssz ik u s a lk o tá sá t, a „T he S tag es of E conom ic G ro w th ” (A g azd a sá g i fejlő d és fok o zatai) cím ű m ű v é t, n a g y o n jó l tu d ta , m it tesz, m iv el e z t az a lc ím e t a d ta n e k i: „N em k o m m u n is ta m a n ife s z tu m ”. A k é th a r m a d v ilá g leg tö b b k ö z g a z d á­ sz á t és te rv e z ő jé t ez a k ö n y v b e fo ly á so lta s n a g y m é r­ té k b e n ez felelő s az é rt a z a v a ro s g o n d o lk o d á sé rt, am e ly m a n a p s á g ta p a s z ta lh a tó v ilá g sz e rte . A b b ó l a fe lté te le z é sb ő l in d u l k i, hogy a g a z d a ság i fe jlő d é sn e k v a n n a k eg y ete m es m in tá i, á lta lá n o s fo k o zatai, a m e ­ ly e k e n m in d e n o rsz á g n a k á t k e ll m en n ie . H a te h á l a szeg én y ek g azd ag o k a k a rn a k len n i, a k k o r a g a z d a ­

236

g o k a t k e ll k ö v e tn iü k azo n az ú to n , a m e ly e t ezek je ­ lö lte k k i n ek ik . A k ü lö n b ö ző „fo k o z a to k o n ” á th a la d v a fo g já k m a jd le sz ű k íte n i a k ö z ö ttü k lev ő szak ad é k o t. A z EN SZ g o n d o lk o d ása, m ég m in d ig ezen a „sza­ k a d é k - k órta n o n a lap sz ik . P l. a h íre s L e o n tie ff J e le n ­ té sb e n (L eo n tieff, W assily és m á so k : T h e F u tu re of th e W o rld E co n o m y ; A U n ite d N a tio n s S tu d y , O x fo rd U n iv e rs ity P re ss, N ew Y ork, 1977) a fe jle sz té s k ü lö n ­ böző „ fo rg a tó k ö n y v e it” a s z e rin t é rté k e lik , hogy m e n y ­ n y ire tu d já k c sö k k e n te n i a sz a k a d é k o t a v ilá g g a z d a ­ gai és szeg én y ei k ö zö tt. A szerző a z t m o n d ja , hogy az „EN SZ m á so d ik fe jle sz té si é v tiz e d é n e k n em zetk ö zi fe jle sz té si s tr a té g iá ja ” c sa k 2000 u tá n fo g ja e lk ezd en i, hogy a je le n le g i 12:1 a r á n y t le c sö k k e n tse . E gy m á sik „ fo rg a tó k ö n y v e t” ja v a so l, a m e ly a z o n b a n sz in té n nem fo g ja le c sö k k e n te n i a k ü lö n b ség e t. Ez a d iffe re n c ia -sz e m lé le t n a g y o n k ifin o m u lt, s m in t lá tjá k , m a g a m is h o zzászó láso m n ak sz in te egész első ré s z é t a n a g y v a g y o n k ü lö n b sé g b e m u ta tá s á n a k sz e n te l­ tem . K ö z g azd aság i g o n d o lk o d á s u n k b a n tú l k e ll j u t ­ n u n k a „ d iffe re n c ia ” és a „ n e m z e ti ö ssz te rm e lé s” fo ­ g a lm a in és el k e ll é rk e z n ü n k az ig azi p o litik a i g a z d a ­ ság tan h o z . N em sz a b a d m eg e n g e d n ü n k , hogy a s z a k ­ é rtő k ezen a p o n to n félre v ez e sse n e k . L e o n tie ff p ro ­ fessz o r ta r to tta a fő re fe rá tu m o t azo n a n e m ré g ib e n le z a jlo tt v ilá g k o n fe re n c iá n , a m e ly a n e m z e tk ö z i v a ­ lu ta a la p p a l fo g la lk o z o tt M ü n c h e n b e n . E lő a d á sá n a k c ím e ez v o lt: „M eg jeg y zések a k ö v etk ez ő év e k n é h á n y v ilá g m é re tű g az d asá g i k é rd é s é rő l.” K éső b b k özölte e lő a d á sá t a C h a lle n g e c. fo ly ó ira t is. Id é z e te im az e r e ­ d e ti e lő a d á s g é p írá so s szövegéből v aló k . Az eg y ik fo n ­ to sa b b m e g jeg y zése ez volt. „A m íg a n e m z e tk ö z i tő k e á ra m lá s i ir á n y á t és a n e m z e tk ö z i fejle sz té si seg ély e lo s z tá sá t u g y a n a zo k a g az d a ság i e rő k és u g y a n az o k a p o litik a i m e g g o n d o lá ­ sok s z a b já k m eg, a m e ly e k e d d ig is irá n y íto ttá k , a d d ig n e m csö k k e n a k ü lö n b sé g a fe jle tt és az ún. k ev ésb é f e jle tt o rszá g o k h e ly z e te k ö zö tt, ső t b izonyos e s e te k ­ b e n m ég csa k n ö v ek sz ik .” A to v á b b ia k b a n e lm o n d ja , hogy h a a je le n irá n y z a t to v á b b ta r t, az 1:12 a rá n y ú k ü lö n b sé g 2000-re l:1 8 -ra n ö v e k e d h e t. Ily e n k ilá tá s a i v a n n a k h á ro m e z e r m illió szeg én y e m b e rn e k a v ilág o n . Ez a „ d iffe re n c ia -sz e m lé le t”, a m e ly p e ssz im izm u s­ hoz és k é tsé g b ee sé sh ez v ezet, el k ell, hogy tű n jö n . A n em ze tk ö zi v a lu ta a la p r ó l ta r to tt b esz é d éb e n L eo n ­ tie ff egy m á s ik fo rg a tó k ö n y v e t a já n l, a m e ly sz e rin t a k ü lö n b sé g a rá n y a 1 :7-re csö k k en n e. Ez a „vegyes g a z d a sá g i” m eg o ld ás, a m e ly e t m á r k ip r ó b á lta k In d iá ­ b a n s o tt k u d a rc o t v a llo tt. N em szab a d , h o g y to v á b b ra is m e g tév e ssz en e k b e n n ü n k e t a k ü lö n b sé g c sö k k e n té ­ sé n e k ily e n lá to m á sa i. N e k ü n k a szeg én y o rsz á g o k b an sz o c ia lista o rsz ág o k b e li b a r á ta in k és a n y u g a ti o rs z á ­ g o k b an n ö vekvő, d e m ég m in d ig ig e n k o rlá to z o tt szá m ú b a r á tu n k seg ítség év el, a k ik v a ló b a n m e g é rtik a szeg én y ek p ro b lé m á já t, a p o litik a i g a z d a sá g i m e g ­ o ld áso k h o z k e ll fo ly a m o d n u n k . De n e m az az első sz á n d é k u n k , hogy m eg d ö n tsü k n e m z e ti k o rm á n y z a tu n k a t. M e g ta n u ltu k , hogy azzal, ha M rs. G a n d h i h e ly é b e M o ra rji D e sa i-t ü lte tjü k , csak ro n tu n k a h e ly z e tü n k ö n . S a z t sem g o n d o lju k , hogy M r. D esai fe lv á ltá s a M rs. G a n d h iv a l a b b a n a z ir á n y ­ b a n te tt lép és len n e, a m e r re h a la d n u n k k ell. S zá­ m u n k ra n e m a k o rm á n y o k je le n tik a le g fo n to sab b tén y ez ő t. A n é p re k e ll ö ssz p o n to síta n u n k fig y e lm ü n k e t. G azd aság i g o n d o lk o d á s u n k b a n az e lfo rd u lá s a ttó l, h o g y a „ k ü lö n b sé g ” -n e k és a k o rm á n y n a k k ö zp o n ti je le n tő sé g e t tu la jd o n íts u n k , e lső so rb a n e z t je le n ti: a) h o g y a n se g ítsü n k a n é p n e k ú jjá sz e rv e z ő d n i és

ú jjá n e v e lő d n i eln y o m o tt v o lta fe lism e ré sé b e n és az e l­ n y o m a tá s e lle n i h a rc b a n ; b) h o g y an se g ítsü k k ié p íte n i a n é p i sz e rv e z k e d é st és m ű v e lő d é st a te rm e lé s v o n a tk o z á sá b a n . M in d k e ttő v é g e re d m é n y b e n a k o rm á n y z a t fe la d a ta , k e z d e ti sz a k a s z u k b a n a z o n b a n m in d k e ttő leg e le m ib b tu d n iv a ló it csak ú g y le h e t m e g ta n u ln i, h a n e m k o r­ m á n y s z in te n v é g z ü n k p o litik a i g a zd a ság i m u n k á t o r­ szá g u n k b a n . A z e ls z a k a d á s ra és a tá r s a d a lm i ö n fe ­ g y e le m re v a ló e lő k é sz íté st a k o rm á n y k ik a p c s o lá sá ­ v a l k e ll e lk ez d en i. S sz e rin te m ez a b é k e c so p o rto k fe la d a ta a k é th a r m a d v ilág b a n .

13. in té z k e d é se k e t a n y u g a ti in flá c ió m e g fé k ez é sé re ; 14. az O PE C k ív á n s á g a sz e rin t az o la já ra k fo k o zato s e m e lé sé t az in flá c ió a rá n y á b a n .

E ze k re és so k m á s p o n tr a n é zv e m e g m u ta ttá k a p á riz si tá rg y a lá so k , h o g y o sto b asá g le n n e b íz n i a N y u ­ g a t jó a k a r a tá b a n . Ily e sm i n in cs, le g a lá b b is a d ö n té se k m e g h o z a ta lá n a k s z in tjé n n incs. E b b e n a k e m é n y v ilá g ­ b a n azok, a k ik p é n z z el és h a ta lo m m a l re n d e lk e z n e k , c sa k a n y o m á s n a k e n g e d n e k n é h a , d e so h a se m jó a k a ­ ra tb ó l. 2. M ásodszor, m eg k e ll sz a b a d u ln u n k a N y u g a to n k i­ a la k íto tt g a z d asá g i e lm é le te k tő l. P ro b lé m á in k ra n in cs se m m ifé le ú j v a lu tá ris (vagy ú j-k e y n siá n u s ) m eg o ld ás. E ze k re a n y u g a ti g az d asá g i e lm é le te k e g y a rá n t n em Az illúziók eloszlatása a lk a lm a z h a tó k . A n y u g a tia k e lm é le te ik k e l sem m e g ­ 1. M in d e n e k e lő tt k i k e ll á b rá n d u ln u n k m in d e n té ­ m a g y a rá z n i, sem m e g fék e zn i n e m tu d já k a m u n k a n é l­ k ü lisé g e t és az in flá c ió t. A n y u g a ti g a z d a sá g i e lm é le ­ ves h ie d e le m b ő l az e ln y o m ó in k és k iz sá k m á n y o ló in k tek , le g a lá b b is a k ö v etk ez ő p o n to k o n , te lje s csődöt jó a k a r a tá t illető en . M i tö r té n t m in d a z z a l a jó a k a r a tta l, m ondanak: a m e ly az U N C T A D 1976. év i h a tá r o z a tá b a n m e g az a) e lv á la s z tjá k a k ö z g az d asá g o t a p o litik á tó l s ezzel ú j n em ze tk ö zi g azd a sá g i re n d rő l ta rto tt( re n d k ív ü li le h e tő v é teszik a N y u g a t sz á m á ra , hogy fo ly ta ss a s a já t E N S Z -közgyűlés h a tá r o z a tá b a n fe je z ő d ö tt k i? M i tö r ­ u ra lm i p o litik á já t; a m i p ro b lé m á in k a t n e m o ld h a tja té n t a g azd ag és szegény o rszág o k k ö z ö tt 18 h ó n a p ig m eg o ly a n g a z d a sá g i re n d , a m e ly e g y ú tta l n e m p o li­ ta r tó p á riz si tá rg y a lá s o k o n ? O lv a ssu k csa k el a tik a i g a z d a sá g i re n d e z é s is; „R eq u iem az É sz a k -N y u g a ti K o n fe re n c ia fe le tt” c ím ű b) fig y e lm ü k e t a p iac i á ru c s e ré re ö ssz p o n to sítjá k s c ik k e t a F o re ig n A ffa irs 1977. o k tó b e ri s z á m á b a n n em n e m az e m b e ri k a p c so la to k ra , a m e ly e k a te rm e lé s k ö z­ k ise b b te k in té ly to lláb ó l, m in t J a h a n g ir A m u z e g a r, a b en k e le tk e z n e k és e rő sö d n e k ; n e k ü n k (és n e k ik is) N em zetközi V a lu ta A la p ig a z g a tó ja . P o n to s a n egy é v ­ o ly a n g a z d a sá g i e lm é le tre v a n sz ü k sé g ü n k , a m e ly in ­ v el ezelő tt, ta v a ly jú n iu s b a n s z a k a d ta k m eg a p á riz si k á b b a te rm e lé s e m b e ri és tá rs a d a lm i k a p c s o la ta ira tá rg y a lá s o k . A g azd ag o rszág o k c su p á n n é h á n y p o n to n v a n fig y elem m el, m in t a d o lg o k ra ; te tte k e n g e d m é n y e k e t, pl. hogy c) a n y u g a ti g a z d a sá g i e lm é le t s z e rin t á lta lá b a n a a) a seg ély ö sszeg et e g y m illiá rd d o llá rra l m e g e m e lté k sz a b a d p ia c szab á ly o z z a az e lo sztási k é rd é s e k e t. A „ lá t­ (am i n ag y o n k e v é s ); h a ta tla n k é z ” te ó r iá ja (a m e ly e t m e llé k e se n A d am b) elv ileg h o z z á já ru lta k , de g y a k o rla tila g n e m k ö te ­ S m ith e m líte tt m eg egy p ro te k c ió -e lle n e s érv b e n , de le z té k el m a g u k a t eg y közös a la p lé te síté sé re az a m e ly e t k é ső b b i th e o re tik u s o k is á tv e tte k k é n y e lm e s U N C T A D ir á n y ítá s á v a l o ly a n első d leg es á ru c ik k e k b e ­ d o g m ak é n t), b á r ú ja b b a n m ó d o s íto tta k r a j ta o ly an e m ­ sz erzésén ek fin a n sz íro z á sá ra , a m e ly e k re a szeg én y o r­ b e re k , m in t J. K. G a lb ra ith (a k o rm á n y o k és k o n sz e r­ sz á g o k n a k sü rg ő s szü k ség ü k v a n ; n e k sz e re p é t ille tő e n ), m ég m in d ig lá t h a ta tla n n á teszi c) a h iv a ta lo s á lla m i fe jle sz té si seg ély fo k o zása, fő ­ a k iz sá k m á n y o lo k ir á n y ító kezét. O ly a n e lm é le tre v a n k é n t a m ező g a zd aság i fe jle sz té s é rd e k é b e n ; sz ü k sé g ü n k , a m e ly a n e m z e ti és n e m ze tk ö z i ig a z sá g o s­ d) n é h á n y elv i m e g á lla p o d á s g y a k o rla ti elk ö telezés ság k é rd é s é t b e le é p íti m a g á b a az e lm é le tb e is; n é lk ü l a n y e rsa n y a g o k , a k e re s k e d e le m és se g ítség d) a n y u g a ti g az d a sá g i e lm é le t a b b ó l a fé lre v e z e tő n y ú jtá s te k in te té b e n . e lő feltéte le z é sb ő l in d u l ki, hogy „a tö b b az jo b b ” . és D e a g azd ag o rszág o k m e re v e n v is s z a u ta s íto ttá k a ho g y „ b irto k o ln i a n n y i, m in t le n n i” . Ez o ly a n e lm é le t­ szegény o rszág o k a lá b b i k ö v e te lé se in e k te lje s íté s é t: h ez v ezet, a m ely az e m b e ri önzés és k a p z sisá g tü z é t 1. az U N C T A D á lta l 1976-ban N a iro b ib a n e lfo g a d o tt sz ítja fe l és tá p lá lja . N e k ü n k o ly a n g azd a sá g i e lm é ­ egységes p ro g ra m v é g re h a jtá s á t az első d leg es á ru c ik ­ le tre v a n szü k sé g ü n k , a m e ly ik a te rm e lé s m o to rjá v á k e k k e l v a ló e llá tá s ró l és egy h a tm illiá rd d o llá ro s á r u ­ in k á b b az e m b e ri, tá r s a d a lm i h a jla n d ó sá g o t teszi m eg, a la p lé te síté sé t; m in t az önző é rd e k e k e t. O ly an e lm é le tre v a n sz ü k sé ­ 2. á rs z a b á ly o z á st a feld o lg o zo tt á ru k és az e lső d le ­ g ü n k , a m e ly a n e m z e te k e t és tá r s a d a lm a k a t n e m össz­ ges te rm é k e k k ö z ö tt; te rm e lé sü k s z e rin t é rté k e li; 3. a v ilá g p ia c i á re n g e d m é n y e k sz a b á ly o z á sá t; e) fel k e ll sz a b a d u ln u n k az aló l a n y u g a ti id eo ló g ia 4. az á ru c s e ré n é l a szeg én y o rszág o k h e ly z e té n e k alól, a m e ly a m o d e rn iz á lá st te k in ti az e m b e ri fe jlő d é s m eg felelő fig y e le m b e v é te lé t; e lő re h a la d á s a m á s ik k rité riu m á n a k . Ez az id eo ló g ia 5. egyes á ru k n a k m ég e x p o rtá lá s e lő tt v a ló fe ld o lg o ­ ig e n n a g y é rté k e t tu la jd o n ít az „ e ffe k tiv itá s ” -n a k , z á sá t ; a m e ly e t a te c h n ik a i e ljá rá s , a szerv ezés és az ig az ­ 6. a k e re s k e d e lm i füg g ő ség m e g v á lto z ta tá s á t és p é n z ­ g a tá s ja v ít m eg. K o ru n k b a n a m o d e rn iz á ló d á s fő h o r ­ ügyi k o m p e n z á lá st; dozói a n e m z e tk ö zi k o n sz ern e k . M iv el a k é th a r m a d 7. az elsőd leges á ru c ik k e k k e l k o n k u rrá ló s z in te tik u s v ilág v e zető b e le s z e re tte k a m o d e rn sé g b e , e z e k e t a a n y a g o k e lő á llítá s á n a k n em z e tk ö zi e lle n ő rz é s é t; k o n sz e rn e k e t k é rik fel, hogy v ég ezzék el n e k ik a f e j­ 8. a szegény o rszág o k e x p o rtjá n a k k e d v e ző b b e lb ír á ­ lesztési m u n k á t. A te c h n ik a és a b ü ro k r a tik u s s z e r­ lá s á t a g a zd ag o rszág o k é v a l sze m b e n ; vezés a m a i u ra lk o d á s, k iz sá k m á n y o lá s és eln y o m ás 9. k ö z v e tle n és á lta lá n o s ad ó ssá g c sö k k e n té st, az a d ó s­ k é t ik ereszk ö ze. C sak a „ m o d e rn iz á ló d á s” id e o ló g iá já ­ ság o k á ts z e rv e z é sé n e k m e g v ita tá s á t; ból v aló fe lsz a b a d u lá s lá tta t h a tj a m eg v e lü n k , h o g y a 10. a k ész és félk ész á ru k h o z z á fé rh e tő v é té te lé t a te c h n ik á n a k és a b ü ro k r a tik u s sze rv ezésn ek , h a az n y u g a ti p ia c o k o n ; e m b e risé g e t a k a r ja szo lg áln i, lé p é st k e ll ta r ta n ia az 11. n ag y o b b tő k e -se g ítsé g e t a k é th a r m a d v ilá g g y o r­ e m b e ri tá rs a d a lm i szerv e z k e d és k ép esség év el, ui. csak s a b b ip a ro s ítá s a é rd e k é b e n ; ez b iz to s íth a tja a zt, hogy az e m b e re k irá n y íts á k a 12. a n em ze tk ö zi tá rsa sá g o k e ljá rá s á n a k sz a b á ly o z á ­ te c h n ik á t és a szerv ezést, s n e m e g fo rd ítv a . sá t;

237

A fe jle tt te c h n ik a n a g y és b o n y o lu lt sz e rv e z é st k í­ v á n m eg. E h h ez v isz o n t k ö z p o n to s íto tt h a ta lo m sz ü k ­ séges, a m e ly az e m b e re k e t m in t m e g sz erv e z h e tő a la ­ n y o k a t sk a tu ly á z z a b e és ezzel v é g e t v e t a h elyi k u ltú r á k n a k és h a g y o m á n y o k n a k . A z e m b e rie ssé g és a szerv ezés k ö zö tti k ü z d e le m lesz a jö v ő e g y ik n ag y p ro b lé m á ja . M ely ik lesz az ú r a m á s ik fe le tt? Ez a leg fo n to sa b b k érd é s. Egy ú j h a ta lm i e lit k ia la k u lá s á ­ n a k veszélye e g y ü tt já r a tu d o m á n y o s te c h n ik a i fe jlő ­ dés fo ly a m a tá v a l. A n y u g a ti tá rs a d a lo m tö r té n e te ta ­ n ú s ítja , hogy ez a fo ly a m a t e g y re n ag y o b b te r ü le te t h ó d ít el az e m b e r m in d e n n a p i te v é k e n y sé g é b ő l és eg y re in k á b b k is z o lg á lta tja az e m b e rt a te c h n ik u so k ­ n a k és sz a k é rtő k n e k . E g y -eg y e m b e r m a g á n é le té b ő l e g y re k ev eseb b az, a m i é rte lm ile g m ég fe lfo g h a tó és ö n m a g a á lta l irá n y íth a tó , e z t a sz e re p e t m in d in k á b b a re n d k ív ü l sp e c ia liz á lt tu d o m án y o s, te c h n ik a i, p o li­ tik a i és b ü ro k r a tik u s sz e rv e z e te k v esz ik át. A b ü ro k ­ r a tik u s a n m e g sz e rv e z e tt g a z d a sá g i és te c h n ik a i h a ­ ta lo m v á lik a tá r s a d a lm i é le t ig azi m o zg ató já v á . A tu ­ d o m án y , a te c h n ik a , a p o litik a , az ü z le ti szerv ezés és a n a g y b a n k é rd e k e lts é g e k e g y m á sb a szövődve m in t egy n y o m asztó ó riá s te le p sz e n e k r á az e m b e re k re , a k ik te lje s e n te h e te tle n e k v e lü k szem b en . A k é th a r m a d v ilá g n a k p o litik a i g az d a sá g i g o n d o l­ k o d á sá b a n v ilá g o sa n k e ll lá tn ia , h o g y a m o d e rn iz á ló ­ d á s n a k n e v e z e tt e m e re n d s z e r a n eo k o lo n ia liz m u s eg y ik le g fo n to sa b b eszköze. M eg k e ll v iz sg á ln u n k , hogy a te rm e lé s sz o cia lista fo rm á i m ily e n m é r té k ­ b e n c sö k k e n th e tik ez e k e t a p ro b lé m á k a t, k ü lö n ö sen o ly an o rszág o k b an , m in t K ín a és K u b a . N em sz a b a d m e g e n g e d n ü n k , h o g y a „ m o d e rn iz á ló d á s k o rá n a k ” h itv a llá s a te lje s e n ú r r á leg y en fe le ttü n k . El k e ll k e ­ rü ln ü n k a z o k a t a sz ü k sé g te le n te rm e lé si e ljá rá s o k a t, a m e ly e k sz ü k sé g te le n b ü ro k ra tiz á ló d á sh o z v ezetn ek . A fe jlő d é sn e k n e m c sa k k ö rn y e z e ti, hanem ; h a ta lm i k o n c e n trá ló d á s i k o rlá ta i is v a n n a k . 3. F el k e ll sz a b a d u ln u n k a h a m is re m é n y e k b ű v ö ­ le té b ő l is. A „g a zd aság i fe jlő d é s fo k o z a ta i”-ró l szóló ro sto w i e lm é le t v o lt az e g y ik ily e n h a m is rem én y ség , a m e ly m e g té v e sz te tt b e n n ü n k e t. A z ú j n e m ze tk ö z i g azd aság i re n d a m á sik ily e n h a m is re m é n y e k e t tá p ­ lá ló jelszó, m iv e l je le n le g i e lk é p z e lé se sz e rin t n e m hoz se m m ily e n m eg o ld ást. F ő k é n t o ly a n k é rd é s e k k e l fo g ­ lalk o zik , m in t az á r a k s ta b iliz á lá s a és tá m o g a tá s a , a közös p é n zalap , az in te g rá lt á ru p ro g ra m , a d ó ssá g e le n ­ gedés, a k e re s k e d e le m m e g k ö n n y íté se , a te c h n ik a i m ó d szerek á ta d á s a , p é n z á tu ta lá s , k ö n n y ű h ite ln y ú jtá s , e lő v ételi jogok stb . M in d ezek o ly a n célok, a m e ly e k é rt to v á b b ra is h a rc o ln u n k k ell, h isz e n m in d e z e k re sü rg ő s szü k ség ü k le n n e az e la d ó so d o tt szeg én y o rsz ág o k n a k , hogy é le tb e n m a ra d h a s s a n a k . S a n a g y h ite le z ő k is b e lá th a tjá k , hogy h a n e m en g e d n e k k ö v e te lé se in k n e k , a b b ó l n e k ik is b a ju k sz á rm a z ik . D e h a m in d e z e k e t m e g v a ló síto ttu k is, a k k o r is a n e o k o lo n ia lista p ia c g a z d á lk o d á s h a ta lm i s z fé rá já b a n m a ra d u n k , am e ly b e n a k izsá k m á n y o lá s, az eln y o m á s és az e le m b e rte le n e d é s ú j fo r m á k a t ö lt m a jd . É p ü lő b e n is v a n m á r e h h e z a m eg felelő s tr u k tú r a a k a to n a i-ip a ri k o m p le x u m o k b a n , a m e ly e t a n e m ze tk ö zi k o n sz e rn e k k é p v is e ln e k és m ű ­ k ö d te tn e k . H a a p á riz si tá rg y a lá s o k s ik e rre l já r ta k v o ln a is és h a az új n em z e tk ö zi g a zd a ság i re n d m e g v a ló su lt v o ln a is, a k k o r is b e n n e le n n é n k u g y a n e b b e n a h a ­ ta lm i h á ló z a tb a n és m ég k e v e se b b ü tő k á r ty a len n e a k e z ü n k b e n , m in t a zelő tt. A p ia c g a z d á lk o d á s é rin ­ te tle n m a r a d n a ; a h a ta lo m k o n c e n trá ló d á s a lé n y e g é ­ b en u g y a n a z m a r a d n a n é h á n y a p ró v á lto z á ssa l (pl. Q a ta r, K u w a it és az E g y e sü lt A ra b E m irá tu s o k n em

238

eg észen k étm illió n y i n ép esség e k e rü ln e első h e ly re a n e m z e ti ö sszjö v ed elm i lis tá n ); a n é p n e k ta lá n egy k i­ csiv el tö b b p é n ze len n e, de n e m le n n e so k k a l tö b b sz e rep e a d ö n té s h o z a ta lb a n a k k o r sem . V a ló já b a n az fog tö rté n n i, hogy az ú j n em z e tk ö zi g a zd a ság i re n d k ö v e tk e z té b e n m ég tö b b p é n z v á n d o ro l m a jd a gazdag o rszág o k sz eg én y eitő l a szeg én y o rszág o k g a zd ag jaih o z. A k e d v e z ő b b á r a k é r t m a jd a g a z d a g o rszág o k szegé­ n y e in e k k e ll fiz e tn iö k s a leg tö b b h asz o n a m i sze­ g é n y o rsz á g a in k n é p essé g é n e k 2 0 % -á t k ite v ő k iv á lts á ­ g o so k n a k ju t. A z ú j n e m ze tk ö z i g a z d a sá g i re n d e lső ­ so rb a n a z o k n a k a p riv ile g iz á lt o sz tá ly o k n a k á ll az é r ­ d ek éb en , a m e ly e k je le n le g a k é th a r m a d v ilá g p o litik a i és g a z d a sá g i vezető i. T e h á t n e m ez az a m eg o ldás, a m e ly b e n a v ilág szeg én y ei re m é n y k e d h e tn e k . 4. M eg k e ll ta n u ln u n k m eg lá tn i, hogy k ik a szö v et­ ség ese in k és k ik az elle n sé g ein k . E lő szö r is fel k ell tu d n u n k is m e rn i az e lle n sé g a rc á t, hogy le g a lá b b b e le ­ k ö p h e ssü n k . E n n ek az a rc n a k k é t o ld a la v a n , a m e ly e t m á ris fe lis m e rh e tü n k : (i) a n a g y k o n sz e rn e k és (ii) a n ö v e k v ő fe g y v e rk e zé si h a ta lo m a n e o k o lo n ia lista g az­ d aság b a n . (i) A n em ze tk ö zi tá rsa sá g o k ró l n e m k e ll s o k a t be­ szélni. E zek az „ id ő k je le i” — á tm e n e t a n e m ze tk ö zi m u n k a m e g o sz tá sn a k a n e o k o lo n ia lista g a z d a sá g b a v aló in te g rá ló d á s a felé. A 19. sz ázad m á so d ik fe lé b e n a g y a rm a to sító im p e ria liz m u s k é t d o lg o t m ű v e lt: a) fe l­ g y o rs íto tta a tő k e fe lh a lm o z ó d á sá t a n y u g a ti o rsz ág o k ­ b a n és b) m e g g y o rsíto tta a n e m ze tk ö z i k e re sk e d e le m k ite rje d é s é t, k ü lö n ö se n az 1840—70 k ö z ö tti id ő s z a k ­ b a n (v. ö. A. L. L o n g h e a d : T h e G ro w th of th e I n t e r ­ n a tio n a l E conom y 1820— 1960, L on d o n , 1971, 90. l.). Ez a k é t fo ly a m a t se g íte tte elő a n y e rs a n y a g á ra m lá s á t a g y a rm a to k ró l N y u g a tra . A z így n y e rt n y e rs a n y a g o t a r r a h a s z n á ltá k fel, h o g y to v á b b fo k o zzák e z t az á ra m lá s t és h a k ell, fe g y v e re s e rő v el is m e g v é d e lm e z ­ zék. A n y u g a ti tu d o m á n y és te c h n ik a e m e k e ttő s fo ­ ly a m a tb a n n ő tt ó riá sira . A 20. század első fe lé b e n e n n e k a fo ly a m a tn a k fő k o o rd in á to ra N a g y -B rita n n ia és F ra n c ia o rsz á g volt. De e lő n y e ib e n o szto zn iu k k e lle tt az E g y e sü lt Á lla m o k ­ k a l és az é sz a k n y u g a t-e u ró p a i n e m z e te k k lu b ja iv a l. A fig y elem e b b e n az id ő sz a k b a n a „n e m z eti g a z d a sá g ” fe jle sz té sé re irá n y u lt, ez a g a z d a sá g p ed ig a n a g y v á ro ­ so k o n a la p u lt (In d iá b a n pl. így n ő tt v ilá g v á ro ss á C a l­ c u tta és B o m b ay ). A z e lk ép z e lé s az v o lt, h o g y egy cso p o rt „ b e n n sz ü lö tt” ü z le te m b e r se g ítség év e l k iz s á k ­ m á n y o ljá k a b elfö ld i p iaco t. E zek n ek a k ö z v e títő k ­ n e k is k e lle tt ré s z e se d n iü k a h aszo n b ó l, d e az ig azá n n a g y konc a g y a rm a ti u ra k n a k ju to tt az o rszág o n b e ­ lü l és k ív ü l. N a g y -B rita n n ia pl. im p o rtjá n a k 25—3 5 % -át n e m a s a já t e x p o rtjá b ó l fed ezte, h a n e m a k ü lfö ld ö n b e ru h á z o tt tő k e k a m a ta ib ó l. A m á so d ik v ilá g h á b o rú u tá n egy ú j fázis kezd ődik, a m e ly re a p o litik a i d ek o lo n izáció je lle m ző és a g y a r­ m a ti u ra k é rd e k e in e k közös in te g rá c ió á lta l v a ló k o n ­ szo lid áció ja. A S z o v je tu n ió t e lg y e n g íte tté k a h á b o rú sz ö rn y ű k ö v e tk ez m é n y e i. N ém eto rszág , O laszo rszág és J a p á n sz in té n a v e s z t e s e k k ö zö tt v o lta k . A m erik a, a m e ly n e m s o k a t sz e n v e d e tt a h á b o rú tó l, v o lt az e g y e tle n o ly a n ország, a m e ly a lk a lm a s n a k b iz o n y u lt a n y u g a ti c so p o rt v e z e té sé n e k á tv é te lé re . D e A m e rik a ezt jó ö sztö n n e l is v ég ezte, n e m a k a rv á n az a m e rik a i é rd e k e k e t, az é sz a k n y u g a t-e u ró p a i g y a rm a ti u r a k é r ­ d ek e i e lé h ely ez n i. A z U SA c su p á n g y ám és v e z é r le tt a „ n y u g a ti c iv ilizá c ió ” v é d elm e z é séb e n s e rrő l a sz e re p é rő l m áig sem m o n d o tt le. E b b e n a P a x A m e ­ r ic a n a -b a n é lü n k m ost, a m e ly a n y u g a ti h e g e m ó n iá t ig y e k sz ik m e g s z ilá rd íta n i az egész n e m sz o c ia lista (és

h a leh etség es, a szo cialista) v ilág fe le tt. M in d e z 1944b e n k ez d ő d ö tt a B re tto n W oods e g y ezm én n y el, m a jd a H a v a n n a i N y ila tk o z a tta l, v é g ü l p e d ig a G A T T m e g ­ te re m té sé v e l 1948-ban. Ez az a m e rik a i v e z eté s a la t t á lló n e o k o lo n ia lista m ó d szer n e m a k o rm á n y o k a t h a s z n á lja fe l eszk ö zeiü l. A k o rm á n y o k s e g íth e tn e k , d e a fő eszköz a v ilá g g a z d a ­ sági s tru k tú r a , m e ly n e k m e g k a p a rin tá s á v a l p o litik a ila g is m e g sz e rv e z h e tik a k iz sá k m á n y o lá st. A N A T O -n ak is ez az ig azi célja , te h á t n e m is a n n y ir a a n y u g a ti o rszág o k v é d e lm e a sz o v je t tá m a d á stó l, h a n e m a N y u ­ g a t g azd aság i é rd e k e in e k v éd elm ezése. E rre is h a s z n á l­ já k első so rb an . A m ik o r ez a s tr u k tú r a m á r m eg v o lt, az U SA N y u ­ g a t-N é m e to rsz á g o t és J a p á n t is b e fo g a d h a tta a le ln ö k ö k ­ k é n t, v ag y m ás n y u g a ti o rsz á g o k a t is k ise b b p a r t n e ­ r e k k é n t eb b e a v ilá g m é re tű n e o k o lo n ia lista ü zletb e. A rég i g y a rm a ti s tr u k tú r á b a n a v á lla lk o z ó k főleg egyes szem ély ek v a g y c sa lá d o k v o lta k . D e a n y u g a ti n e m z e ti á lla m m a m á r n e m tu d ja p o lg á ra i v á lla lk o z ó é rd e k e it m eg v éd e lm e zn i. A je le n le g i k ö z p o n to síto tt g azd aság i s tr u k tú r a tú llé p az egyes n e m z e te k h a tá ­ ra in , o lig a rc h ik u s ü z le ti szö v etség ek u ra lm a a la tt áll, a m e ly e k n e k szerv ezeti, p én z ü g y i és te c h n ik a i a u to n ó ­ m iá ju k v a n és n e m fü g g n e k se n k itő l, m in t az egyes k o rm án y o k . E zek et az a u to n ó m s tr u k tú r á k a t sz ü k sé ­ g esn ek ta r tj á k a n ö v e k e d é sh e z és az ex p an zió h o z. A u to n ó m iá ju k a) a te rm e lé s so k féleség én , b) a te r m e ­ lési fo ly a m a t v e rtik á lis in te g rá c ió já n (pl. az é rc k ib á ­ n y á sz á sá tó l a k é sz á ru k e lő á llítá s á ig m in d e n t ők v ég ez­ n e k el) és c) a ru g a lm a ss á g g a l p á ro s u lt n ag y m é re ­ te k e n ala p sz ik , pl. m e g v a n n a k a s a já t k u ta tó és fejlesztő cso p o rtja ik , a m e ly e k g o n d o sk o d n a k a te c h n i­ k a i ú jítá s o k ró l, hogy e g y re rö v id e b b idő a la tt b iz to s ít­ sá k a b e fe k te te tt tő k e m a x im á lis h o za m á t. A g azd aság i k ite rje d ts é g n e k és a te rm e lé si fo ly a m a t­ n a k ezt az in te g rá c ió já t k é p v is e lik a n em z e tk ö zi k o n ­ szern ek . A z 1950-től 1970-ig e lte lt h ú sz e szte n d ő a la tt a N y u g a t ezzel m e g k é tsz e re z h e tte k o rá b b i á tlag o s n ö ­ v e k e d é sé n e k ü te m é t (1850—1950-ig ez 2,5% -os vo lt, 1950—70-ig v isz o n t 4,7% -os). A n e m z e tk ö z i k o n sz e rn e k így fo k o z a to sa n a n e m z e tk ö z i p o litik a i s tr u k tú r á k le g ­ főbb) d ö n té s h o z a ta li sz erv e iv é v á ln a k a n é lk ü l, hogy p o n to sa n m e g h a tá ro z o tt, v a g y d e ju r e p o litik a i s t á tu ­ su k len n e. A v a ló s á g b a n a z o n b a n o ly a n h a ta lo m m a l re n d e lk e z n e k , a m e lly e l e g y e tle n n y u g a ti k o rm á n y sem m e r sz e m b e n á lln i, v a la m e n n y i e n g e d e lm e sk e d n i k é n y ­ sz e rü l n ek ik . A v ilá g b a n k é rd e k e lts é g e iv e l e g y ü tt a n e m z e ti k o n sz e rn e k ir á n y ítjá k m a p o litik a ila g is és g azd a sá g ila g is a v ilág n e o k o lo n ia lista p ia c g a z d á lk o ­ d á s á n a k re n d s z e ré t. A n e m z e ti v a g y n e m z e tk ö z i e lle n ­ ő rzés n é lk ü l m á ris re n d e lk e z é sü k re á lló v a g y m eg sz e ­ re z h e tő a n y a g i eszközök ré v é n elég h a ta lm u k v a n a h ­ hoz, hogy ir á n y íts á k a k o rm á n y o k a k a r a tá t és m e g ­ ü ssék a n e k ik m eg felelő h a n g o t a n e m z e ti és n e m z e t­ közi k a p c so la to k b a n . A k o rm á n y o k le g fe lje b b csa k n a ­ gyon k is n y o m á s t g y a k o ro lh a tn a k rá ju k , d e n e m e l­ le n ő riz h e tik és n e m k o o rd in á lh a tjá k te v é k e n y sé g ü k e t n em zetk ö zi g azd aság i és p o litik a i té re n . A k o rm á n y o k n a k v isz o n t k i k e ll e lé g íte n iü k e n a g y tá rsa sá g o k szü k ség le te it. E z é rt h o zzák lé tre az o ly an ú j nem ze tk ö zi eszközö k et, m in t a N em zetk ö zi V a lu ta ­ a la p , v a g y a V ilág b a n k , h o g y eze k k e l ir á n y íts á k a k é t­ h a rm a d v ilá g k ö z g a z d a sá g á t és p é n z ü g y i p o litik á já t, d e a k a p ita lis ta g a z d á lk o d á s fe jle sz té sé b e m á r n e m sz ó lh a tn a k bele. A nem ze tk ö zi k o n sz e rn e k m a le g a lá b b ré sz b e n á t ­ veszik a k o rm á n y o k n é h á n y k o rá b b i fu n k c ió já t. Jó p é ld a e rr e a n em ze tk ö zi p én zü g y i h e ly zet. A z elő tt

a n e m z e ti k o rm á n y o k ú g y g o n d o ltá k , hogy m a g u k s z a b h a tjá k m eg s a já t v a lu tá ju k é rté k é t, h a bizonyos m e n n y isé g ű b a n k je g y e t és fé m p é n z t b o c sá ta n a k ki, v a g y v o n n a k k i a fo rg alo m b ó l. M a m in d ez m á r a n e m z e tk ö z i k o n sz e rn e k k e z éb e n v a n . A b a n k o k k a l e g y ü tt o ly a n ó riá si m e n n y isé g ű fo rg a th a tó tő k e fe le tt re n d e lk e z n e k , a m e ly e t b a n k á tu ta lá s o k k a l, h ite lle v e ­ le k k e l stb. h o z h a tn a k m o zgásb a, ho gy az A m e rik a i D íjsz a b á si B izo ttsá g je le n té s e sz e rin t 1970-ben, a m ik o r a v ilá g g a z d a sá g b a n rö v id le j á r a t r a 268 m illiá r d d o llá r é rté k ű összeg á llt re n d e lk e z é sre , a n em z e tk ö zi k o n ­ sz e rn e k e b b ő l 190 m illiá rd d a l re n d e lk e z te k (W. A. P. M a n s e r: T h e F in a n c ia l R ole of M u ltin a tio n a l E n te r­ p rise s, A sso ciated B u sin ess P ro g ra m m e , C asseles, L o n ­ don, 1973). Ezzel te h á t ők eg y m ás k ö z ö tt tá m o g a tn i, v a g y le ro n ta n i tu d já k eg y -eg y o rszág v a lu tá já t. A n e m ze tk ö z i k o n sz e rn e k eg y m á s ik fo n to s s z e re p e t is já ts z a n a k a tő k e n e m z e tk ö z ie síté sé b e n és a n e o ­ k o lo n ia liz m u s m e g e rő síté sé b e n . E gy fejlő d ő p ia c g a z d á l­ k o d ási o rsz á g n a k n e m c su p á n az a g az d asá g i é rd ek e, hogy e lle n ő rizz e a p ia c o t e x p o rtja és im p o rtja sz e m ­ p o n tjá b ó l. E g y sz e rib e n fo n to s e le m m é v á lt a tő k e (s n e m c su p á n a k é sz á ru k ) e x p o rtá lá s á n a k fo ly a m a ta . P l. 1957 és 1965 k ö z ö tt az A m e rik a á lta l g y á rto tt á ru k e x p o rtja 4,2 m illiá rd d o llá rra l n ő tt, a n y u g a t-n é m e t­ ország i g y á rtm á n y o k é 8,4 m illiá r d d o llá rra l, a J a p á n á lta l g y á rto tta k é 5,2 m illiá rd d o llá rra l. D e 1971-re a J a p á n á lta l se g é ly e z e tt k ü lfö ld i ü z e m e k te rm e lé se 9 m illiá r d d o llá rra e m e lk e d e tt, a m i a ja p á n e x p o rt é rté k é n e k 3 7,5% -át je le n te tte ; az N S Z K á lta l seg ély e­ z e t g y á ra k é 14,6 m illiá rd d o llá rra , azaz a te lje s N S Z K -e x p o rt é rté k é n e k 3 7 ,4 % -ára; az U SA á lta l se­ g é ly e z e tte k é 172 m illiá rd d o llá rra e m e lk e d e tt. I t t te ­ h á t egy n ag y o n k ü lö n ö s h e ly z e tte l á llu n k szem ben. Egy ré sz e a n n a k , a m it m o n d ju k n y u g a tn é m e t e x p o rt­ k é n t ta r ta n a k n y ilv á n , tu la jd o n k é p p e n az U SA á lta l se g é ly e z e tt ü zem ek g y á rtm á n y a és m e g fo rd ítv a . M eg­ d ö b b e n tő tén y , h o g y 1971-ben v a la m e n n y i k a p ita lis ta ip a ro s íto tt ország e x p o rtjá n a k ö ssz é rté k e 133,7 m il­ liá rd d o llá r vo lt, d e e n n é l tö b b e t te r m e lte k — 172 m il­ liá rd d o llá r é rté k b e n — az USA á lta l se g é ly ez e tt k ü l­ fö ld i ü zem e k ! (M u ltin a tio n a l C o rp o ra tio n s in W o rld D e v e lo p m e n t, E N SZ k ia d v á n y , 1973, 19. tá b lá z a t — idézi C elso F u rta d o , T h eo to n io d os S an to s, H e rb e rt S o u za: „ T h e In te rn a tio n a liz a tio n o f C a p ita l” a L a tin A m e ric a n R e se a rc h U n it S tu d ie s II. k ö te t 2. s z á m á ­ b a n , 1978 fe b ru á r). A m e rik a k ü lfö ld i te rm e lé se e g y ­ m a g á b a n tö b b v o lt, m in t az U SA, N y u g a t-E u ró p a és J a p á n te lje s e x p o rtja e g y ü ttv é v e . Íg y a n e m z e tk ö zi k o n sz e rn e k h a tá ro z z á k m eg a g a zd a ság i te rm e lé s t a n e m z e tk ö z i k a p c so la to k k ö ré n k ív ü l is. A n e m z e tk ö zi k o n sz e rn e k k é p e z ik te h á t a n e o k o lo n ia liz m u s a rc á n a k e g y ik o ld a lá t. (ii) E n n e k az a rc n a k a m á sik o ld a la a fe g y v e rg y á rtá s és feg y v e rk e re sk e d e le m . M ié rt csap B rzezin ski és az á lta la v e z e te tt h á ro m h a ta lm i ö sszeesk ü v ő k cso­ p o rtja o ly a n n ag y lá r m á t a S z o v je tu n ió fe n y e g e tő tá ­ m a d á s á n a k v eszély e m ia tt? M ié rt te r je s z t n a g y h a ­ z u g sá g o k at a S z o v je tu n ió és K u b a sz e re p é rő l K o n g ó ­ b a n és D é l-A frik á b a n ? M ié rt iz g a tja a k ín a ia k a t, hogy elk é p e sz tő n y ila tk o z a to k a t te g y e n e k K ín á n a k a S zo v­ je tu n ió ré sz é rő l v a ló fe n y e g e te ttsé g é rő l? E lső so rb a n a z é rt, h o g y ig a z o lja a N A T O -o rszág o k k a to n a i k ö lt­ sé g v e té sé n e k fe le m e lé sé t le g a lá b b 100 m illiá rd d o llá r­ ral, a m iv e l — a z t g y a n íto m — a p iac g a z d á lk o d á si re n d s z e rt a k a r ja é le tb e n ta rta n i. N em a k a ro k h o ssz a sa b b a n fo g la lk o z n i ezzel az ig en fo n to s g azd a ság i k érd é sse l. C sak n é h á n y eg y sz e rű m e g ­ á lla p ítá s t k ív á n o k ten n i.

239

(1) H a a je le n le g i k a to n a i k ia d á s o k 1 0 % -át n e m ­ zetk ö z i e g y ezm én n y e l fé lre le h e tn e te n n i, 40 m illiá rd d o llá ru n k len n e, a m e lly e l fin a n sz íro z n i le h e tn e a N em zetk ö zi Á ru a la p o t, tá m o g a tn i le h e tn e a k é th a r ­ m a d v ilá g b a n az ö n e llá tá s i és e lsz a k a d á si te r v e k e t és m eg le h e tn e e rő s íte n i a fe jlő d ő o rszág o k ip a ri b á z i­ sá t. Ez eg y szerű té n y . M eg k e lle n e v iz sg á ln i, hogy m ié r t n e m le h e t v é g re h a jta n i. (2) A n u k le á ris leszerelés ü g y é t n e m le h e t to v á b b ra is az A to m -sto p E g y ezm én y re, v a g y a N em zetk ö zi A to m e n e rg ia B iz o ttsá g ra h ag y n i. E gyik sem elég h a ­ tékony. A z A to m -sto p E g y e z m én y t b á rm e ly ik a lá író ország k ijá ts z h a tja a zzal az e g y sz e rű fo g ással, hogy a p lu to n iu m b o m b a k ü lö n b ö ző ö sszetev ő it „m o zg ó sítási a la p ”- k é n t fé lre te sz i, d e e z e k e t h á b o rú s szü k ség e se té n n é h á n y h é t le fo rg á sa a la tt ö s s z e á llíth a tja . S m i töb b, a n a g y h a ta lm a k o n k ív ü l is ig en so k a n v a n n a k m á r fe lfe g y v e rk e z v e a to m b o m b á v a l — In d iá n a k is v a n n é ­ h á n y a to m b o m b á ja . A T im e M a g a z in e 1976. á p r ilis 12-i sz á m á b a n o lv a s h a ttu k , hogy Iz ra e ln e k a k k o r (két év v el ezelőtt) v o lt „13 a to m b o m b á b ó l álló n u k le á ris k észlete, ö sszeállítv a , e lra k tá ro z v a és k ész e n a rr a , hogy k ü lö n le g e se n fe lsz e re lt K fir és P h a n to m b o m b ázó k ró l, v ag y J e r ik o ra k é ta h o rd o z ó k ró l ellen ség es e rő k re v esse”. A z ú j sz á llítm á n y o k , a m e ly e k e t ré s z b e n az a ra b országok, ré s z b e n Iz ra e l k a p , á lla n d ó a n n ö v elik a m eg lev ő k észlete t. A lesze re lé s és a fe g y v e rk e re s ­ k e d e le m e lle n ő rz é sé t te h á t a n e m z e tk ö z i közösség eg é­ sz én ek k ell k ezéb e v en n ie. (3) N y ilv án v aló , hogy a fe g y v e rsz á llítá so k e g y ik célja a p iac k ite rje sz té s e , a m u n k a n é lk ü lisé g c sö k k e n té se a fe jle tt p ia c g a z d á lk o d á si o rsz á g o k b a n és a p ro fit m a x i­ m u m ra em elése. A n a g y p ia c k ite rje s z té s e m a az u r á ­ n iu m m a l és m á s n u k le á ris a la p a n y a g o k k a l, a n u k le á ris ro b b a n ó a n y a g o k elő állítá sá v a l; folyik. A n e o k o lo n ia ­ lis ta re n d s z e rb e n o ly a n erő s a v e rse n g é s az USA, F ra n c ia o rsz á g , az N S Z K és J a p á n k ö z ö tt a m in é l n a g y o b b jö v e d e le m é rt a re a k to r és ro b b a n ó a n y a g ü z ­ letb ő l, hogy n e m tö rő d n e k azzal, m ily e n k ö v e tk e z ­ m é n y e k k e l j á r m a jd ez a v ilá g b é k e sz á m á ra . A n eo ­ k o lo n ia lista re n d s z e rt n e m é rd e k li a leszerelés, e lle n ­ kezőleg, n ag y o n is erő s é rd e k e fű ző d ik a fe g y v e rk e ­ zési v e rs e n y és a n u k le á ris fe jle sz té s m e g g y o rsítá sá ­ hoz a h aszo n é rd e k é b e n . A z o rszág o k k ö z ö tti fe g y v ersz á llítá so k az 1966. évi 4,66 m illiá rd d o llá r é rté k rő l 1975-ben 9,72 m illiá rd d o llá r é rté k re e m e lk e d tek . (4) De e n n e k a feg y v e rk e z ési v e rs e n y n e k v a n egy m á sik v o n á sa is, az ti., h o g y a n e o k o lo n ia lista s tr u k ­ tú r a függőségi re n d s z e ré t a feg y v e rk e zé s ü g y éb e n is m e g e rő sítse és m e g sz ilá rd ítsa . H a J. K. G a lb ra ith p ro fe ssz o rn a k ig a z a v o lt A th é n b a n a N e m zetk ö zi Ü z­ le ti K o n fe re n c iá n ta r to t t b e szé d é b e n (1977), hogy 1976b a n a v ilá g -p ia c g a z d á lk o d á si re n d s z e rb e n g y á rto tt v a ­

la m e n n y i á r u 4 2 % -a 200 az E g y e sü lt Á lla m o k b a n levő ó riási n e m ze tk ö z i k o n sz e rn te rm é k e , a k k o r fe lté te le z ­ h ető , ho gy a fe g y v e rsz á llítá si h á ló z a t sz erv e s ré s z e a v ilá g m é re tű k a to n a i-ip a ri k o m p le x u m n a k . Ez a m i e lle n sé g ü n k a rc á n a k k é t o ld ala. S zö v etsé­ g e sein k azok, a k ik a p ro b lé m á t így lá tjá k , v a g y e g y ü tt tu d n a k é rez n i a m i lá tá s m ó d u n k k a l és tá m o g a tn a k b e n n ü n k e t az ellen ség e lle n v ív o tt h a rc u n k b a n . N em a n y u g a ti e m b e re k a m i ellen sé g e in k . A z e llen ség re jtv e v an. H a b izo n y o sak v a g y u n k a b b a n , h o g y fe lism e rtü k az a rc á t, k ö p jü n k bele. H a e lég osto b a, v issza fog ü tn i és ezzel le le p lez i m a g á t. V aló sz ín ű b b a z o n b a n , hogy e ltű ri a s é rté s t és m e g p ró b á l m e g té v e sz te n i b e n n ü n ­ k et, ú g y tü n te tv é n fel m a g á t, m in th a b a r á tu n k és szö v etsé g e sü n k len n e. N e e n g e d jü k m e g té v e sz te n i m a ­ g u n k a t, h a n e m le g y ü n k é b erek . B efe je zé sü l h a d d id ézzem M á ria én e k é t, v a la m in t n é h á n y ig é t K e re sz te lő J á n o s tó l és U ru n k tó l: „ H a ta lm a s do lg o t c se le k e d e tt k a rjá v a l, sz é tsz ó rta a zo k at, a k ik n e k gőgös a sz iv ü k in d u la ta . H a ta lm a s o k a t d ö n tö tt le tró n ju k ró l, és m e g a lá z o tta k a t e m e lt fel. É h e z ő k e t lá to tt el ja v a k k a l, és b ő v e lk e d ő k e t k ü ld ö tt el ü re s k ézzel.” Lk. 1, 51— 53. „ K iá ltó h a n g ja szól a p u sz tá b a n : K é sz ítsé te k el az Ú r ú tjá t, te g y é te k e g y en essé ö sv é n y e it; m in d e n sz a k a d é k o t tö lts é te k fel, m in d e n h e g y e t és h a lm o t h o rd ja to k el, leg y en a g ö rb e ú t egyenessé, a görö n g y ö s sim á v á ; és m e g lá tja m in d e n h a la n d ó az Is te n sz a b a d ítá s á t.” L k 3, 4—6. „A z Úr L elk e v a n é n ra jta m , m e rt fe lk e n t engem , ho g y e v a n g é liu m o t h ird e sse k a sz e g é n y e k n ek ; a z é rt k ü ld ö tt el, hogy sz a b a d u lá s t h ird e sse k a fo g ly o k n ak , és a v a k o k n a k sz e m ü k m e g n y ílá s á t; h o g y sz a b a d o n b o c sá ssa m a m e g k ín z o tta k a t, és h ird e sse m az Ű r k ed v e s e sz te n d e jé t.” L k 4, 18— 19. „B oldogok, a k ik sze g én y ek le lk i é rte le m b e n , m e rt ö v ék a m e n n y e k o rszá g a.” M t 5, 3 „B o ld o g o k a szelíd ek , m e r t ő k ö rö k lik a fö ld e t.” M t 5, 5

Nóéval túlélni A V ilá g g y ű lé se n elh a n g z o tt b ib lia t a n u lm á n y o k k ö zü l J ü r g e n M o l t m a n n p ro fessz o rét k ö z ö l j ü k te ljes te r je d e l­ mében. A m i seg ítség ü n k az A ty á n a k a n e v é b e n v a n , a k i az e g et és fö ld e t a lk o tta , a k i ö rö k k é m e g ta rtja sz a v á t és h ű sé g é t és n em h a g y ja el kezei m u n k á it. * A k iv á la s z to tt b ib lia i szak asz M ózes első k ö n y v éb en v an , a 9. fe je z e t 1—7. és 13—17. v e rse ib e n . K özli v e ­

240

lü n k a N óé n a k a d o tt á ld á s t és a v e le k ö tö tt szö v etséget a vízözön u tá n . H ogy m e g é rtsü k ü z e n e té t, e lő b b fel kell e le v e n íte n ü n k a hely zetet, a m e ly b e n e lh a n g z a n a k Is te n em ez íg éretei. A vízözön tö rté n e te a tö rté n e le m e lő tti id ő b e n k ez­ dő d ik . Az 1 M ózes 6 b eszéli el, h o g y a n k e r ü lt r á so r: „És Is te n lá tta , hogy m e n n y ire m e g ro m lo tt a föld, m e r t m in d e n k i rossz ú tr a t é r t a föld ö n . E zt m o n d ta Is te n N óé n a k : E lh a tá ro z ta m , hogy m in d e n é lő n e k v é ­ g e t v etek , m e r t erő szak o ssá g g al te lt m e g m ia ttu k a föld. E z é rt e lp u s z títo m ő k e t a fö ld d e l e g y ü tt. C sin álj

b á rk á t g ó ferfából, k észíts re k e s z e k e t a b á rk á b a n és v o n d b e k ív ü l-b e lü l s z u ro k k a l” (6, 12— 14). E k k o r jö n a n ag y á rv íz a k áo szb ó l és e lp u s z tít m in ­ d e n é le te t a földön. C sak N óé és á lla ta i m e n e k e d n e k m eg a b á rk á b a n . V elü k k ö ti Is te n az ú j sz ö v etség et és n e k ik a d ja az ú j á ld á st. M itik u s tö r té n e t ez, a m e ly a v ilá g p u s z tu lá s á ró l b e ­ szél. A leg tö b b n ép m íto sz a h a so n ló e m lé k e k e t ő rz ö tt m eg a v ilá g m eg sem m isü lésé rő l. A z is te n e k e lh a tá ro z ­ tá k a v ég et — m o n d já k ezek a m íto szo k . A B ib liá b a n egy k issé m á s k é p p e n v a n : a v ilá g az e m b e ri ro m lo ttsá g és az is te n i íté le t k ö v e tk e z té b e n p u s z tu lt el. H a ez a tö r té n e t m ítosz, a k k o r egy m ély, id ő tle n ig azság o t fe je z k i: az e m b e r tu d ja , hogy ő n e m isten , h a n e m te re m tm é n y . T e h á t n e k i és v ilá g á n a k p u s z tu l­ n io k kell. D e az e m b e r tu d a s a j á t b ű n é rő l is. E lv e sz í­ t e tte á rta tla n s á g á t. E z é rt fé l a k a ta s z tró fá tó l, a b ű n ui. m in d ig fé le lm e t okoz. D e v a jo n v a ló b a n csa k az ősidők tö r té n e te ez? C su ­ p á n egy id ő tle n ig azság k ife je z é se ? Ig a z á b a n v év e p ró ­ fécia is a m i je le n ü n k sz á m á ra . A fö ld te le v a n ro m lo tt­ ság g al: — 2000-re e lh a s z n á ló d ik m in d e n n y e rsa n y a g , am elly e l m a g a z d á lk o d n a k az ip a ri n e m z e te k ; — 2000-re a n n y ir a b esze n n y ez ő d ik a lev eg ő és a víz, hogy m á r n e m le h e t m e g tis z títa n i; — 2000-re k ip u s z tu ln a k a m a is m e rt á lla tf a jo k százai és n ö v é n y fa jtá k e z re i; — az e m b e re k je le n le g n a p o n ta tö b b m in t egy m il­ liá rd d o llá rt k ö lte n e k feg y v e rk e z é sre , hogy k ö lcsö ­ nö sen fen y eg essék e g y m á st és v é d e k ez z e n e k eg y m ás e lle n ; m e n n y ib e fog k e rü ln i ez a fen y e g eté s és ez a v éd ek ezés 2000-ben? — 2000-ben k é te z e rö tsz á z o ly a n ó riási és n y o m o rv á ­ ros lesz, m in t a m ai K a lk u tta ; — a fé lelem és az ag resszió n e u ró z isa já r v á n y k é n t t e r ­ je d el; — e g y á lta lá n le s z -e m ég 2000-ik esz te n d ő ? A te rm é sz e t h á z ta rtá s á n a k és szám o s m a is m e rt t á r ­ s a d a lm i re n d s z e rn e k ö ssze o m lásátó l n e m c sa k fé ln i le ­ h et, a z t m á r e lő re lá tn i is le h e t. M á r n in c s is szü k ség o ly an te rm é sz e ti k a ta s z tró fá ra , m in t az özönvíz, hogy Is te n íté le te e ljö jjö n az e m b e ri ro m lo ttsá g ra . Az e m ­ b e re k és m in d e n földi élő lé n y k iirtá sá h o z e leg en d ő az e m b e ri gonoszság. M in d ez m á r a fe jü n k fö lö tt lebeg. M a m á r a fö ld i ro m lo ttsá g íté le te a la tt é lü n k és h a ­ lu n k . M i m a g u n k v a g y u n k a b ű n ö sö k és m i m a g u n k v ag y u n k a b ír á k is. E z é rt Is te n — e z t m á r P á l a p o sto l is fe lism e rte — „a g y a láz ato s sz e n v e d é ly e k n e k sz o lg á l­ ta t ta k i ő k e t” (R óm 1, 26). A z e m b e re k n e k em ez Is te n ­ től e lh a g y a to tts á g á b a n lesz n y ilv á n v a ló az iste n i h a ra g a m en n y b ő l. Ez a m i „v íz ö z ö n ü n k ” ; „ki v a g y u n k szo l­ g á lta tv a ” s a já t ro m lo ttsá g u n k n a k . A v ilá g vége a m i k e z ü n k b e n v a n . F e lta rtó z ta t-e v a la k i b e n n ü n k e t, m i­ e lő tt a p u sz tu lá sb a ro h a n u n k ? K i v é d e lm e zi m eg az e m b e risé g e t ö n m a g á tó l? K i ó v ja m eg a te rm é sz e te t az e m b e rtő l? A k i érzi az ily en fen y eg ető k a ta s z tró fa k ö zele d té t, az g y a k ra n e sz te le n ü l és ö n g y ilk o s m ó d o n re a g á l: — m e g m erev ed ik , m in t a n y ú l a kígyó te k in te té tő l; — e rő s z a k k a l tá m a d eg y m á sik b ű n ö sre ;

— elfordul és felejteni próbál. Ily e n e sz te le n és ö ng y ilk o s m a g a ta rtá s t ta p a s z ta lu n k m a igen sok em b e rn é l. F o k o zó d ik a beletörődés. Az e m ­ b e re k ezt m o n d já k : „H iszen se m m it sem te h e tü n k .” F okozódik a gyű lölkö dés. Az e m b e re k b ű n b a k o t k e re s ­ nek. F o k ozódik az apáthia. A z e m b e re k ezt m o n d já k : „ U tá n u n k az özönvíz.” H ol ta lá lju k m eg a n y u g o d t bátorságot az é le th e z és az erőt, hogy e ls z á n ta n m e g te ­ g y ü k azt, a m i m a szükséges, m ie lő tt m ég késő le n n e ? A vízözönről és a N óé v a l k ö tö tt sz ö v etség rő l szóló

tö rté n e t egy ő sk o ri e se m é n y rő l beszél. Ig azság a a z o n ­ b a n az id ő k vég én lesz n y ilv á n v a ló . S a m i k o ru n k ily e n vég e lő tti idő. A hhoz, hogy é le tb e n m a r a d ju n k a fö ld ö n m i és g y e rm e k e in k , az kell, hogy N óé v a l é l j ü k túl a k a ta s z tr ó fá t; eg y ed ü l N óé ig az sá g a és Is te n h ű ­ ség e á lta l ta r ta tik m eg az a szövetség, a m e ly e t „ m in ­ d e n élő lé n n y e l k ö tö tt Iste n , a m e ly te s tb e n él a fö l­ d ö n ” (1 M óz 9, 16b).

Is te n m e g b íz a tá s á n a k birtoko sai v a g y u n k A vízözön fe n y e g e te ttsé g é b e n és a v ilá g leh e tsé g e s m e g sem m isü lé sé v e l a sz e m ü n k e lő tt h a llg a ssu k m eg m o st a N óé n a k a d o tt íg é re t ig éit: „ Is te n m e g á ld o tta N óé t és fia it, és e zt m o n d ta n e k ik : S z a p o ro d ja to k , so k a so d ja to k és tö lts é te k b e a fö ld e t! F é lje n és re tte g je n tő le te k m in d e n fö ld i á lla t és m in ­ d e n égi m a d á r, k e z e te k b e a d o m ő k e t m in d e n fö ld i csú szó m ászó v al és a te n g e r m in d e n h a lá v a l e g y ü tt” (1 M óz 9, 1—2). Az á ld á s n a k e z e k b e n az ig é ib e n n e m k e v e se b b rő l v a n szó, m in t az e m b e r a m a re n d e lte té s é n e k m e g ú jí­ tá sá ró l, hogy Is te n k é p é t v is e lje a fö ld ö n , a h o g y e z t az 1 M ózes 1, 28 -b an o lv a s h a ttu k . Ez m á r ö n m a g á b a n is ó riá si dolog. A te re m té s tö rté n e tb e n az e m b e rn e k Iste n k é p é re v a ló te re m te tts é g e és re n d e lte té s e m ég v ilá g o ­ sa n és e g y sz e rű e n h an g zik , m in t az első n a p o n . Itt a z o n b a n a rr ó l v a n szó, hogy Is te n az e m b e ri ro m lo ttsá g e lle n é re m e g ú jítja az e m b e rn e k a d o tt m e g b íz a tá s t a földön. Is te n h ű m a r a d a földhöz, b á r jo g g al „ b á n ta m eg az Ú r, hogy e m b e rt a lk o to tt a fö ld ö n ”, a m ik o r lá tta , hogy „az e m b e ri g o noszság m e n n y ire e lh a ta lm a ­ so d o tt a fö ld ö n és hogy az e m b e r sz ív é n ek m in d e n sz á n d é k a és g o n d o la ta n a p m in t n a p c sa k gonosz” (1 Móz 6, 5—6). Is te n az e m b e re k g o n o szság a m ia tti jogos íté le te e lle n é re is h ű m a r a d a földhöz. Így v á lik a te ­ re m té s k eg y ele m m é, igazi, sem m iv e l m eg n e m é rd e ­ m e lt k e g y e l e m m é . H a m á r az is le e re sz k e d és v o lt Is te n ré szérő l, hogy egy m a ré k fö ld d a ra b n a k a s a já t k é p é t a d ta , m e n n y iv e l in k á b b ö n m a g a m e g a lá z á sa Is ­ te n n e k ez a vízözön u tá n i m e g ú jítá s, h isz e n az ő tis z ­ te le te m o s t a p o te n c iá lis gonoszok k ez é b e v a n letév e! D e az e m b e r m ég eg y szer m e g k a p ja a fö ld fe le tti u r a l­ k o d á s m e g b íz a tá sá t, b á r m in d e n t le ro n to tt m á r és ú jr a e lr o n th a t m in d e n t. Ez az e m b e r igazi, se m m iv e l m eg n e m é rd e m e lt m éltó ság a, d e ez e g y ú tta l v aló d i, se m m i­ vel sem k ö n n y íth e tő te h e r is. A fö ld i é le té rt v is e lt fe ­ lelő sség aló l egy e m b e r sem v o n h a tja ki m ag át. A gonoszság és az íté le t e lle n é re is m e g ú jítja Iste n az e m b e r m e g b íz a tá sá t. Ez a m e g b íz a tá s Iste n h ű sé g é ­ n ek m a ra d a n d ó jele. E z é rt ez a m eg b íz a tá s eg y sz e rre m e g m á s íth a ta tla n és á th á r íth a ta tla n . A k á r a k a rju k , a k á r nem , h o rd o z n u n k k e ll és b e k e ll tö lte n ü n k . M ég h a b ű n ö sö k k é v álu n k , a k k o r sem s z a b a d u lu n k m eg e t­ tő l a m e g b íza tástó l. Is te n h ű m a ra d ö n m ag áh o z, n em ta g a d h a tja m eg ö n m ag á t. A z e m b e r — azaz m in d e n e m b e r — az ő k é p m á s a m a ra d , az ő h e ly e tte s e és ad ó sa is a föld ö n . Ez le ta g a d h a ta tla n igazság. A te re m té s b e n Is te n az e m b e r n e k a d ta a v ilá g fe le tti u ra lk o d á s m e g b íz a tá sá t, az özönvíz u tá n N o é n a k és v e le és b e n n e a m e g ú jíto tt e m b erisé g n ek . A rró l se m ­ m it sem o lv a su n k , hogy ez a m e g b íz a tá s c sa k egy n é p n e k , csa k egy o sz tály n a k , csa k egy fa jn a k , vagy egy n e m n e k a d a to tt v o ln a. M i n d e n e m b e r jo g a és k ö ­ telesség e ez a m eg b íz a tá s. K ö v etk ez é sk é p p e n az e m b e ­ re k e z t csak közösen tö lth e tik b e ; m in d e n k i a m a g a e re je és szü k sé g le te i sz e rin t. A z o sz tá ly u ra lo m n a k , a fa ji m e g k ü lö n b ö z te té sn e k , a nő e ln y o m á sá n a k , az im ­ p e ria liz m u sn a k és a d ik ta tú r á n a k m in d e n fo rm á ja az e m b e r Is te n k é p m á s á ra te re m te tts é g é n e k és a föld fe ­ '

241

le tti u ra lk o d á s közös m e g b íz a tá s á n a k a m e g ro n tása . E n n e k az iste n i m e g b íz a tá s n a k csa k úgy le h e t eleg e t te n n i, h a m in d e n egyes e m b e r te lje s m é rté k b e n ré sz t vesz a tá rs a d a lo m é le té n e k fo ly a m a tá b a n és a tá r s a d a ­ lom d ö n téseib en . A h o l b izonyos n ép ek , o sztály o k , fa jo k v ag y v a la m e ly ik n e m ta g ja it m e g fo sz tjá k ez e k tő l a jo g o k tó l és k ö telesség e k tő l, o tt Is te n a k a ra tá v a l sze­ g ü ln e k szem be. N ém ely e k ta lá n a z t g o n d o ljá k : ez le h e te tt az id eá lis á lla p o t, ta lá n a P a ra d ic so m b a n így is volt, s ta lá n így lesz m e g in t a m e n n y b e n . D e it t a fö ld ö n az e m b e r go­ nosz, e z é rt v a n szü k ség e rő s á lla m r a ; az e m b e r m ég n e m é re tt, e z é rt v a n szü k ség e a rr a , hogy vezessék ; az e m b e r m ég fe jle tle n , e z é rt k i k e ll fejle sz te n i. Ez csak az eln y o m ó k e lit g o n d o lk o d á sú b eszéde. Is te n n e m így b eszél: az e m b e r gonoszsága, é re tle n sé g e , fe jle tle n sé g e elle n é re , v ag y b á rm in e k n e v e z zü k az e m b e r á lla p o tá t, Is te n m e g ú jítja az e m b e r m é ltó s á g á t és m e g b íz a tá sá t. Is te n az e m b e rt — m in d e n e m b e rt, az egész e m b e ris é ­ g et — b ízza m eg az u ra lk o d á ssa l. E z é rt se n k in e k sincs jo g a e z t m á s ra h á ríta n i. Is te n az e m b e r t b ízz a m eg az u ra lk o d á ssa l, e z é rt se n k in e k sin cs jo g a m e g ta g a d n i m a ­ gátó l ezt a m é ltó ság o t és e z t a m e g b íz a tá st. A gonoszság és az özönvíz k ö rü lm é n y e i k ö z ö tt ú jítja m eg Is te n a te re m té s b e n a d o tt á ld á s t és szövetséget. Ez te h á t m e g m a ra d a b b a n a g o n o szság b an is, a m e ly e t elk ö v e tü n k , v agy a m e ly e t e ls z e n v e d ü n k ; Is te n sz ö v e t­ sége és az e m b e r m éltó ság a , Is te n á ld á s a és az e m b e r felelő sség e te h á t m e g m a ra d a z ö zö n v ízb en és az o k b an a k a ta s z tró fá k b a n is, a m e ly e k e t m a g u n k ra z ú d ítu n k . De h o g y a n fest ez az u ra lk o d á s?

A k e serű u ra lko d á s A te re m té s tö rté n e tb e n á r ta tla n u l h a n g z o tt: „ T ö ltsétek b e és h ó d ítsá to k m eg a fö ld e t. U ra lk o d ja ­ to k a te n g e r h a la in , az ég m a d a r a in és a fö ld ö n m o z­ gó m in d e n é lő lé n y e n ” (1 Móz 1, 28), A z özönvíz u tá n és az a ttó l v a ló m eg ő rz etés k ö rü l­ m én y ei k ö zö tt u g y a n e z b ru tá lis a n h a n g z ik : „ F é lje n és re tte g je n tő le te k m in d e n fö ld i á lla t és m in d e n égi m a d á r, a k e z e te k b e a d o m ő k e t.” L e h e t-e e z t m ég á ld á s n a k n e v e z n i? Az e m b e re k szá ­ m á ra , a k ik é le tb e n a k a rn a k m a ra d n i, ta lá n igen, az á lla to k sz á m á ra b iz o n y o san nem . E lm ú lt m á r a te r e m t­ m é n y e k k ö zö tti b ék esség á lla p o ta . A v ilá g fe le tti u r a l ­ kod ásh o z h o z z á ta rto z ik a h a lá lla l v á ló fen y eg etés. Ez „fé le le m m e l és re tte g é s se l” g y a k o ro lt u ra lo m az e lle n ­ ség ek fe le tt, m iv e l „a k e z e te k b e a d o m ő k e t”, az Ó szö­ v e tség b en ez e g y é b k é n t csa k Iz rá e l „ szen t h á b o rú ib a n ” fejező d ik ki. I tt m á r m a g a az é le tb e n m a ra d á s is k e se ­ rű v o n á so k a t v esz fel. A m e g se m m isü lé stő l v a ló m e n e ­ k ü lés csa k úgy leh etség es, h a az e m b e ri lé t fe lté te le i­ hez h o z z á já ru l a g y ilk o lás e lk e rü lh e te tle n s é g é is. E zt le h e t e rk ö lc ste le n n e k v a g y u tá la to s n a k ta r ta n i. E zen a h e ly e n az e m b e rn e k szóló á ld á s v a ló b a n fé le lm e t és re tte g é s t k e lt az á lla to k b a n , az eg y ik é le tb e n m a ra d á s a a m á sik h a lá lá t je le n ti. Ez v ilá g o ssá v á lik , h a ö ssze h a­ s o n lítju k a N óé v a l k ö tö tt szö v etség g azd asá g i o ld a lá t a te re m té sb e li szövetséggel. A te re m té s tö rté n e tb e n (1 M óz 1, 29—30) az e m b e re k és á lla to k e g y a rá n t n ö v é n y e k k e l tá p lá lk o z n a k . Az á lla ­ to k n e m az e m b e r tá p lá lá s á t sz o lg á lják . E g y ü tt ü ln e k az e m b e rre l a v e g e tá riá n u s a sz ta l m elle tt. I tt a z o n b a n : „M inden, a m i m ozog, a m i csa k él, leg y e n a ti e le ­ deletek . N e k te k a d o m m in d e z t é p p úgy, m in t a zöld n ö v én y t. D e h ú s t az é lte tő v é rre l e g y ü tt n e e g y e te k !” (1 Móz 9, 3—4).

242

T á p lá lk o z á sá h o z az e m b e rn e k á lla to k a t k ell ölnie. Ez b iz o n y á ra e lle n k e z ik a te re m té s b ék esség év el. S e n ­ n ek k ö v e tk e z m é n y e az e m b e rtő l v a ló „ re tte g é s és fé le ­ le m ”. Az Is te n á lta l m in d e n é lő lé n y n e k a d o tt á ld á s m o st m a g á b a n fo g la lja az ölés sz a b a d s á g á t is. L e h e t-e e z t m ég á ld á s n a k n e v e z n i? A z ölés sz a b a d s á g á t m in d e n e s e tre k o rlá to z n i kell. T á p lá lk o z á sá h o z az e m b e r le ö lh e ti az á lla to k a t, de „ h ú st az é lte tő v é rre l e g y ü tt” n e m sz a b a d en n ie . A v é r tila lm a ez? A z élő te s tre g o n d o l Is te n ? A v ég a „ v é rs z o m jra ”, a „ g y ilk o lá s ra ” u ta l, a m e ly e t az ölés m e g e n ­ g ed ése ig en k ö n n y e n fe ls z a b a d íth a t. A tá p lá lá s c é ljá t szo lg áló ölés en g e d ély ezése te h á t ö sszek ap cso ló d ik a g y ilk o lási v ág y tila lm á v a l. S így ö ssze k a p cso ló d ik a z ­ z al a tila lo m m a l is, hogy n e m sz a b a d k iirta n i az á lla t­ fa jo k a t. B iz o n y á ra m in d k e ttő t le h e t é rte n i az á lla t „v é ­ r é n ” . E b b e n v a n -e az á ld á s ? E b b e n k e ll len n ie. A gonoszság és az özönvíz fe n y e ­ g e tte te re m té s k ö rü lm é n y e i k ö zö tt ui. a n ö v én y i tá p lá l­ k o zá sró l a h ú ss a l v a ló tá p lá lk o z á s ra v a ló á tm e n e t csak az é le tb e n m a ra d á s szü k ség esség e volt. S zám o s n ép m í­ to sz a beszél e rrő l a d rá m á ró l. E z é rt k e lle tt ó v n i az új v e sz e d e lm e k tő l: az á lla to k m eg ö lé sé n e k n e m szab ad v é re n g z é ssé v á ln ia . A z á lla to k le v á g á sa n e m v á lh a tik az á lla to k k iirtá s á v á . A m ik o r ez az á ld á s e lh a n g z o tt, b iz o n y á ra m ég több á lla t v o lt a fö ld ö n m in t e m b er. K ö zb en az e m b e risé g „ m e g sz a p o ro d o tt”. M e g tö ltö tték és e lle p té k az e m b e re k a fö ld et. A z élelm ezés e z á lta l fő p ro b lé m á v á v á lik . Egy kg. h ú s te rm e lé sé h e z eg y éb é le lm isz e re k e n k ív ü l m a 5,— kg n ö v é n y i fe h é r je is szükséges, a m i p e d ig az e m ­ b e r é lelm ezéséh ez is jó l jö n n e . H a a szap o ro d ó e m b e ­ risé g é le tb e n a k a r m a ra d n i, a g a z d a g o rsz á g o k n ak c sö k k e n te n ie k e ll h ú sfo g y a sz tá s u k a t és ig azság o san kell e lo sz ta n i a n ö v é n y i tá p a n y a g o k a t. Je le n le g egy ú ja b b k u ltú rfo k o z a t k ü sz ö b é n á llu n k : a h ú ssa l v a ló tá p lá lk o z á s ró l a n ö v é n y i tá p lá lk o z á s ra v a ló á tm e n e t lén y eg e s az e m b e risé g é le tb e n m a r a d á ­ sához. Is te n a tá p lá lé k o t — e lő szö r a n ö v é n y i tá p lá lé k o t, a z u tá n a N óé v a l k ö tö tt sz ö v etség b en az á lla ti tá p lá lé ­ k o t is, m a p e d ig ism ét n ag y o b b m é rté k b e n a n övényi tá p lá lé k o t — az egész e m b e r is é g n e k a d ta . Ez p ed ig azt je le n ti, hogy m in d e n e m b e rn e k , az e m b e risé g n e k k özö­ sen ! A m ás n é p e k k á r á r a v a ló m eg g az d ag o d ás m in d e n fo rm á ja , m in d e n k iz sá k m á n y o lá s, a szeg én y n é p ek k i­ éh eztetése, a g a z d a sá g i im p e ria liz m u s m in d e n fo rm á ja az e m b e ri m é ltó sá g m e g a lá z á sa és Is te n m eg sértése. A gazdasági e m b e r i jo g o k é p p e n o ly a n fe lté tle n ü l h oz­ z á ta rto z n a k az iste n k é p ű sé g h e z, m in t a szab ad ság jo g o k . A ki e z e k e t fig y e lm en k ív ü l h a g y ja , az Is te n p a ra n c s o ­ la tá t szegi m eg. A g azd a sá g i e m b e ri jo g o k h o z a z o n b a n e lk e r ü lh e te t­ le n ü l h o z z á ta rto z n a k az ökológiai kötelességek. A te r ­ m észetn ek , az á lla to k n a k , a n ö v é n y e k n e k és az á s v á ­ n y o k n a k is v a n n a k jo g aik . A k i fig y e lm e n k ív ü l h a g y ja a „fö ld jo g a it”, k iz s á k m á n y o lja a n y e rs a n y a g o k a t, k i­ ir tj a az á lla to k a t és n ö v én y ek e t, az g o n o sztev ő és az özönvíz elő id éző je. Is te n sz en v e d ély esen é rd e k lő d ik az e m b e r tá p lá lk o z á s a ir á n t. A k i a z t g o n d o lja , hogy ezek a la n ta s sz ü k ség letek , és sem m i k ö zü k sin cs a v a llá s ­ hoz, á m k e re s se n „m a g a sa b b é rté k e k e t”, d e Is te n é r ­ d e k e it n e m é r te tte m eg. A v a llá s az e v éssel kezdődik, az ev és m in d az Ó -, m in d az Ú jsz ö v etsé g b e n v alláso s ügy. E z é rt o ly a n fo n to sa k a S z e n tírá s b a n az „ é tre n d i sz a b á ly o k ”. A tö rté n e le m e lő tti id ő k b en , m e ly e k rő l b e ­ szél tö rté n e tü n k , a n ö v é n y i tá p lá lk o z á s ró l az á lla ti tá p ­ lá lk o z á sra v a ló á tm e n e t az e m b e risé g a la p v e tő p ro b ­ lé m á ja volt. A z é rt v o lt a la p v e tő p ro b lé m a , m e r t az é lő ­ lén y e k m eg ö léséh ez v e z e te tt. M a az e m b e risé g e t é rin tő o k o k n á l fo g v a az á lla ti tá p lá lk o z á s ró l a n ö v én y i t á p ­

lá lk o z á sra v a ló á tm e n e t a k ö z g az d asá g fő p ro b lé m á ja , m iv el n ö v én y i e le d e lle l tö b b e m b e r t le h e t élelm ezn i, m in t h ú ssal. N em e n y h íth e tn é és n em o ld h a tn á fel ez az á tm e n e t a z t a k e serű sé g e t, a m e ly e t a tá p lá lk o z á s és é le tb e n m a ra d á s v é g e tt tö rté n ő ölés okoz?

N e ölj! A gonoszság és az özö n v íz k ö rü lm é n y e i k ö z ö tt Is te n ­ n e k m eg k e ll v é d e lm e z n ie az e m b e rt. E lső so rb an ö n ­ m a g á tó l és a hozzá h a so n ló k tó l k e ll m eg v éd e n ie. C sa k ­ n e m m in d e n á lla tb a n m e g v a n a f a j ta fe n n ta rtá s á n a k ö sztö n e; a s a já t f a jtá ju k -b e lie k e t n e m ö lik m eg és n em fa ljá k fel. C sak az e m b e rb e n n in c s m e g ez az ö n v é d e l­ m i ösztön. A s a já t fa jtá ja b e lie k m eg ö lése tip ik u s és k i­ z áró lag o s v eszély az e m b e rre n ézve. E z é rt k e ll Iste n h a tá r o z o tt p a ra n c s á n a k az e m b e rt s a já t m ag á tó l, v é d e l­ m eznie. Az id é z e tt szak asz 5—6. v e rs é b e n ezt o lv a ssu k ; „A b e n n e te k e t é lte tő v é r t p ed ig szám o n k ére m . M in ­ d e n élő lé n y tő l szám o n k é re m azt, az e m b e rtő l is. S zám o n k é re m az e m b e r é le té t: e g y ik e m b e rtő l a m á sik é t. A k i e m b e r v é ré t o n tja , a n n a k v é ré t e m b e r o n tja . M e rt Is te n a m a g a k é p m á s á ra a lk o tta az e m ­ b e rt.” A „ v é r”, azaz az é le t az Iste n é. A z e m b e r n em csak Is te n tu la jd o n a , h a n e m az ő k é p m á s a is, k é p v is e lő je és dicsősége a földön. E z é rt k e ll Is te n n e k a k io n to tt e m ­ b e rv é r t „szám o n k é rn ie ”. D e h o g y an le h e t az e m b e r v é ré t sz ám o n k é rn i az á l­ la to k tó l? H á t az á lla to k n em á r ta tla n lé n y e k ? Az á lla ­ to k r a is é rv é n y e s a b ü n te tő jo g ? E zek az elk é p z e lé se k m a id eg en e k sz á m u n k ra . D e m e g ta lá lh a tju k v a la ­ m e n n y i ó k o ri tö rv é n y h o z á sb a n , D ra k o n -n á l é p p e n úgy, m in t S o lo n n ál. K o rá b b a n az e m b e re k az á lla to k a t n y il­ v á n szövetséges tá r s a k k é n t te k in te tté k , m in t a k ik n e k s a já t jo g a ik és k ö telesség e ik v a n n a k . A 2. M óz 21, 28 és k ö v etk ező v e rse i le írjá k , h o g y an b ü n te tté k m eg Iz ­ r á e lb e n a z t az ö k rö t, a m e ly egy e m b e r t fe lö k le lt. E zt c sa k a k k o r é r th e tjü k m eg ú jb ó l, h a a te rm é sz e te t és az á lla to k a t n em c su p á n a k iz sá k m á n y o lá s és ten y é sz tés a n y a g a k é n t te k in tjü k , h a n e m s a já t jo g ú s z u b je k tu ­ m o k k é n t is m e rjü k el. A te rm é sz e t fo ly a m a to s m e g h ó d í­ tá s a k a ta s z tró fá b a visz b e n n ü n k e t. C sak a te rm é sz e ti k ö rn y e z e tte l k ö tö tt szö v etség b iz to s íth a tja az e m b e r és a te rm é sz e t é le tb e n m a ra d á s á t. H ogy e m b e re k e m b e rv é rt o n ts a n a k , az h a tá ro z o tta n m eg v a n tiltv a . A ki egy m á sik e m b e r t m egöl, „ te s tv é r­ g yilk o ssá g o t” k ö v e t el. A z a gonoszság, a m e ly am az özönvízhez v e z e te tt, azzal k ezd ő d ö tt, hogy K a in m eg ­ ö lte te s tv é ré t, Á b elt. Ezzel a te stv é rg y ilk o ssá g g a l k e z ­ d ő d ö tt el az u ra lk o d á s é rt v ív o tt h a rc v é re s tö rté n e te . N em n ő v é r ö lte m eg a n ő v é ré t, h a n e m fiv é r a fiv é ré t, te h á t e b b e n a k ís é rté s b e n a fé rfi b u k o tt el, n em a nő. Az u ra lk o d á s é rt v ív o tt h a rc c a l k ez d ő d ö tt el a n ő k tö r ­ té n e lm i e ln y o m a tá s a is. „ F é rfia k c sin á ljá k a tö r té n e l­ m e t” — m o n d ju k a z ó ta ; o ly an is le tt a tö rté n e le m . E z é rt szól ez az is te n i p a ra n c s : „N e ö lj!” elő szö r a f é r ­ fihoz. Is te n m in d e n e m b e r m eg g y ilk o lá sát, m in t „ a ty á n k fiá é t” b ü n te ti m eg. E zt a fé r fia k r a v a ló k ié le ­ z e ttsé g e t n em sz a b a d a z o n n a l á lta lá n o s sá te n n i. De m i fé rfia k , K a in u tó d a i v ag y u n k . A ki egy m á s ik e m b e rt m egöl, az Is te n -g y ilk o s sá g o t is k ö v e t el. M ivel egy e m b e r m e g g y ilk o lá sa Is te n k é p ­ m á s á t ro m b o lja le, a g y ilk o sság fe lté tle n ü l tilos. A gyilkos Is te n t ra b o lja m e g az ő fö ld i k é p m á sá tó l. A g yilkos Is te n n e k az ő s z e re te tt te re m tm é n y e irá n ti sz e re te té t sebzi m eg. E z é rt m a g á v a l Is te n n e l v a n e l­ sz á m o ln iv a ló ja . Az e m b e rg y ilk o sság m a g á t Is te n t ta ­ lá lja szíven. Is te n n e k te h á t szám o n k e ll k é rn ie a v ért.

A z ő k é p m á sá h o z és az ő szö v etség éh ez v a ló h ű sé g é é rt k e ll Is te n n e k m e g b ü n te tn ie a g y ilk o sság o t. A k io n to tt e m b e rv é r „az é g re k iá lt”. D e h o g y a n v é d e lm ez i Iste n az ő k é p m á s á t a fö ld ö n ? A v á la sz e b b e n a k la ssz ik u s m o n d a tb a n o lv a s h a tó : „A ki e m b e r v é ré t o n tja , a n n a k v é ré t e m b e r o n tja .” K ö zm o n d á s ez, v ag y tö rv é n y e s íté ­ let, v ag y p ed ig p ró fé tik u s fig y e lm e z te té s? Ez a m o n d a t n ag y o n h a s o n lít Jé z u s ig é jé h e z : „A k ik k a rd o t fo g n ak , k a rd á lta l v esz n ek e l” (M t 26, 52). E gyes ig e m ag y a ráz ó k e b b e n az ószövetségi m o n d a tb a n a g y ilk o ssá g ért k is z a ­ b o tt h a lá lo s íté le t ig a z o lá sá t lá tjá k . Jé z u s sz a v a ib a n a z o n b a n e d d ig se n k i sem ta lá lta m e g a h a lá lo s íté le t ig azo lását, ellen k ező leg . J é z u s ui. a G e c sem án é k e r tjé ­ b en tö r té n e t e lfo g a tá s a k o r e z t az íté le te t a P é te rh e z in ­ té z e tt fe lsz ó lítá ssa l k ö tö tte össze: „T ed d v issza h e ly é re a k a rd o d a t!” Jé z u s sz á já b ó l ez a m o n d a t az e rő s z a k ró l v a ló le m o n d á st je le n ti. V a jo n a N o év al k ö tö tt sz ö v e t­ ség b en v a ló b a n m ás é rte lm e v a n e n n e k az íté le tn e k ? E g y ed ü l Is te n a b o sszú á lló : „É n k é re m s z á m o n . . . ” — m o n d ja . Szó sincs i t t a rró l, hogy ezt a jo g o t az e m ­ b e rr e ru h á z z a át. A „ fe lső b b sé g ek rő l” sin cs szó, a m e ly ­ re a p ro te s tá n s e x e g e tá k oly szív esen ru h á z z á k a g y il­ k o sság m e g b ü n te té s é n e k is te n i m e g b íz a tá sb ó l e re d ő jo ­ gát, a m ik o r ez e k e t az ig ék e t m a g y a rá z z á k . M ivel az em b e rg y ilk o ssá g g a l m a g a Is te n a s é rte tt, a sz á m o n k é ­ ré s jo g a is eg y e d ü l Is te n n e k v a n fe n n ta rtv a . „A k i e m ­ b e r v é ré t o n tja , a n n a k v é ré t e m b e r o n tja ” — ez egy té n y á llá s le írá s a és a te t t e lk e rü lh e te tle n k ö v e tk e z m é ­ n y é t jó s o lja m eg. H a az e m b e rv é r k io n tá sa h a tá r o z o t­ ta n m eg v a n tiltv a az e m b e rn e k , a k k o r é rte lm e tle n n é v á lik a h a lá lb ü n te té s . M e rt v é ro n tá s s a l se m m ily e n v é r ­ o n tá s t n e m le h e t m e g a k a d á ly o z n i, in k á b b csak n ö v e ln i leh et. A z ö n m a g a á lta l v e s z é ly e z te te tt e m b e ri é le t is­ te n i v é d e lm e a tö rté n e le m b e n ö lth e t o ly an sz ü k sé g in ­ té zk e d é se k e t, m in t a h a lá lo s íté le t. D e az ily en in té z ­ k e d ése k k e l tö rté n ő v éd ek ezés m a g a is k é rd é se ssé v á lik . A h a lá lo s fen y e g e té s k ö v e tk e z té b e n a fe n y e g e te tt e m ­ b e r m ég fe n y e g e te tte b b lesz, m in t a z e lő tt vo lt. A m i m e g m a ra d , az Is te n n e k az e m b e r é le téh e z v aló jo g a és az a jog a, hogy ő k é r je szám o n a tő le e lra b o lt e m b e ri é lete t. E n n é l tö b b e t n e m m o n d ez a tö rté n e t.

A r e m é n y s é g szövetsége R e n d k ív ü l k ö ltő i szépséggel tá r ja e lé n k e n n e k a sz a ­ k a sz n a k a v ég e Is te n h ű sé g é t: „S zö v etség re lé p e k v ele te k , és se m m i sem p u sz tu l el tö b b é özönvíz m ia tt, m e rt n e m lesz tö b b é özönvíz a föld e lp u s z títá s á r a . . . Ez a je le a szö v etség n ek , a m it é n szerzek v e le te k és m in d e n élő lén n y el, a m e ly v e le te k v a n , m in d e n n e m z e d ék k e l ö rö k re : s z iv á r­ v á n y ív e m e t h e ly ezem a fe lh ő k re , az lesz a je le a szö v etség n ek , m ely et én a v ilá g g a l kötök. A m ik o r fe lh ő t b o ríto k a fö ld re, é s fe ltű n ik az ív a felh ő n , a k k o r v issz a e m lé k ez e m a szö v etség re, a m e ly e t k ö tö t­ tem v e le te k ” (9, 11— 14). A p u sz títá s sötét, m e n n y d ö rg ő felleg ei k ö z ö tt m e g ­ je le n ik a sz iv á rv á n y , m in t egy je l: fig y e lm ez teté s Iste n sz á m á ra , hogy íg é re té re em lék eztesse, a rem é n y sé g je le a m e g ré m ü lt e m b e r sz á m á ra , hogy jö v e n d ő jé t Iste n h ű ség é re bízza. Az az íg é re t, hogy a gon o szság m ia tt n e m p u sz tu l el ism é t m in d e n élő lén y , Is te n fe lté te l n é lk ü l i ígérete. Ez te h á t e g y ú tta l Is te n m e g m á s íth a ta tla n ig e n je is az ő te re m té sé re . A te rm é sz e t tö r té n e té n e k és az e m b e risé g tö rté n e té n e k Iste n fe lté tle n a k a ra ta az a la p ja . A t e r ­ m észeti k a ta s z tró fá k és az e m b e risé g tö rté n e té n e k k a ­ ta s z tró fá i n e m s z ü n te th e tik m eg Is te n n e k ezt a te r m é ­ sz e tre és az e m b e rre k im o n d o tt ig e n jé t. M ég az e m b e ri gonoszság sem k e re sz te z h e ti a T e re m tő a k a r a tá t te ­

243

re m tm é n y e iv e l. Is te n h ű m a ra d a földhöz, m e rt Iste n h ű m a ra d ön m ag áh o z , ö n m a g á t m eg n em ta g a d h a tja . M it je le n t ez Is te n sz á m á ra ? M é rh e te tle n készség et a szen v ed ésre. El k e ll v ise ln ie a földi g o n o szság o t a n é l­ k ül, hogy m eg b o ssz u ln á a te tte t, hogy m e g se m m isíte n é a te tte s t. M in t az A ty a a ték o zló fiú ra , úgy k e ll v á r ­ n ia a n n a k m e g té ré sé re . V ég te le n tü re le m m e l m u n ­ k á lja az e m b e r m e g té ré sét. Is te n h a tá r ta la n sz e n v e ­ d éséb en ölt k o n k ré t fo rm á t az ő h ű ség e a földhöz. S a B á rá n y k ép éb en , „a k i m e g ö le te tt a v ilá g k e z d e te e lő tt”, lá tju k m eg m ily e n á r a t fiz e te tt Is te n e z é rt a h ű sé g é rt, am e ly b ő l él m in d az , a m i él. M it je le n t ez az e m b e r s z á m á ra ? A zt je le n ti, hogy az e m b e r és a te rm é sz e t tö rté n e lm é v e l szem b en m in ­ d en jogos b iz a lm a tla n s á g e lle n é re n a g y o b b le h e t a v a ló sá g b a v e te tt a la p v e tő b izalo m . A v a ló sá g a m a g a leg m ély én m é ltó a b iz a lo m ra , m e r t jó. A csaló d áso k , a b o rz a lm a s v é te k , a k ilá tá s ta la n szen v ed és m ély é n is m in d e n dolgok sz ív é b e n o tt v a n Is te n m e g m á s íth a ta t­ la n ig enje. És ez m e g m a ra d . E rre a jö v ő ir á n ti b iz a ­ lo m ra nag y o b b sz ü k sé g ü n k v a n m a, m in t v a la h a , o ly an b iz a lo m ra , a m e ly e t okossá te tt a ta p a s z ta lá s, o ly an b i­ za lo m ra , a m e ly n e m p u s z títja el ö n m a g á t. A z ily en b izalo m á lta l v ilá g o so d ik m eg az é rte lm ü n k és győz­

zü k le a b ele tö rő d é s, a g y ű lö let é s az a p a th ia fen y e g e ­ tését. Az ily e n b iza lo m tö lt el b e n n ü n k e t n y u g o d t sz e n ­ v ed élly el, hogy e ls z á n ta n te g y ü k m eg azt, a m i m a szükséges, h o g y g y e rm e k e in k m in d e n m ás n ép g y e r­ m e k eiv el e g y ü tt b é k é b e n é lh essen ek . Is te n íg é re te : „N em p u sz títo m el tö b b é a fö ld e t” a d ja m eg m in d n y á ju n k n a k a leh e tő sé g e t az é letre . U ru n k Is te n ü n k , v á r ju k a T e e ljö v e te le d e t, m in t ah o g y a b é k é b e n re m é n y k e d ü n k n a p ja in k b a n . V á rju k a T e e ljö v e te le d e t, m in t a h o g y ig azsá g o ssá g ra é h e z ü n k e b b e n a v ilá g b a n Ú gy v á r ju k a T e e ljö v e te le d e t, m in t ah o g y az e ln y o m a tá s b ó l és a b ű n b ő l sz a b a d s á g é rt k iá ltu n k . U ru n k Is te n ü n k , b íz u n k B en n ed . A d j n e k ü n k b á to rs á g o t a b ék esség re. A d j n e k ü n k sz e n v e d é ly es sz e re te te t a jo g o sság irá n t. A d j n e k ü n k e rő t a m e g b ék é lésre. U ru n k Is te n ü n k , h á lá t a d u n k N e k ed a te rm é sz e t te rm é k e n y sé g é é rt, H á lá t a d u n k N e k ed az e m b e re k k ö zö tti b a rá ts á g é rt. H á lá t a d u n k N e k ed a s z iv á rv á n y é rt m in d a z o k b a n a felleg e k b en , a m e ly e k fe n y e g e tn e k b e n n ü n k e t.

Az V. Keresztyén Béke-világgyűlés határozatai 2. M in d e n ú j stra té g ia i v ag y ta k tik a i fe g y v e r és s z á l­ lító re n d s z e rre l k ap c so la to s k u ta tá s t, fe jle sz té st, g y á r ­ tá st, k ís é rle te t fa g y a ssz a n a k be, a m á r m eg lev ő n u k ­ le á ris fe g y v e r és r a k é ta re n d s z e r m in ő ség i fe jle s z té ­ sé t n e m k ü lö n b e n ; Leszerelés, enyhülés és fejlődés 3. H o zz a n ak lé tre egy m in d e n á lla m á lta l a lá írt, á t­ H áro m , eg y m á ssa l k ö lcsö n ö sen összefüggő té n y e z ő ­ fogó é rv é n y ű szerző d ést, m ely m in d e n fa jta n u k le á ris rő l v a n szó: a) a fe szü ltsé g e n y h ü lé se E u ró p á b a n , b) k ís é rle ti ro b b a n tá s t m e g tilt; az á lta lá n o s és te lje s le s z e re lé sre irá n y u ló tö re k v é se k , 4. Az a to m fe g y v e rre l m á r re n d e lk e z ő á lla m o k sz e r­ és c) a v ilág n é p e i m illió in a k g a z d a sá g i fe jlő d é se és az ző d é sb e n k ö tele z zé k m a g u k a t fe g y v e rk é sz le tü k 10— ú jg y a rm a to sító iga a ló l v a ló fe lsz a b a d ítá sa . E h á ro m 5 0 % -án a k m e g se m m isítésére, a m ely első lép ése lesz dolog e g y ü tt az e m b e risé g leg sú ly o sab b k é rd é s e it je ­ m a jd m in d e n fa jta n u k le á ris fe g y v e r m eg se m m isíté sé ­ len ti. nek; A m in t a z t az EN SZ re n d k ív ü li k ö z g y ű lésén ek d o k u ­ 5. N em zetk ö zi sz e rz ő d é se k b e n h a tá ro z z á k m eg az m e n tu m te rv e z e te is k im o n d ja , „A m á r m eg lev ő n u k ­ a to m fe g y v e rm e n te s ö v eze te k e t, pl. a B a lk á n félszig e­ le á ris feg y v e rk é sz le te k tö re d é k e elégséges a rr a , hogy ten , a F ö ld k ö z i-te n g e r k e le ti m e d e n c é jé b e n , az In d ia i­ a fö ld ü n k ö n m in d e n é le te t e lp u s z títs a n a k . . . M égis, a óceán té rsé g é b e n s tb .; feg y v erk ezési v e rse n y fo ly ta tó d ik . . . A z ú j feg y v erek , 6. M in d en á lla m sz ig o rú a n ta r ts a b e a z t az EN SZ k ü lö n ö se n a n u k le á ris fe g y v e re k n e m h o g y e rő s íte n é k k o n v en ció t, m ely m e g tiltja a v egyi és b a k te ro ló g ia i a nem ze tk ö zi b izto n ság o t, de fo k o z o ttan v esz é ly e z te ­ feg y v e re k fe jle sz té sé t, fe lh a lm o z á sá t és h a s z n á la tá t, v a ­ tik .” la m in t a k ö rn y e z e t m e g v á lto z ta tá s á ra irá n y u ló feg y v e­ A d o k u m e n tu m u g y a n c sa k k im o n d ja : „A le s z e re ­ re k b e tiltá s á t k im o n d ó eg y ez m é n y t; lés fo ly tá n fe lsz a b a d u ló a n y a g i eszk ö zö k et a n e m ­ 7. Ú j eg y ezm én y sz ab ály o zza és m o n d ja k i a s u g á r­ ze te k g azd aság i és tá r s a d a lm i fe jle sz té sé re k e ll fo r­ fe g y v e rek és a n e u tro n b o m b a fe jle sz té sén e k , g y á rtá s á ­ d íta n i.” A te rv e z e t a S A L T II. a z o n n a li m e g v a ló sítá ­ n ak , fe lh a lm o z á sá n a k és h a s z n á la tá n a k b e tiltá s á t: s á t ja v a s o lja az é rd e k e lte k n e k , és a n em z e tk ö zi e n y h ü ­ lés ú ja b b lé p é se k é n t a S A L T III. tá rg y a lá s o k m e g ­ 8. H ely i és n em ze tk ö zi eg y ezm én y ek sza b ály o zzák a k e z d ését ja v a s o lja . A te rv e z e t ja v a s o lja a z t is, h ogy az h ag y o m á n y o s feg y v e rek és feg y v eres e rő k c sö k k e n té ­ EN SZ 1981-ben h ív jo n össze ú ja b b re n d k ív ü li ü lé s sz a ­ s é t m in d e n ü tt a z á lta lá n o s és te lje s lesze re lé s lé p é ­ k o t a n n a k k ié rté k e lé sé re , hogy a je le n ü lé ssz a k á lta l sek én t. e lfo g a d o tt a k c ió p ro g ra m m e g v a ló sítá sa m ily e n m é r té k ­ 9. M in d en á lla m fa g y assza b e m a jd lén y eg e sen csö k ­ b en v á lik g y a k o rla ttá . A K e re sz ty é n B é k e k o n fe re n c ia k e n ts e feg y v e re s e rő in e k k ö ltség v e té sét, és h o zzan ak tá m o g a tja az EN SZ le sz e re lé sre és az e n y h ü lé s re i r á ­ lé tre egy L esz e re lési és F e jle sz té si A la p o t; n y u ló tö re k v é se it, és m á s sz e rv e z e te k k e l is azo n m u n ­ 10. A h a d ik ia d á so k c sö k k e n té se ré v é n fe lsz a b a d u ló k álk o d ik , hogy az e n y h ü lé s és a b ék e ü g y e e lő r e h a la d ­ fo rrá so k fe lh a sz n á lá sá v a l fo g lalk o zó E N S Z -ta n u lm á ­ jon. ny o k g y a k o rla ti a lk a lm a z á s á t elő k e ll se g íte n i; az így A fe n tie k re te k in te tte l m in d e n eg y h áz és n é p felé n y e rt fo rrá so k a tá r s a d a lm i és g a zd a ság i fe jlő d é st kell fe lh ív á ss a l fo rd u lu n k : 1. T eg y en ek m eg m in d e n t a z é rt, hogy az e n y h ü lé s e lő seg ítsé k ; és egy id ő b e n i te r v e t k e ll e lis m e rte tn i e z ek n ek a te rv e k n e k a m e g v a ló sítá sá ra ; E u ró p á b a n m e g f o rd íth a ta tla n le g y en ; a H e lsin k i Z á ró ­ A z V . K e r e s z ty é n B é k e -v ilá g g y ű lé s r é s z tv e v ő i az a lá b­ bi h a tá r o za to k a t fo g a d tá k el n e m z e tk ö z i k é r d és ek b e n .

o k m á n y o k e lő írá s a it m in d e n ü tt tisz te le tb e n ta r ts á k ; a B écsb en folyó h a d e rő c s ö k k e n té sre irá n y u ló tá r g y a ­ láso k o n m in é l e lő b b m egegyezés szü lessen :

244

11. Az EN SZ ta n u lm á n y o z z a azt, h o g y a n le h e t k e re ­ te k közé sz o ríta n i a h ag y o m án y o s és n u k le á ris feg y ­ v e re k és c é lb a ju tta tó eszközök fo rg a lm á t;

12. E gy le s z e re lé sre irá n y u ló átfo g ó p ro g ra m o t k e ll lé tre h o z n i, a m it leg k éső b b az 1980-ban ö sszeh ív a n d ó 35. re n d e s ü lésszak h a g y n a jó v á ; 13. A n e m z e te k k ö zö tti v itá s k é rd é s e k b é k és re n d e ­ z ésére lé tre k e ll h ozni egy m e g b íz h a tó m e c h a n iz m u s t és kö telező tá rg y a lá s i m ó d o t, a le sz e re lési h a tá ro z a to k v é g re h a jtá s á n a k f e lü lv iz s g á la tá ra ; 14. T á m o g assák a n e m k o rm á n y z a ti sz e rv e k n e k a béke, igazságosság és a lesze re lé s é rd e k é b e n te tt e rő ­ feszíté seit, k ü lö n ö se n is az E g y h á z ak V ilá g ta n á c sá n a k p ro g r a m já t a m ilita riz m u s és a feg y v e rk ez é si v e rse n y e lle n : 15. J ú n iu s 17. legyen az egész v ilá g o n a L eszerelés N a p ja ; 16. H ív ja n a k össze egy L esz erelé si V ilá g k o n fe re n c iá t. A K e re sz ty é n B é k e k o n fe re n c ia tá m o g a tja a szem ély es k ezd em én y ezések et, m in t a m ily e n K y p ria n u s cip ru si e ln ö k é is, a k i a re n d k ív ü li k ö zg y ű lésen C ip ru s te lje s és a z o n n a li le s z e re lé sé é rt sz á llt sík ra . A K ere sz ty é n B é k e k o n fe re n c ia a m a g a s a já to s e sz­ k ö zeiv el úgy se g íth e ti elő az en y h ü lé s, lesz e re lés és b ék e ü gyét, hogy ö ssz e h ív ja az e g y h á z a k n a k és k e ­ re s z ty é n h iv ő k n e k „É zsaiás K o n fe re n c iá já t”, így k ü z d ­ v e a le s z erelésért, az é h ség m e g s z ü n te té sé é rt és a z é rt, hogy a v ilá g m in d e n n é p e e m b e rh e z m é ltó é le te t é l­ hessen.

E líté ljü k a zo k at, a k ik m e g s é rtik az e m b e ri jo g o k a t C h iléb en , A rg e n tín á b a n és U ru g u a y b a n ; e z e k b en az o rsz á g o k b a n sz a b a d sá g h a rc o so k ez re i tű n te k e l n y o m ­ ta la n u l. E líté ljü k P u e rto R ic o -n a k m ilita r is ta és g y a rm a to s í­ tó c é lo k ra v a ló fe lh a sz n á lá sá t, sz o lid a ritá s u n k ró l b iz ­ to s ítju k m in d a z o k a t, a k ik L a tin -A m e rik a fe ls z a b a d ítá ­ s á é r t k ü zd en ek . M élységes a g g o d a lm u n k a t feje zz ü k k i a m ia tt, hogy a je le n le g i re z sim égisze a la tt fo ly ta tó la g o sa n sem m ib e v eszik az e m b e ri jo g o k a t C h iléb en . Ú jb ó l h a n g o t a d u n k a c h ile i n é p p e l é rz e tt sz o lid a ritá s u n k n a k , m e ly ­ n ek le g jo b b ja i az e m b e ri jo g o k é rt, d e m o k rá c iá é rt és g az d aság i fe ls z a b a d ítá s é rt k ü zd en ek . T e lje s m é rté k b e n tá m o g a tá s u n k ró l ó h a jtju k b izto sí­ ta n i a c h ile i e g y h á z a k h a la d ó lé p é s e it k ü lö n ö sen p ed ig a ró m a i k a th o lik u s eg y h áz ré sz é rő l R a u l S ilv a H e n r iq u e z k a rd in á lis ú r ő e m in e n c iá já n a k sz o lg á la tá t, m e ly e k a z t a c é lt sz o lg á ljá k , hogy C h iléb e n ism é t b ék e és ig azság o sság legyen. T á m o g a tju k a c h ile i ró m a i k a ­ to lik u s eg y h áz p ü sp ö k e in e k a m a b iz o ttsá g á t, a m ely a le ta rtó z ta to tta k c s a lá d ta g ja it seg íti h a th a tó sa n . A K e re sz ty é n B é k e k o n fe re n c ia fe lh ív ja a v ilá g m in ­ d e n k e re s z ty é n h ív ő jé t, a d já k k o n k ré t je lé t a fe lsz a ­ b a d u lá s é rt, b ék és és igazságos tá r s a d a lo m é rt k üzdő la tin - a m e rik a i n é p e k k e l v á lla lt sz o lid a ritá s u k n a k .

Dél-Afrika Latin-Amerika L a tin -A m e rik a ig a z s á g ta la n sá g és e ln y o m á s a la tt k ín ló d ó m illió in a k tra g ik u s h ely ze te, v a la m in t az ig a z­ sá g ta la n sá g o t á lla n d ó sító h a ta lm i s tr u k tú r á k m e g d ö n ­ té s é re irá n y u ló h a rc je lö li m e g a z t az u ta t, m e ly e n L a tin -A m e rik a k e re s z ty é n e in e k já r n iu k k e ll — n é p ü k fe lsz a b a d ítá sa ir á n ti e lk ö te le z e ttsé g , a m in t Is te n h ív á ­ s á n a k en g e d e lm e sk e d n e k , hogy k e re s z ty é n p ró fé ta i k ü ld e té sü k e t b e tö lth essé k . E rre m u ta to tt r á E rn e sto C a rd e n a l a ty a , a n ic a ra g u a i sza b a d sá g h a rc o s, A fe ls z a b a d ítá s ra irá n y u ló e lk ö te le z e ttsé g á ld o z a to k ­ k a l já r. Sok k e re sz ty é n te s tv é rü n k é le té t is o d a a d ta a z ért, hogy s z o lid a ritá s t v á lla ljo n azo k k al, a k ik egy s z a b a d a b b és ig aza b b tá rs a d a lo m m e g v a ló sítá sá n f á ­ rad o zn ak . E m lék ezzü n k m eg ezen az a lk a lm o n vezető te s tü le tü n k k é t ta g já ró l, M a u ric io L opez és H ib e r C o n ­ te ris p ro fesszo ro k ró l, a k ik v a g y e ltű n te k v a g y e m b e r­ te le n k ö rü lm é n y e k k ö z ö tt ta r tj á k fo g v a őket. A k ü z d e le m h o sszú és nehéz. Az im p e ria liz m u s n em fo g ja ö n k é n t k ie n g e d n i sz o rítá sá b ó l L a tin -A m e rik á t, és n e m r ia d v issza sem m itő l é rd e k e it m eg v éd en d ő . K ö zv etle n k a p c so la t fig y e lh e tő m eg e zen a k o n tin e n ­ sen a k ev esek k iv á lts á g a it szo lg áló g a z d a sá g i re n d v a ­ la m in t a k a to n a i d ik ta tú r á k sz ü le té se és k o n szo lid á ló ­ d á sa között. H a az e m b e re k n e k m e g v a n a sz a b a d sá g u k a rra , hogy v é le m é n y ü k e t d e m o k ra tik u s m ó d o n fe jezzék ki, úgy — a m in t ez n y ilv á n v a ló v á v á lt — a fe jlő d é s szo c ia lista ú tjá r a szav azn ak . A z é s z a k -a m e rik a i im p e ria liz m u s n e m sz ű n ik m eg b eszéln i az e m b e ri jo go k ró l, a b e fo ly ása a la tt álló l a ­ tin -a m e rik a i fö ld ré sz e n p e d ig o ly a n g azd asá g i re n d e t á lla n d ó sít, m ely o kozója dolgozók m illió i n y o m o rú sá g á ­ n ak , szen v ed ésén ek , m e g a lá z ta tá s á n a k , tö m eg e k m u n ­ k an é lk ü lisé g é n e k . E b b en az ö sszefüggésb en e líté ljü k a K u b a e lle n i e m ­ b a rg ó t. Ez az o rszág k é tség b e m e rte v o n n i az a m e rik a i h eg em ó n iát, fe lsz a b a d íto tta ö n m ag át.

A z V. K e re sz ty é n B é k e -v ilá g g y ű lé s — a K B K A n ti­ ra ssz iz m u s B iz o ttsá g á n a k D é l-A frik á ra v o n a tk o z ó egyéb m e g n y ila tk o z á sa iv a l ö ssz h an g b an —, d e k ü lö n ö s te k in ­ te tte l a F a jg y ű lö lő R e n d sz e re k E lle n i K ü z d e le m É v é b e n m eg o ld a n d ó k é rd é s e k re (1978. m á rc iu s 21.— 1979. m á rc iu s 20.), — h a tá ro z o tta n sz em b eszáll a n a m íb ia i „ T u rn h a lle ” n é v e n is m e rt re n d e z ési elk é p z e lé se k k e l, hogy tíz b a n tu á lla m o t h o z z a n a k lé tre a „ k ü lö n fe jlő d é s t” m e g v a ló sí­ tan d ó , m e ly n e k c é lja az, hogy az a fr ik a i n é p e k fa ji e l­ n y o m á s á t á lla n d ó sítsa ; — fe lh ív ja a n e m ze te k közösségét, k ettő z z e m eg e rő ­ fe sz íté se it a fa jg y ű lö lő re n d s z e re k fe lsz á m o lá sá ra , az e ln y o m o tt fe k e te n é p e k fe lsz a b a d ítá sá é rt, hogy D élA frik á b a n , Z im b a b w é b e n és N a m íb iá b a n d e m o k ra tik u s tö b b ség i a la p o n sz a b a d o n v á la s z to tt k o rm á n y o k jö h e s ­ se n e k lé tre ; — e rő te lje s e n tilta k o z ik a d é l-a frik a i, z im b a b w e i és n a m íb ia i sz ab a d sá g h a rc o so k e m b e rte le n k ö rü lm é n y e k k ö zö tt v a ló fo g v a ta rtá sa , k ín z á s a ellen , a p o litik a i foglyok e lle n e lk ö v e te tt k e g y e tle n k e d é se k m ia tt, ti l­ ta k o z á sá t fe jez i ki a z é rt, hogy a le ta rtó z ta to tta k c s a ­ lá d ta g ja i és b a r á ta i a leg szű k ö seb b in fo rm á c ió k k a l sem b ír n a k a fo g v a ta rto tta k h o g y létérő l, e líté li a z t az ú ja b b in té zk e d é st, m ely m e g tiltja a p o litik a i foglyok jogi v é d e lm é t b iz to sító p én z k ü lfö ld rő l v a ló k ü ld é s é t; — e líté li tö b b , re n d ő ri ő riz e tb e n e lp u s z tu lt szem ély h a lá lá t, és S te v e B iko m e g g y ilk o lá sá t; — e líté li 18 a p a rth e id -e lle n e s sz e rv e z e t b e tiltá s á t D é l-A frik á b a n , to v á b b á a zt, hogy v e z ető ik e t a re n d ő r ­ ség sz ü n te le n z a k la tá s s a l te r ro riz á lja és b író i íté le t n é lk ü l fo g v a ta r tj a ; — n y o m a té k o sa n e líté li a D é l-A frik a i E g y h á z a k T a ­ n á c sa á lta l k ia d o tt „ V o ice” c ím ű ú js á g b e tiltá s á t és sz e rk e sz tő jén e k , R e v. N k o u l a - n a k le ta rtó z ta tá s á t. — fig y e lm e z te t a rr a , h o g y a m u ltin a c io n á lis k o n sz e r­ n e k is m é t n a g y sz e re p e t já ts z a n a k — k ü lö n ö se n azok, a m e ly e k n e k o lig o p o litik a i je lle g e v a n , s a m e ly e k b á ­ zisa N y u g a t-E u ró p á b a n , a z E g y e sü lt Á lla m o k b a n és

245

J a p á n b a n v a n — az a p a rth e id és a g y a rm a to sítá s f e n n ta rtá s á b a n ; — tilta k o z ik a n y u g a tn é m e t, fr a n c ia és e g y e sü k á l­ la m o k b eli, á lla m i tu la jd o n b a n lev ő tő k és v á lla lk o z á ­ sok a m a té n y k e d é se ellen , m ely D é l-A frik á n a k seg éd ­ k ezet n y ú jt ö n á lló n u k le á ris p o te n c iá l m e g te re m té sé ­ h ez: fe lh ív ja e z e k e t az á lla m o k a t, hogy e z e n n e l s z a k ít­ sák m eg e té n y k e d é sü k e t; — elíté li Iz ra e l és F ra n c ia o rsz á g fe g y v e rsz á llítá si e m b a r g ó já t; — k e ttő z ö tt e rő fe sz íté sre h ív fel e u ró p a i és a m e rik a i b an k o k té n y k e d é se e lle n — a k ik tén y k e d é sü k k e l az a p a rth e id re n d s z e rt és a k iseb b ség u ra lm á t s z ilá rd ít­ já k m eg; — h a tá ro z o tta n tilta k o z ik az E N SZ B izto n ság i T a ­ n á c sa ö t n y u g a ti ta g á lla m á n a k a m a k ís é rle te ellen , hogy egy n e o k o lo n ia lista b á b k o rm á n y t k é n y sz e rítse n N a m íb ia n é p é re , és m eg fo ssza N a m íb iá t te rü le té n e k egy ré s z é tő l (W a lv is ö böl); — tilta k o z ik a n y u g a tn é m e t, fra n c ia és e g y e sü lt á l­ le n i ag resszió tá m a s z p o n tjá u l h a s z n á ljá k ; — h a n g sú ly o z z a a n n a k szü k ség esség ét, h o g y a v ilág h a la d ó k ö zv é le m é n y é n e k fe l k e ll lé p n ie a je le n le g i an g o l—a m e rik a i ren d e z é si k ís é rle t ellen , a m e ly Z im ­ b a b w e -b a n egy n e o k o lo n ia lista m e g o ld á s fe lé h a la d ; n y ilv á n v a ló , hogy e z t D é l-A frik á b a n és N a m íb iá b a n is a lk a lm a z n i ó h a jtjá k . O p p o n á ln i k e ll az 1978. m á rc iu s 3 -á n lé tr e jö tt „Id ő k ö zi m e g á lla p o d á s t” is, m elly e l Z im ­ b a b w e n é p é n e k fe lsz a b a d ító h a r c á t a k a r já k g y e n g í­ te n i; — e rő te lje s e n tilta k o z ik B o tsw an a , M o zam b ik és m ó d o n tö rté n ő tá m a d á s a elle n , a m it a S a lis b u ry -i tö r ­ v é n y te le n rezsim id ő rő l id ő re k e z d em én y ez; — e líté li azt, hogy R o d ézia z so ld o so k at to b o ro z és k ép ez ki, és fe lh ív ja az E g y e sü lt Á lla m o k a t és a n y u ­ g a t-e u ró p a i á lla m o k a t, hogy teg y ék m e g a szükséges in té z k e d é se k e t a r r a nézve, hogy á lla m p o lg á ra ik n e sz o lg á lh a ssa n a k z so ld o sk én t A frik á b a n ; — fe lh ív m in d e n e g y h á z a t és k e re sz té n y h iv ő t, hogy öt eg y m á st k ö v ető esz te n d ő b e n ta rts o n „ A frik a v a s á r ­ n a p o t”, m in d e n e sz ten d ő m á ju s á n a k u to lsó v a s á r n a p ­ já n .

Közel-Kelet A K ö z e l-K e le t m á r hosszú id e je k o n flik tu so k m e le g ­ ágya, m ely n ö v eli az e m b e ri sze n v e d é st és v e sz ed e lem ­ m el fen y e g e ti a v ilá g b é k é jé t is. E z é rt fo g la lu n k á llá st K ö z e l-K e le t ü gy éb en , és fe lh ív u n k m in d e n k e re sz ty é n e m b e rt, tá m o g a ssá k a z o k a t az e rő fe sz íté se k e t, m ely ek az igazságos és ta rtó s b é k é t m u n k á ljá k K ö zel-K eleten . E cél felé h a la d v a r á b íz h a tju k m a g u n k a t a K e re sz ­ ty é n B é k e k o n fe re n c ia lá tá s á ra , a m e ly az első k e re sz ­ ty én sze rv e z e te k eg y ik e volt, m ely h a lla tta sza v át e b b e n a k érd ésb e n . M in d e n e k e lő tt a K B K 1965-ös b u d a p e sti és 1967-es zag o rszk i ülése, v a la m in t a III. és IV. N ag y g y ű lés eg y ­ a r á n t fo g lalk o zo tt a k ö z e l-k e le ti h e ly z e t ég ető k é rd é ­ seivel. E te k in te tb e n k ü lö n ö s je le n tő ség g e l b ír a K BK 1974-es k a iró i g yűlése, v a la m in t a B e rn -b e n 1977-ben ta r to tt ülés. Az EN SZ 242, 383 és 3236-os sz ám ú h a tá ro z a ta i, v a la ­ m in t az 1977. év i N ag y g y ű lés h a tá r o z a ta m á r fo g a d o tt el ja v a s la to k a t a b ék és re n d e z és é rd e k é b e n . E zek re az EN SZ h a tá ro z a to k ra v aló te k in te tte l is, v é le m é n y ü n k s z e rin t fe n n ta rtá s n é lk ü l k e ll h an g sú ly o z n u n k a k ö ­ v etk ez ő k et:

246

1. A K ö z e l-K e le t m in d e n á lla m á n a k b iz to síta n i kell az ö n álló á lla m i léth ez v aló jogot. E zt a z o n b a n nem k a to n a i h ó d ítá s ú tjá n k e ll m e g v a ló síta n i, h a n e m a k ö l­ csönös b iz alo m és eg y ez m é n y e k a la p já n . E z é rt a K e ­ resz ty é n B é k e k o n fe re n c ia tá m o g a tá s á ró l b iz to sítja a P a le s z tin a i F e ls z a b a d ítá si F ro n t és az Iz ra e lb e n levő b é k e e rő k és sz e rv e ze tek k ö z ö tti k a p cso lato t. 2. M in d ez a z t is je le n ti, hogy a p a le sz tin o k á lla m ­ a la p ítá s h o z v a ló jo g a is e lv ita th a ta tla n . A p a le s z ti­ n o k ré s z t k e ll v eg y en e k m in d e n , K ö z e l-K e le tte l k a p ­ cso lato s p ro b lé m a m e g o ld á sá b a n . 3. A z é rd e m i tá rg y a lá s o k m eg k e z d ésé n ek e lő fe lté te le az iz ra e li c sa p a to k fe lté tle n k iv o n á s a m in d e n m e g szállt te rü le trő l. Az e lfo g la lt te rü le te k e n zsidó te le p ü lé s e k lé ­ te síté sé n e k p o litik á ja — a m e ly e t a z iz ra e li k o rm á n y j e ­ le n le g k e ttő z ö tt e rő v e l fo ly ta t — ig en k o m o ly a k a d á ly t je le n t e b b e n a te k in te tb e n . E zt a p o litik á t h a la d é k ­ ta la n u l be k e ll s z ü n te tn i és k ö v e tk e z m é n y e it fel kell szám o ln i. 4. A z EN SZ h a tá r o z a ta iv a l és a G en fi E g y ezm én y ­ n y el e lle n té tb e n , Iz ra e l á lla n d ó je lle g g e l a k a d á ly o zza a b é k és re n d e z é s t és fo ly a m a to sa n m e g s é rti az e m b e ­ ri jo g o k a t a m e g sz á llt te rü le te k e n . Ez ré s z in t a fö ld ­ te rü le te k e lid e g e n íté se, ré s z in t tá r s a d a lm i és g a z d a sá ­ gi d is z k rim in á c ió ú tjá n tö rté n ik . 5. M in d e n e rő fe sz íté s c é lja c sak a G en fi K o n fe re n ­ c ia ö ssze h ív ása leh e t, m e ly e t m in d e n é rd e k e lt — így a P a le s z tin a i F e ls z a b a d ítá si F ro n t is — e g y en lő joggal lá to g a tn a . 6. A z a g o rszk i d e k la rá c ió v a l ö sszh a n g b an , m in d e n o ly a n teo ló g iai tö re k v é s, m ely Iz ra e l te rje sz k e d ő p o li­ tik á já t a k a r ja igazolni, a le g h a tá ro z o tta b b a n e líté le n ­ dő, k ü lö n ö s te k in te tte l a fö ld e lid e g e n íté sé re és az il­ leg ális te le p ü lé s e k lé te síté sé re . M in d a z o n á lta l ez nem le h e t a k a d á ly a a n n a k , hogy az e g y h á z a k n e fo g lalk o z­ z a n a k a z o k k a l a teo ló g iai k é rd é se k k e l, m e ly ek a k özelk e le ti k o n flik tu s k a p c sá n m e rü ln e k fel. 7. A b ék e m á sik fe lté te le K ö z e l-K e le te n a c ip ru si k é rd é s m eg felelő ren d ezése. Ezzel k a p c so la tb a n r e n d ­ k ív ü l sü rg e tő e n sz ü k ség esn ek ta r tju k , hogy a tö rö k k o rm á n y v is sz a v o n ja c s a p a ta it a szig etrő l, és a sziget tö rö k la k o ssá g a o ld ja m eg a gö rö g m e n e k ü lte k p ro b ­ lé m á já t, te g y e n k o n k ré t lé p é s e k e t azo n az ú to n , m ely ek egy békés, e g y esü lt, fü g g e tle n C ip ru s felé v ezetn ek . E z é rt fe lh ív u n k m in d e n eg y h á za t, szerezzen k o n k ré t in fo rm á c ió k a t a fe n ti k é rd é se k b e n , b ír já k r á az é rd e ­ k e lt h a ta lm a k a t a p a le sz tin o k n e m z e ti jo g a in a k e lis­ m e ré sé re , L ib a n o n és C ip ru s eg y ség én ek , fü g g e tle n sé ­ g én ek és s z u v e re n itá s á n a k b iz to s ítá s á ra : ezek azok a lép ések , m e ly e k a K ö z e l-K e le te n a b é k e felé v ezetn ek .

Vietnam A K e re sz ty é n B é k e k o n fe re n c ia V. N a g y g y ű lése őszin ­ té n ö rü l a v ie tn a m i n é p e re d m é n y e in e k , m e ly e k e t hosszú, áld o za to s h a rc o k á r á n é r t el. E zek az e re d m é ­ n y e k : a béke, a k é t o rsz ág ré sz fe lsz a b a d ítá sa és eg y e­ sítése. Egy ü n n e p é ly e s a k tu s sa l m á r k ö sz ö n tö ttü k a hős v ie tn a m i n ép et, a k ik m o s t b é k é b e n és sz a b a d s á g ­ b a n é p ítik az egységes V ie tn a m o t. H á lá s a k v a g y u n k T o n D u c T h a n g ú rn a k , V ie tn a m e ln ö k é n e k a z é rt, hogy itt P rá g á b a n k itü n te tő é rd e m é re m á tn y ú jtá s á v a l fe ­ je z te k i o rsz á g á n a k a K e re sz ty é n B é k e k o n fe re n c ia ir á n ti m eg b ec sü lését. A N ag y g y ű lés — m eleg en ü d v ö zli a V ie tn a m i S zo cia lista K ö z tá r­ sa s á g n a k a m a p o litik á já t, m ely m in d e n á lla m p o lg á rá ­ n a k egyenlő jo g o k a t b izto sít, te k in te t n é lk ü l a rra . ta g ­ ja i-e v a la m ily e n v allá so s k ö zö sség n ek ;

— n a g y ra é rté k e li a V SzK p o lg á ra in a k , az o tt élő k e re s z ty é n e k n e k m in d e n e rő fesz íté sé t, m e ly az im p e ­ rializm u s, a n e o k o lo n ializm u s ré g i és ú j fo rm á i e lle n irá n y u l, és elő seg íti a béke, ig azság o sság és a n e m z e ­ te k k ö zö tti b a rá ts á g ü g y é t; — fe lism e ri a h á b o rú p u s z títo tta V ie tn a m b a n folyó n e m z e ti ú jjá é p íté s h a ta lm a s d im e n z ió it, fe lh ív á ssa l fo rd u l a v ilá g m in d e n n é p e és e g y h áz a fe lé : m in d e n tő le te lh e tő m ó d o n tá m o g a ssa és se g ítse V ie tn a m n é ­ p é t; — fe lh ív ja az eg y h á z a k a t, hogy leg y e n e k seg ítség ü l a re a k c ió e rő i á lta l te r je s z te tt h íre sz te lé se k és f é lre ­ érte lm e z é se k m e g v ilá g ítá s á b a n ; m u ta s s a n a k r á a K a m ­ b o d zsa és V ie tn a m k ö zö tti k o n flik tu s v a ló d i o k a ira , m ely ek az igazi o k ai a H o a n e m z e tisé g v a la m in t a k í­ n a i sz á rm a z á sú v ie tn a m ia k k ö zö tti z a v a rg á so k n a k , a k ik e t b izonyos szom szédos h a ta lm a k a r r a h a sz n á ln a k , hogy h á tr á lta s s á k a n e m z e ti ú jjá é p íté s fo ly a m a tá t; — k ü lö n ö sen is fig y e le m re m é ltó n a k t a r t j a e te k in ­ te tb e n a V ie tn a m i S z o c ia lista K ö z tá rs a sá g 1978. fe b r u á r 5-i és 1978. jú n iu s 6-i á llá sfo g la lá s á t, c sa k ú g y m in t a m á ju s 27-én és jú n iu s 11-én k e lt n y ila tk o z a to k a t, m e ly b en éssz e rű és k o n k ré t ja v a s la to k a t tesz a V ie t­ n a m és K am b o d z sa k ö zö tti v itá s k é rd é s e k v a la m in t a H oa n em zetiség p ro b lé m á in a k re n d e z é s é re ; — ism é te lte n h a n g o t a d a n n a k a m eggyő ző d ésén ek , hogy a hős v ie tn a m i n é p n e k fo ly a m a to s n em ze tk ö zi tá m o g a tá s ra v a n szüksége, hogy h á b o rú s se b e it g y ó ­ g y íth a ssa és o rsz á g á b a n fe lé p íth e sse n egy b ék és, jó tá rs a d a lm i ren d et.

Ázsia R e m én y ség re és a g g o d a lo m ra e g y a rá n t ta lá lu n k o k o t Á zsiáb an . V ie tn a m fe lsz a b a d ítá sa és e g y esítése b á to ­ r í t m in k e t, csak ú g y m in t az In d ia , P a k is z tá n és B a n g la d e sh k ö zö tti ja v u ló k a p cso lato k . D é l-K o re a te ­ rü le té n a z o n b a n k ü lfö ld i c sa p a to k és fe g y v erz et v an , és sem m i je le a n n a k , h o g y a k é t K o re a k ö zö tt az eg y esítés fo ly a m a ta k ü szö b ö n áll. A k o n tin e n s sok r é ­ szén v ilág o san lá tju k az ú jg y a rm a to s ítá s jele it. A g ­ g ó d u n k a z ért, hogy fesz ü ltsé g tá m a d t V ie tn a m és K í­ na, v a la m in t V ie tn a m és K a m b o d z sa között. H a n g ­ sú ly o zzu k a n n a k szü k ség szerű ség ét, hogy az ú jo n n a n fe ls z a b a d u lt sz o c ia lista o rsz ág o k b ék és ú to n o ld já k m eg a v itá s k érd ések e t. Az éhség, szegénység, a lu ltá p lá lts á g , b eteg ség és írá s tu d a tla n s á g m in d e n n a p o s d olgok Á z siáb an . S ok ázsiai ország egészen elad ó so d o tt. A m u ltin a c io n á lis k o n sz e r­ n e k v a s m a ro k k a l ta r tj á k k e z ü k b e n Á zsia g a zd a ság i é le ­ tét. Az Á z siá b a n b e fe k te te tt tő k é t so k szo ro san m e g ­ h a la d ja a k iv itt ny ereség , m ég to v á b b n ö v elv e a sz a ­ k a d é k o t a fe jlő d ő és a fe jle tt o rszág o k k özött. Az igen fe jle tt és tő k e ig én y e s te c h n o ló g ia so k k a l tö b b p ro fito t hoz a tő k és v á lla la to k n a k , m in t ja v u lá s t az ázsiai n ép szociális k ö rü lm é n y e ib e n . Ez a tec h n o ló g ia m e g n y o m o rítja a z á z sia i g a z d a sá g o k a t és e lé r h e te tle n n é teszi sz á m u k ra az ö n e llá tá s leh ető ség ét. Az u tó b b i n é h á n y e sz te n d ő b e n egyes á z sia i o rs z á ­ g o k b a n je le n tő s e n m e g n ö v e k e d e tt az ú n . „ sz a b a d k e ­ re sk e d e lm i z ó n á k ” szám a. Ez a z t je le n ti, hogy egy b i­ zonyos fö ld ra jz i ö v ezeten b e lü l a m u ltin a c io n á lis k o n ­ sz e rn e k az a d o tt o rsz ág jo g i és ad ó ü g y i e lő írá sa itó l m e n te se n m ű k ö d h e tn e k s így a n e o k o lo n ia liz m u sn a k új fo r m á já t te s te sítik m eg. A zo k a t az á zsia i o rs z á ­ gokat, m e ly n e k te rü le té n sz a b a d k e re sk e d e lm i zó n á k m ű k ö d é sé t engedély ezik , c s á b ítjá k a rö v id tá v o n e lé r­ h ető előnyök, a fo g la lk o z ta tá s id ő leg es nö v ek ed ése, k ü lfö ld i tő k e b e á ra m lá s a ; d e n e m v eszik é sz re azt,

hogy h o sszab b tá v o n m ily en k a ta s z tro fá lis k ö v e tk e z ­ m é n n y e l j á r m indez. N em h o g y é lé n k ítő le g h a t az á zsiai o rszág o k g a z d a sá g a ira , d e a n em ze tk ö zi tő k e ta rtó s b e fo ly á sa a la tt ta r tj a m in d e z e k e t az o rsz ág o ­ k a t, a lá a k n á z z a sz u v e re n itá su k a t. A K e re sz ty é n B ék ek o n fe re n c ia tá m o g a tá s á ró l b iz to sítja az Ú j N e m z e t­ k özi G a zd a sá g i R e n d m e g a lk o tá s á ra irá n y u ló p ro g r a ­ m ot, a m it az E N SZ jó v á h a g y o tt, a m e n n y ib e n az b e ­ lá th a tó id ő n b e lü l e n y h íte n i tu d n á a je le n le g i ig az­ s á g ta la n g azd a sá g i re n d a la t t sín y lő d ő n é p e k sz e n v e ­ d ését. Ú gy tű n ik , Á zsia ked v ező k ö rn y e z e t és ta la j a d ik ­ t a tú r á k sz á m á ra , m e ly e k tö rv é n y h o z á sa e ln y o m ja az e m b e ri sz ab ad ság o t, ü ld ö zi a p o litik a i p á rto k a t, sz ak s z e rv e z e te k e t és a d iá k sz e rv e z e te k tev é k e n y sé g ét. Ig a ­ zi sz á n d é k u k n e m m ás, m in t id eg en é rd e k e k v é d e l­ m é n e k á lla n d ó sítá sa , h e ly i szö v etség esü k k el, az u r a l­ kodó e litte l eg y ü tt. N é h á n y fe g y v e re k e t g y á rtó o rszág é lé n k k e re s k e d e lm e t fo ly ta t az itte n i o rszá g o k k a l, és tö b b áz sia i o rszág e rő te lje s k a to n a i-ip a ri p o te n c iá lla l ren d e lk e z ik . Az e g y re n ö v ek v ő k a to n a i k ö ltsé g v e té ­ sek a la p v e tő fe jle sz té si fe la d a to k m e g o ld á sá t teszik k é tsé g e ssé o ly a n o rsz á g o k b a n m in t In d ia , P a k is z tá n , T h a ila n d , In d o n é z ia és a F ü lö p -sz ig e tek . N é h á n y fe jle tt ip a ri o rszág k a to n a i elő k é sz ü le te it il­ le tő e n v é d ek ező a la p á llá s u k a t tá m a d ó je lie g ű v e l v á lt­ já k fe l oly m ódon, h o g y n ö v e lik h a d i k ö ltsé g v e té sü k e t v agy m eg en g e d ik , hogy te rü le tü k ö n k ü lfö ld i tá m a s z ­ p o n to k m ű k ö d je n ek . H á ro m és fé l éve, m ió ta az Á zsiai K e re sz ty é n B ékek o n fe re n c ia m e g a la k u lt, a leszerelés, ille tv e a fe g y ­ v e rk e z ési v e rse n y k é rd é se i Á z siá b a n a fig y e lem e lő ­ te ré b e k e rü lte k . Ez h a tá ro z o tt k ife je z é s t n y e rt az Á zsiai K B K 1975-ben K o tta y a m -b a n m e g ta rto tt ü lésén és az Á zsiai F o ly ta tó lag o s B izo ttsá g folyó évi N ew D el­ h ib e n ta r to tt ü lésén . A m i K ín á t illeti, so k v ív m á n y á n a k ő sz in té n ö rü lü n k , a m it a n é p i re n d s z e rb e n e lé rte k : pl. az éh ség lek ü zd ése, az írá s tu d a tla n s á g fe lsz ám o lása , a tá r s a d a lm i e g y e n lő t­ len sé g e k felszám o lása. Sok n e m z e t tá m o g a tta a b b an , hogy v é g re m éltó h e ly é t e lfo g la lh a ssa az E N S Z -ben. De v a n n é h á n y tis z tá z á s ra v á ró k é rd é s, fő leg k ü lp o li­ tik á ja te k in te té b e n . M ié rt tá m o g a tja az egyik d é l-a m e ­ rik a i fa s isz ta d ik ta tú r á t? M ié rt k é p te le n a rr a , hogy sz o m szé d aiv al jó k a p c so la ta leg y e n ? M ié rt n e m v e tt ré sz t a leszerelési tá rg y a lá s o k o n ? M ié rt tá m o g a tja id e ­ gen k a to n a i tá m a sz p o n to k lé te s íté s é t az In d ia i Óceán té rsé g é b e n ? M iért h a n g sú ly o z z a á lla n d ó a n , hogy e l­ k e rü lh e te tle n a h a rm a d ik v ilá g h á b o rú ? S z e re tn é n k to v á b b r a is k a p c so la tb a m a ra d n i a k ín a i n ép p el, hogy v á la s z t k a p ju n k e z e k re a k é rd é se k re , m e ­ ly e k e lő ttü n k re jté ly e s e k és n e m v ilág o sak . A K B K fo ly ta tn i fo g ja e rő fe sz íté sé t a z ért, h o g y k a p c so la ta to ­ v á b b ra is m e g leg y en K ín a n é p é v e l és je le n leg y en az ö k u m e n ik u s sze rv e z e te k ta n á c sa ib a n .

Biztonságot minden nemzet számára az enyhülési és leszerelési politikában való együttműködés által A m o d e rn fe g y v e rre n d sz e re k lé te e lk e rü lh e te tle n n é teszi az egész v ilá g o t átfo g ó b iz to n sá g i p o litik a m e g ­ a lk o tá sá t, m e ly n e k a so k o ld a lú e g y ü ttm ű k ö d é s az a la p ­ ja. M iu tá n a ré sz tv e v ő k a lá írtá k az E u ró p a i B iz to n ­ ság i és E g y ü ttm ű k ö d é si K o n fe re n c ia z á ró o k m á n y a it — 1975. a u g u sz tu s 1-én — h a n g sú ly o z n u n k k ell a n e m z e t­ közi e n y h ü lé s és b iz to n sá g p o litik á já n a k a lá b b i szem ­ p o n tja it:

247

1. Á lta lá n o s é rv é n y ű n e k k e ll elfo g ad n i a z t az e l­ v et, hogy m in d e n n e m z e te t e g y en lő b iz to n ság ille t m eg, vag y is egy n e m z e t b iz to n sá g a n em v a ló s íth a tó m eg egy m á sik n e m z e t b iz to n sá g á n a k ro v á sá ra . 2. A n e m z e ti és n e m ze tk ö z i b iz to n sá g e g y m á stó l e l­ v á la s z th a ta tla n , h isz e n h a e g y ik n e m z e t b iz to n sá g a v e ­ szélybe k e rü l, úgy a n e m ze tk ö z i b iz to n sá g o t is v e ­ szély fen y eg eti. E z é rt az E g y esü lt Á lla m o k a m a j a ­ v a sla ta , m isz e rin t az egész v ilá g o n sz erző d ésb en rö g ­ zítsék az erő sz a k ró l v a ló le m o n d á st, re n d k ív ü l id ő sze­ rű. E zt a szerző d ést m in d e n á lla m a lá írn á . 3. A b é k é re v a ló n ev elé s szü k ség essé teszi a n e m ­ zetközi b izto n ság i p o litik a s tr u k tú r á in a k a la p o s ism e ­ re té t; ez e le n g e d h e te tle n k ö v e te lm é n y e a n n a k , hogy az e m b e risé g fe n n m a ra d jo n . A je le n le g i n em ze tk ö zi if­ jú s á g i sz e rv e z e te k re k ü lö n ö se n n a g y felelő sség h á ru l a te k in te tb e n , hogy m u n k á ljá k az e g y ü ttm ű k ö d é s re v a ló k észség et a z á ró o k m á n y t a lá író á lla m o k f ia ta lja i között. 4. A nem ze tk ö zi e g y ü ttm ű k ö d é s és b iz to n ság p o li­ tik á ja fe lté te le z i a H a rm a d ik V ilág o rs z á g a in a k g az­ d aság i fü g g etlen sé g é t, k é t- és so k o ld a lú e g y ü ttm ű k ö ­ d ési szerző d ések ú tjá n . E zek et a szerz ő d é se k e t a H e l­ sin k i Z á ró o k m á n y o k a t a lá író o rszág o k és a H a rm a d ik V ilág o rszág ai k ö tn é k , az eg y en lő ség elv e a la p já n . 5. A je le n le g it m eg elő ző b iz to n ság i p o litik a a k o n f­ ro n tá c ió e lv é re é p ü lt, m ely le g in k á b b a n u k le á ris p u sz ­ tító p o te n c iá l v iz s g á la tá v a l sz e m lé lte th e tő ; a m á r m eg ­ levő n u k le á ris fe g y v e rk é sz le te k so k szo ro san k ép esek e lp u s z títa n i fö ld ü n k e t: in n e n sz á rm a z ik az a g o n d o lat, hogy e lő b b á llíts á k le, m a jd te lje s e n sz ü n te ssé k be m in d e n fa jta n u k le á ris fe g y v e r g y á rtá sá t, k ü lö n ö s te ­ k in te tte l a n e u tro n b o m b á ra . E gy ily en ú j fe g y v e rfa j­ ta g y á rtá s a és fe lh a lm o z á sa a n u k le á ris fe g y v e rk e z é ­ si v e rs e n y n e k ú ja b b lö k é st a d h a t. Ezzel e g y ü tt k i k ell m o n d a n i m in d e n n u k le á ris k ís é rle ti ro b b a n tá s b e til­ tá s á t is, b e le é rtv e a k ín a i és fr a n c ia fö ld a la tti n u k le á ­ ris k ísé rle te k e t. 6. M iu tá n az ato m fe g y v e re k fe lh a lm o z á sá t tiltó m a ­ g a ssz in tű szerződés é le tb e lép, e ls ő re n d ű fo n to ssá g a lesz a n n a k , hogy a szerző d és tisz te le tb e n ta r tá s a m eg ­ felelő m ó d o n e llen ő riz te ssé k . T én y , hogy az a to m fe g y ­ v e rre l re n d e lk e z ő és a to m fe g y v e rre l n em re n d e lk e ző o rszág o k k ö zö tt k a to n a p o litik a i sz em p o n tb ó l e g y e n lő t­ len ség á ll fen n , a m i m e g m a ra d az a to m fe g y v e r fe l­ h a lm o z á sá t m e g tiltó szerző d és h a tá ly b a lé p é se u tá n is. E zt ellen sú ly o zan d ó , szerző d és m o n d ja k i a z t is, hogy az eg y en lő b iz to n sá g e lv é n e k tis z te le tb e n ta rtá s á v a l az a to m h a ta lm a k n em n y ú ln a k n u k le á ris eszközökhöz. E sz em p o n tb ó l igen n ag y je le n tő sé g ű a V arsó i S zerző ­ dés ta g á lla m a in a k azon ja v a s la ta , a m e ly b e n e lá lln a k attó l, hogy első k é n t h a s z n á lja n a k n u k le á ris fe g y v e re ­ ket. 7. M eg k e ll elő zn i m in d e n o ly an in c id e n st és b a le s e ­ tet, a m ely n u k le á ris h á b o rú k itö ré sé h e z v e ze th e t. E bből a szem p o n tb ó l igen n a g y je le n tő sé g ű a S z o v jetu n ió , az E g y esü lt Á llam o k , N a g y -B rita n n ia és F ra n c ia o rsz á g k ö zö tti egyezm ény m ely a n u k le á ris h á b o rú v é le tle n k itö ré sé t és n u k le á ris feg y v e re k v é le tle n h a s z n á la tá t v a n h iv a tv a k ik ü szö b ö ln i. Ez ig en jó a la p u l sz o lg álh a t egy h a so n ló szerződ és lé tre h o z a ta lá h o z , m e ly n e k a lá ­ író i m in d azo k az ország o k , ah o l m á r m ű k ö d n e k ip ari n u k le á ris b e re n d e z é se k (szám u k k ö rü lb e lü l 50). 8. Az egyenlő b iz to n ság e lv é t re g io n á lis sz in te n is szi­ g o rú a n b e k ell ta r ta n i; az a to m fe g y v e rm e n te s öv eze­ tek m e g te re m té se — a n u k le á ris k o n fro n tá c ió v e szé­ ly én ek k ik ü szö b ö lésén fe lü l — első lé p é s k é n t te k in t­ h ető egy átfo gó b izto n ság i és e g y ü ttm ű k ö d é si p o litik a irá n y á b a n . A leszere lés e lle n ő rz é se so k k al íg éreteseb b , m in t a feg y v erk ezés ellen ő rzése.

248

9. Az eg y en lő b izto n sá g e lv é t n em sz a b a d se m m ib e ­ v e n n i az á lta l, hogy ú j típ u sú , n e m n u k le á ris töm egp u sz tító fe g y v e re k e t fe jle sz te n e k ki. K e z d e ttő l fogva m eg k e ll tilta n i a m o d e rn tu d o m á n n y a l és te c h n o ló ­ g iá v a l v a ló v is s z a é lé s t. Az E N S Z á lta l 1948-ban a lk o ­ to tt, a tö m e g p u sz tító fe g y v e re k e t m e g h a tá ro z ó d e fin í­ c ió k ra tá m a sz k o d v a a S z o v je tu n ió n a g y je le n tő ség ű sz e rz ő d é ste rv e z e te t te r je s z te tt elő, a m e ly m e g tiltja a m o d e rn tu d o m á n n y a l és te c h n o ló g iá v a l v a ló v isszaélést. A N ag y g y ű lés e lfo g a d ta e z t a te rv e z e te t. 10. Az E g y e sü lt Á lla m o k és a S z o v je tu n ió k o rm á n y a i­ n a k felelő sség e a leg n ag y o b b a v ilá g b iz to n sá g á n a k ü g y éb en . A S A L T II. tá rg y a lá s o k b efejezése, k ü lö n ö s te k in te tte l a stra té g ia i fe g y v e re k k o rlá to z á s á ra , so rs­ d ö n tő az egész e m b e risé g sz á m á ra . 11. Ig e n fig y e le m re m é ltó a közepes n ag y sá g ú és kis o rszág o k p o litik á ja a fe g y v e rk o rlá to z á si tá rg y a lá s o k lé g k ö ré n e k sz e m p o n tjá b ó l, a k á r ta g ja i egy k a to n a i szö­ v etség n ek , a k á r nem . A B écsb en fo ly ó tá rg y a lá s o k a t, m ely ek K ö z é p -E u ró p á b a n a fe g y v e rz e te k és csa p ato k c sö k k e n té sé t célozzák, az e g y en lő b iz to n sá g e lv e a la p ­ já n m ielő b b e re d m é n y e se n be k e ll fejezn i. 12. A fe g y v e rz e tc sö k k e n té s e d d ig e lé r t e re d m é n y e it — pl. a m é rg esg ázo k b e tiltá sa , b a k té riu m fe g y v e re k e l­ tiltá sa , az A n ta rk tis z S zerződés, a részleg es a to m c sen d egyezm ény, a v ilá g ű r és te n g e rfe n é k k a to n a i c é lra v aló h a s z n á la tá n a k m e g tiltá s a — to v á b b k e ll b ő v íte n i és k ieg é szíten i egy átfogó, e g y ü ttm ű k ö d é si és b izto n ság i p o litik a szellem éb en . 13. Az eg y m á s ir á n ti b iz a lo m n ö v e lé sé t szolgáló lé ­ p é se k e n k ív ü l — pl. k a to n a i g y a k o rla to k elő ze tes b e ­ je le n té s e és m eg fig y elő k m e g h ív á sa — ú ja b b , h aso n ló te rm é sz e tű lé p é se k m e g té te lé t lá tju k szü k ség esn ek , pl. k a to n a i k ö ltsé g v e té se k m e g h a tá ro z o tt a rá n y b a n v aló csö k k en tése, c sa p a to k k iv o n á s a szövetséges á lla m o k h a tá rv id é k é rő l, fe g y v e rm e n te s ö v ezetek te re m té se E N SZ b izto n sá g i erő k b e v o n á sá v a l. Ez u tó b b i lép és kis á lla m o k a t is é rin te n e , pl. C ip ru st. 14. A k a to n a i szö v etség ek felo szlá sa idő, b iz alo m és a m á r e lé r t s ik e r füg gv én y e, te rm é sz e te se n a ttó l fü g ­ gően, hogy m ily e n ta rtó s e re d m é n y e k sz ü le tte k egy k o o p e ra tív b iz to n ság i re n d s z e r m e g a lk o tá sá b a n . 15. A H a rm a d ik V ilág n é p e in e k fe ls z a b a d ítá s á é rt v í­ v o tt h a rc és az á lta lá n o s és te lje s lesze re lé s ügye eg y ­ m á ssa l n e m á ll e lle n tm o n d á s b a n ; az a fe n y e g e tő le h e ­ tőség, hogy a D é l-A frik a i K ö z tá rsa sá g a to m h a ta lo m ­ m á v á lik , m in d e n n é l jo b b a n k ife je z i, hogy a h a r m a ­ d ik v ilá g n é p e in e k fü g g e tle n sé g i m o z g alm a i csak úgy tu d já k m e g v a ló síta n i fe ls z a b a d ítá s u k a t és fejlő d é sü k e t, h a m e g szű n ik a feg y v e rk ez é si v ersen y . A b izto n sá g és leszerelé s k érd é sé h e z k a p cso ló d ó p o ­ litik a i és tec h n o ló g ia i je lle g ű p ro b lé m á k lá ttá n a k e ­ re sz ty é n e k n e k , e g y h á z a k n a k és ö k u m e n ik u s te s tü le te k ­ n e k v ilá g o sa n fel k e ll is m e rn iü k : súlyos felelő sség et h o rd o z n a k egy h á b o rú és fe g y v e r n é lk ü li v ilá g m e g te ­ rem té sé b en . E g y h á z a k n ak , k e re sz ty é n h ív ő k n e k és ö k u m e n ik u s te s tü le te k n e k tö re k e d n iü k k e ll a r r a — E u ró p á b a n e l­ fo g la lt h ag y o m á n y o s h e ly z e tü k n é l fo g v a is —, hogy az e n y h ü lé s és b iz to n sá g p o litik á já n a k p o z itív e le m e it t á ­ m o g assák , tu d a to s íts á k a k e re sz ty é n e k között. Az E u ró p a i E g y h áz a k K o n fe re n c iá já n a k a n tim ilita ­ ris ta p ro g ra m ja , a P á p a fe lh ív á sa i a lesze re lé s ü g y é ­ ben, a b é k e e rő k m e g n y ila tk o z á sa i jú liu s 17-én, a L e ­ szerelés N a p já n , b e le é rtv e a K e re sz ty é n B é k e k o n fe re n ­ c ia és ta g e g y h á z a in a k im á d sá g a it, az e g y h á z a k és k e ­ re sz ty é n e k k o n fe re n c iá já n a k e lő k é sz ü le tei a L e sz e re ­ lési V ilá g k o n fe re n c ia ö ssz e h ív á sá n a k tá m o g a tá s á ra , az egész k e re sz ty é n sé g re m é n y sé g e és im á d sá g a e g y ü tt je le n tő s m é rté k b e n elő seg íti egy fe g y v e r és h á b o rú n é lk ü li v ilá g m e g terem té sé t.

Üzenet a világ egyházaihoz és keresztyéneihez A z V. K e r e s z ty é n B é k e -v ilá g g y ű lé s a h a tá r o za to k m e l l e t t h á ro m d o k u m e n t u m o t fo g a d o tt el: 1. Ü ze n e t a világ e g y h á za ih o z és k e re s z ty é n é ih e z ; 2. F elhívá s a k o r m á n y o k h o z ; 3. S a jt ó k ö z l e m é n y . K edves Testvérek! K ö sz ö n tü n k T ite k e t a m i U ru n k Jé z u s K ris z tu s n e v é ­ ben. Ő h ív o tt egy b e m in k e t — m in te g y 600 k e re s z ­ ty é n t a v ilá g h a t k o n tin e n sé n e k 84 o rsz ág á b ó l — P rá g a v á ro sá b a , a h o l 20 év v e l e z e lő tt a la k u lt meg: a K e re sz ­ ty é n B é k e k o n feren cia. I t t g y ű ltü n k össze az ö tö d ik Össz -k e re sz ty é n B ék e-N a g y g y ű lé sre 1978 jú n iu s á b a n a k ö v etk ező b ib lia i m o ttó v a l: „ . . . hogy rá ig a z íts a lá b u n k a t a b ék esség ú tj á r a ” (Lk 1,79). Fő té m á n k p ed ig : „ Iste n s z o lid a ritá s ra h ív — K e ­ re sz ty é n e k a b é k é é rt, ig a z ság o ssá g ért és fe ls z a b a d ítá ­ s é r t”. H á lá t a d u n k Is te n n e k az ú té rt, m e ly e n az e lm ú lt k é t év tiz e d b e n v e z e te tt b e n n ü n k e t. M o zg alm u n k sa já to s a n n em ze tk ö zi sz e rv e z e tté le tt. L e g u tó b b i n a g y g y ű lé sü n ­ kön 1971 s z e p te m b e ré b e n m ég csak 49 o rszág k é p v i­ selői v o lta k je len . M á ra ez a szám m eg k é tsze rez ő d ö tt. T a n ú i v o ltu n k 1975-ben az Á zsiai K e re sz ty é n B ék e N agygyűlés, 1977-ben az A frik a i K e re sz ty é n B ék eN agy g y ű lés és 1978-ban a L a tin -a m e r ik a i és K a rib i K e re sz ty é n B ék e-N a g y g y ű lé s ö ssz e h ív á sá n a k . Az E g y esü lt N e m zetek S z e rv e z e te n e m k o rm á n y sz in tű sz e rv e z e tk é n t is m e rte el a K e re sz ty é n B é k e k o n fe re n ­ ciát. Az E g y e sü lt N e m ze te k S z e rv e z e te szé k h e ly é n sze­ ré n y iro d á n k és á lla n d ó k é p v is e le tü n k m ű k ö d ik . F e lis m e rtü k : 1. hogy Is te n h ív á s a v e z e te tt a K e re sz ty é n B é k e k o n ­ fe re n c ia m e g a la k ítá sá h o z , és h o g y m o z g a lm u n k a le g ­ m é ly e b b e n g y ö k erezik a B ib lia ü z e n e té b e n ; 2. hogy m o z g a lm u n k k ez d em én y ezései az e m b e risé g ­ n ek az igazságos b é k e u tá n i le g m é ly e b b v á g y á t tü k r ö ­ zik, és h o g y az e m b e risé g jö v ő jé n e k és ja v á n a k g o n d ­ ja k o rm á n y o z z a m in d e n a k c ió n k a t; 3. hogy a m in d e n k e re s z ty é n eg y sé g é é rt v a ló f á r a d o ­ zás leg m eg felelő b b m ó d ja az, h a m á so k k a l e g y ü tt m u n k á lk o d u n k az egész e m b e risé g b é k é jé é rt és ig a z­ sá g á é rt. I. E zen a n a g y g y ű lésen m e g h a llo ttu k Is te n sz o lid a ritá s ­ ra h ív ó sz a v á t és to v á b b ítju k N e k te k az á lta lu n k m e g ­ h a llo tt ü z en etet. A k e re s z ty é n e k s z o lid a ritá s á n a k a b ib ­ liai ü z e n e t ir á n ti e n g e d e lm e ssé g b en k e ll v aló ság g á len n ie, e g y ü tt m in d a z o k k a l, a k ik k ü z d e n e k az ig az ­ s á g ta la n s á g és e ln y o m á s e llen , és e g y ü tt m in d a z o k k a l, a k ik tö re k e d n e k és fá ra d o z n a k , hogy ig azság o sab b , em b erség eseb b , s z a b a d a b b é le t leg y en a tá r s a d a lo m ­ b an. M indez, k o n k ré t fo g a lm a k a t h a sz n á lv a , pl. az ú g y ­ n e v e z e tt h a rm a d ik v ilá g b a n a p o litik a i és g azd aság i fe ls z a b a d u lá s é rt fo ly ta to tt k ü z d ele m m el v a ló a z o n o su ­ lá s t je le n ti. A zt is je le n ti, hogy v á llv e tv e fá ra d o z u n k m in d a z o k k a l eg y ü tt, a k ik az e m b e risé g n e k jo b b szo ciá­ lis lé te t a k a rn a k te re m te n i. H itü n k Jé z u s K ris z tu sb a n , a k i az e m b e risé g eg é sz é é rt o d a a d ta é le té t, a r r a ösztö­ nöz, hogy e z t a sz o lid a ritá s t m in d e n e m b e rre l k e re s ­ sük, a p o litik a i n é z e tb e n v ag y az id eo ló g iai m eggyőző­ d ésb en m u ta tk o z ó k ü lö n b sé g e k re v a ló te k in te t n élk ü l. Isten , a m i A ty án k , m in d e n e m b e ri lé n y n e k te re m tő je , Jé z u s K ris z tu sb a n m e g m u ta tta az egész e m b e risé g ir á n ti sz e re te té t. Is te n S z e n tlelk e , a k i sz e re te té t ö n ti szív ü n k b e, n e m szab k o rlá to k a t e sz e re te tn e k . Is te n ­

n ek ez a K ris z tu s b a n v a ló s z e re te te n e m k ö v e te li h it­ b e li e lő fe lté te le k te lje s íté s é t azo k tó l, a k ik r e irá n y u l. A k e re s z ty é n e k sz o lid á risa k te h á t m áso k k a l, n e m ­ c sak sa já tm a g u k k a l. S z o lid a ritá su k az ig azság o s b é ­ k é é rt v a ló fá ra d o z á sb a n , s n e m p u s z tá n é rz é se k b e n v a g y k egyes é k e ssz ó lásb a n ju t k ifeje zé sre. V ilágos c é l­ ja v a n : egy b é k é b e n élő e m b e ri tá rsa d a lo m , n ag y o b b ig azság o sság g al és szab a d sá g g al, itt a tö rté n e le m b e n . T u d ju k , hogy Is te n k irá ly s á g a a tö rté n e le m b e n n e m v a ló su l m e g ta r tó s a n és tö k éle te sen . D e Is te n F ia e b ­ b e n a tö rté n e le m b e n ö ltö tt te ste t. I t t a tö rté n e le m b e n k e ll az eljö v e n d ő k ir á ly s á g n a k m e g m u ta tk o z n ia az e m ­ b e ri tá r s a d a lm i éle tb e n , h a n em is tö k é le te se n . A k e re sz ty é n e k e z é rt n e m m e n e k ü lh e tn e k egy k iz á ­ ró la g o sa n tú lv ilá g i k egyességbe, sem n e m le h e tn e k k ö zö m b ö sek az e ln y o m o tta k és k iz s á k m á n y o lta k k ü z ­ d e lm e i irá n t. N em le h e tn e k sem leg ese k v ag y k özöm bösek, h a b é ­ k é rő l és ig azság o sság ró l v a n szó. C se le k e d n iü k kell, c se le k e d n iü k a tö rté n e le m b e n , c se le k e d n iü k sz o lid a ri­ tá s b a n m áso k k a l, a k ik e lk ö te le z té k m a g u k a t b é k é re és ig azság o sság ra. A zok a k e re sz ty é n e k , a k ik a p o litik a m e n te ssé g e t v ag y sem leg esség et v á la s z tjá k , ezzel a v á ­ la s z tá su k k a l az ig a z s á g ta la n tá r s a d a lm i s tr u k tú r á k k a l a z o n o sítjá k m a g u k a t. É p p en k ö z ö m b ö sség ü k e n g e d e t­ len ség a B ib lia ü ze n e té v e l szem b en . A m á so k k a l v a ló sz o lid a ritá s K risz tu s, a m i U ru n k ir á n ti k e re sz ty é n en g e d elm e ssé g e lv á la s z th a ta tla n része. B é k é é rt v aló k ü z d e lm ü n k , m e ly e t m á so k k a l v a ló sz o lid a ritá s b a n v ív u n k , m in d ig fá ra sz tó k ü zd ele m . G y a k ra n fé lre é rte n e k b e n n ü n k e t; o ly k o r b a rá ta in k fo rd u ln a k sz em b e v e lü n k s z o lid a ritá s ra v a ló e lk ö te le ­ z e ttsé g ü n k m ia tt; so k a lk a lo m m a l k étség b e e sé sse l és k u d a rc c a l k e ll sz em b e n é z n ü n k . D e m in d e n sö té t p illa ­ n a tb a n e rő t a d a m i U ru n k b a v e te tt h it. K ris z tu s k e ­ re s z tje és fe ltá m a d á s a m in d ig m e g ú jítja re m é n y sé ­ g ü n k e t, fe lv id ít és m e g e rő sít a sze n v e d é s és k é tsé g b e ­ esés k ö zep e tte . A b é k e fe je d e lm e s e g ít te h e te tle n s é ­ g ü n k b en . M in d en h e ly z e tb e n ő a re m é n y sé g ü n k , és a k e re s z ty é n e k sz á m á ra n in cs re m é n y sé g n é lk ü li h e ly ­ zet. Ez a h it, ez a sz e re te t, és ez a re m é n y sé g az, m ely sa já to s a n k e re sz ty é n b é k e m u n k á n k m eg k ü lö n b ö zte tő jegye. II. H á lá sa k v a g y u n k Iste n n e k , hogy a b é k e m u n k a m á r n em k ev ese k ügye. S z e rte a v ilá g o n erő sö d ik a b é k e ­ m o zgalom . A k e re s z ty é n e k n in c se n e k e g y ed ü l, v ag y n e m já r n a k m in d ig m á so k e lő tt a béke, igazság o sság és fe lsz a b a d ítá s k e re sé sé b e n . S z e ré n y e n e g y ü tt d o lg o ­ z u n k azo k k al, a k ik v e z e tn e k a k ü z d ele m b e n , m in d e ­ n ü tt a v ilág o n . E g y ü tt ö rü lü n k azo k k al, a k ik n e k e rő fe ­ szíté se s ik e rre l já r , így pl. V ie tn a m , A n g o la és M o­ z a m b ik hős n ép eiv e l. A s ik e r a z o n b a n n e m je le n ti erő fe sz íté se in k végét. V ie tn a m n a k m ég szociális és g az d a ság i ú jjá é p íté s re v a n szü k ség e; A n g o lá n a k m ég m eg k e ll s z ilá rd íta n i a fü g g e tle n sé g é t a n em z e ti sz u ­ v e ré n itá s á t v e szély eztető is m é te lt p ró b á lk o z á so k e lle ­ nében; G u in e a -B is sa u n a k , M o z a m b ik n a k és sz in te m in d e n p o litik a ila g fe ls z a b a d u lt v o lt g y a rm a tn a k m ég g a z d asá g i fe ls z a b a d u lá s ra v a n szüksége. A k ü z d e le m fo ly tató d ik . A v ilá g m ég m in d ig m essze v a n a b é k é tő l é s ig a z ­ ság o sság tó l. A k ö z e l-k e le ti h e ly ze t to v á b b ra is a fe ­ sz ü ltsé g m eleg ág y a, m ely a v ilá g b é k é jé t v eszély ezteti. F o ly ta tó d ik a fa ji e ln y o m ás D é l-A frik á b a n , N a m íb iá ­ b a n és Z im b a b v é b a n . F a sisz ta k a to n a i d ik ta tú r á k v a n ­ n a k u ra lm o n L a tin -A m e rik a sok o rsz á g á b a n és m á s u tt.

249

A h id e g h á b o rú t á lla n d ó a n fe lú jítjá k . A n eo k o lo n ia lista k iz sá k m á n y o lá s ú j és eln y o m ó b b fo r m á k a t ölt. A g y a r­ m a to sítá s g a z d a g sá g á t m é g fel k e ll szám o ln i. A feg y ­ v e rk e re sk e d e le m és a feg y v e rk ez é si v e rs e n y fe n y e g e ­ tő e n n ö v ek ed ik . A v ilá g n a p o n ta e g y m illiá rd d o llá rt p a z a ro l feg y v erk e z ésre, m ik ö zb en a v ilá g fe le n é lk ü ­ lözi az élelm et, az isk o lá z á st és az egészségügyi e llá ­ tást. Ú j és e m b e rte le n e b b tö m e g p u sz tító fe g y v e re k e t fe jle sz te tte k ki. A n e u tro n b o m b a az e m b e risé g d u rv a m eg sérté se, és k ö zeleb b h o zza egy ú ja b b h á b o rú v e ­ szé ly é t az á lta l, hog y e lm o ssa a h a g y o m án y o s és a n u k ­ le á ris fe g y v erek k ö z ö tti k ü lö n b ség e t. H o g y an n é z h e tik a k e re sz ty é n e k m in d e z t k ö zö m b ö sen ? Ö rü lü n k a fe sz ü ltsé g e n y h ü lé sé n e k E u ró p á b a n . Ü d ­ v ö zö ljü k az e n y h ü lé s t és a H e lsin k i z á ró o k m á n y t. T á ­ m o g a tju k v a la m e n n y i re n d e lk e z é sé n e k te lje s v é g re h a j­ tá s á t k iv é te l n élk ü l. E lu ta s ítju k azo k té n y k e d é sé t, a k ik h á b o rú s h is z té riá t sz íta n a k és a feg y v e rk e z ési v e rs e n y t az esztelen ség ig fo k o zzák — egy h a rm a d ik v ilá g h á b o ­ rú e lk e rü lh e te tle n sé g é rő l b e sz élv e —, hogy s a já t önző é rd e k e ik e t szo lg á lh assák . F e lh ív u n k m in d e n k e re s z ­ ty é n t, hogy csatla k o z z ék a p o litik a i e n y h ü lé s m e g fo r­ d íth a ta tla n n á té te lé re irá n y u ló e rő fe szítése k h e z , és ah h o z a tö re k v ésh ez , hogy a p o litik a i e n y h ü lé s t a k a ­ to n a i e n y h ü lé s rő l fo ly ta to tt tá rg y a lá s o k kövessék. A S A L T — II. sik e re s b efe je z é se és a S A L T —I I I .- r a ir á ­ n y u ló tá rg y a lá s o k m eg k e z d é se az első lép és le h e tn e e b ­ b e n az ir á n y b a n . Ö rü lü n k , hogy ö ssz e h ív tá k az ENSZ k özgyűlés tiz e d ik re n d k ív ü li — a lesze re lé s ü g y én ek sz e n te lt — ü lé ssz a k á t. M in d a 149 ta g á lla m résztv e sz m o s t az á lta lá n o s és te lje s le s z e re lé sre ir á n y u ló tá r g y a ­ lá so k b an . M íg P rá g á b a n ü lésezü n k , az E N SZ re n d k ív ü ­ li k ö zg y ű lése az á lta lá n o s és te lje s le sz e re lé s m e g v a ló ­ s ítá s á r a irá n y u ló k o n k ré t p ro g ra m és te r v k id o lg o zá­ sá n a k u to lsó sz a k a s z á b a n já r . Az e lő te rje s z te tt te r v e ­ ze t e lism e ri a n e m -k o rm á n y sz in tű sz e rv e z e te k n e k a le s z e re lé sé rt v é g z e tt fá ra d o z á s b a n v a ló fig y e le m re m é l­ tó szerep ét. F oko zzu k h á t e rő fe sz íté se in k e t sz o lid a ri­ tá s b a n a k o rm á n y o k k a l és a v ilá g n ép eiv e l, v a la m in t az E g y esü lt N em z e te k S z erv e z e té v e l a fe g y v e r n é lk ü li világ, az igazságos b é k e v ilá g á n a k m e g te re m té sé re ir á ­ n y u ló tö re k v é se ik b e n . A v ilá g b é k e tö b b e t je le n t a n n á l, m in t hogy n in c s h á ­ b o rú . N em le h e t b é k e ig azság o sság n é lk ü l. A n eo k o lo ­ n ia liz m u s ig á já b ó l v a ló fe lsz a b a d u lá st m é g a v ilá g n é ­ pei százm illió i sz á m á ra el k e ll é rn i. A k a to n a i-ip a ri k o m p le x u m m e g p ró b á lja m e g e rő síte n i b e fo ly á sá t és a v ilá g k iz s á k m á n y o lá sá t — n e m z e te k fe le tti n a g y v á l­ la la to k rév én , fo k o zv a a feg y v erk ezési v e rs e n y t és k i­ te rje s z tv e a fe g y v e rk e re sk e d e lm e t, fe lsz ítv a a h á b o rú s h is z té riá t, az a n tik o m m u n is ta p ro p a g a n d a ú ja b b és k i­ fin o m u lta b b fo rm á iv a l és v issz a élv e az a la p v e tő e m ­ b e ri jo g o k é rt fo ly ta to tt k ü zd ele m m e l. A b é k e m u n k á b a n v a ló s z o lid a ritá s a fe lsz a b a d ítá si k ü z d e le m m e l v a ló ö sszefo g ást je le n ti. A k e re s z ty é n ­ ség tö rté n e té b e n m o st elő szö r sü rg e tő szü k ség szerű ség és eg y b e n n ag y leh e tő sé g is a k e re s z ty é n e k sz á m á ra , hogy e g y ü tt fá ra d o z z a n a k m ás v a llá so k v a g y a v a llá s ­ n é lk ü lie k k ép v iselő iv el. A K e re sz ty é n B é k e k o n fe re n ­ cia sz o lid a ritá s b a n te v é k e n y k e d ik m in d e n o ly an b é k e ­ m o zg alo m m al, leg y en az sz e k u lá ris v ag y v alláso s, m ely v a ló b a n a fe ls z a b a d ítá s é rt és ig az sá g o ssá g é rt száll sík ra . E lu ta s ítju k h id e g h á b o rú s ta k tik á k a lk a lm a z á s á t, m ely ek e s e te n k é n t m ég a k e re s z tv é n ü z e n e te t is fe l­ h a s z n á ljá k az e ln y o m á s és k iz sá k m á n y o lá s s tr u k tú r á i­ n a k tá m o g a tá s á ra . A z e m b e ri jogo k k é rd é s é b e n e lfo g la lt á llá s p o n tu n k világos. Az a la p v e tő e m b e ri jo g o k ra tö re k sz ü n k , m e ­ ly ek k özül a k ö v etk ez ő k e t k ü lö n ö se n h a n g sú ly o z z u k : 1. m in d e n e m b e r jo g a az é le t a n y a g i fe lté te le ih e z és tá rs a d a lm ila g h aszn o s m u n k á ra ;

250

2. m in d e n e m b e r jo g a o rv o si e llá tá s ra és is k o lá z á sra ; 3. m in d e n e m b e r jo g a a rr a , hogy alk o tó m ó d o n és felelő se n ju tta th a s s a k ife je z é s re le lk iism e re ti m eggyő­ ződését. E lu ta s ítju k a z o k a t az e rő fe szíté se k et, m e ly e k az e m ­ b e ri jo g o k k é rd é s é t p ro p a g a n d a c é lo k ra a k a r já k fe l­ h a sz n á ln i. F e lh ív ju k az e g y h á z a k a t és a k e re s z ty é n e ­ ket, leg y e n e k é b e re k , n eh o g y az eln y o m ás és n eo k o lo ­ n ia liz m u s k ö rm ö n fo n t e rő i h a s z n á ljá k fel őket. M e g e rő sítjü k az EN SZ ir á n ti tá m o g a tá s u n k a t, m e rt o ly a n n ag y eszköz, m e ly e t Is te n a d o tt, hogy m e g ő riz­ h e ssü k a b é k é t és f á r a d o z h a s s u n k , az egész e m b e risé g b o ld o g u lá sá n . M e g e rő sítjü k tá m o g a tá s u n k a t az E gy­ h á z a k V ilá g ta n á c sá n a k a fö ld i b é k é re irá n y u ló te v é ­ k e n y sé g e irá n t. E lk ö te le z e tte k v a g y u n k az ö k u m e n ik u s m o zg alo m irá n t, m e ly n e k szerén y , sp e c iá lis és v é le ­ m é n y ü n k sz e rin t fig y e le m re m é ltó ré sz e v a g y u n k .

III. A z e z re d é v v ég éh ez k ö zele d ü n k . M ég k é t é v tiz ed és M e g v áltó n k , Jé z u s K risztu s, a b é k e fe je d e lm e s z ü le té ­ sén e k 2000. é v fo rd u ló já t ü n n e p e ljü k . H o g y an k é sz ü lü n k a r r a a n a p r a m i, a k ik az Ú r k ö v ető i v a g y u n k ? S e g y á lta lá n m it hoz m a jd e n n e k a m á so d ik é v e z re d ­ n e k a v ég e? E lp u s z títju k ö n m a g u n k a t és b o ly g ó n k a t is fe g y v e re in k k e l és ig a z s á g ta la n sá g u n k k a l? V agy a r r a h a s z n á lju k e zt a k é t é v tiz e d e t, hogy o ly a n v ilá g o t v a ­ ló sítsu n k m eg, a m e ly b e n tö b b az igazságosság, tö b b a b é k e és tö b b a m é ltó sá g az e m b e ri lé tb e n ? V agy p e ­ d ig to v á b b ra is e zt a k a r ju k : tá p lá ln i k a p z sisá g u n k tü ­ zét, k im e ríte n i a föld k in c se it, szen n y e z n i k ö rn y e z e tü n ­ k et, e ln y o m n i a n ép e k e t, és v aló ság o s p o k o llá te n n i b o ly g ó n k at a sz eg én y ek és k iz s á k m á n y o lta k m illiá r d ­ ja i sz á m á ra é p p e n úgy, m in t n é h á n y b ő ség b en é lő n ek ? V agy p e d ig felö v ezzük m a g u n k a t és az Ú r r a n ézünk, hogy rá ig a z ítsa lá b u n k a t a b ék esség ú tjá r a ? M in t k e re s z ty é n e k eg y e k v a g y u n k az egész e m b e ri­ séggel a n n a k az ü z e n e tn e k a m e g v a ló sítá sá b a n , m e ly e t k é te z e r év v el e z e lő tt a n g y a lo k h o z ta k a b e tle h e m i szeg én y p á sz to ro k n a k : „ b ék esség a fö ld ö n ”. M eg e rő sít­ jü k e lk ö te le z é sü n k e t a Jé z u s K ris z tu s b a v e te tt h it irá n t, m ely ö sszefügg az ig a z sá g o ssá g é rt és b é k é é rt és a k iz sá k m á n y o lá s és e ln y o m á s e lle n k ü z d ő m in d e n e m ­ b e r ir á n ti sz o lid a ritá s u n k k a l. K ö szö n etet m o n d u n k m in d e n e g y h á z n a k és k e re s z ty é n n e k sz e rte a v ilágon, a k ik e g y ü ttlé p n e k v e lü n k és tá m o g a tn a k . N ém ely eg y ­ h á z ezek k özül ré s z tv e tt m o z g a lm u n k m e g a la p ítá sá b a n és te lje s tá m o g a tá s t n y ú jto tt m o z g a lm u n k egész tö r té ­ n e te so rán . Ötv e n év v e l ezelő tt, in n en , P rá g a v á ro sá b ó l b o c sá ­ to tta ki b é k é re és le sz e re lé sre szólító fe lh ív á s á t a n ­ n a k a v ilá g szö v e tsé g n ek a k o n fe re n c iá ja , m ely az eg y ­ h á z a k ré v é n k ív á n ta e lő m o z d íta n i a n em ze tk ö zi b a r á t­ ságot. M a a h ív á s sü rg e tő b b is, g y a k o rla tib b is. M a so k k a l je le n té k e n y e b b e n te v é k e n y k e d h e tü n k , m in t a k ­ kor. F e lh ív u n k e z é rt m in d e n k e re s z ty é n t és n é p e t m in ­ d e n ü tt, hogy a 2000. é v n e k a „B ék e É v e” leg y en a n e ­ ve, és sz e n te ljü k a k ö v etk e z ő k é t é v tiz e d e t egy átfogó p ro g ra m m e g v a ló sítá sá ra , hogy e lé rh e ssü k az á lta lá n o s és te lje s lesz e re lé st a 2000. év re. M in d e n k it fe lh ív u n k e rő fe sz íté sei fo k o z á s á ra m in d e n a d o tt h e ly z e tb en , b íz ­ v a Ő b en n e, a k i s z o lid a ritá s ra h ív o tt b e n n ü n k e t, és aki eg y e d ü l k ép es a rr a , hogy rá ig a z íts a lá b u n k a t a b é k e s­ ség ú tjá ra . M aga a b ék e ssé g U ra a d jo n n e k te k m in d ig , m in d e n k ö r ü lm é n y e k k ö z ö tt b é k essé g e t (2 T h essz 3, 16).

Felhívás a kormányokhoz Az e m b e risé g é le tb e n m a ra d á s a fo ro g k o ck án . M a csak k é t ú t m a r a d t sz á m u n k ra — az é le t ú tja és a p u sz tu lá s ú tja . K e re sz ty é n h itü n k az é le t v é d e lm e z é sé ­ re k ö telez b e n n ü n k e t. Ezzel a m eggyőző d éssel g y ű ltü n k össze P rá g á b a n 1978. jú n iu s v ég én tö b b m in t h a ts z á z a n k e re sz ty é n e k 84 o rszágból, a K e re sz ty é n B é k e k o n fe re n c ia (K BK) m u n k a tá rs a i és b a rá ta i, az V. K e re sz ty é n B é k e -V ilá g ­ gyűlésre. * A KBK v ilá g m é re tű k e re sz ty é n b ék em o z g alo m , a m ely é p p e n h ú sz é v v e l e z e lő tt k e le tk e z e tt itt P r á g á ­ b a n , a m ik o r fe lis m e rtü k a n n a k szü k ség esség ét, hogy fe lé b re ssz ü k a k e re sz ty é n le lk iis m e re te t a n u k le á ris feg y v erk ezés o k o zta v eszély ek k e l szem b en . H ú szév es m u n k á s sá g a so rá n m o z g a lm u n k k ü lö n b ö z ő fe le k e z etű k e re s z ty é n e k ta lá lk o z ó h e ly e le tt, a k ik tá m o g a tjá k a b é k e és igazság o sság ta r tó s re n d jé n e k m e g te re m té sé t. A z u tó b b i é v e k b e n re g io n á lis k o n fe re n c iá k a la p ítá s a ú j sú ly p o n to k a t te r e m te tt a K B K m u n k á ja sz á m á ra Á zsiáb an , A frik á b a n , L a tin -A m e rik á b a n és a K a rib te n g e r térség éb en . M u n k á já b a n m o z g a lm u n k ig y ek szik te k in te tb e v e n ­ ni az e g y h á z a k és n e m z e te k a la p v e tő tö rté n e lm i ta ­ p a s z ta la ta it. A z ily en ta p a s z ta la to k k ü lö n b ö z ő k az egyes k o n tin e n se k e n és a k ü lö n fé le tá r s a d a lm i r e n d ­ sze re k b e n . D e egy ta p a s z ta la tu k közös m in d a z o k n a k , a k ik m e g ta lá ltá k h e ly ü k e t s o r a in k b a n : V ilá g u n k eg y ; b á rh o l sze n v e d egy tag , v e le sz e n v e d ­ n e k m in d a n n y ia n . A b é k e o s z th a ta tla n ; b á rh o l fe n y e ­ g eti egy válság g ó c a b é k é t, az v e sz é ly t je le n t m á sh o l is. A sz o lid a ritá s az e g é sz re v o n a tk o z ik : a b é k e o sz t­ h a ta tla n s á g á ra és az ig azság o sság te lje s m é rté k é re . E z é rt a b iz to n sá g és a leszerelé s é p p e n úgy ir á n y ító ja a K B K cselek v ésén ek , m in t az ig azság o sság és a sz o lid a ­ ritá s. V. K e re sz ty é n B ék e -V ilá g g y ű lé sü n k ö n m e g á lla p íto t­ tu k , hogy h á la a m a k o rm á n y o k és á lla m fé rfia k e rő fe ­ szítésein ek , a k ik a n e m z e tk ö z i k a p c so la to k a t a b é k e és kölcsönös m e g é rté s sz e lle m é b e n a k a r já k a la k íta n i, lény eges e lő re h a la d á s tö r té n t a z e n y h ü lé s fo ly a m a ­ tá b a n s e z e k re a fe jle m é n y e k re d ö n tő h a tá s t g y a k o ro l­ ta k a b é k e m o z g a lm a k és a n é p e k a k a ra ta . Ö rö m m e l ü d v ö z ö ljü k az ily en je le n tő s ú j e le m e k je le n tk e z é s é t a n em ze tk ö zi k a p c so la to k b a n . U g y a n a k k o r az o n b a n a z t is lá tju k , h o g y to v á b b fo­ ly ik a feg y v erk ezés, ú ja b b és ú ja b b ö sz tö n zést n y e rv e az ú j fe g y v e re k e lő á llítá s á tó l; a n e u tro n b o m b a fe n y e ­ getése, m e ly e t m ég k o rá n ts e m tilto tta k el, k ü lö n ö se n n y u g ta la n ít b e n n ü n k e t, a k ik az é le t tis z te le té re v a ­ g y u n k elk ö telezv e. V álság g ó co k A frik á b a n és a K ö zelK elete n , Á zsiáb an , L a tin -A m e rik á b a n n e m en g e d ik m eg sz á m u n k ra , h o gy m e g n y u g o d ju n k az e u ró p a i h ely ze t k ö v e tk e z té b e n , a m e ly — b á r v a la m e n n y ire e n y h ü lt H e lsin k i (1975) ó ta — g y a k ra n ú jb ó l és ú jb ó l

sú ly o ssá v álik . A fa ji m e g k ü lö n b ö z teté s, az éhség, az e lm a ra d o ttsá g , és az ig a z s á g ta la n sá g m in d e g y re k ih í­ v á s t je le n t az e m b e risé g le lk iis m e re te sz á m á ra . P ro p a ­ g a n d a -h a d já ra to k m é rg e z ik a n em z e tk ö zi k a p c so la to ­ k a t és a k a d á ly o z z á k m eg a k ö lcsönös b iza lo m lé g k ö ré ­ n e k k ia la k u lá s á t. Az ily e n v e szély ek lá ttá n n a g y je le n tő s é g e t k e ll t u ­ la jd o n íta n i a m a k o rm á n y o k és á lla m fé rfia k e rő fe sz í­ tése in e k , a m e ly e k k ö te le ssé g ü k n e k ta r tjá k , hogy sz á m ­ ű zze n ek a ne m z e tk ö z i k ap c so la to k b ó l m in d e n o ly an e le m e t, a m ely k á ro s a b é k é re , s v a la m e n n y i e re d m é ­ n y é v e l e g y ü tt v is s z a fo r d íth a ta tla n n á te g y é k az e n y h ü ­ lés fo ly a m a tá t. U g y an c sak n a g y je le n tő sé g ű e k m in d a m a m o zg alm ak , p á rto k , v a la m in t a k ö zv é le m é n y e rő fe sz í­ tései, a m e ly e k a sz o lid a ritá s je g y é b e n tá m o g a tjá k az ig azság o sság o t és a fe lsz a b a d u lá st. T isz tá b a n v a g y u n k azzal, hogy m ily e n b o n y o lu lt k ö ­ rü lm é n y e k k ö z ö tt k e ll m eg h o zn i d ö n té se ik e t a m ai k o rm á n y o k n a k . A n n á l in k á b b sz e re tn ő k k ife je z é sre ju tta tn i a z t a té n y t, h o g y a n é p e k — s k ö z ö ttü k a k e ­ re sz ty é n e k — úgy é rz ik , hogy tö b b e t k e lle n e ten n i m ost, az e n y h ü lé s fo ly a m a tá b a n , k ü lö n ö se n a le s z e re ­ lé s é rt és a feg y v e rk e zé s k o rlá to z á s á é rt, tö b b e t a zért, hogy k iik ta s su k az o ly a n v á lság g ó co k at, m in t a m ily e ­ nek p l.: a K ö z e l-K e le ten , L a tin -A m e rik á b a n és a K a rib -te n g e r té rsé g é b en , A frik á b a n , k ü lö n ö se n A frik a d é li ré sz é n (D él-A frik a, N a m íb ia, Z im b a b w e ) és Á z siá­ b a n v a n n a k ; tö b b e t a n e m ze tk ö z i k a p c so la to k b a n é rv é n y e s íte n d ő ig azság o sság ért. Ú gy v é ljü k , h o g y — a z E N SZ re n d k ív ü li k ö z g y ű lé­ séb ő l k iin d u lv a — v ilág o s d ö n té s e k e t k e ll h o zn i a fe g y v e rfe jle sz té sb e n é rv é n y e s íte n d ő m o ra tó riu m é rd e ­ k éb en , a fe g y v e rz e tc sö k k e n té s ü g y éb en , és a lép é srő l lé p é sre v a ló lesze re lé s k érd é séb e n . H a so n ló k é p p e n lé ­ p é se k e t k e ll te n n i azo n célok m e g v a ló sítá sá é rt, a m e ly e ­ k e t az U N C T A D P ro g ra m és az ú j ne m z e tk ö z i g a z d a ­ ság i re n d rő l ta r to tt k é t k ü lö n E N S Z ü léssz a k v e tt te rv b e . T o v á b b á k i k e ll d olgozni a m u ltin a c io n á lis k o n sz e rn e k h a té k o n y e lle n ő rz é sé n e k a m ó d já t. V égül tu d ju k , hogy szá z m illió k k ü z d e n e k az éhség és n y o m o r leg y ő zé séért, a lk o tó k ép e ssé g eik k ife jté sé é rt, d e m in d e n e k e lő tt a b é k é re v aló leg fő b b e m b e ri jo g ért. I t t lé n y e g e sn e k t a r tj u k m in d k é t e m b e ri-jo g i k o n v e n ­ ció ra tifik á lá s á t a m a z o rszág o k ré szérő l, a m e ly e k ezt ed d ig m ég n e m te tté k meg. S z o lid á risa n á llu n k m in d a z o k m e lle tt, a k ik fe llé p n ek a ta rtó s b é k é é rt, ig a zság o ssá g ért és fe jlő d é sé rt. Ú gy v é ljü k , h o g y a n e m -k o rm á n y s z in tű sze rv e ze tek sz e re p é n e k — a m e ly e k a b é k é é rt és ig a zság o ssá g ért k iá lln a k — e rő sö d n ie k ell, m e rt o ly a n e rő fe sz íté se k e t tu d n a k te n n i, a m e ly e k e t a k o rm á n y o k n e m v ag y m ég n e m te h e tn e k . E z é rt n e k ik az E N SZ a la p s z a b á ly a k e re ­ te i k ö z ö tt k o n s tru k tív a n e g y ü tt k e ll d o lg o zn iu k . A k o r­ m á n y o k m e lle tt á llu n k a b é k e és ig azság o sság é rd e k é ­ b e n te tt erő feszítése k b e n .

Sajtóközlemény 1978. jú n iu s 22—27. n a p ja in ta r to ttá k P rá g á b a n az V. K e re sz ty é n B ék ev ilág g y ű lést. A z V. K B V G Y -n A frik a , Á zsia, A u sz trá lia , L a tin A m erik a, É sz a k -A m e rik a és E u ró p a 84 o rszá g áb ó l 560 k ü ld ö tt, m eg fig y elő és v e n d é g v e tt részt. 44 e g y h ázat, ö k u m e n ik u s te s tü le te t, b é k e - és tá r s a d a lm i sz e rv e z e ­

tet, v a la m in t fe lsz a b a d ítá si m o z g a lm a t m eg fig y elő k k é p v ise lte k . A ta lá lk o z ó n e z e n k ív ü l 44 s a jtó -, rá d ió -, tv - és film ü g y n ö k sé g k ép v ise lő i is ré s z t v ettek . A ta lá lk o z ó fő té m á ja a k ö v etk e z ő v o lt: „ Isten szoli­ d aritásra h ív — k e r e s z ty é n e k a békéért, igazságossá­ gért és a fe lsza b a d u lá sé rt”.

251

A b ib lia i m o ttó p e d ig ez v o lt: "...ho gy lá b u n k a t r á ­ igazítsa a békesség ú tjá ra .” (L ukács, 1,79.) A fő re fe rá tu m o t a K B K aleln ö k e , D r. R ic h a rd A n d ­ ria m a n ja to (M algas K ö z tá rsasá g ) ta r to tta . E h h ez k ap cso ló d ó an h á ro m k o rr e fe rá tu m h a n g z o tt el: „E n y h ü lés — lesze re lés —, e g y ü ttm ű k ö d é s” (Dr. H e r­ b e rt M o c h a lski, N SZK ). „Az igazság o sság és jo g id ő sz erű k é rd é s e i” (P au lo s M a r Gregorios m e tro p o lita , In d ia) „A fe lsz a b a d ítá s és a k e re s z ty é n e k ” c. h a rm a d ik r e ­ fe r á tu m o t C olin W i n t e r p ü sp ö k (N ag y -B rita n n ia , N a ­ m íb ia) k é sz íte tte , d e b e teg sé g e m ia tt ír á s b a n n y ú jto tta be. A K B K fő titk á ra b e sz á m o lt a m o z g alo m n a k az 1971-ben ta r to t t IV. K B V G Y ó ta k if e jte tt te v é k e n y sé ­ géről. A p le n á ris ü lések m e lle tt n ég y m u n k a c s o p o rt ta n á c s ­ kozott. 1. T eológiai m u n k a c s o p o rt ; 2. A n em ze tk ö zi k é rd é s e k k e l és a n e m z e tk ö zi b é k e ­ s tr u k tú r á k k a l fo g lalk o zó m u n k a c s o p o rt, a m e ly n e k a k ö v etk ező a lc s o p o rtja i v o lta k : L a tin -A m e rik a , E u ró p a i bizto n ság , EN SZ, leszerelés, K ö z e l-K e le t; 3. „A g azd aság i fe lsz a b a d u lá s és fe jlő d é s” m u n k a c s o ­ p o rt; 4. „ A n tira ssz iz m u s” m u n k a c so p o rt. Az ü lé se k e n k ív ü l so r k e r ü lt k o n tin e n tá lis ta lá lk o ­ zó k ra (E u ró p a és É sz a k -A m e rik a , L a tin -A m e rik a é s a K a rib ia i félsziget, A frik a , Á z sia és A u sz trá lia ), egy n ő ta lá lk o z ó ra és egy ifjú sá g i ta lá lk o z ó ra . E zek en a t a ­ lálk o zó k o n a k ü ld ö tte k sp e c ifik u s p ro b lé m á k ró l t á r ­ g y altak . A m u n k a c s o p o rto k je le n té s t fo g a d ta k el c so p o rtju k m u n k á já ró l, a m e ly e t a p lé n u m e lé te rje s z te tte k . A p lé n u m és a m u n k a c s o p o rto k ü lé s e it b ib lia ta n u l­ m á n y o k v e z e tté k be. V a sá rn a p , jú n iu s 25-én az ó v áro si k ö rú to n lev ő Sze n t M iklós te m p lo m b a n ö k u m e n ik u s is te n tis z te le te t ta r to tta k , a m e ly e n E m ilio d e C arv alh o , a n g o la i p ü sp ö k p ré d ik á lt. E z e n k ív ü l o rth o d o x is te n tisz te le t v o lt a S zen t C y rill és M e tó d -k a te d rá lisb a n , és ró m a i k a to lik u s sz e n tm ise a St. V e its-d ó m b a n . Az V. K B V G Y szám os ré sz tv e v ő je p ré d ik á lt P rá g a és k ö r­ n y é k e g y ü lek ez eteib en . A V ilág g y ű lésh ez v ezető á lla m fé rfia k , ö k u m e n ik u s te s tü le te k eg y h ázak és sz e rv e z e te k szám os szem élyes k ö szö n tést, ü z e n e te t és ü d v ö zlő tá v ir a to t in té z te k , így K u r t W a l d h e i m E N S Z -fő titk á r; A lek szej K o szigin, a S zo v je tu n ió m in is z te rta n á c s á n a k e ln ö k e ; G u sta v H u ­ sák, a C seh szlo v ák S z o c ia lista K ö z tá rsa sá g e ln ö k e : F i­ del Castro Ruz, a k u b a i á lla m ta n á c s és k o rm á n y e ln ö ­ k e; S h ri M o ra rji Desai, In d ia á lla m e ln ö k e ; J ú liu s K. N yerere, T a n z á n ia e ln ö k e, U rh o K e k k o n e n fin n á l­ la m e ln ö k ; K á d á r Já n o s , a M a g y a r S z o c ia lista M u n ­ k á s p á r t első titk á r a , E ric h H o nec ker, az N D K á lla m ta ­ n á c sá n a k e ln ö k e ; H e n ry k J a blo nsk i, a L en g y el N é p ­ k ö z tá rsa sá g Á lla m ta n á c s á n a k e ln ö k e ; Y a ssir A r a fá t, a P a le s z tin F e ls z a b a d ítá si M ozgalom e ln ö k e ; W illy B ran dt, az N S Z K -b eli S z o c iá ld e m o k ra ta P á r t e ln ö k e ; J. Callaghan, N a g y -B rita n n ia m in isz te re ln ö k e , és m ég so k an m ások. P im e n p á tr iá r k a , M oszkva és egész O roszország p á tr iá r k á ja , az O rosz O rth o d o x E g y h áz k ü ld ö tts é g é n e k v ez e tő je is ü d v ö z lő b e sz é d e t in té z e tt a gyűlés résztv ev ő ih ez, és ré s z t v e tt az ü lések en . A z V. N ag y g y ű lése n ré s z t v ev ő k ü ld ö tts é g e k e t fo ­ g a d tá k c se h szlo v ák á lla m i sz e rv e k és tá rs a d a lm i sz e r­ v ezetek k épviselői, így pl. A lois Y n d r a , a C seh szlo v ák

252

S zö v etség i G y ű lés e lnö ke, B. C h n o u p e k , C se h szlo v ák ia k ü lü g y m in isz te re , M. K lu s á k , C se h sz lo v á k ia k u ltu rá lis m in isz te re . A N ag y g y ű lés b e fe je z te k o r M ate j L ú čan, C se h szlo v á k ia m in is z te re ln ö k h e ly e tte s e a d o tt fo g ad ást. A h a t n a p ig ta r tó V. K B V G Y a z áró ü lé ssz a k o n a k ö ­ v e tk e z ő d o k u m e n tu m o k a t fo g a d ta e l: Ü z e n e t az e g y ­ h á z a k h o z és k e r e s z ty é n e k h e z ; Ü ze n e t a k o r m á n y o k ­ h o z; v a la m in t to v á b b i h a t h a tá ro z a to t id ő sz e rű n e m z e t­ közi k é rd é s e k rő l: „A leszerelés, e n y h ü lé s és fe jlő d é s” ; a la tin - a m e rik a i h e ly z e t; D él-A frik a , K ö z e l-K e le t; V ietn am , az á z sia i h e ly z e t; és v ég ü l „B iz to n sá g o t v a ­ la m e n n y i n é p n e k a lesze re lés é s e n y h ü lé s a la p já n ”. Az V. K B V G Y m e g v á la sz to tta a K e re sz ty é n B ék ek o n fe re n c ia ú j e ln ö k é t D r. T ó t h K áro ly , a m a g y a ro r­ szági re fo rm á tu s eg y h á z p ü sp ö k e, a K B K k o rá b b i fő ­ titk á r a szem ély éb en . T isz te le tb e li e ln ö k k é v á la s z to ttá k N y i k o d i m le n in g rá d i és n o v g o ro d i m e tro p o litá t, az eln ö k sé g tisz te le tb e li ta g ja iv á p e d ig Dr. B a r th a T ib o r p ü sp ö k ö t (M ag y aro rszág ), Dr. H e rb e rt M o c h a ls k it (N SZK ), D r. H e in ric h H e lls te r n t (S vájc), és D r. A. K . T h a m p y t (In d ia ). T o v á b b á m e g v á la sz to ttá k a 137 ta g ­ b ó l álló fo ly tató la g o s b iz o ttsá g o t, és a n n a k eln ö k é t, F ilaret k ije v i m e tro p o litá t, v a la m in t a 37 ta g ú m u n k a b izo ttság o t. A z V. K B V G Y ú j a la p s z a b á ly t fo g a d o tt el és m e g h a ­ tá ro z ta a K B K to v á b b i m u n k á já n a k irá n y v o n a lá t. J ú n iu s 28-án ü lé s e z te k az ú j o n n a n m e g v á la s z to tt v e ­ ze tő sé g i s z ervek . D r. T ó th K á ro ly p ü sp ö k , a K B K e l­ n ö k é n e k v ez e tésé v el ö sszeü lt a m u n k a b iz o ttsá g . A te s ­ tü le t k o n k ré t a k c ió k a t h a tá ro z o tt el, és m e g v á la sz to tta a 19 főből á lló n em ze tk ö zi titk á rs á g o t, v a la m in t a k é t fő titk á rh e ly e tte s t C h ris tie R o sa lelk ész (S ri L a n k a ), és S zerg e j F o m in a p á t (O rosz O rto d o x E gyház) sze m ély é­ ben. F ilaret k ije v i m e tro p o lita v e z etésév el a fo ly ta tó la ­ gos b iz o ttsá g is m e g v á la sz to tta a K B K 9 a le ln ö k é t és az ú j fő titk á rt. A le ln ö k k é v á la s z to ttá k a k ö v e tk e z ő k e t: D r. R ic h a rd A n d r i a m a n j a t o lelkész, (M algas K ö z tá rs a ­ ság), Dr. S erg io A r c e - M a r ti n e z p ro fe ssz o r (K uba) D r. G e rh a rd B a ssa r a k p ro fe ssz o r (NDK) N ico lae C o rn e a n u m e tro p o lita (R om ánia) P a u lo s M a r G regorios m e tro p o lita (India), D r. C h a rle s G ra y p ro fe ssz o r (E g y esü lt Á llam o k ), D r. J á n M ic h a lk o p ro fe ssz o r eg y ete m e s p ü sp ö k (C seh­ szlo v ák ia), B e rn a d e e n S ilv a asszo n y (Sri L an k a ) P h a m Q u an c P h u o c p ü sp ö k (V ie tn a m i S z o cia lista K ö z­ tá rsa sá g ). A K B K fő titk á rá u l L u b o m ir M i r e j o v s k y le lk észt v á ­ la s z to ttá k . L u b o m ir M ire jo v sk y 1925-ben sz ü le te tt, te o ­ ló g iai ta n u lm á n y a it a p rá g a i H u sz -fa k u ltá s o n , v a la m in t az E g y esü lt Á lla m o k b a n a ric h m o n d i U n io n T h e o lo ­ g ical S e m in a ry -b e n , V irg in ia és S a n F ra n c isc o te o ló ­ g iai sz e m in á riu m a in v égezte. A C seh T e stv é re g y h á z tá b o ri (D élcsehország) g y ü le k e z e té n ek lelkésze, és e g y ­ h á z a b é k e b iz o ttsá g á n a k , v a la m in t a K B K re g io n á lis sz e rv e in e k hosszú é v e k ó ta ta g ja.

A z V. K e r e s z t y é n B é k e - v i lá g g y ű lé s h atá ro za tait B azsó Béla, az „ Ü zen et a vilá g eg y h á za ih o z és k e r e s z ty é n e i­ h e z ” c. d o k u m e n t u m o t R e u ss A n d r á s , a S a jt ó k ö z l e ­ m é n y t dr. R u s z t h y G y u lá n é ford ította. A z összes tö bb i a n y a g o t F ü k ő Dezső fo rdította. A lek torá lás és sz e r­ k e s z té s m u n k á j á t T a rr K á l m á n végezte.

Világszemle A Moszkvai Patriarchátus jubileum a Az eg y ete m es o rth o d o x ia á lta lá n o s és közös ö rö m m el ü n n e p e lte m eg ez év m á ju s á b a n a M o s z k v a i P a tria r­ ch átu s v is sza á llítá sá n a k 60. é v fo r d u ló já t. H an g sú ly o z ­ n u n k k e ll e n n e k az ö rö m n e k az á lta lá n o s és közös vo ltát, m e r t az ü n n e p i a lk a lm o n egy h íjá n v a la m e n n y i h e ly i o rth o d o x eg y h áz k é p v is e lte tte m a g á t, m ég h o zzá úgy, hogy n é h á n y u k a t m a g u k az e g y h áz fő k k é p v is e l­ ték. M in d e n esem én y , a m e ly az o rth o d o x eg y h áz é le té ­ b e n v égbem egy, v ag y a h h o z k ap cso ló d ik , h a z a i k ö z­ v é le m é n y ü n k e lő tt tö b b é -k e v é sb é h o m ály o s, s így b i­ zonyos m a g y a r á z a tr a szo ru l. E zt p e rsz e n e m m e g ro ­ v á sk é p p e n m o n d ju k , h a n e m ta p a s z ta la tb ó l le s z ű rt té n y k é n t szögezzük le. H a z á n k b a n u g y an is, a h o l az o rth o d o x ia elen y észő en k ic sin y h itv a llá s i k ise b b sé g e t k ép v isel, és ah o l m a az egész o rth o d o x e g y h á z n a k e g y ü ttv é v e sincs e g y e tle n p ü sp ö k e, te rm é sz e te s, hogy n e m á llh a t az é rd e k lő d é s h o m lo k te ré b e n . A m i te h á t az o rth o d o x v ilá g b a n tö rté n ik , az sem v o n h a t m a g a u tá n m in d ig h e ly tá lló k o m m e n tá ro k a t m á s h itű h a z a i te o ­ lógusok részérő l. N em ú jd o n s á g ez, h isz en a m ú lt sz á ­ z a d b a n is p é ld á u l, a m ik o r az ún. tö rté n e lm i M a g y a r­ o rszág o n az o rth o d o x o k lé le k sz á m a m illió k a t te tt ki, a h a z a i k ö zv éle m én y — sőt m ég a m a g y a r tö rv é n y h o z á s is — m e g d ö b b e n tő tá jé k o z a tla n s á g o t á r u lt el az o rth o d o x eg y h ázi k é rd é se k b e n . A k k o rib a n ez n e m a h a z a i o r­ th o d o x o k csek ély léle k szá m b ó l, s ta lá n n e m is az é r ­ d ek lő d és h iá n y á b ó l a d ó d o tt, h a n e m a h a z a i o rth o d o x e g y h áz n em ze tiség i e lszig eteltség éb ő l, a m e ly az egész o rth o d o x iá t v a la m ily e n tito k z a to s, á th a to lh a ta tla n k ö d ­ del v e tte k ö rü l. (Elég, h a az 1868: IX . t c. k é p v ise lő h á z i tá r g y a lá s á ra u talo k , a m e lly e l a lk a lm a m v o lt ré s z le te ­ se b b e n fo g lalk o zn i „A z 1868: IX . t c. k á n o n jo g i m e g v i­ lá g ítá s b a n ” c. m u n k á m b a n . Bp. 1944.) E n n y i m a g y a rá z a tta l ta r to z u n k e lö ljá ró b a n a z ért, hogy je le n írá s u n k n e m szo rítk o z ik p u sz tá n a m á ju ­ si m o szk v ai ju b ile u m i ü n n e p sé g e k is m e rte té s é re és m é lta tá s á ra , h a n e m á lta lá n o s a b b tu d n iv a ló k a t is t a r ­ ta lm a z az o rth o d o x e g y h á z k á n o n i s tr u k tú r á já v a l s ezen b e lü l a M oszkvai P a tr ia rc h á tu s s a l k ap cso lato sa n .

A p a tria rc ha i rang és az a u to kefa litá s A m a fe n n á lló tiz e n ö t a u to k e fá l, v ag y is te lje s ö n ­ álló sá g ú h e ly i o rth o d o x e g y h á z k ö zü l k ile n c n e k az e lö l­ já r ó ja v isel p a triarch ai c ím et, h á ro m a u to k e fá l e g y ­ h ázfő érsek, h á ro m p e d ig m e tro po lita . E bből m á ris n y ilv á n v a ló , hogy az a u to k e fa litá s n a k n em fe lté tle n v e le já ró ja az eg y h ázfő p a tr ia r c h a i cím e. De k itű n ik ez eg y eb ek k ö zt a b b ó l is, hogy egyes eg y h ázfő k tö b b fé le c ím e t is v is e ln e k eg y id ejű leg . íg y p l. a k o n sta n tin á p o ly i p a tr ia r c h a : „ K o n sta n tin á p o ly , Ú j R ó m a érseke és e g y e ­ tem es p a tr ia rc h a " ; az a le x a n d ria i „ A le x a n d ria és egész A frik a p á p á ja és p a tr ia rc h á ja ”; a b e lg rá d i: „ P é ty (Ipek) érseke, B e lg rá d és K a rló c a m e tr o p o litá ja és a sz e rb e k p a tr ia rc h á ja ”. Ez a k ü lö n ö s je le n sé g az o rth o d o x — és tá g a b b é r ­ te le m b e n v év e k e le ti — k á n o n i s tr u k tú r a sa já to s f e j­ lőd éséb ő l adódik. U g y an is m á r a k e re sz té n y ü ld ö z é se k id ején , az ú jszö v etség i e re d e tű p ü s p ö k i (episkopos) cím m e lle tt fe ltű n ik a m e tro p o lita i is, m e ly e t az e p a rc h iá k

(p ro v in ciá k ) fő v á ro s a ib a n (m e tro p o lisa ib a n ) m ű k ö d ő p ü sp ö k ö k v ise ln ek . J e le n té s e n e m egyéb, m in t „fő­ v á ro s i” ti. p ü sp ö k . H iv a ta lo s e lism e ré st ez a k á n o n i cím a 325. év i I. e g y ete m es z sin a t 4. k á n o n já b a n k a ­ p o tt. K e z d e tb e n m in d e n p ro v in c ia h ely i e g y h á z a — m e tro p o litá já n a k fő ség e a la tt — ö n álló , k éső b b i te r m i­ n u ss a l: a u to k e fá l vo lt. A m ilá n ó i e d ik tu m u tá n , s k ü lö n ö se n az I. eg y ete m es z sin a t k o rá b a n , a h e ly i e g y h á z a k n a k ez az ö n álló sá g a na g yo b b föld ra jzi, illetve közigazgatási te r ü le te k h e z k e z d e tt k ap c so ló d n i, a m ik o r is az ö n álló eg y h ázi te s ­ tek n a g y s á g re n d je a k ö zig a z g a tá si t a r to m á n y o k (d ioi­ kesis, dioecesis) k ite rje d é s é n e k fe le lt m eg. M ás szó v al: az e p a rc h iá k , eg y h ázi p ro v in c iá k , m e tro p ó liá k n ag y o b b ö n á lló e g y h á z k o rm á n y z a ti eg y sé g ek k é in te g rá ló d ta k . U g y a n a k k o r a ta rto m á n y o k (dioikesis) é lén álló p ü s ­ p ö k ö k v ise ln i k e z d té k az érs eki (arch iep isk o p o s) cí­ m et, a m ely te h á t a k k o r n ag y o b b ra n g o t je le n te tt, m in t az e p a rc h iá k é lé n á lló fő p ap o k m e tro p o lita i cím e. Az é rsek i cím e lő szö r A le x a n d riá b a n tű n t fel a IV. század e lején . A 451. év i ch a lk e d ó n i IV. eg y etem es z sin a t id e jé n m á r k ib o n ta k o z o tt az é rse k i szé k h e ly e k ötös c so p o rtja, az ú n . p en ta r ch ia : R ó m a, K o n sta n tin á p o ly , A le x a n d ria , A n tió c h ia és Je ru z sá le m . E zt k ö v e tő e n jö tt h a s z n á la t­ b a u g y a n a z o k o n a h e ly e k e n a patria rcha i cím . p á r h u ­ z a m o san az érsek i, az e x a rc h a i és a p á p a i cím m el. (Ez u tó b b it csa k R ó m á b a n és A le x a n d riá b a n v is e lté k és v ise lik m a is.) A p e n ta r c h ia re n d s z e ré t a 692. év i tr u l ­ loszi e g y ete m es z s in a t (q u in ise x ta ) 36. k á n o n ja v ég­ leg e síte tte . U g yanez a z sin a t e lis m e rte ö t m á s ik m e t­ ro p o lita é rse k i c ím é t is. K ö zü lü k m a is a u to k e fá l a c ip ru si és a g rú z ia i egyházfő. A z u tó b b i a X I. sz á z a d ­ b a n p a tr ia r c h ia i c ím e t is k a p o tt. M in t ism e re te s, a k e re s z té n y K e le t és N y u g a t eg y ­ m á stó l e lté rő k á n o n i fe jlő d é se úgy h o z ta m a g áv a l, hogy n y u g a to n az e g y h ázi sz e rv e z e t R ó m a k ö z p o n tta l á lla n d ó a n to v á b b integrálódott, a m i v ég ü l is a ró m ai p á p a e g y e d u ra lm á h o z v e z e te tt. (E n n ek fo n to s e lő fe l­ té te le az volt, hogy n y u g a to n R ó m á n k ív ü l m ás a u to ­ k e fá l eg y h á z k o rá b b a n sem lé te z e tt, az é sz a k -a frik a i eg y h á z k ib o n ta k o z ó a u to k e f a litá s á t az a ra b h ó d ítá s csí­ r á já b a n e lfo jto tta .) E zzel sz e m b en k e le te n az in te g rá ló ­ d á s a p e n ta r c h ia n égy k e le ti ta g já n á l m egállt, s h e ­ ly e tte a k e re s z té n y h it te rje d é s é v e l n e m csak a k e le t­ ró m a i b iro d a lm o n b e lü l (pl. C ip ru s), h a n e m a n n a k h a ­ tá r a in tú l is ú j a u to k e f á l e g y h á z a k jö tte k lé tre . E zek e lő b b á lta lá b a n érsek sé g e k v a g y m e tro p ó liá k v o ltak , m a jd k éső b b eg y esek k ö z ü lü k a p a tr ia rch á tu s ra n g já ­ r a em e lk e d te k . A p a tr ia r c h a i c ím e ln y e ré se n e m is a n n y ir a az é rd e k e lt eg y h ázfő k v á g y a vo lt, m in t in k á b b az ú jo n n a n k e le tk e z e tt á lla m o k fe j e d e l m e i n e k a tö re k ­ vése, a k ik — az á lta lá n o s k ö z é p k o ri fe lfo g á sn a k m e g ­ fellő e n — c sak p a tr ia r c h á v a l k o ro n á z ta th a ttá k m eg m a ­ g u k a t császárrá, v ag y szláv sz ó v a l: c á rró . Í gy jö tt lé t­ re a k ö z é p k o r fo ly a m á n B u lg á riá b a n a tr n o v ó i p a t­ ria rc h á tu s (X III. sz.), S z e rb iá b a n a p é ty i (ipeki) p a t­ ria rc h á tu s (XIV. sz.) és O ro szo rsz á g b a n a m o s z k v a i p a tr ia r c h á tu s (X VI. sz.). É rd e k e s ezzel szem b en m e g ­ fig y eln i, hogy p é ld á u l az a p o sto li id ő k ó ta a u to k e fá l C ip ru si E g y h áz fe je — a k in e k ö n á lló sá g á t a 431. évi efezu si e g y ete m es z sin a t is k ü lö n k á n o n n a l m e g e rő ­

253

s íte tte —, m in d a m a i n a p ig csa k é rs e k i c ím e t visel, és fel sem m e r ü lt so h a a n n a k g o n d o la ta, hogy C ip ru s­ n a k p a tr ia r c h á ja legyen. (Ez n em fü g g össze C ip ru s k ite rje d é sé v e l és léle k sz á m á v a l, h isze n pl. a J e r u z s á ­ le m i P a tr ia r c h á tu s n a k m é g k ev e seb b h ív e v an .) Ú g y ­ sz in té n r á k e ll m u ta tn u n k , hogy m in d a b o lg á r, m in d a szerb , m in d az orosz p a tr ia r c h á tu s a száz ad o k fo ly a ­ m á n v a la m ily e n vis m a io r k ö v e tk e z té b e n e lv e szte tte p a tr ia rch á tu si jellegét, és m in d a h á ro m a X X . század első fe l é b e n le tt ú jr a pa triarchátussá. (T a lá n n e m is k e ll k ü lö n h an g sú ly o z n u n k , hogy a p a tr ia r c h á tu s in ­ té z m é n y é n e k a m eg szű n ése n e m v o n ta m a g a u tá n m a ­ g á n a k az e g y h á z n a k a m eg szű n ését, le g fe lje b b c sa k az e g y h ázi é le t eg y ik -m á sik v e tü le té b e n v o lt é re z h e tő n é ­ m i változás.) A R o m á n O rth o d o x E g y h áz é lé re elő szö r 1925-ben k e r ü lt p a tr ia r c h a , m iv e l a ro m á n n ép k o rá b ­ b i tö rté n e lm i v iszo n y a i ezt e lő b b n e m te tté k leh ető v é.

A M o s z k v a i P a triarch átus m ú l t j a és je len e E n n e k és az ezt k ö v ető fe je z e tn e k a m e g írá sá b a n P im e n p a tr ia r c h a e lő a d á sá h o z ta r tj u k m a g u n k a t, m e ­ ly et a M oszkvai P a tr ia r c h á tu s v is s z a á llítá s á n a k 60 éves ju b ile u m á n , 1978. m á ju s 25-én o lv a s o tt fe l az ü n n e p ­ ség résztv ev ő i e lő tt. N em csa k a z é rt k ö v e tjü k a p a t­ r ia r c h a á lta l e lm o n d o tta k a t, m iv e l azo k a le g a u te n tik u ­ sa b b szem ély a jk á r ó l h a n g z o tta k el, h a n e m a z é rt is, m iv e l e z á lta l m e llő z h e tjü k a m e g le h e tő se n te rje d e lm e s id e v o n atk o zó iro d a lo m ism e rte té s é t. A z orosz n ép a X . száz a d vége fe lé v e tte fel a k e ­ resztén y ség et, m e ly n e k ta n a iv a l a K o n s ta n tin á p o ly i P a tria rc h á tu s m issz ió ja ré v é n is m e rk e d e tt m eg. E bből e re d ő e n az O rosz O rth o d o x E g y h áz m é g közel fé l é v ­ e z re d ig m a r a d t a K o n sta n tin á p o ly i P a tr ia rc h á tu s le g ­ főbb k á n o n i jo g h a tó sá g a a la tt. E k ö zb en k ia la k u lt e lő b b a K ije v i O ro szo rszág , m a jd le z a jlo tt a m o n g o l— t a t á r h ó d o ltsá g is (X III—X IV . sz.), az á lla m és az eg y ­ h áz k ö z p o n tja p e d ig K ije v b ő l e lő b b V la d im irb a , m a jd o n n a n 1325-ben M o s z k v á b a h e ly e z ő d ö tt át. E z eg y b en a z t is je le n te tte , hogy a szám os fe je d e ­ lem ség h e ly e tt, M oszk v a k ö z p o n tta l k e z d e tt k ia la k u ln i az egységes orosz állam , s e n n e k fo ly o m á n y a k é n t m in d in k á b b c e n tr a lizá ló d o tt az eg y h á z is. M iu tá n a k o n sta n tin á p o ly i p a tr ia r c h a a ro ssz e m lé k ű f e r r a r a — fire n z e i z sin a to t k ö v ető e n (1438— 39) e re tn e k sé g g y a­ n ú já b a esett, 1448-ban v á la s z to ttá k m eg e lő szö r K o n s ­ ta n tin á p o ly tó l fü g g e t le n ü l — J o n a r ja z a n i p ü sp ö k sze­ m ély é b e n — M o s z k v a és egész Oroszország m e tr o p o l i­ táját, s in n e n d a tá ló d ik az O rosz O rth o d o x E g y h áz fü g ­ getlen ség e, au tokefalitása. K o n sta n tin á p o ly e le s te (1453), v a la m in t az orosz á l­ la m fo kozatos erő sö d é se és te k in té ly é n e k em e lk e d é se h o z ta m a g áv a l, hogy az egész o rth o d o x v ilá g te rm é sz e ­ te sn e k v e tte az O rosz O rth o d o x E g y h áz p a tria rch á tu si r a n g r a v a ló em elését. E rre 1589. ja n u á r 2 6 -án k e rü lt sor, a m ik o r a S zen t S zin ó d u s J o v m o szk v a i m e tro p o ­ litá t M o s z k v a és egész O roszország p a tr ia rc h á já v á k iá l­ to tta ki. A z ü n n e p i a k tu s o n je le n v o lt III. J e re m iá s k o n sta n tin á p o ly i p a tr ia r c h a is, a m i m a g á b a n v é v e is az orosz egyházfő p a tr ia r c h a i r a n g já n a k e lism e ré sé t je le n te tte . De a tö b b i p a tr ia r c h a is tu d o m á su l v e tte a M oszkvai P a tr ia r c h á tu s lé te síté sé t az 1590-ben és 1593b a n ta r to tt k o n sta n tin á p o ly i zsin ato n , s a m o szk v ai eg y h ázfő h e ly é t ö tö d i k n e k je lö lte m eg a p a tr ia r c h á k so rá b a n , a je ru z sá le m i p a tr ia r c h a u tá n . (Így á llt h e ly ­ r e a ró m a i p á p a k iv á lá s á v a l m e g b o m lo tt p e n ta rc h ia , hogy k éső b b to v á b b i p a tr ia r c h á k k a l b ő v ü ljö n .) A z O rosz O rth o d o x E g y h áz to v á b b ra is fe n n ta rto tta jó k a p c s o la tá t az orosz á lla m m a l, a m e ly jó k a p c so la t a k e re sz té n y sé g fe lv é te le ó ta fe n n á llt. A p a tr ia r c h á k

254

szám os je lé t a d tá k hazafias é rzé se ik n ek , k ü lö n ö se n az orosz tö rté n e le m v álsá g o s k o rs z a k a ib a n , id e g e n tá m a ­ d á so k id e jé n . A k a d ta k a z o n b a n k ö z tü k o ly a n o k is, a k ik n e k k ie m e lk e d ő eg y én iség e v e s z é ly e z te tte a cár te k in té ly é t. E zt te tte hosszú id ő re le h e te tle n n é I. P é ­ t e r c á r (1672— 1725) in té z k e d ése , a k i A d r i á n p a tr ia r c h a 1700-ban b e k ö v e tk e z e tt h a lá la u tá n m á r n e m e n g e d te b e tö lte n i a m e g ü re se d e tt p a tr ia r c h a i széket, h a n e m 1721. ja n u á r 1-én e g y h á z i r e f o r m o t h ir d e te tt ki, m e ly n e k é rte lm é b e n a leg főb b e g y h ázi h a ta lo m á lla n d ó je lle g ű K o r m á n y z ó S zin ó d u sra s z á llt át. A S zin ó d u s e ln ö k e a m in d e n k o ri m o szk v ai m e tr o p o lita le tt, a k i e g y b en „a p a tr ia r c h a i tr ó n h e ly ta rtó ja ” c ím e t is v iselte. Á m d e a való ság o s e g y h ázi h a ta lm a t m a g a a c á r g y a k o ro lta a S z in ó d u sb a n m in d ig je le n le v ő bizto sa, a z „ o b e rp ro k u ­ r o r ” ré v én , a k in e k a h o z z á já ru lá s a szü k ség es v o lt m in ­ d en szin ó d u si h a tá r o z a t é rv é n y esíté séh e z. A k e le ti p a t­ r ia rc h á k is e lism e rté k 1723-ban e z t az á lla p o to t, s a to v á b b ia k b a n a m o szk v ai p a tr ia r c h a h e ly e tt a K o r­ m án y zó S zin ó d u st te k in te tté k az O rosz O rth o d o x E gy­ h áz le g m a g a sa b b fó ru m á n a k . Ezzel m e g k ez d ő d ö tt az ún. szin od ális periódus, a m e ly c sa k n e m k é tsz áz évig ta r to tt. A szin o d ális k o rsz a k fő je l le m z ő i k ö zé ta r to z o tt eg y ­ ré sz t az á lla m h a ta lo m — a c á r és az o b e rp ro k u ro r — sz in te k o rlá tla n b eleszó lási le h e tő sé g e az eg y h á z ü g y ei­ be, m á s ré sz t az e g y h á z n a k tis z tá n v ilá g i te rm é sz e tű fu n k c ió k k a l v a ló m e g te rh e lé se . M in d a z o n á lta l az O rosz O rth o d o x E g y h áz e b b e n az id ő sz a k b a n sem szű k ö lk ö ­ d ö tt lelk i e rő k b e n . N agy k o n c e p c ió jú fő p ap o k , te o ló ­ gusok, ig e h írd e tő k h a ta lm a s m u n k á s sá g a ta n ú s k o d ik e rrő l. E m e lle tt az O rosz O rth o d o x E g y h áz é p p e n e b b en a k o rs z a k b a n f e jte tte k i le g n ag y o b b m isszió i te v é k e n y ­ sé g ét az ó riá si orosz b iro d a lo m tá v o l-k e le ti v id ék ein , v a la m in t a T á v o l-K e le te n és A la sz k á b a n , m á sfe lő l h a t­ h a tó s tá m o g a tá s t n y ú jto tt az o rs z á g n a k a n a p ó le o n i h á ­ b o rú sik e re s b e fe jez é sé h e z (1812), v a la m in t a te s tv é ri b o lg á r n ép fe lsz a b a d ítá sá h o z a tö rö k u ra lo m a ló l (1878). A sz in o d á lis id ő szak k é t é v sz á z a d á b a n az orosz o r­ th o d o x iá b ó l m in d v é g ig n e m h a lt ki a v ág y az á lla m ­ tó l v a ló n a g y o b b füg getlensé gre, a m in e k első fe lté te ­ lé t a p a tr ia rc h á tu s v is szaá llítá sáb an lá tta . E h h e z a z o n ­ b a n a c á ri re n d s z e r se m m ifé le le h e tő sé g e t n e m n y ú j­ to tt, ú g y h o g y a p a tr ia r c h á tu s v is s z a á llítá s á ra csa k a m o n a rc h ia b u ká sa u tá n k e rü lh e te tt sor. K ö z v e tle n ü l a N ag y O k tó b e ri S z o cia lista F o rra d a lo m k itö ré se u tá n ü lt össze tö b b m in t k é t év század o s s z ü n e t u tá n az Orosz O r th o d o x E g y h á z H e ly i Zsinata, a m e ly 1917. n o ­ v e m b e r 17-én k im o n d ta a p a tria rc ha i i n t é z m é n y v is s z a ­ állítását az e g y h á z k o rm á n y z a tb a n . U g y a n a k k o r a Z si­ n a t T ih o n m o sz k v a i és k o lo m n a i m e tro p o litá t m e g v á ­ la s z to tta M oszk v a és egész O ro szo rszág p a tr ia r c h á já v á . A z új p a tr ia r c h a b e ik ta tá s a 1917. d e c e m b e r 4 -én m e n t végbe. A n ép i h a ta lo m m e g te re m té se és a S z o v j e t K o r m á n y 1918. ja n u á r 23-i d e k r é t u m a az á lla m és az eg y h áz k ü ­ lö n v á la sz tá sá ró l g y ö k eres v á lto z á so k a t h o z o tt az O rosz O rth o d o x E g y h áz b első é le té b e n is. M e g sz a b a d u lv a az á lla m n a k v a ló a lá re n d e ltsé g é tő l, az eg y h áz jo g o t és le ­ h e tő sé g e t n y e rt az önálló s z e r v e z k e d é s h e z . Az á lla m és az eg y h áz k ü lö n v á lá s a n e m je le n te tt e g y b en te lje s e ls z a k a d á st és e lid e g e n e d é st e g y m ástó l, h a n e m c su p á n ú js z e r ű k a p c s o la tu k lé tre jö tté t, a m e ly az eg y m á s belső ü g y e ib e v a ló b e n e m a v a tk o z á s a la p e lv é n é p ü lt. Az O rosz O rth o d o x E g y h áz h e ly é n e k m e gh atá ro zása az ú j tá r sa d a lo m b a n n e m v o lt k ö n n y ű fe la d a t. A fo ly a ­ m a to t s z e rfe le tt n e h e z íte tte , h o g y az eg y h á z k é t é v sz á ­ z a d o n k e re s z tü l sz in te a lk o tó ré sz e v o lt az á lla m a p p a r á ­ tu s n a k , s ez a m ú lt te rm é sz e te se n n a g y m é rté k b e n b e ­ fo ly á so lta felső h ie r a rc h iá já n a k és p a p s á g á n a k egy r é ­ szét, a m ely így n e m v o lt k é p e s h e ly e se n m e g íté ln i az

o rsz á g b a n v ég b em e n ő g y ö k eres á ta la k u lá s o k a t. M á s­ felől, az eg y h ázi feg y e lem e llen ség ei és eg y éb k a r r ie ­ r is ta e le m e k lé tre h o z tá k az ú n . „ o b n o v lje n c se sz k ij” (m eg ú jh o d ási) sz a k a d á st. V égül, egyes fő p ap o k a p o l­ g á rh á b o rú id e jé n h ű tle n ü l e lh a g y tá k le lk i n y á ju k a t, k ü lfö ld re e m ig rá lta k , és o tt sz e rv e z té k m eg a te lje s e n p o litik a i je lle g ű h a tá r o n tú li sz a k a d á st, a m e ly a z u tá n a S z o v je tu n ió n b e lü l is n e g a tív m ó d o n b e fo ly á so lta az á lla m és az eg y h áz k a p c s o la tá n a k re n d ez é sé t. T ih o n p a tr ia r c h a , m a jd S ze rg ij p a tr ia r c h a i h e ly ta r ­ tó (később p a tr ia r c h a ) h ih e te tle n e rő fe sz íté sei h o z tá k m eg v é g ü l is a S zo v jet Á lla m és az O rosz O rth o d o x E gyház k ö zti k a p c so la t no rm alizálásá t, a m e ly n e k egyik leg fo n to sa b b d o k u m e n tu m a S zerg ij m e tro p o lita és a S zen t S zin ó d u s 1927. é v i deklará ció ja v o lt. Ez a n y ila t­ k o z a t v ilá g o sa n m e g h a tá ro z ta az O rosz O rth o d o x E g y ­ h áz felelő s té n y e z ő in e k p o z itív á llá s fo g la lá s á t a S zov­ je t Á lla m m a l szem ben . A k a p c so la to k n o rm a liz á lá s á ­ n a k k ö v etk ez ő h a tá r k ö v e az Á l l a m i E g y h á z ü g y i T a ­ nács lé te síté se volt, a m e ly e lő b b c sa k az O rosz O rth o ­ dox E g y h áz ü g y eiv el fo g lalk o zo tt, je le n le g p e d ig — m in t k ö z v e tle n ü l a M in isz te rta n á c s m e lle tt m ű k ö d ő h iv a ta ln a k — h a tá s k ö re k ite rje d az o rszá g v a la m e n y n y i e g y h á z á ra és v a llá sfe le k e z e té re . A z O rosz O rth o d o x E g y h áz fő p a p ja in a k , p a p ja in a k és h ív e in e k h a z a fia s é rzé sei k ü lö n ö se n a N a g y H o n ­ v é d ő H á b o rú id e jé n (1941—45) n y ilv á n u lta k m eg. N e m ­ c sak S ze r g ij m e tro p o lita , p a tr ia r c h a i h e ly ta rtó lá n g ­ szav ú fe lh ív á s a ib a n és a g y ő z e le m é rt ta r to tt is te n tisz ­ te le te k b e n , h a n e m a h iv ő k a to n á k h ő siesség éb en és az egy h áz egész n é p é n e k ö n feláld o zó , m e g fe sz íte tt m u n ­ k á já b a n és a d a k o z á sá b a n is. A z e g y h á z h iv ő tö m e g e i­ n ek ö n m e g tag ad ó a d a k o z á sá b ó l s z e re lté k fe l az A l e ­ x a n d e r N e v s s k i j e ln e v e z é sű h a d i re p ü lő ra jt, v a la m in t a D m i tr i j D o n s z k o j n e v é t v iselő h arck o csio szlo p o t. A z O rosz O rth o d o x E g y h áz ily e n n ag y sz e rű h a z a fia s h e ly tá llá s a n e m m a r a d t v isz o n z a tla n az á lla m ré s z é ­ rő l: 1943-ban ú jr a m e g n y ílta k a theológiai ta n in té z e te k , m e g in d u lt az eg y h á zi sa jtó és k ö n y v k i a d á s , 1943. sz e p ­ te m b e r 8 -á n p e d ig a F ő p a p i Z s in a t m e g v á la sz to tta S ze r g ij m e tro p o litá t M o s z k v a és egész Oroszország p a t ­ riarchájává. A n ag y eg y h ázfő p a tr ia r c h a i sz o lg á la ta m á r n e m v o lt hosszú id ő ta rta m ú , m e r t 1944 m á ju s á b a n m e g té rt az Ú rhoz. A z O rosz O rth o d o x E g y h áz H ely i Z sin a ta e z ­ u tá n , 1945. ja n u á r 31-én m e g v á la sz to tta u tó d á t A l e x i j le n in g rá d i és n o v g o ro d i m e tro p o lita , p a tr ia r c h a i h e ly ­ ta r tó szem ély éb en . A l e x i j p a tr ia r c h a tró n ra lé p é s é v e l ú j k o r s z a k k ez d ő d ö tt m e g az O rosz O rth o d o x E g y h áz tö rté n e té b e n . E zt az id ő sz a k o t A l e x i j p a tr ia r c h a r e n d ­ k ív ü l a k tív és e re d m é n y e s te v é k e n y sé g e jelle m z i, a m e ­ ly e t az ú j eg y h ázfő k e re k n e g y e d század o n á t f e jte tt ki, elő b b az ellen ség es m e g szá llá s aló l fe lsz a b a d u lt te r ü ­ le te k eg y h ázi é le té n e k e lin d ítá sá b a n , m a jd a k ü lö n b ö ­ ző s z a k a d á r p a p o k és h ív e k v issz a té ríté sé b e n , az eg y h áz belső é le té n e k jo b b m e g szerv ezéséb en , a v ilá g o rth o ­ d o x és m á s k e re sz té n y e g y h á z a iv a l v a ló te s tv é ri k a p ­ cso lato k m e g te re m té sé b e n és á p o lá s á b a n , a v ilá g b é k e szo lg á la tá b a n . A l e x i j p a tr ia r c h a 1970. á p rilis 17-én p ih e n t m e g az Ú rb a n . U tó d á u l az O rosz O rth o d o x E g y h áz H ely i Z si­ n a ta 1971 m á ju s á b a n P i m e n k ru tic a i és k o lo m n a i m e tro p o litá t, a p a tr ia r c h a i tró n h e ly ta r tó já t v á la s z to tta m eg, a k in e k sz o lg á la ta n a p ja in k ig k ö z ism e rt. E rre az id ő re esik a S z o v j e tu n i ó ú j A l k o t m á n y á n a k m e g sz a v a ­ z á sa is (1977), a m ely p o n to s a n m e g h a tá ro z z a a le lk iis­ m e re t sz a b a d s á g á n a k b iz to síté k a it. Ez az a la p tö rv é n y h a tá ro z o tta n ti lt ja a h iv ő k jo g a in a k és v allá so s é rz é s e i­ n e k m e g sé rté sé t, b iz to s ítja a v a llá sg y a k o rlá s te lje s sz a b ad ság át.

Az O rosz O rth o d o x E g y h áz b első é le té t az E g y ete­ m es O rth o d o x E g y h áz k á n o n ja in k ív ü l „Az O rosz O r ­ th o d o x E g y h á z Igazgatási A l a p s z a b á ly a ” h a tá ro z z a m eg. m ely u tó b b it végső fo r m á já b a n az 1971. év i H ely i Z si­ n a t e rő s íte tt m eg. E sz e rin t az O rosz O rth o d o x E gyház le g m a g a sa b b tö rv én y h o zó , a d m in is z tra tív és b író i te s ­ tü le te a H elyi Z sin at, a m e ly az összes fő p ap o k b ó l, to ­ v á b b á lelk é szi és v ilá g i tag o k b ó l áll, és a m e ly sz ü k sé ­ ges id ő sz a k o n k é n t ü l össze. Az eg y h áz é lé n a p a t ­ riarcha áll, a k i az e g y h á z a t a S z e n t Szin ó d u ssa l e g y ü tt k o rm án y o z za . A S z e n t S z in ó d u sn a k — a p a tr ia r c h á t is b e le s z á m ítv a — ö t á lla n d ó és h á ro m p e rio d ik u s a n b e ­ h ív o tt fő p a p i ta g ja v a n , és év i k é t ü lé s sz a k b a n (téli és n y á ri szesszió) ü lésezik . Jo g k ö ré h e z ta rto z ik eg y eb ek k ö zö tt az ú j p ü sp ö k ö k m e g v á la sz tá sa is. A S z e n t S zi­ n ó d u s m e lle tt tö bb állan dó jelleg ű in t é z m é n y , osztály, bizottság m ű k ö d ik : a P a tr ia r c h a i Iro d a , a K e re sz té n y E gység és E gy h ázk ö zi K a p c so la to k B izo ttság a, a K ü l­ ügyi O sztály, az O k ta tá s i B izo ttság , a K ia d ó i O sztály, a G a zd a ság i Ig azg atás, v a la m in t a N y u g d íj B izo ttság . A S z o v je tu n ió h a tá r a in b e lü l az O rosz O rth o d o x E g y h á z n a k 76 e g y h á z m e g y é je (p üsp öksége) v a n , a h a ­ tá ro k o n tú l p ed ig h á r o m e x a rc h á tu s és szá m o s k iseb b eg y h á zi sze rv ezet, k é p v is e le t a lk o tja a M oszkvai P a t ­ ria rc h á tu s jo g h a tó sá g á h o z ta rto z ó v ilá g e g y h áz a t. (Ez u tó b b ia k k ö z ö tt v a n a m a g y a r o r t h o d o x esperesség is.) M e n n y ire te h e tő az O rosz O rth o d o x E g y h áz h ív e i­ n e k léle kszá m a ? Id éz z ü k P i m e n p a tr ia r c h a sz a v a it: „ L e lk in y á ju n k sok m illió t szám lál. T e k in te tb e v év e k ü lö n b ö z ő ség ü k e t a le lk ié le t a k tiv itá s á b a n , v a la m in t azt, hogy e g y h á z u n k b a n n in cs m e g a h ív e k s ta tis z ti­ k a i n y ilv á n ta r tá s á n a k tra d íc ió ja , k o n k ré t s z á m a d a to ­ k a t fe lso ro ln i le h e te tle n . E g y h á z u n k ö rü l g y e rm ek e i sz a p o ro d á sá n a k , és b á n k ó d ik elv e sz tésü k ö n . De e m lé ­ k ez z ü n k a M eg v áltó le lep lező ig é ire is azo k ró l az e m ­ b e re k rő l, a k ik n y e lv ü k k e l tisz te lik Öt, de n e m a szí­ v ü k k e l (M t 15,7—9.), és n e fe le d jü k , m e n n y i ily e n fo r­ m á lis k e re sz té n y v o lt n á lu n k a c á ri u ra lo m b u k á sáig , és hogy a fo rra d a lo m u tá n az e g y h á z b a n c sak a K ris z ­ tu sh o z v a ló b a n h ű ség es g y e rm e k e k m a r a d ta k .” E zek a h ű ség es k e re s z ty é n e k e g y h á z k ö z ö s s é g e k b e n (g y ü le k e z e te k b e n ) élik a m a g u k lelk i, e g y h ázi é le tét, az O rosz O rth o d o x E g y h áz le g n em e seb b tra d íc ió i sze­ rin t. Az eg y h ázk ö zség ek sz á m a id ő n k é n t v álto zik , m eg lev ő g y ü le k e z e te k egyesülése, ille tv e ú ja k k e le tk e ­ zése fo ly tán . Ez u tó b b i e se te k b e n á lta lá b a n ú j te m p ­ lo m o k is é p ü ln e k . Az eg y h ázk ö zség ek leg széleseb b sz e rv e a közgyű lés, a v é g re h a jtó sz e rv p e d ig az e g y ­ h ázkö zségi tanács. A g y ü le k e z e te k b e n v ég b em e n ő a d a ­ kozás (p ersely , g y e rty a , a d o m á n y o k stb.) t a r t j a fe n n a n y a g ila g a z egész O rosz O r th o d o x E g yházat, a n n a k v a la m e n n y i sz e rv é t és in té z m én y é t. A m e g y é s p ü s p ö k a m a g a e g y h á z m e g y é jé t v a g y ö n ­ á lló an , v ag y a 3— 5 ta g ú eg y h ázm eg y ei ta n á c s seg ítség é ­ v el k o rm án y o z za . L e g fo n to sab b és le g h a té k o n y a b b m u n k a tá rs a i az esperesek. V a la m e n n y i orosz kolo stor k in o v ita re n d s z e rű (coe­ n o b iu m ), la k ó ik az im á d sá g o n és is te n tisz te le te k e n k ív ü l tá r s a d a lm ila g h a sz n o s m u n k á t is v ég ezn ek , e lső ­ so rb a n az eg y h áz ja v á r a (ik o n festészet, s z e r ta rtá s i r u ­ h á k készítése, n é p m ű v é sz e ti k é z im u n k a stb.). A le lk é szu tá n p ó tlá sró l k é t teo ló g iai a k a d é m ia és h á ­ ro m lelk ész k ép z ő sz e m in á riu m g o n d o sk o d ik , m é g h o z ­ zá k ie lé g ítő m é rté k b e n . Í gy pl. 1977 v ég én a teo ló g iai ta n in té z e te k n e k e g y ü ttv é v e 788 re n d es, 814 levelező h a llg a tó ju k és 15 a s p irá n s u k volt, a m i összesen 1617 fő t tesz ki. M egjegyzendő, hogy a h a llg a tó k k ö z ö tt ú ja b b a n m ás o rth o d o x és a n tic h a lk e d ó n i e g y h á z ak teo ló g u sai is ta n u ln a k .

255

A M o s z k v a i P a triarch átus e g y h á z k ö z i kapcsolatai T o v áb b fo ly ta tv a A l e x i j p a tr ia r c h a e g y h á z p o litik á ­ já t, P im e n p a tr ia r c h a is k ü lö n ö s sú ly t h ely e z a rra , hogy e g y h áza m in é l szo ro sab b á, te s tv é rib b é a la k íts a k a p c s o la ta it v a l a m e n n y i h elyi o r th o d o x egyházzal. E zek n ek a k a p c so la to k n a k az á p o lá s á t sz o lg á ltá k és szo lg á ljá k az e g y h á z i d eleg áció k , ső t m a g u k n a k az e g y ­ h á z fő k n e k a g y a k o ri kölcsö n ö s lá to g a tá s a i is, m e ly e k so rá n m á r e d d ig is s ik e rü lt tö b b függő k é rd é s t á lta lá ­ nos m e g elég ed ésre re n d e z n i. A m ég fe n n á lló k á n o n i és egyéb p ro b lé m a h ely e s és végleges m e g o ld á sá t a M oszkvai P a tr ia r c h á tu s a k ö z e ljö v ő b e n e g y b e h ív a n d ó N a g y O r th o d o x Z sin a ttó l v á rja , a m e ly n e k e lő k ész íté sé ­ b e n a m a g a ré sz é rő l ig en te v é k e n y e n vesz ré sz t. N éze­ te sz e rin t a z s in a to t úgy k e ll e lő k észíten i, hogy m á r az e lő k észü leti m u n k a so rá n lé tre jö jjö n bizo n y o s e g y e t­ értés a tá r g y a lá s ra k e rü lő k é rd é se k b e n . „M eggyőződé­ sü n k — m o n d o tta a p a tr ia r c h a —, hogy m á r a z sin a t elő k észítése fo ly a m á n el k e ll tá v o líta n i az egyes h ely i o rth o d o x e g y h á z a k k ö zö tt m o st m ég fe n n á lló v á la s z ­ fa la k a t. H isszük, hogy a te s tv é ri sz e re te t szellem éb en , v a la m in t az Is te n és az Ő S z e n t E g y h á z a e lő tti fe le ­ lősség tu d a tá b a n s ik e rü ln i fog legyőzni az ily en n é ze tk ü lö n b sé g e k e t.” A M oszkvai P a tr ia r c h á tu s v is s z a á llítá s a ó ta az O rosz O rth o d o x E g y h áz á lla n d ó a n fe jle s z te tte és m é ly íte tte k a p c s o la ta it a többi k e r e s z té n y egyházzal, b izo n y ság o t tév e e lő ttü k az o sz ta tla n ó k e re sz té n y eg y h áz h ité rő l, és ö rö m m el fo g ad v a m in d e n ré s z ü k rő l m e g n y ilv á n u ló é r ­ d e k lő d é st az o rth o d o x ia h a g y o m á n y a i és le lk i é rté k e i irá n t. E zt a te s tv é ri m a g a ta rtá s t az O rosz O rth o d o x E gyház eg y részt a S z o v je tu n ió b a n élő m á s k e re sz té n y e g y h á z a k ir á n t ta n ú s íto tta és ta n ú s ítja , m á s ré sz t p ed ig a v ilág k ere sz té n y sé g e irá n t, az E g y h á z a k V ilá g ta n á ­ csá n b e lü l és az o n k ív ü l, az egyes e g y h á z a k k a l fo ly ta ­ to tt k é to ld a lú teo ló g iai p á rb e s z é d e k fo rm á já b a n . A R ó m a i K a th o l ik u s E g y h á zza l v a ló k a p c so la to k k ü ­ lö n ö sen X X I I I . Já no s p á p a sá g a ó ta (1958— 1963) v á lta k bensőségessé. E zek közé ta r to z n a k a teo ló g iai eszm e­ cserék , az ö k u m e n ik u s te v é k e n y sé g k ü lö n fé le sz fé rá i­ b a n és a b é k e sz o lg á la tb a n v aló e g y ü ttm ű k ö d é s, e g y h á ­ zi k ü ld ö ttsé g e k kölcsönös lá to g a tá sa i, teo ló g u s cserék , kölcsönös z a rá n d o k la to k stb. H a so n ló an te s tv é rie k a k a p c so la to k a régi kele ti, ún. a n tic h a lk e d ó n i eg y h á za k k a l, a m e ly e k a 451. é v i c h a l­ k e d ó n i eg y ete m es z sin a t ó ta k ü lö n ú to n já r n a k u g y an , és m ég is h ű ség e se n ő riz té k m e g az ó k e re sz té n y eg y h áz közös h a g y o m á n y a it. Az orosz o rth o d o x te o ló g iai t a n ­ in té z e te k b e n 1972 ó ta k ü lö n ta n tá rg y k é n t a d já k elő a ré g i k e le ti eg y h áz a k tö rté n e té t, s u g y a n e z e k b e n az in ­ té z m é n y e k b e n szám o s ö r m é n y , kopt, eth ió p és szírm a la b á r teológus ta n u l. V iszo n o zv a az egyes a n tic h a l­ k ed ó n i eg y h ázak p a tr ia r c h á in a k m o sz k v a i lá to g a tá s á t, P i m e n p a tr ia r c h a szem ély esen is m e g lá to g a tta ezek et az eg y h á z a k a t, és k ö z v etlen n e x u s t t a r t fe n n az o k e lö l­ já ró iv a l. A z A n g l i k á n E g yh á zza l az O rosz O rth o d o x E gyház ré sz b e n k ö z v e tle n k é to ld a lú p á rb e s z é d b e n v a n , ré sz b en p e d ig a v ele v a ló teo ló g iai d ia ló g u st elő k észítő o rth o ­ d o x k ö zi b iz o ttsá g ú tjá n . G y a k o ria k az orosz o rth o d o x és az a n g lik á n fő p a p o k k ö lcsönös lá to g a tá s a i. T a lá n eg y e tle n n e h é z n e k íg érk e z ő k é rd é s az o rth o d o x —a n g li­ k á n k a p c so la to k fe jlő d é sé b e n a n ő k p ap p á sz e n te lé se , a m e ly elől az egész o rth o d o x ia h a tá ro z o tta n e lz á rk ó ­ zik. M in d nag y o b b k ö ze le d é st e re d m é n y e z n e k szám os d o k trin á lis k é rd é s b e n az o r t h o d o x — ó k a th o lik u s te o ló ­ g iai eszm ecserék , s az eg y h ázk ö zi k a p c so la to k szo ro ­

256

s a b b á v á lá s á t sz o lg á ljá k az orosz o rth o d o x és az ó k a­ th o lik u s fő p a p o k kö lcsönös lá to g a tá s a i, k ö z tü k az u t­ re c h ti ó k a th o lik u s é rs e k é is. R e n d k ív ü l in te n z ív m ó d o n fe jlő d n e k az O rosz O r­ th o d o x E g y h áz k a p c so la ta i az E v a n g é li k u s -L u t h e r á n u s , a R e fo r m á tu s és a M e th o d ista E g yházzal. M in d ezek k el az orosz o rth o d o x ia e lm é ly ü lt teo ló g ia i p á rb e s z é d e t fo ly ta t k ü lö n b ö ző a la p v e tő té m á k ró l. A k ü lö n fé le o r­ szág o k p ro te s tá n s e g y h á z a i k ö zü l a m a g u n k ré sz é rő l k ie m e ljü k a M ag yaro rszá gi R e fo r m á tu s E g y h á za t és az á lta la k e z d e m é n y e z e tt d ia ló g u st, m e ly n e k fo ly a m á n e d ­ dig k é t teo ló g iai k o n fe re n c iá ra k e r ü lt so r: D e b re c e n ­ b e n és L e n in g rá d b a n . E gészén k ü lö n leg e s h e ly e t fo g lal el az O rosz O rth o ­ do x E g y h ázzal v a ló k a p c so la ta i te k in te té b e n az Ó sze r­ ta rtású E g y h á z (S z ta ro o b rja d c se sz k a ja C e rk o v j; n á lu n k n é h a h e ly te le n ü l Ó h itű n e k fo rd ítjá k ). Ez az egyház n e m egyéb, m in t az orosz o rth o d o x o k n a k az a k özössé­ ge, a m e ly a X V II. sz á z a d b a n sz a k a d t k i az a n y a e g y ­ h ázb ó l N i k o n p a tr ia r c h a litu rg ik u s r e f o rm ja m ia tt (li­ tu rg ik u s te x tu so k szláv fo rd ítá s á n a k rev ízió ja ). E gyik részü k v á lto z a tla n u l m e g ta rto tta az összes orosz o rth o ­ d o x h a g y o m á n y o k a t, a h o g y a n azok a X V II. szá z a d b a n v o lta k , ú g y sz in té n m e g ő riz te az a p o sto lic a su ccessió t is, a m á sik rész fe la d ta ezt a fo ly am a to ssá g o t, és fe lsz e n ­ te lt p a p o k n é lk ü l m ű k ö d ik . A z O rosz O rth o d o x E g y ­ h áz és az Ó s z e rta rtá s ú E g y h áz k ö zti k a p c so la to k m e g ­ ja v ítá s á t sz o lg á lta az O rosz O rth o d o x E g y h áz 1971. évi H ely i Z s in a tá n a k az a h a tá ro z a ta , a m e lly e l a M oszk­ v ai P a tr ia r c h á tu s felo ld o tta az ó s z e r ta rtá s ú a k ra 1656b a n és 1667-ben k im o n d o tt a n a t h é m á t (eg yh á zi á tkot), k im o n d v a e g y ú tta l a z t is, h o g y „a s z e rta rtá s o k ü d v ö s­ sé g e t szerző je le n tő sé g é n e k n e m m o n d e lle n t azo k k ü l­ ső k ife je z é sé n e k v á lto z a to s sá g a ”. A k é t eg y h áz k ö zti k a p c so la to k ja v u lá s a e lju to tt odáig, hogy az ó s z e r ta r­ tá s ú a k m á r teo ló g u s h a llg a tó k a t k ü ld e n e k a L e n in g rá ­ di T h eo ló g iai A k a d é m iá ra . P im e n p a tr ia r c h a e lő a d á sá b a n k it é r t az O rosz O r­ th o d o x E g yh áz ö k u m e n i k u s m u n k á s s á g á r a az E g y h á­ z a k V ilá g ta n á c sá n és az E u ró p a i E g y h á z a k K o n fe re n ­ c iá já n b elü l, to v á b b á az O rosz O rth o d o x E gyház b é k e ­ szolgálatára is. E zen te v é k e n y sé g ek k ö z ism e rt v o ltá ra te k in te tte l le g y en sza b a d ré sz le te z é sü k e t m ellő zn ü n k , k ü lö n ö s te k in te tte l a rr a , hogy a m ú lt é v b e n a lk a lm u n k v o lt é p p e n a T h eológiai S z e m lé b e n (1977. év i 3— 4. sz.) k ü lö n c ik k b e n is fo g lalk o zn i az O rosz O rth o d o x E g y ­ h áz b é k esz o lg á latá v al.

A j u b i l e u m i ü n n e p s é g e k lefolyása M in th o g y a ju b ile u m i ü n n e p sé g e k id e jé n a ré s z tv e ­ v ő k n é v so ra m ég n e m je le n t m eg (s a z ó ta sem k e rü lt h o zzán k ), azo k p o n to s sz á m á t a je le n so ro k írá s a k o r m ég n e m tu d h a tju k . H o zzáv ető leg es m e g íté lé sü n k sze­ r i n t ez a szám m e g h a la d h a tta az 500-at. Ö rv e n d e te s vo lt, h o g y az ü n n e p sé g e k e n k é p v is e lte t­ te m a g á t az egész világ o rtho do xiá ja, F in n o rsz á g tó l A frik á ig és A m e rik á tó l Ja p á n ig . (M in t e m líte ttü k , e g y etlen k iv é te l az A lb á n O rth o d o x E g y h áz volt, a m e ly n e k je le n le g i h e ly z e té rő l e g y é b k é n t sin c s se m m i­ fé le é rte sü lé sü n k .) A z a u to k e fá l és a u to n ó m h e ly i o r ­ th o d o x e g y h á z a k te h á t v a l a m e n n y i e n e lk ü ld té k M oszk­ v á b a fő p a p i d ele g á c ió ik a t, ső t tö b b a u to k e fá l, ille tv e a u to n ó m e g y h ázfő sz em ély esen v e z e tte e g y h á za k ü l­ d ö ttsé g é t: Ilija g rú z p a tr ia r c h a , M a x i m b o lg á r p a tr ia r ­ c h a, C h r y sz o szto m o sz c ip ru si érsek , V a szilij v a rsó i m e tro p o lita , D o ro th e j p rá g a i m e tro p o lita , P a a vali fin n é rse k és T h eo d o szio sz ja p á n m e tro p o lita . D e k é p v is e l­

te tte m a g á t az ü n n e p sé g e k e n ú g y szó lv án v a la m e n n y i k e r e s z té n y egyház, ső t a S z o v je tu n ió izraelita, m o h a ­ m e d á n és b u d d h is ta v a llá sfe le k e z e te is. K i k e ll e m e l­ n ü n k to v á b b á , hogy a ju b ile u m i ü n n e p sé g e k e n v égig je le n v o lt és az ü n n e p i ü lé se n fel is sz ó la lt V. A . K u r o ­ jed o v, a S z o v je tu n ió M in isz te rta n á c sa m e lle tt m ű k ö d ő E g y h ázü g y i T an ács e ln ö k e is. A ju b ile u m i ü n n e p sé g m á j u s 25-én, csü tö rtö k ö n , h á ­ la a d ó is te n tis z te le tte l k e z d ő d ö tt m eg a S zo k o ln ik i „ K ris z tu s F e ltá m a d á s a ” te m p lo m b a n . A s z e r ta rtá s v é ­ g én P i m e n p a tr ia r c h a rö v id b e szé d b e n ü d v ö zö lte a m e g je le n te k e t. A j u b i l e u m i ülés h á ro m részb ő l á llt: az e lső re m á ju s 25-én, a m á s o d ik ra és h a rm a d ik r a m á ju s 26-án k e rü lt sor. E zen h a n g z o tt e l P im e n p a tr ia r c h a részletes, a la ­ pos és m é ly re h a tó e lő a d á s a a M o szk v ai P a tr ia rc h á tu s v issz a á llítá sa ó ta e lte lt id ő k rő l, v a la m in t az O rosz O rth o d o x E g y h áz je le n le g i é le té rő l. A z ele m z é st a je ­ le n le v ő k n a g y fig y e le m m e l h a llg a ttá k végig. U g y a n c sa k az ü n n e p i ü lé se n h a n g z o tta k el a k ü ld ö tts é g e k v e z e tő i­ n e k ü d v ö zlő szav ai is. A ju b ile u m i ü n n e p sé g m á so d ik n a p já n — az ü n n e p i ü lé se n k ív ü l — k é t ha lotti e m lé k s z e r ta r tá s v o lt: T ih o n p a tr ia r c h a s ír já n á l a D o n szk o j m o n o sto r te m p lo m á b a n , v a la m in t S z e r g e j p a tr ia r c h a k r ip tá já n á l a p a tr ia r c h a i k a te d rá lis b a n . M á j u s 27-én, szo m b a to n , hosszú gép k o csio szlo p v itte a ju b ile u m ré s z tv e v ő it a z ag o rszk i S z e n t H á ro m sá g L a v rá b a , a h o l e lő b b k ö n y ö rg ő is te n tis z te le te t ta r to tta k a k o lo s to ra la p ító R ad o n y e z si S z e n t S ze rg e j sz a rk o fá g ja elő tt, m a jd a N ag y b o ld o g asszo n y te m p lo m b a n v o lt h a ­ lo tti e m lé k s z e rta rtá s a te m p lo m fö ld a la tti k r ip tá já b a n p ih e n ő A l e x i j p a tr ia r c h á é rt. A ju b ile u m ré sz tv e v ő it a L a v ra te s tv é risé g e e b é d e n lá tta v e n d é g ü l a T ra p e z n a ja (R efek tó riu m ) tem p lo m b a n . E b éd k ö zb en a sz e rz e te ­ sek, v a la m in t a L a v rá b a n m ű k ö d ő teo ló g iai ta n in té ­ z e te k é n e k k a ra h a n g v e rs e n y t a d o tt. M ásn ap , m á j u s 28-án, v a s á r n a p lév én , a ju b ile u m v en d ég ei ré s z t v e tte k a m o sz k v a i p a tr ia r c h a i k a te d ­ rá lis b a n ta r to t t fő p a p i L itu rg iá n , a m e ly e t P i m e n p a t­ r ia r c h a v é g z e tt a S z e n t S zin ó d u s ta g ja iv a l eg y ü tt, tö b b m o szk v ai p a p és d ia k ó n u s seg éd le té v el. U g y a n a z n a p d é lu tá n a S z o v j e ts z k a ja szálló k o n c e rtte rm é b e n (am ely h o te lb e n e g y é b k é n t a v e n d é g ek n a g y ré sz e la ­ k o tt is) e g y h á z z e n e i h a n g v e rs e n y re k e rü lt sor, a m e ly e n k é t kó ru s lé p e tt fe l: a S z e n t H á ro m s á g L a v ra és a M oszkvai T h eo ló g iai A k a d é m ia fé rfik a ra , v a la m in t az O rosz Á lla m i A k a d é m ia i V eg y esk ar. M in d k é t k ó ru s 80—80 ta g b ó l á llt, p ro d u k c ió ju k p ed ig fe le jth e te tle n é l­ m é n y t je le n te tt a h a llg a tó s á g sz á m á ra . A ju b ile u m i ü n n e p sé g e k P i m e n p a tr ia r c h a fo g a d á s á ­ v a l é rte k véget, a m e ly e t az eg y h áz fő m á j u s 29-én, h é t­ fő n d é lb e n a K a lin in s u g á rú ti „ A rb a t” é tte re m b e n a d o tt a v e n d é g e k tisz te le té re . A z ü n n e p sé g e k re n d e z ő b iz o tts á g a — k ü lö n b ö ző e m ­ lé k tá rg y a k o n k ív ü l — ig e n szép k iá llítá s ú , 1978-as k i­ ad á sú , illu s z trá lt k ö n y v v e l le p te m e g a ju b ile u m v e n ­ d égeit. A k iad v á n y c ím e: „ M o s zk va i P a triarch átus 1917— 1977.” M e g ta lá lh a tó b e n n e m in d e n fo n to s a d a t és e se m é n y a v is sz a á llíto tt p a tr ia r c h á tu s 60 e sz te n d e jé ­ ből. A p á sz to rle v é l A ju b ile u m a lk a lm á b ó l P im e n p a tr ia r c h a és a S z e n t S zin ó d u s p ászto rlevéllel f o r d u lt az O rosz O r­ th o d o x E g y h áz v a la m e n n y i fő p a p já h o z , le lk ip á s z to rá ­ hoz és v ilá g i g y erm e k é h ez , a S z o v je tu n ió b a n és a n n a k h a tá r a in túl.

E b b en a p á sz to rle v é lb e n az e g y h á z le g felső b b v eze­ tő ség e h á lá t a d Iste n n e k , a m ié rt le h e tő v é te tte , hogy a p a tr ia r c h á tu s f e lú jítá s a ré v é n v issz a té rh e sse n e re d e ti k á n o n i é le tfo rm á já h o z , v a la m in t a z é rt, hogy h a ta lm a s k ezé v el m e g ta rto tta az O rosz O rth o d o x E g y h á z a t az e l­ m ú lt h a t év tiz e d a la t t is. Á tte k in tv e az e lm ú lt h a tv a n év tö rté n e té t, a p á s z to r­ le v é l m é lta tja T ih o n , S ze r g ij és A l e x i j p a tr ia r c h a eg y ­ h á zfő i sz o lg á la tá t. Az e lm ú lt h a t év tiz e d ese m é n y ei k ö zü l k ü lö n k ie m eli a belső sz a k a d á so k sz in te te lje s fe lsz á m o lá sá t, a C seh szlo v ák iai, L e n g y e lo rszá g i és A m e rik a i O rth o d o x E g y h áz a u to k e fa litá s á n a k , v a la ­ m in t a J a p á n O rth o d o x E g y h áz a u to n ó m iá já n a k a d o ­ m á n y o z á sá t, az O rosz O rth o d o x E g y h áz ö k u m e n ik u s m u n k á s s á g á t és b é k e sz o lg á la tá t, a lelk észk ép zés, az ig e h ird e té s és a teo ló g iai m u n k a in te n z itá s á t és k o r­ sz erű ség ét, a m e ly eg y b e n b iz to síté k a a n n a k , h o g y az o rosz o rth o d o x ia to v á b b ő rzi az e g y ete m es o rth o d o x ia h a g y o m á n y a it, az a p o sto lo k és a k e le ti e g y h á z a ty á k le g d rá g á b b ö rö k ség ét. A zo k ró l az e m ig rá c ió b a n élő o ro sz o k ró l szólva, a k ik orosz e re d e tü k és o rth o d o x h itü k e lle n é re sem ta r tj á k fe n n a k a p c so la to t a M oszk v ai P a tr ia rc h á tu s s a l, a p á sz ­ to rle v é l — az o rth o d o x iá ra je lle m ző h o ss z a n tű rő sz e re ­ te tte l — így n y ila tk o z ik : „M i im á d k o z u n k é re ttü k , és e z e k b e n az ü n n e p i n a p o k b a n h ú sv é ti ü d v ö z le tü n k e t k ü ld jü k n ek ik , e g y h á z i h im n u sz u n k sz a v a iv a l fo rd u l­ va h o z z á ju k : ö rv e n d e z z ü n k az ü n n e p é ly n e k és ö le ljü k m eg e g y m á st! S z ó lju n k : ,T e s tv é re k ’! azo k h o z is, k ik g y ű lö ln e k m in k e t; b o c sá ssu n k m e g m in d e n t a F e ltá ­ m a d á s é rt . . . ” A p á sz to rle v é l e z e k k el a sz a v a k k a l fe je z ő d ik b e : „A z O rosz O rth o d o x E g y h áz az eg y lé n y e g ű és a H á ro m s á g ­ b a n E gy Is te n h e z m o n d o tt h á la a d á s s a l ü n n e p li a p a t­ r ia rc h a i tró n M o sz k v á b a n tö r té n t v is s z a á llítá s á n a k 60. é v fo rd u ló já t, s a k e g y e lm i e rő b e és a fe n trő l v a ló se­ g ed e le m b e v e te tt re m é n y ség g e l te k in t é le té n e k e ljö ­ v en d ő id e je és év ei elé. H ív ju k a fő tisz te le n d ő fő p ász­ to ro k a t, az is te n sz e re tő és b u zg ó p a p sá g o t és Is te n egész n é p ét, hogy h á la a d ó im á d sá g o k a t m o n d v a azo ­ k é r t a jó té te m é n y e k é rt, a m e ly e k S z e n t E g y h á z u n k b a n az e lm ú lt e sz te n d ő k b e n v é g b em e n te k , b u z g ó n m u n k á l­ k o d ja n a k K ris z tu s sz á n tó fö ld jé n , az A ty a, a F iú és a S z e n t L é le k d icső ség ére, a S z e n t E g y h áz ja v á r a , — é p ítv e a m a g u k ü d v ö ssé g ét és K ris z tu s ö rö k ségét, a m e ly az E g y h áz gon d ja ir a v a n b íz v a —, v a la m in t n é ­ p ü n k és sz ü lő h a z á n k fe lv irá g z á sá ra . A z Ú r Jéz u s K ris z tu s keg y elm e, az Is te n A ty a s z e re te te és a S zen t L é le k közössége leg y en m in d n y á ja to k k a l.” (II. K or. 13,13.)

B eszám o ló n k n e m v o ln a teljes, h a n e m te n n é n k e m ­ líté s t a r r ó l is, hogy b á r a ju b ile u m ö t h é tte l az o rth o ­ d o x H ú sv é t u tá n z a jlo tt le, b á rh o l is fo rd u ltu n k m e g a h iv ő o roszok k ö zö tt, ősi k e le ti szo k ás s z e rin t így k ö ­ sz ö n tö tte k b e n n ü n k e t: „K risztus f e l t á m a d t ! ” P im e n p a tr ia r c h a is, v a la m in t a tö b b i o rth o d o x fő p ap , v a la ­ h á n y sz o r fe lsz ó la lt — te m p lo m b a n , e lő a d ó te re m b e n e g y a rá n t —, b e sz é d é t u g y an ezzel a k ö szö n té sse l k ezd te . És a h ív e k e z re in e k a jk á ró l m in d e n t e lsö p rő b iz o n y ság té te lk é n t fe lh a rs a n t o ly a n k o r: „ V a lób an f e l t á m a d t ! ” Igen, az orosz o rth o d o x ia n e m c sa k e z e k b e n a h ú sv é ­ ti n a p o k b a n , h a n e m m in d e n k o r, a m a g a egész é le té v e i tesz b izo n y ság o t a fe ltá m a d t K ris z tu sró l, és az Ő f e ltá ­ m a d á s á b ó l m e r íti az e rő t m e g ú ju lá sá h o z , éle té h ez , ö n ­ feláldozó, g y ő zed elm es szo lg álatáh o z. Dr.

B erki

F e riz.

Kettős szám, ára: 42,— Ft

A REFORMÁTUS SAJTÓOSZTÁLY KIADVÁNYAI: Z so ltá ro k K ö n y v e (új fo rd . szöveggel, B e r k i V io la illu s z trá c ió já v a l, m e r í­ te tt p a p íro n ) M u r a k ö z y G y u la : A S io n n a k h e g y é n . . . (im ak ö n y v ) 7. k ia d á s H o r k a y L ászló : A m a g y a r n y e lv ű filozó fia tö r té n e te a X V II. sz á z a d k ö z e­ p é tő l a X IX . sz á z a d v ég éig (teológiai ta n u lm á n y o k 7. k ö tet)

57,— F t 30,— F t 66,— F t

Ú jból kapható: A z 1977/1-es sz á m ú C onfessio (u tá n n y o m ás)

25,— F t

L e lk i p á s z t o r o k f i g y e lm é b e a j á n l j u k az A k a d é m i a K ia d ó által k ia d o t t k ö n y ­ ve k e t, a m e l y e k a S a jtó o sztá ly o n is k a p h a tó k : H u m a n i z m u s és refo rm á c ió soro zatb an : K u lc s á r P é t e r : B o n fin i m a g y a r tö r té n e té n e k fo rrá s a i és k e le tk e z é se D á n R ó b e rt: H u m an iz m u s, re fo rm á c ió , a n titr in ita riz m u s és a h é b e r n y e lv M ag y a ro rsz á g o n K a th o n a G é z a : F e je z e te k a tö rö k h ó d o ltsá g i re fo rm á c ió tö rté n e té b ő l B á lin t S á n d o r: S zeged re n e sz á n sz k o ri m ű v e lts é g e Z o v á n y i J e n ő : A m a g y a ro rsz á g i p ro te s tá n tiz m u s 1565— 1600-ig B o t t a I s t v á n : M eliu s P é te r ifjú s á g a C so m a sz T ó th K á lm á n : M a ró th i G y ö rg y és a k o llé g iu m i z en e C siz m a d ia A n d o r: A m a g y a r á lla m és az e g y h á z a k jó k a p c s o la ta in a k k i­ a la k u lá s a és g y a k o rla ta a H o rth y -k o rs z a k b a n K a p h a tó az E u róp a K ia d ó g o n d o zá s á b a n m e g je le n t n é h á n y k i a d v á n y is: A m a g y a ro rsz á g i g á ly a ra b p ré d ik á to ro k e m lé k e z e te (szerk .: M a k k a i L ászló) N e m z e tis é g i fü z e t e k : T ró cs á n y i Z so lt: A z 1790-es é v e k e rd é ly i re n d i re fo rm m o z g a lm á n a k tö rté n e té h e z U g ya n c sa k k a p h a tó a B a p tista S a jtó o sztá ly k ia d v á n y a : N a g y Jó zse f: Í rta m n é k te k ifj. A l m á s i M ih á ly : „És to v á b b m e n t az ő ú tjá n ö rö m m e l” B ék esség N é k te k (S za b ad e g y h á z ak T a n á c sa 1978-as év k ö n y v e)

50,— F t 58,— F t 55,— F t 44,— F t 104,— F t 49,— F t 65,— F t 80,— F t

184,— F t 14,— F t 80,— F t 58,— F t 33,— F t

K apható: a P ro te s tá n s K ö n y v e sb o ltb a n (B u d a p e st IX ., R á d a y u. 1., a 15-ös a u tó b u s z m e g á lló já n á l) M egrendelhető: m in d e n re fo rm á tu s lelk ész i h iv a ta lb a n és a R e fo rm á tu s S a jtó o sztá ly o n , 1440 B u d a p e st, P f. 5. (1146 B u d a p e st, A b o n y i u. 21.). 500,— F t-o n fe lü li v á s á r lá s n á l d íjm e n te s e n p o stá z z u k a m e g re n d e lt k ö n y v e k e t.

Pályázat énekszövegekre A z É szak p esti R eform átus_ E g y h á z m eg y e E ln ö k ség e p á ly á z a to t h ir d e t o ly a n 3—5 v e rssz a k o s k ö lte m é n y e k ír á s á ra , a m ely ek a R e fo rm á tu s É n e k e sk ö n y v v e rs ­ fo rm á ib a n k é szü ltek , n y o m ta tá s b a n e d d ig n e m je le n ­ te k m eg, g y ü lek ez e ti é n e k lé sre a lk a lm a s a k , im á d sá g ­ k é n t is e lm o n d h a tó k — Is te n m a élő re fo rm á tu s n é p é ­ n e k h ittu d a tá t fe je z ik ki. A k ö lte m é n y e k ta r ta lm a le ­ h e t: a) az ü d v tö rté n e ti ü n n e p e k re (k arácso n y , v ir á g v a ­ s á rn a p , n a g y p é n te k , h ú sv ét. á ld o z ó c sü tö rtö k , p ü n k ö sd ) v o natkozó, b) k e resztelési, b ö jti és ú rv a c so ra i, c) k o n firm á c ió i, e sk e té si, tem e tési, d) e v an g élizáció k o n , ifjú sá g i és g y e rm e k -is te n tis z te ­ le te k e n h a sz n á lh a tó , e) a k e re sz ty é n c sa lá d i é le t k é rd é se iv e l k ap c so la to s,

f) az ö k u m e n iz m u s e g y h ázi és v ilá g m é re tű k é rd é ­ seiv el foglalkozó. A B írá ló B izo ttsá g a p á ly á z a t c é lja in a k le g jo b b a n m eg felelő m ű v e k e t 1000 fo rin tig te rje d ő összeggel j u ­ ta lm az z a . A P á ly á z a to t m e g h ird e tő E g y h á z m e g y e E ln ö k sége a b e é rk e z e tt és ju ta lm a z o tt m ű v e k k e l k a p c so la tb a n m in d e n jo g o t fe n n ta rt. A P á ly á z a to k a t je lig é v e l e llá tv a 1978. n o v e m b e r 30-ig k e ll b e k ü ld e n i R e fo rm á tu s E sp e re si H iv a ta l, 2021 T a ­ h itó tf a lu cím re . K ív á n a to s, hogy a p ály á z ó k ö zö lje z á r t b o ríté k b a n m e llé k e lv e a n e v é t és p o n to s cím ét. K é z ira to k a t n e m a d u n k vissza. AZ ÉSZA K PESTI

REFO RM Á TU S

EGYHÁZM EGYE ELN Ö KSÉGE

THEOLOGIAI SZEMLE A TARTALOMBÓL

r

„Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek” Ökumenikus krisztológia Az egyházi szolgálat Pál leveleiben Emlékezés Lev Tolsztoj születésének 150. évfordulójára Egy hangverseny képei Bibliai kislexikon Újabb művek a lelkigondozásról

9-10

Ú J FO LY A M (X X I) A L A P ÍT V A 1925

A M A G Y A R O R S Z Á GI

E G Y H Á ZAK

ÖKUMENIKUS

1978 TANÁCSÁNAK

FOLYÓIRATA

TARTALOM

THEOLOGIAI SZEMLE

TANULMÁNYOK

19 7 8 . s z e p te m b e r —o k t ó b e r

257

Felelős szerkesztő;

259 264

Dr. Pröhle Károly Felelős kiadó: Magyarországi Egyházak Ö kumenikus Tanácsa

272

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

276

1146 Budapest, Abonyi u. 21.

T.: 227-870

282

Index: 26 842 HU ISSN 0133-7599

291

78.2410/2-9-10 - Z rín y i N y o m d a . B u d a p e s t

DR. TÓTH KÁROLY: „Boldogok, akik békét terem te­ nek, m ert ők Isten fiainak neveztetnek” DR. KOCSIS ELEMÉR: Ökum enikus krisztológia DR. SZATHMÁRY SÁNDOR: Új irányzatok a krisztoló­ giában, különös tekintettel az ekkléziológiai aspektu­ sokra. II. DR. PÁSZTOR JÁNOS: A gyülekezetek élete és az egy­ házi szolgálat Pál leveleiben DR. JÁNOSSY IMRE: „A keresztyén élet”. Gondolatok B arth K ároly Egyházi Dogm atikája utolsó kötetének ol­ vasása közben BARCZA JÓZSEF: A vallási türelem elvi alapjai a XVII. század m agyar protestáns teológiájában TAKÁCS BÉLA: R eform átus eklézsiák keresztelő edé­ nyei a XVII—XVIII. században

F e le lő s v e z e tő : B o lg á r Im re

VILÁGSZEMLE 295

TAMÁS BERTALAN: Agonia christiana. Emlékezés Lev Tolsztoj születésének 150. évfordulójára

HAZAI SZEMLE A Theologiai Szemle szerkesztőbizottsága: D. dr. Bartha Tibor, elnök Dr. Prőhle Károly, előadó D r. Bakos Lajos D . dr. Berki Feriz Hecker Frigyes D. dr. Káldy Zoltán Drs. Kürti László Laczkovszki János D . dr. Ottlyk Ernő Dr. Palotay Sándor Dr. Tóth Károly Társszerkesztő: D. dr. Pákoz dy László M árton Dr. Palotay Sándor Dr. Tóth Károly Szerkesztőségi titkár: Kovách Attila Tarr Kálmán A felelős szerkesztő címe: 1054 Budapest, Szabadság tér 2. I. T .: 114-862

*

299 301

DR. LADÁNYI SÁNDOR: Zoványi Jenő (1865—1958) DR. FABINY TIBOR: Ferenczy István újonnan előke­ rü lt szobrai az Evangélikus M úzeumban

KULTURÁLIS KRÓNIKA 304

ZAY LÁSZLÓ: Egy hangverseny képei

KÖNYVSZEMLE 305 306 308 312 314 315 317

Prédikációkért a békéért (Tóth Lajos) Bibliai kislexikon (Dr. Tóth Kálmán) Újabb könyvek a lelkigondozásról (Dr. Boross Gésa) Békés G ellért: Ökum enizm us (Dr. Bajusz Ferenc) Mai lelkész a holnap világában (Dr. Pungur József) Erich From m : Birtokolni vagy lenni? (P. Tóth Béla) Arnold Gehlen: Az em ber (Kiss Katalin)

318

Bálint Sándor: Szeged reneszánszkori m űveltsége (Szi­ geti Jenő) Kétféle alaposság (Tegez Lajos) Dankó Im re: A hajdúböszörm ényi tem etők költészete (Lenkey István) Bajkó M átyás: Ez a táj tan íto tt szeretni a h a z á t. . . (—y — n)

319 320 320

Előfizetési díj: egy évre 216 Ft félévre 108 Ft Kettős szám ára 42 Ft Előfizethető a kiadóhivatalban. Terjeszti: a M agyar Posta

A kézirat nyomdába adásának ideje: 1978. szeptember 10.

Tanulmányok „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek” Elmélkedés M áté ev. 5,9 ala p já n Ez a bibliai tex tu s Jézus Hegyi B eszédének része. Az egyik legism ertebb újszövetségi hely, am elyet gyak­ ra n idéznek és m ég g y akrabban érten ek félre. Ezért ügyelnünk kell arra, hogy a textus m egértését célzó igyekezetben ne kevered jü n k általánosságokba, sem p e d ig olyan m agyarázatokba, am elyek tan szerű m erev ­ séghez vezetnek. K om olyan kell v en nünk ezt a figyel­ m eztetést azért is, m e rt ebben a te x tu sb an három olyan fontos gondolattal találkozunk, am elyek m inden kor és m inden em ber sz ám ára nagyon jelentősek. Ezt a három gondolatot röviden így jellem ezhetjük: 1. M it je le n t boldognak lenni? 2. Mi a béke szó jelentése? 3. Mi az értelm e az Isten fiai kifejezésnek? Jézus a Hegyi Beszéd boldogm ondásaiban olyan gon­ dolatoknak adott hangot, am elyek s a já t k o ra és m in ­ den idők em berétől a legnagyobb érdeklődést v áltjá k ki. H add em lékeztessek a r r a a szám os kísérletre, am elynek során a különféle filozófiák, pszeudo-vállá­ sok, m ágikus áram lato k és szinkretisztikus vallások képviselői azon fáradoztak, hogy az em b er életének fő céljáu l a boldogság elérését jelöljék meg. M indezek a filozófiák és vallások abszolút igazságuk tu d a táb a n m ag u knak ta rto ttá k fenn az előjogot a rra , hogy a bol­ dogsághoz vezető u ta t egyedül és kizárólagosan ők m u ­ tassák meg. A m aguk szemszögéből nézve igazuk volt, m e rt az akkori világkép és a görög filozófia á ltal erő ­ teljesen befolyásolt világnézet szerint biztosra vették, hogy a h a lh a ta tla n istenségek a bán attó l és a szenve­ déstől elérhetetlen messzeségben, m egdicsőült és m egközelíthetetlen boldogságban élnek. Így m ég in ­ k ább érth e tő az az igyekezet, hogy az em berek el a k a r­ já k érni a boldogságnak ezt az állapotát, vagy rész­ ben m agukénak a k a rjá k tudni, m iként K álvin ezt egy 1560-ból szárm azó prédikációban k ifejtette: „Nincs olyan em ber, ak i nem k ív án n a boldog l e n n i ; . .. akk o r len n én k boldogok, h a többé m á r sem m i nem okozna fá jd a lm a t nek ü n k ; ném elyek ezt m ondják: akkor len ­ nénk boldogok, h a szórakozással töltenénk az időt és k ed v ü nkre élhetnénk; m ások pedig a boldogságot egyedül az erkölcsösségben ta lá ljá k m e g . . . És ez az előítélet oly m élyen befolyásolja gondolkodásm ódun­ kat, hogy egyetem esen szerencsétlennek ta rtju k azo­ kat, akiket szegénység, éhség, vagy betegség látog at m e g . . . " Kál vi n m égis így fo ly ta tja: „A m eddig fogva­ ta r t m inket okoskodásunk és egyéni nézetünk, addig soha nem győzhet meg senki arró l és nem ju tta th a t a r r a a b elátá sra bennünket, hogy a k k o r vagyunk b ol­ dogok, ha b án tan a k és kínoznak, h a lenéznek és k i­ fosztanak, h a egy életen á t sóhajtozni és könnyezni kell. R öviden; azt a boldogságot, am i u tá n vágyódunk, nem tu d ju k összekapcsolni a szégyennel, a szegénység­ gel, a szom júsággal, az éhséggel és a különféle b á n tá ­ sokkal”. Ezzel tex tu su n k tulajdonképpeni központi p roblém á­ jához ju to ttu n k el. Jézus ezzel az Igével valam i egé­ szen m ást ju tta t kifejezésre, m int am it mi általáb a n

boldogság a la tt é rtü n k ; épp az ellenkezőjét állítja. Nem v életlenül nevezték éppen em iatt az exegéták a boldogm ondásokat és különösképpen is a m i te x tu ­ su n k at szent paradoxonnak.

I. Az Ü jszövetség ered eti görög szövegében k ét külön­ böző kifejezést találu n k , m elyeket a „boldog" szóval ’fo rd íto ttak le, jó lleh et teljesen különböző jelen tésűek. Ezeket úgy kívánom egym ástól m egkülönböztet­ ni, hogy az egyiket szubjektív, a m ásik at pedig o b jek ­ tív szem léletm ódnak nevezem. Jézus a Hegyi Beszéd­ ben azt a kifejezést használja, am elyik a szubjektív jelleget hangsúlyozza; ezt a szót a görög nyelv ben ak ­ kor használták, am ik o r az em b er sikerét, h atalm át, gazdagságát és egészségét a k a rtá k elő térb e állítan i. Mai n y elv h aszn álatu n k b an e z szó an n a k a k ív án ság ­ nak a kifejezése lehetne, hogy az ért ta rtsa n a k boldog­ nak, m e rt gazdaságom vagy h atalm am következtében tekintélyem van. K önnyen elképzelhetjük, hogy m ek­ k ora lelki m eg rázk ó d tatást okozott Jézus h allgatóiban ezzel a szóhasználattal, hiszen Ő p ont az ellenkezőjét állíto tta annak, a m it eladdig „boldog” a la tt értettek . Boldogoknak nevezték a gazdagokat, de nem a lelkiszegényeket. A m ásik jelentés pedig, am i az Ú jszövetségben a m á r em lített szóval elv ála szth ata tla n u l összefügg, azok­ n ak a boldogságát fejezi ki, akik m egism erték Isten üdvösségét és ez ért az őket elnyom ó h atalm ak k al szem ben szabadnak tu d já k m ag u k at és ellenségeiktől többé nem félnek. Ja k a b apostol ezt egyszer így fogal­ m azta m eg: „De ak i a szabadság tökéletes törvényébe tek in t bele, és m egm arad m ellette, úgyhogy nem fele­ dékeny hallgatója, hanem tevékeny m egvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete” (Jak. 1,25). Itt az Igében a szabadság sem m i m ást nem jelent, m in t a szolgaságból való m egszabadítást, m egszabadí­ tá st m in d e n fajta elidegenedéstől, m in d en ek elő tt attól, am i em bertelen. E zenkívül pedig az em b ern ek dön­ tési szabadsága van és ezáltal lehetősége arra, hogy m indazt kibontakoztassa, am it Isten aján d ék o zo tt neki, Illetve azt, am it Isten b elép lán tált. V ilágosan kell lá t­ nunk azonban, hogy az elnyom ó h atalm ak kifejezéssel nem azo k ra u taltu n k , am elyek ra jtu n k kívül (extra nos) v an n ak és éppen ezért nem ren d elk ezh etü n k v e­ lük. Ellenkezőleg, ezek a h atalm ak m agában az em be­ ri term észetben rejtőznek, m in t pl. a gonosz, am i a m á­ sik em b er ellen irán y u l; ez a szeretetlenség.

II. M anapság hányféleképpen beszélünk a békéről, m i­ lyen g y ak ran h aszn álju k és nem ritk á n h elytelenül ezt a fogalm at! A béke szót a k k o r h a s z n á l ju k h e ly te le n ü l,

257

am ikor eredeti ta rtalm á tó l m egfosztva, m indennapos szófordulattá silányítják. M ásrészt azonban a b ék e fo­ galm a sokm illió em ber vágyát ju tta tja kifejezésre, azo­ két, akik háború és elnyom ás m ia tt szenvednek. Ők is ezt a szót használják, de szám u k ra ennek határo zo tt ta rta lm a van! M it m ond a bibliai üzenet a békéről? A m ikor az Ó- és az Ú jszövetségben békéről v an szó, ak k o r az nem valam iféle h an g u lato t fejez ki és nem az egyén belső világát jelöli. K eleten ez a fogalom rendkívül gyakori. N incs ebben sem m i csodálatos, h i­ szen ez a köszöntés fo rm ája: „B éke legyen veled!”. És így h asználták az Ó szövetségben is. Az a kívánság ju t ezáltal kifejezésre, hogy em b ertársa m n ak n e le­ gyen ellensége, ne éljen félelem ben és ne érezze m a­ g át m ásoktól fenyegetve. Ezzel feltáru l elő ttü n k a bibliai üzenet egyik legnagyobb gondolata: a béke el­ sőrenden a külső viszonyokra vonatkozik. L ehetetlen ad d ig az em bernek békességben élni, am íg a békesség ő t el nem éri. Az Istennel való békesség csak azáltal lehetséges, m ivel Isten Jézus K risztusban nékünk a d ­ ta az Ő békességét. A belső béke, a szív békéje azon­ ban nem v álasztható el élesen a külső békétől. L eh et­ séges és gyakori, hogy az em bernek a külső bék étlen ­ ségek között is van belső, lelki békessége, de a béke akkor teljes, am ikor a külső béke is biztosított. A m ikor a B ibliában békéről van szó, az egész lé tü n k re v o n at­ kozik! A béke te h á t egzisztenciális kérdés. A béke nem csupán a háború ellen tété t jelenti, h a ­ nem a teljes em beri egzisztencia kibontakozási lehető­ ségét, m ik én t az egyes exegéták m eg is fogalm azták: a béke a B ibliában viszonyfogalom, am ely egyszerre u ta l az e m b e r n e k em berrel, illetve az em bernek Istennel való kapcsolatára. M anapság a keresztyének körében e lte rje d t az a v é­ lekedés, hogy h a az egyházban a béke szóba kerül, ak ­ k o r az valam ilyen politikai üggyel kapcsolatos. Ez azon­ ban ham is interpretáció. A béke elsőrendűen teológiai fogalom . E zért szerepel olyan gyakran az Ó- és Ú j­ szövetségben. N em ab sztrak t fogalom és sem m i esetre sem üres szó. A bibliai üzenet béke fogalm a akkor n e m veszíti el ta rtalm á t, am ikor azok is m egtapasz­ ta ljá k a békét, ak ik a keresztyénekkel eg y ü tt élnek. Jézus K risztus életében, m űködésében és ta n ítá sáb a n fontos szakaszokat jelö lt ez a szó; így jelezte születé­ sét, jeruzsálem i bevonulását, az apostolok kiküldését és sa já t visszajövetelének m eghirdetését. „Dicsőség le­ gyen Istennek a m agasságban és békesség a Földön és az em berekhez jó a k a ra t!”. A századok során egyes keresztyének és egyházak ezt az üzenetet eltagadták, nem vették kom olyan, h á b o rú k a t vezettek, illetőleg okoztak. Nem nyomós ok ez arra , hogy b ű n b án ato t ta rtsu n k ? V ajon m a nem m inden koráb b in ál nagyobb esélyünk van a rra , hogy a bék éért sík ra szálljunk, és Jézus K risztus ü zenetét m egváltjuk a világban? H a m eg a k a rju k valósítani azt, am it Jézus a boldog­ ságról mond, akkor tu d ato sítan u n k kell azt a felelős­ séget, am ivel a korunkbeli em beriséget hih etetlen m é rték b en fenyegető veszélyek lá ttá n m i is tartozunk. H iszen m inden eddiginél inkább a háb o rú küszöbén á l­ lu n k és h a ez kirobbanna, nem lenne túlélője, m ivel tú lzo ttan is nagy a világ fegyver-arzen álja és tú lsá­ gosan is borzalm asak azok a pusztító fegyverek, m e­ lyeket az em beri elm e kigondolt. A szent paradoxonok, m elyeket Jézus használt, ta ­ g ad ták az elnyom ást, az éhséget és a szenvedést, nem s z o lg á lta k an n ak igazolására, am it a keresztyén h it n e­ v ében a századok folyam án m indm áig velük visszaél­ ve elkövettek. Ellenkezőleg, m ikor Jézus a rró l beszélt, hogy boldogok az éhezők, vagy a szegények, a k k o r Ő e z z e l a r ra u talt, hogy ennek az állap o tn ak vége lesz. A boldogm ondások ígéretek. A m ai keresztyéneknek

258

pedig az a feladatuk, hogy ezt a vigasztalást tovább­ ad ják . Ez a vigasztalás an n y ira dinam ikus, hogy ig a­ zi h ató erő v é v álh at. III. Boldogok, ak ik békét terem tenek, m e rt ők Isten fia i­ n a k neveztetnek. Jézus oly m ódon igazolja a békesség­ re igyekezőket, a szenvedőket, az éhezőket, hogy az egyes k o rtársa szám ára elviselhetetlen volt. T u d ju k a történelem ből, hogy az an tik u ralk o d ó k m enn y ire ó h ajto ttá k m aguk szám ára az isteni legitim ációt. Szí­ vesen állíto tták úgy b e m agukat, m in t az istenség fiait, akik m aguk is az istenek nem zetségéhez tartoznak. Jézus ebben a te x tu sb an tu d ato san kapcsolódott a ko­ rab eli tradíciókhoz, ám azokat teljesen új norm ákkal tö ltö tte meg. A gazdagság és a hatalom m in d ad d ig e l­ v álasz th atatlan u l összefonódtak egym ással, de m in d ­ kettőből h iányzott még az isteni legitim áció. Először az A tya és F iú közötti közvetlen kapcsolatot m agaszto­ síto tta fel ez a szem lélet, egyszerivé és v isszafo rd íth a­ ta tla n n á tette. Az Isten F ia m egjelölés an n ak a Mes­ siásn ak a titu lu sa volt, akitől azt v árták , hogy Ő m eg­ sz ab ad ítja m ajd az em beriséget az összes dém oni h a ­ talom tól. Szám os uralkodó ru h á z ta fel m ag át ezzel a titu lu ssal és így a k a rta igazolni em bertelenségét és p ri­ m itív kedvteléseinek kielégítését. Jézus ezt a több év ­ százados gy ak o rlato t a v isszájára fo rd íto tta. Az isteni legitim ációban nem a hatalm asok, nem a h áb o rú t k i­ ro b b an tó és vezető gazdagok részesülnek, hanem azok, ak ik cselekvői a békességnek. Azok az em berek, akik, am it k aptak, esetünkben a békességet, nem kötik le a m aguk szám ára, hanem to v áb b ad ják . Így se jth etü n k m eg v alam it abból az engesztelő te tt­ ből, am it Isten Jézus K risztu sb an ére ttü n k végzett el, tov áb b á abból a kegyelem ből, am elyet irá n tu n k F iá­ b an bizonyított meg. Ő a pontifex, a hídépítő, aki egyengeti az u ta t m in d n y áju n k szám ára. M ilyen köny­ nyű ezt felism erni, ám m ilyen nehéz eszerin t csele­ kedni! M a is aján d ék szám u n k ra az, hogy Isten gyer­ m ekeivé lehetünk, am i teljes odaszánásunkat, a k tiv itá ­ su n k a t igényli. „M ert a te re m te tt világ sóvárogva v á rja az Isten fiain ak m egjelenését” — m o n d ja P á l apostol a Róm aiakhoz íro tt levélben (8,19). Az istenfiúság a z o k ­ n ak az ak tiv itásáb an v álik nyilvánvalóvá, ak ik ezt az aján d é k o t m egkapták. Ml a m ozgatóereje en n ek az ak tiv itá sn ak ? E nnek ered ete és ösztönzése Isten szere­ tete m inden gyerm eke irán t. Ezt a szeretetet pedig Ő a v elünk való kiengesztelődésben Jézus K risztus által jelen tette ki. Ez a szeretet h a tá rta la n , k im eríth etetlen és befolyásolhatatlan. A ki m egism eri ezt a szeretetet, m egnyílik előtte, az nem tu d ellenállni. Ez a szeretet a r r a készteti befogadóit, hogy azt felté­ tel nélkül és h iá n y talan u l to v áb b ad ják . Ez a szeretet a r r a ösztönzi a bék ére igyekezőket, hogy a békesség gondolatát a gyűlölet és a h áb o rú v ilág áb an képvisel­ jék, m ég ak k o r is, h a ez a m a g ata rtás az em beri m ér­ ték szerin t teljesen értelm etlen n ek tűnik. M a ez az evangélium üzenetének lényege. Jézus nyilvánvalóvá teszi előttünk, hogy az em beriség sa já t erejéből nem érh e ti el boldogságát. Jézus a Hegyi Be­ szédben ú j tö rv én y t á llít szem ünk elé; a szeretet tö r­ vényét, am i Isten országának alapelve. Az Isten orszá­ ga pedig m á r ma, itt és m ost elkezdődik. Az odavezető ú t: az elnyom ástól és a szenvedéstől, az éhségtől és a félelem től való m egszabadítás. Ebben a vonatkozásban a keresztyén gyülekezetnek egészen k o n k rét felad atai vannak. Csak a k k o r v álh at Jézus K risztus gyülekezete a föld világosságává és sójává, h a ezt a szent p a r a d o ­ x o n t követni tu d ja. Jézus boldogm ondása i konk rétan és közvetlenül k ap ­

csolódnak jelenünkhöz. Sok keresztyén szám ára m a az az egyetlen lehetőség arra, hogy keresztyén h ité ­ nek hatékonyságát és e re jé t m egbizonyítsa, h a azért cselekvően sík ra száll. Sokan ezt esztelenségnek ta r t­ h atják . N a és az, am it Jézus a Hegyi Beszédben m on­ dott, nem hangzott esztelenségnek hallgatói szám ára és nem k eltett bennük botránkozást? R ainer-M aria Rilke a „Levelek egy ifjú költőhöz” cím ű írásá b an n a ­ gyon elgondolkoztatóan u ta lt arra, hogy az em berek tito k k én t kezelik az élet m egism erését és a szeretet bölcsességét. E z a titok m egoldatlan, m egm agyarázat­ lan és k iak n ázatlan m arad, m ivel felbo n tatlan levél­ k én t ad ju k tovább, m itsem sejtvén ta rtalm áró l. L eg­ főbb ideje m ár, hogy a keresztyénség felbontsa ezt a

levelet, am elyben a Hegyi Beszéd Igéi vannak, s m eg­ értse a levél üzenetét és azt m inden em b er ja v á ra gyümölcsöztesse. Dr. Tóth Károly Fordította: B ék efi Lajos (A fe n ti írás n ém e t n y e l v e n olvasható a „Predigten fü r den Frieden — P redigten u n d M editationen über F riedenstexte der B ibel” c. kia d vá n yb a n [Christliche F riedenskonferenz, Prag 1978], a m ely kapható a Pro­ testáns K önyvesboltban és a R eform átus Sajtóosztá­ lyon. A jövőben a g yű jtem én yes kö tet egyes ta n u lm á ­ n ya it közölni ó h a jtju k folyóiratunkban. — A sz erk.)

Ökumenikus krisztológia * A kérdés reform átus megközelítése Az ökumenikus krisztológia mint adottság és fela d at M ivel tudom ásom szerint ez az első előadás, am elyet m agyar reform átus teológiai ta n á r m agyar katolikus teológiai ta n á ri konferencián ta rt, úgy vélem , hogy szükséges elvileg indokolnom , m iért v állaltam el az előadás m egtartását, szükséges tisztáznom a m ódszert, am ellyel a kap o tt té m át kívánom kifejteni, valam in t azt a célt, am elyik előttem lebegett a tan u lm án y k é­ szítése közben, Az ökum enikus törekvések fá ja még nagyon fiatal, igen érzékeny és könnyen m egsérül. Még sokat kell ápolni és öntözni, hogy erős fává nőjön, am elynek a v iharok sem ártan ak . Most m ég m inden elh am ark o d o tt növelési k ísérlet tönkreteheti. Csak sze­ rete tte lje s és finom közeledés ta rth a tja életben és nö­ velheti. A m ikor a keresztyén ta n ításró l való dialógust elkezdjük, alázatosan tudom ásul kell vennünk — a testv éri készség m egléte ellen ére is —, hogy több m in t négy évszázad tanfejlődése és kegyességtörténete v á­ laszt el benn ü n k et egym ástól —, nem szólva azokról az indulatokról és előítéletekről, am elyek századok fo­ ly am án felhalm ozódtak a lelkekben. Meggyőződésem szerint az igazi ökum enizm us ú tja az, hogy m iközben h itü n k közös alap já ró l K risztusról beszélek, egy p illa ­ n a tra sem tagadom meg sa já t reform átus identitáso m at és egy p illa n a tra sem kívánom egyetlen katolikus te st­ vérem től, hogy m egtagadja sa já t identitását. A p á rb e ­ szédben, az alap, Jézus K risztus felől egym ást és ön­ m ag u n k at jobban m egértve, önvizsgálatot ta rtv a, köze­ lebb ju th a tu n k egym áshoz is. E zért választottam a k a­ p o tt té m át m eghatározó alcím ül (am ire a felkérésben is lehetőséget kaptam ) ezt a feladatom at szűkítő, de félreé rth ete tle n n é tevő m eghatározást: „A kérdés r e ­ form átus m egközelítése.” A m ásik tisztázandó előzetes kérdés, hogy eg y álta­ lán lehet-e ökum enikus krisztológiáról beszélni, ennek létrehozására törekedni. Az ökum enikus krisztológia m űvelésében az ad jó rem énységet, hogy az óegyházi ö ku m en iku s zsinatok hitvallásaiban tu lajdonkép p en m egvan ez a krisztológia. A Niceai, a K onstantináp o ­ lyi, Efézusi és K alcedóni H itvallásokat m ind a róm ai, m ind a keleti, m ind az evangélium i egyházak m agu­ * A z elő a d á s a K a to lik u s T a n á ri N a p o k o n h a n g z o tt el a B u d a ­ p e s ti R ó m ai K a to lik u s H ittu d o m á n y i A k a d é m iá n , 1978 ja n u á r ­ j á b a n.

kénak v allják . Ezeknek a K risztusról szóló cikkelyei az ökum enikus krisztológia szilárd a la p já t képezik. M ás­ részt azonban azt is lá tn u n k kell, hogy a K risztus egy­ h ázán ak különböző részeiben a krisztológia tételei a tanfejlődés kö v etkeztéb en sok te kin tetb e n eltérnek egym ástól. Az ökum enikus krisztológia k ifejtése azon­ b an az ért is nehézségekbe ütközik, m e rt m in d en rész­ egyház tanítása teljes egészet, egységet alkot, am ely­ ben m inden k ard in á lis ta n ítá s összefüggésben van a többivel. M int ahogyan egy egységes kom pozíciót a l­ kotó festm ényből nagyon nehéz egy részt elkülöníteni vagy kivágni az egész kompozíció v e s z é ly e z te té s e n é l ­ kül, hasonlóan nehéz a krisztológiát úgy elkülöníteni, hogy azt fü g g etlen ítsü k a teljes teológiai képtől. Ha elk ü lönítjük, félő, hogy olyan steril krisztológiát alk o ­ tunk, am elynek ugyan senki nem m ond ellent, de am e­ lyet m égsem tart senki igazán m agáénak. A K risztu s­ ban való együttes növekedés já rh a tó ú tja bizo n y ára az. hogy m inden egyház m egm arad a m aga krisztológiája m egvallásában, s közben n y ito tt szívvel engedi, hogy a többi egyház krisztológiai felism erései, m in t K risztus kim eríth etetlen gazdagságának jelel hassan ak rá. A m agunk h itén ek m egvallásában, egym ás h itén ek m eg­ becsülésében és az egym ásra való figyelésben íg y j u t­ h atu n k közelebb egym áshoz K risztus közös m egváltása felé. A Jo h an n es F ein er és a Lucas V ischer szerkesztők á ltal k iad o tt első közös katolikus—p ro testán s dogm a­ tik a b á r tu d közös krisztológiát írni, de a könyv v é­ gén felso ro lja azokat a tanokat, am elyekben nézetel­ térések v an n a k a két tan ítás között. Ezek a követke­ zők: „ írá s és trad íció ”, „Kegyelem és jó cselekedetek”, „S ákram en tu m o k ”, „H ázasság”, „M ária”, „Egyház”.1 A theo logia specialis, a krisztológia és az antropológia te rü leté n a h arm in ch at k ato lik u s és p rotestáns teoló­ gus oly módon tu d o tt együttm unkálkodni, hogy m in ­ d enik m agáénak érezte az eredm ényt, sőt róm ai kato ­ likus részről az illetékes egyházi hatóságok is engedé­ lyezték a H erder és a Zw ingli kiadó gondozásában m egjelent könyvet. Meg kell jegyezni, hogy azokban a tanokban, ahol n y ito tt kérdések m arad tak , nem egy­ értelm űen ellentm ondó álláspontot foglalnak el a k a ­ tolikus és p ro testán s szerzők. — Ez a k ísérlet k ét do­ logra figyelm eztet bennünket. Egyfelől arra, hogy b á r a szoros értelem b en v ett krisztológia te rü leté n lehet közös ered m én y ek re ju tn i, de am ik o r átlép jü k ennek a te rü letn e k a h a tá rá t és a k á r a m ariológiát, a k á r az

ekkléziológiát vagy a szoteriológiát érin tjü k , m in d já rt ellentétes vélem ényekre és olyan álláspontokra b u k k a­ n u n k , am elyeket egyik fél sem tu d ja feladni az önm a­ gával való azonosság m egtagadása nélkül. M ásfelől aaonban rem ényt keltő, hogy a frontok egyik oldalon sem lezártak. Világos jelei m utatkoznak annak, hogy m in d k ét fél kész a m ásiktől ta n u ln i és a kontroverz tételek sem egyértelm űen és kizárólagosan ellentétesek m ár. E nnek a helyzetnek a józan figyelem bevételével, eg y a rán t tartózkodva a ham is ökum enikus enth u ziaz­ m ustól és a rem énytelenségtől, kezdjük el krisztológiai vizsgálódásunkat.

A református krisztológia jellemző vonásai A refo rm átu s krisztológia az óegyházi ökum enikus zsinatok h itvallásainak, főleg azonban az Apostoli H it­ v allásn ak a krisztológiai té teleire épül fel. Ebben kö­ zös a többi ú n . történelm i felekezet krisztológiájával. A hangsúlyok k ité te le és a m ódszer tekintetében azon­ ban olyan em lítésre m éltó sajátosságai vannak , am e­ lyek bizonyára figyelem re ta rth a tn a k szám ot m ás egy­ h ázak teológiája részéről is. A refo rm átu s krisztológiában az óegyházi hitvallások ökum enikus krisztológiai tételein túl a következő je l­ legzetességeket sorolhatjuk fel: 1. A reform átus krisztológia trinitárius jellegű.2 Ez azt jelenti, hogy K risztus szem élyét és m űvét nem v á ­ la sztja el az A tya és a Szentlélek szem élyétől és m ű­ vétől. Ez a teológiai m ag atartás megegyezik azzal a k la s s z ik u s keresztyén dogm ával, hogy a S zenth áro m ­ ság szem élyei és m unkái á th a tjá k egym ást. A trin itá ­ rius hangsúly m egm ent b en n ü n k et a krisztom onizm us­ tól, am elyik a m isztikus és rajongó m ozgalm ak k ísér­ tése (legyenek ezek spirituális vagy racionális je lle­ gűek), A k risztom onizm usban h á tté rb e szorul az A tya s a Szentlélek személye, és ezzel m egszegényedik az egész keresztyén tanítás, de m aga a krisztológia is. 2. A refo rm átu s krisztológia föderális jellegű krisz­ t ológia. Ez a szem pont m ór K álvinnál is jelentkezik3, de m in t a krisztológia m ateriális elve csak a refo rm á­ tus orthodoxiában ju t érvényre. A klasszikus refo rm á­ tus ta n ítá s legkiválóbb m egfogalm azása, a H eppe— Bizer-D ogm atika4 a K risztus szem élyét és m űvét ösz­ szefoglaló fejezetnek ezt a cím et a d ja : „De m ediatore foederis gratiae.” Az Istennek az em berrel k ötö tt k e­ gyelm i szövetsége az a nagy átfogó bibliai rendező elv, am elyben a krisztológia helyet foglal. 3. A föderális jellegből szervesen következik a k ije ­ lentéstörténeti és üd vtö rtén eti szem pont és rendező elv. M ivel Isten kegyelm i szövetségének tö rté n ete van, a kijelentés és az üdvszerzés a két szövetség tö rté n e­ tében játszódik le, a K risztus szem élyéről és m űvéről szóló teológia szoros kapcsolatban áll ezzel a tö rté n et­ tel. A kijelen téstö rtén eti és üdvtörténeti szem pont úgy jelentkezik a reform átus krisztológiában, hogy K risz­ tus m é ltóságjelzőit kronológiailag rendezi. Különösen szem beötlő az ü d v tö rtén eti szem lélet O. C ullm ann k r is z to ló g ia i v áz la táb a n 5, ahol is K risztus szem élyét és m űvét a következő módon rendezett m éltóságjelzők m agyarázzák: Jézus K risztus fö ld i m űvére vonatkoz­ n ak : a „próféta”, „Isten szenvedő szolgája” és a „fő­ p a p ” krisztológiai jelzők; jövendő (eschatológiai) m ű­ v ére a „M essiás” és az „em berfia” jelzők; jelenlegi m ű­ v ére az „Ú r ” és a „m egváltó” ; p rae ex isten ciájára p e­ dig a „logos” és „Isten F ia” m éltóságjelzők. 4. A refo rm átu s krisztológia különös hangsúly t h e­ lyez K risztus hárm as tisztére. A Jézus kettős tisztéről szóló ta n ítá st m á r a középkori teológia is ism eri. A

260

m u n u s d uplex, Jézus K risztus k irály i és főpapi tiszté. A m u n u s trip lex -rő l, Jézus h árm as tisztéről szóló ta ­ nítás, am ely m ag áb a fo g lalja a p ró fétai tiszte t is — tu ­ dom ásunk szerin t — K álvin Ján o s révén gyökerezett m eg a teológiában.6 A k érdés k ifejtésére m ég vissza­ térü n k . M ost csupán a r r a u talu n k , hogy e tan ításn ak , éppen úgy m in t a S zen th áro m ság -tan n ak m egvannak a b ib liai gyökerei, és kiv áltk ép p en szolgálja an n ak az igazságnak a m egvallását, hogy Jézus K risztu s szem é­ lyének tö rtén eti h atása felett áll az ő m űve.7 5. Nem len n e teljes ez a felsorolás, h a nem em líte­ n ém m eg a m ai m agyar refo rm átu s krisztológiai k u ­ ta tás legfontosabb jellem vonását, K risztu s szem élyé­ ben és m űvében a „szolgáló Ú r” felism erését és h angsúlyozását.8 A teológia a századok folyam án nem h e­ lyezett hangsúlyt a szolgáló és az Ű r K risztus egységes m egértésére, hanem időileg különbséget te tt a kettő között. K risztológiai k u ta tásu n k igyekszik a k ettő t te l­ jes egységben látni. V élem ényem szerin t ezek a krisztológia hangsúlyok és felism erések nem á lln a k ellen tétb en az óegyházi krisztológiai dogm ával, ezért g azd ag íth atják az öku­ m enikus krisztológiát és ad a p tálh ató k m ás egyházak krisztológiája által is.

A krisztológiai kutatás problém ái napjainkban A keresztyén h it a la p ja Jézus K risztus szem élye és műve. E rről a szem élyről és errő l a m űről szóló dog­ m atik ai vizsgálódást nevezzük krisztológiának. A krisz­ tológia tárgyköréhez ta rto zik K risztusnak, m in t a Szenthárom ság m ásodik szem élyének a m űve a terem ­ téstől az újjáterem tésig. Ő a terem tő Ige, a k ijelentő Ige, Ő a N ázáreti Jézus, a m egfeszített és dicsőségesen uralkodó K risztus, az egyház feje, az egyház és a világ Ura. Ő a terem tés, m egváltás és ú jjá te re m té s közlője. E nnek a krisztológiai h itv allásn ak az a lap ja a bibliai kijelentés, kinyilatkoztatás. Ez az alap azonban nem valam i sem leges tudósítás, hanem m á r m aga is h itv a l­ lás, hivő ta n ú k bizonyságtétele. Így ju t tovább az egy­ ház tö rté n ete folyam án az Isten Fiáról, Jézu s K risztu s­ ról, a m i U ru n k ró l és m egváltónkról szóló bizonyságtétel hitből hitbe. Jézus K risztu s életéről és m ű vérő l szóló tanítás egy hatalm as, csak h itb en feloldható feszültséget re jt m a ­ gában. Jézus olyan történeti szem ély volt, akiben, aki által az élő Isten je len tette ki m agát úgy, hogy általa em beri létü n k b en és a te re m te tt v ilág b an alapvető v ál­ tozás tö rté n t: a m egváltás végbem ent, az ú j terem tés elkezdődött. Ez a k ét tétel a krisztológia elv álaszth a­ tatlan , m égis logikailag összeegyeztethetetlen paradox alaptétele. E zt az alap té te lt a különböző keresztyén felekezetek és különböző teológiai iskolák m ás- és m ás­ képpen m agyarázzák, m egkerülni azonban sem m ikép­ pen nem tu d ják , m e rt m in d en krisztológiai m u n k án ak ez az elengedhetetlen feltétele. — A z ö ku m eniku s krisz tológia csak akkor jö h et létre, h a ennél a para­ d o x alaptételnél szilárdan kita rtu n k, est időszerűen m agyarázzuk, de logikailag fe l nem o ldjuk. M inden ilyen feloldási k ísérlet szükségszerűen egy m odern do­ ketizm us vagy m o d em ebionitizm us veszélyébe sodor bennünket, am elyben vagy K risztus em bersége vagy is­ tensége vész el. „K risztus krisztológia n é lk ü l” A históriai Jézu s-k u tatás, am ely a 19. század nagy próbálkozása és csődje u tá n századunk közepén ú jr a ­ éledt, felveti a k érd ést: m ié rt nem elég az ev angéliu­ mok, pontosabban, a „galileai ősevangélium ” Jézusa, a

N ázáreti Jézus? M iért szükséges a bonyolult és re jté ­ lyes krisztológia, am ely az em berek elől elfedi a tö rté ­ neti Jézus egyszerű a la k já t és világos üzenetét.9 H ar­ n a ck és Ritschl, a dogm a nélküli keresztyénség m eg­ hirdetői öröm m el v ették a h istóriai Jézu s-k u tatás eredm ényét, am ely szerint az evangélium , Jézus ta n í­ tásának lényege nem m a g ára Jézusra, hanem az irg al­ m as m ennyei A tyára vonatkozik. Ezek szerint a h is­ tóriai Jézusnak, ahhoz, hogy az A tyáról h ű képet tu d ­ jon adni, nem szükséges Istennek lennie. Jézus a leg­ nagyobb istenkereső, ak i m eg is ta lá lta Istent. A m eny­ nyei A tya és a históriai Jézus — nem elegendő-e ez az istenism erethez és az üdvösséghez? A krisztológiai dogma, a m aga paradox alaptételével csak m egzavar­ ja az egyszerű, de m ég jobban a m űvelt hivő em b er látását. E rre a kih ív ásra viszontkérdésként így válaszolha­ tu n k D. M. B aillie-vel, az Egyházak V ilágtanácsának egykori elnökével; A k ik a krisztológiai dogm a jogos­ ságát tagadják, tu d já k -e egyáltalán, hogy kicsoda az Isten? A kik a h istóriai Jézus képét kialakították , tu d ­ já k -e mi a tö rté n e t? 19 A krisztológiai problém a m agva ui. nem a Jézus m essiási ö n tu d a tán a k és lelkivilágának pszichológiai vagy históriai k utatása, hanem Isten lényege utá n való kérdezés. E rre a kérd ésre a S zentírásból egyértelm űen azt a választ kapjuk, hogy Isten önm agát kijelen tő Is­ ten, aki nem hagyja m ag ára az őt kereső em bert, elé­ be megy, felkeresi, m eglátogatja a „n a p tá m ad a t m a ­ gasságából” (Lk 1,78), m ég akkor is, ha az nem keresi, n e m v árja, vagy éppen m enekül előle. Isten nagy em ­ berei elh ív ásán ak története, Á brahám , Mózes, Gedeon, Sám uel, Dávid, Illés, Ámós, Ézsaiás, Jerem iás, János vagy P á l tö rtén ete nem a nagy em beri istenkeresések, hanem a nagy isteni kinyilatkoztatások története. Ezek­ n ek a kinyilatkoztatásoknak a csúcsa Jézus K risztus volt, aki azt m ondotta m agáról; „Én és az A tya égy vagyunk” (Jn 10,30) és „Aki engem látott, lá tta az A ty át” (Jn 14,9). A kit P á l apostol az ősgyülekezettel K yriosnak nevez és akiről így vall T am ás „Én U ram és én Istenem ” — arró l m inden idők egyházának k risz­ tológiai h itv a llá st kell adni. Sőt, nem elég egyszer, nem elég egy nem zedéknek, egy kornak, hanem m inden nem zedéknek, m inden korszaknak, m inden k u ltú rá n ak ú jr a kell fogalm aznia, le kell fo rd ítan ia m inden idők em berének a gondolkodására, nyelvére a K risztusról szóló h itvallást. M ert aki nem tudja, hogy kicsoda K risztus, n em tudja, hogy kicsoda az Isten. A keresz­ tyén egyháznak k risztusszerű Isten e van. Így lesz a krisztológia és teológia szíve (cor theologiae), és így n yer m inden igaz teológia krisztológiai jelleget. E zért igaz az is, hogy akinek nincs korszerű krisztológiája, an n a k nincs k o r s z e r ű teológiája sem. Mivel a tö rtén eti Jézusban Istennel van dolgunk, az ért az ő testetöltése, a földön való m egjelenése a tö rténet döntő esem énye. K itörés a h alál jele a la tt álló, a tenyészet-enyészet ciklikus k ö rforgására k árh o z­ ta to tt történelem ből. Új terem tés kezdete, elő rem u ta­ tás Isten országa beteljesülésére, am elyik gyógyító h a ta lm a Jézus K risztus szem élyében m á r jelen v a n eb ­ ben a világban. E zért Jézus tö rtén ete nem fogható be m indenestől a h istóriai k u ta tás kategóriáiba. Az ő tö r ­ té n ete több, m in t egy nagy istenkereső története. J é ­ zus tö rtén ete Isten története, k ijelentéstörténet, ü d v ­ tö rténet, am ely értelm et és rem énységet ad az em beri történelem nek. A relativizm us A m odern em ber önértelm ezéséből szárm azik a m ai krisztológiai m u n k a és hitv allás m ásik kísértése: a r e ­ lativizm us.

1. A rela tivizm u s kételkedése. A relativizm us föl­ veti a kérdést, hogy a keresztyénség, ill. Jézus K risztus Isten végleges és végérvényes kijelen tését h o z z a -e szá­ m u n k ra? Századunk elején en n ek a kérdésnek nagy irodalm a tá m ad t a p ro testán s teológiában. A Kérdés egyrészt a nem -keresztyén v allásokkal való v itáb an lett problém ává, m ásrészt an n a k a k érdésnek a fel­ vetődése nyom án, hogy m eg m arad-e a keresztyénség h istó riai k o n tin u itása az em beri történelem végéig, m inden tö rtén elm i korszakon és k atasztró fán keresz­ tül, vagy pedig hely ette egy még tökéletesebb k ijelen ­ tés jö n ? Az em beriség kozm ikus p ersp ek tív áján ak k i­ tág u lásáv al v etődött fel az a további problém a, hogy m ás égitesteken nincs-e m ás hasonló, vagy tö k élete­ sebb vallás, ill. k ijelen tés? M indhárom kérdés — b ár nem egyform a igénnyel — jogosult. Ugyanis a n em -k e­ resztyén világvallásokkal való v itá b an kiderült, hogy ezek a vallások is sok nem es eszm ét, m agasrendű v al­ lási gondolatot és életform áló erő t tartalm azn ak . A h istó riai k o n tin u itás kérdése is jogosult, m e rt v annak olyan vallások, am elyeknek csak az em léke m a ra d t m eg az em beriség történetében, és teo retik u san elk ép ­ zelhető az em beri k u ltú rá n a k egy olyan általán o s h a ­ nyatlása, am elyet nem élnek tú l a jelenleg ism ert v al­ lások. Az sem kizárt, hogy valam ely szám u n k ra még ism eretlen égitesten v an n ak értelm es lények. A relativizm us á lta l felv etett k érdésekre nem tu ­ dunk objektív cáfo lato t n yújtani. A felelet hitvalló jellegű: v a llju k, hogy Jéz us K risztu s kijelen tése az ezen a földön élő em beriség és em ber sorsának végső kérdésére végleges feleletet ad. V alljuk, hogy a bibliai kijelen tés központi gondolata, hogy ti. az Isten em b er­ ré lesz, a terem tő a terem tm ény fo rm á já t ö lti m agára, az Ú r szolgai fo rm át ölt, az erős az erő tlen ért felál­ dozza önm agát, hogy az erő tlen t m egszabadítsa — olyan m agasrendű gondolat, am ely et ilyen tiszta fo r­ m áb an egyetlen v allásb an sem ta lálh atu n k , am ely n él­ k ü l az em b er sohasem o ld h a tja meg végérvényesen végső sorskérdését, és h a valam ely égitesten hozzánk hasonló értelm es lények lennének, a szeretet és áldo­ za t gondolatánál m agasabbrendű gondolatot nem ké p ­ zelh etn én ek el, és erre n ekik is éppen úgy szükségük lenne, m in t a földi em bernek. E m ellett az érvelés m el­ le tt le k ell szögeznünk, hogy a K risztusban tö rté n t k i­ jelen tés anny ib an végérvényes, am ennyiben azt a m a­ gam szám ára és az egyház a m aga szám ára végérvé­ nyesnek fogadta el és vallja. A krisztológiai ta n típ u so k egybehangolása Igen jelentős m u n k á t ad az ökum enikus krisztológiai törekvéseknek a különböző krisztológiai tantípusok egybehangolása. Ezek nem csak a különböző egyházak­ ra jellem zőek, hanem egy egyházon belül is többféle ta n típ u s fo rd u lh a t elő. Ezek között legáltalánosabban elterje d t a m e ta fizi­ kai krisztológia. Ezt a ta n típ u st az óegyház krisztoló­ giai dogm ájában ta lá lju k úgy, am in t az első ökum e­ nikus zsinatok h itv allásaib an rögzítették. Jellem ző vo­ nása, hogy K risztus szem élyének lényege u tá n k u ta t és K risztu sn ak a Szenthárom ság m ásik két szem élyé­ hez való viszonyát keresi, v alam in t azt, hogy m iként viszonylik K risztu sb an az isteni és em beri term észet egym áshoz. A praeexistens krisztológia a la p ja it János ev angéliu­ m ában, P ál leveleiben és a Zsidókhoz írt levélben ta ­ lálju k , főként a krisztológiai su m m áriu m o k fo rm á já ­ ban. Ezt a ta n típ u st K risztus ú tjá n a k m indenségtörté­ neti tá v latai érdeklik. A keleti egyházak krisztológiá­ jáb an , v alam in t a k ijelen téstö rtén etileg orientálódó krisztológiai iskolákban n y er nagy teret,

261

A históriai krisztológia ta n típ u sa főleg a m odern J é ­ zu s-k u tatás nyom án a la k u lt ki. E rre jellem ző, hogy a hangsúlyt a tö rtén eti Jézus szem élyére helyezi és a m odern történ ettu d o m án y eszközeivel igyekszik m eg­ közelíteni és verifikálni, hitelessé és a m odern em b er szám ára elfogadhatóvá ten n i alak ját, te tte it és üze­ netét. N apjainkban kialakulóban van egy olyan krisztoló­ gia, am ely a K risztus-esem ény teljes gazdagságát igyekszik kibontakoztatni oly módon, hogy m u n k ája érd ekében felhaszn álja a különböző tantípusok ered ­ m ényeit. Meggyőződésem szerin t az ökum enikus krisz­ tológiának K risztus teljes gazdagságából és a teljes egyház spiritu alitásáb ó l kell m erítenie. Ezt az új k risz­ tológiát plérof orikus krisztológiának nevezhetjük. Ez m éltó Jézus K risztushoz, hiszen tetszett, hogy „benne lakozzék az egész teljesség” (Kol 1,19).

Kísérlet a p léroforikus krisztológia felvázolására Isten egyszülött Fia, az örök Ige A p raeexistencia problém ája a krisztológiában szo­ ro s kapcsolatban v an az em ber-Jézus istenségével, m ásrészt üdvösségünkkel. T eh át trinitásteológiai és szoteriológiai szem pontok is segítik K risztus földi ú tja előtti lé n y é n e k és m u n k á ján a k m egragadását és h it­ valló m egfogalm azását. Az ősegyház hitében, Jézus p á­ ly á já t a kezdettől az eschatonig átfogó hitvallások (Fil 2,5—1; Zsid 1,1—14), a K risztushoz szóló imádságok, Ján o s evangélium a Jézu sán ak önértelm ezése (Jn 8,58) jelzik m eglétét, K risztus praeex isten ciáján ak szoterio­ lógiai jelentőségéről így vall az Efezusi levél: „ Á ldott legyen az Isten, és a m i U runk Jézusnak A tyja , aki m egáldott m in k e t m in d en lelki áldással a m en n yekb en a K risztusban. A szerint, a m in t m agának kivála szto tt m in k e t Ő benne a világ terem tése előtt, hogy legyünk m i sz en tek és fe d d h ete tle n ek Ő előtte szeretet által. E leve elhatározván, hogy m in k e t a m aga fiaivá fogad a Jézus K risztus á lta l. . ".(Ef 1,3—5). E hitvallások m ögött az a teológiai tendencia áll, hogy K risztus valóságának ható su g arát visszafelé és előre kiterjesszék az isteni örökkévalóságba. A p rae­ ex istencia gondolatában a hangsúly K risztus u n iverzá ­ lis jelenlétén van. Jézus K risztus az egész em berség­ nek és az egész világnak a terem tésétől kezdve je len ­ való. Ő a terem tés közlője, az örök Ige, Isten beszédé­ nek a szólója, Isten titk ain a k egyedüli ism erője (Mt 11,27 k.), Isten egyszülött Fia, aki a Szenthárom ság m á­ sik két szem élyével az A tyával és a S zentlélekkel egy­ lényegű, velük k im on d h atatlan szeretetközösségben van, akikkel kölcsönösen á th a tjá k egym ás m unk áját. De m it tu d u n k m ondani K risztus reális, pontosabban szólva, perszonális jelenlétéről. Hisszük, hogy Isten je ­ lenléte az Ige és S ze n tlélek által m indig krisztusszerű, krisztológiai jellegű. Isten jelen léte nem csak szó, h a­ nem hatalom . K risztus nem csak a róla szóló kery g m á­ ban van jelen, hanem ott, és ahol kegyelm éből neki tetszik: Ubi et quando v isum est a Deo. K risztus örök és állandó személyes jelenlétének h itv a llá sára vezethe­ tők vissza az ún. „anonim h itrő l” szóló teológiai gon­ dolatok is. Isten testetöltése K risztusban A m ikor Istennek K risztusban való testetöltéséről b e­ szélünk, állandóan ott van a kérdés, hogy K risztus m i­ lyen értelem ben Isten é s m ilyen értelem ben em ber. A kalcedóni dogm a 451-ben m ásfélezer évre m eg h atá­ ro zta enn ek a kérdésnek a válaszát, am ikor kim ond­ ta , h o g y J é z u s K r is z tu s valóságos Isten és valóságos em ber, akiben a két term észet elv álaszth atatlan u l és

262

elegyítetlenül eg y ü tt van. Ez az u tá n o zh atatlan finom ­ sággal készített fogalm azás — am ely a term észet (na­ tu ra) fogalm ának ontológiai k iak n ázására épül, azért v ált n ap jain k b a n nehezen érthetővé, m e rt a term észet fogalm a m a valam i egészen általán o sat, valam ely f a j­ tá t m eghatározó tu lajd o n ság o t jelent. N yilvánvaló, hogy K risztus nem isteni lények term észetét, hanem a bibliai kijelentés Istenének term észetét, és nem á l­ ta láb a n az em berek term észetét, hanem az em bersé­ get, az em beri m ivoltot örökölte, ezt a p á ra tla n speci­ fikum ot. A k ét term észetr ől szóló tan ítás m ögött az a teológiai tendencia áll, hogy az em beri term észetnek az istenihez való felvételével olyan esem ény történt, am i ezentúl h atással van Is te n n e k ' m inden em berhez való viszonyára. H. O tt baseli teológus a term észet­ ontológia h ely ett p ersonális-ontológiát javasol, hogy a m ai em b er szám ára érth ető v é legyen az a teológiai szándék, am it régen K risztus kettős term észetéről szóló tan n al fejeztek k i.11 A personális-ontológia szerint k ifejtv e a kérdést, Isten nem az em b eri term észetet, hanem az em berséget veszi fel. Az em berség, em beri m ivoltunk lényege: az em beri szükség, öröm, em beri igénybevétel, em bervoltunkból adódó kérdések, kétsé­ gek és kétértelm űség. K risztu s em beréletében m inden em ber em bersége Isten saját ü gyévé lett. Isten ő á lta ­ la m inden em b er életében rejtette n és szem élyesen je ­ len van. H ogyan lehetséges ez? Úgy, hogy Isten je­ lenléte nem valam ely dolognak a jelenléte, hanem az ő szem élyén ek a jelenléte. Ez a jelen lét K risztusban egy szolidáris, az em b er szám ára segítésre kész, az em ­ b e rre várakozó Isten jelenléte. M artin B uber p á ra tla ­ n ul szépen és találó an fejezi k i ezt a valóságot: „ A k i az em b errel a k a r beszélni, anélkül, hogy Istennel b e­ szélne, an n ak a szava nem lesz teljessé; aki pedig az Isten n el a k a r beszélni, anélkül, hogy az em berrel b e­ szélne, an n a k a szava té v ú tra ju t.”'12 Az isteni és em ­ b eri valóságnak ez az egym ásba-szerkesztettsége, és e n ­ nek m inden időkre szóló h a tá sa a personálisan é rte l­ m ezett k ét term észetről szóló h itv allás értelm e. Az inkarnációról szóló ta n ítá s a nyugati egyházak krisztológiájában főleg K risztus szem élyének a m egér­ tését szolgálta. A keleti egyházakban az in k a rn á ció K risztus m egváltó m u n k á ján a k a kezdete. A keleti egy­ ház szóhasználata szerin t „Isten em b erré lett, hogy az em b ert m egistenítse”. H a eltek in tü n k a szám unkra szokatlan term inológiától, am elynek teológiai m on d a­ n iv aló ja nem teljesen idegen az Újszövetségtől (vö. 2Pt 1,4), látju k , hogy az in k a rn á cióval K risztus való­ ban elkezdi m egváltói m űvét. A m ikor a mi U runk, Isten F ia — aki „fogantatott Szentlélektől és szü letett Szűz M áriátó l” — valóságos istenségéhez felv ette valóságos em berségünket, elin ­ dult, hogy m egszabadítson b en n ü n k e t a b ű n és halál rabságából. A N ázáreti Jézus A z óegyház ökum enikus h itv allásai a Jézus születése és h alála közötti időről nem szólnak. P edig Jézus éle­ tén ek ez a korszaka is m egváltó m un k ájáh o z tartozik. E nnek a rejtélyes h allg atásn ak az ok a a z ő s e g y h á z n a k az a hite, am elyiket P á l apostol így fejez k i: „ . . . h a ism e rtü k is K risztu st test szerint, de m ár többé nem ism e rjü k ” (2Kor 5,16). Igaz, hogy az egyháznak m ár nem a N ázáreti Jézussal van dolga a jelenben, hanem a feltám ad o tt és m egdicsőült K risztussal — mégis a keresztyén h it időről időre visszam egy a N ázáreti J é ­ zushoz, m in t a prófétához, a prófétaság b eteljesítő jé­ hez, ak in ek szavai és tettei isteni h atalo m m al voltak teljesek (Mk 1,24), ak in ek a szem élyében és csodatéte­ leiben Isten országa volt jelen a S átán m inden h a ta l­ m át lerontó erejével szem ben (Mt 12,28). A hely szű­

k ére tekin tettel a históriai Jézusról, a kerygm a K risz­ tusáról, a liberális és a konzervatív Jé zu s-k u ta tás h a r ­ cáról szóló ism ertetést mellőzöm, pusztán an n ak e re d ­ m ényére utalok. F üggetlenül attól, hogy Jézusnak mennyi szavát ta rtja eredetinek és hitelesnek a histó­ riai k ritik a eszközeivel dolgozó tudom ány, a V o x Christi, a N ázáreti Jézus hangja, sajátos üzenete: az Is­ ten országáról, az elveszett fiú t feltétel nélkül vissza­ fogadó m ennyei A tyáról, önm aga p á ra tla n küldetésé­ ről, az új szövetség népéről, az egyházról és az ú j is­ ten népe új ethoszáról, a szeretet kettős egy parancsáról az em beri történelem korszakain ellen á llh a tatlan u l to ­ vább szól. Sch illeb eeckx13 nagyhatású m űvében klasz­ szikus m ódon u ta l erre a jelenségre, am ikor rám u tat, hogy m inden időben v an n a k em berek, akik m eghall­ já k ezt a szót, és felkerekednek K risztus követésére, ak ik időről időre el tu d já k m ondani P é te r bizonyságtételét; „Uram, kihez m ehetnénk? Örök életn ek beszé­ de van tenálad. És m i elh ittü k és m egism ertük, hogy te vagy a K risztus, az élő Isten n ek Fia” (Jn 6,68—69). Jézus K risztus halálának és feltám adásának jelentősége A Ja h v e szolgája és a Főpap m éltóságjelző Jézus K risztus halálának értelm ét m agyarázzák. M ost érk ez­ tü n k el a K risztus t isztéről szóló teológia szívéhez. Az A postoli H itvallás így szól K risztus váltságm űvének e r r ő l a központi esem ényéről: „ Szenvedett Poncius P i­ látus alatt, m egfeszítteték, m eghala és elte m e tte tté k .” A H itvallás e r ő s e n koncentrál. K risztus szenvedése tá ­ gabb értelem ben m agába foglalja egész élete szenvedé­ sét (vö. H. KT. 37. k.). M it jelen t K risztus váltság h a­ lála? 1. K risztus kereszth alála váltsághalál. Az Ú jszövet­ ség az apolytrosis szóval fejezi ki a m egváltás való ­ ságát, A m egváltás szabadítást je le n t a bűn terhétől és ennek m inden következm ényétől. Az apolytrosis azonban nem csak szoteriológiai, hanem eschatológiai fogalom is. A K risztus vére, helyettes elégtétel jellegű halála, engesztelő áldozati h alála bűnbocsánatot, fiú ­ ságot, új életet, m egszentelődést szerzett nekünk, am elynek teljes következm énye csak a feltám adás n ap ­ ján, a teljes váltság n ap ján az ú jjá te re m té sk o r lesz nyilvánvalóvá. E zt a napot az egész te re m te tt világ só­ várogva v árja, és ennek az eljövetelére nézve bizony­ ság a hivő em b er szám ára a Szentlélek pecsétje (vö. Róm 8,23; Ef 4,30). 2. A váltság folyam atát a kiengesztelés (katallage, reconciliatio) szó m agyarázza. K risztus k ereszthalálá­ n ak célja a kiengesztelés. K it szükséges kiengesztelni? Az ókori és középkori teológiai spekuláció szerin t K risztus az ördögnek fizette a v áltságdíjat, hogy k ien ­ gedje az em b ert rabságából. Ez a feltevés azonban b ib­ liai szem portból ta rth a ta tla n . A keresztyén teológiá­ b an a kiengesztelésről szóló ta n ítá st A n selm u s (1033— 1109) fogalm azta m eg m a radandóan a Cur Deus homo? c. m űvében. A nselm us a satisfactio, az elégtétel gon­ d o latát teszi a kiengesztelés ta n án a k alapkövévé. Mivel az em b er m in t bűnös terem tm ény nem képes eleget ten n i Isten igazságának, K risztus te tt eleget annak, sőt ezen felül üdvösséget szerzett m indazoknak, akik b en ­ ne hisznek. E zt a ta n ítá st átv ette a reform áció is. A n ­ selm us ta n á t előbb A belardus (1079—1142) m ajd az új k o rb an Socinus és koru n k b an B u ltm a n n tám adja. A k ritik a lényege, hogy A nselm us szerint a kiengeszte­ lésben nem tö rté n ik más, m in t Isten érzelm einek á t­ hangolása. A k ritik a szerint Istennek nem volt szük­ sége a kegyetlen és véres golgota i áldozatra. Ő szere­ tetéből is képes le tt volna elengedni az em ber bűnét. B ultm ann hozáteszi ehhez, hogy a helyettes elégtételt

szerző áldozat ókori m itológiai képzet, am it a m ai em ­ b er nem é rt meg. B arth viszi tovább a k érd ést A nsel­ m us ta n á n a k a kiegészítésével, am ik o r figyelm eztet P á l ta n ítá sára, aki szerin t Isten v o lt az, aki kiengesz­ te lt m agával b en n ü n k et a K risztu sb an (2Kor 5,18—10). Úgy gondolom, hogy a k ét igazság nem áll ellentétben egym ással. A k ereszt Ja h v e szenvedő szolgájának a helyettes szenvedése, kiengesztelő áldozata, u g y an ak ­ kor a szeretetével b en n ü n k et megelőző Isten tette. J é ­ zus h alála és eltem etése az em b erv o ltu n k k al való szo­ lid a ritás teljes m egvalósítása. Jézus K risztus v áltsá g h alálával elv álaszth atatlan u l egybefügg feltám adása. A K risztus h aláláró l és feltá ­ m ad ásáró l szóló h itv allás elválaszthatatlan egym ástól. Ez a h itv allás a K risztusról szóló apostoli hitvallás, a kerygm a központja, döntő m ondanivalója, K risztus egész m űvéről szóló bizonyságtétel sűrítése: „K i a ml b ű n ein k ért h a lá lra ad ato tt, és feltám asztato tt a m l m egigazulásunkért” (Róm 4,25). A húsvéti h it alap ja Isten húsvéti tette, egy ú j terem tés kezdete, am elyet em beri szem elől e lre jtv e v itt végbe, éppen úgy, m int az első terem tést. A feltám adás fé n yé b en lesz n y ilv á n ­ való, hogy kicsoda Jézus K risztus. A feltám adás n él­ k ül Jézus nem lenne több, m in t Izrael legnagyobb p ró ­ fétája, kereszth alála pedig nem len n e több, m in t egy igaz em b er m á rtírh alála. K risztus h alála a feltám ad ás fényében v álik szám u n k ra m egváltó és kiengesztelő á l­ dozattá. A K risztus feltám asztása a nnak a bizonysága, hogy Isten m egtörte a halál hatalm át és diadalra ju tta tta az életet. K risztus feltám ad ása á ltal elvesztette e re jé t az em b er „végső ellensége” a h alál (1K or 15,26.54). Még halan d ó testünkön van h atalm a, de m ár nem rag ad h at ki b en n ü n k et az élő Istennel való közösségből. A fe l­ tá m ad á sh it te n d en c iáját tek in tv e n em csak az ü d v tö r­ tén eti m ú ltra, a jelenre, hanem a jövendőre is néz, Is­ ten országa teljes d ia d alra ju tá sá ra , Isten ígéretei tö ­ kéletes beteljesedésére. K risztus feltám ad ása előlege az új terem tésnek, a m i feltám adásunknak. K risztus h alálá n ak és feltám ad ásán ak következm é­ nye az ú j életben való járás. E nnek nyilvánvalóvá kell lennie a bűn m in d en fo rm á ja elleni harcban és a bé­ kéltetés szolgálatában. Az Isten kiengesztelő m u n k á já­ n ak célja a béke, a szó teljes bibliai érte lm é b en : a te ­ rem tés ren d jén ek helyreállása. Jézu s K risztu s a m egváltó Ú r A Szentlélek k itö ltetése és K risztus visszajövetele kö­ zött Isten újszövetségi népe, az egyház úgy ism eri K risztust m in t m egváltó U rat, aki dicsőségesen u ra l­ kodik az A tya jo b b ján . „N ekem a d a to tt m inden h a ta ­ lom m ennyen és földön” — m o n d ja m ennybem enetele elő tt a feltám ad o tt Jézus (Mt 28,18). Ő a v ilág U ra és az egyház feje, az egyház pedig az ő teste, aki „m in­ d en ek et b etölt m in d en ek k el” (Ef 20,23). K risztus K y ­ rios Soter-k én t m unkálkodik ebben a világban. Dicső­ ségébe való visszatérése és m in d en ek fölé való felm a­ gasztalása u tá n is szolgál ennek a v ilágnak k ereszth a­ lá la és feltám ad ása gyüm ölcseivel. E zt m indenek fe­ le tt az egyház á ltal végzi, am ely et részesít m egváltó m u n k á ja gyüm ölcseiben, az ú j életben, a b ű nbocsá n a t­ ban, az Isten n el való békességben, és u gyanakkor az ige és a sák ram en tu m o k á ltal ad o tt kegyelm i a já n d é ­ kai révén bevon a m egbékéltetés univerzális szolgála­ tába. Az egyház szolgáló U rá t követve akkor já r való­ b an U rán ak nyom dokain, h a szolgáló fo rm át ölt, és kész odaszánni m ag át Isten szeretete és igazsága szol­ g álatáb an az em bervilág érdekében. Ezek a gondola­ to k csíráju k b an m eg találh ató k E duard S ch w eiz er14 svájci refo rm átu s teológus gondolkodásában, de „a

263

szolgáló egyház teológiája” cím en a M agyarországi Re­ form átus Egyház körében lettek hangsúlyosokká. B ar­ tha T ibor püspök, ige—egyház— nép c. gyűjtem ényes m u n k ája e n n e k a teológiai gondolatnak az elm életi és gyakorlati kifejtése.13 K risztus m in t a világ U ra az egyház által, de az egy­ házon kívül is m unkálkodik, m e rt benne az Isten e m ­ bersége (Barth) jö tt hozzánk. Az egész te re m te tt világot m egtartja, korm ányozza és vezeti a teljesség, Isten o r­ szága győzelmes beteljesedése, a teljes váltság félé. Jézus K risztus az eljövendő M essiás és az E m berfia M indkét m éltóságjelző az újszövetségi k o rb an a rra az eschatológiai szem élyre vonatkozik, aki ennek a v i­ lágkorszaknak a végén eljön, és isteni felkenetéssel, is­ teni felhatalm azással és m egbízatással m egoldja a te ­ re m te tt világ m inden nyom orúságát. Ő a Ju d a orosz­ lán ja, aki képes m egoldani az em beriség végső sors­ k érdéseit (Jel 5). Ő az Em b erfia, akinek em berarcú o r­ s z á g lá s a követi a D ániel 7 látom ásaiban le írt fen ev a­ dak országlását. Ő a királyok K irály a és u ra k n a k U ra (Jel 19,15), ak in ek h atalm a m egtöri az em bergyilkos S á­ tán utolsó ellenállását. Most teljesedik ki igazán Jézus K risztus k irályi tiszte, Isten igazságának érvén y re ju t­ tatásáb an , az utolsó ítéletben. K risztus p rófétai tiszté­ ben Isten valóságát, főpapi tisztében Isten szeretetét, szolidaritását, k irály i tisztében Isten igazságát képvi­ seli úgy, hogy végleg legyőzi em beri sorsunk k o rlátait és u ta t nyit Isten országának jövendője felé.

Néhány reflexió a II. V atikáni Zsinat krisztológiai tanítására

K risztus Isten Fia, a kin y ilatk o ztatás teljessége, az új em ber, közb en járó főpap, a király, a szolgáló Ú r, a világ eschatologikus m egújítója. M inden jel a r r a m u ­ tat, hogy a krisztológia alaptételeiben, h a olykor a te r­ m inológia ném ileg eltér, nincsenek olyan különbségek, am elyek egym ás k risztológiájának kizárásához vezet­ nének, sőt sok tek in tetb en alapvető hasonlóság tap asz­ talható. Ez a hasonlóság és egyezés csak ak k o r változik, am ik o r a krisztológia átm egy a m ariológiába, az ek k ­ léziológiába vagy a szoteriológiába. Úgy gondolom, hogy m in d k ét egyház helyesen é r ­ telm ezett ökum enizm usának a szellem ében já ru n k el, h a azt m o n d ju k : n épünk és az em beriség érdekében végzendő szolgálataink ja v á t szolgálja, h a m in t testv é­ rek is jobban m egism erjük egym ást és az apostol sza­ vaival „az igazságot követvén szeretetben, m indenestől fogva n ö vekedjünk abban, aki a fej, a K risztu sb an ” (Éf 4,15). Végül té rjen ek vissza g ondolataink arra, akitől elin ­ du ltu n k , és ak ire m inden krisztológia m u tat: „M int ism eretlen és névtelen jön hozzánk, m in t aho­ gyan a tenger p a rtjá n azokhoz az em b erekh ez odalé­ pett, a k ik nem tudták, hogy ki vo lt Ő. U gyanazt a szót m ondja: K övess engem ! és az elé a fela d a tok elé állít bennünket, a m ike t a m i időn kb en m eg k ell o l­ danunk. Parancsol. És azoknak, akik n eki engedelm es­ kednek, bölcseknek és együgyűeknek, ki fogja m agát jelen ten i abban, a m it az ő közösségében békében, m u n ­ kában, harcokban és szenvedésekben átélhetnek, és k i­ beszélhetetlen tito k k é n t fo g já k m egtapasztalni, hogy ki Ő . . . ” (A. Schw eitzer) Dr. Kocsis E lem ér JEGYZETEK

A II. V atikáni Z sinat dokum entum ai között nem ta ­ lálunk külön kidolgozott krisztológiát, viszont m inden ta n ítá sá t á th a tja a krisztológiai szem pont. A II. V ati­ káni Z sinat krisztológiája K risztus gazdagságának te l­ jességére törekvő krisztológia. B izonyára nem v élet­ len, hogy a „K risztus gazdagsága” kifejezés az Ökono­ m izm usról szóló dekrétu m b an fordul elő.16 C s e r h á ti püspök sz erin t: „A zsinat ism ét új h an g ­ súlyt adott a nagy patrisztikus gondolatnak: a ,K risz­ tus-központiságnak’. Ezzel a sa já t terü letén kívül is m eg találta az összekötő kapcsot olyan fogalom ban, am ely m inden keresztény egyháznak tulajdona. Az egyház és az összkereszténység alak u lása, üdvösségtör­ ténet, am ely az A tya üdvösségi tervének a Fiú által a Szentlélekben való m egvalósításával kezdődik.”17

1. N eu es G la u b e n sb u c h . D e r g e m e in s a m e c h ristlic h e erlau ­ be, 1973. 11—12. —2. K á lv in J á n o s : A k e re s z ty é n v a llá s r e n d ­ sz ere . I. 225—510. — 3. K álv in , i. m . I. 409 k k . — 4 D ie D o g m a tik d e r e v a n g e lis c h -re fo rm ie rte n K irch e. 19582 323 k k . — 5. D ie C h risto lo g ie d e s N e u e n T e sta m e n t, 19582 VII—VIII. — 6. K álv in , i. m . I. 471—470. — 7. B a r t h a T i b o r : Ig e — e g y h á z — n ép , 19721 18. 163. 248. — 8. O. W e b e r: G ru n d la g e n d e r D o g m atik , II. 1962. 191. k k . — 9. v ö. A lb e rt S c h w e itz e r ; G e sc h ic h te d e r L e b e n —J e s u —F o rs c h u n g , 1906. — K o csis E . : A J é z u s - k u ta tá s ré g i és ú j ú tja i. „T h eo ló g iai S zem le” 1962. 5/5. SZ. — 10. D o n ald M. B a i l l i e : G o t t w a r in C h r i s t u s , 1 9 5 9 . 59 k k . (e re d e ti a n g o l cím e : G od w a s in C h rist, 1951 ) — 11. H. O lt: D ie A n tw o rt d e s G lau b en s. S y ste m a tis c h e T heo lo g ie in 50 A rtik e ln , 19732 255 k k . — 12. W erk e, B d. I. 188. — 13. E. S c h ille b e e c k x : J e su s . D ie G esch ich te von ein em L eb en . 19753 13 k k . — 14 E d u a rd S c h w e iz e r : D as L e b e n d e s H e rrn in d e r G e m e in d e u n d in ih r e r D ien sten . 1946. — 15. B a rth a T ib o r: „A k e re s z ty é n sz o lg á la t ek k lézio ló g iai ö sszef ü g g ései” , 1973. 1—2. sz. 7. k k . — 16. A II. V a tik á n i Z sin a t T a n ítá sa , B u d a p e st 1975. (szerk . C serh á ti J ó z se f — F á b iá n Á rp ád ) 305. 17. U. o. 14.

Új irányzatok a krisztológiában, különös tekintettel az ekkléziológiai aspektusokra II. K o runkban különösen M oltm ann és Pannenberg k í­ s é r e l t e meg, hogy új alapokra helyezze a krisztológiai

k u tatást, és így új vonásokkal bővítse a krisztológiá­ ból adódó ekkléziológiai konzekvenciákat. M oltm ann főleg a kereszt theo ló g iáját á llítja a középpontba, P annenberg szem léletében a Jézus feltám adása kap döntő hangsúlyt, úgyhogy krisztológiája nem az in k a r­ nációval, hanem a feltám adással kezdődik. F őm űvét (G rundzüge der Christologie) a kiadó így a j á n l j a : „Évek óta folyik W olfhart Pannenberg m ainzi tanszékvezető fáradozása, hogy a rendszeres és tö rté ­ neti theológia közötti szakadékot áthid alja. M ost mo­

264

n o g ráfiájáb an a krisztológia új m etódusa a téma. Szem ben azzal az általános felfogással, hogy a tö rté ­ n eti Jézus és az egyház krisztológiai ta n ítá sa között feszültség áll fenn, ő m egkísérli a krisztológiai gon­ dolkodás alak u lását és válto zásait az őskeresztyénség korától kezdve, a tö rtén eti Jézus értelm ezéseként, sa­ játo s je len téstartalo m b an b em u tatn i és ábrázolni, Ez azonban m egköveteli, hogy Jézus feltám a d ásá t bizo­ nyos fokig h istó riai esem ényként értelm ezze. Jézus feltám adása, m in t Istennel való egységének az a lap ja különös részletességgel k erü l »A krisztológia alapvo­ násai« c. könyvben tárg y a lásra”.1 Ez a n éhány m ondat

sejteti P annenberg alap á llá sát a krisztológia kérdésé­ ben. Joggal á lla p ítja meg K lappert, hogy P annenberg e l ­ h a t á r o l j a m ag át krisztológiai m etódusában a klasszi­ kus inkarnációs-theológiától, a k érügm ában végbem enő szem élyes találkozás theológiájától (O. W eber), és a tiszta szem élyi lét jézulogiájától (Fr. G ogarten), am eny­ nyiben ő az apokaliptika á ltal m eghatározott feltám a­ dás-krisztológiáját m in t pozitív, alulról-felfelé haladó gondolati m ozgást értelm ezi, a m elyben m eg n yílik a történeti em ber-Jézustól istensége m egism erésére v e ze­ tő krisztológia.2

Pannenberg krisztológiájának a la p ja i A krisztológia feladatának m eghatározása P annenberg a krisztológia feladat m eghatározását a következőképpen fogalm azza m eg: M ivel az egykori tö rtén et krisztusesem ényének k ije le n tés-k a ra k tere van, és ezt nem az értelm ezés szubjektív hozzáadása bizto­ sítja, továbbá m ivel nincs a m eg tö rtén t esem ényekhez valam i közvetlen ú t pneum atikus megbizonyosodás á l­ tal, ezért a krisztológia fela d ata a históriai m egalapo­ zásban áll; v alam in t a kijelentés jellegének a históriai felm utatásában, m égpedig m indezt a Jézus m u n k á já ­ n ak és sorsának egykori történetéből véve.3 A K risz­ tus-hitvallást n em lehet előzetesen feltételezni, m e rt a krisztológia n em egyszerűen az ősgyülekezet K risztu s­ hitvallásának a kibontásában áll, hanem so kka l inkább a Jézus-esem ény kijelen tés-jelleg én ek a m egalapozá­ sában, m elyh ez az ú t a történeti m egértés által vezet. Jézus történ etén ek a valódi m egism erése vezethet el an n ak a m eg állap ítására: „ebben az em berben Isten jelen ti m eg m agát”.4 Ezt az első m egállapítást követi egy m ásodik. Jézus t ö r té n e t é n e k a kijelentésjellege a krisztológiai hagyo­ m án y tárgyi k ritérium a. Ebből következően a kriszto­ lógia felad ata: a tárgyi összefüggést m egvizsgálni, am ely a Jézus tö rtén ete és a krisztológiai m agyarázat között van, továbbá a krisztológiai tanképzés folyam a­ tát, am ely p erm anens átalakítások és új interpretáció k folyam ata, m agának a Jézus m egjelenésének és tö rté ­ netének a sa já t logikájából m egragadni.5 P annenberg szerint te h át a krisztológia kettős fel­ ad a ta abb an áll, hogy a Jézus tö rtén ete kijelen tésjelle­ gét a h istóriai m egalapozás és hitelesítés által el kell végezni, és bebizonyítani azt, hogy a krisztológiai ta n ­ fejlődés tárgyi szükségszerűségként jö tt létre, m in t a Jézus fellépésének és tö rté n eté n ek a m agyarázata, m e rt az ebben rejlő k ijele n téstartalm at csak így le h ete tt fel­ színre hozni.6 A krisztológia kiindulópontja P annenberg fontosnak lá tja a krisztológia kiinduló­ p o n tjá t rögzíteni. Ilyen kérdések adódnak ugyanis: a krisztológia kiinduló p o n tját az egykori Jézustól vagy a jelenleg h ird e te tt Jézustól n yeri? A kérügm atikus J é ­ zust a h istóriai Jézustól vagy a histó riai Jé zu st kell a k érü gm atikus Jézus felől m egérteni? A h itn e k a k ö z­ p o n ti kérdése az-e, hogy m i volt Jézus, vagy az, hogy m i Jézus ma, ahogyan őt hirdetik? Még világosabban fogalm azva: a T ibériusz császár koráb an P alesztináb an fellép ett Jézus a jelenleg h ird e te tt Jézusnak a fényé­ ben értendő, vagy a m ost h ird etett Jézus az akkori Jézus fellépéséből és sorsából m agyarázandó? K lappert ezekben lá tja a k iindulásban jelentkező dilem m át.7 Pannenberg ezekre a k érdésekre a következőkben a d ja m eg a választ. A történeti Jézu sn a k a kérügm a ti­

kus K risztussal szem ben tárgyi elsőbbsége van.8 K lap­ pert h angoztatja, hogy h a M. K ahler an n ak id ején így fogalm azott: „A valódi K risztus a p réd ik ált K risztu s”, ak k o r P annenberg ezzel ellentétes m eg állap ításra ju t! „A valódi Jézus az egykori Jézus.”9 De ezt a tételt nem csak M. K äh ler-rel szem ben lehet érvényesíteni, hanem m indenekelőtt B ultm annal, aki a krisztológia k iin d u ló p o n tjak én t a k érügm atikus K risztu st állította, és a krisztológiát a Jézus k eresztjéről szóló egziszten­ ciális kérügm ává szublim álta.10 W eber is azt hangoz­ ta tta , hogy a Jézus K risztus szem élyével való találk o ­ zás a Jézus K risztus k érü g m ája á lta l k ö zv etített ta lá l­ kozásban lehetséges.11 K och és K ü n n e th pedig egyene­ sen a m egdicsőült és élő K risztussal való közvetlen ta p asztalatb an lá tta a krisztológia a la p já t.“ Pannenberg — ezekből az ellentétekből is lehet lá t­ ni — a krisztológia irán y á t új oldalról határozza meg: a történetiség, a tö rtén eti Jézus oldaláról. Így fogal­ m az: A h itn ek elsősorban azzal van dolga, am i Jézus volt. Csak innen ism erh etjü k m eg azt, hogy m it jelen t ő szám u n k ra ma, és hogyan lehetséges a ró la szóló ige­ hird etés.13 A jelen leg h ird e te tt Jézussal is a tö rté neti ism eretek közvetítése révén van kapcsolatunk. A h ir­ d etett Jézus a történeti, a valódi Jézus fén yéb en áll és n em fordítva. Pannenberg te h á t a történ etb en , a tö rtén eti Jézus ism eretében lá tja a krisztológia egyet­ len alap ját, illetv e k iin dulópontját. K risztológiáját igen erős tö rtén eti érdeklődés jellem zi, am ely olykor, m utatis m utandis, a th eo logia n a tu ra lis h a tá rá t súrolja, am elyik mégis a k érügm atikus érdeklődésű krisztoló­ g iák ra tö rtén ő visszahatásként érth e tő és az egyházra építő. De m ié rt helytelen és k u d arco t ígérő vállalkozás a k érü g m atik u s Jézustól k iin d u ln i a tö rtén eti Jézus irá ­ ny áb a? A zért — h an g o ztatja —, mert „a m indenkori ta n ú k szellem i szituációja” teszi ezt lehetetlenné, h i­ szen az egykori ta n ú k K risztu s-h itv allásu k b an sa já t jelen ü k et foglalkoztató kérdésekből kiin d u lv a válaszol­ tak Jézu sn ak .14 A K risztus-vallom ások a tan ú k jelenbe ágyazott problém avilágával n yerik el sajátos jellegü­ ket. A K risztus-vallom ások szituációra v onatkozottsá­ ga Jézusról m integy levonatot készít, és ebből az a fel­ a d a t adódik, hogy az újszövetségi ta n ú k n ak a m in d en ­ kori szem léletétől m eg kell különböztetni a Jézus a la k ­ ját. A levonat nem egyenlő m agával a szem éllyel, és nekünk m agához a szem élyhez kell elju tn u n k .15 A ta ­ n ú któ l a történeti Jézusig kell vissza lép n i. . m e rt Pan­ nenberg szerint csak ez teszi lehetővé, hogy a Jézu s­ ról szóló újszövetségi kérügm a és a Jézus tö rtén ete közötti k o n tin u itást tárg y ilag érten i tu d ju k . Ez ad ja meg egyben a jogosságát a Jé zu s-k u ta tás jelenlegi m egújulásának, m ely a k érü g m án ak a tö rtén eti Jézu s­ hoz való tám aszk o d ása cím szava a la tt tö rté n ik .16 M ert nem a feltám adás m egtapasztalásának a k ö v e tk e zm é ­ nye a történeti Jézus és az ő feltám adása, hanem fo r­ dítva. E zért ezt a tö rtén eti összefüggést nem szabad soha szem elől téveszteni. H ivatkozik H errm ann m eg­ állap ításá ra: „Ezért önm agában az igehirdetés nem tud b en n ü n k et m egvédeni azzal a kétellyel szem ben, hogy h itü n k e t n etán olyasm ire alap ítju k , am i eg y általáb an nem tö rtén eti tény, h an em a h it term éke.”17 P an n en ­ berg te h á t a tö rtén eti .alap o t szeretné biztossá tenni a keresztyén igehirdetés szám ára. A krisztológia m etódusa E lutasítja a „felü lrő l-lefele” haladó krisztológiát és az „ alulról-felfele” haladó krisztológia ú tjá t v á lasztja. M it kell pontosabban ez a la tt érte n i? A felülről-lefele haladó krisztológia Jézus istenségéből in d u l ki és az in k arn áció gondolatát helyezi a középpontba. Az Újszö­

vetségben ez a szem lélet elsősorban János evan g éliu ­ m ában ny er m egfogalm azást. K ésőbb is m egtalálh ató Ignatu snál, az apologétáknál, m ajd az alex an d riai krisztológia alak já b an (IV. és V. század) válik főleg ism ertté, és lesz a későbbiekben a krisztológiai fejlődés m eghatározója. Az újabb teológusok közül Brunner, V ogel és elsősorban B arth szem léletében lehet ezt a m etódust felfedezni.17/a Pannenberg szerint ez az ú t azért já rh a ta tla n , „m ert ez m á r a trin itás-tan b ó l indul ki, és azt a k érdést teszi fel, hogy a S zenthárom ság m á­ sodik szem élye hogyan vett m ag ára em beri term észe­ te t”.18 Pannenberg sz ám á ra ez az ú t m etodikailag is já rh a ­ tatlan , m e rt ez a felülről való krisztológia a m á r m ás­ hol m egalapozott Jézus istenségét feltételezi, ahelyett, hogy e rre nézve először is Jézus tö rtén eti m egjelené­ sét kérdezné meg, vagyis azt: „hogyan vezet ez a m eg­ jelenés istenségének a m egism eréséhez?”19 J á rh a ta t­ lan ez az ú t az ért is, m e rt a Logos istenségéből k iin ­ duló és az in k a rn ációban Isten és em ber közösségét m egtaláló krisztológia m ár nem képes igazán foglalkoz­ ni a názáreti Jézus valódi, történeti em berségének sa­ játosságaival, sem pedig azokkal a Jézus m egértése szem pontjából nélkülözhetetlen összefüggésekkel, am e­ lyek Jézus és a k o rtársi zsidóság között voltak ta lá l­ hatók.20 Végül ez a felülről-lefele ható krisztológia m a­ gának Istennek az állásp o n tján áll és így követi Isten F iának ú tjá t a világba. M i azonban nem n ézh etjü k a zt az u ta t az Isten nézőpontjából, m ert m i em b erek v a g y u n k és mi itt „len t” vagyunk, ezért Istennek ezt az ú tjá t mi csak Jézus tö rtén eti ú tjá n a k a végétől k i­ ind u lv a (feltám adás) tu d ju k nyom on követni.21 A negatív elh atáro lás u tán nézzük P annenberg krisz­ tológiai — alulró l-felfele — m etódusának a pozitívu­ m át. Ez az irán y szám ára „a tö rtén eti Jézusból k iin ­ duló, istenségének ism eretére felem elkedő krisztoló­ gia”.22 Ez nem feltételezi előre Jézus istenségét, sokkal inkább „földi m u n k á ján a k alap já n és fellépésében r e j­ lő igényének a bejelentésében, valam in t keresztjének és feltám adásának az eredm ényére épülve” a k a rja ezt kim ondani.29 P annenberg szem lélete te h á t a tö rtén eti k u ta tás és m egalapozás m e to d ik áját követi. Szám ára Jézus m in d en ekelő tt m in t em ber je len ik m eg, és Is­ tennel való egysége először csak a feltám adás által n ye r bizonyítást és m egerősitést.24 S zám ára az isten ­ em b eri egység Jézus földi ú tjá n bontakozik ki és a fel­ tám adás b o n tja ki ennek m egerősítő értelm ét, ezért szám ára ebben az ú t végétől kiinduló, visszafelé ható gondolkodásban van a krisztológia erőssége,25 G ondolatának vezérm otívu m át K lappert így foglalja össze: „Jézusnak Istennel való egysége, Jézus istensé­ ge, Jézu sn ak Isten lényében való részesedése m ég nem n yer m egalapozást Jézus húsvét előtti fellépésében m egnyilvánuló igénye által, hanem ez lényegében csak feltám ad ása á ltal dől el, döntésre akkor ju t, akkor ny er bizonyítást, m egerősítést, igazolást és ennyiben k ijelentést is.”26 Ez a krisztológiai m etódus P annenberg hatalm as krisztológiai m űvét, „Grundzüge der Christologie”, nem csak tartalm ilag já rja át, hanem form ailag is m eg­ határozza. Első része Jézus istenségének a m egism eré­ sével foglalkozik, és ez a feltám adásról szól. M ásodik része Jé zu st m in t az Isten előtti em b ert értelm ezi és ez a keresztről szól, m íg a h arm a d ik rész „K risztus istensége és az em b er Jézus” cím et viseli, és Jézus istenfiúsága kérd éseit elemzi. M űvének szerkezetébe való betekintés m u ta tja , hogy az ú t szám ára fordított. N em : istenfiúság, kereszt, feltám adás, hanem : fe ltá ­ m adás, k ereszt, istenfiúság. Pannenberg szám ára az első kérdés Jézusnak Istennel való egysége. De ez nem a jezuológia ú tjá n halad,

266

m ely Jézu sn ak az A tyával egy szem élyben való közös­ ségét vizsgálja. A p annenbergi m etódus viszont Isten és Jézus között csak a feltám ad ásb an m egalapozott Ki­ jelen tés- és létazonosságot lá tja döntő jelentőségűnek, és csak e rre alapozza Jézu sn ak Istennel való egysé­ gét. P annenberg egy kérdés előtt áll krisztológiai k u ta ­ tásában, m elyet a Jézus fellépésében jelentkező te ljh a ­ talm i igény v et fel. Ez a k érdés a feltám ad ás esem é­ nyében n y er végérvényes választ, m e rt itt tö rtén ik is­ tenségének a m egalapozása, és innen visszafele h atv a ad feleletet Jézus fellépésének igényére. E kérd és-fele­ let viszonyban az is kifejezésre jut, hogy Pannenberg m egkülönbözteti egym ástól a szoteriológiát és a k risz­ tológiát, illetve kijelöli a krisztológián belül a szoterio­ lógia m egalapozását, m ivel „a szoteriológiai érdeklődés nem lehet a krisztológiai ta n ítá s elve”.27 P annenberg szám ára az első kérdés Jézus istensé­ g én ek a kérdése, am elyre a feltám adás ad feleletet, o tt n yer a kérdés bizonyítást. Csak ezu tán lép át Pan­ nenberg a szoteriológia terü letére, m e rt csak Jézus is­ tensége le h et a feltétele annak, hogy m űvének szá­ m u n k ra üdvözítő h atása legyen. E zért sz ó l c s a k m űvé­ nek m ásodik részében arró l a Jézusról, aki m inden em ­ b er rep rezen tán sa Isten előtt, és ezért csak itt engedi szóhoz ju tn i a szoteriológiai konzekvenciákat.28 Ez­ u tán ju t el m űve h arm ad ik részében a fontos m egálla­ pításhoz: „F o rd íto tt sorren d b en te ttü k m e g az u ta t: a tö rtén eti em b er-Jézu stó l k iin d u lv a előszöris istensége felől kérdeztünk, hogy aztán em b erlétét istenségének a fényében átgondoljuk.”29 Mi a keresztyén hagyom ány elfogadásának a krité riu m a ? H ogyan ta lálh ató m eg a kijelen tés a feltám ad ást megelőzőleg a Jézus történ etéb en ? A feltám adás erősíti m eg és igazolja a Jézus fe llé p é­ sének és igén yén ek a hú svét előtt jelen tkező m o tív u ­ m a it — h an g o ztatja Pannenberg. Éppen azért ezt az igényt a feltám ad ás felől ú jr a kell értelm ezni és m a­ gyarázni. Jézus h allatlan igénye jelentkezik abban, hogy az em b ern ek hozzá és igehirdetéséhez v a ló viszo­ nya lesz a k rité riu m a az eljövendő E m berfia-V ilágbíró elő tti ítéletének (Mk 8,38). Ez az igény összefügg azzal, hogy Jézus igehirdetésében Isten k irályságának az elő­ legezett esem énye, a teljesség előlegezése tö rté n ik a vám szedőkkel és bűnösökkel való asztalközösségben. U gyanakkor Jézu sn ak ez a húsvét előtt jelentkező igé­ nye m ég nem k im ondottan az önm aga szám ára b eje­ len tett, az önm aga irán ti h itre b ejele n te tt igény. Jó lle­ h et Jézus te ljh a ta lm i igényét ü d v tettek és h atalm i te t­ tek veszik közül, de ezek Isten k irály ság án ak előlege­ z e tt m egjelenését h ird etik .30 Vagyis itt m ég Jézusnak Isten n el való egysége nem n y ert bizonyítást, ezért ezek ö nm agukban nem képezhetik a krisztológia a la p já t. Így fogalm az: „A feltám ad ás á ltal valóban eldőlt, hogy Jézus Istennel egy, éspedig visszahatólag is, hogy ő elő­ zőleg is egy volt Istennel.”31 M ert „ha Jézus nem tá ­ m asztato tt v o ln a fel, ezzel eldőlt volna az is, hogy elő­ zőleg sem volt egy Isten n el”.32 ím e tehát a feltám adás felől hull fé n y Jézus h ú svét előtti tetteire, igényére, k i­ jelentéseire és onnan visszafele lehet látni, hogy e z e k ­ ben előlegezett form ában Isten kijelen tésével találko­ zu n k. Jézus te h á t nem a feltám ad ás á ltal lett a z, am i elő ­ zőleg nem volt (adoptációs krisztológia), sem pedig csu­ p án a feltám ad ás á ltal v á lt m egism erhetővé, hogy ki volt előzőleg (inkarnációs krisztológia), h an em a fel­ tám ad ás á ltal létszerűen eldőlt és visszahatólag is m eg­ alapozást nyert, hogy Jézus m á r előzőleg is egy volt Istennel. K la p p ert így összegez: „Jézu sn ak Isten n el

való egysége Pannenberg szerint a feltám adás nélkül nem m ondható ki (ellentétben G ogartennel), de nem c s a k a f e lt á m a d á s óta és a feltám adás által valósult meg (ellentétben K ünnethtel), sem csupán a feltám adás által Ism erhető m eg (ellentétben W eberrel), sokkal in ­ k ább a feltám adás által létszerűen eldőlt és e rre te k in ­ tettel felism erhető, hogy Jézus m á r előzőleg egy volt Istennel.”33 b) E zután fel lehet tenni a kérdést: m ire alapozódik teh á t Jézu sn a k Istennel való kijelentésegysége? P an­ n e n b e r g gondolata itt is sajátosan új. A korai Paleszti­ nái gyülekezet Isten jelenlétének a k érdését Jézusb an teológiailag úgy kísérelte m egm agyarázni, hogy azt á l­ líto tta ; Jézus Isten L elkének hordozója volt. P ann en ­ b e rg s z á m á r a azonban elégtelen, ha Isten szellem i je ­ len létét a Jézusnak adott P n eu m a á lta l m agyarázzuk,31 m e rt a Jézust betöltő isteni erő alap já n nem vagyunk képesek kim ondani Isten ö n k ijelentését és jelenlétét Jézusban, hiszen ez csak azt jelentené, hogy Isten J é ­ zusban van, de nem azt, hogy Jézus szem élye lényegi­ leg Isten, P annenberg ezzel szem ben előnyt biztosít a h ellenista h atásokat hordozó ősgyülekezet Jézu s-érte l­ m ezésének, m ely szerin t „az isteni Logos által Isten m aga le tt Jézusban em b erré”.35 Jézus alak já n ak helle­ n ista m agyarázatában, m ely szerint Jézus az isteni lé t­ ben részesedik és az Isten szubsztanciális jelen létét hordozza, több igazságm ozzanatot lát, m in t a korai p a­ lesztin krisztológia Jézus—L élek viszonyában jelen tk e­ ző értelm ezésben. Ez a h ellenista hatású szem lélet ugyanis Jézusnak a feltám adásban kifejezésre ju tó Is­ tennel való létazonosságát m á r m agában hordozza.36 E zért u ta sítja el Pannenberg a doketista krisztológiát is, m e rt ott Jézusban Isten látszólagos, nem valóságos em beri jelenlétéről van csupán szó, nem pedig Is ­ ten n ek k ije le n tett jelenlétéről. Csak az utóbbi a la p ­ já n lehet ugyanis Isten önkijelentéséről beszélni.37 Isten önkijelentéséből pedig következik az azonosság a kijelentő, a k ije le n tett és a k ije le n tést végző személy között.38 Ilyen értelem ben a feltám adás Jézus-esem é­ nye m agához Isten lényéhez tartozik, ez pedig Jézu s­ nak Isten lényéhez való tartozását, azaz k ijelentés- és létazonosságot jelent.33 A m ennyiben a kijelentés, m in t önkijelentés Istennek teljes létfeltárulkozása a k ijelen ­ tendő esem ény által, és Istennek létazonossága az őt kijelentő esem énnyel, an n y ib an Jézusnak a halálból való feltám asztása a k ijelentés tu lajdonképpeni ese­ m énye.40 P annenbergnél tehát Jézus istensége derivá­ tu m a és im p liká tu m a a Jézus feltám adása esem én yé­ nek, és a benne m egm utatkozó Istennel való létazonos­ ságnak. c) Mi következik m indebből a Jézus praeegziszten­ ciájának óegyházi-krisztológiai ta n tétele m egértésére nézve? Pannenberg szerint Jézusnak Istennel való örök közössége gondolatát az óegyház tévesen önálló­ sította a praeegzisztens Isten Fia fogalm ában, m ert ez­ zel létének földi alakjától elválasztotta. A feltám ad ás­ esem ényben éppen ez a k ét m ozzanat van együtt: Jézus Isten n el való közösségének idői és örökkévaló aspek ­ tu sa. N em le h et te h á t úgy tekinteni, hogy a feltám ad ás tö rtén eti esem ényében m egalapozott egység Isten és Jézus között m in t ilyen Isten örökkévalóságához hozzá­ ta rto zo tt volna. P annenbergnél ezzel szem ben a p raeeg ­ zisztencia gondolata m in t d eriv átu m és im plikátum J é ­ zusnak Istennel való kijelen tés- és létazonosságából fakad, m ely a feltám adás idői esem énye á lta l n y ert m egalapozást. A feltám adás idői esem ényétől elv o n at­ ko ztatott és önállósított praeegzisztenciát nem lá tja jo ­ gosultnak, jólleh et Isten és Jézus közötti egységnek, m ely a feltám adás idői esem énye á ltal k ap ta a m eg­ alapozást, van az örökkévalóságig elhatoló aspektusa.41 d) A z inkarnációs krisztológia újrainterpretálása

P annenbergnél abból az alaptételből fakad, m ely sze­ rint a krisztológia csak a feltám adás felől közelíthető meg. P annenberg szerin t Jézus univerzális eschatolo­ gikus igénye és ennek a feltám ad ásb an való m egbizo­ nyítása, az apokaliptikus horizont tá v latáb a n m egte­ rem ti a jogot és m eg ad ja az alap o t arra, hogy Jézus is­ tenségének a képzete, Jézus alak já n ak hellenisztikus m agyarázataképpen az in k a rn á ció gondolatához elv e­ zessen.42 E lism eri tehát ezzel a felü lrő l való krisztoló­ gia jogát. íg y nem leh et a p an n en b erg i krisztológia alap já n azt állítani, hogy a krisztológiai tanfejlődés tö rtén etét u raló inkarnációs teológia tévedés lenne. Mégis úgy véli, hogy helytelen len n e a krisztológiát az in k a rn á ció gondolatából k ib o n tak o ztatn i ahelyett, hogy az inkarnációs k ijelentésekben a csúcsot p illan ­ ta n án k meg, ahova a krisztológia m egérkezik.44 E zért P annenberg — m in t lá ttu k —, a történeti, e m b e r-Jé ­ zustól kiinduló, istensége ism eretére felem elkedő k risz­ tológiát művel, és elsősorban a Jézus üzenetéhez és történetéhez ta rtja m agát, hogy gondolatm enete koro­ n ájak ép p en jusson el az in k a rn á ció gondolatához.45 K lappert szerint P annenberg az inkarnációs gondo­ latb an a palesztin ai-ap o k alip tik u s eschatológiának a h ellen ista epifániák nyelvére való lefo rd ítását lá tja .46 A kettő közti különbséget K lappert preg n án san így fo­ galm azza m eg: Az apokaliptikus kijelen tés ho rizo n t­ ján, Jézus feltám ad ásán ak a lá ttá n azt kell m ondani, hogy Jézuson (!) a dolgok vége m á r hozzánk érkezett, hogy Isten Jézuson (!) m aga v álik láthatóvá, m ivel Is­ ten dicsősége Jézuson (!) végérvényesen nyilvánvalóvá lesz. Ezt a h ellen ista szem lélet h o rizo n tján így is k i­ fejezésre le h et ju tta tn i: Jézusban (!) m aga Isten illet­ ve a Logos a földön m egjelent, Jézu sb an (!) Isten m a­ ga m in t em b er közöttünk volt.”47 P ann en b erg szerint ugyanis Jézu sn ak Isten n el való egysége a feltám ad ás­ ban n y ert m egalapozást. E nnek örökkévaló jellegét, az idői alak o t m integy m egelőzve ju tta ttá k kifejezésre az inkarnáeió gondolatában.48 Pannenberg szám ára m in ­ d enesetre az in k arn áeió nem pontszerűen lezárt ese­ mény, han em egy folyam at, m ely Jézus egész életén végig húzódik. Egy olyan folyam at, m ely Jézu sn ak Istennel való egyre elm élyülő közössége jegyében h a ­ lad előre, mely h úsvét előtt még nyitott, a feltám adás á ltal létszerűen eldől. Isten in k a rn á ció ja te h á t Jézus fellépésével kezdődik, Jézus keresztjéb en kérdésessé válik, és Jézus feltám ad ásáb an beteljesedik, A felü l­ ről lefele hatoló ink arn áció s krisztológia így az a lu l­ ról felfele haladó krisztológia k eretébe ágyazódik és igazodik. Az ink arn áció s gondolat tu lajd o n k ép p en i tá r ­ gyi ta rtalm a Pannenberg szám ára Isten feltám asztó te tte Jézuson.40

A Krisztus-esemény összefüggései P annenberg k risztológiájának az a la p ja it kíséreltü k meg felvázolni, am ik o r a krisztológia felad atát, k iin ­ dulópontját, m etó d u sát és a keresztyén hagyom ányhoz való viszonyát vizsgáltuk meg. A krisztológia ta rta lm a azonban ak k o r tá ru l fel, h a három nagy egységnek: Jézus élete, k eresztje és feltám ad ása egym áshoz való rendeződését, kapcsolatát m eg találtu k és m egértettük. E h árm as egység egym áshoz való és egym ásközti viszonyát vizsgálva, keressük meg először a viszony­ m odelleket. K lappert a következő h a t m odellt á llítja fel. 1. K ereszt és feltám adás an n ak a beteljesedése, am i a földi Jézus életéb en m á r elkezdődött. 2. A földi Jézus és a feltám ad ás k ap cso latát a kereszt ta rtalm ilag összefoglalja. 3. A földi Jézus és a kereszt k ap cso latát a feltám ad ás fo g lalja össze tartalm ilag . 4. K ereszt és feltám adás a krisztológia centrum a, de tartalm ilag a

267

f e l t á m adás a keresztnek van alárendelve. 5. K ereszt és feltám adás a krisztológia centrum a, d e a kereszt ta r ­ ta lm ilag a feltám ad ásn ak van alárendelve. 6. K ereszt és feltám adás felo ld h atatlan összefüggésben azaz köl­ csönhatásban áll, úgy, hogy a kereszt és a feltám ad ás egym ásra vonatkozik, de egyik sincs a m ásiknak a lá ­ rendelve, továbbá a kereszt és a feltám adás alap v iszo ­ nya képezi Jézus K risztus húsvét előtti történ etén ek az in te g ráljá t. Jézus K risztus h úsvét előtti tö rtén ete, m int a kereszt és a feltám adás előzm énye és anticipációja ju t szóhoz.50 A m ostani krisztológiai fáradozásában és k u ta tá sá ­ ban a következő m ódon alak u l ezeknek az alapm odel­ leknek az egyes teológusoknál m egtalálható érv én y e­ sítése. 1. M arxsen krisztológiai koncepciójában a fel­ tám ad ás és a kereszt Jézus ügye továbbfoly tatásán ak a m agyarázati elve. 2. Pannenberg krisztológiájában az apokaliptikus-egyetem es tö rtén eti viszony, a tö r­ téneti Jézus — feltám adás korrelációjában, a központ m elynek a kereszt ta rtalm ilag alá van rendelve. 3. F o r­ d ítv a van ez G ogartennél, ahol a feltám adás a Jézu s­ kereszt történeti viszonyában n y er elhelyezést. 4. M o lt­ m a n n krisztológiájában a kereszt Jézus életén ek és m u n k áján ak a m etódusa, és a feltám adás, m in t am ely ennek m egvalósulását és kibontakozását je len ti alá van rendelve. 5. B u ltm a n nál a kereszt kérügm a krisz­ tológiájáról van szó, és itt a feltám adás — teljesen m ás módon, m in t M oltm annál —, a keresztnek v an a lá re n ­ delve. 6, K ü n n e th nél a k ereszt-feltám adás az alap v i­ szony, és a kereszt tartalm ilag a feltám adásb a in teg ­ rálódik. 7. B a rthnál a krisztológiai-szoteriológiai a la p ­ koncepció; k ereszt-feltám adás egym ással kölcsönhatá­ sú viszonyban, differen ciált összefüggésben áll.51 T ú l­ zás nélkül lehet m ondani, hogy a B arth u tán i teológiá­ b an ez a kölcsönhatás m egbillen és hol a keresztnek lesz alárendelve a feltám adás, hol a feltám ad ásn ak a Kereszt, A m íg az előző ta n u lm á n y egy krisztológiai koncepciót m u ta to tt be M oltm ann ál, ahol a kereszt áll a középpontban, m ost P annenbergnél enn ek a fo rd í­ to ttjá t szem lélhetjük. Pannanbergnél a Jézus—feltám adás viszony kizáróla­ gossága m ia tt Krisztológiájában a kereszt nem ka p dön­ tő hangsúlyt, hanem az em líte tt k ét krisztológiai elem összefüggésébe igazodik bele. Jézus feltám ad ása nem Jézus keresztjével áll elsősorban és p rim é r m ódon ösz­ szefüggésben, és nem is Jézus keresztje á ltal válik é r t­ hetővé, han em Jézus húsvét előtti hatalm i igényéhez kapcsolódik, és enn ek isteni m egerősítését jelen ti.52 Ebből következik az, hogy a kereszt ta rtalm ilag ennek a viszonynak v an alárendelve: Jézus—feltám adás. Mi akkor m égis a kereszt jelentősége? K ettős értelm e v an : az egyik Jézus h atalm i igényéhez, a m ásik Jézus fe l­ tám adásához kapcsolódik. A kereszt Jézus h atalm i igé­ nyének a kérdésessé tétele, ugyanakkor kiélezetten ju t­ ta tja kifejezésre azt a szükségességet, am ely Jézus is­ teni igényének a megbizonyosodása. A keresztn ek azért nincs önálló jelentősége, m e rt Pannenberg szerint a krisztológia alapja Jézus istenségének a m egb izo n yítá­ sa, am i a feltám adás által történik. Ebben a fényben van jelentősége Jézus előző igénybejelentésének, mely éppen a kereszten válik kérdésessé. Így a kereszt azt a követelő szükséget m u tatja, m ely Jézus istenségének a feltám adásban való igazolása.52

A nnak a kérdésnek a horizontján, hogy Jézus igaz Isten-e, a kereszt nem je le n t döntő bizonyítékot, m e rt a kereszt ebben a koncepcióban tárgyszerűen kívül áll a Jézus istenségét döntően bizonyító tö rté n eti és je ­ lentésösszefüggéseken. „Jézus szám ára m ásodrangú je ­ lentőségű volt az, hogy neki m ég a halálon á t kell m ennie. Ezen nem függ h etett igehirdetésének az igaz­

268

sága. Így vagy úgy üzenetének a végérvényes m egerő­ sítése közel volt közvetlenül.”54 Ebből következik, hogy P an n en b erg n él a Jézus fel­ tá m a d á sá t értelm ező praeegzisztens és inkarnációs Ki­ je len tésre nézve sincs a keresztnek sem m i jelentősége. Az in k arn áció ra vonatkozó teológiai m egállapítások ugyanis nem a F eltám ad o tt k eresztjén ek az értelm ezé­ sénél születtek, és nem is a F eltám ad o tt keresztjében rejlő értelem k ib o n tását célozzák, m e rt azok a Jézus feltám ad ásán ak és az ezt értelm ező praeegzisztenciának a logikus következm ényei.55 A zt gondolnánk, hogy ak k o r ta lá n a helyettesítés, a helyettes elégtétel g ondolatánál szólal m eg a kereszt érte lm e és jelentősége. De itt sem, m e rt Pannenberg értelm ezése sz erin t csak a feltám ad ás által, m in t m in ­ den em b er létm eghatározásának az előzetes m egvaló­ sulása által lesz Jézus az em beriség, így m in d en e m ­ ber reprezentánsa Isten előtt. A feltám ad ás eseménye, am ely tu lajd o n k ép p en az em b er előlegezett an tro p o ló ­ giai értelm ezése, m aga az em beriség tu lajdonképpeni helyettesítése-képviselete Jézus á lta l Isten előtt. Így lesz Jézus a feltám ad ás á ltal az em b er Isten előtti k ép ­ viselője, így jelen ik m eg az igaz em ber, m in t a tu la j­ d onképpeni em b eriét hordozója, m ely az em beri lét végső m eghatározója is egyben.56 A m ennyiben te h á t Jézus csak feltám ad ásáb an lesz az em b er Isten előtti képviselője, a helyettesítés gon­ d olata terem tés-eschatológikus é rte lm e t nyer. A fel­ tám adásból k iin d u lv a en n ek az új em beréletn ek a m egvalósulását újból sem a keresztben lá tja P an n en ­ berg. Az em beri egzisztencia feltáru lk o zásán ak a nyi­ tása inkább ab b an a k ih ív ásáb an szólal meg, m elyben Jézus hallgatóit, ta n ítv á n y ait Isten k irály ság áb a h ív­ ja, vagyis a húsvét elő tti igehirdetésben.57 A m egbo­ csátást és üdvöt hird ető tö rtén etek b ő l és ezek k ere­ tében elhangzó üzenetekből hallatszik ki a hívás, mely az em beri lét eljövendő m eghatározottságát m u tatja, és az em beriség felé a jtó t nyit. A m iként Jézus fe ltá ­ m ad ása az egyetem es em beri létm eg h atáro zásnak az előzetes realizálása, úgy Jézus egész m űve lényegében enn ek a m egvalósuló új em beri rea litá sn ak a m eg­ hirdetése, m ely az egyes em ber sz ám á ra a részvétel lehetőségét biztosítja ebben az új egzisztenciában. Ám m indez nem a kereszt által történik, hanem Jézus igaz em bersége tö rtén etén ek a horizontján, m e rt P annen­ berg szám ára m inden, am i az em berért történik, a tör­ tén eti Jézu s— feltám adás korrelációban n yer értelm et . P annenberg szerin t a helyettesítés gondolata nem a Jézus halálához és keresztjéhez kapcsolódik. „H alálá­ ra csak azért h u ll a képviselő-helyettesítő gondolat fé­ nye, m e rt Jézus m in t utolsó Á dám feltám ad ása révén lesz az em beriség rep rezen tán sa.”58 K eresztje ebben az összefüggésben helyettesítő átv étele an n ak az el­ hibázásn ak és félresiklásnak, m elyben az em b er em be­ ri létm eghatározottságát elvesztette. K lappert úgy fo­ galm az, hogy ebben a koncepcióban a kereszt az á l­ talános antropológiai zártság átokjellegének a h ely et­ tesítő átv éte lé t jelen ti.50 A m int lá ttu k , a tö rtén eti Jézus—feltám ad ás k o rre lá­ ció határozza m eg a vere deus és a vere hom o é rte l­ mét. M indez pedig p rim é r m ódon nincs kapcsolatban a kereszttel. A kereszt ezt a k é t kapcsolópontot köti össze P annenbergnél: Jézus igénye (történeti Jézus) — Jézus igényének a m egbizonyítása (feltám adás). A k e t­ tő kö zö tt en n ek az ig én yn ek a kérdésessé tétele áll és ez a kereszt. H a a Jézus igaz em berségéből in d u lu n k ki, ugyanezt a közbevetett szerepet bizto sítja P a nnen­ berg k riszto ló g iája a keresztnek. A k iinduló p ont az antropológiai m eghatározás bejelentése (történeti J é ­ zus), a végső p o n t az általán o s antropológiai m e g h atá­ rozás előzetes m egvalósulása (feltám adás), és közte az

antropológiai m eghatározás elvetésének a helyettesítő átv étele (kereszt). H a az Istennel való egységből in d u ­ lu n k ki, a kereszt helye itt is változatlan. Jézusnak az A tyával való személyes közössége m in t igény (történ e­ ti Jézus), Jézus A tyával való közösségének a létszerű bizonyítása (feltám adás), e szem élyes közösség k érd é­ sessé létele (kereszt). Pannenberg alapviszonya, m ely krisztológiáját átszövi: történeti Jézus—feltám adás. E b­ ben a keretben, m in t a krisztológiai tervezet kulcsa csak ez a két esem ény kap helyet. A kereszt csak ösz­ szekötő hídként, de nem lényegként és önálló ta r ta ­ lom ként jelenik m eg e grandiózus krisztológiai m odell­ ben.60 Ekkléziológiai konzekvenciák Pannenberg krisztológiájából, ellen tétb en M oltm a n n ­ nal, nehezebben nyílnak ajtó k az ekkléziológia irá n y á ­ ba. Ez érthető, hiszen három fontos tényező hiányzik, m ely a krisztológiában rejlő dünam iszt ekkléziológiai irányban kibontak o ztatn á: az egyik a ham artológia, a m ásik a pneum atológia, a h arm a d ik a hitn ek a kettő között ívelő hídja. H iányzik te h á t alap já b an véve az em b er m egváltásra szoruló voltának, a bűnnek, a k e­ resztnek, és a belőle fakadó átala k u lá sn ak és á ta la k í­ tásnak, az ú jjászületésnek a gondolatvilága és atm osz­ férája. H iányzik az a vívódás és gyötrelem , am elyben a h it célhoz ér, am elyben új em b er születik, m ert hiányzik a kereszt szoteriológiai aspektusa. H ián yzik a pneum atológia, m ely a krisztológiát á tvezeti az e k k ­ léziológiába, azaz hiányzik a h itn e k a L élek á ltal való értelm ezése, am elyben az em ber a krisztológia ajá n d é ­ kán ak a részesévé válik, és Isten cselekvő m u n k a tá r­ sává lesz. E helyett Pannenberg m a g ára a tö rtén elem re h iv a t­ kozik, m ely önm agában szinte a kijelentés forrása. Szem lélete szerint Isten kijelentése esem ényeinek ö n ­ m agukban van bizonyító erejük. M egértésükhöz n in ­ csen szükség term észetfölötti adom ányra. „A S zentlé­ lek nem az a feltétel, m ely nélkül a K risztus-esem ényt nem érth e tn én k m eg k ijelentésként.”61 A kijelentés nem titkos ism eret, nem valam iféle gnózis, hanem olyan tö rtén et, m ely a tények nyelvén beszél. „Az a körülm ény, hogy ezeket (a kijelentés esem ényeit) sok em ber vaksága m ia tt nem érti meg, nem azt jelenti, hogy nekik ez az igazság tú l m agas, hogy nekik a m eg­ ism eréshez értelm ükön kívül m ég m ás segítségre is szükségük volna, hanem éppen fo rd ítv a azt jelenti, hogy oly értelem re kell őket segíteni, am ellyel helye­ sen lá tn ak .”62 Mi a szerepe ebben a m egism erésben a hitnek? Ezt vetik fel sokan, krisztológiája olvasásakor. P an n en ­ berg így válaszol e rre : „A hitnek, bizonyára így m ond­ já k ezután, m erésznek kell m aradnia. Ezzel szemben hangoztattam , hogy éppen a hitn ek a lényege szenved k árt, h a ta rtó san kim arad a la p já t tekintve az é rte l­ m es meggyőződés.”63 E zt a hitet P annenberg a Jé zu s­ tö rténet folyta tá sa kén t látja, ú j m ozzanat beiktatása nélkül, és ez m á r a történelem bizonyító erején ek a túlértékelése. I t t m á r az Ige és a L élek egységének a m egbom lásáról leh et beszélni. Az Ige ugyan testté lett, de a jánosi prológust P ál így fo ly ta tja: „m egjelent te st­ ben, igaznak b izonyította a Szentlélek” (1Tim 4,16). Sem a történelem , sem benne a feltám adás esem énye nem igazolhatja Isten kijelentését, egyedül a Lélek. P an n en b erg azonban ennek kim ondásától fél. „Az a kérdés, hogy vajon a keresztyén a hitet, am elyet Is­ ten től elfogadottnak vall, Jézus tö rté n ete és ennek je ­ lentősége kik erü lh etetlen ism ereteként, ez ism eret köz­ lése nyom án kapta, vagy az a kijelentés, hogy h itét Istennek köszöni csak szubjektív biztosíték."64 P an­

nenberg m int látn i fogjuk, fél m inden szubjektív je ­ lenségtől az egyházon belül, ezért nem tu la jd o n ít je le n ­ tőséget az Ige—L élek—h it h árm as viszonyának.65 A nélkül, hogy P annenberg tö rtén eti teológiájával az em líte tt okok m ia tt m indenben egyetértenénk, m ég­ is ki kell m ondani, hogy ennek a krisztológiai v állal­ kozásnak óriási jelentősége van. M űve v ita irat, m ely az előző korszaknak a tö rté n ete t negligáló k risztológiájá­ ra visszah atásk én t érkezett. K eressük meg te h á t azt a három pontot, m ely az egyházat felism erésein keresz­ tü l elm élyülésre készteti. a) P annenberg m u n ká já n a k és koncepciójának v i­ ta th a ta tla n értéke, hogy a h itet históriai tén yekre épí­ ti és az elm élyült Jézu s-ism eret igényével á ll az egy­ ház elé. (Az m ás kérdés, hogy szerin tü n k a hitből fakad a históriai m egism erés igénye és nem a tények m egism erése te re m ti m eg a h ite t önm agában.) A ke­ resztyénség tö rtén eti a la p ja it felk u tatn i és a Jé zu s-tö r­ tén et h istó riai összefüggéseit jo b b an m egism ertetni ko­ ru n k igényéből következő olyan feladat, m elyen az egy­ ház bizonyságtételének a h ató ereje m úlik. Ez a felad at az egyházat igényessé teszi a m aga h itén ek forrásaival és történeti kérdéseivel szem ben. Ma, am ik o r a nagy­ korú keresztyénség m egvalósításán fáradozunk, ebbe beletartozik az az igény is, am ely az értelem , a tudás odaszánása Isten országa szolgálatába. Így teljesedhet be az, am ivel A. S ch w eitzer g y ak ran befejezte ig ehir­ d etéseit: „A fejem m egegyezhet a szívem m el”. A csak egzisztenciára -korlátozódó kérügm a-teológla csonkává teszi a keresztyén hitet. A csak sp iritu ális átéléseket hajszoló élm ény-keresztyénség nem képes dialógust folytatni egy olyan világban, m ely a keresztyénség tö rtén eti alap ja in a k a feltárásá n őszintén fáradozik és szép eredm ényekkel dicsekedhet. „Ism eret nélkül az igyekezet sem jó ”, vagy ahogyan a régi fo rd ítás m a r­ k ánsan fogalm azott: „A lélek sem jó tudom ány n él­ k ül” (Péld 19,2). M a am ik o r az em b er szenvedélyesen keresi az igazságot, fontos, hogy az egyház tag jai tisz­ táb an legyenek azzal, hogy a h it nem valam i szubjek­ tív értékigazságra épül, hanem m egfellebbezhetetlen tö rté n eti és tényigazságra. Az értékigazságok „tek in te­ tében távolról sem olyan m egfellebbezhetetlen az em ­ berek vélem énye egym ás közt, m in t a tö rtén eti vagy tényigazságok tekintetében. E m beri lelk ialk atu n k te r­ m észetesebben hódol meg az igazságok első fa jtá ja előtt és ugyancsak term észetesen követeli, hogy az igazságok m ásodik f a jtá ja az elsőből v ett kövekkel le­ gyen kikövezve gondolkodásának ú tján . Istennek, ha hozzánk le a k a rt hajolni, alkalm azk o d n ia k ellett az em beri lélek á lta la te re m te tt alkatához, em beri te r ­ m észetünkhöz, term észetes hitetlenségünkhöz és az értékigazságok irá n t m egm utatkozó érzéketlenségünk­ höz: „szolgai fo rm á t” k ellett felvennie (Fil 2,5 kk), hogy hallhassuk, szem einkkel láthassuk, szem lélhessük és kezeinkkel illethessük k ijelen tését (1Jn 1,1). T ö rtén e­ lem m é k ellett v áln ia az em beriség történelm ében, hogy m ag át v elünk m egism ertesse és b en n ü n k et magához em elhessen, hogy „nagyságos dolgai”, „nagy te tte i” (Zsolt 106,2) á ltal az em b ert a tényeknek a r r a a kő­ sz ik lájára állítsa, ah o n n an ő t m ag át m eg láth atja.”66 P annenberg tehát az alapigazságot helyesen ragadta meg, egyezik azzal a szem lélettel, m elyet Pák oz dy László szólaltat m eg az előző idézetben, m elyből egy­ h ázu n k n ak a történelem és a kijelentés összefüggéséről szóló bizonyságtétele és v allom ása is kicsendül. K e­ resztyén gondolkodásunk legyen te h á t a tényigazságok­ ból v e tt kövekkel kikövezve, hogy az egyház tag jai így elju ssan ak „a teljes bizonyossághoz vezető ism eret egész gazdagságára” (Kol 2,2). P annenberg krisztológiá­ ja eszünkbe ju tta tja az Írás szavait: „És ő ad o tt né­ m elyeket apostolokul, m ásokat prófétákul, ism ét m a -

269

sokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a K risztus testének építésére, m íg e lju tu n k m in d n y ájan a hitn ek és az Isten P ia m egism erésének egységére, a felnőttkorra, a rra a nagykorúságra, am elyben elérjü k a K risztus teljességét. M ert azt ak arja, hogy többé ne legyünk kiskorúak, olyanok, akik m indenféle tan ítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az em berek csalásától, té v ú tra csábító ravaszságától; hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben m indenestől őhozzá, aki a fej, a K risztus" (Ef 4,11—15). P annenberg az a tanító, akinek m űve — anélkül, hogy a kérdőjeleket bevonnánk és a k ritik a i elem zésről le­ m ondanánk —, az egyházat a K risztus ism eretének a teljessége felé segíti, gondolkozásra, az igazság m eg­ ism erésére készteti. B ár nem lehet figyelm en kívül hagyni azt a paradoxont, m elyet Ef 3,19 szólaltat meg: „És m egism erjétek K risztusnak m inden ism eretet m eg­ haladó szeretetét”, vagyis azt, hogy a K risztus ism ere­ tében m inden ism ereten tú l levő szeretetközlésről van szó. Az igazság soha nem válik el a szeretettől. De ugyanakkor nem szabad a jánosi prológus egyik m on­ datáró l sem elfelejtkezni; „telve kegyelem m el és igaz­ sággal” (Jn 1,14). Jézus az igazságot, a m agát k ije le n ­ tő isteni valóságot hozta, azaz nem csak ú jjá te re m tő szeretet erőket, m ás szóval kegyeim et, hanem a szel­ lem nek olyan ragyogását, m ely az egész világm indensé­ get bevilágítja. Isten lénye nem csak ajándék, kegye­ lem, m ely élettel és öröm m el tölti el a szívet, hanem a szellem tündöklő ragyogása, az összefüggések csodála­ tos rendszere, az Igazság, m ely m egelégíti az elm ét. E zért nem lé p h etü n k tú l a pannenbergi krisztológián, a belőle érkező fig yelm eztetés elfogadása nélkül, am ely éppen a m i ko ru n k nagykorúságra törekvő egyházá­ na k és keresztyénségének szól. P ál éppen a nyelve­ kenszólás összefüggésében m ondja: „Testvéreim , ne le­ gyetek gyerm ekek a gondolkozásban, hanem a rossz­ ban legyetek kiskorúak, a gondolkozásban ellenben ére ttek legyetek” (iK o r 14,20). Óvás és figyelm eztetés van ebben a krisztológiá­ ban, T illich a XX. században az egyházat a r r a figyel­ m ezteti, hogy „a történelem kairosza vándorolni fog és a történelem életerői ta lán m á su tt fognak feltörni, úgyhogy az egyház m int m egm erevedett kijelen tésin ­ tézm ény elm arad és visszam arad a jelen k ortól”.67 De az egyház, m ely ezt a figyelm eztetést elfogadja, ugyanakkor el is indul, hogy a tan ítás és intézm ény m egm erevedett kem ény héját, m ely a valóságtól el­ v álasztja és elzárja, széttörje. Ez a krisztológia is ilyen kísérlet, m ely az egyházat a valóság és a történelem m ai összefüggései között új ö n tu d a tra a k a rja segíteni. M indnyájan benne élünk egy gondolkodási ren d szer­ ben; meg vagyunk ró la győződve, hogy nekünk van igazunk és a m i teológiai rendszerünk a jó. E zekre a m á r beidegzett gondolatainkra, m erev tan re n d sze rü n k ­ re jönnek Isten im pulzusai és k iforgatnak m in k et a m agunk igazságából, gondolkodásából és egy új gon­ dolkodási rendszerbe vezetnek át. Ezt az u ta t nem le­ h et m eg tak arítan i sohasem , m e rt ez a hit útja. Isten kim ozdítja az egyházat a régiből, m int ahogyan Á b­ r a hám , Izráel, a tanítványok, a zsidókeresztyének is á t­ élték, — és új cselekvéseiből fakadó új gondolatrend­ szer k ia lak ításá ra indít. O lykor vállalni kell az egyház­ nak, hogy egész m ú ltját, ta n alk o tásá t így érték elje át, ahogyan Pannenberg tette, m ég ak k o r is, ha ennek eredm ényeivel nem m indenben értü n k egyet. b) Az első pontban k o nfrontálódtunk P an n en b erg ­ nek a kijelentésről, hitről és igazságról m ondott tételei­ vel. Most pedig a konzekvenciákat a L élekről és em ­ berről m ondott m egállapításaiból vonjuk le. P annen­ berg szem benéz azzal a dilem m ával, hogy a k risztu s­

270

ü zen et igazságának a kérdése elől a Szen tlélekre való hivatkozással elm e n ek ü ljü n k . H angoztatja, hogy egy nem meggyőző ü zen et nem n y erh et meggyőző erőt a S zentlélekre való hivatkozással. A L élek az üzenet ig azság k ritériu m ak én t nem vehető igénybe, úgy, hogy valaki a rra hivatkozik: „ezt ő a Lélektől k a p ta ”. A ttól m ég nem lesz igaz egy üzenet, hogy v alak i a L élekre fo rrásk é n t hivatkozik. A K risztu s-ü zen et meggyőző ere je csakis a tartalm a révén biztosítható, és a Szent­ lélek éppen ezt a ta rta lm a t érin ti (1K or 12,3). A L élek n em áll ellen tétb en és konkurrenciában az érveléssel. A L élekre való hivatkozás n em je len th eti az é r v e lé s és gondolkozás m e g ta k a rítá sá t08 Egyedül a h írü l a d a n ­ dó esem ényben lakozó értelem ad h a tja m eg az üzenet igazságát. (H ozzátehetjük viszont k ritik ak én t, hogy a leggyönyörűségesebb igazság is csak a S zentlélek által válik m elegítő és éltető erővé.) S zerinte a S zentlélek­ re való hivatkozás a szubjektivizálás és in d iv id u alizá­ lás te n d en c iáját hordozza m agában, és ezen az úton az egyház életét a szétbom lasztás fenyegeti. A Szent­ lélek re való hivatkozással nem szabad visszaélni, m in t­ h a a h it tartalm a csak a kegyes szu b jek tiv itás szám ára lenne megfogható, m iközben lem ondunk arról, hogy az igazságot a b en n e rejlő kötelező erő m indenki szá­ m á ra érvényes igényével hirdessük. Az igazsághoz hozzátartozik an n ak m indenki sz ám ára érvényes v ol­ ta69 A L élek valósága ab b an van, hogy a K risztus fel­ tám adásához, és a b en n e m egjelent ú j élethez kapcso­ lódik. Ez az új élet pedig m in t az em b er jövőjét m eg­ h atározó valóság m á r a jelen ü n k b e is behatol, és az em b ert a jövő felé segíti. Így az igazság érvényes ere­ je nem szorítható, a kegyesség szű k területére, hanem igényli az em beri élet tágasságát. Ebből következik, hogy a zá rtság és gettóiét hely ett a nyitottság, az em ­ b e r jelen p roblém áival való belső azonosulás lesz a je le annak, hogy a L élek m u n k á ján a k igazságm ozzana­ ta igehirdetésünkben és szolgálatunkban fellelhető, A Lélek ugyanis nem visszavonulásra, az egyetem es igaz­ ságról való lem ondásra, a világból való kilépésre kész­ tet, m e rt a L élek sohasem lehet valam i asylium ig­ n o ran tiae a kegyes ta p asz talat szám ára. A L éle kk el való visszaélés, ha a rá való hivatkozás a tudatlanság palástjába való rejtőzködés lesz, vagy pedig az em b e­ ri lét szám ára éppen m a n élkü lö zh etetlen igazságok m eghirdetéséről való lem ondást eredm ényezi. E llen­ kezőleg, ahol a L élek jelen van, o tt a horizont kitárul és az eljövendő világ egyetem es látásának a fényébe kerü l a je len világ. A L élek teh á t az egész világra érvényes átfogó látásokat ad, hiszen a L élek a fe ltá m a ­ d o tt K risztus L elke és a K risztu s feltám adása pedig előleg a végső nagy kijelentésből. É rthető, hogy P an­ nenberg, ak i a feltám ad ásn ak m inden em b er életé rtel­ m ezését és jö v ő jét m eghatározó esem ényen tájékozó­ dik, elv ála szth ata tla n n ak lá tja a jelen igehirdetését az em b er m ai értelm ezésével való kapcsolat m eg találásá­ tól. K ülön könyvet szentel annak, hogy az em b erre vonatkozó szociológiai és m élylélektani k u ta tás e re d ­ m ényeit a teológia szemszögébe állítsa, és a teológia v iszonyát az em b er v ilág ra ny ito ttság án ak a m ag a­ tartásan tro p o ló g iai értelm ezéséhez fe ltá rja .70 S zám á­ ra a Lélek jelen léte az egyetem esség irán y áb a h at és az em berértelm ezés irán ti nyitottságra, az em b er je ­ len kérdéseinek a m élyebb k u ta tá s á ra és m egértésére vezeti az egyházat. K ik erü lh etetlen és figyelem re m él­ tó szem pontoknak kell ezeket ta rtan u n k . c) Pannenberg gyakran hangoztatja a zt a fe lism e­ rést, hogy a K risz tu s-esem ényben a történelem végét anticipáló előzetes egésznek a gondolata szólal meg. A hagyom ányos két-szövetségközi zsidó ap okaliptika n ó m e n k latú rá ját h ív ja segítségül, hogy kim u tassa a

bibliai esem ényeknek egyetem estörténeti jelentőségét. Az egyetem estörténeti szem lélet a la p ja te h á t az, hogy a K risztus-esem ényben anticipálódtak azok az em b erés em beriségtörténetet m eghatározó végső valóságok és igazságok, am elyek a K risztus-esem ény igazságát az egész em beriség szám ára érvényessé teszik, de u gyan­ ak k or ezzel m á r m ost az em beriséget m eg is ajá n d é ­ kozzák. Így a keresztyén élet az em ber végső m egha­ tározottságának egyetem es szem léletét hordozza sőt az egyetem es történelem kiteljesedését form áló erővé lesz. Mi haszna van az anticipáció gondolatának és m ily en ekkléziológiai konzekven ciá k táru ln a k fe l ebben? Ha az em b er létének és a tö rténelem nek a teljessége r a ­ gyogott fel előlegképpen a K risztus-esem ényben, m int a végső teljesség anticipációjában, akkor lehet azt h ir ­ detni, hogy az em b er a történelem esetlegességében és a lét töredékességében m égis a teljesség előlegét k apja, és ezt élheti meg. H atalm as lehetőség te h á t a K risztus feltám ad ásán ak a tá v latáb a n élni, m ert m eg­ jelenik m á r m ost az em beri lé t végső-teljes igazsága, előlegezetten. És ez az egész történelem re, az egész em beriségre érvényes. H a az em ber ezt a bizonyossá­ got m egtalálta, hite történelem form áló erővé lesz. E b ­ ben van a K risztu s-h it óriási jelentősége. Ha pedig a K risztu s-esem én yn ek ezeket az erőit belevisszük a szo­ ciális és politikai szférába, akkor a teljesség látom ásá­ hoz és ígéretéhez, azaz egy valóságos m odellhez, m in t a végérvényes igazságot hordozó m odellhez lehet szabni és alakítani az em beriség egyetem es történetét. Ez a k e­ resztyén élet egyetem es szolgálatának a teológiai a la p ­ ja P annenbergnél. H a ezt a szót, hogy szolgálat így nem is m o n d ja ki, de ezzel m égiscsak e rre a valóságra gondol. A jövő nagy látom ása a szolgálatról, szeretet­ ről és az élet végső m egújulásáról így kerül bele a keresztyén h iten és életen á t az em beriség életének a nagy vérkeringésébe. Vagyis az eszkhaton nagy igaz­ sága az em beri lét és az em beriség végső beteljesed é­ séről tö rtén eti valósággá válhat. Így akarja Pannenberg a kijelen téstö rtén etn ek az igazságait és ajándékait az egyetem es történ etn ek a ré­ szévé tenni, abba beleintegrálni, m e rt hiszen a r r a néz­ ve tö rté n te k . A hogyan Isten egykor a történ eten k e­ r e s z tü l je le n te tte ki önm agát, m a ú jra a történ elem valóságába a k a rja belevinni a K risztus-esem ény á ld á ­ sait. A K risztus-esem ény nincs kívül a történeten , így az egyház életében folytatódó K risztus-esem ény sem lehet kívül a történ eten .71 G randiózus nagy tá v la ta ez a keresztyén létnek, de igazában csak ebben a távlatban lehet és szabad m a a keresztyén egzisztenciáról beszélni. E zen a ponton M oltm ann látásához egészen közel ju t Pannenberg, b á r M oltm ann szüntelenül olyan erőkkel is számol, m e­ lyek kívül esnek a történelem kateg ó riáján .72 D e kö­ zel k erü l a m i látásunkhoz is, a szolgáló egyház teoló­ giai látásához, m ely az egyházat a történelem m ai esem ényeiben való je len létre h ív ja fel. Pannenberg gondolkodásának a jelentőségét így sum ­ m á zh a tju k : a keresztyénség történelm i alap jain ak a teljesebb m egértésére a k a r elvezetni, hogy a tö rté n e­ lem esem ényeinek a sodrásába az egyházat beállítsa. Nagy koncepció, m elynek látom ása alól mi sem von­ h atju k ki m agunkat. Dr. S zathm áry Sándor JEGYZETEK 1. W o lfh a rt P a n n en b erg , G ru n d z ü g e d e r C h risto lo g ie, G ü­ te rslo h , 1964; E z e n k ív ü l fo n to sa b b m ű v e i m é g : G ru n d fra g e n (sy stem atisch er T h eo logie, G ö ttin g en , 1967; O ffe n b a ru n g als G esc h ic h te , G ö ttin g en , 1965.; W as is t d e r M ensch, G ö ttin g en , 1964. — 2. B e rto ld K la p p e rt, D ie A u fe rw e c k u n g d es G e k re u ­ zig ten , N e u k irc h e n , 1974., 4. — 3. P a n n e n b e rg , G ru n d z ü g e d er C h risto lo g ie, 22—23. Az ő sk e re s z ty é n s é g h a g y o m á n y tö rté n e té t

vég ig elem ezv e k i le h e tn e m u ta tn i, h o g y a k risz to ló g ia i e lk é p ­ zelések a J é z u s-e se m é n y m ely m o tív u m a ib ó l n ő tte k kf. A p á li le v e le k b e n ez a fo ly a m a t jo b b a n v é g ig k ísé rh e tő , m in t az e v a n ­ g e liu m o k b a n . — 4. P a n n e n b e rg , i. m. 23. A k ije le n té s k a ra kt e r az e s e m é n y e k h e z n e m p ó tlé k k é n t jö n hozzá, h a n e m b e n n ü k la k ik . E z é rt tu d já k a h ite t m eg alap o zn i. — 5. P a n n e n b e rg e g y e té rtv e id ézi A lth a u s m e g á lla p ítá s á t a k e re sz ty é n h a g y o ­ m á n y tö r té n e t d o g m a tik a i je le n tő sé g é rő l; „A J é z u s ró l v aló g o n ­ d o lk o z á s az első m e g á lla p ítá s tó l K ezdve K övetk e z m é n y e k e t von m a g a u tá n . A p ré e g z ie sz te n c ia , az e m b e r ré té te l, a trin itá s g o n d o la ta k e z d e tb e n m ég n em sz e re p e ln e k . A d o g m a tik a nem te h e ti m eg, h o g y a fe jlő d é s tö rté n e ti e re d m é n y é t m a g á tó l é r te tő ­ d ő n e k v eg y en és a la p k é n t e lfo g ad ja. A Jé z u s ir á n ti v a llá so s m e g n y ila tk o z á s le h e tn e a v a llá s tö rté n e tb e n g y a k r a n elő fo rd u ló ap o th e ó z is k ü lö n ö s esete. A d o g m a tik á n a k te h á t az a fe la d a ta , hogy az Ú jsz ö v etség k risz to ló g ia i fe jlő d é s é n e k a tá rg y i sz ü k ­ sé g sz e rű sé g é t v iz sg á lja és b iz o n y o ssá te g y e . . . Az újsz ö v etség i k risz to ló g ia m ögé k e ll a d o g m a tik a k ris z to ló g iá n a k v issz a m e n ­ ni, a d d ig az alap ig , a m e ly ik v issz a u ta l, a m e ly ik a J é z u s h ité t h o rd o zza. Ez a J é z u s tö rté n e te . A k risz to ló g ia a z t k ell, ho g y k é rd e z z e és a z t k ell, h o g y m u ta ss a , h o g y ez a tö r té n e t m e n y ­ n y ire alap o zza m eg a J é z u s b a n v a ló h ite t” A lth au s, D ie c h ris t­ lic h e W a h rh eit, 424.. Id ézi P a n n e n b e rg , I. m . 23. — 6. K lap ­ p e r t, i . m . 22. — 7. K la p p e rt, i . m . 22.. — 8. P a n n e n b e rg e zt a m o n d a to t A lth a u s m e g á lla p ítá s á v a l sz e m b e n h a n g o z ta tja , és k ie m e li: „A h itn e k e lső so rb a n azza l v a n d olga, a m i J é z u s volt. i. m . 22. — 9. K la p p e rt, i. m . 23. — 10. R. B u ltm a n n m ű v eib en m in d e n ü tt m e g ta lá lh a tó ez a sz em lélet, d e k ü lö n ö se n k ie m e l­ k e d ő : D as V e rh ä ltn is d e r u rc h ris tlic h e n Ch ristu sb o ts c h a f t zum h is to ric h e n Je su s , 1960. — 11. O. W eber, G ru n d la g e n d e r D og­ m a tik II., 1962., 36. — 12. K och tétele, a m iv el P a n n e n b e rg v itá ­ z ik így h a n g z ik : „M eg ism ern i az u r a t , ez u g y a n a k k o r m eg is­ m e rk e d é st je le n t, és ez a ta lá lk o z á s a k tu s á b a n tö rté n ik . Ez az is te n tis z te le tb e n m eg y v ég b e ” . „A z is te n tis z te le t h ú s v é te s e ­ m é n y ” . K och, D ie A u fe rs te h u n g J e s u C h risti, 1959, 323—328. K ü n n e th té te le így h a n g z ik : „M ivel J é z u s fe ltá m a d o tt ú r , h it­ b e n h a té k o n y a n m e g m u ta tk o z ik , és a h it b izo n y o s a b b a n, hogy Jé z u s az Úr él, e z é rt tu d a h it, e b b ő l k ö v e tk e z te tv e a N á z á re ti Jé z u s tö rté n e ti e g z is z te n c iá já ró l” . G la u b e n a n J e s u s ? 1962. 236. Id ézi P a n n e n b e r g i. m . 21. — 13. A K risz tu s e s e m é n y k ije le n té s­ k a r a k te r e az a k k o r i ese m é n y h e z , m in t o ly a n h o z ta rto z ik , ha n em a k a r ju k azt, h o g y c s u p á n é rte lm e z é s ü n k s z u b je k tív k ö rí­ té s e leg y en . P a n n e n b e rg , i. m . 22. — 14. P a n n e n b erg , i . m , 16. — 15. P a n n e n b e rg e g y e té rtő é n id é z i K ü h le r m e g á lla p ítá s á t; „ J é z u s a la k já n a k és ig e h ird e té s é n e k a tö r té n e ti r e k o n s tr u k ­ c ió ja m in d ig e lk ö te le z a n n a k tis z tá z á s á r a ; a Jé z u s tö r té n e té ­ ből h o g y a n á llh a to tt elő az ősk e re s z té n y K risz tu s-ig e h ir d e té s” . A fe la d a t a b b a n v an , h o g y a k e ttő k ö z ö tti k o n tin u itá s t é r te l­ m e s sé k ell te n n i. I. m . 17. — 18. P a n n e n b e rg ezen a p o n ton k i­ fe je z e tte n B u ltm a n n a l v itázik . Idézi e g y ik m e g á lla p ítá s á t: „ J é ­ zu s sz e m é ly e s z a v á b a n n y ílik m e g ’' (B u ltm an n , G la u b e n und V e rste h e n , I . 1933. 274.). E zzel sz em b en P a n n e n b e rg v a llja ; „A h it a tö r té n e ti Jé z u so n v aló m e g k a p a s z k o d á s ." (E beling, d as W e sen d e s c h ris tlic h e n G la u b e n s, 1959, 50. l. I. m . 18. — 17. P a n n e n b e rg . i. m . 17. — n / a . H iv a tk o z ik B a rth D o g m a tik á já ­ n a k IV / 1. § 64-ben k ö z ö lt té te le ire , de m e g e m líti azt, h ogy B ru n n e r, B a rth o t is m eg elő zv e ezt a k risz to ló g ia i m o d ellt á l­ líto tta le l D er M ittle r cím ű m ű v é b e n 1927-ben. E zen az ú to n h a la d t V ogel, C h risto lo g ie (1949) é s G o tt in C h risto (1951) e. m ű v e ib e n . I. m . 27. — 18. P a n n e n b e rg , i . m . 28. — 19. P a n n e n ­ b e rg , i. m . 28. — 20. P a n n e n b e rg f o n to s n a k lá tja ezen a p o n to n a L o g o sn a k a ré sz v é te lé t k ie m e ln i m in d a b b a n a m i á lta lá n o s em b e ri, m e r t ezen m ú lik a z e m b e rn e k az is te n b e n v aló ré sz e ­ se d ése. E z a Jé z u s e m b e rsé g e ir á n ti é rd e k lő d é sn e k egy fo n to s m o z z a n a ta . I. m . 28. — 21. T e lje se n k ív ü l e s ik e lk é p z e lé se in ­ k e n az h o g y az iste n i L ogos e lte k in tv e az in k a r n á c i ó t ó l és J é z u s e m b e rsé g é tő l h o g y a n v o ln a e lk ép zelh ető . I. m . 29. — 22. P a n n e n b e rg , i. m . 26. — 23. P a n n e n b e rg itt Sch le ie rm a ch e rre l v itá z ik ezen a p o n to n , a k i a z t m o n d ta, h o g y K risz tu s te v é ­ k e n y s é g é rő l c s a k úg y le h e t b eszéln i, hogy a je le n le g i e m b e r­ r e és a m a i g y ü le k e z e tre v aló h a tá s á ró l b e s zélü n k . P a n n e n ­ b e rg ezzel sz e m b e n a z t v a llja , h o g y m ie lő tt r á n k v o n atk o zó h a tá s á ró l szó e s n é k , elő szö r tő lü n k fü g g e tle n ü l a J é z u s sze­ m é ly é rő l szóló k ije le n té s e k k é p e z ik a k risz to ló gia a la p já t. I. m . 215. — 24. P a n n e n b e rg a zt h a n g o z ta tja , h o g y az ó p ro ­ te s tá n s d o g m a tik á b a n n e m az e m b e r J é z u sró l, h a n e m az Is ­ te n e m b e r Jé z u s K risz tu s ró l v o lt szó. A J é z u s ró l szóló m in d en m e g á lla p ítá s tá r g y a L u th e rn é l is az Iste n e m b e r. A m i sz e m lé ­ le tü n k ezzel sz e m b e n Jé z u s, m in t e m b e r, a k in e k is te n n e l való eg y ség e k é ső b b e n n y e r m e g a la p o z á st, i. m . 227, — 25. P a n ­ n e n b e rg sz e re tn é k ik e rü ln i a zt a d ile m m á t, h o g y J é z u s n a k i s ­ te n n e l v aló eg y ség e m á r k e z d e tb e n b e fe je z e tt té n y v o lt, vag y eg y k é s ő b b i e s e m é n y n e k k e lle tt eh h e z b e k ö v e tk e z n i, a fe l­ tá m a d á s ra é p ü lő és o n n a n v iss z a te k in tő sz e m lé le tb e n lá tja a kiv ezető u ta t. I. m . 317. — 26. K la p p e rt, i. m . 25.; P a n n e n b e rg , i. m . 115. 110, 47. — 27. P a n n e n b e rg n e m v ita tja M e lan ch th o n m e g á lla p ítá s á t: K risz tu s t m e g ism e rn i, eg y en lő jó té te m é n y e it m e g ism e rn i, m ég is a z t h a n g o z ta tja , h o g y Jé z u s iste n s é g e nem r á n k v o n a tk o z ó ü d v ö sség e je le n tő sé g é b e n áll. I. m . 32. — 28. P a n n e n b e rg sz e rin t J é z u s e m b e rsé g é rő l és a n n a k á lta lá n o s je ­ le n tő sé g é rő l, m in t a m e ly b e n b e n n ü n k e t k ép v isel is te n e lő tt c s a k a fe ltá m a d á s b a n le h e t b eszéln i. A szű ztő l s z ü le té s sz á m á ­ r a leg en d a, m ely J é z u s k ü lö n le g e s e m b e rv o ltá n a k je le n tő sé ­ g é t a k a r ta elő leg ezetten , ú tjá n a k k e z d e té n k if ejezn i. I. m . 146. — 29. Ez a m o n d a t V ogellel v itá z v a h a n g z ik el, k ris z tó ló g iá já ­ b a n a b b ó l in d u l ki. h o g y az e m b e r Jé z u s b a n Iste n a m i h e ­ ly ü n k r e lé p e tt. I. m . 326. Je g y z e t 86. — 30. P a n n e n b e rg a r r a a m e g á lla p ítá s ra ju t, h o g y az a p o k a lip tik a v o lt a szellem i h o ri­ zo n t. a m e ly b e n J é z u s Iste n k ir á ly s á g á t h ird e tte . K ä s em a n n al és C o n z elm a n n al v itá z v a v éd i m e g e zt a tételt. I. m . 56. — 31. P a n n e n b e r g E belinggel v itázik , m e r t E b elin g té te le az, ho g y Jé z u s a fe ltá m a d á s a á lta l v a la m i o ly a n lett, am i előzőleg nem v o lt. I. m . 135. — 32. P a n n e n b e rg , I. m , 135. — 33. K la p p e rt, i. m . 28. — 34. P a n n e n b e rg a z t b iz o n y ítja , h o g y az is te n i P n e u ­ m a á lta l m e g a la p o z o tt iste n fiú sá g n em a f öldi J é z u s n a k szól,

271

h a n e m a h a lá lb ó l fe ltá m a d o ttn a k . F e ltá m a d á s és L é le k k e l való fe lk e n e té s ö ssz e ta rto z n a k . F őleg R óm 1,3-ra, az i t t ta lá lh a tó „ k é t f o k ú ” k risz to ló g ia i k ije le n té s r e é p íti té te lé t. I. m . 114— 115. 35. P a n n e n b e rg , I. m . 34. A z s id ó k e re s z ty é n e k az is te n fiu sa g o t a J é z u s n a k k ö lc sö n z ö tt L é le k je le n lé te á lta l é r te tté k , m íg a p o g á n y k e re s z ty é n e k az iste n fiú sá g o t fiz ik a ila g é rte tté k , m in t az Is te n lé n y é b e n v aló ré sz e se d é st. A M á rk e v a n g é liu m a alp elképz e lése a h e lle n is ta g o n d o lk o z á sb a v aló á tü lte té s p é ld á já t m u ta tja . I. m . 115. Az a le x a n d ria i k risz to ló g ia é rte l­ m ez é sé t a 119—121 o ld a la k o n fe jti ki. — 36. P a n n e n b e rg k e d ­ v elt k ife je z é se I s te n n e k J é z u ss a l v a ló k ije le n té sa z o n o ss á g a . S z e rin te eb b e n a m e g je le n é s s z e rin ti je le n lé t és az ó eg y h áz á lta l k e d v e lt sz u b sz ta n c iá lis je le n lé t e g y a r á n t b e n n e fo g la lta ­ tik . I. m . 131. — 37. P a n n e n b e rg h á ro m fo k o t k ü lö n b ö z te t m eg. A z e g y ik fo k Is te n e p ifá n iá ja J é z u s b a n lén y e g a z o n o ssá g n é l­ k ü l. A m á s o d ik fo k a L élek je le n lé te a d o p tá c ió s é rtelm e, a m e ly az is te n i s z fé rá b a ta rto z ó h y p o sz ta z isz t ta rta lm a z z a . A h a r m a d ik fo k Is te n n e k J é z u ss a l v aló lé ta z o n o ssá g a . C sak ezt a h a r m a d ik a t t a r t ja e lfo g a d h a tó n a k . I. m . 123—124. — 38. A zsi­ dó a p o k a lip tik a s z e rin t a te lje s k ije le n té s a v ég id ő e re d m é n y e . Jé z u s f e ltá m a d á s a a m in d e n e m b e r e lő tt álló v é g n e k a m e g je ­ le n é s e és b e tö ré se , e z é rt a tu la jd o n k é p p e n i k ije le n té s. I. m. 127. — 39. A K ris z tu s -e s e m é n y b e n Is te n ö n k ije le n té sé rő l b e ­ sz éln i a n n y it je le n t, h o g y a K risz tu s e se m é n y , h o g y Jé z u s m a ­ g áh o z Iste n lé n y é h e z ta rto z ik , i. m . 128. — 40. a k ije le n té s fo g alo m egész p ro b le m a tik á ja , a k ije le n tő és k ije le n te tt k ö z ti ö sszefü g g és c s a k az ú ja b b k o ri th e o ló g iá b a n lé p e tt e lő té rb e a filo z ó fiai is te n b iz o n y ítá s és a th e is ta is te n k é p és v ilá g k é p ösz­ szeo m lá s a u tá n , I. m . 129. — 41. Az in k a rn á c ió sk risz to ló g ia m i­ tik u s v o n á s t n y e r, h a b e n n e k é t lé n y je le n ik m e g : az ö rö k i s ­ te n F ia és a fö ld i-e m b e ri Jé z u s, h o lo tt Jé z u s k o n k r é t lé te ezt a k e ttő t e g y ü tt h o rd o zza. I. m . 154. — 42. M u n k á já n a k elő sz a ­ v á b a n . a k risz to ló g ia m e g a la p o z á s á b a n k ife jti e r r e v o n atk o zó n é z e té t. I. m . 11. — 43. P a n n e n b e rg ezen a p o n to n W eb errel v itázik , a k i le h e te tle n n e k ta r t ja a k risz to ló g ia le n trő l tö rté n ő k iin d u lá s á t. I. m . 29. — 44. H a az in k a rn á c ió s g o n d o la t nem csú cs, h a n e m k iin d u lá s, a k k o r b e le b o n y o ló d u n k a k é t te rm é ­ s z e trő l szóló v itá b a n , és a d o k e tiz m u s, m o n o fiz itizm u s p ro b ­ le m a tik á já b a n . I. m . 300. — 45. I. m . 26. — 46. K la p p e rt, i. m. 31. — 47. K la p p e rt, i. m . 31; P a n n e n b e rg , i. m . 64. — 48.. E zt a g o n d o la to t m ég b ő v e b b e n k if e jti m á s ik m ű v é b e n : O ffen b a­ ru n g a ls G esch ich te, C h ristlic h e G la u b e n s le h re (2. k ia d á s, 1886) cím ű m ű v é b e n k if e jte tt in k a rn á c ió s k risz to ló g iá ssa l. I. m . 314. — 50. K la p p e rt, i. m . 34—35. — 51. K la p p e rt, i. m . 34—35. — 52. P a n n e n b e rg , i. m . 252. — 53. P a n n e n b e rg s z e rin t Jé z u s fel­ tá m a d á s a felő l le h e t és k ell fe lte n n i a k é r d é s t: m ié rt k e lle tt J é z u s n a k a sz en v ed és ú tjá n a k e re sz th e z é rk e z n i, a m ik o r I s ­ te n c s a k a h a lá lb ó l v aló fe lt á m a d á s u tá n á llo tt k i a m e lle tt a h a lla tla n ig é n y m elle tt, am e lly e l Jé z u s fe llé p e tt. Ez a th e o ló ­ g iai k é rd é s k e z d e tb e n is sz o ro n g a tó volt. I. m . 252. — 54. P a n ­

n e n b e rg , i. m . 60—61. — 55. K la p p e rt, i. m . 57. — 56. P a n n e n ­ b e rg ezen a p o n to n S c h le ie rm a c h e rre l v itá z ik , és a z t h a n g o z ta t­ ja , h o g y az egész X IX . sz áz a d o n k e re sz tü l a J é z u s b a n m e g je ­ le n t ú j te re m té s e sz k h a to ló g ik u s k a r a k te r é t fé lre is m e rté k . I. m . 211. — 57. P a n n e n b e rg ezen a p o n to n a J é z u s kö zeli v á ­ ra d a lm á n a k a k é rd é s é rő l b eszél, a m e ly sz e rin t I s te n k irá ly s á g a m é g az ő g e n e rá c ió já n a k az id e jé n be fog tö rn i. V élem én y e sz e rin t J é z u s n e m té v e d e tt. B e te lje s e d e tt, a h o g y a n a p ró fé ta i íg é r e te k b e te lje s e d é sé rő l le h e t beszélni. I. m . 232. — 58. P a n ­ n e n b e rg n e k k e d v e n c té m á ja J é z u s ró l a m á s o d ik A d á m rö l való th e o lo g u m e n o n . A p á li Á d á m -tip o ló g iá t ré sz le te s e n értelm ezi, B ra n d e n b u r g e r és C u llm a n n th e o ló g ia i é rte lm e z é s é t k r itik a i­ la g elem ezv e. I. m . 200—210. — 59. K la p p e rt, i. m . 60. — 60. K la p p e rt, i. m . 60. — 61. P a n n e n b e rg , O ffe n b a h ru n g a ls G e­ s c h ich t e, 100; M észá ro s I s tv á n : A k ije le n té s és a tö r té n e t h e r ­ m e n e ü tik a i k a p c s o la tá n a k k é rd é se i, D o k to ri é rtk e z é s, 1978, 62. k k . — 62. P a n n e n b e rg . I. m . 100. Id ézi M észáro s Is tv á n , i . m . 64. — 63. P a n n e n b e rg , G ru n d fra g e n sy s te m a tis c h e r T h eo lo g ie, 223. — 64. P a n n e n b e rg , i. m . 223. P a n n e n b e rg A lth a u s k é rd é s é re ig y e k s z ik v á la sz o ln i E in s ic h t u n d G la u b e c. ta n u lm á n y á b a n . A lth a u s u g y a n is a z t h a n g o z ta tja , h o g y a h it m a g a alap o zza m eg az is m e r e te tt é s h it z á r ja m a g á b a az is m e re te t. J ó lle h e t a h it fe lté te le z eg y te rm é sz e te s ism e re te t, a tá jé k o z ta to tt e s e ­ m é n y e k té n y s z e rű s é g é n e k is m e re té t, ez a z o n b a n m ég n e m az Is te n k ije le n té s é n e k az is m e re te . P a n n e n b e r g a r r a h iv a tk o z ik , h o g y m in d e n b iz a lo m n a k a b iz a lo m ra m é ltó sá g a la p já t k ell m e g ta lá ln i, v a g y is a fid u c iá n a k a n ititia és a s s e n s u s á lta l k ell eg y e g y sé g e t k é p e z n i. — 65. P a n n e n b e rg A lth a u s sz o ro n g a tó k é r d é s e ir e v á la sz o lv a a k i a k ije le n té s = tö r té n e t ö sszefü g g ést k é rd ő je lle l lá tta el —, v é g ü l is le ír ja e z t a m ondatot*. „ E n n e k a tö r té n e tn e k a tá r g y s z e r ű m e g ism e ré s e a z é rt n em m ás, m in t elő leg ezett je lle g é n e k a n y o m o n k ö v e té s e , azaz a m e g ism e rő e n ­ g e d i m a g á t a h it m o zg ásb a b e v o n n i” . G ru n d fra g e n s y s te m a ­ tis c h e r T h eo lo g ie, G ö ttin g en , 1971, 236. — 66. P á k o zd y L ászló M árto n , B ev ezetés a B iblia á lta lá n o s is m e rte té s é b e , k é z ira t, B u d a p e st, 1972, 6. P á k o z d y L ászló k e z d e ttő l fo g v a h a r c b a n á llt a B u ltm a n n féle k é rü g m á v á zsu g o ro d ó tö rté n e tie tle n sz e m lé ­ le tte l a R ef. G y ü lek eze t és a R ef. E g y h áz h a s á b ja in ír t ta n u l­ m á n y a ib a n . — 67. Id ézi G ollw itzer, A u s sic h te n d es C h riste n ­ tu m s, M ü n c h en , 1965, 13. — 68. P a n n e n b e rg , G ru n d fra g e n sy s ­ te m a tis c h e r T heologie, 228—229. P a n n e n b e rg ezzel ö sszefü g g és­ b en k ife jti, h o g y a L élek az ő sk e re s z ty é n fe lfo g á s s z e rin t a j é ­ zu s f e ltá m a d á s á n a k az e se m é n y é h e z k a p c so ló d ik . A zt é rte lm e ­ zi, a b b ó l m e rít a m i eb b e n az e s e m é n y b e n v ég b em en t, e z é rt is a S z e n tlé le k a K risz tu s L elk e. I. m. 234. — 6.9. P a n n e n b e rg , i. m . 235. — 70. P a n n e n b e rg , W as is t d e r M ensch (Die A n tro ­ p o lo g ie d e r G e g e n w a rt im L ic h te d e r T h eo lo g ie), G ö ttin g en , 1976. — 71. P a n n e n b e rg , G ru n d fra g e n , 235—236; M észáros I s t­ v á n , I. m . 73—78. — 72. M o ltm a n n , Die T h eo lo g ie d e r H o ffn u n g , M ü n c h en , 1966, 92—93.

A gyülekezetek élete és az egyházi szolgálat Pál leveleiben Az ecclesia sem per reformanda és a sola Scriptura elvek a rra köteleznek bennünket, hogy az egyház éle­ tén ek m inden korszakában hozzám érjük m ag u n k at az apostoli tanításhoz és gyakorlathoz. K ülönösen fontos ez akkor, m ikor olyan rendkívül jelentős korszakban vagyunk, m in t n apjainkban. E gyházunk életét m a a népegyházból a szem élyes hitvalláson alapuló egyház­ tagság felé való átm enet jellem zi. Ez a dinam ikus fo­ lyam at, m ely k o runk társad alm i átform álódásáv al egy­ időben és azzal szerves összefüggésben megy végbe, m éltán nevezhető új reform ációnak. B á r a refo rm á­ ció, helyesen m egértve, sohasem befejezett tény, h a ­ nem folyam at, bizonyos tö rtén eti korszakokban a fo­ ly am at intenzitása olyan m értékben m egnövekszik, hogy az jelentőségében csak, m in t új korszak elérk e­ zése értékelhető. A szem élyes hitvalláson alapuló egy­ háztagság. Illetve egyházi stru k tú ra h e l y r e á l l t a fel­ tétlenül a legnagyobb esem énye az egyház életén ek a reform áció óta, és egyik legnagyobb esem énye a 313-as M ilánói Edictum óta. Az új reform ációnak ebben a fo­ lyam atában az egyháztagság kérdése nem értelm ezh e­ tő csupán individualista módon. Ez ellen a nagyon is jelenlevő kísértés ellen küzdenünk kell. Ez a küz­ delem akkor eredm ényes, ha az egyház és az egyház felad ata összefüggésében megy végbe. Az ily módon végbem enő szellem i erőfeszítések között é rte ttü k meg a m egújuló, szocializm ust építő társadalom hoz való új, pozitív viszony kiépítésének szükségességét, ezzel együtt azt, hogy Jézus K risztus egyházának szolgáló egyháznak kell lennie.

272

Szükséges azonban az egyház önm aga m egértésének ú tjá n előhaladnunk, és a m ost időszerű teendőket felis­ m ernünk. A tegnapi döntések helyes v o lta — gondolok itt m indenekelőtt a 30 évvel ezelőtt született Z sinati D eklarációra, m ajd az ak k o r M agyar K öztársasággal k ö tö tt E gyezm ényre — lehetőséget ad m a i küzdel­ m eink jó m egharcolásához, de azt feleslegessé nem te­ szi. Önm egértés az egyházban nem képzelhető el é le t­ től elvonuló k ontem pláció közben. Ez csak a feladatok végzése közben lehetséges. A refo rm áto ro k élete és ta ­ n ítása bőségesen szolgáltat p éld ák at erre nézve is. Az egyház önm egértésének kérdései m a nagym értékben a gyülekezetre vonatkoznak. Röviden így lehetne a p ro b ­ lém át összefoglalni: M it je le n t a szolgáló egyház p rin ­ cípium a a gyülekezetek g y ak o rlatáb an ? Itt tu la jd o n ­ képpen az Egyház titk á n a k jobb és m élyebb m egérté­ séről v an szó. A fenti som m ásan m egfogalm azott k é r­ dés azonban tu lajd o n k ép p en egy nagy k érdéskom ple­ xum , m elyből az alábbi p ro b lém ák at em eljük ki, m e­ lyek a legfo n to sab b n ak m u tatk o zn ak ; egyháztagság és K risztus-követés; gyülekezet és Ú rvacso ra; egyházta­ gok és az egyházi szolgálat; gyülekezetek és az egy­ házkorm ányzás; kathekézis és keresztyén család; d ia­ kónia és evangélizáció; nők és férfiak az egyházban. Ezek a kérdések alk o tjá k a Sitz im L eben-t, m ely­ ben eligazodást k eresve az írásh o z fo rdulunk, és m e­ lyekre nézve a Corpus P au lin u m m egkérdezése különö­ sen hasznosnak m utatkozik. De nem ép íth etü n k k iz á­ rólag P álra. A Sola S crip tu ra elv arán y o sság ra való tö rek v ésre is int. U gyanakkor P á l sem felel — leg­

alá bbis közvetlenül — m inden kérdésre. Még kevéssé teheti ezt egy ilyen rövid tanulm ány. Az Egyház életének az apostolokéhoz való hozzáiga­ zítása nem jelenti, és nem is jelen th etn é az apostoli kor pontos lem ásolását. E rre a reform áció sem törekedett, hanem a m aga korában m érte meg, és igazította hozzá az egyház életét az apostolok tanításához és gyako rla­ tához. Egyrészt jelentős állom ása volt ez az átform áló ­ dás folyam atának, m elyet a Szentlélek Isten az Egy­ ház életében az Ige á ltal m unkál. M ivel pedig az Ige Istennek a történelem ben em beri feltételek között hangzó beszéde, e beszéd dokum entum ának az íro tt igének a vizsgálata is ugyanazon em beri feltételek kö­ zött. teh át a történeti k ritik a eszközeinek felhaszn á­ lásával végezhető eredm ényesen, és az egyház szám ára igazán hasznosan. * Az Újtestam entom k utatói jórészének alapos vizs­ gálódáson alap u ló meggyőződése szerint a hagyom á­ n y o s C orpus P au lin u m b an v an n a k olyan levelek, m e­ lyeknek pali szerzősége kétséges. Ezek közé tartozik a Kolosséi Levél, az Efézusi L evél1, v alam in t a pásztori levelek.2 A Sola Scriptura prin cíp iu m a fen tiek szerin t értelm ezve nem akadályoz b ennünket a tö rté n e tk riti­ ka eredm ényeinek elfogadásában. Hiszen ezek a szent szövegek jobban való m egértését, és így az egyház éle­ tét és fejlődését szolgálják. Ezek a kutatások, illetve azok eredm ényei nem csökkentik ezeknek az írásoknak szám unkra való jelentőségét. A fent vázolt tényeket tu ­ dom ásul véve te k in tjü k m ostani vizsgálódásunk a la p ­ jául a hagyom ányosan P álén ak ta rto tt valam ennyi írást.3 F eladatunk a gyülekezetek életének ren d jérő l és szervezetéről való vizsgálódás. A gyülekezet életének ren d je kezdettől fogva lényeges apostoli követelm ény. Az 1K or 14,33.40 elsősorban a gyülekezet istentiszte­ leti életére vonatkozik, de m agában foglalja a ren d kö­ v etelm ényét az egyház életének m inden m egnyilvánu­ lá sára nézve.4 Rend azonban nem lehetséges szervezés nélkül. Éppen ezért a renddel együtt a szervezés k é r­ déseivel is foglalkozni kell. N em úgy van tehát, hogy v an n ak „lelki” kérdések, és azután szinte „szükséges rossz”-k én t elkönyvelve v an n a k szekundér jelen tő ­ ségű szervezeti kérdések, m elyekkel való foglalk ozás alacsonyabbrendű az elsőnél. K risztus valóságos Isten és valóságos em ber, akin ek teste, testi szenvedése, kereszth alála és feltám adása szem élyiségének, illetve tö rtén etén ek elengedhetetlen része. Éppen így elengedhetetlen az Egyház szám ára az életb e a ren d és szervezés ú tjá n való beletagolódás. Az Egyház — m in t látni fogjuk éppen a páli ta n ítá sb an — K risztus teste, m ely ugyanúgy, m in t m aga az Ú r K risztus valóságos testben tö rté n eti m ódon érzékelhe­ tően él. E nnek kétségbe vonása — krisztológiai an aló ­ g iá ra — ekkléziológiai doketizm usnak nevezhető. S zer­ vezet nélkül nincs egyház. Az 1K or 14,33.40 ezen gon­ d o lata az apostol írásaib an az ekklézsiák re n d jé é rt v a­ ló fáradozásban bontakozik ki. A rend és szervezés fontossága azt is jelenti, hogy a rossz szervezés vagy szervezetlenség súlyos károsodást je len t az Egyházra nézve. Ezekkel a kérdésekkel, m in t a lényeget érin tő p ro blém ákkal kell te h át foglalkoznunk. * Az Egyház valóságának m egragadására P ál több m e­ ta fo rát használ. Az 1K o r 3,9 pl. Isten szántóföldjének és épületének nevezi a gyülekezetet . Az Egyház élete és

szervezete szem pontjából különösen jelentős a te m p ­ lom és a test m odellje. M indkettő — továbbfejlesztve — m eg találh ató az Ef. és K ol.-ban is. P á l egész g o n ­ dolkodása szám ára különös fontossággal bír a te st m o­ d ellje (lK o r 12,27). Az Egyház P ál szerint nem olyan, m in t K risztus teste, hanem a K risztus teste. N ála nem m etaforáról, hanem ontológikus kijelen tésrő l van szó.5 Az Egyház az ért a K risztus teste, m ert a tagok en Christo vannak, és így egym ással is szervesen összetar­ toznak.6 Az en Christo kifejezést nem szabad csupán in dividuálisan értelm ezni, han em a soma tou Christouval való dinam ikus összefüggésben. K risztusban len ­ ni nem je len t m ást, m in t a Testben, te h á t a többi, en Christo élő em berrel is szerves közösségben lenni. Éppen ebben különbözük az unio m ystica cum Christo a m iszticizm ustól. Az Egyház a Kol, és Ef. szerin t is a K risztus teste. U gyanakkor azonban K risztus nagyobb, és felette v an az Egyháznak, ahogy a fej „felette” van a testn ek .7 Ez a gondolat nagyjelentőségű az Egyház önértelm ezése szem pontjából, m ert ez m enti m eg az egyházat attól, hogy ö nm agát az in k arn áció olymódon való fo ly tatásán ak értelm ezze, m ely fejét is önm agában hordozza valam ilyen „egyházfő” személyében. Az Egyház te h át ak k o r a K risztus teste, h a a ra jta kívül levő és n álán ál nagyobb Főhöz kapcsolódik (Kol 2,19). A Kol író ja — b árk i volt is — következe­ tesen b o n to tta ki az 1K o r 12,27 g o ndolatait a 12,5b é r ­ telm ében. A Kol 2,19 szem léletesen fejezi ki a test szá­ m ára a Főhöz való kapcsolódás elengedhetetlen fontos­ ságát. Az inak és a kapcsok úgy k ö tik a te st ta g jait a Főhöz, hogy egym áshoz is hozzá v an n a k kapcsolva, Ez a szoros, szerves egybetartozás az Ige és a Szentlélek á lta l lehetséges. Az Ige pedig a tö rténelem ben m egszó­ laló, m ajd in k arn áló d ó isteni szó, am ely ugyancsak tö rtén eti m ódon ad atik tovább. Ez a történ elem b en hangzó szó az apostol evangélium a (Gal 1,11). Ez teszi lehetővé — azáltal, hogy az em b er elé á llítja a k ereszt­ refeszített és feltám ad o tt K risztu st (Ga l 3,1) —, hogy az em b er en Christo legyen, és így a tö b b i hivővel együtt legyen a Testben. E zért fontos az egyház re n d je és szervezete, hogy t.i. ez kapcsolat, az „inak és kapcsok”, létrejö jjen ek , m eg m arad jan ak és m egerősödjenek. A G al 1 és 2 részeiben P ál hangsúlyozottan védi a m aga teljes apostoli tekintélyét, m elynek a la p ja az, hogy a kijelentés nem em bertől, hanem közvetlenül az Ű rtói való (Ga l 1,11). Mégis éppen itt tanúskodik P ál arró l is, hogy ezt a közvetlenül neki ad o tt evangélium ot „k o o rd in álta” a tö b b i apostolokéval (2,2.7—9) Ezen, a tö rtén eti összefüggéseket is m agábanfoglaló kapcsolat — m o n d h atn án k apostolica successio — nélkül, ha „m ennyekből szóló angyal h ird etn é” is (Gal 1,8) ham is lenne az evangélium , éspedig szükségszerűen len n e h a ­ mis. Ez a történetiség, az apostoli m artyria paradosis (traditio) jellege hozzátartozik az evangélium hoz. A k á ­ non m egform álásával a korai egyház elh atá ro lta ezt az apostoli tradíciót, az egyház későbbi tradíciójától, hogy az előbbi az utóbbi n o rm ája legyen.8 E n o rm a kom o­ ly anvételének előfeltétele a la tt azonban az egyház szá­ m ára m indig jelentős a z a h istó riai út, am elyen á t az apostoli hagyom ány hozzá eljutott. M aga a feltám ad o tt Ú r van m u n k áb an P áln á l éppenúgy, m in t a későbbi nem zedékekben az evangélium m egragadásában. A k é­ sőbbi nem zedék szám ára az apostoli m artyria a m eg­ ragadás eszköze, és ugyan ak k o r an n a k a históriai ú t­ n ak a n o rm ája is, m elyen keresztül az apostoli bizony­ ságtétel e lju t az egym ásután következő nem zedékek­ hez. M indez azonban m agában fo g lalja a históriai ú tn ak a kom olyanvételét is, m elyen keresztül az apostoli ta ­ núság to v áb b ad ato tt és m egérkezett. Ilyen értelem b en igaz, hogy egy-egy nem zedék az egyház valóságának

273

kontinuitásában, nem pedig „m ennyből való an g y al” hirdetéséből rag a d ja meg az evangélium ot. A refo m á­ ció pl. sok m in d en t felszám olt az egyházi tradícióból az apostoli tanúságtétel n o rm ája alapján, de a h istó riai ko n tin u itást kom olyan vette.9 Azaz az Ige az A nya­ szentegyházban szólal meg. Az egyháznak ezt a k a to li­ kus (egyetemes) asp ek tu sát az egyház ren d jéb en is ko­ m olyan kell venni.10 M indennek m u n k áló ja a feltám ad o tt Ú r, és a S zen t­ lélek. Az en Christo és az en p n e um ati szinte szinoni­ m ák a páli irato k b an .11 A K risztu s-test felépitője a Szentlélek, ak ik a L elket nyerik, azok a K risztuséi (Rm 8,1kk). A kik a L élek u ralm a alá kerülnek, azok pneum atikoi lesznek. Az 1K or 12,1-ben azonban a p n e ­ um atika a szó sem legesnem ű alakja. A zt a szót h asz­ n á lja itt az apostol, am it a gnosztikusok is nagyon szeretnek. Ezek a p neu m a tika -val dicsekszenek. P ál pedig velük polem izál. A zért veszi fel ezt a szót, hogy k ritik a ila g értékelje, és a későbbiek so rán a charisma­ ta-val helyettesítse.12 A L élek h atalm a ab b an m u ta t­ kozik meg, hogy az em ber egész lényével képes m on­ d ani a h itv a llá st: Jézus Ű r. A K risztu st Úrn a k m ondás képessége az alapvető charizma. Ez az a kegyelm i a já n ­ dék, am i m inden hívőnek m egadatik. Az te h á t a hivő em ber, aki e rre a v allástéte lre képes. T a rta lm a szerint ez a charism a az örök élet (Rm 6,23), m e rt az aján d ék az ajándékozótól el nem választható.13 Az örök élet, m in t charism a nem valam i élettelen tárgy, am it tu la j­ donba vehetünk, hanem az életet adó Ú rn a k az éle­ tün k b en való jelenléte, és a mi belekapcsoltatásunk az Ő életébe (Ga l 2,20). Ez az esem ény elv álaszth atatlan a keresztségtől, m elyben a T estben való beletagozódá­ sunk végbem egy (1K or 12,13; Rm 6, 3).14 Az Egyház, m in t K risztu s-test rea litá sa te h á t ta g ja i­ nak az Úrhoz való ilyen szerves összeköttetésével kez­ dődik, és folytatódik abban, hogy a tagok a test fu n k ­ cióinak betöltésében is részesednek. A K risztu s-testb en m inden aján d é k egyben felad at is. Így a szolgálat nem következm énye a kegyelem nek, hanem an n ak m egva­ lósulási fo rm á ja és realitása. Az örök élet m egelevenít, és engedelm ességben m utatkozik meg.15 A p áli érték e­ lés szerint a pneum atika csak akkor érvényesek, h a azok egyben charista is: nem önm agunkból kiizzadott „lelkiség”, hanem a teljes élet az Ú rb an való élet a já n ­ déka. H a pedig ilyen aján d ék , a k k o r az a K risztu st Úrn a k valló; és az Ő szolgálatában részesedő életben m utatkozik meg. Ezért, ennek felism erésére v an szük­ ség a diakrisis ton p neum a to n a já n d é k á ra (1 K or 12,10). A m egítélés m aga objektív m érce segítségével tö rtén ik . N em az a döntő, hogy m ilyen form ában m utatkozik. Az ex tatik u s pn eu m atik a nem feltétlenül a L élek m u n ­ k áján a k eredm énye. Ezek a gnózisból és egyéb v a llá ­ sokból is — ism erősek. V iszont ezek is lehetn ek a L élek eszközei. A k rité riu m az, szolgálja-é az oikodomé-t, ré ­ szessé teszn ek -é K risztus szolgálatában. „Csak a szol­ g álat legitim izálja a charizm át.”16 A charisma te h á t nem azonos az enthusiazm ussal, de nem azonos a d u ­ alista m ódon értelm ezett u.n. „lelki dolgokkal” sem. A T est egyes felad atain ak végzése céljából az örök élet m inden hivőnek a d o tt ch a rizm á já ra épülnek a többi charizm ák. E zeknek végtelen sok v álto zata leh et­ séges az egyes hivő em berek szem élyisége és k ö rü lm é­ nyei szerint. Az ide vonatkozó listák egyike sem k im e­ rítő (1K or 12,8—10; R m 12,3—6; Ef 4,7). Az 1K o r 7,7 szerin t egy bizonyos állap o t is lehet charizm a. A lis­ tá k b an ta lá lh a tó charizm ák at K äsem ann három cso­ p o rtb a o sztja: a kérügm atikus, a diakóniai és a k ü b er­ nétikus charizm ák csoportjára.17 S zerinte ezek, illetve a m egajándékozott tagok a L élek u ra lm a a la tt építik a gyülekezetet , éspedig m inden külső gyám ol, illetve szervezés nélkül. Szervezetet, hiv atalt, p resb iteriu m o t

274

Kä sem ann a v itán felü l p álin ak ta r to tt levelekben nem talál. E lképzelhetetlennek ta r tja azt, hogy a z apos­ tol ne h ivatkozna ezek re a tiszta ta n é rt és a m aga apostoli te k in tély ért való harcb an , h a ezek o tt lettek volna a gyülekezetekben. B á r kétségtelen az, hogy pl. az 1K o r 12-ben nincs szó jogi-institucionális értelem ­ ben k ö rü lh atáro lt h ivatalokról. V alam iféle szervezett hiv atal-szo lg álat azonban van. E nélkül a 12,28b é rth e ­ tetlen lenne. Az 1Thess 5,12-ben és a F il 1,1-ben a v e­ zetők a gyülekezetben h atáro zo ttan felism erhető cso­ p o rtk én t em lítettetn ek . K ä sem ann és H arn ack sz erin t18 a pásztori levelekben m á r m utatkozó h iv a ta l-stru k tú ra a páli L élek-vezette gyülekezeti stru k tú ra helyébe a la ­ k u lt ki, és attó l való e lh a jlá st és m egszegényedést, a „korai katolicizm us győzelm ét” jelenti. Az kétségtelen, hogy a pásztori levelekben a m egszerzett szolgálat fontossága azelőtt nem ism ert m ódon hangsúlyoztatik. E zt azonban nem szükséges a p áli gyülekezetek ch ariz­ m atik u s stru k tú rá já v a l ellen tm o n d ásb an levőnek, vagy elfaju lásn ak tek in ten i. S okkal in k áb b jelen ti ez a rend és szervezés ered eti páli követelm ényének az élet fe j­ lődése á ltal m egkívánt kibontakozását. A ch arizm atik u s s tru k tú ra éppen azért, m e rt a T est összefüggésében funkcionál, m agában fo glalja a ren d és szervezés szükségességét és igényét, ahogy sem m ifé­ le test vagy te stü let nem képzelhető el valam ilyen ir á ­ nyítás nélkül. A k o rai p áli gyülekezetek életének, illet­ ve egyházszervezetének ko n stitu tív része m ag án ak az apostolnak a rendező, szervező, tan ító és felügyelő te ­ vékenysége. Az 1K or 12—14-ből kibontakozó kép nem teljes, h a az apostolnak ilyen tevékenységét figyelm en kívül hagyjuk. Ő éppen az ért küzd K o rin th u sb an és egyebütt olyan erővel apostoli tek in tély e elism eréséért (1K or 4,14; 9,1—2; 2K or 12,11k; Ga l 1,11kk), hogy ezt a tevékenységet fo ly tath assa: a ta n és az élet k érd ései­ ben, az Úrtó l v e tt m egb ízatására hagyatkozva és h iv a t­ kozva döntsön, utasítson és k ív á n ja m eg u tasításain ak vég reh ajtását. P ál egyházkorm ányzói tevékenységének legfontosabb eszközei a levelek, a k ik ü ld ö tt m u n k a tá r­ sak és a szem élyes m egjelenés (1K o r 4,17—21 etc.). Szervezői és egyházkorm ányzói tevékenységét az egyé- ' ni apostoli felelősség és a charizm atik u s gyülekezet közösségi felelősségének egyensúlya és összhangja je l­ lemzi. Az egyén és a közösség összhangja azonban nem csak az apostol és a g o n d ja ira bízott gyülekezetek viszonyában érvényesült, hanem a többi hozzá h aso n ­ ló felelősségű apostollal való viszonyában is. A Ga l 2 arró l tanúskodik, hogy ez a koordinálás m eg tö rtén t: P áln a k az Úrtó l való m egbízatását elfogadták a többi apostolok. Ez az elfogadás az apostolok kölcsönös egy­ m ástól való m egintésének és az ilyen intés elfogadá­ sá n ak a felelősségét is m ag áb an fo glalta (14.v.). Az Egy­ ház életének ebben az egészen k o rai szakaszában is v an helye az Isten tő l n y ert m egbízásból eredő egyéni felelősség gyakorlásának, v alam in t a közösségi felelős­ ségnek is. P áln a k ez az eg yházlátása és g y ak o rlata nyitva h agy­ ja az u ta t azon fejlődés előtt, am i a későbbiek sorún az egyházban a szolgálat h iv atalszerű kiépülésében be­ következett. I tt hosszú fo ly am atró l van sző. E nnek egyik állo m ását lá th a tju k az Ef.-ban, m ely k ifejezetten ta n ítja , hogy az apostolokat és a p ró féták at az Ú rtól k özvetlenül n y ert k ijelen tés teszi az Egyház alap já v á (2,20;3,5). A 4,11b -b en felso ro ltak az előbbiektől k ü lö n ­ böző k ateg ó riáb a tarto zn ak , ak ik n ek m á r a m u n k ak ö re is k ö rvonalazva v a n (4,12).19 A pásztori levelekben a hangsúly té m án k szem pontjából a h iv atal alap já u l szolgáló ch a rizm á ra esik. I tt nincs szó ugyan a gyüle­ kezet ch arizm atik u s szerkezetéről, d e a levél nyilván n em a p áli írások helyett, han em azok kiegészítésekép­

pen olvastatott a gyülekezetekben. E charizma össze van kötve a kézrátétellel, m elyet az 1Tim 4,14 szerint a. presbitérium, a 2Tim 1,6 szerint pedig az apostol végzett. E két hely együtt ism ét az egyéni és a közös­ ségi felelősség egyensúlyára utal. Az egyes szolgálatok tartalma, feladatköre nincs kifejtve. Az episkopoi és a presbyteroi egyes értelm ezések szerint szinonimák, m á­ sok szerint az előbbi, vagy előbbiek a presbiterek kol­ légiumán belül egy kisebb csoportra vagy egyénre utal­ nak.20 A pásztori levelek fő gondja az apostoli hagyomány megőrzése és továbbadása. Ez a gond teljesen érthető. Az egyház számban és területi elhelyezkedésben nö­ vekszik. Ugyanakkor növekszik a hamis tanítások által való félrevezettetés lehetősége. Történik ez akkor, m i­ kor Pál, és általában az apostolok nemzedéke, tehát azok, akik a gyülekezetek életében olyan nagy egyéni felelősséget hordoztak, távozóban vannak (2Tim 4,6k). Ki, vagy kik vegyék át ezt a felelősséget? Ez a prob­ léma. Ahogy azt a századforduló esem ényeiből, első­ sorban Ignatius antiochiai (syriai) püspök, az 1 K ele­ men levél, és a Didaché tanúságából ismerjük a to­ vábbadásra nézve még ekkora nem alakult ki egységes megoldás. Az első század utolsó 3 évtizedének esem é­ nyéről semmi közvetlen forrásunk nincs.21 Ignatius 107-ben útban van Rómába a mártiriuma felé. Útköz­ ben Kisázsiában sokakkal találkozik, és leveleket ír. Írásaiban a monarchikus episzkopátus erőteljes tám o­ gatója. Írásaiból az is kiderül, hogy Antiochiában és Smyrnában a monarchikus episzkopátus a hármas ta­ gozódású szolgálattal (püspök, presbyter, diakónus) már a bevett rend. Más gyülekezetekben, így pl. Filip­ piben és Rómában az 1 Kelemen tanúsága szerint is — nincs monarchikus episzkopátus. Ez utóbbinak el­ terjedése és m egszilárdulása a következő század bonyo­ lult fejlődési folyamatának eredménye. Ez a fejlődés és később az egész egyháztörténelem sok negatív p él­ dával is erősíti azt, hogy az egyházszervezés egészséges formáiban az egyéni és a közösségi felelősség összhang­ ban van. A történelem produkált ettől jobbra és balra való elhajlásokat. Minél inkább képes az egyház ezt helyreállítani vagy megvalósítani, annál egészségesebb lesz az élete. Ebből a szempontból a Magyarországi Református Egyház alkotmánya példamutató. Az apostoli hagyomány tartalma a tiszta tanítás és azzal összhangban folytatott élet. Az egyház tisztségvi­ selőinek elsőrangú feladata ennek megőrzése és to­ vábbadása. E feladat végrehajtására a Szentlélek tesz képessé, aki a kegyelmi ajándékot adja. A Szentlélek­ nek ez a munkája a kézrátételhez kapcsolódik.22 A Tim-ban a történeti „lánc” igénye világosan felism er­ hető. Az apostol az Úrtól veszi az evangélium ot (1Tim 1,11kk). Azt rábízza Timotheusra (1Tim 1,18a) a célból, hogy azt megőrizze és majd továbbadja alkalmas em ­ bereknek (2Tim 2,2). Ím e itt az apostolica successio, a késői judaista elgondolás és gyakorlat mintájára, ahol kézrátétel által a Mózes óta fennálló történeti folyto­ nosságba kapcsolódott a jelölt.23 Ugyanakkor azt is hangsúlyozni kell. hogy a Tim-ban nem a szem élyi­ jogi folytonosság a hangsúlyos, hanem a Lélek munká­ ja a tiszta tan megőrzésében és továbbadásában. A fe ­ lekezeti elfogultságtól m entes UT-kutatás egyre v ilá ­ gosabban látja, hogy a püspökök szem élyi-jogi folyto­ nossága sem a pásztori levelekből, sem az UT egészé­ ből nem igazolható.24 Kétségtelen azonban az, hogy Pál és Timotheus szem élyének van jelentősége, mint akik az egyház apostolokkal való összetartozásának, és egységének tanúi és jelei. Az Egyháznak, mint Isten népének az apostolica successio- járól van itt szó25, m e­ lyen belül az egyén—közösség fent kifejtett dialektikus

egységén belül van szerepe az egyesnek, de nem ön­ magában. Pál charizma-listáiban kevés olyan charizma van, melynek feladatköre világosan körülhatárolt. Az Ef 4,11kk viszont ad bizonyos-információt. A pásztori leve­ lek körvonalazzák nagy részletességgel Timotheus fel­ adatait, de hallgatnak a püspök, a diakónus és a pres­ biter munkaköréről. Ez csak a későbbi évtized ek fejlő­ désében fog majd bekövetkezni.26 A Timotheusnak adott megbízás az igehirdetés (2Tim 4,2) és annak őr­ ködő, féltőn-szerető figyelem m el kísérése, hogy a gyü­ lekezetek engedelmeskednek-é, és hogyan engedelm es­ kednek az igének. Azaz Timotheus szolgálatának elen ­ gedhetetlen része az episkopé, a felügyelet. A gyüleke­ zet felelős vezetőjének, és vezetőinek tudniok kell, hogy mi történik a gyülekezetekben. Az 1Tim 3,2-ben és egyebütt em lített episkopos-nak nevéből következ­ tetve — ugyancsak hozzátartozott munkájához ez a felügyelet. Éppen ezért látszik alkalmasnak ez a sze­ kuláris görögben is gyakran használt szó, aholis egy település vagy éppen a piac felügyelőjét jelölheti. Nem szabad azonban elfelejtenünk azt sem, hogy az apostoli egyháznak elsősorban a LXX a Bibliája, és a z episko­ pos szót — egyéb jelentései m ellett — annak kifejezé­ sére is használja a LXX, hogy Isten szeretettel figyel, gondoskodik és ítél, hogy megtérésre vezessen.28 A LXX Num 27,16kk az episkopos és a pásztor feladat­ köre közti összefüggéseket mutatja (vö. 1P t 2,25; ApCsel 20,28). Mindez azt mutatja, hogy az episkopos szó UT-i használatát és értelm ét nem lehet csupán a szó szekuláris használatából levezetni. Bár v a n n a k olyan vélekedések is, m elyek szerint egyházi tevékeny­ ségük is gazdasági jellegű volt kezdetben.28 Hasznos még az esszénus szóhasználatra figyelni, ahol a m ebaq­ qer — az episkopos héber m egfelelője — a Damaszku­ szi Irat szerint az alábbiakért felelős: a népet Isten dolgaira tanítani, könyörületesnek lenni, mint az atya gyermekei iránt; meg kell vizsgálnia azt, aki a gyüle­ kezethez csatlakozni akar; pásztorként kell megoldania minden köteléket, ami a nyájt kötözi. Mindezek a je­ lentések nyilván szerepet játszottak abban, hogy éppen ezt a szót választották az egyik jelentős UT-i szolgálat végzőinek jelölésére. Vizsgálódásunk szempontjából fontos az episkopos és az episkopé közti különbségtétel. Már csak azért is, mert valószínű, hogy a z episkopos és a presbyteros szavak az 1Tim szóhasználatában, és általában a kor egyházi nyelvében felcserélhetők. Jeremiás szerint v i­ szont az 1Tim-ben a presbyteros minden esetben, tehát, az 5,17-ben is, korra és nem hivatalokra vonatkozik.29 Ugyanakkor, ahogy láttuk is, az apostol maga is gya­ korolta az episkopé munkáját. E ténykedésében hely­ zetének követelm ényei szerint nagy mértékben támasz­ kodott munkatársaira, akiken keresztül nemcsak a gyülekezetek kormányzásában vett részt, hanem infor­ mációkat is kapott (1Thessz 3,3—6). A részben szem é­ lyesen, részben munkatársakon keresztül nyert hely­ zetfelmérés eredményeképpen tette meg a szükséges intézkedéseket. Bármi lett légyen a presbiterek felada­ ta, ők és a püspökök, egyenként, és közösen, részt vet­ tek az episkopé végzésében. A diakonos munkakörének leírását is hiába keressük az 1Tim 3,8—13-ban vagy egyebütt. Bár az utóbbi he­ lyet legtöbben úgy értelmezik, hogy az ott em lített diakonos feladata a mai értelemben vett diakónia.30 Ha azonban tekintetbe vesszük, hogy sem a Corpus Paulinum-ban, sem pedig általában az UT könyveiben egyetlen olyan hely sincs, ahol ez a magyarázat egy­ értelmű lenne, e tekintetben is óvatosnak kell len­ nünk.31

275

Az 1T im -ban tükröződő gyülekezeti rendben találk o ­ zunk az özvegyasszonyok szervezett szolgálatával (1Tim 5,3kk). Ism ét csak következtetni lehet arra, hogy elsősorban diakóniai felad ataik voltak. A páli gyüleke­ zetekben az asszonyok prédikáló tevékenysége leh etsé­ ges volt. Ezt m u ta tja az 1K or 11,5, ahol is az apostol ténynek veszi és elfogadja, hogy a gyülekezetben szól­ n ak az asszonyok. C supán a fedetlen fővel való m eg­ szólalás ellen em eli fel a szavát. E verssel a 14,34 nem egyeztethető össze. Conzelm ann, és sokan m ások, a 33b—36 szakaszt a nyelvhasználat sajátosságai és egyéb stilisztikai m egfontolások a la p já n interpolációnak ta r t­ ják.32 A nők szolgálata szem pontjából kom oly m egfon­ tolást érdem el a Rm 16,1, F ébének a kenchrea-i gyü­ lekezet diakonos-á n ak ajánlása, m elyet közvetlenül P risk a — aki férjével együtt, de a felsorolásban férje elő tt em lítv e és synergos-n ak nevezve — köszöntése követ. T ek in tettel a Róm ai Levél keletkezése id ejére nem valószínű, hogy itt a diakonos a m ai értelem ben v e tt diakónust, illetve diakonisszát jelö lte volna. Az a tény, hogy a fejezet egész felsorolásában a legelső h e­ lyen áll, a r r a utal, hogy itt tekintélyes gyülekezeti v e­ zetőről van szó.33 A zt is feltételezték, hogy F ébé v itte P ál levelét R óm ába.43 P risk áró l az ApCsel 18,2-3.1828-ból tud ju k , hogy férjével együtt fontos szerepe volt a k o rin th u si és efézusi gyülekezetek alap ításáb an . A páli levelekben találh ató m u n k a társa k neveinek végigtekintésével m eggyőződhetünk arról, hogy m ilyen nagy szóm ban voltak P áln a k női m un k atársai. Az össz­ kép azt m u tatja, hogy a Ga l 3,28 m egvalósulóban volt a páli gyülekezetekben. A változás később következett be, am ikor a gnosztikus eretnekség növekedésével n a ­ gyon sok nő le tt ennek követőjévé, és ezzel egy, az evangélium szem pontjából ham is, fem inista m ozgalom szószólójává. Ezzel a teljesen szekularizációs em anci­ pációs m ozgalom m al szem ben való állásfoglalást fe­ jez ki az 1Tim 2,9—15 (v.ö. 2Tim 3,6), m elyben sa játo ­ san késő ju d a ista gondolatm enettel találkozunk. A m i­ lyen m értékben belenő az egyház a róm ai tá rsa d alo m ­ ba, olyan m é rtékben alkalm azkodik an n ak stru k tú rá i­ hoz e kérdés szem pontjából is. A p roblém a vizsgálata a rra figyelm eztet, hogy az egyháznak nem szabad a m aga döntéseit szekuláris analógiák alap ján , vagy egyszerűen a korszellem h a tá sá ra m eghozni, h an em Is­ ten S zentlelke vezetésére kell hagyatkoznia. * A fentiekben nem tö rté n t kísérlet arra, hogy a beve­ zetésben felv etett k érdésekre közvetlen választ fogal­ m azzunk meg. A döntő dolog, am inek m érh etetlen ü l

jelentős következm ényei leh etn ek gyülekezeteink életé­ re, az Egyház K risztu s-test v o ltán ak kom olyanvétele, és az életet adó, terem tő S zentlélek jelen létéért, e re ­ jé é rt való könyörgés és a r r a való várakozás. A L élek vezetése a la tt ad a tik világosság a következő lépések m egtételére. Dr. Pásztor János JEGYZETEK 1. i fj . Dr. B a rth a T ib o r, K risz tu s — az E g y h áz f e je , T heo l. S zem le, 1978/1, 14 k k . — 2, m . D ib eliu s, D ie P a s to ra lb rie fe , M ohr, T ü b in g e n , 1955. 1 k k . — 3. N ejn sz á m ítv a id e a H é b e r lev elet, m e ly n e k a p á li ir a to k h o z v aló k a p c s o ló d á sa k éső i h a g y o m á n y . — 4. H .—D. W e n d la n d , Die B rie te a n d ie K o rin th e r, G ö ttin g e n , NTD, 117 l . íg y í r : m a i é rte le m ­ b e n v e tt e g y h á z a lk o tm á n y t P á l n e m i s m e r . . . m ég is P á lt az e g y h á z jo g k e z d e m é n y e z ő jé n e k k ell te k in te n ü n k , m e rt eg y h á z i d ö n té s e iv e l r e n d e t . . . t e r e m t e t t . . . P á l ö ss z e k a p ­ c so lta a L e lk e t és a j o g o t . . . ” —5. H .—D. W en d lan d , i. m . 111 l . ifj. B a rth a T ., i. m . 16 l . — D. B o n h o e ffe r, C h risto lo g y , L o n d o n , C o llin s/F o n tan a, 1971. 60 l . — J . S. S te w a r t, A M an in C h rist, L o n d o n , H o d d e r S to u g h to n , 1947. 147 k k . Ez a m ű a la p o s a n fe jte g e ti az e m b e r K risz tu s sa l való k ö z ö s sé g é n e k je le n té s é t a p áli g o n d o la to k k ö zö tt, a n n a k e k k le sio lo g ia i im p lik á c ió i a z o n b a n h á tté r b e n m a ra d n a k . — 7. ifj. B a rth a T, i. m . 17 l . — 8. O. C u llm a n n , T h e E a rly C h u rch , W e stm in ste r, P h ila d e lp h ia , 1956, 57—99 11. A t r a ­ díció ró l szóló k itű n ő ta n u lm á n y é b a n v ilá g o sa n e lh a tá r o lja a szerző a k é tfé le tra d íc ió t és m e g h a tá ro z z a e g y m á sh o z v a ló v isz o n y u k a t. — 9. K á lv in I n s titu c ió ja és eg y é b Í rá s a i eb b ő l a sz e m p o n tb ó l is tö b b fig y e lm e t é rd e m e ln é n e k . — 10. A MORE Z sin a ti T a n ítá s a 1967: az e g y h á z n a k a k ö z é p k o ri eg y ­ h á z z a l v aló k o n tin u itá s á ró l. — 11. W. G. K ü m m e l, D ie T h e ­ ologie d es N e u e n T e sta m e n ts , V&R, G ö ttin g en , 1972. 193 k . — 12. E. K ä s e m a n n , E x e g e tisc h e V ersu c h e u n d B e sin n u n g e n , B a n d I, V&R, G ö ttin g en , 1964, 110 k . — 13. E. K a se m a n n , 10c. cit. 14. K ü m m e l, i. m . 185 k k . — 15. K ä se m a n n , 10c. cit. — 16. K ä s e m a n n , i . m . 112 l . 17. K ä s e m a n n , i . m . 114; v. ö. H. K ü ng, D ie K irc h e , H e rd e r, F re ib u rg , 1969, 223 k. — 18. K ä se m a n n , 10 c. c it.; A H ar n a c k , T h e M issio n a n d E x ­ p a n sio n of C h ristia n ity , N ew Y ork, H a rp e r, 1962, 445—484 11. — 19. A. V ö g tle, T h e C re a tiv e S p irit a n d C h u rc h S tru c tu re s , C e n tre d ’E tu d e s O o cu m en iq u es, S tra sb o u rg , 1973, k ő n y o m a to s — 20. V ögtle, i. m . — 21. H a rn a c k , i. m ., 441 k k . F lo y d Filson, A N ew T e s ta m e n t H isto ry , SCM, L o n d o n , 1964, 345 k k . 22. J . Je re m ia s, D ie B rie fe a n T im o th e u s u n d T itu s , V&R, G ö ttin g en , N TD, 1968, 30 k . 23. J e re m ia s , 10 c. cit. 24. V ögtle. i. m ., a k i ró m . k a th ; A la n R ic h a rd so n , A n I n s tr u d u ctio n to th e N ew T e sta m e n t, L o n d o n , SCM, 1958, a k i a n g lik á n , és az u g y a n c s a k r k . s z isz te m a tik u s H. K ü n g , i. m . 421 k k . — 25. h . K ü n g , 10 c. cit.; H. K ü n g , S tru c tu r e s o f th e C h u rc h , N elso n , E d in b u rg h —N ew Y o rk —T o ro n to , 1964, 181 k . — 26. A p ü sp ö k i h a tá s k ö r és te r ü le t fe jlő d é sé re n ézv e, h o g y ti. s o k h e ly ü tt az eg y es g y ü le k e z e te k le lk észei v o lta k a p ü s ­ p ö k ö k pl. S y riá b a n l. H a rn a c k , i. m . 470 k k . — 27. „d ie lieb v o lle B e o b a c h tu n g u n d fü rs o rg lic h e A n te iln a h m e G o tte s” D e u t 11, 12; R u th 1, 6; S of. 2, 7; P s 80, 15 1. C oenen, T h eo lo ­ gisc h e B e g riffs le x ik o n zu m N T , W u p p e rta l, B ro c k h a u s , 1970, 124 l . — 28. M. D ib eliu s, i . m . 45 l . — 29. J e re m ia s , i. m . 20 l . 30. J e re m ia s , i. m . 21 l . 31 b . W eiss, D ie B rie fe P a u li a n T im o th e u s u n d T itu s , V&R, G ö ttin g e n , 1894, 148 l; és K itte l, T heol. W ö rte rb u c h , B a n d 2, 88 k k s. v. d ia k onos — 32 C c o n z e lm a n n , D e r e r s te B rie f a n d ie K o rin th e r, G ö ttin ­ g e n V&R, 169, 289 k — 33. K itte l, i . m . B a n d l, 788 l, s. v. g y n é — 34. C. H. D odd, T h e E p istle of P a u l to th e R o m an s. L o n d o n , H o d d e r & S to u g h to n , 1947, 234 k — 35. M. D ib eliu s, i. m . 40 l.

„A keresztyén élet” Gondolatok Barth Károly Egyházi Dogm atikája utolsó kötetének olvasása közben Barth K ároly h alála tízéves év fo rd u ló jára em léke­ zünk ebben az évben. M űveit zürichi kiadója, a T heolo­ gischer Verlag, a B a rth —N achlasskom ission gondozá­ sában, Gesamtausgabe-ként, te h á t a lehető teljesség igényével m á r 1971-ben elkezdte kiadni. Az eddig m eg­ je len t és kezeim hez e lju to tt tíz k ötet között — am elyek­ nek részletes ism ertetésére rem énység szerint la p u n k ­ b an visszatérünk — van a 7. kötetben az a B arth K á­ roly életében k ia d atlan u l m a ra d t anyag, am ely B arth 1959—61-ben B aselben ta rto tt utolsó egyetem i elő­

276

ad ásait tartalm azza. Ez egyúttal B a rth életm űvének, a több m in t tízezer oldalon m egjelent Egyházi Dog­ m a tik á n ak utolsó m egírt és előadott részleteit ta rta l­ m azza.1 Ügy vélem, hogy a XX. század keresztyén teológiai problém ái irá n t érdeklődő olvasó szám ára e k ö tet ta r ­ ta lm á n ak és ta n ítá sán a k a m egism erését m á r az a tény is érdekessé és izgalm assá teszi, hogy a XX. század ren d k ív ü l k o m plikált teológiai, egyházi és politikai problém áival m indig b á tra n szem benézni és azokban

a maga módján, de m indig őszinte keresztyén m eg­ győződéssel dönteni kész Barth Károlynak a gondo­ lataival ismerkedhetik meg. Csak fokozza ezeknek a gondolatoknak az érdekességét és izgalmasságát a ke­ resztyén teológus, de minden keresztyén ember számá­ ra is az a tény, hogy Barth Károlynak ebbe a kötetbe foglalt bizonyságtétele a „keresztyén élet”-ről a XX. század legnagyobb, de befejezetlenül maradt teológiai műve, az Egyházi Dogmatika utolsó nem is akármi­ lyen részlete! E kötet a kiengesztelés-tannal összefüg­ gő etikai tanítás egy részletét, abban is a „Mi Atyánk” elkezdett magyarázatát tartalmazza. Ebből követke­ zően rendkívül izgalmas kérdéseket vet fel, s m ég iz­ galmasabb válaszokat tartalmaz. A kötet olvasása közben állandóan az a kérdés fog­ lalkoztatott, hogy Barth Károly ezekben az utolsó eti­ kai tárgyú előadásaiban, ha nem is látványos, mégis olyan teológiai fordulatot vitt véghez, vagy legalábbis az addigiakhoz képest a teológiájában egészen m eg­ lepő realitásérzékkel fogalmazott, mint amikor 1956ban a „Die Menschlichkeit Gottes” című előadásá­ ban2 értelmezte, kiegészítette, sőt kiigazította egész addigi teológiáját. Abban a kereken harminc eszten­ dőben, amely Barth Károly Egyházi Dogmatikájának a keletkezési ideje (1932—1961), nem csak egy egész teológia-történetet írt bele Dogmatikája apróbetűs e x ­ kurzusaiba, am elyek tele vannak exegetikai részletek­ kel is, hanem páratlanul érdekessé tette ezekkel a teológiatörténeti és exegetikai illusztrációkkal a dere­ kas mondanivalót. Ennél többet is tett: az Egyházi Dogmatika, egym ásután kidolgozott és m egjelent kö­ teteivel, maga is egy kis teológiatörténet: a teológiájá­ nak a története! Ennek a nagy teológusnak páratlan intellektuális becsületessége és keresztyén alázata mu­ tatkozott meg abban, hogy dogmatikus létére nem volt „dogmatikus” : nem ragaszkodott minden áron az á l­ tala felállított tételhez, megfogalmazott igazsághoz — és mindebben a saját maga tévedhetetlenségéhez. Tud­ ta, hogy a teológiában többről van szó, mint bármi­ lyen szép, de m égis csak emberi gondolatrendszer m eg­ alkotásáról. A teológia m indig csak kísértet arra, hogy emberi fogalmakba foglalja, azokkal m egkísérelje kö­ rülírni a kifejezhetetlent: az élő Isten élő üzene­ tét! Ez a minden emberi erőt és értelm et felülhaladó feladat tette őt alázatossá arra, hogy kész tegyen ön­ magát m indig korrigálni. Egyházi Dogmatikájának ez az utolsó kötete több ponton is igazolja azt, hogy az „öreg” Barth Károly ezekben az utolsó előadásaiban is fedez fel újat, addig el nem mondottat abban az üzenetben, aminek az elmondása rá volt bízva. A fenti megállapításokat három gondolatsor előter­ jesztésével szeretném bizonyítani az Egyházi Dogma­ tika utolsó kötete m ondanivalójával kapcsolatban. Egy­ felől: szeretném vázlatosan, a nagy összefüggések fel­ mutatásával a Barth Dogmatika IV/4. kötetét beillesz­ teni az egész Dogmatika etikai tanításába. Másodszor, a rendelkezésre álló adatok felhasználásával szeret­ ném felvázolni annak az etikai koncepciónak a fő vo­ násait, am elyek Barth Károlyt a IV/4. kötet gondo­ latmenetének a kialakításához és a keresztyén etikai mondanivalónak tőle elvárható legidőszerűbb m eg­ fogalmazásához vezették. Végül: szeretném néhány ponton a kötetből vett idézetekkel illusztrálni azt, hogy a több mint félévszázados rendkívül beható teológiai-gondolkodói munka, az Isten Igéje üzeneté­ nek emberi fogalmakkal való végiggondolása-m egfo­ galmazása ellenére is mennyire személyes, szinte gyer­ meki volt ennek a nagy teológusnak a keresztyén h i­ te és meggyőződése! Lehet, hogy egy sajtó aló rende­ zés, egy átdolgozás során — amire, mint majd látjuk,

maga Barth is utal! — azok a szövegrészek, am e­ lyek olyan tiszta belső csengéssel árulkodnak arról, hogy a mondanivalót átfűti a szem élyes hit meggyőző­ dése, kikerültek volna a szövegből, vagy „tárgysze­ rűbb” megfogalmazásban kerültek volna bele. Minden­ esetre: örülhetünk annak, hogy ezek a szövegek most így vannak a kezünkben, s hitelesen tehetnek arról bizonyságot, hogy a szem élyes hit meggyőződése és a tudós teológus gondolkodásbeli tisztasága és fegyelm e­ zettsége nem zárja ki egymást. 1. Annak a feladatnak a megoldásával kapcsolat­ ban, hogy az Egyházi Dogmatika IV/4. kötetét beil­ lesszük az egész Dogmatika etikai tanításának a rend­ szerébe, szükségesnek látszik — legalábbis a legálta­ lánosabb tétetek figyelem bevételével felvázolni azt, ahogyan Barth Károly a keresztyén etikai tanítást beilleszti a dogmatikai bizonyságtétéibe. Barth ezzel egy olyan református hagyományt elevenít meg, am ely­ nek Kálvin János volt az első képviselője, aki Insti­ túciójában együtt tárgyalta a hittani és az etikai kér­ déseket. Barth az Egyházi Dogmatika IV/1. kötetében így be­ szél a dogmatikai és az etikai tanítás egyűvétartozásá­ nak az alapjáról: „A kegyelem és a háládatosság együ­ vé tartoznak mint az ég és a föld. A kegyelem hívja létre a háládatosságot mint a hang a visszhangot. A háládatosság követi a kegyelmet mint a dörgés a vil­ lámlást.”3 (A kiem elés tőlem, J. I.) Barth azonban ott, ahol a teremtő Istenről és a te­ remtésről szóló tan végén először iktat be a dogmatiká­ ba részletes etikai bizonyságtételt, elvi módon is bi­ zonyítja a dogmatika és az etika együvétartozását: „A keresztyén igehirdetéssel kapcsolatban az Isten Igéje után való kérdezés, és így a dogmatika szükségsze­ rűen magába foglalja az etikai kérdést, vagyis azt, hogy m iként lehet valam i jó emberi cselekedet. A ke­ resztyén igehirdetés ugyanis a Jézus Krisztusról szóló híradás, Istennek a benne m egjelent és cselekvő ke­ gyelméről szól. Ez Istennek az az Igéje, am ely után a dogmatikában kérdezünk. A dogmatika tehát az igaz Isten és az igaz ember között a Jézus Krisztusban örök­ től fogva megalapozott és az időben beteljesedett szö­ vetség iránt érdeklődik. Az igaz ember azonban a cse­ lekvő ember, még pedig a jól cselekvő ember, mint ahogyan az igaz Isten is a cselekvő, a jól cselekvő Isten. Miközben a dogmatika az Isten cselekedete és annak a jósága iránt érdeklődik, szükségszerűen és ál­ landóan fel kell vetnie a cselekvő embernek és cse­ lekedete jóságának a kérdését is. A dogmatika tehát az etika problémáját állandóan tekintetbe veszi és legi­ time nem is hagyhatja ki érdeklődési köréből. Ez viszont megfordítva is igaz: az etikai kérdést — ha azt keresztyén módon, teológiai szempontból értel­ m esen gondolják végig — helyesen csak a dogmatika keretei között, vagy mindenesetre azzal tárgyi össze­ függésben lehet felvetni és arra választ adni. Az igaz ember és jó cselekedete csak az igaz, a cselekvő Is­ ten felől, annak jóságától nézve, csak ennek élő igé­ jében jelenik m eg a látóhatáron. A dogmatikai össze­ függés az, ami az etikát önkényes megállapításoktól, indokolásoktól és következtetésektől megóvja és lehe­ tővé teszi számára, hogy biztos úton, gyümölcsöző fel­ ismerésekhez jusson.”4 (A kiem elés tőlem, J. I.) A fenti idézetekből világosan kitűnik, hogy a Barth Károly felfogása szerint a keresztyén etikának feltét­ lenül keresztyén dogmatikai megalapozottsága van. Másfelől viszont a keresztyén dogmatikai tan ításból szükségképpen keresztyén etikai konzekvenciák követ­ keznek. A tennivalók tehát a keresztyén egyház és a keresztyén ember életében feltétlenül a hinnivalókra épülnek. A hinnivalókból azonban szükségképpen ten­

277

nivalók," m égpedig a földön, a világban, em berek kö­ zösségében elvégzendő tennivalók következnek. Ezért tarto zik feltétlenül egybe a keresztyén dogm atika és a keresztyén etika, és sem m iképpen nem lehet m eg egyik a m ásik nélkül! Ezeknek a gondolatoknak a m ég m élyebb teológiai összefüggését é rtjü k m eg azonban, h a a B a rth Dog­ m atika-k ö tetek b en egy lépéssel előbbre m együnk és azt v izsgáljuk meg, ahogyan B arth a II/2. kötet m á­ sodik részében — az Istenről szóló tanítással kap cso lat­ ban — a keresztyén etik a kérdését felveti. B a rth az Istenről szóló keresztyén tan ítás szívének, az „evangélium su m m ájá n ak ” a hagyom ányosan p re ­ destináció-tannak, B a rth á lta l „az Isten kegyelm i k i­ választásáról szóló ta n ítá sn a k ” nevezett bizonyságtételt ta rtja — az Isten és az em b er között az Isten által te ­ re m te tt szövetségen belül. — A barthi keresztyén eti­ kai tanítás egyik jellegzetességének kell tartanunk, hogy az etika kérdését az Istenről szóló tanításon be­ lül, éppen az Isten kegyelm i kiválasztásáról szóló m o n ­ danivaló után, azzal összefüggésben veti fel. Ezzel sa­ játos evangélium i tartalm at ad a törvény fogalmának, és az egész etikai tanításnak is. É r d em es eb b en az ö sszefü g g ésb en Ba r th n a k a m o n ­ d an iv aló jára figyelnünk. Az etik ai kérdés felvetésével összefüggésben ezt írja : „Az Isten kegyelm i kiválasz­ tá sáró l szóló ta n ítá s az egyik, az Isten p aran csáró l szóló ta n ítá s a m ásik elem e az Isten emberrel kötött szövetsége helyes, keresztyén fogalm ának. L ényegé­ ben a szövetségnek ebben a fogalm ában teljesedik ki m agának az Istennek a fogalm a. M ert ahogy Isten t nem ism erték m eg és nem is ism erhető m eg a Jézus K risztuson kívül, ugyanúgy nem létezik Ő m aga sem isteni létében és isteni tökéletességeiben Jézus K risz­ tus nélkül. Isten Jézus K risztusban m in t igaz Isten és igaz em b er v an jelen és így nem létezik az em berrel ebben a névben elh atáro zo tt és beteljesedett szövet­ ség nélkül. Az em b er nem ism erné m eg Isten t tö k é­ letesen és éppen ezért eg y általán nem ism ern é meg — h a Őt nem m in t a közte és az em b er között kötött szövetség A lap ító já t és U rá t ism erné meg. A keresz­ tyén isten ta n n ak éppen nem „csak” Isten a tartalm a, hanem — éppen azért, m e rt benne erről az Istenről v an szó — az em ber is tárgya, legalábbis annyiban, am ennyiben ez az em b er a Jézus K risztusban társ ebben az Isten á ltal elhatáro zo tt és m egalapozott szö­ vetségben.”5. Ilyen m élyen tartozik egybe B a rth sz erin t az Isten ­ ről és m u n k á járó l szóló keresztyén tanítás, a dogma­ tika, v alam in t az em berről és az ő m u n k ájáró l szóló tanítás, az etika. Isten és az em b er ugyanis „együtt v an n a k ” a Jézus K risztusban és együtt v ann ak ab b an á szövetségben is, am elyet Isten m aga és az em b er kö­ zött alap íto tt a Jézus K risztusban. E zért tu d ja B arth így fo lytatni a ta n ítá st Isten és az em ber (a dogm atika és az etika) együvé tarto zásáró l: „E szövetség fogal­ m á n a k egyik eleme az Isten kegyelm i kiválasztásáról, a predestinációtanról szóló tanítás. Isten önm agát v á ­ la sztja ki kegyelem ből az em b er ja v ára, enn ek U ráu l és Segítőjéül, és éppen ezzel v álasz tja ki az em b ert a m aga dicsőségének a ta n ú já u l. . . E nnek a szövetség­ n e k a fogalm a azonban nem m erül ki a kegyelm i k i ­ választásról szóló tanításban. Hiszen ebben a szövet­ ségben a társ az ember.” — M it je le n t az az em ber sz ám á ra az Isten felől nézve, hogy a szövetségben tá rs és így Istennel ilyen kapcsolatban áll? M ár a kegyelm i kiválasztásról szóló ta n ítá s végén [erre a k érd és­ re] . . . a z t a v álaszt találtu k , hogy Isten m inden k ö rü l­ m ények között uralkodni a k a r az em beren, az em bert a m aga szolgálatába a k a rja állítani, azt a feladatot

278

a k a rja adni neki, hogy részt vegyen az Ő sajátos m u n k ájáb an , az em b ert Jézus K risztus ta n ú jáv á és így a sa já t m aga dicsőségének a bizonyságtevőjévé a k a rja te n n i”.6 (A kiem elések tőlem, J. I.). Ezeknek a? alap já n érthető, hogy am ik o r B arth a 36. §-ban m egfogalm azott tételben, am ely „Az etika m in t az istentan feladata” cím en m egalapozza az egész Egyházi D ogm atika etik ai ta n ítá sát, d ióhéjban kifejti a m á su tt7 részletesebben elm o n d o tt ta n ítá sá t az e v a n ­ gélium és tö rvény so rren d jérő l és egym áshoz való v i­ szonyáról. Ezzel egy olyan sajáto san valóban csak az Isten kegyelm i k iv álasztása és a szövetség felől é r t­ hető törvény — és egyben etik a-értelm ezést tá r elénk, am ely egészen új a keresztyén teológiában, azon belül a refo rm átu s teológiai hagyom ányban is. Ez az alap v e­ tő tétel így szól: „Az etika, m in t az Isten parancsáról szóló tanítás (Gestalt) a törvényt az evangélium for­ m ájává nyilvánítja, vagyis az em b er életében az őt k i ­ választó Isten által történő megszenteltetés formájává. A z etika ezért a Jézus Krisztus ism eretében nyert ala­ pot, m e rt Ő a szent Isten és a megszentelt em ber egy személyben. A z etika azért tartozik hozzá az Istenről szóló tanhoz, m ert az em bert a maga számára igénybe­ vevő Isten éppen ezzel eredeti m ódon önmagát teszi felelőssé az emberért. A z etika funkciójú alapvető e n az Isten kegyelm e megváltásában van, am ennyiben ugyanis ez az em b e rn ek gyógyító köteléke és elköteleztetése”8. Lényegesnek ta rto ttam , hogy ilyen részletesen is­ m ertessem B arth K áro ly n ak a keresztyén etik ai ta ­ n ítás teológiai alapvetéséről az Isten rő l szóló ta n ítá s­ hoz fűződő m o ndanivalóját. H a ugyanis m ost m á r eh ­ hez hozzáfűzzük azt, am it B arth az Egyházi D ogm atika III. kötetéhez fűződő etik ai részben a terem tésről szóló tanhoz kapcsolódva, m ajd a IV. kötetben részletesen kidolgozott, a kiengesztelésről szóló tanításhoz k ap ­ csolódva, nagy részben csak a h a lá la u tá n m egjelent és csak m ost ism eretessé v ált kötetben, etik ai ta n ítá s­ kén t előadott, akkor: a) m ódunk van felm érni azt, hogy m ilyen lényeges ta rta lm i különbség áll fen t a két részlet között, és b) ilyenform án az is kiviláglik, hogy beszélhetünk-e ú ja b b fordulatról" az 1960-as évek elején a B arth teoló­ giájában, különösen is a tá rsa d alm i kérdéshez való ke­ resztyén etik ai viszonyulás te rü leté n ?9 M ost te h á t az a felad atu n k , hogy a B arth K ároly Egyházi D o gm atikájának azt a speciális etik ai részét ism ertessük röviden, am it a III/4. k ötetben bocsátott közre. Ez a D ogm atikának a XII. fejezete, am elynek a cím e: „A terem tő Isten parancsa”. Ebben a fejezetben az 52. § az etikáról, m in t a terem tésről szóló ta n ítá s­ sal összefüggő felad atró l tételszerűen a következőket m o n d ja: „A teremtésről szóló tanítással összefüggő speciális etika feladata annak a felm utatása, hogy az egy Istennek, aki a Jéz us Krisztusban az em berhez ir­ galmas, az egy parancsa m ilyen m érték b en parancsa a T erem tőnek is, és így az em ber te rem tm é n y voltából adódó cselekvésének vagy nem -cselekvésének a m e g ­ szenteltetése is.”10 E nnek az alap tételn ek az alap já n b o n tak o ztatja ki aztán B arth K ároly a te re m té sta n n a l, összefüggő e ti­ kai ta n ítá sát. H a csak cím szavakban te k in tjü k is á t a k ö tetb e foglalt 53—56. § tém áit, könnyű felfedezni, hogy a B a rth e kötetbeli etikai ta n ítá sá n a k a vezető gondolata: a szabadság! A legrövidebben ta lán így le­ hetn e összefoglalni az egész m ondanivaló lényegét: Isten kegyelm e a Jézus K risztu sb an — éppen azért, m e rt a B arth ta n ítá sa sz erin t a terem tés a külső alap ja a szövetségnek, a szövetség a belső a la p ja a terem tés­ nek — az em b ert Isten terem tm én y ek én t az életét b e­

töltő minden relációban szabadsággal ajándékozta meg! Az világos, hogy ennek a szabadság-fogalomnak a tar­ talmát az a kör határozza meg, am it Barth etikai tanítása belevon az Isten terem tett embergyermeke életébe. Nos: az 53. §-ban Barth az embernek az Isten előtt való szabadságát tárgyalja, és ezen a címen az ünnep­ napokról, a hitvallásról és az imádságról szól, mint az ember szabadsága jeleiről. Az 54. § cím e ez: „Sza­ badság a közösségben” — és Barth ezen a címen a fér­ fi és a nő közösségéről, tehát a házasságról, a szülők és gyermekek közösségéről, tehát a családról, és végül a közeliekről és a távoliakról, a velük való em bertár­ si közösségről szól. Az 55. § az életre való szabadság problémáit taglalja a következő témafelosztásban: tisztelet az élet előtt; az élet védelme; a munkálkodó élet. Végül az 56. §-ban a „korlátozottságban való sza­ badságról” beszél ugyancsak három fejezetben az egy­ szeri lehetőség; a hivatás; a tisztesség címek alatt. Ha most már az elmondottakkal kapcsolatban figye­ lembe vesszük, hogy Barth a III/4. kötet anyagával az 1949—51. években foglalkozott11, azokban az évek­ ben tehát, amikor a világpolitikában egyre inkább ki­ terjed a hidegháborús hangulat és — legalábbis a nyugati világban — a konfrontáció készsége (l . koreai háború!), de ugyanakkor a szocialista világtábor­ ban is, meg más, igen tekintélyes nem szocialista or­ szágbeli társadalmi és egyházi erők mozdultak meg v i­ lágméretekben (l . a Béke Világtanács megalakulása, 1949!) az igazságosabb társadalmi berendezkedés és az emberiség békéjének a biztosítása érdekében, akkor nyilvánvaló, hogy egy etika kötetben joggal keressük ennek a világpolitikai helyzetnek a lecsapódását. Nos: az Egyházi Dogmatika III/4. kötetében ezek a problémák a legnyilvánvalóbban két helyen kerülhet­ tek volna szóba. Az első hely az 54. § 3. része. Az ember azt gondolná, hogy miután Barth egy rendkívül jól megválasztott címben a közösségben megélt sza­ badságról, majd ennek a konkrét m egvalósulásaként a házasságról és a családról beszél, harmadik problé­ maként feltétlenül az emberi társadalom kérdését v e­ ti fel. A mondanivaló belső logikájából legalábbis ez következett volna. A barthi feldolgozásban azonban nem így történik. A harmadik tanítási egységben Barth az embertársakról, tehát végső soron az emberi közösségnek a családnál tágabb köréről beszél, de úgy, mintha ezek a „közeli” és „távoli” embertársak nem a társadalmat, nem az em beriséget alkotnák a maga sok­ sok, rendkívül bonyolult megoldandó feladataival és kérdéseivel. Ez abból is kiviláglik, hogy a magyarázat­ ban a közeli és távoli embertársakkal kapcsolatban három problém ával: a nyelv, a tér és a történelem kér­ désével foglalkozik. Az egész fejezetben szinte egy szó sincs az emberi társadalomról, az emberi társa­ dalom problémáiról, a társadalmi igazságosság kér­ déséről. A másik témakör, ahol a kor problémáinak, külö­ nösen a béke megtartása és védelm e kérdésének is feltétlenül szóba kellett volna kerülnie, az 55. § m á­ sodik tanítási egysége, am elynek a címe; „Az élet védelm e”. Abban azonban, am it Barth ez alatt a cím ­ szó alatt elmond, a leghangsúlyosabb az a keresztyén szempontból nem vitatható tanítás, hogy az öngyil­ kosság jogtalan és igazolhatatlan beleavatkozás Isten hatalmába, mert az élet felett egyedül neki van joga rendelkezni. Talán akkor értjük meg Barth Károlynak ezt a po­ litikai kérdésekben rendkivül tartózkodó magatartá­ sát és álláspontját, ha figyelem be vesszük, hogy eb­ ben az időszakban Barth Károly az egyházat „Kelet

és Nyugat között” látta, ami gyakorlatilag egyet jelen­ tett egyfajta semleges, „harmadik utas” állásponttal. 2. Most már azt a kérdést kell felvetnünk, hogy az Egyházi Dogmatika IV/4. kötete anyagának az előadá­ sáig (1959—61) eltelt évtizedben van -e lényeges elő­ relépés a Barth Károly etikai tanításában? Erre a kér­ désre a választ néhány lényeges mozzanat em lítésé­ vel és értékelésével közelíthetjük meg legjobban, az­ zal kapcsolatban, ahogyan a IV/4. kötet előttünk áll. Erre nézve három tényt kell megemlítenem. Először azt, hogy azok közül az előadások közül, am elyeket Barth Károly közvetlenül a 75. életéve be­ töltése után elkerülhetetlenné vált nyugalombavonu­ lása előtti években tartott12 s am elyek a kiengeszte­ léssel kapcsolatos etikai tanítását tartalmazták, 1967ben szükségesnek látta a 75. §-t „Das christliche Leben. (Fragment.) Die Taufe als Begründung des christlichen Lebens” címen az Egyházi Dogmatika IV/4. kötete­ ként kiadni. Erre — amint az az előszóból kitűnik — elsősorban az indította, hogy az 1943-ban írt és ki­ adott „Die kirchliche Lehre von de r Taufe” című könyvében foglaltak sok ellentm ondást kiváltó hatá­ sát olyan értelemben ellensúlyozza, hogy a keresztség­ ről szóló tanításának a lényegét megismételve, a taní­ tásnak azokat a részleteit, amelyekben azóta más á l­ láspontra jutott, kiigazítsa. Anélkül, hogy Barth Ká­ rolynak a keresztségről szóló tanítása részleteibe be­ lemerülnénk, m égis idéznünk kell az előszónak szá­ munkra legtanulságosabb részletét, amelyben Barth a következőket írja: „Előre látom, hogy ezzel a köny­ vemmel, am ely emberi mérték szerint az utolsó na­ gyobb kiadványom lesz, még egyszer ugyanabban a bizonyos magányosságban állok majd a teológiai-egy­ házi küzdőtéren, amelyben arra közel 50 esztendővel ezelőtt ráléptem. Ezzel nyilván egy csúnya búcsú elő­ készítésében vagyok foglalatos. De legyen! Eljön majd a nap, amelyen nekem ebben is igazat fognak adni. És én ki merem mondani azt a paradox megsejtést, hogy a katholikus teológusok között, akik között ma körülbelül minden kritikai módon kérdésessé v á l t . . . talán ez könnyebben megtörténhetik, mint a mi ol­ dalunkon. Tudom azonban azt is, hogy a mi oldalun­ kon is nem kevés jó lélek örömmel fogadja ezt a köny­ vet és a tartalmát komolyan veszi.”13 A második tény, amit meg kell em lítenünk, hogy — amint az azokból a különböző részletekből, amelyek a IV/4. megfogalmazásával kapcsolatban fentmaradtak, kitűnik — a Barth Károly eredeti elképzelése az volt, hogy — m iként az Egyházi Dogmatika III/4. kötetében a terem téstannal összefüggő etikai rész összefoglaló fogalma a „szabadság” fogalma volt — a kiengesztelés­ tannal összefüggő IV/4. kötet összefoglaló fogalma a „hűség” (Treue) lesz. Ilyen alapon készült el az etikai rész e lső diszpozíciója is a következőképpen: „Össze­ sen hat gondolatsor van, am it fel akarunk dolgozni: (1) Először a keresztyén hűség megalapozásáról és a keresztségről, mint annak első és egyszeri, a hűség isteni m egalapozását megbizonyító emberi tettről lesz szó; aztán (2) a keresztyén embernek minden továbbit meghatározó és korlátozó hűségéről a Szentlélekkel szemben; (3) a keresztyén ember hűségéről a gyüleke­ zetben; (4) hűségéről önmagával szemben; (5) hűségé­ ről a világban, és végül (6) a keresztyén reménység megújulásáról és az úrvacsoráról, mint arról az emberi cselekvésről, amelyben a keresztyén ember a maga Is­ tentől elnyert megújítását újra meg újra megbizonyít­ hatja és meg is kell bizonyítania.”14 A harmadik tény az, hogy Barth Károly a fenti disz­ pozíciót átdolgozta és az etikai előadásokat ez új disz­ pozíció alapján kezdte meg. Ebben a vonatkozásban rendkívül jellegzetes és nagyon lényeges azonban az

279

a tény, hogy az újab b átdolgozásban is ben n e m arad t a keres ztségről és az úrvacsoráról szóló rész, még p e­ dig a régi helyen, a m egalapozó első, és a betetőző utolsó helyen. E nnek a m egem lítését és sz ám o n tartá­ sá t nagyon lényegesnek tartom , m e rt eddigi ism ereteim szerint Barth Károly az egyetlen teológus a keresztyén teológia történetében, aki n e m dogmatikai tételként, hanem etikai tanításként foglalkozik a két sákram en ­ tu m m al, a keresztséggel és az úrvacsorával! Az új diszpozícióban viszont B arth a keresztségről és az ú r­ vacsoráról szóló részek között a keresztyén élet t a r ­ ta lm á t az Úri im a m agyarázatával vélte m egoldható­ nak az etik ai ta n ítá s szem pontjából. Nagy k á r azon­ ban, hogy ezt a m agyarázatot csak az Ű ri im a m áso­ dik kérésének a k ifejtéséig tu d ta kidolgozni és ilyen­ form án e lm a ra d t az is, am it B arth az úrvacso ra etikai értelm éről m on d h ato tt volna. M ásfelől viszont nagyon lényeges, hogy a b a rth i teológia szám ára olyan fontos bibliai fogalom , m int az „Isten országa”, ebben a k ö te t­ ben a keresztyén etikai ta n ítá s te rü leté n is nem csak hogy szóba k e rü l a m ásodik kérés m a g y aráz ata során, hanem szinte az egész m ondanivaló m eghatározójává lett. Nagyon érdekes ebben az összefüggésben az, am it B a rth évekkel később, a keresztségről szóló részkötet előszavában errő l a diszpozíció-változásról ír: „A IV/4. kötet, am elyből itt egy kidolgozott részlet áll elő t­ tü n k (a III/4. párhuzam ként), egy fejezet speciális e ti­ k án a k k ellett volna lennie a v ilágnak a Jézus K risz­ tu sb an Istennel tö rté n t kiengesztelése szem pontja alatt. M egvan a 74. §, am ely ezt a különleges vállalkozást m egokolja és a diszpozíciójában m egm agyarázza. Ezt azonban a sajtó alá való rendelés során alaposan át kellett volna m ég dolgozni.” (A kiem elés tőlem. J. I.) Az elképzelés az volt, hogy a keresztyén e tik á t m ost m int az isteni kegyelm i m űnek és igének (IV/13.) m egfelelő szabad em beri cselekvésként és szóként m u ­ ta tju k be, és ezzel együtt a keresztyén életet a m aga leg­ belsőbb aspek tu sáb an fe jtjü k ki. Lépésről lépésre h a ­ lad v a: elkezdve a r r a az isteni adom ányra való em lé­ kezéssel, am i ezt a te tte t és igét lehetővé teszi és m eg­ követeli, továbbm enve an n ak a válasznak a m egje­ lölésével, am ely így az em b ern ek ad o tt feladat. A k e­ resztyén élet m egalapozásaként a 75. §-ban a k ere szt­ ségről (m int m agának Istennek a m űvérő l: a S zen t­ lélekkel való keresztségről és m int istentiszteleti em beri te ttrő l: a vízzel való keresztségről!) szóló ta ­ nítás k ifejtésére k e rü lt sor. Ehhez csatlakozva k e rü lt volna sor (a tá rg y ra nézve: az egész fejezet tu la jd o n ­ képpeni derekas részeként) az Úri im ádság vezérfo­ n alán halad v a a keresztyén élet különböző p rak tik u s szem pontjainak a kifejtésére. Végül — záró és egy­ ben m egkoronázó fejezetként — az ú rvacso ráró l (m int a Jézus K risztus önm aga feláldozásában való je len lét­ re előretekintő hálaadásról) szóló tanítás. Az egész vo­ nalon te h á t: a keresztyén (emberi!) m unka, a m aga válaszoló és így önálló jellegében a IV/1—3-ban k ö rü l­ ír t isteni kiengesztelő m űvel kapcsolatban. Ez volt — itt csak nagy vonalakban felvázolva — az én te rv e m a IV/4-gyel kapcsolatban.”15 M ielőtt belekezdenénk az Egyházi D ogm atika IV/4. kötetének a keresztségről szóló részen kívül fen tm a­ r a d t an yagának egy néhány jellegzetes idézet erejéig tö rtén ő ism ertetésébe, ta lá n érdem es ennék a három ténynek az ism eretében egy p á r tan ulságot levonnunk. Egyfelől azt, hogy a felsorolt tények és B a rth n ak a sa já t m egnyilatkozásai m egvilágítják a B a rth m u n k am ódszerét. T alán nem túlozzuk el a dolgot, h a azt m ondjuk: m indaddig, m íg testi erővel bírta, az a — terjedelem ben és ta rtalo m b an egyarán t — szinte h i­ hetetlen m ennyiségű publikáció úgy k e rü lt ki a keze

280

alól, hogy állandóan az elvégzendő m u n k a — elsősor­ b an a nem ritk á n h eti tíz ó rát kitevő egyetem i elő­ ad áso k ra való gondos felkészülésre gondolunk — lel- i ki és fizikai-szorításában élt. M ásfelől azt, hogy B a rth K ároly a p u b lik áció ra k e­ rülő m űveit többször átdolgozta. In n en érthető, hogy m űvei á ltaláb a n ren d k ív ü l sű ríte tt fogalm azásúak, k e­ vés szubjektív szem pontot ta rta lm a z n a k és így viszony­ lag nehezen olvashatóak. A b a rth i irodalom m eggaz­ d agodásának ta rth a tju k , hogy a m a g y arra is lefo rd í­ to tt „K is d o g m atik ája” 16 m ellett az Egyházi D ogm atika IV/4. k ö tetének a B arth h alála u tán m egjelent része b ep illan tást en g ed h et a b a rth i bizonyságtétel egészen le nem k erek ített, ki nem csiszolt, és ta lán éppen ezért szu b jek tív m eggyőződéstől is á tfű tö tt m o n d an iv aló já­ ba és hitelesen b izo n y íth atja azt a fejlődést is, am in a B arth felfogása a k ét etik a kötet m egírása között eltelt tíz esztendőben átm ent. 3. R á té rv e m ost m á r az Egyházi D ogm atika IV/4., (G esam tausgabe) kötetének a ta rta lm i ism ertetésére, úgy vélem , ezt az olvasó szám ára a leghasznosabban néhány ren d k ív ü l jellem ző részlet idézésével o ld h a­ tom meg. A zért is szívesen fordulok B arth ta n ítá sa ilyen bem utatásához, m e rt m íg az Egyházi D ogm atika k orábban m eg jelen t kötetei viszonylag nagy szám ban hozzáférhetőek könyv tárain k b an , addig a G esam taus­ gabe 7. k ötete aligha van meg sok példányban. Ily en ­ form án ak k o r já ru n k el helyesen, ha elsősorban nem mi é rté k eljü k B arth m o ndanivalóját, hanem engedjük őt m agát szólni! M in d járt az nagyon érdekes, ahogy ebben a k ö tet­ ben a speciális (m ert a kiengesztelésről szóló ta n ítá s­ sal összefüggő!) etik án ak a m o n d an iv aló ját m e g h atá­ rozza: „(Az etikában) az em beri cselekedetnek az Is­ ten parancsához való viszonyáról van szó. Isten m a­ ga, Ő egyedül jó és Ő h atáro z arról, hogy az em beri cselekedetet jó n ak vagy rossznak leh et-e nevezni. És ahogyan az Isten igéje, az ő beszéde, ugyanúgy az Is­ ten törvénye és p ara n csa is az élő Isten m egnyilatko­ zása. A speciális etik án a k az élő Isten p aran csa k o n k ­ ré t érte lm é re és az annak m egfelelő vagy ellentm ondó em beri a k a ratra, v álasztásra és cselekedetre kell r á ­ m u tatn i. Nem szabad — m e rt „a szél fú, ahová a k a r” (János 3,8) — sem Isten szabad rendelkezési jogáról, p aran csa k o n k rét értelm e és ta rta lm a felől, sem az em ­ beri cselekedet szabad felelőssége felől könnyedén b e­ szélni. Respektálnia kell a parancsoló Isten és a neki engedelmeskedő vagy n e m engedelmeskedő em ber kapcsolatának a közvetlenségét. Nem szabad te h át n e­ ki esetleg term észetesnek és értelm esnek tűnő, a B ib­ liából vagy a keresztyén tradícióból v ett időtlen igaz­ ságokat m in t m agától értődő előfeltételeket átv en n i vagy a m aga részéről pro k lam áln i, am elyek aztán meghatározó m ódon lépnének Isten és az em b er közé. Isten parancsa, és m indaz, a m it ez igényként, d ö n té s­ k én t és ítéletk én t az em b er szám ára jelent, nem egy általán o s elv vagy ilyen elvek gyűjtem ényének időtlen igazsága, hanem az Isten és az em b e r között történt különös esem ény konkrét tartalma a maga történeti valóságában. És ez bárh o l és b árm ik o r tö rtén ik is, és m eg találja a v álaszt az em b er engedelm ességében vagy engedetlenségében, m indig teljes, precíz ú tm u tatás. N em üres form a teh át, am elynek közelebbi ta rta lo m ­ m al való m egtöltésre volna szüksége. A speciális eti­ kának tehát ellene kell állni annak a kísértésnek, hogy törvényeskedő, kazuisztikus etika legyen. Feladata ab­ ban állhat csak, hogy az Isten és az em b er között tör­ ténő arra az eseményre, annak az etika által n e m sza­ bályozható tartalmára utaljon.” (A kiem elések tőlem. J. I.)17

Ebből az idézetből nyilvánvaló, hogy Barth az eddi­ gieknél sokkal erősebb hangsúlyt tett itt a keresztyén etika meghatározásában arra az alapvető tényre, hogy az etikai viszonyban nem elvek megvalósulásáról — és ilyen formán az etikában sem elvek vagy elvrendsze­ rek kidolgozásáról — van szó, hanem élő kapcsolat­ ról: a megváltott embernek az élő Isten élő akaratá­ nak való engedelmességéről! Ennek az élő kapcsolatnak a tartalma: Jézus K risz­ tus! Azt, amit Barth Károly Egyházi Dogmatikája sok­ ezer oldalas bizonyságtételében már elmondott Isten szeretetének a titkáról a Jézus Krisztusban, most, az utolsó kötetben így fogalmazza meg: „Ő (Jézus Krisz­ tus) az új — Ő az, akit az emberi fogalmak sem m ifé­ le rendszerébe nem lehet befogni, mert Ö csak ha­ sonlatokban nyilvánvaló és megismerhető titok — Ő az emberi történelemben valóságos tettben cselek­ vő Isten. Ő az, aki azokat, akik Őt megismerik, Neki engedelmes akaratra és cselekvésre hívja fel, de aki minden emberi akaratnak és cselekvésnek, a még olyan komoly és kegyes keresztyén akaratnak és cse­ lekvésnek i s . . . szabad U ra! Ő a teljes és végleges korlátja az emberi igazságtalanságnak és rendetlenség­ nek, az elszabadult hatalmak démoni világának: eze­ ket legyőzi, és így győztes ellenfele lesz az ember m in­ den Isten ellen való, de önmaga és embertársa el­ len való lázadásának i s . . . Hangsúlyozni kell: Ő — tehát nem más még oly magas vagy mély Valami (Es!). Nem valami transzcendentális fényvilág, nem is valam iféle őseredeti és végső hatállyal bíró erkölcsi törvény, nem valami önmagában nyugvó és mozgó lét­ alapja minden létezőnek, nem valami új önmagát job­ ban, vagy éppen a legjobban érvényesítő világnézet, pedagógia vagy politika, nem is a maga tökéletes sze­ retetében, tisztaságában, alázatosságában példamutató vagy eredetiségében vonzó foglalata az emberi szem é­ lyiség életének — és végül nem is, a kegyelem győ­ zelmét diadalmasan proklamáló dogmatika, tehát nem is valami róla szóló tanítás, nem krisztológia tehát és így nem is valam iféle tanítás az Isten országáról. Ha­ nem egyszerűen és kizárólagosan Ő maga: Isten m un­ kája a világ üdvére, vagyis ahogyan a világ Istennel való m egbékéltetését véghezviszi és beteljesíti, Isten­ nek kivétel nélkül minden emberhez szóló szava, amit Benne fenntartás nélkül kimondott. Ő — ez az ember, életének, tanításának, cselekedeteinek, szenvedésének és halálának a történetében. Aki őt megismerte, m eg­ szerette és hirdette, az felismerte, megszerette és m eg­ hirdette az elközelgetett Isten országát. A z Isten orszá­ ga eljöveteléről beszélni csak azt jelentheti: az Ő tör­ ténetét elbeszélni. ”18 Azt hiszem, alig lehet az igaz keresztyén hit tartal­ mát, lényegének a foglalatát tudományos korrektség­ gel, de a meggyőződés szenvedélyességével is szeb­ ben megfogalmazni! Ezeket a sorokat olvasva, a XX. század teológiai irodalmában járatos olvasó felismeri, hogy — szinte csak egy-egy kifejezés alkalm azásával — milyen teológiai tanításoktól határolja el magát Barth Károly. De felismeri azt is, hogy ennek a teológusnak az egész emberi egzisztenciája mennyire egybeforrott azzal a hivő meggyőződéssel, am it egész élete folya­ mán — mikor milyen hangsúllyal! — tanított. Egy lépéssel azonban tovább is kell mennünk. Fel kell vetnünk a kérdést: a keresztyén hit ilyen tartal­ mából mi következik a keresztyén gyülekezet életére és szolgálatára nézve? Barth erre a kérdésre könyvé­ ben — más összefüggésben ugyan! — így ad választ: „A keresztyének testvéri közössége egymás között, a keresztyén gyülekezet nem arra való intézmény, hogy egyes tagjainak magasrendű személyes ügyeit gondoz­

za. Istennek, az Atyának a segítségül hívása egy em i­ nens módon szociális, még pedig nyilvánosan szociális, hogy ne mondjam: politikai, sőt kozmikus ügy.”19 Ha azonban ez igaz, már pedig ez valóban legitim ekkleziológiai szempont, akkor meg kell tudni fogal­ mazni — és Barth Károly meg is fogalmazza — ennek a szociális-politikai következményeit is. Idézem ezzel kapcsolatban a könyv egy másik részletét: „Éppen m i­ közben (a keresztyének) az ember ügyére tekintenek, engedelmeskednek annak a parancsnak, am elyet ab­ ban kapnak, hogy az Isten országa eljöveteléért imád­ kozhatnak. És az, hogy ezt teszik, elég is. Ebben ugyan­ is, minden szerénységükben igaz embereknek bizo­ nyulnak: peccatores, azonban peccatores iusti. — Az emberről tehát ügye a keresztyéneknek. Ők von Haus aus mint ilyenek eredendően „humanisták”. Semmi más sem lehet fontos a számukra mint a puszta ügy. Minden csak abból a szempontból érdekelheti őket, hogy mennyiben ügye az embernek — relatíve, a to­ vábbiakra nézve, átm enetileg — a javát szolgálja-e vagy a kárát. Sem m iféle eszme, sem elv, sem átörök­ lött vagy új intézmény vagy szervezet, sem m iféle régi vagy új gazdasági-, állam i-, kulturális forma, sem m i­ féle ún. patrimonium, sem érvényes morál vagy szo­ kás, semmi nevelési vagy oktatási ideál, de még az egyháznak sem bárm iféle életform ája nem lehet v i­ tathatatlan feltétele (a priori) gondolkodásuknak, be­ szédüknek és akaratuknak; de ugyanígy nem lehet ez ideák és az azoknak m egfelelő szociális képződmények tagadása vagy az ellenük való harc sem. Sem miféle ilyen dolog nem lehet vitathatatlan feltétel (a priori) számukra, mégha bármilyen jelentős és szükséges do­ lognak látszik és valóban az is. Csak az Isten igazsága a Jézus Krisztusban, és az ezért, ennek megfelelően az Isten által szeretett ember, annak joga, élete és m él­ tósága. Csak ő!”20 Az elmondottakban és a felsorakoztatott idézetek­ ben lényegében az válik nyilvánvalóvá, hogy — akar­ va-akaratlanul — az Egyházi Dogmatika IV/4. köteté­ nek a kulcsfogalma az igazságosság, beleértve a tár­ sadalmi igazságosságot is — és az, hogy Barth Ká­ roly a keresztyén embert és a keresztyén gyülekezetet — éppen azért, mert az a Mi Atyánk második kéré­ sében imádkozik az Isten országa eljöveteléért — Isten teljes igazságossága és mindenekre kiterjedő békessége megvalósulásáért —, elkötelezettnek látja arra hogy már most, az emberi időben, Krisztus vissza­ jövetele előtt minden erővel harcoljon a viszonylag igazságosabb és békességesebb emberi együttélésért. Lényegében ez az az új hang, új tanítás, addig nem hangoztatott, vagy legalábbis nem ilyen erőteljesen és nem ekkora hangsúllyal tanított igény, ami ezt a kötetet rendkívüli jelentőssé teszi Barth egész élet­ művében! Ezt az alapvető megállapításomat most már néhány idézettel is alátámaszthatom. Mindjárt azzal, ahogy Barth a Mi Atyánk második kérésének magyarázatá­ hoz fűződő 78. § tételében a mondanivaló lényegét „Az emberi igazságosságért való harc" címen megfo­ galmazza: „A keresztyének arra kérik Istent, hogy igazságosságát egy új földön, egy új ég alatt megjelen­ ni és lakozni engedje. Eközben a kérés szerint cselek­ szenek, mint akik az emberi igazságosság uralmáért, vagyis a földön való emberi jog, az emberi szabadság, az emberi békesség Isten által rendelt biztosításáért és megújításáért, elmélyítéséért és kibővítéséért felelő­ sek.”21 Ezeket a mondatokat figyelem be véve előbbi meg­ állapításom alátámasztására elengedő Barth tanításá­ ból még két rövid idézetre felhívnom a figyelmet.

281

P á r lappal a fenti tétel m egfogalm azása után, a m a ­ g y arázat során a következőket írja : „Azok az emberek, a kik Isten akaratát ism erik — és a keresztyéneknek mégis csak ilyen em b e rek n ek kellene lenniök — se m ­ m i esetre sem te kin th etik az em b e rn ek a nyo m o rú ­ ságát megváltoztathatatlan adottságnak: a k k o r sem, ha egy em ber sem, és így a keresztyének sincsenek ab b a n a helyzetben, hogy azt legyőzzék, az em beriséget e nyom orúság u ralm án ak a súlyától m egszabadítsák. A keresztyén em ber m in den kö rü lm én y ek között ar­ ra hivatott el, és abban a helyzetben is van, hogy ez ellen a nyomorúság ellen fellázadjon, ellene harcol­ jon . . . H a a keresztyénség nem volna m ilitia C hristi, ecclesia m ilitans, am ely ez ellen az em beri nyom orú­ ság ellen h arc b a száll, a k k o r igazában véve nem is keresztyénség, nem a Jézus K risztus egyháza len n e”32. És m ég egy b izonyságtétel: „Az idő e között a k ezdet között (K risztus feltám adása) és e között a vég között (K risztus visszajövetele) — a m i időnk te h á t m in t a Jézus K risztus jelenlétének az id eje a Szentlélek á ltal a keresztyének sz ám á ra a hálaadásnak, a rem énység­ nek és az im ádságnak az id eje — é s éppen íg y : az e m ­ beri igazságosság tö rtén éséért való felelősségnek az id eje” (A kiem elés tőlem. J. I.)23 Nem kétséges, hogy sok m ás jellegű ta n ítá s is b en ­ ne fo glaltatik B a rth K árolynak ezekben az utolsó e ti­ kai előadásaiban. Az itt idézett és feldolgozott gon­ d olatok határozzák meg azonban az egész kötet m on­ danivalóját. És h a ezeknek a gondolatoknak a ta r ­ talm át, am elyeket közel 20 évvel ezelőtt v e te tt p ap írra és m ondott el B a rth K ároly, ma, a m i m ostani k ö rü l­ m ényeink között m egértjük, ak k o r nem csak azért le­ szünk hálásak, hogy Istennek ez a b á to r bizonyság­ tevője m indig tu d o tt ú ja t m ondani, addig fel nem is­ m e rt összefüggéseket feltárni. A zért is m agasztalni fogjuk Istent, am it B arth K ároly im m ár teljességgel elő ttü n k álló teológiája éppenúgy bizonyít, m in t egy­ h ázunk harm inc éves ta p asz talata : a jó teológiai a la p ­ vetésből helyes etikai következtetések folynak, a k e­ gyelem, am ely m egigazít, el is igazít bennünket! B efejezésül a r r a kell m ég rám utatnom , hogy B arth, K ároly m indezt nyilván azért tu d ta m egtenni, bizony­ ságtétele több m int egy fél évszázadon á t — legalább­ is a helyzetek és az esetek többségében — azért le h e­ te tt u ta t m utató, de egyben prófétai-előrem u tató is, m e rt nem csak szép és teológiai szem pontból érvényes gondolatai voltak az élő Istenről, nem csak gazdagon és m élyen ism erte a p ró féták és apostolok bizonyságtételét, két évezred keresztyén nem zedékeinek ren d ­ kívül sokrétű és változatos h it-v a llását és ta n ítá sát. Az ő életében ennél sokkal többről volt szó! Ő m aga, sze­ m élyes életében, m in t keresztyén em ber és m in t teoló­ gus n aponta tap asztalta m eg az Isten élő Úr voltát! H add álljon itt ennek bizonyságául az Egyházi Dog­ m atik a IV/4. kötetéből B arth K árolynak egy m egha­ tóan szem élyes jellegű vallástétele, am i bep illan tást

enged ennek a tíz évvel ezelőtt m eghalt nagy teológus­ n ak az élő keresztyén hitébe. Ezt írja : „Hogyan ne le­ h etn e Isten maga nekünk, em bereknek m inden reggel újjá: m in d ab b an ú jjá, am it ő, am it Ő akar, cselek­ szik és mond. Igen: m indig m egújulóan még m in d ­ azzal szem ben is, am it ró la hallani, tu d n i és gondol­ ni szükségesnek véltünk. Új, nem csak a h itetlen ek ­ n ek és a félig hívőknek, hanem a ben n e legőszintéb­ ben hívőknek is: nem csak ellenségeinek, hanem b a rá ­ tain ak és szolgáinak az életében is?! M inden öröklött vagy m agunktól kigondolt elképzelés ró la n ek ü n k sem új, sőt nagyon is ism erős lehet, vagy gyorsan azzá v á ­ lik. Isten országlása azonban maga Isten . . . aki nem valahol és nem valahogyan v a n : .. hanem jön. A z ő országa eljöveteléről van szó a Mi A ty á n k . . . m áso­ d ik kérdésében. És ahogyan az ő országa ő Maga, úgy ő Maga, Isten, az ő országa, m ég pedig szem élyes e l­ jövetelében: azért, hogy találkozzék az emberrel, az egész tőle különböző valósággal!""24 Dr. Jánossy Imre JEGYZETEK 1. K a rl B a rth : D as c h ris tlic h e L eb en . D ie K irc h lic h e D og­ m a tik (KD) IV/4. F ra g m e n te a u s d em N ach lass. V o rle su n ­ g em 1959—61. G e sa m ta u sg a b e , B d. 7. Z ü ric h , (1976). — 2. K a rl B a r th : Die M e n sc h lic h k e it G o ttes. Z ü ric h , 1956. — 3. K. D. IV/1. 43. l . — 4. K. D. III/4. 1. l . — 5. K. D. II/2. 564. l . — 6. K . D. II/2. 565. l . — 7. K a rl B a rth : E v a n g eliu m u n d G esetz. M ü n c h en , 1956. — M a g y a rr a f o rd í­ to tta : P ild e r M á ria : E v a n g é liu m é s tö rv é n y . (Bp.) é. n. — 8. K. D. II/2. 564. l . — 9. E zzel k a p c s o la tb a n sz ü k sé g e s n e k lá tju k le g a lá b b a je g y z e tb e n m e g e m líte n i, h o g y a 20. század k e re s z té n y s é g é n e k a le g iz g a lm a s a b b k é rd é se , t. i. a tá r s a ­ d a lm i ig a z sá g o ssá g g a l és a b é k é v e l k a p c s o la to s k é rd é s fo g ­ la lk o z ta to tt m á r a m ú lt é v b e n is b e n n ü n k e t a B a rth K á ro ly p o litik a i b iz o n y s á g té te lé v e l k a p c s o la tb a n í r t k é t ta n u lm á ­ n y u n k b a n is (T heol. S zem le, 1977: 7—8, 9—10. szám ok.) A la p ­ v e tő k é r d é s k é n t e m o sta n i ta n u lm á n y u n k m ö g ö tt is ez v a n , — e g y o ly a n B a rth k ö te t is m e re té b e n m o st m á r, am i a m ú lt é v b e n í r t ta n u lm á n y a in k a n y a g á n a k ö ss z e á llítá s á n á l m ég n em v o lt ism e re te s e lő ttü n k . — 10. K. D. III/4. 1. l . — 11. E b e rh a r d B u s c h : K a rl B a rth s L e b e n sla u f — M ü n c h en , 1976. 375—87. l . — 12. E z e k n e k az e lő a d á s o k n a k a k a p c s á n B a rth az 1967-ben a K. D. IV/4. F ra g m e n t. D as c h ristlic h e L eb en c. k ia d o tt k ö te t e lő sz a v á b a n , v á laszo lv a a z o k ra a sü rg e tő k é ré s e k re , a m e ly e k a K. D. b e fe je z é s é re v o n a tk o z ta k , a sok, v é g e re d m é n y b e n a B a rth h u m o r á ra je lle m z ő v á la sz m e lle tt e g y n a g y o n lé n y e g e s, a B a rth egész te o ló g ia i m u n k a m ó d ­ s z e ré t is m a g y a rá z ó k ö r ü lm é n y re h ív ja fel a fig y elm e t. É rd e m e s e z t a B a rth m e g fo g a lm a z á sb a n m e g is m e r n ü n k : ,,A (K. D.) egész ta r ta lm a az I/1-tő l eg észen a IV/3-ig b á r az író a sz ta lo m m e lle tt s z ü le te tt m eg, m ég is a z t n e m s o k k a l a le ír á s u t á n ré sz le trő l-ré s z le tre e lő a d ta m m in t a k a d é m ia i e lő a d á s t (d o g m a tik á t v a g y e tik á t) és a z tá n az a re n d s z e re s te o ló g ia i s z e m in á riu m g y a k o r la ta in a k . . . az a n y a g á u l szo l­ g á lt. A szö v eg te h á t é v rő l é v re az eg y e te m i h a llg a tó k k a l v aló k ö z v e tle n k o n ta k tu s b a n jö tt lé tre . M indez az é n 1962-ben b e k ö v e tk e z e tt n y u g a lo m b a v o n u lá s o m m a l (m ily e n k o m ik u s szó!) ele s e tt és ezzel — a m in t a z t m o st é szre v eszem — k ie s e tt eg y lé n y e g e s ele m e a n n a k az ö sz tö n z é sn e k , am e lly e l k o r á b ­ b a n d o lg o z ta m .” (VIII. lap.) — 13. K . D. IV/4. X II—X III. lap . — 14. K. D. IV/4. G. A. 7. — 496. l . — 15. K. D. IV/4. IX . l . — 16. K a rl B a rth : D o g m a tik im G ru n d ris s. Z ü ric h , 1947. M a g y a rra f o rd íto tta P ild e r M á ria : K is d o g m a tik a . B p. 1948. — B a rth az e k ö te tb e fo g la lt e lő a d á s o k a t 1946-ban a b o n n i e g y e te m e n , a 2. v ilá g h á b o rú e lő tt u to lsó n é m e to rsz á g i m u n k a h e ly é n t a r to tta ü g y , h o g y n em v o lt e lő re e lk é s z íte tt, g o n d o sa n k id o lg o z o tt szövege. — 17. K . D. IV/4. G. A. 7. 3—4. l . — 18. U. o. 436—37. l . — 19. U. o. 154. l . 20. U. o. 463—64. l . — 21. U. o. 347. l . — 22. U. o . 358. l . — 23. U. o. 457. l . 24. U. o. 403—404. l .

A vallási türelem elvi alapjai a XVII. század magyar protestáns teológiájában A XVII. század m agyar protestáns egyház- és teoló­ g iatö rtén etén ek m űvelése n ap jain k b a n is kettős v o n a­ lon vezet jelen ték en y eredm ényekhez. Az egyik: is­ m eretlen nyom tatványok, egyáltalán forrásanyagok m ódszeres keresése és kiértékelése.1 A m ásik: k o ráb ­ b an m egválaszoltnak te k in te tt kérdések, öröklött é r­

282

ték ítéletek k ritik a i felülvizsgálata ú jab b szem pontok érvényesítése, ú jszerű összefüggések k im u tatá sa érd e­ kében. Az utóbbi k ateg ó riáb a tarto zik a m odern lelkiism ereti és vallásszabadság elő tö rtén etén ek k utatása. A zt v á rh a tju k ettől, hogy teljesebbé teszi a korszak egészéről k ia lak u lt hagyom ányos k épet; értékes örök­

séget tá r fel m ind az ökum enikus teológiai gondolko­ zásmód, m ind a nem zeti egység ápolása szám ára; fi­ gyelm et irán y ít a hazai felvilágosodás egyik h ajszá l­ gyökerére. A kizárólagosság igényével állam vallássá le tt k e­ resztyénség a to leran cián ak az ókori G örögországban és róm ai birodalom ban kiérlelődött filozófiai, részben gyakorolt politikai elv ét felszám olta. A h u m a n istá k — élen E rasm ussal —, M orus Tam ás, Je a n Bodin, a sza­ badgondolkodók, u g yanakkor a szociniánusok, a n a b a p ­ tisták, a holland arm in ián u so k dolgozták ki ism ét a v allási türelem ideológiáját. M ásfelől a XVII. század elején a ném et D avid P areus, a skóciai szárm azású D uraeus (John Dury) a protestáns egyházakon belül igyekeztek uniósm ozgalm at in d ítan i gyakorlati céllal: a katolicizm us, illetve a róm ai katolikus hatalm ak e l­ len. E szm éik M agyarországon sem voltak ism eretle­ nek, tá m ad tak követőik.2 Ez a tan u lm án y nem az átm eneti jellegű érd e k talá l­ kozások szülte akcióegységkeresésekre k oncentrál — á llja n a k azok a defenzió, vagy offenzió jegyében —, h a ­ nem a tolerancia elvi a la p ja ira . M ivel a tolerancia — am i később a felvilágosodás egyik kulcsfogalm a le tt — felb u kkanása kezdetén m indenhol vallási tü relm et je ­ le n tett3, az alap p ro b lém át így fo galm azhatjuk: felm u ­ ta t-e a hazai protestáns teológia nem csupán véd el­ mi jellegű és m indössze m ag ára a protestan tizm u sra korlátozott, de átfogóbb értelm ű tendenciát a jelzett k orban? H a igen, az a reform áció XVI. században e l­ é rt elvi-gyakorlati eredm ényeinek továbbfejlesztése­ ként, te h á t teológiailag legitim m ódon m egalapozottan bontakozott-e ki, vagy nem ?

A kérdés vitája az 1930-as években Történészeink, egyháztörténészeink az alap p ro b lém á­ ra korábban zöm m el nem legesen feleltek. H árom je l­ legzetes v álasz összefoglalja az indoklásokat. Szekfű G yula „A vallásszabadság és tolerancia a XVI. és XVII. században” tém ánál tendenciózusan S askai János Lipsius fordításából v ette m o ttó ját: „Óh k ábák! egyességnek szerzője az egy v a l l á s ... ez a mi állh atato s értelm ünk, hogy egy országban egy v allást kell ta rta n i.” K ategorikusan leszögezte: „A század v al­ lásos viszonyait vizsgálva, m eg kell szabadulnunk a t­ tól a szem lélettől, m in th a a XVII. század h arcaib an az egym ással szem ben álló f e le k valam elyike is az egye­ tem es hum anizm us, tolerancia és elvi vallásszabadság híve le tt v o ln a . . . a tolerancia és vallásszabadság gyak­ r a n em líttetik e vallási harcokban, de m indenkor az elnyom ást szenvedő kisebbség részéről, am ely kisebb­ ség azután, h a h atalo m ra ju to tt, ugyanolyan elnyom ást érv ényesített m ásokkal szem ben.”4 K ésőbb így fogal­ m azott: „Az ún. ó -protestantizm us n álu n k is ellensége volt m inden türelem nek, azaz lagym atagságnak, s egye­ dül az új-p ro testan tizm u s te tte elvévé a 18. században a felekezetek békés egym ásm elletiségét.” A korább an h an g oztatott türelem „a kissebbségbe szorult p ro testan ­ tizm us m entőeszköze volt.”5 U gyanezt az álláspontot képviselte Bal la A n tal: „A vallási türelem ből a XVI. és XVII. században sehol sem leh et szó. A m odern é r ­ telem ben v e tt tolerancia az újkori fölvilágosodási is­ kola és racionalizm us műve, teh át lelkiism ereti sza­ badságot keresni ab b a n a korban, am elyben an n a k m ég nyom a sincs, azt jelenti, hogy a m odern élet- és világszem lélet vetületében vizsgálunk olyan k o r t , m elynek m ozgató erői és tendenciái a m i korunkétól m erőben különböznek.” E nnek m egfelelően az 1564-iki to rd ai országgyűlési végzések m ögött „nem m odern

értelem ben v ett vallási to leran cia” áll, hanem „egy vé­ res p o lg árh áb o rú ” elkerülésének szándéka: „a n agy­ jáb ó l egyenlő ere jű felekezetek nem b írta k egym ás­ sal és kiegyenlítést k erestek.”6 Révész Im re an alízisé­ ben re fo rm áto ri és n em -refo rm áto ri p ro testan tizm u st k ü lönböztetett meg. „M inél tö retlenebből érv én y esü l­ h e te tt a X V I—XVII. századi E u ró p a b árm ely p o n tján ez az ered eti és hiteles re fo rm áto ri protestantizm us, an n á l kevésbé találk o zu n k az illető pontokon b á rm i­ féle vallási szabadságnak, illetőleg tü relem n ek még csak a rezdüléseivel is.” A refo rm áto ro k üldözték a ham is h ite t: „Ők a ham is h it nyilvános gyakorlásában Isten dicsősége k áro m lását látják , am ely az ezt m eg­ engedő em b eri tá rsa d alo m ra Isten h a ra g já t és bosszú­ állását idézi fel: az ért teszik az állam kötelességévé ,a bálványok kivesztését a földről’ . . . A re fo rm áto ri p ro ­ te s ta n tiz m us m ellett a z o n b a n . . . m á r a XVI. században jelen tk ezik egy n em -refo rm átori pro testan tizm u s is . . . a re fo rm áto ri biblicizm ussal szem ben egy ősrégi vallásés szellem történeti iránynak, a m isztikus vagy racio n a­ lisztikus sp ritu alizm u sn ak érvényesülni a k a r á s a . . . Ez a százarcú . . . n em -refo rm áto ri p ro testan tizm u s a v a l­ lásszabadsági és v allástü relm i eszm ék tu lajd o n k ép p e­ ni m elegágya.”7 Az ellenvélem ény legreprezentánsabb képviselője M ályusz E lem ér volt. Ő a vallási tü relem eszm éjének m eggyökerezését a p u ritan izm u ssal hozta kapcsolatba: „A vallási tü relem eszméje, úgy, am in t az az európai k u ltú rk ö rb en érvényesült, kétségtelenül p ro testán s ere­ detű. Nem a katholicizm ussal fo ly ta to tt h arc b an a la ­ k u lt ki, m egfogalm azásában a nagy tö rtén eti egyhá­ zaknak, a lu th e rin ek és k álv in in a k n em is v o lt részük. Ellenkezőleg, velük szem ben k ellett azt d ia d alra ju t­ tatni azoknak a szektáknak, am elyek H ollandiában és A ngliában a vallási individualizm us érvényesülésének m inden következm ényét rad ik álisan le a k a rtá k von­ ni. A pro testan tizm u s belső küzdelm einek eredm énye te h át az a felfogás, hogy a h it az em b er legbelsőbb egyéni ügye, am elynek m eg v álto ztatására senki sem kényszeríthető, éppen m e rt a lélekben gyökerezik.”8 M agyarországon „a politikai fejlem én y ek pedig igen k o rán m eghozták azt a fordulatot, hogy a gondolatok, am elyek alk alm asak v o ltak a felekezetek egym ás m el­ letti élését szabályozni és a lelkiism ereti szabadság biztosítását célozták, az egész m agyarság kincsévé le­ gyenek. Azzal, hogy b ek erü ltek a linzi béke o km ányai­ ba. A közvetlen kapcsolatot Linz és a m ag y ar p u rita ­ nizm us közt nem alap ta la n u l tételeztü k fel, m e rt a n ­ n ak a Rákóczi G yörgynek a követe v etette fel a gon­ dolatot, hogy a földesúri jogtól függetlenül gyakorol­ hassa a jobbágy vallását, ak in ek a család ja a p u ri­ tánusok p ártfo g ó ja volt.”9 — Rácz L ajos szerint Szek­ fű G yula a m aga érv eit „tu lajd o n k ép p en csak a kath. tü relm etlen ség véd elm ére p alástu l hozza fel, csak azért teszi, hogy a protestánsokról kim ondhassa: ők sem is­ m erték az igazi tü relm et, te h á t e tek in tetb en nincs m it a k a to lik u s o k n a k szem ére vetniük, katholikusok és protestánsok a X V I—XVII. században eg y arán t a tü ­ relm etlenség h ajó jáb a n eveztek.”10 A v ita résztvevői ism erték a kérdés egyetem es eu ró ­ pai jelentkezését, v alam in t a m ag y ar törvénycikkeket, a p o litik ai h átteret, — p u sztán ra jtu k tájékozódtak. M ályusz E lem ér sem szó laltato tt m eg önigazolásként pro testán s p réd ik áto ro k at, egy h áztö rtén eti fo rrásk én t egyedül Zoványi Jen ő „P u ritá n u s m ozgalm ak a m agyar refo rm átu s egyházban” (Bp. 1911) cím ű m ű v ét h asz­ nálta. Az ellen táb o r pedig nem figyelt fel a r r a a lá n ­ colatra, am i B ethlen G ábor — Z rínyi Miklós — T hö­ köly Im re — II. Rákóczi Ferenc egyértelm ű, követke­ zetes, elvileg tisztázottan a to leran cia jegyében álló

283

elbúcsúzván, ezt hagyá aján d ék u l m integy árv á n h a­ gyatandó T anitv án y in ak , Joh. 14. v. 2 7 ... Ha nem egyéb, inditson bennünket, hogy m in d n y ájan azon n é­ hai m agyar v érn ek részei v ag yunk; és e szerént ne le­ gyünk egym áshoz K a inok. Inditson a M agyar H azá­ nak, a m i közönséges édes szülő anyán k n ak , és nevelő D an k án k n ak utolsó veszedelem ben való sorsa. H a le­ het, m agunk k ét kezével ne tem essük ezt el. Ne lé­ gyen az ért soha szerencsés az a m agyar, aki a m agyar h azán ak közönséges ja v á t nem szereti, és azt te h e t­ sége szerén t elő nem segiti. Azok az em berek se legye­ nek áldottak, ak ik a v allásn ak ném ely különböző te­ k in teti alatt, a h azafiak között visszavonást, gyülölsé­ get, h áb o rg ást szereznek. E llenben v alak ik a K eresz­ tyéni szeretetn ek reg u lá ja szerént já rn a k , légyen azo­ kon békesség, irgalm asság, és az Isten n ek M agyar Iz­ A vallási türelem elvének összetevői raelén, G alat. 6. v.16. Am en.”17 A m agyar p rotestáns teológia eredetiségének11 egyik S ze kfű G yula L ipsiustól v ett m ottója, az a fordítás, jellegzetes vonása a vallási türelem elvének korai, a éppen nem tükrözi és nem jellem zi a korszak teológiai XVII. század elején elkezdődő kijegecesedése. E nnek a közvélem ényének egészét. századnak felekezetileg és teológiai irányzatok szerin t A fenti gondolatok term észetesen nem légüres té r­ m egoszlott egyháztörténetében ez az eddig kellőkép­ ben születtek. Döntő jelentőséggel feltétlen ü l Erdély pen nem m éltányolt tendencia is kidom borodik.12 Ami állo tt m ögöttük, a m aga b ev ált reálp o litik ájáv al, sajáto san m agyar protestáns szín, helyesebben k o rát am ellyel a vallásügy rendezése terén a XVI. század m essze megelőző hozzájáru lás13 benne, az: 1. an n a k a d erek án időileg E urópa m inden állam át megelőzte. felism erése, hogy Isten h a ra g ján a k oka a b álv án y im á­ T ag ad h atatlan u l nem „elvi to le ran ciát” érv én y esítet­ dáson-eretnekségen, v alam in t az ostorozott általános tek a vonatkozó törvénycikkek, hanem csak nyomon nem zeti bűnökön túl a haza békességének, egységének követték az alakuló társad alm i realitásokat, u g yanak­ bom lasztása, illetve nem építése. Ennek az egységnek, kor h a tá rt szab tak a vallásszabadságnak is. A refo r­ békességnek alá kell rendelni a felekezeti ellen tétek et m áció elterjed ésén ek 1545-ben tö rv én y esített statu s is, am i E rdély létérdekből k ia lak íto tt egyházpolitiká­ quo-ja,18 az evangélikusok 1550-ben, a reform átusok já n a k felelt meg. 2. Úgy azonban, hogy préd ik áto rain k 1564-ben elism ert teljes v allásszabadsága,19 az 1568lángoló hazaszeretete, politikai felelősségvállalása nem ban hozott articu lu s,20 az u n itá riu so k ra is k iterjesz­ egyszerűen a vonatkozó törvénycikkeket ism ételgette, te tt 1571. évi országgyűlési h atáro za t21 a négy recepta vagy igazolgatta. Ők a legitim reform átori teológia religio egyenjogúságának biztosításával g á ta t a k a rt v et­ vonalán ép ítették ki a vallási türelem elvét, m in t am i­ ni a szabadság további gyűrűzésének. E zt m in d járt az nek érvényesítése korukban a jelzett egység és békes­ 1572-ben alk o to tt tö rvény ki is m ondta,22 és az A pp­ ség alapvető feltétele volt. ro b atae C onstitutiones (1653) m egism ételte.23 Összefüg­ 1. A b aro kk tú lfű tö tt fanatizm usával szem ben, am i­ gésben a három nem zet uniójával, ennyi m á r biztosí­ ko r E u rópa-szerte „m indegyik egyház kizárólag a sa ját to tta a belpolitikai békét, egységet. A rom ánok érd e m ­ uralm áról a k a rt tudni, m ásnak pedig még a m egtűrt leges gazdasági, társad alm i súllyal akkor még nem re n ­ szerepét sem engedélyezte,”'14 Alvinczi P é te r a B ethlen delkeztek, ezért a görög-keleti egyház csak „m eg tű rt” G ábor h a d já ra tá t m egindokló Q uerela H ungarorum volt.24 ban (1618) k im ondta; „ha egyik religió a m ásiknak A XVII. században, B ethlen G ábor koncepciójával fejében nem becsültetik bizonyos békesség és egyeselkezdődően, a vallási tü relem fogalm a to v áb b fejlő ­ ség állh atato sa n kezd az országbeliek közt m eg m arad ­ dött. N em csak abb an m u tatk o zo tt ez meg, hogy 1572 ni.”15 Czeglédi István ennek hirdetésével kezdte iro ­ ellen ére 1622-ben gazdasági érdekből an a b ap tistá k at dalm i m u nkásságát 1659-ben: „H olot az Egyessegh te lep ített le A lvincen,25 a legkedvezőbb feltételek kö­ szám kivetésben b o csáttato tt; rom lást v á rh a t az o r­ zött,26 a következő esztendőben pedig a zsidóknak s z á g h . . . Ne javaly m inden egyességet, m e rt ném ely ad o tt kiváltságlevelet,27 hanem nála, a teológiailag S átáni, kik nem veszekednek egym ással, noha gono­ képzett állam férfin ál — a m in t a születése 400. év fo r­ szok. Ném ely Iskariotesi; ennek ne hidgy, m e rt megh d u ló jára készülő tan u lm án y bizonyítani fogja — a to ­ csokol, s-ellenséged kezében ád. Vagyon T yrannusi le ran cia elvi alap ja i is kim u tath ató ak . Ez a dolgozat egyesség is; m ik o r csak az em berektül való félelem ért azonban nem az egyházpolitika tényleges alak u lá sá­ igyekezzük azt m egh t a r t a n i . . . Igen m egh vizsgáld, val foglalkozik, h an em a p ro testán s teológiában keresi kikkel kell neked megh eg y e zn e d . . . M indenekkel b é­ a vallási tü relem elvi szintjét. kességben kel éln ü n k ; a ’ m ennyire tölünk lehet . Mégh Az idézett m egnyilatkozások ak k o r is előrem utató a pogány várostis m egh k in á lla tá Isten, elsőben béke­ egyház- és m űvelődéstörténeti dokum entum ok len n é­ séggel. (Törv. 20. 10) Megh le h et a külső békesegh a nek, h a elvi alap nélkül, a gyakorlati életben m á r jól R eligioban való megh egyezés nélkül. Lám S alam on s b evált erdélyi reá lp o litik át népszerűsítették volna csu­ H iram , szereték egym ást! (I. K ir. 5. 12.)”16 A késői m a­ pán, abb an a korban, am elyben az eu ró p ai korszellem gyar orthodoxia legkiem elkedőbb teológusa — egyben valóban az egy haza — egy vallás elvét erőszakolta, polem ikusa —, Pósaházi János 1668-ban békejobbot m in t ahogyan P ázm ány P é te r is en n ek volt a híve.28 n y ú jtv a fejezte be h itv itá já t a jezsu iták k al: „A nagy A m agyar p ro testán s teológia azonban többet is tett Isten szerelm éért, a Jesus C hristus vére hullásáért, a r ­ az erdélyi v allásp o litik a ideológiai igazolásánál. Rész­ ra kérek m inden M agyar P ápista, L u th e rista és C al­ ben tü k rö zte azt, — sőt, k ia lak ításáb an lelkészek ak ­ v in ista K eresztyéneket, hogy félre-tévén a retten etes tív szerepet tö ltö ttek be: B ethlen G áb o r egyik ta n ác s­ vallásbéli gyülölséget, kövessük s K eresztyéni Szent ad ó ja A lvinczi P é te r volt, és az őt követő fejedelm ek belső köreiből sem h ián y zo ttak a p réd ik áto ro k .29 D ön­ szeretetet, és az egym ás között való jó békességet. tő érdem e azonban abb an rejlik, hogy továbbfejlesz­ B eati pacifici! M ath. 5.9. Édes Idvezitőnk e V ilágrul v allásp o litik áját összekapcsolta; ezért nem is nyom o­ zott utána. A hazai szellem i ára m lato k at eleve k ü l­ földi hatások sem atikus függvényének tekintette, így a vallási türelm ességben külföldi m inták u tá n z a tá t lá t­ ta. Az előre kész felelet folytán fel sem m e rü lt az a gondolat, hogy ebből a szem pontból érdem es m egvizs­ gálni irodalom történetünket, és lehessen kérdezni a reform átori teológia szellem ének m egfelelő m agyar örökség, belőle fakadó folyam at után. V alójában A l­ vinczi P éter, K eresztúri Pál, Czeglédi István, M arto n ­ falvi György, P ósaházi János, K öleséri S ám uel és m á­ sok tan ításaiból olyan ten d en ciát olvashatunk ki, am e­ lyik a felvetett alapp ro b lém ára igenlő feleletet ad.

284

tetje a reformáció társadalmi és politikai felelősség­ vállalás-fogalm át. Amit Révész Imre a reformátori teológiával kapcsolatban megállapított, vitathatatlan igazságmozzanat: az igazságnak nálunk csak a XVI. században domináló része. A XVII. század elejétől kezdve, pontosan a reformáció értelmében, az ecclesia semper reformari debet útján, világosan látó prédiká­ toraink nem rekedtek meg többé a genfi modellnél, sem az előző század — egyébként szükségszerű — hit­ vitáinál: reformátori küldetéstudattal, a reformátori teológia alapján keresték koruk égető kérdéseire az aktuális bibliai eligazítást — sola scriptura! A politi­ kai-ideológiai konfliktusok, pusztító háborúk pedig ak­ kor közismerten a vallás kérdése kapcsán, illetve ürü­ gyén törtek ki ismételten, és fenyegettek pusztulással. Nemcsak az üldözött protestantizmust, hanem — amint az esem ények utólag beigazolták — magát „az édes hazát” sodorták végveszély felé. Prédikátoraink arról voltak meggyőződve, hogy ezt el lehet hárítani. Azért, mert bekövetkezésének nem Isten akarata, hanem az ember bűne, sőt bűnlajstroma lesz az oka. Innen ért­ hető, hogy miért prédikáltak ők felekezetek fölött álló belpolitikai békességet és nemzeti egységet. Báthori Mihály a Gal 5,15 alapján: „Ha egym ást marjatok es el nyelitek, meg lássátok hogy viszontag egy mástul meg ne em esztessetek” hirdette: „Valamely Respubli­ ca, Ecclesia magában meghasonlik, és egym as ellen gyülölseges képpen hadakozik, el kell annak veszni Matt. 12.25. Ha valam ely ország magában meg hason­ lik etc. Mert a tagoknak egymás ellen való hadakozá­ sok, az egész testnek el oszlása, és el szakadozása. Ha a ház épületinek oszlopi romlanak, el romol az egész épület: Igy ha a Respublicában az oszlopok egymást em észtvén el hullanak, és el dőlnek, az egész respub­ lika e l d ü l . . . Mi veszté el és veszi Magyarországot? Az egymás ellen való törés, hadakozás és gyülölség Steph Szegedinus Qui effectus discordium? Eversio civitatum, Regnorum labefactatio Reipublicae et veri­ tatis impugnatio etc. Interit enim quod unum esse de­ siderit. Mert a meghasonlás az Resbuklikának funda­ mentumát el rontya, minémü az egyesség, békesség, szeretet. A minthogy az egyesseg a sziveknek egyesü­ lése, igy az egyenetlenség, visszá vonás az sziveknek el oszlása. . . a mint tanit Amesius Primus gradus ruinae Impériorum est civilis discordia. 2. Infelicitatis consi­ liorum. 3. Am entia et caecitas m ivel az eggy más e l­ len hadaokozo Resbuplica bolond és vak. Esa 19. 2.3 Richt.”30 Szőllősi Mihály eként imádkozott: „Uram Isten! Gyomlálj ki miküzülünk minden nagyzásra, visszavonásra, pártoskodásra, irigységre célozó igyeke­ zetét és adjad az egyességnek, szent szeretetnek lel­ két mibelénk, hogy sziveink egyesek lévén, egyet ért­ hessünk és akarhassunk a táborozásnak minden nap­ jaiban és Hazánk szabadulására nézendő minden dol­ gokhoz egy szivvel-lélekkel, két kézzel egyiránt nyul­ hassunk.”31 Tolnai Mihály prófétai ihletettséggel á l­ lott elő: „Én nem mint pártütő Abner, hanem mint Istennek békesség hirdető Angyala, békességnek fia, édes hazám s nemzetem siralmas állapottyát keserü­ lője, köztetek felkiáltok, egymást öldöklő Magyarság: MAGY AR NE VESZESD A MAGYA RT! Vallyon mind örökké fegyver miá kell é megemésztetni ez maroknyi magyarságnak? Nem tudjátok, hogy siralmas lészen ennek v é g e . . . Bé kell teljesedni Idvezitőnk mondásá­ nak, ha jó eleve fel nem ébredtek. Amely ország, nem ­ zetség, egymás ellen meghasonlik, el kell annak pusz­ tulni. Matth. 12. v.25 . . . Ha Országod s nemzeted m eg­ maradását szivesen akarod, forrjon össze szivetek; le­ gyetek egy lelkűek; mindkét kézzel munkálkodjátok

megmaradástokat; az Isten is igy lészen veletek, s dol­ gaitoknak is jó előm enetelét adja.”32 2. A politikai felelősségvállalás önmagában véve azonban nem oldotta fel azt az elvi konfliktust, ami a belviszályok, a háború elhárítása érdekében hangsú­ lyozott egyesség-békesség, és a bálványim ádás-eret­ nekség megtűrése között keletkezett. Az elvi alapon álló vallási türelem biztosította ugyan az első kívánal­ mat, nem helyeselhette viszont sem a római katolikus, sem az unitárius teológiát, sőt közönyös sem lehetett irányukban. Ezt a teológiai ellentm ondást azonban hár­ mas vonalon sikerült feloldania. a) Isten kijelentésén mérve, Isten előtt nem minden vallás egyenértékű, vagy egyenjogú ugyan, az állam ­ ban, az emberek között mégis létjoga van a különböző felekezeteknek: ennyiben egyenjogúak. Ilyen értelem ­ ben vett vallási türelem jegyében álló politikát har­ coltak ki a protestánsok a bécsi—nikolsburgi—linzi békék sorozatában. Amint Mályusz Elemér kellőkép­ pen méltatta, az utóbbi nemcsak általában rendelke­ zett a vallásszabadságról, hanem második pontja sze­ rint „e szabadság kiterjesztetik a parasztokra is, a ki­ ket ezentúl a földesurak nem kényszeríthetik vallásuk­ kal ellenkező szertartásokra.”33 Alvinczi Péter fogal­ mazásában: „az evangélikusok semmi egyebet nem kí­ vánnak igazságnál és egyenlőségnél, tudniillik, hogy az igaz isteni tiszteletnek gyakorlása minden helyeken, mint a reformációnak idejétől fogva volt, e mi szánás­ ra m éltó időnkig, szabados legyen ismét, hogy a reli­ giónak tekintete nélkül nagyobb és kisebb tisztviselé­ sek érdemes, alkalmatos és illendő szem élyeknek át­ adassanak.”34 Erősödött ez a vonal a puritánusoknak azzal a kívánalmával, hogy történjék meg az állam és egyház szétválasztása. Radikális megfogalmazást nem nyerhetett ugyan ez a szándék, hiányzottak akkor még az alapfeltételei, a tendencia azonban egyértel­ műen kiolvasható. Medgyesi Pál 1650. okt. 14-én Lo­ rántffy Zsuzsánnának írta: „ne összveelgyedett székek legyenek az presbytérium s a polgári, hanem külöm ­ böző: egyik a másiknak igyébe magát ne av a s s a . . . A mi vallásunk bizonnyal tagadgya azt, hogy ha ke­ resztyén is a magistratus, mindazonáltal ő vehesse m a­ gának az presbyterséget.”35 Sárpataki Nagy Mihály pedig Apafi Mihályhoz cím zett praefationban figyelm ez­ tetett: „Isten azt akarja, hogy a királyok . . . isteni m él­ tóságot, mint Nabuchodnezár, magoknak ne vegyenek: Az religión ne uralkodgyanak: az népet az isteni szol­ gálatiul magok szolgálattyára ne vonnyák: az magok tekintetit az isteni m éltósággal egyben ne kössék, m int­ ha inkább, avagy, szintén úgy kellene a népnek ö töl­ lök függeni, mint az Istentől.”36 A felekezeteknek a társadalomban való egyenjogú­ sága a XVII. század magyar protestáns teológiájában nem a gyengeség ürügyén mesterkélten kiagyalt tézist jelentett, hanem elvet, amit a prédikátorok érvény­ ben is akartak tartani. Elvhű érvényesítésének egyik eklatáns példája, hogy a rendkívül szigorú t a n - és eg y ­ házfegyelm et37 nem akarták más felekezetekre kény­ szeríteni, csupán illetékességi körükön belül, saját egy­ házukban gyakorolták. b) A felekezetek békés egymás m ellett élésének biz­ tosítása, a vallási türelemnek prédikátoraink által kö­ vetelt és gyakorolt volta továbbá azért áll elvi m agas­ laton, mert legitim teológiai koncepció következménye. Reformátori, m ivel a római katolikus teológia tradí­ ció-fogalmával, az apostolica successióval, a pápai te­ kintéllyel és csalatkozhatatlansággal szemben hang­ súlyozta: „senki egyéb nem lehet a hit dolgában Sum ­ mus Judex fő ítéllő Bíró, hanem a Szent Lélek Isten: mert ugyan is az Isteni dolgokat egyéb nem tudgya,

285

hanem Isten ü m aga, és akinek ő m egjelenti: nem is lehetne tökélletes bátorság a keresztyén igazságban, ha m ástu l kellene ennek erősségét v árn u n k .” Az o rth o ­ doxus Pósaházi János szavai ezek, aki velük nem a lelkiism ereti szabadosságot igazolta, m e rt „N oha sen ­ kinek értelm ét és ité íle tit m eg nem kell kötni, a V al­ lásban tám adót villongásoknak m agános m egitéllésé­ ben, m indazonáltal az A nyaszentegyházban elő á lla ­ to t egyházi T anétoknak kiváltképpen való tisztekben áll az, hogy m időn valam ely dologrul villogás tám ad az U rn ak nevében öszve gyülvén, azt az Isten n ek Igé­ jéb ő l el-igazétsák, és jó m ódgyával le tsillap étsák .”38 M ivel egyedül Isten, illetve a reform á tori k ijelen tés­ h it értelm ében a S zentlélek belső m egvilágosító m u n ­ k á ja nyom án m e g értett íro tt Ige a lelk iism ereti-h itb e­ li-felekezetbeli kérdések b írája, em ber, vagy földi in ­ tézm ény nem leh et azzá. A p u ritá n u s-c arte sián u s T a r­ pai Szilágyi A ndrás sz erin t ezen a téren a gonosz „feje és ered eti” az, hogy „e földön külső nyugodalm at és békességet és pu h a kényes v allást k ív án n ak az em ­ berek, m elyet hogy m egszerezhessenek, az E cclesiában m egcsalhatatlanul szóló B írót keresnek, aki m inden pörlekedéseket m éltósággal leszállítson és ak in ek é r ­ telm éhez és voxához m inden em bereknek lelkek is­ m éreti és nyelvek hozzá köttessenek, ügy, hogy m ég el­ lene se szabad légyen m ondani és h a ki enn ek itéletin m egnyugodni nem akar, azt erőszakkal kell reá kény­ szeríteni, feje vesztése alatt. Egy szóval: a K risztus E cclesiájából világi P o litia t a k a rn a k csinálni.” A refo r­ m á to ri m ag ata rtás pedig azt kívánja, „hogy az Iste n ­ nek igéje m indenektől szabadon olvastassék, senkinek lelki ism éreti m ásoknak itéletihez ne köttessék, hogy egyik a m ásikat szeresse és az Isten igéjéből o k tatn i igyekezzen és igy v á rju k el azt az időt, m elyben a mi u ru n k Jézus C hristus az élőknek és h o lta k n ak egyedül való B írá ja az életnek és h a lá ln a k se n te n tiá já t kim ond­ ja, ilyen m ódon a lelki ism éretek szabadosak lesznek, a keresztyének m ind csendesek és békességesek az Isten igéje m inden em beri cselekedeteknek reg u k ája és m é­ rő sin ora.”39 Ilyen összefüggésben jelen tette ki T olnai Dali János is: „lelkem is m é re tin . . . csak az egy Isten ­ nek vagyon szabados urasága, s neki is egyedül akarom ta rta n i.”40 A h a lá lra készülő B ethlen G ábor v égren­ deletében figyelm eztette a rend ek et: ak k o r lesznek „Isten anyaszentegyházának hűséges gondviselői”, ha „a religio felett egym ással nem veszekednek, hanem an n a k m egítését [megítélését] am a nagy p a p ra bízzák, aki lak ik m ennyben és az hol kinek-kinek, am in t é r­ dem iette, m egfizet; ne légyenek papokká, ne idvezít­ senek erővel senkit, légyen szabadságban az ország­ ban és az ország constitu tio ja szerint a négy recepta religio közül, ki m elyiket am plex tá lja .”41 P ro testán s ta n áro k és p rédikátorok so rfa e lh a tá ro l­ tá k m ag u k at a vallási kényszertől. P ata k i Füsüs János B áthori Istvánt, „az Lengyelek kedves K irálly át” idéz­ te, aki „ h á rm at m ondot, hogy Isten m agának ta r tot: Ex nihilo aliquid face re, scire u tura, et dom inare conscientjs. Reges enim , Reges e t D om ini su n t popu­ lorum non anim arum . Sem m iből v alam it terem teni, jövendőt tu d n i és a lelki ism éreten uralkodni. M ert az K irályok, K irályok és V rak a kössegen nem az lel­ keken. Az kösseget a külső tiszteletre kén szeritteth e­ tik, de hogy igy vagy am ugy az ö szüvében hidgyen, nem . M iről iól tu d ta ezt Theodoricus, m ikor azt m ond­ ta : Religionem im p erare non possum us, q u ia nem o­ co g itu ru tu t cre d at invitus. Az v allást nem p aran cso l­ hattyuk, m e rt senki nem kénszerittethetik, hogy h id ­ gyen a k a ra tty a nélkül. Az ki azt m ereszli czelekedni, arró l az m ennyei Bironak, ki m inden ország b irá inál fellyeb való, szám ot kel adni.”42 K ereszturi P ál egé­

286

szen tág an fogalm azott: „Hogy sen k it V allásra h a ta ­ lom m al kénszeriteni nem szabad, közönségesen m in ­ den vallásról .állatom . . . A m i penig K eresztyén v a l­ lá st nézi, ebben sem k én szerith et senki m ást v allás­ r a . . . Az Uy Törvénynek, avagy E uangeliom nak szer­ zőjét sem olvassuk, hogy sen k it az ö T udom ányának bé-v ételére idő szerin t való büntetéssel, avagy azzal való reittentéssel h a jto tt volna. Es m ik o r a ta n itványok Ja k a b és János, lá tv á n hogy a C h ristu st a S a m a ritá ­ nusok bé nem fogadnák, tüzzel a k a rjá k vala őket é re t­ te m eg -em észtetn i; Luk. 8. v. 54 kem ényen m eg fed­ detn ek a C h ris tu s tu l. . . Ő m aga C hristus közönséges­ sen m inden ek n ek szabad ak a ratty o k b an hagyta hogy ő tet kövessék, m ikor azt m ondgya, H a ki a k a r enge­ m et követni (M atth. 16. v. 24) . . . m ég a tizenkét T a­ n ítv án y o k at sem m a ra szto tta erőszakkal m aga m ellett, han em szeliden k érdezte t ölü k : H a azok is el a k a r­ n ák é őtet hagyni? (I. J on. 6. v. 6 7 ) . . . S zabad-é a P o l­ g ári (avagy világi) u ralk o d ásb an a fejedelm eknek, U rak n ak és a k a r mi rendben lévő P átro n o su k n ak az ő alatto k v aló k at erőszakkal a m agok v allására k én ­ szeriten i? . . . sem m iképen nem .”43 Czeglédi Istv án h a­ sonlóan ta n íto tt: „H a Isten M ag istratu ssá tö t; soha alattad valóidat, fenyegetéssel, tömlötzözéssel, s-k e­ m ény b ü n tetések k el; v allása m egh v álto ztatására, né k én szericsed . . . Isten re bizatot a lelki ism eréteken való V ralkodas. Szabad a k a ra t szerént kel a religiot k inek-kinek válaztani, nem erőszakkal.”4 K öleséri Sám uel egyik p réd ik áció ján ak ezt a cím et a d ta : „H i­ te n v alo u ralk o d ás tilalm as vadászás.” A 2. K or. 1,24 alap já n fejteg ette benne, hogy „A ham is T anitok elei­ től fogva k ét u tak o n szoktak a L elk ek et vadászni s az E vangeliom i edgyügyü v allástul el szakasztani. I. Szorgalm atos h izelk ed éssel. . . II. K énszeritéssel avagy H iten s lelki ism éreten való u ra lk o d á ss a l. . . M it tészen h iten u ralk o d n i? 1. M ivel a H itnek edgyik m u n k ája, a h ien d ö dolognak V álasztása (actus electio­ nis) ezokáért v alak it a r r a kénszeriteni, hogy ezt vagy am azt hidgye, m ind képtelen, m in d leh etetlen .” A lel­ k iism eret „Isten n ek e g y e d ü ltu la jd o n a . . . im ez h á r­ m a t Isten m ag án ak ta rto tta : 1. Sem m iböl V ilágot te ­ rem teni, 2. jövendök et tu d n i. 3. A lelki ism ereteken u ra lk o d n i. . . A T an ítv án y o k csak Békességet h ird e t­ te k azoknak az V árosoknak és háznépeknek, ak ik kö­ zibe bé m en tek M atth. 10.12.13. Nem azért b o csáttattak ki széles e világra, hogy t üzzel vassal kénszericsék az em bereket, hanem hogy p red ik álly ák az Evangelio­ m o t . . . Oh irg alm atlan szivü e m b e re k ! m ié rt nem gon­ dollyatok m eg hogy m ig utazok vagyunk, lehetetlen hogy m in d n y á ja n egy értelem b en légyünk, m ert csak rész szerin t p rofe ta iu n k s rész szerin t vagyon ben n ü n k az is m e re t. . . Soha adgyad H ited et s lelki ism érete­ d et E m ber u raság a alá. N e légy em bereknek szolgája. I. Kor. 7.21. N e kivánny m ások h itin s lelki ism éretin uralkodni, h add Isten n ek ezt a m éltóságot, m ivel egye­ d ül ötet illeti.”45 A legképzettebb p u ritá n u s teológu­ sok, M artonfalvi György d o g m atik ájáb a b eik tatta a k érd és-feleletet: „K ellé az em b erek et a relig io ra k én ­ szeriten i? N em : m e rt a C hristus h iv ja az em bereket, nem e rölteti, M ath. 11.28. Jö jje te k hozzám m in d n y á­ jan. P áp isták ellenvetése, Luc. 14.23. K énszerits m in ­ d eneket b é jönni, hogy tellyék bé az én házam : A zért az religiora kényszeriteni kell az em bereket. Felelet. N em következik: m e rt az a szolga k én y szeritette az em bereket a vacsoráló házban v alo m enetelre, nem t üzzel, vassal; hanem h ath ató beszéddel, m iképpen a ta n ítv án y o k k én szeritették a C h ristu st a vélek való m arad ásra, Luc. 24.29. M aradgy-m eg velünk, m e rt m ár bé-esteledik.”46 c) A vallási tü relem n ek a lelkiism ereti szabadsággal

való elvi indoklása nem a Szekfü G yula á ltal ellen érv ­ k én t értelm ezett „lagym atagságot” jelen tett. Az ő m á­ sodik tévedése éppen az, hogy a két fogalm at azono­ síto tta egym ással. N em ellentm ondás, han em a refo r­ m átori teológia elvi tisztázottságának jele v olt a h it­ vallásokhoz való hűség, a dogm ák relativizálásán ak , vagy szin kretizálásának az elkerülése. A m agyar p ro ­ testáns teológiában C alixtusnak nem ak a d ta k követői, a confessionalista m a g ata rtást részben kívül- és fe lü l­ álló kként inkább a hu m an ista örökségen felnőtt, a m egszülető újkori bölcseletben tájékozott világiak k r i­ tizálták. Egy, Szam osközy István, aki „lenézte a v a llá ­ sok késhegyig m enő h a r c á t . . . észrevette, hogy ,sem m i sem b o n tja m eg inkább az em beri tá rsa d alm at és köz­ életet, m in t látszólag igaz h it védelm ezése foggal-kö­ röm m el, a ragaszkodás valam ely felv ett szokáshoz, m int tényleges vallásossághoz’ ... ”47 Vagy a Turóczi T ro stler József jellem zése szerin t az a B ethlen Miklós, ak in ek „vallásossága mélyebb, tudatosabb, érzelm e­ sebb: a ném etalföldi m isztika s a ném et pietizm us közt á l l . . . Szívében D ávid F erenc öröksége, a Berneggerek, Com eniusok békevágya s P oirot érdeknélküli tiszta szeretete”48 él: „Sem m iféle em bert, ak árm i tévelygés­ ben lévőt, még az a th e u st is nem gyűlölni, hanem szánni, szeretni, és nem erővel hanem szép szóval, sze­ rete tte l kell m egtéríteni, sőt a károm kodót is, noha m eg kell kövezni, de akkor, is nem szidni, hanem szán­ ni, siratni, é re tte könyörögni k e l l . . . Ü ljön öszve sze­ rete tte l a keresztyén világ, vetkőztesse ki a religiót ab ­ ból a ficam ás, kendőzött, pésm ázott m aga találm án y ú köntöséből, azaz: vegye el tőle, am it m aga hozzáadott, viszont a d ja néki vissza azt, am it ró la levont, az igaz szeretetnek és alázatosságnak fejér, candida köntö sét: m in d já rt fe lta lá lja a K risztus m á tk áját, az első eccle­ sia religióját. El kell a keresztyén világból a pápista, lu th erán u s, kálvinista, görög, ariá n u s vagy u n itá riu s nevezetet venni. K eresztyének leszünk m in d n y ájan . . . K eserves dolog k iv ált a róm ai, augustai, helvéciai confessiók között: valam i az Isten dücsőségére és a lélek üdvességére szükséges, abban m ind m egegyez­ nek, mégis osztán az em beri ta lá lm á n y o k é rt. . . m it követnek egym áson.”49 A XVII. század m agyar p ro ­ testáns dogm atikáiban és prédikációiban — R am us és D escartes ism erete ellen ére — a racionalizm us érd em ­ legesen m ég nem jelen tk ezett; a berbális inspiráció ta n a a közvélem ényben m egkérdőjelezhetetlen hitig az­ ságként érvényesült. S zatm árném eti M ihály fejezte ki így a teológiai közhangulatot: „K ik azt á lla tty á k : v a­ lam it ök, elm éjeckel, világosan m eg-foghatnac és meg ism érhetnec, az ugy vagyon és m erő igasság. De e kö­ zönséges Regula, j olle h et a term észetben v alam it se­ g íth et; de csalárd az idvességnek dolgaiban . . . Az Id ­ vességnek dolgaiban ne já rju n k a term észeti okosság szerént: m e rt nem m eh etü n k ugy a n n a k végére.”50 M iközben a p ro testán s préd ik áto ro k m eg voltak a r ­ ról győződve, hogy tanrendszerük, egyházfogalm uk, szervezetük felel meg a tiszta evangélium nak, m ásfe­ lől a felekezetek egym ás felé erőszakot nem gyakorol­ hatnak, befelé gondosan vigyáztak az elegyítetlenség­ re. K ifelé pedig, úgy te rjesz tették tanaikat, vagy úgy p ró b áltak egységes keresztyén teológiai koncepciót létrehozni, hogy a n n a k eszköze a kérdések erkölcsi m agaslaton történő m egvitatása volt. A vallási tü re ­ lem elvének a reform átori teológia szellem ében vég­ b em ent érvényesülése így valóban feloldotta az egyes­ ség-békesség és a b álványim ádás-eretnekség dogm a­ tik ai-etik ai konfliktusát. Az elvi alapokon nyugvó te o ­ lógia a vallási tü relm et elvből csak felekezetközi tek in ­ tetb en érvényesítette. F elekezeten belül a m á r em lí­ te tt szigorú ta n - és egyházfegyelem változatlan m aradt.

K ecskem éti Ján o s ungvári lelkésznek pl. 1617. nov. 20-án rev erzálist k ellett ad n ia arról, „hogy híven ta ­ n ít s a D ávid F erenc v allásán ak és a p áp istá k n ak el­ lentm ond, hogy a jezsu iták k al s a papokkal felettébb nem tá rsalk o d ik .”51 A szatm árn ém eti nem zeti zsinat (1646) X X I. végzése k im o n d ta: „H a v alak ik azok kö­ zül, k ik re m á r valam ely egyház vagy iskola van bízva, vagy a tudom ány vagy a szertartáso k felől gyanú a latt v an n ak : azok ellen espereseik ta rtsa n a k vizsgálatot, és h a valósággal bebizonyul, hogy azok valam ely idegen tu d o m án y t ápo ln ak vagy tan ítan ak , vagy pedig titkon vagy ny ilv án ú j sz ertartá so k at igyekeznek behozni, egy vagy k ét m egintés u tán tiltsá k el őket a közzsinatig h iv atalu k tó l.”52 A XXV. végzés pedig szigorú cen zúrát fo ganatosított: „b árk i is, b á r m ely kicsiny a k á r nagy m űvet s b árm i nyelven is, az egyháznak és attó l e vég­ re kin ev ezett bizonyos egyének m ég pedig tudósoknak b írá la ta és helybe hagyása nélkül sa jtó alá bocsátani, vagy m aga a nyom dász kinyom ni n e m erészeljen, a könyvek elkobzásának, vagy m ás a tén y m inőségéhez k épest hozandó súlyosabb bü n tetés te rh e a la tt.”53 M artonfalvi György szerin t — hasonlóan P erk in sh ez54 — nem szabad „az igaz v allásu n ak a ham is v allásuval öszve h á z a s o d n i. . . m e rt az Isten az első világot viz­ özönnel azért b ü n te tte meg, hogy az Isten fiai, az az, az igaz vallásuak, az em berek, az az a ham is vallásunk leán y it v ö tték m agoknak feleségül. Gen.6. v . 2 . . . m a az Uj T estam entom ban n em szabad, 2.Cor. 6.14. szer­ kesztessetek a h itetlen ek k el fele-m ás igában.”55 K ézenfekvőe n nem a m od ern v allás- és lelkiism ereti, gondolat — és szólásszabadság elvi igazolása tö rté n t a X VII. században. M int ahogyan azonban a legm oder­ nebb szervezetek is ragaszkodnak ahhoz, hogy tagjaik az alapszabályokhoz alkalm azkodjanak, ugyanígy ra ­ gaszkodott a p ro testan tizm u s a m aga kánonaihoz. A k i­ lép és-áttérés lehetősége viszont fennállott. Az erőszakos áttéríté s ugyan ak k o r összeegyeztethe­ tetlen v o lt a m ag y ar p ro testan tizm u ssal. A h atalm i szó­ v al véghezvihető felszíni egységesítés h ely ett a m eg­ győzés, a belső, az önkéntes egységesülés elvét v allo t­ ta. S árp ata k i Nagy M ihály pl. az an titrin itá riu so k k al szem ben félreé rth ete tle n ü l k ifejtette, hogy a szen th á­ rom ságtan tag ad ása k árh o z atra visz, bizonyságot tett hitéről, azt korszerű iskolázottsággal k o n fro n tá lta ve­ lük — a to v áb b iak b an egyedül Isten S zentlelkének m egvilágosító, közös nevezőre hozó áld ásátó l v árv a az ered m én y t: „M időn a z é rt ez h áro m n ac ism éretit ta n i­ tom, m indeneknec m in d en m érges, sértő s mocskos b e­ széd nélkül való irásom ban, idvességet, békességet, jót, kegyelm et, boldogságot etc. kivánoc. A jó é rt m in d en jó ­ val legyünk egym áshoz. Az Ur, ki az ö gyerm ec szol­ g áján a k kezét fogta, s u jja it igazgatta, és titk a it egy­ ügyüen le -rajzo ltatta , tekincsen le az egekből, és am in t m aga kiványa, L elke á lta l cselekedgye azt, hogy a J e ­ sus C hristus nevében, m in t A ttyafiac valósággal, ugyan azon egyet szólhassuc, és egy ak arat, egy é rte ­ lem által egybenkötöztettec lehessünc.”56 Hegyesi M i­ hály szintén a szeretet és békesség jegyében elegyedett v itá b a: „Im e becsületes U n itáriu s Status, nagy szere­ te tte l és böcsülettel követem , és kérem , az ért reám ne neh ezteljen ek : m e rt sen k it ez irásocskával m e g b án ta­ ni s m eg botránkoztatni nem akarok, sen k it k a rd ra nem hivok, veszekedésre m agam sem célozok, m ást sem köszörülök, békeség fia és szeretője vagyok, m in ­ d eneket a C hristusban szeretni s m ásoktól szerettetni kévánok, uniót nem bontogatok, sőt belső és lelki n a ­ gyobb un ió t is, Iste n töl közinkben ad a tta tn i oh a jtok. A szitok és átok, a m érges és kem ény szó, innen tá ­ vul járjo n . Nem szenvedi ez ügynek szentsége, hogy szitokkal, átokkal, s m éreggel, forgologyék em b er a

287

k örül.”57 Az ev angélikus-reform átus ellentét k ap ­ csán pedig Pósaházi János azzal a tudattal, egyben a lá ­ zattal nyilatkozott, hogy „H a m ikor még nagy Tudós em berek-is ném elly dolgokban a kerékvágás kivül ta ­ lá ln á n a k lépni, és a linea vagy sin o r m é rték m ellöl v a ­ lam en n y ire el-m enni, az ott m indgyárt nem jele az V allásnak ham isságának, Hanem az em beri gyarlóság­ nak arg u m en tu m a; m ivel ugyan-is ez életben rész-sze­ ré n t vagyon az ism éret és a profétálás. I.Cor. 13.v.9.”58

ben feleb arátin k n ak -is bé kell fo g lalo d n io k : K ik le­ h etn ek azok? Avagy, K ik ért kell könyörgenünk? F[elelet] I. Az elevenekért. Es elsőben; M indnyájo­ k é rt m iném üképpen, tu d n i-illik a külső jok ra nézve. M ert igy az Isten-is m ag át m indenekkel közli. I. Tim. 4.10. M ásodszor: Közel v alo feleb arátin k ért. H arm a d ­ szor: Elle n s é g in k é rt... ”62 Bizonnyal ez az aty a-fo g a­ lom k észtette M ilotai N yilas Istv án t a rra , hogy a ró ­ m ai kato lik u so k at „a ty afiak ”-n ak nevezze.63 H itelt ad en n ek a v o n aln ak az a refo rm áto ri tan ítás, am elyik Is­ te n üdvözítő kegyelm ét nem sa já títja ki a p ro testan ­ tizm us szám ára. T alálkozunk vele a XVII. század­ Elv vagy taktika? ban is: „Az ellenkező v allásb an -is idvezülhet az em ­ ber. U gyanis m egesnék, ha m ind azok elkárh o zn án ak Szekfü G yula idézett nézete szerin t a XVII. század­ ak ik a P áp ista h itb en v o ltak és v ad n ak ; elk árh o ztak ban bárm ely felekezet részéről h angoztatott to le ran ­ v o ln a h át a mi boldog em lékezetü eleink. Mi azt nem cia az elnyom ást szenvedő kisebbség átm eneti jellegű m ondgyuk, s nem is v ag y u n k oly kem ény és m ostoha m entőeszköze volt, de h atalo m ra ju tá sa esetén u g yan­ itélettel felölük, m in t a R om aiak mi felölünk, k ik et olyan elnyom ást érvényesített m ásokkal szemben. A ugy ta rta n a k m in t m á r régen elkárhozott, s az ördö­ fentiekben felsorakoztatott teológiai tanításo k ellene gök k ataló g u sáb an b é -ira tta to tt em bereket. Isten bo­ m ondanak. U gyanakkor a tém a szem pontjából k ü lö n b ­ csássa meg nekik azt a nagy szeretetlenséget!”64 séget kell tenni az állam hatalom által ténylegesen m egvalósított egyházpolitika, és az egyházpolitika elvi Ugyanígy, egyetem es érv én n y el v allo ttá k : „Az Is­ ala p ja in a k a teológiában való m egfogalm azása k özött. tenfélő em b er állh atato s békességet ak a rv án k érn i az A kettő nem fedi egym ást. M artonfalvi G yörgynek a Istentül, am i őtet illeti sem m it el nem m ulat, valam it vegyesházasságról való felfogásával ellen tétb en pl. E r­ m eg kell cselekedni, m in d en t m egcselekszik: a m i az délyben de facto „különböző vallásúak közt h ázassá­ Isten t nézi, m ivel ő Felsége-is az övéinek életeket nem got le h ete tt kötni. Ez fen nállott a görögkeletiekre és h alálo k at k ivánnyja, s vélek békességet nem h áb o ru ­ az a n a b a p tistá k ra is.”59 M ásfelől „a lelkiism ereten ságot a k a r szerezni, m in t D ávid A bsolonnal.”65 Dió­ való uralkodás tilalm as vadászás” protestáns koncep­ szegi K is Istv án karácsonyi p réd ik áció t (!) fejezett be ciója elvileg tág ab b volt a négy recepta religio elism e­ a k érd és-felelettel: „M iért nyom orgattya Isten ezt a résénél, az országgyűlési végzéseket azonban nem b e­ M agyart? Fel elet: A zért: m e rt ő-is eleget nyom orga­ folyásolta. tá, M oldovában, H avasalföldében, Lengyel Országban, eleget nyo m o rg atta a szegény Jobbágyságot, m a is E gyházpolitikailag a tolerancia elvhűségének p ró b á­ eléggé nyom orgattya ez edgy-m ást. No te nyom orgató, ja a g yakorlat; tak tik a i m űfogásszerűen az erőgyűjtés, a k it m a Isten levetett, győzzön m eg lelked ism éreti, időnyerés álcázása, vagy a hatalom teljében is érv én y ­ eleget nyom orgattál, retteg [tet]tél, nyom orogj te-is ben ta rto tt elv volt-e? A tények azt m u ta tjá k , hogy retteg j.”66 P áriz P á p a i Ferenc „A Békesség szerető E rdélyben elvi tolerancia érvényesült, előre felállított, O lvasóhoz” cím zett p rae fa tió já b an a M iatyánk é rte l­ de pro testán s részről a későbbiekben nem szűkített m ezésében a keresztyénség kem ény k ritik á já t ad ta: k orlátok között. 1615-ben pl. a kolozsvári országgyűlés „K eresztyén találm án y a P u sk án a k m inden neme, e l­ „régi, feledésbe m en t országgyűlési végzést ú jíto tt föl, sőben-is nem pogány h an em K eresztyén vont békes­ am ely szerint, ahol am ely fél többségben van, azé le­ ségben élö város alá falro n tó álgyut, m ég pedig az á l­ gyen a tem plom ”, m íg a kisebbség részére „egyenlő gyuk közzül kinek Pál, k inek P é te r neve, m ind azok­ segítséggel és egyenlő költséggel auditó riu m o t (im ahá­ n ak a S zenteknek m ind Isten n ek m egcsufolásával. P á l­ zat) építenek.”60 Ezt az A pprobatae C onstitutiones (1653) P ars I. T itulus I. A rticulus 7. is m egerősítette.61 lal lőtetik a K eresztyén várost, ki e világon ta n itv án szüntelen szelidséget és békességet ja v all vala, a Bé­ A linzi béke a róm ai katolikus jobbágy vallásszabad­ kesség Istenével köszönt vala, és nem hogy keresz­ ság át éppúgy védte, m in t a p ro testán sét stb. ty én t ro n to tt volna, sőt ellenben m eg -m arad áso k ért A teológiában a tolerancia elvhűsége azzal bizonyít­ m aga áto k k á lenni kiván vala. A nnyira vagyon m ár ható, hogy az elv a tan ren d szer egészében szervesen a dolog, hogy a M indennapi Im ádság a k eresztyének­ helyezkedik el, nem pedig dogm atikai-etikai alap o k at nek m inden napi fejek á tk á ra fordult. M ert vallyon nélkülöző, kapcsolódásm entes tézis, vagy függelék. K ét s m it tészen nagyobb részént a kato n a Mi A ty án k ja? döntő érv szól a XVII. század m agyar protestán s teo ­ V akm erő száj, Isten t A ty án ak nevezni, a ki fegyverét ló giájában m egfogalm azott vallási tü relem elvi értéke fele b arátty án a k nyak a v ág ására késziti. A zt mondgya, m ellett. 1. A tolerancia p réd ik á to rain k teológiájában k ap ­ S zenteltessék-m eg a te neved, kérlek, hogy m ocskol­ ta th a tn é k inkább az Isten neve, m in t efféle egym ás kö­ csolódott Isten atyaság a és a feleb aráti szeretet, illetve zött való dühös villongásokkal. Jö jjö n el a te orszá­ a béke fogalm ához, am elyek nem csak felekezeti, de god, ugy im ádkozik, a ki ily nagy v ér ontással a m aga nem zetközi k o rláto k at sem ism ertek. K om árom i Ist­ kegyetlenségét ü zi és az ördög országát szap o ritty a két ván b ibliam agy arázata értelm ében „A mi könyörgé­ kézzel. Légyen m eg a te ak aratod, azt kivánnya, U gy sünkben, az Istenhez való bizodalom m al edgyütt ösz­ de békességre hiv az Isten a k a ra tty a s te hadhoz k é­ ve kell köttetni a mi F elebarátinkhoz valo szerete­ szülsz. M indennapi k en y eret kérsz a közönséges A ty á­ tü n k n e k is. S zárm azik ez a T an uság imez igéből: Mi. tól, Te azonban a szomszéd asztag ait gyujtogatod, a ki M ert jollehet szabados és hasznos, hogy a könyörgö néked nem vétett, és azt akarod hogy inkább néked hivek igy szolitsák az Isten t : Én A tyám , az Istenhez se légyen, hogy sem an n a k a já m b o rn ak légyen. Im ­ valo szoros és erős ragaszkodásra nézve, a m in t Id v e­ m ár, m icsoda orczával kéred azt, Bocsásd meg a mi zitő U runk-is ezzel élt, m indazáltal soha fe le b a rá tin k ­ vétkeinket, m iképen m i-is? H olott a feleb aráto d vesz­ hoz valo szeretetünk rég u lá ja szerént, őket az Isten ­ té re h an y att hom lok sietsz, Istennek rem énkedel, Ne nek A tyaságá nak j ovoltából tsak elm énkben-is, el nem vigyen a kisirtetben, a ki m ind m agad m ind fele b ará­ rekesztenünk, hanem közönségessen m inden h iveknek tod veszedelm ével Isten t kisirted, és fejed et veszede­ A tty án ak kell is m e rn ü n k . . . H a a mi könyörgésünk­

288

zorral löt h itit megh szegé. A h it szegés eleitü l fogva lem re veted, hogy m ást veszess. Végre, szabadulni k i­ m egh bü n tettetet. (2. Sam. 21.1)”72 N agyari József tá ­ vánsz a gonosztul, azonban am a gonosz ingerléséből bori p réd ik á to r pedig „d e h o rtálta a statusokat, hogy a aty ád fia nagy gonosszában, szem telen vakm erőséggel p o rtán a k ad o tt h ite t m eg ne szegjék.”73 m e ste rk e d e l. . . Oh v a j h a . . . csak azok között kik az A m ikor a m ag y ar pro testan tizm u s a X V II. század­ E vangelium i fényes naphoz közelebb m elegednek, le n ­ ban a vallásszabadság tö rv ény erő re való em elkedé­ ne meg az egym áshoz való Szeretet, S zeretet szerént séért és a felekezetek békés, egyenjogú egym ás m ellett való Itélet, elm ét m eg-m egnyugtató gyönyörűség, am az élésének b izto sításáért küzdött, a fen tiek értelm éb en k ét bujdosó Szü z, az Igasság és S zeretetet ta rta n a v ala­ v ett hűséggel kötelezte el m agát a vallási türelem re. ha m ár későre állandó szállást közöttünk, m ellyből testi B ékességünknek-is nyujtódnék jobb rem énsége. * Am en."67 Csuzi Cseh Ja k a b politikai felelősségérzete Balla A n tal végső konk lú zió ján ak ta rth a ta tla n sá g á t pedig m á r a gyarm atosítás elleni tiltak o zásra készte­ az idézett fo rráso k bizonyítják. A bban azonban egyet tett. V étkeznek azok, „K ik m ás népeknek és N em zet­ érth e tü n k vele, hogy „a m od ern értelem b en v ett to­ ségeknek T artom ányokat, O rszágokat, h a tá ro k a t el leran cia az ú jk o ri fölvilágosodási iskola és racio n aliz­ foglalni készek, ha szintén azoktul soha sem m i k á r­ m us m ű v e”. A XVII. század m ag y ar p ro testán s teoló­ ral, bosszusággal nem illettetn ek is. Ilyenek volta n ak g iája elvileg tisztá zo tt vallási türelm ével nem a felv i­ az előtt csak k ét száz esztendőkkel a Spanyolok kik lágosodáshoz, de közvetlen m últjáh o z és jelenéhez v i­ Colum bus C hristoph vezérsége á ltal 1942. esztend. In ­ szonyítva ép ített ki ú jat, m odem et. T ú lh alad t C rom ­ diáb an bé-m envén, az u tá n h allatlan kegyetlenségek­ w ell és Locke állásp o n tján , m e rt belefoglalta a róm ai kel a fegyvertelen és m ezítelen In dusokat öldöklötték, katolikus egyházat is. T an ításai nem külföldről im p o r­ nem egyeb ért hanem hogy azok gyöngyöket, drág a kö­ tá lt gondolatokat visszhangzottak, h an em a hazai való ­ veiket, ara n y o k at és ezüstöket m agokévá tehessék, az ság ta la já n szü letett politikai felelősséget tükrözték. In d ia i ta rto m á n y t a S panyol Corona alá hodoltasA korszak fejlődési szintjéből adódó k o rlá tta l: fele­ sák.”68 kezetnélküliséget nem ism ertek. Így a C om pilatae Ilyen szellem iséggel a vallási-n em zeti-faji tü re lm e t­ C onstitutiones (1669) v álto zatlan u l bizto síto tta a v a l­ lenség eleve összeegyeztethetetlen, ilyen teológiából lásszabadságot, u gyanakkor m in d en felekezetre k ö te­ csak a vallási türelem elve fejlő d h etett ki. 2. A tolerancia elvének hitelét ta n ú sítja a „h itad ás” : lező érvénnyel elő írta: „A m ely p ara szt em b er tem plo­ m ot nem a k a rn a freq u en táln i, h an em az isteni tiszte­ szavahihetőség-m egbízhatóság fogalm a. Az Isten nevé­ letet elm u la tn á három szor egym ás után, az olyanokat ben te tt ígéret, az Isten t ta n ú u l hívó fogalom és m eg­ a dom inus terrestis istenhez való buzgóságából, m éltó egyezés elvi elkötelezettséget jelentett, és sem m ilyen m entsége nem lévén az jobbágynak, verettesse kézi ta k tik á zá st nem engedett meg. Az egész századon v é­ kalodába, hogy az á lta l is az isteni tiszteletre szo k tat­ gighúzódott a tanítássorozat: m inden körülm ények kö­ hassa.”74 zött szigorúan meg kell ta rta n i az egyezm ényeket, kö­ A XVII. század ra jellem ző vallási tü relm etlenségtől tö tt szövetségeket. Szepsi Csom bor M árton U dvari sem teljes egészében volt m entes a m agyarországi p ro ­ S cholájának (1623) XVII. Intése volt: „Megh szintén testan tizm u s; ezt a v o n alat a szakirodalom kellőkép­ az h itetlennekis hü ted et m eg tarczad.” „K enszerittelek pen fe ltá rta m ár! Pl. a h ajd ú k n ak az 1608-i bécsi b é­ tégedet édes F autorom erre, hogy az m in t dolgokban, ke u tán Foktü i M áté k álv in ista p réd ik á to r á lta l B á­ ugy az esküvésnek m egh szegésében ne kövessed az th o ry G ábor elé te rje sz te tt k ív án alm a szerin t „az p á ­ Rom ai A nyaszentegyházban lakoknak nyom dokát, k ik ­ p isták a t ne szenvedje se tanácsba, se ud v aráb a, se nek m inden irások, m inden ta n itások csak ezt p en ­ tisztviselésbe, m ert ezek nem lehetnek hivek az feje­ geti: hae r et i c i s. . . non est serv an d a fides. Az e re tn e ­ delem nek.”75 A p u ritá n u so k at elítélő kem ény vádak, keknek nem ió az h ü te t m egh ta rta n i.”69 P ata k i F ü ­ az ellen ü k hozott szigorú intézkedések a refo rm átu s süs Ján o s ugyanebben a szellem ben elem ezte a k é r­ egyházon b elü l érv én y esü lt tanfegyelem m egn y ilv án u ­ dést.70 A m ikor pedig 1637-ben a török p o rta az e r ­ lásai, viszont kezdettől fogva úgy d om inált az állam délyi fejedelem ség szövetségesét, M ihály v a jd á t h a d ­ h atalo m n ak a szom batosok irá n t ta n ú síto tt tü re lm e t­ dal fenyegette, I. Rákóczi György bizalm i em bereitől lensége, enn ek a szek tán ak 1638-ban könyvei elégeté­ tanácsot k é rt: segítségére siessen-e? M edgyesi P ál így séhez is vezető üldözése,76 hogy a p ro testan tizm u s ré ­ válaszolt: „M elyről én utolsó itéletet nem teszek, m i­ széről elvi tiltakozás nem hangzott. A zt sem á llíth a t­ vel nyilvánságosan m inden circu m stan tiáv al a dolgot juk, hogy m inden m ag y ar p ro testán s p réd ik á to r vagy m eg nem érthetem . Csak je len ten i akarom . . . tisztem ta n á r elvi szinten le tt volna a vallási türelem meggyő­ szerint, hogy ójon az Kegyelm es U r Isten, hogy csak ződéses híve. M ásfelől a refo rm átu s B ethlen G ábor eszünkbe jusson is, hogy m ég ellenségünknek ad o tt p o litik áján a k m éltó fo ly tató ja a róm ai katolikus Z rí­ h itü n k et is m egszegnők, ám b ár a legnagyobb rom lás nyi Miklós, aki hozzá hasonlóan „a felekezeti viszályt és veszedelem következnék is világ szerint reánk. m eg a k a rta szüntetni. E urópa többi abszolút m o n ar­ M ert kegyelm es u ram efféle esküvésekben sem m i csak ch iájáv al ellen tétb en az állam i egységgel nem k ív án ta az em ber dolga, az a legnagyobb, hogy Isten t szoktuk összekötni a vallási egységet.”77 A p ro testán s egyház­ bizonyságul ta n uval hívni, és igazlá tón ak birónak ő tö rté n e t-írá st huzam osan csáb íto tta az a kísértés, hogy Felségét (ki az szivnek egyenességében gyönyörkö­ az igaz m agyar hazafiságot az egyetem es h aladással dik) . . . M elyre nézve m ihelyt az esküvésbeli szó k i­ eg y ü tt egyháza sz ám ára elvből k isajátítsa. A tö rté n etm egyen szájunkból, m in d g y árt arró l az részről m eg­ írásb an azonban felekezeti szem pontok tendenciózus k ö tjü k lelkünk ism éretit és m agunk szabadságából k i­ érvényesítése, éppúgy, m in t tendenciózus tagadása, ad ju k azt, ugy annyira, hogy soha egyéb I s t e n n é l . . . d u rv a ham isítás. — Így a k o rábbi érték ítéletek k el azt fel nem szabadith a tja .”71 Czeglédi István m egis­ szem ben an n y it kell, egyben csak an n y it szabad m o n ­ m ételte: „A szép eggyességhez tartozik ez is: V allá­ danunk, hogy a m agyarországi p ro testan tizm u s a XVII. sodon kívül valo em bereknek adot hitedet, m egh ta r ­ században sem volt egyöntetű, vagy egységes, a poli­ csa d. N em jó, az Isten n ek nevét hiáb an fel venni. Nem tik ai felelősségvállalás kérdésében sem .78 K im agasló távozék el Iakob P atriá rc h a, a b álv án t im ádó L áb á n ­ érdem e azonban, hogy kibontakozott b en n e egy olyan n ak tö t frigyétül. Az Izrael fia i is m egh ta rto ttá k a G i­ tendencia (is), am elyik h o zzájáru lt a politikai életben beonitákkal tö t kötést. (Jos. 9.19) K árh o ztatty a Isten ütközőpontként érv én y esü lt v allási kérdések, ennek (2 Cro 3 6.13) Sedechiást az ért; hogy a N abukodono­

289

következtében a nem zeti, sőt nem zetközi problém ák m egoldásához. F elem elkedett a felekezeti szűkkeblűsé­ gen és tanbeli ellentéteken, elvi tisztázottsággal v al­ lotta, v állalta „az egyesség és békesség” ú tjá t. Barcza József JEG Y ZETEK 1. P l. a k ö z e lm ú ltb a n k e r ü lt elő tú ln y o m ó ré sz b e n Czegle Im re fe lfe d e z é se k é n t 34 d iá k u n k A m esiu s e ln ö k le te a la tt 1624—1626. k ö z ö tt í r t 99 d is p u tá c ió ja . A sz erz ő k h a z a i m ű k ö d é ­ sé n e k fe lv á z o lá sa a p u rita n iz m u s e lő tö rté n e té h e z é rd em leg es a d a to k a t n y ú jt. (B a rcza J ó z se f: A p u ritá n iz m u s k u ta tá s á n a k ú ja b b e re d m é n y e i. = T h eo ló g iai S zem le 1976: 333—336. p.) — B e v ált m ó d sz e r s z e rin t fo ly ó k u ta tá s a n a g y sz á m o k tö rv é ­ n y e a la p já n a k ö v e tk e z te té s re v ezet, h o g y az RM K III. té te le it m a g y a r p e re g rin u s d iá k o k n a k H o lla n d iá b a n , a X V II. sz á z a d ­ b a n k é s z íte tt 1200—1400 d is p u tá c ió ja fo g ja sz a p o ríta n i, a m e ly e k a p u ritá n iz m u s , co c c e já n iz m u s, c a rte sia n iz m u s m a g y a ro rs z á g i tö rté n e té n e k m e g írá s á t sz éleseb b a la p o k r a h e ly e z ik m a jd , m in t a m ily e n T u ró c zi—T ro stle r J ó z se f re n d e lk e z é s é re állo tt. (M ag y ar c a rte s ia n u s o k . = M in e rv a 1933; 20-68. p. — 2. B o tá r I m re : A v a llá s sz a b a d s á g és D áv id F e re n c . B p. é. n. 24. p. B u ­ csa y M ih á ly : D as N e b e n e in a n d e r d er K o n fe ssio n e n u n d d as S tre b e n n a c h c h r is tlic h e r E in h e it in U n g a rn v o n d er R e fo r ­ m a tio n sz e it b is zu r G eg e n w a rt. = J a h r b u c h d er G esellsch aft f ü r d ie G e sc h ic h te d e s P ro te s ta n tis m u s in Ös te rre ic h 9091. J a h rg a n g 1975. 77—91. p. R é v é s z M ih á ly : P ro te s tá n s u n ió és az e rd é ly i r e fo rm á tu s o k . = M a g y a r P ro te s tá n s e g y h á z i é s is ­ k o lai F ig y elő 1887. 167—186. p. K v a csa la J á n o s : A z a n g o l-m a ­ g y a r é rin tk e z é s e k tö rté n e té h e z . = S z á z a d o k 1892: 709—719. p. — A k é r d é s á tfo g ó je lle g ű feld o lg o zása sz in té n a m ég elv ég zen ­ dő fe la d a to k k ö z é ta rto z ik . A z m á ris n y ilv á n v a ló , h o g y D ávid P a r e u s Ire n ic u m á n a k (1614) m a g y a ro rs z á g i h a tá s a lé n y e g e se n n a g y o b b v o lt a je le n le g ism e rtn é l. A m ég is m e re tle n h e id e l ­ b e rg i d is p u tá c ió k f e ltá rá s a ezen a v o n a lo n is je le n té k e n y se ­ g ítsé g e t fog n y ú jta n i. — 3. B e n k ő S a m u : A felv ilá g o so d ás m e g g y ö k e r e z é sé n e k n é h á n y s a já to s s á g a az e rd é ly i m a g y a r m ű v e lő d ésb en . = K o ru n k É v k ö n y v 1973. K o lo zsv ár, 1973. 102. p . B u ry , J . B . : A g o n d o la tsz a b a d sá g tö rté n e te . F o rd . B alog G áb o r. B p. 1915. 87—164. p. — 4. M a g y a r tö rté n e t. A tiz e n h e ­ te d ik század . (Bp.) é. n. 266—267. p. — 5. A v a llá s i tü re le m és a h a z a i p u ritá n iz m u s . (Bp. 1935.) 2., 4. p. — 6. A p r o te s ta n ti zm u s h a tá s a p o litik a i é le tü n k re . = M a g y ar P ro te s tá n s A lm a n a c h 1933. é v re . B p. (1932) 145. p. — 7. A p ro te s ta n tiz m u s és a v a l­ lá s sz a b a d s á g . = P ro te s tá n s S zem le 1934: 476—479. p. — 8. A R ák ó czi k o r tá rs a d a lm a . = R á k ó czi E m lé k k ö n y v . S zerk . L u k i ­ n ich Im re . 2. k ö t. B p. (1934) 54. p. — 9. M a g y a r re n a is s a n c e — m a g y a r b a ro k k . = B u d a p e sti S zem le 1936: 705. k ö t. 165—166. p. — 10. V allási tü re le m E rd é ly - és M a g y aro rsz ág o n . = P ro te s tá n s S zem le 1934: 202—203. p. — 11. A sz e lle m tö rté n e ti is k o la fig y e l­ m en k ív ü l h a g y ta a z t a té n y t, h o g y a m a g y a r p ro te s tá n s te o ­ ló g ia tö rté n e te t, ső t m ű v e lő d é s tö rté n e tü n k eg észét s a já tsá g o s fö ld ra jz i, tö rté n e lm i, g azd aság i, tá rs a d a lm i, e tn ik a i g y ö k é rz e te m ia tt n em le h e t p u sz tá n a n y u g a te u r ó p a i á lla m o k b a n k ia la ­ k u lt k ö rü lm é n y e k , és az e n n e k m e g fe le lő e n o tt lé te s íte tt i n ­ té z m é n y e k , o n n a n k iin d u ló irá n y z a to k felő l m e g é rte n i. (T heo­ ló g iai S zem le 1976: 222—228. p.) K ezd e ttő l fo g v a n e m is v o lt te lje s a z o n o su lá s a re fo rm á c ió h a z a i és k ü lfö ld i k é p z ő d m é ­ n y e i k ö zö tt. L eg sz e m b e tű n ő b b p é ld á ja az, h o g y a re fo rm á tu s eg y h áz m e g ta r to tta a p ü sp ö k s é g e t, a XVI. s z á z a d b a n m ég n em á llíto tt fel k á lv in i m in tá ra sz e rv e z e tt p r e s b ité r iu m o k a t: „ I tt v a n a m a g y a rsá g h e lv é tirá n y ú p r o te s ta n tiz m u s á n a k egyik, m á r e lin d u lá sá b a n m eg fo g h ató , e re d e ti g y ö k e re .” (M iklós Ö d ö n : A m a g y a r p r o te s tá n s e g y h á z a lk o tm á n y k ia la k u lá s a a re fo rm á c ió sz á z a d á b a n . P á p a , 1942. 183. p.) A n e m epigon, h a n e m s z in te tik u s je lle g ű m a g y a r p r o te s tá n s te o ló g ia tö r té n e ­ té n e k m e g írá sá h o z a la p k u ta tá s o k s o ra h iá n y z ik m ég. Az elő ­ tö rté n e t, a h a z a i in d ítta tá s o k (görög k a to lic iz m u s, o bszerván9 fe re n c e se k , p álo so k , stb.) és a n n a k v iz sg á la ta íg é r ú jsz e rű e re d m é n y e k e t, h o g y m ik é n t fe le lt az eg y h áz és te o ló g iá ja id ő rő l-id ő re a g azd aság i, tá rs a d a lm i, p o litik a i p r o b lé m á k r a ? H o g y an tü k rö z te a z o k a t és m ily e n e ffe k tív k ih a tá s a i v o lta k ? Ez a d o lg o zat a d a lé k a p o litik a i fe le lő ssé g v á lla lá s je le n tk e z é ­ séh ez, m in t a m i a v a llá s i tü re le m elvi a la p ja in a k le ra k ó d á s a m ö g ö tt állo tt. — 12. A z é rt esik n y o m a té k o s a n h a n g s ú ly az „ is ” sz ó ra , m e r t e v o n a l m e lle tt é re z te tte h a tá s á t a m a c h ia v e lliz ­ m u s. S zem b eszö k ő té n y , h o g y 1641-ben k é t, lé n y e g é b e n v év e azo n o s sz ellem ű fo rd ítá s je le n t m eg M a g y aro rsz ág o n . B á rtfá n a re fo rm á tu s L a s k a i M atk ó J á n o s tó l „ J u s tu s L ip s iu sn a k a p o lg á ri ta r s a s a g n a k tu d o m á n y á ró l ir t h a t k ö n y v e i” . M iután leszö g ezte a szerző , h o g y a v a llá s „ m e g e g y e lítő it” m eg k ell b ü n t etn i, m e r t „ m é ltá n h e ly e z te tik az I ste n h e z le g h -k ö z e le b b , k i az is te n i fe ls é g é rt b o ssz ú t á ll” (142. p.), íg y f o ly ta tta : a d o tt e s e tb e n a z o n b a n „ jó b b é k é t h a g y n i. M e rt a n y a v a ly á k b a n s in ­ csen se m m i v eszed elm ese b b , m in t az id ő -e lő tt-v a ló o rv o s ­ ság h . . . F e g y v e rt, fe g y v e rt k iá lta n a k eg y eb ek . De av a g y n em n y ilv á n lá ttu k -e , h o g y a fe g y v e r fe g y v e rt i n d í t o t t . . . F e le tte ig en m eg lá ssa d , h a n e m jó b -é n é h a te tte tn i, h o g y -n e m m in t a lk a lm a tla n b ü n te té s s e l a v é tk e k e t g e rje s z te n i.” (147—148. p.) P o z so n y b a n p e d ig a ró m a i k a tó lik u s V e re sm a rti M ih ály a d ta ki M ichael B e c a n u s k ö n y v é t: " Az e r e tn e k e k n e k a d o tt h it m e g ta r tá s á r ó l” . Á llá s p o n tja s z e rin t: „A H itn e k és V a llá sn a k sz a b a d sá g a , s e m m i-k é p p e n n e m s z a b a d : és ez, a K eresz tén y tu d o m á n n y a l-is e lle n k e z ik : az O rsz á g n a k is á rta lm a s , és v é ­ sz ed elm e s . . . m in t a S zent D o k to ro k a z t ig a z á n ta n itty á k , az E re tn e k s é g n a g y o b b b ű n , h o g y -se . a p a rá z n a s á g , g y ilk o sság , l o p á s . . . Az e r e tn e k v a llá s n a k sz a b a d g y a k o rlá sa , az O rszág ­ n a k á rta lm a s és v eszed elm es . . . a k ü lső b é k e s sé g re -, és

290

c h e n d e s sé g re -n é z v e . M e rt a H itb e n v a ló eg y esség n é lk ü l, ezt m eg n e m ta r t h a t n i . . . A C a th o lic u s F e je d e le m n e m p a r a n c h o l ­ h a tty a , n e m ja v a lh a tty a , v a g y b é n e m h o z h a tty a a H itn e k sz a ­ b a d s á g á t; h a n e m a m e n n y ire tő le le h e t, m in d e n -k é p p e n kell a z t ellen zen i. M in d a záltal, a k ö zö n ség es jó n a k h a n a g y o b b k á r a n é lk ü l n e m e lle n e z h e ti, a z t sz e n v e d h e ti, m in t k ise b b go­ n oszt, n a g y o b b g o n o sz n a k e l-tá v o z ta tá s á é rt, m e lly e g y é b -k é ­ p e n k ö v e tk e z n é k . E s az e r e tn e k e k k e l h a m e g -a lk u sz ik a H it s z a b a d s á g á n a k sz e n v e d é sé n , fo g a d á sá t m eg k e ll á lla n i.” (29— 32. p.) — 13. E rd é ly u tá n id ő re n d ile g m á s o d ik h e ly e n É szak a m e rik á b a n a la k u lt k i a v a llá s i tü re le m je g y é b e n álló e g y ­ h á z p o litik a , a m i R o g e r W illiam s n ev é h e z fű z ő d ik . E z a volt a n g lik á n le lk é s z p u r itá n u s elvei m ia tt 1631-ben h a z á já b ó l m e ­ n e k ü lé s re k é n y s z e rü lt. N em tu d o tt a z o n b a n b e le ille sz k e d n i Új-A n g lia m e re v , az ó szövetségi a la p o k ra é p íte tt á lla m r e n d ­ jé b e , és S a lem b ő l v aló sz á m ű z e té se u tá n 1636-ban b a r á ta iv a l le te le p e d e tt P ro v id e n c e -b e n , a h o l v á ro s é p ü lt, m a jd g y a rm a t k e le tk e z e tt: R h o d e Isla n d . A z u tc á k o n fe lira to k h ir d e tté k : „ E b b en a v á ro s b a n s e n k it se m sz a b a d v allási m eggyő ző d ése m ia tt ü ld ö z n i.” A rró l v o lt m eg g y ő ző d v e az 1639-ben b a p tis tá ­ v á le tt p r é d ik á to r, h o g y „N in cs b ű n , a m e ly e zt fe lü lm ú ln á n a g y s á g á v a l; n in c s a v ilá g o n elv, m ely a n n y ir a k á ro m ló s v e ­ sz ed elm es v o ln a az e m b e re k sz ellem i s a n y a g i ja v á r a n ézve, m in t az a v é re n g z ő elv, m e ly sz e rin t az e m b e r le lk iis m e re té ­ n e k ü g y e m ia tt ü ld ö z te tik .” A le g jo b b és le g tisz tá b b v a llá s is a k ín z á s eszk ö zév é v á lik az o n lé le k re s le lk iis m e re tre n ézve, m e ly e t a n n a k g y a k o r la tá ra k é n y s z e ríte n é n k . Á m le g y e n a v a llá s ig a z v ag y téves, m in d e g y ; se m m i e s e tb e n sem sz ab ad k é n y s z e rh e z n y ú ln i.” (S o m o g y i Im re : A v a llá ssz a b a d s á g és a b a p tis tá k . Bp. (1947.) 45—47. p.) — 14. R á k ó c z i-E m lé k k öny v . Id é z e tt k ö te t 51. p. — 15. A lvinczi P é te r. S z e rk . In c z e G áb o r. B p. 1935. 53. p. — 16. A z o rsz á g o k ro m lá s á ró l ír o tt k ö n y v n e k első része . K assa, 1659. B7—8. — 17. G ö rcsö s b o t. S á ro s p a ta k , 1668. 99—100. p. — 18. E rd é ly i O rszág g y ű lé si E m lé k e k . S zerk . S zilá g y i S á n d o r. 1. k ö t. B p. 1875. 197. p. — 19. U. o. 2. k ö t. B p. 1876. 171., 231—232. p. „ E lh a tá ro z ta to tt, h o g y m in d a lu th e ­ r á n u s o k , m in d a k á lv in is tá k te lje s v a llá s sz a b a d s á g o t élv ezze­ n e k , ú g y a z o n b a n , h o g y e g y ik fe le k e z e t p a p ja se e rő sz a k o l­ h a s s a h ité t e g y h á z k ö z sé g é re , h a az v ele ellen k ező é rte lm e t vall, s m in d e n ik s a já t h ité n lev ő p a p o t ta r th a s s o n ! ” — 20. „A z p ré d ik á to ro k az e v a n g é liu m o t p ré d ik á ljá k , h ird e ss é k , k ik i, az ő é rte lm e s z e rin t, és a kö zség h a b e a k a r ja v en n i, jó , h a n e m p e n ig se n k i k é n s z e ríté s se l n e k é n s z e ríts e az ü le lk e azo n m eg n em n y u g o d v á n , d e o ly p r é d ik á to rt ta rts o n , az k i­ n e k ta n ítá s a ő n e k ie te ts z ik .” (U. o. 343. p.) — 21. „A z Iste n ig é je m in d e n ü tt sz a b a d o n p ré d ik á lta s s é k , az c o n fe ss io é rt s e n ­ k i m eg n e b á n ta s sé k , se p ré d ik á to r, se h a llg a tó k .” (U. o. 374. p.) — 22. „A z m in é m ü v ég zés a fe je d e le m ő felség e id e jé b e n v o lt — h ol s e n k in e k a k k o r i v ég zés s z e ré n t b á n tá s a n e leg y en az R e lig io b a — v ég ezz ü k o rsz á g u l, h o g y azo n á lla p o tb a n és re n d jé b e n m a r a d jo n ; h o l p ed ig v a la k ik az v ég zés k ív ü l az R e ­ lig io b a n in v o lv á ln á n a k . . . ő n a g y s á g a e x c o m m u n ik á lta s sa , m e ly e x c o m m u n ic a tio v a l h a ök m a g u k n e m g o n d o ln a k , ő n a g y s á g á n a k a u th o r itá s a le g y e n e ffé lé k n e k m e g b ü n te té s é re az ő é rd e m e k sz e ré n t.” (E rd ély i tö rté n e lm i a d a to k . S zerk . M ikó Im re . 1. k ö t. K o lo zsv ár, 1855. 296. p. — 23. C o rp u s J u r is H u n ­ g arici. M a g y a r T ö rv é n y tá r. 1540—1848. évi e rd é ly i tö r v é n y e k . S zerk . M á rk u s D ezső. B p. 1900. 10. p. — 24. P a r s I. T itu lu s o ctav u s. A rtic u lu s I .: „ N o h a az o lá h n a tio az h a z á b a n , sem a s ta tu s o k közzé n e m s z á m lá lh a to tt, se m v a llá s o k , n em a r e ­ c e p ta re lig ió k kö zzü l v a ló ; m in d a z á lta l, p r o p te r re g n i e m o lu ­ m e n tu m , m ig le n p á tiá lta tn a k , az o láh eg y h á z i re n d e k eh h e z ta r ts á k m a g o k a t: I. P ü s p ö k ö t a fe je d e le m tő l k é r je n e k o ly at, a k it eg y en lő te tsz é se k b ő l az o láh p a p o k a lk a lm a to s n a k es ­ m é rn e k : a k it a fe je d e lm e k ille n d ő n e k íté ln e k len n i, ú g y a d ­ j a n a k c o n firm a tio t re á , m in d a fe je d e lm e k h ű sé g é re , s m in d az o rsz á g ja v á r a , és eg y éb sz ü k sé g e s d o lg o k ra n ézen d ő c o n d i ­ tió k és m ó d o k sz e ré n t.” (C orpus J u r is H u n g a ric i. Id é z e tt k ö t. 23. p.) — A g ö rö g k e le ti e g y h á z m a g y a ro rs z á g i tö r té n e té rő l le g ­ u tó b b : A z o rth o d o x k e re sz té n y sé g . S zerk . B e r k i F eriz. B p. 1975. 107—160. p. B ibliogr. 431—433. p. K ie g é s z íté sk é n t: E n d es M ik­ ló s: E rd é ly h á ro m n e m z e te és n é g y v a llá s a a u to n om iá já n a k tö rté n e te . B p. 1935. R é v é sz Im re.: A re fo rm á c ió az e rd é ly i o lá h o k k ö z ö tt. D eb recen , 1938. M e ste r h á zy K á ro ly : A d a to k a b izán ci k e re sz té n y sé g e lte rje d é sé h e z az Á rp á d -k o ri M a g y aro rszág o n . = A D e b re c e n i D éri M úzeum É v k ö n y v e 1968, D eb ­ re cen , 1970. 145—184. p. — 25. B e th le n G á b o r az a n a b a p tis tá k ­ n a k a d o tt k iv á ltsá g le v e lé t ezzel k e z d te : „A zon c é lra tö r e k e d ­ ve, h o g y k ö z e le b b m ú lt id ő k b e n s z e rfe le tt m e g ro n g á lt és e l­ p u sz tu lt o rs z á g u n k a t k o rá b b i v irág zó á lla p o t já b a v iss z a h e ­ ly e z h e ssü k , a m ű ip a r t és k é z i m e s te rs é g e k e t — m e ly e k n é lk ü l eg y o rsz á g is f é n y é t fe n n n e m ta r th a tja , o rs z á g u n k b a n m eg ­ h o n o síth a s su k , e lh a tá ro z tu k , h o g y azo n m o rv a a ty a f ia k a t (F ra tre s M orav ico s), k ik e t la k h e ly ö k b ő l a h á b o rú isz o n y a i k i­ s z o ríto tta k , E rd é ly b e e g y b e g y ű jtv é n , h o g y az id e s to v a v á n ­ d o rlá s á lta l s a já t ja v u k b a n és az o rsz á g b a n is k á r t és ro m lá s t n e te g y e n e k , eg y b izo n y o s és á lla n d ó h e ly e n m e g te le p ítsü k . (Ja ka b E le k : E rd é ly és az a n a b a p tis tá k a X V I—X V II. sz á z a d b a n . K e re sz té n y M agvető 1876: 5. p.) — 26. Az 1622 m á ju s 1—23. k ö z ö tt ta r to tt k o lo z sv á ri o rszág g y ű lés X X III. a r tic u lu s a s z e rin t: „A z m e ly ú j k e re s z té n y e k , k e g y e l­ m es u r u n k felsé g e d jó a k a r a tá b ó l ez o rsz á g b a n b e jö tte n e k és im m á r u g y a n m eg is te le p e d te n e k , F elsé g ed k e g y e lm e s p a ­ ra n c s o la tja sz e rin t a z o k n a k á lla p o tjo k ró l o rsz á g u l íg y v ég ez­ tü n k , h o g y a z o k n a k az ú j k e re s z ty é n e k n e k és az k ik e t m ag o k m ellé a z u tá n b e h o z h a tn á n a k is ez o rszág b a n , m in d e n n év v el n ev eze n d ő m e s te rs é g e k s z e rin t v a ló m u n k á jo k a t, sz a b a d o sa n e x e rc e á lh a s s á k . Az m e ly e t p e n ig , tu d n iillik A lv in cet, F e lsé ­ ged n e k ik r e n d e lt, a b b a n a h e ly b e n re lig ió jok a t is az ő s z o k á so k s z e rin t sz a b a d o n e x e rc e á lh a s s á k és se n k i ő k e t a b b a n m eg n e h á b o ríts a , az o rsz á g k ö z é ( s ic !) se m m in e m ű a d ó z á s­ sal n e ta rto z z a n a k , v a la k ik az F e lsé g ed tő l re n d e lt h e ly e n , tu d ­ n iillik A lv in cen fo g n a k la k n i, h a n e m az m in t F e l s é g e d n e k i k

a d o tt p riv ile g io m o k b a n d e c la r á lt, h o z z á jo k v aló k e g y e lm e s sé ­ gét, m i is o rsz á g u l c o n s e n tiá lu n k és a b b a n m e g ta r tju k . (E r ­ d élyi O rszág g y ű lé si E m lé k e k . 8. köt.; B p. 1882. 103—104. p.) — 1621. m á j. 22-én m ég c s a k eg y 185 ta g ú c s o p o rt é r k e z e tt A l ­ v incre, sz á m u k a fo ly a m a to s b e v á n d o rlá s s o r á n 1623. jú l. 29én m á r 1089 v o lt. (T ó th M ik e : Az a n a b a p tis tá k E rd é ly b e n és D elpini. = K a th o lik u s S zem le 1892: 770—771. p.) S zim o d id esz Lajos sz e rin t id e o ló g ia ila g a z é rt je le n tő s e se m é n y , ez, m e rt " K ö z tö rté n e tü n k sz e m p o n tjá b ó l se m az u n itá r iu s o k v a g y a sz o m b ato so k a lk o tjá k a m a g y a r v a llá s o ss á g szélső ség eit, h a ­ nem ezek az a n a b a p tis tá k k é p v is e lik a m a g y a ro rs z á g i és e r ­ délyi v a llá so ssá g leg szélső b b p o n tja it. (M ag y ar K ö n y v szem le 1944: 135. p.) — 27. E rd é ly i O rsz á g g y ű lé si E m lé k e k . 8. k ö t. Bp. 1882. 143—144. p. — 28. C lauser M ih á ly : A p a tr ió ta P á z m á n y . = R e g n u m . B p. 1937. 157—158. p. — 29. P a ta k i F ü sü s J á n o s a K irály o k tü k ö ré b e n (B á rtfa , 1620) a fe je d e le m k ö te le ssé g e i so ­ rolta,, az o rsz á g n a k re n d e lé s é rő l és g u b e rn a lá s a ró l, az i s te n ­ től v aló ta n á c s k é r d é s é ”-t, „a z a z : Az sz : írá sb ó l, m e ly b e n szól a z Iste n , és a n n a k ig az h ir d e töitöl v a ló é tk e z é s é ” -!, „es an n a k sz e ré n t v aló e n g e d e lm e s sé g é ” -t. (48. p.) — 30. H an g o s t ro m b ita . D eb recen , 1664. 23—24. p. — 31. B ú jd o só m a g y a ro k fü stölgő c s e p ü je . K o lo zsv ár, 1676. K iad. In c ze G áb o r. B p. 1935. 51—52. p. — 32. S z e n t h a d . K o lo zsv ár, 1676. A2—A3 v e rso . — 33. Z s ilin s zk y M ih á ly : A m a g y a r o rsz á g g y ű lé s e k v a llá s ü g y i t á r ­ g y alásai a re fo rm a tió tó l k ezd v e. 2. k ö t. B p. 1891. 501. p. — 34. i. m . 53. p. — 35. E rd é ly i P ro te s tá n s K özlöny 1876: 322. (re c te : 422.) p. — 36. N oé b á r k á ja . K o lo zsv ár, 1681. 3. f ol. 37. Dávid G y ö r g y : A z e g y h á z fe g y e le m tö rté n e te . T o rd a , 1935. Ily ­ lyés E n d re : E g y h ázfe g y elem a m a g y a r re fo rm á tu s e g y h á z b a n . D ebrecen, 1941. 70—117. p. — 38. Ig azsá g is tá p ja . S á ro sp a ta k , 1669. 151—152. p. — 39. P á p is tá k k e re n g ő je . (S á ro sp a ta k ,) 1661. Kiad. In c ze G áb o r. B p. 1938. 35—39. p. — 40. M a g y a r P ro te s ­ tán s E g y h ázi és Isk o la i F ig y elm ező 1874: 40. p. Ez az á llá s p o n t e g y éb k én t r e fo r m á to r i ö rö k s é g k é n t tö re tle n ü l é rv é n y s ü lt az egész sz á z a d b a n . D e r e c sk e i A m b ru s „A z S z e n t P á l A p o sto l le ­ vele, m e lly e l í r t az R o m a b e li k e r e s z ty e n e k n e k ” c., D e b re c e n ­ ben 1603-ban m e g je le n t p ré d ik á c ió g y ű jte m é n y é b e n a 13. f e je ­ det m a g y a rá z a tá n á l ily e n k é rd é s -fe le le te t is b e ik ta to tt: „V a ­ gyone az fe je d e le m n e k h a ta lm a m a s n a k le lk i ism e re tin ? N in ­ csen, m e r t az az b iro d a lo m e g y e d ü l c s a k az I s te n e ” . (435. p. verso). — 41. B e th le n G á b o r fe je d e le m v é g re n d e le te . Je g y z . ell. K o n c z Jó z sef. M a ro sv á sá rh e ly , 1878. 15—16. p. — 42. i. m. 12—33. p. — 43. P á p is tá k m é lta tla n ü ld ö zése a v a llá s é rt. H. n. 1643. 8—9., 11—13., 58. p. — 44. i. m . C l v e rso — C2. — 45. A ra n y alma. D eb recen , 1673. 126., 128., 130., 133. p. 46. T a n ító és czáfoló theo ló g ia. D eb recen , 1679. 552—553. p. — 47. E rd é ly tö rté n e te . Bev. S in k o v its Is tv á n . 2. k ia d . (Bp.) 1977. 9. p. — 48. M agyar ca rte sia n u s o k . = M in e rv a 1933: 68. p. — 49. Ö n é le tírá sa . S zerk . Tolnai G áb o r. 1. k ö t. Bp. 1955. 55—56. p. — 50. A n é g y ev e n g é ­ lis tá k s z e rin t v a ló d o m in ica. K a lo zsv ár, 1675. 446. p. — 51. T ó th S ám u el: A d a lé k o k a T isz á n tú li ev. r e fo r m á lt e g y h á z k e rü le t tö rté n etéh ez. 1. f ü z. D eb recen , 1894. 20. p. — 52. K iss Á ro n : G eleji K a to n a I s tv á n eg y h ázi k á n o n a i. K e c sk e m é t, 1875. 95. p. — 53. u. o. 96. p. — 54. C a th o licv s R e fo rm a tv s. F o rd . K e c s k e ­

m é ti C. J á n o s . D eb recen , 1620. 412—415. p. — 55. i. m . 608—609. p. — 56. i. m . 10. f ol. — 57. K e g y e ssé g n e k n a g y titk a . K olozs­ v ár, 1686. 7—8. f ol. — 58. Ig azsá g is tá p ja . S á ro s p a ta k , 1669. 491. p. — 59. E n d es M ik ló s: i. m . 251. p. — 60. B író V en ce l: B e th le n G á b o r é s a z e rd é ly i k a th o lic iz m u s. — C lu j-K o lo zsv á r, 1929: 14. p. 61. C o rp u s J u r is H u n g a ric i. Id é z e tt k ö t. 13—14. p. — 62. M ikoron im á d k o z to k . V á ra d , 1651. 73—75. p. — 63. M e n n y ei tu ­ d o m á n y s z e rin t v aló irto v á n y . D eb recen , 1617. 119. p. — 64. Az id ézet f o ly ta tá s a : „ M in d a z á lta l k e re k d é d e n a z t v a lly u k , h o g y a P a p ism u s á lta l so h a c s a k e g y lé le k sem id v e z ü lt, n e m is id v e ­ zül. É rty ü k p e d ig a P a p ism u s o n , m in d a z o k a t a d o lg o k a t, v a ­ la m e lly e k e t k ü lö n tő lü n k m e g -v á lv a h is z n e k és v a lla n a k : ily ­ ly e n , a tö b b e k k ö z ö tt a P u rg a to riu m , B u ts u já rá s , S z e n tte k n e k való im á d k o zás, H a lo tta k é r t v aló k ö ny ö rg é s és a la m isn á lk o d á s, k é p e k n e k tisz te le ti, P é n te k i h ú s n e m étel, p a p i n ő tle n sé g , R o m ai fe je d e le m sé g , sz e n te lt vízzel v aló h in te g e té s . . . H á t a R ó m ai v a llá s b a n élő és levő e m b e re k m ik é p p e n id v e z ü ln e k , h a a P a p is m u s á lta l n e m ? R ész sz e ré n t a C h ristia n is m u s á l­ ta l . . . m e g v a g y o n em ig y a m ú g y a Sz. Í r á s ; m e g v a g y o n az A p o sto li C red o ; a m i A ty á n k ; a T íz p a ra n c s o la t; a K e re sz t ­ ség . . . R ész sz e ré n t az Is te n n e k m in te g y re n d k ív ü l v a ló ir g a l­ m a ssá g a á lta l, k i az ö v é it a le lk i B a b y lo n n a k k ö z e p e tte is m e g ta r th a tty a , m in t e g y D á n ie lt az o ro sz lá n o k v e rm é b e n . . . S u m m a su m m a ru m , v a la k ik a R o m ai A n y a h á z n a k k e b e lé b e n levő e m b e re k k ö z ü l id v e z ü ln e k , id v e z ü ln e k a m i v a llá s u n k n a k fu n d a m e n to m ib o l.” (H it s z a k a d á s ellen v aló o rv o sság . K olozs­ v ár, 1676. 21—22. p.) — 65. T o fe u s M ih á ly : A sz e n t s o ltá r o k r e ­ so lu tio ja . K o lo zsv ár, 1683. 643. p. — 66. K io sz ta to tt ta le n to m . D eb recen , 1679. 218. p. — 67. P a x a n im a e . K o lo zsv ár, 1680. 5b— 6a, 7b. — 68. E dom o stro m a . D eb recen , 1682. 191. p. — 69. Ösz ­ sz es M űvei. S a jtó a lá re n d . K o v á cs S á n d o r, K u lc s á r P é te r . B p. 1968. 371. p. — 70. i. m. 256—260. p. — 71. M a g y a r P ro te s tá n s E gyházi és Is k o la i F ig y elő 1884: 458. p. — 72. i. m . C6. — 73. S z á d e c z k y B é la : N a g y a ri J ó z se f tá b o r i p ré d ik á c ió i. = E r d é l iy M úzeum 1906: 34. p. — 74. C o rp u s J u r is H u n g a ric i. Id é z e tt k ö t. 254. p. — 75. D e b re c e n i P ro te s tá n s L a p 1899: 68. p. — 76. E r ­ d é ly i O rszág g y ű lé si E m lé k e k . 10. k ö t. B p. 1884. 166—167. p. — 77. K la n ic za y T ib o r : Z rín y i M iklós. 2. k ia d . B p. 1964. 331. p. 78. A lvinczi P é te r m e g írta a Q u e re la H u n g a ro ru m o t, G eleji K a to n a Istv á n v isz o n t „v ilág i p o litik á v a l n e m fo g la lk o z ik .” (N agy G é­ z a : G eleji K a to n a I s tv á n sz em ély iség e le v e le i a la p já n . C lu jK olozsvár, 1940. 13. p.) A p ácz ai C sere J á n o s a zsar n o k ö lé s t t a ­ n íto tta (M ag y ar E n c y c lo p a e d ia . U tre c h t, 1653. 358. p .), m íg S z a t­ m á rn é m e ti M ih ály sz e rin t a „ F e lső b b M a g istra tu s e lle n p á r to t ü tn i . . . E gy á ta lly á b a n , n e m sz ab ad , h a . . . T y ra n n u s s á le n ­ n e is : m e r t az illy e t I s te n a n é p n e k b ü n te té s é re á lla tja elő. I. S am . 8. 11—18.” (i. m . 769. p.) A X V II. sz á z a d m e g írá s ra v á ró m a g y a r p r o te s tá n s e g y h á z tö rté n e ti k é z ik ö n y v é n e k lesz fe l­ a d a ta a k ü lö n b ö ző te n d e n c iá k sz in te tik u s feld o lg o zása. A je l­ z e tt, m ég ism e re tle n RM K III. té te le k , v a la m in t a ré g i m a ­ g y a ro rs z á g i n y o m ta tv á n y o k k o rs z e rű sz á m b a v é te le fo g n a k e h ­ h ez n é lk ü lö z h e te tle n k ö n y v é s z e ti a d a to k tö m eg év el sz o lg áln i.

Református eklézsiák keresztelő edényei a XVII—XVIII. században M ár régóta foglalkoztat az a kérdés, hogy a Jézus K risztus á ltal szereztetett k é t sá k ram en tu m : a keresztség és az úrvacso ra kiszo lg áltatásán ak X V II—X V III. századi edényei és kellékei között m ié rt van olyan nagy különbség anyagban, díszítésben, eg y általán az ún. „szent edényeknek” k ijá ró tiszteletben? H a ugyanis m egnézzük egy nagyobb tö rté n eti m ú lt­ tal, több úrasztali felszereléssel rendelkező egyházköz­ ség régi le ltá rá t, azonnal szem betűnik, hogy a m űv é­ szi kiv itelű aranyozott ezüst tá lak és tányérok, kely­ hek és poharak, kannák, a színpom pás hím zett terítő k és abroszok m ellett m ennyire szegényes, sokszor ütö ttko p o tt volt a keresztelő készlet. T ovábbm enve té m án k kifejtésében azt is meg kell állapítanunk, hogy például a zem pléni egyházm egyé­ ben a XVII. század elején a legtöbb eklézsiában nem ­ hogy ü tött-kopott, de egy általán sem m iféle keresztelő edény nem volt. Miskolczi Csulyak István zem pléni esperes n y om tatásban is m egjelent egyházlátogatási jegyzőkönyvének adatai sz erin t 1629-ben m ég a sátor­ aljaújhelyi tem plom ban sem ta lá lt keresztelő edényt. Az esperes u ta síto tta a prédikátorokat, hogy az ú rasz­ tali edényeket, köztük a keresztelő készleteket szerez­ zék be. Ezzel kapcsolatban ilyen m egjegyzéseket olvas­ h atu n k az eklézsiák neve m ellett: „Erdőbénye. Az b a p ­ tism ushoz Szalóki A ndrás u ram egy m osdót ígért, — Makkoshotyka. K ét k a n n á t vegyenek, egyiket pro b ap ­ tismo, m ásik at pro coena Domini, — Kisfalud. Az ke­

resztségnek k iszo lg áltatására egy kisded k an n á t kell venni, — Kovácsvágás. Az m ely kitsiny k an n a vagyon, kereszteléshez való legyen, — Toronya. K eresztelő k a n ­ n a nélkül szűkölködnek. P arancsoljuk, hogy vegye­ n ek ”. Egyedüli k iv ételt a zem pléni egyházm egyében a sá­ rospataki eklézsia képezi, ahol m á r 1618-tól volt egy nagy m éretű és m űvészi k ivitelű ezüst tál, am elyet L orántffy Z suzsánna fejedelem asszony első fia, Zsig­ m ond keresztelése alk alm áv al adom ányozott a gyüle­ kezetnek. A tá l fo rm á ja a r r a enged következtetni, hogy kancsó is tarto zo tt hozzá, de en n ek sorsa ism eretlen előttünk. E gyébként a tá la t később úrvacsorai kenyér ta rtá s ra h aszn álták S árospatakon. S zintén nagy szegénységet ta p asztalu n k a keresztelő készletek vonatkozásában a borsodi egyházm egyében. 1665-ben összeírták a tra k tu s eklézsiáit és csak tiz en ­ egy le ltá rb a n ta lá ltu n k ad a to t a ren d szerin t hiányos keresztelő edényekről és csak egy helyen v o lt az ek ­ lézsiá nak nem esfém ből készült tá la és kancsója. Ezek az eklézsiák a következők: Á tány, „egy keresztelő v a r­ jú o rrú ón k an n a”, — Berzék, „kereszteléshez egy b á­ dog p o h ár”, — Gesztely, „egy ú jj k eresztyén fejé r kor­ só, kereszteléshez való ”, — Jánosi, „egy ón tál, egy ón k an n a kereszteléshez”, — Mezőcsát, „kereszteléshez ón k an n a”, — Pelsőc, „egy ón k a n n a kereszteléshez”, — Rim aszom bat, „egy ezüst aran y as m edentze, egy k u p á ­ val ed g y ü tt”, — Tibolddaróc, „kereszteléshez egy fe­

291

detlen ón k an n á tsk a”, — Tiszanána, „kereszteléshez egy ón k a n n a ”, Tiszatarján, „egy cserép ón fedeles korsótska, egy réz m edentze kereszteléshez”, — Zsip, „egy keresztelő k a n n a ”. A m iskolci eklézsia a d a ta i nem szerepelnek az egy­ házlátogatási jegyzőkönyvben, de egy m ásik, 1664-ből való összeírásból kitűnik, hogy a város b írái á ltal „ re ­ g istrá lt Ú r asztalához való ezüst és ón edények” kö­ zött nincs keresztelő készlet. V olt ellenben a m iskolci eklézsiának 1646-ban: két ezüst tála, k é t ezü st tá n y ér­ ja, egy ezüst csészéje, négy ezüst pohara, öt ón k a n ­ n á j a , két ón palackja, egy ón tá la , négy „aran y as” te ­ rítője, illetve abrosza. Az ezüst edények m ind aran y o ­ zottak voltak. Lehet, hogy a le ltá rb a n szereplő „csé­ sze” keresztelésre szolgált, de sem az 1711-es, sőt az 1735-ös összeírásban sincs keresztelő edény feljegyez­ ve a m iskolci eklézsiában. T anu lm án y u n k bevezetőjében m ondottuk, hogy a k e­ resztelő edények anyagban és díszítésben m essze el­ m a ra d n ak az úrvacsorai felszerelések m ellett. Ez való ­ ban így van. A dataink szerint a X V III. században alig néhány helyen ta lá ltu n k ezüst keresztelő edényeket. A debreceni K istem plom ban v o lt ugyan egy 1645-ben ajándékozott aranyozott ezüst keresztelő kancsó, de ezt 1765-ben, két ezüst kehellyel együtt beolvasztották és b o rtartó k a n n á t csin áltattak belőlük. T álból és k a n ­ csóból álló teljes keresztelő készletet sehol sem ta lá l­ tunk. A szikszói eklézsia aranyozott ezüst kan n ájáh o z ón tálat, K ólyon az ara n n y al fu tta to tt ezüst pohárhoz „egy m ettzett üveg tá la tsk a ” tartozott, Á lm osd o n csak egy ezüst k annácska volt, tá lró l nem tesz em lítést a leltár. Viszonylag olcsók és ta rtó sa k voltak a vörösréz­ ből készült keresztelő edények, am elyeket aran y o zás­ sal igyekeztek szebbé tenni. Ilyen nagy m éretű, a r a ­ nyozott vörösréz k a n n á t és m edencét csin áltattak D eb­ recenben a N agytem plom szám ára 1751-ben. A p a p ke­ szi eklézsia vörösréz keresztelő tá la és p o h ara kívül „aranyos firn á jtz u ”, belől, pedig cínezett volt. A tiszán ­ tú li eklézsiák á lta lá b a n a debreceni rézm űvesekkel csin áltatták a keresztelő készleteket. A tiszaigari, b á­ rónál, sárközi egyházközségek rézedényei a debreceni m esterek tehetségét dicsérik. Az ezüst és réz keresztelő edények csekély szám á­ hoz képest általán o san elterje d tek voltak a X V II— X V III. században az ónból készült tá la k és k ancsók a refo rm átu s eklézsiákban. A X V III. században kezde­ nek kifejezetten keresztelésre szolgáló készleteket elő­ á llíta n i az ónöntők. K o rábban a tá lak és k an n ák fo r­ m á ja m indenben m egegyezett a háztartáso k b an h asz­ n á lt ónedényekével. A baro k k stílusú, cikornyás fülű, tagolt testű, kiöntővel elláto tt kancsókhoz szintén t a ­ golt, csipkézett perem ű ovális tá la k tartoztak, am elyek form ai k ia lak ításá n ál a m esterek tek in tettel voltak a funkcióra is. A tá la k és kancsók nagyon alk alm asak voltak a kereszteléshez. P ersze nem volt m inden ek ­ lézsiában ilyen p rak tik u s tá l vagy kancsó. A m ándi egyházközségben „üveg p o h ár form ájú kisded cin po­ h a ra t” h asználtak a kereszteléshez „egy m ás régebbi lá b atlan czin p o h á r” helyett. Az ón keresztelő edények díszítése úgyszólván csak az öntés folytán előállított plasztikus m otívum okban m utatkozik meg. Á tál és a kancsó fo rm á ja nem en ­ gedte m eg a vésett díszítés alkalm azását. A tin n yei eklézsia „tzin avagy fejé r ónból” készült keresztelő tá la és k a n n á ja „olasz fig u rá ra ö n tö tt” volt. A n agy­ rábéi tem plom ón „orros keresztelő k a n n á ja ” alá a X V III. század végén „új m ódi czin tá la tsk á t” vettek. A taktaharkán yi eklézsia keresztelő készlete „egy kis czin füles begre és egy szegletes czin tá l” volt. N agy­ rozvágyon „fél m eszelyes form a ólom p o h á rt” haszn ál­

ta k a kereszteléshez. Az ólom a la tt term észetesen ón értendő. N éha az edényeket festéssel igyekeztek színe­ sebbé és tartó sab b á tenni. K iskerekib en a keresztelés­ hez „fekete lakírozott kanna, s tá tz a ”, A sszo n yvá sá ­ rán „egy lagirozott bádog p o h ár és tá l” szolgált a k e­ resztelésre. A rra is ta lá ltu n k adatot, hogy a réz és ón k ereszte­ lő edényeket vegyesen h aszn á lták az eklézsiákban. Nosz va jo n az ón kannához réz tál, Szádellőn a „czin k an n átsk áh o z réz tá la tsk a ” tartozott. F azekasm estereink rem ekm űveinek szám ítan ak a fe n n m a ra d t úrvacsorai b o rtartó kan n ák , korsók, k a n ­ ták, bütykösök és a kenyérosztó tálak, tányérok. A zon­ b a n a keresztelő készletek között is ta lá lu n k cserépedé­ nyeket. Ezek között különlegességnek és ritk aság n ak tek in th ető k a C seh-M orvaországból h azán k b a v án d o ­ ro lt „új keresztyén” vagy h a b á n fazekasok á lta l elő­ állított, X V II—X V III. századból való edények. Felső­ vá ly le ltá rá b an ezt olvassuk: „kereszteléshez van ú jj keresztyén korsó és tá l”. S zilicén a „bádok” tálb an „ú jj keresztyén keresztelő p o h ár” állott. T ereszte­ nyén „ú jj keresztyén keresztelő edény” volt a tem p ­ lom ban. V arbón 1735-ben ezt jegyezték fel az egyház­ látogatók: „keresztelő k an n á tsk a nintsen, hanem az h e­ lyében egy kis u jj keresztyén ko rtsó tsk a v an ”. A k é­ sőhabán k erá m ia cso p o rtjáb a ta rto zn ak az ún. „G yőri” edények, a G yőr körn y ék én letelep ed ett h ab án faze­ kasok X V III. századi term ékei. Ilyen keresztelő ed é­ nyek v o ltak K isszántón: „egy Győri fejé r tál, egy eh ­ hez való kis bádog k an n a”, Dercen: „egy G yőri tá ­ n y ér kereszteléshez”, H etyen: „egy Győri tá n y ér ke­ reszteléshez”, S a rkadkeresztúr: „kereszteléshez egy Győri tá l”. N éha az edények díszítéséről is írn ak a vízitátorok: Büssü, „egy fejér-v eres stráfos m ázos cserép tál, egy fejé r m ázas cserép korsó a kereszteléshez”, Alsódobsza: „keresztelő cserép tál, kék és sá rg a tz ifrá jú ”, G ödény­ háza, „keresztelő edény m elly cserep de csinos”, M a­ csola: „kereszteléshez vagyon egy csinos készületű s á r­ ga, lapos cserép tál, hozzá való p o h árral eg y ü tt’. Több esetben a cserépedényeket „p o rtzellán ” névvel jegyez­ ték fel a le ltá ra k b a: Onga, „keresztelő portzellán tál és csésze”, — V ajdácska, „keresztelő edény tiszta fejér p o rtzellán korsó tá lla n eg y ü tt”, — M onok, „czin k an n a és fél p o rtzellán tá n y ér kereszteléshez”, — T am ásvár­ allja, „keresztelő edény N agy B ányai k áv é szín p o rtzel­ lá n tölcséres szájú k an n ácsk a”. V élem ényünk szerint ezek az edények nem leh ettek valódi porcelánok, m ert a X V III. században m ég olyan r itk a volt a porcelán, hogy ilyen d rág a edény nem k erü lh e tett a falusi tem p ­ lom okba. A legbőkezűbb egyháztag, vagy a leggazda­ gabb eklézsia is könnyebben ad h ato tt, v ásáro lh ato tt ezüst ed én y t a kereszteléshez, m in t porcelánt. Csak fajanszból vagy m ajolikából készült tá la k és kancsók v o ltak ezek az edények, am elyeket a X V III. század­ b an „kőedényeknek” is neveztek. Így szerepel p éldául M ezőnagym ihály 1736-os le ltá rá b an ez az edényféle­ ség: „egy kő keresztelő kannácska, fedeles, az a lja is ónba van foglalva”. Az egyházlátogató p réd ik áto ro k előtt ism ert volt a porcelán kifejezés, az anyag azon­ ban an n á l kevésbé. A cserépnél finom abb m inőségű fajansz ed ényekre egyszerűen ráfogták, hogy porce­ lán, vagy a m onoki tán y érró l m egállapították, hogy „fél p o rtzellán ”, N agybányán pedig soha nem volt p o r­ celángyár, legfeljebb fazekasm űhely. K öztudom ású, hogy a cserép könnyen tö rik és a b ­ ból következően, hogy a keresztelő edényeket az ú r ­ vacsorai felszerelésekhez képest sokkal g y akrabban igénybe v ették sok edény eltört, elp u sztu lt az idők fo­ lyam án. Bogárdon az egyházlátogatók fel is jegyzik: „volt egy keresztelő virágos portzellán kanna, ezt K o­

vács P ál harangozó eltö rte”, h elyette „setét zöldes b á ­ dogból készült” kancsót h a sz n á lta k . Az egym ás u táni években felv ett le ltá ra k adataiból is k itű n ik a cserép­ edények pusztulása. Tiszatarjánban 1665-ben m ég cse­ rép k an n a szolgált a kereszteléshez, de 1754-ben m á r ón k an n a és tá l szerepel a leltárb an . A Jósvafőn 1735ben még m eglevő „keresztelő cserép p o h árk a” h elyett a század végén m á r bádog tá la t és p o h a ra t használtak. M ezőkeresztes 1736-os le ltá rá b a n ezt olvassuk: „keresz­ telő cserép edény h elyett csin áltato tt Isten dicsőségé­ hez való buzgóságábúl Csáti Á dám ú r egy ajakas, fe­ deles ón k a n n á t a víz a lá való ón tá lla l eg y ü tt”. Ü vegből készült keresztelő edény is ta lálh ató az ek ­ lézsiák leltáraib an , néha „k ristály ” névvel feljegyezve. Sajóbábonyban 1735-ben „egy virágos k ristály p o h á rt” h aszn á ltak a kereszteléshez, am i azonban eltörhetett, m e rt 1757-ben m á r ón tá l és kancsó volt helyette. R a d ­ nóton a „kristály pohárkához” ón tá l tarto zo tt és a k e­ resztelő k észlet „operculum a”, vagyis ta k a ró ja „zöld rá sa ”, illetve posztó volt. Szentsim onban szintén „kris­ tá ly p o h árk a” szolgált a kereszteléshez. Az üvegből k é­ szült keresztelő edények általáb a n poh arak voltak, csak Szabolcsveresm arton és P ettyénben ta láltu n k üveg k an nát, fedeles üveg kancsót és egy keresztelő üveg tá la t Szöllősvégardón. Ú rvacsorai edényeink között a X V II—X V III. század­ b an csak elvétve ta lá lu n k bádogból készült felszere­ léseket. viszont an n ál több „bádok” kancsó és tá l volt a keresztelő edények között. Ezeket a közönséges anyag­ ból k észü lt edényeket néha rézből, ónból, cserépből való tálak k al, kancsókkal vegyesen használták. A bor­ zovai eklézsia keresztelő készlete egy „bádok tálból és egy ú jj keresztyén pohárból" állt. Beregszászvégardón „pléh tál és b ádok p o h ár”, — Fóton és Csonkapapiban „vas tá l” és ón kancsó szolgált a kereszteléshez. Az 1561-bes debreceni h itvallás a fából készült sacra­ m entum i edények h aszn á latá t is engedélyezte. A k e­ resztelő edények között is ta lá ltu n k ilyen egyedülálló d arab o t a bátyúi eklézsia ingóságai között. Az 1808-as le ltá r szerint v olt a tem plom ban „egy fa válu, a ke­ resztségbeli víznek bé fogására”. Az egyházlátogatást végző, illetve a le ltá rt készítő p réd ik áto rok általáb an m indig m eg tu d tá k állap ítan i a keresztelő edények any ag át és csak ritk á n tévedtek, p éld áu l am ikor az ón h ely ett ólmot, fajansz helyett p o rc e lá n t írtak. Volt rá eset azonban, am ikor az anyag­ ism eretü k csődöt m ondott. N agykárolyban nem tu d tá k eldönteni, hogy a keresztelő edény m iből készült, te ­ h á t ezt írtá k be a le ltá rb a : „m ateriá já ra nézve com po­ sitio”, de hogy mi le h ete tt ez a „keverék”, m a m á r n e­ héz len n e eldönteni. A keresztelő edények olcsó anyagából következett, hogy a ta k a ró ju k is olcsó és egyszerű volt. R endszerint selyem kendővel fedték le a készletet. Csak a sárospa­ ta k i eklézsia ón tá lá t és kancsóját ta k a r ta „egy ara n y csipkés kék tafo ta kendő”. A té rítő k állapota sem volt m indig megfelelő. Sajóhídvégen „egy av u lt selyem ken­ dővel”. — Borsodnádasdon „viseltes selyem kendővel”, — V ajkócon szintén egy „viseltes csíkos selyem kesz­ kenővel” volt le ta k a rv a a keresztelő készlet. A kan o ­ n ik a vizitációs jegyzőkönyvek adataiból a r r a le h et kö­ vetkeztetni, hogy a keresztelő edények le tak a rá sa nem volt általános. Petőszinye le ltá rá b an azt olvassuk, hogy az ón k an n a és tá n y é r „egy székfű szín selyem kendő­ vel fog b é b o rítta tn i”, am i nyilván azt jelenti, hogy ed ­ dig a készlet tak a ra tla n u l állt valahol a tem plom ban. T elkib á n yán a vizitátorok ezt írjá k a jegyzőkönyvbe: „kereszteléshez vagyon egy czin kanna, igen régi és hibás, hogy u jjo b b a n önttessen és az Ú r asztali k en ­ dővel b e fedeztetve álljon, úgy ren d e ltetett.” A vult kendő, ro ngált kehely h aszn álata szinte elképzelhetet­

len volt az ú rv acso ra kiszolgáltatásánál, a keresztelés­ nél azonban a gyülekezet tagjait, vagy m agát a p ré ­ d ik á to rt ez az elhanyagoltság nem zavarta. Sok keresztelő készlet olcsó anyaga m ia tt a gyakori igénybevétel m ia tt tönkrem ent. Az ón és bádog edé­ nyeket kikezdte a b ennehagyott víz, illetve az ezt követő rozsdásodás. K u n szen tm ikló so n te h át ezt írjá k a vizitáto ro k a le ltá rb a : „kereszteléshez egy czin k a n ­ n a és egy likas czin tá l”. M ádon házilag ja v íto tták m eg a szintén lyukas k a n n á t: „kereszteléshez való czin h asad t és spanyol viaszszal b é ö n tö tt ib rik és egy csip­ kés szélű czin tá n y ér”. A kereszteléssel kapcsolatos helyi szokásokra v o n at­ kozó ad ato k at is ta lá lu n k az egyházlátogatási jegyző­ könyvekben. A nagyszokoli eklézsiában p éld áu l a k e­ reszteléshez szükséges vizet a b áb a hozta a tem plom ­ ba, ezért ta rto tta k „egy kis bádog k an n át, m elly a b á ­ b a kezéhez szükséges”. Még érdekesebb a kapolyi egy­ házközség vizitációs jegyzőkönyvében olvasható szö­ veg: „egy kisebb ón k á n n a , a m ellyben a b áb a a tem p ­ lom ba bé viszi a vizet, egy lyukas ón tán y ér, am elly­ be tölti a b áb a a keresztelő vizet egy négy szögletü bödönbe az a jtó m eg ett”. K apolyon te h á t a k ereszt­ vizet különös tiszteletben ta rto tták , h a lyukas tá n y é r­ ból is, de külön ón p alackba ö ntötték és az is lehet, hogy gyógyításra h aszn álták szenteltvíz helyett. A m i a keresztelő edények fe lira tá t illeti, errő l nem sok m in d en t m ondhatunk, m e rt ritk á n vésettek az ón, vörösréz tá lak ra, k an csó k ra szöveget és h a ta lálu n k is feliratot, ebben sem m i érdekesség nincs. Az egyházlátogatási jegyzőkönyvek ad atai szerint csak két eklézsiában h aszn álták a X V III. század végén m árv án y m edencét a kereszteléshez. B aján volt egy „veres m árv án y és p léh h el fed ett keresztelő edén y ”, v alam in t V árpalotán „egy ón k a n n a a m árv án y keresz­ telő m edencében”. T an u lm án y u n k elején feltettü k a k érd ést: m ié rt volt a keresztség és az ú rv acso ra k iszo lg áltatásán ak X V II— X V III. századi edényei és kellékei között olyan nagy különbség anyagban, díszítésben? Hogy ez a különbség valóban m egvolt, ezt a felsorolt példákból jól lá th a t­ tuk. H a a k érd ésre elfogadható v álaszt ak a ru n k adni, vissza k el m en n ü n k a XVI. századba, illetv e a refo r­ m áció korába, am ik o r k ia la k u lt a refo rm átu s litu rg ia és ben n e a keresztség kiszo lg áltatásán ak rendje, am ely ­ ben a zsinatok végzéseinek, a reform átorok ta n ítá sá ­ n ak döntő szerepe volt. Z sin atain k a keresztelő edényekkel keveset foglal­ koznak. Az 1561-es debreceni h itv allás általán o sság b an kim ondja, hogy — szem ben a róm ai katolikus gyakor­ la ttal, ahol csak nem esfém ből készült, vagy aran y o ­ zott klenódium okat le h ete tt h asználni — a sá k ram en ­ tum ok k iszolgáltatásánál igénybe lehet venni az üveg, fa, arany, ezüst, cserép, réz és b árm iféle fém ből k é­ szült edényeket, „csak a bab o n a legyén eltáv o ztatv a”. U gyancsak a debreceni h itv allásb an olvasunk a r ­ ról, hogy a gyerm eket, esetleg feln ő ttet „bem erítjük, vagy egész te sté t vagy a főt ö n tjü k le és m egm ossuk”. A sák ram en tu m o k kiszolgáltatásáról szóló fejezetben viszont m á r ezt olvassuk: „a lev etk ő ztetett m egkeresz­ telendőket a m edencéből kezünkkel meglocsolva, vagy a korsóból, kancsóból rájo k töltve m egöntözzük, avagy vévén a kisdedet, a keresztelő vízbe, az edénybe vagy fürdőbe (a m i az apostolok és aty ák különös példája) b em ártju k , b e m e n tjü k ”. A debreceni h itv allás szerint te h á t a keresztelésnek ötféle fo rm ája le h ete tt: teljes bem erítés, a teljes megmosás, m edencéből való kézzeli meglocsolás, a fejn ek kancsóból való leöntése, vagy m egm osása. Az 1576-os hercegszőllősi zsin at végzései­ hez csatolt Réczás-féle kánonokban a kereszteléssel k ap cso latb an a 43. cikkely k im o n d ja: „p ro p ter sa cra­

293

m enti d ignitatem kívánjok azt is, hogy m ind az ed é­ nyek, m ind a víz tiszták legyenek; az edény ugyan­ csak a r r a tartassék , abbul se ne m osódjanak se igya­ nak. H a pedig valam ely falu b an tem plom nem leend, o tt egyéb helen is m eg lehet az keresztelés, csak korcso­ m á n avagy valam i éktelen helyen ne legyen. Az k e­ resztelő vizet pediglen az ta n étó tiszta helyre töltesse”. R eform átoraink állásfoglalása sem egységes a k e­ resztség kiszolgáltatásának m ó d ját illetően. L u th e r v á l­ tozatlanul m eghagyta a róm ai katolikus gyakorlatot, vagyis a keresztelésnél m egm aradt az olaj, nyál, ko­ rozsm a (chrism a) vagy kenőcs, só, gyertya, feh ér ing. Z w ingli azonban m á r a litu rg iá t igyekezett leegyszerű­ síteni és végül K álvin a legszigorúbb p u ritá n elveket v allo tta a keresztelés külsőségeit illetően és elv etette az olaj, só, gyertya stb. használatát, de a keresztelő m edencét, a b ap tisteriu m o t m eghagyta a tem plom ban és a kereszteléshez kancsót h aszn ált a fej leöntésére. A m agyar reform átorok, helyesebben a helvét irá n y ­ zat képviselői m ég ennél is m esszebb m entek: K á lm á n ­ csehi és M éliusz azt ta n ítjá k , hogy a keresztelő m e­ dencéket a képekkel, szobrokkal, oltáro k k al eg y ü tt el kell táv o lítan i a tem plom ból. M éliusz azt ír ja a V álo­ g ato tt prédikációkhoz csatolt ágendás könyvében 1563 —, hogy K eresztelő János „nem sós vízben és b ű ­ völt kőbe” keresztelt, ez ért a „körösztölő kő” nem való a tem plom ba. A keresztelő m edence h ely ett M é­ liusz ja v aso lja: „egy k an n á b a vagy korsóba, vagy v a­ lam i fördő szerszám ba tölts vizet és vidd a keresztelő­ ket a gyülekezet helyére”. Ebből a r r a gondolhatnánk, hogy M éliusz csak a gyerm ek fejé re öntötte a vizet, azonban nem ez tö rtént, m e rt néhány so rral lejjeb b ezt ír ja : „a gyerm eket vetkeztesd le és önts m inden testére vizet és keresztelvén azt m ondjad: Én tégedet P ál, Dorka, m oslak A tyának, F iúnak és Szent Lélek Isten n ek nevébe”. M éliusz te h á t a teljes bem erítést e l­ veti, viszont a gyerm ek egész te sté t megm ossa, vagy locsolja. A zsinati határozatokból, a m agyar refo rm áto ro k ta ­ nításából m egállapíthatjuk, hogy a p rédikáto ro k te t­ szés szerint kereszteltek a XVI. században. Ezt bizo­ n y ítják a korabeli ágendák is. H eltai G ásp ár ágendáskönyvéből (1551, 1559) nem tű n ik ki világosan, hogy a p réd ik á to r csak a gyerm ek fejé re öntö tte-e a vizet, vagy b em erítette? A B eythe Istv án 1582-ben k iad o tt ág en ­ d á já n a k szövege egyértelm űen a r r a utal, hogy ő a g yer­ m eket bem erítette, illetve azt az u ta sítá st ad ta a p ré ­ dikátornak, hogy a gyerm eket „oldoztassa ki és a víz­ be m á rtv án m ondjad: N. én keresztellek avagy m á rta ­ lak tégedet az A tya Istennek, F iúnak és Szentiéleknek nevében”. B ornem isza P é te r nem volt híve a látványos és hoszszadalm as keresztelésnek, m osogatásnak. Az 1577-ben k iadott N égy könyvecske c. m űvében ezt olvassuk: „N em sok szóba, sem sók pepecselésbe á ll a keresztyé­ ni mosogatás. A m int az Úr is igen röviden szerzet­ t é . . . A zért úgy m in t a gyerm ekért a sok szó nem szükség a keresztyéni m osogatásban is, ki abb an sem ­ m it sem hall, han em , az Istennek L elke cselekszik ő benne”. Végül ném i engedm ényt ad és így fo ly ta tja: „A zért a hol feles nép vagyon, azoknak tanú ság o k ért bővebb szóval és bővebb kérdezkedéssel és bővebb p e­ pecselő m osogatással m int kellessék cselekednünk, a r ­ ról is m ódot írok az együgyű ta n ító k n a k és község­ nek”. Hogy ez a „m osogatás” m iképpen tö rtén t, B or­ nem iszánál nem állap íth ató meg. Egyöntetűséget m ég a X V II. század elején sem lá ­ tu n k a keresztelés m ó d jáb an a m agyarországi refo r­ m átus egyházban. M ilotai N yilas István 1622-ben m eg­ je le n t Á gendájában ezt írja : „Fogjad te ta n ító az edent, m elyben az víz vagyon, es az gyerm eket arczul az föld­

re fo rd ítv án öntsed az feje re a vizet”. M ilotai K álv in ­ nal eg y ü tt vallja, hogy az „illetlen, rossz ta la lm a n ­ jo k ”-a t el kell hagyni a keresztelésnél és nem szüksé­ ges a régi gyakorlat, m ely szerin t: „1. Az kisdedeknek az szajab an sót v etn ek ; 2. Az fü let es o rrat nyallal illetik, s azt m ondgyak: E phata, nyilatkozzál meg; 3. T ejet, mezet, m e rt a C hanaan földje tejel mezzel folyt; 4. K enet, m ellyel az m ellyet, hom lokot kenik, hogj fel k en t v itez legyen; 5. Egő vijaz g y ertty a: m ert a sötét tömlöczböl v ilág ra jö t; 6. R ea s bele való leh el­ les, hogj az ördög belőle ki ugorgyek, sz. Lelekkel be tellyek; 7. F e je r ru h a ; 8. K er est h an y asa s tö b b i”. Sam arjai Ján o s „Az h elv itiai valláson levő ecclesiák­ n a k egyházi cerem o n iájo k ró l” — 1636-ban m egjelent m űvében m á r m ásképpen ír ja le a keresztelés szer­ ta rtá s á t: „H ozzátok ide a gyerm ecskét a köröszt viz föliben” — m o n d ja a p réd ik áto r, m ajd „két öszve m aro k k al a vizet föl m erétv én a gyerm ecskének fején három szor alá bo csátty a”. A keresztvízzel kapcsolatban S am arjai azt tanácsolja, hogy ezt „m éltó a tem plom ba ta rtan i, illendő helyen és csak a rra re n d e lte te tt ed én y ­ be, annyi ideig, m íg m eg nem áporodik, h a penig meg köl ú jétan i, az előbbenit a tem plom nak vagy segestyé­ jéban, h a vagyon, avagy m ás re jtő k helyébe köl ön­ te n i”. H ideg időben ja v aso lja S am arjai, hogy a vizet m elegítsék meg, m e rt a jéghideg víz a gyerm ek egész­ ségére ártalm as. Ezt a jó tanácsot sajnos kevesen fogadták m eg és ez a g y ak o rlat úgy látszik nem v ált általánossá, m ert T óth-P ápay M ihály, a sáro sp atak i főiskola orvosa 1789-ben (!) „A keresztségnek orvosi szem ekkel való m egvizsgálása” cím m el egy füzetet ad o tt ki, am elyben ötvenöt oldalon keresztül fejtegeti a langyos vízzel való keresztelés előnyeit és k éri a p réd ik áto ro k at, hogy m inden esetben m eleg vizet h aszn áljan ak a k ereszte­ lésnél. Több m in t egy évszázadon keresztül M ilotai és S a­ m a rja i ág en d ája h a tá ro z ta m eg a keresztelés ren d jé t a m agyarországi refo rm átu s egyházban. Abból a tén y ­ ből, hogy M ilotai szerin t edényből kell keresztelni, S am arjai szerint pedig kézzel locsolni, m eg találju k a m agyarázatát, hogy m ié rt nem v o lt an n y i sok eklézsiá­ ban keresztelő edény a XVII. században, illetv e azt kell m o ndanunk, hogy tö b b tem p lo m b an m eg m arad t a kő-, vagy m árv án y keresztelő m edence, am ihez locso­ lás esetén sem m iféle ed én y re nem volt szükség. U gyan­ ak k o r azt is látju k , hogy M iskolczi C sulyak Istv án a M ilotai-féle, vagy a K álv in -féle keresztelés híve volt és ezért szorgalm azta a keresztelő edények beszerzé­ sét. Az egyházlátogatási jegyzőkönyvek ad a ta ira és a m eglevő tá rg y i em lék an y ag ra hivatkozva m eg állap ít­ h atju k , hogy a m agyarországi refo rm átu s egyház gyü­ lekezeteiben csak a X V III. században v ált egységessé a keresztség kancsóval, tállal való k iszolgáltatásának m ó d ja és ek k o r v ált a keresztelő m edencék hely ett á l­ talán o ssá a k ifejezetten keresztelésre szolgáló készle­ tek h aszn álata és ekkor szerzi be a legtöbb gyülekezet a keresztelő edényeket. Nem v életlenül írtuk] a „szerzi b e” kifejezést, m e rt az úrvacsorai felszerelések óriási szám ához képest elenyésző az a keresztelőedény kész­ let, a m it aján d ék o ztak , a tö b b it m ind m aga vásárolta, vagy csin áltatta az eklézsia. N yilván közrejátszott a keresztség egyöntetű kiszo lg áltatásán ak elterjedésében Z o vá n yi P. György 1733-ban m eg jelen t L itu rg iája, am elyben csak egyféle keresztelési m ódot em lít, hogy ti. a gyerm ek fejé re kell önteni a kancsóban levő v i­ zet. A mi m ost m á r a keresztelő edények olcsó anyagát, egyszerű díszítését illeti a d rág a és ékes ú rasztali ed é­ nyekkel, terítőkkel szemben, ta lán m ag y arázatu l szol­

g álh at az a tény, hogy egyházunkban a k ét sá k ra m en ­ tu m között m indig fen n á llt egy jó értelem ben vett, m egkülönböztetés a z úrvacso ra ja v ára. R eform átus őseink azt vallották, hogy a keresztség csak az első lépés, ezt követnie kell a konfirm ációnak és csak az úrvacsorázó keresztyén em b er az igazi egyháztag. A com m unio csodája, a közös bűnvallás lehetősége és az eln y ert b űnbocsánat öröm e m indig nagyobb h álaa d ás­ ra ösztönözte a m egkeresztelt és K risztusban ö n tu d a­ tosan hivő gyülekezeti tag o k at és ez in d íto tta őket arra, hogy az úrvacsorai edény, a m eg terített asztal m inél ékesebb legyen. Az ú rv ac so rá t a gyülekezet inkább te k in te tte közös ügynek, a keresztelést — b á r ez leg­ többször a gyülekezet közösségében tö rté n t — családi ügynek ta rto tta. A keresztség kiszolgáltatásánál ped ig nem az eszköz volt a lényeges, hanem a szertartás, a keresztség ténye és szentsége, a gyerm ek ilyen m ódon való beépülése a gyülekezetbe, Jézus K risztus ígérete,

hogy „veletek vagyok m inden napon a világ végeze­ téig”. A keresztelő edényekkel kapcsolatos — a refo r­ m áto rt ta n o k ra visszavezethető — p u ritá n m ag atartás eg yháztagjainkban szinte a m ai napig érv én y re jut. E ta n u lm án y író ja 1957-ben a hajdúböszörm ényi ta n y a ­ világban m ég közönséges findzsával és leveses tá ­ n y érral keresztelt és ezen senki nem b otránkozott meg, viszont m indenki rossz néven v ette volna, h a az ú r ­ v acso rát hasonló edényekből szolgáltatom ki. M agyarországi refo rm átu s egyházunk az elm ú lt év ­ századok során egyre jobban hangsúlyozta a k ereszt­ ség fontosságát és ennek ünnepélyes, lehetőleg a gyü­ lekezet közösségében való kiszolgáltatását. Ez ab b an is m egnyilvánul, hogy az ü tött-kopott, ón és réz, cserép és üveg keresztelő edényeket álta lá b a n m inden gyüle­ kezetben ezüstre cserélték ki. Takács Béla

Világszemle

Agonia christiana Lev Tolsztoj — naplója tükrében Emlékezés születésének 150. évfordulóján Repin ism ert képe az öreg T olsztojt faekével szántó m uzsikként ábrázolja. A festm ény egyszerre érzékel­ teti az író civilizációt elu tasító utópikus, aszketikus m ag ata rtásá t és egyszerűségre vágyó etik ai sóvárgá­ sát, népével azonosulni k ív án ó erkölcsiségét. K icsoda volt is v aló jáb an ez a grófi m uzsik, a m űvészetet m eg­ tagadó nagy m űvész? F ölületesen nézve könnyű (diva­ tos szóval) „ellentm ondást” fedezni föl benne, vagy esetleg kétlelkűséggel vádolni. (Melyik em ber nem „el­ lentm ondásos” ? T alán csak a rögeszm éjébe zárkózott m onom ániás nem. M indenki ellentétek szövevényéből v álik egyéniséggé.) Tolsztoj hatalm as m űvészi, em beri fo rm átum a látványosan m u ta tja szem élyiségének J a n u s-arcá t: az írót és prófétát, m ás szóval: m oralistát. V alóban m eghökkentő, am ikor a H áború és béke, az A n n a K arenina író ja m egvetően nyilatkozik a m ű v é­ szetről; Dantét, Shakespeare-t, G oethét, B audelaire-t és a m aga alk o tásait is k árn a k és hiábavalóságnak ítél­ ve. Mi az oka ennek? Tolsztoj föltétlen elsőbbséget és felsőbbséget ad a m űvészettel szem ben a m o ralitás­ nak. S zerinte csak az erkölcs alá ren d elt m űvészetnek v an létjogosultsága, m orális tanulság nélkül hiú szó ra­ kozássá alacsony o d ik : „a m űvészet a felnőttek bűnös já ték szere”.1 Mégse szabad konokan szem beállítani Tolsztojban az író t a m oralistával, a vallásos szem élyi­ séggel. B enne a kettő egy; a m oralista nélkül az író sem le tt volna. Tolsztoj és a tolsztojianizm us egym ást m agyarázza. Tolsztoj m úzsája a szorongó erkölcsiségű, szoronga­ tó b ű n tu d a tú lelkiism eret. „A b ű n tu d a t érzése h a jto t­ ta előre, végeredm ényben az a felism erés, hogy az em ­ b e r m ásokban valósítja m eg küldetését, s ez ért m in ­ denki m in d en k iért felelős.”2 L elkiism erete te tte m ű­ vésszé s „prófétává” is, olyan em berré, aki meggyőző­ dését etik ai p arancsként d ik tá lja a közösségnek, és erkölcsi követelm ény — s életszabály — rendszerét, m orális kódexet ír elő az em beriségnek. Regényeiben is azok élnek helyesen, példam utatóan, akik követik a tolsztoji gondolatot (K aratajev, Bezuhov, Levin), alak ja i fölött írás közben m integy utolsó ítéletet t a r t ­

v a ezek igazaknak bizonyulnak, d e m egbűnhődnek, ak ik eszm éit s eszm ényeit nem ism erik vagy m egsér­ tik (A nna K arenina, V ronszkij, N apoleon). Később csökkenti az áttételezési, ta n ítá sá n a k em beri sorsokba való á tírá sá t és trak tátu so k b a n közvetlenül fejti ki, terjeszti meggyőződését. N aplója (levelezéseivel együtt) enn ek a fejlődésnek p á ra tla n u l érdekes, izgalm as do­ kum entum a. T olsztojban az érzékek ébredésével egyidőben m eg­ kezdődik az erkölcsiség eszmélése. A hogyan a ten g er életében m űködik a h o ld ritm u sú ára p ály törvénye, úgy hullám zik lelkében az erkölcsi vonzású küzdelem , az em beri „agónia” a jo b b á válás h arc a: az elbukás u tán i fölegyenesedés d ialek tik ája. N ap ló ját ez az öngyötrő és öntisztító, öntökéletesítő vágy h a tja át. M ásra alig figyelve szám ol be a bűn és a jóság között lengő in g a­ életéről, lelkének a h angulatok, érzelm ek, fogadkozá­ sok, elbukások közti ide s to v a h án y attatásáró l. A lé­ tezés d rám ájáb ó l a szem élyiségébe ír t szerep — so r­ sa — m onológját m o n d ja el n ap ló jáb an : m integy ön­ m aga h erm en eu tik áját. „A napló — én m agam v a ­ gyok.”3 M indennapi dolog (különösen a ro m an tik a századá­ ban), hogy egy önm ag ára eszmélő, v ilág ra rácsodálko­ zó ifjú nap ló írásb a kezd; följegyezve életének ap ró b b nagyobb esem ényeit em lékkönyvet készít m agáról m a­ gának. De m ilyen szokatlan n ap ló t n y it a 19 éves T o lszto j! N em könnyed, színes, szerelm es hangulatok lepkegyűjtője; nem gáláns, érzelm es em lékeket présel negélyesen, öntetszelgő kacérsággal a p ap írlap o k közé, hanem ö nvizsgálatának ta rt tü k rö t írása ib a n : nem a h alh ata tla n ság szám ára kozm etikázza arcát, hanem szinte b ő rét is levetve zsigereiig, ösztöneiig m eztelení­ ti m agát. É letszabályokat keres, s azt vizsgálja, ő m ennyiben felelt m eg azoknak; n ap ló ja a tökéletese­ dés eszköze, a lelki trén in g alkalm a. Érzi, hogy az ig a­ zi bölcs az életszabályok m estere, s nem a m etafizika b ú v ára. „K önnyebb tíz kötetnyi filozófiát írni, m in t eg y , valam ilyen elv et g y ak o rlatb an alkalm azni.”4 Az a k a ra t edzésére törekszik, hogy a k a ra ta szab ja meg,

295

irán y ítsa érzéseit, s ne az ösztönös szükségletek ki­ elégítésének ö n tu d atlan igénye; csak így v álh atik a k a ­ ra ta erkölcsiségének gerincévé. S az a k a ra to t az érze­ lem nek kell vezetnie, ellenőriznie. Kevés fiatalem b er á llít ilyesféle követelm ényeket m aga elé: „kerüld a nőket”, „tartózkodj a szesztől és a nőktől”, „érzéki v ágyaidat m unkával fojtsd el”, „m indannak, am i a tiéd, egy tizedét áldozd fel m ások ja v á ra ”, „önm aga­ d a t n e szeresd jobban, m in t m ásokat”.5 M egállapítja, hogy legerősebb szenvedélye, bűne a kártyázás, a k é j­ vágy és a hiúság. Az elsőt viszonylag h am ar lebírja, de érzékiségével és hiúságával haláláig küszködik. A h iúság leküzdésének vágya súgja önvádját, am ik o r a r ­ ról beszél, hogy regényeit p usztán a hiúság d ik tálta. Érzékiségével még házasságában sem békül meg, a rra a következtetésre ju tv a, hogy a jézusi m ondás: aki asszonyra te k in t vágyakozva, az paráználkodik — a feleségre vonatkozóan is érvényes. Késő öregkorában is olyan szenvedélyesen küzd m egjo bbulásáért, m in t ifjúkorában. Erkölcsi érzékét s tu ­ d a tá t nem to m p ítja elfásulás, m e rt azt v a llja : „az élet lényege az erkölcsi erőfeszítés”.6 T ökéletes önism eret felé hajszolva gondolkozását az önm aga irán ti kím élet­ lenségtől sem riad vissza. „Az én testi énem holm i u n dorító árnyékszók — csak nyisd fel kissé a lelkiség fedelét, csupa bűz és rondaság.”7 80 éves k orában írja ezt, s szinte kam aszos elszántsággal fűzi hozzá: „igye­ kezni fogok ezentúl a lelkem ért élni”.8 H alála évében ugyanígy vall: „R itk án találkoztam olyasvalakivel, ak i­ ben több h ib a a k a d t volna, m in t bennem : kéjvágy, kapzsiság, rosszindulat, hiúság, főként pedig önzés. H á­ lá t adok Istennek azért, hogy látom m agam ban ezt az egész fö rte lme t, s m égis küzdök ellene. Ezzel m agya­ rázh ató írásaim sikere is”.9 „M indenféle hiba m egvan bennem , m égpedig a legnagyobb m é rté k b e n . . . egy a m entségem , hogy tudom ezt, és küzdők ellenük egész életem ben. E zért neveznék engem pszichológusnak.”10 A napló az önism eret pokoljárása és a m egjavulás is­ k o lája: „én az üdvösségem et keresem ezekkel a följegyzésekkel”.11 A kereső szellem ű, nyugtalan lelkiism eretű T olsztoj­ n ak az élet üdvössége üggyé válik. A m agánélet, a m ű­ vészi m u n k a enn ek az üdvösségért küzdő „agóniának” ren delődik alá. K önyveinek hősei jelzik a belső kereső fejlődés ú tjá t (Bezuhov, Levin, N yehljudov.) Írásaival „k im o n d h atatlan dolgokat a k a rt kim ondani, az iro d a­ lom ban kifejez hetőnél m agasabb ism ereteket”.12 Ez a kifejezhetetlen ism eret, b á r irodalm on túli, nem fi­ lozófia, b á r m orális fogantatásé, mégsem erkölcsböl­ cselet, b á r vallási tartalm ú , m égsem teológiai rendszer, h a n e m : hit. M icsoda Tolsztoj h ite ? A lázatosan azt fe­ leli: „az em ber képtelen kifejezni a h ité t”.13 H ite nem szó, m in t am a fiúé, aki azt m ondta, m egyek és nem m ent (Mt 21,30), hanem te tt; nem dogma, hisz nem elég m ondogatni: U ram , U ram , m e rt gyüm ölcseiről is­ m erszik m eg a fa (Mt 7,20-23), Tolsztoj hite: az élete, (Az olyan hit, am ely beszél, de nem cselekszik: istenkárom lás.) Látszólagos tagad ása a ném a, a kifejezhe­ te tle n h it küzdő, tevékeny istenkeresése; az elm életi tag adást cselekedetekkel győzi le, h ite életgyak o rlat­ k én t valósul m eg. A d y beszél arról, hogy ak ik et az egyház tagadóknak nevezett, azoknak v olt sokszor a legtöbb h itü k : „lelkü k a tökéletesedés vágyának s v í­ vódásának lelke”.14 A tökéletesedés Tolsztoj gondolatvilágának kulcsfogalm a. A tökéletesedés fo rm á ja az önnevelés; esz­ köze az erkölcsi p ara n cs; a lelkiism eret korbácsa. Az etik ai te rro r kényszerével a k a rja önm aga fölé em elni m agát, te ste fölé em elni a lelkét. Az öntökéletesedés lehetőségét, h ajtó erejét, m o to rját a h it biztosítja. A hit sajátos értelm ezése világ ítja m eg legjobban gondolko­

296

zásán ak term észetét. Míg K ierkegaard szerint a b ű n ­ nek nem az erény az ellentéte, hanem a hit, Tolsztoj a bűn n el a b ű n legyőzését, a m egjobbulás erőfeszítését, az öntökéletesedést szegezi szembe. A h it csak ezt a lelki fejlődést szolgálja, segíti. E tikai racionalizm usa voltaképp v allásk ritik át, eg y h ázk ritik át fogalm az, a h it és az élet szak ad ék ára m u ta t rá k o ra előtt. A lap jáb an k ritik a i szellem ű vallásosságát, röviden szólva, háro m összetevő jellem zi: az őskeresztyén egy­ szerűséghez való visszatérés vágya, a felvilágosodás szellem ének részleges érvényesülése és a raszkol h a ­ gyom ánya. [A raszkol (szkizma) sajátos orosz tö rté n el­ m i kifejezés, ebből a raszkolnyik = szakadár.] Vonzó­ d ása az őskeresztyén egyszerűséghez egyfelől paraszti h ajlam aib ó l született, m ásfelől az elvei és ösztönei közt feszülő ellen tét leküzdésére, vérbő term észete le­ győzésére h ív ja segítségül az első keresztyéneknek a közeli végváradalom lelkesültségétől felszított aszké­ tizm usát. A felvilágosodás h a tá s á ra a k a rja szám űzni a vallásból a csodákat, és a rousseaui naiv, o ptim ista su ­ g allat erősíti az em b er nevelhetőségébe és term észetes jóságába v etett h i t é t . A raszkol szellem e m ély orosz népi örökség; 1666 óta a Nagy P étertő l „állam o síto tt”15 egyházból a parasztok m illiói k iv á lta k : a lelkileg és szociálisan elégedetlen raszkolnyikok egyházellenes m ozgalm a b á r prim itív, de m égis em b eri közösségét te re m te tte tag jain ak . Tolsztoj raszkolnyik h ajlan d ó sá­ g át tá p lá lta a k aju scsijszja dv o rjan y in (jellegzetes orosz iro d alo m tö rtén eti fogalom : b űnbánó nemes), a bűnbánó nem es népével azonosulni vágyó, vezeklő e r­ kölcsisége, és fokozta au to d id ak ta m ivolta is. Tolsztoj a v allásáró l sokat beszél, de keveset mond. Idegenkedik az elm élettől, m e rt úgy ta rtja , „a filozó­ fiai ren d szer a gondolkodás h ib áin kívül ren d szer v ol­ tá n a k h ib á it is m ag áb an hordozza”.16 Végsősoron v a­ lam iféle u ltim a ratio n á la a vallás. „N incs külső tek in ­ tély, am elyben az em b ern ek h in n ie kell, de m in d en k i­ nek szüksége van egy v allásra, vagyis arra , hogy éle­ tének m ag y arázata és célja legyen.”17 A vallás egy­ szerű, v ita th a ta tla n erkölcsi igazságok kifejezője, lé­ nyege a szeretet és a testvériség. A testim onium a n i­ m ae pszichológiai érv é re hivatkozik a te rtu lliá n u si an im a n a tu ra lite r C hristiana szellem ében: hogy lelke m élyén érzi m indenki a szeretet örök törvényét. E zért szükségtelen m in d en re m ag y arázato t k eresn i; elég an y ­ n y it tudni, am ennyiről a lelkiism eret jóváhagyóan t a ­ núskodik. A hogyan nem azt kell kérdezni, kicsoda Is­ ten („éppen az ért Isten, m e rt egész lényét képtelen vagyok elképzelni”18), han em azt, hogy m it a k a r tő ­ lü n k ; éppúgy nem azt kell keresni, m ié rt élünk, h a ­ nem azt, m i a teendőnk. H a Isten t nem ism erh etjü k is meg, azt tu d h a tju k , m i a te rv e velünk. „Az em ber h iv atása a tö k é letese d és. . . ebben rejlik az élet v ilá­ gos és szám u n k ra egyedül hozzáférhető é r te lm e . . . A tökéletesedésre irányuló törekvés nem az é rtelem re n ­ delése, hanem az em b er veleszületett tu lajd o n ság a.”19 Az em b ern ek jó n a k kell lennie, ilyen gyerm eki egy­ szerűséggel összegzi vallásfelfogása lényegét, és igyek­ szik kiküszöbölni a keresztyénségből m indazt, am it m í­ tosznak, csodának tart. (E lutasítja a bűnesetet, az ere­ dendő bűnt, a S zenthárom ságot, a szűztőlszületést, a feltám adást.) „Aki csodákkal a k a rja alátám asztan i K risztus tan ítását, úgy tesz, m in t aki égő g y erty át ta rt a nap elé! hogy világosabb legyen.”20 T agadja, hogy „van olyan eszköz tu lajd o n erőfeszítéseinken kívül, am elynek segítségével tö k életesed h etü n k ”.21 N em győ­ zi hangoztatni, nem hitre,, hanem jócselekedetekre, nem a szavak keresztyénségére, h an em a te tte k keresz­ tyénségére van szükség. A b ű n t le kell győzni, s ehhez erkölcsi erőfeszítés k ív án tatik . (Szerinte a h ite t P ál apostol tá rsíto tta a jézusi tanításhoz.)

A tökéletesedés a te st és a lélek h arcában valósul meg, az erkölcsi erőfeszítés a te st legyőzését célozza. Tolsztoj is behódolt a platonizm us, a gnózis noum e­ nális, szubsztanciális dualizm usából szárm azó , a bűn és a test genetikus összefüggését tételező „legelterjed­ tebb keresztyén herezisnek”.22 „Az em berben két lé­ nyeg egyesül: az állati, a testi és az értelm i, a szelle­ mi."23 A test elleni harc szorosan és szükségszerűen össze­ kapcsolódik a nem iség elleni harccal. (A testtől való idegenkedés és félelem a szüzesség eszm ényítésében trium fál. A szüzesség követelése pedig a m eddőség akarása.) Ha az Egynek, a szem élyiségnek titk áb an szem ben áll a test a lélekkel, ak k o r a K ettőnek titk á ­ ban, a nem iség titk áb a n is fen n m arad a pogány onto­ lógiai dualizm us, noum enális ellentét.24 Az idealista keresztyénség m egalkuvóan úgy törődik bele a házas­ ságba, m int szükséges rosszba, m egáldja ugyan, de lé­ nyegében csak m int engedm ényt a gyarló testnek, s ezért csupán tökéletlen áld ást tu d rá adni. A közeli p aru z ia-v árás khiliaszta-en th u ziaszta légkörében szü­ le tett páli tanács (jobb házasságban élni, m in t égni; 1K or 7,9) n em érti s nem ta rtalm azza az isteni „egy­ beszerkesztés” : a „lesznek k etten egy te stté” (1Móz 2,24; Mt 19,5) ígéretét és m isztérium át. Így az úgyne­ vezett keresztyén házasság — fiziológiai házasság; m o­ rális zabla a testen, a lélek higiéniai szem pontú sza­ bályzója: nem több, m int az érzékiség m egfékezésé­ nek, ko rdában tartásán ak , a kísértés elh árításán ak , le­ reag álásán ak eszköze. N em ok nélkül vette gúnnyal célba B audelaire: „az Egyház nem tu d ta eltörölni a szerelm et, h át legalább fertő tlen íten i ak arta, s lé tre ­ hozta a házasságot”.25 Az idealista szem léletben lett a testből — une charogne (une charogne = dög, vö. Baudelaire hasoncím ű versével), leendő hulla, a lélek b örtöne; a nem iségből szégyen, bűn, vagy legjobb eset­ ben az em beriség to v áb b p lán tálásán ak m egengedett, de állatias, csúnya eszköze. M indebből term észetesen k övetkezett a nők m egvetése, gyűlölete, am i h áttérb e szorításukban, elnyom ásukban fejeződött ki. Tolsztoj esete példázza, hogy a test m egtagadásától logikusan egyenes ú t vezet a szüzesség m isztifikáló felértékelésén, ideállá m agasztosításán, a m eddőség v állalásán á t az élet elutasításához, és a m izogünián át a m izantrópiához. „M indenki igyekezzék meg nem nő­ sülni, h a pedig nős, úgy élni feleségével, m int fivér a h ú g á v a l. . . Hogy k ihal a k k o r az em beri faj? . . . M ondhatom , nagy szerencsétlenség! Az özönvíz előtti állato k eltű n te k a föld színéről, az em beri állatok is el fognak tű n n i. . . Ezeket a kétlábú állato k at éppoly ke­ véssé sajnálom , m in t az ichtyosauru sokat.”26 H a „sze­ relem nem létezik, csak közösülési vágy és az érthető kívánság, hogy é le ttá rsu k legyen”,27 akkor nincs m ély em beri ala p ja a házasságnak; felesége tanúskodik is errő l: „M ilyen különös em ber a férjem ! C supa szen­ vedély és szerelem , azt m ondja, ro p p an t hatalm am van fölötte, és sohasem h itte volna, hogy létezik ekkora ragaszkodás. De m indez csak fizikai. Ez a m i viszo­ nyunk titka. Én is érzem a szenvedélyét, leigáz vele, de lelkem m élyén nem ezt akarom , sohasem ezt a k a r­ tam . M indig plátói kapcsolatról, tökéletes szellem i egyesülésről álm odoztam ”.28 Ám éppen ezt nem k ap ­ h a tta meg. A D om osztroj (régi, háziren d et előíró gyűjtem ény) reakciós szellem éből táplálkozó, asszonyon és családon uralkodó fé rfiönzését vallásos gondolatokkal igazolja, az em ancipációt erkölcstelennek és v allástala n n ak ta rtja . „H a valam ely társadalom ban h an y a tlik a v a llá ­ sos érzés, ez a z t jelenti, hogy növekszik a nők h a ta l­ m a.”29 S ennek rossz következm ényei v an n ak : „T erjed a rom lottság, m e rt a nők u ralk o d n ak ”.30 A nőktől

ta n u lju k el, véli, az elpuhultságot, a léhaságot. A v al­ lásnak így az a d a tik feladatául, hogy a nőket vissza­ szorítsa a konyhába és a gyerekszobába, s a h á z ira b ­ ság erényövével védje a férji tu la jd o n t és ezzel á lta lá ­ b an az erkölcsöket is. A férfi része a társad alo m b an végzett m unka, a nőé a h áz tartás és a gyerm ekgondo­ zás ellátása. M ásra nem is igen ta r tja alkalm asnak. G yakran em legeti, hogy a nő gyerekeket szül, de gon­ d olatokat nem ; s ahogyan a férfi nevetséges, h a szép­ ségével dicsekszik, éppúgy a nő, h a az eszével. Felfo­ gása az asszonyok kötelességéről, életfo rm ájáró l em ­ lékeztet az erdélyi K iss Jen ő versére: „A rany nők, régi, tiszta asszonyok, / k ik et csak férj és orvos lá th a to tt. . . E nők nem űztek álnok álm okat, / egy szenvedélyük volt: az áldozat a házőrző hűség — keblükön gye­ rek csüggött” ...31 A szeretet ren d szerin t k im arad a fiziológiai házas­ ságból. (Ilyen Bezuhové s N atasa, L evin és K itty h á ­ zassága, s alk alm asin t Tolsztojé is.) A szektás tü re l­ m etlenséggel h ird etett és szektás (shaker, szkopc, hlisz­ tij orosz szekták) lelkiségű elvek szere te th iá n y á ra utal Csehov: „a józan ész és az igazságérzet azt súgja, hogy a villam osságban és a gőzben több szeretet van, m int a szüzességben és a húsevés m eg tag ad ásáb an ”.32 Tolsz­ toj m in th a az em beriséget (és elveit) szeretné családja helyett. Nem az neki a fontos, hogy családja boldog legyen, hanem az, hogy úgy gondolkodjék, m in t ő. H iába tu d ja, „irtózatos az az em b erfajta, am ely m indig azt ak a rja, hogy igaza legyen; az ilyenek készek e l­ ítélni árta tla n o k at, szenteket, m ag át az Istent, csak­ hogy igazuk legyen”33 — mégis m ind en áro n azt ak arja, hogy igaza legyen, neki legyen m indig m indenben iga­ za. H a ő, m á r idősen, m egfeledkezve ifjú k o ri om nívo­ ra s h ajlandóságú term észetéről, ellenzi a szerelm et, gyerekei legyenek önm egtartóztatóak (tizenhárom nak le tt apja), h a ő h iv atást érez a szegénységre, érezzen rá a család ja is. Az aszkézis addig leh et erkölcsös, am eddig az aszkéta ö nm agát zabolázza, san y arg atja, de az erkölcsi d ik ta tú ra m ások ellen fo rd ítv a m ár bűn, az aszkézis im perializm usa em bertelen. De ne legyünk igazságtalanok. Tolsztoj nem csupán az önm egtartóztatás, a nem i aszkézis apostola. Szabad k ritizáln i gondolatainak ezt a kibicsaklását, le h et iro ­ n izálni elvei és ösztönei p árv iad alán (meg is tették, leginkább a felesége; de a H arden M iksa -féle m alom ­ alji kispolgári m oralizálás m ár hazug, m ég pesszim iz­ m ussal, em bergyűlölettel is lehet vádolni ezen a téren (m int T urgenyev és G orkij), ám T olsztojnak csak egy töredékéről esik így szó. Az em ber „ ta rk a ”, m in t m ond­ ta, ezek az ő ta rk a ság á n ak sötétebb színei. A m o ralista kom olyan veszi önm agát, de nem csak biológiai lényét, hanem a szociálisát is, családi, tá r ­ sadalm i, vagyoni helyzetét is. Ösztönei m egszelídítésé­ nél is többet foglalkozik életkörülm ényei, életb eren ­ dezése, életm ódja m egváltoztatásával. Az ösztönök csap d áján ál is jobban m egkínozza a vagyon csapdája. M élyen átéli, hogy nem lehet á rta tla n u l gazdagnak le n ­ ni. E zért ellenzi a tu lajd o n t, nem a kívülálló fo rra d a l­ mi in d u latáv al, hanem a birtokon belüliség önkínzó szenvedélyével, az egyszerűség aszkézisének követe­ lésével. Jó l látja, hogy a gazdagság rom boló h atása k étirán y ú : m egnyom orítja a kizsákm ányoltat, de a k i­ zsákm ányoló em beriséget is eltorzítja. (Anna K a re n i­ n a „érth etetlen szenvedélye” fé rje b ü ro k ra ta v ilágának s m u n k á tla n életének talajáb ó l sa rja d t, a K reu tzer szonáta trag é d iája .szintén a z élősdi lé t következm énye.) „Ú ri életü n k an n y ira rút, hogy még gyerm ekeink szü­ letésének sem tu d u n k örülni. Nem az em beriség szol­ g álatá ra születnek. M inden valószínűség szerint in ­ gyenélők, te h á t ellenségei lesznek.”34 A tolsztoji v allásk ritik a alap ja is az, hogy a fennálló

tá rsa d alm i rend, a gazdagok törvényei tám ogató ján ak te k in ti az egyházakat. „K eresztyénségünkben leginkább az a tragikom ikus, hogy a szegények és gyengék között az erősek és gazdagok terjesztik, éppen azok, akiknek létjogosultságát a keresztyénség tagadja.”35 A vallás így nem a szeretet és testvériség életfo rm áján ak m eg­ való sítására törekszik, hanem a hatalom m egőrzésére. A vallás eszköz a gazdag, a ráérő, az élvező osztályok kezében. M indenki a sa já t felfogását, érd ek eit igazolja a vallással. „Az egyik a keresztyénséget a hazafiság­ gal k ív á n ja összekapcsolni (a szlavofilek), a m ásik a háborúval, a h arm a d ik a gazdagsággal, a negyedik a női kéjvággyal, és m indenki a m aga igényeihez igazít­ ja s a já t keresztyénségét.”36 Az ilyen em berek keresz­ tyénsége: önzés. „Sohasem hiszek a keresztyéni, filo­ zófiai és h u m a n itá riu s elvek őszinteségében az olyan em bernél, aki szolgálójával viteti ki az éjjeli edényt.”37 H arca és m eghasonlása családjával eszm éinek gyakor­ lati m egvalósítására való törekvése m ia tt következik be. Tolsztoj végső „fu tása” az „éjjeliedény-vallás”, a gazdagság elleni heroikus tiltakozás szim bólum a; osz­ tályával való szak ításán ak jelképes, p éldaad ó tette. Ezzel a jurodovij Gogolra em lékeztető utolsó gesztus­ sal írta alá, h ite le síte tte ta n ítá sá t és egész életm űvét; a grófból Isten m uzsikja lett. (A jurodivij olyan szek­ tás, aki h alála elő tt elvonul a világtól, így te tt Gogol is, szétosztva v agyonkáját: ezért a jurodivij Gogol k i­ fejezés.) Tolsztoj m egrendítő „fu tása” élete „ag ó n iájá­ n ak ” utolsó stációja. A m agányra és elvonultság ra v á­ gyó, világból m enekülő vezeklő m ár nem tudta, hogy testi agóniáját a világszenzáció m é lta tla n kandisága, k aján ság a figyelte. H alála éppoly ellentm ondásos volt, m int élete. H a valaki végiggondolja Tolsztoj hosszú életében többször változó, átalak u ló elképzeléseit, abban felm e­ rü lh e t a kétely, h it-e az még, am it megélt. V an-e köze a teológiához, s am i fontosabb, Istenhez, kérd ezh eti egy jóhiszem ű, de dogm atikán iskolázott elme. Tolsztoj elm élete valóban nem hasonlít, m ondjuk, a tom izm us fo g alom -katedrálisára, m ely m a g áb a zá rja a rendezett, tagolt túlvilágtól az angyalok h iera rc h iá jáig a vallás univerzum át, Tolsztoj nem sző a fogalm akból arak h n éi hálót, hogy h ittételek bonyolult rendszerével a k a rja m egfogni a m egfoghatatlant, Így vall errő l: „hogy h i­ szek-e az em ber-istenben vagy az isten-em berben, sem ­ m it sem tudok m ondani, s ha tudnék, ak k o r sem m on­ danék. E rről beszélnek azok, ak ik et m áglyán égettek el, s azok, akik őket m egégették.”38 Az em b er nem tu d ja kim ondani a h ité t: „én m egértem a péntekben hivő asszonyt, és elism erem n ála az igazi hitet, m e rt tudom , hogy szám ára a szent p én tek és Isten fogalm a nem m ond ellen t egym ásnak, teljes figyelem m el néz körül, és többet nem képes látni. O da néz, ahova kell, keresi Istent, és Isten m egtalálja őt. S közte és köztem Isten elő tt nincs sem m iféle különbség, m e rt az én is­ tenfogalm am , am elyet én olyan m agasztosnak érzek, az igazi Istenhez képest éppolyan sékélyes és torz, a k á r az asszonyé”.39 Tolsztoj h ite életének „ag ó n iájá­ b a n ” valósult meg, hite az a lan kadatlan, folyam atos

298

küzdés, am ellyel Isten a k a ra tá t kereste. N em h a ngoz­ ta tta , U ram , U ram , hanem cselekedte azt, am it hitt. A hogyan az em ber valódi tö rté n ete nem életének k a­ lan d ja, hanem üdvösségharca, jákóbi birkózás, u gyan­ úgy a h it sem azonos azzal, am it a szavak elm eszese­ dett korallv áza tartalm az. Szavai csak töredékes, ta lá ­ nyos értelm ét a d já k hitének, am ely életvalóságként m u n k álk o d o tt a fogalm ak, az elm életek árnyékában. H iten nem kétely nélküli, nem fárad t, önfeladó bele­ nyugvás, nem az ész m egálkuvása: tusakodó kételk e­ dése a hit „ag ó n iája” (vö. Mk 9.24/b: „Hiszek, segíts hitetlenségem en!” ; ez a pascali típusú „agonizáló” k é­ telkedés, szem ben a cartesiusi kétellyel, am ely m ód­ szer). „Az a hit, am elyik nem kételkedni, h alo tt h it.”40 K ereste Istent, bízván abban, hogy Isten meg fogja őt találni. Nagy íróról v allan a k regényei, elbeszélései, nagy lélekről, nagy em berről tan ú sk o d n ak levelei, naplójegyzetei. M űvészetével é s életével, p éld ájáv al egy­ a rá n t tan ít, nevel. Több volt, m in t író, m in t életb ö l­ cselő, m in t m oralista. N agysága: h iv a tásán ak betö lté­ se, az engedelm esség. A d y vallom ása illik rá : „leráz­ ta m a csak-ez és csak-egy já rm o t.”41 Tolsztoj sem volt „csak-ez” és „csak-egy”. T öredék-T olsztojt ism er, aki csupán vallásos szentet lá t benne, vagy csupán fo rra ­ d alm árt, ak i m in t Spengler h itte „K risztusról beszélt, de M arxot gondolta”.42 A m int a hegeli d ialek tikáb an az azonosság és nem azonosság egységében jelenik meg, úgy az agónia C hristiana valóságában a szfinx­ arcú Tolsztoj ellen tm o n d ásai önazonossággá, egység­ gé rendeződtek. Sokarcú életén ek titk a : Isten hűséges „napszám osa” volt, Isten színe elő tt írt, élt. „Az em b er nem leh et nagy, csak elvégezheti fel­ ad atát, kisebb vagy nagyobb m értékben. S ez így elég Tam ás B ertalan JEGYZETEK T olsztoj ír á s a in a k m a g y a ru l le g te lje se b b k ia d á s a a M a­ g y a r H e lik o n g o n d o z á s á b a n 1964—67 k ö z ö tt L e v T o lsz to j m ű ­ v e i cím e n tíz k ö te tb e n m e g je le n t g y ű jte m é n y . (A T ó b iá s Á r o n s z e rk e s z te tte 1962-es T o ls z to j-e m lé k k ö n y k ö zli az ír ó ra v o n atk o zó b ib lio g rá fiá t.) A z első n y o lc k ö te t elb e sz é lé se k e t, re g é n y e k e t, sz ín m ű v e k e t, a k ile n c e d ik ta n u lm á n y o k a t, c ik ­ k e k e t, v a llo m á s o k a t ta rta lm a z , a tiz e d ik b e n k a p o tt h e ly e t levelezése és n a p ló ja . A n a p ló n e m te lje s , a levelezés c s o n k a ; h iá n y o s a 9. k ö te tb e n a v a llá s o s tá r g y ú ír á s o k a n y a g a . É le té n e k jo b b m eg ism e ré sé h e z , m e g é rté sé h e z sz ü k sé g e s v o ln a k ia d n i feleség e , S z o fja A n d r e je v n a T o lszta ja n a p ló já t. (A c s u p á n la p s z á m a i je lz e tt id é z e te k a 10. k ö te tb ő l való k .) 1. 756. — 2. 931. — 3. 840. — 4. 531. — 5. 535. — 6. 863. — 7. 877. — 8. uo. — 9. 913. — 10. 833. — 11. 840. — 12. Török. E n d re : O rosz iro d a lo m a X IX . sz á z a d b a n , B p. 1970. 81. — 13. 206. — 14. A d y E n d re : a zsid ó ság ró l, N a g y v á ra d , 1919. 10. — 15. H e n ri T r o y a t: T o lszto j élete, B p ., 1967. 413. — 16. 633. — 17. 453. — 18. 613.— 19. 823. —20. T ro y a t: 469. — 21. 401. — 22. N agy G y u la : P n e u m a , p sy c h é , s a r x és só m a ; L e lk ip á sz to r, 1954/1. 29. — 23. 338. — 24. M e r e s k o v s z k ij: T éli sz iv á rv á n y , B p., é. n. 22. — 25. B a u d ela ire: V álo g ato tt m ű v ei, B p., 1964. 364. — 26. T ro y a t: 567. — 27. T ro y a t: 573. — 28. T ro y a t: 585. — 29. T r o y a t: 670. — 30. 679. — 31. T e rm é s, 1943. n y á r i sz ám — 32. T ro y a t: 610. — 33. 804. — 34. 797. — 35. 861. — 36. 809. — 37. 255. — 38. 206. — 39. — 204.-5. — 40. M iguel d e U n a m u n o a la p já n , a k i b e h a tó a n fo g lalk o zo tt a k e re s z té n a g ó n ia titk á n a k érte lm e z é sé v e l. — 41. A c s o d á k fö n tjé n c. v e rs. — 42. S ze rb A n ta l: A v ilá g iro d a lo m tö rté n e te , B p., 1962. 706. — 43. 820.

Hazai szemle

Zoványi Jenő 1865-1958 K ét évtizeddel ezelőtt, 1958. jú n iu s 24-én a halál k iü tö tte a k ét em beröltőn á t nagy szorgalom m al és hozzáértéssel forgatott to llat a 93 esztendős aggastyán, Z o ványi Jen ő kezéből, a m agyar protestáns egyház­ tö rté n e t-k u ta tá s és -írá s nagy veszteségére. Zoványi Jen ő re em lékezésünket a húszéves jubileum m ellett az is indokolja, hogy a közelm últban két jelentős pos­ tum us m u n k á ja is napvilágot lá to tt; az egyháztörténeti lexikona1 és a XVI. századi tö rté n etü n k e t tárgyaló m u n k á ja 2. Zoványi Jen ő o sztrák-ném et eredetű, de m á r a X V III. század folyam án M agyarországra települt, m ajd érzéseiben is m ag y arrá le tt katolikus családból szár­ mazott. Szilágyzoványon született 1865. szeptem ber 11-én. A k orán árv a ság ra ju to tt tehetséges ifjú t áld o ­ zatkész rokonok ta n ítta ttá k , akiknek a k ívánság ára és korán feléb red t tudom ányszom ja kielégítése végett 1882 szeptem berében a nagyváradi róm ai katolikus papi szem inárium ba iratkozott be. A szabadabb gon­ dolkodáshoz szokott éles elm éje (elemi iskoláit Szilágy­ csehben a reform átusoknál és Nagybocskón, a g im n á­ zium ot Z ilahon végezte) nem b írta elviselni a p ap n e­ veldében uralk o d o tt szellem i rabságot és te k in té ly b ál­ ványozást. Egy hónap m úlva kilép ett onnan, m ajd am ikor tizennyolcadik életévét betöltötte, á tté rt a re ­ form átus egyházba. A papi pálya azonban vonzotta; S áro sp atak ra m en t teológiát tanulni, ahol kiem elkedő tehetségű és tudású professzorok tan íto ttak , ak ik az ifjú Zoványi (1887-ig K rausz n evet viselő) kivételes képességeit h am ar felism erték, s a m egélhetés m ellett tudom ányos m unkalehetőséget is biztosítottak szám á­ ra ; se g éd tan árrá és kollégium i alk ön y v tárnokk á (az 1887—88. tanévben) tették, m ajd külföldi (utrechti, az 1888—89. tanévben) tanulm ányai u tá n 1889 szeptem ­ berében teológiai m a g án ta n árrá habilitálták. Zoványi ta n u lm á n y ait m ég ezután is fo ly ta tta; az 1889—1890. tanévben a kolozsvári egyetem en a bölcsészettudom á­ nyi k a r h allg ató ja volt. Zoványi Jenő tanulóévei az egyháztörténet tu d o m á­ nyos kibontakozásának időszakára esnek. Bucsay M i­ hály nekrológjában alaposan elem zi azokat a h atáso ­ kat, am elyek alap já n k ia la k u lt Zoványi Jenő tö rtén eti látása és történ etíró i iránya, m unkam ódszere3 — S á­ rospatakon W arga L ajos ta n ítv á n y ak é n t m eg tan u lja az egyház tö rté n eti életét úgy látni, m int az egyetem es em beri m űvelődés egy részét. U trechti tanulm án y ai a la tt a holland lib erális teológia h a to tt rá. Ezek h a ­ tása a la tt a lak u ln a k ki történ etíró i nézetei és m ód­ szerei is, am ely a pozitivista történelem szem lélet leg­ nem esebb hagyom ányait hordozza m agában, ő m aga tudom ányos nézetét, h itv a llá sá t így fogalm azta m eg: „Az én egyháztörténetírói ir á n y o m ... kezdettől fogva az volt, hogy az egyháztörténetet nem felekezeti jellegű tu dom ánynak, h a n e m az általános m űvelődéstörténet egyik legfontosabb ág ának tekintvén, sem m iféle fele­ kezeti előítéletnek és elfogultságnak, sem m iféle feleke­ zeti szem pontnak és érdeknek ne engedjek té rt m u n ­ kásságom ban. Term észetes, hogy nem egyéniségem m egtagadása a k a rt ez lenni, s nem is já r t vele, hanem tisztán-pusztán az igazságnak p á rta tla n k u ta tá sá ra és

az ek k én t m eg állap íto tt tö rtén eti tényeknek m inden tek in te t nélküli elfo g ad ására és közzétételére való tö ­ rekvés.”4 S zerin te te h á t az egyháztörténész azokat a tényeket és k ö rülm ényeket vizsgálja, am elyek között az egyház élete a tö rtén elem egyes k orszakaiban folyt, s am elyek az egyház életére h ato ttak , illetv e abban m egvalósultak. V allotta, hogy a tén y ek m indig csak adatokból állap íth ató k meg. Tudom ányos tevékenysé­ gét m indig az ad ato k n y ú jto tta lehetőségek keretein belül végezte. E zért vizsgált a tá rg y ra és a k o rra vo­ natkozó lehetőségszerinti m inden adatot. Az ad a tg y ű j­ tésben a teljességre törekedett. Az összegyűjtött a d a ­ to k at lelkiism eretesen elem ezte és m indig m eghajolt az ad ato k kényszere előtt. E lv etette az ad ato k híján, vagy azok tendenciózus értelm ezésével rek o n stru ált tén y ek et s azok alkotóit. D olgozatainak időtálló é rté ­ két is az adatgazdagság és a fo rráso k józan elem zése biztosítja. Zoványi sajátos teológiai felfogása sze r in t a protes­ ta n tiz m u st o szth atatlan szellem i egységnek te k in tette, s a konfessziókon belüli összefoglaló m u n k á k at elve­ tette. M inden m u n k ájáb an , nagyobb összefoglaló dol­ gozatában e nézete érvényesül. Egy évtizedes lelkészkedés (1891-től K olozsvárt, m ajd 1894-től T iszaföldvárott) u tán 1901-ben teológiai ta n á r lett a sáro sp atak i főiskola egyháztörténeti tanszékén. T udom ányos meggyőződése és főként szem élyi ellen té­ tek m ia tt 1910-ben elv esztette állását, am it p erú jítás ú tjá n 1912-ben n y ert vissza. K özben a Fővárosi L evél­ tá r tisztviselője volt. 1914-ben az ú jo n n an alak u lt deb­ receni egyetem egyháztörténeti tan szék ére n y ert k i­ nevezést. I tt 1917-ben teológiai d íszdoktorrá v álaszto t­ ták. Az első világ h áb o rú után, a polgári dem okratikus forrad alo m idején, tám o g atta an n ak leghaladóbb irá ­ nyait és törekvéseit; főként az egyháznak az állam tól és az iskoláknak az egyházaktól való elválasztását. E zért 1920-ban a refo rm átu s egyetem es k o n v en t b író ­ sága m egfosztotta lelkészi jellegétől, m ajd 1922-ben az állam nyugdíjazta. 1927-ben B udapestre költözött, s csupán a tudom ányos k u ta tásn ak élt. A felszabadulás u tán i m ag y ar k o rm ány 1945-ben, az im m ár 80 eszten­ dős tu d ó st (akinek m u n k aereje k ora ellen ére is tö retlen volt) visszahelyezte egyetem i nyilvános rendes ta n ári állásáb a és az ak k o r lehetséges legm agasabb nyugdí­ ja t biztosították szám ára. 1952-ben a T udom ányos Mi­ nősítő B izottság a történ ettu d o m án y o k k an d id átu sa fokozatot adom ányozta neki, a m it azonban ő nem fo­ gad o tt el, m ajd 1956-ban a tö rtén ettu d o m án y o k dok­ to ráv á m inősítették. Zoványi Jenő irodalm i m unkássága 1884-ben a S á­ ro sp atak i L apo k b an kezdődött, s azu tán hét évtizeden át egyházi és tudom ányos szakfolyóiratok számos cik­ két, ta n u lm á n y át közölték, több önálló és g y ű jtem é­ nyes k ötete is m egjelent.5 — M in d járt m unkássága elején, 1887-ben a szerény külsőben közrebocsátott „ Tanulm ányok a m agyar protestáns egyház és irodalom tö rtén etéb ő l" cím ű kötetével úgy m utatk o zo tt be, m in t g yak o rlo tt kutató, k ifo rro tt tudós. Ezt a szin tet két em beröltőn, több m in t hetven esztendőn á t ta rto tta

299

is; fölényes készültségű, a legjobbak közül is kiem el­ kedő b ú v ára a m agyar protestáns egyháztörténetnek. M űveinek részletes ism ertetésére, elem zésére e h e­ ly ü tt nem té rü n k ki (ezt a m u n k át részben el is v é­ gezték m á r a róla írt nekrológok6 szerzői). M unkássá­ gának csupán néhány p o n tjá ra kívánunk rám u tatn i, tö rté n etírá sán a k jellem zőire és főként azokra a m u n ­ kákra, am elyek csak a közelm últban lettek p u b lik á l­ va, vagy am elyek m ég m indig k ia d ásra várnak. Zoványi nem korlátozta k u ta tá sa it a m agyar p ro tes­ tan tizm us egyik vagy m ásik k orszakára, hanem érd e k ­ lődési köre felölelte an n ak egészét, teljes történ etét; a m agyarországi pro testán s m últ „univerzális polihisz­ to ra” volt, aki e széles m unkam ezőn m in d e n ü tt o tth o ­ nosan mozgott. Egyszerre volt részletkutató és össze­ foglaló történész, m indenben m esteri fokon. M unkás­ sága nyom án a m ú ltn ak sok hézaga töltő d ö tt ki, szá­ mos hom álya oszlott szét; a m agyarországi protestán s m ú lt számos részletkérdését tisztázta, vagy kutatásai nagyban h o zzájáru ltak azok tisztázásához. N oha szinte elsőnek ism erte fel és vallotta, hogy az egyháztörténet az általános m űvelődéstörténet egyik legfontosabb ága, a m unkásságával elévülhetetlen é rd e ­ m eket szerzett, történ etírásáb ó l m égis hiányzik ann ak a felism erése — am int ezt R é v é s z Im re k ritik a i m eg­ jegyzése m e g állap ítja7 —, hogy az egyházak, s á lta ­ lában a vallások tö rtén etét nem leh et önm agában vizs­ gálni, m ég a k u ltú rtö rté n e t keretei is szűkek ehhez, hanem figyelem be kell venni azt a kort, a m aga teljes egészében, am elyikben e tö rté n et szakaszonként le­ folyt, s am elyik a m aga sajátos képződm ényeivel eset­ ről esetre alaposan m ódosította a vallási nézeteket, az egyháztípusokat. Meg kell gondolni, hogy az egyes ko r­ szakokban uralkodó gazdasági-társadalm i rendszerek nem term elh etn ek ki m inden k orszakra egyaránt é r­ vényes abszolút vallási ideológiát és egyházi életet. M inden korszak nagyon is közvetetten és nagyon is különbözőképpen a la k ítja ki a m aga istenképét és is­ teneszm éjét és e rre a gazdasági-társadalm i alapon és az a körül folyó szüntelen osztályharcokon kívül az egyházi-vallásival sokszorosan érintkező, sőt egybefo­ nódó filozófiai és politikai ideológiáknak (és intézm é­ nyeknek) is igen nagy befolyása van. E nnek a kom p­ lex szem léletnek — am ely egyedül alapozhat meg tu ­ dom ányos értelem ben v ett elfogulatlanságot —, a h iá ­ n y át fel leh et és fel is kell ró n u n k Zoványinak, aki a m aga kivételesen gazdag egyetem es és m agyar tö rté ­ neti tájékozottsága m e lle tt sem tu d o tt racionalistalib erális elfogultsága folytán elég figyelm et fordítan i az egyháztörténeti fejlődést korszakonként különböző módon, de m indig fe lta rtó z ta th a ta tla n u l befolyásoló nem -egyházi tényezőkre. Zoványi előtt p é ld a is állo tt volna, A dolf Harnack, aki el tu d o tt ju tn i az egyháztö rté n et ilyen kom plex vizsgálatához, de Zoványit — H arn ackkal szem ben — sohasem foglalkoztatták m é­ lyebben a szociális kérdések. A m iben nagy volt Zoványi, éspedig felü lm ú lh atat­ la n u l, s am ivel az u tá n a következő történész és iro ­ dalom történész nem zedékek so rát a jelenben és a jö ­ vőben egyedülálló h á lá ra kötelezte és követésre ösztö­ nözte, az nem tö rté n etírá sa eszmei m egalapozottsága volt, sem az abban érvényesülő ideológiai kritika, h a ­ nem hajszálfinom an kidolgozott m ódszere, am ellyel a tö rtén elm i okláncolatokat az egyének és közösségek életében kinyom ozta és m egállapította, és am elynek segítségével a m agyar protestáns eg y h á ztö rté n et-k u ta­ tá st és -írá st jóform án egycsapásra fölem elte arró l az alacsony színvonalról, am elyen addig stagnált, m essze elm arad v a az egyidejű nem egyházi m agyar tö rté n etírás fejlettsége mögött.

300

Zoványi a lehetőségek szerin t m indig az elsődleges fo rráso k ra m en t vissza és ren d k ív ü li alapossággal, le l­ kiism eretes pontossággal g y ű jtö tte össze az adatokat, azokat éles k ritik áv al m érlegelte, egym ással összeve­ te tte és egybekapcsolta, a téves következtetéseket és a hiányzó láncszem eket szabatosan m egjelölte. N em ­ csak a kiadott, irodalm i fo rráso k at h aszn álta fel, h a ­ nem a lev éltári an y ag lehető, legteljesebb és legalapo­ sabb k ia k n ázására is törekedett. B átran szem beszállt az esetleg m á r régóta m egrögzött téves ad ato k k al és nézetekkel. Türelm es, aprólékos m u n k áv al jö ttek létre egym ás u tá n a m ag y ar p ro testán s egy h áztö rtén eti ism eretet p á ra tla n u l gazdagító tudós teljesítm ényei. Feldolgozta — előbb k itű n ő részlettanulm ányokban, m ajd össze­ foglalva a m ag y ar p ro testan tizm u s alapvetése tö r­ té n eté t 1565-ig, azu tán tovább is, az egész XVI. század­ ra vonatkozóan. (Később ennél tovább is m ent, s egy h atalm as szintézisben összefoglalta a m agyarországi pro testan tizm u s fejlődését egészen 1895-ig. E m u n k ája azonban még k éziratb an van.) Zoványi lev éltári k u ta tásai m indig együtt h alad tak és egym ást egészítették ki régi m ag y ar k ö nyvtári b ú ­ várkodásaival. A katolikus vállalkozásból született hatalm as, öt kötetes o k m án y tárat, az "E gyháztörténeti e m lé k e k e t” ő a k n á zta ki elsőnek a XVI. századi m u n ­ k ájáb an . N agy érdem e, hogy a m agyarországi p ro tes­ tan tizm u s kezdeteit tárg y aló m űveiben elsőnek érté k e­ sítette az erdélyi szász eg y h áztö rtén etírás ko n stru k tív eredm ényeit. M int iratközlő — h a nem is a legm odernebb m ód­ szerek és elvek szerint, de éppen olyan lelkiism e­ retesen és gondosan dolgozott, s m egbízhatósága ép­ pen olyan m agas fokot é rt el, m in t m onografikus dol­ gozataiban és szintéziseiben. Z oványi 1949-ben fejezte b e a m agyarországi p ro tes­ tan tizm u s XVI. századi tö rtén etén ek feldolgozását. E m u n k á ja első fele 1922-ben je le n t meg „A reform áczió M agyarországon 1565-ig” címmel, am it aztán ő tovább ja v íto tt és kiegészített, foly tato tt a XVI. század végéig. Z oványi e m űvének a k é z ira tá t a D unam elléki R efor­ m átu s E g yházkerület L ev éltára (Ráday L evéltár) több m in t negyed századon á t őrizte, m íg a m un k a második, nagyobbik fele is napvilágot lá to tt az A kadém iai K i­ adónál „A pro testan tizm u s M agyarországon 1565-től 1600-ig” címmel. B ár a k ézirat lezárása és a m egjele­ nés id ő p o n tja között eltelt idő a la tt a m agyarországi p ro testan tizm u s tö rté n e té re vonatkozó ism eretek je le n ­ tősen gyarapodtak, mégis időszerű volt az A kadém ia K iadónak m eg jelen tetn ie a m ű k ia d atlan részét. A m a­ g yar reform áció tö rté n eté n ek ugyanis éppen a XVI. század utolsó h a rm a d á t h anyagolta el leginkább m ind a Zoványi előtti, m ind az ő u tán i kutatás. Ebből az idő­ szakból inkább csak az an titrin ita rizm u s m ozgalm ai á llta k az érdeklődés előterében, m ás terü letek en és m ás kérdések vonatkozásában azonban m ég m a is ú j­ donság szám ba m ennek Zoványi eredm ényei. Főként azáltal, hogy különös figyelm et fo rd íto tt a m ag y aro r­ szági p ro testan tizm u s legrégibb szervezeti kereteinek, ónkorm ányzati fo rm áin ak k ia lak u lásá ra ; valam int, hogy ren d e t te re m te tt a p ro testán s egyházak terü leti egységeinek, szervezetének, lelk észi ordinációs g yakor­ latán ak , k ánongyűjtem ényeinek k ialak u lása terén, s az itt adódó kérd ések et kevés h íjá n végérvényesen meg is oldotta. Más szem pontból növeli a k ö tet m egjelenésének a k ­ tu a litá sá t az is, hogy a XVI. század tö rté n ete világ­ m éretű politikai, gazdasági, tá rsa d alm i és k u ltu rá lis v áltozások-átalakulások, küzdelm ek tö rtén ete; a feu d a­ lizm usból a kapitalizm u sb a való átm en et időszakában m u ta tja az egyház „m eg ú ju lását”, a k o r követelm ényei­

hez való alkalm azkodását, útkeresését, h a rc á t a h a la ­ ben a „Theológiai Ism eretek T á rá ”-t, am ely m indm áig dásért, a h alad á st gátló, reakciós egyházalaku lattal az egyetlen m ag y ar teológiai lexikon, — „Cikkei a szem ben. E nnek a k tu a litá s á t m a az adja, „hogy a re ­ »Theológiai Lexikon« részére a m agyarországi p ro tes­ form áció k o rán a k törekvései a m a élő egyházi n em ­ tan tizm u s tö rtén etéb ő l”, am elyet 1940-ben alig félszáz zedék szám ára nem egyszerűen a történelm i m ú ltat, p éldányban n y o m tattak ki, „k ézirat g y an án t” az akkor és a tiszteletre m éltó hagyom ányt képviselik, hanem készülő, de el nem készült „Theológiai L exikon” m u n ­ olyan ösztönzést és ú tm u ta tá st sugároznak, am elynek k atársai szám ára, am ely közvetlen előzm énye a „M a­ az időszerűsége fokozódik”8, am ikor az egyház ú jab b gyarországi p ro testán s egyháztörténeti le x ik o n já n a k . tá rsa d alm i átalakulások közepette keresi a m aga ú tját, A részletkérdéseket tisztázó tan u lm án y ai u tán m eg­ helyét az új viszonyok között; „új refo rm áció ján ak ” írta a m agyarországi p ro testan tizm u s összefoglaló tö r­ k o rá t éli. té n eté t 1895-ig, a m aga nem ében egyedülálló tö rtén etZoványi Jenő sokrétű, rendkívüli érték ű tudom án y ­ írásu n k b an . Ez a h atalm as m u n k á ja k éziratb an van, beli szolgálatait m ég azzal is tetézte, s egyháztörténeti noha k iadása igen nagy m ennyiségi és m inőségi g azda­ k u ta tá sa ira kétség kívül azzal te tte fel a koronát, godást jelen ten e a k u ta tás és az egyháztörténeti iro ­ hogy k u ta tá sa in a k legfőbb eredm ényeit csaknem fe­ d alm u n k szám ára. lü lm ú lh atatlan pontossággal és szorgalom m al összegez­ U gyancsak k éziratb an van „D ávid h arc a G ó liáttal” te m agyar protestáns egyháztörténeti lexikonában, cím en m egírt em lékirata, am elyben sárospataki és deb­ am elyet élete végéig szüntelenül jav ítg ato tt, m ódosított, receni küzdelm eit örökíti meg, v alam in t h atalm as ön­ ú j ad a to k k a l kiegészített. E zt a nagy jelentőségű tu d o ­ életrajza, am elyet igen sok és értékes k o rtö rtén eti a d a ­ m ányos segédeszközt a XVI. század tö rté n eté t tá r ­ tot is tartalm azn ak . gyaló kötetével csaknem egyidőben je len tette m eg a Legyen ez a cikk tiszteletadás az egyháztö rtén etírás M agyarországi R eform átus Egyház S ajtóosztálya. Ezzel nagy alak ján ak , ak in ek m űveit m a is n aponként kézbe a gyűjtem énnyel, am elynek m inden cikke egy-egy kis veszi a történelm et, eg y háztörténetet m űvelők tábora. tanulm ány, olyan m unkaeszközt ad o tt a szakem berek — nem csak egyháztörténészek, hanem a szom szédos és Ladányi Sándor rokon tudom ányágak te rü leté n dolgozóknak (társad a­ lom-, politika-, ideológia-, gazdaság-, m űvészet-, iro ­ dalom - és m űvelődéstörténet, filozófia stb. m űvelőinek) JEGYZETEK — és az érdeklődőknek a kezébe, am elyhez nem h a ­ 1. M agyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szer­ so n líthatók azok a lexikális és egyéb segédletek, am e­ kesztette Ladányi Sándor. Bp. M agyarországi R eform átus lyek addig a m agyar és m agyarországi protestáns egy­ Egyház Z sinati Iro d ájá n ak Sajtóosztálya. 1977. — 2. A m a ­ gyorországi p rotestantizm us 1565-től 1600-ig. Sajtó alá rendez­ háztörténelem és a vele szorosan érintkező tudom ány­ te Ladányi Sándor. Bp. A kadém iai Kiadó, 1977. H um anizm us ág ak m unkásainak rendelkezésére álltak. A m agyar és és R eform áció 6. — 3. B ucsay M ihály: M egemlékezés Zoványi Jenőről. Theol. Szle. UF. I (1958) évf. 363—365. — 4. Zoványi m agyarországi (sőt a szomszédos állam okbeli) p ro tes­ Jen ő : K isebb dolgozatok a m ag y ar protestantizm us köréből. tán s egyháztörténelem nek egyetlen olyan lényeges S árospatak, 1910. Előszó V—VI. lap. 5. T udom ányos p ubliká­ pro blém ája, kérdése sincs — a k á r részben m á r m eg­ cióinak bibliográfiai adatai az E gyháztörténet II (V) 1959. évf. 118—131. lap jain találhatók. — 6. B ucsay M ihály: Megemlé­ oldott, a k á r még m egoldatlan —, am elynek vizsgála­ kezés Z oványi Jenőről. Theol. Szle. UF 1(1958) évf. 363—365. tá t vagy fejtegetését Zoványi Jenő vonatkozó ere d m é­ — K athona G éza: Z oványi Jen ő 1865—1958. E gyháztörténet nyei, m egállapításai, vagy feltevései figyelem be vétele I(IV)1958. évf. 258—162. — R évész Im re : Z oványi Jenő cente­ nélkül leh etn e a siker rem ényében m egkezdeni, még náriu m ára. Századok, 22(1965) évf. 1393—1403. — 7. R évész Im re: Z oványi cen ten áriu m ára 1399. 1. — 8. Bartha T ibor Elő­ akkor is, h a eredm ényein itt-o tt m á r tú lju to tt a későb­ szava a T anulm ányok és szövegek a M agyarországi Refor­ bi k utatás. m átus Egyház XVI. századi tö rténetétől cím ű kötethez. Stu ­ Z oványinak lexikális jellegű m u n k á ja m á r korábban dia et A cta Ecclesiastica III., M agyarországi R eform átus is je len t m eg: 1894—1901 között a d ta ki három k ö tet­ Egyház Z sinati Iro d ájá n ak Sajtóosztálya. Bp. 1973. 7.

Ferenczy István újonnan előkerült szobrai az Evangélikus Múzeumban K ét lappangó m űvészettörténeti érték et sik erü lt azo­ nosítania és keletkezésének a körülm ényeire fén y t d e­ ríte n ie a M agyarországi Evangélikus Egyház nem rég létesü lt M úzeum ának. A képzőm űvészet irá n t érdek lő ­ dő nagyközönség, de részben m ég a szakem berek szá­ m á ra is ism eretlen, F erenczy Istvá n által ké szített két m ellszobor ez a sokáig lappangott m űtárgy: B eö th y Ödön és ifjabb Balogh János feh ér m á rvány bü sztje. E reform kori országgyűlési követeknek a szereplése és sorsa éppoly érdekes, m in t az em lékük m egörökíté­ sének a h á tte re és a szobrok — eddig ism eretlen — viszontagságos története. V izsgáljuk m eg nagy vonalakban azonosságuk bizo­ n y ítékait és keletkezésük körülm ényeit a rendelkezé­ sü n k re álló hiteles egyházi és világi források a la p já n .1

I. A Ferenczy Istv án életéveli és m űveivel foglalkozó irodalom m á r régóta tu d o tt arról, hogy a m űvész k é­ szített Beöthy Ödön és Balogh Ján o s országgyűlési kö­ vetekről egy-egy m árv án y büsztöt.2 Az első idevonat­ kozó h írad á s ui. m á r csaknem m ásfél évszázada, jelen t m eg az A thenaeum h asáb jain .3 Ez az ak k o r m ár kész „számos arcz-m ásolatok” között m egem líti Beöthyét és B aloghét is Ü rm ényi József országbíró, R udnay S án d o r hercegprím ás, K azinczy Ferenc, F estetich A n ­ tal, Fáy A ndrás vagy Prónai S án d o r szobrai m ellett.4 Ez az ad a t azért fontos a szám unkra, m e rt bizonyít­ ja, hogy Beöthy és Balogh szobrai még 1839 elő tt k é­ szültek el.5 K ét érdekes tén y re azonban m ég ezen túl is fel kell figyelnünk a kérdés k u ta tásáv al kapcsolat-

301

ban. Az egyik az, hogy sem az A thenaeum h íra d á sá ­ ból, sem Z silin szky M ihálynak a K isfaludy T ársaság ­ ban 1876-ban ta rto tt és nyom tatásban is m egjelent é r ­ tekezéséből6, sem az e századi Ferenczy életrajzokból7 nem tű n ik ki a m ost m áé bizonyítható tény, hogy Fe­ r e n c y m in d az idősb, m in d az ifja b b Balogh János­ ról ké szített m á rvány büsztöt, éspedig valószínűleg — m in t lá tn i fogjuk — időrendben előbb az ifjabbikról.8 A m ásik figyelem rem éltó jelenség az, hogy az eddigi F erenczy-irodalom n em ism erte sem B eöthy Ödön, sem ifja b b Balogh János szobrainak a képm ását és nem tu ­ dott se m m it azok őrzési helyéről.9 A k o rtársa in k ál­ tal is joggal tám asztott igényre10 szeretnénk a jelen sorokkal történeti m egvilágításban válaszolni, hogy azu tán a szakavatott m űvészettörténészek elm élyíthes­ sék és tovább folytathassák a m ost m egkezdett k u ta ­ tást. II. N em csak történeti, hanem felekezetközi, ökum enikus szem pontból is figyelem rem éltó tény, hogy a katolikus Beöthy Ödön és Balogh János szobrainak az elkészíté­ sére az evangélikus egyház akkori vezetősége k érte fel F erenczy Istv án t.11 A reform kor évente ta rto tt evangélikus „generális k onventjeinek” e m ozgalm as kor nem kevésbé m ozgalm as egyetem es egyházi köz­ gyűléseinek a figyelm ét — összetételére még visszaté­ rü n k — m ai szem m el nézve is joggal k eltette fel a két diétái követ b áto r hangja. Ifjú galánthai Balogh János barsi követnek (1796— 1872) m á r hasonnevű édesapja,12 Gömör, H ont és Nóg­ rá d m egye alispánja, nyolc országgyűlés követe „n e­ vezetessé te tte m ag át m in t jeles szónok, nyájas em b er­ b arát, kellem es társalkodó, gőgtelen, fényűzést kerülő s okos belátással h o n ján ak ja v a és nem zeti nyelve elő­ m o zd ításáért buzgó hazafi”13 N em sokkal a p ja h alála után, 1830-ban je len t meg Balogh először a pozsonyi diétán követként. De még k o ráb ban együttesen Bécsbe citálta F erenc császár „ad audiendum v erb u m ” az a p á t és fiát, s rebellis m a g a­ ta rtá su k é rt m egfeddte őket.14 K o ssuth L ajos — m in d já rt első közéleti szereplése alk alm ával — 1832-ben pontosan m egörökítette O r­ szággyűlési T udósításaiban ifjú Balogh Ján o s barsi kö­ vetn ek a cenzúra ellen m on d o tt beszédét.15 Az akk o r 36 éves Balogh szókim ondásának jellem zésére hadd álljo n itt a K ossuth á lta l feljegyzett felszólalásának néhány sajátos részlete. „A cenzúra az em beri élet legszebb szülem ényének gyilkosa! H azánkban az é r­ telm iséget m inden tö rv én y nélkül, rabláncon ta rtja . . . A cenzúrának pusztító kezei a la tt nyögő néhány ú js á ­ gaink m indenről többet írh atn ak , m in t országgyűlé­ seinkről és a H aza k ö zd o lg airó l. . . G yötrőbb és k ín ­ zóbb a M agyar N em zet sorsa, m in t az európai nem ze­ tek legutolsójáé, a T ö rö k é . . . A sajtószabadság n álu n k úgy áll, m int egy óriás, kinek kezei h á tra köttetnek, — a szabad szólás csak valam ivel áll jobban, m int am a szerzeteseknél, kiknek nem volt szabad egyebe t szól­ niok, m int ,m em ento m ori’, m ely szavakra nékem a szabad szólás m ia tt különösen kell ü g y eln em . . . Ez-é a szabad ország, m elyben a korm ány törvénytelen te t­ tei ellen nincs m ás eszköz, m int G ravam ent alkotn i s orvoslást soha nem nyerni? U gyan m it m ondanánk azon orvosról, ki a sok esztendős szenvedésektől m e­ nekvésért rim ánkodó halálos betegnek azt felélné: ,én az u ra t m eggyógyítani nem fogom, de néni azért, m in th a nem tudnám , hanem m ivel nem ak aro m ’. É p­ pen így á lln a k a m i gravam eneink, m ellyel úgyis nem ­ sokára csak nevetség tá rg y a i lesznek, ső t sokszor m ár m ost is a z o k . . . B átran kim ondom , hogy én sérelm eink

302

o rvoslását nem an n y ira a korm ánytól, m in t az időtől és az igazságos nem ezistől várom , ak in ek pártfo g ásáb a azokat ajánlom is.”16 U gyanezt a b á to r hangot h a lla tta Balogh Ján o s az országgyűlés későbbi évei során elhangzott felszólalá­ saib an is. K ülönösén a jobbágysors igazságtalanságai ellen em elte fel szav át élesen. „Azt m ondani, hogy a jobbágy m ag át ki ne válthassa, nem egyéb, m in t azt m ondani: Te jobbágy, szolgának születtél, neked örök­ ké szolgának kell m arad n o d ...”17 Más alk alo m m al így ostorozta a társad alo m állap o ­ tá t: „B űn a m ag y ar jobbágyságot örökös szolgaságra k árh o ztatn i, éspedig azon jobbágyságot, mely századok­ tól fogva egyedül viseli hazán k közterheit, m ely sok­ szor a k a ra ta ellen is vérével védelm ezi h azán k at és am elynek kézi m u n k á ja n élk ü l a nem esi ren d m inden h atalm a is b irto k ain ak ro p p an t k iterjed ése m ellett is csak igen soványan vagy éppen nem élhetne.”18 A refo rm ko r legjobb vezérférfia i ezekben az évek­ ben egy em b erk én t állta k sorom póba a társad alm i igazságtalanságok felszám olása érdekében. W esselényi Miklós 1834. decem ber 9-én a szatm ári m egyegyűlé­ sen azt a b áto r k ijelen tést tette, hogy a k o rm ány kilenc m illió em bernek, te h á t a jobbágyoknak a zsírját szív­ ja, s nem is ak a rja, hogy a nem esség ra jtu k segítsen. E beszéde m ia tt a korm ány hűtlenségi pert in dított W esselényi ellen. M ivel pedig Balogh egyik országgyűlési felszólalásában szo lid aritást v állalt b ará tjáv a l és küzdőtársával, őellene is m egindult a per. Azt kö­ vetelte a korm ány, hogy B ars várm egye h ív ja őt vissza követi tisztéből. M ivel azo n b an an n a k közgyűlése — és a széles közvélem ény is — k iá llt Balogh szem élye m el­ lett, D eák F erenc ja v a sla tá ra végül is m egszüntették ellen e az eljárást. E hűtlenségi p e r nevezetes fejezete v o lt a m ag y ar országgyűlési szólásszabadság tö rté n e­ tének, m e rt ez volt az egyetlen eset, hogy hűtlenségi p e r; egy országgyűlésen m o n d o tt beszéd m ia tt in d ít­ san ak .10 É rdekes fejlem ény, hogy 1836 n y arán B ars várm egye közgyűlésén Balogh az alisp án tó l díszkardot kapott, s 1842-ben m aga is alispán, m ajd a szabadságh arc idején ezredes és felvidéki korm ánybiztos lett. H asonló h u llám o k at v ert a harm in cas évek elején besenyői B eöthy Ödön (1796—1854) b ih a ri követ b áto r közéleti szereplése és politikai szókim ondása. A „tüzes szónok” beszédeiről elsők között K ölcsey Ferenc tu d ó ­ síto tt O rszággyűlési N aplójában. 1833. ja n u á r 9-i fel­ jegyzése így h angzik: „Beöthy m egyéjének a vallási törvényczikkely (179—91:26) m egsértése m ia tt fennálló nehézségeit ad á elő, s kérte, hogy e sérelm ek vizsgá­ la tá ra és szerkesztésre küldöttség rendeltessék ki. B e­ széde férfiasán szép vala, azaz: szép, erős és m e r é s z . . . H arsogó ,éljen ’ követé a beszédet: s h igyjétek el, ez országgyűlés fo lytá b a n az éljen ily m éltólag egyszer­ egyszer sem harsogott"’.20 K o ssu th teljes terjed elm éb en közölte B eöthy szó n o k­ latát. A 17. századi vallásügyi törvények, m ajd II. J ó ­ zsef T ürelm i R endeletének és az 1790:26. tö rvénycikk­ nek az alapos elem zése u tán a felvilágosult katolikus Beöthy ezeket m o n d ta: Szelídebb század, törvény ere je egy szebb s nyugodtabb jö vendőt íg ért azon háro m m illió léleknek, k ik üldözés s elnyom atás a la tt neveked tek ennyire, de csak ígért, m e rt az 1792. esztendő­ ben k ib o csájto tt C ircu lare gyökereiből felfo rg atta az em líte tt s alig létesített törvényt. Ezen a világos tö r­ vényben ütköző rendelés vissza v ételéért folyam odtak a P rotestánsok, m eg is n y erték azt, de a sors jo b b ra nem fordult. H ányszor egyes törvényhatóságok, h án y ­ szor m agok a pro testán so k k érté k sérelm eik orvoslását, de m ind hasztalan, — itt egy alapos törvény m egsértése s elm agyarázása forog kérdésben, m ellynek orvoslása a Törvényhozó test h ath ató sság át illeti, m ert tö rvén yt

hozni, m agyarázni s eltörleni a N em z et s király közös jussa. H a ez így folytatódik, ki kezeskedik érette, hogy a többieket tu lajd o n ezen sors nem fogja érni. Az idő int, T ekintetes K erületek, vessünk véget ezen k ed ­ vetlenségnek, m elynek m egbírálása tú l a síron ta rto ­ zik. B áthory István Erdélyi Fejedelem , későbbi L en ­ gyel K irály buzgó Róm ai C atholicus, de em ellett igen türedelm es, ezt szokta v ala m ondani: ,három dolgot, úg y m ond, az Isten m egtartott m agának: sem m iből v a ­ la m it terem teni, a jö ven d ő t tudni, s a lelkiism ereten u ra lko dni’. Velős m ondás, b á r h a az utolsó az Iste n ­ ről sem m on d ath atik átaljáb a , m ert lám Ő eltű ri ezt, a m i egyesíthetné a különböző vélekedéseket. — Az Isten i Törvény, a keresztyén m orál lelke s k ú tfeje a szeretet, — s h alad o tt korszellem , m ind m egparancsol­ v a k ívánják, hogy kiki tetszése szerént szabadon szól­ hasson Istenéhez, s a szegénynek, a nyom orultnak ezen egy tám asz botot kezéből kiragadni, gonoszság. Ezen csapásokkal tellyes esztendők lefolyta a la tt m elly szo­ m orú le h ete tt azoknak sorsok, kik a vallás vigaszta­ lásával sem élhettek. Azon egyes eseteket, m elyek elő ­ adásom at bebizonyíthatnák, itt előszám lálni nem ta r ­ tom szükségesnek, azonban hogy ezt, v alam in t azt m i­ képen k ív á n ják küldőim jövendőre hogy illy kétséges esetek elkerültessenek, a T örvény czikkelyt m ódosíta­ ni, voltaképpen előadhassam kérem a T ekintetes K e­ rületeket, e végre egy kiküldöttséget kegyesen kinevez­ ni m éltóztassanak”.21 Beöthy a későbbiek során is gyakran síkraszállt a felékezeti türelem érdekében, különösen az 1836-os o r­ szággyűlésen, ahol ism ételten követelte a protestánsok sérelm einek az orvoslását. Később, 1839-ben, a refo r­ m átus vallású Csanády L ujzával kötött házasságával kapcsolatosan is éles összeütközésbe k e rü lt a vegyes­ házasság kérdésében L ajcsák nagyváradi püspökkel. L ev élv áltásukat több korabeli bel- és külföldi lap is közölte. A szabadságharc idején és az azt követő években viszontagságos élete volt B eöthy Ö dönnek. V olt b ihari alispán, főispán, korm ánybiztos és p ortai követ, — a z ­ u tán m enekülnie kellett. P á risb a n V ictor H ugoval kö­ tö tt m ély barátságot, naponkénti vendég volt n ála utóbb Jerseyben, L ondonban pedig Cobden R ichard ­ n ál lakott. Ö tvennyolc éves korában, H am burgban h a lt meg exuláns sorban.22 Balogh János, akinek a n e­ vével együtt az ő nevét is akasztófára szegezték a pesti Ú jép ü letben 1851. szeptem ber 22-én, utóbb h a z a té rt és csak 1872-ben fejezte be földi életét. M indkét reform po litik usra érvényes a P esti N aplóban m egjelent n ek ­ rológ utolsó sora: „egyike volt a leghatalm asabbak­ n a k az ok között, a kik hazánkat ú j életre keln i m egta­ n íto ttá k ”.23 E tö rténeti h á tté r ism eretében m ost m á r közelebb k erü lü n k a n n a k a kérdésnek a m egfejtéséhez, hogy m iért és m ik é n t kerü lt a két reform kori politikus m e ll­ szobra a M agyarországi E vangélikus Egyház tulajdoná­ ba? Tudvalevő, hogy az evangélikus K ossuth m ár fia ­ ta l ju rá tu s k o ráb a n egyházi tisztséget v iselt a sá to r­ aljaú jh ely i gyülekezetben, m int a n n a k jegyzője. R ajta kívül az 1833-as országgyűlésen sok neves evangélikus közéleti egyéniség is vett részt, m int pl. P odm aniczky Lajos, Prónay A lbert és János, P fannschm idt (Zsedé­ nyi) Ede, P latthy G áspár, S zirm ay A ntal, Zay K á­ roly.24 Az ezt követő évben m eg tarto tt pesti egyetem es egy­ ház közgyűlésnek az összetételét vizsgálva ugyancsak azt fig yelhetjük meg, hogy e m agas egyházi te stü le t­ ben feltűnően sok világi közéleti férfi vett részt. A „főinspektor”. P rónay S ándor és helyettese, Szirm ay Á dám m ellett B en yo vszky P éter, D öbrentei G ábor, F öldváry G ábor, G losius Sám uel, Jeszenák János, K u ­

binyi Ágoston, P odm aniczky Lajos, P rónay László és A lbert, R a d vá n szky A ntal, Sréter László, S chedius L a ­ jos, Sz ontágh István, S ztró ka y A n tal vagy Z ay K ároly: zöm ében alispánok vagy főispánok, várm egyei főjegy­ zők vagy táb lab írák , szeptem virek vagy k irály i ta n á ­ csosok, ügyvédek és írók. E nnek a közgyűlésnek a jeg yző kö n yvéb en a következőket o lv ash atju k : „A fen n ­ álló Országos G yűlésnek fo ly am atjá t és az Országos K arok és R endek T áb lájáb an s vélem ényében osztozó Fő R endek T áb lája ta g jain ak azon nagylelkűségét, m ellyel a M agyarországi E vangélikusoknak ju ssait és közérdekeit an n y i elm ével s igazságos buzgósággal p á r­ tolták, hogy ezeknek h a lh a ta tla n neveik az em beriség és m űvelődésre nézve szerzett érd em ek e rá n t m indég h áládatos késő m a rad ék által is m ag asztaltatn i fognak, e jelen v aló C onvent hálás em lékezettel m éltatv án , v a ­ la m in t el nem titk o lh a tta o nnan szárm azott fájd alm át, hogy ellenkező erőnek összeütközésében ezen nagylel­ kűségnek a kim enetel m eg nem felelt, ugyanezen szent tárg y n ak további előm ozdításában a S zázadnak előre haladó m ívelődésében, a K arok és R endek igazság­ szeretetében, Ő Felsége kegyelm ében bízván hogy e tárg y b an azok, m ellyek et az időnek körülm ényei k í­ v án n i fogják tovább ezen közgyűlés háládatossága, azoknak k iknek nem es s buzgó lelk eit itten m agasz­ talju k , nem különben a késő m arad ék tu d tá ra jö h es­ sen: köréből egy D eputatiot k ü ld ö tt ki, m ely egyet­ értőleg a H elvétziai H itvallású A tyafiakkal, am en y ­ n y ire lehet m inél előbb e tá rg y a t érdekéhez képest fontolóm veendi és azokat, mellyek szükségeseknek lá t­ szani fognak, elren d elén d i.”25 A közgyűlés á ltal k ik ü ld ö tt 20 tagú bizottság a m eg­ bízás alap já n h atáro zta el a protestánsok vallásszab ad ­ ság áért küzdő k ét politikus em lékének a m egörökíté­ sét. A bban pedig, hogy v álasztásu k Ferenczy István szem élyére esett, bizonyára szerepe volt N yáry P ál P est m egyei főjegyzőnek — későbbi alisp án n ak —, aki éppen az idő tá jt te tte közzé „Felszólítás a ,honi szob­ rászat’ ü g yéb en ” cím ű k iáltv án y át, am elyben Ferenczy fo glalkoztatását n em zeti érd ekn ek h ird ette meg.26 A m űvész feltehetően 1835—1839 között készítette el Balogh János és Beöthy Ödön szobrait,27 ak ik n ek a szem élyét illetően a h ivatalos indokolás is „a p ro tes­ táns ügybeni ren d íth ete tle n pártfogásuk elism erését” em líti.28 A sokáig lappangó szobrok to v áb b i so rsát P rónay G ábor 1866-os levele fejti m eg szám unkra. „ . . . F eren ­ czy Istv án m űvészi keze rem ek elt a fe h é r m árványból vésett m ellszobrokon, s azok a forrad alo m e lő tt K u ­ binyi Á goston ő m éltóságához té tettek le őrizet végett. Sokáig nem eng ed ték a zavaros idők, hogy azoknak o ttléte tu d o m ásra jusson. B eállván azonban a jelen nyugalm asabb idő — m iu tán az é rin te tt k ét m ellszo­ bor a m agyarhoni ágostai E vangélium i Egyház tu la j­ dona — s a pesti nagytiszteletű m ag y ar-n ém et egyház m ár eddig is olly kegyes volt — központi m agasabb h iv atása tu d a tá b a n — a levél- és k ö n y v tárn ak helyt adni, — oda terjed kérelm em , m éltóztassék — am en y ­ nyiben lehető len n e — az egyetem nevében felkérni a nagytiszteletű pesti egyház p resb itériu m á t a rra , hogy a fentebb le írt szobrokat a k á r a levél- és könyvtár, a k á r az iskolai m úzeum i terem ben elhelyezni m él­ tóztassék; m it an n álin k áb b szabad rem ény lenem, m i­ u tán ez á ltal v alam in t külsőleg a terem fénye em eltet­ ni fog, úgy azok szem lélése a fogékony ifjúságban k e­ gyeletes érzéseket ébresztend.”29 A pesti evangélikus egyház 1866. m áju s 1-i p resb iteri ülésén m eg tárg y alta a kérést, s elren d elte a szobrok­ n ak a S ütő utcai (ma D eák téri) iskola díszterm ében való elhelyezését. Innen k erü ltek át, m in t közegyházi tu lajd o n a M agyarországi Evangélikus Egyház közpon­

303

ti épületébe (Üllői ú t 24. alá). Az 1973-ban m egszerve­ zett E vangélikus Országos M úzeum a k ét szép, tö rté ­ nelm i m ú ltú m ű tá rg y at30 terv szerint a nem sokára m egnyíló központi m úzeum i helyiségében (Deák té r 4. alatt) fogja kiállítani. Dr. F abiny Tibor

JEGYZETEK 1. K u tatásu n k elsősorban az E vangélikus Országos Levéltár egyetem es közgyűlési jegyzőkönyveinek (II. C. 5, H) es az Országos Széch en yi K ö n yvtá r k é zirattárá b an őrzött, Kossuth L ajos által szerkesztett Országgyűlési T udósítások (Quart. Hung. 1062 és 2962, v. ö. MOL K ossuth-G yüjt. II. E) anyagát öleli fel. — 2. M eller Sim on: Ferenczy István élete és művei. Bp., 1905. — W allentényi D ezső: Ferenczy Istv án levelei. Ri­ m aszom bat, 1912. — Soós G yula: Ferenczy István m ellszob­ rai. Müv. T ört. É rtesítő 1956. — 3. A thenaeum (szerk. Schedei— V örösm arty—Bajza) 1839, II. 25. sz. Ferenczy Istv án szobrász m űvei, 753—764. — 4. Uo. 375. — 5. P ró n ay G ábor evangélikus egyetem es felügyelő alább idézett, 1866-ban k e lt levelében ugyanis a m egrendelés időp o n tjak én t a „negyvenes éveket” em líti, — nyilván tévedésből. — 6. Z silin szky M ihály: Fe­ renczy István szobrász. A K isfaludy T ársaság É vlapjai. Új folyam . XIV. k. 1878/9. Bp. 1979. 130. — 7. Me ller, Wallentényi és Soós idézett m űvein kívül ú jab b a n C ifka P é te r: Ferenczy István. A m űvészet kisk ö n y v tára 37, Bp., 1969. — 8. A kérdés tisztázását nehezíti, hogy m indkét Balogh János B ars vár­ m egye országgyűlési követe volt: az apa (1759—1827) utoljára az 1825/27. országgyűlésen, m íg fia (1796—1872) főleg a h a r­ m incas évek diétáin. — 9. „ . . . A korabeli politika, tudo­ m ány, irodalom és m űvészet kiválóságait örökíti m eg: Cso­ konai, Kazinczy, Kölcsey, Fáy, Pólya, Schodelné, felsőbüki Nagy Pál, R udnay, Balogh János, B eöthy Ö dön; a Szépm űvészeti Múzeum lépcsőháza, m elyben legnagyobb részük el van helyezve, m éltó előcsarnoka B arabás Miklós arckép g a lé riá ján a k . . . Jelesebb darab jaik k al, de egészben is, m esz­ sze m eg h alad ják m esterü k n ek kevésbé sik erü lt nagyobb szo­ borm űveit.” W allentényi i. m. 42. — 10. „Az újonnan előke­

rü lt m ellszobrok lényegesen gazdagítják Ferenczy m űvészi h agyatékát, s nagyon örülnénk, ha idővel a m ég néhány lappangó m ü v én e k , többek között B eckers gróf, B eöthy Ödön, M arczibányi M árton, M arczibányiné, Sándor Móric, Tóth P ápai képm ásainak is nyom ára a k a d h a t n á n k Soós ." Gy. i. m. 167. — 11. br. P ró n a y G ábor egyetem es felügyelő 1866. IV. 30-án kelt, F abiny Teofil pesti egyházi felügyelőhöz írt idevonatkozó levelét közli H ittrich Ö d ö n : A budapesti ág. h. ev. főgim názium első száz esztendejének története, Bp, 1923, 228. — 12. V. ö. N agy Iv á n : M agyarország családai cím erekkel és nem zedékrendi táblákkal. I. k. 1857, 138—140 és P ótlék k. 1868. 50—51. — K em pelen B éla: M agyar nem es családok. I. k. Bp, 1911, 295—298. — 13. R o lh k o p f G ábor: A Baloghok. I n : Regélő 1836/4. O lajp o rtréja az aranyosm aróti egykori várm egyeháza gyűlésterm ében volt, s ezt 1830-ban „rézm etszvényben is kiadá T hew rew k ú r” . Uo. 36. — 14. Balogh A rtú r: A jobá gyfelszabadítás egyik lelkes harcosa a reform korban. E rdélyi T udom ányos F üzetek 198. Kolozsvár 1945, 21. — 15. K osáry Dom okos: K ossuth L ajos a refom kor­ ban. Bp, 1946, 96, 124, 183. — 16. OSZKK Q uart H ung. 1062. 116, 120—121. — 17. Balogh János 1833. X. 12-i beszédéből idézi Balogh A rtú r i. m. 10. Balogh János 1834. XI. 10-i országgyűlési beszéde. Uo. 11. — 19. A hűtlenség bélyege (nota in fidelitatis) a régi büntetőjogban a legnagyobb bűncselekm ények közé szám ított, am elyre a törvények fe j- és jószágvesztést re n ­ deltek. Balogh i. m. 19. — 20. Kölcsey Ferenc Országgyűlési N aplója 1832—1833. Bp., 1883, 59. — 21. OSZKK, Q uart. Hung. 2962. I. 23—24. — 22. V asárnapi Újság 1868, 26. sz. — 23. Pesti N apló 1872. jan. 18. — 24. OSZKK, Q uart. Hung. 2962. 23—24. — 25. Ev. Orsz. Levéltár, EOL II. C. 5. — 26. P ogány Ö. G ábor: M agyar szobrászat a tizenkilencedik század első fe­ lében. Bp. 1939. 91. — 72. V. ö. az A th en a eu m 1839. évfolya­ m ában m egjelent, fen t idézett hírt, v alam int a m űvésznek azt a levélbeli közlését, hogy az 1825.-ki követ (teh át az idő­ sebb) Balogh Ján o s szobrán dolgozik 1845. szeptem berében. W allentényi i. m. 366. N yilván ez k e rü lt utóbb a Szépm ű­ vészeti M úzeumba, am int a rró l M eller i. m. 240. tanúskodik, am ely m ű az idősebb Balogh m ell b üsztjének a k ép ét is közli (57. ábra, 239. p.). — 28. H ittrich i. m. 228. — 29. Uo. — 30. Ja k u b ik A nna m űvészettörténész jav a slata és a M agyar Nem zeti G aléria Szakértő B izottságának szakértői vélem énye a la p ján a K ulturális M inisztérium M úzeumi O sztálya 1977. dec. 16-án a k ét m ellszobrot 22459/77. sz. ü g y iratával védetté nyilvánította.

Kulturális krónika

Egy hangverseny képei Meglepő volna, ha ez a gondolatm enet így kezdődnék: zenei közm ű­ velődésünk legfőbb h ib ája, hogy rossz az iskolában a m a tem atikaok­ tatás? Mi köze a zenének a m atem a­ tikához? V an köze. K odály m o n d ta v alaha (történetesen a film rendezőnek, Kis Józsefnek, aki p o rtré t forgatott ró ­ la), hogy tévedés azt hinni, az ének­ és zeneoktatás célja zenészeket n e­ velni; inkább m atem atikusokat — te tte hozzá K odály. U gyanez a r e n ­ dező évekkel később tavaly — rip o r­ tot készített A z idő egésze cím m el a M uzsikás együttesről, m aroknyi fia ­ talem berről, a k ik szabadidejükben ősi hangszereket ta n u ln ak , ősi d alla­ m okat, népdalokat elevenítenek föl. Az együttes tagjai m atem atikusok, m unkaidőben elektronikus szám ító­ gépeket táplálnak, a lélektan szám í­ tógépes földolgozásával foglalkoz­ nak. K ülönben a zenem űvészet élvező­ je m aga is ráeszm élhet, hogy aligha­ nem v an köze zenének és m a te m a ti­ kának. M ár abból is e rre következ­

304

tethet, hogy m indkettő a valóság el­ v onatkoztato tt m ása, m indkettő absztrakció, m éghozzá nem is kicsit ab sztrak t a zene és a m atem atik a, hanem m in d k ettő jü k n ek ez a veleje. S ha a ze n eb arát rendszeresen m eg­ h allg atja a tév éb en M ihály A ndrás k lubelőadásait egy-egy zenem űről, következtetésében m egerősödhet. Nem m in th a M ihály A ndrás m o n d ­ ta volna, vagy éppenséggel m ondo­ gatná, bizonygatná zene és m a tem a­ tik a rokonságát. De ízekre szedi a ze­ nem űveket, kibontja, hogy k ib o n ta­ koztassa őket, ilyenkor a zenem ű szövetéből kifejt egy-egy szálat, azt előbb lejátssza — olykor m integy lassítva — zongorán, m ajd a m ű alk o ­ tás m egfelelő helyén és hangszerén — s ekkor a figyelm es h allgató eszé­ be ötlik, m in th a valam i m atem atikai törvényszerűséget h allan a m ost a b sztrak t form ában, m in th a csak­ ugyan olyasm i történnék, hogy a v a ­ lóságot „jelek re” fo rd ítják , s mindegy, hogy ezek a jelek szám ok-e, vagy hangok. A m atem atik u s m anap ság a jeleit b it-re fo rd ítv a szám ítógépbe

tá p lálja, hogy o n n ét az életn ek új h arm ó n iája jö jjö n elő, a zeneszerző pedig hangokká, akkordokká, szóla­ m okká form álja, zen ek arb a „táp lá l­ ja ”, s am ik o r ott új é le tre kelnek a „b it”-ek, m egejtő, m egnyerő, m eg­ győző harm ó n ia lép elő. E zért leh et mégiscsak azt m on d a­ ni, hogy a zenei közm űvelődés kulcs­ kérdése — legalábbis egyik kulcs­ kérdése — a m atem atik ai közm ű­ veltség. A komoly zene, s ezen belül a m ai zene irá n t lappangó idegen­ kedés csakugyan összefügg azzal az értetlenséggel, am i a korszerű m a te ­ m atik a befogadását nehezíti. T erm é­ szetesen a dolog nem ilyen egyszerű, nem en n y ire sablonos. A m atem ati­ kától a diák vagy szülője nem csak azért idegenkedhet, m e rt m aradi gon­ dolkodású, tu n y a eszű, hanem azért is, m ert e rre szoktatták, m ert a ta ­ n á r nem tudott, ta lá n nem is ak a rt kedvet ébreszteni tá rg y a irán t, eset­ leg m e rt a ta n á r m aga sem híve a korszerű m atem atik án ak , a logikus gondolkodásnak.

Vagy egyszerűen csak elsorvadt az elvonatkoztató készségűnk, éppen­ séggel ta lá n a képességünk is? Ebben is van valam i. V alószerűség jogos igénye m ögé gyakran rejtőzik m eg­ lehetősen együgyű igénye a közvetle­ n ül érthetőnek. K étszer kettő m eny­ nyi, ezt tö b b n y ire tu d ja az em ber, s azt a k a rja , hogy az égvilágon m in ­ d en t úgy érthessen meg, így foghas­ son föl, m int a kétszer kettőt, h a oly­ k o r nagyobb szám ok esetében, ez is a kétszerkettő —vagyis inkább egy­ szeregy — m á r akadozik is. Éppígy a m űvészetben, a k á r — m ondjuk — tévénézéskor, vagy, m e rt zenéről van szó, rád ióhallgatáskor. H ozzászokott az em ber, hogy az előadás, a m űvészi előadás, az elbeszélés — péld áu l egy drám ai jellegű elbeszélés, hangjáték, film, té v éjá té k — ne ad jo n föl réb u ­ szokat, hanem világosan követhető gondolatm enettel, cselekm énnyel, könnyen fölfogható jeleit — b it-je it — a d ja elő a valóságnak. Hozzászo­ k o tt ilyesm ihez a zene dolgában is. A népzenét persze egyszerűnek szo­ kás m ondani, jó lleh et a szakem ber olykor ennek szövetét is fölfejtheti s bebizonyíthatja, m ilyen „bonyolult” tükrözési sor vezet az egyszerűség­ hez. De an n ál bőségesebben tá la l je ­ len k o ru n k s m ég bőségesebben tá la l­ ta k a megelőző korok csakugyan és csak egyszerű m uzsikát! A fféle sza­ lonslágereket például, egyszerű, sőt: együgyű dalocskákat, am elyeknek szövege m erő közhely, d allam a is ze­ nei közhely-gyűjtem ény, sim a, zök­ kenőm entes előadásban. Ez különben a legm odernebb zenére is érvényes gyakran, a rra , am it általáb a n a beat gyűjtőszavával szokás összefoglalni. Igaz, hogy ez az irá nyzat ered etéb en bizonyos népzenei hatáso k at ölelt föl, s az is igaz, hogy legjobbjai a klasszi­

kusok és a népzene m ódszereivel is élnek, de a beat széles körei ugyan­ csak a felszínen, a felszín közelében igyekeznek m arad n i, m á r a széles körű siker érdek éb en is. A kicsit (valljuk be) h atásv ad á­ szóan m egválasztott cím e ezeknek a fejtegetéseknek m á r a z é rt is túloz, m e rt hiszen nem egy hangverseny k é­ peiről van itt szó, sokkal inkább egy sorozatéról, a tévé zen ei klu b já n a k adásairól, de velük eg y ü tt sok m ás zenei m űsorról is. H iszen M ihály A ndrás és A n ta l Im re szám os m odern zenei m űalkotást v e tt sorra, hogy fölbontsa, elem eiből ú jr a összeállítsa, a jelenlevő és a képernyő elő tt fi­ gyelő, együttérző és együttgondolko­ dó zenebarátokk al együtt m integy újraalkossa. A lighanem illő a h aso n ­ lat, hogy olyasm i ez, m in t h a v alaki egy m atem atik ai felad v án y t b ont föl, zárójelekbe foglalt m ű v eletek et v á­ laszt részeire, elem eire, egyszerűsít, oszt, szoroz — legföljebb az k ü lö n ­ bözik, hogy a bo n yolult m atem atik ai m űveletek u tá n ren d szerin t valam i egyszerű eredm én y születik, a zene elem eiből m eg szép együtthangzás, harm ónia. A rra serkent, ta lá n szin te m ár kényszerít is ez a m ódszer, hogy a zene élvezete hely ett m indig ilyen é l­ veboncolást kell végeznünk, m integy könyvvel a kézben, a h allo tta k at folytonosan elem eire bon tv a k ell fi­ gyelni a zenét? Igen is, nem is. Z e­ nei tu d ás helyett zenei tudálékosság­ r a vezetne az ilyesmi, vagy — m ivel többé-kevésbé érvényes m indez v a la ­ m ennyi m űvészetre — m űvészeti tu ­ dás h elyett m űvészkedő tudálékosság­ ra. M atem atik át sem csak azoknak kellene ism erniük, é rte n iü k és sze­

retniük, ak ik m atem atik u so k a k a r­ n ak lenni. Egy-két nem zedékkel ez­ előtt a la tin tö lth ette b e — vagy tö lth ette v o ln a b e — a hasonló sze­ rep et: gondolkodni, lo g ik ára nevel­ ni. A m űvészet m egértése és szerete­ te nem a z t jelenti, hogy m indig b o n ­ colgatni kell, h an em azt, hogy az em b er s a já títs a el, szív ja föl m ag á­ b a a m űalkotások lényegét jelen tő elvonatkoztatást, en n ek képességét. H iszen a zeneszerző m aga sem m in ­ dig tu d ato san k o m p o n álja a „b it”eket, v alam iféle k ép lettel a kezében, szorozva és osztva, h an em vérébe, p ontosabban tehetség éb e ita tv a ezt a „m atem atik ai” építkező m ódszert. V ita folyt nem rég arró l, hogyan kell a tévében zenét közvetíteni. Ügy-e, hogy a képen tö b b n y ire a hangszerek látszanak, azok, am elyek épp a fő szólam ot ad ják , vagy in ­ k ább úgy, hogy valam iféle m ás képi asszociáció látszódjék. B izonyára m in d k ét m ódszer le h et jó is, rossz is, erő ltete tt vagy un alm as például. De azért a zenei közm űvelődést a m aga m ó d ján szolgálhatja, h a a kép való ­ b an kiem el egy-egy szólam ot, h an g ­ zatot, ak k o rd o t ak á r, s m integy a p a rtitú rá t m u ta tja így be, aláh ú zv a benne egy-egy m ozzanatot. A zenei közm űveltség állap o tát m ásképp ítéli m eg az em ber, ha, m o n d ju k a rád ió reggeli éb resztő ­ m ű so rán ak töb b n y ire zsivajgó s r it­ kán érték es zenei — n éh a bizony „ze­ n ei” — m ű so rát h allg atja, vagy re n d ­ szeresen figyeli a tév é zenei ism eretterjesztését, elsősorban a zenei klub adásait. S h a v alaki úgy véli, ezek­ nek a m űsoroknak az a célja, hogy zenészeket neveljen, téved. Az a cél, hogy m ű v elt em b erek et neveljen. Z ay László

Könyvszemle Prédikációk a békéért P rédikációk és m editációk a Biblia b ék etextu sa i­ ról — (Predigten fü r den Frieden; P redigten un d M e­ d ita tio n en ü ber F riedenstexte der B ibel); C hristliche F riedenskonferenz, Prag, 1978. 189. lap A békéről n ap jain k b a n nagyon sokat beszélnek. Egy­ felől azok a m illiók, akik háb o rú k és elnyom ás m ia tt szenvednek. S zám u k ra nagyon m ély ta rta lm ú szó a bé­ ke. Á m nagyon sokan h aszn á lják ta rta lo m nélkül, szí­ re-szóra. M it ta n ít a békéről a bibliai kijelentés, am ely­ b en sokszor fo rd u l elő ugyancsak ez a szó? — veti fel a k érd é st a K BK legújabb kiad v án y áb an a k ötet szer­ kesztője-kiadója, dr. Tóth K ároly (13. o.).

Ebben a kérdésben foglalható össze egyébként a k i­ advány célkitűzése is: egy k ísérlet k íván len n i arra, hogy a békéről szóló b ibliai ta n ítá st ad ja, hogy ezáltal teológiailag m eggazdagítsa a keresztyén békem unka b ázisát: a k eresztyén gyülekezeteket, családokat, azo­ kat, akik az Ig ét h allg atják (7. o.). E rre a legjobban m egfelelő form ában teszi ezt: elm élkedésekben, m e­ ditációkban, préd ik áció -v ázlato k b an szól elsősorban a gyülekezeti lelkészekhez. A p réd ik áció ra való elő k é­ születekhez a k a r segítséget n y ú jtan i, n oha korántsem a k a rja az egyéni m editációt pótolni, k iik tatn i. Ezt a szerzők sokfélesége sem teszi autom atikussá, m e rt a p p ­ likációiban nem tö rek ed ett a k ö tet egységesítésre (8. o.). És éppen az ökum enikus széleslátást segíti elő, hogy különböző országokból való p ro testán s szerzők

305

m ellett ta lá lu n k katolikus, ortodox szerzőket is; ez ad a bizonyos „egyoldalúság” m ellett érdekes sokszínűsé­ get is. A tém av álasztást illetően is e lté r a kötet az egyéb jól ism ert m editációs kiadványoktól, am elyek á lta lá ­ b an az egyházi évnek m egfelelő textus-beosztás szerin t h aladnak. Ez a kötet, m iként a K BK m aga, a béke té ­ m á já ra koncentrál. A k ötet h árom fő részre oszlik: 1. Az em berek — a m ennyei A tya gyerm ekei; 2. A M egfeszített és F eltá­ m ad o tt szeretetp aran csa; 3. Jö jjö n el a Te o rszá g o d . . . A m ikor m a a békéről beszélünk — a keresztyének á ltaláb a n a politikára, politikus dolgokra gondolnak. P edig a béke nagyon is bibliai fogalom, nagyon gyak­ ra n találkozunk vele az Ó- és Újszövetség lapjain. Sohasem ta rtalm a tla n , elvont fogalom ként. S jót kell látn u n k , a békességre törekvésnek (vagy nem tö rek ­ vésnek) következm ényei v an n a k : M áté 5,9. Dr. T óth K ároly refo rm átu s püspök irán y m u tató p rédik áció ját négy ószövetségi te x tu sra írt m editáció követi. C. G. Baeta (ghanai anglik án püspök), J. H aller (csehszlová­ kiai protéstáns professzor). M. F ilipiak (lengyel k ato li­ kus lelkész) és H. J. Zobel (ND K -beli lu th e rán u s le l­ kész) egységes képet ad n ak az Ószövetség békéről szóló ta n ítá sáró l: a bék éért való h a rc ra küldetése van az em bernek Istentől, aki te re m te tte az életet, s aki m eg is a k a rja azt őrizni a fenyegető hatalm aktól. E h­ hez az em bert is fel a k a rja használni, akinek e rre az a k a ra tra igent kell m ondania; hálával, hivő rem én y ­ séggel, áldozatos szolgálattal kell, hogy tevékenyked­ jen a békéért. A m ásodik fő egységben (59—129. o.) újszövetségi igé­ ken keresztül tek in th e tü n k tovább. P. P okorny (cseh­ szlovákiai protestáns teológiai docens), S za th m á ry S án ­ dor (reform átus lelkész), G. B assarak (ND K -beli p ro ­ fesszor) és Z. Sázava (csehszlovákiai lelkész) a m eg­ feszített és feltám ad o tt Jézus új dim enziójú etik áját, és azt a keresztyén m a g ata rtást festik elénk, am ely o daállít a szegények, az elnyom ottak, sőt az ellenség mellé, is, hogy így m u n k á lja a m egbékélést Isten és az em ber, em ber és em ber viszonylatában. M ert ez a m eg­ békélés terem t egységet a K risztusban Istennel hitben, rem énységben és szeretetbe n (105. o.). O lyan békesség ez, am ely nem csupán em beri m agatartás, nem is csak egy „Isten által m u n k ált erkölcsi hangulat, Isten által m u n k ált egyetértés”, hanem a S zentlélek aján d ék áv al egyidejűleg a békesség Istenétől eljövő aján d é k (108. o.). Hol és m iben lesz ez realitássá, kézzelfoghatóvá? A m indennapokban, a keresztyének cselekedeteiben, am e­ lyekben bizonyságot tesznek K risztusról, akiben a b é­ kesség Istene a földre szállt, k ije le n tette a k a ra tá t: a szolidaritást, a feleb aráti szeretetet. Ez a békesség nem m agától értetődő dolog, ez Isten kegyelme. Hogy a békességért, bék éért való h arc n ak m i ad irányt, célt, azt foglalja össze a h arm a d ik főrész: J ö j­ jön el a Te országod . . . (129—188. o.). P ákozdy László M árton (teológiai professzor), V. B enda (csehszlovákiai lelkész), J. M ichalko (csehszlovákiai lu th e rán u s p ü s­ pök), K. Gábris (csehszlovákiai refo rm átu s professzor) és J. S m o lik (csehszlovákiai professzor) m editációi szól­ n ak részletesen arról, hogy be kell lá tn u n k : a békéért, igazságosságért, felszabadulásért való h arc m a nagyon is aktuális, am elyet a keresztyéneknek és az egyházak­ n ak is m agukévá kell tenni. A békesség m egterem té­ séről ószövetségi ígéreteket olvashatunk, m elyek az Ú jszövetségben, Jézus K risztusban isteni m egerősítést n y ertek (2Kor 1,20), de am elyek nem m a ra d h atn a k utópisztikus, csupán eschatologikus v áradalm ak . M ert a jövendölés egyúttal m egbízás is, Isten m egszólítása és elhívása az em berhez, hogy a föld békéjének m eg­

306

terem tésében m u n k a társa k k á legyenek, h a a „hogyan”r a nézve csak keveset tu d h a tu n k is. A k ö tet gazdag ta rta lm a — m elyet csak nagy v o n a­ lakban, ízelítőül k ív á n tu n k ism ertetn i — valóban a l­ kalm as, hogy gazdagítson. Elsősorban a lelkészeket, akiken keresztül — őket megszólítva, b en n ü k gondola­ to k a t ébresztve — igehirdetésekben, im ádságokban szó­ lal m eg a b ib liai üzenet, hogy aztán a gyülekezetek, közösségek g yakorlati bizonyságtételében legyenek a szavak többé, m ássá — tettekké. Az Első K eresztyén Békevilággyűlésen hangzott el, hogy a b ék ét pozitívan és teológiailag is m eg kell h a ­ tározni. E bben az értelem b en is hézagpótló ez a g y ű j­ tem ény. T óth Lajos

Bibliai kislexikon Írta és szerkesztette Gecse G usztáv és H orváth H en­ rik. Szerkesztőségi m u n ka tá rs: K ovács M ihályné. B u ­ dapest, 1978. K ossuth K önyvkiadó. Az idei k ö nyvhét egyik kapós kiad v án y a volt á B ib­ liai K islexikon. A m ikor a televízió ism ertette, egy an ek d o ta jellegű tö rté n et h an g zo tt el először: V ala­ m elyik középiskolában a ta n á r m egkérdezte, hogy ki tu d ja, ki volt Illés? A tan u ló k nagyobb része az ism ert b eat-együttes v ezetőjére gondolt; kisebb részük úgy vélte, hogy egy ókori kocsigyártó volt. Az anekdota egyetlen p éldával azt jellem zi, hogy a m a felnövő is­ kolázott fiatalság m űveltségéből hiányzik a bibliai tö r­ ténetek, b ib liai személyek, b ib liai szállóigék ism ere­ te, és ez a m űveltségbeli hiányosság p ro b lém át okoz főként az irodalm i és m űvészeti alkotások m egértésé­ nél. Az utóbbi években m á r szórványosan h angozta­ to tt vélem ényeket kislexikonunk előszava — többek között — így fogalm azza m eg: „Az em beriség tö rté ­ n etének a B iblia olyan több ezer éves k u ltú rtö rté n eti és irodalm i dokum entum a, am ely keletkezésétől n a p ­ jain k ig érezteti h atását. — Ism erete ugyanúgy hozzá­ tarto zik az általános m űveltséghez, m in t az Iliász és Odüsszeia, vagy S h ak esp eare m űvei.” A lexikon szer­ zői — akik n ek a neve m á r koráb b i értékes m űvekből ism ert — nem vallásos em berek, ideológiai nézetüket nem is re jtik véka alá. T erm észetes hát, hogy köny­ v ü k nem iskolai h ito k tatás-p ó tló mű. Célkitűzésük az, hogy a B ibliát m in t em beri, irodalm i alk o tást m u tas­ sák be, ism ertetv e a B iblia keletkezési problém áit, b e­ m u ta tv a a b en n e szereplő szem élyeket, tö rténeteket, felh aszn álv a a legújabb k u ta tási eredm ényeket, figye­ lem be véve eseten k én t a m egfelelő társad alm i és v al­ lá stö rtén eti előzm ényeket is. A m int azonban belelapozunk a lex ik o n b a és olvas­ suk egyes cikkeit, azonnal kiderül, hogy az ideológiai alap állás k o rán tsem vezet egy olyan tám ad ó -tag ad ó ­ gúnyolódó m agatartáshoz, am ilyennel k o ráb b an a v al­ lás- és b ib liak ritik a i könyvekben g y ak ran találk o z­ tunk. (Em lékezzünk pl. a kb. húsz éve m egjelent K ri­ veljov féle K önyv a B ibliáról c. m űre!) L exikonunk fő dolga és fő érd em e a tárg y i ism ertetés. B etű ren d ­ ben so rra veszi nem csak a legfőbb b ibliai neveket, ese­ m ényeket, irato k at, hanem tá rg y a lja pl. az egyes b ib ­ liai könyvek keletkezésével, értelm ezésével foglalko­ zó fontosabb bevezetéstani és tö rté n eti tu d n iv aló k at is. T alálo m ra felütve a könyvet, pl. a 122. és kö v et­ kező oldalakon ilyen cím szavakat ta lá lu n k : K ab, k ab ­

bala, kados (héb.: szent), K afarnaum , K aifás, K ain, K áldi György, kalendárium , K álvária, K ám , K ánaán, k án aán iták , k án ai menyegző, kándaké, kánon, K an t Im m ánuel, karizm a, K arm el-hegy, K ároli G áspár, k a ­ tolikus levelek stb. K islexikonról lévén szó, a szerzőknek nagyon jó é r­ zékkel k ellett m egválogatni nem csak a cím szavakat, hanem a róluk közlendőket is. A legnehezebb fogalm a­ zási felad at: kevés szóval eleget m ondani. E nnek a felad atn ak a lexikon á ltaláb a n m eg is felel. Igen jó k ­ n ak m ondhatók az egyes bibliai könyvek ta rta lm i ösz­ szefoglalásai. A hozzájuk fűzött izagógikai jellegű m eg­ jegyzések a keletkezés idejét, a szerzőséget illetően m egfelelnek a m anapság elfogadott — nem túlzó — k ritik ai álláspontnak. T ágabb körű irodalom kritik ai ism ertetéseket is találunk, am ilyen pl. a P entateuch o skérdés, a szinoptikus evangélium ok problém ája. Is­ m e rteti azokat az általu n k ap okrif irato k n ak nevezett könyveket is, am elyek a róm. kath. egyház B ib liájá­ b an (a V ulgata nyom án) ben n e vannak. — De m eg­ em lít a lexikon bibliafordítókat és tudósokat, ism er­ te t m agyarázati irányokat. F elsorolja a fontosabb b ib ­ liai kéziratokat, sőt p ap iru sz-leletek et (C hester-B eatty kódexek, O xirünchoszi papiruszok), em lít archeológiailag érdekes irato k at (Mesa kő, lákisi levelek). Sók hasznos tárgyi, régiségtani m agyarázat olvasható m ind ó-, m ind újszövetségi vonatkozásban. M ár halványabb, sokszor egyoldalú az egyes theológiai fogalm ak felv á­ zolása, pl. m egigazulás, sugalm azás (inspiráció), szö­ vetség. Igaz, hogy ezeknek dióhéjba foglalása nem is könnyű, különösen ha a teológiatörténeti vonatkozá­ sok is szóba k erülnek (pl. az inspirációnál, ahol sze­ rin tü n k nem a „tévedhetetlenség”, ez a tipikus kath o likus gondolat a legjellem zőbb dolog). Bizonyára az ideológiai alapállásból következik, h a a szövetségnél, különösen pedig a M essiás-váradalom nál döntő tén y e­ zőnek m o n d ja a lexikon a politikai kudarcokat, m e­ lyeknek következtében szellem i sík ra tolódott az e re ­ detileg konkrétum okhoz fűződő képzet. A nnál fra p ­ pán sabb összefoglalást ad az „isten országáról” szóló fejezet, belevéve m ég azt is, hogy a n n a k kulcsait P é ­ te r k ap ta m eg (95. old.). Ú jból érd em es hangsúlyoz­ ni, hogy a lexikon m ég e teológiai gondolatoknál sem polem izáló tendenciájú, h a a m aga szemszögéből nézi is a dolgokat. Egyik legjellem zőbb példa e rre a cso­ d ákról szóló kis cikk (48. old.). A lexikon írói sem hisz­ nek a csodákban, m égsem azt sulykolják, hogy te rm é ­ szettudom ányos világképünkkel össze nem egyeztet­ hetők, képtelen m esék stb. É rdem es k é t m ondat e re ­ jéig idézni ebből a cikkből: „A bibliai gondolkozásm ód egyrészről term észetesnek ta r tja a csodák gyakori b e­ következését, hiszen az egész világ csodálatos, m ás­ részt viszont nem je le n t sz ám á ra többet egy-egy cso­ dás elbeszélés, m in t isten m űködésének j e l é t . . . ” — „A bibliai csodák értelm ezésénél nem a k o rábban d iv a­ tos term észettudom ányos k ritik a, hanem a történelm i m egm agyarázás a célravezető.” Az első m ondat bibliai teológiailag, a m ásik ideológiailag igen jellem ző m eg­ állapítás. A B iblia tö rté n eti szem élyeiről is általáb a n jó, rész­ letes leírást ad a lexikon. M ár történetiségük m egíté­ lésénél nem egyform án elfogulatlan és pozitív in d u ­ la tú . Az Ószövetség nagy alakjairól, Mózesről, D á­ vidról, Illésről szép képet kapunk, persze an n ak a m egjegyzésével, hogy a lak ju k kö ré idővel legendák fo­ nódtak. V iszont szkeptikusabb a lexikon a K eresztelő Jánoshoz, P á l vagy P é te r apostol alakjához fűződő bibliai vagy B iblián kívüli hagyom ánynak a m egíté­ lésénél. Szívesen olvassuk a Jézus történetiségéről íro tta k a t (110. old.), m e rt b á r a végső eredm ény cse­

kélynek látszik, m égis azt hisszük, hogy jelentős jó­ zan m egfontolás érvényesül a fo rráso k értékelésénél ahhoz a m in d en t m in d en áro n tagadó k ritik a i m ag a­ tartásh o z képest, am ely egy időben dívott, s am elynek szélsőséges képviselője volt a név sz erin t is em lített A rth u r Drews. A tö rtén eti esem ények dátum ai, a királyok u ralk o ­ dási ad a ta i általáb a n m egfelelnek a legújabb e re d ­ m ényeknek. Szerkesztési hiba, hogy m íg B abilon cím ­ szó a la tt (30. old.) H am m u rab i u ralk o d ása pontosan van keltezve, i. e. 1728—1686, addig a m ózesi tö rvén y c. cikkben (163. old.) H am m urabi neve m ellett i. e. 1950? évszám áll. T alán az is csak elírás a B abilon címszó alatt, hogy N abupolasszar i. e. 626-ban m á r legyőzte A sszíriát, hiszen csak ak k o r kezdett u ralk o d ­ ni, s aztán évről év re szívósan fo ly tato tt h a d já ra ta i so rán ju to tt odáig, hogy 612-ben elfo g lalta N in iv ét (l. a 170. oldalon), és 606-ban é rt véget A sszíria hatalm a. — A jú d ai királyok so ráb an egy ponton van hézag: A za rja (Uzziás) u ralk o d ási d átu m áu l i. e. 781—740-et kapjuk. Á h á z k irály neve m ellett m eg 741—725 áll (m egkérdőjelezve). K im arad te h á t a közéjük eső J ó ­ tám , ak irő l külön címszó nincs is; n ev ét Izaiás cím ­ szó a la tt Jo atám , M ikeás kisp ró fétán ál pedig Jó th á m form áb an ta lá lju k meg. E gyébként ő volt az, ak i a 28. old. közlése szerin t (név nélkül) ap ja, A zarja b e­ tegsége id ején a k irály i h a ta lm a t gyakorolta, de ap ja h alála u tán önálló u ralkodó is volt. Hogy az egyes cím szavaknál a „kis” lexikon szűkre szabott k eretein belül m it és m ilyen terjed elem b en é r ­ dem es m agyarázni, az term észetesen elsősorban a szer­ zők b e lá tá sá ra tarto zik ; legfeljebb n éh a m eglepetés é r b ennünket. N yilván a m agam tu d atlan ság a, hogy ed ­ dig a m a lter szót, m in t ű rm érték n ev et, nem ism er­ tem, a n ém et szótárak közül is csak a nagy te rje d e l­ m űek közlik. — R itk a az olyan tárg y i tévedés, m in t a ta le n tu m o k cím szónál Jézus p éld ázatán ak (Mt 25,14— 30) olyan leírása, hogy egy em b er ö t szolgájának a d ­ ta á t vagyonát m egőrzésre: öt, négy, három , kettő és egy talen tu m o t, s közülük az első négy gazdálkodott helyesen a ráb íz o tt értékkel. — A Siló névnek J á k ób áld ásá b an (204. old.) valóban v an egy olyan feloldá­ sa, értelm ezése, hogy „az, ak ié (ti. az u ralom )” ; csak h éb erü l nem az „aser ló”, han em a rövidebb és a hangzóállom ánynak m egfelelő selló a k o rrig ált o lv a­ sata a szónak. — B ibliai lexikonból m a m á r term é­ szetesen nem h iányozhat az Ugarit cím szó (228. old.). É rdekes a rövid ism ertetés, de azt hisszük, tú l köny­ nyed m egállapítás a végén az, hogy „Jah v e szerepel m á r az A lijan -B aál m ítoszban, m in t B aál fia”. E gyet­ len töredékes helyen (A itsleitner jelzése szerint a VI AB, IV szövegben) fo rd u l elő ugyanis Él (nem Baál) fián ak a n eveként a jw betűcsoport, am ely felfogható u gyan az ószövetségi theophoros nevek Jó- elem ének (Jóél, Jó n átán ), de tudvalevő, hogy ez m agában nem szokott állni. A lexikon végén rövid, két pontból álló függelék található. Az első a b ib liai könyvek so rre n d jé t és rö ­ vidítését ad ja, a m ásodik a fontosabb szem élynevek jegyzékét. Az utóbbi eg y ú ttal rá m u ta t a r r a a súlyos helyzetre, am ely a bibliai nevek eltérő írásm ó d ján ál látható. K atholikus és protestáns, régi és új bibliafordítások, v alam in t az ezekre tám aszkodó könyvek, tan u lm án y o k eltérő n év h aszn álata zav arb a e jti a nem eléggé tájékozott olvasót. A za v art főként az okozza, hogy az eredeti, h éb e r és görög nevek latin közvetítés­ sel k erü ltek a b ibliafordításokba. A katholikus fo rd í­ tások jobban, a p rotestánsok kevésbé ragaszkodnak a la tin névform ákhoz. K önnyű vo ln a égy jól átgon­ dolt átírási szisztém a alap já n m egoldani a problém át,

307

ha nem lennének olyan nehezítő tényezők, hogy pl. v an n a k m á r egészen b ev ett (az eredetitől eltérő) m a­ g yar nevek; egyes neveket m ásk én t ír a h éb e r Ószö­ vetség és m ásként a görög Újszövetség; m ég m agán az Ó szövetségen belül is előfordul, hogy ugyanaz a név kétféleképpen van írv a különböző helyeken. M in ­ d enesetre szép és m egszívlelendő aján lá s az, am i a 245. oldalon így olvasható: a k o rre k t dialógus és az egészséges ökum enizm us szellem ében végzett kö­ zös tudom ányos m u n k a h o zhatna m egnyugtató és m a­ rad an d ó m egoldásokat.” A lexikon szerzői egyébként b evallják, hogy ők sem voltak, nem is leh ettek kö­ vetkezetesek, így nem sik e rü lh ete tt a bibliai névhasz­ n á la t körül elő állo tt zű rz av art m egszüntetniük. V aló­ b an ez a helyzet. A nevek á tírá sa m ég m indig jo b b á­ r a a la tin (katholikus) h atás a la tt történik, kevéssé igazolva azt a k ifejezett elvet, hogy „lehetőleg a h é­ b er e re d e tit igyekeztünk fonetikusan, hangzás szerint átírn i, te k in te t nélkül a rra , hogy m ilyen írásjele k sze­ repelnek a h éb e r szövegben.” (Ez u tóbbit nem is n a­ gyon értjü k . Hogy leh et idegen írásm óddal ír t sza­ v akat, neveket fonetikusan átírn i, h a nem vagyunk te k in te tte l az írásjelekre, am elyeknek szerepe és re n ­ deltetése m égiscsak a k iejtés rögzítése?) A lexikon­ ban előforduló nevek közül p rotestánsok szám ára tu ­ lajdonképpen csak egy van, am ely idegen, és ez az Iza iás= É z saiá s név. A többinél elenyésző a k ülönb­ ség, nem problém a, hogy K aifást lá tu n k az általu n k m egszokott K ajafás helyett, vagy P u tifá rt P o tifár h e­ lyett. V an azonban egy nagy következetlenség a lex i­ konon belül. M íg a függelék Hóseás p ró féta nevét O zeásnak ír ja (Oz rövidítéssel), addig a lexikon m eg­ felelő cím szavában, továbbá h elyenként a bibliai könyvek felsorolásánál (130., 174., 192. old.) H oseás ol­ v asható. — K isebb következetlenségek ta lá n a ném et és fra n cia szövegek h atásá n ak tu d h ato k be. T alálk o ­ zunk pl. ilyen név átíráso k k al: B áruch, Joakim , M ik­ hál, R echab és reh ab iták . E zekben a nevekben a ch, k és kh eg y arán t a héber k (kaf) m ássalhangzó h eh e­ zetes a la k já n a k felel meg. Az á tírásn á l kétféle lehe­ tőség v an : vagy nem vesszük figyelem be a nem tú l­ zo ttan erős hehezetes jelleget, és B áruk, R ékáb stb. alak o k at írunk, vagy pedig m indegyiknél következe­ tesen a ch, illetve kh á tírá st alkalm azzuk. — N em h e­ lyes a D elilah, D eborah á tírá s; a héb er női nevek vé­ gén levő h (hé) ném a, nem ejtendő ki. — N em csak a nevek á tírásá n ál v an n a k ingadozások. Nem helyes pl. a kerem átírás sem (126. old.). E szónak első m ással­ h angzója a ném et ch-hoz hasonló erős h (hét), a szó k iejtése pedig h érem ; ez je le n t fogadalm at, jo b b á ra k iirta n d ó hadizsákm ányt. A kerem szó jelentése: sző­ lőskert. M indezek azonban aprólékos dolgok, am elyek leg­ feljebb azt jelzik, hogy m ég egy „kis” lexikon össze­ állítá sán á l is sok m in d en re kell figyelem m el lenni. Egészében véve nyugodtan m ondhatjuk, hogy a Bibliai K islexikon eléri a kitűzött célt: m egtanít a B ibliával kapcsolatos alapism eretekre, és v álaszt ad a legtöbb kérdésre, am ely a B ibliával kapcsolatban felvetődhet. H ézagpótló jelentősége ezért n ag y ra becsülendő, és ezt elism erjü k egyházi részről m ég ak k o r is, h a olyan szerzők a d já k olyan em berek kezébe, ak ik a B ibliá­ b an csak em beri, irodalm i alk o tást látnak. K ívánjuk, hogy v áljék hasznos eszközzé sokak szám ára a te lje ­ sebb m űveltség m egszerzésében! Dr. T óth K á lm á n

308

Újabb könyvek a lelkigondozásról A hitre segítés m in t életre segítés Ezzel a cím m el (G laubenshilfe als L ebenshilfe) je ­ le n t m eg 1975-ben H elm u t Tacke, ak k o r m ég w u p p e r­ tali szem inárium i igazgató lelkigondozástana, N eu k ir­ chenben. A m in t az előszóból kiderül, a könyv anyaga abból az együttm unkálkodásból, megbeszélésekből, nem egyszer parázs v itákból n ő tt ki, m elyeket a szerző az elberfeldi p réd ik áto rszem in áriu m segédlelkész-hall­ gatóival folytatott. A lap tétele az a felism erés, hogy a m ai egyházi lelkigondozás legfontosabb felad ata nem a „hiv atalb ó l kész” feleletadás az em beri élet nagy k é r­ déseire, hanem a szükséges és lehetséges segítség közös k eresése a Ielkigondozó és lelkigondozott részéről. E közös keresést az a „korreláció” teszi értelm essé, am i fen n áll a h it és az élet között. Szerzőnk a következő öt fejezetben rendezi el an y ag át: I. A lelkigondozás fu n k ­ cióváltozása, II. A h u m an um divinizálása, III. A lelk i­ gondozói beszélgetés. IV. F elvétel és m egigazítás, V. A lelkigondozás m in t hitresegítés. Az első fejezet lényege az a profétikus m egállapítás, m iszerint az egyház szám ára ü tö tt a lelkigondozás órá­ ja. A lelkigondozásban az egyház azokkal a sorsese­ m ényekkel, problém ákkal, m eggyőződésekkel és veszé­ lyekkel találkozik, am elyek m essze az egyház k eríté­ sein tú l érik az em bereket. A lelkigondozás fu n k ció já­ b an bekövetkezett változás a legvilágosabban úgy fe ­ jezhető ki, hogy n a p ja in k em berén ek n em egyházi lelkigondozásra, hanem lelkigondozó egyházra van szüksége. A m i azt jelenti, hogy a lelkigondozás kell legyen m inden egyházi életm egnyilvánulás dom ináló eleme. A lelkigondozás kell legyen a k rité riu m a az ige­ h ird etésn ek is, a ta n ítá sn ak (katechézis) is. A lelk i­ gondozás nem csak a homileti k a bázisa kell legyen, h a ­ nem egyenesen a ho m iletik a krízisét kell jelen tse — ír ja Tacke. A m ai lelkigondozás nem egy speciális ese­ te az igehirdetésnek, hanem olyan önálló szolgálat, am i eléri az em beri élet am a te rü leteit, m elyeket a prédikáció és a ta n ítá s nem é r el. A lelkigondozás célja an n ak a csodának a felism ertetése, hogyan a v a t­ kozik bele életünkbe a K risztu sb a v etett hit, m ilyen ösztönzéseket ad, m ilyen változásokat idéz elő, m ilyen ön- és világértelm ezés ered belőle s m ilyen konzek­ venciákkal já r az életkrízisek legyőzésében. Éppen ezért a lelkigondozás célja a hitre-segítés. K önyvünk következő fejezete (A h u m an u m isten í­ tése) éles k ritik á b a n részesíti a m odern lelkigondozás k ét e lte rje d t fo rm á já t: a tanácsoló lelkigondozást és a k linikai pásztori tanácsadást. A tanácsadó lelkigon­ dozás kétségtelen erőssége a p artn erk ö zp o n tú ság és a szem élyek közötti gyógyító folyam at felhasználása. Az egyházi lelkigondozást ez a m ódszer m eggazdagította a kom m unikációs ta p asztalato k k al s egyidejűleg érzé­ kenyebbé te tte a lelkigondozói találkozás és beszélge­ tésvezetés lélek tan i folyam atai irán t. G yengesége azon­ b an az önállóság és a teológia hiánya. A pszichológiai ad alék o k n ak az egyházi h ató terü le ten való tran sz fo r­ m ációja h ely ett csak egy lélek tan i gyógyeljárás tra n sz ­ pozíciója tö rté n ik egyházi k ontextusban. I tt az em b er „vele szü letett erő i” „isteni erő k k é” n y ilv án íttatn ak , azaz a h u m a num d ivinizáltatik. U gyancsak éles k ritik á b a n részesíti T acke a m a n ap ­ ság oly sokat em leg etett m ásik lelkigondozó irán y za­ to t a C P T -t (Clinical P asto ral T raining). K ritik á já n a k lényege az a tézis, m iszerint Isten ítélete és kegyelm e nem a csoportdinam ikai élm ény dim enzióinak, hanem egyesegyedül csak a h itn e k nyílik meg, am i m indig „hallásból” van! A h allástó l a kom m unikációhoz tö r­

ténő látszólagos előrelépés g y ak ra n visszalépést jelent. A szavakkal h ird etett evangélium szabadabb m in t a csoportba in te g rált szótlan jelenlét, am i az ítélkező vagy kegyes felebaráthoz u ta sít csak. B ár a szavakkal k ö zv etített evangélium is szűkében lehet az élm ényt k iv áltó erőnek, m égsem köt soha em berekhez b en n ü n ­ ket, hanem egyedül Istenhez. M ilyen legyen m ost m á r a lelkigondozói beszélgetés? T acke egy egész fejezettel (a harm adikkal) igyekszik feleln i a kérdésre. Először is azt kívánja, hogy tö rté n ­ jé k Isten nevében. Az evangélium i lelkigondozásban Isten neve a védelm i terület. Isten neve a la tt feloldó­ d ik a találkozás görcsössége, elő sem jön a missziói „eredm énykényszer”, vagy „m egtérésm ethodizm us”, h an em a gyógyító keresztyén szabadság légköre lesz az uralkodó. Ebben a légkörben a lelkigondozás fel­ a d a ta az, hogy az evangélium ot a beszélgetés szám á­ ra, a beszélgetést pedig az evangélium szám ára fel­ nyissa. In n en ered a kérdés, m ennyire lehet az ev an ­ gélium ot bibliai szavakkal n yújtani. H a felá llítju k azt a szabályt, hogy bibliai te x tu sn a k nincs helye a lel­ kigondozói beszélgetésben, az egyszerűen beszélge­ tésgyógyászati rigorizm us lenne, am i azzal já rh a tn a , hogy a B iblia m ellőzésével m agát az evangélium ot h a llg a tta tju k el. E zért a B ibliát nem szabad mellőzni, azonban m ond an iv aló ját a lelkigondozó m o n d ja tovább a saját szavaival, úgy, hogy p a rtn e rü n k ne a b ib lia­ ism eretünktől legyen meglepve, hanem a bibliai em ­ b erism erettől, életism erettől, sőt istenism erettől. A le l­ kigondozói beszélgetés paraklézis (vigasztalás és intés) k ell legyen. „Isten irgalm asságának az a la p já n ” kell vigasztalni és inteni. Az evangélium i lelkigondozás: az egzisztencia krisztologikus értelm ezése. Úgy lá tja az em bert, m in t ak i m eghalt és feltám a d o tt a K risztus­ sal (vö. Rm 6,8). Az em ber em e titk á n a k m ely egy­ ú tta l az em b er valósága is — k ell a lelkigondozás során fe ltá ru ln ia (108. lap). Ehhez igénybe kell vegyük azo­ k a t a bibliai történeteket, m elyek Jézus lelkigondozá­ sá t szem léltetik. H ogyan tekintsen azonban önm agára a lelkigondozó? T acke felelete az, hogy sem m iképpen sem úgy, m in t v alam iféle a m ásik em b er „felvételére” képes lélek­ gyógyász, hanem m int aki az evangélium tanúja, aki azáltal segíti a m ásik em b ert hitre, hogy ő m aga is eb ­ b en a h itb e n áll. Mi azért tu d ju k egym ást „el-” ill. „be”-fogadni, ill. „felvenni”, m e rt előzőleg m á r Isten is e l- ill. befogadott m in k e t a K risztusban. Isten n ek ezt a „m egigazító elfogadását” kell szóhoz ju tta ssa az ev a n ­ gélium i lelkigondozás. Ezzel a té m áv a l foglalkozik könyvünk negyedik fejezete. T öbbek között hangsú ­ lyozza, hogy éppen m e rt a lelkigondozásban Isten m eg­ igazító kegyelm e kíván érvényesülni, van szükség a r ­ ra, hogy az egyházi lelkigondozás igeszerűsége ne fo r­ m ális szem pont legyen csak, hanem az ige legyen az eszköze a kom m unikációnak. Egyedül az igének van m eg a képessége, hogy Isten és em b er között közve­ títsen és közösséget terem tsen, anélkül, hogy feloldaná a szükséges h atáro k at. Hogy a lelkigondozó gyógyász vagy tanú, az igével kapcsolatos helyzetétől függ. Az evangélium i lelkigondozó ta n ú és nem „üdvösségter­ m elő”. Az egyházi lelkigondozó itt különbözik a világi lelkigondozótól, m e rt nem közvetlenül k ín á lja a bo­ csánatot, vigaszt, rem ényt, hanem csak közvetítő m a­ rad. D ehát végül is m it je le n t a lelkigondozás m int h it­ resegítés? T acke több m in t száz oldalt szentel ennek a kérdésnek. A gazdagon ára d ó gondolatm enet lényege az, hogy a lelkigondozás m in t hitresegítés nem an n y i­ r a em ocionális, m in t inkább kognitív esem ény. A zt az evangélium ot segít felism erni ugyanis, hogy em beri

életü n k m indenestől fogva a fe ltá m a d o tt K risztushoz tarto zik (282. lap). T acke ezt az e ljá rá s t az egzisztencia krisztologikus interpretációjának nevezi. Ami nem m ás, m in t az a felelet, a m it a H eidelbergi K áté ad e r ­ re a k érd ésre: „M icsoda tenéked életedben és h alálo d ­ b an egyetlenegy vigasztalásod?” — „Az, hogy testem ­ mel, lelkem m el, életem ben is, m eg halálo m b an is nem a m agam é, hanem az én hűséges M egváltóm nak, a J é ­ zus K risztu sn ak tu la jd o n a vagyok, A k i. . . ” L elkigondozó-képzés A m ásik könyv, am iről röviden b e kell szám oljunk, egy évvel később, 1976-ban G öttingenben je len t meg „Seelsorgeausbildung” cím m el, W ern er B echer szer­ kesztésében. Ez a gyűjtem ényes k ö tet tizen h at szerző ta n u lm á n y át közli a m ai lelkigondozás különböző k é r­ désiről. A dolgozatok szerzői csaknem m ind a N ém et Pasztorálpszichológiai T ársaság tagjai. M indnyájan azon a vélem ényen van n ak , hogy a lelkigondozás ta ­ n íth a tó s az olyan m ódszereknek, m in t a beszélgetésjegyzőkönyvek elemzése, a prédikációelem zés, a sze­ re p já té k és az önvizsgáló csoportokban való részvétel, nagy haszn a v an a lelkigondozás-képzésben és to v áb b ­ képzésben. A szerzők m in d tevékeny résztvevői ennek a ki-, illetv e to v á b b k ép z ő , szolgálatnak nem csak az egyes teológiai főiskolák k ated ráin , hanem a lelkész­ továbbképzésben, a házassági tan ácsad ásb an és a te le­ fon-lelkigondozásban. D olgozataikkal az egyensúlyt szeretnék biztosítani a lelkigondozás teológiai, pszi­ chológiai és szociológiai alapkérdései között egyrészt, m ásrészt igyekeznek bevezetni az olvasókat az ism er­ tebb kiképzési m ódszerekbe, m odellekbe és irán y z a­ tokba. Az eszm éltető dolgozatok so rát R ich ard R iess „Isten dém ontalanítása, m in t az élet d ém ontalanítása” c. ta ­ n u lm án y a n y itja meg. K im u ta tja a teológia és az a n t­ ropológia összefüggését. Ezen az alapon kim ondja, hogy az egyház lelkigondozásában az 1J á n 3,8 krisztológiai célkitűzésének kell érvényesülni, hogy ti. az ért je len t m eg az Isten n ek Fia, hogy az ördög m u n k áit lerontsa. Az egyház lelkigondozása m eg kell szabadítsa az em ­ b e rt a m in d en h a ta lm a t birtokló, az ap a th ia és a b a ­ b ona „arch aik u s Isten étő l”, ráseg ítv e a h itre ab b an az Istenben, aki nem csak odafordul az em berhez, hanem a kereszten önm agát a d ja az em berért. A következő dolgozatban Jo ach im Scharfenberg az egyházi kom m unikációt m in t szim bolikus „in terak ció t” veszi vizsgálat alá, am i az t jelen ti, hogy a lelkigondo­ zás főbb pszichológiai k érd éseit te k in ti át. A laptételei a következők: az egyházi kom m unikáció kettős fo ly a­ m at, m e rt egyrészt a hagyom ány nyilvános jelk ép eit a k a rja átv in n i az egyesek és a csoportok életébe, m ás­ részt a lelkigondozásban ez a kom m unikáció az egyéni konfliktus feldolgozásává válik. A nyilvános szim bó­ lum ok értelm ezése a dogm atika feladata. A p riv a tiz á lt jelk ép ek m ag y arázatáv al viszont a pszichológia fog­ lalkozik. H a elfogadjuk, hogy a pasztorális pszicholó­ gián ak valláspszichológiának kell lennie, ak k o r ez azt jelenti, hogy m in d a k ét szim bolikus interakcióhoz egy közös m agyarázó kulcs á ll rendelkezésre. M ind a k ét jelk ép ren d szerb en az em beri alapkonfliktusok á tte ­ k in th e te tle n nagy szám án ak feldolgozásáról van szó. Az em b eri érzelm ek am b iv alen c ájá t úgy kell kezelni, m in t központi alap k o n flik tu st. A pszichológia p ro b lé­ m á ja a lelkigondozásban az, segít-e a lelkigondozónak az em b er alap k o n flik tu sait felism erni, azokat elem ez­ ni, s e k o n flik tu so k at a hagyom ány szim bólum okban k ifejezett ta p asztalataiv al kölcsönös k ritik a i viszonyu­ lásb a hozni?

309

A teológiai és pszichológiai alapkérdések vizsgálata u tán R einhard K öster a lelkigondozás és szociológia pro blém áinak áttek in tésé re vállalkozik. A lapkérdése, m i a jelentősége a lelkigondozásnak a belülről vezetett társadalom ból a kívülről vezetett társad alo m b a való átm en et idején? K öster úgy ta lálja, hogy amíg a tr a ­ díciók á ltal vezetett tá rsad alo m b an a lelkigondozás le lk iism eretvizsgálat volt (m egfelelnek-e az em berek az előírt követelm ényeknek, a kötelességeknek) s mely­ nek k edvelt m ódszere a visitatio dom estica (háziláto­ gatás) volt, addig a kívülről vezetett társadalom b an a lelkigondozás csak segítő kíséret lehet. A kérdés: képe­ sek-e a lelkészek átprogram ozódni a belső vezetésről a külső vezetésre, azaz teológiai álláspontok érvényesí­ tése h elyett a kom m unikatív m a g ata rtás szem élyes k é r­ déseit feldolgozni? Továbbá, el tu d ju k -e fogadni, hogy az igehirdetés, a diakónia s á ltaláb a n az ún. lelkészi teendők nem a lelkész teendői, hanem m aguké a k e­ resztyéneké, a gyülekezet ta g jaié s hogy a lelkész m indehhez segítséget, ösztönzést, teológiai m agyaráza­ tot kell hogy adjon ? K önyvünk m ásodik főrésze a különböző lelkigondozói m ódszerekbe vezet be. Itt m indenekelőtt felh ív ja a fi­ gyelm et a lelkigondozói beszélgetésről készült jeg yző ­ k ö n y v e k elem zésének jelentőségére és a prédikáció­ elem zések hasznosságára. A kurzus résztvevői p réd ik á­ ciókat ta rtan ak , am it m agnóra vesznek. Az elem zés során a hallg ató k n ak a következő kérdésekre kell v á­ laszt adniok: 1. Mi volt az az üzenet, am it a préd ik áto r á t alkart ad n i nekem ? 2. H ogyan éltem á t a p réd ik á­ ciót, m ilyen érzéseket fedeztem fel m agam ban h allg a­ tás közben? U gyanakkor azonban a p réd ik á to rn ak is felelni kell: 1. Mi volt az üzenet, am it közölni a k a r­ tam ? 2. M ilyen lelkiállapotot (bizalm at, szabadságot) a k a rtam k iv á lta n i? 3. Én m agam m it éltem á t p réd ik á­ ció közben? E bbe a problem atik áb a n ap jain k egyik legnevesebb szakem bere, H ans C hristoph P iper ve­ zet be. Az ún szerepjáték jelentőségével és problém áival R ein h ard M iethner dolgozata foglalkozik. Szerzőnk ezt a m ozzanatot igen nagy jelentőségűnek ta rtja a lelk i­ gondozó-képzésben. A szerepjáték m egbeszélése során nagy figyelm et kell szentelni az érzelm i m ozzanatok­ nak. Fel kell vetni a kérdést, m it m ondott tu lajd o n k ép ­ p en a kliens? M ilyen érzéseket v álto tt ki a klien s a lelkigondozóban és a lelkigondozó a kliensben? A sze­ re p já té k lényeges előnye a beszélgetéselem zéssel szem ­ b en az, hogy a „játékos” m aga tap asz talja a hibákat, am elyeket csinál. M agnószalagról az egész szerep játé­ kot m ég egyszer lepörgetheti vagy videorecorder se­ gítségével végignézheti s m eglepődve kérdezheti, ez vo ltam én? A teológusok pasztorális pszichológiai képzésében egyre nagyobb jelentőségre tesz szert az ún. önism ereti csoport. C élja világossá tenni, m ilyen félig vagy egé­ szen elleplezett m agatartásszem pontok, r e jte tt m otivá­ ciók és észre nem v ett ism étlési m echanizm usok é r­ vényesülnek a lelkigondozóban is. A csoport legfeljebb tizenkét tagú. Tagok lehetnek papok, gyülekezeti m u n ­ kások, diakónusok. Egy-egy ülés ideje kb. 90 perc. H etente egyszer találkoznak. Főszabály: m inden lelki érzést, de m inden fizikai jelenséget (fejfájás, izzadás, szívdobogás-felgyorsulása stb.) is közölni kell. Mivel nem m indenki alkalm as, ezért a résztvevőket úgy kell „összeválogatni”. H árom tipikus p roblém akört je le n t­ kezik általáb a n : 1. a valóságos problém ák köre, 2. az elvárásos problém ák és 3. a p artn e rp ro b lé m ák köre. K önyvünk ezu tán so rra veszi a N ém et Szövetségi K öztársaság terü letén jelenleg m űködő jelentősebb lel­ kigondozó-képző m odelleket. Ezek a következők:

330

1. Pasztorális pszichológiai képzés a C hristian A lb ­ rechts E gyetem en, Kielben. E bben a m odellben az aláb b i szem pontok érvényesítésére törekszenek: a) A teológusnak a m aga h ivatásbeli azonosságát a „keresz­ ty én ” és az „alapvető em beri tulajdonságok” össze­ függésének a tu d a tá b a n kell m egtalálnia. Ez azt je ­ lenti, hogy a v alláslélek tan kell legyen a pasztorális pszichológia alapvetése. A bibliai tex tu so k at is abból a szem pontból kell vizsgálni, m ilyen em beri alap k o n f­ liktusok v an n ak feldolgozva b enne? Ugyanígy pszichoan a litik u san kell értelm ezni a rítu s t és az egyházi p ra x ist is. b) A m a szükséges teológiai képzésnek a trad íció és a ta p asz talat feszültségében ill. kapcsola­ táb an kell történni, c) A kiképzésben figyelem m el kell len n i a regressio és a progressio feszültségére, továbbá az em lékezés- ism étlés- feldolgozás ritm u sára, d) A kiképzést m in t h o sszú lejáratú csoportfolyam atot kell m egszervezni, e) A m a szükséges teológiai képzés h i­ v a tá sra tekintő, azaz g yakorlatias kell legyen. Azaz azt kell m egm utatnia, m it kell a lelkésznek csakugyan végeznie a gyülekezetben, m ilyen képességek k elle­ nek ehhez, m ilyen elm életek segíthetnek s m it n y ú j­ ta n a k m indehhez a teológiai tudom ányok? f) A pasz­ torális pszichológia fő terü letei: a telefon-lelkigondozás, börtön-lelkigondozás, h o sszú lejáratú egyéni ta n ác s­ adás, csoportvezetés, ifjúsági m unka, gyülekezeti m unka. 2. S egédlelkészek pasztorális pszichológiai képzése a hannoveri evangélikus egyházban. A kétéves kurzus kéthetes bevezető-tanfolyam m al indul. E zután jön egy ún. gyakorló év, m ajd pedig ennek elm életi feldolgo­ zása. A lelkigondozás-képzés sú ly p o n tja az első év pasztorális pszichológiai fázisa, am ik o r is m inden se­ gédlelkész részt vesz egy tanfolyam on. Itt ilyen k érd é­ sek k erü ln ek m egbeszélésre: pszichodinam ika és in ­ terakció, átv itel-ellen átv itel, beszélgetésvezetés egye­ sékkel foly tato tt és csoportos m egbeszélések esetén, a lelkigondozás m élylélektani elm életei, a gyülekezetlá­ togatás so rán jelentkező speciális problém ák (kontak­ tus, születésszabályozás, beteglátogatás), beszélgetés kazuáliáknál, beszélgetés a csoportokban (bibliaóra, if­ júsági óra, konfirm áció), a kom m unikáció lélektani szem pontjai a prédikációban. A h annoveri képzés cél­ ja h árm a s: a) A segédlelkésznek képessé kell válni em pathikus beszélgetés fo ly ta tásá ra a m ásik em ber és sa já t m aga kom olyanvételének beiskolázása által, b) A segédlelkésznek általán o san tájék o zo ttn ak k ell len ­ ni a lelkigondozó-beszélgetés célját és alapkérdéseit illetően, hogy a p rax isb a n te tt első lépéseire k ritik u ­ san reflek táln i tudjon, c) A segédlelkésznek beszélge­ tések sorozatában kell begyakorolnia m agát az em ­ p ath ik u s beszélgetések vezetésébe. Az érdekes össze­ foglaló F ried rich W ilhelm L in d em a n n m unkája. 3. G yü lekezeti lelkészek B álint-csoportja a F ra n k­ fu rt-m a in a i S ig m u n d F reud In tézetb en . A m agyar szár­ m azású B álint M ihályról elnevezett csoportm unka célja az, hogy. a résztvevőket érzékennyé tegye a tu d a tta lan folyam atok kom olyanvételére s őket m eglehetős ön­ ism eretre segítse. A tu d a tta la n (tudat alatti) lelki ta r ­ ta lm a k at d ire k t kérdésekkel nem leh et felszínre hoz­ ni, csak in d ire k t jelzésekből felism erni. A teológusnak m in t lelkigondozónak olyan em berekkel van dolga, akik nem csak külső p ro b lém ák nyom ása a la tt élnek, h anem egy tu d a tta la n u l (tu d at alatt) önm aguk által te re m te tt pro b lem atik a, nyom ása a la tt is. E m unkaág tá jék o ztató ja k ö tetünkben M ario M u ck m u nkája. 4. K lin ika i lelkigondozó-képzés kórházi lelkészek szám ára a bétheli egyházi főiskola lelkigondozás-in­ tézetében. A kórházi lelkigondozás különleges követel­ m ényeket tám aszt azokkal szemben, ak ik ezt a szolgá­

lato t végzik. E követelm ények h ív tá k é le tre 1972-ben ezt a kurzust. A tanfolyam célja nem csak az, hogy fel­ ébressze a segítséget n y ú jta n i tudó beszélgetés képes­ s é g é t a résztvevőkben, hanem az is, hogy alkalm assá tegye a résztvevőket a kórházban dolgozó m u n k a tá r­ sak k al való együttm űködésre. E lengedhetetlen előfelté­ tel az alapos ön- és em berism eret, a m ásokkal szem be­ ni nyitottság, észlelőképesség és a beszélgetésre való készség. E zért az ún. hum ántudom ányok (gyógyászat, lélektan, szociológia) alapism eretein ek e lsajátítása is szükséges. A ta n u lás m ódszere főleg a csoportm unka. Az elm életi képzés során részletes m egbeszélésre ke­ rü ln ek az ilyen tém ák, m in t: szorongás, segítségnélkü­ liség, rem énytelenség, bűn, haldoklás, halál. R eferá­ tum ok és m egbeszélések folynak az ilyen tém ákról, m in t „M unka a m odern kórh ázb an ”, „Az intenzív gyó­ gyászat p ro b lém ája” „Mai m egbetegedések pszichoszo­ m atikus szem pontjai”. M indez kiegészül pszichiátriai esettanulm ányokkal, intenzív osztályokon te tt látoga­ tásokkal, operációs term ekbeni hospitálással. Ezt a m u n k aágat k ötetünkben H ans Joachim W achsm uth is­ m erteti. 5. L elkigondozói továbbképzés B erlinben az eva n ­ g élikus családi tanácsadás központi intézetében. A to­ vábbképzés célja azoknak a képességeknek a feléb­ resztése, am elyek szükségesek egy minőségi- lelkigon­ dozói beszélgetés lefolytatásához. E képességek a kö­ vetkezők: 1. kon tak tusfelvétel képessége a beszélgető p artn e rrel, 2. beleérzőképesség a beszélgető p a rtn e r pszichikai és szociális helyzetébe, 3. feleletadó képes­ ség a beszélgető p a rtn e r szem élyes kérdéseinek je le n t­ kezésekor, 4. a neurotikus és pszichotikus m ag atartás jegyeit felism erő képesség, 5. a kazuáliák k al kapcsola­ tos beszélgetés lehetőségeit m egragadni tudó képesség, 6. önm agunk erősségeinek és gyengeségeinek, konflik­ tu sa in a k ism erete, hogy azokat ne vigyük át a beszél­ gető p artn e rre, 7. teológiai ism ereteinket ki kell egé­ szítsük az ún. hum ántudom ányok eredm ényeivel. A ti­ zenkét napos intenzív kurzuson behatóan foglalkoznak a m ély lé lek ta n (fejlődéslélektan, lelki szerkezet, énlé­ lektan, neurotikus viselkedésform ák, pszichotikus Vi­ selkedésform ák, szexualitás és partnerség, szexuális h i­ bák, a vallásos élet fejlődése, pszichohigiénia), a be­ szélgetés vezetés (beszélgetési form ák a gyülekezeti gyakorlatban, célképzetek a beszélgetésben, a nyelv használata, lelkigondozói beszélgetés egyesekkel, p á­ rokkal, kis csoportokkal, a kazuális beszélgetések), a teológia (teológia és m élylélektan viszonya, teológia és fejlődéslélektan, a m élylélektan v allásk ritik ája a teo­ lógia világosságában, papi funkciók és rítusok az egy­ házi gyakorlatban, a lelkigondozás elh atá ro lása a ta ­ nácsadástól és pszichoterápiától), a szociológia k érd é­ seivel (a lelkész és az egyházi m unkások társad alm i helyzete és szerepe, vallásszociológiai m egfontolások, szocializációelm életek stb.). 6. A berlini evangélikus családi tanácsadó központ in tézetéb en folyó családitanácsadó-m unkatárs képzés. A központi intézet m integy százötvenöt tanácsadó-állo­ m ást fog össze. Tíz tarto m án y i egyháznak v an n ak m eg­ bízottai. akik ebben a szolgálatban állanak. A képzés k ét és fél évig ta rt. A z előgyakorlat u tá n következik az első intenzív kurzus a központi intézetben. A m ásodik évben a m á so d ik és harm adik, m ajd az utolsó félév­ ben a negyedik és ötödik intenzív kurzus következik. Az elm életi képzés súlypontja egyrészt a m élylélek­ ta n pszichoanalízis területére, m ásrészt a viselke­ dés és kom m unikációs-therápia te rü leté re esik. 7. T elefon lelkigondozó-képzés. T ipikus problém ák e m u n k aágban: lelki-szellem i zavarok (neurózisok, k ü ­ lönösen is gyakoriak a depressziók); kábítószerek prob­

lém ái, házassági és p artn e rp ro b lé m ák ; öngyilkosság­ veszély, generációs problém ák, jogi kérdések, elm a­ gányosodás, elszigetelődés, h iv atásb eli és gazdasági problém ák. A kiképzés folyam án beh ató an foglalkoz­ nak a tanácsadó beszélgetéssel: a) m i a tanácskérő problém ája, b) m ilyen viszony jelen tk ezett tanácsadó és tan ácsk érő között, c) ki vagyok én ebben a viszony­ ban, d) kicsoda a m ásik ebben a viszonyban, e) m ilyen az én együttm űködési képességem . A jó telefo n -lelk i­ gondózó képességei: érdeklődés a m ásik em ber irán t, nyitottság és készség a m eghallgatásra, tü relem a m á ­ sik em b er vélem ényével szem ben, önm agam , a m ásik és a szituáció kom olyanvétele, képesség az érzések feldolgozására, m egterhelhetőség, intelligencia, az em ­ beri problém ák sokféleségének és a segítés lehetősé­ geinek ism erete, képesség a gyors átkapcsolásra, kész­ ség a kooperációra, készség ö nm agunk k o rrig álására, elegendő idő (kb. 15 óra havonként). E rről a szolgálati ágról k ö tetünkben H elm ut Harsch tájékoztat. A kö tetet végül a N ém et P asztorális Pszichológiai T ársaság (DGfP) kiképzési tervezete és bibliográfia egészíti ki. M egszabadító lelkigondozás „Befreiende Seelsorge” (M egszabadító lelkigondozás) cím m el é rte meg negyedik k iad ását G iesen B aselben J. E. A dam s „C om petent to Counsel” c. 1970-ben A m e­ rik áb an m egjelent könyve. Előzőleg, 1976-ban „Hand­ buch fü r Seelsorge” c. lá to tt n apvilágot N ém etország­ ban A dam s m ásik könyve, a The C hristian Counselor’s M anual, USA. A dam s könyvei éles b írálatb a részesí­ tik a tan ácsad ó lelkigondozást is, a pszichoanalízist is, sőt a m a m ár egyházi gy ak o rlatb a is bevonult pszicho­ te rá p iá t is. A dam s F reu d b an is, R ogersben is a bibliai kijelen tés esküdt ellenségeit látja. M indketten úgy b e­ szélnek ugyanis az em berről, m in t ak i m eg tu d sza­ bad u ln i önm aga zsákutcájából Isten kegyelm ének se­ gítsége nélkül is. A dam s szerint a lelkigondózásnak egyetlen célja van, bűnism eretre kell segíteni a ta n ác s­ kérő em bert. A dam s élesen u ta sítja el a K. W. D ahm á ltal a já n lo tt papagáj m ódszert. A H andbuch szerint a bűn az egyetlen problém a, am ivel a lelkigondozónak küzdenie kell (99. lap). M inden lelki problém a m ögött valam i bűn lap p an g s e rre csak a Jézussal váló pozi­ tív viszony ad m egoldást. Jézussal az im ádság á lta l le­ h et pozitív viszonyba kerülni. N agyon fontos azo n b an a naponkénti bibliaolvasás is. Ilyen módon 810 h ét a la tt ren d b ejö h et a beteg. A dam s azt a h ázifelad ato t a d ja betegeinek, hogy készítsenek lis tá t életü k bűneiről. E lsősorban azokról, am elyekre még nem ny ertek bo­ csánatot. H ázasp áro k n ak ad h ató tan ács: készítsenek lis tá t azokról a dolgokról, am elyeket tu d n ak közösen végezni. Tegyenek m eg ilyet legalább egyet hetenként. A következő lelkigondozó ó rát a feladatok szám onké­ résével kell kezdeni. A legcsekélyebb ered m én y t is dicséretben kell részesíteni. H a azonban a gondozott k ib ú v ó k at keres, el kell bocsátani azzal, hogy m ajd ak k o r jelentkezzék ú jra, am ik o r a felad ato t m egol­ dotta. H a viszont m ara d ék ta la n u l m egoldotta a felad a­ tát, leh et em elni a feladatszintet. Ilym ódon lassú elő­ reh a lad á st ta p asz talh atu n k a gyógyulásban. Az egész folyam atban azonban n ek ü n k hívőknek a Szentlélek m u n k á já t kell látn u n k , am i á ltal gondozottunk Isten képére ú ju l meg. A m ikor a gondozottban ú jra Isten terem tő m u n k á ja fog tükröződni, ak k o r személyisége is m egváltozik a S zentlélek h atására, Aki a lelkigon­ dozóban m u n kálkodik s így a lelkigondozó á ltal a gon­ dozott életében is. A gondozottnak v an n ak olyan bűnei, am ely ek ért ő a felelős. É letproblém áit azonban m ag á­

311

val hozott szervi betegségek is okozhatják. A beteg­ ségek az ősbűnnel függenek össze, azonban nem m in d ­ egyik betegség vezethető vissza valam ilyen k o nkrét bűnre. Az organikus (szervi) betegségek a pszich iátria te rü le té re ta rto zn ak . A pszich iátria azonban nem a v a t­ kozhat bele a lelkigondozásra tartozó problém ákba. Egy bibliailag színvonalasan k épzett lelkigondozó A dam s vélem énye sz erin t illetékesebb tanácsadó, m int egy h itetlen pszichiáter. A dam s ko n k rét esetre h iv at­ kozik, am ikor egy hisztérikus nőszem ély egyetlen b ű n ­ b á n a tra indító p réd ik áció ra re n d b e jö tt. Ő a d ep rim ál­ ta k h a n g u latá n ak o k át is az ősbűn valóságában k ere­ si. A depresszió áldozatait bűnvallásra kell segíteni s a bűn b o csán at azonnal m egváltoztatja az em b er h a n ­ g ulatát. T ulajdonképpen a fóbia is bűn, m e rt a fóbiás em b er állandóan önm aga körül forog. É rtékelés 1. Hozzánk, m agyar refo rm átu s lelkigondozókhoz legközelebb kétségtelenül H elm ut T acke könyve és e l­ m élete áll. T acke tu lajdonképpen a thurneysen i v ona­ la t viszi tovább. A m agunk részéről keresve sem ta lá l­ h a tu n k reform átu sab b lelkigondozói célkitűzést annál, m inthogy ju tta ssu k el gondozottunkat a H eidelbergi K áté első kérdésének és feleletének csakugyan eg yet­ len vigasztalására, a K áté isten-, ön- és életszem léleté­ re. Mi is valljuk, hogy a lelkigondozás refo rm átu s é r ­ telem ben a szó szoros értelm éb en vigasztalás, sorsm a­ gyarázat, kiútkeresés, az evangélium m e g találása „az Isten előtti közös szegénység szolidaritásában.” L eh et­ séges, hogy a csoport-lelkigondozás hívei szám ára e l­ fo g ad h atatlan Tacke koncepciója. Mi, m agyar refo rm á­ tu s teológusok azonban H elm ut T acke nagy érdem ének ta rtju k a m ai lelkigondozás kako fó n iájáb an a refor­ m átus trom bita m esszire ható m egzendítését. 2. H álásak vagyunk W erner B echernek is a szép és ta rta lm a s k ötet szerkesztéséért, gondozásáért. J ó b e­ p illa n tá st n y erü n k az egyik legnagyobb szabású eu ró ­ pai lelkigondozó szolgálat, a N ém et Szövetségi K öz­ tá rsa sá g protestáns lelkigondozásának problém áib a és gyakorlatába. M eg tan u lh atju k tőlük, hogy az igazi lel­ kigondozó n em születik, hanem lesz! Hogy a lelkigon­ dozás nem csak charizm a kérdése, hanem fáradtságos tanulm ányoké, keserves, k iábrándító, sokszor könnyes önism ereté és önvizsgálaté! E soro k író ja a m ag a ré ­ széről a sok jótanács közül, am ivel B echer könyve e l­ halm oz b en n ü n k et elsősorban a „S elbsterfah ru n g ”ta n ác sát em elné ki. A gyülekezeti lelkigondozásban is, a kórházi és a telefon-lelkigondozásban is — am i id e­ h aza is m egvalósítható — az alkalm asság legfontosabb szem pontja az, m ennyire ism erjü k a valóságnak m eg­ felelően m agunkat, bűneinket, erősségeinket és gyen­ geségeinket? 3. A legtöbb kérd ő jelet A dam s elm élete veti fel ben ­ n ü n k is. Úgy tű n ik ugyanis, hogy ebben a nagyon b ib ­ liásnak látszó elm életben eg y fajta p rak ticista bibliciz­ m ussal, pietizm ussal és — s ez a legfőbb kifogásunk — m oralizm ussal v an dolgunk. A bű n n ek ilyen közép­ p o n tb a állítá sa és a m egszentelődésnek ilyen fe la d a t­ th e rá p iás kim ódolása nem lehet a S zentlélek műve. A dam snál hián y o lju k Tacke alázatát, szolidaritását, igéhez és L élekhez kötöttségét. E helyett a sikeres m e­ nedzser, a lelki ügyintéző rutinos m agabiztosságát ta ­ láljuk. Az ilyen lelkigondozás a m i refo rm átu s sze­ m ü nkben inkább tű n ik m odem m ágiának, m in t th e­ r ápiának, ill. paraklézisnek. Dr. Boross Géza

312

Ökumenizmus B ékés G ellért; R óm a 1976. 107 lap, zse b kö n y vfo rm á ­ tum , Teológiai K iskö n y vtá r III/11. A Teológiai K isk ö n y v tárat nem kell b em u tatn i o l­ vasóinknak, hiszen egyik-m ásik p éld án y a m in d en olyan p ro testán s teológus k ö n y v táráb an is m eg találh a­ tó, ak i a m ai teo ló g iatö rtén ettel lépést szeretn e ta r t a ­ ni. M inket ez a vállalkozás „Az egyház a világban” Bp. 1948. c. k ö te tre em lékeztet, am ely a m agyarorszá­ gi ökum enikus egyházak bizonyságtételét ta rtalm a zta az am szterdam i világgyűlés alkalm ából. E nnek a kö­ te tn e k az előszavában olvassuk azt az érdekes m eg­ jegyzést, hogy „a k ö zreadott tan u lm án y o k elsősorban a cikkíró sa ját, s nem a m ag y ar ökum ené, vagy a k á r feltétlen ü l v alam elyik egyház közös meggyőződését v an n a k h iv a tv a k ifejten i”. Részben ez a m agyarázata, hogy az id ézett könyvben u g y an arró l a tárg y ról két, illetv e több ta n u lm á n y t is közzétettek. A Teológiai K isk ö n y v tár m o ttó jáb an ugyanezt olvassuk: „M unka­ tá rsa i különböző teológiai irányokhoz ta rto zn ak ; m in d ­ egyik s a já t m ódszerét követi és s a já t n ézeteit fe jti ki. A szerkesztőbizottság n em törekszik a rra , hogy a kö­ zös h it egységével m egférő többféleséget elsim ítsa, h i­ szen éppen az eltérő hangok egym ást kiegészítő h a r­ m ó n iája a d ja m eg a m ai kato lik u s h ittu d o m án y hű k é­ pét.” Ezzel el is ju to ttu n k a könyvvel kapcsolatos első k érdésünkhöz: v ajon a Róm ai Egyház ökum enikus te ­ vékenysége tú lju to tt-e azon a stádium on, ahol a mi egyházaink 1948-ban v oltak? 1. H a a könyv író já t nézzük, rem énykedve lá tu n k hozzá az olvasáshoz. Eddig ugyanis az tö rtén t, hogy a szisztem atika, a h istó ria és a p ractica teológia által b ez árt három szögben levő p a rtta la n ten g ern ek te k in t­ hető ökum enika vizeire nagyon sokan kim erészked­ te k m ár. O lyanok is hozzászóltak a kérdésekhez, a k ik ­ nek nem v o lt m eg a szükséges tájékozottságuk. M ost B ékés G ellért bencésrendi áldozópap, a róm ai Szent A nzelm E gyetem dogm atika, m ajd eg y h áztan és öku­ m en ik a professzo rán ak a szem élyében végre olyan v a­ laki n y ú lt hozzá a k érdés összefoglalásához, ak in ek a szakism erete, m é rték ta rtó ta p in ta ta és nem utolsósor­ ban k itűnő stílu sa olyan könyvvel ajándékozott m eg b ennünket, am elyről — bevallom —, nem tu d ta m le­ tenni, m íg végig nem olvastam . A könyv író já v al szem ben m ost m á r az a m ásodik k érd ésü n k : Egy ilyen széles töm egek tá jék o z ta tásá ra ír t kézikönyvben m en n y ire m e rt eltávolodni a h iv a­ talos róm ai egyházi vélem énytől és a sa já t nézetét is k ifejten i? H iszen köztudott, hogy Róm ában, a S zen t­ szék á rn y é k áb an nem igen le h ete tt vo ln a olyan köny­ v ek et írn i, m in t T eilhard de Chardin, K a rl R ahner m űvei, vagy a k á r csak a H olland K atekizm us. E rre a m é rték re állítv a azt m o n d h a tju k : Békés G ellért nem újító. E gyháza hű tan ító ja, ak i egy jó kézikönyvet k í­ v án ad n i tájék o ztatásu l arra , hogy m i a m ai Róm ai Egyház állásp o n tja az ökum enikus m u n k a tö rté n e té ­ ről és jelenlegi állásáról. E zt a fela d atá t jól végezte. 2. A könyv m aga ta rta lm ila g k é t élesen elk ü lö n í­ te tt részre oszlik. Az első 55 oldalon világos és a lé­ nyeget m indig megfogó összefoglalást ad az ökum e­ n ik u s m ozgalom tö rtén etérő l. E lm o n d ja az ökum eni­ kus m u n k a k ia lak u lásá t és szervezett form ája, az Egy­ házak V ilágtanácsa m űködését. Ehhez a részhez csat­ lakozik az O rthodox E gyházak és a Róm ai Egyház á l­ lásfoglalásai az ökum enikus m ozgalom m al k apcsolat­ ban.

Idézve a II. V atikáni Z sin at ökum enikus dekrétum át, az U nitatis redintegratio-t , elism eri, hogy a nyugati egyház m egoszlása „nem m in d k ét fél em bereinek h i­ b á ja nélk ü l” tö rté n t (17). B ár hozzáteszi, hogy K irk e ­ gaard m élyre látó k ritik á ja szerint a hagyom ányos ró ­ m ai egyházi keretek en kívül a reform áció correctivum hely ett reg u lativ u m le tt ahelyett, hogy a keresztyén hagyom ány szerves foly tatásak én t ja v íto tta voln a a fen n álló egyház hibáit, úgy lé p ett fel, m in t a keresz­ ty én tan ítás, a vallási és erkölcsi élet új szabályozója. És term észetesen ez az új regulatív intézm ény nem le h ete tt egységes refo rm ált egyházzá. A m it a to vábbiak ban az ökum enikus mozgalom k i­ alak ulásáról elm ond, azt bárm elyik pro testán s ta n ­ könyvben is le le h etn e írni. H elyesen ítéli m eg a G ya­ k o rlati K eresztyénség és a H itbeli Egység m ozgalm a, te h á t a L ife and W ork és a Faith and O rder m űködé­ sét és a k ét m ozgalom d ile m m á já t: vajon elég-e az egyházak tá rsa d alm i téren folyó együttm űködése, vagy szükséges az intercom m unio is (24) ? Az EVT szerve­ zeti ism ertetésénél elk erü lte a figyelm ét, hogy a köz­ gyűlés nem „hatósága” a tagegyházaknak, a K özponti Bizottság pedig m a m á r nem 90 és a V égrehajtó B i­ zottság sem 12 tagból áll (31). M ár itt jelzi, hogy a Róm ai Egvház belénésénél az EVT-be, az alap p ro b ­ lé m át az EVT k rité riu m aiv a l m eg határozott egyház­ fogalom okozza (28). M agának az E gyházak V ilág­ ta n ác sán a k a m u n k á já t azonban „p ó to lh atatlan ”-n ak nevezi (33). A 3. és 4. pontban részletesen és pontos adatokkal felsorolja előbb az o rthodoxia tartózkodó m a g a ta rtá ­ sát. m ajd bekapcsolódását az EVT-be, u tán a a Római Egyház tilalm i időszakát és fokozatos felengedését. A kezdeti bizalm atlanság oka — szerinte — az volt, hogy a róm ai egyházi vezetők az ilyen társulásokban a v a l­ lási közöm bösség és ta n ítá sb eli relativizm us veszélyét lá ttá k (40). L assan azonban R óm ában is az „irénikus h ang” kezdett felülkerekedni, am ely a p rotestánso k ­ tól nem ..feltétel nélküli m egadást” sürgetett, hanem az egyesülés lelki feltételeit igyekezett m egterem teni (44). A döntő változást az jelentette, am ikor a felelős róm ai vezetők az EVT am szterdam i alkotm ányában felfedezték a keresztyén hitn ek azokat az alapvető ele­ m eit, am elyeket m indeddig h iányoltak a liberális p ro ­ testáns teológiában. És kim ondták, hogy akik ezt a h i­ te t v allják, azokkal a hivő keresztyénnek nem csak sza­ bad, han em kell is k eresnie az egységet (47). Az ö k u ­ m enikus m ozgalom teljes elism erése aztán a II. V a­ tik án i Z sinaton az 1964. novem ber 21-én jóváhagyott U nitatis redintegratio néven ism ert dokum entum ban tö rté n t meg. — Ezt a részt időrendi tá b lá z a t és jó iro ­ dalm i összefoglalás z á rja le. 3. A könyv m ásodik fele — am ely ért tu la jd o n k é p ­ pen m egíródott — az ökum enikus egyháztan. E nnek a résznek az a kiindulási pontja, hogy a szervezeti p ro b ­ lém áknál sokkal sürgetőbbek a hitbeli egység k érd é­ sei. Az első fejezetben ism erteti az Egyházak V ilágta­ nácsa egyháztanát. Az ökum enikus gondolkodás — é r t­ hetően — eleve kizárja, hogy az egységet „visszatérés” ú tjá n állítsák helyre. Ez an n y it jelentene, hogy az egym ástól elváltai) élő egyházaknak el kellene fogad­ niok valam elyik egyház, pl. a róm ai vagy legalább az ortodox egyház h itvallását. Az egység te h á t úgy álln a helyre, hogy a keresztyének v alam ennyien egyesülné­ nek abban az egyházban, am elyet K risztus igaz egy­ házán ak ism ernének el. Ez lenne a „feltétel nélküli m egadás” (61). A m sterdam ban azonban az ökum enikus dialógus B arth, K ároly radikalizm usa m ia tt „zsákutcába” ju ­ tott, m ivel ő élesen elválasztotta az egyház r. k. és p ro testán s fogalm át. E vansto n b an az egységnek a d i­

nam ikus értelm ezését a krisztusi üdvösség b eteljesü lé­ sének eschatológiai kettősségével a k a rtá k m egm agya­ rázni. A krisztusi, üdvösség „m ár” m egvalósult, d e „még nem ” teljesen. A Róm ai Egyház szám ára elfogadható e lső lépést Új-D elhi tette, am ik o r kim ondta, hogy „az egyház Isten a d ta és a k a rta egysége a helyi közösség­ ben lesz n yilvánvaló ezen a világon (71)”. Új-D elhi ta n ítá sa lényegében az, hogy az egyház egysége akkor válik valóra, h a a K risztusban egységes helyi közössé­ gek teljes elkötelezettséget v állaln ak egym ás irá n t és egynek v alljá k m ag u k at az egyetem es egyházzal. Ezt a té m ak ö rt szélesítették U ppsalában, am ikor, a szerző szerint a II. V aticanum h atására, az egyház k ato licitá­ sát vizsgálták. Mivel ez a katolicitás lényegében Isten aján d ék a, az egyház e kegyelm i aján d é k b irto k áb an „m ár” katolikus, d e U ppsala vélem énye szerin t — a m egosztottság je len állap o táb a n egyetlen egyház sem te k in th e ti m ag át a szó teljes értelm éb en katolikusnak. 4. Az egyház k ato licitásán ál is. nehezebb ökum enikus p roblém a az egyház „apostolisága”. Az apostoliság lé­ nyegében azt jelenti, hogy az egyház ered etéb en és fö n n állásáb an teljesen a Jézus á lta l k iv álaszto tt apos­ toloktól függ és rá ju k v a n utalv a. Az apostolok ugyanis, m in t a jézusi esem ények szem tanúi és Jézus első hívei, először részesültek a h it és m egváltás k e­ gyelm ében. De Jézus nem csak kegyelm ét ad ta nekik, h an em k ü ld etést is ad o tt a kegyelem közvetítésére. M indez nyilvánvalóan ren d k ív ü li és állandó felelős­ séget ró az egyházra. Ki a felelős az apostoli hagyo­ m ány m egőrzéséért és to v áb b ad ásáért? A postoli m i­ v olta m ia tt m inden bizonnyal az egész egyház, d e fő­ leg azok, ak ik az apostoli szolgálat hivatásos foly­ tatói az egyházban. És itt a szerző — nagyon ügye­ sen — azt p ró b á lja k im u tatn i, hogy p ro testán s részről közeledés tö rté n ik az apostolica successió róm ai ta n í­ tása felé, am ik o r idézi az EVT leuveni k o n feren ciájá­ nak a jelentéséből a következő részt: „Az a tény, hogy Jézus, aki a szó evangélium i értelm éb en az egyetlen szolgája üdvösségünknek, m aga v álaszto tt tizen k et­ tőt, hogy m egossza v elük üdvösségünk szolgálatát, az apostoli és a következő időkre is preced en st te re m te tt az egyháznak” (79). — Ez a gondolat azonban, hogy az igaz h it egyedül az apostolokig visszavezethető közvet­ len hagyom ányozáshoz v an kötve, a p ro testán s táb o ro n belül csak az anglik án o k és az északi lu th e rán u s egy­ házak körében fogadható el ellentm ondás nélkül. A többi p ro testán s egyház álta lá b a n az egyetem es papság elvét v allv a tágabb te re t biztosít a Szentléleknek, m int a hagyom ányozás m echanizm usának. 5. Az egyházi egység kérdésében a m i állásp o n tu n ­ k a t az EVT n airo b i nagygyűlésének a jelen tése fog­ la lja össze, am ely k im o n d ja: „Az egységet úgy kell te ­ kinteni, m in t az egym ással egységben élő helyi egy­ házak zsinati közösségét. Ebben a zsinati közösségben m inden helyi egyház, a többivel közösségben, b irto k á­ ban van a katolicitás teljességének, tan ú ság o t tesz az apostoli h itrő l és elism eri, hogy a tö b b i egyház is K risztus egyazon egyházához ta rto zik és a tö b b i egy­ h ázat is ugyanaz a L élek vezeti. Ezek az egyházak kö­ zösségben v an n ak egym ással, m ivel u g y anabban a k e­ resztségben részesültek és u gyanazt az eu ch arisztiát osztják m eg egym ás közt, v alam in t kölcsönösen felis­ m erik egym ás hív eit és papi szo lg álatát (81)”. — Nos, az egym ás p ap i szolgálatának ezt a kölcsönös elism e­ rését h iáb a rem éljü k évszázadok ó ta a R óm ai Egy­ háztól. A h átralev ő 18 oldalon a könyv szerzője a róm ai k a­ tolikus eg y h áztan ökum enikus elv eit fo glalja össze. És b á r a fejteg etéseit a „kato lik u s eg yháztan m eg ú ju ­ lása” c. fejezettel kezdi, lényegében sem m i ú ja t nem m ond az ökum enikus párbeszéd szám ára, am ik o r a

313

Mystici C orporis enciklika, a L um en gentium constitu ­ ció és az U nitatis red in teg ratio m eg állap ításait idézi. Igazán pozitív m egállapítása csak a következő: „Az egyház katolikus egysége m a azt követeli, hogy az egyházak — a róm ai egyház is — m e rjen ek kilépni m erőben em beri hagyom ányokhoz tap ad ó történelm i életform áikból, m e rjék elveszteni a közeli századokban k ialak u lt egyházi azonosságukat, hogy K risztusban m eg találják valódi m ivoltukat és egységük katolikus teljességét (97)”. Igen, mi is ezt várju k . Hogy Róm a is a S zentírás te­ k in télyét helyezze a szent hagyom ányok fölé. De — szerin tü n k — ép p e n ez az, am ire a Róm ai Egyház nem képes és egyes, Békés G ellérthez hasonló jószándékú tag jai ellen ére sem hajlandó. Dr. B ajusz Ferenc

Mai lelkész a holnap világában Carnegie Sam u el Calian: Today's Pastor in T om o r­ row's W orld. H aw thorn Books, N ew Y o rk 1977. 153 oldal. A lelkészképzés ügye nem csak n álu n k kerül egyre, jobban az egyházak érdeklődésének előterébe, hanem világszerte is. E nnek egyik jele, hogy a p roblém ak ö r­ rel foglalkozó szakirodalom erőteljes virágzásnak in ­ dult. A könyv író ja C. S. Calian am erikai reform átu s teológiai professzor, aki néhány éve M agyarországon is já rt. A könyv behatóan és ú jszerűen foglalkozik a jövő lelkészideáljának kérdéseivel. Újszerű az, hogy az egyháztagok, a laikusok szemszögéből is vizsgálja a té m át; hogy lá tjá k ők a lelkészeket, m ilyen v á ra d a l­ m akkal és követelm ényekkel v an n a k a jövő lelkészek iránt. A m ű figyelem be veszi azokat a különböző egy­ házi felm éréseket, am elyek az egyháztagság csökkené­ sének o k ait igyekszenek m egállapítani és ezeknek okait vizsgálják az elm últ évt ized viszonylatában. Így pl. a U nited P re sb y teria n C hurch egyik felm éréséből k id e­ rül, hogy a csökkenés okait igazában nem a m egnöve­ ked ett szabad időben, a töm egkom m unikációs eszkö­ zökben, az életszínvonal em elkedésében, a tudom ányok növekvő befolyásában vagy más, szekuláris szerveze­ tek növekvő ak tiv itá sáb a n kell keresni — am in t eze­ ket az okokat sokan ilyesm ikben keresik, hiszen ezek az okok jelen voltak m á r a negyvenes és ötvenes évek tá rsa d alm áb a n is és abb an ak k o r nem okozták a m a ta p asz talt arán y ú csökkenést. A hanyatlás igazi okai között ilyenek v an n ak : a születések szám ának csökke­ nése, változás az értékekben, sokan, különösen a fia ­ talok m aguk igyekeznek m egbirkózni a vallási és m o­ rális problém ákkal, az egyház tám ogatása nélkül. To­ v áb b á; egyháztól való elhidegülést okozhat, h a egy egy­ ház vezetősége nem képes m egnyugtató m ódon m egol­ d an i az időről időre jelentkező konfliktusokat. Ezek a felm érések a r r a is fén y t vetettek, hogy mi a titk a egyegy növekvő, gyarapodó gyülekezetnek. N övekedés ta ­ p asztalható ott, ahol jó az igehirdetés, ahol az egyház tag jai em beri m elegséget ta láln ak , ahol az egység le l­ k ülete növekedőben van és ahol a gyülekezetben szol­ gáló közösség van. T anulságos a könyvnek az a fejezete, am elyben a különféle lelkészi típ u so k at tárgyalja. Jólleh et a lel­ készek egyform a palásto t viselnek és egyform a képzést kapnak, m égis lényeges különbségek v an n ak köztük. A szerző nyolc típ u st különböztet m eg: 1. szolga-pász­ tor, 2. politikai próféta, 3. igeh irdető-tanító, 4. evange­

314

\

lizáto r-k arizm atik u s, 5. építő-fejlesztő, 6. szervező. 7. litu rg ik u s és 8. lelkigondozó típust, A szerző úgy lá t­ ja, hogy a m ai am erik ai lelkészi k a r eg y fajta herezis­ ben él, m e rt m u n k á ju k at teológiai b etájolás nélkül végzik. B ár a lelkészek m indig sietnek, m indig fá ra d ­ ta k a sok m unkától, mégis teológiai irán y ítás nélkül felkészületlenek egy olyan világban, am ely célt és r e ­ m ényt keres. M indez csak az egyház h alálá t sietteti. Hol v an n ak Isten Igéjének m agyarázói az em beri élet esem ényei között? — kérdi. A szerző trag ik u sn ak érzi. hogy sok lelkész nem tek in ti m agát teológusnak. Ism ertet egy elképzelt statisztik át, am elyben a lelkészek a r r a a kérdésre, hogy teológusnak te k in tik -e m agukat így felelnének: 31% m o n d an á: „Igaz, hogy lelkész v a ­ gyok, de bajosan leh etn e engem teológusnak nevezni.” 22%: „Igaz, hogy ta n u lta m teológiát, de v aló jáb an nem vagyok teológus.” 17%: „Testvér, biztosan n em vagyok az. É n csak egyszerű paróchus vagyok, és nem egy a könyveket b újó kollegák közül.” 8% : „Nos, egy bizo­ nyos tek in tetb en az vagyok, de engem jobban érdekel a szolgálat, m in t a teológia”. 7% : „Jo b b an szeretem , h a engem egyszerűen Tiszteletes Úrn ak szólítanak, sem hogy Tudós Teológusnak.” 5% : „N em !” 4% : „Igen, de csak akkor, am ik o r lelkésztovábbképző tan fo ly a­ m on kell részt vennem ”. 2% : „Bocsásson meg, de n e­ kem tem etési szolgálatra kell sietnem .” 1%: „Ki lehet az a p ih e n t agyú, aki ilyen k érd ést eszelt k i?” A lelkészképzés kérdéseivel foglalkozva, az író ja ­ v aso lja az egyházaknak, hogy nagyobb fontosságot tu ­ la jd o n ítsan ak a lelkészképző iskoláknak. M ert sok if­ jú, aki a lelkészi szolgálatot v álasztja életh iv atásn ak éppen ezekben az iskolákban veszti el hitét. E gyálta­ lán, hogy leh et egy gyülekezeti lelkésztől valam i ren d ­ k ív ü lit elv árn i — kérdi, am ik o r sem m i ilyesm it nem k ap o tt a felkészülés évei a la tt? Egy lelkésznek jó teo­ lógusnak kell lennie m ár a jelenben is, és fokozottabb m érték b en az kell lennie a jövőben. A lelkész a „sza­ vak késével” operáló sebész, az orvosi késsel lehet gyó­ gyítani is, de nagyobb veszedelem be is lehet dönteni v alak it. Egy lelkész, ak in ek az „operáló kése” rozs­ dás vagy életlen — bűnösnek m ondható lelkészi h iv a­ tá sá n a k g y akorlásában — á lla p ítja m eg nagyon ta­ lálóan. N éhány éve az A m erikai és K an ad ai Teológiai Is­ kolák Szövetsége felm érést készített, am elyben a rra igyekeztek v álaszt adni, hogy a laikusok és a lelké­ szek m iben lá tjá k a lelkészi szolgálat fontosságát, m it rem éln ek és v árn a k a lelkészi szolgálattól? A felm é­ rés szerin t egy fiatal lelkésztől ilyeneket v árn a k el: „Szolgáljon szem élyes elism erés n élk ü l”, „In te g rá lt sze­ m élyiség és p éldakép legyen”, „T udjon jó tanácsokat ad n i”, „Legyen közösség-építő, jó teológus és é re tt gon­ dolkodó”, „Nehéz helyzetekben is legyen nyugodt, m eg­ fo n to lt és m ásokat erősítő”, „Legyen képes elism erni h ib áit és legyen igénye a folyam atos ta n u lá s ra ”. M ind­ ezeken túl C alian professzor a jövő lelkész-m odelljét a „problém ák gyökeréig lehatoló lelkész-teológusban” látja, aki képes „Jézus K risztu s evan g éliu m át lokálisan és globálisan h ird etn i”. Egy lelkész teologizálás nélkül m indig az előző kor k u ltú rá já n a k foglya m arad. Ez az új lelkész-teológus ideál csak ak k o r fog kialakulni, ha 1. a teológus nem. fog olyan kérdésekkel vesződni, am i az „utca em b erét” nem foglalkoztatja, 2. a teológia nem csupán a h it szavakba foglalása lesz, hanem segít m egérteni ezt a hitet, 3. a teológia „k an aán i n yelvét” a m indennapok idiom á ira fo rd ítja le, 4. a teológia az élet ta p asz talata it és esem ényeit Isten re hivatkozva jelentőségteljes k eretb e tu d ja foglalni. A fen t em líte tt tém ákon kívül, de azokhoz kapcso­ lódóan sok fontos k érd ést tárgyal, m in t p éldául a nők ordinációját, a lelkészfeleségek szolgálatát, a család

szerepét a laikusoknak m int „co-pásztoroknak” szol­ g á la tá t és feladatát, de szóba kerü l a lelkészi szolgálat m ateriális oldala is. A könyv érdem e az, hogy a m ai kor egyházának egyik igen fontos, égető kérdését a lelkészk épzés ügyét vizsgálja és m egoldási jav aslato k at tesz. B ár nem tu d u n k m inden m egállapításával egyet­ érteni, a könyv mégis hasznos segítség leh et hasonló gondokkal küzdő egyházaknak. Dr. P ungur József

Birtokolni vagy lenni? Erich F rom m : To H ave or to Be? 1976, H arper & Row, N ew Y ork. 215 p. — 21 cm. (W orld P erspectives, p u b ­ lished b y R u th N anda A nshen) E. F rom m N ém etországból szárm azó, A m erikában élő pszichoanalitikus. A lélekelem zés napi gyakorlata m ellett eg yre-m ásra ír ja könyveit, ilyen cím ekkel: A szeretet m űvészete, Túl az illúziókon, A rem énység fo r­ rad alm a, Az em beri d estru k tiv itás anatóm iája, O lya­ nok lesztek, m int az Isten, és m ost legújabban: B irto ­ kolni vagy lenni? A zonnal látható, hogy a lelki kérdéseket nem a puszta tények fe ltá rá sá ra szorítkozva, hanem a helyes —nem helyes, a jó—rossz erőterébe állítv a p ró b álja megoldani. A pszichikai b ajo k m ögött erkölcsi to rzu ­ lások után kutat. L egújabb könyvében is ezt teszi, de ebben nem csak az egyes em ber, hanem az egész eu ­ rópai civilizáció diagnózisát igyekszik felállítani, s am in t látjuk, etik ai alapon. A zt m ondja, hogy k o ru n k valam ennyi világm éretű válsága m ögött, am elyet csak az európai em b er a világ­ ra zú dított (nukleáris veszély, környezet-katasztró fa stb.) az rejlik, hogy k o ru n k em bere ahelyett, hogy „lenne”, inkább „birtokolni” akar. S zerinte ui. ez a k ét létm ód az em ber a ltern atív ája. Az egyikben „az v a­ gyok, am im v a n ”, következésképpen aktivitásom a rra irányul, hogy m egkaparintsam , bekebelezzem , m ag a­ m évá tegyem a világot. A m ásikban a lét lényege m a­ g án ak a „lét”-n ek a minősége, am ely nem azonosítha­ tó m a ra d ék ta la n u l sem m ivel, am it az em b er b irto k o l­ h a t (tárgyak, vélem ény, én-kép stb.). Ebből a létm ód­ ból a term észettel, a világgal, a nem -énnel való h a r­ m ónia következik. A „birtokló” létm ód te re m te tte meg a fogyasztói tá r ­ sadalm at, ahol „a legfőbb jó ” egyenlő a m egszerezhető (m egvásárolható) legnagyobb m ennyiségű (!) élvezet­ tel. Csakhogy, m ire az ipari társad alo m b an valóban széles kö r szám ára le tt hozzáférhető a kényelm i, sőt hedonista életform a, ad d ig ra m á r az is kiderült, hogy ez ö nm agában nem oldja m eg a nagy em beri kérdések sorát, sőt eddig elképzelhetetlen új kérdések özönét v e­ ti fel. A léte értelm ét fogyasztásban látó, és valóban sok olyan eszközzel bíró XX. századi em ber, am inőt csak száz esztendeje is m ég álm o d n i sem lehetett, nem ­ hogy boldogabb lett, hanem , m ivel a „b irto k lan d ó ” ja v a k a t elő is kell állítani, m égpedig óriási m ennyiség­ ben, te h á t szükségképpen szakosodva, te h á t lélektelen részletm u n k át végezve, te h á t elidegenedve a m un k a egészének értelm étől, egyenest nyög e term elési mód ezerféle társadalm i, fizikális és léleknyom orító h a tá ­ sai m iatt. K özben a szisztém a fen n tartásáh o z szükséges te ch n o k rata m asin éria szörnye eltaposással fenyegeti glóbuszunkon m agát az em beri lé te t is. M indezért, F rom m szerint, a birtokló létm ód a felelős. S zerinte ez á th a tja valam ennyi em beri tevékenysé­

günket. O tt van a tanulásban, ha az nem több inform ációszerzésnél, és nem já r a gondolkodásm ód és az em beri alap állás form álódásával. O tt van az em lé­ kezésben, h a az nem szerves és asszociatív, hanem pusztán logikus és m echanikus. A beszélgetésben, ha az nem k ét szellem nek a közös igazságkeresés öröm é­ ben tö rtén ő egybefonódása, hanem csak a ki-ki által „b irto k o lt”, ezért szilárd és m eg in g ath atatlan vélem ény recitálása, m iközben nem az igazsághoz való közös és boldog m egérkezés a cél, hanem egym ás legyőzése, a m ásik vélem ényének m egsem m isítése. A te kin tély gya ­ korlásában, h a v alak in ek tekintélye „v an ”, azaz m eg­ követeli, hogy an n a k ta rtsák , ahelyett, hogy valóban tekintély „lenne”. A tudásban, h a csak ad o tt in fo rm á­ cióm ennyiség tárolása, de nem a felszín mögé hatoló p illantás. A vallásosságban, ha az egy sor kétségbe­ v o n h atatlan válasz fele tt racionálisan rendelkezés meg nem válaszolható kérdésekre, esetleg belépőjegy v a la ­ m ely vallási közösségbe, de nem a m indenen tú lm u ­ tató, le nem „kép”-ezhető, ki nem sa játíth ató ( = nem szabályozható) legfőbb m inőséggel való összhang. A szerelem ben, h a a n n a k célja pusztán a m ásik em ber megszerzése, birtokbavétele, am elynek m egtörténte után aztán fokozatosan beáll az unalom , és a vélt k iú t a p a rtn e re k cserélgetése, szá m u k n a k növelése lesz ahelyett, hogy legalább egy p a rtn e rt valóban szeretn e az em ber. A ztán itt van m aga a vásárlás, am inek célja nagy­ jából az első v ilágháborúig m ég a tartósság volt, az­ ó ta viszont egyre inkább az ideiglenesség lé p ett elő­ térbe. M a m ár a cél: m ih am arab b eldobni, am it m eg­ szereztünk, hogy ú jr a vásárolhassunk, m e rt igazán csak az jó, am i új. A m egvásárlás ak tu sáb an ui. afféle d ef­ lorációs kielégüléshez ju t a létét a b irtoklásban megélő em ber. E nnek legjobb p éld ája egyszersm ind szim bólu­ m a az autó. A lehetősség és a m ögötte rejlő szerezni tudó ügyesség m érték én ek jelképe. A hatalom , a stá ­ tus szim bólum a. G azdája izgatott öröm m el veszi b ir ­ tokba, de „szerelm ük” csak egy, vagy legfeljebb két évig ta rt, azu tán ism ét egy új következik, m e rt a szisz­ tém a, am ely sa já t au tó v al lá tja el a polgárt, csak így rentábilis. (From m egyik érdekes gondolata, hogy m i­ nél „passziválóbb” egy inger, an n ál g y ak rab b an kell cserélgetni, hogy érdekes m aradjon. Az „ak tiv áló ” in ­ g ereket nem kell váltogatni, hogy h atásu k fe n n m a ra d ­ jon.) From m szerint a „birtokló” létm ód korbácsolja fel a hatalom u tán i vágyat is azzal, hogy azt sugallja: egyetlen boldogság van, a kézbentartás, az uralom tá r ­ gyak, és am i m ég nagyobb élvezet, élőlények felett — azaz a birtoklás. S zerinte ezért az osztályharc, a hó­ dítás, a háborúzás m ozgatórugója is ebben rejlik, és a „tartó s béke” kilátásai m indaddig igen csekélyek, am íg a birtokló létm ód u ralm a tart. Végül m egkérdezi, hogy keresztyén-e te h á t az eu ró ­ pai civilizáció, am ely szentesíti, n o rm álisn ak sőt bol­ dogságra vezetőnek m inősíti az em b er m ohó szerzé­ si, b irto k lási és h atalo m u tán i vágyait. A válasz: nem. S h a m in d e ze k alap já n ez még nem lenne eléggé b i­ zonyított, írja, ak k o r elég a r r a gondolni, hogy száz­ m illiók lelkesedésének, cso d álatán ak és érdeklődésé­ nek k ö zéppontjában nem a p assió -játék (ez h a rm a d ­ ren d ű tu rista-látványosság), han em a m odern világverseny áll, a m indenkinél erősebb, erőszakosabb, d ia­ dalm as hőssel, aki m aga m ögött hagy m indenkit, le­ győzi őket, az an tik pogányság hódító hőseinek m in tá ­ jára. N agyjából ezt a diagnózist ad ja From m az európai civiliáció jelenlegi állásáról. E zu tán következik a „lé­ tező” mód, de ennek leírása, sajnos, ném ileg m á r el­ m osódottabb. L ényegét tek in tv e azonban ebben foglal­

315

ható össze: olyan életm ód, am elyben az aktiv itás nem csak külső cselekvés és mozgás, hanem belső történés is, ahol az em ber m agát cselekvő sz ubjektum kén t éli át. M iközben létrehoz valam it, m aga is „tö rtén ik ”, s kapcsolatban m arad azzal, am it létrehozott. Terem tő aktivitás, ahol azonban nem csak a létrehozott „term ék ” a fontos, hanem m aga a terem tő m ozzanat folyam ata és en n ek m inősége is. F rom m egy sor lélektani m ozzanat elem zésével igyekszik m egvilágítani a „létező m ód” m ibenlétét. A b ű ntudat k érdését vizsgálva pl. azt m ondja, hogy csak a b irtokló létm ódb an azonos a bű n az engedetlenség fogalm ával. A bűn = engedetlenség képlet szerinte nem az eredeti bibliai gondolat, csak a különböző te­ kintélyi rendszerek (patriarchális család, egyház, állam st.b.) te tté k kizárólagosan érvényessé, m égpedig a m a­ guk h ie ra rc h iá já n a k védelm ében. Az első b ű n előtt szerinte az ért nincs és nem is leh et m ég m eg a szé­ gyen, m e rt férfi és nő nem különálló lényként, hanem to tális unióban élik á t egym ást. Az em b eriét kezdete: a különálló, szem élyes é n tu d a t m egjelenése. Így m aga a „b ű n ” — F rom m sz erin t — nem engedetlenség, h a ­ nem disz-unió, m egbom lott egység, és ezért nem lehet, és nem is kell m egbocsátani, hanem gyógyítani kell. Csak a b irtokló létm ód szem léletében m a ra d a bűn kérd é­ se m indig egy tekintélyi rendszeren belül, és lesz m eg­ o ld h atatlan circulus vitiosus, ilyenform án; adva van egy tekintély — am ivel szem ben az em ber engedetlen lesz — am it büntetés (vagy interio rizálv a: bűntu d at) követ — am i elégtételül szolgál — s am ire m egújított enge­ delm esség következik, de csak a következő engedetlen­ ségig. A kkor m inden kezdődik elölről, és F rom m sze­ rin t ebből a z á rt körből nincs és nem is lehet kiút. A tekintélyi rendszerek fo rrá sá t pedig a pusztán n é­ h ány ezer éves patriarchális családberendezkedésben látja, am ely a „birtokló” létm ód alapesete szám ára: a férfi b irto k o lja a nőt, a nő pedig a gyerm ekeket, így az élet m inden te rü le té t előbb-utóbb ez a viszonylatrend­ szer határozza meg. Az agresszivitás lélektani m ag y arázatát is a birtokló létm ódban lá tja : H a „az vagyok, am im v a n ”, akkor tárgyaim , vélem ényem , én-képem , és egyéb „b irto ­ k aim ” elvesztésének lehetősége egzisztenciális szoron­ gást kelt bennem , írja , és ezek védelm ében nagy, sőt olykor tú l nagy erő k e t mozgósítok, a k á r tám ad o k is, hogy ezáltal m egszabaduljak gyötrő szorongásom tól. A kinek lé te biztonsága nem önm agában, hanem a b ir­ tokolt dolgaiban gyökerezik, az m indig ki van téve en ­ nek, s környezete is az ő agresszivitásának. A halálfélelem tényét így értelm ezi: a birtokló lé t­ m ódban élő em b er v alójában nem attó l fél, hogy meg kell halnia, hanem attól, hogy elveszíti, „am ije v an ” — testét, birto k o lt javait, én-jét, identitását. From m szerint m indenki an n y ira fél a haláltól, am ennyire a b irtokló létm ódban él. P edig a helyes m eghalás tu d o ­ m án y a ugyanaz, m in t a helyes életé; m inél szabad ab ­ bak vagyunk attól, am i birtokolható, főleg z á rt énsze­ rűségünktől (egoboundness), an n ál kisebb lesz benn ü n k a h aláltó l való félelem is. Az időiség (múlt, jelen, jövő) kérdésében azt vallja, hogy a szeretet, öröm, igazság-m egragadás, te h á t a „lé­ tező” m ód m ozzanatai nem az időben, hanem az „itt és m ost”-ban, a helyzet egyetlenszerűségében, m integy az „időn k ív ü l” za jla n ak le. S zerinte ez az örökkévaló­ ság, és nem a végtelenbe n y ú jto tt idő. Az „örökkévaló­ ság” az idő m inőségére, s nem a m ennyiségére v o n at­ kozik. Az ipari társa d alo m b an az idő uralk o d ik : m in ­ den p illan a to t „hasznosan” kell eltölteni, az időnek e l­ sősorban m ennyisége van, sőt ez a m ennyiség azon­ n al pénzben is kifejezhető, te h á t eladható és m egvá­

316

sáro lh ató árucikk. F rom m szerin t azok is az időben él­ nek, ak ik a b irto k ló létm ódtól m ár m egszabadultak, m ivel tisztáb an v an n ak azzal, hogy halandók, és ezért tek in tetb e veszik az idő m úlását, de nem engedik, hogy az te rro rizá lja őket. A könyv h átralev ő része tartalm azza az új em ber és az új társad alo m utópiáját, From m láto m ása szerint. E rrő l röviden csak annyit, hogy F rom m egyebek közt az A m erikában m űködő É lelm iszer és Gyógyszer B i­ zottság m in tájá ra , am ely azt h iv a to tt eldönteni, hogy m ely term ék ek károsak, és nem engedhetők a keres­ kedelem be, egy pszichológusokból (őket em líti első h e­ lyen), antropológusokból, szociológusokból, filozófusok­ ból és teológusokból álló tanácsadó bizottság létreh o ­ zását javasolja, am ely ezenkívül m agába foglalná a különböző társad alm i csoportosulások rep rezen tán sait is, és felad ata len n e a „józan fogyasztás” m ó d jain ak kidolgozása. H a egyszer (e bizottság tanácsai alapján) a fogyasztók nem h ajlan d ó k többé a régi, értelm etlen fogyasztásra, ak k o r a term elés is kénytelen lesz á ta la ­ k u ln i az új igényeknek megfelelően. T együk fel, írja, hogy az am erik ai autótulajdonosok egyötöde nem h ajlan d ó többé au tó t vásárolni, m ivel ez gazdasági szem pontból pazarlás, a környezetre néz­ ve veszélyes, pszichikailag káros, m esterkélt h atalo m ­ érzetet kelt, okot ad az irigykedésre és alk alm at az önm aguk elől való elm enekvésre. H a ez, a „fogyasztók s z trá jk ja ” egyszer m egvalósulna, ak k o r közel lennénk a term elés m egfelelő átalak u lásáh o z is, és rövidesen á ta la k u ln a az egész tá rsa d alo m is, m ivel m in d k ét „lét­ m ód” igazi elkötelezettjei csak a lakosság 10—10 szá­ zalék át teszik ki, a fen n m arad ó nagy többség igazában sehová nem tartozó, b árm ik o r b árh o v a csatlakozni kész, környezetetétől függő szem élyiségekből áll. De hogyan ju tu n k a társad alo m gondolkodásának ilyen m érvű m egváltozásáig? B uddha Négy Nemes Igazsága vezet ide: 1. F elism erni, hogy szenvedünk. 2. Felfedezni szenvedésünk okát. 3. Rádöbbenni, hogy ettől meg le h et szabadulni. 4. Elfogadni, hogy ennek érdekében m eg kell v álto ztatn i életgyakorlatunkat, s bizonyos n o rm ák a t köv etn ü n k kell. F rom m itt aztán egy fo n álra (B uddha fonalára!) fűzi M arxot és F re u ­ d ot is, akiknek, szerinte alap já b an ugyanez volt a m ódszere: tu d a to sítan i a szenvedést, a n n a k okát, és a felülkerekedés m ódját. S zerin te ezek, a „lét nagy ta ­ nítóm esterei” ugyanazt m ondják, sőt Jézus é s E ckhart m ester is. (U tóbbinál hosszan elidőzik, högy kim utassa, m en n y ire nem -teisztikus a gondolkodása). A m esterek színes k a v a lk á d jáb a n feltű n n ek m ég Epikürosz, R abbi Jo h a n n a n ben Zakkai, Spinoza és sokan mások. F rom m végül felk ín álja a m aga „v allását”, a ra d ik á ­ lis hum anizm ust, ahogyan m aga nevezi, azoknak, akik nem gyökereznek au ten tik u san egyik teisztikus v allás­ b an sem. A kik m egcsöm örlöttek a fogyasztói tá rsa d a ­ lom m asszív m aterializm usától, azoknak nem kell a teisztikus keresztyénséget választaniok — itt van az ő „v allása”, ahol a lét m inden asp ek tu sát „vallásos­ ság” h a tja át, m ondja, a m u n k átó l elkezdve a p ih en é­ sen á t a szem élyes kontaktusokig anélkül, hogy „k ü ­ lön” vallásosságra szükség lenne. A középkor m eg­ h ird e tte az Isten V árosát. Az ú jk o ri ip ari társad alm ak antitézise e rre az Em beri H aladás Városa. From m m eghirdeti a L ét V árosát, m in t szintézist a kettő fe­ lett. Ezzel a m o n d attal é r véget a könyve. * M it m o n d ju n k ezekre? nak, hogy figyelm ünkbe tusát, a „b irto k lást” és m in d já rt v álaszú t elé is többet, en n y it biztosan

Először is köszönetet F ro m m ­ idézte a lét em e k ét aspek­ a „létet”. K önyvének címe á llítja az olvasót, s Ka nem m egjegyzünk könyvéből. Jó ­

szerével ui. ez a m ű érdem i ta rta lm a : birtokolni vagy len n i? A m ennyire lehetséges, birtoklás nélkül lenni, v álaszolja F rom m. De m ilyen alapon, m ilyen erők segítségével? Mi a d ­ h a tja m eg a „lét” biztonságát, b irto k ta lan ság ra is kész belső nyugalm át, ha, am in t ezt F rom m teszi, k ik ü ­ szöbölünk m indenféle „teisztikus” alapot? H onnét fog szárm azni az élet m inden viszonylatát á th a tó derű, öröm és „vallásosság” ? Lehetséges-e, gondolkozunk tovább, gyökeres átala k u lá s az európai (vagy bárm ely) civilizációban, h a nem h atolunk le valóban a gyökerek­ hez, a szellem i-erkölcsi alapokhoz, am ik en áll m a­ ga a civilizatorikus építm ény? F rom m könyvében az a m egejtő, hogy m ajd n em az alapokig h atol: visszave­ zeti a b ajo k at egészen az etik ai szintig, itt aztán m eg­ áll, és azt m ondja, hogy ezen tú l nincsen sem m i. M int „rad ik ális h u m a n ista” az em bert tekinti végső re a litá s­ n ak — pontosan úgy, m in t az á lta la oly élesen b írá lt fogyasztói társadalom ! K irán d u lg at ugyan a teológia különböző területeire, de m in t a hétvégi tu ristá t is tú l­ ságosan cifra felszerelése á ru lja el, úgy F rom m -nál is a m űkedvelőre vall az idézett m esterek és tek intély ek túlságosan is tetszetős sora. P edig olyan biztonsággal k a n y a rítja ki belőlük az őt tám ogató érveket, elsősor­ b an az etikai norm ákat, m in t aki tökéletesen „b irto k á­ ban v a n ” a nagy világvallásoknak, és m inden je le n ­ tős gondolkodó érdem leges gondolatainak. Az etik ai n o rm ák teológiai alap ja i m á r kevésbé, tulajdonképp en eg y általán nem érdeklik: úgy gondolja, m egállnak azok a m aguk alap ja i nélkül is, pusztán önm agukban. From m könyve sikeres könyv lett. M inden te k in te t­ ben szám íth at (és szám ít is) a m odern olvasó sz ája­ ízére. A könyvpiac k o n ju n k tu rális szem pontjai d ere n ­ genek á t a buddhizm ussal való kacérkodásán (am it persze nem visz következetesen végig), és ugyanez érződik az „intézm ények” elleni divatos lázadásában is. N em m a ra d h a t kim ondatlan az a vélem ényünk sem, hogy a C supa T ekintélyből Á lló S zakértői Bizottság — b izonyára áldásos — ja v aslata i a lig h a fogják a la p ­ ja ib a n m egváltoztatni egy tá rsad alo m életm ódját. N em csak azért, m e rt e ja v aslat kétségkívül jószándékú, de elképesztően naiv, hanem azért is, m e rt végül is m in ­ den ilyesm i külső m egoldás lenne, am i csak elodázná a tá rsa d alo m b an élő szem élyiségek felnőttkorú, önálló, é re tt döntéseinek időszakát. Fejezzük be egy m egszívlelendő, az „új em b ern ek ” szánt, m agától F rom m -tól szárm azó idézettel: Being fu lly present w here one is — legyünk te lje s m é rtékb en jelen ott, ahol vagyunk. H a pszichológus valaki, akko r a pszichológiában, h a m oralista, ak k o r az erkölcs te ­ rén, h a teológus, ak k o r a h it kérdései között. M ert a szintézis, b á r m indannyiónk kötelessége, m égis csak a kivételesek, a legnagyobbak joga. P. T óth Béla

Arnold Gehlen egy lényeges tévedése „Az ember" című művében G ehlen, A rnold: A z em ber. G ondolat kiad. B udapest 1976. F ordította K is János. 620 lap. Egy pozitívum kiem elésével szeretném kezdeni: iga­ zán felem elő érzés, hogy m egfogalm azva látom azt, am it ösztönösen m á r régóta sejtek. A darw inizm us ilyen revíziója egy igazabb föltérképezését jelen th eti m ú ltunknak.

G ehlen több tudós és antropológus m u n k á já ra a la ­ pozva tudom ányos igénnyel bizonyítja, hogy az em ber nem szárm azh atik az A n tro p o id ák tó l; az em beri faj gyökerei az A ntropoidák elé n y ú ln ak vissza. Ezzel k i­ küszöböli a la m arck i-d arw in i „láncszem et” (m ajom ­ em ber), bebizonyítva a n n a k ellentm ondó és ta rth a ta t­ lan voltát. De m iközben az em b ert h elyére k ív á n ja tenni a törzsfejlődésben, téves következtetésre ju t az em ber lényegét illetően. E zt a tévedést szeretném m egvilágítani a szerző fe j­ tegetéseiből kiindulva, .am elyekben számos figyelem ­ rem éltó m egállapítás található. Az nagyon is helyénvaló felism erés, hogy az á lla t­ v ilágot egy olyan organikus — szem m el is lá th ató — specializáltság jellem zi, am elynek érvényesülése vég­ képp elkötelezi egy m eghatározott életm ódnak, k ö r­ nyezetnek. E szakosodási folyam at o k át az É let elő re­ törésén ek nagyfokú in ten zitásáb an lá tja . V alóban, ha m eg p ró b álju k g o n dolatban rep ro d u k áln i a tö rzsfejlő ­ dés m enetét, érezhetjük, hogy az Élet, m iközben nagy sebességgel tö r előre, ú jr a m eg ú jra gyorsan speciali­ zálódik, am in azt kell érten ü n k , hogy voltaképpen tö ­ kéletlenségében rögzül. A faj, am ely felb u k k an ásán ak kezdetén m ag át az É letet képviselte, azáltal, hogy a m aga nem ében tö k ély re ju t — a törzsfa „ágává” tü ­ rem k ed ik —, az evolúció egyik végterm ékévé v álik és á ta d ja h elyét a következőnek. Az em b er esetében — á llítja a szerző — ezzel szem ­ ben sem m i lá th a tó jele nincs a specializálódásnak. Az em b er nem ra b ja sem m iféle szűkreszabott életm ód­ n ak vagy ég h ajlati egységnek. Az ok: az em b ern ek si­ kerü l valam ily en m ódon lassítan i az É let intenzitását, és így a faj m egóvja m agát a szervi szakosodástól, úgyszólván „em brionális állap o to k at rögzít”. L ássunk egy p éld át: a fia ta l m ajom m arad an d ó fogai m á r a m ásodik életéven belül kinőnek, m íg az em b er eseté­ ben a 6—7. évben k erü l e rre sor. A fen tiek élettan i szem pontból a z t jelentik, hogy az állatv ilág idegrendszere le te rh e lt a kényszerű életm ód m iatt, az em b er viszont sp ecializálatlansága rév én n yi­ to tt a k örnyezet ingereire, és szabad v álasztása van a r ­ r a nézve, hogy m ilyen környezeti h a tá sra reagál. Jól m űködő fiziológiai m echanizm usai m integy állan d ó an teherm entesítik. G ehlen te h á t azt állítja, hogy az em b er nem spe­ cializált lény, s ez/ életm űvének ta lá n legnagyobb té ­ vedése. B eleesik ab b a a nagy h ib á b a — am i a bioló­ gusokat sokszor jellem zi —, hogy a végtagok, csonto­ zatok, fogak vizsgálásával „paleontológia i m ú ltb a” ré ­ vedezik, és h a azu tán előrepillant, a k k o r a „m agától értetődő” is szenzációs végkövetkeztetésre sark allja. T eilhard de Chardin m o n d ja: van az élet tö rzsfá­ já n a k egy sokkal egyetem esebb v onása annál, hogy m ik én t változik a fajo k n a k pl. a csontozata vagy egyéb külső jellem vonása. Ez pedig a k om plexitás—tu d a t­ tengely elve, am elynek alk alm azásáv al az a tö rv én y szerűség figyelhető meg, hogy az élet m inél inkább szerveződik a n y a g át te k in tv e (kom plexitás), an n á l „ tu ­ d ato sab b ”, azaz tökéletesebb idegrendszerű lesz. Ezt figyelem bevéve az állatv ilá g vizsg álata közelebb visz b en n ü n k e t a lényeghez. M ert b á r az egyes fajo k zsák­ u tc áb a ju tn a k (a tö rzsfán ak az ágaivá türem kednek), d e lá tn i engedik az É let előretörésének előbb em lített k ét jelét, am elynek ráa d ásu l m ég organikus bélyege is v an az agy fejlődése. H a te h á t az É letet m indig „tu d a­ ti foka” m inősíti, és en n ek m ateriális letétem ényese is v an (az agy), ak k o r G ehlennel ellen tétb en azt kell á l­ lítan u n k , hogy az em b er is specializálódott, m égpedig ag y ra specializálódott lény, attó l a tö rtén elm i p illa n a t­ tól kezdve, am ik o r ö n tu d a tra ébredt.

317

Á llításom nem kív án meg egy sor tudom ányos tényt, elég ha belegondolunk az E m berbe és m agunkba. G on­ doljuk csak végig: a specializálódás azt jelenti, hogy valam i tökéletlenségében rögzül. É rdekes m ódon az em beriség ö n tu d a tán a k h ajn alá n m egjelenik a bűn, je ­ lezve tökéletlenségét. S hogy ebben a tökéletlenségé­ ben végérvényesen rögzülni látszik, azt mi sem jelzi bizonyosabban, m in t az, hogy erkölcsileg a m ai napig fejlődésképtelennek látszik. Évezredes erkölcsi p ro b ­ lém ákkal küszködik az em beriség anélkül, hogy lehető­ sége m utatkozna a veleszületett irigység, féltékenység stb. felszám olására. H a a fentieket elfogadjuk, be kell látnunk, hogy az em beri faj a m aga specializálódásával le té rt az egye­ nes útról, helyet ad o tt az isteni Szem élynek, hogy az az anyagba m erülve továbblendítse az Evolúciót, am i az É letnek csodálatos p ersp e k tív á ját v illa n tja fel. Most — m iu tán m eghatároztuk az em beri faj helyét az É let tö rzsfá ján — p ró b álju k meg lehetőségeit fel­ vázolni. T e ilh a rd -t is foglalkoztatja az a kérdés, hogy az em ­ b er m intt faj fejlődik-e biológiailag, vagy lezárta az anyag szerveződésének ú tjá t véglegesen. Ügy véli, s ez nagyon m egokoltnak látszik, hogy az em beriség organikusan nem fejlődik, hacsak azt nem fogjuk fel az anyag fejlődésének, hogy az agy szerkezete lehető­ vé teszi a m indenkori utódoknak egy olyan képessé­ gét, hogy koruk szellem i színvonalát „0-nak te k in tv e”, arró l m indig m agasabbra lendüljenek. A tu d a t em e fejlődése, és tanítással, neveléssel tö r­ ténő fejleszthetősége m ég nagyobb árnyékot vet az erkölcsi origóra, ahová az em b er m inden oktatás és nevelés ellenébe (folyton) ú jr a m eg ú jra visszazuhan. V alószínűleg m eg fejthetek ennek az erkölcsi stag ­ nálásn ak a biofizikai és biokém iai összetevői, am elyek m ajd az orvostudom ány előtt felv illan tják a küzdő­ te re t az em berben az em ber ellen az em b erért; de vég­ ső soron m egoldást nem hozhatnak, m e rt anyagi m i­ v o ltu n k felo ld h atatlan u l m egkötöz és m eghatároz b en ­ nünket. S m ost érth e tü n k meg v alam it igazán: az isteni K i­ jelentés szerepét ebben a nagy összefüggésben és h e­ lyét a mi életünkben. M egérthetjük a S zentírást, m int az em beriség erkölcsi m ibenlétének deklarációját. A fen tiek u tá n b eláth atju k , hogy az em beri erkölcstelen­ ség te tte an n ak idején szükségessé, és teszi m a is idő­ szerűvé, a B iblia üzenetét. Nem keletkezett m ég egy ilyen reális alkotás, am ely az em b errel en n y ire őszin­ tén számol. Kiss K atalin

Szeged reneszánszkori műveltsége Szeged egzisztenciális a la p já t az Erdélyből ősidők óta vízi úton ideszállított só te re m te tte meg. E rre nem kisebb kutató, m in t T. M om m sen, a neves ném et a r ­ cheológus m u ta to tt rá először. A gazdag m últú város tö rté n eté t m ég a századfordulón négy testes kötetben m egírta R eizner János, de Szeged m ú ltja m ég m a is sok titk o t rejteget. B álint S ándor a város m ú ltján ak egy nagyon érdekes szakaszát vizsgálja, az 1444-es sze­ gedi békétől az 1552-es „szegedi veszedelem ig” terjed ő időszakban. A könyv legnagyobb értéke abb an van, hogy a rá n k m á ra d t em lékekből a város középkor-végi tá rsa d alm án a k főbb esem ényeit és m űveltségi helyze­ tét ism erjü k meg.

318

Egy érdekes visszatekintéssel kezdődik a könyv, m elyben az író, aki a m ai etn o g ráfiai k u ta tás egyik legjelesebb m estere, a rá n k m a ra d t adatokból szem lé­ letes képet rajzo l a h a jd a n v o lt szegedi polgárok éle­ téről. A város pénzverőhelyéről és a sókereskedelem adataib ó l fö lép ített fejezetben a város egész tá rsa d a ­ lo m tö rtén ete kibontakozik előttünk. Ebben nagyon sok egyháztörténeti adalékot is ta lálh atu n k . Szeged közép­ kori v irág zásán ak a jo h a n n itá k és a bencések voltak a haszonélvezői. A v áro sb an virágzó S zent Miklós és Szent D em eter kultusz feltárása, sajátos egyh áztö rté­ neti összefüggéseinek b em u tatása p éldaadó m inden középkori egyháztörténettel foglalkozó szám ára. Külön fejezetben dolgozza fel a szerző a szegedi kolostori m űveltséggel kapcsolatban rá n k m a ra d t adatokat. A városban a középkor so rán három kolostor is m űkö­ dött. A dom inikánusok Szent M iklós kolostorát 1318ban alap íto ttá k a Felsővárosban. A rend sokat te tt a városlakók h itéletén ek ápolásáért, az úgynevezett „ró ­ zsafüzér ájtato sság ” népszerűsítéséért. A Szent Erzsébet kolostor a m arián u s rend tarto m án y h o z tartozó feren ­ ceseké volt. Az obszerváns ferencesek H avi Boldog­ asszony tiszteletére szentelt kolostora az A lsóvárosban a legutóbbi időkig fen n állt. A török hódoltság idején p á ra tla n anyanyelvi és k u ltú rtö rté n eti m issziót töltött be. B álin t S án d o r széles körű fo rrá sk u ta tá sra épülő m u n k á ja alap já n sok új ad ato t tu d h a tu n k meg a fe­ rences obszerveneia m agyarországi tö rtén etérő l. Ez a szerzetesi rend h azán k b an a görög skizm a, de főleg a bogum il vagy p atarén u s eretnekség ellen a k a rta föl­ v enni a harcot. A p rédikáció és a pasztoráció h an g ­ súlyozásával igyekezett elérn i a töm egeket és ugyan­ ak k o r nagy gondot fo rd íto tt az anyanyelv tu d ato s föl­ k aro lására. K ésőbb a husziták üldözésében is jelentős szerepet töltöttek be. B álin t S án d o r k u ta tásai alap ján azt is tudjuk, hogy a huszitizm usnak Szegeden je le n ­ tős bázisa volt. Érdekes, hogy az A lsóvárosban Je le n ­ leg is él a „H uszta” családnév, am i a huszita szó szár­ m azéka. A XV—XVI. század fo rdulóján az eretnek-veszély m ellett ú jab b veszélyek is fenyegettek. A legfontosabb ezek közül a török. E nnek ism ét egy nagyon fontos egyháztörténeti h atása is van. Az egyre jo b b an terjesz­ kedő O szm án B irodalom halálos veszedelm et je len tett a keleti keresztyénség szám ára és előtérbe állíto tta a nyugati és a keleti egyházak egyesülését, az egységes k eresztyén tá b o r kialak ítását, a félhold rém e ellen. U gyanakkor súlyos társad alm i gondok is jelentkeztek. E nnek a több frontszakaszon is kibontakozó küzdelem ­ n ek v o ltak h arco s k atonái az obszerváns ferencesek és köztük is jelesk ed ett M árkiai Ja k ab a pápai in ­ quizitor, ak i a hagyom ány szerin t Szegeden is m eg­ for d u lt és gótikus jellegű, h áncsfonatú székét m a is úgy őrzi az alsóvárosi kolostor, m int am i Ja k a b te st­ v éré volt. A ren d m ásik jelen tő s személye, K apisztrán Ján o s is többször já rt Szegeden. B álin t S án d o r k u ta ­ tásai sokoldalú m agyarázatot ad n ak a r r a a tényre, hogy Szeged az ért volt a ferences obszervencia egyik legrégebbi és legjelentősebb m agyarországi bázisa, m i­ vel a város plebejusi rétegének harci tü zét szerémségi szelek is szították. A szegedi „csellérek”, vagyis a só­ hajósok és a szőlőbirtokos borkereskedők, a „kom po­ lá ro k ” előtt nem volt ism eretlen a Szerém ség laikus eszm éktől forrongó világa. A délvidéki h u szita m oz­ galom fő fészkével élénk kereskedelm i és társad alm i kapcsolatok k ö tö tték össze a várost. U gyancsak régi és nagyon m ély bogum il h atások éltek a városban: A szegedi folklórban, különösen pedig a m ú lt század­ ban m ég elevenen élő kozm ikus m ondavilágban, m e­ lyet K á lm á n y L ajos g y ű jtö tt össze, nem nehéz k im u ­

tatn i a bogum il ihletettséget. E nnek részletes és re n d ­ kívül érdekes elem zését a d ja a könyv. Az elm on d o tta­ k at m ás oldalról v ilá g ítja m eg az alsóvárosi kolostor k ö n y v tá rá n ak vizsgálata. A k ö n y v tár legrégebbi állo ­ m án y án ak ism eretében feltáru l a reform áció elő tti Szeged hitvilága. T öbbek között kiderül, hogy a re ­ form áció elő tt is közbeszéd, sőt d isp u ta tárg y a leh etett a gyónás értelm ezése, a Szegeden fe n n m a ra d t G u ileri­ ni kódex tá jé k o z ta t a S zentírás értelm ezésének le h et­ séges m ódozatairól. A fe n n m a ra d t szövegem lékekből is elénk tá ru l az a harcos, bibliaforgató készség, am i az eljövendő protestantizm usban virágzik m ajd ki. E r­ re a szellem re u ta l az is, hogy a k ö n y v tá r legrégebbi anyagában számos szentírás-kiadással, -k éz ira tta l ta ­ lálkozunk. Sok szentírás-m agyarázatot és -k ézirato t is m egőrzött az ősi könyvtár. Jelentős a régi m agyar anyag is. A ferences obszervencia kezdem ényezte első­ nek a m ag y ar irodalom tudatos m űvelését. E nnek a nők és a laikusok lelkigondozása szem pontjából volt jelentős szerepe. B álint S ándor sorban b em u tatja köny­ vében a szegedi szárm azású m agyar kéziratokat, az A por-, a L ányi-, a Pozsonyi- és a Szegedi-kódexet. A könyv legérdekesebb szakaszai azok, m elyekben a késő középkori laikus m ozgalm ak tö rtén eti v o n at­ kozású a d a ta it tá rja fel a szerző. A szegedi ap ácák S zentlélek-m onostora különösen a m agyarországi b e­ gina m ozgalom tö rtén ete szem pontjából jelentős. A sze­ gedi kolostori m űveltség felvázolása után az egyetem i és literátu s m űveltség elem eit tá rja fel B álint. 1412től 1601-ig so rra veszi a Szegedről szárm azó egyetem i h allg ató k at és az ism ertebbeknek rövid pályaképét is közli. A nagyon érdekes lista meggyőz arról, hogy a többi városokat tú lszárn y alta Szeged a középkor v é­ gén a m űveltségre éhes fiatalok egyetem re küldésé­ ben. E zt a képet a literátu s-v ilág m egelevenítése te ­ szi teljessé, am i ism ét egy szorgos m unkával össze­ állíto tt adatgyűjtem ény azokról, akik a középkor v é­ gén ta n u lt em berekké lettek a város szülöttei közül. A könyv befejező fejezete Szeged reform ációjával fog­ lalkozik. Az új hit 1540 tá játó l ta lá l visszhangra a v á ­ rosban. E nnek előkészítésében a ferences obszerven­ ciának éppen úgy szerepe volt m in t a délvidéki h u ­ szita hatásoknak. De a krakkói egyetem erazm ista szellem e is segítette az új h it terjedését. Ezt a szépen induló folyam atot, Szeged virágzó életét a török vesze­ delem árn y ék o lta be. A város 1552-ben ju to tt végleg a török kezére. E zután indult m eg a város polgárain ak nagy diaszpórája. B álint S ándor k u tatásai ide is el­ k ísérik a régen volt szegedieket. Debrecen, Kassa, N agyszom bat és K olozsvár diaszpóráit vizsgálja a jel es szerző. A könyv függelékében három érdekes dokum en tu ­ m ot találunk. Az első „Szegediek K apisztrán sírjánál (1459—1465)” cím en a K ap isztrán Jánoshoz fűződő, sze­ gedi ered etű csodatörténetekkel ism ertet meg. A m ásik jeles dokum entum három 1510-ből való pestisűző sze­ gedi im ádság, végül a som lóvásárhelyi apácakolostor ingóságainak lel tá rá t találju k a kötetben, m ely 1597ben készült. A könyvet gazdag jegyzetanyag és gondosan össze­ á llíto tt névm utató kíséri. Meggyőződésünk, hogy a könyv nagyban hozzájárul a m agyarországi refo rm á­ ció előzm ényeinek jobb m egértéséhez és an n a k a k é r­ désnek tisztázásához, hogy hogyan függ össze a bogu­ m ilok eretneksége, a husziták m ozgalm a a kolostorok­ b an m egfogamzó reform törekvések a m agyarországi reform áció kibontakozódásával. Szigeti Jenő

Kétféle alaposság G. FO H RER—H. W. H O FFM AN N — Fr. H U BER— L. M A R K E R T —G. W A N K E , Exegese des A lte n T esta­ m ents, H eidelberg 1973 (U ni-T aschenbücher 267) 229 old. — H. CONZEL M A N N —A. L IN D E M A N N , A rb eits­ buch zu m N euen T estam ent, T übingen 1975 (U n i-T a ­ schenbücher 52) 440 old. A „ném et alaposság” fogalom, m elyet m indannyian jól ism erünk. A n ém et teológusok alapossága elsősor­ b an az exegézisben látható. De hogy alaposság és a la ­ posság között m ilyen különbség lehet, azt a fen ti két, té m á já t tek in tv e egym áshoz közelálló könyv igazol­ hatja. M indkettő az exegézissel foglalkozik, az egyik az ó-, a m ásik az újszövetségi exegézishez a k a r az egyetem i h allg ató k n ak segítséget n y ú jtan i, illetv e őket ezzel a tu dom ánnyal m egism ertetni. Az ószövetségi exegézissel foglalkozó könyvet az öt szerző úgy írta, hogy egy-egy fejezetet önállóan dol­ goztak föl. Az újszövetségi segédkönyvet k etten együtt készítették. A cím ben találh ató m egjelölést (A rbeits­ buch) nem lehet szószerint lefordítani, m e rt a „m u n k a­ könyv” szó n álu n k m ást jelent. A két könyv közti k ü ­ lönbséget az eltérő oldalszám m ellett m á r a tartalo m jegyzék is előre sejteti. Az ószövetségi exegézissel foglalkozó könyv „m in d ­ össze” négy fejezetre oszlik: 1. Bevezetés és alap v e­ tés; 2. M ódszerek; 3. M agyarázat (In te rp retatio n ); 4. G yakorlati ú tm u tatás. A 2. fejezetben a különféle m ód­ szerek részletes ism ertetését találju k . T extuskritika, irodalom kritika, nyelvi analízis, form a- és m ű fa jk riti­ ka, m otívum - és hagy o m án y k ritik a (T raditionskritik), hagyom ányozási, összeállítási és szerkesztési, v alam in t a keletkezési idő és a szerzőség kérdései (Ü berliefe­ ru n g sk ritik , K om positions- und R edaktionskritik, Zeit und V erfasserfrage). Az egyes szakaszok (p arag rafu ­ sok) á ltaláb a n h áro m fő részből álln ak (és azon belül m ég szám talan bekezdésből) : I. K érdésfelvetés, II. Módszer, III. E redm ény. K ülönösen a 2. fejezet olyan ap rólékosan kidolgozott, hogy az olvasó úgy érzi, el­ vész a tengernyi m ódszer között. A 4. fejezet p éldát ad egy tudom ányos exegézis elkészítéséhez: a Gén 28,10—22 tizenhárom versének feldolgozása ö tven ol­ d a lt vesz igénybe. M aga az egész könyv, de különösen a n n a k m ódszertani része olyan ijesztően m agas m é r­ cét állít az olvasó elé, hogy benne, nem csak a te lje­ síthetőség iránt, de az ilyen aprólékos exegézis e re d ­ m ényeivel szem ben is kétségek tám ad n ak . T alálóan jegyezte meg a könyv egyik ism ertető je: „Az exegézis úgy jelenik m eg m in t anatóm ia, m in t a tex tu s patoló­ giája. ,Él’ még a te x tu s az ilyen ,kezelés’ u tá n és való ­ ban m eg értették az t? !” — teszi fel a k érd ést kissé k e­ serűen. (ThLZ 100. 1975/12, 900.) Ezzel szem ben a m ásik könyv 5 része, 70 fejezete (paragrafusa) k o rán tsem ijesztő. Egy egészen m ásfajta alaposság bizonyítéka ez. Az első rész m ódszertan. Á ttek in tést ad az újszövet­ ségi tudom ányokról, a segédeszközökről, az Ú jszövet­ ség nyelvéről, szövegéről, irodalm i m űfajairól, a szi­ noptikus kérdésről, azok fo rm atö rtén eti és szerkesztés­ tö rén e ti vizsgálatáról. A m ásodik részben az újszövet­ ségi k o rtö rtén et, az őskeresztyénséget körülvevő világ, a hellénizm us és a róm ai birodalom , a júdaizm us, a fi­ lozófiai iskolák és a gnózis ism ertetését k ap ja kézbe az olvasó, egyszerűen és világosan! A h arm a d ik rész az újszövetségi irato k bevezetéstani kérdéseit tá rg y a l­ ja, függelékben hozva az apostoli aty ák iratait. A ne­ gyedik rész a Jézus szem élyéhez kapcsolódó k érd ése­ ket és kutatási p ro b lém ák at veszi sorra. Az ötödik

319

rész az őskeresztyénség tö rté n eté t és an n ak kérdéseit ism erteti. E nnyiből is lá th ató a kétféle alaposság közti k ü lö n b ­ ség. Míg a m ásiknál fárasztó az „ex k a te d ra ” k ije le n ­ tések tömege, am ikor a sze rzők m indennek végére já r ­ va és m egalapozottnak látszó érvekkel bizonyítják, hogy c sak úgy és nem m ásképpen lehet szakszerűen exegetálni; addig az újszövetségi segédkönyvnél az egészre irányuló figyelem alapossága öröm m el rag a d ­ ja m agával az olvasót. Érezhető, hogy „bevezetni” ak a rn a k valam ibe és nem kioktatni. Ez persze egyéni vélem ény is lehet. De hogy tévedés-e, vagy igaz, köny­ nyen ellenőrizhető: el kell olvasni. Aki hozzákezd nem fogja m egbánni, m ert egy-egy m agyarázó részlet u tán feladatok is találhatók. (Ezért fo rd ítan á m szívesen az A rbeitsbuch szót a cím ben m u n k a fü z e t-nek , gondolva gyerm ekeink felad ato k at is tartalm a zó iskolai m u n k a­ füzeteire, h a ez a 440 oldal nem tiltakozn a a fü z e t m egjelölés ellen.) Ezek a feladatok együttm u n k álk o ­ d ásra csábítják az olvasót. Tegez Lajos

A hajdúböszörményi temetők költészete D ankó Im re; K lny. a H ajdúsági M úzeum É vkö n yve II. Szerk. B encsik János. H ajdúböszörm ény 1975. 285— 294. I. A z utóbbi évtizedekben sokat és sokan foglalkoztak és foglalkoznak a tem etők m űvészetével, m űvelődéstörténeti érdekességeikkel (Solym ossy Sándor, L ajta Béla, ifj. K odolányi János, K ö vér Sándor, M orvay P é ­ ter, N agy Dezső stb.). E tan u lm án y a hajdúböszörm é­ nyi tem etési szokásokból csak a tem etők költészetét szedi ujjhegyre. D ankó Im re, a debreceni Déri M úzeum igazgatója a hajdúböszörm ényi sírjelek rő l sok verset, versszerű m ondást, frá zist gyű jtö tt össze. G yűjtem énye alap já n a fejfákon o lvasható rím ek et öt csoportba sorolta. 1. A „fájdalom — sírh alo m ” rím re épülő versek, m ondókák. 2. „M egállunk sírod fe le tt” bevezetéssel kezdődő v e r­ sek. Ezekben a zá ró áldásm ondás-jelleg dom borodik ki. 3. A v áratlan , h irtelen jövő, halál tényére utaló rí­ mek. E zeket eredetileg az öngyilkosok, vagy tra g ik u ­ san elh u n y tak sírj eleire vésték. Ma m á r általán o s a használatuk. 4. E gy-két szóra, m ondásra visszavezethető versek: pl. szerettelek, siratu n k , rem ényünk stb. 5. A valóságos versek csoportja. H osszabbak, több gondolatot fejeznek ki, fejlette b b verselési készségre

320

u taln ak , m in t az előző négy csoportba tartozók. A m ű­ költészet elem ei is fellelhetők bennük. Ezek a sírv ersek arán y lag kevés alap m o tív u m ra ép í­ tenek, sok a variáció. R észben biblikus, részben a lk a l­ mi jellegű szólam ok ta lálh ató k bennük. M indig a sze­ m élyi ad a to k a la tt olvashatók. K öszönet illesse a Szer­ zőt azért, hogy tan u lm á n y áv a l a tem etők költészetére irán y íto tta figyelm ünket. L en ke y István

„Ez a táj tanított szeretni a hazát...’ 1976-ban ü n n ep elte a k arcagi G áb o r Á ron gim názium és egészségügyi szakközépiskola fen n állásán ak 300. év ­ fo rdulóját. E rre az alk alo m ra nagyon ízléses jubileum i évkönyvet jelen tettek meg. A beköszöntők u tá n az is­ kola névadójáról, G ábor Á ronról olv ash atu n k hosszabb tan u lm án y t, m elyből m egtudjuk, hogy 1950-ben v ette fel e nevet az iskola. B a jkó M átyás tollából rövid összefoglalást o lv ash a­ tu n k a karcagi középfokú (gim názium i) o k tatás tö rté ­ netéről. Ez az iskola gazdag hagyom ányokat őriz m ú lt­ já b a n — á lla p ítja m eg —, jelenében széles o k tató ­ nevelő m u n k á t végez és így te k in t a jövőre. A ta n u l­ m ány három nagy korszakot különböztet m eg: a k ibon­ takozás k o ra (1676—1855); a m egerősödés ideje (1855— 1945); a dem okratizálódás és a szocialista fejlődés k o r­ szaka (1945—). A ta n u lm á n y az ad o tt lehetőségeken belül nagyon részletesen tá rg y a lja a debreceni K ollé­ gium és a karcagi p a rtik u la kapcsolatát és kitűnő együttm űködését. H angoztatja, hogy ez az iskola szer­ vezeti fo rm á já b an és tan u lm án y i rendszerében haso n ­ lít az anyaiskolához. 1907/8. tanévben kap nyilvánossá­ gi jogot és enn ek elérésében nagy szerepe volt a n e­ velőtestületnek, a karcagi egyházközségnek és nem utolsósorban azoknak a szülőknek, ak ik erejü k ö n felül is v állaltak áldozatot az iskoláért. A h arm ad ik k o r­ szakban előbb k ia la k u lta k az oktatás-nevelés szocialis­ ta vonásai, m ajd ezeknek az elm élyítése következik, ez az iskola m ai élete. A szakközépiskola k ialak u lásáró l, a diákotthonokról (ref. in tern átu s, népi kollégium , állam i diákotthon, a m ai kollégium ) o lv ash atu n k átfogó tan u lm án y o k at. „Ö reg” d iákok visszaem lékezései következnek, m ajd a m ai k ró n ik a: az iskola ju b ileu m i évének k rónikája. Végül a so rt a 300. tan év fényképei zárják. (A K a r­ cagi G áb o r Á ron G im názium és Egészségügyi Szakkö­ zépiskola ju b ileu m i évkönyve az iskola fen n állásán ak 300. évében. Szerk. Szalai Istvánné. 1976. 146. l.) —

y —n

INHALT DER NUMMER 9-10. 1978

CONTENTS OF NOS 9-10. 1978

STU D IEN : Dr. K ároly T óth: „Selig sind die F ried ­ fertigen, denn sie w erd en G ottes K in d er heissen” — Dr. E lem ér Kocsis: Ökum enische Christologie. D ie re ­ fo rm ierte A nnäherung d er Frage. — Dr. Sándor S za th ­ m áry: N eue R ichtungen in der C hristologie m it beson­ d e re r R ücksicht auf die ekklesiologischen A spekte II. — Dr. János Pásztor: Das L eben d er G em einden u n d der D ienst der K irche in d en B riefen des P au lu s — Dr. Im re Jánossy: „Das christliche L eben”. G edanken beim L esen des d ritte n B andes d er K irchendogm atik von K arl B a rth — József Barcza: D ie prinzip iellen G ru n d ­ lagen der religiösen Tolarenz in d e r ungarisch en p ro ­ testantischen Theologie im XVII. Ja h rh u n d e rt — Béla Takács: T aufgefässe der refo rm ierten G em einden im X V II—X V III. Ja h rh u n d e rt. W ELTRUNDSCHAU: B ertalan Tam ás: Agon ia C hris­ tiana. HEIM ATRUNDSCHAU: Dr. Sándor Ladányi: Jenő Zoványi 1865—1958 — Dr. Tibor Fabiny: U nlängst ge­ funde B ildw erke von Istv án Ferenczy im L u th erisch en M useum. K U LTURELLE CH RONIK: L ászló Zay: D ie B ilder eines Konzerts. BÜCHERRUNDSCHAU: P red ig ten fü r d en Frieden (Lajos Tóth) — E in kleines biblisches L exikon (Dr. K á l­ m án Tóth.) — N euere B ücher in d er Seelsorge (Dr. G é­ za Boross) — G ellért Békés: Ökum enism us (Dr. Ferenc B ajusz) — C. S. C alian: Today’s P asto r in T om orrow ’s W orld (Dr. József Pungur) — A rnold G ehlen: Der M ensch (K atalin K iss) — S ándor B álint: Die K u ltu r der S tad t Szeged im Z eitalter d er R enaissance (Jenő Szigeti) — Z w eierlei G ründlichkeit (Lajos Tegez) — Die Poesie des F riedhofs in H ajdúböszörm ény (Istvá n L enkey)

STUDIES: Dr. K ároly Tóth: „Blessed A re th e P eace­ m ak ers: for T hey S hall Be Called th e C hildren of G od” — Dr. E lem ér Kocsis: Ecum enical Christology. T he R eform ed A pproach of th e Q uestion — Dr. Sándor S za th m á ry: N ew T rends in Christology, w ith Special R espect to Ecclesiological A spects II — Dr. János P ász­ tor: T he L ife of th e Congregations and th e M inistry of th e C hurch in th e P au lin e Epistles — Dr. Im re Já ­ nossy: „C hristian L ife”. T houghts on R eading th e L ast Volum e of K arl B a rth ’s C hurch Dogmatics — József Barcza: P rin cip les of Religious T olarence in th e X V IIth C entury H u n g arian P ro te sta n t Theology — Béla T a ­ kács: C hristening Cups an d B asins of R eform ed C h u r­ ches in th e X V II—X V IIIth Centuries. WORLD REVIEW : B ertalan Tam ás: Agon ia C h ris­ tiana. HOME REVIEW : Dr. Sándor L adányi: Je n ő Zoványi 1865—1958 — Dr. Tibor F abiny: N ew ly F ound S culp­ tu res by Istv án F erenczy in th e L u th e ra n M useum. CULTURAL CHRONICLE: László Z ay: T h e P ictures of a Concert. REVIEW OF BOOKS: P red ig ten fü r den F rieden (L a­ jos Tóth) — A Sm all B iblical Encyclopedia (Dr. K á l­ m á n Tóth) — R ecent Books on P asto ral C are (Dr. Géza Boross) — G ellért Békés: Ecum enism (Dr. Ferenc B a­ jusz) — C. S. C alian: Today’s P asto r in T om orrow ’s W orld (Dr. József Pungur) — A rnold G ehlen: M an (K atalin K iss) — S ándor B álin t: T he C u ltu re of the Tow n Szeged in th e Age of th e R enaissance (Jenő S zi­ geti) — T w o S orts of T horoughness (Lajos Tegez) — T he Poesy of th e H ajdúböszörm ény C em etery (Istvá n L en key)

Kettős szám, ára; 42,— Ft

A REFORMÁTUS SAJTÓOSZTÁLY KIADVÁNYAI: M ost je le n t m eg: J. B right: Izrael tö rté n ete (dr. Dom já n Ján o s fordításában) A Confessio 1978/3. szám a

137,— 25,—

Újdonságaink: B ibliai kom m entár (teljes) egybekötve Többszínnyom ású m űvészi levelezőlap 2,60, 2 és 4,80 F t-os árb a n Színes, m űvészi, összehajtott karácsonyi lapok b o ríték k al

701,— 5,—

Továbbra is kaphatók: Csomasz T óth K álm án: A reform átus gyülekezeti éneklés (Hymnológia) fűzve 80,— Ft, kötve 100,— T árgym utató az énekeskönyvhöz 5,— T árgym utató a H eidelbergi K átéhoz 5,— A H eidelbergi K áté 400. évfordulójának ünnepsége D ebrecenben 6,— B uliinger H en rik levele a m agyarországi egyházakhoz és lelkipásztorokhoz 1551 25,— A R eform átus Theologiai A kadém ia tö rté n ete 1885—1955 100,— Én e k e sk ö n y v e in k : K isénekeskönyv 9X 12X 2 cm, nyl. kötésben 62,— R itm ikus szedésű Énekeskönyv, hosszúkás form átum , nyl kötésben 19X10X2 cm 94,— N agybetűs Énekeskönyv 17X12X3 cm, n yl kötésben 108,— Öregbetűs É nekeskönyv 24X18X3 cm, vászonkötésben, több péld án y rendelése esetén 70,— F t h elyett 40,— F t-é rt kapható Biblia (Károli) peg. 17X12 cm 105,— Családi B iblia 25X17X5 cm, fekete nyl kötésben 215,— K ö n y ve in k közül ajánljuk: Dr. B akos L ajos: Ü nnepnapok, v asárnap o k Dr. Bakos L ajos: H iszem és vallóm

77,— 66,—

A K B K kiadványai: M agyar n ye lven : Ingo Roer: A K eresztyén B ékekonferencia

21,50

N ém et nyelven : P red ig ten fü r den F ried en D ie Stim rne de r C hristen fü r den F ried en A ngol nyelven : T he voice of C hristians for P eace f

30,— 30,— 30,—

R övidesen m egjelenik: Zs. Tüdős Klára: Isten m a rk á b an , Dr. G yökössy E n d re: M agunkról m agunknak, B ib­ liaolvasó K alauz, 1979. R eform átus F a lin a p tá r 1979. K aphatók: a P ro testán s K önyvesboltban (B udapest IX., R áday u. 1., a 15-ös au tóbusz m egálló­ jánál). M egrendelhető: m in d en reform átus lelkészi h iv atalb an és a R eform átus Sajtóosztályon, 1440 B uda­ pest, P f. 5. (1146 B udapest, A bonyi u. 21.). 500,— Ft -on felüli v ásárlásn ál díjm entesen postázzuk a m egrendelt könyveket.

THEOLOGIAI SZEMLE

A TARTALOMBÓL A Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiuma II. tudományos ülésszakának dokumentumai † Nikodim metropolita

11-12

Ú J F O L Y A M (X X I) A L A P ÍT V A 1925

A MAGYARORSZÁGI

E G YH Á ZAK

ÖKUMENIKUS

1978 TANÁCSÁNAK

FOLYÓIRATA

TARTALOM THEOLOGIAI SZEMLE 1978. novem ber-decem ber Felelős szerkesztő: Dr. Prőhle károly Felelős kiadó: M agyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1146 Budapest, A bonyi u. 21. T.: 227-870 Index: 26 842 H U ISSN 0133-7599 78.2610/2-11-12 - Zrínyi N y o m d a, B u d a p e s t F e le lő s v e z e tő : B o lg á r Im re

A szerkesztő megjegyzése A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ DOKTORI KOLLÉGIUMA II. T U D O M Á N Y O S Ü L É S S Z A K Á N A K DOKUMENTUMAI

322 324 327 330 335 338 342 345

A Theologiai Szemle szerkesztőbizottsága: D. dr. Bartha Tibor, elnök Dr. Prőhle Károly, előadó Dr. Bakos Lajos D. dr. Berki Feriz Hecker Frigyes D. dr. Káldy Zoltán Drs. Kürti László La czkovszki János D. dr. Ottlyk Ernő Dr. Palotay Sándor Dr. Tóth Károly

351 353 354 355 356 357 357 363

Társszerkesztő: D. dr. Pákoz dy László Márton Dr. Palotay Sándor Dr. Tóth Károly

370

Szerkesztőségi titkár: Kovách Attila Tarr Kálmán

380

A felelős szerkesztő címe: 1054 Budapest, Szab ad ság tér 2. I. T.: 114-862

374

Dr. B artha Tibor püspöknek, a Doktorok Kollégiuma Elnökének m egnyitó előadása IFJ. DR. BARTHA TIBOR: A dicsőség Isten kijelenté­ sében DAVID WILLIS: A dicsőség Isten kijelentésében JÜRGEN MOLTMANN: Isten dicsősége és az egyház küldetése DR. VÁLYI NAGY ERVIN: Isten dicsősége és az egy­ ház küldetése DR. TÓTH KÁROLY: Isten dicsősége és a világ rem ény­ sége DR. MAKKAI LÁSZLÓ: A m agyar puritánok történet­ szemlélete BARCZA JÓZSEF: A társadalm i és politikai felelősségvállalás kérdése a XVII. sz. m agyar reform átus teoló­ giai irodalm ában DR. TÓTH BÉLA: A puritanizm us és a term észettudo­ m ányok M agyarországon A bibliai teológiai m unkacsoport jelentése A rendszeres teológiai m unkacsoport jelentése Az egyháztörténeti m unkacsoport jelentése Az ökum enikus m unkacsoport jelentése A DOKTOROK KOLLÉGIUMA ELNÖKSÉGÉNEK le­ vele az RVSz V égrehajtóbizottságához FEKETE CSABA: Kom áromi Csipkés György, a nyel­ vész DR. BALÁZS LÁSZLÓ: A gyászévtized p u ritán vigasz­ taló irodalm a MÁRKUS M IHÁLY: Kom áromi Csipkés György, az ige­ hirdető DR. KORMOS LÁSZLÓ: A m agyar puritánok istentisz­ telete IFJ. SZABÓ ENDRE: A p uritán prédikátor lelki arca

VILÁGSZEMLE

382 384 384

D. DR. BERKI FERIZ: † Nikodim m etropolita Válasz egy kérdésre (t. k.) Két újabb Bolzano-kötet (Bucsay Mihály)

* Előfizetési díj: egy évre 216 Ft félévre 108 Ft Kettős szám ára 42 Ft Előfizethető a kiadóhivatalban. Terjeszti: a M agyar Posta

A kézirat nyom dába adásának ideje: 1978. novem ber 10.

A szerkesztő megjegyzése

Évfordulók erőterében Ez évi utolsó szám unkban közöljük a Református Egyház Doktorok Kol­ légiumának október 16—21. között tarto tt második ülésszaka anyagát. Ez a tudományos munkaközösségünk hű kifejezője a protestáns egyházak közötti ökumenikus viszonynak: a Doktorok Kollégiumának nemcsak reform átus tagjai vannak, hanem a testvéregyházak köréből is többen tartoznak ebbe a munkaközösségbe, s nemcsak Magyarországról, hanem külföldről is. Úgy-hisszük, hogy en­ nek a konferenciának közreadott anyagával m indazoknak az érdeklő­ dését szolgáljuk, akik elkötelezték magukat a theológia tudom ányának megismerésére és művelésére. A Doktorok Kollégiumának ülései idején, október 20-án a MAGYAR­ ORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ ZSINATI TANÁCSA ünnepi ülést tarto tt a debreceni Nagytemplom­ ban, az állam és a Református Egy­ ház között megkötött Egyezmény 30-ik évfordulója és a Debreceni Református Kollégium épülete tel­ jes felújításának befejezése alkal­ mából. Az ünnepi ülésen tarto tt há­ laadó istentiszteleten dr. Bartha Ti­ bor püspök prédikált. Igehirdetésé­ ben a m egtett útról többek között ezeket mondotta: „A harmincnégy évvel ezelőtt átélt történelm i-m eg­ próbáltatás után, a kibontakozó új élet küszöbén sokan voltak olyanok, akik úgy vélekedtek, hogy az egy­ házra Isten ítélete folytán pusztu­ lás vár. Ma örvendező és hálás szívvel bizonyságtételként m ondhat­ juk el, hogy m egtapasztaltuk Isten életet adó hatalm át: megajándékoz­ ta egyházunkat a megújulás lehető­ ségével. Egyházunk az elm últ em ­ beröltők során m egtalálta helyét az új m agyar társadalom ban, felism er­ te küldetését. Az Egyezmény az új körülmények közé került egyház számára az élet, a megújulás, a szol­ gálat lehetőségét nyitotta meg.” A Zsinati Tanács ülését dr. Zse­ bők Zoltán a Zsinat világi elnöke nyitotta meg, m ajd dr. Tóth K á­ roly püspök felolvasta a Zsinati Tanács Nyilatkozatát a 30 éves év­ forduló alkalmából. A Zsinati Tanács ezt követően meghallgatta Miklós Im re állam tit­ kárnak, az Állami Egyházügyi Hi­ vatal elnökének Nyilatkozatát, am elyet dr. Pozsonyi László főosz­ tályvezető olvasott fel. A Nyilatko­ zat befejező részében a következők

állnak: „Az elmult évek tapasztala­ tai azt bizonyítják, hogy a szocialista állam és az egyházak viszonyának alakulása jó irányban halad, meg­ felel m indkét fél érdekeinek és kon­ struktív eredményekhez vezet. A mindennapi életben, a közélet kü­ lönböző területein, a nemzetközi küzdőtéren szám ítunk az egyházak képviselőire. A haladás, az építés, az élet védelme súlyos közös feladatot jelent számunkra. Népünk iránti el­ kötelezettségünk, a történelem és a jövő iránti felelősségünk a rra kötelez m indannyiunkat, hogy tovább épít­ sük azt a jó viszonyt, amelynek alapját a 30 évvel ezelőtt aláírt egyezmények jelentik. Őszintén kí­ vánom, hogy a Református Egyház haladó történeti személyiségeinek nagy művét, m unkásságukat vezé­ relje a szocialista haza szeretete, le­ gyenek aktív munkálói a béke ügyé­ nek, segítsék tovább építeni az ál­ lam és a Református Egyház jó vi­ szonyát.” A MAGYARORSZÁGI EVANGÉ­ LIKUS EGYHÁZ ORSZÁGOS PRESBITÉRIUMA november 4-én tartotta jubileum i ülését. Ezen az ülésen emlékezett meg az Evangéli­ kus Egyház közössége az állam és az Evangélikus Egyház között kötött Egyezmény 30. évfordulójáról, vala­ m int dr. Káldy Zoltán püspök-elnök 20 éves püspöki jubileumáról. A püspök-elnök megemlékezésében utalt az Egyezmény megkötésének történelm i hátterére és arra a reális szemléletmódra, amelynek szellemé­ ben az Egyezmény létre jöttének és történelm i jelentőségének szükséges és előbbrevivő voltát látni kell. Erre a koncepcióra épülnek fel a püspök­ elnök alábbi gondolatai: „Meg va­ gyok személyesen győződve arról, hogy abban a bizalmi légkörben, amelyben evangélikus egyházunk je­ lenleg társadalm unkban él, még igen sok további lehetőséget ismerünk m ajd fel az állam és egyház, a tá r­ sadalom és egyház együttműködé­ se területén. Szerintem még nem aknáztunk ki minden lehetőséget. Az elvi alapokból nyilván sem az állam, sem az egyház a jövőben sem fog engedni. Ugyanakkor, ezek az elvi alapok még a m ostaninál is több közös m unkára szabadíthatnak fel. Látásom szerint a saját elvi alapjainkat is tovább kell vizsgál­

nunk, m ert azok az eddiginél szé­ lesebb együttműködést nemcsak hogy megengednek, hanem arra ösz­ tökélnek.” A jubileum i ülésen Miklós Imre állam titkár, az Egyházügyi Hivatal elnöke is felszólalt. Felszólalásában utalt Genfben tett látogatására, aholis találkozott a nagy egyházi világszervezetek vezető képviselői­ vel. Az Evangélikus Egyház jubileu­ m a kapcsán többek között az aláb­ biakat mondotta: „Az egyezmények harm incadik évfordulóján olyan út­ ról emlékezünk meg, amely elvá­ laszthatatlanul egybefonódik társa­ dalm unk fejlődésével. Ennek egyik jelentős eredménye, hogy államunk és az egyház viszonya rendezett, a vallásos emberek nem látnak ellen­ tétet világnézetük és a szocializmus javára végzett m unkájuk között. A jövőben is ezt az elvi egyházpoliti­ kát akarjuk és fogjuk követni. Ter­ mészetesen reálisan számításba vesz­ szük, hogy az élet esetenként várat­ lanul fordulatokat is hoz. Nyitottak és érdeklődők vagyunk a változások iránt. Türelmesen elemezzük az ú j körülményeket, igyekszünk rugal­ masan reagálni azokra. Tevékenysé­ günket azonban továbbra is a n é ­ pek, köztük népünk érdekei hatá­ rozzák meg. Egyházpolitikai viszo­ nyaink, az egyes nagy és kis egy­ házakkal kialakított kapcsolataink tartalm án és az együttműködés, a tárgyalások módszerén nem kívá­ nunk változtatni, m ert azok a mi viszonyaink között beváltak.” A harm adik évfordulóval össze­ függő esemény — e sorok írásakor még előttünk van — a IX. MA­ GYAR BÉKEKONGRESSZUS de­ cember 1—2-i ülése. A kongresszus egyebek között megemlékezik a nemzetközi békemozgalom zászlóbontásának harm incadik évforduló­ járól is. Lapunk olvasói előtt nem kell részletesebben vázolni azt, hogy a protestáns egyházak egyenként és az Ökumenikus Tanács közösségé­ ben is milyen mértékben elkötele­ zettek az emberiség békéjének ügyé­ ben. Ennek az ügynek az időszerű­ ségét nem szükséges külön is bizo­ nyítani, hiszen a világban zajló ese­ mények naponta szolgáltatják a „bi­

321

zonyitó anyagot”. Gondoljunk ebben az összefüggésben a rra a tényre, hogy a Varsói Szerződés tagállam ai­ nak Politikai Tanácskozó Testületé­ nek legutóbbi ülésén (nov. 22—23) kiadott közös nyilatkozat igen rész­ letesen foglalkozik a leszerelés kér­ désével, m int olyan problémával, amelynek megoldása m ár nem halo­ gatható. Ennek az ügynek az érde­

kében m indenkinek össze kell fogni. Így szól erről a Nyilatkozat befe­ jező része: „A szocialista országok ugyancsak készek konstruktív pár­ beszédet folytatni a szocialistákkal, szociáldemokratákkal, a kereszténydemokratákkal, az egyházi sze­ mélyiségekkel és szervezetekkel, va­ lamennyi társadalm i mozgalommal, amely fellép a fegyverkezési hajsza

megszüntetéséért, a háborús fenye­ getés felszámolásáért, a nemzetközi enyhülési folyamat erősítéséért és elmélyítéséért.” Ennek az elkötele­ zettségnek minden bizonnyal a IX. Magyar Békekongresszus is jele lesz, amelynek részletes ismertetésére la­ punk következő számában vissza­ térünk. Tarr Kálmán

Isten dicsősége és az ember jövője A M a g y a ro rs z á g i R e fo rm á tu s E g yh áz D o k to ri K o llé g iu m a II. tu d o m á n y o s ü lé s s z a k á n a k d o k u m e n tu m a i D e b re c e n , 1978. o k tó b e r 1 6 - 2 0 .

Dr. Bartha T ib o r püspöknek, a D oktorok K ollégium a elnökének m egnyitó előadása Tisztelettel köszöntöm a Krisztus Urunk m agyaror­ szági, evangélium szerint reform ált egyházában működő Doktorok Kollégiumát, a magyar reform átus theológu­ sok munkaközösségének minden tagját. Fájdalm as kötelességnek teszek eleget, amikor meg­ emlékezem arról a veszteségről, amely munkaközössé­ günket. Dr. Nikodim leningrádi és novgorodi m etro­ polita váratlan elhunytával érte. A debreceni Theoló­ giai Akadémia 1972-ben avatta őt tiszteletbeli theoló­ liai doktorává és így vált a Doktorok Kollégiumának tagjává. Az egyházának és az ökumenikus mozgalomnak tett szolgálatai közül kiemelkedik a Keresztyén Békekonfe­ renciában folytatott tevékenysége. Ebben a mozgalom­ ban a m agyar reform átus theológusok széles köre m ű­ ködhetett vele együtt. Kollégiumunk szempontjából különösen is jelentős szolgálatot végzett azzal, hogy az 1972-ben Debrecen­ ben m egindult reform átus-orthodox dialógus megszer­ vezéséhez és lefolytatásához segítséget nyújtott; úgy is, m int az orthodox partnerközösség vezetője. A debrece­ ni dialógus második ülésszaka az ő m eghívására Le­ ningrádban zajlott le. Hiszem, hogy mindnyájan, akik őt ism erhettük és ve­ le együttm unkálkodhatunk, valljuk: testvéri szeretete felejthetetlen, bölcsessége, széles látóköre, tudása pó­ tolhatatlan ajándék volt m indnyájunk számára. Engedjék meg, hogy a Doktorok Kollégiuma rendel­ tetéséről néhány szót szóljak. A magyar reform átus theológusok munkaközösségé­ nek a megszervezését a Zsinat szükségesnek ítélte azért, hogy a kálvini egyházrendnek megfelelően a pásztorok, presbiterek, diakónusok mellett az egyházi tanítóknak a működését az egyház tényleges szükség­ leteinek megfelelően értelmes rend kialakításával biz­ tosítsa. A pásztorok képzésének a feladatát a két Theológiai Akadémia m unkálja. A kiképzés hagyományos útjai­ nak az elégtelenségét érezve új form ák kialakításával kísérletezünk. E cél érdekében törekszünk a képzés differenciálására, és m indenekelőtt hallgatóink soraiból kell kikerüljenek a gyülekezet presbiterei, de emellett az egyház diakóniai intézeteinek a vezetői, különböző gyűjteményeink — könyvtárak, levéltárak — szakkép­ zett m unkásai; az egyházigazgatásban, továbbá az egy­

322

ház ökumenikus tevékenységében részt vevő m unka­ társak. M ár az első hat szemeszter során is a hallgatók adottságainak, hajlam ainak megismerésére törekszünk. Az általánosan szükséges ismeretek elsajátítása mellett szeretnénk hallgatóinknak m ár a képzési idő alatt mó­ dot adni a specializálódásra. Az egyházunkban sajnálatosan jelentkező m unkás­ hiányra tekintettel ez esztendőtől kezdve bevezetjük theológiai akadémiáinkon a levelező oktatást. Ez a kép­ zési forma lehetőséget biztosít arra, hogy a hagyomá­ nyos „diákkoron” túl is bárm ilyen korú egyháztag, — amennyiben az előírt előképzettséggel rendelkezik, — polgári hivatását megőrizve — theológiai képzésben ré­ szesüljön. A presbiterek képzése az elm últ évtizedek során köz­ ponti feladattá vált. Korábban, a népegyház gyakorla­ tában a presbiteri tiszt elnyerésének szinte kizárólagos feltétele volt a társadalm i pozíció. Ma a személyes hit megvallását igénylő egyházban a lelki követelmények kerültek előtérbe. Gondoskodunk arról, hogy a presbi­ terek képzése ne csak a gyülekezeti lelkipásztorok, h a­ nem a fölöttes egyházi szervek — egyházmegyék, egy­ házkerületek — segítségével történjen. Az ilyen módon megszervezett képzés lehetősége az egyházmegyei, egyházkerületi keretben rendszeresen szervezett presbiteri konferenciákban adott. A Zsinat Tanulmányi Osztály gondozásában kiala­ kult tanítási rend ma három tém akörre koncentrál: a) A presbiter személyes hite és elkötelezettsége Krisztus és az ő egyháza iránt (evangélizáció); b) A presbiter felelőssége a gyülekezeti istentisztele­ téért; c) A presbiter felelőssége a gyülekezet emberszolgá­ latáért. A diakónusok kiképzését 2 ponton is világosan meg­ nyilvánuló szükséglet indokolja. 1. Az országos egyház gyülekezetei együtt 16 szeretet­ intézményt tartanak fenn, elsőrenden szellemi-testi fo­ gyatékosok; másodrenden öregek számára. Ezeknek az intézményeknek szakkapzett dikónusokra és diako­ nisszákra van szükségük. A m últban a diakóniai m un­ kások képzését egy diakónusképző intézet és három diakonissza anyaház biztosította. 1975-ben egyházunk Zsinata — illetékes állami hatóságokkal történt megál­

lapodások alapján — kialakította a diakóniai m unkás­ képzés új rendjét. A három évre terjedő képzésben minden olyan 14—30 életév között levő hívő részesül­ het, aki diakóniai m unkára kívánja szentelni életét. 2. A másik munkahely, ahol a diakóniai m unká­ sokra szükség van, maga a gyülekezet. A Zsinat felhív­ ta a gyülekezeteket, hogy szervezzenek gyülekezeti diakóniai bizottságokat, amelyek a presbiterek irányí­ tása mellett a gyülekezetek emberszolgálatának segítői, szervezői. A bizottságok tagjait úgy kívánjuk képzésben része­ síteni, hogy szám ukra rendszeresen körzeti konferen­ ciákat szervezünk. A tanítás anyaga az egyes gyüleke­ zeteken belül jelentkező diakóniai feladatokra hívja fel a figyelmet. Ezek a következők: — szeretetintézményeink és a gyülekezetek közötti kapcsolat ápolása — a hívőknek s a gyülekezeteknek a társadalom ban végzendő szolgálata — végül a lakott föld arányaiban végzendő diakóniai szolgálat lehetőségei A még nem em lített szolgálati ág, a doktorok, az egyházi tanítói rend működési kereteinek korszerű kialakítása is megoldásra váró feladat volt. Nemcsak a kálvini egyházi rend biztosítása, hanem a M agyaror­ szági Református Egyház helyzete is követelte az egy­ házi tanítók munkaközösségének a megszervezését. Egyházunk ugyanis a második világháború befejezésé­ vel egészen új helyzetbe került az őt körülvevő társa­ dalom forradalm i átalakulása következtében. Ez a kor­ szak nemcsak politikai és társadalm i változásokat ho­ zott magával. A gyülekezetek egyház-és theológia-törté­ netileg is egészen új korszakba léptek. Szám talan prob­ lémával néztek és néznek szembe, amelyeknek theo­ lógiai feldolgozása elengedhetetlenül szükséges. Ilyen körülmények között a gyülekezeteknek olyan theoló­ giai m unkára van szükségük, amely a gyülekezetek va­ lóságos kérdéseire keresi a választ. Ilyen indokok késztették Zsinatunkat arra, hogy 1972-ben megalapítsa a magyar reform átus theológusok munkaközösségét (Collegium Doctorum Ecclesiae Re­ form atae in Hungaria), amelynek tagjai a theológiai akadém iák tanárai, doktorai, valam int díszdoktorai. A testületnek három szakosztálya működik: bibiliai-theo­ lógiai, egyháztörténet-tudom ányi és ökumenikus szak­ osztály. Hogy mennyire időszerű volt a magyar reform átus theológusok munkaközösségének megszervezése, azt m utatja az a tény, hogy tanítók közössége lényegében m ár a Doktorok Kollégiuma m egalapíttatása előtt is működött. Magyar és közöttük reform átus theológusok széleskö­ rű összefogását igényelte a Bibliának a modern magyar nyelvre való átültetése, amely több m int két évtizeden át tartott. Ennek a m unkának az eredm ényeként 1975. karácsonyán jött ki a nyomdából az új m agyar Biblia, az öreg Károli utóda. 29 theológus közös m unkája eredm ényeként született meg 1300 lap terjedelem ben a teljes Szentíráshoz k é­ szített egykötetes első magyar nyelvű bibliai kom m en­ tár, amelynek utolsó füzete 1972-ben hagyta el a nyomdát. Elodázhatatlan feladattá vált az egyház evangéliumi rendjének a meghatározása az új társadalm i környezet­ ben. Az 1958-tól 1967-ig terjedő időben három tanulm á­ nyi csoport (bibliai theológiai, egyháztörténeti és öku­ menikus) végezte a Zsinat megbízásából a törvényalko­ tás m unkáját, melynek az eredményeként 1967-ben a Zsinat, az 1567-ben Debrecenben tartott első alkot­

mányozó Zsinat 400. évfordulóján, az új egyházi Tör­ vénykönyvet kodifikálhatta. Külön feladat volt egyháztörténészeink m unkájának megszervezése. A Közép-kelet-európai reformáció-tör­ ténet kutatás elmélyüléséhez ösztönzést adott egy kiadványsorozat megindítása: „Studia et Acta Eccle­ siastica. Editio Ecclesiae Reformatae ad Anniversarium Quadringentesimum Reformationis Confessioni Helve­ ticae in Hungaria Addictae” címmel. Egyháztörténészeink fokozottabb és tervszerűbb m unkáját számos körülmény teszi szükségessé. Így pél­ dának okáért nincs még kellőképpen feldolgozva a Magyarországi Református Egyház gyűjteményeiben őrzött felbecsülhetetlen értékű anyag. Ezenkívül ha­ zánk felszabadulása után, olyan levéltárak és gyűjte­ mények váltak hozzáférhetővé a történeti kutatás szá­ mára, amelyek eladdig nehezen voltak megközelíthetők. Végül, sajnálatos tény, hogy még nem áll rendelke­ zésünkre a modern történetírás módszerének alkalm a­ zásával megírt szintetikus mű: a Magyarországi Refor­ mátus Egyház története. A m ár m egalakult Doktorok Kollégiuma első kezde­ ményezése volt a református-orthodox párbeszéd, amelyre korábban utaltam . A kelet-európai egyházak földrajzi helyzetüknél fogva is, szükségképpen kell vál­ lalkozzanak az orthodoxia és a reform átus egyházak közötti ökumenikus kapcsolatok ápolására. Az 1972ben tartott I. ülésszak tém ája: „Hagyomány és idősze­ rűség” volt. Az 1976-ban Leningrádban tartott II. „Deb­ receni dialógus” tém ája többek között az eucharisztia volt. A párbeszéd során bebizonyosodott, hogy a reform á­ ció előtti közös keresztyén örökség felidézését és meg­ becsülését nagymértékben elő tudja segíteni az ortho­ doxiával való érintkezés. A Doktorok Kollégiuma vette át a Zsinat által 1976ban előírt, „Az istentisztelet theológiája” c. projectum gondozását. A téma bibliai-theológiai, liturgia-történeti és ökumenikus aspektusait szem előtt tartó tanulm á­ nyok ez év elején kerültek a Zsinat elé. Ennek a ta ­ nulmányi m unkának a célja az, hogy segítséget nyújt­ son az istentisztelet megújhodására váró gyülekeze­ teknek. Végül megemlítem, hogy a Doktorok Kollégiuma dol­ gozta ki „Az evangélium szerint reformált gyülekezet diakóniája” c. témát, amelynek az anyaga, reméljük, még ez esztendőben a nyomdába kerül. A felsorolt tanulm ányi munkák, úgy hiszem, igazol­ ják a Doktorok Kollégiuma létének jogosultságát. Ez a munkaközösség az egyház életében felvetődő valóságos kérdésekre keresi a választ, abban a meggyőződésben, hogy a teológia a gyülekezet szolgálatában áll. Egy régi formula átalakításával: theologia est ancilla ecclesiae. A Kollégium m unkaterve szerint a három szakosz­ tály két évenként együttes ülést tart. Legutóbb 1976ban került sor teljes ülésre, amikor is az egyháztörté­ neti szakosztály megemlékezett a gályarab prédikáto­ rok kiszabadításának 300. évfordulójáról. A reform á­ ciótörténeti kutatások új eredményeinek a publikálá­ sán túlmenően ez alkalommal discussio tárgya v o lt a z új reformáció szükségességé, a római katolikus egyház­ zal való ökumenikus kapcsolataink javítása. A bibliai-theológiai szakosztály ugyanakkor herm e­ neütikai és szisztematika-theológiai, elsőrenden eccle­ siologiai tételeket fogalmazott meg. Az ez esztendőben esedékes plenáris ülés tém ájául a Kollégium vezetősége a Református Világszövetség St.Andrews-i konzultációjának a tém áját jelölte meg: „Isten dicsősége és az ember jövője”. Az a meggondolás tűzette napirendre ezt a témát, hogy a Doktorok Kol­ légiuma eddigi működésének fentebb ism ertetett ered­

323

ményei — m egvitatva és kiegészítve egy nemzetközi tudományos munkaközösség által, — hasznos segítséget nyújthatnak a téma elmélyültebb vizsgálatához. Á ltalában szokatlan, hogy egy konferencia tém áját a konferencia után is napirenden tartsák. A nagy gond­ dal kiválasztott tém ák a konferenciák után le szoktak kerülni a napirendről, mint megoldott feladatok, vagy megválaszolt kérdések. Pedig nagyon tanulságos volna követni a konferencián m agukat képviseltető egyházak mindegyikében, hogy a szóban forgó tém a m egvitatása mennyiben járu lt hozzá az érintett tagegyházak szem­ léletének a formálásához, igehirdetésének a gazdagí­ tásához. Kollégiumunk nincs azon a véleményen, hogy a St.Andrews-i tém át le lehet zárni. Sem Isten dicsősége nem szűnt meg és nem veszítette el az aktualitását, m int életet és halált, jelent, m últat és jövendőt meg­

határozó egyetlen erő; sem az emberiség jövőjének a gondja nem csökkent sem a földi, sem az örök élet vonatkozásában. A végrehajtó bizottsági ülés 1975-ben olyan témát vá­ lasztott, amelynek vizsgálata hasznosnak tűnt a Ma­ gyarországi Református Egyház szempontjából is: al­ kalmas volt ugyanis arra, hogy felölelje Istennek Jé ­ zus Krisztusban kinyilvánított megváltó akarata verti­ kális és horizontális aspektusait egyaránt. Az 1976-ban tartott végrehajtó bizottsági ülés foglal­ kozott a főtém a elágaztatásával, éspedig oly módon, hogy ráirányította a figyelmet Isten dicsőségének — az Írásban adott kijelentésére, — ennek az egyházban való felismerésére és — az egyháznak az Isten dicsőségéről való bizony­ ságtételére.

Ifj. dr. Bartha Tibor előadása „A dicsőség Isten kijelentésében” címmel ifj. Dr. Bar­ tha Tibor kutató professzor és David Willis Princeton-i (VSA) theológiai tanár tartott előadást a főtém a bibliai theológiai vonatkozásairól. Ki a dicsőség királya? — kérdezi a zsoltáríró (Zsol­ tárok 24,8). Ügy válaszolja meg a kérdést, hogy Jahve hatalm ára és erejére utal. A zsoltáríró válasza mögött Isten hatalm ának és erejének a m egtapasztalása áll. Izráel az Istennel való találkozásban tapasztalta meg Isten hatalm át és dicsőségét. Ezek a találkozások Jahvetól indultak ki és párbeszéd jellegük volt. „Jah­ ve a maga népét nem történeti akaratának néma tá r­ gyaként, hanem párbeszédre választotta el” (von R ad). Izráel ezeket a találkozásokat a történelm i események­ ben élte meg, mégpedig oly módon, m int Isten beavat­ kozását népének történetébe; m int Isten akaratának megvalósulását. És Izráel válaszolt az isteni ak arat meg­ valósulásra: a nép dicsőítette Jahvét történeti tettei m iatt (Bir 5,3 kk). Isten találkozása hatalm ának és di­ csőségének m egtapasztaltatásában Izrá ellel a maga párbeszéd karakterében Isten története Izráellel. Izráel története m int Isten története nem pótlólagos, utólagos interpretációja az Ószövetség történetének, hanem a történetfelfogásnak ez a módja Izráel önértelmezése, amely végigvonul az Ószövetség iratain. Amikor Izráel a saját történetéről beszél, akkor Is­ tennek a hatalm áról és dicsőségéről számol be, ame­ lyek a történeti eseményekben jelentetnek ki. Maga a beszámoló Jahve tetteiről (anélkül, hogy utána külön következne Isten dicsérete) m ár önmagában Isten di­ csőítése — és Isten dicsőítése jelenti a „választ” Isten szavára és igéjére az Isten és Izráel között folyó „pár­ beszédben”. Isten dicsőségének az Isten dicsőítése felel meg Izráel részéről. Ez a történet-értelm ezés — hogy Izráel története Isten dicsőségének színhelye és hogy a dicsőség m egtapaszta­ lása Isten dicséretét hívja elő — adja a herm eneutikai kulcsot az Izráel életében (az Ószövetségben) megnyil­ vánuló isteni kijelentés megragadásához. A kijelentés nem statikus theophania — b ár az Ószövetség néhány helyén m egtaláljuk a kultuszetiológiai szóhasználatot Isten önkijelentésére vonatkozóan (Ex 3, Gen 12,7; 26,24k) —, hanem találkozás. Isten találkozik Izraellel, azáltal, hogy magát igéjében és tetteiben kijelenti. Is­ ten kijelentését az Ószövetségből ism erjük fel — vagy­

324

is Izráel „válaszából”, ami annyi, m int Isten dicsőítése. Izráel válasza — Isten dicsőítése — hozzátartozik a ki­ jelentéshez. Isten tettekben jelenti ki m agát: olyan történeti ese­ ményekben, amelyeket az Ószövetség úgy interpretál, m int Jahve ön-tudtuladását (Ex 9,16; Ézs 40,5; 60,2kk; Mik 7, 15). Isten kijelenti magát igéjében: azáltal, hogy a prófé­ ták útján tudtuladja akaratát. Az Ószövetség e két alapvető kijelentési módja közötti különbségtétel nem jelenti a kettő szétválasztását. A prófétának a Jahve nevében való fellépése önmagában is olyan esemény, amely Izráel történetét befolyásolta, és m int ilyen, az isteni akarat tudtuladását magában hordozta — más­ részt viszont meg kell m aradnunk annak a kijelentés­ nek az igazságánál, hogy Jahve igéje, szava és annak megvalósulása történés form ájában szétválaszthatatla­ nul összetartoznak (Rendtorff v. ö. Dt 18,21k). Isten hatalm ának és dicsőségének a próféták igehir­ detésében való kijelentése kettős jelentéssel bír: Egyrészt: Isten kijelentése egyben az ítélet m eghir­ detése. A próféták a bekövetkező büntető ítéletről hir­ detik Isten igéjét. Az ítélet meghirdetése nem csupán az „idegen népek”-nek szól, akik Isten dicsőségét nem ismerik el, és Jahvenak nem engedelmeskednek, ha­ nem szól a választott népnek, Izraelnek is. Isten bün­ tető ítélete a szövetség megszegésének a konzekvenciá­ ja. Sőt, azt lehet mondani, hogy az Izrael fölötti ítélet áll az általános népítélet középpontjában (Herntrich, 1. Hós 4,1kk; És 1,2. 18kk; Mik 1,2—4; Zof 3,8; Mal 3,2; v. ö. Ám 3,1kk; És 5,1kk). Az ítélet meghirdetése a világ megítélésének a képében éri el a tetőpontját (És 66,15). Másrészt: a prófétai igehirdetés tartalm azza Isten üdvözítés-ígéretét is: megintcsak mind a világ, mind pedig Izráel számára (És 6:3; Ez). A prófétai könyvekben megtalálható itéletm eghirde­ tések és üdvüzenetek nem esnek szét; éppen úgy nem, m int ahogyan Isten ítélete és Isten üdvössége egymást nem zárja ki. „Üdvöt csak az ítéleten való áthaladás árán lehet n y e rn i. . . Az üdvösség csak az ítéletben megy végbe” (W. H. Schm idt 1. És 9:3kk; Je r 23:5k; Hag 2,21kk; Zak 9,9k). Beszélhetünk-e az ítélet és az üdv meghirdetésének „érdemi egységéről” (W. H. Schm idt)? Egészen bizonyo­ san. Mind az ítélet, m ind pedig az üdvösség a dicsőség megvalósulása, történése. Isten kijelenti igéjét (dábár)

az ítéletében, és ezt oly módon teszi, hogy Ézsaiás, Jere­ miás és Deuteroésaiás Isten igéjéről „különös, tárgyia­ sított módon” (R. Rendtorff) beszél. Ugyanez áll Isten dicsőségének (kábód) kijelentésével kapcsolatosan is. „Tárgyiasított jelentésben” (W estermann) használatos ez a fogalom Tritoésaiás és Ezékiel üdv-m eghirdetésé­ ben. Ebben az objektivizáló beszédmódban az ju t ki­ fejezésre, hogy Jahve szuverén uralkodó, aki hatalm át m ind ítéletében, m ind pedig üdvösségében érvényesíti. Pál Istennek ezt a szuverénitását kegyelemnek (cha­ risz) nevezi (Róm 3,24), amelyben Isten haragja (Róm 3,5) és az ember magváltása (apolütrószisz) bekövet­ kezik. Az ítélethirdetés és az üdvkijelentés „érdemi egysé­ ge” abban áll továbbá, hogy Isten m indkettőben a meg­ hirdetés hallgatóját magához hívja. Az üdvmeghirdetés m ár önmagában tartalm azza az üdvöt hozó istenközel­ ség ígéretét, és az ítélethirdetés prófétái explicit módon kifejezésre ju ttatják a megtérés üzenetét. (Ám 5,4—6. 14—15; És 1,16k; Mik 6,6—8.). Végül: „érdemi egységet” láthatunk a két m űfajnál a közös történetértelm ezésben (időfelfogásban). A per­ fectum propheticum az ígéret proklam ációjában való anticipáció, m ert az ószövetségi prófétáknak azt kellett nyíltan meghirdetniük, hogy Isten, aki eljövendő, népét megbünteti és hazavezeti (Sauter). A próféták az ítéletnek és/vagy az üdvnek a bekö­ vetkeztét a jövőre nézve várják. De a jelen m ár ad al­ kalm at a jövőbeni dicsőséges történésben való részvé­ telre: az Isten dicsőítésének és a megtérésének a for­ májában. Az apokalyptika, amely a prófécia „törvényes gyer­ meke” (von der Osten-Sacken), magáévá teszi a prófé­ cia történetértelm ezését, de bizonyos értelem ben vál­ toztat ra jta és továbbgondolja. Ugyanúgy, m int a pró­ féciában, a történetábrázolást az Isten szuverén voltá­ nak gondolata uralja. Az isteni történet-tervben — amely semmiképpen nem azonos valam ilyen determ i­ nizmussal — benne szerepel ugyan a világ pusztulása (az ítélet), de ezzel Isten a történelem nek nem vet vé­ get: Isten hatalm a új kezdetet nyit, amely az üdvössé­ get jelenti m ajd. Ez az üdvösség azonban annyiban kü­ lönbözik a próféták által m eghirdetett üdvösségtől, hogy a transzcendensnek az evilágiságban való betöré­ sét jelenti. A kozmosz bele van vonva a történelembe, érdemben történetiesedett. Izráel Isten dicsőségét nem csupán történetének ese­ ményeiben és nem csupán a próféták igehirdetésében tapasztalta meg. Az eljövendő dicsőség, m int történés a kultuszban válik jelenné (M owinckel). És nem csu­ pán a kultusz szám ára rendelt szövegek — a zsoltárok — teszik jelenvalóvá az Úr dicsőségét, hanem Izráel történetírása is érdekelt abban, hogy a régebbi üdvtör­ téneti tradíciókat Jahve más jellegű m unkálkodásával: az istentisztelet által közvetített isteni munkálkodással összekapcsolja (Westermann). A kábód fogalmának az alkalmazása megerősíti ezt a tendenciát: A kultusz m egalapításának és indoklásának a leírása (Ex 24,16k; 40,34k; Lev 9,6; 9,23) és a pusztai vándorlás eseményei­ nek a leírása (Ex 16,7.10; Num 14,10; 16,19; 17,7; 20,6) egyaránt használja ezt a fogalmat. Így nem csupán a kábód fogalma jelentésének kettős­ ségéről beszélhetünk — vagyis egyrészt az isteni ha­ talom megbizonyításának súlyáról és erejéről a term é­ szetben és a történelemben, másrészt Isten találkozása súlyáról és erejéről igéjében, az ítélet meghirdetése és Isten parancsának tudtuladása által (Zimmerli), hanem e fogalomnak olyan jelentésével kell számolnunk, amely három irányba m utat: történeti események, pró­ fétai igehirdetés és a kultusz. Sőt, Ezékielnél meg le­ het állapítani a prófétai és a papi szóhasználat talál­

kozását, vagyis Ezékiel theológiailag feldolgozza a jeru ­ zsálemi templom fölötti ítélet meghirdetésének és a szentség teológiájának az ellentétét (Westermann). A kultuszban Isten dicsősége közvetlenül kerül felis­ merésre és elismerésre, (Zsolt 138,5; 145,5; vö. Zsolt 26,8; 97,6). Amikor Izráel népe a dicsőséget kéri, akkor ez a dicsőség az Isten dicsősége — mint megmentés: „Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem a te nevednek sze­ rezz dicsőséget!” (Zsolt 115,1). Jahve dicsőségének elis­ merése pedig a hatalommal teljes Isten dicsőítésére készteti Izráelt (Kábéd: Zsolt 22,23; 50,15; 50,23; 88,9. 12). Az Isten dicsőítésében Izraelnek az oly nehezen elérhető magamegértése nyugalomra jut (Balthasar). II. Hogyan jelentetik ki az Isten dicsősége az Újszö­ vetségben? „Az Ószövetségből az Újszövetségbe való átm enet az Isten dicsősége megértése tekintetében nem hozott törést, hanem radikális konkretizálást jelentett.” (Lochman). A herm eneutikai kulcsot — m int ahogyan az az Ószövetségnél is történt a történetértelm ezés adja — a mi esetünkben az Újszövetség történetértelm ezé­ se. A történelm et az Újszövetségben az határozza meg, hogy Isten találkozik az övéivel, és ezáltal ez a törté­ nelem Istennek a népével való történetévé válik. Isten története, m int Istennek a népével való története az isteni akarat kijelentésében megy végbe. A történelem m int kijelentés nem puszta tényekből áll, hanem mi ezzel a történettel az Újszövetség interpretációjában találkozunk. Isten történetének interpretációja azonos Isten dicsőítésével hatalm áért és dicsőségéért. János a kijelentéstörténés kifejtésének összefoglalá­ sát m űvének elejére helyezte, am ikor ezt írta: „Az Ige testté lett, itt élt közöttünk, és láttuk az ő dicsőségét, m int az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegye­ lemmel és igazsággal.” Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy: az Ige testté lett, és nem szóvá (Das W ort ward Fleisch, und nicht W ort — Schlier). Ha az egyház a János evangéliuma prológusának ezt a kijelentését ko­ molyan veszi, akkor elkerülhetetlen, hogy miközben Isten kijelentését keressük, a földi Jézus felől érdek­ lődjünk. Ha az ige testté lett, akkor összefüggés van a földi Jézus és azok között, akik Isten gyülekezetének vallják magukat. Ezt az összefüggést úgy nevezhetjük, m int a Jézus „akciójára” való „érdemi reakciót” (l . a K.—H. Müller szerkesztésében megjelent kötet címét: magyar fordításban „Jézus akciója és az egyház reak­ ciója”). A történész számára — az evangéliumok beszámolói alapján — Jézus (földi) életének a következő momen­ tum ai rendelkezhetnek valószinűséggel: 1. Jézus az Isten országának eljövetelét hirdette. Olyan példázatokban hirdette Isten országát, amelyek mind az „üdvösség jelenlétét”, mind pedig „a fenyegető régm últat” (J. Jerem ias) tartalm azták. Más szavakkal: amikor Jézus az Isten országának eljövetelét hirdette, ítéletet és üdvösséget hirdetett — és ilyen módon Isten uralm át és hatalm át. Jézus Isten országlását és hatal­ m át hird ette: azaz Isten dicsőségét. A szinoptikus evan­ géliumokban az „Isten (ill. Jézus) országa” és a „dicső­ ség” synonim kifejezések (vö. Mk 10 és Mt 20,21; Mk 8,38 és 9,1). 2. Jézus tanításának (didaché Mk 1,22) jellemző része volt a m egtérésre szóló felhívás (Mk 1,15), amely m ár a prófétáknál is hozzátartozott Isten dicsőségének a proklamálásához, és amely Keresztelő Jánosnak az igehirdetéséhez is hozzátartozott, aki közvetlen elődje volt Jézusnak Isten országa eljövetelének m eghir­ detésében.

325

3. Jézus isteni teljhatalm at vindikált magának (Mk 2,1—12; Lk 7,36—50 vö. Mk 10,2—12; Mt 5,21kk; 8,21k; Lk 10,18; 11,20); küldetéstudata nagyon gyakran tém ája az evangéliumoknak (Mk 1,38; 2,17, stb.) és ő ezt a kül­ detést továbbadta, am ikor tanítványokat hívott el az ő követésére (Mk 10,21—28). 4. Jézus szám íthatott — sőt, politikai és vallási okok­ ból — számítani is kellett arra, hogy erőszakos halál­ lal fog meghalni. Sőt feltehető, hogy Jézus a saját ha­ lálát, m int váltsághalált az Isten országáról szóló üze­ netével kapcsolatba hozhatta. A teológus azután megteheti, hogy ezekből a m egálla­ pításokból azt a következtetést vonja le, hogy Jézus földi élete, tanítása a húsvéti öröm hír érdemi alapja. A feltám adás hite nem valam iféle járulékos „creden­ dum ”, hanem a földi Jézus igaz megértésének a kife­ jeződése (Thyen). A feltám adás örömüzenetének egysége csakis Jézus Krisztus személyében létezik. A hit Jézus személyében látja közvetlen módon Isten végleges ki­ jelentését. A „közvetlenséget” úgy kell értelmeznünk, hogy: „vakságából meggyógyítva” (Thyen. „Isten dicső­ sége az Isten orcájának a dicsősége, sőt maga Isten orcája, Isten személy form ájában, aki nevet visel és aki minket nevünkön szólít (Barth). Ennek az egy kijelen­ téstörténésnek a sokoldalú bizonysága az Újszövetség maga. Az Újszövetség bizonyságtétele a hitkijelentések pluralitását tartalm azza ugyan, de az egy kijelentéstör­ ténés m agyarázatának ezt a pluralitását éppen a tan ít­ ványok, — és az egyház, amely önmagát úgy értelmez­ te, m int az apostolok utódját — ism erte el legitimnek, norm atívnak, teljesnek és autentikusnak. Az Újszövet­ ség krisztológiái Jézus eszkatologikus üzenetének foly­ tatása; Jézus eszkatologikus üzenetét pedig az ő sze­ mélye és sorsa határozza meg. Jézus sorsa dicsőségtörténés. Ez áll expressis verbis a negyedik evangélium kezdetén. A Jézus Krisztus tör­ ténetében adott dicsőségtörténés az ember számára olyan módon nyilván — való, hogy a h it közvetlenül a nézéssel áll kapcsolatban (J 1,14). Persze, nem az Isten dicsőségének égi megpillantásáról, m int fénylő dicsőség megpillantásáról van szó, hanem a látható di­ csőség a testté lett Ige dicsősége, azaz olyan dicsőség, amelynek „emberi arca” (Lochman) van. Meg kell ta ­ nuljuk a J 1,14-et a J 1,18-cal együtt-olvasni. Isten di­ rekt kijelentése nem azt jelenti, hogy a kijelentés látás általi megtapasztalás üdvbizonyosságot jelentene a szá­ m unkra. Éppen a János evangéliuma beszél Jézusnak az övéiben való „m aradásáról” nem a „létéről” (J 15,4: m enó). Ennek a „m aradásnak” a megfelelője a J 1,14ben a „lakozás” (szkénoó). Igaz ugyan, hogy Krisztus halála és feltám adása az Atya Istennek az objektív, állandó és végleges részvétele az ember létében egy­ szülött Fia által (Leuba). Viszont Isten részvétele a Jézus sorsa által a Lélek megvilágosítását, m agyará­ zatát igényli (vö. J 14,26; 16,12). Az egyszülött Fiú úgy áll minden em ber előtt, m int objektum, m int tárgy (Leuba). De Jézus különleges értelem ben „tárgy”, amennyiben tárgyként nem áll az ember rendelkezésé­ re, hanem objektum volta a Lélek fényében világít. A zsoltáríróval együtt m ondhatjuk: „a te világosságod ál­ tal látunk világosságot” (Zsolt 36,10). A J 1,14 doxája a János evangélium ának interpretá­ lásában magába foglalja a préexisztens Krisztus ke­ reszthalálát és feltám adását. Ez a dicsőség m ár a Jézus földi életében is jelen van — de csupán „jel” form á­ jában (J 2,11; 11,4.40). Jézus megdicsőíttetésének „órá­ ja ” a doxa egy üdvtörténetileg meghatározott megjele­ nési módja. Az evangélista képes arra, hogy Jézus ke­ reszthalálát úgy értelmezze, m int ítéletet (J 12,29kk) és m int üdvösséget (J 7,39; 12,16). A János evangéliumá­

ban a dicsőség ugyanazt jelenti, m int az Ószövetség­ ben: ítéletet és üdvösséget, amelyek a m agát Kijelentő hatalm ából következnek (1 J 5,22.27 és 3,17; 5,34). Az üdvösség nem azonos a kegyelemmel. Ezt a m a­ gátólértetődő kijelentést azonban hangsúlyoznunk kell, m ert az ítélet és üdvösség vonatkozásában egyes teoló­ gusok az „üdvösség preponderanciájárói” beszélnek (Blank, Kuhl). Nem áll az, hogy az üdvösség és az íté­ let nem egyenlő értékű alternatívák (így Kuhl). A J á ­ nos 15,6 bizonyítja, hogy az evangélium nem tud arról, hogy az ember rendelkezhetne Isten ítélkezése fölött, hanem a kegyelem az, ami győzedelmeskedik az ítélet fölött, m int az isteni kondeszcendencia csodája (Kreck). Inkább lehetne a kegyelem predom inanciájárói beszél­ ni. A kegyelem (kharisz) ugyanis a Kijelentőnek a szu­ verén hatalm át fejezi ki; és nagyon figyelemreméltó, hogy a kharisz szó a János evangéliumában többször nem fordul elő; csak a prológusban szerepel, a testté lett Logosz látásával való összefüggésben. A Jézus sorsában végbemenő dicsőség-történés Pál apostol számára is ítélet és üdvösség egyben. Üdvösség, m ert a krisztushívők Krisztus által békéltettek meg Istennel. Krisztus gyülekezete az új terem tés (2 Kor 5,15kk). „Ti a Krisztus teste vagytok” — mondja az apostol. És bár ezek a kijelentések az üdvösség realitá­ sát, meglétét bizonyítják, Pál számol azzal a lehetőség­ gel is, hogy valaki el is veszítheti az üdvösségét. A bi­ zonyosság nem válik Pálnál biztonsággá (Fil 3,18; 1Kor 8,11; Róm 14,15; 1Kor 9,24kk — Mattern). Ugyanilyen realitása, valósága van a keresztnek, m int ítéletnek. Pál több helyen szól leveleiben a kereszt botránkoztató voltáról (Gal 5,11; 6,12.14; 1Kor 1,17.23; Róm 9,33). Pál apostol interpretálásában Isten Krisztust bűnné tette (2 Kor 5,21) és Krisztus átokká lett (Gal 3,13) — értünk. Eme kijelentések szótériológiai tartalm a ellenére Pál számára a végíté­ let — a zsidóké, a pogányságé és a keresztyéneké — megkerülhetetlen előfeltétel (2Kor 5,10 — Kreck). Bár a kereszt történésének a doxa szempontjából va­ ló körülírásánál nagyon különböznek, de abban közös János és Pál, hogy m indketten Isten dicsőségét és meg­ dicsőíttetését látják a Jézus Krisztus sorsában (vö. J 17 — Fil 2,6—11 Thüsing). Az ítélet és az üdvösség egymáshoz való viszonyát kell még megvizsgálnunk, az ítéletét és üdvösségét, amely Isten dicsőségének megvalósulását jelenti. Az ítélet és üdvösség egymáshoz való viszonyát legjobban a Krisztus tanítványai funkciójának meghatározásából olvashatjuk ki. Az egyház úgy értelmezte a saját kül­ detését, m int Krisztus küldetésének analógiáját (J 15,6; 17,18; 20,21; vö. lK or 11,26; lK or 10,16). Ez az analógia az Úrral való sorsközösségben adott. És ahogyan a Jézus Krisztus sorsa az ítéletet magábafoglalta, azáltal, hogy benne a régi világkorszak a végéhez érkezik, ugyanúgy az egyház küldetése is abban áll, hogy Isten művében részt vegyen. A keresztyének az Isten művében való részvétel aránya szerint ítéltetnek meg (Mattern). Az Isten országáért való szenvedés nem jelenti viszont azt, hogy az ember a szenvedé­ sével hozzájárul Isten országa eljöveteléhez, hanem az emberi szenvedésben az a fáradozás válik nyil­ vánvalóvá, hogy az ember Isten országának tagja kíván lenni. A Krisztussal való sorsközösség a doxába fog beletorkollani. (J 12,26; Kol 3,3k). Ez a beteljesedés azonban az eszkatologikus jövőben fog bekövetkezni, és ennek megfelelően a prolépszissel való visszaélést jelentené, ha minden szenvedést és gyengeséget az Is­ ten közelsége és ereje biztosítékának tekintenénk (Sauter). A zsidókhoz írt levélben olvassuk: „Azt azon­ ban látjuk, hogy a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése m iatt dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg”, (2,9). Ez nem azt

zusra tekintve a 118. zsoltárral válaszolja meg. A tö­ jelenti, hogy a halál elszenvedése önmagában dicsőség meg kész volt arra, hogy Jézust magasztalja, amikor és tisztesség, hanem, hogy Jézus a halál elszenvedése Jézus Jeruzsálembe ment. m iatt koronáztatott meg dicsőséggel és tisztességgel Viszont — bár látszólag a helyes választ adva Isten (Balthasar). A kereszt eseményének ephapax volta el­ ismerése m ellett kell m egmaradnunk. dicsőségére — a tömeg magasztalása anakronisztikus­ A Jézussal való sorsközösség üdvösség is, am ennyi­ nak bizonyult — és így a magasztalás hamis válasz ben a tanítványi seregnek közössége van az Úrral, sőt volt. Jézus ugyanis nem mint a Dávid országának a a Krisztus testében azonos vele. A János evangéliuma királya érkezett Jeruzsálembe. Útja tovább vezetett — Logosza kijelentésének direkt voltával szemben — a keresztfának haláláig (vö. Fil 2,8). vagy úgy is m ondhatjuk talán: annak megfelelően — Mi viszont, akik Isten végleges önkijelentését megta­ az egyházban az üdvösség megvalósulásának indirekt pasztaltuk, nem adhatunk hamis választ a zsoltáríró volta megy végbe. Az üdvösség az Ű r dicsőítésében, kérdésére. Ez viszont azt jelenti, hogy nekünk — tekin­ magasztalásában valósul meg, a szeretet parancsolatá­ tettel Jézusnak Isten általi megdicsőítésére — Jézus nak megfelelően (Mt 22,34—40). Az Ű r dicsőítése az sorsában Isten dicsőségét, m int a Fiában adott abszo­ istentiszteletben (az úrvacsorában) megy végbe; sőt a lút, végleges, konkrét, sőt direkt önkijelentését kell keresztyén élet egésze „értelmes istentisztelet” (Róm megpillantanunk. Más szavakkal: mi, akik Jézus Krisz­ 12,1) kell, hogy legyen. A Krisztus követését az Újszö­ tus tanítványai vagyunk, a Krisztus megdicsőíttetése vetség gyakran úgy ábrázolja, m int szolgálatot (vö. J felől úgy kell felfogjuk Krisztus inkarnációját, szen­ 12,26; 1Kor 3,5; 2Kor 3,6; 6,4; 11,23). vedését, keresztjét, feltám adását és megdicsőülését, Az Isten dicsőítésének szolgálata azt jelenti, hogy az m int abszolút — m ert eszkatologikus — dicsőség-törté­ új terem téshez vezető úton m indenütt, ahol az evangé­ nést. (vö. J 12,16). lium hirdettetik a szegényeknek, az elnyomottak meg­ Ez a dicsőség-történés magába foglalja Istennek a te­ szabadíttatnak és kitaszítottak befogadtatnak, az Isten remtettséggel való történetének a kim enetelét: az íté­ dicsőíte tik és a terem tés parciálisan beteljesedéséhez letet és az üdvösséget. Ha a dicsőség-történés eme két érkezik (M oltmann). A z Isten dicsőítése parancsolatá­ részét nem vesszük egyformán komolyan, akkor az Is­ nak betöltése tehát annyit jelent, hogy az egyház a vi­ ten kijelentésének az ember részéről való felismerése lágban és a világért vállalja a küldetést, a Krisztus töredékes m arad (vö. Róm 1,19—20); akkor az fog be­ követését, a szolgálatot. A kérdés az, hogy mennyiben következni, hogy az abszolút dicsőség-történés sztauro­ azonosítható az egyház azokkal, akikhez küldetett, és logiai és szótériológiai aspektusait nem ism erjük el és akik szám ára az üdvbizonyosságot az Úr adta meg nem ism erjük fel a maga teljes nagyságában — és (vö. Hegyi Beszéd). akkor nem tudjuk megfelelően megválaszolni azt a Az eszkatologikus üdvösség az Istennel való tartós kérdést, hogy ki a dicsőség királya. Mi a helyes válasz erre a kérdésre? A helyes válasz közösségben, az Isten halhatatlan életében való része­ pontosan az, am it a tömeg m ondott akkor, am ikor Jé­ sedésben, az Isten dicsőségében való létben van — azaz az Istennek a világgal való története beteljesedésében. zus bevonult Jeruzsálembe. De ez a válasz m ár nem Ennek a beteljesedésnek felel meg az egyház léte, mint anakronisztikus — tehát nem hamis válasz, hanem az részvétel Istennek a világgal való történetében. „Ecce Homo”-t tekintetbe veszi. És ez m ár nem csak Ítélet és üdvösség a Jézus Krisztussal való találko­ az idézése egy olyan zsoltárnak, amely a Dávid orszá­ zásban lesz valóság. És hogy a Jézussal való találko­ gának az eljövetelét várja (vö. Mk 11,10b), hanem egy­ zásnak milyen a kimenetele, azt a szinoptikus evangé­ úttal az evangélista hitvallása is Jézusról; arról a Jé ­ liumok m u tatják be, pl. Jézusnak a Jeruzsálem be való zusról, aki útban volt a kereszt felé. Ez a válasz így bevonulása történetében. A bevonulás alkalm ával a tö­ hangzik: „Áldott a K irály az Úr nevében, a mennyben meg teljesen abban a helyzetben volt, hogy a 24. zsol­ t á r kérdését, ti. hogy ki a dicsőség királya, a földi Jé ­ békesség és dicsőség a magasságban” (Lk 19,38).

David W illis előadása I. A glóriát a maga liturgiai, teológiai és etikai m eg­ nyilvánulásaiban Isten dicsősége létesíti Jézus Krisztus képében. A keresztyén teológia lényégéből fakadóan doxoló­ gikus és trinitárius, mivel a háromság egy Isten létének dicsőségére adott válasz, mely szám unkra Jézus Krisz­ tusban adott. Ezt a m ondatot nehéz lenne elénekelni — m indazáltal ez minden Gloriá-nak, mely ajkunkon megfogalmazódik, mely istentiszteletünkben és a hittel kapcsolatos kritikai reflexiókban megnyilvánul, alapja, indítéka és szerkezete. A teológia: dicsőítés, annak az Istennek adott válasz, aki magát dicsőítésre érdemes­ ként jelenti ki. A Református Világszövetség tagegyházai centenná­ riumi tanácskozásának tém ája időszerű volt. Éppen egy rossz teológiai közérzet idején, am ikor megvan a kísér­ tése annak, hogy úgy „teologizáljunk”, hogy ú jra tú l­ ságosan hangosan emlegetjük a hum anitást, ez a tém a helyreállítja a tulajdonképpeni teológia mozgásrendjét.

Ez a metszőpont: Isten létének dicsőséges istenem bersé­ ge, minden ember számára, a Jézus Krisztusban. És a „dicsőség” tém ájának újrafelfedezése (felelevenítése) se­ gítségünkre van abban, hogy újra felfedezzük az Isten kijelentéséről való bibliai bizonyságtétel egyik lényeges részét. Ez segít meglátni azt is, hogy a kijelentés bib­ liai tárgyalásm ódjának egész sorát leszűkítjük akkor, ha a kijelentést más egyéb kategóriákra m aradéktala­ nul redukáljuk, olyanokra, m int Isten cselekedetei, szó­ beli megnyilatkozásai, bölcsesség-mondások vagy akár egy én-te kapcsolat személyes találkozása. Isten dicső­ sége nem kijelentésének egyik alfejezete, hanem Isten valamennyi kijelentésének alapvető tényezője, bárm i­ lyen form át ölt is a kijelentés. Ez a tényező az, hogy mindig van Isten létében valami visszavezethetetlen, ami nem m eríthető ki az ő érettünk-valóságában. Isten léte, az ő szabadsága, hogy önmaga legyen, előbbrevaló érettünk-léténél, tulajdonképpen átragyog kijelentésé­ nek valamennyi form áján. Ez az átragyogás az, ami bennünket arra késztet, hogy Isten dicsőségét olymó­

327

zelmének természetéről. Krisztus elveti ezeket a követ­ don éljük át, hogy tulajdonképpen mi magunk is átfor­ málódunk ennek a dicsőségnek a tükrözőivé. A Jézus keztetéseket (22—23. v), és meghirdeti azt az eschatolo­ gikus eseményt, amelyben minden emberi lény számá­ Krisztusban helyreállított emberkép Isten szabadságá­ ra valóság lesz Isten dicsősége: „m ert az Embernek nak korlátlan nagyságát tükrözi, amely alkalmazkodik Fia eljön az ő A tyjának dicsőségében az ő angyalaival a mi társadalm i és személyes életünk korlátaihoz és és akkor megfizet mindenkinek az ő cselekedete sze­ romlottságához, de át is alakítja azt Krisztus megbékél­ tető m unkájának útján. rin t”. (17. v.). A dicsőség és a visszatükrözött dicsőség kategóriájá­ A 17. fejezetben, a megdicsőülés történetében, a 16. nak újrafelfedezése nagyon gyorsan unalm assá és ho­ fejezet egy meglepő újraértelm ezését találjuk: nem ­ mályossá válna, ha ez egy általános esztétika kim unká­ csak a dicsőség, amely m ár közeljött Jézus jelenlété­ lására történő kísérlet lenne, amelyről azt feltételez­ ben, hanem Jézusnak azokhoz az alakokhoz való vi­ nénk, hogy hasznos a teológia számára. Egy ilyen pró­ szonya is, akik mellőzhetetlenek, ahhoz, hogy megért­ bálkozás, paradox módon, egy megjósolhatóan sikerte­ sük Isten szövetséges viszonyát népével az Ószövetség­ len theologia gloriae-hez vezetne, az Isten dicsőségét és ben. Az „újraértelm ezés” szót szándékosan használom az em ber jövőjét illetően. Isten dicsősége a feltámadott abban az értelemben, ahogy Irenaeus használja az ana­ Űr keresztjének dicsősége. Ez a megfogalmazás azért kephalaiosis-t K risztusnak m indkét szövetségében való fontos, m ert nem elegendő csupán theologia crucis-ra megváltó m unkája dinam ikájának leírására. Ez a fejezet utalni. A keresztyén teológia ma, m iként mindig, egy (akárcsak Lk 24-ben) amely más összefüggésben és sajátos keresztnek a teológiája: azé a kereszté, amely más hallgatóság számára íródott, az a kapcsolópont, azt a Krisztust hordozta, aki feltám adt a halálból. Ez ahol az újszövetségi közösség Isten hűségének ószövet­ a kereszt, amelyen ugyanaz az örök testté lett isteni ségi történetét és ígéreteinek az Újszövetségben való Ige feszíttetett meg, aki feltám adt a halálból és meg­ beteljesedését összekapcsolja és átértelmezi. Itt nem­ jelent sokaknak, és érvényesítette azokat az igényeket, csak az egyház történeti tudatának folytonosságáról amelyek szerint Ő nem csupán a zsidók királya, ha­ van szó; ami itt kockán forog, az az Istennek, a Jézus nem valamennyi nép Ura is. Krisztus A tyjának azonossága, azzal az Istennel, aki­ Azért ragaszkodom ehhez, m ert manapság a kereszt nek dicsősége abban jelentetett ki, ahogyan Mózes és teológijával való olyan visszaélésekkel találkozunk, a várt Illés által bánt Izrá ellel. Péter 16,16-beli hitval­ amelyek egy rom antikus defetizmust próbálnak igazol­ lása dram atizáltan jelenik meg a megdicsőülés történe­ ni azoknak a keresztyéneknek a részéről, akik — tében. Amikor hat nap múlva Jézus felvezeti Pétert, egyébként érthető módon — az uralkodó keresztyénség Jakabot és Jánost a hegyre, „És elváltozék előttük, és trium phalizm usával állanak szemben. A feltám adott az ő orcája ragyog vala, m int a nap, ruhája pedig fehér Űr keresztjének teológiája a rra buzdít, hogy remény­ lőn, mint a fényesség, és íme, megjelenők őnéki Mózes telennek látszó helyzetekben is vállaljuk a bizonyságés Illyés, akik beszélnek vala ővele”. (17,2—3). tételt. Olykor elfelejtjük, hogy amikor Luther a teolo­ Ez az eljövendő feltám adás fényében történő előre­ gia crucis-ról beszélt, ő jól tudta, hogy milyen kereszt­ vetítése annak a jézusi igénybejelentésnek, hogy ő a ről beszél. Azért, hogyha ma ki akarjuk fejezni, amit várt Messiás (amely egyébként nyilván az evangélium ő akart, leghelyesebb, a keresztyén teológiát theologia szerzőjének gondolatát is formálja). És ez annak is crucis et resurrectionis-ként értelmezni. A Filippi 2megerősítése, am it Jézus megjövendöl Péter hitvallásá­ beli himnusz nem áll meg a kenosis-nál, továbbmegy ra válaszolva, nevezetesen: „Ettől fogva kezdé Jézus Krisztus felmagasztaltatásáig és a győzelem univerzális jelenteni az ő tanítványainak, hogy néki Jeruzsálembe jelentőségéig, mégpedig hogy a Jézus nevére minden kell menni és sokat szenvedni a vénektől és a főpapok­ térd meghajoljon. Ez azt jelenti, hogy az az arc, am e­ tól és az írástudóktól és megöletni és harm adnapon lyen Isten dicsősége döntően és elsődleges módon isme­ feltám adni” (16,21). Itt tehát nem a ragyogó arc a lé­ retessé lesz, a megfeszített és feltám adott Úré. Az Ő nyeges, hanem hogy melyik arc az, amelyik ragyog és feltám adása késztette az apostoli közösséget arra, hogy milyen történet tartozik hozzá. Ami itt megjelenik úgy emlékezzen és form álja ú jra a Jézus szolgálatáról ebben a ragyogásban és a fényes, m indent beárnyékoló szóló elbeszéléseket, hogy azok őt az Isten országa je­ felhőben, nem kevesebb, m int Izráel M indenhatójának lenléte megvalósítójának mutassák be. kabod-ja, amely az Izraellel szemben tanúsított szövet­ ségi hűség történetében fejeződik ki. A kabod annak Jézus szolgálatának ez a feltám adás fényében való proklam atórikus újrafogalm azása erőteljesen megmu­ a ténynek a helybenhagyása, hogy Péter hitvallása a 16. fejezetben igaz, m ert most a megdicsőülés történe­ tatkozik a megdicsőülés történetében. A megdicsőülés tében az a kijelentés hangzik el: „Ez az én szerelmes történetének nagy jelentősége abban áll, hogy felfedi Fiam, akiben én gyönyörködöm, Őt hallgassátok” az Isten kijelentésében rejlő dicsőséget. A nyugati li­ turgia és kegyesség összehasonlítva a keleti teológiában (5. v). elfoglalt fontosságával, mindeddig elhanyagolja ezt. Ez az elhanyagolás valószínűleg egyszerre szimptómája és II. A zt a képmást, amely Isten dicsőségét kijelenti szá­ okozója a nyugati teológia gyakorta jogi és nem-doxo­ logikus jellegének. A megdicsőülés története olyasmi, munkra az ó- és újszövetségi iratok közvetítik nor­ m atív módon. m int egy verbális ikon, mely új valóságérzékelést te­ remt. Maga a történet Isten dicsőségének realitásába ragad bennünket olymódon, hogy részesülünk abban, Ami az írás tekintélyét adja, az az erő, amellyel fel­ m utatja Krisztust m int egyetlent, akiben Isten ígéretei ami Jézus Krisztus arcán ragyog át. beteljesedtek. Luther was Christum treibet-je a helyes A megdicsőülés története fordulópontot jelent a Jé­ meghatározása annak, hogy mi a kánonikus az ó- és zus egész küldetéséről szóló M áté-féle híradásban. Az újtestam entum i iratokra nézve és bennük. eseménydús 16. fejezetben felgyorsulnak az események Negatívummal szólva ez azt jelenti, hogy nincs sem­ és csúcspontra jutnak a Jézus kibenlétéről szóló hitval­ mi, amelyek m agukban a szavakban rejlenének, te­ lásban, és az ezzel kapcsolatos m ind Jézus, mind tanít­ ványai szám ára súlyos következményeket jelentő hit­ hát elrendezettségükben, stílusukban, egyensúlyukban, vallásban. P éter hitvallása helyes, de helytelen a kö­ fennségükben, amely őket kijelentéssé tenné, függetle­ vetkezményeket jelentő hitvallásban. Péter hitvallása nül attól az erőtől, amely bennünk megeleveníti a helyes, de helytelen a következtetése a Messiás győ­ Messiás váradalm át, s amely bűnbánatra indít és amely

328

szabaddá tesz minket, hogy az élet „új”-ságában já r­ junk, m int a Krisztus testének tagjai. Vegyük pl. a 2Pét 1,20-ban és a 2Tim 3,16-ban az Írás inspiráltságá­ ról szóló tanításokat. Ezek bizonyos megerősítő jelleg­ gel bírhatnak az érvelésben, oly módon, hogy leírt eksztatikus kijelentésekhez kulturális párhuzam okat társít. Viszont az Írás tekintélyének kérdését egyetlen adott inspirációs tan ra leszűkíteni félrevezető és eset­ leg egy olyan doketisztikus gondolkodásmódról árulko­ dik, amely igyekszik m egkerülni a kijelentés kulturá­ lis közvetettségét. Pozitiven megfogalmazom: meg kell valljuk, hogy az Írás azért lesz Isten Igéje számunkra, m ert Krisztus hűséges a maga igéreteihez és ú jra megszólít m inket a Lélek erejével. Az Írásnak azért van tekintélye, m ert Isten népét állandóan m egtartja a Krisztusban való új életre. A Róma 15 érvelése jobb meghatározása annak, hogy mi a szerepe az Írásnak Isten dicsősége kijelenté­ sében, m int azok a tanok, amelyek csak az Írás inspi­ ráltságával foglalkoznak. „Mert amelyek régen meg­ írattak, a mi tanulságunkra írattak meg, hogy békessé­ ges tűrés által és az Írásoknak vigasztalása által re­ ménységünk legyen. A békességes tűrésnek és vigasz­ talásnak Istene pedig adja néktek, hogy ugyanazon in­ dulat legyen bennetek egymás iránt, Krisztus Jézus szerint, hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek az Istent és a mi Urunk Jézus K risztusnak A tyját” (Róm 15,4—6). Ez azt jelenti, hogy az Írás arra való, hogy a Krisztusban való életre fölszereljen, amely maga az Isten dicsőségének felm utatása. Az Írásnak ez a tekintélye csak a Szentlélek révén valósul meg. Az Ige, amely Isten kijelentése, szám unk­ ra maga Jézus Krisztus, a szövetség történetét vonat­ koztatja ránk, amíg csak az a történet gyökeret nem ver a szívünkben, ahogy Kálvin mondja, a Szentlélek belső bizonyságtétele révén. Isten Jézus Krisztus képé­ ben adott megváltó kijelentésének reprezentációja szá­ m ára ontológiai alap Isten, a Lélek, éppúgy és nem kevésbé, m int Isten, az örök Ige és az Atya. Ennek a trinitárius alapzatnak köszönhetően hathatós bennünk a Szentlélek belső bizonyságtétele. Vagyis a Szentlélek belső bizonyságtétele, nem csupán az üzenetnek álta­ lunk történő szubjektív elsajátítása, hanem pontosan ugyanarról a Lélekről van szó, aki szólt a próféták ál­ tal — akkor és ott —, aki szól az írott és a hirdetett Ige által — itt és most. Hogy ez a m ondat a Szentlélek belső bizonyságtételéről ne tűnjön ellentmondásosnak, merevnek és spekulatívnak, íme Kálvin leírása erről: „A Szentlélek bizonysága minden ésszerű bizonyításnál nagyobb súlyú. Mert am int egyedül Isten tanúskodha­ tik önmagáról beszédében, úgy e z a z ige sem talál hi­ telre addig az ember szívében, míg a Szentlélek ben­ sőbb bizonyságtétele meg nem pecsételi. Ugyanazon Szentléleknek kell tehát a mi szívünkbe is behatolnia, mely a próféták szája által beszélt, hogy meggyőzzön bennünket arról, hogy híven adták elő, am it Isten rá ­ juk bízott.”(Inst. I. 7,4). Tehát Kálvin szerint a Lélek az, ami tulajdonképpen „ragyog” az Írásnak ebben a megelevenítésében és „szemlélteti” velünk Isten or­ cáját. „M ert az Úr bizonyos kölcsönös kötelékkel kapcsol­ ta össze az Igének? és Szentlelkének bizonyosságát, hogy az Igében való szilárd h it foglaljon helyet szíveinkben, mikor felragyog azokban a Lélek, mely velünk ott az Isten képét láttatja, hogy itt viszont minden csalódás­ tól való félelem nélkül fogadjuk be a Szentlelket, m i­ helyt azt igazi képében, azaz az Igében felism erjük. Így van ez valóban, Isten nem rövid ideig való m uto­ gatás céljából adta az embereknek az Igét, hogy azt Szentlelkének jövetelekor tüstént eltörölje, hanem ugyanazt a Lelket küldötte alá, melynek erejével az

Igét adta, hogy e Szentlélek az Ő m unkáját az Ige hat­ hatós tám ogatásával véghez vigye.” (Inst. 1,93). Olyan erős a Léleknek ez az aktív, sőt hadd használ­ jam ezt a szót, objektív ereje, melyet az Írás tekinté­ lyével kapcsolatban kifejt, hogy kénytelen vagyok pár­ huzamot vonni Isten örök Igéjének az assumptio car­ nis-a és az Isten örök Lelkének assumptio verborum hominum-a között. Vagyis a Szentlélek kulturálisan kondicionált szavakat vesz és használ fel arra, hogy hozzánk Istennek a Jézus Krisztus képm ásában adott dicsőséget újonnan eljuttassa. Akkor sem léphetünk ki a keresztyén szabadság adta keretek közül, ha a Szent­ írás tekintélyére kerül szó: m ert itt is, m int máshol, teljes m értékben Isten kegyelmének a rra a megbízha­ tóságára vagyunk utalva, amely Igéje és Szentlelke, a bennünket Vele egyesítő vinculum által a hívek közös­ ségét terem ti meg. Ez pozitíve azt is jelenti, hogy Krisztus bennünket továbbra is az Írás által fog meg­ szólítani, nem „ellenére”, hanem mintegy eredménye­ ként az Istentől adott kritikai-történeti tudománynak, amely meggazdagít bennünket annak a kontextusnak a megértésével, amelyből a bibliai üzenet származik. K utatásunkban, m int a keresztyén szabadság vala­ mennyi más tevékenységében, merészen Krisztus hűsé­ gére kell bíznunk magunkat. Ő a Biblia Ura és nem fordítva, és végül is az ő kegyes Ű r-volta az, amely a Bibliát a hívő közösség életében kanonikussá teszi. III. Isten dicsősége a hívők közös élete által ragyog fel, akik bizonyságot tesznek Istenről a világban, amely világ az ő dicsőségének színpada. Amit eddig m ondtunk arról, hogy a kegyelmes Ige és a Lélek mimódon használja fel az Írásokat, tu laj­ donképpen csak egy más megfogalmazása annak a ren­ des útnak, (de potentia ordinata) melyen Krisztus ben­ nünket magával egyesített a Lélek ereje által. A Krisz­ tusban való együttes élet maga a megerősítő bizonyság a Krisztus Jézusban egyszer s m indenkorra adott kije­ lentés mellett. Ez a közös élet, az Íráshoz hasonlóan, hozzávetőleges és másodlagos értelemben ugyancsak kijelentés. Vagyis, viva vox evangelii szintén kijelen­ tés, és az evangéliumnak ez az élő hangja nem pusz­ tán az Ige szóbeli meghirdetését jelenti — am it a II. Helvét Hitvallás is elismer — hanem magába foglalja a hivő közösség Krisztus-szerű (Christomorphic) kohé­ zióját is. A Lélek m unkája nemcsak abban m utatkozik meg, hogy bennünket az igazságban vezet. A Lélek meggyőz bennünket a Krisztusban adott szabad ígéretek alap­ ján, hogy mi m ár most m egragadhatjuk a Krisztussal való egységünket az Ő misztikus testében. Ez pontosan az, amelyről Kálvin az Institució III. könyvének nyitó­ fejezetében szól, úgyhogy Kálvin explicit egyháztana nem a IV. könyvvel kezdődik, hanem a Krisztusban való új élet leírásával (III. könyv). Krisztus maga su­ gárzik át a bocsánatot nyert bűnösök testének em ber­ voltán, tökéletlenségén és gyarlóságán. Tulajdonkép­ pen, az evangélium szabádságának gyakorlása az, mely­ ben a hívek Istennek Jézus Krisztus képmásában adott kijelentésének dicsőségét tükrözik; felszabadulva a tör­ vény kényszere alól, szabad engedelmességgel szánják oda m agukat a kegyelmes Atyának és tudatában van­ nak, hogy közömbös dolgokkal szemben közömböseknek kell lenniök. (Inst. III. 19). Ezt tanítva, Kálvin csupán élő módon interpretálja az Újtestam entum nak azt az üzenetét, hogy a keresztyén tanítványság olyan élő éle­ tet jelent, mely Isten dicsőségét sugározza. Krisztus szavaival: „Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtet­ hetik el a hegyen épített város. Gyertyát sem azért

329

gyújtanak, hogy a véka alá tegyék, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, akik a házban vannak. Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jócselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5,14—16). Pál ugyanezt az érdekes leírást adja, ugyanazt a v a­ lóban figyelemre méltó tanítványság-m eghatározást ad­ va a 2Kor 4-ben. Arról beszél, hogy a mi evangéliu­ m unk el van rejtve a hitetlenek előtt, akik nem látják „a Krisztus dicsőséges evangélium ának világosságát, aki az Isten képe. Mert nem m agunkat prédikáljuk, hanem az Úr Jézus Krisztust, m agunkat pedig m int a ti szolgáitokat, a Jézusért. M ert az Isten, aki szólt: sötétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világossá­ got a mi szívünkben az Isten dicsősége ism eretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett” (2Kor 4,4—6). A szolga képe itt döntő. Nincs hely trium phalizmus számára, ha valaki csatlakozott a szolgáló Úrhoz. Ez a lényege a lábm osásnak: az Úr olymódon Mester, hogy szolgál, és mi annyiban részesedünk őbenne és szolgá­ latában, amennyiben képm ására formálódunk. Igen lényeges megjegyezni, hogy Isten dicsősége fel­ m utatásának ez a szolgálata nem jelenti ugyanakkor azt, hogy az ő dicsősége megszűnik, ha a hitetlenek nem ism erik el azt, vagy ha a hívők olyan életet élnek,

hogy elárulják azt. A hitetlenek nem ismerik el Isten mindig jelenvaló dicsőségét. Ez meglehetősen igaz, leg­ alábbis időlegesen. És hozzá kell tegyük, hogy az Új­ testam entum jó néhány dolgot látszik egymás mellé tenni, ami e hitetlenség időszakának tartalm át s a hitetlenek végső sorsát illeti. De az minden­ esetre világos, hogy megtalálható egy erőteljes, sőt úgy vélem, döntő jellegű tanítás Isten végső diadalának k o z m ik u s inkluzivitásáról, megbékítő szeretetével szemben tanusított bármilyen öngyil­ kos ellenállás dacára is. Az efezusi és kolossei levél szerint ta panta, azaz minden dolgok Krisztusban kell egyesüljenek és a filippi levélben m inden térdről az hangzik, hogy Jézus nevére meg kell hajolnia. És a 2Kor 5-ben az egyház békéltető küldetésének alapja az, hogy „Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette m a­ gával a világot, nem tulajdonítva nekik az ő bűneiket és reánk bízta a békéltetésnek igéjét; Krisztusért já r­ ván tehát követségben, m intha Isten kérne miáltalunk, K risztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel”. (5,19—20). Ezek a meglepő igények és megbízatások Is­ tennek Jézus Krisztusban való cselekvése és jelenléte beteljesedéséből fakadnak: mi, bocsánatot nyert bűnö­ sök, a kegyelem által eszközök vagyunk, mely eszkö­ zökhöz Isten akkomodálja a világgal való megbékülés céljának dicsőségét.

J ü rg e n M o ltm ann előadása Jürgen M oltmann tübingeni teológiai tanár és Vályi Nagy Ervin kutató professzor „Isten dicsősége és az egyház küldetése” címmel a főtém a rendszeres teoló­ giai szempontjait vázolta. Isten uralma és dicsőítése Isten és az em berek kapcsolatának története két nagy mozgást m utat. Az egyik Istentől kiindulva a vi­ lág felé, a másik a világ felől kiindulva Isten felé halad. Az első mozgásban Isten dönt jóságosan az ember és világ mellett. Teremtőként, megszabadítóként és meg­ váltóként mutatkozik meg. Amennyiben megtörténik, am it Ő mond, amennyiben akarata valósággá válik és szövetsége engedelmességre talál, Isten az Úr. Isten teremtő, megszabadító és végül m indeneket megváltó uralm a vezet el ahhoz az örök országhoz, amelyben Isten lesz m inden mindenekben (1Kor 15,24). Ez az ország annak az első mozgásnak a célja, amely a Szentháromság Istentől indul ki és m indent átjár. A második mozgásban a terem tm ények — s közöt­ tük elsősorban az ember — válaszolnak Isten jóságára hálájukkal, a létezésnek való örömükkel és magaszta­ lásukkal. A teremtésből minden terem tett lény öröme árad a Teremtő felé. Az Isten képére és hasonlatossá­ gára terem tett ember önkéntes engedelmességével és engedelmes alkotó tevékenységével fejezi ki h áláját az Úrnak. Hiszen a rra terem tetett, hogy „Istent dicsőítse és m indenkor benne örvendezzék” (to glorify God and to enjoy him for ever), ahogy a W estminsteri Katekiz­ mus mondja. A Szentháromság Isten ámuló, hálás és magasztaló dicsőítése a tartalm a annak a második mozgásnak, amelyben Istenhez tér vissza minden te­ rem tett, megszabadított és m egváltott lény és dolog. Ez a két mozgás nem feltétlenül követi egymást az időben. A történelem ben gyakran egyugyanazon él­ m ényben vannak jelen: a terem tés és a terem tett lény öröme, a megszabadítás és a magasztaló ének, Mózes

330

és Miriam, a charis és az eucharisztia, Isten uralm a és Isten dicsőítése. Lényegileg azonban Isten uralm a az elsődleges, mivel ez váltja ki Isten dicsőítését az érintettekben. De ha arra tekintünk, hogy mi Isten uralm ának a végső célja a teremtésben, a történelem ­ ben és a megváltásban, akkor ez csak Isten magasz­ talását szolgálja a terem tésben és a terem tés által. A teljesség célja nem Istennek a terem tés feletti uralma, hanem az Ő megdicsőülése a terem tés által. Hiszen az uralom Isten számára alkotást és m unkát, önmaga megnyilatkozását és önmaga megüresítését jelenti. A megdicsőülés azonban az örök szabbat, amelyben megnyugszik Isten és fogadja minden terem tm ény há­ lás örömét. Isten megdicsőülése minden örök tanácsá­ nak a végső célja és ezért — a reform átus hagyomány szerint — minden dolog közös üdvcélja is. Ha megkülönböztetjük ezt a két — „Istentől” és „Is­ tenhez” irányuló — mozgást, akkor azt is fel kell is­ mernünk, hogy Isten az Űr mindkét módon: uralm á­ nál fogva, amely önkéntes engedelmességre késztet bennünket, és megdicsőülésénél fogva, amelyben ön­ kéntes hálaadásunkkal mi hódolunk előtte és szerzünk neki örömöt sőt boldogságot is. Fontosnak látom, hogy mindkét mozgást elismerjük. Isten uralm ának egyolda­ lú hangsúlyozása a nyugati egyházakban a hitbeli en­ gedelmesség egyoldalú hangsúlyozásához vezetett. Is­ ten uralm át egy új morállal cserélték fel. Krisztust azonban az Újszövetség nemcsak az isteni uralom u rá ­ nak vallja, hanem „a dicsőség Ura”-ként is (1Kor 2,8) magasztalja. Halottaiból való feltám adásával nemcsak uralm ának királyi székébe ült, hanem testileg is á t­ változott és megdicsőült (Fil 3,21). A gyalázatosan meg­ feszített Krisztus megdicsőülése a hit örömét váltja ki bennünk. Uralm ának ezért nemcsak engedelmesked­ nünk kell, hanem élveznünk is kell azt és örülnünk kell szépségének. Jézus az Isten uralm át nem kaszár­ nyával hasonlítja össze, hanem menyegzővel! A kegye­ lemnek való örvendezés nélkül az új engedelmesség törvényeskedővé, aggodalmaskodóvá, végül pedig erőt­ lenné válik. „A feltám adott Krisztus az életet állandó

ünneppé teszi” — jelentette ki Athanasius, a taizéi Roger Schütz pedig ezt fűzte hozzá: „Ő az életet vég­ telen ünneppé teszi.” Isten uralm a ez az ünnep: az is­ tentiszteletben és a m indennapi életben: felszabadító ünnep és ünnepi élet. Végül ez a két mozgás tükröződik a különböző teoló­ giai módszerekben is. Ha Isten uralm ának mozgását Istentől a világ felé képzeljük el, akkor mintegy mögöttünk van Isten és előttünk a világ. Akkor a világ küldetésünknek, a messiási cselekvés minden form ájának a tere. Ez ve­ zet el az akció teológiájához.Az igehirdetés, a diakó­ nia és a nép felszabadításának gyakorlata megelőzi az elméletet s az elmélet feladata az, hogy gyakorlatunk­ ról az evangélium és küldetésünk fényében elmélked­ jék: ez az action-reflection-method. Ha teológiailag gondolkodunk a megdicsőülés moz­ gásáról, akkor mintegy megfordulunk és Isten van előttünk, a világ pedig bennünk és körülöttünk. Akkor a világ hálaadásunknak, könyörgésünknek és örven­ dezésünknek a tárgya, s Isten az, akit imádunk, cso­ dálunk és magasztalunk. Ez a doxológia teológiája. Itt nem a cselekvés fájdalm a indít meg bennünket, ha­ nem a végtelen csodálat Iste n kifürkészhetetlen ke­ gyelme irán t: ez Isten tiszta, önzetlen szemléletének a módszere. A két módszer nem zárja ki, inkább kiegészíti egy­ mást. Egyaránt megóv a veszélyektől: egyrészt a vak akcionizmus, másrészt a tétlen esztétizmus veszélyé­ től. Isten küldése Aki Krisztus egyházának küldetéséről akar beszélni, annak Krisztus küldetésével kell kezdenie, mivel az egyház küldetésének alapja és m értéke a Krisztus kül­ detésében való részvételében van, ugyanúgy, ahogy az egyház igehirdetésének alapja és m értéke is a Krisz­ tus igehirdetésében van. Aki pedig Krisztus küldetésé­ ről akar beszélni, annak először arról kell szólnia, aki elküldte Krisztust, tehát m indenekelőtt Isten külde­ téséről, a missio Deiről kell beszélnie. Ezzel a Heidelbergi K áté módszerét követjük, amely az ekkleziológikus 54. kérdésre: „Mit hiszel a közön­ séges keresztyén anyaszentegyházról?” ezt a krisztoló­ giai választ adja: „Hiszem, hogy Isten F i a ... az egész emberi nemzetségből Szentlelke és igéje á lta l. . . egy kiválasztott gyülekezetet gyűjt egybe, azt oltalmazza és m egőrzi. . . ” E kijelentés szerint az egyház léte U rá­ nak tevékenységében van. Mivel az egyház U ra „gyűj­ ti egybe, oltalmazza és őrzi meg” az egyházat, azért olyan, amilyen. Mivel pedig a katekizmus a missziói perspektívát nem veszi tekintetbe, hozzátesszük: „és elküldi”. A káté válasza különben a rra a félreértésre adhatna okot, hogy az emberiség csupán eszközül szol­ gál az egyház kiválasztásához, nem pedig az egyház van küldetésénél fogva az emberiségért. A missziói megbízatás és a világban való szolgálatra történő elhí­ vás azonban az egyház lényegéhez tartozik, hiszen szervesen összefügg Isten Fiának küldetésével. De m i­ ben áll a Fiú küldetése? Az evangéliumok úgy beszélik el Jézus történetét, m int az Isten által a világba küldött és az Ő Lelkével felkent Messiás történetét. M árk szerint (1,9k) a mes­ siási küldetés a Lélek ajándékával kezdődik a megke­ reszteltetésben, Máté és Lukács szerint pedig (Mt 1,18kk; Lk 1,26kk) m ár a Szentlélek által való fogan­ tatással. János (1,1kk) Jézus küldetését a világ alap­ jainak felvettetése előtt kezdi a Szentháromság Isten örök jelenében; a Fiú kiküldetése a Szentháromság örök tanácsa. Itt válik nyilvánvalóvá, hogy a Fiút az Atya nem zette: ezért hallhatjuk Jézus megkeresztelé­

sekor ezeket a szavakat: „Ez az én szerelmes Fiam. akiben gyönyörködöm”. Jézusnak, Isten Fiának a ki­ küldésében nyílik meg az örökkévalóság az idő szá­ mára. Ez nemcsak egy akarati elhatározás, hanem Is­ ten szíve is megnyilatkozik benne (s ezzel lesz egy­ úttal sebezhető is). „Amikor eljött az idő teljessége, kibocsátotta; Isten az Ő 3 F iá t. . . ” — m ondja Pál a Gal 4,4-ben. Az „Idő teljességén” az Isten ígéretének és a nép reménységé­ nek beteljesedését érti, azaz a messiási korszak kezde­ tét. Ez nyilvánvaló a szinoptikus evangéliumokból. A Lk 4,18—19 az Ésaiás 61, 1—2 ígéretei szerint mond­ ja el Jézus küldetését, „hogy a szegényeknek az evan­ géliumot hirdessem, hogy a töredelmes szívűeket meg­ gyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakoknak szemük megnyílását, hogy szabadon bo­ csássam a lesújtottakat, hogy hirdessem az Úrn ak ked­ ves esztendejét”. A próféták üzenete szerint a messiási időszaknak a szombatévvel (3Móz 25) kell kezdődnie. Helyre kell állítani Isten igazságát a nép körében és az országban. Ezért szól az evangélium elsősorban a szegényeknek, a betegeknek, a jogfosztottaknak és fog­ lyoknak. Az Ésaiás 35, 5kk-ra és 61,1 kk-ra való hivat­ kozással válaszol Jézus Máté szerint a fogságban levő Keresztelő Jánosnak: „a vakok látnak és a sánták já r­ nak, a poklosok megtisztulnak és a süketek hallanak, a halottak feltám adnak és a szegényeknek az evangé­ lium hirdettetik; és boldog, aki énbennem meg nem botránkozik” (Mt 11,5—6). Mt 10,7—8 szerint pedig Jé­ zus tanítványait ugyanezzel a megbízatással küldi ki „Izráel házának eltévelyedett juhaihoz” : „Prédikáljá­ tok, mondván: elközelített a mennyeknek országa. Be­ tegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halotta­ kat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok.” Amiről a dogmatika a m unus propheticum Christi kissé száraz címe a latt beszél, azt az evangéliumok a messiási örömmondó személyében m utatják be. Deu­ tero-Ésaiás szerint Isten eljövendő végleges uralm ának kezdetét egy eschatologikus örömmondó megjelenése előzi meg (És 61,1). Ő hirdeti meg az evangéliumot, bejelenti Isten uralm át és szabadságra hívja a sze­ gény, leigázott népet (És 52). Az Isten uralm áról és a szabadságról szóló igehirdetése szerez érvényt a mes­ siási korszaknak. Az Ő szava ui. megcselekszi, amit mond. Az ö igéjével kezdődik el a Szentlélek és a ke­ gyelmi ajándékok kiáradásának ideje. Az eschatolo­ gikus örömmondó reménysége m ár Ésaiásnál (60. rész) össze van kötve az egyetemes reménységgel: a népek a Sionra sereglenek és az Úr megdicsőül a népek kö­ zött. A szinoptikus evangéliumok szerint Jézus úgy lépett fel, m int ez a rem énylett messiási örömmondó. Üzene­ tét ezért így foglalják össze: „Bétölt az idő és elközelí­ tett az Istennek országa. Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban” (Mk 1,15) és úgy beszélik el történetét, m int amelyet „jelek és csodák” kísérnek. Az Isten uralm a megkezdéséről szóló örömüzenet és az evangé­ lium, amelyet Jézus hirdet, elválaszthatatlanul össze van kapcsolva egymással. Ezért a szabadságra való el­ hívás és a fizikai meg szociális betegségekből való fel­ szabadítás jelei és csodái is elválaszthatatlanul kapcso­ lódnak Jézus evangéliumához. Érthető, hogy először a szegények, a betegek, a kivetettek és a bűnösök hall­ ják meg Jézus üzenetét és ismerik fel benne a Mes­ siást. Most nem térek ki részletesen az apostolok húsvét utáni evangéliumára. Pál m ár nem „az Isten országa evangéliumáról” beszél, m int a szinoptikusok, hanem „Isten evangéliumáról”, „Krisztus evangéliumáról”, „a Fiú evangéliumáról” s a „keresztről való beszédről”.

331

Az ő szemében Jézus egész történetének központja „életé kettős végződésében” (M. Kähler) van: ebből az életből a halálba s ebből a halálból az örök életbe. Ezért hirdeti Pál nekünk a megfeszített és feltám a­ dott Urat. Amikor pedig ezt evangéliumként hirdeti, a messiási korszak kezdetét hirdeti. Isten uralm a és az ember felszabadulása az ő szemében Krisztus szemé­ lyében összpontosul, az ő halálában és feltám adásában. Ezzel azonban a Krisztus evangéliuma nem foglalja el Jézusnak az Isten országáról szóló evangéliuma he­ lyét, az apostoloknak Krisztusról szóló üzenetében in­ kább megőrződik szám unkra Jézusnak az Isten orszá­ gáról szóló evangéliuma. A Kriszturól szóló evangé­ lium ban ér el ui. hozzánk Jézusnak az Isten országá­ ról szóló üzenete. Azzal ui., hogy a „messiási öröm­ mondó” a halálba adta magát, az Isten országáról és a szabadságról szóló üzenete szolgai form át öltött. Ez megfordítva azt jelenti, hogy a szolga személyében (Fil 2) ér el hozzánk a messiási korszakbeli Isten or­ szágának és szabadságának teljes üzenete. Krisztusban ism erjük meg személyesen Isten országát. Az Ő evan­ géliumában érezzük meg a messiási korszakot. Az ú r­ vacsorában éljük át, hogy m it jelent az evés és ivás az Isten országában. A keresztségben pedig megtörté­ nik rajtunk a világmindenség újjászületése Isten di­ csőségére. Fontos, hogy a krisztilógiai középpontban ezeket az eschatologikus horizontokat ism erjük fel is­ mét és így ne váljunk szűklátókörűekké. Krisztus küldetésének felismeréséből az egyház gya­ korlata szám ára egy olykor szokatlan m egkülönbözte­ tés következik a misszió és az evangélizáció között. A misszió — küldetés — szó átfogó értelmű. Az evan­ gélizáció ezzel szemben pontosan meghatározott. Jé ­ zus messiási küldetése, m int m ár idéztük, magában foglalja minden beszédét, egész működését és teljes szenvedését is. Az Ő evangélium hirdetése a szegé­ nyeknek az Isten országáról, csak egyetlen megbízatása volt sok más között. Evangélizációja bizonyára a leg­ fontosabb feladata, ezért van erről szó a Lk 4,18—19ben mondottak elején és a Mt 11,5—6-ban mondottak végén. Missziója azonban túlterjed ezen az evangelizá­ ción s benne van a gyógyítás, a szabadítás, a megsegí­ tés és végül a szenvedés is. S így van ez a Mt 10,7kkban a tanítványok missziójában is. Ezért lehet azt mondani, hogy minden igehirdetés misszió, de a misz­ szió nemcsak igehirdetés. A gyógyítás, a szabadítás, a békéért és igazságosságért való fáradozás, az ördögök kiűzése stb. mind hozzátartozik a keresztyénség misz­ sziójához. Az evangélium hirdetése az egyik legfonto­ sabb, de nem egyetlen misszió. Csak e különbségtétel után fedezhetjük fel azoknak a kegyelmi ajándékok­ nak a teljességét, amelyek a messiási korszakban ele­ venné válnak és az Isten országáért összegyülekezett nép körében m ár megvannak. Minden keresztyénnek van missziója ebben a korszakban. A gyülekezet m in­ den egyes tagja m egtalálhatja a maga helyét és meg­ bízását Isten uralm a alatt. M indenki eljátszhatja sze­ repét Isten szabadításának történetében és felfedezheti benne a maga határok közé szorított kicsiny életének örök értelm ét. Minden keresztyénnek megvan a ke­ gyelmi ajándéka s ezzel dicsőítheti az U rat és örven­ dezhetik benne. Minden keresztyén misszionárius, de nem mindegyik evangelizátor vagy igehirdető. Még két fontos megjegyzés a gyakorlattal kapcso­ latban. Ahhoz, hogy az egyház igehirdetése megfeleljen a Jézusénak és az Ő örömüzenete legyen, felszabadító nyelven kell kifejezni a megváltó igét. A megtérés öröm s a hit egy semmivel össze nem hasonlítható felszabadulás megtapasztalása. Örvendezésre és hitre senkit sem lehet kényszeríteni. Az evangélium nem

332

örömüzenet többé, ha az egyház polgári megtorlások­ kal vagy a pokol büntetésével fenyeget. Egyes kegyes körökben mégis elterjedt az az apokaliptikus üzenet, amely a közeli világvéggel rémítgeti az embereket, hogy Jézushoz csalogassa őket. Apokaliptikus ször­ nyűségeket hirdetnek, hogy az embereket előbb távol­ tartsák gazdasági és társadalm i helyzetük bárm ilyen megváltoztatásától s azután a lelküket fogják meg. A fundam entalista apokaliptikusokat pénzügyileg tám o­ gatják az USA nagy vállalatai és a multinacionális konszernek. Tevékenységük Trinidadban és a Fülöpszigeteken, ahol láttam őket, meg is felel ennek a k í­ vánságnak. De ez nem a Jézus evangéliuma. Jézus a Lk 4,18 szerint „az Úrnak kedves esztendejét” hirde­ ti, nem pedig „a mi Istenünk bosszúállásának napját”. Az „igehirdetés” és „evangélizáció” szavak egyhá­ zainkban túl hivatalossá tették az evangéliumot. Ige­ hirdetésről szólva, az em ber a szószékre gondol, evan­ gelizációról szólva pedig egy sátorra. S mindez igen könnyen elidegenítően hat a gyülekezeti tagokra. Az igehirdetést a lelkipásztorra hárítják, az evangelizációt a misszionáriusra, a diakóniát a diakónusra, az egyház­ igazgatást a püspökre és így tovább. Mi m arad akkor az egyszerű hivő számára? De am it a valóságban je­ lentenek ezek a nagy szavak, az nagyon egyszerű: ahogy elbeszéljük reményeinket és bánatainkat, am i­ kor másokkal összekerülünk, úgy m ondják el a ke­ resztyének Krisztussal kapcsolatos történetüket is, felszabadulásuk történetét. Azért használom az „elbe­ szélés” szót, hogy az evangéliumot az igehirdetés m a­ gaslatáról ismét lehozzam a földre. Elbeszélni minden­ ki tud, s a Biblia elbeszélő történelm i könyv. De hol tanulja meg ezt az ember a gyülekezetben? Ismerek egy asszonyt, aki hűségesen já r templomba. Életében bizonyosan hallott m ár több m int kétezer, vagy három ­ ezer prédikációt. Mégis nehezére esik, hogy másokkal való érintkezésében saját szavaival fejezze ki hitét. A templomban m egtanulta a beszédre való figyelést, de nem tanult meg beszélni. Istentiszteleteink és prédi­ kációink többnyire nem ilyen egyirányú közlekedő utak-e, amelyek azután zsákutcába vezetnek? Isten közössége Mielőtt rátérnénk Isten uralm ának mozgásáról az Isten dicsőítése mozgására, meg kell állnunk egy pil­ lanatra, hogy megállapítsuk, mi is az tulajdonképpen, ami Istennek ebben az uralm ában megnyílik az em­ berek előtt. Ez nem más, mint Isten m aradandó kö­ zössége; állandó közösség Istenben és Istennel. Az uralkodásnak a szolgaság a fordítottja. Azzal szemben, aki úr, engedelmesek vagyunk, m ert nem te­ hetünk mást, de nem szeretjük az urat, m ert a szere­ tet szabadságot előfeltételez, a szolga pedig nem sza­ bad. Egy ú r a római jog szerint azt teheti a tulajdo­ nával, am it akar. De az „Isten uralkodása” kifejezés nem azt jelenti. Ezért kell az „Isten uralkodása” kife­ jezést kiegészíteni az „Isten közössége” kifejezéssel. Ez fejezi ki az Exodus és a Szövetség Istenének viszonyát az Ő népével: nem akar minden áron és minden esz­ közzel uralkodni. Sokkal inkább szabad közösséget kí­ ván népével és az Ő képére terem tett emberrel a föl­ dön. Az Újszövetség Jézusnak Istennel való különleges közössége alapján hirdeti Isten atyaságát. Ez az atya­ ság felel meg a mi gyermekvoltunknak. E gy atyával szemben a gyermek engedelmes és hálás. A gyermek a szolgával ellentétben szabad és részesedik a család javaiban. Mégis az atyának van tekintélye és minden tevékenység tőle indul ki. A gyermek szüleitől kapja életét, kap védelmet és szeretetet. Tulajdonképpen csak hálás lehet. Az Isten atyasága kifejezés nyilván ki­

egészíti az Isten uralkodása kifejezést és elmélyíti az Istennel való közösség értelmét. Ez felel meg a „Fiú evangélium ának”, de még nem fejezi ki a szabadság­ ban teljessé vált közösséget. Ezért folyamodunk egy ritkán használt kifejezéshez és egészítjük ki Isten uraságát és atyaságát Isten ba­ rátságával. Isten barátsága Lk (11,5kk) és Jn (15,16kk) szerint elsősorban Isten szabaddá te tt gyermekeinek im ádságában ju t kifejezésre. Az a példázat, amely Lu­ kácsnál kapcsolódik a Miatyánkhoz, egy m indennapi kérésről szól, amelyben valaki a barátjától kenyeret kér. A János 15,9kk szerint pedig Jézus tanítványai többé m ár nem szolgák, hanem barátok. Tudják, hogy m it akar az Atya, és bizonyosak lehetnek imádságaik meghallgatása felől. Ahol Jézus nevében imádkoznak, ott az emberek úgy beszélnek Istennel, m int b arátjuk­ kal. Bíznak abban, hogy m eghallgatja őket, sőt hallgat reájuk és szívébe zárja javaslataikat. Ennek az im ád­ ságnak a szabadságában nemcsak a szolga alázata, ha­ nem a b arát őszintesége (parrhesia) is megm utatko­ zik. M iként K ant mondta egyszer, a barátság a vonzal­ m at a tisztelettel kapcsolja össze. Isten barátainak az imádsága összekapcsolja az Isten szeretete iránti bi­ zalm at az ő szabadsága iránti tisztelettel. Hogy helyesen értsük meg az Isten közösségének tel­ jességét, uraságként, atyaságként és barátságként mél­ tatjuk. Megvannak benne a hatalom, a szeretet és a szabadság elemei. Ebben válnak az emberek az Úr szolgáivá, az Atya gyermekeivé és Isten barátaivá. Is­ ten megdicsőülése a szabadság felé vezető emez út fo­ kozatain történik. Erre az Istennel való szabad ba­ rátságra utal János első levelének az ígérete (3,2—3), hogy ti. éppen „Isten gyermekei” szám ára nem lett még nyilvánvalóvá, hogy mik lesznek. Nincs nagyobb szabadság, m int Istennel barátságban beszélgetni és az Ő országában részesedni. Ez az Istennel való közösség egyúttal Istenben való közösség is. Ha figyelemmel kísérjük Jézus főpapi im áját, amelyben kim ondja passiója értelm ét, akkor ez világos is lesz. „ . . . hogy m indnyájan egyek legye­ nek” kérésének bevezetése és folytatása m ondja ki, hogy milyen egységre is gondol: „Amint te én bennem Atyám és én te benned, hogy ők is egyek legyenek..., hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem” (Jn 17,21). Övéinek a közössége, am iért Jézus könyörög, megfelel az ő közösségének az Atyával és az Atya kö­ zösségének ővele. A Fiú teljesen odaadja m agát az Atyának. Megcselekszi az Atya akaratát és betölti a maga küldetését. Amennyiben ő teljesen azonos az Atyával Ő az Atyában van és az Atya őbenne. A meg­ felelésnek és a létnek ebbe a közösségébe vonja be ez az imádság a hivőket: „hogy ők is egyek legyenek mibennünk.” Az Istennel való közösség tehát pontosabban úgy is­ merhető meg, m int közösség az Atyával és a Fiúval a Lélek által és m int közösség az Atyában, a Fiúban és a Szentiélekben. A Szentháromság egyaránt ősképe a hivők egymás közötti közösségének és alapja is annak a létnek, amelyben ez a közösség megvan. A Szentháromság Isten Krisztusban olyannyira feltárja magát, hogy m inden ember és az egész terem tés helyet és sza­ badságot találhat benne. Az egyház gyakorlata szám ára ebből az következik, hogy küldetése után, közösségét (koinonia) kell hang­ súlyozni. Nemcsak azzal hat az em ber másokra, mit mond és tesz, hanem sokkal inkább azzal, ami. Így van ez az egyházzal is. Az egyház léte megelőzi m in­ den szándékolt tevékenységét. Az egyház minden be­ széde, követelése és cselekvése az egyház létén m ér­ hető le. Felismerhető-e Krisztus egyháza olyan közös­ ségként, m int amilyenről beszéltünk?

A római birodalom krisztianizálódásával az egyház, m int ismeretes, elveszítette különleges és látható gyü­ lekezeti form áját. Amikor azonossá válik a keresztyén gyülekezet és a polgári közösség, az egyház m ár nem épülhet fel önkéntes és önálló közösségekből. Illeté­ kessége szerint minden ember számára kerületenként és területenként egyházközségekben, egyházkerületek­ ben, tartom ányi egyházakban stb. szerveződik. Ezek az egyházi egységek a nép települési egységeinek felel­ nek meg. Az egyházi rendezvények az ún. közélet ré­ szévé válnak. A hitet az egyházzal és az egyházban való közösségként gyakorolják. Az egyháztagok az egy­ házi gondozó m unka passzív elfogadóivá válnak. A klérus különválik a laikusoktól, a világiaktól. Létre­ jön a hivatalos egyház, a papok és lelkészek egyháza. Az eredmény: egyház közösség nélkül. A reformáció alapgondolata a felnőtt, szabad gyüle­ kezet volt, amelyben minden egyes em bert megragad a megigazító hit és az egyetemes papságot valamennyi hivő megélheti. Luthernek a keresztyén gyülekezet jogáról 1523-ban készült irata óta ez a reformáció lá ­ tomása: az egyház intézményeivel és szervezeteivel ki­ zárólag a gyülekezetért él. Az egyházban nincs semmi magasabbrendű, m int a gyülekezet. A gyülekezet pe­ dig olyan mértékben válik nagykorúvá, amilyen m ér­ tékben m ár nem az egyházi gondozás tárgyaként, ha­ nem saját történetének közösségi alanyaként éli az éle­ tét. A ragyogó épületekkel, bölcs tekintéllyel és okos lelkipásztorokkal rendelkező hierarchikus egyházban vallási hatalm at láthatunk: a mennyei Atya m indenhatóságának másolatát. Isten m int szeretet és Isten barátsága azonban csak az együttélő, áttekinthető gyü­ lekezetben tapasztalható meg, amelyben a tagok el­ fogadják és elismerik egymást és amelyben kialakul a közösség. A Krisztus ilyen gyülekezetének m egtapasztalását a reformáció óta a protestáns fejedelmek és magisztrá­ tusok akadályozzák. Ezek tartom ányi, állam - és nép­ egyházakat létesítettek. Csak a kereszt jegyében élő evangéliumi gyülekezetek, reform átus gyülekezetek k a­ tolikus országokban és az állítólag „rajongó közössé­ gek” tapasztalták meg igazán a keresztyén gyülekeze­ tet és létesítettek megfelelő gyülekezeti rendet. Ezek­ hez kellene kapcsolódnunk nekünk is, hogy valóra váltsuk a reformáció látomását, mégpedig az állami nyomástól és a társadalm i előítéletektől meg nem za­ vartan. Valóban e korszak „jelei és csodái” közé tartozik, hogy a reform átori gyülekezet gondolata m a éppen a világ legkevésbé gyülekezeti egyházaiban, Latin-Am e­ rika katolikus gyarm ati hierarchiájában terem gyü­ mölcsöket. A bázisgyülekezetek és a gyülekezeti egy­ ház mozgalmai szégyenkezéssel kell hogy eltöltsenek bennünket. Ezeket persze a valdensek, mennoniták és herrenhutiak hívták életre. Lehetséges, hogy a nép szám ára létesített gyámkodó egyházban születik meg a nép gyülekezeti egyháza. Vajon elfogadják-e a refor­ m átus egyházak korunknak ezt a lehetőségét? Isten megdicsőülése Isten Fia e világba való küldetésének egy célja van. M iért jött el Krisztus? Mi az értelme Isten történe­ tének az emberekkel? Elsősorban Pál az, aki „teoló­ giai célhatározó m ondataival” (E. Stauffer) teológiai­ lag értelmezi ezt a történetet és mind nagyobb jelen­ tőséget fedez fel benne: Krisztus „a mi bűneinkért ada­ tott halálra és a mi megigazulásunkért tám asztatott fel” (Róm 4,25). „Mert azért halt meg és tám adott tel és elevenedett meg Krisztus, hogy mind holtakon, mind élőkön uralkodjék” (Róm 19,9). Krisztusnak „ad­ dig kell uralkodnia, míg ellenségeit mind lábai alá nem

333

v e t i . . . akkor maga a Fiú is alávettetik annak, aki ne­ ki m indent alávetett, hogy Isten legyen minden m in­ denekben” (1Kor 15,25,28). A Fil 2,5kk szerint pedig Krisztus m egaláztatásának és felm agasztaltatásának végső célja az, hogy „minden nyelv vallja, hogy Jé ­ zus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Fil 2,11). Az a célsorozat, amellyel Pál magyarázza Krisztus tör­ ténetét, a bűnös megigazulásán át Krisztus uralmához s Krisztus uralm ától Isten egyedüli uraságához vezet. Amikor minden nyelv Istent magasztalja, akkor lesz „Isten minden mindenekben” és megfordítva. Az eschatologikus hálahim nuszban: „övé a dicsőség örök­ kön örökké” (Jel 1,6) teljesedik be a terem tés eredeti rendeltetése. Ez a „dicsőség országa” : Isten maga la ­ kozik új terem tésében és minden terem tm ény részese­ dik az ő dicsőségében. Istent „áldás és dicsőség, hála­ adás és tisztesség” illeti minden terem tm ény részéről és ebben van az Ő boldogsága. A gloria Dei és a glo­ rificatio Dei kölcsönhatásban van egymásai. Isten megdicsőülése m ár itt, a bűn és a halál törté­ nelmében kezdődik Isten Fiának engedelmesége, ön­ maga odaáldozása és feltám adása által. Míg Márk és M áté Jézus dicsőégéről csak az eljövendő paruziára tekintettel beszél, Lukács szerint ez m ár Jézus szüle­ tésénél, L(k 2,9) és a hegyen való megdicsőülése alkal­ mával (Lk 9,28kk) előre látszott. János pedig az Atya megdicsőülését írja le a Fiú szenvedő engedelmessé­ gében és a Fiú megdicsőülését az Ő kereszthalálá­ ban. Isten megdicsőülése m ár itt kezdődik a Krisztusban hívők történetében a Szentlélek elküldése által. Ezért nevezik a Szentleiket a dicsőség zálogának és kezde­ tének. A Szentlélek története Isten m ár itt elkezdődő megdicsőülésének története. Azok tehát, akik felis­ m erik Krisztust, „dicsőségről dicsőségre változnak el” (2Kor 3,18). Ezért az ő követői az U rat a saját testük­ ben dicsőítik. Krisztus megvallása, a Szentlélek kitöl­ tésének megtapasztalása és az új engedelmeség a tes­ ti életben Isten eschatologikus megdicsőülésének tör­ ténelm i megnyilvánulásai. A reform átus hagyomány szerint ez azt jelenti az em ber számára, hogy a „lélek megdicsőülése” itt csak kezdet. Csak a testnek a lélekkel való egyesülése a feltám adásban teszi teljesé a glorificatiot. Más szavak­ kal: új testi engedelmességükkel a hívők m ár előle­ gezik a test feltám adását. Ezért csak az engedelmesek várnak igazán a test feltám adására. Ez magában fog­ lalja a testi lét valamennyi, gazdasági, társadalm i és politikai vonatkozását. Isten minden ú tja a testi lét­ ben végződik. Isten számára ez azt jelenti, hogy az Ő eschatolo­ gikus megdicsőülése m ár itt elkezdődik, mégpedig Is­ ten örömében. A Szentlélek története Isten örömének a története. „Ezért nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, m int kilencszázkilencvenkilenc iga­ zon” (Lk 15,7). Azoknak pedig, akik belépnek Isten uralm ának a lakom ájára, ez a biztatás hangzik: „Menj be a te U radnak örömébe” (Mt 25,21). Az emberekmegtérésének története külső és belső megkötöttsé­ geikből való felszabadulásuk története, a testnek az éhségtől, a betegségtől és a haláltól való m egváltásá­ nak története örömöt szerez Istennek. Isten öröme csak Isten üdvében lesz teljes. A terem tésre és annak jövőjére nézve Isten dicsősége m indent megdicsőit. Ami pedig magát Istent illeti, az Ő dicsősége tökéletes megdicsőülésében van. Kölcsö­ nös adás és vevés van a glória és a glorificatio között. A nyugati egyházak gyakorlata számára ebből a do­

xo lógiai elemek újrafelfedezése következik az isten­ tiszteletben és a mindennapi életben. Hogyan törté­ nik ez a „to glorify God and to enjoy him for ever” (Isten dicsőítése és örökös élvezése)? Az Egyesült Ál­ lamokban gyakran megkérdezik az emberektől az is­ tentisztelet után: „Did you enjoy the service?” (Élvez­ te az istentiszteletet?) Németországban csak ritkán válaszolhatjuk azt, hogy valóban „élveztük” az isten­ tiszteletet. Hogy az ember Istent az ő kegyelmes vol­ tában és szépségében igazán „élvezhesse” s hogy így minden istentisztelet a fruitio Dei et se invicem in Deo augustinusi értelmében „élvezet” legyen, m a m ár ide­ gen gondolat a mi nyugati református egyházi hagyo­ mányunkban. Nem kellene-e elkezdenünk, hogy az istentiszteletet a gyülekezet ünnepeként üljük meg, s ne csupán val­ lásos ünnepi órákként? A keresztyén istentisztelet ere­ detileg Krisztus feltám adásának a megünneplése. A húsvét valóban a szabadság ünnepe, egy páratlan sza­ badságé. Ezért kell az istentiszteletnek is feloldó, fel­ szabadító hatással lennie. A páratlan húsvéti öröm éneklésben, kacagásban, mozgásban és felkiáltásban is kifejeződésre juthatna. A felszabadító ünnepben Krisztus felszabadítását ünnepeljük. A húsvét olyan nagy, hogy a boldogság túláradó elragadtatását váltja ki. Az emberek felis­ merik a törvények, a bűn és a halál nyomasztó terhe alatt élt élet nagy alternatíváját. A m indennap szo­ morúságával szembeni ünnepi lázadásban ünnepük meg a feltámadást. A halálnak m ár az életben kez­ denek ellentmondani. Kezdik kinevetni azokat az u ra­ ságokat, amelyek hatalm ukat a halállal való fenyege­ tésre építik. Aki így felszabadult, azt m ár nem lehet elnyomni. Az istentisztelet, m int a feltám adás ünnepe, azon­ ban egyúttal a Megfeszített megjelenítése is. A sza­ badságnak való örvendezéssel kifejezésre ju t a szo­ rongatott élet fájdalm a is. Az istentisztelet ezért a Megfeszített nevében magáévá teszi és kifejezésre ju t­ ta tja a nép panaszát és a mélységből hangzó kiáltást is. A Megfeszített elkiáltatja velünk azt, am it különben némán szenvednénk el. Megtörik a kényszerű hallga­ tás a közéleti igazságtalanság és az elleplezett vétek felett. Aki az istentiszteletet felszabadító ünnepként éli át, az a mindennapokat is ünnepi életté alakíthatja. „Ahol a szeretet örvendezik, ott ünnep van” (ubi caritas gaudet, ibi est festivitas) — mondta Chrysostomos. „A feltám adott Krisztus vég nélküli ünneppé teszi az éle­ tet” — jelentette ki Athanasius. Valóban ünnepi élet az, amely Istent dicsőíteni és élvezni kezdi. Amikor elkezdődik a messiási korszak, elkezdődik a végnélküli ünnep, Isten eschatologikus kedves esztendeje, amelyet Jézus a Lk 4,18kk-ban hirdetett meg. Aki a szegények­ nek az evangéliumot hirdeti, a betegeket meggyógyít­ ja, a foglyokat megszabadítja, a lesújtottakat talp ra­ állítja, a vakokat látóvá teszi és a démonokat kiűzi, annak élete ünnepi élet. Részt vesz K risztusnak a tör­ ténelmen átvonuló ünnepi menetében. Közben sok ve­ reséget is elszenved, de még több feltám adást él át, m ert az út végén maga Isten áll. S ezzel végül a kezdethez érkeztünk visza. Isten messiási küldetése és eschatologikus megdicsőülése egymásba kapcsolódik. Istentől jön a felszabadító u ra­ lom, Istenhez hajt a felszabadítottak öröme. Istennel él a gyülekezet és Istenben barátok közösségévé vá­ lik.

Vályi N agy Ervin előadása Isten dicsőségének bibliai üzenetét az „A” szakcso­ port (bibliai teológia) exegetikai, fogalomtörténeti és m űfajtörténeti szempontokból vizsgálja. A mi csopor­ tunknak — mintegy a bibliai teológia és a szociáleti­ ka között — az a feladata, hogy az Isten dicsőségének evangélium át a világra és a jövőre vonatkozásában vizsgálja. Amikor ezt a feladatot vállaljuk, az ekkle­ ziológia, vagyis az egyház küldetésének kérdésével fog­ lalkozunk. Mit mondhatunk, m it kell m ondanunk ezekben a kérdésekben, a bibliai alapvetés után? Először is — és mintegy előlegezve a később kifej­ tendőket — ennyit: Kezdetben (az en arche — értel­ mében) van a doxa, Isten dicsősége, melyet a kijelen­ tésben, velünk való találkozásában megmutat, minket az ő dicsőítésére indít, s amely doxa így, a dicsőségnek ebben a történetében Istenhez viszatér. Az „azonos­ nak örök viszatérését” sugalló „viszatérés” szó he­ lyett inkább azt m ondhatjuk: beletorkollik a Szenthá­ romság Isten eschatologikus, örök dicsőségébe. Abban dicsőíttetik meg, hogy ő lesz minden mindenekben, s jóságával uralkodik. Mert neki uralkodnia kell — m int az apokalüptika vallotta. Abban az időben a do­ xa nem lesz para-dox, elrejtett. „Íme, az Isten sátora az emberekkel van!” (Jel. 21:3). Ilyen módon sum m ázhatjuk a bibliai üzenetet, s erősítjük meg azt, am it M oltmann professzor a két nagy mozgásirányról elmondott: Istentől — Istenhez. Ehhez a ponthoz szeretnék kapcsolódni, s vezérfonál­ ként tartani m agam at az előző referátumokhoz, am i­ kor rendszeres teológiai és ekkleziológiai nézőpontból szólok hozzá témánkhoz. Az em lített mozgás vagy mozgásirány semmiképpen sem ciklikus; nem körmozgásról van szó, akár gnosz­ tikus, akár hegeli értelemben. Történésre gondolunk: Istennek a terem tett világgal való történetére, arra, am it Barth Károly egyik legkésőbbi művében „Imm ánuel-történetnek” nevezett. Ilyen értelemben m ondhatnánk üdvtörténetet is, vagy — éppen Molt­ m annt idézve — „Isten trinitárius történetét”. A legfontosabb az, hogy ő az első és az utolsó, a Szentháromság Isten a maga protologikus és escha­ tológikus dicsőségében. Az egyház küldetése e kettő közé esik, a mostani aiónba, a történelembe. Ez a „között” nem értékelő jellegű „középpont”, sokkal in­ kább annak jelölése, hogy küldetésünket közrefogja Isten kezdetben való és végső világossága, dicsőége. Küldetésünknek alapja és célja egyaránt az ő dicső­ sége. Dehát mi az Isten dicsősége most, ebben a közbeeső időben, amely azonos az emberi történelem m el? A Református Világszövetség tavalyi, jubileum i ta ­ nácskozásának öszefoglalásaként J. M. Lochman pro­ feszor azt állapította meg, hogy a kérdésre a konzul­ táció során nem találtunk olyan választ, amely álta­ lános érvényű lenne. Nyilván így is van. Évszázadunk utolsó negyedében nehezebb valami általános érvé­ nyűt találni, m in t Im m anuel K ant napjaiban. Ennek tudatában szeretném m agam at mégiscsak ta r­ tani — mintegy m unkahipotézisként — ottani előter­ jesztésemhez, amely szerint Isten dicsőségét a hozzánk való közelségében, a kijelentésben kell keresnünk. En­ nek a kijelentésnek, az evangélium nak szolgálata van ránk bízva; ez a kincsünk és a terh ün k (2 Kor 4,7 és Jel 2,24). A rra hívott el és küldött el, hogy ennek a kijelentésnek, az evangéliumnak szolgái legyünk. A keresztről való beszéd azért evangélium, mivel ítéle­ tünket a megszabadításunkkal (soteria) együtt hirdeti.

A bibliai szakcsoport éppen ezt az öszefüggést vizs­ gálja. Isten Fia m agára vette ítéletünket, hogy mi valósá­ gos em berként Isten gyermekeinek dicsőséges szabad­ ságában élhessünk, s „fölemelt fővel” mehessünk a jövőbe (Heidelbergi K áté 52). A fölemelt főből követ­ kezik az „egyenes járás” (Kant, H. Gollwitzer). A di­ csőség ura választott és küldött el, „hogy legyűrik az ő dicsőségének m agasztalására” (Ef 1,12). Olyan doxa­ ról van tehát szó, am ely doxológiára, olyan charis­ ról, amely eucharistiára indít. A „soli Deo gloria”, s az egész valónk ennek megfelelő doxológiája sokkal in­ kább „a sajátságos emberi létezési form a” (G. von Rad), „m int patetikus embertelenség” — ahogyan Max Weber állította. Az egyház a világba küldetett, s nem a mennybe —, sem nem a m últba, sem az absztrakt, meghatározott­ ság nélküli jövőbe. A „világ” pedig azonos korunk történelm i-társadalm i valóságával. Nem avégre külde­ tünk, hogy gettóba zárkózzunk, hanem hogy részt ve­ gyünk Jézus Krisztus küldetésében és elm enjünk a ki­ csikhez, betegekhez, bűnösökhöz és a jogaiktól meg­ fosztottakhoz. Az „ochlos”-hoz — m int Dr. Tóth Károly hangsúlyozta főtitkári jelentésében az V. Keresztyén Békevilággyűlésen. Jézus pathos-a és szim pátiája ezek­ re vonatkozik. Ennek megfelelően egyházát a rra kül­ di el, hogy szolidaritást vállaljon az elnyomottakkal, a föld átkozottjaival. Ennek a hivatásnak tudata m a­ napság átm ent a világ keresztyénségének köztudatába. A KBK tanulm ányi m unkája tem atizálta ezt a szoli­ daritást, s igen fontos m unkát végzett a tudatosítás és mozgósítás érdekében. A nyugati világban és az ún. harm adik világban a „világ teológiái” fedezték föl és tették mintegy herm eneutikai elvvé a szolidaritásra kötelezettséget. A „világ teológiája” kifejezés a m üns­ teri k at. professzorról, J. B. M etztől származik, s eh­ hez szám íthatjuk az olyan irányzatokat, m int a forra­ dalom és a felszabadítás teológiája, vagy a politikai teológia. Mindezek az irányzatok döntő indítást nyer­ tek a „reménység teológiájától”, ha a radikális szárny képviselői, mint pl. a brazil Rubem Alves vagy az a r­ gentin J osé Miguez Bonino újabban élesen kritizálják is. „Az egyház a világba küldetett” : ez a mondat sokak­ nak banálisnak hangzik, noha a jelentésében igazán nem magától értetődő és a tudatot meghatározó. Rög­ tön világosabb lesz, ha ezt m ondjuk: a m i világunk­ ba. Nem másik történeti-társadalm i valóságba, nem egy térben és időben távoli világba, hanem a sajátunkba. A távoliak szeretése ismeretes módon, az igényeket meg­ testesítő felebaráti szeretet előli menekülés útja lehet. Ezt a világot pedig nem pusztán a transzcendencia elveszítése, vagy a keresztyén hagyomány lekopása jellemzi, m int a nyugati világban, ahol a keresztyén tradíciót m ár-m ár „diadalra elnyelte” a jóléti gondol­ kodás, a konzum -m entalitás gyakorlati ateizmusa. A mi világunkat egy tudatos ellen-vízió jellemzi, amely az ember képességeinek teljes kibontakoztatását m in­ denféle transzcendencia kikapcsolásával akarja vég­ hezvinni; nincsen szüksége a meglevőnek vagy kialakí­ tandónak „isteni”-vallásos igazolására. A m últ száza­ dok keresztyén-teológiai abszolutizmusával szembe­ állítja az emberi önállítást, önmegvalósítást. A mi vi­ lágunk értelm i és társadalm i struktúrái tehát egy tel­ jesen más alapállásból jöttek létre és m aradnak fejlő­ désben, amely alapállás nem tud m it kezdeni „Isten­ nel” — legalábbis a metafizikus Istennel, a dogmatiku­ san állított „égi lénnyel”, a szeszélyes Mindenhatóval.

335

Élő, történő, valóságos világunkban — vagyis ahol a gazdaság, a kultúra és a politika m indenkit érintő közügyeiről van szó — Isten idegenné vált. A kérdés az, hogy a minden sémát szétfeszítő Názá­ reti Jézus, aki a tegnapi „norm atív” világban éppen olyan idegen volt, m int a maiban, nekünk ismerős-e? Nekünk, a magyarországi reform átus egyháznak? A kérdés az: minden erőnkkel a rra törekszünk-e, hogy ezt a Jézust valljuk és — időlegesen, m int Barth K á­ roly m ondta — kiábrázoljuk? A krisztológiából kö­ vetkező kritikai kérdés, önvizsgálatunk kérdése az, hogy „sorsközöségben” élünk-e vele, követjük-e, és az ő útján szolidaritást gyakorlunk-e? Az ember em­ berévé lettünk-e annak a „glóriának” fényében, amely a mostani világ-időben (aiónban) egyedül azokban je­ lenvaló, akik hasonlóvá lettek Isten Fiához, az első­ szülötthöz. Ahhoz, akinek ábrázata nem volt kívána­ tos, s aki megfeszíttetett. A hozzá hasonlóvá válásnak, vagyis a hűségnek kér­ dése képezi küldetésünk kritériumát. Ez dönt afelől, hogy csakugyan küldettünk-e, vagy pedig az egyházi szervezet tényleges működését egyszerűen azonosítjuk a küldetéssel. Márpedig az institúció puszta megléte és üzemelése távolról sem azonos a keresztről való be­ széd, az evangélium hűséges szolgálatával. A ránk bí­ zott üzenet krízise és kritérium a az üzenet hordozójá­ nak. Az ítélet bibliai m otívum át szem előtt tartva, számolnunk kell „a megbízás nélküli egyház” képte­ len valóságával is, sőt m agának az Úrnak. szavával: „Nem küldtelek benneteket” (v. ö. Jer 14,14). Isten a saját világunkba küldött el m inket —, így hangzott az előző rész tézise. A következőbe való á t­ vezetésként hadd idézzem a Genezis egyik versét: Mi­ kor József Egyiptomban megismerteti m agát testvérei­ vel, így szól hozzájuk: „a ti m egm aradásotokért kül­ dött el engem Isten ti előttetek" (45,5). Hálával és alázattal talán elm ondhatjuk m a: minket magyar reform átusokat előre küldött Isten a megvál­ tozott társadalm i és kulturális helyzet szűzföldjére, ahol „Isten” többé nem magától értetődő adottság. Előre küldött másokért; „a ti m egm aradásotokért”, életetekért, m ondja József a testvéreinek. Ez az állí­ tás tartalm azza önértésünk magját. Ennek az önértés­ nek és helyzetfölismerésnek kritérium án kell meg­ m érnünk a Krisztus küldetésében való hűségünket és hűtlenségünket. Mi m agunk ezen m érjük, s kérjük a testvéreinket, hogy ők is ezt a m ércét használják. A József-történetből idézett vers két mozzanatot hangsúlyoz: a kísérlet kockázatát és a helyettesítést. A „szűzföldön” Isten kísérlete voltunk az egész ke­ resztyénség érdekében. Ha új helyzetünkben elsősor­ ban önmagunk m egtartására, „átm entésére” gondol­ tunk volna, elárultuk volna U runkat és küldetésünket. Az alvás és a m enekülés lennének a kísérlettől meg­ rettentő gyávaság árulásai. Menekülés hátra, a m últ­ ba —, előre, a jelenhez szervesen nem kötődő utópiá­ ba —, vagy fölfelé, a mennybe — amelynek országa valójában nincsen „fönt”, m ert elközelített. M indjárt hozzá kell fűznünk: az árulásnak ezek a formái félel­ metes kísértések testünk gyöngesége miatt. Nehéz éb­ ren m aradni és tovább menni. Akinek könnyű, az nem őrködik és nem vándorol, hanem legföljebb szépeket álmodik az ism eretlen tájakon való őrködésről és ván­ dorlásról. Péter apostol és társai elaludtak. És mégis az őrködő ébrenlétre hívattunk el! Az éberség „a Bib­ lia egyik legállandóbb tém ája” (G. Guteiérrez). Itt, a mi világunk valóságában kell Istent szolgálnunk, éjjel és nappal, helyettesítőleg is m agunkra véve a kockázat terhét. Semmiféle körülmények között nem veszít­ hetjük el „a cselekvő Istennel való fenntartás nélküli kapcsolatot” (G. von R ad). Nála kell m aradnunk, vele

336

keli lépést tartanunk, nem eshetünk az „istenbutaság” bűnébe, amelyről Thomas Mann oly megszívlelendő igazságot ír, éppen a József-történet kapcsán. Ez az „istenbutaság” az „istengond” ellentéte, amelyet az író „okos ráhallgatás — figyelem és engedelmességként” jellemez és azonosít a vallásossággal. Az „istengond” pedig az azon való aggodalom, hogy valaki azt, ami egykor helyes volt, de most m ár nem az, még mindig helyesnek tartja, és „nakronisztikus módon annak hagyománya szerint él”. „Istenbutaság” — vagy egyszerűen vétek — volna, ha nem vennénk komolyan a szekuláris valóságot, vagy pedig helytelenül értelmeznénk. Elhibázott lenne az az állítás, hogy a „szekuláris várostársadalom ” (H. Cox) a keresztyénség közvetlen származéka, és a modern világ nem más, mint maga a nagykorúvá lett keresz­ tyénség. Elhibázott, mivel Isten nem abban az értelem ­ ben „a világ titka” (E. Jüngel), hogy az éles szem a mai világ struktúráiban és mozgásaiban fölfedezhetné az Isten változásait. És azért is elhibázott, m ert ez az interpretáció nem veszi komolyan tényleges helyzetet, s nem veszi észre a m ásikat és másfélét. Inkább a ke­ resztyén reconquista kísérlete, m int a változás fölis­ merése. Isten megismerése Krisztusban, a benne elrejtett doxa látása — amely ebben a form ájában az üdvös­ séget szolgálja —, elválaszthatatlan történelmi hivatá­ sunk és küldetésünk fölismerésétől. Így hangzik a „Re­ ménység Teológiájának” egyik különösen fontos tétele. De vajon kicsoda ismeri föl ennek a hivatásnak konkrécióját? Kicsoda alkalmas arra, hogy megítél­ hesse, „mi van soron”, mi időszerű („worauf es an­ kommt” Fil 1,10), mi az Istennek tetsző jó és tökéle­ tes, mi az ő akarata (v. ö. Róm 12,2)? Ki ismeri föl azt az utat, amelyet a Feltám adott ma jár? Az a Krisztus, aki m egfeszítettként van közöttünk, s akinek dicső­ ségét „test és vér” nem látja? Pál szerint a gyülekezet prófétai ajándékkal rendel­ kező tagjai (1 Kor 12,10). Az így megajándékozott­ nak „szüntelenül meg kell vizsgálnia, mi az időszerű, és az ism eret m ellett szüksége van az „aisthesis”-re Is, a mindenkori szituáció iránti érzékre” (E. K äse­ mann). Az egyháznak — az ecclesia reform ata sem­ per reform anda esetében — az a megbízatása, hogy az ígéret Istenének szavát „eredetének, tárgyának és tartalm ának való folyamatos hűséggel, egyértelmű és elkötelező gyakorlati döntések formájában (is) hirdes­ se” (K. Barth). Az újszövetségi prófécia m utatja meg, miben áll­ nak ezek a döntések. A prófétai szó, akárcsak az Ó­ szövetségben, a tényleges helyzetbe szól bele; időben és időszerűen értelmezi az örök Szót. Elkötelező jellege azonban nem azonos az örök-érvényűséggel, sem pedig azzal, hogy az egész lakott földön ez a szó az egyetlen lehetséges eligazítás. A „Szentlélek erejében élő egy­ ház”, amely a „Lélek helye”, a prófécia m ellett más kegyelmi ajándékokkal is számolhat (imádkozhat!), így pl. „a lelkek közötti különbségtevésével” (1 Kor 12,10). Számolni kell tehát azzal, hogy Krisztus testének or­ ganizmusán belül a prófétai aktualizálást és útm utatást egyszer elfogadják, máskor nem. Ebben a folyam at­ ban kell keresnünk a „kollegalitást” vagy „konciliaritást” ; ebben nyilvánul meg a közösségünk. A prófé­ cia és a „diakrinein” közötti kölcsönhatás a reform á­ tus gyülekezet egyik életmegnyilvánulása. Az egyik oldalon az eligazító szó —, a másikon a megvizsgálás és engedelmesség. Az egyetemes papság legmélyebb gyökerét — amely „papság”-nak vallása református ekkleziológiánk egyik alaptétele — ebben az állandó charizm atikus kölcsönhatásban kereshetjük. Teológiai m unkánk során szeretnénk használható hozzájárulás-

sal szolgálni ehhez a témához, amely a Református Vi­ lágszövetség tanulm ányi program ján szerepel. A prófétai szó tehát sem nem a többségi vélemény kifejezése (vox populi — ecclesiae), sem nem diktatóri­ kus, hatalm i szó, amelynek a gyülekezetben történő megvizsgálása és elfogadása nélkül is abszolút érvé­ nye volna. A prófétai szó egyik kegyelmi ajándék, a többiek összefüggésében. Jézus Krisztus a gyülekezetét tette pappá, papsággá Isten előtt (1 Pét 2,9; Jel 1,6). Az egyetemes papság a Krisztus testén belüli charizmák kölcsönhatásában történik. Éppen ezért a hit engedelmessége nem vak (v. ö. amit Käsem ann ír ebben az összefüggésben). A hit szabad és értelmes engedelmessége felel meg az újszö­ vetségi próféciának, amely Istent sohasem annak biz­ tosítékaként hirdeti, ami éppen van (v. ö. A. O. Love­ joy fejtegetését a status quo-val azonosított Isten k ri­ tikájára nézve), hanem az eljövendő Istenre utal, s miközben ezt teszi, mozgósít a történelm ileg új érde­ kében. Isten, aki m ár most előízt ad a hívőnek a nyu­ galomból és örömből, lehetetlenné teszi az egyházi ön­ elégültséget, amely úgy tesz, m intha m ár elértük vol­ na a célt (Fil 3,13). A pneum atikus-sakram entális va­ lóságú egyház nem „aludni és engedelmeskedni” ta ­ nítja azokat, akikhez küldetett — m int A. Malraux mondta a spanyol egyházról, hanem ellenkezőleg: éber­ ségre, „istengondra”, vizsgálódásra, és arra, Isten előtt felelős lelkiism erettel cselekedjenek. Krisztus megszabadítottjainak hitbeli engedelmessé­ ge, amely a „gloria Dei”-re válaszoló „glorificatio”, tettben és doxológiában megy végbe, m int azt Molt­ mann professzor kifejtette. Az ünnepi öröm és a tevé­ kenység az Isten-dicsőítés két aspektusa. E kettő nyil­ ván szorosan összefügg azzal, hogy az egyház ugyanúgy „a feltám adott Úr akciója” (W. Kreck), m int „a Szent­ lélek helye” (W. Kasper/G. Sauter), ahol előleget ka­ punk az eschaton nyugalmából és a messiási ünnep ujjongásából. A két hangsúlyt mindmáig polarizálják. A nyugati­ protestáns egyházak nemcsak aktivitásra, de a tú lhaj­ tott aktivizm usra is hajlanak, míg a keleti-orhodox egyházakat inkább a liturgikus doxológia szelleme ha­ tározza meg. Ennek a polaritásnak egyik jól ism ert mai változata az ún. vertikalizm us és horizontalizmus kö­ zötti vita. Ideje volna m eghaladnunk a glorificatiónak ezt az egysíkúságát és polarizálását, s a „nagy p aran­ csolat” értelm ében visszatérnünk a soteria és eucharis­ tia teljességéhez, a bibliai szemlélethez. A sokat em­ legeti „új életstílus” vagy „új spiritualitás” e két aspektus egybefonódásából nőhet ki: istenim ádat és a jónak cselekvése, ünnepelni-tudás és aktív szolidaritás a társadalom szélére szorultakkal. A spiritualitás az evangélium élésének a Szentiélektől lehetővé tett konkrét form ája: „az Úr előtt — szolidárisan minden emberrel, és az Úrral az emberek előtt” (Gutiérrez). A rra választott ki és küldött el — küldött előre! — az Úr, „hogy legyünk m agasztalására az ő dicsősé­ gének” (eis to einai, Ef 1,12). Itt legyünk m agaszta­ lására, ebben az időben és ezen a helyen. Ebben áll „az ember legfőbb jav a” (boldogsága), m ondja Kálvin a Genfi Kátéban. Feltűnő, hogy az „einai” igét, ebben a kontextusban, leginkább a „szolgálni”-igével fordítják vagy írják körül. M intha csak a rra utalnának, hogy a dicsőítés és a szolgálat létform ái azonosak. M intha a „legfőbb bol­ dogság”, amely éneklésre készteti a szívet, közvetlenül magát a szolgálatot, Isten szolgálatát jelentené, amely elképzelhetetlen az emberek közötti szolgálat nélkül! Ebben az értelem ben elm ondhatjuk: az Isten dicsősé­ gétől körülvett egyháznak az a küldetése, hogy legyen

a Szentháromság magasztalására. Az egyház léte m a­ gában foglalja tettét és reményét is. Isten dicsőségének eljövendő, végső megjelenési for­ m ája, amely ragyogni fog minden teremtménynek, hív­ ja m ajd létre a nem-levőt: az új terem tés törés, folt, szenvedés és halál nélküli világát. Az új eget és föl­ det, amelyen célhoz ér a megszabadítás mindent á t­ fogó folyamata. Akkor m ajd nyilvánvaló lesz, hogy a kezdet dicsősége, amely az idők teljességében szállást vett a megfeszített Jézusban, valam int azoknak tanú­ ságtétele, akik „látták” ezt a doxát s magukat hozzá tartották, nem volt hiábavaló. Maga a történet („dicső­ ség-történet”), az Istentől—Istenig mozgás nem volt hiábavaló. Van új a nap alatt: Isten dicsőségének ki­ jelentése azoknak, akik hisznek — és a hivőkben, a dicsőség szolgáiban! És a „mindenha megálló” ígéret szerint az egész ktisis-nek, terem tett világnak is lesz, amely megszabadul az Isten gyermekeinek szabad­ ságára (Róm 8,21). A prófétai szótól vezetett és a kegyelmi ajándékok kölcsönhatásának szabad folyást engedő egyháznak m int királyi papságnak, oda kell szánnia magát az igazságosság szolgálatára (Róm. 6). Ez azt is jelen ti azokkal az emberi törekvésekkel való együttműködés­ re, amelyekben a gyógyítás és megszabadítás erőit fe­ dezi föl. Itt keressük a nem-keresztyénekkel való koo­ peráció alapját és szükségét, az ember ügye, a „jó ügy” érdekében (v. ö. Ensemble pour une bonne cause . . . Corvina, 1978). A történelem titkát, az időn belül, sohasem fejthet­ jük meg sub specie aeternitatis. Az evangéliumi teoló­ giában nincsen helye a theodiceának, amely végső so­ ron úgysem az Isten igazságosságát, hanem az ember igazát „igazolná”, mindazzal együtt, ami a történelem ­ ben rossz. A dicsőség története azonban, amely szá­ m unkra Jézusban hozzáférhető, s amely megóv a felü­ letes potimizmustól (J. I. McCord), tartást ad a törté­ nelem abszurditásaival és érthetetlenségeivel szemben, s ugyanakkor azzal az ígérettel bátorít, hogy mégsem hiábavaló. Ennek megfelelően a mi m unkáink sem hiábavalók (1 Kor 15,58). Gutiérrez találóan fogalmaz­ za: „Krisztusban reménykedni azt jelenti, hogy egyide­ jűleg hiszünk a történelem kalandjában, miközben ez a hit korlátlan lehetőségeket nyit meg a keresztyének szeretete és tevékenysége előtt.” (A magam részéről csupán a „hinni” ige használatát tartom elfogadha­ tatlannak. M intha felcserélhető volna a Krisztushoz és a történelemhez való viszonyunk; a „hit” egyszer az egyik, máskor a m ásikra irányul.) Néhány szót a „történelem kalandjának” útjairól és tévútjairól Mert vannak tévutak, tévelygések és ku­ darcok is. Az evangélium azonban — a bűnbocsánat és a megigazítás üzenete — azzal biztat, hogy ezek nem végzetesek, nem kell hogy okvetlenül azok legyenek. Kapjuk a metanoia, a megtérés- lehetőségét. A bibliai „megtérést” pedig semmiképpen sem szabad meddő lelkiism eretfurdalásnak tartanunk, amelytől végül is sóbálvánnyá merevedik a saját bűnére tekintő ember A megtérés „valóságos terem tés” — mondja teljes jog­ gal J. Lacroix, a francia filozófus. A „történelem kalandjának” útjain soha nem jutunk „Endlösung”-hoz, végső megoldáshoz; soha nem ju ­ tunk örökérvényű és csalatkozhatatlan eligazításhoz, Az ilyesféle igény félreismerné a történelem valósá­ gát. Sokkal inkább arról van szó, hogy a bizalom és reménység erejével újra meg újra kísérletet teszünk a változó világhelyzet uralására (Ernst Troeltsch, „bem eistern”) Ez az „uralás” egyszerűen annyi, hogy a világ jelenében állhatatosak m aradunk a Krisztushoz való hűségben. Vagyis a szó nem tartalm az semmiféle uralmi igényt —, igényt arra, hogy „mesterei”, ma-

giszterei legyünk a világ-társadalom nak. Pusztán an­ nak a szándékát jelenti, hogy küldetésünket ma betölt­ sük, s m egtartsuk azt, ami nálunk van (Jel 2,24—25). A próféták és apostolok megbízatása mindenkor te­ her volt, s az is marad. Ezt a terhet senki sem vá­ lasztja önmagának; Isten választottai és elküldöttei viszont „anaké”-nak, végzetnek érzékelik (1 Kor 9, 26). Megtörténhet, hogy az Úr ma ugyanazt mondja egy gyülekezetnek, am it hajdan a Thyatira-belinek: „azt, ami nálatok van (ami rátok van bízva), tartsá­ tok meg, amíg eljövök” (uo.) A saját helyzetünk „uralásának”, vagyis keresztyén helytállásunknak egyik vonása az a törekvés, hogy m egtartsuk a reformáció örökségét. Meg akarjuk őriz­ ni a ránk bízott drága kincset (2 Tim 1,14), az evan­ géliumi tanítást — a megváltozott helyzetben is. A változó helyzetre utalással m ár azt is kimondtuk, hogy nem a változatlan form ára gondolunk; nem a betűre, amely öl, hanem a szellemre, amely megele­ venít. A hűséges megőrzés éppoly kevéssé azonos a kon­ zervativizmussal, m int a valóságos egyházi megújulás a rajongó vagy apokaliptikus anarchiával. A megőr­ zés „progresszív hűség” is lehet —, ahogyan a mai kül­ detés által követelt innováció nem okvetlenül azonos a „keresztyén szubsztancia” kiárusításával. Nagyon is elképzelhető, hogy a ránk hagyott drága kincshez való progresszív hűség haladóbb, m int a leghangosabb és

leglátványosabban „progresszív” modern teológia —, annak valamelyik irányzata. Krisztus követeiként, akiket előre küldött egy tör­ ténelmi „szűzföldre”, most Isten gyermekei vagyunk (1 Ján 3), akik a Megfeszített tanítványaiként az Is­ ten dicsőségének víziójával akarunk szolgálni környe­ zetünknek. Azzal szolgálunk, hogy dicsőségének m a­ gasztalására vagyunk. Amikor aztán eljön „ama nap”, Jézus Krisztus megjelenésének napja, akkor nemcsak keresztyén létünk titka lesz nyilvánvalóvá (Kol 3,4; 2 Thessz. 1,10), hanem a másik is, nevezetesen, hogy „aparche”, zálog és zsenge voltunk, „a terem tés első megszabadítottjai” (Moltmann), akiket befogadott a glorificatio Dei munkájába. A nnak az Istennek dicsőí­ tésébe, aki mindenkin könyörülni ak a r (Róm. 11,32). Avégre küldettünk el, hogy tanúi legyünk ennek a könyörületnek, és helyet adjunk az újjáterem tő Szent­ léleknek. Küldetésünk útján, szolgálatunkat végezve fölemeljük fejünket (Heidelbergi Káté!), s kiegyene­ sedve, félelem nélkül megyünk a jövő felé. Nem külön utakon, elzárkózva, hanem minden jóakaratú ember közösségében, azokkal együtt, akiket az evangélium perspektívájában nem polemikusan, hanem szeretet­ ben és reménységben látunk (K. Barth, J. Moltmann). Az Eljövendő azonos a m ár eljött Jézus Krisztussal, aki az ember szabaditója, vagy a régi latin himnusz m agyarra fordított szavaival: üdvössége megadja (342. énekünk).

Dr. Tóth Károly püspök előadása A főtéma ökumenikus és a jövőre irányuló szempont­ jait dr. Tóth Károly püspök vázolta föl az alábbiakban közölt előadásában, „Isten dicsősége és a világ remény­ sége” címmel. Elöljáróban néhány bevezető megjegyzést kell tennem: 1. Első pillanatra tém ánk: Isten dicsősége és a világ reménysége, elvont és száraz teologizálásnak tűnhet. Azonban nem sok utánajárás és kutatás kell ahhoz, hogy meglássuk tém ánk milyen izgalmas és időszerű. Az is igaz, am it dr. James McCord professzor, a Refor­ mátus Világszövetség elnöke tavaly St. Andrewsben tartott előadásában állított, arról beszélve, hogy Isten dicsősége teológiájára nem sokat tudunk mondani. Ezt a kijelentést tette: „A modern teológia tém áival foglal­ kozva Isten dicsőségéről m int hasznos koncepcióról egyre kevesebb szó esik” (Reformed World 1977 de­ cemberi száma 298. old.)( Témánk mégis merészen ösz­ szekapcsolja az emberiség reménységét és az Isten di­ csőségét, nyilvánvalóan abból a meggondolásból, hogy az emberiség, a mi mai világunk, jövőjének alakításá­ hoz az egyedül hitben megragadható isteni dicsőség átélése és ennek a hitism eretnek a továbbadása hasz­ nosan és sajátos módon hozzájárulhat. 2. Az emberiség jövőjét kutató futurológia igen di­ vatos tudomány lett, az érdeklődés iránta az emberiség jövőjét fenyegető bizonytalansággal egyenes arányban nő. A holnap társadalm a, világunk alakulása régóta foglalkoztatja m ár az embert, az emberiség legjobbjait. Mint tudjuk, az utópiák egész sora állott elő az évszá­ zadok folyamán. E mögött az áll, hogy az ember a fennálló viszonyokkal sohasem elégedett, azokat m in­ dig meg ak arja változtatni és hisz abban, hogy a rosz­ szat képes lesz jobbra fordítani. Az em ber utópikus lény. Az utópiák mély gyökereiből némelykor olyan

erők fakadnak, amelyek az embert a történelem folya­ mán előbbre viszik. Még akkor is, ha csak felületesen tekintjük át a modern tudományokat, m egállapíthat­ juk, hogy valam ennyi tudományág: közgazdaságtan, politológia, biológia, kémia, szociológia, antropológia stb., — nem is beszélve a filozófiáról —, mind foglal­ kozik az emberiség jövőjével. Ennek az emberi élet különböző területein jelentkező azonos irányú törek­ vésnek: a jövőre irányuló kutatásoknak és erőfeszí­ téseknek, mind megjelölési mind pedig az eredményei nagy m értékben különböznek egymástól. A skála igen széles: a jövő-tervezéstől, a prognózisoktól a látnoko­ kig, a prófétáktól a futurológusokig terjed. Ennek a világ jövőjével foglalkozó emberi akaratnak a legna­ gyobb nehézsége, hogy a társadalom, az emberi együtt­ élés nem gépiesen alakul, hanem mindig hatnak előre nem látható kiszámíthatatlanságok, imponderábiliák. Márpedig csakis az emberi együttélés abszolút raciona­ lizálását feltételezve lehetne pontosan kiszámítani a jövő alakulását, — ahogy Auguste Comte, a pozitiviz­ mus atyja a szociológiáról úgy beszél m int szociál-fizi­ káról. A társadalom azonban élő valóság, nem pedig gépe­ zet (Voltaire kedvenc szokása volt a társadalm at egy pontos óraműhöz hasonlítani). Azok, akik a társadal­ m at alkotják, csoportok, alcsoportok, egyének, nem lé­ lektelen kerekecskék a nagy gépezetben, hanem élő aktorok, akik szeretnek, tesznek, fantáziáinak, tele vannak szenvedélyekkel és különböző érdekekkel. A társadalom olyan emberekből áll, akiket semmiképpen nem lehet uniformizálni. 3. Ezért m ár itt le akarjuk szögezni, hogy az, am it a keresztyén teológia a reménységről, az emberiség és a világ reménységéről mondani tud, merőben más m int a jövőtervezés, a prognózis, vagy az utópia. Amit mi a keresztyén reménységről a Szentírás kijelentésére

lett Igében (incarn atio) és Krisztus dicsőséges vissza­ támaszkodva mondunk, olyan sajátos hozzájárulás az jövetelében (parusia). Az ezekben megjelenő isteni di­ ember jövőjének alakításához, amellyel a keresztyén csőséggel, és ezeknek az emberi reménységekben tük­ hiten kívül más nem jelentkezhet. Csak ezzel a hát­ röződő halvány visszfényével kell ezért most röviden térrel válik érthetővé az emberiség reménységének és foglalkoznunk. Isten dicsőségének az összefüggése. 4. Még a félreértés kockázatát is vállalva kijelent­ 1. Isten dicsősége és a teremtés (Gloria Dei et crea­ jük, hogy az Istenbe vetett hit — amelynek elenged­ tio) hetetlen posztulátuma az Isten dicsősége — az embe­ riség mai helyzete megértéséhez és jövője alakításához Megállapítható, hogy a keresztyén teológia terem tés­ egy olyan sajátos hozzájárulás, amely semmiképpen ről szóló tanítása és az új eget és új földet váró escha­ sem helyezhető egy síkra más, az emberiség jövőjét tológiai irányultság, a teremtés nem -befejezett volta, a kutató kísérletekkel. Ezzel semmiképpen sem azt akar­ em bernek a terem téshez és a történelemhez való viszo­ juk mondani, hogy a keresztyén reménység elutasítja a nyát egyszerre döntő módon meghatározta az a gon­ jövő-tervezésnek, a prognózisoknak értékes m eglátá­ dolat, — amely a keresztyénséggel jelent meg először a sait vagy javaslatait. Csupán arra teszünk hangsúlyt, világban; — hogy az emberi élet fejlődik, hogy az hogy a mi reménységünk az emberiséget, a világot il­ egyén éppúgy, m int az egész emberiség egyenes vonalú, letően, nem tévesztendő össze a spekulációkkal, az il­ felfelé ívelő pályán halad a végcél felé. Így törte át a lúziókkal, az optimista vagy pesszimista világlátások­ keresztyénség az antik filozófiák ciklikus történelem kal. és világszemléletét. Ez a szemlélet később átm ent a Ezek után röviden utalok tém ánk sajátos összefüg­ világ-történelm et értelmező filozófiákba is. Így a ke­ gésében arra, am it a reform átus teológia Isten dicső­ resztyén tanítás döntő impulzusokat adott a haladásba ségéről tanít. Erről az elm últ napokban sok szó esett vetett hit kialakulásához. A tudomány, a technika, a már, ezért én itt az én témám sajátos aspektusából felfedezések minden egyes generációt előbbrevittek a foglalkozom Isten dicsősége teológiájával. Kálvin a természet meghódításának útján. Hamarosan nyilván­ Genfi K átéban a rra a kérdésre, hogy mi az emberi élet valókká lettek azonban a technikai haladás és az em­ célja és értelm e így válaszol: „Isten bennünket avégre ber erkölcsi fejlődésében mutatkozó diszkrepanciák. terem tett, és azért jelölte ki helyünket ebben a világ­ Jean-Jacques Rousseau már 1751-ben kifejezést adott ban, hogy ő m ibennünk megdicsőüljön. Ezért rendjén aziránti kételyeinek, hogy vajon a tudományok hozzá­ való dolog, hogy a mi életünk — amelynek ő a forrása járulnak-e az erkölcsök tisztulásához. („Si le rétablis­ — az ő dicsőségét tükrözze.” B arth Károly a Genfi sement des sciences et des arts a contribué á épurer K áté e válaszát m agyarázva rám utat arra, hogy nem les moeurs?!”) az emberi élet kiteljesedésében nyilvánul meg, válik Az emberi szellem -történetben — legalábbis az el­ teljessé Isten dicsősége, hanem m aga az emberi élet múlt két évszázad folyamán — két vonal futott párhu­ az Isten dicsősége. Ebben az értelemben tanít a nagy zamosan egymás mellett, amelyek egyenlő módon ha­ egyházatya, Ireneus is: „Gloria Dei est homo vivens” tározták meg az emberiség jövőjére vonatkozó elkép­ azaz, Isten dicsősége az élő ember. Tehát amikor Isten zeléseket. Egyrészt a természettudományos és technikai dicsőségéről a világ reménysége összefüggésében be­ fejlődésből táplálkozó triumfalizmus; másrészt az em­ szélünk, elkerülhetetlenül az antropológiát kell a kö­ lített erkölcsi diszkrepanciát érzékelő kultúr-pesszim iz­ zéppontba állítanunk. Isten azért terem tett bennünket, mus. Ez a romantikus pesszimizmus az európai kultúr­ hogy bennünk megdicsőüljön. A hangsúlyt nem a di­ történetnek egy igen fontos eleme. Hölderlin, Novalis, csőségre, hanem a megdicsőülésre, a glorifikációra kell Heine, Schopenhauer Nietsche, Wagner a legkülönbö­ tenni. Az emberi élet Isten megdicsőülésének a szín­ zőbb formákban, de mind megjósolták a polgári kor tere. A kálvini teológia szerint az emberi élet Isten apokalipszisét. Ezt az egész kort az „Untergang” iro­ részéről egy olyan „action gratuite”, emberi értelemmel dalma jellemezte. Legismertebb talán Spengler „Unter­ meg nem m agyarázható tett, amelyre nézve B arth K á­ gang des Abendlandes” c. munkája, amely az első vi­ roly még azt a meglepő megjegyzést is megkockáztatja, lágháború idején jelent meg. Folytatódott ez a kultúramikor Istennek az emberi életben való megdicsőülé­ pesszimizmus Jaspersnél és Heideggernél. Legfőbb ér­ séről beszél, hogy „nem szabad visszarettennünk Isten dekessége, hogy a pesszimista világ-látással szemben egoizmusának a gondolatától sem, m ert éppen abban nem jelentkezett egyetlen ésszerű, konstruktív alter­ van a mi üdvösségünk”. A glorifikáció — mondja natíva sem. Ez a hiány magyarázza a fasizmus gyors B arth — Isten ism eretében megy végbe, amely nem sikerét. Az egyetlen hatékony alternatíva Marx im m a­ egyéb, „mint a cselekvő Isten előtt állva, a cselekvő nens történelem-szemlélete, amelynek apokalipszise a Istennel élni”. Isten dicsősége, bennünk való megdi­ polgári társadalom bukását szintén megjósolja. csőülése tehát nem statikus, hanem mozgósító, erőtadó, A technikai haladás optimizmusa — amely annyira cselekvésre késztető fogalom. (Karl B a rth : Gott erken­ jellemezte még a huszadik század első felét is —, az nen, Gott ehren, Gott vertrauen, nach Calvins K ate­ utóbbi évtizedekben nemcsak megtorpant, hanem el­ chismus, Theologische Existenz Heute, 27. sz. Chr. lentétbe csapott át — nem alaptalanul. A technikai Kaiser Vlg, München). A hit reménysége tehát Isten­ haladásra építő optimista történelemszemléletre sú­ nek am a aktusára támaszkodik és abból táplálkozik, lyosan rácáfolt a két világháború mérhetetlenül sok amelyben Isten dicsősége megjelenik „Sa bonté gratui­ szenvedése és szörnyűsége. Az azóta eltelt idő nem ke­ te nous donne le courage de bien espérer”, azaz „Az ő vésbé kegyetlen eseményei tovább fokozták ezt oly­ ingyen való jósága ad nekünk bátorságot ahhoz, hogy annyira, hogy a tudósok egybehangzóan vallják: az igenis rem énykedjünk” — írja Kálvin a 115. zsoltár­ emberiség eljutott saját elpusztításának a lehetőségéig. hoz fűzött kom m entárjában (Commentaires sur le Liv­ Ezért kezdheti például az egyik legdivatosabb protes­ re des Pseaumes, Paris, 1859, 356. old). táns teológus legutóbb megjelent könyvét azzal a meg­ hökkentő m egállapítással: A világtörténelem eljutott ahhoz a ponthoz, amikor a döntő kérdés az, vajon az III. emberi faj tovább él-e, és a jövőben lesz-e még egyál­ talán a földön emberi történelem ?” (Heinz Zahrnt: Isten dicsőségének gazdagsága három irányban bont­ Wozu ist das Christentum gut? Deutscher Taschenbuch ható ki teológiailag és teszi a világra irányuló rem ény­ Vlg. München, 1978). ségünket konkréttá: a terem tésben (creatio), a testté

339

Az ehhez hasonló idézeteket hosszan lehetne még so­ rolni. Nagy tévedés lenne azonban m indezért a tech­ nikát okolni, hiszen a technika emberi alkotás — és nem fordítva. Nem a technikai lehetőségek tartják le­ küzdhetetlen befolyásuk alatt az embert, hanem az em­ ber a technikát. Kétségtelen azonban, hogy a technikai haladás eljuttatta az emberiséget ahhoz a ponthoz, am ikor m ár a puszta túlélés lesz kérdéssé, am it a tu ­ dósok így tesznek fel: Van-e egyáltalán reménysége az emberiségnek? (Robert L. H eilbroner: Die Zukunft der Menschheit, Suhrkam p Taschenbuch 280, Frankfurt/ Main 1976. 7. old.). A kérdés felvetésénél teljesen mindegy, hogy az em­ ber az atom -energiára gondol-e, vagy a modern elekt­ ronikára, a nyersanyagokkal való pazarlásra, vagy a környezet szennyeződésére, az éhségre vagy a gazda­ sági válságra; az emberiség öngyilkosságának a lehe­ tősége — úgy tűnik —, közelebb van, m int bárm ikor az ember története során. Az ilyen pesszimista hangú tanulm ányok hosszú sorából kiemelhető, m ert legtö­ mörebben foglalja össze e tételeket és vonja le belő­ lük a következtetéseket, egy Nobel-díjas am erikai tu ­ dósnak, George W ald-nak 1974-ben, az atom- és hidro­ génbombák elleni 20. világkonferencián, Tokióban ta r­ tott beszámolója. Azok közé a tudósok közé tartozik, akik alig látnak lehetőséget arra, hogy az emberiség a kétezredik évet túlélje. Wald nemcsak az elrettentés egyensúlyát (balance of terror) kritizálja, hanem az atom háború fenyegetésével összefüggésben látja a töb­ bi megoldatlan világproblém át is: a népességszaporu­ lat, éhség, energia-válság, környezet-szennyeződés stb. Elmondja, hogy 500 millió az élet és halál között ten­ gődők száma, akik sem m int termelők, sem m int fo­ gyasztók nem jönnek számításba — tehát egyes em­ bertelen tudósok szerint, jobb lenne ha eltűnnének (!!!). Robert McNamara, a világbank elnöke, volt am e­ rikai hadügyminiszter ennek a marginális tömegnek a növekedését a kétezredik évre 2000 m illiárdra becsüli, ami az akkori világlakosságnak a fele lesz. Ugyanak­ kor a m ultinacionális konszernek ebben az időszakban, tehát a második évezred végéig jövedelmüket legalább húszszorosára növelik, mivel a világ nyersanyag- és élelmiszerpiaca felett korlátlan hatalom m al rendelkez­ nek. „Az egyetlen megoldás, amely még megmenthet bennünket — írja Wald — olyan politikai változás, amelynek során az emberiség megszabadul jelenlegi uraitól, akik a földet a teljes pusztulás küszöbére ve­ zették” (Ivo Frenzel: Die Lust am Untargang, Frank­ furter Hefte 1978. április, 2—7. old.). Annyira súlyos a helyzet, hogy a kultúr-pesszimiz­ mus rém képeit nem a filozófusok, a költők és az írók terjesztik — m int a m últ században —, hanem azok a természettudósok, akik a tudom ány a jta já t a „fejlődés” előtt szélesre tárták. Így próféciájuknak egészen más a súlya és a minősége. Az emberiség kilátásai ebben a helyzetben két irá­ nyúak: a negatív irányzatról szóltunk már, ez a tragi­ kus távlat az emberi élet teljes fenyegetettségében tá ­ rul fel. Pozitív értelm ű az a szemlélet, amely szerint az emberi élet a történelem folyamán egyre jobban kitel­ jesedik. Ebbe az irányba m utat az a felfogás, hogy az ember még nincs kész, embersége, emberiessége a tör­ ténelem folyamán bontakozik ki és válik teljessé. Ezek az emberiességre irányuló pozitív törekvések tám aszta­ nak reménységet a jövőre nézve. Ezen a ponton vissza­ utalunk arra, am it Isten dicsőségének az ember életé­ ben való tükröződéséről a bevezetésben m ondtunk: Isten szándéka az em berrel az emberség, emberiesség kiteljesedése. Nem léphetünk tovább, míg nem m uta­ tunk itt rá Istennek Jézus Krisztusban m egjelent di­ csőségére. Jézusban Isten nem fenségben, nem a tá­

340

volban lakozik, hanem az emberi egzisztencia legmé­ lyebb rétegeibe szállott alá. „Isten az emberrel nem annyira a természetfelettiben, hanem sokkal inkább az apróban, a hétköznapiban, a szokásosban, emberi vi­ szonyok között találkozik” — (H. Z ahrnt: Wozu ist das Christentum gut? 113. old.). Az ember Istennel való találkozásának a helye az emberiesség, az em ber­ ré-válás. Zárom ezt a részt három rövid megjegyzéssel: a) Az em ber a maga mindennap megtapasztalt nyo­ morúságos állapotát, és az emberiség egyre fokozódó m értékben érzékelt veszélyes helyzetét — meg akarja változtatni. Ez természetes törekvés, m ert várja a job­ bat és vágyakozik egy tökéletesebb világ után. Csak a reménység (és nem az egzakt adatok!) jogosíthat fel bennünket az emberiség, a világ jövőjébe vetett h itre. Így csillan fel némi fénysugár, hogy a világ nem m a­ rad meg jelenlegi állapotában, m ert Istennek az em­ berrel nem a pusztulás a szándéka, hanem az élet — ahogy erről az Ő dicsősége összefüggésében m ár szóltam. b) Az emberiség nemcsak a teljes fenyegetettség, h a­ nem a kölcsönös függés állapotába is került, ezért a keresztyén hit számára a politika, azaz az emberiség sorsa iránti folyamatos és konkrét érdeklődés az em­ berszeretet új dimenziójaként jelentkezik. Reménysé­ günk az emberiségre, a világra nézve csak ökumenikus lehet és az emberiség számára nem csak az üdvössé­ get, a világ számára nemcsak az új eget és az új földet, hanem a földi élet megmentését is magába kell hogy foglalja. „The whole Gospel to the whole man in the whole world” — m ondta egyik legutóbbi beszédében Philip Potter, azaz: A teljes Evangéliumot az egész embernek az egész világon. Ez pedig m a azt jelenti, hogy világunk nyugati és keleti, északi és déli részé­ nek békésen együtt kell élnie — ha egyelőre csak úgy is, m int farkas és bárány, de mégis együtt kell lakoz­ nunk (Ézsiás 11,6—8). A keresztyén reménység spe­ cifikuma az, hogy ezt a lehetetlenséget m unkálja, az emberiségnek ezt a reménytelen reménységét táplálja. Ma ez a feladata a keresztyén embernek. (V. ö. W alter Dirks: Was soll aus dem Christentum w erden? Frank­ furter Hefte 1978. április, 123—230. old.). c) Az emberiségnek ez az emberibbé válása csak szo­ lidáris kooperációban valósulhat meg. A terem tés be­ teljesedésének az ú tja az emberibbé válás útja. Ebben a folyam atban a háború megakadályozása az első lépés. Carl F. von Weizsäcker írja egyik tanulm ányában, hogy az emberiség tudatának ezirányú változását célzó mozgás megindításához a keresztyénség sajátosan hoz­ zá tudna járulni. (Die Aufgabe der Kirche in der kom­ menden Weltgesellschaft, Ev. Kom m entare 1970. nov. 638—642. old.). 2. Isten dicsősége és a testté lett Ige (Gloria Dei et incarnatio) Isten dicsősége Jézus orcáján olvasható le igazán — írja Pál apostol a Korintusiakhoz („Mert az Isten, aki szólt: setétségéből világosság ragyogjon, ő gyújtott vilá­ gosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ism ere­ tének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett” 2 Kor 4,6). Istennek szám unkra érthető neve: Jézus Krisztus. Amit Istenről tudhatunk, az előttünk áll a Jézus-eseményben és Jézus igehirdetésében, amelynek középponti m ondanivalója az Isten országáról szóló üzenet. Jézus kereszthalálában és feltám adásában lett Isten dicsősége nyilvánvalóvá ebben a világban, s ez­ zel elkezdődött Isten országa közöttünk. Az inkarná­ cióban találkozik a terem tés és az új-terem tés, az Alfa és az Omega. Jézus személye és Jézus élete az Isten országa közöttünk. Ezért az Isten országában való rész­

vétel az Ő küldetésében: halálában és feltám adásában való részesedés. Isten országa mindkét irányban két dimenziójú: egyéni — társadalm i és immanens — transzcendens egyszerre. Csak Isten országa prizm áján keresztül tu d ju k egymással összhangban látni az em ­ beri reménységeket és Istennek az em berre irányuló reménységét. Ezért nem utasíthatjuk el Isten országa ürügyén az em ber jobb, szebb és igazabb földi orszá­ gát építő törekvéseket. Isten országát ugyan emberi erőfeszítés nem tudja megvalósítani, de ez nem azt jelenti, hogy Isten országa tagadását: a pokol elsza­ badulását kell a földön m unkálnunk. Isten országára irányuló reménységünk nem csak a személyes élet határain lép túl, de az egyház határain is, sőt, a népek és társadalm ak életén túl, kiterjed az egész terem tettségre. Ezért, m int M oltmann professzor írja: „A m inden ember által közös felelősséggel hordo­ zott világ az a feladat, amely elé m a minden egyes ember kerül. Ennek a feladatnak a betöltéséhez az el­ nyomottak felszabadítása, a privilégiumok megszünte­ tése és a kormányzás dem okratizm usának megterem­ tése elengedhetetlen” (Jürgen M oltmann: Das Reich Gottes als Sinn des Lebens und der Welt, — Bilanz und Synthese, Concilium 1977 okt. 545—548. old.). 3. Isten dicsőségére és Krisztus visszajövetele (Glo­ ria Dei et parusia) Isten dicsőségének teljes megjelenéséről a végidők, Krisztus visszajövetele, az utolsó ítélet összefüggésében kell még szólni. Itt azonban egy lényeges korrekciót kell először eszközölnünk. Arról van szó, hogy a ke­ resztyén eszkatológia szinte teljesen a zsidó apokalip­ tikus ítélet-szem lélet hatása alatt áll. Szintén Molt­ mann professzor m utat rá arra, hogy „Jézus eszkato­ lógiája nem ítélet-hirdetés, hanem a tiszta kegyelem megjelenése”. A zsidó eschatalógiában az ítélet moz­ zanata áll az előtérben. A halottak feltám adása félel­ mes ítélet-hozatal, igazság-szolgáltatás. Jézus eschataló­ giája ezzel szemben dialektikus: a szegénység, a meg­ alázottság és a szeretet form ájában jön el a dicsőség országa. Ez a kenózis dicsősége. Isten országának igaz­ sága a feltétlen kegyelem igazsága. A m egfeszített Jé­ zus feltám adásában Isten országának lényege tárult fel: a szeretetnek és a feltétel nélküli kegyelemnek az országa, nem pedig a pusztulásé és az ítéleté. Ezért Jézus visszajövetele és a halottak feltám adása az Új­ testam entum ban, a kegyelem jegyében, rem ényteljes és örömteljes esemény. Itt persze megjegyezhetné va­ laki — utalva a term észettudom ányok és a technika fejlődése által felidézett helyzetre — hogy éppen a mi világunkban, a technika pusztító eredményeiben jelen­ nek meg Isten szörnyű ítéletének előjelei. „Sehol nem jelenik meg erőteljesebben Isten ítélete, m int korunk szekurális eschatalógiáiban,” — olvassuk egy friss ta­ nulm ányban (Hugh A. Koops: Secular Eschatology, Reformed World 1978 szeptember, 119—124. old.). Persze a keresztyén eschatalógia apokaliptikus ve­ tületének kortörténeti hátterét is látnunk kell. Ezek az apokaliptikus dimenziók olyan helyzeteket tükröz­ nek, amikor a keresztyén gyülekezetek üldöztetését ér­ telmezni kellett, de ugyanakkor ébren kellett tartani a reménységet a világ állapota m iatt rem énytvesztett nép között. Ebben az összefüggésben ú jra erős hang­ súlyt kap az, am it a keresztyén reménység specifiku­ máról m ár m ondtunk: Minél kilátástalanabb a helyzet, annál hatékonyabb kell legyen a reménység ereje, m ert csak ilyen módon válhat mentő erővé. Ez a reménység nem az egzakt adatokra támaszkodik — m ert akkor m ár nem reménység, hanem éppen a kilátástalan prog­ nózisok idején jelentkezik és ad erőt. A reménység el­ lenére reménykedő hit (Róma 8,28), ez a keresztyén

reménység sajátos dimenziója. Nem tényekre, nem adottságokra támaszkodik, hanem a semmire épít. A keresztyén reménység a hit: a halálból való feltámadás reménysége. Szerepe ott kezdődik, ahol a negatív erők hatása alatt az ember minden lehetősége véget ér. „Is­ ten egy olyan jövőnek az ereje, amely a teljes semmire épít és ebben bizonyul erőnek. Ez az erő nem azonos a fennálló valóság lehetőségeivel, vagy a nyilvánvaló jövő távlataival. Ebben az erőben ott hisznek és re­ ménykednek, ahol az embernek a legkétségbeejtőbb negatívumokkal kell szembenéznie (Jürgen Molt­ m ann: Das Experim ent Hoffnung, Chr. Kaiser Vlg. 1974, 55—56. old.). Ennek a reménységnek további jellegzetessége a szé­ les ökumenikus távlat. Így értendők az eschatalógikus ígéretek: az Á brahám nak adott ígéret, hogy Isten ál­ dássá teszi minden nép számára (Genesis 22,18); az Ézsiaiási eschatalógia, hogy teljes lesz „mind a széles föld az ő dicsőségével” (6,3); és Pál apostol tanítása: „Mert a terem tett világ sóvárogva várja az Isten fiai­ nak megjelenését (Róma 8,19). IV. Isten dicsősége teljes megjelenésének, az eschatológiai reménységnek nagy mozgósító ereje van. Hogy az em­ beriség a sötét prognózisok idején, a legnagyobb fenye­ getettség állapotában is bizakodva nézhet a jövő elébe, ez mozgósító erő. Ez a hit reménysége, amely ellent­ mond minden pesszimizmusnak és csüggedésnek. E reménység alapján az emberi jövőnek nem csak be­ tervezhető és megvalósítható dimenziója van, hanem van egy nyitott, ki nem számítható távlata is. Így talál­ koznak össze a bibliai szemléletben a technikai fejlő­ dés etikai és politikai vetülete. Amikor tehát Isten or­ szága eschatológiai fogalmát belevonjuk a jövőről való gondolkodásunkba, akkor az emberi jövő, a történelem általunk nem alakítható, nem tervezhető m ozzanataira gondolok. Az Isten országa teljes megjelenésébe ve­ tett ilyen eschatalógikus hit nem a fennforgó tények és a meglevő viszonyok elemzésének az eredménye. Az eschatológiai üdv-ígéret egy olyan jövő reménységét tartalmazza, amelyben az ember teljesen és végérvé­ nyesen visszatalál önmagához, legyőzi az elidegene­ dést, azzá lesz, amivé válnia kell. Látható, hogy itt már kibontakoznak a dialógus lehetőségei a sajátosan ke­ resztyén reménység és az immanens földi reménységek között. Az örökkévaló reménység, a hit reménysége energiá­ kat szabadít fel jelenbeli akciókhoz és tettekhez. Is­ tennek a világgal kapcsolatos akarata iránt lennénk engedetlenek, ha a keresztyén reménység ürügyén nem vennénk ki részünket az emberi jövő építéséből. Az Istenre irányuló keresztyén reménység tehát semmi­ képpen sem szakadhat el az emberibb, igazabb, szebb élet építésének m unkájától — ahogy erre az Egyházak Világtanácsa Hit és Alkotmány Bizottságának banga­ lorei üléséről kiadott egyik tanulm ánya utal: „Isten dicsősége nem garancia arra, hogy a világ feltartóztat­ hatatlanul halad a happy-end felé, de azokat sem) iga­ zolja, akik az apokaliptikus pusztulást sötéten látó próféták szerepére vállalkoznak. A kettő elválasztha­ tatlan: az élő Istenbe vetett reménység, és a történeti, emberi reményeken való munkálkodás. Istennek és Jézus Krisztusnak az emberre irányuló reménysége ta ­ gadása lenne, ha nem vennénk komolyan a történelmi lehetőségeket és ha nem harcolnánk minden ellen, ami ezeknek az emberi reménységeknek az útjában áll” (WCC Commission on Faith and Order, Bangelore 1978 Trends in the Ecumenical Dialogue on Faith and Science, Appendix VII, 9—10. old.).

341

Ebben az értelemben helyeselhető a Református Vi­ lágszövetség St. Andrews-i konzultációja egyik jelen­ tésének a konklúziója, amely kim ondja: „Minden az emberiség mai életét fenyegető nagy veszély, akár a faji megkülönböztetésben, az igazságtalan társadalm i viszonyokban, a nukleáris háború veszélyében vagy a környezet szennyeződésében jelentkezik, Isten dicső­ sége kibontakozását akadályozza ebben a világban”. Persze ennél a m egállapításnál nem szabad megállni. Ezért örömteljes, hogy a bangalorei világkonferencia záró-anyagában éppen a rra történik utalás, hogy az emberiség közös jövőjének alakítása érdekében re­ ménységeinket a másképp-gondolkodókkal meg kell osztani. Ez a közösségvállalás és kooperáció teszi le­ hetővé világunk közös erőfeszítéssel történő formálását. Ahogy a bangalorei tanulm ányban olvashatjuk: „Kö­ zös jövőnket az az egyre növekvő képességünk uralja, hogy alakítani tudjuk a fizikai világot. A tudomány és a technológia m egkönnyítették az ember sorsát. Ezek bölcsen használva segítséget nyújthatnak ahhoz, hogy az éhezőket tápláljuk, a betegeket gyógyítsuk és az emberi közösséget erősítsük. De ezeknek az erőknek felelőtlen használata, különösen a gazdagoknak az a hatalom -gyakorlása, hogy a maguk szám ára sajátítsák ki ezeket a javakat, — azzal a veszéllyel fenyeget ben­ nünket, hogy bekövetkezik a környezet lerombolása, a biológiai katasztrófák sorozata és a nukleáris pusztulás. Ennek ellenére reménykedünk a terem tő Szentlélek fo­ lyamatos m unkájában, Aki nem hagyja m agára terem t­ ményeit, hanem vezet bennünket a felelős cselekvés útján, m int a terem tés sáfárait” (A Common Account of Hope, Bangalore 1978 6. old.). Fontos utalnunk arra is, hogy a Szentlélekre való fi­

gyelés megóv bennünket az emberi reménységek el­ torzulásától is. Hadd idézzem mégegyszer a bangalorei ülés záró-dokum entum át: „Korunk legfenyegetőbb h a­ talmi koncentrációja a látszólag ellenőrizhetetlen fegy­ verkezési verseny. A jelenleg meglevő nukleáris fegy­ verek arzenálja több m int 10 000 nukleáris fegyvert foglal magába, amelyek egymilliószor meghaladják a Hiroshimát a föld színéről eltörölt bomba erejét. . . . Ezért fontos, hogy emberi reménységeink határait jól lássuk. Ugyanakkor nem felejthetjük, hogy Isten Lelke ajtókat nyithat előttünk emberi várakozásainkon túl is. A gonosz nem sors- és szükségszerű az emberi életben. A Lélek a béke kovászát elhelyezheti a leg­ váratlanabb helyeken, és reménységet kelthet arra nézve, hogy az igazság megvalósítható lesz a háború­ hoz való folyamodás nélkül is” (u. o.). Összefoglalva elm ondhatjuk, hogy Isten dicsősége semmiképpen nem azonosítható az emberi haladásba vetett hittel vagy különböző emberi erőfeszítésekkel, de nem lehet Isten dicsőségét csak transzcendens való­ ságként felfogni sem. A keresztyének feladata, hogy Isten dicsőségébe vetett kitükből olyan tettek fakadja­ nak, amelyek erősítik a ma élő világ reménységeinek megvalósulását. „Az élő Isten minden ember Istene. Reménységünknek ezért nem szabunk határokat. Túl kell lépnünk az egyház határain is. A reménység ösz­ szeköt bennünket minden emberrel, m ert tudjuk, hogy az emberi reménységek és várakozások Isten teljessé­ géből származnak. Reménységünk még azokra is ki­ terjed, akik reménység nélkül élnek, m ert tudjuk, hogy Isten szeretete erősebb, m int az emberek rem ény­ sége, vagy reménytelensége” (Rechenschaft über die Hoffnung, Bangalore 1978. 6. old.).

A magyar puritánok történetszemlélete A fenti címmel tartott előadást Makkai László profesz­ szor, a Doktorok Kollégiuma főtitkára. Ez és a követ­ kező két egyháztörténeti előadás a magyar puritaniz­ mus vizsgálatához kívánt hozzájárulni, egyszersmind sajátos megközelítési módját adva az ülésszak főtémá­ jának. Amennyire nyitottak voltak a m agyar puritánok a XVII. század tudományos és politikai forradalm ának eszméi előtt, olyan kevéssé m utatkoztak forradalm á­ roknak a történetírásban. Legalábbis első látszatra így kell ítélni abból, am it az egyetlen jelentős magyar puritán történetíró, Szalárdi János múltszemléletéről a legújabb kutatás m egállapított. Szalárdi műve, az Erdély történetét a mohácsi vésztől Apafi Mihály trón­ raléptéig elbeszélő „Siralmas magyar krónika” hosszú feledés után most kezd ú jra az érdeklődés előterébe kerülni, új kiadása sajtó alatt van. Szalárdi kapcsolata a magyar puritán mozgalommal korábban is ismeretes volt, hiszen őmaga írta le azt a m élyreható reformot, amelyet az ő közreműködésével a nagyváradi puri­ tán presbitérium az 1650-es években végrehajtott. Genf kálvini szervezetének szinte tökéletes m ásolata­ ként az erkölcsök felügyeletét, a szegényekről való gondoskodást és az iskolaügyet egy lelkészekből, neme­ sekből, katonákból és polgárokból választott tanácsra bízták, amely a sokféle státusú lakosság szabályozat­ lan együttéléséből fakadó szabadosság és viszálykodás megszüntetésével rendet és békességet terem tett. Azt is tudjuk Szalárdiról, hogy helytelenítette a váradi

342

puritán prédikátorok ellen II. Rákóczi György által tiltott újítás címén 1655-ben indított, börtönbüntetésig fajuló üldözést, sőt hogy krónikájában ezt az üldözést azoknak a bűnöknek az élére helyezte, amelyek m iatt Erdélynek pusztulnia kellett. „Mely szomorú jelek — írja — a ham ar következendő közönséges nagy go­ noszt ugyan mintegy ujjal mutogatni láttattak v a la . . . Ha az emberek elméjeket a dolognak végére, kim e­ netelire függeszthették v o ln a . . . Istenhez való igaz megtérésekkel eltávoztatni igyekezhettek volna”. M ár ebből a fentebb idézett mondatból is nyilván­ való Szalárdi történetszemléletének lényege: a törté­ nelmi események Isten ítélő és kegyelmező tettei. Az irodalom történeti kutatás elfedte Szalárdi közeli és tá ­ voli ihletőit is. Közvetlenül Medgyesi Pálnak a kora­ beli politikai eseményeket kommentáló prédikációinak, az 1649 és 1659 között elhangzott hat „ Jajj”-nak ka­ tasztrófajóslatait látja beteljesedni Erdély sorsában s ezért is közli a nagy puritán prédikátor két beszédét krónikája zárófejezeteként. Medgyesi e prédikációk­ ban fel is sorolta azokat a bűnöket, amelyek m iatt Isten büntetése a magyar népet sújtja: a hatalm asok nyom orgatják a népet, erőszakoskodnak egymással, alattvalóikkal és idegen országokban, semmibe veszik a polgári törvényt és Isten rendeléseit, elbizakodottsá­ gukban hiú biztonságérzetbe ringatják magukat s mindezzel bűnökre vezérlik a vezetésükre bízott né­ pet is. Ez a történetszem lélet persze nem Medgyesi ta ­ lálmánya, hanem a reformáció közkincse, hozzánk W it­ tenbergből került még a XVI. században s elsőnek Farkas András fogalmazta meg magyarul 1538-ban „Az

zsidó és az magyar nem zetről” c. versében, amelyben párhuzam ot von az ószövetségi és a magyar történet közt, a törökveszedelmet a nemzeti bűnök Isten kül­ dötte büntetésének m utatva be. Károlyi Gáspár, majd a XVII. század elején Magyari István fejlesztette to­ vább ezt a történetszem léletet, amely részben Med­ gyesi közvetítésével, de nyilván eredeti megfogalmazá­ saiban is eljutott Szalárdihoz. „Méltán hasonlíttatik és igen m éltán — írja e mi szegény hazánknak, Erdélyor­ szágnak és ahhoz tartozó részeknek állapota az Iz­ rael és Juda nemzetének azon Istentől rendeltetett fe­ jedelemség igazgatás alatt való boldog állapotához, midőn azon igazgatások boldogul az ő igaz vágásiban viseltettek és azokból ki nem vetemedtek, ellenben boldogtalan sorsához, valam ihelyt azon igazgatások az ő igaz vágásiból vagy határiból kivetem edtek ..." Magától értetődő volna, hogy Szalárdi ezt a m ár több m int évszázados hagyományt követte króniká­ jában, ha közben nem bontakozott volna ki egy re­ mekművekben gazdag m agyar hum anista történetírás, Forgách, Brutus, Baranyai, Decsi, Szamosközi, Somo­ gyi és mások műveiben, mely nem az ószövetségi, ha­ nem a görög—római antik történetet tekintette mércé­ nek és példaképnek, s a történelemben nem Isten­ nek, hanem az embernek a cselekvését igyekezett be­ m utatni. Ezekhez m érten Szalárdi visszatérése a XVI. századi m intaképekhez konzervativizm usnak látszik. Mindenesetre nem állt ezzel egyedül a maga korában. Nem kisebb ember, m int Zrínyi Miklós is ehhez a ha­ gyományhoz nyúlt vissza a szigeti veszedelemről írott eposzában, persze katolikus hangszerelésben. A XVII. század derekán a hum anista történetírás optimizmusa m ár indokolatlannak tű n t a politikai és vallási ellen­ tétek katasztrófákkal fenyegető kiéleződésének köze­ pette. A Bocskai szabadságharc után elhatalmasodó ha­ mis biztonságérzettel és társadalm i megmerevedéssel a vallási megújulás két, egymással is küzdő áram lata fordult szembe: a jezsuiták vezette katolikus reform és a puritánok által m egindított reform átus ébredés. Az egyház és az állam összeforrottsága, a műveltség erő­ sen vallásos megalapozottsága idején nem is történhe­ tett másként, minthogy m indkét vallásos áram lat egyegy politikai és művelődési irányzattal s ezeknek megfelelő történetszem lélettel azonosult. Itt most nem térhetünk ki bővebben a H absburg-ki­ rályság katolikus színezetű történetszemléletére, me­ lyet főleg Pázmány, Istvánffy és Zrínyi képviseltek. Elég annyit megjegyezni, hogy a m agyar múltról való felfogásuk középpontjában a Regnum M arianum, az egyvallás ország állt, am elyet Habsburg segítséggel az ellenreform ációnak kell ú jra megvalósítania, s amely a török kiűzésének fő feltétele. Ezzel a koncepcióval szemben Erdélyben és Felsőmagyarország reform átus vidékein kialakult az a felfogás, hogy az ellenrefor­ mációt támogató H absburg-hatalom a m agyar nép tes­ ti és lelki szabadságának nagyobb ellensége, m int a pénzzel és formális hódolással beérő, a politikai és kul­ turális belső autonóm iát egyébként nem akadályozó török hódító. Szalárdi műve e szemléletnek egyik leg­ világosabb kifejtése. Nem egyszerűen a XVI. századi reform átorokat ismétli, akik a törökben csak Isten büntetését látták, hanem továbblép, s az Ószövetségre, főleg Jerem iás könyvére alapozva a pogány hódítákban Isten büntetésének eszközén túl a kegyelem eszközét is m egm utatja: „Mióta Istennek igaz ítéletéből — írja (méltán m ondhatjuk, hogy a bálványim ádásért) a sze­ gény haza a magyar koronától elszakadván, a hatal­ mas török császárok árnyékában kényszerítetett m a­ gának pihenést szerezni, m int Juda országának utoljá­ ra volt dolga a babilóniai Nabukodonozor királlyal, valam ikor és valamig azon monarchicoaristocraticus

igazgatás az ő igaz sarkából ki nem csuszamodott, h a­ nem m int Juda — a szentírással szólván — az istenek szolgájához, Nabukodonozorhoz, kinek járm ában Isten a bűnért az ő bölcs tetszése szerint vetette vala nya­ kukat, hűségüket, engedelmeségeket m utatták, hason­ ló hűségét, engedelmességét megtartotta, esztendőnként való szokott, szenvedhető tízezer aranyat kiszolgáltat­ va, vajjon kitől mi hántása volt?” Szalárdi szerint az volt II. Rákóczi György bűne, hogy oktalan felfuval­ kodottságában Lengyelország megtámadásával nem­ csak erején felüli vállalkozásba fogott, hanem Isten által kirendelt védelmezője a Porta haragját is ma­ gára vonta, ezért kellett neki és m iatta Erdélynek is pusztulnia. Lehetne ezt a koncepciót egyszerűen az erdélyi po­ litikai program bibliai átfestésének nevezni, s indoko­ latlan lenne ráaggatni a puritán történetszem lélet el­ nevezést, ha valóban csak Erdély feldúlt békéjének si­ ratása lenne. A puritánok azonban m ár a lengyel hadjárat előtt is ezt a nézetet képviselték s m int a val­ lási, úgy a politikai kérdésekben is ellenzékbe vonul­ tak II. Rákóczi Györggyel szemben. Számukra a török­ kel való szembefordulás egyúttal a Habsburgokhoz való csatlakozást s egyben az ellenreformáció diadalát, az „igaz hit” veszedelmét is jelentette. A H absburg-ab­ szolutizmust pedig nem csupán és nem is elsősorban a magyar rendi autonomia, hanem sokkal inkább a szel­ lemi és társadalm i szabadság korlátozásának tekin­ tették. A modern természettudomány eredményeinek átvétele s az elnyomott nép sorsának javításáért való kiállás, a magyar puritanizm us e két nagy történelmi teljesítménye, amiről a megelőző két előadás szólt, tel­ jesen meghiúsult volna a művelődési és társadalm i téren egyaránt merev konzervativizmust tanúsító je­ zsuita ellenreform ác i ó győzelme esetén. Szalárdi maga is Erdély és saját életének legsúlyosabb csapását, Vá­ radnak török kézbe esését nem is annyira török győ­ zelemnek, m int inkább az Erdély gyöngülésének örülő ellenreformáció diadalaként értékelte, nyilvánvaló uta­ lással Pázmány hírhedt protestánsellenes kijelenté­ sére: „Ó boldog Isten, örülhetik és kacagva kacaghat­ ják, hiszem, akik ezt régen állították s felőle azt ta r­ tották: jobb volna vadaknak, m adaraknak, rókáknak, szarkáknak azt a földet lakni, mintsem arra telepedett evangéliumi valláson levő keresztyén magyar népnek azt bírni”. Nem is titkolja véleményét, hogy Várad el­ estének főoka a vallási gyűlölség volt: a katolikus Habsburgok szántszándékkal hagyták veszni a protes­ táns Erdély kulcsát, hadd pusztítsa a pogány az eret­ nekeket. A puritánok II. Rákóczi Györgyben tehát nem pusz­ tán, egy gőgjében elvakult embert láttak, hanem az igaz hit ellenségének és üldözőjének tartották. Végső so­ ron Szalárdi is ebben láttatja Isten büntetésének igazi okát, a puritán reformok m egmentették volna, meg­ hiúsulásuk viszont elveszejtette Erdélyt. A trónjától megfosztott Rákóczi helyébe a török által kinevezett fejedelem, Barcsay Ákos tudatosan támaszkodott a pu­ ritánokra, tám ogatást ígért Apáczai egyetemalapító te r­ veinek, sőt magáévá tette a puritánok politikai érve­ lését is, m ikor szemére hányta az őt árulásai vádoló Rákóczinak, hogy „jobb lett volna papok által s mind m agának presbitérium tudom ányát hirdettetni”, m int­ sem hiú dicsőséget keresni abban a Lengyelországban, „kinek borit m ár eladták volt, még magát nem látták. Így a borba volt az igazság, s beleholt”. A puritánoknak az ellenreformációtól való irtózását nem szabad valamiféle törökbarátsággal azonosítani. Ilyen vélekedések cáfolatára maga Szalárdi idézhető. A katolikusokkal is vállalja a keresztyén szolidaritást s ugyanazt kéri számon a Habsburgoktól, mikor fele­

lősségre vonja őket a török által ostromolt Váradtól megvont segítségért. „Vajjon inkább egész M agyaror­ szágnak s a keresztyénségnek is — ha azon helynek la­ kosi evangéliumi igaz vallásokért a gonosz világ előtt gyülölségesek volnának is — annak megoltalmazása nem javára szolgál vala-e?” De m indennél ékesebben szól az a beszéd, amelyet maga Szalárdi, m int a váradi egyháztanács akkori elnöke a várba szorultak bátorí­ tására elm ondott: „E véghely m inékünk édes hazánk, lakóhelyünk lévén, nagyobb részbül itt születtettünk, itt neveltettünk, ennek zsírjával éltünk, az Úristen áldása által világi életünkben is ki-ki állapotja sze­ rént való gyarapodást s értékecskét ez földön és ha­ zában vevén közülünk; de m indenekfelett az isteni tisztelethez való buzgóság is, mellyel ez helyen iste­ nünket egy szívvel, lélekkel tiszteljük, ugyanazt kí­ váván tőlünk, hozzánk semmiképpen nem illik, hogy édes nevelő hazánk mellől ilyen utolsó szükségében örökkévaló gyalázatukkal elálljunk és elszökjünk, ha­ az Úristent segítségül híván, valamig tőlünk lehet, ha­ nem inkább hogy a várba m indnyájan bem enjünk és zánkat, édes lakóhelyünket vérünk hullásával is oltal­ mazni igyekezzünk. A magyari jó hírnek, névnek, sze­ gény megromlott hazánk becsületinek, méltóságának is megfelelni ekképpen találtatunk.” A keresztyén buz­ góság és a m agyar becsület indította Várad maroknyi puritán védőseregét, hogy a török ellen, mely tám adá­ sával túllépte az Isten által neki osztott szerepet, sú­ lyos véráldozattal is, az utolsó reménysugár kialvásáig tartsa magát. Szalárdi puritán történetszem léletét éppen Várad el­ este tette végső próbára. Ha Erdély pusztulása Isten büntetése volt a puritán igehirdetés megvettetése m iatt, m int ahogy azt Medgyesi és vele együtt Sza­ lárdi is vallotta, hogyan lehet az, hogy a legsúlyo­ sabb csapást, a pogány kézbe való esést éppen a ma­ gyar puritánizm us mintavárosának, V áradnak kellett elszenvednie? A kérdést a puritanizm us ellenfelei kár­ örömmel vetették fel, s egyenesen a puritánok törökba­ rátságát okolták Erdély veszedelméért. Szalárdi ezút­ tal is bibliai példával tiltakozik: „Mint szinte Jerem iás­ ra is ráfogták vala a jeruzsálembeliek, hogy Nabukodo­ nozor népe, a káldeusok közé akarna menni, azokon megfogták vala, csak mind a törökösséget, áruló nevet teli torokkal rákogvák, olly becsületes, hazájok szere­ tő és istenfélő jám borokra akarják kenni a hazán történt nagy romlásoknak s a szép végházaknak török nemzet kezébe való esésének okát, kik inkább teljes igyekezetük szerint a szegény hazának javára, a vég­ házak m egm aradására s Istennek is dicsőségére igye­ kezvén, siralm as könnyező szemmel nézték a meglett rom lásokra hanyatlott veszedelmes alkalmatosságokat, és vérek hullásával s életek megpecsételésével is, ha mi rajtok állott volna benne, igyekeztek volna azokat elfordítani.” Ezzel elhárítani vélte Szalárdi a törökös­ ség vádját, de m aradt még egy ennél is súlyosabb vád; Várad veszte a puritánok vallási és társadalm i újításainak büntetése volt. A puritánok ellenségei sze­ rin t „ha a régi jó szokások, rendtartások, nemesi sza­ badság ellen való újítást, az igazgatásbeli felállatott jó rendet nevezvén annak, a főemberek nem kohol­ ják vala, Váradot a veszedelem nem találta, és ez na­ pig is a magyar kéznél volna”. Szalárdi szenvedélyesen védekezik: az nem lehet, hogy a váradi presbitérium által bevezetett jó rend ne lett volna Isten kedvére való. Mégis, fennm arad a nagy kérdés, amelyet Sza­ lárdi szorongva így fogalmaz meg: „De talán kérde­ néd: hát ha im m ár úgy m egzaboláztattak volt azon városban minden derekas cégéres vétkek és olly szé­ pen kezdtek volt folyni minden Isten tiszteletére s külső közönséges jóra nézendő minden dolgok is, mi

344

okon találta volna hát szinte azon szép reform ációjá­ ban, minden zűrzavarinak jóra való fordításában az romlás, veszedelem?” Ugyanebben az időben ugyanez a kérdés fakadt fel a levert angol puritán forradalom szellemi vezéré­ nek, a közéletből kitiltott s még szeme világának el­ vesztésével is sújtott Miltonnak szívéből, m int azt az önmagával azonosított vak Sámsonról 1671-ben írt drá­ m ájában megírta. Mint ahogy Sámson is vétkezett Is­ ten hallgatási parancsának megszegésével, úgy az angol puritánok is követték el hibákat, bűnöket, de ügyük mégiscsak Isten ügye volt, hogyan bukhatott hát el? Milton úgy válaszol erre a kínzó kérdésre, hogy Isten bünteti ugyan saját népét annak vétkeiért, de kiáll m ellette ellenségeivel szemben. Amit a puritán had­ seregek fegyverei nem érhettek el, eléri azt egy vak költő szellemi alkotása: alapjaiban rázza meg és ösz­ szedönti a restaurált politikai és társadalm i reakciót. Ez a válasz fedi is a történelm i valóságot, az angol pol­ gári forradalom s vele együtt a puritán eszmék átm e­ neti veresége nem állíthatta meg a történelem kere­ két, a forradalm i célkitűzések ham arosan megvalósul­ tak. Másként történt ez Magyarországon. Itt az ellenre­ formáció tám adása m egbénította a magyar puritaniz­ mus reform politikáját, mely nem tudta áthatni az egész m agyar társadalm at, hanem kis hivő közössé­ gek pislákoló mécseseként lappangott tovább. Nálunk nem m ondhatta Szalárdi, hogy a nemzetre zúdult ka­ tasztrófák csak átmenetiek, s minden hamarosan jóra fordul. Még csak a helyettes szenvedés katolikus kon­ cepciójú vigaszát sem nyújthatta, m int azt Zrínyi tet­ te eposzában. Szalárdi a magyar puritánokra oly jel­ lemző alázat útját választotta, s belenyugodott, hogy az egész nemzeti közösség bűneiért a kevés jóknak is vállalniok kell a többieket sújtó büntetést. Jósiás ki­ rály példáját idézve m ondja Várad vesztéről: „Mind­ ennyi nagy kegyességi és istenes reformációi, az Isten népe között való szép istenes rendelési el nem fordíthatták vala a bálványim ádásnak és sok véron­ tásoknak büntetésekre rendeltetett és meg is prófétál­ tatott ostorokat, csapásokat. . . Azok a nagy vétkek, gonoszságok azelőtt m ár régen meglöttek volt, me­ lyekért Isten ő szent felsége ez nagy büntetést e mos­ tani időben azon helyre ráh ozni elrendelte volt." Nem kevésbé puritán válasz ez az igazakat is sújtó isteni büntetés okát kereső kérdésre, m int Miltoné, csak míg az az angol, addig ez a magyar viszonyok közt, azokra vonatkoztatva fogalmazódott meg. S ahogy Sza­ lárdi ezt a választ elsőként, dadogva, tapogatózva meg­ fogalmazta, lényegében úgy élt tovább, csak kitelje­ sedett a kuruc tábori prédikátoroknak Kölcsey Him­ nuszát előlegező bűnvalló imádságában. Szöllősi Mihály az 1676-ban kiadott „Az Úrért s ha­ zájokért elszélesedett és szám kivettetett bújdosó m a­ gyarok füstölgő csepüje” c. tábori imakönyvében így folytatja és bontakoztatja ki Szalárdi alapgondolatát: „Óh hatalm as Úr! Te hívtad volt ki a mi magyar eleinket is a sovány Scythiából, te űzted ki a Te ke­ zeiddel őelőttük e jó földről ennek minden lakosit, őket helyekbe szállítván . . . m indenféle jóknak kívá­ natos nemeivel bétöltötted . . . Valamely felé indult a magyar nép, m indenütt előtte jártál a h a rc o n . . . De mi Tetőled elfajulván minden mi jó szerencséinkben felfuvalkodánk és igen m egutálánk T ég e d e t... Jaj, nem csuda hát, bizony nem csuda, ha idegenek jötté­ nek a Te öröködbe és minket kikergettenek édes ha­ zánkból keserves szám kivetésre!... A hamis dekré­ tum, a föld népe megnyomorítására íratott hamis szen­ tencia, a hamiságot igazító prókátori nyelv, a hamis tanúbizonyság, a sok megnyomorítottak könnyhullatá­

si felindítának, hiszem, Tégedet és előtalálák a mi bí­ ráinkat a Te ítéletid, m ert soha nem tudánk szót fo­ gadni és a Te törvényednek enged n i. . . Méltán követ­ kezett, Uram, m ireánk minden átok, szidalom, gyalá­ zat, számkivettetés, fegyver, rabság, éhség, félelem . . . Lám, Te mondottad, ha megtérendünk, az idegen föl­ dön vallást tévén, mikor ellenségünk elől bújdosunk vagy rabságra vitetünk, megbocsátod bűneinket és hazaviszesz m in k e t. . ."Az igazak vallják itt meg a ham isak bűneit, de nem farizeus módra mutogatva a bűnösökra, hanem vállalva a közösség sorsát. A gálya­ rab prédikátorok vértanú nemzedéke bánja itt meg a

hamis dekrétum és szentencia prókátori nyelvét, mely a Werbőczyé volt, a megalázottak és üldözöttek vál­ lalják itt a magyar feudális rendszer bűneiért a bün­ tetést. A szenvedő néppel való teljes szolidaritás, a vele együtt szenvedésre való magaelszánás a magyar puritanizm usban m int történetszem lélet és életprog­ ram egyszerre született meg. S ha ennek első nyo­ mait, döntő kezdeményezését Szalárdinál találjuk meg, talán nem is fogjuk annyira konzervatívnak, vagy ép­ pen elavultnak tekinteni történetszemléletét, a puri­ tán történetszemléletet.

A társadalmi és politikai felelősségvállalás kérdése a XVII. század magyar református teológiai irodalmában A m agyar reform átus teológia történetét kezdeteitől fogva sajátos gyökérzetéből érthető önálló struktúrája, nem epigon, de szintetikus jellege m ellett inkább az életközelségre, m int az absztrakt tudományosságra való törekvés jellemezte.1 Prédikátoraink, tanáraink a három részre szakadt Magyarországon, a szakadatla­ nul áram ló külső ellenség, a fel-feltörő belső viszályok által valósággal a lét-nem lét mesgyéjére sodort orszá­ got, népet, egyházat szolgálták, hogy talentum aik sze­ rint, koruk aktuális politikai és társadalm i problémái között, felelősen keressék, kövessék az élet és békesség ú tját — kis és nagy dolgokban, elvi és személyi kérdé­ sekben, a közel- és távollevőket illetően-egyaránt. A XVII. század teológiai irodalm ának vizsgálata a r­ ra az eredményre vezet, hogy a fenti szolgálatot nem lehet egyetlen irányzat szám ára sem kisajátítani. Ko­ rábban, ha nem is hangsúlyoztuk túl a puritánusok érdemeit, de m éltatlanul mellőztük a többieket. Hol­ ott, pontosan ez a vonal összekapcsolja, közös nevező­ re hozza az orthodoxokat és puritánakat coccejá­ nusokat és cartésiánusokat, áthidalva az egyébként meglevő tanbeli ellentéteket. Fogalmazzuk így: a m a­ gyarországi reform átus egyház jelenleg végzett társa­ dalmi és politikai szolgálata, felelősségvállalása mö­ gött lelki örökség, vagy elkötelező hagyományként olyan XVII. századbeli h áttér áll, amelyik az akkor veszélyeztetett hazában, legitim teológiai koncepció ér­ telmében vallotta, vállalta a társadalm i igazságossá­ got, a bel- és külpolitikai életnek igazságban, békes­ ségben való elrendezését. I. „Isten áldotta boldog ember az, az akiben az ö Isten­ hez való kegyessegenek es Hazajahoz valo szeretetinek faklyai lobognak”, írta Milotai Nyilas István.2 „Él val­ hatatlanul öszve-köttetett e kettő: Vallásunk és ha­ zánk. Szent a Haza, Szent a Vallás, és a jók, m indeni­ k é r t e g y e n lő -k é p p e n m e g -h a ln a k " , v allotta Laskai Matkó János.3 Séllyei M. Istvánnál „vallásunk és or­ szágunk szabadsága”,4 Szőnyi Nagy Istvánnál „nem­ zetünk romlása, vallásunk eltapodása”5 egy lélegzet­ vételre kimondott, korrelát fogalmak. Tolnai F. István arra figyelmeztetett, hogy „A mi szegény hazánk is m inket maga javára, nem veszedelme mosolygására szüle. Ha azért m agunkat szolgálatjától, és szives m el­ lette való forgolodástul megvonszuk, magános javun­ kat tevén fel, csak javát és csöcsit szopjuk. Hazánkon erőszakot tészünk, ami övé, azaz m agunkat tőle erő­ szakkal elvévén. . . Adossak vagyunk a hazának any-

nyival, amennyit töle vöttünk. De töle vöttük mind m agunkat személyünkben, m ind javainkat.”6 Az idézetsorozat önmagában véve is érzékelteti a XVII. század magyar reform átus teológiai közvélemé­ nyében élő hazaszeretet. Nem valam iféle „praero­ mantikus nacionalizmust” tapinthatunk itt ki: „ároni”, vagy jobbágycsaládokból származó prédikátornem ze­ dékeink — „úgy vagyon, nemes ember gyermeke nem lesz pappá” !7 — személyes elhivatottságában egysze­ rűen benne foglaltatott az itthoni szolgálatra való el­ hivatottság: Isten dicsőségének szolgálata a hazában. „Azokat feddi e Tudomány, kik igaz vallásokért, H a­ zájokból s Ecclesiajokbol, idegen földre üzettetnek; de mikor Isten jo alkalmatosságot ád a visszajövetelre, vissza nem té rn e k . . . Akik közönséges tisztet viselte­ nek, minémüek a Magistratusok, Praedikátorok, s Pro­ fessorok, kik nélkül az Respublica, és az Ecclesia nem lehet, kétségnélkül vissza kell menniek, ha az Respub­ licatul, s Ecclesiatul hivattatnak; ha-szintén, az Ke­ resztyének között, ahol bujdosik, tisztességes hivatallya vagyon i s ...”8 — Aminthogy peregrinus diákjaink Hollandiából, Angliából, Svájcból, a kor legfejlettebb államaiból visszatértek, tudatosan vállalva az elm ara­ dott feudális körülményeket, a vallásüldözést, a hábo­ rúk jelentette létbizonytalanságot. Így m ondták: hogy a „Megrongyollott Hazában . . . aprócska kövecskéket hazánk és Istenünk Sionának felépitésére vihetnék,”9 tisztem és nemzetemhez való kötelességem szerint én is . . . szolgáljak”.10 A magyar reform átus egyház történetére olyannyira jellemző hazaszeretetet — ami egyébként „jelentéke­ nyen hozzájárult. . . a nemzeti eszme kitágításához — a nemesi hazafiságtól a népi patriótizmus felé”, vala­ m int a szabadságharcokban való aktív részvételre ser­ kentett11 — tősgyökeres teológiai alapból fakadt szo­ ciáletikai konzekvencia vagy tendencia értelmében akarta formálni a politikai és társadalm i életet. Lé­ nyegét egy mondatban összefoglalhatjuk: társadalm i igazságosságot és demokratizálódást sürgetett a fele­ kezetek békés együttélése, a népek szövetsége kereté­ ben. Mi volt ez a konkrét teológiai alap? Milyen lénye­ ges, tényleges politikai-társadalm i kihatások származ­ tak belőle? II. A teológiai alapvetés fogantyúit 1. a sáfárság és 2. a közösség fogalmában találjuk meg. 1. Az alapvető tétel: a föld mindenestől az életet adó Istené. Mi nem a magunk „fundusán” lakunk, „csak

345

úgy m int a tiszt a király vagy fejedelem jószágában, ha a király vagy fejedelem akarja, ma kiver, holnap m ást állat helyedbe. . . egyiteknek sem örökös jószá­ ga.”12 „M indnyájan Istennek sáfárai vagyunk.”13 „Az Istennek hűséges szolgái m egtanulták az Istennek könyvéből. . . hogy ők sáfárok mind addig mig Isten az ö javait, kikben őket megbízta, kezek között meg hagyja.”14 Éppen ezért „Minden rendben, tisztben s méltóságban idvezölendö embereknek, az Ur Jesus Christust, Istennek s K irályoknak ismérni, és ütet nagy engedelmességgel uralni, tisztelni és imádni kell, ha azt kivánnyák, hogy az ő haragjátul meg ne emésztessenek.”15 — Mindez Isten előtt való felelősséget jelent, aminek próbaköve az emberek felé tanúsított maga­ tartás. Az önálló típusú reform átus kegyesség az in­ dividuális vonatkozásokon túl szociális téren fejlődött és bontakozott ki.16 Főként a hatalom és vagyon köteleznek. Velük nem lehet büntetlenül visszaélni, önző egoista, vagy gőgös egocentrikus módon: szolgálatra adattak. „Ha nagy méltóságban helyeztetet em ber vagy . . . annál nagyobb szám adásra kell menned.”17 Mivel pedig a királyok, bírák, a föld igazgatói Krisztusnak — az Ő királyi tiszténél fogva — „viczéi”,18 és m ert „Az Isten harag­ jának fel-gerjesztésére hatalm asabb . . . nem lehet sem­ mi a gonosz M agistrátusnál”,19 hangzanak a figyelmez­ tetések, keményszavú ostorozások: „Az fejedelmek meg emlekezzenek arról hogy ük az nepnek nem far­ kasi, hanem pásztori es attyai. A nnak-okaert ne ron­ toi, hanem örizöi es gondviselöi legyenek az Istennek nepenek, m ert nagy szam adassal tartoznak.”20 „Gon­ dolják meg a fejedelmek, királyok, m inden tisztvi­ selö emberek, kiket Isten másokon fejekké tőn, hogy ők Istennek sáfári, m ert m ásokat bizott Isten reájok, ugy sáfárkodjanak azért hogy az U rnak jovait el ne tékozolják, ham is és törvény ellen való szabadságok­ nak megrontásával, Egyiptombéli csigázásokkal az alattok valókat meg ne keseritsék. M ert ezekről ez m ondatik nékiek: Adjatok számot a ti sáfárságotokról, m ert ezután nem lehettek többé sáfárok.”21 Vádolnak a „szegényeket nyomorgato nagy usora”22 miatt, és m ert „a kövér bikák (tudni illik a gazdagok) nyomor­ gattyák a szegényeket, rongállyák a szükölködöket. Meg kicsinyitik a vékát és a gabona á rá t megöregbi­ tik, a gabona otsuját pénzen adják. Az itiletet keserü­ ségre változtattyák, és az igasságot a földön hadgyák heverni.”23 Vagy egy udvari prédikátor, Tofeus Mi­ hály tollából: „Hallyátok-é ezt ti kegyetlen Fejedel­ mek . . . Fejedelem A sszonyok. . . kegyetlen tanáts U ra k . . . kegyetlen vérszopó, hóhér term észetű udvari birák! És hallyátok-é mindenek, valakik m ást ártatla­ nul nyomorgattok! Amely átkok ebben a sóltárban vannak (109.)... m itül vannak? Attul, m ert nem emlé­ keztek meg arrul, hogy irgalmasságot cselekednétek, kergetitek a n y o m o ru lta t... A szegény embert csak ugy tartjátok m int az ebet, m int a szem etet. . . ” Az „ember, az Ur Jesus Christus vérén m eg-váltott s id­ vességre el-választott ember, nem eb talál lenni. Bi­ zony jaj tinéktek minden hozzátok-tartozókkal egye­ temben, ha az illyen m eg-keseredett. . . nyomorult em­ bereknek siralm as imádsága ad büntetésre az isteni igazság kezében benneteket.”24 Nem véletlen, hogy 1676-ban, a politikai és szellemi elnyomatás, az anyagi nyomor idején, visszatekintés­ ként „a m agyar nép bűneiről való vallástétel”-ben ezt olvassuk: „A ham is Decretum, a föld népe megnyo­ m orítására irato tt hamis sententia, a hamisságot igazí­ tó prokátori nyelv, a hamis tan ubizonyság, a sok meg­ nyomori tottak könnyhullatási felinditásának hiszem tégedet és előtalálák a mi biráinkat a te itéletid, m ert soha nem tudnánk szót fogadni és a te törvényednek

346

engedni. Ah átkozott háládatlanság! Avagy ezzel kell vala-é fizetnünk az Urnak bolond és esztelen nemzet­ ség? Ezzel kell vala-é m egköszönnünk. . . kegyes atyai jótétem ényét?”25 2. A megélt sáfárság pedig a szó legnemesebb értel­ mében vett közösséget, „egyességet” teremt. Ezért ta­ nította Szőnyi Nagy István: „Szeressed az angyali egyességet és ne gyönyörködjél a szakadásokban. . . Hadgy békét a Privatum nak, a magad személy szerint való jódnak kézzel lábbal való keresetinek; hanem keresd elsőben a Publicumot, az Isten dicsőségét, Val­ lásodnak, lelki s testi szabadságodnak helyére való át­ látását, ha ezt megnyered, meg leszen a Publicumban a Privatum is bőségesen.”26 Köleséri Sámuel pedig „Az ecclesia igaz tagjának jelei” köpött em lítette: „Ugy kell egymáshoz m agunkat viselnünk, m int szolgatársak azon háznépben, és polgártársak azon városban, nagy szelidséggel, egyességgel és szeretettel...”27 A társadalm i és politikai felelősségvállalásnak kö­ zösségfogalma révén épültek ki a század második év­ tizedétől kezdve a vallási türelem teológiai alapjai.28 A dogmák relativizálása, vagy szinkretizálása nélkül, a hitvallásokhoz való hűség feladása nélkül, végighú­ zódott a korszakon az egyáltalán nem taktikai jellegű tanítás: Isten haragjának oka a bálványimádáson, eret­ nekségen, a Tízparancsolathoz való engedetlenségen túl — a haza békességének, egységének bomlasztása, akárcsak nem építése. A haza sorsának kedvező alaku­ lásában nem lehet tehertétel, nem képezhet Válaszfa­ lat a felekezeti különbözőség. A gyülekezet, az egyház túlm utat és túlhat önnön határain: m ert olyan embe­ reket nevel, akik nem uralkodni, elveiket önmagukkal együtt másokra erőszakolni akarnak, hanem szolgál­ nak, mégpedig „szent szeretetben”, „angyali egyesség­ ben”, szent szeretetre, angyali egyességre. Ezek a fo­ galmak nem frázisok voltak, sem eredetükben, sem céljaik szerint, hanem tám pontot jelentettek az aktuá­ lis társadalm i, politikai kérdések megoldásához. III. A Nyugat-Európában megindult polgári demokra­ tikus fejlődéssel szemben nálunk ellentétes irányú fo­ lyam at bontakozott ki: a feudalizmus megmerevedése, amelynek társadalm a elvileg és gyakorlatilag az őt tápláló osztályt, a parasztságot, alapvető emberi jogai­ tól fosztotta meg. Protestáns prédikátorok, szerzők a reformáció kezdetétől fogva szorgalmazták a társadal­ mi igazságosság érvényesülését, és ez a követelmény a XVII. században is megmaradt. A puritánusok moz­ galma demokratikus szellemben kért helyet a nép egé­ sze szám ára a szellemi és társadalm i életben. 29 A sá­ fárság-közösség talaján állva írta Apáczai: „Ide tarto ­ zik a zsellérség, melyben az urak tiszti az, hogy a jó­ szágnak annyi hasznát engedje a zsellérnek (lakónak), amennyi az ő munkájához és a jószág jövedelméhez illendő. A lakónak pedig tiszti az, hogy a jószágot hü­ séggel mivelje, és hogy amivel tartozik igazán beszol­ gáltassa. A zsellérséggel való gonoszul élésből szárm a­ zott ez a mai napi nyomoruságos jobbágyság, mely az Egyptombéli szolgálatot bizony felyül haladja hazánk­ ban sok helyen.”30 Puritánusaink — akik Makkai László összegzése szerint forradalm i gondolatokat hir­ dettek, bár nem voltak forradalm árok31 — új elemet hoztak be, ami a jobbágyság öntudatra jutását, belső — és ennek következtében — külső felszabadulásátfelszabadítását célozta. A bázist itt „Az Istentül ingyen kegyelembül adatott lelki nemességnek méltóságos ja ­ vai”32 képezte. Korántsem nosztalgikus vigasztalások­ ként hangzottak az ilyen kitételek: „Az Istennek örök­ ké való szent Fia többire ez világ előtt alá való sors­ ban s állapotban lévő szegény em berekért jelent meg

az te stb e n . . . m a is a szegények veszik ő Felségét, de sok nagy rendek üldözik ő Felségét.”33 „Meg lehet az, hogy ki a világnak reputatioja szerént nagy ember, az az Isten előtt csak gaz ember.”34 „Valamiképpen itt e világon, két rendbéli emberek vannak, jók és gono­ szok: igy ez élet után-is, két rendbéli helyek vannak: Mennyország és Pokol.”35 Páriz Pápai Im re m ár 1647ben fejtegette: végeredményben nincs különbség „a rendek” között. Feltette a kérdést: „Az Anyám hasába is Nemes em ber voltam én?” Majd válaszolt: „Ne kérkedjél azzal, m ert Isten nem kötötte magát senki nemességéhez. 2. Az Isten alacsony rendű em bert szo­ kott gyakrabban választani nagy dolgoknak végben vi­ telére . . . 3. Minden nagy rendeknek a legelső elei, ha végére mehetnél, szegény vagy alacsony rend volt.”36 Csuzi Cseh Jakab szerint „Sokakat felfuvalkodtat a Nemesség: de micsoda az is? Magában semmi egyéb, hanem csak hasztalan név. Ugyanis m it külömböz a Nemes a paraszttul, anyja méhében, születésében, éle­ tében és halálában? Szintén oly setétségben és undok­ ságban hever anyja méhében a nemes m int a paraszt. Egy aránt bűnben fogantatnak és szülöttetnek mind Nemesek, parasztok. Életében szintén olyan változások, betegségek, fájdalm ak, félelmek alá rekesztettek a Ne­ mesek is m int a parasztok. Meghalnak a nemesek is, és megholt testek megrothadnak s megbüzhödnek, nem különben m int a parasztoké.”37 Köleséri Sámuel sza­ vaival: „A külső nemesség s szabadság, a keresztyéni szabadság nélkül, merő azon Jobbágyság és Szolgaság. Elég szabadosoknak s nemesseknek ta rtjá k vala mago­ kat a phariseusok. . . Miben álljon a valóságos nemes­ ség és szabadság. . . Az Igazság s arról való merész vallástétel, a lelki nemesség, ezen kivül még amelyek Nyereségeknek s Nemességeknek állíttatnak is, csak károk és ganéjok, a Jesus Christus ism eretinek nagy voltához képest. Fil. 3:7,8.”38 Martonfalvi György pedig egyértelműen megfogalmazta: „A Krisztus országa nem mellőzi a külső nemességet, m ert mindenki szol­ ga, fiu, nemes benne.”39 Mivel pedig „A szegény s a gazdag öszve találkozik, m ind a kettőnek form álója az Ur"40 — „Magok is egy-egy királyok, királyi nemzet­ ség.”41 Jelenlegi ism ereteink szerint M artonfalvi György vonta le nálunk elsőként ószövetségi értelem ben a ra ­ dikális társadalm i konzekvenciát: „Kérded, szabad-é valakinek a saját nemzetéből való jobbágyot tartani? N e m . . . m ert az ember csak más terem tm ényekre ka­ pott impériumot, az em bertársára n e m . . . Mert m in­ den ember egyenlő természeténél fogva.”42 Révész Im re ebben az 1670-ben kinyom tatott szövegben „pél­ dátlanul merész” tételt látott. Tóth Béla hasonlót fede­ zett fel Lisznyai Kovács Pálnál,43 de m egtalálhatjuk ezt a koncepciót Szatmárnémeti Mihálynál is, aki ugyancsak ószövetségi szellemben és keretek között, a Mt 18,23—25 m agyarázataként írta: „Hát nem szabad jobbágyot tartani? Fel (elet): Szabad idegen nemzetet, akar karddal hódoltassad meg az igaz hadakozásban, akár pénzen vegyed meg: m ert mindkettőnek vagyon példája az O T estam entum ban. . . De nem szabad m a­ ga nemzetét: m ert ollyan drága ennek teste, m int az Uraké. Nehe 5.5.”44 — Valójában tehát nem elszige­ telt jelenséggel állunk szemben. Prédikátoraink teoló­ giájában a lelki nemességet illette meg az elsőség, s bizonnyal nem véletlenszerűen használták ezt a kife­ jezést koruk sajátos társadalm i körülményei között — amikor pl. 1641-ben Szatmár, Szabolcs, Bereg, Ugocsa „Mágnási nemesi rendei” az ekklésiakövetés alól men­ tesítést követeltek a maguk számára, hivatkozva a régi nemesi kiváltságokra, és korlátlan lelkészválasztási jo­ got vindikáltak, m int patrónusok.45 A presbiteri gondolat a rendi kiváltságeszmét alap­

jaiban tám adta meg. Medgyesi Pál szerint „a jobbágy s szolga” presbiternek joga van ura megintésére, akit „ha Isten a szam arával intené is, fel kellene venni, m int Bálámnak.”46 Vagy másik helyen, az egyik diva­ tos korabeli ellenvetést idézi és cáfolja: „Jobbágyink lennének a mi Intőink, a mi nagyobb, ők lennének az Ekklésián biráink, s azok után kellene nekünk som­ pordálnunk. Egyéb képen-is penig ru t viszálkodásra adna az okot, a Tanétó rend és a Nagy emberek kö­ zöt. A Jobbágy Presbyter, az U rának vétkét az Pres­ bitérium ban találná bémondani, az U rat intenék meg, vagy praedicálnák ki érette: az Ur, Jobbágy Presbiter U ram at fogatná elő s bántatna ugy vélle hogy más is tanulna r a j t a . . . sok sok zürzavar jöjne eböl ki.” Az ellenvetés: „Mentül inkább jó szolgádtól, ki nem barmod, hanem ha test szerént jobbágyod is, de lélek szerént Christusban veled egy méltóságbéli Atyádfia, hogy volna szemérem tan éttatn o d . . . m ind egyek va­ gyunk Christusban.”47 A sáfárság-közösség teológiai bázisa az elnyomott magyar jobbágyság felemelésének, külső-belső felsza­ badításának, a társadalom dem okratizálásának irányá­ ban hatott ki. Ugyanez vonatkozik a politikai életre is. Helyén való volt a restaurált feudalizmus aggodalma: a presbiteri egyházi igazgatás „legnagyobb ellensége ennek az Istentől állatott rendnek ...”48 IV. Az állam form át illetően a fejlődés a religiózumba ágyazott, az ún. „isteni eredetű” abszolutizmustól a sá­ fárság-közösség vonalán vezetett pozitív irány: a de­ mokratizálódás felé. Abban a korban kizárólag teoló­ giailag legitimizált koncepció léphetett fel társadalm i­ politikai változások érdekében. Voltak prédikátoraink, tanáraink, akik ezt m egtették — és ebben áll jelentő­ ségük. A XVII. században három tanítássorozat különböz­ tethető meg egymástól. 1. Irodalom történetünkben kronológiailag először egy lojális, a koreszméhez kötött tendencia nyer meg­ fogalmazást. 1612-ben adta ki Szepsi Korocz György I. Jakab angol királynak a levert puritán összeesküvés után írt „Királyi ajándék”-át. Előszavában Senecára hivatkozva mondta ki: „a hű és igaz tisztiben eljáró, Hazája m egm aradására töreködő Fejedelem a közön­ séges községnek éltető lelke és olyan megm aradásra szereztetett erős lánca és kötele, mellyel a Polgári tá r­ saság egymáshoz összecsatoltatik”, akit ugyan Isten „emberré terem tett, de annak felette félistenné tett és maga helyébe az uraságnak méltóságába állatott”.49 Alvinczi Péter tám adta „az Libertinusok és anabaptis­ ták kábaságát, kik az fejedelemséget az Isten ellen való rendnek tanittyák lenni, és mindenek közt egyenlőséget kivánnak”.50 Laskai János Lipsius-fordításában is „A békességre tartozik, hogy minden hatalom egy ember kezében legyen. Olvassuk, sőt m agunk láttuk, hogy a gyakorta egyenetlenkedő hazának nem vólt egyeb or­ vossága, hanem hogy egy embertül igazgattasék. Nem is különböznek ebben én tülem az okos emberek. P lato ugyan kiáltya: hogy a Király néminemű emberi Is­ ten.”51 Ilyen istenítés m ellett az alattvalók akár a tirannusokkal szemben is — kifelé — passzivitásra vannak ítélve. Derecskei Ambrus szerint „Mikepen vethettyük le az kegyetleneknek igajokat? Először, hogy-ha az m it erdem lettünk, bekesseggel el türjük. Masodszor, ha igaz poenitentiat tartandunk. Tiltatik tehat ith az seditio, keresztes had, es modnelkül valo föl tam adas.”52 Sőt később, maga a saját nemzetből való jobbágyságot elítélő Szathmárnémeti Mihály is erre a kérdésre: „Hát nem szabad a Felsőbb M agistrá­

347

tus ellen pártot ütni semmi okért?” így felelt: „Egy nánt. Holot mindenek az törvénynek alá vadnak vet­ átallyában, nem szabad, h a . . . Tyrannussá lenne is : tetvén, csak egyedül a törvénynek szerzője, az Isten, m ert az illyet Isten a népnek büntetésére állatja elő. az törvények felet.”58 Séllyei Balogh István a rra m u­ I. Sam. 8. 11—18.”53 Máshol pedig: mivel „Az kegyes tatott rá, hogy az eredendő és a személyes bűn jelen­ és istenfélő M agistrátusok tisztekre nézve az Istennek tette romlás az Emberen esik meg, „mely szóban bé­ fiai és Isten képét viselő méltóságok az Országban s foglal mindeneket, Császárokat, Fejedelmeket, egyszó­ respublicában” — a konklúziót itt is sem atikus m erev­ val valakik a természetnek közönséges folyása szerint séggel vonta le — „Valakik az Istentül választott K i­ asszónyi álattól születtetnek. . . Nincsen oly erős, h a­ rályt s Fejedelm et és M agistrátust, tisztekből s mél­ talmas, egészséges, gazdag, Király, Császár, aki csak tóságokból le akarják vonni; azokat Isten igaz itéleti­ ideigvaló ne volna.”59 Ezért hangsúlyozta Báthori Mi­ ből meg-szégyeniti, el-rontya és el-veszti, s az ő fel­ hály: „A Királyoknak, Fejedelmeknek több gondolko­ kenettét megoltalmazza.” Maguk a hívek nem tehet­ zási között három dologról kell elmélkedni: Hogy ők nek semmit, legfönnebb a „gonosz és istentelen Ma­ 1. Haladó embereknek elöljárói, igazgatói és vezéri: gistratusok . . . ellen Istent itilö birául h ih a tty á k ..."54 Azért nem az mindenható Istennek; m ert ö t öle vöt­ Szokolyai István sem látott más lehetőséget, minthogy ték a biro d alm at. . . 2. Nem törvény felett vannak, h a­ így imádkozzék és imádkoztasson: „kérünk tégedet ó nem törvény a la tt. . . 3. Nem mindörökké uralkodnak, M indenható Isten, hogy minden Tyrannusoknak és ke­ hanem az ö uralkodásoknak vagyon fatalis periodusa, gyetlenkedő uraknak könyörületlen fene sziveket, és és hogy ők is m int egyéb emberek m eghalnak. . . De szelidség nélkül való elméjeket (kiket a mi büneinkért ezekről igen elfelejtkeznek s felejtkeznek az Elöljárók érdem lettünk te tőled) a te nagy könyörületességedbül m inémű vala Pharao Exod. 5.2. aki nem akarva vala változtasd meg, lágyitsd meg és szelidits meg őket, elhinni, hogy legyen az Izrael népének Iste n e . . . Az Isten az országban uralkodó, de őtüle függeni nem hogy a kösség között levő szegény nyom orultakat és szükölködőket ne háborgassák, avagy Isten ellen való akaró, felfuvalkodott Királyoknak s Elöljáróknak m él­ nehéz adókkal ne terhellyék; hanem ism erjék meg tóságokat s uralkodásokat el veszi és m ásnak adja s hogy ő nékiek is Urok vagyon az egekben, aki előtt gyakrabban az alázatosaknak és szelideknek.”60 Mint semmi személyválogatás nincsen, és aki előtt ők is ahogyan egy, a fejedelmekről elhangzott prédikáció­ még jövendőben számot adnak még azokrul, valam e­ ban áll: „Gondollyátok meg, hogy az ország, melyben lyeket e földön cselekedtenek”, — és passzívan Isten­ uralkodtok, nem varratott gallérokhoz, ha istentelenül től kéri-várja, hogy valam ilyen módon törölje ki kezdenek élni, az Isten csak ham ar elszakasztja tőlök őket „az egész földnek szinéről”.55 A rra azonban az országot. . . az ország lakosi nem a Magistrátusok, egyáltalán nem gondol, hogy ennek eszköze a kortárs Fejedelmek szamári, hanem Istennek népei; ha azért keresztyén em ber is lehet. törvénytelenséget cselekesznek vélek, és rajtok, fel­ 2. Egy másik tendencia a nemzetté válást elősegítő kiáltanak az Úrhoz, és mentői ham aréb leszál az ő népének m eg-szabadítására a háborgatóknak rontásá­ centralizm usnak és nemzeti abszolutizmusnak a szó ra.”61 Medgyesi Pál szerint az országok, népek virág­ pozitív értelm ében h atárt igyekezett szabni. Elismerte zásának első oka a jó magistrátus, ezért „igazsággal ugyan a m onarchikus állam form át, a hangsúlyt azon­ erősíttessék meg a királyi szék . . . igazságos igazságot ban nem az alattvalók feltétlen engedelmességére, ha­ kövess. . . azaz, az Isten és a természet s igaz jó em­ nem m indinkább az uralkodók kötelezettségeire he­ berek törvényében fundáltattat. Jó és igazságos törvé­ lyezte, a bibliai kritérium okra. Míg a korszellem vetü­ nyekkel bírjon mind egyebeket s mind magát a jó leteként „a barokk fejedelem a társadalom fölé nőtt és igazgató nem a Sic volo sic jubeoval, mely a Tyrannuerejében bízva úgy érezte, hogy m indazt megteheti, sok regulája.”62 Sárpataki Nagy Mihály pedig szinte am ire hatalm a képesíti”,56 egyházunkban érvényben költőien fogalmazott: „A k irá ly o k ... isteni méltóságot volt az 1567-ben alkotott Nagyobb cikkek, amelynek m int Nabuchodnezár, m agoknak ne vegyenek. . . El­ 56. fejezete a rra hivatkozik, hogy „A Szentlélek azt dül a k irá ly i szé k , m elly et n em tám o g a t a z ig asság ... parancsolja, hogy a királyok, fejedelmek, törvényha­ Szép nevek, ékes még lovok lábainak is nyoma, midőn tóságok, tisztviselők és bírák szentek és feddhetetlenek az isteni félelemben, az Haza hüségére s szolgálattyára legyenek, és igazságosan u ra lk o d ja n a k ... M ert hogy néző minden szép tudományban nem csak nevelnek jó fognak másokat büntetni, ha magok ugyanazon vét­ lakosokat birodalmokban; hanem, m int Atyák, nem kekben bün ö s ö k ...” A 68. pedig így kezdődik: „Nem magoknak, hanem a népnek élvén, országlásokat az ő tetszik a Szentléleknek és nekünk, hogy a királyok elé alattok levőknek szineskedés nélkül való szeretetekben csak emberi jogokat, határozatokat az országok alkot­ gyükereztetik meg. Akit gyülölünk, nem kivánnyuk m ányait teszik, és csak azok irán t kivánnak a k irá ­ rajtunk országlását. Az hol ezek nincsenek, nagy K irá­ lyoktól hüséget és e sk ü t. . . Mert 5. Móz. 17. ez van lyok lehetnek, de csak ollyanok, m int mikor az nagy m egírva: A király írja meg m agának könyvbe a tör­ fák, zöldségeket s leveleket megemésztetvén az csere­ vények m ását a papok előtt való könyvből; és légyen bogár s hernyó, pusztán s mezítelen állanak.”63 az ő nála, és olvassa ezt életének minden idejében, hogy tudja félni a te U radat istenedet, hogy őrizze meg 3. „A haladó polgári eszméket hirdető puritánus a törvénynek m inden igéit és a p a ra n c so la to k at...”57 mozgalmak” politikai kihatásai64 pedig a nemzeti ab­ Egyenes folytatásként m ondta a Bethlen G áborra is szolutizmusnak bibliai etikával, szociáletikával való nagy hatást gyakorolt Pataki Füsüs János: „világh bi­ megtöltésén is túlvezetnek. Igaznak bizonyult a kor­ ró Sándor nagy M onarcha volt, de az ki m agát meg társi vád: „Az Presbiterium i Egyházi Igazgatás nem győzi, én előttem, nagyobb ő nálánál. Ez peniglen ec­ illvén az külső Társaságbéli Monarchicum, az K irá­ képpen lehet meg rész szerént itt ez világon, hogy ha lyok, Fejedelmek által való birodalommal összve, nem az K irály az Istennek törvényéből guberállya az orszá­ fognának azok eggyütt sokkaig eggy portán m aradhat­ got, és önnön maga-is, Istentől adatott ereje szerint, ni.”65 Miskolczi Csulyak Gáspár szavaival: ha „színes azokhoz igyekezik életet szabni. Amaz hizelkedőknek kegyesség alatt az independentismus az Ecclesiában lá­ agyoktól, nem igazán kü koholtatot kegyetlenekhöz il­ bát béteheti, ottan minden galambi együgyüséget le­ lendö éktelen velekedést peniglen, ki rekeszti elméjé­ vetvén, tigris bőrben öltözik, m indent prédái, ront, ből: Princeps lege solutus est. A fejedelem szabados a szaggat: elsöbenis pedig a Vallásnak Protectorinak, a törvénytöl. Sic volo, sic jubeo, sit pro ratione voluntas. Keresztyén M agistratusoknak, s fő rendeknek farkokat Igy akarom, igy parancsolom, akaratom légyen ok gya­ kezdi m ard o sn i... ”66

348

Komáromi Csipkés György „A külső polgári törvény­ ről” Luk. 1, 16 alapján tarto tt prédikációjában már szakítani tudott, vagy m ert az ószövetségi alapokra tá ­ maszkodó korm ányform ával, hogy újat, a Kijelentés m indenkori „hic et nunc”-ja értelm ében aktuálisat ke­ ressen. Az Ótestam entum törvényeivel kapcsolatban merészen leszögezte: „Ne itéld, hogy ma is azok sze­ rént kellenék igazgattatni a keresztyénséget.” A ki­ rályság nem m egváltoztathatatlan, örök intézmény, m i­ vel „Az Isten hol egyképpen, hol másképpen, hol Bí­ rák, hol Királyok által, hol m inden Bírák és Királyok nélkül igazgatta az ő népét.”67 A legképzettebb m a­ gyar puritán teológus pedig, Martonfalvi György, eljut odáig, hogy a politikai élet külső keretének m eghatá­ rozását kifejezetten az ember felelősségére bízza. „Pa­ rancsollya-é az Isten, hogy a polgári társaság vagy egy nagy Urtól, vagy némely fő emberektől, vagy egyné­ hány köznépből valóktól igazgattassék? Nem; hanem reá bizta azt a rra a társaságra, hogy ugy igazgassa m a­ gát, am int a benne való kegyességnek és igazságnak fel állitására és gyakorlására azt hasznosabbnak ité­ li.”62 A keresztyén etika tehát nincs hozzákötve „az Isten kegyelméből való”, quasi Istent képviselő ural­ kodónak az elismeréséhez. Ez a m erev középkori fel­ fogással szakított vonal felelevenítette, illetve behozta a zsarnokölés elméletét. Korábban, a Nagyobb Cikkek 72. pontja „a bálvá­ nyozó, nyilvános bünös . . . fejedelm eket” excommuni­ catióra ítélte.69 Geleji Katona István „A népnek az állam vezetőivel szemben való ellenállását jogosultnak ta rtja abban az esetben, hogyha azok m egsértik az is­ teni törvényt, m egbántják az egyház igaz istentiszte­ letét.”70 Apáczai Csere János — Bán Im re analízise ér­ telm ében71 — Fenner szavaival, Althusius ism ereté­ ben tanította: „Amely polgáritársaságban pedig csak egy az igazgató, meg kell látni, hogy az igazgató Ty­ rannussá ne legyen. A Tyrannus az a személy amely az országnak igazát elforgatja s elnyomja. Ez penig titulus nélkül való avagy magaviselésével tyrannus. A titulus nélkül való tyrannus az, aki az országot a maga megadása előtt csalárdsággal avagy erővel h a jtja maga alá. Ennek akárm ely közember ellene állhat és csak m ódját ejthesse szabad megölni mindaddig a nép és a polgári társaság meggyőzettetvén az ő méltóságát őneki nem engedi. A magaviselésével tyrannus az, aki tudva és szánt szándékból a polgári társaságnak m in­ den avagy több igazát elforditja. Ezt is vagy szép sze­ rével vagy haddal szabad elveszteni, de csak felső ren­ deknek vagy az egész népnek megegyezéséből.”72 A pá­ czai ezen a téren nem állott egyedül. Tolnai Mihály szerint is „igaz oka a hadakozásnak”, hogy „a közön­ séges igazságnak ki nem szolgáltatóit. . . megzaboláz­ zuk”.73 Való igaz, hogy túl a szabadságharc fogalmán, magyar reform átus prédikátorok, tanárok gondolatme­ nete a radikális m egoldás: a forradalom felé m utat. A meggyőződés elvhű, akár m ártírom ságra kész válla­ lásával. Mint ahogyan a gályarabságot szenvedett Csuzi Cseh Jakab vallotta: „Az első Parancsolatot által hágja s m eg ro n tja. . . Aki az emberektül vagy más te­ rem tett állatoktul inkább fél m int Istentől.”74 V. Azonos szociáletikai norm ák érvényesültek tágabb perspektívában is. Nemzetközi összefüggésekben sem lehet öncélú, önhasznú eszköz a hatalom. A sáfárságközösség a nemzetközi békére, a népek szövetségére kötelez. „Ninczen a hadban semmi jó, ép és idvösseghes do­ logh, hanem m indnyájan az Istenes békeseghét ohayttyuk” — vallotta Szepsi Csombor Márton.75 Páriz

Pápai Ferenc keserűen panaszolta: „Keresztyén talál­ mány a Puskának minden neme, elsőben-is nem po­ gány hanem Keresztyén vont békességben élö város alá fal-rontó álgyut, még penig az álgyuk közzül ki­ nek Pál kinek Péter neve, mind azoknak a Szenteknek mind Istennek nagy meg-csufolásával. Pállal lötetik a Keresztyén várost, ki e világon tanitván szüntelen sze­ lidséget és békességet jovall vala, a Békesség Istenével köszönt vala, és nem hogy keresztyén vért rontott vól­ ra, sőt ellenben m eg-m aradásokért maga átokká lenni kiván vala . . . Óh vajha . . . csak azok között kik az Evangéliumi fényes naphoz közelebb melegednek, lenne meg az egymáshoz való szeretet, Szeretet szerént való ítélet, elmét meg-nyugtató gyönyörüség, amaz két bujdosó szüz, az Igasság és Szeretet tartan a valaha m ár későre állandó szállást közöttünk, mellyből Testi Békességünknek-is nyujtódnék jobb reménysége. Amen.”76 A béke eszköze pedig a népek szövetsége, amelynél a vallási hovatartozóság nem emelhet vá­ laszfalat.77 Séllyei Balogh István a rra intette a feje­ delmeket, hogy „A szomszéd országokkal békességben éljenek, es azokkal való frigyeket minden kicsiny ok­ bol, gerjedezö fösvénységből, avagy nagyobb uralko­ dásnak veszedelmes kevánságából, fel-ne bontsák,”78 Tolnai F. István megismételte: „A jo szomszéd Nem­ zetségekkel való foederatustokat. . . ok nélkül fel ne bontsátok, se a messze lakó nemzetekkel való confoe­ daratiojért a jó szomszédokét meg ne vessétek.”79 Té­ csi Miklós imádságban kérte Istent: „minden hatalm a­ soknak vezéreljed egyességre sziveket, amelyre hivtál m inket a Christusban, és az égből őket hathatóképen a szeretetre inditsd fel, hogy ne legyenek háboruság­ nak és szakadásnak, hanem inkább legyenek fiai a bé­ kességnek; akik penig oh Uram! gyulasztgatói és for­ ralói az háboruságnak, azoknak szándékokat szégyenits(d) meg, ak aratjokat forditsd el, hogy rettegéssel szakasszák félben álnok praktikájokat. Szent Atyánk! ki a setétségből világosságot formálsz és a háboruság­ ból szerzesz békességes napokat, adj békességet még e földeinkben...”80 Az osztatlan békevágy ismeri és elismeri ugyanak­ kor az igazságos háború fogalmát. M artonfalvi György tanításában „a hadakozás a kegyesseggel, igassaggal, szeretettel” nem ellenkezik, „m ert a keresztyén em­ bereknek szabad magokat az ö ellenségektől oltalmaz­ ni”.81 Szőllősi Mihály szerint „megindulnak a felkelé­ sek azért is, m ert az evangélium parancsszavát hallja a nemzet szüntelen, hogy köteles megvédeni szabad­ ságát, jövendőjét, jogait, azokat a feltételeket, ame­ lyekben a magyar akaratán, csatavasán és diadalán keresztül győzedelmeskednie kell Isten ügyének.”82 Amiként Tolnai M ihálynál harm adik „Igaz oka a ha­ dakozásnak”, hogy „Az országnak szabadságát, közön­ séges békességét, Földnek lakosit, s annak javait meg­ örizzük.”83 Másfelől: „Valamikor az Isten népének, Királyi, Fejedelmi és Vezéri, táborban szállanak el­ lenségek ellen, az egész nép, buzgó könyörgéssel ta r­ tozik azokért könyörgeni, hogy Isten azoknak tanácso­ kat ellenségi ellen boldogicsa, azoknak légyen segit ­ séggel és tegye győzedelmesekké ellenségein.”84 Túl a nemzeti érdeken, önvédelmen, jelentkezik az­ után a nemzetközi felelősség, vagy szolidaritás is. A sá­ fárságra és közösségteremtésre kapott hatalom! mások megvédésére is „szent had”-ra kötelez. Ha „Jám bor szomszédink (legyenek bár más nemzetség) vellünk egy vallásúak, igaz valláso k ért. . . üldöztetnek . . . Ami­ kor confoederatiós szomszédink, kikkel szövetséget, fri­ gyet tartandunk, ellenség miá praedára ju to tta n ak : akkor frigyes és szövetséges kötelességünk tartja, hogy azoknak segítséggel legyünk.”86 Ezért is hangzik végig az egész századon prédikátoraink intelme: a politikai

re c e n , 1603. 437. p. — 21. S é ly e i B alogh I s tv á n : T em ető k e rt. V árad , 1655. 17Í—178. p. — 22. D ió szeg i I s tv á n : A z Sz. G e n e rá ­ lis G y ű lé sb e n le tt n é m e ly D e lib e rá tu m o k . D eb re c e n , 1682. B 1 — 23. S z o k o ly a i I s tv á n : S é re lm e s le lk e k e t g y ó g y ító B a lsam o m . S á ro s p a ta k , 1669. 220—221. p. — 24. T o fe u s M ih á ly : i. m . 622— 623. p. — F ig y e le m re m é ltó m o z z a n a t, h o g y az e m líte tt, 1634b e n D u ra e u sh o z in té z e tt v á la s z ira t sz erz ő i m e g á lla p íto ttá k : „ B iz o n y á ra n a g y b e c s ű dolog lesz, h a sz á z a d u n k h ib á i, m in t a z o n b a jo k e g y e d ü li o k a i, m e ly e k b e N é m e to rsz á g b o n y o ló ­ d o tt, k in y o m o z ta tn a k és m e g m a g y a rá z ta tn a k . N em is illő re ­ f o rm á lt tu d o m á n y h o z , h o g y az é le t re fo r m á la tla n le g y e n . A zon b ű n ö k k ö zü l, m e ly e k a re fo r m á tu s o k k ö z t lé te z n e k , á ll­ j a n a k i t t a k ö v e tk e z ő k : I. A k ir á ly o k és fe je d e lm e k ú g y v é ­ le k e d n e k , h o g y a le g fo n to sa b b ü g y r e á jo k n e m is ta r to z ik s a z t ta n á c s o s a ik r a és o ly a n o k ra b ízzák , k ik v a g y p o litik á v a l, v a g y m a g á n ü g y e ik k e l fo g la lk o z n a k , a v a llá s sa l p ed ig e g y á l­ ta lá n n e m . Id e illik : fe jé tő l b ü d ö sö d ik a h a l . . . V II. A jo b b á ­ g y o k k ím é le tle n a d ó v é g re h a jtá s s a l k ín o z ta tn a k , és a k ik e te ­ k in te tb e n b u zg ó k , a z o k b e c s b e n t a r ta tn a k s a m in d e n k i á lta l tis z te lt és b e c s ü lt f é r f ia k n a k elé b e h e ly e z te tn e k .” (u. o. 169— 170. p.) — 25. S ző llő si M ih á ly : A z Úr é r t s H a z á jo k é rt elszéle ­ d e tt és s z á m k iv e te tt b ú jd o s ó m a g y a ro k fü stö lg ő c s e p ű je . K o ­ lo z sv á r, 1676. 11 —12 . p. — 26. K eg y es v itéz. K o lo zsv ár, 1675. 7. p. — 27. K ö le sá ri S á m u e l: id v e ssé g s a rk a . S á ro s p a ta k , 1660. 184. p. — 28. R é szletes k ife jté s e s a jtó a la tt lev ő ta n u lm á ­ n y o m b a n . — 29. H e re p e i J á n o s : A d a ttá r X V II. sz á z a d i szelle­ m i m o z g a lm a in k tö rté n e té h e z . 1. k ö t. B p .—S zeged, 1965. 400. p. — 30. M a g y a r E n c ik lo p é d ia . U tre c h t, 1653. 325—326. p. — 31. A p á c za i C sere J á n o s . S z e rk . K ir á ly L ászló. B p. 1975. 35. p. — 32. C su zi C seh J a k a b : K in cses ta r -h a z . S á ro s p a ta k , 1668. 80. p. — 33. S z a th m á r n é m e ti M ih á ly : D o m in icalis p ra e d ic a tio k . K o lo zsv ár, 1686. 395. p . — 34. H it s z a k a d a s e lle n v aló o rv o sság . K o lo zsv ár, 1676. 20. p . — 35. S za th m á r n é m e ti M ih á ly : A n é g y e v a n g é lis tá k sz e rin t v aló D o m in ica. K o lo zsv ár, 1675. 466. p. — 36. K e s k e n y ú t. U tre c h t, 1647. 3. k ia d . S á ro s p a ta k , 1662. 281— 282. p. — 37. E dom o stro m a . D e b re c e n , 1682. 61. p. — 38. Id v es ­ ség s a rk a . S á ro s p a ta k , 1666. 2—3. p. — 39. D isp u ta tio T h eo lo ­ gica d e P re s b y te rio . D eb re c e n , 1662. Id é z v e Z á v o n y i J e n ő : P u ritá n u s m o z g a lm a k a m a g y a r r e fo r m á tu s e g y h á z b a n . B p. 1911. 384. p. u tá n . — 40. T o fe u s M ih á ly : i. m . 658. p. — 41. K ö ­ le sá ri S á m u e l: u. o. 177. p. — 42. E x eg esis L ib ri p rim i M ed u l ­ la e A m esian ae. D eb recen , 1670. — 173. p . Az id é z e tre elő szö r R é v é s z I m re h ív ta fel a fig y e lm e t: T á rs a d a lm i és p o litik a i e sz m é k a m a g y a r p u ritá n iz m u s b a n . = T h eo l. S zem le 1948. 15. p. — 43. D e b re c e n és a p u rita n iz m u s = R ef. E g y h á z 1974. 274. p. (L is z n y a i K o v á c s P á l: M a g y a ro k c h ro n ic a ja . D eb recen , 1692. 207—208. la p já n í r ta : „ B iz o n y I s te n ellen , sz e n t Í r á s ellen , e v ilá g o n m in d e n tu d ó s és K e re sz ty é n R e s p u b lic á n a k T ö rv é n y e e lle n v aló d olog ez, a m it a M a g y a ro k a szo m széd L e n g y e le k ­ tő l ta n u ln á n a k , h o g y tu d n iillik v a la m e ly n e m z e t az o n n e m ­ z e t bü l á lló v a la m e lly e m b e rt íg y m e g n y o m o ríts o n , h o g y a M a g y ar m a g y a r e m b e rt, m a g á v a l ed g y C h ristu s v a llá s á n lév ő C h ristu s ta g já t m eg n y o m o ríts o n . . . ” ) — 44. S z a th m á r n é m e ti S áfárság — közösség. B ennük véljü k m egragadni a M ih á ly : u. o. 760. p. — 45. K iss K á lm á n : A s z a tm á ri re f. eg y ­ X V II. század m ag y ar refo rm átu s teológiai iro d alm á­ h á z m e g y e tö rté n e te . K ec sk e m é t, 1878. 7—8. p . — 46. R öv id t a ­ n ítá s a p re s b y te riu m ró l. 1653. S a jtó a lá re n d . In c ze G áb o r. n ak azokat a kulcsfogalm ait, am elyek m egértetik szer­ B p. 1934. 24. p. — 47. D ia ló g u s p o litic o -e c c le sia stic u s. B á rtfa , zőink hazaszeretetének, tá rsa d alm i-p o litik ai szolgála­ 1650. 198—1991. p. T o ln a i D ali J á n o s é rv e lé se sz e rin t „ h a az E cclésia az Is te n tő l re n d e lte te tt P re s b y te riu m o t, az e ’v e l v aló tá n a k alapm otívum ait. élésb en m ó d ja lév én , m e g -v e té n d i és m e g -u tá la n d g y a , n em S áfárság — közösség: olyan kulcsfogalm ak, am elyek le h e t a ’ n é lk ü l é p p az E cclésia, az egész F e n y íté k n e k r e n d ire n é z v e ; s az I s te n is n e m sz e n v e d v é n e l e z t az ő n a g y v a k m e ­ — m u ta tis m utan d is — a m i k o runk aktu ális tá rs a d a l­ rő sé g é t, m e g s a n y a rg a tty a é r e tte ő t e t . . . ” (D áneus R á ca J . m i-politikai problém ái között u ta t m u ta tn a k a szolgáló S á ro s p a ta k , 1654. 163—164. p.) — 48. M e d g yesi P á l: u. o. 84. p. — 49. K e re c s é n y i D ezső : F e je d e lm e k ó r á ja . = P ro t. S zem le egyház szám ára, a szolidáris közösség és felelős egyes1912. 620—621. p. — 50. P o stilia . 2. ré sz . K a ssa , 1634. 488. p. — ség, az é le t és békesség felé. 51. L ip s iu s : i. m . 43. p. — 52. D e r e c sk e i A m b ru s : i. m . 421. p. — 53. A n é g y e v a n g é lis tá k s z e rin t v a ló d o m in ica. K o lo zsv ár, Barcza Jó zsef 1675. 769. p . — 54. Sz. D áv id P s a lte r iu m a . L ő cse, 1685. 343., 254.. 345. p. — 55. A S z e n t B ib liá n a k O T e sta m e n to m i K ö n y ­ v eib ő l e g y b e sz e d e g e tte te tt á h ita to s k ö n y ö rg é se k . 2 . k ia d . S á­ JEGYZETEK ro s p a ta k , 1669. 321—322., 241—242. p . — 56. M á ly u sz E le m é r: 1. Je lle m z ő p é ld á ja e n n e k az e rd é ly i e g y h á z k o rm á n y z ók — A R ák ó czi k o r tá r s a d a lm a . = R ák ó czi E m lé k k ö n y v . S zerk . L u k in ic h Im re . 2. k ö t. B p. 1935. 55. p. — 57. K iss Á ro n : A XVI. é lü k ö n G eleji K a to n a Is tv á n n a l — és v ezető te o ló g u so k D u ­ sz á z a d b a n ta r t o tt m a g y a r re fo r m á tu s z s in a to k v égzései. B p. ra e u sh o z 1634-ben k ü ld ö tt v á la s z ira ta . A p ro te s tá n s u n ió v a l 1881. 588., 606. p. — 58. K irá ly o k tü k ö ré . B á rtfa , 1626. 8—9. f ol. k a p c s o la to s e lő m u n k á la to k a t ille tő e n tö b b e k k ö z ö tt m e g á lla ­ — 59. T e m ető k e r t. V á ra d , 1655. 21., 60. p. — 60. H an g o s tr o m ­ p íto ttá k : „A ta n c z ik k e ly e k e t ú g y k e ll m e g v ita tn i m a g á n és b ita . D eb recen . 1664. 89—90. p. — 61. S é ly e i B alogh Is tv á n : n y ilv á n o s ú to n ír á s b a n , g y ű lé se n , e g y h á z b a n , isk o lá b a n , h o g y U ti-T á rs. V á ra d , 1657. 218. p. — 62. Ötö d ik ja j. S á ro s p a ta k , m in d e n ü tt u g y a n a z leg y e n a lé n y e g : le g y en n é p s z e rű . . . le ­ 1658. 6.. 9—10. p. — 63. N oe b á r k á ja . K o lo zsv ár. 1681. 3. f ol. — g y e n k e re s z ty é n e m b e rh e z m é ltó sz e ré n y sé g ű , a s z e n tírá s 64. v. ö- T o ln a i G á b o r: T a n u lm á n y o k . B p . 1970. 57. p. — 65. sz a v a ira és k ife je z é s e ire a la p ítv a , s v é g re ú g y le g y e n ö ssze­ M e d g yesi P á l: D i a l ó g u s . . . 89. p. — 66. A n g liai in d e p e n d e n ­ sz e rk e sz tv e . h o g y in k á b b a le lk iis m e re t és k eg y e ssé g , m in t a tism u s. U tre c h t, 1654. 148. p. — 67. Ig az h it. S zeben. 1666. 314. tu d o m á n y és fin o m s á g ta r ta s s é k sz em e lő tt.” (M ag y ar P ro t. p. — 68. T a n ító és czáfo ló th eo ló g ia. D eb re c e n , 1679. 325—326. E g y h ázi és Isk o la i F ig y elő 1887:178. p.) — 2. S p e c u lu m T r in i­ p. — 69. K iss Á ro n : i. m . 610. p. — 70. Gál L a jo s : G eleji K a ­ ta tis . D eb recen , 1622. A3 v e rso — 3. J u s tu s L ip s iu s n a k a p o l­ to n a I s tv á n ig e h ird e té se . D eb recen , 1939. 169. p. — 71. A p á c za i g á r i tá r s a s á g n a k tu d o m á n y á ró l í r t h a t k ö n y v e i. B á rtfa , 1641. C sere J á n o s . B p. 1958. 337—344. p. — 72. i. m. 358. p. — 73. S zen t 5. f ol. — 4. K o c si C sergő B á lin t: k ő s z ik lá n é p ü lt h á z o stro m a . h a d . K o lo zsv ár, 1676. 20—21. p. — 74. L elk i b ö lc s e ss é g re ta n ító F o rd . B od P é te r. L ip cse. 1866. 56. p. — 5. M a rty ro k c o ro n á ja . osk o la. D eb re c e n . 1680. 84., 86. p. — 75. U d v a ri S ch o la. B á r t­ K o lo zsv ár, 1675 b. — 6. H a z a b é k esség e . S zeb en , 1664. 8—9. p. fa. 1623. = Összes m ű v ei. S a jtó a lá re n d . K o v á cs P é te r, K u l­ — 7. I. R ák ó czi G y ö rg y sz a v a i 1639-ből. = M a g y a r P ro t. E g y ­ csár P é te r . B p. 1963. 334. p. — 76. P a x a n im a e . K o lo zsv ár. 1680. h á z i és Isk o la i F ig y elm ező 1875. 527. p. — 8. S z a th m á r n é m e ti 5b. 7b — 77: T olnai M ih á lv : H aza s z á m k iv e te tt b é k e s sé g é n e k M ih á ly : D o m in iialis p ra e d ic a tio k . T o ld a lé k ja . K o lo zsv ár, 1686. h e ly r e á lla tá s a . K o lo zsv ár. 1675. c . — 78. U ti-T á rs. V á ra d . 103. p. — 9. T o ln a i F . I s tv á n : i. m . A , — 10. N a g y a ri B e n e d e k : 1657. 232. p. — 79. H aza b é k esség e . S zeben, 1664. 19. p. — 80. O rth o d o x u s C h ristia n u s . V á ra d , 1651. 5—6. fö l. — 11. T h eo ló g ia i L iliu m H u m ilita tis. K o lo zsv ár. 1679. 34—35. p. — 81. T a n ító és S zem le 1976. 178. p. — 12. P ápai P á riz F e r e n c : K e s k e n y ú t. czáfo ló te h o ló g ia. D eb recen , 1679. 346., 604. p . — 82. B ú jd o só 3. k ia d . S á ro s p a ta k , 1662. 284. p. — 13. T o ln a i F. I s tv á n : i. m . m ag y a r o k fü stö lg ő c s e p ű je . K o lo zsv ár, 1676. III—IV. p. — 13. p. — 14. P o rtsa lm l A n d r á s : M in iste ria lis p ru d e n tia . K olozs­ 83. S z e n t h a d . K o lo zsv ár. 1676. 21. p. — 84. S za th m á r n é m e ti v á r, 1674. 6. f ol. v e rso — 15. S z a th m á r n é m e ti M ih á ly : Sz. D á­ M ih á lv : Sz. D áv id P s a lte riu m a . L őcse. 1685. 85. p. — 85. T o l­ v id P s a lte riu m a . L őcse, 1685. 11. p. — 16. V. 9.: T ö lté ss y Z ol­ n a i M ih á ly : u. o. — 86. V. ö . : B arcza J ó z s e f: A v a llá s i tü r e ­ t á n : a r e fo r m á tu s k e g y e ssé g . = K á lv in ista S zem le 1922. 394. p. lem elvi a la p ja i a X V II. sz ázad m a g y a r p ro te s tá n s te o ló g iá ­ — 17. D eb reczen i J á n o s : Id v e ss é g n e k u ta . D eb re c e n , 1663. 7. já b a n . T h. Sz. 1978. 9—10. — 87. L ev ele G eleli K a to n a I s tv á n ­ föl. — 18. K ö lesá ri S á m u e l: Id v e ss é g n e k s a rk a . S á ro sp a ta k , hoz. 1643. vm . 31 — P E IL 1885. 23. p. — 88. K io sz to tt ta le n ­ 1660. 176. p. — 19. T o fe u s M ih á ly : A S zen t S o ltá ro k re s o lu tió ­ tom . D eb recen . 1679. 218. p. — 89. E dom o stro m ai D eb recen , ja. K o lo zsv ár, 1683. 563. — 20. D e r e c sk ei A m b ru s: Az S z e n t P á l 1682. 191. p. a p o sto l lev ele, m ily e t í r t az R o m a b e li k e re s z ty e n e k n e k . D eb ­

szövetség irá n t való hűséget m inden körülm ények kö­ zött szigorúan meg kell ta rta n i.86 A hódító had járato k tó l, a kolonializm ustól m in d ­ egyik szerzőnk elh atá ro lta m agát. M int ahogyan I. R á­ kóczi G yörgy a harm incéves h áború során írta : „hiv ­ ju k az U r Iste n t jó lelkiesm érettel, soha m i az m agunk p riv ato m ájért, k iváltképpen az ki értékünk n ek , b iro ­ dalm u n k n ak terjesztésében já rn a , fegyverhez nem n y ulnánk, s arró l nem is gondolnánk”.87 Diószegi K is Istv án karácsonyi p rédikációt fejezett be nem zeti b ű n ­ b á n a tra való felhívással: „M iért nyom orgattya Isten ezt a M a g y a rt? . . . m e rt ő-is eleget nyom orgata, M ol­ dovában, H avasföldében, Lengyel országban, eleget nyom orgatta a szegény Jobbágyságot, m a is eléggé nyom orgattya ez edgy-m ást. No te nyom orgató, eleget nyom orgattál retteg(tet)tél, nyom orogj te is, retteg j.”88 Csuzi Cseh Ja k a b pedig időben, té rb e n m ég m esszebb te k in tv e h ird e tte : vétkeznek azok, „K ik m ás népeknek és N em zetségeknek T artom ányokat, O rszágokat, h a tá ­ ro k at el foglalni készek, h a szintén azoktul soha sem ­ m i k á r r a l . . . nem illettetn e k is. Ilyetének v o ltan a k az előtt csak kész száz esztendőkkel a Spanyolok, k i k . . . 1492. esztend. In d iáb a n bé-m envén, az u tá n h allatlan kegyetlenségekkel a fegyvertelen és m ezitelen Induso­ k a t öldöklötték, nem egyébért, hanem hogy azoknak gyöngyöket, d rág a köveiket, ara n y o k at és ezüstöket m agokévá tehessék, az In d iai ta rto m án y t a Spanyol C orona a lá h o d o lta ssá k . . ."89 Az idézeteket itt is le h etn e halm ozni, am elyek azon­ b an m ind ú jra csak azt bizonyítanák: az akkor m ég szám ottevő földrajzi távolságok ellenére a nem zetközi­ politikai felelősség népeket egym áshoz közelhozott: fe ­ le b a rá ttá tett.

350

A puritanizmus és a természettudományok Magyarországon Mi kapcsolja össze a p u ritan izm u st az ú jk o ri te rm é­ szettudom ányi törekvésekkel? T apasztalatom és m eg­ győződésem szerint az, hogy m ind a puritanizm us, m ind az ú jk o ri term észettudom ány u g y anannak a tö r­ ténelm i helyzetnek, m ozgásnak a kifejeződése: a ren e­ szánsszal kibontakozó polgári (hum anisztikus) tö rek ­ véseknek, a világban való érvényesülésnek, tájékozó­ dásnak, a környezet m eghódításának a m egnyilv án u ­ lásai; az egyik az élete t akkor leginkább szabályozó, a legteljesebb ideológiai k épet adó vallás területén , a m ásik pedig ehhez csatlakozva, g yakran ezen belül. Nem csoda, h a vállvetve, legtöbbször a dialektikus fe j­ lődés törvényét követve kölcsönös h atásb a n h alad n ak együtt. Az első jelenség e vonatkozásban a puritan izm u s és a ram izm us együttes jelentkezése E urópa-szerte, m ajd A ngliában a p u ritan izm u sn ak Bacon filozófiájával egybefonódása, s később a k artezianizm usnak a p u ri­ tán us törekvéseikbe való beépülése. Ism eretes az a szerep, am elyet T am us (Pierre de la Ram ée, 1515—1572) filozófiája a nagy angol p u rita n u sok, W. P erkins (1558—1602) s W A m es (Amesius, 1576—1636) gondolkodásának k ialak ításá b an játszott. A m esius a m aga teológiai ren d szerét R am us ta n aira, elsősorban D ialectikájá ra alap ítv a fe jte tte ki. De v a llá ­ si téren m agának R am usnak a törekvése is a r r a ir á ­ nyult, hogy a S zen tírásra tám aszkodva egy h um an isz­ tikus, g yakorlati célú vallásos élet k ifo rm álását segítse elő. S zerinte a teológia „D octrina bene vivendi, i. e. Deo bonorum om nium fonti, co n grusnter et accom oda­ te ” : azaz: „a helyes életm ód ta n a : hogyan kell Istennel m inden jó fo rrásáv al m egegyezően élni”. Nos, A m esius ezt az elvet fejlesztette a korábbi p u ­ ritá n u s tapasztalatok, törekvések felhasználásáv al a ram usi d ia lek tik a segítségével erő teljes rendszerré, am ely a teológiát összekötötte a m indennapi élettel, a hétköznapok gyakorlatával. Egyebek között ennek alap já n kapcsolta egybe a d ogm atikát az etikával, s tá ­ g íto tta ki a teológia h a tá ra it elannyira, hogy a 17. sz. haladó filozófiai (Descartes), pedagógiai (Comenius), term észettudom ányos és politikai kezdem ényezései eg y arán t kiindulási alapra, tá m o g atásra ta lá lh a tta k benne. A ram izm us viszont a puritanizm ussal való belső k ap csolata rév én v o n ta h a tá sa alá a protestáns, első­ so rb an a h elvét h itv a llá st követő országokat, te rü le te ­ ket, ahol a puritan izm u s befolyása a legnagyobb volt, főleg ezek főiskoláit, az ún. „illustre gym nasium ”-o k at A ngliától M agyarországig, időben pedig elhatolva egé­ szen a 18. századig. A ram usi h atás e területeken, s az iskolák révén k i­ te rje d t a tudom ány m inden ágára, a term észettudo m á­ n y o k ra is, hiszen m in t tudjuk, m unkásságával m aga R am us a d ta m eg ehhez a p éld át és az ösztönzést. M agyarországon a ram izm us a p u ritá n törekvések k eretében igen korán, s igen sokrétűen jelentkezett. Czegle Im re sz erin t (Theológiai Szemle, 1962., 329. s. köv. lapok) R am us „az 1570-es évektől kezdve szinte az egész m agyar teológiai irodalom ra és iskolai életre rán y om ta bélyegét” (i. mű. 335. l.) Ahol a p u ritá n u s törekvések m egjelentek, o tt a ram izm us is felü tö tte a fejét. A legelső m ag y ar ra m istán a k O jfa lv i Im ré t te ­ k in th e tjü k , de az első R am us-követők közé tarto zik T olnai Dali Ján o s is, (1606—1660), aki hazai ta n u lása (Várad, G yulafehérvár), s rövid kolozsvári tanító sk o ­ dás u tá n 1631 őszén H ollandiába m ent, ahol F ra n e k e r­ ben alk alm a v olt még A m esiust is hallgatni. 1633-ban L ondonba m ent át, s itt H artlib Sám uel p u ritá n u s tu ­

dós körével k e rü lt kapcsolatba. 1638 végén a p atak i iskola ta n á ra lett. I tt szinte első lép ésk én t bevezette B isterfeld ram u si lo g ik áját (Elem enta logica, G yulafeh érv ár, 1635, RMK. II. 499.), de rövidesen r á té rt R a­ mus teljes D ialecticájá n a k ta n ítá sára. A teológiában pedig A m esius m ű v eit kezdte tolm ácsolni, sőt előadta an n ak „T ech n o m etriáját” is, a különböző foglalkozá­ sok bölcseletét, T olnai p atak i sorsa ism eretes: 1642 de­ cem berében b ú csú t k ellett ven n ie az iskolától. De való­ já b a n az ő m u n k á já t folytatta, a ram u si nevelési m o­ dell m egvalósítását, a tudom ányoknak, ism ereteknek a való ság ra való alapozását, s g yakorlati m egvalósítá­ sát képviselte Com enius p an so p h iája s könyvei, m e­ lyek fokozatos felépítésükben a k o r teljes valóságát igyekeztek m egism ertetni az ifjúsággal. A nnak ellenére, hogy falai között a p u ritan izm u s II. Rákóczi György elfogultsága m ia tt nem tu d o tt gyö­ k ere t verni, P ata k m e lle tt G y u lafeh érv ár le tt h az án k ­ b an a ram izm us, egyik kiröpítő fészke kezdetben Bis­ terfeld Ján o s H enrik, de főleg A páczai Csere Ján o s (1625—1659) a nagy p u ritá n ta n á r m unkássága révén. A páczai igen n ag y ra becsülte R am ust. T udom ányos vo­ n atkozásban szinte a reform áció b etetőzőjét látta benne. Ez az elism erés ab b an is m egnyilvánult, hogy R am us tevékenysége szinte egész m u nkásságára, így az Encyc­ lo p aed iára is rán y o m ta bélyegét. Á ll ez, h a nem is m inden részére a m űnek, de m in d já rt a II—I ll- r a igen. A m int H azogh M ihály nyom án Bán Im re A páczai-m o­ n o g ráfiájáb an m eggyőzően k im u tatta, e részek a r a ­ m usi logika (Dialectica) ta n a it fo g lalják m agukba, m ég­ pedig jelentős m é rték b en A m esius R am us átdolgozása, a D em onstratio logicae verae alapján. „A dolgoknak m egszám lálásáról” szóló negyedi rész első renden u gyancsak R am us a ritm e tik á já n alapszik, ak árcsak „A m ennyiségnek m egism eréséről” íro tt ötödik. De m eg­ látszik R am us „lehelete” lesősorban W. A. Scrihonius rév én „Az égi dolgokról” szóló VI. s „A földi dolgokról szóló VII. részben is. Az „Encyclopaedia első részeivel egyidőben még »oda fel« H ollan d iáb an elkészült M agyar Logikácska, m ely kö n y v k én t 1654-ben je le n t m eg G y u laféh érv á­ ro tt (RMK. I. 883.) teljes m érték b en a R am us D ialec­ ticájának kivonata, m egtoldva „gyerm eki p éld ák k a l”. De R am us szám tanához és m értan áh o z u ta sítja az é r­ deklődőt A páczai utolsó k éz iratb a n fe n n m a ra d t műve, a P hilosophia n a tu ralis is, nem beszélve arró l, hogy a filozófia felosztásáról szólva a reális vagy racionális filozófia m esterek én t szintén R am ust em líti. Igen é r­ dekes és jellem ző itt az V. C ap u tb an a philosophia n a ­ tu r alis m eg h atáro zása: „d octrina reru m corporearum n a tu ralis bene u te n d i” ; tudom ány, m ely a testtel bíró dolgok term észetén ek helyes h as z n á la tá ra tan ít. Igen, errő l v an szó: ezért v an szüksége az ú jk o rn ak s benne az u tilisztik u s p u ritan izm u sn ak a tudom ányra, hogy a dolgok term észetével kellően tu d ju n k élni. De nem kisebb h atássa l v an a p u ritanus A páczaira Descartes filozófiája sem. E ncyclopaediájának első ré ­ sze D escartes g o n dolatrendszerének alap elv eit fejti ki, s a későbbiekben is felcsillan a nagy gondolkodó ta n í­ tása. A g y u lafeh érv ári székfoglaló beszéd (De stu dio sapientiae, 1653) k artezian izm u sa pedig még az E ncyc­ lopaediáénál is rendszeresebb és elm élyültebb, d isp u ­ tá ciók én t előadott De m en te Humana c. értekezése p e­ dig Regius (Du Roy, Le Roy) H en rik (1598—1679) a k ­ k o r túlzónak te k in te tt felfogásával szem ben (a gon­ dolkodás a te st m odusa) az ortodox k artezianizm us alap já n helyezkedik. De leg éretteb b k a r teziánus m űve

351

A páczainak a Porcsalm i A ndrás k éziratáb an rán k m a­ ra d t Philosophia n aturalis, „A m agyar term észettu d o ­ m ányi o k tatásn ak egyik büszke m om entu m a”, m ely m ai szóval élve, D escartes fiz ik á já t közvetíti la tin n y el­ ven. P a ta k és G yulafehérvár m ellett V árad volt M agyarországon a puritanizm us, am i azt is jelenti, a ram izm us egyik korai fészke. A város a 17. sz. közepén több je ­ lét a d ta a fra n cia h u m an ista eszm éihez való ragaszko­ dásának, m in d m u n k á in ak m egjelentetése, m ind r a ­ m ista tankönyvek kiadásával. I tt je le n t m eg pl. h a ­ zánkban először a szerző nevével R am us Dialecticája, 1653-ban A m esius n éh án y m űvével együtt (RMK. II. 799). De igen k orán jelen tk ezett V áradon a k arte zia n iz­ m us is, hiszen itt m űködött E nyedi Sám ul (1627—1671) orvos és kollégium i ta n ár, aki Regius H enrik, a leg­ szélsőségesebb D escartes ta n ítv á n y vezetésével szerez­ te orvosi oklevelét U trechtben 1651-ben (RMK. III. 1783). A puritanizm us, m in t a rra Ú jfalvi Im re em lítésével u ta ltu n k , D ebrecenben is igen k o rán je len tk ezett le l­ készek, ta n áro k tevékenysége s a város nyom dájában m eg jelen tetett m unkák révén. Igazi nagyszabású, dön­ tő h atású m ozgalom m á azonban a 17. sz. m ásodik felé­ ben é rt a városban egyrészt a nagy tudású, fá ra d h a ta t­ la n m unkásságú K om árom i C sipkés G yörgy (1628— 1678) révén, m ásrészt M artonfalvi Tóth G yörgy (1635— 1681) kollégium i professzor széles k ö rű tevékenysége következtében. P re sb ite rián u s p u ritan izm u sa m ellett M artonfalvi m á r hollandiai ta n u lása idején je lét a d ta a ram u si tu ­ dom ányhoz való ragaszkodásának. 1658-ban U trec h t­ ben ugyanis m eg jelen tette P etri R am i Dialecticae libri duo . . . ungarica idiom ate resoluti e t illustra ti c. m u n ­ k á já t (RMK. III. 2021), vagyis R am us D ialecticáját m a­ gyar nyelven. N éhány kisebb, de nagy jelentőségű p u ­ ritá n u s eszm eiségű m u n k a u tá n M artonfalvi D ebrecen­ ben 1664-ben ism ét k ia d ta a D ialecticát az előbbinél is terjedelm esebb form áb an la tin u l, de a m agyarországi iskolák ta n ítá si m ódszeréhez alkalm azva. A D ialecticával egyidőben, ta lá n éppen együtt nyo­ m a tta ki M artonfalvi, m integy ta n ítá sá n a k igazolásá­ ra, E xam en L ogicum u ndecim decadibus absolutum stb. c. m u n k á já t (RMK. II. 1032), m elyben, a cím lapon m ondja, vizsgálat alá veszi K eckerm ann, W endelin, B isterfeld s m ások logikai ta n ítá sa it (praecepta), azo­ k a t „igaz okok” alap já n elu tasítja, ellenvetéseiket p e­ dig m egcáfolja. E ttől kezdve a ram usi. logika, ha nem is a M arto n ­ falvi által kidolgozott részletes form ában, han em tö ­ m ör tankönyvi m egfogalm azásban különféle k iad áso k ­ b an a debreceni és m agyarországi refo rm átu s iskolák logika ta n ítá sán a k az a la p ja lett. Igaz, hogy ta n ítá s á ­ n ak célja elsősorban a beszédek, prédikációk felép íté­ sének előkészítése, a vitázó préd ik áto ro k felfegyverzé­ se volt, de pontosan kidolgozott m ódszerének, m ely fő­ leg a deduktív következtetések m egvalósításán alapult, nagy szerepe volt a term észettudm ányi gondolkodás k ia lak ításá b an is, különösen ott, ahol m in t Apáczai esetében is lá ttu k , s m in t olykor D ebrecenben is (Lisz ­ nyai K ovács Pál), követve a ram usi példát, m a tem ati­ k á t is tan íto ttak . R am us D ialecticája m ellett M artonfalvi A m esius teo­ lógiai m űveit is m egszólaltatta la tin u l és m agyarul (Exegesis M udullae A m esianae, 2, k., 1670—75), T anító és Cáfoló Teológia, 1678.) s A m esius m ódszerével ta ­ n íto tta p réd ik áln i is ta n ítv á n y ait (Ars concionandi A m esiana, 1666). Ezek a m űvei, a lelkészek sokasága, ak ik az ő „tanítói b o tty a” alól k ikerültek, m in t S zilá ­ gyi T önkő írja vele kapcsolatban (Szent H istória, D eb­ recen, 1681., bevezetés), továbbá a m ellette, u tá n a m ű ­

352

ködő debreceni professzorok, lelkészek hosszú sora, ak ik közt o tt ta lá lju k Szilágyi T önkő M ártont, L isz­ nyai K ovács P ált, tov áb b á K abai Bodor G ellértet, K ö ­ leséri Sám uelt, a g ályarabságot v iselt Csuzi Ja k ab o t stb., ak ik n ek m indegyike nem csak szóval, h an em a n y o m tato tt b etű erejév el is h ird ette a p u ritan izm u s eszm éit, olyan döntő h a tá st gyakorolt elsősorban a v á ­ rosra, hogy an n a k gondolkodását, életfo rm áját szinte századokra m egszabta. D ebrecen a m aga túlnyom óan kereskedő, iparos polgárságával ekkor le tt a b ecsüle­ tes m unka, k ita rtó szorgalom , a refo rm átu s h ith ez való ragaszkodás, a szigorú p u ritá n erkölcsök városává, am i lak ó in ak külső m egjelenésére is rán y o m ta bélyegét („lugubris tó n u sú ” város), de am i e rő t és k ita rtá s t ad o tt neki a H absburg-elnyom ás 18. sz.-ban m egerő­ södött tevékenységével szem beni ellenálláshoz (ezt az ellen állást D ebrecen fo ly ta tta a legtovább) s a K ollé­ g ium ában virágzó tudom ányok ápolásához is, am i egy­ ú tta l a ny u g ati p ro testán s tu d ó s körökkel való k a p ­ csolatok áp o lását is jelen tette. Még K om árom i és M artonfalvi életében s v alószínű­ leg az ő kezdem ényezésükre debreceni professzor le tt egykori ta n ítv án y u k , Szilágyi Tönkő M árton (1642— 1700), ak i a h ollandiai egyetem eken m agába szívta a k artezian izm u st, s enn ek m u n k ásság a első percéiül h ird ető je lett, 1778-ban pedig n y o m tatásb an is k ia d ta (H eidelbergben) az első m ag y ar k a r teziánus ta n k ö n y ­ vet, P hilosophia ad u su m scholarum praesertim D eb­ recinae aplicata címmel. M u n k ája n em egyéb, m in t a descartes-i ism eretelm é­ le t (m etaphysica) és term észettan k ifejtése úgy, ahogy az a Principia philosophiaeb an 1644-ben m egjelent. M artonfalvi m u n k á já t legközvetlenebbül az u g y an ­ csak p u ritá n , erdélyi, sárospataki, h o llan d iai n ev e lte té­ sű L isznyai K ovács P ál (1630—1693) fo ly tatta. M arto n ­ falvi u tá n ő ta n íto tta pl. R am us logikáját, am in t az A p á ti M. M iklós rá n k m a ra d t kéziratos jegyzete is ta ­ n ú sítja (Kollégium i k ö nyvtár, R. 617.) s ő v itte tovább a nagy professzor v allástö rtén e ti kezdem ényezését. M unkásságának legjelentősebb m o zzanata viszont az, hogy v allástö rtén e ti előadásaival kapcsolatban, am e­ lyeket n y o m tatásb an is k ia d o tt (Professionus Scholas­ ticorum lib ri tr es, D ebrecen, 1683, 1687, 1690), továbbá m ag y ar tö rtén elm i tá rg y ú m űvében (M agyarok cro n i­ k ája, D ebrecen, 1692) bevezette a fö ld rajzi ism eretek ta n ítá sát, a térk ép ek ism ertetését, sőt kezdetleges té r ­ k épeket m aga is közölt az e m líte tt m űvekben. A 17. sz.-ban k ia la k u lt körülm ényei folytán, nagy m űveltségű lelkészei, ta n á ra i, p o lg árai révén D ebrecen to v áb b ra is nagy szerepet tö ltö tt be a m ag y ar tu d o ­ m ányosság, en n ek k eretéb en a term észettudom ányok továbbvitele terén. Ez a továbbvitel D escartes ta n a i­ nak, elsősorban a Szilágyi tan k ö n y v én ek to v áb b élteté­ sét jelenti. Ez időből rá n k m a ra d t adatok, kéziratos diákjegyzetek (Kollégium i K ö n y v tár R. 77., R. 287., R. 303.) pl. m in d azt m u ta tjá k , hogy kollégium i filozó­ fia professzorok Szilágyi tan k ö n y v ét a d tá k le tö b b n y i­ re d ik tá tu m fo rm ájáb an , itt-o tt ném i kiegészítéssel. De nem is te h e tte k m ásként, hiszen ilyesm it lá tta k a leg­ tö b b jü k á ltal éveken á t lá to g ato tt ho llan d egyetem e­ ken is. D ebreczeni K irá ly Istv án pl. 1695-ben F ra n e ­ kerben A lexander R oel (1653—1718) elnöklete a la tt véd meg egy k artézián u s értekezést. R u szti Szabó Istv án (1671—?), ak i lelkészi és orvosi oklevéllel v o lt D ebre­ cen főfizikusa, m ajd a K ollégium ta n á ra , négy k a rté ­ ziánus disszertációt n y o m tat k i B u rg h er de Volder (1643—1709) elnöklete/ a la tt 1793-ban, Leidenben, s o r­ vosi értekezése is, m elyet Lipcsében ad o tt ki 1693-ban, ugyancsak a descartes-i dilozófián alapszik. De k a rté ­ ziánusok v o ltak D ebreczeni H erczeg Ján o s (1678—1713), K arm aczi Vári M ihály (?—1723), Sződi Csir (Partosis)

Istv án (1682—1754) kollégium i tanárok, illetve lelk é­ szek is. A rá n k m a ra d t jegyzetek tan ú ság a szerint k a r ­ téziánus fizikát ta n íto tt a 18. sz. elején piskárkosi S z i­ lágyi M árton, aki a filozófia tanszékéről lép ett elő a dogm atikáéra, s Szilágyi Tönkő Istv án (?—1751), a M árton fia, aki 1742-ben a d ta á t a tárg y ta n ítá sá t pis­ kárkosi Szilágyi Sám uelnek, aki aztán P. M usschenb­ roek kísérleti fizik ájá t kezdte ta n íta n i M aróthi György nyom án. A debreceni k artéziánusok sora, akik között m in t láttu k , több orvos-doktor is volt, s ak ik m aguk is több ifjú t in d íto tta k el az orvosi pálya felé (pl. Segner A n d ­ rás 1704—1777, ak i 1731-ben debreceni orvosként is m űködött) m u ta tja , hogy a puritanizm ussal tá rs u lt k a r­ téziánus filozófia m ilyen erőteljesen befolyásolta a ta ­ nulók term észettudom ányos érdeklődését. Ez a ta n ítá s s az ezek nyom án kibontakozó érdeklődés hozta aztán m agával a term észettudom ányoknak, orvostudom ány­ n ak olyan m é rték ű k ivirágzását D ebrecenben, am elyet M aróthi György, (1615—1744), H atvani Istv án (1718—

1786) és W eszprém i Istv án (1723—1799) neve jelez. Ők ad ják aztán tovább a stafétab o to t a századvég nagy m agyar term észettudósainak, Földi Ján o sn ak , D iósze­ ghi Sám uelnek, Fazekas M ihálynak. — Így v ált a pu­ ritanizm ussal b eoltott város a benne gyökeret v e rt tu ­ dom ányok révén a m ag y ar term észettudom ány je len ­ tős k ibontakoztatójává, A b em u tato tt m ozzanatok m ellett term észetesen szól­ h atn án k m ég m ás kollégium i váro sain k n ak , m in t pl. S árospatak, K olozsvár, N agyenyed, M arosvásárhely, a ram izm ushoz, kartezianizm ushoz fűződő kapcsolatáról, hiszen ezekben is tankönyvek, értekezések sora jelen t meg, m elyek a k ét nagy tudós gondolatait h irdették, de úgy gondoltuk, hogy D ebrecen szerepének b em u ta­ tásával, m ely m ind a p u ritan izm u s m agáévá tételében, m ind a hozzá fűződő tudom ányosság ápolásában, a n ­ nak id ején vezető szerepet játszo tt, a legtisztább m o­ dellt m u ta th a tju k fel tárg y u n k vonatkozásában. Dr. Tóth Béla

A bibliai teológiai munkacsoport jelentése A plenáris üléseken elhangzott előadások részletes m egvitatására négy csoportban ke rü lt sor. E zek n ek a csoportoknak a m egbeszéléseiből ké szü lt je len tése ke t kö zö ljü k az alábbiakban. A m unkacsoport úgy dolgozott, hogy m ind a fő té­ m ára, m ind pedig a p len áris ülések an y a g ára te k in te t­ tel volt. 1. A m unkacsoport a kontin u itás és diszkontinuitás kérdéséről szólva a S zentírás egységéről, m agyaráza­ tá n ak felad atáró l és az igehirdetésről a következő m eg­ jegyzéseket te tte : Az írásm ag y arázat fela d ata elgondolásunk szerin t az, hogy figyeljen arra, am it Isten népe, különböző k o r­ szak aiban és különféle helyzeteiben, az ő K ijelen tésé­ ről szóló bizonyságtételeként írásb a foglalt a S zen t­ lélek vezérletével. Az exegézisnek h álával kell segítségül h ív n ia a filo ­ lógia és a tö rtén ettu d o m án y m ódszereit, de közben tu d ­ nia kell, hogy csupán e fáradozásának eredm ényeként nem tu d ju k a szövegből Isten igéjét m egérteni. A rra a m u n k á ra figyelve, am elyet az exegéták és az egyház végeznek az Írás tanulm ányozásában, m égis hangot k ellett ad n u n k következő aggodalm ainknak: Az exegézis m u n k á já t az a veszély fenyegeti, hogy önkényesen önállósítja m agát. F ennáll ez a veszély a többi theológiai tudom ányágra, de a theológia egészé­ re nézve is — m ás tudom ányokhoz való viszonyában. Az exegézisre nézve még súlyosabb következm é­ nyekkel já r a tö rténelem fogalm ának tisztázatlansága, m in t a theológia egészére nézve. E zért fela d atá n ak kell tekintenie, hogy olyan antropológiát alakítson ki, am ely m egfelel az em beriség tö rté n ete bibliai értelm e­ zésének. Az exegézis az egyházat szolgálja, hogy ez jobban m egértse a S zentírást. E szolgálatában keresnie kell an n ak a lehetőségét, hogy párbeszédet folytasson az élő gyülekezeteiben körötte élő egyházzal és a m aga való ­ ságában körö tte élő világgal. M egbeszélést fo ly tato tt a m unkacsoport a Jé zu s-k u ­ tatásról is. M egállapította, hogy ez egym ást kölcsönö­ sen kizáró tendenciákkal dolgozik. Ez pedig an n ak a következm énye, hogy a herm eneutikai-m ódszertani fe l­ tételek sincsenek kellően tisztázva. 2. Az első p ontban összefoglalt helyzet m egváltozá­

k ü ld etését m in d a földi Jézus ta n ítá sára, m ind pedig a m egdicsőült K risztus k ery g m á jára vissza tu d ja vezetni; m ás szóval, h a az egyház a k ü ld etését a K ánonból é rti m eg — a tota scriptura-ból, és sehonnan m áshonnan. Az egyháznak te h á t vissza kell tu d n i vezetni k ü l­ d etését a m egfeszített és feltám ad o tt Úrra. Ő benne van a v álaszto tt nép isteni küld etésén ek a k o n tin u itá­ sa, és Ő van b en n ü n k a Szentlélek által. Az Ő p n eu ­ m atik u s jelen léte lehetővé teszi nekünk, hogy Isten revelatió-já t a testim o n iu m revelationis-ból k ap ju k meg, és Isten igazságát a S zentírás szövege alap já n a mi tö rté n eti összefüggésünkben ism erjü k fel. Figyelem be kell v en n ü n k egyrészt a B iblián belüli tö rtén eti összefüggést, m ásrészt a je le n t a m aga tö r­ tén eti k o n tex tu sáb an , különben k ét k ísértésn ek v a­ gyunk k itév e: először a b iblicizm usnak, am ely a tes­ tim o n iu m -ot res-szé d eg rad álja; v alam in t az enthuziaz­ m usnak és irracionalizm usnak, am elyek a scripturá-t elim in álják és illegitim istenközvetlenséggel dicseksze­ nek. 3. Ezek u tá n a m ethodológiai gondolatok u tá n té r­ tü n k vissza a főtém ához és m egvizsgáltunk néhány bibliai fogalm at, am elyek a főtém a szem pontjából fon­ tosnak látszottak. Ennél a m u n k án ál h árm as ak ad ály b a ütközünk. A m odern élő nyelvekben a bibliai fogalm ak g yakran nem ad h ató k vissza egy szóval vagy egy m ondattal. A zután: a m odern nyelv egy bizonyos fogalm a m eg­ felelhet a B ibliában több fogalom nak is. V égül: a cso­ p o rtm u n k á t h á trá lta tta an y anyelveink különbözősége. E zeknek a nehézségeknek a figyelem bevételével b e­ széltünk a következő fogalm akról: A) K abod. Az Ó szövetségben m indenekelőtt Jah v e nagyságának súlyát, erejét, so d rását jelenti. K abod = a lá th a ta tla n Isten m eg tap asztalh ató prézenciája. A doxa újszövetségi h aszn álatát főleg a fogalom ószövet­ ségi h aszn á latá n ak átv étele jellem zi. Isten p aradox lá t­ h atatlan sá g a a dox a-b an az ószövetségi szóhasználat­ n ak felel meg. B) D öbar Jahve. Isten szavát, v alam in t cselekvését és te tté t is jelenti. Döbar Jahve d ek laratív fogalom ab b an az értelem ben, hogy Isten h atalm a jelen tetik ki sára csak ak k o r van rem ény, h a az egyház m agát az apostolok időbeni k ö vetőiként értelm ezi és az apostoli benne. A kabod-ot is és a d öbar-t is a szövetség felől tu d ju k m egérteni és in n en m egközelítve je le n th e t Is­

353

ten igéje áld ást és átkot. Az újszövetségi logos-fogalom az ószövetségi fogalom nak a te lje s m egfelelője, azzal a közelebbi m eghatározással, hogy a tökéletes jelen tését a logos az Ú jszövetségben a J 1,14-ben k a p ja meg. C) Krisis. N agy alapossággal igyekeztünk vizsgálni ezt az újszövetségi fogalm at. F elvetődött a k érd és: a krisis m egsem m isítő ítélet-e vagy egyúttal a m egm en­ tés an ticip áció ját is ta rtalm a zz a? Ú gy igyekeztünk konszenzusra jutni, hogy így fogalm aztunk: Isten ol­ daláról nézve összekapcsolódhat az íté le t a m egm ente­ téssel. Az em berszem pontjából nézve azonban a krisis-t halál — kom olyan kell venni. A krisis halálos kom oly­ ságát m anapság az egyház és a theológia nem szívesen olvassa ki az evangélium okból és a Je lenések könyvé­ ből. D) Sótéria. Jelentése m egközelítő pontossággal sem adh ató vissza egy szóval. Az Ú jszövetségben az isteni sótéria úgy fo rd u l elő, m in t az em beriség létén ek m eg­ valósulása; úgy, ahogyan Isten ak a rta. Ezt a m egvaló­ sulási folyam atot a k a rjá k az olyan szavak visszaadni,

m in t m egszabadítás, felszabadítás, m egm entés és k i­ m entés, m egváltás stb. A K á lvin tó l eredő in terp retáció ezt a fogalm at az elképzelhető leg k o n k rétab b an akkor fo glalta össze, am ik o r a sótéria ered ete és célja u tán kérdezett. Isten sótériá-já ró l az Ó szövetség (góél) a la p ­ já n úgy szólhatunk, m in t az em b errel való szolidari­ tásró l; különösen azokkal, ak ik elnyom ottak, szenved­ nek. Az Ú jszövetség felől nézve ez a sótéria a Jézus K risztus szolidaritása az em berrel. E) Charis. Az Isten szabadságát fejezi ki, am elyben végbem egy a krisis-nek és a sót éria-n ak az em b er által m egfoghatatlan összetartozása. 4. Az ószövetségi és újszövetségi m ű fajo k sokasága (prófécia, tö rtén etírás, ap o k alyptika, bölcsességiroda­ lom, újszövetségi példázatok, a tan ítv á n y o k és aposto­ lok igehirdetése) t artalm ila g összetartozóan m u ta tja fel a S zenth áro m ság -Isten üzen etét az em ber jövőjére és jelenlegi lé tére tek in tettel, azaz: K ü ld etésü n k et m i a dicsőség Isten én ek ism erjü k fel.

A rendszeres teológiai munkacsoport jelentése I. A csoport a plénum on elhangzott valam en n y i elő­ ad ást részletesen m e g v ita tta és azokat a m egbeszélé­ sekhez kiindulásul használta. Az előadásokból a v ita során szám os gondolatot egyetértéssel hangsúlyoztak, m ásokat pedig rendszeres teológiai szem pontból továbbvezettek. A csoport k i­ em elte ifj. Bartha T ibor „A dicsőség az Isten kijelen ­ tésében” c. előadásának azt a tételét, hogy az Isten d i­ csőségének k ijelentése az üdvösségnek és egyben az ítéletn ek a m eghirdetése. E bben azonban m in d ig első d ­ leges a kegyelem. Az Isten dicsőségének a szolgála­ ta az evangélium m eghirdetésében jelen ik meg, de ahol az evangélium ot m eghirdetik, o tt az Isten dicsőségé­ nek beteljesedése parciálisan m egtörténik, m e rt a sze­ gényeknek és elnyom ottaknak szabadulást jelent. A n ­ nak a K risztusnak az eljövetele, akinek a szem élyében jelen van Isten dicsősége, egyben békességet is je len t a földön. David W illis referátu m áb ó l öröm m el te tte m agáé­ vá a csoport az Isten dicsőségéről szóló teológiai trin i­ tá riu s m egalapozását. E gyetértett azzal, hogy Isten d i­ csőségének szolgálatában nincs helye a triu m falizm u s­ nak. U gyanis K risztus követése szolgálat s ebben az értelem ben tö rté n ik meg az ige, a sákram entu m o k és a Szentlélek által a transzfiguráció, am ely által K risztus k épm ására form álódunk. Jü rg en M oltm ann előadásából a bizottság aláhúzta, hogy Istennek az em berrel való tö rtén etéb en k ét m oz­ gásirány figyelhető m eg: Isten u ralm a és a te re m te tt lények öröm e Isten szabadítása felett. Egyfelől az a k ­ cionizm us, m ásfelől a tétlen esztéticizm us veszélyének elkerülése érdekében szükség van a rra , hogy az akció teológiája, illetve a doxológia teológiája egym ást k ö l­ csönösen kiegészítsék és korrigálják. Az Isten dicsőíté­ sének m egfelelő m a g ata rtás az eu charisztia ünneplése és a szolgálat vállalása. Fontos, az a m egállapítás, hogy K risztusban ism erjü k meg szem élyesen Isten országát, és hogy a keresztyén élet a K risztus küldetésében és szolgálatában való részesedés. H asonlóképpen jelentős a misszió és az evangélizáció közötti különbségtétel. A misszió szó átfogó értelm ű, az egyház teljes szolgá­ la tá ra vonatkozik, az evangélizáció viszont enn ek csak része, az öröm üzenet hirdetése. V ályi N agy E rvin előadásából kiem elte a m unkacso­

354

port azt a m egállapítást, hogy az egyház léte eg yúttal szolgálat is. V an n ak korszakok, am ik o r Isten a többiek közül m integy h ely ettesk én t a többiek szolgálatában előre k ü ld egyes egyházakat ism eretlen terü letek re, új tö rtén elm i helyzetekbe. Isten dicsőítését szolgálja a progresszió éppen úgy, m in t a klasszikus tradícióhoz való ragaszkodás. T ó th K ároly „Isten dicsősége és a világ re m é n y­ sége” c. előadásából különösképpen helyeslőleg em elte ki a m unkacsoport azt a gondolatot, hogy a k eresztyén rem énység nem exkluzív, han em inkluzív, azaz m ag á­ ba foglal m in d en igazi em berségből fak a d t rem énysé­ get. II. 1. A m unkacsoport részletesen foglalkozott az ek k ­ léziológia és az evangélizáció kérdésével. A k ülönbö­ ző országokból jö tt delegátusok beszám olójából k itű n t, hogy az ekkléziológia m in d e n ü tt hangsúlyossá lett. Ez abból fakad, hogy az egyház m aga is m in d e n ü tt v álto ­ zásban van. B ár egyesek az egyház un iv erzalitása, m á ­ sok a gyülekezet k o n k rétság a felől kö zelítették m eg a kérdést, egyetértés a la k u lt ki atek in tetb en , hogy a krisztológia szorosan összefügg az ekkléziológiával. Az egyház a K risztu sn ak az A tyától k ap o tt küldetésében részesedik, és az egyes hivők n em külön-külön, h an em az egyházban n y ern ek részt Isten országa szolgálatá­ ban. Az egyesületi g ondolattal szem ben előtérbe k e­ rü lt az egyháznak m in t K risztus testén ek a b ibliai k é­ pe, m ely szerin t a hivő az egy te st ta g jak é n t részesül K risztus k ere szth a lá lán a k és feltám ad ásán ak a já n d é ­ k aiban, azokban a kegyelm i aján d ék o k b an , am elyeket a S zentlélek osztogat a szolgálatra. M ivel a régi n ép ­ egyházi fo rm ák felbom lóban v an n ak , ezért fontossá v ált a közösség, a b ib liai koinonia ú j m egértése és re a ­ lizálása. A k arizm atik u s m ozgalm ak részben p ro b lé­ m át jelen ten ek , m ásrészt rá irá n y ítjá k a figyelm et a K risztus testéb en való közösség m egvalósításának fo n ­ tosságára. 2. A különböző országok deleg átu sain ak beszám olói­ ból n yilvánvaló lett, hogy a régi típ u sú evangélizáció, am elyet kis csoportok vagy k arizm atik u s szem élyek végeztek, és az egyháztól elidegenedett töm egek m eg­ nyerését tű zte ki célul, m in d e n ü tt válság b a k e rü lt. K ü ­ lönböző kísérletek tö rté n n ek az evangélizáció ú jra é r­

telm ezésére és új gy ak o rlatán ak k ibontakoztatására. Egyik értelm ezés szerin t fontos vagy fontossá v á lh a t a szem élyes vagy csoportonkénti beszélgetés a keresz­ tyénségnek az értelm éről. A M agyarországi R eform á­ tu s Egyház a r r a a felism erésre ju to tt, hogy az ev an ­ gélizáció hordozója az egyház. Az evangélizáció a la p ­ vetően az egyház felad ata. Az evangélizáció célja m in ­ denekelőtt, a hitb en és k ü ld e téstu d atb an m egerőtlene­ dett, ún. névleges egyháztagok ráébresztése h itü k re és küldetésükre. Az evangélizáció egyszerre hív K risztu s­ hoz és az egyházhoz és az em berek közötti szolgálatra. Az üdvösség, am elyet h ird e t az em ber egész v aló ját érinti, lelkét, testét, szociális körülm ényeit. 3. Tóth K ároly előadása kapcsán ism ételten h an g ­ súlyt n y ert az a meggyőződés, hogy a keresztyén re ­ m énységet k o runk sa já t viszonyai között kell m egfo­ galm azni. Ö rvendetes jel, hogy a rem énység teológiája éppen akkor született meg, am ikor a rem énytelenségre legtöbb ok van. A keresztyén rem énység m agában fog­

la lja nem csak a bűnbocsánatot, h an em tu d Isten o r­ szágának a h atalm áró l és erejéről, am ely m ár ebben a világban is m egm utatkozik. K ifejeződik ez a rem én y ­ ség a békés világ k o rszak ért és az igazságosabb gazda­ sági v ilág ren d ért való küzdelem ben, az elnyom ott és éhező em bertöm egekkel Való szolidaritásban, az elnyo­ mó rendszerekkel szem beni k ritik á b an és ellen állás­ ban, de m inden hum án u s törekvéssel való eg y ü ttm u n ­ k álkodásban is, éppen azért, m e rt az egyház tudja, hogy Isten m u n k á ja az egész v ilág ra kiterjed . Ezért kész tám ogatni m indazokat a jó törekvéseket is, am e­ lyek a szekuláris rem énységből fakadnak. A keresztyén eg yházakra nagy felad at v á r a népek közötti b izalm atlanság és az egym ástól való félelem el­ oszlatásában. Az Isten irgalm as dicsőségének, szerete­ tének és igazságának m egvalósulásában rem énykedő egyház m obilizálódik az em beriség jö v ő jéért való szol­ gálatra, ab b an a tu d atb an , hogy a történelem végén a m egfeszített, feltám ad o tt és m egdicsőült K risztus áll.

Az egyháztörténeti munkacsoport jelentése Az E gyháztörténeti Szakosztály nem csak azért v á ­ laszto tta az „Isten dicsősége és az em ber jövője” té m á ­ hoz való ho zzájáru lásak én t a 17. sz. m ásodik felének későpuritanizm usát, m e rt ennek egyik legjelenték e­ nyebb képviselője, K om árom i C sipkés György, a sok­ oldalú tudós, kiváló igehirdető és b ibliafordító éppen 300 évvel ezelőtt h a lt meg, s meg a k a ru n k róla em lé­ kezni, hanem azért is, m e rt a m agyar refo rm átu s nép kegyességi életét éppen ez a késő p u ritá n hagyom ány h atáro zta m eg sok évszázados érvénnyel. Á racion a­ lizm us, a liberalizm us, a k u ltú rp ro testan tizm u s teoló­ giája és igehirdetése ezt a hagyom ányt lenézte, föld alá, sőt egyenesen az egyházból való kiválásba szorí­ totta, az elm últ évszázad ébredési h u llám ai azonban ú jr a figyelm ünk előterébe állították. H álával, tisztelettel idézzük em lékét s ta n u ln i is a k a ­ ru n k belőle, term észetesen tu d v a azt, hogy egészen m ás világhelyzetben élünk, s igem egértésünk is a közbe­ eső idő a la tt sok te k in te tb en gazdagodott és átalak u lt. A m unkacsoportban a következő referátu m o k h a n g ­ zottak el: az első napon K om árom i Csipkés György igehirdetéséről M árkus M ihály, nyelvészeti m u nkássá­ gáról F ekete C saba beszélt. A m ásodik napon a m a­ gyar késő p u ritá n kegyesség m egtárgyalása k e rü lt so r­ ra, dr. Balázs László a gyászévtized vigasztaló iro d al­ m áról, dr. K orm os László a p u ritá n o k isten tiszteleté­ ről, T árnok F erenc és Szabó E ndre pedig egy-egy XVII. századi, de azu tán is k ét évszázadig h aszn á lat­ b an m a ra d t p u ritá n im ádságoskönyvet ism ertetett. A h arm ad ik n ap p len áris ülésén dr. T óth B éla a p u ritá ­ nok term észettudom ányi érdeklődéséről, Barcza József a p u ritá n tá rsa d alm i és politikai felelősségvállalásról, dr. M akkai László pedig a p u ritá n tö rtén etszem lélet­ ről ta rto tt előadást. A m unkacsoport m egbeszélte a referátu m o k at és a következő tanulság o k at vo n ta le: a konferencia köz­ ponti tém ájához a m agyar k ésőpuritán teológia első­ ren d en azzal a nagyon hangsúlyozott ta n ítá sáv a l já ­ rul hozzá, hogy Isten dicsősége ítéletének és kegyel­ m ének elv ála szth ata tla n egységében jelenik meg. Az erőszakos ellenreform áció korában, m ely egybeesett a m agyar nem zetnek a H absburg és a török hatalo m kettős szorítása elleni küzdelm ekkel, s az ezekből kö­ vetkező belső m eghasonlásokkal, m indenekelőtt Isten ítélete m utatkozott meg a m agyar p u ritá n o k szám ára, innen kegyességüknek erőteljesen b ű n b án a ti form ája. De az egyház és a nem zet látszólag k ilá tá sta la n hely ­

zetében is az ítélet átélését a m egkegyelm eztetés élő rem énysége te tte lehetővé. A p u ritá n igehirdetés és im ádság ezért Isten t m in t igazságos b író t és m egbocsá­ tó A ty át egyszerre dicsőíti. A m agyar k éső puritánizm usban Isten dicsőségének az egyház részéről Isten dicsőítése felel meg. Soha annyi im ádságos könyv a m agyar tö rtén elem folyam án nem je le n t meg, m in t ezidőben, a p u ritá n kegyesség és isten tiszte le t' középpontjában az im ádság állott. A refo rm átu s isten tiszteletn ek egy időben v áltak szerves és jellegzetes alkotóelem eivé a Szenci M olnár A lbert által fo rd íto tt genfi zsoltárok, am elyek között éppen az íté le tet és a kegyelm et, v alam in t a terem tő Isten kozm ikus dicsőségét h ird ető k lettek a m agyar refo r­ m átu s n ép legkedvesebb én ekeivé, a 90. zsoltár úgy­ szólván him nuszává. Isten dicsőítésének elm a ra d h a ta tla n m ódja a m a­ gasztalás m ellett a szolgálat. A p u ritá n teológia a m á­ sokért, a gyülekezet és az egyházon kívüli em beri kö­ zösség jó létéért fo ly tato tt alk o tó m u n k át is isten tiszte­ letn ek te k in te tte és m áig ható hangsúllyal h ird e tte a terem tő Isten m u n k a társa ik én t való szorgos m u n k á l­ kodásnak, a terem tésb en az em b erre bízott jav ak k al való felelős gazdálkodásnak és a családi élet tiszta sá­ gán ak törvényét. Végül a m ag y ar k éső p u ritán teológia az em ber jövő­ jé t tek in tv e nagy m érték b en n y ito ttn ak m u tatk o zo tt az ak k o rib an kibontakozó term észettudom ányok, v alam in t a ho llan d és angol polgári fo rrad alm ak b an p u ritá n m egfogalm azásban jelentkező szociális reform gondola­ tok előtt. Sőt, ezeket a tudom ányos és társad alm i esz­ m éket Isten kegyelm i aján d ék ain ak , a velük való élést keresztyén kötelességnek, az ellenszegülést ítéletet m aga u tá n vonó b ű n n ek tek in tette. A p u ritá n tö rté n etszem léletet az egyház és az egész em beriség m ú ltját, jelen ét és jövőjét kétségkívül oly nagym értékben és an n y ira d ifferen ciálatlan u l az ü d v tö rtén et p ersp ek tív á­ já b a helyezte, hogy azt m ai teológiai gondolkodásunk ebben a fogalm azásban m ár aligha fo g ad h atja el. P éld a­ m u tató m a ra d azonban a m agyar késő p u ritan izm u sn ak az egész m agyar társad alo m m al, an n ak problém áival való azonosulása, nem zeti bűnök m egbánása, de kö­ vetkezm ényeinek alázatos v állalása, a néppel, az em ­ beriséggel való szolidaritás, az együttes szenvedés ön­ kéntes hordozása a b o csánat és m egváltás rem énysé­ ge alatt.

355

Az ökumenikus munkacsoport jelentése Az ökum enikus m unkacsoport dr. H u szti K álm án professzor m egbízott elnök és T am ás B e rtala n jegyző vezetésével a pro g ram n ak m egfelelően 6 ülést ta rto tt. A m agyar és a külföldi résztvevők létszám a m integy 25 fő volt. Az első 3 ülésen a m unkacsoport a fő té­ m á t: „Isten dicsősége és az em ber jövője” az elhangzott bibliai-teológiai, v alam in t rendszeres teo ­ lógiai előadások nyom án tá rg y a lta meg. A 4. és 5. ülés m egbeszélésének gyújtó p o n tjáb an D. Dr. T óth K ároly püspök, a R eform átus V ilágszövetség alelnöke előadá­ sán ak fő tételei állottak. T artalm ilag a csoportm unka eredm ényét a következőkben fo g lalh atju k össze: az előadások és a v itá k h átteréb ő l kiviláglott, hogy Isten dicsősége hatalm as átform áló erő, transzform áció t vagy transzfigurációt je le n t az egyházban s a világban. Ez a dicsőség a jelenben h ath ató s azok között, akik „látták az ő dicsőségét” ragyogni és részesülnek az á t­ form álódás, a Jézus K risztus hasonlatosságára való á t­ változás új reform ációjának folyam atában. A m egdi­ csőült K risztus ugyanaz, m in t a m egfeszített Jézus, „akinek nem volt ala k ja és ékessége”, ellenben m eg­ bizonyította szolidaritását a föld elnyom ottaival és szám kivetettjeivel, m égpedig a bűn, a szenvedés, a h a ­ lál és a pokol legm élyebb m élységein. Az em lített transzfiguráció foly am atát az óegyházi ortodox hagyo­ m án y (A thanasius) a „m egistenülés” (theosis) szóval fe ­ jezte ki. A refo rm átu s tradícióban viszont sokkal in ­ káb b az igaz em berségről, a m egszabadított és m eg­ szentelt hum an itásró l van szó. Ökum enikus síkon sok dialógus foglalkozott m á r a divinizáció-hum anizáció alapfogalm aival. Így az Egye­ sült Á llam okban, különösen Jam es McCord kezdem é­ nyezésére, a teológiai párbeszédek — lá tá su n k szerint — a r r a az eredm ényre vezettek, hogy e k ét különböző fogalom egy valóságra kív án rám u tatn i. A zoknak h a ­ la d ására és átform álódására, ak ik Isten dicsőségét a m egfeszített K risztusban h it által a S zentlélek kegyel­ m éből m eglátták. A rra a kérdésre, hogyan jelentkezik a z evangélium konkretizálódása a m agyarországi egyház és tá rsa d a ­ lom jelenlegi helyzetében, a reform átus egyház k ép v i­ selői a következő nyilatkozatot te tté k : a divinizáció és a hum anizáció, an a ló g iá já ra bizonyságot te h etü n k a r ­ ról, hogy a terem tő Szentlélek a m i egyházu n k at egy kettős m ozgásra indította. Az elm ú lt évtizedekben e rő ­ teljesebben, sürgetőbben é rte ttü k m eg a nagy p a ra n ­ csolatot, hogy Istent, az U ra t igazabban szeressük és dicsőítsük, s hogy az em b ert valóságosabban szeressük és szolgáljuk. A szeretet paran cso latán ak kom olyan vétele nem csak a m á r bűnnek, h aláln ak áldozatu l esett em berekhez, hív és kü ld bennünket, hanem m inden em berhez, azokhoz is, akik küzdenek egy jobb világért, egy rem ényteljesebb jövendőért. E gyházunk és teo­ lógiánk elkötelezettnek érzi m agát, olyan stru k tú rá k együttes kiform álására, am elyek a kizsákm ányolást és elnyom ást az em beri viszonylatokban lehetetlen n é teheti. Az Isten tiszteletével együtt v an gondunk az em berek szolgálatára, m égpedig egészen ko n k rétan egy bizonyos társad alm i helyzetben, a szocializmus tá rsa d alm án a k új világában. A gloria Dei csodás d i­ n am ik áján a k kom olyan vétele igazi a k tiv itá sra s a r­ kall: a glorifikáció form ái átfo g ják szociális és politikai d iak ó n ián k at is. Ebből következik, egy­ é rte lm ű állásfoglalásunk a szocialista társad alm i ren d szer m ellett, m e rt i t t v olt szabad felism erni az em beri együttélést hum anizáló tendenciák e rő it.

356

Ez a döntés pedig szám u n k ra szo lid aritást je len t a v i­ lág összes elnyom ott népeivel s u g y an ak k o r köv etk e­ zetes tö rek v ést je le n t a békéért. E gyházunk békeszol­ g álatá n ak elsőrendű fó ru m a a KBK , ahol az egyház világban való szolgálatának m in d k ét asp ek tu sát, a szo­ lid a ritá st és a b ék ét szem előtt ta rtja a mozgalom. H angsúlyozni k ív án ju k , hogy az em beriség jö v ő jéért való felelősségünk és elkötelezettségünk a n n a k a J é ­ zus K risztu sn ak az ism eretéből ered, ak i az elnyom ot­ tak k al, jogfosztottakkal s m ég a kivégzett zelótákkal is szo lid aritást v állalt, ak ikhez valószínűleg a k ét la ­ to r tartozott. M iközben isten tiszteleti életü n k a m aga litu rg ik u s doxológiájában m egújult, aközben egyre izm osodott ak tiv itá su n k a háborútól, a k örnyezet p u sztításátó l fe ­ nyeg etett em bervilág ügyéért. E lh a táro ltu k m ag u n k at az eredendő b ű n olyan ham is értelm ezésétől, am ely szerin t az em b er sem m it sem te h et sa já t helyzetének, a conditio h u m an a-n ak , a tá rsa d alm i b erendezkedés­ nek a m eg változtatása érdekében. Világossá lett, hogy a társad alm i és p o litik ai d iakónia te rü letén „Isten m u n k a tá rsa i” leh etü n k , m e rt Isten m in t m erő szere­ te t ab b an dicsőíti önm agát, hogy az em bernek életét, b ék é jé t és m eggazdagodását ak a rja. N em a pesszim izm us, de nem is felületes optim iz­ m us fontos szám u n k ra az em beriség jö v ő jét tekintve, han em az a b ib liai-k ereszty én realizm us, am elyben az egyháznak egyrészt tu d n ia kell, hogy egyedül Isten é a dicsőség „soli Deo glor ia ”, m ásrészt tu d n ia szabad, hogy Isten gyerm ekeinek teljes ex isten ciáju k k al a sze­ re te t és az igazság szo lg álatára kell odaszentelni éle­ tüket. Ezt a szolgálatot tö rténelm ileg hiteles módon, tá rsa d alm u n k körében a k a rju k folytatni. N em a k a ru n k külön u ta t já rn i, m in t ahogyan h az án k felszabadulása óta sohasem k ív á n tu n k m a g u n k n ak v alam iféle k iv á lt­ ságos u tat. Sokkal in k áb b egy közös ú ton k ív án u n k előrehaladni, m in t kereszty én em berek, m in t refo rm á­ tu s hivők a fe jle tt szocializm us m egvalósítása irá n y á ­ ban. Ez azt is jelenti, hogy egyértelm ű igent m o n d á­ su n k a szocialista v ilágrendszer m ellett is érvényes, am elyhez h azán k tartozik. Az egész ökum enében m in ­ den testv éreg y h ázn ak szolgálni és segítségül lenn i k í­ v án u n k h ittap a szta la tain k k al, m elyeket itth o n ny e­ rü n k . É letünk, szolgálatunk és bizonyságtételünk irá n t egyre nő az érdeklődés az egész világban. Ök um enikus szinten, nem zetközi té re n törekszünk ennek az érdeklődésnek m egfelelni: nem k io k tató an és gőgösen, n em úgy, m in t az igazságosság kizárólagos birtokosai, h an em ta n u lá sra készen, n oha u g yanakkor ön tu d ato san és határo zo ttan . H álásak v agyunk azért, hogy az egyházak egység­ törekvése, egym ás közötti m egértése, közös isten d i­ csőítése és a v ilágban való közös szolgálatuk nem m a­ ra d t eredm ény nélkül. F á jla lju k u g y an ak k o r a nagy fogyatékosságot, hogy nem tu d ju k eléggé együttesen, m ég hitelesebben és m ég érth ető b b en elm ondani a fel­ szabadító, m egváltó és ú jjá te re m tő evangélium bizony­ ság tételét v ilágunkban, am elynek jö v en d ő jét halálos veszély fenyegeti. M indannyian csak ú tb a n vagyunk, de nem a végcélnál, m in d an n y ian a com m unio v ia to ­ rum ta g jaik én t h alad u n k előre az esch ato n -b an fe lra ­ gyogó gloria Dei, az új ég és az ú j föld felé, am elyben örökkévaló igazság és szeretet lakozik. A csoport m u n k á já t h álásan m eg tap asztalt kölcsö­ nös m egértés, szeretet, öröm és béke légkörében v é­ geztük. Soli Deo G loria.

I

A Doktorok Kollégiuma Elnökségének levele az RVSz Végrehajtó Bizottságához TESTVÉREINK AZ ÚRBAN! M int a R eform átus V ilágszövetség 143 tagegyházának egyike, hálás öröm m el v ettü k genfi ülésükről ez év aug u sztusában k ü ld ö tt Ü zenetüket, m ely egyházunk tag jai körében általánosan ism ertté vált. Az Ü zenet a h itb e n való m egállásról, az egységre törekvésről és a béke ú tja in a k kereséséről olyan k é r­ déseket érin tett, am elyekkel egyházunk a m in d e n n a­ pok során folytonosan szem bekerül, s így kedvező visszhangra ta lá lt a gyülekezetekben. E zeken a napokon D ebrecen ősi, s az elm últ évek során teljesen felú jíto tt K ollégium ában a M agyaror­ szági R eform átus Egyház teológiai m unkaközössége, a „D oktorok K ollégium a” az ért gyűlt egybe, hogy a R e­ form átus Világszövetség St. A ndrew s-i centenáriu m i k o nzultációjának té m á já t a külföldi testvéregyházak képviselőivel közösségben továbbtárgyalja, és a gyüle­ kezetek szám ára hasznosítsa. „Isten dicsősége és az em ­ ber jövője” — e tém a nem vesztheti el időszerűsé­ gét. K öszönetünket n y ilv á n ítju k a R eform átus V ilágszö­ vetségnek azért, hogy tanácsk o zásain k ra elküldte k ép ­ viselőjét R ichm ond S m ith testvérünk, az RVSZ ta n u l­ m ányi osztályának titk á ra szem élyében, akin ek ak tív részvétele eleven kapcsolatot je le n te tt a V ilágszövet­ séggel. H álával f ogadtuk, hogy tanácsk o zásu n k ra E u ­ rópa 8 országából a testvéregyházak képviseletében több hivatalos küld ö tt és vendég érkezett. H ozzájáru ­ lásu k kal m eggazdagították eszm ecserénket. A m ai re ­ form átus teológia k ét világszerte m egbecsült m űvelője, J. M oltm ann tübingeni és D. W illis princetoni profesz­ szorok v itain d ító előadásukkal és a beszélgetésekben való tevékeny közrem űködésükkel jelentősen előbbre v itték és segítették m unkánkat. T anácskozásaink során — több lényeges m egállapítás között — egyértelm űség m utatkozott abban, hogy Is­ ten dicsőségének és az em beriség jövendőjének szétv á­ lasztása a refo rm átu s gondolkodástól teljesen idegen. Az evangélium teljessége a la p já n e k ét fogalom éppúgy el­ sz ak íth ata tla n u l egy, m in t a szeretet k ettősen egy p a ­ rancsolata. Az em beriség jövője részben nyilvánvalóan tö rté ­ nelm i kateg ó ria is, am it egyházunk a m aga sajátos helyzetéből vizsgált meg. E m lékezetes, hogy a M a­ gyarországi R eform átus Egyház v olt a refo rm átu s egy­ házak sorában az első, am ely egy szocialista tá rsa d a l­

m at építő állam m al Egyezm ényt kötött, s ezzel ren d e­ zett k apcsolatokat ép ített ki. A D oktorok K ollégium a ünnepi ülése egybeesik m ost ennek az Egyezm énynek a 30. évfordulójával. H itben fogant m u n k álk o d ásu n k te ré t találó an nevezte egyik előadónk „új ugarn ak , új szán tásn ak ”. A h itb e n en ­ gedelm es egyház ú tja m inden változó ko rszak b an új út. Ebből a szem pontból volt hasznos az a tö rtén elm i visszatekintés, m elynek során áttek in tést n y ertü n k a M agyarországi R eform átus p u ritá n m ozgalom nak a 30 éves v allásh áb o rú krízise u tá n k ia lak íto tt teológiai, k u ltú rtö rté n e ti és tá rsa d alm i h atásairó l. A rra tö rek ed ­ tü n k teh át, hogy té m án k a t a m ú lt és a je len össze­ függéseiben vizsgáljuk meg. H a az egyház az új tö rtén elm i helyzetben a rábízott felad at elvégzésével Iste n t igazán tu d ja dicsőíteni, s az em ber üd v ét és ja v á t tu d ja szolgálni, ak k o r eln y er­ h eti a további felad ato k végzéséhez szükséges öröm aján d é k át. M egértettük, hogy ez az öröm elsőrenden a gyülekezet isten tiszteletéb en ny ilv án u l meg és m in d e­ n ekelőtt o tt k a p ja Isten népe az evilági felad ato k b e­ töltéséhez szükséges erőket. Ezt an n ál is in k áb b hangsúlyozzuk, m e rt a világ mai égétő kérdései m inden felelős em b erb en joggal k e lte ­ n ek aggodalm at. A k eresztyéneknek nem szabad v a la ­ m ely h am isan értelm ezett „eschatologikus rem énység” a la p já n ezek elől a k érdések elől kitérniök. Sőt éppen az isteni íg éretek re alapozott rem énység kötelezi őket arra, hogy a h áb o rú és a béke, az őrületes fegyverke­ zés és a leszerelés, a faji m egkülönböztetés, illetv e faji egyenlőség, a föld ja v ain a k tékozlása vagy igazságos elosztása és ésszerű m egőrzése dolgában, te h á t az em ­ beriség földi sorsa gon d jaib an és rem énységeiben sa já ­ tos egyházi m ódon résztvegyenek, és azokban m ás jó ­ a k a ra tú em berekkel együtt felelősséget v állaljan ak . Erősen bízunk abban, hogy a fen ti gondolatokat a V égrehajtó B izottság szívesen veszi, hiszen Isten k e­ gyelm éből közös bibliai, refo rm áto ri és történelm i örökség alap já n állunk. A V égrehajtó B izottság Üzene­ tében a m ag y ar refo rm átu s egyház és teológiai felis­ m eréseihez szerfölött közel álló m eg állap ításo k at ta ­ láltu n k . M iután főtém án k at, „Az Isten dicsősége és az em b er jö v ő je” té m á já t a te stv é ri refo rm átu s egy­ h ázak ta p asz talata in ak a figyelem bevételével te k in te t­ tü k át, im ád ság ain k b an könyörgünk a testv éreg y h á­ zakkal való konszenzus és eg y üttm unkálkodás további lehetőségéért, Isten tő l k észített áld o tt alk alm aiért.

Komáromi Csipkés György, a nyelvész Észrevételek és adalékok a nyelvészként va ló m egítéléséh ez1 A D oktorok K ollégium a egyháztörténeti szakosztálya a I I . ülésszak csoportgyűlései alkalm ával öt előadást hallgatott és v ita to tt meg. A z alábbiakban kö zö ljü k az előadások szövegét. A m ag y arázat érdekében zajlott, k om m entártól k o m ­ m en tárig vezetett a X V II. század nyelvészkedése. A kezdőknek való nyelvtanokban az alaki, le írh ató n y el­ vi jelenségek v an n a k jegyzékelve, a bonyolultabb, m é­ lyebbre h ató vizsgálatok egy-egy lappangó m egjegyzés­ ben találh ató k ném ely k o m m en tárb a ágyazva. K om á­

rom i Csipkés György eddig még n em azonosított angol kézikönyvére (1) irá n y ítja fig yelm ünket a nyelvtana. Az ilyen m u n k á k at (2) aligha v életlen ü l tü n te tté k el a labancok, a m eg m arad t k ötetek nyom án dereng a N achleben. A h éb er ny elv tan (3) is csak elin d ít a B ib­ lia szövegének to v á b b k u tatása felé. KCs m indenféle kötöttség d acára viszonylag ú jabb (4) értelm ezést követ, am ely a (5) régi g y ak o rlattal nem szakítva, tu d ato s elem zésen (6) m utatkozik meg. C sat­ lakoznak ehhez fo rd ítási elvének (7), m esterszav ak a l­ k o tásán ak elvei és gyakorlata, a lelki tan ító (8) tiszt­ ségében.

357

A m aga k o ra m érték e szerint nem revízió (9) a b ib ­ liafordítása, és az orthodox tanfejlődés (10) középko­ riságot elhárító fejlődésében egyúttal g áto lta n is, egé­ szen m ásként becsülteti velünk a lehető függetlensé­ gét, m é rté k ta rtá sá t és já rtassá g át. (1) K erékg y ártó m ár 1938-ban jó gyanítással kapcsolta egybe az első hazai angol nyelvtan m egszületését a bibliafo rd ítás v á lla lá ­ sával. „Ehhez a m unkához nagy előkészületeket tett. [Sőt] . . . angol bibliát és angol szövegm agyarázatokat is haszn ált m u n k á ja közben. Az A uthorised V ersiont (1611) egész biztosan i s m e r t e ...” — írja a K om árom i Csipkés György angol n y elvtanáról értekezve.2 De ak ­ koriban még an n y ira tisztázatlan volt ez a kérdés, hogy pl. nem gyanította, ki is az a H u(a)dersam , n oha H il­ dersam) lenne a sajtóhibából eltorzult név, ak in ek még m a g y arra fo rd íto ttt m u n k á ja is van.3 Ú ja b b an sem terjesz tette ki k u ta tá sa it ilyen részletekre K orponay, noha csaknem m indent értelm ez és tolm ácsol az a n ­ golszász világ szám ára, am it K erékgyártó m egem lített korábban, és Dobson n yelvtörténeti eredm ényeire a la ­ pozottan, korszerű vizsgálódással illeszti KCs m u n k á­ já t a korai nyelvtanok sorába.4 A D ebreceni R efo rm á­ tus K ollégium ban m egm aradt könyvek között m egvan pedig a határo zo tt válasz arra, hogy m ilyen szöveg ol­ vasását javaso lta d iá k jain ak és az angol nyelvvel fog­ lalkozó hazai értelm iségnek KCs 1664-ben. Volt több angol B iblia a X V II. században, sőt k ettő azóta is m egvan az akkori állom ányból. N em egészen bizonyos, hogy épp ezeket a példányokat h aszn álta KCs, m e rt az ekkoriban őrzött könyveken csak nagy k ivételként o lvashatunk évszám ot, am elyet az állo­ m ányba kerüléskor írta k volna reá. Jo h n R ider 1589ben m egjelent angol—la tin szó tárán ak is olyan (1640. évi, ja v íto tt k iadásban m egjelent) p éldánya van ma, am elyet a X V III. században ik ta tta k állom ányba, a ko­ ráb b a n elhasználódott példány pótlására.5 S zerencsé­ re azt tud ju k , hogy ez a hivatkozott könyv m á r k o ráb ­ ban itt volt, az ezerkétszáz lapos fóliáns cím levelén nem csupán a korabeli thecajelzetből követk ezteth e­ tü n k erre, hanem ott a b eik tatás: „Ex donatione gene­ rosi dom ini Georgii Csipkés K om arom i consignavit in usum scholae D ebrecinae S tephanus N. N ánási p er tem pore bibliothecarius et eloquentiae p ra e ceptor.”6 Ez a könyvtáros diák öt évvel KCs h alála u tán , 1683ban iratkozott a tógásdeákok sorába.7 U gyanilyen sza­ vakkal jegyezte meg a V ulgata m áig használato s Con­ co rd an tiaja elejére a könyv szám azását.8 — M inket azonban csak a bibliai nyelvészet és tájékozódás m ia tt érdekel az em lített kötet, am elynek teljes cím e ez. A nnotations upon all th e books of th e Old and N ew T estam ents; w herein the te x t is explained, doubts re­ solved, Scriptures parallelled, and various readings ob­ served. B y th e joyn t-la b o u r of certain learned d ivi­ nes, thereunto appointed, and therein em ployed, as expressed in th e preface. London 1645. Az előszóból nem csak az angol bibliafordításokról o lvash atu n k tá ­ jékoztatót, hanem a nép szám ára szükséges m a g y ará­ zatok összegyűjtésére is kiadására. Ebben is az 1560b a n nyom tato tt G eneva B ible p éld ájá t követték, am e­ lyet a XVII. században is csak lassan tu d o tt h ely ette­ síteni a hivatalos kiadás (K JV 1611). „In E nglish those th a t have been best know n, an d m ost used am ongst us, have been th e G eneva A nnotations . . . w e h av e m ade speciall use of th e Italian A nnotations of D eodat, an d th e D utch Bibles, th e on e lately again set forth at G e­ neva, th e oth er in H olland, by A rred of th e S ta te s . . . ” Szenci K ertész Á brahám , a nagy p u ritá n nyom dász abban a k ia la k u lt form ában n y o m ta tta a várad i B ib­ liát, am ely még C alvin környezetében lé trejö tt, ahol a tudós nyom dász, S tephanus n yom tatott, és ahol a szi­ getországból elm enekült K nox meg tá rsa i dolgoztak, és

358

egym ás u tá n jelen tek m eg a nem zeti nyelvű és eredeti szövegű bibliakiadások. A kkortól szokás, hogy a köny­ v ek és a fejezetek élén összehangoló tartalom jelzés, a r ­ gum entum , olvasható, és a nehezebb helyeket, a h u m a ­ n ista kom m en táro k szokásos m ó d ján a lap k a ré já n m egvilágosítják. M ikor aztán m ag y arázat nélkül is volt kiadás, m e rt az eretnekség gyan ú ja m ia tt el k ellett m a ­ rad n ia, ezek a m agyarázó jegyzetek k ülön könyvben is n ap világot lá tta k . Az em lített G iovanni D iodati 1607-ben a d ta ki, szintén G enfben, az olaszok által m áig h aszn ált fo rd ítását. F ran cia b ib liafo rd ítást is ad o tt ki 1644-ben, és ugyan ak k o r la tin u l is m egjelentek a m agyarázatai. Ezeket h aszn álta (angol átvételben) folyvást KCs, am in t a la p szé li, k éziratos hivatkozások m u ta tjá k . És ezért em líti az angol n y elv tan a elősza­ vában, hogy az angol fo rd ítás világos, h ű és egyszerű, kiválóak a tudós jegyzetek, am elyek D iodatus m agya­ rázataib ó l valók.10 És az e m líte tt könyvből tu d ta, hogy h o n n -t szárm aznak a jegyzeteik. Diodat i pedig nem csupán arró l nevezetes, hogy Paolo S arpi o ldalán Olasz­ ország refo rm álásáv al próbálkozott, sikertelenül, h a ­ nem neves h eb ra ista volt, m á r huszonegy évesen egye­ tem i ta n á r.11 És alig h arm in c évesen nem kisebb te ­ kintély, m in t Béza tan szék ét örökölte. D ebreceni K a­ locsa Ján o s a század végén az ő m a g y arázatain ak a ked v éért ta n u lt meg olaszul, és k ia d ta az É nekek én e­ ke m ag y arázatát, prédikációik szerin t.12 (2) H azai p u ritá n ja in k m u n k álk o d ásán ak v izsg álatá­ b an sem közöm bös dolog, hogy eg y általán találkozunk könyveikkel. Az a fu rcsa hiány, hogy a Medgyesi vagy K om árom i Csipkés által fo rd íto tt és e m líte tt k ötetek közül m ilyen kevésre b u k k an u n k , nem csupán a te r ­ m észetes elhasználódással m agyarázható. T udatos el­ kobzásra kell gyanakodnunk, h a figyelünk a r r a az a p ­ rócska ad a tra, am it a KCs által ú tn a k eresz te tt fia ta ­ lab b nem zedék egyik ism eretlen ta g ja jegyzett egy bibliam agyarázó kézikönyv cím levelére. „G erm ani R abbatini arm i se ru n t hunc lib ru n caede accepta in dum etis F üleiensibus u ltra m ontem vulgo K ő-hegye vocatum .”13 N em ism erü n k ugyan részletek et arról, hogy m ilyen könyveket keresh ettek , de a m a m eglé­ vő p u ritá n angol könyvek tö b b n y ire csak a X V III. szá­ zad b an k erü ltek az állom ányba, főleg B enedek M ihály és H unyadi Szabó F erenc hagyatékából, v alam in t m ajd a Récsei Ján o s által összegyűjtött könyvtárból, 1832ben. H írü n k tovább élt, am ikor nem ju th a tta k is hoz­ záju k itthon. Volt azonban n éh án y angol könyveket használó p ré ­ d ik áto ru n k a X V III. század folyam án is, am ik o r nem je len h ettek m eg itth o n prédikációs kötetek. Vásonyi H. M ihály k ö n y v tá rá b a több m egcsonkított angol kö­ te t k erü lt, az elején a koráb b i tulajdonosok neve m á r nincs meg. Ő 1704—1736 között h aszn álta és p réd ik á lta ezeket a m u n k ák at, fia szintén lelkész volt, és a könyv­ tá rn a k aján d ék o zta a még m eglévő köteteket. De szin­ te bizonyos, hogy a családból m á r a X V II. században is volt A n g liák at já r t p réd ik áto r. Az ő lapszéli jegyze­ tei is o tt olvashatók a D iodati féle m agyarázatos kö­ tetben, és szám os hivatkozás, am ely m á r a KCs kezé­ től nem eredhet. Ezek az u taláso k eg y ú ttal m u ta tjá k , hogy az angol nyelvvel foglalkozó KCs h a tá sa hogyan őrződött a következő században. Az A n n o ta tio n s jegy­ zeteiben egyik legtöbbet em lített k ö tet az, am elyből idéztem a R ab b u tin k ö n y v tárp réd ik áló k ato n áira való u talást. Ez R ichard Stock: A learned and v e ry u sefu ll com m entary upon th e w hole prophesie o f M alachy. London, 1641. (A cím lapon is jelezve van, hogy együtt ad ták ki egy szintén többször h iv atk o zo tt m u n k á v a l: Sam uel T orshell: A n exercitation upon th e sam e pro­ fesie o f M alachy.)14 A lapszéli hivatkozások term észe­ tesen rövidek. A Good sa m a rita n jelölése pl. ezt a

m egszerzése-m egtartása legyen élete értelm e, han em a könyvet é rti: N eham iah Rogers: A m irrour of m ercy prófétai-apostoli ta n ítá s tá v la ta ib a foglalta m in d en ­ . . . set out in tw o prables, 1. The p en iten t Citizen, or nem ű m u nkálkodását. A bibliafordító ilyen tisztségé­ M ary M agdalens co n v ersio n . . . II. T h e good sam ari­ n ek m é lta tásá ra tek in tsü n k vissza egy m ajd n em év­ t a n . . . London, 1640.15 Az angol nyelvvel foglalkozó százados ta n u lm án y ra, am ely a KCs év fo rd u ló jára k é­ KCs ezek értelm éb en elérte célját, a r r a h aszn á lták a szült b ib lio g ráfiáb an nem k ap o tt helyet, pedig a m aga nyelvkönyvét, am ire szánta. H osszadalm as és ap ró lé­ k o ráb an ta lán a legalaposabb m u n k a volt, és m éltán kos m u n k á n ak kell következnie, hogy KCs ford ítása te k in th e tjü k m indm áig a KCs b ib liafo rd ítása érték elé­ és m agyarázatai m ilyen kapcsolatban v an n a k ezekkel sének összefoglalására alkalm asnak. „A reform áció a a m unkákkal. A vizsgálódást későbbre kell h alasz ta­ nem zeti irodalm i nyelvek terem tő je: a b ib liafo rd ítás a nom, de eddigi ism ereteim alap já n elm ondhatom , hogy terem tő n ek sz e lle m e . . . A reform áció az eszm ék és ez a nyelvészeti m unka a g yakorlati bib liam ag y ará­ gondolatok revolúciója, de bizonyára a b ib liafo rd ítás zathoz kapcsolódott, te h á t ilyen kötöttségében vizsgá­ egyike am a szilárd alapköveknek, m elyekre a szabad landó. (3) N yelvtaníró m unkásságának m ásik része, am ely vizsgálódás és gondolkodás, az ú jk o ri tu dom ány és k u ­ ta tá s szám ára em elte am a h atalm as épületet, m elynek az eddigi vizsgálódásokban egészen rövid em lítésekben a szellem i és p o litik ai v ilág b an a neve: szabadság és k ap o tt csupán helyet, az ószövetségi nyelvhez készült egyenlőség. A reform áció előkészíti a népek politikai elem i tankönyv. E bben a m inőségében nem is v á rh a ­ szabadságát: a b ib liafo rd ítás a szabad gondolkodást és tu n k tőle nyelvelm életi fejtegetéseket, vagy olyan e re ­ k u ta tá s t helyezi vissza eredeti jo g a ib a . . . Egy beteges deti m egoldásokat és m eglátásokat, am elyek az elsőnek és roskadozó tudom ányt, m ely a papi osztály kizáró­ íro tt angol nyelvtan, m ajd pedig a korábbi ta p asz tala­ lagos b irto k á t képezte, egy holt nyelvet, m ellyel az tok alap já n a la tin elgondolástól és gyakorlattól elsza­ egyház m isztikus m ódon és védő sáncként v ette m agát k ad t m ag y ar nyelv tan ta rtalm a z.16 A rról sem ta rtu n k körül, m eg tám ad n i a népek fegyverével: a nem zeti szám on adatot, hogy m i in d íto tta e rre a m u nkára. Hisz nyelvvel és m eg terem ten i a nem zeti iro d alm at és a v i­ egy m ásik debreceni lelkész elem i tank ö n y v ét m ég a lági tu d o m án y t és azt az egész em beriség közkincsévé század végén is széltében h aszn álták .17 Egy évtized­ te n n i: ez am az örökbecsű és elav u lh a ta tlan érdem , m e­ del azelőtt je le n t meg N ém etalföldön, a nagy Coccejus lyet a b ibliafordító büszkén m agáénak m o n d h at.”23 előszavával, K ism a rjai V eszelin P ál m unkája, hogy (4) A D iodati nyom án k eletk ezett A nnotations elő­ KCs elm ondotta székfoglaló beszédét D ebrecenben, a szavában azt olvassuk, hogy a terem tés egyszer s m in ­ h éb er nyelv dicséretére, ezt is hozzányom tatta a ny elv ­ d en k o rra be is végződhetett volna, ám a T erem tő szol­ tanához, am elyet aztán ott nyom tattak, ahol h ittu d o ­ gálólánya, a term észet m űködésében fokozatos h a la ­ m ányi fokozatát szerezte.18 E lődje m u n k á já ra nem h i­ d ást látu n k . H asonlóan szükség lelkileg-szellem ileg tö ­ vatkozik, h o lott abból ta n u l S zatm árném eti M ihály is, k életesednünk. E bben a fo ly am atb an a tá rg y ra tartozó ak i KCs m u n k á já t is em lítve, szintén külföldön, k ia d ta tennivalók fo g lalata ez: a m aga m éginkább elem i tankönyvét.19 De közben „ 1 . . . The first concerning P reachers, an d p reaching A lstedt n y elv tan á t is k ia d tá k G yulafehérvárott, azon­ of th e W ord, an d th e ad m in istra tio n of th e S acram en t k ív ü l a koráb b iak is szélt ében te rje d te k n álu n k .20 A of th e L ord Supper. további vizsgálódáshoz itt csupán azt hangsúlyozom , 2. The second th e T ran slatio n of th e S crip tu res in to hogy ezek a nyelvkönyvecskék m ind elem i szin tű b e­ a tongue understood by v u lg ar people. vezetésül, a m inél egyszerűbb és szélesebb körű o k ta­ 3. The th ird of th e necessitie an d u n tilitie of A n n o ta­ tás, vagy m agán tan u lás segítésére születtek. Hogy ol­ tions, for exposition of d ifficult places. v ashassa m inden iskolázottabb em ber eredeti szövegé­ 4. The fourth, especiall consideretions upon som e ben a B ibliát. A h alad o ttab b ak aztán ta lá lta k alkalm as Notes an d A nnotations in p articu la r.” Ez az össszegzés és igényesebb m unkákat, a szerencsésebb külföldi ta ­ (a rákövetkező lapok k ifejtése n élk ü l is, m elyet m el­ n áro k kiadásában. Jól példázza ezt, hogy az az egyet­ lőznöm kell) nem csupán az évszázados p ro testán s gya­ len példány, am ely k o ru n k at m egérte a debreceni re ­ k o rlato t és hitvallásos elveket sű rítik , hanem benne form átus kollégium gyűjtem ényében, három m ásik szem lélhetjük a KCs törekvését, am iért so rra írta p ré ­ n y elv tan n al van egybekötve. A nem zedékeken á t sza­ dikációs köteteit, és am ié rt a b ibliai nyelvekkel meg porodó jegyzetek azt is ábrázolják, hogy az elem i szin­ fordítással életre szólóan eljegyezte m agát, m in d itt te t m eghaladott n yelvism eretet fokozatosan g y arap íto t­ van ebben a n éhány pontban. ták .21 (A gyűjtem ényben több m ás példa is v an k ü ­ lönböző szerzők héber n y elv tan án ak egybeköttetésére.) (5) Több m eggondolást érdem el az írásm ag y arázati elveknek az a m egfogalm azása, am elyet M artonfalvi Az összehasonlító vizsgálatról itt is le kell m ondanom . Tóth György A rs concionandi A m esia n a cím ű kom ­ KCs m agyar n y elv tan a ta lá lt leginkább ku tató ira, p en d iu m áb an olvashatunk, s am it g y ak o rlatáb an é rv é­ hisz ism ét m eg jelen h etett (Corpus g ram m aticorum lin ­ n y esített KCs, a ném etalföldön tan u ló k o rtársak k al guae H ungaricae veterum . Pest, 1866.), és az ú ja b b ta ­ együtt. Az előzm ény a középkori v erssorokkal je lle­ n u lm án y o k at összefoglaló szem pont, az egységesülő m ezhető legtöm örebben: irodalm i nyelv és a nyelv tan o k sorában, v alam in t k o r­ L ite ra gesta docet: quid credas, A llegoria : szerű nyelvészkedés b irto k á b an ú jjá é rté k e lte S zath m á­ ri Istv án .22 S zám un kra m ost az hangsúlyos, hogy a M oralis, quid agas: quo te n d as: A nagogia. n em zeti nyelv szintén a B iblia fordítása m ia tt szám í­ A refo rm áto ri szem lélet en n ek k erek elu tasítása, to tt p réd ik áto rain k n ak , de a m ag y arázat is rászoríto t­ E rasm us m egfogalm azására visszautalással, és a p u ri­ ta őket a nyelvvel való tudatos foglalkozásra. Hogy tán nézetek értelm éb en így m o n d ta ezt M arfonfalvi: m indenki érthesse m ondanivalójukat. „L iteralis seu s p iritu alis; non allegoricus, tropologicus, Az előadottak értelm ében m eglátszik, hogy KCs et anagogicus te x tu s nostri sensus quaeren d u s fu e­ rit!”24 A nyelvi vizsgálatok és értelm ezés ilyen m eg­ m inden nyelvészeti m unk álk o d ását a B iblia fo rd ításá­ szorítása kedves a b ibliai nyelvek részletes m egism eré­ nak, és m ag y arázatán ak jegyében alkalm azta, nem a sének, az elsődleges, járu lék o s és idiom atikus jelentés m aga kedvére m űvelte. Ez a p u ritá n erkölcsi-eszm ei vizsgálatának, de az önállósodott nyelvészetnek h a tá rt elkötelezettség nem irá n y íth a tta képességeit és tö rek ­ szab. A sp iritu a lis jelen tés egyúttal n y itv a hag y ja a le­ véseit önállósodott vagy ariszto k ratik u s tudom ányos­ hetőséget a rra is, hogy a B iblia egészének és a refo r­ ságra, de nem is engedte, hogy sok jólképzett lelkész­ m átu s eszm erendszernek a kim űvelése folytatódjék. társáh o z hasonlóan csak a tisztségek és m éltóságok

Ebben a korban ugyan elsősorban a v itatkozás köve­ telm ényei érvényesültek, és a dogm atikai kötöttségek m ia tt nem sokszor em elkedett a nyelvi m egközelítés az elem i szint fölé még o tt sem, ahol a szűkös kö rü lm é­ nyek legalább nem te tté k egészen lehetetlenné az igé­ nyesebb tanulm ányokat. Az elv azonban éppoly k erek elvetése a középkori egyháztól örökölt babonaságnak, m in t am ilyen b ru tálisan elsöpörte C alvin a skolaszti­ kát. E nnek értelm ében a rajongás, vagy form alizm us u ralm a term észetellenes le tt volna. H a te h á t köv etk e­ zetesen érvényesültek az írásm ag y arázat ilyen k ö tö tt­ ségei, akkor nem külön érdem az, ahogyan az aszt­ rológiáról v élekedett KCs. Az irodalom történet és a teológiai disciplinák tö rtén ete gyakran hangsúlyozza a p u ritá n n a k vélt teológia haladó voltát, m égis m eg-m eg­ feledkezik arról, hogy m ekkora a súlya a jelzett állásfoglalásnak. (6) T artozéka ennek a felfogásnak a bibliai szöveg kifejezéseinek vagy szavainak szigorúan ren d ezett bon­ colása. M éghozzá úgy, hogy a p u ritá n szerzőknél is m integy Szegedi K is Istv án ta b u la e analyticae m ódsze­ rének fo ly ta tásá t ta lálju k . N em is csupán Medgyesi P ál25 elm életi m un k ájáb an , vagy KCs p u ritá n h a jla ­ m ú m esterének, N ógrádi K. M átyásnak a róm ai levél­ ről íro tt m agyarázatában,25 hanem pl. a n n a k a N icho­ las Byfield nevű p u ritá n szerzőnek a m u n k á jáb a n is, a k ire KCs hivatkozik az angol n y elv tan a előszavában, és akinek összegyűjtött m unkái szintén m egvannak a k öny v tárb an m a is.27 A B isterfeld óta n álu n k is á lta ­ lános igény az egyetem es ism eretk ö rre az elm élyítés és tudatosság m ia tt felölelte a skolasztikát, e rre a kö­ v etelm ényre figyelm eztet KCs. és a g y akorlatban n em ­ csak fo rd ítja és értelm ezi a bibliai szöveget, hanem a teljes szöveghez elkészítette a la tin elem zéseket. E n­ nek h a tá sa m eglátszik m agyarul kiad o tt prédikációin. A cleritas, brevitas, g ravitas igényével sű ríti a nagy k érdéseket n éhán y szavas m ondatokba. N oha tu d ám b arokk m ódra is bánni a nyelvvel és a szerkezettel. De még héber n y elv tan án ak felépítését is tá b láz atb a foglalva szem lélteti. Pedig nem nyűgözi le a latin nyelv szelleme, hisz m agyar n y elv tan án ak éppen az a főerénye, hogy elődeinél sokkal jobban elszakad a la ­ tin kategóriáktól, angol n y elv tan áb an pedig szintén a nyelv szerkezetére érez rá, és úgy a la k ítja a tárg y alás m enetét, egész nyelvi bevezetőjének áttekin tését. M indezekben azt kell lá tn u n k a nyelv és nyelvészet felől tekintve, hogy képes volt egészen m ás rendszer adottságai között való m egfogalm azásra. Ez is állandó tennivaló az írásm agyarázatban, hogy m ás korok és m ás gondolkodási adottságok m egfogalm azására ho­ gyan to v á b b íth a tju k a bibliai m ondanivaló egykori m egfogalm azását. (7) A nyelvű áttétel folyam atát KCs viszont nem ele­ mezte. Az ad o ttn ak te k in te tt eljárásró l v an vélekedé­ se, és m e rt ezt a fo rd ítástö rté n et m agyarországi iro d al­ m a nem szokta em legetni, lapozzunk rá a hazatérésre készülő külföldi lelkészjelölt és ta n á rje lö lt W olleb m unkájából készült fo rd ításán ak bevezetőjére. „Tudd meg, hogy a szóknak czifrázására, és haszontalan ékes­ getésére keveset v á g y ta m . . . Meg gondolván először azt, hogy nem valam i piperés és szem en szedett szók­ ból öszve ra k o g a ttato tt orationak, hanem a m i keresz­ tyén [!] vallásu n k sum m ájának, és h itü n k ágazatinak, fo rd ításáb an fáradozom , a hol még csak az sarag ly áb an sem ad a tta tik hely a féle beszédekben való b u já lk o ­ dásnak, és hím es szóllásnak. M ásodszor, hogy az V al­ lásnak dolgaiban, fölötte káros és veszedelm es az b e­ szédnek csifrázásáa [!], és az hallgatók avagy olvasók füleit csiklándoztató és édesgető ékes szóknak v ad á­ szára . . . Theodoretusis csak azt veti, az T anítók m in ­ den szaván építő, és azoknak sz á já b ó l. . . az szót m int

360

a tik a ta k n y o t,. . . akképpen, leső eretn ek ek n ek ele­ jek b en . . . Nem azokat ta rto m én az valláso k n ak és végezéseknek rég u láján ak , a m ellyek az A nyaszentegy­ házban, a sok népből álló gyülekezethez le tt beszéd szerént, és o rálásképpen m o n d a tta tn ak . . . Szóról szóra fo rd íto ttam a m en n y ire az m agyar nyelvt ül en g ettetett, és az czifrázást, piperézést &c. fére tettem . T udd meg, hogy ném elly helyekez az m es­ terségbeli szóknak, m agyarul való k i fejezésében m in t eggy szokatlan és nem m in d e n ü tt heverő szókat is te t­ tem , m in t Istenem ber, eggyben n ő tt szó, m ástól el vo ­ n a tta to tt szó, m agában való m eg állás, m agában m eg álló, által állatozás, eggyüvé való állatozás, eggy álla­ túság, &c.”28 A szóalkotásnak és m ag y arításn ak ez a tudatossága általán o san jellem ző a p u ritá n o k N ém etalföldön ta ­ nuló körére. A m ag y ar teológiai, elvont gondolkodás visszaadására alk alm as nyelvezet m egterem tésében KCs em e m u n k á ja az A páczai m agyar en ciklopédiáját is m egelőzte k ét esztendővel. M ikolai H egedűs Ján o s ilyen alk o tásait többfelé em lítik, de K C s-ről még a „XVII. század telefonkönyve”, B án Im re A páczairól íro tt m o n o g ráfiája sem em lékezik meg. A félrevezető, tu d o m án y talan tudom ányoskodás és a hozzá tartozó stílusbeli jellem zők nem csak nyelvészeti, h an em egye­ nesen össztársadalm i kérdéssé nőttek. KCs nem valam i p u ritá n b ig ottságnak v élt szem lélet m ia tt ostorozza ezt, a k á r az angol nyelvkönyve előszavában. Elég a rra em ­ lékeznünk, hogy m aga P ázm án y is szám onkérte a lelki tan ító k tó l a hasznos dolgok ta n ítá sa h ely ett elb urjánzó ékesszólást.29 (8) A m agyarázat, értelm ezés és fo rd ítás nyelvészeti és m inden egyéb k érd ésén ek fo g lalata KCs szem léle­ tében összegeződik a lelki tanító tisztségében. „A köz­ b en járó Jésu s C hristus egyedül az Isten v álaszto tt fiai­ n ak s leányinak, vagy anyaszentegyházának, az id e­ vességre vezérlő, s ta n ító P r ó f é tá ja . . . (Ezt a tisztet véghezviszi:) M ediate, eszközök által, az Ó T estam en­ tu m b an a P á triá rc h á k és P ró féták á lta l; az Ú j T esta­ m en tu m b an pedig, az E vangélisták, A postolok, és ezek helyébe köv etk ezett T anítók, s P réd ik áto ro k által, ta ­ nítv án . . . ” Az eszközöknek alk alm aso k n ak kell le n ­ niük. „Hogy a szentírás az Isten anyaszentegyházában közönségessen használhasson, el-elk erü lh etetlen k ép p en szükséges. (1) Az ered et szerén t való írásn ak , b etű n ek és nyelvnek, tu d n iillik a Sidó és Görög írásn a k tudása. M ert eg y éb arán t leh etetlen dolog, v alam ely nem zet született n yelvére fo rdítani. Ez m eg -k ív án ta tik a jó T anítóban, m in t a m elly n élk ü l nem egész T a n ító . . . a fordító vétkes em bereknek szavain kell fu n d áln i ta ­ n ítását. In k áb b el leh et eggyik szeme nélkül, m in t ez nélkül. (2.) A n n ak tisztán és jó lelkiism érettel, az h it­ nek regulái szerént való m agyarázása. E gyébaránt pusztán m a ra d nagyobb része a népnek, m ivel írá stu ­ d atlan és igen érte tle n . . . (3.) A nép szü letett nyelvére való fordítása. M ert nem m ind en n ek ad atik , hogy a Sido és Görög írást, s n y elvet értse, így is az ért üresen m a rad n a az em ber a szent tu d o m á n y tó l... " 30 Ez a sű rítés közvetlenül ízesül a reform áció nagy céljaihoz, tükröződik ben n e egy évszázad v ita to tt k é r­ déseinek korlátozó h atása. Az általános, közvetlen hasznosság és a k o rábbi v ilág ren d a la p ja in a k v ita tá sa szükségszerűen a h elvét irán y z at h itv allásren d szerén ek szolgálatára ren d elte a nyelvészetet. E bben az eszm ei­ erkölcsi elkötelezettségben KCs m indenestől alk alm a­ zott tu d o m án y k én t m ű v elh ette a fo rd ítással és é rte l­ m ezéssel kapcsolatos ism ereteket. A k o rábbi állapotok m eghaladása csak ilyen korhoz k ö tö tt m ódon tö rté n ­ h etett. E nnek jegyében kell m ég szem ügyre v en n ü n k a b ib liafo rd ításán ak az eddigi értékelését.

(9) A KCs által ja v ítg a to tt B ibliát G yürky Istv án ez­ zel a m egjegyzéssel ajándékozta a Teleki té k án a k : ".. Csipkés C o m aro m i. . . igyekezett az eredeti Nyelv valóságos értelm ezéséhez alkalm aztatni. Ezen B ibliát azért m éltán leh et az C om arom iana E redeti F o rd ítás­ n ak n e v e z n i...”31 U gyanerről a példányról M usnai sum m ásan k ije le n tette: „N em önálló fordítás, han em átdolgozás csupán, s így teljes joggal vesszük be a n ­ n ak tá rg y a lását a K árolyi b iblia történ etéb e.”22 Az el­ térő vélekedés különféle m ércék alkalm azásán ak ered ­ m énye. S zázadunk rom antikus calvinizm usa szinte ész­ rev étlen ü l h aszn á lta a k orszerűtlen m egítéléseket a re ­ form áció k ét első századának m éltatásáb an . A sem m i­ hez nem hasonlító, egyetlen-egyedi rom antikus m űvész m ásként eredeti, m in t a XVI. század jogászkodó é rte l­ m ezése szám ára valam ilyen irat. H a nem is gyökere­ sen fo rd íto ttja egyik a m ásiknak, az utánzók és egyé­ niségek k o ra alig ta lá lh a t tisztelnivalót a nevetségesen pontos fordításokon, az o ktatási célokra is rossznak íté lt gépies áttételeken, és aligha ta lál helyénvaló v á­ laszt a rra , hogy P ázm ány m ié rt ír ta a prédikációi te x ­ tu sa alá, hogy „B ötü-szerént-való m agyarsága eképpen vagyon” — pedig a m ag y arázatb an aligha tesz m ást, m in t analógiákkal és a titkos értelem m el foglalkozik, a szó szerinti értelem re jó néhányszor m inden te k in tet nélkül. H a azonban az e m líte tt erasm usi m egfogalm a­ zásra gondolunk, és a hitvédelem kényszerűségére, am ely a B iblia ellenőrizhetetlen olvasását és hitelesí­ tetlen m a g y aráz atá t teljesen a totális állam egyház közigazgatási egyeduralm a értelm ében kezelte, m in d já rt term észetes, hogy a hadakozás csupán a leginkább á t­ tételek nélküli, m indenki szám ára egyértelm ű je len ­ tésből és elem zésből kovácsolhatott fegyvert.33 A b etű szerinti értelem hez tap ad ás te h á t következik a b abona elutasításából, de következik a politikai hely ­ zetből is. Eléggé m utatkozik ez KCs életének utolsó év­ tizedében, m ikor Czeglédi István h a lá la u tá n kiadott könyvéhez ír t m agyar verset,34 a gályarabok szenve­ désének és szabadu lásának éveiben végezte be m u n ­ kás életét. U tódai pedig m egérték a B ibliája elpusztí­ tását. (10) A m aga korához m érten nem é rté k elh e tjü k KCs B ib liáját és a kapcsolódó nyelvészeti m unkálkodást, h a elfeledkezünk a pro testáns hitvallások fejlődésének és a nyelvészeti m unkálkodás folyam atának orthodox kö­ töttségeiről. Még a X V III. században is tovább gyűrűzött a Szi­ lágyi Tönkő M árton k árh o z ta tá sá ra h angoztatott k a r­ téziánizm us, vagy a T ótfalusi K is M iklóst és hasonló felfogásúakat vádló coccejanizm us m egbélyegző h a n ­ goztatása.35 Az üldözött felekezet a m aga berkeiben üldözni kezdte legkiválóbbjait. A század végén sv á j­ ci hitsorsosainknál keletk ezett az a közegyházi szabályrendelet, am ely az általános kegyelem tan és a szövegk ritik a ügyében a sajn álato s dordrechti vonalat foly­ ta tta . M ert a reform ációt m á r m egelőzte a bibliai szö­ veg sajátosságaival és tu dnivalóival foglalkozás, hasz­ n o sítván az ókorból ism ert görög és la tin n y elvtan még szótársítási hagyom ányokat, és a középkori la tin meg arab m un k álato k gyüm ölcseit érték esítette a XVI. szá­ zadi b ibliafordítók és egyetem i n y elv tan á ro k több nem zedéke. A X V II. század közepén, 1650-ben a d ta ki az általános kegyelem tanról ism eretes saum uri iskola egyik ta n á ra , Louis C appel36 a Critica Sacra cím ű m u n k áját. Ő volt az, aki az ü n n ep elt B uxtorf aty a és fiú ellenében bizonyította, hogy az álta lu n k is haszn ált szegletes h éb e r-a rá m írásn á l k o ráb b i a sam áriai írá s ­ mód. De a régi tekercsen m egőrzött olvasatokról, és a m agánhangzók jelölésének eltérő rendszereiről is olyan m egállapításai voltak, hogy m u nkásságát a tu ­ dom ányos bibliai nyelvészet fo rdulópontjának m ond­

h atju k . Ám a h elvét orthodoxia legvégső bástyáiról szám űzték a később egészen m agától értetődő ered ­ m ényeit, A m y rau t37 g ratia h y p o th etica értelm ezésével együtt. A Form ula consensus ecclesiarum helveticarum reform atarum , circa doctrinam de gratia universali, et connexa, aliaque nonnulla capita cím ű ir a t 1674-ben született. T u rre ttin i, a m en ek ü lt olasz, m ásk én t legne­ vesebb genfi orthodox, meg a gály arab o k szab ad ításá­ ról h azán k b an m anapság is jól ism ert H eidegger m u n ­ k ája volt. N éhány évvel később, KCs h alála évében je len t meg (H eidelbergben) a ta n á rtá rs, Szilágyi Tönkő M árton filozófiája. V olt is nagy felzúdulás a k arté ziá­ nus irán y z ata m ia tt Z ürichben — errő l épp m o staná­ ban értek ezett T óth Béla.38 E k k o rra m á r n em csupán elfogadták, han em tovább v ita ttá k a fo rm ulát, am ely a II. H elvét H itv allás értelm ezésének szabott szűk gá­ tak at. És ez az ir a t h azán k b an előbb m egjelent la ti­ nul 1733-ban (korábban a könyvészet n em ta rto tta számon), 1755-ben pedig a Szenci Csene P é te r k átéfo r­ d ítá sa m ellett la tin u l és m agyarul.39 A k k o rra m á r el­ kobozták rég a KCs B ibliáját, de m á r a fordítás idején, egy évszázadnál is k o rábban, egyre h a to tta k azok a v é­ lem ények, am elyek ilyen fo rm u la lé tre jö tté t és k ö tele­ zését k ikényszerítették. A k o rral foglalkozó fejteg eté­ sek álta lá b a n ügyet sem v etn ek rá, ezért szükséges a fo rd ításra és nyelvészetre vonatkozó k ét cikkelyének áttekintése. „N evezetesen pedig az Ó T estam entom nak Sidóul ira to tt K önyve, m ellyet a Sidó Eklésiától, k ik re az Is ­ ten n ek ígéretei b ízattak, v ettü n k , és m a-is m eg -tartu n k , m ind a K onsonáns B etűkre, m ind a V okális B etűkre, ak á r m agokra a P u n k tu m o k ra, a k á r vagy tsa k azoknak erejek re nézve, m ellyekkel ira tta to tt, és a m ellyek sze­ rin t olvastatik, m ind a dolgokra és a szókra nézve, Is­ tentől ih le tte te tt; hogy az Új T estam en to m n ak K öny­ vével együtt, légyen a m i H itü n k n ek és É letünknek egyetlenegy és h ib a n élk ü l való R égulája: m ellynek rám á jára , m int-egy Próba-K őre, kell v o n attatn i, és h a attól el-távoztak, viszontag h ely re -á llíttatn i, m inden F ordításoknak, a k á r N ap-keleti, a k á r N ap-nyugoti N yelveken légyenek. És azért nem ja v a llh a tju k sem m i­ képpen azoknak értelm eket, k ik azt az olvasásnak m ódját, m elly szerin t m a a Sidó B iblia olvastatik, tsak em bereknek tetszésekből szárm azo ttn ak alitjá k , és a k ik a Sidó B ibliának azt az olvasását, m ellyet m agok hely telen n ek gondolnak, legottan m eg-vetik, és azt, vagy a L X X V éneknek és m ásoknak G örög F o rd ítá ­ sokból, a S am aritán u so k n ak Bibliájokból, a K áldéai T argum okból, vagy m ásunnan, sőt ollykor tsak a m a­ gok okoskodásokból m eg -jo b b ítan i n em -á talják , és e szerint sem m i m ás egész h itelre m éltó írást vagy olva­ sást nem esm érnek, h an em tsak a m elly a szent K öny­ vek különböző le -ira tásin ak , sőt a Sidó B ibliának-is, m ellyet sokféle h ib ák k al ttelly esn ek m ondanak, k ü ­ lönböző o lvasásinak egyben-vetésekből, az em beri el­ m ének ítélete szerin t k o h o ltatik : és végezetre azt á lla t­ ják, hogy a Sidó B ib lián ak kezün k b en levő írá sá n k í­ vül va gynak m ás Sidó B ibliák a régi Szent Írás-M a­ gyarázóknak a m i Sidó B ibliánktól el-táv o zo tt F o rd ítá­ saikban, m ellyek egyszer s m ind m ég m a-is a régi S i­ dó B ibliák egym ástól való külöm bözéseknek jelei lé­ gyenek: És ekképen a mi H itü n k n ek F u n d am en to m át, és a n n a k Szentséges M éltóságát, tétovázó kétségbe hozzák.” A kései orth o d o x ián ak ez a k o ra volt te h á t az a szel­ lem i környezet, am elyben beágyazódva és k ü lö n v ál­ tan, lé tre jö tt KCs fordítása. E contextus, Sitz im L eben szükséges a nyelvészként való értékeléséhez. H itelvi és közigazgatási, szem léleti és u ralm i kérdések szövevé­ nyében nem olyan a fo rd ítás és a revízió értelm e, m in t kései századok író asztala fiókjában.

361

Á ltalában szám olnunk kell azzal, hogy nagyon ko­ m olyan ta rto ttá k ugyan m agukat a bibliai tanulságok szentségéhez, de az életnek ezt a m egszentelését ro p ­ p an t szűk form ák és korlátozott érvényesség m ellett is­ m erték el csupán. Ilyen (közvélem ényben és hatóságok­ ban m egrögzött) nézetekkel szám olnia k ellett annak, aki v á lla lta az egyetem es küldetést, a lelki ta n ító tisz­ tét. A XVI. századi hitvalló aty ák m ég elfogadták a jo b b ra való tan ítást, később ez odázódott. És orthodoxia nélkül nem le h e te tt puritanizm us. P rédik áto rság n él­ kül sem nyelvészet. A ta n ítv a tan u ló deák a p ro tes­ tántizm us korabeli forrásaitól jövet ism ét tan árság u tá n k e rü lt a szem lélet és érté k oktatói tisztébe. A lkotni könnyebb, a szellem szabad, A képzelet csaponghat szerteszét, Az alkotás jaj, kísértetb e is visz. A fordítás, a fordítás — alázat. F o rd ítan i an n y it tesz, m in t kötve le n n i. . . R em ényik S ándor félszázada fa k a d t sorai (A fo rd í­ tó. K ároli G áspár em lékezetének. 1929. m árcius 12.) ta ­ lán m éginkább ta láln ak a X V II. század nagy em lékeze­ tű ford ító jára, hisz szem élyében és nem csak foglal­ kozása szerint) kötődött a lelki ta n ító tisztéhez, és en ­ nek szolgálatára ren d elte képességeit, nyelvi k ép zett­ ségét. A bővebben m é rt alkotói szabadság h ónában is k el­ lett m ég egy század, m íg olyan m u n k ák születtek, m in t L ow th: De sacra poesi H ebraeorum (1753), vagy H er­ d er: G eist der H ebräischen Poesie (1782). N álu n k a k ­ k o rra elsekélyesedett a bibliásság, és ha az elem i szin­ tű nyelvism eret a B ibliával foglalkozók körében m eg­ m a ra d t is, nagy alkotások és jelen ték en y továbblépés századunkban is v á ra t m ég m agára. F ekete Csaba JEG Y ZETEK 1. E lőadásként az itt következő anyag részleteit m ondottam el, de az élőbeszédhez illőbb m ódon; teh á t a m egszövegezés és felépítés csak távoli rokona az itteninek. — 2. Kom árom i C sipkés G yörgy angol nyelvtana. (Debrecen, 1664). = Angol filológiai tanulm ányok. 3. (Bp. 1938.) 81—95. — 3. RMK I, 1133. (A fordító N ógrádi K. M átyás, az ő m űködésének tulajd o n ítja az egyháztörténet, hogy M artonfalvi zavartalanul hirdethette p u ritá n ta n a it; de ő intézte el, hogy korábbi tan ítv án y a KCs D ebrecen városától k a p jo n ösztöndíjat.) — A m egfelelő szö­ veget ld. a 10. jegyzetben. 4. K orponay, B éla; A nglicum sp i ­ cilegium , th e first English G ram m ar printert in H ungary (1664). = Angol filológiai tanulm ányok. 6. (Debrecen, 1972.) 65—95. — 5. A szótár első tulajdonosa, vagy legalább a m ost ol­ v ashatónál korábbi, ki van húzva. Vátzi N agy Istv án 1733-ban vette. (Beírása a G 932 jelzetű pld. cím levelén). — 6. Az E 108 jelzetű pld. cím levelén. Az a b b rev iatú rák feloldását nem je ­ lölöm . — 7. T hury E tele: Iskolatörténéti adattár. (Pápa, 1908.) II. 160. — H a csak nem az a m ásik N ánási István kerü lh et szóba, aki 1641-ben lép ett az akadém iai deákok sorába. Ld. uott, II. 116. — 8. Az E 1793 jelzetű pld. cím levelén, am ely e században a dup lu m rak tárb ó l k e rü lt vissza az állom ányba, a k o rábban elhasználódott példány helyett. — 9. Vö. The Cam­ bridge H istory o f th e B ible. K ülönösen a vol. 3. (Ed. S. L. G reenslade.) The W est fro m th e R eform ation to the Present Day. Cam bridge, 1963. — 10. „Iis v e ro, qui h a n c q u adantenus fu n d an tes vel m ediocriter fam ilia rem sibi redeent, quantas suo tem pore fe ra t opes? Si m odo scrip ta A nglorum anglicana consideret, quis facile conjiciet. Versio B ibliorum ex fontibus, speciali Regis Iacobi m andato facta, clara, fidelis & sim plex; N otae in universa Biblia, succinctae, doctae & praestantissi ­ m ae: q uae totum D iodati com m entarium e x h au riu n t: Geneo ­ logia sacra, a b Adam o ad C hristum operosa & nuspiam alibi a p p are n s: S cripta exegetica variorum , Valeti, Cooperi, T ayle ­ ri, Byfield, A ttersol, H ildersam i, Babyngtonis, A ndraei, Wil­ cockii, &. Satis elab o rata: Polem ica Fulconii, Iohannis & Francisci W hite: &c. Solida: Serm ones v arii practice con ­ scripti & alia quam plurim a, quod dico, dicent, quod pono, probabunt, c onprobabunt.” — Az RMK n , 1030 4. lap já n ak ezt a részletét az MTA k önyvtára, R áth 717 unicum példá­ n y á n ak m ikrofilm jéről írtam le. — 11. RGG3 n , 199—200. L exicon fü r Theologie und K irche, 3, 397. — 12. RMK I, 1435. — 13. Jelzete E 141; a labancok p u sztítására vö. Esze T am ás: A debreceni kollégium i k ö n y v tá r pusztulása. = E gyht 1945, 54—64; és B án Im re: D ebreceni k ö n y v je g y zé k a R ákóczi korból. — MKsz 1955, 299—305. — A további részle­

362

tek et azóta nem sik erü lt tisztázni. — 14. Az előző jegyzet­ ben em lített p é ld á n y t V ásoni János ad ta a kön y v tárn ak 1742 szept. 10-én. U gyanakkor ad ta Jo h n Ow en: T he doctrine of justification b y fa ith through the im putation o f the righteous ­ ness of Christ, explained, confirm ed, & vin d icated, London, 1677. című, c 495 jelzetű kötetét, m elyből tu d ju k , hogy P e re ­ m arto n l e l k é sz e volt akkor. Ez a példány a zért is becses, m ert az előzékén ezt olvassuk: „E x L ibris Sam uelis Hodosi nactus ex donatione Clarissim i A uthoris. L ondini Anglor. A. D. 1679. d ie 5 M aji. T hy grace is sufficien t m ee. — Ex L iberalitate C larissim i D. Sam uelis Hodosi accepit Mich. H. Vásoni in tristissim is tem p. A. 1704. Die 17. M artij.” A Ro ­ gers kötetét 1711-ben szerezte V ásoni; és m ert ez a k ötet éppúgy 1742-ben k e rü lt a könyvtárba, bizonyosra m ondhat­ juk, hogy jó n éh á n y csonka k ötet is az övé volt, am elyen nem m ara d t m eg a tulajdonosok neve. Ily en az a 18 p a r­ lam enti p rédikációt tartalm azó, B 524 jelzetű kötet, am ely korábban Som ogyi F erenc b irtokában volt. — 15. Jelzete F 807/k. — 16. E gyedül D án R óbert kéziratos doktori érte­ kezése közöl függelék g y an án t k itek in tést a XVII. századi m unkákra, és ott, fél lapnyi h é b er idézet, KCs szír és aram összehasonlító nyelvészeti vizsgálódásainak m utatv án y a m el­ lett így é rté k el: „Az O ratio H ebraica töredezett, m agyarul, esetleg latinul gondolkodó h é b er szövege a tudom ányos filo­ lógiai igény bizonysága m űvelődésünk történetében. Még­ pedig nem elszigetelt belső erők, teológiai elm életek alap­ ján, hanem a nem zetközi tudom ány á ram la táb a n ." (Héber források és hatások a X V I. századi m agyar m űvelődésben. Bp. 1969. 169.) Ez a teológiával szem ben é reztetett felsőbb­ rendűség sem szám ol a k o r kötöttségeivel, és eléggé k o r­ szerűtlen m u n k ára hivatkozik egyetlenként, Szabó G éza: A m agyar reform átus orthodoxia (Bp. 1943. 46—47) cím ű teoló­ giai értékelésére. — M ásrészt viszont P álfy Miklós nyelv­ tan á n ak a bevezetésében m egem líti ugyan K ism arjai nyelv­ tan át, de egyetlen szót sem e jt KCs m unkálkodásáról. Szath ­ m ári (op. cit. 271.) szerint, „héberül állítólag szónokolt is az egyetem en” — m in th a RMK III, 1781 nem lenne! — 17. RMK III, 1604. — 18. RMK III, 1904. — 19. RMK III, 2386. — 20. RMK II, 496; nem em lítve A lting nyelvtanát, m elynek öt XVII. századi kiad ását itt használták, kéziratos m ásolat­ ban is, m ajd pedig T ótfalusi Kis Miklós nyom tatásában, RMK n , 1917; a szintén haszn álatb an m ara d t korábbi m un­ kák egyre ritk u ló példányaival együtt, m int a B uxtorfé is, ahogyan a következő jegyzet is m u tatja. — 21. Az első tu ­ lajdonos olvashatatlanul k ik a p a rt neve (? István) u tá n a későbbiek so rb a n : Saladi (Zaladi?) János, 1678; V áradi Sá­ m uel; Ceglédi János, 1681; G ecsei F. Pál, 1711; Sárói Ist­ ván, 1712. A k ö tet régi jelzete E 1268, ta rta lm a : 1. H ottinger, Jo h a n n H einrich: Erotem ata linguae sanctae. Zürich, 1647. 2. K om árom i Csipkés G yörgy: Schola Hebraica. U trecht, 1654. 3. B uxtorf, Jo h a n n : Epitom e gram m aticae Hebraeae. Ed. cum notis e t appendice C hristiani Schotani. A m ster­ dam , 1652. 4. L eusden. Jo h a n n : Pauca, et brevia quaedam praecepta. U trecht, 1655. — 22. Régi nyelvta n a in k és egysé­ gesülő irodalm i n y elvü n k . Bp. 1968. 271—300. — 23. B árán y József: N agy-m egyeri B esnyei G yörgy kéziratos bibliafordí­ tása. = M agyar Zsidó Szemle, 1885. 5. fü z. 273—297. Klny. Bp. 1885. Itt a 273—74. lapról idéztem . Uő m o n d ja: „Bod P é ter vallom ása szerin t a n n y ira tu d ta a h é b e r nyelvet, hogy az u trech ti akadém ián nyilvános előadásokat és vallási vi­ ták a t ta rto tt ezen a nyelven.” (288.) Ez csupán azért érd e ­ kes, m ert a Szabó—H ellebrand III. köt. 1896-ban jele n t meg, tehát B árán y nem h asználhatta, viszont rendelkezésére ál­ lott S zathm árinak, hogy lássa, KCs em lített szónoklatai kö­ zül egy h é b er nyelvű n y om tatásban is m egjelent. M ásrészt viszont D án R óbert úgy véli, hogy öncélú tudom ányosság jegyében ta n u lt volna beszélt nyelvet KCs. Egész életm űvé­ n e k tudatosságát szem lélve ez aligha áll. — 24. RMK II, 1079. — 25. RMK I, 832. — 26. RMK II, 746. — 27. Az F 905 jelzttű k ö tet N ánási G á s p á rtó l. k e rü lt a könyvtárba, akiről csak a n n y it tudunk, hogy 1657-ben beiratkozott, m ajd „D uc ­ tus M ediom ontanum .” T hury op. cit. 126. — A k ö tet angol cím e (The Marrow of th e Oracles o f God) a m edulla á t­ tétele, am elyet nem csupán Am es kezdett használni, hisz A ugustinustól m ég P ázm ány is idézi. — 28. RMK I, 877, 4—5. — 29. , . . . . K ét nagy fogyatkozást tapasztaltam az ifjú predikátokorban, m ellyeket igen kel k e rü ln i az isten-félü tan ító n ak : E ggyiket a zt; hogya tan ításb an , nem tészik-czé ­ lul a halgatók lelki h a sz n át; nem azon vannak, hogy Do ­ c ea n t utilia [Ezs 48, 171], hasznos és gyüm ölcsös tan ításo k at ad g ja n ak ; hanem , hogy elm éjek, tudom ányok, ékesen-szól ­ lások m utogatásával dicsekedgyenek és m ágokat csudáltas ­ sák. Azért, nem arra-igyekeznek, hogy tan ításo k at a h a l­ gatók értelm éhez szabják; hogy a tridentom i közönséges gyülekezet rendelése-szerént, azokra ta n ítcsá k a községét, a m iket-szükség tu d n i: és világos értelem m el m eg-m utassák a b ű n ö k v e s z e d e lm é t... H anem hegyes ké rd ése k e t; h a ­ szontalan v isg á lá so k a t; fül-gyönyörködtető csu fságokat vagy fa b u lá k a t; sovány és száraz gondolatokat forg atn ak . . . á r­ talm asok a p rédikátorok, k ik csak szóllásnak ékességével; vagy som niis fa b u lis Mer 23, 28 és 2 Tim 4, 4] m agok álm a és elm élkedések beszélgetésével: vagy igen m ély és szokat­ lan. h a h aszontalan tudom ányokkal, viszkettetik a halgatók fü lét; a lelki sebek genyetségét pedig, m eg sem illetik .” (Pázm ány összes m unkái. VI. Bp. 1903. XXXIII—XXXV.) Ezek, az ö re g G raduál és a P rax is p ietatis m egjelenése évében (1636) íro tt m ondatok biztosan az irodalom kedvelők és m űvészetpártolók elítélésére szolgálnának, h a valam elyik reform átus p réd ik áto rtó l m a ra d ta k volna, és jó bizonyíték­ nak em legetnék az úgyvélt p u ritá n kálvinizm us m űvészet­ ellenességére. Pedig itt a nyelvhasználat társadalm i gyöke­ re it érdekli a nagy ellenreform átor. — 30. RMK I, 1042, 475. lap. — 31. A M árkus M ihály b irto k áb an levő m ikrofilm ről írtam le, a szíves kölcsönzést itt is m egköszönöm . — 32.

K á ro ly i e m lé k k ö n y v , 1940. 142. — F o g la lk o z ik v ele M á rk u s M ih ály is : K o m á r o m i C sip k é s G y ö r g y M a g ya r B ib liá ja . = T h S z 1978/3—4. 84—93. — 33. A h a z a i k a th o lik u s B ib lia m eg ­ je le n é s e e lő tt h á ro m év v e l P á z m á n y í r t A z S z e n t irá s ru l és a z a n y a s z e n te g y h á z r u l k é t rö v id k ö n y v e c s k é t (B écs, 1626), és a b b a n ily e n s o r o k a t: „D e a z o n a f o rd ítá s o n -k ív ü l, m e ly ­ ly e t az E cclesia b é v e tt és ja v a llo tt, s e m m i n y e lv e n -v a ló f o rd ítá s n e m o ly a n , h o g y a b b a n c sa la tk o z á s n em le h e tn e , m e r t a f o rd ító k em lék ezése, itile ti, g lo s s á k és le x ik o m o k [!] tu d á s a n a g y fo g y a tk o z á so k a t h o z h a t. A z é rt n o h a a d e á k V u lg a ta v e r s ió t az a n y a s z e n te g y h á z ja v a ly á n , b iz o n y o s sá g o t te tt, h o g y a h i t r e é s jó e rk ö lc s ö k re n éző d o lg o k b a n v é te k a b b a n n in c s e n : d e a tö b a k á r - m e ly f o rd itá s o k b a n -is c sa la ­k o z h a ta tla n ig a z s á g n in c s e n . . . A z é rt h a v a la m e ly ú j ta n í­ tó t u l k é rd e m , h o n n a n tu d g y a , h o g y T re m e lliu s v a g y K á ­ r o ly i igazá n f o rd íto tta a b ib liá t? N em m u ta th a t az E ccl e ­ s iá ra , m iv e l e n n e k ta n ítá s á t te k é lle te s h ite lr e e lé g te le n n e k itili; h a n e m v a g y m a g á ra , v a g y s id óu l-g ö rö g ü l-tu d ó p r é d i­ k á to r o k r a m u t a t . . . F o g y a tk o z á s a fo rd ítá s o k n a k az, h o g y a m in t B e z a i r ja : szóru l s z ó ra n e m f o r d ítty á k az I s te n sz a ­ v át, h a n e m a m a g o k é rte lm é t to sz sz á k -e lő I s te n ig é je -g y a ­ n á n t. A T ig u rin u s o k L eo J u d a s r ó l, a k i a B ib lia T ig u rin á t fo rd ítá , íg y s z ó lla n a k : I n v e rte n d o n o n f u it s u p e r s titio s u s ; SEN SU M e n im re d d it, VERBIS n o n n im iu m a ffix u s in h a e s it; o ra tio n is in c o m m o d a e t s a le b ra s sa rs it, h ia tu s e x p le v it, b re v ita te m m e d io c ri illu s tr a v it copia. S icu b i u n u m a tp e a lte r u m v e rb u m A D JIC E R E o p o rtu it, illu d su u m S U P F L E ­ M ENTUM N O T IS IN C L U SIT . I m h a llo d d , h o g y az ú j f o r ­ d ítá s o k n e m az I s t e n sz a v á t, h a n e m a n n a k é rte lm é t fo g ­ la lly á k , m e lly e t a fo rd ító ja v a l t . . . m e g tó ld g y á k és ho zzá a d n a k az I s te n s z a v a ih o z . . . S zép p é ld á n k v a g y o n e r r ü l a h o z z á -a d á s ru l a K á ro ly m a g y a r b ib liá já b a n : C h ristu s azt m o n d á , h o g y v a la k i f é r jé tü l e lh a g y o tt a ssz o n y t v észen , p a ­ rá z n á lk o d ik . Ez h a íg y h e ly é n m a ra d , k á r h o z ta tn i k e l a C a lv in ista p r é d ik á to ro k d o lg á t, k ik m in d e n e s z te n d ő b e n so k h á z a s o k a t e lv á la s z ta n a k és új h á z a s s á g ra sz a b a d íta n a k ; a z é rt a C h ristu s m o n d á s á h o z k é t h e l y e n . . . h o z z á -irá K á ­ r o ly i és M olna r a m a k é t s z ó t: o k n é lk ü l, m ely k é t sz ó t a m a g y a r fo rd ítá s o n -k iv ü l se m m i-fé le b ib liá b a n n e m o lv a­ so k . . . N em c s a k a ta n u lta k , d e a tu d a tla n k ö ssé g -is k ö te ­ les, h o g y a tu d g y a , m e llik a S z e n t ír á s n a k ig az b ö tü je ; m e r t h a e z t n em tu d g y a , a k á r - m e ly g az b ö tü t S z e n t I r á s ­ g y a n á n t v e h e t, és ig y m in d e n té v e ly g é s re h a n y a t- h o m lo k r a ­ g a d ta tik . . . le lk é t se m b iz h a tty a b á to rs á g o s o n v a la m e ly tu ­ d o m á n y a -m u to g a tó p r ed ik á to r ra , a k i m e g c s a la th a tik és

m e g c s a lh a t.” (Összes m u n k á i. V. k ö t. 370—375.) Ig en ta n u l­ sá g o s le n n e P á z m á n y é rv e lé sé n e k sz ám o s ré sz le te , az é v ­ sz á z a d o s v ita té te le k k e l e g y b ev etv e, m eg a r r a is figyelv e, h o g y a n h ú z ó d o z ik n é m e ly k é rd é s e k tő l a K á ld i f o rd ítá s á n a k m e g je le n é s e u tá n . E n n y i sz e m lé lte té sü l elég, h o g y m ily e n k ö tö ttsé g e i le h e tte k a n n a k a fo rd ítá s n a k , a m e ly e t az eg y ­ h á z k e r ü le t m in te g y h iv a ta lo s a n k ia d á s ra h a tá r o z o tt 1674 u tá n , 1685-b e n ! — 34. RM K I, 1187 — tö b b e k k ö z ö tt N ó g rá d i K . M á­ ty á s , M a rto n fa lv i T ó th G y ö rg y , K ö le sé ri S á m u e l (az id ő ­ se b b és az ifa b b ), F e lv in c z i S á n d o r, S z ilá g y i T ö n k ő M á rto n tá r s a s á g á b a n ír ja e g y e tle n r e á n k m a r a d t m a g y a r v e rsé t, m e r t a k é z ira ta i k ö z ö tt v o lt u g y a n a b e s z éd ek b ő l, v e rs e k ­ b ő l e g y b e á llito tt k ö te t, d e az n y o m ta la n u l e ltű n t. C zeglédi k ö n y v é b e n is m é t e g y ü tt lá t j u k az év század o s v ita té te le k e t a b ib lia fo rd ítá s d o lg á ró l, ily e n é r te le m b e n : „ A S z e n tírá s n a k c s a k m a g á n o s, b e tü s z e ré n t v aló é rte lm é b ü l, e rő s s h a th a tó a rg u m e n tu m o k a t v e h e t e m b e r. N em m o n d g y u k a z t, h o g y a S z e n tírá s b a n n ő tt, s a S z e n tié le k tő l o tt m u ta tta to tt ititk o s é rte le m b ü l, n e m v e h e tn e e m b e r, á lh a ta to ts e rő ssé g e t. De, a ffé le titk o s é rte le m b ü l, m e lly e t e m b e r m a g a v isz en belé, a S z e n tírá sb a n , ta g a d g y u k , h o g y az h it d o lg á b a n e rő s a r g u ­ m e n tu m le h e s s e n . . . C sak a b e tü k sz e ré n t v a ló é rtelm e, s z o lg á lta th a t a z é r t a S z e n tírá s b a n erő s a r g u m e n tu m o k a t. . . ” (25.) A d o g m a tik a i k ö tö tts é g e k n e k n em m a r a d h a to tt el a h a tá s a a n y e lv é s z e t m ű v e lé s é re . — 35. J a k ó Z sig m o n d : E r­ d é ly i fé n ik s . B u k a re s t, 1974. és K o lta y -K a s tn e r J e n ő : T ó t­ fa lu s i K is M ik ló s c o c c e já n iz m u sa . = I T k 1954, 284—296. T o­ v á b b i iro d a lo m m a l. — 36. RG G 3 I, 1613. L e x ik o n f ü r T h eo lo ­ g ie u n d K irc h e , 2, 928—929. — 37. R G G 3 I, 347—348. L e x ik o n f ü r T h eo lo g ie u n d K irc h e 1. 464. — 38. S z ilá g y i T ö n k ő M á r­ to n „ p h ilo so p h iá ”-j a m e g je le n é s é n e k k ö r ü lm é n y e i. — M K sz 1977/4, 313—324. — 39. A S tu d ia e t A c ta E c c le sia s tic a II. 93. la p já n m á r m e g je g y e z te M ódis L ászló, h o g y a k o lo zsv ári, 1742. évi k ia d á s b a n is m e g v a n a F o rm u la .. . , m e ly n e k m a ­ g y a r sz ö v e g é t a N a g y k ö n y v tá r C 1234 je lz e tű p é ld á n y á b ó l id é z te m . A C 1314 je lz e tű p é ld á n y c so n k a , a b b a n is m e g v a n a F o rm u la . . . la tin szövege, az O cca s sio s c rip ta e h u ju s f o r­ m u lae e lh a g y á s á v a l, é s é p p ú g y 29 la p o n , m in t az 1742. évi k ia d á s b a n . I tt a z o n b a n a M elotai á g e n d á já n a k m e g v a n a c ím la p ja m e ly s z e rin t 1733-ban n y o m ta tta S z a tm á ri P a p S á n d o r. Í g y e b b e n a p é ld á n y b a n n e m c s u p á n a le g k o rá b b i, ed d ig is m e r t m a g y a r k ia d á s á t ta lá lju k e n n e k a k ö zeg y h áz i sz a b á ly re n d e le tn e k , h a n e m e g y ú tta l a II. H e lv é t H itva llá s k ia d á s a in a k s o ro z a ta is eg y sz á m o n n em ta r to tt té te lle l g y a ra p o d o tt.

A gyászévtized puritán vigasztaló irodalma A gyászévtized, s benne a g ály arab ság ra íté lt m agyar refo rm átu s préd ik áto ro k tö rté n ete nem csak testi szen­ vedésről, de lelki erőről is tesz bizonyságot. E nnek az erős lelki erőnek m egvoltak a m aga forrásai. Az alap m aga a S zentírás, az Ige volt, de am i bennök azt élő­ vé tette, Isten Szentlelkének a m u n k á ja volt, am ely em beri életeken, bizonyságtételeken keresztül á ra d t hitből hitbe. — A szem élyes igehirdetések, evangelizá­ ciók m e lle tt — am elyek egyszeri alk alm ak vo ltak —, m a ra d ta k olyan források, nyom tatványok, könyvek, am elyek a m aguk m ind m áig ható lelki sugárzásán kívül egyúttal tö rté n eti források is azoknak az esem é­ nyeknek a m egértéséhez. A gyászévtized vigasztaló iro d alm a (egy része) m á r a nagy m egpróbáltatások előtt m egvolt. A m agyar re ­ form átus egyház, am ely szervezetének a kiépítése, dog­ m atik ai ta n ítá sá n a k lerögzítése után, am ellyel m agát a heterodoxiával (tévtanokkal) szem ben m agát k ö rü l­ bástyázta, a XVI. századra m erev orthodoxiába sü ly ­ lyedt, de a X V II. sz. első felén alk o to tt m egint olyan építő, vigasztaló könyveket, am elyekkel nem csak m a­ guk a g ályarab-prédikátorok, de m inden bizonnyal m a ­ guk az egyszerű hívek is lelki épülésükre éltek. — Egy ilyen könyv v olt az egyetlen m agyar nyelvű p éld án y ­ ban m eg m arad ó , igen kis form átum ú, kis fadarab h o z hasonló kötésű, éppen ezért könnyen hordozható T h u ­ rib u lum A u reu m — A ra n y T em jénező, am elynek csak egyetlen, egy 1701-es k iad ású p éld án y át ism erjük. Ezt K anizsai P álfi Ján o s d u n án tú li püspök ír ta 1626-ban (?), s pártfo g ó ján ak B attyhány F erencné Lobkovitz P oppel É vának aján lo tta.1 A la tin nyelvi kiadás, s az is, am elyből a gályarabok lelki épülésükre olvasgattak, m ind elvesztek. S ez az egyetlen p él­ dány arró l tanúskodik, hogy m ás könyvek m ellett b i­

zonyára több p éldányszám ban m egjelenő im akönyvein­ ket is m en n y ire m egem észtette az idő, s az üldözés. — A g ály arab tá rsak az „A rany T em jén ező b ő l” olvasták fel M iskolczi M ihály füleki lelkésznek utolsó ó ráib an a búcsúzó léleknek az örök élet boldogságáról szóló im ádságot. De a gyászévtized lelkiségét négy egym ással ötvö­ ződő, ébredési evangélium i á ra m la t készíti el előre Isten csodás m u n k ájak ép p en a rra az alázatosan vívott, de nagy lelki erővel m egharcolt küzdelem re. — Ezek­ nek egyike a cseh-m orva testv ére k voltak, ak ik a fe­ hérhegyi csata u tá n szétszóródva részben M agyaror­ szágba is ide m enekültek, s itt részben egyes refo rm á­ tus gyülekezetekbe ép ü ltek be, részben önálló gyüleke­ zeteket alk o ttak a ref. egyház k eretein belül, s nagyon m eggazdagították kegyességükkel az itten i lelki éle­ tet.2 K öztük a legnagyobb C om enius Amos Ján o s volt, aki sáro sp atak i 4 éves időzésével, ta n ítá sáv a l örök időkre b e írta n ev ét a m agyar refo rm átu s egyház és a m ag y ar m űvelődés történetébe. Lelki szem pontból itt a Praecepte M orum -ot kell m egem lítenünk, am elyben a kegyesség ú tjá t, szabályait ír ja le. — Id ő ren d b en a m ásik h a tá st a g y u lafeh érv ári főiskolában ta n ító A ls­ ted, B isterfeld, s a ném etországi V endelinus, az ún. enciklopédikus irán y z at ad ta h atáro zo tt refo rm átu s tan ításáv al.3 B isterfeld a d ja azu tán az aján ló lev elet Tolnai D ali Ján o sn ak A ngliába. — A legnagyobb h a ­ tással a m ag y ar refo rm átu s egyház életére azonban a p u ritan izm u s volt, am ely kezdetben, s jó részt későbben is H o llan d ián k eresztü l ju to tt el hozzánk, hogy azután a döntő h a tá st m agában A ngliában n y erje m eg Tolnai Dali Ján o s és a londoni liga által, ak ik a névlegessé le tt refo rm átu s hívekből, tőlük m eg térést követelve, egy buzgó lelkiségű sereget h ív ta k elő, s a m ag y ar ref. egy­

363

ház lelki életére évszázadokon keresztül döntő h a ­ tással voltak.4 — De m eg kell m ég em líteni a negye­ dik lelki m egújhodást m unkáló lelki ára m la to t is, a holland preciz ista éb re d ést is, a m ely keresztén em ­ ber kötelességévé te tte a S zentírás napo n k én t tö b b ­ szöri olvasását is, s az igazi keresztyén életet Isten igé­ jéhez való pontos odaszánásban, alkalm azkodásban szabta meg. A gályarabok is n ap o n ta többször olvas­ sák az Igét.5 A gyászévtized lelkészei ezekből n y ertek életü k re döntő elin d ítá st: S árospatakon Com eniustól, G yulafehérv áro n B isterfeldtől, a hollandiai F ran ek erb en A m esiustól, azután a szintén S árospatakon Tolnai D ali Jánostól, D ebrecenben M artonfalvi Györgytől, U t­ rechtben a precizista G isbert Voetiustól. (V oetiusnak közel félévszázados m űködése a la tt m ajd n em m inden neves m agyar refo rm átu s teológus ta n ítv á n y a volt.60 A lelki m egújhodást nagyban előbbre v itte az a n y a­ nyelven való ta n ítá s elterjedése. A teológia nyelve — w ittenbergi példa nyom án — sokáig a la tin nyelv volt.7 A gyülekezeti éneklés is eddig részben em iatt nagyon élettelen volt.8 A p u ritán o k összehasonlítják az itten i állapotokat a külföldi ekével: „A skó to kn á l és a francia hugenottáknál n em néhány tanuló, vagy g ye rm ek énekel a kántorral a tem plom ban, m in t itthon, a m it alig ért a nép, hanem az egész közösség énekel áhítatos szívvel, s m in d en k i m aga előtt tartja k in y ito tt én e ke skö n y vé t”.9 — H ollandiában 1595-től anyanyelven ta n ítjá k a term észettudom ányokat. Com enius pedagó­ gia m u n kásságának az alap feltétele a gyerm ekek a n y a­ nyelven való tan ítása. — S m ost a p u ritá n o k ország­ szerte ta n ítjá k a Szenczi M olnár A lbert á ltal m a­ g y arra fo rd íto tt zsoltárokat, am elyekkel, m in t Isten igéjével egyedül le h e t Iste n t m éltó m ódon dicsérni, m agasztalni — ta n ítá su k szerin t — és m e g tan ítjá k az egyszerű népet, lányokat, asszonyokat is írni-olvasni, s a lelkileg feléb red t lelkeket a m aguk szavával való im ádkozásra, s m agányos á h íta tta rtá sra . — A gály a­ rabok is szenvedéseikben, a p anaszaikban zsoltárokat énekelnek, s tá rjá k oda Isten elé szenvedéseiket, re ­ m énységüket. A „tanulatlan cselédségnek” lelki építésére ír ja M ed­ gyesi Pál: L elk i A —B—C könyvecskéjét, am ely az 1645. évi első kiadás u tá n h am aro san még négy k i­ ad ást é rt m eg.10 De igyekeznek külföldi m u n k á k at is ebből a célból lefordítani. Egész serege v an az ilyen egyszerű dogm atikáknak, k átészerű építő m un k ák n ak . M ikolai H egedűs János egyszerre négy ilyen m u n k á t is lefordít 1648-ban: „Az m en n y ei igazságnak tüzes osz­ lopa” c. m unkácska szól a m egszentelődésről k érd és­ felelet fo rm á b an ; a „B iblia ta n ú i”- v al a S zentírás ol­ vasására a k a rja m eg tan ítan i az olvasót; a S ze n te k napi szám a” az ú jjá sz ü letettek n ek a szám ára 10 p ontban á llítja össze a napi jó cselekedeteket, hogy ebben nö­ vekedjenek? „Az Istenes T seléd ekn ek L elki P rebendá­ j o k . . pedi ". g az egyetem es papság szükségességét hangsúlyozza, hogy a gazdáknak és gazdaasszonyoknak a szolgák és háznép lelki nevelésével is törődni k ell.11 A p u ritan izm u sn ak legnagyobb h atású könyve a „Praxis P ieta tis” (kegyesség gyakorlása) c. könyve volt. Medgyesi P ál fo rd íto tta m agyarra, s a d ta ki 1636-ban. Hogy hán y k ia d ást é rt meg, nem csak m agyar, de még szlovák nyelven is egy külön kis ta n u lm án y foglalko­ zott vele. H atása le m érh etetlen volt. Sok éven ét a m a ­ gyar refo rm átu s híveknek lelki tápláléka, ú tm u tató lelki fonala egészen S zikszai-nak K eresztyéni T an ítá­ sok c. m u n k á ja m egjelenéséig, de m ég az u tá n is.12 — Eschatologikus jellegű, de ennek ellenére egészséges reform átus ta n ítá s ötvöződik ben n e és a m indennapi életre is egész sereg gyakorlati tanácsot ad, am ely k i­ zár m inden e világból való m enekülést.13

364

Hogy a g y ak o rlatb an m ilyen h a tá sa volt, egy ékes példa is bizonyítja: Eszéki Istv án ír ja le R h éd ey Fe­ renc fele tt m ondott h alo tti beszédében: „Magánosan egy s m á sfél órát is szen t kegyes elm élked ésekkel, kö ­ nyö rg ésekkel vég h ez v iv é n udvara népe közé k ijö tt s közönségesen vé le k Soltár éneklés u tá n im ádkozott, Bibliát olvasott, s am a m in d en keresztyén em ber házá­ nál lenni kellő P raxis Pietatis n ev ű kö n yvet, m aga száz szakaszokba elosztván, m in d en nap olvasta nagy szor­ galm atossággal... " 14 M ásik ilyen sokszor — a gyászévtizedig m ég leg­ alább három szor — k iadott, de még az 1900-as évek elején is m eg jelen tetett építő m u n k a v o lt Pápai Páriz Im rén ek 1647-es közzé te tt m u n k á ja volt a „ K eskeny Ú t”. N épszerűségében v etek ed ett a P ra x is P ieta tisszal. Ez k érdés és felelet a la k já b a n még a szorosabban v ett teológiai k érd ések et is könnyen érth e tő fo rm áb an meg tu d ja é rte tn i az egyszerű olvasóval, s em ellett családi, nevelési és a p o litik ai élet te rü le té n is ta n á ­ csokat ad. Ezen az U trech tb en m egjelenő könyvön Voetius gyakorlatiassága, a hollan d precizitás érezhe­ tő.15 A p u ritan izm u ssal egy időben m á r erőteljesen tá ­ m ad az ellenreform áció. Sokan, különösen a fő ra n ­ gúak közül, m egtántorodnak, s k atolizálnak. Ez ad ja meg az in d íték o t 1644-ben V edelius M iklós genevai lelkész és professzor (valójában fra n ek e ra i professzor) „Panacea apostasiae” c. m u n k á ján a k a lefo rd ítására. B ethlen Istv án m e g látja Ecsed v árá b an Laskai János kezében ezt a könyvet a reggeli prédikációról jövet, s a r r a b iztatja, fo rd ítsa le ezt a könyvet a „m ostani szükséges időben.” A m ag y ar cím e ez le tt: „A h ittü lszak ad ásn ak tellyes m egorvoslása ... 16 A bevezetésben L askai k eserű en k á rh o z ta tja honfi­ tá rsa it am iatt, hogy m íg „egyéb nem zetségek fá ra d h a ­ ta tla n o k az önnön nyelveken való könyvek elolvasá­ sáb an . . . A m ag y ar nem zet pedig olyan rest, h o g y . . . igen kevesen ta lá lta tn a k , k ik egész életekben is egy, avagy k ét m ag y ar könyvecskét által-o lv a sta k v o ln a . . . ” — Az angol p u ritán o k , Com enius, m a jd T olnai D ali Ján o sék buzgólkodása él L ask aib an is. A könyv célja, hogy „kik az idvességnek u táró l im ­ m ár félre-h an y a tlo ttak és az ő erőtelenségek m ia tt a t­ tú l m essze is távoztak, v isszahozattassanak az örök élet ö sv é n y é re . . . A kik úgy vagyon még el n em tá n to ro d ­ tak, de az üldözéseknek és n y o m o rg attatáso k n ak k e­ m énysége m ia tt közel v ad n a k az esethez (!), azok v as­ tagon gyám o líttassn ak szívekben, hogy a h á b o rg a tta ­ táso k at békességgel szenvedvén, Jézus K risztus ism ere­ tében állh atato sa n m eg m arad jan ak .” „A h ittü l-sza k ad á sn ak dögletességében an n y i m eg­ esett aty án k fiai h ev ern ek és azok p éld ájá n ak rü h e ide s tova m ászdogál, ny ilv án a tisztü n k re tarto zik m ind azokat m egorvosolnunk, ak ik ab b an a nyav aly áb an fekszenek, am en n y ire tő lü n k leh et; s m in d azokat jó eleve m egerősetenünk a veszedelm es betegség ellen, ak ik m ég épségben v a n n a k . . . ” — ír ja a könyv. S ta ­ nácsokat ad a m egerősödésre. Az igazi hivő olvassa szorgalm asan a S zen tírást! — N e k ísértse az Isten t. N em kell keresni a m ártírom ságot. — Az üldözések elől el le h et fu tn i! Ez az Ige is áll: F ussatok ki egyiptom ból! — A kik C sehországban üldöztetnek, h a M a­ gyarországba nem le tt vo ln a szabad bejönniük, akkor o tt van elő ttü k L engyelország és Erdély, sőt a tö rö ­ kök is több em berséggel lesznek azokkal szem ben, akik k eresztyéneknek m o n d ják m agukat, s m égis ü l­ dözik őket. — De „hogy ha m ár sem m i m ód nincsen a szaladásra, im m á r bizonyos jele, hogy Isten hívogat a m ártírom ságnak állhatatosan való felvételére.” — Sok m ás jó tanáccsal is erősíti a m egpróbált lelkeket: Az idvesség dolgában ellenkezésbe ok nélkül ne in ­

dulj! — K erüld a h itetlenek, gyanús v allású em be­ rek n ek társalkodását! — E rősítsd m ag ad at a bék étlen ­ ség ellen! — Meg kell ta n u ln i azt a békességes tű rést, am iről az apostol szól: „Szenvednetek kell n ék etek !” (Zsid. 10:36.) — Azoknak, pedig, ak ik az üldözésen kívül v an n a k azt a figyelm eztetést a d ja : N e éljetek gonoszul, hogy meg ne b o tránkoztassatok m ásokat éle­ tetekkel! A gályarab-lelkészeknek a kezében m eg m arad t cso­ dálatosan ez a könyv sokszori m otozás ellenére! — E l­ elgondolkozhattak ra jta , hogy nem a k a rta k m á rtíro k lenni. Először igazságuk tu d a táb a n , hogy nem voltak vétkesek abban, am ivel v ádolták őket, m egm arad tak Pozsonyban a halálos íté le t ellenére. — K ésőbb azon­ ban m á r b ez áru lt a kör, s m egértették, hogy fel kellett venniök a m á rtírság keresztjét. De nem m in d n y ájan voltak olyan nyilvános szen­ vedők, m in t a gályarabok. O tt v olt m ellettü k egy nagy sereg, ak ik k o rábban k erü ltek vélt vádak, vagy m inden ok n élk ü l a hatalm asok. (Báthory Zsófia) börtönébe h i­ tü k ért. A zután o tt voltak azok, ak ik et k iűztek egyhá­ zaikból lelkészeket, meg egyszerű lelkeket is család ­ jaik k al együtt és oda soha nem té rh e tte k többé vissza. A szám űzöttek, a hazátlanok, ahogy nevezték őket az e x u lán so k ! M ár az 1660-as években a Csallóköz te rü leté n és M átyusföldön levő felsődunam elléki egyházkerületben levő gyülekezetek lelkészeinek jó része bujdokol. A szapi egyházban levő feljegyzés szerint, ott „néha ti­ ze n ké t prédikátorok is bujdokoltanak, m ert Szapon soha senkitől n em háborgattatott az ekklésia, s m in t­ hogy n em is ke re sték őket, itt sok ideig bátorságban m ulattanak. N em es H am ar Pál A bdiás volt, ez m in ­ den nap n e k ik renddel fő z e te tt. . . ” — Ilyen m enekült volt Losonczi F ark as Ján o s is, ak it 1672-ben N agyszom ­ batból üldöztek el, s ak i 1 éves kocsi lelkészsége u tá n V eszprém be k e rü l és ott lesz a gályarab B átorkeszi Istv án h ely ett a veszprém iek papja. De az 1670-es években szám talanon v an n a k ilyenek. D ebrecen és E r­ dély ezekben az évekb en tele va n szá m ű zö tt le lké­ szekkel. A z ország szellem i elitjé n ek jó része itt él m in t szá m k iv e te tt D ebrecenben, ebben a m en e d ék vá ­ rosban. Hogy csak az irodalom ból ism ert nevűeket v e­ gyük szám ba: o tt v an n a k hosszabb rövidebb ideig D ebrecenben Szőnyi N agy István, id. K öleséri Sám uel, K abai B odor G ellért, T holnai M ihály, S zath m árn ém e­ ti M ihály, Csuzi Cseh Ja k a b stb. — E zeknek a vigasz­ ta lá s á ra m ondja a buzgó p u rita n u s K öleséri Sám uel m egrázó p rédikációit. Ő is tu d ja m it je le n t a m ene­ külés, m ivel 1659-től a szendrői ek klésiában kell nyolc esztendeig „m erő félelm es tábori életet éln i”, T okajban közel négyet „többnyire tűz, láng és fegyver között.” Az igehirdetés m á su tt is ilyen lelkiségű, de D ebrecen ekkor a központ. Egyik prédikációs könyve az „Arany A lm a , avagy alkalm atos időben m ondott Ige, azaz olly X X X prédikácziók, m ellyeket nagyobb részre szom o­ rú (ritkán örvendetes) alkalm atosságokkal a D ebreczeni sok tereh a la tt P álm afa m ódgyára Égh felé n e ­ vekedő k er. gyülekezetnek, s az ott nyom orgó Szám ­ kiv etettek seregének o k tatására, vigasztalására, s h ite k ­ ben erősítésekre p ré d ik á llo tt. . . D ebrecenben 1673-ban K öleséri S ám uel.18 K önyvét ezeknek az exulánsoknak a já n lja : „Te is pedig S zám kivetetteknek serege, m íg a p u sztán bujdosol, ne nehezteld az A ran y A lm át illa ­ tozni, s fő lelki szédelgéseid (csüggedezéseid, B. L.) között ezzel m a g ad a t erősíteni. H a én a S ionban k e ­ sergők közzül csak egy n éh á n y at tudok is m egvigasz­ ta ln i és m egerősíteni ez csekély m unkával, elég n y ere­ ségem leszen énnekem a C hristusnak am az nagy n a p ­ já ra .” — Egyik préd ik áció jáb an arró l szól, m it tesz Jézus ju h a it legeltetni? (Ján. 21:17.) — A m eg nem té r­

tek et m egtéríteni, a m eg tértek et erősíteni, a vigasztalás nélkül v aló k at vigasztalni, a lelk iism eret ak ad ék ait m egoldani. (2. pred.) — Szól az erősítő kegyelem ről, am ely nélkül sokan ap o statákká, h ittü l-sza k attak k á lettek. (6. pr.) Egy m ásik beszédében (10. pr.) szól a h itn e k egysé­ géről, hogy ez csak az apostoli h itv allás alap já n le h et­ séges, az u tá n Isten bosszúállásáról az üldözőkön (12. pr.): „vigasztald m ag ad at ezekkel, hogy a te fiaid n ak kio n to tt v ére k iá lt az Istenhez a. bosszúért”, s m á rtí­ rok v ére á ltal öntöztetik, s nevelkedik e világon az Isten országa. — P rédikációi m egrázóak, s egyiknek a végén: „Becsületes Szücs M árton D ebrecen városának egyik igaz tagja a tem plom ból kijő ve írta egy czédu­ láczkára: E z m ostani keg yelm ed prédikálásán és szí­ ves tanácsán szivem ugyan repesett, m ely h ez képest igen hasznosnak íté ln é m N e m ze tü n k n e k hasznára a k in yo m ta tá st sok le lk e k n e k buzdítására; ha keg yel­ m ed kiadgya én kö ltség em et tőle n em szánnám ; kegyel­ m ed engem tudósítson felőle." K öleséri egy m ásik könyvének ez a cím e: K eserű—édes. Súlyos betegségé­ ből felépülve ebben arró l szól, hogy a m e g p ró b áltatá­ sokból m ennyi haszna v an a lélek n ek ; ezt ő m aga is m eg tap asztalta.19 De D ebrecenben nem csak K öleséri, h a ­ nem az oda m en ek ü ltek közül is p réd ik áln ak . így k ét ízben is a szám k iv etettek n ek v ig asztalására a m aga is szám k iv etett T holnai (Szabó) M ihály, aki G ronin­ genből h aza jőve 1673-ban Szikszón lelkész, de ahon­ n an m ár 1674-ben m en ekülnie kell. P rédikációi m eg­ jelen n ek ezzel a cím m el, am elyek ta rta lm u k n a k a lé­ nyegét is k ifejezik : „A sű rű k eresztviseléseknek h ab jai közt csüggedező léleknek lelki b áto rítása. A vagy oly Szent Íráson fu n d á lta to tt lelki flastrom , m ellyel az Isten A tyai látogatása, dorgálása és vesszeje m ia tt el­ senyv edt szerelm esei seb eit (kikkel ő szokta az övéit az éltében seb h etn i látogatni), orvosolja, s bekötözi: m ely­ lyet élő nyelvvel p réd ik á llo tt am az debreceni nagy gyülekezetben 1673. febr. az belgium i akadém iákról nem rég üldözői a la tt nyegő h azájáb an h azaérk ezett T. M.”20 — M ásik m u n k á ja pedig ez „Haza szá m k i­ v e te tt békességének helyre állítása, azaz olly idvessé­ ges Szentírásból kiszedegetett lelk i elm élkedés, m ely­ lyet élő nyelvvel is p réd ik á llo tt a debreceni nagy gyü­ lekezetben a Jézus K risztu s b izonyságtételéért szám ­ k iv e tettetést szenvedő T holnai M ihály.”21 — Tholnai 1675-ben m á r E rdélyben van, hol a fejedelem in tézk e­ désére B ethlen M iklós szárn y ai a lá kerül, s a b u jd o ­ sók között táb o ri lelkész lesz, m in t ilyen a d ja ki im ád ­ ságos könyvét 1676-ban ezzel a cím m el: „Szent had, azaz lelki, s testi szabadságokért feg y v ert v o n t vitézek tü k ö re.”22 A szám kivetetteknek, de a m egpróbált, sokszor á r ­ ván m a ra d t gyülekezeteknek, hívek n ek a vig asztalásá­ ra ezekben az években az im ádságos könyveknek egész seregét a d já k ki. E kkor úgy érzik a h ívek a m egsem m i­ sítő tűzben, hogy m á r csak im ádkozni leh et az ev a n ­ gélium i egyházak, s hívek lelki m eg m arad ásáért. Ezek közül ném elyik m á r k o ráb b an m egjelent. M ost újból k ia d ják őket, leginkább K olozsvárott Veresegyházi Szentyel M ihály k iad ásáb an , ak i sokszor a m aga k ö lt­ ségén je len teti m eg ezeket a könyveket.23 — Ezek az im ádságos könyvek a B iblia nyelvén panaszkodva v i­ szik Isten elé m eg terh elt szívüket, az ellenségeket asz­ szíroknak, bab iló n iaiak n ak , az üldözött egyháza Sion leán y án ak nevezve, de m indenki tu d ja róluk, hogy ezek kicsodák?! Ilyen im ádságos könyv a Göncről kiűzött, a k k o r m ár (1673-ban) a kolozsvári ekklézsia egyik ta n ító já n ak (Szathm ár) N ém eti M ih á lyn a k h o n talan ság b an , szen­ vedések tüzében fogant „M ennyei tárház K u ltsa ” c. im akönyve, am elyik 1676-ban m ásodszor, s azu tán még

365

szám talanszor is m egjelenik, s am elyet később k éz irat­ b an lem ásolva is terjeszten ek tovább a többszöri k i­ adás ellenére.24 Técsi J. M iklósnak im akönyve 1659ben F ra n ek e ra b an jelen ik először: „L iliu m h u m ilita ­ tis. Az az a nyom orúságnak tövissé köziben b év e tte­ te tt Isten anyaszentegyházának m agam egalázása. És k e­ serves siralm a; m ellyet az üldöztetéseknek id ején a m e g h arag u tt Isten n ek m egengesztelésére, a K risztus ellenségeinek m egszégyenétésére és a Sion rom ladozott k ő falain ak felép íttetésére ekképpen bocsát fel az an y a­ szentegyház m agas m ennyországban.” Ez is m egjelenik 1675-ben újból, m a jd m ég 6-szor.25 Pósaházi János is, a „Szentek m ostani (1673-ban) szenvedéseinek tá rsa ” lefordít a lelkek v igasztalására hollandból, (valójában S ibelius G áspártól, a holland b ibliafordítás egyik m u n ­ k atársátó l deák nyelven írott) egy im akönyvét, a „46 im ádságot tartalm azó IM Á D SÁ G O SK Ö N Y V É T ”. Bod P é te r azu tán nagy m egbecsüléssel, szeretettel ír egy ugyanebben az időben m egjelent im ádságos könyvről (Nagy) Szőllősi M ihály nagybányai (?) lelkésznek: „Az Úr é r t s h azájo k ért elszéledett és szám k iv ettetett b u j­ dosó m agyarok Füstölgő C sepüje c. m u n k á járó l: „Eb­ b en a könyvetskében béfoglalt könyörgések oly h a th a ­ tósan a d já k elő ab b an az időben v allásért bujdosásb an forgó és nem esi ren d n ek siralm as állap o tját, m in t­ h a ugyanazt szem ünkkel látnók.”27 — M indezekből alig-alig m a ra d t m eg egy-egy példány. R áday P ál m eg­ b ízottam keresztül m indent megtesz, hogy m indezek­ ből, am en n y it csak leh et m egm entsen, m egszerezzen. De v an n a k könyvek, kiadások, am elyeket teljesen m eg­ sem m isített a közömbösség, az idő. vagy az ellenségek h ara g ja.28 De m ég egy im akönyvet kell szám ba venn ü n k o lyan­ tól, akiről még később szólnunk kell: O trokocsi Fóris F erencnek, a g ály arab n a k : „K ereszt alatt nyögő m a ­ gyar Izra eln ek hálaadó és könyörgő im ádságai”-ról.29 1682-ben je len t meg K olozsvárott, am ikor „12-dik esz­ te n d eje volna annak, hogy a m agyar nem zet m agát em észtené és m aga k a rja h ú sá t enné.” ezért „vizeknek folyam ati m ennek alá az én szem em ből az én népem leán y án ak nyom orúsága m iatt. Az én szem em foly és nem szűnik meg (a sírástól, B. L.) azért, hogy n in ­ csen szüneti nyom orúságának, m íg reá n k nem te k in t és m eg nem lá t Jeh o v a az égből.” — Az im ádságokat 1673., 1674., 1678. években írta , „csakhogy az holott C hristus szolgáinak m egszabadulásokon és az ek k lé­ siákba való visszajövetelekért adok h álák at, o tt a h á ­ la -a d á st az alkalm atosság szerin t 1678. esztendőtől fog­ v án b ővítettem .” — Im ádságai m egrendítő m élységűek. V együnk egy részt belőle. „Ó m i egyedül való erős rem énységünk, s m egm oz­ d íth a ta tla n kősziklánk! K iknek a sok ínségeseknek és üldözéseknek h ab jai között, nincs te kívü lö tted több gyám ola, oltalm azója és vigasztalója; a m i szívünk­ n ek belső in d u la tib ól tégedet áldunk, tégedet dicsé­ rü n k és m ind az égig felm agasztalunk m inden atyai gondviselésért, m elyet életü n k n ek n a p ja ib a n rán k m é lta tla n o k ra kiterjesztettél. Főképpen azért, hogy Te m in k et m ind az elm últ éjszakában, s m ind pedig a fel­ ső n éhány esztendőknek pusztító fegyverrel teljes ré ­ szeiben m inden ellenünk közelítő gonoszok ellen k e­ gyelm esen a te védelm ező szent szárnyaid alá vettél. M ert im é U ram , noha a gonosz fenevadak régen a k a r­ já k bényelni a te G erlicédet, de m in d ez ideig nem en ­ gedted kedvek szerint véghez v in n i az ő szándékokat, sőt m inden m esterkedések ellen a te szegény szolgái­ d at terh es rabság és szolgálat a la tt az egekbül bőséges kegyelem m el m egerősítetted és végre (ném elyeknek dicsőséges halálok után) a te szent tiszteletednek gya­ k o rlásá ra bölcs gondviselésedből m egszabadítottad. N oha sokan, ak ik nem im á d tá k a F enevadat és az ő

366

képeit, a felsőbb esztendőkben vagy h irte len halállal, vagy lassú nyom orgatással m egölettenek a bizonyságtételért, m elyet oltalm azn ak vala, sokan pedig m ás­ képpen h u llo ttan a k el e zenebonákkal teljes h azáb an ; de ím e m in k et m in d az üldözőknek v érrel buzgó d ü ­ hösségek ellen, m ég ez ideiglen életben m eghadtál. Noha sokan édes hazájoktól, életek et tápláló ja v o k ­ tól, lelki és testi szabadságoktól m egfosztván vagy k e­ serves szám kivetésre m enni k én y szeríttetten ek , vagy penig súlyos fogsággal te rh eltetten ek , vagy k ik testi h az ájok b an m e g m arad tan ak is, a legsiram asabb nyo­ m orúság alá, ú g y m in t a lelki ínség a lá v e ttetten e k és a te szent tiszteleted n ek előbbeni g yakorlásá tul, s a tisz­ ta tud o m án y o k n ak h allg atásá tul e ltilta tá n a k . . . K ö­ nyörülj U ram m á r azokon is, ak ik vagy a pogány el­ lenségnek te rh es insége a la tt nyögnek, vagy penig az A n tich ristu s dühössége m ia tt a te n ev ed ért a k á r holott a széles világon fogságot, vagy szám kivettetést, vagy egyéb nyom orúságokat szenvednek: hogy így m i sze­ gény lelkeink az ő leikével eg y ü tt a m egszabadulás u tá n tégedet örökké á ld ja n a k . . . ” A zután így könyö­ rög az evangelikus testv érek k el való egységekért: „ ...L á g y íts d meg Óh U ram , am az evangelikus te st­ vérein k zordonságát, a k ik to llal és szóval h arco ltak eddig ellenünk! R ejtsék el im m ár, eddig ellen ü n k v il­ lo g tato tt fegyvereiket és n e h arc o ljan a k többé a re ­ form átusok am a világos tud o m án y a ellen, m elynek igazságát, óh U ram , a m egp ró b áltatáso k súlyai között oly bőségesen m eg m u tattad . Cselekedd, óh U ram , hogy ezután m ind k ét részről szorosabban egyesülve, m in t u g y an an n ak a tu d o m án y n ak és M egváltónak a szolgái és követi, az igének szóban és írásb a n való tiszta h ir ­ detésével tegyék boldogabbá és való sítsák meg a földön a Te országodat és hogy ro n th assu k le és dönthessük le a S átá n n ak és am a pusztító F en ev ad n ak a tró n já t.” O trokocsi F óris F erencnek ez a könyve későbben is je le n t meg és élete további tö rté n ete m ia tt is nem te rje d t el szélesebb körben. A zután egy áh ítato s kö n y v ­ ről kell m egem lékeznünk, am elyről K. Csergő B álin t is m egem lékezik. Ez n em refo rm átu s szerzőnek a m ű ­ ve, han em evan g elikusé. O tt volt v elük a fogságban G erhard János im akönyve, s Kocsi Csergő B álin t em ­ lítése nyom án fel kell tételeznünk, hogy ezt nem csak az evangelikusok, de a refo rm átu so k is olvasgatták, vagy a közös áh ítato k so rán m eg h allgatták. G erh ard János (1582—1637) a lu th e ranus orth o d o x ia legkiem el­ kedőbb képviselője. A rn d t Ján o s lelki gyerm eke volt egész életén át. K ülönös adom ánya volt az építő iro d a­ lom m űvelésére. M űvei m isztikus jellegűek. Főm űve az 1606-ban m eg jelen t „M editationes sacrae ad vera m p ieta tem .”50 Z ó lyo m i Pesina Boldizsár sem ptei evange­ likus lelkész és esperes fo rd íto tta le m a g y arra 1614-ben. K özponti gondolata a m egszentelődés. A b ern h a rd i m isztik át ő kap cso latb a hozza a lu th e ri kegyességgel. S zigorúan hitvallásos, de nagy ben n e a szem élyes hit, a kedvesség és az em beri gyengeségek irá n ti m eg ér­ tés. V an ben n e egy az „Ellenségeinkért és üldözőin­ k é rt” m ondandó im ádság is. Sok b ib liai hellyel tá ­ m asztja alá az ellenségekért való klasszikusan szép im ádságot. N em csak m egbocsát, de szívből im ádkozik is érettü k . „M ire való az ellenségeskedés, a csúnya h arag v ás itt le n t a földön, am ik o r o tt fen t nem lesz sem m i különbség, ellentét. O tt eg y ü tt a k a r m indenki élni. I tt le n t is egy U rn ak v agyunk a sz o lg á i. . . Egy te st ta g jai vagyunk, ak ik et m in d n y á ju n k n a k meg kell v ilág ítan ia a m ennyei v illám lásn ak .”31 — G erh ard im ádságos á h íta ta i csak a g ály arab p réd ik áto ro k szí­ v ét já rh a ttá k át, de Kocsi Csergő B álin t m ellett még egy m ásik ét is m egillette m in d en bizonnyal, am in t lá ttu k : O trokocsi Fóris F erencét!

Az üldöztetés különböző kérdéseket v e te tt fel. M a­ gán a pozsonyi törvényszéken is három m egoldás k ö ­ zött v á lasz th attak a m egidézettek. M elyiket is válasz­ szák, kérd ezh ették m agukban az első m egidézés a l­ k alm áv al a m ajd n em kizárólagosan evangelikus lel­ készek. S jórészt a szám űzetést választották. A m áso­ dik csoportból nem m indegyik je le n t meg, csak 264 evangelikus és 52 refo rm átu s lelkész. S ezek közül 46 evangelikus és 47 refo rm átu s lelkész a felhozott v ád ak k al szem ben m agát á rta tla n n a k v allotta. Ezeket h a lá lra ítélték. A többiek közül sokan a szám kivette­ tést választották. A helytálló evangélikus lelkészek el­ v á rtá k volna m indannyiójuktól ugyanezt, sőt egyesek k á rh o z tatták is az exulánsokat. E vangélikus részről ezeket végül is a w ittenbergi egyetem m e n tette fel a lelkészi hűtlenség v ád ja alól.32 R eform átus részről ilyen nag y arán y ú m egoszlás nem volt: 52-ből 47 helyt állt, legalább is egy időre. De a kérdéssel nekik is fog­ lalkozni kellett. Kocsi Csergő B álint tö rté n etü k rő l b e­ számoló k éz irata a h ely tállást ta rto tta a hűséges lelkész kötelességének. E g yáltalában szükséges v olt-e nek ik m indezt a sok szenvedést v állaln i? E gyáltalában jól tették -e, hogy m egjelentek Pozsonyban az általános idézésre, ahol az ítélőszékben az összes b írák, az egyháziak és világiak eg y aránt az evangélium i h itn e k esküdt ellenségei vol­ ta k ? N em k ellett volna-e nekik is a fu tásb an keresni a m enedéket? Kocsi Csergő B álint válasza e rre egyértelm ű: ez eset­ ben az egyházak m egm aradását te tté k volna kock ára és az egyháznak ebben a m egpró b áltatásáb an a fu tás meg nem engedett és gyalázatos le tt volna: 1. m e rt az egyház nagy veszedelm e m egkívánta ezt annyi lelkész­ től; 2. s h a a lelkészek m ind elm enekültek volna, az elhagyott egyházakba k atolikus p apokat te tte k volna be, s m agok a refo rm átu s hívek is a N ápolyba k ü ld ö tt üzenetekben arró l a d ta k h írt, hogy m ag u k n ak a fogoly lelkészeknek a m egp ró b áltatása nekik békességet és ny u g alm at szerzett, s többet ta n u lta k tűrésükből és szenvedésükből, m in t k o ráb b an szavaikból; 3. s h a m ind elm enekültek volna — ám b ár tisztán állo ttak az állíto tt lázadásban való részvétel v ád jáv al szem ­ ben —, m égis az összes refo rm átu s lelkész bűnrészes­ k én t állo tt volna az egész világ előtt, hogy senki sem m erészelt m egjelenni; 4. az egyházak tanácsai k é ré ­ sei, esedezései, s a bölcs politikusok vélem énye is a lelkipásztorokat m egjelenésre in d íto tta ; 5. végül tiszta vallásuk szerin ti engedelm ességüket a felsőbb h a ta l­ m assággal szem ben ta rto z ta k s a k a rtá k is bizonyí­ ta n i33 De a valóság nem olyan egyszerű. T ényállás az, hogy többen nem jelen tek m eg az idézésre és a refo rm átu ­ sok közül is többen Erdélybe, vagy a török hódoltság te rü leté re m enekültek. — K ocsi Csergő B álint k éz irata n yom tatásban nem lá ­ to tt napvilágot. A sok gyötrődésben, a gályarabok h ely tállását is látva, a m enekültek lelki elesettségét is érezve ír ja eligazító m u n k á já t a „T ornáról kiűzött C hristus szolgája s üldözetésénej tá rs a ” Szőnyi Nagy István: M artyrok Coronája, m elly az evangelium i igaz vallásban állhatatosoknak és a M artyrom ság szenve­ désben diad alm asak n ak F ejekben Liliom színű szép gyém ántokkal s rosa színű drága ru b in to k k a l fénlik : (tudni illik) oly idvességes könyvetske, m elyben m i­ képpen kellessék a szenteknek a C hristus v allásáb an m egm aradni, az üldözésben m agokat viselni, a szám ­ kivetést, töm löczöt szenvedni, s a m artyrom ságban győzedelm eskedni.” cím m el.34 M u n k á ját Szőnyi W esselényi P ál g en erálisnak a já n l­ ja, s bevezetésben elm ondja, könyvét azért írja , „1. hogy szegény honn m a ra d o tt P ásztor nélkül többnyi­

re fark as k aszára h ag y ato tt C hristus ju h a in a k h itek et segítse; 2. m e rt m ég a tudósok is, ak ik et erőseknek ta r ­ tanak, h a k ísértetek b en forognak, igen m egfogyatkoz­ n ak ; igaz bizonyára, hogy senki sem elégséges m ag á­ n ak ; 3. lá tv án a m ostani üldözésben az ham is p ró féták is színes sok b árán y -b ő rö k b en m ely csalárd u l ragadoz­ n ak m in d penig a sá tán m ely áln o k sugallásokkal készteti p áp istáv á való lé teire az evangelik u so k at; hogy ezeknek eleibe ad ja, m iképpen kellessék az h a ­ mis p ró fé ták a t a b árán y -b ő rb ő l ráism ern i; 4. igen forgott az is elm éjében, hogy szegény citatusoknak, szám kivetetteknek, foglyoknak, s m arty ro m ság h a lá l­ ra v aló k n ak sem m i oly alk alm az tato tt könyvetskéjek nincsen, m elyből m agokat elkészíthessék, s m agoknak bátorságot, s v ig asztalást m eríthessenek. A m a rty ro lo ­ gium ok is ritk ák , m elyek v ad n ak is, deák, s egyén id e­ gen nyelveken íra tta n a k , m ás részt pedig az, hogy a m a rty ro k készü letit ily ren d d el előnkbe n em ad ják .” A m á rtír szó jelen tése u tá n szól a futásokról. — M eg­ kísérli a különböző lehetőségeket feltárn i és rá ju k v álaszt adni. — N em szabad a lelkésznek gyáva féle­ lem ből m egfutni, különösen ak k o r nem , h a az egész n y á ja t üldözik. — Szabad akkor, h a a p réd ik á to r kész volna az üldözőket, m egvárni, de az ekklésia szabad­ ságot ad neki a fu tá sra ; szabad ak k o r is, h a az ek k lé­ sia szétverődik, s nincsen többé n y áj; szabad m en e­ külni, h a n em az ekklésiát, h an em a p réd ik á to r sze­ m élyét üldözik, s h a nincsen rem énység, hogy a p ré ­ dik áto r m a rad ásáv al használhasson. N em könnyű a szám k iv etett lelkésznek az élete sem. M ártírság az is, h a v alak i kén y telen hazájából, h ázá­ ból, javaiból, atyafiai, ism erősei közül kibujdosni, s készebb sok nyom orúságot szenvedni, s úgy is az igazság m e lle tt m egm aradni inkább, m in t a ham isság p atro cin iu m a (oltalm a) a la tt itth o n m arad n i és m in ­ den jó b an élni. — S az is nagy b aj lenne, h a az ü l­ dözések id ején m in d en lelkész m eg v árn á az üldözőket. A m egidézettekről (citatusokról) szólva azt ta rtja , hogy nem tarto zik ak á rk i m in d já rt m egjelenni, ak it szem ély szerin t citáln ak . — De h a v a la k it úgy idéznek meg a fra te rn itá s (lelkészi közösség) nevében, úgy v á ­ lasszanak ta g jaik közül nagy lélekkel, tudom ánnyal, tekintéllyel és báto rság g al bíró kegyes apostoli em be­ rek et a követségre és im ádsággal bocsássák el a v allás­ tételre. — M indenképpen meg kell jelenni, h a K risztus ügyéért idézik meg a lelkész. — S ak k o r is, h a reb e l­ lió é rt (lázadásért) rebbellisekkel való tá rsu lásért, vagy egyéb ham is v ád ak k al te rh e lte n idézik meg a p ré d ik á ­ tort. A foglyokról szólva, hogy szabad-e a lelkésznek m egszökni, vagy ta rto zik -e a h a lá lt m eg v árn i? — Elő­ ször is nem szabad az igazságot elhagyni, sem a fra te r ­ nitástó l k ü ld ö tt követnek elszökni a v allástételn ek elő t­ te ak k o r sem, h a halálos veszedelem ben forog. Nem szabad a kezest m egcsalni! N em szabad elszökni, h a ebből a fo g o ly társak ra nagyobb nyom orúság szárm a­ zik, vagy h a a gyülekezet tag jaiv al együtt van fogság­ ban, őket g y ám oltalanságukban elhagyni stb. Szól az ügyeskedésekről, a kifogásokról. A sátán su ­ galm azásainak ellene kell állni! N em igaz dolog ez: az ördögnek is g y erty át kell g y ú jtan i; kényszerítve v a ­ gyok p áp istá v á len n e; csak színből teszem ; a p áp isták is keresztyének, s azok sem k árh o zn ak el; — M indezek a sá tán sugallatai, am elyekre K risztussal ezt kell m on­ dani: „Távozz tőlem sá tán !” A könyv végén leírja, hogy 1671. b ö jt h av á n ak 11. n ap ján T orna m egye fő isp án ja m in t v ette el tem plo­ m u k at n ém et katonasággal H irco (H erkó) p áter, K eg­ levich Miklós u d v ari p ap ja, H am ar F erenc és még egy p á te r jelen létéb en ; ő t k iű zték feleségével és k is­ gyerm ekével; visszaszökött, de o tt nem m a ra d h a to tt; ■\

367

kis jószága egy részét hívei m egm entették, de ja v a ­ részét felprédálták, a ném etek. Szőnyi m u n k á ját 1675-ben ad ta ki K olozsvárott. — A gályarabok m ár szenvedtek. A nagy p er lezajlott. De hány ilyen törvényszék leh et m ég? — Mi ennek a könyvnek a végső üzenete? A m enekülőknek a felol­ dás? A m enekülőket nem érte kárhoztatás. A g ály ara­ bok hősies hitvallása, szenvedése elvette az ítéletet azoknak a fejéről is, akik ta lá n h am arab b a m enekülést választották. E zért az üldözéstől m en t tiszán tú li és e r­ délyi részeken nagy szeretettel fogadták a m en ek ü l­ teket. (Nagy) Szőllősi M ihály: „Lobogó szö vétn ek . . . ” c. gyakorlati teológiát tárgyaló könyvében a r r a a k é r­ désre, hogy m in t kell a lelkésznek jó t cselekedni, egyik válasza ez: „Légyen gazdálkodó (vendégszerető), de k i­ v á ltkép p en az E xulokhoz és a h itn e k cselédeihez!”35 A könyv végső következtetése alap já b an a hely tállást követeli m eg a lelkészektől, s erre a k a rja előkészíte­ ni, h a eljön szám ukra a m egpróbáltatás ideje. — És h án y alkalom m al el is jö tt még. U gyanezt v a llja Csuzi Cseh Ja k a b is: Edom o stro ­ m a. . . ” 1882-ben D ebrecenben m egjelent könyvében is.36 K orábbi m űveiből a p u ritán , erősen P erk in s h a ­ tá sa alatt álló Csuzi Cseh Ja k a b ekkor m á r a soproni országgyűlés evangelikus re n d einek prédikáto ra. De könyvét még losonczi lelkész koráb an kezdette írn i 1673-ban, s ekkor m ár végig szenvedte a gályáktól el­ te k in tv e L ipótváron és u tá n a is a m egítéltek m inden szenvedését. M u n k áját Szomodi János, K örm endi György, Ú jvári A ndrás, S zentpéteri M árton és H etényi A ndrás „ez elő tt rabságban szenvedő tá rsa in a k , m os­ ta n s ezután pedig k ívánatos tá rsa in a k ” aján lja. A helytállásról ezt írja : „V étkeznek azok, ak ik fog­ ságban lévén, nem az Is te n től v á rjá k a szabadulást, hanem kétségbe esvén az ő segítsége felől, b ék étlen ­ kednek, sőt olyan u ta t és m ódot k eresnek a szabadu­ lásra, m ellyel m ind Isten t m egbántják, m in d a m agok lelkiism eretét m egsértik, m ind fe le b a rá tjok a t m egbot­ rá n k o z tatják és szom orúsággal illetik. Illyetének azok, akik csak féregnek való testek et m e n tették meg a ra b ­ ságnak terhétől, lelkekkel keveset gondolnak: igaz v a l­ lásokat m egtagadják, testi szabadságokért lelki te rh e ­ ket felvállalják, s az em berek rabságából kivévén m a­ gokat ördög rab ság áb a esnek. Óh m ely keserves p él­ dák le tte n ek ez egynéhány elm últ esztendőkben.” A gyászévtized m e g p ró b á lta to ttjai így erő sítették h ű ­ ségre m agukat im ádságaikkal és erősítették egym ást a S zentírásból v e tt és á lta la m egvilágosított bölcs ta n í­ tásokkal, útm utatáso k k al, s hogy belőle az u tó k o r is tanúságot vegyen. A gyászévtized szenvedéseinek volt egy ökum enikus következm énye, v etülete is m ind negatív, m ind pozi­ tív irányban. E lőtte az evangelikus és a refo rm átu s egyház éles ellentétben volt egym ással szem ben az u b iq u itas (K risztusnak az úrvacsorához való jelen léte tana) m iatt, am it a reform átusok nem fogadtak el, m e rt K álvin szerint csak a hívek egyesülnek nem testileg, de m égis valóságosan (realiter) K risztussal. — A F o r­ m ula C oncordiae m egjelenése u tá n az ellen tét csak m ég jobban elm érgesedett. — A heidelbergi P areus, az angol D ury, a m agyar Alvinczi P é te r is m egkísérel­ té k az evangélium i egyházak egym áshoz közelebb ho­ zását, de nem sikerült.37 — S m ost az evangelikus és refo rm átu s préd ik áto ro k együtt szenvedtek, s h allo t­ tá k Kel lió P á te r gúnyolódását L ipótváron, hogy az eretn ek ek még m aguk között sem egyek. Ők ugyan e rre azt felelték, hogy csak a felépítm ényben de nem az alapvető tételek b en té rn e k el egym ástól, de az el­ len tét azonban m égis csak m egvolt.38 S m ost a nagy szenvedésben közel k erü ltek egym áshoz. E gyütt olvas­

368

sák G erh ard áh ítato s könyvében a hívek egyességé­ ről, egyességéért való im ádságot. — P aulovitz M ihály tu ró cszen tm árto n i evangelikus lelkészt végső óráib an is áttérésre készteti a kórh áz kato lik u s lelkésze, aki nagy nyom orúságában vele szem ben O trokocsit h ív ja segítségül.39 — M indezeknek a h a tá sá t lá th a ttu k O tro­ kocsi im ádságoskönyvében. — S bekapcsolódik ő is az evangélium i egyházak közötti egységéért való tö rek v é­ sekbe: 1692-ben F ra n k erab a n egy könyvet bocsát k i: „Irenicum , seu Pacis C onsilium pro unione et Concor­ d ia ad F ra tre s P ro testan tes.”40 M űvét m ég 1682-ben itt­ hon írta. E bben u ta l P ázm án y K alau záb an te tt felh í­ vására, s h ív ására, hogy m en n y ire sú jtja a h az át a lel­ ki m egosztottság. H ivatkozik D ury törekvéseire, G e­ leji K ato n a Istv án n ak , „az orthodoxus, egyszersm ind az erdélyi evangelikus és ném ely oláh egyházak püspö­ k én ek ” az evangelikusokkal való u n ió t tám ogató k ije ­ lentésére. M u n k ájáb an ekkor csak az evangelikusok­ k al való egységről szól: „K risztus az egész k ereszty én ­ ség M egváltója, s az ú rv acso ráb an az övéinek az Ő testvével és vérével való közösséget íg érte „előttünk k i nem je le n te tt és ki nem m o ndható m ódon”. Így ezt elfogadva lehetséges volna az unió, elhagyva a h a tá ­ rozott u b iq u itas tan t. — Jó lleh et ezt helyeselte több re ­ fo rm átu s: N agyari József, a t erdélyi fejedelem u d v a ­ ri lelkésze, L en th i Ján o s kecskem éti lelkész, a d u n a ­ m elléki püspök, a fra n ek e ra i professzorok, hasonló­ képpen több evangelikus lelkész is. De pl. az erdélyi szászok h atáro zo ttan ellene voltak, az ak k o r jórészt evangelikus K assán sem ta lá lt m egértésre. — A tudós, gyengeidegzetű, h ázasságában csalódott, törekvéseiben eredm énytelen em ber találk o zik a Spinola b écsú jh e­ lyi püspöktől felú jíto tt reuniós törekvéssel. Ezt Lipót is tám o g atja. S pinolával az evangelium i egyházak nem tárg y aln ak , de O trokocsi a kassai jezsu iták k al való találkozásai u tá n m eginog hitében, s az ígéretek is csá­ bítók. Á ttérések o r igazolni kell új meggyőződése igazságát, s a tudós ú j hitéről k ét könyvet bocsát ki. — „ Eltéve­ ly ed e tt ju h felkeresése” N agyszom batban 1694-ben k i­ ad o tt m u n k á já t Dolny P üspöknek és m éltóságos feje­ delem Széchenyi G yörgy esztergom i érseknek aján lja. A 119. zso ltár 176. v ersét veszi alap u l: „Tévelygek, m in t valam i elveszett ju h , k eresd meg a te szolgá­ d at.”41 — M ag y arázatáb an azt m o n d ja: tévelyeg, aki kív ü l v an K risztu s anyaszentegyházán. Ő m aga is ilyen eltév ely ed ett ju h volt. T udatlanságból v étk ezett igazi anyja, a róm ai k ato lik u s anyaszentegyház és a n ­ n a k elöljárói ellen. B ocsássanak m eg neki a szentséges róm ai pápa, s a keresztyének h atalm as m o narchiája, kegyelm es király a, a felséges ró m ai császár egész u d ­ v aráv al, a jeles m éltóságú k ard in álo k és érsekek. Ígé­ ri, hogy am in t buzgólkodott az elő tt a katolikusok el­ len, úgy fog ezután, vagy m ég jo b b an buzgólkodni a p ro testán so k n ak , ill. a refo rm átu so k n ev ét viselők el­ len a k ato lik u s egyház o ltalm azására buzgólkodni. S am it eddig írt, kész lesz revideálni. Még többet eláru l azonban m agáról egy m ásik k ö n y ­ véb en : „Róma Iste n n e k szen t v á r o s a ... m elyben 47d ik (m ásként 48-dik), zso ltárn ak a vezérlése szerin t m egm utta tik , hogy a régi b etű szerin t való Jeru zsálem és Sionon (szorosabb értelem ben) R óm a-V árosbeli Ec­ clésia, m in t egyéb E cclésiáknak feje példázott. Vég­ re a protestánsokhoz üdvösséges berekesztő beszéd fo r­ d íttatik , N agyszom bat, 1698.”42 Bevezetésében a já n lja a p ro testán so k k al szem ben a békességes hangot, s hogy őket sa já t fegyverükkel, a S zentírással győzzék le. N incs igazuk a p ro testán so k ­ nak, m e rt önnön m aguk között is háborognak. E zt lá t­ v án az oszlopok elhagyták, akik eddig gyám olították őket, pl. egy olyan fényes ház is, m in t a saxoniai (szász)

király, am ely előm ozdítója volt L uthernek. Az an y aszentegyház m eg tartása a főpap m éltóságától függ; szükség első széknek lenni az egyházban. Ez Róm a v á­ rosa és a róm ai ekklésia. N incsen sehol olyan nagy tem plom , m in t a róm ai Szt. P éte r tem plom . N incsen olyan nagy kincs sehol, m in t a B ibliotheka V aticana. S h a atyai kegyességet keres az em ber, vagy gondvise­ lést a fiak hoz, sehol m á su tt az ellenkezőknél (kivált­ képpen azoknál, ak ik evangelikus, vagy reform átu s névvel dicsekednek), sehol m á su tt úgy fel nem lehet találni, m in t az annyiszor e m líte tt nagy lelki atyákban, t.i. m agában az ek klésiának a lá th ató fejében és a m el­ le tte levő m éltóságos C ardinal U rakban. Ő, aki több, m in t egy esztendeig R óm ában lakott, s ú tján , s o tt tisztességes gondviselést tapasztalt, ezt nem hízelkedés­ ből m ondja. — Ti m ag y ar p rotestánsok — szól a b e­ rekesztő beszédének a végén — m it n y u g h atatlan k o d ­ tok? A dott az Isten kegyes, nagy győzedelm ekkel tü n ­ döklő k irály t, L eopoldust néktek, kin ek jóságát, kegyel­ m ességét ti is m egtapasztalhatnátok, csak valóban h ű ­ ségesek volnátok! Még sok m u n k á t is ír t katolikus k o ráb a n 1717-ben tö rté n t haláláig, de ebből a kettőből is m egism erhetjü k áttérése lelki rugóit.43 — Igaznak kell ta rta n u n k a k e­ resztyén egyház szétszakadása m ia tti lelki fájdalm át. Ezt az egységet szeretettel és Isten igéjével a k a rja el­ érni. De nem gondol a rra , hogy előtte, s később is Ró­ m a külső fegyverrel, „com pelle in tra re ” (kényszeríts bejönni m indenkit) h am isan m agyarázott bibliai igé­ vel a k a rja elérni, am elyhez az u tá n is m a jd annyi könny és v é r tapad. — A zután ott v an áttérése okai között — az ere tn ek n ek já ró — nagy m egbecsültetés; az eddig sok nyom orúságot lá to tt em ber örül a m éltó­ ságos u ra k nagy kegyének, am ikor bekerül a h a ta lm a ­ sok fénykörébe, a tudóst m eg v ak ítja a v atik án i könyv­ tá r kincse. — A török kiűzését a katolikus ügy d iad alá­ n a k véli és a jóságos Leopoldus király ró l beszél. És nem veszi észre, hogy az elnyom ás m á r a tokaji felk e­ lésre kén y szerítette a szegénységet, s a külföldi k ato ­ n ák n a k a kizsákm ányolása, em bertelen pusztítása h a ­ m arosan oda g y űjti az egész nem zetet, katolikust, r e ­ fo rm á tu st eg y arán t Rákóczi F erenc zászlaja alá. — O tt van, h a nem is rem énysége szerint a v atik án i, de a nagyszom bati k ö n yvtárban, m in t egy légm entesen le­ z á rt elefántcsont toronyban és nem h a llja a nagyszom ­ b ati csatában népe, egykori hitsorsosai hol síró, hol k eserű dacos kiáltozásait. — A kit egykor F enevadnak, B estiának nevezett — m indegy, hogy a róm ai pápa, vagy a klérus, vagy tá n m aga a császár legyen is az, — azt m ost jóságos u ra in a k nevezi. — Az egyház békes­ ségét, országa boldogságát kereste, de csak a m aga k ü l­ ső jó létét ta lá lta meg, s nem valószínű, hogy belső békességét. — A lakját, h a lá la körülm ényeit titokzato s­ ság veszi körül, de nem ism erjü k szíve m élyének a tit­ k a it sem. — Otrokocsi F óris Ferenc ökum enikus tö rek ­ vése egy elvetélt kísérlet m aradt. De a szenvedések között volt egy m ásik ú t is, am ely később valóságnak in d u lt: C om enius hite és lelki lá­ tása. — A cseh—m orva te stv é re k ta n ítá sa szerint m in ­ den k eresztyén rész-egyház, csak egy egység az egé­ szen belül, egy unitas, ak ik egym ást elhordozni le n ­ nén ek kötelesek, hogy elju ssan ak a K risztusban a szen­ te k egyességére. — E gyházának m egsem m isítése után, 1650-ben egy m egrendítő lelkiségű könyvet adott k i: „A haldokló anyának, a testvéri u n ita sn a k végrend e­ le tét”. — Com enius, a cseh—m orva testv éri unitas utolsó püspöke, m ikor lá tja szétszóratásukat lelki a ty a ­ k én t Ják ó b p éld ájá t követve élete vége felé közeledve á ta d ja lelki kincseit fiain ak , leányainak, örököseinek: a cseh, ném et, lengyel u n itasnak, a róm ai, az evange­ likus, a refo rm átu s egyháznak.

„S zeretett fiacskáim és m indnyájan, ak ik ta lá n még m eg h alljáto k hangom at, h allgassatok rám . . . Jö jje te k fiaim , álljato k h alo tti ágyam köré, figyeljetek szavaim ­ ra, am elyet én, aki szültelek titek et, m ondani fogok n é k te k . . . A ranyom és ezüstöm nincsen nékem , sőt m in t az én U ram , még fejem et sincs hová le h a jta n i. . . Ami kicsiny földi jószágom volt, házacskám ból, föl­ decském ből, kis szőlőskertem ből és m indenem ből, am i­ kor engem elűztek, k ifo rg attak , m in t az én U ram at is, am ik o r keresztre feszítették, ru h áib ó l és m aguk kö­ zött fe lo sz to ttá k . . . ” — Lelki gyerm ekei u tá n így szól a róm ai unitashoz: „A nyánk voltál, de m ostohává, tig ­ rissé lettél, am elyik kiszívja gyerm eki vérét. M egha­ gyom neked, hogy idővel té rj meg és szakadj ki ször­ nyűséged B a b ilo n já b ó l. . . h a pedig nem , úgy nem h a ­ gyok neked m ást, m in t a rossz lelk iism eretn ek a fé r­ gét; lá th ató m ódon pedig ta n ú n ak hívom ellened fiaid ­ nak és Jézus K risztus m ás m á rtírja in a k a vérét, ak iket a tem plom és az o ltá r között öltél meg. Jeruzsálem m é te tte d m ag ad at és valóban az is vagy, hasonló ahhoz a Jeruzsálem hez, am elyik a p ró féták n ak , K risztu sn ak és az apostoloknak az idejében volt. A zért azt hagyom n e­ ked, am it bizonyságul az Úr m ondott neki: „J eru zsá­ lem, Jeruzsálem , aki megölöd a p ró féták at és m egkö­ vezed azokat, ak ik hozzád k üldettek, hányszor a k a r­ tam egybe gyűjteni gyerm ekeidet, m in t kotlós össze­ g y ű jti kiscsirk éit szárnyai alá, de te nem ak artad . Íme, a ti h ázatok p usztán hag y atik (M áté 3:27. sköv.) Ez a te ítéleted . . . ” Otrokocsi Jeru zsálem e, Róm a a szent város és Co­ m enius Jeru zsálem én ek fájd alm as ellentéte áll m ost itt így e lő ttü n k . . . „Az összes keresztyén u n ita sn a k együttesen pedig örökül hagyom az egy szívre és egyességre való tö rek ­ vést, a L élek egységére a h itb en és szeretetben való testvériséget. Óh, hogy h a az a lélek, am elyet nekem kezdettől fogva az A tya adott, reáto k szallana, hogy ti éppen úgy szívből vágyakoznátok, am ire én is vágya­ koztam , a keresztyénségen belül m indazokkal, akik igazságban v alljá k K risztus nevét, egy valóságos egy­ ségre . . .”44 Comeniusnak, a haldokló anya, a cseh—m orva te st­ véri egyház utolsó püspökének az áld ása 300 év m últán lassan valósággá kezd lenni. H isszük, hogy a missziói vilászövetség, M ott János, a svéd m agas egyház érse­ ke, Sőderblom N áthán, egy m ásik X X III. Ján o s p áp a u tán egy jövendő m ásodik am sterd am i keresztyén v i­ lággyűlés feloldja azt a szörnyű érzést m inden keresz­ tyén em berben (katolikusban, jezsuitában, evangéli­ kusban, orthodoxban, refo rm átu sb an ), am it a g ályarab p réd ik áto r szenvedése, s a további gyűlölködések f á j­ d alm a okozott K risztus népének. Dr. Balázs László JEGYZETEK 1. T ó th F e r e n c : A m a g y a r és e rd é ly o rs z á g i p ro t. e k k l. h is tó riá ja , K o m á ro m 1808. I. 68. h a tá r o z o tta n á llítja , h o g y a T h u rib u lu m A u re u m c. k ö n y v P á p á n 1622-ben m e g je le n t, s K a n izsai P á lfi Já n o s d u n á n tú li p ü sp ö k , n é m e tú jv á ri le lk é sz m ű v e, a k i p á r tfo g ó já n a k B a tth y á n y B o ld iz sá rn é (?, h e ly e ­ se b b e n F e re n c n é l L o b k o v itz P o p p e l É v á n a k a já n lo tta . — T ó th F e re n c eg y m á s ik m u n k á já b a n : T ú l a d u n a i p ü sp ö k ö k éle te , 97—98. l . ja v ítja a k ia d á s év é t 1632-re, m e r t K a n i­ zsai P . J . 1626-ban le tt n é m e tú jv á ri lelk ész, s így nem le­ h e te tt 1622 c s a k 1632 a k ia d á s éve, de n em lá to tt belő le e g y p é ld á n y t sem . E rr e ld. m ég E ö tv ö s L a jo s: A p á p a i n y o m d a tö r té n e te 1577—1867. S zázad o k II. 1868./ évf. 319—21. — s U .ő : Ú ja b b p ó tlé k a p á p a i n y o m d a tö rté n e té h e z . S zá­ zad o k III. (1869.) évf. 337—38. — S zabó K á ro ly az RM K I 625. e m líté st te sz az A ra n y T e m jé n e z ő 1626. évi k ia d á s á ró l, m a jd k ü lö n so ro lja a m eglevő- 1701. évi e g y e tle n p é ld á n y t. T el­ je s c ím e : Iste n eleib e fe lb o c sá ta n d ó lelk i jó illa to k k a l te lly ­ ly e s A ranyi T e m jé n e z ő , az k e re s z ty é n e m b e rn e k m in d en sz ü k sé g e i felő l I s te n h ez fe lg y u jta n d ó á h ita to s é s buzg ó im á d sá g o k k a l te lly e s szép k ö n y v e ts k e . r m k i . 1641. — Az

369

u to lsó e lő tti im á d sá g 465—70. — 1777-ben a F e jé r m e g y e i p á t ­ k a i r e f . eg y h áz b ir to k á b a n is v o lt m ég eg y p é ld á n y (de h o g y m e ly ik k ia d á s b ó l, n em ism e re te s ), m e r t H o lló si F ilep Á d á m le lk ész, a m ik o r e lfo g la lja le lk észi á llá s á t, a tő le k é z ­ b e n „ A d v e rs a ria ” c. je le n le g is a p á tk a i e g y h á z tu la jd o ­ n á t k ep ező k é z ira to s k ö n y v le ltá r -r é s z é b e n fe lje g y z i e n n e k és C suzi C seh J á n o s im á d sá g o s k ö n y v e m e g lé té t. — 2. R i­ c h a rd R ica n : D ie b ö h m isc h e n B rü d e r, B e rlin 1931. — M ilos B ic : V e rm ä c h tn is d e r s te rn b e n d e n M u tte r, d e r B rü d e ru n itä t, ü b e rs e tz t u n d e in g e le ite t v o n . . . . , N e u k irc h e n , 1958. — C sáji P ál : Je s s e n iu s G y ö rg y . E g y h á z tö rté n e t II. uj (IV.) é v i. 1959. — 47—48, 55—66. — R ácz L a jo s : C o m en iu s S á ro s p a ta k o n , B p. 1931. — 178—80. — B a k o s J ó z s e f: M a g y a r K o m e n sz k y iro d a ­ lo m B p. 1952. — 3. R e a le n c y c l o p ed ie f ü r p ro t. T h eologie u. K irc h e , L eip zig , III. A ufl. 1908. B d. XXI. 94—95. — R eligion in d e r G e sc h ic h te u. G e g e n w a rt, III. A ufl. 1962. B p. VI. 1835. — M a k k ai L á sz ló : P u r itá n o k h a r c a a fe u d a liz m u s e l­ le n . B p. 1952. p a ssim . — U ő : T h e H u n g a r ia n P u rita n is m a n d th e E n g lis h R e v o lu tio n . S ep. A ct. H ist. Vol. V. N o. 1—2. B p. 1958. — Z o v á n y i J . : P u r ita n u s m o z g a lm a k a m . re f. e g y h á z b a n . 268. — V en d elim u s fő m ű v é t le f o rd ítja , m a g y a r ra A p a ffi M ih ály e rd é ly i fe je d e le m : V e n d e lin u s n a k k e re sz ty é n is te n i tu d o m á n y ró l ír o tt k é t k ö n y v e , K o lo zsv ár, 1674. RM K I. 1161. — 4. M a k k a i L .: P u r itá n o k i. m . p assim . — Z o v án y i J . : P u r ita n u s m o zg. i. m . p a ssim . — B o d o n h e ly i J ó z s e f: Az a n g o l p u rita n iz m u s és le lk i é le te h a tá s a i, D e b re c e n , 1931. — 5. W. G o e te rs: D ie V o rb e re itu n g d e s P ie tis m u s in d e r re f. K irc h e b is z u r la b a d is tis c h e n K risis, L eipzig, 1911. — 8, 14, 18. — P ra e c is ita te m . . . d escr ib im u s, q u o d sit e x a c ta se u p e r fe c ta a c tio n u m h u m a n a r u m su m lege. D ei c o n v e b ie n tia a D eo p r a e s c ip ta e t a v e re fid e lib u s a c c e p ta ta , in te n ta et a ffe c ta ta . Uo. 56. — 6. S z a th m á ri B a k a P é te r , A p ácz ai C sere J á n o s , K o m á ro m i C sip k és G y., G e le ji K a to n a I., P ó sa h á z i J ., M a rto n fa lv i G y., E szék i T. Is tv á n stb . m in d k b . 40-en d is p u tá lta k V o etius e ln ö k le te a la tt. L d. RM K m eg fe le lő n év a la tt. — 7. T a rn ó c z M á rto n : L a sk a i J á n o s v á lo g a to tt m ű v ei. M a g y a r Ju S tu s L ip siu s. B p. 1970. — 55. — 8. E rd é ly b e n la tin h im n u s z o k a t é n e k e lte k : Z o v án y i J . i. m . 64. — A d a ttá r a X V II. sz á z a d i sz ellem i m o z g a lm a k tö rté n e té h e z . III. k. (He ­ re p e i J á n o s cik k ei) B p .-S zeg ed , 1971—409. 312. k ö v . — 9. S z a th m á ri B a k a P é te r : D efen sio s im p lic ita tis E cclesiae C h risti. RM K III. 1724. 23. — Z o v án y i J. i. m . 99. — 10. A m a g y a r ra fo rd íto tt m ű v e k re ld. B o d o n h e ly i i. m . — RMK. I. 775. — 11. RM K. I. 812., 813, 814, 815. — 12. RM K. I. 657. — E sze T a m á s : A m a g y a r P ra x is P ie ta tis , B p. 1963. (D ebr. T u d . E g y et, k ö n y v tá r á n a k k ö z le m é n y e i, 36.) — A P ra x is P ietatisti In c z e G á b o r ú jb ó l k ia d ta R e fo rm á c ió és e lle n ­ re fo rm á c ió k o r á n a k e v a n g é liu m i k er. (ref. é s evang.) író i. 4. sz. B p. 1936. — S z lo v á k n y e lv ű k ia d á s á t e m liti S zilády J e n ő : A m a g y a ro rs z á g i tó t p ro t. eg y h . iro d a lo m 1517—1717. B p. 1939. — 145—46. — A P ra x is P ie ta tis e le m z é sé t lá s d A. L a n g : P u rita n is m u s u n d P ie tism u s. S tu d ie n zu ih r e r E n t­ w ic k e lu n g v o n M. B u tz e r b is zu m M eth o d ism u s, N e u k irc h e n , 1941. 188—233. — 13. „W enn, ein e e sch a ta lo g is ch e -a s k e tis c h e S tim m u n g ü b er d e m g a n z e n A n d a c h ts b u c h e sc h w e b t, so v e r b in d e t sie sich d o c h e in e rse its m it g e s u n d e r e v a n g e lis c h ­ r e fo r m ie r te r L e h re u n d a n d e rs e its m it e in e r p r a k tis c h e n G e s c h ic k lic h k e it u n d A n p a s su n g a n d a s tä g lic h e L eb en , w e lc h e je d e w irk lic h e W e ltflu ch t a u s s c h lie s s t. . ." U o. 198. — 14. E sze T .: M a g y a r P ra x is P ie ta tis i. m . 45. — és U ő : M a g y a r k e g y e ssé g m ú ltja . R ef. E g y h á z 1957. év f. 178—182. la p o k o n id ézi. — 15. RMK. I. 798. — 16. RM K. I. 764. — V ed eliu s M iklós n e v é t a S zilág y i S á n d o rtó l k ia d o tt B od P é ­ t e r f o rd íto tta : K ő sz ik lá n é p ü lt h á z o stro m a c. m a g y a r szö ­ v e g b e n V e n d e lm u s k é n t ta lá lju k (86). A z e re d e ti la tin L a m ­

p e —E m b e r: H istó ria E ccl. R ef. in H u n g a r ia e t T ra n s sy lv a n ia , T ra je c ti a d R h e n u m , M D CCXX VIII. k ia d á s b a n (pag. 841.) V ed eliu s v a n . — V ed eliu s a z o n b a n n e m g e n fi p ro f. é s le l­ k é s z , volt, h a n e m f r a n e k e r a i p ro f., a k in e k az e ln ö k le te a la tt az o tta n i c o lle g iu m b a n tö b b m a g y a r h a llg a tó d is p u tá it, s a k in e k a m a g y a r d iá k o k k a l sz o ro s k a p c s o la ta v o lt. L d. A d a t­ t á r (H ere p ei J . cik k ei) i. m . I I I . 422. — RM K. 1557. — H ogy B od P é te r , v a g y S zilág y i S. V e d e liu st V e n d e lin u s ra ja v ítja , az m ég é rth e tő , m e r t V e n d e lin u s is m e rte b b v o lt. D e h o g y L a sk a i m ié r t í r t a V e d e liu st g e n fi le lk é s z n e k és p ro f.-n a k , n em s ik e rü lt tisz tá z n i, T a rn ó c z i. m . m ű v é b e n se m o ld ja fel e zt a k é rd é s t. — 17. T h u ry E te le : A d u n á n tú li re f. eg y h . k e r. tö r té n e te , P á p a , 1908. — 487. — 18. RM K. I. 1144. — 19. K ö le sé ri S. e z t a m ű v é t H o c k e r T a m á s és m á s p u r itá n sz e rz ő k u tá n ir ta . RM K. 1210. — 20. T h o ln a i M .: le lk i f la s t ­ r o m , RM K. I. 1154. — 21. RM K. 1182. — 22. RM K. I. 1197. — 23. V e re se g y h á z i Sz M .-re ld. A d a ttá r III. 225., s m á s u tt is. — 24. A z im á d sá g o s k ö n y v e k r e : In c z e G á b o r: A m . re f. im á d sá g a X V I. és X V II. s z á z a d b a n , D e b re c e n , 1931. — RM K. I. 1149 (1673.)., I. 1194 (1674.) I. 1239. (1679.) stb . — 25. RM K. I. 1153, 1181, 1235, 1240 sz. a la tt. — 26. RM K. I. 1151. — 27. RM K. I. 1196. — In c z e G. i. m . 166—67. — B od P é te r : M a­ g y a r A th e n a s , N ag y szeb en , 1760. (249—50.) S z á n ta i M ih á ly t je lö li m eg sz e rz ő jé n e k . — L d . Z o v án y i J . : K u ta tá s o k a „ B u jd o só m a g y a r o k fü stö lg ő c s e p ű je ” sz e rz ő je u tá n . M agy. K ö n y v szem le 1940. — 28. E ö tv ö s L. Úja b b p ó tlé k i. m . S zá­ z a d o k I I I . (1869.) évf. 337—38. — 29. RM K. I. 1286. — 164—65. 30. RGG . II. 1412—13. — G e rh a rd m u n k á já n a k te lje s m a g y a r c ím e : ö tv e n sz e n tsé g e s e lm é lk e d é se k , m e ly e k az e m b e r t az k e g y e s é s sz e n t é le tre s e r k e n tik és az b első e m b e rb e n h a s z ­ n o s e lő m e n e te lt in d itn a k . — A já n lo tta L isz tiu s A n n a R o sin a a s sz o n y n a k , B e th le n fa lv i g ró f T h u rz ó S zan isló n e jé n e k — A k ö n y v II. ré s z é n e k k ü lö n cím e v a n : E z m á s o d ik k ö n y ­ v e ts k e k e g y e s és k e r e s z ty é n é le tn e k g y a k o r lá s á r a szép is ­ te n i im á d s á g o k b a n fo g la l m a g á b a n I. b ű n ö k rő l v aló v a llá s ­ té te lt, II. h á la a d á s o k a t, III. k ö n y ö rg é se k e t, IV . I s te n h e z v aló ese d e z é se k e t. RM K. 460., ill. 1772. — 31. In c z e G. i. m . 34. sk ö v . — 32. S z á z a d o k X X X I. (1897. évf.) 73—78. — 33. L a m p e —E m b e r i. m . 753—54. — R évész I m re : G á ly a ra b o k lelk e. S z e m e lv é n y e k K ocsi C sergő B á lin t N a r ra tio b ré v is-é b ő l (Ig az­ sá g és É le t f ü z e te k 2. sz.) D e b re c e n , 1936. I. p o n t. — 34. RM K. I. 1180. — .„ f a r k a s k a s z a ” eg y f ra n c ia n e v ű fe g y ­ v e r m a g y a ro sa n . — 35. N a g y S zőllősi M ih á ly : L obogó szö ­ v e tn é k , v a g y a le lk i p á s z to rs á g n a k T is z ta T ü k ö r e . K o lo zs­ v á r, 1676. RM K. I. 1196. — A. re fo rm á c ió í r ó i . . . sz e rk . I n ­ cze G. 5. sz. B p. 1937. — E b b ő l id ézv e 26.,13. — 36. RM K. I. 1274. — 190—91. — 37. D u ra e u s m u n k á s s á g á r a ld. M a k k ai L .: P u ritá n o k i. m . 56. — G ál L a jo s : G e le je i K a to n a Is tv á n ig e h ird e té se . (T heol. T a n u lm á n y o k , sz e rk . C sikesz S. 60. sz.) D e b re c e n , 1939. 16. — Z o v á n y i J . : T eol. is m e r e te k tá r a , M e­ z ő tú r, 1894. — I —III. — I. 303—04. — L am p e—E m b e r: H is­ tó r ia i. m . p ag . 506—15. — 38. L a m p e —E m b e r i. m . p ag . 857. „ . . . S i q a e s in t d iv e rs ita te i n t e r R e fo rm á to s e t A u g u sta n o s, n o n s in t in fu n d a m e n to , s ed c irc a f u n d a m e n tu m , n e q u e in re, s ed i n m o d o r e i . . . ” — 39. S zim o n id esz L a jo s : M a g y a r v é r ta n ú k n y o m á b a n , P á p a , 1941. 62—66. — 40. RM K. I. III. 3727. — 41. O tro k o c s F . F . E lté v e ly e d e t ju h e g y e tle n p é ld á ­ n y a je lz e te S z trip a sz k y H ia d o r: A d a lé k o k S zabó K á ro ly RMK. I —II. k ö te té h e z , B p. 1967. s z e rin t RM K. I. 2142/b. — 42. RM K. I. 1535. — 43. O tro k o c si F . F .-r e ld. a k o r tá r s L a m p e —E m ­ b e r i. m . p ag . 515—17. — B őd. P .: M a g y a r A th e n a s i. m. 203—8. fe ls o ro lja összes m ű v e it. O. F . F . h á z a s sá g i v á ls á ­ g á r a : B á n I m r e : O tro k o c si F . F. h á z a s s á g i tra g é d iá ja . (Egy­ h á z tö rt. I. 1943.) évf. 229—32. — 44. M. B ič : V e rm ä c h tn is i. m . 82., 96, 97.

Komáromi Csipkés György, az igehirdető A m ikor előadásban vagy tan u lm án y b an v alakiről m int igehirdetőről szólunk, a fogalm at több n y ire a h om iléta szó szinonim ájaként szoktuk alkalm azni. Az egyháztörténetnek és a gyakorlati teológiának h a tá rterü letén m egvizsgáljuk, hogy a szóban forgó teológus m iféle h om iletikának m ely szabályait hogyan ism erte és alkalm azta, hogyan ép ítette fel hom íliáit (egyházi beszédeit), hogyan m ondotta el, — m iben v ette át az előtte já rta k példáját, m iben követte jelesebb k o rtá r­ sait, m ennyire volt előrem utató, ú ja t terem tő az élet­ műve. Az aláb b iak b an K om árom i Csipkés G yörgyről ilyen értelem ben is m égkíséreljük összefoglalni legfonto­ sabbnak ta rto tt gondolatokat. A zonban h a csak ennyit tennénk, lehet, hogy kitűzött fela d atu n k n a k eleget te ­ szünk, azonban m egengedhetetlenül m egcsonkított k é­ p et rajz o ln án k a puritán izm u s k o rán a k igehirdetői el­ gondolásáról. K om árom i Csipkés György élete során nagyon sok m indennel foglalkozott, de az ún. gyakorlati teológia

370

elm élete aligha érdekelte. E nnek részben tö rté n eti oka is volt: az idő tá jt a g yakorlati teológia, a lelk ip ászto r­ ko d ástan még távol volt attól, hogy önálló tu d o m án y ­ n ak tekintsék. K om árom it a nyelv szerkezete szenve­ délyesen érd ek elte: ta lá n a poétaság, ta lá n a szép b e­ széd titk a is érd ek elte.1 A zonban sem ágendát, sem a p réd ik álás tu d o m án y át ta n ító m u n k á t sosem írt. L eírt, p ontosabban k in y o m tato tt prédikációi alap já n épp összegyűjthetünk bizonyos stílusjegyeket (alább ki is té rü n k rá), de ezeket csak többszörös áttételezések u tá n általán o síth atn á n k . M ind latin , m in d m ag y ar p ré ­ dikációi — kevés kivétellel — csak vázlatszerűen áll­ n ak rendelkezésünkre. A rról nincsen ad atu n k , hogy élőbeszédét k o rtárs, vagy ta n ítv á n y hogyan érték elt volna. A bból a — ta lá n egyetlen adatból, am ely et ön­ nö n m ag án ak szájáb a ad v a jegyez föl a debreceni v á­ rosi jegyzőkönyv, hogy „nem úgy p réd ik ál, m in t a többi p apok”2 k á r lenne tú l sok k o n k rét következte­ té st levonnunk.

A szónak te h á t inkább az általánosabb, a teljesebb értelm ében kell róla, m in t igehirdetőről szólnunk — h alála három százados évfordulóján em lékeznünk. M ert préd ikációit — hatszáz latin , 241 m agyar, a pestisről m ondottakat, tem etési beszédeit —, a k á r egyéb m ű ­ v eit az asztrológia ellen írta t, a polem ikusakat, m in d ­ egyikben igét, az Igét h ird eti: a S zenthárom ság Iste n ­ nek a K ijelentésben ad o tt ak a ratá t, m últbéli te tte it és m ég ezután eljövendő szándékát, kegyelm ének te rv eit és an n ak m egvalósulást tá rja hallgatói elé. V agyis: nem a gyakorlati teológiának m ai értelem ­ ben v e tt form ális szabályai szerint te k in tjü k K om áro­ m i Csipkés G yörgyöt olyan, am ilyen igehirdetőnek — h an em ezt is m egfontolva, lényeges ta rta lm i okok m ia tt kell róla m in t igehirdetőről szólnunk —, m in t Isten k ije le n te tt és m eg értett a k a ra tá n a k továbbadójáról.

ség p ró fétai h ara g jáv a l ostorozza azokat, ak ik nem h ir­ detői, h an em k u fárai a K risztus v ére által m egvásárolt isteni igének. Ezek nem azokban m u n kálkodnak, am ik az Istené, h an em azokban, am ik az em bereké, és m a r­ hakereskedőkké, o lajsajtolókká, p én zváltókká és k u ­ ru zslókká lesznek. G y ak ran m egtörténik, hogy a h á lá ­ ra, tiszteletre, vagy az o d av etett kon cra való te k in te t­ tel n ém a ebekké lesznek, és h allg atn ak ott, ahol az bűn, és szólni kötelesség. Ezek m ia tt nincs becsülete sem a papságnak, am elyre jóérzésű em ber fiát m ár nem engedi, h a száz vo ln a is; sem pedig a pap n ak , ak it m á r olybá vesznek, m in t h azátlan és becsület nélküli cigányt, akihez senki leán y át jó szán táb ó l nem ad ­ ja ”10. Ne feled jü k : ez nem a „tö rtén elem som m ás íté le te”. Ez a k o rtársn a k sa já t k oráról m ondott látása.

A z Ige, am elyről beszél

A z egyház és a világ

Egyetem esen és szem élyesen is ren d k ív ü l fontos do­ logról, életbevágóan fontos dologról v an szó: „Egyedül csak az az em ber k erü lh eti el a poklot, s nyerh eti meg (a) m ennyországot, aki a szentírásban le té te te tt szent tud o m ányt ta n u lja és követi”3. K övetni pedig a hívésb en és a cselekvésben k ell: s nagyon fontos a kettő jó összhangja. Az ugyanis nem jó tanulás, h a „csak ném ely időben, jeles napokon, vagy csak v asárn ap o ­ kon, vagy csak a reggeli órán, vagy a tem plom ban való alu v ással”4 ta n u lja valaki. S az sem m egoldás, h a v a ­ laki jól tan u lja, de „az hívésben és cselekedésben nem k ö v eti”5. A „B ibliában béfo g laltato tt szentírás m ind eredeté­ re, m ind m éltóságára nézve isteni írá s” — ezért a „szentírás az anyaszentegyházban im m ár oly szüksé­ ges, hogy az enélkül ne lehessen im m ár”. T anulm án y o ­ zásához elengedhetetlenül szükséges az eredeti nyelvek ism erete (a p réd ik á to r „inkább ellehet egyik szeme n él­ kül, m in t ez n élk ü l”), szükséges a m agyarázása, a nép n yelvére fordítása, és „m ind köz helyen, m ind különkülön, k in él-k in él szorgalm atos olvasása”6. A m ost többször is idézett „Igaz h it” c. prédikációskötete t ula j­ donképpen K om árom i Csipkés dogm atikai főm űve is: az egyes igehirdetések együttesen jó reform átus, jó p u ritá n d ogm atikát és etik á t adnak. A könyvnek b e­ vezetője, prolegom enája a szentírásról szóló tanítás.

M entségre m o n d h atn ó k : h át az élet m aga is ilyen! K om árom i is „szom orú képet fest k o ra züllött állap o ­ táról, élesen k ifak a d t azok ellen, ak ik nem lá tjá k , mi tö rté n ik a szerencsétlen hazában, és azon kívül. Az egész tá rsa d alm i élet á tala k u lá sát sürgetné, ám az egy­ h áziak olyanok, m in t a ném a ebek, a világiak pedig rom lottak. Az előkelő osztály m in d en k it elnyom, és k i­ váltságos szabadalm aival szem érm etlenül visszaélve, még a rra sem vesz fáradságot, hogy b ű n eit eltitkolja. A k ato n ák vadak, károm kodók, és állandóan p réd á ra lesnek. A b írák igazságtalanok, a tisztviselők hazugok, az öregek részegesek, a fiatalo k károm kodók. A fia ­ tal asszonyok b u já k és erkölcstelen életűek, az öregje pedig a b ab o n át terjeszti és m érget kever.”11 T anulságos lenne m egvizsgálni — nem is csak egyet­ len korszakban, hanem tö rtén eti m etszetben is —, v a­ jon m ilyen viszonyban van egym ással, illetve egym ás m ellett egy-egy ad o tt k orszakban a lezüllő nép, és az u ta t tévesztő egyház. A b ib liai teológián tájékozódó lá tás az u ta t tévesztő egyház egyenes b ü n tetésén ek értelm ezi m ind az egyé­ ni, m in d a társad alm i ro m lottságot: „M ivel nem m él­ ta ttá k Iste n t arra, hogy m e g tartsák ism eretükben, k i­ szo lg áltatta őket az Isten az erkölcsi íté le tre képtelen gondolkozásnak, hogy a zt tegyék, am i nem illik. E zért tele v an n a k m indenféle ham issággal, gonoszsággal, kapzsisággal, viszálykodással, álnoksággal, rosszindu­ la tta l; sugdolózók, rágalm azók, istengyűlölők, gőgösek, dicsekvők, találék o n y ak a rosszban, szüleiknek enge­ detlenek, kím életlenek, szószegők, szeretetlenek és ir ­ g alm atlan o k ” (Rm 1,28—30). A m a rx ista tö rtén eti látás szerin t viszont az erkölcsi züllés a h an y atló tá rsa d alm i korszakok velejáró ja. A gazdasági alapok szétzilálódása, a létbizonytalanság az em beri együttélés korábbi m egszokott n o rm áit is fel­ oldja. Az alapok züllésével jól m egm agyarázható a felépítm ény szétesése is. Logikus következtetés, hogy ilyen korszakokban az egyház úgyszólván szükség­ szerűen téveszti el a m aga ú tjá t, és együtt sodródik a töm egekkel. Szorongató adósságunk a k érd ésn ek alapos, szaksze­ rű feltárása, és sa já t lá tásu n k n ak tudom ányosan m eg­ okolt kifejtése.

A k i az igét hirdeti Isten — igéjének hirdetésére, az anyaszentegyház ren d jéb en m indig gondoskodott szolgákról. M ert „az anyaszentegyháznak ig azgatására való egyházi rend és tiszt nem az em berektől, hanem az élő m indenh ató Isten től re n d e lte te tt”, de „csak azok igazán a Jézus K risztus országában, az anyaszentegyházban forgoló­ dó és m unkálódó egyházi tisztek, k ik et az Isten re n ­ d elt és hívott. Az Isten anyaszentegyházában forgoló­ dó egyházi tiszteknek egyik tu lajdonsága az, hogy ők az Isten titk a it sá fá ro lják — ezért őket m inden k e­ resztyén em bernek n agy becsületben kell ta rta n i”7. Isten n ek hív ása pedig m indig a tényleges gyülekezet á ltal tö rté n ik : „m inden keresztyén gyülekezetben m eg­ k ív án tatik , hogy az ő legeltetésére jó lelkiism eretű, szent életű, tiszta tudom ányú és ta n ítá sra alkalm atos p ásztorokat hívjon.”8 A „kellő” helyzetnek leírása u tá n a „való”-n ak m eg­ m u ta tá sáv a l sem m a ra d adósunk. V annak olyan gyü­ lekezetek, ak ik nem h ív n ak papot, „az ő lelkekre csak oly serényen sem vigyáznak, m int disznajokra, te h e ­ nekre, kinek pásztort ta rta n a k ”9. M ásutt „az ószövet­

A teljes igehirdetés Az Ige h ird etése — m in t előbb m á r jeleztem — K o­ m árom i Csipkés György állásfoglalása szerint nem azo­ nos a hom iliával, nem azonos a kim o n d o tt szóval: „Jó l­ lehet — kiv áltk ép p en ez mi gonoszra já ra n d ó nem ze­

371

tün k b en — sok egyházi tisztek tiszteknek eléggé m eg­ felelni a lítjá k m agukat, h a vagy Isten igéjét, vagy az helyett, az Ige neve a la tt ak árm i dibdáb beszédet nagy tele torokkal ren d e lt órájokon az községnek füleibe k ik iálth atn ak , én m indazáltal m ind az szentírásban, m ind az azt világosító külső írásokban úgy látom , hogy az Isten titk a in a k sáfárinak, az igaz lelki ta n ító k n a k három képpen kell az Isten S ionának rom ladozott kő­ falait építeni, és az Jézus K risztusnak vitézkedő orszá­ g át terjeszteni, nyelvvel, kézzel és élettel: avagy b e­ széddel, írással és p é ld á v a l. . . Így a nyelv és kéz az tan ításb an egym ást segítik, am az tan ítv án , ez cseleked­ vén. És valam iképpen hogy nem em ber, han em az em ­ berek között csuda, aki csak nyelv, azonkívül sem m i­ sem, úgy nem az igének h ird ető je az, hanem a p réd ik á­ torok között csuda, aki h atalm as nyelves lévén, csele­ kedetivel sántái, ki az ülésben a legelső, az életben legalsó, kinek nyelve nagy kiáltható, keze hivalkodó, beszéde sok, gyüm ölcse sem m i. A zért a lelk itan ító m ondja b á r éles beszéddel az Isten igéjét, hogy sz ájá­ ban m eg ne haljon, életével is bizonyítsa, hogy fog an a­ tos lévén, gyüm ölcsöt hozzon, és írásb a n is hagyja, ha lehet, hogy holta u tá n is szolgáljon, ta n ítso n ”12. S a já t m é rték ét a m aga életében m a ra d ék ta la n u l b e­ töltötte. A m ondott szónak — a h ird e te tt igének szent kom olyságát nem csak nyelvvel: cselekedettel is em lé­ kezetbe hagyta. 1661. novem ber 13-áról ezt jegyzi fel a városi jegyzőkönyv: „T iszteletes K om árom i György debreceni p réd ik áto r ú r Diószegi K is Istv án m enyecs­ ke a lá n y á t tem plom ból excom m unicálta, felállv án a cath ed ráb a, addig az isteni szolgálathoz nem kezdett, valam eddig az a szem ély a tem plom ból ki nem m ent, nyilvánvaló paráznaságot v ervén fejéhez”43. H om iletikai széljegyzetek K om árom i Csipkés György igehirdetői ténykedésé­ nek form ai vonatkozásairól nem sokat tu d u n k elm on­ dani. R észben — m in t a rra m á r k o rábban u ta lta m — élőbeszédének jellegéről nem m a ra d t rá n k feljegyzés. L eírt idehirdetései meg tulajdonképpen csak v áz la­ to k 14. A gondolatm enet és a felépítés látszik b elő le: a csontváz. Az értelm ező m egjegyzések, a közm ondás­ szerű fordulatok, a színesítő képek csak elvétve fo r­ d ulnak elő: an n y it sz ejth etü n k belőlük, hogy a tén y le­ ges igehirdetésében ezeknek is jelentős szerep ju to tt. Az igehirdetés felépítése re form áto ri közvetítéssel á t­ vett skolasztikus örökséget m u tat. A felolvasott bibliai vers után, p á r m ondatos bevezető áll, am elyben az á l­ talánosabban v e tt tém akörből elh atá ro lja a speciáli­ sat. M agyarázatképpen a te x tu s exegetikai környeze­ té t tá rja fel: itt szóm agyarázat és (m int alább egy pél­ dán lá tju k is) gyakran szim bolikus írásm agy arázati tételek váltakoznak. E zután vo n ja le a tanulságot. A tanulság (a m ai tanulság szó értelm ében) u tá n még egyszer ren d re szedi azokat az okokat, am elyek az előzm ények a la p já n éppen erre a ta n ú ság ra segítették. Végül a tanúság konzekvenciáit: „haszn ait” vo n ja le. Ez feddi és cáfolja az ellenkezőket, figyelm ezteti és in ti a m iéinket. H a szóbeli igehirdető m unkásságának hom iletikai szem pontjairól nem m on d h atu n k is el sokat, a ta rta l­ m iakkal an n ál b ehatóbban kell foglalkoznunk. Azon belül is a tém a-, illetve a tex tusválasztás dolgával. A k ét fogalom különös feszültségben áll egym ással. A hom iletika történ etéb en örök kérdés a b ib lia i rész, és a kész beszéd egym áshoz való viszonya. A m ottóként felvett, és lényegében egészen m ásról szóló „szentbe­ széd” jelenségétől kezdve, különböző reto rik ai felép íté­ sű beszédeken á t a versről versre, vagy szóról szóra

372

halad ó bibliam agyarázatig m inden v álto zato t m egle­ lünk. Az újabbkori, igeteológiai alapokon tájékozódó ho­ m iletik ák á ltaláb a n hely telen ítő en szólnak a „van egy tém ám , csak te x tu s kell hozzá” típusú igehirdetői gya­ k o rlatró l. Ez úgym ond — k o rlá tla n te re t n y it a tisz­ ta b ib liam ag y arázattal szem ben m egannyi belem agya­ rázás előtt.

T em a tiku s, vagy textu á lis hom ília? A K álvin igehirdetői m ódszerére visszavezetett re ­ form átori g y ak o rlat a lectio co n tin u a alap já n ta rto tt sorozatos igehirdetés volt. (M éliusz „M agyar P ré d ik á ­ ciói” ennek jegyében születtek.) U gyanakkor azonban m á r a reform áció századában m egjelennek az alk alm i jellegű igehirdetések, v álo g ato tt tex tu so k a la p já n 15. G ondoljuk csak m eg: a tem atik u s igehirdetés szük­ ségszerűségét az egy h áztö rtén eti g y ak o rlat sosem ik ­ ta tta k i teljesen. H iszen az egyházi év — vagy teljes rendjével, vagy legalább a n ag yünnepek k ö ré ko n cen t­ ráló dó tém áiv al — a m ai napig fe n n ta rto tta ezt a gya­ korlatot. H a nem is a le g átu s-an ek d o ta szerinti „csilla­ gos” vagy „bárányos” karácsonyi igehirdetéssel: de a legtisztább b ib liam ag y arázat is h am isan cseng a nagy­ ünnepi gyülekezet előtt, h a az igehirdető valam i m ódon kapcsolatba nem tu d ja hozni az ad o tt ü n n ep n e k ü d v ­ tö rtén eti tartalm á v al, a h allg ató k b an élő kim ondott, vagy ta lán m eg sem fogalm azott v árad alm ak k al. E lm életileg te h á t nem tu d ju k k izárn i egy-egy v a s á r­ n apnak, egy-egy igehirdetésnek tem atik u s összetevőit. Ezt a M agyarországi R eform átus Egyház lelkészeként még kevésbé teh ető k meg, hiszen az országos Z sinat évről évre kitűzi, m eg h atáro zo tt céllal m eghirdeti, se­ gítő anyaggal is e llá tja a „kötött té m ájú v asárn ap o ­ k a t”. H a te h á t elm életileg nem tu d ju k kizárni, és g yakor­ latilag is folyam atosan jelen v an a — ta lá n n evezhet­ jü k így — tem atik u s ép ítésű igehirdetési gyakorlat, akkor bizo n y ára helyénvaló lenne, hogy az igeteológiai alapvetésű, egyoldalúnak nevezhető „tex tu s-ép ítésű ” h o m íliáknak a m ost em líte tt tem atik u s építésű hom í­ liák k al való reláció ját m eghatározzuk, illetve viszo­ nyuk m eghatározásához szem pontokat keressünk. E hhez n ék ü n k K om árom i Csipkés G yörgy ig eh ird e­ tői, h om iletikai g y ak o rlata — az itt rendelkezésünkre álló k eretek en m essze túlnőve is — érték es ad alék o k at és in form ációkat nyújt. 1648-ból v an m á r egy ad atu n k , am ely szerin t D eb­ recen v áro sa elhatározza, hogy „a p réd ik áto ro k v a s á r­ n ap az evangélium ból vegyék fel a leckét, szom bat­ n apon a bibliából egy cap u to t röviden m agyarázzan ak m eg”16. Az intézkedésnek indokolását n em ta lálju k , de a „ius sup rem ae inspectionis” a la p já n jól m eg ért­ hető. A későbbiekben is sor k e rü lt arra, hogy a város köz­ vetlenül avatkozzon bele en n y ire „belső” egyházi ügy­ be: „az elm ú lt siralm as esztendők velem e ren d sze­ ré n t való m u n k á m at sok ízben félben h ag y atták , s a h áb o rú siralm as időkhöz illendőket készítvén, az a l­ kalm atossághoz képest ren d eljem tan ításo m at, hagyva h ag y ták és p aran cso lták ”17 L ev éltári igazolását u gyan nem találtam , az időbeli egyezés alap já n valószínű, hogy az „Igaz h it” ren d sze­ ré n t való m u n k á ja közben k érésre — u ta sítá sra — el­ m ondott é's m eg írt „Pestis pestise” c. m u n k á já ra céloz. Esetleg még további m ás, írásb a n ta lá n rá n k sem m a ­ rad t, alkalom szerű igehirdetésekre.

E gyetlen példa A teljes életm ű h ely ett m ost csak egy részletét fel­ v illan tv a : 1658. júliu s 7. és 1664. dec. 14-ike között hangzik el K om árom i C sipkésnek az a 241 m ag y ar p ré ­ dikációja, am elyet dogm atikai főm űveként ta rtu n k szá­ m on.18 K özben 1661-ben „a debreceni élő hívek épü­ letire, azon debreceni szent tem plom ban és nagy tem e­ tőben” elm ondta a pestissel kapcsolatos legfontosabb tu d n iv a ló k a t19. V alam ennyi a bibliai textusból in d í­ tott, abból logikusan k ib o n to tt igehirdetés, részben sa­ já t jószántából, részben külső k érésre: té m ájáb a n elő­ re adottan. Az „Igaz h it” kötetének elejéből a n n a k születése m e­ nete is nyom on követhető. Először az „igaz h it” ág a­ zatain ak „ re n d jit és la jstro m á t” g y ű jti össze, a szent­ írásról szólá ta n ítással kezdve, Isten lényétől a világ végéig 81 m egjelölt tételben. U tán a elkészül h ozzá a te x tu áriu m és a szétbontás: egy-egy tém áról hán y p ré ­ dikációt h allu n k m ajd. Az is feltételezhető, hogy a p ré ­ dikációk szám a m enetközben is v áltozik: te x tu s n in ­ csen annyi, ahán y prédikáció, olykor k ét-h á ro m hom í­ lia is ug y an an n ak a te x tu sn a k további részeit, össze­ tevőit taglalja. U gyanakkor azonban egyetlen igehirdetésben sem érzünk fa n y a r szájízzel „bibliah am isítást”, sem m ás erő ltete tt belem agyarázást. O lvassuk el — kicsit rövidítve, és m ai helyesírással á tírv a — az első prédikációt K risztus m ennybem enete­ léről ! „CX LV III. prédikáció, m ely a K risztus m ennybe fe l­ m enéséről, I. A. D. 1661. 26. M áj. Ef. 4,10: A ki leszállott, ugyanaz, aki fel is m ent, sok­ kal feljebb m inden egeknél, hogy m indeneket betö l­ tene. V alam iképpen sem m i olyan a Jézus K risztusban nem esett, am ely az Ó testam entum ban m eg nem volt volna jövendölve, azonképpen sem m in olyanon á ltal nem m ent, am ely meg nem v olt volna ábrázolva. Az elsőt elhagyom. A m ásodikról szólok. M egpéldázta és áb ­ rázo lta volt 1. fo g an tatását és születését az Á ron n ak csudálatosán m egvirágzott vesszeje. 2. E gyiptom ba való fu tásá t az Izrae litá k n ak E gyiptom ba való lem enetele, Ják ó b szaladása Ézsau elől. 3. M egfeszíttetését az érc­ kígyónak felem elése. 4. M egölettetését és h a lá lá t a h ú s­ véti b árá n y n ak m egölése és a sok áldozatok. 5. E lte­ m ettetését, és h arm a d n ap i koporsóban fekvését a J ó ­ nás állapotja. 6. F eltám ad ását azonnak kiokádtatása, s többek. 7. M ennybe felm enését a fő papnak a san ctu ariu m ba való bem enése, É nóknak és Illésnek felv iteté­ se, m ely felm enetelt fo rg a tja e leckében szent Pál, h ol­ o tt sum m a szerént ta n ít a pokolig m egaláztatott, de osztán felm agasztatott, és m ennybe felm en K risz­ tu sn ak szem élyének egy voltáról. I tt lássuk ezeket: M ikor m en t fel? 2. H onnan? 3. H ová? 4. M iképpen? Az elsőre felelet: közönségesen szólva, szenvedése és m egelevenedése után. K iváltképpen pedig fe ltá m a ­ dása u tá n a negyvenedik napon, sem elébb, sem h á t­ rább. Elébb nem , hogy a gyenge ta n ítv á n y o k at m eg­ erősítse és tan ítsa. H átrá b b nem , hogy e világi é let­ ben m arad n i a k a rn i ne lá tta tn ék . De m ondasz: ha még h alálak o r felm en t v olt a keresztfáról? F elelet: 1. Az n em h ív a tta tik ő m ennybe felm enetelinek, m int ez. 2. az csak lelke szerént volt, ez lelk e-teste szerént. 3. Az az ő m egaláztatásának részecskéje volt, de ez felm a­ séges. E kkor m en t fel pedig, 1. hogy gyenge ta n ítv á ­ n y ait feltám ad ása felől h itökben a negyven nap a la tt m egerősítené, m e rt igen k ételkednek vala, 2. hogy az Isten országára nézendő, s meg nem je le n te tt dolgok­ ról ta n íta n á őket.

A m ásodikra felelet: közönségesen szólva a föld­ ről, Zsidóországból. K iv áltk ép p en az O lajfák hegyéről, m ely volt B etán ián ak , a L ázár h az áján a k m ellette, nem m essze Jeruzsálem től. A zért, hogy am ely helyben szen­ vedett, és m eg fo g attato tt gyalázatosa n, azon hely dicső­ ségére is essék. A h a rm a d ik ra felelet: közönségesen szólva odafel. K iv áltk ép p en pedig az égbe, de nem a levegőégbe, nem is a csillagos égbe, m elyek lá th ató egeknek m on­ d attatn ak , han em a h arm a d ik égbe, m ely m ennyégnek is neveztetik, és egek egének, m elybe ra g a d ta to tt szent P ál is. Ezt tészi az, hogy m inden egeknél feljebb m ent. A negyedikre felelet: 1. igazán, valóságosan, nem eltűnésképpen. 2. L áthatóképpen, ta n ítv á n y ain a k lá t­ tára. 3. H ely-változtatásképpen, bizonyos helybe m en ­ vén, m ást elhagyván. 4. Dicsőségesen, m e rt 1. szép fé ­ nyes felhő, m in t valam i győzedelm i szekér, őtet k ö r­ nyülfogta és elszakasztotta a ta n ítv án y o k szemei elől, 2. k é t an g y al je le n t m eg fejé r ru h áb a n nékiek. 5. Győ­ zedelm esen. T anulság: Az a hely, m elyben a K risztus feltám ad ása u tá n az O lajfák hegyéről m ent, nem egyéb, h an em a lá th ató egek felett való m ennyég, vagy fényes m enny­ ország. O kai: 1. M ert ab b a m ent, am elyben azelőtt volt, im ­ m á r pedig nem a levegő vagy csillagos égben, h an em a m ennyországban volt. 2. M ert ab b a m ent, am elyben vagyon m a is, és lé ­ szen világ végezetéig, m ikor eljő az ítéletre. Im m ár pedig m ennyországban vagyon. 3. M ert ab b a m ent, am elyben az A tya Isten az ő sok ezernyi ezer szentéivel lakozik, ez pedig nem a leve­ gő vagy csillagos ég, h an em a m ennyország. H aszna: 1. O ktat. 1. A K risztus testén ek valósága és igaz v o lta felől, nem volt tündéres, m e rt ím é e föld­ ről a m ennybe m ent. 2. a m i h o ltu n k u tá n k ö vetkezen­ dő h ely ü n k felől. Az nem egyéb, nem e föld, vagy le­ vegőég, han em a m ennyország, a h arm a d ik ég. 3. A K risztu sn ak em bersége szerént jelen nem léte felől. H a e világot tővé, heggyé ten n éd is, nem ta lá ln á d se­ hol is, a m ennyországon kívül. 2. C áfolja. 1. a m anicheusokat, k ik a K risztu sn ak m in d testét, m in d felm enetelét tü n d éresn ek és tű n é s­ n ek alak íto tták . 2. A p áp istá k at és lu th erán u so k at, k ik m in d k etten a K risztus m ennybe m enését vallásokkal tag ad ják , az ő te sté t am azok sok helyen valónak, ezek, m in d e n ü tt való n ak m ondván. 3. V ígasztal. Te, h a igaz ta g ja és híve vagy a K risz­ tusnak, örülj. M ert a te fejedhez kell néked is m en ­ ned m ennyországba. O da kívánkozol, oda vonódol p e­ dig, h a ta g ja vagy.”20 A m ásik prédikáció pedig a „m indeneket b etö ltő ” K risztusról szól, m ennybem enetelének elm o n d h atat­ lan nagy h aszn ait részleteiben is taglalva. További péld ák részleteiben is g azdagítanák, á rn y a l­ ta b b á ten n ék a képet. De ta lá n ennyiből is világosan k id erü l: egy igeszerűen és tex tu sszerű en jól, értelm e­ sen és követhetően, kifejezően felép ített igehirdetés K risztus m en n ybem enetelének dogm atikai érték elését és etik ai konzekvenciáit — jelzésszerűen érin tv e a k o n tro v erziák at is — m a ra d ék ta la n u l tartalm azza. És effajta téglákból épül fel az egész ház: a dogm a­ tik ai kézikönyv, és effa jta könyvekből ta n u lg a th a tju k K om árom i Csipkés György életm űvét. A k o ráb b an fe lte tt k érd é sre : a tex tu s-, illetv e té m a ­ hűség d ilem m ájára így azt a v álaszt a d h a tju k : am i egy bizonyos vizsgálati szinten k izárn i látszik egym ást, egy m ás szem pontból tek in tv e, egym ás kiegészítőjévé v álh at. (K om plem enter jelenség). H iszen m ind ebben, m ind az egyéb igehirdetésekben: sem m i k iv etn iv aló t n em ta lálu n k a te x tu s szem pontjából. És sem m i k iv e t­

373

n ivalónk nincsen a tém a szem pontjából sem. M áskép­ pen: a tém a időbeli elsőbbsége nem érin ti hátrán y o san a textushoz való hűség dolgát sem. H asonlóképpen lehetne k im u tatn u n k a tex tu sszerű ­ ség és a tém ahűség h arm ó n iájá t az egyéb prédikációk­ ban, a többi kötetekben is. Széles körű term észettu ­ dom ányi ism ereteinek, és é re tt teológiai lá tásán ak , v a ­ lam int m élyen gyökerező hitén ek egészen sajátos h a r­ m óniája a m ár többször em líte tt „P estis pestise”. T ör­ ténelem szem léletének, pszichológiai ism ereteinek, épí­ tő-vigasztaló m ódszerének gazdag tá rh á z a tem etési b e­ szédeinek serege. É letm űvéből nem zedékek élh ettek — s ta n u lh a tn a k m a is rengeteget. M árkus M ihály Ö sszefo g lalv a az e lm o n d o tta k a t: h o m ile tik a i te k in te tb e n m e g á lla p íth a tju k , h o g y K o m á ro m i C sip k és G y ö rg y m u n k á s ­ sá g a a re fo rm á to ri teo ló g ia to v á b b fe jle sz té s e és ú jr a á tg o n ­ d o lá s a ré v é n , h o m ile tik a i te k in te tb e n m áig h a tó é rv é n n y e l o ld o tta m eg a té m a - é s te x tu s s z e r ű ség d ia le k tik u s h a r m ó ­ n iá já t. R e n d sz e re s egésszé fe jle s z te tt k o n c e p c ió ja ped ig , eg y es a d a ta ib a n h a e la v u lt is, m ó d sz e ré b e n m a is m in d e n k é p p e n e lő re m u ta tó . I g e h ird e tő sz o lg á la tá t a z o n b a n tö b b n e k te k in te tte , m in t a m e n n y i a k im o n d o tt g y ü le k e z e ti ig e h ird e té s. A m a élők. a m a g y ü le k e z e ti is te n tis z te le te n ré sz v e v ő k s z á m á ra az ige­ h ird e té s so k e s e tb e n azo n o s a le lk é sz h o m íliá s sz o lg á la tá ­ val. E zzel az é le t iste n tis z te le té n e k , az é le tte l szo lg áló ig e ­ h ir d e té s n e k ig é n y e is elvész. A g y ü le k e z e ti ig e h ird e té s sz o lg á la tá t e ls ő re n d e n n e m f o r­ m ai, h a n e m ta r ta lm i ö ssz e te v ő ib e n k e ll te lje ss é te n n i, a b ib lia i, d o g m a tik a i, tö rté n e ti és — m a a k o n tro v e rz iá k h e ly e tt h e ly e s e n ö k u m e n ik u s n a k h a n g s ú ly o z o tt v o n a tk o z á ­ s o k n a k re n d s z e re s is m e rte té s é v e l és to v á b b a d á s á v a l. A „ n y e lv ” sz o lg á la ta m e lle tt p e d ig a „ k é z n e k és p é ld á ­ n a k ” — az írá s s a l és é le tte l tö rté n ő ig e h ird e té s n e k szolgá­ la ta m a i lá tá s u n k s z e rin t id ő sz e rű b b , m in t b á r m ik o r. P o n ­ to s a b b a n : é p p e n o ly a n id ő sz e rű , m in t b á rm ik o r.

JEGYZETEK 1. M a g y ar, h é b e r és a n g o l g r a m m a tik a k ö n y v e k e t í r t ; S p e ­ c u lu m P o e tic u m c. m u n k á ja la p p a n g , íg y a n n a k c s a k cím e u tá n k ö v e tk e z te th e tü n k ta r ta lm á r a . K o m á ro m i C sip k és m u n ­ k á in a k je g y z é k é t e g y é b k é n t l . a R e fo rm á tu s E g y h áz 1978. o k tó b e ri sz á m á b a n ; K o m á ro m i C sip k és G y ö rg y rő l p e d ig jó á tte k in tő b ib lio g rá fiá t ta lá lu n k a T heol. Szle 1977/11—12. sz á m á b a n , L e n k e y I s tv á n ö ss z e á llítá s á b a n . — 2. D eb recen i

v á ro si je g y z ő k ö n y v , 1663. m á rc iu s 10: „ K o m á ro m i G y ö rg y u r a m m e g m a ra d , f iz e té sé t k e v e se lli, d iffic u ltá lj a k iv á ltk é p ­ p e n a fa d o lg át. A m in t m a g a ő k e g y e lm e m o n d ja , n em ú g y p ré d ik á l, m in t a tö b b i p a p o k . Oh, co eca m e t f a tu a m a m b i ­ tio n e m ! ” — 3. Ig a z h it, azaz o lly 241 m a g y a r p r é d i k á c i ó k . . . RM K I. 1042, id éz e t a 2. la p r ó l (A 1. v . ) . — 4. Ig az h it, 3. la p . — 5. Ig az h it, 3. la p . — 6. Ig az h it, 12. la p . — 7. Ig az h it, 457. l a p ; 462. — 8. Ig az h i t , . 475. la p . — 9. Ig a z h it, 476. lap . — 10. C o n c io n u m s a c ra ru m c e n tu r ia p rim a , RM K II. 945, 7—8. l . Id é z i S zo m b ach G o d e h á rd : K o m á ro m i C sip k és G y ö rg y é le te és m u n k á s s á g a c. k é z ira to s ta n u lm á n y á b a n . D e b re c e n i N k tá r, R 3514, a 116. la p o n . — 11. Concion um s a c r a r u m . . . 131. la p . v. ö. S zo m b ach k v e , 115., 12. P e stis p e s tis e , a z a z . . . RM K I. 1012. A 4 levél. — 13. P e rsz e , eg y fe c sk e n e m c s in á l n y a r a t. A z id é z e t f o ly ta tá s a : „ A k i m in d ­ a z o n á lta l d iv o rtiá ló d o tt (fé rjé tő l elvált) és re c o n c ilio n á lt is (k ib é k ü lt e g y h ázá v al) m á s tr a k tu s b a n .” A d e b re c e n i jk v a la p já n , l. S zo m b ach k v e , 132. l. — 14. „ P r é d ik á ció s g y ű jte ­ m é n y e n e m kész, r e n d s z e re s e n k id o lg o zo tt b e s z é d e k e t t a r ­ ta lm a z , h a n e m c s u p á n a z o k v á z la tá t. B e sz é d in e k k ö zlésé­ b e n c s a k a lé n y e g re sz o rítk o z ik , a z o k fő b b ré s z e it a d ja c su ­ p á n , b á r m eg jeg y zi, h o g y a z o k a t ő m a g a is élőszóval b ő ­ v e b b e n a d ta elő a n é p n e k . E z á lta l b e sz é d e i k ö z v e tle n s é g ü k ­ ből, é rd e k e s sé g ü k b ő l és k o r tö rté n e ti é r té k ü k b ő l re n d k ív ü l so k a t v e s z íte tte k . É rzi e z t ő m a g a is, és e ljá r á s á t av v al m e n te g e ti, h o g y n e m m in d ig e g y fo rm á n f u to tta id ő b ő l az e lm é lk e d é s re és az ír á s r a , és so k s z o r c s a k lo p v a s z a k ít­ h a to tt m a g á n a k e r re id ő t, a k á r h á n y s z o r p e d ig r á sem é rt. D e e g y é b k é n t is g y ű jte m é n y é v e l e ls ő so rb a n e g y s z e rű b b p r é ­ d ik á to r tá rs a in a k a k a r t m in tá t n y ú jta n i, h a so n ló b e sz é d e k e l­ k é s z íté sé re , é s e z e k e t a m u n k a é rd e m é tő l n e m a k a r t a m e g ­ fo sz ta n i, n e h o g y a te lje s e n k ész b e s z é d e k k ö z lésév el a tu ­ d a tla n s á g n a k n y iss o n tá g k a p u t, és s z a m a ra k k á te g y e a z o k a t, a k ik e n tu la jd o n k é p p e n se g íte n i a k a r t .” S zo m b ach k v e, 113— 114. — 15. L á sd M é liu sz: M a g y a r p ré d ik á c ió k , k it p o stillá ­ n a k n e v e z n e k . . . RM K I. 53; a ró m a i le v é l m a g y a rá z a ta . É s u g y a n ő : V á lo g a to tt p ré d ik á c ió k a p r ó fé tá k é s a p o s to lo k ír á s á b ó l, m in d egész e sz te n d ő á lta l v a ló fő ü n n e p e k r e . . . RM K I. 54. — 16. D e b re c e n , v á ro s i jk v 1648, 295/29. — 17. Ig az h it., 5. sz tla n lev él. — 18. K ö n y v e é rté k é t e lő sz a v á b a n ö n m a g a íg y fo g a lm a z z a m e g : „ é n tu d á s o m r a se h o l se m m i n y e lv e n , se m d e á k , sem a n g lia i, se m fra n c ia , se m belg a, se m n é m e t n y e lv e n e n n y i d olog a h it á g a z a tib a n ily r e n d ­ del, ily v ilá g o sa n eg y b e n in c s sz ed eg etv e, sz e rk e sz te tv e és e g y e b e k k e l k ö zö lv e (m ely et k é rk e d sé g és e g y b e k n e k m e g ­ sé rté s e n é lk ü l m o n d o k ), m in t ez eg y k ö n y v b e n .” Ig az h it, 5: s z tla n le v é l v. — 19. C im ira ta elég jó l je lz i ta r ta lm á t (RM K I. 1012): P e s tis p e s tis e , azaz o ly e g y n é h á n y e g y ü g y ű ta n ítá s o k , m e ly e k b e n a p e s tis te rm é sz e te , o k a i, tu la jd o n s á ­ gi, m in é m ű sé g i, m u n k á i etc. az s z e n tírá s b ó l m eg m u to g a tta t ­ v á n , és fe lő le in d u lt, m a is fe n n fo rg ó v illo n g á so k e lig a z it ­ ta tv á n , az k ö z v é le k e d é s s z e ré n t v a ló r e tte n e te s s é g e m eg ­ k is e b b ítte tik , és n e m o ly s z ö rn y ű n e k le n n i, m in t a z m in t ez v ilá g a lítja , e g y ü g y ű k é p p e n m e g ta n itta tik . — 20. Ig az h it, 424—427. la p o k . C sak az é rd e k e s sé g k e d v é é rt je g y e z z ü k m e g : a sz ö v eg b en h a rm in c n é g y p á rh u z a m o s b ib lia i h e ly r e u ta l, a ló k u s p o n to s m e g je lö lé sé v e l. (A tö b b i ig e h ir d e té s r e is ez a jellem ző .)

A magyar puritánok istentisztelete A 17. században kibontakozott m agyar reform átus kegyesség fontos részét képezte az istentiszteleti gya­ k o rlat: az Isten dicsőítés és az em b er irán ti felelőssé­ get hordozó élet. Több irán y ú vizsgálódással próbálom ism ertetni. Először a külföldi és a m agyar p u ritanizm u s eltérő vonásait, m ajd a m agyar p u ritá n istentisztelet k ialakulását, irán y zatait, az istentisztelet elem eit és g yakorlati kérdéseit, végül ágendairodalm át m u ta ­ tom be.

1. A m agyar p u ritának m ozgalm ának eltérése a k ü l­ fö ldi puritanizm ustól. A kü lfö ld i puritán m ozgalom jellegzetes irányai Az A ngliában és H ollandiában k eletkezett p u ritá n m ozgalom protestáns királyi hatalom te rem te tte á l­ lam egyházi keretben, négy fő ágon körvonalazható. Először jelen tk ezett a protestáns angol állam egyházban m eglevő róm ai ka tholikus ku ltu szt m aradványok eltá ­ volítására törő m ozgalom . A lapcélkitűzése protestán s állam i hatalom m al á llt szem ben, s a róm ai pápaság befolyásától m ár függetlenített egyház istentiszteletét a k a rta m egtisztítani.1 Ebből kibontakozott m ásik cso­ p o rt oppozíciója k álvini ta n o k ra építve a Szentírással

374

egyező alk o tm án y bevezetéséért k ü zd ö tt és „juris d i­ v in i”-nek a presbiteriánusi egyházszervezetet ism erte el. A m ozgalom nak ez az ága a k irály i szuprem ációval és a h ierarch ik u s püspöki egyházi ren d d el helyezke­ d ett szem be.2 Ü ldöztetésük a la tt H o llan d iáb a és ÉszakA m erik áb a m enekültek. H arm ad ik ágon bom lott ki az ún. kongregacionalista irán y zat, vagy in d ep en d en ­ tizm us, m ely szin tén biblikus, „igazi egyházi” szerve­ zeti ren d keresésével, m in d en ju ris dictionális jogkör­ től független, helyi gyülekezetekben létesített egyházi ö n k o rm án y zatra tö rek ed ett. N em csak a k irály i és p ü s­ pöki, han em a p resb iteri és zsinati vezetést is k én y ­ szer u ralo m n ak lá tta . Így szem bekerült a p resb ite­ riánusokkal. Az angol fo rrad alo m b an tö rtén elem fo r­ m áló erő t képviselt.3 A kultuszi, p resb iterián u si és in ­ d ep en d en tista csoportokból k ibontakozott egy p u ritá n ­ pietista vonal, m ely az állam egyház hiányosságait , k í­ sértéseit és b ű n eit elvető kegyességével hódított. Az egyénnel való szem élyes törődést, b ű n b án ato t, m egté­ rést és kegyességi fegyelm et k ö v etelt. Ébredési m oz­ g alm ak at előhívó ereje A nglia h a tá ra in tú l is tartó san h ato tt.4 M in d en ik csoport az Isten n ek dicsőséget adó tiszta isten tiszte let gyakorlásából in d u lt ki, s v á lt az egyház és társad alo m jövőjének jelentős form álójává. A kkor

szü letett meg az állam és egyház szétválasztásának gondolata, a lelkiism ereti szabadság, a h it szem élyes m eg vallásának eszm éje, m elyek a gazdasági, politikai, tá rsa d alm i és k u ltu rá lis fejlődést forrad alm ilag befo­ lyásolták.5 A m agyarországi puritán m ozgalom A m agyar p u ritá n m ozgalom az angliai és hollan ­ diai p u ritanizm ustól eltérő tö rté n eti helyzetben jö tt létre: A háro m részrw szakadt országban három féle feu ­ dális uralom a la tt éltek a protestáns eg y h ázak : a H absburgok róm ai k atholikus állam h ata lm a ellen re­ form ációs szorításában, a török feudalizm us elnyom á­ sa a la tt és a szabad v allásg y ak o rlatért küzdő erd é­ lyi fejedelem ség keretei között. A p u ritá n h atáso k a t e p a rtik u lá ris m egosztottságban kell vizsgálnunk. T iszán­ túlon, E rdélyben és a török uralom a la tt a róm ai h a ­ tásoktól rad ik á lisa n m egtisztított helvét irán y ú refo r­ m áció a 16. század végére teljes győzelm et ara to tt. D unántúlon és az ország északi részein m ég a róm ai egyházi szokásokat hordozó gyülekezetek evangélikus és refo rm átu s keveredésben éltek. A puritan izm u s M agyarországon is először liturgiai vonalon jelentkezett. A helvét irá n y tiszán tú li m eg­ erősödése nyom án, az 1560-as években m inden róm ai kultuszi m a ra d v án y t felszám olt. M egalkotta a D ebre­ cen—Egervölgyi, m ajd a T arcal—T ordai H itvallást s M éliusz Ju h á sz P é te r a trid e n ti zsinat egyházszaka­ dást kim ondó döntése u tá n azonnal összeállította és 1563-ban k in y o m tatta istentiszteleti ren d ta rtá sá t.6 D ebrecenben m egvalósította a m egtisztított, „p u riá n ­ n a k ” m ondhattó istentiszteleti gyakorlatot. Á gen d ájá­ val a m agyar refo rm átu s istentiszteleti re n d ta rtá st m a­ rad an dóan m egalapozta, s h a tá sa egész M agyarország­ ra k iterjed t. A 17. század első felében a p u ritá n eszm ék h a tá sá t — a m agyarországi ellenreform áció előretörése idején — nem a reform okért fo ly tato tt harc jellem zi, hanem az, hogy „vallásukkal ellenkező szertartások végzésére ne szorítsák ő ket”.7 A bécsi béke cikkeiből úgy látszott, hogy ezt sik erü lt elérniük. M ilotai N yilas Istv án 1617ben k iadott m unkájában, az „Irto v án y ”-ban m egállap ít­ h atta, hogy n álu n k az „A postoli v a llá st és az Isten ­ nek tiszteletit az bálványozástól m in t tiszta b úzát a konkolytól m egh tis z tító k . . . ” s ez „az m i szegény nem ­ zetünkre is az m ennyei tu d o m án n ak csörgedező k ú t­ fejét tisztaságom és tündöklő épségben nem csak k ifa ­ kasztotta, de ki is te rje s z te tte . . . ez világ n ak nem csak tsu d ájára, sőt véres ta jté k o t tú ró bosszúságára.”8 A H absburg állam hatalom á ltal tám ogatott ellenrefo r­ m áció azonban erős volt, P ázm ány P é te r jezsuita el­ len tám ad ása a bécsi béke eredm ényeit szétzúzta és veszélybe k e rü lt a m agyar protestantizm us. E kkor fo r­ d íto tta le K ecskem éti C. Ján o s ungvári lelkész a szi­ gorú p u ritá n eszm éket képviselő cam bridgei profesz­ szor P erk in s V ilm os: „C atholikus R eform átus” cím ű m űvét.9 A m agyar fordító P erk in s p u ritá n eszm éivel a m egtisztított anyaszentegyház védelm ét elhanyagoló feudális főurak, rendek s az egész m agyarság lelk iis­ m eretére k ív á n t hatni, hogy ne legyenek közöm bösek és fo glaljanak ny íltan állást az ellenreform ációval szem ben, „az igaz anyaszentegyházat oltalm aznák, azért fárad n á n ak , azért végüket ontanák, az ért k öl­ csé g ü k e t. . . szánnák, az ért hadakoznának.”10 Í gy lett közkinccsé M agyarországon az első p u ritá n irodalm i term ék. A linzi béke 1647. évi 5. tc.-ének litu rg iai vo­ natkozású végzései ú jr a p ro testán s eszm ei győzelm et jeleztek. M egújították a bécsi béke artik u lu sait, m ely szerint „a parasztok az ő v allásu k b an nem gátlandók és nem h á b o ríth a tó k . . . ak ik et pedig eddig akadályoz­ tak, kényszerítettek, vagy h áb o ríto ttak , azoknak enged­

jék meg, hogy v allásu k at ism ét szabadon használják, gyakorolják és követhessék és m ás, az ő vallásu k k al ellenkező szertartáso k végzésére ne k ényszerítsék.11 A m agyar p ro testán so k n ak az ellenreform ációval szem ben ez a békekötés sem je le n te tt védelm et, s egy évtized m úlva, az 1658. évi nagyszom bati róm ai k ath o ­ likus nem zeti zsinat jezsu ita döntései, m ajd az 1671— 73 között ham is v ád ak alap já n kezdem ényezett pozso­ nyi vértörvényszéki tárgyalások az ellenreform áció ir ­ g alm atlan ság át p ro k lam álták .12 2. A p u ritá n alakulása.

isten tiszteleti gyakorlat m agyarországi

A peregrináció révén érk ezett különböző p u ritá n irányzatok h atásai az istentiszteleti g y ak o rlatra a k ü ­ lönböző h atalm i zónákban m ás és m ás in ten zitással je ­ lentkeztek, különböző theológiai kezdem ényezésből te ­ vődtek össze13, s állam i és egyházjogi h atások között form álódtak.14 A m ag y ar ág en dairodalom ra és az is­ ten tiszteletre te tt -h atásu k at id őrendben is érté k elh e t­ jük. A bécsi b ékekötés u tán i időszakban, az 1646-ban ta rto tt szatm árn ém eti refo rm átu s nem zeti zsinatig te r­ jedő időben a kultuszi ú jításo k lelkészi kezdem énye­ zéssel, a gyülekezetekben érlelődtek. Egyházi k án o ­ n ain k e kezdem ényezéseket — a reform áció századá­ hoz képest — k onzervatívabb álláspontról íté lté k meg. A 17. század k ét kiem elkedő — az 1623. évi k om játi és az 1646. évi sz atm árn ém eti-zsin atán ak egyházjogi végzései a kultuszi tark aság o k felszám olása érdekében m inden ú jítá st szigorúan tilto tta k .15 E nnek ellenére a kultuszi reform ok országszerte hódítottak, s a moz­ galom ellen hozott zsinati intézkedések ered m én y telen ­ nek bizonyultak. 1646—1656. között litu rg iai k érd ések ­ ben fo rd u la t következett. 1657 u tá n a p u ritá n refo r­ mok szabad té rh ó d ítása v ita th a ta tla n n á vált. Az ú jí­ tások k ite rjed te k az isten tisztelet külső és belső ele­ m einek egyszerűsítésére, a róm ai k ath o lik u s m a ra d ­ ványok teljes elhagyására, a k ö tö tt és sztereotip szö­ vegek kiküszöbölésére, v alam in t az isten tisztelet á h í­ ta tá n a k és egyes részeinek összehangolására. A m eg­ csontosodott orthodoxiával szem ben nem csak az ős­ keresztyén b ib licitást hangsúlyozták h an em a bibliai h u m a n itá st is — a korszellem nek m egfelelően in d iv i­ d u alista módon — igyekeztek érvényesíteni. Az isten tisztelet m eg ú jítására törekvő p u ritan izm u st éppen ezért érte a legsúlyosabb tám ad ás nem csak az ellen reform áció, hanem a konzerv atív ab b p ro testán s egy­ házi vezetés felől is. A p u ritá n isten tiszteleti gyakor­ la tb a b eh ato lt a Ja k a b apostol által ta n íto tt egyenlő­ ség a gyülekezeti tagok között és a János által ta n íto tt em berszeretet. Az istentisztelet részévé v ált az a d a ­ kozás, a szeretetszolgálat, a szűkölködők felé forduló önzetlenség. A M egváltóval az úrvacsorai közösség az em b ertársak k al is valóságos szeretetközösséget jelzett. Az úrvacsorai alam izsnaszedés a szegények tá p lá lá sá ­ ra tö rtén t. Az isten tisztelet és az élet összefüggését Is­ ten Igéjének a tü k réb e n vizsgálták.16 Az Isten dicsőíté­ sére szolgáló isten tisztelet az em b ertársa k ért hozott á l­ d ozattal gazdagodott. Ez jelen tette e re jé t és győzelm ét az ellenreform ációval szem ben, s ezzel bom lastz otta a refo rm átu s skolasztika m egrekedt dogm atizm usát, litu rg iai ko n zerv atizm u sát és egyházkorm ányzati re n d ­ szerét. 3. A m agyarországi reform átus isten tiszte let 17. szá­ zadi irányzatai. A 17. századi m ag y ar refo rm átu s gyülekezetek is­ ten tiszteleti g y ak o rlatáb an három fő irányzatot em el­ h etü n k ki. L egerősebb volt a tisztu lt reform átus th eo ­

375

lógiai alapozású, m ely főként a tiszántúli és tiszán in ­ neni gyülekezetekben hódított. Ez az irán y z at M éliusz Ju h ász P éter, M ilotai N yilas Istv án és Szenczi M olnár A lbert m unkálkodása révén form álódott. A d un án tú li és az északi országrészek ellenreform ációs zónájában az evangélikus és refo rm átu s istentiszteleti gyakorla­ tot egyeztető irenikus irán y z at bontakozott ki, m elyet Alvinczi P éte r és S am arjai Ján o s ágenda-alkotó tev é­ kenysége fém jelzett. Ezt az irán y zato t azonban a p u ­ ritanizm us erőteljes befolyása visszaszorította ann ak ellenére, hogy az 1648. évi szatm árném eti zsinat az em ­ líte tt k ét irán y z at egyeztetését tám ogatta, s a p u rita n iz­ m us té rh ó d ítása ellen erélyes h atáro za tta l lé p ett fel A zonban a p uritán kezdem ényezésű, tisztu ltab b refo r­ m átus útkeresésre tám aszkodó irán y zato t T olnai Dali János, Medgyesi Pál, M artonfalvi György, K om árom i Csipkés György, A páczai Csere János, C sengeri Ist­ ván, D ebreceni E m ber P ál és a k ö réjü k töm örü lt p u ­ ritá n szellem ű tá rsa k győzelem re v itték .17 A páczai Cse­ re Ján o s 1653-ban k ia d o tt „M agyar Encyclopaedia” cí­ m ű m u n k á jáb a n körvonalazta a „világosság és szabad­ ság” alap já n végzett istentiszteletet, s leb o n to tta az Isten im ádás „cerem oniális törvények já rm á t”, s k i­ m ondta „nagy vétek akárm ely re n d ta rtá so k a t is az ecclesiaban béhozni az Isten igéjén kívül, holott m ár a K risztus az ő ecclesiaját azoktól felszabadíto tta.”18

4. A p uritán isten tisztelet elem ei és gyakorlati dései.

ké r­

A m agyar p u ritá n o k az igehirdetés helyének, a te m p lo m n a k „becsületben ta rtá s á t és ta rta ttá s á t” fontosnak lá ttá k . F ehérfalu, m inden „cicom ázástól m entes tem plom ” gondozására és tisztaság ára ügyel­ tek.19 A tem plom i felszerelésre, klenódium ok tisztán ­ ta rtá sá ra nagy gondot fordítottak. A m ise-m ondó ru h a m inden m a ra d v án y á t eltörölték. Az Isten előtti lebo­ m lás, alázatos főhajtás, térdeplés, az im ádságot kísérő m ozdulat m ég nem vesztett jelentőségéből. B eythe Is t­ ván, S am arjai János, Szenczi M olnár A lbert ágendái a térdeplést m eghagyták a sak ram en tális istentiszteleten, püspök és lelkész-szentelésen és házasságkötéskor. Az ünnepeket a II. H elvét hitv allás rendelkezése szerint ta rto ttá k meg. M artonfalvi György 1663. m árcius 26-án D ebrecenben elm ondott préd ik áció ja20 a p u ritá n k e­ resztyén ünneplés abc-je. A babonás ünneplést a k ü l­ ső cerem oniális szokást elítélte, a hazug, a testi gyö­ nyörök élvezetére, henyélésre fo rd íto tt ü nneplést h iá­ bavalónak ta rto tta . A szentek tiszteletére jelölt ü n n ep ­ n apokat elvetette. Í télettel szólt az Isten neve h iáb a felvételéről, K risztus-kiábrázolás babonás szokásáról, n agypénteki böjtről, karácsonyi lövöldözésről, illetlen viselkedésről és tem plom -székjogról. Az istentisztelet belső elem ei között az Ige k e rü lt a litu rg ia középpontjába. A m agyar puritan izm u s a p erikópa rendszert teljesen m ellőzte és a m éliuszi kon­ cepciójú igehirdetési m ódszert elven ítette fel. H ang­ súlyozta, hogy az egész S zentírást kell ta n ítan i, m a­ gyarázni és hirdetni. N em orthodox igazságokat, h a ­ nem az alkalom hoz és az időhöz szabott szabad v á­ lasztás alap já n evangélium ot kell hirdetni. H elytele­ n íte tte a hosszú, skolasztikus ren dszerrel felép ített igehirdetést, elv etette a könyvből való felolvasását, de eredm énytelennek íté lte a bibliai „caputok m ind en ré ­ szének olvasása u tá n való ite rá lt hosszas m ag y arázato t” is és azt aján lo tta, hogy az u n alm at szerző igehirdetés h elyett „rövidebb világosítással éllyenek P ré d ik áto r u raim ék ”.21 D ebrecenben a teljes B ibilia folyam atos ol­ v asását tanácsi h atáro za tta l m á r 1648-ban bevezették. A gyülekezeti im ádság m egújításán fáradozó tö rek ­ 3 76

vésük elv etette az im afo rm u lák ism étlését, a könyv­ ből való im ádkozást s az Úri im á n ak m inden im ádság u tán i „rózsafüzéres” elm ondását. Im ád k o ztak a p ré d i­ káció előtt és u tán , de m ellőztek m in d en m isztikus, m ágikus im am ondást. H arcu k a száraz, üres fo rm ák ­ hoz való ragaszkodás ellen folyt, s a r r a irán y u lt, hogy az em berek egyéni és társad alm i, lelki és testi szük­ ségeihez m é rten könyörögjenek. K iváló m u n k át írt Medgyesi P ál az im ádság gyakorlati kérd ésein ek m eg­ válaszolására „Doce nos o ra re ” cím ű m űvében, m ely szerin t k ív án ato sn ak ta rto tta a m egírt im ák ta n u lm á ­ nyozását, a szabadon m ondott im ádságok értelm es m egfogalm azása m iatt. Ez m agyarázza a korszak gaz­ dag im airo d alm át.22 A p u ritá n törekvés az im ádságos lelk ü let felébresztése, é b re n ta rtá sa és im ádkozó keresz­ ty én em ber k ia lak ítása volt. A gyülekezeti közösséget a bűnvalló, a h itvalló eg y ü tt im ádkozásban ápolta, s azt az Á m en együttm ondásával fejezte be, „hogy őket m agokkal együtt a m in d en n ap i könyörgésekre és h á ­ laad áso k ra szoktassák”.23 S ajnos a k ö tö tt litu rg iai én e­ kekkel együtt több ősi im afo rm u la is k ik e rü lt a közhasználatból. Az éneklés körüli v itá k a t azo n b an nem csak a p u ri­ tá n törekvés okozta, h an em egyrészt egyházjogi in téz­ kedés, m ásrészt az a M artonfalvi György által 1663b an kifejezésre ju tta to tt elv, hogy a „mi v allásu n k el­ len én ek eltetn ek az Isten Lelkétől ira to tt énekeken k í­ vül való énekek az E kklézsiákban”.24 Az antifónák, responsorium ok, versikulusok ellen a p u ritá n ellen k e­ zés a nem zeti nyelven, értelem m el való gyülekezeti éneklés érdekében is tö rtén t. Szenczi M olnár A lbert csodálatos nyelvi gazdagságú zsoltár fordítása, a k ü ­ lönböző énekgyűjtem ények népszerűségükkel m eghó­ d íto tták a m ag y ar gyülekezeteket, s k iszo ríto tták a g ra ­ duált, csak a népies vonásokat hordozó passiót és la ­ m entációkat ta rto ttá k meg több helyen.25 P u ritá n h a tá sra a dogm ák ugyan h á tté rb e szorultak, de a H eidelbergi K áté és Siderius K áté já n a k ta n ítá sa té rt h ó d íto tt a gyülekezeti nevelésben.26 A böjtről A páczai Csere János m o n d ta k i legtisz­ tá b b an a p u ritá n felfogást: „böjtöt ak k o r kell tenni, m ikor valam ely k iv áltk ép p en való nagy szükség in d ít és fejü n k fele tt függő, avagy nyaku n k o n való nyom o­ rúság k énszerít.” „Nagy dolgokban, h a k iv á n ta tik ” köz­ b ö jt h ird etését is helyeselték, „hogy a n ép et m egtérésre in d íttassák ”.27 Az adakozásban az áldozat fogalm a dobm orodott ki s nem csak egyházi szükségekre irán y u lt, h an em az em ­ b ertá rsak felé forduló szeretet jele is volt.28 A sa kra m en tu m o k k iszo lg áltatásán ak ren d jé re M i­ lotai N yilas Istv án M éliusztól szárm azott re n d ta rtá sa volt legnagyobb hatással. A keresztség kiszo lg áltatását a m ag y ar p u ritán o k csak tem plom ban, gyülekezeti közösségben, a v a s á r­ napi isten tisztelet részeként ta rto ttá k helyénvalónak (coram coetu publico). Az ellen ü k felhozott vádpontok között súlyos v étek k én t szerepelt, hogy a nem esi elő­ jogokra sem v o ltak tek in tettel, s nem k ereszteltek h áz­ nál. A keresztség kiszo lg áltatását 18 éves korig „sza­ badosnak” m ondották.29 A páczai Csere Ján o s szerint „a m osódás keresztségbe av a tá sn ak és az u jjászü letés­ nek szent jegye. M ert n oha a kegyelem nek egész szö­ vetségét elpecsételi a h iveknek, m in d azáltal leghelye­ sebben a m i K risztu sb a való o lta tta tá su n k a t jelen ti és erősíti m eg.” A keresztséget a bűnök bocsánatja, a m egszenteltetés és az örök dicsőségbe fogadás pecsét­ jének v allották. Az úrvacsorai sz ertartá s m eg tisztítását szorgalm azó p u ritá n felfogás — M edgyesi P ál által m egfogalm azva — m inden részletében b ibliai szöveghez alkalm azko­ dó. E zért a M ilotai ágen d áb an levő „p rim a elevatio”-

ét, a szentjegyek első felem elését mellőzte, s az első asztalnál ülőknek a szereztetési igék m ondása közi­ ben osztotta is a jegyeket. Tolnai D ali Ján o s és M ed­ gyesi P ál szerkesztette úrvacsorai ágenda: a „L iturgia S acrae Coenae, azaz ú rv ac so rá ján a k kiosztásában való rend és cselekedet, m elyben m egegyeztenek a T iszán­ innen levő egyház szent társaságbeli tanítók, leg n a­ gyobb részént, és illyen form án közönséges m egegye­ zett végzésből S árospataki közönséges gyűlésekben ápr. 10. 1958-ban k ia d atn a k .”30 Ez az ágenda a II, H elvét H itvallás, a T arcal Tordai Z sin at és a D ebre­ ceni Z sinat végzéseire hivatkozik, a refo rm átu sn a k is­ m ert ágendák között H eltai és Beyte ú rvacsorai litu r­ giájával ta r tja a k o n tin u itást, s Szegedi K iss Istv án e l­ ism ert tek in tély ére utal. A p u ritán o k úrvacsorai re n d ­ ta rtá sa te h á t a m agyarországi reform ációban k eletk e­ zett kultuszi gyakorlat fe lú jítá sá t szorgalm azta.31 A p u ­ ritá n úrvacsorai ágenda leglényegesebb ú jítása i a kö­ vetkezők: (1) Közgyónás és a végső h álaad ás u tá n el­ m a ra d t az Úri im a. (2) A k érdésekre ad o tt válasz u tán következik a hitvallás, a szószéki aktus része­ ként, ellentétben a többi ágendával, m elyek ú rasztala körüli cselekm ényként helyezik el a hitvallástételt. (3) Az ú rasztala körüli szolgálat pontosan követi J é ­ zus K risztus végső vacso ráján ak m enetét, s a szerez­ tetési igék m ondásával egyidejűleg folyik a szen tje­ gyek kiosztása. (4) A k enyér és p o h ár vételekor k ü ­ lön hálaadó im ádság volt. (5) Az im ák szabadabbak, kötetlenebbek voltak, a szokott im aform ulán kívül több im á t közölt, m elyek közül szabadon v álasz th a­ to tt a liturgus. A páczai Csere János szerin t a p u ri­ tán úrvacso ra éppen olyan egyszerű és világos, m in t a keresztség. „A K risztusban hivők tá p lá lta tá sá n a k szent jegye. N em szükség, hogy K risztus az ő teste szerin t ott legyen, han em csak, hogy a vélek való élésre néz­ ve v áltozzanak e l é s a K risztus is csak lelkiképpen legyen jelen, s m égpedig csak azoknak, akik h it á ltal végzik.”32 A puritan izm u s a gyakoribb ú rv a ­ csorázást szorgalm azta. D ebrecenben, 1642-ben a városi tanács h atáro za ta sz erin t a lelkészek szom baton is k ö ­ telesek isten tiszteletet ta rta n i s „a Szent V acsorát egy­ m ás közt felv áltv a kiszo lg áltatn i”.33 A házasságkötés litu rg iá já b a n kálvini elgondolás alap já n Szenczi M olnár A lbert eskü h elyett fogadalom ­ tétellel próbálkozott. A zonban az esketéssel történ ő „copulatio conjugom ot” a p u rita n izm u sn ak nem sik e­ rü lt m egváltoztatnia, m ég azzal sem, hogy a házasságkötést — éppúgy, m in t M éliusz — polgári jogkörbe tarto zónak vallotta. Lényeges viszont, hogy az egyházi sz e rta rtá st a házas élet tisztasága érdekében végez­ ték. A tem etési szolgálat reform áció-korabeli gyakorlata a p u ritan izm u s idején m egerősödött, tisztán hirdették , hogy a róm ai katholikus tem etés v aló jáb an a h alo tt m ágikus m egáldása. A sz e rta rtá st a II. H elvét H it­ vallás szerin t végezték, m ely szerint a testet, m in t Szentlélek tem plom át tisztességesen el kell tem etni, de nem a tem plom ba, vagy a tem plom körül, han em a városon vagy falu n kívül jelö lt tem etőkertbe. E l­ v etettek m inden babonás szokást és a h arangok vég­ nélküli zúgatását. A tem etési sz e rta rtá st isten tiszte le t­ nek vallották, ahol igével és zsoltárok éneklésével fo­ lyik az elköltözött életéért, K risztushoz történő h azaté­ réséért és a h á tra m a ra d ta k vigasztalása. 5. V ázlat a 17. századi m agyar ágendairodalom ról. A 17. századi m agyar ág endairodalm at három féle színezetű theológiai felfogásból eredő, de egységes li­ tu rg ia alk o tásra törekvés h a tja át. E m eljük ki leg je­ lentősebb képviselőit.

R eform átus tanegységet képviselő liturgusok Szenczi M olnár A lb e rtn ek irán y ító szerepe v o lt a m agyar refo rm átu s egyház p u ritá n felfogású litu rg iá ­ já n a k k ialak u lásáb an . D ebreceni E m ber P ál, m in t li­ turgusról em lékezik m eg ró la n agy elism eréssel. A gyülekezeti éneklés te ré n elért nagy h atású zso ltárfo r­ d ítása m ellett, igyekezett a m ag y ar isten tiszteleti re n d ­ tartáso k ta rk a ság á n ak felszám olásával egyidejűleg, is­ ten tiszteleti g y ak o rla tu n k at összeegyeztetni az európai kultuszi szokásokkal. Á g endájával az isten tisztelet és a hétköznapi élet, a gyülekezeti és családi isten tiszte­ let összetartozását m u n k álta. „Egyházi cerem óniáknak form ái” című, 1612-ben k ia d o tt ág e n d áját h áro m fő részre tagolta. Az első részben a házi isten tisztelet ta r ­ tásához n y ú jto tt ú tm u tatá st. A m ásodik fő részben az „egyházi könyörgés” fo rm á já t ír ta elő négy v álto zat­ ban. (vasárnapi főistentisztelet, kathekizm usi, kön y ö r­ géses és prédikációs istentiszteleti ren d tartás). A h a r­ m adik fő rész a keresztség és ú rv acso ra k iszo lg áltatá­ sának m ódját, a házassági összeadás fo rm áját, v a la ­ m int a betegvigasztalás re n d ta rtá s á t tartalm azza, a v é­ gén v an n a k a debreceni ekklézsia v asárn ap i im á d ­ ságai.34 M ilotai N yilas Istvá n a m ag y ar ágendairodalom leg ­ jelentősebb képviselője, ő őrizte m eg legtisztábban a m agyar h elvét irá n y ú reform áció litu rg iájá t, m elyet 1563-ban, D ebrecenben M éliusz Ju h á sz P é te r szerkesz­ tett. Á gendás könyvének beosztása hasonló a M éliusz által készítetthez, azzal a különbséggel, hogy ő a M é­ liusz és Szenczi által elhagyott betegvigasztaláskori ú r ­ vacsorázást is h elyénvalónak ta rto tta . Á gendája a leg­ elterjed teb b volt, s több k ia d ást é rt meg. Az 1653. évi kiadásához k o llig átu m k én t já ru lt a Szenczi M olnár A lbert ág en d ája is s az 1680. évi k ia d ást — a p u rita ­ nizm us h atására, zsinati rendelkezéssel — azzal egy­ bevetve dolgozták át. M ilotai N yilas Istv án ág en d ája a keresztség, az úrvacsora, a betegúrvacsora, a h áz a­ sulandók egybeadása és a „h a lá lra szentenciáztatott em berek v igasztalása” re n d jé t részletes theológiai és gyakorlati m ag y arázattal ír ja le. B efejezésül egy im ád ­ ságot közöl, m elyet az erdélyi orthodox ekklézsiák h asználtak.35 Irén iku s szán d ékú m agyar liturgusok A lv in czi P éter ú rv acso rai re n d ta rtá sá v a l a lu th e ri és k álv in i reform áció ellentétéből szárm azó litu rg iai küzdelm et a k a rta leszerelni, s az istentiszteleti gyakor­ lat egységét m eg tartan i. Jól ism erte a reform áció eu ró ­ pai theológusait, s kultuszi ta n a ik a t a m agyar igények­ nek m egfelelően alak íto tta. M usculus szerin t m ag y a­ rá z ta az ú rv acso ra elnevezéseit, Z w ingli szerin t h a n ­ g o ztatta a vacsora „szentséges lakodalom ” voltát. Az úrvacsora jegyeinek osztásában L u th e rre figyelt. A szu b sztan ciák ra vonatkozó vélem énye Bucer, Béza á l­ lásp o n tját tükrözte, m elyet M elanchton nézetével ele­ gyített. V iszont K álv in sz erin t azt v allo tta, hogy a h i­ vek „modo coelesti” részesülnek az úrvacsora elede­ lében.36 Sam arjai János a m ag y ar refo rm átu s litu rg u si m u n ­ kálkodás jellegzetesen irén ik u s képviselője volt. Á gen­ d á ja a m agyarországi k ét p ro testán s egyház kultuszi szokásainak elem eit hordozza, (ev. ref.) sőt a róm ai katholikus és a p ro testán s egyházak közti közeledésre vall. „Az h elvétiai valláson levő ek klézsiáknak egy­ házi cerem óniájokról és ren d ta rtásk ró l való könyvecs­ ké”-jén ek ta rta lm i beosztása eltér a többi hazai ágen­ dától. Ilyen részletes litu rg ia i p ro g ram o t csak H on­ teru sn ál találu n k . S am a rjai litu rg iá ja h ierarch ik u s je l­ legű és kánonjogi szem léletű. Skolasztikus egyházi tr a ­ dícióra tám aszkodva igyekezett tisztázni a ku ltu szi a la­ pokat. M u n k ája h á tte ré t a róm ai k ath o lik u s refo rm ­

377

m ozgalm ak képezték. K ultuszi koncepciója ökum e­ nikus felelősségből eredt. Egyeztető theológiájával a kultusz m inden részletére gyakorlati tanácso t adott, m ellyel úttö rő je le tt a lelkészek szám ára készítendő gyakorlati szabályoknak. Á gendájának legnagyobb é r­ dem e az istentisztelet külső és belső elem eiről ad o tt ta n ítá s és a litu rg iatö rté n eti áttekintés.37 P uritán ágendai m u n ká la to k P aksi G yörgy az irénikus m ozgalom és a refo rm á­ tu s orthodoxia, v alam in t a p u ritá n h atások sajáto san m agyar ötvözője. Á gendáját M ilotai N yilas Istv án és Szenczi M olnár A lb ert kultuszi ú jítása in ak és egy­ szerűsítéseinek, Szegedi K is Istv án és M éliusz Ju h ász P é te r theológiai koncepciójának tanulságaival fejlesz­ te tte tovább. 1643-ban k ia d ta ág e n d áját „A sa k ra m en ­ tum ok kiszolgáltatásának, a házasok és b írá k m eges­ k etéseknek és az bűnből m egtérteknek bizonyos m ód­ ja és rendi, m ely m ellé ad a tn a k reggeli és estvéli szo­ k o tt könyörgések is az ekklézsiák közönséges h aszn á­ r a ” cím en. A M éliusz—M ilotai-féle keresztelési re n d ­ ta rtá s t úgy a la k íto tta át, hogy a gyerm ek keresztelés­ k or csak an n a k nevét kérdezte, fogadalm at, h itv a llá st n em k ívánt. K érdéseket csak feln ő tt kereszteléskor ik ­ ta to tt a szertartásb a, s a h itv allástétel u tá n kérdezte m eg: „E szép v allástétel u tá n felveszed e im m ár a kö­ rösztséget?” A keresztelés a „Felveszem ” felelet u tán — m in t gyerm ek kereszteléskor — a szereztetési igék m ondása közben tö rté n t. Úrvacsorai re n d ta rtá sá b a n az o rthodoxia és a p u ritan izm u s kom prom isszum ával a legősibb reform ációkorabeli hagyom ányt dolgozta át, s az 1567. évi debreceni artik u lu so k b an előírt ren d re ügyelt. A szószéki szolgálatban az igehirdetés az ú r ­ vacsora jelentőségéről és hasznáról, v alam in t az ú rasz­ talához; készülésről szólt. Á talak ítást csak az ú rasztal k örüli szertartá sb an végzett, m elyet k ét részre bon­ to tt: az ún. „confessio generalis”-ban a szereztetési igék u tá n a bűnbánó im a és az Ű ri im a térdelve h an g ­ zott el. A „confessio p a rtic u la ris”-b an a gyülekezet­ hez in té ze tt k érd ések re pedig nem csak a gyülekezet válaszolt, han em a lelkész is m inden k érdés u tá n egyegy igével elm ondta sa já t bizonyságtételét,38 kifejezés­ re ju tta tv a , hogy a lelkész nem „papi hybrissel”, h a­ nem a gyülekezet tagjaihoz hasonló v allástétellel vesz részt az úrvacso ra ak tu sán .39 M artonfalvi G yörgy „A rs C onciandi A m esiana” cí­ m ű m űve p u ritá n felfogásra vall és a „K eresztyén ü n ­ neplés” cím m el, 1663-ban elm ondott p réd ik áció ját is p u ritá n eszmei h atás já rta át. Ez u tóbbit D ebreceni E m ber P ál an n y ira jelentősnek és előrem utatón ak ta r ­ totta, hogy sa já t prédikációs kötetéhez, az 1700-ban k i­ a d o tt „Innepi aján d é k u l az Isten sáto ráb a felv itete tt szent S iklus”-hoz csatolta. A páczai Csere János nem v o lt liturgus, inkább re n d ­ szerező tudós, de „M agyar E ncyklopediá”- ja 11. feje­ zetében „Az Isten rő l és dolgairól” szólva, alapos th eo ­ lógiai indoklással, kultuszi kérdésekben p u ritá n felfo­ gást v a llo tt az igehirdetés, az im ádság és a sá k ra m en ­ tum ok kérdésében.40 K om árom i C sipkés G yörgy nem csak b ib liafo rd ításá­ val, teológiai, hom iletikai és nyelvészeti m un k álk o ­ dásával szerzett m arad an d ó érdem eket, han em ágenda szerkesztésével is.41 Az 1677. évi nagyenyedi zsinaton m egbízást k ap o tt a m agyar refo rm átu s ágenda össze­ állítására. Sajnos ez a m u n k á ja nem m a ra d t meg,42 de „Az igaz h it” cím ű prédikációs kötetéből az egyházi cerem óniákról v allo tt nézetei m á r 1666-ban ism ertté váltak.43 A 17. század p u ritá n liturgusai közt em líti Bod P é­ te r „H istoria H ungarorum E cclesiastica” cím ű m u n k á­ já b a n Csengeri Istvá n t, aki cartesianus-coccejusi el­

378

vek h ird ető je volt, s kolozsvári és nagyenyedi lelk ész­ sége idején, p u ritá n h a tá sra alak íto tta á t az isten tisz­ teleti rendet. Ú jítása volt, hogy a k á n to r és a gyü­ lekezet énekét a lelkész előfohászával kezdődő és az áldással befejeződő isten tisztelet részévé tette.44 N em hagy h ató figyelm en kívül, hogy az első m agyar refo rm átu s k u ltu sztö rtén et is p u ritá n teológus írta. Debreceni E m ber Pál „H istoria ecclesiae refo rm atae in H ungaria et T ran sy lv an ia”45 cím ű m űve litu rg ia tö r­ tén eti fejezeteket is tartalm az. M agyarországon először ő rendszerezi az isten tiszteleti re n d ta rtá so k ra v o n at­ kozó refo rm átu s zsinati végzéseket, a 16—17. századi ágendairodalm at, az isten tiszteleti szokásokat, a B ib­ lia fordítások kiad ásait, elterjedését, v alam in t a m a­ g yar refo rm átu s gyülekezeti éneklés tö rtén etét.46

A 17. században a különböző teológiai irán y zato k — a tö rtén eti helyzet ad ta lehetőségek között — kölcsönö­ sen h a to tta k egym ásra, de a refo rm átu s isten tisztelet m egújulása p u ritá n szellem i indításból fa k a d t: az Is­ ten dicsőségét kereső, az egyént és tá rsa d a lm a t egy­ a rá n t form áló kegyességi p raxisával. Dr. Korm os László

JEGYZETEK 1. A p u r itá n o k n a k ez az ir á n y z a ta h e ly e z k e d e tt sz e m b e az 1559-ben k ia d o tt „ u n ifo rm ltá s i tö r v é n y ” -n y e l. Ü ld ö z te té sü k elő l az e u ró p a i k o n tin e n s r e m e n e k ü lte k (E m den, F ra n k fu r t, H eid elb erg , S tra ss b u rg , B a sel, Z ü ric h ). 'V is sz a té ré s ü k en g e­ d ély ezése u tá n m ég e rő te lje s e b b e n k ö v e te lté k a re fo rm o k a t s I. J a k a b tr ó n ra lé p é s e k o r p e tíc ió t n y ú jto tta k b e . É lü k ö n H o o p e r Já n o s á llt, a k i Z ü ric h b ő l h a z a té r te u tá n m e g ta g a d ta a p ü s p ö k i o r n a tu s fe lv é te lé t. E z e r le lk é sz á lta l b e a d o tt ú n . „ m ille n a ry p e titio n ” az á lla m e g y h á z á lta l v é d e lm e z e tt „B o o k of C om m o n P r a y e r ” e lő írá s a s z e rin ti r e n d ta rtá s b a n m ég m e g ­ lev ő ró m a i k a th o lik u s m is e m a ra d v á n y a k e ltá v o lítá s á t k ö v e ­ te lte . — 2. Az ir á n y z a t k ö z p o n tja C a m b rid g e v o lt C a rtw rig h t T a m á s, T ra v e rs W a lte r és L a sk i J á n o s b e fo ly á s a a la tt. P r e s ­ b ite r i ális és z s in a ti ö s s z e jö v e te le k e t ta r to tta k , p re s b ite re k e t, d ia k ó n u s o k a t o rd in á ltá k . A k ir á ly i h a ta lo m b u k á s a u tá n je ­ le n tő s p á r t ju k v o lt, d a C ro m w ellel és az In d e p e n d is tá k k a l s z e m b e k e rü lv e a fo rra d a lo m a la tt b e fo ly á s u k m e g g y e n g ü lt. — 3. A k o n g re g a c io n a lis tá k a ty ja B ro w n R ó b e rt v o lt. Ü ld ö z­ te té s ü k id e jé n f ő k é n t H o lla n d iá b a m e n e k ü lte k . E bbő l az irá n y z a tb ó l b o m lo tt k i a „ z a rá n d o k a ty á k m o z g a lm a ” , m ely le g n a g y o b b h a t á s t A m e rik á b a n é r t el. S a já t h a z á ju k b a n a fo rra d a lo m a la tt. C ro m w ell v ezetésév el ir á n y ító s z e re p e t j á t ­ s z o tta k . — 4. F ő k é n t B a x te r és B u n y a n ré v é n v á lt ez az ir á n y z a t n e m z e tk ö z iv é és n a g y h a tá s ú v á , je le n tő s iro d a lm a t te r e m te tt. — 5. A p u r itá n m o z g a lm a k ré v é n v á lt tá rs a d a lo m fo rm á ló eszm év é a p a rla m e n ta riz m u s , a n é p s z u v e rre n itá s , a s a jtó s z a b a d s á g é s a la k u lt a p o lg á ri tá rs a d a lo m . — 6. M éliusz J u h á s z P é te r : V á lo g a to tt p r é d ik á c ió k a P ro p h e tá k és A p o s­ to lo k írá ss á b ó l. E k ö te tb e n v a n : „A k e re sz te lé sn e k , az ú r ­ v a c s o rá ja o sz to g a tá sn a k , e s k e té s n e k és eg y éb e g y h á z i re n d ­ ta r tá s n a k ig az m ó g g y a .” D e b re c e n , 1563. (A k ö v e tk e z ő b e ­ o s z tá s b a n : 1. K e re sz te lé sn e k ig az m ó g g y a. 2. A v a c s o ra osz­ to g a tá s n a k ig az m ó g g y a. 3. A b e te g v ig a s z ta lá sró l. 4. A h á z a s o k ö sz v e e s k e té s e k n e k m ó g g y a. 5. D e d iv o rtio . A z e l­ v á la s z tá s n a k a S z e n irá sb a n illy e n o k a it ta lá lly u k . 6. A k i ­ á tk o z á s n a k ig az m ó ggya.) — 7. A b écsi b é k é t tö rv é n y b e ­ ik ta tó 1. a r t. 1. §. U t re lig io n is e x e r c it i u m . . . k e z d e tű t c . — 8. M ilotai N y ila s I s tv á n : A z m e n n y e i tu d o m á n y s z e rin t v a ló IRTOVANY, m e ly b ő l a v esz e d e lm e s té v e ly g é s e k n e k és h a m is v é le k e d é s e k n e k k á rh o z a to s tö v iss e s b o k ra i I s t e n n e k sz en t Ig é ja á lta l k iirto g a tta tn a k , é s az ig a z s á g n a k te rm ő á g a z a ti e rő s b e o ltá s o k k a l h e ly b e n h a d g y a t t a t n a k . . . D e b re ­ cen. 1617. E lö ljá ró b e széd (bb) A z e lö ljá ró b e sz é d b e n szól a te m p lo m o k ró l, b á lv á n y o k ró l, s z e n te k rő l, m isé rő l, az id e g e n n y e lv g y ü le k e z e ti h a s z o n ta la n s á g á ró l, a s z e rta r tá s o k ró l és az o k m e g tisz títá s á ró l. Ez e lö ljá ró b ó l tu d ju k , h o g y az 1549. 1550. é v i to r o n y a i z s in a tn a k is m e r t z s in a to k v a ló já b a n T e­ m e s v á ro n v o lta k . A refo rm átu s! z s in a to k ró l is tá jé k o z ta t. (1545, 1549, 1550., 1552, 1554), m e ly e k az is te n tis z te le tn e k m ó d ­ já r ó l is re n d e lk e z te k , m e ly e k e t „ s z e n tü l m e g ta r to tta n a k , és o lta lm a z ta n a k , m in d e n ő u tá n o k k ö v e tk e z ő ig az le lk i p á s z ­ to ro k , ú g y m in t M éliusz P é te r , C a ro li P é te r , k ik e t tis z te s ­ sé g n e k o k á é r t e m líte k .” (bb. 2.) A 19. fe je z e t az a n y a s z e n t ­ e g y h á z b e li sz o lg á la to k ró l, 20. s a k ra m e n tu m o k ró l. 21. k e re s z t ­ sé g rő l, 22. az ú r v a c s o r á r ó l szól. — 9. K e c s k e m é ti C. Já n o s u n g v á ri p r é d ik á to r P e r k in s m ű v é t 1620-ban a d ta k i: C a th o ­ lik u s R e fo rm atu s az az e g y n é h á n y v e te lk ö d é s a lá v e tte te t h itn e k á g a z a tin a k m a g y a r á z a t ty a . . . A c ím ira tb a n em líti, h o g y P e r k in s e m ű v é t e lő sz ö r M a ssan u s fo rd íto tta sp a n y o lra (1601), m a jd d e á k n y e lv e n is k ö z re a d a to tt. — 10. U. az. I k t a r i B e th le n I s tv á n n a k szóló a já n lá s b ó l id ézv e. — 11. 1647-

b e n tö rv é n y b e ik ta to tt b é k e k ö té s 5. a rt. 6. § -á b a n : „ . . . H ac ­ te n u s a u te m im p e d iti., c oacti, e t tu r b a ti, lib e ru m R elig io n is ip s o ru m u su m re a s s u m e re , e x e rc e re , e t c o n tin u a re , p e r m it ­ ta n tu r , n e q u e a d a lia s R elig io n i ip s o ru m c o n tr a ria s C a e re ­ m o n ia s p e ra g e n d a s co m p e lla n tu r.” — 12. M a k k a i L á sz ló : a m a g y a r p u r itá n o k h a r c a a fe u d a li sm u s e lle n . B p. 1952. L eg ­ ú ja b b a n m e g je le n t k ia d v á n y : I n m e m or ia m e lib e ra tio n is v e rb i d iv in i m in is tro ru m H u n g a ric o ru m a d tr ir e m e s c o n d e m ­ n a to ru m M D CLX XVI. A c ta E c c lisia stic a I. R e d ig it D r. L. M ak k ai. B p. 1974. (B arcza Jó z se f és C so h án y J á n o s k ö z re ­ m ű k ö d ésév el.) G aler ia o m n iu m sa n c to ru m . A m a g y a ro rs z á g i g á ly a ra b p ré d ik á to ro k e m lék ezete . S z e r k .: M a k k a i L ászló (F a b in y i T ib o r és L a d á n y i S á n d o r k ö z re m ű k ö d é sé v e l). M a­ g y a r H e lik o n 1976. — 13. K o rm o s L á sz ló : A m a g y a r r e fo r ­ m á tu s litu rg ia tö r té n e t (16—17. s z á z a d b a n ). K é z ira tb a n . III. fe je z e t. Je g y z e te ib e n a le g je lle m z ő b b iro d a lo m fe ls o ro lá s á ­ v al. A k ü lfö ld i th e o lo g ia i ir á n y z a to k a t ö k u m e n ik u s sz e m ­ lé le tű ö ss z e fü g g é sü k b e n fe ld o lg o z ta R o u se—N eill: G e sh ic h te d é r o k u m e n isc h e n B e w eg u n g 1517—1948. N é m e tre fo rd . K rü ­ g er.) E rs te r T e il I., II., III. K a p ite l b ő sé g es iro d a lm a t k ö ­ zöl. A m a g y a ro rs z á g i p u r itá n m o z g a lo m m a l le g ú ja b b a n B a r ­ cza Jó z sef, C zegle Im re , T ó th B é la fo g la lk o z o tt. B a rc z a J ó ­ z s e f: A p u r ita n iz m u s k u ta tá s á n a k ú ja b b e re d m é n y e i. T heol. S zem le. 1976. 11—12. sz. 333—335. Iro d a lm i u ta lá s o k k a l. — 14. K o rm o s L ászló i. m . ré sz le te s tá jé k o z ta tá s t a d a z á lla m i és eg y h á z i tö rv é n y e k litu rg iai h a tá s a iró l. III. fe je z e t. 142. k k. — 15. F ő k é n t v á r a d i (1610), m e d g y e si (1614), k o m já ti (1623), v á r a d i (1629), p á p a i (1630), ta s n á d i (1633), d e b re c e n i (1638), s z a tm á rn é m e ti (1646) z s in a to k végzései. — 16. K o rm o s L ászló i. m . 205. V a s á rn a p i é tk e z é s k o r 2—2 sz e g é n y t v e n d é g ü l lá t­ tá k . A v a s á rn a p o t b e te g lá to g a tá s ra fo rd íto ttá k . Ü n n e p n a p o n v é g z e tt m u n k á t á ld o z a ti f e la já n lá s k é n t v é g e z té k s tb. — 17. I ro d a lm á t lásd . A m a g y a r ir o d a lo m tö r té n e t b ib lio g rá fiá ja 1772-ig. S z e rk . S to ll B., V a rg a I. V., K o v ács S. B p. 1972. A p á ­ czai C sere Já n o s iro d a lm i m u n k á s s á g á ró l 456—465. o. — 18. A p ácz ai C sere J á n o s : M a g y a r E n c y c lo p a e d ia . 1563. T öbb k i­ a d á s . L e g ú ja b b a n s a jtó a lá re n d e z te S zig eti Jó z sef. K rite ­ rio n . B u k a re s t. 1977. A z u ta lá s o k n á l e k ia d á s ra h iv atk o zo m . — 19. D e b re c e n i F o ris I s tv á n k irá ly d a ró c z i p r a e d ic a to r : I s ­ te n sz e n t s á to r á n a k b e c s ü le tb e n t a r tá s a és ta r ta tta tá s a . D eb ­ re c e n . 1683. A z a já n lá s „A z sz e n t é lettel, tis z ta tu d o m á n n y a l, sz é p ed g y esség g e l m in d e n ü tt m é ltá n h ir e s K ö zép -S zo ln o k v á rm e g y é b e n lév ő U r C h ristu s h ű sé g e s s z o lg á in a k m o sta n i . . . e s p e re s ty é n e k s s e n io rá n a k ” K ö rm e n d i P é te r n e k szól. — 20. M a rto n fa lv i G y ö rg y : K e re sz ty é n in n e p lé s av a g y lelk i sz e n t m e s te r s é g , m elly , a zt a d ja elő d b e, m in t k e lly e n n é ­ k e d az E k k lé z siá k tó l re n d e lte te tt és m á r b é v ö tt in n e p e k e t, k a rá c s o n y t, h u sv é to t, p ü n k ö s d ö t a tö b b fió k in n e p e k k e l edg y ü tt m e g ü lle n e d é s azok" felő l jó z a n o n é rte n e d . D eb recen . 1663. Ú j r a k ia d ta D e b re c e n i E m b e r P á l. 1700. — 21. H a jd ú B ih a r m e g y e i L e v é ltá r. D e b re c e n ta n á c s v é g z é s i je g y z ő k ö n y ­ v e ib e n is te n tis z te le ti r e n d ta r tá s o k r a n éz v e tö b b u ta lá s ta lá l­ h a tó . Je le n tő s e b b fe lje g y z é s e k az 1642—1696 k ö z ö tti id ő b ő l: 1642-ben is te n tis z te le t és ú r v a c s o r a k é rd é sb e n , 1648-ban az iste n tis z te le t, a p ré d ik á c ió , a te x tu s fe lv é te l p ro b lé m á ja , 1681b e n a b ö jtrő l v a llo tt felfo g ás. (T öbb m á s a lk a lo m m a l is. Ez az a d a t az 1681. é v i r e n d e le t m ia tt je le n tő s ), 1667-ben is te n ­ tis z te le ti b e o sz tá s, 1696-ban „A z is te n i s z o lg á la tb a n v aló r e n d ­ t a r t á s a N e m e s T a n á c s é s P ro fe s s z o r u r a im é k ed g y ező a k a ­ r a tty á b ó l” h a tá r o z ta tik m eg . B e n n e u ta s ítá s o k a p ré d ik á c ió , é n ek lés, k á té ta n ítá s r a v o n a tk o z ó a n . — 22. In c z e G á b o r: A m a g y a r re fo r m á tu s im á d sá g a 17—18. sz á z a d b a n . D eb recen . 1931. D r. B e n e d e k S á n d o r : A m a g y a r r e fo r m á tu s eg y h áz is ­ te n tis z te le té n e k m ú ltja , ö r s z ig e t. 1971. B ő ség es iro d a lm a t is k ö zö l. — 23. A p á c z a i C s e re J á n o s : M a g y a r E n cy clo p aed ia. CV III. 7. — 24. M a rto n fa lv i G y ö rg y i. m . — 235. D r. B e n e ­ d e k S á n d o r i. m . é n e k lé s rő l 98. k k . — 26. S tu d ia e t a c ta eccle sia stic a . III. k . k á té iro d a lm a . B e n e d e k S. i .m . 150. k k . — 27. A p ácz ai C se re J á n o s : M a g y a r E n c y c lo p a e d ia . Új k i­ a d ás. B u k a re s t. 1977. 402, 410. o. D e b re c e n i ta n á c s v é g z é s i je g y ­ z ő k ö n y v e k b e n . L á s d : 21. je g y z e t. — 28. B e n e d e k S. i. m. 157 k k . — 29. B a rth a M á rto n 1699. év b ő l f e n n m a ra d t k é z ir a to s á g e n d á ja a fe ln ő tt k e re sz te lé s r e n d jé t ö rö k íti m eg. K ö z li: F ö ld v á ri L ászló . P E IL . 1900. 489—491. o. B e n e d e k S. i. m . is id ézi. — 30. R é sz le te se n fo g la lk o z ik v e le K o rm o s L. i. m . 221—224. o.— 31. R é szletes k ö zlés u . o tt. — 32. A p áczai C sere J á n o s i.m .X X IV . c. C o e n a D o m in i. — 33. H a jd ú -B ih a r m e g y e i L e v é ltá r. T a n á c sv é g z é si je g y z ő k ö n y v 1642. IV. A. 1011/75. — 34. S zen czi M o ln á r A lb e rtrő l szóló iro d a lm a t lá s d : A m a g y a r ir o d a lo m tö r té n e t b ib lio g rá fiá ja 1772-ig. i. m . 463.

k k . A g e n d á já t az 1608, 1612, 1645. évi re v id e á lt b ib lia k ia d á ­ sa ih o z c s a to lta s M a g y a ro rsz á g o n széles k ö rb e n e lte rje d t. Az iro d a lo m tö rté n e ti b ib lio g rá fia n e m e m lé k e z ik litu r g iai m u n ­ k á já r ó l, p e d ig k o r s z a k v á ltá s t je le z a m a g y a r k u ltu s z tö r té ­ n e tb e n . D e b re c e n i E m b e r P á l „ V ir im m o rta li g lo r ia d ig ­ n u s .. . k" e z d e t ű s o r a ib a n d ic s é ri a z t a k e z d e m é n y e z é sé t, h o g y a B ib lia m e llé c s a to lta az á g e n d á t is. K o rm o s L. i. m . r é sz le te s e n k ö zli á g e n d á já t. 17. k k . — 35. I ro d a lm a t lá s d az iro d a lo m tö rté n e ti le x ik o n 439. k k . A g e n d á já t ré sz le te s e n is m e r te ti K o rm o s L. i. m . 163—171. o. — 36. In c z e G á b o r k ö zli ú rv a c s o ra i á g e n d á já t. R e fo rm á c ió é s e lle n re fo rm á c ió ev. r e f. e g y h á z i ír ó i so ro z a t. II. — 37. K a th o n a G éza ré sz le ­ te s e n elem zi S a m a rja i á g e n d á já t. T h . S zem le k ü lö n k ia d á s a . 1939. S a m a rja i á g e n d á já n a k ré sz le te s is m e rte té s é t lá s d K o r­ m o s L. i. m . 188—202. o. — 38. A z á g e n d á t ré s z le te s e n is ­ m e r te ti K o rm o s I. i. m . 214—219. o. A g y ü le k e z e t „H iszem " v a llá s té te le u tá n a le lk é s z íg y szól m in d a h á ro m k é rd é s u tá n m á s m á s ig é v e l: H iszem é n is és v allo m , m e r t P á l m o n d ja . . . . , m e r t J á n o s m o n d ja . . . stb . (Róm . 3.., R ó m . 5 : 1 . . . J á n o s 1:7, J á n o s 11:25—26 és J á n o s 6:4.) — 39. H a tá s a a m a i á g e n d a i sz ö v eg b ő l v ilág o s. A le lk é s z a n é g y k é rd é s u tá n a z o n b a n c s a k e g y s z e r te sz v a llo m á st. — 40. M a rto n fa lv i G y ö rg y és A p ácz ai C sere J á n o s a m a g y a r p u rita n iz m u s le g ­ je lle g z e te s e b b a la k ja i. Iro d a lm i m u n k á s s á g u k a t lá s d az id é ­ z e tt iro d a lo m tö rté n e ti b ib lio g rá fia 353, 373, 399—403. o. M ar ­ to n fa ly i G y ö rg y : A rs C o n c io n a n d i A m e sia n a . D e b re c e n . 1666. litu rg iai sz e m p o n to k a t is f e lv e t: „ R e g u la I. e s t m e th o d u s so lo V erb o D ei c o n c io n e s s a c ra s a d g lor i am D ei e t E cclesiae a e d ific a tio n e m fo rm a n d i e t p ro p o n e n d i” (1. E x s o la v erb o D ei 3. E x v e rb o D ei 4. S a c ra s 5. A d a e d ific a ito n e m E ccle­ sia e 6. F o rm a n d i h o m ilia s, p o stilla s, co n cio n es.) A p ácz ai C sere J á n o s : M a g y a r e n c y c lo p a e d ia . 11. fe je z e te . 20—24 c ik ­ k e i litu rg iai v o n a tk o z á s ú a k . — 41. D e b re c e n i E m b e r P á l: H istor ia E cclesiae R e fo rm a ta e in H u n g a r ia e t T ra n s y lv a n ia . K ia d ta L am p e. 1728. 712. o. — 42. K o m á ro m i C sip k és G y ö rg y m u n k á in a k je g y z é k é t ő m a g a is e lk é s z íte tte . Id é z e tt iro d a lo m tö r té n e ti b ib lio g rá fia . 432. o. Z o v án y i J e n ő : M a g y a r p r o te s ­ tá n s e g y h á z tö rté n e ti le x ic o n . 3. ja v íto tt é s b ő v íte tt k ia d á s. B u d a p e st. 1977. 331—332. o. litu rg iá i m u n k á ja n in c s felv év e. — 43. K o m á ro m i C sip k é s G y ö rg y litu rg ia i á llá s p o n tja : Ig az h it, azaz o lly CCXLI M a g y a r P ré d ik á c ió k , m e ly e k b e n a k e ­ r e s z ty é n y i ig a z h itn e k és v a llá s n a k m in d e n á g a z a ti ú g y bé ­ f o g la lta tn a k . h o g y m in d ta n ító k s m in d a ta n u ló k , m i lé ­ g y e n h ie n d ő v a llá s o k és v a lla n d ó h ite k e lé g s é g e sk é p p e n m e g ­ ta n u lh a tty á k , m e ly e k e t p re d ik á llo tt a d e b re c e n i g y ü le k e z e t­ b e n ; é s h o g y h o lta u tá n is ta n íts o n n e m z e te ja v á r a , az a n y a s z e n te g y h á z ép ületére) k ib o c s á to tta C o m aro m i C sip k és G y ö rg y . S zeben. 1666. k ia d o tt m u n k á ja CV—CVII. fe je z e té b e n a c e re m o n iá lis tö rv é n y e k rő l a d o k ta tá s t (M ózesi c e re m a n iá ­ lis tö r v é n y e k id e ig v a ló s á g á ró l), s k e re sz ts é g g e l és az ú r v a ­ c so rá v a l k ü lö n fo g la lk o z ik . A k e re sz te lé s h e ly é ü l a g y ü le ­ k e z e té t je lö li m eg, a k e re s z tk o m a s á g o t e lfo g a d ja , az ú r ­ v a c s o ra k é rd é s é b e n a s á ro s p a ta k i p u r itá n s z e rta r tá s b a n e l­ fo g a d o tt k é ts z e ri h á la a d á s t n e m t a r t ja sz ü k sé g e s n e k . T ilta ­ k o z ik az ú rv a c s o ra m á g ik u s h a tá s a s c s u d a té te lk é n t v a ló fe l­ fo g á sa ellen , s z a b a d n a k t a r t j a a z ú rv a c s o ra v é te l te s t h e ly ­ z e teit, c s a k a k e g y e s m a g a v is e le té t és jó k é s z ü le t s z ü k sé ­ g esség ét t a r t j a illő n e k , m in d e n b á lv á n y o z á s t elv etv e. H a n g ­ sú ly o z za m in d k é t s a c ra m e n tu m n á l a k ö zö sség i a k tu s t. Az ú rv a c s o ra g y a k o ri v é te lé t í r ja elő az e m b e ri g y en g eség m ia tt. — 44. B od P é te r : H istor ia H u n g a ro ru m E cclesiastica. L u g d u n i-B a ta v o ru m . 1890. I. 374—378. o. k ö z li: C se n g e ri I s t­ v á n D a d a i J á n o s k ü k ü llő v á ri le lk é sz h e z litu rg iai ü g y b e n í r t l e v e lé t, m e ly b ő l iste n tis z te le ti r e n d ta r tá s á t ö s s z e á llíth a tju k . — 45. D e b re c e n i E m b e r P á l i. m . 699—745. o. — 46. U. o tt m . sectio . litu rg ia tö r té n e t IV. sectio . b ib lia tö rté n e t é s é n e k ­ t ö r té n e t. m . .„D E R IT U A LIB U S, v u lg o A G EN D IS E C CLESIA ­ RUM H U N G A R IAE REFORM ATAE, ju x t a q u a e f it A d m in ist ­ r a tio S a c ro ru m , S a c ra m e n to ru m v id e lic e t , B a p tism i e t S a c ra e C oenae, C o p u la tio n is P e rs o n a ru m M a trim o n iu m in e u n tiu m , etc. E x e rc itiu m D isc ip lin a e E ce le sia stic a e , C o n s e c ra tio e t In a u g u r a tio S u p e rin te n d e n tiu m , S e n io ru m , O rd in a tio V erb i Dei M in is tro ru m , etc. e tc .” IV. ...D e iis, q u a e VERSIONEM , ET E D IT IO N ES v a ria s SACRORUM BIBLIORUM , lin g u a v e r n a ­ cu la, in u su m ECCLESIARUM ET SCHOLARUM H U N G AR IAE REFORM ATORUM , P S A L T E R II ite m DA V ID ICI, e t C a n tico ­ ru m d e v o to zelo in E cclesiis d e c a n ta n d o ru m , p r o S p iritu a li e a ru n d e m in c u ltu D ei e m o lu m e n to , a n o s tris o lim R e fo r ­ m a rto n le lk é s z e v o lt a k k o r. Ez a p é ld á n y a z é rt is b ecses, N a rra tio n e m H is to ricam c o n tin e t,”

379

A puritán prédikátor lelki arca Kereszturi Pál a Mennyei társalkodás című könyve tükrében K ereszturi P á l (vagy teljes nevén: K eresztu ri Bíró Pál) B odrogkeresztúron született 1594-ben. S áro sp ata­ kon végzett teológiát, honnan külföldre m ent tan u ln i. H eidelbergben, O d erafran k fu rtb an , Leidenben, A ngliá­ ban, m ajd rövid bodrogkeresztúri rek to rság át köve­ tően ism ét L eidenben végzett egyetem i tanu lm án y ai u tán G yulafehérváron v o lt ta n á r. 1636-tól Rákóczy G yörgy u d v ari isk o láját vezette. 1640-től ism ét a K ol­ légium ban m űködött, de közben u dvari papságot v i­ selt ifj. Rákóczy G yörgy m ellett. 1646-ban m á r csak lelkészi szolgálatot lá to tt el, később az u d v ari első­ papságra em elkedett. 1655. decem berében h a lt meg. K eresztúri P ál nagy h írű pedagógus, jeles egyházi író és heves hitvitázó volt. M űvei: az U rsinus nyom án ír t C hristianus lactens, m ely m agyarul is m egjelent „Csecsemő keresztyén” cím m el: F elserd ü lt keresztyén cím ű m űvét H ajn al M átyás jezsu ita szerzetes ellen k é­ szítette. Talio cím m el név nélkül ír ta meg később el­ kobzott könyvét, m ely a fejedelem né ellen állítólag Széchenyi György m a jd an i esztergom i érsek által ír t Nova T ran ssy lv an ica-ra volt válasz; Lelki legeltetés cí­ m en p rédiákiókban ír ta m eg a X X III. zsoltár m ag y a­ rá z a tá t; a K eresztségről is í r t egy igehirdetést, m ajd Egyenes ösvény cím m el több p rédikációja je le n t meg. L ehetséges, hogy ő ír ta a „P áp isták m é lta tla n üldö­ zése a v a llá sé rt” cím ű v ita ira to t is. D engelegi P éter refo rm átu s espereshez és G eleji K ato n a Istv án refo r­ m átus püspökhöz ír t üdvözlő verset. A jelen vizsgálódásunk tá rg y áu l választo tt m ű v ét 1646-ban N agyváradon a d tá k ki először. A m ű teljes cím e: M ennyei társalkodás, azaz Isten n ek a bűnös em ­ b errel való beszélgetése, am elyet egynéhány beszélge­ tésekbe bésum m ált volt a Jézus K risztu sn ak alázatos szolgája, K eresztu ri P ál 1645-ben. E m űve, h a a tö b ­ bek által h ato d ik n ak ta rto tt 1769. évi pozsonyi k iad ás­ hoz viszonyítunk, összesen tíz k iad ást é rt meg. D eb­ recenben hétszer a d tá k ki, le g u to ljá ra 1842-ben. K öny­ v ét E rdély ifja b b ik fejedelem asszonyának, B áthori Z sófiának aján lja. Az aján lá sb an le írja : úrnőjével együtt kesereg azon, hogy „elfelejtkezett e világ mi légyen ő, kitől légyen, és m ely közel légyen válto zásá­ n ak vége.” (IV. p.) F ájlalja, hogy kevés az olyan em ­ ber, ki bű n ét m egvallani Isten elé já ru ln a. K önyvével a r r a serk en t m inden vétk ein bánkódó keresztyént, hogy lássa meg Isten fenyítő kezét, té rje n észre és k e­ resse azt a m ennyei boldogságot, m elyet a Jézus v é­ rével m eg h in tett szentek serege vár. A rról is szól e sorokban, hogy a terem tettség v á rja a m egváltatást. A m ennyei tá rsa lk o d ásb an először m indig a kegyes hivő, vagy ahogy K eresztu ri írta : a kegyes h ív szólal meg. T izenkétszer vall bűneiről m ennyei A tyjának . Is­ ten elé tá r ja bűnei m ia tti félelm ét, azon való k eser­ gését és gyötrődését; a b ű n b án a tb a n való sokszori re st­ ségét, helyzetének rem énytelenségét. E lm ondja azt is, \ hogy a kárho zattó l való félelm e m ia tt nincs ere je Is­ ten elé állni, és a m ennyei dolgokban való gyönyör­ ködése nagyon h a m a r elm úlik. M egvallja teljes ro m ­ lottságát, valam in t Isten kegyelm ének és szeretetének hiábavalóvá tételét. Félelem m el ism eri fel, hogy b ű ­ ne ú ja b b bűnöket szül, és azok Istentől elfordítják. Bánkódik a m egtérés m últbeli sok alk alm án ak elm u ­ lasztásán. Isten m indig vigasztaló szóval válaszol neki. Ebből m indenekelőtt azt kell m egtudnia, hogy a b ű n b án a t Istennek m u n k á ja és szeretetének jele az em berb en . Ő az ú jra bűnbeesetthez is kegyelm es, aty ai szerete­

380

te állandó, Tőle a b ű n eit bánó b ű n b o csán ato t nyer. A bűnös b á to rítá st v eh et az eddig m eg tap asztalt k e­ gyelem ből is, m ely k ia p ad h a tatlan , m egfogyatkozha­ ta tlan és v álto ztath a tatlan . Eszébe kell vennie azt is, hogy az egész élet m egtérésre való kegyelm i idő, és a jó ra való erőtlenségben is segít Isten ; a b ű n ein b án ­ kódó em b ern ek az Úr ítéletes n a p ja öröm nek és sza­ bad u lásn ak n a p já v á lesz. A M ennyei társa lk o d á st a kegyes hivő im ádsága zá rja be. E bben az im ádságban ju t el odáig, hogy m egértve K risztus szeretetét és érezve a m egsegítő Szentlélek kegyelm ét, teljes bizalom m al, élő rem én y ­ séggel áll meg Isten előtt. A szerző k ét b ű n b án a ti éneket közöl könyve végén. A valószínűleg s a já t m aga á ltal fogalm azott énekek zso ltárd allam o k ra énekelhetőek. T artalm ilag az első ének árn y altab b , am elyben Jézu st segítségül híva, a Szentlélek erejéb en bízva v a llja m eg az A ty án ak b ű ­ n eit és k éri a m egigazítást. A m ásodikban Jézus köz­ b en járásá b an bizakodva k éri b ű n eire a bocsánatot. A M ennyei társalk o d ás cím ű könyvében te h á t a b ű ­ n eit bánó kegyes em ber és a szeretetével azt m egbo­ csátani kész A tya Isten párbeszédében a d ja elénk K e­ reszturi P ál a bűnről, a bűnbocsánatról, Isten dicső­ ségéről, az em b er m egigazításáról és m a jd an i üdvös­ ségéről szóló h itv allását. A kegyes keresztyén b ű n b án a tá b an m indig h a tá ro ­ zo ttan rajz o lja meg az Isten szentsége és az em ber rom lottsága közti különbséget. E zt az Isten szavaiban is n y ilvánvalóan k ifejti a szerző, és eg yúttal h an g sú ­ lyossá teszi azt is, hogy az em b er épp en az Úrtó l k a ­ pott ja v a k a t ro n tja meg. „De gondold m eg a világ á l­ h a ta tla n voltát, gondold meg hozzám való szörnyű h á ­ lá d a tla n sá g á t: H a m a jól él az em ber, h ólnap nincs oly vétek am elyre nagy öröm m el nem m égyen; H a m a szom orkodik esetin, h ólnap a bűnö k b en vigadók­ n ak társaság o k b an tapsol; H a m ost hozzám m in t Is­ tenhez b ű n eiért im ádkozik, m a jd to v áb b á sokféle szit­ kokkal ra k v a szája; H a m ost hozzám m egtérését igé­ ri, m a jd to v áb b á az ő régi v étk eit elő vészi, és él am in t kedvének tetszik : H álád atlan ság a pedig m ely nagy az em bernek énhozzám ! É n adok néki élete t; ő m égis egész m in d en életét én ellenem viseli: én ta rto m b e n ­ ne az ő lelkét, ő m égis az én lelk em et vétkeivel bosz­ szan tja: én ék esítettem fel ő tet szóló sz ájjal és n y elv­ vel; ő azonb an nem hordoz engem a z ő nyelvén, h a ­ nem oly beszédekkel ru títja az ő nyelvét, m elyekkel engem erős h atalm as Iste n t szom orít. In n é t vagyon m ár, szerelm es Hivem , az én haragom az em berek el­ len;” (87—88. pp.) A szerző azt v a llja könyvében, hogy Isten a b ű n t a m egrom lott terem tettség eltörlésével is m egszüntet­ hetné. „Csak féreg az em b er az én te k in te tem előtt, m int a bu b o rék csak olyan, m in t a p ára, és m in t a sem m i az én h atalm am ellen. H a e földről az em bert m ind eltörlöm , az t ítéled hogy én tö b b et nem fo rm ál­ hato k m ag am n ak ? H a a földet megszólítom , s elm ú ­ lik, azt véled, hogy m ás új földet nem állath ato k m in d ­ já rt? ” (89. p.) Á m Isten n em m in d en t elsöprő h a ta ­ lom m al lép fel a b ű n ellen, m e rt a m ennyei A tya te r­ m észete m ás. „V áltozzék az em b er am in t kedve k ív á n ­ ja, éljen am in t b ű n b en szü letett: m egállok én az én term észetem ben, nem változom : igazság az én utam , m ihelyt ak aro m m egvetem , m egbüntetem , és b ű n e sze­ rén t bocsátók őreá szívnek nehéz és félelm es retteg é­ sét.” (90. p.)

E rettegés ném elyekben az ítélet jele, ám a válasz­ to ttak szívében Isten kegyelm ének jele. „De arró l el ne felejtkezzél szerelm es H ivem , nem m ind haragszom én azokra ak ik re én félelm et bocsátok : csak próbálok so k akat; sőt jó sokaknak, m ikor az én haragom m al őket m egalázom ; m e rt ta n u ljá k az én u ta m at.” (90. p.) A hivő em ber életében ugyanis a m ennyei A tya S zentlelke által a b ű n b án a to t m un k álja, és így szü n ­ teti meg a bűnt. „K esergessz te térh e tetlen voltodon, de azzal én előttem m egtérésedet jelented. A szív­ ben in d u lt keserves b á n a t az én segítségem tebenned az én hozzám való ju tá s ra ; A kibe é r a k eresztfán m eg­ le tt váltság, siralm at nem ze an n ak szívében . . . M ikor azért te elm édben vétkeiden kesergessz, eszedbe vedd, hogy távol v etettelek én tégedet a té rh e tetlen bű n ö ­ söknek seregétől: nehéz ugyan ez életben a k eserű ­ ségnek n a p ja it viselni; de m ikor m ásokra világi örö­ m öknek m érges ju talm i érkeznek, te akkor e kis si­ ralm ad n ak édes gyüm ölcsével kezded lelkedet legel­ te tn i.” (75—76. pp.) A kegyes em ber m e g tartá sa te h á t k iválasztottság á­ ban v an : Isten üdvösségre ren d e lte, K risztusban k ü ­ lönválasztotta a k á rh o z a tra jutóktól. Ez a kiválasztó kegyelem ta rtja meg az em bert, b árm ik o r fogadja is el h ittel azt. „H a szintén vétkezik is én ellenem gyer­ m ekségének idején, de h a az ő ifjú ság án ak idején hozzám élő Istenhez m egtér, soha az ő gyerm ekségé­ nek bűneiről meg nem em lékezem . H a szintén ifjú sá ­ gának idején ellenem sokféle gonoszsággal te rh eli is, de h a az ő szép vénségének id e jét szent életre fo rd ít­ ja, m egújul, én előttem a n n a k vénségének ideje, m in t a saskeselyűnek ideje. H a szintén valaki vénségének id ejét is a S átán n ak szenteli is, de h a csak a koporsó széliről óhajtson is én hozzám irgalm as Istenhez igaz p en itentziatartással, szent lészen a n n a k koporsója.” (26. p.) A keresztyén éppen az Isten dicsőségének felism eré­ se által nagyon tisztán lá tja a b űn m élységeit is. E zért érzi azt; az ő bűne olyan nagy, hogy az em beri gon­ dolatok szerin t teljességgel m egbocsáthatatlan. De Is ­ ten ezt m ondja: „Nincs h á t oly m élység, ahol kedvem téged fel nem keresne, és áld ásim at lelkeddel nem köz­ leném. Ne félj az ért a b űn m ia tt elcsüggedt kezeidet székem felé em elni.” (34. p.) K eresztu ri P ál m ű vét úgy is leh et olvasni, elem ez­ ni, m in t a b ű n b án a tb a n élő em ber lelkigondozásának kis kézikönyvét. A kegyes hivő im ádságaiban u gy an ­ is a b ű n m ia tti kárhozatos ítélet olyan erősen hangzik, hogy szinte a m egbocsátás irá n ti rem ény egyetlen szik­ rá já t sem le h et azokban felism erni. Isten szent v o ltá­ val szem ben az ő bűnös állap o tát oly ellentétesn ek látja, hogy a m ennyei A tyához szinte im ádkozni is alig m er. Ez á ltal ta n ítja m eg a szerző a kegyes híveket bűneik kom olyan vételére, m é lta tla n v oltuk felism eré­ sére és an n a k töredelm es im ádságban történő m eg­ vallására. A lelkigondozónak először m indig ide kell elvezetni az em bert, de itt nem szabad m e g álln ia: „ ...m ié r t hogy csak m agad veszettségét gondolod, s én reám jóltévő A ty ád ra nem is m ersz te k in te n i? ” (40. p.) — m o n d ja Isten a kesergő em bernek. A bűnök feletti b á n a tb a n m indig el kell csendesedni, hogy Is­ te n re te k in tv e m egh allja az em ber: „Soha egyetlen egy hozzám té rő bűnös előtt is nincs az én országom ­ nak a jta ja bétéve. Sőt n y itv a áll éjjel és nap p al az én kegyelm em nek tárháza, és kezeim et kiterjesztv én h i­ vok en m indeneket a lelki szom júságot enyhítő fo r­ rásra. H allod-é, m ik o r én az én szentséges szájam ból azt m ondom : J e rte k hozzám bűnösök, fiaim nékem légyetek, m e rt én is A tyátok lészek. J e rte k én hozzám szegények, és végyetek tőlem pénz nélkül a ti lelk ei­ teknek örök életre tápláló é telt és ita lt.” (104. p.)

H a a b ű n b án a tb a n élő keresztyén úgy érezné, hogy a bűnbocsátó kegyelem a m ásoké ugyan, de az övé nem, ak k o r éppen a m ásoknak is ad o tt b ű nbocsánat kell, hogy ig asztalja őt. „G ondold meg kegyes H ivem az én földiekhez való kedvem et! esm érd meg m iném ü az én lelkem nek hajlan d ó ság a a m egtérő bűnösökhöz, s m eglátod hogy e m ostani keserves életed m egválto­ zik te benned. N incsen oly m essze tév ely ed ett bűnös, akinek tévelygő életére gondom ne volna; nincsen oly m eghidegedett sziv, m elyet az én m elegitő lelkem el nem ér, m ih ely t én akarom . H a m ég az undok v étk ek ­ kel b éfed eztetett lelk et is az én F iam n ak vérével m eg­ m osogatni kész vagyok, m it rettegsz te, m in th a a b ün mosogató kegyelem m ár szintén elfogyott v o ln a?” (24— 25. p p .) Isten bűnbocsátó kegyelm e m eg v álto ztatja az em ber életét, éppen ezért a m egszentelt és m egigazított hivő élő rem énységgel élhet. Isten ítélete ugyanis m ásképp hangzik felette, m in t a bűnös em b er felett. „ . . . óh sze­ relm es H ivem ! az én itéletem n ek n ap ja, nem siralm as napod lészen tenéked, h an em öröm ödnek, és m egsza­ badulásodnak n a p ja : m e rt ked v et ta lá ltá l én előttem , kedves a te lelked én n álam : kedves a te életed e föl­ dön, és az én lelkem gyönyörködik tebenned. Örü lt az én szivem , m ik o r az én h ázam b a sietni lá tta la k ; v i­ g adtam m ikor buzgó fohászkodásidat szem léltem , m i­ kor só h ajtásid n ak sokságát szám láltam , m ik o r sű rű im ádkozásid székem eleibe állo ttak . G erjedeztem a te szép lelki szelidségeden, a te alázatos gyakor té rd h a j­ tásidon, és az én felőlem való szent beszélgetésiden. T etszett nékem , m ik o r az én szegényim et táp láltad , m ikor az én rongyosim at ru h áztad , m ik o r az á rta tla n t nem nyom orgattad. . . . M it rettegsz h á t óh én szerel­ mes H ivem ! az én ítéletem tő l? K önyörülő Isten ed lé­ szek én ten ék ed : m ég az én h arag o m n ak n a p já n is Szószólóul m elletted lesz az én szerető F iam ; szólnak érted am a földi szegények, k ik et m ost asztalodról tá p ­ lálgatsz; követnek téged a te sok jótétem ényid.” (116. p.) A bűnös em b ert te h á t nem csak bűnei felism erésére és m eg v allására kell elsegíteni, han em fel kell ism er­ te tn i vele Isten m egszentelő és m egbocsátó kegyelm ét is, és azt szem élyes h itté kell tenni. A könyv záró ­ im ádsága bizonysága annak, hogy ily úton a v ig aszta­ lást és a feloldozást m eg is leh et találn i. K eresztúri P ál Isten m egszentelő és m egbocsátó k e­ gyelm ét m indig úgy á llítja elénk, m in t az A tya sze­ retetét. A könyvben végig a m ennyei A tyával társalog a kegyes hivő, úgyhogy a felületes olvasó k önnyen azt h ih etn é: a S zenthárom ság Isten h ely ett csak az A tya m u n k á ján a k ta rtja a szerző a b ű n b án a to t és m egigazí­ tást. H iszen a bánkódó em b er sem K risztu s v áltsá g á­ gának érdem ét, sem a Szentlélek m egsegítő e re jé t nem veszi figyelem be b ű n eirő l-v allásáb an . S zavaiban Jézus K risztus összesen három szor v a n em lítv e: kétszer m in t A kitől elszakadt, és éppen ez az ő b űne (9. és 23. pp.); egyszer pedig azon kesereg, hogy nem szerezte meg a K risztus érdem ét (54. p.). A S zentiélektől való elsza­ k ad ását is m egvallja (9. p.) és b ű n ek én t em líti Isten L elkének m egszom orítását (a 38. p -n három szor is ); ezért v a llja : m éltó arra, hogy a L élek elh ag y ja (ugyan­ csak a 38. p.). Isten vigasztaló szavaiban m á r többször felhangzik Jézus K risztus érdem e, am ely a bűnösnek való m eg­ bocsátás a lap ja (11., 25. és 47. pp.). B áto rítás az is, hogy Jézus K risztus a kegyes h iv ő ért áldozta életét (47. p.) és rem én y t keltő az a biztatás, hogy az ü d ­ vösségben Isten a K risztus testéhez hasonlóba öltöz­ teti szeretteit (79. p.). A K risztu sra bízót ítélet és a n ­ nak m ennyei Szószólóként való elvégzése szintén v i­ gasztalás a k iv álaszto ttak n ak (114. és 118. pp.). U to lsó

381

szavaiban h ív ja fel Isten a bűnein bánkódót le g h atá­ rozottabban a r r a hogy K risztusba vesse rem énységét (119. p.). Istennek a Szentlélekről szóló szavai is vigasztalás­ k én t h angzanak a bűnbánó em berhez, hiszen m á r m a­ ga a b ű n b án a t is Isten L elke jelenlétének bizonysága (35. p.). A S zentlélek lakóhelye az Istenben hivő em ­ ber (42. és 92. pp.), és A nnak ere jé t el is nyeri, aki Őhozzá vágyik (105. p.). A K risztusba v e te tt rem én y ­ séget pedig éppen a L élek ereje által n y erh eti el a hivő em ber (119. p.). Isten szavaiban is elsősorban a szeretet, az em b er­ hez leh ajló könyörületesség és a bűnöst felem elő irg al­ m asság szólal meg, ám (m int láttu k ) felragyog ben n e K risztu sn ak a bűnös világért hozott áldozata és a S zentlélek jóravezérlő segítsége is. A zt hiszem , nem véletlen, hogy a leghangsúlyosabb éppen Isten aty ai szeretete. H iszen aki bűnein b án k ó ­ dik, elsősorban abból vesz vigasztalást, hogy szereti őt valaki, m égpedig a Szentséges Isten. H a ezt m egér­ ti, akkor érti m eg igazán, hogy az A tya Úr Isten eb ­ ből a szeretetből fakadóan m it te tt érte a K risztu s­ b an és hogyan segíti m ennyei boldogságra S zentlelke által. K eresztúri P á l te h á t az ért ta n ítja meg az Iste n ­ ben hivő em bert bűneinek, rom lottságának, m inden szem pontból m é lta tla n voltának, kárhozatos ítéletre ju th a tá sá n a k m egism erésére, hogy a záró im ádságban (m elynek végén, a kegyes többi m egszólalásával el­ lentétben m á r doxológia és ám en-m ondás is van) élő rem énységgel telve, K risztus érdem ébe és a Szentlé­ lek m egsegítő ere jéb e vetve b izalm át keresztyén em ­ b er ráhagyhassa egész életét Isten szeretetére. A m ikor a b űnein bánkódó kegyes m egvizsgálja rom ­ lottságát, meg kell lá tn ia Isten dicső v o ltát is. A m a­ ga bűnös életével szem ben Isten dicsőségét az Ő igaz­ ságában, hatalm áb an , m indenhatóságában, fennségé­ ben, változatlanságában, jóságában és örökkévalóságá­ b an látja. M indezek a la p já n úgy érzi, hogy e dicsősé­ ges Isten n ek közelébe sem ju th a t. Á m be kell látn ia,

hogy a m ennyei A tya dicsősége nem ellenünkre, h a ­ nem ére ttü n k bűnösökért, szem ély szerin t is érette, a b ű n ein bánkódó k ereszty én ért van. Isten dicsősége nem azt jelenti, hogy Ő olyan m agasan v an felettü n k , ah o ­ v á m i el sem érh etü n k , h an em éppen azt jelenti, hogy az Ő dicsősége á ltal van a b űnből szabadulás, a k á r ­ hozattól m enekedés, a m élységből felem eltetés, a szük­ ségből kisegítés, a rom landóságból rom olhatatlanság, a m úlandóságból örök üdvösség. Isten dicsősége te h á t az em b er ja v á ra van. É ppen azért, m e rt a bűnösöknek dicsőséges A tyja van, a v álasz to tta k n ak boldog a jövőjük. Ezt a b o l­ dogságot Isten a m ennyben k észítette el v álaszto tt­ jain ak . Szentlelke által úgy vezeti a k eresztyén em ­ b e rt ro m lo tt állapotából a ro m o lh a tatlan m ennyei d i­ csőségbe, hogy a földön em b ertársai irá n ti kö n y ö rü le­ tességet, jóságot, irgalm asságot, szeretetet m u n k ál b en ­ ne. Ez á ltal m egváltozik az em b er sorsa is, hiszen az éhező ételt, a szom jazó ita lt, az, á rv a könyörületessé­ get kap. A kegyes hivő a szeretetnek ily m ódon való gyakorlása á ltal szolgálja Isten dicsőségét. E m lékez­ zünk K risztus szav ára: „lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti m ennyei A ty áto k at.” (Mt 5,16 b.) Így v all a M ennyei társalk o d ás cím ű könyvében K ereszturi P ál az em b er b ű n érő l és az Isten tő l k ap o tt bűnbocsánatról, a m ennyei A tya dicsőségéről és a k e­ resztyén élet m egszenteltetéséről. E hitv allásáb ó l is­ m e rh e tjü k m eg lelki arcát. ifj. Szabó Endre M EGJEGYZÉS: 1. K e re sz tu r i P á l é le tra jz i a d a ta it Z o v á n y i J e n ő : M a g y a ro rsz á g i P ro te s tá n s E g y h á z tö rté n e ti L e x ik o n c ím ű m u n k á já ­ b ó l v e tte m . (3. ja v íto tt és b ő v íte tt k ia d á s , B p . 1977.) — 2. D o lg o zato m m e g írá sá h o z a D e b re c e n b e n , T ó th F e re n c á lta l év je lö lé s n é lk ü l k ia d o tt p é ld á n y t h a s z n á lta m . 1973-ban, a d e b re c e n i k ia d á s ú k e g y e ssé g i ir o d a lm a t b e m u ta tó d o lg o za­ to m b a n e p é ld á n y t B e n d a —I rin y i (A n ég y sz á z év es d e b re c e n i n y o m d a : 1561—1849. B p. A k a d é m ia i K iad ó , 1961.), k ö n y v e a la p já n az 1819-i k ia d á s s a l a z o n o síto tta m .

Világszemle | Nikodim metropolita M egdöbbentő h a lá lh ír száguldott végig a világon 1978. szeptem ber 5-én. O lyan h alálh ír, am ely gyászba b o ríto tta az Orosz O rthodox Egyházat, az egyetem es orthodoxiát, a keresztény ökum enét és az egész b ék e­ szerető em beriséget: N ikodim , L eningrád és Novgorod m etropolitája, a M oszkvai P a tria rc h á tu s n y u g at-eu ró ­ pai ex a rch ája, a K eresztény Egység és Egyházközi K apcsolatok Szinódusi B izottságának elnöke, az Egy­ h ázak V ilágtanácsának elnökségi ta g ja és a K eresztyén B ékekonferencia örökös díszelnöke R óm ában, I. Ján o s P ál p áp á n ál te tt tisztelgő láto g atása közben, szívro­ ham következtében elhunyt. N ikodim m etropolita h alálh íre valóban m illiókat re n d íte tt meg, m e rt jóllehet a világ közvélem énye tu ­ d o tt súlyos betegségeiről, — köztük öt átvészelt szívin fark tu sró l —, éppen olyan köztudott volt hih etetlen vitalitása is, am ely sokakban azt az érzést keltette, hogy a főpap ú r rá tu d lenni b árm ily en betegség fö­ lött. N ikodim m e tro p o lita — világi nevén B orisz G eor­ gijevics R otov — 1929. október 14-én született Frolovo

382

községben, R jazan m ellett. A lap és középfokú iskolai tan u lm án y o k u tá n a rjaz an i pedagógiai főisk o lára ir a t­ kozott be. S zinte ezzel egyidőben éb resztette fel ben n e Isten a p ap i h iv a tástu d ato t, úgyhogy 1947-ben b elép ett a szerzetes rendbe — ahol a N ikodim n ev et k ap ta —, m ajd diakónussá szentelték fel. K ét évvel később, 1949-ben szen telték pappá, s ezzel alk alm assá v á lt ön­ álló egyházi szolgálatra. Több egyházközségben te lje sí­ te tt lelkipásztori szolgálat u tán , 1952-ben a jaroszlavli érsek titk á ra és az érseki k ated rális vezető lelkésze, p arochusa lett. E zt megelőzően, 1950-ben levelező h allg ató k én t b e­ iratk o zo tt a L eningrádi Theológiai A kadém iára, am e­ lyen 1955-ben fejezte b e tan u lm án y ait, elnyerve az ez­ zel já ró ka n didátusi fokozatot. Később, 1970-ben m eg­ szerezte a M oszkvai Theológiai A kadém ián a m agisz­ teri, m ajd 1975-ben a L en in g rád i Theológiai A kadé­ m ián a doktori cím et is. Szolgálata so rán díszdoktora le tt a P rág ai Com enius Theológiai F ak u ltá sn a k (1963), az O ak B rooke-i (USA) Theológiai S zem inárium nak (1967), a D ebreceni R eform átus Theológiai A kadém iá­

n ak (1972), a V arsói K eresztény A kadém iának (1975), a Szófiai Theológiai A kadém iának (1975) és a B u k a­ resti Felsőfokú Theológiai Intézetn ek (1977). Egyházi p ály afu tása tünem ényes gyorsasággal, m e­ rész ívben h a la d t fölfelé. K özvetlenül a teológiai a k a ­ dém iai tanulm ányok elvégzése u tán , 1956-ban a Szt. Szinódus Jeruzsálem be, az Orosz Egyházi Misszióhoz delegálta, am elynek a következő évben vezetője is lett. A Jeruzsálem ben eltö ltö tt háro m év a la tt tovább em elkedett az egyházi h ie ra rc h ia ra n g lé trá já n : előbb igum enné, m ajd archim andritává av a ttá k . U gyanakkor szorgalm asan bővítette nyelvism ereteit, ott ta n u lt meg görögül és héberül. A m ikor 1959-ben visszatért M oszkvába, előbb a P a t­ riarchal Iroda élére k erü lt, m a jd a P atriarchátus K ü l­ ügyi O sztályának helyettes vezetője lett. 1960-ban szentelték P odoljszk püspökévé. A K ülügyi O sztály akkori vezetője, N ikoláj m etropolita lem on d á­ sa u tán, 1960-ban N ikodim püspök le tt a K ülügyi O sz­ tá ly vezetője, s ezt a szolgálatát tizenkét évig lá tta el. A m ikor a P a tria rc h á tu s u g y anabban az évben m eg­ alak íto tta a K eresztény Egyház és E gyházközi K apcso­ latok Szinódusi Bizottságát, ta g ja le tt an n ak N ikodim püspök is, hogy később elnökévé lép jen elő. U gyanab­ b an az évben a Szt. Szinódus Jaroszlavl és R osztov p ü s­ pöki székébe helyezte át. Ebben a m inőségében 1961. m árciusában állandó tagja lett a Szt. Szinódusnak, m ajd jú n iu sb an érseki ra n g ra em elték. 1963. augusztu ­ sáb an a Szt. Szinódus M in szk és B elorusszija m e tro ­ p o litájá v á nevezte ki. Ezen a szolgálati helyén sem m a­ ra d t azonban sokáig, m e rt ugyanaz év októberében a Szt. Szinódus Leningrád és Ladoga m etropolita k a ­ te d rá já ra helyezte át, am ely 1967-től a L eningrád és Novgorod elnevezést viseli. M int a K ülügyi O sztály vezetője, N ikodim m etropo­ lita szám os összortodox és fe lek eze tk ö zi ko n fere n ­ cián vezette az orosz egyházi küldöttségeket. De ezen k ív ü l is aligha akad az orthodox világ n ak olyan helyi egyháza, am elyet N ikodim m etropolita — a k á r egye­ dül, a k á r delegáció ta g ja vagy vezetőjeként — ne k e­ rese tt volna fel, és am ely n e a legnagyobb tisztelettel és szeretettel fogadta volna látogatását. K egyelettel em lékezünk m eg arról, hogy több alkalom m al já rt h a zánkban is, és — b á r a m agyar orthodoxia ügyét m in d enkor k itü n tető figyelem m el és szeretettel kezel­ te — te stv é ri kapcsolatokat te re m te tt a m agyarországi p ro testantizm us és katholicizm us egyházi köreihez is. Első súlyos in fa rk tu sa után, 1972. m á ju sáb an N iko­ dim m etropolita lem ondott a K ülügyi O sztály vezetői tisztéről, s utó d a J u v en á lij m etropolita lett, aki addig is helyettese és a legközvetlenebb m u n k a társa volt. N ikodim m etropolita azonban to v áb b ra is m e g tarto tta egyházm egyéjét, v alam in t a K eresztény Egység és Egyházközi K apcsolatok Szinódusi B izottságában viselt elnöki tisztségét. Ezen kívül, 1974. szeptem berébert a Szt. Szinódus kinevezte — szolgálati helyének é rin te t­ lenül hagyásával — a M oszkvai P a tria rc h á tu s n yu g a t­ európai exarchájává. N ikodim m etropolita belső egyházi és orthodox-közi szolgálatával egyenrangú volt a . k eresztény egység, az ö ku m ené te rü le té n k ife jte tt tevékenysége. N agyrészt az ő érdem e volt, hogy az Orosz O rthodox Egyház — és vele együtt m ás autokefál orthodox helyi egyház — 1961-ben ta g ja le tt az E gyházak Világtanácsának. Ez az egyházi világszervezet kellőképpen érték elte N iko­ dim m etropolita ökum enikus m unkásságát, am ikor is előbb az EVT V égrehajtó B izottságába, m a jd 1975-ben a h attag ú E lnökségbe választo tta be. H asonló érdem e­ k et szerzett N ikodim m etropolita a R óm ai K atholikus E gyházzal való te stv é ri kapcsolatok kialak ításáb an . S zinte m egszokottá v áltak ism ételt látogatásai a V ati­

k án b an és a róm ai katholicizm us m ás exponált helyein. Szinte jelk ép n ek te k in th e tjü k , hogy N ikodim m etropo­ lita utolsó h ivatalos ténykedése éppen az ú j p áp a foga­ d ásán való részvétel volt. Az ő békességszerző és te st­ vériességet terem tő szolgálata nélkül, s a tö rtén elm i előzm ények ism eretében, elképzelhetetlen le tt volna több olyan intézkedés, jelenség, am ely m a m égis szin­ te m agától értető d ő n ek tűnik. P éld áu l az, hogy a M oszkvai P a tria rc h á tu s ösztöndíjasai a róm ai Colle­ gium R ussicum ban tan u ln ak , vagy hogy a L eningrádi Theológiai A kadém ián jezsuita professzor ta r t előadá­ sokat. De éppen ilyen n y ílt és őszinte v o lt N ikodim m etro p o lita m a g ata rtása va la m en n yi keresztén y eg y­ házzal szem ben. K ezdem ényezést és ak tív szerepet v ál­ la lt a v elük fo ly tato tt teológiai párbeszédekben, m e­ lyek során m indig azt kereste, am i összeköt, nem pedig am i elválaszt. M in d am ellett tá v o l' á llt tőle m in d az orthodoxia állásp o n tján ak a feladása, m in d pedig a teológiai m inim alizm us. H aláláv al nem csak az o rth o ­ doxia, h an em az egész egyetem es kereszténység egy nagy és kiváló egyéniséget v eszített el. H a N ikodim m etro p o lita ilyen tiszteletre m éltó h e­ lyet v ív o tt ki m ag án ak az Orosz O rthodox Egyházban, az egyetem es o rthodoxiában és a k eresztény ökum ené­ ben, ugyanez elm ondható a keresztén y békem ozgalom ­ ban b etö ltö tt szerepéről is, am elyet szívügyének te k in ­ tett, és am elyhez m in d h alálig hűséges m arad t. P ü s­ pökké szentelése u tá n azonnal bekapcsolódott a K e­ resztyén B ékeko n feren cia m u n k ájáb a. N em sokára a KBK Folytatólagos B izottságának elnöke lett, m ajd az 1971. évi IV. K eresztyén B ékevilággyűlés a K B K elnö­ kévé választotta. Ezt a m u n k a k ö ré t a k ö zb ejö tt m eg­ betegedése ellen ére sem ad ta fel, hiszen a b ék em u n k át — éppúgy, m in t a főpapi szolgálatát — hivatásának tek in tette. Csak az ötödik szív in fark tu sa k én y szerítette lem ondásra 1976. novem berében. A K BK vezetőségé­ nek k érelm ére ak k o r is elv állalta a tiszteletb eli eln ö k­ séget. Végül mégis, 1978. jú n iu sáb an , az V. K eresztyén Békevilággyűlésen végleg lem ondott elnöki tisztéről. A V ilággyűlés ekkor, h á lá ja jeléül, a K BK örökös díszelnökévé v álaszto tta meg. Az eddig elm o n d o ttak csak nagyon szegényesen és h alv án y an vázolják N ikodim m etro p o lita földi p ály a­ futását, egyházi, egyházközi és békeszolgálatát, hiszen m indegyik szolgálatáról külö n -k ü lö n is legalább egyegy k ö te te t leh etn e írni. M ert jó lleh et az Ű r k ifü rk ész­ h etetlen a k a ra ta N ikodim m etro p o lita földi életp ály á­ ját, a m i gyarló em beri érté k ein k szerin t m érve, rö v id ­ re szabta, ebben az életp ály áb an m égis an n y i m unka, cselekvés, küzdelem , esem ény és eredm ény halm ozó­ d o tt fel, hogy időbeli h a tá ra i szinte szem látom ást k itá ­ gulnak. V alóban h ih etetlen n ek tűnik, hogy egy 49 esz­ ten d ő t m egélt em ber nem egészen három évtizedes szolgálatába m indaz beleférjen, am inek ő cselekvő ré ­ szese volt. Ily en nagyfokú elfoglaltság, ilyen sokoldalú tev é­ kenység közepette N ikodim m etro p o litán ak alig m a ra d t ideje m agánéletre. Így te h á t nagyon keveseknek — s a kevés szerencsések között a jelen sorok író já n a k — ad a to tt meg, hogy őt nem csak m in t főpapot, teológust s az ökum ené és a világbéke m u n k ását ism erje meg, h an em csupán em beri m ivoltában is. N em m in th a zá r­ kózott, h o zzáférhetetlen le tt volna, — hiszen éppen el­ lenkezőleg, nagyon is közvetlen, n y ílt és em berileg hoz­ záférhető v o lt —, h an em azért, m e rt a lehető legke­ vesebb id ő t engedett meg m ag án ak k ö tetlen elfoglalt­ ságra, pihenésre, lazításra. A kik te h á t életének ezek­ ben a ritk a p illan a taib an is eg y ü tt leh ettek vele, n em ­ csak a felvilágosult, széles látókörű, bölcs és szikla­ szilárd h itű főpapot ism erh ették m eg benne, hanem a m eleg szívű, derűs lelkületű, jó kedélyű, szin te pazar­

383

lóan bőkezű em bert is, az igazi „orosz lelk et”, ak it ráad ásu l az egyik legnagyobb és egyáltalán nem á lta lá ­ nos szellem i ajándékkal, a hum orral is gazdagon m eg­ áld o tta az Isten. Nem tud ju k , m a ra d t-e N ikodim m etro p o litán ak v a­ lam ilyen végrendelkezése, v olt-e id eje és alk alm a su m ­ m ázni a rövidre m é rt földi életéb en bőségesen szerzett tap asztalatait, szolgálata közben tá m a d t gondolatait. Földi h a lá la m egváltozhatatlan ténye m iatti m egrendü­ lésünkben csak ta lálo m ra tallózva a tengernyi írásáb an és egyéb m egnyilatkozásában, m égis ta lá ltu n k egy m ondatot egyik nyilatkozatában, m elyet még tíz évvel ezelőtt tett, s érzésünk szerint ez a m ondat m agában fo glalja N ikodim m etropolita hitvallását a keresztény em ber elhivatottságáról. A rra a kérdésre, hogy m it je ­ le n t kereszténynek lenni a jelenkori világban, N ikodim m etropolita ezt felelte: „ K ereszténynek lenni — m a is, éppen úgy, m in t bárm ikor volt és lesz —, azt jelen ti: teljesíteni Isten akaratát az egyéni, családi, társadalm i és n em ze tk ö zi életben, cselekvően követni K risztu st és az ő evangélium át, és m in d e n ü tt erősíteni a szere­ tetet, az igazságot és a békességet.” Ez v olt te h á t az ő em beri-keresztényi hitvallása, am elyről nem csak szavaival, hanem cselekedeteivel is bizonyságot te tt élete utolsó pillanatáig. És most, K risztus m ennyei tró n ja előtt állva, b á to r­ sággal idézheti a páli igéket: „Ama nem es harcot m eg ­ harcoltam , ju tá so m a t elvégeztem , a hitet m egtartottam ; végezetre eltétete tt n ékem az igazság koronája...” (2 Tim 4,7.) Dr. B erki Feriz

Válasz egy kérdésre A Theológiai Szem le ism ertette an n ak idején B ékés G ellért Istenkeresés c. m űvének első kiadását. (1975. 7—8. szám 250. oldal.) M ost je len t m eg a könyv m áso­ dik kiadása, am elynek előszavában a Theológiai Szem ­ le k érdésére is reflek tál a szerző. A jobb m egértés kedv éért lássuk a könyvism ertetés­ nek azt a részét, am elyre reflek tál a szerző : „A ligha szükséges hangsúlyozni a könyv hasznossá­ gát, nyelvi egyszerűségét, olvasm ányos voltát. M ár a terjed elm e is bizonyíték: százharm inc oldalon v alam it is elm ondani ( . . . ) nagy anyag fölötti rendelkezésről tesz bizonyságot Békés G ellért. V an azonban egy alig m egválaszolható kérdés az em berben. Hogy lehetséges az, hogy a könyv szinte kizárólag protestáns teológusok m u n k á ira tám aszkodik, szinte kizárólag a protestán s teológia új ú tja it m u ta tja be. A cím és a k ifejezett szándék nem ezt ígéri. A kkor m ié rt? A ligha azért, m e rt a katolikus teológiában nincs szám ottevő „új ú t”. N em valószínű, hogy p usztán azért, m e rt egyszerűbb (a ta n h iv atal m ia tt — veszélytelenebb) a protestán s teológiáról beszélni egy katolikus teológusnak. N yil­ ván nem bölcs dolog tovább ta lálg atn i az okot, de azt ki kell m ondani, hogy ilyen nagy m egválaszolatlan kérdéssel m a m á r nem volna szabad könyvet ú tjá ra bocsátani.” És a re fle x ió : „Az Istenkeresés m ásodik kiad ása — h árom évvel az első u tá n — arró l tanúskodik, hogy a m ag y ar olvasót m a jobban érdekli ez a tém a, m in t valaha. Számos, cím em re írt levél szintén errő l beszél. A V igiliában és a Theológiai Szem lében m egjelent értékelés is e rre m u ­ ta t. Ú gy érzem, hogy az utóbb in ak egy nyílt kérdésé­ re röviden válaszolnom kell. Ez a könyv, legalábbis a pro blém a fölvetésében, az első háro m fejezetben, fő­ leg protestáns teológusok m u n k á já ra tám aszkodik,

384

m e rt a szekularizm us kérdésével eredetileg a n ém et és az angolszász p ro testán s teológiai irodalom foglalko­ zott. De ne feledjük, hogy m ai neves katolikus teoló­ gusok m u n k á ja nyom án a G audium e t Spes zsinati konstitúció, szétágazó egyházi, k u ltu rá lis és társad alm i v o n atkozásaiban pontosan ezt a k érd ést tá rg y a lja ( . . . ) K ülönben az ilyen gyökeres és döntő kérdésben, h a v an is különbség p ro testán s és kato lik u s értelm e­ zés közt, lényegében csak keresztény, sőt csak em beri ú tkeresés létezik.” (Békés G ellért i. m. II. kiadás 9. ol­ dal) t. k.

Két újabb Bolzano-kötet H usserl m éltán nevezte B olzano-t m in d en idők egyik legnagyobb logikusának, kiem elve h ajszálfin o m m eg­ különböztetéseit és a csiszolt kövekből ép ített logikai elm életének szinte m a tem atik ai pontosságát. A nagy vállalkozás során, az 53 k ö tetre terv ezett összes M ű­ vek 33 ú j anyagot tartalm a zó kötetében, m ost azok a k éziratok lá tn a k napvilágot, am elyek a szerző küzdel­ m es életében nem k a p h a tta k nyom dafestéket. 9 k ö tet fo glalja m a jd m ag áb an a naplóit, 5 a levelezését, to ­ váb b i 5 az életrajzi dokum entum okat, életrajzo t és b ib ­ liográfiát, 14 k ö tet pedig a h átra h ag y o tt tudom ányos ta rta lm ú k éziratokat. B en n ü n k et elsősorban ezek az u tóbbiak érdekelnek. A Theológiai Szem le h asáb jain k o ráb b an m á r ism ertettü k a II. A. 7. jelzésű kötetet. M ost a II. A. 12. szám ú k ö tet k é t k ülön félkötete fek ­ szik elő ttü n k és ta rtalm a zz a B olzano-nak 1832 és 1848 között írt, k éziratb an m a ra d t dolgozatait. 1. Bern ard Bolzano: G esam tausgabe. II. N achlass. A. N achgelasse­ ne Schriften, Bd. 12. V erm isch te philosophische und physikalische S ch riften 1832—1848. E rster Teil. 1977. Hrsg. von J a n Berg. Z w e ite r Teil, 1978. Hrsg. von Ja n Berg. F ried rich F ro m an n V erlag (G ü n th er Holzboog) S tu ttg art. A tan u lm án y o k legtöbbje logikai és tu d o ­ m ányelm életi kérdésekkel foglalkozik. Jelentősebb a szerző fő m űvének, a W issenschaftslehre-nek a rövid b em u tatása, eg y fajta prolegom ena (I. rész, 81—97), to ­ v áb b á egy ugyanilyen bevezetés L ogiká-jához (99— 147) és egy rövid beszám oló filozófiai fejlődéséről (66—67). M egem lítjük, hogy v an n a k az első félkötetben vallástu d o m án y i írások is, tö b b n y ire k o rab eli m űvek ölesszem ű b írá la ta i (13—48 és 149—166). A m ásodik félk ö tetb en a következő jelentékenyebb B olzano-írásokat ta lálju k . Először is egy levelet, am e­ lyet Bolzano, a m á r 14 év ó ta elbocsátott professzor 1833-ban egy w eim ari kiadóhoz intézett. A filozófus a kényszerű pihenés éveiben im m ár k ié rlelt és első fo r­ m á jáb a n p a p írra is v e te tt főm űvét, a W issenschafts­ le h re -t a já n lja fel k iad ásra. T u d ju k , hogy ez a m ű új fejezetet n y ito tt a logika tö rtén etéb en . Jellem ző a n e­ héz, m ajd n em k ilá tá sta la n helyzetre, hogy Bolzano ele­ ve lem ond a tiszteletd íjró l, csakhogy nagy m űvét n y o m tatásb an lássa. Még így sem sik e rü lt a m eg álla­ podás, de a levélben Bolzano m aga m u ta tja be tu d o ­ m á n y ta n á t (II. 29—33.). T ovábbi k é t esztendő telt- el, am íg a k éz irat egy b áto r k ia d ó ra talált, és Bolzano e k'ét év folyam án sokat egyengetett, jav íto tt, b ő v ített és tö m ö rített a kéziraton. N em m in d en közbeeső bővítés és ja v ítá s k e rü lt bele a k ia d o tt szövegbe, elsősorban a m ás logikusokkal fo ly tato tt p o lém iák m a ra d ta k el. K ét­ ségtelen azonban, hogy a bővítések nagy érdeklődésre ta rth a tn a k igényt. Ez teszi érték essé ezt a m ásodik fél­ kötetet. A sokszor tö red ék ek n ek h ató részletek m eg­ értéséhez és értékeléséhez a k ö tet szerkesztője, Ja n B erg alapos és érték es bevezetőt írt.

IN H A L T D E R N U M M E R 11.—12. 1978

C O N T E N T S O F N O S 11—12, 1978

B e m e rk u n g e n d e s R e d a k te u rs „D IE H E R R L IC H K E IT G O TTES UND D IE Z U K U N FT DES M E N SCH EN ” D o k u m e n te d e r zw eiten w isse n s c h a ftlic h e n T a g u n g d es D o k to re n k o lle g i u m s d e r R e fo rm ie rte n K irc h e von U n g arn (D eb recen , 16.—20. O k to b e r 1978) : E rö ffn u n g s a n s p ra c h e v o n B isch o f Dr. T ib o r B a rth a P re s id e n te n d es D o k to re n k o lle ­ g iu m s — D r. T ib o r B a rth a jr. D ie H e rrlic h k e it G o ttes in d e r O ffe n b a ru n g — Dr. D a vid W illis : D ie H e rrlic h k e it G o ttes in d e r O ffe n b a ru n g — Dr. J ü r g e n M o ltm a n n : D ie H e rrlic h k e it G o ttes u n d d ie S e n d u n g d e r K irc h e — Dr. E rv in V á ly i N a g y : Die H e rrlic h k e it G o ttes u n d d ie S e n d u n g d e r K irc h e — D. Dr. K á ro ly T ó th : D ie H e rrlic h k e it G o ttes u n d d ie H o ffn u n g d e r W elt — D r. L á szló M a k k a i: D ie G e s c h ic h tsb e tra c h tu n g d e r u n g a risc h e n P u r ita n e r — J ó z s e f B a rcza : D ie Ü b e rn a h m e g e s e llsc h a ftlic h e r u n d p o litisc h e r V e ra n tw o rtu n g in d e r r e f o r ­ m ie rte n th e o lo g isc h e n L ite r a tu r U n g a rn s im 17. J a h r h u n d e r t — Dr. B éla T ó th : P u rita n is m u s u n d d ie N a tu rw is s e n s c h a fte n in U n g a rn — B e ric h t d e r b ib lisc h -th e o lo g isc h e n S e k tio n — B e ric h t d e r s y s te m a tisc h -th e o lo g isc h e n S e k tio n — B e ric h t des k ir c h e n ­ g e s c h ic h tlic h e n S e k tio n — B e ric h t d e r ö k u m e n isc h e n S e k tio n — S c h re ib e n d es P rä s id iu m s d es D o k to re n k o lle g iu m s a n d en E x e k u tiv a u s s c h u s s des RW B — Csaba F e k e te : G y ö rg y K o m á ­ ro m i C sip k és, d e r S p ra c h fo rs c h e r — Dr. L á szló B a lá zs: T ro s t­ sc h rifte n d e r P u r ita n e r im T ra u e r ja h r z e h n t — M ih á ly M a rk u s: G y ö rg y K o m á ro m i C sipkés, d e r V e rk ü n d ig e r d e s G o tte s w o rte s — Dr. L á szló K o r m o s: D er G o tte s d ie n st d e r u n g a ris c h e n P u r i­ ta n e r — E n d re S za b ó jr .: D ie g e istlic h e n G esich tszü g e eines p u rita n is c h e n P re d ig e rs im S p ieg el d e s W erk es v o n P á l K e­ re s z tu r i : „H im m lisc h e K o n v e rsa tio n ” W E LT RU N D SC H A U : D. Dr. F eriz B e r k i: M e tro p o lit N ik o d im K U LTU R ELLE CH R O N IK : Lá szló Z a y : F e stta g e d e r K ü n s te

N o tes of th e E d ito r „T H E GLORY OF GOD AND THE FU TU R E OF M A N ” D o cu ­ m e n ts of th e S eco n d S essio n o f th e D o c to rs’ C ollege of th e R e fo rm ed C h u rc h in H u n g a ry (D eb recen , O cto b er 16—20, 1978) : O pening A d d re ss b y B ish o p Dr. T ib o r B a rth a , P re s id e n t of th e D o cto r’s C ollege — Dr. T ib o r B artha, J r .: T h e G lo ry of G od in H is R e v e la tio n — D r. D a vid W illis: T h e G lo ry o f G od a n d H is R e v elatio n — D r. J ü r g e n M o ltm a n n : T h e G lo ry of G od a n d th e M ission of th e C h u rc h — Dr. E rvin V á ly i N a g y : T h e G lo ry of G od a n d th e M ission of th e C h u rc h — D. D r. K á ro ly T ó th : T he G lo ry o f G od a n d th e H ope o f th e W orld — D r. L ászló M a k k a i: T h e H u n g a ria n P u r ita n s ’ V iew of H isto ry — J ó z se f B arcza: T h e A c c e p ta n c e of R e sp o n sib ility f o r S o ciety a n d P o litic s in th e H u n g a ria n R e fo rm e d T h eo lo g ic al L ite r a tu r e of th e 17th C e n tu ry — D r. B éla T ó th : P u rita n is m a n d N a tu ra l S ciences in H u n g a ry — R e p o rt of th e W o rk in g G ro u p o n B ib li­ cal T h eo lo g y — R e p o rt o f th e W o rk in g G ro u p on S y ste m a tic T h eo lo g y — R e p o rt of th e W o rk in g G ro u p on C h u rc h H isto ry — R e p o rt of th e W o rk in g G ro u p o n E cu m en ics — L e tte r of th e P re sid iu m of th e D o c to rs’ C ollege to th e E x e c u tiv e C om m ittee of th e W ARC — Csaba F e k e te : G y ö rg y K o m áro m i C sipkés, th e L in g u ist — Dr. L ászló B a lá zs: P u r i ta n W o rk s of C o n so latio n in th e M o u rn in g D ecad e — M ih á ly M á rk u s : G y ö rg y K o m á ro m i C sipkés, th e P re a c h e r — Dr. L ászló K o r m o s: T h e W o rsh ip of H u n g a ria n P u rita n s — E n d re Szabó, J r .: T h e S p iritu a l C h a ra c ­ te r of a H u n g a ria n P u r ita n P re a c h e r R e fle c te d in P á l K e re sz ­ tu r i’s W o rk „ H e a v e n ly C o n v e rs a tio n ”

Legyen szabad ebben az összefüggésben m u ta tn i rá a Bolzano-sorozat két m ásik olyan kötetére, am ely szin tén fontos lehet a B olzano-életm ű m egértéséhez. Az egyik E d u ard W internek az összes m űvekben m á r k o ráb b a n m egjelent B olzano-életrajza. A jeles szerző, ak i az Összes M űvek kiadói között a vezető tekintély, ezt a ro p p an t gazdag ta rta lm ú életrajzo t pusztán kez­ detn ek és bevezetésnek szánta ahhoz a m ásikhoz, am e­ lyet m ajd az Összes M űvek valam ennyi kötetének m egjelenése után, a teljes anyag ism eretében lehet csak m egírni. W inter életrajzá b an lapozva nagy öröm ­ m el olvastuk, hogy Bolzano m éltatói között elism erés­

sel em lékezett meg a m ag y ar P a u le r Ákosról, de m ás m agyar filozófusokról is. A m ásodik bevezető jellegű k ö tet a szintén m á r ko­ ráb b a n m egjelent B olzano-bibliográfia. Ma, a szem an­ tika, a m atem atik ai logika ara n y k o rá b an nem v élet­ len, hogy B olzano-reneszánszt élünk át. E nnek szim p­ tom ája, de egyben további legfontosabb ih lető je is az Összes M űvek kiadása. A nagy érdeklődés b izonyítá­ sára legyen szabad u taln i a B olzano-bibliográfia 160— 161. la p jára, ahol csak az 1950—1970 közt eltelt húsz esztendőből is a Bolzanóval foglalkozó m űvek százait le h ete tt felsorolni. B ucsay M ihály

WORLD REV IEW : D. Dr. F eriz B e r k i: M e tro p o lita n N icodim CULTURAL CH RONICLE: L ászló Z a y : F e a s ts of th e A rts

Kettős szám, ára: 42,— Ft

A REFORMÁTUS SAJTÓOSZTÁLY KIADVÁNYAI: MÉG KAPHATÓ: Dr. Gyökössy E ndre: M agunkról m ag unknak

36 ,—

RÖVIDESEN MEGJELENIK: Ú jford ítású B ib lia A Confessio 1978/4. szám a K épes K álvin K alendárium az 1979. é v re E gyházunk szeretetszolgálata, 2. átdolgozott kiadás

180,— 25,— 20,— 15 ,—

ÚJDO NSÁG AINK : B ibliai kom m entár (teljes) egybekötve T öbbszínnyom ású m űvészi levelezőlap 2,60, 4,80, 5,—, 9,— 10,—, 15,— F t-os lapok b oríték k al Színes, m űvészi, összehajtott karácsonyi és alk alm i lapok

701,—

ÉNEKESKÖNYVEINK: K isénekeskönyv 9X 12X 2 cm, nyl. kötésben R itm ikus szedésű Énékeskönyv, hosszúkás form átum , nyl. kötésben 19X10X2 cm N agybetűs Énekeskönyv 17X12X3 cm, nyl. kötésben Öregbetűs É nekeskönyv 24X18X3 cm, vászonkötésben, több példány rendelése esetén 70,— F t h ely ett 40,— F t-é rt kap h ató

62,— 94,— 108,—

K Ö NYVEINK KÖZÜL AJÁN LJU K : Dr. Csomasz Tóth K álm án: M aróthi György és a kollégium i zene A Zsoltárok Könyve, B erki V iola illusztrációival M uraközy G yula: A Sionnak hegyén T em plom ablak — vallásos versek a lk a lm a k ra K incsesláda — vallásos ta rta lm ú elbeszélések alk a lm a k ra K ovács Im re: D ávid — bibliai regény, S aul és D ávid életérő l

65,— 57,— 30,— 65,— 66,— 57,—

KAPH ATÓ K: a P ro te stá n s K önyvesboltban (B udapest IX., R áday u. 1., a 15-ös a u tó ­ busz m egállójánál).

MEGRENDELHETŐK: m inden refo rm átu s lelkészi h iv a talb an és a R eform átus Sajtóosztályon, B udapest, Pf. 5. 1440 (Budapest, Abonyi u. 21. 1440). 500,— F t-o n felüli v ásárlásn ál díjm entesen postázzuk a m egrendelt könyveket.

THEOLOGIAI SZEMLE 1978. évi (Új folyam XXI. évfolyam) tartalomjegyzéke és a szerzők névmutatója A SZERKESZTŐ

JEGYZETE

Prőhle Károly: Eredmények és tervek Békeépítők szolidaritása — — Keresztyének hangja — — — Keresztyének a béke útján — — Tarr Kálmán: Évfordulók erőterében

— — — — —

— — — — —

— — — — —

1 65 129 193 321

TANULMÁNYOK Barcza József: A vallási türelem elvi alapjai a X V II. század magyar protestáns teológiájában Bartha Tibor, ifj.: Krisztus — az egyház feje; egyház és világ — — — — — — — — Berki Zuárd: A közös keresztyén hagyomány or­ todox értelmezése — — — — — — — Bodrog M iklós: Az alkoholizmus lélektana — — Boross Géza: Karizmatikus mozgalmak — — „Isten szolidaritásra hív — keresztyének a bé­ kéért, az igazságosságért és a felszabadításért.” Hozzászólás az V. Keresztyén Béke-világgyű­ lés főtémájához. Készítette a Dunamelléki Egy­ házkerület Tanulmányi Csoportjának KB K Munkabizottsága — — — — — — — Jánossy Im re: „A keresztyén é le t ” Gondolatok Barth Károly Egyházi Dogmatikája utolsó köte­ tének olvasása közben — — — — — — Kocsis Elemér: Ökumenikus krisztológia — — Ladányi Sándor: II. Rákóczi Ferenc pedagógiai és művelődéspolitikai törekvései a sárospataki és debreceni kollégium történetének tükrében Lenkeyné Semsey Klára: A dicsőség Krisztusá­ nak evangéliuma — — — — — — — Lukács József: Válasz Nyiri Tamás „ A mai ma­ gyar katolikus teológia fejlődéstörténete” című írására — — — — — — — — — — Márkus Mihály: Komáromi Csipkés György Ma­ gyar B ib liá ja . .. — — — — — — — Mészáros István: Barth tanítása a teológia lé­ nyegéről és feladatáról — — — — — — Nagy Tibor—Gacsályi Gábor: Protestáns lelké­ szek az 1848—49-es szabadságharcban I. — — II.

—

-

— —

—

—

Ottlyk Ernő: Egyház és forradalom — — — Páll László, ifj.: A szekularizáció és a szekulariz­ mus — — — — — — — — — — Pásztor János: A gyülekezetek élete és az egy­ házi szolgálat Pál leveleiben — — — — Szabó Csaba: Máté — evangélium a zsidóknak Szabó Géza: A protestáns kegyesség pásztori pszi­ chológiai alapjai és alapkérdései — — — — Szalai Pál: Hierarchia és komplementaritás — Szathmáry Sándor: A z Ige és a Szentlélek mun­ kája az Újszövetség etikai üzenetében — — A krisztológia és az ekkléziológia összefüggései. Új irányzatok a krisztológiában, különös tekin­ tettel az ekkléziológiai aspektusokra I. —— II. _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ Szebeni O livér: Hubmaier Baltazár. Mártírhalá­ lának 450. évfordulóján — — — — — — Szigeti Jenő: A közös keresztyén tradíció szektás elszíneződései — — — — — — —— Takács Béla: Református eklézsiák keresztelő edényei a X V II—X V III. században — — —

282 I4 93 170 152

130

276 259

Tóth Károly: A keresztyén hit és a szocialista társadalom. A Valdens Egyház Theológiai Fa­ kultásán elhangzott előadás. Róma, 1978. áp­ rilis 22. — — — — — — — — , — — 134 „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Is­ ten fiainak neveztetnek” — — — — — 257 Vladár Gábor: Jézus példázatainak krisztológiai értelmezése —— — — — — — — — 137 v i l á g s z e m l e

Andriamanjato, Richard: Az afrikai keresztyének és a szabadságért, igazságosságért és békéért folyó harc —— — — — — — — — A z A frik ai Keresztyén Békekonferencia Üzenete az egyházakhoz — — — — — — — — Berki Feriz: A Moszkvai Patriarchátus jubileuma Chase, N ora: Politikai felszabadítás — — — Berki Feriz: †Nikodim metropolita — — — Kocsis Elemér: A K B K „Ökonómia-politika” bi­ zottságának üléséről — — — — — — — Megalakult az Afrikai Keresztyén Békekonfe­ rencia — — — — — — — — — — Tamás Bertalan: Agónia christiana. Emlékezés L ev Tolsztoj születésének 150. évfordulóján — Tóth Károly: A leszerelés teológiai kérdései és az egyházak válaszai — — — —— —

105 113 253 111 382 34 104 295 181

DOKUMENTUMOK 158 6

169 84 18 24 99

66 97 272 2 80 31 74

141 264 177 147 291

Az egyházak és a militarizmus. A K B K hozzá­ szólása, a militarizmusról és a leszerelésről elő­ készítés alatt álló ökumenikus program vitá­ jához — — — — — — — — — — 47 Az V. Keresztyén Béke-világgyűlés dokumentumaiból: A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa, üdvözlete — — — — — — — — — 203 Andriamanjato, Richard: Isten szolidaritásra hív — keresztyének a békéért, igazságosságért és a felszabadulásért — — — — — — — 218 Az V. Keresztyén Béke-világgyűlés határozatai — 244 Felhívás a kormányokhoz — — — — — — 251 Gregorios, Paulos M ar: Korunk néhány gazdasági kérdése — — — — — — — — — — 232 Husak, Gustav levele — — — — — — — 206 Kádár János levele — — — — — — — 206 Káldy Zoltán: Bevezetés a dokumentumokhoz — 194 Koszigin köszöntése — — — — — — — 206 Mochalski, Herbert: Enyhülés — Leszerelés — Együttműködés — — — — — — — — 226 Moltmann, Jürgen: Noéval túlélni — — — — 240 Nikodim metropolita megnyitó előadása — — 198 Pimen patriarcha köszöntő szavai. .. — — — 204 Sajtóközlemény — — — — — — — — 251 Tóth Károly: A Keresztyén Békekonferencia hét éve — — — — — — — — — — — 207 Üzenet a világ egyházaihoz és keresztyénéihez 249 Waldheim, K urt üzenete — — — — — — 205 A Református Doktorok Kollégiuma II. tudomá­ nyos ülésszakának dokumentumai: A bibliai teológiai munkacsoport jelentése — — 353 A Doktorok Kollégiuma Elnökségének levele az RVSZ Végrehajtóbizottságához — — — — 357

A rendszeres teológiai munkacsoport jelentése — Az egyháztörténeti munkacsoport jelentése — — Az ökumenikus munkacsoport jelentése — — Balázs László: A gyászévtized puritán vigasztaló irodalma — — — — — — — — — Barcza József: A társadalmi és politikai felelős­ ségvállalás kérdése a X V II. sz. magyar refor­ mátus teológia irodalmában — — — — Bartha Tibor püspöknek, a Doktorok Kollégiuma Elnökének megnyitó előadása — — — — Bartha Tibor, ifj.: A dicsőség Isten kijelentésé­ ben — — — — — — — — — — — Fekete Csaba: Komáromi Csipkés György, a nyel­ vész — — — _ _ — — — — — Kormos László: A magyar puritánok istentiszte­ lete — — — — — — — — — — — Makkai László: A magyar puritánok történetszemlélete — — — — — — — — — Márkus Mihály: Komáromi Csipkés György, az igehirdető — — — — — — — — — Moltmann, Jürgen: Isten dicsősége és az egyház küldetése — — — — — — — — — Szabó Endre, ifj.: A puritán prédikátor lelki arca Tóth Béla: A puritanizmus és a természettudo­ mányok Magyarországon — — — — — — Tóth Károly: Isten dicsősége és a világ remény­ sége — — — — — — — — — — Vályi Nagy Ervin: Isten dicsősége és az egyház küldetése — — — — — — — — — Willis, D avid: A dicsőség Isten kijelentésében — Potter, P hilip : Együtt kell engedelmeskednünk a teljes evangéliumnak. Főtitkári jelentés az EVT KB ülésén. Genf, 1977. júl. 25.—aug. 6. — Tóth Károly: Tettékben kifejezett szolidaritás. Főtitkári jelentés a K B K Munkabizottságának arnoldshaini (NSZK) ülésén, 1977. nov. 8— 12.

HAZAI

354 355 356 363

345 322 324 357 374 342 370 330 380 351 338 335 327

41

34

SZEMLE

Fabiny Tibor: Ferenczy István újonnan előkerült szobrai az Evangélikus Múzeumban — — — 301 Ladányi Sándor: Ráday Pál, az első református egyetemes főgondnok — — — — — — 48 Zoványi Jenő (1865— 1958) — — — — — 299 Szigeti Jenő: Novák Antal halálának centená­ riumán — — — — — — — — — — 54 Takács Béla: Egy református prédikátor vélemé­ nye a magyar koronáról — — — — — 114 Tenke Sándor: Fazekas Mihály (1766— 1828) — 184

KULTURÁLIS

KRÓNIKA

Zay László: Hamlet; Chaplin emlékezete; Jó tét nyár, jó estét szerelem — — — — Magyar filmek — — —— — — — Káin és Ábel; Bűn és bűnhődés — — — Egy hangverseny képei — — — — —

es­ — 56 — 117 — 186 — 304

KÖNYVSZEMLE, FOLYÓIRATSZEMLE A szolgálat tudománya (Dr. Szabó Géza) — — A vallásszabadság bibliai és ökumenikus értel­ mezése (Bazsó Béla) — — — — — — Bajkó Mátyás: Ez a táj tanított szeretni a ha­ zát ... (— y— n) — — —— — — — — Bálint Sándor: Szeged reneszánszkori művelt­ sége (Szigeti Jenő) — —— — — — — Békés Gallért: Ökumenizmus (Bajusz Ferenc) — Beszélgetések a Bibliáról (Tóth Kálmán) — — Bibliai kislexikon (Tóth Kálmán) — — — — Casalis, Georges: Protestantizmus (Szovikné Ra­ veloarivony Jeannine) — — — — — — Dankó Im re: A hajdúböszörményi temetők köl­ tészete (Lenkey István) —— — — — —

183 121 320 318 312 122 306 61 320

Dantine, Wilhelm: A fekete teológia ( Achs K á­ roly) — — —— — — — — — — Dóka Zoltán: Márk evangéliuma (Tóth Lajos) — Együtt egy jó ü gyért... (Bucsay Mihály) — — Fábián Ernő: Apáczai Csere János (Lenkey Ist­ ván) — — —— — — — — — — Fritz, Volkmar: Izráel a pusztában (Sándor Endre) — — —— — — — — — — Fromm, Erich: Birtokolni vagy lenni? (P. Tóth Béla) — — —— — — — — — — Gehlen, Arnold: Az ember (Kiss Katalin) — — Geulincx, Arnold: Sämmtliche Schriften in fünf Bänden (Bucsay Mihály) — — — — — Gyökössy Endre: Magunkról magunknak (Czeg­ lédy Sándor) — — — — — — — — Ijja s Antal: Isten igaz embere ( —s—a) — — Jakó Zsigmond: Í rás, könyv, értelmiség (Szabó György) — — — — — — — — — Kétféle alaposság (Tegez Lajos) — — — — Két újabb Bolzano-kötet (Bucsay Mihály) — — Mai lelkész a holnap világában (Pungur József) Musil, Robert: A tulajdonságok nélküli ember ( —s—ó) — — — — — — — — — — Predigten für den Frieden (Tóth Lajos) — — Rédey Pál: Az elfelejtett ember (—í—ő) — — az 5—6. szám III. borítóján Újabb könyvek a lelki gondozásról (Boross Géza) Válasz egy kérdésre (t. k.) — — — — — Zoványi Jenő: A protestantizmus története Ma­ gyarországon 1565-től 1600-ig (L. Kozma B or­ bála) — — — — — — — — — — Zsinat utáni krízis a római egyházban (Szilvási József) — — — — — — — — — —

A SZERZŐK

125 190 119 63 128 315 317 62 60 192 64 319 384 314 127 305

308 384

58 191

NÉVMUTATÓJA

Achs Károly 125 — Andriamanjato, Richard 105, 218 — Bajusz Ferenc 312 — Balázs László 363 — Barcza Jó­ zsef 282, 345 — Bartha Tibor 322 — Bartha Tibor, ifj. 14, 324 — Bazsó Béla 121 — Berki Feriz 253, 382 — Berki Zuárd 93 — Bodrog Miklós 270 — Boross Géza 152, 308 — Bucsay Mihály 62, 119, 384 — Chase, Nora 111 — Fabiny Tibor 301 — Fekete Csaba 357 — Ga­ csályi Gábor 24, 99 — Gragorios, Paulos Mar 232 — Gyökössy Endre 60 — Husak, Gustav 206 — —i—ő 5—6. szám borító — Jánossy Imre 276 — Kádár Já­ nos 206 — Káldy Zoltán 194 — Kiss Katalin 317 — Kocsis Elemér 34, 259 — Kormos László 374 — K o­ szigin 206 — Ladányi Sándor 48, 158, 299 — Lenkeyné Semsey Klára 8 — Lenkey István 63, 320 — L. Kozma Borbála 58 — Lukács József 169 — Makkai László 342 — Márkus Mihály 84, 370 — Mészáros István 18 — Modhalski, Herbert 226 — Moltmann, Jürgen 240, 330 — Nagy Tibor 24, 99 — Nikodim metropolita 198 — Ottlyk Ernő 66 — Páll László, ifj. 97 — Pásztor János 272 — Pimen patriarcha 204 — Potter, Philip 41 — Prőhle Károly 1, 65, 129, 193 — P. Tóth Béla 315 — Pungur József 314 — Sándor Endre 128 — —s—a 192 — —s—ó 127 — Szabó Csaba 2 — Szabó Endre, ifj. 380 — Szabó Géza 80, 188 — Szabó György 64 — Szalai Pál 31 — Szathmáry Sándor 74, 141, 264 — Szebeni Olivér 177 — Szigeti Jenő 54, 147, 318 — Szilvási József 191 — Szovikné Raveloarivony Jean­ nine 61 — Takács Béla 114, 291 — Tamás Bertalan 295 — Tarr Kálmán 321 — Tegez Lajos 319 — Tenke Sándor 184 — t. k. 384 — Tóth Béla 351 — Tóth K ál­ mán 122, 306 — Tóth Károly 34, 134, 181, 207, 257, 338 — Tóth Lajos 190, 305 — Vályi Nagy Ervin 335 — Vladár Gábor 137 — Waldheim, Kurt 205 — Willis, David 327 — —y— n 320 — Zay László 56, 117, 186, 304.