THEOLOGIAI SZEMLE A L A P ÍT V A A Hazafias Népfront V III. kongresszusának anyagából

THEOLOGIAI SZEMLE MAGYARORSZÁGI

EGYHÁZAK

ÖKUMENIKUS

TANÁCSÁNAK

FOLYÓIRATA

A L A P Í T V A

1925

A TARTALO M BÓ L A Hazafias Népfront V III. kongresszusának anyagából A nemzet és a nemzetköziség gondolata a protestáns teológiában A könyörületnek szolgálata. A Magyarországi Református Egyház diakóniai munkájáról A parasztság helyzetének és sorsának megváltozása a felszabadulás után Politikai állásfoglalások Barth Károly teológiájában A z időszerű C. G. Jung Húsz éves a második Vatikáni Zsinat Követés és békeszolgálat

Ú J FOLYAM

(X X I X )

A Szentföld régiségtana Szenci M olnár Albert zsoltárainak

1986

új kiadásához

1

TARTALOM TH E O LO G IA I SZEMLE 1986. jan u ár-fe b ru ár

Felelős szerkesztő: D. D r. Ottlyk Ernő 1054 Budapest S z a b a dság tér 2. I. T .: 114-862 Felelős kiad ó : M agyarországi Egyházak Ökum enikus Tanácsa Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1146 Budapest Abonyi u. 21. T .: 227-870 Index: 26 842 H U ISSN 0133-7599

□ A Theologiai Szem le szerkesztő bizottsága: D. Dr. Bartha Tibor, elnök Dr. Görög Tibor előadó D. Dr. Berki Feriz Hecker Frigyes D . Dr. Ká ldy Zoltán Kovách Attila Kürti László Viczián János D r. Nagy G yula Dr. Szakács József D . Dr. Tóth Károly Társszerkesztő:

DOKUM ENTUM OK A H a za fia s N ép fro n t V III. k o n g resszu sáról Részlet POZSGAY IMRE b eszám o ló jáb ó l................................. BARTHA TIBOR püspök írásbeli, hozzászólása......................... TÓTH KAROLY püspök felszólalása ........................................ Részlet a Hazafias Népfront VIII. kongresszusának állásfog­ lalásából ......................................................................................

1 2 3 4

TANULM ÁNYOK NAGY GYULA: A nemzet és a nemzetköziség gondolata a protestáns teológiában ........................................................ PETER MÁRIA: A könyörületnek szolgálata ......................... BARCZA BÉLA: A parasztság helyzetének és sorsának meg­ változása a felszabadulás után ........................................ JANOSSY IMRE: Politikai állásfoglalások B arth Károly teo­ lógiájában CSOHANY JÁNOS: A m agyar reform átus lelkészek első vi­ lágháború eleji gondolkodásának teológiai és politikai ...................................................................................... háttere ZSIGMOND GYULA: A 450 éves Olivétan Biblia .................. BODROG MIKLÓS: Az időszerű C. G. Jung ......................... TAKÁCS BÉLA: M olnár János. Egy jezsuita hitvitázó a XVIII. században ...................................... . ... ................

5 9 15 21

26 31 34 39

V IL Á GSZEM LE OTTLYK ERNŐ: Húsz éves a második Vatikáni Zsinat

...

44

ZAY LÁSZLÓ: Évek mezsgyéin ... ... ... ... ... ... ... SZIGETI JENŐ: Tallózgatás teológus s z e m m e l......................... BÉKEFI LAJOS: Az idők jelei. Tallózgatás a külföldi sajtó­ ban .............................................................................................

50 52

K U L T U R Á L IS K R Ó N IK A

55

D . Dr. Pákozdy László M árton D . Dr. Tóth Károly

K Ö N Y V - É S FO L Y ÓIR A T SZ E M L E O lvasószerkesztő: Tarr Kálm án

□ Budapest, 1986. Egyetemi Nyomda - 85.4379 Felelős vezető: Süm eghi Zoltán igazgató Terjeszti a M agyar Posta. Előfizethető bármely hírla pkézbesítő postahivatal­ nál, a Posta hírlapüzleteiben és a H ír­ la pelőfizetési és Lap ellátási Irodánál (H ELIR) Budapest V., József nádor tér 1. - 1900 - , közvetlenül vagy posta­ utalványon, valam int átu talással a H ELIR 215-96 162 pénzforgalmi jelző­ szám ára. Előfizetési díj egy évre: 3 9 0 ,- Ft, egyes szám á r a : 6 8 ,- Ft. M egjelenik kéthavonként.

A John Wyclif emlékév jegyében (Gorilovics Tamás—Lévai Csilla) ...................................................................................... Követés és békeszolgálat (U jlaky Tibor) ................................. A Szentföld régiségtana (Karasszon István) ......................... Bogoszlovszkie Trudy (Theologiai Tanulmányok) (Berki Feriz) ........................................................ Teológiai szak- és idegen szavak szótára (—i —ö ) .................. Szenci Molnár A lbert zsoltárainak új kiadásához (Kövendi Dénes) .......................

57 58 60 61 63 63

A kézirat nyomdába adásának ideje: 1986. január 5. A SZ E R K E SZ T Ő SÉ G K Ö ZLEM ÉN Y E K érjük kedves m unkatársainkat, hogy lapunknak szánt kéz­ irataikat két példányban (egy m ásolattal) és a szabványnak meg­ felelő gépeléssel (oldalanként 30 sor, soronként 60 leütés) küld­ jék be. Kéziratokat, amelyet nem mi kértünk, vagy előzetesen meg nem beszéltünk, nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

DOKUMENTUMOK

A Hazafias Népfront VIII. kongresszusáról 1985. december 13—15-én az Építők Szakszerveze­ tének Rózsa Ferenc székházában tartotta V III. kong­ resszusát a Hazafias Népfront. A tanácskozáson több m in t 1200 küldött ve tt részt, hazánk társadalmának valam ennyi rétegét képviselve, hogy megvitassa az elm últ kongresszus óta végzett m unkát, meghatározza a mozgalom előtt álló feladatokat. Kállai Gyula elnök m egnyitója után Pozsgay Im re főtitká r terjesztette a kongresszus elé az Országos Tanács írásos jelentésé­ hez fű zö tt szóbeli kiegészítőjét, m elyből az egyház­ politikáról szóló részt az alábbiakban közöljük. (A főtitkár beszámolója a Magyar N em zet 1985. decem ­ ber 14-í számában olvasható.) A beszámolót követően m ind a három napon k i­ terjedt és nagy érdeklődés m ellett lezajlott vita volt, m elynek során 54-en szóltak hozzá és rajtuk kívül még 62-en kértek szót. A Magyarországi Egyházak Ökum enikus Tanácsa tagegyházai részéről dr. Káldy Zoltán evangélikus püspök-elnök és — a betegsége m iatt távollévő dr. Bartha Tibor reform átus püspök, a Reform átus Zsinat lelkészi elnöke helyett — dr. Tóth Károly püspök szólalt fel. A z alábbiakban dr. Bartha Tibor püspök írását és dr. Tóth Károly püs­ pök beszédét közöljük.

A zárónapon a kongresszus egyhangúlag elfogadta az Országos Tanács jelentését a legutóbbi kongresz­ szus óta végzett munkáról, az Országos Tanács nevé­ ben elm ondott főtitkári beszámolót, a hozzászólásokra adott összefoglaló választ, az Országos Pénzügyi El­ lenőrző Bizottság jelentését, valam int a Hazafias Nép­ front állásfoglalásának és a mozgalom alapszabályá­ nak a tervezetét. A z Állásfoglalásból az egyházpoliti­ kai vonatkozású részt közöljük. A kongresszus szem élyi kérdésekben is döntött. Megerősítette az Országos Tanács tagjait, m elynek sorában az Országos Béketanács Egyházközi B ékebi­ zottságának javaslatára a református egyház részéről: dr. Bartha Tibor püspök, a Zsinat lelkészi elnöke, Kovách A ttila püspök és dr. Tenke Sándor zsinati osztályvezető, a Confessio felelős szerkesztője; az evangélikus egyház részéről: dr. K áldy Zoltán elnök­ püspök, dr. Görög Tibor lelkész; a Szabadegyházak Tanácsa részéről: Viczián János baptista elnök, a SZET alelnöke, Szilvásy József adventista lelkész vá­ lasztatott meg. A z Országos Tanács az elnökség tag­ jává választotta dr. Bartha Tibor püspököt és dr. Káldy Zoltán püspököt. Ismeretes, hogy a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke ism ét Kállai Gyula, főtitkára: Pozsgay Im re lett. (Szerk.)

Részlet Pozsgay Imre beszámolójából A szövetség és az együttműködés, a közmegegyezés a nép különböző csoportjai, az állam polgárok között politikai alapon, tehát nem ideológiai, nem világné­ zeti alapon jö tt létre. Továbbra is beletartozik ebbe az egységbe az a tény, hogy népünk közösségét a szocializmust igenlő, ám de világnézetileg különböző emberek alkotják. A közmegegyezés néhány alapkér­ désre vonatkozik, de ezen túl nemcsak megengedi, hanem feltételezi a v itát számos lényeges kérdésben. A szocialista társadalom vallásos és nem vallásos emberek közös m űveként épül. Ezért, m iként általá­ ban a pártonkívülieknek, úgy a vallásos em bereknek és az egyházaknak is helyük, fontos szerepük van a közéletben. Jói bevált egyházpolitikánk folytatása az egész ország érdeke. Az egész nép érdekét szem előtt tartó, egymás kölcsönös tiszteletére alapozott párbe­ széd hívők és nem hívők között a közös cselekvést szolgálja. A szocializmusnak a rra van szüksége, hogy növe­ kedjen tám ogatóinak száma. S ha m ár gazdaságunk a ránehezedő világgazdaság és sa já t ellentmondásai m iatt úgyis szűkítette a politikai mozgásteret, ne szűkítsük ezt tovább azzal, hogy vita és érvek helyett az elszigetelődés vonalát követjük. A kölcsönös bi­ zalom részvételre, felelős cselekedetekre késztet, a bizalm atlanság kivonulásra, vagy egy bizonyos ponton túl szembenállásra. A bizalom az erősek fegyvere, a bizalm atlanság, a gyanakvás a gyengéké.

A bizalomhoz hiteles személyiségekre van szükség a közéletben, mégpedig olyanokra, akiket a közösség akarata, s nem a felsőbbség kegye hitelesít. Nem két­ séges, hogy a közösség is tévedhet, ezért a közössé­ gek életét, önkorm ányzatát úgy kell megcsinálni, hogy a döntést hozók viseljék a tévedés következményeit, de adassék meg a gyors kiigazítás lehetősége is szá­ mukra. Az ilyen módon kialakuló közélet néha ke­ serves tanulságok árán, de előbb-utóbb m egtalálja azokat, akiknek van személyes méltóságuk, vezetői képességük, s tekintélyüket nem a pozíciójuktól veszik kölcsön, hanem m aguk kölcsönöznek tekintélyt annak a posztnak, amelyet betöltenek. Ahol sok ilyen kö­ zösségből, s hozzá méltó személyiségből épül fel a társadalom , ott a szocializmus is otthon van, s ilyen rendben lehet igazán egyenlőségjelet tenni nép és szocializmus közé. Hadd idézzek fel egy esetet a közelm últ egyik m e­ gyei népfrontértekezletéről. Az elnök elvtársként szó­ lította meg a szólásra jelentkező reform átus esperest. A felszólaló azzal kezdte m ondandóját: ha közös elv­ nek tekintjük egymás megbecsülését, a család szerető­ összetartó erejének követését, az erkölcsök jobbítását, a fegyelmezett m unkára való buzdítást, a nép javát szolgáló együttm unkálkodást, a békés élet igenlését, akkor ezekben elvtársak lehetünk és ezt a megszólí­ tást örömmel vállalja. Ehhez én hozzáteszem, mintegy

1

összegzésül, m ert hiszen erről van szó: a nemzet mai és eljövendő sorsa közös felelősségünk és közös fel­ adatunk. Ennyiben — s ez nem kevés — társaknak kell lennünk elvekben és tettekben egyaránt. Illyés Gyula m ondta Bajcsy-Zsilinszky Endréről szólva, felism erve élete és vállalkozása legfőbb törvé­ nyét: „a birtoklás kötelez”. Ami annyit jelent, hogy aki m agáénak érez egy otthont, egy országot, egy hazát, az felelősséget is érez iránta, az kötelezettséget is vállal, az kész tenni érte. Nem lehet különb hiva­ tása ennek a mozgalomnak, m int azon munkálkodni, hogy minden tisztességes m agyar állam polgár ottho­ nának tekintse ezt a hazát, birtokon belüli érezhesse m agát ebben az országban, m ert ez a jövő garanciá­ ja, nem zetünké és társadalm unké. Ez m indenkor a m egm aradás és a m egújulás kulcsa, „haza és haladás” reform kori nagy gondolatának legelső feltétele. De ez a békesség egyik legfontosabb feltétele is itthon és a világban egyaránt. M ert aki otthon érzi magát

valahol a világban, az nem akarja felrobbantani azt. Mi akkor tehetünk a legtöbbet a békéért, a népek barátságáért, a nemzeti és egyetemes emberi közmeg­ egyezéséért, ha ezt szem előtt tartjuk. Olyan program ez, am i a szocialista társadalom egészének program ja, értelm et és nagyobb perspektívát ad a m indennapi m unkánknak; tartalm at a szavaknak; a nemzeti egy­ ség, a szövetségi politika, a közmegegyezés jelszavai­ nak és szándékának. A Hazafias Népfront e kongresszus nyomán egy új ciklus m unkáját kezdi el. Im m ár rem élhetjük: ked­ vezőbb nemzetközi légkörben, s így a m agunk háza táján is, b á r nem kisebb gondokkal, nem csekélyebb nehézségek közepette, de jobb, megnyugtatóbb távla­ tokkal. Én bízom abban e beszámoló végéhez érve, hogy tartalm as és széles körű vita után mi magunk is megegyezésre jutunk, itt ebben a teremben, a mozgalom program ját, az előttünk álló évek fő fel­ adatait illetően.

Bartha Tibor püspök írásbeli hozzászólása A Hazafias N épfront V III. kong­ resszusán — megbetegedése m iatt — dr. Bartha Tibor püspök nem tu ­ dott részt venni. A kongresszus elő­ készülete során felvetődött gondo­ latait tartalmazó és a Hazafias Népfront, valam int az egyházak kö­ zös m unkálkodását elemző írását az alábbiakban közöljük. Ebben az évben bőségesen nyílott alkalom arra, hogy m eghányjuk-vessük hazánk sorsát, az em beri­ ség állapotát. Ebben a tanácskozásban, eszmecseré­ ben és vitatkozásban részt vettek az országban élő és működő vallásos közösségek is. Így a Magyarországi Reform átus Egyház tagjai is feszült figyelemmel kísérték az ország korm ányzására hivatott közösség — a Magyar Szocialista M unkás­ p árt — tanácskozását, az elm últ esztendőkről szóló szám adását és a jövő feladatainak számbavételét. Am ikor eljött az ideje annak, hogy az országos vá­ lasztások alkalm ával vélem ényt nyilvánítsunk a kor­ m ányzat politikájáról, mi is szavaztunk és választot­ tunk az ország lakosságával együtt, és kifejezésre ju t­ tattuk, hogy az ország m ai korm ányzatával egyetér­ tünk és annak a társadalm unk további építésére vo­ natkozó célkitűzéseit m inden tőlünk telő erővel tá ­ mogatni kívánjuk. N em zeti összefogás A Hazafias N épfront VIII. kongresszusa az orszá­ gos tanácskozás harm adik szakaszát nyitotta meg, am ikor is ennek a tám ogatásnak, az ország felemel­ kedését célzó nemzeti összefogásnak a m egvitatása kerül napirendre. A m int az országos tanácskozás előző szakaszaiban is kifejeztük véleményünket, a nemzeti összefogás ügyében is hallatni kívánjuk szavunkat. A m agyar kálvinizm us egyháza az Ökum enikus Ta­ nácsba, valam int az Egyházközi Békebizottságba tö­ m örült testvéregyházakkal együtt határozottan vállal­

2

ja továbbra is a szocialista társadalom építésében való felelős részvételt abban a meggyőződésben, hogy ez­ zel a nemzet jav át és az emberiség jövőjét szolgáljuk. E felelős részvételről szeretnék néhány szót szólni. Az emberiség és annak körében hazánk népe tör­ ténelm ének nehéz útszakaszán jár. Az akadályozó ne­ hézségek okai nagyrészben hatókörünkön kívül esnek, m int a súlyos veszteséget okozó tavalyi tél, az egyre mélyülő gazdasági válság és annak okozója: a nem­ zetközi politikai helyzet kiéleződése. A z erkölcsi tartásért A fejlődés lelassulása vagy éppen a visszaesés, sú­ lyos próbatételt jelent minden család életében is. Ilyenkor a család minden tagjának m inden erkölcsi erejét össze kell szednie ahhoz, hogy a borús idősza­ kot a család átvészelje. Ez így van egy nemzet életé­ ben is. A m agyar társadalom nak is m inden erkölcsi erejét összpontosítania kell ahhoz, hogy a több m int egy évtizede tartó válságos időszakot átvészelhesse. Az erkölcsiség nem a vallások monopóliuma. Minden világnézetnek van erkölcstartalm a. Ma, a próbatétel idején m inden világnézet meg kell követelje a maga közösségétől, hogy sajá t erkölcsi norm áit tiszteletben tartsa. A m agyar kálvinizm us is azzal kíván hozzájárulni a korm ányzat társadalm i program jának m egvalósítá­ sához, hogy a vonzáskörébe tartozó egyháztagoktól hitükből fakadó erkölcsiséget követel meg. Ebben a vonatkozásban kiemelkedő jelentősége van a szakrá­ lis gyökérzetű m unkaerkölcsnek, amelynek történeti példáját a hugenották vagy a svájci, hollandiai, vagy skóciai társadalm ak szolgáltatták. E szerint a szem­ lélet szerint a m unka egyaránt Isten és az em bertár­ sak iránti elkötelezést jelent: nemcsak a saját érdek szolgálatát írja elő, hanem a felebarát javának a m unkálását is elvárja. Különös jelentősége van a tisz­ ta, puritán életvezetésnek, a családi élet tisztasága megőrzésének. És különös jelentősége van a társa­ dalom egészségét veszélyeztető, bomlasztó jelenségek elleni szembefordulásnak. Ezek a jelenségek idegenek a szocialista társadalm i rendtől, és a korm ányzatot

egyértelm űen tám ogatni kell ezeknek a felszámolásá­ ban. H atározottan szembe kell fordulni a gazdasági nehézségek m indenkori velejárójával, a korrupcióval, és azzal a felelőtlenséggel, am elynek lényegét a m a­ gyar nyelv a „Csáky szalm ája” emlegetésével fe­ jez ki. Nem kívánságlajstrom ot kívánok benyújtani. Sok­ kal inkább szeretném egyházam és a hazai vallásos közösségek becsületes szándékát kifejezni, mely sze­ rint társadalm unk erkölcsi tartását, a nem zet össze­ fogását e nehéz időszakban erősíteni szeretnénk a magunk tagjainak életvitelével, a m unkahelyen való helytállásával és politikai lojalitásával. A reménység jegyében E nehéz időszakban az összefogásnak adjon erőt a bizonyos reménység: századunk korszakfordulót ho­ zott a planétánkon élő em ber történetében. Á tléptük az atom kor küszöbét. Sokáig úgy tűnt: az emberiség egyaránt közel áll a teljes pusztuláshoz és egy soha nem láto tt felvirágzáshoz. A hívők Isten kijelentésé­ ből tudják: nem az apokalipszis borzalm ait hozzák a jövendő em beröltők és évszázadok. Sokan, nem val­ lásos emberek, így a m arxisták is a hum ánum e r­ kölcsi erejében bízva rem énykednek az emberiség jövőjében. Íme! N apjainkban vált nyilvánvalóvá, hogy ez a reménység jogosult reménység! Mind a hívők, mind a m arxisták reménysége. A m eghasonlott, megosztott világ törvényes kép­ viselői a közelmúlt napokban egybegyülekeztek és törvényt hoztak. Törvényt csak az hozhat, akinek van hatalm a a kim ondott, m eghirdetett törvény be­ tartásához. A törvény, am it együtt m eghirdettek az

atomkorszak 1. számú parancsolata és ez így szól: Nincs többé háború! Nem önmagától született meg ez a törvény: a béke biztosításáért harcoló erők több évtizedes erőfeszítése fejeződik ki ebben a törvény­ ben. Továbbá: ez a törvény nem autom atikusan érvé­ nyesül. Érvényesítése kemény erőfeszítéseket igényel, de ez nem változtat azon a tényen, hogy a törvény érvényes, hogy az atom korszakban a fegyverek erejé­ vel nem lehet nézeteltéréseket eldönteni. Ebből világosan következik a második számú pa­ rancsolat is: Nincs szükség több fegyverre! Ez a tör­ vény sem fog autom atikusan érvényesülni. Bizonyára időbe kerül a fegyvergyártásban érdekelt nagytőke kiváltságos köreinek meggyőzése: nincs értelm e a fegyverkezési verseny folytatásának! De egyszer m ajd meg fogják érteni. Máris nem fegyvergyártás, hanem „antifegyvergyártás” (védelembiztosítás) címén a k ar­ ják megforgatni a pénzüket. Amely pillanatban elérkezik a történelm i óra, amelyben az emberiség megszabadul a fegyverkezési hajsza őrületétől, az emberiség felszabadul a fegyver­ kezés iszonyú terhétől. Ez idő szerint az emberiség m unkájának, szellemi és fizikai alkotóképességének több m int 50%-át olyan term ékek előállítására hasz­ nálja fel, amelyek nem alkalm asak az élet fenntar­ tására. Ez nem lesz így örökké. A m arxistáknak iga­ zuk van, am ikor bíznak a „homo hum anus” erkölcsi erejében, és az Isten-hívőknek igazuk van, amikor hisznek Isten ígéreteiben. Közeleg a karácsony ünnepe. „Tegnap harangoztak, holnap harangoznak, holnapután az angyalok gyé­ m ánt havat hoznak.” Áradjon szét a világon a sze­ retet melegsége. A mennyei seregek üzenete: a m a­ gasságokban, a m ennyekben uralkodó Isten akarata és végzése, hogy legyen a Földön békesség és az em ­ berekhez jóakarat.

Tóth Károly püspök felszólalása Elnök Úr! Tisztelt Kongresszus! Kedves Barátaim! M ivel a m agyar nyelv szépségéről és a szép beszéd követelményéről az im ént nagyon megszívlelendő sza­ vakat hallottunk, én is egy idevonatkozó történettel kezdem. Egyik nagynevű elődömet az akadém ia a rra kérte, hogy m ásnap tartson 10 perces előadást egy filozófiai témáról. Ő visszaüzent: 30 perces előadást vállal, m ert 10 perces előadás elkészítésére nincs ideje. Én igyekeztem összeszedni úgy gondolataimat, hogy ne beszéljek 30 percig. Úgy vélem, kongresszusunknak m inden m ást meg­ előző, központi kérdése az, hogy a hazánkban sokféle form ában megnyilvánuló nemzeti közmegegyezést hogyan erősíthetjük és fejleszthetjük tovább. Azonnal kijelenthetem : a mi egyházunk, a Magyarországi Re­ form átus Egyház részéről nincs lelkiism ereti akadálya annak, hogy ebből a feladatból — folytatva a jó ha­ gyományokat — még fokozottabban kivegyük részün­ ket és eközben a Szentírás tanításához ragaszkodva, mindvégig „M egtartsuk a h itet és a jó lelkiism eretet” (1Tim 1,19). Sőt, ha mi most, bennünket a nem hí­ vőktől, vagy a más világnézetűektől elválasztó különb­ ségekre, és nem a mi népünk közös érdekeire néznénk, akkor Isten és a haza ellen súlyos bűnt követnénk el. A nemzeti közmegegyezés továbbépítése szám unkra azért is lehetséges, m ert a változó társadalm i körül­

ményeknek megfelelő magasabb igényű és új m inő­ ségű lett hazánkban a keresztyén—m arxista dialógus és együttműködés, és ami ezzel együtt jár, az egyház és a szocialista állam kapcsolata. A nnyira igaz ez, hogy egyházpolitikánk alakulására felfigyeltek a tőlünk még földrajzilag távol élő országok is, és a gyümölcsöző együttműködésünk jelentőségét m indenütt elismerik. Az eredmények mögött azok az alapvető felismerések állnak, m iszerint nálunk nem a vallásos hit, vagy ateizmus szerint ítélik meg az em bert, hanem a tá r­ sadalomhoz és annak céljaihoz fűződő viszonya alap­ ján. A vallásosság nálunk m a m ár nem jelent politikai szembenállást, nyílt vagy burkolt szocializmusellenes­ séget. Megnyugtatólag hat a hívő em berekre annak a nyílt kimondása is, hogy „a szocializmus felépítésének nem feltétele a vallás elhalása”. „A kérdés nem úgy vetődik fel, hogy szocializmus vagy vallás” — álla­ p ítja meg M iklós Im re állam titkár az egyik legutóbbi tanulm ányában (Külpolitika, 1985. 4. sz.). Érthető tehát, hogy a hívő emberek fokozottabban odafigyeltek ennek a kongresszusnak az előkészületei­ re. M ár az előkészületek idején a meglevő nemzeti közmegegyezés továbbfejlesztésének a kulcsát Pozsgay Im re főtitkár szellemesen és találóan így fogalmazta meg: „Nem az a baj nálunk, hogy túl kevés a szocia­ lizmus, hanem az, hogy még nem elég” (Nemzeti egy­ ség, közmegegyezés, demokrácia. Társadalm i Szemle

3

1985. 10. szám). Érdemes lenne ez éleselméjű aperçu kapcsán elemezni, ki hogyan képzeli el a „több” szo­ cializmust. Nyilvánvaló, jelen lehet a „kemény kéz” idejének nosztalgiája is egyesekben. Azután vannak olyanok is — nem kis számmal —, akik az anyagi jólét fokozásában látják a több szocializmust. Sőt, olyanok is, akik a szabadságot összetévesztik a ren­ detlenséggel, a fegyelmezetlenséggel, vagy éppen a szabadossággal. Nyilván más variációk is lehetségesek. De m iben látjuk mi, m int egyház a „több szocializ­ m ust” ? Természetesen egyetértünk a gazdaság fejlesz­ tésének reform jával; helyeseljük a politikai intézm é­ nyek dem okratizm usának fokozását és tám ogatjuk a kulturális felem elkedést célzó intézkedéseket. Mindezt, a m i sajátos egyházi hozzájárulásunkat keresve, hang­ súlyozottan szeretnénk kiegészíteni még valamivel, am iről a főtitkári szóbeli beszámoló is em lítést tett, mondván, „gondjaink megoldásának kulcsa a társada­ lomban . . . az em berben van”. Ezen a ponton azonban hiányérzetünk tám ad. Nyilvánvaló, hogy a szocialista ember, a közösségi lelkületű és szemléletű em ber nél­ kül nem lehet szocialista társadalom. A szocialista em bert nem kizárólag „egzisztenciális meggondolások” vezetik; mi úgy m ondanánk: nem önző érdekek. Ezen a téren nem értünk el túl nagy eredményeket, mi eb­ ben látju k nemzeti bajaink egyik mély gyökerét. Nos, itt jelentkezik a mi szám unkra, m int egyház szám ára, a sajátos hozzájárulás lehetősége. Az evan­ gélium krisztusi szeretete a m ásokért élő em ber ideál­ já t á llítja elénk. A Szentírás sok helyére hivatkozhat­ nék, amelyek a közösségi em ber nemes eszm éjét h ir­ detik. Csak néhányat em lítek itt most: „Aki meg ak ar­ ja tartan i az ő életét, elveszti azt” (Máté 16,25), vagy „Ne nézze ki-ki a m aga hasznát, hanem m indenki a m ásokét is” (Filippi 2,4). A Szentírás tanításához hűen szeretnénk m egtenni m indent, hogy az Istenbe vetett h it hagyományos közösségteremtő erőit belevigyük az új társadalom építésébe. De nem elégedhetünk meg általánosságokkal, ezért konkrét leszek. Én is felvetem az ifjúság kérdését, am ely term észetesen bennünket is foglalkoztat. Mi az ifjúság nevelését nem ideológiai ügynek tek intjük el­ sőrenden, hanem nem zetünk jövője szempontjából nézzük. Sokan felvetik az úgynevezett „kettős nevelés” problém áját. Pedig nem kettős nevelés folyik nálunk — m intha az iskola adná az egyiket és a család a m ásikat, az iskola m arxista nevelést nyújtana, némely család pedig idealista, vallásos nevelést. A valóságban többrétű nevelés folyik, amelynek hatására alakulnak, vagy kisiklanak fiatal életek. Erről részletesen és megdöbbentően szólt Fekete Gyula író barátunk. Mi­ lyen jó lenne, ha a legalább hárm as nevelés kiegé­

szítené egymást: az iskola színvonalas oktatását a család melegségéből táplálkozó érzelmi élet és a tá r­ sadalom közösségi, etikai norm ái egymásba fonódná­ nak. F elajánljuk az ifjúság nevelését illetően a n a ­ gyobb felelősségben osztozásra készségünket. De érinteni szeretnék egy m ásik ügyet is, amelyről többször szó esett m ár itt a kongresszuson. M agyar­ ságunk, nemzeti tudatunk alakításáról van szó. P a­ rancsoló szükségesség, hogy a nemzeti tudat ápolásá­ nak elvi tisztázással szilárd alapot biztosítsunk. Ez a „szembenézés a lelkiism erettel” (amiről szintén Pozs­ gay Im re beszélt egy zsidókérdéssel foglalkozó könyv előszavában — Zsidókérdés, asszimiláció, antiszem i­ tizmus), ez segítheti a félreértések és az irányunkba némelykor jelentkező gyanúsítások eloszlatását. Ma­ gyarságtudatunkat és nemzeti érzéseinket először meg kell szabadítani a keresztyén antiszemitizmus még mindig kísértő átkos terhétől. E tekintetben az egyhá­ zak különös felelősséget hordoznak. Tudatosan, vagy tudat alatt, hosszú időn át nálunk a nemzeti és ke­ resztyén az volt, ami zsidóellenes volt. Azután meg kell szabadítani az antikom m unizm us és antim arxiz­ mus terhétől is, am ely a proletár nemzetköziséget ele­ ve a hazafiság tagadásának tartotta. Végül meg kell szabadítani nemzeti tudatunkat a gyűlölet érzésétől, am ely a hazafiságot más népek, elsőrenden a szom­ szédos népek megvetésével azonosítja. Szocialista ha­ zafiságra, olyan nem zettudatra van szükségünk, mely képes a világközösség kategóriájában gondolkodni. Persze ugyanezt elvárjuk a szomszédos népektől is. Ezzel m ár meg is érkeztünk a béke ügyéhez. Örü ­ lünk annak, hogy a m i országunk vezetői megfogal­ mazták és gyakorolják a kis népeknek a világbéke előmozdításában betölthető szerepét, a kétoldalú és sokoldalú nemzetközi kapcsolatokban egyaránt. Tud­ juk, hogy e tekintetben az egyházak is hordoznak felelősséget. E felelősségvállalástól a jövőben sem riadunk vissza. Sőt foglalkozunk egy olyan béke­ világzsinat összehívásával, ahol m inden keresztyén egyház legfőbb vezetője együtt foglal m ajd állást fél­ reérthetetlenül az atom katasztrófa és a fegyverkezési verseny ellen. Közhely, de mégis igaz, hogy karácsony a békesség és a szeretet ünnepe. Mi azt valljuk — és ezt a k a rá ­ csonyvárás hangulatában különösen időszerű kim on­ dani —, hogy a szeretet em bert és társadalm at for­ máló erő. Ezekkel a gondolatokkal kívánok — a megjelenés­ ben akadályozott dr. Bartha Tibor püspök úr nevé­ ben is — a kongresszusnak, valam ennyi jelenlevő­ nek és egész népünknek jó akarattal és békességgel teljes ünnepeket és boldog új esztendőt.

Részlet a Hazafias Népfront VIII. kongresszusának Állásfoglalásából A Hazafias N épfront a szocialista nemzeti egység érvényesítésének átfogó kerete, politikai töm örülése a szövetségi politika jegyében. Befolyása és kedvező sze­ repe a m agyar társadalom ban, a közéletben növekvő jelentőségű. M últjának, jelenének tapasztalatai alapján a jövőre nézve is érvényesnek tartja, hogy a politikai, a társa­ dalm i egyensúly és fejlődés nélkülözhetetlen feltétele az em berek közösségi szándékú és szellemű, felelős tevékenysége. A nemzeti egységre való törekvés, a

4

szövetségi politika ápolása nem taktika, hanem a ha­ ladás állandó feltétele és tényezője. Céljaiért minden nap meg kell küzdeni. A szocializmus alapjainak lerakása óta szembetűnő minőségi változások m unkálnak a társadalom szerke­ zetében, az érdekviszonyokban és az ideológiai, szelle­ mi életben. E változások sodrában a sikerek m ellett ellentmondások, új feszültségek, leküzdésre váró ak a­ dályok is keletkeznek. Kemény próbákat támasztó éveket élünk. A Hazafias N épfront éppen ezért az

eddiginél is fontosabb kötelességének tartja, hogy — a p árt politikájának szellemében — a közösségi együtt­ működést a saját eszközeivel, önállóan form álja, ész­ revételeivel és javaslataival erősítse a társadalm i közmegegyezést, a különböző osztályok és rétegek poli­ tikai szövetségét közös céljaink elérésére. Ezek a cé­ lok a szocializmusban öltenek testet, s az csak az egész nép m űveként, a nem zet egységében jöhet létre. A legutóbbi évtizedek politikájára épülő gondolko­ dással, m agatartással és tettekkel érhetjük el, hogy az ország m inél több polgára alkotóan vegyen részt a

szocialista társadalom építésében. E politika helyes értelmezése és alkalm azása teszi lehetővé, hogy világ­ nézete — vallásos volta — m iatt senki sem szenved­ het hátrányt sem a m unkában, sem a közéleti tiszt­ ségek és feladatok vállalásában, hogy az egyházak, egyházi személyiségek, a vallásos állampolgárok alko­ tó módon vesznek részt az ország építésében, a társa­ dalom erkölcsi értékeinek gyarapításában, a népfront törekvéseinek megvalósításában. A Magyarországon működő egyházak és vallási közösségek közéleti tevé­ kenységét a népfront sokoldalúan segíti, és annak mozgalmi keretet ad.

TANULMÁNYOK

A nemzet és a nemzetköziség gondolata a protestáns teológiában 1. Corruptio optim i pessima (a legjobb megromlása a legrosszabb) — ezzel a régi latin mondással jellemzi K arl Barth, a XX. század legnagyobb protestáns teo­ lógusa azt a megdöbbentő tényt, hogy a nép, a nem ­ zet értékhordozó etikai fogalmai századunkban az ab­ szolút értékké em elt nacionalizmus és a vér-fajm ítosz végzetes téveszméivé torzulhattak, két világháborúnak, a fasizmus szörnyűségeinek, százmilliók m érhetetlen szenvedésének és halálának lettek a szülőivé. A XIX. század és még XX. századunk eleje is a nem zet rom antikus, felhőtlen szemléletének, túláradó magasztalásának a korszaka volt az irodalomban, a kultúra egészében, de a teológiai gondolkodás területén is. A legújabb teológiai fejlődést ezzel szemben az egyoldalú nacionalista gondolkodásnak, a saját nép és faj abszolúttá emelésének a rendkívül éles kritikája jellemzi. Századunk harm incas éveitől kezdve a pro­ testáns teológia egyik legfontosabb „prófétai szolgála­ ta ” a népi-nem zeti gondolkodás kísértéseinek és tény­ leges bűneinek széles fronton végbemenő kritikai ana­ lízise. Az alaphangot itt B arth m élyreható k ritik ája adja meg. Főművének, az Egyházi D ogm atikának1 — en­ nek a befejezetlenül is csaknem tízezer lapoldal te r­ jedelm ű óriás m űnek — etikai részében szinte a „teo­ lógia bűnesetének” ta rtja századunkban azt a nézetet, hogy a nép, a nemzet ugyanolyan értékű „isteni élet­ rend” (ordo), m in t az em ber férfi—nő kettőssége vagy a család életrendje. „Itt az egész protestáns teológia­ történet egyik legkülönösebb és legsajnálatosabb ese­ ményére kell gondolnunk. Ez az első és második vi­ lágháború között Németországban m ent végbe. A rra a novum -ra gondolok, mely akkor — különféle változa­ tokban és form ákban, de a lényege szerint széles te ­ rületen egyértelm űen — a nép fogalm át a legfőbb teológiai-etikai fogalmak sorába emelte.”2 Ezt a végE lő a d á s a z O rszá g o s B é k e ta n á c s T u d o m á n y o s és K u ltu r á lis B izo ttsá g a „ S zü lő fö ld é s n a g y v ilá g " té m á jú tu d o m á n y o s k o n ­ fe re n c iá já n , 1985. o k tó b e r 11-én.

zetes következményekkel járó tévedést elsősorban a „Deutsche Christen” (német keresztyének) DC-teoló­ giája követte el. A hitleri fasizmus és a „ném et ke­ resztyének” mozgalmának a letűnésével azonban — sajnos — ez a téveszme nem tű n t el a világból. A „magasabbrendű nép”, a „világ uralm ára hivatott nép” vagy a „m agasabbrendű fa j” tragikus téveszméi azóta is jelen vannak modern világunkban, tengernyi vért, m érhetetlen szenvedést okozva és egy atom háború apokaliptikus rém ét idézve föl a népek világában. Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy a m odem protestáns teológia cantus firm us-a — B arth óta szin­ te változatlanul — ez az erőteljes „kritikai őrszolgá­ lat” a nép, a nem zet gondolatának abszolutizálásával szemben. Csak néhány példát említek. Niels Hansen Soe neves dán evangélikus teológus etikai főművében (1942)3 ezzel kezdi „A keresztyén ember és népe” című fejezetet: „ . . . első m egállapításunkkal el kell ism er­ nünk: semmi jogunk sincs arra, hogy az emberiség népekre oszlását és a közöttük levő határokat Isten terem tési (tehát változhatatlan — NGY) rendjének lássuk.”4 Éles tám adást intéz a dán hazafiság és nem ­ zeti érzés prófétájának tekintett G rundtvig ellen is.5 Csak ezek után tér rá a nép, a nem zet iránti pozitív etikai elkötelezettség kérdéseire. Ugyanezt a kritikai m agatartást figyelhetjük meg egyébként a világhírű svájci teológusnál, Emil Brun­ ner-nél6 vagy Wolfgang Trillhaas,7 Helm ut Thielicke8 neves m ai nyugatném et és Hans-Georg Fritzsche9 ke­ letném et protestáns teológusok idevonatkozó fejtegeté­ seiben, etikai műveiben. A hitlerizm us, a fasizmus, általában a faj, a nép és a nem zet fogalmaival tör­ tént tragikus XX. századbeli visszaélések erős tra u ­ m ája változatlanul érvényesül ezeknél a teológiai gon­ dolkodóknál. „A saját népünk abszolút értékké em e­ lése, ahogyan ez a nacionalizmus különféle változatai­ ban m egtalálható, az egyetlen — bár sokszínű válto­ zatban jelentkező — hum anum helyére a népiség ele­ meinek exkluzív ellentétét helyezi” és ezzel a megosz­ tás démonikus erőit szolgálja — vallja Thielicke teo­ lógiai etikája.10

5

Mindezt azért hangsúlyozom m ár a bevezetésben, hogy nyilvánvaló legyen, milyen jelentős feladatnak látjuk m a a teológiai etika területén is a nép, a nem ­ zet, a haza és a társadalom iránti etikai elkötelezett­ ség és konkrét etikai feladatok jelentőségét, de egy­ felől kritikai éberséggel a lehetséges visszaélések iránt, másfelől szoros egységben a m inden nép, nemzet és em berfaj iránti elkötelezettséggel, a közös emberi fel­ adatokkal. A m agyar egyházak mai teológiai iránya, a „diakóniai teológia”, a „szolgálat teológiája” is ebben az irányban fáradozik és adhat segítséget, jelentős in­ dításokat a hívő embereknek. 2. Személyes em beri életem közösségekhez kötődik: azokból ered és azokban realizálódik. Nincs valóságos létezés egymagunkban, csak közösségekben (Sein = M it-Sein). A legszűkebb emberi közösség a család; a legtágabb az emberiség. Közöttük azonban az emberi közösségek sokféle változata, szűkebb vagy tágabb koncentrikus körei húzódnak. Ezek között a közbeeső közösségek közt az egyik legjellegzetesebb a nép, a nem zet, a haza szociális valósága. Az emberiség: a né­ pek világa. A történelem : népek tengere. Európa: „ha­ zák E urópája”. A szociális kategóriák között kikerül­ hetetlenül jelen van és m eghatározza személyes éle­ tünket, a családunk, hivatásbeli közösségünk m inden­ napi életét, hogy a nagyvilágban én, mi ennek a m a­ gyar népnek, ennek a nem zetnek a tagjai vagyunk, és együtt élünk a m agyar hazában. Olyan adottság ez, am elyet nem mi választottunk, de amelyen éppúgy nem is változtathatunk, m int azon, hogy egy m egha­ tározott családhoz tartozunk. Egy néphez, nemzethez tartozásunk ugyanakkor rendkívül sokoldalú, bonyolult összefüggést jelent. Az anyanyelv összekötő erejét. K apcsolatunkat a szülő­ földdel és az országgal. Történelm i összefüggést né­ pem, nemzetem m últjával, annak eseményeivel, kul­ túrájával, tradícióival. Szoros belső kapcsolatot a nép, a haza jelenével: mai kultúrájával, szokásaival, erköl­ csi értékrendszerével és gazdasági, társadalm i, politi­ kai rendjével.11 „A népem ”, „a hazám ” : mi minden van ezekben a szavakban! Az anyanyelv szépsége, gazdagsága. Népdalaink muzsikája. Népünk vallásos hitének és világnézetének, irodalm ának és k u ltú rájá ­ nak, történelm i hagyom ányainak és jelenének állan­ dóan bennünk élő, sokszor tudatos, m áskor rejtett, láthatatlan hatása. S ezek közül a lényeges alkotó­ elemek közül egyik vagy a másik adott esetben hiá­ nyozhat is (például a közös anyanyelv, a közös törté­ nelm i vagy kulturális tradíció, talán még a közös földrajzi hely ténye is) — ennek ellenére a nemzet, a haza erős vonzása m egm aradhat, m int meghatározó háttere személyes életsorsunknak. A nemzet, a haza az egyik legmélyebben megkötő valóság, mely form ál­ ja gondolkodásunkat, érzéseinket és cselekvésünket, szilárd „tartást” adhat életünknek. Költőink, íróink gyakran használták a haza, a nép, a nemzet fogalm aival kapcsolatban a „szent" jelzőt. Ha ez sokszor form ális volt is, mégis utal a rra a tény­ re, hogy ez a három fogalom vallásos és teológiai je ­ lentéssel is rendelkezik. A hívő em ber szám ára hazá­ ja, nemzete több puszta adottságnál, tényszerűségnél: a terem tő és gondviselő Isten, a Legfőbb rendelése. „Istentől származó életrend”, amelybe nem a véletlen vagy a végzet folytán kerültünk, hanem amelybe hi­ tünk meggyőződése szerint Isten maga helyezte bele személyes életünket.

6

Ezzel a nép, a nemzet és a haza fogalma fontos teológiai és teológiai-etikai tartalm at kap. Am int K arl B arth írja, egy bizonyos néphez tartozásunk Isten konkrét helykijelölése („Platzanweisung”) szám unkra ebben a világban. A haza az a hely a nagyvilágban, a nép, a nemzet az a tágabb életkör, amelyben élnem „rendeltetett”, amelyben hitem et és szeretetem et gya­ korolnom kell, Isten irán t és em bertársaim között. Amelyben teh át Isten általános akarata konkrét, m in­ dennapi etikai feladatokká válik számomra. A római világbirodalomban, m ajd a középkorban élő egyház teológiai gondolkodásában az univerzalizmus, tehát az egész világ és erre az egész világra kiterjedő egyház gondolata áll az előtérben. A reformációban eredeti, igei forrásaihoz univerzális igény m ellett — ú jra fölfedezi a saját népünk irán t elkötelező isteni parancs etikai jelentését. A „felebarát” görög eredeti szava az Újszövetségben a „ho plésion”; ez viszont annyit jelent, m int „a közeli”, a közelemben élő em­ ber. Isten igéjének anyanyelvi fordítása és hirdetése, a nemzeti egyházak, a saját népünk jelenének és jö­ vőjének prófétai szolgálata, az egyházak és a nép, a nemzet életének szoros egybefonódása — mindezek jellegzetes vonásaivá lettek a történelm i reformáció­ nak a XVI. században, az újkor kezdetén, és végig­ vonulnak a reformáció egyházainak egész történetén, más népek és m agyar népünk történelm én. L uther és a többi reform átor ilyen irányú értékelése sokszor m egtörtént. Erre most nem kell részletesebben k ité r­ nünk. 3. Ha az első tézisünk a népi-nem zeti valóság bibliai és teológiai értékelése, akkor ettől elválaszthatatlan a teológiai gondolkodás szám ára a második fontos tézis: az emberi bűn jelentkezése, az isteni ajándékkal való súlyos visszaélések reális látása ezen a területen. H i­ tünk szerint Isten a nép, a nemzet sorsközösségét a személyes emberi élet jó és értékes kereteként adta. De mivé lett ez a jó és értékes ajándék az ember ke­ zén, a történelemben! A Bibliában a népekről először a Genezis 10. és 11. fejezetében, tehát a vízözön után népekre oszló embe­ riség őstörténetében esik szó. Bábel tornya m élyértel­ mű bibliai története arról beszél, hogyan szakította szét a népek kezdetben együtt, békében élő közösségét az önzés, a hatalm i vágy. Az Ószövetség történetei, elsősorban Izrael népének bibliai története, az emberi bűn, az etikai rossz következményeit a nép, a nemzet életterületén két vonatkozásban írják le, állítják elénk. A népen belül társadalm i csoportok önzésében, egyes emberek hatalm askodásában, az elnyomók és elnyo­ m ottak, a szegények és gazdagok, a védtelenek és a hatalm asok ellentéteiben, a próféták sorsában, küzdel­ mében a szociális bűnök ellen. A népek világán belül pedig a világuralm i hatalm i törekvésekben, a gyenge, kis népek leigázásában, a véres és kegyetlen háborúk végeláthatatlan történelm i tragédiájában. A Biblia szerint tehát — és ez érvényesül erőtelje­ sen a modern teológiai gondolkodásban is — a népek világának kettős arculata van. Egyszerre tükröződik ra jta Isten jó és gondviselő akaratának a fénye, de az emberi rossz, az önzés, a bűn sötét árnyéka is. A két vonás dialektikus feszültsége állandó tém ája a teológiának, különösen is a legújabb protestáns teoló­ giai gondolkodásnak. Soha nem lehetünk eléggé éberek a nép, a nemzet etikai értékeinek megbecsülésével, hálás fölhasználásá­ val párhuzam osan ezeknek az értékeknek a visszájuk­

ra fordításával, abszolutizálásukkal, a nacionalista ön­ zés, a sovinizm us, a fajelm életek és az apartheid-gon­ dolkodás veszélyeivel szemben. De ezzel együtt nekem, m int teológusnak, azt is meg kell vallanom, hogy az Ige k ritik ája s vele együtt a mai teológia k ritikája legalább ugyanolyan erővel fordul a történelm i egy­ házak súlyos tévedései, konkrét „bűnesetei” ellen, m int a világtörténelem tragikus emberi közösségi vétkei, a sovinizmus, rasszizmus és fasizmus bűnei ellen. Hány­ szor hirdették hamis próféták az egyházak nevében a „nemzeti Istent” az egész embervilág kegyelmes és szent Istene helyett! Hányszor próbáltak „szentesíteni” a „nép A lkotója”, a „nem zet Istene” nevében önző és soviniszta hatalm i törekvéseket! Hányszor áldották meg igazságtalan hódító háborúk fegyvereit és váltak az egyetemes em berszeretet helyett a faji és népi ön­ zés eszközeivé! Mai példa erre a dél-afrikai fehér egy­ házak egy részének megbotránkoztató m agatartása az apartheid teológiai igazolási kísérleteiben. Szeretném világossá tenni, hogy a teológiai gondol­ kodás új, em lített éles kritikai vonala éppúgy meg­ ítéli a nép, a nemzet isteni ajándékaival való egyházi visszaélés és teológiai torzulások bűneit, m int annak a történelem ben jelentkező rom lását és torzulásait. Is­ ten igéje — ezt valljuk az egyházban — elsősorban a saját vétkeinket tá rja elénk, és csak a saját bűnbá­ natunk pozíciójából szólhatunk mások bűneiről, Isten akarata és a jó, igaz emberség védelmében. Van azután a nép, a nem zet realitásával való bű­ nös em beri visszaélésnek, etikai rom lásnak egy másik vonulata is az emberiség történetében. A sovinizmus, a nemzeti és faji egoizmus ellenkező véglete: a kozm o­ politizmus, az önző individualizm us és etikai nihiliz­ mus kísérletei. „Ahol a legjobban megy a sorom, ott van a hazám .” „Nem az a fontos, hogy a körülöttem élők hogyan élnek; az egyedül fontos számomra az, hogy nekem és a családom nak jól m enjen a sorunk — a többi nem tartozik rám .” Míg a nacionalizmus és sovinizmus elsősorban a közösség kísértése, a kozmo­ politizmus és nihilizmus elsősorban individualista kí­ sértés: a haza, a nép, a társadalom iránti elkötelezett­ ség önző megtagadása. Velük szemben ugyanolyan eti­ kai éberségnek van helye a teológiai gondolkodásban is, m int a sovinizmus és a faji gondolkodás mai kísér­ téseivel szemben. M ert míg a nacionalizmus és a népi­ faji felsőbbrendűség téveszméi a népek világát veszé­ lyeztetik elsősorban, az önzően egoista kozmopolitiz­ mus és etika nélküli nihilizm us a nép és a társadalom belső életének bomlasztói, halálos veszélyei. Ezzel kapcsolatban — Barth álláspontjától elté­ rően — saját teológiai meggyőződésem az, hogy egy bizonyos néphez, nemzethez tartozásunk nem egysze­ rűen „emberi létünk dinam ikus és változható megha­ tározottsága”.12 Több ennél: „Isten teremtő-gondviselő végzése csak egy népet és hazát adott az embernek, m int ahogyan egy családba születtünk bele. Ha a tör­ ténelem viharai vagy Isten gondviselő végzése (há­ zasságkötés stb.) kivételesen valakit m áshová vezet­ nének is, akkor sem szűnik meg az a mély kapcsolat és etikai feladat, elkötelezettség, amely az em bert lá t­ hatatlanul hozzáköti hazájához és népének életéhez, boldogulásához.”13 4. Itt érkeztünk el centrális etikai tézisünkhöz. Hadd idézzem legelőször Emil Brunner szavait: „Mindig az a parancsunk (Istentől kapott parancsunk — NGy), hogy hálásan és szolgálva kapcsolódjunk bele a kö­ zösség realitásába, és ennek a ,rendnek’ a teendőit, m int Istentől kapott m unkát végezzük el; de a felada­

tunk az is, hogy az ott jelentkező szeretetlenségekkel szemben protestáljunk és a jobbra törekedjünk.”14 A nép, a nemzet, a haza mai teológiai látásának a szíve az a megállapítás, hogy a népünkhöz tartozás tény és etikum egyszerre: kritikai éberséget és állandó küzdelm et jelent egyfelől az individualista egoizmus és az etikátlan nihilizm us, másfelől a sovinizmus, az extrém nacionalizmus kísértéseivel szemben; ugyan­ akkor — pozitív értelemben — állandó belső elkötele­ zettséget és ennek megfelelő életfolytatást a saját nem zetem és hazám javára. Hadd idézzem itt Bereczky A lbert szavait: „A nép, a saját népem, élete az az első számú terület, ahol a keresztyének és az egyház szolgálni tartoznak a legjobbal, ami nekik adatott.”15 Az egyetemes emberihez, a humánumhoz, ugyanak­ kor pedig a hozzám közel levőkhöz, a népemhez kö­ töttség etikai dialektikája nem idegen a Bibliától sem. Gondoljunk az ószövetségi próféták gyötrelmes szol­ gálatára a saját népünk bűnei ellen és Isten előtt igaz útjáért! Gondoljunk Jézus „nagy parancsolatára”, az Isten és m inden em ber iránti szeretet kettős alapkö­ vetelésére, ugyanakkor Jézus szolgálatára a saját népe iránt, könnyeire Jeruzsálem sorsa fölött! Gondoljunk Pál apostolra, a „népek apostolára”, s ugyanakkor a szívében izzó, fájdalm as szeretetre a saját népe irán t (Római levél 9,1—5)! A hívő em bernek nem a valóságos világ emberi rendjéből, a családból, földi hivatásából, társadalm i környezetéből és népe életéből kiszakadva, a világból kivonulva kell gyakorolnia hitét, Isten és emberek iránti szeretetét, hanem éppen ezekben az „életren­ dekben”. Ez az értelm e a reformáció közismert, akkor nagyon újszerű tanításának, hogy a perfectio Chris­ tiana" (a tökéletes keresztyén élet) nem más, m int hit Istenben és gyakorlati, segítő szeretet a közösség ja ­ vára a családban, földi hivatásunk munkavégzésében és az állam közösségi életében. Ez a teológiai vonal folytatódik — új társadalm i helyzetben és hangsúlyokkal, de a lényege szerint az előbb em lített biblikus-reform átori teológia vonalát követve — hazai egyházaink „diakóniai teológiájában”. Ez a mintegy két évtizede kialakult és azóta dinam i­ kusan tovább épülő teológiai irányvonalunk először is azt jelenti: am int Jézus sem uralkodni, hanem szol­ gálni jött erre a világra (Diakonos), az egyház és a hívő em ber etikai feladata is az önzetlen szeretet, az aktív segítő szolgálat (diakónia) a különféle emberi közösségekben, a családtól a m unkán át a társadalom, a nép és az egész embervilág életéig. Ennek a „diakó­ niai teológiának” az egyik sarkalatos tétele az, hogy a hívő em ber Isten-hitének, K risztus-hitének élete minden pillanatában önzetlen, aktív és segítő csele­ kedetekké kell átform álódnia. Ahogyan L uther mon­ dotta: a h it nem is kérdezi, kell-e a jó t cselekedni; m ielőtt kérdezné, m ár meg is tette és szüntelenül a jó cselekvésével van elfoglalva.16 „Az egyház életform á­ ja: a diakónia” (Káldy Zoltán).17 Ez közelebbről azt is jelenti, hogy a történelem ben élő egyházak és a hívő emberek nemzetük, hazájuk iránti etikai elkötelezettségének sokoldalú, gyakorla­ tias, gazdag és dinam ikus szeretetté kell válnia. Nem m aradhat meg a puszta érzéseknél. Nem állhat meg a szavaknál sem. Tevékeny, cselekvő hazaszeretetté kell válnia. Aktív részvétellé népünk, hazánk, szocia­ lista társadalm unk küzdelmében népünk anyagi bol­ dogulásáért, gazdasági és társadalm i fejlődéséért. Ak­ tív résztvállalássá anyanyelvünk, kultúránk, értékes történelm i hagyományaink és kulturális örökségünk, mai szellemi-erkölcsi értékeink megőrzésében és gaz­ dagításában. A népünk és hazánk iránti igazi szere­ tetben a nemzet anyagi, szellemi és lelki-erkölcsi é r­

7

tékeinek az őrzése és gazdagítása elválaszthatatlanul összetartoznak. A népünk, nem zetünk jelenéhez és jövő sorsához való legbelső hitbeli-etikai hozzákötöttségnek a teoló­ giai gondolkodás szám ára két fontos, belső korrektí­ vum a van. Az egyik, amelyről előbb m ár szóltunk, a m inden embert, m inden népet, m inden em berfajt á t­ fogó, egyetemes em berszeretet jézusi „nagy parancso­ lata”. A népem, hazám irán ti mély belső szeretet és etikai elkötelezettség sohasem kerülhet szembe a más népek, más emberfajok, m inden em ber iránti önzetlen és segítő szeretet követelményeivel. A m ásik ilyen „belső k orlát” a hívő em ber számára földi életünk „eszkhatologikus látása”. A Biblia jelleg­ zetes módon két részében nem szól a népekről, az embervilág népekre oszlásáról. Az őskezdetnél, az em­ ber terem téstörténetében. És a végső cél próféciájában, a transzcendens Isten Országa leírásában. Ez azt je ­ lenti a teológia szám ára, hogy a nemek, a család, a népek közötti korlátok nem „végső valóságok”, hanem idői-történeti meghatározottságaink. Ehhez a földi élethez ugyan lényegesen hozzátartoznak. De sohasem válhatnak abszolút értékekké: a teljes em beri életben ezek az elválasztó határvonalak megszűnnek életünk végső meghatározói lenni. Így kell értenünk Pál apos­ toli ism ert igéjét: „K risztusban nincs többé sem zsidó, sem görög, nincs sem szolga, sem szabad, nincs sem férfi, sem nő; m ert ti m indnyájan egyek vagytok a K risztus Jézusban” (Gal 3,28). M indkét „korlát” — a szeretet egyetemes etikai parancsa is, az elválasztó földi különbségek megszűnésének eszkhatologikus ígé­ rete is — „igei korrektívum ”. Védőkorlát földi-törté­ nelm i-em beri különbségeink abszolúttá tételével és en­ nek végzetes következményeivel szemben. 5. Végezetül és összefoglalásként: m ilyen konkrét mai feladatokat jelent m ai egyházaink és a hívő em berek szám ára az, am it az előzőkben — az idő rövidsége m iatt töredékes és kiegészítésre szoruló form ában — elm ondtunk? 1. Jelenti először is az egyházak szám ára az igehir­ detés és az egyházi tanítás sokágú kötelezettségét, hogy megszólaltassa a reá bízottak között mai teológiánk teljes üzenetét, m ondanivalóját Isten akaratáról, mely­ lyel személyes életünket népünk életközösségébe he­ lyezte. 2. Jelenti — együtt a mai protestáns teológia fő vo­ nalával — az em beri bűn, az etikai rossz különféle m egnyilvánulásaival szemben a kritikai éberséget ezen a területen: etikai küzdelm et egyfelől az önző nacio­ nalizmus, a sovinizmus, a nemzeti gőg és a faji diszk­ rim ináció m inden fajtája ellen; másfelől a nép, a nemzet sorsával nem törődő individualista, nihilista és kozmopolita egoizmus m inden megjelenési form á­ jával szemben. 3. Jelenti — hazai diakóniai teológiánk irányvona­ lán haladva — a belső etikai elkötelezettséget népünk, társadalm unk, hazánk sorsa irán t; a konkrét, állandó és cselekvő részvételt; anyagi, szellemi és erkölcsi-lel­

ki értékeinek, az értékmegőrző és értékterem tő szere­ te t mindig új feladatainak vállalását népünk és ha­ zánk életében. 4. Jelenti végül a dialógus és a közös cselekvés kész­ ségét hívők és világnézeti alapon állók között egész népünk közösségében. Azt, hogy más kiindulópontok és más etikai értékrendszerek alapjain állva is tu d ­ nak együtt fáradozni azonos vagy hasonló etikai cé­ lokért. Anélkül, hogy hitbeli és világnézeti alapmeg­ győződéseink m élyreható különbségeit elmosni vagy jelentékteleníteni akarnánk, tudjuk együtt vallani, hogy a közös etikai jó, a hum ánum közös értékei, a család, a munka, a társadalom , a nép és az em ber­ világ javának szolgálata m élyrehatóan összekötnek bennünket. Hadd idézzem itt David Livingstone-t, aki a rabszolgaság elleni közös emberi küzdelemről m ond­ ta és a sírkövére is rávésette ezeket a szavakat: „Az Ég gazdag áldása szálljon alá mindazokra, am erikaiak­ ra, angolokra vagy törökökre, akik segítenek abban, hogy a világnak ez a nyílt sebe meggyógyuljon.”18 Em bervilágunk és népünk életének a legtöbb problé­ m ájában szükség van erre a különböző világnézeti vagy hitbeli alapokon nyugvó, de a közös szolgálatban összetalálkozó etikai együttműködésre. Ahol a népek, em berfajok és em berm illiók vállalni tudják ezt a kö­ zös szolgálatot a jóért és a közös küzdelm et az erköl­ csi rossz, a bűn, a szenvedés és halál ellen, oda alá­ száll meggyőződésem szerint „az Ég gazdag áldása”. És ott a közös erkölcsi felelősségből és áldozatokból reménység születik. Reménység társadalm unk, népünk élete és az emberiség jövője számára. Luthert, a reform átort, megkérdezték egyszer a régi hagyomány szerint: m it tenne, ha biztosan tudná, hogy holnap elérkezik a világ utolsó napja. A reform átor ezt válaszolta: „Akkor m a még egy alm afacsem etét ültetnék!” Bárcsak a reménység ilyen aktivitása jelle­ mezné a világnézeti alapon állók és a hívők m inden­ napi életét, nagy és közös emberi felelősségünket né­ pünkért, formálódó új társadalm unkért, földi hazán­ kért! És ez a mélységes, közös felelősség indítaná az egyházakat és a hívő em bereket is arra, hogy szolgál­ janak a legjobbal, ami nékik adatott, m agyar népünk életében ! Nagy Gyula

JEGYZETEK 1. B a rth , K a r l: K ir c h lic h e D o g m a tik . I ,1 — IV ,4 (13 k ö te t). Z ü ric h , 1932—1967. — 2. B a rth i. m . IIΙ/4. k ö te t (1951). 345. la p (vö. 320—366. lp k .). — 3. S o e , N ie ls -H a n se n : C h ristlic h e E th ik . 3. k ia d . M ü n c h en , 1949. — 4. S o e i. m . 310. l. — 5. U g y a n o tt 311. l . — 6. B ru n n e r , E m il: D as G eb o t u n d d ie O rd n u n g en Z ü ric h , 1932) 4. k ia d . 1939. Vö. 321—322 lp k . — 7. T r illh a a s, W o lfg a n g : E th ik . 3. k ia d . B e rlin , 1970. L á sd k ü l. 347 k k lp k . — 8. T h ie lic k e , H e lm u t: T h eo lo g isc h e E th ik 1—4. k ö te t. T ü b in ­ g en , 1951—1964. Vö. k ü l. 107—127. lp k . 9. F ritzsc h e , H an s-G eo rg : E v a n g e lisc h e E th ik . N D K —B e rlin , 1961. Vö. 286 k k lp k . — 10. T h ie lic k e i . m . III. k ö te t, 123. l . — 11. N a g y G y u la : E g y h á z a m a i v ilá g b a n (T e o ló g ia i sz o c iá le tik a ). B u d a p e st, 1967 (400 la p ), k ü l. 58 k k lp k . — 12. B a rth i . m . ΠΙ/4. k ö te t, 341 k k lp k . — 13. N a g y i. m . 62. l . — 14. B r u n n e r i. m . 322—323. lp k . — 15. B e r e c z k y A lb e r t: A z e g y h á z p r ó fé ta i szo lg á la ta (T eológiai d iss z e rtá c ió ). Id é z i: L e lk ip á sz to r. 1952. 167. l . — 16. L u th e r a R ó m ai lev él m a g y a r á z a ta e lő sz a v á b a n . — 17. K á ld y Z o ltá n : Új ú to n . B u d a p e st, 1970. 147—158. lp k . T o v á b b á : N a g y G yu la i. m . 174—189. lp k . — 18. Id ézi S o e i. m . 507. l .

A könyörületnek szolgálata „Mivel pedig a n ekü n k adott kegyelem szerint k ü ­ lönböző ajándékaink vannak, eszerint szolgáljunk is: ha próf étálás adatott, akkor a hit szabálya szerint prófétáljunk, ha valam ilyen más szolgálat adatott, akkor abban a szolgálatban m unkálkodjunk: a tanító a tanításban, a buzdító a buzdításban, az adakozó egyszerűségben, az elöl járó igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel" (Rm 12,6—8). * Évfordulóhoz közeledünk. 1976-ban indult meg a reform átus egyházban a diakónusképzés. Célja első­ sorban az, hogy diakóniai intézeteinkben, m ajd később gyülekezeteinkben a diakóniai m unkához adjon m un­ katársakat. Olyan m unkásokat, akik a diakóniát hiva­ tásukként szeretik, s lélekben gazdag, egyéniségük­ ben kiforrott fiatalok. Elérkeztünk a tizedik, jubileu­ mi évhez. S a „fordulónál” mindig jó „m érlegre” állnunk. Milyen eredményeket, tapasztalatokat adott a m últ, s hogyan induljunk a jövőbe? Csoportosítsuk kérdéseinket: I. M it mond diakónusaink hivatásáról, a diakóniáról a Biblia? II. Milyen fiatalok jönnek a reform átus egyház dia­ kóniájába? III./1. Hogyan érlelődik ifjaink életében hivatássá, pályaválasztásuk során, a diakónia? III./2. Hogyan lesz értékes felnőtté ifjaink szemé­ lyisége? IV. Hányan jelentkeztek és m aradtak meg a dia­ kónia szolgálatában 1976 óta? V. Milyen legyen tehát a nevelői és lelkigondozói m unka a diakónusképzésben? M it mond diakónusaink hivatásáról, a diakóniáról a Biblia? A Biblia tan ít bennünket arra, hogy a diakónia keresztyén szolgálat és nem bérm unka. Az irgalmas sam aritánus nem megélhetési lehetőségért szállt le szam aráról, és s egített a félholtra vert emberen. A lelkiism eretesen istentiszteletre siető pap lelkiism eret­ lenül életveszélyben hagyta felebarátját. Pedig szere­ tetből adott segítsége fontosabb lett volna a templomi liturgia pontos elkezdésénél. A mások szenvedését észrevenni és enyhíteni, diakóniát gyakorolni az Ige szerint ajándék: „Mivel pedig a nekünk adott kegye­ lem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgáljunk is: . . . ha valam ilyen más szolgálat ada­ tott, akkor abban a szolgálatban m unkálkodjunk: (eite diakonian, en t ē diakonia) (1.) — a tanító a tan í­ tásban, (2.) — a buzdító a buzdításban, (3.) — az elöljáró igyekezettel, (4.) — a könyörülő pedig jó ­ kedvvel: (ho eleōn en hilarotēti) (Rm 12,6—8). A dia­ kónia az Ige szerint az új, m egváltott élettel kapott talentum , a könyörületnek szolgálata, am it jókedvvel lehet tenni. Enélkül a hittel vett, jókedvvel te tt meg­ bízatás nélkül m inden segítségünk a rászorulók kö­ zött, csak szociális segítségnek minősül. Beleérzek, be­ lelátok a másik helyzetébe, nyomorúságába, s ahelyett hogy kihasználnám azt, vagy a fölényem et éreztetve tennék valam it, elindulok, hogy m agam ra vegyem a másik terhét, s őt így hordozzam. Ezt pedig csak ál­ dozatot vállalva teljes egzisztenciával lehet tenni. Nem m unkabérért csupán, félszívvel, hanem hivatásunk

szeretésével. Nem valakiből megélek, hanem valakiért élek. Ez a diakónusképzés paragrafusokba bele nem foglalható célja. Az egyháztörténelemben a nagy éb­ redéseket mindig követte a nyom orultak felkarolása. Az élő hitből szeretet fakadt, s ezzel a szeretetted odafordultak az árvákhoz, özvegyekhez, segítségre szorulókhoz a felébredtek. Az Igében Jakab apostol fogalmazza ezt meg nagyon szépen: „Tiszta és igazi kegyesség az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban és tisztán megőrizni az em bernek önm agát a világtól” (Jk 1,27). A diakónia tehát több, m int hum anitárius cselekedet. A diakónus nemcsak ápolja a rábízottakat, hanem teljes m értékben gondoskodik rászorult fele­ b arátja minden testi-lelki javáról. Életközösséget vál­ lal felebarátjával az Isten előtt. Nemcsak önm agáért tusakodik imádságában, de a rábízottakért is. Istentől kapottnak lát életében mindent, — az életét, egészsé­ gét, erejét, ráterm ettség ét. . . —, am it tovább ad. S azzal, hogy „ráfordít” magából a másikra, őmaga is visszakap annyit, hogy meggazdagszik. A diakónus Jézust szolgálva, mindig testi-lelki gyógyítás eszköze az Úr kezében. Ha csak a lélekről gondoskodunk, cse­ lekedetek nélkül, akkor nem hiteles a szavunk. Ha csupán segíteni akarunk, de személyes hit és meg­ győződés nélkül, akkor m unkánk csak em berbaráti segítségnek minősül. Ahogy Jézus gyógyító tettének mindig kettős egysége van — testi és lelki gyógyu­ lás —, úgy a diakóniának is mindig eszerint a kettős egység szerint kell szolgálni az egyházban: a hitből tettek, a tettekből ébredés, h it következik. Ahol nem így van, ott önvizsgálatot kell tartanunk, s az U rat kérdeznünk: hol hibáztunk? M ilyen fiatalok jönnek a református egyház diakóniájába? Diakóniai m unkánkba, illetve diakónusképzésünkbe jórészt egyszerű, m unkás-paraszt származású, dolgos fiatalok jönnek. Évfolyamonként egyharmad, olykor fele részben nehéz családi háttérrel, helyzetük adta hátrányokkal küzdő tizenévesek, akik nem csupán értékes munkaerővé, hanem értékes felnőttekké is nálunk válhatnak. M ert még az egyszerű, ideális csa­ ládi környezetből jö tt fiataljaink is hozzánk kerülve mennek át a serdülés nehéz korszakán. Diakónus­ képzésünkben nagyon fontos tehát nemcsak a ta n ­ anyag, a gyakorlati munkavégzés meg-, illetve beta­ nítása a m unkaerő-utánpótlás céljából, hanem fontos em ellett a személyiséget formáló nevelés is, éppen a tizenéves korban levő fiatalok megismertetése az evangéliummal, a keresztyén életformával. Szocioló­ giai fogalommal élve, több olyan hátrányos helyzetű fiatal jelentkezik nálunk, akik általános iskolai tan ul­ m ányaik átlaga — s éppen ezzel összefüggésben —, el­ utasított felvételi kérelm ük folytán, csekély eséllyel startolhatnak a mai kor, a m ai társadalom követel­ ményeinek megfelelően az élethez oly fontos pályavá­ lasztásban. (A legutóbbi évfolyamnál m utatkozik olyan örvendetes tendencia, hogy hárm as, négyes fölötti is­ kolai átlaggal első továbbtanulási és m unkahelyi le­ hetőségként jelölték meg a diakónusképzőt növendé­ keink, s az iskola hivatalos jelentkezési lappal jelez­ te ezt szám unkra. Olyan „kihívás” ez, ami képzésünk színvonalának növelésére ösztönözhet bennünket.)

9

Egyházunknak úgy kell rábíznia a tizenéves fiata­ lokra, a felnőttek szám ára is nehéz diakónia felada­ tát, hogy magukon a fiatalokon is egyfajta „társadalm i diakóniát” kell gyakorolnia. Szakképzettség nélkül, vagy a szakképzettség jövőbeli megszerzésének a re­ ményével adunk m unkát, továbbtanulási lehetőséget olyan fiatalok kezébe, akik nem kívántak, vagy si­ kertelenül próbálkoztak továbbtanulni. A diakónus­ képzésben előttünk álló feladat tehát összetett. Pon­ tokba szedve: 1. M unkaerő-utánpótlás biztosítása egyházunk dia­ kóniai szolgálatában; 2. Továbbtanulási lehetőséget nyújtani fiataljaink­ nak; 3. Munkalehetőség, kereseti lehetőség biztosítása; 4. Személyiségüket form áló nevelést nyújtani, amely keresztyén etikai alapokon áll. A pályaválasztás gondjai a tizenévesek életében Hazánkban a tanulók döntő többsége az általános iskola 8. osztályát a 14. életévben befejezi. A 14. élet­ év éppen ezért a pályaválasztás szempontjából döntő szakasznak tekinthető. Ism eretes azonban hogy ez az életkor a fejlődés szem pontjából igen kritikus idő, mivel nem alakult még ki a tizenéves önismerete, élettapasztalata, személyisége. Ma egy általános isko­ lát befejező fiatalnak három fő lehetősége van a pá­ lyaválasztás szem pontjából: 1 . A különböző típusú középiskolákban való tovább­ tanulás; 2. K onkrét szakm aválasztás, tehát szakm unkáskép­ zés; 3. Azonnali m unkavállalás (segéd-, illetve betanított m unkakörben). A hozzánk k erü lt fiatalok ezt a harm adik lehetősé­ get választják, rögtön az általános iskola után egyegy szeretetintézm énybe jelentkezve. Az így hozzánk jö ttektől nem lehet elvárni még azt, hogy tudatos ön­ ismerettel, hitbeli döntésből, egész életükre szólóan vállalják egyházunkban az intézményes diakónia m un­ káját. Ahhoz, hogy m egérjenek a diakóniai m unka m elletti döntésre, m ár általános iskolás korukban a gyülekezet, a szülők és a lelkipásztor összefogására, összehangolt segítségére van szükség. Különösképpen a konfirmációi előkészítés ideje alatt fontos a lelkipásztor irányító segítsége, amiről még később szó lesz. Hogyan segítsük teh át fiataljainkat, hogy m unkájuk a diakóniában ne csak néhány évre szóljon, ne csak önmaguk: keresésének és elvesztésének egy állomása legyen, hogy 17—20 évesen ne keserűen és kiábrán­ d ultan m enjenek el tőlünk? M ert nyugtalanító k ér­ dés, m iért m aradnak meg oly kevesen a hozzánk jö tt fiatalok közül a diakóniai szolgálatban? Hogyan lehetne oda segíteni, ahhoz segíteni fiatalokat, hogy m egtalálják életüket ebben a m unkában? A sok-sok tényező közül, ami együtt h at ebben a problém ában, én egyet szeretnék kutatni, megragadni. Nem látványos, nem n y ú jt gyors sikert, de mély, s még ha rövid távon nem is látható az eredmény, mégis eredményes lehet a fiatal egész életére nézve: segítően m ellé állni, m egterem teni szám ára azt a lég­ kört, amelyben a szabadságát érezve, de a szabadságát jól irányítva dönteni tud a hivatása m egválasztásá­ ban. Ahhoz segíteni neveléssel, lelkigondozással, hogy szabad döntése szerint, éretten és hivatásszerűen ta ­ lálja meg a diakónus növendék az egyházon belüli szolgálatának helyét. Ezt a lelki megértést, em pátiát ismeretanyaggal, szakmai képzéssel segíteni lehet, de

10

pótolni nem. Feladatunk először: (III/1) a helyes pá­ lyaválasztásra kapjanak úgy segítséget fiataljaink, hogy mi m agunk is ism erjük meg azokat az objektív és szubjektív tényezőket, amelyek hatással vannak személyiségük fejlődésére. (Objektív tényezők: családi háttér, gyülekezeti háttér, intézeti lé g k ö r ... — Szub­ jektív tényezők: érdeklődési kör, belső ambíció, lel­ kület, m agatartás, hitélet stb.) — Feladatunk másod­ szor: (III/2) Ism ernünk kell azokat a fejlődési és élet­ kori csomópontokat, amelyek kritikus jelentőségűek a pályaválasztási érettség szempontjából. O bjektív és szubjektív tényezők a pályaválasztásban A pályaválasztás objektív tényezőinek megismeré­ séhez Rókusfalvi Pál pszichológus 1969-ben megjelenő könyvében (Pályaválasztás, pályaválasztási érettség)1 három alapelvet ad. Három pedagógiai alapelvet, amelyben a helyes pályaválasztásra nevelés kritériu ­ m ait foglalja össze. Ennek ism erete segít nekünk is az objektív tényezők feltárásában: A) „A pályaválasztást előkészítő tevékenységnek a fiatal egész személyiségére kell irányulnia.” Itt még a 14. életév előtt kap fontos szerepet a lel­ kipásztor, a szülők irányított segítsége. Például, küld­ jön a lelkész gyülekezete fiataljaiból segítségként, a nyári szünetben 1-2 hetes m unkára, szeretetintéze­ teinkbe. Toborozzon m inél több fiatalt, gyermeket az egyházi, nyári táborozásokra, ahol m egism erkedhet­ nek a keresztyén hittel, s egyházunk m unkaterületei­ vel, feladataival. Adjon a lelkipásztor a gyerm ekal­ kalmakon, konfirmációi előkészítő- és ifjúsági órákon reális tájékoztatót egyházunk diakóniai m unkájáról. Fontos a lelkipásztor állandó kapcsolattartása a p á­ lyát választó fiatalok családjával. Ism erje meg a szülők családi és kegyességi életét, és segítsen tan á­ csaival a nevelésben. Nagyon fontos tehát a család és a pályát választó fiatal kapcsolata a gyülekezettel, a lelkipásztorral, a gyülekezeten belüli vérkeringés a diakóniai szolgálatban, s a gyülekezet jó kapcsolata a legközelebbi diakóniai intézménnyel. B) „Fokozni kell a pályaválasztást előkészítő te ­ vékenység jellegét.” Itt a lelkipásztornak feladata, hogy gyülekezete ifjaival többször látogasson meg szeretetintézményeket, s egy intézettel legyen folya­ matos a gyülekezet kapcsolattartása. A diakónuskép­ zőbe jelölt fiatalt a lelkipásztor vigye magával otthon a gyülekezetben családlátogatásokra, beteglátogatásra. Vonja be a gyülekezetben végezhető diakóniai m un­ kába. C) „Az ifjú öntevékenységet fejtsen ki a pálya keresésében.” Legyen megbízatása, feladata például az otthon vagy a kórházban fekvő beteg meglátoga­ tása egyedül is. Egy-két öreg nénit látogasson rend­ szeresen, s segítsen tőle telhetően. Ezt a három alapelvet szerencsére a jövőben még tovább m élyíthetjük és gazdagíthatjuk az intézeteink­ be került fiatalok kétéves gyakorlati m unkája alatt, a tanfolyam elkezdése előtt. Segítség lesz a jelölteknek a jövőben az, hogy a diakóniai m unka m ellett nem azonnal kell döntenie, hanem a döntés ideje k ét év­ vel későbbre, a 16., 17. életévre tolódik, s addig az intézetekben végzett munkatevékenység is érleli a kívánt döntést. Ezalatt a két érlelő év a la tt pedig a mi feladatunk az intézetekben az, hogy a m unka ne­ hézségét, a minőségi követelményt a társadalom ban is elfogadott ifjúsági törvényekkel és helyi szabályo­ zókkal úgy alakítsuk, hogy az a fiatalok korához is alkalm as legyen, s a tizenéves pozitív élményekben gazdagodjon leendő hivatása kezdő szakaszában. L e­

gyen az intézetekben olyan légkör, olyan közösségi élet, amely m egkívántatja a diakónusképzés lelki, szellemi részét, és am bicionálja őket a szakmai, egész­ ségügyi tanfolyam elvégzésében. Jó ha az intézetek­ ben van olyan személy vagy csoport, aki, illetve am i a diakónus jelöltek fejlődéséért külön is felelős, aki szervezi és vezeti az előképzést, akire, illetve akikre különösképpen is rá vannak bízva a hallgatók m in­ den személyes és m unkahelyi gondjukkal együtt. A tizenéves fiatalok életében így folytatódhat a gyüle­ kezet után az intézetekben a „pályaválasztást előké­ szítő tevékenység”. Tudott dolog, hogy a lányok pályaválasztását álta­ lában nagyobb realitásszint jellemzi. Ez valószínűleg kapcsolatban van a gyorsabb biológiai érés folyam a­ tával. Ugyanakkor a lányoknál legnagyobb az esély, hogy a pályaválasztásuk csak kompromisszum kör­ nyezetükkel szemben, s két-három év után, különö­ sen ha a családalapítás kerül előtérbe, otthagyják az oly határozottan választott pályát is. A diakónuskép­ zőben résztvevő felnőtteknek teh át ism erniük kell azokat a pedagógiai és fejlődéslélektani szemponto­ kat, amelyekből kiindulva eredményesen lehet a p á­ lyaválasztásra előkészíteni a hozzánk jö tt fiatalokat. S mivel a családalapítást senkitől „eltiltani” nem le­ het, végzett és szakképzett diakónusaink szám ára a m unkahely m ellett lakóhelyet is biztosítanunk kelle­ ne, legalább azok szám ára, akik m indketten, férj és feleség diakónusok. M unkaerő-utánpótlásunknak és képzett diakónusaink m egtartásának a jövőben ez az egyik útja. A hozzánk k erü lt fiatalok személyiségére ható ob­ jektív tényezők m ellett ism erkedjünk meg a szubjek­ tív tényezőkkel is röviden. A hivatás, a pályaválasz­ tás a személyiséghez kapcsolódóan alakul. De a sze­ mélyiség fejlődését bizonyos határok között szabá­ lyozni lehet. Így a döntéshez szükséges pályaválasztási érettség ham arabb kifejleszthető, m intha ezt a spon­ tán fejlődésre hagynánk. Diakónus jelöltjeink pálya­ választásánál fontos szubjektív tényezők ism ertetésé­ hez segítségül veszem Völgyesy Pál pszichológus fel­ sorolását. Völgyesy: „A pályaválasztási döntés elő­ készítése” — című tanulm ányában így rangsorolja a szubjektív tényezőket:3 — személyiségjegyek: 1. A m agatartás általános összetevői 2. A közösséghez fűződő viszony által m eghatározott m agatartás összetevői 3. Az énkifejezés, az önismeret realitása, — pályaválasztási jellem zők: 1. Pályaérdeklődés 2. Pályaism eret 3. A pályaválasztás megvalósulási igénye A szubjektív tényezők és az objektív hatások isme­ rete m ellett nekünk még hangsúlyozni kell azt is, hogy a fiatalok pályaválasztásánál, h itünk szerint, döntő jelentősége kell hogy legyen Isten személyesen vég­ zett m unkájának is a fiatal életében. Hogyan válik értékes felnőtté ifja in k személyisége? (Életkori és fejlődési csomópontok tizenéveseinknél.) A pályát választó serdülő a gyerm ekkor és az ifjúkor „küszöbkorszakához” érkezett el. Erre a „küszöbkor­ szakra” jellemző egy dezorganizálódási folyamat, amely m egnyilvánul egyes személyiségjegyek túlsúlyá­ ban, a környezettel kialakított kapcsolat zavaraiban,

a korábbi (otthonról hozott) értékítéleti rendszer fel­ bomlásában. A „küszöbkorszak” krízisét kétféleképpen éli át a serdülő: — a szülői háznál m arad (otthonról járva végzi m unkáját, tanulm ányait); — egy közeli vagy távoli kollégiumba kerül, s ott érik felnőtt if­ júvá. Hogy kinek melyik életform a ju t és melyik jobb a helyes személyiségfejlődés céljából, azt csak egyé­ nenként lehet tapasztalni, lemérni. A diakóniai m un­ kánkba került fiatalok leginkább azoknak a fiatalok­ nak a sorához csatlakoznak, akik társadalm unkban intézetekben, kollégiumokban töltik el serdülő éveiket. Hamar, szinte még gyerm ekként szakadtak el csa­ ládjuktól a hozzánk jö tt fiatalok, s a szülőktől való távolság nemcsak kilométerekben, de sokszor lelki távolságban is mérhető. Ez ném ely esetben kim ondot­ tan pozitív, ha gondozott és egészséges védő felügye­ let alá kerülnek, ha jó és otthonuknak érzett m unka­ helyi, internátusi közösségben élhetnek. Intézeteinkbe kerülve egyszerre kell otthagyniuk szülőket, rokono­ kat, ismerősöket, baráti kört, a faluközösséget, egy­ szóval azt a miliőt, ami addig egész életüket jelen­ tette. A koruk adta természetes instabilitás így még gyötrőbb és mélyebb, m int szüleik m ellett m aradt kortársaiknál. Új életteret kell találniuk; kiépíteniük önmaguk számára, s ezt nem m indig a leendő hiva­ tásuknak megfelelő társas kapcsolatokban találják meg. A serdülés alapproblémáit a kapaszkodás, elszaka­ dás és keresés m egoldásra váró nehézségei adják. Ezek azok a csomópontok, amelyeket diakónus hallgatóink nevelésében felelősséggel kell kezünkbe venni, és szakismerettel, helyes erkölcsi és hitbeli m agatartás­ sal kezelnünk kell. „A kamaszodó gyermek sok ér­ dessége, dacossága ered abból a konfliktusból, ami lélekben a szülőknél m aradás és a tőlük való érzelmi elszakadás között zajlik. M int valaki, aki csak úgy bír megszakítani egy kapcsolatot, egy szám ára kínos helyzetet, hogy felugrik és dühösen távozva maga mögött becsapja az ajtót, a kam asz fiúnak vagy ser­ dülő lánynak „haragudnia” kell a „nagyokra”, hogy fel tudja m agát szabadítani, a néha még nagyon is jóleső gyámságuk alól. Fájdalm as felfedezés szám ára az is, hogy rájön, a felnőtt sem mindenható, tökéle­ tes, olyan, akiben nem lehet többé megkapaszkodni. Elveszíti a kamasz a vezetés addigi biztonságát. Fáj neki és bosszantja, hogy m iért nem többek, m iért nem olyan hatalm asok a felnőttek, m int gyermekko­ rában tapasztalta. S elindul életükben a szülőkön kí­ vüli példakeresés.”4 P artnerként kell tehát fogadnunk a fiatalt. Érezze személyünkben azt a felnőttet, aki tiszteli benne a jövendő felnőttet, az em bert érezze bennünk, akibe belekapaszkodhat, akire tám aszkodhat. A serdülőt nem lehet tehát „felnőtt” m unkaerőnek tekinteni, és szabályokkal, házirenddel korlátozott „gyerm ekként” kezelni. A követelményt, am it iránta tám asztunk, s a lehetőséget, am it elé adunk korához, lelkivilágához kell igazítanunk. M ert a serdülőben két alaptendencia érvényesül egyszerre: a követelmény, az elvárás, a teljesítm ényértékelés szükséglete, ami így is fogalmazható: a közösséghez, a közös m unká­ hoz való tartozás szükséglete, és a szabadságvágy, a szabad döntés szükséglete. A függetlenség és a kötő­ dés végletei között vibrál érzelmük. Szabadságvágya pedig ott kerül helyes keretek közé, ahol jó közösség van, ahol a vezetők és vezetettek harm onikus kap­ csolatban dolgoznak együtt. Jó közösségben, jó kör­ nyezetben adott a lehetőség, hogy a tizenéves jó in­ dítást nyerjen, belőle produktív, hivatása m ellett dön­ teni tudó, és azt kitartással vállalni tudó fiatal legyen.

11

A felnőtté válás, az identitás elm életét A. H. Maslow fejtette ki tudományosan. Maslow a felnőtté válás alapszükségleteinek öt szintjét különbözteti meg a serdülőknél. Ezek szerinte egymásra épülnek. „A legalacsonyabb szint a fiziológiai szükségletek szintje. Ezt követi a biztonság utáni vágy szintje, m ajd a kapcsolódási és szeretetszükséglet, az értékelési (elis­ merési) szükséglet, s végül a legmagasabb szint, az önmegvalósítási szükséglet.5 A z önmegvalósítást a sze­ mélyiség végcéljaként em líti. Az önmegvalósítással születik meg az a produktív jellem, melynek fő jel­ lemzője az igazi lelkiism eret, a felettes én, a m ásokért érzett felelősség. A tizenévesnek éppúgy, m int bárm i­ lyen korosztályú embernek, önmaga igazi m egtalálása a K risztusban lehetséges. Önmegvalósulása, produktív jellem m é válása a „felülről való elhívásban” teljese­ dik ki igazán. „A személyiség valójában nem más, m int kapcsolatok rendszere, s ez utóbbinak a fejlő­ dése a személyiségfejlődés lényege.”6 — idézi H. S. Sullivan pszichológust Szilágyi Vilmos könyvében. Diakónushallgatóink életében pedig a kapcsolatok rendszerének k ét vetületét kell hangsúlyozni: a hori­ zontális és vertikális síkot. Életünk em berek között, em berekkel kapcsolatba kerülve folyik. H at ránk kör­ nyezetünk, melynek mi is alkotó tagjai vagyunk, de életünk alakulását, az eseményeket, változásokat, dön­ téseket, az Istennel való személyes kapcsolatunk kell hogy irányítsa. Ennek a vertikális kapcsolatnak kell meglátszani egyre inkább a hivatásukat kereső fiatal­ jaink életében. S ehhez kell nekünk felnőtteknek pél­ daadással, szakm ai hozzáértéssel, képzettséggel, köz­ benjáró imádsággal segítenünk diakónushallgatóinkat. Felelősök vagyunk értük, hogy milyen felnőtté lesz­ nek. Tudunk-e, s m ennyiben tudunk többet nyújtani nekik a m unkalehetőségnél? Munkaközösségünkben életre szóló biztonságot kell nyújtanunk. Meg kell őrizni titkaikat, amelyeket megosztanak velünk. K ap­ csolódási lehetőséget kell biztosítanunk számukra, hogy ne hiányolják a szeretetünket. Részesítjük-e őket megfelelő elismerésben, vagy többnyire csak rosszalló, fenyítő megjegyzéseinket hallják? Az ő ügyükben különös figyelemmel és teljes igazsággal kell mindig eljárnunk, hisz a kritikai érzékük sokkal erősebb, m int a felnőtteké, akik, adott esetben meg­ értőbbek, elnézőbbek is tudnak lenni tapasztalataik alapján. Követelni, elvárni akkor lehet, ha mi is nyújtunk, s a viszonzást még ennek ellenére sem lehet „behaj­ tan i” rajtuk. A serdülőkor éppen az az életciklus, amelyben az énazonosság felerősödik, ezért nagyon fontos nem csak elvárni hallgatóinktól, hanem nyúj­ tani, s ebben a korban kell a legtürelm esebbnek len­ ni, m ert a viszonzás nem azonnal, reflexszerűen je­ lentkezik. Lehet, hogy csak négy-öt év múlva ifjúként vagy felnőttként ismeri el m agában azt, am it kapott, s azután tu d ja viszonozni a kapott értéket. Talán m ár nem is annak, akitől kapta, hanem úgy, hogy m ásnak ad ja tovább. Fiatalok és idősebbek benne vagyunk egy ΜŰ-ben. Ebben a MŰ-ben változnunk kell. A K risztus szolgálatában folyton előbbre jutva változik fiatal és idős egyaránt. Ami megáll, az nem fejlődik, hanem visszaesik. Ha fiataljaink megállnak tanácstalanul, ennek egyik legszörnyűbb következmé­ nye a közöny lesz. Romba dűlnek egyéniségük építő­ kövei. A közöny pedig lazaságot, erkölcsi, in te llig e n ­ ciabeli visszam aradottságot, durvaságot jelent. Ahol pedig nincs meg a másik, a m unkatárs, a barát, a szobatárs szeretete és tisztelete, ott nincs szeretet­ szolgálat, nincs diakónia. Ott a m unka csak iga, te­ her, bérm unka, s nem szeretetszolgálat.

12

Hányán jelentkeztek és maradtak meg a diakónia szolgálatában 1976 óta a református egyházban? A Magyarországi Református Egyház Zsinatának határozata szerint — melyet még 1976 őszén hozott — 1977 jan u árjáb an kezdetét vette diakónusképzésünk. 1977—1985 között 8 évfolyam indult nappali tagozaton és 1 évfolyam levelező tagozaton. 1. A 8 évfolyamra jelentkezett 193 rendes hallgató; 2 rendkívüli hallgató; az egyetlen levelező tagozatra 19 hallgató jelentkezett. Összesen 214 fő jelentkezett 1976 óta a Diakónusképzőbe. 2. A tanfolyamok kezdete előtt, m inden évben 3 hónapos előzetes diakóniai gyakorlaton vettek részt a jelentkezők. Összesen 41 fő (32 rendes, 9 levelező) maradt ki a 8 év alatt, az induláskor. 3. Az évfolyamokról, a tanulm ányi idő ala tt kim a­ radt a képzésből 50 rendes hallgató és 7 levelező. Összesen 57 hallgató maradt k i a tanulm ányi idő alatt. 4. 1984-ig záróvizsgát te tt az eddig teljes 5 nappali és 1 levelező évfolyamból 68 diakónus hallgató, a kö­ vetkező eredménnyel: 11 kitűnő; 17 jeles; 23 jó; 8 kö­ zepes; 2 elégséges; 7 elégtelen. Összesen 61 sikeresen vizsgát tett egyházi végzettségű diakónus van. 5. Á llam i egészségügyi gondozói tanfolyamot, illetve egészségügyi szakközép- és felsőfokú iskolát végzett 34 diakónusunk. 6. Diakónus oklevelet, minősítést kapott eddig 39 hallgató. 7. A 39 okleveles diakónusunkból ma is dolgozik intézeteinkben 23 diakónus. 8. Végzettség nélkül munkaviszonyban m aradt egy­ házunkban 18 volt hallgató, és nálunk dolgozik még 57 hallgató a m ostani 1., 2., 3. évfolyamról. 9. A 39 végzett diakónusból 13 gyermekgondozási szabadságon van, 5 közülük gyülekezeti szolgálatba került, gyülekezeti tagként. 10. A diakónusképzés után továbbtanult a 162 in­ dult hallgató közül 23 középfokú, 8 felsőfokú iskolá­ ban. 11. A nyolc évfolyam 162 rendes és az egy levelező évfolyam 11 levelezője közül: — 17 éven felüli volt: 46 fő; — 16—17 év között volt: 29 fő; — 14—15 éves volt: 98 fő. 12. Közepes fölötti iskolai végzettséggel jött: 100 fő; közepes alatti iskolai végzettséggel jött: 62 fő. 13. Értelmiségi származású volt a 162 rendes hall­ gatóból: 8 fő; m unkás-paraszt szárm azású volt: 154 fő. 14. Jó családi háttérrel rendelkezett: 105 fő; nehéz körülményekből jött: 57 fő. 15. Első m unkahelye volt a diakónia: 117 főnek; második, vagy ennél is több munkahelye volt: 33 fő­ nek. 16. M ár szakmával jö tt a képzőbe: 19 fő; érettségi­ vel jött a képzésbe: 13 fő. 17. Egyházkerületi megoszlás: Tiszántúl: 121 fő; Tiszáninnen: 12 fő; Dunamellék: 19 fő; D unántúl: 10 fő. M ilyen legyen a nevelői, lelkigondozói m unka a diakónusképzésben? Három kérdés foglalkoztat a tapasztalatok alapján: 1. Hogyan közelítsünk fiataljainkhoz? 2. Mi a lelkigondozás? 3. Milyen legyen a lelkigondozó? 1. Az emberhez, legyen az fiatal vagy öreg, a lelki­ gondozónak három féleképpen kell közelítenie:

a) úgy, m int pszichológus, b) úgy, m int etikus, c) úgy, m int pedagógus. a) A lelkigondozó, m int pszichológus em pátiával, intuitással, szeretettel, toleranciával kell hogy gondo­ zottjaihoz közeledjen. Először a gondozott helyzetébe belehelyezkedve meg kell hogy értse őt, hogy aztán egyetértsen vele és bátorítsa, tovább lendítse a jó úton, vagy korrigálja a gondozott véleményét, s gon­ dolatait, cselekedeteit jó irányba terelje. Először m in­ dig meg kell hogy értse a m ásikat, de nem mindig az egyetértés használ a problém ával küszködő fiatal­ nak. Fontos tehát, hogy a lelkigondozó m inél több pszichológiai ism erettel rendelkezzék, szakképzett le­ gyen úgy is, m int pszichológus, m ert a pszichológia em pirikus megfigyeléseit m a m ár nem nélkülözheti a poimenika. Az igaz, hogy a teológia és a pszichológia, m int em pirikus tudom ányágak különböznek egymás­ tól, de nem ellentétes perspektívájúak, s ugyanazzal a valósággal foglalkoznak. Érdekes itt idézni Dietrich Stollberg, ném et gyakorlati teológus megfigyelését: „A teológia perspektívája mindig em pirikussá kell hogy váljon, de a tapasztalat, a pszichológia önm a­ gában nem tud tú lju tn i az em ber horizontális, egy­ síkú megfigyelésén. A pszichológia perspektívája m in­ dig csak előfeltevéssel tud dolgozni, s ezt az előfel­ tevést, a p artn er m ú ltját kanonizálja. Ezért az ab ­ szolút em píria jogosultsága elképzelhetetlen.”7 „Mivel a pszichológia a múltból indul ki, s „kanonizálja” az egyén m últját, így lehetetlenné teszi a más jövőbe m utató jelent.”8 A pszichológusról azt m ondhatjuk, hogy csak horizontális kom m unikációt ismer, a ke­ resztyén h it vertikálisat is. A pszichológiai ism eretek­ kel rendelkező lelkigondozó m unkáját m indig ebbe az em lített két síkban kell hogy végezze. Pszichológiai ism eretként a serdülők között fontos, hogy ism erje a fejlődéslélektant, a szem élyiség-lélektant, de nemcsak az egyes emberhez kell értenie, hanem a rábízott csoporthoz, közösséghez is, amelyben az egyén él. Nagyon fontos tehát ism ernie a m élylélektant, s an­ nak is egyik legérdekesebb területét, a serdülők m ély­ lélektanát, valam int a m ásik fontos területet a pszichológiából, a csoportdinamikát. b) A lelkigondozó, m in t etikus, elsősorban a maga életével, példam utatásával közeledhet a rábízottak­ hoz. A maga életével kell rám u tatn ia Istenre, akár győzelmesen já r a hitben, akár megtántorodik. Az igaz emberséget, a hum ánum ot is a hithez m éri a fiatal előtt, még akkor is, ha ki sem ejti Isten nevét egy-egy helyzetben vagy ha nem beszél külön kegyes­ ségi nyelvet. M int etikus úgy képviseli a rábízottakat Isten és az emberek előtt, m int aki tudatában van m egbízatásának és felelősségének. Emberként, felnőtt em berként kell kezelni m inden fiatalt, olyan módon, hogy am i még hiányzik egyéniségéből a felnőttéválás­ hoz, azt kipótolni, segíteni, irányítani kell. A tizen­ éves küszködik önmagával, a végletek embere érzé­ seiben, cselekedeteiben. K örnyezetéért is hol lelkese­ dik, hol k iábrándultan, összeütközésektől teli harag­ gal, sértődöttséggel elvonul magának, hol engedi vi­ tetni, sodortatni magát. Összeütközésbe kerül a szülők, a felnőtt generáció erkölcsi világával, ú jat, mást, pél­ daképet keres. Á llhatatlan még a barátságban, prob­ lém át jelent a felnőttekhez való alkalmazkodás. S ebben a nyugtalanságban, csapongásban, váltakozó hangulatban segítséget, biztonságot, bizalm at kíván a tőle idősebbtől. Biztonságérzetet terem thet szám ára a naponkénti munka, ami igen fontos nevelési eszköz is, m ert benne lehetővé válik a jövendő hivatás

konkrét valóságként való átélése. A m unka segít fel­ nőtté, felelőssé érlelni jellemét. A fiatal tudatában annak, hogy most m ár nem csak ő van rábízva vala­ kire, hanem őrá is bíznak másokat, a gondozottakat, akikért felel, örömét leli ebben a megbízatásban. Ezért is fontos erkölcsi norm ákat, követelm ényeket a fiatal elé tenni, s előttük példát m utatni és példa­ képekre m utatni. c) A lelkigondozó, m int pedagógus, a neveléshez fontos pedagógiai ism eretekkel kell hogy rendelkez­ zék. Amíg a pszichológus segít m egérteni és beleérezni az egyén helyzetébe, míg az etika norm ákat tá r elénk és életform át, addig a pedagógia „segítő k a r”. Fel­ karol, s módszereivel segít, előrevisz, hogy a lelkigon­ dozás eredményes legyen, s a kitűzött cél megvalósul­ jon. A következetesség, a dicséret, a büntetés peda­ gógiai, szakmai ism eretek nélkül szintén csak szegé­ nyes, s vaktában tapogatózó. A serdülők nevelése intézeteinkben a legizgalma­ sabb, de legnehezebb feladat. Ennek hárm as a fe­ szültsége: 1. Az otthonról hozott sérüléseket javítani, a pozitív nevelési m otívum okat pedig megőrizni, továbbfejlesz­ teni kel l. 2. Az otthonától elszakadt, önm agát kereső, ön­ állósuló serdülőt nem szabad dresszúrával, tekintély­ elvvel, félelem re alapozott szabályokkal kényszeríteni egy általunk kialakított jellemforma, típus elfogadá­ sára. Mindegyikben ki kell m unkálni az egyéni érté­ ket, s azt a közös szolgálatba beépíteni. Új, haladó, a jövőnek szóló nevelést kell biztosítanunk. Nem lép­ hetünk a szülő helyébe — nem is igényli a serdülő —, de a szülő helyett mellé kell állnunk. 3. Az egyházban, intézetekben nevelkedő fiatal­ jaink elé a keresztyén élet m ércéjét kell állítani, m int életüknek új m értékét. A lelkigondozónak, m int pedagógusnak, harm onikus egyéniségnek kell lennie, szilárd, szavahihető egyén­ nek. A fiatalokat mindig az élet realitásában kell szemlélnie, s őket is erre nevelni. A realitás megis­ merése pedig segít dönteni, választani, fegyelmezni. Különösen fontos a nevelő lelkigondozó viselkedése, példam utatása. Alkalm asságát ugyancsak lelkisége dönti el. Szeretnie kell a gyerekeket és hivatását. A n­ nak nyugodt modora hallatlan m értékben befolyásolni tudja az egész közösség szellemét. A közösséggé n e­ velés nehéz feladat. F. Birnbaum (1950) a nevelési eszközök rendszerezésével foglalkozó m űvében a kö­ zösségi nevelés 5 fokozatát különíti el: 1. A közösségalakítás első fokán a pedagógus fő funkciója a kapcsolatkeresés a fiatalokkal. Ennek esz­ közei a rendíthetetlen jóindulat, a rokonszenv, meg­ értés és segítőkészség. A csoportra ezen a fokon jel­ lemző az élményközösség, amely az együttes tevé­ kenységekből (játék, sport, rendezvények, pl. közös vacsora, énektanulás stb.) adódik. 2. A második fokon a nevelő teherm entesítő szerepe dominál: m egszabadítja a gyerekeket a bátortalansá­ guktól, kisebbrendűségi érzésüktől, elszigeteltségüktől, s rem ényt kell önteni beléjük a változásra. 3. A harm adik jellemzője, hogy a pedagógusnál a tanulói hibák, téves beállítottságok leleplezése, fö l­ tárása kerül előtérbe. A csoport ebben a szakaszban vitaközösség: a nevelő irányításával m egvitatja a problem atikus m agatartás eseteit (rendzavarások, ké­ sések stb.) különös tekintetted annak okaira és a meg­ oldás lehetőségeire. 4. A negyedik fokon az osztályfőnök az edző szere­ pét tölti be. Tervszerűen aktivizálja a fiatalokat a

13

feltárt hibák leküzdésére, a hibás életstílus megvál­ tatása, úgy hogy lelkigondozó effektusokat ad á t a toztatására. Ennek megfelelően a csoport m unkakö­ lelkigondozó. Pl. énekkari, ifjúsági, bibliaköri alkal­ makon. zösséggé válik. Akik előbbre tartan ak a m unkában és a közösségi m agatartásban, segítenek az elmaradóknak. 2. Az intencionális lelkigondozás azt jelenti, hogy 5. Végül az ötödik fokon a pedagógus a rendező különféle beszédhelyzeteket hozunk létre a csoport vagy szervező funkcióját látja el. Olyan helyzeteket vagy az egyén szám ára azzal a céllal, hogy a lelki­ szervez, melyekben a fiataloknak nagy valószínűséggel gondozással segítséget nyújtsunk az életadta nehézsé­ sikerélm ényeket szerez, s egyre önállóbbakká, lelkiis­ gekben. meretesebbekké, felelősséghordozókká válnak.9 3. M ilyen legyen a lelkigondozó? A lelkigondozó 2. Mi a lelkigondozás? A lelkigondozás egy a sok­ ember az, aki az ismereteit, a lelkigondozáshoz ka pott talentum át úgy használja szükségben lévő p a rt­ féle mód közül, ahogy a teológiát konkréttá tehetjük. A lelkigondozás ugyanakkor gyógyító, terápikus. Mit nere szám ára, hogy Isten megoldást ígérő igéjét adja tovább és képviseli beszélgetéseiben. Az ő feladata, jelent ez a k ét megállapítás együtt? Azt, hogy a lelki­ gondozás nem választja el az em ber gyógyulását az hogy segítséget nyújtson beszélgető partnerének ah ­ üdvösség elnyerésétől. Ahogy Dietrich Stollberg fo­ hoz, hogy az önmagán segíteni tudjon, hogy talpra álljon. A lelkigondozónak el kell ju tn i odáig, hogy galmaz: „Seelsorge verm ag zwischen Heil und Heiligung nicht zutrennen.”10 A lelkigondozónak m in­ gondozottja szám ára önm agát feleslegessé tegye. A dig három fontos dolgot kell keresni és nyújtani a lelkigondozónak a p artn er lelkén olyan finom an kell „játszani”, m int egy érzékeny hangszeren. De úgy, lelkigondozásra szorulónak. Az igazságot mondani, a szabadságot biztosítani és m indkettőt a szeretetbe hogy közben gondozottjának m egtartja a szabadságát ágyazni, ami egy elrejtettséget, védettséget jelent. A a rra nézve, hogy partnere saját term észetének és egyé­ lelkigondozónak segíteni kell p artn erét abban, hogy niségének megfelelően viselkedjen, de ugyanakkor m egtalálja a sa já t „esetszerű teológiáját”, vagyis éle­ egy helyes rendbe foglalja bele a p artn er természetét, hogy az úgy érezze, saját m aga vállalta a helyes re n ­ tének, problém ájának, hitének kifejezését, közlését, hogy m egtalálja a h it fényében a helyes vallom ást. det, m aga is ak a rja és terem ti meg azt a helyes élet­ Így lesz a lelkigondozás proprium ává a pszichoterápia. rendet, amelyben az élete folyik. Ez egy félelmesen „A lelkigondozás és pszichoterápia között egyáltalán nagy titok és nehéz feladat. A partnernek szabadságot nincs alternatíva, m int ahogy nincs alternatíva ke­ adni és ezt a szabadságot jól irányítani. resztyén és nem keresztyén em ber között sem, vagy Péter Mária ahogy az egyházon belül teológus és terapeuta között. A lelkigondozás nem a m indenképpen keresztyénné léteit m unkálja, hanem az em berré léteit, az igaz emberséget. A keresztyén létének nincs semmi külön­ JEGYZETEK leges minősítése az emberséggel szemben. A keresztyé­ nek is bűnösök m aradnak, és bűnösként kapnak meg­ 1. R ó k u s fa lv i P á l: P á ly a v á la s z tá s , p á ly a v á la s z tá s i é re ttsé g . T a n k ö n y v k ia d ó , B u d a p e st, 1969. 271. l . — 2. V ö lg y e s s y P á l: igazulást, így a keresztyén életform a nem más, m int A p á ly a v á la s z tá s i d ö n té s e lő k észítése. T a n k ö n y v k ia d ó , 1976. igaz emberség, teh át így is m ondhatjuk, keresztyénnek Bp. 65. l. — 3. V ö lg y e s s y P .: i. m . 10. l . — 4. H e rm a n n A lic e : E m b e rré n ev elés. T a n k ö n y v k ia d ó , B p. 1983. 125. l. — 5. S z i­ lenni azt jelenti, em berré szabad lenni.”11 A fiatalok lá g y i V ilm o s : M é ly lé le k ta n és n ev elés. T a n k ö n y v k ia d ó , Bp. közötti lelkigondozás célja, egyik legfőbb célja tehát 1979. 119. l . — 6. S z ilá g y i V .: i. m . 121. l . — 7. S to llb e rg , D.: a „m ást”, az „új életet” m unkálni, de úgy, hogy vi­ C la u d iu s T h e s e n ; M ein A u ftra g d e in e F re ih e it; S eelso rg e is t P s y h o th e r a p ie im k irc h lic h e n K o n te x t, 24. l. (C lau d iu s V erlag , lágnézeti és erkölcsi megkötöttség nélkül kínálja az M ü n c h en , 1. A u fla g e 1972.) — 8. S to llb e rg , D .: i. m . 25. l . — 9. S z ilá g y i V ilm o s : i. m . 133—134. l . — 10. S to llb e ra , D..· i. m . igaz emberséget. A lelkigondozás azt is jelenti, hogy 12. l . — 11. S to llb e rg , D .: i. m . 13.l . — 12. S to llb e rg , D .: i. m . egymás mellé ül két em ber tanácstalanul, elmondva 11. l . — 13. S to llb e rg , D .: i. m . 56.l . és m eghallgatva egy szituációt, érzik a saját korlátai­ kat, gátlásaikat és lehetőségeiket, félelmeiket, tanács­ FORRÁSMUNKÁK — OLVASMÁNYOK talanul hallgatnak egymásra, amíg meg nem hallják 1. D r. V ö lg y essy P á l: A p á ly a v á la s z tá s i d ö n té s elő k észítése. az Atya hangját az Igében, beszélgetés által, hangosan T a n k ö n y v k ia d ó , B p. 1976. („ P sz ic h o ló g ia n e v e lő k n e k ” so ro ­ zatból) — 2. D r. S zilág y i V ilm o s: M é ly lé le k ta n és n e v e lé s. gondolkodva, valam int a történő eseményeket figyel­ v k ia d ó , B p. 1979. („ P sz ic h o ló g ia n e v e lő k n e k ” ) — 3. ve. D ietrich Stollberg így fogalmazza ezt meg röviden: TD ar.n kRö an ny sc h b u rg J e n ő : F élelem , h a ra g , ag resszió . T a n k ö n y v „Seelsorge, Solidarität der Not.”12 Együttérzés és k ia d ó , B p. 1977. („P szich o ló g ia n e v e lő k n e k ” ) — 4. D r. H e r­ m a n n A lic m b e rré n ev elés. T a n k ö n y v k ia d ó , B p. 1982. — gyötrődés a szükségben. „Therapie im bessten Sinne.”12 5. E g y ü tté rzeé: s ,E ön zetlen ség , fe le lő ssé g (id e g e n n y e lv ű ta n u lm á ­ n y o k f o rd ítá s b a n ). („ P sz ic h o ló g ia n e v e lő k n e k ” ) — 6. D an i A lelkigondozásnak három fontos funkciója van: L ászló: A lb e rt S ch w eitze, a d ia k ó n u s . R e fo rm á tu s Z sin a ti 1. a megértés — megértem, hogy aztán egyetértsek S a jtó o sz tá ly , B p. 1979. — 7. D ie tric h S to llb e rg : C la u d iu s T h e ­ s e r ; M ein A u ftra g d e in e F re ih e it S eelso rg e is t P s y h o th e ra p ie vagy sem; im k irc h lic h e n K o n te x t. C la u d iu s V erlag M ü n c h en , 1. A u fla g e 1972. — 8. I. Sz. K o n : A z if jú k o r p sz ic h o ló g iá ja . T a n k ö n y v 2. a gondozott realitásérzékét javítani; k ia d ó , B p. 1979. — 9. D r. K e ré k g y á rtó I m re : A n e v e lé s tu d a ­ 3. a lelkigondozás mindig m agában kell hogy hor­ to sa n v á lla lt v a k m e rő sé g . T a n k ö n y v k ia d ó , B p . 1983. (N ev elés­ dozza az útbaigazító funkciót.13 lé le k ta n i é s n ev elésszo c io ló g iai esszék.) — 10. E lio t A ro n so n : A tá r s a s lé n y . K ö zg az d aság i é s Jo g i K ö n y v k ia d ó , B p. 1980. —

11. H a n d b u c h d e r S eelso rg e. E v a n g e lisc h e V e rla n g s ta lt B e rlin , Végül a kétféle lelkigondozásról kell még szólnom: 1983 — 12. H a n d b u c h d e r P ra k tis c h e n T h eo lo g ie . E v a n g e lisc h e V e rla n g sta lt B e rlin , 1975. — 13. W ilchen B u s c h : A n g e fo c h te n e 1. funkcionális; G o tte s k n e c h te in d e r S eelso rg e. E v a n g e lisc h e V e rla n g sta lt 2. intencionális. B e rlin , 1980. — 14. H a n s D o n a t: C h ristlic h e E lte rn fib e l (R at­ sc h lä g e f ü r d ie F a m ilie n e rz ie h u n g ). St. B e n n o -V erlag , L eipzig. 1. Az első, a funkcionális lelkigondozás nem más, — 15. E v a n g e lisc h e G e m e in d e K a te c h is m u s. G ü te rs lo h e r V er­ m int szervezések, a csoport vagy az egyén foglalkoz­ le g h au s, G e rd M ohn.

14

A parasztság helyzetének és sorsának megváltozása a felszabadulás után Előzetesként A tém a érdekes: legalább vázlatosan áttekinteni azt a radikális változást, amely a felszabadulás után — népünk egészén bedül — parasztságunkat is jel­ lemzi. Évszázadokat jelentő m últtal érkezett meg pa­ rasztságunk a felszabadulásig. Ez a m últ próbás és keserű volt, m ert különösen is parasztságunk hordozta magán a feudalizmus, m ajd pedig a kapitalizm us ag­ rárvetületének és a H orthy-korszaknak m inden bé­ lyegét, hibás, káros, sőt népelnyomó vonását. Miben és hogyan jelentkezett parasztságunk életé­ nek és sorsának megváltozása a felszabadulás után? — erre a kérdésre kíséreljük meg a feleletadást. A tém a nem könnyű: parasztságunk életkörülm é­ nyeinek, gondolkodásmódjának, az új „paraszti”1 élet­ form ának a vizsgálata többféle szempontból sokszo­ rosan összetett. Mindaz, ami szinte évszázadokig vál­ tozatlan volt, az egyes parasztcsaládok és a parasztság életében, — a felszabadulás után, néhány évtized alatt alapjaiban, gyökeresen megváltozott. Mindezeknek a figyelembevételével mégis meg kell kísérelnünk a téma feldolgozását, azért is, m ert egy­ házaink m últja, jelene és jövője a parasztsághoz is kötődik. Parasztságunk társadalm unknak is, egyhá­ zainknak is tekintélyes részét jelenti. Az egész né­ pünket érintő fejlődésből sem vonhatjuk ki m agun­ kat. Természetesen nem is akarjuk! Parasztságunk megváltozott helyzetét is összefüggéseiben kell lát­ nunk ! Röviden a felszabadulás előtti időszakról A földért hiába viaskodó, azt magáénak hosszú év­ századok óta nem valló parasztságunk, a dolgozó, nincstelen kisem berek százezrei, sőt, milliói körében az egyházak földdel kapcsolatos tanítása sem ért el egyértelmű eredményt. Ez a tény részben a pártok parasztpolitikájának, részben a kisem m izettek öntu­ datosodásának, részben (jóval kisebb m értékben) pe­ dig megértőbb, józanabb egyházi em bereink m unkás­ ságának is köszönhető. Pl. az ellenforradalm i rendszer kellős közepén, csak a csendőrség 1932-ben és 1933-ban 1163 kom m unista, főleg mezőgazdasági m unkás és sze­ gényparaszt ellen indított eljárást2. Az evangélikus egyház ebben az időszakban, de kiváltképpen az 1934/37-es zsinaton alkotott törvények szerint, csekély kivételektől eltekintve, szinte lényegét és küldetését meghazudtolva, igyekezett „behajtani” az elm aradt és esedékes egyházi adókat, még a nincs­ telenektől is — állam i segédlettel. Irgalom szinte alig volt, megértés is csak nagy ritkán. A birtokmegoszlás alig változott: továbbra is rend­ kívül egészségtelen arányú m aradt. Ennek illusztrálá­ sára csak annyit, hogy pl. 1935-ben a 100 ka t. holdon felüli birtokok az összes mezőgazdasági művelésű te­ rületnek még mindig 48%-át foglalták el. Az egyre súlyosbodó körülm ények hatására, vezetői­ nek egyértelm űen jobboldali beállítottsága m iatt, az evangélikus egyház is erőteljesen jobbra tolódott. Je l­ legzetesen egyházi hangot m ár alig-alig lehetett fel­ fedezni a megnyilatkozásokban. Ezen a m eredek úton, lefelé, nem volt megállás.

A

társadalmi

struktúra

alapvető

megváltozása

A félfeudális m aradványok továbbélése term észete­ sen gátat szabott az ország gazdasági fejlődésének is. Az ipar viszonylag gyorsan induló kapitalista fejlő­ dése és koncentrációja ellenére Magyarország gazda­ ságát a felszabadulásig a mezőgazdaság túlsúlya és elm aradottsága jellemezte. A népességnek több, m int a fele a mezőgazdaságban dolgozott. A mezőgazdasági népesség mintegy 66%-a a szegényparasztsághoz tarto ­ zott, vagyis uradalm i cseléd, föld nélküli napszámos, mezőgazdasági munkás, törpebirtokos, bérlő volt. Mindebből az következett, hogy a szociális struktúra egyik pólusát az összefonódó burzsoázia és földbirto­ kos osztály, a másik pólusát pedig az ipari proletariá­ tus és a szegényparasztság népes tömege alkotta. A m unkásosztály viszonylag kis létszámú, de elsősorban nagyüzemekben és főleg a fővárosban koncentrálódó ipari proletariátusból és mezőgazdasági munkásokból állt, a proletariátust ugyanakkor széles félproletár réteg vette körül. A szociális stru k tú ra forradalm i átalakulása Ma­ gyarországon is a politikai hatalom meghódításával kezdődött. A felszabadulás után a népi dem okratikus hatalom kivívása közvetlen kiindulópontul szolgált a társadalm i stru k tú ra m egváltoztatásához is. A népi dem okratikus forradalom első szakaszában azonban ezek a változások — éppen a hatalom jellege m iatt — csak korlátozottak voltak és főleg a félfeudális m a­ radványok felszámolására, valam int a kapitalizm us korlátozására irányultak. A proletárdiktatúra terem ­ tette meg annak a lehetőségét, hogy a népi dem okra­ tikus forradalom második szakaszában m ár közvet­ lenül a kapitalista társadalm i rendszer felszámolása is napirendre kerüljön. A szociális stru k tú ra átalakulását közvetlenül meg­ határozó legfontosabb tényező a tulajdonviszonyok radikális átalakítása, ennek első lépése a földreform volt. A felszabadulás előtti Magyarországon az ország term őterületének 30%-a 1000 nagybirtokos tulajdo­ nában volt, és alig 10%-a a m ásfélmillió kereső tu ­ lajdonában. A földreform során 5,6 m illió katasztrális hold föld került kisajátításra, az ország szántóterüle­ tének 33%-a. 3,3 millió katasztrális holdat 660 000 igénylő között osztottak szét, 2,3 m illió katasztrális hold pedig állami, illetve községi tulajdonba került. A földreform radikálisan átalakította a mezőgazdasági népesség stru k tú ráját. Ez kifejeződik a gazdaságok birtoknagyság szerinti összetételének a megváltozásá­ ban is3. 1-től 5 holdig 1941-ben 1949-ben 305,5 ezer 457,4 ezer terjedő gazdaság .................. 5-től 10 holdig terjedő gazdaság ---171,1 ezer 365,0 ezer 10-től 20 holdig terjedő gazdaság .................. 129,9 ezer 176,0 ezer 20-tól 100 holdig terjedő gazdaság .................. 77,6 ezer 59,9 ezer A földreform eredm ényeként eltűnt a régi földbir­ tokos osztály. Földhöz ju to tt a szegényparasztság többsége. A parasztságon belül megnőtt a középpa­ rasztság aránya. M egmaradt és átm enetileg gazdasá­ gilag megerősödött a falusi burzsoázia, a kulákság.

15

A földreform tehát nem volt szocialista jellegű á t­ kintve a szocialista állami és szövetkezeti szektorhoz alakulás, de közvetve előkészítette azt, és a m unkás— tartozik, a m agánszektort a kisáruterm elők vékony paraszt szövetség megalapozásával — más tényezők­ rétege képviseli, és végleg eltűnt társadalm unkból a kel együtt — kedvező feltételeket terem tett a mező­ tőkések és más kizsákmányolók osztálya. A magyar gazdaság későbbi szocialista átszervezéséhez. társadalom tehát — más, szocialista országok társa­ A második lépés a tulajdonviszonyok átalakításában dalmához hasonlóan — útban van az osztályok meg­ az államosítás volt. szűnése felé. A meglévő osztálykülönbségek általában A tulajdonviszonyok átalakításában a harm adik a régi társadalom gazdasági és szociális örökségével nagy lépés a mezőgazdaság szocialista átszervezése függenek össze, azzal, hogy az új társadalm i alakulat kezdetben még nem a saját alapján fejlődött ki, h a­ volt. A szövetkezetek szervezésében az ötvenes évek nem a tőkés társadalom ból keletkezett és magán vi­ elején elkövetett szektás hibák és az ötvenes évek seli ennek a társadalom nak az anyajegyeit. Amilyen közepén a szövetkezeti mozgalom ellen intézett revi­ m értékben az új társadalm i alakulat m ár a saját zionista és ellenforradalm i tám adások után, a hatva­ nas évek elején sikerrel befejeződött a mezőgazdaság alapján fejlődik és megszabadul a régi társadalom minden kötöttségétől, tűnnek el a régi társadalom szocialista átszervezése. 1959—1961 között m ár töm e­ anyajegyei és mosódnak el egyre teljesebben az osz­ gesen jöttek létre új mezőgazdasági termelőszövetke­ tálykülönbségek. zetek. A szövetkezeti mozgalom átütő sikere eredmé­ M élyreható intézkedések nyomán parasztságunkon nyeként 1962 tavaszán a szántóterület 96%-a m ár a belül is feloldódtak az ellentétek, amelyek a volt csa­ szocialista szektorhoz tartozott. A mezőgazdaság szo­ lád, zsellér, kisparaszt, középparaszt és a kulák kö­ cialista átszervezésének nagy eredménye, hogy sike­ zött feszültek. Parasztságunk egyre inkább m egtalál­ rü lt megoldani a kettős feladatot: az átszervezés ideje ja helyét és szerepét nemcsak „saját” termelőszövet­ a la tt — a tulajdonviszonyok szocialista átalakításával kezetében, hanem a társadalom egészében is. A szár­ párhuzam osan — a mezőgazdasági term elés évi á t­ mazás és a régi vagyoni helyzet helyett egyre inkább laga 8% -kal túlhaladta a megelőző 3 év átlagát. A mezőgazdaság szocialista átszervezése elsősorban az igaz, tiszta emberség, a becsület, megbízhatóság, a parasztság helyzetében hozott létre alapvető válto­ a hozzáértés és a jól elvégzett m unka lesz az „ajánló­ levél”. Sokan, a ráterm ettek közül, éppen a term elő­ zást. A szocialista forradalom kezdetekor a parasztság kistulajdonos és kisáruterm elő egyéni gazdákból állt. szövetkezeteken keresztül kerültek felelős közéleti, A m agántulajdon és a vagyoni különbség nemcsak nem ritkán egész társadalm unkat, népünket vezető szociálisan differenciálta a parasztságot, hanem alap­ beosztásba! vető osztálykülönbségek forrása is volt, a parasztsá­ gon belül. A szocialista népgazdaság fejlődése A szegényparasztság, a középparasztság és a kulák­ ság osztályhelyzetüket tekintve is különböztek egy­ A helyreállítás legfőbb feladatainak megoldása ide­ mástól. A mezőgazdaság szocialista átszervezése új jén, 1948—1949 körül lezárultak azok a társadalm i­ gazdasági alapokra, a szövetkezeti tulajdon és a nagy­ politikai változások, amelyek 1945-ben megindultak. üzemi gazdaság alapjaira helyezte a parasztság létét. Magyarország a kialakult európai szocialista tábor A szociális differenciálódás term észetesen a szövetke­ részévé vált. A proletárdiktatúra győzelmének dekla­ zetekben sem szűnt meg, de ennek forrása m ár nem rálásával, az állam hatalom 1949 nyarán új alkot­ a „tulajdonosi helyzetben” van, hanem a szövetkeze­ mányban is rögzített átszervezésével, a tanácsrendszer tek eltérő gazdasági feltételeiben, a végzett m unka kiépítésével olyan új feltételek jöttek létre, amelyek differenciáltságában, a jövedelem, az életkörülmények, között a szocialista gazdaságfejlesztési stratégia a köz­ a családi háztartások eltéréseiben. Tulajdonviszonyai vetlen megvalósítás program jává vált. és osztályhelyzete szem pontjából a parasztság egysé­ E gazdasági stratégia megvalósítása lényegében ges osztállyá, szocialista szövetkezeti parasztsággá 1948 nyarától kezdődött meg hazánkban. Ekkor indult szerveződött. meg az új gazdaságirányítási rendszernek megfelelő A mezőgazdaság szocialista átszervezése megvál­ intézmények kiépítése: az új bankrendszer m egterem ­ toztatta a parasztságnak a munkássághoz való viszo­ tése. A gazdasági működést a központi, a parlam ent nyát is. A m unkásosztály és a parasztság most m ár által törvénybe foglalt terv szabta meg. nem a tulajdonviszonyok és a term elés típusa, hanem A mezőgazdaság, ahonnan a kötelező beszolgáltatási csak a szocialista tulajdon form ája és a term elés tá r­ rendszer — rendkívül alacsony beszolgáltatási árai­ sadalm iasodásának a foka tekintetében különbözik val — és az adóztatás eszközeivel az iparosításhoz egymástól. szükséges összegeket elsősorban előterem tették, s ahol A mezőgazdaság szocialista átszervezésével teljessé ráadásul adm inisztratív eszközökkel, a parasztság zak­ és általánossá vált a tulajdonviszonyok szocialista á t­ latásával járó, erőltetett ütem ű kollektivizálást ak ar­ alakítása, a népgazdaság m inden ágában uralkodóvá ták keresztülvinni, súlyos helyzetbe került. A term e­ váltak a szocialista tulajdonviszonyok. Ez term észe­ lés visszaesett, az ötvenes évek közepén nem érte el tesen tükröződött a lakosság társadalm i szektoron­ a háború előtti szintet. Részben ennek nyomán, rész­ kénti megoszlásának az átalakulásában is. Ez a meg­ ben a feszített fejlesztésből a lakosságra háruló te r­ oszlás — kerekítve — a következő volt 1949-ben és hek következtében az első 5 éves tervben m eghirde­ 1963-ban, tehát a szocialista átalakulás kezdetén és a tett 50%-os életszínvonal-emelkedés helyett az egy szocializmus alapjainak lerakása után keresőre jutó reálbérek több, m int 20%-kal csök­ 1949 1963 kentek. Az ötvenes évek közepére súlyos társadalm i, poli­ 46% 61% tikai, gazdasági feszültségek keletkeztek, amelyek Munkások és alkalm azottak .......... Szövetkezeti tagok 0% 29% 1956-ban a tragikus politikai válság egyik döntő for­ K isáruterm elők 49% 4% rásává váltak. Tőkések, vagyonukból élők ............... 5% 0% Részben a kiélezett ellentmondások nyomán, rész­ ben a kedvezőbbé váló nemzetközi helyzet és a nem­ A mezőgazdaság szocialista átszervezése után tehát a népesség több m int 95%-a4 tulajdonviszonyait te­ zetközi kom m unista mozgalomban lejátszódó fejlődés

16

talaján születő felismerések, amelyek a közgazdaságtudom ányban és a korm ánydöntések szintjén egyaránt lépésről lépésre érlelődtek, a gazdasági stratégia kor­ rekciójának szakaszához vezettek. Az 1957 elején létrehozott gazdasági szakértő bi­ zottság fontos javaslatokat terjesztett elő. A korrek­ ció fontos elem ét jelentette, hogy a realitásokhoz való alkalm azkodás jegyében a továbbra is középpontban álló iparosítást is a feltételeknek megfelelően, m érsé­ keltebb ütem ben és arányosabban akartuk megvaló­ sítani. A legfontosabb arányváltozás abban követke­ zett be, hogy az iparosítást nem más ágazatok rová­ sá ra és a lakosság életszínvonalának csökkentésével valósítottuk meg, m axim álisan feszített ütem ben, h a­ nem valam elyest lassabban, de az agrárfejlődéssel összhangban és sem m iképpen sem életszínvonal-csök­ kenés árán, hanem a reálkeresetek fokozatos, egyen­ letes emelkedésével egybekötve. A kiegyensúlyozottabb fejlesztési arányokra utal, hogy míg az első 5 éves tervben az összes beruházás­ nak csak 13%-a ju to tt a mezőgazdaságnak, addig 1954 és 1957 között m ár 17%-a, ezt követően pedig 18—20%-a. Ez a folyam at természetesen még lezáratlan. To­ vábbfejlődésének fontos kilom éterkövei a gazdaság­ irányítási rendszer átfogó, radikális reform jának el­ határozása 1965-ben és bevezetése 1968 januárjában, valam int a hosszútávú tervezés keretében 1968-ban m egindított és a gyakorlatban érvényesített m unkálat a gazdaságpolitika új koncepciójára. A gazdasági stratégia változása során fontos helyet foglal el az agrárpolitika átalakulása. M int az eddigi mozzanatok esetében, ezúttal is hangsúlyozni kell, hogy a változást folyam atnak tekinthetjük, a feltéte­ lek által m eghatározott átm enetnek a korábbi gazda­ ságpolitikából az új törekvések felé. A mezőgazdasági politika új irányelveit korm ány­ zatunk 1957 nyarán dolgozta ki és hozta nyilvános­ ságra. Ennek lényege abban jelölhető meg, hogy a kollektivizálást a termelés fejlesztésével együtt, és a valóságos feltételek kialakulásának megfelelő m érték­ ben, tehát nem öncélúan és nem siettetve tűztük n a­ pirendre. A mezőgazdasági beruházás aránya — m int utaltunk rá — ezeknek az elveknek megfelelően, való­ ban változott. Az agrárpolitika fontos pillérét alkotta, hogy megfelelő biztonságot terem tsen a nyugodt te r­ melőmunkának. Ennek érdekében fontos intézkedések születtek, m indenekelőtt a kötelező beszolgáltatás megszüntetésére, a vetési kényszer eltörlésére, a föld bérbeadásának megkönnyítésére, az adásvétel 5 hol­ dig történő engedélyezésére, az ún. „kulák-kérdés” megnyugtató lezárására és m indennem ű törvénytelen­ ség elleni kím életlen fellépés form ájában. A gazda­ ságvezetés elvetette azokat az ismét jelentkező néze­ teket, amelyek szerint az egyénileg dolgozó paraszt­ ság szám ára — adó és egyéb intézkedések ú tján olyan helyzetet kell terem teni, am i „ösztönözni” fogja a szövetkezeti ú t vállalására. K orm ányzatunk a fejlesztés fő célját m indennek alapján a belterjesség jelentős fokozásában határozta meg, és kiemelte, hogy annak kialakításában a nagy­ üzemek előnyösebb helyzete m ellett jelentősek az egyéni parasztgazdaságok lehetőségei is. Hangsúlyozva, hogy a mezőgazdasági term elés fejlesztése és a szocia­ lista átalakítás egységes, elválaszthatatlan feladatot képez, az agrárpolitika központi elve a termelés fej­ lesztése és a kollektivizálás egyidejű, kettős feladata lett. Korm ányzatunk határozottan leszögezte, hogy a kollektivizálás elősegítésének legfontosabb eszköze a meglévő, 1957-ben az ország szántóterületének 22%-ára

kiterjedő szocialista nagyüzemek, szövetkezetek és ál­ lami gazdaságok példam utató, m odem belterjes gaz­ daságokká fejlesztése. A korm ányzat a gazdálkodási, bérezési és elosztási rendszer rugalm asabb form áinak kialakítása m ellett nagy jelentőséget tulajdonított az átm eneti formák, az általános földműves-szövetkeze­ tek, földműves-szövetkezeti szakcsoportok és a term elő­ csoportok (a mezőgazdasági term elés egy vagy néhány ágának kollektivizálásával) szervezésének. A további előrehaladás feltételének tekintette a meglévő szocia­ lista nagyüzemek m intaüzem m é fejlesztését, vagyis, hogy termelés és életszínvonal tekintetében egyaránt fölénybe kerüljenek a kisparcellával szemben, a nagy­ üzemek megteremtéséhez szükséges állami anyagi esz­ közök megfelelő mennyiségét, a paraszti gazdaság kö­ zös gazdálkodását megalapozó anyagi eredm ényeit és végül a kollektivizálás tudati, kulturális feltételeinek megérlelődését. A falusi m unka megerősítését célzó személyi átcso­ portosításokkal, 1958—1959 telétől, arra a platform ra helyezkedve, hogy a szocialista átszervezés elsősorban politikai-mozgalmi feladat, ehhez pedig m ár megértek a feltételek, ismét m egindult hazánkban a tömeges kollektivizálás. A teljes átszervezés 1959 elejétől két év alatt, a nyári mezőgazdasági m unkák idejének m egszakításá­ val, három nagyobb hullám ban játszódott le. Az első hullám 1958—1959 telén elsősorban néhány, intenzívebb gazdálkodást folytató dunántúli megyé­ ben bekövetkező, közel teljes kollektivizálást jelen­ tett. Győr-Sopron, Veszprém, Komárom és Szolnok megyében az átszervezés gyakorlatilag be is fejező­ dött, hiszen az első esetben a szántóterület 93%-a, de a legutóbbiban is több, m int háromnegyede m ár a szövetkezeti vagy állami szektorhoz tartozott. A tö­ meges kollektivizálás első hullám ában úgyszólván ki­ zárólag termelőszövetkezetek alakultak, mégpedig fő­ ként termelőszövetkezeti községek. A szövetkezeti szervezés rendkívül gyors sikerét tanúsítja, hogy 1959 nyarára a szocialista szektor m eghaladta az ország szántóterületének 50%-át. A kollektivizálás második hulláma a gazdaságveze­ tés 1959 kora őszi állásfoglalása után bontakozott ki. 1959 őszétől 1960 nyaráig országosan 328 000 család lépett a szövetkezés ú tjá r a A szocialista szektor kü­ lönösen az Alföldön erősödött ugrásszerűen és 1960 nyarára országosan is elérte a szántóterület 72%-át. Végezetül az átszervezés befejező periódusában, 1960 őszétől 1961 tavaszáig újabb 291 000 család lépett be a szövetkezetekbe, mintegy 1,3 millió k at. holddal. Ekkor a speciális kultúrákat termelő, vagy sajátos természeti-gazdasági adottságokkal rendelkező előre­ haladó területek, Szabolcs-Szatmár, Borsod-AbaújZemplén, Nógrád, Pest és Zala megyék tömeges szö­ vetkezeti átszervezése történt meg. Az átszervezés eredm ényeként a mezőgazdasági te r­ melés központi tényezői a szövetkezeti gazdaságok lettek, a hatvanas évek közepére m egtörtént mezőgazdaságunk szocialista átalakítása, m ajd a hetvenes évek közepén — a termelőerők jobb hasznosítása — ott, ahol erre szükség volt —, m egtörtént a mezőgaz­ dasági termelőszövetkezetek egyesülése, az igazán nagyüzemi gazdálkodás előnyeinek a kihasználása. Az országos vezetés különleges figyelmet fordít a néhány, önhibáján kívül, szerényebb eredm ényeket elérő, te r­ melőszövetkezet m unkájának megerősítésére. A kollektiviz á lással kapcsolatos részletkérdések hig­ gadt, nyugodt légkörben nyertek megoldást. A kollektivizálás végrehajtása — ha nem is zárta le a term elési viszonyok fejlődését — a m agyar gaz­

17

daságtörténet történelm i jelentőségű fordulata, a szo­ cialista term elési viszonyok általánossá válása, a szo­ cializmus gazdasági alapjainak m egterem tését lezáró eredmény. Az agrárpolitika lényeges változásait abban össze­ gezhetjük, hogy a kollektivizálás ugyan az anyagi alapok későbbi m egterem tése jegyében játszódott le, de egyidejűleg is maxim ális erőfeszítések történtek az anyagi alapok biztosítása érdekében, ami az ún. kettős feladat m egvalósításában az előző periódusnál jóval kedvezőbb helyzet kialakulására vezetett. Más­ részt viszont a kollektivizálás módszerei és a létre­ hozott kollektív gazdaságok gazdálkodási, vezetési működési stru k tú rá ja is lényegesen megváltozott, ami nemcsak az átszervezés végrehajtását könnyítette meg, de a létrejö tt szövetkezetek egész további tevé­ kenységét is jelentősen befolyásolta. A mezőgazdasági termelésről A mezőgazdaság term elési viszonyaiban lejátszódott történelm i jelentőségű átalakulás körülm ényei között és a szocialista gazdaságfejlesztés során érvényesült gazdasági stratégia nyomán az agrárfejlődés előmoz­ dítására rendelkezésre álló erőforrások hosszú ideig szegényesek voltak. A m unkaerő hatalm as tömegei hagyták el a falut. A mezőgazdaság fejlődési ütem e tehát nem tarth ato tt lépést az iparral és csak nagyon lassú lehetett. M ár az indulás körülm ényei is kedve­ zőtlenül alakultak: a mezőgazdasági termelés színvo­ nala — ellentétben az iparral — a negyvenes évek végén nem érte el a háború előtti term elés színvo­ nalát. A mezőgazdaság bru ttó össztermelése 1956-ig lényegében stagnált. Ezt követően az agrárpolitikában bekövetkezett változás és az iparosodás eredményei talaján az agrárfejlődés ütem e lényegesen felgyorsult. A szélsőséges kilengések jelentékenyen mérséklődtek, és 1961 után súlyosabb visszaesés egyetlen évben sem következett be. A mezőgazdaság bruttó term elése a hatvanas évek közepére 30—40%-kal haladta túl az 1949—1950-es szintet és kereken 1/4-del, 1/3-dal a háború előtti ag­ rárterm elés volumenét. A mezőgazdaság gyors gépe­ sítése elsősorban az elvándorolt m unkaerő pótlásához volt elengedhetetlen, de együtt já rt az egyéni paraszt­ gazdaságra alapozott mezőgazdaság nagyüzemi átszer­ vezésével is. A gépesítés lendületére utal, de egyben fényt vet a folyam at lassú indulására az ötvenes évek elején, m ajd felgyorsulására az évtized végétől, a traktorállom ány gyors gyarapodása. Az 1949—1952-es évek átlagában hazánkban 13 300 trak to r működött, ezeknek száma 1956-ig 25 000-re emelkedett, 1967-re pedig megközelítette a 67 000 darabot. A háború előtti mezőgazdaságban — tkp. m ár a XIX. század végétől — csupán egyetlen művelet, a cséplés volt gépesítve. Most a gépesítés legfőbb ered­ ményét a talajm űvelés és a kalászosok b etakarításá­ nak lényegében teljes gépesítése jelentette; gondol­ junk pl. a kombájnok használatára! Az egyéb m űve­ letek komplex gépesítése később és fokozatosan követ­ kezett. A mezőgazdasági termelés intenzifikálásának legdöntőbb szerkezeti tényezője azonban az állatte­ nyésztés szerepének növekedése volt. Nagyon jelentős m ind a tsz-tagok, m ind pedig a népgazdaság egésze szempontjából a háztáji és kise­ gítő gazdaságok szerepe. A mezőgazdasági termelésnek ezzel a form ájával a korm ányzat hosszabb távon szá­ mol, és szükségesnek ta rtja ennek a form ának nem­ csak a meglétét, hanem ösztönző intézkedésekkel se­ gíti fejlődését, termelésének intenzitását is.

18

A falura, illetve a mezőgazdasági term elés alakulá­ sára három társadalm i folyam at gyakorol hatást: a) a mezőgazdaság szocialista átszervezése; a szocialista tulajdon- és munkaviszonyok tovább­ fejlesztése; b) az ország iparosítása; c) az urbanizáció. Paraszt? Tsz-tag? Mezőgazdasági dolgozó? A három kifejezés egymás m ellett szinte a múltat, a jelent és a jövőt jelenti. A „paraszt” kifejezés az elm últ évszázadok folyamán meglehetősen sokféle je ­ lentésárnyalatot, sőt: jelentésellentétet foglalt magába: a megbélyegző-pejoratív, lekezelő értelmezéstől egé­ szen a tudatosan vállalt, de felettébb kétes, túlzásba csúszott önbizalomig. A lapjaiban és tartalm ában megváltozott társadalm i rendszerünk tette a helyére ezt a kérdőjeles megjelö­ lést, úgy, hogy teljesen új, reális, pozitív tartalm at adott neki. A „tsz-tag” kifejezés visszanyúlik a tsz-szervezések hőskorába. Azokat jelölte így a hivatalos és a köz­ nyelv, akik beléptek a m egalakult termelőszövetkeze­ tekbe, és megváltozott körülmények között folytatták tevékenységüket a mezőgazdaságban. Jelenünkben e két kifejezés használata m ellett egyre tartalm asabban fejezi ki a mezőgazdaságiak helyzetét a „mezőgazdasági dolgozó” megjelölés; ebben m ár benne van az utalás a mezőgazdaság és a benne dolgozók megváltozott körülményeire, helyzetére, a mezőgazdasági termelés folyamatos gépesítésére. A Központi Statisztikai H ivatal „Szövetkezeti pa­ raszti háztartásnak” tekinti azokat, ahol a családfő tsz-ben lá t el fizikai tennivalókat, vagy tölt be köz­ vetlen term elésirányító m unkakört. Term előszövetkezeti parasztságunk rétegződése A társadalom és a nemzet egészét alkotó osztályok és rétegek vizsgálata során érdemes figyelmet fordí­ tanunk termelőszövetkezeti parasztságunk rétegződé­ sére is. Külön is megjegyezzük azt a különben közis­ m ert tényt, hogy a társadalom és a nemzet egészét alkotó osztályok és rétegek nem jelentenek antago­ nisztikusan elkülönülő és egymással szembenálló osz­ tályokat és rétegeket, m ert a hagyományosan kapita­ lista-feudális jelleg, minden velejárójával együtt ha­ zánkban megszűnt, lényegében a felszabadulással, és azért sem, m ert a fejlett, szocialista társadalom épí­ tése közös cselekvési program m al szoros nemzeti egy­ ségbe vonja a meglévő, de az eltelt évtizedek alatt jellegében, értelmezésében és funkciójában sokat mó­ dosult osztályokat és rétegeket a Hazafias Népfront­ ban. Tehát: am ikor társadalm i osztályokról és réte­ gekről beszélünk hazánkban, akkor egyre inkább csak szociológiai, és egyre kevésbé a m últban hozzájuk ta ­ padt és az elm últ évtizedekben erősen módosult kép­ zetekkel együtt tehetjük ezt. Ennek szükséges előrebocsátásával így vázolhatjuk fel termelőszövetkezeti parasztságunk rétegződését: I. 1. fizikai dolgozók, 2. szakmunkások, 3. az állattenyésztésben dolgozók, 4. nem állandó résztvevők (bedolgozók, besegí­ tők), II. ipari és szolgáltató részlegekben fizikai dolgozók;

III. IV.

tsz- (agrár) értelmiségiek; tsz-ben dolgozó (nem tsz-tag) kisiparosok, m esteremberek.

A korszerű eszközök, gépek, berendezések alkalm a­ zása, m űködtetése tanult, szakképzett m unkaerőt igé­ nyel. A korábbi szakképzetlen, m indenhez „tapaszta­ lati alapokon” értő és m inden mezőgazdasági m unkát elvégző parasztem berek helyére egyre inkább szako­ sodott, az adott részterületen szakképzett, tudásukat állandóan bővítő szövetkezeti tagok és alkalm azottak lépnek. Nem kevés azoknak a száma, akiknek a m e­ zőgazdaság helyi felső- és középfokú vezetésében fő­ iskolai vagy egyetemi végzettsége, sőt: tudományos fo­ kozata is van! A szövetkezeti parasztságon belül e munkamegosz­ tás által kiváltott rétegképző tényezők és rétegek lét­ rejöttét a term elés differenciálódása vonja maga után. Mezőgazdaságunk napjainkban is vegyes képet m u­ tat. A legkorszerűbb, zárt term elési rendszerek, állat­ tenyésztési telepek m ellett m egtalálhatók a régi, kis­ üzemi eszközök és módszerek, a géprendszerek m ellett a kézi m unka és a kézi szerszámok, a magas tudású, szakképzett és önm agukat állandóan továbbképző dol­ gozók m ellett a minden képzettség nélküli, ún. „gya­ logmunkások”. Ezek a változások a szövetkezetekben a szocialista tulajdonviszonyok megerősödését és fejlődését ered­ ményezték, ill. eredményezik. A szövetkezeti tulajdon tárgya jelentősen megnőtt, összetétele gyökeresen meg­ változott, átalakult, elveszítette „bárm ikor könnyen szétosztható” jellegét. A szövetkezetek tagjai, akik m egalakulásuk óta tulajdonosai a termelőszövetkeze­ tek vagyonának, egyre kevésbé viselnek — és érez­ nek — „résztulajdonosi” vonásokat, egyre inkább erősödik — és ez tudatukban is tükröződik — „kol­ lektív tulajdonosi” voltuk. Ez a fejlődés — b ár nehe­ zebben és lassabban, az idősebb nemzedék gondolko­ dásában, jogainak érvényesítésében egyre inkább elő­ térbe k eiü l egyrészt a közvetett jelleg5, m ásrészt pe­ dig a szövetkezet egészét, sorsát, további fejlesztését érintő lényeges kérdésekre koncentrálás szükségessége. Tovább erősödött, új fejlődési szakaszba lépett a szo­ cialista elosztási elvek érvényesülése is. A term elő­ szövetkezetek m egalakulása óta biztosították a m unka utáni részesedés elvének érvényesülését, az állam pe­ dig — ugyancsak a szocialista elosztási elveknek meg­ felelően kiterjesztette a termelőszövetkezeti paraszt­ ságra is a társadalm i juttatások m eghatározott körét6. Az utolsó évtizedben m indkét területen jelentős fej­ lődés történt. A korábban részben — vagy nagy­ részt — term észetben kiosztott jövedelm et csaknem teljesen felváltotta a pénzjövedelem. A m unka utáni elosztás a termelőszövetkezetek m egalakulása utáni első időkben csaknem kizárólag a végzett m unka mennyiségének összehasonlítását jelentette, m a m ár — a munkamegosztás fejlődése, az azzal összefüggő képzettségi szintek kialakulása következtében — a mezőgazdasági szövetkezetekben is egyre inkább elő­ térbe k erült a m unka minősége szerinti összehason­ lítás, az egyszerű és az összetett, a képzetlen és a szakképzett m unka figyelembevételével, a közöttük lévő különbségeknek a m unkadíjakban való érvényre juttatása. Tovább fejlődött a szövetkezeti parasztság­ nak a társadalm i juttatásokban való részesedése is, és m a m ár lényegében azonossá vált az ipari m unká­ sok és az alkalm azottak társadalm i juttatásaival. A gépesített nagyüzemi termelés elterjedése és u ra l­ kodóvá válása olyan változásokat idéz elő, amelyek a nők helyzetének további javulását alapozhatják meg.

A hozamok, a term ékek mennyiségének növekedése önmagában is jav íthatja az ellátás szintjét, ezzel se­ gíti a ma is zömmel a nők vállán nyugvó háztartás ellátását. A szocialista mezőgazdaság kialakulásával kezdetét vette a talán legelnyomottabb — és időben is a legtovább ilyen körülm ények között élt — pa­ rasztnők helyzetének átalakulása. Közülük egyre többen vesznek részt — jórészük komoly hozzáértéssel, egyrészük a szükséges képzett­ séggel is — a term elés szervezésében, irányításában, nem ritkán pedig a vezetésben is. Jövedelemforrások Forrásuk szerint a m unkajövedelm eket alapvetően két csoportba sorolhatjuk: a) mezőgazdaságból; b) nem mezőgazdaságból kapott jövedelmekre. A mezőgazdaságból származó jövedelem szintén két csoportba osztható: a) közösből; b) háztájiból származó jövedelemre. Természetesen a legdöntőbb forrás a mezőgazda­ ság, pontosabban: e jövedelemnek a közös gazdaság­ ból származó része. A közös gazdaságból származó jövedelem alapja: a végzett munka. A termelőszövetkezeti tagok mezőgazdaságból szár­ mazó jövedelmének másik forrása: a háztáji gazda­ ság. A háztáji gazdaságok mindig fontos szerepet töl­ töttek be a termelőszövetkezeti mozgalomban. Funkciójuk többirányú: 1. a saját szükségletek kielégítése (főleg: tejből, húsból, tojásból, zöldségből, gyümölcsből); 2. jelentős segítség a lakosság ellátásában, a tsztagoknak pedig jövedelemkiegészítés; 3. a bennük meglévő termelési erőforrások nagyon jelentősek; a töredék-m unkaidőt is jól lehet hasz­ nosítani; 4. a közös és a háztáji gazdaságok kölcsönös kap­ csolatának erősítésével a háztáji gazdálkodást tervszerűvé lehet tenni, és így a népgazdaságnak a mezőgazdasággal szemben jelentkező igényeit jobban ki lehet elégíteni. A termelőszövetkezeti tagok a háztáji és kisegítő gazdaságokból viszonylag jelentős jövedelemhez ju t­ nak, — természetesen: nem kevés többletm unka nyo­ mán! A háztájiból származó jövedelem aránya azonban a közös gazdaságok erősödésével egyre inkább csök­ kent az összes jövedelmen belül.7 Komoly pénzössze­ gek vannak tartalékban elhelyezve. A szövetkezeti parasztság tu datát sajátosan befolyá­ solja az a hatás, amely magából, a szövetkezeti gaz­ dálkodás jellegéből fakad: az az objektíve fellépő ellentmondás, amely a közös vagyon növelése és a szövetkezeti tagok egyéni anyagi érdekeltsége között érvényesül. Szükséges, hogy ennek feloldását állan­ dóan segítsük akkor is, am ikor term előszövetkezetek­ ben élő és dolgozó híveinkkel beszélgetünk, őket lá­ togatjuk. Segítsük m egtalálni a helyes egyensúlyt, a termelőszövetkezet további erősödése, fejlődése és sa­ já t boldogulásuk között! A szabadidő felhasználása Köztudott, hogy a mezőgazdaságban nem lehet „8-órázni” : különösen az idényjellegű m unkáknál — legyenek azok bárm ilyen jól gépesítve! — kora

19

reggeltől késő estig dolgozni kell; így pl. vetésnél, veteményezésnél, burgonyarakásnál, kapálásnál, töl­ tögetésnél, takarm ánym unkánál, aratásnál, betakarí­ tásnál. Természetesen ezeket a m unkákat pl. a szom­ bati szabadnapok rendszeresítése semmit nem befo­ lyásolta. Különben is: a „szabadnap” és a „heti pihenőnap” a mezőgazdaságban — a termelőszövetkezetekben és a háztáji gazdaságokban egyaránt — felettébb prob­ lem atikus; a halaszthatatlan, idénym unkákat szabad­ nap ra és pihenőnapra tekintet nélkül, el kell végezni, mégpedig „idejében” ! . . . Ha a „közös” rendben is van, akkor pedig ott van a háztáji, ahol mindig van tennivenni való! Ahol melléküzemág, segédüzem, vagy a városból k i­ helyezett üzemrész nincs, ott télen engedhetnek meg m aguknak egy kicsit többet: többet hallgatni a rádiót, nézni a tv-t, részletesebben átolvasni az újságokat, folyóiratokat, elolvasni néhány könyvet és a hosszú, téli estéken családi körben, vagy a szomszédokkal, ismerősökkel elbeszélgetni a jelenről, vagy a múltról. Különösen a téli időszakban m egtartott háziáhítat, vagy házi bibliaóra utáni közvetlen beszélgetésekben a család és a gyülekezet m últjából — életünk eddig ism eretlen — eseményeket, irato k at is m egm enthe­ tünk, melyek gyülekezeti és helytörténeti szem pont­ ból is jelentősek lehetnek. A „hivatásetika” területén személyes jellegű segítséget is adhatunk! A magnó, lemezjátszó, mozi, színház és a hangversenyek inkább a fiatalabbakat kötik le. Sok termelőszövetkezetben a vezetőségnek nem kis erőfeszítésébe kerül még most is az, hogy a rra érdemes tagjait, „tsz-beutalóval”, néhány hetes (gyógy) üdülésre elküld je; nem a veze­ tőség jószándékának hiánya, hanem a „tagok” húzó­ dozása m iatt! E rre is, de még sok m ásra is érvényes az a megállapítás, hogy: „ ...tanuljunk meg szépen, jól, harm onikusan élni a meglévő leh ető ség ekkel!...” Talán jobb a helyzet a közös bel- és külföldi k irán ­ dulásokkal, tanulm ányutakkal kapcsolatban, gondolva a fiatalokra és a még könnyebben mozduló középko­ rúakra. A motorizáció térhódítása kapcsán nem egy te r­ melőszövetkezet területén az a helyzet, hogy a tagok tulajdonában lévő személygépkocsik arányszám a mesz­ sze m eghaladja az országosat. Szinte m ajdnem minden falusi családi otthon szoros tartozéka a fürdőszoba. M egszám lálhatatlanul épülnek szebbnél szebb laká­ sok, a legkényesebb igényeket is kielégítően beren­ dezve, m axim álisan gépesített háztartásokkal. Mind­ ezeknek egyértelműen, őszintén örülhetünk! Lelkipásztori m unkánkhoz Néhány kifejezetten egyházi, lelkipásztori szempont is ide kívánkozik. a) Mindenféle önzéstől, féltékenykedéstől, keserű­ ségtől megszabadulva, őszintén örüljünk annak, hogy termelőszövetkezeti parasztságunk körében falusi gyü­ lekezetünk, falusi híveink életform ája és életmódja is megváltozott — emberibbé lett! b) Miközben falusi híveink igényei is megnőttek, a gyülekezet, közelebbről a lelkész iránt is igényeseb­ bek lettek: nemcsak mennyiségi, hanem minőségi szolgálatot is kívánnak tőlünk, a legkisebb és a leg­ eldugottabbnak gondolt gyülekezetben is! A jól bevált gyülekezeti alkalm akat próbáljuk új tartalom m al meg­ tölteni!8 Falusi lelkipásztori szolgálatunkat különösen hom iletikai és etikai vonatkozásban kell elmélyíte­ nünk. c) Ne hagyjuk őket m agukra: személyes, lelkipász­ tori beszélgetésekkel segítsük őket m egváltozott élet­

20

körülm ényeik között is! Különösen is fontos az, hogy egyértelműen segítsük őket a megelégedett, nyugodt, boldog életre, és állítsuk szembe m indenfajta önzés­ sel, túlzott „szerzési láz”-zal, hogy tanulják megbe­ csülni és őszintén örülni annak, am it szorgalommal, tisztességesen, becsületesen megszereztek. Ne ak a rja ­ nak m ásokat nagy lendülettel „letiporni” ! Ugyanakkor azzal is tisztában vagyunk, hogy a boldogságot nem az jelenti, hogy külsőségeiben „m indenük megvan” ! „Va­ gyon, pénz és gazdagság — még egyik sem boldog­ ság!” — ta rtja jogosan a régi szólásmondás.9 Jó ­ néhány olyan családot ismerek, ahol „m indenük meg­ van” — anyagi vonatkozásban! —, de mégsem boldo­ gok! . . . Lelki hiányérzetük van! d) Ahol erre lehetőségünk van, legyünk azon, hogy erősödjenek a rokoni kapcsolatok — egy gyülekezeten belül is! A gyülekezet életére is jó hatással lehet! Igyekezzünk erősíteni a „közösséget”, az együvé ta r­ tozást ! e) Szorgalmazzuk a m últ értékeinek fokozottabb megbecsülését. A m últ hátterén m érhető le igazán megváltozott életünk; de — a m últ értékei családi otthonokban, gyülekezetekben, egyházunkban és tá r­ sadalm unkban egyaránt további m egmentésre várnak! Örömmel figyelünk fel ennek minden m ozzanatára! A falusi gyülekezetek értékeinek, m últbeli dokumen­ tum ainak a megőrzése az életforma, az életmód és a gondolkodás megváltozása m iatt is halaszthatatlanul szükséges ! Egy személyes vallomás Miközben ezt a dolgozatot készítettem, akkor is volt gyülekezetemre gondoltam. 18 évig tartó ottani lelkészi szolgálatom alatt változott meg híveink, gyü­ lekezetünk élete. Velük voltam kétségeik, töprengéseik idején is, segítettem, tanácsoltam őket, akkor is, am i­ kor az „új”-jal találkoztak. Velük együtt örömmel látom, hogy a sok beszél­ getés, vitatkozás, tusakodás, imádság — megérte, m ert nem volt hiábavaló! Szívből kívánom, hogy ők is, ezután is legyenek — só, gyertya, világosság... !10 Az ő életük és velük együtt még sokak élete asért vál­ tozott meg, hogy emberibb, hasznosabb, boldogabb le­ gyen! A z így m egváltozott élet pedig sohasem lehet öncélú! Barcza Béla JEGYZETEK 1. C sa k e rő s fe n n ta rtá s o k k a l h a s z n á lh a tju k je le n ü n k b e n ezt a ré g i k ife je z é st. — 2. K is A la d á r—L e n g y e l Is tv á n : M a g y ar ­ o rsz á g tö rté n e te . E LT E/B T K , K é z ira t. B p., 1969. 27. old. — 3. A m a g y a r f o rr a d a lm i m u n k á s m o z g a lo m tö rté n e te . 3. k ö te t, K o s su th K ö n y v k ia d ó , B p., 1970. 55. old. — 4. A tsz -e k b e b e n em lé p e tt, ö n álló te rm e lé s t fo ly ta tó p a ra s z ti g a z d a s á g o k szá ­ m a a n n y ir a c se k é ly , h o g y % -b an sz in te k i sem fe je z h e tő , ta lá n c s a k a % n é h á n y tized év el, v a g y sz á z a d á v a l. Sőt, ez a c s e k é ly m e n n y isé g is e g y re k e v e se b b lesz, fő leg az e g y re jo b b a n id ő sö d ő , é s az a k tív m u n k á t, a b b a h a g y n i k é n y s z e rü lő , „ m a s z e k ” -g a z d á lk o d ó k lé ts z á m á n a k csö k k e n é sé v e l. — 5. P l.: k ü ld ö ttg y ű lé s e k sz e re p e . A m e ző g azd a ság sz o c ia lista á ta la k u ­ lá s a az 1972-es m ó d o síto tt A lk o tm á n y b a n is tü k rö z ő d ik . — 6. P l.: S Z T K -ju tta tá s o k , se g ítsé g a g y e rm e k n e v e lé s n é l, in g y e n e s o rv o si e llá tá s , r e n d s z e re s íte tt n y u g d íj, n ő k n é l az 55., f é rf ia k ­ n á l a 60. é le té v tő l — 1976. j a n u á r 1-től. íg y a m ező g azd a ság i n y u g d íjk o rh a tá r m e g e g y e z ik a m á s m u n k a te r ü le te n do lgozó­ kév al. — 7. 1968 e lő tt a ts z -ta g o k jö v e d e lm é n e k tö b b m in t 50%-a s z á rm a z o tt a h á z tá jib ó l, je le n le g ez az a r á n y m á r c s a k k b . 30% k ö r ü l v a n . A n é p g a z d a sá g n a k a z o n b a n v á lto z a tla n u l je le n tő s f o r r á s á t je le n tik a h á z tá ji g a z d a s á g o k ! — 8. P l.: S ze ­ re te tv e n d é g sé g e k , e lő a d á so k , g y ü le k e z e ti k ir á n d u lá s o k , e s e t­ leg h a n g v e r s e n y e k ... — 9. Vö .: L k 12,13 k k ! — 10. V ö .: M t 5,13 k k ! E z a d o lg o zat te rm é sz e te s e n n em tö r e k e d h e te tt a te lje ss é g ­ re . Ez n em is v o lt a c é lja . R ö v id á tte k in té s m in d ö ssze ah h o z, h o g y fa lu s i g y ü le k e z e te in k m e g v á lto z o tt é le té t is ö ssze fü g g é ­ se ib e n lá ss u k . A h á tté r é r d e k é b e n u ta lo k „A z a g r á r k é rd é s a la k u lá s a é s az eg y h á z i k ö z é le t a H o rth y -k o r s z a k b a n ” c. rö v id ta n u lm á n y o m ­ r a , am e ly eg y n a g y o b b d o lg o z a t ö ssz e fo g la lá sa : L p., L II/4. — 1977. áp rilis .

Politikai állásfoglalások Barth Károly teológiájában E folyóirat hasábjain 1977-ben írtam m ár egy két­ részes tanulm ányt „B arth Károly politikai bizonyságtétele, I., II.” címen,1 amelyben főleg Barth Károly levelezése egy tekintélyes részének akkor frissen meg­ ism ert hatása a la tt igyekeztem feldolgozni azt a tisz­ teletrem éltó harcot, am it B arth a nem zeti szocialista— hitlerista ideológia ellen folytatott a második világ­ háború előtt és után egyaránt. Bár m ár akkor is is­ mertem B arth teológiai írásainak nagy részét, köztük a K irchliche Dogmatik tekintélyes köteteit is — és volt is valamelyes sejtésem arról, hogy B arth — túl a közvetlen politikai harcon — elvileg is részletesen foglalkozik elméleti teológiájában politikai kérdések­ kel. Ez a benyomásom azonban akkor egy kicsit a h á t­ térben m aradt. Egészen annyira, hogy am ikor három évvel később — alapos előtanulm ányok után ugyancsak lapunk hasábjain — Bonhoeffernek a vallástalan-vi­ lági keresztyénség problém áival kapcsolatban a hitle­ risták fogságából írt leveleiből vett tan ításait „Bon­ hoeffer — a jövő teológusa” címen feldolgoztam,2 meg­ kockáztattam azt a m egállapítást, amely szerint Barth Károly politikai bizonyságtétele inkább a X X . század első felére ad eligazítást a keresztyénség számára, amíg a Bonhoeffer teológiája inkább a X X . század második felére nézve ad jelentős eligazítást. Ennek a Bonhoefferre vonatkozó m egállapításnak kétségtelenül igaza van egy kérdéscsoportot, ti. a szekularizáció kérdését illetően. Éppen ezért ezeknek az akkor meg­ fogalmazott m ondatoknak a m ondanivalóját most sem szeretném visszavonni — csak egy kissé módosítani. Azért, m ert kissé m éltatlannak tartom azt a m agatar­ tást a világkeresztyénség teológiával foglalkozó körei­ ben, amelyik — sokszor komoly megalapozottság nél­ kül, nem ritkán hiányos ismeretek alapján — igyek­ szik abban az értelem ben postbarthiánus teológiáról beszélni, m intha nem kellene többé komolyan venni azt a teológiai fordulatot, amely a keresztyén teológia történetében B arth K ároly és barátai m unkásságával a XX. század elején végbement. M éltatlannak tartom azonban azt is, hogy az 50-es évek vége, a 60-as évek eleje nagy fellángolása után, am ivel akkor a világ­ keresztyénség Bonhoeffer teológiáját, különösen a fog­ ságból írt leveleinek a tan ításait fogadta, a fellángolás nagyon ham ar kihunyt — és m a m ár csak néhány „megszállott” m unkacsoport foglalkozik a XX. század e nagy m ártír-teológusának, a hitleristák által éppen negyven éve meggyilkolt D ietrich Bonhoeffernek a teológiájával. Ism étlem : m éltánytalannak tartom , m ert egy olyan egyházi-teológiai törekvést látok benne Európa-szerte m ind a két teológussal kapcsolatban, amely igyekszik az egyház, a teológia életéből kire­ keszteni azokat a zavaró-kritikai hangokat, amelyek az egyház és a teológia megszokott békés "csendjét” megzavarják. Az elm ondottak igazságát meglepő módon lehet bi­ zonyítani a következőkkel. Egy nyugat-berlini teoló­ gus, Friedrich W ilhelm Marquardt habilitációs dolgo­ zatát, am it H elm ut Gollwitzernél, B arth tanítványánál és régi b arátján ál nyújtott be „Theologie und Sozialis­ mus. Ein Beispiel K arl B arths” címen,3 a nyugat-ber­ lini egyetem teológiai fakultása tém ája m iatt nem volt hajlandó elfogadni. A dolgozat ugyanis azzal a kér­ déssel foglalkozott, hogy a munkásmozgalom, a szo­ cializmus — részben a svájci és ném et vallásos szo­ cialisták (Blumhardt, K utter, Ragaz) közvetítésével, de önállóan, közvetlenül is — milyen hatással volt Barth Károlynak nem csak a konkrét politikai állásfoglalá­

saira, de m agára az elméleti teológiájára is, méghozzá annak a középponti mondanivalójában, az Istenről szóló tanításban. A teológiai fakultás határozata ellen való tiltakozásból H. Gollwitzer lemondott professzori állásáról és átm ent a nyugat-berlini Freie U niversi­ tätre, ahol maga M arquardt is tanított. A dolgozatot megjelentető kötethez maga H. Gollwitzer írt kísérő szöveget, amelyeket a következő megállapításokkal kezd: „Ez a könyv, amely m ár megjelenése előtt vi­ ták at váltott ki, új módon két kérdésre ad választ, am iket B arth Károly életműve vet fel szám unkra — és am elyek m indenki előtt, aki ezzel az életművel fog­ lalkozik, mindig ú jra felvetődnek. Az egyik kérdés B arth teológiájának az egysége, életműve és gondolko­ dása különböző korszakaiban. Ezt az egységet Barth ú jra meg ú jra — annak néhány részletkérdése felül­ vizsgálata ellenére — komolyan állította. A m ásik kér­ dés teológiai gondolkodásának és politikai állásfogla­ lásának az egysége. Ez utóbbit B arth maga olyan lé­ nyegesnek tartotta, hogy azoknak, akik őt teológiai szempontból követték, de olykor politikai szem pontjait nem tudták elfogadni, kifejezte az irán t való bizal­ m atlanságát, hogy talán teológiai szempontból sem értették meg igazán. M arquardt m egállapítja ezt a kettős egységet. Tárgyának alig felülm úlható ism ereté­ vel és ritk a érzékenységgel bem utat egy olyan Barthot, aki a dogmatikai m unka mély bányájába vezető úton és a legbelsőbb teológiai kérdések végiggondolásánál sem távolodik el a kiindulóponttól, a safenvili lelkész szocialista praxisától, nem hagyta cserben a világot — mégpedig a szegény, elnyomott nép világát —, és aki­ nek a szám ára a dogm atika és az etika egysége nem ­ csak módszeri program, hanem a tanítás és az élet egysége volt, am it saját maga megvalósított. Ezért dog­ m atikája m inden lapjának gyakorlati vonatkozása és politikai relevanciája van. — A továbbiakban azt írja Gollwitzer, hogy „M arquardt ezért ábrázolja a teológia és a szocializmus viszonyát nem — m int várni lehe­ tett volna és könnyebb is lett volna — B arthnak a politikai etikáról szóló tanításán, hanem Isten-tanának és krisztológiájának a különböző részletein. Ezzel arra ösztönöz, hogy ugyanilyen szempontból dogm atikája más részleteit is megvizsgáljuk, amelyek M arquardt nézeteit véleményem szerint csak megerősíthetik és meglepő módon kiegészíthetik. — Ebben a szem­ léletben természetesen egy olyan B arth jelenik meg, aki egészen másképpen érint bennünket, m int ahogy az sokak számára, akik ism erik őt, m egszokott. . . Ha az evangéliumot olyan politikusan kell érteni, akkor egészen más term észetű kihívást jelent ez, m intha azt csak az Isten és az em ber viszonyára vonatkoztatjuk, és ennek következtében a világhoz való viszonyunk elhanyagolható, sőt tetszésünk szerint alakítható.”4 Azt, hogy H. Gollwitzer e m egállapításainak m eny­ nyire igazuk volt, az bizonyítja, hogy egy fiatal teo­ lógus, Ulrich Dannemann 1975 őszén ugyanebből a tém akörből írt doktori dolgozatot „Theologie und Po­ litik im Denken K arl B arths” címen,5 amelyben be­ vallottan is folytatja a Fr. W. M arquardt m unkáját, kiterjesztve azt most m ár az egész barthi életm űre, a korai előadásoktól a Röm erbrief kiadásokon és a K irchliche Dogmatik kötetein á t a postumus írásaira is. Dannemann fejtegetései most m ár a részletekben is felm utatják, hogy a Barth tanításai az Isten-tanban, a krisztológiában, a kiengesztelés-tanban és m inden egyéb teológiai tanításban határozott, konkrét és a X X . század második felében az egész világkeresztyén­

21

séget, annak életét és szolgálatát eligazító politikai állásfoglalásokat is tartalmaznak. A továbbiakban az em lített két kötet felhasználásával ezeket az állásfog­ lalásokat szeretnénk részletesen bem utatni. Természe­ tesen úgy, hogy m indannak, am it 1977-ben „Barth K á­ roly politikai bizonyságtétele I—II.” címen megírtunk, az ism eretét feltételezzük. — Ebből csak egy — B arth­ nak utolsó esztendejéből származó szinte vallomássze­ rű önértékelését idézzük újra, kiegészítve Gollwitzer néhány m ondatával a M arquardt könyvéhez írt Ge­ leitw ort-ból: „B arth élete utolsó évében azt írta Eber­ hard Bethgehez, ennek Bonhoeffer könyvével kapcso­ latban, hogy nála „egy hallgatólagosan előfeltételezett vagy csak m ellékesen hangsúlyozott irányzat érvénye­ sült: etika — embertársiasság — szolgáló egyház — K risztus-követés — szocializmus — békemozgalom — és m indebben és m indezzel együtt — éppen politika.” — Ez azt jelenti — írja G ollwitzer —: „Ahogy Barth az evangéliumot nem érthette meg egy abban rejlő, az életre vonatkozó parancs, vagyis etika nélkül, ugyanúgy nem érthette meg az evangéliumot egy a szocializmus felé hajló tendencia nélkül. A z evangé­ lium ban Istent úgy értette meg, m int aki egy olyan emberiséget akar, amelyben az em berek egymásért vannak, elnyomás és egymástól elválasztó privilégiu­ m ok nélkül. Ilyen emberiséget alapított meg a Jézus K risztusban — és egy ilyen emberiségért való meg­ felelő cselekvést vár.”8 Ezeket a m ondatokat úgy is tekinthetjük, m int a következő egész feldolgozás elő­ zetes összefoglalását. Mielőtt — ez után a bevezetés után — tanulm á­ nyunk részletes m ondanivalójának az előterjesztésére rátérnénk, meg kell jegyeznünk, hogy a tanulm ány terjedelm e nem teheti lehetővé azt az egyébként rend­ kívül izgalmasnak tekinthető feldolgozási lehetőséget, amely szerint B arth Károly politikai állásfoglalásait korszakokra osszuk — megfelelő teológiai m ondani­ valójának élete különböző szakaszaiban egyre mélyülő és gazdagodó kifejtéséhez. Ügy véljük azonban, hogy szám unkra a legizgalmasabb problém át egyfelől a „korai” Barth, tehát a safenvili lelkipásztorsága ide­ jéből származó megfogalmazások jelentik — kb. a Rö­ m erbrief első kiadásával (1919) lezáródóan. Másfelől főleg az 50-es, 60-as évek, a „késői” B arth politikai állásfoglalásai, a leginkább a krisztológiából, illetőleg a kiengeszteléstanból fakadó politikai következtetések, amelyek akkor is a legjelentősebbek szám unkra, ha a két korszak közötti több évtizedes fejlődést a maga részleteiben nem is követhetjük nyomon. Ezt a mód­ szert annál is inkább legálisan alkalm azhatjuk tém ánk feldolgozásában, m ert a század 30-as éveitől az 50-es évekig B arth Károly politikai állásfoglalásai legna­ gyobbrészt a hitlerista nemzeti szocializmus által tá ­ m asztott politikai és egyházi-teológiai veszélyek fel­ dolgozásában és ezekre a m inél szélesebb körű euró­ pai közvélemény figyelmének a felhívásában állott.7 B arth Károly safenvili lelkipásztorságának m ár a kezdeti időszakában gyakorlati szempontból került szembe a szociális kérdéssel. Ez azt jelentette, hogy abban a gyülekezetben, amelynek a tagjai nagyobb­ részt üzemi munkások voltak, B arth nem elméleti, dogm atikai-teológiai vagy történetfilozófiai reflexió révén jutott el a szocializmushoz, hanem a gyakorlati lelkipásztori munka alakította ki benne azt a politikai állásfoglalást, am ely szerint a keresztyén gyülekezet hivatása, hogy a munkásság érdekében síkra szálljon: azt a valóságos segítséget adja neki, amire annak szüksége van. Ezt az álláspontot fejti ki B arth már egy 1911-ben m egjelentetett újságcikkben, amelynek ez a címe: „Jézus Krisztus és a szociális mozgalom”.3 22

Ebben ezt írja: „A keresztyén egyház 1800 éven át mindig a lélekre, a belső életre, a mennyországra utalt, am ikor a szociális kérdéssel találkozott. Prédikált, té­ rített, vigasztalt, de nem segített. Sőt, minden időben ajánlgatta a szociális szükséggel kapcsolatos segítsé­ get, de hogy m aga a segítség a jó cselekedet, azt nem m erte kim ondani.” B arthnak a teológiai liberalizmussal, ezzel együtt a II. Internacionálé szocializmusával való szem benállá­ sa azonban éppen abban az évben (1916), am ikor el­ kezdte a Római Levél kom m entárjának az írását (megjelent 1919-ben első változatban), rajzolódik ki erőteljesebben. Az ettől az évtől kezdve tarto tt előadá­ saiban (érdemes a címeket és az évszámokat is fel­ sorolni: „Die G erechtigkeit Gottes” 1916. — „Die neue Welt in der Bibel” 1917. — „Vergangenheit und Zu­ kunft” 1919. — „Der C hrist in der Gesellschaft” 1919.) rajzolódik ki erőteljesebben a korai B arth néhány alapvető teológiai és politikai mondanivalója. Ilyen pl. az, hogy B arthnak az Istenről szóló tanítása kezdettől kezdve olyan politikai m ondanivalóval m egtöltött fo­ galmakhoz kapcsolódik, m int a szociális igazságosság, a forradalom, a szocializmus, a radikalizm us. Ennek következtében az Isten-tan politikai dimenziót kap. Azután: B arth az első világháború kezdetén a szociál­ dem okrata pártnak a háború m ellett való állásfogla­ lása hatására, eltúlozza a szocializmus társadalom kri­ tikájának a megfogalmazását, miközben azt „balról” tám adják és „felfelé” irányítja. Ezzel a hangsúllyal egyszerre beszél Istenről úgy, m int aki radikálisan új, akinek a léte összefügg egy radikálisan új társa­ dalommal. Ebből az is következik, hogy a politika vagy a fennálló társadalm i rend megerősítésére, vagy pedig annak m egváltoztatására szolgál Innen lesz B arth teológiai tanításának az a hárm as tagozódása alapvetővé, amely aztán egyformán jellemző a korai és a késői B arth gondolkodására, és ez a következő: Isten — forradalom — reform. Mindez összefoglalva azt jelenti, hogy a legkorábbi időktől kezdve az Is­ ten „új világának” a Bibliában való felfedezése nem ­ csak B arth teológiai, hanem politikai gondolatmenetét is meghatározza. Ilyen radikális — teológiai és poli­ tikai — öneszmélkedés elképzelhetetlen volt az euró­ pai keresztyén teológia korábbi évszázadaiban! Mindezt D annemann — B arth tanításaként — így foglalja össze könyvében: „A Biblia tém ája, és vele együtt a teológiáé is, a világot megújító Isten-történet. Istennek az ebben a történetben kifejeződő akarata semmiképpen sem az em beri akarat folytatása. Ellen­ kezőleg: az Isten akarata az emberi ak arat radikális ú jjá változását követeli meg. M indenfajta emberi er­ kölcsnek, kultúrának és vallásnak el kell hallgatnia, m ert csak ezzel a hallgatással kezdődik el valóságos m egváltatásunk. Isten hatalm ának a cselekedete egy új világot hoz létre. A Biblia — a kezdetétől a, vé­ géig — egy új élet eljöveteléről és áttöréséről vall. Jézus Krisztus m indenekelőtt úgy áll előttünk, m int aki győztes, aki a régi világot legyőzi. Krisztus a M egváltója az eltévelyedett, a gonosz hatalm ak alatt levő em bervilágnak, M egváltója a sóhajtozó terem tés­ nek. Az egész Biblia diadalm asan hirdeti, hogy Isten lesz m inden m indenekben — és hogy az, ami a Bib­ liában történik, m ár ennek a dicsőséges kezdete. A Biblia Istenében hinni azt jelenti, hogy Istennek Krisztusban elkezdett győzelmében hinni. Abban hin­ ni, akinek a világhoz való viszonyát győzelmes harc­ ként lehet felismerni, ami minden dolog m egújulásá­ val végződik m ajd.”9 Mindez B arthnál azt jelenti, hogy Isten „új politikát csinál”. Isten világot megújító cselekedetét az Isten

„új politikájának” nevezi, vagy más szavakkal: „Isten politikai módon cselekszik.” Ezeknek a felism erések­ nek B arth megfogalmazza az aktuális politikai kon­ zekvenciáit is. 1919-ben a „Vergangenheit und Zu­ kun ft” című előadásában a következőket m ondja: „Vagy az az Isten, akit az Ú jtestam entum annak ne­ vez, Akkor azonban ,Isten’ nemcsak egy-két, hanem m inden dolog megváltozását, az egész világ m egúju­ lását, az élet m egváltoztatását jelenti, amelyben kő kövön nem m aradhat. Akkor a h it az ezért a válto­ zásért való m unkát, a rá való előkészületet, a vele m int legbiztosabb ténnyel való számolást jelenti. A k ­ kor azonban a szociáldem okratáknak van igazuk és nem a szociálreformereknek. Sőt akkor a legradikáli­ sabb szociáldemokraták sem eléggé radikálisak. A k ­ kor a szociáldemokraták m ellett való kiállás csak egy kicsi, természetes, nagyon elégtelen, szegényes és ideig­ lenes törlesztés, am ivel egy ,keresztyén’ ma a hitének tartozik.”10 H a most m ár egy lépéssel továbbmegyünk a fiatal Barth politikai állásfoglalásainak a feldolgozásában, egy bizonyos értelem ben külön kell kezelnünk a Rö­ m erbrief I.-et. Ezt azért is kell tennünk, m ert a ko­ rábbi évek m egfogalmazásaiban a „Reich Gottes” fo­ galm a úgy keveredett a „Revolution Gottes” fogalmá­ val, hogy az előbbin volt a hangsúly. A Római levél m agyarázatának azonban m ár a leggyakrabban hasz­ n ált kifejezése az Isten cselekvésére az „Isten forra­ dalm a”. A szövegösszefüggésekből egyértelm űen k itű ­ nik, hogy ezzel a fogalommal B arth Isten m egújító tette evilági jelentőségét ak arja erőteljesebbé tenni. Ennek illusztrálására hadd álljon itt egy kétmondatos idézet: „Az, am it K risztus hoz, valóban forradalom, m indennem ű függőségnek a felszámolása. M ert az a függőség, am elybe K risztus helyez bele bennünket, éppen az Istenben való szabadság.”11 Ezt az idézetet is figyelembe véve D annem ann a következőkben foglalja össze a R öm erbrief I. m onda­ nivalóját ebben az összefüggésben: „Az Isten forradal­ m áról való beszéd tehát m ár az R1-ben az em beri szi­ tuációnak a világban a Krisztus eljövetelével meg­ kezdődő megfordulását, m egváltozását fejezi ki: ahe­ lyett a látszatszabadság helyett, ami bálványok te­ remtésében és az ,eldologiasításban’ öltött testet az Is­ tentől önm agát elidegenítő em ber életében, annak az embernek a valódi szabadsága lép, aki Istennek en­ gedelmes. Ezzel azonban az Isten forradalm áról való beszéd elnyeri teológiai értelm ét: a szabadságnak Krisztusban elnyert ellenmozgalmát a R1 Isten forra­ dalm aként értelm ezi az em beri egzisztencia elidegene­ désével és eldologiasodásával szemben. Az „Isten for­ radalm ából” kiindulva tehát B arth teológiai szempont­ ból legitim módon taníthat, m ert a világnak K risztus­ ban eljött szabadságtörténetének adhat kifejezést.”12 A R1-el — és ez ennek a b arth i m űnek a m ásik lé­ nyeges jelentősége a politikai állásfoglalások szem­ pontjából — a kapitalizm us k ritik ája Barth társada­ lom kritikájának állandó tényezője m arad. Ez a kritika m ár itt is tartalm azza a késői B arth kapitalizm usra vonatkozó kritikájának a leglényegesebb elemeit. Az R1-el kapcsolatban még egy olyan szempontot kell m egem lítenünk, am ely szerint B arth a maga for­ radalom felfogását szem beállítja az akkor m ár meg­ valósult Nagy Októberi Szocialista Forradalom m al, azt állítva, hogy az ő felfogása a forradalom ról „több m int leninizm us”. B arth abban látja a különbséget az ő felfogása és a Leniné között, hogy a kapitalista állam helyett egy forradalm i állam szervezése nem indokolt és nem helyénvaló. Ebben B arth — legalábbis látszat­ ra — radikálisabb, m int Lenin. Szerinte a forradalm at

úgy kell érteni, m int az állam totális és radikális ta­ gadását. Ezzel kapcsolatban azonban meg kell állapí­ tanunk, hogy ebben a kérdésben nem Barthnak, a teo­ lógusnak volt igaza, hanem a forradalm ár-politikus­ nak, Leninnek. A XX. század története őt igazolta — nem pedig B arthnak az elméleti „túlzásait”. Tanulm ányunk terjedelm e — annak megállapítása után, amely szerint az R2 1922-ben történt kiadása után, amelyben m agának B arthnak a m egállapítá­ sa szerint az R1-ből kő kövön nem m aradt — a rra ösztökél bennünket, hogy a továbbiakban elsősorban az érett Barth, tehát a Kirchliche Dogmatik 1932-ben elkezdett és haláláig (1968) folytatódó köteteiben meg­ fogalmazott politikai állásfoglalásait igyekezzünk a lehetséges részletességgel ism ertetni. Annyit azonban — közbevetően — szükséges még megjegyeznünk, hogy az R1+2 és a KD I/1. megjelenése közötti időben B arth Károly feltűnő tartózkodása a politikai állásfog­ lalásoktól két indokkal is magyarázható. Egyfelől az­ zal, hogy — közben Németországban teológiai tanárrá lévén — ki kellett építenie rendszeres teológiáját. Másfelől pedig — svájci lévén — egy másik országban szükségképpen idegennek érezte magát, s így tartóz­ kodott attól, hogy annak politikai életébe bekapcsolód­ jék. Az 1932-es év azonban — a hitleri hatalom átvé­ tel árnyékában — két vonatkozásban is jelentős dá­ tum B arth Károly élete szempontjából. Egyfelől: ek­ kor érzi szükségét annak a reprezentatív jellegű poli­ tikai cselekedetnek, hogy ismét belépjen a szociálde­ m okrata pártba, amelyből azután soha ki nem lépett. Másfelől: ebben az évben kezdi el kiadni hatalm as, de mégis befejezetlenül m aradt K irchliche Dogmatik cí­ mű összefoglaló teológiai művét, amelynek m ár az I/1. kötete bevezetésében szükségesnek látja kifejezésre ju ttatn i azt, hogy dogm atikájában a teológia és a po­ litika együvé tartozik. A KD m int dogmatika és etika, hozzá kell járuljon „a mostani időben a politika szé­ les területén szükséges tisztázódáshoz”.3 B arth K árolynak a rendszeres teológiával — a dog­ m atikával és etikával — összekapcsolódó politikai ál­ lásfoglalásai: a kapitalista társadalom részletes k riti­ kája és állásfoglalás egyfajta szocialista társadalom m ellett — részletesen csak a KD IV/1., 2., 3., 4. köte­ tekben, a kiengeszteléstannal összefüggő tanításaiban bontakoznak ki. Természetesen: azt a rendkívül szé­ les és a politikai állásfoglalás tekintetében igen rész­ letes tanítást, am it B arth Károly ezekben a kötetek­ ben megszólaltat, nehéz feladat egy ilyen — aránylag rövidre szabott — tanulm ányban annak a veszélye nél­ kül összefoglalni, hogy ez az ism ertetés ne váljék egyoldalúvá. Ha mégis megkíséreljük ezt — egyrészt a M arquardt, m ásrészt a Dannemann feldolgozására figyelemmel —, azért tesszük, hogy azok, akik bár­ milyen ok m iatt sem a B arth Károly összesen több m int tízezer oldalas köteteit, sem a KD-vel összefüggő másodlagos irodalm at nem tudják tanulmányozni, en­ nek a nagy teológusnak a politikai mondanivalóiból legalább annyit ism erjenek meg, am ennyit egy ilyen, viszonylag kicsi terjedelm ű és ezért szükségképpen szűk körű feldolgozás szám ukra közvetíteni képes. B arth Károly tanítása szerint, am it a KD em lített köteteiben fogalmaz meg, az Isten kiengesztelő m un­ kájának a lényege abban ragadható meg, hogy Jézus Krisztus szolgálata, a maga lényege szerint, történeti. A nnak az Úrnak története, aki előbb szolgává lett és azután ism ét Ú rrá m agasztaltatott fel. A kiengesztelő Istennek és a kiengesztelt em bernek a kettős mozgá­ sában történik a kiengesztelés műve. Jézus Krisztus Úr és Szolga létének ez a dialektikája a kiengeszte­ lésnek, és ezzel együtt a kiengeszteléstannak a ta rta l­

23

ma. B arth krisztológiáját tehát a fentről lefelé és a lentről felfelé való mozgás jellemzi, ami kizár minden csupán „fentről” vagy „lentről” való krisztológiát. B arth krisztológiájában az Isten és az em ber történe­ téről van szó, mégpedig úgy, m int a közösség ősképé­ ről. Ebből következik az a b arthi tanítás, amely szerint „az evangélium nem absztrakt, hanem rendkívül konk­ rét, nem kötetlen, hanem szigorúan elkötelező, nem statikus, hanem dinam ikus közlés Istenről, a világról és az em berről”.14 Ez pedig azt jelenti, hogy az evan­ géliumoknak megvan „a bizonyos időkbe és szituációk­ ba belevilágító ereje”.15 Az evangélium nak ez az éle­ tessége azt kívánja, hogy a teológia mint, éppen m int „az ügyről szóló szó”, egy — és éppen ez! — a „hely­ zetről szóló szó” is legyen. Ez az életesség teológiai és egyházi szempontból is abban nyilvánul igaznak, hogy a jelen centrális problémáihoz, nagy konfliktusaihoz, ezeknek összetettségéhez és kiélezettségéhez tud segítő szót szólni. Ezzel azonban a teológia elkerülhetetlenül a társadalm i-politikai dimenziókba ütközik, amelyek hozzátartoznak a Jézus K risztus evangéliumához: a teológiának az „ügyhöz” való m ondanivalója tehát po­ litikai mondanivaló. Mindebből B arth azt a következtetést vonja le, hogy a dogm atika akkor felel meg az evangélium életessé­ gének, ha a rra kérdez rá, am it a keresztyén gyülekezet „ma” m ondhat és am it ma m ondania kell. A dogma­ tika B arth szerint „a keresztyén gondolkodáshoz és beszédhez való útm utatás a jelenben való saját fele­ lősségre”.16 B arth az Isten Igéje és a dogm atika e je­ lenre vonatkozó felelősségét igyekszik komolyan ven­ ni, am ikor azt kérdezi: egyezik-é a keresztyén gyüle­ kezet jelenlegi igehirdetése a Szentlélek létform ájá­ ban jelenlevő Isten Igéjével? B arth szerint teh át a dogm atikának van egy félre­ ism erhetetlen vonatkozása a jelenre. A dogmatika mindig az időszak által m eghatározott vállalkozás: az Isten Igéjének az általánosságát koncentrikusan ösz­ szefoglalja a jelenlegi helyzetre nézve, amelyben a dogm atikus él. M inden dogm atika magán hordja — feladatának a megfogalmazása folytán — annak a K risztus születése utáni helynek a bélyegét, amelyben keletkezett. Ezzel a jelenre való vonatkoztatottsággal egyszerre azután a dogm atika politikai komponense is szükségképpen belejátszik a m ondanivalóba: a dog­ m atikai teológiának a jelenre vonatkozó felelőssége m agába foglalja a polgári közösségekbe szervezett tá r ­ sadalom ért való felelősséget is. Ebből a szempontból is együvé tartozik tehát — B arth szerint — a dogmatika és a politika, az „ügyre vonatkozó m ondanivaló” és „a helyzetre vonatkozó m ondanivaló”. Meg kell azonban jegyezni, hogy B arth határozottan vonakodott attól, hogy a társadalm i helyzetet az evangélium „ügyének” a kritérium ává tegye. Ez a m agatartás akkor — éppen a Deutsche Christen mozgalmával szemben — telje­ sen érthető és indokolt volt. D annem ann B arth állás­ pontját és m agatartását a következőképpen írja le: „Belevitte az ,ügyet’ a ,helyzet’ analízisébe, hogy így az ügy a helyzettel kapcsolatban iránytűvé váljék. Az ügy és a helyzet között így nyert dialektikus kapcsolat tette szám ára azt lehetővé, hogy egyfelől a helyzet teológiai szempontból kvalifikált módon megfogalmaz­ ható megismeréséhez vezessen, másfelől egy ennek megfelelő praktikus döntésre hívjon fel.”17 Ez után a kissé hosszúra nyúlt bevezetés után most m ár csak a rra fordíthatunk figyelmet, ahogyan Barth K ároly az 50-es években és a 60-as évek elején — teh át a hidegháború tombolása idején — Dogm atikája IV. részköteteiben egy nagyon erőteljes, de mindvé­ gig teológiai szempontból megalapozott k ritik át épít

24

bele a kiengeszteléstanba a kapitalista társadalom ról, ugyanekkor pedig a szocialista társadalm at, annak de­ m okratikus vonásai révén, az evangéliummal affini­ tásban levőnek látja. Erről ezt írja D annem ann: „A KD kiengeszteléstanába (Barth) m ind erőteljesebben hangsúlyozza, hogy Jézus Krisztus története éppen m int radikálisan exkluzív történet inkluzív is, vagyis minden em beri történetet átfogó történet: üdvtörténet, amelyben az egész világ, m inden ember üdvössége történik. M iután a világ Istennel való kiengesztelésé­ nek univerzális-kozm ikus tendenciája van, nincsen a Jézus Krisztus történetén kívül eső profanitás, az em­ bernek semmiféle Isten-nélkülisége, ami m egállhatna a Jézus Krisztus történetének inkluzivitásával és u n i­ verzalitásával szemben. Jézus Krisztus engesztelő m ű­ ve érin t minden embert, m agának analógiákat és ha­ sonlatosságokat terem t az egyházban és az egyházon kívül, a keresztyének és a nem keresztyének között. Háromféle form ában lehet a Jézus Krisztus beszédét ,más’ szavak eszközével kifejezni: 1. a Biblia és a ke­ resztyénség hitvallásai és dogmái eszközével; 2. a pro­ fán hum anitás ism ereteinek az eszközeivel; 3. és a kozmosz fényei és igazságai eszközével.”18 A profán hum anitás „igaz szavaiban” politikai ér­ telemben kifejezésre jutó inkluzivitása és univerzali­ tása a Jézus Krisztus próféciájának lehetővé teszi a szövetséget a keresztyén gyülekezet és olyan politikai mozgalmak között, amelyek elkötelezettségüket nem teológiai módon indokolják meg. — B arth Károly sze­ rin t pl. van affinitása az evangélium nak a „dem okrá­ ciához” és a „szocializmushoz”. Szerinte ezek a poli­ tikai hum anitás „igazi szavai” azért, m ert ezek az emberek politikai és szociális szabadságát és nagyko­ rúságát kívánják szolgálni. A politikai és szociális demokrácia B arth szám ára a Biblián és az egyházon kívüli próbálkozások arra, hogy a politikai-szociális praxis és teória által valósítsák meg a társadalom ban az Isten által az em ber szám ára szánt és tőle elvárt szabadságot, vagyis hogy az ember szabadságát in­ tézményesen biztosítsák a társadalom megtervezett rendje és alakítása által.19 Ezek a megállapítások B arth teológiájában azért is rendkívül fontosak, m ert ő a m egbékélt em berben lá tja a szabad embert, aki egyfelől szabad az Isten szám ára és szabad az em bertárs számára, de szabad az em ber és a társadalom életében „elszabadult” (her­ renlosen) hatalm aktól is. A valóságban ez a szabad­ ság teszi lehetővé az em ber igazi önmegvalósítását. Fel kell itt tennünk azt a kérdést: m iket ta rt Barth „elszabadult” hatalm aknak az ember és a társadalom életében? A KD IV. kötetében részletesen foglalkozik ezzel. Szerinte az emberi gondolkodás elidegenedésével és az emberi cselekedetek eldologiasodásával az embe­ ri társadalm at és az emberi életet egyre erőteljesebb bürokratizálódás fenyegeti. Ez az em beri kapcsolatok­ ban és az em ber gyakorlati tevékenysége területén tükröződik. (1) Az em ber gazdasági kapcsolataiban a társadalom bürokratizálódása az abszolút értékké lett tulajdonban (Mammon, pénz) realizálódik. Aztán (2) a politikai-jogi kapcsolatokban az abszolúttá tett ál­ lam uralmában, ami — m int totalitást igénylő állam — olyan jogot terem t, amely a jogtalanság palástjává lesz; és (3) a politika és a gazdaság területén egy elvetélt technika uralmában, am it nem az emberért, hanem éppen ellene alkalmaznak. Ugyanúgy a bürok­ ratizált társadalom hoz tartozik (4) egy abszolutizált család, és (5) az abszolúttá te tt vallás, és az abszo­ lúttá te tt ideológiák uralm a. Az „elszabadult h atal­ mak” e sorával párhuzamos az abszolúttá tett te k in ­ tély, vagyis az em ber előnyéért folytatott harc, továb­

bá az erőszak, amelynek a segítségével ezek a hatal­ m ak a társadalom ban érvényesülhetnek.20 M indebből nyilván az is következik, hogy Barth szerint a világ Istennel való megbékélésének törté­ nete az em bernek a felszabadítása. Ilyen értelem ben is az em bernek Istennel és a felebarátaival való kö­ zösségének a megújulása. Az em ber szabadsága mindig a m ásik em ber szabadsága. Szabadság a szolidáris, és szolidaritás a szabad em ber szám ára. A szabadság és a szolidaritás együvé tartoznak. A szabadság — Barth szerint — nem kötetlenséget, nem az egyén privát sza­ badságát, és így nem egyéni célokra való szabadságot jelent.21 Ezeknek a szempontoknak a figyelembevételével ítéli meg B arth a kapitalista társadalm at és benne a tőke uralm át. Szerinte ennek a társadalm i formációnak a következő jellegzetességei vannak: (1) az emberek m unkája és gazdagsága nem az életszükségletek ki­ elégítését szolgálja. (2) A m unka és a gazdaság sokkal inkább a „tőke” nyereségét gyarapítja; ez lesz a m un­ kafolyam at tulajdonképpeni értelm e és célja. (3) A m unkafolyam atnak a „tőke” nyereségére való irányult­ sága határozza meg az em ber és a társadalm i appará­ tus közötti viszonyt. A kapitalizm usban nincs szabad­ ság, m ert benne az apparátus — a „tőke” alak já­ ban — uralkodik az em berek felett. (4) Az em ber le­ értékelése a kapitalizm usban olyan messze megy, hogy az „értéke” — és a m ásik emberhez való viszo­ nya — a „tőkéhez való viszonyától”, ugyanis „tőke­ vagyonától” függ. Az ilyen társadalm at nevezi B arth „ki-nem -engesz­ telődött” társadalom nak, — és ezzel teológiája fo­ galom tárát a társadalom ra is alkalmazza. „A ki-nem engesztelődött társadalom olyan — írja —, amelyben az em ber nem ,szolga’ akar lenni, hanem m agát ,úrrá’ akarja tenni, de így csak rabszolgája lehet az általa létrehozott ,elszabadult’ hatalm aknak . . . A kiengeszte­ lődött társadalom ban ezzel szemben végbemegy a k i­ engesztelés dialektikájának pozitív visszatükröződése; ebben az em ber nem akar többé ,úr’ lenni, hanem ,szolga’, aki a maga aktív szubjektivitását Isten iránt való engedelmességben abban bizonyítja meg, hogy az javára váljék em bertársának. Az Isten irán t és az em bertárs iránt való szolgálatban lesz m aga az ember ,ú rrá ’, vagyis felem eltetik az Istennél és a másik em­ berrel való közösségbe, — és így lesz szabad em ­ berré.”22 Ez a gyakorlatban — B arth szerint — abban való­ sul meg, hogy a kiengesztelt társadalom ban az ember alanya lehet tetteinek, ő kormányozza a „dolgokat” és azok neki szolgálnak. Itt az em ber nem lehet többé idegen érdekek eszköze, felism eri egzisztenciája tá r­ sadalmi voltát: a szolidaritást, a közösséget. Ezek lesznek az emberi együttélés elvei.23 Az em bertársak egymásnak barátai, társai, elvtársai, segítői.24 Aztán ugyanez, csak még részletesebben: a kien­ gesztelődött társadalom ban (1) a m unka célkitűzéseit a társadalom állapítja meg úgy, hogy valóban az em ­ berek igazi életszükségleteit szolgálják és csak ennek szolgáljanak. Így a m unka céljai éppen úgy, m int a munkamódszerek m éltóak kell legyenek az em berek­ hez. A kiengesztelődött társadalom ban (2) a m unka céljait és annak m ódszereit m inden a m unkafolya­ m atban részt vevő em ber szolidárisan és koordináltan állapítja meg. Senkinek sem kell olyan m unkában részt vennie, amely csak a mások javára, mások egyéni érdekeinek megvalósítására szolgál.25 Ebben az összefüggésben kell rám utatnunk arra, hogy B arth Károly véleménye szerint, ahogyan azt Dannem ann értékeli, „a szocializmus (1) egy olyan

rendet tesz szükségessé a gazdaságban, amely a tá r­ sadalm i közösség javára, vagyis az emberek valódi életszükségleteire irányul és nem egyesek vagy egy csoport privát vagy partikuláris érdekeire. Maga az em ber a cél és nem a tulajdon és annak a felhalm o­ zása . . . A szocializmus szükségessé tesz (2) a dolgozó emberek érdekein orientálódó szervezetet a m unkafolyam atban, amely a m unkának és céljának közös kitűzésével lehetővé teszi a m unka önm agában való meghatározását. A szocializmus tartalm azza (3) a dol­ gozók közötti konkurencia elvének a legyőzését a dolgozók szolidaritása elve révén, — a dolgozók szo­ lidaritását azokkal szemben is, akik nem vehetnek részt többé a m unkafolyam atban (KD III/4, 413—483, IV/3,2, 1020—2016.) . . . B arth azonban a szocializmus ilyen meghatározásával félreism erhetetlenül a szocia­ lizmus alapgondolatainak a tradícióját vállalja. A szocializmus fogalma az ő szám ára is egy olyan gaz­ dasági rend és társadalom célkitűzését jelenti, amely­ ben szabadság, igazságosság és szolidaritás jellemzik az emberi m unka értékm érőjét (KD III/4. 592—626.)."26 A dem okráciát és a szocializmust B arth — teológiá­ jának a késői szakaszában — egy relatíve jobb, hu­ m ánusabb társadalm i rendben összetartozó elemeknek tekintette. Miközben ez volt az állásfoglalása — és nem függetlenül az adott világpolitikai helyzettől, amelyben tanítását megfogalmazta — az is lehetővé vált szám ára, hogy a dem okráciát és a szocializmust úgy értékelje, m int ami ellenmozgalom a kapitaliz­ mussal szemben. Sőt: a keresztyén gyülekezetet — teo­ retikusan és praktikusan is — úgy tekintette, mint avantgardot, előharcost egy jobb, kiengesztelődöttebb, humánusabb társadalom m egvalósításának az útján. Azt kell még m egállapítanunk, hogy azoknak a ta r­ talmi egyezéseknek az alapján, amelyek a B arth K á­ roly kapitalizm us-kritikája és a munkásmozgalom, közelebbről M arx Károly kapitalizmuselemzése és k ri­ tikája között fennáll27, meg lehet állapítani, hogy elvi­ teológiai szempontból nem lehet akadálya a keresz­ tyénség és a szocializmusért küzdő munkásmozgalmi erők gyakorlati együttműködésének.28 Összefoglalóan azt lehet m ondani: B arth Károly a K irchliche Dogmatik-ban legyőzi a Római levél kom­ m entárokra annyira jellemző „m indent vagy sem m it” álláspontot, és úgy érti a társadalm at, m int olyan he­ lyet, ahol az ember pozitív-értelm es módon cseleked­ hetik az emberi élet és a társadalom hum anizálása érdekében. Most m ár csak az m aradt hátra, hogy néhány pont­ ba összefoglaljuk azokat a következtetéseket, amelye­ ket az előbbi gondolatmenetből a magunk szám ára le kell vonnunk. 1. B arth Károly teológiai tanításából egyértelmű világossággal tűnik ki, hogy annak, am it a mi Ma­ gyarországi Református Egyházunk egy valóságos szo­ cialista társadalm at építő nép körében, a szolgáló J é ­ zus Krisztus követésében, egzisztenciáját szolgáló egy­ házként igyekezett érteni és gyakorolni, az elm életi­ teológiai alapjait — egyházunk életétől és szolgálatá­ tól szinte teljesen függetlenül — a 20. század kétség­ telenül egyik legnagyobb teológusa a maga kétségtelen igen nagy tekintélyével igyekezett félreérthetetlenül és egyértelműen kidolgozni. Teológiai tanítása — a k i­ engesztelés-tannal összefüggésben — egyértelműen nem csak lehetségessé, de szükségszerűvé is teszi, hogy a keresztyén egyház a haladás, a társadalmi prog­ resszió erőivel együttm űködve azoknak a küzdelm ét erősítse, akik mélyebb és igazabb humanizm ussal te l­ jesebb és átfogóbb felelősséget éreznek az emberért és az emberiség jövendőjéért.

25

2. B arth Károly ennek a haladó politikai állásfog­ m átus Egyház m int szolgáló egyház gyakorlati tapasz­ lalásokat lehetővé tevő gondolatsornak a kidolgozásá­ talatai között fennáll —, hogy a keresztyén egyház nál többször beszél az Istennek arról a történetéről, élete és szolgálata csak úgy nyer igazi távlatokat és amely Isten és a világ, Isten és az em ber között megy adhat a m odern ember számára is eligazító és tar­ végbe az üdvözítés m unkája során. Beszél erről úgy talmas szempontokat, ha vállalja ezt a felelősséget is! is, m int ami az „Isten politikája” ezzel a világgal és az em berrel ebben a világban. Jánossy Im re Úgy vélem, hogy nem ham isítjuk meg B arth gon­ dolatait, ha egy lépéssel továbbmenve: úgy értjük a JEGYZETEK keresztyén hitet, hogy az nem egyéb, m in t az Isten m egváltó szeretetétől m egérintett em bernek egész éle­ 1. T h eo l. S zem le, 1977. 238—245., 279—293. l. — 2. T h eo l. S zem ­ tével és m inden szolgálatával történő beleállása, „bele­ le, 1980. 99—103. l . — 3. A d o lg o z a t az e m líte tt cím e n 1972-ben M ü n c h e n b e n je le n t m eg. — 4. I. m . 7—8. l . — 5. M e g jelen t simulása" az Istennek ezt az egész világot üdvözíteni k ö n y v a la k b a n , M ü n c h en , 1977. — 6. M a rq u a r d t i. m . 9. — 7. akaró „politikájába”-történetébe. — Tudatában va­ L á sd pl. az E in e sc h w e iz e r S tim m e ” c. k ö te te t. — 8. D er fre ie A a rg a u e r, N r. 154. — 9. D a n n e m a n n i. m . 40—41. l . — 10. gyok annak, hogy ez egy kissé még szokatlan meg­ V e rg a n g e n h e it u n d Z u k u n ft, 41—42. l . — 11. RL 141. l. — 12. fogalmazása a keresztyén h it tartalm ának. Éppen ezért D a n n e m a n n i. m . 74. l . — 13. KD 161. X I—X II. — 14. KD IV/3.2. 933. l . — 15. K D IV/3.2. 934. l . — 16. KD 161. 15. — 162. 871. l . ezt a gondolatot a közeljövőben szeretném egy kicsit — 17. D a n n e m a n n i. m . 128—129. l . — 18. D a n n e m a n n i. m , részletesebben kifejteni egy m ásik tanulm ányban. 134. l . — 19. KD III/4. 413., 525—526., 640—642., IV/1. 30—31. l . — 20. KD I V/2. 193—199., 615—626., IV/3.1. 28—29.., IV/3.2. 796—802., Már m ost meg kell azonban vallanunk — és ez annak G. A. I I . 363—399., G. A. III. E th ik . I. 239—292. l . — 21. KD az egyezésnek a tanítása, amely B arth Károly teoló­ III/4. 127. l . — 22. KD IV/1. 108. l . — 23. KD IV/2. 821. l . — 24. K D III/2. 326—329. l . v ö . IV/2. 815—824. l . — 25. KD Ι I I /4. giájában megfogalmazott politikai állásfoglalások m int 609—618. l . — 26. D a n n e m a n n i. m . 250—251. l . — 27. KD III/2. elméleti teológiai alapvetés és a Magyarországi Refor­ 463—468. l ., IV/3.1. VII—V III. — 28. D a n n e m a n n i. m . 228. l .

A magyar református lelkészek első világháború-eleji gondolkodásának teológiai és politikai háttere „Míg lefolyandanak a világháború vérhullám ai az Istenhez emelendő m inden imádság, a hívekhez szóló minden egyházi beszéd vagy egészen, vagy részben emlékezzék meg a szent tusakodásról, melynek fegy­ verét szabadságunk és igazságunk adta kezünkbe s am elyet a seregek U rának Istenének nevében bízván, a győzelem és dicsőség biztos tudatával vetünk a nagy elszámolás mérlegébe.”1 Javában tombolt az I. világháború, am ikorra a re­ form átus püspökök lelkészeket eligazító körlevelei sorra megjelentek. B altazár Dezső tiszántúli püspök körlevele, melyből az idézett sorokat vettük, nem első­ nek jelent meg, de legm arkánsabban foglalta össze a háború a la tt tartan d ó prédikációk és imádságok előtt álló feladatokat. Erre a kem ény beszédre nem volt szüksége a lelkészek többségének ahhoz, hogy az általános háborús lelkesedésnek engedve ebben a szellemben járjon el. Am ikor elm arasztaló vélemé­ nyünket m egalkotjuk a reform átus egyház lelkészei és püspökei, köztük dr. B altazár Dezső háború eleji m agatartásáról, vegyük szemügyre az ő és a rájuk hatással levő környezetük gondolkodását. Teológiai és politikai gondolkodásukat vizsgáljuk, hogy ne fel­ m entsük ugyan, de m indenesetre m egértsük őket. Ehhez némi visszatekintésre is szükségünk van. A századfordulón A lelkészeknek a békéről és háborúról vallott né­ zeteikben a teológiai és politikai vonások összekeve­ redve jelentkeznek. De nálunk az em lített kérdéscso­ portról úgy alakul ki a politikai világnézet is, hogy teológiai és politikai összetevők alkotják. Nemzeti és hitvallási hovatartozásuk döntő. Ez általánosságban és konkrétan is igaz. A felsorakoztatott bizonyító­ anyagon látni fogjuk, hogy a m agyar reform átus lel­ készeknek reform átus és m agyar voltuk m iként ha­ tott világnézetükre, am ikor a békéről és a háborúról

26

volt szó. K onkrét esetekben különösen az határozta meg a szóba kerülő m agyar reform átus lelkészek há­ borúról és békéről vallott nézeteit, hogy kik háborúz­ tak kikkel és az azokkal történtek a m agyar refor­ mátusság érdekeit m ennyiben érintették. Előrebo­ csáthatjuk, hogy amennyiben m agyar és reform átus érdekeket kevésbé befolyásoló eset kapcsán m erült fel a háború és béke kérdése, akkor túlnyomóan teológiai gondolkodásuk vált meghatározóvá. Am ikor viszont valamilyen m értékig érdekeltnek érezték m a­ gukat az eseményekben, akkor a századfordulón, köz­ vetlenül a világháború előtt, sőt annak elején is a politikai világnézeti elemek dom ináltak. M ásként fo­ galmazva, olyankor a nacionalista m agyar értelm isé­ giek m ódján gondolkodtak és cselekedtek. Egész Európára kiterjedő háború az I. világháborút megelőzően nem volt Napóleon óta. A nemzetközi politikában hozzászoktak az emberek Európában a helyi, sok esetben a távoli háborúkhoz. Az általunk vizsgált korszak m agyar embereinek nem voltak köz­ vetlen tapasztalataik a háborúról. Fogalmaik a sza­ badságharc és a kiegyezés közötti háborúk élményei és információi alapján keletkeztek. A később távoli, sokszor gyarm ati háborúkról származó értesülések csupán színezték a békéről és háborúról kialakult fo­ galmaikat. Az 1870-es években zajlott le a M onarchia hosszú ideig utolsó fegyverténye, Bosznia és Hercegovina okkupációja. Az okkupáció után a M onarchia aktív balkáni és oroszellenes külpolitikája szilárdan haladt az A ndrássy Gyula által kijelölt úton és eredményes­ nek látszott. A 90-es évektől egyre bonyolódó nem ­ zetközi helyzetben is elkerülte a M onarchia a háborút. Sőt 1909-ben, az annexiós válság idején, külpolitikai sikert ért el. A tízes évek elején kívül tudott m arad­ ni a két balkáni háborún. A kortársak e tényeket látták és a világháború alatt és után nem véletlenül nevezték békebeli időknek az azt megelőző korszakot.

Teológiailag a béke és háború kérdése nem volt korántsem központi probléma. A Heidelbergi Káté, a magyar reform átusok egyik hivatalos hitvallási irata nem foglalkozik ezzel a témával. A m ásik reform átus hitvallási irat, am elyre esküt tesznek a m agyar refor­ m átus lelkészek, a II. H elvét Hitvallás. Ez a hitvallás megengedi a háborút a hivatalos világi felsőségnek, ha a nép javának megoltalmazása semmi más módon sem lehetséges, és ha a felsőség előzőleg m indent m egtett a háború elkerülésére. Ez tehát a védelmi háborút engedélyezi. U gyanakkor az alattvalóknak kötelességévé teszi, hogy a felsőbbségnek kényszerű­ ségből, a haza érdeke és az igazságosság megóvása végett indított háborújában „tegyék le életüket és ontsák ki vérüket, mégpedig Isten nevében szívesen, bátran és jókedvvel a közjóért és a felsőbbségért. Azért, aki ellene tám ad a felsőbbségnek, Isten súlyos harag ját vonja m agára.”2 A XIX. század m ásodik felének békére irányuló társadalm i törekvései inkább a béke kevés számú apostolának úttörő tevékenysége volt, m int a töme­ geké. A vöröskeresztes mozgalom pedig a háború bor­ zalm ainak enyhítését szolgálta keresztyén és hum ani­ tárius alapon. M agyarország aránylag korán bekap­ csolódott ebbe a mozgalomba. Az ébredési mozgalmak az em ber lelki békességét hirdették és m unkálták. Sokat tettek a háború áldozatainak megsegítéséért. A XIX. század második felének európai háborúiban ott voltak a hívő keresztyének m int önkéntes betegápolók. Ám az ébredési irányok teológiája korántsem volt béketeológia, sőt a háború és béke kérdésében álta­ lában saját felekezetük ortodox nézeteit vallották. Nem csodálkozhatunk azon, hogy a béke és háború kérdése nem volt központi tém ája a teológiai m unkál­ kodásnak, hiszen az életnek sem volt az. Az akkori háborúk távol álltak még a mai tömegpusztító fegy­ verekkel vívható háborúktól és közelebb álltak a kö­ zépkori hadviseléshez. A II. Helvét Hitvallás és a re­ formátorok háborúra vonatkozó teológiája a középkori hadviselés ism eretében alakult ki. 1898-tól a világ újrafelosztásáért indított első im ­ perialista háborúk vetették fel konkrétan a béke és háború kérdését a m agyar kortársaknak. A század­ fordulón úgy látszott, hogy mind francia—orosz—né­ met, mind angol—ném et szövetség reális lehet. Ugyanakkor az angol—orosz és a francia—angol h á­ ború szintén a levegőben lógott. A háborús fenyege­ tettség tehát megnőtt, de a hatalm i tömbök csopor­ tosulása még nem alakult ki szilárdan. 1898-ban a spanyol—am erikai háború K uba függetlenségi felke­ lése ürügyén tö rt ki az A m erikai Egyesült Államok és Spanyolország között, amelynek gyarm ata volt Kuba. Egy reform átus hetilapban egy evangélikus teológiai professzor úgy értékelte a történteket, hogy Spanyolország a szerzetesek, főként a jezsuiták m iatt keveredett háborúba. K uba nem élhetett a szerzetesi elnyomás alatt, azért kelt fel. Azt jósolta, hogy Spa­ nyolország elveszti a háborút. K itért arra, hogy a katolikus papság a keresztyénnek lenni akaró Spa­ nyolországot keresztyénellenesen kormányozza és nemcsak a gyarmatokon, hanem az anyaországban is tűrhetetlen helyzetet terem t.3 A nyár folyam án még két alkalommal adott h írt az előbb idézett újság a spanyol—am erikai háborúról. Június 26-án arról írt, hogy a M onarchia nem nyil­ vánította semlegesnek m agát a háború kezdetén, sőt a király tett olyan kijelentést, hogy kész lenne segí­ teni a spanyoloknak. E m iatt az am erikai lapok a be­ vándorolt m agyarok ellen is izgattak és a gyárakban a munkások ellenük hangolódtak. A reform átus lel­

készek felvilágosító m unkája nyomán azonban az am erikai munkások megengesztelődtek a magyarok iránt.4 A harm adik cikk „A spanyol—amerikai háború tekintettel a hittérítésre” címen két folytatásban fog­ lalkozott a kérdéssel. Azt fejtegette, hogy a protestáns hittérítés szempontjából különbség van a gyarm ato­ sítók között. A protestáns hatalm ak által meghódított gyarmatokon a protestáns hittérítésre szabad lehető­ ség nyílik, a katolikus hatalm ak gyarm atain nem, m ert azok a katolikus missziót tám ogatják. Madagasz­ k ár példáját idézi, amelyet m eghódítottak a franciák és a virágzó protestáns missziót kérdésessé tették. M ajd sorra veszi a spanyol gyarm atokat és ismerteti, hogy hol és milyen eredménnyel folyik protestáns misszió azokon, továbbá mi volna várható a rra az esetre, ha am erikai fennhatóság alá kerülnének azok a spanyol gyarmatok. Az am erikai gyarmatosításról a protestáns misszió szabad lehetőségét várja. K ubá­ ról megjegyzi, hogy ott m ár van protestáns misszió.5 A spanyol—am erikai háborúval foglalkozó m egnyilat­ kozások, am int láttuk, fel sem vetették a háború teo­ retikus kérdését. Közvetve azonban am erikai részről tartották igazságosnak azt a háborút. A béke elvi szem pontjait taglalja Keresztesi Samu: „Az örök béke” című vezércikke az orosz cár béke­ nyilatkozata kapcsán 1898 szeptemberében.6 Az orosz cár, akitől a félteke reszket, világbékét hirdet. Fel­ teszi a szerző a kérdést, hogy megvalósulna az, am it a Krisztus evangéliuma 19 évszázad alatt nem tudott elérni? Nem hiszi. Nem tulajdonít a földi királyok­ nak nagyobb erőt a mennyeinél. A világbékét szeret­ né persze. Jó lenne szerinte, ha a fegyverkezésre köl­ tött pénzt a népek boldogítására fordítanák, de ez aligha sikerül az uralkodóknak, m ert ők is emberek, akik haragra gyúlva elfelejtik a békére irányuló tö­ rekvésüket. Lehetetlen, hogy ne legyen érdekellentét a nemzetek között. Nem lesz béke, amíg: 1. lesznek elnyomott nemzetek és em berek; 2. míg a jognak és szabadságnak vértanúi lesznek; 3. míg Krisztus meg­ váltó szeretete nem h a tja át egyformán a világot. Végül azt szögezi le a cikk, hogy akkor lesz örök béke, ha Krisztus lelke h atja át a világot. Ebben a cikkben szerzőjének világnézete félreérthetetlenül k i­ rajzolódik. Nem hisz az uralkodók békét terem tő le­ hetőségében, az északi félteke rettegett orosz cárjá­ nak békenyilatkozatában az őszinteséget is kétségbe vonja. A béke feltételéül felsorolt három pontból az 1—2. világi jellegű és ugyanannak a dolognak a két vetületét tartalm azza. Ezt a nézetet azonban teológiai alapon vallja Keresztesi, m ert a béke feltételének 3. pontja az egésznek egyben az alapja is. Politikai világnézetének a béke megvalósíthatóságára vonatko­ zó részét tehát teológiai alapra helyezi. Szőts Farkas: „Modern császári apostol” című cikke egészen m ást mond, m int a Keresztesi Samué, pedig mindössze két hónappal később látott napvilágot. II. Vilmos ném et császár Konstantinápolyon keresztül udvarával a Szentföldre zarándokolt. Imádkozott a császár a kegyhelyeken és beszédeket mondott. Evan­ géliumi szellemű igazi keresztyénségre és világbékére hívott fel. Szőts zseniálisnak és apostoli lelkületűnek nevezi a császárt, és lelkesedik a ném et protestáns teológiában meglévő interkonfesszionális irányvonalért. A császár beszédeiben a germán fa jt éppen olyan erősnek tartja, m int az angolszászt, és ebből azt a következtetést vonta le a császár, hogy a germ ánok­ nak is feladatuk a világ népeinek keresztyén hitre térítése.7 Hogy Szőts Farkas politikai világnézetét ho­ gyan befolyásolta m agyar reform átus volta, arra könnyű felelni az ism ertetettek alapján. Gondolkodá­

27

sában is a teológiai összetevőt háttérbe szorította a politikai nacionalista. A ném et császár reform átus volt és a Habsburgokkal szemben tüntetően M agyar­ barátnak tartották. A poroszoktól a korábbi évszázad­ ban nemegyszer kaptak segítséget a m agyar protes­ tánsok, de a Habsburgokkal elégedetlen m agyar kato­ likusoknak is voltak porosz kapcsolataik. A kiegye­ zést szintén a poroszok győzelme segítette elő. Né­ metország a hármasszövetségben Magyarország tá ­ m aszának tűnt, szemben az 1849-es intervenciót és a pánszlávizmus veszélyét idéző orosz cárral. Ez a ket­ tős értékelés m agyarázata. M ásként tekintik a magyar reform átus lelkészek a világbékét, ha az orosz cár és m ásként, ha a ném et császár hirdeti meg. A világ újrafelosztásáért vívott második háborúra 1899 és 1902 között k erü lt sor, amely a m agyar re ­ form átus lelkészeknek módot adott arra, hogy a béke és háború kérdésében a legnagyobb elismerést ér­ demlő tettet valósítsák meg az angol királyhoz 1901 novemberében intézett közös protestáns békefelhívás aláírásával. A világ haladó közvéleménye a búrok szabadságharcáról beszélt és tám ogatta azt. A magyar sajtó pedig az 1848—49-es m agyar szabadságharccal hasonlította össze a búrok harcát. Nem volt világos a kortársak előtt, hogy a búrok is gyarm atosítók lé­ vén, gyarm atosítók egymásközti háborújáról van szó. Az angolok csak úgy tudták legyőzni a búrokat, hogy a szétszórt farm okról koncentrációs táborokba telepí­ tették a b ú r családokat. A b ú r harcosokat ezzel meg­ fosztották utánpótlásuktól. A koncentrációs táborok­ ban fertőző betegségek, éhség szedte áldozatait, külö­ nösen a gyerekek és idősek közül. A M agyar Szó 1901. novem ber 1-jei szám ában jelent meg az az angol királyhoz intézett kérvény, amelyet 3 reform átus, 3 evangélikus és egy unitárius püspök, továbbá 512 lelkész írt alá. A kérvény felhívást tartalm azott, hogy a protestáns angol király vessen véget a protestáns búrok ellen viselt pusztító háborúnak.8 A vezető reform átus lapok közül azoknak a kerü­ leteknek a lapjai foglalkoztak az angol királyhoz in­ tézett kérvénnyel, am elyeknek püspökei aláírták az iratot. A politizálás vádját akarták elhárítani minden esetben, am ikor foglalkoztak a békefelhívással, ne­ hogy a róm ai katolikus sajtó és egyház vádolhassa őket. A Protestáns Egyházi és Iskolai Lap írt legter­ jedelmesebben a kérvényről. Dicsérte annak higgadt hangvételét, s a belőle sugárzó őszinte keresztyén szeretetet.9 Meglepetést tartogat szám unkra a délalföldi ébredés Keresztyén Evangélista című Nagybecskereken szer­ kesztett reform átus lapja. Az 1901. évfolyamban két búrokkal rokonszenvező h ír10 m ellett vezércikket kö­ zöl a békefelhívásról.11 „Nem feladatunk — írja a vezércikk —, hogy politikai m otívum okat vegyítsünk bele jelen sorainkba. Mint keresztyén lelkészeknek azonban szent kötelességünk és nemes feladatunk, hogy a krisztusi szeretet és az emberiség szem pontjá­ ból határozottan elítéljük ezt a háborút, m int el is ítélünk m inden háborúkat.” Tisztában van azzal, hogy a lelkészek nincsenek abban a helyzetben, hogy az angol királyt békére kényszeríthessék. Lehet, hogy nem hallgatnak el a fegyverek, de a kérelmezők ele­ get tettek lelkiism eretük parancsának. „A történelem géniusza feljegyzi ez írást lapjaira a magyar protes­ táns lelkészi k a r örök érdem éül” — fejeződik be a vezércikk. Ugyancsak meglepetés az egyházias kálvi­ nizmus mozgalmához tartozó, a debreceni és délalföldi ébredés aktív segítő lapja, a Rácz Károly által szer­

28

kesztett Szabad Egyház. Rengeteg cikket és h írt kö­ zölt az angol—búr háború éveiben a búrokkal szim­ patizáló szemléletben. A z első világháború küszöbén A leendő lelkésznemzedék háborúról alkotott véle­ ményét ism erhetjük meg a debreceni teológus ifjúság önképző körének, a H ittanszaki Önképző Társulatnak s egyben a M agyar Protestáns Theologus Szövetségnek havonta kétszer megjelenő KÖZLÖNY című újságja 1912/13. évfolyama egyik cikkéből. Abban az évfo­ lyamban az a cikk az egyetlen, amelyik a háborúval foglalkozik. Az első balkáni háború íra tta a cikkecs­ két Krónikás álnéven Pánczél Jenő 4. éves teológus­ sal: „Háborús zaj, fegyvercsörgés, sebesültek nyögése száll felénk messze délről — írja. — Szerb, bolgár, gö­ rög, montenegrói, török s talán nem sokára mi is, ta ­ lán még többek is, mások is kivonjuk a kardot s ’dúl fajirtó fegyver’. Százával, ezrével hullanak el az em­ berek, szebb jövő vetését katonalovak durva patái, súlyos ágyúkerekek tapossák el csírájában, milliók és milliók szorgalmának, életének bérét áldozzák fel egy pár száz, egy pár ezer másik, még szerencsétlenebb felebarátjok haláláért; az életöket teszik kockára, hogy elvehessék másik em bertársuktól a maga nyo­ m orúságában is legdrágább életét s — mindez m iért? Ki ad rá határozott megoldást nyújtó feleletet? Ta­ lán senki! Csorog a vér, kialszik a sok-sok kedves, szeretett élet úgy az egyik, m int a másik oldalon. S kezdették vala a harcot a keresztről nevezettek, a Krisztusról hívottak. S az idő száll, száll s adventet élünk. Advent: a békesség, a csönd, a béke, a szere­ tet krisztusi kora. V árjuk a K risztust: a békesség Fejedelm ét s íme a mi köntösünk alatt éles fegyver mezítelensége csillog. . . Uram, m ikor jön el a Te országod? Mikor adod e világnak am a Te békessé­ gedet?”12 Pánczél Jenő a háborút közeledni látta, m ert a hadviselő felek felsorolásakor megmondta, hogy ta­ lán m i is, talán mások is. Jól ítélte meg a helyzetet. Abban az esetben, ha a M onarchia beavatkozott vol­ na, a konfliktus világháborúvá szélesedik. Ennek elle­ nére elítélte a háborút. Az elítélés természetesen a Monarchia netaláni beavatkozására is vonatkozott. Az értelm etlen háború leírása egészen megkapó. Az advent csendjével a háború dübörgését állította szem­ be. Teológiai alapon szólt a háborúról túlnyomóan. A rra utal a háború kirobbantásának felelőssége is látszatra. E kérdésnél azonban m ár erősen jelen van a politikai beállítottság. A M onarchiával szemben álló Oroszország biztatására, a pravoszláv keresztyének kezdték a háborút a törökök ellen. Magyarországon törökbarát hangulat volt a magyarok és németek kö­ zött és ez találkozott a hivatalos külpolitika irányvo­ nalával. A háború és béke problem atikájának történeti ala­ kulását vizsgálja 1913-ban egy reform átus hetilap „A huszadik békekongresszus” címen.13 Á ttekinti a béke­ kongresszusokat. 1889-ben Párizsban volt az első, 1896-ban Budapesten is volt. Az 1913. évi pedig H á­ gában ülésezett. Felsorolja az addigi eredményeket: 1. Bernben nemzetközi iroda létesült; 2. Nobel Alfréd 7 milliós alapítványt tett a békemozgalom céljaira; 3. Iskolai békenapot tartanak; 4. M egalakult a vá­ lasztott nemzetközi bíróság. Á ltalánosan teret hódí­ tott a pacifizmus és a fegyverkezés csökkentésének gondolata. Volt ugyan az elm últ 24 év a latt angol— búr, orosz—japán, am erikai—spanyol, olasz—török és balkáni háború, de nem lehet lekicsinyelni a békére

vágyók erejét. A fegyverkezés elleni felhívásnak 6 millió aláírója lett. De úgy van a fegyverkezés csök­ kentésének ügye is, m int az antialkoholizmus: „A szívével m inden állam óhajtja az érvényesülését, de hatalm i és financiális érdekből mégis tartan ak nagy katonaságot és nyitva tartják vasárnap is a korcs­ m ákat.” A legteljesebb béke hangulata árad a reform átus egyházi lapok írásaiból 1914-ben a háború m egindu­ lásáig. 1914. február 1-én kis cikket olvasunk az egyik reform átus lapban arról, hogy a legtöbb vármegyében kitűzték a katonai fősorozás idejét. A családapák csak ilyenkor gondolnak arra, hogy fiaikat katonának is elvihetik 1—2 esztendőre. Felsorolja, hogy mennyi költséget jelent ez a szülőknek, sőt sokaknál keresetkiesést is. Külföldön biztosítással védekeznek ellene. Nálunk is lehet ilyen biztosítást kötni m ár. E bizto­ sításnak m ódját és előnyeit taglalja.14 Lelkes ism ertetést kap a svájci protestánsok béke­ kongresszusra szóló felhívása: „A vaudi kanton nem ­ zeti egyháza m ár néhány éve sürgeti, hogy Európa különböző egyházaihoz hivatalos felhívást intézzen a svájci protestánsok konferenciája, melyben az európai béke biztosítására szólítaná fel az egyházi hatóságo­ kat. Végre a konferencia m egszerkesztette és m ár szét is küldte a felhívást. Kiemeli a balkáni háború borzalmait, melynek folyamán háromszázezer ember esett el, ugyanannyi, sőt több, megsebesült. Megbot­ ránkoztató volt az, hogy egyes egyházak papjai a harc sikeréért imádkoztak. M inden téren van haladás, csak az erkölcsi világban vagyunk még hátra. Még annyira se vittük, m int a középkor, mely a Treuga Dei-t m egalkotta. A konferencia felszólítja Európa egyházait, hogy az 1914-ik év folyamán Bernben kongresszust hívjanak össze, melyen a béke biztosí­ tásának módjáról tanácskoznának a hivatalos kikül­ döttek. A felhívás egy példányát X. Pius pápának is m egküldötték. . . A franciaországi protestánsok nagy lelkesedéssel fogadták az eszmét, a genfi konzisztó­ r iu m . . . szintén nagy örömmel já ru lt hozzá a moz­ galom megindításához. A felhívást, am elyet mi is vettünk püspökünk útján, nagyon szépen szerkesz­ tették . . . Bizonyára a mi hazai protestáns egyházaink is szeretettel karolják fel a nagyszerű eszmét.”15 Öröm olvasni az idézett lelkes híradást, m ert a békéért lelkesedik. Nagyszerűnek ta rtja a békekon­ ferencia eszméjét. Őszintén osztozik a felhívással ab­ ban, hogy keresztyén papoknak a háború sikeréért történő imádkozását elítéli. Igaz, hogy ez az elítélés konkrétan a balkáni háborúkban tap asztaltakra épül, és hogy a korábban m ondottak értelm ében ebbe ve­ gyül az orosz befolyás a la tt álló balkáni ortodox pópák ténykedésének politikai meghatározottságú szemlélete. Egészében azonban teológiai m eghatáro­ zottságú motívumok dom inálnak a cikk írója érintett nézeteiben. A sarajevói m erénylet napján m egjelent Protestáns Egyházi és Iskolai Lap egész szám ában teljesen béke­ beli atmoszféra érződik. „A béke apostolnője” címen Suttner B erta báróné K insky grófnő elhunyta alkal­ mából írott cikkben m éltatja annak a világbéke ér­ dekében k ifejtett tevékenységét. A cikk egyenesen Krisztus ügye nagy előhaladását jósolja a világbéke terén. „Az első hágai békekonferencia, Nobel meg­ nyerése nagy d íja alapítására — olvassuk a cikk­ ben —, az interparlam entáris unió létesülése m ind az ő agitációjának . . . eredménye . . . Szolgált szívvellélekkel az egyetemes emberiség hasznára, a háborúk mérséklése, a testvérharcok megszüntetése, a világ­ béke elkövetkezése ügyéb en . . . és ha nem érhette is

el a nagy célt — hiszen a háborúk alapját képező gazdasági okokat és hódításvágyat nem egyham ar le­ het megszüntetni —, de nagy lépéssel vitte előre a K risztus ügyét, bevette a nemzetek sorsát intézőknek szívét s bevitte a köztudatba a háborúk oktalanságá­ nak, emberietlenségének gondolatát. . . Jóllehet 19 száz év m últ el azóta, amióta elhangzott Krisztus ajk ai­ ról: ,Békességet hagyok néktek, amaz én békessége­ m et!’ — előreláthatólag sok idő fog eltelni, amíg en­ nek a békességnek gondolata egész nagyságában á t­ h atja az emberiséget. De haladunk a cél felé. A béke nemeslelkű apostolnője m ár elnyerte am a nagy bé­ kességet. Emléke világtörténeti jelentőségéből nem fog veszíteni, m ert egykor kivirít sírján a nagyszerű, m indent átfogó eszme: pax.”16 A z első világháború elején Az első világháború kitörése váratlanul érte a m a­ gyar közvéleményt. A sarajevói m erénylet m aga nem lett volna casus belli. Ferenc Ferdinánd trónörökösért nem lelkesedtek a magyarok. T rialista törekvései a m agyar uralkodó osztályok komoly aggodalmát vál­ tották ki. Szerbia m eghódításával túl sok lett volna a M onarchiában a szláv elem. De maga a merénylet sem kellett, hogy háborúra vezessen. Számos állam ­ férfi meggyilkolása zajlott le az akkori terrorhullám ­ ban, és azokból nem lett háború. A m agyar uralkodó osztályok 1914 nyarán nem akarták kirobbantani a háborút, különösen nem Fe­ renc Ferdinánd m iatt. Maga Tisza István m iniszterelnök is ellenezte. Az időpontot nem tarto tta meg­ felelőnek. Tudta, hogy Oroszország és Franciaország belépése világháborúra vezet. Románia ugyan szövet­ ségese volt a M onarchiának, de Tisza figyelembe vette, hogy Erdélyre igényt ta rt Románia és háború esetén alkalm at kereshet annak érvényesítésére. A háború előtti hónapokban lázas igyekezettel tárgyalt a m iniszterelnök a magyarországi rom ánokkal követelé­ seik kielégítéséről. Sikertelenül. Bulgáriával is kap­ csolatban volt Tisza, hogy Románia sakkban tartására megegyezzék vele, de 1914 nyarán még nem volt meg­ egyezés. Románia ellenséges fellépésén kívül a Mo­ narchia létét féltette Tisza István gróf. Sejtette ugyan­ is, hogy a M onarchia aligha b ír ki egy olyan háborút, am ilyennek a küszöbön álló mutatkozott. II. Vilmos ném et császárnak sok bosszúságot okozott Tisza h á­ borút ellenző makacssága, amelyet csak úgy sikerült leszerelnie, hogy Németország Romániával m egálla­ podásra jutott, hogy Románia semlegességet vállal. Németország így garantálta a M onarchiának Románia semlegességét, m ire Tisza István is beleegyezett ab­ ba, hogy teljesíthetetlen feltételeket szabjanak a szerb korm ány elé. A m agyar népnek és a reform átus egyháznak, a reform átus lelkészi karnak, sőt a többi m agyar nem ­ zetiségű protestáns egyháznak sem állt érdekében a Szerbia elleni háború. A róm ai katolikus egyház felső vezetése és a Vatikán azonban kivételt képezett. Nem m intha az em bertelenség elszabadulása kedve szerint való lett volna, hanem a Szerbia elleni háború poli­ tikai célja volt az. A katolikus egyházi vezetők Fe­ renc Ferdinánd külpolitikájának hívei voltak, m ert a trónörökös a meghódítandó délszlávokat katolikus hittel kívánta a birodalom ba olvasztani. A magyar főpapság szívesen vállalkozott volna az ortodox dél­ szlávok katolizálására. A Vatikán pedig éppen em iatt tám ogatta Ferenc Ferdinánd balkáni terveit. Mind a pápa, mind a m agyar magas klérus előtt világos volt, hogy a trónörökös hódító terve csak háborúval reali­

29

zálható. Ezért a katolikus egyházi vezetés m ár a h á­ hogy ki okozta, talán csak nekünk van igazunk. Ránk ború kirobbanása előtti években előkészületeket te tt lestek és biztos prédának tartottak m inket. Mi nem a háborúra. A sarajevói m erénylet után bekövetke­ üzleti szempontból harcolunk, m int az angol, nem os­ zett válságot a V atikán is alkalm asnak látta arra, toba hiúságból, m int a francia, nem is ősi rablási ét­ hogy a M onarchia Szerbiát m egtámadja, s erre bá­ vágyból, m int az orosz, mi a létünkért harcolunk. torította is. A m agyar főpapok tehát a V atikánnal Ezért nem szabad elbuknunk. M agyarországnak örök­ összhangban régen megfogalmazott és messzetekintő ké élnie kell. De azért fáj a huszadik századnak ez céllal álltak a Szerbia elleni háború mellé. Mindez a szégyene. Az európai emberiség általános tébolya. nem m ondható el ilyen m értékig a katolikus alsópap­ Ideáljaink halála. M ert ezek voltak a háború első ságról, amely a felülről kapott utasításokon kívül a halottjai.”19 spontán közhangulat hatása a latt állt, s a háború ki­ A m agyar reform átus lelkészek háborúról és békéről törésekor nézeteiben felülkerekedett a politikai és n a­ alkotott nézetei a világháború kitörésekor döntő vál­ cionalista összetevő. A katolikus hívők tömegei még tozáson m entek át. Kivételektől eltekintve nézeteiket kevesebbet sejthettek a V atikán és a magyar, vala­ a nacionalizmus határozta meg ekkor és nem a teoló­ m int birodalm i magas klérus távlati terveiből. Azo­ gia. A közvélemény hatása alá kerültek ők is m int k at a tömegeket a közhangulat politikai nézetei hip­ magyarok és értelmiségiek. A róm ai katolicizmussal notizálták, viszont egyházuk lelkesítő áldása még to­ folytatott rivalizálásukban, hogy melyik egyház a vább tüzelte a nacionalista tombolásra. Az sem vitás, m agyarabb és hazafiasabb, a háború tám ogatásában hogy a háborús közhangulat egyik irányító tényezője is bizonyítási teret láttak. A római egyház elöl já rt volt a katolikus egyház.17 a közhangulat form álásában. Legalább kiszolgálásával A M onarchia b ár tám adó fél volt az első világhá­ követni akarta példáját a reform átus lelkészség több­ borúban, mégis úgy viselkedett, m intha m egtám adott sége is. Természetesen, m iként az egész közvélemény, lenne. A m agyar közvélemény szilárdan meg volt győ­ a reform átus lelkészek is csak az akkor elérhető for­ ződve arról, hogy a háború elkerülhetetlen volt és rások és látható, tapasztalható eseményeken tájéko­ csupán válasz az ellenség alattomos tám adásaira. A zódhattak. Dogmatikai tanításaik alapvető foglalata, legnagyobb baj az volt, hogy ez a fékevesztett nacio­ a II. Helvét Hitvallás általunk ism ertetett háborúra nalizm usban tomboló közvélemény a háborút ultim a vonatkozó tanításában adott kritérium okat is igazolva rationak tekintette és csodaszernek, ami m inden ne­ látták. A háborút a törvényes világi felsőbbség indí­ hézséget megold, am itől még az emberek is m egja­ totta egy hónapig tartó tárgyalások után. A kortársak vulnak. azt hitték, hogy a világi felsőbbség tényleg m indent m egtett a háború elhárítására. A Ferenc Ferdinánd A közvélemény azért tám ogatta a korm ányt a há­ borúban, m ert úgy ítélte meg a helyzetet, hogy a elleni m erényletet valóban szerb nacionalisták kö­ vették el, am ire válasznak tű n t a beavatatlanok előtt m agyarság élet-halál harcáról van szó. Vallotta, hogy a korm ányt a súlyos időkben tám ogatni kell, ak ár­ a Monarchia hadüzenete. Az antant valóban p ártját fogta Szerbiának és azért szélesedett világháborúvá a kinek a kezében legyen is az. Az értelmiségiek kevés helyi konfliktus. kivétellel osztották, sőt tám ogatták ezt a nézetet. Nem fejtették ki olyan világosan azt a nézetet, hogy m it K ivételnek szám ított Jánosi Zoltán debreceni re ­ értenek a magyarság élet-halál harcán, m int Ignotus. form átus lelkész, aki szószéki beszédeiben és nyom ta­ Ő Magyarország területi m egcsonkítását sejtette meg tott írásaiban felemelte szavát a háború ellen. Az ő a rra az esetre, ha az Osztrák—M agyar M onarchia és beszédei rendelkezésünkre állnak. K utatni kellene, benne Magyarország elvesztené a háborút. Ignotus le hogy voltak-e akkor mások is hozzá hasonló állás­ is írta ezt a Nyugat 1914. augusztus 1-jei számában. ponton. De tény, hogy ha voltak is, a reform átus lel­ „Akarok-e — kérdezte Ignotus —, aki csak magyar készek többsége nem az ő, hanem a m ás felekezetek lehetek, inkább egy helyreállított hatalm ú A usztria— lelkészeinek, a m agyar értelmiségieknek és az általá­ Magyarországon lenni magyar, m int egy m agában álló nos közhangulatnak a nézeteit osztotta és m agatartását kis Magyarországon, mely Szegedtől Kassáig terjed s tanúsította. Nem volt ez persze m agyar jelenség. A Kanizsától Nyíregyházig: akkor viszont nem nehéz hadviselő felek vallási közösségei, keresztyén feleke­ zetei általában saját korm ányukat tám ogatták a h á­ szenvedélyes habsburgistává lennem .”18 A háború olyan fergeteges gyorsasággal jött, hogy borúban. K ivételt képeztek olyan felekezetek, vallási megállítani egyszerűen lehetetlen volt az emberek közösségek, amelyekre elnyomás nehezedett és orszá­ szemében. Sem a szocialisták, sem a radikálisok nem guk korm ányának háborúvesztésétől rem élhették sor­ voltak képesek rá. Azok is a korm ány m ellé álltak. suk jobbrafordulását. A korszak gondolkodástörténeté­ hez tartozik, hogy megjegyezzük, m iszerint a hadvi­ A II. Intern acionáléban a szocialista világmozgalom selő kormányok is szívesen hivatkoztak ügyük igazo­ szám ára ki volt dolgozva a forgatókönyv a háború m eggátlására. Nem valósították meg. A szociáldemok­ lásául Istenre. Így igaz Vázsonyi keserű kifakadása, hogy mindegyik küzdőfél besorozta az Istent. raták Treuga D ei-t kötöttek országaik korm ányaival A háború éveinek szomorú tapasztalatai, az ige és tám ogatták azokat a háborúban. A nemzetközi pro­ letárszolidaritás helyébe a nacionalista-soviniszta m a­ őszinte tanulm ányozása volt szükséges ahhoz a m a­ gatartás lépett. Azok a polgári értelm iségiek és poli­ gyar reform átus lelkészeknek, hogy gyökeresen vál­ toztassanak hangvételükön. A politikai elemek helyett tikusok, akik ellenezték a háborút, azok sem tettek gondolkodásukban a teológiai elemek váltak fokról egyebet, m int term észeti csapást tudom ásul vették azt. Ady azt írta, hogy nem szereti a háborút, de tudo­ fokra meghatározóvá a háború és a béke megítélésé­ ben. Az elméleti fordulat azonban nem spekuláció, m ásul kell vennie, m int term észeti jelenséget. Ugyan­ hanem a gyakorlat tapasztalatainak szellemi, teológiai ez volt a véleménye Vázsonyi Vilmosnak, aki szerint vallás, intern acionálé, kultúra, m inden odalett. M ind­ feldolgozása révén jött létre. Nyomon követhető m ind­ egyik küzdőfél besorozta az Istent. Az intern acionálé ez prédikációik, sajtójuk megnyilatkozásain keresztül.20 is katona, a világ proletárjai ölik egymást. A demok­ A háború elhúzódásával m egjelentek a háború okozta ráciát és az alkotm ányt is besorozták. „A természeti nyomorúságokról szóló prédikációk és írások. H am a­ rosan szó esett magáról a békéről is. Eleinte csupán erők ellen nem lehet szónokolni — m ondta Vázsonyi. A háború itt van és abban az álszenteskedő vitában, győzelmes békéről, később csak magáról a békéről,

30

végül a m inden áron kötendő békéről. 1917 reform á­ ciói ünnepén pedig az Országos Reform átus Lelkész­ egyesület Baltazár Dezső püspök elnöki javaslatára békekezdeményezési javaslattal fordult a genfi refor­ m átus lelkészekhez. A nemzetközi reform átus levél­ váltás a m agyar reform átus egyházi sajtó nyilvános­ sága előtt zajlott. A lakítójává vált a háború és béke teoretikus megítélésének is. A békekezdeményezés maga kudarcot vallott, de az általa m utatott ú t nem. Csohány János

JEGYZETEK 1. P ro te s tá n s E g y h ázi és Isk o la i L a p (to v á b b ia k b a n PEIL ) 1914. 504. l . — 2. A M á so d ik H elv ét H itv a llá s. I n : A M a g y a r ­ o rsz á g i R e fo rm á tu s E g y h á z h itv a llá s i ir a ta i. B p. 1954. 194— 195. l. — 3. P E IL 1898. 346. l . — 4. Uo. 416., l . — 5. U o. 459— 460., 474—475. l . — 6. Uo. 577—578. l . — 7. Uo. 1898. 705—706. l . —

8. C so h á n y J á n o s : M a g y a r p r o te s tá n s le lk é s z e k b é k e fe lh ív á sa a b ú r h á b o r ú id e jé n . T eo ló g ia i S zem le (to v á b b ia k b a n ThSz) 1974 . 36—39. l . — 9. P E IL 1901. 716. l . — 10. 46., 117. l . — 11. 169—170. l. — 12. 1912. d e c e m b e r 12. 45. l. — 13. P E IL 1913. 545. l . — 14. Uo. 1914. 70. l . — 15. Uo. 134. l . — 16. 405. l. — 17. G alá n ta i J ó z s e f: E g y h áz és p o litik a , 1890—1918. K a to lik u s eg y ­ h á z i k ö r ö k p o litik a i sz e rv e z k e d é se i M a g y aro rsz ág o n . B p. 1960. 113—121. l.; U g y an ő : M a g y a ro rsz á g az első v ilá g h á b o rú b a n 1914—1918. B p. 1964. 160—161. l .; J ó z sa A n ta l: H á b o rú , h a d i­ fo g ság , fo rra d a lo m . M a g y ar in te rn a c io n a lis ta h a d ifo g ly o k az 1917-es o ro sz o rsz á g i f o rra d a lm a k b a n . B p. 1970. 74. l . — 18. 130. l.; H o r v á th Z o ltá n : M a g y ar sz á z a d fo rd u ló . A m á s o d ik re fo rm n e m z e d é k tö r té n e te (1896—1914). B p. 1961. 520—524., 558— 559. l . — 19. V á z s o n y in é : A z én u ra m . B p. é. n. G é n iu s k ia d . 221—223., 407—409. l .; V ázso n y i V ilm os b e sz é d e i és írá s a i. 2. k ö t. B p. 1927. 12. l .; H o rv á th Z o ltá n : i. m . id é z e tt h e ly ei. — 20. C so h án y J á n o s : M a g y a r p r o te s tá n s e g y h á z tö rté n e t 1849— 1918. D eb recen , 1973. S o k sz o ro s íto tt teo l. a k a d é m ia i je g y z e t. 121—132. l .; C so h án y J á n o s : M a g y a r re fo r m á tu s b é k e k e z d e m é ­ n y e z é s 1917-ben. T hS z 1975. 227—230. l .; J á n o s i Z o ltá n ró l l . c s o ­ h á n y J á n o s : A sz o lg á la t te o ló g iá já n a k k e z d e te i a d u a liz m u s k o rá b a n . J á n o s i Z o ltá n . T hS z 1977. 322—325. l.; C so h á n y J á ­ n o s: M a g y a r p r o te s tá n s e g y h á z tö rté n e t 1849—1918. D eb recen , 1973. 118—121. l.; T ó th E n d re : J á n o s i Z o ltá n é le tm ű v e . E g y ­ h á z tö r té n e t 1959. 3—46. l.; P á szto r J á n o s : A s v á jc i v a llá so s sz o cializm u s és h a tá s a i a m a g y a r re fo r m á tu s o k k ö zö tt. T eo ­ ló g iai d o k to ri é rte k e z é s. B p. 1969. 327. l. (T h eo io g iai T a n u lm á ­ n y o k . Új F o ly a m . 3.)

A 450 éves Olivétan Biblia Előzm ények

A több m int három évszázados véres üldöztetések sem tudták a waldens mozgalmat kiirtani. A refor­ máció kezdetén a mozgalom még mindig erőt kép­ viselt elsősorban D él-Franciaországban és Észak-Itá­ liában, de vol tak hívei Németországban és különösen Csehországban. Talán még az sem túlzás, ha waldens egyházról beszélünk. Ugyanis volt állandó, központi szervezetük és hitvallásuk. Az állandó szervezetet az évenként — rendszerint nyár végén — összeülő „zsinat” jelentette.1 Ezeken a capitulum nak vagy consilium generalénak nevezett gyűléseken csak a lelkipásztorok, a „barbe-ok” vettek részt a rangidős (majoralis) vezetésével. Itt hallgatták meg a vándor prédikátorok beszámolóit, és levizsgáz­ tatták az új prédikátorjelölteket. A waldens hitvallás leglényegesebb eleme a pelagia­ nus felfogás volt, azaz a cselekedetek által való üd­ vözülés lehetősége. E felfogásukért — erényes életük elismerése m ellett — L uther is m egbírálta őket.2 A reformáció hírére az 1526-ban Lausban m egtar­ tott zsinat két prédikátort megbízott azzal, hogy Né­ metországból szerezzenek inform ációkat az új esz­ mékről.3 A kiküldöttek nemcsak híreket, de lutheránus könyveket és röpiratokat is hoztak. Ezeket szétosz­ tották a gyülekezetekben. A reformáció tanai élénk viták at váltottak ki a waldens közösségekben. Az 1530-ban M érindolban m egtartott zsinat ism ét m egbízta két tagját, hogy utazzanak Németországba, és szerezzenek további in­ formációkat. A küldöttek azonban csak Strasbourgig jutottak el, ahonnan Oecolampade és Bucer válaszá­ val indultak vissza. H azatérésük közben egyikük (Pierre Masson) az inkvizíció kezébe k erült és m á rtír­ halált halt. A másik küldött (Georges Morei) az 1531. évi mérindoli zsinaton számolt be. Ez alkalommal olyan határozat született, hogy a következő évi zsi­ natra m eghívják a reformáció néhány képviselőjét is.4 E meghívás alapján vett részt Guillaum e F arel és Antoine Saunier az 1532-ben Chanforanban m egtartott zsinaton. Ezt a zsinatot általában úgy ta rtjá k számon, m int a waldensek csatlakozását a reformációhoz. Azonban

nem teljes m értékű csatlakozásról beszélhetünk. A hiányos adatok ellenére is megállapítható, hogy a zsi­ naton — amely a korábbiaktól abban is különbözött, hogy nemcsak a barbe-ok, hanem gyülekezeti tagok is jelen voltak — három csoport alakult ki: az első fenntartások nélkül elfogadta F arel tanításait. A m á­ sodik — a legnépesebb — hajlott arra, hogy igazodjon a reformációhoz, de meg akart őrizni bizonyos w al­ dens sajátosságokat m ind a liturgiában, m ind teoló­ giai nézetekben. A harm adik csoport nem kívánt ú jí­ tásokat és ragaszkodott a cseh testvérek által is kép­ viselt huszita-w aldens nézetekhez. Végeredményben Chanforan szakadást jelentett a waldens mozgalmon belül. A franciaországi w alden­ sek zömmel csatlakoztak a reformáció irányvonalához, míg az olaszországi gyülekezetek és a cseh közösségek továbbra is saját útjukat járták. Santini szerint ettől kezdve lehet a waldens mozgalom helyett waldens egyházról beszélni.5 Santini ezt a m egállapítását azzal tám asztja alá, hogy a chanforani zsinaton elfogadott 24 pontos h it­ vallás dogmatikai bázist adott az addigi „eretnek­ mozgalomnak”, és így kialakult a reformáció egyik testvéregyháza. A chanforani hitvallás m ár a hit által való meg­ igazulás alapján állt, és a cseh testvérekkel történt levélváltás után egy újabb, Praliban tarto tt zsinaton végérvényesen elfogadták. Gyakorlatilag azonban az történt, hogy a waldens mozgalom híveinek zöme — elsősorban a francia nyel­ vűek — a helvét reformációhoz csatlakoztak. Wal­ densnek — a szó szorosabb értelm ében — csupán az Észak-Itáliában lakó hívők egy kis csoportja m aradt meg. Ők azután további évszázados üldöztetések el­ lenére is m egtartották hitüket és egyházi kereteiket. A barbe-ok, a vándorprédikátorok szerepe viszont vé­ get ért. Csak az 1848-ban kiadott szabadságlevél biztosítot­ ta a waldensek szám ára a vallásszabadságot. Ezt kö­ vetően a waldens egyház kialakította modern szerve­ zeteit (teológiai iskola, könyvkiadó stb.), és missziói m unkája révén a piem onti hegyek elzártságából k i­ törve egész Itáliában gyülekezeteket szervezett. A chanforani zsinat másik fontos határozata egy francia nyelvű Biblia kiadására vonatkozott.

31

Erre a bibliafordításra elsősorban a waldenseknek volt égetően szükségük. Eddig kézzel és népnyelven írt Bibliákat használtak. F a rel javasolta, hogy ké­ szüljön egy m egtisztított (repurgé) francia nyelvű Biblia. A zsinat a javaslatot nemcsak elfogadta, de egyúttal m egajánlotta a kiadáshoz szükséges összeget is. H allatlan áldozatkészség, hiszen a gyülekezetek tagjai szegényparasztok, kézművesek voltak. A határozat megszületésekor m ár voltak francia nyelvű bibliafordítások. 1496-ban Jean de Rély, a ki­ rály gyóntatója adatott ki teljes Bibliát, Erasmus for­ dítása 1516-ban, Lefèvre-é pedig 1528-ban jelent meg. De mindezek a Vulgata fordításai voltak (a Lefèvreféle fordítást több századon keresztül egyaránt hasz­ nálták a francia katolikusok és protestánsok), a chan­ forani zsinat határozata alapján m egszületett Biblia viszont az eredeti héber és görög szövegekre alapult. A fordító Keveset tudunk a fordító személyéről. Sokáig még eredeti neve — Louys Olivier — is ism eretlen volt. Az Olivetanus név logikusan adódik a kor szokása szerinti latinosításból, a keresztnév m egváltoztatásá­ nak oka ismeretlen. M indenesetre a fordító tisztele­ tére írt és a Biblia ajánlásai között szereplő ak­ rosztichon szerint neve: Petrus Olivetanus. A francia egyháztörténetírás ennek a francia változatát — Pierre Robert Olivétan — használja. Olivétan, K álvin rokona 1508 táján született Tour­ nai-ben, m ajd családja átköltözött Noyonba, Kálvin szülővárosába. Már egészen fiatalon a reformáció lel­ kes hívévé vált, s K álvin m egtérésében is szerepet játszott. Béza Tódor szerint: (Kálvin) „m iután egy rokona és b arátja M. Pierre-R obert, m ásnéven Olive­ tanus, aki héberről franciára fordította és Neuchâtel­ ben kinyom tatta a Bibliát, megízleltetett vele egyetm ást a tiszta vallásból, kezdett elkülönülni a pápista babonáktól”.6 O livétan 1528-ban az üldöztetések elől Strasbourgba menekül. Itt Bucer és C apitain tanítványaként három év a latt m egtanul héberül és görögül. Szabad idejé­ ben m ár foglalkozik a Biblia fordításával. 1531-ben iskolamesternek hívják meg Orléans-ba. A chanforani zsinat után F arel — ismerve Olivétan nyelvtudását és eddigi fordítói m unkáját, őt kéri fel a fordításra. Olivétan szerénységből nem et mond, azzal az in­ doklással, hogy vannak mások, akik nála jobban ol­ danák meg ezt a feladatot. Saunier, F arel és két barbe — M artin és Guido — hosszas kapacitálása után 1533 őszén végül Olivétan m egadja miagát, ahogy írja: „Kérlelve, sürgetve, szinte átokkal fenyegetve, végül kényszerítve éreztem m a­ gam e súlyos teher elvállalására.”8 1533 végén vagy 1534 elején Olivétan elhagyja O r­ léans-t és elvonul „a hegyek közé a magányba, csu­ pán a ném a mesterek, azaz a könyvek társaságába”. A fordítás rendkívül gyorsan készül el , am int erről az Előszó keltezése tanúskodik: „Az Alpok közt, 1535. február 12-én — Jézus Krisztus Egyházának P. Ro­ bert O livetanus alázatos és jelentéktelen fordító.” Még ha a legkorábban szám ításba jöhető időpontot — 1533 őszét — vesszük is alapul, akkor is hihetet­ lennek tűnik a m unkára fordított idő rövidsége. A m agyarázatot az adja, hogy Olivétan a meghívás el­ fogadásakor m ár szinte elkészült az Ószövetség for­ dításával. Hiszen éppen e tény ism eretében gondol­ tak rá F arel és társai a megbízatáskor, és ezért tör­ ték meg ellenkezését. 32

Ennek megfelelően az Ószövetség fordítása jobban is sikerült, m int az Újszövetségé. Maga Olivétan is érezte e rész fogyatékosságait, és m ár 1535 nyarán javasolta K álvinnak az Újszövetség fordításának re­ vízióját. Feltehetően ő m aga rendezte sajtó alá a Genfben 1536-ban kiadott, átdolgozott Újszövetséget. Természetesen Olivétan felhasználta a korábbi fra n ­ cia fordításokat (Erasmus, Lefèvre) is, főleg az újszövetségi könyvekhez. De gyakran nyúlt vissza az eredeti görög szövegekhez, erről jegyzetei és kom­ m entárjai is tanúskodnak. Az Ószövetség fordításához igénybe vette Santes Pagninus dom inikánus szerzetes 1527-ben kiadott, a héber eredeti alapján készült fordítását, de nem szol­ gai módon követte a szöveget, hanem gondosan ellen­ őrizte az eredeti héber alapján, sőt figyelembe vette a bombergi rabbinikus Bibliának (Velence, 1518) a rá ­ meus szövegváltozatait is. A fordítás befejezése után Olivétan 1536 m ájusáig a piemonti hegyek között végez missziói m unkát. Ek­ kor m eghívják tanárnak a genfi Kollégiumba. Itt sajtó alá rendezi Jehan G érard „L’instruction des enfants” (A gyermekek oktatása) című, 1533-ban megjelent könyvének második kiadását. Valószínűleg ő adta ki az Újszövetség fordításának második, átdolgozott kiadását 1536-ban Genfben. 1537ben a Zsoltárok Könyvének átdolgozott fordítását tette közzé. Ebben a kiadásban a héber Jahveh nevet az Etern el (Örökkévaló) szóval fordítja a korábbi ki­ adásban használt Seigneur (Úr) helyett. Ezt a szó­ használatot a későbbi francia fordítások is átveszik. 1538-ban a Prédikátor Könyve, az Énekek Éneke és a Példabeszédek Könyve átdolgozott fordítását adja ki. A Példabeszédek Könyvét arab számozású versekre bontja, ez az első versszámozás a bibliafordítások tör­ ténetében. M ár az első fordításának előszavából is kitű n t vég­ telen szerénysége, de ez utóbbi fordítást még aláza­ tosabb lélekkel teszi közzé. A „Belishem de Belima­ kom” álnevet használja. A héber szavak így fordít­ hatók le: „A névtelen, aki nem lakik sehol.” 1538 m árciusában missziói ú tra indul Itáliába. En­ nek során éri utol a halál: halálának sem helyét, sem idejét, sem körülm ényeit nem ism erjük. Kálvin 1539. januárban értesül a szomorú hírről egy F e rra­ rából küldött levélből. A nyomdász és a nyomtatás 1535. február 12-én kelt Olivétan előszava. És a Biblia 1535. június 4-én — mindössze 81 nappal ké­ sőbb! — kikerül Pierre de Wingle neuchateli nyom­ dájából. Pierre de Wingle 1495-ben vagy 1496-ban szüle­ tett. A pja és apósa is nyomdász volt. Őmaga 1529 óta volt nyomdatulajdonos Lyonban. A reformációhoz csatlakozva kiadja az Újszövetség Lefèvre által készített francia fordítását, és más re ­ form átort írásokat. Em iatt el kell hagynia Franciaor­ szágot. F arel tám ogatásával Genfbe kerül, de az ak­ kor még katolikus városban tevékenysége akadályokba ütközik. Egy ideig az Alpokban vándorolva árusítja a francia nyelvű Újszövetséget. Végül Neuchâtelben ta ­ lál megfelelő környezetet és ideszállíttatja betűkész­ letét. Neuchâtelben mintegy húsz m űvet nyom tatott ki, többek között azt a híres „Plakát”-ot, amelyet 1534.

október 17-én éjszaka Párizs több pontján, még a király szobájának a jta já ra is kiragasztottak, s am ely­ ről K álvin később így emlékezik meg: „A plakátok­ kal kapcsolatban olyan m értékben lángolt fel az in­ dulat a hívőkkel szemben, hogy iszonyatos m egtorlá­ sokra k erült sor.”9 A Biblia kinyom tatása körül sokan buzgólkodtak, Olivétanon kívül F arel, Saunier, From ent és még néhány reform átor és hum anista. Maga K álvin is megjelent egy rövid időre Neuchâtelben. M. Schlup így ír erről a m unkáról: „Ez a kis csapat ott tevékenykedett P ierre de Wingle sajtó ja körül, vagy a paplakban, korrigálták a levonatokat, tábláza­ tokat, jegyzeteket állítottak össze, m egírták a dicsőítő verseket.”10 Nyilván a nyom da létszám a is lényegesen kibővült e nagy m unka gyors elvégzéséhez. V Az im prim atúra a nyomdász nevét és a befejezés napját tartalm azza. A latta egy megkoronázott szívet körülölelő szalagon az 51. zsoltárból v ett latin idézet. Magyarul: „Isten előtt a töredelmes lélek kedves ál­ dozat.” A neuchâteli Biblia A folió m éretű neuchâteli Biblia 850 oldal terjedel­ mű: súlya m integy 5 kiló. A szöveg két hasábban szerepel az oldalakon parag­ rafusokra osztva. A jelenleg használatos versekre tör­ ténő osztás még nem volt szokásban. Kiváló a papír és a nyomdafesték minősége. Több m int négy évszázad után sincs nyoma sárgulásnak vagy halványodásnak. A három féle m éretű gótikus jellegű betűk között díszes kivitelűek is szerepelnek. A Biblia szövege előtt több „elöljáró beszéd” talál­ ható. A címlap hátoldalán K álvin latin nyelvű episztolá­ ját olvashatjuk. „A Krisztus hatalm a alávetett vala­ mennyi császárnak, királynak, fejedelem nek és nép­ nek”11 címezve. A korabeli szokás szerint a könyveket egy uralkodó kiváltságlevele alapján adták ki. K álvin kijelenti, hogy a Bibliának egyetlen kiváltsága van: „A K irá­ lyok K irályának, az ég és föld U rának örök igazsága.” Kálvin a fordítóról a következőket írja: „A fordítóról csak keveset szólok, nehogy úgy tű n ­ jék, hogy szavaim at a m inket összekötő rokonság és régi barátság hangolja. M indam ellett kijelentem — nem tartv a attól, hogy ezt bárki m egcáfolhat­ ná —, hogy ez az em ber gyors észjárású, nagy tu ­ dású, nem sajn álta a fáradságot a kutatásra és a gondos m unkára, és jól teljesítette azt, ami a for­ dítótól megkívánható. Ennek ellenére kétségtelen­ nek tartom , hogy akadnak egyes részletek, amelyek akár az értelmezés eltérő lehetőségei m iatt, akár m ert egy ilyen hosszú lélegzetű m unkánál a figye­ lem olykor hirtelen ellankad, egyesek tetszését nem nyerik meg. Kérem az olvasót, ha efféle helyekre bukkannak, ne m arjanak bele abba az emberbe, akinek a szent tudom ányban ilyen érdem ei vannak, ne tám adjanak rá, hanem jóindulattal figyelmeztes­ sék elírásaira. Ez a jószívűség illik m ind a keresz­ tyén kegyességhez, m ind a szabadság eszméjéhez. Nem kevés elismerés illeti meg Robertunkat, aki számos adom ánya között a szerénység adom ányával is rendelkezik, és olyannyira szerény, oly m érhetet­ lenül alázatos, hogy ez még e szent m unkára való vállalkozásban is megakadályozta volna, ha két

szent életű és az ige m ellett elszántan kiálló ember, Cusemeth (Farel) és Chloretes (Viret) buzdításai, sőt könyörgései meg nem győzték volna.” A következő szöveg a fordító ajánlása. Olivétan a kor szokásaitól eltérően m űvét nem egy előkelő sze­ mélynek, hanem Jézus Krisztus Egyházának ajánlja. Annak „a szegény és nyomorult Egyháznak, amely most még szolgálóként áll oly sok félelmetes és ko­ m or m ester dühös ábrázata előtt, de készül megtisz­ títani tépett rongyait a portól és agyagtól, amellyel bemocskolta magát, miközben a ham is hagyományok útjain ide-oda hajszolták”. Az ajánlást Olivétan apológiája követi. A fordító ebben először köszönetet mond azoknak, akik rákény­ szerítik erre a nagy feladatra, nevezetesen Guillaume Farelnek, Pierre Viret-nek és Antoine Saunier-nek. A továbbiakban fordítói m unkájáról számol be. Felsorolja forrásm űveit: 1 kaldeus, 5 görög, több la ­ tin, 3 német, 2 olasz és több más nyelvű fordítást, ill. kiadást vett figyelembe. Meglepő, hogy a francia for­ dításokat nem említi. Beszél a fordítás nehézségeiről. A héber és görög szöveg nehezen ültethető át a hozzájuk képest barbár francia nyelvre. Olyan feladat ez, m intha „a lágy­ szavú pacsirtát a holló rekedt énekére akarnánk meg­ tan ítan i”. Az apológiát ajánlások követik. Az első ajánlás a zsidósághoz intézett levél, célja, hogy a zsidókat meg­ győzze Jézus Messiás voltáról. Szerzőként „V.F.C.” betűhárm as szerepel, abból Viret, F arel, Calvin szer­ zőségére lehet következtetni. Egyesek azonban a stí­ lus alapján O livétant tartjá k szerzőjének. A következő ajánlás Jean Eutychès Desperius, m ás­ néven Bonaventure Des Périers 12 soros latin disz­ tichonja, amelyben a fordító érdem eit sorolja fel. A vers kezdőbetűi a fordító nevét — Petrus Robertus Olivetanus — adják ki. A nyolcadik oldalon a tartalom jegyzék szerepel egy idézettel a Prédikátor Könyvéből. A hátlapon újabb ajánlás: „Az Isten ak aratát tartalm azó két Testam entum ol­ vasójának.” Az ószövetségi rész a kanonikus könyveken kívül az apokrif írásokat is tartalm azza, de egy olyan előszó után, amely kétségbe vonja ezen írások hitelességét. Az újszövetségi rész cím lapjának hátoldalán K ál­ vinnak egy újabb előszava szerepel. Az előbbitől el­ térően ez francia nyelvű, s nevezetessége, hogy ez az első Kálvin által írt és nyom tatásban m egjelent fra n ­ cia nyelvű szöveg. Kálvin ebben az előszóban költői stílusban fogal­ mazza meg az evangélium jelentőségét: „Az Evangé­ lium nélkül életünk haszontalan és hiábavaló, az Evangélium nélkül nem vagyunk keresztyének, az Evangélium nélkül minden gazdagság szegénység, a bölcsesség balgaság Isten előtt, az erő gyengeség. . . De Jézus Krisztus megismerése által Isten gyermekei­ vé válunk, Jézus Krisztus testvéreivé.”14 A kötet végén két táblázat szerepel. Az első szer­ zője Des Périers. A táblázat az 1530-ban A nvers-ben kiadott Biblia hasonló táblázata alapján a héber, kal­ deus, görög és latin szavak m agyarázatát tartalm azza. A második táblázat egy bibliai-teológiai kisszótár. Szerzője M atthieu Gramelin, aki dominikánus szer­ zetesből 1535-ben Neuchâtel lelkipásztora lett. Itt ne­ vének anagram jából alkotott Thomas Malingre néven szerepel. E táblázat azokat a locusokat tünteti fel,

33

amelyek hitvallási és morális tanításokat tartalm az­ nak. A kötetet lezáró — és m ár em lített — im prim atúra után egy különleges vers olvasható. Ezt követi Ezékiel próféta könyvének 1,16 verse, amelyben arról beszél, hogy a „kerék közepében egy m ásik kerék látszott”. Az idézet utalás arra, hogy a versben re jte tt szöveg szerepel, ugyanis kezdőbetűi összeolvasva ezt a szö­ veget adják ki: „A valdensek, az evangélium népe tette közzé ezt a kincset.” Zsigmond Gyula

JEGYZETEK 1. C onte, G .: C h a n ío ra n 1532—1982: L ’a d h é s io n d u m o u v e­ m e n t v a u d o is à la R é fo rm e , L a R e v u e R é fo rm é e , 1983/1. sz. 133. — 2. M a rtin L u th e r : A s z ta li b e sz é lg e té se k , Öss z e á llíto tta M á rto n L ászló, B p. 1983. p. 103. — 3. S a n tin i, L .: D ie W al ­ d e n sisc h e B e w eg u n g u n d W a ld en sisch e K irc h e , é. n. (A zsi­ n a to n 140 b a rb e v e tt ré sz t, sz erz ő az a k k o r ; v a ld e n s d ia p p ro p a lé ts z á m á t 100 000-re b ecsü li.) — 4. C onte, i. m . — 5. S a n tin i, i. m . — 6. CourthiaX, P .: E sq u iss e d ’u n e h is to ir e d e la th é o lo ­ g ie re fo rm é e e n F ra n c e , L a R e v u e R é fo rm ée, 134/1983 2. sz. — 7. C adier, J . : K á lv in — eg y e m b e r Iste n ig á já b a n , fo rd íto tta Z sig m o n d G y u la , R e fo rm á tu s Z s in a t S a jtó o sz tá ly a , B u d a p e st, 1980. p . 34. — 8. J e a n n e re t, P .: L a p r e m iè re B ib le p ro te s ta n te , L a R e v u e R é fo rm é e , 142/1985. 2. sz. — 9. C adier, i. m . p. 55. — 10. Je a n n e re t, i. m . — 11. Je a n n e r e t, i. m . — 12. C adier, i. m . p. 60—61. — 13. J e a n n e r e t, i. m . — 14. J e a n n e r e t, i. m .

A z időszerű C. G. Jung Ha gyökérzetének rovására kezdene egy fa roha­ mosan növekedni, sorsa megpecsételődnék. Az ilyen balgaságra azonban nem növények hajlamosak, hanem a „homo sapiens m odernus”. Megszédíti a szembe­ szökő, a m érhető fejlődés, abba öli bele energiáinak legjavát, és így lesz létalapjában gyönge. Pedig főként gyökerében él a fa, az em ber nemkülönben. Nagy­ szerű dolog fejlődni — arányosan: mélységben is, lé­ nyünk nem látható, de m eghatározó anyaföldjébe k a­ paszkodva. Ugyan ki tagadná a pontosan m eghatá­ rozható, em pirikus világ, a tu d at és a logika fontos­ ságát? Viszont korunk mélypszichológusai közül töb­ ben inkább az intellektus hipertrófiájárói beszélnek, mivel az hovatovább oly egyoldalúan kerül főszerepbe az euram erikai kultúra révén, m intha az óceánon egy kapitány azt hinné: kényére-kedvére hajókázhat, hi­ szen ő annyi m indent tud. Az intellektuális vagy technikai m egváltás mámo­ rával szemben a pszichológia terén századunkban alighanem Carl Gustav Jung életm űve a legmélyebb hatóerő. Felm érte, am ennyire tehette, a lelki tengert, illetve meggyőzően rám utatott felmérhetetlenségére. M int korát megelőző látnoki tudós kényelm etlen kér­ déseket tudott feltenni, fölfedezéseit önmagával tusa­ kodva is megszenvedte, s képes volt akár két évtize­ dig energiáit nem kímélve birkózni egy fontos tém á­ val, amíg aztán publikált róla valam it. Hatalm as in­ tuíciójának eredm ényeit a gyakorlat mérlegére tette — éppen ezért kétes elismerés őt egyszerűen „a lélek­ tan nagy m isztikusának” besorolni. Beavatást nyert abba a mélyvilágba, melyet jobb híján a tudattalan néven ta rt számon a szaknyelv, s amely — mivel kin­ csek sokaságát is re jti — Weöres Sándor sorait ju t­ ta tja eszünkbe: . . . van barlang, hol éj s nap nincsen: a magok titkos műhelye, a szentek, bölcsek rejteke, hol ismeretlen, más törvény hat át. Száztíz éve, 1875. július 26-án született Jung a svájci Kesswilben, s nem sokára lesz negyedszázada, hogy 1961. június 6-án a Zürichi tó p artján fekvő K üsnachtban meghalt. Tanítása időszerűbb, m int v a­ laha, m ert a m odem em ber problem atikája, melyet ő olyan sokrétűen látott, korántsem egyszerűsödött az évek m últával. Ahol ugyanis a gyökerek dimenzió­ já t nem tisztelik, s a lelket kenyéren és vízen tartják (vagy még azon sem), ott gyomok burjánzanak fel a mélyből a tagadott bajok, torzulások, önámítások kép­ m ásaiként. Valahogy úgy, ahogy Mephisto mondja a Faust-ban: „Elváltozott alakban / nyöget ádáz hatal­ mam.” A tudattalan ugyanis — m int Jung int — úgy

34

néz vissza ránk, ahogy m i nézünk őrá. Áldássá vagy átokká válik attól függően, hogy becsülettel számot vetünk-e vele — m ondhatnánk kissé biblikusan. A lélek valósága jellemző címmel a rra figyelmeztet a zürichi m ester: „Bárhogy nevezzék is a lélek mélyét, tény, hogy hallatlan m értékben befolyásolja a létet és a tudat lényegét, mégpedig annál jobban, minél kevésbé van az ember ennek tudatában. A laikusnak mindenesetre aligha lehet fogalma arról, hogy lelké­ nek homályos tényei milyen óriási hatással vannak hajlam aira, hangulataira és döntéseire, s hogy ezek az erők milyen veszélyesen vagy milyen üdvösen for­ m álhatják sorsát. A fejünkben lakozó tudat olyan színész, aki megfeledkezett arról, hogy szerepet já t­ szik. Ám ha vége az előadásnak, kénytelen lesz rá ­ eszmélni szubjektív valóságára [...], hogy puszta fi­ gura volt a színpadon [...], és hogy létezik egy ren­ dező meg egy színigazgató-féle is, akiknek az ő játé ­ káról egészen lényegbevágó m ondanivalójuk volt, de lesz is.” Nemegyszer fölvetődik a szkeptikus vagy vívódó kérdés: Valóban olyan szükséges a lélektan? Hiszen időtlen időkön át megvolt nélküle az emberiség. Ha nem elég látnunk, hogy mennyi korunkban a pszi­ chikus ínség, hogy m indenféle kis és nagy gyülekezet buzgó tagjai is m egtalálhatók a neurotikus és hasonló zavarokban szenvedők között, akkor gondolkozzunk el Jung A kollektív tudattalan archetípusairól címmel fél évszázada m egjelent művének sorain: „Amióta a csillagok lehullottak az égről és legmagasztosabb szimbólumaink elhalványultak, titokzatos élet uralja a tudattalant. Ezért van m anapság pszichológiánk, és ezért beszélünk a tudattalanról. Mindez teljesen fö­ lösleges volna és tényleg az is olyan korban és kul­ túrform ában, amelynek vannak szimbólumai. [...] A mi tudattalanunk azonban kavargó vizet re jt m agá­ ban, azaz term észetivé testesült szellemet, attól hábo­ rog. Az ég fizikai világűrré lett szám unkra, s a csil­ lagos isteni m enny szép em lékké: hogy is volt az egykor. ,De szívünk izzik’ és nyugtalanság rágja tit­ kon létünk gyökreit.” A világ belső fele Korunk tipikus nyomorúsága, hogy „rendíthetetle­ nül” kívül akarja pótolni azt, ami belül hiányzik. Em iatt lelki bajok, érzelmi sivárság, a követendő cé­ lok és értékek zűrzavara, netalán a h it végső kérdései a gyöngeség vagy elm aradottság röstellnivaló tünetei­ nek minősülhetnek, amolyan boszorkányféléknek, amelyek voltaképpen nincsenek, akkor pedig — leg­ alább jobb körökben — disputa se legyen róluk. Az

a legény a gáton, aki szerez, győz, érvényesül. M intha csak azt látnánk, akit másfél évszázada Lermontov írt le „korunk hőse”-ként. „Legyen sikered, vagy el­ vesztél” — állítólag ez m a a főparancsolat. Közben pedig a belvilág kazam atáiba leszorított, mintegy ki­ tagadott sokféle pszichikus tartalom „elváltozott alak­ ban”, boszorkányosan megcsúfol, rászed bennünket. Irracionális szorongások, kényszerek, krónikus inge­ rültség vagy letörtség, káros szenvedélyek, egziszten­ ciális ficamok, létundor, fanatizm usok, idült örömte­ Ienség — hogy csak néhány tünetét em lítsük a lélek és szellem betegségeinek. Mi ez? „H om initis?” M int­ ha tengődésre ítélték volna az em ber világának jel­ lemzőbb felét: a belsőt! Ezt a leghitelesebben alighanem költők-írók kiált­ ják ki, hiszen az igazi m űvészet forrásai a mélyből fakadnak. Egy kép, egy szó lehet sokkal gazdagabb, m int alkotójának szándéka. Lukács György szerint „a művészet az emberiség kollektív em lékezete” — vagyis a művész a közösségi tudattalanból m erít. E n­ nek tartalm a igen sokrétű. Ide kerülhet „elsüllyedt katedrális”-ként például az időszerűtlennek m inősített transzcendens vágy (kétely is, hit is lehet elfojtás tárgya). Ezt a feszítő erőt Ady jóval későbbi évtizedek kollektív előérzeteként élte meg, s neki elhihetjük, ha azt vallja: „Megtelek Isten-szerelem m el” — s ezzel egyben korunk lappangó problem atikájának is hangot ad. John Donn-nál még együtt volt az „Égi és földi szerelem”, korunkban a felszínt elönti a földi, s a tu ­ dattalanba szorulva halmozódik a transzcendentális. Torz foszlányokban, netalán kitörésekben fog ez utób­ bi felszínre kerülni, vagy üdítő patakokban? Alighanem hasonló jel „A kutya”, az a sárga-láng­ szőrű, am elyről József A ttila azt érzi: „m intha belő­ lem szaladt volna elő”. Történik pedig ez „elalvás előtt még”, am ikor m ind jobban lazul a tudat ellen­ őrző ébersége, s az ju t eszünkbe, am it nem akarunk, am it lelkünk pincéjébe zártunk, m ert a homály köze­ ledte oldani kezdi e kötést, s m egjelenhet a nem létre kárhoztatott lángoló árny: egyszer csak előbúvik nappali rejtekéből belőlünk az az oly igen éhes, lompos, lucskos kutya és istenhulladékot, istendarabkákat keresgél. Éppen este. Érdekes, hogy a lét és nem lét nagy m iértje Babitsnál is „Esti kérdés”, Kosztolányi quasi árnyékszemélyisége pedig Esti Kornél. Szalatnai Rezső sorai csak form a szerint prózaiak e tárgyban: " . . . a bennünk lappangó sirám , amelyet fegyelmezetten tit­ kolunk társaságban, csak este s éjszaka, a m agány­ ban tolul az ajkunkra.” L. J. Pongratz A m élylélektan fő irányzatai című, 1983-ban Stuttgartban kiadott könyvének azt a h a r­ madát, amely a jungi tanításról szól, ezzel zárja: „Egyetlen más gyógyászati form a sem kötötte össze oly szorosan a pszichológiát és pszichoterápiát a tör­ ténelemmel, különösképp a kultú ra történetével, m int az analitikus pszichológia. Ez tudományos különle­ gessége. Jung meg volt győződve, hogy ,történelem nélkül nincs pszichológia, legkevésbé a tudattalanra nézve’.” H azánkban legújabban P aneth Gábor hang­ súlyozza A labirintus járataiban című tanulm ánykö­ tetének m ár az alcímében is a pszichiátria, kultúra és klinikum összetartozását, elsősorban alighanem Jung nyomán (akit illetően megítélése szerint honi

tudom ányunk „kriptam néziás”). Jung tárta föl a leg­ meggyőzőbben, hogy milyen átható összefüggések van­ nak az európai, sőt egyetemes kultúra és a m élylélek­ tan között. És am ikor a művészet a pszichológia m el­ lett tanúskodik, akkor a mélység rezonál, ősképletek felelgetnek egymásnak olyan erők hullámhosszain, am elyekre m indannyiunk archaikus személyiségrétegei be vannak állítva. A kultúrát, főként a szellem betű­ be foglalt lenyom atait nem egyszer hívjuk bizonysá­ gul mélypszichológiai kijelentések igazságtartalm ának felbecsülésére. Tudatunk nem állandó szintű. Fénykéveként irá­ nyulhat egy kisebb-nagyobb részletre, s ami attól távol van, az látókörünkben egyre életlenebb. De ha akarjuk, azt veheti célba tudatunk. Ezzel rokonítható az, am it önkéntelenül, reflexszerűen vagy autom atiku­ san teszünk. A tudathoz tartozik mindaz, am ire aka­ ratunktól függően bárm ikor koncentrálhatunk. T udat­ talan pedig m inden olyan lelki tartalom vagy törek­ vés, amely akaratlagosan nem hozzáférhető szám unk­ ra, bár nagyon is reális és hat. A szellemi ellazulás, pihenés idején — a legtöbb­ ször lefekvés és elalvás közt — előlopakodó képek, gondolatok a passzív fantázia term ékei; árnyalatukat jobbára a tudattalan oldal határozza meg. Jung sze­ rin t azt ismerjük, akinek a passzív fantáziáját ism er­ jük, de meglehet: ennek alapján még sa ját m agunkat sem ism erjük igazán, m ert a tudatunknak nem te t­ sző, morális önarcképünkbe nem illő lelki tartalm a­ kat talán m ár felbukkanásuk pillanatában visszacsap­ juk a tudatküszöb alá. Ez az önm agunkkal szembeni „őszinteségnek” igen komoly jellemzője. Gyerekség! Ostobaság! — hessentjük el a belőlünk felszálló ké­ pet (m intha kívülről jött volna), ahelyett, hogy szem­ benéznénk a kényelmetlen kérdéssel: hogyan került mindez belénk? M ert ha mi nem tudunk m it kezde­ ni vele, m ajd az kezd velünk valam it egy óvatlan pillanatban vagy kritikus életszakaszban. Ha például egy spiritualitására és műveltségére hangsúlyozottan adó középkorú férfi ism ételten azon a fantázián kapja magát, hogy kollégái vagy csinos hölgyek szeme lá t­ tára m utatós fizikai bravúrt h a jt végre, vagy hogy ő haditechnikus feltaláló a török háborúk idején, an ­ nak igazán lelki egészségére válnék elbeszélgetnie ön­ m agával: ugyan m it szeretnének kompenzálni benne ezek a lebeszélhetetlenül elő-elősündörgő képek? Ha kevesebbszer kím élnénk meg m agunkat az efféle ta ­ lán kínos, de fölöttébb érlelő párbeszédektől önm a­ gunk túlsó felével — álm ainkat is ideértve — úgy, hogy még halvány emlékük se zavarjon, akkor bi­ zonnyal kevesebb indulati hullámzással, fölszivárgó félelemmel kellene küszködnünk és sújtani velük m a­ gunkat, sőt mi több, em bertársainkat. A tudat és tudattalan közötti h atá r nem mindig éles, sőt gyakran elmosódott. Ahogy Jung írja: Az „ezt teszem” és a „tudatában vagyok, m it teszek” között a különbség nem egyszer ég és föld. — Pél­ dául: Egy m érnök anya házassága megromlik. Ennek h atására a korábban férjére irányuló meleg érzelmei lassan áttelepülnek egyetlen fiára (és véletlenül sem valamelyik lányára), akit eláraszt fullasztó becézge­ tésével-kényeztetésével. Eközben nem óhajt ráeszm él­ ni, mi is történik benne és általa: bénítóan féltő, agyonkímélő babusgatásával üvegházi palántát nevel gyerekéből, elhalmozva őt ajándékokkal, aránytalan „segítésekkel”, túlfűtött aggodalmaival m egfoghatat­ lan szorongásokat olt bele. Idővel m ár „kis lovagom”nak szólítja a tizenegy éves fiút, aki húgát kiveri anyjuk ágyából, mondván: Én alszom a mamával! Mind csúnyábban beszél anyjával, szélsőséges agresz­

35

sziói rendre őrá irányulnak, pénzt is csak tőle lop — és el is veszti. A „szegény áldozat” viszont m intha speciális vakságot fogadott volna, csakis a gyereket ak a rja gyógyíttatni. Am ikor pedig a gyermekpszichiá­ te r azt mondja, hogy a fiú elsősorban az anyai prob­ lem atika tünethordozója és pszichoterápiára az anyá­ nak volna nagyobb szüksége, akkor a különben m ű­ velt nő megsértődik és „jobb” orvos után néz. Intel­ lektusát az anya ösztönösen kibúvók keresésére hasz­ nálta, és rosszul szeretett gyermekének ijesztő tünetei sem döbbentették rá elsőrendű felelősségére. F iát il­ lető tudatában a tudattalané volt a túlsúly. Elviselhe­ tetlen lett volna szám ára felism erni, hogy lényegében erotikus érzelm ekkel hálózza be fiát, aki erre pszicho­ lógiailag érthető am bivalenciával válaszol. Egyébként a tu d at és tu dattalan h atára a legköny­ nyebben ott mosódik el, ahol tudattalan intrikálási indulat mozgolódik a háttérben, m ondjuk am ikor két em ber nem képes bevallani önm agának a másikkal szembeni negatív indulatait, m ert ebben m egakadá­ lyozza őket túl szép „önarcképük”. Önm aguk előtt is letagadott indulataik azonban óhatatlanul belevegyül­ nek m egnyilvánulásaikba, arcjátékukba, hangjuk szí­ nébe, testtartásukba, gesztusaikba, s ezt a „szcénikus evidenciát”, ahogy A rgelander nevezte, mások sokkal világosabban érzékelik, m int ők maguk. Minél erő­ sebbek és főleg elfojtottabbak az emóciók a kritikai tu d at „háta m ögött”, e rejtekből annál hatásosabban kibérelhetik ak ár a m űvelt értelm et s annak tudás­ apparátusát is. Ennek köpenyét m agukra öltve ágál­ h atnak a jól hangzó érvek, valójában olyan tenden­ ciáktól, diszpozícióktól megszállottan, amelyek a tu ­ datküszöb alatt lakoznak, a tudat szám ára „nincse­ nek”, így aztán „zavartalanul zavarhatnak”. A legna­ gyobb csapdák belsőnkben vannak. Az egyszerű pol­ gárt köznapian csalhatja meg a saját lelke, a rend­ kívüli em bert pedig grandiózusan. S aki ezt saját m agára nézve kizártnak véli, az ezzel teszi m agát védtelenné. A tudatos m agatartásban jelentkező tudattalan be­ ütés — „az istenek bosszúja”, főként az elszólás — tűnhet egyszerű tévedésnek, hanyagságnak, sajnála­ tos véletlennek, ám az illető személy belső dinam i­ kájában megvan a „pszichologikája”. Döbbenetes pél­ dák özönével nemcsak Freud szolgál, hanem a m in­ dennapi élet. S aját elvétéseink komoly leckét adhat­ nak föl nekünk, ha van merszünk elgondolkodni ra j­ tuk. H a például elfelejtek egy fontos találkozót, me­ lyet pedig bejegyeztem a naptáram ba, elm aradásom kínos, jóvátehetetlen következményekkel is járhat, s még szubjektív mentségem sincs, sőt — mintegy gúny­ képpen — egy órával a megbeszélt időpont után jut eszembe, hogy hol kellene lennem, am ikor a számom­ ra kulcsfontosságú személy m ár nyilván hazament, akkor bizony súlyos okom van elbeszélgetni önm a­ gam mal. Az illető iránti elnyom ott ellenszenv m un­ káit bennem ? Önm agam at „kellett” m egbüntetni va­ lam iért? T alán azért, m ert nem voltam elég őszinte magamhoz és hozzá? Az eredm ény lehangoló, mégis tanulságos. Ám ha ragaszkodom ahhoz, hogy fatális balszerencse vagy érthetetlen hiba történt, akkor szá­ m íthatok arra, hogy ugyanabban a kőben megbotlom még néhányszor, s egyre nagyobbakat fogok esni. „A hom ály szélén”, a tu d at és tu dattalan határm ezs­ gyéjén a megvilágítás gyér és egyenetlen. Jung java­ solja: az én-tudatot úgy képzeljük el. m int am it sok kis lum inozitás (derengésféle) vesz körül, amelyek a felelős tudattal legföljebb amolyan szükségkapcsolat­ ban vannak. Ebben a régióban örök az alkonyat, bár itt-o tt fény szivárog. Nem csekély m értékű becsületes­

36

ség kell ahhoz, hogy figyeljünk lum inozitásainkra, arra, am it saját gyanús ködszféránkból legalábbis sejthetünk, különben megeshet, hogy önmagunknak is ködösen beszélünk, s akkor is ködösítünk, ha nem ez a feltett szándékunk. A z egész-ség Nyelvünk nagyszerűen fejezi ki az egészség szóval annak lényegét. Ez azt is jelenti, hogy személyiségünk legyen osztatlan, kerek egész, legyen összhang külső és belső, világos és homályos, anyagi és lelki, im m a­ nens és transzcendens világunk között, hiszen ezek a dinam ikus ellentétek párba terem tődtek. Egyensú­ lyukat ellentett irányú mozgásuk biztosítja, m int am i­ kor csitrik X alakban fogják meg egymás kezét, S hátradőlve forogni kezdenek, hogy csak úgy száll a varkocsuk. Dőlési és forgási irányuk harmonikusan ellentétes, ak ár a kontrapunktika. Vagy meggyőzőbb, ha a kettős spirált vesszük analógiának? Nap és éj, hideg és meleg, extra- és introverzió, siker és kudarc; férfi és nő, szigor és szabadság, piano és forte, ned­ ves és száraz, igen és nem nélkül nincs élet, s ha ezek a párok az eleven forgás közben elengedik egy­ más kezét, nyomban elzuhannak, m ert disszociálódtak, kettéesett az ellentétstruktúra, megszűnt rendeltetés­ szerű egymásba kapcsolódásuk, egész-ségük. Nem ilyesmit példáz, hogy a görög mitológiában Harmonia Arész és A phrodité (Mars és Venus) leánya? Jung merészen m agát Istent nevezi coincidentia opposito­ rum -nak, az ellentétek egybeesésének az A ntw ort auf Hiob-ban, példaként azt hangsúlyozván, hogy az is­ tenfélelem és az istenszeretet egyaránt jogosult. De gondolhatunk a rra is, hogy a párválasztások nagy többsége kontrasztikus és ez így is szerencsés, m ert jobban ki tudják egészíteni egymást, különben közös életük karikájának egyik fele nagyon erős lenne ugyan, m ásik fele viszont veszedelmesen gyöngének bizonyulna. Jung pszichológiájában nagy súlyuk van olyan ösz­ szetartozó szavaknak, m int Ganzheit, Ganzwerdung, Vollständigkeit, hiszen ki keli kerekednie a világnak bennünk, általunk, körülöttünk, különben pusztulás ver tanyát kívül és belül. E látásmód a legkevésbé sem becsüli alá a tudat jelentőségét, ám az embert a vészesen gyenge oldala felől kell megtámasztani, ez pedig m a messzemenően a tudattalan oldal, vagy úgy is m ondhatnánk: a mélységek és magasságok as­ pektusa. Mi sem természetesebb, m int hogy a teljességbe, a legnemesebb értelem ben vett egyéniséggé válásba, az individuáció-ba (amit önmegvalósításnak is nevez­ hetünk) beletartozik a kisebb-nagyobb közösségekben játszott szerepünk, s azok bennünket formáló ereje is. Ahogyan egyéni életünk szüntelen kölcsönhatásban érintkezik a külvilággal — m ikor hogyan s m ennyi­ re —, úgy bensőnkben is a kollektívum ban mozgunk, fejlődünk vagy vegetálunk. Ez odáig menően igaz, hogy a személyes tudattalan korántsem határa a pszichének, sőt: utána fokozatosan a kollektív tu­ dattalan egyre szélesebb és archaikusabb rétegei kö­ vetkeznek, s ezek által gyökereink „belelógnak a vég­ telenbe”. (Szabó Lőrinc kozm ikus. tudatalattiról is be­ szélt, H am m arskjöld pedig azt mondta: „Befelé leg­ hosszabb az út.”) Talán nem is túlzó hasonlattal: a jéghegy vízből kilátszó része a tudat (csúcsa az én), víz alatti töm bje az egyéni tudattalan, m aga az óceán pedig a kollektív tudattalan. Hogy is lehetne egész a világ az elködlő Kezdet, a H onnan őssejtelme nél­ kül? S ha m ár kozmikus erőket hordozunk bensőnk­

ben (vagy azok hátán navigálunk), akkor legyen leg­ alább némi fogalmunk róluk, hiszen ezek nagyság­ rendjét aligha lehet túlbecsülni. Ignace Lepp beszél arról, hogy nemcsak térbeli, hanem időbeli honvágy is van. Ha például egy személyt vagy közösséget a kelleténél jobban m eghatároz a múlt, akkor annak jó oka van „hazavágyni” a mába. Ugyanez áll a jö­ vőbe menekülésre. Jóm agam viszont a rra gondolok: ez az időbeli honvágy olyan természetű, hogy igyek­ szik betölteni a m últ és jövő kozmikus idői terét, s így egyéni és közösségi jelenünkben akkor lehetünk bízvást otthon, ha az alfa pontból és az omega pont­ ból egyaránt tám aszt kapunk. Az arché és a telosz, az archaikus és a teleologikus eligazodás nem közön­ séges erőforrás ahhoz, hogy szolgálatképesen és jó irányösztönnel legyünk itthon a mában. Az ősvil ág nem puszta m últ: jelen van lelkünk mélyén. Hans B lüher írja: „Freud a tudományos pszichológia tulajdonképpeni és egyedüli m egalapító­ j a . .. Persze C. G. Jungtól, elszakadt tanítványától sem tagadhatjuk meg a zsenialitás rangját, hiszen fölfedezte a kollektív tu d attalan t.” Ahogyan az embrió fejlődése mintegy összefoglalja a törzsfejlődés ird at­ lan időket átfogó skáláját — „az endogenezis reka­ pitulált filogenezis” —, m iért ne tartalm azná pszichikus m últunkat s annak dinam ikáját a pszichénk? Nyilatkozzék erről ismét az em beri kul­ túra egy-egy jeles képviselője. Marcus A urelius: „Aki a jelent látja, az m indent látott, ami csak valaha volt, vagy valaha lesz.” Hiszen a kollektív tudattalan dominánsai, az archetípusok adják meg az alapjelle­ get! Emerson: „Ha egyetlen em berben benne foglal­ tatik a teljes történelem , akkor azt egyéni tapaszta­ latból teljes egészében meg kell tudnunk m agyaráz­ ni.” A rész ugyanis tükrözi az egészet. — S ha vala­ kinek szinte alvilágra kell ereszkednie, olyan benyo­ mása tám ad, am ilyenben Leszkov részesült: „ ...m in t egy szeg, süllyedek a mélybe, ,ahol még senki sem járt, senki járn i nem fog’, ahogyan Goethe m ondja.” Móricz Adyról: „ ...évezredek szunnyadó energiái süvöltöttek ki az ő lelkén á t . . ."S végül a legdöb­ benetesebb bizonyság — csak pár sor abból, am it „A Dunánál” (s éppen ott) élt át József A ttila: Én ú g y vagyok, hogy m ár százezer éve nézem, am it meglátok hirtelen. Egy pillanat s kész az idő egésze, m it százezer ős szem lélget velem. Ez a vers különben címétől az utolsó szaváig ava­ tottan és hatalom m al dokum entálja, hogy az arche­ tipikus szimbólumok a lét monogramjai, iszonyú erők foglalatai, s nem játszi hasonlatok, m ert a Pléróm á­ ról, m indenek teljességéről m ondanak lényegeset, s bárm elyikünknél valóságosabbak, őstörvény-erejűek. József A ttila akkor úgy látott, „m int aki barlang­ ból nézi a hosszú esőt”, mely „örök eső m ódra hullt”. Hasonló élm ényszintről így kezdi vallom ását Koszto­ lányi: „Lám, m a újólag az álom mély szakadékaiban jártam , barlangos ö lé b e n . . . ” A barlang m ár az ókor­ ban a belső mélységekkel való találkozás sejtelmes helye volt. Az írásunk kezdetén szereplő Weöresversben is barlang a rendkívüli színhely, amely Szabó Lőrincnél m ár félelmetesen tág: be vad és érthetetlen és ú j világ vagyunk, m ikor egyszerre, m in t barlangi utazó, a belső végtelenben parányi szellem ünk riadtan széttekint!

Jung olyan értelem ben is időszerű, hogy m űve szá­ mot vet az örök idővel. Az emberi kultúra bizony nem mindig derűs arca úgy vélem megenyhülten te­ kint őrá, és igazolja a fölfedezőt, a lélek-óceán Odüsz­ szeuszát. Ő pedig fürkésző szemmel néz a jövőbe is. Jellegzetes vonása pszichoterápiájának a prospektiv beállítottság: nem éri be a zavarok okainak k u ta tá­ sával — még ha az nélkülözhetetlen is —, m ert a legnagyobb dolog mégis az, ha nemcsak visszanézve, de előrefelé is kikerekedik az idő, s az este bölcsebb­ nek bizonyul a reggelnél. Kihívás és segítség „A pszichológia kulcsszerepet tölt be a tudományok rendszerében” — fejezte ki meggyőződését Piaget az 1966-os moszkvai Nemzetközi Pszichológiai Kongresz­ szuson, utalva Kedrovra, aki a „tudom ány-három ­ szög” csúcsaira a természettudom ányt, a társadalom ­ tudom ányt és a filozófiát teszi, közepére pedig a lé­ lektant, mely mindezekkel kölcsönhatásban van. Né­ mileg hasonlót mond Hárdi István kézenfekvő egy­ szerűséggel: „Pszichológia mindig van, ott is, ahol nincs. Csak az a kérdés, hogy milyen. . . ” M ert lehet például bevallatlanul félni a m élylélektantól, teljesen elfojtva az alaktalan szorongást, talán m ert túl kínos volna utánanéznünk hosszú időn át szőnyeg alá sö­ pört egyéni vagy közösségi problem atikánknak. Az ilyenkor felgomolygó „pszichofóbia” rendkívül talá­ lékony tud lenni, ha pedig megszorítják, máglyatűz lángjaként loboghat fel. Burkolózhat viszont derűs fölényeskedésbe is, m int ahogy egy am erikai színda­ rabban azt m ondja valaki a pszichiáterekről: „Tíz­ ből tíz bolond, a többi szélhámos.” (Akut veszélyben a leghatásosabb a személyt támadni.) Mindez persze nem szolgálhat a lélektan vagy a pszichológus olcsó apológiájául, de az többszörösen bebizonyosodott, hogy a legszorongatóbb félelmet, illetve legidegesebb reagálást a m egfoghatatlannak tűnő „lélekrengés”, felbolydultság válthatja ki. Ennek nagyszerűen masz­ kírozott megjelenése a pszichikus régió általános ta ­ gadása (negatio animae), vagy legalábbis bagatellizá­ lása: „Ne pszichologizáljunk!” „Lelkizésből nem élünk meg!” „Diagnózist ad, nem megoldást” stb. Még az is megeshet, hogy szakember állítja: A pszichoanalí­ zis célja a tudattalan és az ösztönélet felszabadítása szabad ösztönkiélésre; s e siralm as félrem agyarázás­ hoz Jungot is idézi, jogosulatlan összefüggésben. Az sem örvendetes, ha kiváló személyiség szólja le dif­ ferenciálatlan általánosságban a m élylélektant, nem fejtve ki világosan, hogy mi nem tetszik neki benne s m iért. Ha egy jelentős dolgot mintegy kézlegyintés­ sel intéznek el, annak valódi m otívum ai netalán a legyintő tudattalanjában volnának m egtalálhatók. A kár impozáns, ak ár átlátszó „pszichéelhárító” stra ­ tégiánk, ebből a mélylélektan kihív, hogy önm agunk­ ban nézzünk szembe lelkünk ism eretlen felével, amely elől nincs hová futnunk. Ez „individuellum ”, vívódás! S aki nem vállalja az egészséges szenvedést, annak m arad a haszontalan fájdalm ak tüskés bozótja. Jung nem könnyű partner, még vulgarizálni is ne­ héz. Nem lett tanításából „-izmus”, „neo-” változa­ tokká sem kellett átgyúrni. Kiváló ismerője, Ulrich Mann teológiai professzor azt írta róla 1971-ben a C. G. Jung und die Theologen című kötetben, hogy kényelmetlenebb konfrontációra készteti a teológust, m int Freud, aki időközben a hittudom ányban szalon­ képes lett. Ebben van is igazság, ám bár akkor vi­ szont az a meglepő — vagy jó jel? —, hogy H. A.

37

W ilmer 1977-ben közzétett felmérése szerint az USAban Jung irán t a pszichoanalitikusok 22%-a érdek­ lődik, a lelkészeknek viszont 89%-a. Az ezt megem­ lítő Pongratz pedig általánosságban a jungi lélektan fokozódó elismeréséről beszél m ár em lített művében. Korunkban az egyénnek és a közösségnek — nem utolsósorban az egyháznak — annyi kihívással kell szembenéznie, hogy az megviseli. S aját bensőnk re n ­ dezettsége viszont az elsőrendű dolgok közé tartozik. A sebész nem m ondhatja, hogy a rengeteg operáció m iatt nem ér rá mosakodni. Pál apostolnak Timó­ teushoz intézett klasszikus tanácsa sem hangsúlyta­ lan: Tenm agadat tisztán tartsd! S ennek jelentéstar­ talm a bizonnyal széles. Nem óhajtunk a m élylélektanból pótmegváltót, Jungból pedig vezérlő prófétát csinálni. A leghaszno­ sabb dolgokkal is rosszul élünk, ha fetisizáljuk őket. De ugyanilyen balgaság volna, ha nem élnénk alap­ vető fontosságú orvosságokkal, m ert az ízük esetleg nincs mindig ínyünkre. Erre is áll, am it Szókratész a tudásról m ondott: Gyökere keserű — a gyümölcse édes! Valamiféle „Jung-m onizm usnak” sem volna ér­ telme. Rendkívül hasznos például Carl R. Rogers klienscentrikus pszichológiája (vö.: Benkő—Szent­ m ártoni: Testvéreink szolgálatában), a „Clinical Pas­ toral Training” lelkigondozói továbbképzésben is. Moreno pszichodrám ájáról és E. B em e tranzakció­ analíziséről hasonlóképp szólhatok, hogy csupán sze­ mélyes tapasztalatból beszéljek. Jórészt egyéniség kér­ dése, hogy kihez milyen lélektan áll közelebb, am i­ ben persze a közvetítők emberi kvalitása is nagy sze­ repet játszhat. Jóm agam főként Jung megismerésére törekedtem , s úgy találtam : az ő sokrétű életműve, mély látása, a szellemében folytatott analízis rend­ kívül alkalm as önismeretszerzésre, belső eredetű za­ varok megközelítésére és feldolgozására, egyéni és kollektív komplexusok term észetének fölismerésére, s a labirintusból kivezető ú t fokozatos m egtalálására, a k á r rövid terápiában is. Jung igen nagy segítség abban, hogy m egtanuljunk árnyoldalunkkal bánni, rendeltetésünket felismerni, s ezzel is összhangban közvetve vagy közvetlenül segíteni másokon. Ő látá­ sunk mélységélességének iskolamestere. A köznapi élet vagy éppen a h it dolgaiban is segít észrevenni azokat a tisztátalan búvópatakokat, amelyek befo­ lyása igen keserves zűrzavarokat okozhat, s amelyek­ nek különben aligha bukkannánk nyomára. (A neu­ rózis forrásának is „legfőbb tökélye, ha úgy elbú, hogy észre sem veszik”.) Jung term észetesen nem hi­ tet kíván — elvégre nem vallásalapító —, hanem oda­ adó nyitottságot. S ha ez megvan, akkor bárm ilyen világnézetű legyen is valaki, igen sokat tan u lh at tőle. Ugyanez érvényes közösségekre: pár, család, csoport, réteg, nép, felekezet, ideológia annyira gazdagodhat általa, am ennyire csak m er — hiszen ez első renden m orális bátorság kérdése. A kollektivitás ugyanis könnyen visszarántja azt, aki m ár-m ár elkezdene mé­ lyebbre látni. Ennek titkos jelszava: M iért legyen ő kevésbé vak, m int mi?! M agyarul sajnálatosan kevés jelent meg Jungtól és Jungról, ezért sokkal tartozunk az egyetemes kultú­ rának és önm agunknak. Gyakorlatilag m ár alig ér­ hető el két, 1946—48-ban m egjelent mű, Boda László: Föld és Lélek; Nagy P éter: Bevezetés a tudattalan pszichológiájába. Pertorini—H orváth: Szem élyiségza­ varok című könyve (1972) több oldalon át foglalkozik Junggal. A tibeti Holtak K önyvé-nek jungi értelm e­ zése a Helikon 1974/2. számában, A pszichológiai tí­ pusokról szóló előadása a Típustanok és személyiségvonások című tanulm ánykötetben (1978) jelent meg.

38

Különböző, többnyire jungi tájékozódású tanulm ányok találhatók elsősorban a Confessio, Diakónia, L elki­ pásztor, Theoiogiai Szemle, Vigilia című folyóiratok­ ban. Aránylag legbővebben Gyökössy Endre könyve (Magunkról m agunknak, 19844) foglalkozik Jung pszichológiájával, szemléletesen, színesen, hitet épí­ tően, elsősorban lelkigondozói szempontból. Az Európa Kiadónál 1986-ban várható Jung Em lékek, álmok, gondolatok című kötetének megjelenése, melynek anyagát m unkatársa, Aniela Jaffé jegyezte föl, 1987ben pedig a Lélektani típusok összefoglaló fejezeté­ nek kiadása. Jung összes m űve (Gesammelte W erke) 13 000 ol­ dalt tesz ki. Ennek gazdája a W alter Verlag. A Jungéletm ű irán t laikusok részéről is fokozódó érdeklődés arra késztette a svájci Oltenben működő kiadót, hogy 1984—85-ben reprezentatív válogatásban adja közre az „alapm űvet” — főleg a viszonylag könnyebben érthető és összegező írásokat — G rundw erk C. G. Jung címmel,, kilenc kötetben, összesen 3000 oldalon. A ném etül is olvasókra való tekintettel érdemes sorra vennünk e jeles vállalkozás egyes köteteit, rövid ta r­ talm i utalásokkal. 1. A gyakorlat alapkérdései. Mi a pszichoterápia: az álom és elemzése, reagálás, komplexusok, lélektani típusok, skizofrénia. 2. Archetípus és tudattalan. A pszichikum lényege, a kollektív tudattalan és ősképei; az anim a-, anya- és gyerm ek-archetípus; a szellem a mesében; a transzcendens funkció; a szinkronicitás. 3. Személyiség és indulatátvitel. Hogyan hat a tu d at­ talan a tu datra; az individuáció; az indulatátvitel pszichológiája. 4. Em berkép és istenkép. Pszichológia és vallás; A változás szimbóluma a m isében; Válasz Jóbra. 5. A z individuációs folyam at álomszimbólumai. Ez a pszichológia és alkím ia tém akörének egyik kö­ tete, a m ásik pedig: 6. Megváltási képzetek az alkí­ miában. A következő két kötetben A változás szim ­ bólumai című m ű olvasható: 7. Szim bólum és libidó. 8. Hérósz és anyaarchetípus. 9. Em ber és kultúra. Témái: a személyiség kialakulása, a nő Európában, a házasság m int pszichológiai kapcsolat, lélek és halál, a lelkiismeret, jó és rossz, lélektan és költészet, az élet dele m int fordulat, India „pszichológiai üzenete”, Zoszimosz víziói, Paracelsus, Freud. A válogatás rendkívül igényes m unkáját szakértő bizottság végezte: Helmut Barz, U rsula Baum gardt, Rudolf Blomeyer, Hans Dieckmann, H elm ut Remmler, Theodor Seifert. A közölt mű rövidítését egyetlen esetben tartották megengedhetőnek, kényszerűségből: a Psychologische Typen túl nagy terjedelm e m iatt nem fért volna bele ebbe a sorozatba, de összegező s önm agában is elég kerek 10. fejezetének közlése jó szükségmegoldásnak tekinthető. Az olvasást tanácsos az első kötettel kezdeni, különben „tejfoggal kőbe” haraphatunk. Ha egyetlen átfogó alkotást akarunk, a m agyar szár­ mazású Jolande Jacobi standard műve ajánlható: Die Psychologie von C. G. Jung, mely több kiadást ért m ár meg. Ugyancsak Jacobi szerkesztett egyes Jungidézeteket tem atikus csoportokba Mensch und Seele címmel (Walter, 1971); ezt hadd nevezzem nagy Jung-breviárium nak, m ert fölöttébb érdemes elmé­ lyülnünk egy-egy kis szakaszában is. A jungi m ű nem tehető egyetlen h it vagy eszme­ rendszer szolgálóleányává sem: kihív-kiszólít megszo­ kott pozícióinkból, kérdez, fényt villant, talán meg­ visel, s am ennyire kibírtuk javunkra szolgál. Nem szükségszerű m indenben egyetérteni vele, de általa érlelődni annyi, m int egyenként ú jra fölfedezni a

csillagokat — saját bensőnk egén. K it m ire oktat ez a „csillagtan” : hogyan tájékozódjék, s kezdjen söpörni a sa já t p o rtája előtt, akár m int egyén, akár m int kö­ zösség. M ondjuk: m int keresztyén ember, illetve egy­ ház. Válaszunktól függ, hogy m ennyire lesz a jungi kihívás segítség. E rre egy rövid idézet a „Jung-bre­

viárium ” záró fejezetéből, A z Istenhez vezető ú t-ból: „Ha a keresztény doktrína asszimilálni tudja a pszi­ chológiát, mely sorsszerűen ütközik vele, az életerő jele, m ert az élet asszimiláció. Ami pedig nem képes asszimilálni, az elhal.” Bodrog Miklós

Molnár János Egy jezsuita hitvitázó a X V III. században

Akkor szerettem meg ezt a kitűnő és sokoldalú je­ zsuita tudóst, am ikor elolvastam a „Régi jeles épüle­ tekről” írt, 1760-ban, Nagyszombatban m egjelent m ű­ vét. A szerző 650 oldalon ism erteti: a Paradicsom kertjét, Noé bárkáját, Bábel tornyát, Babilon és Ni­ nive épületeit, Egyiptom, K ína építészetét, Salamon templomát, a görög, végül a róm ai építészetet. Élet­ rajzírója, Pécsi Ödön megjegyzi, hogy ez az első ere­ deti m agyar régiségtani munka. Csatkai Endre később a „Régi jeles épületekről” c. m ű kiadási évét a m a­ gyar nyelvű m űvészettörténet születési dátum ának te­ kinti. Érdemes volt M olnár János ízes magyarsággal írt könyvét átolvasni, m ert kiderült, hogy a vaskos kötethez csatolt tizenegy rézm etszetet is a szerző ké­ szítette, a rézmetsző neve eddig ism eretlen volt a szakirodalom ban. M olnár Jánosnak term észetesen más vonatkozású művei is vannak. Ír t egyháztörténetet, prédikációkat, fizika Könyvet, és ami számomra izgalm asnak tűnt: hitvitázó m űveket. M ielőtt ezek részletesebb ism erte­ tésébe kezdenék, röviden összefoglalom a szerző élet­ rajzát: a Győr megyei Csécsényben született 1728-ban. Az apja ugyan Szabó György volt, de mestersége m iatt a M olnár nevet vette fel a család. Felsőbb is­ koláit Győrben, Pozsonyban, G rácban végezte. T anár­ ként m űködött Sárospatakon, Kassán, Esztergomban és Nagyszombatban. 1759-ben szentelték pappá, illetve lépett be a jezsuita rendbe. Ezután teológiát, filozófiát tanított Pozsonyban, Budán és Kolozsvárott. 1776-ban királyi tanácsossá, m ajd bélakúti apáttá nevezték ki. Később elnyeri a szepesi kanonok címet és ilyen m i­ nőségben hal meg 1804-ben Szepesváralján. Molnár János a korabeli m agyar irodalom mal is kapcsolatban volt, sőt verseket is írt, Kazinczy baráti köréhez ta r­ tozott és a széphalmi m ester m ondotta M olnár J á ­ nosról, hogy „igen nyájas ember, de sohasem nevet”. Nos h át én elmondom, hogy két hitvitázó m űvének olvasása közben többször kacagtam, h ála a szerző jó­ ízű stílusának, jám bor igyekezetének, amellyel vallá­ sának tan ait néha nagy hévvel, néha szelíd szavak­ kal igyekszik igazolni. Már maga az a tény különös, hogy a XVIII. század második felében egy jezsuita a polém iára szánja m a­ gát, hiszen M ária Terézia a la tt a csendes ellenrefor­ máció sok sik ert aratott. M olnár János azt sem veszi figyelembe, hogy hitvitázó m üveire aligha kaphatott választ, hiszen a cenzúra ilyen jellegű m űvet nem engedett volna k in y o m atn i. Száz évvel korábban Sám bár Mátyás, Kiss Imre, Pósaházi János, Matkó István még szabadon mellyesztették, csákányozták egymást, görcsös bottal tám adtak, jobb esetben csak az ellenfél vesztett „peri” felett örvendeztek. A polé­ mia darázsfészkét — Sárospatakot — a jezsuiták ki­ füstölték, nem fenyegette tehát semmiféle veszedelem a róm ai katolikus egyházat. M olnár Jánost a refor­ mátusok iránti jóindulat, hovatovább a szeretet kész­

tette az írásra és így került ki a nagyszombati nyom­ dából 1763-ban az első polemikus, de inkább hittérítő jellegű müve „A m eg-térő reform átus elmélkedésről négy könyv” címmel. A könyv 429 lap terjedelm ű, a címét azonban helyesebben így kellett volna fogal­ m aznia: „Az át-térő reform átus elmélkedésről”, ugyanis nem arról van szó, hogy a reform átus olvasót rá b írja a Krisztushoz való megtérésre, hanem arról, hogy a reform átus egyháztag áttérjen, pontosabban: visszatérjen a katolikus vallásra, M olnár János az előszóban indokolja szándékát, il­ letve azt, hogy m iért írta ezt a könyvét: „Kedves Atyámfia! Ezeket nem azért készítém, m intha lelke­ tek segítségére elegendők nem lehetnének azok, am i­ ket előttem egyebek írtak, hanem azért, m ert lelke­ tek üdvösségéhez való szeretetem et meg kívántam m u­ tatni . . . Tudom, hogy a reform átus seregnek okosabb része azért a katolikusoktól nem irtózik, hogy Dávid példájaként seregesen szép rendben énekelve és im ád­ kozva járulnak néha-néha a templomok felé, hogy szép öltözetekkel cifrázzák m ind magokat, mind az Úr házát becsület kedvéért az oltárok előtt az egyházi tisztek, hogy a K risztus em lékezetéért a Szent Kereszt jelét homlokokra és m ellyekre vetik. A mi több, a reform átusok java ezeket, és nevezet szerint a szü­ zességet, a sanyarú szerzetesek szegénységét dicséri és csudálja is, m ert látja m ár a példáját a Szent­ írásban, m ind az anyaszentegyház elejében” . . . „Tu­ dom, sokan m egtérnének közületek, de azt pásztoritok szégyenük, a gazdagok elfelejtik, a köz nép el vagyon ámítva. Vallástok hirdetőjinek haszontalan m utogat­ juk hitünk igazságát, m ert ők jobbára azt magokkal régen elhitték, de am in t a Szent Evangélium m ondja ama jám bor felől: a kapához nem láthatnak, koldulni szégyenlenek, a titulustól megválni igen nehéz.” Mol­ nár János könyvében itt találjuk az első és leglénye­ gesebb széljegyzetet, am it valam elyik korabeli olvasó így írt le: „Kapához is látnak, koldus életet élnek sokan, nincs titulusok, hanem világ szemetjeinek ta r­ tatnak, mégsem lesznek Pápistákká, m ert inkább sze­ retik a szegény igazságot, m int a gazdag hazugsá­ got”, — M olnár János m űvére tehát a válasz csak ilyen széljegyzet form ában nyilvánulhatott meg, úgy látszik azonban az ism eretlen olvasó m egunta a jegy­ zetelést, m ert csak a bevezetőhöz írt még két helyen lényegtelen tiltakozást. M olnár János bevallja, hogy „az elmélkedéshez ta ­ nult kálvinista em bert állítok, ki nem azon rágódik, a mikkel csak az együgyűek ám íttatnak el jobbára, hanem a vallás gyökereit feszegeti”. A szerző tekin­ tettel van az olvasóra és hogy a könyve ne váljék unalm assá, ezt imádságokkal, elmélkedésekkel, ső t néhány esetben párbeszéddel tarkítja. Az I. részben például így im ádkoztatja M olnár János az áttérni szándékozó reform átust: „Mi tévő legyek én Istenem ! Én az én vallásommal össze nem férhetek, valahány­

39

szor vagy a Szentíráshoz nyúlok, vagy a szent Atyák könyveibe tekintek, felháborodik egész lelkem. Én nékem úgy tetszik, a mi vallásunknak valam i kis fo­ gyatkozása csakugyan vag y o n . . . A szabad akarat nálunk m egfojtatott, a jóságos cselekedetre, az Isteni parancsolatok m egtartására senkinek se lehet nálunk kedve, a reménységet megöli bennünk U ram az, am it te titkos rendelésed felől M esterid tanítanak, meg­ fosztanak bennünket az isteni szeretet hasznától, csak a hittel ak arják kivégezni az üdvösség egész dolgát.” M olnár János az egyházatyák tanításaival igyekszik a vívódó reform átus em ber segítségére lenni, tehát nagyon sok őskeresztyén írót szólaltat meg, elsősor­ ban Szent Ágostont, de ha a szükség úgy hozza, m a­ gát K álvint, Bézát, M elanchtont, Zwinglit, Ursinust, L uthert azonban soha. Éppen a régi egyházi atyák tekintélye m ondatja a reform átus olvasóval, hogy Va­ jon K álvint m ikor szállottá meg a Szentlélek, „ki bíz­ ta rá a tanítást? Ki tette nagyobbá sok ezer elménél ezt az ifjú legényt, ki m ikor tanítói könyveit irkálá, 25—26 esztendőnél többet nem élt, oly sok öreg dok­ tornál, egy em bert, oly sok ezer szent embernél n a­ gyobbra tartani, nem oktalanság-e?”. Az áttérő reform átus a továbbiakban azzal a kér­ déssel foglalkozik, hogy a Károli-, vagy a Káldi-féle bibliafordítás-e a jobb? „A reform átusok azt repes­ getik, hogy a K áldi-féle B ibliában sok gáncsot talál­ tak.” 1749-ben a petrahói prédikátor és a pataki szer­ zetesek például arról vitatkoztak, hogy az 1Kor 9,5ben em lített „asszonyok” a la tt a feleségeket kell-e érteni, vagy pedig a gyülekezet nőtagjait. M olnár ki­ jelenti: „aki legalább messzünnen megszagolta a gö­ rög nyelvet, az tudja, hogy itt nem feleségekről van szó”, vagyis az apostolok nőtlenek voltak. Az idézett szöveg a rra utal, hogy Sárospatakon újjászületett a polémia, de nagyon leszelídített formában, am it a ké­ sőbbiekben is láth atu n k m ajd. Az elmélkedő refor­ m átus em ber persze a rra a m egállapításra jut, hogy a K áldi-féle fordítás a helyes, annál is inkább, m ert „G áspár m esternek igen sok bibéje vagyon”, K ároli nem tudott jól se héberül, se görögül, „jobbnak tehát a reform átusoknak az ő Bibliájokat a V ulgatánál ép­ pen nem ta rth a tjá k szemtelenség nélkül”. A másik bökkenő a reform átus em ber szám ára a Szentírás m a­ gyarázása. Ha a reform átorok oly nagy jelentőséget tulajdonítanak a Szentlélek ihletésének, „m iért súg oly ellenkező képpen Luthernek egyet, K álvinnak pe­ dig ugyanazon h it ágazatjára nézve ism ét m ást a fü ­ lébe? . . . Nem igaz tehát, am it K álvinus mondott, hogy a különös, titkos sugallásra bízza az em ber a lelkét, s azután lepökheti azt, am it a zsinatok — ti. a refor­ máció előtti zsinatok T. B. — m ondottak”. A Szentírás tekintélyével kapcsolatban Molnár J á ­ nos elm ondatja a reform átus olvasóval, hogy „meg egyez a reform átusokkal a katolikusok vallása, hogy ami az Írással ellenkezik, az m ind megvetendő tan í­ tás. Ezekből azt vegyék észre a prédikátorok, hogy hazugságot beszéllenek, am ikor azt tanítják, hogy a katolikusok a pápa leleményeit árulják Isten szava gyanánt, m ert ő nálok az bizonyos: hogy ak ár a pápa, ak ár angyal, akárki légyen, aki az Írás ellen tanít, m ind hazug próféta”. Tévedhet-e az egyház? — töpreng a reform átus em ­ ber. M olnár János szépen meggyőzi az olvasót, hogy van ugyan az egyházban konkoly, annak tagjai té­ vedhetnek, idézi Ciprianus m ondását: „szenvedd el a konkolyt, de te búzává légy”, az áttérő reform átus em ber tehát vallja: „Krisztus hazudtolása nélkül azt nem mondhatom, hogy az anyaszentegyház, melyben a Szentlélek a püspököket tette a nyáj legelésére és

40

tanítására, valam ikor eltévelyedett, vagy ezután elté­ velyedhetik. Méltán kesereghetsz tehát üdvösségre vá­ gyó lelkem; ha eddig fel nem találtad ezt az igaz anyaszentegyházat! tudván, hogy annak közönséges tanítását követvén, vallásodban el nem tévelyedhetsz.” A pápa személyéről azt tan u lta a reform átus em­ ber, hogy „a római pápa Antikrisztus, és így a római pápa az egész anyaszentegyháznak nem egyházi feje­ delme, se nem fő pásztora”. 24 lap átolvasása után az áttérő reform átus m ár így nyilatkozik: „Szent igaz, hogy a róm ai pápának felséges hatalm át az egész anyaszentegyház bizonyítja, teh át a római anyaszent­ egyháztól, vagy annak közönséges zsinataitól oktalan­ ság volna irtóznom azért, m ert abban a pápát látom. Sőt csak azért is oda kell tartanom kévánságomat, m ert ihol észre veszem: hogy az lehet egyedül kö­ zönséges gyülekezet, mellyel az egyet ért.” M iután a reform átus atyafi arról is meggyőződik, hogy a tri­ denti zsinat a szabad akaratról a Biblia szerint tanít és „szent a zsinat végezése, eretnek az ellensége”, M olnár János tovább fejtegeti a tém át, m ert ehhez kapcsolódnak az ún. „Pataki versengő beszédek, m e­ lyek a napokban kezemhez találtak kerülni, méltó, hogy azokat is megfontoljam, csak azért ás, m ert a kálvinista vallásnak fundam entom it víja. A kárki írta, csak ugyan ki tetszik, hogy szeret bennünket és kí­ vánja lelkünket segíteni, am int tudja.” A „Pataki versengő beszédek” szereplői a pataki szerzetes és a pataki tiszteletes úr, akik a könyv sze­ rin t gyakran felkeresték egymást és a m ostani vitá­ ju kra az a temetési beszéd adott alkalm at, am it Sár­ kány Dávid pataki professzor 1749-ben m ondott egy nemes ifjú temetésén, amelyen a pataki szerzetes is részt vett. A beszéddel kapcsolatban nyájasan v itat­ kozik a két fél, mégpedig párbeszéd form ájában, előbb a jócselekedetekről, m ajd a predestinatio tanáról. „Szerzetes: Meg adom az ellenségnek is a m egérdem­ lett becsületet, ő kegyelme — ti. Sárkány Dávid T. B. — a kisdedek neveléséről helyesen beszéllett, illett is ahoz a gyászos naphoz az az ösztönzés. Csak az a gondolat furdalta azóta a szívemet: mondok, a refor­ m átusok azt tanítják, hogy az em bernek legalább a jóra szabad a k a ratja nincsen, kinek prédikálják te­ hát? Mi az oka, hogy őket a jóra annyira ösztönzik? Sőt, m i annak a haszna? Tiszteletes úr: Kedves Atyám Uram! Csak h a jth a t valam i hasznot a lelki tanítás, a jóra való ösztönzés a lélekben, ha szabad akarat benne meg légyen is fojtva. Szerzetes: Mit használ az édes tiszteletes uram , h a lába szegett bé­ resünket össze te tt kézzel kérjük is, hogy álljon talp­ ra, s m enjen dolgozni. Nem feje fú rt gazda volna-e az, aki előbb megköti szolgáját, azután ösztönözné a futásra? Tiszteletes úr: Ne űzzön csúfot belőlünk atyaságod! Szerzetes: Az Isten m entsen meg, de én ezt a két dolgot meg nem egyeztethetem: a reform á­ tusok azt hiszik, azt vallják, hogy a jóra szabad ak a­ rattal nem bír a lélek, mégis összegyűjtik a népet seregesen, senkengetik őket, fenyegetik Isten bünte­ tésével, ha például m agzatjokat szépen nem nevelik, ha atyjukat, anyjukat nem tisztelik, ha haragot ta r­ tanak és ellenségeinek meg nem bocsátanak. Tiszte­ letes úr: Ezeket maga parancsolja a felséges Isten, és ezekre a feledékeny népet ösztönözni néha nem árt.” Ilyen hangnemben folyik a „versengés” több m int 20 oldalon át. A két fél kitűnően ismeri a Bibliát, a szerzetes sűrűn idézi az egyházatyákat, a görög filo­ zófusokat, a tiszteletes pedig Kálvint. A vita közben Sárkány Dávid neve ú jra felbukkan, a szerzetes ugyanis kijelenti: „Én m agammal öröm est elhitetem, hogy az igazságot szereti tiszteletes uram , kérem, tes­

sék megfelelni: vajon m ihelyt belénk önti az Úr a m alasztját, az ak arat szabadságát azonnal m egfojt­ ja-é? Úgy érti-e a dolgot kegyelmed itt is minit K ál­ vinus János? M ert kegyelmetek ném ely cikkelyekre nézve oktalannak ta rtjá k K álvinus tanítását. Azt m a­ gam is észre vevém, m ert midőn Sárkány uram at némely alkalm atossággal m eglátogattam , s m ár bú­ csúzó félbe a kapu m ellett állván akkori pap társam szemére vetné ő kegyelmének K álvinus János iszonyú károm kodását, mellyel azt m eré tanítani, hogy K risz­ tus U runk a keresztfán kétségbe esett, midőn nagy szóval felkiálta és azt felel é: K álvinus védelmezze magát, én a Krisztus tanítványa vagyok.” A beszélge­ tés a szerzetes győzelmével végződik, m ert a tisztele­ tes ú r kijelenti: „Igaz édes atyám uram , én is nehez­ telek azért Kálvinus Jánosra, ki megengedvén, hogy a régi tanítók és a szent atyák seregesen m ind vé­ delmezik a szabad akaratot, azt m eri mondani, hogy valam ennyien eltévelyedtek, és hogy az akarat szabad­ ságának csak azért fogták pártját, m ert ha egyébként tanítottak volna, ki röhögték volna őket a pogány fi­ lozófusok.” A fejezet végén megszólal „az elmélkedő személy” és m egállapítja: „vagyon szabad ak aratja az embernek, azt a Szentírás is bizonyítja, helyes te­ hát a tridentom i gyüleközetnek — ti. zsinatnak T. B. — a végezése”. A tridenti zsinat azt is kim ondja, hogy Isten pa­ rancsolatai nem nehezek, teljesíthetők, viszont a re ­ form átusok azt tan ítják K álvinra hivatkozva, hogy azokat m egtartani lehetetlen. „Nem szeretem — írja Molnár János —, am ikor az asszonyok ezt igen re­ pesgetik. Tudok egyet Pataktól nem messze, ki ezen a valláson igen örülvén, védelm ezéséért a szerzete­ sekkel is össze m ert kapni.” Nem tudjuk, ki lehetett ez a P atak m elletti nemesasszony, később kiderül, hogy Tolcsvára való volt (217. lap), m indenesetre úgy tűnik, hogy a hitvitába 1700 közepén a teológusokon kívül az egyháztagok, sőt a nők is bekapcsolódtak. Az elmélkedő reform átus em ber ismét rájön, hogy Kálvin tanítása a törvény betölthetetlenségéről téves, hiszen „te még ifjú legényke lévén, 26 esztendősnél korosabb nem valál, m ikor ezeket a papírra kented. Szt. Ágoston doktornak, s am a régi öreg doktoroknak csakugyan bátrabban hihetek, m int tenéked, néhai mesterem . . . Meg lehet tartan i az Isten p a ra n c sa it. . . és így eretnekség itt is a reform átus vallás”, szögezi le az elmélkedő olvasó. M olnár János azt a reform átus hitvallást, hogy a jócselekedeteknek semmi érdem ük nincs Isten előtt, ismét párbeszéd form ájában cáfolja meg, azzal a kü­ lönbséggel, hogy bővül a vitatkozók száma, vagyis a beszélgető személyek: a kassai szerzetes vendég, a debreceni teológus, a pataki poéta, a kassai vendég szerzetes társai, ti. a pataki iskolák jezsuita mesterei. „A beszéd a Pataki Nemes Collegiumban tartatik, a konviktoroknak, avagy a vendég úrfiaknak egyik szobájokban” — írja M olnár János. A vitatkozásra a pataki poéta invitálja a szerzeteseket, miközben meg­ érkezik a debreceni teológus, saját szavai szerint: „azért hívatott a nemes Kollégium Debrecenből, hogy hasznomat vegye”. Mi tagadás, a debreceni teológus, bár Vitézül védekezik, vitatkozik elsősorban a kassai szerzetessel, a poéta csak ritkán szólal meg, hasonló­ képpen a jezsuita mesterek, m indent összevetve a teológus a v ita végén leteszi a fegyvert és a m ár em ­ líte tt Lukács 16,3-at idézi: „Kedves Atyám Uram! Nem kapálhatok, koldulni szégyenlek. . . ”, vagyis el­ ismeri a jócselekedetek érdem ét, a böjtöt, a papi nőt­ lenséget, de a szöveg szerint csak „alattom ban”, vi­ szont a pataki poéta nyíltan felteszi a kérdést a kassai

szerzetesnek: „Hát csakugyan más vallásra akar en­ gem is téríteni atyaságod? H ajtson Isten téged édes fia m . . . ” — válaszolja a szerzetes. Tovább folytatódik a vita a predestinatio tanáról, am it Molnár János „a Kálvin vallása” szerint így fogalmaz meg: „Maga taszigál bennünket az Isten a vétekre.” A „Pataki versengő beszédek” szereplői most: a kassai szerzetes vendég, a németországi jöve­ vény és a pataki teológus. E két utóbbi avégett ke­ resi fel a szerzetest, hogy legyen döntőbíró a köztük folyó vitában, am it a pataki togátus így fogalmaz meg: „Mi ketten egymás közt m ár régen versengünk, de csak az Isten őrzött bennünket, hogy kétségbe nem estünk. Kálvinus bizonyos tanításán meg nem alkud­ hattunk. A m indenható, igaz és irgalm as Istennek örök végzései és rendelései felől olyanokat mond, hogy irtóznom kell, ha könyvét csak felületesen is olvasom.” Kálvin predestinatio tan át a németországi jövevény is kétségbe vonja, ennek egyes tételeit ho­ vatovább károm kodásnak tartja, nincs teh át nehéz dolga a szerzetesnek, am ikor csak a Szentírással győzi meg a két versengő társát a predestinatio kálvini ér­ telmezésének tarthatatlanságáról, mondván, hogy né­ melyeknek „elég a kés nyele nélkül is”, m indenesetre idézi az egyházi atyákat, a zsinatok végzéseit. A be­ szélgetés végén a németországi jövevény így búcsúzik a vándor szerzetestől: „Szerencsés u ta t kedves atyám uram . Ki tudja, talán m a-holnap m á r egy öltözetben fogunk Kassán atyaságod előtt megjelenni.” M olnár János művének 3. könyvét ezzel kezdi: „A reform átusok a szegény katolikusokat pogányokká te­ szik. Először a képek tiszteletéért, másodszor az oltári szentségek im ádásáért.” A pataki szerzetes „Pataki ajándék” című fejezetben „kévánnya az első gyaláza­ tot lerázni az ártatlanokról”, a m ásodikat „Losonci prédikáció” címmel utasítja vissza. „Már régen meg­ m utatá Pázm ány P éter Alvinczihez írt első levelében és egyéb dicséretes könyveiben, hogy aki a képek tisz­ telőire bálványozó nevet fog, annak sem esze, sem embersége nincsen, a Szentíráshoz pedig sem m it sem tud” — kezdi M olnár János a „P ataki ajándék”-ot. A képekkel kapcsolatban megjegyzi, hogy Kálvin a képeket „emlékezet kedvéért megengedi, elszenvedi”, továbbá a reform átusok m ár azzal is áthágják a tör­ vényt, hogy „kakast m ernek állítani a templom föde­ lére, vagy a haranglábra”. De ott van Salamon temploma, sőt előbb a szent sátor, ahol kérubokat készítettek Isten parancsára a frigyládára. M olnár J á ­ nos nem ta rtja elegendőnek Pázm ány írását, tehát az egyházi atyák tanításának egész arzenálját sora­ koztatja fel a képek és az ereklyék tiszteletének, a szentek im ádásának védelm ére 33 pontban, közel 40 oldalon. M olnár János az ereklyék tiszteletét, ezek csodatevő erejét a vérfolyásos asszony gyógyulásának történetével bizonyítja, hogy ti. az asszony csak érin­ tette Jézus ru h á ját és meggyógyult „Folyt a verejték Kálvinus homlokáról, midőn ezeket az igéket fejte­ gette, látta, hogy a jó asszony U runk ru h ájának ille­ tésével vette vissza egészségét, és ezt maga se tagadta. Mit tégyen? Mit gondoltok szegény lelkek, m it tett m esteretek? össze szidta a jó asszonyt és erről az igéről által ugrott a másikra. Vagyon-e annak szeme, aki itten Kálvinus istentelenségét nem látja? Urunk azt az asszonyt dicséri, bízzál — úgymond — leányom, sőt meg is gyógyítá, Kálvinus pedig, m intha jobban tudta volna K risztusnál, m it kellenék m ondani az olyan asszonyra, boszorkány nevét költi. Ahá, nem szegény gyalázat-é, ha a szép elm éjű m agyar ilyen oktalan m ester után indul.” A 33. pontban M olnár János kijelenti: „Mi az anyaszentegyházzal tartsunk,

41

kövessük régi tanítását, hagyjuk o tt az újítókat és a niceabeli második szentséges zsinattal kiáltsunk fel tiszta szívvel és lélekkel: köszöntjük, tiszteljük m ind a szenteket, m ind a szentek ereklyéit és képeit, U runk drágalátos feszületével egyetemben, akik vélünk egyet nem értenek, átok a la tt vannak.” Az oltári szentségről M olnár János prédikáció for­ m ájában ír, de a bevezetőben ism ét beiktat egy be­ szélgetést a „losonci vendég és a pataki tiszteletes ú r” között. A losonci vendég reform átus és a beszélgetés során beszámol az 1761-es Úrnapján történt esemé­ nyekről, arról, hogy ezen az ünnepen a k ét felekezet tagjai, a prédikátorok és plébánosok, szerzetesek m i­ lyen szép békességben voltak együtt, érthető tehát, hogy a losonci vendég kijelenti: „én m ár ezután meg­ változtatom egynehány vélekedésemet. Bolondság is így gyalázni a pápistákat, h a ott, úgymond, a K risz­ tus teste jelen van — ti. az oltári szentségben, az os­ tyában, T. B. — m iért hogy a pápisták m ár ezt el nem hagyták”. A losonci vendég legalább annyira já­ ratos a Bibliában, a görög és latin nyelvben, az egy­ házatyák tanításaiban, a zsinatok végzéseiben, m int a pataki tiszteletes, tehát nem tudják egymást meg­ győzni, a losonci vendég azonban ott hagyja a prédi­ káció szövegét a tiszteletesnél nyilván azzal a célzat­ tal: ha a tiszteletes átolvassa, bizonyára m ás véle­ m énnyel lesz az o ltári szentségről. Valóban, a tisz­ teletes még a vendég jelenlétében hozzákezd az olva­ sáshoz. A vendég szerint a prédikáció másfél óráig ta rto tt Losoncon, terjedelm e 53 lap. A m int m ondottuk, M olnár János L uther M ártont nem idézi, de a losonci prédikációban alaposan kifa­ kad a reform átorral szemben, m ert így ír: „míg a reform áció Németországban fel nem indult, legalább Wiclef János idejéig egy iskolában, tem plom ban se h allatott a m ai vallásunkkal ellenkező tanítás. Az a latt megzendüle véletlenül Németország, Doktor L uther öszve kap a róm ai pápával, ki ugrik a klast­ romból, menyegzőt ü t az apácával, neki fog egy hu ­ zom ba az újításoknak is. És m inthogy akkor sokan m ind a világiak, m ind az egyházi személyek közül csak a hasra tarto ttak számot, igaz, hogy kellett re­ formáció, de nem a h it dolgában, hanem az erköl­ csökben . . . K ellett a reformáció, de ki bízta azt a rra a b arátra? Kellett, de abba haragjában kezdett Luther Mártony, és ahhoz m indgyárt eleinte hitszegéssel, és feleséggel látott, nem ott feszegette a dolgot, ahol kel­ le tt volna, nem a feslett életnek jobbítására, hanem az akkori hitnek és vallásnak k iirtására célozott m in­ den g o n d ja . . . a rra volt tehát köteles L uther Mártony, hogy még rossz életű püspököknek is szót fogadjon. Azonban ő se ezzel, se egyébbel nem gondolván, m ár tanítványokat szedett nemcsak a mezőkön, hanem a felséges udvarok, és paloták közt is, fickándoztak, nyerítettek m ár u tána a klastrom iak is. L uther Wicliffel együtt kezdé tanítani, hogy az Úr teste a kenyér­ rel együtt vagyon jelen, csak azért, m ert a pápistákat gyűlölte. Az a la tt a w ittenbergi fő esperes K arlstadt megházasodván L uther ellen tám ad, új tanítást hinte­ get, és U runk testének a szentségekben való jelen lé­ té t is tagadni kezdi m indenek hallatára, felpattanik L uther M árton és jóllehet K arlstadt az előtt nem győzte dicsérni, sőt Krisztus u tán m esterének is ne­ vezte nem egyszer, m indazonáltal könyvekkel, leve­ lekkel m ind addig kergette, míg Szászországból át nem ugratta Helvéciába. Ott akkor Tigurum ban Zwingli plébánoskodott, és m inthogy ő sem akart alább valónak lá tta tn i amazoknál, hozzáült ő is a reformációhoz. Éppen akkor ugrott ki Szt. Brigitta szerzetéből Ekolompádus, m ikor Tigurum ban az új

42

vallást faragni kezdé Zwinglius, oda érkezék K arlstadt, kezet fognak és ostromolni kezdik m ind a hárm an az anyaszentegyháznak az oltári szentségről lévő régi ta ­ nítását. Merő jelre és figurára magyarázzák U runk­ nak az utolsó vacsora felett az oltári szentségről ta r­ tott világos beszédét. . . Csak nem meg nem repedt mérgében Lutherus Mártony, látván m ind utána, m ind előtte a sok re fo rm á to rt. . . Ihol azonban fel áll K ál­ vinus János is, és m ind a két résznek tévelygését kezdé szemére hányni: egyikőtök sem érti a dolgot. . . és végtére Kálvinus János Urunk testének evését csak hit szerint való evésre magyarázza”. M olnár János szemére veti a reform átusoknak, hogy az úrvacsora értelmezésében az egyházi atyák tanítá­ sait figyelmen kívül hagyják, sőt ezeket „is kálvinis­ tává tennék, ha lehetne”. A prédikáció azzal végződik, hogy Krisztus valóságos teste és vére az ostya és va­ lóságos újtestam entom i áldozat a Krisztus testének és vérének az oltári szentség kiszolgáltatásakor tö r­ ténő bem utatása. M olnár János a negyedik könyvben a reform átusok­ nak a bűnbánatról, a h it által való megigazulásról, a szentségekről szóló tanítását Cáfolja, illetve sorra győ­ ződik meg az elmélkedő reform átus ember, hogy a keresztségen és az úrvacsorán kívül szentség: a bér­ málás, a gyónás, az utolsó kenet, az egyházi rend és a házasság. Az áttérő reform átus em ber kijelenti: „Szégyelem Kálvinus, hogy m esterem voltál”, m ajd a könyv végén a reform átus em ber így elmélkedik: „Nem hiába furdalt a lelkiismeretem. Megfontolám vallásom ágazatit, s m agam at valóságos eretnekség­ ben találám . Jaj nékem, h a az igaz h itre most se térek . . . Ó ments meg én Istenem . . . Ihol fel kelek s te hozzád járulok. Mi haszna, ha vallásom ágazatit előtted szépítem ? Csak látom már, hogy az régi szent atyák és m ártírok hitén és vallásán nem éltem, am int elmélkedésemben észrevettem. Elődbe borulok ó egek terem tője, ki véghetetlenséged által jelen vagy m in­ denütt, kérlek, fogadj el. Fél a szívem az emberszó­ lástól, fél a láthatatlan ellenség incselkedésétől, nyújts kezet, hogy szent Fiadnak drága vérével megváltott lelkem valam i akadály m iatt elébbeni örvényébe ne süllyedjen. Bátorodjál szívem! Nézz fel az egekre: ott örvendnek, akik itt szenvedtek. Ha az égnek sűrű csillagokkal m egrakott külső színe oly szép, s oly vi­ dám tekintetű, m iném ű lészen annak belső része? Az angyalok palotája, a Szenthárom ság udvara, a szentek hazája. Megérdemli felséges méltóságod ó m indenek Ura, hogy félrehányván m inden akadályt, minden halogatást, m inden félelmet, szolgálatodra fel adjam teljességgel egész szívemet és m inden erőm et.” M olnár János valóban jám bor és tisztességes esz­ közt használ fel a szerinte egyedül üdvözítő katolikus egyház híveinek szaporítására, de ahol ez sikertelen­ nek bizonyult, voltak drasztikusabb megoldások is, és ezt éppen M olnár János könyvéből tudjuk meg. A könyvnek azon a példányán, am it a debreceni Nagy­ könyvtárban használtunk, az előzéklapon ez a kéz­ iratos bejegyzés olvasható: „Ex gratiossissa oblatione excell. ac illustr. dni. episcopi Quinque-Ecclesiensis Georgio Klimo . . . possidet A ndreas Benedek.” Tehát a könyvet Klimó György pécsi püspök ajándékozta Benedek Andrásnak. Még két későbbi bejegyzés ol­ vasható az előzéklapon: 1. „ez a Klimó püspök 1757ben sok ezer meg ezer rátz fam íliákat kiűzetett, s ezek népesítették az orosz birodalom Kiew nevű ta r­ tom ányát. (Lásd Prot. egyházi lap. 1861. 14. szám 422. lap) — az utalás téves, T. B. — 2. Benedek András atyja, reform átus em ber is ezért költözött Tolnába Ófaluból, Baranyából”. Benedek Lajos 1842-

től hajdúböszörm ényi esperes. Solton született 1799ben, valószínű tehát, hogy a család később Pest m e­ gyébe költözött. Klimó püspök tehát nem „versengett”, vitatkozott a görög ortodox vallású rácokkal, hanem egyszerűen és kím életlenül kitelepítette őket, m ert nem voltak hajlandók áttérn i a róm ai katolikus val­ lásra. A cél adott volt, és ez m inden eszközt szente­ sített. Em lítettük, hogy M olnár János polemikus műve 1763-ban jelent meg. Ez az esztendő a M ária Terézia uralkodására jellemző „csendes ellenreform áció” év­ tizedeiben eléggé mozgalmasnak tűnhet, ha figyelem­ be vesszük az alábbi tényeket, am elyekre dr. Barcza József hívta fel a figyelm ünket: 1763-ban T atai Csirke Ferenc tiszántúli püspök megbízza az egyházkerüle­ tet, hogy böjtöt rendeljen el a vallásüldözés m iatt, annál is inkább, m ert az udvar komoly lépéseket tett a debreceni Kollégium megszüntetésére. 1763-ban Barkóczy Ferenc hercegprím ás nyomatékosan kéri M ária Teréziát, hogy tiltsa be a peregrinációt, m ert ez a Róma és az állam szám ára egyaránt veszélyes. Damiani János váci főesperes „Justa religionis co acti. . . ” 1763-ban Budán m egjelent m űvében k ije­ lenti: ha szépen nem megy, akkor az erőszakos té rí­ tés is kötelessége a róm ai egyháznak. 1763. aug. 15-én Károlyi A ntal gróf erőszakkal elfoglalja az erdődi re ­ form átus templomot. E szomorú tények m ellett csak annyi örvendetes dolgot tudunk felsorolni, hogy a debreceni Kollégium felől a veszély elm últ, Damiani könyvét pedig — nyilván ennek túlzásai m iatt — 1770-ben a H elytartótanács elkobozta, az erdődiek pe­ dig később visszakapták templomukat. M olnár Jánost a másik, de m ár vérbeli polemikus könyvének m egírására Melianus G natereth: „Igasság paisa”, M iaburg, 1741. című m űve ösztönözte. Az em­ lített, szintén polemikus, de inkább hitvédelm i köny­ vet Helmeczi Komoróczi István dunam elléki püspök írta, Bern árd Pál: „Lelki beszélgetés”, Kassa, 1735. című kiadványa ellen, és am in t láttuk, álnévvel jelent meg M iaburgban, illetve Utrechtben, m ert a hazai cenzúra lehetetlenné tette az ilyen jellegű reform átus művek kiadását. M olnár János: „Az oltári szentségről és áldozatról a reform átusok paizsa ellen, hárm as könyv”, Pozsony, 1775. című könyvének élőszavából kitűnik, hogy az „Igasság paisá ”-nak egy példányát 1769-ben kapta ko­ lozsvári tisztelőjétől és ez „a tan u lt nemes személy” a rra kérte, „hogy e dögletes ám íttónak könyvére ad­ jak feleletet: holott a reform átusoknál igen nagy az érdeme, becsülete; forog nálok m inden kézben, öreg, és apró könyvházban, a m érget önti, győzhetetlennek állíttatik; s nintsen még, a ki felelettel elibe állott volna” — írja M olnár János a „Bévezető levél”-ben. Az ajánlásban a szerző kijelenti: „Rettenetes károm ­ kodás, a m inek itten ellene állok tellyes hittel” — ígéri M olnár János, Zichy Ferenc győri püspöknek — „a legfelségesb Szentségnek országos gyalázatja az, melly eleibe itten az igazság fénye a la tt ki merek állani. Az o ltári szentség, és áldozat az, a m it a tő­ lünk elbontakozott atyafiaknak vádoló Paizsok, vagyis inkább szentség-rontó dárdájok ellen védelmezek”. Ha figyelembe vesszük, hogy M olnár János 1769ben kapta az „Igasság paisa” egyik példányát, miről azt írja, hogy ez a kis és nagy „könyvházakban” egy­ arán t kapható, önként adódik az a feltevés, hogy nem az 1741-es kiadást kív án ja M olnár János megcáfolni, hiszen ennek példányait aligha árulhatták 28 év m úl­ va. A debreceni Kollégiumi Nagykönyvtár anyagában lévő „Igasság paisá”-nak három példányát vizsgáltuk meg dr. Barcza Józseffel és egyértelm űen kiderült,

hogy Helmeczi István könyvét időközben ú jra kiad­ ták az eredeti címlappal és az 1741-es évszámmal, m ajd becsempészték M agyarországra. A három pél­ dány betűtípusa, lapszáma, fam etszetű díszítménye ugyanis különbözik egymástól. M olnár János a „Bévezető levél"-ben Helmeczi Ist­ ván könyvének címét „m agyarra” fordítja, amiből m egtudjuk, hogy sem a szerző nevét, sem a könyv kiadásának helyét nem ismerte. „A könyv-írónak Melianus nevét mézes szájúra, a G natereth szót m a­ laszt választjára m agyarázhatjuk a ném et és görög szóból. Nyomtatásnak az helye Miaburg, az az egy város, az osztán a k ár Debreczen légyen, a k á r Sáros Patak, a k ár Enyed, a k á r külső országi egyéb város. A nyom tatója: U rianus Nathanael, az az, görög és zsidó szóból, égi Isten-adta. Illyen a titulus. A könyv­ nek cím ere — ti. m ottója, T. B. — Énekek Énekiből c. 2. V. 15. e következendő: Fogjátok meg nekünk a rókákat, az apró rókákat, kik pusztítják a szőlőket. Isaiás prófétából pedig az 54-dik résznek 17. versével kedveskedik: Minden nyelvet, melly te ellened per­ ben (ítéletben) kél, kárhoztatsz. A könyvnek teljes titulusa teh át tzim erestől együtt ebben áll: Peres nyelv kárhoztató, s róka-fogó paizs, m ellyet a m a­ lasztnak mézes szájú választott prédikátora készített, s bizonytalan városban, égből szállott Isten-adta nevű kálvinista könyv-nyom tató kibotsátott. Meg kell vallani: hogy mesterséges készület paizs­ zsal rókát fogni. Noha ugyan m éltábban nevezhette vólna könyvét Melianus dárdának, m int sem paizs­ nak, m ert, m ondtan-m ondja ugyan: hogy ő senkit sem ágrediál; hanem tsak az ő Helvétziai vallását védelmezi azok ellen, kik az U runk 1721-dik, és 1735dik esztendőjében B ernárd Pál és egyéb név a la tt bi­ zonyos prédikátziókat eresztettek ki, az Úr Jesus ele­ ven szent testének az oltári szentségben valóságos jelen léteiéről, de kevés ott, a mi a felelet nevet meg érdem li; jobbára agressor m ódjára teszi a lövést, és a vágást. Új és ép fegyvert, igaz, nála nem találtam ; de m inthogy a régibb kálvinistákból ollyanokat szede­ getett elé, a mik k á rt tehetnének az igaz hitűek közt, méltó néki megfelelni.” Helmeczi István 464 lap terjedelm ű könyvét M olnár János 107 oldalon cáfolja meg, az „Igasság paisa” fel­ osztását követve két könyvben, a harm adik könyv úrnapi prédikációk form ájában védelmezi az oltári szentséget. M ár az első könyv bevezetőjében szem re­ hányást tesz az „Igasság paisa” írójának: „Melianus azt bizonyítja, hogy am elly predikátziók ellen az ő paizsát emeli, azok am a szélyes tudom ányú és nagy elméjű kárdinál Pázm ány Péternek kalauzos írásából igéről-igére füzettek; és azért az em létett tanítókra plagarius tolvaj nevet fog. E rre azt feleljük: a m iket Melianus az ő paizsában elé ád, azokat egyéb refor­ m átusok írásaiban is feltalálni. H a tehát önnön magát azért tolvajnak nem tartja, amazokkal is bánnyon szebb betsülettel.” Jóllehet M olnár János „dögletes ám íttónak” ta rtja az „Igasság paisa” általa ism eretlen szerzőjét, a cá­ folat során alig használ erős szavakat. Legfeljebb a paraszt, ostoba, goromba, kanászos, tudatlan, gyom­ roskodó, oktalan, hazug, vakogó, petyegő, csalárd ki­ fejezések fordulnak elő a cáfolat során. M olnár János elsősorban a Szentírásra hivatkozik polemikus művében, de sűrűn idézi Kálvin Institútió­ ját, Pázmányt, az egyházi atyákat, főleg Augustinust, a tridenti zsinat végzéseit, sőt Husz Ján o st is felhasz­ nálja védekezésében, m ert ő vallotta az úrvacsorai jegyek átlényegülését. Az egész kérdéskör bonyolult­ ságára utal M olnár János, am ikor idézi Bossuet fra n ­

43

cia bíboros egyik könyvét, melyben az olvasható, hogy Jézus eme szavait: „Ez az én testem és ez az én vé­ rem ” 200-féleképpen lehet magyarázni. Abból következően, hogy Helmeczi is idézi az egy­ házi atyákat, M olnár János szerint „rettenetes vakság M elianusban a szent atyákat úgy tekerni, am in t ő tselekszik . . . K ívánná A ranyszájú Szent János igéit m ásra fejteni, de Semmire sem m ehet a paizsos. . . K álvinistává a k a rja tenni Melianus a szent atyákat, de még az első századból Kelemen pápát i s . . . a 4-ik századból Krizosztomust nyúzza, de feleletre sem m é ltó . . . az 5. századból Szent Ágostont rá n tja elé, s azt m eri írni felőle: úgy szóll, m intha a mi osko­ lánkba nevelkedett v ó ln a . . . a 6-ik századból Teodo­ rust is kálvinistává ak arja tenni Melianus, de semmire sem m e h e t. . . a 12—15-ik századra nézve a váldi, s albigai eretnekektől szed a m aga szám ára bizonysá­ got, az után Vikleftől és Husztól”. M olnár János könyvének további részében négy ú r­ napi prédikációban védi a róm ai egyház tan ait az alábbi felosztásban: 1. Az oltári szentségről; 2. A li­ turgia-béli bizonyságról; 3. A szent áldozatról; 4. Az egy szín alatt való áldozásról. Az első három prédiká­ cióban alig esik szó a reform átorokról, de a negye­ dikben „hitünk ellenségeit” idézi M olnár János: „Ha nem eszitek az em ber Fia. testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lészen élet ti bennetek. K risztusnak m ind szent teste evéséről, m ind szent vére ivásáról szóll a törvény, s mégis illy drága italtól meg m erjük fosztani a velünk tartókat. Így panaszolkodik Kálvinus János — ti. az Institutioban, T. B. —, s azért azt do­ bollya: hogy m inden püspök a pápa a k a ra tja ellen is két szín a la tt osztassa az oltári szentségeket. Noha ő álhatatlan felfuvalkodott em ber lévén, m ást és el­ lenkezőt tan íto tt osztán erről. De legnagyobb lárm á­ val v itatták azt az előtt m ind a konstantiai, m ind a bazileai gyűléskor a Huszsziták, és Rokezána János­ nak Tseh ország-béli tanítványi; kik azért kelyhesek­ nek is neveztettek. Amazoknak elejekbe a konstánt­ ziai em létett szent gyűlés rakontzát vetett, emezeket pedig, m inekutánna egy kis engedelemmel kéllelte vólna az anyaszentegyház, megengedvén m ind a két színt, vissza h ajto tta a régi szokásra, látván, hogy annak rem énlett haszna füstbe m éne ; a m int az egy­ házi történetek közt meg vagyon m utatva. Luter, és Kálvinus hívei szokásunkat, szentséges vallásunkat

most is marcangolják. Méltó dolog teh át keresztény katolikus hívek! Szíveiteket ellenek erősíteni, s az igazságot ezek ellen is védelmezni” — írja Molnár János, m ajd ezzel fejezi be a 4. prédikációt: „Elvé­ geztük, s ki-végeztük am it m egígértünk: hogy az egy szín a latt való szent áldozás se Krisztus, törvényével nem ellenkezik, sem az igaz hitű régiek vallásával. Amazt a keresztény törvényből, Krisztus igéjéből, emezt a régi szokásból m egm utattuk. A djunk hálát az Istennek, k i a kőszálra építtetett anyaszentegyházát győzhetetlenül meg tartja, a m int m egígérte az ellen­ ségeinek mindenféle intselkedései ellen. Örüljünk szentséges hitünknek, s kérjük az isteni kegyelemtől m indennapi erősödését. Esedezzünk állhatatos, ájtatos buzgósággal a tőlünk el állott atyafiakért is, hogy vezesse őket Krisztus velünk itten egy akolba, am ott az örök életre és boldogságra. Ámen.” Tiszteletre m éltó M olnár Jánosnak az a nemes igye­ kezete, am ikor „álhatatos és ájtatos buzgósággal” kö­ nyörög „a tőlünk el állott atyafiakért”, hogy ezek té r­ jenek vissza a róm ai katolikus egyházba. Nézzük meg azonban a reform átus kortárs, a „nagy” imádkozó, Szikszai György „Keresztyéni tanítások és imádságok” Pozsony. 1786. című, — M olnár János m unkája után tizenegy évvel m egjelent könyvét, hogy vajon ta lá­ lunk-e ebben a kiadványban olyan imádságot, am ely­ ben a hívő reform átus em ber azért imádkozik, hogy a római katolikusok, vagy bárm ely vallás tagjai té r­ jenek á t a mi hitünkre? A válasz term észetesen: nem! Persze nemcsak azért, m ert a cenzúra az ilyenfajta imádságot úgysem engedte volna kinyom atni. Szik­ szai György szerint a keresztyén em bernek azért kell imádkozni, hogy sa ját hite erősödjék: „Hiszek én óh Uram!, de légy segítségül az én hitetlenségemben. Nyújtsd ki kegyelmednek kezét, fogj meg, segíts ki engemet, valam ikor Péterrel süllyedezem, m int k it­ siny hitű ember. A te erődet végezd el erőtlenségem­ ben, és m egtartásom ban, és idvezítésedben, dicsőítsd meg hatalm adat, és könyörületességedet, kegyelmed­ nek örökkévaló ditséretére, a Jésus K ristus által. Ámen.” M olnár János hitvitázó könyvét belepte az évszáza­ dok pora. Szikszai György imádságos könyvét m a is sokon olvassák és ez m u tatja a k ét m ű közötti kü­ lönbséget, vagy ha úgy tetszik: az értékarányt. Takács Béla

VILÁG SZEM LE ·.

Húsz éves a második Vatikáni Zsinat A római katolikus egyház fejlődéstörténetében ki­ emelkedő helye van a második V atikáni Zsinatnak (1962—1965). Erre nekünk, protestánsoknak is érde­ mes odafigyelnünk. Az ökum enikus gondolkozásban és párbeszédben a m agunk teológiai és egyházi szem­ pontjait érvényesítjük. Ez természetes is. De értenünk kell a róm ai katolikus p artn ert is, m ert különben nincs dialógus, nincs kölcsönösség. Anélkül, hogy a részletekbe belevesznénk, a róm ai katolikus egyház fejlődésének irányvonalát, lényegét, tendenciáját kell látnunk, m ert a nagy egész összefüggésébe illeszthe­

44

tők be a részletjelenségek. A fejlődés íve akkor áll elénk, szinte plasztikusan, ha a m ásodik Vatikáni Zsinat eredm ényeit az első V atikáni Zsinathoz m ér­ jük. A z első V atikáni Zsinat (1869—1870) Egyházi gyűlés ritkán kavarta fel a kortársak ke­ délyét annyira, m int az első Vatikáni Zsinat. Ritkán fordul elő, hogy egy zsinat eredményei még száz év

után is feszültségben tudják tartan i az egyházi vi­ tákat, m int ahogyan azt az első V atikáni Zsinat ered­ ményei teszik. De az első V atikáni Zsinat nem csak a katolikus egyházon belül gondoskodott az izgalomról. Az összes nem római katolikus egyház, nevezetesen mindegyik ortodox egyház, a lutheránus és reform átus eredetű nagy reform átori egyházak, az anglikán egyházközös­ ségek egyházai, mind elutasítják az első Vatikáni Zsinat által tám asztott igényeket, m int amelyek a ke­ resztény tradícióval és az evangéliummal ellenkeznek. Nem csoda, hogy az ugyanúgy az első Vaticanum ál­ tal dogm atizált pápai jurisdictiós prim atus m ellett a pápai csalatkozhatatlanság tana az ökumenikus prob­ léma, amelyet illetően jelenleg legkevésbé van kon­ szenzus és a konvergenciának is csak tétova kezde­ tei látszanak. Éppen ez a terület az, ahol nagy u ta t kell m egten­ nie a róm ai katolikus egyháznak. M iért? Az egyház­ történelem folyam án sohasem lehetett m egtagadni a róm ai katolikus egyháztól azt a törekvést, hogy Jézus Krisztus ügyét képviselje, az evangélium ot szolgálja. De ezt a bibliai célkitűzést a pápaság m onarchikus ambíciói óta átnőtte a hatalm i törekvések szándéka. VII. Gergely, IV. Adorján, III. Sándor, III. Ince pá­ pák építették ki azt a korszakot, amelyben a pápa Krisztus és Isten földi helytartója (vicarius Christi et Dei), a legfőbb egyházi joghatóságot (primatus jurisdictionis) gyakorolja. A pápa igazi egyetemes püspök (episcopus universalis). A püspökök a pápá­ val szemben függő helyzetbe kerültek. III. Ince óta a pápa tévedhetetlenségére vonatkozó tanítás is kezd terjedni, ennek Aquinoi Tamás, a legnagyobb skolasz­ tikus teológus lesz a szószólója. Messzire vezetne a pápaság történetének vázolása. Most csak annyit, hogy az első V atikáni Zsinat ha­ tározatának dogm atörténeti, politikai, világnézeti motivációja is volt. Egészen rövid történelm i utalás világítja meg ezt. A francia forradalom óta Európa politikai napi­ rendjén lévő gondolatok — szabadság, egyenlőség, testvériség — a maguk részéről felszabadították a polgári szabadság, vallásszabadság, tolerancia, a vé­ lem énynyilvánítás szabadsága, sajtószabadság, nép­ szuverenitás gondolatát, am elyre a hagyományos ka­ tolicizmus kevéssé volt felkészülve. Róma védekező állást v ett fel, és nem csak a „rossz híreket” ak arta távol tartan i az egyháztól, hanem alkalm asint annak közvetítőit is. Széles körökben hitték, hogy a sokféle tám adást úgy lehet legjobban kivédeni, ha széleskörűen sündisznó-állást vesznek fel, védő és támadó állásokat építenek ki, hogy tá ­ volból látható bástyáról tudjanak az „ellenséggel” da­ colni. Azt gondolták, hogy a bástyát legjobban úgy lehet biztosítani, ha az unitas ecclesiae az uniform itas ecclesiae által lenne megvalósítható. Az egyház egy­ ségét a tanítás területén fenyegető m értékben látták veszélyeztetve. Továbbá: az ún. nem zeti egyházi tö­ rekvéseket úgy értékelték, m int amelyek nagym érték­ ben a nemzeti állam i gondolat befolyása alatt állnak, s hogy az egymás közti egységet nélkülöző önálló nemzeti egyházak kialakulásának a veszélyét hordoz­ zák magukban, következésképpen itt — a XIX. szá­ zad második negyedében ú jra fellépő erős antirefor­ m átori gondolattal együtt — az egyház teljes m érté­ kű szétforgácsolódásának veszélyét sejtették. Itt te­ hát kényszerűen szövetkezett egymással az egyház egységének gondolata a pápaság helyzetének az egy­ házon belüli megerősítése gondolatával, de erre nem találták megfelelőnek a püspökök helyzete megerő­

sítésének a gondolatát. Így jött létre az egyházban az I. Vaticanumig az a többszörösen is determ i­ nált alapállás, amely az egyház egységéről vallott elvvel ténylegesen a pápaság helyzetének a megszi­ lárdítását kötötte egybe. Az a pápa látszott a legal­ kalm asabbnak arra, hogy a kitűzött célt biztosítani tudja, aki az egyházban olyan hatalom m al rendelke­ zik, m int amilyennel az egyeduralkodó az abszolu­ tisztikus államban. így azután nincs m it csodálni azon, hogy az I. V atikáni Zsinaton m ind a pápa ju ­ risdictiós prim átusát, m ind pedig a pápa csalatkozha­ tatlanságát, utóbbit tartalm ilag az egyeduralkodó-fo­ galom politikai tartalm ának a töltésével, definiálták. Természetesen nem m inden csalatkozhatatlan, am it a pápa kimond. Pusztán akkor „csalatkozhatatlan”, am ikor egyrészt kifejezetten kinyilvánítja, hogy egy igazságot kötelezően ki akar hirdetni (ex cathedra), másodszor, amikor bizonyos, hogy a csalatkozhatat­ lanság kifejezetten csak a hit és az erkölcs kérdésé­ re vonatkozik. A csalatkozhatatlanság továbbá azt is jelenti, hogy egy ilyen esetben a dogmává foglaltat nem szükséges utólag még egy m ásik instanciának, tehát a püspököknek vagy à püspökkonferenciáknak vagy egy zsinatnak hivatalosan megerősíteniük. A pápa csalatkozhatatlanságának a dogmájával a római katolikus egyházban az I. Vatikáni Zsinat után csak egy alkalom m al éltek, nevezetesen 1950-ben, a XII. Pius által deklarált Assumptio-dogma esetében. Természetesen az egyház rendes tanító hivatala mel­ lett igen gyakran élt még teljhatalm ával elítélés, ki­ átkozás (exkommunikáció), a missio canonica meg­ vonása stb. form ájában. Az I. Vatikáni Zsinat alkotása, a „Pastor A eternus” (1870. július 18.) szövege így hangzik: „Ha a római pápa ex cathedra szól, azaz ha hivatala gyakorlásá­ ban, m int m inden keresztény pásztora és tanítója, a legfőbb apostoli tekintélyénél fogva, amely a dogmát, a hitet és az erkölcsöt illeti, valam it az egész kato­ likus egyház által hiendőnek kijelent, azt az isteni hatalm at gyakorolja, amely szent Péternek megígér­ tetett, azaz a tévedhetetlenséget, amellyel az isteni Megváltó egyházát a dogma, a hit és az erkölcs te­ kintetében felruházta, ezért a római pápa ilyen dön­ tései m egváltoztathatatlanok, a pápában önmagában nyerik érvényességüket, s nem függnek az egyház hozzájárulásától.” A tévedhetetlenségi dogma következményei mesz­ szire hatottak. Szakadás indult meg a katolikus egy­ házon belül, amelynek élére Döllinger professzor állt. Vezetésével m egalkották az ókatolikus egyházi moz­ galmat. Európa sok országában alakult meg az óka­ tolikus egyház, amely elszakadt a római pápától. A pápai tévedhetetlenség dogm ájának egyik korlát­ jára különösképpen is rá kell m utatni. A pápa juris­ dictiós prim átusáról és tévedhetetlenségéről alkotott dogmák súlyosan m egterhelték a katolikus egyháznak a többi keresztény egyházhoz való viszonyát és a m ár meglévő szakadékot tovább mélyítették. Amennyire becsülendő az a szándék, amely belkatolikus szem­ mel nézve a dogmák mögött áll, azt is meg kell je­ gyeznünk, hogy az I. Vatikáni Zsinat idején teljesen figyelmen kívül hagyták, hogy az egyház egységének a tém ája belkatolikus szempontból sem megfelelő, am ennyiben ezt a tém át nem a keresztények ta rth a ­ tatlan megosztottságának a kontextusában gondolták végig. Ehhez a perspektívához az I. Vaticanum nem tudott eljutni. De még az I. Vaticanum kisebbségének az oldalán is kevéssé volt jelen ez a perspektíva. Ugyanakkor a katolikus egyházban senki sem rin ­ gathatja magát abba az illúzióba, hogy mozgósítani

45

lehetne az ortodox és reform átori egyházakat az I. V atikáni Zsinat dogm ájának ilyen alakban való el­ fogadására. Akinek egy kis tapasztalata van a kato­ likus egyház és az ortodox egyház dialógusának te­ rén, az maga is m egállapíthatja, hogy erről a dog­ máról annak jelenlegi form ájában az ortodox és re ­ form átori keresztényekkel semmiféle konszenzus nem létesíthető, kivéve, ha a katolikus egyház e dogmá­ nak az érvényességére csak saját belső területén tá ­ m aszt igényt. Ebbe az irányba m utató kijelentéseket teljesen kompetens hivatalos helyekről lehet hallani, pl. am ikor Ratzinger bíboros kinyilvánítja, hogy az ortodox egyháztól az egyházi közösség helyreállítá­ sakor nem lehet többet kívánni, m int ami az egyház­ ban az első évezredben szokásos volt. Amennyiben a jelenlegi pápa azt a célját el ak arja érni, hogy 2000-re a keleti és nyugati egyház szakadását megszüntesse, akkor az I. Vaticanum dogm ájának kell hogy legyen olyan értelmezése, amelyben ezek az egyházak közös­ ségét tudnák szolgálni.

vatívabb és leghaladóbb katolicizmusa képviselőjét egy szintre helyezte. Nem annyira dialektikusan egy­ beolvasztott eszményképnek, hanem inkább azért, hogy XXIII. János pápának jelentőségét és örökségét relatívvá tegye, az irán ta ma is élő lelkesedésnek el­ lensúlyt adjon XII. Piusban. A II. V atikáni Zsinat egyfelől a római katolikus egyház nagy belső vitája önmagával, a „konzervatí­ vok” és a „haladók” (progresszisták) éles küzdelme a belső megújulás kérdése körül. Másfelől a római ka­ tolicizmus nagy vitája a keresztyén egységről a nem katolikus keresztyénekkel, az „elszakadt testvérek­ kel”. Ez a zsinat végül a XX. századbeli katolicizmus­ nak m élyreható vitája a mai világgal is, az atom kor­ szak és az űrkutatás m odern világával, az élet és a világ mai nagy kérdéseiről. Ezt a hárm as vitát vesz­ szük irányadóul a zsinat bonyolult, sokfelé ágazó m unkája értékeléséhez. A II. V atikáni Zsinat „kiegészíti” az I. Vatikáni Zsinat tanítását azzal, hogy a pápa m ellé odaállítja a római katolikus egyház összes püspökének „kollégiu­ m át”. A pápa fősége, eddigi prim átusa lényegében A második Vatikáni Zsinat (1962—1965) nem változott, jogai és teljhatalm a is változatlanul m egm aradtak. De vezető hatalm a új foglalatba, új Az egyház fejlődése, az aggiornamento, amelyet keretbe került. Nem egyedül áll a római katolikus XXIII. János pápa egyik beszédében mellékesen je­ lölt meg így, olyan jelszóvá lett, amely lelkesedéssel egyház élén, hanem a püspökök kollégiumával együtt, annak fejeként. Igaz, hogy teljhatalm át a püspöki visszhangzott, és lelkesedést keltett a m űvelt és ha­ kollégium megkérdezése nélkül is gyakorolhatja; ez ladó szellemű katolikusok szívében. Egyszerre Róma viszont a pápa nélkül vagy a pápa ellenére nem, ha­ felé fordult a nem katolikus világ figyelme is. Ha nem csak annak vezetésével és beleegyezése esetén. jelképpel ak arju k jellemezni a helyzetet, akkor em­ A római katolikus teológia csak a püspököket ta rtja lékeztetünk a rra a jelenetre, am ikor megkérdezték X X III. János pápát, mi is az aggiornamento, az ab­ az apostolok teljes jogú utódainak. A papi hivatal­ lakhoz ment, kitárta, és ezt m ondta: „Ezt jelenti”. nak nincs önm agában álló jelentősége, hanem a püs­ pöki tisztből van levezetve. Csak a püspökök birtokol­ A pápa lépése azt jelentette, hogy fel ak arja számol­ ják a „szent hivatal” teljességét. A püspöki hatalom ni a római katolikus egyház felülről, mesterségesen m agasabbra értékelése ezen a zsinaton elkerülhetet­ őrzött konzervativizm usát, hogy felfejlődhessen a kor lenül a papi tiszt teológiailag kevesebbre értékelésé­ színvonalára. hez vezetett, s ez újabb távolodást jelent az egyházi 1962. október 11-én Róma felé fordult a világ fi­ hivatalra vonatkozó evangélikus felfogástól. gyelme. M egnyílt a X X III. János pápa személyes kez­ Lényeges újítás a római katolikus egyházi életben deményezésére összehívott, nagy érdeklődéssel várt II. V atikáni Zsinat. A zsinat céljait előbb X XIII. J á ­ a diakonátus — egy alacsonyabb rendű papi fokozat nos megnyitó beszéde alapján a következőkben lehet — bevezetése ott, ahol ezt a püspöki konferenciák szükségesnek tartják. A diakónus m inden papi funk­ összefoglalni: megőrizni és hatásos form ában tartani ciót gyakorolhat, a m iseáldozat bem utatását és a a keresztény hit tartalm át, korszerűsíteni az egyház gyónásbeli feloldozást kivéve. E rre a szolgálatra csak kifejezési form áit, a m a nyelvén szólni úgy, hogy ért­ „érett korban” levő férfiak hívhatók el. Ha a diakó­ hető legyen az egyház szava, az egyház egységét m un­ nus a szolgálatba lépéskor családos volt, így m arad­ kálni, felhívni az emberiség figyelmét korunk szük­ hat. Szolgálatának megkezdése után azonban m ár nem ségleteire, kaput nyitni a világ felé. köthet házasságot. X X III. János a XX. század nagy karizm atikus pá­ Az ökumenikus dokum entum a Bea bíborostól ve­ pája. Felszakította a római egyház ablakait. Ami újat ez a zsinat a római egyház életében hozott, az alap­ zetett „egységbizottság” m unkája. Címe így hangzik: „Az ökumenizmus katolikus alapelvei”. Elism eri töb­ vetően m ind neki köszönhető. A zsinatot indító lö­ bek között az „állandó reform áció” (perennis refor­ kése halála után is hatott és hat. Emberileg nézve matio) szükségességét a római katolikus egyházban. m érhetetlen veszteség a róm ai egyházra, a keresz­ ténységre és az emberiségre, hogy az első ülés­ Felszólítja a katolikusokat az ökumenikus m unkában való részvételre. A jánlja a kölcsönös jobb megisme­ szakot m ár halálos betegség súlya a la tt hősiesen be­ rést a többi keresztyénnel, továbbá a közös kapcsola­ fejező pápa néhány hónappal később meghalt. VI. Pál a kiegyensúlyozás, a lefékezés, az újszerűt tok, a közös stúdium és a közös imádkozás elmélyíté­ sét, anélkül azonban, hogy ez a teljes „communicatio a régivel összeötvözés, a hatalom művésze. Úgy vette in sacris” (úrvacsorai közösség) tilalm át m egszüntet­ át és vitte tovább XXIII. János pápa örökségét, hogy né. A pápa m indenesetre eddig még csak „egyházi közben annak prófétai vonalát ráirányította a pápai közösségek”-ről beszélt a nem katolikusokkal kapcso­ hatalom erősítésének vágányára. Az új reform törek­ latban. véseket, eredm ényeket beolvasztotta a régi római A másik, rem ényekre jogosító lépés volt a zsinat egyház épületének m egszilárdítására. Legjobban részéről, hogy a római katolikus egyház története so­ szemlélteti m ind taktikáját, m ind vezetésének tu laj­ donképpeni célját az óriási meglepetést keltő végzé­ rán először tárgyalás alá vette a vallásszabadság kér­ dését. Aki tudja, hogy az egyháztörténelem során a se, am ikor egyszerre indította meg X X III. Jánosnak római katolikus többség Európa nagy részében hogyan és X II. Piusnak boldoggá avatási eljárását, az utol­ ném ította el — sokszor fegyverrel, m áglyával és ink­ só ülésszak folyam án: két egymásnak teljesen ellent­ vizícióval — a másféle véleményt, az valóban az mondó pápának személyét, a XX. század legkonzer­

46

„idők jeleit” ism erte fel ennek a dokum entum nak a meghozatalában. Igaz, hogy ez a „vallásszabadság” té­ m ája elkeseredett ellenállásba ütközik a zsinati „kon­ zervatívok”, főleg az államegyházi privilégium aikat féltő spanyol és olasz főpapok részéről, s végül m agát a pápát is sikerült m aguk mellé állítaniuk ebben a kérdésben. A nagy többséggel tám ogatott és jóváha­ gyott dokum entum kiemeli, hogy a lelkiism eret sza­ badsága az em ber legszentebb, Istentől adott joga, és hogy senkit erőszakkal a római katolikus hitre kény­ szeríteni nem szabad. Nem történ t azonban változta­ tás a vegyesházassági gyakorlaton ebben az irányban. Nem szolgálta a keresztyén egység ügyét az egyház­ ról szóló dokum entum nak a második ülésszakon vá­ ratlanul benyújtott VII. fejezete: „Elhívatásunk eszchatologikus jellegéről és egységünkről a mennyei egyházzal”. Ez a latt a cím alatt a szentek tiszteleté­ ről szóló hagyományos róm ai katolikus tanítás rejtő­ zik. Az eszchatologikus jövő helyett ez a fejezet az egyháznak „a K risztusban elaludt szentekkel” való jelen kapcsolatáról szól. Az elfogadott szöveg m egtar­ totta M áriára nézve a „közbenjáró” (mediatrix) elne­ vezést; ezt azonban nem dogmatikai, hanem litu r­ gikus kifejezésként alkalm azta. Kifejezi, hogy M ária közbenjárói tiszte alá van rendelve Krisztus „egye­ düli közbenjáró” tisztének. Ez azonban — m int a do­ kum entum kim ondja — nem zárja ki azt, hogy Krisz­ tus közbenjárása M ária segítő közbenjárását is m agá­ ba ne foglalja. Lényegében tehát fen n tartja a hagyo­ mányos római katolikus tanítást M áriáról; a döntő kérdésekben semmi változást nem hoz. A pápa — hivatkozva a hozzá intézett kérdésekre — bejelentet­ te, hogy a záróülésen nyilvánosan proklam álja Má­ riának olyan címét, am elyet a világkatolicizm us m in­ den részéből javasoltak, s neki különösen is drága: „A Szűz dicsőségére és a mi vigasztalásunkra a szent­ séges M áriát az egyház anyjának nyilvánítjuk ki, azaz Isten egész népe, m ind a hívők, m ind a pászto­ rok anyjának, akik őt legkedvesebb anyjuknak neve­ zik. Szeretnénk, hogy m ostantól fogva a Szüzet az egész keresztény nép ezzel a címmel még inkább tisztelje és segítségül hívja”. Befejezésül figyelmez­ tette a püspököket, hogy a „Maria, m ater ecclesiae” („Mária, az egyház anyja”) elnevezést a keresztény nép között em eljék magasra. Kétségtelen, hogy a zsinat megváltozott m agatartást tanúsított a protestantizm us iránt: a szeretetnek, az „elszakadt testvérek” megismerésének, a dialógusra és bizonyos együttm űködésre készségnek számos meg­ nyilvánulása volt. A nyitottság testvéri közeledéssé vált az ortodox keresztyénség irányában. Ez nem kevés teológiai meg­ állapításban kifejezésre jutott, és csúcsát abban az ünnepélyes pillanatban érte el, am ikor 1965. decem­ ber 7-én, a zsinat nyilvános záróülésén VI. Pál pápa és Athenagoras konstantinápolyi p atriarcha közös nyilatkozata hangzott el. Ebben kifejezték sajnálko­ zásukat az 1054. esztendő szakadásához vezető esemé­ nye m iatt, am ikor a pápai küldött és az ortodox p at­ riarcha kim ondták egymásra az exkommunikációt. A mai nyilatkozat ezt a régi exkom m unikációt kitörli „az egyház életéből és emlékezetéből”, s átadja a fe­ ledésnek. Azt az óhajt fejezték ki, hogy ez a lépés a hit és a szakram entális élet teljes közösségének hely­ reállítására vezessen, am i az egyház történelm ének el­ ső évezredében fennállott. A „Pacem in te rris” enciklika a római katolikus egyházat is odaállította a világbékéért küzdők so­ rába.

Nagy érdeklődést váltott ki a béke megőrzése és az atomfegyverek körüli vita. Sajnálatos módon egyes angolszász—am erikai püspökök m egpróbálták igazol­ ni az atomfegyverkezést, sőt az atomfegyverek eset­ leges bevetését is; azt követelték, hogy a zsinat ne ítélje el ezeknek a fegyvereknek a birtoklását és használatát (Beck liverpooli érsek). Más zsinati atyák azonban — szám ra jóval többen — éles és szenvedé­ lyes szavakkal fordultak az atomfegyverek ellen, s azt követelték, nyilvánítsa a zsinat használatukat „népgyilkosságnak”. A lfrink kardinális XXIII. János pápát idézte: „Az atomfegyvereket be kell tilta n i”. A legnagyobb hatást azonban az ősz Maximos p a t­ riarcha felszólalása keltette: szerinte a két és félezer püspöknek riadóként kell szavát az atomfegyverkezés ellen felemelnie, m ert „igazságos háborúnak” a fenye­ gető világpusztulás árnyékában nincs többé semmi lehetősége; megragadó szavakkal kérte a zsinatot, szólaljon meg bátran ebben a nagy kérdésben, és ün­ nepélyesen, erőteljesen ítélje el az ABC-fegyverekkel bármilyen form ában folytatott háborút. Egyúttal kér­ je a zsinat, hogy az ezekre fordított m illiárdokat hasz­ nálják fel az éhező emberm illiók javára. A határozat m egállapítja, hogy az emberek alap­ vető egyenlőségének társadalm i egyenlőségre kell ve­ zetnie. A szöveg állást foglal a fegyverkezési verseny ellen, felm érve annak kettős k árát: a háborús poten­ ciál végzetes növelését és a szegények életét megnyo­ morító gazdasági kihatásait. A háborútól megszaba­ dulást az isteni gondviselés korunkbeli sürgős köve­ telésének vallja, amelyet ha elmulasztunk, „nem tu d ­ juk, hová jutunk a m egkezdett gonosz úton”. A viták során világos elítélést nyert a háború, az ún. kis háborúk, korlátozott háborúk esetében is. A fejlődésben elm aradt országok problém ája is hangot kapott a zsinaton. A keresztyénség befelé néző bűn­ bánata szólalt meg C ardijn belga bíboros felszólalá­ sában: „Felháborító történelm i tény, hogy a Föld gaz­ dasága még m ajdnem kizárólag olyan népek kezén van, amelyek keresztyénnek számítanak. Szigorú lesz Isten ítélete, ha továbbra is m egm arad ez az igazság­ talanság”. Ha mindehhez hozzászámítjuk VI. Pál pápának az ENSZ közgyűlésén m ondott beszédét, megelőző in­ diai útjának a gazdaságilag elm aradott országok fe­ lé m egnyilvánult szimbolikus jelentőségét, a zsinat befejezésekor a világ kormányaihoz, íróihoz, m űvé­ szeihez, szegényeihez, betegeihez és szenvedőihez in­ tézett üzenetét, a záró mise offertórium nál szétosz­ tott csekkadományokat, el kell m ondanunk: a római egyház is kezdte m egérteni, hogy a keresztyénség nem foglalkozhat csak saját belső feladataival, hanem szol­ gálnia kell messze túl határain az emberiség m ai ége­ tő kérdéseinek megoldását. A Zsinat után A második Vatikáni Zsinatnak az azt összehívó XXIII. János pápa kívánsága szerint „aggiornamen­ to”-t, az egyháznak és a keresztyén hitnek „maivá válását” kellett m unkálnia. Örömmel fogadták a zsi­ natnak ezt a szellemét azok a katolikusok, akiknek m ár elegük volt abból, hogy keresztyénségük m iatt elm aradottnak, életidegennek és antim odernistának tartsák őket. A Zsinat behozta az újkor szellemét, respektálta az „elvilágiasodott világot”, az egyház és állam között új viszonyt vezetett be, hangsúlyozta a lelkiism ereti és vallásszabadságot, m éltányolta a „nagykorú laikus”-t és apostolságát, az I. Vatikáni Zsinat prim átus-gondolatát kiegészítette a püspökök

47

kollegialitásának princípium ával, a régi exkluzivitás­ igényt m odifikálta az ökum enikus nyitottság által, amelyben más egyházak és egyházi közösségek is a Szentlélek eszközeként jelentek meg. A katolicizmus jobbszárnyának soraiból jövő néhány kivételtől elte­ kintve ezeket az eredm ényeket senki sem ak arja visz­ szavonni. Kétségtelen, hogy a Zsinat alatt és az azt követő egy-két év során nyilvánvalóvá vált, hogy a határoza­ tok kompromisszumos form ulák tág interpretációs lehetőségekkel. M ár nem sokkal később kifogásolták a kritikusok, hogy a „Zsinat szelleme” és a „korszel­ lem ” úgy összefonódott, hogy „világi szellemről” („Ungeist”) kellene beszélni. VI. Pál pápát a divergáló tendenciák deprim álttá tették, és II. János Pál 1978 óta állandóan az egyházi rendre int. Azt bírálják, hogy a h it „aggiornamento”-ja sok esetben az elvilá­ giasodáshoz és egyháziatlanodáshoz, h atártalan libera­ lizmushoz és szubjektivizmushoz vezetett. Üres tem p­ lomok, papok laicizálása, a papi és szerzetesi után­ pótlás elégtelensége, etikai döntések esetén önkény az egyházi norm ák akceptálása helyett, teológiai vé­ leményeknek a kötelező tanító hivatali nyilatkozatok­ kal való összekeverése — ez nagyjából az a krízis­ katalógus, amely néhány korábban progresszívnek számító katolikust „restauráció” utáni vágyódásra, a „tájékozódás és értékek új egyensúlya” (Ratzinger) felé indít. „A h it veszélyzónái” közül Ratzinger az egyház-, Írás- és tanító hivatal értelm ezést emeli ki. Ratzin­ gernek bizonnyal vannak protestáns szimpatizánsai, akik, m int ő is, szemben a tisztán szociológiai egy­ házfogalommal az egyházat m indenekelőtt bibliku­ sabban szeretnék látni, akik egyáltalában több egy­ háziasságot akarnak, világos és kötelező beszéddel és tanítással, nem pedig szubjektív teologizálást, perm a­ nens reform álást és kísérletezést. De ha közelebbről megnézzük, feltűnik Ratzingernek egy specifikusan katolikus törekvése is: szám ára az összes probléma megoldása abban rejlenék, ha m inden keresztyén és teológus a róm ai tanító hivatal döntéseihez csatlakoz­ nék, és azokat követné. A hit, m int az egyházzal való együtthivés, a gondolkodás, m int az egyházzal való együttgondolkodás, azt jelentené, hogy a dogma m int „egy az egyházi teljhatalom ból következő, a gondol­ kodásnak címzett előírás” akceptálandó. Azt is jelen­ tené, hogy a teológiai pluralizm usnak, a teológiai tu ­ dománynak, sőt egyáltalán a tudományosságnak a ha­ tá rá t abban kell látni, hogy az egyház a maga auten­ tikus, püspöki, hierarchikusan tagolt tanító hivatala által Isten Igéjét a századok során a Szentlélek veze­ tésével kötelező érvénnyel m agyarázta és magyarázza. Ebben az összefüggésben válik fontossá a Szentírás és a római tanító hivatal közötti kapcsolat kérdése. A Bibliával való intenzív foglalkozás és a történeti kritikai kutatás recepciója a zsinat utáni római kato­ likus egyház jelentős m egújulási kísérletét jelenti, és gyakran éppen itt látják a protestáns—katolikus megegyezés alapjait. Viszont m eghatározó szerepe van annak, hogy Ratzinger a püspöki tanító hivatalt egy­ szerűen a tudományos exegézis elé helyezi; hiszen erre kell gondolni, am ikor „egy autentikus értelm e­ zésről” van szó. Ratzinger „restaurációja” nem a II. V atikáni Zsinat aláaknázása, hanem éppenséggel a kijelentés-konsti­ túció második fejezetére támaszkodik, am ely az Írás, a tradíció és a tanító hivatal hárm as egységét tá r­ gyalja. Érthető azoknak a katolikus keresztyéneknek a csa­ lódása, akik Ratzinger interjújából több megmereve­

48

dést és csalódást hallanak ki, sem m int reménységet, bátorságot és bizakodást. A sajtóvisszhang azt m utat­ ja, hogy sok katolikus keresztyén a hit krízisének Ratzinger-féle analízisét és az ő teológiai pozícióját egy teológus saját véleményének tartja, és semmi­ képpen sem tekinti reprezentatívnak. A protestáns— katolikus ökumené szempontjából húsz évvel a Zsi­ nat után fontos továbbra is a róm ai katolikus egy­ házban józanul m eglátni a pluralitást, és a „restau­ ratívokkal” és a „progresszívekkel” egyaránt párbe­ szédben m aradni. A római katolikus hívők világszerte várták a zsi­ nattól azoknak az egyházi problém áknak a megoldá­ sát, amelyek a római egyház tanítása és gyakorlata m iatt rendkívüli lelki teherrel, egyes országokban pe­ dig életüket bénító súllyal is nehezednek rájuk. A vegyes házasság kérdése nem szerepelt a zsinati tém ák között, de a második ülésszak végén váratlanul felvetődött egyik zsinati tag felszólalása révén. Erre számos megnyilatkozás következett, amelyekből ki­ tűnt: római katolikus oldalon is látják, hogy a jelen­ leg érvényben lévő katolikus vegyesházassági előírá­ sok súlyos lelki és házassági gondot okoznak a jegye­ sek és házasfelek között, amely megoldás után kiált. A zsinat nem határozott a kérdésben. Rendezését nyil­ ván katolikus dogmatikai tételek teszik nehézzé, am e­ lyek éppen a római katolikus házasfél szám ára jelen­ tenek m egoldhatatlan lelki ínséget, a m ásik keresz­ tyén fél irányában pedig lelkiism ereti erőszakot. A születésszabályozás kérdésében több felszólaló püspök rendkívül emberséges, megértő és modern hangot ütött meg. Maximos m elkita (uniált ortodox felekezet) patriarcha aggasztónak mondta a szakadé­ kot a katolikus egyház tanítása és a keresztyén há­ zastársak nagy többségének gyakorlata között. A válás kérdése ism ét váratlanul vetődött fel, nem szerepelt a megtárgyalandó anyagban. Zoghby egyip­ tomi püspök — ugyancsak m elkita főpap — az orto­ dox egyház gyakorlatára hivatkozva síkra szállt a házassági elválás lehetőségéért. A római katolikus hí­ vő szám ára továbbra is m egoldatlan a válás kérdé­ se, ami nemcsak súlyos lelkiism ereti konfliktusokba taszíthatja, hanem például éppen Olaszországban el­ képesztő élethelyzeteket is teremt. Ugyancsak komoly teológiai hiánnyal zárult a zsi­ nat a katolikus papok szám ára is: a püspöki tiszt je­ lentőségének fokozása közben a zsinat nem töreke­ dett a papi tiszt értékelésének m egállapítására. A zsi­ naton k ritik á t váltott ki az a tény, hogy a szövegek csak a papok kötelességeiről szólnak, de tisztük je­ lentőségéről csupán annyi a megállapítás, hogy a püs­ pök küldetésében vesznek részt. A római katolikus papi tiszt teológiai súlyának kidolgozása — m int em­ legették — a „harm adik” V atikáni Z sinatra marad, m iután az első Vatikáni Zsinat a pápai prim átust, a második a püspöki méltóságot részletezte. A z új Codex Iuris Canonici A második Vatikáni Zsinat óta a legjelentősebb esemény volt, am ikor II. János Pál pápa az egész la­ tin egyház szám ára kihirdette 1983. jan u ár 25-én az új Codex Iuris Canonici-t. Az 1917 óta érvényes egy­ házi törvénykönyv reform ját m ár 1980. június 29-én m utatták be a pápának, aki azt átdolgozta, m ajd sa­ ját hatáskörben tette kötelezővé. A második Vatikáni Zsinat szellemében a világ püspökeit is bevonhatta volna a kodifikálás m unkájába, de nem így történt. A főbb döntések a következők: A pápának, m int Róma püspökének és az apostol­ fejedelemnek, Péternek egyedülálló tiszte viselőjének

telen, amelytől csak egy katolikus és egy ortodox ke­ mindenekelőtt prim átusi hatalm at tulajdonít, amely a resztyén közötti vegyesházasság esetében lehet elte­ legfőbb, teljes, közvetlen, egyetemes, rendes és m in­ kinteni. Több példát is fel lehetne hozni arra, hogy dig szabadon gyakorolható autoritást kölcsönzi neki a vegyesházasság problem atikája ökumenikus vonat­ az Egyházban. Ő az egyetemes egyház legfőbb pásztora, kozásban még mindig érzékeny terület. a püspökkollégium feje — és Krisztus helytartója! A vegyesházasságban további problém a az in ter­ A római törvényhozók éppenséggel nem adták ta ­ konfesszionális istentiszteleti közösség hiánya; csak nújelét kifejezetten ökumenikus szenzibilitásuknak, és bizonnyal túlzás nélkül gyaníthatjuk, hogy a „Vi­ végszükségben lehetséges részvétel az úrvacsorában. carius C hristi” pápai önmegjelölésnek jogi fogalom­ A Zsinat egyértelműen javasolta különleges alkalm ak má emelése az egyházi egység ú tján komoly akadályt esetére az ökumenikus imádságot, a keleti ortodoxia fog jelenteni. A legutolsó zsinati pápa, VI. Pál na­ vonatkozásában pedig kifejezetten javasolta az alkal­ gyon gondosan ügyelt arra, hogy a kibocsátott és ál­ m ankénti istentiszteleti közösséget. Most tehát enge­ délyezik a keleti egyházzal korábban egyértelműen tala prom ulgált zsinati dokum entum ok élén m agát m egtiltott istentiszteleti közösséget (Communicatio m int „püspök, Isten szolgáinak szolgája” nevezze. in sacris). „Azok a katolikus hívek, akik szám ára f i ­ A pápát a püspöki kollégium és az ökumenikus zsi­ zikailag vagy m orálisan lehetetlenség a katolikus pa­ nat elé helyezték, ennek megfelelően döntései definitiv pot felkeresni, a bűnbánat, az eucharistia és a bete­ természetűek, sem m iféle m egerősítést nem igényelnek, és végezetül éppen em iatt döntése ellen semmilyen gek kenetének szentségét ezeknek az egyházaknak a más fórum ra nem lehet hivatkozni. A püspöki kol­ nem katolikus lelkészeitől is kérhetik és vehetik — m ert ezekben a fent nevezett szentségeket érvénye­ légium csak a pápával egyetemben, nélküle azonban sohasem hozhat döntéseket, míg a pápa teljességgel sen szolgáltatják ki — amennyiszer csak a szükség megköveteli vagy a lelki haszon ezt ajánlja, ameny­ autonóm, és szükség esetén egymagában, a püspökök nélkül kinyilváníthatja kötelező érvényű állásfogla­ nyiben a tévedés vagy az indifferentizm us veszélye nem forog fenn” (Can. 844,2). Fordítva pedig kato­ lását. A II. V atikáni Zsinat által is képviselt eme likus papok is kiszolgáltathatják a fenti három szent­ nyilvánvaló papalisztikus tendenciát veszi figyelembe séget a keleti egyház tagjainak, és más Róma sze­ az új törvénykönyv, am ikor m egállapítja: „A római pontifex döntése vagy határozata ellen nincs felleb­ rint hozzájuk hasonló szentség-teológiájú egyház (pl. ókatolikus egyház) tagjainak, amennyiben a hívek ezt bezés vagy visszkereset” (Can. 333,3). kérik és belsőleg helyesen diszponáltak. Ha az új törvénykönyv egész beállítottsága révén A keleti egyházra vonatkozó kivételek azonban nem is könnyíti meg más egyházaknak Rómához fű­ semmiképpen sem érvénytelenítik az általános sza­ ződő ökum enikus kapcsolatait, mégsem m ondhatjuk bályt, hogy katolikus pap csak katolikus híveknek azt, hogy jogi vonatkozásban az ökumenizmus telje­ sen feledésbe m erült volna. A II. V atikáni Zsinat oszthatja ki a szentségeket, ők pedig csak katolikus­ döntő fordulatot hozott a római katolikus egyháznak ként felszentelt papok kezéből fogadhatják azokat. a többi egyházhoz való viszonyába, és ezzel sok eset­ Ezt a princípium ot természetesen m indenekelőtt a re­ ben számot vet az új kódex. Nyomatékosan hangsú­ formáció egyházaival való kapcsolatban érvényesítik, lyozza a püspökkollégium és az apostoli szék am a kö­ de itt is jelentkeztek változások a zsinati és a Zsinat telességét, hogy az összes keresztény egységének hely­ utáni fejlődés eredményeként. reállítását előmozdítsák (Can. 755,1), és a helyi püs­ 1972-ben engedélyezték az eucharisztiához járulást pököt a rra buzdítja, hogy az egyházilag é rtett öku­ olyan nem katolikus keresztyéneknek, akik lelki szük­ m enizm ust a nem katolikus testvérek irán ti emberi ségben vannak és csak nagy nehézséggel tudják fel­ és baráti kapcsolattal mozdítsa elő (Can. 383,3). keresni saját lelkészeiket. Saját egyháztagjaikra vo­ natkozóan azonban Róma minden ökumenikus nyi­ Az egyházjognak a hétköznapokban való alkalm a­ zásával kell ökumenikus szavahihetőségét bizonyíta­ tottság ellenére is hajthatatlan m aradt: „Egy kato­ likus, aki ugyanilyen helyzetben van, a szentségeket nia, m indenekelőtt a vegyesházasság területén, amely hagyományosan a felekezetek között m ár olykor-oly­ csak olyan lelkésztől kérheti, akit érvényesen pappá kor elviselhetetlen feszültségekhez vezetett. szenteltek” (Ökumenikus Direktórium , Nr. 55.). Az interkom m unió kérdésének fejlődése az új kó­ A vallásszabadságot azáltal veszik figyelembe, hogy dexben gyakorlatilag ezen a ponton befagyott. A tör­ a katolikus féltől m ár csak azt az ígéretet veszik, vényhozók nem hagyták m agukat valam iféle eucha­ hogy ereje szerint — és hallgatólagosan tiszteletben tartva a nem katolikus házastárs lelkiism eretét — risztikus vendégbarátság képzetétől befolyásoltatni. m indent megtesz az utódok katolikus kereszteléséért Alapvetően tilos a katolikus keresztények szám ára a és neveléséért. A felekezeti különbözőség gyakorla­ nem katolikus egyházak úrvacsorájához járulni. tilag azonban m egm arad házassági akadálynak, m ert Ugyanúgy katolikus papoknak más, Rómával nem tel­ jes közösségben álló egyházaknak a lelkészeivel kö­ egy katolikusnak és egy más felekezethez tartozónak a házasságát az illetékes hatóság (a helyi püspök) ki­ zös intercelebrációja is tiltott, és hasonlóképpen bün­ fejezett engedélye nélkül még mindig egyszerűen ti­ tetés terhe m ellett tilos ezzel szembeszegülni (Can. 908. és 1365.). losnak nyilvánítják. A kánonjog finom nüánszai nem * elégségesek ahhoz, hogy valóban meggyőzzenek az A II. Vatikáni Zsinat valóban egyháztörténeti jelen­ ökumenikus gondolkodásról. A „m atrim onia m ixta” tőségű volt. Tiszteletre méltó a fejlődés íve. Igen rendelkezéseivel ellentétben az új kódex csak a kü­ nagy u tat tett meg a római katolikus gondolkodáslönböző vallásúak házasságánál követeli meg a disz­ penzációt, a különböző felekezetűek házasságánál pe­ mód és a m agatartás. Ez érvényes m ind a többi ke­ dig csupán a püspök részéről egy engedélyt. Ám ezek resztyén egyház, mind a progresszivitás irányában. a finomságok nem tudják a gyakorlatilag még fenn­ Természetesen még igen sok feladat van hátra. Az ökumenizmus még csak a kezdeténél tart. Ezért nem álló házassági akadályokat megszüntetni. A házasságkötés katolikus form ája továbbra is lehetünk türelm etlenek. De az egység felé vezető úton elindult a világkeresztyénség. Az úton biztatást ad m egtartja alapvető érvényességét. Tehát egy nem Urunk, aki ezt m ondta: u t omnes unum sint”. "— katolikus esküvő az egyes esetre — de sohasem álta ­ lánosan — engedélyezett diszpenzáció nélkül érvény­ O ttlyk Ernő

49

KU LTU RÁLIS K R Ó N IK A Évek mesgyéin A nyom dának nemcsak ördöge van, hanem türelm i ideje is. B ár a genitivus, a birtokos eset alkalm a­ zása itt félrevezető: ugyanis a nyomda türelm i ideje a szerzők és az olvasók türelm ét teszi próbára — vagy az írásokat készteti küzde­ lem re az idővel. Am ikor ezeket a sorokat írom, még éppen csak meg­ kezdődött az új esztendő, a nappa­ lok alig hosszabbak az éjszakánál. M ire m egjelenik ez az írás, és ta ­ lálkozik az olvasóval, közeledünk a tavaszi napéjegyenlőség felé és v árju k a tavaszt, amelynek első h ír­ nökei talán m ár meg is érkeznek addigra. Ezerkilencszáznyolcvanötöt jóform án el is felejtjük. Márpedig én szeretnék egy k u rta pillantást vetni

ben bem utatott film ek fölsorolása, am ely ezúttal a Szirm ok, virágok, koszorúkkal kezdődik és a Hülye­ ség nem akadály című film m el vég­ ződik; összesen huszonhat film sze­ repel a listán, közöttük egész m ű­ sort betöltő dokumentum, vagy egykori tévésorozatból film m é át­ dolgozott mű is. Némelyikről m ár írtam egy-egy korábbi kulturális krónikában. Igyekszem teh át az összképről szólni.

dott volna benne. Következetlensé­ gei ellenére is kedvelem Bacsó Pé­ ter film jét: Hány az óra, Vekker úr?, abban a hitben, hogy a maga m ódján ez a film is becsületre, kö­ vetkezetességre int. Nemrég m egír­ tam az Abigélről, a Zsurzs Éva re n ­ dezte tévésorozat filmváltozatáról, hogy címszereplőjét áldozatos segí­ tőkészsége a legveszélyesebb pilla­ natokban sem hagyja cserben, hogy a leányfőszereplőt, Vitay Ginát Meglehet, alaposabban végiggon­ édesapja nem csak azért helyezi el dolva véleményemet, sarkított vol­ (a második világháború utolsó ide­ tá t legalább egy kicsit lekerekíte­ jében) egy szinte zárda-szigorúságú ném, de most, erre az írásra ké­ vidéki leánynevelőben, hogy ott a kislány könnyebben átvészelhesse a szülve, kétszer-három szor végigme­ rengve a listán, nekem úgy tűnik, veszélyes időket, hanem m ert foko­ hogy a történelm i tém ájú film ek zott veszélyben érzi és tudja lányát, időszerűbbek és emlékezetesebbek hiszen ha előkerítik, m indkettőjüket voltak a jelenidejűeknél. Nincs becstelenségre kényszeríthetik. (Azt 1985 magyar filmjeire okom sem megismételni, sem meg­ tenném talán csak hozzá most, hogy — s most, am ikor írok, még előt­ változtatni elismerő véleményemet a bizonyos értelem ben ellentét-párja tünk a film kritikusok v itája és a Szirm ok, virágok, koszorúkról, L u — ez a film Fábri Zoltán korábbi m ű­ Film kritikusok D íja kiosztása, sőt, vének, A z ötödik pecsétnek, amely­ a budapesti film szem le is; am ikor­ gossy László szép és igaz filmjéről, nek főszereplője csak tisztességét am ely a hazafiság igazi és ál-arcai­ ra m egjelennek e megjegyzések, elveszítve őrizheti meg becsületét és túlleszünk a vitán, a díjazáson, a ról szól, a helyes és hibás m agatar­ a rábízottak életét.) tásm intákról nehéz időkben. Fenn­ szemlén. Megegyezik-e m ajd most Érvelnem kellene m ost an nak bi— m egírandó véleményem azzal a tartom lelkes helyeslésemet Szabó zonygatására, hogy a jelenidejű fil­ István Redl ezredesével kapcsolato­ képpel, amely ezeken az év eleji, san is, noha a kritikusok közül mek kevésbé sikerültek, s ez job­ de e sorok olvasásakor m á r elm últ többen is fenntartásaikat jelezték badán azért nehéz, m ert ezek közül eseményeken kialakul, nem tu d h a­ (röstellem, de még nem olvastam is a jobbak m aradtak meg em léke­ tom. Kétszeresen, háromszorosan Dobai Péter regényét, A birodalom zetemben. Örülnöm kellene az Esz— m éretnek meg szavaim, m éretik ezredesét, bár ez is Redl-ről szól, terláncnak, m ert családi-nevelési meg véleményem. Vállalom: mind és az irodalm i k ritik a jórészt el­ problém ákat közelít meg, de alig a megm érettetést, m ind m ostani m arasztalta). Úgy vélem ugyanis, emlékszem rá, hogyan teszi ezt. Az véleményemet, nem rátartian, h a­ hogy a művésznek joga van a tö r­ Uramisten voltaképp néhány nagy nem m int egy mozaik egyik da­ ténelmi valóságtól eltérni, ha egye­ színészi alakítás — Eperjes Károly, rabja. temes érvényű gondolatot tud ily Feleki Kamill, Garas Dezső — ré ­ Nem állhatom meg viszont, hogy módon kifejezni; szám om ra pedig vén emlékezetes, m ondan ivalója az e bevezetőben még a kritika több— egyetemes érvényű a film tanulsága: egym ásrautaltságról és az állhata­ szólamúságáról ejtsek néhány szót; semmiféle k arrie ré rt nem érdemes tosságról kevésbé az. A Higgyetek a többszólamúságba beleértve nem ­ és nem is szabad kockára tenni a nekem ugyancsak mai családi-erköl­ csak a hivatásos kritikusok gyak­ becsületet, az igazságot, s az első csi kérdésekről szól, de m it mond? ran eltérő véleményét, hanem azt tekintetre nyitottnak vélt zsákut­ Nem emlékszem (megtudhatnám, is, hogy a közönség-fogadtatás egy­ cákba nem kell bemenni. Természe­ ha visszalapozok, de ha megteszem séges volta nem szükségszerű. Volt tesen érdekelne a Redl-ügy igazi is, most fontosabbnak tartom a te r­ idő, am ikor előre kellett tudni, hogy mibenléte, de meggyőződésem: so­ mészetes emlékezetet vagy felejtést). mi legyen az egységes vélemény sem lehetek biztos abban, hogy Egyedül Gyarm athy Lívia filmjét, valam iről; a műveltség terein azon­ egyik vagy másik változat-e a való­ az Egy kicsit én, egy kicsit t e . . . ban — m a m ár csak igen kevesen di, m ert kémekről és kém elhárítók— cím űt tartom a jelenidejű filmek v itathatják ezt — a sokszínűség, a ról lévén szó, még az írott doku­ közül m aradandó értékűnek. Ez a többszólamúság term észetes és k í­ kitűnő rendező nemcsak éles lát­ vánatos. Legfeljebb azt illő hozzá­ mentumok hitele is kérdéses lehet. leletet tud adni napjainkról, hanem M últ időkben játszódik a Vörös tenni, hogy e téren is türelemre gondolkodásra is késztet. Emellett van szükség, egymás véleményét grófnő is, Kovács András kétrészes finom humor, sőt: gunyorosság szí­ tiszteletben kell tartani, s késznek film je (amely azonban a tervezett­ nezi m ondanivalóját. lenni arra, hogy helytálló érvekkel nek még csak a fele). Talán a „foly­ Nem a mersz hiányzik belőlem meggyőzzenek, ha egy-egy ítéletünk tatása következik” is oka annak, hogy ez a film úgy tűnik föl ne­ annak bizonyításához, hogy a törté­ helytelen. A film kritikusok vitájához évről kem, m intha az egyetemes és a kü ­ nelmi feldolgozások m iért jobbak a évre elkészül a két v ita közötti idő­ lönös egyensúlya megbizonytalano­ jelenidejűeknél, hanem attól félek,

50

igen hosszadalmasan kellene érvel­ da talán a leggyakrabban feldolgo­ dós, zsidó szárm azású lévén, meg­ nem és korábbi m űvekre is vissza­ zott mitológiai történet, m elyet a já rta a nácizmus poklait, emigrált, utalni. Egyáltalában nem a törté­ zeneszerzők az opera bölcsőjétől m ajd visszatért, s mindeközben nelmi távlatnak tudnám be ezt a napjainkig mindig újból és újból családjának története — króniká­ különbséget, hanem inkább annak, megszólaltatnak.” A librettó szerző­ ja — századunk történelm ének tü k ­ hogy a m últ ábrázolásakor nélkülöz­ je, „Calzabigi m egtisztította a m e­ re lett. Régi, szép és jó szokás volt hetetlen az elmélyülés, a mérlegelés, sét a librettó szempontjából felesle­ a családi krónika ír ása. „Előttem a válogatás; a jelen ábrázolások gesnek tűnő szövevényes mellékcse­ fekszik egy nagyalakú, bőrkötésével esetén könnyebb a kísértés a felszí­ lekménytől , és nyílegyenesen halad és fényes papirosával feltűnő könyv” nességre, a szembeötlő problém ák célja felé: az eredeti tragikus be­ — írja m ottójában dr. W irth. — hátterének elhanyagolására. Hozzá­ fejezéstől azonban, a kor ízlésének „Első tekintetre azt hinné az ember, tehetném : a történelem m indenképp szellemében, eltér”. Ehhez két mon­ egy ősnyomtatvány van előtte. Kö­ tanulságos, a jelennel való foglal­ datot kell hozzáfűznöm. Az egyik: zelebbi megfigyeléssel valószínűvé kozás gyakrabban kénytelen meg­ az opera megszokott befejezésétől válik, hogy egy jómódú kézműves­ alkudni a kérdések fölvázolásával viszont a film té r el, vissza a m ito­ m ester üzleti könyvéről van szó. anélkül, hogy a következtetésre sor logikus tragikumhoz. A m ásik: ez­ Valójában ez egy családi krónika kerülne. zel könnyen kihívhatja maga ellen — egy zsidó család krónikája. A Meggyőződésem, hogy minden a jelenkor ízlését, am ely ugyancsak könyv míves külseje figyelemremél­ megszólalásnak, a művészetének is szívesebben veszi a happy ending tó, végre is történelm i kontrasztja segíteni kell a jelenben és a jövő­ érvényesítését, vagyis a boldog be­ annak, am i a könyv lapjain az élet­ ben való eligazodást; ehhez azonban fejezést, még ha ennek nincs is ele­ ről és a küzdelemről, szenvedésről a — nyelvtani kölcsönszóval — be­ gendő hitele. Ezen a két mondaton és ellenállásról leíratott. A Hauser fejezett m últ idő alkalm asabb a je­ érdemes elgondolkodni. A kár vitat­ család krónikája van előttünk.” lenidőnél. Talán azért — amivel kozni is. A népmesék „boldogan él­ G ünter W irth rátalált a családi egyébként a sikeres m űalkotásnak nek, ha meg nem haltak” vagy „bol­ krónikára, u tá n ajá rt a részleteknek, nem kell törődnie —, m ert a m últ: dogan éltek, míg meg nem h alta k ” megváltoztathatatlan tény, az áldo­ befejezése vajon nem annak a jele, földerítette a történelm i környeze­ tet, mindezt sa já t jelenének tu d atá­ zatkészség, az önfeláldozás, a tra ­ sőt bizonysága, hogy az embernek gikus halál (vagy a tragikus élet­ veleszületett igénye a happy end­ ban és szemszögéből, a bő idézete­ ket érvekkel kom m entálva form álta benm aradás) súlya nagyobb, s a ing? Vagy: Orfeusz tragikus vétke, művészetben nemcsak lehetséges, hogy nem b ír eleget tenni Eurydiké könyvvé, amely dokum entum regé­ hanem nagyon is szükséges, hogy föltám adása föltételének: a tilalom nyes alakban, tényirodalom olvas­ ami m egterhel, az fölem eljen (a ré­ ellenére visszatekint Eurydikére s mányos közlésben. Egy idézet a giek bizonyára erre m ondanák a ezzel ú jra elveszíti őt, ez a vétek családi krónikából: „Ha valaki idős m ostanában ritkábban használt szót: nem kötelezi-e a nézőt am a k ata r­ korában életútjának állom ásait föl­ katharzis). zisra, jelen esetben az életet fenye­ vonultatja maga előtt, m induntalan gető minden feltéted elleni küzde­ azt kérdezi, ugyan a helyes dönté­ Illetlen tréfának tartható, ha most sekre jutott-e annak idején — s az­ így folytatom : m ár a régi görögök lemre? A Tartaroszból visszatérő tán szabadjára engedi képzeletét Orfeusz megőszült és megrokkant, is . . . — pedig ez nem tréfa, s na­ és azt kérdezi: m i történt volna, gyon is illik ahhoz, am it m ost m on­ éneke s lan tja elnémult. H át nem ha. . . ” Könyvében W irth is alkal­ kell-e lázadni m inden ellen, ami az dandó vagyok. Még nem tudhatom , mazza e módszert, b á r fő célja in­ hogyan fogadja a kritika, s az esz­ életet, a tiszta szerelmet, a m űvé­ kább az, hogy a történelm i esemé­ tendő mezsgyéjén a v ita mérlegére szetet veszélyezteti, halálra ítéli? A nyeket híven tükröztesse és tanul­ teszi-e Gaál István szép film operá­ válaszok nem könnyűek, s nem ságukat megkeresse. Történelm i ok­ könnyű élm ény a film sem. A zenei ját, az absztrakcióhoz illő képi megjelenítés nyomozásnak is nevezhető könyve, Orfeusz és Eurydikét, jelképessége arra készteti a nézőt, vagy inkább m aga a történelem egy történetben tükröztetve? hogy ne csak a vetítés idején, ha­ családi de nem állhatom meg, hogy leg­ nem előtte és u tána is foglalkozzék Mindkettő. Gondos, a hitelességre alább röviden ne írjak róla. Mon­ azokkal a gondolatokkal, amelyeket mindig ügyelő filológus- és histo­ danivalóm ugyan sok lehetne e kinek-kinek a maga életében kell rikus-m unka előzte meg a könyv film ről: szólhatnék képeinek szép­ az absztrakcióból realizálnia, az m egírását és hitelesíti oldalait. ségéről (főként Sára Sándor érde­ egyetemessé és örökké elvonatkoz­ Fényt vet a könyv a család korábbi me lehet), a tem etési szertartás tatottból visszavonatkoztatni önnön életére is, a császári Németország éveken-évtizedeken átérő hatására, méltóságteljes, hibátlanul gyönyörű életére. m ajd az első világháború éveiről ábrázolásáról, az ősi élet-halál-jel­ Ha m ár m últ és jelen művészeti szól, az otthonm aradtakról és a h a­ képek alkalm azásáról, a zenéről, az énekesekről és a színészekről, a ba­ kapcsolatairól szólok, nem hagyha­ zájukért harcolókról, a w eim ari lett-jelenetekről, a kőgörgeteg és a tom em lítetlenül olvasmányélménye­ évekről, a hitlerizm us kezdeteiről, szürke árnyak tánca egym ásra r í­ met, b á r a könyv, amelyről legalább az üldözésekről, fogságról, m enekü­ meléséről, írhatnék az eredeti görög röviden írok, csak azoknak hozzá­ lésről, az emigrációs évekről és a legenda többféleségéről, s talán férhető, akik ném etül tudnak. G ün­ m ár jelennek mondható legutóbbi megbánom m ajd, hogy megeléged­ ter W irth dr. könyvéről van szó, évtizedekről. tem a leírt néhány szóval. Szólhat­ amelynek címe: A H auser család sorsa — ha a nék az operáról, a zeneszerző Gluck­ m agyar nyelv engedné, így kellene Die Hauser Chronik ról — de m ost inkább csak egy inkább mondani: sorsai — a szub­ részletre hívnám föl a figyelmet. (le sem kell fordítanom, inkább jektivitás okán objektív tükre a n ­ Ugyanis épp e részlet kapcsolódhat megmagyarázom). A könyv cím­ nak a tragédiákban és föllelkesülé­ az im ént fejtegetett vélekedésemhez. oldalával szemközt egy fénykép, alá­ sekben bővelkedő kornak, amely Azt írja ugyanis a műről az Opera írása: Prof. Dr. Dr. h.c. Wilhelm Európának ezen a részén m eghatá­ című kézikönyv: „Az Orfeusz-mon­ Hauser. Az 1883-ban született tu ­ rozó erejű volt még akkor is, am i­

51

kor a legjobbak menekülni kény­ szerültek, m ert azilum ukban cselek­ vő és együttérző tagjai m aradtak a népnek, amelyből vétettek és am ely­ ből kitiltattak. Elfogult szenvedély fűti az írót is, aki nem tud közöm­ bös m aradni a könyvbekötött em lé­ kekkel viaskodva. Tanulságos ez a könyv sok tekintetben. Ha jól em lé­ kezem, Péchy Blanka írja önélet­ rajzi kötetének első oldalán, hogy aki össze tud hozni valam ennyire is épkézláb m ondatokat, annak kö­ telessége szám ot adni arról, am it korunkban átélt és m egtapasztalt.

Úgy gondolom, hogy Péchy Blanka nemcsak az anyanyelv tisztaságáért küzdött és küzd m inden erejével, hanem a lelkiism eret tisztaságáért is. Ennek pedig elengedhetetlen ré­ sze ez a számadás, a szembenézés önnön m últunkkal, a gyötrő, ön­ emésztő, de éppen ezért m egtisztító és fölemelő kérdéssel-kétellyel, hogy életünk állomásain helyesen és er­ kölcsösen döntöttünk-e, s e vívódás­ hoz szabadjára kell engedni képze­ letünket, hogy m inden lehető és lehetetlen lépést mérlegeljünk, mi tö rtén t volna, ha . . .

Évek mezsgyéin élünk. Lábunkléptünk olykor megbicsaklik, néha megpihenünk, olykor megszaladunk, gyakran tévútra kanyarodunk vagy zsákutcából kell visszaigyekeznünk a helyes útra. De amíg élünk, s amíg emberek élnek körülöttünk közel és távol, mindig ú jra végig kell küzdenünk m agunkat m últfir­ tató, s épp ezért jövőépítő kérdé­ seinken, vívódásunkon: helyes volt-e ..., mi lett volna, ha . . . A kár élünk, ak ár emlékezünk, őszintének kell lennünk. Zay László

Tallózgatás teológus szemmel Gondolatok a kulturális fórum után

Íróasztalomon jókora halomnyi papírhegy jegyzetek, újságcikkek és dokum entum ok között tallózga­ tok. Szeretnék teológus szemmel néhány figyelem re m éltó gondolatot felvillantani a budapesti K ulturális Fórum tanácskozásaiból. H at héten át harm incöt ország k u ltú ráért fe­ lelős személyei — kultúrpolitikusok, diplomaták, művészek és szakem ­ berek — Budapesten tanácskoztak. Záródokum entum nem született és mégsem m ondhatjuk azt, hogy a vajúdó hegyek még egy egeret sem szültek. Korunk realitásai szerénységre intenek. Nem a könnyű egyetértések k o rát éljük. Mégis jobb egymással szem befordulva vitatkozni, m int egymásról megfeledkezni, vagy gyil­ kos indulattal gyűlölni. A budapesti tanácskozáson nem alakult ki egyet­ értés — de a beszélgetés elkezdődött és sikerült elkerülni a bábeli nyelv­ zavar tragédiáját. Az egyetértést megelőzi a megértés. Még ennek az ideje sem jö tt el, de úgy gondolom, hogy elindultunk a megértés felé az úton. Javaslatok születtek és az elkövetkező hónapok m u tatják meg, hogy ezekből mennyi válik valóra. A közös nyelv hiánya m egm utatko­ zott abban is, hogy az elhangzó be­ szédek nagy része — monológ m a­ radt, am it a „tiszteletre m éltónak” m ondott hallgatóság végighallgatott és lehet, hogy a következő órában pont az ellenkezőjét m ondta úgy, m intha m i sem történt volna eddig. Érdemes egy nagy európai gondol­ kodó, M ontaigne egyik esszéjének m egállapítását idézni: „Az ellent­ mondás nem a dühömet, hanem a figyelmem éberségét éleszti; minden rokonszenvem azé, aki ellentmond, s felvilágosít.”

52

A beszélgetés elmélyülése — re ­ ménységünk. Még nem tartu n k ott, ahol Montaigne. Ennek az a felté­ tele, hogy a népek közötti párbeszéd etikájáról is gondolkozzunk. Sok szó esett az információ szabad áram lásáról, de szinte semmi az in ­ formációk tisztességéről. Jovánovics Miklós, akitől a fenti M ontaigne-idézetet is kölcsönöztem, így ír erről a problém áról: „Az eti­ kett szabályait többnyire betartot­ ták a vitatkozó partnerek (...) Az etika szabályainak tiszteletbentartá­ sához m ár a vitap artn er elveinek, nézeteinek és kulturális gyakorlatá­ nak, ha nem is a megértése, de ném i ism eretére volt szükség.” Nem az eltérő nézetek, hanem a kölcsö­ nös gyanúsítások köde teszi lehetet­ lenné a párbeszédet. Nem ártana megfogadni európai m éretekben is azt az alapelvet, am it 1984 február­ jában a budapesti m arxista—keresz­ tyén dialóguson fogalmaztak meg: „A párbeszéd nem küzdelem, ahol m inden egyes résztvevő vagy cso­ port azt keresi, hogy a másik felett győzelmet arasson. Úgy kell értel­ mezni, m in t gyümölcsöző találko­ zást, amelyben m inden résztvevő nyitottan és gondosan odahallgat a partnerre, am ennyire képes, megkí­ sérli m egérteni a m ásik világnézetét és politikai álláspontját olyan pon­ tosan és mélyen, am ennyire az le­ hetséges. Minden résztvevő próbálja meg m agát belehelyezni a m ásiknak a helyébe, annak körülményeibe, gondjaiba. A hiteles dialógus fontos követel­ ménye a nyitottság egymás igazsá­ gai iránt. Nem tudunk bízni abban, am it nem ismerünk. Ezért a párbe­ széd során készeknek kell lennünk arra, hogy korrigáljuk helytelen is­ m ereteinket a m ásik partnerrel kap­ csolatban. Ez megkönnyíti a bizalom

fejlődését, ha senki sem állítja, hogy a teljes igazság birtokában van.” A fórumon — több volt a k u ltú r­ politikus, m int az alkotóművész. A m ennyire a nyilvánosságra hozott dokumentumokból m egállapítható, a művészet, az alkotó gondolat ritka tarka pillangója is fel-felröppent, és ez nagyon fontos dolog. Sokan, mai korunkban, am ikor az értelm i­ ségi m unka forintban kifejezhető értékelése egyre csökken (amivel párhuzamos a szellemi m unka tá r ­ sadalm i devalválódása), nem á rt a r­ ra az igazságra gondolni, am it egy norvég írónő fogalmazott meg a kongresszuson: „A költészet ugyan nem változtatja a világot, de meg­ változtatja az em bereket.” A k u ltu ­ rális fórum idején já r t itthon Solti György, a m agyar muzsika egyik nagy öregje, egyik riportjában mondta: „A jó zene — mindegy, hogy milyen az, de egyetlen, am i az em bereket összeköti.” Ismét Jovánovics Miklós cikkét idézem: „a világ túlpolitizált álla­ potban volt és van, az újabb hideg­ háború és az újabb hidegháború és az újabb hidegháború és az újabb enyhülés mezsgyéjén. Mit várhatunk ilyen helyzetben egy nemzetközi kulturális tanácskozástól? Csakis azt, hogy a mezsgyén érzi m agát és H am let „lenni vagy nem lenni” monológját variálja, és figyelmét Genfre függeszti, ahol ugyanabban az időben tanácskozik a szovjet fő­ titk ár és az am erikai elnök. (...) Az én dilemmám ott kezdődik, m it nevezünk Európának? Európa egy utópia. Eddig még nem volt. Voltak ellenben egymással szembenálló európai szövetségek, európai hábo­ rúk és volt k ét európai eredetű vi­ lágháború. Európa kulturális egy­ ségét, állam ainak szellemi szimbió­ zisát most kell igazán megalapozni Helsinki szellemétől ihletetten”.

(Magyar Nemzet, 1985. dec. 31. Jo ­ vánovics Miklós: Európa nálunk.) Az Európa — kérdéshez szólt hozzá az Apostoli Szentszék dele­ gációjának vezetője, J. Hervé Gar­ rien jezsuita atya okt. 16-án dél­ után, a nyitó plenáris ülésen. Az Egyház Európát form áló küldetésé­ ről beszélt. „A görög-római m űvelt­ ség megőrzése és gazdagítása, az arab tudom ány befogadása, a ger­ m án örökség és a szláv kultúra el­ terjedése lehetetlen lett volna az első keresztény gondolkodók buzgal­ m a és a Szent Benedek szellemében képzett tudós szerzetesek, a misszio­ náriusok géniusza nélkül.” „A Júdea-keresztény hagyomá­ nyok eltörölhetet len jegyeket véstek az európai k u ltúrára, hozzájárulva az em ber személyiségének és a föl­ di életet m eghaladó sorsának meg­ értéséhez, a term észet világhoz és a társadalom hoz fűződő kapcsolatá­ nak a m unkához való viszonyulás­ nak rendezéséhez, a családban be­ töltött küldetés tudatának m egérté­ séhez.” (Új Ember, 1985. okt. 27.) Igaz gondolatok, melynek próbája a szolgálat és a szándékok és a csele­ kedetek őszintesége. K oós F eren c e m lé k e z e te Egy külföldön megjelenő m últ századi m agyar nyelvű lap emlékét élesztgette az elm últ hetekben a Magyar Nemzet. Ez a jeles, sajtó ­ történeti jelentőségű lap a B uka­ resti Magyar Közlöny volt, amely sajnos kim aradt a Magyar Sajtótör­ ténet m onum entális nagy kötetei­ ből. A lap Koós Ferenc hajdan volt reform átus lelkipásztor fáradozásai­ nak eredménye. A M agyar Nemzet 1985. nov. 20-i szám ában N yéki K á­ roly írt először erről az újságról, am ire dr. Kapronczay Károly és Enyedi Sándor reflektált. (MN. 1985. dec. 12.) Enyedi Sándor így m éltatja Koós Ferenc érdemeit. A Bukaresti M agyar Közlöny „születése és csak­ nem egyéves megjelenése többnyire Koós Ferenc bukaresti reform átus pap érdeme. Koós 1855-ben került Bukarestbe, lelkészi teendőin kívül körültekintően fogott — vallási felekezetre való tekintet nélkül — a mintegy tízezernyi bukaresti m a­ gyarság művelődési életének a meg­ szervezéséhez. Öt évvel később a Közlöny kiadása tulajdonképpen en­ nek a sokoldalú m unkának az ered­ ménye volt, s ebből a tevékenység­ ből nem hiányzott a m agyar nyelvű oktatás előmozdítását szolgáló ösz­ tönző figyelem sem. Koós előtt egy évvel k erü lt Kiss József ref. k án ­ tortanító is Bukarestbe, s a kettő­ jük közös m unkájának köszönhető,

hogy rövid idő a la tt a m agyar nyel­ vű oktatás terén is jelentős ered­ m ényt m utattak fel. A Bécsben megjelenő M agyar Saj­ tó 1855. augusztus 30-i számában helyet biztosított Koós Ferenc tudó­ sításának, melyben az anyanyelven történő tanítás kedvező változásáról írt. Így tudósított a bukaresti ese­ m ényekről: „Folyó hó 12-e helybeli ev. ref. egyház tagjainak kebelében kitörölhetetlen betűkkel van felje­ gyezve. Negyven éve ugyanis, hogy ez — az egész Oláhországban egyet­ len reform átus egyház itt fenn áll, s mégis csak . . . ki kell mondanom az igazat, hogy itt oly sok évek le­ folyása a la tt sem illő képességgel bíró iskol atanító, sem ennek foly­ tán rendes iskola nem volt. Minek szomorú következése lőn, hogy tős­ gyökeres bevándorolt székely csalá­ dok gyermekeiknek m ódjuk nem lévén az anyanyelvet s a mesterség­ hez m egkívántató ism ereteket m a­ gyarul m egtanulni; m ár 7—8 éves korukban idegen iskolákhoz adat­ tak, elfeledvén ill. a még gyöngén gyökerezett édes anyai nyelvet, s term észetesen vallásukat is.” Koós Ferenc és a ref. presbitérium fáradozásának nyomán idekerült Kiss József kántortanító „ki is kor­ szerű, nemes bánásm ódjával meg­ nyervén hallgatói teljes szeretetét és bizalm át”, eredményes m unkát végzett. Koós Ferenc meg egyrem ásra küldte tudósításait a külön­ böző lapoknak a határainkon kívül élő m agyarság helyzetéről. Legtöbb­ ször Bukarestről írt, de beszámol a bukovinai magyarok szokásairól, „Napkelet” című lap 1858. szeptem ­ ber 12-i szám ában Jasiból tudósít „Csángó testvéreink Jászvárosban” címen. Érdekes, sokszínű tudósítá­ sait érdemes volna összegyűjteni a mai olvasónak. Koós Ferencet a rágalom elűzte Bukarestből. 1905. novem ber 27-én Brassóban h alt meg, itt ásta ki 15 évvel ezelőtt a reform átus gyüleke­ zet irattárából kiadatlan, 15 kézírá­ sos füzetét Beke György, a kiváló erdélyi m agyar riporter. Ebből adott ki „Életem és emlékeim” címen 1971-ben a bukaresti K riterion K i­ adó. A z E le fá n t és a S z u n y o g h Egy kissé csipkelődve talán kézlegyintéssel el lehetne intézni ezt az ügyet. Valahogy így: nem ildo­ mos dolog Szunyoghból elefántot csinálni, m ár csak azért sem, m ert kevés jó és érdemes könyv kap annyi rangos bírálótól kritikát, m int Szunyogh Szabolcs gyors egymás­ utánban m egjelent két könyve.

Hogy mégis szólok róla, annak egy oka van: a kútmérgezés, még ha nyom tatott papíron történik is, ez nem m agánügy és itt a vétkesek közt cinkos, aki néma. Szunyogh első könyvének ez volt a címe: „Bibliai mesék.” A könyv a kiadó szerint állítólag „újram esé­ li az Ótestam entum történeteit. Eb­ ben még nem is lenne semmi bot­ ránkoztató, hiszen a m agyar iro­ dalomból és a világirodalom rem e­ kei közül számos olyan alkotásról tudunk, ami ezt a célt tűzi ki. Ezekben az alkotásokban még az sem zavar, ha az író a korhoz és a Bibliában feljegyzett történések­ hez hűségesen tovább gondolja, szí­ nesíti a történetet. Jogában áll, hi­ szen író. De egyet tudni kell. A mese — komoly dolog. Nem tű ri a hazugságot. De hogyan hazudhat egy regény? Úgy, ha kort, helyzetet a régen tö r­ téntek és a m a is, bennünk is tör­ ténő eseményeket m eghamisítja. Hazugság a giccs is, m inden talmi, am it az igazság pótlására akarnak ránk erőltetni. A Biblia — világ­ nézeti különbség nélkül illik ezt tudni — nemcsak szent könyv, melynek igéi hitet ébresztenek, ha­ nem az egyetemes emberi kultúra egyik értéke is, hiszen forrása az irodalom, a zene, a képzőművészet számos remekének. Szunyogh kitalált történeteket ke­ ver felhígított bibliai epizódokkal, azt a hazug látszatot keltve, m intha a kitalált, sokszor triviális és h a j­ meresztően prim itív sztori része lenne a Bibliának. Beethoven hall­ h atatlan rem ekeit sem lehet úgy népszerűsíteni, hogy a fenséges hömpölygésű szim fóniákba selejtes slágereket keverünk. Nem kérjük számon Szunyoghtól, hogy hisz-e Istenben, vagy sem, de azt m egengedhetetlennek tartjuk, hogy mások meggyőződése, hite fe­ lett gúnyolódjon. M indkét könyvben úgy akar „modern”, „felvilágosult” lenni, hogy ú ton-útfélen megcsúfol­ ja az Isten-eszmét, tudatosan meg­ ham isítva, karikírozva az Ószövet­ ség puritán szűkszavúságát, emel­ kedett fenségét. Példákkal a könyv m inden oldalán találkozhatunk. Szunyogh másik könyve: „Jézus, az Ember fia.” Ebben a könyvben sem találunk mást, m int az előző­ ben. A szerző felkészületlenségét, hozzá nem értését olcsó és híg k a­ landozással próbálja palástolni. Nyelvileg sem felelnek meg ezek a könyvek a legalapvetőbb követel­ ménynek sem. Itt is mérgez. H i­ szen m it szóljunk az olyan „irodal­ mi alkotáshoz, ahol Jónás emigyen szód a cethalhoz: „Nem mész innen,

sicc, sicc!” (160. old.) Ettől még egy tisztességes, m agyarul beszélő k u ­ tya is megvadulna. De nem jobb nyelvileg az újszövetségi története­ ket ú jra mesélő kötet sem, melyben oldalanként legalább egy tucatnyi elemi szórendi hibát találunk és egy sor nyelvi prim itívséget. Ke­ resztelő Jánosról például ezt írja, hogy am ikor H eródiást m eglátta, „szeme belekáprázott a királynő testének látványába, tágra nyílt a pupillája, m int az állatoké” (34. old.). Ma, m ikor egyre kopik a Biblia ismerete, ilyen félrevezető szándékú fércm űveket kiadni — bűn a k u l­ tú ra ellen. Nincs hét, hogy országos lapjaink, folyóirataink hasábjain tallózgatva, vagy a televízióban, a rádióban elhangzó előadásokra fi­ gyelve ne találkoznánk hibás bib­ liai idézetekkel, epizódokkal, am e­ lyekre m ár nem jól emlékezünk. Szükség volna rangos, népszerűsítő művekre, de nem olyanokra, am e­ lyek félrevezetnek, újabb ham is u ta ­ lásoknak vetik meg az alapját. A v árva v árt jó könyv, a rangos el­ igazítás tiszta vize helyett a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó jóvol­ tából a bűvös százezres nagyság­ rendet megközelítő példányszám ban kaptunk mérges, fertőzött vizet. Ezt még az is tetézi, hogy m indezt az ifjúságnak szánta a szerző. Az ifjú ­ ság m egrontását, az ifjúság elleni bűntetteket — ha nem tévedek — a törvény is szigorúbban bünteti. A re n d k ív ü li p ü sp ö k i szin ód u s 1985. jan u ár 25-én jelentette be II. János Pál pápa, hogy az év vé­ gére rendkívüli szinódust hív össze a II. V atikáni Zsinat huszadik év­ fordulóján, hogy ú jra megéljék az egyetemes zsinat rendkívüli légkö­ rét, kicseréljék az egyetemes és a helyi egyházak tapasztalatát a zsi­ n a t megvalósításáról. A homályos utalás kapcsán ham ar m egindultak a találgatások. Sokan forradalm i változásokat vártak, m ások a zsinat revíziójáról beszéltek. Ratzinger bí­ borosnak, a H ittani Kongregáció vezetőjének nyilatkozatai, a fo rra­ dalom teológiája ellen viselt hábo­ rú ja az aggodalmaskodók vélem é­ nyét látszott igazolni. Most m ár az események után értékelve a tö rtén ­ teket, ezt m ondhatjuk: „vajúdtak a hegyek és nem szültek egereket”. Az előzetes tervek szerint II. J á ­ nos Pál pápa novem ber 24-én K risz­ tus király vasárnapjának délelőttjén ünnepélyes szentmisével nyitotta meg a második rendkívüli szinódust. A zsinat alaphangját a pápa hom í­ liá ja ad ta meg. Az ünnephez k ap ­

54

csolódtak gondolatai. A liturgikus év utolsó vasárnapján Krisztus ki­ rályi uralm áról emlékezik meg az egyház, és Isten országa felé tekint előre. „Krisztus, keresztje és feltá­ m adása erejével, előkészíti ennek az országnak a végleges eljövetelét. A zsinati szöveg szerint a keresztre­ feszített Krisztus közvetítette ezt a hatalm at az embereknek. A zsinat gazdag egyháztanában szervesen összekapcsolta az egyházra és az em berre vonatkozó zsinati tanítást. Ennek az igazságnak az a lényege, am iről Krisztus tanúságot tesz, hogy az em ber prim átusát meg kell előz­ nie Isten prim átusának.” Ebből azt a következtetést vonta le a pápa, hogy „az egyház állan­ dóan missziós állapotban van, (...) részt vesz Krisztus hárm as tiszté­ ben: a papi, prófétai, királyi küldé­ sében. Így Krisztus által az élő Is­ ten királysága, országa valóban kö­ zöttünk van”. (Magyar K urír, 1985. nov. 25.) Ez nem jelent kevesebbet, m int azt, hogy mivel Isten országa az egyház által jelen van a világ­ ban, az egyház osztozik Krisztus királyi uralm ában. A szinódus m unkaülései nov. 25-én kezdődtek. A szinódus főtit­ kársága m ár az 1985. m árcius de­ rekán ta rto tt tanácskozásán elhatá­ rozta, hogy a rendkívüli összejöve­ tel célja a megemlékezés és nem lesz szó a zsinat revíziójáról. A szi­ nódus ülésén 161 szavazattal ren­ delkező zsinati tag v e tt részt, kö­ zülük 59 bíboros. A szinódus külön­ leges titk ára W alter Kasper ném et teológus volt, ak it 12 teológiai szak­ értő segített a m unkában. 10 protes­ táns és orthodox megfigyelő is jelen volt. Az első ülésen a belga Godfried Danneels bíboros-prím ás tartotta meg beszámolóját, mélyben a világ püspökeihez intézett közvélemény­ kutatás eredm ényeit összegezte. A szinódusi főtitkárság tanácsa m ár­ ciusban küldte el a körkérdést a püspökkari konferenciákhoz, de csak 70%-os arányban kapott vá­ laszt a rra a kérdésre; hogyan való­ sították meg a zsinat határozatait. Danneels bíboros a beküldött vála­ szok alapján megállapította, hogy a „zsinatot a hívek többsége felfogad­ ta” és „alapvető hiba volna m ind­ azt, am i a zsinat után történt, a zsinat szám lájára írn i”. A bíboros szerint a liturgikus m egújulást általában pozitívan fo­ gadták, az egyes bázisközösségek lelkiségét ez a szellem m egújította és pozitív hatást gyakorolt az evan­ gelizálásra. „Az egyház fokozottab­ ban elkötelezte m agát az em beri jo­ gok, az igazságosság és a szabadság

melletti tanúságtétedben. Nagyobb érzékenység m utatkozik a szociális problémák, a szegények, elnyomot­ tak, a társadalom kivetettjei iránt. Pozitív párbeszédet folytat az egy­ ház más keresztyénekkel, nemhívők­ kel.” (Magyar K urír, 1985. nov. 27.) A negatívumok között em líti azt, hogy a gyónás válságba ju to tt; a népi vallásosság számos form ája el­ tűnik. „Isten szavának túlhangsú­ lyozásával néha a B ibliát elszige­ telték eleven talajától, az élő ha­ gyománytól”. „A legfontosabb prob­ lém a az erkölcs és az egyházi tan í­ tóhivatal kapcsolatának kérdése, ne­ vezetesen nehézségek m utatkoznak az objektív erkölcsi norm ák elfoga­ dásában. Tisztázni kell az objektív igazság és a lelkiism ereti szabadság kapcsolatát.” Danneels bíboros szerint „a zsi­ n a t utáni nehézségeket nem lehet megoldani a zsinat előtti rendsza­ bályokkal”. Ennek érdekében azt sürgette, hogy a szinódus ne a rész­ letekben vesszen el, hanem a forrá­ sokig nyúljon vissza. A hozzászólásokról és a vitáról a sajtó csak rövid összefoglalót k a­ pott, de ez is tanúsítja, hogy élénk eszmecsere folyt a tárgyalásokon. Az atyák 8 percet kaptak egy-egy felszólalásra A hírek szerint a több­ ség véleménye pozitív volt a zsi­ nat hatásáról, és egyértelműen meg­ fogalmazódott a tanácskozások so­ rán, hogy nincs visszaút, előre kell menni a zsinat tanításai szerint. A szinódus záródokumentuma üzenet az Isten népéhez, melyben a püspökök kifejezésre juttatták, hogy teljes szívvel csatlakoznak a zsinat­ hoz. Felszólították az egyházat, hogy ne időzzenek el a hibáknál, a zava­ roknál és a mulasztásoknál, „ame­ lyeket az emberek bűnei és gyen­ geségei okoztak”. A dokum entum szerint Krisztus az egyházon keresztül van jelen a világban. A dokum entum második része úgy m u tatja be az egyházat, m int Isten jelenlétének közvetítőjét. Az egyház egy hitbeli misztérium „és következésképp el kell kerül­ nünk az egyház term észetére vonat­ kozó hibák szociológiai és politikai értelmezését”. „Isten az egyházban megelőlegezi annak a kommuniónak az ígéretét, am elyre az egész embe­ riség m eghívást kapott.” A dokum entum szolidaritásról biz­ tosítja a világ szenvedőit, de nem tudja elhárítani a földi Isten orszá­ ga kísértését. „Az emberiség számá­ ra létezik egy út, amelynek m ár láttuk jeleit, s amely a megosztás, a szolidaritás és a szeretet civilizá­ ciójához vezet. Ahhoz a civilizáció­

hoz, amely egyedül méltó az em ber­ hez. Az Úr eljövetelét várva m ind­ nyájatokkal együtt akarunk dolgoz­ ni a szeretet civilizációjának meg­ valósulásán, am ely Isten terve az emberiség szám ára.” (Magyar K urír, 1985. dec. 11.)

A zsinatot értékelő tanulm ányok arra utalnak, hogy a kulisszák mö­ gött a harc tovább folyik. „Az egy­ ség képéit az egyház mindenképpen m utatni a k a rja a világnak, még ak­ kor is, ha folyik még a küzdelem az ősi értékeket nagyobb központo­

sítás árán is védelmezni kívánó, il­ letve a zsinat gazdagságát teljes m értékben feltárni kívánó, a p ár­ beszédet folytatni szándékozó irány­ zatok között.” (Garzó Ferenc: M ér­ leg, Magyarország, 1985. 49. sz. 11. sz.) Szigeti Jenő

A z idők jelei Tallózás a külföldi sajtóban

A HUGENOTTAK 300 ÉVVEL EZELŐTT, 1685. ok­ tóber 18-án, a Nantes-i Ediktum visszavonása követ­ keztében kényszerültek protestáns hitükhöz való hű­ ségük m iatt elhagyni hazájukat, Franciaországot. Mintegy 250 000 ember családostul m enekült el az ak­ kori európai protestáns országokba. Az ENSZ Mene­ kültügyi Főosztálya az évforduló alkalm ából R efu­ gees című havi lapjában nagy teret szentelt az egy­ kori eseményeknek. Ebből m egtudhatjuk, hogy Svájc­ ban 140 000-en, Hollandiában 50—75 000-en, A ngliá­ ban 40—50 000-en, Berlinben 6000-en találtak űj h a­ zát. 1450 hugenotta a Napkirály, XIV. Lajos hajóin töltötte a gályarabságot. A szököttek és kivándorol­ tak tucatjai jutottak el D él-A frikába és az USA-ba is. Számottevő szerepet töltöttek be az új haza gazda­ sági, kulturális életének fellendítésében, a polgároso­ dásban, Bankokat alapítottak (pl. Boissier Svájcban), a szellemi életet terjesztették (Pierre Bayle filozófus­ ként Hollandiában, Berlinben a Tudományos A kadé­ mia alapító tagjai között voltak). Késői, neves leszár­ m azottaik között van a nagy novellista és mesemon­ dó Theodor Fontane, W inston Churchill, a világhírű színész Law rence Olivier. — Az évforduló kapcsán a Református Világszövetség is állást foglalt, am it A l­ lan Boesak elnök és Edmond Perret főtitkár írtak alá Hangsúlyozták, hogy az emlékezéssel nem cél­ juk a konfesszionális ellentét felélesztése. Példam u­ tató azok bizonyságtétele, akiknek meggyőződése m in­ dennél drágább volt. A reform átus egyházakban a hugenották sorsa ú jra felidézi azt, hogy ők Istennek vándorló népe ezen a földön, ugyanakkor erősíti az egyetemes összetartozás tudatát, a hitbeli testvériség gondolatát. Ugyanakkor rám u tat annak fontosságá­ ra, hogy m a olyan társadalm i rendért kell küzdeniük az egyházaknak, amelyben helye van a vallásos és politikai pluralitásnak. Egyben ráirán y ítja a figyel­ met azok sorsára, akik a mai világban szenvednek az igazságtalanság és elnyomás m iatt. (Reform ierte Perspektiven, 1985. július/augusztus.) NEGYVEN ÉVVEL EZELŐTT A „STUTTGARTI BŰNVALLÁSBAN” ekként fogalm aztak a háborút á t­ élt ném et egyházak képviselői: „Nagy fájdalom m al m ondjuk: általunk végtelen szenvedés lett osztályré­ sze sok népnek és országnak . . . Éveken át küzdöt­ tünk Jézus Krisztus nevében am a szellem ellen, ami rettenetes kifejeződését a nem zeti szocialista erőszak­ korm ányban találta meg; de vádoljuk m agunkat azért, hogy nem tettünk bizonyságot bátrabban, nem im ádkoztunk hűségesebben, nem h ittü n k derűsebben és nem szerettünk izzóbban. Egyházainkban ú jra kell kezdenünk m indent”. Az 1945. október 19-én kiadott, s többek között W ilhelm Niesel és M artin Niemöller által a láírt nyilatkozat hatását igyekeznek felm érni azok az írások, melyek az évforduló kapcsán jelen­ tek meg (Junge Kirche 1985. 8—9—10. szám, Luthe­

rische Monatshefte, 1985. november). A nálunk is jól ism ert Jürgen M oltmann tübingeni reform átus teo­ lógus emlékezésében (Orientierung, 1985. október 15.) rám utat arra, hogy a bűnvallás aktualitása ebben is keresendő: „az áldozatoknak jobb az emlékezetük, m int az elkövetőknek”. Az igazi ösztönző a bűnvallá­ son Willem Visser’t Hooft, az Egyházak Világtanácsa akkori vezetője volt. Levelezésben állott többek között M. Niemöller-rel, W ilhelm Niesel-lel. Ma m ár v itat­ hatatlan tény, hogy az ökumenikus delegáció néhány nappal a Bűnvallás megjelenése előtti látogatása nél­ kül ez nem jött volna létre. Fontos vonása volt en­ nek az iratnak, hogy konkrétan beszélt a bűnről, ami nélkül bocsánat és jóvátétel sem lehetséges. Csak így kerülhetett sor 1947-ben a Darmstadti Nyilatkozatra, amelyben önkritikusan vallják, hogy „egy különleges ném et küldetésről álmodoztunk”, am inek következté­ ben a szegények és jogfosztottak ügyét figyelmen kí­ vül hagyták. A Bűnvallás eredménye lett a „zsidóság és keresztyénség viszonyának m egújítása”, m ajd 1965ben az a „Keleti em lékirat”, amelynek célja a viszony rendezése a lengyel néppel. De m iért nem követte ezt egy ennek megfelelő nyilatkozat az orosz néppel kap­ csolatban? — teszi fel a kérdést Moltmann professzor. Ma is ilyen konkrét módon kellene szólni arról a bűnről, ami a harm adik világ szegény népei m iatt terheli az „első világot”. Ma is ilyen konkrétan kel­ lene szólni arról a bűnről, ami a fegyverkezés m iatt az egész világot atommegsemmisüléssel fenyegeti, ugyanígy az „atom elrettentés logikájáról és gyakor­ latáról”. AZ AMERIKAI KATOLIKUS PÜSPÖKÖK 18 hó­ nappal a háború és béke kérdésében kiadott kritikus pásztorlevelük után újabb tém ában ütöttek meg bí­ ráló hangot: a gazdasági élet etikai problémáival fog­ lalkoztak. Első olvasásban 1984. novem ber 11-én tet­ ték közzé pásztorlevelüket „Katolikus társadalomtan és az amerikai gazdaság” címmel. A Rem bert W eak­ land érsek által vezetett mintegy 100 tagú bizottság­ ban teológusok, közgazdászok, kormányhivatalnokok kaptak helyet. M egállapításuk alapelve: egyértelműen elutasítják a „semlegesen” vagy „értékm entesen” m ű­ ködő gazdaság mítoszát. Négy konkrét tém ával fog­ lalkozik ez a tanulm ány. 1. A munkanélküliséggel, ami az USA-ban jelenleg „nemzeti tragédia”, a m un­ kaképes lakosság 10—12%-át érinti, különösen is sú­ lyos a helyzet a 20—22 évesek körében, ahol ennek mértéke 40—45%. Ezek a számok m orálisan alig el­ viselhetők, romboló hatásuk m egm utatkozik az egyéni önbecsülés elvesztésében, a családok életképességének csökkenésében, s kihatással vannak a társadalom jö­ vőjére. 2. A szegénység növekszik, 35 m illió ember a hivatalos szegénység-határ alatt él. „Az a tény, hogy egy olyan jóléti társadalom ban, m int az USA, oly so­ kan szegények, ez szociális és morális botrány.” 3.

55

Nagyobb együttm űködést és szolidaritást követelnek kijnél a Nagyinkvizítor, semmitől sem fél jobban, a püspökök a munkavállalók, a szakszervezetek és a m int a szabadságtól”. A régi inkvizíció halott, de él korm ány között. 4. A világgazdasági helyzet vonatko­ az új — fogalmaz Küng —: a bíboros „naponta m in­ zásában a püspökök a világgazdasági rend reform ját den kontinensről a legtitkosabb inform ációkat kap­ sürgetik, két szempont érvényesítésével: a gazdasági ja ”, amelyekre a legtitkosabb módon reagál. Minden kapcsolatokban jusson érvényre az igazságosság és le­ rossznak a gyökerét abban lá tja a korábban még re­ gyenek tekintettel a fejlődő országok szegényei alap­ formteológusnak tartott Ratzinger, hogy az egyházba szükségleteinek kielégítésére. A „szelektáló segítség­ betört a modernizmus. A modern Kísértő m unkate­ n yújtás” politikáját is bírálják. Az igazságosság elvé­ rületének ő azonban „csak a világot” tekinti, amitől érintetlen m arad az egyház felső vezetése. A prefek­ nek szem előtt tartásával p rioritást kell adni a sze­ tus doktrínáját e fertőzések kivédésére Küng a kon­ gényeknek alapszükségleteik kielégítésére, a „perem­ zervatív visszafordulásban látja. Ratzinger a protes­ re” került, m arginális tömegeket be kell vonni a gaz­ táns reformációt teológiai felületességgel vádolja dasági folyamatokba, a privilégizáltak hatalm i, gaz­ meg, s felelőssé teszi a tévelygő modernizmus kivál­ dasági és bevételi koncentrációjának ellensúlyozására. tásában. A z ökum enikus m egértést más egyházakkal (Orientierung, 1985. szeptem ber 15.). DR. ALLAN BOESAKOT, a Reform átus Világszö­ az nehezíti, hogy annyi érvénytelenség található ben­ nük. A prefektus szerint érvénytelen a lelkész-szen­ vetség elnökét augusztus végén letartóztatták, s a pre­ toriai központi börtönbe vitték. A hatóságok a rra a telés, az úrvacsora kiszolgáltatása, s avval hívja visz­ sza a római katolikus egyházba a többi keresztyéne­ törvényre hivatkoztak, am ely „belbiztonsági okok ket, hogy azok is elfogadják a „katolikus” Bibliát. El­ m iatt” lehetővé teszi bárki elfogását és bírósági tá r­ ítéli az egyházi tanok m odern interpretálását. Ratzin­ gyalás nélkül kilenc hónapi fogvatartását. Edmond ger ideálja Küng szerint: a római katolikus egyház Perret, az RVSZ fő titkára szeptem ber 8-án Dél-Af­ restaurációja — visszafelé! Ezután értékeli Küng rikába utazott, hogy tárgyaljon az ottani egyházak Wojtyla pápa pontifikátusának hét esztendejét, s szá­ képviselőivel és Boesak családjával. A számos tilta­ mos ténnyel és intézkedéssel tám asztja alá tételét II. kozó levél és távirat, am it az apartheid-politikájáról János Pál konzervativizmusáról. „Ennek a pápának h írhedt Botha elnökhöz a világ m inden tájáról küld­ valódi törekvése ez: a zsinati mozgalmat lefékezni, az tek, kifejezi az aggodalmat és a lassanként polgárhá­ egyházon belüli reform ot m egállítani, az ökumenikus borúhoz vezető politika elítélését. (Reformierte Pers­ pektiven, 1985. szeptember.) — Szeptember 20-án há­ m egértést és közeledést az ortodox, protestáns és ang­ likán egyházakkal meggátolni.” Küng az ellentm on­ rom heti fogvatartás után, kb. 500 000,— F t-nyi kau­ ció letétele után szabadlábra helyezték Boesakot. Ez­ dások. láncolatára m utat rá: „állandó beszéd az em ­ beri jogokról, de alig gyakorolt igazságosság saját zel egyidőben M almesbury kisvárosban eljárást indí­ tottak az apartheid-ellenes személyek ellen, s ezek teológusaikkal szemben; heves tiltakozás a társadal­ között szerepel vádlottként lelkésztestvérünk is. mi diszkrim inációk ellen, de gyakorolt diszkrim iná­ ció az egyházon belül az asszonyokkal és szolgála­ Ugyanakkor útlevelét le kellett adnia, s naponta je­ tukkal kapcsolatban; hosszú pápai levél a könyörüle­ lentkeznie kell ellenőrzésre. A széles körben megin­ tességről, de semmi könyörület az elváltakkal és a dított tisztogatási kam pány során újabb letartóztatá­ megházasodott papokkal kapcsolatban”. A püspökök sok és brutális gyilkosságok vannak napirenden, világm éretekben nehéz helyzetben vannak, kettős melyeknek célja a fekete lakosság igazságos harcának nyomás alatt: „felülről” Róma, „alulról” a helyi kö­ felmorzsolása. További fejlemény, hogy október 25-én Boesak védőügyvédét vették őrizetbe. Mindezek és zösségek érdekei szorongatják őket. A m ásik dilem ­ ma, ami elé kerülnek, éppen a m ostani zsinattal kap­ m ás jelentések alapján az Egyházak Világtanácsa csolatos: vagy a m últban keresik a jövendőt, és ak­ nemrég Genfben egy jelentést adott ki „Rendőrbru­ kor a római kúria restaurációs törekvéseit valósítják talitás D él-Afrikában” címmel, amelyben súlyos vá­ meg, ekkor számolni kell a klérus és a „nép” elsza­ d at sorol fel: egy év alatt 780 személyt öltek meg kadásával; vagy megtalálják a jelenben a jövendőt, békés tüntetések során; a világközvélemény előtt s a II. Vatikáni Zsinathoz hasonlatosan keresztyén ezekkel a durva cselekményekkel az ottani korm ány bátorsággal vállalják a megújulást, s az azzal járó rábizonyítja önm agára, hogy a feketék életének a korm ány szemében nincs értéke. Az ütlegeléseket és esetleges konfliktusokat, amiben viszont magáénak tudhatják a nép legszélesebb tömegeinek és az „alsó az elektromos sokkolást alkalm azó rezsim tetteiről papságnak” a támogatását. Hogy ezt a célt a püspöki szem tanúkat szólaltat meg az EVT jelentése, s meg­ világzsinat eléri-e, kétséges. Ehhez Küng szerint III. állapítja: az elm últ 90 évben a feketék küzdelme kö­ Vatikáni Zsinatra van szükség. vetkeztében még soha nem volt ennyi brutalitás, m int az elm últ években (evangelische information, 1985. A NAGY HALÁL MÁR MEGKEZDŐDÖTT címmel szept. 26., okt. 31., nov. 14.). megdöbbentő adatokat közölt a Publik-Forum vezér­ cikke (november 1.) a brazíliai Amazonas-őserdő nö­ HANS KÜNG, a híres kritikus katolikus teológus, aki egy ideje ném et protestáns egyetemeken ad elő, vekvő kipusztítása következtében várható világm ére­ tű negatív hatásokról. Az erőteljes nyersanyag- és hosszabb hallgatás után nagy figyelmet keltő elem­ fakiterm elés, az útépítés és gyártelepítés következté­ zést tett közzé a Publik-Forum (NSZK) hasábjain ben az első károsultak az indiánok, akik közül „Ratzinger bíboros, W ojtyla pápa és a szabadságtól 200 000-nek kellett elhagynia atyáik földjét. Második való félelem ” címmel (im. október 4.). Szándéka a károsult a környezet, am it közvetlenül a drasztikus „kemény tanulm ánnyal” az, hogy a decem berben ösz­ emberi beavatkozás pusztít, közvetetten a gyári ter­ szeülő Püspöki Világzsinat figyelm ét ráirán y ítsa a melés füst és hulladék mellékterm éke. A harmadik II. Vatikáni Zsinaton, 20 évvel ezelőtt megkezdett károsult az egész emberiség, hiszen a „világ tüdejé­ „aggiornam ento”, az újjászületés, m egújulás folytatá­ nek” nevezett őserdő biológiai lélegzése felborul, am i­ sára. Teszi ezt azért, m ert a római katolikus egyház nek következményei: a helyszínen a növekvő szára­ vezetésében olyan tendenciákat lát, melyek célja a le­ hűtés, a progresszió lefékezése. Szerinte ennek a „be­ dás és az erdei vegetáció apadása. Ha a brutális ipa­ rosítás és erdőirtás a jelenlegi ütem ben folytatódik, fagyasztásnak” képviselője R atzinger bíboros, a H it­ világm éretekben várható a légkör széndioxid-tartal­ ta n i Kongregáció prefektusa, aki „m int Dosztojevsz­

56

m ának növekedése, ez globális hőm érsékletem elkedés­ hez vezet, ezáltal m egindul a sarki jégkörben az ol­ vadás, am i a tengerek szintjének emelkedéséhez ve­ zet, ez pedig óriási áradásokat eredményez. Remél­ hetőleg e reális fenyegetettség a brazil korm ányt meg­

gondolásra indítja, s inkább eláll a várható profit megszerzésétől, sem m int hogy „előidézze az apoka­ liptikus viszonyokat”, amelyek a civilizált emberisé­ get ú jra a barbárságba vetnék vissza. Békefi Lajos

K Ö N Y V - ÉS F O L Y Ó I R A T S Z E M L E

A John Wyclif emlékév jegyében A kiváló középkori gondolkodó, akit m i előrefor­ mátornak is szoktuk nevezni, 1384. Szilveszter nap­ ján halt meg. Halálának 600. évfordulója — amelyről a Theologiai Szem le 1985. évf. 210. kk. lapjain em lé­ keztem meg — valóságos W yclif-reneszánszot ered­ ményezett, különösen Oxfordban, ahol az egyetem hí­ res egykori tanáráról számos érdekes kiadvány je ­ lent meg. Ezek közé tartozik az itt ism ertetett mű, m elyet a „Past M asters’ oxfordi zsebkönyvsorozatban adtak ki. A könyvecske a Budapesti Reform átus Teo­ lógiai Akadém ia általános egyháztörténeti szem iná­ riumában két dolgozatban került bemutatásra; az alábbi ism ertetés ezek alapján készült. Zsindely Endre Anthony K enny: W yclif Oxford U niversity Press 1985. John Wyclif régen a „Reformáció hajnalcsillaga” címet kapta. M int filozófus, kevésbé ism ert, még ha egyedi szerepet is tölt be a bölcselet történetében, mivel azon utolsó oxfordi tudósok egyike volt, akik a keresztyén és arisztotelészi gondolatok szintézisét hozták létre. Kenny szándéka az, hogy igazságot szol­ gáltasson m ind Wyclif filozófiájának, m ind pedig teo­ lógiájának, valam int, hogy ú jra felm érje vallási, „elő­ reform átori” jelentőségét. Anthony Kennynek a Wyclif évfordulóra m egjelent könyve az első három fejezetben a filozófust állítja a középpontba. Hogyan, milyen keretek és körülm ények között foglalkozott Wyclif filozófiával? A szerző m in­ denekelőtt elhelyezi Wyclifet a XIV. sz. Oxfordjában, képet ad az egyetem tudományos curriculum áról, az ún. disputációs rendszerrel történő oktatásról. Ami a híres filozófus-teológus bölcseleti irányát megadja, az éppen egy filozófiai form ában megfogal­ m azott teológiai kérdés: léteznek-e univerzáliák (ál­ talános fogalmak)? Wyclif m unkássága a kérdésre adott pozitív válasz lehetőségét célozza, szám ára az univerzáliák problém ája egyet jelentett a bölcselet központi kérdésével, ráadásul ezt nyelvfilozófiai sí­ kon ragadta meg. Már a XIV. sz.-i Oxfordban jelen­ tős szerepe volt a nyelvfilozófiai orientációnak, a k ár­ csak a mai angolszász filozófiában. M int Kenny ír­ ja, egyes filozófiatörténészek és teológusok hibásan abba a tévedésbe esnek, hogy a középkori filozófia realizm usa szerintük egyet jelentett a római katolikus ortodoxiával, a nominalizmus növekedése pedig elő­ készítette az u ta t a reform áció felé. Ez a vélekedés túlságosan egyoldalú azért, m ert a tények tanúsága szerint Wyclif, a realizmus elkötelezettje, éppen szi­ gorú realizm usából vont le olyan következtetéseket, melyek u tat törtek egy ú jfajta úrvacsoratan felé.

E tézis elméleti kidolgozása élete fő művében nyert kifejezést, az 1365-től 1372-ig latin nyelven íródott „Summa de ente”-ben. A két könyvből, azaz 13 esszé­ ből álló mű témái keresztm etszetét adják Wyclif gon­ dolatvilágának, a szám ára felm erült problém áknak: Az ember viszonylatában értelm ezett lét fogalma; Is­ ten és attribútum ai; az általános fogalmak — ezek a mű fő súlypontjai. A legfontosabb tényező, az univerzáliák létének tárgyalása, az első könyv hatodik esszéjében kap he­ lyet. Érdekes, hogy ez az értekezés nyom tatásban elő­ ször csak 1984-ben jelent meg; addig csak kézirat­ ban volt olvasható; számos példánya m aradt az utó­ korra. A mű sok vonatkozásban — írja a szerző — radikális teológiai ú jításra utal. Benne az általános fogalmak nyelvfilozófiai szerepet játszanak, a mon­ datokban állítm ányokként jelennek meg. Wyclif sze­ rin t meg kell keresni m inden ilyen állítm ány mögött a realitást, azt, ami ennek a világban megfelel. Nem igaz az a nom inalista spekuláció, mely szerint a valós világban semmi sem képezi egy m ondat részét, vagyis, hogy semmi sem lehet állítmány. Elvetendő az, hogy ezek az állítm ányok jelek ugyan, de semmit sem je­ lölnek. Ez Wyclif nyelvfilozófiai fejtegetésének ösz­ szefoglalása: szám ára az univerzáliák platóni felfo­ gásban, ideákként definiálódnak, m int isteni paradig­ mák, melyek által a konkrét dolgok létrejönnek. Ezen az univerzália-teórián alapul Wyclif úrvacsoraértel­ mezése. Mennyiben m utat ez a reformáció irányába? A kérdésre a választ maga a filozófus adja meg az atomizmus-apológiájában: Wyclif itt az ellen az arisz­ totelészi tanítás ellen lép fel, hogy az anyag végte­ lenül osztható. Szerinte a világ többek között form ai­ lag változatlan részecskékből tevődik össze, ennek kö­ vetkezménye az, hogy a kenyér és a bor sem alaki­ lag, sem pedig szubsztanciálisan, tartalm ilag nem ala­ kulhat át Krisztus testévé és vérévé. Az idea-tan megjelenése vezet át az ontológiába. Maga az ideális lét alkotja Wyclifnél a legmagassabb­ rendű létform át, ezen kívül szó van még az okban való esszenciális, az önmagában való egzisztenciális és végül a véletlenen alapuló létről. Ezzel voltaképpen le is zárul a Wyclif bölcseletét tárgyaló fejezetek sora. Filozófiai írásait követően Wyclif ham arosan jelen­ tékeny hírnévre tett szert, m int teológus. Megírta fi­ lozófiai összegzéséhez hasonlóan teológiai „Summa”ját is. Teológiai gondolkodásának csomópontjai: a kegye­ lem és az uralkodás; a Szentírás igazsága; egyház, király, pápa; az úrvacsoratan. Eleinte óvatos és or­ todox, m ajd sum m ájának harm adik kötetében m ár radikálisan és szisztematikusan bírál. M inden hatal­ m at Istenre vezet vissza. Alaptétele, hogy a bűnös em bernek nincs joga az uralkodásra, az az em ber vi­ szont, aki a kegyelem állapotában van, birtokolja a világ összes javait. Az igaz em ber az Isten adoptált

57

fia és az Ő egész királyságának ura. Mikor Isten ke­ gyelmét adja, önm agát adja és m indent, ami őben­ ne van. Benne létezik az összes terem tett dolog ideá­ lis valósága. Az isteni törvény tökéletes törvény, amely Krisztus, az Ó- és Újszövetség által adatott az egyház korm ányzására. Em ellett az emberi törvények hiábavalóak és károsak; ezek felosztják az evangé­ lium i törvényt egyházi és polgári rendelkezésekre s ezzel csak az egyházon belüli viszályokat készítik elő. „A Szentírás igazságáról” című műve a Biblia te­ kintélyéért és tévedhetetlenségéért folytatott apoló­ gia, amelyben három tételt állít fel: 1. A Biblia m en­ tes a tévedésektől, tekintélye isteni szereztetéséből ered. 2. M inden igaz a Szentírásban és szövegének mércének kell lennie a pápa, a teológusok, bírók és filozófusok számára. 3. Mivel a Biblia tartalm azza a teljes igazságot, és csakis az igazságot, így minden keresztyénnek rendelkezésére kell, hogy álljon. „A Szentírás az írott könyvnek és annak a szent jelen­ tésnek kombinációja, melyet a katolikus hívő a tu ­ lajdonképpeni szövegből sz á rm a z tat. . . A szöveg ésszerű értelmezése sokkal inkább Szentírás, m int a papírra vetett sorok.” (61. old.) A szent egyház a kiválasztottak összességét jelenti. Mi is ez a kiválasztás? Kiindulópontnak a Róma 8,28—30-at határozza meg. A kiválasztás az az örök szeretet, amely Istennél van azok számára, akik az Ő boldogságában való részesedésre törekednek. Az isteni aktív kiválasztásnak megfelel az a passzív ki­ választás, am ely m inden elhívott em berben benne ta­ lálható: nem olyan egzisztencia, amely képes létezni önmaga által, hanem az állandó kapcsolatbanlét Is­ tennel. Wyclif korában a teológus szám ára elkerülhetetlen volt az állásfoglalás a pápaság szerepét illetően. Mű­ veiből egyértelm űen kitűnik, hogy ő alapjában véve nem a pápaság intézm ényét tám adta, hanem konkré­ tan egy-egy pápai személyt; ebben tehát különbözött a XVI. sz. reform átoraitól. Mind filozófiájában, mind pedig teológiájában köz­ ponti helyet foglal el az úrvacsoratan. Életének nagy részében elfogadta az úrvacsoráról szóló hagyományos tanítást. 1379-ben ta rto tt előadássorozatában azonban m ár nem a „realpraesentia”-ról, hanem a transsubs­ tantiatióról értekezik, s ezt, m int láttuk, filozófiai meggondolásból elveti. Tanának lényege: a kenyér és a bor megsemmisülése lehetetlen. A felm utatás után a kenyér kenyér m arad, de ugyanakkor az Jézus tes­ te is. Ez a gondolat volt katolikus kortársai szemében eretnekségének végső megpecsételője. Ez a szép kiállítású kis könyv alkalm as arra, hogy átfogó képet adjon nemcsak a teológus, hanem a filo­ zófus Wyclif gondolkodásáról a mai olvasónak. Gorilovics Tamás és Lévai Csilla

Követés és békeszolgálat Nachfolge und Friedensdienst. Szerk.: Karl-W olfgang Tröger A keresztyének béke iránti felelősségéről m ár sokan szóltak, de ezt a létfontosságú kérdést szinte nem is lehet teljesen kim eríteni. Kevesen vállalkoznának azonban arra, hogy hiteles m egállapításokat tegyenek — csak egy példát em lítve — az iszlámnak a hábo­ rúhoz és a békéhez való viszonyáról. Az alábbiakban ism ertetett kötetben, mely a Keresztyén Békekonfe­ rencia tanulm ányi m unkájának eredménye — neves

58

tudósok írásait olvashatjuk a nagy világvallások bé­ kem unkájának eltérő motivációiról. Az egyes írások elemzik és m éltatják a különböző vallási rendszerek béke m elletti elkötelezettségét. A tanulm ányokat egy kivételével külön e kötet szám ára írták a szerzők. A kötet az Union Verlag-nál jelent meg. A kiadó, Karl-W olfgang Tröger előszavában ezt ol­ vashatjuk: „A világbéke ügye m elletti kiálláshoz hoz­ zátartozik a politikai, társadalm i kérdések iránti ér­ deklődés és a nemzetközi helyzet állandó elemzése, mivel ezek segítségével ítélhetők meg reálisan a bé­ keharc lehetőségei. Ezeken a tényezőkön kívül szük­ séges azonban a m últ és a jelen békemozgalmainak és azok koncepcióinak ism erete is. Azoknak, akik azo­ nos célért harcolnak, ism erniük kell egymás tetteinek mozgatórugóit. A történelem során bebizonyosodott, hogy csak úgy lehet eredményeket elérni, ha megva­ lósul a békéért küzdő erők egysége. Ilyen értelemben van szükség a különböző vallások híveinek és kép­ viselőinek együttműködésére.” Ez a kiadvány arra tö­ rekszik, hogy képet adjon a nem keresztyén békemoz­ galmakról is, azok történetéről, tevékenységéről és békem unkájuk vallási indítékairól. A kötet legelején olvasható vezérgondolat, Antoine de Saint-Exupéry mondata m indannyiunkra vonatkozik, akik csügge­ désre vagyunk hajlamosak, m ikor látjuk a világbékét fenyegető veszélyeket. „Az ember sohasem lehet pusz­ tán szemlélő; tanúnak kell lennie, aki felelősséget hordoz és részese az eseményeknek. Az az ember, aki nem osztozik a felelősségben, az nem vehető számí­ tásba.” A békéért való szolgálattal foglalkozó első fő tarta l­ mi egységben először W alter Bredendiek írását olvas­ hatjuk, melyben végigkíséri a béke gondolatának tör­ ténetét. Megemlíti, hogy m ár a legősibb perzsa, kínai és indiai irodalomban is olvashatók olyan felhívások, melyek kiállnak a béke ügye m ellett. Az ókori világ­ ban hasonló eszme volt a Pax Romana, amely egy egyetemes állam m egalakítását célozta. A középkori békeeszme képviselőiként olvashatunk Dantéről, vala­ m int Aquinoi Tamásról, aki kidolgozta az „igazságos háború” tanát. Ez a teória a késői skolasztikusokon és a reformátorokon keresztül mind a mai napig is érez­ teti hatását. A felvilágosodás korának szellemei közül Charles Iréné Castel de St. Pierre, J. J. Rousseau és Immanuel K ant nevei fém jelzik a béke gondolatát. Bredendiek — többek között — részletesen szól K ant: „Az örök békéről” című m unkájáról. A következő nagy lépést az első béketársaságok megalakulása jelentette a 19. században. Köztük a legelső, az American Peace Society 1828-ban New Yorkban alakult meg. A polgári békemozgalmak kez­ detét is erre az időszakra tehetjük. A következő sza­ kasz m ár a századforduló ideje, am ikor a m unkás­ mozgalom is bekapcsolódik a béke ügyének szolgá­ latába. N apjainkban pedig m ár annak lehetünk ta­ núi, hogy a nemzetközi békemozgalomban egyre erő­ södő szerepet játszik a keresztyének és a különböző egyházak békem unkája. G erhard Bassarak tanulm ánya éppen ennek a sze­ repnek egyik jelentős hordozója, a Keresztyén Béke­ konferencia történetével ism ertet meg bennünket. Írásában négy fő szakaszt különböztet meg a KBK működésében, b ár megemlíti, hogy éles határvonal nem húzható ezen periódusok között, hiszen a béke­ m unka csakis állandó és folytonos tevékenységként fejtheti ki hatását. A kezdeti szakasz 1957—1963-ig tartott, melyet az első nukleáris csapás által keltett sokk jellemzett. A KBK működésének második perió­ dusában a „Béke és Igazságosság” dokum entum a az

a Nyilatkozat volt, am elyet 1966-ban Szófiában a Folytatólagos Bizottság ülésén a Teológiai Munkacso­ port dolgozott ki. Ez a Nyilatkozat a középkori „igaz­ ságos háború” analógiájára azt a forradalm i folya­ m atot tekintette igazságosnak, amely a népek gazda­ sági, politikai, szociális és kulturális felszabadítását tekinti céljának. A következő működési periódus 1970—1977-ig tarto tt és az általános enyhülésre, lesze­ relésre, valam int a népek közötti együttműködésre irányuló törekvés jellemezte. A negyedik, utolsó sza­ kasz pedig 1977-től napjainkig tart. Ennek m eghatá­ rozó eseménye a második atomsokk — a neutronbom ­ ba megjelenése volt. A KBK-nak e korszaka jelle­ mezhető az 1982-es Vallások Moszkvai Világkonferen­ ciájának jelm ondatával: „Vallási képviselők — az élet szent adom ányának a nukleáris katasztrófától való m egmentésére.” A könyv harm adik fő tartalm i része a keresztyén vallások — az ökumené békem unkájával foglalkozik. Elsőként Carl Ordnung írását olvashatjuk a protes­ tantizm us béke m elletti elkötelezettségéről. Tanul­ m ányában részletesen ism erteti az egyes Országok protestáns egyházainak és egyházi személyiségeinek a béke érdekében tett fáradozásait. Históriai visszapil­ lantásában megemlegeti a reformáció balszárnyát, melyből az úgynevezett „történelm i békeegyházak” (mennoniták, kvékerek stb.) fejlődtek ki. Ezután utal a 19. századi európai és am erikai béketárgyalások sze­ repére. Találkozunk N athan Söderblom, m ajd a Né­ met Hitvalló Egyház személyiségei közül Dietrich Bonhoeffer, valam int M artin Niemöller nevével is. N apjaink protestáns egyházainak szerepéről szólva rám utat számos olyan konferenciára, állásfoglalásra, határozatra, mellyel aktívan hozzájárulnak a béke ügyéhez. A béke kérdésével kapcsolatban a róm ai katolikus álláspont fejlődését H elm ut L ück ism erteti. A római katolikus egyházban a békemozgalom kezdetét a kü­ lönböző szervezetek és társaságok megalakulása je­ lentette. Ilyenek voltak: az 1906-ban Párizsban A. Vanderpol által alapított „Societé G ratry”, a Fehér Kereszt Békevilágszövetség és a Német Katolikusok Békeszövetsége. Ezután részletesen m egism erkedhe­ tünk a béke kérdéseivel foglalkozó pápai enciklikák­ kal, üzenetekkel és egyházi állásfoglalásokkal. Már XV. Benedek pápa sürgeti az alábbi követelések meg­ valósítását 1917-ben a háborút viselő országok veze­ tőihez intézett körlevelében: Egyidejű és kölcsönös leszerelés; a területi kérdések békés m egvitatása; a kisebbségek védelme. XII. Pius állásfoglalásai m ere­ ven elutasítottak m indenfajta együttm űködést az el­ lenkező társadalm i rendszerű országok és ideológiák között. XXIII. János pápa 1963-as „Pacem in terris” enciklikája azonban m ár messze túlhaladja XII. Pius nézeteit. Ez az enciklika m ár ú ja t hoz a pápai béke­ nyilatkozatok folytonosságában, ugyanis a béke kér­ déseit együtt szemléli az adott kor súlyos problém ái­ val. Nem sokkal később a II. Vatikáni Zsinat kiad­ ja a „Gaudium et spes” pásztori konstitúciót, amely azt m utatja, hogy a zsinati atyák aggodalommal te­ kintenek az „igazságos háború” tanítására, amely egy atom háború legitimálásához vezethet. 1967-ben VI. Pál pápa közzétette „Populorum progressio” en­ ciklikáját, amely megakadályozta, hogy a katolikus béketan ham is vágányra kerüljön. VI. Pál ebben ki­ mondja; a béke biztosítása szorosan összefügg a fej­ lődéssel, szociális igazságossággal, az elm aradott struktúrák felszámolásával. Ugyanebben a szellemben fogant „Iustitia et pax” enciklikája is. A katolikus békeetika további fejlődését m utatja, hogy itt m ár

szorgalmazza a világ más szervezeteivel (Egyházak Ökum enikus Tanácsa, ENSZ) való együttműködést is. II. János Pál pedig a szubjektív elemeket is előtérbe helyezve folytatja békepolitikáját, am ikor nagy hang­ súlyt helyez külföldi látogatásaira. Végül Helmut Lück utal a „Pax C hristi” békemozgalomra, amely a konkrét, gyakorlati kérdések felé fordulva kötelezi el magát a béke szolgálata mellett. Az ortodox egyházak szerepéről a békemozgalomban Hans-Dieter Döpmann számol be tanulm ányában. Az ortodox hagyományok a béke ápolásában nagyon ré­ gi időkre nyúlnak vissza. Az istentisztelet m ár az 5. századi liturgia szerint a „béke veletek” üdvözléssel kezdődött és a „távozzatok békében” form ulával feje­ ződött be. A béke gondolata a későbbiekben is meg­ tartotta uralkodó szerepét. Ezen túlmenően az orto­ dox szellemiség fontos tényezője a lelki és a világi béke összetartozása is. 1920-ban, az ökumenikus kap­ csolatok kialakulása idején a K onstantinápolyi Öku­ menikus Patriarchátus felhívással fordult a világ ke­ resztyénéi felé az első világháború morális következ­ ményeinek felszámolására. A II. világháború után, a hidegháborús időszakban az Orosz Ortodox Egyház a keresztyén egyházakon belül az elsők között emelte fel szavát a békét veszélyeztető helyzet ellen. Döp­ m ann utal rá, hogy az Orosz Ortodox Egyház aktív szerepet tölt be a KBK m unkájában, melynek Nyi­ kodim m etropolita hét éven át elnöke is volt. A to­ vábbiakban tájékozódhatunk azokról az ökumenikus alkalm akról, találkozókról, melyek ortodox kezdemé­ nyezésre jöttek létre, ezek között is kiem elten a Moszkvában 1982-ben lezajlott Világvallások Konfe­ renciájáról. Johannes A lthausen írta azt a tanulm ányt, amely beszámol az afrikai keresztyének egyre növekvő sze­ repéről a világkeresztyénségen belül. Bevezetőjében arról szól, hogy A frikában a béke szónak az általunk megszokottól eltérő jelentése van. Ha békéről beszél­ nek, akkor ez alatt a rasszizmus, a gyarm atosítás fel­ számolását értik. Az ottani körülm ények között az egyházak feladata egészen sajátos, hiszen az alapvető emberi jogok kivívásáért is küzdelmes harcot kell folytatniuk. Szervezett form ájuk, az Afrikai Egyhá­ zak Konferenciája (AACC) első ülését 1963-ban ta r­ totta. Ezen az összejövetelen nem lehetett távolabbi célt kitűzni, m int azt, hogy a fiatal egyházak tájéko­ zódjanak szolgálatuk alapvető formái, feltételei és le­ hetőségei felől és hogy egymással közösséget terem t­ senek. A fejlődés csak hosszú folyam at eredménye­ ként tapasztalható meg. Még 1981-ben is így nyilat­ kozott Rafransoa, az AACC főtitkára: „A béke csak akkor válhat valóra Afrikában, ha sikerül kivívni a jogot az emberhez méltó életkörülményekhez és önrendelkezéshez.” Az afrikai keresztyén egyházak együttes állásfoglalására ritkán kerülhet sor. A kon­ tinens olyan hatalm as, hogy a kommunikációs lehe­ tőségek technikai és anyagi akadályok m iatt korlá­ tozottak. Találkozókra csak legtöbbször a földrészen kívüli segítség igénybevételével kerülhet sor. A béke­ m unka itt m agának az em bernek a fizikai és lelki felszabadítását jelenti. Ehhez pedig nélkülözhetetlen a békem unkának olyan form ája, am elyet az egyes emberek, gyülekezetek és egyházak életében kell el­ végezni. Ezzel elérkeztünk a kötet negyedik, utolsó, de talán leginkább érdeklődésre számottevő fejezetéhez, mely a nem keresztyén vallások békéért való szolgálatát vizsgálja. Elsőként lássuk az iszlám viszonyát a bé­ kéhez. Erről a tém áról K arl-Heinz Bernhardt írását olvashatjuk. Tanulm ányának első részében néhány

59

mondatban em lékeztet az iszlám sajátosságaira, a Korán történetére, Mohammed szerepére. U tal Mo­ ham m ednek és híveinek M ekkából való kivonulásá­ ra, a „hidzsrá”-ra, amely a m ohamedánok szám ára az időszámítás kezdetét jelenti. A hidzsrának és a Me­ dinában való letelepedésnek és gyülekezetalapításnak döntő hatása van az iszlám további fejlődésére, s nem utolsósorban a béke és háború kérdésében elfog­ lalt álláspontját illetően. A szerző ezzel kapcsolatban négy szem pontra h ívja fel a figyelmet. 1. Az addigi törzsi viszálykodásokat felváltotta a muszlimok test­ véri közösségén belüli békés egymás m ellett élés. A békés együttélés alap jait pedig a K oránnak a szociá­ lis m agatartásra vonatkozó norm ái rögzítették. Mind­ ebben M ohammednek igen nagy szerepe volt, így érthető, hogy az iszlám tradíció a prófétáról őrzött képben úgy emlékezik meg róla, m int aki békességre törekedett tetteiben. 2. Ez a belső béke azonban nem volt öncélú, hanem sokkal inkább jelentette a sza­ badságot a közösség tagjai szám ára a hitetlenekkel való szembenállásra. A hitetlenekkel szembeni fellé­ pés — a szent háború — ugyanis a m oham edán hívők szám ára kötelesség. Ilyen alapokról kiindulva nyil­ vánvaló, hogy az iszlám világában nem beszélhetünk pacifista szemléletről, hiszen ez a K orán tanításának elítélését is jelentené. 3. Az iszlám háborúhoz és bé­ kéhez való viszonyára jelentős hatással van az iszlám közösségvállalás politikai jellege is. A háború és bé­ ke kérdéseiben való döntési jog ugyanis a közösséget illeti meg. A döntés alapjául pedig mindig a Korán kijelentése szolgál, méghozzá nemcsak általános eti­ kai vonatkozásokban, hanem a konkrét, politikai irányelvek m eghatározásában is. 4. Az iszlám üzene­ tének uralkodó vonása az em beri egység és testvéri­ ség. Ez azonban csak az iszlám közösségen belül való­ sítható meg. Az em berek között egyetlen válaszfalat ism er el, mégpedig a hívők és hitetlenek közti válasz­ falat. M inden más különbözőség — legyen az nyelvi, faji, vagy más jellegű — csak másodlagos. Ez a me­ rev álláspont azonban szinte lehetetlenné teszi a p á r­ beszédet más vallásokkal. A m ásik nem keresztyén vallás — a buddhizmus — és a béke kapcsolatáról maga a kötet kiadója, K arl Wolfgang Tröger írt tanulm ányt. Írásának be­ vezetőjében a buddhisták hagyományos béke-felfogá­ sával foglalkozik. Ebben utal arra, hogy a nagy világ­ vallások között m inden bizonnyal a buddhizmus hi­ vatkozhat a békére való törekvés legmesszebbre visz­ szanyúló történetére. A buddhizmus eszméje nem ki­ zárólag vallási talajon hat, hanem magába foglalja az intellektuális tevékenységek különböző form áit. Ily módon kap benne helyet a gondolati szabadság m el­ lett a művészetek vagy a kultú ra messzemenő tám o­ gatása. Eszmerendszerének középpontját pedig m in­ denekelőtt a béke ügyének szolgálata képezi. Az isz­ lám m al ellentétben a buddhizm us terjesztőinek egyet­ len fegyvere a meggyőzés. A következő gondolati rész a buddhista felfogásnak azokat a m otívum ait említi, melyek a béke és igazságosság irányába hatnak. Eb­ ben a részben Tröger részletesen ism erteti a buddhiz­ mus etikáját, filozófiai tanítását, tanrendszerét. A töb­ bi világvallásoktól különbözően a buddhizmus kiin­ dulási alapja nem egy terem tő isten, s hasonlóan az em ber és a világ sem isteni teremtm ény. Sokkal in­ kább jellemzi az az alapgondolat, hogy a dolgok ál­ landóan változnak, átalakulnak, s a lét faktorai foly­ tonos mozgásban vannak. A buddhizm us tagadja az em bernek önmaga voltát, az em beri lélek létezését, s ezzel a lélek és test egységét. Minden, am i létező, a lét faktorainak együttes hatására, összefüggésére ve­

60

zethető vissza. A világban tapasztalható sok szenve­ désnek az az oka, hogy az emberek nem látják meg az egyes okozati összefüggéseket. Ezeket a szenvedé­ seket csak úgy lehet leküzdeni, ha felism erjük azt a tényt, hogy nincs önmagában létező dolog a világon. A buddhizmus tanításában szerepel öt tilalom: élő­ lényt nem ölni; nem lopni; tartózkodni az érzéki élet­ módtól; valam int a hazugságra és a szeszes italokra vonatkozó tilalom. Ezeknek a tilalm aknak ismeretes egy — a m ai kor követelményeire érvényes — válto­ zata, m elyet Nehru dolgozott ki. 1. Egymás területi integritásának és szuverenitásának tiszteletben ta rtá ­ sa. 2. Az agressziótól való kölcsönös tartózkodás. 3. Egymás belügyeibe való kölcsönös be nem avatkozás. 4. Egyenlőség és kölcsönös haszonra való törekvés. 5. Békés egymás m ellett élés. Ezt az öt pontból álló ún. „Pancsa Sila” elvet 1980-ban az Új-Delhiben ta r­ tott Ázsiai Buddhista Békekonferencián hívták életre. A továbbiakban Tröger ism erteti a buddhistáknak a béke, a leszerelés és a szociális igazságosság ügyéért napjainkban folytatott m unkáját. Így szól elsősorban a fent em lített Békekonferenciáról, m int ennek a te ­ vékenységnek a fő hordozójáról. Ezután ism erteti azo­ kat az erőfeszítéseket, am elyet a buddhisták a V allá­ sok Világkonferenciáján belül végeznek. Végezetül pedig em lítést tesz azokról a találkozókról, esemé­ nyekről, melyekben a buddhistáknak a béke m elletti elkötelezettsége nyilvánul meg. A kötet utolsó tanulm ányaként C arl-Jürgen K alten­ born írását olvashatjuk „Lehetőségeink a békéért való küzdelemben” címmel. Tanulm ányának befejező ré­ szében található a következő idézet; „A békés egymás m ellett élés m egvalósításában fő eszközünk a szó. Azt kell célul kitűznünk, hogy a népek konfliktusai kizá­ rólag tárgyalások ú tján rendeződjenek. Igen fontos szerepük van a felelősséggel kim ondott szavaknak, s a türelem m el folytatott tárgyalásoknak. Ezek során azonban nemcsak a politikusok jutnak szóhoz, hanem egyre inkább azok a társadalm i erők is, amelyek mozgósítják a tömegeket a békéért vívott küzdelemre. Mind nagyobb a felvilágosító, feltáró, útkereső sza­ vak jelentősége — melyek a fásultsággal és beletörő­ déssel szemben mindig új impulzusokat adnak a föl­ di élet emberi voltának megőrzéséhez.” U jlaky Tibor

A Szentföld régiségtana Othmar KEEL/M ax KÜCHLER/Christoph UEHLIN­ GER, Orte und Landschaften der Bibel. Ein Handbuch und Reiseführer zum Hl. Land. Bd. 1.: Geographisch­ geschichtliche Landeskunde. M it Beiträgen von Urs STAUB. 1984. Benziger Verlag (Zürich, Einsiedeln, Köln), Verlag Vandenhoeck und Ruprecht (Göttingen). 751 lap. Othmar KEEL M ax KÜCHLER, uaz, Bd. 2.: Der Sü­ den. 1982. X X II + 997 lap. A bibliai archeológia terén egyre kínosabb kezd len­ ni az irodalom; nem egyszerűen gazdagsága m iatt, ha­ nem azért is, m ert a különböző tanulm ányok olyany­ nyira különböző helyeken jelennek meg, hogy a tel­ jes kép kialakítása egyre elérhetetlenebb lesz. A sváj­ ci freiburgi egyetem bibliai intézete vállalkozott arra, hogy ezt a lehetetlennek tűnő feladatot megoldja. Ere­ deti terv szerint 3 kötetben kívánták a szerzők össze­ foglalni a Szentföld kutatásának eredményeit. Az első

kötet tartalm azta volna a bevezetést, valam int Je ru ­ zsálem archeológiáját, a 2. a déli, a 3. az északi or­ szágrészét. Ez csupán annyiban módosult, hogy a be­ vezetés (s feltehetőleg a jeruzsálem i rész is) oly m ér­ tékben földuzzadt, hogy a szerzők az első kötetet is kénytelenek voltak két részre osztani. Az eddig m egjelent két kötet is pontosan m eghatá­ rozza a m ű arculatát. Miről van szó? Egy olyan m un­ káról, am elyet a magyarországi olvasó kissé lenéz, hiszen semmi „eredeti”, „önálló” nincs benne. A szer­ zők egyszerűen „összeollózzák” az archeológia i ered­ ményeket, „kom pilálnak”, s nem „alkotnak”. Igen, m ert éppen ez a cél: a tudományos irodalm at tényekre és problém ákra koncentráltan összefogni, éspedig a teljesség igényével; s ha ehhez hozzáfűzzük, hogy mindezt megközelítőleg 4000 zsebkönyvhöz m ért ol­ dalon végzik el, akkor inkább a rövidség lesz meg­ lepő. A vállalkozás eleddig is sok sikert hozott: Né­ metországban e m ű nélkül jóform án meg sem lehet mozdulni. Előnyei ui., hogy míg m inden könyvet és cikket föltérképez legalább három nyelvterületen (né­ met, angol, francia), oly módon is „tálalja” ezeket, hogy az olvasó, ha sem m it sem ism ert eredetileg, ak ­ kor is meg tu d ja közelíteni a problém ákat. Hihetetlen nagy szó ez, m ert ha valaki csak pl. a D. W. Thomas által szerkesztett Archaeology and Old Testament Study c. kötet cikkeit kezdi el olvasni, rögtön a prob­ lémák közepébe esik bele, s félő, hogy nem fogja megérteni az ott író nagy auctorok cikkeit. Ezzel szemben Keel és K üchler kézikönyve a kezdők és h a­ ladók enciklopédiája. Az első kötet tehát a bevezetés. Ezen belül a szer­ zők a geológia leírásával kezdik m unkájukat (olvasan­ dó parallel: D. Baly, Geographical Companion to the Bible, London, 1963.). Ezt követi az izraeli klím a le­ írása (amelynek eleddig nincs p árja a szakirodalom­ ban). Majd a botanika leírása jön (klasszikus m unka e vonatkozásban: M. Zohary, Plants of the Bible, J e ­ rusalem, 1982). A zoológia leírása kitér a rezervátum ok ism ertetésére is; megpróbál m inden állatot (kihaltakat is) pontosan azonosítani, s szerepét a Bibliában leír­ ni (ma is legjobb m unka itt F. S. Bodenheimer, Ani­ m al and Man in Bible Lands, Leiden, 1960). Ezek után a történelem területére lépünk: a Geopolitika c. fejezet a geológiai adottságok és a politikai események szükségszerű összefüggéseit vizsgálja. Így Palesztina közlekedésben játszott szerepe, a puszta és a k u ltú r­ föld kettőssége, Izrael öntudata e helyzetben kerül tárgyalásra. Nagy segítséget jelent a következő feje­ zet, am ennyiben Palesztina különböző elnevezéseit tá r­ gyalja; az ókori elnevezések sokszor nem tesznek kü­ lönbséget egy territórium és egy etnikum megnevezése között, ami sokszor zavarja a megértést. A következő fejezet címe: toponymia; ez a helyi tradíciók és a helységek lokalizálásának kérdéseit vizsgálja. Ezek után az archeológia elm életi kérdései jönnek; magyar olvasó ugyan ritk án kerül abba a helyzetbe, hogy ása­ tásban vegyen részt a Szentföldön, ám az itt leírt módszerek az archeológia i szakirodalom kiértékelésé­ ben elengedhetetlenül fontos ismeretek. Ezek után a szerzők egy eleddig egyedülálló kísérletet tesznek: iro­ dalomjegyzékszerűen összefoglalják a Szentföldre u ta­ zók m unkáit, s így rövid áttekintést is nyújtanak a Szentföld kutatásának történetéről (hasonló m unka le­ het talán H. Donner, Pilgerfahrt ins Heilige Land, Stuttgart, 1979. Am e m ű csak a keresztyénekre és csak a IV—VII. századra vonatkozik.) A m űvet egy átfogó kronológiai tábla (466—633. l.!) és egy archeo­ lógiai kifejezéseket magyarázó kislexikon zárja le. E bevezetés: egy teljes kézikönyv!

A második kötet szisztem atikusan sorra veszi a déli országrész helyeit. Jegyezzük meg: nemcsak archeoló­ giailag jelentős helyekről van szó, hanem minden olyan helyről, amely valam ilyen módon jelentős lehet az Izraelbe utazók számára. E kézikönyv tehát lénye­ gesen több helyet tárgyal, m int bárm ely elődje. Így pl. Zif pusztájánál is elidőzik, jóllehet Stoebe föltevése, m iszerint ott egy fal m aradványai lelhetők föl, több m int kétséges. — A rend kedvéért a szerzők először a partvidéket tárgyalják, m ajd túlm ennek Izrael h atá­ rán és a Negevvel foglalkoznak ( = új fordítású Bib­ liánk szerint: a déli tartom ány), ezt a H olt-tenger nyugati partvidékének föltérképezése követi. A kör bezárul az alsó Jordán-völggyel, m ajd befelé fordul a júdai hegyvidék tárgyalására, s a Sefélá vizsgálatával zárul a kör végérvényesen. — Az egyes helyek leírá­ sában nem szigorú schematizmushoz tartjá k magukat a szerzők, hanem adaptálódnak a hely sajátosságaihoz. Mégis, nagy vonalakban azonos megközelítést próbál­ nak adni, hogy relatív biztonságérzetet kölcsönözzenek az olvasónak: Hely — név — identifikáció — történe­ lem — ásatások ( = története) — ásatások eredm é­ nyei — megtekintés. Eközben persze természetes, hogy pl. M ar Szabá leírásában az archeológiának magának semmilyen szerepe nincs, annál részletesebb viszont az V. sz.-ban élt szerzetessel foglalkozó szakasz, s még inkább a júdai pusztában egyedülálló, erődít­ ményszerű kolostor megközelítése és m egtekintése fog­ lalkoztatja a szerzőket. (594—595. l.) Q um ránnal persze jóval nagyobb cikk foglalkozik (455—470. l.), amely részletes a település történetének vizsgálatában, de a település egyes részleteit is hosszasabban taglalja. Teológiai kiértékelés viszont nem célja a könyvnek. A szerzők egyike sem szakképzett archeológus; az ilyen teológus egyébként sem gyakori jelenség, K. Gal­ ling Németországban igencsak egyedül áll archeológiái végzettségével. Ám ez a tény — paradox módon — inkább hasznára válik a m űnek: a szerzők bizonyos távolságból tudják szemlélni az eredményeket, s elfo­ gultság nélkül tudnak referálni róluk, m entesek m in­ den archeológiai divattól és nem teszik magukévá sen­ ki vesszőparipáját. A teológiai kiértékelés ritk a (pl. Jerikó esetében inkább kivételt tesznek a szerzők, s nem az általánosság kedvéért térnek ki a bibliai el­ beszélés és az archeológiai eredmények összefüggésé­ re), s tartózkodó, hogy nagyobb objektivitása lehessen a műnek. Ami igazán erős oldalát jelenti a műnek, az a ném et könyvészeti gyakorlatiasság: a regiszterek se­ gítségével m indent m egtalálhatunk, rövid időn belül. A freiburgi egyetemi könyvtár csodájaként tekinthet­ jük, hogy valóban minden adat rendelkezésre állt e könyv összeállításában. Így tehát elm ondhatjuk: e mű „Fleissarbeit”, a szó legnemesebb értelm ében; egy olyan mű, amely nem nyit iskolát, nem ad új ötle­ teket, de egy évszázad kutatását hűen tükrözi, s még sokáig kiindulópont lesz a bibliai archeológiában! Karasszon István

Bogoszlovszkie Trudy (Theologiai Tanulmányok) (1984— 1985) A Theologiai Szemle 1984. évi 4. számában m ár al­ kalm unk volt ism ertetni a Moszkvai P atriarchátus Kiadói Osztálya gondozásában megjelenő teológiai év­ könyv 1—24. kötetét. Most tehát annak a feladatunk­

61

nak teszünk eleget, hogy az azóta m egjelent 25. (1984) és 26. (1985) kötetben publikált tanulm ányokról szá­ m oljunk be. Elolvasva előző ism ertetésünket és tekin­ tetbe véve a két új kötetben található értekezések ter­ jedelm ét is, újból a rra az álláspontra jutottunk, hogy azokat csak igen röviden lehet recenzeálnunk, néha csupán a szerző nevére és írásának címére szorítkoz­ va, különösen az olyan esetekben, am ikor a tanulm á­ nyok, cikkek, előadások, illetve az egyes ókeresztyén szerzők írásai m áshonnan is ismeretesek. 25. kötet (1984)

egyébként egymással sincsenek mindenben egy véle­ ményen az esetről —, és tudományos módszerekkel kim utatja az orthodox martyrologionok történelm i sza­ vahihetőségét. M akárij (Veretennikov) igumen: Afanaszij, egész Oroszország m etropolitája. (1564—1566) A XVI. szá­ zadi moszkvai m etropolita és egyháztörténész részle­ tes életrajza. Ignatija szerzetesnő: Szentéletű K rétai András him ­ nográfiai műve. A szerző elemző értékelést nyújt a keleti orthodoxia egyik legnagyobb kánonköltője és énekszerzője, András krétai püspök (660—740) költé­ szetéről. V. A. N ikitin: Oroszország dicsősége és pajzsa. Nov­ gorod alapításának 1125 éves jubileum a alkalmából a szerző részletesen ism erteti Nagy Novgorod, az egyik legősibb és legnevezetesebb orosz város viszontagságos történetét feltételezett alapítási évétől, 859-től az 1380. évi kulikovói ütközetig. A. I. Georgijevszkij prof.: A feltám adás dogm ája az egyetemes zsinatok korában. M int ismeretes, az ortho­ dox egyház hét egyetemes zsinatot ta rt számon, me­ lyek közül az első 325-ben, a hetedik 787-ben ült össze, m indkettő Nikeában. Ez azt jelenti, hogy a szerző a holtak általános feltám adásáról szóló dogmatikai ta ­ nítás fejlődését a IV—VIII. századokon keresztül kí­ séri nyomon. Abból a tényből kiindulva, hogy az I. egyetemes zsinat által megfogalmazott hitvallás XI. cikkelye (ágazata) expiressis verbis kinyilvánítja a hol­ tak feltám adásába vetett hitet, viszont a zsinati hatá­ rozatokban nem található anathém a-m ondás azokra, akik a holtak feltám adását tagadják, a szerző arra a következtetésre jut, hogy ez a hit m ár a IV. század elején nagyon szilárdan beágyazódott a keresztényék tudatába. M indazonáltal kétségtelen — állapítja meg a szerző —, hogy az arianizm us elkerülhetetlenül a holtak általános feltám adásának tagadására jutott. Ez adott okot több óegyházi atyának arra, hogy fokozott m értékben foglalkozzék ezzel a dogmatikai kérdéssel. Közülük különös figyelmet fordít a szerző Gergely nysszai püspök (IV. sz.) idevonatkozó tanítására, am e­ lyet a jelen tanulm ányban részletesen elemez. A to­ vábbi századok során a holtak feltám adásának kér­ dése fokozatosan háttérbe szorul, és csak a VIII. szá­ zadban Damaszkuszi János foglalkozik behatóbban vele, am ikor is kifejti, hogy a holtak általános feltá­ m adása után — ellentétben Lázár továbbra is h a ­ landó, feltám asztott testével — a feltám adt testek m ár rom olhatatlanok, halhatatlanok lesznek.

Euszebiosz Pam filu: Egyháztörténet. (Folytatás.) Lollij (Juverszkij) érsek: A lexandria és Egyiptom. (Befejezés.) A m int azt m ár a 18. kötet ismertetésében jeleztük, a szerző az alexandriai érsek választási mód­ járól és az egyiptomi püspökségek kialakulásáról ad történelm i áttekintést, különös tekintettel a IV. szá­ zadi fejlem ényekre. Rendkívüli m onum entum ként em­ lékezünk meg itt egy egyedülálló, s azóta megszűnt alexandriai szokásról. Nevezetesen arról, hogy vala­ mely alexandriai érsek halála után, az újonnan meg­ választott és felszentelt érsek az elhunyt elődje rava­ talához járult, s annak jobbját a saját fejére helyezte. Az előd tem etése után pedig felvette az alexandriai egyház alapítója, M árk apostol omofórionját (palliu­ mát), és csak ezután foglalhatta el érseki trónját. Mihail (Mudjugin) érsek: Egyház és az eucharisztia orthodox egybevetése. Ezt az előadását a szerző 1982ben olvasta fel a Regensburgban tarto tt „Az egységes egyház eucharisztiája — eucharisztikus ekkléziológia” tém ájú ökumenikus szimpóziumon. Kapcsolódik az elő­ adás a szerzőnek a 21. kötetben publikált, hasonló tárgyú két előadásához. (Eucharisztia az orthodox egy­ ház tanításában, valam int Eucharisztia és a papság.) Jelen előadásában az érsek az eucharisztia (úrvacso­ ra) valóságát és hatékonyságát elsősorban a hitbeli egységgel és a hívek közötti szeretetközösséggel való összefüggésében tárgyalja. V. Losszkij: A Kappadókiaiak. A tanulm ány a szer­ ző „Vision de Dieu” (Neuchâtel, 1962.) c. francia nyel­ vű könyvének oroszra fordított IV. fejezete, amelyben rövid értékelést ad a IV. századi kiemelkedő egyház­ atyák — Nagy Szt. Vazul, Nazianzoszi Szt. Gergely és Nysszai Szt. Gergely — teológiai munkásságáról. A. M.: Tertullianus és „Apológiája”. Az ókeresztény latin egyházatya m űvének rövid értékelése, valam int a három régebbi (XIX. sz.) orosz fordítása közti egyes eltérések érzékeltetése. 26. kötet (1985) Quintus Septim us Florens Tertullianus: Apológia. (A patrológiában Apologeticum, illetve Apologeticus cím­ N. D. V szpenszkij prof.: A bizánci liturgia. (Folyta­ mel ismeretes.) Az ókeresztény egyházatya apologetikai tás.) Euszebiosz Pam filu: Egyháztörténet. (Befejezés.) fő m űvének új orosz fordítása, am ely a korábbiak fi­ E. E. Golubinszkij akadémikus: Szent Konstantin és gyelembevételével készült. A fordítók neve nincs fel­ Metodij, a szlávok apostolai. Methódiosz moráviai ér­ tüntetve, csupán a hatalm as apparátus összeállítóiként szerepelnek: V. A. Nikitin és V. L. Sljonov. sek halálának 1100. évfordulója alkalm at adott 1985D. P. Ogickij prof.: A vilnai vértanúk történetéhez. ben számos jubileum i ünnepség, valam int értekezés, előadás, szimpozion stb. m egírására, illetve m egtartá­ Középkori orosz és görög orthodox martyrilogionok sára. Ezek közé tartozik Golubinszkij itt publikált á t­ tanúsága szerint, a litvániai V ilnában 1347-ben három fogó tanulm ánya is, amely a kötetben ném i rövidíté­ orthodox keresztény vértanúságot szenvedett a pogá­ sekkel jelent meg, és amely m indkét szent testvér: nyoktól: Antonij, Ioann és Evsztafij (Antóniosz, Ioan­ Kyrillosz (Konstantin) és Methódiosz életét és m űvét nisz és Evsztáthiosz). Ezek ereklyéinek egy része még tárgyalja. a XIV. században K onstantinápolyba került. Újabban V. Losszkij: Apofatikus teológia Areopagita Szt. több lengyel katolikus szerző (W. Zahorski, K. Chody­ nicki stb.) tagadja az eset hitelességét, és m inden tör­ Dionysziosz tanításában. A neves szerző (†1958) emlé­ ténelm i alapot nélkülöző legendának tekinti, amelyet két idézve teszi közzé a kötet Losszkijnak ezt a tan u l­ m ányát. A szerzőnek egyik kedvelt tém ája volt a az orthodoxia propagálására az oroszok találtak volna ki. Ogickij vitába száll a lengyel szerzőkkel — akik m isztikus jellegű apofatikus (negatív) teológia, amely

62

a term észeténél fogva elérhetetlen, felfoghatatlan Is­ ten megismerésére nem úgy törekszik, hogy azt vizs­ gálja, milyen is Ő, hanem, hogy milyen nem. Ilyen szemszögből teszi Losszkij vizsgálat tárgyává Areopa­ gita Szt. Dionysziosz (illetve az V—VI. századi PszeudoDionysziosz) műveit. A tanulm ány eredeti megjelenési helye: Sem inarium Kondakovianum , III., Prága, 1929. V. Losszkij: Ágoston, a tanító. Negatív teológiai ele­ m ek Boldog Ágoston gondolkodásában. Az előzőhöz hasonló jellegű tanulm ány, amely eredetileg francia nyelven jelent meg: Augustinus Magister. Études Augustiniennes. Congrès International Augustinien. Paris, 1954. Szt: Cyprianus karthagenai püspök-vértanú levelei. Az ókeresztény latin egyházatya vértanú halálának 1725. évfordulója alkalm ából a kötet — terjedelm es bevezetés u tán — új orosz fordításban közli annak 33., 59., 66. és 76. sz. a la tt n y ilvántartott leveleit, A fordító neye nincs feltüntetve. * * : A karthagenai püspökség Szt. Cyprianus korá­ ban. Tertullianus: De poenitentia. Az ókeresztény latin egyházatya művének új orosz fordítása. A fordító neve nincs feltüntetve. V. Mosin: Novgorodi lapok. Szamuil cár kódexének m aradványa és annak ekfonetikai notációja. D. P. Ogickij prof.: Dvornik professzor Fótiosz patriarcháról. F. Dvornik, nagyhírű cseh bizantinoló­ gus angol és francia nyelven m egjelent 600 oldalnyi könyvében (Fótiosz szakadása; történelem és legenda. 1948; 1950.) kritikai revíziónak vetette alá a IX. szá­ zadi nagy konstantinápolyi főpap személyére és egy­ háztörténeti szerepére vonatkozó adatokat. K utatásai­ nak eredm ényeként Dvornik kim utatta egyfelől azt, hogy m ennyire elfogultan és hibásan ítélte és ítéli meg a keresztény Nyugat Fótiosz p atriarch át és m aga­ tartását, másfelől azt is, hogy a keresztény K elet vi­ szont túlságosan is hibátlannak, szentnek tekintette és tekinti őt. Dvornik szerint m indkét nézet szélső­ séges, m ert jóllehet Fótiosznak m int em bernek igenis voltak hibái, a pártatlan kutató előtt nyilvánvaló, hogy m indenkor kész volt a megegyezésre, megbéké­ lésre. Ogickij szerint Dvornik véleménye talán nem zárja lé véglegesen a Fótiosz körül folyó évezredes vitát, mégis el kell ism erni Dvornik hatalm as erudí­ cióját és a tárgyilagosságra való törekvését. V. A. N ikitin: Oroszország dicsősége és pajzsa. (Foly­ tatás.) V. Rybakov: Szt. József énekköltő és himnográfiai munkássága. Terjedelm es és részletes m onográfia a IX. századi, szicíliai származású, rendkívül term ékeny bizánci egyházi költőről és művéről. (Folyt. köv.) A. M.: A teológiai irodalom bibliográfiájának jelen­ legi helyzetéről és fejlődési perspektíváiról. Innokentij (Proszvim in) archimandrita-docens: P or­ firij püspök (Konsztantin Alexandrovics Uszpenszkij) emlékére. (1804—1885.) A szerző m éltatja a m últ szá­ zadi orosz főpap és teológus m unkásságát, halálának 100. évfordulója alkalmából. Berki Feriz

Teológiai szakés idegen szavak szótára Régi hiányokat pótol Bölcskei Gusztáv és L enkey István m unkája, m elyet a debreceni Reform átus Teo­ lógiai Akadém ia adott ki. Teológiai hallgatóink, a teo­ lógia után érdeklődő gyülekezeti tagok, de még lelki­

pásztorok is gyakran állnak meg egy-egy magyar szó­ val nem helyettesíthető idegen kifejezés, vagy szó előtt, amelyek talán m ár évszázadok óta beépültek a teológiai irodalomba. Ezen a gondon kívántak segíteni a szerzők, am ikor asztalunkra tették ezt a könyvet, mellyel „a teológiai tanulmányi anyag és az előadások könnyebb és jobb megértését kívánjuk elősegíteni. Ép­ pen ezért a m agyarázat csak a leglényegesebb m onda­ nivalóra szorítkozik.” A szerkesztők leírják az előszóban, hogy az 1972 címszó közel sem teljes. Elsősorban a teológiai disz­ ciplínák nélkülözhetetlen alapszókincsére voltak tekin­ tettel, nem lépnek fel a teljesség igényével, de a szó­ tá r m inden használójához azzal a kéréssel fordulnak, „hogy kritikai észrevételeivel, javaslataival segítsen bennünket egy teljesebb kiadás előkészítésében”. A teológiai szótárnak kevés előzménye van a magyar teológiai irodalomban. K. Rahner és H. Vorgrimler teológiai szótára, m elyet 1980-ban adott ki a Szent Ist­ ván Társulat, más jellegű munka. Groó Gyula és Nagy József szótárai nem lépnek fel egyetemes igénnyel. A szerzőknek sok sikert kívánunk a m unka folytatá­ sához és egy m inden igényt kielégítő teológiai szótár megszerkesztéséhez. A szótár függelékében találjuk az egyházi szakiro­ dalomban található hazai és külföldi rövidítések válo­ gatott jegyzékét, am i ism ét hasznos segítséget nyújt a teológiai irodalomban tájékozódni kívánó olvasók szá­ mára. Ez a hasznos teológiai szótár is figyelmeztet egy hiányosságunkra. Szükség volna egy m inden igényt ki­ elégítő teológiai lexikonra, hiszen a Czeglédy—H a­ m ar—Kállay-féle bibliai lexikon elavult m a m ár, a Zoványi-féle Egyháztörténeti lexikon is jelentős pon­ tokban, adataiban és címszavaiban is kiegészítésre szo­ rul. Nem is beszélve a rendszeres teológiai és gyakor­ lati teológiai fogalmakról. Az ökum enika mai tény­ anyagának is nagyon nehéz utánanézni. Meggyőződé­ sem, hogy m egérett az idő arra, hogy elkezdődjön egy m agyar teológiai lexikon szerkesztésének m unkája. Sok fáradtságot és vesződést igénylő m unkálatainak meg­ kezdésére indítson azonban bennünket ez a hasznos, gyakorlati kézikönyv. —i — ő

Szenci Molnár Albert zsoltárainak új kiadásához Az egész m agyar olvasóközönség — vallási meg­ győződéstől és felekezeti hovatartozásától függetle­ nül — 1984-ben kapta először a kezébe Szenci Molnár A lbert zsoltárfordításának teljes szövegét. (Szenci Molnár A lbert: Psalterium. Ungaricum. Szent Dávid királynak és prófétának százötven zsoltári. Borsos Miklós rajzaival. A szöveget gondozta, az utószót és jegyzeteket írta Győri János. Bp. Szépirodalmi K. 1984. 405 l.) A Győri János gondozásában m egjelent szöveg egyébként m ásfél évtized a la tt m ár a harm adik nem egyházi zsoltárkiadvány. — 1971-ben jelent meg a Szenci Molnár A lbert költői m űvei c. kötet (Régi m a­ gyar költők tára. XVII. század, 6. Szenci M olnár A l­ bert költői művei. Sajtó alá rendezte Stoll Béla. A dallam okat összeállította Csomasz Tóth Kálmán. Bp. Akadémia K. 1971. 531 l.), benne a zsoltárok dalla­ m ukkal együtt (valam int Szenei egyéb énekei s néhány alkalm i jellegű verse). Ez betű szerinti hű­ séggel közli az eredeti szöveget, a Szenci keze alól

63

kikerült három zsoltárkiadás (1607, 1608, 1612) válto­ zatainak összevetése alapján, kiadástörténeti, nyelvi­ helyesírási tájékoztató és jegyzetek kíséretében. K ri­ tikai kiadás tehát; azok szám ára teszi hozzáférhetővé Szenci zsoltárait, akik tudományos igénnyel kívánják őket tanulmányozni, s egyúttal alapul szolgál a szö­ veg (és a dallamok) bárm ilyen újabb kiadásához. — 1976-ban Szenci Molnár A lbert válogatott m űvei (Szenei M olnár A lbert válogatott művei. S.a.r. Vásár­ helyi Judit. Bp. Magvető. 713 l .) keretében 31 zsoltár szövege láto tt napvilágot, más fontosabb műveinek és levelezésének kisebb-nagyobb szemelvényeivel s naplójának teljes szövegével együtt. Ez a kötet m ár az irodalom irá n t érdeklődő nagyközönségnek szól; m ai írásm óddal közli a szövegeket (a latin nyelvűeket m agyar fordításban). A mostani, Győri-féle kiadás szintén mai írásmóddal s egyszersmind Szenei nyelvének sajátságait megőriz­ ve közli a zsoltárokat, szó- és névm agyarázatok kísé­ retében. A dallam okat nem tartalm azza, s ezáltal re ­ form átus em ber szám ára különösen érdekes olvas­ m ánnyá válik. Hogy ezúttal a gyerm ekkorunk óta be­ lénk ivódott dallam oknak és a zsoltárénekléshez kap­ csolódó templomi áhítatnak a tám asza nélkül áll előt­ tünk a szöveg, világosabban szám ot adhatunk róla m agunknak, milyen klasszikus értéke a m agyar költé­ szetnek Szenci zsoltárfordítása önm agában is. Azzá teszi többek között: 1. az ótestam entum i ere­ detinek a keleti fantáziájához m éltó gazdag képvilá­ ga, 2. verssorainak az a természetes ritm usa, amely m etrikai képletekbe ugyan nemigen foglalható, de a legtisztább form ájában érzékelteti a m agyar beszéd dikciójának arányos tagolódásra való hajlam át, 3. strófaszerkezeteinek (a francia eredetit híven követő) változatossága, amely Balassin is túltesz, sőt aligha­ nem Ady Endréig páratlan a költészetünkben (a 150 zsoltár 117-féle strófaszerkezetben szólal meg). Most azonban a rra összpontosítsuk figyelmünket, m it is jelent ebben a kiadásban a „mai írásm ód” és m it a korabeli nyelvi sajátságok megőrzése. Milyen feladatot kellett megoldania Győri Jánosnak (hasonló­ an mindazokhoz, akik XVI—XVII. századi irodalm i m űvek szövegét az irodalom értő közönségnek szóló kiadványokban „gondozzák”)? Kiadásunk a kritikai kiadásban olvasható kevélyec helyett pl. kevélyek-et ír — m ert ez a hang 380 éve is ugyanúgy k-nak hangzott, m int ma, csak akkor más betűvel jelölték. Ugyanilyen okból áll itt n in czen helyett nincsen, foház kodom h. fohászkodom, ortzád h. orcád, ta rty a h. ta rtja — stb. A m aival azonos hangoknak m ai írásm óddal való jelölése azonban távolról sem jelenti a szavak mai helyesírásának érvényesítését általában — hiszen sok m inden m ásképpen hangzott akkor. Sorakoztassuk fel ezeknek a nyelvi sajátságoknak néhány típusát, am e­ lyeket a Győri-féle kiadás írásm ódja híven tükröz.

64

Szenci az névelőt használ mássalhangzó előtt is: az víz, „aki” összetételben is azki. (A kritikai kiadásban az ki olvasható, de kiadásunk az egybeírás kérdésében m ár a mai gyakorlathoz igazodik.) Ugyanígy: ez nagy büntetésen, -ly, -ny helyett bizonyos helyzetekben l, n, hangzott: mélség, királ, edént, reménség. Kettőzött mássalhangzók: kegyessen, beszéltem, il lyen. Elavult, ill. m a m ár csak nyelvjárásban élő hang­ al akok: esmeri, állapat, innep, törödelmes; széltűl, azoktúl; röpöl jek, hosszabboljon, megújólok, m inden­ nem ő ; dicsírtessék. -ban, -ben, „hová” kérdésre is: kezedben ajánlom, hajlékodban bévészed. (Ez voltaképp m ár nem hang­ tani kérdés: a rag kétféle alakjának jelentése Szenei karában még nem különült el, olykor a -ba, -be is szerepel „hol” kérdésre.) Némelyik szóra alig ism erünk rá Szenei korabeli alakjában. A tereh-et még A rany is használta archai­ zálásra, de itt v a n a závort (závárt), burítsd (borítsd), csurdól (csordul), sőt a „csendes” szó eredeti alakja, a csendesz. (Ez ti. nem a csend szóból képzett m el­ léknév, hanem m egfordítva: később vonták el belőle a főnevet.) Nemcsak a hangzása, hanem a jelentése is m ás volt némelyik szónak Szenei korában. A leggyakoribb pél­ da: a ki ( = aki) vonatkozó névm ást ő még „amely” értelem ben is használja: b ű n ö m ..., ki m iatt; szük­ ségében, kiből ham ar kiveszem (ezt is eredeti form á­ jában olvashatjuk itt). Nehezíti a szöveg gondozójának dolgát, hogy Szenei m aga sem volt következetes: ugyanazt a szót több­ féle form ában is használta, s kiadásról kiadásra is változtatott egyes szavak írásm ódján. Ne feledjük: akkor még nem volt egységes irodalm i nyelvünk· (ki­ alakítása felé épp Szenei te tt nagy lépést, Magyar Gram m atikájával). S a székely eredetű kisalföldi csa­ lád gyermeke m ár 12 éves korában Göncre, onnan pedig 15 éves korában Debrecenbe m ent tanulni — tehát többféle tájnyelv hatása érte, m ielőtt 16 évesen nekivágott a w ittenbergi útnak. Győri Jánosnak sikerült a lehetőséghez képest kö­ vetkezetes írásm óddal pontos, hű s egyúttal könnyen olvasható szöveget adnia. Ekkora m unkába term észe­ tesen hibák is csúszhatnak. Egy-egy elírásnál (hogy pl. a 74. zs. 9. versének 2. sorából elveszett egy szó­ tag, nincsen helyett nincs áll benne) bosszantóbb az 52. zs. „sum m ájában” esett félreértés. A kritikai ki­ adás szerinti „Panaszolkodása Dávidnac az Doeg ellen” itt „ ...az Dög ellen” form ában olvasható — holott nem dögvészre utal ez a zsoltár, hanem Dóégra, aki a tömeges papgyilkosságot elkövette. A könyv nyomdai kiállítása nem m éltatlan a ta r­ talm ához; rendkívül ízléses, bibliofil értékű kiadvány form ájában kapjuk kezünkbe a zsoltárok szövegét. Kövendi Dénes

C O N TEN TS O P NO 1/1986

IN H A L T D ER NUM M ER 1/1986

DOCUM EN TS: F ro m th e M aterial o f th e V IIIth C ongress o f th e p a trio tic P e o p le ’s F ro n t: P a r t o i th e R e p o rt s u b m itte d b y Im re P o zsg a y — C o n trib u tio n in W ritin g b y B ish o p T ib o r B a rth a — T h e C o n trib u tio n to th e D isc u ssio n by B ish o p K á ­ r o ly T ó th — P a r ts íro m th e S ta te m e n t o f th e C ongress ST U D IE S: G y u la N a g y : T h e Id e a o f N atio n s a n d In te rn a tio ­ n alism in th e P ro te s ta n t T h eo lo g y (A L e c tu re d e liv e re d a t th e C o n feren ce o f th e S c ie n tific an d C u ltu ra l C o m m ittee of th e N a tio n a l P e a c e C ouncil o n „ O u r N a tiv e C o u n try a n d th e W orld a t L a rg e ” , O cto b er 11, 1985) — M ária P é te r: T h e M i­ n is try o f M ercy (On a few q u e s tio n s of p rin c ip le in th e d ia c o n a l se rv ic e of th e R e fo rm e d C h u rch ) — B éla B a rcza : C h an g es in th e S itu a tio n a n d F a te o f th e P e a s a n ts a f te r th e L ib e ra tio n — Im r e J á n o s s y : P o litic al P o sitio n s in K a rl B a r th ’s T h eo lo g y — Já n o s C so h á n y: T h e T h eo lo g ic al a n d P o litic a l B a c k g ro u n d of th e H u n g a ria n R e fo rm e d P a s to r s ’ T h in k in g a t th e B e g in n in g o f W orld W ar I — G y ula Z s ig m o n d : T h e O liv étan B ib le is 450 Y e a rs O ld — M ikló s B o d ro g : T h e T im e ­ lin e ss o f C. G. J u n g — B éla T a k á c s : J á n o s M o ln á r (A J e s u it P o lem ic in th e X V IIIth C en tu ry ) WORLD R E V IEW : E rnő O ttly k : T h e S eco n d V a tic a n C ouncil W as C o n v en ed 20 Y e a rs Ago CU LTURA L CH R O N ICLE: L ászló Z a y : O n th e L a n d m a rk s of Y e a rs (H u n g ar ia n F ilm s in 1985; G ü n te r W irth : D ie H a u s e r C h ro n ik ) — J e n ő S z ig e ti: G lean in g W ith th e E y e s of a T h e o ­ lo g ia n — Laj os B é k e fi: T h e S igns of T im es (G leaning in th e P re s s A b ro ad ) REV IEW O F BOO KS AND P E R IO D IC A L S: A n th o n y K e n n y : W y clif (T a m á c s G o rilo vtcs—C silla L évai) — K arl-W o lfg an g T rö g e r, E d .: N ach fo lg e u n d F rie d e n sd ie n s t (T ib o r U jla k y ) — O th m a r K eel—M ax K ü c h le r—C h risto p h U e h lin g e r: O rte u n d L a n d sc h a fte n d e r B ibel, E in H a n d b u c h u n d R e is e fü h re r zum H eilig en L a n d (Istv á n K a ra sszo n ) — B o g o slo v sk ie T ru d y (On th e 1984 an d 1985 Iss u e s o f th e T h eo lo g ic al H a n d b o o k E d ited b y th e P u b lic a tio n D e p a rtm e n t o f th e M oscow P a tria rc h a te ) (F eriz B e r k i) — G u sztáv B ö lcsk ei—Is tv á n L e n k e y : A D ictio ­ n a r y o f S p ecial T h eo lo g ic al W ords (-i- ö ) — T o th e N ew E d itio n o f A lb e rt S zen ci M o ln á r’s P s a lte r (D énes K ö v e n d i)

D O K U M EN TE: A u s d e m M aterial d e s V III. K o n g re sse s d er P a trio tisc h e n V o lk s fr o n t: E in T eil d e s B e ric h te s vo n Im re P o zsg a y — S c h riftlic h e r B e itra g von B ish o f T ib o r B a rth a — D isk u s sio n s b e itra g von B isch o f K á r o ly T ó th — T e ile a u s d er S te llu n g n a h m e d es K o n g re sse s STU D IE N : G yu la N a g y : D er G e d a n k e d e r N a tio n u n d d es In te rn a tio n a lis m u s in d e r p r o te s ta n tis c h e n T h eo lo g ie (Ein V o rtra g a u f d e r K o n fe re n z d e s W issen sch aftlich en u n d K u l­ tu re lle n K o m itees d e s N a tio n a le n F rie d e n s ra te s ü b e r „H ei­ m a tla n d u n d die g ro ss e W elt” a m 11. O k to b e r 1985,) — M ária P éter: D er D ien st d e s M itleids (Ü ber ein ig e p rin z ip ie lle F r a ­ g en d e s d ia k o n isc h e n D ien stes d e r R e fo rm ie rte n K irch e) — B éla B a rcza : Ä n d e ru n g e n in d e r L age u n d d em S c h ic k sa l d e r B a u e rn n a c h d e r B e fre iu n g — Im r e J á n o s s y : P o litisc h e S te llu n g n a h m e n in d e r T h eo lo g ie v o n K a rl B a rth — Já n o s C so h á n y: T h e o lo g isc h e r u n d p o litisc h e r H in te rg ru n d d e s D en ­ k e n s d e r u n g a ris c h e n re fo rm ie rte n P f a r r e r am A n fan g d es I. W eltk rieg es — G y u la Z s ig m o n d : D ie O liv étan -B ib el is t 450 J a h r e a lt — M ikló s B o d ro g : Die A k tu a litä t C. G. J u n g s — B éla T a k á c s : J á n o s M o ln ár (E in J e s u istis c h e r P o le m ik e r im X V III. J a h rh u n d e r t) W ELTRUNDSCHAU: E rn ő O ttly k : D as I I . V a tik a n is c h e K onzil w u rd e v o r 20 J a h r e n e in b e ru fe n — K U LTU R ELLE CH R O N IK : L ászló Z a y : A u f d e n F e ld m a rk e n d e r J a h r e (U n g arisch e F ilm e im J a h r e 1985; G ü n te r W ir th : D ie H a u s e r C h ro n ik ) — J e n ő S z ig e ti: Ä h re n le se m it den A u g en ein e s T h eo lo g en — L a jo s B é k e fi: D ie Z eich en d e r Z eit (Ä h ren le se in d e r a u s lä n d isc h e n P re sse) BÜ C H ER - UND Z EITSC H R IFT EN R U N D SC H A U : A n th o n y K e n ­ n y : W yclif ( T a m á s G o rilo v ic s—C silla L évai) — K a r l- W olfgang T rö g e r, R e d .: N ach fo lg e u n d F rie d e n s d ie n s t (T ib o r U jla k y ) — O th m a r K eel—M ax K ü c h le r—C h risto p h U e h lin g e r: O rte u n d L a n d sc h a fte n d e r B ibel, E in H a n d b u c h u n d R e is e fü h re r zum H eilig en L an d (Is tv á n K a ra sszo n ) — B o g o slo w sk ie T ru d y (Ü ber die N u m m e rn v o n 1984 u n d 1985 d e s von d e r V e rla g s­ a b te ilu n g d es M o sk au er P a tr ia r c h a ts h e ra u sg e g e b e n e n T h eo ­ lo g isc h e n H an d b u ch e s) (F eriz B e rk i) — G u sztáv B ö lcsk ei— I s tv á n L e n k e y : E in W ö rte rb u c h d e r th e o lo g isc h e n F a c h w ö rte r (-i-ö ) — Z u d e r n e u e n A u sg a b e d e s P s a lte r s v o n A lb e rt S zen ei M o ln ár (D énes K ö v e n d i)

E szám ára: 68,— Ft

A REFORMÁTUS SAJTÓOSZTÁLY KIADVÁNYAI : K á ro li B iblia

105,— Ft

K is Családi B ib lia

150,— F t

Zsoltárok K ö n y v e — Berki V io la illu sztrációival Zsebm éretű K á roli B iblia

57,— F t 135,— F t

Képes Ú jszövetség

300,— F t

Ú jfordítású B ib lia

220,— Ft

Könyveink közül ajánljuk: Dr. Tóth K á ro ly : Gyökerek és távlatok

95,— F t

Juhász Zsófia— Sártory G abriella: Zöld füvecske a m ezőben

94,— F t

Reform átus K orá lk ön yv

250,— Ft

K om játh y A la d á r: A kitántorgott egyház A M agyarországi Református Egyház cím tára

112,— F t 56,— F t

Takács B éla: Reform átus tem plom aink úrasztali térítői

200,— Ft

V ék ey Tam ás: A z evangélium sodrában

70,— F t

Csuka Zoltán: Bizonyságul

64,— F t

Bódás János: Számadás

85,— Ft

Kincsesláda II.

100,— Ft

Kiss Géza: A lélek harangja Bereczky A lb e rt: A m agyar protestantizmus a zsidóüldözés ellen

95,— F t 33,— Ft

K om játhy A ladárn é: A Szentföldön jártunk

198,— Ft

Szentm ihályiné Szabó

M ária: L o rá n tffy Zsuzsanna

125,— Ft

Szentm ihályiné Szabó

M ária: Örök társak

120,— Ft

Szentm ihályiné Szabó

M ária: Zrínyi Ilona

196,— F t

Budai Balogh Sándor: Vad vizek futása

84,— Ft

Tótfalusi K is M iklós: A p olog ia B ibliorum (A B iblia véd el­ mében)

199,— Ft

N agy Zsuzsa: A huszonnegyedik óra

170,— Ft

K á lvin János: K ik a boldogok?

37,— Ft

Bottyán János: Hitünk hősei

98,— F t

Tóth-M áthé M iklós: Nábót szőlője

91,— F t

A lb ert Schweitzer, az igehirdető

100,— F t

M uraközy Gyula: Késő vallom ás

84,— Ft

Budai— Herczeg: A z Újszövetség története

130,— Ft

Dr. Tóth Kálm án: A régészet és a B ib lia

115,— F t

Kaphatók: A Protestáns Könyvesboltban (hétfőn szünnap) Budapest IX ., Ráday u. 1. (a 15-ös autóbusz m egállójánál), valam int a debreceni Reform átus Könyvesboltban, Debrecen, Vörös Hadsereg útja 4— 6. M egrendelhetők: minden lelkészi hivatalban és a Reform átus Sajtóosz­ tályon, Budapest X IV ., A b on yi u. 21. P f. 5. 1440

THEOLOGIAI SZEMLE M A G YA R O R SZÁG I EGYHÁZAK ÖKUM ENIKUS TANÁCSÁNAK FOLYÓIRATA

ALAPÍTVA

1925

A TARTALOMBÓL Az Ökumenikus Tanács Közgyűlésének anyagából Kálvin a sákramentumok hasznáról Kálvin, mint lelkigondozó A bűn nem magánügy Kunszentmiklós Baksay Sándor műveiben Kínai élmények Az anglikán egyházak közössége Ősi keleti egyházak Emlékezés Martin Luther Kingre Advent a Hargitán

Ú J FOLYAM (XXIX)

A kommunikáció változó geometriája Egy újabb széttört istenkép Művészet és egyház Magyarországon A szószék és az elnyomottak

1986

2

TAR TA LO M THEOLOGIAI SZEMLE 1986. m árcius— április

F elelős s ze rk e s ztő : D. D r. O ttly k Ernő 1054 Budapest Szabadság t é r 2. I. T .: 114-862 Felelős kiadó: M agyarországi Egyházak Ö kum enikus Tanácsa S zerk e sztő s é g és k iad óh iva tal:

DOKUMENTUMOK Az Ö kum enikus T anács Közgyűlésének anyagából T Ó TH K Á R O LY : „Csak a kegyelem ben növekedve növeked­ h etik közöttünk a h itnek egysége” ....................................... M IKLÓS IM R E állam titkárnak, az Állami E gyházügyi H i­ vata l elnökének fe lszó lalása ................................... N y ila tk o z a t............................................... Sajtóközlem ény ................................................................................... Egyházak a D una térségében a vallásszabadság kérdéséről. S ajtó­ közlem ény

65 67 69 69 70

TANULMÁNYOK B É K É S I A N D O R : A sákram entum ok haszna K álvin szerint PÁ SZTOR JÁ N O S: K álvin liturgiái je le n tő sé g e ...................... GYÖKÖSSY E N D R E : K álvin, m in t le lk ig o n d o zó .................. BODROG M IK LÓ S: A bűn nem m a g á n ü g y ............................. IL L Y É S B Á L IN T : K unszentm iklós B aksay Sándor m űveiben F Ó R IS N É KALÓS ÉV A : Az apostoli tisz t értelm ezése a II. K orinthusi levélben .................................................

70 77 80 84 85 93

VILÁGSZEMLE

1146 Budapest A b on yi u. 21. T .: 227-870 In d ex: 26 842 H U ISSN 0133— 7599

□ A T h e o lo gia i S ze m le s ze rk e s ztő b izottsága : D. D r. Bartha T ib o r , eln ök D r. G ö rö g T ib o r előad ó D. Dr. B erki F eriz H e c k e r Frigyes D . D r. K áldy Z o ltá n K ovách A tt ila K ü rti L ászló K ü rti László V icziá n János D r. N a g y G yula D r. Szakács József D. D r. T ó th K á roly T á rss ze rk es ztő : D. D r. P ák ozd y László M árton D. D r. T ó th K á roly Ο lv a s ó s ze rk e s ztő : T a r r K álm án

□ Budapest, 1986. E gyetem i N y o m d a — 86.4473 F elelős v e z e tő : Süm eghi Z o ltá n ig a zg a tó T e r je s z ti a M agyar Posta. E lő fize th e tő b á rm ely h írla p k ézb esítő postah ivatal­ nál, a Posta h írlap ü zleteib en és a H ír ­ la p e lő fize té s i és Lapellátási Irodánál (H E L IR ) B udapest V ., József nádor t é r 1. — 1900 — , k ö zv e tle n ü l vagy postautalványon, v a la m in t átutalással a H E L IR 215— 96 162 p é n zfo rg a lm i je lz ő ­ szám ára. E lő fize té s i d íj e g y é v r e : 390,— Ft, egyes szám á ra: 68,— Ft. M e g je le n ik k éthavonk ént.

T Ó T H K Á R O LY : K ínai élményeim ből ....................... 95 O TTLYK E R N Ő : Az anglikán egyházak közö sség e 97 O TTLYK E R N Ő : A róm ai katolikus egyház és az EVT közös 100 m unkacsoportja ............. OTTLYK E R N Ő : Ősi keleti e g y h á z a k ............................................ 103

HAZAI SZEMLE V ICZIÁ N JÁ N O S: V an egy álm om . Em lékezés M artin L u th er K ingre ........... .................................... 105

DISZKUSSZIÓ B A RTH A T IB O R : S zocioteológusok

. . . . . . . . .................. 108

KULTURÁLIS KRÓNIKA ZAY LÁSZLÓ: A dvent a H arg itán .............................................. 109 S Z IG E TI JE N Ő : Tallózgatás teológus sz e m m e l...................... 111

KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE Tőkés Istv á n : A bibliai herm eneutika tö rtén e te (Gáspár Csaba László ) . .......................................................... .......... B e tty Thom pson: Lehetőség a változásra. N ők és férfiak az egyházban ( Karsay Eszter) .................................................... D r. K ovács K álm án szerk.: A jogászképzés a m agyar felsőok­ ta tá s rendszerében ( Szabó György) ....................................... K orm os László: A Tiszántúli R eform átus E gyházkerület és a debreceni Reform átus Kollégium levéltárának ism ertetője (Csohány János) ............................ Jean-M arc C happuis: Jézus és a sam aritánus. A kom m uniká­ ció változó geom etriája ( Karasszon István) ................. R udolf B ohren: Prófécia és lelkigondozás. „ É s m égis: E d u a rd T hurneysen” ( Karasszon István) ........ Jacques P ohler: E gy újabb széttö rt istenkép (Karasszon István) B onhoeffer-tanulm ányok (Szebik I m r e ) ................. M űvészet és egyház M agyarországon (Koczogh Á k o s ) ............. K ókay G yörgy: K önyv, sajtó és irodalom a felvilágosodás ko­ rában (Fekete Csaba) ................................. . ........ J u sto L. González, Catherine G. González: A szószék és az elnyom ottak ( Benke György ) .......................... Jólesz K ároly : Zsidó hitéleti kislexikon ( Szénást J . Sándor)

113 113 116 118 119 121 122 124 125 125 126 127

A kézirat nyomdába adásának ideje: 1986. március 5. A SZER K ESZT Ő SÉG K Ö ZLEM ÉN Y E K érjük kedves m u n k atársain k at, hogy lap unknak szánt kéz­ ira ta ik a t k é t példányban (egy m ásolattal) és a szabványnak meg­ felelő gépeléssel (oldalanként 30 sor, soronként 60 leütés) küld­ jék be. K éziratokat, am elyet nem mi kértü n k , vagy előzetesen meg nem beszéltünk, nem őrzünk meg és nem k ü ldünk vissza.

DOKUMENTUMOK Az Ökumenikus Tanács Közgyűlésének anyagából Budapest, 1986. február 12.

„Csak a kegyelemben növekedve növekedhetik közöttünk a hitnek egysége” Tóth K ároly püspök, ügyvezető alelnök beszéde az Ö kumenikus Tanács közgyűlésén 1986. február 12.

és E gyházalkotm ány B izottsága hivatalos róm ai k a­ tolikus részvétellel tö b b m in t ötvenéves nehéz m un­ kával k ia la k íto tt egy úgynevezett konvergencia-do­ A M agyarországi E gyházak Ökum enikus T anácsa m ostani alakuló közgyűlésének jellege, az időbeli kor­ kum entum ot, am ely szól azokról a dogm atikus kér­ désekről, am elyekben a különböző felekezetek ta n í­ láto k és m ás szem pontok nem teszik lehetővé azt, hogy az ökum enikus élet sokrétű és gazdag esemé­ tá sa leginkább eltér, azaz az egység előrem ozdításá­ n y eit a k á r csak felsoroljuk, nem is beszélve az elem­ nak tanbeli akadályairól. Az RVT azt kérte, hogy a zésről és az értékelésről. Mégis közös eszm élődésünk legm agasabb egyházi testü letek , zsinatok foglaljanak állást és nyilvánítsanak vélem ényt erről a kétségtele­ ösztönzésére néhány jelentős ökum enikus esem ényt érintenünk kell; m indvégig ellenállva an n ak a kísér­ nül jelentős iratról. Ez a teológiai v ita folyik, állástésnek, hogy a különböző nagy jelentőségű ökum eni­ foglalások születnek különböző szinteken. Ez a folya­ m at, am elyet a L im a P a p ír recepciójának neveznek, kus foly am ato k at részletesen ism ertessük. N yilván szükség lenne arra, hogy közelebbről szem ügyre ve­ korántsem é rt még véget. E bonyolult folyam atot szemlélve néhány p o n t m áris világos. A vitáb an , gy ü k például a D él-A frikában zajló esem ényeket, ahol kiem elkedő ökum enikus vezetők az ap arth eid elleni illetve a Lim a Papírhoz k ia la k íto tt állásfoglalásokban nyilvánvalóvá v á lt az alapvető különbség az ún. harc élvonalában küzdenek, m iként ezt Tutu püspök, sakram entális egyházak és az ún. igeegyházak kö­ A. Boesak, a RVSZ elnöke és B eyers Naude fő titk á r nevei fémjelzik. É rdekes és tanulságos lenne a felsza­ zö tt. H ogy a kibontakozás lehetőségét, illetve akadá­ b ad ítás teológiája körül k ialak u lt heves v itá b a is ly a it jól lássuk, rövid k itérést kell ten n ü n k . A h etve­ bepillantanunk. Term észetesen nagyon sok m ondani­ nes évek elejétől, közepétől kezdve k ia lak u lta k és valója v an az Ökum enikus T anács tagegyházainak is, folynak a felekezetközi bilaterális dialógusok. Rész­ hisz részvételük révén a nagy nem zetközi szerveze­ ben a felekezeti világszövetségek szervezésében, rész­ tekben, illetve a sa já t felekezeti világszervezeteikben, ben az egyházak m aguk kezdem ényezték és ta rtjá k vagy éppen bilaterális kapcsolataikban h atalm as ta ­ ezeket a párbeszédeket. Az elm últ 15 év során m in t­ pasztalat halm ozódott fel a tagegyházakban külön- egy 250 ilyen párbeszédre k e rü lt sor; eredm ényeik külön, am elyek összegezése, rendszerezése és értéke­ jelentések form ájában k erültek m egfogalm azásra és lá tta k napvilágot. T öbbszáz ilyen jelentés született, lése nagyon hasznos lenne. Így pl. egyedülálló v o lt az Ökum enikus T anács kül­ am elyekben kirajzolódnak a keresztyén felfogásokban döttségének K ín áb an t e t t látogatása. N agy benyo­ való egyetértések és eltérések főbb k o n tú rjai. Á lta­ m ást te tte k rán k a kínai egyházak fejlődésének per­ lában m egállapítható, hogy igen nagy m értékű a ke­ spektívái. Most le kell m ondanunk arról, hogy részle­ resztyén tan ításo k közötti konszenzus. A jelen öku­ m enizm us súlyos problém ája éppen itt jelentkezik. tesebben szóljunk m inderről, de eg y ú ttal kifejezzük rem énységünket, hogy bizonyára lesznek olyan alkal­ V alaki találóan ezeket konzekvencia nélküli konszen­ m ak, am ikor ta p a sz ta la tain k a t rendszerezhetjük, ösz­ zusoknak nevezte, azaz az ökum enikus dialógusok szegezhetjük, és m eg h atáro zh atju k az Ökum enikus konszenzusainak az eredm ényei következm ények nél­ kül m aradnak a dialógusokat folytató egyházak éle­ T anács bizonyságtevő szolgálatának jövőbe m u tató irán y át. Most az önfegyelem és önkorlátozás kény­ tében. A felekezetek kánoni te stü le tei nem h ajlan dók szerű helyzetében csak n éhány olyan esem ényre u ta ­ a konszenzus eredm ényeit sa já t te rü le tü k ö n végre­ lok, am elyek az ökum enikus élet fő ten denciáit érzé­ hajtan i. E nnek oka az, hogy a biztonságot n y ú jtó keltetik és bárm ilyen rövid legyen az utalás, mégis felekezeti id e n titást lá tjá k veszélyeztetve bárm ely segítséget n y ú jta n a k tájékozódásunkhoz. ökum enikus v álto z tatás által. Más szóval: a feleke­ I. H a az egyházak ökum enikus törekvéseinek fő zeti id entitás nem ad ja á t még a helyét — még a leg­ jellegzetességeit ak arju k m egállapítani, akk o r ezt az kisebb m értékben sem — az ökum enikus ihletettségű identitásnak. úgynevezett Lim a P ap ír körül k ialakult széles körű Félreértés ne essék, az egyházak ökum enikus é rin t­ v ita tükréb en te h e tjü k meg. N apjaink ökum enizm u­ sának ta rta lm á t és irán y át legjobban a " Keresztség, kezései hatalm as m értékben változnak. A k o ráb b an Ú rvacsora és E gyházi Szolgálat” cím et viselő úgyne­ szembenálló, egym ással viszálykodó keresztyén fele­ vezett Lim ai D okum entum tükrözi. K özism ert, hogy kezetek érintkezésének m ódja, klím ája és atm oszfé­ az Ökum enikus T anács tagegyházai közül a reform á­ rá ja összehasonlíthatatlanul más, m in t volt, és kiala­ tu s és evangélikus egyházak ez ügyben m ár állást fog­ kulnak a közös szolgálat főbb területei is. Ám de a laltak, és ezt e lju tta ttá k az EV T központjába, Genfbe. jelenlegi ökum enizm ust még mindig az egyes feleke­ Miről v an h á t szó? K ö ztu d o tt, hogy az EV T H it- zeti egyházak önkifejtésének (self-exposition) szán­ Tisztelt Közgyűlés!

65

déka jellemzi, és legtöbben nem ju to tta k még el az lehet előfeltétel a „consensus fidei” , hanem a „con­ ökum enikus m egnyílás fokára (self-opening), am ikor sensus fidelium ” , a különböző egyházak hivő ta g ja i­ is értékelnék, sőt elfogadni készek lennének m ás teo­ b an kialakuló és egyre inkább hangot kapó konszen­ lógiai hagyom ányok értékeit. zus az atom fenyegetettség ellen, m in t am ely a Jézus K risztusba v e te tt h it időszerű parancsa, ez teszi lehe­ A L im a P ap ír sorsa és az ökum enizm us fejlődése tővé, sőt m egköveteli az Ökum enikus B ékezsinat ösz­ a ttó l függ, hogy a m agasszintű egyházi te stü le te k szehívását, am elyen a keresztyén felekezetek vezetői állásfoglalásainak az egyházakon belül lesz-e gyakor­ e g y ü tt n y ilv án ítan ák ki azt, am it idáig szinte m ár lati k ihatása, azaz a Lim a P ap írral való eg yetértést m indegyik külön-külön is k im ondott: Az atom háború képesek lesznek-e sa já t bizonyságtételükben (hitval­ b ű n Isten a k a ra ta ellen. lások, liturgia, egyházi törvények) keresztülvinni. Ezzel kapcsolatban k é t kérdésre még ki kell térni. M indezt nem a pesszim izm us m o n d atja velem , hanem N yilvánvaló, hogy az Ö kum enikus B ékezsinatot nem éppen a reális látás. E gyedül Iste n Szentlelkének cso­ hely ettesíth eti az EVT által 1990-re összehívott világ­ datevő ereje h á ríth a tja el a nagy akad ály o k at. E bben konferencia az „Igazságosságról, Békességről és a Te­ a szellemben kell h á t nekünk is nyom on k ö v etnünk rem tettség épségéről” . E gy m ásik fontos ügy, amivel a v itá k a t és részt v ennünk a to v áb b i dialógusokban. II. N agyon röviden, szintén csak az eszm éltetés foglalkoznunk kell az, hogy ez év októberére Assisibe h ív ta össze II. Ján o s P ál p áp a a világvallások vezetőit, szám ára szeretnék n éhány szót szólni az egyházak hogy e g y ü tt im ádkozzanak a békéért, és egyben vi­ jelenlegi ökum enikus párbeszédét m eghatározó m ásik lágm éretű im am ozgalm at kezdem ényezett. Ez a nagyfontos kérdésről: az Ökum enikus B ékezsinatról. T ud­ jelentőségű felhívás — h a megfelelő választ kap — valevő, hogy a kezdem ényezés D ietrich B onhoeffertől szárm azik, aki a hitleri koncentrációs tá b o rb a n m ár­ része lehet a „konciliáris p ro cesszu sán ak , de sem­ m iképpen nem h elyettesítheti a keresztyén egyházak tírh a lá lt szenvedett 1945. április 9-én. Ő 1934-ben a dániai Fanöben ta r to t t híres beszédében v e te tte fel békevilágzsinatát. A róm ai egyház fejének kezdem é­ nyezése egy „fu ite en av an t” kísérletnek tek in th ető , az egyházak ökum enikus békeszolgálata g o n d o latát am ely a jelen nehézségeiből előre törve, m egkerüli az azzal a reménységgel, hogy egy Ökum enikus Béke­ ökum enikus békezsinat problém áit. Az ökum enikus zsinat még ú tjá t á llh a tta volna a II. világháború békezsinat leglényegesebb m ozzanata ugyanis a közös kitörésének. Az Ö kum enikus B ékezsinat gondolata v o lt a K B K m egalakításának egyik fő m otív um a is keresztyén, azaz m inden keresztyén egyházat legm aga­ sabb szinten elkötelező állásfoglalás lenne. 1958-ban. Ú j a k tu a litá st n y e rt az elgondolás azáltal, Felfogásom szerint k o n k rétan kell hozzákezdeni az hogy a düsseldorfi E gyházi N apokon a m ú lt eszten­ dőben Friedrich von W eizsäcker h a la sz th a ta tlan sür­ Ö kum enikus B ékezsinat előkészítéséhez legalább há­ rom síkon: a) nem zeti zsinatok ta rtá sá v a l; b) a fele­ gősséggel ú jíto tta fel az Ö kum enikus B ékezsinat gon­ kezeti világszervezeteknek tagegyházaikkal erről a d olatát. kérdésről tanácskozniuk kell; c) a keresztyén béke­ A zóta m inden felekezeti világszervezet, m inden szervezeteknek olyan légkör kialakításán kell m un­ jelentősebb nem zeti ökum enikus tan ács és a külön­ kálkodniuk, am elyben az Ökum enikus B ékezsinat böző egyházak zsinatai egym ás u tá n , tám o g atásukról m eg tartása reális lehetőséggé válna. biztosítva, állást foglaltak egy Ö kum enikus Békezsi­ III. K étségtelen tény, hogy a legégetőbb ökum e­ n a t m ellett. Jóllehet a róm ai katolikus egyház püspök­ nikus kérdés, am ely az egész la k o tt F öldet és m inden kari konferenciái h allg atn ak , és a gondolat csupán em b ert érint, az atom háború veszélye. E bben a tekin­ N yugat- és K özép-E urópában ta lá lt eddig nagyobb te tb e n az egyházak sokszor, sokféle form ában állást visszhangra. V iszont egyre nagyobb hullám okat vető foglaltak, és állást foglalnak a fegyverkezési verseny teológiai v ita bontakozik ki a Z sinat értelm ezéséről veszélyei, illetve a leszerelés kérdéseiben. E gyértelm ű, és m egtartásáról, v alam in t dogm atikai és egyházjogi hogy a keresztyén egyházak és a nagy nem zetközi feltételéről. E rről a v itáró l csak a legszűkebben szó­ lun k m ost. Az o rthodox egyházak felfogása szerint a világszervezetek ellenzik az ún. Stratégiai Védelmi K ezdem ényezést, a „C sillagháborút” , azaz a világűr h it konszenzusának meg kellene előznie a Z sinatot. R óm ai katolikus oldalról pedig kánonjogi problém á­ m ilitarizálását. Igen tekintélyes tudósok — köztük am erikai tudósok is nem kis szám ban — egyértel­ k a t v etnek fel, nevezetesen azt, hogy ki h ív ja össze m űen állítják, hogy teljes, tökéletesen m űködő űr­ a Béke V ilágzsinatot és ki vegyen ra jta részt. V ála­ pajzs létrehozása technikailag lehetetlen. A legtöké­ szuk szerint a Z sinat összehívására és az azon való elnöklésre egyedül P é te r u tó d ja, R óm a püspöke jogo­ letesebb technológiai fejlődés sem n y ú jt teljes garan­ c iá t; és erre szomorú példával szolgál az am erikai sult; a Z sinaton pedig csak püspökök vehetnének részt. E b b en nyilvánvalóvá v á lt az alapvető különb­ Challenger űrrepülőgép m indenki által fájlalt tragé­ ség az evangélium i egyházak zsinatértelm ezése, vala­ diája. A hogy egy am erikai szakértő m egjegyzi: „A technológiai teljesítm ények véges v o ltára u ta l a m in t az orthodox és róm ai katolikus zsinatfelfogás C hallenger tragédiája, és dem onstrálja azt, hogy a között. Félő és fájdalm as, és jellemzi a keresztyénség dolgok nem m indig úgy alakulnak, ahogy tervezik helyzetét, hogy az egész emberiség szem pontjából oly a zo k at” . (F lora Lew is: S ta r W ars — D ream s and döntő bizonyságtétel valóraválása h ely ett m ásodrendű R ealities, In te rn a tio n al H erald T ribune, febr. 5.) dogm atikai és egyházjogi kérdések heves v itá já ra A h ad tu d o m án y o k tö rté n ete számos példával szol­ kerül sor. Téves és elhibázott törekvés a nagy Ö ku­ m enikus Zsinatok analógiáját szem elő tt ta rta n i az gál arra, hogy a defenzív, vagy offenzív találm án y o k Ö kum enikus B ékezsinat előkészítése során. Az Öku­ u tá n ú jab b lépések következnek. H ogy egyszerű h ét­ m enikus B ékezsinatnak nem lehet egyháztörténeti köznapi példával éljek: a pajzs feltalálása a hatéko­ analógiája, m ert a m ai tö rténelm i helyzet, am elyet nyabb í j a k feltalálásához vezetett. M iként az acél­ az egész emberiség ato m h alálának szörnyűsége jelle­ sisak sem küszöbölte ki a lőfegyvert, szintúgy a pán­ célozott tan k o k sem te tté k feleslegessé a tan k elh árító mez, analógia nélkül áll a világtörténelem ben. Joggal m u ta tn a k rá a lényeget m egragadni képes teológu­ berendezéseket. sok arra is, hogy m ost egy olyan világzsinat összehí­ E zé rt a m ásik irányú kezdem ényezés, az atom fegy­ verek leszerelése és megsemmisítése az egyedül ész­ v á sá t kell m unkálni, am elyet nem a császár, sem a szerű és já rh a tó ú t. Így üdvözöljük m i is — m ás pápa, hanem Isten népe kezdem ényez. T ovábbá nem 66

sabb szintű szervezettség lenne szükséges. A m ost egyházi szervezetekkel e g y ü tt — a Gorbacsov fő titk á r á lta l ja n u á r 15-én elő terjesztett leszerelési javaslato­ újjáalakuló Ökum enikus T anács szép és nagy feladata lesz, irán y m u tató szót szólni m ajd ebben a kérdésben. k a t, am elyek a z t a nagy és nem es célt tű z té k ki, hogy a h arm ad ik évezred elejére m egszabadítják az 2. Az évenként megrendezésre kerülő reformációi em beriséget az atom fegyverektől. Ezeknek a javasla­ em lékünnepély felemelő és ökum enét építő lehetősé­ to k n a k a jelentősége tö b b rétű . E jav aslato k a m ú lt geit is szélesíteni kell. N apjainkban, am ikor a kon­ év novem beri genfi csúcstalálkozó fo ly tatása; és így fessziók közötti évszázados félreértések és ellentm on­ a genfi csúcs által tá m a sz to tt rem énységeket erősítik. dások átértékelésére és kiküszöbölésére kerül sor, a E zek a jav aslato k e lin d íth atn ák a töm egpusztító reformáció m indig időszerű k ih ívását egyházaink fegyverek k o n k rét csökkentésének, m ajd teljes kiik­ ökum enikus nevelése nagy alkalm ává lehetne tenni. ta tá sá n a k folyam atát. 3. A fentieken tú l a hazai ökum ené to v áb b i meg­ A nnál is sürgősebb ez, m e rt az évtizedek ó ta folyó győző és rem ényt sugárzó m egnyilatkozása a K B K leszerelési tárgyalások többszörös lépéshátrányban kezdem ényezésére m e g ta rto tt A frika-vasárnap is. Az van n ak a fegyverkezési versennyel, az új fegyver­ a körülm ény, hogy egyházaink, gyülekezeteink ado­ rendszerek kifejlesztésével szemben. Míg az elhúzódó, m ányai az A frika-vasárnap alkalm ával évről évre bonyolult tárgyalások folynak, addig tudósok soka­ nőnek, jól kifejezi nem csak érdeklődésüket, hanem sága dolgozik új fegyverek bevezetésén, így a leszere­ h itü k n e k cselekvő szeretetben m egnyilvánuló elköte­ lési tárgyalások nem állnak szinkronban a fegyverke­ lezettségét is és azt, hogy a földrajzilag tő lü n k távol zési verseny új szakaszaival. N yilvánvaló, hogy új élő keresztyénekkel az egyház U rába v e te tt hitben fegyverek kifejlesztése nem jelen t nagyobb biztonsá­ összetartozunk. got. Az új szovjet jav aslato k viszont lehetővé teszik Engedtessék meg nekem e helyen, úgy is, m in t a a fegyverkezési verseny spiráljának visszafordítását. K B K elnökének, hogy hálás köszönetem et fejezzem Ezek a jav aslato k k o n k rét form ában, a te tte k nyelvén ki az A frika-vasárnap felkarolásáért a tagegyházak szólnak arról, am it R eagan elnök és G orbacsov fő tit­ lelkipásztorainak és gyülekezeteinek. k á r e g y ü tt így fogalm aztak meg és n y ilv á n íto ttak ki: V. Végül néhány ja v a sla to t teszek, am elyek meg­ „Az atom háború nem vívható meg, és nem nyerhető v ita tá s á t az Ökum enikus T anács közgyűlésének figyel­ m eg.” IV. E zek u tá n néhány szót szóljunk a hazai öku­ mébe ajánlom . m enéről is. M egállapítható, hogy jóllehet a felekezeti 1. T isztelettel javaslom az Ökum enikus T anácsnak, különbségek történelm i örökségként to v áb b élnek vegye fontolóra egy új szovjet leszerelési jav aslatok­ kö zö ttü n k is, egy kérdésben viszont a M agyarorszá­ k al kapcsolatos állásfoglalás k iad ását. Az indoklást gon élő egyházak és felekezetek k ö zö tt o sztatlan az a fentiekben előadottak tartalm azzák. egyetértés; ab b an ugyanis, hogy készséggel vesznek 2. Javaslom to v áb b á, hogy nyilatkozzunk az Öku­ részt az új szocialista társadalom felépítésében, és m enikus B ékezsinat kérdésében is. to v áb b a k a rjá k erősíteni a szövetségi p o litik át és a 3. A zt is javaslom , hogy m indkét ügyben — úgy nem zeti közm egegyezést ebben az országban. E bben a szovjet leszerelési jav aslato k ra, m in t az Ökum eni­ a te k in te tb e n nincs eltérés a M agyarországon élő egy­ k us B ékezsinatra vonatkozóan — forduljunk testvéri házak között, sőt abb an sem, hogy v allják : lehet üzenettel levél form ájában az A m erikai E gyesült Ál­ különböző m otivációkból azonos etik ai feladatokat lam ok E gyháztanácsához, kérve őket, hogy korm á­ vállalni. A társad alm i etik ai felad ato k at — m in t pl. az öregekről és ifjakról való gondoskodást a családi ny u k n ál já rja n a k el, sürgetve az új szovjet leszerelési élet h arm óniájának a védelme, az igaz hazafiúságra jav aslatra adandó — sokak á ltal v á rt — pozitív am e­ rik ai választ. Ú gyszintén hasznos lenne eszm ecserét nevelés — a m agyarországi egyházak az ökum ené fo ly tatn i az am erikai E gyháztanáccsal az Ökum eni­ nem es értelm ében vállalják. De ezeken tú l is van n ak kus B ékezsinat előkészítésének konkrét feladatairól is. ökum enikus lehetőségeink, ezekből csak h á rm a t emlí­ Csak a m indenre elégséges kegyelem ben növekedve te k röviden. 1. É v rő l évre népszerűbb hazán k b an az Ökum e­ növekedhetik k ö zö ttü n k a h itn ek az az egysége, am elyre az egyház U ra elhívott és elkötelezett ben­ nikus Im ah ét. Jóllehet egyelőre zöm ében a nem róm ai katolikus ökum ené él ezzel a lehetőséggel, n ünket. E zért m ostani ökum enikus közgyűlésünk al­ azaz az Ökum enikus Tanácshoz tarto zó egyházak kalm ával is szívleljük meg az apostoli in té st: „N öve­ gyülekezetei ta lá ln a k egym ásra a közös im ádság élmé­ k edjetek a kegyelem ben és a m i U runknak és meg­ nyében. De egyre nagyobb az érdeklődés a róm ai ta rtó Jézus K risztusunknak ism eretében. Neki legyen katolikus hívek és gyülekezetek részéről is. Az Öku­ dicsőség m ind m ost, m ind örökkön-örökké. Á m en” m enikus Im ah ét ta rta lm á t, irá n y á t tek in tv e m aga­ (2 P t 3,18).

Miklós Imre államtitkárnak, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének felszólalása T IS Z T E L T KÖ ZG Y Ű LÉS! Köszönöm, hogy m eghívtak e jelentős közgyűlé­ sükre, amellyel m integy hatéves folyam at z á ru lt le és új szakasz kezdődik. T anulságosak v o ltak szám om ra az i t t h allo ttak , töb b észrevételhez és javaslathoz szeretnék néhány g o n d o lattal csatlakozni. K é t n appal ezelőtt a H azafias N épfront székházá­ ban találkoztam az egyházak vezetőivel. A H N F fő­ titk á ra v itain d ító ja és az o tt elhangzott felszólalások

nagyon fontos és értékes gondolatokat ta rta lm a z tak . M egfogalm azódott ezen a találkozón, hogy a gazda­ sági nehézségeket csak jobb és tö b b m unkával lehet leküzdeni. Sok szó esik m ostanában a tv -b en , a rádióban és a sajtóban ezekről a gondokról. A szava­ kon tú l m ost m ár cselekvésre v an szükség. E zért kérem az Önök segítségét is, hogy a mozgósító, a cselekvésre való ösztönzés kerüljön előtérbe. T u d ju k , hogy a gazdasági nehézségeket nem lehet önm agukban legyőzni. Az e téren jelentkező problé­ m ák összefüggésben van n ak m ás eszmei, erkölcsi kér­ 67

désekkel is. A H azafias N épfront találkozón Tóth K ároly püspök ú r felv etette — és jó, hogy megemlí­ te tte — az igazságérzet és a kötelességérzés egyensú­ lyának kérdését. N agy G yula püspök ú r tö b b ek között a köztulajdon irán ti etikai szem lélet fejlesztésének fontosságát hangsúlyozta. A figyelm eztetések lényegesek, hiszen, m in t köztu­ d o tt, a szocializmus nem z á rt rendszer, m agában hor­ dozza a fejlődés, a m egújulás lehetőségét. E z az egyik, ta lá n legnagyobb értéke. A népfront találkozón k o n stru k tív m ódon került szóba, hogy az állam és az egyházak viszonya kiállta a p ró b á t hazai és nem zetközi téren eg y aránt. Nem hiszem, hogy ez a m egállapítás tú lzás lenne. Az el­ m ú lt évtizedben az állam és az egyház között az együttm űködés, a jó viszony minőségileg fejlődött és jo b b á v ált. Tíz évvel ezelőtt is h a n g o z tattu k ezt, akk o r is igaz volt. De azó ta minőségében fejlődött. Miben áll ez a fejlődés, ez a v áltozás? M inden kap­ csolatrendszer különböző elemekből tevődik össze. A kapcsolat kisebb-nagyobb tényezők láncolata. Az elm últ tíz év a la tt abb an tö rté n t lényeges változás, hogy az együttm űködés rendszerének elemei között ja v u lt a minőség. N ő tt egym ás irán y áb an a bizalom, a m egértés, a tisztelet. E z t igazolják az országgyűlési képviselői és tanácstagválasztások és, hogy a H N F különböző szintű tisztségviselői közé tö b b egyházi személy k erü lt be, m in t korábban. Sok spontán jelö­ lés v o lt és ettő l senki sem ijed t meg, sőt örömmel üdvözölték. Sokszor h allo ttam a legkülönbözőbb he­ lyeken ilyen kérdéseket: igen, a vezetőség között k ialak u lt a jó viszony, de m i v a n a papsággal, m i van a töm eggel? O tt is ilyen jól m egy? O tt is ilyen jó az eg yüttm űködés? V annak, akik jószándékkal, vannak, akik zavaró szándékkal teszik fel e kérdéseket. Ezek a felvetések alaptalanok. Az 1985-ös esztendő jól m u ta tja , hogy nem csak „fen t” , hanem „le n t” is tö rté n te k változások, a különböző szintű em bereknek a h az á é rt való együttm űködése eleven. A k e re sz ty é n —m arx ista dialógus nagy lehetőséget biztosít. Úgy tű n ik , hogy a k eresztyén—m arxista párbeszéd jobban halad előre, m in t az egyházak k ö zö tti dialógus. Ez ta lá n azért v an így, m ert mi nem ak arju k a ta n a in k a t egym ásra kényszeríteni. Örömm el állap íth ato m meg, hogy bővül a tá rsa ­ dalm i igény gondjaink közös m egoldásában, am iben az egyházak a g y ak o rlatb an nagy részt vállalnak. Ez a folyam at jól halad, azonban, m in t m inden fejlődés, m agában hord ú jab b problém ákat. A társad alm u n k életében jelentkező szociális, er­ kölcsi gondokat összefogással prób álju k megoldani, am it egyesek úgy m agyaráznak, hogy a m arxizm us a szocializmus csődje, h a rászorulunk az egyházak segít­ ségére. Mások szerint h ib á t k ö v etü n k el, m ert áten ­ ged jü k a terepet, a kérdések m egoldását az egyházak­ nak. E gyik állítás sem igaz. E z t a kérdést így nem helyes feltenni. E rrő l n y íltan kell szólnunk, m ert am iről az em berek beszélnek, azzal foglalkoznunk kell. Semmi­ féle csődről nincs szó, hanem arról, hogy e sajátos problém áin k at csak e g y ü tt o ld h atju k meg. A fejlődés során m in t p a rtn e re k et te k in tjü k az egyházakat, akik a családvédelem , a m unkaerkölcs, az alkoholizm us és m ás kérdések m egoldásában segíthetnek. Ez nem kudarc, hanem kapcsolatunk fejlődésének eredm énye, am elyben m egértünk arra, hogy különböző világ­ nézetű em berek a közös ü g y et közösen szolgálják. A nem zet közös kérdéseit e g y ü tt képviselve meg aka­ ru n k érte ten n i m indent, am it tu d u n k . V annak, akik­ 68

nek ez nem tetszik, de m i ezt így csináljuk és ezen nem v álto z tatu n k . A „ n y ito tt u ta t” ta r tju k to v áb b ra is az egyetlen já rh a tó ú tn a k és fo ly tatju k a közös u ta t. N em csak v itatkozunk, hanem haladunk előre a fejlődés ú tjá n . Figyelem re m éltó, hogy a harm adik világban és m ás társadalm i berendezkedésű országokban is milyen nagy érdeklődéssel figyelik a z t a nagy történelm i vál­ lalkozást és fejlődést, am it ebben a kis országban a szocialista állam és az egyházak e g y ü tt végeznek. Nem csupán a teóriák, hanem a gyakorlat terü letén is. Büszkék lehetünk erre, anélkül, hogy elbíznánk m a­ gunkat. A nem zetközi életben sok riasztó gond van, de 1986-ban mégis tö b b rem ény v an a kibontakozásra. Új tá v la to k a t látunk. R em éljük, hogy nem csak az EN SZ jegyzőkönyvében lesz ez az év a Béke É ve, hanem a g y ak o rlatban is. Az Ö um enikus T anács m ostani nyilatk o zata jól végiggondolt, m agas színvonalú nyilatkozat. R em é­ lem, hogy a m agyar sajtó megfelelő helyet és nyilvá­ nosságot biztosít szám ára. Az Ökum enikus T anács m u n k á já t pozitívan érté­ keljük. N agy nem zetközi tekintélye v an a világban és szerénytelenség nélkül elm ondhatjuk, hogy a m a­ g y ar egyházak képesek a nem zetközi egyházi szerve­ zetekben, a nem zetközi békeszervezetekben és moz­ galm akban h a th a tó sa n közrem űködni. A tanulm ányi m unka színvonala jó, örülünk annak, h a ezt to v áb b fo ly tatják . A jó összefogás ta rta lm á t a n y itottság jellemzi. A n y ito ttsá g o t erősítsék a hazai és nem zet­ közi békem ozgalom ban, a nem zetközi kapcsolatok­ ban. M unkájuk eredm ényességét ism erte el az a ki­ tü n te té s is, am elyet legutóbb az Országos B éketanács n y ú jto tt á t az Ökum enikus T anácsnak. K öszönetet m ondok Bartha püspök ú rn ak és K áldy püspök úrnak, akik sokat te tte k az Ökum enikus T anács m u n k áján ak sikeréért. S ajnálatom at fejezem ki betegségük m ia tt és m ielőbbi gyógyulást kívánok m indkettőjüknek, remélve, hogy rövidesen visszatér­ hetnek. Megköszönöm Ottlyk E rn ő püspök ú rnak, az Öku­ m enikus T anács főtitkári tisztében végzett m unkáját, akinek m űködése a la tt elismerésre m éltó tevékenysé­ g et végzett az Ökum enikus Tanács. Tisztelettel üdvözlöm az újonnan m egválasztott testü le te t és bizottságokat. Szeretettel köszöntöm Görög T ib o rt fő titk á rrá választása alkalm ából, és ki­ fejezem öröm öm et azért, hogy őrá ese tt a választás. F ia tal em ber került erre a fontos helyre. Ezekben az években a nem zedékváltás folyam ata zajlik az állam i életben is. Ez a v áltá s jó dolog, h a jól értel­ m ezik. Jó dolog, h a az idősebb nem ragaszkodik gör­ csösen tisztéhez, de nem jó az, h a a tisztségéből az u tó d ja ki ak a rja lökni. Nem lehetnek türelm etlenek azok, akik v á ltjá k egym ást. Ne rag ad ja ki a fiata­ labb a v á ltó b o to t az idősebb kezéből — hogy ennél a hasonlatnál m aradjak. A váltás nem egy aktus, az egy folyam at. A v á ltá st m indig tisztességesen, korrek­ tü l, az idősebbek irán ti megbecsüléssel és szeretettel kell végezni, hiszen nélkülük m indaz nem volna, am i m a van. A m ostani főtitkárválasztás jó példa arra, hogy körül­ tekintően, tisztelettel lehet a fo ly ta tá st biztosítani, egyben hangsúlyozva, hogy nem valam i egészen m ást kell csinálni, hanem fo lytatni kell azt, am it az elődök elkezdtek. Befejezésül kívánok az Ökum enikus T anács m un­ k ájához sok sikert, az elkövetkező esztendőkben szép

eredm ényeket a szocializmus építésének ú tjá n , am i­ ben az Állam i E gyházügyi H iv a ta l to v á b b ra is jó m u n k atársu k kíván lenni. M ost nehéz egy-egy év et különválasztani. A hete­ dik ötéves te rv első évében v agyunk. E z nem egy év

a sok közül, hanem olyan, am elyik jelentős hatással lesz a következő esztendőkre is. E nnek tu d a tá b a n dolgozunk. M egvan hozzá az erőnk, az elszántságunk és a rem énységünk, hogy k itű z ö tt céljainkat valóra váltsuk.

Nyilatkozat A M agyarországi E gyházak Ökum enikus T anácsá­ nak tagegyházai többször kifejezésre ju tta ttá k a z t a hitü k b ő l fakadó m eggyőződésüket, hogy Iste n terem ­ t e t t világának és azon belül az em beriség életének és létének megőrzése erkölcsi kötelesség. A M agyaror­ szági E gyházak Ökum enikus T an ácsán ak 1986. feb­ ru á r 12-én m e g ta rto tt közgyűlése ezért üdvözli azt az átfogó és hosszútávú leszerelési program ot, am e­ lyet Mihail G orbacsov, az SZ K P K özponti B izo tt­ ságának fő titk á ra 1986. ja n u á r 15-i n y ilatk o zatáb an ism ertetett. A szovjet b ék ejav aslat h áro m szakaszban olyan k o n k rét leszerelési intézkedéseket javasol, m elynek végén az összes nukleáris fegyver eltű n n e Földünkről és az em beriség az ato m k atasztró fa rém e nélkül lép­ hetne a h arm ad ik évezredbe. Ezek a legújabb lesze­ relési kezdem ényezések rem énységgel tö lten ek el m in­ den békére törek v ő em bert, hogy még v a n lehetőség a fegyverkezési h ajsza m egállítására s visszafordítá­ sára. Az elm últ h a t év hidegháborús m otívum októl te r­ hes időszakában m egkönnyebbülést je le n te tt G orba­ csov fő titk á r és R eagan elnök ta v a ly novem beri genfi csúcstalálkozója, m elyen közös n y ilatk o zatb an kifeje­ zésre j u tta ttá k azon tö rekvésüket, hogy g á ta t vetn ek a fegyverkezési versenynek és csökkentik a nukleáris h áb o rú kirobbanásának veszélyét, m ivel „az atom ­ háb o rú nem v ív h ató meg és nem n yerhető meg” . Az új szovjet békeprogram a genfi csúcstalálkozón t e t t ünnepélyes ny ilatk o zat konkretizálása és lehető­

séget kínál a szavakról a k o n k rét te tte k re való á tté ­ résre. A szovjet korm ány a genfi csúcstalálkozó ó ta egy sor egyéb k o n k rét ja v a sla to t is te tt, am elyek meg­ g y o rsíth atjá k a genfi és a bécsi leszerelési tárg y a lá­ sokat és újabb 3 hónappal egyoldalúan m eghosszab­ b íto tta m inden nukleáris ro b b a n tá sra vonatkozó mo­ rató riu m át. M ost az A m erikai E g yesült Á llam ok kor­ m ányán a sor, hogy a józan észre h allg atv a mielőbb fogadja el a felkínált lehetőséget, álljon el az erőpoli­ tik a han g o ztatásátó l és a m ind veszélyesebb fegyver­ rendszerek előállításától. Az EN SZ békeévében kérjü k az E gyesült Á llam ok ko rm án y át, hogy hagyjon fel a fegyverkezési verseny világűrre tö rté n ő kiterjesztésé­ vel és a tö b b i é rin te tt atom hatalom m al e g y ü tt tegyen érdem i lépéseket arra, hogy az évezred végére nukle­ áris-fegyverm entessé váljék Földünk. A M agyarországi E gyházak Ökum enikus Tanácsa felhívja a világ egyházait, gyülekezeteit, ökum enikus és felekezeti világszervezeteit és m inden egyes keresz­ ty é n em bert, hogy isten h itü k tő l és a terem tettség et féltő aggodalm uktól vezérelve tegyenek meg m inden tőlük te lh e tő t azért, hogy a 2000. év küszöbét az emberiség atom fegyverek nélkül lépje át. A huszadik század végén élő emberiség nem h ag y h a tn a szebb örökséget a következő generációkra, m in t azt, hogy m egszabadítja őket a nukleáris világégés rém étől. E rre b iz ta t b en nünket a Szentírás szava is: „A m it ta n u lta to k és átv e tte te k , h a llo ttato k és lá tta to k is tőlem , azt tegyétek és veletek lesz a békesség Iste n e !” (F il 4,9)

Sajtóközlemény A M agyarországi E gy h ázak Ökum enikus T anácsa 1986. feb ru ár 12-én B udapesten ta r t o tt közgyűlésén ú jjáalak u lt. Az alapszabály értelm ében erre h a t éven­ k én t kerül sor. A M agyarországi E gy h ázak Ökum enikus T anácsa E uró p áb an a legrégebbiek közé ta rto z ik és jelenlegi tagegyházai a következők: M agyarországi B a p tista E gyház, M agyarországi E vangélikus Egyház, M agyarországi M agyar O rthodox E gyház, M agyarországi M ethodista E gyház, M agyarországi R eform átus E gy­ ház, M agyarországi R om án O rthodox E gyház és a M agyarországi Szabadegyházak T anácsa. A közgyűlés ú jra v á la sz to tta az Ökum enikus T anács tisz tik a rá t és bizottságainak ta g ja it, elnökéül ism ét dr. B a rth a T ibor reform átus p ü spököt v á la sz to tta meg. D r. O ttly k E rn ő ny. püspök, az Ökum enikus T anács eddigi fő titk á ra felm entését k érte tisztsége alól és a közgyűlés dr. Görög T ibor evangélikus lel­ készt, a K eresztyén Békekonferencia prágai irodájá­ n ak eddigi igazg ató ját v á la sz to tta meg fő titk árrá. A betegségében ak ad ály o zo tt dr. B a rth a T ibor püs­ pök h e ly e tt dr. T ó th K ároly reform átus püspök, az Ökum enikus T anács alelnöke tá jé k o z ta tá st a d o tt idő­ szerű ökum enikus kérdésekről. T ó th püspök beszédé­ ben foglalkozott a keresztség, az úrvacsora és az egy­ házi szolgálat értelm ezésével a Lim ai D okum entum alapján, értékelte a felekezetek k ö zö tt folyó kétoldalú

dialógusok jelentőségét, hangsúlyozta az előkészítés a la tt álló ökum enikus békezsinat összehívásának szük­ ségességét és á tte k in té st n y ú jto tt a keresztyén béke­ szolgálat időszerű kérdéseiről, különös te k in te tte l a legújabb szovjet leszerelési javaslatokra. A közgyűlésen m egjelent és felszólalt Miklós Im re állam titkár, az Á llam i E gyházügyi H iv atal elnöke. Az Ökum enikus T anács közgyűlése külön nyilatko­ z a tb a n m é lta tta Mihail Gorbacsov, az SZ K P K B fő titk á rán a k 1986. ja n u á r 15-én b eje len tett leszerelési ja v a sla ta it és m egállapította, hogy azok reális alapot n y ú jta n a k arra, hogy az évezred végére Földünkről eltűnjenek a nukleáris fegyverek. Az Ökum enikus T anács elnöksége levélben fo rdult az am erikai E gy­ háztanácshoz, és kérte, sürgessék ko rm án y u k at, hogy az mielőbb kedvező választ adjon a szovjet javasla­ tokra. A közgyűlés üdvözölte a te rv e z e tt ökum enikus békezsinat összehívásának gondolatát, am ely az egész keresztyénség nevében elítélné az em beri élet teljes pusztulásával fenyegető atom háborút. A h a t évre ú jjá v á la sz to tt Ökum enikus T anács tag jai kifejezésre ju tta ttá k készségüket, hogy to v áb b építik az Ú r Jézus K risztusban való egységüket, ápolva és elm élyítve a tagegyházak közötti együttm űködést, fokozva gyülekezeteikben, népünk és az egész em beri­ ség körében végzett szolgálatukat. 69

Egyházak a Duna-térségben a vallásszabadság kérdéséről Sajtóközlemény

A M agyarországi E gyházak Ökum enikus T anácsa m eghívására 1986. február 17—18-án Miskolcon ta ­ nácskozás v o lt a vallásszabadság kérdéséről. A 26 résztvevő (teológusok, történészek, jogászok és a poli­ tik a i tu d o m án y m űvelői) 11 országból jö tte k , tú ln y o ­ m órészt D una-m enti országokból és a p ro testán s és o rtodox egyházak köréből. A konferenciát az egyházak a H elsinki Záróok­ m ány m egvalósítására alak u lt „E m b eri Jogok Prog­ ram ja” rendezte. V édnökei v o ltak a k an ad ai E gyhá­ zak T anácsa, az E uró p ai E gy h ázak K onferenciája és az E gyesült Á llam okban élő K risztus E gyházai T a­ nácsa. A k étnapos tan ácsk o zást K ü rti László, a tiszán­ inneni reform átus egyházkerület püspöke vezette. K ü rti László püspök az E gyházak E m beri Jogok M unkabizottságának tag ja. E z t a bizo ttságot a mis­ kolci találkozón az elnök: C hrista Lewek asszony, egyházfőtanácsos (az N D K -ban élő p ro testán s egy­ házak szövetsége, Berlin), p ro g ra m titk á ra : dr. Theo Tschuy (Genf), to v á b b á Vasile Costin Tirgovisteanu püspök (R om ánia), E ch ard Krüger bíró (N D K ) és dr. D avid Russell lelkész (N agy-B ritannia) képviselte. A konferencia résztvevői elsősorban a történelem és jelenkor ta p a sz ta la taiv a l foglalkoztak, am elyek a d u n ai országokban a vallási és egyházi élet alakulását befolyásolták — Svájctól Bulgáriáig. A konferencia előadói és az előadások tém ái a követ­ kezők v o ltak : — Ellenreform áció és politikai hatalom a H absburgm o narchiában: Dr. M akkai László professzor (M agyar­ ország); — K o r eferensek: D r. K a rl Schwarz docens A uszt­ ria ; D r. Mircea Pacurarju professzor (R om ánia); — Az o rtodoxia és az ozm án birodalom : D r. C hristof S tojanov Hristov prof., B ulgária; — T olerancia és em beri jogok: dr. R udolf Stam m újságíró, Svájc; — A vallásszabadság jogi m egfogalm azása: dr. Theo van B oven professzor, H ollandia; — A vallásszabadság igény és felad at az egyházak szám ára: dr. H elm u t Zeddies egyházfőtanácsos, N D K ; — G yakorlati feladatok az istentisztelet, o ktatás, igehirdetés és ökum enikus kapcsolatok te rén : dr. R oger W illiamson, N agy-B ritannia.

Blahoslaw H ajek lelkész (Csehszlovákia) reggelen­ k é n t bibliatanulm ányokat ta r to tt. Az előadók a D una-völgyében sok szenvedéssel ki­ v ív o tt vallásszabadság, felekezeti és politikai szabad­ ság kérdésével foglalkoztak, részben az évszázados tö rö k uralom , részben a H absburg-birodalom m al foly­ ta t o t t katolikus ellenreform áció idején tö rté n t politi­ kai és vallási elnyom ás kapcsán. Az előadásokat követő plenáris v ita során m inde­ nekelőtt a tolerancia fogalm ának tisztázása já ts z o tt fontos szerepet. A konferencia résztvevői hangsúlyoz­ tá k , hogy vallásszabadságon nem valam inek a puszta eltűrését értik, de nem is előjogok érvényesítését. A zt a nézetet fejezték ki, hogy a vallás- és világnézeti szabadság m inden em ber egyetem es joga, am elynek azonban kapcsolódnia kell az össztársadalom ban érvé­ nyesülő egyéb szabadságjogokkal és kötelességekkel. A tolerancia voltaképpen a vallásszabadság átfogó kifejezése. H angsúlyozták, hogy a szocialista orszá­ gokban a m arx ista filozófia és az állam részéről egy­ a rá n t fokozódó készség m u tatk o zik párbeszéd folyta­ tására. A konferencia résztvevői vélem ényt cseréltek az em beri jogok nem zetközi szintű biztosításának jelen­ tőségéről. Á llást foglaltak az egyházi konzultációk fo ly tatása m ellett az em beri jogok és a vallásszabad­ ság m egvalósításáról és biztosításáról a H elsinki Záró­ okm ány és m ás nem zetközi egyezm ények és n y ilat­ kozatok, v alam int a ökum enében eddig elért eredm é­ nyek alapján. Segíteni kell az egyházakat, hogy a tolerancia és a m egértés szellemében megerősödve a m adridi kon­ ferenciára való hivatkozással korm ányaiknál szót em eljenek az alk o tm ányban b iz to síto tt jogok és sza­ badságjogok m egvalósítása m ellett. E z t kell szem elő tt ta r ta n i a H elsinki Z áróokm ányt aláíró állam ok ez év novem berében Bécsben ta rta n d ó harm ad ik konferenciájával kapcsolatban is. A konferencia a tiszáninneni reform átus egyházke­ rü le t újonnan épült k ö zpontjában ülésezett. A kon­ ferencia befejező ak tu sa a M agyarországi E gyházak Ö um enikus T anácsa álta l a d o tt fogadás volt, am e­ lyen a helyi egyházak képviselői m ellett Porkoláb A lbert, a Borsod-A baúj-Zem plén Megyei T anács elnök helyettese és m u n k atársa is jelen volt.

TANULMÁNYOK A sákramentumok haszna Kálvin szerint A m ikor fe lv e tjü k a sákram entum ok kérdését K ál­ vinnál, ezt n em p u sztán ism eretközlés szándékával tesszük. A k ö rü lö ttü k tá m a d t v itá k a t sem k ív ánjuk felidézni. A p ro b lém a ú jfe n t való m egvizsgálásánál — m in d en ek elő tt — abból a tényből indulunk ki, 70

hogy nem zedékünk életideje a la tt a sákram entum ok, közelebbről az úrvacsora — világviszonylatban is — valahogy leértékelődőit az Ige hirdetése mellett, és ez nem m agától értődő. A leértékelődést m u ta tja nyil­ ván az ünnepi istentisztelet végén a m e g teríte tt asz­

ta ln a k h á ta t fordító és a tem plom ból kisorjázó hívek egyre növekvő szám a. Nem kétséges, hogy a k ettő — Ige és sák ram en tu m — e g y ü tt áll v agy esik, de ta g a d h a ta tla n , hogy az elfordulás, sőt elidegenedés az úrvacsora esetében m ár elkezdődött és folyam at­ ban van. Lehet-e a sákram entum ok m ondanivalóját, tö rtén ését tö b b em beri beszéddel, vagy — m ondjuk ki — akárm ilyen jó igehirdetéssel póto ln i? E gyik svájci professzor1 szerint egyházaink m ár így is „kérüg­ m atikus hüpertrófiában” (a beszéd tú lb u rján zásában) szenvednek és ez csak a sákram entum ok h áttérbeszo­ rítá sá v a l k ö v etk ezh etett be. Pedig m eggyőződésünk, hogy az evangélium i és reform átori kép lettő l való elfordulást jelentené, hogy h a úgy prób áln ánk az „Ig e egyháza” lenni, hogy közben m egszűnünk a „sák ram en tu m o k egyháza” lenni. A sákram entum ok kiszolgáltatásánál közrejátszik az időkérdés. H osszítjuk az istentisztelet id ő tartam át. A m ai em ber pedig siet. N em ta g a d h a tju k az olyan em beri tény ező k k ö zb ejö ttét sem, m in t am ilyen az általános elvilágosiasodás, v agy a szabad idő új értelm ezése, mégis kom olyan fel kell v etn i a kérdést, hogy ezeken tú l és ezek m ögött a sákram entum ok leértékelődésében: nem egy bizonyos teológiai hangsúly­ eltolódás húzódik-e m eg? K özelebbről az, hogy m inek te k in tjü k a sák ram en tu m o t és hol jelöljük meg a helyét az Igéhez való viszonyában? G yakran halljuk a szépen hangzó m eg állap ítást: a prédikáció „h allható Ige” , a sákram entum pedig ,,látható Ige”. E z lenne a sákram entum értékelése? Tegyük fel a kérdést nyíl­ ta n , vajon A ugustinus u tá n nem éppen m ag át K ál­ v in t kell felelőssé te n n ü n k a sákram entum leértéke­ léséért, am ikor a z t ta n ítja , hogy a sákram entum ok az Igéhez kapcsolt „függelékek” ( appendices), m elyek­ nek ugyanaz a ta rta lm i m ondanivalója, szolgálata, m in t az Igének? H a a „Solo Verbo” („egyedül az Ige á lta l” , R óm 10,17 alapján) reform átori elvének m erev hangsúlyozása á lta l a sák ram en tu m o k at csupán az Ige „függelékeinek” te k in tjü k , nem indultunk-e el azon az ú to n , am ely elkerülhetetlenül a sák ram entu­ m ok leértékeléséhez vezet? M in t a megszentelődésünk kiváltképpen való eszközei K álv in újraértékelésére késztet az is, hogy ú jab b an ism ert K álv in -k u tató k valahogy elbizonytalanodtak K álvin sák ram en tu m értelm ezését illetően. Az egyik (Rogge) például azzal zá rja értékelését, hogy K álvin­ nak végeredm ényben nincs „ ú rv acso ratan a” , csak „úrvacsora-valósága” (A bendm ahlsw irklichkeit” )2. E z­ zel a z t a k a rja m ondani, hogy K álvin a n n y it v itatk o ­ zo tt, sorra k im u ta tv a , hogy mi nem az úrvacsora, hogy közben elfelejtette világosan kifejteni, hogy mi h á t az valójában. Leenhardt — a genfi Teológia pro­ fesszora — szerint K álv in t a tito k látása inkább „le­ bom lásra, m in t m agyarázásra (à l’adoration p lu tô t qu’à l’explication) in d íto tta 3. Ism ét egy m ásik k u ta tó (N euser) azt húzza alá tan u lm án y áb an , hogy „lehe­ tetlen K álvin konfesszionális helyét m eghatározni” , vagyis azon tú l, hogy szigorúan „igehirdetési cselekm ény”-nek (V erkündigungsverhandlung) te k in ti a ke­ resztséget és az ú rvacsorát, nehéz sajátos kálvini vonásokat találn i fejtegetéseiben4. A Szentlélek szere­ p é t sem m éltányolják eléggé nála, m ondván, hogy „eleszköziesíti” azt, am ikor a n ap n ak és sugarainak a viszonyához h aso n lítja (T h u ria n )5. M intha egy nem szerencsés hasonlaton m úlna a dolog! A B a rth K ároly köréhez ta rto z ó W . Niesel is, aki értékes k önyvet írt K álvin ú rvacsoratanáról, csak befejező soraiban sej­

teti, hogy még kellene m ondani v alam it az úrvacsora m egszentelődésben való hasznáról is, de nem teszi meg6. Fejes Sándor is, az egyébként k itű n ő doktori disszertációjában, noha rá m u ta t a „K risztu ssal való m isztikus egyesülésre” , am it az úrvacsora szolgál, m egm arad a „függelék volt” hangsú ly o zásán ál7. Ezzel szemben m i úgy látju k , hogy k u tatá sa in k elégséges alapot n y ú jta n a k ahhoz, hogy kim ondjuk: K álvinnak világosan kifejtett tanítása van a sákramen­ tumokról, és ez nem hogy a sákram entum ok leértéke­ léséhez vezetne, hanem nagyon is alkalmas arra, hogy azok megbecsülését visszaállítsák és az Igét hallgató „sokaságot” segítsék igazi közösséggé, valóban K risz­ tu s testévé form álódni. O kunk v a n m egállapítani, hogy K álvin pneum atológiáját egészen a legutóbbi időkig nem ism erték eléggé és éppen ezért a megszen­ telődésről szóló tan ítá sá v a l sokan értetlenül és kétel­ kedve álltak szemben. Meggyőződésünk ugyanis, hogy K álvin sákram entum értelmezése, közelebbről úrva­ csoratana: a hívők egész életét átfogó — a Szentlélek által tá m o g a to tt — megszentelődés keretében bontako­ zik k i és lesz annak felbecsülhetetlen segítőjévé. Aki ezt nem lá tja meg, az csak hibás következtetésekre ju t­ h a t K álvin megítélésében. A la p té te lü n k e t elöljáróban csak egy idézettel tá m a sztju k alá. E z t m ondja K álvin a gyülekezetben: „A Szentlélek eszközei a sákramentu­ mok (Spiritus organa), melyekkel megszentel bennünket U runk” (CR 24,504). Az értelem feletti csoda, am i a hívők életében végbe­ m egy: „a K risztussal való egyesülés” (fr. union sacrée). E z t m ások is m egállapították. A zt viszont nem , hogy ez a keresztségben, m in t „b e ik ta tá s” (initiatio), az úrvacsorával való élésben pedig m in t „folytatás” (conti­ nuatio) valósul meg a gyülekezet közösségében és m ajd csak az örökkévalóságban ju t teljességre. A „k ettő s kegyelem ” látásáb an a m egigazítás egyszeri te tt (actus), a pillanat töredéke a la tt végbem enő igazzá­ nyilvánítás, a m egszenteltetés (megszentelődés) ellen­ ben egy életen át tartó „folyamat” (processus). T eh át ugyanaz, am iről az úrvacsorában szó van. B uzdítá­ saiban K álvin a sákram entum oknak e fo ly ta tá st segítő szolgálatával kapcsolatban u g yanazokat az egym ás­ u tániságot jelölő kifejezéseket használja, m in t a meg­ szentelődésben való előbbrejutásnál: „jo b b an-jobban” , „inkább-inkább” , „lépésről-lépésre” . E zé rt lehet és kell a sákram entum ok hasznát, áld ását a hívők meg­ szentelődésével összefüggésben vizsgálni. A m ikor ezt tesszük, nem lépünk já ra tla n ú tra . E z t te tte M éliusz Juhász P é te r is a m aga idejében, h a esetleg nem K álvin u tá n , akkor az evangélium i igazságba való egyéni belelátás eredm ényeképpen. H a úgy tű n n ék is, K álvin nem tehető felelőssé a sákram entum ok leértékelődéséért. M ert ta g a d h a ta t­ lan, hogy a „Solo Verbo” elvét h a n g o z ta tja és ú jra és ú jra rámutat a sákramentumok „függelék voltára”, vagyis az üdvösség Igéhez kötöttségére. E z igaz. De — és erről szoktak m egfeledkezni, akik csak az In sti­ tu tió t nézik, prédikációit pedig alig — K álvin mást is hangoztat, te h á t kettős optikában néz, és ez az, am it sajátosnak tek in th e tü n k nála. K im ondja, hogy „a sák­ ramentumok hatalmas eszközei a kegyelemnek”. Sőt az t is kim ondja, hogy a sákram entum bizonyos értelem ben „szemléletesebben” (expressius) tá rja elénk K risztus engesztelő áldozatát, m in t az igehirdetés. N em kétséges, hogy K álv in t könnyű félreérteni és félrem agyarázni, h a nem ta r tju k állandóan szem elő tt hogy m indig két fronton harcolt és k é t külső ellenfélre irányzottan, te h á t kettős optikában fejti k i véleményét, fogalm azza meg ta n ítá sá t. É szrevette, hogy „kétféle beszédmódot” ( duplex loquendi m odus) ta lá lu n k a B ib­ 71

liában a sákram entum okkal kapcsolatban (K om J n 1,26), és — h a m ó d o síto tt form ában is — ő is ehhez a kétféle beszédm ódhoz folyam odik. E ddigi ta n u lm á ­ nyainkból k itű n t, hogy ezt találjuk nála az Ige és a Szentlélek viszonyának a leírásában8 is, és m ost itt is. M ásképpen szól Rómával vitázv a, amely eltúlozta, az Ige rovására érvényesítette a sákramentumok jelentőségét és m egint m ásképp beszél a reform áció balszárnyán állókkal, ak ik et „fan atik u so k n ak ” nevez, m ivel a sák ram en tu m ok at, elsősorban az ú rv acso rát „gyere­ kes dolognak” ta r to ttá k és jóform án sem m ibe v e tték (CR 36,152). E z a kettősség egyébként sem szokatlan K álvinnál. Egész gondolkodására jellem ző, hogy ellen­ té te k , sőt ellentm ondások egym ásnak feszülésében ra g a d ja meg az igazságot. Teljesen elvétenénk a dol­ got, h a — ezt a feszültséget figyelm en kívül hagyva — csak az egyik á llítását vennénk figyelembe. Sok m úlik azon is, m eglátjuk-e, hogy K álvinnál döntő fontossága van i t t a m ár e m líte tt „kettős kegyelemnek”, m elyben a m egigazulás m ellett a hívő élet megszentelődése is kiem elt h an g sú ly t kap . T e h á t élet. É rth e tő , hogy ebben ju t teljes érvényre nála a sákram entum szerepe, elsősorban az úrvacsoráé, de még a keresztségé is, m int az óem ber „m egöldöklésének” az egész életen á t ta rtó folyam ata. Újra kim ondjuk te h á t első té telü n k e t: K á lvin sákram entum -tanának jobb megértésére csak akkor ju tu n k el, ha alapvető tanításával, a megszentelő­ déssel szoros összefüggésben vizsgáljuk. Niesel, anélkül, hogy a m egszentelődést em lítené, m egállapítja, hogy K álvin szám ára nem vágyálom , hanem Isten tő l k a p o tt lehetőség, hogy K risztus élete növekedjék bennünk. É rth e tő ezért, hogy a gyüleke­ zetben elm ondott beszédeiben ú jra és ú jra három buzdító szó hangzik: növekedni (croître), segítséget nyerni (d’être aidé) és haladni (avancer). „ A növekedés kulcsfogalom K álvinnál” — állap ítja meg Richard9. W illis is erre céloz, am ikor a z t m ondja, hogy: „az isteni életben való részesülésre (participation) való új fókuszolás kényszerítette a reform átus hagyom ány hordozóit, különösen K álv in t, hogy túlm enjenek a bűnös m egigazulása irá n ti érdeklődésen a társadalom m egszentelődésével való foglalkozáshoz” 10. E z t nyil­ v á n úgy é rtjü k ebben az összefüggésben, hogy az úr­ vacsorában az egyén és a gyülekezet megszentelődése, m a jd bennük és ra jtu k keresztül a társadalom é a sor­ rend. A „Solo Verbo” értelmének a kitágítása Az ellentm ondásosság K álvinnál te h á t onnan ered, hogy míg egyfelől — A ugustinus u tá n — a sákra­ m en tu m o t az Ige „függelékének” m ondja, de ugyan­ ak k o r másfelől félre nem érth ető m ódon ta n ítja , hogy megszentelődésünk eszközei (m edia) ezek. M ert m i a függelék? A „függelék” szó eredeti értelm e az, hogy a lényeghez, a tu lajdonképpeni m ondanivalóhoz nem ta rto z ik szorosan hozzá, a m i esetünkben: az üdvös­ séghez. E szerin t az em ber sákram entum ok nélkül is üdvözülhet. „H ozzáadások” ezek az Igéhez, hogy az Ige hirdetésében n y e rt „h allást” (R óm 10,17) a „ látá s­ sal” is alátám asszák. A sákramentumok magukban, te h á t az Ige — a szereztetés, ígéret — nélkül: „üres m utatványok” csupán (K om E z 4,1. GR 40,104). A függelék kifejezés K álvinnál valóban olyan erős hang­ sú ly t kap , hogy egyesek ebből a rra következtetésre ju tn a k , hogy nála egyáltalán nincs külön áldása, „ajá n d é k a ” (ún. A bendm ahlsgabe) az úrvacsorának ( Krusche), am i L uthernél m egvan. T eh át itt egyfajta visszaeséssel ta lá lju k m ag u n k at szem ben? Ilyesm iről szó sem lehet. 72

K álvinnál igenis v an „ aján d ék ” , áldás, haszon (fructus), és ez nem csak a vigasztalás, am i L uthernél erősen kiem elkedik. K álvinnál az úrvacsora — egye­ lőre csak általánosságban szólva — páratlan segítség ahhoz, hogy — b e p lá n tá lta tv a a K risztus testébe — egyre jobban egyesüljünk Vele (IV. 17.33). „Állandó (constans) táplálék az úrvacsora, m ellyel K risztus lel­ kileg tá p lálja hívei családját” (IV. 18.19.). Segít, hogy „életünk tanúskodhassék” (CR 54,183). K álvin nem szűnik meg hangsúlyozni a „folyamatosságot” a dologban, hiszen e ttő l függ az új élet m egm aradása. K étségtelen, hogy itt kell m egtalálnunk K álvinnál a sákram entumok sajátos szolgálatát az Igéé mellett. V ilá­ gosan m egm ondja, hogy „az úrvacsorában a gondos szülő tis z té t végzi Isten, am ikor folyamatosan szolgál­ tatja az eledelt, mellyel fenntart és megőriz bennünket abban az életben, amelyre Igéje által szült bennünket” (IV. 17.1). H it és élet elválaszth atatlan . A sákram en­ tu m o k jelentőségét akkor é rtjü k K álvinnál, h a nem ­ csak a h it, hanem az élet felől közeledünk feléjük. K ár, hogy a „kegyesség” bibliai ta rta lm a megsze­ gényedett köztünk, a „kegyes em ber” alakja pedig elm osódott előttünk, pedig K álvinnál közvetlenül ezekhez kapcsolódik a sákram entum okkal, elsőrenden az úrvacsorával való élés áldása. A kegyes ember kife­ jezetten „eucharisztikus em ber” , azaz úrvacsorával (gyakorta) élő ember. K álvin ta n ítá sá b a n a „gyakor­ lásnak” (exertitia) nagy szerep ju t a valós keresztyén életben. H a lehet a h ite t és a kegyességet úgy gyako­ rolni, hogy az meggyőző legyen m ások felé is, akkor az t elsősorban az úrvacsorával való gyakori éléssel lehet. A m ikor a sák ram entum ban kiábrázolt kegye­ lemmel élünk, ak k o r nem csak I sten jelzését fogadjuk el irgalm asságáról, odaajándékozott bocsánatáról, h a­ nem m i m agunk is jellé leszünk mások számára. A hívő élet: hálás élet. A kegyesség sem m ás, m in t Iste n irán ti hálánk szakadatlan m egm utatása. M indezt ösz­ szefoglalón idézhetjük: „A sákram entum oknak az a rendeltetése, hogy jelei és m integy jelvényei legyenek keresztyénségünk m egvallásának, az egym ással való közösségünknek és testvériségünknek, ösztönzésül szolgáljanak a hálaadásra és h itü n k , kegyes életünk g y akorlását (ex ertitia piae vitae) jelentsék ” (CR 7,737). E zeket hallva erősödött meg bennünk a meggyőződés, hogy érdem es K álvin ta n ítá s á t a vázolt ellentétek feszültségében részletesebben kifejteni. Jo b b m egér­ tése segítség lehet szám unkra a sákram entum ok, fő­ k é n t az úrvacsora m egbecsülésében, és in d ítást nyer­ h etü n k az úrvacsorával való gyakoribb élésre.

A z egy áldás tíz aspektusa A k u ta tó k sokat időznek K álvin am a m egállapítá­ sánál, hogy a sákram entum ok az Ige bizonyságtétele nélkül sem m it sem érnek, és hogy am i a sákramentu­ m okkal adatik, az nem több és nem más, m int am i az Ige által a sákramentumok nélkül adatik. T ovábbá, hogy erre a „hozzáadásra” az Igéhez, am it a sákra­ m entum okban nyerünk, valójában a testünk erőtlen­ sége m iatt v an szükségünk, és hogy ebben éri el Iste n ­ nek — a K álvin által sokat em legetett — irgalm as „leereszkedése” a legm élyebb p o n tjá t (CR 46,679). Meg kell állapítanunk, hogy m indez fontos le h e te tt a n n ak idején, m a azonban m indennek csak elm életi jelentősége van. S zám unkra m a ugyanis a főkérdés az, hogy a sákram entum ok, m elyek a romlásnak kevésbé kitett voltuknál és tárg y i jellegüknél fogva em bertől kevésbé függő eszközöknek tek in th ető k , m in t az Ige hirdetése (B runner), m ilyen ajándékot, áldást, „hasz­

Vele (CR 45,710). Így valósul meg az az em beri értel­ n o t” jelentenek m a a szám unkra, amikor nem Ige m et felülhaladó titokzatos egyesülés (unio m ystica), nélkül, hanem az Igétől kísérten és az Igében a d o tt am elynek olyan központi jelentősége van K álvin ta n í­ ígéretektől körülvéve k a p ju k azokat a gyülekezetben? A hívő gyülekezet ugyanis K álvin szemében „eucha­ tásában. K risztus bennünk lakozása ez, m elyről ezt risztikus” , te h á t úrvacsorával rendszeresen élő gyüle­ m ondja: „N em csak hozzánk kapcsolódik K risztus a kezet. „A z bizonyos, hogy csakis az olyan egyházban társulás lá th a ta tla n kötelékével, hanem csodálatos közösségvállalás által napról napra egyre jobban egy van jó rend és helyes vezetés, am elyben a mi U runk szent v acso ráját g y a k o rta k iszolgáltatják és látogat­ testté nő össze velünk, m ígnem teljesen eggyé lesz velünk” (OC 9,88). Ez K álvinnál az „örök rend” ják , vagyis élnek azzal” (OS 1,369). A m ikor K álvin szorosan odakapcsolja a sákram en­ h elyreállításának a m ódja. A Szentlélek m u n k ája által lesz ez valóság, így a különbség T erem tő és tu m o k a t az Igéhez és kim ondja, hogy „n ek ü nk nem szabad elválasztanunk azokat a dolgokat, am elyekről terem tm ény k ö zött megőrződik. „A Szentlélek ú jjá ­ szül bennünket az élet újságára, b e ik ta t b ennünket az Ú r úgy rendelkezett, hogy összekapcsoljuk őket” (CR 36,152), ezzel a sákramentumok áldását nem azo­ a K risztus testébe, hogy mi Benne és Ő bennünk éljen” (K om Zsid 10,29). E bben az egyesülésben nosítja az Ige, illetve az igehirdetés áldásával, haszná­ m egy végbe az, am it „csodálatos cserének” (mirifica val, ahogy egyesek gondolják a K álv in -k u tató k közül, com m utatio) nevez K álvin. E bben — Isten h a tá r­ hanem külön szól arról. A hogy egyik k u ta tó ja m egálla­ ta la n jóságából — K risztus m agára veszi azt, am i a p ítja : „ K álv in n ak sok m ondanivalója v a n erről” m ienk és á tsz árm azta tja rá n k azt, am i az Övé (Kom (W allace).11 „N incs semmi hasznosabb az egyházban, Ézs 52,13). m in t az Ú r vacsorája, írja K álvin, és éppen ez a E z t a titk o t szemlélve — anélkül, hogy a k e ttő t m ag y arázata annak, hogy m iért igyekezett az ördög azonosítaná — K álvin tu d úgy szólni az egyházba kezdettől fogva m egfertőzni an n ak h aszn álatát tévely­ való betagolódásunkról és a K risztus testébe való in­ gésekkel és babonaságokkal” . N em riad vissza P álnak korpolódásunkról, beszerkesztetésünkről, m in t egy és a z t a m egállapítását alkalm azni a sákram entum okra, m elyet kifejezetten az evangélium ra (az Igére) v o n at­ ugyanazon dologról (K om Ézs 42,1). A kár egyik, a k á r m ásik asp ek tu sát nézzük ennek, k im o n d h atat­ kozóan te tt, m o ndván: „ Iste n n e k h a ta lm a az m inden lanul m egbátorító tu d n u n k , hogy az úrvacsorával élés hívőnek üdvösségére” (CR 9,182). A keresztség szükségességét és egyben h aszn át is segít bennünket, hogy egyre jo b b an inkorpolálódjunk, fejtegetve, a legélesebb szavakkal ítéli el ann ak elha­ te h á t hogy mindkettőnek élő tagjaivá legyünk és semmi nyagolását, m egvetését. A legsúlyosabb bűnnek te­ el ne szakíthasson b en nünket sem egyiktől, sem a kinti, h a keresztyén szülők m egtag ad ják gyerm ekeik­ m ásiktól. W illis szerint az ú rv acsorát „visszaállító sák ram entum ” -nak (ordering sacrament) nevezhetjük, tő l a keresztségben való részesítést. „A kik elhanya­ golják a keresztséget, a z t képzelve, hogy megeléged­ m ellyel Iste n visszaállít ben n ü n k et eredeti jóságunk­ hetn ek (az Igéből nyert) p u szta ígérettel, ezzel meg­ ba, istenképiségünkbe. E bben nagy szerep ju t az ú r­ vacsorában ú jra és ú jra elnyert, m egtartó és to v á b b ­ ta p o d ják — am ennyiben ra jtu k m úlik — a K risztus vérét, v agy legalábbis m egakadályozzák a z t folyni segítő bocsánatnak12. 2. Másodszor remisszív funkciója van az úrvacsora gyerm ekeik m egm osására. A ki elszakítja a jegyet s az Igét, az m egrontja a szövetséget” (K om 1Móz szertartásának (remissio = elengedés, m egbocsátás). 17,14). Meg sem gondoljuk, hogy — K álvin szerint — A bűnbocsánat elnyerése nem ezzel kezdődik. A hívő nem csak az úrvacsorának, hanem a keresztségnek is keresztyén élet kezdete és alapja az a bűnbocsánat, am i h it á ltal lesz a m ienk. M egigazításunk egyszeri kih atása v an hívő életünk to v áb b i alakulására. A m egkereszteltetésünkre való emlékezés és a sákra­ történése ez, de valam iképpen mégis egész életünkben rá vagyunk u ta lv a a bocsánatra. A bocsánat elnyeré­ m en tu m kiszolgáltatásának m inden ú jab b alkalm án sének — K álvin szerint — egyedüli lókusa az egyház, való részvétel — különösen a megingások, sőt az el­ a gyülekezet. Ez az Ige hirdetésével, de még érzékle­ esések idején is — a b űnbocsánat elégségességét ju t­ ta tja eszünkbe és üdvösségünk elveszíthetetlenségének tesebben az úrvacsora igehirdetési cselekm ényében bizonyosságát erősíti meg bennünk és ezzel segít a m egy végbe. A m egtört te s t és a k io n to tt vér jegyei­ vigasztalásban. M ert „m i a szándéka (intentio) ke­ ben való részesülésünkben válik ú jra és ú jra egészen személyessé a m egbocsátó in tés: „E red j el és többé ne resztségünknek és m egm osatásunknak? Az, hogy szen­ vétkezzél” (J n 8,11). „A bűnök ingyen való m egbo­ tü l és feddhetetlenül éljünk Isten e lő tt” (CR 51,224). csátása nem csak egyszer ad a tik nekünk, hanem állan­ É s hogy az a kegyelem, m elynek a keresztség a jele, dóan az egyházban talá lh ató jótétem én y ez, hogy nem csak egy n agy alkalom ra a d a to tt a „megöldök­ n ap o n ta felajánltassék a h ív ő k n e k ... m e rt m ind a lésre”, hanem folyamatos előhaladás (progressus con­ szenteknek naponként szükségük v an a bocsánatra, tinuum ) ez, amely egész életünkön át tart” (CR 52,105). T eh á t van, kell lennie a sák ram en tu m n ak sa já t funk­ m ivel egyedül ez t a r t meg b en nünket Isten családjá­ ciója, szolgálata, haszna, m égpedig m egszentelődé­ ban” (K om 1J n 1,7). „A zért szükséges, hogy kérjük ezt az áldást nem csak egyszer, hanem ragaszkodjunk sünkkel összefüggően. Nem arról v an szó, hogy több-e, ehhez egész életünkön á t” (II I. 14.11). az Igén túlm enő-e ez, hanem arról, hogy más. E rre, ahogy az egyik k u ta tó m ondja, „ a gyülekezet egész­ 3. Harmadszor edifikatív funkciója van az úrvacso­ sége” szem pontjából nagy szükség van. E z t a „hasz­ rának (aedificatio = építés). V annak, akik az Iste n ­ n o t” az úrvacsora esetében a következőkben próbál­ nel való „szem től szem ben állás” (Solus cum Solo) ju k összefoglalni, lehetőleg K álvin sa já t szavait hasz­ hangsúlyozása m ia tt tú lz o tt perszonalizm ussal vádol­ nálva megjelölésükre. já k a reform ációt, és ez — m ondják — K álvinnál 1. Először is inkorporativ szolgálata van az úrvacso­ éri el a csúcspontját azzal, hogy a Szentlélek belső rának (incorporate = testéb e való b eik tatás, beszer­ bizonyságtételének helyét a szívben jelöli meg, de kesztés). K álvin úgy szól ism ételten a sákram entu­ u gyanakkor elfeledkeznek arról, hogy éppen K álvin az, aki az előbbrejutásnak, te h á t a h itre ju to tt egyén m ok szolgálatáról, m in t a K risztus testébe való beépü­ lésünkről. A hogy m ár e m líte ttü k : a keresztség beik­ m egszentelődésének a helyét viszont az euchariszti­ t a t ben n ü n k et a K risztus testébe (Róm 6,5), az úrva­ kus, az úrvacsorával élő gyülekezetben m u ta tja meg. csora pedig abban segít, hogy egyre jobban eggyé legyünk A közösségnek ezzel a kiemelésével h a tá rt szab m in­ 73

den tú lz o tt individualizm usnak. Messzehangzón hir­ deti M ünzer követőivel és a „fan atik u so k k al” szem­ ben, hogy „magános út nem visz Istenhez”. Egyénileg kell találkoznunk Istennel, igaz, de h itre ju tásu n k u tá n a gyülekezet m egkerülésével nem já rh a tu n k Vele. N em lehet élő kapcsolatunk K risztussal, a Fővel anélkül, hogy közösséget nem vállalnánk a Főhöz ta rto z ó te st tagjaival. G yakran használja K álvin az „épülés” és „építés” szavakat ilyen kölcsönösséget kifejező Igék értelm é­ b en : „É p ü lje te k fel lelki házzá” (1P t 2,5) és az „Építse egyik a m ásikat” (1Thessz 5,11). T u dja, hogy Iste n — a jócselekedetekről szólva — m agáról a fele­ b a rá tra irá n y ítja a figyelm ünket. „A z Ú r m ivel jól tu d ja , hogy N eki semmiféle jó té te m é n y t nem n y ú jt­ h a t u n k . . . nem a z t kívánja, hogy Vele cselekedjünk jó t, hanem a felebarátaink irá n ti jócselekedetekben gyakorol m inket (II. 8.53). A g y akorlótér a gyüleke­ zet. Így az úrvacsorai „kom m unióból” term észetesen következik a „kom m unikáció” , lelki ajándékaink m ásokkal való közlése, és nem csak a lelkieké. Sokat időzik K álvin ann ál a segítségnél, am elyet az ú rv a­ csora n y ú jt a „szentek egysége” és ab b an a testvéri szeretet ápolásához, erősítéséhez. Az Ú r nem o ltárt, hanem asztalt ren d elt követőinek, am ely mellé együtt le lehet ülni, vagy a z t körülállni. Az Ú r vacsorája a „közösség vendégsége” , am ely különösen a rra ren­ d e lte te tt, hogy „áp o lju k a szeretetet és eg yetértést, am i illik u g y an an n ak a testn ek a tagjaihoz (OS 1,115). 4. Negyedszer az úrvacsorának exhortatív funkciója van (exhortatio = buzdítás). Az úrvacsora körül kiala­ kuló közösség az az igazi keresztyén közeg, am elyben a h it egysége és a testv éri egyetértés m egvalósulhat és erősödhet. „Az Ú r azt a k arta, hogy az úrvacsora serkentőül (buzdításul) szolgáljon” . U gyanezt a szol­ g á la to t m áskor az ösztöke vagy a sark an ty ú szerepé­ hez hasonlítja, am ikor a rra indít, hogy ahhoz a rend­ kívüli kiváltsághoz m éltó legyen életfolytatásunk, am elyre a sákram entum ban kiábrázolódó K risztussal való egyesülés kötelez. „N incs ösztöke, am ely eleve­ nebben belénk vágna, am ikor — hogy úgy m ond­ ja m — m e g lá tta tja szem ünkkel, m egérinteti kezünk­ kel és kivehetően m egérezteti a sa já t lényéből való tá p lá lta tá su n k felbecsülhetetlen áld ását” (OS 1,510). „K ülönösen nagy haszn u n k ra v o lt a sákram entum , h a lelkü nkbe v é s ő d ö tt.. . hogy senkit nem b án th a ­ tu n k meg felebarátaink k ö z ü l.. . hogy benne eg y ú ttal K risztu st is meg ne b á n ta n á n k ... M ert m ilyen éle­ sebb ösztöke tá m a d h a to tt volna arra, hogy feléb­ ressze a kölcsönös szeretetet, m in t az, hogy am ikor sa já t m ag át nekünk ajándékozza, nem csak saját pél­ d ájáv al hívogat m in k et arra, hogy egyik a m ásiknak adja és szentelje oda magát kölcsönösen, hanem am eny­ nyiben m ag át m in d n y áju n k k al közli és m in dnyájun­ k a t eggyé tesz Ön m agában” (IV. 17.38). 5. Ötödször az úrvacsorának augmentatív funkciója van a m agunk hívő életében (augeo, augmentum = növekedés, bővülés). A ta n ítv á n y o k kérése a hívők örök kérése m a ra d t: „U ram , növeld a mi h itü n k e t!” (Lk 17,5). A növekedéshez m indenekelőtt tá p lá lé k ra van szükség. É rth e tő , hogy K álvin szerint a m eg tö retett te s te t és a k io n to tt v é rt ábrázoló jegyek az úrvacso­ rá b a n a rra rend eltettek , hogy „lelki életünk szám ára táplálékul (alim entum ) szolgáljanak” (IV. 17.3). T öbb­ féle értelem ben is használja a növekedés szót a sákra­ m entum okkal kapcsolatban. Segítenek b ennünket növekedni a hitben, az ism eretben, sőt m agában K risz­ tu sb an . Minél g y ak rab b an élünk velük — a keresztség esetében a rá való emlékezés á lta l —, annál inkább segítik lelki növekedésünket. „A m ennyiben segítsé­ 74

g et n y erünk eszköziségük által, am ikor ápolják, meg­ erősítik és növelik bennünk a K risztus ism eretét úgy, hogy teljesebben b irto k o lh atju k és élvezhetjük Ő t egész gazdagságában, annyiban hatékonyak ezek szá­ m u nkra” (IV. 14.16). A „p róbálja meg azért m agát az em ber” felszólítással kapcsolatban írja : „vessen szám ot, hogy vajon am in t K risztus őt a sa já t ta g já ­ n ak tek in ti, úgy kész-e ő is m inden fe leb a rátját sa já t teste ta g já n ak tekinteni, és igyekszik-e őket sa já t ta g jaik én t ápolni, védelmezni, segíteni? N em m in th a ak ár a hitnek, a k ár a szeretetnek ezek az adom ányai (képességei) tökéletesek volnának bennünk, hanem m ert szükséges, hogy a rra törekedjünk és szívünk m inden vágyával a rra óhajtozzunk, hogy az elkezdett hitben napról-napra mindinkább növekedjünk” (IV. 17.40). E bből az idézetből is lá th a tju k — és ezt könnyen szap o ríth atn án k —, hogy m ilyen szoros a kapcsolata a sákram entum oknak életünk m egszentelődésével. M ár előbb is u ta lt „az élet tisztaság ára és szentségé­ re” , az ebben való előrehaladásra, növekedésre. K álvin h itt a növekedésben, vagy m ás szóval a „restauráció­ ban”, az istenkép helyreállításában az egyén és a világ életében. Szám ára ez jelen feladat és egyben végcél is volt m indkettőben. E bben az összefüggés­ ben idézhetjük az am erikai K álv in -k u tató t, Richard-ot: „K álv in szám ára a növekedés kulcsfogalom volt. A feltám ad o tt K risztus igazi megszentelődésre segít, am i által az em ber egyre nagyobb és mindig növekvő megegyezésre (conform itas) ju t K risztussal” . 6. Hatodszor fortifikatív funkciója van a sákramen­ tum nak (forticatio = erősítés). A hogy egyik francia K álv in-kutató írja : „m a nem az eget ostrom ló tita ­ nizm us a keresztyének kísértése, hanem a m egerőtle­ nedés, a m egfáradás” ( Senarclen). K álvin idejében sem le h etett sokkal m ásképpen, ezért kereste a fel­ üdülés, az új erőkkel való megtelés elsődleges alkal­ m á t a keresztyén istentisztelet elemeiben. Az ú rv a­ csorával való gyakori élésben vélte ezt elsősorban m egtalálni. E nnek a hián y ára u ta lv a írta , am ikor a Genfbe érkezésére em lékezett: „A m ikor ide jö ttem , nem v o lt semmi, csak prédikáció” . K ésőbb így ta n í­ to tta a gyülekezetei: „A m i lelkünk egyetlen tá p lá ­ léka K risztus s a m ennyei A ty a ezért hívogat Őhozzá m inket, hogy a Vele való közösség által m egújulva folyamatosan erőt (vigorem) gyűjtsü n k (IV. 17.1). E rő kell ahhoz, hogy a h itb en m egm aradhassunk.” A sák­ ram entum okkal az Ú r h itü n k e t erősíti, am ely szüle­ tésétő l fogva ki v an téve kísértéseknek, elhajlásnak, hitetlenségnek és arra v a n szüksége, hogy folyam a­ to sa n tá m o g atá st nyerjen és állandóan tisztogassák a hitetlenségtől. A zoknak, akik h it á lta l birtokolják K risztust, meg kell m aradniuk a h itben, hogy K risz­ tu s állandó birtokuk ( perpetua possesio) lehessen szá­ m ukra” (K om Zsid 3,14). H a m a valahol baj van, akkor m indenekelőtt ezzel az „állandósággal” van baj. Nem ok nélkül írja to vább a m egerősítést a növe­ kedésünkkel kapcsolva össze: „A h it nincs K risztus nélkül, de am ennyiben a h it m egerősíttetik a sákra­ m entum ok által, Isten ajándékai erő síttetn ek meg bennünk és így K risztus mintegy növekszik bennünk és m i Őbenne” (CR 7,741). ő növekszik akkor is, ha a növekedés szám unkra „alábbszállást” jelent (Jn 3,30). 7. Hetedszer, az úrvacsorának K álvinnál — éppen úgy, m in t L uthernél — konszolativ szolgálata van (consolatio = vigasztalás). V igasztalásra akkor van szükségük a hívőknek, am ikor a bű n elleni harcban elcsüggednek (R óm 7,29). N agy vigasztalás ilyenkor hallani: „N incs im m ár k árh o ztatásu k azoknak, akik

a Jézu s K risztusban v an n a k ” (R óm 8,1). É ppen a szent asztalhoz való járu lásn ál ta p a sz ta lju k — Isten szerint való m egszom orodásunkban —, hogy „ k é t­ ségbe kell esnünk m agunk felől, hogy m egvigasztal­ tassu n k B enne” (IV. 17.42). A hívő em ber szám ára nincs nagyobb vigasztalás, m in t Iste n jelenlétét tapasztaln i. A sákram entum ok — éppen úgy, m int az Igétől k ísért jelek és csodák az Ószövetség világában, m elyekre K álvin gyak ran hivatkozik — ennek a bizonyságai. E z a rendes, a naponkénti vigasztalása a hívőknek. Az igazi nagy vigasztalást azonban K álvinnál a m ár eljö tt K risztus eljövetele, p aru ziája jelenti. O rszága eljövetele a jelen világ m egújulását és a bűn által m eg ro n to tt rend helyreállítását fogja jelenteni. A jö v ő t illetően egy­ fajta optim izm us és biztos reménység tudata h a tja á t K álv in t, am ikor a jövendőről beszél. Sursum corda! — k iáltja, az eljövendő Ország igazságával és szépségé­ vel vigasztalva szenvedő honfitársait. E rre nyílik tisz ta látás h it á lta l az úrvacsorával való éléskor. E nnek az eljövendő világnak az erőit a Szentlélek m á r m ost közvetíti, ad ja a m e g te ríte tt asztalhoz járulóknak. E szkatológia és pneum atológia szorosan kapcsolódik K álvin teológiájában. A Lélek (Pneum a) a m ennyei örökségünk első zsengéje és g aran táló ja, kezese és egyben felkészítőnk Isten O rszága jelenben való szol­ gálatára. 8. Nyolcadszor, az úrvacsorának reszponzív döntést kiváltó funkciója és ajándéka van (responsio = v á­ lasz). Az igehirdetéstől k ísért sákram entum aktivi­ záló és mozgósító szerepe ez a hívők életében, és ez jel­ legzetesen kálvini vonásnak tek in th ető . M agában ab­ b an a tényben, hogy elfogadjuk Isten n ek a sákram en­ tu m b a n n y ú jto tt kegyelm ét, a m agunk részéről jelt adunk arról, hogy n ap o n ta élni fogunk a k iábrázolt kegyelemm el és Jézu s K risztus követői leszünk. „K ölcsönös megegyezés v an a sákram entum okban, m ellyel Iste n m agához kapcsol b ennünket, m i pedig elkötelezzük h i tü n k e t ... viszonos és kölcsönös jelek a sákram entum ok, h a így fejezhetem ki m agam at” (CR 40,485). A h it m aga is az em bernek — a Szent­ lélek á ltal tá m a s z to tt — válasza az Ige m egszólítá­ sára. „A h it nem csupán az em ber helyeslő igentm on­ d á sá t jelenti az Ige ta n ítá sá ra , hanem valam i nagyob­ b a t és m agasztosabbat foglal m agában, azt, hogy a hallgató — m egtagadva önm agát — teljesen szánja oda életét Istennek” (CR 45,590). V agy ahogy m á su tt kifejezi: „ a Szentlélek K risztus igája felvételére for­ m álja szívünket” (CR 45,816). A ki m a g á t úgy oda­ a d ta értü n k , ahogy azt az úrvacsora m u ta tja , példája á lta l a rra indít, hogy m i is szánjuk oda m agunkat. Más szóval, az úrvacsora így lesz „eucharisztiává” , hálaadássá életünkben, am ikor énekszóban és im ád­ ságban m agasztalva n evét — válaszul az elnyert kegyelem ért — fe n n ta rtá s nélkül állunk szolgálatába, m unkálkodva amíg n ap p al van, ab b an a rem énység­ ben, hogy „m u n k án k nem lesz hiábavaló az Ú rb a n ” . E z az, am ire a jelenlegi litu rg ián k b an is elkötelezzük m ag u n k at ígéretünkkel, hogy „ m á r a jelenvaló világ­ b an az Ő dicsőségére élünk”. 9. A z úrvacsorának, kilencedszer, obsignatív funkciója van (obsignare = elpecsételni). K álvin sokszor hasz­ n álja az „elpecsétel” , „m egpecsétel” kifejezést a sák­ ram entum okról szólva. A sákram entum okról a d o tt tö m ö r m eghatározásban is o tt ta lá lju k ezt. „A sák­ ram en tu m külső jel (jegy), am ellyel az Ú r irá n tu n k való jó a k a ra tá n ak ígéreteit lelkiism eretünkben h itü n k tám o g atására m egpecsételi” (IV. 14.1). Az ígéretek a la tt itt m indenekelőtt a „szövetségeket” , azok áldá­ sait, a h it á lta l való igazságunkat, m ennyei öröksé­

g ü nket érti (1Móz 6,19 kk). Az elpecsételés jelentése valójában annyi, m in t: hitelesíteni, igazolni, megerő­ síteni. N em szabad eltúlozni jelentőségüket a „szó­ val” , az Igével való összefüggésükben, m ert — am int m ondja — „ a pecsétek, m elyeket az ok irato k ra és m ás hivatalos irato k ra függesztenek, m agukban véve semmik, am ennyiben teljesen h iáb a volnának oda­ függesztve, h a a pergam enre sem m i sem volna írva. De h a az íro tt szöveghez függesztik ezeket, valóban m egerősítik és elpecsételik azt, am i írv a v an ” (IV. 14.5). N yilvánvaló, hogy a „pecsétek” ilyen értelem ben K álvin „kétféle m ódon beszélésének” az első m ódjá­ hoz ta rto z n a k és a sákram entum ok „függelék v o ltá t” erősítik. A m ikor azonban a Szentlélek m u n kájával kapcsolatban szól a sákram entum okról, m in t pecsé­ tekről, azonnal k itűnik, hogy akkor az, am it „m ás­ n ak ” m ond, az új élet m egszentelésének a m unkálása is hangsúlyt kap ebben. A Szentlélek ugyanis, m in t az „ígéret Lelke” m aga is „zálog” és „pecsét” (2K or 1,22; E f 1,13), aki nem csak hitelesíti, hanem „kije­ lenti és teljesíti, am it a sákramentumok ígérnek” (IV. 14.7), és 6 csinál helyet azoknak ben n ü n k . Ő hozza m agával Isten kegyelm i aján dékait, Ő n y itja meg a szíveket a sákram entum ok elő tt éppen úgy, m in t az Ige előtt, és „cselekszi, hogy ezek gyüm ölcsöt hozza­ n ak ” (IV. 14.17). „A Szentlélek á ltal van a sákram en­ tum ok egész gyümölcse (to tu s fructus). M ert — kér­ dezi A ugustinussal — a lá th a ta tla n kegyelem nek eme m egszentelése nélkül — m it nyerhetnénk a lá th ató sákram entum okból? (Uo.). V agy ahogy m ár előbb m o n d ta: „A sákram entum ok csak akkor tö ltik be helyesen rendeltetésüket, h a a Lélek, eme Belső T an ító (interior ille m agister) hozzájuk já ru l . . . a hatóerő a Léleknél van, a sákram entum ok pedig csak szolgálatot végeznek” (IV. 14.9). 10. Tizedszer, a sákram entum oknak vivifikatív szol­ gálata van (vivificus = m egelevenítő, életet adó). E z t h ag y tu k u to ljára, mivel — látásu n k szerint — ez a legjellemzőbb K álvinnál a sákram entum ok hasz­ n á t illetően. Ilyen m egállapításokat találu n k ugyanis: „K risztu s testéből életadó erő öntetik belénk a Szent­ lélek által (K om 1K or 11,24). M ajd így: „ Í me, K risz­ tu s lelkünknek egyetlen eledele, s ez é rt m ennyei A ty án k H ozzá hívogat bennünket, hogy — táp lál­ ta tv a a Vele való élő közösségből (fr. nourris de sa force vivante) — ismételten erőt gyűjts ünk, míg a m ennyei h alh a tatlan ság o t el nem érjük” (IV. 17.1). A félreértést elkerülendő m egjegyezzük, hogy ennek az életadó erőnek a belénk árasztása ugyanaz, m in t am ikor az t m ondjuk, hogy lelkünk a K risztus testé­ nek a „substanciájával” tá p lá lta tik . Nem m ag á t ezt az értelem feletti titk o t k ívánjuk m agyarázni, csupán arra — a K álvin teológiáját m eghatározó — össze­ függésre k ívánunk rá m u tatn i, am i nála a Szentlélek m un k ája és a sákram entum ok szolgálata kö zö tt ta lál­ h ató. Meglepő m ódon, a kifejezések is egyeznek: a Szentleiket a niceai hitvallás „Dominus vivificans”nak, „élővé tevő Úrnak” m ondja. É s íme, az úrvacso­ rá n ak is ez az egyik, ta lá n szám unkra a legtöbbet jelentő szolgálata. E z é rt indokolt a következő konk­ lúzió: „K im o n d h atju k , hogy az úrvacsorának ez a ta n a egyben a Szentlélekről szóló ta n ítá s is K álvin­ nál, és megfelel annak, am it a Szentlélek belső bi­ zonyságtételéről m ond a Szentírással kapcsolatban. De it t a hangsúly a K risztus m ennyei dicsőségén és a hívőknek a m ennyei K risztussal való egyesülésén van, am elynek során életerőt önt a szívekbe, és végül is ez az egy szükséges dolog” (McNeill).13 75

A közlés sajátos módja K álv in többször kijelen tette, hogy a rra a kérdésre, hogy: „mi adatik az úrvacsora sákram entum ában?” — az ő felelete p ontosan ugyanaz, m in t L utheré vagy a róm ai egyházé: a K risztus teste. „N y íltan kijelen­ te m , hogy az úrvacsorában valóságosan tá p lá lta tu n k a K risztus testév el és vérével, nem m ásképpen, m int ahogy a kenyér és a bor tá p lá lja te stü n k e t” (CR 20,73). M áskor egyszerűen úgy h atáro zza meg a k a­ p o tt ajándékot, hogy: „az a K risztus, még pedig az egész K risztus” . T eh át K álvin is K risztus „reális p rezenciáját” vallja. A m ikor azonban a K risztus teste közlésének és foga­ dásának a módjára terelődik a szó, szöges ellentétben ta lá lja m ag át vitap artn ereiv el. Meggyőződése, hogy a K risztus teste — m iközben közöltetik velünk a sák­ ram en tu m b an — a mennyben marad, te h á t tú l a földi valóságon és megtartja emberi tulajdonságait. E bből következik, hogy éppen ezért K risztus testé ­ nek földi elem ekben való jelenlétéről nem beszélhe­ tü n k , de még lá th a ta tla n jelenlétéről sem a földön, m e rt a „ láth ató ság ” elv álaszth atatlan tulajd onsága a testn ek . A K risztus testéb en való részesülésünk az úrvacsorázás során: m ennyei történ és, m elyben a testet: lelki módon vesszük. De hogyan lehetséges ez? A válasz ez: a K risztus testével való közösségünk a Szentlélek alászállásával valósul meg, aki által lelkünk felem eltetik a m ennybe, hogy o t t részesedjünk a K risztus testéből belénk á ra sz to tt életben. „K risztus te h á t — táv o l lévén tő lü n k testére nézve, de bennünk lakozván Lelke á ltal — felemel bennünket magához a mennybe, belénk öntve testén ek m egelevenítő erejét, éppen úgy, m in t a nap sugarai felélénkítenek bennün­ k e t m egelevenítő m elegükkel” (CR 9,33). K álvin szám ára így — érth ető m ódon — fontossá v á lt a korai egyh ázaty ák által h a n g o z ta to tt felhívás: „Fel a szívekkel!” (Sursum corda!) A zért hangsúlyozza a fölfelétekintést, m e rt rendkívül kom olyan veszi az A postoli h itfo rm án ak azt a té te lé t, hogy K risztus „felment a m ennyekbe és ü lt az A tyaistennek jobb­ já ra ” . E zért beszél az úrvacsora vételénél a „jelenlét m ennyei módjáról”, am elyben K risztus m aga emel fel a Szentlélek által, és így — szinte értelem feletti m ódon — a B árán y m ennyei lakom ájában van ré­ szünk, am ikor úrvacsorázunk. E szkatológiai rem ény­ ségükben is fölfelé, a m ennybe néznek a hívők, „ah o n n ét a M egtartó Ú r Jézus K risztu st v árják , Aki az ő nyom orúságos te stü k e t e lv álto ztatja, hogy h a­ sonló legyen az az Ő dicsőséges testéhez” (F il 3,20—21). A K risztus testben való föltám adása és ab ban m ara­ dása záloga a „m i testünk feltám ad ásán ak ” , am iről ism ételten vallást teszünk. K risztus em beri testb en léteiének fontosságán nem v á lto z ta t az, hogy ú jab b an ism ét hangsúlyossá v á lt „istensége” és ezzel kapcsola­ to san m in t Örök F iú n a k (Logos) a m egváltás szférá­ já n túlm enő m unkája, m elyet a világ, az egész terem ­ te ttsé g örök rendjének visszaállításáért végez a testen kív ü l (eliam extra carnem14). M ert „m int ember úgy fo rm á lta to tt Isten által, hogy ugy an ak k o r m in t örök Isten m egelevenít és helyreállít m indeneket” (CR 55,37). Ma á th id a lh a ta tla n távolság v álaszt el még ben­ n ü n k e t az A ty a jo b b ján ülő K risztustól, v ajo n ki szü n teth eti ezt m eg? K álvin m egfigyelte, hogy a Szentírás mindig a Szentlélekre m u ta t, am ikor azt kérdezzük, hogyan egyesülhetünk K risztussal? A „ tá ­ volságot” te h á t — b á rm it jelentsen is — m aga Isten szünteti meg a „Szentlélek titk o s felfoghatatlan ereje álta l” . A Szentlélek m integy h id a t ver K risztus és 76

m i közöttünk. „K risztu s Lelke az, aki összekapcsol ben n ü n k et Vele, m integy csatorna (canalis) lesz szá­ m unkra, am elyen keresztül m indaz, am i K risztus és am i az Övé, a m iénk lesz” (IV. 17.12). Ilyen m ódon kapcsolódunk össze és egyesülünk Jézu s K risztussal úgy, hogy testre, lélekre és szellemre nézve az Ő tu la j­ donaivá leszünk (Uo.). K álvin tu d a tá b a n volt, hogy a K risztussal létrejövő közösségünk az úrvacsora cselekm ényében olyan titok, m elyet em beri értelem m el fel nem foghatunk és em­ beri szóval ki nem fejezhetünk. N yilván erre gondolt akkor is, am ikor ezt m o n d ta : „tap asztalo m inkább, m in t értem ” (experior magis, quam intelligam IV. 17.32). Nem k ív án ja m egm agyarázni a titk o t, viszont m indent megtesz, hogy a „mágia veszélyét” és a kegyelm et adm inisztrálni akaró „papi gőg” kísértését elhárítsa. A nélkül, hogy a sákram entum jegyeit el ak arn á választani az általu k jelzett dolgoktól, meg­ győződéssel vallja, hogy ezekben nem b irto k o lh atju k K risztust, főként nem autom atikusan, m agától értődő m ódon. „Krisztus mennybemenetele után nem dologi ad o ttság k én t van jelen köztünk, hanem újra jö n hoz­ zánk, m int a m i U runk” (Niesel). K risztus a Szent­ lélek á lta l van jelen, de Isten m in t Szentlélek sincsen kötve az eszközökhöz: „Spiritus Sanctus potentiam suam non alligavit”, szögezi le K álvin. H. Grass15 L u th er és K álvin eltérő úrvacsora értelm ezését a kal­ cedóni hitvallás némileg eltérő értelm ezésére vezeti vissza: „distinctio sed non separatio”. K álvin érdeke ennek az óegyházi tételnek az átvételében nyilván onnan van, hogy Isten szabadságát, szuverenitását „a felelte nem rendelkezés” (U nverfügbarkeit) elvét ak arja megőrizni. T eh át arról van szó, hogy Isten „isten v o lta” érintetlen m aradjon, em ber föléje ne kerülhessen, különösen a földi adottságokhoz (irdische Gegebenheiten) való odakapcsolás eseteiben. A m ennybe m ent K risztus te h á t az úrvacsorában is Ú rként jön hozzánk m inden alkalom m al. H ogy ez végbem enjen és K risztus valóban a m iénk legyen, ehhez a Szentleiket kell kérnünk, mindig ú jra kérnünk az ún. epiklézis imádságban. M ert — ahogy az egyik svájci teológus ( A llm en ) m egállapítja: „ a Szentlélek nem kiszolgáló rabszolgája az egyháznak, hanem az A tyával és F iúval e g y ü tt U ra ann ak ” . Az ágostai h it­ vallás is m egvallotta, hogy a Szentlélek „nem egysze­ rűen o tt v a n ” (nicht einfach da ist), am ikor ki­ m ondta, hogy „adatik”, „ott és amikor Istennek tet­ szik” (ubi e t quando visum est Deo). De K álvin, m in t a gyülekezet pásztora — az ígéretekre figyelve — m egérti, hogy itt nem állhatunk meg. É ppen úgy, m in t a m egszentelődésünkben, i t t is van, am it mi em berek teh etü n k és am it ú jra és ú jra meg kell te n ­ nü n k : imádságunkban Istent ígéreteire figyelmeztetni! Ez tö rtén ik az epiklézisben. Az epiklézis szerepe az úrvacsorában — és eg y eb ü tt is — végül is nem más, m in t K risztus ígéreteire való em lékeztetés, az ígéret konkretizálása a „hic et nunc” világában. Az epiklézis m egtalálható a régi egyházatyáknál, A thanáziusnál, K rysostom usnál. W illis princetoni professzor egyik előadásában nem régen ezt m o ndta: „A Szentléleknek ez a fontos szerepe az úrvacsorában hangsúlyt kap a reform átus hagyom ány sok részében a Szentlélek segítségülhívásának, az epiklézisnek kife­ jez ett használatában, és ezt nem csak a hívőkre v o n at­ k o ztatv a, ahogy azt K álvinnál találju k , hanem a kenyér és bor jegyeire is, ahogy az Bucernél van és A ngliában a V I. E d u árd idejéből való R eform átus im ádságok könyvében, azu tán a Skót egyház litu r­ g iájában és sok m ás helyen” 18. Ahol az epiklézist gyakorolják, o tt különleges hang­

súlyok keletkeznek, sőt sajátos p n eum atikus atm osz­ féra is tám ad . Leenhardt17 genfi professzor így ír erről: A m ikor az epiklézist kihangsúlyozzuk, akkor azt emel­ jü k ki, hogy a k é rt esem ényt Isten adja szabadon és nem valam i m echanikus m anipuláció eredm énye az, m elynek előidézéséhez elég egy tiszteletrem éltó és m egbízható recep tet ism erni. Az epiklézisben a tito k ­ nak az az aspektusa n y er kiem elést, hogy Isten dön­ tésére van hagyva, hogy a kegyelmet az adott pillanat­ ban, éppen azon a helyen és éppen azoknak a hívek­ nek ajándékozza oda, akik a z t kérik. Íg y kisebb a veszélye annak, hogy a h ite t elfojtja a látás. A meg­ hallgatás v á rá sa megőriz a türelm etlenségtől, és az egyház, am elynek még nincs egyebe csak az ígéret és az im ádság, úgy kap m in d en t és am it kap, a z t m int ú ja t k apja. A szokásos m ódon a kegyelem be van zárv a a régi világ elemeibe, am ikor azonban kihang­ súlyozzuk a Szentlélek cselekvését, akk o r a Szent­ lélek m egragadja a régi világot és radikálisan teszi, kreatív módon m unkálkodva benne. N em kis jelentő­ sége v an annak, hogy az epiklézis-im ádságban tö b b ­ ször m egközelítették a teremtés eucharisztiáját. D a­ m aszkuszi Já n o s írta an nak idején: „A m int Isten egykor m in d en t a Szentlélek közrem űködésével te tt, ugyanúgy még m ost is ugyanennek a Léleknek az ereje hozza létre azt (az úrvacsorában), am i felül­ m ú lja a term észetet és am it csak a h it képes felfogni” . A Lélek szerepének ez a kihangsúlyozása végül arra is jó, hogy elvegye az emberek kedvét a racionális m a­ gyarázatoktól. K étségtelen, hogy az epiklézisben az alázatosság válik m eghatározóvá, sokkal inkább, m int o tt, ahol a Szentlélek személyétől és m u n k ájától füg­ getlenül a szereztetési igék elm ondására és a cselek­ m ény p u sz ta elvégzésére alapoznak. Az em ber m egism erésében az antropológiában m a a viszonyulásokon van a hangsúly. T e h á t nem su bstan­ ciálisan, önm agában, hanem m ásokhoz való viszo­ nyáb an ism erhető m eg18. Jellem ző, hogy K álvinnál az em ber viszonyulásai a m egszentelődés folyam atá­ ban és a m egszentelődés k o n tex tu sáb an értelm ezett

ú rvacsoratanában is olyan szem beötlőn előtérben v a n ­ nak, hogy joggal nevezik egész teológiáját „viszo­ nyulásos teológiának” (relational theology)19. Az úr­ vacsora csodája is nyilván ebben v a n : személyes, az ism étlődő találkozások során egyre mélyülő kapcsolat és ennek gyüm ölcseként egym ással, a Szentlélek gyá­ m olításával. Ganoczy20 is felismeri K álvinnál a „Szent­ lélek par exellence konjunktív szerepét” és „úrvacsora­ ta n á n a k pneum atikus dinam izm usát” , kár, hogy u gyanakkor nem veszi észre, hogy éppen ezzel győzi le K álvin az általa szemére v e te tt „ eltú lz o tt tra n s­ cendenciát” és — ezt m i m ondjuk — a róm ai egyház­ ban meglevő deifikáció kísértését. N em úrvacsoratana h atározza meg K álvin egész teológiáját, ahogy Ga­ noczy, az egyébként kiváló K álv in-kutató gondolja, hanem a hívők m egszentelődését m unkáló egész teo­ lógiája az „unió mystica cum Christo”- t m egvalósulni segítő ú rv acsoratanában éri el csúcsát. Békési Andor

JE G Y Z E T E K 1. A llmen , J . J ., Le S a int-E sprit et le culte. In : P ro p h étism e sacram entel, N euchâtel 1964. — 2. Rogge, J ., V irtus und res. U m die Abendmahlswirklichkeit bei Calvin. S tu ttg a r t 1965. — 3. Leen ­ hardt, F . J ., La présence eucharistique. I n : P arole — E c ritu re — S acram ents. N euchâtel 1968. — 4. Neuser, W ., D ogm a un d Be­ kenntnis in der R eform ation: V on Z w ingli und C alvin bis zur Synode von W estminster. G öttingen 1980. — 5. T hurian, M ., L ’E u c h a ­ ristie. p. 266. É s: Le mystère de l'eucharistie. P aris 1981. — 6. N iesei, W ., Calvins L ehre vom Abendmahl. M ünchen 1930. — 7. Fejes Sándor, A z úrvacsora titka. D okt. dissz. P á p a 1949. — 8. Békési A ., K á lvin hermeneutikája. T h. Sz. 1985. 1. — 9. Richard, L . J ., The spiritu a l­ ity of Jo h n Calvin. A tla n ta 1974. — 10. W illis, D ., The E ucharist in the reformed tradition. E lőad. 1976. — 11. Wallace, R . S ., C alvin's Doctrine of the W ord and Sacrament. E d in b u rg h 1953, 1982. — 12. W illis, D ., Calvin's Catholic Christology. Leiden 1966. — 13. M cN eill, J . T ., The H istory and Character of C alvinism . New Y o rk 1967. — 14. W illis, C., op. cit. p. 153. — 15. Grass, H ., Die Abend­ mahlslehre bei Luther und Calvin. G ütersloh 1954. — 16. W illis, D ., The E u c h a r is t p. 16. — 17. Leenhardt, F . J ., op. cit. p. 191. — 18. Békési A ., Kicsoda az ember? Új teológiai antro p o ló g ia felé. B p. 1981. p. 28. — 19. W illis, D ., The Eucharist. . . . p. 8. — 20. Ganoczy, A ., Le jeune Calvin. W iesbaden 1966. É s: Calvin, théolo­ gien de L 'E nglise. P aris 1964.

Kálvin liturgiai jelentősége K álvin v o lt a reform áció nagy rendszerező teoló­ igazságosság kezdete és fundam entum a” .4 A K risztus­ gusa, aki G enfben franciaországi és később stras­ b an való istentisztelet lényege szerint összetartozik bourgi, a ném et és a svájci reform ációról szerzett a felebarát szeretetével. K álvinnál istentisztelet és az em berek közti szolgálat, liturgia és etikai m ag atartás, ta p a sz ta la taiv a l képes v o lt szintézis alkotására. A liturgia szem pontjából is óriási jelentősége v an az tem plom i és hétköznapi élet szorosan összetartoznak. Institu tio -n ak , hiszen ennek alapvető ta n ítá sa és ki­ Az egész élet így Isten dicsőségének szolgálatában áll, ezért istentisztelet. indulópontja, hogy Isten ism erete az Ő k ijelen tett dicsősége e lő tt való őszinte hódolásban lehetséges. 2. Az istentiszteleten a képek és szobrok veneráció­ T an ítása m a is időszerű. Az általa — a kor lehető­ já v al teljes m értékben szemben áll. Vélekedése azon­ ségei szerint — m űvelt tö rté n e ti b ib liak u tatás azóta ban sokkal árn y altab b , m in t a z t a vulgáris p u rita ­ óriási h a la d á st t e t t és olyan eredm ényekre ju to tt el, nizm us a világon sokfelé — elsősorban A ngliában — am elyeket ő és k o rtársai még nem ism erhettek objek­ ta n íto tta és gy ak o ro lta.5 K álvin ui. így ta n ít: tív okok m ia tt. M indazonáltal ez a fejlődés az ő ta n í­ tá sa it jórészt m egerősítette, és b iz o n y o s dolgokban, „Meg vagyunk győződve arról, helytelen dolog, elsősorban a sp iritu alitás bibliai fogalm ának a helle­ hogy Isten bárm i m ódon kiábrázoltassék. E z t Ő nizm usétól való elkülönítésére nézve1 — am inek m aga tilto tta meg (E x 20,4). N em is lehetne Őt ugyancsak m egvannak a liturgikai konzekvenciái — kiábrázolni dicsőségének károsítása nélkül. Mind­ korrigálta. azonáltal nem vagyok olyan babonaságnak (su ­ 1. K álvin szerint az istentisztelet azért lehetséges, perstitio) a h atalm áb an sem, m ely mindenféle m ert Isten közeledik az em berhez, és az em ber „szem ­ k épet tilta n a . . . azokat a dolgokat szabad kifa­ besülve az Ő dicsőségével, nem te h e t m ást, m in t le­ ragni vagy festeni, m elyeket a szem m e g láth at.” 6 borulva im ád ja Őt .2 E z a szembesülés K risztusban Iste n te h á t nem ábrázolható, de szim bólum ok hasz­ tö rtén ik . É p p en ezért „csak az az istentisztelet lehet kedves Iste n elő tt, am i K risztu sra te k in t” .3 A K risz­ n álata, m elyek az élet valóságaiból v é te tte k és ön m a­ tu sb an , K risztus á lta l b e m u ta to tt istentisztelet „az gukon tú lm u ta tn a k , haszonnal bír. 77

„N em m éltó az Ő szentségéhez, hogy m ás képe­ k e t h asználjanak, m int azo k at a szim bolikus ké­ peket, m elyeket az Ú r Igéjével m egszentelt. É r­ tem e z a la tt a keresztséget és az ú rvacsorát, a hozzájuk kapcsolódó szertartásokkal, m elyek te ­ k in te tü n k e t m egragadják.” 7 3. K álvin lá tja és tu d ja azt, hogy az apostolok kor­ szaka u tá n i időben to v áb b fejlő d ö tt a liturgia, és ezt a fejlődést — am ennyiben az megfelel az Írás ta n ítá ­ sá n a k — helyesnek ta r tja : „A z apostolok u tó d ai a d ta k az úrvacsorához bi­ zonyos szertartásbeli elem eket, hogy a m iszté­ riu m m éltóságát kihangsúlyozzák, és ezeket nem szabad elítélni.” 8 A mérce m indig K risztus m arad : „C sak az olyan szertartások nem k o rru p tak , és nem k árték o n y ak , m elyek az em bert K risztushoz vezetik.” 9 Nincsen te h á t azoknak igazuk, akik K álv inra h iv a t­ kozva a szertartások önm agában való (inherens) rossz voltáról beszélnek, és valam i form átlan, spontán, csu­ p á n ex tempore im ádságokból és a prédikációból álló isten tiszteletet ta r tjá k kálvininak. A bban K álvin e g y e té rte tt L utherrel, hogy a szertartások dolgában szabad lehet az egyház. De az a ty á k tisz ta örökségét, az Í rással összhangban álló trad íció t n ag y ra becsülte. M ondatain azonban á ts ü t nem zedékének, a reform á­ to ro k nem zedékének m ély k iáb rán d u ltság a az isten­ tisztelettel szemben, am iben felnőttek, am iben — az ism e rte te tt okoknál fogva — nem talá lk o zh a tta k K risztussal. De u g yanakkor á ts ü t m ondanivalójukon a m egtalált Ige öröme, az igehirdetés szépségének, nagyszerűségének ú jra felfedezése, az igehirdetésé, m ely nélkül szám ukra isten tisztelet nem képzelhető el, mely a sákram entum szívéhez tarto zik . 4. Az azonban K álv in és a reform átorok egyházat m en tő és eg yházat építő m unkásságának ellentm on­ dásához tarto zik , hogy bizonyos dolgokban nem tu d ­ tá k lá tá su k a t m egvalósítani. Sőt, éppen ellenkezőre fo rd u ltak a dolgok. Csak egy kisebb és egy nagyobb jelentőségű p é ld á t: „ n a p o n ta letérdelünk” — írja az In stitu tió b a n .10 A reform átus ö n tu d ath o z pl. nálunk hozzátartozik, hogy m i nem térd elü n k le naponta, v agy ta lá n a konfirm áción és a lelkészszentelésen k ív ü l soha. K álvinék azzal in d u ltak , hogy véget kell v etn i a középkor passzív keresztyénségének azzal, hogy ezentúl a gyülekezet h eten k én t úrvacsorázzon és vegyen cselekvően részt az istentiszteletben. Ezzel szem ben nagyon sok reform átus egyház arról híres, hogy nagyon ritk á n ünnepli az ú rvacsorát. T ovábbá arról is híresek vagyunk, hogy az istentiszteletünkön m in d en t a lelkész csinál és a gyülekezet teljes passzi­ v itá sb a vonul vissza. Jellem ző erre, hogy egyházunk­ b an szinte kanonizált le tt az „úrvacsoraosztás” kife­ jezés a gyülekezet úrv acso rát ünneplésére. Az tö r­ té n t ui., hogy az úrvacsora szent cselekm ényeinek sorából k ira g a d ta to tt az, am elyikben éppen a lelkész tevék en y — ti. a kiosztás, a distributio — és ezzel a klerikális kifejezéssel jelöljük a gyülekezet ü n n ep ét.11 M intha az úrvacsora nem a gyülekezet öröm ünnepe lenne, hanem azon a klérus „oszto g atn á” az ü d v jav a ­ k at. 5.1. N ézzük K álvin istentiszteleti ren d jét, am inek összeállításában elsősorban strasb o u rg i tap a sz talato k és a ném et, v alam in t a n é m e t—svájci gyülekezetekkel való kapcsolat h a to tta k rá. Strasbourgi időszaka a la tt v o lt ta p a sz ta la ta a h eten k én ti kom m unió, v alam int a lectio continua-szerű bibliaolvasás és prédikálás áldá­ 78

sairól. A k o rábban S trasbourgban, m ajd Genfben be­ v ez etett rend szerint az istentisztelet kezdetén a lel­ kész a szószékre megy. A prédikáció e lő tt és u tá n zsoltárok éneklése és im ádságok van n ak . A zsoltárok gyülekezeti éneklésének az egyház életébe való vissza­ hozása K álvin nagy liturgiai érdem e. Jó lenne, h a erre m inden reform átus lelkész gondolna az énekrend összeállításánál m inden alkalom m al! L ehetőleg ne legyen olyan istentisztelet, m elyen zsoltár ne hangoz­ nék ak á r énekelve, ak ár prózában! 5.2. K álvin fontosnak ta r to tta — az apostoli szo­ kások szerint —, hogy legyenek az istentiszteleten k ö tö tt im ádságok, köztük olyanok is, m elyeket a gyülekezet ism er és vagy hangosan m ond, vagy azokba egy-egy m o n d a tta l belekapcsolódik. K álvin egyik m agyar k u ta tó ja írja erről: „ E z a kötöttség megfelel az istentisztelet jog­ rendjének, az evangélium szerint reform ált gyü­ lekezetek közti közösség ápolásának, annak a közösségi lélektani törvénynek, hogy az egyén könnyebben tu d az istentiszteleten bekapcsolód­ ni egy m ár ism ert és a haszn álatb an m egszentelt, m in t egy még ism eretlen im ádságba. Persze ebben az esetben a m egszokottság, sőt a gépiesség ve­ szélye kísért, de ez ellen lehet és kell védekezni, mégpedig fokozottabb odafigyeléssel és a szent­ lélek segítségül hívásával.” 12 T együk hozzá: a gépiesség veszélye ugyanúgy fenn­ áll, am ikor a lelkész készülés, átgondolás nélkül im ád­ kozik kötetlenül, pongyolán és zavarosan. E k k o r ui. még a rendetlenséget és a felületességet is terjeszt­ heti. Sőt p o n ta tla n m egfogalm azásai m ia tt még ham is ösztönzések terjesztője is lehet. E veszély ellenére is szükséges a kötetlen, szabad im ádságnak is helyet adni a liturgiában. K álvinnál a szerda esti istentisz­ teleten v o lt ennek a helye.13 E z alkalom m al hangzot­ ta k közbenjáró im ádságok név szerint em berekért és pontosan m egnevezett ügyekért. K álvin „külön m űfajjá, mégpedig a k ö tö tt és szabad im ádság közé te tte a vasárnapi igehirdetés u tá n i im aajánlásokat” , melyek „az igehirdetés és az im ádság közti átm enetnek tek in th ető k , m ert az igehirdetés üzenetét alkal­ m azzák az im ádságra . . . ezek a k ö tö tt és szabad im ádságok közti átm enetnek is tek in th e tő k .” 14 E gyik bűnvalló im ájának részlete így h an g zo tt: „M inden em beri bizakodást m egtagadva erőssé­ g ü n k et egyedül a Te jóságodra ép ítjü k , hogy a Te h atalm a d b a aján lju k m agunkat, hogy kegyel­ m et és irgalm asságot n y erjü n k .” 15 5.3. K álvinnak egyik legszebb bűnvalló im ádsága tö b b variációban fordul elő. I t t m ost azt a v álto zato t ik ta tju k be, am i Theodore Beze idejében Genfben v o lt használatos. Szinte szóról szóra K álviné, de hoz­ zákapcsolódik az absolutio:16 „ Úr Isten, m indenható és örökkévaló A tyánk! E lism erjük és m egva llju k Te szent felséged előtt, hogy nyom orult bűnösök v agyunk; a bűn szol­ gaságában szü lettünk; hajlam osak vagyunk a rosszra, és nem vagyunk képesek a m agunk ere­ jéből a jó cselekvésére; m indennap sokféleképpen m egszegjük szent p arancsolataidat, és ezzel m él­ tá n hozzuk fejünkre a Te igazságos ítéletedet. U runk, m élyen fáj nekünk, hogy m eg b án to ttu n k Téged, és őszinte b ű n b á n a tta l elítéljük m agunkat

és bűneinket. A Te kegyelm edet h ívjuk, és kö­ nyörgünk H ozzád, segíts m inket a mi nyom orú­ ságunkban. Légy irgalm as hozzánk, kegyelmes Istenünk, m in t irgalom nak A ty ja, és bocsásd meg a mi v étk ein k et a m i U ru n k Jézu s K risztus­ nak, a Te F iad n ak , a m i M egváltónknak szerete­ téért. A dd, hogy a Te Szentlelkednek ajándékai növe­ kedjenek bennünk, hogy egyre jo b b an lássuk b űneinket, egyre m élyebben bánk ó d ju n k azok m ia tt, hogy teljes szívünkkel elforduljunk azok­ tó l és szem beforduljunk azokkal, és hogy meg­ terem jü k az igazság és szentség gyüm ölcseit, m elyek kedvesek T eelőtted, a m i U runk, a Jézus K risztus által. U runk, irgalm azz! (G yülekezet): K R ISZ T U S, IRGALM AZZ! U runk, irgalm azz! Ú gy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszü­ lö tt F iá t a d ta , hogy v alaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. M indannyiótoknak, akik őszintén b á n já to k bűnei­ te k e t és keresitek üdvösségeteket Jézus K risztus­ ban, hirdetem bűneiteknek b o csán atát az A ty á­ n ak, a F iú n ak és a Szentlélek Isten n ek nevében. Á m en” 6.1. Az úrvacsorai istentiszteletről K álvin így ta n ít: „Legillendőbben úgy lehetne kiszolgáltatni az ú r­ vacsorát, hogy g y ak ran és legalább egy héten egyszer a gyülekezet elé ad n ák azt. Éspedig közös im ádkozással kezdődne, erre következnék a beszéd, akkor a pap, m iu tán az asztalon előké­ szítették ( offertorium ) a k enyeret és a b o rt, elő­ ad n á a szereztetési igéket, ezu tán felsorolná az ígéreteket, am elyeket abb an n y ertü n k , eg yúttal kiközösítené ( excommunicatio) azokat, ak iket az Ú r tilalm a táv o l ta r t a szent vacsorától, azu tán könyörögne, hogy am ilyen bőkezűséggel nekünk ajándékozta az Ú r ezt a szent eledelt, úgy ta n ít­ son meg és oktasson a rra m inket, hogy h itte l és hálaadással (eucharistia) fogadjuk el, és mivel önm agunktól nem v ag yunk azok, irgalm a által tegyen m inket m éltóvá ilyen vacsorára. E kkor vagy zso ltáro k at énekelnénk, vagy v alam it olvas­ nánk, és a hívek illő rendben ré sz e sü ln é n ek ... A vacsora végeztével b u zd ítan ák a híveket az igaz h itre és a h it m egvallására, szeretetre és keresztyénekhez illő erkölcsökre. Végül h álaad ást ta rta n á n a k és dicséreteket énekelnének Istennek. Ezek végeztével békében elbocsátanák a gyüle­ kezetet. . tegyenek egym ás k özt is bizonyságot a sze­ retetről, am elynek kötelékét a K risztus testében való egyesülésben lá th a tjá k .17 Ez nem úrvacsorai liturgia, hanem alapelvek meg­ fogalm azása, m elyek alap ján a liturgia kidolgozandó. Ezek az alapelvek bőséges változatosságra ad nak lehe­ tőséget. N em véletlen azonban, hogy a legtöbb refor­ m átu s egyházban, m elyekben K álvin h atásai különö­ sen erősek m a ra d ta k — így az angol, a skót és a N agyB ritanniából az egész világra elterjed t (presbiteriánus) reform átus egyházban, a holland és francia egyházak­ ban, a m ag y ar reform átusság k ö zö tt századokon á t az úrvacsorai nagy im ádság (az eucharisztikus ima) az t a p é ld á t követi, am i m ár az egyházban a 2 —4. sz.b a n k ialakult. E rrő l ő m aga egy levelében így írt luth erán u s szász lelkészeknek: „ . . . im ádság dolgában és m inden m ás főpontban n álunk (reform átusoknál és lutheránusoknál) u gyan azt a ta n ítá s t h ird etik .” 18

6.2. H ozzá kell még ten n ü n k , hogy K á lv in t a Szent­ lélek teológusának m o n d o ttá k és m o n d já k sokan. A reform átorok — m in t lá ttu k , m ár L u th e r is — tö rö lték az eucharisztikus im ádságból az ún. k an o n t azért, m e rt ehhez az imához volt kap cso lv a a közép­ kori egyházban az átváltozás (transsubstantiatio). E z t a ta n ítá s t pedig a reform átorok a S ze n tírá s alapján a leg h atáro zo ttab b an elvetették. V iszont éppen K ál­ v innak a Lélekre vonatkozó ta n ítá sá b ó l következik az, „hogy K risztu st nem b irto k o lh a tju k au to m atik u ­ san . . . H ogy K risztus valóban a m ienk legyen, ahhoz a Szentlélek erejét kell k érnünk . . . ú jra és ú jra k érn ü n k kell. M int ahogy a m a n n át m in­ dennap kérni kellett, hogy a nép ezzel Istenre u ta ltsá g á t ú jra és ú jra m egvallja! T eh át a ,Szent­ ségtartóban tá ro lt szentségről’ nem lehet beszél­ ni!” — írja Békési A ndor.19 K álvin ta n ítá sa m egvetette a teológiai ala p já t annak, hogy az úrvacsorai im ádság­ n ak szerves része legyen az epik lesis, a Szentlélek segítségül hívása a gyülekezetre és a jegyekre, e g y ü tt: a szent cselekm ényre. E z tö rté n ik a napjaink ökum enikus m ozgalm aival kapcsolatban levő egyhá­ zak életében. Így teszi az úrvacsorai im a részévé az új m agyar reform átus istentiszteleti R e n d ta r­ tás. 6.3. I t t nincs helye annak, hogy K álvin úrvacsorá­ ról szóló ta n ítá sá t a m aga teljes szisztem atikus rend­ jében ism ertessük. E rre vonatkozólag az egyik leg­ jobb m odern előadás a m ár e m líte tt o rth o d o x —refor­ m átu s dialógus során L eningrádban han g zo tt el E. D avid W illis am erikai teológus m egfogalm azásában. Willis k im u ta tta , hogy K álvin szám ára az Úr K risztus realis praesentia-já n alapuló valóságos, tito k za to s kö­ zösség az Ú rral ( unity mystica cum Christo) az Ú ri Szent V acsora lényege. A Szentlélek m u n k áján ak fel­ tétele a la tt a valóságos Isten és valóságos em ber K risztus testével és vérével tá p lá lta tv a az Ú rral egyesül az ő népe. Beszélt ebben az előadásban a consecratio jelentőségéről a kálvini értelm ezés szerint. E nnek elengedhetetlen része „K risztu s ígéreteinek hirdetése és m eghallása” , azaz az Ige hirdetése. Ez az im ádsággal e g y ü tt jelenti a jegyek consecrálását, a Lélek m u n kájának feltétele a la tt. E z t m egállapítva Willis így fo ly tatja: „E ze k et a szükséges kvalifikációkat szemeink elő tt ta rtv a meg kell jegyeznünk, hogy K álvin a rra is b á to rít, hogy a jegyek consecratioja szem­ po n tjáb ó l nyelvünk kitág ításáv al a m egváltozás (conversion metabolé) szót használjuk. I t t vannak (K álvin) szavai az elemek m egváltozásáról az eucharisztiában: V alóban elism erem : egyes régi írók használják a ,conversio’ term inus technikust, nem azért, m in t­ h a ki a k a rtá k volna törölni a külső jegyek lénye­ gét (substantia), hanem hogy az ezen mysterium szám ára odaszánt kenyér különbözik a közön­ séges kenyértől, és m ost m ár valam i m ás . . . . . . a transsubstantiatio ta n ítá s á t azonban nem régen ta lá ltá k ki. E tanításhoz, am ivel szembe m ernek szállni Isten Igéjével, hiányzik nekik a régiek tám o g atása . . . A zt azonban, hogy a con­ secratio alkalm ával tito k zato s m egváltozás (con­ versio) m egy végbe, hogy m ost m ár valam i m ás van előttünk, m in t kenyér és bor . . . am inek egyetlen feladata a gyom or táplálása, hogy ebben spirituális étel és ital van, azt nem ta g a d ju k .” 20 79

6.4. Az epiklesis-nek a jegyekre való alkalm azását a reform áció ó ta g yakorolták a legtöbb angol nyelvű reform átus egyházban K an ad átó l Indiáig, B angla­ desig és A frikáig. E n n ek terjedése ökum enikus ko­ ru n k egyik örvendetes jelensége, am it K álvin szelle­ m ében örömmel kell üdvözölnünk. 6.5. Még egy, az úrvacsorai istentisztelet liturgiája szem pontjából lényeges m egállapítást tesz Willis K álvin ta n ítá sá ró l: " A változás, am i az eucharisztiában tö rtén ik . . . relációs változás, m elynek v a n egy objektív és egy szubjektív pólusa. A consecratio az elem eket m indenféle közönséges h aszn álattó l elkülöníti erre a speciális haszn álatra. E z a speciális h asználat a rra viszi a gyülekezetet, hogy az új terem tés lényegében ( substance) m ag áb an K risztusban ré­ szesedik, aki jelen v an a m i te re m te tt életünk viszonyaiban azzal eg y ü tt. H ogy K risztus jelen v a n ígéreteiben és a Lélek m un k ájáb an, melyek a jegyekhez kapcsolódnak, független a m i h itü n k ­ től. E z kizárólag sa já t ígéreteihez való hűségének függvénye H ogy m i szívünkre vesszük, elfo­ g ad ju k jelen létét és m ag u n k at ab b an gyakorol­ ju k , ez a m i h itü n k tő l függ. De ez a h it . . . K risztus ajándéka. A h it a k ije le n te tt (a prédiká­ cióban és a sákram entum ban) h ird e te tt és az íro tt Igéből szárm azik . . . E ttő l az Igétől pedig a Lélek, aki a Magister, e lv álaszth atatlan . Azaz a valóságos jelenlét a közösségben valósul m e g .” 21

csorai és általáb an az istentiszteleti liturgia elvi alap­ jain ak m egvetése szem pontjából. A p réd ik ált és meg­ cselekedett Ige (prédikáció és sákram entum ) össze­ tarto zá sán ak és egyensúlyának hangsúlyozásával nagy segítséget jelen t az úrvacsorával kapcsolatos ökum e­ nikus kihívással kapcsolatban. Pásztor János JE G Y Z E T E K

1. Csohány Já n o s, Im re E rn ő , F ekete Csaba, M olnár M ihály és P á sz to r Já n o s, E g y h ázi szolgák szentelésének (ordinatio — con­ secratio) eredete és g y a k o rlata a B ib liáb an és a teológiában. Sok­ szo ro síto tta a Z sinati Iro d a, B udapest 1981. — 2. In stitu tio II. 8.1. — 3. In stitu tio II. 6.1. — 4. In stitu tio II. 8.11. — 5. A ngliá­ b an az ún. non-konform isták igen kem ényen já r ta k el az isten ­ tiszteleten a szim bólum ok alk alm azásáv al. E lő fo rd u lt, hogy be­ tö rte k a tem p lo m b a isten tisztelet közben és csizm ával rú g tá k le a z ú rasztaláró l a corpus nélküli keresztet. — 6. In stitu tio I. 11.12. — 7. In stitu tio I. 11.13. — 8. In stitu tio IV. 10.19. — 9. In sti­ tu tio IV. 10.15. — 10. In stitu tio IV. 10.29. Vö. B olyki Ján o s, K álv in im ádságai (B u d ap est, 1984). K ézirat, 1 kk. — 11. A dorján József (kiad.) H irdesd az Igét! Igehirdetők kézikönyve (B u d ap est, R ef. S ajtóosztály, 1980), 203 l., 2. sz. jegyzet. — 12. B olyki, K álv in im ádságai, i. m . 33. k. — 13. B olyki, K álv in im ádságai, i. m . 34. l . — 14. Uo. — 15. B olyki, K álv in im ádságai, i. m . 8. l . E g y m ásik, sá k ram en tu m nélküli isten tisztelet im á it l. B olyki Já n o s, V áloga­ tá s K álv in Já n o s m űveiből (B u d ap est, R ef. S ajtóosztály , 1980), 79— 90., egyéb im á k a t 15— 78. — 16. „S züntelen im ádko zzato k !” (B udapest, Ref. S ajtóosztály, 1979), 48. k k. — 17. B olyki, V álo­ g a t á s . . . , i. m . 163. k. — 18. B olyki, K álv in Já n o s im ádságai, i. m . 48. l . Vö. K u lifay G yula, A skót p u ritá n o k és a hollan d refor­ m átusok litu rg iá ja , R E , 1949. aug. 1. 5. k .; K ulifay G yula, A refor­ m átu s litu rg ia k ialak u lása és ú tja R ó m átó l Skóciáig, R E , 1949. szept. 15. 10. k .; K u lifay G yula, A fran cia és ném et refo rm átu s litu rg ia , R E , 1949. o k t. 15. 12. k. Az im ádságokhoz átfogó ta n u l­ m á n y : Szőnyi G yörgy, A m ag y a r reform átus im ádság a 18. szá­ zadtól nap jain k ig (D ebrecen, R ef. Theológiai A kadém ia 1970). — 19. Békési A ndor, Ű rvacsora és epiklézis, T Sz, 1982, 5. k. — 20. E . D avid W illis, T he E u c h a rist in th e R eform ed T rad itio n , Genève, W orld A lliance of R eform ed Churches (1976). 27. l . Sokszorosított 7. Ö sszefoglalásul m eg állap íth atju k , hogy K álv inelőadás, ­ elhangzott L eningrádban. M agyar összefoglalás: B erki P ász to r Já n o s, Az ú ri szent vacsora és az egyház tá r s a ­ n a k az Igéről, a Szentiélekről, az im ádságról, az ú r­ dFeriz— alm i felelőssége az orthodox egyház és a refo rm átu s egyház ta n í­ vacsoráról szóló ta n ítá sa nagy jelentőségű az ú rv a­ tá sá b a n , TSz 1977, 226. kk.

Kálvin, mint lelkigondozó? N em véletlenül k erü lt kérdőjel a cím u tá n . Aki csak felületesen ism eri K álv in t, esetleg S tefan Zweig írásá­ ból,1 am elyben Isten d ik tá to rá n a k titu lá lja , vagy Balzac leírásából, aki „ellentm ondást nem tű rő ” k arak tere m ia tt Robespierre-hez hasonlítja, az k é t­ ségtelenül m egkérdőjelezheti a cím et. Még azok is, akik Achellis, vagy K östein k u ta tó teológusok megál­ lap ításait fogadják el: K álvin lelkigondozása az egy­ házi fegyelem személyre szóló gyakorlása volt. Az is m egkérdőjelezheti a cím et, aki például G erhard Veurmer2 „lélek tan i analízisén” keresztül k a p o tt torz k ép et K álvinról. E freu d ista analitikus szerint a re­ fo rm áto r egész életm űve: törékeny, sokféle betegség­ gel küszködő te ste rossz kom penzációja, tu d a tta la n ellenpontozása; az egyház ellen való fordulása pedig bosszú — h a nem is tu d a to s —, m ert szüleit exkom ­ m u n ik álta a róm ai egyház. Még azok a vallásos refor­ m átu s olvasók is rácsodálkozhatnak a címre, akik u g y an elfogulatlan írásokat, ta n u lm á n y o k a t olvastak K álvinról, de csak a reform átorról, a teológusról, az egyházszervezőről, az igehirdetőről és tan ító ró l, aki kétségtelenül olyan kom oly egyházfegyelm et gyako­ ro lt Genfben, hogy a laza erkölcsöket visszasírók egy időre szám űzik, ám a többség ham arosan visszakö­ nyörgi. H a egyházvezetése au to rite r is v o lt — m in t egye­ sek szemére v etik — tö b b ek k ö zö tt ennek is köszön­ h eti Genf, hogy azzá le tt, am i, és nem v á lt mini­ d ik tá to ro k eladósodott v agy elpusztult városává. Békési A ndor,3 kiváló K álv in -k u tató n k m u ta to tt rá, hogy elsősorban ú jab b kori francia és holland 80

egyháztörténészek fedezték fel, hogy K álvin „em lí­ tésre m éltó lelkigondozó is volt, sőt elsősorban az v o lt.” „A zért v o lt teológus, hogy annál inkább — az evangélium ta n íto tta értelem ben — lelkigondozó, a lelkek pászto ra lehessen.” A ki „állandóan az élet felé fordulva szól; m in t vízsugár a re jte tt fö ldalatti üre­ gekből — felhívások, buzdítások, intelm ek és vigasz­ taláso k szavai tö rn ek fel és ez K álvinnak a lelkekért é rzett szorongató felelősségét m u ta tja ” . J a n Daniel Benoit, strassburgi K álv in -k u tató pedig így ír: „K álv in teológiájának k é t pólusa v o lt: Isten dicső­ sége és a szegény és m eggyötört lelkek és az em beri lelkiism eret békességének helyreállítása. Istennel és önm agával. M iért felejtették el ezt az „É S ” - t? — kérdezi Benoit. H iv a tk o zh a tu n k még E rn st Pfisterer4 m egállapítá­ sára: „K á lv in genfi m űködésének egyik alapm otí­ v u m a éppen lelkigondozói tevékenysége v o lt” ; vala­ m in t K a rl Holl5 m egjegyzésére: „ K á lv in t lelkigondo­ zói tevékenysége ho zta közel a gyülekezethez s ez a szolgálat v itte a gyülek ezeteket az Isten Igéjéhez és Iste n a k a ra tá n ak cselekvéséhez” (idézet K olfhaus könyvéből).6 M indezeken tú l u ta l Békési A ndor arra, hogy: „ . . . K álvin lelkigondozása elsősorban közösségi lelki­ gondozás, m e rt szüntelen arra b u zd ítja gyülekezete ta g ja it, hogy egym ás lelkigondozói (procureuers) le­ gyenek s egym ás üdvösségére vigyázva, szüntelen im ádkozzanak egym ásért.” — „Többek k ö zött ennek köszönheti a kálvinizm us a sikerét” — írja; ugyan­

akkor m éltán m u ta t rá a reform átor lelkigondozói levelezésére s leveleire k a p o tt nem egyszer m egrendítő válaszokra, m elyekre még részletesen visszatérünk. * K álvin lelkigondozását csak kora felől lehet meg­ közelíteni és m egérteni, am ikor az Iste n Igéjének igazságait és ta n ítá s a it az em berek nagy többsége elfogadta, és az Ige olyan képviselőinek, akik élték is azt, am it h ird e tte k — m in t K álvin is — abszolút tek in tély ü k volt, azért ta n ítá s u k a t nem csak elfogad­ tá k , hanem k ö v ették is. K álvinról érezték, hogy nem m ag át, hanem az élő Iste n dicsőségét és szuverenitá­ sát h ird eti és képviseli, aki „szívét az Isten felé em elve” az em berek felé fordul, azért, hogy az em be­ rek et felé fordítsa. „K étségtelen — írja Békési — egy dologban nem v o lt elnéző, türelm es, am ikor az Ú r ügyéről, Igéjéről, an n ak tisztaságáról v o lt szó.” „ H a olyan v alak it láto k — idézi K álv in t —, aki felforgatja Isten igéjét és k io ltja az igazság fényét, sem m iképpen nem tu d ­ nék neki m egbocsátani, h a százszor a sa já t apám lenne is.” „K em ény szavak ezek — írja K álv in -k u ta­ tó n k —, de m eggyőződésről vallanak. E z tükröződik a Servét-ügyben is. Az ügy végzetes kim enetele éles ellentm ondás K álvin lelkigondozói m u n k ájáb an. T úl­ ságos szenvedéllyel v e te tte m ag át Isten dicsősége m egvédésének küzdelm ébe. De a lk o th a to tt-e valaki v alah a nagyot, m arad an d ó t, szenvedély nélkül? Aligha.” N yilván nem m indenki ezt a végkövetkeztetést v o n ta le K álvin genfi m unkásságáról. Í gy többek k ö zö tt az erdélyi Sütő A ndrás sem, aki S ervét drám á­ já v a l (Csillag a m áglyán) zengő szép m agyar nyelven „ a hallgatók szemébe csap ta Servét m áglyájának fü st­ jé t” (Pákozdi L. M.). Ezzel nem egy hívő reform átus em bert m egzavart. E rrő l azok a lelkészek és lelki­ gondozók tu d n á n a k vallani, ak ik et a d rám a megné­ zése u tá n sokan felkerestek, válaszra v á rv a : igaz-e m indaz, am it a színpadról h a llo tta k és lá tta k , aho­ gy an S ütő K álv in t és Servét-et jellem ezte? H á n y an tu d tá k még a m egkérdezettek közül is, hogy a genfi libertinusok, a szabadosan gondolkodók és élők p ro v o k atív céllal h ív tá k a gyermekkorában m egférfiatlan íto tt Servét-et Genfbe. A pszichoszom atikus kölcsönhatások ism eretében lélektani tén y , hogy a fiatalk o rb an k asz trá ltak fel­ n ő tt k o rukban többnyire (szinte m inden esetben) k a ra k te ro p atá k : jellem betegek, jellem sérültek lesz­ nek s töb b n y ire kveruláns, kötekedő em berekké vál­ nak. Jellem zőjük a nőies hiszteroid m ag atartás, m aga­ m utogatás, beteges önállítás, vizionálás, hallucinálás, ún. belső hangra, sugallatra való hivatkozás. Nos, pontosan ez jellem ezte Servét-et is. S őt: szado-mazo­ chizmus, önm agát és m ásokat kéjjel-kínzásra hajla­ mosság. Mindez egyértelm űen kiviláglik a Servét-per aktáib ó l (m anapság a bíróságról ideggyógyintézetbe szállítanák). Á m akkor jól tu d tá k K álvin esküdt ellen­ ségei, akik szabados életvitelük ak adályozóját lá ttá k K álvinban, m iért h o z a ttá k ezt a m onom ániás rögesz­ més, testi-lelki sérült em bert Genfbe, aki a Szentírás tek in tély ét ta g a d ja és a szkizofrénekre olyannyira jellemző m ódon, csak a belső sugallatra h allg at és hivatkozik, m iért h o z a ttá k ezt a p a n te ista és „indi­ vidualista m egszállottat” (Békési) városukba. Aligha ta lá lta k volna megfelelőbb kulcsfigurát K álvin ellen, aki akkor m aga is állandó életveszedelem ben forgott. E nn ek ellenére K álvin — és ez a tö rté n e ti valóság — nem kereste S ervét vesztét, első találkozásukkor csak

táv o zását kérte s később is csak ezt k ív á n ta tőle. Igaz: Servét bárhová megy, a környező országokban ugyanaz a sors v á rt volna rá. Csak m áglya és m áglya k ö zött v á lasz th a to tt. Jó l tu d ta ezt. Csípje h á t a m ág­ lya füstje K álvin szemét. Még csak an n y it: Sütőnek történelm i tévedése m ellett v an egy tö b b m in t téve­ dése és ez m ár hiba, sőt, a drám aiság érdekében való to rzítás (Békési), ti. az, hogy Servét K álvin ifjúkori b a rá tja le tt volna. H a m élyebben belegondolunk ebbe a pörbe, nehéz észre nem vennünk, hogy valójában ez a harc sok „em elettel” följebb z a jlo tt le (E f 6,12) K álvin, a Szentlélek em bere és Servét, az antilélek eszköze között. A libertinusok is csak „m o zg ato tt figurák” voltak. M inden tiszteletü n k Sütő A ndrás ízes m agyar nyel­ vének és drám aform áló igyekezetének ezt a pszicho­ drámát, vagy inkább pszichotragédiát (am elyben Ser­ v é t kész le tt volna K á lv in t elégetni s így vagyonát m egkaparintani), csak Shakespeare tu d ta volna meg­ írni, h a később születik. Á m születhet még hozzá hasonló zseni, aki érzékeltetni tu d ja m ajd, hogy azon a bizonyos genfi m áglyán nem „csillag” , hanem kora szelleme s egy k arak tero p ata, ann ak m ártírkom plexusa és lelki hasad tság a égett, m ert S ervét — h a nem is tu d ato san , de tu d a tta la n u l — tu d a tta la n já n a k kiszol­ g á lta tv a — el a k a rt égni azért, hogy heréltsége és ennek m inden valós és pszichés következm énye ne égesse to vább. A zt a m ág lyatüzet Genf városa ta n á ­ csával az antilélek, a diabolos (a szétdobáló) — gyúj­ to tta meg. Az idő U ra pedig K álv in t igazolta a meg­ reform ált egyházzal. H osszúnak, vagy feleslegesnek tű n h e te tt ném elyek­ nek ez a kitérő, de m i szükségesnek ta rto ttu k , hogy K álvinról a Servét-ügy ellenére mégis m in t lelkigon­ dozóról beszélhessünk. A kérdőjel azonban nem csak ezért került a cím elé. A zért is, m ert a m ai lelkigondozói kézikönyvek igencsak m ás kép et adnak a lelkigondozóról — füg­ getlenül Servét-től —, m in t am ilyen K álvin volt. Ám ez legalább olyan term észetes, m in t az, hogy a mai orvosi szakkönyv m ásképpen írja le a m odern orvos ideális képét, a pácienseihez való viszonyát, m in t egy négyszáz évvel ezelőtti. L u th er és K álvin Bibliafordí­ tá s á t se revideálnák ú jra és ú jra, h a arra nem volna szükség. A zért is m ás a m ai lelkigondozó „képe” , m ert az em berek zöme an n y ira szekularizálódott, hogy szá­ m ukra, h a nem is „ h a lo tt” még Isten, de nem végső tek in té ly többé, nem „szuverén” . De a tem plom os, vallását gyakorló reform átus is zav arb a jönne, h a azt kérdeznék tőle: m it é rt Isten szuverenitása a la tt? Még az is előfordulhat, hogy reform átus lelkész sem tu d n a kálvini választ adni rá. R eform átus v allásukat gyakorló em berek többsége szám ára se az a kérdés m a: m i a szuverén Isten aka­ ra ta vele, hanem hogyan tu d n á érvényesíteni saját „szuverenitását” ; vagy azt panaszolja lelkészének, lelkigondozójának (ha ugyan neki panaszolja), hogy személyiségén, a k a ra tán , becsületén, önértékelésén, házasságán csorba esett s segítsen azt kiköszörülni. Az egyház és képviselője, a lelkész (a „ p a p ” ) sem „végső tek in tély ” többé. E g y általán nincs végső te­ kintély. A m a embere m inden a u to ritá st elutasít, m ert m egcsöm örlött a parancsszavaktól, Bonhoeffer szavaival: N agykorúnak érzi m ár m agát. — A tíz­ parancsolat k é t tá b lája, különösképpen az első, igen m egkopott, h a ugyan teljességgel szét nem morzso­ lódott s a m ásodik tá b lá t is ugyancsak kikezdte az utolsó század, m in t a nagyvárosok — tö bbnyire ide­ 81

genforgalm i látványossággá vagy m úzeum m á v ált — d ó m jait a benzingőz s a gyárkém ények füstje. Idő kérdése — írják a szakem berek —, m ikor kell egyiket vagy m ásik at lebontani, hogy lehulló kőszentjeivel ne veszélyeztesse a köréjük épülő üveg- és beton­ kalick ák at vagy kolosszusokat vagy éppen au tó p ar­ koló helyeket. A nagycsalád is szétesett, ahol még B iblia fek ü d t az asztalon s v o lt családfő, aki még m indennap m indenkinek o lvasott belőle. A kis- vagy a n y ito tt család m ár nem n y itja ki, v agy h a igen, ki-ki m agának olvassa — h a olvassa. H a k a p o tt is v alam it a szent szövegből, arról szem érm esebben hall­ g at, m in t egy szexlap izgató rip o rtjáró l v agy felvéte­ leiről. H ite, lelki élete v á lt a m odern em ber intim szférájává. E z é rt a ma lelkigondozója, h a egyáltalában felkeresi még valaki, azzal a problém ával kénytelen foglal­ kozni, am it elibe tá rn a k és igencsak vigyáznia kell, hogy négyszem közt ne „prédikáljon” , m e rt a „szent­ beszédre” , a „lelkizésre” az ő t egyre ritk á b b a n meg­ kérdező egyháztag oly an n y ira allergiás, m in t az au to ritásra, a dirigizm usra. A m ai lelkigondozói be­ szélgetés m ár nem lehet hierarchikus, csak dialogikus esem ény k é t p a rtn e r között. A bibliai idézeteket beés ráolvasó lelkigondozó a m a embere szám ára riasztó és nem vonzó. N ém ely reform átus „ajato llah ” pedig csak az infantilis és m azochista, az éretlen és önkín­ zásra hajlam os, neurotikus lelkeket vonzza, akik élve­ zik, h a „m egkorbácsolják” őket. De ez inkább m ár pszichopatológiai, m in t teológiai problém a. De a kriszto- és p artn ercen trik u s lelkigondozó élet­ ápolása is csak akkor eredm ényes, h a az öröm hírt és nem a tö rö m h írt m ondja; ugy an ak k o r h ite és élete legalább olyan hiteles, m in t m aga idejében K álviné volt. „Sose követelt m ásoktól olyasm it, am elyet ön­ m agától el ne v á rt s meg ne követelt volna.” 7 „Leg­ ádázabb ellenségei is kénytelenek v o ltak elismerni egyszerűségét és önzetlen életv itelét.” 8 E z az egy, am i négyszáz év ó ta nem v álto zo tt, az élet hitelességének szüksége; az sem, hogy am int K álvin rendkívül k ép zett s kora egyik legm űveltebb k oponyája volt, a m a lelkigondozója se lehet a hozzá forduló tanácskérőnél tu d a tla n a b b , m űveletlenebb — az Ige, de az em berism eret dolgaiban sem. Ez teszi szükségessé egyre inkább a pedagógia, a szociológia és a pszichológia, m in t segédtudom ányok ism eretét. (A rra, hogy K álvin ösztönösen s még inkább a Szent­ lélek vezetése a la tt, m ilyen jól h aszn álta m indezeket, még visszatérünk.) A cím mögé t e t t kérdőjel te h á t nem a z t jelenti, hogy K álvin nem v o lt lelkigondozó, csupán azt, hogy kora lelkigondozója volt, a X V I. századé. A zt jelenti ez a m a e szolgálat vállalója szám ára, hogy neki is saját kora lelkigondozójává kell lennie, ám K álvin Igére tám aszkodó hitével, hiteles életével, önm agát halálig nem kímélő önfeláldozásával. K ülönben nem kálvini lelkigondozó. K álvin lelkigondozásának gyökerei A hogy a Servét-ügyet m egkíséreltük az analitikus lélektannal megközelíteni, lehetetlen, hogy ne vessük fel a kérd ést: m ilyen h atáso k érh ették K álv in t kis­ gyerm ekkorában, hiszen tu d o tt dolog, hogy az első három év különösen, de még a to v áb b iak is életreszóló nyom ot hagynak az em ber lelkében. A legerősebb h atáso k — ebben a korban — az édes­ an y a felől érik, akinek a kisgyerm ek (m indaddig, amíg önm agáról első szem élyben nem beszél) tu lajdonkép­ pen funkcionális függvénye (Plaget). Más szóval: az 82

édesanya „lelki köldökzsinórján” csüngő lelki dolog s még nem lelki „én” s ezen a „lelki köldökzsinóron” keresztül az édesanya felől a kisgyerm eket szinte misz­ tik u s m ódon — hatások érik (participation m ystique). Ám az első éveken tú l is az édesanya kisgyerm eke szám ára az alapmodell, m inden én-te-ő-ők viszonyu­ lást tőle les el. T ehát ő a kom m unikációs ősmodell. Így érth ető , hogy K álvin egyik újabbkori életrajz­ írója, Joachim Staedtke9 K álvin korán elhalt édesany­ járól, Jeanne Lefrancról így ír: „Az a bensőséges lel­ k ület és a m ásik em ber bajával való veleszületett azonosulás képessége, am it édesanyjától örökölt, ki­ váló lelkigondozóvá a v a tta . B arátaihoz, állandó fenye­ getettségben élő lelkipásztorokhoz, a franciaországi üldözött gyülekezetekhez, az 1553-ban halálra íté lt egyetem i hallgatókhoz és szám talan, m ásokhoz írt levelei, am elyeknek cím zettjei hozzá fordultak, meg­ h ató bizonyságai annak, ahogyan K álvin a lelkigon­ dozás született mestereként — az egész világon elszórt nagy gyülekezetekről gondoskodott. ” Igaza v an a pszichopedagógiának, am ikor az t ál­ lítja : egyetlen nagy em ber sem érth ető meg — édes­ an y ja nélkül. N évtelen fényforrások, vagy sötét ár­ nyékok kísérik végig életüket. A devotio moderna A lelkiekben igen fogékony ifjú K álv in t bizonnyal ilyen igék is befolyásolhatták: „E gym ás te rh é t hor­ dozzátok: így teljesítsétek a K risztus tö rv én y ét” (Gal 6,2); „V igasztaljátok te h á t egym ást, és építse egyik a m ásikat, ahogyan teszitek is” (1Thessz 5,11), „V alljá­ to k meg azért egym ásnak bűneiteket és im ádkozza­ to k egym ásért, hogy m eg g y ó g y u ljato k .. . ” (J a k 5,16). É s sorolhatnók. Ám — m in t annyiszor — Békési A ndor a lényegre ta p in t, am ikor K álvin spiritu alitását a XV. század egyik jelentős m egújulási m ozgalm ával, az ún. „de­ votio m oderna” -val hozza kapcsolatba.10 Í gy ír erről: „A ” devotio m oderna a középkor végé­ nek nem hivatalos, különböző régebbi irányzatokból összetevődő — részben mégis újnak, a régihez képest „m odern” -nek m ondható — kegyességi típusa. Zömé­ ben laikus kegyesség volt ez, am ely anélkül, hogy ki­ m o n d o ttan egyházellenes le tt volna, tö b b ponton szem bekerült a középkori egyház spekulatív teológiá­ já v a l és legalisztikus (törvényeskedő) vallásoskodásá­ val. H a a reform áció egyik előkészítőjének te k in tjü k ez annyiban helytálló, hogy az Istennel való szemé­ lyes kapcsolatra tö rek ed ett, így az egyént k ív á n ta m egreform álni a külsőségektől a lélek belső világa felé fordulva, a bensőségre (Innerlichkeit) való tö rek­ vés volt a legfőbb jellem zője. A „solus cum solo” individualisztikus kegyessége volt ez, am ely akarvaak aratlan u l feleslegessé te tte az egyház közvetítői sze­ repét. Minél m élyebbre süllyedt az egyház a külsősé­ gekből, a búcsújárásokból, a b ű n b o csánattal való m a­ nipulálásból és hasonlókból álló vallási g yakorlatába, annál nagyobb le tt a szakadék köztük, és annál újab b n ak , m ásabbnak, m odernebbnek bizonyult az egyéni elmélkedésben, bensőséges im ádkozásban meg­ valósuló kegyesség, am ely ugyanakkor tu d a tá b a n volt a hívők szolgálatára való elkötelezettségnek is” . M ajd később: „A z egész mozgalom központi területe arán y ­ lag kicsi volt, az Alsó R a jn a vidékére, pontosabban K ö ln —L öven—Párizs a lk o tta három szögre korláto­ zó d o tt . . . Jelszavuk — Richard11 szerint — ez lehe­ te tt: Több K risztu st és kevesebb egyházat! A közép­ kor egyházából minél kevesebbet.” V irágkorát még a kívül álló, de a reform áció tö rté ­

n e té t jól ism erő Im b a rt de la Tour is annyira tu d ja értékelni, hogy a sokat m ondó szóval: az „évangé­ lisme” (evangélizmus) idejének nevezi azt. K álvinra, m in t m inden kiem elkedő francia h u m an istára — nagy h atással le h e te tt az a sajátos és egyszerű kegyességi irán y zat, am elynek követői nem a k a rta k m ást, m in t élni azt, am it az evangéliumból tanultak. Ez volt a valdensek célja is. E szerin t K álvin reform ációját erre a francia h á tté rre v etítv e nyugodtan n evezhetjük: új evangélizmusnak.” M egszakítva B ékésit, u taln i szeret­ nénk arra, hogy K álvin a keresztyénséget, K risztus követését életform ának is te k in te tte , élte, u g yanakkor igehirdetéseiben, személyes lelkigondozásaiban — szó­ b an vagy levélben — erre b u zd íto tt. H itelesen te h e tte ezt, m e rt m aga is — gyönge, beteges teste ellenére — teljes erejével m egvalósítani igyekezett azt, am it ta n íto tt és aján lo tt. A közös élet testvérei Á m idézzük to v áb b Békési A n d o rt: „K álv in ra ta lá n még inkább h a th a to tt az a „K özös élet testv é­ re id n e k n evezett mozgalom, m ivel m ár egészen fia­ talo n m egism erkedhetett elm életben és gy ak o rlatban, am ikor b eiratk o zo tt a nagyhírű Collége de Monlaigu-be. E n n ek alap ító ja Je a n Standonck ugyanis ta g ja volt a közösségi m ozgalom nak és a kollégium át is a közös­ ség egyházainak m in tá já ra rendezte be. K önyveik, tra k tá tu s a ik rendelkezésére álltak a tan u ló k n ak bár­ m ikor; ezekről fen n tartás nélkül elm ondhatjuk, hogy egy időben a fiatal K álvin olvasm ányait képezték.” „L ényegében laikus kegyességi irán y zat volt ez, am i később olyan n agy h an g sú ly t k a p o tt K álvinnál is. Iste n m indenre kiterjedő szuverenitásának bizonyos­ ságában éltek, az Ő dicsősége szolgálatát te k in te tté k életük főcéljának. E llentétesnek tűnik, de a kontem pláció és az a k ti­ vitás jellegzetes m ódon ötvöződik náluk. K álvin sok m indenben különbözik tőlük, de nem kétséges, hogy ug yanakkor sokat ta n u lh a to tt is tőlük. M indenekelőtt az egymás lelkigondozásának szükségességét. E z t — a közös élet testvérei — érdekes m ódon, a m unkában időnként m egállva gyakorolták, am ikor az olvasott Ige, vagy tra k tá tu s egy-egy m ondását felidézve — magukra alkalmazták. A ztán nyilván ezek életét figyel­ ve fogalm azódott és érlelődött meg K álv in b an az a meggyőződés, hogy az élet reformációját nem pótolhatja sem a tan, sem a szervezet megreformálása. A legna­ gyobb eltérés ab ban v o lt köztük, hogy amíg a közös­ ség tag jai a világtól elvonulva és abból m ásokat kihí­ vog atv a a k a rtá k hívő életü k et élni, addig K álvin a világban maradva kívánta szolgálni Isten dicsőségét és az emberek javát. T ovábbá a közös élet testvérei teológiael­ lenesek voltak, míg K álvin nag y ra értékelte az ism ere­ te t; a bölcsességet a Szentlélek aján d ék án ak ta r to tta .” A megszent lődésre, m in t többdimenziós növekedésre való buzdítás — K álvin lelkigondozásának fő célja K álvin lelkigondozásának újab b , legm élyebbre nyúló gyökerét Békési a „m egszentelődés teológiájá­ b an ” látja, mégpedig úgy, hogy egyszerre m u ta tja fel an n ak tö rté n e ti és lélektani h á tte ré t. A „devotio” ban és a valdensek előreform ációs m ozgalm ában fel­ fedezi az élet m egszentelésének v ág y á t s rám u ta t, m ilyen mély hatással leh ettek ezek a törekvések K ál­ vinra. B izonyára nem tév ed ü n k — írja Békési — hisz nem egészen já ra tla n ú to n indulunk el, ha azt m ondjuk, hogy K álvinnál a lelkigondozás szoros kap­ csolatban v an a hívők életének ezzel az ó h a jto tt meg­

szentelődésével (és — had d tehessem hozzá — K álvin lelkigondozása valójában ennek a m egszentelődésnek elősegítése). Nem kétséges, hogy K álvinnál a meg­ szentelődésről szóló ta n ítá s a m eg tért em ber „hogyan to v á b b ? ” -ja. E rre a gyötrő kérdésre k ív á n a meg­ szentelődés ta n á v a l választ adni, m égpedig úgy, hogy m in t életünk végéig ta rtó folyamatot m u ta tja be, am ely szakadatlan küzdelem s am elynek végső célja az istenkép helyreállítása az emberben. Igaz, nem sa já t erőből, hanem a Szentlélek állandó gyám olításával. K álvin, éppen úgy, m in t L uther, tisz tá n lá tja a bűn realitását, am elyet az em ber soha nem te k in th e t elintézettnek (hiszen: sem per iustus e t peccator), de ugyanakkor — szem ben L u therrel és B a rth -ta l — K álvin hisz az ember tökéletesebbé válásá­ ban. (Nem perfectiójában, hanem perfectibilitásában!) A m egszentelődés a feltám ad o tt K risztus aján d ék a, de ugyanakkor feladat is az em ber szám ára: „ . . . m un­ k áljáto k üdvösségeteket” (Fil 2,12/b). A hívő em ber te h á t nincs örökös helybentopogásra k á rh o ztatv a . Nem vágyálom , hanem lehetőség szám ára: növekedni a hitben, szent életben, szeretetben” . M egszakítva Békési gondolatm enetét, meg kell je­ gyeznünk, ennek lehetősége nélkül nem csak felesleges, hanem eleve hiábavaló volna m inden „lelkigondozás” . O lyan facsem etéket kellene locsolgatnunk, m etszeget­ nünk, ápolgatnunk, gondozgatnunk, am elyekről — eleve tu d n ó k : nem nőnek, m ert nem nőhetnek tovább, nem lesz nagyobb a koronájuk és ta lá n még gyüm öl­ csöt sem terem nek, mégkevésbé egyre ízesebbet. A m egszentelődés, m in t növekedés lelkigondozói aspek­ tu sa ira még visszatérünk. De ad ju k á t ism ét a szót Békésinek: „Niesel a sák­ ram entum ok hasznáról szólva m ondja, hogy elhí­ vásunk, vagy m egtérésünk első n ap játó l fogva K álvin szerint m inden a m ienk, teljes közösségünk van K risz­ tussal, de K risztus életének növekednie lehet és kell a hívők életében. É rth e tő ezért, hogy K álvin prédikációi­ b an (és a lelkigondozás elv álaszth atatlan igehirdetésé­ től. Gy. E.) három buzdító szó erősödik fel ú jra és ú jra : növekedni (croître), segítséget nyerni (d’être aide) és haladni (avancer). (Ism ét egy lelkigondozói közbe­ szólás: a segítséget nyerő em bernek nem kell-e segít­ séget nyújtó em berré váln ia!? V agy h a tetsz ik : nyert-e az segítséget — aki nem n y ú jt segítséget? Gy. E .) T udjuk, hogy van „összreform átori kincs” , am iért végtelenül hálásnak kell lennünk Istennek, de m ost m in k et a sajátosan kálvini foglalkoztat. Richer L. J., egyik k u ta tó ja így ír errő l:11 „A növekedés (grow th) kulcsfogalom Kálvinnál. A fe ltá m ad o tt K risztus való­ ságos m egszentelődést tám aszt, am ely által a bűnös em ber nagyobb és egyre növekvő hasonlatosságra ju t K risztussal. L u th er keveset m o n d o tt a bűnösök K risztussal való hasonlatosságra-jutásáról (conformi­ tas). K álvin viszont a lelki életben tap asz talh ató feszültséget az istenkép helyreállításáért fo ly ta to tt küzdelem nek értékelte, a jelen feladatának és egyben a hívő em ber jövőjének, végcéljának te k in te tte .” E nnek az istenkép kialakulásának, illetve re sta u ­ rációjának m ó d ját és lehetőségét kíséreltem meg fel­ vázolni a Confessio 85/4. szám ában.12 H ad d idézzek néhány idevágó sort a tanulm ányból, ta lá n az is kivi­ láglik belőle, hogy a nagyon nagyok a végső igazságok tövében találkoznak. „C arl G ustav Jung, az analitikus, illetve kom plex lélektan a ty ja, fedezte fel az em beri psziché legmé­ lyebb rétegét, a kollektív, az egyetem es tu d a tta la n t, am elyben az emberiség örökölt archetípusai, ősképei és szim bólum ai vannak. P ontosabban o tt élnek, tö r­ ténnek és szüntelen h a tn a k a tu d a tra . Szerinte ilyen 83

archetípus az em ber lénye m élyén a kollektív tu d a t­ ta la n b a n az „isten i pecsétnyom ó lenyom ata” ; ak ár így is fogalm azhatnánk: az im m anensben élő és ható transzcendens. M agyarán: az érzékelhető valóságban megjelenő érzékfeletti valóság. T e h á t éppen a kom plex m élylélektan felől k a p ju k istenképűségünk (1Móz 1,27) b e m u ta tá sá t. Ju n g lélektani K É P -telenségnek ta rtja , hogy az em beri psziché tudom ásul vehessen valam it, vagy rezonálhasson valakire, ebben az esetben Istenre, h a an nak az ősképe eleve nincs meg bennünk. Más szóval, az em ber aligha tu d valam iféle alapvető tö r­ vényszerűséget kitalálni. A zokra csak rá tu d ta lá ln i. Így istenképűségünk sem n éhány évezredes, antropo­ m orf m ítoszrajzolat, hanem Ju n g rátalálása a kollek­ tív tu d a tta la n b a n az örök em beri psziché Iste n ­ ősképére. A m i szavainkkal a transzcendensre az im ­ m anensben, vagy Bonhoeffert idézve: Isten úgy tú l­ világi, hogy életünkben jelenvaló. Ju n g szerint ez a bizonyos „isteni pecsétnyom ó lenyom ata” , ez az őskép a lehetőségünk, hogy egyál­ ta lá n tu d h a tu n k Istenről. K övetkezésképpen nem tu d n á n k Istenről, h a Isten nem a k a rta volna, hogy tu d ju n k róla. A B iblia képes nyelvén szólva Isten az ősképhez szinte még a k eretet is lényünk mélyébe ép íte tte , am ely ta lá n merész h a so n la tta l: istenalakú. A kérdés ezu tán az, hogy ebben a keretben hogyan alakul, fejlődik, tisztu l, restaurálódik az őskép.” C. G. Jung a kollektív, az egyetem es tu d a tta la n b a n , te h á t m eg találta a legtitokzatosabb arch etípust, az im m anensben a transzcendenst, azaz istenképűségün­ k et. V iszont K álvin m ár 400 évvel ezelőtt an n ak meg­ tisztítására, helyreállítására törekszik és ez lelkigon­ dozásának fő törekvése Iste n igéje és a Szentlélek által. Á m engedjük szóhoz ism ét B ékésit: „K álvinnál a lelkigondozás nem csak az esetenkénti konfliktusok feloldását jelenti csupán és nem is a hívő h itben való m egm aradásának segítségét, hanem ezeken tú l a

h itb en való növekedést, a szent életben való előrehala­ dást vagy a teológia nyelvén: az istenkép helyreállí­ tá s á t m unkálja.” * M ár em lítettü k , hogy a kálvini megszentelődés: több dimenziós növekedés. Í gy Isten felé, hogy végül is az istenképünk K É P -telen istenkép legyen: m aga Isten Lélekben való jelen-L É T E bennünk, Szentlelke által. Ám ez belső növekedésünket is jelenti, m ert Isten állandó jelen-L É T É B E N Lélekben és igazságban im ád­ ju k Őt és így form álódunk á t hom o sapiensből homo christianusszá. U gyanakkor ennek dünam isza, dinam ikája arra in d ít bennünket, hogy másokat is bevonjunk, beölel­ jü n k ebbe a többletdim enzióba, P ál apostol szavaival AZ Ú R B A . Á m ez m ár a lelkigondozás kezdete, sőt helye, módszere, tulajdonképpen célja is. H ogyan te tte , cselekedte ezt K álvin, arról m ajd K álvin, a lelkigondozó című könyvem ben részletesen írok. Gyökössy Endre

B IB L IO G R Á F IA : 1. Zweig, S tefan (1881— 1942) B razíliáb an öngyilkos le tt. H itler elleni féktelen gyűlöletét v e títi ki — K á lv in ra (E in Gewissen gegen die G ew alt). H arc egy gondolat körül (Castellio és Calvin) B u d a­ pest, R ózsavölgyi 1936. — 2. Veurmer, G erh ard : M acht un d O hn­ m ach t der Grossen. 1970. — 3. Békési A ndor: R eform átusok L ap ja, 78. IX . 3. sz. — 4. Pfisterer, E rn s t: C alvin’s W irken in Genf. N eu g ep rü ft u n d in E inzelbildern dargestellt. E ssen, 1940. — 5. Holl, K a rl: Jo hannes Calvin. (?) — 6— 7. Kolfhaus, W ilhelm : Die Seel­ sorge Jo h an n es Calvins. N eukirchen, K r. Moers. 194t. — 8. C.hoisy, E u g èn e: Je a n Calvin. (?) — 9. Staedtke, Jo ach im : Jo h a n n es Calvin. G öttingen, 1969. — 10. Békési A ndor: R eform átus E gyház. 1983. 12. sz. és 1984. 1. sz. — 11. Richard, L. J .: T he S p iritu ality of Jo h n Calvin. A tla n ta , 1974. — 12. Gyökössy E n d re : Confessio, 1983/4. sz. A z Istenkép kialak u lása a gyerm ekben; és M agunkról m ag u n k n ak IV. kiadás (Ref. S ajtó o sztály B p.) 1984. 7— 19. 1.

A bűn nem magánügy Lelkipásztori szolgálatunk erőssége, h a hitelesen személyes, ám h a m egreked az egyénnél, az sokat eláruló hiányosság. M ost főként pszichoterápiás isme­ reteim és ta p a sz ta la taim alapján szinte csak arról szólnék röviden (m ás fontos, például teológiai szem­ p o n to k a t nem tek in tv e m ásodlagosnak), hogy a bűn m ennyire ön- és közrombolás, és nem csupán az Isten „m agánvélem énye” szerint rossz. A hogy m úlnak fölöt­ te m az évtizedek, egyre jo b b an azt láto m : életünk egészsége, relatív egyensúlya, tisztelhetősége, spontán h a tá sa a ttó l függ, hogy m ilyen a viszonyunk önma­ gunkhoz, embertársunkhoz és az isteni világhoz, amellyel lelkünk m élyén m in th a valam iképp h atáro sak len­ nénk. B árm elyikkel v an baj, az a m ásik k e ttő n is érezteti h a tá sá t, h a ugyan nem azokból szárm azik, hiszen ezek am olyan közlekedőedények. Á ltalános em beri m egközelítésben a z t m o n d h atju k : bűn az, am i az embert s az emberi közösséget kívülről vagy belülről mérgezi-zülleszti, s eltéríti rendeltetésétől. A gyökeres, átfogó parancsolat ez lenne: Légy ember­ séges! K lasszikus m egfogalm azásban: Szeresd feleba­ rátodat, m in t önmagadat, m ikor is a felebarát jézusi értelm ezésben bárki, aki éppen rán k szorul. Sosem magánügy a bűn. B árm ilyen önrombolás, tehetségünk s em berségünk kim űvelésének elhanya­ golása, a hibáin k b a való tu n y a belenyugvás ugyanis h a t: szétzilál, nyom aszt, ragályos. F ő k én t gyerekek

V

84

hajlam osak „elkapni” a közvetlen környezetüktől, beszívják, m in t a levegőt, azon nevelődnek, s „ arru l kódulnak” . A szeretethiányos, rideg, m egtorló lég­ kör, vagy az ellenkező véglet: a tönkrekényeztetés, ellustító agyonkím élés, a felnövekedők önállósulásá­ n a k gátlása szeretet örve a la tt lélek- és közösségrom­ boló bűn. Az ilyen m indenekelőtt a gyerekek belső v ilágát őrli vagy hígítja, rázza vagy m ángorolja. Jö v ő jü k et is súlyosan veszélyezteti. Az efféle á rta l­ m ak ugyanis sokszor jóval később hozzák meg leg­ keserűbb gyüm ölcseiket. M iként? Csak egy „ stra té ­ gia” a sok közül: E g y családban nőágon bevallatlan hagyom ány a frigiditás és a férfiak bűnbak-szerepbe szorítása, s ennek megfelelően arán y talan anyagi és m ás igények tám asz tá sa velük szemben. Ahol ugyanis elsatnyul a szerelem és a szeretet, helyére tolakszik pl. a pénz túlbecsülése. A fam ília nőtagjainak fejlett érzékük van a jól g y ú rh ató „férjanyag” kiválasztására, a k it persze csak esküvő u tá n kezdenek átnevelni a családi rep erto ár v á lo g ato tt módszereivel. H a valam i nem tetszik neki, az rögtön az ő hibája, am iért kom oly dorgálás vagy csalódási nagyjelenet jár, n etalán k ét­ napos duzzogó hallgatás, lehetőleg éppen üdüléskor, avagy csupán félreérthetetlen megjegyzések vendégek előtt, bájos mosollyal, „tré fa k én t” . A sok m ás elem ­ ből is álló kom plex kezelés elől a férj egyre g y ak rab ­

ban m enekül cim borái körébe, ahonnan nem egyszer részegen jö n haza — m in t egykor az ap ja —, s ilyen­ kor aztán trá g á r szidalm akat szór feleségére. E nnek ta n ú ja a kislányuk, aki az éveken á t ism étlődő h a­ sonló élm ények h a tá sá ra m egutálja a férfiakat, akiket an yja és n ag y an y ja különben is leszól. E z t a gyereket sokkal szigorúbban fogják, m in t déd elg etett öccsét, a k it az an y ju k voltaképpen a férje h e ly e tt szeret. E ttő l szenvedve a lány még jo b b an meggyűlöli a férfinem et. Az an y ja különben is azt m o n d ta neki egyszer feldúltan, halálos kom olyan: H a valakivel összeadod m agad, korbáccsal verlek ki a házból örökre! (H asonló eset v o lt is a közelben.) Nos, az önálló lány ta lá l egy jól nevelhetőnek ígérkező fiatal­ em bert, s a já té k kezdődik elölről. Az ifjú férj akkor k ap ja föl a fejét először, am ikor esküvő u tá n p á r h étte l egy hangulatos kiránduláson felesége arca m in­ den felfogható ok nélkül elborul, fo jto tta n arról kezd beszélni, hogyan kellene testileg kínozni a h ű tlen fé rje k e t. . . M ondjuk, ez a férj — nagyon szeretett leánykáit nézve — alkalm azkodik tíz v agy húsz évig, m ert őt meg ilyen családi m odell határo zza meg, anélkül, hogy tu d n a róla, de am ikor m ár végképp nem b írja to vább, válni akar. A kkor aztán feleségéből k itö rh et addig úgy-ahogy elfo jto tt szadizm usa a férfiak ellen. E nnek megfelelő g átlástalansággal zú d ít k ereszteshadjáratot „ a gonosz h ű tlen re” , teljesen beleélve m ag át áldozati szerepébe. Utolsó eszközként a fölcseperedő gyereke­ k e t uszítja ellene, s ezzel — a férjével szembeni „m élyütésen” tú l — k e ttő s b ű n t követ el: a gyereke­ k et egyrészt m egfosztja apju k tó l, m ásrészt arra az ú tra ta sz ítja őket, am elyen a „családi á tk o t” követve ők is igen könnyen vétkezhetnek hasonlóan. „B ocsásd meg a m i vétkeinket” — hangzik a jelleg­ zetesen közösségi im ában, a M iatyánkban, mivelhogy a leghatékonyabb bűneinket egym ás és m agunk éle­ tébe b elerontva, „koprodukcióban” hozzuk össze. Így

lehet ez nagyobb csoportok, közösségek, népek guban­ cos ellenségeskedéseiben is, am ikor ta lá n az tű n ik árulónak, aki azt m o ndja: E m berek, legyünk észnél, a m ásik oldalon is em berek v a n n a k .. . összekuszáló­ d o tt rossz viszonyokban nincs m ás m ód, m in t m agun­ kon kezdeni a válto zást — a m ásik félnek úgyis hiába hirdetnénk. V an beteges b ű n tu d a t is, például súlyos depresszió tü n e tek é n t. De az is beteg dolog, h a valaki a nyilván­ való v é tk é t nem képes észrevenni. Az elképzelhető konkrét bűnök tételes felsorolása lehetetlen, de egyéb­ k é n t is többé-kevésbé eltérő norm arendszert alkotnak a különböző korok és k u ltú rák . Az a d o tt helyzet és az életkor sem jelentéktelen. Á m ez nem jelen th et erkölcsi közömbösséget, m ert ahol sem m ilyen m orál nincs, o tt elszabadulás van, nem felszabadultság, s az em beri önzés és agresszivitás d ik tá l: indulatok zűr­ zav arát, em bernek em ber által „szabad” m egtiprá­ sát. K ülönösen zülleszt a telh etetlen érdekhajhászás, m ely lelketlenül k iáru sítja önm agát, belső értékekről legföljebb szaval (bár lehet, hogy egész élethűen), de szívügye nem az, hogy használjon, hanem hogy ki­ használjon m ásokat. Végül azonban m aga lesz tőle a legüresebb, m ert „ a bű n csalárdsága” visszavág arra, aki ü d v ö t rem élt tőle. Szem élyiségfejlődésünk érde­ kében is szembe kell szállnunk — m e rt lehet! — az elem bertelenítő h atásokkal a m agunk helyén és m ód­ ján . Így szárm azhatnak belőlünk egészséges kisugár­ zások. B ár mese lenne a bűn! Sajnos, nem az. H ol brutális, hol raffinált form ában rom bolja, b eteg íti életünket. „Csel v ad fegyvere” (L u th e r—József A.) — m agun­ kon fedezzük föl a legnehezebben. S aját egyéni és közösségi árnyoldalaink megismerése fájdalm as folya­ m at, de hum anizál, érettebbé tesz. Mély realitásuknak ennél az alázatán ál kezdődik a m egújulás. Bodrog M iklós

Kunszentmiklós Baksay Sándor műveiben 1866-ban jegyezte föl F öldvári A n tal szentm iklósi rek to r: „M ájus 13-án e lv á la sz ta to tt általános szava­ z a tta l B ak say Sándor ötsém (ti. érsekcsanádi — Sz.) papságából” lelkipásztornak. P réd ik áto rk én t ellá tta előbb az esperességet, m ajd az egyházkerületi püspöki széket haláláig, 1915-ig. íróem ber — hiszen B aksay az volt — sokat m egírhat ennyi idő a la tt a k á r a K iskunságban is, és tekintélyes csakugyan írói hagya­ ték a. E gyértelm űen u ta l a „M agyar népszokások "ban Szentm iklósra: „ I t t a telekföldek három osztály­ ban m íveltetnek, egyikben búza, m ásikban tavaszi, a harm adik u g arnak h a g y v a . . . ” Az itte n i g azd át „leveles em ber” -nek em legeti, akinek ősei m egkapták a redem ptios levelet az 1760-as évek végén, n ag y já­ ból tizen ö t esztendővel földjeik m egváltása u tá n . Leveles gazdánk önérzetesen v allja: „ É n itt törzsök gazda vagyok, ő pedig (ti. a következetesen idegenből hozott tiszteletös úr) azonban jövevény” , akire idéz­ getik a híres K u n L iszta sorait: „F itty, ha apád tök it bába másutt mosta, K i rúg, és el kerget e’ szelelö r o sta .. Term észetesen a „törzsök gazda” kijelentés u talás az 1745. évi b irtokm egváltásra, az ún. redem pus gazdáknak, ill. leszárm azottaiknak elsőségi jogaira.

Törzsökös osztályok a redem ptiot követően osztott szántók, s ezek járulékai (accessorium) a későbbi osz­ tások. Mégse gondolja senki, hogy ilyen könnyen kiszelel­ hető — különösen írónk néprajzi m űveiből — a szent­ miklósi értesülés. Rengeteg információ van írásaiban, és senki sem gondolhat szétválasztásukra, hanem h a a K iskunság, K unszentm iklós tö rté n etén ek ism ereté­ ben. B aksay sem m indig szerencsés azonban forrásai m egválasztásában. A parasztvárm egyéről szóló isme­ rete it a legjobb helyen olvasta Gyárfás Istv án n ál. K evésbé m egbízható azonban, m ikor B aky Ján o s 1791. évi krónikájából deríti ki Szentm iklós régi tö r­ tén etét, mivel a helytörténész k ritik a nélkül átveszi K . P . W indischnek Geographie des Königreiche U n­ garn (Pozsony, 1780—90) c. m űvéből az itte n i palánk­ várról szóló h írt, s átm egy a m ag y ar k ö z tu d atb a a történelm i falsum, h o lo tt m ár 1863-tól o lv ash atta hazai közvélem ényünk Szilády Á ron—Szilágyi Sán­ dor török hódoltsági o k m án ytárában, hogy T örök­ szentm iklóson volt az em lített erődítm ény. (B aksay közleménye pedig csak a m ú lt század végén jelen t meg.) H asonló elírás az, hogy 1846-ra teszi a redem p­ tio százéves fordulóját, ho lo tt 1745-ben tö rté n t a ki­ 85

v áltás. (E kkor m ár régen olvashatók v o ltak a parókia ira ttá rá b a n Földvári A n tal följegyzései a kiskunok legnagyobb ünnepségéről.) Persze téved, ak i azt, hiszi, hogy nem ism erte B aksay az eklézsia tö rté n e té t, hiszen éppen ő állapí­ to tta meg lelkészi jubileum án, hogy Szentmiklóson ünnepelték a m agyar reform átus egyház legrégibb évfordulóját 1785-ben, szőnyi V irágh M ihály ötven esztendős prédik áto rság át. Igaz, m éltán rag a d ta meg figyelm ét a X V III. századi m atrikulai följegyzés, m elynek nyelvi em elkedettsége, igazi pásztori gondo­ latai m egragadták m űvelődéstörténészeink figyelm ét századunk elején. Földrajzi leírásában olvashatjuk, hogy a Jászk u n ­ ságban, m ás nevén a H árm askerületben a K iskunság nagyobb, m in t a N agykunság meg a Jászság eg y ü tt­ véve, de mégis legszegényebb lélekszám ban, term ő erőben. V áltozatos s u g yanakkor sivár a K iskunság. B uckás hom okosok n y ár erdőkkel vagy csak kopa­ szon, szénát term ő lapályok, szikes ta v a k rengeteg n ádasokkal v á lto g a tjá k egym ást. A jó h íjá t pótolja i t t a sok, v alam in t az élelmes kiskunok m unkabírása, szívós k ita rtá sa . „Sehol annyi szikár em bert, m in t a K is-K unságban!” A község erős m éhkas, víz, vizek m ellett épült em elkedett helyen, tág , egyenes főutcával, gyalog­ padlókkal övezett rendetlen m ellékutcákkal. K ívül bukfenceznek a szélmalm ok vitorlái, kintebb — értsd : keleti irán y b an — a tak arm án y k ertek , odébb a bá­ nom-szőlők, m ajd a „szőlőhegyek” . (Tegyük hozzá a régi protokollum ok ism eretében: az „aaszögi, főszö­ gi” , töm pöri, bábonyi részeken, ahol ugyanis hom ok­ b a d u g d o sh atták el a szőlővesszőt.) „ O tt hűsölnek alföldi cziprusok (tam arix) és szikes ta v a k k ö zö tt K unszentm iklós adom ázó öreg urai, lovazó legényei, tánczos és korcsolyás leányai. Levél­ tá rá b a n a so k at v ita to tt s végre is ta tá rn a k bizonyult k u n -m iaty án k ; castrum szerű ó tem etőjében egy még b o ly g atatlan kunhalom , em beri kéz m ű v e . . . ” Nos, az állítás első felének költem énye — a m iatyánk szövege valam i írá stu d a tla n ta tá r ford ítása a török hódoltság idejéből — Vámbéry Á rm in találm ánya, s m a m ár tu d ju k , hogy nem im ádságunk to rz u lt szö­ vege egyetlen k u n nyelvi em lékünk. N em csoda, ha B ak say elhitte a csalh atatlan n ak k ik iá lto tt V ám béry állítását. De — nil adm irari — azon se csodálkozha­ tu n k , ha az akadém ikus (jó) G yárfásnak elhiszi, hogy m ag y ar nyelvűnek ta r tjá k m ag u k at a kunok is. Ellen­ ben v ita th a ta tla n u l B aksay tévedése az, hogy „m ég b o ly g atatlan k un halom az ún. Öreg tem ető dom bja” . 1867. évi községi vagyonleltáru n k b an a X X X V I. fejezet 23. sorszám a a la tt ugyanis a következő tétel olvasható: „E g y v asajtó rám ával (öreg tem ető dom b­ jához)” . F öltehetően o tt v o lt R ákóczi k urucainak lő porraktára. Az író rajzo lta városképen gyönyörködve szemlélő­ dik az utazó idegen, „m ajd a vizek k ö zö tt terjedező v áro sra tek in tv e sajnálkozva k érdi: H á t it t mivel élnek? A rézsisakos to ro n y aranyos k ak asa m egérti a k érdést s egy lebbenéssel sarkon fordulva dél-kelet­ nek áll. Ne félts b ennünket, jó idegen! T úl e tav ak o n , messze, messzebb, m in t a te szemed vagy az enyim ellá th a tn a , nyúlik be h a tá ru n k . . . m iénk a tu lok­ nevelő Szank, a régi O rgovány, a füves K erekegy­ háza, egyre-m ásra m integy 400 k m 2. . . ” Valósággal ízlelgeti írónk községének sajátos hely­ neveit. Tömpöri B alázs te h á t nem arról nevezetes, hogy K ecskem éten volt teológus, hanem a szőlő­ dom b, T öm pör dűlőről. A „ Jo b b kezem” -ben örökíti meg K unszentm iklós régi elnevezését (Tatárszállás). 86

A „ P u sz tai találkozás” c. regényében olvassuk K on­ dor puszta nevét Orgoványon, a K eselyűs (helyesen: „K eselyős” ) elnevezés kíséretében. Nos, a kerekegy­ házi p u sztán talá lh ató a K ondor tó (am ikor nincs ki­ száradva), a Keselyős pedig keletre Szentm iklóstól, ra jta a „K önyérváró höggyel” , ahova a kenyerező gazdák k ih ordták pásztoraiknak a heti járandóságot. Végül a szentm iklósiak k aján csúfolódó hajlandóságát őrzi az „E g y fedél a la tt k ét o tth o n ” -ban a K u k ália elnevezés K erekegyháza helyett. E z utóbbi község­ nek a redem ptiot követően b etelep ített szlovák és sváb lakói ugyanis sokáig nem beszéltek m agyarul, vagyis „k u k ák ” voltak. Fürdőzésből hazatérve vissza-visszatérő m egállapí­ tá s a leveleinek: „N incsen olyan víz széles e világon, m in t a B akér meg a Pozsáros!” Tréfás komolysággal o k ta tta így sógorát, hisz az ő idejében még nem a parókia ud v aráb an állt a m ostani gim názium , hanem leért a k e rt a B akér közepéig, m ely utó b b in ak béka­ lencsés vize sok szemlélőjét elragadta egykoron nád­ rengetegének sejtelm es suhogásával, éktelenül lárm á­ zó békáival eg y ü tt, vízim adarainak önfeledt örvende­ zése kíséretében, egym ás hívogatásának v ad orgiájá­ ban. Sajátos m ódon ú jra meg ú jra fölfedezték a B ak­ é rt, az egykori dunai m o ro tv á t: valam ikor „nádlás” kor, halászás, m adarászás idején, m anapság pedig kiszárító csatornázása u tá n repülőgépről k ellett rá ­ jönni, hogy eliszaposodott m edre term észetes tárolója az öntöző víznek. Föltehetően az igen tekintélyes B aksay félig komoly, félig ironikus b u zd ítására való­ ságos B akér-kultusz szállta meg a szentm iklósiakat századunk első felében. B aksay parókiájával nagyjá­ ból szemben, a m ai M arx té r 8. sz. a la tt m ost is áll a püspöki titk á r, Kiss Ödön egykori háza; B akéraljában téglapadozatos tornyos deszkaépítm ény volt, m elyben sokat já ts z o tt jelen sorok írója a húszas években. „A csodálatos tö rté n e t” -ben szem rehányást tesz a n agym am a unokájának, hogy m ást sem tesznek nyá­ ron, m in t folyton csatangolnak egyik vízből ki, a m ásikba be. De nem p u sztán a nagym am a zsörtölő­ dik, m ert a helyi sajtó b an valam elyik ta n á r írja le a költői kérd ést: „M i helye annak, hogy a deákok n a p o n ta kétszer is k ijá rn ak a vizekre fördeni és úsz­ n i? ” „Tapolczafő” c. karco latáb an em líti a Szittyó (Őr­ jeg), K eskenyér, K unásások nevű vizeket. Az elsőről még lesz szó, a m ásodik a v asú ti állom ásra vezető ú tn á l van, m ellette n y ito ttá k meg 1831-ben a kolera­ te m ető t, s p a rtjá n még a m ú lt század utoljáig h á n y ta a cigánykereket 6—8 szélmalom. A K unásások a községtől valahol keleten voltak, első előfordulásuk ilyen néven a X V III. sz. végén olvasható B aky János k ró n ikájában. Az ún. T u rján tavaszi ára d ását vezet­ té k le a K unásások Szabadszállás felé. A régi szentm iklósi házakhoz vályogot a Székalján v e te tte k , de it t fü rd ö tt a község apraja-nagyja, a m ai katolikus tem plom m ögött állt a korcsolyaház, s te ­ lente el le h e te tt korcsolyázni a jégtükrön am eddig elláto tt a szem. K ülönben nem sok látnivaló volt arrafelé, am in t őszintén be is v a llo tta V arga Domo­ kos író könyvében. C satornázás e lő tt azonban több ro m a n tik á t k ín á lt: tarh o n y ázás idején, késő tavasszal benne g y ű jtö ttü k a m adárfészkek to jása it, n y a ra n ta n ád- vagy bordókévén lovagolva — cserkésztük végig h itv á n y nádszigeteit, sínylődő kákásait. B aksay szeme több szépséget fedezett föl: „ L á tn á ­ to k ezt az ezer hold terü letű velenczei tü k rö t — írja a „ B a b e tt” -ben — itt a mi városunk a la tt, m elynek messzi túlsó p artja in (ti. a K eskenyér h áto n — Sz.)

a szélm alm ok forgó vitorlái az áldozó nap sugaraiba k ap k o d n ak . . . e tóról h allo ttam : H ogy i tt hajdan rengeteg n ádas volt. H ogy ide lovat sem m ertek kicsapni, m ert . . . m in d já rt elk ap ta a vízibornyú. H ogy a kis Béni kovácsot i tt ra g a d ta el a farkas sok em ber szem eláttára, a világ terem tése u tá n m integy kétezer esztendővel. . . ” B ak say ra különben nagyon jellemző a hum or köny­ nyek k ö z ö tt: Béni kovácsék csakugyan éltek, előfor­ d u lt végzetes farkaskaland e színhelytől p á r száz m éterre az ún. T o rtap arto n , öregek még m a is emle­ getik errefelé a vízibornyút, de ta lá n mégsem igaz így az egész. N agyjából ui. éppen ebben az időben ria sz to ttá k a S zékalját valam i farkasféleség megjele­ nése m ia tt, s csak az elirtása u tá n i m ásnap reggel derü lt ki, hogy sehol sem ta lá lja rő t színű bozontos k u ty á já t a tassi katolikus kán to r. A Székaljától keleti irán y b an ép ü lt a szabadalm as K unszentm iklós is „ te rv nélkül, tetszés szerint, össze­ vissza, labyrint-szerű, szűk és girbe-gurba utczákkal, . . . té res b elsőséggel.. . a Jász-K unság fo rd íto tt leg­ kevesebb figyelm et lakházainak szilárdságára, díszí­ tésére és kényelm es berendezésére. . . ” A házak fecskerakásra, v agy v e rt falra épültek nádtetővel. H ázaik azonban mégis csillogtak a tisztaságtól, a friss meszeléstől. A fal tö v é t körül bevonják halvány kékkel („k u n k ék” — Sz.) egy lábnyi m agasságra. (M agyar népszokások.) H á tta l dől északnak az egyenes ház, s u tc á ra néz 6 —8 m éter széles hom lokzatának k é t ablaka. A ház hossza 16—30 m éter, ebben ta lá lh a tó a nagyház, a konyha, kisház. Az u tc á ra tek in tő nagyház ajtósarok felőli elején ta p a s z to ttá k kiskun asszonyaink a szal­ m afűtésű búbos kem encét, körü lö tte a széles p ad k á­ val, belül rejtőzködik a kuckó. („A kuci” az engö­ detlen gyerökök árestom a — Sz.). T ov áb b á a vacok viselt ruhanem űvel („göncökkel” — Sz.) bélelve, az apróság meg a vénség m enedéke. Vele átellenben az asztal-pad sark áb an kosár kenyerestől. K é t m agasra v e te tt ágy az ab la k ta la n fal hosszában, a jo b b ra eső sarokban pedig ruhásszekrény vagy láda. F ölötte fogas, ra jta cin- és fehér cseréptányérok, a la ttu k szögeken virágos m ázas kancsók. A m estergerendán bedugva k ik an d ik áln ak a históriás könyvek meg a kalendáriom , a B iblia, Z soltár meg a K eresztyén ta n í­ tások gondosan elhelyezve a tü k ö r a la tti sublót fiá­ ban. (M agyar népszokások.) Még nem szóltunk a tan y áró l, m ely m ásodik lakó­ helye a kiskunnak, hisz nem h aszn o síth atn á földjeit m áskülönben. Nincs neki kerítése, hanem m integy pó tlásk én t húzódik egy m ély árok a lakóépület m ögött, akácsorral k eretezett gyüm ölcs- és k o n y h ak ert szél­ fogónak. A házzal szem közt ólak, végében ak lok, boglyák, kazlak. A lakóház hom lokzata elő tt díszük a virágos k e rt gondosan kerítve árokkal vagy élő sövénnyel (cédrus, olajfűz, esetleg orgona). A hova aztán nem ju to tt semmi, oda rak ják a bástyát m inden­ féle u d v ari söpredékekből, szem étből, dudvákból, le­ veles ganéból, oldalát a k k u rá tu san lem etszve. E bből lesz a garád. (M agyar népszokások.) Meglepő m ódon hiányoznak B aksay följegyzéseiből a „b o g árh átú ” építm ények. Mellőzésük föltehetően abból ered, hogy nem v o lt gazdálkodó g y akorlata írónknak. Pedig bőven ta lá lh a tó följegyzés egykori jegyzőkönyveinkben róluk. O ka az, hogy gyorsan összecsapták az egészet házilag: id ő töltést p u sztán a falazás je le n te tt, a rra fö lrak tak 1-2 g erendát a kész­ ség terjedelm étől függően, m ajd néhány csatlást ke­ resztben, s végül rá h á n y tá k tető n ek a n ád at, csirká­ k a t, rozsszalm át, vagyis am i volt. L efogatták aztán

vendég öld allai a borítást, m ígnem elkövetkezett a m indent elszárító aszály. Ilyenkor j ö t t kapóra a te tő ­ zet, m ivel á trá g ta m ag át ra jta az akkori tá jfa jta a következő évig, m in t szentm iklósi jegyzőkönyveink leírják az 1863. évi ínséget, a jószág á tm en tését újig. A tréfásan — görögösen B akerion-nak keresztelt parókiából a sógor, H etesy K álm án közölte 1925-ben a P ro testán s Szemlében írónk h a tty ú d a lá t, töredékes naplójegyzeteit. M int olvashatjuk a következő sorok­ ban, B aksay lelkében csak fájdalom lakozik, m iután felesége elhunyt 1914 decem berében. R ezignált sorai­ val kezünkben bebarangolhatjuk h a z á n k n a k e m ind­ máig egyik legszebb p aró kiáját. „ Ja n . 23-án a kis ebédlőablaknál ültem , ahol te is ülni szoktál.” „F ebr. 2-án: Ma egész nap . . . a kis ebédlő abla­ káb an ültem . . . N éha keresztül jö tte m a kis háló­ szobánkon.. . ” „F ebr. 7-én: Ma d élután, . . . a kis ebédlő ablaká­ nál ü lt e m ... két ízben is bem entem á g y a d h o z ..., ágyad ruháiddal, cipőcskéiddel, arcképeddel csalódásig úgy v an berendezve, m in th a o tt fek üdnél. . . ” „F ebr. 14-én . . . délután 4 órakor kim entem , körül­ kerülgettem az évben először kis k ertü n k et. K ezdtem a Sügejnél ( = bozótosnál, itt: lugasnál), hol a kerek kis asztalnál uzsonnázni szoktunk, s fo ly ta tta m to v áb b az utcafelőli kerítésfal tövében. O tt v a n a kis padunk, m elyet a nyáron csináltattam , k é t kiszárad t öreg ciprusfa törzsökére deszkát szegeztetvén . . . Az u tá n m entem a B akér felé — tele v a n vízzel —, útközben m eg tisztítottam a m álnabokrokat, m elyekről . . . szoktam a m áln át szedegetni és szőlőlevélen b e v in n i.. . A jácintok m ár versenyezve em elgetik levélcsom óikat, s . . . az orgonafák a la tt levő hóvirágok versenyezve n y íln a k . . . ” „M árc. 16-án: Á gyad felett függ k e ttő n k ifjúkori arcképe, ta lá n még A ranyoscsanádról (ti. Érsekcsa­ nádról, ahol lelkészkedett Szentm iklósra jövetele elő tt — Sz.) való, . . . m ikor a P h a rsalia p ály ad íjat m egnyertem (ti. Lucanus m űvének lefordításáért, m ellyel akadém iai p á ly ad íja t n y e rt — Sz.). Végül illő m egem lítenünk a tiszteletös ú r m indm áig őrzött egyszerű íróasztalát a parókia em lékszobájá­ ban, előtte a parasztbicskával kinagyolt karszék meg­ ható an egyszerű, s ennél csak kényelmessége nagyobb. T alán ezért k ín álta meg épp ezzel tiszteletös uru n k a gőgös redem ptus g azd át „A hajm agágó” -ban, míg jobb b elátásra nem té rt. B ak say t tisztelte m indenki, ahogy nagyszüleink m éltányolták aranyszájú p a p ju k a t elannyira, hogy a katolikusok is e ljá rtak tem etéseire, hogy hallgassák búcsúztatóit. M indezek m ellett azért a földön já rt, és nem h a llg atta el „A hajm agágó” -ban, hogy tö b ­ ben az árvapénztárból kérnek kölcsön, m in t régen, m ikor még nem volt tak arék p én ztár. T isztán lá tja a paraszti m unka egyedi-családi jellem zőit a N agykun­ ságban, s öröm m el emeli ki a kinskunsági b e ta k a rítás közösségi vonásait. Ez utóbbiból eredezteti híveinek n y íltab b term észetét, derűs, jó in d u latú an ugrató ne­ gédeskedését. A m ennyivel tö b b föld ju to tt a kiskun­ nak, annyival több a dolga. P u sztán családjával nem boldogulna b etakarításkor. F árasztó, elkeserítő a ro­ b ot, de m in d járt m ás ízt kap az em beri tevékenység bandában. Í rói tü k réb en egyszeriben kívánatossá válik a ku­ koricafosztás. Szinte sajnáljuk, hogy m é rt nem dalol­ h a tu n k a kendertilolókkal e g y ü tt vagy a fonóban, hol „ a pajkos lyány a szerelmes legény hosszú h a já t is bepödri a f o n á lb a .. . ” E zért keltek el olyan h am ar a szentm iklósi lányok. 87

E lfásult ín y ü n k et életre serkenti a h ajdani szent­ m iklósi szüretelők öröm e: „ S á n ta lábú asztal körül hordókon végig n y ú jto tt deszkaszálakra telepszik . . . a vendég; juhhúsos kása, szüreti káposzta, pörkölt h ús . . . az e célra hizlalt ü r ü b ő l . . . ” E ttő l nyerte ö n tu d a tá t a kiskun m ár a tö rö k időktől fogva, m ikor m ég piláfnak becézték a juhhúsos k ását. B aksay csak akk o r szólja el m agát, m ikor „édes piros p ap rik á t” szór a p ap rik ásb a cseresznyepaprika helyett. Győrffy Istv á n kertes, m ás néven kétbeltelkes tele­ pülésnek nevezte a B aksay h írad ásáb an m egrajzolt típ u s t: „ . . . nem v o lt szabad a v áro sb a (ti. K u n ­ szentm iklósba — Sz.) hordani, hanem a városon kívül v o ltak a szérűs k e r te k .. . s i t t a barom istállók köze­ lében elegendő té r a rakom án y n ak és szérűnek.” H u n c u t rá ta r ti gazdáink persze nem álltak neki m in d já rt a n y o m tatásn ak , hanem hely ette vesézték egym ást álnok hum o rral: „Szegény em ber n y o m ta t Szent M ihály e lő tt!” Szégyen n y o m tatn i, hisz telik még a tavalyiból. Persze az is elfogyott egyszer, s ilyenkor a z tá n talp o n v o lt m indenki h ajn altó l késő estig. „ . . . nem zetes uram . . . addig sem hever, míg cselédei e b é d e ln e k , . egyik kezében a kenyér, . . . m ásikban a kötőfél, . . . a legyek csípnek; ro h ad t sarokból (ti. délnyugatról, az A dria felől — Sz.) fúj a s z é l.. . m egjön az eső . . . ” (M agyar népszokások.) „A m agyar korona országainak 1900. évi népszám ­ lálása” fö ltü n te te tt Szentm iklóson 84 napszám ost 118 e lta rto tta l, 217 házi cselédet 14 e lta rto tta l, végül 236 m ezőgazdasági cselédet 235 e lta rto tt családtaggal. Tíz esztendővel előbb értesülünk B aksaytól, hogy milyen drága a k e rti m u n k a: a tav aszi k erti napszám 50 k ra j­ cár, de tetőzik a bér kaszáláskor az előbbinek három -, négyszeresére. E zért m agabíró gazdáink v ersenyt dol­ goznak napszám osaikkal. „N em egy em ber, a ki fiatal k o ráb an béreskedett, m a az első gazdák k ö zött áll, m e rt . . . a m unkás legény jó házasságot is k ö th e t.. . ” (Jelen sorok író ja tö b b ilyen házasságról h allo tt, b á r utó b b illetlenség v o lt róluk beszélni.) A m u n k a d an d árjáb an négyszeri étkezés já r nap­ já b a n , délben, v acsorára fő tt étel, de csak egyféle. K enyérebédkor meg ozsonnára kenyér szalonnával v ag y tú ró v al. A m ennyi belefér, m e rt okos em ber nem k o p la lta tja a napszám ost. K aszáláskor regge­ lente, napközben pálin k a já r hűsítőnek. E sztendő végén, „ . . . m ikor az A dvent vesz körül b en n ü n k et a m aga borús egével és d erü lt nyugalm á­ val, . . . meleg szobánkból, tele kam ránkból ki van zárv a legalább n éhány h ó n ap ra a törődés és aggódás! Reggeli, nyolcz órakor az Iste n h ázáb a m együnk éne­ kelgetni, onnét a piaczra v agy a községházához szót érteni, délu tán a kovács m űhely vidám sziporkái v agy a száraz-m olnár lisztes sapkája h ív o gatnak poli­ tik a i eszm ecserére; estefelé a jószágot lá tju k el . . . E s té re .a fehérnép u jjá n gyorsan fu t orsójára a fonál, m i olvasunk nekik fennhangon népies lapok­ ból.. . , Petőfi és A rany m ű v e ib ő l.. . ” Mindez erősen em lékeztet R . B row ning sorára: „A ll’s well in th e w orld” , vagyis m inden rendben v a n e világban. M ielőtt azonban b árk i a rokokót em legetné elm a ra d h a tatla n parasztidilljeivel fölidé­ z e tt em lékezéseink során, gondoljon k é t dologra: elő­ ször arra, hogy B aksaytól vesszük képeinket, m ásod­ szor B aksay leírásában n y u g o d tan gondoljunk A rany Ján o sra. N em a Családi kör ju t eszünkbe írónk áb rá­ zolásm ódjában? (N oha A ran y közelebb állt a költői tehetség osztogatásakor.) Végül ne feledjük, hogy Browning A nglia koszorús költője volt, A rany pedig hazánké, akiknek látnoki igazát senki nem v ita tta sem o tt, sem pedig mifelénk. 88

Í rónk m ajd ötven esztendei szentm iklósi szolgálata u tá n bárki elhiheti neki, hogy sokkal szilárdabb erre­ felé a közbiztonság, m in t a ponyvairodalom ból olvassa a borzongásra mindig kész fővárosi. Igaz, m ásképp értelm ezik a tulajdonjogot a K iskunságban. K önnyen m egalkusznak lelkiism eretükkel a vadászati, halászati, erdészeti törvényekkel szemben. Megesik nagyobb gazdáinkon a tilosban legeltetés, serdülő fiaikon a gyüm ölcsök dézsm álása. N yíltan keresi fel egym ást a könnyűvérű fiatalság : fütykössel harcol. Késsel csak ritk án . (Á m bár jobb erről hallgatni — Sz.). A pásztor hajítófával — m indkét végén kihegyezett kem ényfa cövekkel — lövöldözte ellenfelét. K evés sikerrel: innen a m ondás, hogy „N em ér egy h a jító fá t se!” A zután kerü lt sor a fokosra, kam pós (ti. gam ós — Sz.) botra. Az idegen találkozásakor a kevés beszédű, ko­ moly, b arn a kiskunnal, am in t „k ifo rd íto tt subájában ballag az úton vagy három lovas könnyű szekerén vagy gyors p a r i p á j á n ., álm odni sem m erne arról a nyájasságról, m ellyel az idegent házánál vagy éppen cserényénél f o g a d ja ... legföllebb a juhászkom ondo­ rok űzik az útonállás m esterségét hivatásszerűleg.” M indezt nyilvánvalóan csalogatónak közli esperes urunk, m ert bizony ideköltözése elő tt p á r esztendővel bőven h a llh a to tt kiskunsági fosztogatásokról, a R ádayidők irgalm atlan m egtorlásairól. A községi társadalm i élet központja a tem p lo m előtti tér. I t t hirdeti ki a bíró a felsőbb rendeleteket, tanácsi h a tá ro za to k at, m egállapítják a közm unkák ren d jét: a kaszálás, aratás, gyűjtés, szüret kezdetét, a napszám á rá t. I t t szab ták meg az aratórészt 1876 u tá n (m ert ezeket még az összkerületi h atáro zato k szabályozták a Jászkunság önigazgatása idején). Nevezetes közéleti fórum még a szárazm alom (vagy négy ilyenről szólnak a följegyzések belterületünkön. E g yikük a m ai M arx téren őrölt még századunk leg­ elején, a m ásik, az ún. Zadár-féle m alom küllőin pedig még k ö rh in tá zo tt jelen sorok írója a Csillag u tcáb an .) I t t „azzal beszél az em ber, a kivel össze­ szokott, . . . a m alom barátságos ernyője a la tt ötenh a ta n is m egférünk egy p a d o n ... Ez az igazi N ép­ kör! Csakhogy sokkal arisztokratikusabb, m ert ide nem lehet m inden em bernek két-három fo rin tért be­ iratkozni.. . Az úri rendből csak azok, a kik kevély­ ségből ad ják a paraszto t. N em egy tisz tú jítá s a száraz m alm ok eresze alól indul k i . . . ” A városháza előtti téren istentisztelet u tá n az ezer b a rn a fej ezer fekete subagallér közül a hirdetőre füg­ gesztett szemmel vési emlékébe a h a llo tta k a t, vagyis a publikációt.” 1873-ban jelent meg B aksay székfoglalója a Kis­ faludy T ársaságban „V álasztások elő tt” címen. Nem véletlenül. Még élénken él a felső-kiskunságiak emlé­ kezetében Petőfi kijátszása az 1848. évi választás során. Szabadszállás, sőt az egész ország m osakodik Petőfi emléke előtt. B aksay á rta tla n a Fölső-K iskun­ ság P ető fit b u k ta tó m anipulációjában, s így megörö­ k ít egy v álasztást önm aga meg olvasóinak szórakoz­ ta tá s á ra 1873-ban: „ . . . a kocsik kezdtek előrobogni. V alam ennyi fölbokrétázott lovakkal és férfiakkal. Csu­ to ra m inden lőcsön. M ár ez így szokás a mi tősgyö­ keres m agyar népünknél. Lelkes riadások tö ltö tté k be a le v e g ő t... A helység háza u d v arán egyszerre kilencz em ber ro h a n t meg csu to rájáv al. . . A pap dolga faluzni a szavazók összeírásakor, elnökölni a községi iparegyletben, jegyzősködni u g y an itt, elnö­ kölni a községi olvasókör és a tak arék i m ag tárv álaszt­ m ány g y ű lé se in .. . ” 1883-ban, „Ispéró” c. novellájában egészen v á ra t­ lanul kerül szembe az addig g y an ú tlan olvasó két

bíró m eghökkentő jellem zésével: „M ost törvényszéki bíró m in d k ettő , valahol A ntiszem itániában.” Lelkészi jubileum án őszinte k a rtá rsi megbecsüléssel, szeretet­ te l em legeti köszöntői k ö zö tt a szentm iklósi rab b it, de erről senkinek eszébe nem ju tn a filoszemitizmus, sem pedig antiszem itizm us. Az em líte tt szélsőségek ugyanis kölcsönösen in dukálják egym ást. Ó vatos célzásról v a n h á t szó, m ely egyszeriben idő­ szerűvé válik a „K iskunság” c. helyi lapnak három esztendővel későbbi m egállapításában: „K u nszent­ m iklóson az antiszem ita elem nek ta la ja n i n c s ...” E k k o r ugyanis fajvédő k irohanásokat in té z e tt hallga­ tóságához a képviselőjelölt R ácz Géza. E z t megelő­ zően egy esztendővel m ár antiszem ita kör alak u lt Fülöpszálláson, 1884-ben pedig m ajd ezer példány­ ban k elt el Szabadszálláson a N agy Im re szerkesztette fajvédő n a p tá r (K iskunság, 1885. jan . 4-i sz.). Az em líte tt helyi sajtó statisztik ai a d a to k a t közöl ugyan az egyes p á rto k szavazati eredm ényeiről, de azért vag y éppen a z é rt: a fölső-kiskunságiak ősrégi ver­ sengése m ia tt jobb, h a nem tu d ju k , kinek h ihetünk. A K isfaludy T ársaság ülésén, székfoglalójában („V álasztások előtt. R ajz egy pro testán s lelkész em ­ lékeiből” címen) olyan ritk a társad alm i jelenségtől viszolyog népnevelőnk, am ely b e v e tt társad alm i szo­ kássá le tt m anapság országszerte, noha korántsem mi ta lá ltu k ki, és sokan viszolygunk tőle, b á r m i időseb­ bek szintén elszenvedjük jo b b híján. M ajd száz esz­ tendővel ezelőtt B ak say írja a rá jellem ző akasztófa­ hum o rral: „ . . . Miska nagyon fellágyult m ár és meg­ csókolt. E z kissé kellem etlen, de h a ragaszkodik az em berhez a nép, tű rn i kell az őszinte szeretetnek ilyen n y ila tk o z a ta it is . . . ” B izonyára m egérti az író fur­ fangos élcelődését, aki m ár v alah a teh etetlen elragad­ ta tá ssa l élvezhette birkapörköltön jól ta r to tt, borral bőven locsolt juhász testv ére szeretetét, ajk ain ak m egható m ohóságát, k arjain ak öldöklő ölelését. A száraznak egyáltalán nem nevezhető társalkodás írónknak az o tth o n fe le jte tt zsebkendőt j u tta tta eszébe. N em v o lt rest hazam enni ta rta lé k zsebkendők­ ért. K ev esünknek ju t mégis m ostanság eszébe, hogy nem g y arap o d o tt a k álvinista testv éri érzelem az érzelgősség eme régi jelentkezése u tá n , de még m a i el­ harapózása során is aligha. K isiskolásaink v itté k m agukkal reggelijüket az os­ kolába: a fiúk tariszn y áb an , a lánykák kosárban, s a ta n ító által k itű z ö tt időben szedték elő. É tkezés elő tt énekeltek, im ádkoztak, ugyanígy végezték szellőzte­ tés kíséretében. A leckefölm ondást eleven ítették ku­ koricam orzsolással, konkolyválogatással, dohánysim í­ tással. B esegítettek ta n ító ju k n a k könnyebb külső m unkában, m ondjuk szénagyűjtéskor, a lányok főzni ta n u lta k a tan ító n é konyh áján . P u sztán csak falitáb ­ lá t k ellett csináltatni, m e rt m ár a ta n ító lő tte hozzá a n y ú lláb at. A község m eszeltetett évente egyszer, de m ár a tan u ló k ta k a ríto tta k , ugyancsak ők gondoskod­ ta k fűtésről, délelőtt, d élu tán egy-egy d arab fával. Az aratási, szüreti vakációnak egy-egy m arok kalász volt a váltsága, ill. egy-egy kosár szőlő. A ludak szárnytollaiból a ta n ító „ a p tá lta ” az írótollat. Az idő tekintélyes része te lt el vallási g y ak o rlattal, „belefog­ la lta tv á n ez u tó b b ib a a harangozás is.” A fiúk meg­ ta n u lta k írni, olvasni, de a lányok m ár csak silabi­ zálni, írni nem. „A gyerekeink k özött nincs, a ki egy-két deák iskolát jól-rosszul ne végzett volna.” (P usztai talá l­ kozás.) „M ilyen jó lenne mégis, h a m eghonosítanánk a harm incszoros m agot hozó am erikai b ú z á t Szent­ m iklóson — sóhajt föl a tiszteletös ú r — akkor „bőven ju tn a új iskolára, téli to rn á ra , iskolai k ö n y vtárra,

m úzeum ra, térképekre, földgömbre, . . . ásvány-, nö­ vény- és lepkegyűjtem ényekre.” (A ratás.) Senki a világon nem veti meg jo bban a kunnál a nem k ét keze m unkájából vagy nem sa já t vagyonából élő em bert, de azért bőven akad nem zetes uraim ék kö­ zö tt, kik elbeszélgetnek a róm ai auctorok, a k ár P etro ­ nius nyelvén: „n éh a még a szám adó gulyás is latinul folyam odik a tanácshoz. (Igaz: nem lehet ám m inden­ kiből szám adó — Sz.) Ezek általáb an k ijá rta k egy-két diákosztályt, m ajd m egfogták az eke szarvát. Kisebb részük ta n u lt to v áb b m érnöknek, p rókátornak. Ezek­ ből le tt a Jászkunság értelmisége, m ely intézi a közés társad alm i ügyeket ben t a tanácsterem ben vagy pedig odakint a városháza előtti padokon. N em ritk á n előfordul, hogy egyik te stv é r a p arlam entben ül, a m ásik bírói székben, míg szérűn hajszolja lovát a harm adik. (Föltehetően szőnyi V irágh M ihály unokái­ ról v a n szó — Sz.) Pedig h á t nem születtek ám előkelő családban, pláne bíborban a szentm iklósi nebulók. V asvégű kom a kocsiderékszám ra ho rd ja a gim názium elé a „gyíkény” buzogányt, a diákság pedig kap k o d ja tőle krajcárjá­ val d a rab ját. (H árom kereszt.) M áskor a szittyóból, m ás nevén a kákából fon csúcsos k alapot ö t k rajc ár­ ért d a ra b já t a „ té n ta n y a ló k n ak ” , vagy h a kilangyul m ár az idő a Székalján, úszóövet csomóz össze telhe­ te tlen fogyasztóinak. B aksay Írásainak moralizáló hangvétele kevés olva­ sót tu d lekötni m anapság; valahogyan úgy vagyunk velük, m in t a X V I. századi h itú jítá s h ag y aték áv al: m in­ denki elismeri érték ü k et, de alig olvassa őket valaki. Mégis igazán elem ében van, m ikor erkölcsi tám o ­ g a tá st lel valam i szentm iklósi társad alm i fonákság ügyében helybeli tekintélytől. M ost a jelen községi orvostól, Técsytől, aki nem győz panaszkodni a szak­ sajtóban, hogy m ennyire visszaélnek helyi páciensei az érvágással, pesti fürdőzéssel. M indezt az 1863. évi nagy ínséget követő sk o rb u ttal kapcsolatban, am ikor a különben is nagy vérveszteséggel járó n y av aly át k ú rá lta ttá k érvágással Técsy tilalm a ellenére. K étség­ telenül nevelői célzattal siet írónk segítségére h aszta­ lanul nekibuzdult b arátján a k , a községi orvosnak. Szokása szerint messziről kezdi, nehogy valaki meg­ sejtse az összes szentm iklósin kívül, hogy kiről van szó. Bizony nem olcsó m esterség a fürdőzés, egyedül a szoba ötven k ra jc á rt kóstál, b á r közel v an a fürdő­ höz. Persze azt sem ad ják ingyen, de azért v an az ész, hogy kifogjon a ném eten: húsz k rajcárost csúsz­ ta tn a k a G yula kezébe, így bem ehetnek h atk o r, fürödhetnek délig, s o tt lehetnek egészen estig. „A k ét ifijasszony alig b írja hazavinni a hóna a la tt b a ty u b an a fü rd ő ru h át . . . O tth o n olyanok, m in t a p atkós ló, .alig v an já rtá n y i erejük, úgy legyengítette őket a fürdő. De így használ, a z t m ondja a nagyasszony, a ki meg csakúgy tám olyog, m e rt ő azonkívül még tizen k ét köppölyt (ti. érvágást — Sz.) is v e tt. Ez elég lesz jövő P éter-P álig ; akkor ú jra kezdjük, h a Iste n segít.” (Fürdőre.) B aksay írásainak legm aradandóbb részét, néprajzi dolgozatait m indm áig forrásértékűnek ta rtja szakiro­ dalm unk. Többször találkozunk öncélú an ekdotának tű n ő csattanókkal novelláiban, noha ezek helyrajznak bizonyulnak meggondolás u tán . Pl. a „A hajm agágó” ban „gazduram . . . m ent egyenesen a népkörbe” , a tem plom szom szédságába, hiszen „m inden jól rende­ z e tt községben a tem plom m ellett v a n a korcsm a. . . ” De hol is lehetne? A település közepén a tem plom , a tanácsház meg a vendéglő, hiszen a Jászkunság ki­ váltságai közé ta rto z ik többek kö zö tt a szabad szesz­ m érés s belőle a tisztes jövedelem . 89

A m estergerendán a gazdasszony legnagyobb dicső­ sége a száradó szappan; valóságos családi esem ény főzése, ahogy Tálasi Istv á n professzor m egörökítette készítését. Idős asszonyok széksóval főzték, s a te r ­ m ék hófehér volt, kőkem ény, jól h ab zo tt, mégsem k o p o tt, nem m a ra d t zsíros. (Székes ta v a i révén nagy hagyom ánya v o lt a K iskunságnak szappana m ia tt m ár a tö rö k hódoltság idején — Sz.) Az evőeszközt m agukkal v itté k lakodalom ba a kis­ kunok. (O lvashatunk a szokásról A por P éternél szin­ tén .) Az asztal végén, az ajtó saro k b an állt egy akós hordó leterítve. E n n él ü lt a k u n kapitány, afféle tá n c ­ ingerlő tréfás em ber: m indenkiből bolondot csinált, még önm agából is. K ülön rítu s já r t egy kedvelt to rta ­ féleség föladásakor: „úgy vágom a fejedhez, hogy d arab o k ra tö rik . . . ” — m o n d ta tá rsá n a k a vőfély. Persze nem a m ásik vőfély feje, hanem a m andula, m ás nevén p ö rk ö lt to rta . (M agyar népszokások.) B aksay m egállapítása szerint jellegzetes lakodalm i étel — „de csak az A lföldön!” — a p ö rkölt hús: egész juhok, b árán y o k fölap rítv a, jól m egpaprikázva főnek a nagy bográcsban, m aguk zsírján. Mindig szakértő férfi főzi, töb b n y ire a gazda juhásza, aki szakértő a pörgetésben; ez a z t jelenti, hogy leemeli időnként a bográcsot a szolgafáról, s addig rázogatja szakértő zökkentésekkel, míg helyet nem cserél a bogrács fenekén levő hús a tete jé n szotyogóval. Négy­ ötszöri pörgetés u tá n kiszedik kisebb bográcsokba, díszítőként m indegyiket m egkoronázzák egy-egy fél fejjel. Sorba já rja a velő, m in t „ízesség” násznagy u ram ék ra v á r a fejcsont szemestől, m ásik tá lra kerül csem egeként a nyelv, a zsem letöltésű „ b irk a h u rk a” kíséretében. K észítési m ódjában, töltelékében nagyon em lékeztet ezen u tó b b i csemege az angol étrend fogá­ sára (sausage), csak term észeténél fogva birkaízű. Mivel keveset já rta k juhászaink az angol kollégiu­ m okba, alighanem a szentm iklósi k ö tö tt ta la jo n is g yökeret eresztő P eth e Ferencek, B a rá th Ferencek te le p íte tté k á t recep tjét Angliából. P estieknek nem a ján lh atju k , de a kiskunságiak bizony hiányolnák elm aradását. K ülön nevezetesség zeneszerszám aink k ö zött „ a táro g ató , m ely őseink lobbanékony v érét úgy föl tu d ta g y ú jta n i; régiségtárakba (ti. a N em zeti Mú­ zeum ba — Sz.) k e rü lt k iszak ad t nyelvével. U tolsó ja jjá t tö b b m in t nyolczvan éve sik o lto tta egy kis­ k u n sipos ajak án .” (M agyar népszokások.) Nevezetes h angszertörténeti érdekességről olvasunk i tt célzáso­ k a t: az utolsó szentm iklósi tárogatósról, Selyem Is t­ vánról, v alam in t a N em zeti M úzeum ban őrzö tt h a t tárogatóról, m elyek közül h árom éppen tő lü n k k e rü lt a gyűjtem énybe, k ö zö ttü k az egyetlen hiteles pél­ d ány, Selyem Istv á n egykori hangszere (Illyés B .: K unszentm iklósi táro g ató k , É le t és T udom ány, 1980. 46. sz.). B aksaytól tu d ju k , hogy m ilyen sűrűn meg­ fú jta Selyem a tö rö k sípot lakodalm akon a m últ század elején, b á r tö b b értesülésünk is v an X V III. századi m egszólaltatásáról Szentm iklóson. H asonlóan értesülünk a verbunkosról ugyanazon században oskolai törvényeink tiltó rendelkezéseiben. („N em o choreas ducito.” ) Még püspöksége idején is elm a ra d h a tatla n lakodalm akon „toborzó alakjában . . . , m időn kilépnek a legények s a m agán lejtés köz­ ben meg v an engedve nem csak sark an ty ú v al, hanem a k é t tenyérrel is kiverni a ta k tu s t: igazi fegyver­ tán cz a bajnokidőkből.” A nnyira, hogy szentm iklósi előadói révén g y ö n y ö rk ö d h etett a tán cb an Cannes, London hazai G yöngyösbokrétánk jóvoltából a h a r­ 90

m incas években, de hasonló elismeréssel szól róla m ai néprajztudom ányunk. A búcsúztató és gyászének u tá n elindul a gyász­ m enet az udvarról. Legközelebbi rokonai veszik föl a koporsót lábbal előre. Legelöl vezetik a gyászkísé­ re te t az éneklő diákok, ezeket követik az egyházi személyek, m ajd a h alo ttas kocsi, a nők kendővel, végül a rokon férfiak lev ett kalappal. U tá n u k a vég­ tisztességtevők serege. A h alo ttas m enet még a tem ető mellől is bekerül a piactérre. A h a lo tt viszi m agával sírjába kelengyéjét. Egy-egy jó forint já r a k án to rn ak a búcsúztatóért, a h a lo tt m inden hozzátartozójának szólításáért. A róm ai katolikusokkal, evangélikusokkal szemben föltűnően gondozatlanok a kálvinista tem etők m in t­ egy a m úlandó dolgok gőgös m egvetésének bizonysá­ gaként. E z t példázzák a feketére m ázolt, öles m agas­ ságú rovátkos, gombos fejfák. (M agyar népszokások.) A gyászoló népnek, te h á t az élőknek élet já r t: tem etés u tá n a h alo tti tor. A városatyáknak sa ját gazdasszonyuk főztje, h a külső szolgálatból, a jószág szám lálásából té rte k meg, gabonát részeltek, erdőt v ág atta k , nyilast o sztottak, intézték telente a nád­ lást. Rendelkezésükre állt ilyenkor sa ját kon yhájuk edényei, k atlanai, kemencéi, terítékei. H ús kitelle tt a juhászoktól, akiket akkor fogtak tilosban, m ikor kedvük tá m a d t. „T ud-e kend még valam it fölhozni?” — kérdi bíró uram a verekedő juhász esetleges m ent­ ségét. „M ost még nem, de D öm ötörre nevelök egy jó vágót, nem zetös uram nak” — ártatlan k o d ik ju h á­ szunk. „ H a deák, kéregető b arát, vagy éppen napkeleti fejedelem (kolduló török) érkezett, a város e llátta őket, még ú tra v a ló t is k a p o tt” , n a meg előfogatot egy dűlőföldnyire. (Városi szám adásaink között sokáig szerepel valam i grúz herceg a X V III. sz. végén — Sz.) Nem találom ra ígéri az itte n i juhász bírónknak a birkahúst. (Errefelé így nevezik — Sz.) D öm ötörre, e napon szám olnak el ugyanis juhászaink a gondjukra b íz o tt állattal. Szám adásukat követi a ztán a döm ö­ tö ri vacsora, m ikor kivetkőztetik az állato t b u ndájá­ ból. K örülülik a bográcsot, előkerül a boroskancsó. Nevezetes régi cigány húzza. (Toklyónak hívják, de valam ennyi m uzsikus vagy juhász, m ind ragadvány­ néven szerepel, s elképzelhető, hogy nem pap keresz­ telte őket, sőt az is, hogy még szüleik sem te tté k be láb u k at a tem plom ba — Sz.) H ogy aztán m it já tsz o tt Toklyó b a n d á ja ? U gyan m i m ást, m in t a padlódön­ gető tapsos férfitoborzót. M agyarán a kunverbun­ kost. „ . . . szóba jön V erbász is, Pákozd is . . . ; vagy Pákozdnál, vagy V erbásznál o tt v o ltunk m indnyá­ j a n . . . ” (M agyar népszokások.) Decem ber 31-én, bévöd nap ján szólalnak meg a szentm iklósi tarack o k hangos dörrenésükkel búcsúz­ ta tv á n délutáni istentisztelet u tá n az óévet. Ilyenkor m indenkinek jól kell lakni a te r íte tt asztalról. Persze a „P u sz tai találkozás" - ban O rgoványon is „ É lje n t harsogott az erdő, éljent dörögtek a Fűzvárról (ti. Szentm iklósról — Sz.) h o zo tt taraczkok, és a fűzvári b anda rázen d ítette a riadó h e jjrá t” (ti. a Rákóczi indulót). B aksaynak általáb an verőfényes és m ajd mindig á rta tla n u l derűs előadásm ódjára teszi fel a koronát szentm iklósi vásári híradója, m elyet észrevehetően élvez m aga az író is. Férfiúi szolidaritásának m egható részvéte elv álaszth atatlan u l ötvöződik a hitvestársi élettapasztalatokon ed zett férfiúi ö n tu d a t látszólagos fölényével. M ért legyen jobb dolga m ás férjének? Mivel a k ár tetszik, ak á r nem , im m áron a vásárban „férj és feleség elválhatatlanok; m e rt a mily k o rlát­

lan ú r az embör a jószág adás-vevésnél, éppen olyan alárendelt valóság a gyalogvásárban. C sizm áját, subá­ já t, k alap ját, kékbelijét (ti. a kiskunok sötétkék csizm anadrágot viseltek ugyanolyan színű „m ándli­ val” — Sz.) m ind az asszony ízlése v álasztja, szabja meg, az asszony alkussza k i . . . , s a jám bor férjnek csak akkor kezdődik szerepe, m ikor . . . a rossz vásár m ia tt siránkozó k alm ár a tenyerébe csap . . . körü­ lö ttü k sürög-forog a legénység és fehérnép, . . . v e tt p o rték áik k al lassú kényességgel b á m u lta tjá k m agu­ k a t; öcsém uram éknak n y ak u k b an az irhás suba, vállukon a régi, és k ét kalap a fejükben egym ás te te ­ jén, a régi meg az ú j . . . ” J ó megfigyelő írta e soro­ k a t, aki eszében ta r tja , hogyan u g ra tjá k egym ást a szentm iklósi redem ptusok ny o m tatásk o r, „hisz fu tja még a régiből, de lássa m indenki, hogy nem fukarko­ d u n k az ú jjal sem.” 1890-ben o lv ash atta közönsége az „ E g y fedél a la tt k é t o tth o n ” c. elbeszélést a V asárnapi Újságban. H áro m szentm iklósi szereplője van. A refo rm átus káp lán neve nem fontos, noha ő t rajzo lta szerzőnk igazi kedvvel, afféle Jó k ai te re m te tte rom antikus alaknak. Lelkes, tehetséges vadász, mégse lepjen ez meg senkit, hisz szívesen vadásznak a klerikusok Chaucer C anterbury meséi óta. H ódolt azonban a világi kedvtelésnek például az orgoványi tiszteletös úr, akinek m egőrizte nev ét hazai tu d o m án y tö rtén e­ tü n k m in t elism ert botan ik u sét. Nevezetes helyi alak volt még T ó th Zsigmond p a tik u s; széle-hossza egy. Ezen kívül m ár csak egy érdem e m a ra d t fenn: ő h ív ta meg P estről az ism ert festőt, Cserna K árolyt. Cserna Szentm iklóson született. Ism ertek v o ltak tö rté n e ti em lékhelyeinkről, b udapesti városrészekről festett képei a fővárosi T ört. M úzeum ban, a T ört. K épcsar­ nokban, de B ak say szintén m egőrizte egy tu sra jz á t a száz évvel ezelőtti K unszentm iklósról. (M indmáig m egvan a H ely tö rt. G yűjtem ényben.) Nos, B aksay T ó th Zsigm onddal m esélteti el h ár­ m ójuk v ad ászk alan d ját a szentm iklósiak kunpusztá­ ján , egész p ontosan a K ondor tó m ellett. H árm an guggoltak kacsalesen a víz körül. B ak say vendége k é t h é t ó ta a fiatal festő, „ a p u szta m inden kútgém ­ jéről v á z la to t v e tt m á r . . . ” K özben meg a k arják tréfá ln i a k áp lán t, de a végén ő dugja el v ad ásztársai zsák m án y át, m o n d v án : „ . . . a b ika v e tte szarvaira, . . . és elszáguldott vele K ukália felé. . . ” Mi pedig állapítsuk meg, hogy nem o ro zh atta el másfelé, ha­ nem az enyveskezű árokszállási (ti. Jászárokszállásról szárm azó) juhászok hazájáb a, K ukáliába (ti. K erek­ egyházára). N em kevés sajnálkozással írja „A m agyar népvise­ l e t i b e n , hogy „csak a pásztorem berekben v an állan­ dóság; a gulyás és csikós öreg szűrében, karikás osto­ ráv al, szőrén já r t lovával m a is az, a k i volt. A juhász is kerek csúcsos kalap jáv al, . . . subájával, fehér kom ondorával, . . . az ügyes pulival, hosszú vaskam ­ pós botjával, tilinkójával, gúnyás szam arával, vándor cserényével és u to lérh etetlen furfangjával m a is a régi m é g .. . ” N em m ulasztja el soha nyelvét köszörülni híveinek legendás fukarságán öngúnyolódás kíséretében, de so­ sem takarékoskodik az érdem elismerésében. „Az én jubileum om ” beszám olója során elsőnek em líti özv. Szappanos Gergelyné 100 forintos ad o m án y át a tem plom renoválására 1891-ben. (És azóta m ár h án y ­ szor a d ak o zo tt erre a célra a szentm iklósi gyülekezet — Sz.) V an szava, és nem is akárm ilyen az érdem es helyi alakokról, hiszen m integy megengesztelődéssel m o n d ja: „A n n ak az eklézsiának és iskolának, m ely­

nek szolgálatában állok, fösvény em berek a legna­ gyobb jóltevői.” Régi jó törzsökös ku n család sarja v o lt B e rn á th Istv á n drávaszabolcsi lelkész. A ty ai örökségét, m in t­ egy ötezer forintot v álto zatlan u l ta k a rg a tta , s tizen ­ kétezer forintos a la p ítv á n y t t e t t a gim názium jav ára . H asonlóan helyi szárm azék Szőke Gábor, a k it K ápol­ n ásnyékra rendelt p a p n a k a megye, de a nyéki nemes u rak k ijelentették, hogy nekik nem parancsol az egy­ házm egye. M ikor é rte sü lt erről Szőke, kijelentette, hogy m ost m ár neki sem kell az o tta n i eklézsia. Így k erü lt O rgoványra, hol sikeresen m űvelte apai örök­ ségét, a b o tan ik á t, no meg a la tin nyelvet. Szőke halálakor B e rn áth így ír ta á t A ranynak T om pára célzó versét: „ Jó l v an biz az, amice Szőke! É n sk ártb a, te a tem etőbe, S h a nem pönög la n tu n k , gitárunk, A v a rjú sem károg u tá n u n k .” K u n jain k kedvére köszörülte nyelvét tiszteletös urunk, m e rt h á t a zé rt ő is szerette ám őket, m in t ahogy m egszerette a k isk u n t Bél M átyás a X V III. sz. elején, P alugyay Im re a X IX . sz. közepén. B aksay elismerő szavaira büszke lehet szentm iklósi népe: „T iszta, sőt m o n d h atn i legtisztább m agyar nép a m agyarság sz ív é b e n , de . . . századokon keresztül m e g ta rto tta egyéniségét. K ülön tö rté n ete , intézm é­ nyei, életm ódja, m elyeket a m aga sajátságos k u n viszonyainak n e v e z ... A kiskun középterm etű, zö­ m ök, barna, . . . ta tá rra húzó: rövid kerek fej, éles fekete szemek, vékony és kidom borodásra hajló orr, szép m etszésű száj, kissé kiem elkedő pofacsontok, kerekded áll, erős és vastag nyak, zöm ök törzs, izmos, de szabályos végtagok; . . . a kiskun elevenebb, h u ­ m orra fogékonyabb. . . ” (A Jász-K unság.) Előzetes, szórványos beköltözések u tá n m egemléke­ zik az író a P e s t—Zim ony (a B u d ap est— Kelebia) közötti v o n alat építő m űszaki személyzetről. A „B a­ b e tt” hősnője dicsekszik lengyel apjával, aki eredeti­ leg ugyan cseh volt, sőt m orva, de errefelé szíveseb­ ben veszik, h a lengyel valaki. A nnál inkább, m ivel itt h ú z ta meg m ag át a szabadságharcos lengyel emig­ ráns, Szam ota, s it t született kiváló nyelvész fia, Istv án . K i nem fogy a csipkelődésből, m ikor m egírja a „P u sz ta i találkozás” -b an R em ényi E de 1860 novem ­ berében a d o tt hangversenyének paró d iáját. Az angol királynő m agán hegedűm űvésze ugyanis b en nünket szerencséltetett láto g atásáv al „ . . . városunk irá n t azon k itű n ő figyelm et ta n ú sítá , m elyben még eddig a Jász és K u n községek közöl egy sem részesült. . . ” Meg­ h ato ttsá g u k n a k a z tá n azzal a d ta k kifejezést a szent­ m iklósi h o n aty ák , hogy fölvették R em ényit polgá­ raik közé, s m egajándékozták polgárjoggal. A fogal­ m azásban alighanem ludas az akkori lelkész, Szász K ároly. B aksay pedig abban, hogy a kondori (értsd: orgoványi — Sz.) u ra k k a l kibéreltette a tanácsterem páholyait, a zártszékeket, kakasülőket, h o lo tt nem volt ab ban semmi ilyesféle (de nem is lesz). „A z ökröt szarvánál” c. elbeszélése állítja elénk az egyik jellegzetes helyi zsidó iparost, B au ert, bece­ nevén B ébit. Az elesett em ber kölcsönt kér a gazdá­ tól, aki k iáb rán d ítja azzal, hogy eladta ő g y a p já t m ár k é t éve, fagykor a vetőm agért, hiszen a szent­ miklósi gazdák eladják a következő évi g y a p jú t m ár az előző évben. S ajátos hazai zsidóságunk helyzete vidéken; az orgoványi kocsm áros elm ondja, hogy m ért nehéz zsidó ta n ító t kapni gyerekeihez. „A m agyar zsidó 91

n agy úr, h a a rra szorul is, hogy ta n ító legyen, mindig m áson já r az esze. H a egy kis pén zt ta k a rít, m in d járt ü zletet kezd vele, vagy pedig egyetem re m egy jogász­ n a k ..." A „ P u sz ta i találkozás” jellegzetes szentm iklósi alak­ ja it híven m egrajzolta m ár elő ttü n k K éky Lajos (B aksay Sándor, B pest, 1917.). Fölösleges ismétlése, vegyük inkább szem ügyre a p u sztai tem plom a v atá ­ sára gyülekező p réd ik áto ro k at: „m arczona a la k o k .. . , a kik a folyosón egy csoportban állva beszélgetnek. Őszbe kev ered ett szakálluk honvéd k ap itán y o k ra m u t a t . . . ” , akik tü n te tő en ápolják K ossuth-szakállu­ k a t. (Milyen p ó to lh a ta tla n vesztesége egyházkerüle­ tü n k n ek , hogy a m ásodik világháborúban elveszett a gim názium B aksay-szobájának tab ló ja az e m lített lelkipásztorokkal — Sz.) A Simonyi Zsigmond szerkesztette N yelvészeti F ü ­ zetekben disszertáció jelen t meg B ak say nyelvéről. Illetlenségnek vehetné bárki, h a tö b b adalékkal szol­ gálnánk a doktori értekezésről, m ely azzal a meglepe­ téssel szolgál, hogy m egszám olja írónk m űveiben az „ő” betű gyakoriságát. N em gondol arra, hogy hán y helyen fogyasztják e h an g o t a székelyeken kezdve, fo ly tatv a Szegeden, H ódm ezővásárhelyen, még tovább a K iskunság nagyobb részén á t egészen a D unántúlig, sőt Kocs községig. N em beszélve aztán arról, hogy m ilyen különbségek v an n ak Szeged, V ásárhely idió­ m á ja meg a kecskem éti nyelvjárás között, sőt H alas és K unszentm iklós gy ak o rlatáb an . (B árki m e g g y ő ­ ződhetik erről Tálasi Istv á n K iskunság c. m űvéből — Sz.) Sokkal finom abb nyelvészeti m eggondolások veze­ tik B ak say t, m ikor jóval rafin áltab b pillanataiban, keletkezésekor rag ad ja meg a szentm iklósi észjárást. A kkor még úgy m on d ták : in s ta tu nascendi. Messziről kezdi, m in t az álnok m ódon élcelődő kisk u njai: „A zt m ondják, hogy a k unoknak sohasem volt sajá t nyel­ vük, pedig dehogy nem v o lt; m ost is van, csakhogy nem m inden em ber érti m e g .. . századik m agyar em ber sem é rti meg, m ikor a k u n em ber a z t m ondja: M ért nincs a m i tem plom unkban szélfogó? E z azt teszi, hogy: de szép im ádságot m o n d o tt tiszteletes u ram év utolsó n a p já n !” Ó va in tek azonban b árk it is a ttó l, hogy ennyire egyszerűsítse B ak say n ak a fur­ m ányos eszű kiskunoktól e lta n u lt fogalm azását. For­ d ítsu k le h á t m ai nyelvre a nyelvöltögetést. E red eti­ leg n y u g atra, a kegyetlenül csípős északnyugati szél­ oldalra, közvetlen a szószéktől b alra n y ílt a szent­ m iklósi tem plom o ldalbejárata. Így lá th a tó még az előbb e m líte tt Cserna K ároly tu srajzán . Innen te tté k á t az oldalb ejárato t a keleti oldalra. Mindez, ugye, józanon hangzik, csak éppen nem erről van szó, hanem arról, hogy egész évben gyéren láto g atják k iskunjaink a tem plom ot. Az esztendő utolsó napján azonban egym ást taszigálják ki a padokból, m e rt m in­ denki ekkor szeretné leim ádkozni az év bűneit. Leg­ jobb védekezés a tá m a d á s: ne csodálkozzék a tiszte­ letös úr, h a ritk á n já rn a k tem plom ba, m ikor m ajd elviszi fejüket a huzat. Á ltalában ritk á n él írónk s akkor sem m indig sike­ resen — a helyi szóhasználattal: például m ikor a „P u sz ta i találkozás” orgoványi k isk u n jait m egosztja „M ám ög ( = m ár m egint) és „M ineka ( = m inek az)?” p á rtra . N yelvi szem pontból sokkal hitelesebb, meggyőzőbb a „F ü rd ő re” c. k arco latb an a „ jo k o tt ja p jó ” kifeje­ zés, m ely bizony zav arb a hozza legtöbb olvasóját m anapság. M agyarázatához szükséges tu d n u n k , hogy a nem zetös asszony nem v o lt hajlandó eladni olcsó áron a holm iját ócsárló gyapjúszedő zsidó kereskedő­ 92

nek á ru já t, akinek nyelvi készségét élvezhetjük itt. Az olvasó k ita lá lh a tta h á t, hogy a „ja p jó ” = gyapjú, s akkor behelyettesítés révén „g y u k o tt” kiskunsági olvasathoz ju tu n k a m agyari „ d u g o tt” helyett. Í rónk szándékát jelzi, b á r nem különösen meg­ győző h arca a germ anizm usok ellen. „A hajm agágó” c. elbeszélésben „kék-hétfő” a B laum ontag, de aligha ju tn a m anapság akárkinek eszébe; inkább polgárjo­ go t n yert, noha nincs m it dicsekednünk sem nyelvészi, még kevésbé ta rta lm i szem pontból „m acskajaj” sza­ vunkkal. H asonlóképpen a K iskunságban „gom bóc” h ely e tt divatos „gölödin” szavunkkal, m elynek ta k a ­ ró ja alól kikandikál ehetetlen ném et megfelelője kuni hangzású v álto zata alól, bárm ilyen kedves étel külön­ ben szilvával töltve, cukros m orzsába ágyazva, apró gom bócokkal d ú síto tt hagym ás-paprikás leves szokott kísérőjeként. B ám ulatos leleményességgel keresztelik ragadvány­ nevekkel kiskunjaink juhászaikat, a zenélő cigányo­ k a t, em elkedett p illanataikban á llata ik a t költői ihle— tettséggel. Nem m aradnak el a diákok sem, m ikor latin m egfelelőjének „canis” szavával nevezik a ta lá lt k u ty á t, s ebben tá m o g a tta őket a helybeli kapások, K ániszék neve. T isztára véletlen, hogy nem Szabad— szállás lelkipásztora le tt B aksay, m ert akkor bizony a k a d t volna m ondanivalója a kunok nem zeti italáról Bószának nevezett családról vagy a Szentm iklós szom szédságában bőven term ő K usztosokról, akik máig őrzik az ősi kun „csősz” elnevezésnek föltehe­ tően a reform áció felvételekor rá ju k ru h á z o tt latin megfelelőjét, a „custos” szót. A „M agyar népszokások" - ban bőven találu n k szent­ m iklósi szólásm ondásokat: „K o rá n vess, korán arass! E lébb vess, azután nyom tass! E gy szántás egy kenyér, k ét szántás k é t kenyér, három szántás, három kenyér.” No persze, m indez a nehéz szentm iklósi talajokon érlelt bölcsesség, a ho­ m okot ugyanis szőlővel telep ítették vagy m eghagyták legelőnek. Nem ok nélkül írta A dy a kiskunokról: „Se viráguk, se fájuk, Se ném ettel b é k é jü k .. . ” H a van, hajrá! Bő term ése lá ttá n fölényesen h ív ja ki sorsát a dölyfös kiskun: „N o ném et, te csak vesd az adót, ne gondolj egyébbel!” Valósággal tobzódik helyi kifejezésekben, vonatko­ zásokban a m ár többször idézett elbeszélés, „A hajm a­ gágó” , de egyéb helyek ugyanúgy: „ . . . én vagyok az oka, hogy eljöttél ag g a tn i..." (V álasztások előtt.) " . . . E ddig nem sokat ag g attam n á l a t o k ...” (Pusztai találkozás.) K unszentm iklóson m indm áig élő kifejezés jelentése, hogy nem sokat alkalm atlan k o d o tt az illető, s arrafelé használják m ár a X V II. sz. óta. M egszokott az „engim” ejtés „enyém ” helyett. „ P á tr ió ta u r a m előtt valam i angol könyv volt kibigy— gyesztve”. (V álasztások előtt.) „ . . . celeculáinkat (ti. m indenféle ringy-rongyot, k a c ato t — Sz.) összehordtak” (Ispéró). Szinnyei tá j­ szótára kiskunfélegyházi eredetét jelöli meg első he­ lyen. „ eszkábál” = összeüt, összetákol jelentésben tö b b ­ szöri előfordulás. „hanyakodik” — egre-ugrál, esik-kel jelentésben kiskunhalasi értesülés Szinnyei szerint, b ár általános K unszentm iklóson olyasféle jelentésben, hogy idét— lenkedik valaki üléskor. („Addig han y ak o d o tt, míg lé nem g u rú t a diványrú.” )

„elin d u ltak h u jjá k o lv a .. . ” Még m a is élő kifejezés nagyjából „hangoskodva, kajdászva, k u rjongatva, ri— koltozva” jelentésben. (V álasztások előtt.) S űrűn ol­ vash ató a szentm iklósi jegyzőkönyvekben. A „T öm pöri Balázs” -b an „G ásp ár ú r pittyesztette a száját” , p itty e g e t szájával = gúnyos, m egvető arc­ m ozdulatot végzett. „A z u ra k m indenféle pacsaságot ö ssz e e s z n e k ...” (A hajm agágó). U g y an o tt: „ J ö n még a leves u tán valam i pocsok étel.” „ É n nem tudom , mi akk o r a rettentőséges, h a ez sem az.” (Ispéró.) „ . . . a férjének egy rossz órában a z t m ondta, hogy „ű” az „ő ” h ely ett. A sérelem i t t nem a tájnyelvi ejtésben van, hanem a névm ásos m egjelölésben, te h á t — m ondjuk — a „kigyelm ed” mellőzésében. „ . . . p a ra sz t em ber csak akk o r szivaroz, m ikor az eszit já rja ” (A hajm agágó). T eh át (egy bizonyos jelen­ tésben), m ikor ú rh atn ám k o d ik , m ivel a szivar drága a p a ra sz t jövedelm éhez, és csak a ta n ító is ünnepi alkalom kor g y ú jt szivarra, akkor sem sajátjára.

H íven jeleníti meg az „E gy fedél a la tt k é t o tth o n ” ban a kisfiú pan aszát helyi d ialektusban: „m ödsüti (ti. m egsüti — Sz.) — az ú jja m a t” , m ajd ugyanő: „m ödfázsott (ti. megfázok — Sz.) benne” . Hasonló­ képpen hiteles „K áro ly ” c. írásában az „A hun n i!” felkiáltás, de m ár sehol sem h a llh a tta u g y an o tt e fo rd u lato t: „N ézzétek ezt a nagy kölletlent!” H itele­ sen ez ugyanis így hangzik: „N ízzétö k . . . ” T ovábbá hiába te tsz e tt a „ Jo b b kezem” ab aú ji vendégének a gazda ku n dialektusa. Lehet ugyan, hogy az „ögyél könyeret m ögygyee” fo rd u lattal m u ta tk o z o tt be, de szentm iklósi leánykérő azt m o n d ta volna, hogy „Ögyé könyeret m öggyee. . . ” E szünk ágában sincs ugyan az ünneprontás, de nem csalhatatlanságában v a n B aksay igazi érdem e sem, m in t ahogyan nem lesz azáltal nyelvileg hitelesebb Móricz Zsigmond R ózsa Sándor c. regényegyüttese, h a azzal á lta tju k m agunkat, hogy B álint Sándor revideálta az egészet ebből a szem pontból. Illyés B álint

Az apostoli tiszt értelmezése a II. Korinthusi levélben A z alábbiakban részleteket közlünk Fórisné Kalós Éva végzett teológiai levelezőhallgató I. lelkészképesitő szakdolgozatából, amelynek címe „ A z apostoli tiszt értel­ mezése a I I . Korinthusi levélben”. A z első részlet a szerző — aki magyar irodalom szakos tanár — a témá­ hoz való egyéni megközelítését érzékelteti. A második részlet voltaképpen fordítása B ultm ann kommentár­ jából — a szerző német szakot is végzett az egyetemen. A harm adik részlet a sok forrást felhasználó, de önálló véleményt kialakító exegézisre ad példát. Bolyki János . . . P ál m indent a messiási gyülekezetért t e t t — K risz­ tu s újbóli, közeli eljöveteléről meggyőződve. E z ért ingerültsége, kem ény szavai, türelm etlensége: ő nem sejtette, hogy m unkássága évezredeket határoz meg, hogy nem zedékek százai olvassák m ajd, am it ő akkor és o tt a K o rin th u sb an élőknek m ond. A zt h itte , keve­ sebb ideje van, m in t „ a bölcső és koporsó közti ű r” — ezért b írt eltű rn i iszonyú testi m egpró b áltatásokat és ezért nem tű rte el a legcsekélyebb ellentm ondást sem, ezért ren d ü lt meg a legkisebb m egingás lá ttá n is. E z a be nem teljesed ett rem énység végeztette el a gigászi m u n k át! — Az isteni gondviselés — ja v u n k ­ ra — a h atalm as és igaz (m ú ltb an — jelenben — és jövőben igaz) kijelentések m ellett „b elétáp lálta” a m eggyőződést: sietnie kell, hogy K risztus készen talá lja az övéit visszatértekor. P á l abb an a hitben k á rh o z ta tta a látogatóba érk ezett „m isszionáriusok” nak a k o rin th u siak hitéletébe való b eavatkozását, hogy az ő koncepcióját m egzavarják, vagyis a messiási gyülekezet felkészülését (felkészítését) lassítják — m ás u ta k a t, színeket, összefüggéseket v illan tv a fel: meg­ to rp a n á st idéznek elő. H iszen míg a gyülekezet az újszerűn (azaz a régi differenciált voltán) elmélke­ dik, addig az általa v á g o tt csapáson haladni nem tud. A hogy ő tá v o lta rto tta m ag át a jeruzsálem i messiási gyülekezettől s nem szólt bele P é te r—J á n o s —Ja k a b m u n k ájáb a, úgy m egkívánta, hogy az övét se zavar­ já k meg. T ek in tetb e véve az a d o tt politikai és tá rsa ­ dalm i viszonyokat, K o rin th u s és egész A khája keresz­ ty é n eit egyénenként és közösségként, k iép ítette a m aga te rv é t; hogyan lesz ebből az övétől eltérő m en­ talitású , idegen h agyom ányokat őrző és nagyonis

heterogén összetételű em bercsoportból messiási gyü­ lekezet. S egyszer csak a z t kellett tap asztaln ia, hogy m ások — ugyanazon evangélium ot — m ásk én t m ond­ já k : újszerűségében tetszetősebben, form ailag von­ zóbban, logikusabban vagy poétikusabban, ta lá n m eseszerűbben és optim istább hangvétellel, reflexió­ k a t v á ltv a ki, am elyek (többek között) P á lt és m unka­ tá rsa it elm arasztaló kritikához vezetnek. Azok az idegen „m isszionáriusok” m ajd elm ennek és ő, Pál, kezdhet m indent elölről vagy csaknem elölről: az em berek elméje m eghódítását szívükön keresztül (vagy fordítva), hogy ráterelje a gyülekezetet lassú, keserves m unkával a m aga ösvényére — hiszen a gyülekezet nem kész még az Ú r fogadására, ú t áll előtte és az idő rövid. . . A jándékot v itt e levél a gyülekezet valam ennyi tag ján ak . P ál nem te tt volna nekik „szerelm i vallo— m ás” - t (11,11), soha sem a d ta volna írásba, m it érez irá n tu k , h a ez az incidens nem jö n közbe — talán , m ert feltételezte vonzalm a ism eretét, ta lá n szemérem­ ből. Senki, aki m élyen érez, nem dobálódzik a „sze­ retlek” szóval. („Je d er tiefe Geist brau ch t eine Maske”: Nietzsche e m ondását Bonhoeffer E tik á já b a n újból és újból idézi, hozzátéve, hogy ez az álarc nem szín­ lelés, nem a m ásik em ber félrevezetése, nem képm u­ ta tá s, hanem az Istennel tö rté n t kezdeti m eghasonlás szükségszerű velejárója és jele, am ely — a szem ér­ metlenséggel ellentétben — tiszteletre m éltó és tiszte­ letben tarta n d ó .) E szent tartó z k o d á st csak k a ta sz t­ rófák közeledtén vetkőzzük le. . . S mi, késői olvasók, akiket P ál nem ism ert, fel sem té te le z e tt.. . Akik szám ára ő ekklézsiát ép ített, hogy mi abba Isten ak aratából beleszülethessünk s b e n n e a m agunk h arcait m egvívhassuk. . . ugyan m it is jelent nekünk az idők folyam án egybedolgozott k é t levél­ részlet? N em sértünk-e levéltitkot, am ikor olvassuk, elemezzük, ízekre szedjük, in terp retálju k és m agya­ rázzuk ezt a személyes írást — találg atju k , mi páli, mi esetleg tim ótheusi, kik vo ltak T itus kísérői, m aga K éfás látogatta-e meg a korinthusi gyülekezetet (H olzm ann és R eitzenstein), vagy gnosztikus pneum a­ tikusok (B ultm ann), avagy hellenisztikus zsidókeresz­ tyének (G. Friedrich)? M it jelent nekünk a II. K or.? M inket m egtanít arra, hogy mi az apostoli tis z t; ho­ 93

gyan kell inteni, szeretni, rem énykedni, m egbocsátani, tan ítan i, csüggedt percekben Iste n t keresni; m egaláz­ ta tá s b a n dicsőséget lelni, csapások a la tt elesni és fel­ állni; m eg tan ít sa já t énünkkel szembenézni, azt meg­ tag ad n i és vállalni mégis (Isten terem tése a z !); meg­ ta n ít arra, hogy az élet kincs (1,8), am elynek örülni kell, h a az ö n k én t v állalt halálos veszedelemből ki­ m en t Isten. N em azért kincs, hogy élvezzünk jól érde­ m elt babéro k at, hanem , m ert alkalm at biztosít további m unkára, b evethető ú jab b harcokba, m egajándékoz­ h a t örömmel és kereszthordozással, Isten kegyelme á lta l szolgálhat m ások ja v á ra és — m indenek elő tt és felett — szent neve dicsőségére. E gyben (s erről a ké­ sőbbiekben sok szó esik m ajd) m egtanít, hogy az igazi élethez az ú t a halálon á t v e z e t . ... Az apostoli tisz tte l foglalkozó részek e t Bultm ann a következőképpen o sztja egységekre, perikópákra és részekre : ELSŐ E G Y S É G 2,14— 4,6 Első perikópa 2,14— 3,6 Első rész 2,14—17 M ásodik rész 3,1—3

H arm ad ik rész 3,4—6

M ásodik perikópa 3,7— 18

Első rész 3, 7— 11

M ásodik rész 3,12— 18

H arm adik perikópa 4,1—6

Első rész 4,1—2

M ásodik rész 4,3—6 M Á S O D IK E G Y S É G 4,7— 6,10

94

P á l parrēsia-ja (nyil­ vánvaló volta) P ál hikanotēs-v olta (al­ kalm as volta) A hikanotēs-tém a P á lt m űve diakonos Christou-k én t (K risztus szolgájaként) bizonyít­ ja meg P á lt h iv atása (hiva­ tala, tisztsége, „A m t” ) a ka in ē diathēk ē (új szövetség) diakonosak én t (szolgájaként) bi­ zo n y ítja meg A diakonia-ból (szolgá­ latból) következik a parrēsia (P ál nyilván­ való volta) A ka in ē diathēkē diako­ nia-ja (az új szövetség szolgálata) pneum a-ból (lélekből) és zōē-ból (életből) szárm azik; en­ nek folytán: A ka in ē diakonia (új szolgálat) a parrēsian a k (nyilván-valóság­ nak, láth ató-voltnak), ill. az eleutheria-nak (szabadságnak) szolgá­ la ta A parrēsia véghezvitele (kivitelezése, „D urch­ füh ru n g ” ) az apostoli m unkásságban A diakonia (szolgálat) m egalapozza a n y ito tt­ ságot (Offenheit), v a­ gyis az eilikrineia-t = őszinteséget és a pe­ poithēsis-t = bizalm at A diakonia m egalapítja a nyilvánosságot („Ö f­ fentlichkeit” ) A doxa (dicsőség, ill. a zōē (élet) e lre jte tt és ki­ je le n te tt-v o lta (nyil­ vánvaló-volta, „Offen­ barh eit” )

Első perikópa 4,7—18 Első rész 4,7—12 M ásodik rész 4,13— 15 H arm ad ik rész 4,16—18 M ásodik perikópa 5,1—10 K iem elt rész 5,6 H arm adik perikópa 5,11— 19 Első rész 5,11—15 Második rész 5,16— 19 Negyedik perikópa 5,20—6,10 Első rész 5,20— 6,2

zōē a thanatos-b an (élet a halálban) A paradoxon A zōē (élet) az igehirde­ tésben A zōē jövendő jellege („ Z u k u n ftsch a rak te r” ) A jövő által m eghatá­ ro zo tt jelen A jövő által m eghatá­ ro zo tt jelenben való m a g ata rtá s, bizakodás Az ú j-terem tés h ajn a ­ lának hirdetése Az íté let m ércéje Az igehirdetés m egala­ pozása az ü d v tö rté n e t­ ben Az igehirdetés végzése Az igehirdetés m in t eschatologikus tö rténés Az apostol az eschato­ logikus tö rténés erőfor­ rásában

Második rész 6,3— 6,10 H A R M A D IK EG YSÉG 6,11— 7,4

P ál bizalm at k é r . . . *

. . . A m ásodik egység első perikópájának (4,7—18) első verseit (4 ,7 — 12) B ultm ann így vezeti be: „H ogy a zōē (élet) tém á v á lesz, m ár m u ta tja , hogy a keresz­ ty é n zōē-fogalom nem egyértelm ű, nem a term észetes gondolkodással egyező. A m iként a phanerōsis (kijelentés) sem volt egyér­ telm ű (hiszen 4,3 szerint az evangélium re jte tt is lehet), hanem kétélű — éle tet és h a lált osztó, ak k én t kétér­ telm ű a zōē, am ely külsőleg thanatos (halál) form ájában jelenik meg. A zōē e parad o x jellege hordozza éppen az isteni lényeget, hiszen a zōē tou ’I ēsou (Jézus élete) a nekrōsis tou ’I ēsou-val (Jézus halálával) korrespondál — az egyik nem ad a tik meg n ekünk a m ásik nélkül. P áln ak a zōē-fogalom m a g y arázatá t önm agán, m in t apostolon, kell kezdenie, még pedig azért, m ert a k o rinthusi gnosztikusok a 12,12 szerint éppen a sēmeia tou apostolou (az apostol jelét, jellem zőit) h ián yolták vele kapcsolatban, gyengének ta r to ttá k (10,10) és a pneum atikusokról a lk o to tt elképzelésüknek nem felelt meg. Ők is egységben lá ttá k az apostolt és az igehirde­ té st, a m egvetésre m éltó apostol prédikációját ők is elv etették.” Így P ál arra kényszerült, hogy a lá tsz at, a külső megjelenés ellenére bizonyítsa a m aga apostol­ ságát, sőt éppen ezek hangsúlyozásával m utassa ki Iste n erejét és h atalm á t. 4,7 „Az ostrakina skeuē (cserépedény) a gyenge, h a­ landó t e s t . . . Pálról, m in t apostolról v a n szó, a thēsauros (kincs) nem a keresztyén gnōsis tēs doxēs (dicsőség ism erete), am elyet az apostol terjeszt, — nem az evangélium ról és an nak dicsőségéről van szó, m i­ k é n t Lietzm ann és W indisch állítja, vagy — h a igen — úgy csak közvetve” (B u ltm a n n ). — Wendland viszont úgy látja, hogy a 7. vers kincse az evangélium , a cserép­ edények pedig az apostolok, m indenek e lő tt m aga Pál. „K özvetlenül a thēsauros = P ál diakonia-ja, a diakonia tēs doxēs (a dicsőség szolgálata), ez b izto sítja (az apos­ tol) m é ltó s á g á t.. . P ál m éltósága m éltatlan köntösben jelenik meg. Á m éppen ez: a m éltóság és megjelenés közötti ellentét bír okkal és értelem m el: ina . . . ē (azért van, hogy) k itű n jék , m iszerint az erő nagy-volta Isten tő l van, nem em berektől, nem Páléktól szárm azik.

Nem szabad an nak a téves képzetnek kialakulnia, m i­ szerint a h it az igehirdető ragyogó, faszcináló szemé­ lyén alapszik. Ami az apostol pepoithēsis (m egbízható v o ltát) a korinthusiak elő tt kétségessé teszi, a kauchē­ sis-ét (dicsekvését) cáfoló külső megjelenés és sanyarú helyzet — éppen ez alapozza meg apostolságát, m ert körülm ényei és exterieur-je n y ú jt Iste n cselekvésének, hatékonyságának végtelenül tág te re t, a dünam is (erő) az astheneia-b an (erőtelenségben) teljesedik k i” (B ult­ m ann). P ál te h á t ezt m ondja: Beteges, törék en y testem m el nagyobb erő p ró b ák at állok meg, m in t m ások herculesi alkatu k k al. B ejárom a világot és ahol m egállok, o tt kezem m u n k ájáv al ta rto m el m agam . Ahol m egállíta­ nak, o tt p an asztalan tű rö k fogságot és fenyítést. Ú to n és m egállapodva, szabadlábon és b örtönben hirdetem a K risztus győzhetetlen evangélium át, m ert m inél tö b b e t szenvedek el, m inél k ilátástalan ab b n ak tű n ik helyzetem , annál nyilvánvalóbbá válik Isten ereje. Csoda, hogy még élek, hogy még fel tu d o m emelni hangom at s ennek így kell lennie, hogy ti elám uljatok, Iste n végtelen h a ta lm á ra rácsodálkozzatok. Szembe­ szállok a nagy rétorokkal, zengő orgánum ukkal és ra ­ gyogó logikával felép ített szónoklataikkal s e levéllel hirdetem a n agy p a rad o x o n t: em beri fogyatékossá­ gaink az eszköz arra, hogy Isten nagyság át és igazsá­ g á t elő ttetek nyilvánvalóvá tegye! — E z az a vers, am it a II. K or.-ból leggyakrabban idéznek — ami

kontextusából kiragadva szálló igévé le tt. É s it t — bi­ zonyos fokig (de csak a m aga h a tá ra in belül) — m él­ tá n . A lkalm azható m indannyiunkra, m ert m indany­ nyiunknak m egvan a m aga testi-lelki fogyatékossága, m indannyian a koporsó felé ta rtu n k , kudarcok és bu­ kások jelölik u tu n k a t. S m indannyian m egtapasztal­ juk, hogy Isten ereje által néha csodákra is képesek vagyunk — hogy tu d u n k „fu tn i és nem lankadni el” . Ám ez az igazságnak csak az egyik oldala — hogy m ásik is van, arról m aga Jézus tesz bizonyságot a talentum okról szóló p éldázatban (M t 25,14 kk). A daliás alak, a csengő hang is szolgálhatja és hird et­ h eti Isten dicsőségét, hiszen a tere m té s tób (jó, ill. szép). A „dicsekvés” -sel te h á t óvatosan kell bánni, m ert bárm ennyire igaz, hogy „alkalm as vagyok, noha tövis v an testem ben” , „alkalm as vagyok, mert tövis v an testem ben” — jogos e m ondás is: „alk alm asnak érzem m agam , mert erővel, e g é szsé g gel tehetséggel ajándéko­ z o tt meg Isten ” . Az apostoli tisztn ek nem előfeltétele a betegség, de lehet velejárója és Iste n igazsága nem csak parad o x form ában, hanem evidens m ódon is ér­ vényesülhet. S tu d ta ezt Pál! H a nem tu d ja , nem m eri három szor is kérni a tövistől való szabadulást (12,8). N eki meg kellett értenie, hogy ő arra hivatott: a paradox és nem az evidens alētheia-ról tegyen bizonyságot; neki ez a kincs (thēsauros) és ez a kegyelem (charis) jutott osztályrészül; az ő szolgálata (diakonia-ja) ebben telje­ sedett be.

VILÁGSZEMLE Kínai élményeimből A m ú lt év októberében (1985. október 4 —20.) m a­ g y ar ökum enikus egyházi delegáció lá to g a to tt K ínába. (A küldöttség ta g ja i v o ltak velem e g y ü tt dr. N agy G yula evangélikus püspök, Viczián Ján o s, a b a p tista egyház elnöke és K omlós A ttila, a R eform átusok L ap ja felelős szerkesztője.) K ö ztu d o tt, hogy a „k u ltu rális forradalom ” ó ta számos egyházi küldöttség já r t N yu gat-E urópából és É szak-A m erikából K ínában, kelet-európai szocialista országból azonban a m agyar egyházak küldöttsége láto g atása v o lt az első, hosszú idő óta. C sábító lenne a sokféle, m ély benyom ásról és a program k u ltu rális vonatkozásáról is írni, valam int m indazon élm ényanyagról, am elyre az odalátogató tesz szert, m időn b etek in tést n y er a m ai K ín a dinam i­ kus és fejlődő társad alm áb a. M ost csupán az ország egyházi életében bekö v etk ezett fejlődésnek, v alam int az egyház—állam kapcso latán ak ism ertetésére szorít­ kozom. A m ásodik világháború ó ta K ína fejlődésének har­ m adik szakaszába lép ett. A felszabadulás első szaka­ szát a „k u ltu rális forradalom ” követte, am ely az em­ berek m illióinak okozott m ind fizikailag, m ind lelkileg szörnyű szenvedést; tö b b m in t egy millió em ber pusz­ tu lt el és száz millió em ber életére v o ltak kihatással a forradalom rom boló eseményei. K ína m ost egy h arm a­ dik, az úgynevezett „m odernizáció” szakaszába lép, ez egyrészről a külföld felé való n y itást, m ásrészről egy K ínán belüli nem zeti megegyezés keresését és létre­ hozását jelenti. E zen törekvés a nem zeti egység létre­ hozására h atalm as változáso k at h o zo tt a vallási kö­ zösségek életébe, ideértve a keresztyén egyházakat is.

A „k u ltu rális forradalom ” előtti évekhez viszonyítva a vallási közösségek és a keresztyén egyházak hely­ zete, ezen belül is az állam —egyház kapcsolata rad ik á­ lisan m egváltozott. M ielőtt ennek részleteibe belem ennék, kiindulási alapként em lékeztetek arra, hogy körülbelül 6 millió keresztyén él K ínában, ennek m integy fele protestáns, a m ásik fele pedig róm ai katolikus. Em lítésre m éltó, hogy a „kulturális forradalom ” előtt, a h a tv an a s évek­ ben a kínai protestánsok szám a egy millió volt. A nnak érdekében, hogy világos képet k ap ju n k a jelen K ín a valós helyzetéről, szintén m egem lítendő, hogy K íná­ ban 60 millió bud d h ista és 18 millió m oham edán él. (K ína jelenlegi népessége egy m illiárd és száz millió fő!) K onfucius nem te k in th ető vallásalapítónak, sok­ kal inkább nagy gondolkodónak és nevelőnek. A tip i­ kusnak m ondható kínai vallás, a taoizm us, ism ét h ó dít a m ai K ínában, de a követői pontos szám a nem ism ert. Delegációnk láto g atása idején a p ro testáns közössé­ gek szám a 3600 volt, am ely szám napról n ap ra emel­ kedik. Az egyház nem régiben 9 teológiai szem ináriu­ m ot állíto tt újból fel, a N ankingban levő központi szem inárium nak 160 diákja van, ennek egyharm ada nő. Az elkövetkezendő hónapokban to v áb b i három teológiai szem inárium felállítását tervezik a lelkészi után p ó tlás érdekében, a folytonosan újjá szerveződő gyülekezetek szám ára. A jelenlegi K ínában felekezetek szerinti egyházi szervezetek nincsenek. A kínai egyháznak három or­ szágos szintű szervezete van : a H árm as-Ön-M ozgalma; a K ínai K eresztyén T anács; és a legutóbb m egalakult 95

B arátság A lapítvány. (Ezen szervezetek terü leti egy­ ségei behálózzák egész K ín át.) A H árm as-Ön-Mozga­ lom célkitűzése, hogy m egóvja a kínai egyház függet­ lenségét esetleges külföldi befolyástól. A K ínai K e­ resztyén T anácsnak h árm as felad ata v an : a ) a lelkészi képzés tám o g atása; b) vallásos irodalom létrehozása — ide ta rto z ik a B iblia k iadása is, am elynek a leg­ u tó b b i példányszám a elérte a k é t m illiót és am elynek m ost készül egy újabb fordítása; a K ínai K eresztyén T anács fe la d a tá t képezi to v á b b á az ökum enikus kap­ csolatok fe n n ta rtá sa m ind a testvéregyházakkal, m ind pedig a keresztyén közösségekkel az egész világon. A nem rég létreh o zo tt B arátság A lap ítv án y nem csu­ p á n vallási szervezet, hanem egy olyan csatorna, am e­ lyen keresztül a keresztyén egyház ökum enikus módon szeretne hozzájárulni K ína m odernizációjához. Ezen tevékenységgel a kínai keresztyének jelenléte láth ató lesz a m ai K ína szocialista társad alm áb an . M indhárom szervezet elnöke a nálu n k is jól ism ert keresztyén sze­ mélyiség, Ting püspök. A kínai egyház jövő szervezetét illetően a kínai ke­ resztyének egy ez év jú n iu sáb an ta rta n d ó nagygyűlés összehívását tervezik. E z a gyűlés, ahol különböző fe­ lekezeti és missziói eredetű keresztyén közösségek kép­ viselői találkoznak m ajd, dönteni fog az egyház jövő­ beni stru k tú rá já ra vonatkozóan, am elyet valószínűleg Jézu s K risztus K ínai E gyházának fognak nevezni. Valószínű, hogy egy kongregacionalista-presbiteriánus egyházkorm ányzati rendszer m ellett döntenek, püs­ pöki tiszttel. K ínai egyháztagokkal, lelkészekkel és vezetőkkel fo ly ta to tt tárg y alásain k során g y ak ran m erült fel az ökum enikus tevékenységben való részvételük kérdése. K ínai testv érein k szerint tagságuk az ökum enikus m ozgalom ban nem szűnt meg, de az idő még nem é re tt meg ennek felelevenítésére. A zonban érdeklődés­ sel követik nyom on a keresztyén egyházak m inden ökum enikus és béketevékenységét és m egfigyelőként részt is vesznek egyik-m ásik ülésen. L áto g atásu n k csúcspontja Beijing (Peking) protes­ tá n s gyülekezeteivel való találkozásunk volt, am ikor is engem az a m egtiszteltetés ért, hogy p réd ik álh attam és az úrvacsoraosztási ágendázást végezhettem az egyik tem plom ban. A m ásik tem plom ban dr. N agy G yula püspök prédikált. A tem plom ban szép szám m al jelen tek meg a hívek. Az épület m egtelt, a gyülekezet többsége középkorú em ber volt. Prédikációm te x tu sa Já n o s evangélium a 12. fejezetének 25—26. verse v o lt: „ H a a földbe e se tt gabonam ag el nem hal, csak egy­ m aga m arad, h a pedig elhal, sok gyüm ölcsöt terem . A ki szereti a m aga életét elveszti azt, és aki gyűlöli a m ag a életét a világon, örök életre ta r tja meg a z t” . Ú r­ v acsoraosztást m inden istentiszteleten ta rta n a k , még­ pedig vasárnapról v asárn ap ra a különböző felekezetek hagyom ányai szerint (a reform átusok az egyik vasár­ nap , a lu theránusok a következőn, és így to v á b b . . . ) . Az üdvözleteket, am elyeket reform átus egyházunk, a R eform átus Világszövetség és a K eresztyén B ékekon­ ferencia nevében ad ta m á t a gyülekezetnek, igen me­ legen fogadták. Az egyház és az állam k ap cso latát vizsgálva, először is a z t a té n y t kell hangsúlyozni, hogy a K om m unista P á rtn a k a kínai társad alo m b an b e tö ltö tt szerepe meg­ v álto zo tt. A p á r t h ivatalos álláspontja szerint az osz­ tály h arc befejeződött K ín áb an és a jelenben m ár a szocialista társad alo m intenzív építése folyik. Csupán az egész társad alo m együttes erőfeszítésével valósít­ h a tó meg a m odernizáció h atalm as program ja. H a b ár az ateizm us a h ivatalos ideológia részét képezi, egy­ ú tta l elism erik és hangsúlyozzák a vallás és egyház 96

pozitív szerepét. T ipikusnak m ondható a p á rt állás­ p o n tja az úgynevezett „lelki szennyeződés” ügyében. A p á rt szerint a vallásokat ezért nem szabad e téren elm arasztalni, m ert a vallások szerepe a szocialista társadalom ban gyökeresen különbözik a kapitalizm us­ ban b e tö ltö tt szerepétől. A p á rt egyetlen követelm é­ nye, hogy az egyház a patriotizm us alapján vegyen részt a társadalom szocialista felépítésében. K ín a meg­ v á lto z ta tta A lkotm ányának azon cikkelyét, am ely biztosítja a vallásszabadságot a kulturális forradalom u tán i időszakban. Az új cikkely hangsúlyozza, hogy „senkit nem érhet h átrán y o s m egkülönböztetés vallá­ sos meggyőződése m ia tt” . A n y ito tt és a szocialista dem okráciát fejlesztő tá rsa ­ dalom és a széles népi egység m egvalósítására törekvő, átfogó program nak része a vallással kapcsolatos ko­ rábbi nézetek radikális revideálása. E z a változás nyo­ m on követhető négy nagy j elentőségű dokum entum ­ ban : 1. A K ínai N épköztársaság A lkotm ányának meg­ v á lto z ta to tt 36. cikkelye kim ondja, hogy „egyetlen állam i szerv, társad alm i szervezet, vagy egyén sem kötelezhet sen k it arra, hogy higyjen, vagy ne higyjen bárm ilyen vallásban” . A korábbi szöveghez képest a változás ab ban jelentkezik, hogy elhagyták az „ateiz­ m us propagálásának szabadsága” k itételt. 2. A K ínai N épköztársaság B ü n tető T örvényköny­ vének 177. §-a szerint „ K é t évig terjedő b ö rtö n b ü n te­ téssel sú jth a tó az az állam i tisztviselő, aki v ét a vallás­ szabadság ellen” . 3. A K ínai K om m unista P á rt elm életi folyóirata (Hong Chi 1982/12. sz.) k ö zzétett egy elvi jelentőségű cikket „ P á rtu n k alapvető politikája és irányelvei a vallásos problém ákkal kapcsolatban a szocializmus időszakában” címmel. 4. A kínai K om m unista P á rt K özponti B izottságá­ n a k állásfoglalását, az úgynevezett 19. szám ú K özponti B izottsági dokum entum ot „A lapvető szem pontok és irányelvek a vallásos kérdésekkel kapcsolatban népünk szocialista időszakában” címmel a d ták közre. E zek fényében a következők állap íth ató k meg a ke­ reszty én —m arxista, illetve az egyház—állam viszonyt illetően K ínában. A jelenlegi állapotot a vallási kérdés racionális m egoldásának nevezik. K é t frontos harc fo­ lyik: az elvtelen m egalkuvás és a baloldali túlzások ellen. A hivatalos álláspont szerint „an n ak , hogy a vallási kérdéseket racionálisan tu d ju k -e kezelni, feltét­ lenül nag y jelentősége v a n egyrészt az ország nyu­ galm a, m ásrészt a különböző nem zetek és nem zetiségek összefogása szem pontjából” (H ong Chi). A racionális megközelítés része az a felismerés is, hogy a vallás még nagyon sokáig élni fog a szocializm usban, és elhalása nem feltétele a szocialista építésnek. Ellenkezőleg, a vallásnak nagy és jelentős szerepe lehet a szocialista társadalom felépítésében, m ert a szocialista társad alo m felépülése csak a hívő és nem hívő töm egek közös m un­ k á ján ak lehet az eredm énye. E zért, aki n ag y különb­ séget tesz hívők és nem hívők k özött, gyakorlatilag g áto lja a szocializmus felépítését. Az a felismerés is té r t h ódít, hogy a vallási személyi­ ségeknek igen nagy társad alm i befolyásuk lehet és van, m ert „szoros lelki kapcsolatban állnak a vallásos tö ­ megekkel és m ellőzhetetlenül nagy h a tá s t gyakorolnak a töm egek lelki életére. E zenkívül sok közérdeket szol­ gáló társad alm i m u n k á t is végeznek” (Hong Chi). Ezek az állásfoglalások célul tű z té k ki a vallási szemé­ lyiségek pozitív szerepének fokozását is. M egállapítható, hogy a K ínai K om m unista P á rt el­ választja a vallással összefüggő világnézeti kérdést a vallásos szervezetek tá rsa d a lm i hatásátó l. H á ta t for­

d ít ann ak a felfogásnak, am ely a vallás kérdését ad­ m in isztratív és h atalm i eszközökkel a k a rta megoldani. Jelenleg a vallás pozitív szerepének elismerése és tisz­ teletb en ta rtá s a az uralkodó nézet. Sőt, jelen v annak olyan m ozzanatok is, am elyek a m agasabb szintű m a rx ista —vallásos dialógus és együttm űködés irá­ n y áb a m u ta tn a k . Végül álljon itt m ég egy kínai specialitásra utaló megjegyzés. A K ínai K om m unista P á r t állásfoglalása éles különbséget tesz a tételes vallások és a babonák kö zö tt — az előbbit pozitiven, az u tó b b it negatívan ítéli meg. K ín áb an h iv atalo san h a t vallást ism ernek el, ezek: a B uddhizm us, H induizm us, Iszlám , Taoizmus, a róm ai katolicizm us és a protestan tizm u s. (K ína a világ egyetlen országa, am ely nem beszél „k eresztyén­ ség”-ről, hanem katolicizm usról és protestantizm usról, m in t vallásról.) Mindezek u tá n m egállapítható, hogy a róm ai katolikus és p ro testán s egyházak K ín áb an fon­ tosabb szerepek töltenek be, m in t azt szám beli erejük

sejtetné, ezért van az, hogy számos keresztyén foglal h elyet a P arlam entben (Népi Kongresszus) és m ás tá r ­ sadalm i szervezetek vezető pozícióiban, m in t például a K ínai Béke és Leszerelési T anácsban. K ínában szerzett tap asztalato m ism ételten meg­ győzött Jézus K risztus egyházának p á ra tla n és kifür­ készhetetlen term észetéről. K álvin Ján o s m ondotta, hogy Jézus K risztus egyháza feltám adásokból él. Pon­ tosan ennek lehetünk tan ú i, h a végigtekintünk a kínai egyház közelm últ történelm én, am ikor is a kulturális forradalom úgy h itte , hogy végzett a vallásokkal. A kulturális forradalom a la tt azonban a keresztyének szám a m eghárom szorozódott a forradalom előtti idő­ szakhoz képest. M intha a Jelenések K önyvének üze­ nete fo rdítva lenne érvényes a kínai egyházakra: „T udom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz, és h a lo tt vagy.” (Jel 3,1.) K ínában a keresztyén egy­ h áz ak at h a lo ttn a k ta rto ttá k és íme, ism ét élnek. Tóth Károly

Az anglikán egyházak közössége A világ keresztyénségének sajátos tö m b jé t jelentik az anglikánok. Az ökum enikus m ozgalom ban kezdet­ tő l fogva résztv ettek és jelentős szerepet já tsz o tta k , m ert h id a t alkotnak a p ro testan tizm u s és a katoliciz­ m us között. Ma az anglikanizm us m inden földrészen m egtalálható. E lterjedésük összefügg az egykori b rit gyarm at-világbirodalom m al. A m ikor R ober t Runcie-t 1980-ban 102. érsekként a C anterbury-i székesegyház­ ban A nglia p rím ásaként és a világm éretű anglikán kö­ zösség fejeként felav atták , szám ára és egyháza szá­ m ára kétségtelen volt, hogy ő a fo ly tató ja a világra kiterjedő anglikán hagyom ányoknak. A 65 milliós egyházi töm b jellege csak az angol eg y h áztö rténet is­ m eretében érth e tő meg. A keresztyénség terjedése a britek, írek és skótok között A b rit szigetek lakóinak m egtérésében k é t korszakot különböztetünk m eg: a R óm ától független ősi b rit vagy k elta egyház és a R óm ától függő angolszász egy­ ház korszakát. B ritan n iáb an , m in t birodalm i provinciában, m ár N agy K o n stan tin u s elő tt elterjed t a keresztyénség. A b rit szárm azású P a tr icius innen v itte á t az evangé­ lium ot az 5. század közepén Írországba, am ely sok tem plom ával és zárd ájáv al csakham ar m in t „insula sanctorum ” (szent sziget) le tt ism eretessé. Az ír Colum ba a p á t pedig a 6. század m ásodik felében a skótok k ö zö tt terje sz te tte a keresztyénséget. A három országnak ez a nem zeti jellegű ősi k e lta egyháza tö b b szokásában és intézm ényében elté rt R óm ától. A papok m egházasodtak, a h ú sv éto t kisázsiai szokás szerint ünnepelték meg, az istentisztelet­ nél anyanyelvet használtak, az úrvacso rát kovászos kenyérrel osztották, a róm ai püspök elsőbbségét ta ­ gadták. A pogány angolszászok az 5. század közepén jö tte k á t B ritan n iáb a, és szövetséges h ely ett csakham ar hó­ d ító k én t léptek fel. A keresztény b ritek et a keleti p a rt­ vidékre szo ríto tták össze. A jövevény angolszászok k özött I. Gergely p áp a kezdte meg a missziói m u n k át. A m ikor K e n t királya, E th elb ert, fran k k irály lán y t v e tt feleségül, Gergely 596-ban egy A ugustinus nevű bencés a p á tta l negyven szerzetest k ü ld ö tt, akik a k irály t és az angolszász nép et

is m eg térítették , s C anterburyben érsekséget a lap íto t­ ta k . A kenti királyságból kiindulva, R óm a m ost m ár a k e lta nem zeti egyházat is hatósága alá a k a rta vonni. E z hosszabb küzdelem u tán , a 664-ben ta r to tt strenes­ halchi zsinaton sikerült is, ahol a britek egyesültek a róm ai egyházzal és elfogadták a n n ak szokásait. Így a r a to tt a pápaság teljes d iadalt a b rit szigeteken is. A reformáció Angliában K iváló h u m anisták egyengették a reform áció ú tjá t A ngliában. Tindale, hu m an ista pap h o zta W ittenberg­ ből a reform áció hírét, m ajd 1525-ben k ia d ta az an­ golra fo rd íto tt Szentírást. V III. H enrik (1509—1547) az oxfordi egyetem en eredetileg p ap n ak készült, és csak b á ty ja halála u tá n le tt király. Csupán felszínes okokból szakadt el R óm á­ tól. H enrik feleségétől, A rragoniai K atalin tó l válni ak art, hogy Boleyn A nna udvarhölgyet feleségül ve­ hesse. V II. Kelem en p áp a eleinte nem ta g a d ta meg egyenesen a pápai felm entést, sőt az t m ondta, hogy tito k b a n k ö th e t m ásodik házasságot, de am int V. K á­ rolyhoz való viszonya jo b b ra fordult — akinek nagy­ nénje volt A rragoniai K a talin — egyházi áto k terhe a la tt m e g tilto tta a házasság felbontását. V III. H enrik erre a R óm ával ta r tó papságot hűtlenséggel v ádolta, a nem zeti zsinat ta g ja it fej- és jószágvesztéssel fenye­ getve olyan h a tá ro z a to t é rt el, hogy a király az egye­ düli u ra az angol egyháznak és papságnak. A p áp a jövedelm eit és jo g ait m agának foglalta le, s a nem zeti zsinat jogkörét a parlam entre ru h ázta. V III. H enrik 1533-ban feleségül v e tte Boleyn A nnát, m it sem tö ­ rődve a p áp a tiltakozásával, első házasságát pedig u tó ­ lag érvénytelennek n y ilv á n ítta tta az e célból oxfordi tan árb ó l újonnan kinevezett can terb u ry érsekkel, Cranm er Tam ással. A R óm ával tö rté n t szakítás to v áb b i következm é­ n yeket v o n t m aga u tá n . 1534-ben a parlam ent H en­ rikre, m in t az angol egyház fejére, ru h áz o tt á t m inden h a ta lm at, a pápai p rim átu st pedig A ngliára nézve m egszüntette. Fischer püspök, Morus T am ás és sok pap, akik ellenszegültek, m áglyán h alta k meg. A király eltörölte a szerzetesrendeket, a kolostorokat felosz­ la tta , vagyonukat lefoglalta, és részben híveinek ado­ m ányozta. 97

M indezek azonban csak egy zsarnok intézkedései voltak, a reform áció belső értékei m ég nem h a to ttá k á t az egyházi életet. E zen a téren csak annyi ú jítás tö r­ té n t, hogy a k o rm án y által 1536-ban k ia d o tt tíz cikk a prédikálás ta rta lm á ra nézve is a d o tt u ta sítá st, a nép­ nek ugy an ak k o r m egengedte a Szentírás olvasását. I I . P á l p á p a 1538-ban áto k b u llát a d o tt ki H enrik el­ len, a k irá ly t tró n v esztettn ek n y ilv án íto tta, s a népet felo ld o tta a hűségeskü alól. H enrik a reform áció ü g y ét sohasem v e tte kom olyan. Az 1539. évi h a t cikk tűzhalállal fenyegette azokat, akik az átlényegülés ta n a , az egy szín a la tti úrvacsora, a fülbegyónás, mise, papi nőtlenség ellen szólnak vagy tesznek, noha ú jra feltétlenül elrendelte, hogy a k irály t ism erjék el az egyház fejének. De a szigorú tö rvény el­ lenére is v o lt irán y zat, am ely a reform áció felé h a j­ lo tt. V áltozás ezen a téren csak akkor k ö v etkezett be, am ikor H en rik h alála u tá n fia, a kiskorú V I. E d u á rd k e rü lt a tró n ra , m e rt ezalatt a világi és egyházi h a ta ­ lom evangélium i szellemű em berek kezébe került. 1549-ben a p arlam en t új egyházi ág endát fogadott el (Book of com m on prayer), am ely sok k atolikus szertar­ tá s t m eg h ag y o tt ugyan, de lényegében a m isét eltö­ rölte, s a p áp á tó l való elszakadást kihangsúlyozta. A Book of C om m on P ra y e r az 1611-es úgynevezett au to rizált bibliafordítással e g y ü tt három évszázadra terjedően m eg h atáro zta az istentisztelet és a h it for­ m á já t. Az im akönyvnek, ennek a liturgiai kom pen­ d ium nak k ellett a brev iáriu m o t és a m isekönyvet pó­ tolnia. F o rm ája szerint lényegében katolikus, teológiá­ já t azonban m ár a kálvinizm us erősen befolyásolta. A lu th eri gondolatok, eszmék befolyása csekély m a­ ra d t. A z angol államegyház Az angol reformáció, am elyet a R óm ával tö rté n t szakítás te tt lehetővé, szerves folyam at volt, am ely I. E rzsébet királynő (1558—1603) idejében bizonyos m érték b en befejezést n y ert, b á r nem küzdelm ek nél­ kül. E rzsébet elő tt M ária királynő m egkísérelte A nglia erőszakos rekatolizálását. E g y évszázaddal később Cromwell radikális p ro te sta n tiz m u sa m egpróbálta a püspököket és a k ato lik u s hagyom ány m inden form á­ já t kisöpörni az egyházból. Végül azonban a középút­ n ak kellett érvényesülnie. E rzsébet királynő olyan egyházról álm odott, am ely m inden em b ert m agában foglal, állam egyházról, am ely népegyház is. P ark er érsek, akinek a királynő „az egyház legfőbb korm ány­ zója” cím et adom ányozta, a z t a k a rta elérni, hogy a vallási egység a nem zeti egység alap jáu l szolgáljon. A Book of Common P ra y e r egym ást követő kiadása, m ajd az 1662-es végső m egfogalm azás is teológiai kom prom isszum — kezdettől fogva n y ito tt volt a k atolikus és a p ro testán s értelm ezés szám ára egyaránt. A 39, nyilvánvalóan k álvinista színezetű h itcikk h it­ vallási jelentőségre t e t t szert. Mégis a p ro testáns teoló­ gia erős befolyását példázta, am ely befolyás az anglika­ nizm us lényeges eleme m arad t. U gyanakkor az a tény, hogy a történelm i püspökséghez (am elynek érvényét esetükben R ó m a v ita tta ) ragaszkodtak, ugyanígy a püspökök, papok, diakónusok ordinációja teológiá­ já n a k m egtartásához, az egyháznak azt az aka­ r a t á t hangsúlyozta, hogy a katolikus egyház része kí­ v á n lenni. Az erzsébeti kísérlet, hogy a sokféleségben egy országon belül egységet terem tsenek, am ely az egész n em zetet átfogja, álom m arad t. Az első pillanat­ tó l kezdve a m ai napig a k a d ta k keresztyének, akik egyedül R óm ához m a ra d ta k hűségesek, vagy egyedül 98

a p rotestáns reform áció a lap ja it követték, és m egta­ g ad ták , hogy az anglikán egyházban m aradjanak. Mégis sokféle m ódon sikerült az egyháznak, hogy az angliai vallás jellegének kifejezést adjon. B ár az angli­ kanizm us sohasem volt az egész nép hite, mégis az angol nem zet életének lényeges részévé le tt. Skóciában a reform átus hagyom ányú presbiterianizm us győzött és m ind hivatalos állam vallássá, m ind pedig népi val­ lássá lett. A reform áció u tá n az anglikanizm ust, m in t állam vallást W alesben és Írországban is bevezették. Ma az angol egyház hivatalosan m ár csak a b rit koro­ nához kötődik. A z anglikanizmus terjedése A b rit birodalom terjeszkedése idején az angolok, bárhová is m entek, egyházukat is m agukkal v itték . Az egyház missziós társaságai nagy igyekezettel v itté k az anglikanizm ust az o tt élő em berekhez. M ár 1607ben ép ítettek Észak-A m erikában egy anglikán tem plo­ m ot. A X IX . század vége felé az anglikanizm us világ­ m éretű közösséggé le tt, de, néhány kivételtől eltekintve csak az A nglia által g y a rm ato síto tt országokban. E z é rt ta r to tta meg kulturális szem pontból világosan angol jellegét, am ely a helyi hagyom ányoknak csak a X X . század m ásodik felében h ag y o tt valódi lehetősé­ geket. Míg a X V II. század az új felfedezések, a teológiai vállalkozások és a lelki elmélyedés időszaka volt, addig a X V III. századot a világiasság, a lelki h an y atlás és a form ális vallásosság jellem ezte. A m etodizm us felbuk­ kanása, először az angol egyházon belül, m ajd azon kívül m ind az evangelikális, m ind pedig a társadalm i tiltakozás kifejezése volt. T ársadalm ilag és teológiai­ lag is h ián y zo tt az angol egyházból a buzgóság és az elkötelezettség; a társadalom széles középrétegét kép­ viselte. A X IX . században erőteljes m egújulási moz­ galm ak jelentkeztek, am elyek az anglikanizm ust m in­ d e n ü tt m egerősítették és á ta la k íto ttá k . A langyos, közömbös közép, am ely inkább a sa já t tek intélyéért, m in t az evangélium ért fáradozott, nem tű n t el, de úgy a pro testán s (Low Church), m in t a katolikus (H igh Church) szárnyat az evangelikális ébredési mozgalom az egyik és az anglo-katolikus mozgalom a m ásik rész­ ről m eg változtatta. Az anglikán p rotestáns misszió nagy lelkesedéssel és legalább helyenként, szociális elkötelezettséggel szüle­ te tt. W illiam W ilberforcesnek a rabszolgaság eltörlé­ séért in d íto tt kam p án y a evangelikális meggyőződés­ ből fak ad t. Az anglo-katolikus mozgalom hasonló buzgóságot ta n ú síto tt, ú jra bevezetett katolikus szer­ ta rtá so k a t — elkeseredett v iták közepette — a róm ai katolicizm us sok kifejezési fo rm áját átv e tte , és meg­ kísérelte visszaállítani azt, am it harcosai az apostoli kor keresztyénsége hitének ta rto tta k . Viszont számos befolyásos anglo-katolikus nem m arad t el evangelikális ellenpárjától abban, hogy bizto síto tta a társadalm i teológia jogos helyét az egyház életében. A legtöbb egyházi vezető mégis a biztos középen m arad t, felet­ téb b n y u g tala n ítv a a vallásos lelkesedés m inden jobb­ ról és balról jövő jelétől. Az anglo-katolikus mozgalom a X IX . században a szerzetesrendek visszaállításáért is m unkálkodott. H a kiem elkedő szerepet nem is játszanak, de mégis létez­ nek szerzetesrendek az anglikán közösségben (szerzete­ sek és apácák) a legtöbb tarto m án y b an . N éhány klasz­ szikus rendet (például bencés, ferences) ú jra felélesz­ te tte k , m ásokat újonnan alap íto ttak . Az angol evangelikálisok egyrészt, m ásrészt pedig az anglo-katolikusok a lk o tták az angol missziói m unka

élcsap atát a b rit világbirodalom ban és azon tú l is. N agyon buzgók voltak abb an is, hogy tem plom okat építsenek a m unkások új lakónegyedeiben, am elyek az ipari forradalom korában gom bam ódra szaporodtak. E gyik oldalnak sem sikerült azonban az ipari p roleta­ riá tu s szívét és lelkét m egnyernie. E b b en a te k in tetb e n az anglo-katolicizm us a m aga cerem óniáival és színes­ ségével, am elyek a városi élet egyhangúságával szem­ ben h a to tta k , valam ivel előbbre ju to tt, m in t az evan­ gelikális mozgalom, de csak valam ivel. A dolgozó osz­ tá ly p rotestantizm usa, ahol gyökeret v ert, inkább az anglikán egyházon kívül érezte m ag át otth o n. B ár nagyra érték elt egyházi férfiak jelentős szociális teoló­ g iát te re m te tte k (különösen F. D. M aurice-t kell meg­ em lítenünk), a m arxi valláskritika az anglikán egyház legnagyobb részére alkalm azható volt. A X IX . század legnagyobb részében és a X X . században is sokáig azt ta rto ttá k a b rit anglikanizm usról, hogy „im ádkozó k onzervatív p á rt” . E z aránylag közel is já r t az igaz­ sághoz.

házakkal léptek egységre. M inden anglikán teljes kö­ zösségben él ezekkel az egyházakkal. A világ m ás részein nem alak u lt még m ás ökum e­ nikus egyesülés, am ely az anglikánokat is m agában foglalja. Az anglikán egyházak püspökei 1867 ó ta ta lá l­ koznak az úgynevezett Lam beth-konferenciákon. Eze­ k e t a konferenciákat eredetileg a L am beth Palace­ ban, a canterburyi érsek londoni székhelyén ta rto ttá k . I t t m inden, közös érdeklődésre szám ot ta rtó kérdést szabadon m eg v ita th atn a k és h a táro za to k at a lk o th a t­ nak. A tízévenként összeülő L am beth-konferencia nem ho zh at törvényeket, ugyanúgy a kisebb létszám ú Anglikán K o n zu ltatív T anács sem, am ely 1969-ben alak u lt; gy ak rab b an találkozik, m inden tarto m án y b ó l egy püspök, egy pap és egy laikus ta g ja van. 1978-ban h a tá ro z tá k el, hogy az érsekek tanácsadó te stü letk é n t időről-időre összejönnek. 1867-ben a L am beth Palace­ ban 76 püspök g y ű lt össze, szám uk 1968-ban 462-re nő tt. M i tartja össze a püspököket és egyházaikat?

A jelenlegi helyzet Az anglikanizm us a b rit királyi ház vallása m arad t. Az egyház nem k ap pénzügyi segítséget, az anglikánok nem is fizetnek egyházi adót, h anem eg y házfenntartási járu lék o t. F orm álisan még m indig az állam nevezi ki a püspököket. A püspököknek körülbelül a fele foglal helyet a L ordok H ázában, am ely N agy -B ritan nia leg­ befolyásosabb, sőt legintelligensebb vitafó ru m a. Még m indig az érsek koronázza meg az u ralkodót, akinek még m indig nem szabad a róm ai k atolikus egyház ta g ­ já v a l házasságot kötnie. Az angol egyház, az anglikán egyházak közül egyedül, jövedelm ének 30 százalékát középkori örökségéből szerzi, eredetileg m ind földbir­ to k volt, m a több n y ire beruházások, tőkebefektetések form ájában. Az anglikán közösség egyházai, az angol anyaegyház kivételével m ind szabad egyházak, form ális állam i kö­ tődés nélkül. M inden helyi vagy ta rto m á n y i egyház önálló, nincs központi hatósága. N incsenek nagy köz­ p o n ti intézm ények, csak egy fő titk á r L ondonban, sze­ rény h iv atallal, aki az egyes terü letek közötti össze­ k ö tő k én t m űködik. M inden ta rto m á n y n a k v an érseke, vagy elnök-püspöke. A canterbury-i érsek „első az egyenlők k ö zö tt” (prim us in ter pares), de nincs tö rv é ­ nyes hatalm a az anglikán egyházon kívül. A nglia m aga k é t ta rto m á n y ra oszlik, ezek: C anterbury és York. A skót episzkopális egyház, a walesi egyház és az ír egyház önálló tarto m án y o k , szórvány helyzetben. Az USA P ro testán s Episzkopális E g y h á z á t 1789ben a lap íto tták . Seabury p ü spököt 5 évvel k o rábban Skóciában szentelték fel erre a szolgálatra. A tö b bi m ai provincia: A usztrália, Brazília, B urm a, B urundi, R uan d a, Zaire, K özép-A frika, az Indiai-óceán térsége, Jeruzsálem és a K özel-K elet, K enya, Melanézia, ÚjZéland, Nigéria, P á p u a Ú j-G uinea, Dél-Afrika, Szu­ dán, T anzánia, U ganda, N yugat-A frika, N y u g at-India. Ezenkívül regionális anglikán tanácso k ta lá lh a tó k Kelet-Á zsiában, D él-A m erikában és D él-Ó ceániában. Ezeken a terü letek en csak nagyon kevés anglikán él és nagyon elszórtan ahhoz, hogy ta rto m á n y t alakítson. Végül Ja p á n n a k és K ín án ak is v a n egy-egy ta rto m á ­ nya. A „K ín ai Szent K atolikus E gyház” székhelye H ongkongban találh ató . A m ai K ínai N épköztársaság terü letén ta lá lh a tó korábbi missziói terü le te k a mos­ ta n i, nem felekezeti kínai p ro testán s egyházhoz csatla­ koztak, am elynek legism ertebb vezetője K . C. Ting egykori anglikán püspök. Az indiai szubkontinensen levő egyházak az É szak- és D él-Indiai E gyesült E gy­

A b rit kulturális gyökerek m ár nem . A kérdésre m a m ár nem könnyű választ adni. E z pedig to v áb b i kér­ déseket v et fel az anglikánoknak az ökum enikus moz­ galom ban elfoglalt helyét illetően, a világ keresztyén­ ségében. Az úgynevezett „L a m b eth Q uadrilaterial” , a keresztyén h it tételeinek 4 pontos nyilatk o zata 1888ból még m indig helytálló feleletet ad: 1. Az Ó- és az Újszövetség szent ira tai m indent ta rtalm azn ak , am i szükséges az üdvösséghez, és ők a h it m érőzsinórja, illetve legfőbb m értéke. 2. Az A postoli H itvallás, m in t keresztelési szim bólum és a Niceai H itvallás a keresz­ ty é n h it kielégítő nyilatkozatai. 3. A K risztus által szerzett k é t szentség, a keresztség és az úrvacsora egy­ házának lényeges eleme. 4. A történelm i püspöki tisz t (gyakorlásának módszere alkalm azkodhat a helyi sa­ játosságokhoz) a K risztus egyházába elhívott m inden nép és nem zet szám ára az egység szükséges jele. E z a négy jel: a Szentírás, az apostoli hitvallások, az Ú r szentségei és a történelm ileg m egalapozott egyházi hi­ v a ta l lényegében te h á t az, am i az anglikanizm ust a hitn ek és gyakorlásának sokféleségében összetartja. Egészen a közelm últig a Book of Common P ra y er és a sok belőle szárm azó liturgia az anglikanizm usnak te ­ kintélyes m értékű liturgiai összetartást, sőt bizonyos ta n ítá si konszenzust kölcsönzött a „lex orandi, lex credendi” alapján. Mai m odern anglikán liturgiák, ak­ kor is, h a sok ponton világosan anglikánok, szemmel lá th a tó a n eltérnek egym ástól stílusukban. A liturgiai összetartás nem jelenti ugyanakkor a gy ak o rlat egy­ ségét. Az a szabadság, hogy a ta n ítá s t és az Í rá st k ato ­ likus, protestáns, liberális és radikális m ódon lehet ér­ telm ezni, nagy eltéréseket eredm ényezett a szertartá­ sokban, a stílusban, és olyan dolgokban is, m in t például a liturgikus öltözékek. Egyes vidékeken ilyen különb­ ségek m ia tt egyik gyülekezet jelentősen eltérh et a szom szédjától, m áshol az egyik egyházkerület a m á­ siktól, és sok esetben ez vonatkozik egész ta rto m á ­ nyokra. E gy túlnyom órészt róm ai katolikus ország­ ban, m in t Írország, az anglikán kisebbség erősen a pro testantizm us felé hajlik. E g y reform átus országban, m in t Skócia, az anglikanizm us katolikus arcot m u ta t. A korábbi gyarm atokon az anglikanizm us még messze­ m enően az elindító missziós társaság teológiáját és jel­ legét tükrözi. Az anglikanizm us az ökum enikus moz­ galom építésében és fe n n tartásáb an jelentős szerepet já tsz o tt. Az utóbbi évtizedekben azonban befolyása mégis észrevehetően csökkent. K evés anglikán áll m a az ökum enikus gondolkodás csúcsán. E dw ard Scott 99

érsek, k anadai prím ás egyik ezek közül, aki az 1958b a n elh u n y t George Bell chichesteri püspök nyom do­ kain halad. A z anglikanizm us és az ökumené Az anglikanizm us a m aga átfogó jellegével sokáig ökum enikus m odellnek szám íto tt, h íd n ak Genf és R óm a között. A g y ak o rlatb an azonban kiderült, hogy ez nem így van. E gyre g y ak rab b an teszik fel a kérdést, m eddig ta r t az anglikán egyháznak az a képessége, hogy nyilvánvalóan kib ék íth etetlen teológiákat össze­ ta rtso n . A nglikán teológusok messzemenő egyetértésre ju to tta k p ro testán s egyházakkal (különösen a m eto­ distával) és róm ai katolikus teológusokkal is. De az egy-egy irán y b a ta rtó kom oly egységm ozgalm akat ál­ landóan erős kisebbségek veszélyeztetik, am elyek más irán y b a húznak, m egcsontosodott konzervatívok tá ­ m ogatásával, akik elleneznek bárm ilyen változást. Legerősebben a nők ordinációjának kérdésében, a tö r­ ténelm i egyházi h iv atallal kapcsolatban v álta k k etté. Legutóbb n éhány anglikán ta rto m á n y elkezdte a nők lelkésszé a v a tá sá t (H ongkong, USA, Új-Zéland, K a­ nada), m ások ezt nem teszik, és a fe la v a to tt lelkésznő­ k e t nem ism erik el. Ez kom oly törésnek szám it a kö­ zösségben. Az az anglikanizm ust terhelő feszültség, am elyet a keresztyén hagyom ány m ind p rotestáns, m ind pedig katolikus elem einek átvétele okoz, és am e­

lyet a nők felavatásának kérdése olyan jól illusztrál (ez, m in t a legtöbb felmerülő kérdés, sok nem teológiai té ­ nyezőt is tartalm az), fontos kérdéseket vet fel arra vonatkozóan, hogy az anglikanizm us képes-e szakadás nélkül továbbélni. A katolikus hagyom ány szerint élő egyházakkal való egység az anglikán protestánsok szám ára igen csak elfogadhatatlan lehet és fordítva. Egy valam ilyen központi anglikán hatóság hiánya még jo bban kiélezi ezt a problém át akkor, am ikor az egyes tarto m án y o k közötti hasonlóságok tűnőben vannak. Az anglikanizm usnak gazdag és jellegzetes reform á­ to ri és reform áció u tá n i hagyom ánya v an az egyházi zenében, am elyet nem csak az angol katedrálisokban, hanem sokfelé a világban ápolnak. Legszínvonalasab­ ban feltehetően Cam bridge-ben, a K ings’s College­ ban, ann ak világszerte ism ert kórus iskolájában. Az anglikanizm us teológiai pluralizm usa és decentralizált szervezete révén a m ai keresztyén m ozgalm ak közül sokan anglikán kifejezési form ákat találn ak . E z v o n at­ kozik például a karizm atikus mozgalom ra, am ely kü­ lönösen a dél-afrikai egyház fehér tag ja i kö zö tt erős. U gyanebből a tarto m án y b ó l szárm azik az anglikaniz­ m us néhány olyan prófétai alakja, aki a faji m egkülön­ böztetés ellen harcol m ind az egyházban, m ind a tá rsa ­ dalom ban (Trevor H uddlestone, Michael Scott páter, Am brose Reves, Colin W inter, Desm ond T u tu püs­ pök). Ottlyk Ernő

A római katolikus egyház és az EVT közös munkacsoportja A Közös M unkacsoport létrejötte (1965) A róm ai katolikus egyháznak az EV T-vel kapcsolatos álláspontja fokozatosan m egváltozott. 1964 novem beré­ ben az ökum enikus dekrétum olyan h id a t h o zo tt létre, am ely átfogóbb volt, m in t azt a k é t fél v á rta , s am ely „ a párbeszéd és együttm űködés közösségét lehetővé te tte ” . Így aztán az EVT 1965 ja n u á rjá b a n E nuguban m egrendezett központi bizottsági ülésén új lépésre vál­ lalk o zh ato tt. Visser’t H ooft, az EVT fő titk á ra jelentésében ki­ em elte, hogy különbséget kell ten n i az alábbi k é t fa jta dialógus k ö zö tt: a róm ai katolikus egyház m ás egy­ házakkal, m eg h atáro zo tt tan tételek rő l fo ly ta to tt dia­ lógusa (am ely „norm ális és szükséges dolog” ) és az EV T dialógusa közö tt azokról a kérdésekről, „am elyek­ ben az EV T az illetékes” . Az ülés a dialógusnak éppen e m ásodik form ájával foglalkozott. T ek in tettel a róm ai k atolikus egyház új ökum enikus állásfoglalására, am ely a II. V atikáni Zsinaton ju to tt kifejezésre és arra a tén y re, hogy az ő felfogásuk az ökum enikus kapcso­ latokról lényeges pontokon ugyanaz, am ely az EV T-n és an n ak tagegyházain belül kialak u lt, a K özponti B izottság a rra a m eggyőződésre ju to tt, hogy meg­ b ízatásán ak szellemében m inden tőle te lh e tő t meg kell tennie, hogy ápolja ezeket az új k apcsolatokat s hogy párbeszédet alakítson ki a róm ai katolikus egyházzal a közös célokról és a kapcsolatok m egoldatlan kérdé­ seiről. Az első értékelések bebizonyították, hogy elérkezett az idő arra, hogy közös felfogást dolgozzanak ki az EV T és a róm ai katolikus egyház k ö zö tt azokról az alapelvekről, m elyekre tám aszk o d v a meg lehet ala­ pozni a kapcsolat fejlesztését. N yilvánvaló volt, hogy a róm ai katolikus egyházat és az E V T -t nem lehet összehasonlítani, s hogy ebből a 100

kapcsolatok során különös problém ák fognak adódni. Az EVT m űködésének h a tá rt szab, hogy csak a tagegy­ házak nevében já rh a t el, h a erre felhatalm azása van. T ovábbá különbséget kell tennie egyrészt a tagegyhá­ zak és a róm ai katolikus egyház dialógusa során felve­ tődő kérdések, m ásrészt, az EV T és a róm ai katolikus egyház viszonyát érintő kérdések között. Id etarto zik m indenekelőtt a ) a diakónia, v alam int a szociális és nem zetközi ügyek területén való gyakorlati együttm űködés; b) teológiai tan u lm án y i program ok — tek in te tte l az ökum enikus kapcsolatokra; c) az egyházak közötti feszült kérdések (pl. vallásszabadság, prozelitizm us, vegyes házasság); d ) az egyház m issziójára és életére vonatkozó közös kérdések (laikusok ügye, misszió helyzete stb.). Így szü letett meg a döntés egy közös m unkabizott­ ság létrehozásáról, am elynek nyolc ta g ja az EVT, h a t ta g ja pedig a róm ai katolikus egyház képviselője. A Közös M unkacsoport feladatául tű z te ki, hogy vizs­ g álja a közös cselekvés és párbeszéd lehetőségeit és ki­ dolgozza az alkalm azásra kerülő m ódszereket. A K ö­ zös M unkacsoportnak nem volt jogköre önálló h atáro ­ zatok hozatalára, viszont jav aslato k a t t e t t az illetékes fórum ok felé. K atolikus részről ezeket a jav aslato k at V I. P ál p áp a elé terjesztették . E gy hónapra rá, 1965 feb ruárjában a T itkárság vezetője, B ea kardinális á t­ a d ta Genfben a V atikán hivatalos válaszát, a keresz­ tyének egységére való felszólítást. A z Uppsala előtti időszak (1965—68) A Közös M unkacsoport 1965-ben rögtön m egkezdte m u n k áját. A közvetlen kérdések ezek voltak : az ökum ené fogalm a; a párbeszéd m ódja és célkitűzései;

közös istentisztelet az ökum enikus ülések során és a „com m unicatio in sacris” . M indezekről a kérdésekről to v áb b i konzultációkat ta rto tta k . A dialógusról való konzultációk m ellett az E gységtitkárság egy ta n u l­ m án y t is végzett. Ezeken túlm enően fontolóra v e tté k az EV T külön­ böző részlegei és a katolikusok közötti együttm űködés lehetőségeit és felv etettek n éhány problém át, amellyel közelebbről is szükséges lenne foglalkozni, m in t pl. kö­ zös bibliam unka, feszültségek a misszió területén. A nem zetközi ügyeket illetően eg y etértettek abban, hogy meg kell vizsgálni a közös m egnyilatkozások lehetőségét, m indenekelőtt azt, hogy az előzetes meg­ beszélések szellemében közös n y ilatk o zato k at hozza­ n ak nyilvánosságra. A lapvető egyetértés v o lt abban, hogy a m unkacsoportokban és konzultációkon nem lehetséges m inden egyes kérdést m egtárgyalni. A m á­ sodik ülésen a K özponti B izottság és a V atik án szá­ m ára m unkabeszám olót fogalm aztak meg, am ely az­ tá n végül 1966-ban a Közös M unkacsoport első h iv ata­ los beszám olójaként jelen t meg. Az egyes m unkacso­ p o rto k és konzultációk — am elyekre a Közös M unka­ csoport még részletesen vissza a k a rt té rn i — 1965 feb ru árjáb an és m árciusában ü ltek össze ú jra, hogy az egyház és társadalom n éhány kérdéséről folytassanak megbeszéléseket. U gyanebben az évben megrendezésre k erü lt egy ülés, am ely a misszió; a nők; a laikusok helyzete; a segélyezés és a fejlődés kérdéseivel foglal­ kozott. K é t ökum enikus ülésen pedig a közös istentisztelet lehetőségéről tárg y altak . A Közös M unkacsoport h arm ad ik ülését 1966 m áju­ sában ta r to tta Bossey-bcn, ahol olyan különböző kér­ dések k erü ltek napirendre, am elyekkel későbbi össze­ jöveteleken is foglalkoztak. A katolikusok és a „ H it és E g y házalkotm ány” elnevezésű bizottság közötti korábbi üléseken és m egbeszéléseken to v áb b i ta n u l­ m ányozásra jav aso lták a katolicizm us és apostoli tisz t té m á já t. Ú gy h a tá ro z ta k , hogy ezt a m u n k át a H it- és E g yházalkotm ány B izottságból és az Egység­ titk árság b ó l álló kisebb szekció kezdje meg. A dialógusról fo ly ta to tt ta n u lm á n y t to v áb b m un­ káltá k és az eredm ényeket 1967-ben nyilvánosságra hozták. E gy kisebb m unkacsoportot a vallásszabad­ sággal és a prozelitizm ussal foglalkozó tan u lm ánnyal bíztak meg. T ovábbi erőfeszítéseket te tte k arra, hogy tisztázzák az ökum enikus mozgalom m ibenlétét. E nnek ellenére a tap a sz ta la to k alap ján az v o lt a vé­ lem ény, hogy gyakorlati kérdések felől inkább meg lehetne közelíteni az ökum enikus mozgalom lényegét. M indenesetre azt elism erték, hogy a Közös M unka­ csoport illetékes az ökum ené lényegéről, jellegéről és feladatairól fo ly ta to tt megbeszélésekben. W illebrands püspök a l’O sservatore R om ano című folyóiratban a következő m ódon hangsúlyozta a Közös M unkacso­ p o rt ideiglenes jellegét: „M iután m egvizsgálták a p á r­ beszéd és együttm űködés lehetőségeit — tulajdonkép­ pen be is tö ltö tté k fe la d a tu k a t.” Ezen az ülésen azon­ b a n bebizonyosodott, hogy a róm ai katolikus egyház és az EV T k ö zö lt különösen jó kapcsolat alak ult ki, s hogy a Közös M unkacsoport m u n k ája nem állt meg a fejlődésben. E hhez a fejlődéshez ta rto z o tt az az ülé­ sen elhangzott ja v a sla t is, hogy nevezzenek ki egy állandó titk á rt, de anélkül, hogy titk á rsá g o t hoznának létre. I t t u taln i kell arra, hogy az ökum ené lényegét m egvitató referátum okban m ár felm erült a róm ai k a to ­ likus egyház EV T tagságának kérdése, noha a katoliku­ sok ezzel a lehetőséggel kapcsolatban nem képviseltek rem ényekre jogosító álláspontot. A következő, 1966. novem beri ülésen C ret-B érard-ban m egállapították, hogy jóllehet a közeli jövőben a róm ai katolikus egyház

tagságával nem lehet számolni, ezt a lehetőséget még­ sem szabad kizárni a tárgyalások során. Az ülésen fel­ vetődő és a kapcsolatok szem pontjából to v áb b ra is je­ lentőséggel bíró kérdések az alábbiak voltak : — im ahét a keresztyének egységéért, s ezzel kap­ csolatban egy olyan csoport kinevezése, am ely előkészíti az im ahét közös te m a tik á já t; — misszió és jav asla t egy m ásodik közös konzultá­ cióra, v alam int az a szándék, hogy ebbe a H it­ terjesztő K ongregációt is bevonják; — javaslatok az együttm űködésre; — vegyes házasságok, s ezzel kapcsolatban egy kö­ zös bizottság felállítása; — végül pedig a női m unka kérdése, am inek a gond­ já t szintén egy közös csoport viselné, s össze­ hangolná az intézkedéseket. A csoportelnökök kezdettől fogva J a n Willebrands püspök és W . A. Visser’t Hooft voltak. Az u tó b b it az EVT fő titk ári tisztében Eugene Carson Blake követte, aki az 1967. m ájusi ülésen lép ett hivatalba. Az EV T következő évben m egrendezendő negyedik nagy­ gyűlésére tek in tv e ekkor készítették el a Közös M unkacsoport m ásodik hivatalos beszám olóját. I t t v e tő d ö tt fel a kérdés, hogy a tov áb b iak b an m ilyenek legyenek az EVT és a róm ai katolikus egyház közötti kapcsola­ tok. E z t a beszám olót követően a csoport nem o szto tta a z t a nézetet, hogy a róm ai katolikus egyház tagsága m egkövetelné a keresztyén egység közös ügyét, de a kapcsolatok jelenlegi fo rm áját nem te k in te tte m ara­ dandónak. Időszerű volt to v áb b á a m an d átu m újbóli m egfogalm azása és a tagság körének bővítése is. Az 1967 decem berében Assisiben ta r to tt ülésen az volt a vélem ény, hogy a csoportnak pozitívabb funk­ ciót kell betöltenie. K atolikus teológusok részvétele is szóba kerü lt a H it és E gyházalkotm ány B izottságban. N apirendre k erü lt to v á b b á egy 1968-ban B ejrú tb an m egrendezendő közös konferencia terve, am ely a fej­ lődés kérdéseiben való együttm űködést h iv a to tt m eg­ vizsgálni. E z t az összejövetelt egy közös csoport készí­ te tte elő, am ely az egyház, a társadalom , az igazságos­ ság, a fejlődés és a béke kérdéseivel foglalkozott. A bej­ rú ti konferencia eredm énye az EVT és a J u s titia e t P a x P áp ai T anulm ányi Komisszió közös bizottsága, a SO D EPA X volt. E zen az ülésen elfogadták a prozelitizm ussal kap­ csolatos tanulm ányról szóló jelentést, am ely a to v á b ­ biakban „K özös bizonyság és prozelitizm us” néven fo ly tató d o tt. A m ásodik hivatalos jelentésben a róm ai katolikus egyház és az EV T közös szolgálatáról volt szó. E z t a té m á t újból felelevenítették és behatóan ta ­ nulm ányozták. E nnek az első fejezetnek a végén te h á t világosan m eg m u tatk o ztak azok a legfontosabb kérdé­ sek, am elyek to v á b b ra is m eghatározták a kapcsola­ to k at. Uppsalától Nairobi-ig (1968— 1975) A Közös M unkacsoport 1968 júliusában U ppsalá­ ban az EV T nagygyűlése elé terjesztette k é t hivatalos és egy inform ációs jelentését. E z u tá n a csoport össze­ tételére t e t t jav aslato t. M andátum án azonban nem kí­ v á n t v álto ztatn i. A tag o k a t a jav aslat szerint részben róm ai, genfi irodáik dolgozói közül, részben pedig teológusok és egyházi vezetők köréből kell m egválasz­ ta n i. E ja v a slat elfogadásakor a nagygyűlés kifejezésre ju tta tta azt a vélem ényét, hogy a csoportnak még nem fejeződött be az a m egbízatása, hogy tisztázza a problém ákat. A nagygyűlés egyik fontos beszédében R o b ert Tucci (V atikán) m egem lítette a róm ai katolikus 101

egyház EV T tagságának ügyét. E z a kérdés, am ely a Közös M unkacsoport nyilvánosságra h o zo tt jelentései­ ben alig szerepelt, ism ét ú jra m eg v itatásra került, és jelentősen befolyásolta ezt az új időszakot. A nagy­ gyűlés üdvözölte an n ak h írét, hogy a V atik ánnal foly­ t a to tt előzetes megbeszélések alapján katolikus részről számos olyan szem élyt neveztek meg, akik teljes jogú ta g ja i leh ettek a H it és E gyházalkotm ány B izottság­ nak. 1969 m áju sáb an a Közös M unkacsoport k é t elnök­ kel és k é t titk á rra l új és k ib ő v íte tt összetételben ülése­ z e tt, s ettő l fogva m ár évenként ta r to tta üléseit. Így a vezetőség, v agy az úgynevezett k ab in et rendszeres összejöveteleitől is — am elyek gyakorlatilag 1967 eleje ó ta foly tak — eltek in tettek . E gy m em orandum ban az állt, hogy a Közös M unkacsoport — am ely a kapcso­ lato k jelenlegi ideiglenes fo rm áját testesíti meg — ja ­ vasolja egy kisebb bizottság létrehozását, am elynek az lenne a feladata, hogy m egvizsgálja egy tu lajd o n ­ képpeni m eg ú jíto tt form a teológiai, pasztorális és ad­ m inisztrációs vonatkozásait. M int a lehetőségek egyi­ k ét, it t is m egem lítették az EV T katolikus tagságának kérdését. A bizottság 1972-ben m egjelent beszámoló­ j á t így is nevezték : „ a tagsággal foglalkozó ta n u l­ m án y ” . H a b á r a jelentés még számos m ás te rü lete t is é rin te tt, m égis m indenekelőtt erre a p o n tra irányí­ to tta figyelm ét. A V atik án ennek ellenére úgy h a tá ro z o tt, hogy „ a közeli jövőben” nem kérelm ezi EV T-beli tagságát. B ár ez a h a tá ro z a t reális volt, mégis a következő évek fo­ lyam án negatív m ódon h a to tt a kapcsolatokra és a Közös M unkacsoporton belül légkörre. E n n ek ellenére azonban a kapcsolatok és a csoport m u n k ája to vább fejlődött. E b b en a szakaszban elsősorban az v o lt a cél, hogy m egszilárdítsák az U ppsala e lő tti idők első ered­ m ényeit, m iközben egyidejűleg a róm ai katolikus egy­ h ázb an V I. P á l p á p a vezetése a la tt a m ásodik V atikáni Z sinat gondosan szervezett előkészületei folytak. E b ­ b en az új szituációban a Közös M unkacsoport egy ideiglenes bizottságból a kapcsolatok állandó fórum ává v á lt. E z az 1975-ös negyedik hivatalos beszámolóból is világosan kiderül. A Közös M unkacsoport tevékenységének kezdeti sza­ kaszában gyakran megelőzte k o rát. 1965-ben egy közös bizottság a katolicitásról és az apostoli tisztrő l foly­ ta to t t ta n u lm á n y t, am ely 1970-ben a közös k u ta tá s szolgálatában k e rü lt nyilvánosságra. Az ebben sze­ replő kérdések közül n éh án y at a H it és E gyházal­ k o tm án y B izottság — am elyben katolikusok is részt v eszn ek . — fe lv e te tt olyan tém ák a la tt, m in t pl. „zsin ati közösség” . N em foglalkoztak azonban a ta ­ n ulm án y b an és ann ak kísérő an yagában szereplő több m ás p o n tta l. H asonló sorsra ju to tt az 1971-ben meg­ jelen t „közös bizonyság és prozelitizm us” című ta n u l­ m án y is, am ely fontos m egállapításokat tesz e tém á­ v a l kapcsolatban, s am ely kérdéssel először csak n éhány év m ú lv a foglalkoztak. 1965-ben vizsgálatot kezdtek az egyházi és keresztyén tan ácso k szerepéről. E z a té m a később tan u lm án n y á szélesedett, s a Közös M unkacsoport 1972-es ülésén b eh ató an is foglalkoz­ ta k vele. Elsősorban ennek köszönhető, hogy az E gy­ ségtitkárság m egfogalm azta a m aga orientációs doku­ m e n tu m á t „ Ökum enikus együttm űködés vallási, nem ­ zeti és helyi v o natkozásokban” cím m el s ezt 1975-ben h o zta nyilvánosságra. E k k o r v á lt ugyanis egyértel­ m űvé, hogy a V atik án a nem zeti és helyi tanácsokkal fennálló kap cso lato k at p ozitívan értékeli. E b b en az időszakban to v áb b m élyült az eg y ü ttm ű ­ ködés az EV T különböző alacsonyabb szintű szerve­ zeteivel. A Közös M unkacsoport évenkénti ülésének 102

egyik fő p o n tja volt a „ to v á b b i együttm űködés” kér­ dése. Így beszélhetett V I. P ál p áp a a N airobiban ren d ezett ötödik nagygyűléshez in té z e tt üzenetében a katolikus egyház és az EV T k ö zö tti testv éri szoli­ daritásról. A zt az ó h a já t is kifejezte, hogy ez az együttm űködés to v áb b m élyül és még intenzívebbé válik. Nairobitól Vancouverig (1975—1983) A Közös M unkacsoport hivatalos beszám olója, am e­ ly et a V atikán, m ajd az ötödik nagygyűlés elé te r­ jesztettek , különbözött a korábbi beszám olóktól. E bben az e lte lt év tizedet felölelő m érlegkészítés mel­ le tt jelentős hely et k a p o tt az akkori ökum enikus helyzet és a keresztyének s egyházak közös alapjai­ n a k szám bavétele is. A jelentés szólt a fennálló tá r ­ sadalom ról; a közös bizonyságtétel szükségességéről s a m egújulásra való felhívásról, de egyidejűleg meg­ p ró b ált előre is tek in ten i és u ta ln i olyan nagyobb kérdésekre, am elyek érin tik a k ap csolatokat s am e­ lyeket nem szabad figyelm en kívül hagyni. A Közös M unkacsoport nem csak az együttm űködés egyfajta tervezését v e tte kom olyan, hanem ugyanakkor pers­ p e k tív á t n y ú jto tt az elő ttü k álló ú tra nézve is. H á ­ rom té m a szerepelt központi helyen, am elyeket azóta továbbfejlesztettek, s am elyek jelentősen befolyásol­ tá k a kapcsolatokat: a ) A z egyház egysége: I t t az v o lt a cél, hogy az egységről alk o to tt külön­ böző felfogásokról á tte k in tő kép szülessen, s hogy közelebbről m egvizsgálják azok jelentőségét és a kö­ z ö ttü k levő összefüggéseket. A ta n u lm án y elsősorban a h itb en való egységgel, az apostoli h it ta rta lm á v a l és egy m ai hitvallási form ulával foglalkozott. A be­ számoló 1980-ban jelent meg ezzel a cím m el: „A kö­ zös h it m egvallása felé vezető ú to n ” . E z a té m a döntő az ökum enikus párbeszédre nézve, hiszen katoliku­ sok, ortodoxok és sok m ás keresztyén szám ára köz­ p o n ti kérdést jelent. Az egységgel foglalkozó ta n u l­ m ányokban to v áb b i lépések m egtétele szükséges. Ilyen lépés lehet egy olyan tan u lm án y , am ely az egy­ házi tanácsok jelentőségét vizsgálja az ökum enikus m ozgalom szemszögéből; vag y az egység elm élyítését ta r tja szem előtt. b) Közös bizonyságtétel: E z a té m a a Közös M unkacsoport h a tv an a s évek végén fo ly ta to tt ta n u lm á n y a ó ta m ind az EVT-ben, m ind az ú jab b páp ai m egnyilatkozásokban ism ét ak­ tuálissá v ált. Az első kezdem ényezés olyan m unka volt, am ely átte k in té st a d o tt a közös bizonyságtétel új form ájáról a világ különböző p o n tjain , am ely a Közös M unkacsoport 1965-ös m egalakulása ó ta a világon m in d e n ü tt elterjed tté v á lt. Az E vangelizá­ ciós és Világmissziós B izottság és az E gységtitkárság e közös ta n u lm án y á n ak eredm ényei 1981-ben kerül­ te k nyilvánosságra. A té m a feldolgozása m ellett a függelékben a világ különböző részeiről és az élet számos területéről szárm azó — a közös bizonyság­ tételre vonatkozó — példák is helyet k a p ta k . A Közös M unkacsoport to v á b b ra is igyekszik ösztönözni e dokum entum h a sz n á la tá t és tanulm ányozását. c) A szociális téren való együttműködés: E z v o lt az egyik olyan te rü le t, am elyen az EV T és a róm ai katolikus egyház közötti kapcsolatok és a Közös M unkacsoport m a n d á tu m á n a k kezdeti idősza­

kában m indenki nagy rem ényeket tá p lá lt. Idővel azonban mégis tö b b nehézség v e tő d ö tt fel, annak ellenére, hogy n éhány eredm ényt sikerült elérni. Ez a tan u lm án y a p artn erek együttm űködésre vonatkozó feltételeit vizsgálta meg s eközben beh ató an tan u lm á­ ny o zta a lehetőségeket és a problém ákat. E lsősorban az volt a kérdés, hogy a különböző stru k tú rá k m ilyen kih atással v an n ak az e g y ü ttm ű ­ ködésre. Jelen tő s eredm ény v o lt egy közös tan ács­ kozó csoport létrehozása, am ely a szociális téren való együttm űködés kérdéseit vizsgálta. M unkájában részt v e tt az EV T számos alsóbb szintű szervezete, vala­ m in t p a rtn e rk é n t a K uria — nevezetesen a „ J u s titia e t P a x ” P á p a i K om isszió; a „C or U num ” P ápai Tanács; a „ P á p a i L aikustanács” és az E g y ség titkár­ ság. E csoport felad ata v o lt az együttm űködés terv e­ zése és koordinálása, ezentúl pedig a felek ökum eni­ kus készségének valóra v áltása. A negyedik beszámoló a Közös M unkacsoport jövő­ beni m u n k ájára vonatkozóan szolgált ú tm u ta tá ssa l és m egállapította, hogy egy ilyen fórum léte to v á b b ra is szükséges ahhoz, hogy felfedje és m egítélje az öku­ m enikus m ozgalom új lehetőségeit, s hogy új lépése­ k e t és program o k at javasoljon. F elad atai közé tarto zik ezenkívül az ökum enikus eszmecsere ösztönzése; az ökum enikus m ozgalom in terp retálása és az, hogy a mozgalom előrehaladásáról inform ációkkal szolgáljon. Megkísérli to v á b b á a felek különböző szervezetei és

program jai közötti együttm űködés előm ozdítását. T ovábbra is m e g ta rtja tanácskozó te stü le ti szerepét s nem kíván végrehajtó szervezetként m űködni és eredm ényeit a jövőben is az illetékes szervek elé fogja terjeszteni. M egpróbál rugalm as m arad n i és a prioritásokat gondosan mérlegelni. A csoportnak k é t elnöke van. (Jelenleg R am on Torella p ü sp ö k , az E gy­ ségtitkárság helyettes vezetője és Jo sé Miguez Bonino, aki az EV T egyik elnöke.) M indkét fél nyolc ta g o t küld — beleértve a k é t titk á rt. A h a t ta g o t számláló vezetőségi csoport az évenkénti egyszeri üléstől füg­ getlenül m inden esztendőben egy alkalom m al összeül. 1979 febru árjáb an az új pápa, II. Já n o s P ál, a cso­ p o rt éves ülése alkalm ából köszöntését küldte: „Sze­ retném kifejezésre ju tta tn i az t az óhajom at, misze­ r in t a keresztyének közötti m i h a m a r a b b i egységre irányuló erőfeszítések v áljanak egyre intenzívebbé. Rem élem , hogy m egtalálják azo k at az u ta k a t, am e­ lyek elvezetnek a katolikus egyház és az EV T közötti szorosabb együttm űködéshez m inden olyan terü leten , am elyen ez lehetséges” . A Közös M unkacsoport ötödik beszám olójának ké­ szítése jelenleg folyam atban van. Ez a beszámoló ta r ­ talm azni fogja a jelenlegi ökum enikus helyzet értéke­ lését és betek in tést kíván n y ú jta n i az együttm űködés és a fejlődés vonatkozásában a következő tíz eszten­ dőre. Ottlyk Ernő

Ősi keleti egyházak A kifejezés egy ö t egyházból álló csoportot jelöl, am elyek egym áshoz kötődnek. E z az ő t egyház: 1. K o p t O rtodox E gyház (6—8 millió taggal). 2. Szír O rtodox E gyház (250 ezer taggal). 3. Örm ény O rto­ dox E gyház (3,5 millió taggal). 4. In d iai O rtodox E gyház (1,5 millió taggal) és 5. E tió p O rtodox E gy­ ház (15 millió taggal). E zek szerint te h á t 26—28 mil­ lió ta g o t szám lálnak. Általános jellegzetességeik Az ősi, keleti o rtodox eg y h ázak at néha hibásan m onofizitáknak nevezik. E tév es felfogásnak az az alapja, hogy a keleti ortodoxok egyedül a m egteste­ sült Jézus K risztus isteni term észetében hisznek. U gyanilyen hibás a ja k o b ita elnevezés is, az éppoly hibás feltételezés m ia tt, hogy B arad ai (Baradeosz) Ja k a b a la p íto tta (kb. 500—575) ezeket a régi egyhá­ zak at. H elyesen ősi keleti egyházaknak nevezzük őket, m ivel h ű ek m a ra d ta k az egyház hagyom ányá­ hoz, olyannak, am ilyenek a bizánci birodalom ban tö rté n t tú lz o tt hellenizálásuk elő tt is voltak. U gyan­ így K alcedon elő tti egyházaknak is nevezhetők, mivel a kalcedoni zsin at (451) ökum enikusként való elisme­ rését elu tasítják . Az u tó b b i időben fo ly ta to tt nem ­ hivatalos megbeszélések ú jra felism ertették az összes ortodox egyház krisztológiai h itén ek lényeges egysé­ gét. A kalcedoni és az u tá n a következő három zsinat el nem ism erésétől eltekintve — am elyeket a bizánci ortodoxok ökum enikusként ta rta n a k szám on — a keleti ortodoxok hagyom ánya alapvetően ugyanaz, m in t a bizánciaké, az ekkleziológiában, a papi szol­ g ála tb a n és a szentségekben, ugyanígy a Jézu s K risz­ tu s m egtestesüléséről és a Szenthárom ságról való ta n í­ tásb a n . (A részletekre nézve lásd: D. Dr. Ottlyk E rn ő : Az egyház tö rté n e te , B udapest, 1979. című könyvét.)

A K opt Ortodox Egyház Ez az egyház lényegében erős kisebbség E gyiptom ­ ban, 40 egyházkerülettel és püspökkel; őket az „ale­ xandriai p á p a és Szent M árk székének p atriá rc h ája ” korm ányozza, jelenleg I I I . Shenuda (szent M árk 117. utódja). E gy időre elveszítette a korm ány elism erését, és V ádi-al-N átrun kolostorába szám űzték. G yakran adódnak konfliktusok a m oham edán többség fan ati­ kus elemei és a keresztyén kisebbség között. Minde­ nekelőtt a laikusok k ö zött mégis új lelki megerősödés tap asztalh ató . A szerzetesi m ozgalom , am ely E gyip­ to m b an kezdődött, bám ulatos m egújuláson m egy át. Négy kolostor a n itriai p u sztáb an (asz-Suriyani, A m ba M akariosz, A m ba Pachom iosz, A m ba Mina), k e ttő a keleti sivatagban (szent P á l és szent A ntal) és a m uharraqi M iasszonyunk kolostor A sziut mel­ le tt a h é t legaktívabb, to v á b b á ö t apácakolostor, am elyek többnyire K airó környékén találh ató k . Az utóbbi időben erőteljesen fáradoztak azért, hogy a k o p t egyházat m ások elő tt is ism ertté tegyék és ugyanígy a k o p to k a t is m egism ertessék m ás egy­ házakkal. Sam uel püspök, aki 1981-ben a S zadat elnök elleni m erénylet során életét v esztette, az E gy­ házak V ilágtanácsa K özponti B izo ttságának ta g ja v o lt és számos ökum enikus fejlesztési vállalkozás vezetője hazájában. A k o p t egyház 1954 ó ta ta g ja az EV T-nek és a II . V atikáni Z sinatra is k ü ld ö tt m egfigyelőket. A róm ai egyházzal közös m unkacso­ p o rto t alak íto ttak . T ovábbi 5 püspöknek nincs egy­ házkerülete, hanem az egyház k ö zp o n tjáb an tevé­ kenykedik. K é t teológiai főiskolájuk van, egy Ale­ xandriában, egy K airóban, v ala m in t egy K o p t T anul­ m ányok In tézete és egy múzeum . Az egyház a régi k o p t ikonográfiát k reatív , m odern form ában nem régiben felelevenítette. A k o p t építé­ szet és zene m egújítására t e t t kísérletek ezzel szem­ 103

ben csak m érsékelt sikerrel já rta k . Az 1954-ben ala­ p íto tt k o p t tan u lm án y i intézet nagyobb fontosságot tu la jd o n ít a k u ta tá sn a k , m in t az új form ák terem té­ sének. A litu rg ia nyelve k o p t és arab. K örülbelül 1300 egyházi épületük és 2000 házas p a p ju k van.

A Szír Ortodox Egyház Ma a legkisebb a keleti ortodox egyházak között. Ez az egyház nagyszerű keresztyén hagyom ányok örököse: egyenes ágon az I. század jeruzsálem i sémi keresztyéneitől sz árm aztatja m agát. P é te r apostolig és A ntiochiai Ignácig vezeti vissza tö rté n e té t. Ez az az egyház, am ely A ranyszájú Já n o st, M opszuesztiai T eodort, A ntiochiai Szeveroszt és B arad ai Ja k a b o t a d ta , hogy csak n éh án y at em lítsünk. H agyom ányai­ hoz ta rto z ik Oszlopos Simeon és a szíriai E fraim is. A szíriai o rtodox egyházat egyfelől a bizánciak és a róm aiak, másfelől a ta tá ro k és a törökök tám adásai fenyegették, ezért a szír E desszában jo b b an gyökeret v e rt, m in t a görög A ntiochiában. A p a tria rc h a gyak­ ra n v á lto g a tta székhelyét A ntiochia, D am aszkusz és a m ezopotám iai D air-al-Szafram kolostor között. Az egyháznak gazdag litu rg iai hagyom ányai v an ­ n ak, körülbelül 90 különböző anaphora, azaz a 7 kanonikus im aóra különböző form ái, m unka- és ün­ nepnapokra, legalább 3 különböző keresztelési litu r­ gia és egy nagyon gazdag liturgia a nagyhétre. Az egyház jelenlegi vezetője Ignatiosz Szakka 1980 óta. Az EV T K B ta g ja v o lt és a k tív résztvevője az öku­ m enikus mozgalomnak.

A z Örmény Apostoli Egyház Ősi eredetű. T iridátész k irá ly t (261—317) Megvilá­ gosító Gergely té ríte tte meg. Ö rm ényország ekkor keresztyén királyság le tt, sőt, am ikor a k irály hódí­ tó k áldozatául esett, a keresztyénség nem zeti vallás m a ra d t. A risztacesz örm ény püspök jelen volt a 325-ös niceai zsinaton. N arszesz katolikosz (363-ban, N agy Szent Basziliosz jelenlétében szentelték fel) kappadóciai m in tá ra újjászervezte az egyházat, meg­ reform álta a tá rsa d a lm a t, bevezette a felb o n th atatlan m onogám házasságot és a szigorú szerzetességet, a szegények és betegek részére pedig o tth o n o k at alapí­ to tt. A király, m ivel v e té ly tá rsa t lá to tt benne, meg­ m érgeztette. Ö rm ényország 390 körüli felosztása a perzsa és a görög birodalom k ö zö tt nehézségeket oko­ z o tt az egyháznak, am elyek m áig is h a tn a k . Az V. század elején Meszrop a perzsa uralom a la tti terüle­ te n bevezette az abc-t. A B ibliával és Basziliosz liturgiájával kezdve, könyveket fo rd íto tta k le szírből és görögből örm ény nyelvre. Az örm ények a m aga idejében valószínűleg nem tu d ta k sem m it a kalcedoni zsinatról, am in t azonban értesültek róla, h a tá ro z a ta it a dvini zsinaton (506), m ajd később, 554-ben elvetették. Az arab invázió a V II. században m egerősítette az egyházat. A rab védelem a la tt az örm ény egyház még világosabban a nem zeti id en titás szim bólum a lett, különösen azért, m e rt K alcedon visszautasítása el­ v á g ta a bizánci kötelékeket. Az arabok helyére a törökök léptek — az örmé­ nyeknek a la ttu k is szenvedniük kellett. 1914—18-ban a tö rö k korm ány 2 millió örm ény keresztyént lemé­ sz á ro lta to tt; ez olyan töm eges n épirtás volt, am ely a m ásodik helyen áll a zsidók ellen később elk övetett m ögött. 104

1920. decem ber 2-től Ö rm ényország a Szovjetunió része m in t Örm ény Szovjet Szocialista K öztársaság. Az egyház feje, I. Vaszgen katolikosz Ecsm iadzinban él, 80 km -re a fővárostól, Jerevántól. Legfőbb jog­ hatósága a la tt áll a konstantinápolyi és a jeruzsálem i örm ény p atria rc h átu s. A ciliciai k ato lik átu s önálló egységként sa já t katolikosszal szerveződött meg, aki A nteliaszban (Libanon) lakik. II. K arekin (Szarkisz­ szian) koad ju to r katolikosz az EV T K B alelnöke volt 1975—83 között. Mind Ecsm iadzin, m ind pedig A nteliasz 1962-ben le tt az EVT tag ja. Az örm ény keresztyének szám át m a 4 m illióra becsülik. A z Indiai Ortodox Egyház M ásképpen Szír O rtodox E g y házként is ism ert. E re d e té t T am ás apostolra vezeti vissza. Az indiai Tam ás-keresztyének a V I —V II. században a perzsa egyház részévé lettek, m ajd a portugál gyarm atosítás idején R óm a irán ti engedelmességre kényszerítették őket. Az úgynevezett Coonen Cross forradalom 1655ben az ortodoxia helyreállításához vezetett, ez alka­ lom m al nyugat-szíriai hagyom ányban. A Tam ás-keresztyének m a m egosztottak. A tö b b ­ ség (kb. 2 millió) m a még R óm ától függ, am ire 1599ben kényszerítették, és a róm ai katolikus egyházban a m alab ár-rítu st gyakorolja. A m ásodik legnagyobb csoport az ortodoxia, m a m egosztott: egy illetékes­ ségi te rü le t közvetlenül az antióchiai szír p atria rch á­ tu s a la tt áll, egy m afrianával (Paulosz M ar Basziliosz) és 8 m ásik püspökkel. A m ásik, sokkal nagyobb rész a keleti önálló katolikátushoz ta rto z ik (Basziliosz M ar T hom a M atthaiosz), 15 püspökkel és 1,5 milliós taglétszám m al. E g y harm adik csoport a X IX . század közepe tá já n pro testán s h a tá sra v á lt el az ortodoxok­ tó l és a la k íto tta meg a reform ált M alabári Szír MarT hom a E g y h ázat (kb. 500 ezer), még egy to v áb b i 1930-ban szakadt el M ar Ivaniosz érsek a la tt, és a lk o tja a m alakara-rítusú egyházat a róm ai katoli­ kus egyházban (kb. 200 ezer taggal). Az Indiai O rto­ dox E gyháznak ökum enikusan k ép z elt vezetősége v an és az EV T alapító ta g ja volt. Az ökum ené szá­ m ára jelentős vezetőket a d o tt. A k o ttay a m i teológiai szem inárium az ortodoxok kö zö tt a legjobbak egyike. A z Etióp Ortodox Egyház E re d e té t a szír—alexandriai keresztyénségig lehet visszafelé követni, am ely a IV. században E tiópiába ju to tt, és am it a IV. század m inden egyháztörténet­ írója igazol (Szozomen, Euszébiosz, T heodoret, Szók­ ratész), első kézből Rufinosztól, aki Edesziosszal beszélt, ez utó b b i Frum entiosszal e g y ü tt az etióp egyház alapítói közé ta rto z o tt. Lehetséges, hogy m ár a IV. század elő tt is vo ltak keresztyén települések E tió p iáb an ; az etióp eunuchot, pénzügym inisztert Fülöp té ríte tte meg az I. században. A 9 (szír) szent 480 körüli érkezésével m egalap íto tta E tió p iáb an a keleti ortodox vagy prekalcedoni h ite t. A középkor n y u g ati és arab rab ló h a d járatai a la tt az etióp egyház figyelem rem éltó életerőt ta n ú síto tt. A lalibelai m onolitikus, kőbe fara g o tt tem plom ok, am elyek 1190—1225 k ö zött épültek, virágzó egyházi életről tanúskodnak. A X V I. században az etióp királyok a rra kénysze­ rültek, hogy portugál segítséget vegyenek igénybe A hm ed G ranh m oham edánjai ellen — ez lehetőséget a d o tt a róm ai katolikusoknak „etióp misszió” létesí­ tésére, a p áp a etióp p a tria rc h át (B aretto) és két

segédpüspököt (Oviedo és Carneiro) a v a to tt, m ajd E tió p iáb a küld te őket. Csak Ariedo érte el E tió p iát, ahol p o rtu g ál csapatok segítségével m egkísérelte az etióp orto d o x o k at R óm a irá n ti engedelmességre kény­ szeríteni. Az etiópok hazafisága azonban elég erős volt, még ahhoz is, hogy az inkvizíciónak ellenállja­ nak, am elyet hozzájuk is ex p o rtáltak . E g y m ást kö­ v e tté k a jezsuiták, m ajd a kapucinusok és feren­ cesek térítési kísérletei. A róm ai katolikusok csak a X IX . században tu d ta k n éhány „ m e g té rte t” szerezni. P ro te stá n s missziók is jö tte k a X IX . században, m indenekelőtt a b rit és a svéd, m ajd a herm annsburgi és a baseli nem zetközi misszió. A m a kb. 200 ezer p ro testán s nagy része a M ekane Yesus E gyházban ta lá lh a tó , legtöbbjük m eg tért pogány, nem pedig korábbi ortodox. 1959-ig az etióp egyházat egy egyiptom i püspök (abu n a-aty a) vezette. 1959-ben ism erték el az egyip­

tom iak az etióp egyház önállóságát, am ikor A nba Baszilioszt p atriarch áv á szentelték. H ailé Szelasszié császár bukása és az új m arx ista k ato n ai korm ány hatalom átvétele a rra kényszerítette az etióp egyhá­ zat, hogy feladja feudális m ú ltját, és alkalm azkodjék a jelenhez. Az egyház elveszítette kiváltságos helyze­ té t, de ugyanúgy kezelik, m in t m ás vallásokat és nem üldözik. Az E tióp O rtodox Egyház m a körülbelül 15 millió taggal, teljesen önálló. A jelenlegi patriarch a, A buna Takle H aim anot tradicionális szerzetes, haladó esz­ mékkel, de m odern képzettség nélkül. K örülbelül 20 ak tív püspökük van. A papok szám a 120 ezer körül lehet, nem szám ítva a karénekeseket (debteras), akik 150 ezren lehetnek. Az egyház ta g ja az EVTnek. A liturgia nyelve etióp (klasszikus) és am hara (modern). Ottlyk Ernő

H A Z A I SZEM LE Van egy álmom Emlékezés dr. Martin Luther Kingre Debrecen, 1986. január 19. 1963 augusztusában dr. M artin L u th e r K ing, az erőszakm entes polgárjogi küzdelem elindítója és h a r­ cosa, a legnagyobb szabású polgárjogi tü n te té s t szer­ vezte meg W ashingtonban, am ikor tö b b m in t negyedmillió em b ert m ozgósított. Lincoln em lékm űve köré gyülekeztek s itt ta r to tta meg K ing a m indm áig jól ism ert és sokat idézett beszédét: „V an egy álm om ” . E b b en a beszédben a következőket m o n d ta: „A n­ n ak ellenére, hogy a m a és a holnap nehézségeivel szembe kell néznünk, mégis v a n egy álm om . Az az álmom , hogy egy napon ez a nem zet felkél és meg­ érti hitv allásán ak igazi értelm ét, hogy m inden em­ b e rt egyenlőnek alk o ttak . V an egy álmom, hogy egy napon még Mississippi állam is, m ely az elnyom ás hevétől tik k a d , a szabadság és igazság oázisává lesz. V an egy álm om , hogy négy kisgyerm ekem egykor olyan nem zet állam polgára lesz, ahol nem a bőrük színe szerint, hanem jellem ük gazdagsága szerint ítélik meg őket. É s h a ez így lesz, előbbre hozzuk azt a n ap o t, am ikor Isten m inden gyerm eke, fehér és fekete bőrű em ber, zsidó és pogány, p ro testáns és katolikus képes lesz kezet fogni egym ással. E z az én álm om ” . É s o tt ism ét fölcsendült a jól ism ert néger spirituálé: W e shall overcome — Győzni fogunk! A M agyarországi E gy h ázak Ökum enikus T anácsa a m ai napon em lékezik meg dr. M artin L u th er K ing születéséről. Az ő személye és m unkálkodása előre­ m u tató v o lt és kiem elkedett h azája népének nagy küzdelm éből. H alála u tá n 17 évvel az E gyesült Álla­ m ok K ongresszusa nem zeti ünneppé n y ilv á n íto tta m inden év ja n u á rjá n a k 3. h étfőjét, a N obel-békedíjas am erikai polgárjogi vezető irá n ti tiszteletből. K ing születésnapja az idén első ízben szám ít nem zeti ün­ nepnek. M artin L u th er K ing az am erikai négerek em beri életéért, és m inden elnyom ott em ber, tá rsa ­ dalm i osztály szabadságjogáért harcolt. Igaz em ber volt, prófétai alak, akinek m ását a B ibliában találju k .

De lelkipásztor is volt, aki szolgálatát Isten tő l k a p o tt küldetésnek te k in te tte . Többször m egpróbálták fenyegetéssel tá v o lta rta n i a különböző m egm ozdulásoktól, az úgynevezett erő­ szaknélküli m enetelésektől. Ő m aga tu d ta , hogy halá­ los veszedelem fenyegeti, de nem re tte n t meg. Leg­ közvetlenebb m u n k atársai és b a rá ta i éppen halála előtti estén szűk körben kérdezték meg, hogy nem fél-e a haláltól. E k k o r em lékezett meg arról, hogy m ár tö b b ízben is életére tö rte k , és azt m o n d ta: „Term észetesen, m in t m inden em ber, én is szeret­ nék sokáig élni. Sokszor m egfenyegettek m ár, de ezzel m ost nem törődöm . F ontosabb az ügyért ten n i vala­ m it, m in t biztonságban m aradni. Az em ber életének a m inősége és nem a hossza a fontos. H a sírba visz egy m ozgalom, am elynek célja egy nem zet lelkét m egm enteni, sem m ilyen m ás halál nem lehet m egvál­ tóbb. H a én személy szerint nem is, a néger nép m eglátja m ajd az ígéret földjét” . É s m ásnap, 1968. április 4-én este orgyilkos golyója o lto tta ki nem es életét. Új típ u sú k eresztyén Dr. M artin L u th e r K ing régóta m ár az egész világ elő tt az am erikai négerek igazságos h arcának szim­ bólum a. Így volt ez életében is, de így van ez m ártír­ halála u tá n is. Egész élete elválaszth atatlan u l össze­ fonódott azzal a küzdelem m el, am elynek egyik kez­ dem ényezője, ösztönzője, szervezője és szellemi veze­ tője volt. E l kell m ondanunk, hogy az am erikai négerek hely­ zete m a nem egyetlen problém ája a világnak. Nem ez az egyetlen terü let, ahol küzdenünk kell az igaz­ ságért. M artin L u th er K ing is fölism erte ezt. É ppen ezért kezdte el ezt a hatalm as küzdelm et az em beri m éltóságért, az igazságért, a szabadságért, a kenyér 105

igazságos elosztásáért, a h átrán y o s faji m egkülönböz­ te té s m egszüntetéséért. K ü z d ö tt a békéért, a kizsák­ m ányolás ellen az eln y o m o ttak ért — röviden, hogy az em berhez m éltatlan életben élőkért egy világm é­ retű harco t in d íto tt el. Ilyen értelem ben K ing az em beriség lelkiism eretének, legm élyebb vágyainak egyik szim bólum ává le tt, nem csak az E gyesült Álla­ m okban, hanem szerte az egész világon, és m ind a m ai napig egészen Dél-Afrikáig H a semmi tö b b e t nem tu d n á n k róla, m i m agyar keresztyének, akkor is a legnagyobb tiszteletadással és szeretettel te k in th e t­ nénk rá. De tö b b e t tu d u n k , éppen ezért ép ü lt ez a gyönyörű szép reform átus tem plom itt D ebrecenben, ezért épült 1973-ban a Szegedi B a p tista K ápolna, m ind a k e ttő M artin L u th er K ing em lékére, nev ét viselve és hir­ detve. U gyancsak ez vezette a R eform átus E gyházat, am ikor 1978-ban M artin L u th e r K ing m ellszobrát — édesapja és h úga jelenlétében — leleplezték itt a tem plom kertjében. A zonban m indezeken tú l nekünk még to v áb b i okunk is v a n arra, hogy életét és alak ját, g o n dolatait és h arcait elm élyültebben felidézzük és a m ai nap em lékezzünk rá. E gyre inkább v allh atju k , hogy egy új típ u sú keresztyénség képviselője v o lt dr. M artin L u th e r K ing. Az olyan keresztyéneké, akik m élysé­ ges felelősséget hordoznak a feleb arátért, az em berért, és h a valaki meg tu d ta valósítani Jézu s K risztus eme m o n d ását: „N incsen senkiben nagyobb szeretet an­ nál, m in th a v alaki életét ad ja a b a rá ta ié rt” (Jn 15,13), akkor ez M artin L u th e r K ing volt. Á ldozatos odaadással szolgálta nem a m aga ügyét, hanem a m ásokét. Ő szem e lő tt ta r to tta m indenkor az em berek lelki ü d v ét. U gyanakkor evilági, te sti ja v á t sem tu d ta h á tté rb e szorítani. Ez a keresztyén m a g a ta rtá s abból a felismerésből fak ad t, hogy az Isten irá n ti szeretet és az em berszeretet elv álaszth atatlan u l összetartozik. É s ak i tiszteli a világ U rát, anélkül nem tisztelheti, hogy ne tisztelje az ő terem tésének kiem elkedő alk o tását, az em bert. Jó lleh et ez a felismerés nem v o lt újkeletű, hiszen Jézus K risztus, aki é le té t a d ta ezért a világért, ő ta n íto tt meg ben n ü n k et életp éld ája á ltal ezeknek a dolgoknak a cselekvésére. De a krisztusi szeretetre úgy a k a rt tek in te n i K ing, m in t am i elkötelezte ebben a m odern k orb an is, az em berekért élni. Az ő élet­ m űvének ez v o lt az ösztönzője, ez v o lt az indítóoka, am iért életét nem sajnálva kész v o lt az elnyom ottért küzdeni. A m agunk tap asztalatáb ó l tu d ju k elm ondani, hogy a felebaráti szeretet nem m indig ju t ellenállás nélkül diadalra. H iszen az egyházaknak, és mi m agunknak is meg k ellett küzdeni azzal a kísértéssel, hogy befelé fordultunk, a világtól elzárkóztunk és csak a m agunk üdvösségét kerestük. A földi élet súlyos kérdéseit az elzárkózással p ró b áltu k meg nem látni. É ppen ezért ta r tju k szükségesnek m ind a m ai napig K ingnek azo k at a keserű és fájdalm as szavait, am ellyel az egy­ házi bezárkózottság, felelőtlenség, szeretetlenség ellen szólt. Más lehet a m i élethelyzetünk, m ás a gondol­ kodásunk, a világ kérdéseiről alk o to tt vélem ényünk is lehet más. De ab b an a törekvésben, hogy fo ly tatn u n k kell a z t a harcot, am elyet M artin L u th e r K ing, ez tö retlen ü l éljen bennünk. D r. M artin L u th er K in g élete 1929. ja n u á r 15-én szü letett A tla n tá b a n (Georgia állam ban). É d esap ja és anyai n ag y ap ja is b a p tista préd ik áto r volt. 106

6 esztendős volt, am ikor a ty ja m ind sajá t m agá­ nak, m ind gyerm ekének keresztnevét M artin L u th er, a nagy reform átor nevére v á lto z ta tta . E z a névváltoz­ ta tá s nem csupán form ai jelentőségű, h an e m szinte életprogram ot m eghatározó volt. A fiatal fiú nagyon korán és közvetlenül m egism erte a diszkrim ináció szörnyűségeit. A ragyogó képességű és fogékony diák 15 éves korában k erü lt be az a tla n ta i More H ouse K ollégium ba. E z t követően a Crozer Teológiai Sze­ m inárium ban ta n u lt. Végül B ostonban szerezte meg a bölcsészeti, m ajd a teológiai d o k to rátu st. T anulm á­ ny ai végén C orretta S cott-tal k ö tö tt házasságot, aki­ vel egyetem i éveiben ism erkedett meg. T anulm ányai befejezése u tá n b a p tista lelkész le tt 1954. szeptem ber 1-től M ontgom ery városában és szinte az első évtől kezdve erőteljesen bekapcsolódott a néger polgárjogi m ozgalom ba. K ülönösen 1956-ban ism erte meg a világ a nevét, am ikor a néger lakosság autóbusz b o jk o ttjá t vezette M ontgom ery városában. Ez a b o jk o tt 382 napig ta r to tt és eredm ényeként az USA legfelsőbb bírósága h a tá ly ta la n íto tta a buszuta­ sok közötti különbségtételre vonatkozó rendeleteket. M ontgom ery négerei nagy győzelm et a ra tta k és M artin L u th er K ing e győzelem kivívásának vezetője világhírűvé lett. A világhír ellenére is a helyi h a tó sá­ gok 24-szer börtönözték be. Ism eretlen te tte sek 3 alkalom m al kíséreltek meg ellene m erényletet, 1963b an a Times szerint ő „az év híres em bere” . Dr. K inget kim agasló tevékenysége elism eréseként 10 alkalom m al díszdoktorátussal, m ajd 1964-ben No­ bel B ékedíjjal tü n te tté k ki. Jóllehet egész A m erikában közism ert személy volt, de m indez soha nem segített ra jta , m ert h a bebörtö­ nözték, ugyanúgy kezelték, m in t a legutolsó gonosz­ tev ő t. M ahalia Jackson, ak i többször énekelt M artin L uther K ing gyülekezetében is vagy A tla n tá b a n az É ben É zer G yülekezetben, ahol fölnevelkedett és édesapja volt a lelkész, azt m o n d ta egy alkalom m al: „A pódium on én a híres M ahalia Jackson vagyok, de az u tc án átnéznek rajtam , m ert o tt néger vagyok, m ásodrangú em ber” . 1968. április 4-ig élete tele volt m unkával, dolgo­ z o tt a négerekért, azok egyenlőségéért, a békéért, és szíve v ágya volt, hogy az egész világon m inden em­ bernek ebben legyen része. 1968. április 4-én csak alig hogy elérte 39. évét, orvgyilkos golyója o lto tta ki áldozatos életét. Világ­ szerte nagy m egdöbbenést kiváltó gyászhír rö ppent szét, am ikor M artin L u th er K ing az Atla n táb ó l szár­ m azó b a p tista lelkész, a nagy polgárjogi harcos életét k io lto ttá k . Egész A m erika gyászolt, m ert rövid idő a la tt ez v o lt a m ásodik golyó, am ely k io lto tta k é t kiem elkedő em ber életét, az egyikét D allasban, a m ásikét M emphisben. M artin L uther K in g , a z igeh ird ető 1954. szeptem ber 1-én kezdte meg lelkészi szolgá­ la tán a k betöltését M ontgom ery városában a D exter A venue B a p tist Church-ben. V olt egy m ásik elképze­ lése is, m e rt ta n u lm á n y a it még to v áb b szerette volna folytatni, főképpen k u ta tá so k érdekelték, de am ikor a gyülekezet m egism erte igehirdetését, nagyon ragasz­ k o d ta k hozzá. M agával ragadó, lelkes szónok volt. Sokfelé h ív tá k igehirdetések és előadások m eg tartá­ sára. É letének utolsó öt évében annyi igehirdetést, előadást ta rto tt, hogy évi összességében több volt, m in t am ennyi nap egy évben. Igehirdetéseit szinte az első n aptól kezdve eltö ltö tte az a belső bizonyosság, hogy érezte, Isten különleges szolgálattal ru h á z ta fel őt.

K ing az erőszakm entesség m ódszerét v á la szto tta m u n k ájáb an , és e m ódszer kidolgozásában teológiai dolgok vezették őt elsősorban. N agy h atással v o ltak rá G handi könyvei és életm ű v én ek tanulm ányozásai, K ing célja a négereknek a társad alo m b a m egkülön­ böztetés nélküli betagolása volt, és ő úgy lá tta , hogy ezt a célt nem lehet elérni a fehérek gyűlöletének növelésével. E z é rt ó v o tt m indenkit az erőszak alkal­ m azásától. Sokan b írá ltá k és elítélték K ing erőszak­ m entes akcióit. De ő éppen a B ibliára h iv a tk o zv a azt m o n d ta, hogy az erőszakm entesség nem egyenlő az engedékenységgel, m egalkuvással, passzivitással, h a­ nem éppen az egyenlő jogokért v ív o tt a k tív , kérlel­ h etetlen küzdelem nek az egyik sajátos form ája. D r. K ing ezzel a módszerével a k a rta az am erikai négereknek azon rétegét fölébreszteni, am ely beletö­ rő d ö tt v á lto z h a ta tla n n ak v élt sorsába, és m ár szinte apáth iáv al válaszolt arra a diszkrim inációs helyzetre, am ely olyan m egalázó v o lt napról n a p ra életükben. E lítélte viszont a legmesszebb m enőkig az úgyneve­ z e tt radikális m egoldásokat, akik m ozgósítani a k ar­ tá k a nép et és anarchikus, te rro rista akciókat szerettek volna szervezni. M artin L u th e r K ing álm a és célja lényegileg az volt, hogy a négerek egyszer teljes jogú állam polgá­ ro k k én t betagolódjanak a társad alo m egészébe. Nem illúziókat ta rto g a to tt ő a szívében és nem álm okért h arcolt, hanem nagyon is reális és szom orú elnyom á­ son a k a rt v álto ztatn i. N em külön néger állam ért h a r­ colt, hogy ilyen létrejöjjön az ő országában, hanem azért, hogy egyenjogúságot, polgári jogokat k ap jan ak a feketék is. Dr. M artin L u th e r K ing a szem léletében, felelősségtudatában nagyon sokat v á lto z o tt a ttó l kezdve, hogy M ontgom eryben elkezdte lelkészi szol­ g á la tá t addig, am íg életét meg nem tö rté k , 14 éven keresztül m u n k álk o d o tt és nagy vezetője le tt az el­ n yo m o ttak n ak . M artin L u th er K in g szo lid a ritá sa D r. K ing egyre inkább m egérezte azt, hogy az a küzdelem , am elyet ő fo ly ta t országában, össze v a n k ötv e külpolitikai kérdésekkel. E z é rt 1965-től egyre erőteljesebben foglalkozott e te rü le tte l is. K ijelen­ te tte , s a rra a fölismerésre ju to tt, hogy a faji igazság­ talanság, nyom or és a h áború p roblém ája kibogozha­ ta tla n u l fonódik egym ásba. É p p en ezért senki nem lehet csak a polgári jogok ügyével elfoglalva. Ez a fölismerés nem csak jelentős v álto zást h o zo tt gondol­ kodásában, hanem ú jab b célt a d o tt életének. „Igen kedves dolog te je t szürcsölni egy büfében, ahol nincs faji m egkülönböztetés, de nem o tt, ahol stroncium 90 van . E z é rt a h áb o rú a társad alm i haladás, igazság kivívásának egyik legfőbb ak ad ály a.” H alála elő tt k é t évvel, 1966. április 4-én h a n g zo tt el egyik nagy külpolitikai beszéde New Y orkban a R iv er Side B a p tist Church-ben. R en d k ív ü l kem ényen b írá lta az E gyesült Á llam ok vietn ám i h á b o rú já t és tö b b ek k ö zö tt beszédében ezt m o n d ta: „A m ai világ­ b an az erőszakosság legnagyobb szállítója az E gyesült Állam ok. Félek, hogy profétálni fogok, de ezerszám ra fogják megölni az USA csapatok a dél-vietnám i lakos­ ságot, és éppen a leg ártatlan ab b ak at, éd esan y ákat és gyerm ekeket. Félek attó l, hogy az am erikai k a to n ák a legm odernebb fegyvereiket fogják kipróbálni a vetn ám i p arasztokon.” E z é rt A m erika lelkiism ereté­ hez szólt, hogy tiltakozzék a fegyverek és a hadsereg küldése m ia tt. B eszédének óriási h a tá sa v o lt A m erikaés világszerte. E z é rt volt az, hogy sokfelé lépéseket te tte k a rra nézve, hogy a négerek egyenjogúsításának

ügyét kivegyék K ing irányítása alól, m ert m ár bele­ av atk o zo tt külpolitikai kérdésekbe is. Szavai, írásai elsősorban az am erikai négerek sorsá­ ról beszéltek. De nem ez volt az egyetlen szívügye. Bizonyos volt abban, hogy az emberiség m ai életének széles távlataihoz kell elju tn i m indenkinek. Polgár­ jogi harcaiban nagyon h am ar fölism erte az am erikai társadalom belső ellentm ondásait. L á tta a faji disz­ krim inációt, am ely az erőszakra ép ü lt föl. De tú l is lá to tt az am erikai társadalom h atá rain . Látóköre ki­ te rje d t a m ás népek, az emberiség égető kérdéseire. E gyre inkább a világbéke öntu d ato s harcosává v ált. R á m u ta to tt az éhínség p u sztítására, a fejlődő orszá­ gok problém áira. É s egyre inkább igazságos békét a k a rt m in d en ü tt a világon. M ár akkor lá tta , hogy a vietnám i háború elleni tiltakozás és az am erikai nége­ rek ügyének m egoldása össze v an kötve. Szinte napról n a p ra egyre jo b b an kinyílt lá tá sa és egy olyan széles körű szolidaritáshoz vezette el őt, am elyben m ár nem csak a fekete nép problém áit lá tta az USA területén, hanem a hisztérikus fegyverkezési hajsza, az erőszak tü n etei m ind-m ind összefonódtak és szinte egy tőről fakadnak. A kárm elyikből is indult ki, akárm elyik kérdésben szólalt is meg, szükségsze­ rűen e lju to tt a többihez is. Így tá ru lta k fel K ing előtt is ezek a súlyos kérdések. A nnak a társadalom nak belső ellentm ondásai, annak tün etei, am elynek ő is állam polgára. 1966. június 17-én, a Genfben ülésező E gyházak V ilágtanácsa az E gyház és T ársadalom K onferenciá­ já n egy igehirdetést ta r to tt. T öbbek kö zö tt ezt m ond­ ta : „É jsz ak a van társad alm i tek in tetb en . N em zetközi vonatkozásban még nagyobb a sötétség, a népek elkeseredetten küzdenek az elsőbbségért. K é t világ­ háború tö r t ki egy nem zedéken belül, és fenyegetően tornyosulnak egy ú jab b háború fellegei. Az em ber kezében m ost olyan atom fegyverek vannak, am elyek­ kel a világ nagyobb v árosait percek a la tt el lehet törölni a föld színéről. E nnek ellenére to v áb b foly­ ta tjá k a nukleáris kísérleteket, am inek m áris a kö­ vetkezm ényeit érezhetjük, m ert fertő zö tt a levegő, fertő zö tt a vizünk, rad io ak tív anyagokkal szennyező­ d ö tt a földünk és tengereink, s vajon m eddig lehet ezt kicsike földünknek bírnia. Ezek a fegyverek az em beri faj elpusztulását fogják eredm ényezni. R án k ­ szakadt az éjszaka. H ol ta lá lju k meg újból az igazi világosságot? N ekünk egyetlen egy rem énységünk lehet, az, hogy a hajn al fel fog jönni és ez abból a hitből táplálkozik, hogy Isten jóságos és igazságos. A ki ebben bízik, az tu d ja , hogy az élet ellentm ondá­ sai nem véglegesek és végérvényesek. Azzal a biztos tu d a tta l já rh a t még az éjszaka sötétségében is, hogy azoknak, akik Iste n t szeretik, m inden ja v u k ra van. Még a csillagtalan éjfél is lehet a beteljesü lt ígéretek h ajn alhasadásának előhírnöke” . (Éjféli kopogtatás, Lk 15:5—6). M artin L uther K in g id őszerű sége Többször b írálták dr. M artin L u th er K inget, m ert tö bben azt m ondták, hogy az ő idealizm usa, az ő lojalitása „T am ás b á tty a ” lelkiséget tükröz. H arcát sokszor nevezték „up hill fight” -nak, dom bnak fölfelé v ív o tt harcnak. Így is igaz! E lnevezték a négerek Mózesének, de ő m ag át m ár nem egy szelíd Vörös­ tengerrel ta lá lta szemben, ahol átvezetheti népét, h a­ nem m in d en ü tt a gyűlölet folyam ával, am ely gonosz indulatoktól szennyezett zavaros vizével höm pölygött. De lehetetlen dolog nem értékelnünk m egható tisz­ ta sá g á t és tisztességét. A zt a m a g ata rtást, ahogy tö r­ vényszerűen vezette a M ontgom ery-i buszbojkottól az 107

em bereket a vietn am i és m inden h áború elleni tilta ­ kozásig. M ártírhalála m a is m egrem egteti szívünket. M unkájában, ereje teljében érte el az erőszakos halál. M artin L u th er K ing bibliás keresztyén volt. H ívő em berként, lelkipásztorként m u nkálkodott, de m a­ g á t m indig egynek tu d ta azokkal az em berekkel, akik a társad alm i igazságosságért, a halad ásért, az általá­ nos békességért k üzdöttek. G ondolkodásában és cse­ lekedeteiben e g y ü tt h a la d t az emberiség legjobbjai­ val. A nnyira testvére, harco stársa v o lt m inden jó­ a k a ra tú em bernek, hogy ez teszi ő t m a is nem csak egy nem zet fiává, nem csak egy egyház gyerm ekévé, h anem az egész világ ta n ító já v á és hősévé. É ppen ezért meg v ag y u n k arról győződve, hogy aki ennyire odaszentelte, sőt áldozta életét m ásokért, annak érde­ m es m a is a m unkásságára, szavaira figyelnünk. T an ításáb an és m a g a ta rtá sáb a n nagyon sokszor beszélt a szeretet parancsáról. A nnak érezte m agát elkötelezve. M ert, ahogy m o n d o tta, a keresztyén em­ bernek felelősséget kell hordoznia, szolgálatot kell végeznie a feleb arátért, népéért, az em beriségért a szeretet által. A m ai kor súlyos és égető kérdéseire nézve így tu d elsősorban a keresztyén em ber Bibliá­ v al a kezében v álaszt adni. D r. King és b a rá ta i az em berségesebb élet érdeké­ ben, h a erőszak nélkül is, de h arcra kényszerültek tá r ­ sadalm uk vezető rétegével, nem egyszer m agukra kel­ le tt venniük még a félrevezetett p olgártársak gyanak­ v ását, vagy egyenesen g yűlöletét is. A m i társad alm u n k b an , an n ak vezetői viszont meg­ becsüléssel fogadják az em berségesebb életért, a bé­ k éért, az igazságos jövendőért való fáradozást és azt, hogy re tte g e tt élet h ely ett ép ítő élete legyen orszá­

gunknak is és az egész világnak. O lyan társadalom ­ ban h iv a tta ttu n k el az em berszeretet szolgálatára, am ely az em ber ügyét tű z te ki m aga elé, és am elyben e cél m unkálására egységbe forr m inden jó a k a ra tú és becsületes em ber törekvése. Mi nem a társadalom nagy egészével szemben, hanem azzal együtt, azzal összefogva szolgálhatjuk az em ber ügyét. É s ez olyan ajándék, am elyért nem m ulaszth atu n k eléggé h á lá t adni, am ikor távoli, de mégis hozzánk oly közel álló testv érü n k re, dr. M artin L u th er K ingre emlékezünk. Végül had d álljon i t t Gerzsenyi Sándor pécsi bap­ tis ta lelkipásztor néhány verssora, am elyet M artin L u th er K ing halála alkalm ából írt: „Csodállak hősi te tte d é rt, L u th er King! Ü gyedért én is készséggel beállók a m enetelők végtelen sorába. E rőszak nélkül, ám ro p p a n t kem ényen m enetelünk előre: az igazság, a jogosság és m egértés hónába, szeretett néped Íg é re t-F ö ld é re ... Álnok erőszak m egölhette tested, de eszméd bennünk él és győzni fog!!” Viczián János FO R R Á SM U N K Á K : Lerone B e n n ett, J r .: W h a t M anner of M an: A b iograp h y of M artin L u th e r K ing. Johnson P ublishing C om pany, Inc. Chicago, 1964. — M ásokért — M indenkiért. — D r. M artin L u th e r K ing em lékére. A M agyarországi S zabadegyházak T anácsa. B u d ap est, 1968. S zerkesztette: P a lo ta y S ándor és N agy József. — M artin L u th e r K ing: N em h a llg a th a tta m . F o rd íto tta : Forgács M arcell. G ondolat, 1973. — É le t az o ltáro n — A Life on th e A ltar. Szerkesz­ te tte : dr. P a lo ta y S ándor és D obner B éla. Interpress, 1979. — B ékehírnök cikkek, 1964, 1968, 1978. — A S zabadegyházak T a­ nácsa K alen d áriu m cikkei, 1978.

DISZKUSSZIÓ Szocioteológusok Jánossy Im re „A keresztyénség jö v ő je!?” című cikkében (Theol. Szemle, 1985/6. 349. lap) alaposan félreértette és félrem agyarázta az „E g y h ázu nk jövője” cím ű, írásban m egjelent hozzászólásom at (Theol. Szemle, 1984/4.). K é t okból kérek m ost ez ügyben szót. Az egyik: nem szeretném , h a az olvasó Jánossy Im re in terp retálásáb an félreértené az an n ak idején általam íro tta k a t. A m ásik: nem szeretném , h a az olvasó engem ta r ta n a inkom petensnek korunk ismer­ te b b teológusainak m egítélésében. Ján o ssy ezt írja a 349. lapon, a hozzászólásom ra reflek tálv a: „ . . . akkor én m ag am at — meggyőző­ désem nél fogva — szívesen sorolom a szerző által ,szocioteológusok’-n ak nevezettek sorába. E zek kö­ z ö tt ugyanis korántsem csak H . Zahrnt-t al vagyok egy tá b o rb a n . . . Vélem ényem szerint azonban ide­ ta rto z n a k olyan teológusok is, m in t P au l Tillich, J. M oltm ann, H . Gollwitzer, vagy a katolikusok közül pl. J . B. M etz, G. G u tierrez ”. Ján o ssy Im re félreértette, hogy m iért írta m oda a hozzászólásom ban a „Szocioteológusok” u tá n zárójel­ ben H . Z a h rn t nevét. Az én célom a zárójelbe te tt névvel az volt, hogy jelezzem : a szocioteológus elne­ vezést nem én ta lá lta m ki, hanem az szám om ra H . Z a h rn t egyik m űvéből ism ert (G ott k an n n icht ster­ ben, M ünchen, 1970, 269. lap). Sem m iképpen nem az v o lt a zárójeles u talás értelm e Z ah rn t könyvének ism eretében, am it Ján o ssy an n ak tu lajd o n ít, hogy ti. 108

Z ah rn to t a szocioteológusok tá b o rá b a sorolnám. H i­ szen éppen ebben a m űvében kifejezetten distancí­ rozza m ag át Z ah rn t a szocioteológusoktól, illetve Braaten, M oltm ann, Metz bizonyos állításaitól, és ezeket az állításokat igen meggyőző m ódon kritizálja (Z ahrnt i. m.: 272k lapok). Jánossy Im re nevét egyéb­ k é n t az egész cikkben egyetlen egyszer le nem írtam . N em vagyok benne biztos, hogy Ján o ssy Im re olyan nagy meggyőződéssel vállalná a szocioteológusok tá ­ borába való tarto z ást, m in t ahogy „összegző ta n u l­ m án y áb an ” teszi, h a ism erné Z ah rn t definícióját a szocioteológusokról. Z ah rn t ugyanis ezt írja róluk: a szocioteológusok esetében „ a teológia m ár csak utánpótlásbázis a szociológia szám ára” ; a szocioteo­ lógusok „az egyházat a társadalom ba szeretnék beol­ vasztani, és m indazoknak ,theisztikus m aradványo­ k a t’ vetnek a szemére, akik még Istenben hisznek” (Z ahrnt: i. m. 269. lap). Végül: szívesen elhiszem, hogy Jánossy Im re m a­ g á t a teológusoknak egy olyan „ tá b o ráb a n ” szeretné tu d n i, am elyben Tillich, Gollwitzer és M oltm ann ta r ­ tózkodik — m ost függetlenül attó l, hogy ezek teoló­ g iája m iben különbözik egym ástól. Csak a rra lennék kíváncsi, hogy ez u tó b b iak m it szólnának hozzá, h a ez kronológiai és egyéb okokból eleve nem lenne lehe­ tetlen, hogy Jánossy Im re közéjük kívánkozik. Szeged

Bartha Tibor

KULTURÁLIS KRÓNIKA Advent a Hargitán „A p éld át élni és éltetn i kell, nem m agyarázni”. . . Z avarban vagyok, s ráad ásu l nem tu d o m , a bőség zavarában-e v agy a szűkösségében? Sütő A ndrásról Illyés G yula azt írta : ő irodalm unk nagy vigasza. Aligha csak írói term ékenységére gondo lh ato tt, sok­ kal inkább tisz ta szép erdélyi nyelvének bőséges ára­ dására. O lykor a rra riadok föl: haldokló nyelv a m agyar. N em azért vagy nem csak azért, m ert oly kevesen, s egyre kevesebben beszélik világszerte. A zért inkább, m ert akik beszélik, egyre hanyagabbul, egyre rú ta b b u l beszélik, akik írják, m in th a süketek volnának. Szűkül a szókincsünk, ü rü l a szavak kincs­ tá ra , s a kincs helyére is egyre tö b b talm i érték tolakszik (lám , m agam sem térek észre időben, hogy am i talm i, az bizony nem érték!), egyhangú m orm o­ lássá satn y u l az egykor szép szavú beszéd, e lh a rap o tt szavak ro stá já n kihull a gondolat. Példaszépen szól S ütő A ndrás, ez aligha újdonság, hiszen irodalm i és színi életünkben jóideje jelen van ő; boldog, aki olvash atja, lá th a tja , h allh a tja . L apok­ ban és könyvekben, országszerte színpadokon szól m ár hosszú évek ó ta; Csillag a máglyán, a z t hiszem , ez a szava szólalt meg M agyarországon először, s m ilyen szépen, m ilyen m élyrehatóan! Zsoltárillő sza­ vainak h a lla tá n érződnek igazán íztelennek m ai m on­ d atain k , közéjük értv e a naprakésznek vélt, fakóra fo rd íto tt, egykor szép szent szav ak at is. M agyarázni nem, de példaképpen ta n íta n i kellene Sütő A ndrás nyelvét, iskolában gyerm ekeknek, hivatásos szósza­ porítóknak, b etűvetőknek s élőszóval életm ondóknak egyaránt. E z t az új m űvét, am ely ugyan a k é t év előtti őszön író d o tt, s a legutóbbi esztendőfordulón szólalt meg a b u dapesti N em zeti S zínházban (elolvas­ h ató a Tiszatáj 1985 decem beri szám ában), Advent a Hargitán cím ű szín játék át — a szerző nevezi így — legelébb olvasni kell, kinek azért, m e rt messze esik a színháztól, kinek meg éppen, m e rt oda készül. Olvasni kell, ízlelgetni a szavak színét és szépségét, a m ondatok finom lejtését, a szavak rendes ren d jét, s az olvasott, a h a llo tt példát élni és éltetni kell. Mon­ daná-e közülünk bárki is: Vajon?, így, egym agában, tam ásk o d v a kérdezve rá az előző szavakra, s k edvet keltve feledett szavak egyre sűrűbb so rára? D udvaszavaink b o c sá th a ta tla n bűne, hogy valódi élősködő­ k én t m egfojtanak n áluknál jo b b a k a t, illőbbeket, kép­ zelet- s gondolatelevenítőket. Vajon? — ezt a m on­ d atszó t nem lehet lenyelni, nem lehet han g zavarba fojtani, nem lehet h etyke na és-sel pótolni, még ke­ vésbé a pipacsrikító ne mondd-dal félrevetni, de szebb ez a vajon még az egyébként nem csúf csakugyan-nál s igazabb az igazán-nál is. A ki nem hiszi, keresse ki az Advent a H argitán párbeszédei közül az ideillőket és csereberélje addig az em lített su ta szavakat, míg meg nem bizonyosodik róla, van-e szebb, van-e illőbb? V ajon? Miről is szól ez az Advent a H argitán? A várako­ zásról, term észetesen. Csakhogy nem kicsinyesség-e költő m űvéről így, ilyen szűkítően, ilyen m agyaráz­ kodásra vetem edve kérdezni, m iről szól? A ki csak egyetlen m ü v ét ismeri is Sütő A ndrásnak, tu d v a tu d ­ h a tja , hogy m indig többről szól ő, m in t am iről szól. Olyan a szava, m int az orgonáé, a k á r jégcsapokból

— m in t a H arg itán —, a k ár sípokból szólal is meg, a világ k á n tá l benne, kicsi világé, egyetlen em beré, kis közösségé, falu gondja a nem zet sorsában, a nem zet gondja az egyetem es emberiség kérdésévé emelve (am int a N em zeti Színház rendezője, S ík Ferenc írja a Tiszatájb an). A kkor h á t kérdezhetjük-e, miről szól az Advent a H argitán? K érdezhetjük, kell is kérdeznünk, csak megeléged­ nünk nem szabad egyetlen válasszal. E rőtlenül m on­ dom, s röstellkedve m áris, m ert mi jogon kérem én számon, hogy az Advent a Hargitán z a v a rb a ejtőbb, m int a Csillag a máglyán, pedig a rra is fölhorkantak néhányan, hitelességért k iáltva, noha a mű végén o tt áll a Jegyzet: ,,A reform áció irodalm ában jára to s olvasó ténybeli tévedéseket v e th e t a szerző szemé­ r e . . . M indezek időbeli és térbeli elm ozdítása, avagy árnyalatos m ódosítása: dram aturgiai követelm ény volt” , s hozzátehetnénk: a gondolat gazdagításának követelm énye is. Szám on kérhetem -e bárm i jogon, hogy — m ondjuk — a K á in és Ábel m in th a erőtle­ nebb le tt volna a korábbi Sütő-m űveknél? H iszen ennek függelékeként is írh a tta volna a szerző, hogy „az emberiség tö rtén etéb en já rato s olvasó ténybeli tévedéseket v eth e t a szemére” , de „m indezek térbeli, időbeli, képzeletbeli, gondolatteli elm ozdítása” süket fülünk, tohonya voltunk, éretlen értetlenségünk, m a­ gunk sorsát sem ismerő, m ásokét vállalni vonakodó term észetünk m ia tt elkerülhetetlen. Já ra tla n vagyok a székely népballadákban, noha diákkorom kedves ta n á ra közread o tt n é h á n y at s a könyvecskéből egyet máig örömszerző emlékül ad o tt negyvenhárom esztendővel ezelőtt. É s olvasgattam a H elikonnál, a m ostaninál, 1979-ben ú jran y o m tatv a m egjelent Székely népballadákat is. Az én hibám , be­ ismerem, hogy a jégmadár jelképét nem értem . Még akkor sem, h a elolvasom, bárm ennyiszer újra, am it „Egy színdarab forrásvidékéről” ír Sütő (a Film , S zín ­ ház, M uzsika 1985. decem ber 14-i szám ában). Van ugyanis a színm űnek egy balladai cselekm ényszála (ha ugyan ez esetben helyénvaló a cselekm ény szó használata). S nem is egy, hanem két, sőt három csom ót is k ö t e szálra az író. A bban a cikkben így ír erről: „ . . . R é k a és G ábor mezőségi szárm azású. Ők az em ber elm últ ifjúságának m ú lh atatlan részesei. Az időnek tü krös term eiben velük e g y ü tt is m egfor­ dultam , megfizetve nem egyszer a valónak v é lt k áp ­ rázatokért. É vtizedek hóom lásai alól ők k e tte n az emlék rom olhatatlanságában kerültek újból felszín­ re” . R éka és G ábor szeretik egym ást s civakodnak. („Ne szikráztassátok össze a szavaitokat. Még tű z k á r is tá m a d h a t belőle.” ) R ék a m aga ta lá n csak annyira volt csélcsap, m int m inden életerős ifjú leány; a bal­ lépést an y ja tu k m á lta rá, hogy a gyerm ekkori örök szerelm et biztos jövendőre cserélje, feledvén, hogy a „m ordályos állam i fizetés” m úlékonyabb az igaz érze­ lemnél. G ábor pedig nem tu d sem feledni, sem igazán m egbocsátani; mindig ú jra szemére v eti R ék á n ak a hűtlenségét, h iáb a felesel rá R é k a azzal, hogy epeke­ d e tt érte Gábor, de meg nem kérte. Szikrázó szavaik­ tó l leomlik a hófal, eltem eti G ábort, R ék a pedig húsz éven á t k a p arja a jeget, mígnem jégkoporsóból életre leheli G ábort. R éka egy em ber (szerzői u tasítás: 109

„Á rv ai R é k á t és K isrék át egyazon szem élynek kell játsz a n ia ” ), de m egjátssza a sa já t a n y já t is, özvegy Á rv ai B o rb álát ( itt a színm űben az egyetlen szó­ ficam , Sütő to llá ra nem illő: „ Özvegy izéné” — m ondja R éka), a szerzői u tasítás szerint a m ásodik részben ugyanő a sa já t lánya, vagyis B orbála uno­ kája, s ráadásul G ábor ú jra meg ú jra elvéti, kivel beszél. E z a balladisztikus szál, a hűtlen hűség balla­ dája, bizony olvasva világosabb s hihetőbb, m in t az egyébként dicséretes színi alakításban. „Az időnek tü k rö s term eiben” a szó, a személy alakot v á lt m ind­ un talan , a z t sugallva, hogy nem csak az igazi szere­ lem örök, de, saj nos, örök a csalódás is, az aggodalom, a félsz. Ö zvegyországból v álo g atta hőseit, írja Sütő, o tt élnek h árm an is, solo solissimo, örök várakozásban, örök ádventben, o tt Sikaszón, Z etelaka környékén, a K üküllő közelében, a H a rg ita térdén, a V árakozás H egyének lábánál. H árm ójukból k e ttő lesz a szín­ m űben, civakodó régi baráto k . Bódi Vencel az egyik: o d ah ag y ta a lánya, elm ent egy tengerésszel, s botor fejjel az ap ja a z t m o n d ta a lán y án ak : „ . . .h a felborul a szekered, sírni, panaszkodni vissza ne gyere” . Mégis visszajön, persze csak a m esében: „A megele­ venedő em lék fén y játék áb an ” . N em állhatom meg, hogy a mese szép soraiból eg y -k ettő t ide ne másol­ já k : „L áto d , ez m ár a h ato d ik karácsonyi lám pácska, m it neked készítettem ajándékul, Mária. De hiába próbállak megengesztelni. H iáb a is kérnélek, hogy ne h aragudj rám . N ekem fá jt az jobban, apádnak, aki fölnevelt. Fölnevelt. De azért vajon, hogy a H a rg itá t a tengerrel és a tengerészeddel fölcseréld? H ogy elkó­ ty a v e ty é ld az an y ád szav ait?” Az em lék fényjátéká­ b an így felel a leány: „N em tu d vele szót érten i? Az én uram lesz, nem a kiedé! É n élek m ajd vele!” Visszavág az ap a: „ É s csak te v ajo n ? T itokban és éjszakai sötétségben, denevérm ódra? A szerelem — h a m ár úgy elk ap o tt téged — nem él em berek k ö z ö tt? ” „ U tc á ra nem já r ki, rokonsága nincsen, atyafisága nem szám ít! A szóértés nem szám ít! A nagyobb család a rc u la ta m ár nem szám ít?” . . . „N e feledd: az efféle v álasztásban nem csak m agánjoga v an ám az em bernek, hanem csöppnyi kötelessége is . . . ” I t t következik a szó: a p é ld á t élni és éltetn i kell, nem m agyarázni, de v ajo n nem -e? Sütő m aga is ezt teszi, az em legettem írásban, a mű forrásvidékéről: „ ...v is s z a v á r ta k v alak it, aki elm ent inn en; vagy m e rt elv itte a halál veszedelme, s m éginkább, m ert az élet sodort a messzire, Székelyföldön tú li tájak ra . B ódi Vencel egy-egy színes lám p át készít m inden karácsony estére az egyetlen lányának, aki végül csak ap ján ak k o p ja fá já t lá to g a tja meg az an yja nyelvétől is elhidegülten” . Özvegyország egyik m a­ gányosa m esét k é rt kölcsönbe S ütőtől: „T u d jak m on­ dani v alam it, h a jönne az unokám ” . „K eserves em­ léke volt, hogy a gyerm ekkel nem igen tu d értekezni; az anyanyelv szavaiból szeretett volna neki színes karácsonyi ajá n d é k lá m p át készíteni” . A h arm adik m agányos „ h a lo tt f i á t . . . B otosam m egyéből szállí­ to tta haza. Az ország messzi északkeleti s a r k á b ó l... A zt a fiú t m ár lá ttu k itth o n egy rom án asszonykával az oldalán; a p já n a k h á z á t csinosítgatta, de beléköl­ tözni, m arad n i m ár nem v o lt kedve” . Szikla pora száll a tö rtén elm i szélben. De m ielőtt ez a történ elm i szél to v áb b zú g atn á az Advent a H argitán jégcsaporgonáit, szólanom kell, ha röviden is, a m agányosok m ásik darabbéli megeleve­ nedéséről, C sudalátó Dánielről. (S zavam at ne felejt­ sem : Bódi V encel a N em zeti Színház előadásán: 110

Sinkovits Im re — átéli a szerepet, m it szerepet: Bódi V encelt megéli, m egrendítően; C sudalátó D ániel: Agárdi Gábor — drám ai erővel.) E z a Csudalátó Dániel m ásodik életét éli: m eg ü tö tte a nagy fa, koporsóba te tté k , ám m ásnap — v a g y h a rm ad n ap ? — a re tte n tő csöndben életre percegte a koporsó­ deszkában élő szú. M egkettőződik k ettő s élete a fiá­ ban is: Z etelaki G ábor — F untek Frigyes — addig szik ráztatja a szót örök szerelmével, am íg ráom lik a N agyrom lás hósúvadása, s onnét, a jég alól k a p a rja őt elő a tíz körm ével R éka, vagy K isréka, tíz köröm ­ mel húsz év u tá n , egykori fiatalon. M intha m eredély szélére értem volna, vag y om la­ tag hófal tövébe, m ost m ár ideje szólanom a színmű — ballad a? o ratórium ? k a n tá ta ? drám ai költem ény? m ese? — szívm élyregörcsösült m ásik cselekm ényszáláról, am ely még az előbb firta to ttn á l is kevésbé cselekmény. De m ost igazán kérdezhetem : kell-e m a­ gyarázni a példaszót? E gy kicsikét mégiscsak kell. Megteszi Sinkovits, m ert a Tiszatájb an ő is fölfedi szíve rejtek ét. „ . . . a nyelv léte, akárcsak az a k é t­ millió em ber, akinek képviselője Sütő A ndrás, drám ai helyzetben van. S erre a drám ára a m i érzékenysé­ günk is drám ai erővel rezonál” . V isszajutottam te h á t a kezdetekhez. V ajon? A nya­ nyelvü nkről írta m a bevezetőben, följajdu lva, m ert céda szavak kísértik, szűkösségre fordul a szókincs, alél a nyelv a felelőtlen k o p tatásb an . F élten ü n k kel­ lene s ápolnunk. K apaszkodnunk belé. T isztán ta r ­ tan i, m in t Sütő A ndrás C sudalátója az öltözetét, a koporsóból még idejében föléledvén „fehér g ú n y á t h o rd o tt, ezzel az t k ív á n ta jelezni bizonyára, hogy a lehető s lehetetlen h a tá rá n élve a fennm aradás esélyét k ö z v e títi.. . ” A darabbéli C sudalátó D ániel vérm es em ber, köny­ nyen nekiereszti a h an g ját. C sitítja B ódi: „ P szt. Má­ sodjára is meg akarsz haln i? I t t a N agy R om lás a fejed fö lött és kiabálsz” . N agy R om lás? V ajon? — kérdeném Sütő szavával. „A m i pedig a N agyrom ­ lást illeti: ne keressétek a térk ép en ” — feleli Sütő. — „M ert az bennünk v a n ” . A K icsirom lás o tt v an dél­ keletre Sikaszótól. A N agyrom lás m ibennünk. „S a régi term észete szerint, m ivel rom lásból a kicsire m indig csak nagyobb jön, sohasem kisebb. E m beri létü n k lavinaveszedelm eit — h a m egpróbáltuk is csönddel csitítani — el nem k erü lh e ttü k ” . E zé rt c sitítja D ánielt B ódi: „M ásodjára is meg akarsz haln i? I t t a N agy R om lás a fejed fölött és kiabálsz” . Nem hag y ja D ániel a m aga igazát: „ R é ­ gebben leh etett. Csak lövöldözni nem le h ete tt” . R á ­ bólint Bódi: „M ost m ár egyiket sem lehet” . K érdi D ániel: „ H á t akkor m it leh et?” „M indent azonkívül, am it nem lehet” . Később, húsz év u tá n meg azt kérdezi D ániel: „ H á t van még parancsolat, am it nem szegnek meg m inden pillan atb an gondolkodás nél­ k ü l? ” Szépen zendül a jégcsaporgona, m inden hangja hangsorokká gazdagodik. „A z idő em bereken lépdel” — Bódi m ondja. É s: „Meg kell szoknunk, hogy nem élet az, am iben élünk” . R éka — m elyik? — fohász­ kodik: „U ram , felkészületlenek vagyunk a jóra. T edd ú jra képessé a szívünket az öröm nek elviselésére” . Így szövi to v á b b Bódi a szót: „Elviszed, U ram , rendre m ind az élőket, és nagy haragodban m egteté­ zed a b ü n tetést. Nem lehetünk im m ár e g y ü tt a halot­ ta in k k a l sem. . . . E rdeidben m eghagyod a fák at egy­ m ás m ellett, és a csillagaidat sem szórod szerte, hogy ne lássák egym ást. M iért éppen a m i gyerm ekeinket ju tta to d a szélfútta bogáncsok sorsára? É s h a m ár így jársz el velünk, m iért nem hagyod meg nekünk a k iáltás jo g át legalább? A kiáltás h an g ján kellene

szólnunk az elveszettekhez, Te pedig a hallgatás parancsával sújtasz b ennünket. Fölibénk em elted a N agy R om lás h ó to rn y ait, hogy a la tto k a suttogá­ sunk is félelm et keltsen a szívünkben” . Ne feledjük: a N agyrom lás nincs a térképen. A N agyrom lás m ibennünk v an. K árom ló szavak volnának ezek? Nem, csak kese­ rűek. N etán elkeseredettek. Szebben: Megkeseredet­ tek . E gy esztendőben szü lettü n k Sütővel. Nemzedé­ k ü n k á té lt é lte t és h alált. É le tta p a sz ta latu n k van-e tö b b , v agy halálfélelm ünk? R ék a fiatalabb, mégis a z t m ondja, am ikor rá ta lá lv a G áborra végleg elve­ szíti ő t: „ ...n e k e m nincs m ár tö b b ösvényem. N incs u ta m semerre. Tenélküled az én szám om ra já rh a ta tla n m ár a világ” . Az életrekelt G ábor erőnek erejével kapaszkodik az újram eglelt életbe, csak épp felejteni nem tu d . In ti a p ja : „M ár csak az a m ienk, am ire még em lékezhetünk? Jövődnek m ár csak a

m ú ltjá t láto d ? E m lék form ájában? A m i dolgunk ez, fiam, öregeké” . Csudalátó D ániel a ko rtársu n k . „M iértünk nem kár, de neked nem it t a helyed, az emlékezés golyózáporában. H úzódj arréb b ! H úzódj a jövő felé gyerm ek!” Történelm i szelek ezek az á d v e n ti szelek. Á t- meg á tjá rjá k az em bert, beléjük didereg a szív. Csak­ ugyan igaz, hogy „ tö b b csodára m á r nincsen rem é­ nyü n k ” ? H ogy „ h a lenne is: a reá v aló alkalm atlan­ ságunk im m ár teljességgel m e g m u ta tk o z o tt” ? Viga­ szunk sincs más, csak a feladat, a lecke: „K eressük egym ást az élők között, míg élünk, és m ajd k u ta tn i fognak bennünket a h a lo tta in k ” . . . — de ez a vigasz­ ta lás igaz. Az ádvent valóban várak o zás, de nem té tle n : keressük egym ást az élők k ö z ö tt, míg élünk. É ljü n k az idővel, még h a olykor em bereken lép­ ked is. Zay László

Tallózgatás teológus szemmel Magyar Barth bibliográfia E bben az esztendőben ünnepli a világ B a rth K áro ly születésének centenárium át. B izonyára a m agyar p rotestáns sajtó b an is rangos cikkek és tan u lm án y o k idézik századunk nagy teológusának em lékét, akinek ta n ítá sa századunkban a legm ara­ dandóbb h a tá s t te tte a m agyar pro­ testán s teológiára. Az évszázados fordulót egy rangos ném et és m a­ gyar nyelvű k iad v án y köszönti, m ely az elm últ esztendő utolsó nap­ jaiban lá to tt napvilágot: Győry Ist­ ván—Hörcsik R ic h á rd —Szilvási J ó ­ zsef m agyar B arth-bibliográfiája. Már a k iad v án y m egszületésének körülm énye is péld am u tató . 1978ban a R eform átusok L ap jáb an pá­ lyázati h irdetm ény jelent meg, m ely a fiatal lelkipásztorokhoz fordult. É rtékes p á ly ad íjak at a já n lo tt fel annak érdekében, hogy a m agyar nyelven fellelhető B arth-írások és a B arthról szóló cikkek és ta n u l­ m ányok lehető legteljesebb biblio­ gráfiája létrejöjjön. A p ály ázati fel­ hívás sikeres volt. A bíráló b iz o tt­ ság a jeligés borítékok felbontása u tá n m eg állapította, hogy az első d íjat Szilvási József ad v en tista, a m ásodikat Győri Ján o s reform átus, míg a h arm ad ik d íja t H örcsik R i­ chárd reform átus lelkész n y erte el. Mivel a díjnyertes m u n k ák 390— 715 cím et dolgoznak fel különböző szem pontok szerint, a bíráló b izo tt­ ság azt jav aso lta, hogy a három díj­ nyertes dolgozatot egyesítve jelen­ tessük meg. Ez a m u n k a készült el — nem kis huzavona u tán . Í gy örö­ m ünk egy kicsit késői (hadd biztas­ sam m ár m ost a szerzőket arra, hogy a múló idővel lépést ta r tv a gyűjtsenek tovább). B a rth K ároly korszakos, teológia­

tö rté n e ti jelentőségét úgy gondo­ lom, a lap olvasóinak nem kell el­ m ondanom . Mégis a bibliográfiát la­ pozva m eglepett h a tásán ak m ély­ sége és sokoldalúsága. A bevezető szerint m agyarországi kapcsolatai­ nak négy fontos k ö rét kell számon ta rta n u n k . Elsősorban ta n ítv á n y a i­ ró l kell szólnunk, akik 1921—1962 k ö zö tt G öttingenben, M ünsterben, B onnban és Baselben diákjai vol­ ta k . Sajnos erről nincsenek pontos inform ációink. T öbbet tu d u n k arról, hogy B arth kétszer is já r t M agyarországon, elő­ ször 1936 n yarán, m ajd pedig 1948b an . M indkét látogatás egyháztör­ té n e ti jelentőségű volt. Az első elő­ adás a fasizmus veszélyeire reflek­ tá lt a teológus igényességével, a m ásik láto gatás az egyezm ények m egkötése körüli problém ák tisz tá ­ zó dását segítette. K u ta tá sra szorul B a rth K ároly levelezése m agyarországi b arátaiv al, m elyből a G esam tausgabe V. köte­ téb en csak egy kis részlet jelent meg. T öbben személyesen is felke­ resték bázeli o tth o n áb an a nagy ta n ító t. A bibliográfia hasznos segítséget ad B a rth teológiája h atásán ak fel­ méréséhez, m elynek átfogó, a m a­ gyar teológiatörténet h átte ré n fel­ v ázolt rendszeres feltárása szüksé­ ges és elvégzendő feladatunk. A bibliográfia első fejezete a B a rth K árollyal kapcsolatos m a­ gyar nyelvű bibliográfiákat sorolja fel 13 tételben. E zu tán B a rth K á­ roly ford ításban m egjelent m unkái­ n ak felsorolását találju k . Először a K eresztyén Magvető 1926. évfolya­ m áb an B a rth n a k Ja k a b apostolról szóló írása jelent meg. K ülön cso­ p o rtb a rendezték a bibliográfia ké­ szítői B a rth im ádságait, leveleit és

prédikációit. Levelezéséből, külön­ legesen a m agyar vonatkozásúból, szinte alig jelent meg valam i. A to ­ v ábbi k u ta tá sb a n még sok érdekes eredm ény várh ató . B a rth jeles pré­ d ik áto r volt, a bibliográfia szerint 8 prédikációja jelent meg m agyarul. A könyv derekas része — a B a rth ­ ról szóló m agyar nyelvű tan u lm á­ nyok. Az elsők — Török Istv á n és Vasadi Béla m unkái — 1927-ben jelentek meg, m elyek jelentős mó­ don m egpezsdítették a m agyar teo­ lógia állóvizét. Sebestyén Jenő 1929ben a K álvinista Szemlében megje­ lent cikke cím ében nem kevesebbet kérdez, m in t ezt: „R eform átus-e B a rth K ároly” . A B arthról, teoló­ giájáról szóló írások 1936-ban, B a rth K ároly első m agyarországi látoga­ tá sa alkalm ával sokszorozódtak meg. E nnek a látogatásnak sajtóvissz­ h angja, kom m entárjai a k é t világ­ háború közötti teológiatörténetünk jelentős tájékozódási p ontja, am i részletes és elm élyült vizsgálatot érdem elne. E nnek a látogatásnak m indenképpen jelentős szerepe volt abban, hogy B a rth világító fáklya le tt M agyarországon is a fasizmus em bertform áló éveiben. De legalább ugyanennyire egyháztörténeti fon­ tosságú volt az egyezm ények lehe­ tőségeinek lázában égő m agyar pro­ testantizm us szám ára az 1948-as látogatás, vagy an nak a kérdésnek a vizsgálata is fontos feladatunk, hogy hogyan épültek bele B a rth teológiai felismerései a szolgálat teo­ lógiájának kialakulásába. E hhez az ún. szekunder irodalm at feltáró V III. fejezetben talá lu n k gazdag anyagot. A bibliográfiát a B a rth , a B arthról szóló könyvek, valam int a m agyar irodalom ban m egjelent B arth-fényképek bibliográfiája zár­ ja. 111

Előzetes híradás a Pataki nép­ főiskolai mozgalom 50. évfordulójáról

Sztárai Mihály újonnan felfedezett históriája

verseket, m elyben a prófétai igébe v e te tt hitéről vall. L uther 1529-es V ulgata revíziójának előszavában arra b iz ta tta a Biblia olvasóit, hogy R itk a szerencse, hogy Sztárai vessék egybe az Ó- és az Újte sta ­ Fél évszázada in d u lt el P atak o n M ihálynak egyik jeles reform áto­ m entum könyveit, m iközben figyel­ ru n k n a k m ostanáig egy velencei a népfőiskola i mozgalom. 1936. feb­ jenek arra, hogy a régi tö rté n etek ­ ru á r 1—9. k ö zö tt Szabó Z oltán és k ö n y v tárb an (Biblioteca Nazionale nek mi az időszerű értelm e, a hívő dr. Újszászi K álm án professzorok M arciana) lappangó latin nyelvű em ber életére vonatkozó erkölcsi 32 olyan tiz e n h a t és húsz év közötti m űve kerü lt napvilágra. (Jelzete: tarta lm a . Perényi könyve ebben a p arasztfiú t lá tta k vendégül az ősi Cod. Marc. L at. X IV , 2 9 2 /= 4636.) szellemben készült. A könyvet leve­ kollégium falai k ö zö tt, ak ik et a A kézirat címe — m agyarul —: lek és jegyzőkönyvrészletek, vala­ „legények elejéből” v álo g attak ki „H istória Perényi P éter, M agyar- m in t a korabeli történ etíró k Peré­ A baúj, Borsod és Zem plén m egyék ország első nagyságos u ra és A baúj nyire vonatkozó feljegyzései teszik falvaiban. A kisded, tan u ln i vágyó, örökös főispán fiának, nagyságos teljessé. Ezek között o tt találju k alkotó szellemű v itá ra kész csoport P erényi Ferenc ú rn ak a kiszabadu­ M elanchtonnak 1545. m árcius 27-én „Szeretetfalva” néven önkorm ány­ lásáról, m elyet a m agyar Sztárai k elt b áto rító levelét. za to t is gyakorolt. K é t k rajcárért M ihály írt m eg.” A kézirat úgy A k ö tet ism eretlen m űvekből kö­ stencilezett lapot is a d o tt k i „K e­ készült el, hogy Francesco Contarini zölt szem elvények segítségével k a­ rékvágás” címen. A sáro sp atak i kez­ — a Velencei K öztársaság állam ta­ dem ényezések nyom án sorra indul­ nácsosa felkérte a P ad ovában ta r ­ lauzolja az olvasót a reformáció ta k a többi, hasonló célú iskolák, tózkodó S ztárait, hogy írja meg indulásának korában, és közben né­ m elyek a parasztfiatalo k ezreiben Perényi Ferenc kiszabadulásának h ány, a S ztárai-kutatás szám ára is felkeltették az önm űvelés, az iskola tö rté n e té t, am i az egész E u ró p át lényeges kérdésre segít feleletet talá l­ vág y át. Jakab Sándor, a M agyar fo glalkoztatta. A rra voltak kíván­ ni. N éhányra ezek közül Fekete Csa­ N em zet egyik olvasó levelében idézi csiak, hogy Perényi P éter áruló b a rövid dolgozata is odairán y íto tta a jeles évfordulót. („Ö tven éve kez­ volt-e, vagy van-e része árulásának a k u ta tó k figyelm ét. (Sztárai Mi­ dődtek a sárospataki népfőiskola i ab ban, hogy 1542 n y arán a B uda hály volt-e Siklósi M ihály? Ref. E g y ­ tanfolyam ok.” 1986. febr. 17.) E gy felm entésére in d íto tt h adak vállal­ ház 1985/12. 283.) A m egtalált kéz­ rövid jegyzetben nem fér el ennek kozása kudarcba fulladt, vagy sem. ira t segítségével pontosítható Ska­ a fontos m ozgalom nak a m éltatása. A korabeli közvélem ény azzal v á­ ricza M áténak az a feljegyzése, hogy B izonyára a Theologiai Szemle is d olta Perényi P étert, hogy titk o s olasz földön k ét esztendőnél keve­ visszatér erre a július 4 —6. k özött kapcsolatban volt Szulejm án szul­ sebb időt tö ltö tt Sztárai és m ost te rv e z e tt sáro sp atak i ünnepségek tán n al, aki v áratlan u l szabadon bo­ m ár azt is pontosan tu d ju k , hogy kapcsán, de érdem es idézni viszont c sá to tta Perényi Ferencet, a nagy­ nem csak tan u lás volt a gondja. Az újonnan m egtalált fiatalkori n éhány m o n d ato t Ja k a b Sándor h atalm ú fő kapitány fiát, valam int nyom án egy kevesek szám ára hoz­ M ajláth Ferencet és Török B álintot. Sztárai-kézirat ajánlásában, m elyet Sztárai M ihály — Perényi Ferenc Francesco C ontarininek írt 1543. záférhető dokum entum ból, m ely pél­ d a m u ta tó a n jelöli ki a népfőiskolák nevelője volt és — nem azt írta , nov. 24-én, annak a rem ényének ad h elyét a k é t világháború közötti am it a velencei patrónus v á rt, h a­ hangot, hogy „h a még mindez meg­ egyházi és társad alm i életünkben. nem hátsó politikai szándékok és tetszene, abban sem kételkedem , 1980-ban a Közművelődési T udom á­ titk o k h ely e tt — Perényi P éter hogy nagyságod költségén — ne nyos K oordinációs B izottság úgyne­ korábbi m a g ata rtá sán a k irodalm i látszék ez kérkedésnek — az álta ­ v ezett K u ta tá si Zárójelentése így színezetű apológiáját. A m unka lam m agyar nyelvre fo rd íto tt vasár­ figyelm eztet: „ H ib a lenne, h a azért, 1543-ra készült el P adovában, sze­ napi evangélium ok és levelek (Epis­ m e rt a m agyar népfőiskola-mozga­ rencsés m egtalálója pedig Téglássy to la et Evangelis) is ki lesznek nyom ­ lom ban az egyházak v itték a vezető Im re volt, aki a hum anista nyom da ta tv a , és akkor m ajd elviszem eze­ szerepet, a m ozgalm at negatívan ér­ Bem bo betűihez hasonló, kiegyen­ ket a szegény m agyarok földjére, tékelnénk. Nem szabad elfelejteni, súlyozott írású kéziratot először akiket, ja j, m ár teljesen leigáztak a hogy a parasztság szám ára az egy­ latin u l közzé te tte (Irodalom törté­ kegyetlen törökök: hogy a törökök h ázak jelen tették azt a társad alo m ­ neti K özlem ények 1984. 4. 458— kem ény rab ságában nyögő K risztus­ hívők, akik k ö zött m ár nyíltan nem szervező és -nevelő erőt, am it a 469.). A m agyar reform áció indulásá­ szabad igét hirdetni, legalább tito k ­ m unkásosztály a szakszervezetek­ ben és a p á rto k b a n ta lá lt meg. Más­ n ak egyik kulcsszereplője volt Pe­ ban, sa já t nyelvükön olvashassák felől éppen az olyan m ozgalom nak rényi P éter, aki a pápai diplom ácia és érthessék meg m indezt, nehogy a fölkarolása, am ilyen a népfőiskolai F rangepán Ferenc egri püspöktől teljesen felejtsék a keresztény h itet, mozgalom is volt, m u ta tja , hogy bi­ sugalm azott jelentéseiben „Iste n tő l és legyen nekik valam i, am i a vég­ zonyos egyházi körökben pozitív elrugaszkodott eretnek” -ként, „nagy veszélyben vigaszul szolgál” . Ez lehet az a máig ism eretlen Sztárai haladó nézetek terje d te k el, úgy­ lu th erán u sk én t” jelenik meg. H am arosan m agyar nyelven is m ű, am iről Szenczi M olnár A lbert is hogy szinte az egyházakon belüli m eghasonlásról kell beszélni: a prog­ hozzáférhetővé v á lt a neves refor­ m egemlékezik arról, hogy Sztárai resszív kisebbség h arco t v ív o tt a m áto r érdekes ira ta. A „M agyar M ihály „tu lajd o n kezével postillát konzervatív és valóban reakciós R itk aságok” sorozatban m egjelent írt” (Vö. Szenczi M olnár A lbert többség ellen. M indenesetre az egy­ k ö te t Sztárai m u n k áján tú l ta r ta l­ naplója, levelezése és irom ányai. házi vezetés haladóbb arcu lato t m azza még Perényi P é ter és Augus­ K iad ja: Dézsi Lajos. B p ., 1898. 75.). a d o tt a m ozgalom nak, m int am ilyet tin H irschfogel közös m űvét, az ÓS ztárainak erazm ista gondolko­ és Ú jszövetség párhuzam os helyei­ dási m ódja is nyilvánvaló lesz, am it az állam i vezetés a d o tt volna.” hez k észített versek és képek gy ű jte­ Téglássy Im re a k ö tet bevezetőjé­ m ényét, am elyet 1550-ben Bécsben ben rem ek példákkal illusztrál. Óva­ a d ta k ki. Perényi P éte r élete végén tos viszont azzal az azonosítással, bécsújhelyi rabságban írta ezeket a am ire m int lehetőségre Fekete Csaba 112

fent idézett cikkében így u ta l: „Az új dokum entum alap ján ism ét meg kell kísérelniük a döntést szakem be­ reinknek, hogy a (Perényi) család régi pártfogoltja, a korábbi oskola­ m ester volt-e az, aki felvidékre köl­

tö z ö tt urával, és Gálszécsi meg tá r ­ sai m unkálkodásába bekapcsolódott ( . . . ) A hazai reform áció első évti­ zedeinek értékelésén is m eglátszana, h a eldönthetnénk, hogy k é t személy, vagy egyazon személy kétféle meg­

nevezése volt-e a Sztárai és Siklósi” . A kérdés még eldöntetlen, de a könyv, a m agyar kiadás gazdag do­ k um entációja nagyban gazdagítja a reform áció koráról n y ert ism eretein­ ket. Szigeti Jenő

K Ö N Y V - ÉS FO L Y Ó IR A T SZ E M L E A bibliai hermeneutika története Tőkés István, Kolozsvár, 1985. 266 l. 1985 k arácsonyának n ap jaib an jelen t meg Kolozs­ v á ro tt Tőkés Is tv á n könyve a „A bibliai herm eneutika tö rté n e te ” címmel, a K olozsvári R eform átus E gyház­ kerület kiadásában — h a h ih etü n k az ad ato k n ak — nem csekély, 1000 p éldányban. A m ű k é t és félszáz oldalon tá rg y a lja azt a té m á t, m elynek átfogó tö rté ­ neti b em u tatása, a szerző állítása szerint, hiányzik a teológiai irodalom ból. Tudom ányos és népszerűsítő, az igehirdetés szándékával m egírt kom m entárok, egzegetikai szakm unkák m ár szinte á tte k in th e tetlen töm ege áll Iste n íro tt Igéje m ellett (olykor vele szemben) és a m indenre elszánt, h ité t elm élyíteni akaró keresztyén olvasó rendelkezésére (olykor ú tjá ­ ban). Szép szám m al ak ad n ak , de egyre szaporodnak az egységes herm eneutikák is, am elyek m ag át az egzegézist, a B iblia in terp retáció ját tárg y alják , an nak föltételeit, m ódszereit és h a tá ra it. K önyvében Tőkés professzor a rra vállalkozott, hogy e z ú tta l a szentírás­ m ag y arázat elm életének, azaz a B iblia herm eneutiká­ já n a k a tu d o m á n y tö rté n e té t vázolja föl, szinte kizá­ rólag sa já t k u ta tá sa i (!) alapján. Az újszerű és im pozáns vállalkozás h atalm as idő­ tá v o t ölel á t, m ely az apostoli a ty á k tó l szinte egészen napjainkig ível. Az első korszak tá rg y alása érth etően a legrövidebb, hiszen ekkor még a k ánon sem tisztá ­ zo tt, de különben is az apostoli kor még oly közeli, hogy az esetenként fölmerülő problém ákra írá sk u ta­ tá s nélkül is v álaszt és ú tm u ta tá s t a d h a to tt az apos­ toli ta n ítv á n y o k nem zedéke. Az egzegézis és így a herm eneutika gyak o rlati lehetősége először akkor a d o tt, am ikor lezárul a kánon, ez pedig az apologé­ tá k korától, a II. század m ásodik felétől szám ítható. A nagy egyh ázaty ák idején m ár teljes pom p ájában virágzik a szentírásm agyarázat m űvészete. A M arkionféle tú lz o tta n racionális egzegézis diszkrim inálódik és előtérbe lép a sajátosan keresztyén módszer, a (krisz­ tológiai) tipológia, és e g y ú tta l m egjelenik az erre épülő spirituális m agyarázat. N apjainkban, a hagyo­ m ány-, form a- és szerkesztéstörténeti, egyszóval tö r­ tén etk ritik ai m ódszer b irto k áb an m ár ném i idegen­ kedéssel te k in tü n k m ú lt idők, főként a középkor, tú l­ zásoktól éppen nem m entes allegorizálására. Pedig m aga az allegória nem idegen m ár az újszövetségi szentírás h átteréb en álló hagyom ányanyagtól sem, az evangélistáktól pedig kiváltképpen nem . E rről b árki m eggyőződhet, aki összehasonlítja az apokrif Tam ás E vangélium logionjait a kánoni evangélium ok párhuzam os helyeivel. Am i azonban nem csak hogy különös a m ai szentírásolvasó szemében, de bízvást állíth atju k , hogy csakugyan táv o l áll a Biblia szelle­ m étől, az a tú lh a jto tt és önkényes allegorézis. E zt, valam in t az inspiráció kérdését, a fény- és árnyolda­

lak b em u tatásáv al, bőséges szám ú idézet, u talás fölhasználásával tá rg y a lja a szerző. Az auctorok gya­ kori eredeti idézése jellem zi a középkor (talán kissé rövidre szabott) értékelését is. Mélyebb és átfogóbb a reform átorok m unkásságának vizsgálata: L utheré, Zwinglié és K álviné. A szerző o tth o n áb an já rh a tu n k , és a könyv bibliográfiájából, jegyzeteiből k itű n ik , hogy k u ta tá sa itt is elsősorban a forrásokra tám asz­ ko d o tt, de egy megjegyzés révén a z t is m egtudjuk, hogy tö b b évtizedes személyes vizsgálat eredm énye a kezünkben ta r to tt könyv. Innen a m ű hitele. Alaposság és a jó á ttek in th ető ség et mindig szem elő tt ta rtó részletesség jellem zi a könyvnek a protes­ tá n s ortodoxiával és pietizm ussal, valam in t a felvilá­ gosodás korával foglalkozó részét is. A R óm ai levél B arth -i k o m m entárjával induló, n ap jain k a t is m agában foglaló korszakot m ár nem tek in ti á t a szerző, b ár röviden em líti a tö rté n e tk ri­ tik ai m ódszert. Tény, hogy a „veritas, filia tem poris” szentbernáti bölcsessége ta lá n soha nem volt annyira megszívlelendő, m in t m anapság, am ikor a teológián belül oly sok irán y zat és gondolkodásm ód vitázik, küzd egym ással, olykor önm agával, vagy éppen a hittu d o m án y o n „kívüli” világgal. A terep itt nehezen áttek in th ető , de a m ú ltnak, szerzőnk n y ú jto tta ala­ pos ism erete bizonnyal jó segítsége lesz a m ában is tájékozódni kívánóknak. Ám egyébként sem haszon­ ta la n és hiábavaló ism erni az „elődök” írásm agya­ rázó elveit. A m ai em ber nagyon is hajlam os lebecsü­ lésükre, m iközben önm agát és „tu dom ányosságát” szinte m itikusan fölértékeli. Idézzük csak ism ét Szent B e rn á to t: „O lyanok vagyunk, ak á r az óriások vál­ lára fölkapaszkodott törpék. T ö bbet és m esszebbre látu n k , m in t ők; nem m in th a lá tásu n k élesebb, te r­ m etü n k nagyobb lenne, hanem azért, m ert ők a leve­ gőben h o rdanak bennünket, fölemelnek az ő gigászi m a g a ssá g u k b a .. . ” Maga a könyv, önnön tudom ányos értékén tú l h it­ vallás: a tudós professzoré és egy éltető -fö n n tartó közösségéé — az erdélyi protestantizm usé. M ert hiszen h ittu d o m án y i m u n k át ta rtu n k a kezünkben. A h it pedig közösségből kibontakozó egyéni m egvallás, s a tu d om ány, a k u ltú ra részeként, a közösség alkotása önm aga épülésére. Gáspár Csaba László

Lehetőség a változásra N ő k és férfiak az egyházban. Betty Thompson: A Chance to Change Women and M en in the Church. E gy­ házak Világtanácsa, Genf 1982. Ez a könyv az E gyházak V ilágtanácsa „N ők és férfiak az egyházban” B izottságnak a m unkájáról ad összefoglalást az 1981-ben Sheffield-ben (Anglia) ta r ­ 113

t o t t konzultáció anyag án ak feldolgozásával. A szerző újságíró, az A m erikai E gyesült Á llam okban él, olyan országban és egyházban, ahol (E gyesült M ethodista E gyház) a nőket nem csak felszentelik a lelkészi szol­ g álatra, hanem éppen a közelm últban v álaszto tták meg az első női püspököt is. S aját bevallása szerint te h á t elfogult a tém áv al kapcsolatban, b ár ez az elfo­ gultság nem érződik könyvén. In k áb b az ökum enikus m ozgalm akban já rta s és sokat ta p a sz ta lt em ber jó­ zansága, tárgyilagos őszintesége és felelősségérzete h a tja át. A bevezetés a sokat id ézett Gen 1,27 és Gal 3,27— 28. verseivel kezdődik és m egadja ezzel az egész tan u lm án y alap h an g ját. „M ind a férfi, m ind a nő Iste n képére te re m te te tt, m ondja az első terem téstö rté n e t, P ál pedig arról b izto sítja a galáciabelieket, hogy K risztusban nincs nem i felsőbbrendűség. Jézus m aga m inden szolgálatában m agasra értékelte a nő­ ket. M iért v an az te h á t, hogy a keresztyén egyház elnyomó, férfiuralm on alapuló intézm ény — sok ázsiai és afrikai szerint — még elnyom óbb, m in t b ár­ m ely korábbi k u ltú ra és vallás v o lt? Közel 2000 éve elfogadott volt a férfi felsőbbrendűsége az egyházak­ ban és a társad alo m b an . A férfi m in t pap, p rédikátor, ,p ap a és p áp a’ helyesnek és norm álisnak te tszett. A nő segítőtárs, a n y a és az o tth o n őrzője volt. H ogyan m agyarázzuk a Genezis tö rté netet, m ely sza­ v aira h allg atu n k P ál apostolnak, értjük-e azok val­ lási és kulturális h á tte ré t? ” Ezek és hasonló kérdések a Szentírásról, hagyom ányról, autoritásról és stru k ­ tú rá k ró l nők és férfiak ezrei szám ára széles e világon kom oly tan u lm án y o k tárg y ai v o ltak az E V T VI. nagygyűlése felé haladva, de azó ta is. D r. Philip Potter, az EV T akkori fő titk á ra a Shef­ field s konferencia m egnyitójában em lék eztetett arra, hogy 1927-ben, a lausanne-i F a ith an d O rder konfe­ rencián csupán 7 nő v e tt részt többszáz férfi között, de ezek a nők b á tra n figyelm eztették az egyházi a ty á k a t: h a az egyházak valóban m élyebb egységet keresnek, ú jra kell vizsgálniuk a nők és férfiak kap­ csolatának kérdését. „ H a v a n közösség, valódi osz­ tozó élet, akk o r az a z t jelenti, hogy m ind nők, m ind férfiak e g y ü tt v a n n a k .. . és döntéseket akárki h ozhat, akinek tehetsége v a n nem re és k u ltú rá ra való te k in te t nélkül.” A könyv a to v áb b iak b an nagyvonalakban felvá­ zolja a té m a tö rté n e té t az 1981-es konzultációig. Ezen a találkozón, m elyen e sorok írója is részt v e h e tett a világ m inden tájáró l, 50 ország és 100 egyház képvi­ seletében jö tte k össze nők és férfiak (3:1 a rán y b an a nők jav ára) m integy kétszázan. R endhagyó volt ez a konferencia nem csak a részvételi arányokban és tém ájáb an , hanem abb an is, hogy az első napok nyugat-európai és főként észak-am erikai erősen ér­ ződő dom inanciája u tá n a „H arm ad ik V ilág” kül­ d ö ttei is szóhoz ju to tta k és n y ilatk o zato t a d ta k az „E lső V ilág” keresztyénei felé. A felforrósodott lég­ körben őszinte és valódi dialógus alak u lt ki k özöttük, m ely egym ás életének igazabb megismerésére n y ito tt u ta t. R égi afrikai közm ondás: „ H a sohasem kérsz húst, csak csontokat fogsz kap n i.” E z t az igazságot ismer­ té k fel és alkalm azták m agukra az afrikai nők. Hoz­ záju k csatlakoztak Ázsia, Közép- és Dél-Amerikai kü ld ö ttei, akik sajátos p roblém áikat h ozták el a kon­ ferenciára és m ind n y ájan abb an a meggyőződésben m egerősödve té rte k haza, hogy a nőknek tö bb részt kell kérniük az egyházban és a társad alo m b an egy­ ará n t. M egdöbbentő élm ényt a d ta k az ún. „H arm a­ dik Világ” asszonyainak beszámolói sokszoros elnyo­ 114

m o ttságuk — faji, nemi, osztály- vagy kaszt beli meg­ különböztetésük — keserű tap asztalatairó l. B ár N yug at-E u ró p a és É szak-A m erika nő küldöttei m a­ guk is elnyom ottságuk tu d a tá v a l érkeztek — család­ ban, társad alo m b an és egyházban á té lt anyagi és erkölcsi alárendeltségük m ia tt — a fejlődő országok viszonyai m élyen m egm ozgatták őket a k itű z ö tt cél elérésére: férfiak és nők egy új, valódi közösségének m egvalósítására. Család és identitás E gy európai férfi reflexiói: „V an nő, aki m egunt gyengének lenni, m ikor tu d ja , hogy erős, és van férfi, aki m egunta, hogy erősnek látsszon, m ikor sebezhetőnek érzi m agát. V an nő, aki m egunta a ném aságot és van férfi, a k it m egterhel az állandó elvárás, hogy ő m indent tu d . V an nő, aki m egunta, hogy emocionális nőnek h ív ­ ják , és van férfi, akitől ta g a d já k a jogot sírni és sze­ lídnek lenni. V an nő, a k it nőietlennek hívnak, m ikor versenye­ zik, és van férfi, akinek a verseny az egyetlen m ód férfiasságát bizonyítani. V an nő, aki m egunt a szex tá rg y a lenni, és van férfi, akitől m eg tag ad ták a m egosztott szülői szerep gyönyörét. V an nő, akitől m eg tag ad ták az értelm es m unka lehetőségét és az egyenlő fizetést, és v a n férfi, akinek viselnie kell egy m ásik em berért a teljes anyagi fele­ lősséget. H ordozva egy új közösség ígéretét v an nő, aki lépéseket tesz sa já t felszabadulásáért és van férfi, aki m egtalálja az u ta t a szabadsághoz.” A fent idézett „vallom ás” híven tükrözi m indazo­ k a t a kérdéseket és problém ákat, m elyek a tá rg y a ­ lások során felvetődtek. A családi életről szólva a sheffieldi rip o rt arra is felhívja a figyelm et, hogy m a m ár nem csak hagyom ányos családok léteznek csu­ pán, hanem más, ú jfa jta családi típusok is, m elyek ugyancsak részei a teljes társad alm i közösségnek: egyedülállók, különélők, hom oszexuálisok, elváltak, újraházasodók, egyházon kívül házasodók, élettársak, kom m unákban élők stb. Az egyházaknak ezek felé is vállalniuk kell szolgálatukat. Ahhoz, hogy ez a szol­ g á la t ta rta lm a s és h ath a tó s legyen, ism erni és érteni kell ezeket az ú jfa jta életform ákat. Emberré válni az új közösségben E lisabeth és Jü rg e n M oltm ann dialógusa az elő­ adói asztalnál szemléletes b em u tató ja volt annak, hogy az eddigi férfiközpontú, patriarchális vallás nem csak a nőket, hanem a férfiakat is eltérítette eredeti szerepüktől. A „rem énység teológusa” és fele­ sége közös felfedezésükről szám oltak be. E lisabeth kezdte (bár férje később kijelen tette: a lovagiasság az egyik dolog, am it a férfiaknak fel kell adniuk): „az egyház tö rté n ete akkor kezdődött, am ikor néhány asszony elindult, hogy drága h a lo tt b arátu k n ak , Jézusnak végtisztességet tegyenek. A kkor kezdődik, m ikor ezek az asszonyok azt te tté k , am it helyesnek lá tta k , am i az élettel egyenlő volt szám ukra, vagyis szerettek v a lak it (m inden ok és rem énység ellenére), aki feláldozta m agát, s a k it nem h a g y tak el halálá­ b an sem. A kkor kezdődik az egyház tö rtén ete, m ikor Jézus hozzájuk m egy és m eg m u tatja m ag át nekik és elküldi őket, hogy hirdessék a férfiaknak azt, am it ta p a sz ta lta k .”

M áté evangélium ának ezt a húsvéti tö rté n e té t soha­ sem értékelték úgy, m int az egyház tö rtén etén ek kez­ d e té t — fo ly ta tta E lisabeth M oltm ann —, m ert hiva­ talo san a férfi tan ítv á n y o k k a l kezdődik, a nők hiva­ talosan nincsenek jelen. A legtöbb egyház v allja a férfi apostolica successio-t és ezeknek az egyházaknak a vezetői férfiak. Isten cselekedetei is m ind férfi term inusokban fogalm azódtak meg — Isten uralko­ dik, korm ányoz, bírál, hadsereget vezet — m ind, am iket a férfiak a k a rta k csinálni. A m it a nők tapasz­ ta lta k meg Jézusból, az feledésbe m erü lt: Jézus b arát, aki m egosztja az életet velünk, melegséget, gyöngéd­ séget ad m agányban és erőtlenségben. ,,A fem inista m ozgalm ak N yugaton b átorságot a d ta k a nőknek, hogy kifejezzék sa já t vallási élm ényeiket, friss szem­ m el olvassák a B ib liát és ú jra felfedezzék eredeti és m egkülönböztető szerepüket az evangélium ban. E z a fem inizm us nem a fehér w estern burzsoázia m ozgalma, hanem m élyen az evangélium ban gyökerező mozga­ lom.” O kfejtésében nem a férfiakat a k a rta h ib áztatn i azért a patriarchalizm usért, m ely évezredekkel ezelőtt született, s am ely az u tó b b i k é t évszázadban külö­ nösen nagy elidegenedést, kolonializm ust, faji és nem i diszkrim inációt, k ap italizm u st eredm ényezett, hanem a rra a k a rta felhívni a figyelm et, hogy meg kell keres­ n ü n k ezeknek a gonoszságoknak a fundam entális okait, ahhoz, hogy jóvá tehessük. Jü rg e n M oltm ann szerint a keresztyénség vétke, hogy nem h elyezkedett szembe ezzel a patriarchaliz­ mussal, hanem elfogadta és szolgálta. „M agunk mö­ g ö tt h ag y v a a hím nem ű Ú risten t, fel fogjuk fedezni a keresztyénség gyökerénél a barátságos Isten t, aki szenvedni tu d , az egyesítő Iste n t, a közösség Isten ét.” H ideg kép et fe ste tt a m agányos felségről, a p a tria r­ chák Istenéről, aki m indenben hatalm as, képtelen a befolyásra és a szenvedésre. A h atalm as m ennyei A ty a és Jézus A bba-A ty ja k özött semmiféle kapcso­ la to t nem lát. „A m i itt tö rté n ik velünk — m ondta a professzor a konferenciáról szólva — ugyanaz, am i a tan ítv á n y o k k a l tö rté n t, akik h allo ttá k az asszonyok üzenetét H ú sv étk o r és félig-meddig hitetlenkedve el­ m entek, hogy m aguk is m egtalálják az élő U rat, ak it röviddel keresztrefeszítése elő tt elh ag y tak .” M iért tű n t el ezeknek a nőknek az élménye nyom talanul? — teszi fel a k érdést E lisab eth M oltm ann. „T alán, m ert job b an h itte k a társad alm i szerkezetben, m in t önm agukban, jo b b an engedelm eskedtek a férfiaknak, m in t Istennek. Mi ne k ap itu lálju n k a győzhetetlen stru k tú rá k e lő tt.” Vegyes érzelm eket v á lto tt ki dr. R o b ert Runcie canterbury-i érsek beszéde. K ifejtette, hogy a nők ordinációjával szem ben ugyan nem állíth ató k teoló­ giai érvek, de úgy lá tja , hogy az veszélyeztetné a róm ai katolikus és az ortodox egyházzal való jó kapcsolatot. Az anglikán egyházfő vélem énye szerint azért nem szabad a nők ordinációjának kérdésére tú l­ ságosan koncentrálni, m e rt ez azt az egyházi nézetet erősítené, mely szerint az ordinált lelkészi szolgálat az egyedül értékes. Ezzel szem ben a konzultáció résztvevői egyönte­ tű e n m egállapították, hogy az egyházak tag ság a m in­ d e n ü tt túlnyom ó többségben nőkből áll, mégis kevés nő v an a korm ányzó testü letek b en . „A m íg a nők ki v an n ak zárv a az egyház szim bolikus centrum ából, addig nem lehet valódi egyenlőségről beszélni, s amíg nincs valódi egyenlőség, addig nincs valódi egység sem” — m o n d ta ezzel k apcsolatban egy róm ai k a to ­ likus teológusnő, dr. Madeleine Boucher. Figyelem re m éltó előadást ta r t o t t dr. Je a n B aker M iller pszichiáter a nők és férfiak önértelm ezéséről.

Felrajzolta a nőről a lk o to tt hagyom ányos képet, m int aki pszichológiailag hajlam osabb a sebezhetőség érzé­ sére és a gyengeség elismerésére, és a férfiról alk o to tt képet, m int aki óvatosabb az em óciókat illetően. Analízise szerint csak h a felism erjük és elism erjük a gyengeség érzését, és elfogadjuk, hogy az nem szé­ gyenletes valam i, akkor tu d u n k kim ozdulni belőle.” A férfiak növekedésének és tu d a tá n a k nagy részét lefoglalja a sebezhetőségtől való k én y szerített m ene­ külés. A nők közelebbi kapcsolatban van n ak az élet­ élm ényhez, vagyis a valósághoz. A férfiak az érzése­ ket férfiatlannak ta rtjá k , ezért az ilyen élm ények a m egalázottság érzetét keltik bennük és arra in d ítják őket, hogy tá m a d já k a nőket, akik a gyengeség meg­ testesítőiként a lk o tta tta k .” K ifejte tte azt a nézetét, hogy tulajdonképpen nem reális az az osztályozás, hogy a nők em ocionálisabbak, m in t a férfiak, m ert m inden gondolat és cselekedet szim ultán emóció is. A té n y az, hogy a nők hozzá v an n ak hangolva az emocionális szemlélethez. A férfikultúra pedig a racio­ nálist, az ún. problém am egoldó, analitikus gondolko­ zást hangsúlyozta és az em óciókban inkább ak ad ály t lá to tt. Ezzel a hagyom ányos hiedelem m el szem ben az előadás a rra m u ta to tt rá, hogy az érzelm ek nem aka­ dályozzák, hanem inkább fokozzák és m egterm éke­ n y ítik az intellektuális vagy analitikus gondolkozást. F érfiak és nők a kölcsönösség, kooperáció és k reativi­ tá s ú tjá n ta lá lh a tjá k meg sa já t szem élyiségüket, id e n titá su k at és egym áshoz való közösségüket.

N ők interpretálják a Szentírást K étféle példát lá th a ttu n k erre Sheffieldben. P aulin Webb, aki az E gyházak V ilágtanácsa K özponti B izo tt­ ságának alelnöke volt, világszerte ism ert egyéniség, g y ak ran szerepel egyházi és társad alm i fórum okon, N agy-B ritanniában a rádió vallásos m űsorainak fele­ lőse, ő volt az igehirdető a konzultáció ünnepi istentiszteletén a székesegyházban. T ex tu sa J á n 20,15: „Asszony, m iért sírsz?” Idézzünk néhány gondolatot a prédikációból: „A férfiakat a karrier, a siker eléré­ sére és a verseny m egnyerésére ta n ítjá k , a nők teljes k arrierje: m ásokat gondozni és szeretni. M ária te h á t a kapcsolat m egszakadásával — m in t­ hogy Jézus, a k it szeretett, h a lo tt — m indent elve­ szít. Az az ironikus, hogy Jézus születésénél és halá­ lánál nők v an n ak jelen, vagyis a bölcső és a koporsó körüli szolgálat a nőké, mégis a szentség kiszolgálta­ tá sa, a m egtört te st és vér jegyei körüli szolgálat sok egyházban tilto tt a nők szám ára. V alam i félelem húzódik meg em ögött a tiltá s m ö g ö tt: hogy a női kép (imago) valahogyan tisztá talan sá g o t hoz a szent helyre. M ária te h á t nem ismeri fel először Jé zu st, szeme v a k a sírástól. De Jézus nevén szólítja. A ke­ resztyén tradícióban fontos volt a név. Ma a legtöbb nőnek nincs neve, senki sem szólítja néven, hanem csak így: „feleségem ” , „m am a” vagy „K o vácsné” — a férje u t á n . . . M ikor M ária felism eri Jé z u st, meg a k a rja őt érinteni, de Jézus m egállítja, ami a z t jelenti — légy szabad, ne ragaszkodj úgy hozzám , még h a szeretsz is, légy önm agad, és a zu tán elküldi őt a közösségbe az öröm hírrel. H isznek neki? Végül is miféle a u to ritá sa v a n ? Csak a személyes találkozás élm énye! E z az a u to ritá s az, am elyre nekünk is szük­ ségünk van. É p p en ez a d ta a b átorságot M áriának, hogy elm enjen és csatlakozzon egy új közösséghez, mely születendőben volt.” Más jellegűek v o ltak az am erikai Phyllis Trible professzornő radikális bibliatanulm ányai, m elyeket 115

reggelenként ta r to tt. A legtöbb résztvevő szám ára Akadályok és reménység m eghökkentő v o lt az a sajátosan új módszer, ahogyan an alizálta az egyes igeszakaszokat: a Genezis 2. és A leggyakrabban em legetett szó, m in t am i akadálya 3. fejezetét, R u th k ö n y v ét és az É nekek énekének nők és férfiak új közösségének a félelem. Félelem a részleteit. N yelvbe, k u ltú ráb a, stílusba, bibliai iroda­ változástól: nők félelme a férfiaktól, a gyanú, hogy lom k ritik áv al felszerelve fem inista és pszichológiai m inden férfi alárendeltségben ak a rja ta rta n i őket és szem pontokból m egközelítve m ag y arázta a héber szö­ a férfiak félelme a nők lelkészi szolgálatától és vezető veget. A New York-i teológiai professzor a terem tésszerepétől, az elnőiesedéstől. A kadály a nyelv, a val­ tö rté n e te t exegetálva állítja, hogy az Isten nem fér­ lásos szókészlet, m ely beidegződött a hím nem ű szó­ fit form ált meg először, hanem egy ún. „földi terem t­ h aszn álatra Istenre és Isten gyerm ekeire vonatko­ m é n y t” , nem nélküli lényt, aki csak később, a nő zóan. Bizonyos egyházakban akadály a m erev tra d í­ terem tése u tá n id en tifikálódott férfivá. E bből kiin­ ciók és stru k tú rá k változhatatlansága, mely megen­ du lv a a terem tési sorrend felállítása és az ebből adódó gedi, hogy a nők lá th a ta tla n gerince legyenek az egy­ „ a n ő = segítőtárs” elm élet értelm ét veszti. A nőre azt h áznak, de lá th a tó és h a th a tó s szerepet és részvételt nem enged meg. m o n d ják , hogy kísértő, áruló stb. a bűnesettel kap­ csolatosan, h o lo tt a kígyó és É v a teológiáról beszél­ A konferencia közössége azzal a rem énységgel fe­ gettek . Szerinte a nő intelligensen és helyesen vála­ jezte be tárg y alásait és írta meg levelét az EVT szol a kígyó ravasz kérdésére, elm ondja, am it Isten K özponti B izottságának, hogy lehetséges, nem csak kív án t. A kígyó m egcáfolja az engedelmesség logiká­ szükséges, nők és férfiak m egújult közösségének kiala­ já t, m agának követelve életnek és halálnak abszolút k ítása egyházban és társadalom ban egyaránt. E nnek tu d á s á t. Az asszony m egnézi a fá t és tetszetősnek a mindig m egújuló közösségnek a m egvalósítása nem találja. N em beszéli meg a férfival, csak vesz belőle csupán ad m inisztratív kérdés (ti. nők ordinációja), és eszik, és ad neki is. „A férfi nem já ts z o tt szerepet, ez m ár inkább következm énye lehet a közös felisme­ ő nem teológizál, cselekedete nem kezdem ényező, csak résnek és új látásnak. „B ű n b á n a tra és h itre van szük­ beleegyezés. H a a nő intelligens, szenzitív és találé­ ségünk férfiaknak és nőknek, hogy Isten hívására, kony, a férfi passzív és ostoba.” Trible nem m entegeti m ely az evangélium on á t megszólít m inket, előre ezzel sem a nőt, sem a férfit: „ez a p á r szétrom bolta m ozduljunk. I t t Sheffieldben előízét k a p tu k ennek az a h arm ó n iáját. Beteljesülés, öröm és ajándék h ely ett új közösségnek és p e rsp ek tív át n y e rtü n k a hozzá úgy ta p a sz ta ljá k az életet, m in t problém át, am it vezető útró l.” Nem könnyű előítéleteinket levetni, az nekik kell m egoldani, m in t félelm et, am it nekik kell évszázadok során term észetesen örökölt gondolko­ kiküszöbölni és m in t szégyent, am it nekik kell el­ zási m ód u n k at és rendszereinket m egkérdőjelezni. fedni.” Ami kölcsönös v o lt — következteti a pro­ Isten Szentlelke azonban éppen erre a nem könnyű fesszor — m ár h ierarchiává válik: a férfi uralkodik, ú tra hív, hogy m egújítsa egyházát. „T estvérek, nővé­ a nő rabszolgává válik. A férfi felsőbbsége sem nem rek és fivérek a K risztusban, vágyunk arra, hogy isteni fokozat, sem nem női sors, hanem m in d k ettő ­ csatlakozzatok hozzánk, hogy valóságot ad junk an­ jü k pozíciója az engedetlenség eredm énye. Az élet n a k a látom ásnak, am it mi lá ttu n k .” Így fejeződik be h alá lb a veszett, a harm ónia pedig ellenségességbe. a sheffieldi levél és így fejezi be a konferencia ismer­ Mégis lá t lehetőséget a változásra, olyat, am it éppen te té sé t B e tty Thom pson, könyvét pedig önvizsgá­ a tö rté n e t ajánl fel, m ikor elm ondja, hogy akik la tra indító és to v áb b i tanulm ányozásra késztető kér­ vag y u n k : nemileg kölcsönösség és egyenlőség te re m t­ désekkel zárja, hogy azokkal is elősegítse és kínálja m ényei, és elm ondja, kikké le ttü n k : nem i elnyom ás a lehetőségeket a válto ztatásra. terem tm ényei. N ő k et és férfiak at b ű n b á n a tra szólít Karsay Eszter ez a tö rté n e t, olyan b ű n b á n a tra , m ely lehetőséget n y ú jt a v álto zásra: vissza az Isten i terem tettség ere­ d e ti állapotához, a k é t nem ű és egyazon m éltóságú em ber istenképűségéhez.

A jogászképzés a magyar felsőoktatás rendszerében

A „H arm adik Világ” beszél A konferencia 4. n a p já n összeültek a „ H arm ad ik Világ” küldöttei, hogy n y ilatk o zato t fogalm azzanak meg sajátos problém áikról és megoldási ja v a sla tu k ­ ról. A legfontosabb m egállapításuk az volt, hogy a faji és nem i diszkrim ináció, az osztályharc és a ki­ zsákm ányolás m ás form ái egybehangzanak, m in t az „elnyom ás dém onikus szim fóniája” s az egész ellen kell küzdeni. Tissa Balasuriya róm ai katolikus lelkész Sri L ankából, hangsúlyozta, hogy a nemi, faji és osztályproblém áknak az a közös arculata, hogy a m ásik at nem úgy te k in tik , m in t szabad és felelős szem élyt vagy közösséget, hanem tá rg y k é n t és dolog­ k é n t kezelik, am i hasznot és gyö n y ö rt ad. N em elég te h á t egy problém át m egoldani a tö b b i k ö zö tt, m ert az még nem b izto sítja a teljes szabadságot. In te g rá lt em beri szabadság a cél! A küzdelem közös a külön­ böző országokban, a m egoldása sajátos: ki-ki a m aga helyén te h e ti meg az első lépést, a szegénynek ételt adni, a szükségben levővel, az elny o m o ttal szolidari­ tá s t vállalni. 116

Szerk. Dr. Kovács K álm án; Jogtörténeti értekezések, 14. sz. ( B p . 1984) 300. l . A k ö tet alcím e: A jogászképzés a magyar felsőokta­ tás rendszerében. A tan u lm án y k ö tet a hazai jogi o k ta­ tá s p atin á s m ú ltjá t, v alam int jelenét veszi vizsgálat alá. Horváth P ál a tanszabadság fejlődéséről, Csizmadia A ndor az alkalm azottak jogi és közigazgatási képzé­ sének és képesítésének fejlődéséről (1929—44), Takács Im re a jogi o k ta tás felszabadulás u tán i reform járól és a szocialista jogászképzés kialakításáról, Sárándi Im re a jogi alap- és továbbképzés kapcsolatáról ír. Degré A lajos az ügyvédképzés tö rté n e té t tek in ti á t a polgári korban, Asztalos László pedig a Szladitsiskola szerepéről értekezik. Kiem elkedő é rté k et kép­ visel a köteten belül is M ezey B arna tan u lm án y a a jogakadém iák 1874. évi reform járól, v alam int Bihari M ihály tan u lm án y a a felsőoktatás m ai helyzetéről. N agy Sándor a debreceni reform átus kollégium ban folyó jogi képzés tö rté n e té t dolgozta fel (1742—1914).

Szabó G yörgy tan u lm án y án ak cím e: „Jo g i o k tatás P ápán . A P áp ai Ref. Jogakadém ia tö rtén ete, 1832— 1885.” P ro testán s szem pontból különösen is fontos Mezey B arna, N agy Sándor és Szabó György tan u lm ánya. Mezey B arn a egyetem i ad ju n k tu s m u n k ájáb an vissza­ te k in t a hazai jo g o k tatás kezdeteire. E rrő l 1667-től beszélhetünk, am ikor is az 1635-ben a la p íto tt nagy­ szom bati egyetem jogi fak u ltással egészült ki. A jezsui­ t a rend felügyelete a la tt m űködő egyetem en azonban nagyon szűkkörű jogi képzés folyt. A csekély számú, s csak k ato lik u s vallású h allg ató t befogadó fakultás alkalm atlan v o lt egy széles látókörű, m űvelt, a tá r­ sadalom k o n k rét igényeit kielégítő jogi értelmiség kiterm elésére. A m agyarországi jogi m űvelődés és m űveltség gyö­ kerei azonban régebbre n y ú ln ak vissza. A reform áció századában v irág k o rát élte a külföldi egyetem járás. E záltal a m agyarországinál lényegesen fejlettebb nyu­ g ati jogi iskolázottság és m űvelődés ú tja b izto síto tt volt h azánkban. E b b en alapvető szerepe volt a pro­ testán s peregrinációnak. Az ellenreform áció v ih araib an a nem esek és a pol­ g árok v á lta k üldö zö tt egyházaik legfőbb védelm e­ zőivé. A főúri p atrónusok elvesztésével ők le tte k az egyház tám aszai. A p ro testán s peregrináció te h á t alapvetően hozzájáru lt a felekezeti jogi o k ta tá s honi megalapozásához. A jogi m űveltség szerepének felis­ merése m ár m egvan a 16. sz.-ban, de a szem lélet teljes térnyerése mégis a 17. sz. m ásodik felére tehető, am ikor a jogban való jártasság életfeltétellé le tt a p rotestánsok szám ára, hisz a katolikus egyház az „állam egyház" szerepét élvezhette, felhasználva an­ nak elnyom ó gépezetét a m ás felekezetekkel szemben. Igaz ugyan, hogy v o ltak olyan időszakok is, így pl. a „véres ellenreform áció” (1671—81) időszaka, am ikor a jog sem véd te meg az üldözötteket, a jogra való hivatkozás p u sztáb a k iá lto tt szó volt, hisz az állam h atalm i szóval, a fegyverek erejével n y ilv á n íto tt „joggá” m inden jo g talan ság o t és jo g tip rást. A katolikus egyház azonban a tü relm i rendelet u tá n is (1781) „religio praed o m in an s” m arad t. Így a reform átus egyháznak létérd ek e vo lt, hogy sa já t fő­ iskoláiban képezzen jog b an já rta s em bereket, akik kezébe sorsát leteh ette. A p ro testán s kollégium ok a 17. sz. m ásodik felétől ezért igyekeztek ta n te rv ükbe bevonni a ju risp ru d en tia o k ta tá sá t. E z a 18. sz.-ban v á lt általánossá, de még nem m in d en ü tt já r t e g y ü tt a jogi tanszékek felállításával. K étségtelen te h á t, hogy vallási indítékok m otivál­ tá k a jogi tá rg y a k b evonását a p ro te stá n s iskolai o k tatásb a, hisz az egyetem től elzárt és jogilag h á t­ térb e szo ríto tt p ro testan tizm u s egyik lehetősége a jog ism erete, s an n ak kiaknázása volt. M ásrészt az, hogy egyházuk védelm ét a sa já t vallásukon levő ügyvé­ dekre b ízh atták , akik e g y ú tta l egyházuk hű ta g ja i is voltak. 1777-ig csupán felekezeti joglyceum ok m ű ködtek az országban. E ttő l kezdve elvált a jogi o k ta tá s az állam i — ide tarto zó n ak te k in te tté k a katolikus intéz­ m ényeket is —, másfelől a sa já t erőforrásaikra tá ­ m aszkodó p ro testán s iskolákra, m elyek ta n te rv ük szerves részévé te tté k a jog- és állam tu d o m án y okat. Ezek a jogi tanszékek több-kevesebb állandósággal m űködtek 1848-ig, a szabadságharc a la tt átm enetileg szüneteltek. Az önkényuralom a „rebellisnek” ta r to tt p rotes­ tá n s főiskoláknak csak ném elyikében engedélyezte a jogi o k ta tá s elkezdését. Az állandó politikai nyom ás azonban tö b b jogi tanszék b ezárását eredm ényezte.

Sok ak ad á ly t g ö rd íte tt a pro testán s főiskolákon folyó jogi képzés ú tjá b a a Schm erling-féle provizórium (1861—65). A felekezeti jogakadém iák nem k a p ta k „nyilvánossági jogot” , s csak m in t m agánintézetek fe jth e tté k ki tevékenységüket, hallgatóiknak pedig m ás királyi jogakadém iákon k ellett állam vizsgát tenni. Az 1880-as években a jogi szak o k tatás reform ­ j á t és centralizációját kitűző ok tatásp o litik ai tö re k ­ vések végül is számos felekezeti jog akadém ia meg­ szűnéséhez vezettek, a m eg m arad tak n ak pedig iga­ zodni k ellett a m agasszintű állam i követelm ények­ hez. A felekezeti jogakadém iákon, s a p ro testáns fő­ iskolákon k ép z ett jogászréteg végül is teljesíte tte fel­ a d a tá t, m egértve az idők szavát m indig élen já r t az egyház érdekeinek képviseletében, em ellett azonban nem v ált szégyenére a m agyar jogásztársadalom nak sem. A 19. sz.-ban — a korigényhez alkalm azkodva — sorra alak u ltak meg a reform átus főiskolákon felállí­ to tt jogi tanszékek. (Debrecen, 1800; K ecskem ét, 1831; P ápa, 1832; M áram arossziget, 1836.) Legko­ ráb b an a sárospataki ref. főiskolán szerveződött meg az önálló jogi ok tatás, 1793-ban. A páp ai ref. főiskola jogi tanszékét 1832-ben alap íto tták , s első jo g ta n á ­ rául Stettner Zádor G yörgyöt v álaszto tták meg, K a ­ zinczy és Vörösmarty b a rá tjá t, kora irodalm i életének jeles alak ját, aki 1848-ig vezette a tanszéket. A sza­ badságharc a la tt szünetelt az ok tatás, m ajd a szo­ m orú elbukás u tá n kedvezőtlen politikai légkörben kezdte meg m űködését az intézm ény. Az abszolutisz­ tik u s k o rm ányzat állandó nyom ása azonban (1853) ham arosan a jogi tanszék bezárásához vezetett. Az 1861-ben kétéves tan folyam ként ú jra in d u lt jogaka­ dém ia legnagyobb problém ája a „nyilvánossági jog” h iánya volt, v alam int az, hogy nem rendelkezett az állam vizsgák ta rtá sá n a k jogával. H allgatóinak a po­ zsonyi királyi jogakadém ián k ellett állam vizsgát te n ­ ni. 1864-ben a jogakadém ia újabb tanszékkel bővült. A jogi szakoktatásban bevezetett, 1874. évi reform ok következtében a pápai jogakadém ián is különálló jog- és állam tudom ányi k ar alak u lt (1876-tól), a kép­ zési idő pedig négy évre te rje d t ki. A jogi szakoktatás k özpontosítását célzó intézkedések, s a korábban is fennálló folytonos anyagi nehézségek, 1885-ben végül is a jogakadém ia megszűnéséhez vezettek. Olyan tanáregyéniségeket m o n d h ato tt m agáénak a pápai jogakadém ia, m in t Stettner Zádor György (1835-től az MTA tagja), Kerkapoly K ároly (a böl­ csészeti tanszék professzora volt, de 1849—1868 között helyettes ta n á rk é n t a jogakadém ián is ta n íto tt, ügyvédi képesítéssel is rendelkezett, 1859-től az MTA tagja), Bocsor Istv án , Gondol Gábor, Tarczy Dezső, Karsa Istv án , Körösi Sándor, Horváth Lajos, A ntal Gábor, Baráth Ferenc stb. N evüket beírták a m agyar jogtudom ány és m űvelődés aranykönyvébe. Tarczy Lajos a hegeliánizm us hazai apostola, ugyancsak az MTA tag ja, m in t rendkívüli ta n á r szintén ta n íto tta egy időben a jogásznövendékeket. A p ápai jogaka­ dém ia neveltje volt Eötvös K ároly, aki 1860—62 között it t végezte jogi tan ulm ányait. A debreceni ref. kollégium ban 1742-től kezdődött meg a jogi tá rg y a k o k tatása. Szilágyi Tönkő Istv á n term észetjogot és nem zetközi jogot ad o tt elő a filo­ zófiai tudom ányok tanszékén. A m ásodik filozófiai tanszéken M aróthi György a tö rté n e t-h istó ria kereté­ ben a róm ai régiségtan kapcsán a d o tt elő róm ai jogot. A harm adik filozófiai tanszék megszervezésével (1798) a I II. éves bölcsészeknek Lengyel József m ind­ k é t félévben term észetjogot és nem zetközi jogot is ta n íto tt. 117

Az egyházkerület h ivatalosan 1796-ban h atáro zta el a jogi stúdium ok o k ta tá sá t, s külön jogprofesszor alkalm azását. Az első jogi tanszékre Széplaki Pál ügyvédet h ív tá k meg, aki 1800 m árciusában ta r to tta meg székfoglaló előadását a m agyar jog tu d o m ány ere­ detéről és fejlődéséről. A jogi professzort azok h a llg a th a ttá k , akik a filo­ zófiai tanfolyam ot (filozófia, m atem atik a, fizika, tö r­ ténelem , term észetjog, nem zetközi jog és rövid poli­ tik a), illetve a teológiai kurzust m ár elvégezték. Ők h a llg a th a tta k sta tisz tik á t, m agyar m agánjogot, bün­ tetőjogot, p o litik át, v ala m in t ezek tö rté n e té t. Azok az akadém iai növendékek te h á t, akik jogot is ta n u l­ ta k , összesen négy évet ta n u lta k . A bölcsészeti ta n ­ folyam harm adik év ét te k in te tté k a jogi tan u lm ányok első évének, s a jogprofesszor előadásai je le n te tték a jogi tan u lm án y o k m ásodik évét. A m ásodik jogi tanszék felállítására csak 1845-ben n y ílt lehetőség. A szabadságharc során m ásfél évig szünetelt a ta n ítá s. 1849 nov.-től négy éven á t „nyil­ vánossági jog” nélkül m ű k ö d ö tt a jogakadém ia, s azt csak 1853 nov.-ben nyerte el, ám kihirdetésére csak 1854 feb ru árjáb an k erü lt sor. Az 1856. évi cs. kir. vallás- és közoktatásügyi m iniszteri rendelet újabb teljesíth etetlen n ek tű n ő követelm ényeket tá m a sz to tt a jogakadém iákkal szemben (három éves tanulm ányi idő, ú jab b ta n á ro k alkalm azása, az egyes jogi tá r ­ gyak ném et nyelven való előadása stb.). Az 1856. okt. 6-i egyházkerületi közgyűlés ennek következté­ ben m egszűntnek n y ilv á n íto tta ki a jogakadém iát. Az egyházkerület ro p p a n t bölcsen önm aga m ondta ki a megszűnést, megelőzve a h ivatalos intézkedést, mellyel végül is az v o lt a célja, hogy elkerülhesse a kötelező ném et nyelvű o k ta tá s t a főiskolán. A jogakadém ia ö t évi szünet u tá n az 1861/62. ta n ­ évtől in d u lt ú jra, kezdetben két, m ajd az 1864/65-ös tan év tő l három éves képzési idővel. Egészen 1874/75-ig három évfolyam m al m ű k ö d ö tt a jogakadém ia, mely a „nyilvánossági jogot” 1864-ben nyerte ism ét vissza. Az 1875/76. ta n é v tő l m ár négyéves a képzési idő. Az 1890/91. ta n é v tő l (m ár 6 tanszék) a debreceni jogakadém ia ta n re n d je a főkollégium ok vonatkozásá­ b a n szinte teljesen m egegyezett az állam i, ill. a kato ­ likus akadém iák tan terv év el. 1895-től 8 tanszékkel m ű k ö d ö tt az intézm ény. A jog ak ad ém iát feleslegessé te tte volna a D ebrecen­ ben felállítandó p ro testán s egyetem , m elynek terve 1870-től fo g lalk o ztatta az egyházkerületet. A 19—20. sz.-ban szintén tö b b ízben felm erült a protestáns, ill. reform átus egyetem felállításának gondolata, ám a szép terv ek sohasem valósultak meg. D ebrecenben állam i egyetem létesült, m elybe b eolvadt a debreceni ref. főiskola h ittu d o m án y i, jog- és állam tudom ányi, v alam in t bölcsészettudom ányi k ara. A jog- és állam ­ tu d o m án y i k a r első évfolyam a az 1914/15. tanévben n y ílt meg. M egállapíthatjuk, hogy a debreceni főis­ kolán folyó jogi képzés m egalapításától (1800) meg­ szűnéséig (1914) jelentős tényezője volt a hazai jogi szako k tatásn ak . A jo g tu d o m án y és a jogász közélet olyan jelesei ta n íto tta k itt, m in t Széplaki Pál, M ada­ rász Dobrosi Ján o s, Sziics Istv á n (1846-tól az MTA tag ja), Ercsey Dániel, Kallós Lajos, Kovács Ferenc, K assai Sámuel, K őrösi Sándor, K arsa Istv án , Kovács Sándor, Haendel Vilmos, Tóth Lajos (1933-tól az MTA levelező tag ja), Szentpéteri K u n B éla stb. Szabó György

118

A Tiszántúli Református Egyházkerület és a Debreceni Református Kollégium levéltárának ismertetője K o r m o s L á szló ; D ebrecen, 1984. 428 lap . Úttö rő m u n k át végzett dr. Kormos László levéltár­ igazgató a szóban forgó levéltári ra k tá ri jegyzék és ism ertető m egírásával és m egjelentetésével. Alapos m unka, am ely a szépen rendezett, szakszerűen ra k tá ­ rozott levéltári anyag k u ta th a tó sá g á t m axim álisan segíti. Az ism ertető m indenek előtt és legfőképpen középszintű ra k tá ri jegyzék. A szakem berek szám ára ez a legértékesebb benne. A reform átus egyházi levél­ tá rb a n ő rzö tt anyag k u ta tá sá b a n já ra tla n em ber szá­ m ára eddig nélkülözött m an k ó t kínál az ism ertető­ ra k tá ri jegyzék. Bevezeti a k u ta tó t a m agyar refor­ m átu s egyház szervezetének rejtelm eibe. M egtudjuk belőle, hogy m ilyen szintű egyházi szervek m ilyen ügyeket intéztek, te h á t ira taik tanulm ányozásától m ilyen jellegű a d a to k a t v á rh a tu n k . Világossá válik, hogy az ism ertető hosszú címe indokolt, m égha nem is hivatalos. A levéltár hivatalos címe ugyanis A T iszántúli R eform átus E gyházkerület L evéltára. Ám e cím a la tt m egbújik a nagy m últú Debreceni Refor­ m átu s Kollégium egykor önálló levéltára is. Az a szak­ em ber, aki a kollégiumi levéltár a n y ag á t k ívánja m egvallatni, de nem sejti, hogy az m ost egy egészen m ás nevű levéltár II. szekciója csupán, e k ö te t kézbe­ vételekor rögtön tu d ja , hogy hol kell kopogtatnia. A m ennyiben nem dilettánsról van szó, ak kor m ár az ism ertetőből k iírt levéltári jelzetekkel fog kopogtatni és k u ta tá si engedélyt kérni. E helyen szükségtelen és lehetetlen elm ondanunk a k ét szekció fondjait, álla­ gait, dobozait, k ö teteit, segédleteit. Dr. K orm os László nem először b izo n y íto tta be, hogy sokoldalú tehetséggel m egáldott alkotó. Több évtizedes példás gyülekezeti építő tevékenység van m ögötte. K u ta tó és publikáló történész. G yakorlott levéltárrendező. K enderesi lelkipásztor korában a N agykunsági Egyházm egye L e v éltá rát olyan szintre em elte, hogy az országos állam i levéltári felügyelő­ szerv önálló szaklevéltárrá n y ilv án íto tta azt. Nem véletlenül ese tt rá a választás, am ikor a Tiszántúli E gyházkerület L evéltárának élére állíto tták . E gy koncepciózus előd, dr. M ódis László m ásodik u tó d a le tt o tt. Dr. Módis László teológiai professzor, a T iszántúli R eform átus E gyházkerület G yűjtem ényeinek igazga­ tója, a Debreceni Kollégium főigazgatója 1972. április 16-án h u n y t el. Szabó Sándor Géza levéltári csoportvezető k a p o tt levéltárvezetői m egbízatást és lá tta el e tisztséget 1973. július 15-i távozásáig. E gy bizonyos idő elteltével foglalta el dr. K orm os László a levéltár­ igazgatói széket. Az ism ertetőben sajnos Szabó Sándor Géza tragikusan elh u n y t irodalom történész levéltár­ vezetői m űködéséről nincs szó. M ostohán bánik az ism ertető-raktári jegyzék Módis László levéltári m unkásságával is. A gyűjtem ényi igazgató a N agykönyvtár, a levéltár és az egyház­ kerületi m úzeum igazgatója volt. 1965 óta folyt a Kollégium épületének felújítása. 1972-ben fejeződtek be a Kollégium külső felújítási m unkálatai, az azért való hálaadás ünnepén n y ílt meg a Módis által léte­ s íte tt egyházkerületi m úzeum i állandó kiállítás. 1969 — 70-ben m eg tö rtén t a levéltárban a központi fűtés beszerelése, a villanyszerelés és 119 folyóm éter ra k ­ felületű szükségpolc beállítása. E sorok író já t dr. Módis László képeztette ki történelem szakos középiskolai

ta n á rrá , hogy 1970-ben csoportvezetői besorolásban hely ettesk én t alkalm azza a levéltárban. K áderpoliti­ k á já t dicséri Módis Lászlónak, hogy a Szolnok megyei Levéltárban g y ak o rlato t szerzett Szabó Sándor G ézát alkalm azta a te rv e z e tt fondjegyzék gyors elkészítésé­ nek előm ozdítása v ég ett is. A fondjegyzék 1970—71ben el is készült. Módis László irán y ítása m ellett Csohány Ján o s levéltári csoportvezető és Szabó Sándor levéltáros nyom dakészre gépelve a d ta le. Az Országos R eform átus G yűjtem ényi T anács 1971. évi m unka­ jelentésében közzétéve olvasható: „Jo gosan illeti dicsé­ re t ezeket a m u n k a tá rsa k a t, m ert a k erületi levéltár fondjegyzékének elkészítése m ellett elsőnek vala­ m ennyi m agyar, te h á t nem csak a reform átus levél­ tá ra k között, le tte k készen az egyházközségi ira t­ anyag és egyházm egyei levéltárak fondjegyzékének feldolgozásával.” (R eform átus E gyház 1972. 6. sz. 138.) D icséretesen elsőnek. V alóban. 1969-ben jelent meg az állam i rendelet az egyházi levéltárak fond­ jegyzékeinek publikálásáról. Módis László sa já t egy­ házkerületi fondjegyzékünk gyors közreadásával pél­ d á t a k a rt m u ta tn i arra, hogy egyházkerületünk érti és segíti egyetem es kulturális és tudom ányos életünk e nagy horderejű kezdem ényezését. N em Módis Lász­ lón m últ, hogy a kész fondjegyzék 1973-ig sem k erü lt nyom dába. Dr. K orm os László levéltárigazgatóként szerzett pénzt az intézm énynek polcokra, dobozokra. É vek m unk ájáv al d o b o zo ltatta az any ag o t és a m egépült polcokra a fondoknak megfelelő rendben helyeztette el. 1976-ban elh ag y ta a n y o m d át a T iszántúli R efor­ m átu s E gyházk erü let levéltári fondjainak jegyzéke. N em illik össze az elm on d o ttak k al a levéltári ismer­ tető b en erről ta lá lh a tó szöveg: „M ódis László g y ű jte­ m ényi igazgató és levéltárigazgató irán y ításáv al meg­ kezd ő d ö tt a fondjegyzék elkészítése. A m u n k á t Cso­ hán y Ján o s és Szabó Sándor végezte. A levéltár igaz­ g a tá sá t 1973-ban K orm os László v e tte át. K ialakí­ to tta a kollégium i szekció re n d jé t és az előm unkála­ to k a t fo ly ta tv a m u n k atársaiv al elkészítette a fond­ jegyzéket .” (208.) A kollégiumi szekció k i v o lt a la k ítv a 1951 óta. K ár, hogy az ism ertető -rak tári jegyzék nem em líti N agy Sándor: A Tiszavidéki E gyházk erü let D ebreceni Levél­ tá r a (R eform átus E gyház 1956. 371—375.) című levél­ tárism ertető jét. É rték es írásról v a n szó a m aga nem é­ ben. K é t évtizedig tö ltö tte be fela d a tá t. A bban dió­ h éjban a lev éltár tö rté n e te is benne v an . Az is, hogy 1951-ben az egyházkerületi és a kollégium i levéltára­ k a t eg y esítették úgy, hogy m indk ettő b ő l egy-egy szek­ ció lett. De m i m agyarázza a N agy Sándor ism ertetőjének szokatlan cím ét? Az, hogy 1952-ben a tiszán tú li és a tiszáninneni reform átus egyházkerület egyesült Tisza­ vidéki R eform átus E g y h ázk erü let néven és a ttó l kezdve 1957-ig an n ak debreceni lev éltára v o lt a m ost recenzeált ism ertető -rak tári jegyzékben tá rg y a lt levél­ tá r. Fájdalom , ezt abból nem tu d ju k meg. A lev éltár rendezettsége b em u tatásáh o z hozzátar­ tozik a tra u m á k megem lítése is. N agy Sándor m egírta, hogy a II. világháború során a K ollégium ból a levél­ tá ra k a t m enekíteni kellett. A rendelkezésre álló rövid idő a la tt 150 k öbm éter papírhalm azzá vegyült. 1956-ra tu d tá k a levéltárosok, k ö ztü k dr. N agy Sándor és dr. K ovács B éla az eredeti ren d et helyreállítani. E gy év­ tized m en t el a háb o rú s k á rté te l helyrehozására. Saj­ n á lh a tju k , hogy ez is k im a ra d t az ism ertetőnkből. A D ebreceni Kollégium három fakultásából terv e­ z e tt p ro testán s egyetem eszm éje m egem lítésre kerül az új k iad v án y b an. Az azonban nincs m egm ondva,

hogy végül állam i egyetem et n y ito tta k meg. Az egye­ tem m egnyitásának évszám a pedig m in d e n ü tt követ­ kezetesen 1915, h o lo tt 1914 a helyes. A teológia is attó l kezdve v o lt állam i fakultás. Csak félreérhető az a m ondat, hogy „ a nyíregyházi missziói és diakóniai alap o t az E vangélikus B a rá ti Társaság gondozta” , m in th a az evangélikus létesít­ m ény le tt volna. L ektori vélem ényem ben rá m u ta t­ tam , hogy a G yülekezeti E vangelizáció B a rátain a k T ársasága és a nyíregyházi reform átus egyházközség közös tu la jd o n a volt. A G yülekezeti Evangelizáció B a rá ta in a k T ársasága Békefi Benő vezetésével refor­ m átu s társaság volt. A zt m ár meg sem em lítjük, hogy a tipográfia lehe­ tőségeinek v ariálásával és a n y o m ta to tt iskolai érte­ sítők egyenkénti felsorolásának elhagyásával helyet le h e te tt volna m eg tak arítan i. A n y o m ta to tt iskolai értesítők am úgy sem képeznek tip ik u s levéltári a n y a­ got éppen n y o m ta to tt jellegük m ia tt. A m eg tak arí­ to tt helyből fu to tta volna a rra is, hogy a levéltár tö r­ tén ete, a levéltárosok névsora bele kerüljön. N agy Sándor is sz o ríto tt helyet a m aga néh án y lapos ism er­ tető jéb en ezeknek. A pontosításoknál nem tö re k e d tü n k teljességre. M indezek az észrevételek azonban sem m it sem von­ n a k le K orm os László levéltárism ertetőjének úttö rő , hézagpótló és tudom ányos értékeiből. Csohány János

A kommunikáció változó geometriája J e a n -M a r c C h a p p u is: J é s u s et la sa m a r ita in e L a b o r et F id e s, G en f, 19 8 2 . 60. l . „Jean-M arc Chappuis gyak o rlati teológiát ta n ít a genfi egyetem en, 1968 óta. A zelőtt öt évig Belgium ­ ban volt lelkész, m ajd tizennyolc évig a ,L a Vie pro­ te sta n te ’ (reform átus hetilap) igazgatója, s három évig a fran cia—svájci televízió p ro testá n s adásainak vezetője.” A könyv h á tla p já n álló eme adatokhoz fűzzük hozzá, hogy Chappuis elsőrangú dogm atikus is, elsősorban K. B a rth teológiájának szakértője. Sze­ rencsés konstelláció ez, am ikor egy bibliai beszélgetés (Jn 4,1—30) kom m unikatív m ag y arázatáró l v a n szó. E bibliai szakasz m indig is fog lalk o ztatta a lelkigon­ dozókat (legutóbb pl. H . Tacke foglalkozott hossza­ sabban vele); Chappuis kísérletét az EVT kom m uni­ kációs osztályának felkérésére végezte. A könyv e beszélgetés különböző kom m unikatív aspektusait k ív án ja m egvilágítani. R ek o n stru álju k ezeket! 1. A pervertált kom m unikáció, avagy az intoxikáció. Chappuis fölhívja a figyelm et: a perikópa első három verse is az elbeszéléshez ta rto z ik , am i éppenséggel a kom m unikáció m egszakítását jelenti. Jézus elmegy Jeruzsálem ből, m e rt ham is h írt terjesztenek róla, a kom m unikáció p erv ertáló d o tt. Jézu s pontosan tu d ta , hogy m ikor kell kim ondani az igazságot, s akkor m erte H eródest rókának nevezni. Ám a h am isíto tt inform ációra csupán ez lehet a válasz: elmegy, m eg­ szakítja a kom m unikációt. N em m egfutam odik: tu d ja azt is, m ikor kell visszajönnie, s m ikor kell keresztre m ennie. Á m vig y ázat: a p e rv e rtá lt kom m unikáció a halálra vezet. Jézus esetében a kereszthalálra. 2. A m indennapi kom m unikáció, avagy a személyes kapcsolat. E z jellem zi a találkozás elejét a sam áriai 119

asszonnyal. Jézus m egszólításában nincs tö b b , m in t a m i szavainkban, h a egy idegent szólítunk m eg: „Meg tu d n á m ondani, U ram , m erre v a n az állom ás?” Ám m i n éhány szó, inform ációváltás u tá n to v áb b ro h a­ nu n k . Pedig éppen ennek a találkozásnak lehetne n agy jelentősége életü n k b en ; egy új kezdet lehetősé­ g é t hordozza m inden ilyen találkozás. Csak egyet kel­ lene á tv en n ü n k Jézu stó l: a személyre koncentrálást. C happuis érdekesen h aso n lítja össze Jézus m ag atar­ tá s á t Carl R ogers tanácsaival, ti., hogy e m p á tiá t gya­ koroljunk, hogy tisztelettel legyünk p a rtn e rü n k belső referenciavilága irán t, s hogy őrizkedjünk a felszólí­ táso k tó l. Az első k e ttő Jézu s esetében is m egtalál­ h ató , ám a h arm ad ik — s ez az érdekes — nem! 3. A lehetetlen kom m unikáció, avagy a választófalak. B u ltm an n helyesen á lla p ítja meg, hogy Jézus kérése m ár a zsidó szem pont elh ag y ását jelen tette. Ám a sam áriai asszony válasza világossá teszi, hogy itt szigorú választófalak van n ak , am elyeket nem lehet csak úgy átugrani, lebontásukhoz idő, energia kell. Mik ezek a v álasztófalak? A sam áriaiak a fogság u tá n i schizm ára te k in th e tn e k vissza, m i pedig saját életünk ta p a sz ta la taira , am elyek sokszor akadályoz­ zák a kom m unkációt, a személyes találk o zást. Az evangélium éppen ezeknek lerom bolásához ad erőt. 4. A verbális kom m unikáció, avagy a nyelv és az Ige. A nyelv (langage) b en n ü n k et horizontálisan sorol be: m ikor beszélünk, m indazok az előfeltevések, kollek­ tív tap asztalato k , gondolkozási schém ák m eghatá­ roznak, am elyeket éppen fen t em lítettü n k : a sam áriai asszony semmi egyebet nem tesz, m in t h űen repro­ d u k álja a sam áriai (és zsidó) com m unis opiniot. Jézus is ebbe lép be, am ikor a történelem része lesz: „H allo t­ tá to k , m it m o n d tak a régiek” . Á m ehhez radikálisan hozzáteszi a v ertikális dim enziót: „én pedig a z t m on­ dom n ek tek ” . E z az Ige m egjelenése. Az, am elyik személyesen szólít meg. Igaz: nem tö rli el ezt a tö r­ ténetiséget, ám m ásodlagossá teszi. Az „én vagyok” m indenek fö lö tt áll. 5. A dialógus kom m unikációja, avagy találkozás a m ásikkal. A verbális kom m unikáció egyidejűleg két dolgot is tesz: egy párbeszéd elem eit m ondja el, s egy jelrendszert közöl. N em tü k rö t t a r t a sam áriai asszony elé; az ijesztő lenne. A jelrendszer inkább egy ikont m u ta t az asszonynak, egy (nem es értelem ben) torzí­ t o t t képet. M ert nem teráp iáró l v an szó: szotérioló­ giáról. N em egy tü k ö rk ép ja v ítg a tá sa a fe la d at: a m ásikkal való konfrontálódás, szembesülés (affronte­ m ent). Jézu s — szelíden — tá m a d , am ikor ezt a m ásik at m u ta tja : a vödör h ián y a ellenére is ő ad vizet, ő, a zsidó a sam áriainak. E z kell ui. ahhoz, hogy a párbeszéd résztvevői m egváltozzanak. M ert az elbe­ szélés szerint a sam áriai asszony m egválto zo tt em ber­ k é n t tá v o z o tt; a ta n ítv á n y o k is m egváltoztak (jólle­ h e t k ív ü lálltak a beszélgetésben); ti. m eglepődtek. Jézu s is m egválto zo tt az em berekkel való párbeszéd folyam án: keresztre fe sz ítte te tt. 6. A költői kom m unikáció, avagy a szimbolikus kife­ jezés. E z a sokat v ita to tt po n t. A Já k ó b k ú tjá b ó l fel­ húzandó víz a Szentlélek szim bólum ává v álik: ez az, am it m egérteni egy kis időre v o lt szüksége a sam áriai asszonynak. Á m a kívánság benne is m egvan az élő vízre. Törés tö rté n ik itt? T alán igen. De még helye­ sebb a z t m ondanunk, hogy Jézu s k itá g ítja egyrészt a „víz” értelm ének h o rizo n tját az egyszerű jelbeszéd­ tő l Iste n k im o n d h a ta tla n ajándékáig. M ásrészt pedig, am ikor a víz jelentésének tran szfo rm áció ját végre­ h a jtja , akkor m ag át a találk o zást is átfo rm álja: a hétköznapi esem ény eschatologikus p o n t lesz, döntés­ helyzet a sam áriai asszony életében. A beszélgetés 120

érdemileg tk . it t kezdődik el; egy új nyelv születik meg Jézus és a sam áriai asszony között. 7. A z exisztenciális kom m unikáció, avagy az ember leleplezése. A sam áriai asszony először nem é rte tte meg a víz szim bólum át. A transzform áció n eh éz. . . Ám am ikor végre m egértette, Jézus v á ra tla n u l té m á t v á lto z ta t: eddig Istenről beszéltünk, beszéljünk m ost rólad! B u ltm an n szerint a változás szükségszerű: Jézus nem allegorizál, hanem szim bólum okban beszél. Ez utóbbi viszont radikális igazságközlés. K álvin a m aga részéről ezt az elbeszélést is a törv én y -b ű n -b ű n ­ b án at-b ű n b o csán at négyesfogatában lá tja ; s valóban: Isten megismerése radikális önism eretre vezet Jézus beszélgetésében. A bűnösség tu d a ta a lázato t hoz a sam áriai asszonyra; ám ez ann ak tu d a tá b a n tö rté ­ nik, hogy aki őt a mózesi tö rv én y nevében m egítélte, föl is m en tette. M ert a tö rv én y n y ilv án ít bűnössé; a hit m ást tesz: felelősségre ébreszt. 8. A teológiai kom m unikáció, avagy Isten megjele­ nése. H ogy a sam áriai asszony leleplezése nem fölös­ leges m egalázás volt, hogy a beszélgetés szám ára való­ ban szotériológiai transzform áció volt, hogy a h it felelősségtudatra ébreszt, annak bizonysága, hogy a szerep m egváltozik: a sam áriai asszony a beszélgetés során először m egragadja a kezdem ényezést: eleget beszéltünk rólam , beszéljünk ú jra Istenről. S kérdése nem egyszerűen egy régi zsidó—sam áriai ellentét, nevezetesen Sion és G arizim ellentéte: a sam áriai asszony tu d n i ak arja, hogy lehet-e Istennel kom m u­ nikálni, s h a igen: hol? Jézus válasza sem bölcs kité­ rés a kontroverzia elől: u ta l arra a szim bólum ra, am ely mindvégig jelen volt a beszélgetésben, a víz szimbó­ lum ában jelenlevő Szentiélekre. „L élekben és igaz­ ságban” ; s it t m ár gyors a sam áriai asszony felfogó­ képessége: érti, hogy ez it t és m ost m egtörtént, bár a v ö d rö t nem b o c sáto tták alá Ják ó b k ú tjá b a . Te vagy a Messiás — azaz: it t és m ost m e g tö rté n t Istennek az a kom m unikációja, am elyet kérésem m el kerestem . Igen — feleli Jé z u s: „ É n vagyok az, aki veled beszé­ lek.” É n vagyok az, aki veled beszélek — P ilátu s előtt is. É n, a Messiás. Á m : az én országom nem e világból való. H a a sam áriai asszony m egváltozásáról beszél­ tü n k , h a a tan ítv á n y o k , h a Jézus m egváltozásáról beszéltünk, m indez nem teológiai jelentőség nélkül tö rté n t. E m egváltozásra szükség van, m ert Isten kom m unikációjának helye: a m egváltozott messia­ nizm us. M ert ez ta r tja az ik o n t a sam áriai asszony elé (de m ielénk is), ez v á lto z ta tja meg ő t (de m in k et is). À p artik u láris (Jézus, a K risztus) generálissá válik. A kom m unikáció term észete: a K risztus megjelenése. 9. A narratív kommunikáció, avagy a keresztyén bizonyságtétel. A keresztyénség különbözőképpen fogja föl a kom m unikációt m in t föladatot. A protestánsok inkább az Ige hirdetését hangsúlyozzák, ak á r általá­ nosságban (V erkündigung), ak ár kultuszi értelem ben (Predigt). Az ortodoxok ezzel szem ben az adorációt hangsúlyozzák. A bibliai alapokon állók is különbsé­ g et tesznek M t 28,19 k ö zö tt (tegyetek tan ítv á n y o k k á m inden népeket) és az ApCsel 1,8 k ö zött (lesztek nékem tanúim ). É s a sam áriai asszony? M indezt igno­ rá lja ; elfeledkezik vödréről is, csak egyszerűen megy, és m indenkinek elm ondja, am i vele tö rté n t. A bizony­ ságtétel m ódjainak sokrétűsége nem érdekli. Ideje, hogy a keresztyénségben is új narráció k e z d ő d jé k .. . 10. A kom m unikáció titka és horizontja. Jézus és a sam áriai asszony kom m unikációja hozzánk Ján o s evangélium án keresztül ju to tt el. L á ttu k : e világban van p erv ertált kom m unikáció, v a n n a k választófalak, van n ak felszínes kapcsolatok, m egvan a nyelv k ettő s­

sége is. Á m a kom m unikáció mégis szükséges, noha nem m indig já r olyan sikerrel, m in t Jézus és a sam á­ riai asszony esetében. A gabonam ag azonban kikel és nő, anélkül, hogy elvetője v alam it is te n n e : im ára, m u n k ára és rem ényre v an szükségünk, m e rt az idő eljön, am ikor nem lesz tö b b é kom m unikáció: az lesz m aga a kom m unikáció ideje. Karasszon István

„És mégis: Eduard Thurneysen” R u d o lf B o h re n : P ro p h e tie u n d Seelsorge. E d . T h u r n e y s e n N e u k ir c h e n e r V e rla g , N e u k ir c h e n V lu y n , 19 8 2 , 2 7 8 l. Aki R . B ohren k ö n y v ét olvassa, többféle benyo­ m ást n yerhet. Először fölháborodhat, m ajd elismer­ h e ti a szerző teljesítm ényét, végül — de csak jó idő m úlva — lehet része e lrag ad tatásb an is. M indhárom benyom ás jogosult. A fölháborodásé az első szó. R . B ohren tú l közel áll Thurneysenhez, sem hogy k ö n y v et írh a tn a ró la; s v an an n y ira önálló tu d ó s, hogy rossz (1) életrajzo t írjon. Az olvasó fölháborodhat azon, hogy B ohren m inden áron ki a k a rja em elni T h u rn ey sen t B a rth „árn y ék á­ ból” . T én y : ilyen „á rn y é k ” van. Á m B ohren mégis igazságtalanságot k ö v et el, am ikor a k é t ó riást kon­ k u re n c ia h e ly ze tb e á llítja egym ással; az olvasónak az a benyom ása, hogy a ta n á r T hurneysen lenne az első, aki e beállítás ellen tiltak o zn a. E g y általán nem érthető , hogy m iért v an egyébként szüksége T hurney­ sennek a rehabilitálásra?! H iszen m indenki tu d ja , hogy a híres R óm ai levélnek T hurneysen m ajdhogynem tá rs ­ szerzője volt, k ö ztu d o tt, hogy ő a d ta Barth-n ak a „senkrecht von oben” program adó ö tletet, ő h ív ta fel a B arth -testv érek figyelm ét E . B runner gyenge p o n t­ ja ira . Á m nem v o lt teoretik u s, s nem is a k a rt az lenni. I t t ta lá n E . B ru n n er m egállapítása helyes: T hu rney­ sennek a teológiai érzéke v o lt az erős oldala, nem az elm élet. Ám ez az érzék kiválóan funkcionált. A m ikor W . L üthi 1942-ben felem elte szav át a svájci m enekül­ te k befogadását korlátozó p olitika ellen, a bázeli lelkészek m ár-m ár elítélték ő t; ám ekkor tu d o tt T hurneysen felállni, hogy kijelentse: a m enekültek kérdése sta tu s confessionis! Í me egy teológiai (ám nem teoretikus) döntés. M iért kell egy ilyen em bert „reh ab ilitáln i” ?! Le m erem írni: engem mélységesen fö lh áb o ríto tt az alábbi m o n d at (talán éppen m agától értető d ő v o lta m ia tt): „ H a mégis m egm utatkozik, hogy az óriásnak gyengéi is van n ak , gondoljunk arra, hogy ez a gyengeség még m indig nem egy törpe ereje.” (1 8 . l.) Még inkább fölháborító e m ondat: „ A ,Schneck’ ( = csiga; T hurneysen gim názium i csúfneve) a ,Zwas­ pel' ( = állandóan küzdő, veszekedő em ber; B a rth gim názium i csúfneve) által ju to tt előre.” (80. l.) É s fo rdítv a! Fölháborodást v á lth a t k i az olvasóból B ohren szak­ m ai schem atizm usa is; néhol valóban nevetséges, ahogy nem létező okok u tá n k u ta t. G yakorlatilag csak egyet ta lá l: T hurneysen, h a elkésett valahonnan, „ lu sta k u ty á n a k ” nevezte m ag át. Á m i t t tu d n i kell, m ilyen súlya v an Svájcban az elkésésnek; s ha mellé­ állítju k ennek T hurneysen k ö telesség tu d atát és m un­ kab írását, akk o r kiderül, hogy e tréfás m o n d at (am ely néhányszor valóban elhangzott) nem jellem ezte T h u r­ neysen egész életét, sem önbecsülését. Kisebbségi érzé­ sekkel küzdő em ber egyébként is ritk á n lesz jó lelki­

gondozó. A teológiatörténet ad péld át kom plexusok­ kal küzdő tu d ó so k ra: ilyen pl. H . Gunkel! Ám az ő esetében ez világosan látszik m űvein (nem úgy, m in t T hurneysennél): gondoljunk a W ellhausen—Gunkel v itára, vagy a „H éb er költészet” sz éttép e tt kézira­ tá ra . — U gyancsak sikertelen T hurneysen „gyerm ek­ kori tra u m á já n a k ” tekinteni an y ja korai h alálát, ill. ap ja sikertelen m ásodik házasságát. E z ui. inkább az a p á t sú jto tta . V agy pl. lehet jellem ző Thurneysen életére, hogy „ B a rth b a n ta lá lta meg születésekor meg­ h a lt ik ertestvérét” ? Nem tu d o m ; it t ta lá n elhanya­ goljuk, hogy T hurneysen egy helyre nem k ö vette B a rth -o t: az egyetem i életbe. Fölvilágosodás B lum ­ h a rd tn á l — vajon ez helyes m egállapítás? N ekem inkább schem atikusnak tű n ik , s elkendőzi a té n y t: Thurneysen későn érő gyerm ek volt, aki nem üstökös­ k é n t ro b b a n t a világba (m int B arth ), hanem hosszú, türelm es m u nkával ju to tt el a bázeli A n tistitiu m b a és az egyetem re. Fölháborodás: B ohren egy egész sor teológiai kér­ désre nem ad választ, am elyek érdekesek lennének. Csak m u ta tó b a n é h á n y a t: A „senkrecht von oben” személyes ta p a sz ta la t eredm énye, vagy teológiai meg­ fontolás? M ikor jelentkezik először? N agyon fontos lenne a ztán tu d n u n k azt is, hogy honnan ered a lelkigondozás egyházfegyelem ként való értelm ezése a dialektika teológiában? E gondolat ui. inkább Schleier­ m acher teológiáját idézi: az egyházvezetőség feladata a h it védelmezése ( = a dogm atika űzése) — s a lelki­ gondozás éppen a h it próbáiban tö rté n ő segítségnyúj­ tás, így egészen közel áll az egyházfegyelem hez. Ám a dialektika teológia e lu tasítja Schleierm achert; szár­ m azh at e gondolat m áshonnan? — T ov áb b á: m i a lelkigondozásban beállt „törés” biográfiai h á tte re ? M ikor jelentkezik először, m ilyen összefüggésben; egyáltalán gyakorlati kérdés ez, vagy a teológia kive­ títődése a lelkigondozásra? — B ohren m indezekről hallgat, s az olvasóban joggal jelentkezik a csalódás érzése. A következő hang mégis az elismerés. B ohren annyi a d a to t g y ű jt a korabeli egyházi és teológiai helyzet­ hez, hogy m u n k á já t m árcsak ezek á ltal is standardm űvé te tte . Szem tanúk szólalnak meg, eddig isme­ retlen képek, levelek jelennek meg, személyes kap­ csolatok m agyarázzák az esem ényeket. M egdöbbentő pontossággal v etíti előre az esem ényeket az 1932-cs auensteini v ita kapcsán B a rth és T hurneysen álm a (!) E . B runnerrel kapcsolatban. B a rth azt álm ondta, hogy m in t gyerek egy tó p a rtjá n áll, s lapos kövekkel „kacsázik” a vízen; ekkor odalép E . B runner, s ki a k a rja venni a követ a kezéből. Ő azonban ellenáll, s m aga dobja el a követ. T hurneysen ugyanekkor azt álm odta, hogy B a rth -ta l és B runnerrel akkori szolgá­ lati helyén, St. G allenben sétál á t egy hídon. E gy v á ra tla n pillan atb an B a rth m egragadja B ru n n ert és le a k arja dobni a hídról. T hurneysen rém ülten kap oda: „Az ég szerelmére, m it csinálsz?!” —s ekkor éb redt föl a kínzó álomból. V alóban: a m ásodik „N em ” B ru n n er felé azért nem han g zo tt el, m ert T hurneysen lebeszélte róla B arth -o t (163. l.). Az olvasó hasonló­ képpen hálás B ohrennek, hogy följegyzi B runner utolsó szavát, B a rth köszöntésére válaszolva: „M ond­ já k meg neki, h a még él s jól m egy sora: ,a mi Iste ­ nünknek ajánlom ő t’ (a hangsúlyozott unserm itt ta lá n ilyen értelm et n y er: közös Istenünknek). S m ond­ já k meg, hogy az az idő, am ikor úgy gondoltam , hogy szembe kell szállnom vele, m ár régen elm últ, hiszen m a m ár m indannyian csak abból élünk, hogy egy nagy és kegyelmes Isten m indegyikünkre igent m on­ d o tt.” (165. l.). A teológust persze it t az érdekli e 121

m egható tö rté n e te n tú l, hogy v ajo n m it a k a rh a to tt B ru n n er B a rth ellen szegezni? A B iblia term észetről szóló részei, v agy a k á r a bibliai tö rté n e te k kiértéke­ lése m indenesetre jó alap o t n y ú jth a to tt erre. A nnyi azonban fö ltétlenül m egjegyzendő, hogy B a rth győ­ zelme akk o r még korán tsem v o lt an n y ira világos, m in t m a (vagy ta lá n m a sem egyértelm ű?). S it t biztos G. Sauternek v an igaza, aki szerint B arth h a tá sa a II. világháború e lő tt csupán töredékes volt. M inden a d a to t m égcsak fölsorolni sem lehet, am e­ ly ek ért hálás lehet az olvasó B ohrennek; ta lá n a legkiem elkedőbb a D osztojevszkij (1921) születésének leírása, am elynek nem csak keletkezését, de recepció­ já t a m ai napig elemzi Bohren. Az elismerés legalább akkora, m in t az előző fölháborodás! M ennyiben lehet szó elragadtatásról? A 200. laptól kezdve m ár az igazi, „n ag y ” B ohren csillog. K iválóan írja le T hurneysen és a pszichológia k ap cso latát, am e­ ly et csak a visszatekintés to rz ít ellenségessé. T h u r­ neysen g y ak o rlatáb an többször irá n y íto tta p a rtn e ­ re it pszichológushoz vagy pszichiáterhez, h a arra szükség volt. A p a rtn e re k problém áinak m egértésénél heurisztikai jelentőséget tu la jd o n íto tt az orvosi diag­ nosztikának — ellenségeskedésről szó sem leh etett. Á m azt is m o n d ta, hogy a lelkigondozás alapjában véve m ás, m in t bárm ilyen pszichológia, m e rt az em­ b e rt a m egigazulás tü k réb en látja. V ajon azonban ez a m egállapítás elég ann ak m ag y arázatára, hogy m iért vo lt akkora sikere T hurneysen gy ak o rlatán ak ? Bohren szerint nem ; v o lt benne még egyéb, tu d om ányosan m egfoghatatlan, m égis érzékelhető valam i, am it egy levélrészlettel m u ta t be: „ . . . ő g y ak ran csak an nyit kíván tőled, hogy v a la m it felolvass neki és im ádkozz vele. O lyan m ély bizalom m al v a n irán tad , hogy egy ilyen közös vallásos elm élyülés rendkívül sokat jelent szám ára; m ás nem lenne képes ilyen n agy h a tá sra ra jta d kívül.” (222—223. l.) A sokat v ita to tt „ tö rés” kérdéséhez kiváló megjegy­ zéseket fűz B ohren; v ita to tt v o ltá t azzal m agyarázza, hogy T hurneysen a „ tö ré st” csupán hangeffektusként m agyarázza. H a viszont ezt a látás dim enziójára v e tít­ jü k át, sokkal elfogadhatóbbnak tű n ik . K im agasló a lelkigondozói levelek m ag y arázata B ohrennél. M agyar olvasó annál is inkább hálás lehet érte, m e rt e m u n k aterü letre eddig csak M olnár Miklós néh án y sora v e te tt fén y t egyházi sajtónkban. Nos, T hurneysen kiválóan é rte tte , hogyan kell áth idalni a szem élyek tá v o lság át a levélírásban. Személyes meg­ szólítása azonban soha nem válik olcsó bizalm asko­ dássá, h iv a ta lá n á l fogva szólít meg személyesen. Egy péld a: H a egy súlyos problém ákkal küzdő asszonynak levele végén ezt írja : „K eresse a kegyelm es Isten színét” , akkor ez egyszersm ind h iv ataláb ó l tö rtén ő felszólítás; ám em ö g ö tt tö b b is v a n : a tem plom ba hívás, az isten tisztelet u tá n i találkozás és a to v áb b i k o n ta k tu s keresése. B ohren ezt joggal te k in ti a teoló­ gia és pszichológia összefüggése m intap éld ájának. S a m ai lelkigondozás nagy kérdése: a n on-direkti­ vitás! H ogyan állt ezzel T hurneysen? B ohren C. Ro­ gers-szel h aso n lítja össze ta n á r á t; különbség k e tte jü k k ö zö tt az, hogy T hurneysen m indig k o n k rét tanácso­ k a t a d o tt — d irek tív volt. Á m ezt a d ire k tiv itá st m indig m egelőzte a R ogers á lta l is oly fontosnak ta r ­ t o t t em pátia. A felszólítás a ttó l az em bertől jön, aki joggal m o n d h a tta : „ I h a d’ Mensche h a lt g ärn ” — egyszerűen szeretem az em bereket. M ilyen kön y v h á t B ohrené? Első elolvasás u tá n a z t m o n d tam : B ohren eddigi leggyengébb könyve. S csak később lettem figyelmes arra, m it ír B ohren Thurneysenről (l. föntebb), am i rá inkább érvényes: 122

„ H a mégis m egm utatkozik, hogy az óriásnak gyen­ géi is vannak, gondoljunk arra, hogy ez a gyengeség még m indig nem egy tö rpe ereje.” Karasszon István

Egy újabb széttört istenkép J a c q u e s P o h ie r: D ie u fra c tu re s, S e u il, 1985. fe b ru á r, 40 3 la p .

P a r is ,

N em tu d o k jó tan á cso t adni: hol kezdje az olvasó a könyvet, hogy helyesen értse. T alán u ta lh a to k a 334. l.-ra, ahol Pohier leírja, hogy egy p rotestáns szerző nem rég m egkérdezte tőle: m it csinál? Ő azt felelte: kön y v et írok arról, hogy Iste n nem Minden, hanem Isten. A p ro testán s teológus így válaszolt: Ez term észetes; Isten nem Minden, hiszen ő terem ­ te tte a M indenséget. (V ajon kiről lehet szó? Pierre Giselről?) — A beszélgetés h á tteré b e n a p ro testáns és katolikus ekléziológia ütközik össze: a katolikus a m indenségre való igény bejelentését, a p ro testáns a partik u láris igény univerzális jellegét tartalm azza, hogy aztán Istennek adhasson dicsőséget. Pohier itt katolikus ta lajo n állva tusakodik a katolikus eklé­ ziológiával. N em csak azzal: i t t tan ácsolhatnám , hogy kezdjük az olvasást a 379. lapon, ahol világossá válik, hogy a kiváló teológus az em beri projekciók ellen hadakozik, h a Istenről v a n szó. Szerinte m i (ám végig tisz tá z a t­ lan, ki ez a „m i” ) a S átán kísértéséhez h asonlítunk: Vesd alá m agad a tem plom p árkányáról, hiszen az angyalok vigyáznak rád. Mi ezt m o ndjuk: H alj meg, hiszen föl tudsz tám ad n i, s akkor legyőzöd a halált. S hosszasan fejtegeti könyvében a szerző, hogy e föl­ tám a d ásb an m iért nem hisz. P ersze: ebben a feltám a­ d ásban m i sem akaru n k hinni. A szerző célja az, hogy Isten Iste n lehessen életünkben, ne „M inden” . — A tézis nem új, rokon K . B a rth -ta l (akinek Pohier elkö­ telezve érzi m ag át); ő m o n d ta ui. először, hogy Isten úgy nem m indenható, ahogyan pl. H itler m ondta. H ol kezdje h á t a könyvet az olvasó? Mindezek tu d a tá b a n kezdheti elölről; a visszalapozás úgyis el­ engedhetetlen lesz. (Pohier többször visszautal a be­ vezetőre.) A könyvet három D écom position vezeti be; nem szükséges a fordítás, csak a n n y it kell ehhez hoz­ záfűznünk, hogy parallel kifejezésként használja a szerző a p o u rritu re (elbomlás) kifejezést is. Nehéz kim ondani, nehéz leírni — m ondja P ohier —, ám ha Istenről v a n szó, szükségszerűen meg kell ten n ü n k . M iért? Az 1. D écom position erre ad személyes v á­ laszt. A róm ai an athém a Pohier egész életét décom­ positionná te tte . A m agyar olvasó ta lá n nem tu d ja , hogy Pohier ellen az első v ád a 60-as évek elején h a n g zo tt el, am ikor az abortusz m ellett foglalt állást. B ár ez nem az ő egyedüli vélem énye volt, V I. P ál p áp a H um anae v itae kezdetű enciklikája hatalm i szóval intézte el ezt a belső katolikus v itá t. A követ­ kező problém át a pszichológiát ta n u lt Pohier ta n u l­ m ányai jelen tették , am elyeket k é t k ö te t foglal m a­ g áb a: Psychologie e t théologie (Cerf, 1967) és Au nom du Père (Cerf, 1972). Az utolsó nagy lökést ebbe az irán y b a a Q uand je dis Dieu (Seuil, 1977), am ely M eister E c k h a rt m o n d a tá t v e tte kiinduló­ p o n tu l: Iste n ak k o r lesz Isten, am ikor a terem tm é­ nyek kim ondják nevét. R óm a 1979-ben válaszolt anathém ával. V ajon m indez csak személyes csalódás? Pohier

vágyálm ainknak megfelelően hisszük. S ez még akkor ezért nem írt volna k ö n y v e t; az olvasót ugyan néha is így van, h a tételein k et mégoly jól is tá m a sz to ttu k az a benyom ás éri, hogy a szerző sokat ír m agáról — ám ez m indig speciális összefüggésben áll a m on­ alá bibliai idézetekkel. V ajon a föltám adás e ham is képe m egtölthet-e értelem m el egy értelm etlen életet? danivalóval. A k ö n y v et ez a laikus szám ára széppé, a teológus szám ára kissé nehézzé teszi. A 2. Décom­ V ajon egy ham is feltám ad ásh it vezethet-e egy helyes position m agyarázza, m iért v o lt szükség az elsőre. isten h ith ez? Pohier m er nem et m ondani ezekre, s Pohier i t t egy dom onkosrendi kolostor „ e lb o n tá sá ­ ezzel szembehelyezi a conditio h u m an a t. Az em beri ról” számol be, és a saulchoiri teológiai fak u ltás föl­ léthez hozzátartozik a halál. H a a h it ezt nem tu d ja m agába építeni, úgy e h it ham is hit. szám olásáról. Az előbbiben élt s él m a is Pohier, az utó b b ib an v o lt teológiai ta n á r. M iért tö rté n t ez m eg? II. Szexualitás. E z t sem könnyebb végigolvasni. A szerző v isszau tasítja azt a v á d a t, hogy rosszabbak E g y teológus, aki a terhességm egszakítás m ellett szól lettek volna ő és társai, m in t elődeik. Az ok egyrészt — hiszen ez abszurdum ! Ám it t is érvényes: az felsőbb egyházi szervek döntésében v a n (a progresz­ olvasó aligha tu d ja eldobni Pohier könyvét, m ert szív kolostor szem et szúrt), m ásrészt pedig az idő­ érzi, hogy valam ilyen igazság rejlik em ögött is. I t t közben b eállt változásokban, am elyek átfo rm álták a elsősorban egy kiváló A quinói T am ás-m agyarázat kegyességi életet. A m ú lt szeretete azonban nem vezeti h ív ja föl m agára a figyelm et, aki nem az érzelm ek P ohier-t n o sztalgiára; igent m ond a változásokra, s e és szenvedélyek elfo jtását ta r to tta erénynek (szem­ jelszót hangsúlyozza: passer sur ol’au tre v ersan t — ben korával), hanem azt, hogy az a k a ra t irán y ítja m enjünk á t a túloldalra! ezeket a szenvedélyeket. Pohier ezt villám csapásszerű A 3. D écom position végképp meggyőz m in k et afe­ új ism eretként tá r ja elő; valóban lehet új, hogy ez A quinói T am ásnál is így van, ám pro testán s fül lől, hogy i tt alap jáb an véve teológiai kérdésekről van szám ára ez a villám csapás inkább term észetes. A szó. V agy még inkább antiteológiáról? A szerző m in­ szerző igazságát viszont nem lehet eltagadni sem itt, d e n t m egkérdőjelez, am i egy teológus szám ára az ala­ sem am ikor pszichológiai és etnológiai analíziseket p o k a t je le n th e tn é : az Isten rő l való beszédet, Jézus ad. S zám unkra különösen sokat ér az a fejezet, am ely K risztus ú r v o ltá t, Iste n kijelentésének tökéletességét a 60-as évek belső katolikus v itájáró l számol be Jézu s K risztusban. Mi m arad végül? Á m g y ak orlott (l. fentebb). Fölbecsülhetetlen értékűek a francia szem észreveheti, hogy itt v ita tá rg y á t nem an nyira katolikus hívők viselkedésének leírásai is. Végül pedig m aguk az em líte tt kérdések jelentik, hanem azok nem lehet érvelését visszautasítani: A bűneset előtt abszolutizálása (Pohier to talitarizm u sró l beszél): a m ár v o lt férfi és nő, így a szexualitás nem a bűn­ h atalm i igény m indezek v o natkozásában m egrendült, s m aga P ohier is csatlakozik azokhoz, akik ezt ren­ esethez, hanem a terem téshez ta rto z ik ; a szexualitás azonosítása a bűnnel teljesen illegitim . Az erkölcsiség getik. Mindez vezet egészen addig, amíg elérkezünk ahhoz a m ondathoz, am ely Pohier szám ára m egköny­ kérdését a fen t em lített relációk szerint írja le P ohier: nyebbülést, szabadulást je le n t: renoncer à D ieu! — az a k a ra tn a k tu d n ia kell irán y ítan i a szenvedélyt. M it jelen t ez? Első lá tá sra úgy tű n t, k áprázik a sze­ Ám h a ez így van, akkor m indez Pohier szám ára azt m em ; e h árom szó így ta lá n soha nem szerepelt még jelenti, hogy e kérdés eldöntésében kom oly szerepe v an a változó szociológiának, s nem egyszerűen teo­ egym ás m ellett. A szerző hozzáfűzi: „H ih etetlen! lógiai fejtegetések tá rg y a a szexualitás, terhesség­ A nnál is inkább, m ivel i tt nem arról v a n szó, hogy m egszakítás, válás vagy éppen szerzetesi élet. Ahe­ több é nem hiszek Isten b en ” (94. l.). De hisz’ a ne plus croire és a renoncer à D ieu szinonim áknak tű n ­ ly ett, hogy állandóan a b ű n tu d a to t élesztgetnénk, az nek! R enoncer à u n voyage = lem ondani egy u ta t; egyháznak inkább K risztus szav át kell tolm ácsolnia: renoncer au ta b a c = lem ondani a dohányzásról; „N e féljetek” . — I t t m ár ingerlő, hogy P ohier nem renoncer au péché = elhagyni a b ű n t — ragoztam p o n to sítja : m elyik egyházról v a n szó? Csak arról m agam ban az iskolapéldákat. S csak a k ö n y v végén lehet, am elyik a papi nőtlenséget éppúgy szentségnek é rte tte m meg a helyes fo rd ítá st: elleneszegülni Iste n ­ ta rtja , m in t a házasságot. E g y e tértü n k vagy nem Pohier fejtegetéseivel, annyi bizonyos: h a az E gyház nek. E z Pohier könyve. De nem lehet elhallgatni: úgy tű n ik , hogy it t csak a katolikus egyház isten­ (az egyetem es!) ta n ítá s t a k ar adni a szexualitásról, képéről v a n szó; ezért beszélhet a szerző egyidejűleg e kom plex kérdés valam ennyi szem pontját figyelembe Iste n felszabadulásáról, s önm aga m egkönnyebbülésé­ kell vennie! ről is. I I I . K ulpabilitás. „V ajon a bű n olyan fontos do­ I. Halál. Az első fejezet címe nem fö ltám adás: halál.log?” — kérdi Pohier. Igen — m ondom én. Nem — m ondja ő. M ikor Jézu s valaki szám ára kegyelm et Az okot P ohier gyorsan m egadja: a z t m ondja, nem h ird e te tt, az illető m indig fölism erte, hogy m ú ltja hisz a föltám adásban. P ro testán s em bernek kissé m ilyen bűnös — m ondom én. (Zákeus, P é te r stb.) nehéz végigolvasni azo k at a szakaszokat, am elyek néhol ellenkeznek a bibliai elbeszélésekkel; ám félre­ Igen, de Jézus erre soha senkit nem k é n y szerített — te n n i mégsem tu d ja a könyvet, m ert valam i igazsá­ m ondja Pohier. Ism ét hom lokegyenest ellenkező gon­ dolatok a m ieinkkel, s ism ét to v áb b kell olvasni a got sejt a sorok m ögött. S ez ta r t addig, amíg egy könyvet, m ert igazságm ozzanatai eltag ad h atatlan o k . személyes beszámoló fén y t nem v e t Pohier titk á ra . H adakozik a hagyom ányos szokások ellen; m erészen E gy fiatalasszonyról v a n szó, aki a h alálra készülődve m egkérdi a h ú svét e lő tt gyónni jövő katolikus h ív ő t: így szó líto tta meg a szerzőt: „Jacq u es, egyszerűen nem értem , hogy valaki, aki olyan jól tu d beszélni csupán azért jö tt gyónni, m ert h ú sv ét v a n ? M ajd még merészebb fo rd u lattal pszichológiai m agyaráza­ Istenről, hogyan nem hisz a feltám adásban. B iztosan t á t ad ja a bűnnek: a gyűlölet m ások, Isten ellen m in t tévedsz valahol, de füty ü lö k r á ; tu d o m , hogy Isten önm agunk elleni gyűlölet áll elő ttü n k , m ajd ugyanez felől nem tévedsz, s a te Isteneddel akarok m eghalni.” (1 2 4 . l.) Pohier nem érzelgősségből idézi ezt a m on­ a gyűlölet Isten szeretete m egjelenésének szükséges­ d a to t, s nem véletlen, hogy igent m ond erre az asz­ ségét jelenti. Mi tö rtén ik itt? Pohier a b ű n t úgy látja, m in t a bűnös em ber én jét rom boló h a ta lm a t; szonyra. A zt a k a rja m ondani, hogy a h itn ek a halált Isten kegyelm ét pedig szabadításként értelm ezi ettől is el kell tu d n i fogadnia Iste n kezéből. A feltám adás­ sal sokszor k ib ú v ó t keresünk létü n k véges v o lta felől, a hatalom tól. A szerző nem lá tja szükségét annak, s így a feltám ad ást nem hívő m ódon, hanem sa já t hogy a b ű n t denunciáljuk, hanem szem élyekben gon­ 123

dolkozik. Ez pedig a z t jelen ti szám ára, hogy Isten nem a b űn ellen, hanem a bűnös em b erért küzd. A b ű n te h á t nem q u a n tité n egligeable — v allja később; ám v an, am i ennél fo n to sab b : a bűnös em ber. M iért te h á t az u jja l m u to g atás a bűnös em berre, s m iért a hadviselés e b ű n ellen? Az egyházi m a g a ta rtásn ak alaposan meg kell változnia, „deto talizáló d n ia” kell. S így j u t el az öröm hírhez Pohier, am elyről beveze­ tő n k b en szóltunk: Iste n nem M inden, hanem Isten. M it m ondjon m inderről egy reform átus teológus? Ú gy tű n ik , párhuzam os ú to n h alad u n k Pohier-vel. Á m nem azonos úto n . M ert amíg p ro testán s kriszto­ lógia nélkül lehet beszélni a halálról (s éppezért nem a föltám adásról), am íg a sim ul iustus e t peccator em lítése nélkül lehet beszélni a bűnről, addig u tu n k nem azonos. Pedig jó lenne e k é t u ta t valahogy egye­ síten i; s hogy ez m a nem tö rté n t meg, a n n ak egyik o k á t épp így h ív já k : Jacq u es Pohier, aki R óm a m inden a n ath ém ája ellenére is róm ai katolikus teo­ lógus. Karasszon István

Bonhoeffer-tanulmányok B e itr ä g e z u r T h e o lo g ie u n d W irk u n g sg e sc h ic h te D ie tr ic h B o n h o e ffe rs. — E v a n g e lisc h e V e rla g sa n ­ sta lt B e r lin , 1985. 2 11 l. A hitéről és em berségéről m ártírh alállal tanúskodó Bonhoeffer kivégzésének 40. évfordulójára jelen t meg e rangos tan u lm á n y k ö te t. A m ikor kézbevesszük, akkor m á r a század egyik legnagyobb teológusának 80. szü­ letésn ap ja közeleg. Ily m ódon k ettő s tiszteletad ás e kön y v személye nagysága előtt. A k ö te t 18 szerzője közül k e ttő cseh, egy m agyar és 15 N D K -beli teológus. A B onhoeffert értékelő m a­ g y ar k u ta tó k a t dr. Jánossy Im re debreceni teol. pro­ fesszor képviseli. A B onhoeffer ta n u lm á n y k ö te t első részében teo­ lógiai alapkérdések tá rg y alása áll előtérben. A való­ ságértelm ezés bonhoefferi a sp ek tu sát m u ta tja be H ohm ann, míg a tö rv én y és evangélium összefüggé­ seiről N. M üller ír. Bonhoeffer, aki gondolkodásában a lu th eri teológiától m eg h atáro zo tt, m indvégig szük­ ségesnek lá tja e k e ttő éles m egkülönböztetését. „Az evangélium tól izolált tö rv én y és a tö rv én y félreértett evangélium ként önigazsághoz, világtól való vallásos elforduláshoz és rosszul é r te tt világiassághoz vezet.” (59. l.) A m ásodik rész Bonhoeffer etik á já v a l és a keresz­ ty é n élet kérdéseivel foglalkozik. M agyar szerzőnk, Ján o ssy professzor is i t t közli ta n u lm á n y á t: A pró­ fétai elem B onhoeffer írásaib an ; B onhoeffer, a jövő teológusa címmel. M unkájában m egállapítja, hogy a bonhoefferi teo­ lógia a m aga egészében prófétai látású . „A vándorló Iste n népének egyháza jövőjére irá n y íto tt.” Jánossy professzor tiltak o zik az ellen, m in th a B onhoeffer teo­ lógiai gondolatai és a börtönből ír t levelei k ö zö tt éles választóvonal vagy egyenesen szakadék lenne. M ajd a le ta rtó z ta tás a u tá n írt leveleinek lényeges v onásait ism erteti szerzőnk négy fejezetben. Először a világ nagykorúságának g o n d o latát rész­ letezi. K özism ert, hogy Friedrich Gogarten volt az első teológus, aki az elvilágiasodás folyam atáv al fog­ lalkozott. De B onhoeffer v o lt az, aki e v áltozást pozitiven értékelte. Az ő analízise segít ab ban m a 124

bennünket, hogy m a rx ista em bertársainkkal m ások szabadságáért eg y ü ttm unkálkodjunk. Így nézhetünk a világra K risztus felől. A m ásik fontos gondolatkör a vallás kérdése. Bon­ hoeffer m egállapítja, hogy az em berek a jövőben korántsem lesznek olyan vallásosak, m in t régen. De vajon nem tö b b a keresztyén h it, m in t ahogy az v al­ lásos form ájában m egjelenik? Van-e ún. világias keresztyénség? H a igen, akkor meg kell terem ten i ennek megfelelő form áját is. Bonhoeffer a vallást tö r­ ténelm ileg keletk ezett értéknek m ondja, am ely tö r­ ténetileg tú lh a la d o ttá v á lh at. E z a látás újabb segít­ ség lehet a m a rx ista —keresztyén dialógusban. A harm ad ik fontos gondolat az egyház igehirdeté­ sének kérdése, vagy m ásként fogalm azva a B iblia nem vallásos értelm ezése. Ez első renden nem m eta­ fizikai és nem individualista in terp retáció ját jelenti a B ibliának. Az em ber nem az élet határeseteiben találkozik Istennel, hanem a m indennapok során. S ez voltaképpen nem m ást jelent, m in t hogy az em bert az „élet sűrűjében” kell m egszólítani. Ján o ssy pro­ fesszor szerint ez lényegében a szociális evangélium gondolata. N egyedikként em líti a szerző a szolgáló egyház bonhoefferi lá tá sá t. Az egyház sohasem lehet öncél. Az egyház csak szolgálva lehet egyház, s ez sohasem csupán a lélek ható su g aráb a tarto zó kérdésekkel fog­ lalkozó egyház, hanem am ely m eg v álto ztatja a vilá­ g o t az igehirdetés á lta l. S az egyház egyetlen ta g já ­ nak sem szabad adósnak, m aradnia a válasszal, am i­ kor Isten a k a ra tá n a k a jelenbeli m egvalósulásáról van szó. Bonhoeffer prófétai vonásait sokszor félreértették. Teológiájával nem az egyház életét k ív á n ta vezetni. A teológia feladata, hogy az egyház életét k ritik ai segítő szolgálatával kísérje. Az ige és a Szent Lélek m u n k ája semmivel sem pótolható. Még a ta n u lm án y k ö tet m ásodik részében érdekes dolgozat foglalkozik Kaltenborn tollából Bonhoeffer latin-am erikai h atásával. A nem vallásos Credo szá­ m ára k ettő s csengésű: legyen a föld m indenki szám ára lakható, ez az ökum ené szó jelentéséből levezethető és az egyház a föld sója. Legyen értékőrző és kínálja fel jó ízléssel U ra követésében kincseit, követve az egyház U rát, aki a világ m egváltója is. A könyv harm adik része az egyház tan ú ság tételé­ nek kérdésével foglalkozik. A nyugállom ányban levő püspök, A. Schönherr az N D K egyházának ú tjá t méri Bonhoeffer teológiájához. A szekularizm us folyam atá­ ban segített Bonhoeffer pozitív értékelése, a keresz­ tyének e világi kérdésekben való felelős állásfoglalása b iz ta to tt a jelen ú tja in járásb an . Paw el F ilip i prágai teológus B onhoeffert m in t ige­ h ird e tő t tárg y alja. „ Iste n veszélyes” m o ttó a la tt több szakaszban ism erteti igehirdetői m ondanivalóját. Is­ te n t nagyon kom olyan kell venni, ezért önm agunkat, m a n d átu m u n k at is. E gzegétaként nagystílű volt, nem m indig textus-szerűen, de m indig a teljes Í rás össze­ függésében és hitvallásosan — elkötelezetten — pré­ dikált. A k o n te x tu st sokszor kevésbé resp ek tálta az igében, annál inkább a bibliai teológiai összefüggése­ ket. A tö rté n e tk ritik a i k u ta tá s eredm ényeit nem m in­ dig alkalm azta, am elyért nem lehet egyszerűen elm a­ rasztalni, m e rt lehet, hogy ezek a m egállapítások nem v o ltak az igehirdetésben alkalm azhatók. K ed velt tipológiai m ag y arázata alap ján elhangzó — ném elyek szerint színtelen — igehirdetései mégis a nagy prédi­ kátorok galériájába em elik századunk ta lá n leghite­ lesebb teológusát. E m lítésre m éltó Jü rg e n H enkys tan u lm á n y a Bon­

hoeffer b örtönben írt verseiről. M artin K uske pedig esetta n u lm á n y t közöl az evangélium Ószövetség felőli m egértéséről, bonhoefferi látásb an . Végül a könyv negyedik része részletes Bonhoeffer bibliográfiát ad. A tan u lm á n y átolvasása u tá n m eg állap íth atjuk, Bonhoeffer p rófétai látása, kérdésfelvetései m ennyire időszerűek közel félévszázad m ú ltán is. Szebik Im re

Művészet és egyház Magyarországon B orító lap ján m agyar nyelvű fe lira tta l — „M űvészet és egyház M agyarországon” — jelen t meg az au sztriai kiad ású ökum enikus m űvészeti negyedéves folyóirat, a „ K u n s t u n d K irche” . A k iad v án y 1970 ó ta vállalja, hogy az 1860-ban a la p íto tt „C hristliche K u n stb lä tte r” örököseként a tá g a b b értelem ben v e tt, te h á t általá­ b an m etafizikus m űvészet figyelője legyen. Á llandó m un k atársai kiváló svéd, ném et, holland, angol, belga, svájci, osztrák, am erikai szakem berek. Szerkesztősége Linzben dolgozik, Rombold, Volp, Lehner professzorok szakem berek vezetésével, s meg kell állap ítan u n k , gon­ dos körültekintéssel. A folyóirat ú jab b évfolyam ai egy-egy ország belső problém áival is foglalkoznak, helyi szerzők írásaival, így franciákkal, belgákkal, afrikaiakkal, angolokkal. T ájékozódás v é g e tt kereste fel hazánk egyházi intézm ényeit R ain er Volp pro­ fesszor, G ü n ter R om bold és H u b e rt L ehner tá rsa sá ­ gában, m in d h árm u k já rta ss á g á t és von zalm át fel­ használva a m ag y ar m űvészeti kérdésekben. Számos ja v a sla t alap ján d ö n tö tte k a szerzők dolgában, tem a­ tik á ju k b a n term észetesen a szerkesztés és érdeklődés nyug ati igényeihez igazodva. A „ K u n s t u nd K irche” 1984. évfolyam ának 2. szám a te h á t „B lick p u n k t U ngarn” fejléccel a m ai m ag y ar egyházm űvészet és a m etafizikus előjelű m űvészet n éhány aktuális kér­ déseit elemzi. A Szerkesztőség ú tjá t jelzi R ain er Volp hangulatos és in sp iratív bevezetése, tö rtén elm i visszatekintéssel. „K evés népnek k ellett újb ó l és újból a n n y it küzdenie a túlélésért, m in t a m ag y a rsá g n a k . . . S ez a kényszerűség a h arcra jelenti tra g é d iá ju k a t” — írja. Az évszázados elnyom ás hagy o m án y át, szám talan tra u m a örökségét a dinam ikus és tolerán s életben keresi, am it viszont nem csupán a történ elem m agyaráz, u ta lv a éppen a néphagyom ány folytonosságára, a te lt róm ai katolikus tem plom okra. M intha m essziről néző sze­ m ével vizsgálná a B écsben élő etnográfus író, Sebes­ tyén G yörgy a so k at v ita to tt „M i a m a g y ar?” koncep­ ciót. Szekfű G yula h ajd an i b egyűjtő kísérlete a ta n ú ja, hogy K odálytól P rohászka Lajosig hányféle válasz lehetséges. N yilván Sebestyén G yörgy sem feltételezi, hogy a m egoldást m eg találta, s b á r ismeri Zolnai Béla, K arácsony Sándor m egközelítéseit, ő is inkább új téziseket v e t fel, sem m int a szintézissel foglalkoz­ nék. Szívesen ten n én k fel a kérdést, hogy v ajo n a szubjektív esszé sodra nem engedte tudom ásul venni a róm ai birodalom D u n a vonaláig terjed ő k u lturális örökségét, m ajd az első honfoglalás m a m ár többsé­ gében elfogadott igazságát, s vajon joggal nevezhető-e a törö k h áb o rú u tá n i Alföld „ázsiaib b n ak ” , m in t a XV. századbeli, akkor, am ikor kényszerű-kelletlen ugyan, de nagy m ezővárosaink k ialakulnak, s így van-e, hogy alk alm asin t „húsz különböző m agyar zenekar húsz különböző m elódiát já tsz a n a , legalább harm inc szólóhegedűssel, akik az a sz ta lt óvatosan

kö rü ljárv a borravalóért to v áb b i egyéni kívánságokat teljesítenének?” Bizonyos zenekarok esetében a fel­ tevés hely tállh at, de karakterológiához nem alkal­ m as, m in t ahogy M edgyessy sem dolgozott „R o d in példája nyom án” , a k it még az ő to leran ciája sem szívelt. K önnyebb helyzetben v an a recenzens a hazai szerzők esetében. N y íri T am ás rk. teológiai ta n á r „K ereszténynek lenni M agyarországon” cím m el az átgondolt állam vezetés reálpolitikája következtében m egerősödött vallási érdeklődésről ír, a keresztyén em ber m egbecsült m unkam oráljáról, m unkahelyi meg­ bízhatóságáról. Groó G yula professzor az evangélikus egyház diaszpóráiról, szabadegyházakról, a vallási problém ák irá n t m egnyilatkozó n y ílt kérdésekről, egy­ h ázak és állam viszonyáról beszél „egy olyan korban, m elyben az emberiség túlélése és továbbélése forog kockán” . H u b e rt Lehner felső-ausztriai kiadói m unka­ tá rs a bécsi Egyházszociológiai In té z e t an y ag át és személyes élm ényeit felhasználva a görög-katolikus egyház helyzetét vizsgálja, Dávid K a ta lin m űvészet­ történész K ondor B éla m űvészetében keresi a tran sz­ cendens elem eket. K ondoréban, aki „K risztu sb an a m odern világ legfontosabb jegyeit ism erté fel” . Beke László m űvészettörténész m ai m agyar m űvészek be­ m u ta tá sá b a n abból az átfogó szem léletből indul ki, hogy „ a m űvészet á lta lá b an az em ber lényeges egzisz­ tenciális kérdéseivel foglalkozik, s ezáltal az istenség kérdésével” , u ta lv a K ondorra, Schaár E rzsébetre, Ország Lilire, és ism ert fiatalok m unkáira. Cséfalvy P ál m úzeum igazgató, az esztergom i „K eresztény M úzeum” sokrétű, gazdag an y ag át ism erteti. A deb­ receni R eform átus Kollégium m úzeum át viszont csak a m úzeum prospektusának részlete. A kevésbé ism ert Deák té ri evangélikus m úzeum ra F abiny T ibor igaz­ gató irán y ítja a figyelm et. E ntz Géza m űvészettör­ ténész, aki huszonöt évig a m űem lékvédelem egyik vezető egyénisége volt, s a g ó tika nem zetközien kiváló ismerője, a m ásodik világháború u tá n i m űem lékvéde­ lem tu d atfo rm áló erejét vizsgálja, míg G ünter Rom ­ bold professzor bőséges a d ato k k al az új tem plom m ű­ vészetet, kiem elve tö bbek k ö zö tt a b u d apesti Ildikó utcai, a D ebrecen-N agyerdői és a tiborszállási refor­ m átu s tem plom okat, különös te k in te tte l Szabó Istv á n és K álm án E rn ő terveire. S a ját tan u lm án y o m a „N épszokások a m ai egyházakban” cím m el foglalko­ zik a szellemi, tárgyi, építészeti hagyom ányok to v á b b ­ élésével, ú jra élesztésével. A híranyag részletes beszá­ m olókat közöl elsősorban a róm ai katolikus egyház eseményeiről, recenziókat m agyar m űvészeti kiad v á­ nyokról. A „ K u n st u n d K irche” érté k é t növeli, hogy igen szép nyom ással, bőséges színes és fekete-fehér képanyaggal jelen t meg, kö zö ttü k szam oskéri, szen­ nai, debreceni, kelenföldi reform átus tem plom aink m ásával. Koczogh Ákos

Könyv, sajtó és irodalom a felvilágosodás korában K ó k a y G y ö rg y, B u d a p e s t, 1 9 8 3 . A k a d é m ia i K ia d ó , 2 3 4 la p K ókay György v á lo g a to tt tan u lm án y ain ak b o rító­ já n könyvtárbelső barnállik a cím m ögött. M éltán. A tá rg y a lt személyek és ad ato k m ind kötődnek a régi könyvtárakhoz. Törekvéseik célja vo lt, hogy „egész E u ró p a tu d o m án y án ak tárh áz a és D epositorium a” 125

legyen hazán k , s e g y ú tta l közvetítse n y u g a tn ak a lehet, nem tanácsos, nem illő, nem is szabad m indent keleti m űvelődés és gondolkodás kincseit. Ism eretlen kim ondani, nem hogy írásban hírlelni” . Eleink ilyen ad a to k közlésével, elhanyagolt terü letek és személyi­ k orban gondolkodtak, írtak , olvastak, hogy elérkez­ ségek elemzésével v ilág ítják meg az elm élyült ta n u l­ zék, m ikor „az egész ország változik tan u ló házzá, m ányokból leszűrt összegzések és anyanyelvi iroda­ és A kadém iává” (Bessenyei jám b o r szándéka szerint lom, olvasásterjesztés, p atrio tizm u s negyedszázadá­ is). A kollégium ok és a lelkészi testü letek vezetőinek na k sajátos tá rg y á t. A p ó tk ö te tté form álódó közlé­ a sajtó nagyhatalom m á válása korában k e lle tt meg­ sekből k e ttő először i t t olvasható a tö b b i 1959—1978 látniuk, elhallgatások és elh allg attatáso k idején, hogy k ö zö tt k ia d o tt kötetekben, fo lyóiratokban; egy közü­ az egyházunkban m egőrződött szellemi végvárak lük eddig csak ném etül jelen t meg. Csak n éhány sze­ k ö n y v tá ra „H ollandiából és H elvetiából h o rd o tt tu ­ rén y jegyzet u ta l rá, hogy K ó k ay G yörgy egyéb kiad­ dós lom ok” halm aza-é (K a zin czy), vagy nem zetközi ván y ai, sajtó- és irodalom történeti tan u lm á n y ai is o tt és nem zeti kincs? v a n n a k a válogatás h átteréb en . Olvasóközönségre k ellett találn ia a m ú lt értékeinek Bessenyei és R át M átyás körül gyűrűzik a k ö tet és a patriotizm usnak, nem különben az új irodalom ­ első része. I t t v a n a Bessenyei 1963-ig ism eretlenül nak. Kiem elkedő érdem e K ókay G yörgynek, hogy lappangó politikai-filozófiai folyóiratának első érté­ felelevenítette a Péczely József lap jáb an (Mindenes G yűjtem ény, 1789) Kovács Ferenc p ápai m érnök kelése. Pozsony, Bél M átyás és tá rsa i körében H atvani ja v a sla ta it. Ő a megfelelő könyvek k iad ását, az olcsó Is tv á n t is érin ti a politikai a ritm e tik a m űvelői között. A m ásodik rész a g ö ttin g ai h a tá sn a k az előző rész­ szab o tt ára t, könyvkölcsönzést, vasárnapi olvasómoz­ hez kapcsolódó tov áb b h u llám zását taglalja. A hazai galm at, ugyanakkor az italm érések zárv a ta rtá s á t, a újságalapítási kísérletek tisz tá z o tt ad atai m ellett érté­ lelkészek és ta n ító k szervezett közrem űködését, és a jobbágy em beri jogainak m egadását a k a rta. kes levelezésekből tá ru l föl a rem ények és kényszerű visszavonulások k o ráb an a kozm opolita és reform ista A m ú lt m ába kapcsolódása nem csak egyházi könyv­ jozefinizm us szembesülése a jakobinizm us irán y áb a tá ra in k ügyében érvényesül. A X V III. században haladó patriotizm ussal. ra k ó d tak le az előzményei annak, ahogyan a tá rsa ­ A könyv táro s Hajnóczy alakja, az olvasás és olvasó­ dalom egyházi és reform átus h án y a d a a sajtóhoz, a közönség kérdései köré épül a h arm ad ik rész, am elyet folyóiratolvasáshoz viszonyul, h a nem tu d a to sa k is a m űvelődési eredm ények átm entése, és a nem zeti az újságírás értékelésével, az olvasási szokásokkal, a k ö n y v tá r lé tre jö tte tü n te t ki. k ö n y v tári megőrzéssel kapcsolatos eszmei kérdések. K ókay György munkálkodása és kötete a hajszál­ A zárórész a hagyom ány feltárásán ak összefüggésé­ ben foglalkozik a feledett irodalom szervező és újság­ gyökerek láthatatlan mélyenjárását vállalta. N incs tö r­ író Görög D em eterrel, m ajd az egyházi k ö n y v tára k zsökös hagyom ány ilyen tan u lm án y o k nélkül, az össze­ ügyével és a h u n g arica-k u tatás soron következő tenni­ foglaló tan u lm ányok sudarai töredeznek, m ert hiányo­ sak és gyökértelenek. Az örökség k u ta tá sa és ism erete valóival. nélkül nem értékeli, hanem elvesztegeti s veszni E g y h ázu n k m ú ltja szem pontjából ez a negyedszá­ zad volt, am ikor elfogyatkozott az irodalm i igényesség h ag y ja a társadalom az örökséget. A z ilyen kötetek a bibliam agyarázó m űfajokban, és lassan nem ta rto ­ mögött meghúzódó m unkás élet viszont azért ígéretes, z o tt össze a nem zeti irodalom m al a kegyességi. Más­ m ert „ a következő nem zedékek szám ára forrásainkra részt viszont egyre tö b b e t o lv asta a foly ó iratokat a nézve sokkal teljesebb és gazdagabb örökséget tu d u n k kollégium ok diáksága, s te rje sz te tte , m űvelte a szép- hagyom ányozni, m in t a m it m i k a p tu n k .” iro d alm at a lelkészek sora. 1780. ja n u á r 29-én, a tá r ­ Fekete Csaba g y a lt negyedszázad kezdetén írta alá a b arokk király­ nő a m ár k ato lizált Bessenyei cím zetes k ö n y v tári kinevezését, aki csak cím zetes állást és kegydíjat k a p h a to tt. U gy an ab b an az évben közölte az első m agyar irodalm i folyóirat a Sylvester Já n o s B ibliájá­ A szószék és az elnyomottak ba n olvasható distichonok értékelését. A negyedszá­ J u s to L . G onzález a n d C a th erin e G. G onzález: zad végén le h u n y ta szem ét a legnagyobb diákköltő, Csokonai, aki h iáb a v á g y o tt rá, hogy nem zeti könyv­ L ib e ra tio n P rea c h in g . T h e P u lp it a n d the tá ru n k b a n köny v táro si állást kapjon. A bban az évben O ppressed. A b in g d o n P re ss, N a s h v ille . 19843. 127 p . a d ta ki Fábián József az első teológiai foly ó iratunkat, Prédikátori Tár címmel. M agunk szám ára is találu n k A felszabadítás teológia abból a konfliktusból szü­ te h á t bőven újragondolásra és to v á b b k u ta tá sra sar­ le te tt, m ely az elnyom ók és elnyom ottak, szegények kalló részleteket, de számos résztud o m án y n ak van­ és gazdagok, hatalm onlevők és hatalom nélküliek kö­ nak hivatkoznivalói az adatközlésekre. N ekünk G öt­ z ö tt van. K épviselői a világnak azon a részén vannak, tin g a h a tá sa ilyen, o tt a Zeitungsw issenschaft legha­ ahol legnagyobb a gazdasági különbség és társadalm i táso sab b professzora, Schlözer keze a la tt ism erték meg ellentét em ber és em ber k ö z ö tt: L atin-A m erikában és diák jain k az újságolvasás valóságos m esterfogásait, a H arm ad ik V ilágban. Mind a pro testán s egyházak­ a h írm ag y arázat és a fo rrásk ritik a összefüggéseit. ban, m ind a róm ai katolikus egyházban egyházi veze­ A külföldről k a p o tt, és a császárvárosban elfoga­ tő k és teológusok foglalnak állást pro és c o n tra e d o tt nézeteken túllépve, nem fogadták hitv allásuk­ teológiával kapcsolatosan. A felszabadítás teológia a S zentírásnak társadalm i nak az igazság érdekében gondolt világpolgári, koz­ m opolita p á rta tla n sá g o t, am ely szerint a hazaszere­ és gazdasági, te h á t politikai üzenetét hangsúlyozza. te t és a vallás kötelékei sem k o rlá to z h a tjá k az újság­ K ritikusai szerint egyoldalú a Szentírás politikai üze­ író t. K azinczyv al v allo tták , hogy nem zeti értékeinket netének ilyen hangsúlyozása. E rre az egyoldalúságra azonban a hagyom ányos teológia egyoldalúsága kény­ becsülnünk kell, ezek „n em egyedül a H aza, hanem szeríti a felszabadulás teológiát, m ely a hagyom ányos az egész Em beriség kincsei” . A rendőrállam azonban csak a birodalm i érdekeknek b iz to síto tt szólásszabad­ teológiának — a konstantinuszi korszak egyháza teo­ lógiájának — a jellem zője: a hatalom m al bírók, az ságot. Rát Györggyel tu d n iu k k ellett az olvasóknak, elnyom ók szem pontjából értelm ezik a Szentírást. E rre m éginkább az íróknak és szervezőknek, hogy „nem 126

eleven és meggyőző p éld á k a t hoz a könyv a herm e­ n eü tik a és a hom iletika területéről. A kön y v első fejezete arról szól, hogy m i a felsza­ b ad ítás teológia. N incs kidolgozott felszabadítás teo­ lógia, hisz különböző csoportok különböző helyzetek­ ben és szükségtől kényszerítve lá ttá k meg azt, hogy a Szentírás üzenete az elnyom ottakhoz szól és felsza­ b ad ításu k érdekében író d o tt és hangzik. H árom lénye­ ges p o n tra azonban rá m u ta th a tu n k , m in t közös alap­ elvre. 1. M indenekelőtt a felszabadítás teológiának m in­ den ága politikailag k o n k rét. R au l Vidales m exikói teológus írja : „S o h a nem v o lt egyetem es teológia, mégkevésbé v a n semleges teológia.” A m i ilyen ak ar lenni, az m indig a h atalm o n levők érdekeit szolgálja. Az elny o m o ttak ró l nem elég általánosságban beszélni, meg kell nevezni őket. N em m arad adós ezzel ez a könyv sem : olyan teológia ez, m ely „azok szem pont­ ja it ta r t j a szem e lő tt, akik hagyom ányosan h atalo m ­ nélküliek a társad alo m b an és nincs szavazati joguk az egyházban. Az E gyesült Á llam okban ez azt jelenti, hogy a feketékét, a spanyol és ázsiai am erikaiakét és m ásokét. L atin-A m erikában és A frikában azokét, akik rég ó ta a gazdasági, politikai és egyházi kizsákm ányo­ lásnak az aláv etettjei. O lyan társad alm ak b an , ahol isten ítik az ifjúságot, az öregekét jelenti. Az egész világon pedig az asszonyokét” . 2. A m ásodik jellem vonása a felszabadítás teológiá­ n ak az, hogy a történelem k ateg ó riájáb an él. A B ib­ lia nem örök igazságok vagy szabályok könyve, h a­ nem tö rtén ések könyve, a történelem könyve. A B ib­ liában az igazság nem valam i, am i „ v a n ” , hanem am i „ tö rté n ik ” . Jam es Cone írja : „A bibliai kijelentés elv á la sz th a tatla n a tö rtén elem tő l és a h ittő l . . . Am i­ kor a k ijelen tést tö rtén elm i esem énynek lá tju k , a Biblia a h ite t valam i m ásn ak ta r tja , m in t ek sztatikus érzésnek a csendes im ádság perceiben, v agy téved­ h etetlen vállalkozások elfogadásának. A h it a gyüle­ kezet válasza Iste n szabadító te tté re . Igen Istennek és nem az elnyom o ttak n ak . 3. A h arm ad ik közös vonás az, hogy ez a teológia nem k o rláto zh ató csupán az eln y o m o ttak n ak a felszabadulásukért folyó h arcára. A felszabadulás teo­ lógia nem a felszabadulásról szóló teológia: a femi­ n ista teológia nem a nőkkel foglalkozik, v agy a „ F e ­ kete teológia” nem csupán a feketék ügyének köte­ lezte el m ag át. Istennel, Iste n üzenetével foglalkozik, aki nem semleges, hanem élő Isten , aki felveszi az eln y o m o ttak n ak — a föld „szelídeinek” — az ügyét, és aki k irály ság át elhozza, kiteljesíti, ahol nem lesz többé elnyom ott, szenvedő, jogfosztott. A könyv m ásodik része herm eneütikai kérdésekkel foglalkozik. P ro g ram k én t v allja: szükséges a Szent­ írást ú jra olvasni, ú jra m egérteni. A bibliafordítások is azt a hagyom ányos szem léletet tük rö zik , am i az uralkodó egyház sa já tja : a hatalm o n levők szem pont­ jábó l értelm ezték és fo rd íto ttá k az eredeti szöveget. Példák sorával bizo n y ítják ezt a szerzők: u g y an azt a „rabszolga” szót haszn álja az eredeti szöveg P á lra is, Onezim uszra is; de P á l esetében „szolgával” , Onezi­ m usz esetében „rabszolgával” fo rd ítják a hagyom á­ nyos bibliafordítások. U gyanígy a hatalm onlevők job­ ban szeretik „igazságossággal” , a hatalom nélküliek „igazsággal” fo rd ítan i u g y an azt a görög szót. Az angol és tö b b m ás nyelvben sok pro b lém át je le n t a főnevek

nem einek a különbözősége; itt is a hagyom ányos tá r ­ sadalm i szemlélet szerint a hím nem ja v á ra értelm e­ zik a bibliai szöveget o tt is, ahol pedig az eredeti szöveg sem ad erre okot. A kom m entárok sem m entesek az uralm on levők ideológiájának a befolyásától. L egtöbben term észetes­ nek veszik, hogy a legjobb és egyetlen ú t a B iblia szövege m egértéséhez a szavak, történelm i ad ato k , a fo rm atö rtén eti k ritik a tudom ányos tanulm ányozása. Mindez szükséges, de nem elégséges a bibliai üzenet igazi m egértéséhez. Kegyesség, m égpedig bibliai ke­ gyesség kell ehhez. O lyanok kegyessége ez, akik tu d a ­ tá b a n van n ak annak, hogy Iste n népéhez tarto zn a k , és így a béke és igazság m egígért királysága felé m e­ netelnek. O lyan kegyességnek kell lennie ennek, mely e g y ü tt él azzal, am it a felszabadítás teológia „p rax is” nak nevez. Az Ige értelm ezésében döntő szerepet játszik az, hogy a társadalom m elyik oldalán áll az Ige m agya­ rázója. É rdekes p é ld á t közölnek erre a szerzők. E gy teológiai szem inárium ban m egkérdezték a hallgató­ k a t, hogy m elyik Ige je le n te tt sokat a b b an a dönté­ sükben, hogy i t t van n ak . Sokan k ö zü lü k L uk 4,18— 19-et jelölték meg. A rra a kérdésre, hogy m it jelen­ te t t ez nekik, a fehér férfiak kivétel néllkül az t írták, hogy m eg értették : felkente őket az Ú r, hogy hirdes­ sék az evangélium ot a szegényeknek stb. A nők és a kisebbségben élő férfiak pedig a b b an k a p ta k indí­ tá s t, hogy az Úr felkente Jézu st, hogy hirdesse nekik, szegényeknek az evangélium ot. Az allegorikus írásm agyarázat is példája annak, hogyan a k a rjá k kikerülni a B iblia tö rté n e ti üzenetét azok, akik h atalm on vannak. A hagyom ányos tá rsa ­ dalm i előítéletekkel és általánosan elfogadott érték ­ renddel szűrik meg a bibliai ta n ítá so k a t. Az Ú jszö­ vetség sok forradalm i üzen etét allegorizálják és spi­ ritualizálják. A felszabadítás teológia alap ján álló igehirdetők ezért szívesebben fordulnak az ószövet­ ségi textusokhoz. A nnak évszázadokat átfogó kelet­ kezési ideje, a v á la sz to tt nép különböző politikai, tá r ­ sadalm i pozíciója, fogsága vagy viszonylagos h a ta ­ lom ra ju tá s a szélesebb te re t enged arra, hogy meg­ lássuk, m ennyire konkrétan, az a d o tt helyzetre szólt Isten kijelentése. Figyelem rem éltó m egállapítása a szerzőknek — és elfogadható, hisz m in d k etten teoló­ giai ta n á ro k —, hogy a nők és a „hatalom nélküliek oldalán álló férfiak” sokkal alaposabban készülnek az igehirdetésre az U SA -ban, m in t a fehér-közép­ osztálybeli igehirdetők. E zeket p u sz ta társad alm i ho­ v atarto zásu k hitelképessé teszi: azoknak pedig bizo­ n y íta n iu k kell, és igehirdetésük h itelét az alapos exe­ getikai felkészülésükből szerzik. E könyv sokkal tö b b e t m ond és tö b b kérdést fel­ vet, m in t am i 120 oldalnyi terjedelm éből v árh ató . Jegyzetei, bibliográfiai függeléke jó eligazítást ad a felszabadítás teológia u tá n érdeklődőknek. Szerzőik nem a jövő teológiai nem zedék szám ára a k a rjá k is­ m ertté ten n i nevüket, hanem a m ost élő és túlélni akaró elnyom ott, latin-am erikai, afrikai, ázsiai né­ peknek ak arn ak segítséget adni. Ú gy ad ják ezt a segítséget, hogy h ird etik a hatalm o n levőknek és a h atalom nélkülieknek ann ak az Isten n ek a üzenetét, aki az elnyom ottak oldalán áll. Benke György

127

Zsidó hitéleti kislexikon D r. Jólesz K ároly: M I O K , Budapest, 1985. 253 l. 190 F t. Scheiber Sándor m éltán m ondja a könyv előszavá­ ban, hogy e m ű hézagpótló m unka. A m agyar szár­ m azású rehovoti ra b b i könyve ugyanis nem csak a ha­ zai zsidóság szám ára jelentős, hanem a keresztyén teológusok szám ára is tanulságos. O lyan információ­ k a t közöl, am elyek egyrészt a zsidósághoz való viszo­ n y u n k a t korrigálják, másfelől sa já t teológiai gondol­ k o d ásu n k at helyesbítik. N em csak a zsidó kegyességi g y ak o rlat irá n t érdeklődők k ap n ak v álaszt kérdéseik­ re, hanem á ltaláb an m inden, B iblia irán ti érdeklődő egyén. A B iblia jobb m egértését segítő m agyarázatok oly fontos kérdéseket tisztázn ak , m in t pl. a B ’chór, az elsőszülöttség kérdése (Izsák és Ism áel; Já k ó b és É zsau). T alálunk ÚjT-i vonatkozású cím szavakat is, m in t pl. a farizeusok és szaduceusok. M egtaláljuk a Géhinóm (G yehenna), a Gimátria (am ely az ÚjT -ban legszem beötlőbben a 666-os szám ra utalással jelen t­ kezik), a M ásiáh (Messiás), a Sáliáh (Apostol) szavak m a g y a rá z atá t is. Részletes ism ertetést találu n k a bib­ liai m értékekről (M id d ó t), a N ázir, a N ’vuá (prófécia) v agy a M ita (halál) fogalm áról. K im erítően m agya­ rázza Isten neveit ( S ’mát E lohim ), u ta lv a a nagy írás­ m agyarázó, R ási vélem ényére: az Elohim és Adonáj nevek nem véletlenül váltak o zn ak , sőt nem is valam i­ féle „szerkesztéstől” függően. Szerinte ahol a szöveg Iste n h a ta lm á t, szigorát beszéli el, o tt az E lohim név áll, míg az Á donáj (ill. a Jud-H é- Váv-Hé) a kegyelem Istenére m u ta t. O tt v an n ak a m űben az Egészségügyi törvények és az Étkezési tilalm ak, m elyeknek Ú jT-i vonatkozásai is v an n ak (ApCsel 15,20; R óm 14,20k). N agyon ér­ dekes az Ónesz (K ényszer) címszó: a rab b i részletesen ism erteti a bölcsek ta n ítá sa it. E zek a rra h ív ják föl az izraeliták figyelm ét: Iste n paran cso latain ak a lé­ nyege, hogy az em ber éljen általu k . Végszükségben három olyan p aran cso lat van, am elyet nem volna sza­ b ad á th ág n i: a bálványáldozat, a paráznaság és vér­ evés. M egszívelendők azok a dogm atikai szócikkek, am e­ lyek a zsidósággal kapcsolatos téves inform ációinkat helyesbítik. Ily en a H ét hákádmon, az eredendő bűn fogalm a, am elyről a z t véljük, hogy csak a keresztyén dogm atikában v an benne. A Jécer hárá és jécer hátóv a jó és a r ossz ösztön fogalm át tisztázza. A T’suvá (m egtérés) címszó feltárja a b ű n b án at, bűnvallás és Iste n m egbocsátó irgalm a m ozzanatait. Az Öngyilkos­ ság tila lm á t az Isten n ek való szám adásból eredezteti: „h a v alaki öngyilkossága elő tt m egtér, m egtérését

az É g nem fogadja el.” A T ’hijját hámétim (feltám adás) m ind a héber, m ind a m agyar cím szónál szerepel. M egtudjuk, hogy a zsidó vallásnak alapvető tétele a feltám adásba v e te tt h it: „A kik azt m ondják, hogy a feltám adásba v e te tt h it nem tó rai eredetű, azoknak nincs része a túlvilági üdvösségben” (a Talm ud Szan­ h e d rin -trak tátu sa, 81:10). — A Ruáh hákodes (Szent­ lélek, vagy Jólesz fordításában „isteni szellem” ) szó­ cikkben nincs dogm atikai fejtegetés, csak a fonto­ sabb m egállapítások: „ Iste n aján d ék a” , „csak az tu d prófétálni, akin a R u áh hákodes nyugszik.” A K islexikon ökum enikus szempontból is tanulságos. Már csak azért is, m ert a B ’né Noáh (Nóé fiai) címszó a la tt a h é t feltétel m egléte esetén a világ kegyesei közé sorolja a nem zsidókat is. (E zek: 1. A bálvány­ im ádás tilalm a; 2. Iste n károm lásának tilalm a ; 3. törvényszékek felállítása; 4. a v érontás tila lm a; 5. az erkölcstelenség tilalm a; 6. a rablás tila lm a; 7. az élő állat testéből k ih a síto tt hús evésének tilalm a.) E zentúl m egem lítendő, hogy a N itl címszónál nincs sértő megjegyzés a karácsonyra vonatkozóan, a M ’sihé seker (álmessiások) felsorolásában nem em líti a N ázáreti Jézu st. Ez a ta p in ta t különösen fontos a keresztyén—zsidó párbeszéd idején, k iv ált h a tekin­ te tb e vesszük, hogy részünkről nincs meg mindig a kellő jó in d u lat. Így pl. Bibliai atlaszunkban az Ú j­ szövetségi k o rtö rté n et szöveggyűjtem ényében szere­ pel az ún. tizennyolcas im ádság. A 12. szakaszban ezt olvassuk: „A keresztyének és az eretnekek semmisül­ jenek meg egy szem pillantásban. Töröltessenek ki az élők könyvéből, és ne írassanak bele az igazakkal eg y ü tt.” E gy szó sincs arról, hogy valam ennyi izraelita im akönyvben m ás szöveggel szerepel az im ádság: „A rágalm azóknak ne legyen rem ényük, és m ind a gonosztevők, m in t a pillanat, vesszenek el, és m ind­ n y á jan ham arosan irtassan ak ki.” A Strack—Biller­ beck: K om m entar zum N euen T estam ent aus Talm ud un d M idrasch valóban közli a keresztyénekre v o n a t­ kozó részt, de zárójelben hozzáteszi, hogy egyes egy­ h áza ty ák szerint v an benne ez. H aszonnal fo rg a th atja e kön y v et m inden teológus és m inden laikus, nem csak az ÓT-i, in tertestam entalis vagy későbbi tu d n iv aló k at illetően, hanem az egym ás irá n ti tisztelet és megbecsülés érdekében is. Ben Zoma m o n d ta: „ K i a bölcs? Aki m inden em bertől ta n u l, am int m o ndatik: M inden ta n ító m által okul­ ta m ” (Pirké Avót 4,1). Szénási J . Sándor

C O N T E N T S O F N O 2/1986

IN H A L T D E R N U M M E R 2/1986

D O C U M EN TS: From the M aterial of the General Assem bly of the Ecum enical Council of Churches in H ungary (B u d ap est, F e b ru a ry 12, 1986): K ároly Tóth: “ T he U n ity of F a ith Can O nly Grow am ong Us if W e G row in G race” — C ontribution to th e D iscussion by S ta te S ecretary Im re M iklós, P re sid en t of th e S ta te Office for Church A ffairs — S ta te m e n t of th e G eneral A ssem bly on th e P roposal for a n A llem bracing a n d L ong-T erm P rogram m e of D isarm am ent S u b m itte d b y Mr. M ichael G orbatchow , G eneral S ecretary of th e C en tral C om m ittee of th e Soviet Comm u n ist P a r ty , on J a n u a ry 15, 1986 — P ress Com m unique — Churches on (he Danube about the Issue of Religious Liberty (A n In te rn a tio n a l Conference in M iskolc, F e b ru a ry 17 18, 1986) Press C om m unique S T U D IE S : A n d o r B ékési: T he B enefit of th e S acram ents accord­ in g to Calvin — Já n o s Pásztor: T he L iturgie Significance of Calvin — Endre Gyökössy: C alvin as a S p iritu al A dviser — M iklós Bodrog: Sin Is No P riv a te A ffair — B á lin t Illyés: K unszentm iklós in the W orks of S án d o r B ak say — M rs. É va F óris, née K alós: T he U n d er­ sta n d in g of th e A postle’s Office in th e Second E p is tle to th e Cor­ in th ia n s W O R L D R E V IE W : K ároly Tóth: F ro m My E xperiences in C hina — E rnő O ttlyk: T he C om m unity of th e A nglican Churches — E rnő O ttlyk: A J o in t W orking G roup of th e R om an C atholic Church a n d th e WCC — Ernő O ttlyk: A ncient E a ste rn Churches

D O K U M E N T E : A u s dem M aterial der Vollversammlung des Ökumenischen Rates der K irchen von U ngarn (B u d ap est, 12. F e b ru a r 1986): Károly Tóth: „D ie E in h e it des G laubens k a n n u n te r uns n u r in dem F a ll w achsen, w enn w ir selbst in d er G nade w achsen“ — D iskussionsbeitrag von S ta a tss e k re tä r Im re M iklós, P rä sid e n t des S taatlich en K irchenam tes — E rk lä ru n g d e r V ollversam m lung ü b e r den V orschlag zu einem um fassenden u n d langfristigen A b­ rü stu n g sp ro g ram m , das H err M ichael G orbatschew , G eneralsek retär des Z entrakom itees d e r K om m unistischen P a rte i der U dS S R , am 15. J a n u a r 1986 u n te rb re ite te — P resse-K om m unique — Die Kirchen im D onauraum über die Frage der Religionsfreiheit (E ine in tern atio n a le K onferenz in Miskolc, 17— 18. F e b ru a r 1986): PresseK om m unique S T U D IE N : A ndor B ékési: D er N u tzen der S ak ram en te n a ch Calvin — János Pásztor: Die liturgische B edeutung Calvins — Endre Gyökössy: Calvin als Seelsorger — M iklós Bodrog: Die Sünde ist keine P rivatangelegenheit — B á lin t Illyés: K unszentm iklós in den W erken von S ándor B ak say — Frau É va Fóris, geb. Kalós: D as V erständnis des A m tes des A postels im 2. K orintherbrief W E L T R U N D S C H A U : K ároly Tóth: Aus m einen E rlebnissen in China — E rnő Ottlyk: D ie G em einschaft der anglikanischen K irchen — Ernő O ttlyk: Die gem einsam e A rbeitsgruppe der R öm ischK atholischen K irche u n d des Ö R K — E rnő O ttlyk: U ralte K irchen im O sten H E IM A T R U N D S C H A U : Já n o s V iczián: Ich h abe einen T rau m (E rin n eru n g a n M artin L u th e r K ing, D ebrecen, den 19. J a n u a r 1986) D IS K U S S IO N : Tibor Bartha, ju n .: Sozialtheologen K U L T U R E L L E C H R O N IK : László Z a y: A dvent am B erg H arg ita — Jenő Szigeti: Ä hrenlese m it den Augen eines Theologen B Ü C H E R - U N D Z E IT S C H R IF T E N R U N D S C H A U : Istv án T őkés: G eschichte der biblischen H erm eneutik (Csaba László Gáspár) — B e tty T hom pson: A Chance to Change W om en an d Men in th e Church (E szter K a rsa y) — D r. K álm án K ovács, H rsg.: A b h an d ­ lungen betreffs der G eschichte d e r R echtsw issenschaft (György Szabó) — László K orm os: K atalog zum A rchiv des· R eform ierten K irch en d istrik tes jenseits der Theiss u n d des R eform ierten K olle­ gium s von D ebrecen (Já n o s Csohány) — Jean-M arc C happuis: Jésus et la sa m aritain e (Istv á n Karasszon) — R u d o lf B ohren: P ro p h etie un d Seelsorge (Is tv á n K arasszon) — Ja c q u e s P oh ier: D ieu frac tu res (Istv á n K arasszon) — B eiträge z u r Theologie und W irkungsgeschichte D ietrich Bonhoeffers (Im r e Szebik) — K u n st u n d K irche in U ngarn (In: K u n st und K irche) ( Á kos Koczogh) — György K ó k ay : B ücher, Presse und L ite ra tu r im Z eita lte r d er A ufklärung (Csaba Fekete) — J u s to L. G onzález an d C atherine G. G onzález: L iberation P reaching. T he P u lp it an d the Oppression (György B enke) — D r. K áro ly Jó lesz: E in kleines L exikon zum jüdischen G laubensleben (Sándor J . Szénási )

H O M E R E V IE W : János V iczián: I H ave a D ream (In Memoria m M artin L u th e r K in g , D ebrecen, J a n u a ry 19, 1986) D IS C U S S IO N : Tibor B artha, J r : Social Theologians C U L T U R A L C H R O N IC L E : László Z a y: A d v en t on th e M ount H arg ita — Jen ő S zigeti: G leaning w ith th e E yes of a T heologian R E V IE W O F B O O K S A N D P E R IO D IC A L S : Istv á n T őkés: T he H isto ry of B iblical H erm eneutics (Csaba László G áspár) — B e tty T h o m pson: A Chance to Change W om en an d Men in th e C hurch ( Eszter K a rsa y) — D r. K á lm á n K ovács, E d .: T reatises on th e H isto ry of Ju risp ru d e n c e ( György Szabó) — László K orm os: A C atalogue to th e A rchives of th e T ran stib iscan R eform ed Church D istric t a n d th e R eform ed College of D ebrecen (Já n o s C sohány) — Je an -M arc C h appuis: Jé su s e t la sam aritain e (Is tv á n Karasszon) — R u d o lf B o h ren : P ro p h e tie u n d Seelsorge (Istv á n Karasszon) — Ja cq u es P o h ier: Dieu f ra c tu re s (Istv á n K arasszon) — B eiträge z u r Theologie u n d W irkungsgeschichte D ietrich Bonhoeffers ( Im re S zeb ik) — A rt an d Church in H u n g ary (In : K u n s t un d K irche) (Á k o s Koczogh) — G yörgy K ó k ay : Books, P ress an d L ite ra tu re in th e E p o ch of th e E n lig h te n m e n t (Csaba F ekete) — Ju s to L. Gon­ zález an d C atherine G. G onzález: L iberation P reaching. T he P u lp it an d th e O ppression (György B enke) — D r. K áro ly Jó lesz: A L ittle E n cy clo p ed ia fo r th e Jew ish Life of F a ith (S ándor J . Szénási)

E szám ára: 68,— Ft

A REFORMÁTUS SAJTÓOSZTÁLY KIADVÁNYAI : K ároli B iblia

105,— F t

K is Családi Biblia

150,— F t

Z soltárok K önyve —B erki Viola illusztrációival

57,— F t

Zsebm éretű K ároli B iblia

135,— F t

K épes Ú jszövetség

300,— F t

Újfo rd ítású B iblia

220,—

Ft

Könyveink közül ajánljuk: D r. T ó th K áro ly : G yökerek és táv la to k

9 5 ,— F t

Ju h á sz Zsófia—S árto ry G abriella: Zöld füvecske a m ezőben

94,— F t

R eform átus K orálkönyv

250,— F t

K o m já th y A lad ár: A k itá n to rg o tt egyház

112,— F t

A M agyarországi R eform átus Egyház cím tára T akács B éla: R eform átus tem plom aink úrasztali térítő i

56,— F t 200,— F t

Vékey T am ás: Az evangélium sodrában

70,— F t

Csuka Z oltán: B izonyságul

64,— F t

B ódás J á n o s: Szám adás

85,— F t

K incsesláda I I .

100,— F t

Kiss G éza: A lélek h a ran g ja

95,— F t

B ereczky A lbert: A m agyar p ro testantizm us a zsidóüldözés ellen

33,—

Ft

K o m já th y A ladárné: A Szentföldön já rtu n k

198,— F t 125,— F t

Szentm ihályiné Szabó

M ária:

L orántffy Zsuzsanna

Szentm ihályiné Szabó

M ária:

Örök tá rsa k

120,— F t

Szentm ihályiné Szabó

M ária:

Zrínyi Ilona

196,— F t

B udai Balogh Sándor: V ad vizek fu tá sa

84,— F t

Tótfalusi K is Miklós: Apologia Bibliorum (A Biblia védel­ m ében)

199, — F t

N agy Zsuzsa: A huszonnegyedik óra

170,— F t

K álvin Já n o s: K ik a boldogok?

37,— F t

B o tty á n Já n o s: H itü n k hősei

98,— F t

T óth-M áthé Miklós: N áb ó t szőlője A lbert Schweitzer, az igehirdető M uraközy G yula: Késő vallom ás

91,— F t 100,— F t 84,— F t

B u d a i—H erczeg: Az Újszövetség tö rté n ete

130,— F t

D r. T ó th K álm án : A régészet és a B iblia

115,— F t

Kaphatók: A P ro testán s K önyvesboltban (hétfőn szünnap) B udapest IX ., R á d a y u. 1. (a 15-ös autóbusz m egállójánál), valam in t a debreceni R eform átus K önyvesboltban, D ebrecen, Vörös H adsereg ú tja 4 —6. Megrendelhetők: m inden lelkészi h iv a talb an és a R eform átus Sajtóosz­ tály o n , B u d ap est X IV ., A bonyi u. 21. Pf. 5. 1440

THEOLOGIAI SZEMLE M A G Y A R O R S Z Á G I EG YHÁZAK Ö K U M E N I K U S TA NÁ CSÁ NA K FOLYÓIRATA

ALAPÍTVA

1925

A TARTALOMBÓL Kálvin a megszentelődésről Mit tanultam Karl Barthtól? Dietrich Bonhoeffer elkötelező emlékezete Az antiszemitizmus keresztyén szempontból A keresztyén béke spiritualitásának elmélyítése és megerősítése Az Egyházak Világtanácsa 1985-ben Az Európai Egyházak Konferenciája Magyar református lelkészeszmény a két világháború között A protestáns teológia Magyarországon 1945-1985

Ú J FOLYAM (XXIX)

A nemzetiségi jog kiskátéja

1986

3

T ARTALOM THEOLOGIAI SZEMLE 1986. m áju s—jú n iu s Felelős s z e rk e s z tő : D. D r. O ttly k E rn ő 1054 B udap est S zabadság t é r 2. I. T .: 114-862

TANULMÁNYOK F E JE S SÁNDOR: Kálvin a m egszentelődésről....................... GROÓ GYULA: Mit tanultam K arl B arthtól? ....................... JÁNOSSY IM RE: Találkozásaim B arth K á ro lly a l.................. JÁNOSSY IM RE: Dietrich Bonhoeffer elkötelező emlékezete TAMÁS BERTALAN: Az antiszemitizmus keresztyén szem­ pontból ..................................................... ILJA BURIAN—KULIFAY GYULA: Kulifay István ma­ gyarországi toleráns-lelkész küzdelmes élete, bátor helyt­ állása Morvaországban, 1790—1796 .............................

129 133 138 141 147 153

Felelős k iad ó : M agyarországi E gyházak Ö k u m e n ik u s T an ácsa S z e rk e sz tő sé g és k ia d ó h iv ata l: 1146 B udap est A bonyi u. 21. T .: 227-870 Index: 26 842 H U ISSN 0133—7599

VILÁGSZEMLE TÓTH KÁROLY: „A keresztyén béke spiritualitásának el­ mélyítése és megerősítése” . Elnöki beszéd a KBK Munka­ bizottságának szófiai ü lé sé n .................................................. HANS SCHAFFERT: Dr. theol. h. c. Heinrich Hellstern . . . JO H N HUM PHREYS: Az Egyházak Világtanácsa 1985-ben OTTLYK ERN Ő : Az Európai Egyházak K onferenciája

159 165 168 171

□ A T heologiai S zem le s z e rk e s z tő b iz o tts á g a : D. D r. B a rth a T ib o r, eln ö k D r. G ö rö g T ib o r elő ad ó D. D r. B erki Feriz H e c k e r Frigyes D. D r. K áldy Z o ltá n K ovách A ttila K ü rti L ászló V iczián János D r. N agy G yula D r. Szakács Jó zsef D. D r. T ó th K ároly

HAZAI SZEMLE BARCZA JÓ ZSEF: Magyar református lelkészeszmény a két világháború között. 100 éve született Csikesz Sándor . . . 175

KULTURÁLIS KRÓNIKA ZAY LÁSZLÓ: Idő van .......................................................... 180 SZIGETI JE N Ő : Tallózgatás teológus szemmel ..................... 183

T á rss z e rk e sz tő : D. D r. Pákozdy László M á rto n D. D r. T ó th K ároly O lv a só s z e rk e sz tő : T a r r K álm án

□ B udapest, 1986. E gyetem i N y o m d a — 86.4861 Felelős v e z e tő : S üm eghi Z o ltá n ig azg ató T e rje sz ti a M agyar P o sta. E lő fiz e th ető b á rm e ly h írla p k é z b e s ítő p o s ta h iv a ta l­ nál, a P o sta h írla p ü z le te ib e n és a H ír ­ lap elő fizetési és L ap ellátási Iro d án ál (H E L IR ) B u d ap est V., József n á d o r t é r 1. — 1900 —, k ö z v etlen ü l vagy p o stau talv án y o n , v a la m in t á tu ta lá s sa l a HELIR 215—96 162 p é n zfo rg alm i je lz ő ­ s z á m á ra . E lőfizetési díj egy é v re : 390,— Ft, egyes szám á ra : 68,— Ft. M egjelenik k éth a v o n k é n t.

KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE Poór József: A protestáns teológia Magyarországon 1945 — 1985 (Szigeti Jenő) ................................................................. 185 Az ateizmus eszenciális a marxizmus számára? A Journal of Ecumenical Studies 1985. 3. számának ismertetése (Βόna Z o ltá n )....................................................................................... 187 Mikó Imre: Változatok egy tém ára ( Polgárdy Géza) 190 A kézirat nyomdába adásának ideje: 1986. május 5.

A SZERKESZTŐSÉG KÖZLEMÉNYE Kérjük kedves m unkatársainkat, hogy lapunknak szánt kéz­ irataikat két példányban (egy m ásolattal) és a szabványnak meg­ felelő gépeléssel (oldalanként 30 sor, soronként 60 leütés) küld­ jék be. K éziratokat, amelyet nem mi kértünk, vagy előzetesen meg nem beszéltünk, nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

TANULMÁNYOK Kálvin a megszentelődésről Időszerűség K álv in m egszentelődésről szóló tan ításain ak a k tu a ­ litá sá t főként ezekben lá tju k : 1. K álvin ta n ítá sa ib a n im pozáns bizonyíték áll rendelkezésünkre, hogy a reform ációnak v o lt világo­ san m egfogalm azott ta n ítá sa , ú tm u ta tó hitv allása a megszentelődésről. 2. A kálvini bizonyságtétel egyértelm űen a lá tá ­ m asztja a z t a m a sokszor idézett felism erést, hogy K risztus egyháza a gyülekezetekben él és a Szentlélek által v e z e te tt közösség. 3. A megszentelődésre vonatkozó kálvini ta n ítá s an n y ira gyakorlati érdekű, hogy am ikor m egkérdő­ jelezik a keresztyén tan ításo k életszerűségét, a meg­ szentelődés ú tjá t járó hívő an nak tu d a tá b a n állhat oda a m egszentelő kegyelem erőinek sodrába, hogy nem életidegen spekulációt követ, hanem olyan Isten Igé­ jében gyökerező ta n ítá s t, m elynek érvénye nincs múló századokhoz kötv e, hanem szoros k apcsolatban v an m indennapi életünkkel. 4. N em elhanyagolható az időszerűségnek az a szem pontja sem, hogy a kegyesség tö rtén etén ek ta n ú ­ sága szerint v o ltak — és v an n ak — végletes nézetek, olyan kegyességi irán y o k , m elyek vagy törvényeske­ dést a ján lan ak , v agy a m eg tért em ber b ű n nélküli tö ­ kéletességéről álm odoznak. E torzulások közt eliga­ zító példánk lehet K álvin tisz tá n lá tá sa , Isten Igéjéből ta n u lt hitism erete. 5. Az önző, anyagias, fegyelm ezetlen élet kísértései nem kím élik a legrendezettebb társad alm ak életét sem. N em á rt, ha K álvin m a is időszerű intéseinek, ta n ítá sa in a k tö b b figyelm et szentelünk.

megelőz a szövetség U rának és K özbenjárójának Isten népe, egész gy ülekezete részére való odaajándékoztatása. K risztus jótétem ényei a szövetség kincsei. K risztus a szövetség ígéretei folytán ö ltö tt em beri te s te t és végezte el szabadításunkat. Kiengesztelődés, bűnbo­ csánat, m egszentelődés nem a h it és m egtérés alapján jö n létre, hanem teljesen K risztusért, K risztusban ad a­ tik . M int a szövetség m inden m ás ajándéka, a meg­ igazulás is megelőzi a h ite t, K risztus érdem ének be­ szám ítása előtte v an a Szentlélek ajándékainak. A m egszentelő kegyelem a Szentlélek m unkája. A jándé­ k a it K risztusból veszi és a K risztus tag jaiv al közli. M indannak, am i ja v u n k ra K risztusban elvégeztetett, a gyülekezet közösségében a tagok lelkében kell végbe­ m ennie a Szentlélek által. A hogyan az üdvösség meg­ szerzése K risztusban szövetségi m ódon tö rté n t, ezen a m ódon kell „alk alm azásának” , a „részesedésnek” is tö rténnie. A hogyan a szövetségben a k iv álaszto ttak nem elszigetelten (individualisztikusan) v o ltak jelen, úgy a m aga idején K risztusból, m in t Főből, egy te st ta g ja ik é n t születnek és részesednek is m inden jó té te ­ m ényben. K álvin szem léletében a hívő a Lélek kegyelm e által később lesz tu d a to s afelől, hogy a szövetség népéhez ta rto zik , ezért a szövetség ajándékai is a közösségben válnak a tagok életének m egújító, megszentelő ere­ jévé. A szövetség a ján d ék a it az em ber szem ély szerint a m egigazulásban és m egszentelődésben nyeri el. E z az Ige hallása által valósul meg a Szentlélek által terem ­ t e t t hitben. A m it a kegyelm i szövetségben K risztus ta g ja elnyert, az m ost rendre élete ta rta lm á v á és erejévé válik.

Szövetségi háttér

Krisztus kegyelmének befogadása

K álvin szerint: „A m ikor az Ú r m inket elhív, meg­ igazít és megdicsőít, ez nem m ás, m in t örök kiválasz­ tásá n a k kin y ilv án ítása (declaratio)” . E z a kiválasztó kegyelem m ár a világ terem tése elő tt elvégezte, hogy Istennek népe legyen, m ely a k a ra tá t cselekedje, dicső­ ségét szolgálja. Isten kegyelm ének m u n k ája, szövetsé­ gi hűségének bizonysága az ószövetségi nép vezettetése és az újszövetség K risztu sáb an aján d ék o zo tt szabadí­ tás. Isten népének életében m inden igazság, szentség, megszentelődő élet m arad ék talan u l Isten m u n k ája, m ely nálunk az örök A ty a dicsőségét m unkáló igye­ kezetben, k ed v ét kereső készségben és az engedelmes szeretet cselekedeteiben m utatk o zik meg. Az, hogy K risztus-követő, az Ő képére m egújult életet tu d ju n k élni, nem m agunktól van , hanem ann ak a kegyelem nek gyümölcse, hogy az A ty a beolt m in k et K risztus életébe, m egajándékoz Szentlelke erejével. A kegyesség a keresztyén élet titk a : K risz­ tu sb a n lenni, Vele eggyéforrni a Szentlélek egyesítő m u n k ája á ltal (unio m ystica). N ála a m u n k a a meg­ szentelődés feltétele. N álunk a növekedés, a gyü­ mölcs, az előrehaladás. Isten m u n k ája a mi m u n k án k ­ ban. Megszentelése m egszentelődésünkben. N ála a forrás, nálunk a szentség életadó áradása. K álv in ezért ta n ítja nyom atékosan, hogy m indent

K álvin In stitu tio -já n ak I II. könyvében ez a la tt a cím a la tt foglalja össze ta n ítá s á t az üdvrend (ordo salutis) kérdéséről: „M ely gyüm ölcsök szárm aznak és m ilyen hatások következnek belőle?” Szívesebben be­ szél üdvrendről, m in t az „üdvösség ú tjá ró l” , m ert ebben a szóhasználatban inkább biztosítva lá tja , hogy a m egszentelő kegyelem m unkáiról ne töredékesen, hanem azok teljes összefüggésében szóljon. A m it ké­ sőbb az üdvösség ú tja állom ásainak neveztek, az t ő Isten kegyelmi m u n k áján ak egységében és feldara­ b o lh atatla n organikus folyam atában lá tja és egysze­ rűen „újjászületésnek” m ondja. Az „újjászü letés” szóval, m int összefoglaló kulcsszóval m u ta t rá a meg­ szentelő kegyelem gazdag, változatos aján dékainak egybetartozására. Az összefüggő egységben logikus rend szerint meg­ különböztet egyes m ozzanatokat, a m egszentelődés elem eit. B ár ezek an n y ira egym ásbafonódnak, hogy időrendi m egkülönböztetésük lehetetlen és nem is ta ­ nácsos. F igyelm eztet rá, hogy a m egkülönböztetés nem elválasztás. Csak a m egértés kedvéért kell róluk külön szólni. E lkülönítésük an nak az em beri h ajlan ­ dóságnak kedvez, hogy az em beri tevékenységet — mely ugyancsak isteni vezetés és ajándék — a hívő em ber teljesítm ényének tekintse és az egyes útszak a­

129

szokat befejezett (perfekt) fokozatoknak higyj, s ez­ zel h ely t adjon evangélium ellenes nézeteknek. K álv in szerint az üdvren d első m ozzanata a kegyel­ m i kiválasztás. U tá n a az elhívás következik, m ajd a m egigazulás, m ely elv álaszth atatlan a m egszentelő­ déstől. A m egszentelődés, m elynek fo ly am atát K álvin újjászületésnek nevezi, az egész földi életen á t ta r t, hogy o d a á t a megdicsőülés v á ltsa fel. A m egszentelő­ dés nem té tle n élvezet, hanem folytonos harc. A Szentlélek á ltal v e z e te tt küzdelem , míg beteljesül m indaz, am ire elh iv attu n k . Az újjászületés-m egszentelődés folyam atának ele­ mei — b ű n b á n a t, m egtérés — ho zzátarto zn ak ahhoz a harchoz, am it a m egszentelődés jelent. U gyanilyen szemléletes ta n ítá sa a b ű n b á n a t kom olyságának hang­ súlyozására a m eghalásnak és feltám adásnak — a többi reform átorok á ltal is szívesen h aszn ált — képe. Az In stitu tio III. kön y v 3. fejezet 5. szakasza sze­ rin t a megtérés fordulatában (visszafordulás, a gondol­ kozás és a k a ra t m egváltozása, b ű n b án at) a m eghalás és feltám adás úgy összetartozik, m in t Jézus K risztus üdvszerző m u n k ájáb an halála és feltám adása. A ke­ gyelem e k ettősen egy isteni cselekedete nem vélet­ lenül példázza a m egszentelődés k é t m ozzan atát. K risz­ tu ssal való közösségünk, közösség h alálával és feltá­ m adásával is. K risztus halálán ak h a tá sa a hívő em ­ berben a te st m egöldöklését m u nkálja, feltám adásá­ nak ereje pedig lelkünk m egelevítését, a bűn, S átán és halál feletti győzelm et hozza szám unkra. T e h á t nem pu szta hasonlatról v an szó, hanem a K risztushoz ta r ­ tozás valóságáról, a Vele Szentlélek és h it által létre­ jö tt tito k zato s összeforrás gyümölcséről. Mivel a b űn az egész em bert uralm a a la tt ta r tja , ve­ le szem ben csak a teljes m egsem m isítés használ. M ind­ an n ak halálra adása, am i bűnös term észetünkkel ösz­ szefügg. E nnek a m agunk halálraad ásán ak belső és külső m egvalósulását segíti elő az önmegtagadás, a kereszthordozás. A p róbatételek eszközök Isten kezé­ ben. A rra valók, hogy a világi szerencse és a m úlandó ja v a k szám ára m eghaljunk és m egértsük, hogy Isten nem m ást ak ar, m in t m in k et m agunkat. Isten feltétlen h atalm a, kegyelm es a k a ra ta nem nyom ja el az em ber a k a ra tá t. É p p en ellenkezőleg: élet­ re hív ja, m egerősíti és m egszenteli. N em ellensége sza­ badságunknak. Sőt a b űn rabsága alól a z é rt szabadít ki, von kegyelm e uralm a alá, hogy visszaadja szabad­ ságunkat. M ikor ez m egtörténik, akk o r m egy végbe hitrejutásunk és megtérésünk. K risztus igazi követése az engesztelés által Tőle k a p o tt szeretetben válik lehet­ ségessé. Tele v a n bűnbánattal, m e rt a bocsánat elfo­ gadásából táplálkozik. T artozás (R m 13,6—8). Kettős kegyelem K álvin nagyon kom olyan veszi, az em ber bűnös­ ségét. Jó l átgondolt tétele, hogy a bűn kom olyan vé­ te lé t nem szabad fokozati különbségek em legetésével gyengíteni. M inden b ű n m agától értetődően halálos. A bűn halálából csak Isten kegyelm e tu d ja kiragadni az em bert. Isten bűnbocsátó (megigazító) és újjászülő (meg­ szentelő) kegyelm ét előszeretettel nevezi „kettős ke­ gyelemnek”. „A hogyan a napfény és a nap melege el­ v á la sz th a ta tlan u l egybetarto zn ak , úgy a megiga­ zulás és a m egszentelődés Istennek egy kegyelme. E gy ugyanazon kegyelem k é t oldala a k e ttő ” . H ogy az összetartozást és m egkülönböztetést vilá­ gosabbá tegye, In stitu tio já b a n a m egszentelődést a m egigazulás ta n á v a l összefonódásban tárg y alja. Így az egybetarto zást előadásm ódjával is szem lélteti. S ismé­ 130

te lte n rá m u ta t: „K risztu s senkit sem igazít meg, a k it egyúttal megszentelésével helyre nem á llít.” A k ettő s kegyelem egyik oldala a megigazulás. K ál­ v innál csakúgy, m in t L uthernél, — K risztus érdem é­ nek beszám ítása, Isten felm entő ítélete. Egyszeri esem ény, bírói ítélet (actus forensis), m elyben igaznak te k in t m inket K risztus érdem éért. De a m egigazulás csak a b űn adósságának elengedése. H á tra v a n még a bűn rabságából való szabadulás. E z a kegyelem m á­ sik ága, a megszentelődés. A K risztussal való életkö­ zösség ezzel a m egkettőzött kegyelem m el jár. K risz­ tu s kettős módon (dupliciter) él bennünk: Igazságában részeltet, m ásrészt Szentlelkével megöldökli a bűn m arad v án y ait. Lassan, fokozatosan szentté alak ít (reform at). K álvin ta n ítá sá b a n a m egszentelődés nem „ered­ m ény” , hanem Isten bennünk elkezdődött kegyelm i m u n k áján ak fo ly tatása: „A m ikor Isten m inket ön­ m agával m egbékéltet, K risztus igazságának közben­ já rá sa által igaznak ta r t, s kegyelm e össze v an kötve azzal a jótétem énnyel is, hogy bennünk lakozik Szent­ lelke által, K inek ereje te stü n k kívánságait napróln a p ra jo b b an és jo b b an m egöldökli, m inket pedig megszentel az élet valódi tisztaság ára.” Más dolog m egszabadulni a bűn adósságától (meg­ igazulás) és a bű n rabságától (megszentelődés). Az em berben újjászületése ellenére is m egm arad a rossz­ nak szikrája, hogy ebből állandóan fellángoljanak a bűnös vágyak. A bűnnek csak h ata lm a szűnik, de bennünk lakozása nem. N aponkénti bünbánattartásra v a n szükség. E nnek célja, hogy Isten bennünk m a jd ­ nem eltörölt képe helyreállíttassék (2K or 3,18, E f 4,23, K ol 3,10). M unkában a megszentelő kegyelem 1. K risztus Szentleikével részesít felkenetésének — hárm as tisztének — ajándékaiban. Főleg királyi tiszte ajándékoz meg m inket is győ­ zelmekkel a b ű n elleni harcban. H arcu n k az Ő h arcá­ n ak része, királyi harc: m in t az Ő seregének (m ilitia Christi) tag jai kü zd h etü n k és győzhetünk. E bben különbözik m inden m ás erkölcsi harctól, sa já t célki­ tűzésű igyekezettől. A megszentelődő keresztyén K risztus ta g ja k é n t, K risztus királysága a la tt harcol. H it által K risztussal úgy összeforrva, hogy az Ő harca és győzelme ú jjászült tag ján a k is diadala. K risztus k irályi uralm a megszenteli országa népét. Úgy korm ányoz, hogy m egosztja velünk gazdagságát, am it az A ty átó l k a p o tt. Szentlelke által m u nkálja a bűnösök m egtérését, meg szentelődését. K risztus ki­ rályi erejében és h atalm áb an részesülésünk elégséges rá, hogy legyőzzük lelkünk állandó ellenségeit: a b ű n t, te ste t, S á tá n t és a világot — ta n ítja K álvin „Genfi K á té já b a n .” T eh át a megszentelődés alapja m ind eredetében, m ind fo lytatásában, egészen a beteljesülésig: K risztus királyi tiszte. N aponkénti könyörgésünk országa el­ jöveteléért — eg y ú ttal Szentlelkéért — a szentségben való növekedésünkért hangzó esedezés is. 2. A megszentelődés nem nyugalm i állapot, hanem állandó harc. H arc a bűn ellen a testért, hogy testü n k a Szentlélek tem plom a lehessen. Harc az ördöggel a világért, hogy a világ valóban „kozm osz” — rend, szépség, összhang legyen. Az em ber született lázadó. M agától nem képes Istennek engedelm eskedni. Gyökeres fo rd u latra, igazi b ű n b án atra és m egtérésre v an szüksége ahhoz, hogy ú jra felragyogjon ra jta Isten elhalványult képe. E z t a re-form ációt — az eredetire visszafordítást — a kegye­ lem ajándékozza a m egszentelés isteni m u n kájában.

„M ihelyt erősödni kezd valakiben K risztus kegyelm e, szűnik a bűn és halál u ralm a” — m ondja a R óm ai le­ vél m ag y arázatáb an (5,21). A m egszentelődés az újjászületésben n y e rt h itre ­ ju tással kezdődik. E z a kezdet „h ad i szolgálatba” be­ lépést jelen t a bennünk m egm aradt „ te s t” -nek, az ellenünk a gonosznak igazán csak a Lélek á ltal való születés u tá n fellángoló, öldöklő h áb o rú ja m iatt. A hívők harca olyan, m in t Izráel h arca v o lt a pusz­ tá b a n , a visszahúzó m ú lt és a jelen kísértései ellen. Minél szentebb v alaki, annál jo b b an érzi, m ilyen messze v a n még a teljes (perfekt) igazságtól. T eh át nem m o n d h at le a harcról. 3. N aponkénti növekedésünk, előrehaladásunk ga­ ranciája. Mivel sa já t erőnkből nem v agyunk rá képe­ sek, elvégzi bennünk a Szentlélek ereje. E lhív, elfo­ gad, gyerm ekeinek vállal. A szolgálat azonban a m i­ énk! Isten feladatul ad ja nékünk a m egszentelődést. A karn u n k kell és lehet. Im ádkozzunk és dolgozzunk érte. A biztosíték Iste n ígérete, hogy L elkét adja. Ő hordoz, korm ányoz. K álvin három képpel szem lélteti a m egszentelődés ú tjá n a k m ozgalm asságát, az előreju tást és növekedést: a) A futó célra törekvő h alad ása. b) A tanuló napróln a p ra való tö b b reju tása. c) A palánta növekedése. A m egszentelődés jele életünkben — a gyüm ölcster­ m és J n 15,5 értelm ében. A tő k én m aradás fontossága! 4. Egész életünkben Istennel van dolgunk. K álvin a m egszentelődést az élet m indennapi kérdésének ta r tja . É letü n k új terem tés a K risztusban. Isten jó té­ tem énye nyugszik ra jta . É le tü n k e t a T itu s 2,11 sze­ rin t, helyesen kell berendeznünk. Az Ige m egkívánta józanság sa já t m agunkkal, az igazság a feleb aráttal, a kegyes élet pedig Istennel szem ben kötelez. „N em a m agunkéi, Istenéi vagyunk. E z a) alázatosságra ind ít, b) önm egtagadást kív án , c) a m értékletességet, d) a dolgok helyes értékelését k ív á n ja meg. e) Az em­ ber e világi életének kiinduló p o n tja az Isten től való elhívatás, m ely az em bernek Isten tő l kijelölt helye a világban. f) A keresztyén em ber felszabadult lelki­ ism erettel k üzdjön a gonoszság ellen az élet m inden terü letén (család, közélet, hétköznapi m unka, tu d o ­ m ány és m űvészet). g) M int Isten u ralm án ak részesei felelősek v ag y u n k a legnagyobb és legkisebb dolgok­ é rt. — K álvin ta n ítá sá tó l táv o l áll a m egszentelődés olyan leírása, m ely a világ kerülésére b uzdítana. 5. K álvin ta n ítá sa a m egszentelődésről a „világ­ hoz való odafordulás a világtól való elfordulásban” elvét teszi az új em ber életszem léletének vezérgondolatává. K risztus ta g ja it egész életükben a jövendő élet dicső­ ségére várakozás ta r tja a küzdelem re, áldozatra és szolgálatra felkészülés állapotában. A m egszente­ lődés ú tjá n járó em ber m ár ebben a világban a jöven­ dőben él. Még ebben a világban kell m arad nia, de szívével m ár a m ennyben van . „O lyan az élet, m in t az őrállom ás, m elyre az Ú r á llíto tt bennü n k et, s am elyen m indaddig meg kell m arad n u n k , míg Ő vissza nem szólít” . K álvin ta n ítá sá b a n fontos helyet foglal el a jövendő életről való elmélkedés (m editatio fu tu rae vitae). De ez nem v o n ja el figyelm ünket a földi életben elnyerhető ajándékairól és arról a felelős szolgálatról, állandó küz­ delem ről, m elybe m egszentelődésünk állíto tt. A megszentelődés helye

egyháznak csak Isten által lá th a tó oldala, és az á lta ­ lunk is lá th a tó része, a földi egyház között. A földi egyházról — m ely m inden m egkülönböztetés ellenére sem v álasztható el az egyház lá th a ta tla n ré­ szétől —azt vallja, hogy „gyakorló té r és harcm ező” , ahol a lélek és a te s t közö tti harco t meg kell vívni. A földi egyháznak az „ a ra tá s idejéig” n ap onként tisz­ tu ln ia kell. A megszentelődés a h arcban álló földi egy­ házra nézve éppúgy nélkülözhetetlen, m in t tag jain ak életében. De tö red ezett és bűnökkel szennyezett volta ellenére szent hely, ahol a m egigazulásra vonatkozó ígéretek, bátorítások és intések hangzanak. R eá is v onatkoznak a m egszentelődésben való részesedés alap ján m indazok a kijelentések, am elyeket Isten választotta in a k ajándékozott. U gyanaz a Lélek ural­ kodik bennünk K risztus testében az egyházban is. K risztus ta g ja , testének, a gyülekezetnek is tag ja. Az egyház az a hely, ahol az Isten az em bert megiga­ zítja és megszenteli. Isten parancsa, hogy m inden tag a n y e rt kegyelem m értéke szerint az egyház nyil­ vános építésére törekedjék. S akiknek Isten az A ty ju k , az egyház legyen anyjuk (Gal 4,26). K risztus nem csak az egyes le lk e k vigasztalása. H itre ju tn i ta lá n lehet egyedül, de abb an növekedni, a m egszentelődésben előbbrelépni csak a hívők közös­ ségében lehet. Közösségben élni annyi, m in t e g y ü tt­ élni. E g y ü tt k ap ju k az Igét, e g y ü tt válaszolunk rá im ádságban és e g y ü tt indulunk szolgálatra. K álvin felism erte, hogy a közösségi életform ának m inél telje­ sebb m egvalósulása az igazi lehetőség a túlélésre a m egpróbáló időkben. Az egyház közösségében meg­ m aradni annyi, m in t K risztus m ellett m egm aradni. Mivel a bűn m aradványai egész életünket kísérik, az egyházközösségében való m egm aradásunk úgy lehet­ séges, hogy „az Ú r meg nem szűnő kegyelme a bűnök állandó m egbocsátásával tám o g at b en n ü n k et” . Az igazi közösség jellem zője a szolgálatkészség és hűség. 2. K álvin szerint a megszentelődés nem passzív szemlélődés, hanem teljes ak tiv itásb an és szolgálatban valósul meg. T eh á t gyakorlatban. K álvin R óm a ural­ kodó egyházával a „szolgáló egyházat” állíto tta szembe. Az egyházban m inden szolgálat, am it az egyház m in­ den ta g ja végez. A szolgálatot az egyház anya voltából vezeti le. A felnövekedő gyerm ekek részt vállalnak az anyai gondoskodás gyakorlásából. A gyülekezet tag jai szeretetben és szolgálatban odafordulnak a m ásik em ­ b e r —m inden em ber — felé. A m it k ap n ak , to v áb b ad ják . Az egyházban folyó szolgálat értelm ezését a diakó­ nusról szóló bibliai bizonyságtételekkel is m egvilágítja (Mt 20,23, M t 20,26). „E gym ással versenyezve igyekez­ zetek szolgálni m ásoknak” — írja M áté ko m m en tárjá­ ban. A szolgálat (diakónia) szorosan összefügg a h ála­ adással (eucharistia). A krisztusi élet engedelmes élet. Prédikációiban m in­ dig arra buzd ít: „K ell, hogy lá th a tó gyüm ölcsökkel m utassuk meg, hogy valóban odakapcsolódtunk K risztushoz, és hogy Ő valóban részeseivé t e t t Szent­ leikének” . „A ki elszakad, elzárkózik a m ásik em bertől, az ilyen ezzel elszakítja m agát Isten tő l is.” Isten K risz­ tu ssal e g y ü tt a m ásik em bert is aján d ék b a a d ja né­ kü n k . „Az Ú r m indazokat, ak ik et m egigazít, a rra hív el, hogy elhív áfásukhoz méltóan éljenek, . . . hogy K risztu st ne csak az igazságra, hanem a m egszentelő— désre is m agukhoz öleljék” — fűzi m ag y arázatu l a R m 8,13-hoz.

A megszentelődés eszközei 1. K álv in csak egy egyházról tu d , m ely a szentek 1. K iv áltk ép p en való kegyelm i eszköz az Ige. Az közössége. M agában foglalja az összes szenteket, akik a Szentlélek megszentelése által K risztus igazi tagjai. In st. IV. kve 8. fejezetében a z t m ondja K álvin, hogy Csak a jo b b m egértés k edvéért tesz különbséget az a Szentlélek azért hozta létre a K ijelentés íro tt Igéjét,

hogy benne az egyház az igazság szabályát és zsinór­ m érték ét k ap ja. Az Ige „király i pálca” , m ellyel enge­ delmességre szorít. „Isten n ek a tan ításb ó l felénk sugárzott képe” . Az Ige szavai m ögött a Szentlélek van , Aki m inden ígéretet és ítéletet hitelesen tolm á­ csol. Az Igében fedd, oltalm az és a hívő népnek a győ­ zelem d a lá t énekli. M indent K risztusból vesz. M agát önként kapcsolja A nnak Igéjéhez. Az Ige és a Szent­ lélek egym ással kölcsönhatásban nevelik Isten népét kegyelem ben és K risztus ism eretében. A Lélek jó té­ tem én y eit nem csak a nyilvános igehirdetésben, de a családban, nevelésben, ta n ítá sb a n , b u zd ításban és az Ige olvasása által is közli. Az Ige h ite t ébreszt, m egtisztít, táplálék, lelki k a rd , hűséges kísérő. Az Ige a Szentlélek iskolája. A legjobb tanítóm ester. K álvin a S átán csapdájának nevezi, ha valaki az Írá ­ son kívüli kijelentéssel dicsekszik. 2. K álvin alaposan foglalkozik Isten törvényének szerepével és jelentőségével Isten v álaszto ttain ak éle­ tében. A tö rv én y nem az önm egszentelés eszköze, h a­ nem Isten kegyelm ének, a k iv álaszto ttság nak jele népe életében. K risztus u ralm án ak szolgálatában áll. K risztus nem eltörölte a tö rv é n y t, hanem betöl­ tö tte . F elszab ad íto tt ann ak b etű je és rabsága alól. M egelevenítő ü zenetté te tte . H ogy K risztus b etö ltö tte a tö rv é n y t, nem csak a z t jelenti, hogy Ő a m i igazsá­ gunk, m e rt helyünkre lép ett az ítélet elhordozásában, hanem szentségünk forrása is. A tö rv én y B enne meg­ elevenedett új alak b an jelenik meg. K álvin nyom atékosan ta n ítja , hogy a tö rv én y K risztus u tá n sem vesztette el jelentőségét. „K risztu s­ hoz vezérlő ta n ító m e ste r” (Gal 3,24, R m 10,4). A tö r­ vénynek isteni h atalm a v an , m e rt K ijelentés. A tö r­ vény értékelését éppen a megszentelődés hitcikkével kapcso latb an lá tja szükségesnek, m ert úgy ta p a sz talja, hogy a m egigazulás cikkének egyoldalú előtérbe kerü­ lése egyenesen a törv én y értékelésének elhanyagolását idézte elő. A „tö rv én y Igéjének” igénye m egszentelődésünk tartalmi m eghatározója. Nincs ellentétben az „evan­ gélium Igéjével” . M indkettőben ugyanaz a kegyelem szólít meg. A tö rv é n y „la te n s” evangélium , az evan­ gélium pedig „ p ate n s” beteljesedése a törvénynek. „Szentségtelen vélem ény Mózes elvetése.” A tö rv én y hangsúlyozása csak akk o r jelen t veszélyt, h a „önálló jelentőséget” k ap és elszakad a szabadítá­ sért való hálaadástól. K risztus úgy te tte a tö rv é n y t „új p a ra n c so la ttá ” , hogy nem csak p éld át a d o tt, hanem Szentlelkével az új engedelmességre öröm teli készséget is ajándéko­ zo tt. A hívőknek Iste n u jja (Szentlelke) m ár a szí­ vükbe írta a tö rv é n y t. A m egszentelődő élet éppen új v o ltá b a n válik igazán Isten törvényének (szentség­ igényének) a lá v e te tt életté. V iszont a d urva törvényes­ kedés életre h ív ja a rajo n g ást, vagy a szabadosságot. 3. A sákramentumok K álvin szerint „örvendetes dolgoknak hírnökei” . A m egigazulás és m egszentelő­ dés k ettő sen egy aján d ék án ak zálogai. H itü n k n ek az evangélium prédikálásával rokon tám aszai. A sák ra­ m en tu m o k at maga K risztus n y ú jtja övéinek. Velük a Szentlélek készít helyet bennünk K risztusnak. A Szentlélek csak o tt vesz lakozást, ahol az Ige uralko­ dik. A keresztség hird eti a k ettő s kegyelem evangéliu­ m á t: 1) B űneink bocsánatának ígéretét, m egigazulá­ su n k at. 2) A Szentlélek újjászülő kegyelm ét. M int „az újjászületés fü rd ő je” jelen ti m egszenteltetésün­ k e t, K risztus h aláláb a és feltám adásába felvételünket. A gyerm ekek, k ik e t az egyház közösségében meg­ keresztelnek, a szövetség gyerm ekei. K álvin „k ö n y ­

132

nyelm ű ítélet” -nek nevezi a gyerm ekkeresztség lebe­ csülését. A z Úr szent vacsorájáról különös hangsúllyal és ben­ sőséges szeretettel ta n ít. Isten m in t gondos A ty a eledelt szolgáltat benne, hogy ezzel fen n tartso n és megőrizzen abb an az életben, melyre m inket Igéje által szült. Az úrvacsora „an y ag a” , ta rta lm a , valósága: K risztus. A Szentlélek részesítő m un k ája (participa­ tio) közli velünk am a titk o s szövetséget, mely által K risztussal és népével eggyé forrunk össze (unio m ystica). H a th a tó s eszköz K risztus kezében m egigazu­ lásunk bizonyosságának és a m egszentelődésben előbb­ reju tásu n k szolgálatában. 4. A z imádság csodája, hogy általa Isten gondolatai a mi gondolataink lesznek az igaz hitben. K álvin In stitu tio já b a n egy egész fejezetet (III. k v 20. feje­ zet) szentel az im ádság jelentőségének m egvilágítására. K o m m entárjaiban is gyak ran szól az im ádkozás fon­ tosságáról. Szám ára a megszentelődés, h it és im ádság elv álaszthatatlanok. „N incs olyan percünk, m elyben az im ádságot nélkülözhetnénk.” Az im ádság m egszentelődésünkben állandó erőfor­ rásunk. Az im ádság kulcsa az őszinte bűnvallás. Isten irgalm asságának h ite bizalmat ébreszt és megalázko­ dáshoz vezet. N agy „vigasztalás” , hogy a hívő em berek im áikban nincsenek m agukra hagyva, m e rt a Szentlélek segít „ terh ü k em elésében” . Az im ádság a Szentlélek eszköze. „Viszi az Igét és a sákram entum ok bizonyságtételét a fültől és szem től a lélekig” . 5. K álvin az egyszerű, puritán, mértékletes, önmeg­ tagadó életről a z t m ondja, hogy „kedves Isten e lő tt” , h a nem az önm egszentelés erőszakolt szélsőségeiben jelentkezik, hanem Isten dicsőségét és a felebarát ja v á t szolgálja. V iszont az aszkézist nem tek in ti a m egszentelődés segítőjének, m ert benne Iste n t kísértő, egészségkoc­ k á z ta tó szertelenséget lát. A böjt a Szentírás szerint külső bizonyság, szent g y ak orlat, a b ű n b á n a t jele. N em puszta önm egtartóz­ ta tá s , hanem hitbeli elhatározás, hogy időnként a meg­ szokott életm ódnál szigorúbbat vállalunk. Pl. a te st m egzabolázására, elmélkedés és könyörgés előkészítő elm élyítésére, a bűnvallás kom olyságának bizonyítá­ sára. R endkívüli nehéz időkben a m egalázkodás jele­ k é n t, a hívő nép épülésére. A fogadalmak is csak ak k o r jelentenek a megszentelő­ désben segítő tám aszt, h a nem kíséri őket babona, a sa já t erőnkben való elbizakodás gőgje, hanem az Isten tő l a d o tt kegyelem m értékéhez v an n ak szabva. H a elszaporodnak a fogadalm ak, félő, hogy a megszo­ k o ttság m ia tt elsilányodik a vallás, s az em ber — meg­ u nva a fogadalm ak sokaságát — elkezdi a „m egsze­ gés vakm erőségét” . 6. A bűn ellen fo ly ta to tt harc a szenvedés elleni harc is. K álvin szerint nincs értelm etlen szenvedés, m ert a szenvedés — m in t a bűn elm a ra d h atatla n következ­ m énye, lehet büntetés. De sokkal inkább nevelő esz­ köz, p ró batétel, K risztus képére transzform áló eszköz Isten kezében. R észvétel a K risztus szenvedéseiben. A hívők szenvedéseit a hitetlenekétől a K risztus ke­ resztjével való közösség különbözteti meg. „A h itetle­ nek Á dám m al szenvednek, a hívők K risztussal.” Minél jo bban sú jt b en nünket a szerencsétlenség, annál jo bban erősödik szövetségünk K risztussal. A Vele való közösség folytán szenvedéseink á ld o tta k k á lesz­ nek, s üdvösségünk előm ozdításában is segítségként, eszközként szolgálhatnak. H a a szenvedés m egkem ényít, rom lást eredm ényez. De ha Isten keresésére in d ít, m egszentelődésünket

m unkálja. A szenvedés ak k o r „üd v ö s” , ha keresztként tu d ju k vállalni a Szentlélek által. A szenvedés tü zében ism erjük m eg: kik v agyunk való b an ? A z állhatatosság ajándékáról Befejezésül szóljunk K álvinnak arról a jellegzetes tan ítá sá ró l, m ellyel nagy b an h o zzájáru lt a hívő em­ b e rt állh atato sság ra, a szenvedések tü zéb en is k ita r­ tá sra , jellem szilárdságra b áto rító életstílus elfogad­ tatásához. K álvin ism erte A ugustinus írását „A z állhatatosság aján d ék áró l” (De dono perseverantiae). T u d ta , hogy az eleve elrendelésről szóló v itá k árn y ék a erre a vigasz­ taló ta n ítá sra is ráesik. Mégis elő m erte venni a „m eg­ őrző kegyelem ” titk á n a k ezt a h itv allását. Úgy érezte, sokkal nagyobb e kegyelem annál, m intsem h allgat­ h a tn a róla. De jó n ak lá tta a m egszentelődésről szóló bizonyságtételét is kiegészíteni an n ak hirdetésével, hogy aki m egigazít és m egszentel, meg is őriz kegyelme m eg tartó erejében m indaddig, míg m inden ígérete beteljesedik. Az új em b ert nem lehet sa já t oldaláról nézve meg­ érteni, csak Iste n ígéreteinek fényében. A bban a h it­ bizonyosságban, hogy a hívő em b ert egész életében végigkíséri a megőrző kegyelem, és nem engedi, hogy hite a veszélyek és fenyegetések k ö zt h ajó tö rést szen­

vedjen, hanem elvezessen a végső győzelemig. Az állandóság, am iről itt szó v an , nem a m iénk, hanem a hatalm as és kegyelmes Istené, aki kegyelm ével „erősekké tesz a kitartásra”. H ely tállásunkban Ő m aga cselekszik. G ondja v a n üdvösségünkre. De nem csak üdvösségünkről tesz bizonyossá, hanem „m ennyei erők” h átterével ajándékozza meg földi életünket. Csak m ély alázatb an , m egszégyenülve lehet a szen­ te k állhatatosságáról v allást ten n i — m in t a megőrzés titk áró l. Isten hűségét m agasztaló h itvallás ez. Isten szuverénitását valljuk meg vele, s h itü n k e t K risztus ígéreteiben. (Jn 6,37, 6,39, J n 10,27—29.) Az Írás Isten kegyelm ét m ondja állandónak, nem pedig az em bert önm agában! Fejes Sándor FELH A SZN Á LT IRODALOM K á lv in n a k a szövegben e m líte tt m u n k áin kívül H. B avinck: G ereform eerde D ogm atiek4, 1930. — J . H. B avinck, P . P rin s, G. Brillenburg, W u rth : De Heilige G eest, 1949. — Békési A ndor: K álv in ta n ítá s á t b e m u ta tó sorozatos cikkei a R efo rm átu s E g y h áz év folyam aiban és kéziratos an y ag a. — H. B erkhof: C hristelijk Geloof 1979. — H . B erkhof: De leer v an de Heilige G eest, 1964. — G. C. Berkouwer: Geloof en heiliging, 1949. — G. C. Berkouwer: Geloof en volharding, 1949. — G. C. Berkouwer: H et w erk van C hristus, 1953. — F ejes S án d o r: A m egszentelődés ú tja , R eform átu s E g y h á z 1957. évf. — A. Göhler: Calvins L ehre von d e r H eiligung, 1934. —- W . K rusche: D as W irken des Heiligen Geistes n ach Calvin, 1957. — A. Quervain: Die H eiligung2, 1946. — R . W allace: C alvin’s D octrine of C hristian Life, 1959. — „C alv in u s T heologus” Die R eferate des E uropäischen K ongress fü r C alvinforschung von 16— 19. S ept. 1974. in A m sterdam .

Mit tanultam Karl Barthtól? K arl B a rth egyik legelső és legértőbb m agyarországi m éltató ja Gáncs A ladár evangélikus lelkész volt (Gáncs A lad ár: M it ta n u lh a tu n k B a rth K áro lytól ? D ebrecen, 1931). M egkapó, hogy m ilyen m esterien ragad ja meg, az akk o r még csak p ály ája kezdetén álló B a rth teológiai m ondanivalójának velejét. A kis füzet szem pontjai m a is helytállóak, üzenete nem a v u lt el. V ajha a n n ak idején tö b b en olvasták és megszívlel­ ték volna a z t, am it a m agyar evangélikus ébredés szellemi a ty ja B a rth tó l ta n u lt! E sorok írója, m in t K a rl B a rth egykori m agyaror­ szági evangélikus ta n ítv á n y a i közül egyike a kevés, még élőknek, az aláb b iak b an a személyes vallomás m ódján szeretne a cím ben m eg ad o tt tém áról néhány gond o lato t elm ondani. A tudom ányos dolgozat igénye nélkül s így a szokványos tudom ányos ap p arátu s mellőzésével. H iszen — a 100 éves születési évforduló alkalm ából — B a rth teológiájának, vagy a k á r csak annak egy kis szeletének ism ertetése messze tú lh a la d n á a m egszabott k ereteket. Először, m in t negyedéves teológus, 1934. n y arán találkoztam Barthtal a K eresztyén D iákok Világszövet­ sége (W CSF) Genf m elletti L a C hatagnerieben ren­ dezett nem zetközi konferenciáján, ahol olyan „nagy­ ágyúk” is jelenvoltak, m in t W . A. Visser’t Hooft (főtitk ár), H erre M aury, H an n s L ilje — az ökum enikus m ozgalom későbbi ú ttö rő i és vezetői. B a rth m in t m eghívott előadó „D er C hrist als Zeuge” tém áról ta r to tt — később n y o m tatásb an is m egjelent — elő­ ad ást. E leven, szellemes előadásm ódja, közvetlen, de­ rűs egyénisége, jóízű hum ora m ár ak k o r m egkapott. M ondanivalójának igazi értelm e, célzata és éle azon­ b an rejtv e m a ra d t előttem . N em é rte tte m a tü z e t, am i szavait h e v íte tte , finom ra csiszolt fogalmi fegy­ verzetének k ard v ág ásait; nem é rte tte m a — szám om ra ak k o r még lá th a ta tla n — ellenfelekkel v ív o tt harcát.

Persze ak kor még sejtelm em sem volt az im m ár ja v á ­ ban dúló ném etországi egyházi harcról, a m ár több m in t egy éves B arm eni Teológiai N yilatkozatról és ann ak jelentőségéről. A zonban nem p u sztán ennek az egyháztörténeti-egyházpolitikai ko n tex tu sn ak az ism eretlenségéről volt szó, hanem többről és m ásról is. A m ikor azu tán , egy év m úlva, m in t im m ár felava­ t o tt lelkész, aki stú d iu m ait k itü n te té s s e l végezte — ne vétessék szerénytelenségnek, de ez is a tém ához tarto zik — Baselben hallgatója lettem , értetlenségem és idegenkedésem fokozódott. D ogm atikai előadásai­ nak nyelvezete — jóllehet m inden szavát é rte ttem — kínaiul h an g zo tt, a — jórészt ism eretlen — teológusok­ kal és teológiai irán y zatokkal fo ly ta to tt v ita szinte egy „epepe” -élm ényt (K arin th y ) okozott. Csak lassan­ k é n t és szégyenkezve jö tte m rá , hogy a hiba „az én készülékem ben” v a n : H ián y zo tt a teológia- és filo­ zófiatörténeti s persze az aktuális esem ényekben való, kellő tájékozottság. B a rth teológiájának jelentőségére azonban igazán akkor jö tte m rá, am ikor Baselből h azatérve beálltam az egyházi m unkába. N apról-napra, hétről-hétre, am in t egyre jobban m egism ertem a hazai egyházi éle­ te t, papok és hívek gondolkodásm ódját, hallg attam a prédikációkat, beszélgettem a gyülekezet népével, ta n íto tta m h itta n t — és vesződtem a tankönyvekkel — egyre világosabban és szinte b án tó fénnyel villant fel: m it is a k ar K arl B a rth , kivel s m ivel v ív ja kem ény h a r­ cát, m iért van, hogy m üveiben — és m unka-fegyver­ társaiéb an , pl. Thurneysenében — mindig „élessel” lőnek, sohasem vaktölténnyel pu ffo g tatn ak , m iért nem m indegy, hogy m it m ond az em ber — a teoló­ gus — és hogyan m ondja — mire való a teológia és m iért életfontosságú k ritik ai funkciója az egyház éle­ tében. Felfedeztem B a rth o t, az egyház ta n ító já t, a leggyakorlatibb teológust, akinek egész teológiai

133

m unkássága ízig-vérig a gyülekezet m indennapi éle­ tének szolgálatában áll s akinek éles fegyvere azért villog, hogy az egyházi élet, az em beri kegyesség bo­ zó tjáb an vágjon já rh a tó u ta t — m indig az Utat ta rtv a szem előtt. M ert itt, a g y akorlati egyházi szolgálatban talál­ koztam a kegyes em berrel, a vallásosság burjánzó form áival, az önm agával elégedett gyülekezettel s az önm agáért való egyházzal, am inek B a rth h a d a t üzent s — bárm ily különösen hangozzék is — am inek igazi érdekében felvette a harcot. E n n ek az em bernek és egy­ háznak üzen t h a d a t B a rth , hogy létrejöhessen a hit em bere és hogy kiform álódhassék a K risztus gyüleke­ zete. Teológiája harci teológia v o lt — s lassan rá jö t­ tem , hogy ilyen volt Pálé és L utheré is, a m aguk helyze­ téb en és tö rté n e ti k o n tex tu sáb an . H iszen a teológia az egyház szüntelen önvizsgálata az ige fényében, s így szükségképpen a bűnvallás és b ű n b á n a t m a g atartásá ­ b an , a tu d o m án y teljes v értezetében s az igazság kere­ sésének könyörtelen elszántságával. Így kezdtem m egérteni B a rth o t, az állítólag annyira elvont, elm életi teológust a gyak o rlati élet és m unka fárad tság áb an és h arcaib an s így k e z d e tt m ondani­ valója reflektorfényben égni szám om ra az egyházi élet h átterén . Első m űve, az 1919-ben m egjelent R ó­ m ai Levél, am ely akk o r valóságos teológiai forradal­ m a t in d íto tt el, izgalm as olvasm ányom m á v á lt s nem á ta llo tta m e kön y v és — L u th e r R óm ai Levele együt­ tes haszn álatáv al — gyülekezeti b ib liaó rák at ta rta n i — s nem v allo ttam vele k u d arco t. H iszen B a rth teoló­ giája az igével gyülekezetéért küzdő lelkipásztor forró tusáiból szü letett meg. S aki a z u tá n — 10 évi falusi gyülekezeti szolgálat u tá n — professzorsága éveiben is rendszeresen p réd ik ált — élete utolsó éveiben a baseli fegyintézet lakóinak. Ö sszegyűjtött prédikációit m ár eddig is tö b b k ö tetb en je le n te tte meg m űveinek folya­ m a tb a n levő teljes kiadása. Igaz a vélem ény: B a rth igehirdetőnek nem kisebb, m in t tu d ó sn ak. S m int tu d ó s is m indig m egm aradt em bernek, testv érn ek és b arátn ak . E z é rt, b árm ily különösnek tű n jé k is, a címben fel­ v e te tt kérdésre: M it ta n u lta m K a rl B a rth tó l? — az első válaszom az: Emberséget, emberi magatartást, élet­ vitelt. D iák jain ak nem csak ta n ító ja — 1935. őszén, am i­ k o r a hitleri N ém etországból k iu ta s ítta tv a Baselben k a p o tt k a te d rá t, az o tta n i fak u ltás hallgatóinak száma ugrásszerűen 40-ről 200-ra n ő tt! — hanem pásztora és megértő barátja is volt. E z é rt nem csak egyre inkább k ezdtem m egérteni teológiáját, hanem m egszerettem benne az em bert. Feledhetetlenné v á lta k a hetente t a r t o t t „Offener Abend”-jai, am ikor egy-egy önként jelentkező diák 15 —30 percnyi referátu m b an össze­ foglalta az előző h é t előadásainak m ag v át s erre meg­ in d u lt a beszélgetés, a kérdések á ra d a ta . B a rth hall­ g a to tt — nagyon a k tív a n tu d o tt h allgatni s ez tan ári és p ásztori erény is és n agy m űvészet — s csak a végén a d o tt nagyon rövid, frappáns és to v áb b i gondolko­ dásra serkentő válaszokat. S nem á ta llo tta nyíltan m egvallani, hogy té v e d e tt, h a valam elyik ta n ítv á n y a , tö rtén etesen éppen egy erdélyi m agyar — ráolvasta, hogy — m ivel a k ö n y v tá rb a n u tá n a n é z e tt — vala­ m elyik felhasznált szerzőtől tévesen id ézett. „ J a , H e rr H o rv á th , ich habe m ich g e irrt!” E ttő l — és persze sok m ástól is — v á lt szám unkra igazán nagy­ gyá, m e rt közelivé és em berivé lettü n k mi is vele e g y ü tt a „theologia v iato ru m ” m űvelőivé, az eg y ü tt m enetelők vidám seregévé. A „N y ílt esték ” m ellett h áza n y itv a állt, persze m eg h atáro zo tt időpontokban, diákjai szám ára. Az

134

u tá n a „ szö k ö tt” ném etországi — bonni — diák jait, akiknek ez a vállalkozása akkor nem éppen veszélyte­ len merészség volt — még pénzzel, a szó szoros értel­ m ében kenyérrel is tá m o g a tta . Így szü letett meg valam elyikük tollából, a diákének „D as L ied von from ­ m en bartschen L an d sknecht” , m elynek egyik sora szerint: „S t A lban ste h t ein H aus, die L o tte K irsch­ baum schaut heraus. Sie gibt uns Münz u n d B ro t, zu lindern unser leiblich N o t” . M agyarázatul: L akása ak kor a St. A lban S trasseban volt s L otte K irschbaum a titkárnője. Fogadóóráin L o tte a küszöbön fülünkbe sú g ta: „N u r fünfzehn M inuten” , s az ajtófélfán a kevéssé hívogatóan hangzó felirat is figyelm eztetett erre: „Sie haben Zeit — ich n ic h t!” S ekkor m egint ta n u lta m valam i nagyon fontosat — kétszer kerestem fel, nem teológiai, egészen személyes term észetű kérdésekkel —: 15 perc a la tt életbevágó ügyeket meg lehet beszél­ ni — ha az ember a tárgyhoz tartja magát. Nekem , a szónokok és áradó szónoklatok nem zetéből — elné­ zést, h a élesen fogalm azok — szárm azó s kissé p ie tista egyházi h átté rb ő l érkező jövevénynek meg k ellett és le h e te tt tan u ln i egy nagy leckét: a tárgyiasságot! V égképp kigyógyultam ak kor — rem élem —a p a r tta ­ lan fecsegés, a sem m ire sem kötelező s ezért semmire sem ju tó csevegés hibájából. N em csak hallgatni — a m ásikra figyelve — ta n u lta m akkor, hanem be­ szélni is, felesleges szavak h ely ett keresve és m egfon­ to lv a a helyén való szót. S épp B a rth tó l, aki vagy 10 000 oldalas D ogm atikájában és egyéb m űveiben — m ost m egjelent B ibliográfiája összes m űveinek, 470 oldalon m integy ezer cím et sorol fel — de ezekben a m üvekben nincsen egyetlen felesleges szó sem. M ert m indig a lényegről szólt, az t já r ta körül m inden oldal­ ról, k ö rü ltek in tv e, te k in te tb e véve a lehetséges más vélem ényeket is, szüntelen párbeszédben az időbeli és térbeli ökum enével, a k o rtá rsa k k a l és az elő ttünk járókkal, a testvérekkel és az a ty á k k a l. S ezt olyan m értékben te tte , hogy a megelőző h eti N yílt estéken, vagy egyébként, m agánbeszélgetésben, fe lte tt kér­ désekre a következő h eti előadásaiban m áris felelt, kim erítően és — tárgyszerűen; így szü letett meg a nagy D ogm atika — s egyéb m űvei is — a ta n ítv á ­ nyaival való állandó k o n ta k tu sb a n , szinte közös m u n ­ kával. M ert m indig kész és n y ito tt volt a rra, hogy sa já t nézeteit, k u ta tá si eredm ényeit is felülvizsgálja és — h a k ellett — kiegészítse, esetleg korrigálja. Fejlődő­ képes és készséges volt, semmi sem v o lt táv o lab b tőle, m in t a „theologiai szklerózis” , a sa já t tételeiben való megmerevedés. P élda erre tö bbek k ö zö tt, hogy 1927ben m egjelent dogm atikája első k ö te té t (Die christli­ che D ogm atik im E ntw urf), néhány év m úlva teljesen átdolgozott form ában s m ás címmel is ad ja ki (Die kirchliche D ogm atik, I/1 , 1935), ahol szinte kő kövön nem m a rad t a megelőzőhöz képest s a m it a z u tá n kö­ v ettek a D ogm atika tö bbi kötetei, szám szerint 13. M ár a cím változás is jelzi: B a rth tu d a to sa n az egyház teológusa a k a rt lenni, m e rt a teológia „csak az egyház terében m űvelhető” . Másik példa: Christian Century c. am erikai lap felkérésére 1938-ban m egírta élete utolsó 10 évének (1928—1938), illetőleg gondolkodása ez időben tö rté n t alakulásának, tö rté n e té t (How m y m ind has changed). U gyanezt m egtette még kétszer, 1948-ban és 1958-ban is! Ehhez a szellemi nyíltsághoz ta rto z ik az is, hogy B a rth o t joggal szokták ökum enikus teológusnak is ne­ vezni. V alóban „egyetlen vallásfelekezet és iskola irá n t sem v o lt véglegesen elk ö te le z v e.. . M inden h it­ vallásból és irányzatból a legjobb felism eréseket igye­

k ezett nagyszabású ökum enikus egységbe fűzni” , írta róla halála alkalm ából az Ú j E m ber, 1968. dec. 29. Az efféle vélem ényeket bizonyos fen n tartással kell fogadni. M ert könnyen az a lá tsz a t keletkezhet, m in th a B a rth valam iféle eklektikus volna, közvetítő teológus. E nnek éppen az ellenkezője igaz: teológiai megfogal­ m azásai nem csak élesek, de néha szándékoltan sark íto t­ ta k v o ltak . B a rth kem ény ellenfél és — sa já t vélem é­ nye szerint is — néha kényelm etlen p a rtn e r. Másfelől azonban az is igaz, hogy aligha lehetne ő t valam iféle felekezeti konfesszionalizmus Prokusztesz-ágyába be­ szorítani, m in t a nagy szellem eket általáb an . R efor­ m átu s teológusnak v a llo tta m ag át, de teljes szabad­ ságban. Teológiai n y itó p o n tja, am i a z u tá n egész élet­ m űvének is vörös fonala m a ra d t, m inden teológiai té­ m ának krisztológiai megközelítése — am iért a z u tá n re­ form átus és evangélikus részről is (Bonhoeffer) érte k ritik a , a „Christom onizm us” v ádja. De erre még visszatérünk. I t t m ost csak an n y it, hogy ökum enikus teológus a b b an az értelem ben, hogy rendkívüli mó­ don m egterm ékenyítette m inden egyházban és irány­ zatb an a teológiai k u ta tá s t. Alig a k ad az utolsó h á ­ rom negyed évszázadban(l) olyan átfogóbb jellegű teológiai m u n k a, am elyik valam i m ódon kénytelen ne lenne vele — így v agy úgy — foglalkozni és állást foglalni. A ndré Appel, a LVSZ akkori fő titk á ra B a rth halála alkalm ából így n y ilatk o zo tt: „K evés keresz­ ty é n ak ad , aki a 20. században an n y ira döntően be­ folyásolta volna az egyház gondolkodását és cselekvé­ sét, m in t ő . . . Csak mélységes h á lá n k a t fejezhetjük ki neki azért, hogy . . . nem zedékünket az Isten-kér­ dés elé á llíto tta , s a h a tá ro z o ttsá g ért, am ellyel Isten igéjét ism ét prédikálásunk közép p o n tjáb a állította. N agy politikai eltévelyedések k ö zepette sokaknak u ta t m u ta to tt, nyíltsága és k ritik u s tisz tá n lá tá sa nagy segítségére v o lt az ökum enikus m ozgalom nak.” H ans K ün g k atolikus teológiai ta n á r doktori disszertációját B a rth m egigazulástanáról írta . A z E V T első, alakuló am szterdam i nagygyűlésén (1948) az egyik főelőadást B a rth ta r to tta , azonban a neki szán t tém acím et (Die U nordnung der W elt u n d G ottes H eilsplan) rögvest m eg fo rd íto tta, így: G ottes H eilsplan — und die U nordnung der W elt. S ez ponto san megfelel egész teológiája d u k tu sán a k : Először kell Iste n üdvszerző cselekedetéről (evangélium ) szólani, s csak a zu tán a világ helyzetéről és problém áiról (törvény). B a rth em berségéhez ta rto z ik az is, hogy szeretett és tu d o tt — élni. Valószínűleg m agáévá tu d ta volna tenn i a n ap o k b an elh u n y t H . Thielicke önéletírásának vallom ásszerű cím ét: „G ast auf einem schönen S tern ” . É letp éld ája — hivatásgyakorlása — nyilván vonzó le h e te tt gyerm ekei szám ára is: k é t fiából le tt teológiai ta n á r. D iák jaiv al, a m ár e m líte tt N y ito tt E sték mel­ le tt szívesen leü lt egy p o h ár sörre valam elyik baseli vendéglőben, ahol h am arosan — örökké égő p ipájának füstfelhőiben — élénk beszélgetés alak u lt k i — m in­ denről, nem csak teológiáról. S aját bevallása szerint baseli idejében le tt, nem tú l jó, de passzionátus — lo­ vassá. E gyik ekkori fényképen e g y ü tt lá th a tó a nagy v itap a rtn e rrel, E m il B runnerrel — lóháton. T alán a nyeregben jo b b an m eg értették egym ást, m in t az íróasztal m ellett . . . Barátnak is rendkívüli v o lt — er­ ről tanúsk o d ik , többek k ö zö tt, a m á r eddig is tö b b k ö te tb e n — az ö sszegyűjtött m űvek sorozatában meg­ jelen t — kiterjedt levelezése. N em csak „szak társak ­ k a l” ! R engeteget olvasott — hogy v o lt m inderre ide­ je ? — még d etektívregényeket is — persze igaziakat. Így sp o n tán lefo rd íto tta ném etre s előszóval k ia d ta D orothy Sayers am erikai krim iírónő Jézus-k ö n yvét: Das grösste D ram a aller Zeiten, 1959. Carl Zuckmayer

önéletírása — Als w ar’s ein Stück von m ir — olvastá­ val levelet írt a szerzőnek, am iből évekig ta rtó levele­ zés, találkozások s egy meleg barátság fejlődött ki, am iről B a rth halála alkalm ával Z uckm ayer rem ek kis írásban (Eine späte F reundschaft) em lékezett meg. A politikus Barthról külön k ö n y v et lehetne írni. I t t csak an n y it, hogy politikai felelősségvállalásának m integy végső konzekvenciájául, 1940-ben, 54 évesen, am ikor úgy tű n t, H itle r Svájcot is le ak a rja rohanni s a K öztársaság m ozgósított, önként jelen tk ezett — közlegénynek s — m egszakításokkal — 104 napig te lje síte tt fegyveres(!) szolgálatot. É letének erről az epizódjáról úgy emlékezik meg, m in t am it nem szíve­ sen nélkülözne, m ert egészen közelről ism erhette meg — 94 százalékban nem tem plom bajáró b a jtá rsa it s időnként — bár nem „táb o ri lelkészként” — p réd ik ált is nekik. N agyon szerette a zenét — M ozart rajongása köz­ tu d o tt. Felesége reggelenként egy M ozart hanglem ez­ zel ébresztette. E lh u n y ta elő tt pontosan egy hónap­ pal, 1968. novem ber 10-én, a Schweizi R ádió a „M u­ sik fü r einen G ast” sorozatban beszélgetést k észített B a rth ta l. A beszélgetés szövege m agában is figyelem re­ m éltó s különösen is ann ak utolsó m ondatai, m ert benne v a n m integy dióhéjban B a rth egész teológiai hitvallása (olv. az 1986. é. E vangélikus N a p tá r 45. o.). A m uzsika, am it a vendég k ív á n t és k iv ála sz to tt — te r ­ m észetesen M ozarté. M ozarttal kapcsolatos írásait — egy M ozarthoz in té z e tt levelet is — külön kis kötetb en ad ták ki. I t t o lvashatjuk, hogy „A M ennyországban m ajd P ál apostol, A kvinói Tam ás, L u th er és Calvin u tá n — elsősorban M ozart u tá n fogok érdeklődni. . . ” * T erm észetesen K arl B a rth tó l nem csak em berséget, em beri m a g a ta rtá st, életvitelt ta n u lta m , hanem — teológiát. H iszen ezért voltam , lettem h allgatója és m arad tam — nem k ritik á tla n , de nagyon hálás — ta n ítv á n y a . A m it teológiájából ta n u lta m , az t — a rö­ vidség kedvéért — a reform átori teológia — és a B a rth nevéhez fűződő újreform átori teológia v o n u latán ak is — három vezérszavához, m ondatához szeretném kapcsolni: Sola scriptura — solus Christus — sola gratia 1. B a rth teológiáját s az általa e lin d íto tt teológiai m egújulást nem véletlenül szokták ta rta lm a és m ód­ szere m ia tt az „ige teológiájának” nevezni. Teológiai fáradozásunk egyetlen forrása és m értéke Isten igéje; azért lehetséges, de szükséges és parancsolt is, m ert „deus d ix it” . S m egint csak Isten igéjének egyetlen lelőhelye az Ó- és Újtestam en to m i Szentírás. B a rth teológiájának fen t je lzett jellege m ár csak form álisan is érzékelhető abból, hogy a könyv, am ivel jelen tk ezett a teológia világában — ta lá n inkább bero b b an t — a R óm ai levél m ag y arázata volt. Persze nem szokvá­ nyos értelem ben v e tt exegézis ez — többek k ö zö tt ezért is k e lte tt akkora feltűnést — am inthogy későbbi bibliai könyveket, vagy azok részeit m agyarázó köny­ vei sem azok, jóllehet B a rth teljes m értékben elismeri a tö rtén etk ritik a i exegetikai m ódszer szükségességét és jogosságát és él is azzal — a m aga m ódján. Még fel­ tű n ő b b azonban a rendszeres teológiai m űveiben, első­ sorban a D ogm atikában bőséggel alkalm azo tt írás­ bizonyíték módszere, néha igen terjedelm es exegetikai exkurzusok. Biblicista volna B a rth te h á t? Sem m ikép­ pen. C supán arról v an szó, hogy szám ára a teológiai ismeret egyetlen forrása és mértéke Istennek a Bibliában

135

kinyilatkoztatott igéje. Iste n t, em b ert, világot, a lét ér­ telm ét, a történelem m en etét és célját, nem ezekből a valóságokból m agukból, hanem egyedül Isten igéjéből é rth e tjü k és ism erhetjük meg. E zért a teológia feladata végső fokon az Írások k u ta tá s a ; B a rth teológiája a B ib­ lián tájékozódik, abból indul ki, ide té r vissza, ennek te k in té ly é t ismeri el egyedül. E gyházfogalm át is ez határo zza m eg: ecclesia c reatu ra verbi — ecclesia m inister verbi. Á ltala és érette van . A Biblia azonban B a rth szám ára mégsem „ P ap iro sp áp a” , nem egyenlő az élő igével, hanem a z t benne mindig ú jra meg kell keresni és találni. Jó l, helyesen értjük-e az Írásban az igét és am it m eghallottunk a z t em berileg érthető m ódon szólaltatjuk-e m eg? E z, p o n tosabban az ezért való fáradozás m inden igehirdetésnek a feladata. E z é rt a teológia valam iképpen mindig Írástudom ány s m in t tudom ányos k u ta tá s végül is az egyház igehir­ detésének a szolgálatában áll. N em véletlen, hogy B a rth sokat és szívesen p réd ik ált — professzor k o ráb an is — és hogy teológiája rendkívül m egterm ékenyítette b a rá ta i, k o rtársai, de ta n ítv á n y a i seregének is ige­ hirdetői g y ak o rlatát. Az ige teológiája nem m arad t dolgozószobák falai k ö zö tt, hanem a m egújult ige­ hirdetés által m eg ú jíto tta a gyülekezeteket is. Legyen elég ebben az összefüggésben a „B asler P redigten” füzetsorozatára u taln i és k é t névre a sok közül: E d u a rd Thurneysen és W alter L ü thi. H ogy B a rth , az ige teológusa éppenséggel nem v á lt a „B iblia foglyává” , hanem teljes n y ito ttsággal benne élt a világban, an n ak m inden jelenségét élénk figye­ lem m el kísérve s ezekben m inden te k in te tb en felelős­ séget is vállalva, hogy k o rtárs v o lt a szó igaz értelm é­ ben s így igaztalanul érte ő t az „O ffenbarungspositi­ vism us” v á d ja — arról a bevezetésben m ár szóltunk. Solus Christus. — A Biblia m ondanivalójának m agva és közepe az élő Ige, Jézu s K risztus. N em egy könyv­ ben hiszünk, hanem egy élő személyben, Jézus K risz­ tu sb a n . „Ő az Isten egyetlen igéje” — így v allja a köz­ tu d o tta n B a rth keze n y o m át viselő B arm eni Teológiai N y ilatk o zat is. A B iblia az é rt és an n y ib an Iste n igéje, m e rt és am ennyiben Jézu s K risztu st hirdeti. B a rth ebben — is — L u th e r követőjének m u tatk o zik : Deum quaerere in Christo! Isten arca a N ázáreti Jézusban, a m egfeszítettben és feltám ad o ttb an te k in t reánk csak és kizárólag benne ism erhető meg félreérthetetlenül. N em csak istenism eretünkre áll ez azonban — „aki engem lá to tt, lá tta az A ty á t” — hanem em berism ere­ tü n k re is — „ecce hom o” . B a rth m inden teológiai tételének kiinduló- és nézőpontja — Jézus K risztus. Jézu s K risztus felől, benne és általa ism erhető meg Isten n ek az em berrel és a világgal való üdvterve. Mivel ő az igazság, az ú t és az élet, azért benne lakozik és jelenik meg szám unkra Isten valóságának teljes­ sége és gazdagsága (K ol 1,14—19). E zért a christológia teológiai gondolkodásunk k iindulópontja, ahova m in­ dig vissza kell té rn ü n k és tulajdonképpeni tém ája. M inden egyéb csak ennek kibon tása, illetőleg ebből fejth ető ki. E z é rt esik olyan nagy hangsúly B a rth n á l az Ige testté léteiére, „ c u r deus hom o” , am in t a z t a — szá­ m ára — legkedvesebb A nselm us-könyvében is kifejti. Az incarnatio: Isten em berszeretetének végső konzek­ venciája. Isten an n y ira m agáévá teszi a bűnös em ber ügy ét, hogy vállalja a kereszt g y alázatát. Csak itt, a kereszten tá ru l fel az em beri b ű n , elveszettség teljes mélysége — s e g y ú ttal Isten felfoghatatlan szerete­ tén ek valósága is. S K risztus feltám adásában a kegye­ lem fölényes győzelme a b űn és halál hatalm asságai felett. E z é rt u ta sítja el B a rth a „theologia n a tu ra lis” m inden fo rm áját és lehetőségét. A bban a pillanatban,

136

am ikor Isten, az em ber és a világ megismerésének törekvésében Jézus K risztustól, a benne m egjelent isteni kiny ilatk o ztatástó l eltek in t — té v ú tra kerül m enthetetlenül. E z é rt vallja B a rth , m ár e m líte tt utolsó rádióbeszélgetésében, m integy életm űve összefoglalá­ saként, egy hónappal halála e lő tt: „A z utolsó szó, am it kim ondhatok . . . nem egy fogalom, m in t a „ke­ gyelem”, hanem egy név: Jézus K risztu s!. . . Hosszú életem során azon fáradoztam , hogy erre a névre m u­ tassak. O tt! . . . nincsen m ás névben üdvösség, csak ebben a névben” . Teológiájának konzekvens és — egyoldalúnak tű ­ nő — vonalvezetése m ia tt v e te tté k szemére — még Bonhoeffer is — a „christom onizm us” -t. Persze inkább christocentrizm usról kellene beszélni. S ak k o r ezt a v á d a t szemére lehetne v etn i L uth ern ek és P á l apos­ to ln ak is, akik szintén nem a k a rta k m ásról tu d n i, m int a m egfeszített és feltám ad o tt Jézus K risztusról. A zért lehet egyáltalában „keresztyén” hitről — nem vallásról! — beszélni, m ert e kifejezés is K risztus nevé­ ből szárm azik. Isten szám unkra vag y Jézus K risztus A tyja — s így a m i A ty án k is — vagy a „deus abscond itu s” , akivel való találkozásunk ítélet és kárhozat. Jézus K risztusban — és egyedül Őbenne! — élet és üdvösség! S ez a christológiai vonalvezetés nem csupán a tö rté n e ti k o ntextusból szárm azik — B a rth harca a k u ltú rp ro testantizm ussal, liberális teológiával, DCeretnekséggel, a róm ai egyház synergizm usával stb. — hanem éppen a sola scriptura teológiai tájékozódá­ sának gyém ántkem ény következetességű keresztül­ viteléből. A kkor, am ikor az ökum enikus mozgalom ban, az összes felekezetekben, a katolikusban is, nap jain k ­ ban előtérbe kerül az „evangelizáció” , vagyis az evangélium hirdetésének elsőbbsége és elkötelezése, úgy tű n ik B a rth „egyoldalúsága” megszívlelendő figyel­ m eztetés lehet. Solus Christus — ave crux spes unical Sola gratia. 1954-ben jelent meg C. G. Berkhouwer könyve, am ely B a rth teológiáját e cím en ism erteti és foglalja össze: „D er T rium pf der G nade” . V alóban B a rth egész teológiájára jellemző az evangéliumnak, Iste n irgalm as, m egbocsájtó szeretetének, az erről szóló öröm hírnek a feltétlen elsőbbsége. E zé rt fordítja meg a lu th eri reform ációban m egszokott sorrendet: tö rv én y és evangélium , így: Evangélium és törvény. Ezzel m ai napig sok ellentm ondást és v itá t v á lto tt ki. De m it is a k a rt voltaképpen e sorrenddel és az evangé­ lium prim átu sán ak kiemelésével m ondani? M indenekelőtt figyelm eztetni a k a rt Isten üdvökonó­ m iájára: Isten mindig először ad és csak a zu tá n köve­ tel. Az ü d v tö rté n e t elején Á brahám áll, az ígéretek örököse, a h it a ty ja — a mózesi tö rv én y csak a zu tán „ k ö z b e jö tt” (Gal 3,17-kk), hogy végül is — egy hosszú tö rté n e ti folyam atban — K risztusra nevelő m ester legyen. H ogy m egm utassa: a tö rv én y cselekedetei ál­ ta l senki meg nem á llh a t a szent Isten előtt. K risztus érdem ére, áldozatára, közbenjárására szorulunk m ind­ ny ájan kivétel nélkül. Luther ugyanerre a végkövetkeztetésre ju t, csak más úton. Ö t m eghatározza a középkori szerzetesség élm énye: hiábavaló m inden aszkézis, életodaáldozás, a parancsolatok igájának vállalása — csak egyre ré­ m ítőbb a lelkiism eretére nehezedő teh er, az elveszett­ ség tu d a ta — amíg m egszületik a felism erés: Isten m indazt ingyen, ajándékképpen ad ja, am iért az em ber hiáb a tö ri m agát! Sola g ratia! Így válik L u th e r szá­ m ára fontossá az, am it a tö rv én y ún. m ásodik haszná­ nak (usus pedagogicus) nevez: az em ber bűnös állapo­ t á t és tehetetlenségét feltáró szerepe. Az összetört em ber szám ára m ost m ár valóban jóhír az evangélium : Isten szeretete, feltétel nélkül m agáénak vállal, úgy

ahogy vagyok! E z az élm ény szószerint megegyezik a rabbinövendék, farizeus P á l (ApCsel 23,6), élm ény­ anyagával. E z é rt L u th e r szám ára az egész Biblia m egértésének kulcsa a páli m egigazulástan, pontosab­ ba n P ál m egigazulásélm énye. M ind k ettő jü k et e közös tö rté n e ti — élettö rtén eti is — k o n tex tu sb ó l kell meg­ érteni. De — vélem ényem szerint — ezt a sém át aligha lehet általános érvényűvé ten n i, legkevésbé a m ai, ezt az élm ényanyagot a legritkább esetben átélő em ber szám ára. E z t a legkevésbé sem azért m ondom , m in th a — sok m ai teológushoz hasonlóan — az ún. „m odern em b e rt” ak arn ám teológiai gondolkodásunk, v agy ak á r csak igehirdetésünk m értékévé ten n i ! B a rth sem ezt teszi, am ikor az evangélium p rim á tu ­ sát h an g o ztatja. H anem azért, m ert szám ára — s eb­ ben megegyezik L u therrel — az evangélium Isten igazi saját szava, am elyben m eg m u tatja valóságos arc át, üdvözítő szándékát. A tö rv én y , p o n tosabban a p a ra n ­ csolatok azután szám ára, a lutheri ún. h arm adik értel­ m ezésben, m in t Isten eligazító, ú tm u ta tó , vezető, életfo ly tatásu n k at irán y ító szavaként következnek. S bűnös, elveszett v o ltu n k a t is igazában csak Isten szeretetének — K risztus k eresztáldozatának — fényé­ ben ism erjük fel. Semmi nem tö r úgy össze s in d ít igazi bűnfelism erésre és b ű n b á n a tra , m in t a m éltatlanul m eg tap asztalt m egbocsájtó szeretet. Így v a n ez az em beri kapcsolatok terü letén is. Bibliai parádés példa erre: Zákeus története (Lk 19). Jézus nem azért szólítja le a fügefáról a — joggal! — k ö z u tálatn ak „örvendő” , m eg v etett fővám szedőt, hogy a z u tá n lehordja a sárga földig s fejére olvassa g a z te tte it — hanem , hogy be­ térjen házáb a, asztalához üljön s így vele közösséget vállalva, p u szta jelenlétével n y ú jtsa az elveszett em ­ bernek Isten m egbocsátó s egyben m egújító szerete­ té t. E z tö ri a z t össze úgy, hogy nem csak elju t bűnei felism erésére, de levonja ebből a legmesszebbmenő — m a így fogalm aznók — szociálpolitikai konzekven­ c iák at is. Így lesz belőle m eg talált, üdvösségre ju to tt em ber. Igehirdetésünkre nézve ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy helytelen az a — sajnos éppen evangelizációs körökben m egszokott — eljárás, hogy először a tö rv én y , az íté le t „pergőtüzével” pró b álju k p u h í­ ta n i h allg ató in k at, hogy azután jöhessen a felol­ dozó evangélium . Ezzel szemben, szerintem , mindig „a tető rő l” kell indulni a prédikációban: Isten szeretete, Jézu s gyógyító h atalm a, a feltám adás ereje felől. T e h á t nem valam iféle „létanalízissel” (H. D iem m egfogalm azása) arról, m ilyen gonosz is a világ és az em ber — ezt hallgatóink á ltaláb an úgyis tu d já k — csak k i kell nyitniok az ú jságot, a rád ió t, a televíziót — am ikor persze legtöbbször a mások vétkeire gondolnak. H anem először fel kell rag y ogtatni az evangélium fényét, am elynek nincs szüksége a m i­ nél sötétebb h á tté rre , az em beri nyom orúság felfesté­ sére. A „ te tő rő l” a z u tá n m ár v e th e tü n k p illan tást a m élybe, ahol valóban o tt v an a bűnök m ocsárvilága, ahol a láp szörnyei tan y ázn ak . E z a m ag y arázata an n ak , hogy B a rth , a bűnről szóló ta n ítá sá n a k a D ogm atikában (K D III/3 ) — erő­ sen a végefelé — azt a különös cím et a d ja : G o tt und das N ichtige. D as Nichtige: a semmis, az értelm etlen, a képtelenség, a nonsens. N em azt jelenti ez, m in th a nem venné eléggé kom olyan a b űn valóságát, hanem a z t, hogy bűnös v o ltu n k a t és k o n k rét v étk ein k et m in­ dig m ár m in t K risztus által m eggyőzöttet, Isten bocsá­

n a tá b a n elfedezettet, h á ta mögé v e te tte t szemléli. T u d ja : még dúl a háború, tom bol a harc, de a győze­ lem m ár eldőlt.. . „K érdezed: ki az? Jézus K risztus a z . . . Ő a mi diadalm unk!” — énekli L uther. M int D ürer karcán a lovag: ren díthetetlenül üget előre, s nem te k in t h á tra , bár halál és ördög m egkörnyéke­ zik — így a keresztyén em ber is. E zért nem v álh a t a bűn B a rth teológiájában önálló tém áv á, a b ű n t­ meggyőző K risztustól eltekintve (Gott und das N ich­ tige!). A fentiek m ia tt szokták B a rth o t egyfelől a bűn súlyának lebecsülésével, másfelől etikátlansággal is v á­ dolni. Nos a „nondum considerasti. . . ” éppen Ansel­ m us könyvének s persze a D ogm atikának is alapos tanulm ányozása u tá n ta r th a ta tla n vád. A m ásik fel­ tevésre elég a D ogm atika kifejezetten etikai jellegű köteteire u taln i (II/2 , I I I /4), nem is szólva sok más írásáról (D er C hrist als Zeuge, 1934., R echtfertigung un d R echt, 1938. Evangelium un d Bildung, 1938., Die K irche u n d die politische Frage von H eute, 1939., E ine schweizer Stim m e 1945. stb.). N agy feltűnést k e lte tt 1956-ban m egjelent írása: D ie Menschlichkeit Gottes. N ém elyek „kopernikusi fo rd u la t”-ról beszéltek B a rth teológiájában. Pedig nem volt ilyenről szó. Csak az addig m egjárt ú t konzekvens folytatásáról. É ppen Iste n istenségének felismerése felől lehet és kell is Isten emberségéről szólani. H iszen az előbbi éppen az Ige testtélételében, Jézus K risztus em beri létében és m űvében tá ru l fel elő ttü n k a m aga igazi valóságá­ ban. B a rth i t t is hű m arad következetes krisztológiai vonalvezetéséhez: Jézus K risztus em berségének tü k ­ rében jelenik meg Istennek istenségében foglalt em ­ bersége. S a m egigazulás felől fogalm azva: Isten igaz­ sága — a ju stitia Dei — éppen az Ő em berszeretete (Titus 3,4). T ávol áll B arth tó l, hogy az ember és az emberiség szellemi és fizikai erőfeszítéseit és teljesítményeit, am e­ lyeknek jelenségei éppen koru n k b an valóban léleg­ zetelállítóak (atom erő, ű rk u ta tá s, elektronika stb.) — s egyben nyug talan ító ak is, lebecsülje. H ogy a h u ­ m ánum e jelenségeiben m ennyi a hum anitás, az m ár egy egészen m ás kérdés, valószínűleg m indannyiun kat ny u g talan ító kérdés. B a rth szám ára azonban világos, hogy mindenféle em beri teljesítm ény, legyen bár még olyan m agasszintű erkölcsi vagy éppen „vallásos” jel­ legű — am ire m egintcsak ko ru n k b an nem egy példa ak ad , sem részleteiben, sem összességében nem ele­ gendő Isten előtti önigazolásunkra. M ert „m indnyá­ ja n elh ajlo ttak s e g y ú ttal haszontalanokká lettek , nincs aki a jóságot m űvelné, nincs egyetlen egy sem .” (R m 3,12). Ezért: sola gratia! * B a rth földi élete utolsó estéjén egy előadáson dolgo­ zo tt, am it a következő év febru árjáb an k ellett volna ta rta n i Zürichben, egy ökum enikus jellegű alkalm on. T ém ája: „A ufbrechen — U m kehren — B ekennen” . M ár nem fejezhette be. De a té m á t s a feladatot — örökségként h ag y ta ránk. R eánk, akik m in t a theo­ logia v iatorum mívelői — rem élhetőleg — a napon­ k én ti m egtérés (L uther, Kis K áté!) helyzetében s a tan ú sá g té te l elkötelezésével vállaljuk ezt az örökséget. Groó Gyula

137

Találkozásaim Barth Károllyal Az 1986-os esztendő a 20. század k é t nagy teológusa, B arth K ároly és P au l Tillich születésének a 100. évfor­ dulója. K e tte jü k k ö zö tt nem igen lehet párhuzam ot vonni. A nnyira m ás v o lt egyiknek is, meg a m ásiknak is nem csak a teológiája, de az é le tú tja is. Legfeljebb az k ö ti őket össze, hogy az egym ástól lényegesen el­ térő teo lógiájukat a különbségükben is m eghatározta H itle r H arm adik Birodalm ához való viszonyuk. Til­ lichet ez m ár 1933-ban az E gyesült Á llam okba kény­ szerítette, ahol élt és dolgozott 1965-ben bekövetke­ z e tt haláláig. E b b en az időszakban an n ak a N ém et­ országnak a problém ája, am it 1933-ban o tt k ellett hagynia, jórészt csak elm életi m ódon foglalkoztatta. B a rth K ároly viszont, an nak ellenére, hogy nagyon m élyen gondolkodó elm életi teológus v o lt — ta lá n a legnagyobb a 20. században —, 1933 —35. kö zö tt még N ém etországban belekóstolt az egyházi harcba a hitlerizm us ellen. 1934-ben a nevezetes barm eni H itv allás első fogalm azványa az ő kezeírásában m a­ r a d t rán k . 1935-ben azonban, a N ém etországból való kényszerű távozása u tá n , a baseli egyetem en végzett professzori tevékenysége és óriási teológiai irodalm i m unkássága m ellett szabályos egyházi nem zetközi­ politikai m u n k át v égzett a nácizm us ellen annak egé­ szen a bukásáig. E lőadásai, n y ílt levelei, am iket szerte E u ró p áb an ta r to tt és különböző egyházakhoz in téz ett, a 2. világháború u tá n egy vaskos k ö tetb en jelentek meg „E ine schweizer Stim m e” címen. B a rth K ároly a 20. századnak kétségtelenül az egyik legnagyobb, h atásáb an legkiterjedtebb, irodalm i m unkásságában leggazdagabb teológusa. Í rásainak terjedelm e tö b b tízezer oldalra terjed. Csak Egyházi D o gm atikájának k ö tetei oldalszám a tö b b m in t 11 000re rúg. É s h a például csak ennél az egy m űnél figye­ lem be vesszük a „felhasznált” irodalm at, az em ber szin­ te elborzad: hogy volt, hogyan le h e te tt ennek a nagy­ fo rm átu m ú tu d ó sn ak annyi m unka m ellett ereje még en n y it, és ilyen alaposan és eredm ényesen olvasni: az egy h ázaty ák tó l éppúgy m in t a középkor teológu­ saitól, vagy a 18. és 19. század nagy gondolkodóitól a teológiában és a filozófiában egyaránt. A m ikor m ost, B a rth K ároly születésének a 100. év­ fordulóján tisztelettel em lékezünk az Ú r Istennek erre a fá ra d h a tatla n m unkabírású eszközére, akivel végeredm ényben az egész egyetem es keresztyénséget m egajándékozta, úgy szeretném ezt te n n i, hogy a vele kapcsolatos személyes és eszmei „találkozásaim ­ ró l” m ondok el n éh án y lényeges m om entum ot. I. Legelőször éppen fél évszázaddal ezelőtt, m ásodéves teológiai hallgató korom ban, 1936-ban találk o ztam a szó igazi értelm ében B a rth K árollyal. E k k o r volt az ő első m agyarországi és erdélyi k ö rú tja. A kkor ő m ár világhírű teológus vo lt, akinek teológiája h atásáb an m ár világszerte kibontakozóban volt. L átogatása bizonyos értelem ben m egosztotta a m agyar teológiai közvélem ényt is. F oly ó iratain k b an v ita alakult ki a b arthiánusok és a B arth-ellenes teológusok álláspontja körül. Az ú t egyik szervezője Vasady professzor volt, aki akkor m ár elkötelezte m agát a b arth i teológia m ellett. R észt v e tt — különösen a debreceni előadá­ sok szervezésében Révész Im re professzor, a későbbi tiszán tú li püspök is. É n m agam akkor m ár, diákfejjel, professzorom , Révész Im re b iztatására, teljes erővel az egyh áztö rtén et tárgykörével foglalkoztam , ezért

138

azon tú l, hogy B a rth K árolyban a p rotestáns keresztyénség egyik legnagyobb teológusát lá tta m , legfel­ jebb csak az akkor 50 éves baseli professzor g y ű rö tt ru h á ja (egy b a rá tja kocsiján érk ezett m u n k atársával, K irschbaum kisasszonnyal e g y ü tt Svájcból!), svájci sapkája és agyonhasznált a k ta tá sk á ja tű n t fel. Csak jóval később tu d ta m felm érni, hogy az az előadása, am it ezen a m agyarországi kö rú to n ta r to tt „ Isten kegyelmi kiválasztása” címen és am ely azu tán m agyar nyelven is m egjelent az Igazság és É le t füzetei sorá­ ban, eg y fajta teológiatörténeti fordulópontot jelent az egyik reform átus alap tan ítá s, a predestináció értel­ mezésében. Az ebben az előadásban csak nagy vo n a­ lakban, de az alapszem pontokat tartalm azó m ódon k ife jte tt ta n ítá s t a zu tá n B a rth a K irchliche D ogm atik II/2 . kötetében fe jte tte ki részletesen a 32. §-ban. E bből kitű n ik , hogy a teológiai szem pontból részlete­ sen először Á gostonnál k ife jte tt predestináció-tan az üdvösségre való k iv álasztást elsősorban az egyház ta g jaira é rte tte (am inek persze volt teológiai előzmé­ nye a T ertullianus által m egfogalm azott „ e x tra eccle­ siam nulla salus!” tételében!), az egyházon kívülálló­ k a t pedig nagyrészt „m assa perditionis” -nak, elve­ szettek töm egének tek in te tte . E z t a ta n ítá s t fejlesz­ te tte to v áb b nagy reform átorunk, K álvin Ján o s, aki az In stitu tio I II. könyvében m egfogalm azta az „a b ­ soluta gem ina p raedestinatio” -ról szóló ta n ítá s t, am ely szerint Isten örök időknek előtte k iv ála szto tt egyeseket az örök üdvösségre, — m ásokat pedig az örök k árh o za tra rendelt. Az kétségtelen, hogy egy-egy bibliai verset fel lehet használni ezeknek a nézeteknek az alátám asztására. A teológusok évszázadokon á t fel is használtak m inden lehetőséget e tan ításo k bibliai alátám asztására és igazolására. Az is kétségtelen, hogy a K álvin-féle predestináció-tannak az alapja a Soli Deo Gloria = az Iste n m indenekfelett való dicső­ ségének a kom olyanvétele. Így ennek alap jáb an véve semmi köze sincs ahhoz a szinte fatalisztikus predesti­ nációs hiedelem hez, am ely olyan sokszor k a p o tt lábra gyülekezeteinkben. H a B a rth K árolynak az Isten kegyelm i kiválasztá­ sáról szóló részletes ta n ítá s á t olvassuk az idézett Dog­ m atik a kötet ben a m ár h iv atk o z o tt té te l részletes k i­ fejtésében, egyszerre feloldódik bennünk az a félel­ m etes érzés, am it korábbi predestinációs hiedelm ek tá ­ m aszto ttak bennünk. H iszen ő a 32. §. m egfogalm a­ zásában szószerint a következőket írja : „A kiválasztástan az evangélium sum m ája, mert ez a legjobb, am it valaha mondhattak és hallhattak: hogy t. i. Isten az embert választja és így az ő számára is a szabadságban szerető Istennek bizonyul. E nnek az alapja a Jézus K risz­ tus ismerete, mert ő a kiválasztó Isten és a kiválasztott ember egy személyben.” B a rth K ároly te h á t az Isten kegyelm i kiválasztását Isten K risztusban m egjelent kegyelm e alap ján úgy értelm ezi, m in t a legdrágább evangélium ot, még hozzá — am in t az a té te l későbbi m agyarázatából részlete­ sen kitű n ik — hárm as tagozódásban. Isten egyetlen k iv á laszto ttja — aki egyben az egyetlen elv e te tt is a kereszten! — Jézus K risztus. Őbenne Isten kiválasz­ to tta a gyülekezetet, — végül engem, az egyes keresz­ ty é n em bert, k iv á la sz to tt a gyülekezet tagjává. Mindez — fo rdítva értelm ezve a sorrendet — azt jelenti, hogy személy szerint a gyülekezet révén beleépülve a K risztus életébe részesülünk az Isten kegyelmében. Anélkül, hogy to v áb b részleteznénk B a rth ta n ítá sá t, an nak jelentőségét a következő pontokban szeret­ nénk felm u tatn i: 1) feloldotta a k iv álasztástannak

szinte általánossá v á lt individualista értelm ezését. A h angsúlyt K risztus k iválasztására, a z u tá n a gyüle­ kezetére te tte , és csak harm ad so rb an az egyén kiv á­ lasztására, ez u tób b in ak is a gyülekezet ta g já v á való kiválasztására. 2) M indebben az egyénnek abba a közösségbe való kiv álasztására esik a hangsúly — ez tű n ik ki m indabból, am it B a rth később a keresztyén gyülekezetről ta n ít (lásd IV/2. 67. §.) —, am elynek az ApCsel 1,8 szerint éppen az a felad ata, hogy K risz­ tu sn a k , a K risztusban m egjelent kegyelem nek legyen a ta n ú ja az egész világon, a föld végső határáig. 3) A gyülekezet ta g já v á tö rté n t k iválasztásnak barth i ta n ítá s a te h á t lehetővé teszi an nak olyan értelm ezé­ sét, am ely szerint a kiválasztás nem csak az egyéni üdvösségre szól, hanem az Isten m unkatársainak a se­ regébe is, azok közé, akiknek meg kell h ird etn i és ki kell ábrázolni az Isten m indenekre kiterjedő szere­ te té t, üdvözíteni akaró kegyelm ét. 4) A rra is kell azonban gondolnunk, hogy az így értelm ezett kiválasz­ tá s, am ire B a rth ta n ítá sa azzal is lehetőséget ad, hogy nagyon keveset beszél az elvetésről (szerinte ta lá n Iskariótes J ú d á s az egyetlen elv etett!), nehogy vala­ miféle üdvuniverzalizm usba torkolljon. E rrő l szó sincs! Az üdvösség nem au to m atik u s! Az igaz a B iblia sze­ rin t, hogy Isten elkészítette m indenki szám ára az üdvösséget, de azt az em bernek el is kell fogadni. N em szabad tu d a to sa n eltaszítani m agától az Isten k in y ú jto tt kezét! Az elm o n d o ttak at term észetesen akkor, 1936-ban a m ásodéves diák még messze nem é rth e tte meg így. M ost azonban így lá tja és a z t is felfedezi benne — h á ­ lásan emlékezve az 50 évvel ezelőtti B a rth K árolyra, hogy sok m ás m ellett ez a ta n ítá sa is m ilyen m érték­ ben áram lo tt és ép ü lt bele egyházunk teológiai fel­ fogásába és le tt an n ak integráns részévé, például a misszióról vagy a szolgáló egyházról szóló tan ításb an . II. M ásodik találkozásom B a rth K árollyal inkább „eszm ei” találkozás volt. 1938—39-ben, teológiai tan u lm án y aim befejezése u tá n , ösztöndíjat k a p tam N ém etországba. K é t félévet a m arburgi egyetem en ta n u lh a tta m . I t t ta n ítv á n y a lehettem R udolf B ult­ m ann ak is, aki nem volt rám túlságosan nagy hatással. Professzorom , Révész Im re jóvoltából kész ta n u lm á ­ nyi program m al m entem ki: a K álv in idézetek P áz­ m ány m űveiben című tárg y k ö rb en k ellett k u ta tá sa i­ m a t folytatni. M ár itth o n , diákéveim ben kicéduláztam és m egvizsgáltam a P ázm án y K alauzában és Bellar­ m in D isputationes c. m u n k ájáb an előforduló K álvin idézeteket. P ázm án y idézési m ó d já t illetően m ár vol­ ta k a k u ta tá sn a k figyelem rem éltó eredm ényei is. M arburgban a k u ta tá s t ki k ellett terjesztenem a 17. század első felének jezsuita ellenreform ációs pole­ m ikus irodalm ára. Mindez rengeteg cédula készítésé­ vel já r t m ár a k u ta tá s korábbi szakaszában is, M ar­ burgban is. Azon tú l, hogy h am ar k ialak u lt b aráti köröm segítségével, am elynek m inden ta g ja a H it­ valló E gyházhoz ta rto z o tt, igyekeztem tisztességgel begyakorolni a nyelvet, időm nagy részét az igen gazdag könyvanyaggal rendelkező egyetem i k önyv­ tá rb a n K álvin-idézetek jegyzetelésével tö ltö ttem . Sok ezer cédulával té rte m haza, am elyeket azonban, még m ielőtt feldolgozhattam volna őket, m egsemmi­ s íte tt a 2. világháború vihara. A m ásik kedvtelésem abból a d ó d o tt, hogy elég tisz­ tességes ösztöndíjam m eg tak aríth ató részéből időről időre k önyveket vásáro ltam , — ezért g y ak ran keres­ tem fel a könyvkereskedéseket. Így kerültem kapcso­

la tb a azzal a teológiai könyvkereskedővel is, a k it Son­ nenschein úrn ak neveztek és aki a B a rth -ta l való m ásodik találkozásban lényeges szerepet játsz o tt. A könyvvásárlások ugyanis egyre kom olyabb beszél­ getésekkel já rta k , am elyek során k itű n t, hogy a könyvkereskedő is a H itvalló Egyházhoz tarto zik és hogy m ind egyházi, m ind pedig politikai állásfoglalá­ saink teljesen megegyeztek egymással. E g y alkalom m al, 1938. decem ber első felében, bará­ ta im hozták a h írt: Sonnenschein ú r a rra kér, hogy mielőbb és lehetőleg este keressem fel. P á r napon be­ lül felkerestem . B evezetett a kereskedés m ögött levő belső szobába és elkezdtünk beszélgetni. Nem sok idő m ú ltán rá té rt m ondanivalója lényegére. Közölte velem , hogy B a rth K ároly m űveit a hitleri hatóságok p á r héttel k o rábban elkobozták és a könyvkereske­ dőket a B a rth k ö tetek beadására szólították fel. A hír nem le p ett meg, barátaim tó l m ár hallo ttam a rendel­ kezésről. A nnál inkább m eglepett azonban a további. E lm ondta, hogy ő a beszolgáltatásnál m inden lénye­ ges B a rth m űből m e g ta rto tt egy p éld án y t és ezeket m ost nekem szeretné ajándékozni, de szeretne k é t feltételt szabni. Az egyik, hogy m inden k ö tetb e jól láth ató an írjam be nevem et és m agyarországi címe­ m et. A m ásik, hogy ad jam kölcsön m inden ném et diák­ nak, aki azt olvasásra tőlem elkéri. K ifejtette, hogy a vállalkozás nem veszélytelen, különösen nem a ném et diákok szám ára, akik ez esetben a börtönnel já tsza ­ nak. E ngem legfeljebb k iu tasítan ak a Birodalom ból, lévén m agyar állam polgár. M iután a feltételeket vál­ laltam , m egkaptam a könyveket. — V iszont: h a m ár ilyen különös m ódon, ajándékba k a p v a azokat, lettem B arth -k ö tetek birtokosa, ez a té n y ism ét olyan erő­ teljesen h ív ta fel a figyelm em et B a rth K ároly m un­ kásságára, hogy a fárasztó k ö n y v tári m unkaórák u tá n bele is olvasgattam a kötetekbe. Mennél inkább előre­ h alad tam a k ö tetek olvasásában, annál erőteljesebben k ezd ett k itáru ln i előttem ennek a nagy teológusnak igen színes és gazdag bizonyságtétele az Isten kegyel­ méről. M ert: ta lá n ak k o r m ondunk a legtöbbet B a rth K ároly teológiájáról, h a azt m ondjuk róla, hogy ő az Isten túláradó, gazdag, feltétel nélkül való kegyelmének a teológusa volt. Az ajándékba k a p o tt könyveket egy kis trü k k el, eg y ü tt az o tt v ásárolt kb. 200 m ásik k ö te tte l sikerült is hazahoznom . A m ikor a hazautazáshoz készültem 1939. júniusa végén, v ettem egy megfelelő nagyságú deszkaládát, abba beleraktam a könyveket. Vigyáz­ ta m arra, hogy a B a rth k ö tetek a láda legaljára kerül­ jenek, m ajd sorban a többiek. A felső két-három sorba a szintén m egvásárolt nem zeti szocialista könyvek et, pl. H itle r Mein K am pf-ját, Rosenberg és m ás h it­ lerista szerzők k ö n yveit te ttem . A m ikor készen vol­ ta m a csomagolással, elvittem a csom agot a vám hiva­ ta lb a és k értem hogy ellenőrizzék. E z meg is tö rté n t. A tisztviselő b eletú rt a felső sorokba, m ajd le záratta velem a lá d á t és rá te tte a cédulát és a pecsétet, hogy „vám kezelt” . A lá d á t a debreceni Kollégium címére v a sú tra ad ta m és am ikor hazaérkeztem , it t h iá n y ta ­ lanul m indent m egtaláltam benne. D ebrecenben a K ollégium ban esküdtfelügyelőség, egyben a N yu la son, m ajd a N agytem plom ban segéd­ lelkészi szolgálat, végül egy kis szatm ári faluban egé­ szen 1944-ig lelkipásztori szolgálat v á rt rám . Sokkal kevesebb időm volt az egyháztörténelem m el foglal­ kozni, viszont B a rth K ároly teológiája nem h a g y o tt többé nyugodni. M egtapasztaltam , hogy a rendszeres bibliaolvasás m ellett a teológiának, ez esetben B a rth teológiájának az olvasása, sőt tanulm ányozása lehet a legnagyobb segítség a gyülekezeti lelkipásztornak

139

az igehirdetés szolgálatában. E zért és ennek a tap asz­ ta la tn a k az alap ján — persze sok egyéb, főleg bibliai teológiai tan u lm án y o k m ellett — kezdtem el rendsze­ resen foglalkozni B a rth K ároly teológiájával. Így ala­ k u lt ki az a máig is sűrűn hangsúlyozott elvem , am ely szerint a lelkipásztornak ahhoz, hogy ne prédikálja „üresre” m ag át, mindig ú jra fel kell töltekeznie. E n n ek a feltöltekezésnek pedig — a Szentírás állandó tanulm ányozása m ellett — a teológiai tudom ányokkal való rendszeres és módszeres foglalkozás a m ódja. A teológia tu d o m án y án ak m egvan az egyház életé­ ben ez az Isten által rendelt funkciója is. B a rth K ároly m egfogalm azásával élve: a teológia így is „egyházi” tu d o m án y . E nnek alap ján érth ető te h á t, h a Isten irá n t való hálaadással azt vallom : h a eg yáltalán teoló­ gus lettem (azt, hogy ez m ilyen nagy szó, csak az tu d ja , aki valóban „teológus” !), azért lettem az, hogy igehirdető lelkipásztor lehessek. E z a funkciója a teológiának — csak m ost m ár nem csak B a rth ra, hanem egy sokkal szélesebb és tág a b b körre v o n a t­ k o z ta tv a , azóta m indig — m ost is, am ikor m ár közel h árom évtizede „céhbeli teológus” vagyok — éppen­ úgy m egvan az életem ben. Szám om ra v aló jában csak az a „teológia” igazában véve teológia olvasm ányaim során is, am i messze nem csak a b sz tra k t tu d o m á n y o s ­ kodás), hanem lelki táplálék is. Viszont éppen B a rth K árollyal kapcso latb an nagyon érdekes tap asztalato m , hogy sokszor a legelvontabbnak tű n ő teológiai fejte­ getései egy-egy ponton feltisztulnak, kifényesednek, átforrósodnak, olyan bizonyságtétellé v áln ak , am ely m egragad, lenyűgöz és h ata lm á b a k e rít: erővel és reménységgel tö lt el. III. B a rth K árollyal való h arm ad ik találkozásom ism ét személyes találkozás. 1948-ra gondolok, B a rth m áso­ dik m agyarországi láto g atására. Csak az, aki ahhoz a korosztályhoz tarto zik , am elyik á télte a 2. világháború befejezése u tá n a z t a 6—7 évet, ennek az időszaknak a szinte lázas tevékenységét és igyekezetét, hogy egyházunk — lelkileg is, jogilag is — m egtalálja h ely ét a történelm ileg egészen m ás szi­ tu áció b an , csak aki átélte az ak k o r ta r to tt N yíregy­ házi Szabad T anácsok, evangélizációs h etek, külön­ féle lelkészértekezletek, missziói konferenciák, orszá­ gos és regionális összejövetelek, gyülekezeti biblia­ iskolák átforrósodott és az egyház m egújulását m un­ kálni kész h a n g u la tá t, csak az tu d ja m egérteni, hogy ebben a helyzetben m ennyire jelentős, m ilyen m érték­ ben eligazító és m ekkora belső biztonságot adó volt B a rth K árolynak ez a m ásodik látogatása. Csak aki ak k o r valam ilyen m ódon á tlá th a tta a rom badőlt, de poraiból újjáéledő ország, és benne a sok belső és külső bizonytalanságban szenvedő egyház állapotát, az tu d ja értékelni B a rth K ároly józan és testvéri szeretettől á th a to tt m egnyilatkozásait és tan á csa it egyházunk helyzetével és törekvéseivel kapcsolatban. Azok, akik ism erték a 2. világháború elő tti és a la tti állásfoglalásait, pl. az 1938 szeptem berében H rom ádka professzorhoz in té z e tt levelét, am ely bizonyos körök­ ben nálunk is nagyon vegyes h a tá s t v á lto tt ki — és nem kevesen v o ltu n k , akik ezeket ism ertük —, sokat v á rta k ettő l a láto g atástó l. Azok, akiknek — nem ke­ vés belső h arc á rá n — szívügyükké v á lt, hogy egyhá­ zunk lélekben m egújulva, m últbeli m ulasztásait és b ű n eit m egbánva végezhessen valóságos szolgálatot népünk életében, azoknak a szám ára emberileg a legnagyobb erőforrást jelen tette ennek a világhírű teológusnak m inden velünk kapcsolatos m egnyilat­ kozása és állásfoglalása.

140

A rra nézve, hogy ez m ennyire igaz, ta lá n érdem es itt — éppen ebben az összefüggésben — idézni né­ h á n y m o n d ato t abból a helyzetleírásból, am it B a rth m agyarországi látogatásáról Svájcba visszatérve ad rólunk hazája egyházi közvélem énye szám ára: „A döntő benyom ás, am ellyel abból az országból vissza­ té rtem , jó, nagyszerű, b iztató, egy kicsit megszégye­ nítő benyom ás is. A politikai viszonyokra, am iket o tt ta lá ltam , term észetesen ez nem vonatkozik. A rra nem kell szót vesztegetnem , hogy ezek nem szépek. A zt azonban senki nem is k ív á n ta tőlem , hogy azokat szép­ nek m ondjam . A nnál azonban, am it ebben a v o n a t­ kozásban lá tta m és hallo ttam , fontosabb szám om ra az a pozitív benyom ás a m agyar reform átusok állás­ po n tjáról és érzületéről, a külső és belső m unkájáról, akik ezeket a körülm ényeket anélkül, hogy kérdeznék őket, egész népükkel eg y ü tt elviselik. N em könnyű és nem kényelm es a ,vasfüggöny’ m ögött élni. De — érdekes m ódon — én o tt tö b b nyugodt és vidám em ­ b e rt ta lá lta m , m in t it t Baselben. Valódi, égető és ko­ m oly kérdésekkel való foglalkozásban ta lá lta m ő k e t. . . Sok meggyőző alázatosságra és türelem re, vigyázásra és bátorságra, állhatatos h itre és az örök dolgokhoz való közelségre b u k k an tam náluk, am it mi itt így nem is ism erünk. Ezeknek az em bereknek az ősei évszáza­ dokon á t kiállták a törökök és a H absburgok ural­ m át. Ők nem szörnyülködnek és nem esnek kétségbe, m in t ahogy azt az em ber messziről képzelné. L á th a ­ tó v á le tt szám om ra. . . , hogy egy rendes kálvinizm us még ma is férfias, kem ény és p rak tik u s dolognak bi­ zonyul.” B arth n a k ez a helyzetfelm érése, an nak ellenére, hogy időben elsősorban a Zsinati T anács április 30-i D eklarációja és az állam m al k ö tö tt Egyezm ény októ­ ber 7-i aláírása közé esik, hiszen ekkor tö rté n t látoga­ tá sa , végeredm ényben érvényes az E gyezm ényt meg­ előző és követő időkre is. H iszen az Egyezm ény meg­ kötése bárm ennyire fontos esem ény is egyházunk éle­ tében, mégis csupán egy jogi ak tu s, am ely m ögött élő ta rta lo m n a k : lelkileg, teológiai szem pontból megele­ venedő gyülekezeteknek és egyháznak kell állni. M indezek nélkül ugyanis az Egyezm ény alig le tt volna és m a is alig lenne tö b b üres jogi form ulánál. A jó szemű és kiváló érzékű B a rth ezt a lázas belső tev é­ kenységet, ezt a bűnbánatban-kegyelem ben m egúju­ lásra való készséget érezte meg és ism erte fel egyhá­ zu n kban és erről te tt m ár-m ár szinte lelkesedő m on­ d ato k b an bizonyságot a svájci testv érek előtt. É s hogy jól m érte fel és helyesen lá tta meg a dolog lénye­ gét, azt végeredm ényben egyházunknak azóta eltelt közel negyven esztendős szolgálatai, ezt a szolgálatot m ind az állam , m ind pedig az egyetem es keresztyén­ ség részéről egyre tö b b m egértést és elism erést kiváltó ú tja bizonyítja. M egvalósulni látszik az, am it B a rth K ároly 1948 n y arán írt egyházunkban élő testvéreihez a készülő egyezm ény-kötéssel k ap csolatban: „Ha mindenben jó l értettem önöket, akkor az az út, amelynek a kezdetén állanak, nagyon keskeny, nagyon nehéz és veszélyes, de nagyon ígéretes út is. A z a mód, ahogy vé­ gigmennek rajta, nem csak saját egyházuk számára lesz döntő, hanem m inden más egyház számára is, Keleten és Nyugaton egyaránt példamutató jelentőségű lesz.” M indezt nem szabad elfelejtenünk vagy figyelmen kívül hagynunk éppen m ost, am ikor B a rth K ároly születésének a 100. évfordulójára em lékezünk. E l kell ism ernünk, hogy B a rth K ároly ezekkel, és még sok m ás m egnyilatkozásával beletartozik egyházunk utóbbi negyven évének a történetébe. Méghozzá úgy, m in t Iste n b átorító, erősítő eszköze. M ert — és ezt ú jra szeretném em líteni — nem v o lt könnyű közülünk sen­

kinek rálépni egyházunk életének a rra az ú tjá ra , am e­ lyen já rv a egy szocializm ust építő társad alo m b an igye­ kezett hűségesen szolgálni K risztus ügyében és a tá r ­ sadalom , a nép, az em bertársak jav ára. É n személy szerint is elm ondhatom , hogy sok m indenki m ással e g y ü tt a B a rth K árollyal való e h arm adik találkozá­ som nak is köszönhetem ennek az ú tn a k a m egtalá­ lását és an n ak azóta való hűséges követését. IV. N egyedik találkozásom B a rth K árollyal ak k or tö r­ té n t, am ikor az utó b b i közel három évtizedben m ár hivatás-szerűen minél szélesebben és m élyebben meg k ellett ism ernem a 20. század teológiai irod alm át, főleg ann ak ak tu ális, a keresztyénséget a m ai világban el­ igazító ta n ítá s á ra te k in te tte l, méghozzá nem csak az európai p ro testán s, hanem a lehető m értékig a róm ai katolikus teológiai m űvek egész sora tek in tetéb en is. M indenki, aki csak egy kicsit is já ra to s ebben a rendkívül gazdag term ésű teológiai irodalom ban, az tu d ja , hogy szám talan irán y zat, jelzős és genitivuszos szerkezetű elnevezéssel jelölt tan ításo k születtek ebben a században Jo h a n n B a p tist M etz róm ai katolikus politikai teológiájától az ugyancsak róm ai katolikus Gustavo Gutierrez felszabadítás teológiájáig, a p rotes­ tá n s Jü rg e n M oltm ann és m ások á lta l képviselt forra­ dalom -teológiától az A m erikából in d u lt és E u ró p á­ ban főleg D orothea Sölle által képviselt „ Iste n halála” -teológiájáig. É s h a m indezeket felsoroltuk, még m indig nem szóltunk P au l Tillich, R udolf B ultm ann és D ietrich Bonhoeffer szintén rendkívüli h a tá s t kifejtő teológiai gondolatairól. De nem szóltunk azokról a szintén nem kis jelentőségű hatásokról sem, am elyek a m arxista-keresztyén dialógus problem atik ájával való foglalkozás révén a la k íto ttá k teológiai felfogá­ su n k at m ost m ár évtizedek óta. M indezeket a teológiai irá n y z a to k a t, legalább is az azokat képviselő lényeges teológiai m űveket — sok m ás hasonlóan jelentős m űvel e g y ü tt — megismerve, bennem a hosszú tanulm ányozás u tá n k é t alapvető meggyőződés alak u lt ki. Az egyik az, hogy a 20. szá­ zad egész keresztyén teológiája valam ilyen m ódon ösz­ szefüggésben v a n a b a rth i teológiával. N em csak olyan

értelem ben, hogy végeredm ényben B a rth K ároly teológiája n y ito tt u ta t ennek a gazdag teológiai gon­ dolkodásnak a szám ára. O lyan értelem ben is, hogy a 20. század egész teológiája ráépül a b a rth i teológiára. K ettő s értelem ben is. V agy azokat a teológiai gondola­ to k a t gondolja és építi to v áb b , am elyekre ez a teoló­ gia a d o tt ösztönzést. Vagy ellenkezőleg: B a rth K ároly teológiája in d íto tt el teológusokat m ás, esetleg az övével ellentétes irányba. E z az t jelenti, hogy a 20. században vagy B a rth K árollyal, vagy B a rth K ároly ellenében lehet csak teológiát m űvelni. A m ásik kö­ vetkeztetés pedig az, hogy B a rth K ároly teológiai hatásáv al még nagyon hosszú ideig számolni kell a keresztyén teológiában. O lyan gazdag ta rta lm ú , an y ­ n y ira lényeges m ondanivalót hordozó teológia ez, hogy — kerüljön bárm ilyen kom oly fáradságba is annak a megismerése — nélküle aligha lehet kom oly teológiáról beszélni. Az előbbi gondolatok — m u tatis m utandis — érvé­ nyesek a m agyar p rotestáns teológiára is. B a rth K á ­ rolynak a m agyarországi teológiára való h a tá sa m ár a század 20-as éveinek a végén, m ajd alaposabban a 30-as években, a legerőteljesebben azonban a 2. vi­ lágháború u tá n bo n tak o zo tt ki. E bben a h a tásb a n is megfigyelhető azonban egy külön sajátosság. E z az, hogy a m agyar protestantizm us teológiája mindig n y ito tt volt az európai pro testán s teológiai irányza­ to k szám ára. E zeket a h atáso k at azonban m indig úgy in teg rálta a m aga teológiai gondolkodásába, hogy a m agyar pro testán s teológia évszázadok ó ta tö retle ­ nül m egőrizte a m aga m agyar pro testán s id en titását, elsősorban hitvallásos jellegét. E zen az ú to n B a rth K ároly teológiai gondolatai is beépültek a sajátosan m agyar teológiai gondolkodás elemei közé. Ezek v o ltak az elm últ félévszázadban a „találkozá­ saim ” B a rth K árollyal, a 20. század m inden bizony­ nyal egyik legnagyobb teológusával. M ost — születése 100. évfordulóján — áldom Iste n t azért a gazdag ajá n ­ dékért, am it benne a világkeresztyénségnek, ebben a m i m agyar p rotestáns egyházainknak is a d o tt — és aki nekem személy szerint is sokféleképpen leh e tett a teológiában és a keresztyén életben tanítóm esterem . Jánossy Im re

Dietrich Bonhoeffer elkötelező emlékezete Az 1985-ös és az 1986-os év k é t v o n atkozásban is elébünk idézte D ietrich Bonhoeffernek, a N ém et H it­ valló E gyház m á rtír teológusának az em lékét. M ind a k é t alkalom m al úgy, hogy — a m in t a z t a cím ben is m egfogalm aztuk — a rá való emlékezés elkötelezést is jelen t szám unkra. 1985 április 9-én em lékeztünk a kelet-berlini doro­ th ee rstä d ti tem ető b en egy szép sö tét síremlék elő tt, am elyre rá v a n vésve a Bonhoeffer család am a négy férfi tag já n a k a neve, akik 40 évvel ezelőtt a hitleri N ém etország különböző börtöneiben és koncentrációs táb o ra ib a n szenvedték el a m á rtírh a lá lt, tö b b en kö­ zö ttü k nem egészen egy hónappal a 2. világháború befejezése elő tt. E gyházunk képviseletében én is o tt álltam a m e g h a to tta n emlékezők gyülekezetében. F el­ jegyeztem a k é t te stv é r és a k é t sógor nevét, akik m indan n y ian a H itler-ellenes összeesküvésben v ettek részt. A nnál is ink áb b te tte m ezt, hiszen közülük egy: H ans von D ohnányi, az egyik Bonhoeffer-sógor, ere­ detileg egy m agyar m űvészcsalád leszárm azottja. A zután R üdiger Schleicher, a m ásik sógor, akinek R e­

nate nevű leánya E b e rh a rd Bethge professzornak a felesége. Ők m ind a k e tte n nagyon sokat te tte k azért, hogy a Bonhoeffer hagyaték fennm aradjon és terje d ­ jen. Szóban és írásban sok em léket és visszaem léke­ zést őriztek meg szám unkra ezekről a m ártírokról, hogy életük, személyiségük em berközeli, életes legyen szám unkra. Végül a k é t te stv é r neve áll még o tt ezen a jelképes sírem léken — hiszen különböző helyeken és időben végezték ki őket és te m e tték el jeltelen sí­ rokba —: a K laus Bonhoeffer és a D ietrich Bonhoef­ fer neve. U gyanezen a napon, am ely a D ietrich Bonhoeffer kivégzésének az em léknapja, gyászistentiszteletet és megem lékezéseket ta rto tta k a flossenbürgi internáló­ tá b o rb a n is, am ely N yugat-N ém etországban van. D ietrich Bonhoeffert ugyanis — e g y ü tt az összeeskü­ vés vezetőivel: Canaris tengernaggyal és O ster tá b o r­ nokkal, itt végeztette ki H itler egy április 5-én k ia d o tt személyes paranccsal április 9-én hajnalban. A m ostani év pedig azért nevezetes, m ert ebben az évben február 4-én volt D ietrich Bonhoeffer szüle­

141

tésének a 80. évfordulója. E b b ő l az alkalom ból a N em zetközi Bonhoeffer B izottság ren d ezett február 2—4. k ö zö tt nagyszabású konferenciát N yugat-B er­ linben. E hhez kapcsolódva pedig a kelet-berlini H um ­ boldt E gyetem rendezte meg feb ru ár 6—7. napjain a Bonhoeffer teológiájával foglalkozó V. szimpoziont. E z u tó b b i összejövetelre az a d o tt alk alm at, hogy D ietrich B onhoeffer 1932-től néhány évig ennek az egyetem nek az o k ta tó ja volt. Mind a k é t konferencián alkalm am v o lt résztvenni és ezeken a legnevesebb európai B onhoeffer-kutatók igen ta rta lm a s előadásait h a llg a th a tta m végig. Ezek­ nek a ta rta lm a fo g alm aztatta meg velem ennek a nem tudom ányosnak szánt, ink áb b a Bonhoeffer teológiai gondolatait nagy vonásokban átte k in tő írásnak a cím ét így: Bonhoeffer elkötelező emlékezete. Igen: a rra kell gondolnunk mindezzel kapcsolatban, hogy Bonhoeffer, ha élne, csak m ost lenne 80 éves, de m ár 41 éve h alo tt. Összesen te h á t mindössze 39 évet élt, ebből is k é t éven á t börtönökben és koncent­ rációs táb o ro k b an , k o ráb b an éveken á t m egfosztva az előadások és igehirdetések ta rtá sa , illetve a köny­ vek és tan u lm án y o k publikálása jogától. É s mégis: az a n éhány könyve, am i a 21 éves fővel írt doktori disszertációtól az 1939-ben m egjelent Gemeinsames Leben című kis könyvecskéjéig n y o m tatásb an meg­ jelen t, to v á b b á a halála u tá n fen n m arad t jegyzet­ anyagból összeállított E tik á ja , v alam in t a börtönből írt leveleinek sajátságos teológiai gondolatai olyan bám ulatosan gyors és erőteljes h a tá s t v á lto tta k ki az elm últ harm inc évben világszerte teológuskörökben, m in t még egyetlen m ás teológus ta n ítá sa sem a 20. században. Az E gyesült Á llam októl Jap án ig Bon­ hoeffer T anulm ányi Csoportok igyekeznek feldolgozni ezeket a teológiai g o ndolatokat és hasznosítani a 20. század keresztyén egyháza életében. Az bizonyos, hogy v an n ak a 20. századnak nagy keresztyén teo­ lógusai, akik hatalm as, im pozáns életm űvet h agytak m aguk u tán . G ondoljunk pl. K a rl B a rth ra vagy Paul Tillichre. Az előbbinek a teológiai gondolatai kétség­ telen ü l m egh atáro zták — és még hosszú időre m inden bizonnyal meg is határozzák a keresztyén teológiai gondolkodást. P au l Tillich rendkívül összetett, de nagyon érdekes teológiai és filozófiai gondolkodásának a h a tá sa , legalábbis E u ró p áb an — még csak m ost van kibontakozóban. Ahol azonban B onhoeffer teológiai gondolatai te re t nyernek a teológusok körében, o tt m egm ozdulnak az állóvizek, o tt lobogni kezd valam i olyan tű z , am ely tisz tít és új u ta k ra vezet. Bonhoeffer életrajzírója, „a b a rá t” , E . B ethge írja több m int 1000 oldalas m űvében: „B onhoeffert hitelrem éltó keresztyénnek ta r tjá k a m i k o ru n k b an , figyelm et ajándékoznak neki, m ert új u ta k ra tu d o tt lépni és azokat tu d ta értelm ezni.” (1967) Mi lehet ennek az igen gyorsan k ib o n tak o zo tt h a ­ tá sn a k a titk a ? Melyek azok a gondolatok, amelyek végigvezetnek B onhoeffer egész teológiai gondolatm enetén s am elyek valóban elkötelező erejűek lehet­ nek szám unkra? A to v á b b iak b an m egkíséreljük p á r gondolatsorral felvillantani Bonhoeffer teológiájának a leglényege­ sebb m ondanivalóit. Csak felvillantani — a teljességre való m inden törekvés és igény nélkül, itt- o tt az egy­ oldalúság, sőt a félreérthetőség k o c k á z a tát is vállalva. Az elm ondandókkal k e ttő s célunk van. Egyfelől lélekben fejet h a jtv a em lékezni Jézu s K risztus e hűsé­ ges bizonyságtevőjére. Másfelől felm u tatn i, hogy az ő sokszorosan torzó b an m a ra d t életm űve hol, m iben és m ilyen irán y ban jelen t valóban elkötelezést szám unkra m ostani keresztyén életünkre és szolgálatunkra nézve. 142

A m agunk elé tű z ö tt felad ato t úgy próbáljuk megol­ dani, hogy Bonhoeffer m inden — életében és halála u tá n — m egjelent m űvéből a leglényegesebb gondola­ to k a t, m integy gyöngysort, „felfűzzük” : egym ás mellé, egym ás u tá n rak ju k . A zt rem éljük, hogy ebből k itű n ik : Bonhoeffer elejétől kezdve halála órájáig ugyanaz a teológus volt, lényegében ugyanazokkal a kérdésekkel foglalkozott. M egkísérelte m egérteni és — olykor csupán a m aga szám ára — m egfogalmazni azt, hogy m i most az Isten üzenete. H a jól meggondol­ ju k , a teológia feladata mindig ez, és ennél soha nem tö b b ! Esetleg azonban az elm ondandókból az is k itű ­ nik, hogy a Bonhoeffer ta n ításai m a is valóban eliga­ zítóak, ú tm u tató ak . E löljáróban a rra hívjuk fel a figyelm et, hogy a ne­ ves Bonhoeffer k u ta tó , R ainer Wagner C hristusw irk­ lichkeit c. m űvében (S tu ttg a rt, 19802.) összefoglalóan a következőket írja: „Az az ügy, am i Bonhoeffert soha nem hagyta nyugton, az volt, hogy K risztus jelenlétét felmutassa az em pirikus valóságban.” — V alóban: ebbe a m o n d atb a lehet a legtalálóbban összefoglalni az t a kérdést, am i Bonhoeffert a doktori disszertáció­ tó l kezdve egészen a fogságból írt levelekig foglalkoz­ ta tta , am i a legerőteljesebben izgatta. 1. E z a gondolat az em lített 1927-es doktori disz­ szertációban, am elynek címe Sanctorum Communie, ab b an a gondolatban jelenik meg a legpregnánsab­ ban, am ely szerint a gyülekezet „m aga a jelenlevő K risztus. E zért K risztusban lenni a z t jelenti, hogy a gyülekezetben le n n i. . . Az egyház személyekből álló egysége (C hristus als Gemeinde existierend) az te h á t, hogy a gyülekezetben K risztus él benne” . — E g y egészen fiatal teológusnak ez a nagyon érdekes és értékes gondolata, am it B a rth K ároly közel h a r­ m inc év m úlva egészen hasonlóan fogalm azott meg — erre még később visszatérünk —, egy olyan gondo­ latsorra épül, am iben elemeiben benne v a n szinte az egész későbbi bonhoefferi teológia. E z a gondolatsor a következő: „K risztus m eghalt a gyülekezetért, hogy az olyan életet folytasson, am elyben (a gyüleke­ zet tagjai) e g y ü tt és egym ásért vannak. Az egym ásért való életet a szeretet cselekedetében kell aktualizálni. Az egym ásért való cselekvés három nagy lehetősége bontakozik ki a szentek közösségében: az önm egtar­ tó z ta tó , cselekvő m unka a feleb arátért, a z u tán a köz­ benjáró im ádság, végül a bűnbocsánat Isten nevében való hirdetése. M ind a három dologban az ,én’ áldo­ zatáról v an szó a felebarátért, an nak hasznára. Az arra való készséggel azonban, hogy h elyette m indent m egteszünk és m indent elviselünk, sőt — h a szüksé­ ges — feláldozzuk m ag u n k at helyette és érte .” M indebből az következik a fiatal Bonhoeffer szá­ m ára, hogy a világtörténetnek a nem lá th a tó közép­ p o n tja az egyház tö rtén ete, — és hogy az úrvacsora K risztus szellemi jelenléte, am ely nem csak szimboli­ zál, hanem reálisan is ajándékoz. „K risztus élővé lesz a gyülekezetben, azok hívő tag jaib an , vagyis az adom ány k é t dolgot foglal m agában: K risztus adja m agát, a m aga közösségét, vagyis az ő helyettes halál­ szenvedése nekem válik javam ra. É s K risztus a gyü­ lekezetnek ajándékozza önm agát, vagyis ú jjá teszi a z t és így lesz az övé. M indenkinek a papi cselekedet jo g át és kötelességét ajándékozza a testvérrel kapcso­ la tb a n és m indenkinek ad ja az élet lehetőségét a gyü­ lekezetben. Lehetővé teszi, hogy az egyik testv ér a m ásikat elhordozza — és a m ásik is elhordozhassa őt. A dja a testv éri szeretet kötelességét és erejét, m iköz­ ben önm agát ajándékozza n ek ü n k .” — „ Így m ost m ár a gyülekezet objektív szelleme valóban a Szentlélek le tt. A ,vallásos közösség’ élm énye valóban az egyház

élm ényévé le tt. Az egyház kollektív személyisége való­ ban a K risztus gyülekezetként való létezésévé le tt.” Ügy vélem , hogy ezekhez a ténylegesen m élyenszántó és az egyház lényegét k u ta tó teológiai gondolatokhoz elég, h a hű fo rdításban ideírjuk B a rt K árolynak, a kor legnagyobb teológusának közel harm inc év m úlva m egfogalm azott egyházm eghatározását, am ely az 1955-ben m egjelent K irchliche D ogm atik IV /2, 67. §ában így beszél az egyházról: „A Szentlélek az az él­ te tő hatalom , akiben Jézus, a keresztyénség U ra a világban felépíti az ő testét, vagyis a maga földi-történeti létformáját, a z t növeli, m e g ta rtja és rendezi, m int szentjeinek közösségét, és így alkalm assá teszi a rra , hogy az egész világnak Jézus K risztusban m ár megtörtént megbékélése ideiglenes kiábrázolása legyen.” (695. l.) 2. A B onhoeffer to v áb b i teológiai m u n kásságát — leszám ítva az A k t u n d Sein (1931) cím ű habilitációs dolgozatot, a to v áb b iak b an a H itler-N ém etország különleges politikai és egyházi helyzete h atározza meg. E z é rt nem kell csodálkoznunk azon, ha a követ­ kező m ű, am it különösebben figyelemre kell m éltat­ nun k , az 1937-ben m egjelent Nachfolge című. E z a m ű a bonhoefferi teológiai irodalom ban nem csak azáltal tű n ik ki, hogy egy m űben ta rta lm a z za a H egyi Beszéd és a Mi A ty án k m ag y a rá z atá t, hanem főleg a „billige G nade” és a „teuere G nade” m egkülönböztetésében. Ism erve H itler-N ém etország akkori egyházi viszo­ n y a it, ez az ira t, bárm ennyire is igyekezett tu d o m á­ nyos teológiai értekezésként feltűnni, lényegében harci ira t le tt a H itvalló E gyház oldalán. Az előbbi m ondatok helyességét igazolják a N ach­ folge-nak m ár az első m on d atai is. I t t B onhoeffer így fogalm az: „A z olcsó kegyelem egyházunk halálos ellensége. Ma a drága kegyelem ért kell h arcolnunk.” — De h á t m ilyen az olcsó kegyelem ? „A z olcsó kegye­ lem a bűnbocsán at hirdetése b ű n b á n a t nélkül, a ke­ resztség gyülekezeti fegyelem nélkül, úrvacsora a bűnök m egvallása és személyes ,gyónás’ nélkül. Az olcsó kegyelem az, am iből nem következik a K risztus­ követés. K egyelem kereszt nélkül, kegyelem az élő em berré le tt Jézus K risztus nélkül.” — E zekben a m ondato k b an k i ne ism erne rá a népegyházi életfor­ m ára, am elyben az egyházi életnek m inden drága a já n ­ déka egyszerűen és könnyen vehető népszokássá válik. Ezzel szem ben a drága kegyelem : „az az evangé­ lium , am elyet keresni kell, az az ajándék, am it kérni kell, az ajtó , am elyen zörgetni kell. D rága ez a kegye­ lem, m e rt a Jézu s K risztus követésére hív, de valóban kegyelem , m ert a Jézus K risztus követésére hív. D rága ez a kegyelem , m ert az em bertől az életet k ív án ja, de kegyelem , m e rt az életet így ajándékozza neki vissza. D rága ez a kegyelem , m ert k á rh o z ta tja a b ű n t, de kegyelem , m ert a b űnöst m egigazítja.” — E zekben a m ondato k b an félreérthetetlenül egy olyan egyház, egy olyan gyülekezet képe rajzolódik ki, am i akkor — a 30-as évek m ásodik felében — leginkább a Né­ m et H itvalló E g y h ázra illett, an n ak gyülekezeteiben ö ltö tt te ste t, A keresztyén egyházról való ilyen ta n ítá s viszont kétségtelenül nem csak akkor, Bonhoeffer életében v o lt aktuális. M indenkor az — m a is! 3. A N achfolge-t k é t évvel követve, 1939-ben je ­ lent meg B onhoeffer utolsó n y o m tatásb an napvilágot lá to tt m űve, egy alap jáb an véve kis könyvecske, a Das gemeinsame Leben. E z m ár elsősorban Bonhoef­ fernek a H itv alló E gyház lelkészképző szem inárium ai­ ban végzett m u n k ája ta p a s z ta la ta it dolgozza fel. M ondanivalójának a lényege éppen az, hogy m ik a jellemző sajátosságai a keresztyén közösségnek. É rd e­ mes ennek a könyvecskének is néhány lényeges m on­ danivalóját megismerni.

Az első kérdés ez: mi a keresztyén közösség lénye­ ge? Bonhoeffer így válaszol erre a kérdésre: „A keresz­ ty é n közösség Jézus K risztus által és Jézus K risztus­ ban való közösség. Nincs olyan keresztyén közösség, am i ennél tö b b vagy ennél kevesebb lenne. A rövid, egyszeri találkozástól a hosszú éveken á t n ap onta ta rtó közösségig csak ez a keresztyén közösség. E g y ­ m áshoz csak Jézus K risztus által és Jézus K risztus­ ban ta rto z h a tu n k .” — Bonhoeffer azonban ebben az összefüggésben sem m iképpen nem elégszik meg egy ilyen általánosabb, inkább teológiai ta rta lm ú v á ­ lasszal. Újra felteszi a k érdést: m it jelent a keresztyén közösség? — hogy a z u tán egészen gyakorlati választ adhasson rá : „Először az t jelenti, hogy a keresztyén­ nek szüksége van a m ásik testvérre Jézus K risztusért. Másodszor az t jelenti, hogy az egyik keresztyén em ber a m ásikhoz csak Jézus K risztus által ju t el. H arm ad­ szor a z t jelenti, hogy b ennünket, a keresztyén te s t­ véreket Jézus K risztusban öröktől fogva kiválasz­ to tta k , az időben elfogadtak, az örökkévalóság szá­ m ára egybeszerkesztettek.” E bben a könyvecskében érdekes megfigyelni, hogy Bonhoeffer m ennél inkább előrehalad a gondolat­ m enet kifejtésében, annál inkább egyre g y akorlatia­ sabbá teszi a keresztyén közösség ta rta lm á t. Szerinte „ a keresztyén em ber egészen a Jézus K risztusban a d o tt Isten Igéje igazságából é l . . . E zt az Igét azonban Isten emberek szájába adta, hogy azok továbbmondják az em­ berek között. H a v alak it az Ige m eg érin tett, az to v á b b ­ m ondja a m ásiknak. Isten az t a k arja, hogy az Ő élő szavát a testv é r bizonyságtételében, em beri szájból keressük és találju k m e g ... (A gyülekezet tag ján ak ) szüksége v an a keresztyén testv érre, m in t az isteni üdvüzenet hordozójára és hirdetőjére.” Mindez a z t is jelenti a keresztyén közösségben, hogy azzal ta r to ­ zunk egym ásnak, am it Isten te t t értü n k . É s: mennél tö b b e t k a p tu n k , annál tö b b e t tu d u n k adni m ások­ nak. Másfelől viszont m ennél szegényesebb a feleba­ rá ti szeretetünk, nyilvánvalóan annál kevésbé él­ tü n k m i is Isten kegyelméből és szeretetéből. E zeket a fejtegetéseket Bonhoeffer azzal a lényeges m egálla­ pítással zárja, hogy „valószínűen nincs olyan keresz­ ty én , akinek Isten az élete folyam án legalább egyszer ne ajándékozta volna a valóságos keresztyén közösség boldogító tapasztalatát.” M ielőtt ennek a kis könyvecskének a leggyakorla­ tiasabb m ondanivalójára rátérn én k , még k ét külön­ állónak látszó, de az egész m ondanivalóba is belesi­ m uló részletet szeretnénk kiem elni. Az egyik az, am ely szerint „az ótestam entum i nap az estével kezdődik és ism ét a naplem entével fejeződik be. E z a várakozás ideje. Az ú jtestam entum i gyülekezet n ap ja a napfeljöt­ te korai órájáb an kezdődik és m ásnap a fény m egjele­ nésével fejeződik be. E z a beteljesedés, az Ú r feltám a­ dásának az ideje. K risztus éjszaka szü letett: egy fény a sötétségben. A dél éjszakai sötétséggé le tt, am ikor K risztus a kereszten szenvedett és m eghalt, de húsvét hajn alán K risztus a sírból elő jö tt.” — A m ásik egy a közösséggel kapcsolatos nagyon m ély és egészen gya­ korlati m egállapítás: „Az, aki nem tud egyedül lenni, óvakodjék a közösségtől. . . E gyedül állottál az Isten elő tt, am ikor elhívott, egyedül k e lle tt követned a hí­ v á st, egyedül k ellett fölvenned a keresztedet, egyedül k ellett harcolnod és im ádkoznod, és egyedül leszel, am ikor meghalsz és szám ot adsz az é le te d rő l.. . A m on­ d a t m egfordítva is érvényes: aki nincs benne a közös­ ségben, az óvakodjék az egyedül-léttől. . . Fel kell is­ m ernünk, hogy csak a közösségben élve lehetünk egyedül, és csak aki egyedül van, az lehet közösség­ ben.”

143

Bonhoeffer e kis könyvecskéjének azonban az a e tik a , m in t az élet alakításáról szóló ta n ítá s a z t a m e­ leglényegesebb m ondanivalója, hogy m im ódon való­ részséget jelenti, hogy nem ab sztrak t, nem is kazuisz­ sul meg a keresztyén közösségben az a szolgálat a tik u s, hogy ne program szerűen, ne is tisztá n gondolati testv érek k ö zö tt, am ely a keresztyén közösségnek form ában beszéljünk a Jézus K risztus alak ján ak a a lényege és ta rta lm a ? „Az első szolgálat, am ivel egyik kiábrázolásáról világunkban. E bben a vonatkozásban ta g a m ásiknak a közösségben tarto zik , ab ban áll, k o n k rét ítéletek et és döntéseket is kell m ernünk meg­ fogalm azni.” hogy meghallgatja őt. A hogyan az Isten irá n t való szeretet azzal kezdődik, hogy a szavára hallgatunk, A to v áb b iak b an Bonhoeffert erőteljesen foglalkoz­ így a te stv é r irá n t való szeretet kezdete az, hogy meg­ t a tja a nem politikai értelem ben v e tt keresztyén E u ­ rópa szellemi egységének a kérdése. E b b en tisz tá n lá tja ta n u lu n k rá figyelni. Isten irá n tu n k való szeretete az, hogy nem csak az Igéjét a d ja , hanem a fülét is a görög-római an tik világ örökségének a jelentőségét. nekünk kölcsönzi. Így az is az ő m űve, am it a te stv é ­ M egállapítja azonban, hogy E u ró p áb an az igazi an ­ rün k n ek te h e tü n k , ha m egtanuljuk ő t m eghallgatni. tik örökség élő m ódon csak K risztussal kapcsolatban A meghallgatás nagyobb szolgálat lehet, m in t a beszéd. létezik. E ttő l elszakítva csak a m úzeum ok időtlen Sok em ber keres fület, am i m eghallgatja — és ezt nem ügyévé válik. Az an tik világ E urópa történelm i örök­ ta lá ljá k meg a keresztyének k ö zö tt, m ert ezek o tt is ségévé csak K risztus á lta l válik. „A m i saját keresztyén beszélnek, ahol hallgatniuk kellene. A ki azonban a m últunk a történelmi örökség, méghozzá közös európai te stv é ré t nem h allg atja meg, m iham ar Istenre sem örökségünk. Jézus K risztus tette Európát egy történeti fog hallgatni, sőt az Isten e lő tt is mindig csak beszélni egységgé.” fog. — A m ásik szolgálat a keresztyén közösségben, Az E th ik c. k ö tetb e foglalt gondolatm eneteknek eb­ am ivel az egyik te stv é r a m ásiknak tarto zik , a cse­ ből a szem pontból legérdekesebb összefüggése az, am i­ lekvő segítőkészség. — Harmadszor arról a szolgálatról k o r Bonhoeffer a keresztyén élet eredetéről és lénye­ beszélünk, am ely az egym ás elhordozásából áll (Ga l géről beszél a K risztus testetöltésével, kereszthalálá­ 6,2). — Ahol a z u tá n a m eghallgatás, a cselekvő segí­ val és feltám adásával kapcsolatban. „M inden keresz­ té s és az egym ás elhordozása szolgálatát hűségesen ty én élet eredete és lényege egyetlen történésben rej­ betö ltik , m eg történhetik a legvégső és a legnagyobb is: lik, abban, am it a reform áció a bűnös egyedül kegye­ az Isten Igéjével való szolgálat. M indebben arról a lemből való m egigazításának nevezett. N em az ad szabad, hivatalhoz, időhöz és helyhez nem kötött szóról nekünk felvilágosítást a keresztyén életről, am it az van szó, amely embertől emberhez szól. Arról, a világban em ber jelen t önm agában, hanem az, am i az em ber egyedülálló helyzetről, amelyben az egyik ember a m á­ ebben a történésben. I t t v a n benne az em beri élet sikn a k emberi szavakkal az Isten teljes vigasztalásáról szélessége és hosszúsága egyetlen p illanatban, egy és Istennek az intéséről, jóságáról és komolyságáról tesz p o n tb a összefoglalva. Az élet egészét átöleli ez az bizonyságot. — M indezzel K risztus kegyelem m é te tte esem ény.” — M iért? — A zért, m e rt „Jézus K risztus az ember, és ez az t jelenti, hogy Isten belép a terem ­ szám unkra a gyülekezetét és ab b an a keresztyén te s tv é rt. Ő h ely ettesíti K risztu st. E lő tte nem kell t e t t valóságba. A zt, hogy mi Isten elő tt em berek lehe­ képm utatóskodnom . Az egész világon egyedül őelőtte tü n k és azoknak is kell lennünk. Az em beriét szétrom ­ lehetek az a bűnös em ber, aki valóban vagyok. I t t bolása bűn, és így ak adállyá válik az Isten szám ára, ugyanis a Jézu s K risztus igazsága uralkodik és az Ő hogy az em bert m egváltsa. — Jézus K risztus, a Megfe­ kegyelm e. K risztus a testv érü n k k é le tt azért, hogy se­ szített a z t jelenti, hogy Isten végső íté letet m ond a gítsen ra jtu n k ; m ost pedig a te stv é rü n k le tt szám unk­ b űnbeesett terem tm ény fölött. Istennek az elvetése ra K risztussá, m egbízatása teljességében. A testv é r Jézus K risztus keresztjében kivétel nélkül az egész úgy áll elő ttü n k , m in t Isten igazságának és kegyelm é­ em beri nem zetségnek az elv ettetését foglalja m agá­ n ek a jele: segítségül. K risztus h ely ett m eghallgatja ban. Jézus K risztus keresztje a halálos ítélet a világ b ű n v allásu n k at, és m egbocsátja bűneinket K risztus felett. — Jézus K risztus a Feltámadott az t jelenti, hogy Isten szeretetből és a m aga m indenhatóságából h e ly e tt.” 4. A m it Bonhoeffer teológiai tan ításairó l eddig el­a halálnak véget v e t és egy új terem tést hív életre, új m o n d tu n k — az idézetekkel e g y ü tt —, n y o m ta tás­ életet ajándékoz.” — É s az összefoglalás így: „A ke­ b an m egjelent, és ez a z t is jelenti, hogy kidolgozott, resztyén élet azt jelenti, hogy ember vagyok az emberré n y o m ta tá sra elő készített m űvekből való. A m ost kö­ létei ereje által, megítéltetést és megkegyelmeztetést jelent vetkezők — m ind az „ E th ik ” cím en k ia d o tt jegyzetek, a keresztben, ú j életet jelent a feltámadás erejében. E gyi­ ket sem a m ásik nélkül.” m ind pedig a fogságból ír t levelei sem m iképpen nem Így, ennek a gondolatsornak az alap ján érth ető , te k in th e tő k ilyen átgo n d o ltan m egfogalm azott, a szerző által összeállított m űveknek. H alála u tá n fenn­ am ikor Bonhoeffer — a m indig ú jra ism ételt teológiai m a ra d t feljegyzések, jegyzetcédulák alap ján összeál­ alapgondolat alap ján ezt írja a keresztyén etikáról: „A keresztyén etik án ak az ereje nem a sa já t énem líto tt m űvek ezek, am elyeket, a hűséges b a rá t, E. valóságában, sem nem a világ valóságában, még csak B ethge ren d ezett sajtó alá és a d o tt ki. E z azonban nem is a norm ák és értékek valóságában v an , hanem B onhoeffer esetében sem m iképpen nem jelent tarta lm i Isten valóságában, am i a Jézus K risztusban tö rté n t felületességet, sőt még az alapvető problém a megvál­ kijelentésben van. — A keresztyén etika problémája to z á sá t sem, csupán azt, hogy a felvetődő gondolatok Istennek a Krisztusban történt kijelentés-valóságának itt- o tt nélkülözik a ta rta lm i teljességre való tö rek ­ vés és — m iu tá n szinte személyes vallom ásokról megvalósulása teremtményei között.” v a n szó — az egyoldalúságok és a félreértések lehe­ 5. A m it eddig á tte k in te ttü n k Bonhoeffer teológiai tőségének az elh árítását is. gondolataiból, m indaz világosan bizonyságtételének a cantus firm us-a: hogyan lehet valóságossá, életet formá­ L ássunk m ost egy n éh án y gondolatot az E thik-ből. lóvá Jézus K risztus ebben a világban, emberek életében? M ár m in d já rt az a gondolat, am iben Bonhoeffer a keresztyén e tik a fe la d a tá t lá tja , éppen abból a szem­ E nnek ala p ján egy cseppet sem csodálkozhatunk p ontból érdekes és feltűnő, hogy benne ism ét az alap­ azon, h a ugyanez a kérdés foglalkoztatja Bonhoeffert kérdés vetődik fel így: „N em a z t lehet és kell m egm on­ m agányos fogságából írt leveleiben is — és h a ném i­ képpen új m egfogalm azásúaknak tű n ő válaszokat is dani, am i egyszersm indenkorra jó, hanem a zt, hogy hogyan ölthet testet K risztus m a és itt közöttünk. — Az ad erre a kérdésre. V igyáznunk kell: ezeket a kérdése­ 144

k et és válaszokat — éppen ennek a cantus firm usnak az alap ján — sem m iképpen sem szabad félrem agya­ ráznunk vagy bennük m egbotránkoznunk. M indenesetre: a fogságból ír t levelek kérdésfeltevé­ seit és v álaszait egy olyan körülm ény színezi, sőt ta lá n itt-o tt meg is h atározza, am i a korábbi m űvekben így nem m utatkozik meg. E z az, hogy Bonhoeffer e lju to tt a k o ráb b an m indig szekularizációnak n evezett folya­ m a t pozitív értékeléséhez és a fogságból írt levelekben m ár a világ n agykorúvá válásáról, a világ nagykorú­ ságáról beszél. Mindez nyilván a H itler-ellenes össze­ esküvésben szerzett tap a sz ta la to k alap ján következ­ h e te tt be. E b b en a k apcsolatban Bonhoeffer egy egé­ szen m ásfajta „világgal” találk o zo tt, m in t k o rábban az egyházi tap a sz ta la to k alapján. E nnek megfelelően a teológiai kérdés megfogalmazása is m ásképpen ala­ kul, noha ta rta lm á t tek in tv e ugyanaz is m arad. B onhoeffer ugyanis m ár ab b an az első levélben, am elyben új teológiai gond o latait először fogalm azza meg (1944. ápr. 30.), így v eti fel az előtte álló problé­ m á t: „A z a kérdés foglalkoztat állandóan, hogy m it jelent nekünk a keresztyénség és kicsoda K risztu s? ” E z t a kérdésfeltevést a to v áb b iak b an Bonhoeffer igy indokolja: „A z az idő, am elyben az em bereknek szavakkal — legyenek azok a k á r teológus, a k á r kegyes szavak — m in d en t el le h e te tt m ondani, elm últ. Vége v a n ugyanis, a ,bensőségesség’ és a ,lelkiisme re t’ idejé­ nek, és ez azt jelenti, hogy általáb an a vallás idejének. E gy teljesen vallástalan korszak felé m együnk. Az em berek úgy, ahogy m ost v an n ak , egyszerűen nem tu d n a k többé vallásosak lenni. Azok is, akik m agukat becsületesen ,vallásosaknak’ m ondják, egyáltalán nem gyakorolják a z t — m inden valószínűség szerint valam i m ást értenek a ,v allás’ szón. Egész 1900 éves keresztyén igehirdetésünk és teológiánk az em berek ,vallásos ap riori’-ára épül. A ,keresztyénség’ m indig a vallásnak egy form ája (talán az igazi form ája) volt. H a azonban egy napon nyilvánvalóvá válik, hogy ez az ,apriori’ egyáltalán nem létezik, hanem hogy az az em bernek történetileg m eg h atáro zo tt és m úlandó kifejezésform ája volt, h a te h á t az em berek valóban radikálisan vallástalan o k k á lesznek — és én a z t hi­ szem, hogy többé-kevésbbé m ár ez a helyzet —, m it fog az a z u tá n jelenteni a ,keresztyénség’ szám ára? E z az egész eddigi keresztyénségünk alól kihúzza a fu n d a m e n tu m o t. . . H a végül is a keresztyénség n y u ­ gati form ájában csak a teljes vallástalanság előfokát kell látn u n k , m ilyen helyzet áll elő ak k o r szám unkra, az egyház szám ára? Hogyan lehet K risztus a vallástalan embernek is Ura? Vannak-é vallástalan-keresztyén em­ berek? H a a vallás csak a keresztyénség külső for­ m ája — és ez a külső form a is a különböző k o rokban különbözőképpen n ézett k i —, m it jelent akkor egy val­ lástalan keresztyénség?. . . A v álaszt kívánó kérdések ezek lennének: m it jelent az egyház, a gyülekezet, a pré­ dikáció, a liturgia, a keresztyén élet egy vallástalan világ­ ban? H ogyan beszéljünk Istenről vallás nélkül, vagyis a m etafizika, a bensőségesség stb. idői előfeltétele nél­ k ü l? H ogyan beszéljünk (vagy ta lá n nem is ,beszélhe­ tü n k ’ erről úgy m in t eddig?) ,világi’ m ódon ,Istenről’, hogyan lehetünk ,vallástalan-világi m ódon’ keresz­ tyének, hogyan lehetünk ekklesia, k ih ív o tta k anélkül, hogy vallásos m ódon előnyben lévőknek érezzük m a­ gu n k at, sőt éppen ellenkezőleg; egészen a világhoz tarto z ó n a k ? K risztus akk o r többé nem a vallás tá r ­ gya, hanem valam i egészen m ás: a világ U ra. De m it jelen t ez? M it jelen t a v allástalanságban a k ultusz és az im ádság?” Csupa kérdés, kérdés, am elyeknek m indenike arra vonatkozik, hogy egy lassan-lassan m egváltozott

szellemi klím ájú világban m it jelent valóságban K risz­ tu sb an hinni, keresztyénként élni? — H a m ost ideik­ ta tju k azt a felsorolást, am it E. B ethge a m ár idézett életrajzában a Bonhoeffer vallásfogalm a jellegzetes vonásaiként összeállított, elő ttü n k áll az, am it B on­ hoeffer ebben a m egváltozott szellemi klím ában érzé­ kel. Ezek a vonások a következők: 1. a m etafizikai szemlélet, 2. az individualizm us, 3. a Deus ex m achina fogalm a, 4. a privilégium gondolata, 5. a gyám kodás m ag atartása, 6. a nélkülözhetőség ténye. (Bethge, 977—985. l.) Ezek a kifejezések gyakran közvetlenül vagy közvetve szóhoz ju tn a k a fogságból írt levelek­ ben. A „vallásról” , illetve a világ nagykorúságáról a lk o to tt ezek a gondolatsorok csak aláhúzzák, hogy B onhoeffer kérdései valóságos kérdések. É s ezeknek a kérdéseknek a fontosságát és életességét az azóta eltelt tö b b m in t negyven esztendő egy cseppet sem h alv á n y íto tta el. Ezek olyan kérdések, am ik m a is be­ világítanak a keresztyén egyház és a keresztyén élet kérdéseinek a leglényegébe. H a m ost m ár a fogságból írt leveleket abból a szem­ po n tból nézzük á t, hogy ezekre a keresztyénség való­ ságos lényegét és lé té t érintő kérdésekre m ilyen v ála­ szokat ta lá lu n k , ak kor kétségtelen tén y , hogy vannak olyan válaszok, am iket Bonhoeffer m egfogalmaz ugyan, de m ert nem fejt ki részletesen, m aguk is szám talan új kérdést vetnek fel. Joggal tá m a d h a t az a benyom á­ sunk, hogy ezekre a lényeges kérdésekre a d o tt vála­ szok egy része olyan, am i csak a keresztyén egyház életében és g y ak o rlatában fokozatosan valósulhat meg. Bizonyosan ezek közé tarto zik a három leglényegesebb, de egyben le g v ita to tta b b válasz, t. i. a Biblia nem v al­ lásos-világi interpretációjának, a vallástalan-világi keresztyénségnek a kérdése, to v á b b á a szolgáló egy­ ház látom ásának a megfogalm azása. M indenesetre a to v áb b iak b an úgy szeretnénk felm utatni a Bonhoef­ fer válaszait az általa felv etett kérdésekre, hogy közü­ lük a leglényegesebbeket és legjellem zőbbeket ism er­ te tjü k , to v áb b á azokat, am elyek a legközelebb vezet­ nek a m ár em lített három kérdés megértéséhez. Figyelem re m éltó pl. az, am ikor Bonhoeffer azt írja, hogy „a vallásos em berek Istenről beszélnek, h a az em beri ism eret végetér, vagy az emberi erő csődöt m ond. Isten ilyenkor tulajdonképpen ,Deus ex m a­ china’, a k it felvonultatnak m egoldhatatlan problém ák látszatm eg o ld ásak én t. . . É n Istenről nem a határoknál, hanem a középen, nem a gyengeségben, hanem az erő­ ben, tehát nem a bűnnel és a halállal kapcsolatban, ha­ nem az emberek életében és örömében szeretnék beszélni. . . A feltám adáshit nem a halál-problém a megoldása. Isten ,túlvilágisága’ nem a mi megismerési lehetősé­ günk túloldala. Az ism eretelm életi transzcendenciá­ nak semmi köze sincs Isten transzcendenciájához. Isten a mi életünk közepén is túlvilági. A tem plom nem o tt áll, ahol a mi em beri lehetőségeink csődöt m ondanak, hanem a falu közepén. Így v an ez az Ó testa­ m entum ban, és ebben az értelem ben az Újte sta m e n ­ tu m o t még nagyon kevéssé olvassuk az Ó testam en­ tu m felől n é z v e . . ".— „M it jelen t vallásosan in te r­ p retáln i? Véleményem szerint egyfelől a m etafizikus, másfelől az individualista beszédet jelenti. E gyik sem ta lá lja el sem a bibliai üzenetet, sem a m ai em bert." — „A világ nagykorúsága többé nem ok a polém iára és az apologétikára, hanem arra, hogy jo bban értsük meg a világot, m int önm aga érti m agát, ugyanis az evangélium , K risztus felől.” — „A többi keleti v allá­ soktól különbözően az Ó testam entum hite nem v á lt­ ságvallás. É s a keresztyénséget mégis mindig úgy jelö­ lik meg, m in t váltságvallást. V ajjon nem kardinális hiba ez? E nnek révén K risztu st az Ó testam entum tól

145

elválasztják és a váltságm ítoszok felől in te rp retá l­ já k ? .. . V annak, akik azt m ondják, hogy a döntő do­ log, m iszerint a keresztyénségben a feltám adás re­ m énysége h ird e tte tik és hogy ezáltal egy valódi v á lt­ ságvallás jö tt létre. A hangsúly ezzel a halálon tú lra helyeződik. É n éppen ebben láto m a tévedést és a veszélyt. A váltság így a gondoktól, a nyom orúságból, a félelm ekből és a vágyakból, a bűnből és a halálból való m egszabadítást jelen t egy jobb túlvilágba. De v aló b an ez a lényeges az evangélium ban és P ál K risz­ tusró l szóló igehirdetésében? É n v ita to m ezt. A keresz­ ty é n feltám adásrem énység ab b an különbözik a m itoló­ giaitól, hogy az em ber figyelm ét egészen új és még az Ó testam entum nál is kiélezettebb m ódon a földi élet felé ir á n y ítja .. . A keresztyén em bernek nincs — m in t ahogy a váltságm ítoszok hívőinek v a n — a földi fel­ ad a to k és nehézségek elől egy utolsó m enedékük az örökkévalóságba, hanem neki is, m int K risztusnak, egészen meg kell ism ernie a földi életet, és csak miköz­ ben ezt teszi, v a n vele a M egfeszített és F e ltám ad o tt és feszíttetik meg és tá m a sz ta tik fel ő is a K risztus­ sal. A jelenvaló világot nem szabad idő elő tt felol­ dani. E bben egybehangzó az Ó- és az Újtestam en tu m ta n ítá sa . A váltságm ítoszok az em beri h atáro k meg­ tapasztalásáb ó l erednek. K risztus azonban az em bert élete középpontjában rag ad ja m eg.” Mindezek a fogságból ír t levelekből v e tt idézetek kétségtelenül új hangon és erőteljesebben fogalmaz­ zák meg m indazt, am it Bonhoeffer lényegében és alap­ jában m ár korábbi m űveiben is érzékelt. E z nyilván abból is következik, hogy egy levélben m indnyájan sokkal kevésbé fogalm azunk visszafogottan, és m on­ d anivalónkat, m ivel biztosak lehetünk arról, hogy a cím zett m egérti és jól érti, nem igyekezünk a félreérté­ sek ellen bebiztosítani. A fogságból írt levelekben azonban látn u n k kell az eddigieknél kem ényebb ta rta lm ú m egfogalm azásokat is. Pl. ezt: „N em lehetünk becsületesek ann ak az elis­ m erése nélkül, hogy ebben a világban kell élnünk —, etsi Deus non d a re tu r’. É p p en ez az, am it felism erünk — az Isten színe elő tt! Isten m aga kényszerít rá ben­ n ü n k e t erre az ism eretre. Így nagykorúságunk helyze­ tén ek igazi felismerésére vezet el bennünket az Isten előtt. Isten a d ja tu d tu n k ra , hogy úgy kell élnünk, m in t akik m egoldjuk életü n k et Isten n é lk ü l.. . Itt van a döntő különbség m inden vallással szemben. Az em bert vallásossága a nyom orúságban Istennek a világban való hatalm áh o z u ta lja s így Isten Deus ex m achina lesz. A Biblia az em b ert Isten erőtlenségéhez és szen­ vedéséhez u ta lja : csak a szenvedő Isten tu d segíteni. E n n e k alap ján lehet m ondani, hogy a világ nagykorú­ ságával kapcso latb an leírt fejlődés, am ely e lta k a rít az útb ó l egy téves istenképzetet, szabaddá teszi a te k in te te t a B iblia Istene e lő tt, aki erőtlensége által a világban h a ta lm a t és te re t nyer.” — „Az em bernek te h á t valóban az Isten nélküli világban kell élnie és nem szabad kísérletet tennie a rra , hogy an nak isten­ nélküliségét valam iképpen vallásosan elfedje vagy megdicsőítse. ,Világi’ m ódon kell élnie és éppen ez á ltal vesz részt az Isten szenvedésében. Szabad ,világi’ m ódon élnie, vagyis m egszabadulhat a téves vallásos kötöttség ek tő l és gátlásoktól. Keresztyénnek lenni nem azt jelenti, hogy egy meghatározott módon vallásos va­

146

gyok, valamiféle methodika alapján magamból valamit csinálok (bűnös, bűnbánó vagy szent embert), hanem azt, hogy ember vagyok — nem egy embertípust, hanem az embert teremti meg bennünk K risztus. N em a vallásos cselekedet teszi keresztyénné az embert, hanem az evilági életben a K risztus szenvedésében való részvétel.” — „Az u tóbbi években m indig inkább m egtanultam megis­ m erni és m egérteni a keresztyénség evilági v o ltá t. A keresztyén ember nem homo religiosus, hanem egysze­ rűen ember, m in t Jézus is ember volt, különbözve K e­ resztelő Já n o stó l.” — „Istenhez való viszonyunk nem ,vallásos’ viszony egy elképzelhető legnagyobb, leg­ h atalm asabb, legjobb lényhez — ez nem igazi tran sz ­ cendencia —, hanem Istenhez való viszonyunk új élet a ,m ásokért való létben’, a Jézus létében való részese­ désben. Nem a végtelen, elérhetetlen feladatok, hanem az esetenként a d o tt elérhető felebarát a transzcen­ dens. Isten em beri alak b an !, nem m in t a keleti vallá­ sokban, állatalak b an úgy, m in t valam i szörny, kao­ tikus, távoli, borzasztó, — de nem is az abszolút, a m etafizikus, a végtelen stb. fogalmi alak jáb an , — nem is az ,önm agáért való em ber’ görög isten-em ber alak­ jáb a n , hanem az ,em ber m ásokért’! E zért a Megfeszí­ te tt!” Mindezek valóban olyan gondolatok, am elyeket m a is érdem es végiggondolni, róluk elm élkedni, igaz­ ságukon a m agunk keresztyénségét lemérni. A nnál is inkább, m e rt Bonhoeffer ezeket a gondolatokat a m aga halálával pecsételte meg. U gyanez áll azokra a m ondatokra is, am iket Bonhoeffer a börtönben az egyház jövőjével kapcsolatban m egsejtett. Ím e: „Az egyháznak ki kell szabadulnia a stagnálásból. A világ­ gal való szellemi v ita szabad levegőjére kell ism ét k iju tn u n k . A zt is k o ck áztatn u n k kell, hogy tá m ad h a tó dolgokat m ondjunk, h a ezáltal életfontosságú kérdé­ seket érin tü n k .” — É s ő ebben az összefüggésben való­ ban életfontosságú dolgokat m ond az egyházról is: „A z egyház csak akkor egyház, ha másokért van. H ogy ezt elkezdhesse, m inden vagyonát a szükséget szen­ vedőknek kell adnia. A lelkészeknek kizárólag a gyüle­ kezet önkéntes adom ányaiból kell élni, esetleg világ­ foglalkozást űzni. Az egyháznak részt kell vennie az em beri együttélés világi feladataiban, nem uralkodó, hanem segítő és szolgáló módon. Meg kell m ondania m indenféle foglalkozást űző em bernek, hogy m it je­ len t a K risztussal való élet, m it jelent ,m ásokért lenni’.” * Végére értü n k a Bonhoeffer teológiai gondolatait á ttek in tő visszaem lékezésünknek. V alóban nem volt m ás törekvésünk, m in t hogy felm utassuk: Bonhoef­ fer teológiai h agyatéka a m ai keresztyénséget, m in­ k e t is, elkötelez új teológiai gondolatok végiggondolá­ sára, a keresztyén életben új m egoldásokkal való kí­ sérletre. M indenekfelett pedig arra, hogy azok az oly­ kor inkább sejtésszerű m egfogalmazások, am elyek az ő összesen k é t évtizedre sem tehető teológiai m unkás­ ságában te ste t öltö ttek , valam ilyen m ódon beleára­ m oljanak az egyház valóságos életébe. Igazában véve ezzel a m ag atartással gondolhatunk m éltó m ódon Bon­ hoeffer születésének a 80. évfordulójára. Jánossy Imre

Az antiszemitizmus keresztyén szempontból Jeruzsálem ben, a Y ad V ashem tem etőben, a H olo­ cau st 6 millió zsidó áldozatának em lékkertjében, Jó b szobra égrekiáltóan fejezi ki a h ith ű zsidóság küzdel­ m ét, hogy m egtalálja küldetésének és m egváltásának értelm ét a világban, am ely látszólag tú lju to tt a sátáni erőszak és sötétség irracionalitásán és p usztításán. A keresztyéneket m a különösen a 2. világháború zsidó áldozatainak fájdalm as ténye in d ítja gyökeres önvizsgálatra. Válaszolniok kell a m ai világ egyik fé­ lelmes m orális és lelkiism ereti kérdésére is. T u d o tt és ism ert, hogy a nácizm us által e lk ö v etett borzalm ak szöges ellentétben állanak a bibliai alapvetésű keresz­ ty é n hitvallásokkal, am elyek az evangélium on alap­ szanak. Sok egyházi m entőakcióról tu d u n k , am elyek m egpróbáltak v alam it ten n i a borzalom kialakulása és tom bolása ellen. K ülön egyháztörténeti k u ta tá s felad ata ezeknek hiteles feldolgozása és értékelése. I t t mégis m egem lítenénk, am it dr. Bartha T ibor refor­ m átu s püspök m o n d o tt 1984. m ájus 13-án a budapesti K ozm a utcai zsidó tem etőben ta r to tt gyászistentisz­ teleten , a m agyarországi zsidóság deportálása kezde­ tének 40 évvel ezelőtti n ap jaira emlékezve: „B a ltaz ár Dezső püspök a század első h arm ad áb an (a keresztyén kurzus időszakában) m ár jelentkező antiszem itizm us­ sal b á tra n szem befordult. A m ikor a szegedi ra b b it elhurcolták a fehérterroristák, Szegedre u ta z o tt és a hitközségnek a vigasztalás igéit h ird ette. E z é rt tem plo­ m át a fehérterror erői m egszentségtelenítették. Újra felszentelte az Isten h á z á t és m egalkuvás nélkül képvi­ selte az evangélium i kálvinizm us állásp o n tját. F á j­ dalom , 1938-ban m eghalt. M éltó u tó d a v o lt Bereczky A lbert püspök, szintén a Z sinat elnöke, aki a p ro testan tizm u s legjobb erőivel összefogva a Skót Misszió, a reform átus J ó P ásztor Misszió m unkaközösségeivel együttm űködve fordult b á tra n szembe Jézu s K risztus nevében a zsidóüldö­ zéssel.” 1 A té n y viszont té n y m arad : „ a H olocaust azért is fájdalm as része a 20. századi történelem nek, m ert m agán a keresztyénségen belül is v o ltak évszázadokon keresztül zsidó üldözések és zsidó-ellenes propagan­ dák, am elyek ezáltal előkészítői v oltak a tragikus ese­ m ényeknek” .2 A m ostani ta n u lm á n y az antiszem itizm us problé­ m áján ak keresztyén megközelítésére a k a r kísérletet ten n i, elsősorban reform átus szem pontból. Term észe­ tesen ezzel vállalva a kiegészítés igényével fellépő k ri­ tik á t is, hiszen a teológia terü letén is sok m ag y arázat született, különösen az elm últ időkben. A dolgozat elsősorban Barth ta n ítá sa it követi m ajd , ezzel is em ­ lékezve a nagy teológus születésének 100 éves évfordu­ lójára. A tisztelet és gondolatainak to v áb b árad ása segített a nehéz és bonyolult tém a m egközelítésében és a teológiai té te l kidolgozásában. A z antiszem itizm us történetéről A zsidóság elleni gyűlölködés, am elyet m a antisze­ m itizm us néven ism ernek és ta rta n a k szám on, olyan hosszú m ú ltra te k in t vissza, m in t m agának a zsidó népnek a tö rtén ete. Az európai keresztyénség tö rté ­ netében állandó elemei van n ak . Az iszlám vallásban m ás a m egnyilvánulása. E rről m ajd később szólunk. A végletes an tiszem ita m ag atartás a kereszteshábo­ rúk idején, a 17. századi, m ajd a 20. századi üldözé­ sek idején nem volt epizódikus aberráció vagy v a k tá ­ ban m egnyilvánuló gyűlölség az elv ak u lt kisebbség

részéről. E zeket a kitöréseket a zsidóság lenézése visszatükröződéseként kell felism erni, am ely á tjá rta az em beri k u ltú rá t és hagyom ányokat és ezáltal ösz­ tökélte a zsidóellenes m egnyilvánulásokat. E red etét ta lá n k é t összetevőre lehet visszavezetni, amelyek kölcsönösen h a to tta k egym ásra. E gyik a vallásos hit és tanítás antijudaista tendenciája, am ely m eghatá­ rozó volt E u ró p áb an , nevezetesen a keresztyénség ta n ítá sa. A m ásik a zsidóság diaszpórában való élete. A keresztyén egyházak különösen a 4. századtól kez­ dődően já tsz o tta k fontos szerepet az antiszem ita érzé­ sek szításában, am ely elsősorban Jézus keresztrefe­ szítését használta fel céljaira. N em csak a k o rtárs zsi­ dóságot h ib á z ta ttá k ezért, hanem a m indenkori zsi­ dóságot is okolták érte. E z a „ b ű n ” szolgált ürügyül a zsidók üldözésére. U gyancsak ezt az érzést tá p lá lta a judaizm us negatív in terpretálása is, m iszerint a ju ­ daizm usra úgy kell tek in ten i, m in t szigorú, rituális, törvényeskedő és domináló vallásra, és am ely nem tek in ti igaznak m ások h itét. E z a szemlélet valóban nagy befolyással volt az európai k u ltú ra alakulására és enélkül az antiszem itizm us nem vallásos megnyil­ vánulása nem fejlődött volna olyan borzalm assá és nem le tt volna olyan hosszúéletű. Az újszövetségi iratokban P ál az t ta n ítja , hogy az egyház és a zsidó nép eg y ü tt alk o tják Isten egy népét és csak ideiglenesen v álta k külön, de ígéretünk van arra, hogy végül egyek leszünk. A m ikor az idő betelik, a Messiás király eljön és Isten népének rendje helyre­ áll. B ár az újszövetség szerint ilyen viszonyban v a ­ gyunk, mégis a Skót E gyház jelentése joggal állap ítja meg, hogy a zsidókkal szem ben ta n ú s íto tt keresztyéni m ag a ta rtá s tö rté n ete egészen m ást m u ta t. „Teológiai­ lag a zsinagóga és a gyülekezet eg y ü tt Isten népe. Vérségi köteleknél erősebb szálak fűzik egym áshoz a k e ttő t.” 3 Mégis — a jelentés szerint — „az Izráel házán belüli belső v itá k eredetileg családi v itá k vol­ ta k , és ezek feszültsége beleáradt az Ú jszövetségbe. A későbbi nem zedékek azonban, am ikor az egyház túlnyom ó többségben a pogányokból v erb uválódott, g yak ran é rtették félre és to rz íto ttá k el az evangéliu­ m ot a n y ílt zsidóellenes m ag atartás igazolására. A zsidó népet úgy jellem ezték, m in t akiket Isten elve­ te tt, m in t akik gyakran Isten ellenségei is, a »Krisz­ tus-gyilkosok«, akik m egérdem lik m indazt a szen­ vedést, am i érte őket. A történelem becsületes ta n u l­ m ányozása sem m iképpen nem kerülheti ki a keresz­ tyének által elin d íto tt zsidóüldözés sötét évszázadait. Amíg az egyház nem hajlandó bevallani és m egbánni ezt a visszataszító b ű n t, addig nem lehet igazi ta lá l­ kozás a k é t nép k ö z ö tt” .4 A kérdés vizsgálatánál valóban érdem es visszam enni az újszövetségi korra. Igen figyelem rem éltó ebből a szem pontból Gager professzor m űködése. Jo h n . G. Gager, a Princetoni E gyetem vallástudom ányi pro­ fesszora összegezve egyik m u n k ájáb an 5 a sokfajta k iala k u lt vélem ényt, kifejti, hogy a mai keresztyén tudósok nagyjából az antiszem itizm us kifejlődésének három o k át jelölik meg. A m egállapításokat lehet cáfolni term észetesen, Gager azokat csak összeszedte, b e m u tatv a a különböző vélem ényeket. E szerint a keresztyén tudósok nagyjából az a n ti­ szem itizm us kifejlődésének három o k át jelölik meg. Egyesek teljesen modern jelenségnek ta rtjá k , am elynek nincsenek gyökerei a m últban. Az állításból nyilván­ valóan a z t ak arják következtetni, hogy az egyház nem felelős az antiszem itizm us kialakulásáért, mivel szekuláris talajo n jö tt létre. Mások a felvilágosodás

147

idejére viszik vissza, am ely a klasszikus új pogányság kezdete, és h a zsidóellenes egyházi m egnyilatkozások tö rté n te k is, az némely felvilágosodás korabeli író h a tá sa v o lt a teológusokra. A harm adik csoport ugyan elismeri a keresztyénség gyengeségét, am ely hozzájá­ ru lh a to tt a jelenség kialakulásához, de elsődleges ok­ k é n t a pogányságot jelöli meg. Ezzel a k a rja elutasítani az egyház v é tk é t és prób álja elhárítani az egyház fele­ lősségét az antiszem itizm us kérdésében. Gager ezzel szemben a következőket aján lja meg­ gondolásra. 1. A problém a megközelítésében világosan látni kell, hogy a keresztyéneknek a zsidó irodalom irán ti érdek­ lődése m indig apologetikus vo lt, ah ely ett, hogy tö r­ ténelm ileg objektiven vizsgálták volna az antiszem i­ tizm ust. A dátum ok m indent m egm agyaráznak. 2. Az antiszem itizm us norm atív v o lta a pogányság körében ta rth a ta tla n álláspont, m ert bizonyíthatóan a keresztyénség kialakulása elő tt a hellén—róm ai k u l­ tú rá b a n sok tisztelője v o lt a judaizm usnak. Az m ás kérdés, hogy politikai okokból voltak zsidóellenes akciók. De az antiszem itizm us kialakulásának pogány ered etét nem lehet állítani. A zsidó lázadások (66—73 és 115—117) trau m atik u s esem ényei részvétet v á lto t­ ta k k i a 2. század közepéig R óm ában és A lexandriá­ ban. 3. A keresztyénségen belül m indig v ita volt a k ö zö tt a k é t csoport k ö zö tt, am elyik meg a k a rt szabadulni m in d en fajta ju d a ista h atástó l, vagy a z t meg a k a rta őrizni. K ezdetben erősebb v o lt a ju d a ista keresztyén­ ség, később azonban n o rm atív ab b á le tt az a n tiju d aista6 álláspont. Az Ú jszövetséget Gager szerint úgy kell in­ terp retáln i, hogy a későbbiek során a n tiju d aista célra haszn ált tex tu so k eredetileg ju d aista tendenciával kerü ltek be az evangélium okba és főleg a páli iratokba, az apologéták azonban idővel ellenkező előjellel hasz­ n álták . Eredetileg k é t forrás vo lt, am elyek a keresz­ ty é n an tiju d aizm u st tá p lá ltá k . E gyrészt a nyilvános v itá k , am elyek zsinagógákban és tem plom okban foly­ ta k keresztyének és zsidók között. A keresztyének ér­ velni p ró b áltak sa já t felismeréseik és tételeik m ellett, végül odáig ju to tta k , hogy Izráel elvesztette az Isten népe ran g o t, mivel e lu ta síto tta Jézu st. Másrészről a m arcionizm us és gnoszticizm us terjed ését is figye­ lem be kell venni, m iszerint az a nézet te rje d t el, hogy a keresztyénség és a judaizm us közö tt nincs kapcsolat és egyáltalán nem lehet a k e ttő közötti viszonyról beszélni. U gyanakkor a judaizáló keresztyének más csoportja élesen szem benállt P á l tan ításaiv al és elve­ te tte a pogány keresztyénség v o n alát, hangsúlyozva a zsidó gyakorlat fo ly tatását. A princetoni professzor teó riája szerint P ál „ b ará ­ ta i” azért a lk o ttá k meg az Ú jszövetséget, am ely Pál írásait helyezi előtérbe, hogy ezáltal m érsékeljék a két szélsőséges álláspontot. Az A postolok Cselekedetei így a páli levelek bevezetőjének tek in th ető . M arcionnal szem ben az A ctáb an P á l a jeruzsálem i hívőkkel való teljes egységét n y ilv án ítja ki és ezáltal az egyház tö r­ té n e ti k o n te x tu sá t Izrá ellel, term észetesen azzal a kikötéssel, hogy ők az igazi Izrael. Azok szám ára, akik úgy tek in ten ek P álra, m int h iteh ag y o ttra, aki h á ta tfo rd íto tt a tö rvénynek és az „anyaszentegyházn a k ” , az Apostolok Cselekedeteiről íro tt könyvben úgy áll eléjük, m int a k it teljes m értékben elismernek a jeruzsálem i vének, és am i még fontosabb, ezek a vé­ nek hirdetik a pogányokból le tt keresztyének egyenlő­ ségét.7 H a m indezt figyelem be vesszük, akkor az Ú jszövet­ ségre úgy kell tek in ten i, m in t m agára az antiszem itiz­ m us forrására, am ely szám talan polém iára a d o tt okot. 148

Az orthodox a n tiju d a ista szemlélet alapján a kérdés ezért így vetődik fel: „v ajo n P ál apostol sajátja-e az antijudaizm us, avagy inkább a későbbi olvasók in te r­ pretálásának feltevése” ?8 Gager végső következtetése szerint az utóbbi, m ert P ál szavait később m agyaráz­ tá k félre, hallgatóinak az apostol soha nem m o n d ta: a T órának nincs érvénye többé a zsidóság szám ára, vagy Isten m egszűnt Izraelt szeretni. E zeket az a n ti­ ju d aista keresztyének állították. P ál ira ta it az a n ti­ judaizm us céljára felhasználni teljes féreértés.9 A zsidóság történelm ének alakulása is nagym érték­ ben h a to tt az antiszem itizm us kialakulásában. Az 1. és 2. században, am ikor R óm a leverte a zsidó lázadá­ sokat, a zsidóság hazája P alesztinában gyakorlatilag elveszett és nagyrészük szétszóródott a világban. K ialak u ltak a diaszpórák. Mindez olyan tényező, am ely okozója leh etett volna bárm ely nép és civili­ záció eltűnésének az emberiség történelm éből. A zsidó vallás, k u ltú ra és tradíció viszont figyelem rem éltó ta rtó s bizonyságát a d ta a judaizm us és a zsidóság folya­ m atosságának és túlélésének. Az antiszem itizm us tö r­ ténelm ének tanulm ányozása arra enged k övetkeztetni, hogy a fő sérelem, am i a zsidóságot érte az elm últ 1600 év során a keresztyén túlsúly részéről (a nagy­ konstantinuszi korszak u tán ) az v o lt: k o n v ertáljan ak , szűnjenek meg, m in t nép, k u ltú ra és tradíció, vallási csoport. A zsidók mindig feltűnő kisebbségi csoportot alk o tta k . B árhol telepedtek le, úgy te k in te tte k ráju k , m in t heretikus társaság ra és vallási deviációra, a tá rs a ­ dalom uniform izálásának akadályozóira. R agaszkod­ ta k fennm aradásukhoz a korlátozások, zaklatások, a szomszédok gyűlölködései, a szociális h á tratéte lek , büntetések és üldöztetések ellenére is. Szülőföldjükre nem tu d ta k visszatérni. Más idegen földön élő népek szám ára viszont m egvolt a hazatelepülés lehetősége. A k é t fő okon kívül, am it az antiszem itizm us ki­ alakulásáról e m lítettü n k : az európai keresztyén ta n í­ tá s és a diaszpórában való lét — m ás eredőkre is fi­ gyelem m el kell lennünk, így a kulturális és fa ji anti­ szemitizmusra. A vallásos élet h atá sá n ak h an y atlása a nyugati civilizációkban nem gyengítette a zsidók elleni gyűlölséget, sőt ellenkezőleg, épp a szekulariz­ m usban, a náci holocaustban ju to tt csúcspontjára. A k u ltu rális antiszem itizm us fo ly ta tó d o tt és az a n ti­ szem itizm usra való fogékonyság to v áb b élt. A tö rté ­ nelem faji elm életeinek fejlődése és a társadalom faji interpretációi gondoskodtak tökéletes közvetítő esz­ közről ennek a tradíciónak m anifesztálására. A faji felsőbbség elm élete nyilvanvalóan m agába foglalja a faji alsóbbrendűség burkolt kim ondását. Semmi sem alkalm asabb form a erre, m in t a zsidóság és az évszá­ zadokon á t róla alk o to tt kép. E zeknek az elm életeknek az irracionalitása és abszurditása nem akadályozta meg széleskörű átvételüket. E gy időben optim ista zsidó tudósok az antiszem itizm us term észetes halálát jövendölték (a vallásos élet han y atlása és a tu d o m á­ nyok fejlődése következm ényeként), azonban a faji el­ m életek új életet a d tak a szörnyű gondolatnak. Tém ánk vizsgálatában fontos m egem líteni Bibó Is tv á n k u ta tá sa it, aki az antiszem itizm us m ibenlété­ n ek és okainak nagyon sokféle m ag y arázatát sorolja fel. Az egyik ilyen a középkor előítélete, am ely Jézu s­ nak a zsidók által tö rté n t m egfeszítésében gyökerezik és világi form ájában is lényegileg ennek az előítéletnek a leszárm azottja. A történelmi materializmus szerint a zsidógyűlölség okai nem ideológiaiak, hanem gazdaságiak és tá rsa d a l­ m iak. „Az em ancipáció folyam án felszabadult és a vagyonosodás ú tjá ra e lju to tt zsidósággal szemben k ezd ettő l fogva szem benállanak a mindenféle em an­

cipációval ellenséges feudális rétegek s bizonyos rész­ ben a b irto k b an lévő vagyonos polgárság is, utóbb ezek valam ennyire kiegyeznek vele, am ikor azonban a m unkásm ozgalom a feudalizm us és a tőke h a ta lm á t végveszedelem m el fenyegeti, ak k o r a feudális erők és a nem zsidó tőke a töm egek in d u latain ak elterelésére, szítani és tám o g atn i kezdik a tu d a tla n kispolgári és alja p ro letár töm egek antiszem itizm usát és a különbö­ ző álforradalm i, fasiszta töm egm ozgalm akat. Így jön létre a m odern antiszem itizm us, am ely szükségképpen m egszűnik, am in t a fasizmus és a tőkés gazdasági rend m egszűnik és az osztálynélküli társad alo m beren­ dezkedik.” 10 Bibó elismeri, hogy a m ag y arázat nem ad kielégítő választ a rra a kérdésre, „m iért lehet éppen az antisze­ m itizm us irán y áb a elterelni bizonyos társad alm i tö ­ megek feszítő erejét, m iért lehet em berek sokaságával elh itetn i azt a nyilvánvaló, a legegyszerűbb tényekkel m egcáfolható, a ta p a sz ta la tta l szem benálló, érdekeik­ kel is ellenkező és mégis újból meg újból h ite lt nyerő ostobaságot, hogy a zsidó gyáros és a zsidó szakszer­ vezeti titk á r k ö zö tt titk o s egyetértés áll fenn” .11 V isszatérve egyházi ta la jra , a zsidók felelőssé tétele az em bertelenségekért és démoni cselekedetekért a ke­ reszty én ta n ítá sb ó l is szárm azik. Az antiszem ita m aga­ ta r tá s évszázadokon á t to lerált, b á to ríto tt és ju ta lm a ­ z o tt volt. E n n ek olyan szélsőséges m egnyilvánulásai vo ltak a történelem során, m in t: zsidó orvosok m ér­ gezték keresztyén pácienseiket, zsidók az okai a föld­ rengéseknek, szélviharoknak, csatavesztéseknek. Zsidó m affia te tte el láb alól a legkiválóbb keresztyéneket. A zsidókat gyűlölni kell, m e rt ők ta lá ltá k fel a k a p ita ­ lizm ust, a dem okráciát, fő irányítói v o ltak a francia forradalom nak, liberalizm usnak, szocializm usnak, az ab sz tra k t m űvészeteknek, a m odernizm usnak és a k é t világháborúnak. N em zetközi konspiráció irá n y ít­ ja világfeletti u ra lm u k a t, legutóbb ők ag y alták ki az energiaválságot. H a m indezeket a hiedelm eket és v á d a k a t szembe­ állítjuk elnyom atásuk és üldöztetésük tö rténelm i ta p a sz ta la táv a l az antiszem itizm us pszichotikus és patológikus term észete nyilvánvaló. A m ai korban, a tu d o m án y , az em pirikus és analitikus módszerek idején a nem zetközi zsidó konspirációban hinni és a H olocaust té n y é t tu d n i alapvető őrültség. A mohamedán antiszem itizm us B evezetőnkben em lítettü k , hogy m ás m egnyilvá­ nulása v a n az antiszem itizm usnak az arab világban. So­ kan tévesen ítélik meg, hogy a la k o tt föld e térsége a cionizmus m egszületéséig és a zsidók nagyszám ú lete­ lepedéséig P alesztin áb an m entes v o lt az antiszem itiz­ m ustól. Az iszlám -arab világban nem v o lt olyan állan­ dó és á th a tó zsidóellenség, m in t E u ró p áb an , de olyan barátságos sem v o lt, ahogyan a z t n éh án y történész leírja. A K o rán n ak v a n egy része a zsidóellenességgel k a p ­ csolatban, am elyik M oham ednek, m in t Isten igaz pró fétáján ak önm egértéséről szól és a m edinai zsidó­ sággal való szembesüléséről. A m uzulm ánok ezt a részt úgy értelm ezik, hogy M oham ednek a m edinai zsidó közösség potenciális szövetségese volt. A zonban a zsi­ dóság a prófétaságról való értelm ezése szerint kigú­ n y o lta M oham edet és nyersen e lu ta síto tta , a h ely ett, hogy elfogadta volna, m in t vallási és lelki v ezetőt, vagy a k á r e g y ü tt is m ű k ö d h ettek volna M oham eddel politikailag és k atonailag. E z a z tá n a városból való kiűzetésükhöz v ezetett.

A próféta halála u tá n , a roham os iszlám térhód ítás u tá n sok közelkeleti országban lé tre jö tt az Iszlám Birodalom . E z u tá n k é t m egkülönböztetés alak u lt ki az iszlám politikai elm életben: 1. az elfoglalt területek az Iszlám Lakóhelye (dar al Iszlam) kategóriába ta rto zn ak , szem ben az U niver­ zum még fennm aradó részével, am ely a H áború T erülete (dar al H arb). 2. a világ népei közötti megoszlás a következő mó­ don tö rtén ik : a) m uzulm ánok és „ahlu —d — dzim m a” ( = az isz­ lám kebelébe tarto zó nem m uzulm ánok — jogi poli­ tikai kifejezés). K ezdetben csak zsidókra és keresztyé­ nekre é rte tté k , de politikai érdekek m ia tt m ás népekre is k iterjesztették , pl. a p erzsákra” .12 A m ásodlagos állam polgárok statu sáv al rendelkeznek, akikkel szem­ ben az iszlám felsőbbség addig toleráns és védelmező, amíg elfogadják ann ak fennhatóságát, b) pogányok, vagy hitetlenek, akikkel hadakozni kell, hogy betagolódjanak az Iszlám B irodalom ba. A m oham edánok szám ára ez a tradiconális szemlélet állandó felszólítást is jelen t: a m oham edán h it és az iszlám tö rté n e ti szemlélet tekintélyének érvényesíté­ sét. A m ai alkotm ányos Izráel állam léte azonban, am ely a zsidók egybegyűjtését szolgálja Izráel föld­ jén, ebbe a képbe nem illik bele, és elviselhetetlen ki­ h ívást jelent a muszlim vallási te k in té ly érvényesítése szám ára. A ntiszem itizm usról az arab világban ezért inkább csak Izrael állam létrejö tte u tá n beszélhetünk. Még a n n y it megjegyzésül, hogy az a r a b —izraeli konfliktusban nyilvánvalóan szerepe van az európai antiszem itizm usnak is. Pl. az iszlám országokban ú jra nyom ták és terjesz tették a Mein K am pfot. A z anticionizmus és antiszem itizmus összefüggései A r észletesebb keresztyén szemlélet kifejtése e lő tt még egy állásponttal kell foglalkoznunk, am elyet m anapság sokan m egpróbálnak m agukévá ten n i: az anticionizm us és antiszemitizmus összefüggésével. A jobb m egértés érdekében előbb a cionizm usról kell szólni. Mi a cionizm us? A válasz m indig nehéz volt, de 1948 óta, Izrael állam létrejö ttév el ta lá n jobban m eghatározható. Egyszerűen fogalm azva a cionizmus a zsidó népnek az önrendelkezéséért fo ly ta to tt moz­ galm a, am ely az ősi földre való visszatérésre is k ite r­ jed és követeli a jogot, hogy m in t önálló nem zet telepedjen le és sa já t állam ában éljen. A mozgalom m egalapításában döntő szem pont, hogy a zsidók nem ­ csak hitközséget alk otnak, hanem a zsidóság nép is, A cionizm usnak tö b b válfaja v a n és a k ö ztük való eligazodás nagy já rta sság o t igényel. Mégis m egállapít­ h ató , hogy a főpillér a nagy egybegyülekezés, vagyis P alesztina földjén annyi zsidót kell letelepíteni a vi­ lágban élő zsidók közül, am ennyit csak lehet. A m ásod­ lagos cél a zsidóság kiemelése a g ettó ta p asz ta la tán a k nyom asztó érzése alól és lelkileg egészségessé ten n i őket. H arm adszor pedig a zsidó állam ot konszolidálni P alesztinában és úgy felm u tatn i a világban élő zsidó­ ság szám ára, m in t a szabadság fókuszát, am elynek központja Jeruzsálem és nyelve a héber reneszánszát kell élje. E nnek érdekében m indent meg kell tenni. 1939-ben a zsidóság kb. 16 m illiónyi volt a világ m inden részében összesen. H a t borzasztó év u tá n 10 m illiónyira volt tehető. Ma 13 millió zsidót szám lálnak a világban, am elyből kb. 3 millió él Izraelben. A szá­ zadforduló idején kb. 60 000 zsidó élt P alesztinában. Az európai zsidóság nagyszám ú tragikus halála u tá n

149

zsidó vélem ény szerint a m ai Izraelben legalább a világ zsidóságának egy h arm ad át kell letelepíteni, ahhoz, hogy a fenti cionista célkitűzéseket meg lehessen való­ sítani. H ivatalos kongresszust a cionizmusról először 1897-ben rendeztek. A cionista állam m egalapítása a britekkel való kom prom isszum on nyugodott, akik az I. világháború u tá n i P alesztin át elvették az o tto ­ m án töröktől. Az első cionisták k ö zö tt nem volt kétség afelől, hogy a zsidó érdekeknek a helyi arab lakosság körében kell érv én y t szerezni, am i m aga u tá n vo n h atja az arab nacionalizm us növekedését is. P alesztinában arab lakosságú többség élt, de a vezető cionisták azt g ondolták, hogy a dem ográfiai ad o ttság okozta nehéz­ ség pénzbeli jó vátételekkel vagy fegyverrel megold­ ható. M indenesetre nehéz visszaidézni, m elyik meg­ oldásban b íztak jobban. Ma nagyon nehéz a helyzetet m egérteni és még nehe­ zebb m egítélni. A cionizmus kifejezést használják jobboldali és baloldali csoportok eg y arán t, m indegyik­ nek m egvan a m aga érve. Az anticionisták szerint ugyan jogavan a zsidóknak sa já t identitásukhoz és palesztinai szülőföldjükhöz, de bírálják Izrael állam politikai, társad alm i és erkölcsi alap jait. Azok az arabok, akik az elfoglalt területeken élnek, hátrányos helyzetben v an n ak és m éltánytalanság éri őket. Félel­ m ük alátám asztására azzal érvelnek, hogy Izrael csak ak k o r m a ra d h a t zsidó, h a arab állam polgárait leigázza és fo ly ta tja terü leti expanziós törekvéseit, am i nem m egengedhető. A legtöbb zsidó ebben a helyzetben pedig úgy gondolkodik, hogy az anticionizm us ugyan­ az, m in t az antiszem itizm us. Szám ukra élet-halál k ér­ dés, hogy te rü le tü k e t védjék ellenségeikkel szemben. Az ő szem pontjukból aki anticionista, az ellensége a zsidóságnak, te h á t nem b a rá t, hanem antiszem ita. Sokan, akik visszariadnak az antiszem itizm ustól, csaknem m eg oldhatatlan dilem m a elé kerülnek. Ú gy érzik, hogy meg kell őrizniök a jogot, hogy tiltakozza­ n ak sok m inden ellen, am it Izrael nevében elkövettek. É rth e tő , m e rt a legtöbb országban az em berek hozzá­ szoktak az állam és felekezetek szétválasztásához, és a v allást m agánügynek te k in tik és ezért a többnyire vallásos cionizmus meglepő, sőt m egbo tránkoztató jelenség. U gyanakkor azonban p á rto ljá k is Izraelnek s a já t létéhez való jogát. T ovább m enve, h a a z t k ív án ­ ju k „hogy az izraeli állam olyan állam legyen, m in t a tö b b i, akk o r nem csak az antiszem itizm us ténye elő tt h u n y ju k be a szem ünket, és nem ak arju k m egérteni, hogy az a d o tt körülm ények k ö zö tt egy zsidó állam n y ú jt egyedül biztonságot a zsidóknak, hanem azt v e tjü k a zsidók szem ére: ők zsidók, és ezzel pedig a zsidó h ite t nézzük le. E z ugyanis ahhoz az ószövetségi ígérethez kapcsolódik, hogy a zsidók egy n épet alk o t­ n ak , és egy közös terü leten találkoznak. E z a föld hozzátartozik Izrael hitéhez.” 13 B ár az anticionizm ust és antiszem itizm ust elválasztó vonal idő n k én t m inden csak nem világos, az antisze­ m itizm ust á ltaláb an nem nehéz felismerni.

segítségével próbáljuk m egérteni. Isten igéje és h it nélkül az antiszem itizm us mindig kínzó problém a m a­ rad. Olyasmi, m in t a rákbetegség a testü n k b e n a m aga m egfejthetetlenségével. Á llandóan képes kivirulni és tap a szta lh ató ördögi hatása, felerősödhet h ihetetlen m ódon, mígnem az Isten v álaszto tt népe elleni tá ­ m adásban tö r ki. Aki antiszem ita érzésekkel te lítő d ö tt meg, az nincs szükségszerűen mindig tu d a tá b a n a zsidó nép irán ti h aragjának és dühének, csupán az v an a tu ­ d a táb an , hogy valam i oknál fogva haragszik a zsidó em berekre. Az ilyen érzés könnyen h atalm áb a k e rít­ heti az em bert a m indennapi életben. V alakinek a je­ lenléte harag o t, d ü höt és elégedetlenséget v á lt ki, és h a valam i oknál fogva ez az ind u lat lesz ú rrá egy em beren, akkor az állandóan feltám ad h at egy ta lálk o ­ zás által, még akkor is, h a nem tu d m ag y arázato t t a ­ lálni az ingerültségre. A haragvás oka lehet elképzelés és vélt indok, am ely a körülm ények h a tá sá ra k iv áltó ­ dik, és mivel az érzést kiváltó okra nincs elfogadható m agyarázat, ezért ez a tén y m éginkább növeli a gyű­ löletet. Az antiszem ita érzésben is ez a folyam at figyelhető meg. É p p ezért v a n szükség az ige meg­ világosító erejére. „ Iste n népe igazában a K ijelentés­ ből érti meg, hogy a történelem ben és az em berszívben félelmes démoni erők m unkálkodnak, am elyeknek gyűjtőfogalm a: a halál, a S átán, a Diabolosz. Az Írá ­ sok — a Genezistől az Apokalipszisig — erről tesznek bizonyságot (Gen 3,13kk; 1K rón 21,1; Jó b 1,6; 2,1; Zak 3,1—2). Az Újszövetségből csak egy idézet: . . . a m i harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, am elyek a m ennyei m agasságban van n ak (E f 6,12). E z a démoni erő tört fel a fasizm us antiszem i­ tizmusában.” 14

2. Az antiszemitizmus m id n y áju n k at befolyásolhat, zsidókat és nem zsidókat kivétel nélkül, mivel ez a te r­ m észeti és bűnös em ber lázadása Isten és az ő válasz­ to tt népe ellen, m in t akik a föld népeinek reprezentán­ sai, ak ik et Isten szuverén m ódon v ála sz to tt m agának. A term észeti em ber ellene v an Istennek és az Ő válasz­ tó i a k a ra tá n a k és ezáltal m egváltásának. Az em ber ennek ellenáll, elu tasítja és lázadásának egyik meg­ nyilvánulása az antiszem itizm us. E z a te tte kísérlet a rra , hogy m egszabaduljon az Isten eleve elválasztói a k a ra tá n ak gondolatától. Az Istennel való közösséget a Szentlélek hozza létre, am ely képessé teszi az em bert, hogy új életet kezdjen. A m ikor a gonosz m u n k áján ak fo ly tató d ását lehet tap asz taln i, az tulajdonképpen a régi élet fo ly ta tá sá t jelenti. A R óm a 7,19 szerint m in d n y ájan a sa já t p o lg árh áborúnkat vívjuk. Aho­ g yan nem tu d u n k elm enekülni a régi élet h atásá tó l és jellemző rá n k az óem ber lázadása Isten ellen és a gyű­ lölködés Isten v álaszto tt népe ellen, ugyanúgy nem tu d u n k elm enekülni az antiszem itizm us érzésének ör­ dögi hatásától. 3. A zsidókat és nem zsidókat befolyásoló antiszem i­ tizm us különböző fo rm ákat ö lth et zsidók és nem zsidók között. N em zsidók körében kifejezetten a zsidóság elleni haragban és gyűlöletben nyilvánul meg, am ely szám talan tragikus üldözést eredm ényezett a tö rté ­ A z antiszem itizm us teológiai vizsgálatáról nelem folyam án. Zsidók k ö zött az asszimiláció form á­ jáb an jelentkezik. A diaszpórában előfordultak olyan A teológiai vizsgálódás e lő tt n éhány fontos m egjegy­ kísérletek, hogy identitásuk m eghatározását a befo­ zést kell ten n ü n k . gadó néptől fogadták el, ezáltal olykor m egtagadva 1. A gonoszság irracionális és m ivel az antiszem itiz­zsidó m ivoltukat, vagy csak ta k a rn i igyekeztek azt. A zsidó hagyom ány alap ján viszont ezzel h á ta t fordí­ m us a gonoszság egyik m egnyilvánulása, így m indkettő irracionális. A m ag y arázato t és a jelenség kifejtését to tta k annak, hogy ők a v á laszto tt nép és ehhez ta r ­ hiáb a p róbáljuk em beri, tudom ányos vagy szociológiai toznak. Az em beri történelem egyik legszom orúbb terü le te n keresni, kielégítő v álaszt nem k ap u n k . Csu­ ténye, am ikor zsidók asszim ilált zsidók által szenved­ tek üldöztetést. Mindez annak bizonyítéka, hogy az p án észlelni tu d ju k a term észetét, h a nem a Biblia

150

antiszem itizm us befolyásolhat zsidókat és nem zsidó­ a konfrontációt, csak azt észleli, hogy bensőjét egy k a t egyaránt. lázadó érzés k eríte tte hatalm ába. E z kihozza sodrából, 4. Az antiszem itizm us m agában a keresztyén egy­ dühössé teszi, am i végül is Istennek Izraellel k ö tö tt szövetsége ellen irányul. E gyszerűen ezt kérdezi: házb an is ta p a sz ta lh a tó volt. Néhol m a is felfedezhető. „m iért épp Izrael a v á laszto tt n é p ? ” Az antiszem itiz­ Idézzük a híres n ém et teológust Gollwitzert: „A m ikor m us Istennek és kiválasztó kegyelm ének az elu tasítá­ a faji alapon álló antiszem itizm us a z t követelte tőlünk, sát jelenti. hogy a keresztyénségből irtsu k ki a zsidó örökséget, bebizonyosodott: Izráellel e lszak íth atatlan összetar­ A z antiszemitizm us okai tozásb an lehetünk keresztyének, és ahhoz, hogy a n ti­ szem iták legyünk, meg kell szűnnünk keresztyénnek A té te l megerősítésére: az antiszem itizm us Istennek lenni. A keresztyén antiszem itizm us ellentétben áll és kiválasztói kegyelm ének az elu ta sítá sá t jelenti, önm agával, és az a tén y , hogy ilyen egyáltalán volt, és sok országban még m a is m egtalálható, a keresztyén­ további teológiai érvekre v an szükségünk. Meg kell ség súlyos betegségének, perverziójának a jele.” 16 állapítani, hogy a gyűlölet a term észetétől fogva bűnös em ber m egnyilatkozása. Négy érvet em lítenék ennek G yökereinek feltárása ezért is időszerű. alátám asztására. K e ttő t B a rth dogm atikájából, am ely­ Mindezek u tá n világosabbá v á lh a t, am it a tém ával hez m ásik k é t érvet tennék hozzá.17 kapcso latb an el kell m ondani. 1. Az első em ber alapvető bűne, am i Á dám és É v a történetéből k itű n ik : olyan a k a r lenni, m in t Isten. Istennel egyenragú, a terem tés u ra ; ú r a sa já t sorsa A z antiszem itizm us, m in t Istennek és Izrael felett. B űne az, hogy nem hajlandó elfogadni: ő az elválasztásának elvetése Isten terem tm énye és ezért Iste n t illeti m inden dicső­ A rra a kérdésre, hogy „m i az antiszem itizm us?” , ség. N em ismeri el Isten egyedül valóság át, hogy Ő a világ terem tője, élet és halál ura. A zsidó nép léte nem tu d u n k kielégítő választ adni azok á ltal a nem nagyon hízelgő jellem vonások em legetése által, am e­ em lékezetünkbe idézi a zsidóság tö rté n e té t, m iként lyekkel általáb an a zsidókat jellemezni szokták. Min­ v á la sz to tta ki őket Isten a sa já t m egváltói céljára, den em bernek v a n valam i kellem etlen vonása és a zsi­ hogyan jelen tette ki m agát elő ttü k és általuk a világ­ nak, m in t élő és igaz Isten. P u szta létük szinte tü k ö r, dó em ber sajátos k a ra k te re sem elviselhetetlenebb, m in t m ás em beré. N em tu d ju k m egm agyarázni az am elyben m eglátjuk, hogy nem vagyunk istenek, csak antiszem itizm ust azáltal, hogy a zsidóság hibáira és terem tm ények és az élő Úr ta r t ben n ü n k et és az egész tévedéseire m u ta tu n k rá. Más népeknek és em berek­ világot a kezében. A M indenható irán y ítja sorsunkat. nek is v an n ak vétkeik. A zsidók esetleges tévedése V iszont ez ellen a bűnös lázad. Meg a k a r szabadulni Istentől és a m aga u ra a k a r lenni, de nem tu d . S ha sem nem nagyobb, sem nem kisebb, m in t másoké. Sőt, ha h arag ra gerjedünk m ások hibái és vétkei m ia tt, ez lehetetlen, ak kor legalább a zsidó néptől szeretne m egszabadulni, aki Istenre em lékezteti. M indezt ab ­ a történelem a z t m u ta tja , hogy g y ak ran feledjük ban a hiú rem ényben és esztelenségből következően a rossz jellem vonásokat m ások esetében, de am it a zsidóságnál ta p asztalu n k és objektíve kevésbé volt teszi, hogy így ura lesz sa ját sorsának. (Ez a gondolat lelhető fel a náci iratokban, pl. E ichm ann írásaiban.) rossz, a z t nem vagyunk hajlandók m egbocsátani. A zokat örökösen em legetjük és eltúlozzuk. Olyan A zsidók azonban a jelenlétükkel, hagyom ányaikkal ta p a sz ta la ti té n y ez, am i a rra u ta l, hogy az antiszem i­ és hosszú történelm ükkel a rra em lékeztetnek, hogy Isten a történelem u ra , akivel a m indennapok drám á­ tizm us sokkal m élyebben rejlő problém a, m in t a zsidó­ ság tévedéseinek a megítélése. V alam i olyasm i, am i jáb a n találkozunk és m in t nem zetek szám adással m in d n y áju n k b an m élyen benne v a n .16 A történelem ­ tarto zu n k Istennek. ben nagyon sok kegyetlen b ru ta litá s vo lt, el egészen 2. Istennek a v ála sz to tt néppel való viszonyában, a fajirtásig, mégis az antiszem itizm us m egnyilvánu­ m int nagyítóban lá tju k m a g u n k a t, am ilyenek v a­ lása különbözik ezektől a barbarizm usoktól. N em csak gyunk valójában a Terem tő előtt. Sem nem jobbak, egyszer fo rd u lt elő az emberiség tö rtén etéb en , hanem sem nem rosszabbak, m in t mi, általuk tisz tá n lá th a t­ a zsidóság három és félezeréves h istó riája során állan­ ju k , hogy kik és mik vagyunk Isten előtt. A zsidó dóan jelen volt. A zsidóság örökös tap asztalatáh o z népben fedezhetjük fel nagyságunkat és esendőségün­ tarto z ik m ások ellenségessége. A gyűlöletnek ez az ket. M egláthatjuk a h it legnagyobb m agaslatait és állandó m egtapasztalása hiányzik m ás nem zetek éle­ a gyarlóságot, am i bosszúsággal tö lt el. Izrael Isten téből. Az antiszem itizm us sohasem korlátozódik egy kegyelmével való szembeszegülésében az emberiség ellenállását látjuk. nem zetre v agy helyre, hanem m inden nép életében m egnyilvánul, ahol csak zsidók éltek vagy élnek. A zsidók ősi vágyában, hogy k irályokat válasszanak A Szentírás szám talan helyen arról tesz bizonyságot, az egyetlen igazi K irály hely ett, abb an a v ágyukban, hogy Izrael Isten v á la sz to tt népe, a k it Ő elválasztott hogy sa ját biztonságukról m aguk gondoskodjanak, m agának m inden nép közül. A történelem ben Isten sajá t sorsukat m aguk irányítsák, m agukénak m ondják m indig bizonyságát a d ta és ad ja ennek az elválasztás­ az Iste n t megillető dicsőséget, a világ nem zeteinek nak. Elválasztásukkal (electio) Isten a m aga reprezen­ m a g a ta rtá sát lá tju k , am i a term észeti em ber viselke­ táns népévé te tte őket a föld m inden népe szám ára. désének kifejeződése az Isten kegyelm ével szemben. E zé rt lehetnek olyanok, m in t Isten szolgái, képvisel­ M agunkat látju k és ez kellem etlen érzésekkel tö lt el. h etnek a színe elő tt m inden n épet és nem zetet. E nnek Izrael kiválasztásának különös m isztérium a, hogy következm énye pedig az, hogy ők Isten a k a ra tá t köz­ bennük, m in t tü k ö rb en megjelenik az em ber, am i, és v e títik a te re m te tt világ szám ára. Isten elválasztásá­ aki valójában. Igaz, hogy m ás népek életében is m eg­ nak valósága ezáltal az, hogy ők Iste n t reprezentálják nyilvánul, hogy m ik vagyunk Isten szem ében, de nem közö ttü n k és m inket Ő előtte. E z az t jelenti, h a a zsidó­ jelenik meg ilyen egyértelm űen. E l v a n rejtve. Csak sággal szem besülünk, v alójában valam i m élyebben a k iv ála szto tt népben lá th a tju k meg világosan em beri rejlő dologgal ütk ö zü n k össze, am i tú l v a n ra jtu n k és m éltóságunkat és gyarlóságunkat. E z a m isztérium a mégis valóságos: m agával Istennel találkozunk. annak, hogy Isten k iv álaszto tt egy n ép et, aki a többi A term észeti em ber nem tu d ja m egm agyarázni ezt nem zetet is képviseli Isten előtt.

151

„A zsidó az az em ber, akiről letépték a köntösét. A zsidó ezért úgy áll elő ttü n k a m aga valójában, m int am ilyenek m i is vagyunk. A zsidóban kinyilvánul az első lázadás, a hitetlenség és az engedetlenség, am ely­ ben m in d n y ájan bűnösök vagyunk. E bben az értelem ­ ben a zsidó a legem beribb valam ennyi em ber között. É p p en ezért nem szeretjük. E z é rt ak arju k eltávolítani és ezért bíráljuk ő ket olyan élesen. E z é rt állítjuk be ő ket rosszabbaknak, m int am ilyenek valójában. E zért v a rru n k a n y ak u k b a m inden lehetséges b ű n t. V olta­ k éppen nem is a zsidókra haragszunk. Csak azért haragszunk rá ju k , és csak annyiban, am ennyire ben­ n ü k , m in t tü k ö rb e n felism erhetjük önm agunkat, am elyben valam ennyi nem zet m eglátja önm agát, am ilyen Isten ítélőszéke elő tt. E z t nem tu d ju k meg­ bocsátani a zsidóknak. E zért a z t hisszük, hogy gyű­ lölettel és megvetéssel kell elárasztani ő ket, m in t idege­ neket. N yilvánvalóan azért v an n ak k ö zö ttü n k , hogy ezt a szerepet, m in t elénk ta r to tt tü k ö r betöltsék. Így ren delkezett az isteni gondviselés.” 18 T erm észetesen a zsidók jelenléte önm agában nem elég ahhoz, hogy ezt kijelentse nekünk. Szükségünk v a n az ige világosságára is. A zsidók k ö zö ttü n k való jelenléte valahogyan súlyosan terhelő dolgot m ond el rólunk, és ezt sokszor nem ak arju k hallani. 3. A zsidóság irá n ti gyűlölet harm adik m élyen rejlő oka — ism étlem : a g y űlölség okának nem tu d á sa sem­ m it sem v á lto z ta t ellenséges in d u latu n k tényén — az a valóságos helyzet, hogy a zsidók k ö zö ttü n k élnek. T örténelm ünk drám ai m ódon a rra em lékeztet, hogy Iste n kegyelm éből napról-napra élünk. Az életet Tőle k ap ju k . R a jta kívül nincs biztonságunk és m enedé­ k ü n k . Ahogyan Izraelnek, m in t v álaszto tt népnek meg v a n a m aga exisztenciája, am ely állandóan m egújul az Isten irgalm ából, ugyanúgy tö rtén ik az m inden em ber­ rel. A zsidóság elleni gyűlölködésnek ezért egyik oka éppen az, hogy ezt a té n y t nem ak arju k elfogadni. In ­ k á b b a m agunk v élt földi biztonsága felé hajiu n k , és nem szeretjük azo k at a jeleket, am elyek Isten állan­ dóan m egújuló kegyelm ére u ta ln a k . Izrael egyike azok­ n a k a népeknek, am ely a hosszú évszázadok során a legtöbb üldöztetésnek v o lt kitéve, fogságot szenve­ d e tt, országról országra vándorolva, dem onstrálva a bibliai m o n d ást: „nincsen i tt m aradandó városunk” . Izrael sorsa, hogy szétszóródásában Jeruzsálem et, m in t örökkévaló v áro st keresi, azt példázza: olyan hajlék u tá n k u ta tu n k , am elynek építője Isten. A te r­ m észeti bűnös em ber, aki elfordul a T erem tőtől és m ag át istennek te tte meg, ennek em lítése során dühbe jön. Mivel ezt a h elyzetet nem tu d ja elfogadni, így örökösen a z t k u ta tja és keresi, m iként szabadulhat meg a zsidóságtól és terem th eti meg a sa já t biztonságát, am elyet feltételezése szerint a zsidók fenyegetnek. E n n ek legeklatánsabb példája az emberiség történ ete során pl. a H arm ad ik B irodalom elmélete volt. De az isteni gondviselés által a zsidóság létezik és az Isten irgalm ára és kegyelm ére em lékeztet. 4. A term észeti bűnös em ber irritáció jának negye­ dik oka a judaizm usban és a zsidó népben meglévő szellemi érték és tehetségben, az am ely az élet m inden terü le té n m egtalálható. A zsidó filozófia egyik lényeges tulajdonsága, hogy a zsidóság alapelveit a m inden­ kori, k o rtársi filozófiával össze tu d ta egyeztetni, nem kis nehézségek árán , m ert ta n a ik közül sok nem egybe­ hangzó a korabeli filozófiákkal. Mindez arra késztette a zsidó gondolkodókat, hogy a v itá k b a n kellően tu d ­ ja n a k érvelni. T álen tu m u k a z t tá rja a világ elé, hogy ez a képesség a T erem tő adom ánya. N eves keresztyén teológusok, zsidó tudósok és sokan m ások egyaránt elismerik, hogy a mai tu d o m án y nem fejlő d hetett volna

152

olyan sokat a sajátos zsidó gondolkodás hozzájárulása nélkül. E z a szellemi érték része az Á brahám nak a d o tt ígéretnek: „nagy nem zetté teszlek, és m egálda­ lak téged, és felm agasztalom a Te neved, és áldás le­ szel . . . és m egáldatnak benned a föld m inden nem zet­ ségei” (Gen 12,2—3). V iszont a m aga dicsőségét kereső em ber keserűen veszi tudom ásul a z t a té n y t, hogy a m odern tu d o m án y nagym értékben a zsidóság szel­ lemi tám ogatásával fejlődött ki. M éginkább ingerlő és ellentm ondásos, hogy a sok racionális felfedezés az Izrael Istenében hívő em ber m u n k áján ak eredm énye. E z egyben a zsidóság m agas kvalifikáltságát tá rja a világ elé. E nnek következm énye nem csak hála és el­ ismerés lehet, hanem üldözés is. De az üldözéssel nem lehet eltörölni és m egszüntetni a z t a té n y t, hogy képes­ ségük az Isten ajándéka. A zsidóság nagy m értékben hozzájárult az emberiség fejlődéséhez. H acsak a 20. századot vesszük példának, elm ondhatjuk, hogy a tu ­ dom ány m inden főágának előrehaladásában nagy sze­ repe v o lt a zsidóságnak. A k ár a nevelést, lélek tan t, szociológiát, gazdaságot, p o litik át, m űvészeteket néz­ zük. H árom zsidószárm azású em ber m unkássága pél­ dául nagy m értékben m eghatározta századunkban a m indennapi élet alak u lását: M arx, E instein és F reud. Sok nevet lehetne még sorolni. Az 1978-as Zsidó É v k ö n y v (The Jew ish H andbook) a d atai szerint 1907 és 1977 k ö zött 75 zsidó k a p o tt Nobel díjat. (A világ lakosságának csak 0,5%-a zsidó.) 22 Nobel d íja t fizikusok k a p ta k (m a a világ vezető fizikusainak 24%-a zsidó), 9-et vegyészek, 29-et orvo­ sok-gyógyszerészek, 6-ot írók, 5-öt közgazdászok és 4 Béke Nobel díjat. Más fontos a d a t a gazdaság területén. Az Egyesült Á llam okban a lakosságnak megközelítően 2%-a zsidó vagy zsidó szárm azású, viszont a milliomosok 20%-a zsidó. A történelem azt m u ta tja , hogy egy ország, ahol nagyobb szám ban éltek zsidók, és nem szo ríto tták őket h áttérb e és érvényesülni engedték őket, o tt a tu d o ­ m ány és k u ltú ra nagym értékben fejlődött. N emegyszer félelm eket k ellett leküzdeniök, üldöztetést szenved­ n iök, szegénységbe m enekülniök és m indent elveszí­ teni, de h a ú jra szabadságban voltak, akkor mélysé­ gekből feljőve m inden erejükkel és képességükkel a h a lad á st szolgálták. M indezért hála illeti őket, nem pedig irigység és gyűlölet. Keresztyén antiszemitizmus A keresztyén antiszem itizm us különösen ny u g tala­ nító és zavaró. M inden keresztyént borzalom m al és szégyennel tö lth e t el. B ű n b án a tra kell vezessen, és Isten és a zsidó nép bocsán atát kell k érnünk m ind­ azért, am it K risztus nevében az E gyház te tt és m on­ d o tt a zsidóság ellen. Az egyházatyák, E usebius, Ju sz­ tin M ártír, Origenész és különösképpen Chrisostomus ítélkeztek a zsidók felett. Chrisostom us antiszem ita érzelmei, ahogyan az igehirdetéseiből m egnyilvánul, egyenesen ijesztő. Az egyházatyák állásfoglalásai h atással voltak a későbbi századokban is az egyházi m egnyilatkozásokban. Az egyház tan ítása segített a zsidóság üldözésének szörnyű felkeltésében, am elyek k ö zö tt jelentős helyet foglaltak el a félelmes keresztes­ h a d járato k , a spanyol inkvizíció, a 20. századi pogro­ mok. A keresztyén antiszem itizm us m agában az egyház­ b an Istennek a zsidósággal k ö tö tt szövetsége elutasí­ tá s á t jelenti. Az antiszem itizm us m inden csoportfe­ szültségen tú l Izrael Isten ét és Isten Izraelét érinti.

É pp en ezért lehetetlen a keresztyén em ber szám ára m indenféle antiszem itizm us; ez szellemi öngyilkosság. E lto rzítja a h ite t, m egsem m isíti a szeretetet és elzárja tőlünk a rem ényt. A keresztyén antiszem itizm us ezért az E gyház sa já t hitének is m egtagadása, hiszen m agában az egyházban fejlődött ki a term észeti em ­ bernek az Isten elleni lázadása által. S hogy ez meg­ tö rté n t, ezért kell az E gyháznak nyilvánosan b ű n v al­ lást tenni. E z t te tte meg pl. Berecky A lbert püspök a 2. világháború u tá n a B udapesti Pozsonyi ú ti refor­ m átu s tem plom szószékéről, vagy legutóbb dr. Tóth K ároly püspök a N em zetközi Zsidó—K eresztyén T a­ nács szem inárium a u tá n i fogadáson 1985. novem ber 21-én B udapesten a M agyar Izraeliták Országos K ép­ viseleténél. A faji antiszem itizm us feltám adásában, am elynek legszörnyűbb te tő p o n tja a nácizm us holocaustja volt, az egyházban sokan félreértették a Szentírást és tév ed ­ tek an n ak helyes megítélésében, hogy m ennyire sze­ repe v an a zsidó népnek Isten tö rtén elm et formáló tervében. F ájdalm as az is, hogy az egyház oly sokszor csendben m a ra d t, am ikor a zsidóságot üldözték. Isten ö rökkétartó általános kegyelmi szövetségébe m inden em ber és terem tm én y beletartozik. E tág szövetségen belül a bibliai ta n ítá s szerint Isten külön­ leges szövetséget k ö tö tt Á brahám m al és a zsidó nép­ pel. Isten ezt a szövetséget sohasem szegte meg és soha nem szak íto tta meg Izraellel, ahogyan ta r tja a z t az emberiséggel és a te re m te tt világgal is. Sohasem ru h á z ta rá összes ígéretét azonban Izráelre és az egy­ h ázra, ahogyan a z t Izrael és az egyház időnként a vi­ lág n éhány p o n tján olykor, rosszul, m agának köve­ telte. K eresztyén h itü n k n ek alapvető része, hogy m indaz, am it Isten Izraelnek ígért, az a zsidó Jézus K risztusban teljesed ett be. A szándéka Izraellel meg­ m arad, így Izrael fo ly tatja Isten szolgájának szerepét. A keresztyén h itnek ez a központi része. A m ikor az egyház ezt v allja, ak k o r m ár nem csak a z t keresi, hogy m iként tu d fellépni és harcolni az antiszem itizm us m inden form ájával és m egnyilvánulásával szemben, hanem öröm m el is üdvözli a zsidó népet, m in t Isten szolgáját. A keresztyén em ber v allja, hogy az Isten egy, föld­ nek és égnek terem tője, Á brahám , Izsák és Já k ó b Istene, eljö tt erre a földre, hogy népével egyesüljön, te stté és vérré le tt és jelen v o lt az em ber Jézusban. A keresztyén em ber nem csak egyszerűen elfogadja Jézus ta n ítá sá t, akiben a Szentlélek által a feltám a­ d o tt Jézus K risztus erői m unkálkodnak, hanem

a fentiek értelm ében a zsidósághoz való viszonyában valam i sajáto sat is tesz. A keresztyén, Jézus személyé­ ben a legreprezentánsabb zsidóhoz is viszonyul, aki­ ben Isten az emberiséggel szolidaritást vállalt. Így érvényes lesz rá, am it P ál m ond: zsidónak zsidóvá, görögnek göröggé lettem . A keresztyén em ber a kegye­ lem és Jézus személyének elfogadása által elfogadja Jézus te st szerinti testv éreit. A zsidó nép és a keresz­ ty é n egyház különböző m ódon Isten egy családjához tarto zn ak . P ál a R óm abeliekhez írt levelében az olajfa k ét ágáról ír (Róm 11). A fa törzse Á brahám . A fa k é t ága közül az egyik v ad h a jtás, am ely b e o lta to tt term ő ­ ággá. E z a pogányokból le tt egyház. A m ásik a szelíd ág, am ely olajat terem : Izrael. Az apostol meg volt győződve, hogy Izrael és az egyház együvé ta rto z n a k Isten végzésében. E z é rt az a rem énységünk és meg­ győződésünk, hogy a zsidó nép és az egyház közötti szakadék sebe begyógyul. Tamás Bertalan JE G Y Z E T E K 1. Dr. Bartha T ib o r: Vérségi kötelékeknél erősebb szálak. Theologiai Szemle X X V II Új folyam 1984/ 193. old. — 2. Skót E g y h áz állásfoglalása a keresztyének és zsidók közti kap cso latró l. R e p o rts to th e G eneral A ssem bly 1985. 362. old. — 3. Dr. Bartha T ibor : Vérségi kötelékeknél erősebb szálak uo. — 4. S kót E g y h áz állásfoglalása uo. — 5. Jo h n . G. Gager: T he Origin of A n tisem itism : A ttitu d e s T ow ard Ju d a ism in P ag an a n d C hristian A n tiq u ety , New Y ork, O xford U n iv ersity P ress, 1983. —- 6. Az an tiju d aizm u s m ai szóhasz­ n á la t szerint a keresztyének k özött a zsidók ellen uralkodó elfogult­ ságot jelen ti. L egm élyebb a la p ja az a meggyőződés, hogy Jé zu s ke ­ resztrefeszítése u tá n , m iu tá n a zsidók többsége e lu ta s íto tta a m essiási h iv a tá sra tá m a s z to tt igényt, így az egyház lé p e tt kizárólagos örökös­ k én t Izrael és a zsidók helyére. A zsidóknak ez az örökségből való kitag ad ása szöges ellen tétb en áll pl. az E f 2,19-cel, ahol a keresztyé­ neket ,,a szentek p o lg á rtá rsa in a k " nevezi. E z a kitag ad ás a tá p ta la ja le tt szám os átkos előítéletnek és m érgező féligazságnak, am elyek a keresztyénség tö rté n e te folyam án a zsidók m egvetéséhez és üld ö ­ zéséhez vezettek. Az an tiju d aizm u s és az antiszem itizm us közö tt a döntő különbség az, hogy a keresztyénségbe való átlépés a kereszt ­ ség á lta l — leginkább elvben — p o n to t te sz m inden a zsidóságból szárm azó diszkrim ináció végére. A m indennapi g y ak o rlatb an azon­ b an g y ak ran elm osódik a h a tá r az an tiju d aizm u s és antiszem itizm us k ö zö tt, m ég pedig olyan m érték b en , am ennyire la z u lt a z a n tiju ­ d aizm u st képviselő keresztyének kap cso lata az evangélium m al. (R u d o lf P fisterer: Von A — bis Z Quellen zu F ragen um J u d e n u nd C hristen 2. Auflage 1985. 13. old.) — 7. G ager i. m . 190— 191. old. — 8. G ager i. m . 191. old. — 9. G ager i. m . 264. old. — 10. Bibó Istv á n : Zsidókérdés M agyarországon 1944 u tá n . M egjelent Z sidókérdés, asszim iláció, antiszem itizm us k ö tetb en . G ondolat, B u d ap est, 1984. 177. old. — 11. B ibó I. i. m . 178. old. — 12. Ném eth P á l: Az iszlám — tá rsa d a lm i ren d szer? Theologiai Szemle Ú j folyam X X IV . 1981. 232. old. Jeg y zetek . — 13. R oger M ehl: De l’antisionism e à l’a n ti­ sém itism e R éform e, 18. 4 . 1970 P aris 16. old. — 14. D r. B a rth a T ibor i. m . uo. — 15. H elm ut Gollwitzer: F orderungen der F re ih eit, M ün­ chen, 1962. 251. old. — 16. R ich a rd L. R ubinstein: A fter A uschw itz, The B obbs M errill Comp a n y, Inc. évszám nélkül. — 17. Barth D ogm atika 3 Volum e 3, 221 és k k oldalak. — 18. B a rth i. m. 223. old.

Kulifay István magyarországi toleráns-lelkész küzdelmes élete, bátor helytállása Morvaországban 1790- 1796. A fordító előszava I lja B urián trebicsi lelkipásztor történelmi tanulmá­ nyának m ár a címében szerepel ez a szokatlan kifejezés : „toleráns lelkész”, m a jd a tanulmányban többször olvas­ hatunk „toleráns egyházról”. M it akar ez jelenteni? M it értsünk ez alatt? — vetődik fel a kérdés. M agyarázatul röviden csak ennyit: a I I . József csá­ szár által 1781-ben kiadott „tolerancia rendelet” tette lehetővé a Cseh-Morva H uszita Egyház újra való meg­ szervezését. E zt a szervező m unkát magyarországi refor­ mátus lelkipásztorok végezték el. Toleráns egyháznak te­

hát a tolerancia rendelet nyomán magyar segítséggel újra megszervezett Cseh-Morva H uszita Egyházat értjük, toleráns lelkésznek pedig azokat a döntő többségükben magyar ref. lelkipásztorokat nevezzük, a kik ebben az idő­ ben hazájukat elhagyva kimentek Cseh-Morva országba és ott a protestantizmust újra megszervezték. Csehország döntő többsége 1620-ig, a végzetes fehér­ hegyi csata előtt protestáns, huszita volt. A csatavesztés után a Habsburgok teljesen fel akarták számolni a cseh protestantizmust és betiltottak m indennem ű vallási tevé­ kenységet protestáns vonalon. A főurakat Prága főterén lefejezték, a huszita templomokat elvették, a papokat el­

153

üldözték. Sokan menekültek Magyarországra is, pl. J a n Kom enski, Kom énius János. A k ik nem menekül­ tek el, hanem otthon maradtak, azok csűrökben, magánházaknál jöttek össze, laikus prédikátorok vezetésével tartottak titokban istentiszteleteket. Í gy volt ez 1781-ig, a türelmi rendeletig. Akkor I I . József rendelete lehetővé tette, hogy a protestánsok gyülekezetét szervezzenek, temp­ lomot építsenek. Igen ám, de nem volt p a p ju k ! E kkor a magyarokhoz fordultak és őket kérték, hogy segítsék k i őket lelkipásztorok terén, am íg m aguknak cseh lelki­ pásztorokat nem tudnak képezni. M iért a magyarokhoz, m iért nem a németekhez? Közelebb érezték magukhoz lélekben a kálvinista magya­ rokat, m in t a lutheránus németeket? Kétségkívül. De meg aztán, ők is hasonlóképpen el voltak nyomva ugyan­ azon Habsburg uralkodóház által és a történelmi m últ­ ban több közös uralkodójuk is volt: Zsigmond, Jagelló Ulászló, I I . Lajos. Szóval a magyaroktól kértek segítsé­ get és kaptak is: több m in t 70 lelkipásztor vállalta a m isz­ sziói m unkát, kim ent Csehországba, Morvaországba és gyülekezeteket szervezett, templomokat parókiákat épí­ tett. A z organikus egyház, a gyülekezet, m in t a hívők közössége megvolt, de az instituált egyházat, az evangéliu­ m i keresztyén egyházat, m in t intézményt, teljesen újra kellett megszervezni. E z a szervező m unka a hívek és a lelkipásztorok közös m unkája volt. M agyar lelkipász­ torok és cseh hívek, laikus igehirdető cseh-testvérek közös feladata volt. Hogyan végezték ezt a m unkát, erről nem sokat tudtunk. B urián jelen tanulm ánya ebbe enged bepillantást, ezért történelmi jelentőségű! K u lifa y Istvánról is azt tudtuk, hogy m a jd tíz évet töltött Morvaországban, ez be volt a családfába jegyezve, az is, hogy meggyűlt a baja a hatósággal és távoznia kel­ lett, haza kellett jö n n ie Magyarországra, de hogy hogyan élt, m ik voltak a nehézségei, miért kellett távoznia, arról halvány fogalmunk sem volt. Í gy történt, ezelőtt néhány esztendeje, hogy Tahiban, a nemzetközi konferencián, ahol cseh és kelet-német lel­ készek együtt szoktak tanácskozni egy héten át, meghallotta a nevemet az egyik cseh lelkész: Ilja B urján, odajött és megkérdezte: ősöm volt-e a Pruzsinovicében lelkészkedett K u lifa y István, és ha igen, tudom-e, hogy az egyik leg­ kiválóbb, legbátrabb toleráns lelkész volt, az ott szolgáló magyar lelkipásztorok között. A zt feleltem, hogy atyai nagyapám nagyapja volt, ezt tudom, azt is hogy P ruzsi­ novicében szolgált, de hogy bátor és kiváló ember volt ezt most hallom először, örömmel, mert bizony a nevén és m unkahelyén kívül alig tudtunk róla valamit. B urián lelkész elmondta, hogy az egyik szomszéd gyü­ lekezet lelkipásztora és megígérte, hogy el fogja készíteni K u lifa y István k in t töltött esztendeinek történelmi átte­ kintését és hasznosnak ítélné, ha nemcsak a cseh, de a magyarországi lelkipásztorok is megismernék, m ilyen volt a küzdelmes élete, bizonyságtévő szolgálata egy dere­ kasan helytálló, toleránskori magyar református lelki­ pásztornak Cseh-Morvaországban. A tanulm ány el is készült és fordításomban most közreadjuk. K u lifa y Gyula * A cseh toleráns-egyház egyik legbátrab b prédikátora v o lt K ulifay Istv á n , aki 1764-ben Losoncon szü lete tt,1 u g y a n o tt végezte a ta n u lm á n y a it a L yceum ban, és valószínűleg a Theologián. É d esap ja K ulifay P ál föld­ m űves v o lt.2 T anulm ányai elvégzése u tá n M orvaor­ szágba jö tt és o tt állt a huszita toleráns egyház szol­ gálatáb a. M orvaországi szolgálatának k ezdetét ille­ tően bizonytalanságban vagyunk. Az egyik forrás szerint K ulifay Ján o s (sic!) teológiai k an d id átu s 1785154

ben m in t tan ító került ki N osislavba az egyházi isko­ lához, m iu tán az előírt vizsgákat O lm ützben elvégezte. E b b en a szolgálatban m ara d t N osislavban 1788-ig, E g y m ásik forrás4 szerint K ulifay Is tv á n U herske H radistében végezte el az előírt ta n u lm án y i vizsgákat és le tt még ebben az évben ta n ító n a k kinevezve. Ism ét egy m ásik forrás5 az t m ondja, hogy legkésőbb 1786-ban jö tt K ulifay Istv á n , m in t v ik ár K lobuky u B rna-ba, ahol a Pruzsinovicébe való kinevezéséig m unkálkodott. N agyon lehetséges, hogy k é t személyről, K ulifay Jánosról és K ulifay Istvánról van szó5/b A zonban a leg­ h itelrem éltóbb forrás szerint6 a m orva szuperintendens a z t írja a m orva gubernium nak, hogy ,,a pruzsinovicei reform átus gyülekezet a n y e rt m agas hozzájárulások szerint K ulifay Is tv á n t, az eddigi nosislavi ta n ító t v á la sz to tta és h ív ta meg p réd ikátorának. Aki a fel­ m u ta to tt jó attestáció szerint a tanulm ányokból és erkölcsből, valam in t az előírt vizsgák letétele ala p ján e tisztségre megfelelőnek ta lá lta to tt, a Consistorium nevében előírásszerűen o rd in á lta to tt és a m egnevezett Pruzsinovicei gyülekezetbe k ik ü ld e te tt.” Blazsek szu­ perintendens írta e levelet 1790. ja n u á r 10-én. A G uber­ nium , a k orm ányzat, m egadta hozzájárulását 1790; ja n u á r 20-án az installációhoz, a szolgálatba helyezés­ hez. T eh át K ulifay Istv á n , és nem Ján o s, m unkálko­ d o tt N osislavban is m in t ta n ító . V agy m in d k etten egym ás m ellett? Em e forrásokból az lesz világossá, hogy K ulifaynak, vagy a K ulifayaknak M orvaország­ ban nyelvi nehézségeik nem voltak. Pruzsinovicében az egyházi szolgálat a mi toleráns egyházaink egyik legnehezebbike volt. Még később is, m ikor m ár nekünk m orváknak sa já t lelkészeink vol­ ta k , ak kor is sokan h ajó tö rést szenvedlek közülük. K ulifaynak három elődje is így já rt. E z te h á t nem v o lt valam i szokatlan jelenség, an nak ellenére, hogy a m a­ gyarországi reform átus egyház — n é h á n y kivételtől eltekintve — a legjobb lelk ip ászto rait küldte ide. M agyarországban az evangélium i h itű lelkészek a 17. század hetvenes éveiben az üldözések u tá n hősök vol­ ta k . É s ez volt a követőiknek is az öröksége. M inálunk ugyanez v o lt a pozíciója a népből való nem ordinált pásztoroknak. Az ellenreform áció 160 éve a la tt mi­ nálunk a tisz ta presbiteri egyház a m aga h itta n á t vagy L u th e r K is K á té já ra , vagy a Testvérközösség K á té ­ já ra , vagy a H eidelbergi K á téra alapozta. E katechiz­ m usokon kívül m inden gyülekezetben nagyon szeret­ té k az a ty á k tó l örökölt kön y v ek et.7 A M agyarország­ ról érkező lelkészeknek ki k ellett te h á t először építe­ niük a m aguk pozícióját. Sokan azonban a m agyaror­ szági igen tehetséges lelkészek közül úgy gondolták, hogy ők az ugarra indulnak el m unkálkodni. M egvolt a sa já t elgondolásuk, hogy ezt az u g a rt hogyan tegyék term ékennyé. Az eddigi népi préd ik áto ro k n ak , akik a B ibliát nagyon jól ism erték és akik nagy vágyako­ zással és reménységgel v á rtá k a m agyarországi ordi­ n ált lelkészeket, szintén m egvolt a sa já t elgondolásuk, hogy az ordinált lelkészekkel hogyan fogják m ajd a gyülekezeteket to v áb b e g y ü tt vezetni. Nem csoda, hogy sok esetben rövid m ézeshetek u tá n m indkét részről jö tt a kiábrándulás. A pruzsinovicei gyülekezet azonban külön fejezet volt. A gyülekezet nyugati része B rest és P acetlu k y tám a sz p o n ttal lu theránus orientációjú v o lt, a keleti résznek Pruzsinovice és D revohostice kö zépponttal a lutheri m ellett testvérközösségi, ső t judaisztikus akcentusú orientációja volt. Az egész gyülekezet 1782-ben m in t lutheri szerveződött meg, azonban három lutheri p réd ikátorban való csalódás u tá n a gyülekezet többsége á tté rt a reform átus ke­ resztyénségre, a kisebbség m a ra d t evangélikus és

a szomszéd R usav a luth erán u s gyülekezetéhez c satla­ kozott. K ulifay m int első reform átus lelkész jö tt Pruzsinovicébe, ahol sem im aház, sem lelkészlakás nem volt. H a feltételezzük, hogy K ulifay Istv á n 1785-től 1789-ig N osislavban m in t ta n ító m u n k álk o d o tt, ez azt jelenti, hogy ő N osislavba egy évvel K u n Sándor lel­ kész elő tt jö tt. N osislavban élt az egyház egyik fő­ oszlopa, A ndrej Slouka, aki szerzője v o lt a toleranciapáten s utolsó éveiben, pon to sab b an 1781 ta v asz án II. József császárhoz ír t híres kérvénynek. Slouka oly erős és nagy személyiség vo lt, hogy a későbbi, az első m orva szuperintendens Blazsek M ihály is 1 év és 10 hónap u tá n inkább J im ram ovba k ö ltö zö tt, m inthogy Sloukával az egyházban lévő pozícióját megossza. Blazsek u tó d já n a k , Intzédi Ján o sn ak nem v o lt érzéke a Cseh Reform áció o tth o n i trad íció ja irá n t és Slouká­ v al és a gyülekezettel rem énytelen küzdelem be bonyo­ lódott. E gy év és kilenc hónap u tá n an n y ira h ajó tö ­ rést szenvedett, hogy kénytelen v o lt R uzsd k ába á t­ m enni.8 K ulifay ta n ú ja v o lt Intzédi csődjének Nosi­ slavban. K u n n ak is kevés érzéke v o lt a helyi tradíció irá n t, ő azonban jó d iplom ata volt. E gy év a la tt sike­ rü lt neki az egész Slouka p á rtjá n lévő p resbitérium ot a m aga oldalára fordítania. Slouka egyedül m a rad t és am ikor a katolikus egyház neki a bírói tisz te t felaján­ lo tta , á tté rt katolikussá. E z tö rté n t N osislavban 1787. decem ber 25-én.9 Ily tap asztalato k k al jö tt K ulifay az 1789. év vége felé Pruzsinovicébe. A b eiktatáshoz a h o zzájárulást — m int m ár írta m is — 1790. ja n u á r 20-án k a p ta meg. Neki azonban m ár k o ráb b an , m ár 1789 decem berében Pruzsinovicében k ellett lennie, m ert a pruzsinovicei m atrik u la, az any ak ö n y v cím lapjára ezt írta : „A m i­ kor a fe n n tn ev ezett egyház, m ely k o ráb b an A. B. (Augsburgische B ekenntnis) evangélikus volt, 1789. novem ber 13-án, m időn a reform átus lelkészt m egta­ lálta , a reform átus h ithez csatlakozott, ekkor kezdtem el ebben az anyakönyvben a bejegyzéseket fo ly tatn i, én, K ulifay Istv án , aki M agyarországról szárm azom , a híres N ógrád várm egyéből, Losonc városából, H . B. (H eidelberger B ekenntnis) reform átus vallású, az Isten Igéjének p réd ik áto ra vagyok Pruzsinovácban 1789” .10 K ulifay nagy elánnal kezdte Pruzsinovicében a m un­ k á t. Csaknem sikerült neki a gyülekezet vélem ényét, am ely nem csak belsőleg v o lt szétzilált, de a k atolikus többség nagy gyűlölete a la tt élt, oda h ajlítan i, hogy a lelkésznek im aházat és lelkészlakást építsen. E gy h am arosan megépülő, em berhez m éltó lakás rem ényé­ ben 1790. októ b er 20-án m egházasodott. M enyasszo­ nya egy m agyarországi Ú jvárosi (N ovi Mesto) serfőző, H avlik Ján o s leánya, J u d it volt. A vőlegény 25, a m enyasszony 19 éves volt. Pruzsinovicében Blazsek szuperintendens eskette őket. A ta n ú k : Szallay Sámuel javo rn ik i lelkész és V aniček M ihály m agyarországi szeníciai (szenki?) szappanfőző v o lta k .11 A lakodalom okozta K ulifaynak az első összeütközést a pruzsino­ vicei r. k. k áplánnal, A n to n K allussal. K allus nem csak 27 k ra jc á rt k ö v etelt K u lifaytól a három szori kihirde­ té sért, hanem még 15 k ra jc á rt a m enyasszony beveze­ téséért, sőt még egyéb illetéket is felszám ított, úgy­ hogy az együttes összeg 45 k ra jc á rra rú g o tt. K ulifay Blazsekhoz ford u lt panaszával, nehezm ényezte, hogy törvényellenesen 15 k ra jc á rt k ellett K allusnak fizet­ nie, h o lo tt az evangélium i hitűeknél a m enyasszonyt a káp lán n ak nem kell bevezetnie. Blazsek ezt a p anaszt 1790. decem ber 12-én a T arto m án y i K orm ányzathoz to v á b b íto tta .12 A K orm án y zat ezt az ügyet a Pzserovi J á rá s i H iv ataln ak a d ta á t, a Járási H iv a ta l pedig k i­ kérte a Holesovi F ő p ap m ag y arázatát. Gróf T ra u t­

m ansdorf T hadeus főpap 1791. június 30-án a z t v á la ­ szolta, hogy m indazon illetékek, am elyeket K ulifay fizetett igen alacsonyak voltak. M int nem esnek sok­ k al tö b b e t k ellett volna fizetnie, m in t 27 k ra jc á rt. T ovábbá azt is írta még, hogy az érvényes törvények szerint a nem katolikusoknak nem kell a W öchnerin­ nek (a gyerm ekágy u tá n hálátad ó asszonynak) az első tem plom ozásért a katolikus p a p n ak fizetniük, de arról, hogy a stóla felem eléséért (felvételéért) a m eny­ asszony bevezetésekor kell-e fizetni, erről a tö rv én y nem szól.13 A K erületi H iv ata l átengedi ennek a m a­ g y a ráz atát 1791. júl. 1-jén a G ubernium nak. A G uber­ nium a rra a belátásra ju to tt, hogy a pruzsinovicei k á p ­ lán n ak nincs joga a m enyasszony bevezetéséért a stó­ lá ra . A nagyobb bizonyosság okából azonban kéréssel fo rd u lt az alk o tm án y szellemében tö rténő döntésért az U dvari K ancelláriához. E z 1791. júli 22-én válaszolt és a K erületi H iv a ta lt u ta síto tta , " . . . hogy, m ivel a m enyasszony bevezetése önkényes dolog, így ez csak a felek kívánságára tö rté n h e tik m e g . . . ” . E z t a leg­ felsőbb h atáro za to t úgy a pruzsinovicei evangélium i h itű lelkésszel, v alam in t a holeschaui dékánnal, az értelmezéssel e g y ü tt m eg kell ism ertetni és tu d a tn i kell, hogy a legfőbb h a tó ság , m in t a Tolerancia idején lelkigondozó nem v á rta volna, hogy 15 k rajcár értéké­ ért civakodást kezdenek és a hatóságot ezzel m egter­ helik. Term észetesen, hogy eme h a tá ro za t u tá n K allus k áp lá n K ulifay m inden lépését nagy figyelemmel kí­ sérte. M ár a G ubernium döntése e lő tt felpanaszolta K ulifaynak am a viselkedését, hogy H olesov katolikus tem etőjében az egyik tem etés alkalm ával különféle „illetlenségeket” k ö v e te tt el. Mik v o ltak ezek? É nek, prédikáció stb., szóval a pro testán s liturgiai szolgálat­ nak azok az alkotó részei, am i által az közel jö tt a hívekhez és építővé v á lt a szám ukra. K ulifayt ezért ren d reu tasítás v é g ett a G ubernium elé idézték.14 Az im aház építése 1791 m ájusa vége felé a befeje­ zéshez közeledett. Az egyházközség az építkezési he­ lyet a gyülekezet szám ára grátis k a p ta . A parókia szá­ m ára szóló építkezési helyért azonban a község ugyan­ az t az összeget k ív á n ta , am elyet bárkinek, aki épít­ kezni a k a rt, fizetnie kellett. K ulifay 1791. m ájus 23án m egkérdezte B lazseket, hogy az egyházközségnek eme építkezési helyért valóban fizetnie kell? E bben a levelében K ulifay tele v o lt jórem énységgel a jö vőt illetőleg. Örü lt, hogy nem sokára m ár nem kell a csűr­ ben prédikálnia, ahol a hangszalagjai a hideg m ia tt igen m eggyöngültek. A nnak is örült, hogy e télen feleségével és v á rt gyerm ekével jo bban fog lakni, m int eddigelé, m e rt eddig egy olyan kis paraszth ázacsk áb an la k ta k , ahol nem csak az a jtó n , de a falakon és a fala k a la tt lévő lyukakon n aponta 2—3 béka m á sz o tt be a lakásba és felesége nagyon félt tő lü k és u tá lta őket. K érte a superintendenst, hogy interv en iáljo n ez ügy­ ben a pruzsinovicei presbitérium nál éppen a m ia tt is, hogy ez a p arókiaként szolgáló házacska nagyon messze v an a felépítendő im aháztól. A szomszédok is ellenséges érzelm ű katolikusok, akik őt és felesége életét m inden alkalom m al igyekeznek m egkeseríteni. A pruzsinovicei im aházat a szuperintendens 1791 n y arán felszentelte. A ház fából ép ü lt15, nem pedig kiégetetlen téglákból, ahogy máig a tradíció őrzi.16 Blazsek jim ram ovi szuperintendens elism erte, hogy a felszentelésért a pruzsinovicei gyülekezettől az elő­ írt ta x á t: 3 G uident, készpénzben a bécsi konzisztorium szám ára m egkapta.17 Az im aház felszentelése u tá n K ulifayt augusztus 17-én m eg láto g atták rokonai Senicában. A hazatérés u tá n lá ttá k a rokonok, hogy az egyházközség a lelkészlakás építésére m indezideig

155

sem m it sem t e t t , sőt még a fizetésével is adós K ulifay­ nak. Szeptem ber 16-ra ez az adósság m ár 40 G uldenra n ő tt. A p resbitérium K u lifay t m eg n y u g tatta azzal az ígérettel, hogy tavasszal az építést megkezdi. Addig is lelkészét a 9. szám a la tt levő rossz épületből egy a 131. szám a la tti nem sokkal különb épületbe költöz­ te tte , am ely azonban közelebb fek ü d t az im aházhoz. A d v en t kezdetén v á r ta K ulifayné az első gyerm ekét. K ulifay nem nagyon h itt a presbitérium ígéretében. E lk eserítette a helyzet ta rth a ta tla n sá g a . A M agyar­ országra való h azatérés gondolatával foglalkozott, b á r nem szívesen.18 1791. decem ber 12-én m egszüle­ te tt Ján o s fia. A keresztelés alkalm ával Blazsek szu­ perintendens képviseletében m in t keresztszülők szere­ peltek : Simon Já n o s zadverzsicei lelkész és felesége Olsák É v a. Az édesapa keresztelte elsőszülött fiá t.19 U gyanebben az időben bepanaszolta K allus káplán K u lifay t a G ubernium nál, hogy m ár 8 h ó n apja, hogy neki egyetlen anyak ö n y v i k iv o n a to t sem k ü ld ö tt el. Az államilag elism ert an y ak ö n y v ek et ez időben a k a to ­ likus papok vezették , m ivel az evangélium i h itű lel­ készeket nem ism erték el, ezért egy ilyen feljelentés a G ubernium nál kom oly következm énnyel já rh a to tt. V alóban az 1792. ja n u á r 23-i keltezésű 1675-ös szám ú m agas dekrétum K u lifay t szigorú m egrovásban része­ síti és m egfenyegeti, hogy félre lesz állítva, h a újabb panaszok érkeznek lelkészi szolgálatával kapcsolatban. Az anyakönyvekkel kapcso latb an a sa já t szuperinten­ denciájával is m eggyűlt a baja. E z azonban nem az ő h ib ája volt. Még m a is lá th a tja az em ber, hogy ő a m a trik u lá k a t egész rendesen vezette, de a körülm é­ nyek h atalm asab b ak v o ltak nála. 1792. augusztus 7-én írja levelében B lazseknak, hogy gyülekezetének ta g ja i 22 faluban laknak. É rth e tő , hogy ilyen körül­ m ények k ö zö tt késik az adm inisztráció. Sokan vannak olyanok, akik Pruzsinovicétől m ásfél m érföldnyire laknak. V agy a rossz ú t m ia tt, vagy azért, m ert nem ak arn ak kétszer illetéket fizetni, az ú jszü lö ttet, vagy a h a lo tta t, a helybeli katolikus p ap p al kereszteltetik meg, vagy te m e tte tik el. Az evangélium i h itű lelkész ab b an az esetben, h a a katolikus lelkésznek m inden illetéket m ár lefizettek, csak akk o r k a p o tt a családtól v alam it, ha m a ra d t még nekik pénzük. N em egyszer fo rd u lt elő diaszpórai k ö rú tja során, hogy am ikor egyegy ilyen családhoz e lju to tt, csak akk o r ta p a sz ta lta , hogy a családban gyarapodás, vagy létszám csökkenés tö rté n t. Csoda-e, h a ennek adm inisztrációja csak késve ju to tt el az illetékesekhez. A m i a házasságkötéseket illeti: Pruzsinovicei m ás­ féléves tevékenysége során e kicsiny gyülekezetben 12 vegyes házasság tö rté n t. Más reform átus gyülekezet nagyon messze fek ü d t Pruzsinovicétől, a sa já t gyüleke­ zetükben a fiatalem berek g y ak ran nem ta lá lta k meg­ felelő p a rtn e rt. A zokban a falvakban, ahol csak 1—2 evangélium i h itű család élt e, családok oly nagy nyo­ m ásnak és gyűlöletnek v o ltak kitéve a katolikusok részéről, hogy szívesebben M agyarországra vándorol­ ta k , ahol tö b b en éltek evangélium i h itű ek egy tö m b ­ ben és onnan v á la sz to tta k p á rt. V isszatérve a parókiaépítés dolgára, K u lifay t azért k eserítette el a késedelm eskedés, m ert ennek az egy­ házközségnek a ta g ja i nem voltak szegények. H árm annégyen m agukban is elv állalh atták volna anélkül, hogy ez szám ukra valam i elh ordozhatatlan teh er le tt volna, de csak h ú z tá k , h alaszto tták a dolgot. Ígérget­ te k , de nem te tte k semmi lényegeset. E z é rt aztán K ulifay elh atáro zta, hogy a m agyarországi K álm án József széniort (esperest) kéri meg, hogy neki szerez­ zen egy m agyarországi kisebb gyülekezetet abb an az esetben, h a tavaszig cseh földön a szuperintendenstől

156

egy rendesebb gyülekezetet nem k ap n a, m ely a n o r­ mális lakáslehetőséget biztosítja.20 A m egoldás k ésett, ezért 1792-ben m ás irán y b a n kezd ett el érdeklődni. E k k o r h u n y t el ugyanis H ru b a (Velka) L hotai gyüle­ kezet lelkipásztora Csécsi N agy Istv án . A gyülekezet m aga elég szegény volt, de m agyarországi segítséggel épült szép, új lelkészlakása volt és ez v o n zo tta a lakás­ gondokkal küzdő K ulifayt. E lk ezd ett velük tárgyalni. Ami a tö rté n e té t illeti, R u b a-L o ta is, úgy m in t Pruzsi­ novice, kezdetben az A ugsburgi H itv a llá st követte. Első lelkésze, Szeletsényi F erdinánd protekciós sze­ m ély volt, a k it a tá n c és a könnyűvérű lányok jo bban érdekeltek, m in t gyülekezete. Szolgálata kezdetén a gyülekezet még jól fizette, de am in t léha életét egyre jo b b an m egism erték, egyre jo bban fogyott a jövedel­ me. Végül ez oda v ez etett, hogy az egész gyülekezet az augsburgi konfesszióról 1784-ben á tté rt a helvéciai­ ra, így kényszerítve lelkészét a távozásra. E z meg is tö rté n t. Szeletsényi Sziléziába települt á t, a gyülekezet pedig 10 hónapig lelkész nélkül m arad t. E z u tá n jö tt R u b a L otába az első reform átus lelkész Csécsi N agy Istv án , a k it 1785. jú n iu s 19-én ik ta to tt be Blazsek szuperintendens h iv a ta lá b a . Ő egyike volt a legmérsé­ keltebb toleráns prédikátoroknak. A gyülekezet meg v olt vele elégedve és ő is a gyülekezettel. Ja v a d a lm á t rendben m egkapta; m egépült a parókia — m in t m ár e m líte ttü k m agyarországi segítséggel és 1783-ban m egépült H ru b a L hota híres fatem plom a, am ely máig is fennáll, a híres „fak ated rális” , egyike a legszebb toleráns épületeknek cseh földön! E b b en a fa k a te d rá ­ lisban keresztelték meg Csécsi N agy Istv á n leányát, Zsófiát. K eresztszülők v o ltak : a R uzdkai új m agyar lelkipásztor In tzéd y és felesége K a talin , ahogy azt az anyakönyvi bejegyzések ta n ú sítjá k . Csécsi N agy jól in d u lt N agy L ótán, gyülekezete szerette, am ikor azon­ b a n később m egpróbálta a régi szokásokat eltörölni, a gyülekezet elhidegült tőle, egyre nagyobb késede­ lemmel fizette a lelkészi járandóságokat, egyre inkább n ő ttek az adósságok. 1788 kezdetén m ár 22 Gulden v o lt a gyülekezet adóssága lelkipásztorának, ekkor Csécsi N agy Istv á n elcserélte a gyülekezetét Vámossy M ihály lelkésszel.28 V ám ossyval egy energikus férfi k e rü lt N agy L ó tára, aki a helyi szokásokat respektálta. N éhány hónap a la tt sikerült neki az A nyakönyveket, a p énztárkönyveket és a szám lákat, valam in t m agyar­ országi baráto k segítségével a gyülekezet adósságait is rendbe hoznia. N égy évig m unkálkodott R u b a L ótán és külsőleg m inden rendben volt. Csupán bennsőleg v o lt meg az a m egm agyarázhatatlan feszültség, am it a szokások különbözősége v á lto tt ki. Úgy érezte, hogy a Cseh-országbéli gyülekezeteknek m ás a gyökerük, a huszitáknak m ások a tradícióik és ez növelte a hon­ v á g y a t, v á g y o tt egy sa já t országabeli gyülekezet u tá n . M ár 1791 vége felé a kelet-szlovákiai L astom irba a k a rt átköltözni. A H ru b a L hotai gyülekezet azonban annyira meg volt vele elégedve, hogy nem a k a rta őt elengedni. A bécsi konzisztorium nak k ellett 1792. ja n u á r 27-én kom olyan közbelépnie, hogy a szeretett préd ik á to r a k a ra ta szerint elmehessen.27 E z a Cseh Toleráns-E gyház tö rtén etéb en egészen egyedülálló eset. R endszerint azt kérték a gyülekezetek a Konzisz­ to riu m tó l, hogy szabadítsa meg őket azoktól a lelké­ szektől, akiket nehezen b írtak elhordozni. I tt, m ost épp ellenkezőleg, hallani se ak arn ak lelkipásztoruk tá v o ­ zásáról. Végül azonban be k ellett adni d erekukat és Vám ossy ú tra k e lt L astom irba. Meg is érkezett és el is tö ltö tt egy év és k é t hónapot, am ikor — m ily csodála­ tos! — úgy érezte, hogy szíve a cseh toleráns gyüleke­ zetekért dobog és vissza a k a rt térn i v o lt szolgálati helyére, azonban ennek m ár kom oly nehézségei voltak.

A N agylotaiak zokon v e tté k táv o zását, ő azonban kész le tt volna K ulifay u tá n Pruzsinovicére is elm enni, de azok meg azért v o n ak o d tak , m ert tú l m agasnak ta ­ lálták a nagy távolság m ia tt a költözködés költségeit.28 Vámossy távozása u tá n H ru b a L h o táb a Csécsy N agy Istv á n k erü lt. Sajnos a tüdejével nagy beteg volt, úgyhogy mindössze ö t h ó n ap o t szolgált a gyüle­ kezetben. 1792. decem ber 1-jén elh ú n y t és u tó d a K ulifay Istv á n le tt. Ő azonban nagyon nehezen tu d o tt Pruzsinovicéből m egszabadulni. A gyülekezet m ár nagy összeggel ta rto z o tt m ind néki, m ind a szuperin­ te n d e n tu rá n a k . T öbb m in t egy negyedévig h ú zódott az ügy, míg végre h ivatalos elbocsájtás nélkül költö­ zö tt á t N agy L ótába. A költözködés alkalm ával meg­ lá to g a tta m agyarországi ro k o n ait.30 M ajd jelen tk ezett a V alaske Mezirzsicsi felsőbbségnél, m e rt még mindig nem v o lt meg a pruzsinovicei elbocsájtás. E z é rt Simon Ján o s széniorhoz is fordult ta n á c sé rt, hogy m itévő legyen? Az ő ta n ácsára 1793. szeptem ber 22-től ellátta régi gyülekezetét, Pruzsinovicét is, meg az ú ja t is, H ru b a L h o tá t, mégpedig úgy, hogy a h é t három n a p ­ já t Pruzsinovicében tö ltö tte , négy n a p já t pedig H ru b a L h o tá n .29 Végre decem ber közepén Pruzsinovice új p ré d ik á to rt k a p o tt Ja n k ó József személyében és így K ulifay Istv á n felm en tetett ez alól a szolgálat alól és a ru b aló tai szolgálata h ivatalos m egerősítést n y e rt; ez tö rté n t 1793. decem ber 15-én.31 N em csak m egpró­ b á lta tá sb a n v o lt része ebben az időben, de öröm ben is. I t t szü letett ugyanis Istv á n nevű fiúk 1793. október 26-án, meg Teréz nevű leányuk 1795. ja n u á r 23-án. M indkettőnél a keresztszülők Simon Já n o s és felesége voltak. Az öröm m ellett az üröm is ham arosan jelent­ kezett. Az üröm öt ism ét a p áp isták m a g a ta rtá sa jelen­ te tte . K ulifay egész m űködésére ez v o lt jellemző, akárm erre m en t, előbb-utóbb összeütközésbe k e rü lt a p áp isták k al! E z tö rté n t H ru b a L h o tán is, ahol be­ ik ta tá sa u tá n nem sokára összetűzött a Veselai k a to ­ likus pap p al, J a n W eiserrel, ugyanis W eiser hozzájá­ rulása nélkül m egkeresztelte H ery an o v a M ariannát. M ikor ezt m eg tu d ta a k atolikus pap , anyakönyvelte a keresztelés m eg tö rtén tét és a gyerm ek a ty já tó l az anyakönyvi bejegyzésért 6 k ra jc á rt k é rt. E z t K ulifay törvénybe ütköző cselekedetnek íté lte .33 U gyanis, el nem v égzett m u n k á é rt díjazást szám íto tt fel. T erm é­ szetesen a katolikus p ap a dolgot nyom ban jelen tette az állam i felsőbbségnek. E gy esztendővel később, 1794. decem ber 20-án, egy m ásik község, Zasova katolikus plebánusa p anaszolta be K u lifay t, hogy engedély nélkül k eresztelt és esk etett. E z é rt a krasnói felsőbbség elé idézték és m egprancsolták neki, hogy ta rts a m a­ g á t az előírásokhoz, m e rt h a ezt nem teszi, akk o r sus­ pensióra lesz felterjesztve, vagyis felfüggesztik az állá­ sából! Sajnos, ebben az ellene irányuló oly ellenséges atm oszférában h ajó tö rést szenvedett az a terv e, hogy a N agy L o tátó l távolélő 91 családnak, azaz 369 lélek­ nek D olni B ecsvában egy leány-gyülekezetet hozzon létre. A V alaské Mezirzsicsi Gazdasági H iv a ta l ja v a s­ la tá ra a G ubernium a D olni B ecsvari és a szomszéd falvak kérését elv etette.35 A következő évben m egint a veselai p ap em elt p an aszt a zasovaihoz hasonló okok­ ból K ulifay ellen. E ngedély nélkül szolgált! E z a nagy bűne, am i m ia tt 1795. augusztus 8-án ism ét a fő hata­ lom elé h ív ják és suspenzióval fenyegetik m eg.34 A fel­ függesztés nem sokára valóban m egtörténik. A k ö v et­ kező év elején a Veiké K arlovicei lokálkáplán J a n K repsch élt panasszal K ulifay ellen, a z t jelentve, hogy 1796. ja n u á r 30-án Veiké K arlovicében a D olni Becs­ vai h e ly ta rtó Malézs M ihály feleségének a szent ú r­ vacso rát kiszolgáltatta. E z az asszony még eddig nem jele n te tte be az á tté ré sé t valam ely nem k ato lik u s v al­

lásra. Ú rvacsoráztatása m agában is nagy véteknek szám íto tt, de ezt még tetézte azzal, hogy nem csak a beteg A nna M alerzsovánál m a ra d t és kérését teljesí­ te tte , hanem an nak halálosan beteg édesaty ját, a Veiké K arlovicei paraszto t, J a n Tom eket is m egláto­ g a tta , aki szintén az t k ív án ta, hogy ő t is K ulifay „lássa el” — ti. úrvacsorával — és ő te ljesítette neki is a kívánságát. Malézs M ihály, jóllehet a teljes v é tk e t m agára v állalta, hogy m entse K ulifayt, de m inden hiábavaló volt. K ulifay is védte m agát, hogy ő „in articulo m ortis” cselekedett — vagyis a halál közeled­ tére való te k in te tte l te tte , am it tennie k ellett — de ez se használt sem m it. Még az t is m egtette K ulifay el­ utazása elő tt, hogy eme cselekedetéhez való hozzá­ járulás k érvényét a Veiké K arlovicei F őhivatalhoz el­ k ü ldötte. A választ, am ely nemleges v o lt, csupán visz­ szatérése u tá n k a p ta meg. A G ubernium 1796. április 23-án elh atározta, hogy m ind a k e tte n : K ulifay is, Malézs is, hivatalukból legyenek felfüggesztve.36 E l­ h a tá ro zását közölte a szuperintendenciával, ezért Blazsek szuperintendens nem te h e te tt m ást, m in t azt, hogy K ulifayt felfüggesztette és a gyülekezetbe szol­ gálattételre ad m in isztráto rt nevezett ki. M ájus 21-én K áln ay Istv án ruzsdkai lelkészt bízta meg a szolgálat­ ta l, azzal a kikötéssel, hogy a V setini lelkésszel Simon­ nal felváltva végezzék az istentiszteleteket és az egyéb lelkészi funkciókat. A bban az esetben, h a egyikőjük sem tu d n a istentiszteletre H ru b a L h o táb a utazni, úgy az előénekes J a n Capitó Postilláiból olvasson fel egy igehirdetést. (Ja n Capitó 1577—1589-ig volt lel­ kész a Trebici Testvérgyülekezetben. K ulifay 1796. június 28-án m egfellebbezte a G uber­ nium döntését. U gyanezen a napon a H ru b a Lhotai gyülekezet presbitérium a is kérelem m el fo rd u lt a szu­ perintendens ú tjá n a G ubernium hoz, kérve, hogy ré­ szesítse kegyelem ben K u lifayt.34 A G ubernium augusz­ tu s 20-án úgy d ö n tö tt, hogy „K ulifay als besserung­ sunfähiger M ann, keiner R ücksicht würdig is t” , szóval m in t m egjavulni képtelen em ber, m éltán y lást nem érdem el.34 A sorsa te h á t m egpecsételődött. A zonban ebben a nyom orúságában k iállt m ellette a gyülekezet presbitérium ától elkezdve a szuperintendenciáig m in­ den egyházi hatóság, sőt még a konzisztorium is köz­ b e n já rt ügyében, mégpedig az U dvari K ancelláriánál. Szóval K ulifay ügye országos ügy le tt, m ely fel egész Bécsig m egm ozgatta a hivatali gépezetet. Sajnos az U dvari K ancellária a G ubernium hoz fo rdult vélem ény nyilvánítás végett, a G ubernium pedig ellenségesen viseltetett K ulifayval szemben. U gyanebben az idő­ ben, te h á t 1796. október 17-én, K ulifay is írt egy latin nyelvű k érvényt a G ubernium hoz, am elyben m egírja, hogy a tél m ár az a jtó elő tt áll és ő a hazájátó l tö b b m in t 30 m érföldnyire v an , ez okból kéri, hogy h a nem lehet m ár H ru b a L h o táb an m aradnia, já ru lja n a k hoz­ zá, hogy egy m ásik gyülekezetet keressen M orvaor­ szágban.38 Az U dvari K ancellária a K onzisztorium nak negatív választ a d o tt és m agától értetődően a G ubernium is elu ta síto tta K ulifay kérelm ét. E z u tá n a szuperinten­ dens és a K onzisztorium ism ét az U dvari K ancelláriá­ hoz fordult azzal a kéréssel, hogy engedje meg, hogy K ulifay M orvaország valam elyik m ásik gyülekezeté­ ben szolgálhasson, vagy engedélyezze, hogy legalább 1796—97 telén m in t lelkész H ru b a L h o táb an m arad ­ hasson. Az U dvari K ancellária a G ubernium tól v á rta a szakvélem ényt. A G ubernium azonban novem ber 8-án e k é t lehetőségből egyiket sem a já n lo tta . E rre aztá n az U dvari K ancellária novem ber 11-én a Szuper­ intendenciát u ta síto tta , hogy H ru b a L h o tá t egy új pásztorral lássa el és a G ubernium ot is u ta síto tta ,

157

hogy K ulifay m inden to v áb b i fellebbezését egyszer s m indenkorra u tasítsa el. E bben a szituációban lehetetlen v o lt K ulifaynak to v á b b rá is M orvaországban m aradnia. Vissza kellett térnie M agyarországra. A zonban még eme legfőbb döntés u tá n is H ru b a L h o táb an m arad t, m in t p riv át személy 1796—97 telén. N evezetesen 1797. jan u á r 1-jén igazolja, hogy a ru b aló tai gyülekezettől 1796 egész esztendejére m egkapta a járan d ó ságát. E z is­ m ét valam i szokatlan a mi toleránsgyülekezeteink életében. R endszerint a gyülekezetek lelkipásztoraik jövedelm ének kisebb-nagyobb részével adósok m arad ­ n ak . I t t H ru b a L h o táb an a gyülekezet lelkipásztorá­ n ak a teljes ja v a d a lm á t m egfizette, jóllehet ő m ár több m in t fél éve nem szolgált. E m ellett még ez a szegény gyülekezet m egfizette ugyanerre az időre az adm iniszt­ rá to rt és am a p ásztorokat, akik az adm inisztrátor képviseletében a gyülekezetben m unkálkodtak. Mindez bizonyság arról, hogy K ulifayt H ru b a Lho­ tá b a n m ennyire szerették és arról is, hogy K ulifay a Cseh Toleráns egyház, a Cseh T estvérgyülekezetek hitbeli m a g a ta rtá sá t m ennyire m agáévá te tte , vala­ m in t bizonyságtétel arról, hogy az egyháztagok az ő h ité t és b á to r m a g a ta rtá sá t az egyház, a szegények, a kicsinyek és a betegek szolgálatában m ennyire érté­ kelték. Ilja B urián A fordító utószava: Eddig tart Ilja B urián cseh levéltári kutatások alapján megirt tanulm ánya. E kkor K u lifa y kényszerült elhagyni Morvaországot, élete azonban folyt tovább, de most már Magyarországon. Engedtessék meg végül nekem, m in t leszármazottjának, hogy ne csak előszót, de utószót is írjak és ismertessem családjának utótörténetét. E z a család az elmúlt két évszázad alatt 17 lelkipásztort adott az egy­ háznak. Többen m a is élnek közülük és nem egyet bizo­ nyára olvasóink is ismernek közülük. M ielőtt azonban a mostaniakkal foglalkoznánk, foglalkozzunk először az ősökkel. Térjünk vissza K u lifa y Istvánhoz és néz­ zü n k szembe azzal a talánnyal, hogy k i lehetett a tanul­ m á n y elején szereplő K u lifa y János, a nosislavi tanító, aki vizsgáit Olmützben tette le? A családfa szerint István atyjának P álnak volt egy János nevű testvére és ennek a fiát is Jánosnak nevezték. Ő Istvánnak tehát első uno­ katestvére volt. Neve mellett nem szerepel bejegyzés, tehát nem tudjuk, hogy m i volt a foglalkozása, azonban mivel Istvánnak még két testvére, vagyis P álnak három gyer­ meke református lelkipásztor volt, nincs kizárva, hogy János gyermeke János is ezt a pályát választotta, ő is p a p ­ n a k m ent és ő is Csehország felé vette az útját, ahol na­ gyon várták ebben az időben a magyarországi lelkipász­ torokat. Itt csak az a furcsa, hogy miért nincs akkor az 6 neve mellé is beírva, hogy szolgált ettől-eddig Csehország­ ban. É s még inkább: miért írja a morva szuperintendens a guberniumnak, hogy a pruzsinovicei gyülekezet K u lifa y István nosislavi tanítót választotta meg prédikátorának. E szerint a keresztnév terén csupán elírás történhetett, és csak egy K u lifa y szerepelt két néven? A m íg megbíz­ ható levéltári adatot nem találunk, addig ezt a kérdést nem tudjuk eldönteni. Okosabb, ha érdeklődésünk körét K u lifa y Istvánra és testvéreire, m a jd pedig gyermekeire szűkítjük. Istvánnak, m in t m ár mondottam, két testvére volt és m in d a kettő teológiát végzett. A z idősebb testvére, P ál, Dunaverőcén volt lelkipásztor. E nn ek a K u lifa y Pál­ na k volt a fia az országos hírű igehirdető K u lifa y Zsig­ m ond (1796— 1868) a későbbi kunhegyest lelkipásztor. Prédikációs könyvei nyomtatásban jelentek meg. A ho­

i t

m iletika, m int a liberalizmus korának egyik legkiválóbb igehirdetőjéről emlékezik meg róla! K u lifa y István m ásik testvére: M iklós, Losoncon volt teológiai professzor 1789-ben. „A vallásokról való história” címmel kátét is írt K u lifa y M iklós, aki kiválóan képzett, nagytudású férfiú hírében állott. 1772-ben Losoncon született M iklós nevű fia, aki m ár Debrecenben végezte a teológiát és Kántorjánosiban lett lelkipásztor. A leszármazottai m a is élnek Vasmegyeren. Ezek után foglalkozzunk K u lifa y Istvánnal és 3 lel­ kész fiával. Istvánnal kapcsolatban dr. Ilja B urián trebicsi lelkipásztor jelen tanulm ányáig csupán a n nyit tudtunk, hogy hazatérve Morvaországból több helyen prédikátoroskodott, m ajd 1825-től a megyei Alsóváradon volt lelkipásztor. Ugyanitt, Alsóváradon volt lelkész Török József is, Török Pál püspök édesapja. Innen a két család ismeretsége, sőt atyafiságos kapcsolata, mert K u ­ lifay István két lelkész fia is Török J ó zse f leányai közül választott feleséget! K u lifa y Istvánnak szép nagy családja volt. Isten 7 gyermekkel áldotta meg, ezek közül három lett lelki­ pásztor: István, Sándor és László. N ézzük őket egyenegyen. A z első fia, István, Cecén, m a jd Várkonyban lett lelki­ pásztor. A z ő fia volt K u lifa y Elek, aki arról volt neveze­ tes, hogy az egyetlen horvát nyelvű református gyülekezet­ nek, Tordincének lett lelkipásztorává. Tordincét még a reformáció korában Sztáray M ihály térítette a reformá­ tus hitre. K is szórvány gyülekezet volt. A szomszéd, Kórógy látta el a lelkészi teendőket századokon át. A X I X . század közepére azonban annyira megerősödtek, hogy saját lelkészt kértek Török P ál püspöktől. Ő pedig az atyafit, K u lifa y Eleket küldte k i, m int káplánt erre a fe­ lelőségteljes, nehéz szolgálatra, ugyanis nem volt horvátul tudó lelkész, K u lifa y sem tudott egy szót sem, de megta­ nulta, és nemcsak megszervezte a gyülekezetet, de iroda­ lommal is ellátta. Lefordította a kátét, az énekeskönyvet és kiadta, hogy a gyülekezet hitében erősödjék és viruljon. Még megemlítem, hogy felesége K álm án Ágnes volt, K álm án Farkas gyomai lelkész, híres egyházi énekszerző testvérhúga. (K álm án Farkas dicsérete a 276. ének: Egyedüli reményem óh Isten csak te vagy. . . ) K u lifa y Eleknek két fiából is pap lett. Elek az első világháború idején tábori lelkész volt Bosznia-Hercegovi­ nában. Magas kitüntetésben részesült, m a jd a háború után a baranyai Tésenfának, azután pedig H arkányfürdőnek volt a lelkipásztora. Testvére István egyideig az Havai fegyház lelkésze volt, m a jd pedig Kuncsorbának lett lelki­ pásztora. A z ő testvérük volt József látrányi lévita tanító, akinek a fia, ugyancsak József Seregélyesen lett tanító. Térjünk azonban vissza a Morvaországból hazatért K u lifa y István Sándor nevű gyermekéhez, aki Nagyöl­ veden volt lelkipásztor, Bars vármegyében. A z ő felesége volt Török Klára, Török P ál püspök leánytestvére. Tö­ rök Pál édesapja Török József Alsóváradon volt lelkész, ahol K u lifa y István is lelkészkedett. In n en a két család ismeretsége. Sándornak a fiából orvos lett, de két lánya lelkipásztorhoz m ent feleségül. L ujza a m ohii papnak, Viktoria a vámosladányi lelkipásztornak lett a felesége. H arm adik lánya, V ilm a pedig a nagykőrösi Tanító­ képző igazgatójának H egyaljai K iss K álm ánnak volt a felesége. K u lifa y István hét gyermekéből három lett lelkipásztor: István, Sándor és László. Istvánról és Sándorról m ár szólottunk, még hátra van László. A z ő családfája a leg­ gazdagabb lelkipásztorokban. K u lifa y László 1807-ben született. Bars megyében K iskálnán lett lelkipásztor. Első neje Török Juliánná volt, Klára és Török Pál későbbi püspök testvére. F ia: Gyula kissárói, m ajd garam­

szentgyörgyi lelkipásztor. A z ő fia volt K u lifa y László abai lelkipásztor, akinek két fiából lett lelkipásztor. A z idősebbik: K u lifa y Im re a párizsi magyarok lelkipász­ tora, a ki nemrég m ent nyugdíjba, de továbbra is gondozza gyülekezetét, amely kiterjed egész Franciaország protes­ táns magyarjaira. Óriási és nagyon áldott diakoniai m unkát végzett a I I . világháború idején a franciaországi magyar hadifoglyok között (1986. májusában elhunyt). Testvére, K u lifa y Gyula viszont a kölni, a R ajna-W est­ faliai magyarok lelkipásztora volt. Ő is nemrég m ent nyug­ díjba. Régebben az érdi gyülekezet lelkipásztora volt Magyarországon. F ia, Im re most végzi a teológiát. Végül meg kell még emlékezni K u lifa y István első fiúgyermekéről Jánosról, aki nem lelkész volt, hanem Érsemlyénben jegyző, de az ő leszármazottai között is akad néhány lelkipásztor. A z egyik dédunokája: K u lifa y Gyula az SDG főiskolai lelkészeként szolgált az ifjúsági misszióban, m a jd 10 esztendeig Varbónak volt lelkipász­ tora. E zután Zsinati levéltáros lett és ott szolgál most is m in t nyugdíjas. A m ásik dédunokája, Gyula testvére: K u lifa y Albert Nagycsepely lelkipásztora, Somogy vármegyében. Ő is a Soli Deo Gloria Diákszövetség ifjúsági lelkésze volt fiatal korában. Előbb főtitkár, m a jd a Szárszói D iák­ üdülő gondnoka, utána Telekiben, m a jd Nagycsepelyen lelkipásztor. Tizenhét lelkipásztor. E gy lelkész dinasztia a K risztus szolgálatában! Cseh-Morvaországban, Magyarországon, Franciaországban, Németországban, szerte a világon, gyülekezetek szolgálatában, misszióban, diakoniában, m inden módon az evangéliumot hirdetik, az Isten dicső­ ségét szolgálják.

FO R R Á SO K - M EG JE G Y Z É SE K 1. A P rá g ai E vangélikus E g y h áz Z sin ati T anácsa L ev éltára (a to v á b b ia k b a n csak : A SR) M orva R ef. S uperintendencia (to v áb b csak MS) T á b lá z a t á tte k in té s 1795. — 2. P ruzsinovicei H ázassági A nyakönyv. — 3. E m a n u el H avelka P ro te s ta n ts ké skolstvi v Čechách a n a Morave (A p ro te stá n s iskolaügy Cseh és M orvaországban.) 199. old. — 4. A SR MS tá b lá z a t-á tte k in té s 1786. 5. F ra n tišek B ednař , Dĕ jiny ev. ref. sboru v K lo b u k ach . (Az E v. R ef. G yülekezet tö rté n e te K lobukiban.) 58. old. — 6. Az Állam i L ev éltár Brü n n b en (tov. csak SAB) B 14/96. 892/1790. 7. Češti evangelici a to le ra čni p a te n t. (A cseh evangélium i h itű ek és a tü re lm i rendelet.) Ilja B u rián , Vyvoj cirkevni organizace evangeliku za protireform ace.) Az egyházi organizáció fejlődése a z evangélium i h itű e k n é l az ellenreform áció idején.) 95— 122. old. — 8. A SR MS In tzéd y ellen két panasz. — 9. F ra n tišek K lein, Čten i o m inulosti nosislavské. (N osislav m ú ltjá ­ ról való felolvasás.) 1,1940, 49. old. — 10. A zonnal, a fen n t m egneve­ z e tt egyház, m ely előzőleg AB, azaz augsburgi h itv a llá sú v o lt, 1789. novem ber 13-tól, m időn a ref. lelkészt m e g ta lá lta , a ref. h itv a llá s­ hoz csatlak o zo tt, a k k o r kezdtem el én ebben az an y ak ö n y v b en foly­ ta tn i a bejegyzéseket, én, K ulifay Istv á n , a k i M agyarországról szár­ m azo m , a híres N ógrád várm egyéből, közelebbről Losonc városából, az Iste n Igéjének h elv ét h itv allású p réd ik áto ra vagyok. B ohuslav B u rian : T oleračni kazatelé na V alašk u. (A to leran c p réd ik áto r W allachban.) 282. old. (T ovább csak : T o le ran slelk ész.. . ) — 11. H á­ zassági A n y ak ö n y v P ruzsinovicében. — 12. SAB B 14/96. fasc. 4299 fol. 669. — 13. D etto fol 670 folyt. — 14. SAB B 14/96. 12 672/ 1796. — 15. A SR MS F ascikel 25/6. — 16. P a m á tn ik reform ované cirkve českom oravské.) A Cseh-M orvaországi ref. egy h ázak em lék­ könyve. P rá g a 1881. 212. old. T o le ran cp réd ik áto r 283. old. — 17. A P ruzsinovicei Lelkészi L ev éltár. — 18. A SR MS fasc. 25/8. — 19. P ruzsinovicei K eresztelési A nyakönyv. T om . I. N r. 28. — 20. ASR MS F asc. 25/11. — 22. A M oráviai N ové M esto város L ev éltára. — D r. J os. M ikulec professzor híre 1953. ja n . 3 .t Theologicka p řiloha K řest anske R e v u e . (A K eresztyén Szem le theologiai m elléklete. 1956 5. sz. 146. old. J in d řich V yborny, S tep h an Csécsi N agy v N o ­ vem Mĕs tĕ n a M orave.) Csécsi N agy Is tv á n a M orva országi N ové M estóban.) — 23. A H ru b a L hotai E gyházközség szám lái. — 24. T oleran cp réd ik áto r 270. old. — 25. H ru b a L h o ta i G yü l. L ev éltár — B élyegzőgyűjtem ény. — 26. A to leran zp ré d ik á to r 271. old. — 27. S třitež n a d Bečvon-i Lelkészi L ev éltár. Ira to k 1972. évből. — 28. A SR MS 10/0020. — 29. A SR MS 10/0032. — 30. A SR MS 25/15. — 31. A SR MS 10/36. SAB B 14/96. 21 475/1793 és 23 368/1793. — 32. A H ru b a L hotai K eresztelési A nyakönyv. — 33. A to leran cp ré­ d ik á to r 284. old. — 34. SAB B 14/96, 12 672/1796. — 35. SA B B 14/96, 11 067/1794 és 14 763/1794. — 36. SAB B 1 4 /9 6 ,1 0 873/1796. — 37. SAB B 14/96, 18 937/1796. — 38.. SAB B 14/96, 19 374/1796. — 39. SAB B 14/96, 19 923/1796. — 40. A S třitež n ad B ečvon-i Lelkészi L evéltár.

VILÁGSZEMLE „A keresztyén béke spiritualitásának elmélyítése és megerősítése" Tóth Károly püspök elnöki beszéde a K BK M unkabizottság szófiai ülésén 1986. március 4-én. I. H a leszám ítjuk a közvetlenül a prágai Béke Világ­ gyűlés u tá n ta r to tt ülést, m ozgalm unk vezető te stü ­ letének, a m ú lt évben P rág áb an a V I. K eresztyén Béke-Világgyűlésen m egválaszto tt M unkabizottságnak ez az első igazi ülése. T anácskozásainknak te h á t k ü ­ lönös és döntő fontossága lesz m ind m agának e te stü ­ letnek a szem pontjából, m ind a K eresztyén B ékekonferencia jövőjére nézve. Az Úr Jézu s K risztusba, a Béke Fejedelm ébe v e te tt h itü n k feltétlenül a rra ösztönöz bennü n k et, hogy olyan igazi közösséggé v álju n k , am elyet m egerősítenek és ala k íta n a k az őszinte és n y ílt v itá b a n elhangzó értékes felszólalások, v alam in t azok az eszm ecserék, am elyeket az egész világból, sajátos helyzetekből és különböző k u ltú rák b ó l meg egyházakból egybesereglett tagok fo ly tatn ak egym ással. A különféle gondok és tö rekvé­ sek ta lá lk o z ta tá sa, v alam in t az a törekvésünk, hogy közös erőfeszítéssel értsük meg és oldjuk meg a problé­ m á k a t, csak m egerősítheti m ozgalm unk életképességét és elősegítheti közös h itü n k bizonyságtételét a béké­

ről. B iztos vagyok benne, hogy m in dnyájan örömmel vagyunk e g y ü tt legutóbbi V ilággyűlésünk nagy lendü­ letének fo ly tatására. E b b eli törekvésünkben legelső feladatunk, hogy előrelépjünk, figyelm ünket a V I. K eresztyén Béke-Világgyűlés (KBVGY) fontos h a tá ­ ro zataira összpontosítva, m elyek az egész világon részben helyeslő, részben bíráló válaszokat v á lto tta k ki. Az a három negyed év, am ely eltelt azóta, hogy 1985 júliusában eltávoztunk Prágából, tele v o lt konfliktu­ sokkal, de új lehetőségekkel is nem zetközi és ökum e­ nikus szinten, te h á t a békem ozgalm ak szám ára is. Felelősségünk m ost még nagyobb, m ivel — m int ism eretes — ezt az esztendőt az EN SZ N em zetközi Békeévnek nyilv án íto tta. E z azt jelenti, hogy ezen az ülésen elem eznünk kell az utóbbi hónapok legfon ­ tosabb esem ényeit s le kell vonnunk belőlük a m eg­ felelő tanulságokat, hogy m eghatározhassuk mozgal­ m unk felad atait az eljövendő időszakban, A nem zetközi helyzet lá ttá n el kell m ondani, hogy egyes regionális ellentétek fellángoltak és kiéleződtek. E z bizonyosan így v a n Dél-A frikában, a K özel-Kele­

159

a következm énye, hanem sokkal in kább a politikai te n és K özép-A m erikában. M ásrészt a legkegyetlenebb dik táto ro k közül n éh án y ra nehéz idők jö tte k és mene­ erőviszonyok világm éretű eltolódásának. Mindezek küln iök k e lle tt: D uvaliernek H a itib ól, M arcosnak pe­ term észetesen olyan ideges pathológiát v á lto tta k ki az em berekben, am elyben lá b ra k elh e tett a kím életlen dig a Fülöp-szigetekről. T ö n k re te tt országot és szegény­ erőszak és a v ak terror. B ár a történelem ben mindig séget h ag y tak m aguk u tá n , m iközben ők m aguk óriási személyes v agyont halm oztak fel külföldön. E z azt v o ltak politikai gyilkosságok, de ezek csak szórványo­ san fo rd u ltak elő, m a viszont úgy látszik, hogy állan­ jelenti, hogy noha ez országok népeinek harca győzel­ dóvá le tt az erőszak és a terrorizm us. mes v o lt, e győzelem u tá n súlyos problém ákkal áll­ E zen kívül — s ez különösen fontos éppen a mi nak szemben. M indaz, am i ezekben az országokban szem pontunkból — a vallások, közöttük a keresztyén tö rté n t, új reménységgel tö ltö tt el m ás olyan népeket, egyházak is megelevenedőben v an nak, am i eg y ú ttal am elyeknek még m indig szenvedniök kell a kegyetlen az egyszerű em berek sok millióinak v ág y á t is kifejezi d ik ta tú rá k tó l m in t pl. Chilében. a lelki értékekre egy olyan világban, am elyben a tech ­ A k elet-nyugati viszonyt illetően új párbeszéd kez­ d ő d ö tt el a k é t nagyhatalom k ö zö tt Reagan elnök és nika és az erőszak sem m iképpen sem o ld h atja meg a problém ákat. Gorbacsov fő titk á r genfi csúcstalálkozóján. Legutóbb az egész nem zetközi közvélem ény figyelme az SZK P X X V II. K ongresszusára, v alam in t azokra a gyökeres II. leszerelési jav aslato k ra irán y u lt, am elyeket G orba­ csov fő titk á r ja n u á r 15-én te rje sz te tt elő, s am elyek­ Most pedig té rjü n k ki néhány regionális konfliktus­ nek célja m inden nukleáris fegyver eltávolítása föl­ helyzetre. I t t csak az utóbbi idők legfontosabb fejle­ dünkről, m ielő tt vége lenne a m ásodik évezrednek. m ényeire u talh ato k . Term észetesen nem foglalkoz­ B á r a W ashingtonból érk ezett válasz jobb és sokkal h ato m ezek valam ennyi részletével, m ivel ez m inden egyetértőbb le h e te tt volna, a k é t nagyhatalom között terü leten hosszú előadást k ívánna még. mégis m egindult legalább a párbeszéd a leszerelésről. 1. D él-A frika nyilván egyike világunk legrobbanás­ Az egyházakban, ökum enikus szinten, nagy figyel­ teljesebb területeinek, ahol nap m int nap ölnek meg m et szenteltek a róm ai katolikus egyházban jelenleg b rutálisan, végeznek ki, zárnak börtönbe, vagy kínoz­ végbem enő folyam atnak. E z t nem an n y ira a ta v a ly nak meg feketéket. Csupán a m ú lt évben tö b b m in t decem berben R óm ában ta r to tt püspöki zsinat v á lto tta 100 kivégzést h a jto tta k végre D él-A frikában — a ki­ ki, sokkal inkább az egyre szélesebbkörű és egyre végzettek valam ennyien feketék voltak. Az újságok m élyebbre h ató v ita a felszabadulás teológiájáról. Ez a kérdés szorosan kapcsolódik a keresztyén békemoz­ n ap o n ta közölnek rip o rto k at lázongásokról, a rendőr­ séggel tö rté n t összetűzésekről és m ás atrocitásokról. galm ak törekvéseihez, azaz, az igazság kérdéséhez és N yilvánvaló, hogy az ap arth eid k o rm ányzat csak ahhoz, hogyan viszonyulnak ehhez a keresztyén egy­ beszél a reform ok bevezetéséről, de nem hajlandó házak. A m ásik tém a, am ely élénk v itá t v á lto tt ki világszerte az ökum enikus közösségben, ugyanígy érint valóra v áltan i ígéreteit, sem lényegesen m egváltoz­ ta tn i a faji m egkülönböztetés politikai és társadalm i b en n ü n k et is, ez pedig az ökum enikus béke-zsinat kér­ ren d jét. A dél-afrikai egyházi vezetők és teológusok dése, am elyről bizonyosan sok szó esik szinte m inden közül sokan vesznek részt a szabadságért v ív o tt küz­ keresztyén egyházban, legalábbis E urópában. delem ben: T utu püspök, dr. A lan Boesak és m ások M indezeket és m ás jelentős nem zetközi ökum enikus e h arc első soraiban küzdenek. E zért esett A lan Boesak, esem ényeket a gyökeresen m egváltozott világhelyzet a R eform átus Világszövetség egyik elnöke áldozatul h átterév el kell látn u n k , m elynek legfőbb jellemzője an n ak az új elnyom atási hullám nak, am ely elsősor­ a hatalom nak a m ai világban való erős polarizálódása b an az E gyesült D em okratikus F ro n t ellen irányul. és megoszlása. K orábban, a k á r csak 40-50 évvel ezelőtt E z a szervezet tö b b m in t 600 apartheid-ellenes cso­ is, egyetlen nagyhatalom u ralk o d o tt a világban és portból áll, am elynek számos vezetőjét börtönözték a nem zetközi életben (a X IX . században N agybritan­ be és fogták perbe. nia, a X X . század első felében az E gyesült Államok). A dél-afrikai helyzet olyan feszült, hogy egy keresz­ Ma azonban tö b b h atalm i központ is v an, s ezek ty é n egyházi vezetőkből és teológusokból álló nagy kölcsönös egym ásrahatása határo zza meg a világ sor­ csoport dokum entum ot a d o tt ki ezzel a címmel: „Teo­ sá t és jövőjét. Legalább ö t ilyen h atalm i csoportosu­ lógiai észrevételek a dél-afrikai politikai válsággal lás v a n m ai világunkban: 1. A szocialista országok globálisan döntő h a tá st k ap cso latb an ” , az úgynevezett „K airos D okum entum ” ot. N yilatk o zatu k b an három fontos üzenet v an : gyakorolnak a világpolitikára. a ) E lu ta sítja a z t a felfogást, hogy az egyháznak 2. N yug at-E u ró p a gazdaságilag is, politikailag is tá v o l kell m aradnia a politikai vélem énynyilvánítás­ egyre inkább független egységgé kezd válni. tó l és nem szabad beleszólnia a v itás társadalm i kér­ 3. Á zsiának, legalábbis egyes ázsiai országoknak désekbe. A dél-afrikai teológusok k ijelentik: „ Iste n robbanásszerű gazdasági növekedését még tovább sohasem semleges” s hivatkoznak olyan jól ism ert fogja segíteni K ín a m odernizálódása. bibliai tö rtén etek re, m in t am ilyen Mózes és a fáraó 4. Sem m iképpen sem hag y h ató k figyelmen kívül találkozása, az ószövetségi próféták h arca az igazsá­ a fejlődő országok, az el nem k ötelezett állam ok moz­ gosságért, v alam in t Jézus állásfoglalásai a szegények galm ában tö m ö rü lt összes fejlődő országok, noha még és elnyom ottak m ellett. sok nehéz problém ával viaskodnak. b) H angot ad annak a meggyőződésüknek, hogy 5. É szak-A m erika, különösen az E gyesült Államok, Isten is cselekszik a történelm i esem ényekben. „A koráb b i helyzetének visszaszerzésére törekszik — saj­ prófétai üzenet m inden korszakban ugyanaz, még­ nos, csaknem kizárólag k ato n ai erővel és fegyverke­ pedig az, hogy végül is diadalm askodik az igazsá­ zéssel. gosság és a szeretet” . c) N yilatkozatuk célja — am in t m ondják — az, V ilágunk destabilizált h atalm i helyzetének elemzése hogy olyan v itá ra , elgondolkodásra és im ádságra a rra a következetetésre kell hogy vezessen b ennünket, ösztönözzön, am elyből cselekvés születik. hogy a világpolitika destabilizálódása elsősorban nem D él-A frikában a fajüldöző kisebbségi fehér k o r­ a kelet—n y u g ati feszültség, sem nem a fegyverkezési m ányzat csak bizonyos országok n y ílt vagy leplezett verseny, vagy a fegyvergyártási technika fejlődésének

160

segítségével tu d ellenállni az egyre növekvő belső és lelkiek és erkölcsiek is. A szemben álló felek egym ásról külső nyom ásnak, olyan országok segítségével, am e­ alk o to tt vélem ényét elto rz íto tta a lélektani hadviselés, lyeknek ak k o ra a gazdasági érdekeltségük, hogy a leg­ a hosszú évek óta m esterségesen sz íto tt gyűlölködés és enyhébb szankciókat sem hajlandók érvényesíteni gyanusítgatás. A tulajdonképpeni kérdés az, hogyan Dél-Afrik a ellen. R eagen elnök azzal, hogy k ato n ai lehetne visszafordítani ezt a mérgező és öldöklő folya­ tá m o g a tá st ígér és n y ú jt az U N IT A elnevezésű ellen­ m ato t. T alán elég lenne, ha valam ennyien, izraeliek, forradalm i szervezetnek s fogadja vezető jü k et a F ehér arabok és palesztinok, a problém áról a lk o to tt képükbe H ázb an , k in y ilv án ítja a p retoriai fehér rendszer nyílt belefoglalnák a m ásik fél szenvedéseinek az ism eretét tám o g atását. Az angolai k o rm án y ellen küzdő erők­ is. K iindulási p o n t lehetne, h a a te rü let feszültségeiben nek n y ú jto tt segítség is jelzi az am erikai k o rm án y zat­ érdekeltek m ind felismernék a többiek gyászát és nak a preto riai fehér uralom mellé állását. m egértenék, hogy azoknak is szükségük van önálló Meg kell érten ü n k , hogy a rasszizm us nem p u sztán létre és biztonságra. H a m indegyik fél csökkentené faji elkülönülés. ,,A rasszizm us nem csak érzelmi vagy a m ásik félelmét azzal, hogy elkötelezi m agát a békés személyi kérdés. D él-A frikában a rasszizm us intézm é­ eszközök m ellett, m egkezdődhetnének az igazságos nyes, sőt alkotm ányosan elfogadott irán y zat. A faj és békés m egoldást eredm ényező tárgyalások. Lehet, szerinti osztályozás az em berek életét m inden v o n a t­ hogy m indez csak ábrán d n ak látszik, de szilárd meg­ kozásban érin ti, korlátozza azt a jo g u k at, hogy hol győződésem, hogy addig nem lesz béke a Közel-Kele­ éljenek és dolgozzanak, sőt még a z t is, hogy hol te ­ te n , am íg végbe nem m egy valam ilyen lelki átform á­ messék el őket. A faji m egkülönböztetés sohasem ön­ lódás. E gy ilyen teljes fordulat m egkönnyítéséért cél, m indig eszköz a rra , hogy a politikai h a ta lm a t és óriási erkölcsi felelősség terheli a vallásokat. Fel kell ennek következtében a gazdasági v ag y o n t a fehér ism erniök, m ilyen m eghatározó szerepet játszan ak közösség kezében ta r ts á k ” (Cosmas Desmond: Sanc­ a K özel-K elet népeinek az életében. tions an d S outh A frica, T h ird W orld Q u arterly, 1986. 3. K özép-Am erika. A helyzet általában, de különö­ sen N ikaraguában és N ikaragua körül csak súlyos­ ja n u á r 11—12). 2. A Közel-Kelet. A K özel-K elet népeinek trag éd iája bo d o tt ta v aly júliusi V ilággyűlésünk óta. Sajnos, bizonyára a legnagyobb ebben az évszázadban, s n a­ nem régiben h atáro z tá k el, hogy az E gyesült Á lla­ mok tekintélyes pénzügyi segítséget (100 millió dol­ gyon kevés a rem énység, hogy b eláth ató időn belül lárt) n y ú jt a sandinista korm ány ellen N ikaraguá­ javu ljo n a helyzet, hogy m egoldást ta lá lja n a k , vagy ban és a szomszédos országokban harcoló k o n trá k ­ a k á r értelm es tá rg y aláso k at kezdjenek. A te rro rra nak. szakada tlanul terro rral válaszolnak, s ez m ár állami szintre is em elkedett, am ikor Izrael a P F SZ tuniszi N ikaraguán belül to v áb b fokozza a feszültséget az főhadiszállását bom bázta és egy egyiptom i repülőgé­ ország hivatalos róm ai katolikus hierarchiájának m a­ p e t té r íte tt el az Achille Lauro trag éd iáján ak m egtor­ g atartá sa. A katolikus papság ugyanis felvetette ezt lásaként. Ú gy látszik, hogy m indez a véro n tás és a a kérd ést: m i a helyes viszony a forradalm i ideológia szenvedés véget nem érő folyam ata lett. és a Jézus K risztus evangélium a k ö zö tt? Azok a nika­ raguai keresztyének, róm ai katolikusok és p ro te stán ­ K étségtelen, hogy az izraeli politika fő célja a PFSZ megsem misítése, nem csak k atonailag, hanem politi­ sok, akik részt vesznek a forradalm i h arcban és el­ kailag is, am ennyiben ki a k a rja zárni ezt a szervezetet kötelezték m agukat a sandinista forradalom ügye mindenféle béketárgyalásból. A közel-keleti béke elő­ m ellett, sem m iképpen sem te k in th ető k olyanoknak, m ozdításának legfőbb ak ad ály a az, hogy belső meg­ m in t akik azonosultak volna a sandinista ideológiá­ val, vagy a ttó l függenének. Ezek a nikaraguai keresz­ hasonlás v a n az ellenfelek meg a lehetséges p artnerek tyének úgy dö n tö ttek , hogy a sa já t ú tju k a t já rjá k , k ö zö tt is. A P F SZ egym ással h arcb an álló p á rto k ra ez az ú t pedig a politikától m entes spiritualitás meg a oszlott. Izrael állam a is m egoszlott a palesztinokkal szem ben tan ú sítan d ó m ag atartás tek in tetéb en ; v an ­ forradalm i p á rtta l való teljes politikai azonosulás nak csoportok, am elyek hajlandók a tárg y alásra, de k ö z ö tt vezet. „Mi nem vagyunk sem olyan pietista egyház, am ely tá v o l m arad a nép harcától, sem olyan van n ak olyan vallási és politikai p árto k is, am elyek m inden jogot k ategorikusan m egtagadnak a palesz­ egyház, am ely betagolódott valam ilyen politikai szer­ vezetbe. O lyan hitbeli közösség vagyunk, am ely fele­ tin ok tó l, sőt tudom ásul sem veszik a palesztin nép lősséget érez azért, hogy hirdesse és elősegítse Isten létét. L ib an o n t oly mélységesen m egosztják a vallási országának az eljövetelét” — olvashatjuk az elkötele­ és felekezeti ellentétek, hogy ez az ország m ár több z e tt nikaraguai keresztyének egyik n y ilatkozatában. m in t tíz éve szenved. Szinte egyetlen arab állam sem tu d egységes lenni sem a sa já t országán belül, sem az Term észetesen igen nehezen érth ető szám unkra, hogy izraeli, sem a palesztin kérdésben. B ár az arab álla­ az ország hivatalos róm ai katolikus egyházi vezető­ sége m iért reagál oly idegesen és elutasítóan a forra­ mok form álisan tám o g atják egy független palesztin dalom ra és m iért ta n ú s íto tt olyan nagy m egértést állam létrehozását, azt azonban nem lehet tu d n i, és tü relm e t az egyik legelnyom óbb rendszer irá n t. hogy a valóságban h á n y an örülnének neki. T ovább bonyolítja a nikaraguai keresztyének életét A problém a gyökere az, hogy m ind az izraeliek, m ind a palesztinok u g y an arra a földre ta rta n a k igényt — és bizonyságtételét az a körülm ény, hogy m aguk az am erikai keresztyének sem egységesek N ik arag u át m in d k etten úgy vélik, hogy ők odavalósiak és az az illetően. Szervezeteik közül n éh ányan a k o n trá k a t ország őket illeti meg. V alójában e földdarabhoz való kötődésük nem csak politikai és jogi term észetű, sokkal tá m o g a tjá k , m ások a sandinistákat. K ötelességünk, inkább történelm i, lélektani, sőt teológiai. M indkét hogy to v á b b ra is nagy figyelemmel kísérjük a nika­ raguai és a közép-am erikai fejlem ényeket és kinyil­ fél — Izrael és a palesztinok — csak a sa já t jogait, a sa já t m ú ltjá t és szenvedését látja. E gyik sem h a j­ ván ítsu k szolidaritásunkat a keresztyének erőfeszíté­ seivel, am elyekkel részt ak arn ak venni ebben a tö r­ landó elism erni a m ásiknak a jogait, a m ásik m ú ltjá t ténelm i folyam atban. és szenvedését. A palesztinok term észetesen nem értik meg, m iért kell éppen nekik szenvedniök a m ia tt, hogy 4. N yilvánvaló, hogy az utóbbi hónapok legfonto­ m ás népek üldözték a zsidókat és okoztak nekik szen­ sabb politikai eseménye R eagen elnök és Gorbacsov vedést. M int m inden nehéz kérdés esetében, a közel­ fő titk á r 1985. novem ber 19—20-i csúcstalálkozója keleti konfliktus gyökerei sem csak politikaiak, hanem volt. N agy eredm énynek te k in th ető , hogy a hosszú

161

éveken á t ta rtó konfrontáció és ellenséges szólamok u tá n találk o zo tt egym ással a k é t n agyhatalom leg­ felsőbb képviselője, s hogy találkozójuk sim án folyt le és pozitívan zárult. M ár önm agában is politikai értéke v a n an n ak , hogy k é t ilyen h atalm as ideológiai, poli­ tik a i ellenfél vezetői e g y ü tt voltak. N aivitás le tt volna első találkozójuktól k o n k rét egyezm ényeket várni. E csúcsnak mégis v an n éhány olyan ígérete, amelyek a m egvalósulás lehetőségével kecsegtetnek. Ezek a következők: m egállapodás ab b an , hogy újból fognak találkozni, s h a lehetséges, a jövőben rendszeresen is, hogy elősegítik a k é t ország k ö zö tti k u ltu rális cserét, hogy új kereskedelm i és gazdasági eg y ü ttm űködést kezdenek. A találkozó legfontosabb eredm énye a kö­ zös kom m üniké, am elynek központi m o n d ata: „n u k ­ leáris h á b o rú t nem lehet sem m egvívni, sem m egnyer­ n i” , s hogy m in d k ét fél „tartó zk o d n i fog a k ato n ai fölényre való törek v éstő l” . Mindezek a légkör m egvál­ tozásán ak ígéretes jelei, s e változásnak a h a tása m áris érezhető a stockholm i bizalom keltési konferencián, v alam in t E u ró p áb an a csapatok kölcsönös csökkenté­ séről folyó bécsi tárgyalásokon. T ovábbá, a Moszkva és W ashington k ö zö tti új légkör bizonyosan segíteni fogja a legnehezebb regionális problém ák ném elyiké­ nek a m egoldását is. Igaz, tévedés lenne a világ vala­ m ennyi regionális p roblém ájára úgy tek in ten i, m in t a kelet-n y u g ati viszony részére, m ivel ezek a konflik­ tuso k a helyi politikai és társad alm i körülm ényekben gyökereznek. Megoldásuk mégis nagym értékben függ a k elet-nyugati kapcsolatok kilátásaitól. M indkét nagy­ h atalo m n ak érdeke, hogy ne engedje a regionális prob­ lém ák at an n y ira m egrom lani, am i ato m h áb o rú t rob­ b a n th a t ki. N em véletlen, hogy G orbacsov fő titk ár egy nem régiben a d o tt in te rjú já b a n k ijelen tette: a Szovjetunió ki ó h a jtja vonni csap atait A fganisztán­ ból. „ E z t nagyon ak arju k , tő lü n k telhetőleg erre tö ­ rekszünk” — m o n d o tta (L’H u m an ité, 1986. február 8.)

m et n y ú jt a m egtorló csapás elhárítására. A tám ad ó és a védekező fegyvereknek ez a kom binációja lehetővé tenne egy első csapást. E z a m ag yarázata a leszerelés jelenlegi nehézségeinek, s ezért fordul szembe oly sok keresztyén egyház az SD I-vel (Strategic Defense Ini­ tia tiv e = Stratégiai védelm i kezdem ényezés) és tám o ­ g a tja a szovjet leszerelési jav aslato k at. Persze, v an n ak m ás okai is. Ezek egyike nyilván k id erü lt a Challenger k atasztró fájáb ó l. Ön á ltatás azt hinni, hogy tökéletes és sebezhetetlen technológiával rendelkezünk, pedig tö b b m illiárd dollárt k ö ltö ttek rá, s a legképzettebb tudósok ezrei tervezték meg és dol­ gozták ki. E nnek ellenére, az űrhajó felrobbant. Csak egyetérth etü n k azokkal az am erikai tudósokkal, akik — levonva a tan u lság o t a Challenger tragédiájából — ezt írtá k : „R em élhető, hogy m eg tan u ltu k a leckét. H a nem , s h a az USA to v á b b ra is h a tá rta la n fegyver­ kezési versennyel s olyan űrfegyverrendszerrel teszi k o ckára gyerm ekei jövőjét, am ely globális, azaz világm éretű bizonytalanságot idéz elő, itt helyben is szembe kell néznünk a Challenger legénységét elpusz­ tító hasonló tűzgolyóval, azzal a különbséggel, hogy az világszerte m egism étlődhetik és könnyen elnyelheti egész v ilág u n k at” (A. Sim m ons és J . Sanbontsamu: „O ver-arm ed E a rth W ould Go th e W ay of Challen­ ger” , In tern atio n al H erald T ribune 1986. február). A világ valam ennyi országa szám ára a legeredm é­ nyesebb pajzs term észetesen az lenne, ha az ato m h a­ talm ak m inden nukleáris fegyvert m egsem m isítené­ nek ah ely ett, hogy egy technikailag m egbízhatatlan, gazdaságilag pedig óriási terh ek e t jelentő űrpajzsot ak arja n ak kiépíteni. (A csillagháborús k u ta tá s költsé­ geit az első ö t esztendőben 26 m illiárd dollárra terv e­ zik. A „láto m ás” m egvalósítása 800 m illiárd dollárba kerülne.) E zért fejezte ki egyre tö b b egyház és keresztyén békecsoport, hogy tám o g atn i k ív án ja a szovjet lesze­ 5. Sok függ a ttó l, hogy a csúcstalálkozó k e lte tte eme relési ja v aslato t, és ezért fordult oly h a tá ro z o ttan szembe a világűr felfegyverzésével (pl. a L utheránus klím aváltozás hogyan fog foly tató d n i s eredm ényez-e Világszövetség és az E gyházak V ilágtanácsa). m ajd k o n k rét lépéseket a leszerelés felé. É p pen ez volt A szovjet javaslatok egyik új eleme az, hogy a Szov­ a szándéka an n ak a n ag y arán y ú leszerelési ja v a sla t­ nak , am elyet G orbacsov fő titk á r 1986. ja n u á r 15-én jetunió hajlandó elfogadni a nukleáris fegyverkísér­ letek b etiltásán ak szigorú ellenőrzését, beleértve a te rje s z te tt elő. A szovjet leszerelési jav aslatok és a helyszíni szem lét és a m odern szeizmográfia vala­ leszerelésről fo ly tatan d ó új párbeszéd jelentőségének m ennyi eredm ényének a felhasználását is. Fontos m egértéséhez le kell szögeznünk, hogy az úgynevezett „csillagháborús p rogram ” -m al döntő szakaszához tu d n u n k , hogy a nagyhatalm ak elkötelezték m agukat a K ísérletek Részleges B etiltásáról szóló egyezm ény érkezett a fegyverkezési verseny. H asznos lesz ezt m ellett (1973-ban), v alam in t am ellett a m egállapodás közelebbről is megvizsgálni. A k ato n ai stratégiában bizonyos eltolódásnak v ag y u n k a ta n ú i. Az óriási m ellett is, hogy nem to v áb b íta n ak atom fegyvereket (N on-Proliferation T re ta ty , 1968-ban ez 1970-ben és esztelen atom fegyverkezési verseny m ögött álló e lretten tési stratég ia ugyanis a tám ad ó nukleáris lé p ett érvénybe, és 1984-ig 125 állam ratifikálta), fegyverekre v o lt alapozva, azaz a nukleáris m egtor­ to v á b b á hogy tárg y aláso k at kezdenek egy átfogó robbantási tilalm i egyezm ény m egkötéséről. E z az lással való fenyegetésre, ez pedig kölcsönösen a biztos egyezm ény m ár m ajdnem lé tre jö tt, am ikor az am erikai p u sztulás lehetőségével já rn a . R eagen elnök 1983-ban k orm ány visszakozott arra való hivatkozással, hogy (m árcius 23-án) közölte először csillagháborús „láto ­ m á sá t” , s ak k o r így érv elt: „az elretten tés hagyom á­ ők még nem készek, m ivel szükségük v a n még nu k ­ nyos elm élete erkölcstelen” . K özben azonban m egvál­ leáris kísérletekre. K o ráb b an azzal érveltek, hogy a to z o tt ez az elképzelése, m ivel az úgynevezett „ű r­ Szovjetunió nem hajlandó a helyszíni ellenőrzésre, m ost pedig, am ikor a szovjetek beleegyeztek, m ár ők p ajzs” , am ely ela v u lttá ten n e m inden ra k é tá t, nem olyan h ib átlan és nem lenne oly h am ar m egvalósít­ nem fogadják el. Az utóbbi évek egyik legérdekesebb és legértékesebb h ató. E z é rt m erü lt fel egy olyan elképzelés, am ely az leszerelési ja v aslata az atom fegyverm entes övezetek ű rpajzsot összekapcsolja az elrettentéssel, a nukleáris létesítése. Most, am ikor olyan országban ülésezünk, védekezést a nukleáris tám adással. E z t nevezik olyan am elyik erőteljesen tám o g atja a B alkán atom fegyver­ stratég ián ak , am ellyel meg lehet vívni és meg lehet m entes övezetté n y ilv án ítását, erre a kérdésre össz­ n yerni ezt a h áb o rú t. M iért? A zért, m ert az űrpajzs szolgálna biztos védelm ül a nukleáris tám ad ás u tán i p o n tosítjuk figyelm ünket. Az atom fegyver-m entes övezetek létesítésének gondolata az ötvenes évek köze­ m egtorló ellencsapással szemben. A k ato n ai tervezők pén v e tő d ö tt fel, am ikor nyilvánvalóvá v á lt, hogy a te h á t m ost így szám ítanak a győzelem re: egy első teljes és általános leszerelés m egvalósíthatatlan, a csapás, am ely a tám ad ó nukleáris fegyvereknek több m in t 90%-át m egsem m isíti, to v á b b á elegendő védel­ nukleáris fegyverek elterjedésének veszélye viszont

162

egyre növekedik. Az első ilyen te rv e t Lengyelország terje sz te tte elő m ár 1957-ben: létesítsenek atom fegy­ ver-m entes övezetet K özép-E urópában. B ulgária és R om ánia m ár évek ó ta törekszik arra, hogy a B alkán atom fegyver-m entes s tá tu s t kapjon. E z t a gondolatot többször is tá m o g a ttá k m ás B alkán-félszigeti álla­ m ok m in t Jugoszlávia és Görögország. L egutóbb 1984ben a d ta k ki közös ny ilatk o zato t. 1978-ban az ENSZ első különleges ülésszakának záródokum entum a a leszerelésről szólt, s ebben m eg állap íto tták , hogy az „atom fegyverm entes övezetek létesítése fontos leszerelési intézkedést je le n t” . A zt is m egjegyezték, hogy „ b á to ríta n i kell ilyen övezetek létesítésére a világ különböző részeiben azzal a végcéllal, hogy m egte­ rem tsük a nukleáris fegyverektől teljesen m entes világot” (The U nited N ations an d D isarm am ent 1945—1985, az EN SZ kiad v án y ai k ö zö tt, New York). A k elet-nyugati kapcsolatokról és a leszerelésről szólva, a z t is el kell m ondani, hogy E u ró p a — m ind K elet-, m ind N y u g at-E u ró p a — különösen is érdekelt az európai leszerelés és együttm űködés előm ozdítá­ sában. A gazdasági visszaesés és a nagym éretű m unka­ nélküliség elengedhetetlenül parancsolja N y u g at-E u ­ rópának a kelet-európai szocialista országokkal való együttm űködést. Becslések szerint N y u g at-E u ró p á­ b a n tö b b m in t egy millió m unkahely függ a keleti ipari m egrendelésektől. E z é rt u ta s íto tta el oly k a te ­ gorikusan az N SZK , Franciaország, Olaszország és N ag y b ritan n ia R eagen elnöknek a z t a kísérletét, hogy b o jk o ttá ljá k a N y u g at-E u ró p áb a vezető szov­ je t gázvezetékek építését, s ugyanígy já r t a k elet­ nyug ati kereskedelm i kapcsolatok teljes m egszünte­ tésére irányuló p o litik ája is (Silviu Brucan: „E urope in th e Global S trategy-G am e” , a B ulletin of Peace Proposals 1985, IV. szám ában, 313—322. l.). A szoci­ alista országoknak a leszereléshez és együttm űködés­ hez fűződő nagy érdeke kiderül azokból az erőfeszí­ tésekből is, am elyekkel növelni igyekeznek gazdasági term elékenységüket és em elni népeik életszínvonalát. E z nem csak gyökeres gazdasági v á lto z ta tá so k a t tesz szükségessé a központilag te rv e z e tt közgazdaságnak a szocialista piacgazdálkodással való összekapcsolása révén, hanem eg y ú ttal még sürgetőbbé teszi a leszere­ lés m ellett való elkötelezettségüket is.

zésével és a kijelentésnek, m in t „örök igazság” -nak a felfogásával. A felszabadulás teológiája elveti a teolo­ gizálás d ed uktív m ódszerét s ezt az in d u k tív eljárás­ sal helyettesíti, azaz kom olyan veszi a tö rtén elm et s az isteni kijelentés fényében kísérli meg m egérteni a történelm i folyam atot. E z olyan episztem ológiai el­ tolódás, am elytől új értelm et nyer a kijelentés üze­ nete. N agy hiba lenne úgy tek in ten i a felszabadulás teológiájára és a H arm adik Világ teológiájára, m intha azok egyszerűen a világi filozófiák (pl. a m arxizm us) eszközei és utánzásai lennének, vagy kísérletek arra, hogy a teológiát társadalom tudom ányokkal helyet­ tesítsék. Csak kevesen ism erték fel, hogy a felszabadulás teológiáját a h a tv an a s években m agának a róm ai katolikus egyháznak a hivatalosai kezdem ényezték, vagy legalább is ihlették. E zen a ponton hivatkoz­ nunk kell X X III. Ján o s és V I. P ál p áp a encyklikáira — a Pacem in Terris-re (1963) és a Populorum Progres­ sio-ra (1969) —, am elyek arra b á to ríto ttá k a teológu­ sokat és a világiakat, hogy elemezzék a társadalm i valóságot és segítsék elő a társadalm i igazságot. Sőt a k é t igen fontos latin-am erikai püspöki konferencia (Medellin és Puebla) dokum entum ai is ugyanebbe az irányba m u tatn ak . Meglepő, hogy m ennyi a hasonló­ ság e dokum entum ok és bizonyos felszabadulási teoló­ gusok tan ítá sa i között. E z v ez ete tt el ahhoz a m erész kísérlethez, hogy áth id alják az Isten népe, az egyszerű keresztyének és a hierarchia k ö zö tt a róm ai katolikus egyházban tátongó mély szakadékot. E z t az új irá n y za to t hivatalosan is elism erte a II. V atikáni Zsinat. E gyre tö b b az olyan egyházi em berek (papok, püspökök, bíborosok) szám a, akik, szakítván az uralkodó elittel és a szegények meg az elnyom ottak oldalára állva, m ás szemmel kezdték nézni környe­ zetük politikai és társadalm i valóságát. M indennek a jól ism ert következm ényeit nevezték el a latinam e­ rikai egyház m artirium ának (m ártírtan án ak ). Az elnyom ó rendszerek papok, apácák, teológusok és püs­ pökök százezreit ölték meg, zá rták börtönbe és üldöz­ ték. Ezzel párhuzam osan m egjelent egy új társadalm i és egyházi jelenség is az úgynevezett „bázisközössé­ gek” form ájában, am elyek roham osan elterjedtek egész L atinam erikában. Csupán B razíliában tö b b m int 150 ezer ilyen bázis-közösség van. S itt meg kell jegyezni, hogy a felszabadulási teológia m ozgalm a III. nem p u sztán katolikus, hanem ökum enikus, s ebben az értelem ben segíti a további párbeszédet az egyhá­ A m ai keresztyénségben k é t olyan kérdésről folyik széleskörű v ita , am elyek szorosan összefüggnek a bé­ zak k ö zö tt — á lla p íto tta meg Em ilio Castro egy latin ­ am erikai sajtónak a d o tt in terjú jáb an (Ecum enical k éé rt és igazságosságért v ív o tt küzdelem m el. Az első Press Service, 1986. február 21—28.) a felszabadulás teológiája, am ely új form ában fejezi E z t a folyam atot különbözőképpen szemlélték k i a keresztyén h it elkötelezettségét az igazságosság m ellett és a tilta k o z á st a „bűnös társad alm i stru k ­ R óm ában, ahol a H it K ongregációjának (a híres „Inkvizíció” utó d án ak ) feje, Joseph Ratzinger bíboros tú r á k ” , azaz az elnyom ó és kizsákm ányoló rendszerek ellen. A m ásik kérdés az ökum enikus békezsinat gon­ egy k ö nyv kiadásával reagált a felszabadulás teoló­ giájára (a könyv címe olaszul: „ R ap p o rto sulla fede” , d olata, am elynek egységes keresztyén hangon kellene ném etül: „Z u r Lage des G laubens” , Neue S ta d t K i­ felszólalni a nukleáris fenyegetettség m iatt. 1. Vizsgáljuk meg m ost közelebbről, hogy mi tö r­ adó). A bíboros m ondanivalója így foglalható össze: K risztus követése, a h itben járás, azonos az egyházi té n t az u tóbbi időben e k é t jellegzetesen keresztyén üggyel kapcsolatban. A felszabadulás teológiája ese­ hierarchia irán ti vak engedelmességgel. D öntő benne az egyház hierarchikus stru k tú rá já b a v e te tt h it, ez tében egy olyan világm éretű teológiai v itáv al állunk pedig azt k ív án ja meg a hívőktől, hogy „higgyenek szem ben, am elynek jelentősége messze tú lte rje d az az intézm ényes egyházban, ahogyan a z t m aga Jézus egyházak h a tá ra in , m ivel közvetlenül érinti a politikai és társad alm i döntéseket. Ism eretes, hogy a felszaba­ K risztus a la p íto tta meg” . Úgy látom , hogy az az ösztönzés, am elyet a felsza­ dulás teológiája latinam erikai jelenség, b á r v alójában csak fő k én t a H arm adik Világból szárm azó új teoló­ badulás teológiája a d o tt az igazságosságért v ív o tt küz­ giai eszmélkedések keretében érth ető meg és értékel­ delem nek, e teológia politikai és lélektani hatása, v ala­ hető helyesen. A felszabadulás teológiája gyökeres m in t a párbeszédre és együttm űködésre való ökum e­ v álto zást jelen t a teológia m űvelésében azzal, hogy nikus n y ito ttság a egyre fontosabb p artnerré teszi ezt szakít Istennek a hagyom ányos keresztyén értelm e­ a m ozgalm at, amellyel számolni lehet és kell a keresz­

163

ty éneknek a békére és igazságosságra irányuló erőfe­ E lérkezett az idő az ökum enikus békezsinat gya­ szítéseiben. k o rlati előkészítésére. E nnek legalább három szinten 2. Ami az ökum enikus békezsinat g o n dolatát illeti, kell tö rtén n ie: ennek ered etét jól ism ertnek te k in th e tjü k mozgal­ a ) Minél tö b b országban nem zeti ökum enikus béke­ m u n k b an , ezért csak a vele kapcsolatos legújabb fej­ zsin ato k at kell rendezni; b) Az EV T-nek és a róm ai katolikus E g y ségtitkár­ lem ényekre korlátozom m ondanivalóm at. E u ró p áb an a hivatalos egyházi vezetőségek, zsina­ ságnak a vezetésével valam ennyi felekezeti világszer­ to k stb. egyre-m ásra bocsátanak ki h ivatalos h a tá ro ­ vezet m inél előbb ta rta n d ó konzultációjára v an szük­ z a to k a t, am elyekben tám o g a tjá k az ökum enikus béke­ ség; c) A keresztyén békem ozgalm aknak K eleten és zsinat összehívását. U g yanakkor teológiai v ita is N yugaton, É szakon és Délen meg kell tanácskozniok, m egindult egy ilyen zsinat különböző aspektusairól. A róm ai katolikus és az o rtodox egyházak részéről hogyan fejezhetnék ki hozzájárulásukat. Még egy kérd ést kell it t m egem líteni. E z pedig II. ném i tartó zk o d ás ta p a sz ta lh a tó , mégpedig teológiai Ján o s P ál p áp a m eghívása valam ennyi világvallás és kánoni alapon. A v itá b a n újból és újból h ivatkoznak az ősegyház vezetőihez, hogy vegyenek részt az ez év októberében ökum enikus zsinataira. E z nagyon is term észetes, az olaszországi Assisiben ta rta n d ó béke-im aülésen, e g y ú tta l azonban félrevezető is lehet. Az egyháztörté­ am elyen világm éretű im am ozgalm at kív án n ak elin­ nelem ben egy ilyen ökum enikus békezsinatra nem talál­ d ítani valam ennyi vallás híveinek a körében. N yil­ h a tó sem m ilyen analógia, egyszerűen azért nem , m ert vánvaló, hogy ez a nagy kezdem ényezés nem helyette­ történelm i helyzetünk az ato m k o rb an szintén p á ra t­ sítheti a keresztyén egyházak ökum enikus békezsina­ tá t, de feltétlenül fontos hozzájárulás lesz ahhoz a meg­ lan a történelem ben. Az ato m k o r egyházait döntésre szólítja fel földünk teljes m egsem m isülésének a lehe­ békéltetési folyam athoz, am elynek eredm énye lehet tősége. A helyzet egyedülálló, ezért az egyházaknak is az ökum enikus békezsinat. egyedülálló m ódon kell reagálniok. E z missziói kihí­ v á st jelen t Jézus K risztus egyháza szám ára. V ajon az egyházak képtelenek, vagy nem elég alázatosak, hogy IV. egységesen válaszoljanak erre a k ih ív ásra? E z re t­ A K B K szerves része a világm éretű békem ozgalom ­ te n tő m ulasztás lenne, s Isten legszigorúbb ítéletét nak s azok globális közösségi h áló zatán ak , akiknek v onná m aga u tán . T öbb kérdés is tisztázandó az ökum enikus békezsi­ a célja, hogy földünkön m egszabaduljunk a nukleáris n a t előkészítésében. H ogy ez a zsinat valóban öku­ fegyverektől és elősegítsük az átm e n ete t ab b a a kor­ szakba, am elyben a háború és az erőszak nem lesz m enikus legyen, ahhoz globálisnak kell lennie, azaz többé a nem zetközi kérdések és konfliktusok megoldá­ valam ennyi egyháznak a legm agasabb szinten kellene sának a módszere. Céljaink azonosak a többi békemoz­ képviseltetnie m agát. H ogy békezsinat legyen, ahhoz az szükséges, hogy kizárólag a béke kérdésével, azaz galm akéival, de a békéért és igazságosságért v ív o tt az atom veszéllyel foglalkozzék. E b b en az egyetlen küzdelem ben nekünk sajáto s egyéb indítékunk is van. kérdésben az egyházak legm agasabb szintű képviselői­ M int keresztyéneket, m in k et a Szenthárom ság egy Istenbe, az élet T erem tőjébe, M egváltójába és Meg­ nek elkötelezett m ódon kell közös n y ilatk o zato t te n ­ niök. N yilvánvaló, hogy egy ilyen közös n yilatk o zat­ szentelőjébe v e te tt hitü n k ihlet. A zsoltáríró ezt m ondja Istenről: „N álad v a n az életnek forrása” (Zsolt 36,10), n ak szükségképpen a legkisebb teológiai és politikai közös nevezőn kell alapulnia, am elynek azonban egy­ Jézus szavai: „ É n azért jö tte m , hogy életük legyen és bővölködjenek” (Já n 10,10), a Szentlélekről pedig séges keresztyén jellegénél fogva mégis óriási erkölcsi ezeket olv ash atju k P ál apostol leveleiben: „A Lélek súlya lehet. E gy ilyen lépés d em o n strálh atná Jézus K risztus egyházának a lá th a tó egységét és az em beri­ gondolata élet és békesség” (Róm 8,6) és „A Lélek ség, az egész la k o tt föld (az oikoum ené) életbenm ara­ gyüm ölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szí­ vesség, jóság, hűség, szelídség, m értékletesség” (Gal d ásáért érzett felelősségét is. 5,22). Még egyszerűbben fogalm azva, a Békevilág­ Nos, az ilyen zsinat összehívását pártoló egyházak gyűlést követő időszakban a K B K elő tt álló egyik a m egvalósítás bonyolult feladatával állnak szemben. legfontosabb felad at a keresztyén béke spiritu alitásá­ H ogy m egbirkózhassanak ezzel a felad attal, ahhoz nak elm élyítése és m egerősítése lesz, hogy ebből a gyö­ előbb tö b b sürgős lépést is meg kell tenniök: kérből táplálkozzék m inden tevékenységünk. U gyan­ a) A zsinat eszm éjét még nem teljesen ism erik és ak k o r óvnunk kell a ttó l a ham is spiritualitástól, fogadták el a róm ai katolikus egyházban és a H arm adik am ely a ko n k rét, egyértelm ű és — h a szükséges — Világ egyházaiban. M ostanáig csak E u ró p áb an s fő­ egyoldalú döntések elől való m enekülésre szolgál. k é n t a p ro testán s felekezetek körében folyt róla vita. Ezzel párhuzam osan az is feladatunk, hogy vilá­ Az Orosz O rthodox E gyház m ár hivatalosan is beje­ gossá teg y ü k a keresztyén békem unka ésszerűségét. le n te tte tám o g atását. E z a z t jelenti, hogy m inden tevékenységünknek gya­ b) T isztázni kell a viszonyt a zsinat és az EV T-nek korlatin ak és hasznosnak kell lennie. H a a világ külön­ az „Igazság, a béke és a te re m te tt világ sérthetetlen­ böző részeiben élő egyszerű keresztyének milliói szá­ sége” tém áról 1990-re te rv e z e tt világkonferenciája m ára nem hasznos a mi m unkánk, ak k o r mi értelm e között. v a n a keresztyén békemozgalom létének? A gyakor­ c) A zsinatot illetően szkeptikusak a keresztyén la tb a n ez a z t jelenti, hogy segítséget kell n y ú jtan u n k a keresztyéneknek a m odern technika igen bonyolult békecsoportok is, m ivel nem v á rn ak so k at a hivatalos egyházaktól a békét és az igazságosságot érintő kér­ folyam atainak és nyelvezetének megértéséhez. Ezzel a törekvésünkkel nagy szolgálatot végezhetünk, mivel désekben. A zt azonban világosan kell lá tn u n k , hogy helyes döntésekhez segíthetjük az em bereket. a keresztyén békem unkának különböző dimenziói A béke ésszerűségének azonban v an még egy vonása: van n ak . A békecsoportok általáb an k o n k rét politikai kérdésekkel foglalkoznak, m in t am ilyen a ra k é ták tele­ az ato m korban a helyes sürgősségi sorrend felism er­ pítése, vagy az SD I. Lehetséges, hogy a hivatalos tetése. A nukleáris megsemmisülés elhárítása olyan sürgető parancs, am elynek m inden m ás, bárm ilyen egyházak lassabban lépnek előre, de nagyobb h a tá st fontos feladatot meg kell előznie. V ilágosan meg kell gyakorolhatnak.

164

m ondani, hogy a teljes megsemmisüléssel fenyegető fegyverek k o ráb an a h áború m ár elavult. Az emberiség problém áit tö b b é m ár nem lehet haditech n ik áv al meg­ oldani. E z a helyes sürgősségi sorrend m egkívánja a nem ­ zetektől, hogy felülem elkedjenek m inden ellenséges­ kedésen és világosan lássák érdekeik és biztonságuk közös és azonos v o ltá t. A rendszereken felülemelkedő együttm űködés lesz az emberiség jövője felé vezető út. A békem ozgalom ésszerűsége m egkívánja am a tén y felismerésének elterjesztését, hogy az emberiség tö r­ ténelm e folyam án első ízben k e rü lt ab b a a helyzetbe, hogy m indenki szükségét kielégítheti ab b an az eset­ ben, h a m egállítja és visszafordítja a fegyverkezési versenyt. V. Végül szeretném kifejezni, m ennyire hálásak v a­ gyunk azért, hogy a M unkabizottság ülését B ulgáriá­ ban rendezhetjük, egyik alapító tagegyházunk, a B olgár O rthodox Egyház vendégeiként. Örömmel raga­ dom meg ezt az alk alm at, hogy a M unkabizottság és az egész m ozgalom nevében k in yilvánítsam hálás k öszönetünket nem csak a jelenlegi meleg vendéglá­ tá sé rt, hanem az é rt a tö retlen teológiai, lelki, erkölcsi, politikai és pénzügyi segítségért am elyet a Bolgár O rthodox E gyház n y ú jt a K B K -nak. S nem csak an n ak örülünk, hogy itt lehetünk, hanem

ann ak is, hogy épp m ost lehetünk itt, ezen a héten, am elyet a Béke V ilágtanács „az el nem kötelezettek h eté” -nek nevezett el, hogy ezzel is hangsúlyozza, m ilyen „életbevágóan fontos a növekvő eg y ü ttm ű ­ ködés az el nem kötelezettek m ozgalm a és a békem oz­ galm ak kö zö tt a nukleáris leszerelésért, az ato m h á­ ború m egakadályozásáért, a fejlesztésért, a társadalm i h aladásért és a nem zetek szuverenitásának és h a tá ­ raik sérthetetlenségének védelm éért” (a Béke-Világ­ tan ács felhívása). E z valóban történelm i időszak, m ivel sok függ a t­ tól, hogy az elkövetkező hetekben és hónapokban m it h atáro zn ak a leszerelésről. E d w ard K ennedy szenátor helyesen á llap íto tta meg a legutóbbi szovjet leszere­ lési jav aslato k ra h iv atkozva: „T örténelm i jelentő­ ségű alkalom ez a nukleáris fegyverek nélküli világ m egvalósítására” (E. M. K ennedy: A fegyverek ellen­ őrzésének aran y p illan ata, In tern atio n al H erald T ribune, 1986. II. hó 18.) A m ikor kifejezem a z t a rem énységem et, hogy elő­ adásom őszinte és n y ílt v itá ra ösztönöz m ajd, hang­ súlyozom annak a szükségét is, hogy a béke és igaz­ ságosság ú tjá n való előrehaladásunkhoz új felismeré­ seket kell nyernünk és új in d ítta tá so k a t kapnunk. H a engedelm eskedünk Isten vezetésének, Ő bizonyára meg is áld m ajd m inket azzal a békességgel, „m ely m inden értelm et felülhalad” s „m eg fogja őrizni szí­ veinket és g o ndolatainkat a K risztus Jézu sb an ” (Fil 4,7).

Dr. theol. h. c. Heinrich Hellstern Isten ügyének harcosa, az emberekért H einrich Hellstern évszázadunkból m integy 75 évet élt á t teljes ö n tu d a tta l, s így rendkívüli politikai és gazdasági feszültségek, h atalm as technikai fejlődé­ sek, társad alm i változások és összeütközések, teoló­ giai ism eretek ta n ú ja leh etett. E n n ek megfelelően érdekes személyes élete is, ahogyan k eresztyénként élte á t ezeket a fejlem ényeket. Belső, h itből fakadó következetességből egyértelm ű döntéseket h o zo tt; lendületessége m indenféle langym eleg séget k izárt, s ál­ landóan élénk fan táziájáv al még a fű növését is képes v o lt m eghallani. K i v o lt H . H ellster n ? Személyiségének körvonalai csodálatosan kivehetők m ár gyerm ek- és ifjúkorában. Egyszerű körülm ények k ö zö tt n ő tt fel, édesanyjával való m eghittségben, aki az A argau k antonbeli Brugg városka selyem gyárának bedolgozója volt. A fiatal H . H ellstern „ tis z títo tt” selyem göngyölegeket szállít a g yárba, a városka erde­ jében fá t g y ű jt; édesanyja ism erteti meg a B ibliával, a m ásokért m o n d o tt im ával, sőt a n ém et császárért és a B ernben élő szeretett te stv é ré rt való im ával is. E z utób b i ugyan — sa jn á la tu k ra — „ h ite tle n szocialista” , de mégis jó em ber. A fiatal H . H ellstern fiatalon h a llh a to tt n éhány fel­ n ő tt gondjairól és a politikáról. A nyjával e g y ü tt az ország szegényei közé ta rto z o tt, így elkerülhetetlenül megszerezte a felebaráti jótékonyság ta p a s z ta la tá t — de a kevésbé b a rá ti és em beri jótékonyság tap asz­ ta la tá t is. Szünidőben a berni nagybácsinál, az ak tív szocialistánál érzi, hogy az igazságtalanságot nem csak alázatosan elviselni lehet, de harcolnunk kell ellene, az igazságosság nevében. K inek v an h á t igaza: a ke­ gyes édesanyának, v agy a harcos, szeretett nagybácsi­ n a k ? E setleg m ind a k ettő n e k ? — Ilyen kérdések fogalm azódhattak meg benne. Ő m aga egyébként élénk

fiú vo lt, fel is tű n t tehetségével a bruggi általános isko­ lában, s később szülővárosának, Bázelnek a hum án gim názium ába já rh a to tt. Lelkész a k a rt lenni, s édes­ an y ja óhaja is ez volt. A Leim enstrassén la k o tt, kollégium ban, ahol tá r ­ sai m ind valam ilyen szakm át ta n u lta k . M áris „lel­ késznek” nevezik őt. Az o tth o n m eghittségéből h ir­ telen k ik erü lt, s gorom ba viharoknak le tt k itéve; rá ­ adásul a kollégium vezetőjének kívánságára „jó fiú­ n a k ” kell lennie, hogy példát m utasson. V asárnap különböző prédikációkat hallgat, s m ilyen szörnyű! még szabadelvű lelkészektől is!! Látószöge kitágul — igaz, ta lá n kevéssé a híres iskola látogatásától, m in t inkább azáltal, hogy álladóan felfedező u ta k ra indult az élet és a tu d á s előre be nem program ozott terüle­ teire. „O sztályunkban m indenki individualista v o lt” — írja később. E z a kíváncsiság az új és szokatlan felé meg is m a rad t benne. Szűkös ösztöndíját könyvkö­ tészettel egészítette ki tan u lá sa idején, m ajd érettségi u tá n n y e lv tan á rk é n t, m a g án tan árk én t és szálloda­ titk á rk é n t szerzett pénzt. T an u lt és dolgozott. Teoló­ giát a lehető legrövidebb ideig, a lehető legszerényebb anyagi körülm ények k ö zö tt h allg ato tt Bázelben, Genf­ ben és Zürichben, ahol E m il B ru n n er ra g a d ta meg fi­ gyelm ét. 1927-ben szentelték fel a bázeli M ünsterben. Egész életében realista m a rad t, jellegzetes érzékkel az em berek szám ára lehetséges irá n t, s azzal a meg­ győződéssel, hogy Isten a lehetetlent is lehetővé teszi. A G larus kantonbeli M attb an lesz lelkész, bán y á­ szok és m unkások kö zö tt, a Sernf völgyében; híveinek nagyon kem ényen kell dolgozniuk a m indennapi ke­ nyérért. Ism ert közvetlenségével m inden h á z a t föl­ keresett, am i egy ren d ő rt arra in d íto tt, hogy házaló­ igazolványt kérjen tőle! A krízis ideje v o lt ez, am ikor

165

sok gondról h allh a to tt. A M att falubeli szegényse­ lehetőséggel elterjesztik rö p ira tu k a t: „Az állam em ­ gélyező egyesület (am elynek H . H ellstern is ta g ja volt) berivé tétele, nem pedig az em ber állam osítása” cím ­ keretén belül is jelentkezik n éhány hang, s m egem líti, mel. Az 1939-es nem zeti kiállítás építészm érnöke a hogy olcsóbb a szegények hajójegyét A m erikába Ju n g e K irche részéről figyelm ezteti a kezdem ényező­ kifizetni, m in t hosszú ideig tám o g atn i őket. M ár akkor k e t: H itle rt is érdekli az eredm ény, kíváncsi a szava­ zásra. A kezdem ényezőket te h á t történelm i felelősség voltak „gazdasági m enekültek” — éspedig svájciak! E b b en azonban nem szabad m egnyugodni. H . H ell­ is nyom ja. 430 000 választó a z tá n a tö rv én y ellen s te m n éhány ellenlökést a d : m eghívja F ritz W arten ­ szavaz, 340 000 m ellette — s m indez akkor, am ikor w eilert és Simon G fellert előadást ta rta n i, és egy ke­ m ár áll a háború! K i h itte volna? Még m aguk a kez­ deményezők sem. Ők m ás szolgálatot találn a k a haza resztyén szakszervezeti képviselőt. Az érdekes esti alkalom egym ás mellé h ozta a gyári dolgozókat és védelm ére: ép ítő táb o rt szerveznek fiatalok szám ára a választások tervének keretében. gyülekezete legnagyobb u rá t — a gyárigazgatót. „Amíg én itt igazgató vagyok, addig i tt nem lesz szakszer­ E gy fiatal egyház (am ely az idősek egyháza is) v ezet” — h an g zo tt el, s az igazgató elhag y ta a te rm e t; á lla p íth a tta meg, hogy az egyház, a politikus és az az egyházat azonban nem , éppúgy, m in t a dolgozók állam nem föltétlenül m ondja m indig ugyanazt, s nem sem. M attb an H . H ellstern lelkigondozóvá le tt, s meg­ is kell mindig ugyanazt m ondania, s mégis m a ra d h a t­ ta n u lt a szavakkal c sa tá t vívni. S ez meg is felelt ak a­ nak együtt. Példaadó bátorság — de nagy kétségek is! ra tá n a k , tem p eram en tu m án ak ; ebben m ester volt. 1939-ben, nem sokkal a háború kitörése elő tt kerü lt M attb an jö tt létre — kezdem ényezésére — az első m egrendezésre a keresztyén fiatalok első világkonfe­ főzőtanfolyam a k a n to n lányai szám ára. N agy elánnal renciája. H ellstern szám ára új dimenzió nyílik fel: igyekezett meggyőzni a falu gyűlését. K enyértörésre az ökum ené. E fölfedezés 6 évvel később, 1945-ben kerül sor; a lelkész egyre sáp ad tab b lesz. A m ikor azon­ nyer gyakorlati kisugárzást: ezer holland fia ta lt hív b a n szavazásra kerül sor, m eglepetésre a nagy tö b b ­ meg a H E K S (a Svájci P ro testán s E gyházak Segély­ ség a főzőtanfolyam m ellett á llt: a fiatal lelkésszel ui. szervezete) és a Ju n g e K irche, hogy Svájcban pihen­ sokan együttéreztek, s legalább egy szavazatot ak ar­ jék ki m ag u k at; ez a frissen alak u lt segélyszervezet n a k neki adni! A főzőtanfolyam beindulhat. és annak vezetője, H einrich H ellstern első akciója. A M attb an e ltö ltö tt évek során jelenik meg a rádió, A háború a la tt sok bosszúságot és gondot okoztak a s elhozza a szobákba a ném etek csábító szavait: am it „Ju n g e K irche” falusi gyülekezetei a cenzúrának, pl. ígér, az m unka, jó lét és „D eutschland über alles” . az 1941-ben ta r to tt előadások: „ Im N am en G ottes des E g y fiatal, K elet-Svájcban lakó ném et m egkérdi H . H ellsterntől 1932-ben, hogy nem akar-e résztvenni A llm ächtigen 1291—1941” . („A m indenható Isten nevében 1291—1941” ) Georg T hürer, E m il B ru n n er egy nem zeti szocialista gyűlésen. D ehogynem — s a derék, szolid W ürttem b erg b en osztályrésze lesz egyet­ és K a rl B a rth , elkötelezett keresztyének és polgárok lenegy alkalom m al a sokszor m egism ételt töm eghisz­ szóltak, s b á to ríto tta k ezekben, Isten nevében. Az téria. A fiatal lelkész szám ára, aki az em beri jelensé­ előadásokat b ro súraként k ia d tá k , de a cenzúra — figyelm eztetésként — be ak a rja vonni ezt a „veszélyes” geket szereti sa já t tap asztalatb ó l m egism erni, ez a nap k iad v án y t. A Ju n g e K irche azonban fürgébb. V illám ­ döntő politikai sokkot je le n te tt. É rzi, hogy mindez hova vezethet. A m it nem é rt, az az, hogy hogyan hagy­ gyorsan szétküldi a k ia d v án y t, s a cenzúrának csak h a tja olyan sok kegyes keresztyén félrevezetni önm a­ néhány példány m arad belőle. g át, s nem sokára hogyan h ag y ja elvezetni önm agát? 1942-ben tö rté n t, a Ju n g e K irche egyik falusi gyü­ Az „E vangelische Ju g e n d ” c. lap b an (1933. augusz­ lekezetében, Oerlikon fed ett stadionjában. E gy erős tu s), később „Ju n g e K irche” (1935 jan u ártó l) szer­ hangú prédikátor, W alter L üthi a korm ány m enekültpolitikájáról beszél, h atárain k o n tö rté n t tragédiákról. kesztő jek én t lehetőséget lá t an n ak kifejtésére, hogy a Von Steiger szövetségi tanácsos m ondja ki e szeren­ keresztyén h itnek az élet m inden területére ki kell csétlen szót: „D as B oot ist voll” — a csónak m egtelt. h a tn ia , a politik ára és gazdaságra is. Az alapok te h á t Az eredm ény egy hatalm as összeütközés Isten prófé­ meg v an n ak vetve. tá ja és egy állam férfi között. H ellstern is részt vesz 1934-ben M attból a Zürich kantonbeli W aldba köl­ ebben; m érföldkő ez. Isten ügyének harcosa, az em be­ tözik, ahol 9 v ilág tö rtén eti évet tö lt el — 1943-ig rek védelmezője tám adásoknak v a n kitéve. m arad o tt. W ald szintén bányász- és m unkásgyüle­ 1943-ban átveszi P aul V ogttól, a m enekültek lel­ kezet. H . H ellstern itt egyre intenzívebben követi a nem zetközi, egyre rosszabbodó h elyzetet, külső és készétől a zürichi Seebach gyülekezetét. Jö v ő szol­ g álatán ak váltói m ár a helyes irán y b an állnak; ő belső következm ényei egyre kényszerítőbb erejűek m aga azonban még nem tu d ja ezt. A gyülekezet sok lesznek szám ára. E rrő l az egyház fiataljai szám ára ír, m egértést ta n ú sít m unkássága irá n t, am elynek jelen­ s m eghallgatást is talál. A szavakkal való h arc többé nem já té k ; egy ügy m ellett lesz tám ad ó és m egtám a­ tősége a határo k o n is tú lm u ta t. 40 évvel később V ogt és H ellstern lelki öröksége 1985 szeptem berében a d o tt. S ez m ár öregkoráig nem is változik. „Seebachi egyház chilei m en ek ü lto tth o n a” kereté­ T ek in tettel a nem zetközi helyzetre, a hadügy­ ben ú jra fontos, de népszerűtlen kérdéseket tesz föl m inisztérium ban egy tö rv é n y t készítenek elő kötelező egyháznak és népességnek egyaránt. k ato n ai előképzés előírására. H ellstern és m ások H ellstern egyre h a tá ro z o tta b b an foglal állást a (a Ju n g e K irchéből és katolikus körökből) szembeszáll­ Ju n g e K irche lap jáb an a háború esem ényei vo n atk o ­ n a k ezzel, s meggyőződéssel fejtik k i ellenérveiket zásában: Sztálingrádnál a ném etek visszavonulása el­ M inger szövetségi tanácsos előtt. Ezzel önm aga fejére kezdődik Auschwitz ism ert lesz, m egtörténik a francia­ idézi a z t a v á d a t, hogy csaknem elárulja h azáját. országi invázió. Mikor fejeződik be a háború végre, mi 1940-ben, m ár a h áború idején, rövid idő leforgása lesz a vége? H ellstern a jelenben él egészen, de inten­ a la tt 50 000 aláírást gyűjtenek egy tö rv én y jav aslat előterjesztésére. A hivatalos egyházak m egrém ülnek; zíven gondol a jövőre: m in t lelkész b áto rít, m ert Isten a rem énye, bizonysága és elkötelezettsége. A vi­ H ellstern t a svájci evangélium i egyházak szövetsé­ harok és kételyek k ö zö tt is ő jelenti a néha nem egye­ gének elnöke m aga elé idézi, s sürgősen javasolja a nes, de konzekvens vonalat. referendum visszavonását. A kezdem ényezés azonban Az egyházban is gondolkoznak itt-o tt a jövendő nem változik. M inden p á rt ellenében, csekély anyagi

166

felől, sőt az akk o r még provizórikus EV T-ben is, Genfben, a holland fő titk á r, Visser’t H ooft vezetése a la tt. A h áború befejeztével, 1945-ben a Ju n g e K irche m u n k atársai 200 000 fran k o t gyűjtenek a gyülekeze­ tekben. 11 h ó nappal a h áb o rú befejezése u tá n H ell­ stern m eglehetős körülm ényesen V isser’t H ooft ajá n ­ lásával H ollandiába u tazik , hogy kifejezze a szolidari­ tá s t, s 1000 pihenésre szoruló fiataln ak svájci ta rtó z ­ ko d ást kínáljon fel. M ár csak egy b ü ro k ratik u s vessző­ fu tá s v a n h á tra , s e zu tán csoportosan érkeznek a holland fiatalok Svájcba. Addig azonban szállásról kell gondoskodnia. A Jun g e K irche T icinoban olcsón ta lá l egy kis te rü le te t és néhány b ara k k o t M agliasoban; tö b b m in t véletlen ez: ez lesz a Ju n g e K irche o tth o n a a jövőben. Első lakói a hollandok. E z az akció b e m u ta tja H ellstern t: találékonyság, lelkesedés, im pulzivitás, kock ázatvál­ lalás jellem zi őt, s mégis: k é t lábbal gyökerezik a való­ ságban (anyagilag is), táv o lb alátó an , nagyvonalúan, részletekre figyelve, s körülvéve bizalom m al, de bizal­ m atlansággal is. A h áború befejezése u tá n S vájcban egyre tö b b et hallani az E u ró p áb an tö rté n t le írh a ta tla n p u sztítá­ sokról és tragédiákról. 1945 őszén n éhány svájci reform átus egyház m egbízza H ellstern t egy segély­ szervezet létrehozásával. A Seebachi gyülekezet m a­ gára vállalja a z t az áldozatot, hogy szabaddá teszi ő t először egy, m ajd egy m ásik évre is. A H E K S kezde­ m ényező vezetője lesz H ellster n ; p ro testán s egyhá­ zaink pedig m erészen n agy fáb a v á g tá k fejszéjüket. Bel- és külföldön nem is s e jte tt nagy h a tá s t értek el a H E K S által. H ellstern 14 évig fá ra d h a tatla n u l u ta ­ z o tt szerte E u ró p áb an , m egszám lálhatatlanul sok re­ m énytelen hely zetet ism ert meg, sok kétségbeesettel találk o zo tt, gyülekezeteket és eg yházakat lá to g a to tt meg s lá to tt el tanácsokkal, p réd ik ált, s az evangélium i, testv éri szeretetet (így nevezi ezt a korabeli H E K S-köz­ lemény) nem csak szavakkal írta körül, hanem való­ ban sokak szám ára el is hozta. É lénk megfigyelőképes­ ségével, fan táziájáv al, k ap cso latra készen, bizalom ­ m al telve ta lá lt néha szokatlan, s gyors u ta t eredeti segítségnyújtásra. Így pl. a H E K S g y a p jú t h o zat a tengerentúlról, hogy a z t egyházi megrendelésre a még m űködő n ém et g y árak b an feldolgozzák, g yapjúfonalat m ajd vászonkendőket készítsenek belőle. E zeket pedig szétosztják kórházaknak, m enekülteknek vagy egyéb szükséget szenvedőknek. A gyülekezetek szá­ m ára a lerom bolt tem plom ok h e ly e tt b arak k o k at sze­ rez, s tá m o g a tja az ak k o r korszerű szükségtem plom ok m odelljét, am elyet fából ép ítettek (Prof. B artning); települési terv ek et fejleszt a m enekült csoportok szá­ m ára, szervezi a teológiai ösztöndíj- és könyvsegély­ szolgálatot, hogy könnyítsen a teológiai szükséghely­ zeten a nem zeti szocialista ragály u tá n . N em nyugszik addig, am íg az akkor csaknem elérhetetlen m egszállt terü letek en p artn erre nem lel, hogy oda is segítséget vigyen. H ellster n u tazásai nagyon fárasztóak, s m inden em ber-okozta nyom orúságot feltárn ak , sok bürok­ ratik u s és politikai a k a d á ly t k ellett leküzdeniük, am e­ lyek ak ad ály o zták a segítségnyújtást, s az egyházak nehézkessége is gond, am elyek akad ály o zták őket ab­ ban, hogy a szükséghelyzetekkel foglalkozzanak, s radi­ kálisan m egváltoztassák gondolkozásukat. O tth o n beszám ol H ellstern a lá to tta k ró l és tö rté n ­ tekről, s felrázza a közvélem ényt. A keresztyének és az egyházak segítenek neki és a H E K S -nek egyaránt. E gy m odern v á lto z a ta tö rtén ik meg a ken y ér m egsoka­ sításáról szóló tö rté n e tn e k : a H E K S p én ztára meg­ telik , hogy ú jra m egüresedjék a keleti és n y u g ati te s t­

véreknek a d o tt segítségnyújtásban. S ez nem kicsi­ nyes módon tö rtén ik , csak keresztyének szám ára, h a ­ nem m indenkinek, akinek segítségre v a n szüksége. S m indez K eleten is így van, a kom m unista orszá­ gokban. E z t kevesen é rte tté k meg, kevesebben, m int a ném eteknek n y ú jto tt segítséget N yugaton. A H E K S kom m unistáknak n y ú jt segítséget? — ezt h a llh a ttu k és o lv ash attu k akkor. H ellstern és a H E K S szám ára a „hidegháború” az ötvenes években a teherbíró­ képesség próbája le tt. V ajon a segélyszervezetnek meg kell állnia, m egállhat a politikai határo k e lő tt? A keresztyén H ellstern szám ára m indez elképzelhetetlen. Meggyőződése és tem peram entum a m in d en ü tt ég. Szent (és néha kevéssé szent) türelm etlenséggel ke­ resztülhúzza sokszor a tú l óvatos kísérleteket. A teljes szükséghelyzetet lá tja , lényében teljesen átéli, s úgy kell m egvalósítania, hogy olvasói és hallgatói igent m ondjanak az új segélyszervezetre és a svájci egyhá­ zak szolgálatára. R égóta m ár, 1946 óta a Svájci P ro ­ te stá n s E gyházak Szövetsége hivatalosan és kötelező érvénnyel összekapcsolta m agát a H E K S-szel, s bölcs m eglátással a d o tt akkor a H E K S-nek teljes cselekvési szabadságot. A bázeli Alphons K oechlin (a Szövet­ ség elnöke) és a zürichi E rn st F rick (a zürichi egyház­ tan ács elnöke) teljes bizalm at szavaznak H ellsternnek. S h a negatív hangok is hallhatók lesznek a kelet­ európai elkötelezettség ellen, úgy meg kell állap íta­ nunk, hogy m ár ak kor elfelejtették sokan: a partnerek o tt is protestáns egyházak, akik elszigeteltségükben bizonyos idő m ú ltán igaz, m inden h a tá rt felülm úló közösségre áhítoznak. H ellstern sok kelet-európai k a p ­ csolata során (korm ányszervekkel is) érthetően és egyértelm űen fejti ki k ritik ai észrevételeit, de báto rí­ tólag és a súlyos esetekben mindig közbelép a h á trá ­ nyos helyzetben levők érdekében. M inden erejével bizonyítja, hogy semmiféle em ber a lk o tta tö rvény nem k o rláto zh atja a keresztyén lét és cselekvés meg­ valósulását. S éppen ebben tu d a to sa n egyházi em ber ő, b ár nem vakon egyházias. Így m a ra d h a to tt meg­ győződéses, b ár k ritikus és józan híve az ökum enének. S m e rt N yugaton éppoly szabadon beszél, m in t Kele­ ten, ezért lehetséges, hogy itt is és o tt is ugyan v ita ­ to tt, de végső soron tiszte lt és kom olyan v e tt védelm e­ zője leh e te tt a jognak és igazságosságnak. 1959 jelenti a növekedés újabb lépcsőjét: a H arm a­ dik Világ országainak a függetlenség eléréséhez kez­ deti segítségre v a n szüksége, éppúgy m in t 15 évvel ezelőtt E u rópának, a háború befejeztével. H ellstern­ nek sok erőfeszítésre volt szüksége, hogy az egyháza­ k a t és azok szövetségét meggyőzze a k o n tinentális kiszélesedés szükségességéről. Végül is 1960-ban nyeri meg beleegyezésüket, am ikor a Zürichi E gyháztanács jobban tám o g atja őt és első ilyen te rv é t: a dél-indiai m űszergyártók kiképzését. A következő években H ell­ stern nem csak E urópában, hanem a H arm adik Világ­ b an is szertejár, s egészen új problém ákat ism er meg, szociális, gazdasági és politikai függetlenséget. E gy új élm ény ez, am ely ú jra tan u ló v á teszi H ellstern t; ő pedig nagy elánnal lá t az új feladatnak. F á ra d h a ta t­ lan kérdező m arad, Indiában, a m ai Zairében, K a ­ m erunban, A rgentínában, az E gyesült Á llamok feke­ téi k ö zö tt Mississippi állam ban. Oly m értékű kizsák­ m ányolást és h á trá lta tá s t tap asz tal meg eközben, am ilyent még soha nem lá to tt. Oly m értékű gazdasági összefonódásokat fedez föl, am elyet eddig még lehe­ tetlennek ta r to tt. Egyszerre a h á trá n y b a n részesítet­ te k harcosává válik, a kizsákm ányolás rendszere ellen. Így a z tá n nem meglepő, hogy az első órától m ár a „B ro t fü r B rüder” („kenyeret a testv érek n ek ” segély­ szervezet) m egalapítói kö zö tt v an , s ennek k é t p a r t­

167

nere éppen a H E K S és az Evangelischer M issionsrat (P ro testán s Missziói Tanács). 6 élm ényteli hónapot tö lt el a „ fro n to n ” , A lgériában, a francia elvonulás u tá n . Az E V T megbízásából átm enetileg az o ttan i keresztyén fejlődési segélyszervezet vezetője. Egy nag y m éretű fásítási program keretében tö b b tízezer fá t ü lte te tt el. Jo b b dologról nem is álm odozhatott: egy iszlám országban nyilvánul meg a keresztyének szolidaritása, faiskola létesül, fák nőnek, forró dom ­ bok lesznek ú jra zöldek, és így jav u l a klím a is, m unkanélküliek k ap n ak m u n k át. Mindez kézzel fogható, nem íróasztal-m unka. A lgéria H ellstern szám ára bol­ dog, eredm ényteljes időszak, új ism eretekben gazdag, új elkötelezettségekkel teljes. H ellstern személyiségé­ nek fontos mozaikköve. 65 éves k o ráb an a d ja to v á b b H ellstern a sta fétát e sorok íróján ak , s teszi nehézzé, hogy ez ú to n to vább haladjon. Így a z tá n 1968-tól teljesen a K eresztyén B ékekon­ ferenciának szentelheti m agát, s ezzel ki is h ív ja m aga ellen a szem rehányást: „K eletre v án d o ro lt” . Aki azon­ b an tu d ja , hogy m ilyen m értékben aggódott a világ politikai fejlődéséért, a k é t ideológiai blokk háborús fenyegetése m ia tt, az m egérti, hogy m in d en ü tt, ahol

m egértést és békét tu d o tt h ird etn i, m egjelent — nem rajongó, hanem igenis realista, józan m ódon. T ény, hogy a kelet-európai keresztyének és egyházak által a la p íto tt K B K -b an is tisztelték őt, m in t kritik u s, füg­ getlen, néha kellem etlen harcosát a keresztyén igaz­ ságnak és a politikai realitásnak. A m it H ellstern egyszer igaznak, igazságosnak, való­ ságnak és szükségesnek ism ert meg, a z t többé el nem engedte, hanem em ellett elkötelezte szívét és értel­ m ét, s ann ak helye volt személyes életében és hitében. E n n ek pedig helye kellene legyen az egyházban és ann ak felelősségében is. H ellstern élete idején k iáltó volt, meggyőződéses felszólító, döntő helyzetekben nem negligálható fel­ szólító, aki ném elyeket ugyan irritá lt pillanatnyilag, de akinek mégis hosszútávon igazat k e lle tt adni. 1984 karácsonyáig, élete végéig soha nem fe le jte tt el ez az em ber csodálkozni sa já t éle tú tja fö lött, m űkö­ désének gazdag áldásai fölött, s m inden jóság fölött, a m it k a p o tt, el egészen utolsó napjáig, s m inden nap fö lött — az Istennel való közösség végső bizonyossá­ gában. H ans Schaffert Fordította: Karasszon István

Az Egyházak Világtanácsa 1985-ben Események és reflexiók M ásodik éve im m ár annak, hogy az EV T illusztrált beszám olót ad program jairól és m űködéséről. E z nem szabályos évenkénti beszámoló a k a r lenni, s célja sem az, hogy az EV T ak tiv itásain ak és szerteágazó k a p ­ csolatainak alapos és teljes beszám olója legyen. A be­ számoló ink áb b n éh án y tö rté n e t, em ber és találkozás egyvelege, am elyek jellem zik az E V T 1985-ben vég­ z e tt m u n k á já t. A hogy a szerkesztő írja : „m inden tö r­ té n e t a z t az asp ek tu st vázolja, ahogyan összekapcso­ lódnak az egyházak az EV T közösségében, s ahogyan m o stan áb an keresik, hogy eleget tegyenek közös hi­ v a tá su k n a k — am elyről szól az EV T konstitúciója is.” (2.1.) A képek sokasága, am elyet a beszámoló ad, az EV T célkitűzéseit, ú tm u ta tá s a it illusztrálja, s a rra h ív ja a tag eg y h ázak at és a helyi gyülekezeteket, hogy gondolkodjanak el m agaviseletük, missziójuk és ökum enizm usuk felől. Legfőképp az EV T sokféle m u n k á já é rt és a kihívással teli izgalm as napirendért hálás, a beszám olót olvasó, am ely az E V T szolgálatát jellemzi. Az EV T-nek három alegysége van. Az első, m elynek neve: „ H it és bizonyságtétel", azért keresi az egyház egységét, m e rt lehetőséget a k a r biztosítani az egyhá­ zaknak arra, hogy teljesítsék elhívásukat, részt vegye­ nek a m isszióban, tám ogassák a vallások közötti p ár­ beszédet és hogy m egvizsgálják a keresztyén h it jelen­ tőségét a m ai társad alo m szám ára, ahol a tu d o m án y és tech n ik a gyors változásai lejátszódnak. E z az alegység egyik legfontosabb ta n u lm á n y a : „A z egyház egysége és az emberi társadalom m egújulása.” A m ásodik alegység neve: „Igazságosság és szolgá­ lat.” E nnek a felad ata az, hogy segítse az egyházat a szegénység, igazságtalanság és elnyom ás elleni harc­ ban. Ökum enikus együttm űködésért dolgozik úgy, hogy közben em beri szükségleteket k ív án kielégíteni és az em beri szabadságot, m éltóságot és az egész vilá­ gon a közösséget k ív án ja erősíteni. A harm adik alegység neve: „Nevelés és m egújulás". 168

E nnek az alegységnek célja egy látom ás m egvalósí­ tá sa : hogy az egyház elhívásához hűen átfogó közös­ ségként tan u ljo n , tanúskodjon és szolgáljon. Az alegy­ ség a rra a kihívásra felel, hogy Iste n népének részt kell vállalnia tevékenyen a világ életében, an nak meg­ ú jításáb an és abban, hogy része legyen értelm esen Istennek e változó világban m egnyilvánuló m u n k ájá­ ban. A helyett, hogy egyszerűen összefoglalnám a beszá­ moló ta rta lm á t, am ely az alegységek m unkájából fa­ k ad , rendszeres áttek in tés által kívánom m éltatni azt. E célból a beszámoló ö t alcím et használ: a n y ito tt napirendet, a szolidaritást, a tö rek v ést az összefüg­ gésekre, a prófétai feladatot és az ökum enizm ust. Ezek nem ölelik ugyan fel a keresztyén élet teljes szélessé­ gét, am i a beszámolóból is kiderül, mégis hasznos vezér­ fonalak. 1985 volt az az év, am ikor az első k é t fő titk á r m eghalt: W . A. Visser t’Hooft és Eugene C. Blake. 1985 szilveszter nap ján kezdte meg szolgálatát a jelen­ legi főtitk ár, Em ilio Castro. F e la d ata az, hogy az EV T egész m u n k á já t és az alegységek m u n k á já t is koordi­ nálja. A nyitott napirend A legtöbb társad alm i helyzetnek valam ilyen speciá­ lis szókincse van. Az EV T sem kivétel. N éha idegenül h a th a t szókincse tö b b helyi gyülekezet szám ára. E z a szókincs m egtalálható a beszám olóban is és m agá­ ban is hasznos lá tá st ad az EV T-n belül levő gondol­ kozás és ta n ítv á n y i alázat vonatkozásában, s ez m aga m ár érdekes élm ény lehet a gyülekezet szám ára. H on­ n an szárm azik ez a speciális szókincs, s m ilyen szem­ pontból speciális? A beszámoló nyelvezetének sajátos term észete a nyíltság; nyíltság a milliónyi kihívás és alkalom irányában, am ely a keresztyén egyházakra irányul. N y ito ttság a különböző kérdések láncola­ tá ra és néha v ára tla n válaszokra. N y ito ttság a külön­ böző típ u sú em berek irá n t, akikkel találk o zh atn ak a

keresztyének, és akiknek szolgálhatnak. O lyan n y ito tt­ ság, am ely m egtap asztalh ató abban, ahogyan az EVT kész tan u ln i az eddig eln ém íto tt hangokból. Az ism ételten k ifejezett v ágy arra, hogy az egyhá­ zak figyeljenek az eln ém íto tt hangokra, e szókincs­ nek egyik erős jele. Pl. am ikor egy ökum enikus ta n í­ tásró l szóló cikket ism ertet a beszámoló, kijelenti, hogy az o k tatásn ak m ódot kell adnia arra, hogy egyre többen kerüljenek bele az egyházak világm éretű m un­ k ájá b a , egyre világosabban n yilváníthassák ki h itü ­ k e t, egyre készségesebben vállaljan ak felelősséget m ások szükségleteinek v o n atkozásában és legyenek készek aktivizálni lappangó vezetői képességüket. A N em zetközi Ifjúsági É vből következik a célkitűzés, hogy az egész világon levő fiatalok belekerüljenek az egyházak és a társad alo m vérkeringésébe. A fiatalok, nők, szegények, azok, akik m ostanáig csak passzívak vo ltak , azok az em berek, akikre az egyházaknak fi­ gyelni kell és akik szám ára b iztosítaniuk kell a beszéd lehetőségét. Az EV T az a ty a i tek in tély gyakorlásából, az im perializm usból, az a u to rita tiv viselkedésből az egyh ázak at a rra vezeti, hogy m egterem tsék a köl­ csönös biztonság és bizalom légkörét, am iben m indenki k ifejth eti szolgálatát és hozzájáru lását, és am iben a többség nem egyszerűen m ások döntésének kényszerű elfogadtatása. Ilyen nyíltság példája ta lá lh a tó az egyik cikkben, am ely az elemi egészségügyi gondoskodásról szól. E gy zim babw ei p ro jektum ról, am elyben nem zet­ közi szervezetek, az országos és helyi igazgatás, egész­ ségügyi és o k tatási osztályok is részt vesznek, a kö­ vetkező írás o lvasható: „E lem i egészségügyi gondos­ kodás az egészségügy előm ozdítása és a betegség meg­ akadályozása, a nyersanyagok igazságos elosztása, és az em berek felelőssége a sa já t és a társad alm u k egészségéért” — az ezek k ö zö tti k ap cso lato t hangsú­ lyozza. E zeknek az em bereknek a hozzájárulása a tá r ­ sadalom hoz a n y ito tt nap iren d része kell legyen, épp­ úgy m in t a nők és fiatalok vezetése, hozzájárulásuk és példaadásuk is n y ito tt kérdés. A nyíltság egy bizo­ nyos rem ényen alapszik, hogy ti. ezek által szintén Iste n beszél hozzánk, Ő vezet bennünket. A beszámoló elején v a n egy in te rjú , am ely 1985 no­ vem berében készült Em ilio C astroval. Az új fő titk á r a kérdésre: „Mi ta r tja össze az E V T -t?” , a következőt válaszolta: „Jézu s K risztus im ádsága, ,hogy m indnyá­ ja n egyek legyenek’.” (12.1.) Az az egység, am elyet keresünk, nem öncél, hanem teljesítenie kell azt a misz­ sziót, am iért az A ty a a F iá t k ü ld ö tte el, azaz, hogy á t­ ad ja a világnak a szeretet és a m egm entés üzenetét. H asonlóképpen m o n d ta a fő titk á r: „A teológia az Isten egész népére ta rto z ik ; erre m ost különösen is figyelnünk kell, hogy buzdítsuk a nők és a fiatalok hozzájárulását a teológiához és figyeljünk is arra. E z az, am it ta n u ltu n k a faj üldözés elleni küzdelem ből: an ­ tropológiailag az egyetlen em beriségről beszélünk, s m inden kísérlet arra, hogy az em bereket fajok sze­ rin t osztályozzuk, teljességgel ellenkezik Jézus K risz­ tu s evangélium ával.” (5—6.1.) E z a n y ito tt n apirend volt lá th a tó egy K u ala L um ­ pu rb an ta r to tt konzultáción, ahol a vallások közötti párbeszéd tan u lm án y i lehetőségeit tá r tá k fel a teoló­ giai o k ta tá s szám ára. A konzultáción a „vallások kö­ zö tti m egértés szükségességéről” v o lt szó, „am i egyéb­ k é n t m indenkit, aki az egyházak jövendő lelkészeit o k ta tja , a rra h ív fel, hogy vegyen részt a teológiai o k ta tá s teljes revíziójában.” (9.1.) A nyíltság v agy ilyen n y ito tt napirend nem egy­ szerűen a véletlenben végződik. A beszámoló p éld áját ad ja an n ak , ahogyan ez a n y ito ttság h a tá ro z o tta n a bizalm on alapul. Az Istenben való bizalm on, am ikor

Ő az em bereken keresztül beszél, nem pedig az em beri stru k tú rá k o n vagy em beri uralkodáson és az abba v e te tt bizalm on nyugszik; ezek gyak ran in kább el­ h a llg a tta tjá k az em bereket. Az ilyen bizalom bátorságot és önfegyelm et követel meg. A zért bátorságot, m ert nem tu d ju k irán y ítan i a válaszokat, és azért önfegyel­ m et, m ert el kell fogadnunk a z t a napirendet, am elyet Isten tesz kötelezővé szám unkra. Szolidaritás Az in terjú jáb an Em ilio Castro a z t m o n d ta, hogy a szolidaritás „az ökum enikus szolidaritást jelenti, különösen azokkal az egyházakkal, akiknek nag y szük­ ségük v a n m ás egyházak im ádságaira és láto g atásai­ ra .” (4.1.) Az EV T K özponti B izottságának Buenos A ires-ben ta r to tt ülésére gondolva, így fo ly ta tta E m i­ lio C astro: „A z ökum enikus szolidaritás igazi definí­ ciója: azoknak a szolidaritása, akiktől függeni t u ­ d u n k .” (4.1.) A szolidaritás nem csak a z t jelenti, hogy kom m unikációs csatornánk v an a szegényekhez, h a ­ nek a z t is, hogy k o n stru k tív m ódon e g y ü tt vagyunk velük, s ezáltal a szegényeknek lehetőségük nyílik az em beri jóléthez való hozzájutásra. T kp. nincs is különbség a szolidaritás form ái k ö z ö tt; ugyanaz a szo­ lidaritás az éhesekkel, elnyom ottakkal, fogyatékosok­ kal, m in t a társadalom által faj, nem vagy életkor m ia tt m egvetettekkel. A rról v an szó, hogy Isten egész népe m u ta t szolidaritást Isten egész népével. E n n ek a szolidaritásnak az egyik v e tü le tét jól m u ta tja a Sudan R ound Table-ről szóló cikk. A R o u n d Table, am iben az EV T tevékenyen részt v e tt, a z t keresi, hogy nagy szükséghelyzetek idején hogyan lehet m ozgósítani az energiákat, összegyűjteni az erőforrásokat és egyesí­ ten i a különböző szervezeteket (am elyeknek felfogása eltérő). Az egyik találkozón Clem ent Junda, a Szudáni E gyházak T anácsának fő titk á ra ezt m o n d ta: „A m ikor lá tjá to k , hogy m osolygunk, még egy p illan atra se gon­ doljátok, hogy érzéketlenek vagyunk. A m ikor k ö rü lö t­ tü n k csak az üres rem énytelenséget és a teljes kétségbe­ esést lá tju k , akkor azért tu d u n k to v áb b m enni, m e rt tu d ju k , hogy ti tá m o g a tto k .” (18.1.) A szolidaritás a Szudáni E gyházak T anácsával az t jelenti, hogy az EV T részt vesz a szükségm unkák egyik nagyobb prog­ ram jáb an , am it egy helyi egyház tan ácsa szervez, s ez a program 80 000 m enekültet védelm ez egy erő­ södő háború a la tt. E gy m ásik példa az EV T n a p tá r­ já b an a mexikói földrengésről olvasható, am elynek szintén meg k ív án felelni az EVT, anélkül, hogy m agát m ásokra ak a rn á erőszakolni. Az EV T szerepe az afri­ kai éhség elleni küzdelem ben az, hogy m ódot ad az em bereknek sa já t jövőjük form álására. A szolidaritás és olyan kijelentések, m in t „a n n a k igénye, hogy egym ásra figyeljünk, abból az ökum e­ nikus m eggyőződésből szárm azik, hogy a szegények a fejlődés képviselői lesznek és nem tárg y ai, am ikor az egyházak fejlődésében vesznek részt” (26.1.) — azért igazi és nehéz kérdések, m ert az ilyen kijelentések nem m arad h a tn ak puszta szakkifejezések. A beszám olóban egy helyi, Fülöp-szigeteken levő gyülekezetről olvas­ ható egy tö rtén e t. A m ikor ez a gyülekezet m egala­ k u lt, ak k o r csak azok m ia tt a tények m ia tt aggódtak, hogy az em berek dohányoznak, isznak, táncolnak és m iniszoknyát viselnek. A m ikor m egism erték környe­ zetü k et, ak k o r rá jö tte k arra, hogy m élyebb, nehezebb problém ák és szükségek is van n ak a helyi közösség­ ben. A közösség gazdasági életében, társadalm i prob­ lém áiban kezdtek el részt venni. I t t lá tu n k te h á t egy gyülekezetet , am elynek v an egy olyan álm a, am ely n y ito tt, még nem teljes, s am ely azokkal az em berekkel

169

tu d kom m unikálni, akiknek szolgálni akar. E gy másik példa olvasható a thaiföldi és am erikai gazdák ta lá l­ kozójának kapcsán, ahol a rra ébredtek rá, hogy az igazságosságra való igyekezetnek átfogó term észete van. A szolidaritás felad atán ak , keresztyén ta n ítv á ­ nyi m ivoltnak örömei és keresztjei is vannak. Törekvés az összefüggésekre

v an arra, hogy keresse ú jra m egérteni valam ennyi k o n tex tu st. „A teológiai o k ta tá s érvénye a ttó l függ, hogy vajon szolgálja-e az egyházat o tt, ahol van. Először az egyháznak kell kérdeznie: ,H ová m együnk?’ és ezu tán : ,H ogyan tu d segíteni nekünk a teológia ab ban, hogy oda el is érkezzünk?’ ” (34.1.) Az a fel­ a d a t, hogy az egyházaknak a helyét m eghatározzuk, feltételezi, hogy sem az egyházak, sem helyük önm a­ gukban nem statikusok.

E gy cikk, am ely arról szól, hogy hogyan lehet evan­ Prófétai feladat és elmélkedés gélium ot h ird etn i a világban, a következő figyelmez­ tetéssel fejeződik be: „ h a erősen összpontosítanánk A nagy próféták tu la jd o n Sitz im L ebenjüket fel­ a kiszám ítható következm ényekre, ak k o r ta lá n azt ism erve tu d ta k próféták lenni; éppenígy az egyház is. k a p n án k , am it ak aru n k , és meg lennénk elégedve, Az EVT 1982-ben t e t t kijelentése a misszióról és evan­ de a jövendő generációnak el kellene szenvednie a gélizációról ezt á llap íto tta m eg: „A bibliai ígéret, hogy fövenyre ép ü lt ház összeom lását.” (11.1.) U gyanabban egy új ég és új föld lesz, ahol a szeretet és igazságosság a cikkben R aym ond F ung m on d ja: „ a világ missziója uralkodik, a rra hív m indenkit, hogy keresztyénekként helyi misszió, am it m indenhol végeztek, egy sajátos cselekedjünk a történelem ben.” (24.1.) Az EVT egyik helyen, egy sajátos idő p o n tb an és am iben sajátos nem zetközi ügyekről szóló okirata to v á b b á a z t állítja, em berek vesznek részt.” (10.1.) I t t a szolidaritásról és összefüggések kereséséről szóló tém ák fedik egy­ hogy „am ikor valaki nem politizál, hanem sem m it sem tesz, akkor hallgatólagosan a status quot tá m o g a tja . m ást. Az anyaszentegyház m issziójának egy új iránya Így te h á t anélkül cselekszik, hogy erről elgondolkod­ v a n az ortodox egyházak elmélkedései folytán. Ion n a ” . (24.1.) H ogy nincs bibliai recept a globális prob­ B ria azt m ondja, hogy „az ortodox egyházak azok k ö z ö tt v an n ak , akik új irán y b a ak arn ak m ozdulni, lém ákra, ezt a cikk felismeri és azt állítja, hogy a sálóm az összefüggéseket, am ikben a m ai ortodox egyházak bibliai értelm ezése lényegbevágó kih ív ást jelen t, m ert élnek azért a k arják felism erni, hogy m egértsük a misz­ a sálóm a „teljesség és harm ónia, békesség, igazságos­ ság és tisztesség, gyógyulás és m enekvés, szabadság, szió m ai problém áit, és m egkérdezzük, hogy m it jelent jó lét, kényelem feltétele” . (24.1.) Az EV T politikai ez az ökum enikus közösség szám ára.” (12.1.) eseteket próbál érzékelni, m egvizsgálni és in terp re­ Az összefüggések keresése fejlődésének az egyik p éld ája m egtalálható „A tech n ik a m int, az egyház táln i, felk u tatn i, s szolidaritást fejezni ki azokkal, világm éretű problém ája” című cikkben. „A protes­ akik erőfeszítéseket tesznek az em beri igazságossá­ tá n s m unkáról szóló etika nehéz időket él meg, m ert — gért, a faj üldözés ellen, a békéért, leszerelésért, a m un­ kások és parasztok igazságáért. A prófétai egyháznak így D avid Coosling — sok em bernek a hagyom ányos a feladata m indig azzal a problém ával terh elt, hogy kapcsolat, sok keresztyénnek m u n k áju k és elhívásuk m ár nem realitás, m e rt nincs m unkájuk. É s sok em ber tú l könnyelm űen t e t t politikai kijelentéseket. A fent em lített fülöp-szigeteki gyülekezetről szóló szám ára, akinek v a n m u n k ája, a m unka nem betelje­ sülés, hanem könyörtelen rabszolgam unka és egészsé­ tö rté n e t leírja az egyháznak az egyik prófétai szere­ gének és biztonságának fenyegetése.” (15.1) Meg kell pét. A beszámoló élethűen ad szám ot az EV T-nek ism ernünk a körülm ényeket, am ik k ö z ö tt élnek az A rgentínában levő kisebbségi indián n ép ért való m un­ em berek, m ielőtt joggal rem élhetjük, hogy értelm esen kájáró l is. A szám ot R afael Ishont közli, aki 1985 tu d u n k beszélni az evangélium ról. L ehetetlen a szoli­ novem berében h a lt meg, és aki az utolsó nő v o lt az Ona nevű bennszülöttek k ö zött. Ism ét L atin-A m eriká­ daritásb an távolról osztozni. ról Charles Harper így szól: „m inden esetben, ahol h a t­ Az elm últ évben T anzán iáb an v o lt egy tanfolyam azok szám ára, akik a laikusokat o k ta tjá k . A részt­ hatós, meggyőző és k ita rtó az em beri igazságosságért végzett m unka, o tt talá lh ató k az egyházak is, éspedig vevők nem csak egy konferenciatelepen éltek, hanem azért u ta z tá k be szinte egész T an zán iát, hogy „alá­ nem csak a klérus, hanem az egyháztagok, a fiatalok m erüljenek az ország egyik részében.” Az egyik részt­ és a helyi lelkészek is” . (29.1.) A vancouveri nagyg yűlés a z t jav asolta, hogy „ a nők vevő m o n d ta: „A zok, am iket lá ttu n k , csupán a k ira­ k a t. Azok, am ik et h allo ttu n k , előre elkészített be­ problém ái és perspektívái nagyobb jelentőséget nyer­ szédek voltak. De azok a dolgok, am ikkel találkoz­ jenek az EVT egész m u n k ájáb an ” . (32.1.) M inden tu n k , nagy problém ák v o ltak . É s ez a z t jelenti, hogy társadalom a szexizmus egyik fo rm áját m u ta tja fel, am ely gyak ran még súlyosabb lesz azáltal, hogy csak fel tu d tu k fogni a z t a helyzetet, a bőrünkön éreztük, am it ezelőtt még csak az agyunkkal tu d tu n k felm ér­ kevesen ism erik fel; m indennek m eglátása és az ezzel n i.” (31.1.) E g y m ásik résztvevő m o n d ta: „A m ikor való szembeszállás prófétai felismerés lehet. Z im bab­ w éban az EVT tá m o g a to tt egy vízellátó pro jek tu m o t A frikába jö tte m , a z t gondoltam , hogy tu d o k v alam it az elm últ k é t év során. Z im babw éban van n ak olyan a H arm ad ik Világról. Öt h é tte l érkezésem u tá n el kell területek, ahol 30 k m -t kell gyalog m enni a nőknek indulnom . E közben azonban a rra jö tte m rá , hogy nincs kezdete és nincs vége sem a tanfolyam nak. Csak folya­ m inden nap, hogy vizet találjan ak . Mivel a te rv foly­ m a tb a n levő érkezése v an e hosszú u ta z á sn a k .” (31.1.) ta tó d ik , a nők álmodozni kezdenek. „ H a vizünk van, Az EVT „Teológiai oktatás” cím ű program egysége an ­ k o n y h ak ertü n k is lesz, fá k a t tu d u n k ü lte tn i, lesz enni­ nak m ó d ját keresi, hogy hogyan segítsen az egyházak­ v alónk, tu d u n k állato k at tenyészteni. Az ennivaló n ak m indenhol ab b an , hogy m egújítsák a teológiai ok­ egy részét elad h atju k és m egvásárolhatjuk azokat a dolgokat, am elyek szükségesek családunknak. A la­ ta tá s t, ebben hangsúlyozva a népi teológiát, a m élyebb lelki gondolkodást és a szolgálatot az igazságossá­ kásunk tisztáb b lesz, gyerekeink egészségesebbek, gé rt és békéért. Jo h n Pobee világosan m ondja, hogy teo­ s időnk is lesz fejleszteni m ag u n k at, közösségünket.” (32.1.) A m ikor az EV T azon a gyűlésen v e tt részt, lógiai elm élkedés és o k ta tá s egyszerre a z t jelenti, am elyet N airobiban a N em zetközi Női É v tized végén hogy felism erjük az összefüggéseket; kell viszont az ta rto tta k , Sheila Talbot így szólt: „Jelen létü n k , m int összefüggéstől elv o n atk o ztatn i is. A keresztyénség nem keresztyén nők jelenléte arra ad alk alm at, hogy hi­ egy különös k u ltú ráh o z ta rto z ik , hanem szüksége

170

tü n k e t kifejezésre ju tta ss u k : az evangélium felszaba­ dító cselekvésre in d ít m in k et.” (33.1.) A prófétai szerep egyik része az, hogy felism erjük az em beri társad alo m m ellőzött te rü le te it; ennek egyik péld ája lehet az, hogy az EV T -ben kezdik észrevenni a m unkaképtelenek h elyét a társad alo m b an . L ynda Katsuno ír a m unkaképtelen nők sajátos szükséghely­ zetéről. A rról számol be, hogy a feleségek 90%-a m arad férje m ellett, ha az m u nkaképtelen le tt, de a férjeknek 2%-a m arad feleségével, h a ez u tóbbi m unkaképtelen­ né válik. E z a té n y , de m ások is m u ta tjá k , hogy az előítélet a m unkaképtelenekkel szem ben óriási, hogy sokan nem tu d já k m eglátni m ásokban az em ber lé­ nyegét; nekünk pedig i t t m ind prófétai, m ind elmél­ kedő felad atu n k van. A beszámoló á ltal tá rg y a lt ú jab b problém a az a so­ k a k által t e t t felismerés, hogy a m ai fiatalok általános­ ban k iá b rá n d u lta k az okok és ideológiák vonatkozásá­ ban, de m inden intézm ényszerű dologból, ahova az egyházak is ta rto z n a k , s m inden szervezett cselekvést végző akcióból. A beszámoló figyelm eztet arra, hogy ennek következtében a fiatalok az egyéni jó létre és m egelégedettségre való tö rek v ést a közösség jóléte elé helyezik. E gyenként, s nem e g y ü tt hozzák meg te h á t erőfeszítéseiket. A N em zetközi Ifjúsági É v u tá n N irm ula Fenn m ondta, hogy az ifjúsági m unka el v an kötelezve a rra , hogy olyan lehetőséget ny ú jtso n , am ely által a keresztyén p ersp ek tív a észlelhető lesz a fiatalok k ö zö tt a kis szám ellenére is; éppígy az egyházaknak szükségük v a n arra, hogy m eghallgassák a fiatalokat, s hogy azért vezessék fiatalok az egyházakat, hogy ki­ fejezzék az evangélium jövőbeli m egnyilvánulását, és ne ragaszkodjanak ahhoz, hogy a fiataloknak kell alkalm azkodni az evangélium tegnapi v agy a k á r m ai kifejezéséhez. Az evangélium m ai kifejezése csak ak k o r lehet teljes, ha az egész emberiség, fiatalok és idősebbek e g y ü tt fejezik a z t ki. E z a h arm adik alegység (O ktatás és m egújulás) kihívása. A prófétai felad atn ak szüksé­ ge v a n figyelmes és fegyelmes elm élkedésre, h a hangos szónál tö b b a k a r lenni.

Ökum enizm us L ehetetlen elkülöníteni az egyház prófétai fe la d a tá t az ökum enizm ustól. H a az egyház prófétai m ódon ak a r beszélni a világhoz, akk o r meg kell beszélnie m ondani­ v aló já t önm agával is. Em ilio Castro a z t erősíti meg, hogy az ökum enizm us az egyháznak m ár ilyen tu d a ­ tá b a n m egtalálható, de úgy érzi, hogy az egyházak tú l könnyen hozzászoknak ahhoz, hogy egym ás m ellett élnek, és hogy nincs elégséges vágy a keresztyén egy­

ségre. K ülönösen a z t reméli, hogy ki tu d n a k fejleszteni egy pozitív kapcsolatot a róm ai katolikus egyházzal, és em lít is három példát. Az első, hogy szükségünk van a vegyes házasság kérdésének újbóli vizsgálatára, m ert lelki problém ának ta rtjá k ezt az egyházak; helyesebb azonban, h a az egyházak a k a ra ta jelképeként fogjuk föl e kérdést. A m ásodik az, hogy szükségünk v a n az egyházak kölcsönös megismerésére. A harm adik pe­ dig az, hogy úgy érti a fő titk á r azt a té n y t, hogy kép­ telenek vagyunk e g y ü tt m egünnepelni az úrvacsorát, m in t az ökum enikus mozgalom legfájdalm asabb tr a ­ gédiáját. A Lim ai D okum entum ünneplése találh a tó meg a beszám olóban, am elyről a z t olvassuk, hogy az egy­ házak a dokum entum ról eleddig p éld átlan m ódon sokat beszélnek; a beszámoló m egem líti, hogy ez a m unka csupán konvergencia-dokum entum . A ja v íto tt k iadást 1989-re terv ezik . V iszont a dokum entum nem öncél, célja az, hogy feltérképezze, hogyan ta n íta n a k az egy­ házak, hogyan ju tn a k elhatározásokra, hogyan fogal­ m aznak meg feleleteket, kik írják alá, és vajon a nők és fiatalok részt vesznek-e a megbeszélésekben. A Lim ai D okum entum az egyházak ösztönzője ak ar lenni. Sam uel Am irtham hírül adja, hogy „a teológiai ok­ ta tá s az ökum enikus m unka egyik sokat ígérő fórum a. A világ sok részén a teológiai társu lato k sokkal öku­ m enikusabbak, m in t m ás egyházi szervezetek, és gy ak ran róm ai katolikusok is részt vesznek bennük k o n z erv atív p ro stestáns fakultásokkal e g y ü tt” . (34.1.) A Csendes-Óceán szigeteinek egy h ath ete s látogató k ö rú tja u tá n m o n d ta Lorine Tevi, hogy „az ökum e­ nikus o k ta tá s ad m ódot az em bereknek arra, hogy sa­ j á t hagyom ányukban gyökerezve, egyre nyíltabbak legyenek m ás hagyom ányok irá n t, és így jo b b an tu d já k keresni az egységet, segíteni az em b e re k et, akik egy országból, nyelvből, népcsoportból, osztályból, poli­ tik a i vagy társadalm i szervezetből szárm aznak, s ér­ zékenyebbek azok irá n t, akik m ás helyzetekben él­ nek ; így részesei a n n ak az akciónak, am elyen keresz­ tü l egy igazságosabb világért tu d u n k m unkálkodni” . (36.1.) Sokkal tö b b e t lehetne erről a beszám olóról elm on­ dani, hiszen az EVT m űködése messzire elhat. A tö r­ tén etek , a feszültség, a szenvedés és frusztráció, az öröm és lelkesedés m ind ahhoz a kereséshez tarto zik , am ely az Isten egyházának és világának az egységéről szól. A napirend prófétai, m ert az Isten te stté léteiét tü krözi vissza. ( M arlin J . Van Elderen: World Council o f Churches 1986. A n Illustrated Account o f the Program­ mes and Activities o f the WCC since January 1985. WCC, Geneva, 1986, 52.1.) John H um phreys

Az Európai Egyházak Konferenciája E z év szeptem ber 4—12-ig a skóciai Stirlingben fogja ta rta n i nagygyűlését az E uró p ai E gyházak K onferen(E E K ). A nem zetközi egyházi érdeklődés az E E K felé fordul. E z é rt közlünk összképet erről a nem zet­ közi egyházi szolgálati ágról. A kezdet Első alkalom m al 1957-ben a dán Lieselundban találk o ztak E u ró p a egyházainak képviselői. L étrejö t­ té t az a problém a okozta, m ilyen felelőssége v a n E u ró ­ p a egyházainak azért, hogy földrészünkön ne tö rté n ­

jék semmi jóv áteh etetlen dolog. E z ért jelentek meg E u ró p a különböző országaiból és egyházaiból jelentős szám ban résztvevők. A konferencia elnökévé a hol­ land Em m en-t v á laszto ttá k , aki azzal jellem ezte az akkori feladatot, hogy az európai egyházak képvise­ lőinek a találkozása és a személyes kapcsolat kialakí­ tá sán ak lehetősége fontosabb a rezolucióknál. Nyborg I. — 1959 R égóta szükségesnek lá tsz o tt, hogy az európai egy­ házak valam ilyen m ódon találkozzanak egym ással,

171

és megbeszéljék közös kérdéseiket, felad ataik at. Az E gyházak V ilágtanácsa, v agy például a L utheránus V ilágszövetség az egész világ keresztyénségének, illetve evangélikusságának problém áival foglalkozik, s így ra jtu k keresztül sem idő, sem lehetőség nem nyí­ lik európai problém áink tüzetesebb m egvitatására. Az ázsiai és am erikai keresztyénség m ár évekkel ezelőtt lé te síte tt külön ázsiai és am erikai titk árság o k at. M egint D ániában, de m ost nem L ieselundban, hanem N yborgban ü lt össze az európai egyházak konferen­ ciája. A konferenciát a m ár k o ráb b an v á la sz to tt elő­ készítő bizottság h ív ta össze. A konferencia ta g ja i ö t bizottságban, külön be­ h a tó a n foglalkoztak a konferencia tém áival. A m agyar delegáció ism ételten szóvá te tte , hogy az európai egy­ házak szám ára biztosítani kell az E gyházak Világ­ tan ácsátó l független, semleges találkozás lehetőségét. E m ia tt feszültség alak u lt ki K elet- és N y u g at-E urópa delegációi között. A feszültség feloldódását K áldy Z oltán püspöknek a konferencia utolsó n a p ján elhang­ z o tt ja v a sla ta h o zta meg. Így szü letett meg a nyborgi E uró p ai E gyházak K onferenciája (E E K ) legjelentő­ sebb h a tá ro z a tán a k a végleges szövege: „ E u ró p a egyházainak közös örökségük van. Nem utolsó sorban rá ju k v a n bízva az evangélium . E z külö­ nösen segítette E u ró p á t az egyes em ber jogának, igaz­ ságának és m éltóságának m in t aján d ék n ak és feladat­ n ak a felismerésére. E u ró p a egyházainak be kellene bizonyítaniuk, hogy E u ró p a szolgálni is tu d , és kész a rra , hogy m ás világrészek népeinek önzetlen m ódon segítsen úgy, ahogyan azok a z t E u ró p átó l e lv árh at­ já k .” U gyancsak elfogadta a K onferencia K áld y püspök­ nek ezt a ja v a s la tá t: „A z európai egyházaknak fára­ dozniuk kell, hogy E u ró p a nem az atom fegyverek, hanem a béke bázisa legyen.” Nyborg I I . — 1960 E zen a konferencián 22 európai nem zet egyházainak k ik ü ld ö ttei v o ltak jelen. Az összes jelenlevők szám a m egközelítette a 150-et. K épv iseltette m ag át a Prágai K eresztyén Békekonferencia, Ondra fő titk á r személyé­ ben. A konferencia fő tém ája v o lt: „ A z európai egyházak szolgálata egy változó világban”. A bevezető előadást dr. L ilje püspök (NSZK) ta r to tta . A zt m o n d ta, hogy az európai egyházak csak ak k o r tu d já k b etölteni fel­ a d a tu k a t, h a lá tjá k azo k at a politikai, gazdasági és társad alm i p ro b lém ák at is, m elyek E u ró p á t, de á lta ­ láb an az egész világot foglalkoztatják. Az első altém a cím e: „A z egyház szolgálata egy keresztyénségtől elforduló v ilág b an ” volt. A m ásodik altém a: „A z egyház szolgálata egy bé­ k étlen v ilágban” . A h arm adik altém a: „A z egyházak szolgálata egy­ m ás k ö z ö tt” volt. Nyborg I I I . — 1962 Az E E K — m elynek célja az európai keresztyén egyházak összefogása, a k á r tag jai azok az E gyházak V ilágtanácsának, a k á r nem —, 1962. október 1—5. n ap jain ta r to tta h arm adik gyűlését a dániai N yborg­ ban. A konferencián m integy 200—250 lelkész és nem lelkész v e tt részt E u ró p án ak szinte m inden országából. Jelen v o lt egy belga róm ai katolikus lelkész is, vala­ m in t a lengyel k atolikus egyház képviselője. A konferenciának egy fő tém ája és három altém ája volt. A főtém a cím e: „A z egyházak Európában és a mo­

172

dern ember válsága”. A m elléktém ák a következők v o lta k : „A z európai hum anizm us értékelése” ; a m á­ sodik altém a cím e: „K risztu s és az em ber” ; míg a harm adik altém áé: „Az egyházak új szolgálatra való elhívása” . Az ülések nyilvánvalóvá te tté k , hogy az egyházak elm arad tak a k ö rü lö ttü k levő világ esem ényeitől, és erre rádöbbenve azt p ró b álták m eghatározni, hogy e tek in te tb en mi a teendő. Az első vitacsoportban azon­ b an akkor is inkább csak elm életi v ita folyt a hum a­ nizm usok form áiról és azok m eghatározásáról, míg a m ásodik, harm adik és negyedik vitacsoport igyeke­ z e tt g y ak orlativá ten n i az egyház és a k ö rülötte levő világ közös kérdéseinek m egoldását. Nyborg I V . — 1964 Ezen a gyűlésen először tö rté n t meg, hogy egyházi konferencia helyéül nem egy várost, hanem egy h ajó t v ála szto tta k . Az E E K , am ely évek ó ta a dániai N y­ borgban ta r to tta üléseit, 1964. októberében a „B o rn ­ holm ” nevű 5000 to nnás h ajóra kényszerült. A „h ajóra szállás” azért v á lt szükségessé, m e rt a NATO-államok sorába ta rto zó D ánia nem volt hajlandó beutazási engedélyt adni a N ém et D em okratikus K öztársaságból érkező delegátusoknak. Illetőleg csak abb an az eset­ ben já ru lt volna hozzá az N D K egyházi kiküldöttei­ nek fogadásához, ha azok a N yugat-B erlinben levő U tazási Irodán keresztül kérték volna beutazási en­ gedélyüket. M agától értetődően ehhez nem já ru lh a t­ ta k hozzá a N ém et D em okratikus K öztársaság illeté­ kesei. Az E E K ezek u tá n ta r th a tta volna az ülést esetleg valam elyik semleges állam ban is, de a konfe­ rencia vezetősége egyfelől ragaszkodott ahhoz, hogy a konferencia m aradjon to v áb b ra is kapcsolatban D ániával, ahol eddig is o tth o n t k a p ta k az E E K részt­ vevői, másfelől tan ú ság o t a k a rta k ten n i arról, hogy a politikai feszültségek k ö zö tt az egyház az e g y ü tt­ élést van h iv a tv a m unkálni. A tan ú ság tétel erről azért is szükséges volt, m ert a konferencia előadásainak ösz­ szefoglaló té m á ja ez v o lt: „A világrészek és nemzedékek együttélése.” Így in d u lt el a hajó semleges, „nem zetközi vizekre” , és öt napon á t fedélzetén hordozta az európai egyhá­ zak 250 hivatalos delegátusát N yugatról és K eletről. V oltak kö zö ttü k evangélikusok, reform átusok, o rto ­ doxok, b a p tisták és még m ás keresztyén felekezetek tag jai. O tt v o ltak a V atikáni E gységtitkárság megfi­ gyelői is. K é t fontos előadás h a n g zo tt el ezen a gyűlésen: „Együttélés a kontinensek között” és „Együttélés a nem­ zedékek között” címmel. M indkettő szólt arról a h a ta l­ m as változásról, am ely világszerte végbem enet a tá r ­ sadalm i, politikai és gazdasági életben. F elv etették a kérdést, hogy mi az egyház feladata ebben a helyzet­ ben. K ülönösen sok szó esett az előadásokban E u ró p a és a „keresztyén k u ltú ra ” viszonyáról. K étségtelenül leh e tett tap asztaln i, hogy az egyhá­ zak felelőssége nagyban m egnövekedett a béke, a né­ pek együttélése és az egyházak helyes szolgálata irán t. De még mindig elég sok elvont, elm életi jellegű meg­ szólalást is le h e te tt hallani. Még m indig elég jelentős volt azoknak a szám a, akik nem te k in te tte k a realitá­ sokra, és nehezen in dultak el a k o n k rét cselekvések ú tjá n a népek együttélése érdekében. Szervezeti tek in te tb en az E E K célját ab ban jelöl­ ték meg, hogy rendszeresített összejöveteleken v ála­ szolják meg az európai egyházak problém áit kölcsönös m egvitatás alapján, hogy azok a m indenkori európai helyzetben szolgálatukat m inél jo bban tu d já k ellátni.

Az alk o tm án y kim ondja, hogy az E E K szoros össze­ k ö ttetésb en áll az EVT-vel, s osztja an nak a törekvé­ sét a keresztyén egység m unkálása érdekében. Az E E K szervezetének részletes m egállapítása so­ rá n az alk o tm án y kim ondja, hogy k étév en k én t ta r ta ­ nak nagygyűléseket, am elyeket az elnökség és a ta ­ nácsadó bizottság készít elő. A K eresztyén Békekonferencia résztvevőinek jelen­ lé té t b iz to síto tta az az intézkedés, am ely lehetővé te tte m ás európai ökum enikus szervezetekkel való k apcsolat ápolását. Az alk o tm án y jelentősége ab b an v an , hogy az E E K korábbi bizonytalan szervezési kérdéseit alapszabály­ ban rö g zítette, s ezzel a konferenciának szilárdabb szervezetet a d o tt. V isser’t H o o ft ezen a konferencián bejelentette, hogy elérkezett az idő, hogy W illiam s főhivatású t i t ­ k á ra legyen az E E K -n ak . A T anácsadó B izottság ta g ja le tt dr. Ottlyk E rnő professzor is, aki a m agyarországi p ro testán s egyháza­ k a t képviselte a bizottságban. A konferencia egészén m egfigyelhető v o lt az a te n ­ dencia, hogy viharo k tó l m entes, politikailag csendes konferencia legyen. Az erőgyűjtés v o lt a belső cél. A szocialista országokból jövő egyházi képviselőket nagyobb m értékben engedték be az elnökségbe, a ta ­ nácsadó b izottságba, s bázisukat kiszélesítették, sok személyes k ap cso lato t is létrehoztak.

Új tisz tik a rt v á laszto tt a konferencia, s a h a t tagú elnökségbe Dr. O ttly k E rnő püspököt is beválasz­ to ttá k . A tagegyházakhoz többek kö zö tt a következő üze­ n e tte l fo rd u lt az E E K nagygyűlése: „N agy aggoda­ lom m al figyeljük az európai politikai helyzetet és félünk, hogy rosszabbá v álh at. E zé rt különösen sür­ g etjü k egy olyan meg nem tám ad ási szerződés m egkö­ tését, am ely első lépés lehetne a NATO és a Varsói Szerződés m egszüntetése felé. M unkálkodnunk kell az atom fegyverek m egtiltásáért, am elyhez a nukleáris fegyverek to v áb b nem adásán keresztül vezet az ú t, dolgoznunk kell to v á b b á a leszerelésért, a hatékony dem ilitarizálásért és az így felszabaduló erőknek békés célok szolgálatába való állításáért a világ m inden ré­ szén. E u ró p a biztonsága m a éppen úgy, m in t koráb­ ban, döntő jelentőségű a világ békéjére nézve. E l kell ism erni E u ró p áb an a sta tu s q u o -t; elu tasítju k a fe­ nyegetést és az erőszak alkalm azását, m in t a változ­ ta tá s esetleges lehetőségét. E u ró p a V ietnam ban és K özel-K eleten is hordoz felelősséget. A fegyveres erőszak nem lehet területszerzés eszköze. E urópa erőit és eszközeit fel kell használni annak érdekében hogy velük a társadalm i és gazdasági igazságosságot m ozdítsuk elő K özel-K eleten. Szükséges m inden erő­ feszítésre vállalkozni a vietnam i háború befejezése érdekében.” Nyborg V I. — 1971

Nyborg V. — 1967 Az E E K V. nagygyűlését a W ö rth i tó p a rtjá n ta rto ttá k . Az ausztriai P örtsch ach -b an közel 200 hi­ vatalo s k ü ld ö tt v e tt részt, k ö ztü k négytagú m agyar delegáció. D r. W illiam s fő titk á ri jelentésében értékelte az E E K addigi fejlődésének ú tjá t. E konferencia eredeti­ leg az egyházi vezetők találk o zását és ism erkedését szolgálta. E rre a hidegháború légköre u tá n i helyzetben v o lt szükség, am ikor az egyházak elszigetelődtek egy­ m ástól, s nem v o lt alkalom egym ás megismerésére. N oha a személyes kapcsolatok létesítése to v á b b ra is értékes lehetőséget n y ú jt az E E K szám ára, de m ost m ár to v áb b fejlő d ö tt a konferencia olyan szervezetté, am ely megfelel Ázsia és A frika kon tin en tális szerve­ zeteinek, m in t am elyek az ökum enikus szolgálatot összefogják, és képviselik a m aguk terü letén . E zért a konferenciának sa já t láb ára kell állnia, önálló szer­ vezetet kell alkotnia. W illiam s u ta lt a rra , hogy a kon­ ferencia lehetőséget n y ú jt azoknak az egyházaknak a bekapcsolására is, am elyek nem ta rto z n a k az EVThez. A sajátos európai egyházi p ro b lém ák at nagy sok­ féleség jellemzi. E u ró p a jelenti a találk o zást a kom ­ m unizm ussal ugyanúgy, m in t az ortodox egyházzal. A konstantinuszi korszak u tá n i időben az európai szekularizált tá rsad alm ak b an kell az európai egyhá­ zaknak m egtalálniuk a helyüket. E zeknek a feladatok­ nak a m unk álására n y ú jt lehetőséget a konferencia a kölcsönös diszkusszió, az egym ás terhének hordozása által. A konferencia k özponti té m á ja „ Szolgálat és meg­ békélés” cím mel n y e rt m eg v itatást. Az öt szekció tém ái a következők v o ltak : 1. Szolgálat és megbékélés a m odern világban. — 2. Az egyház szervezete és élete a következő tíz évben. — 3. Az egyház és a m odern technika. — 4. A keresztyén, a polgár, az állam . — 5. E gyház, állam , társadalom . Szervezetileg a konferencia létreh o zta a főhivatású fő titk á rn a k és m u n k atársain ak állását, létrehozta a titk á rsá g o t. Ezzel az E E K önálló szervezetté vált.

A V I. nagygyűlés megrendezésére ism ét a dániai N yborgban k e rü lt sor. E kkor m ár E urópa 27 országá­ ból 90 egyház ta rto z o tt a szervezethez. 80 egyház 154 delegátust k ü ld ö tt, az összes résztvevők szám a pe­ dig 365-re em elkedett. Több, nagy egyházi világszer­ vezet is k ép viseltette m agát. A szocialista országokból m integy 50 delegátus érkezett. Az „Isten szolgái — emberek szolgái” főtém a tu la j­ donképpen az egész világ keresztyénségét foglalkoz­ ta tó kérdés, am elyben jól kapcsolódnak a h it „függő­ leges és vízszintes” , „vertikális és horizontális” ele­ mei. Régebben mindig az volt a v ád a keresztyénség ellen, hogy túlságosan hangsúlyozza a függőleges, a vertikális v onalat, ugyanakkor m a az egyházi világ­ szervezetek m u n k á já t sokan csak vízszintes tájékozó­ dásúnak lá tják , m ondván, hogy a régi „social gospel” (szociális evangélium ) mozgalom éled ú jjá az E gyhá­ zak V ilágtanácsa akcióiban. A szocialista országok k ü ld ö ttei kiem elték, hogy a k é t v o n alat a diakónia kapcsolja össze. Isten szolgái és az em berek szolgái a Lukács 10,27 értelm ében a szeretet k ettő s parancsa — „Szeresd az U ra t, a te Iste n e d e t. . . és szeresd fele­ b a rá to d a t” — m egvalósításával tö lth e tik be h iv a tá ­ sukat, az engedelmességet. É s éppen E uró p áb an kell hangsúlyoznia a keresztyénségnek, hogy az egyház uralkodásának a kora lejárt. A nagygyűlés a legveszélyesebb háborús gócok szám ­ bavétele u tá n a béke lehetőségeivel is foglalkozott. Ezek sorában a leglényegesebbek: a tárgyalások, a le­ szerelés, európai viszonylatban pedig a biztonsági érte­ kezlet összehívása, am inek tám o g atása az E urópai E gyházak K onferenciája em inens szolgálata lehetne. Sokat tehetnének az egyházak a békem entalitás ki­ fejlesztése érdekében a népek k özött. E nnek érdekében különösen a keresztyén békeszervezeteknek kellene hatéko n y ab b an együttm űködni — nem csak egym ás­ sal, hanem m ásokkal is. Végül fontos az E urópai E gyházak K onferenciája és a K eresztyén B ékekon­ ferencia együttm űködése is, am ely szükségszerű. Az európai biztonság ügyében a konferencia a m a­

173

gya r delegáció ja v a sla tá ra az alábbi h a tá ro z ato t fo­ g a d ta el: „K éri a nagygyűlés az E uró p ai E gyházak K onferenciája tagegyházait és azok vezetőségeit, hogy állam aik k o rm án y a elő tt m utassanak rá az európai biztonsági és együttm űködési konferencia lé tre jö tté ­ nek szükségességére és sürgősségére. Az e konferen­ ciára vonatkozó javaslato k és an n ak p rogram ja az é rin te tt korm ányok k ö zö tt számos beszélgetésben részletes m eg v itatásra kerültek. Finnország kor­ m án y a felaján lo tta H elsinkit a konferencia helyéül. E u ró p a csaknem m inden k o rm án y a elvileg állást foglalt egy ilyen konferencia m egvalósítása m ellett. E zen a konferencián egyenlő jogokkal kellene részt vennie valam ennyi európai állam nak, beleértve az N S Z K -t és az N D K -t is, to v á b b á az U SA -t és K a n a­ d á t. E rre m egérett az idő. Az európai politikai klím á­ n ak a legutóbbi időben végbem ent érezhető javulása sem feledtetheti, hogy még m indig hiányzik az euró­ pai biztonság stabil rendszere, hogy a jelenlegi politikai realitáso k at még nem m inden részről ism erik el és ezáltal a béke v eszélyeztetett. Az európai béke bizto­ sítása fontos hozzájárulás lesz a világbékéhez.” B ár a záróüzenet nem olyan pozitív, m in t például az európai biztonság ügyében h o zo tt h atáro zat, a N yborg V I. eredm ényei összességükben mégis jelen­ tősek. Az em lített h atáro zath o z hasonlót ökum enikus egyházi szervezetben még nem le h e te tt elérni. Ez kétségtelenül a szocialista országok delegációi össze­ hangolt m unkájából és szavazási erejéből adódott. E hhez já ru l term észetesen az is, hogy a nem zetközi helyzet is sokat é re tt az E u ró p ai B iztonsági Konfe­ rencia irányába. P ozitívan értékelendő az E urópai E gyházak K onferenciája és a K eresztyén B ékekon­ ferencia k apcsolatának a m egszilárdulása is. Nyborg V I I . — 1974 Az E uró p ai E gyházak K onferenciája hetedik nagy­ gyűlésének a színhelye a svájci Engelberg (Obwalden) v olt. A konferencia előkészületeit az elnökség 1973 ta v a ­ szán a siófoki konferencián m egkezdte. A konferencia főtém ája a Ja k a b 1,22-ből v e tt idézet: „ A z igének pe­ dig megtartói legyetek!” E z t k é t altém ára b o n to ttá k : „E gység K risztu sb an ” és „B éke a v ilágnak” . A M agyarországi E gyházak Ökum enikus T anácsa „Társadalmi igazságosság és keresztyén bizonyságtétel” cím ű tan u lm án y i bizottsága is k észített egy hozzá­ szólást a főtém ához D r. O ttly k E rn ő püspök vezetése a la tt „Keresztyén felelősség Európáért” címmel. A hoz­ zászólás felépítése az engelbergi m unkacsoportok tém abeosztásához alk alm azkodott, hogy m egkönnyítse h a sz n á la tá t a nagygyűlés résztvevői szám ára. A szöveg angol és ném et nyelven m egjelent. A konferencia m egnyitására a közel száz tagegyház közül 79 k ü ld ö tt képviselőt, összesen 147 szem élyt. A m eghívott vendégekkel, szakértőkkel, sajtótudósí­ tó k k al és stáb tag o k k al 374 résztvevője v o lt a nagy­ gyűlésnek. A konferencia m u n k ája k é t szekcióban folyt. Az „E gység K risztu sb an ” tém áv al foglalkozó első szekcióban készült dokum entum hangsúlyozza: az európai egyházaknak keresniük kell, hogyan fejezhe­ tik ki legjobban hitükből fakadó egységüket. Leszö­ gezik: nem öncélúságból, hanem „az élő K risztus evangélium ának hirdetéséhez” v a n szükség a fokozott közösségre. Az összetartozást legjobban a közös szol­ g álat fejezi ki, így például a közösen v állalt szolidari­ tá s, a szociális igazságosságért, az em berhez m éltó m unkakörülm ényekért, a környezetvédelem ért vál­ 174

lalt felelősség. M indehhez az E E K -n a k olyan a k tív ökum enikus szervezetté kell válnia, am ely a konfe­ renciai eredm ényeket a gyülekezetekhez is el tu d ja ju tta tn i. A „B éke a világnak” tém áv al foglalkozó m ásodik szekció dokum entum a a k o n k ré t békefeladatokról szólva felsorolja és üdvözli az európai enyhülési folya­ m a t jelentős esem ényeit, az NSZK által k ö tö tt állam ­ közi szerződéseket, a k é t ném et állam EN SZ-felvéte­ lét, a nagygyűlés által elfogadott szekciójelentés aján lja az E E K -n a k , hogy to v á b b ra is képviseltesse m agát a Békeerők Moszkvai V ilágkongresszusa célkitűzései­ nek m egvalósításáért folyó m unkában. E gy to v áb b i p o n t kíván ato sn ak ta r tja az E gyházak V ilágtanácsa által m eg h ird etett antirasszizm us-prog­ ram tám o g atását. Terjedelm es rész foglalkozik az E u rópai B iztonsági és E gyüttm űködési K onferencia m unkájával. A jánlja, hogy a Biztonsági K onferencia „eredm ényeivel és jelentőségével b ehatóan foglalkozzanak az európai egyházak” . Sürgeti a konferencia a Biztonsági K on­ ferencia harm adik, legm agasabb szintű szakaszának összehívását. A személyi ügyek sorában helyet k a p o tt dr. N agy G yula evangélikus teológiai professzor is, a k it az E E K a fő titk á r m u n k atá rsa k én t tan u lm án y i igazga­ tó i m inőségben alkalm azott a következő nagygyűlésig. A Tanácsadó B izottság ta g ja Kovách A ttila d u n án tú li reform átus püspök 1974 óta. * Az E E K hosszú évekig csak laza összefogás volt annak ellenére, hogy létének szükségességét általá­ nosan elism erték. A lapszabályzatot először 1964-ben fogadtak el. 1974-ig hosszabb tá v ú tan u lm án y i te r­ vekről csupán ötletszerűen v álaszto tt m unkacsopor­ to k tá rg y altak . Először Engelberg-ben h atáro z ták el egy olyan tanulm ányi titk árság létrehozását, am ely az álta la időközben kezdem ényezett előterjesztésekkel és konzultációkkal jelentős m ódon hozzájárult az E E K arcu latán ak kialakításához. A zóta m űködik az „ Ökum enizm us E u ró p á b a n " és a „B éke szolgálatában” elnevezésű k é t m unkacsoport. Az első m unkacsoport tevékenységének egyik fontos eredm ényét jelenti az a m egközelítés, am ely egyen­ rangúnak tek in ti a K elet-E urópa-i ortodoxok egyházi ta n ítá s á t és kegyességét a protestantizm us életform á­ jáv a l és a nála „k ato lik u sab b ” beállítottságú anglikán egyházzal. A m ásodik csoport m u n k ájáb an kiem elten foglal­ ko zo tt az úgynevezett E urópai Biztonsági és E g y ü tt­ m űködési K onferencia H elsinki Z áródokum entum á­ nak jelentőségével és u ta lt egész E u ró p a felelősségére a világbékét illetően. Az E E K 1979 ó ta tevékenykedik az „E m beri jogok program ja a H elsinki Záródoku­ m entum m egvalósítására” m u n kájában. U gyancsak 1979 óta az E E K az „E urópai Egyházközi S z o lg á la t­ ta l e g y ü tt felelősséget vállal m eg h atáro zo tt diakóniai és egyházi segítségnyújtó intézkedésekért, m indenek­ elő tt Dél-, és D élkelet-E urópa pro testán s szórvány­ egyházaiban. A 70-es évek elejétől d a tá lh ató az É szak-Írországi Szükségalapítvány, am elyen keresztül az E E K ta g ­ egyházai az ír egyházak m egbékélési fo ly am atát konk­ ré t eszközökkel tá m o g atjá k . A róm ai katolikus egy­ házhoz fűződő kapcsolatok az E urópai Püspöki K on­ ferencia T anácsának (Consilium Conferentiarum E p i­ scopalium E u rop ae = CCEE) 1971-ben tö rté n t alapí­ tá s a ó ta állandóan m élyülnek, jóllehet a róm ai k a to ­ likus egyház nem ta g ja az E E K -n ak .

Az évente m egrendezésre kerülő m unkaüléseken kívü l 1978-ban a P árizs m elletti C hantilly-ben az első, 1981-ben L ogum kloster-ben (D ánia) a m ásodik össz­ európai találk o zó ját ta r to tta az a bizottság, am elynek ta g ja it a CCEE és az E E K képviselői együttesen a lk o t­ ják. Az EV T célkitűzéseivel tu d a to s egyetértésben az E E K így fogalm azta meg k ü ld etését: „A z E E K az európai egyházak ökum enikus közössége, am ely Jézus K risztu st, m in t U rá t, a Szentírás szerint Istenének és Ü dvözítőjének v allja, és ezért a rra törekszik, hogy betöltse, am ire h iv a to tt, Istennek — az A ty án ak , a F iú n ak és a Szentiéleknek dicsőségére” . Az E E K -h o z jelenleg E u ró p a összes országából — A lbánia kivételével — 117 p ro testán s és o rtodox egyház tarto zik . Ezek közül, hozzávetőlegesen az egynegyed rész szám ára az E E K jelen ti az egyetlen lehetőséget arra, hogy összeurópai szinten részt vegye­ nek az ökum enikus m ozgalom ban. A nagygyűlések k ö zö tti időszakban (ez 3 —5 évet jelent) az E E K m u n k atársai felett az Elnökség (5—7 tag) és a Tanácskozó T estü let (16—22 tag ) gyakorol felügyeletet, m iközben a k é t bizottság évente egy, illetőleg k é t alkalom m al ül össze.

Ahhoz, hogy az E E K tö rté n e té t és jelenlegi m un­ k á já t m egértsük, szükséges a m ásodik világháború u tán i európai helyzet ism erete. A háború u tán i években, de különösen is a hideg­ háborús időszakban sokan felism erték, hogy a keresz­ tyének h a tá ro k a t átívelő kapcsolatterem tése, a Kele­ te n és N yugaton élő em berek közötti bizalom a közös h it alap ján és a megbékélés k o n k rét cselekedetei — m ind alapvető feladatok az európai egyházakban. Az egyének és a népek közötti em beri együttélés e három m egnyilvánulása irá n t érzi m agát elkötelezve az E E K m indenfajta tevékenysége során. Az eddigi nagygyűlések tém ái gyakran ú ttö rő m u n k á t jelen tettek azzal, hogy tu d a to síto ttá k m indenekelőtt a harm adik világ; a töm egek turizm usa; a béke és a leszerelés problém áit. S azáltal, hogy az E E K eközben v ita to tt kérdésekre is fel m erte hívni a figyelm et — nem csak b a rá to k a t szerzett m agának. A ddig azonban, amíg E u ró p áb an to v á b b ra is fe n n ta rtja m ag át az a politikai, gazdasági és ideológiai szem lélet, am ely az egész he­ ly e tt a részekre te k in t, az E E K -n a k meg lesz a fel­ a d a ta , am it a találkozás, a párbeszéd fórum aként és a keresztyén h it o rszághatárokat nem ismerő erejének élő bizonyítékaként végez. Ottlyk E rnő

H A Z A I SZEMLE Magyar református lelkészeszmény a két világháború között 100 éve született Csikesz Sándor* M inden egyháztörténelm i korszaknak m egvolt a m aga sajátságos, b á r korán tsem egyetem es érvényű lelkészeszm énye. Így áll elő ttü n k pl. a reform áció kezdetén az apostoli lelkületű, gyülekezetszervező vándor p ré d ik á to r (S ztárai M ihály), v agy a gyász­ évtizedet közvetlenül megelőző idő harcos h itv itázó ja (Kézdivásárhelyi M atkó Istv án , Czeglédi Istv án ) — és a pozitív, vagy negatív p é ld á k a t hosszasan lehetne sorolni. A pozitív, vagy negatív jelző pedig a gyökérkérdésre u tal. A lelkészeszmény aszerint v á lto z o tt ugyanis, hogy a d o tt helyen és időben részint m ilyen elvárásokkal fo rd u lt a társad alo m a m aga osztályaival, rétegeivel a lelkész felé — ezzel m ár á th id a lh a ta tla n szakadékok­ ra célzunk — részint pedig, hogy u g y a n o tt és ugyan­ ak ko r mi v o lt Isten ak tu ális elvárása hivatalos szol­ gáitól? Ők a z t m ennyire ism erték fel h itb en és m eny­ nyire v állalták engedelm ességben? H ogyan fogalm az­ tá k meg h iv a tá s tu d a tu k a t? U tólag felm érve: m i volt ráju k a jellem ző, mi v o lt bennük a m ú ltta l szemben a sajátságos, v agy ú j? A zt m ennyien és m ennyiben képviselték? Legfőképpen pedig: em beri, vagy isteni igényt tü k rö ztek -e? Szándékosan bonyolítom a kérd ést, m e rt az úgy­ nevezett korszakokról nem szabad sem atikus k épet festeni, m integy abszolutizálva ism ereteinket, ítéle­ te in k e t. A m ikor te h á t a k é t világháború közötti kor­ szakban a teológiai eszmélődések során k ialak u lt lel­ készeszm ényt vázolom fel, teszem ezt azzal a meg­ jegyzéssel, sőt ann ak az alázatáv al, hogy hiteles do­ kum en tu m o k felhasználásával lehetne egészen m ás A Debreceni Reform átus Teológiai A kadém ián 1986. február 1-én, félévnyitó csendesnapon elhangzott előadás.

k épet is festeni. P erspektíva és m ódszer kérdése az egész. Az előadás váza: korrajz u tá n k é t kollektív jellegű eredm énnyel jellemzem a lelkészeszm ényt, am elynek néhány lényeges v o nását Csikesz Sándor előbb kis­ csányoszrói lelkipásztornak, m ajd debreceni profesz­ szornak — lelkészképzésünk tö rtén e te egyik legjelen­ tősebb személyiségének — az életm űvéből dom borí­ tom ki, születésének 100. évfordulója alkalm ából. I. Az első világháború európaszerte eloszlatta a z t a teológiába is benyom uló optim izm ust, am ely szerint a technika, a tudom ányok fejlődésével e g y ü tt já r az em ber és a társadalom erkölcsi fejlődése, folyam atos tökéletesedése a közboldogság felé vezető úton. A h á ­ ború veszteseiben felfokozott válsághangulat uralko­ d o tt el. M agyarországon ebben az időben divatossá v á lt Mohács és T rianon párhuzam ba állítása. A köz­ han g u lat a békeszerződés revízióját követelte, az állam vezetést a nacionalizm us h a tá ro z ta meg ebben az összefüggésben. E g y h áztö rtén etü n k b en k é t főirány b o n takozott ki ekkor. N egatív jelenségként: m egindult az evangélium nacionalizálása.1 E szerint mi nem vagyunk vétkesek, velünk olyan igazságtalanul b án tak el, m in t K risztus­ sal a Golgotán. 1921-ben pl. ilyen prédikációrészlet lá to tt nyom dafestéket: „N épet igazságtalanabbul, nagyobb kegyetlenséggel még nem ítéltek halálra. Csak egy szenvedés, a K risztusnak kereszten való kínszenvedése és halála hasonló a mienkhez. A m int ő a kereszt kínjai k ö zt nézi végig, m iként osztoznak ru h áin a pribékek, úgy nézzük mi is átszegezett k e­

175

zekkel és lábak k al országunk em bertelen feldarabo­ lását. A bban is hasonlít szenvedésünk a K risztuséhoz, hogy a mi ru h á in k a t is négyfelé o s z tjá k .. . Csak osz­ tozzatok ruh áin k o n vitézek, osztozzatok E u ró p a leg­ gyönyörűbb p alástján ! . . . hogy minél h am arabb el­ jö jjö n reáto k az Istennek h arag ja és em észtő bosszú­ állása. M ert az Isten bosszút áll az ő v á la sz to ttaiért . . . bosszút áll értök ham ar. E z t m ondja a K risztu s.” — Idézet egy 1933. m árcius 15-ére ír t egyházi beszédből. T ex tu sa 1K or 6,20. „Á ron v é te ttü n k m e g .. . De mi­ csoda áron? A lefejezett M artinovicsot, a börtönbe v e te tt K ossu th o t nézzétek és azo k at a százezreket, a névteleneket, kik a m agyar szabadság vértan ú iv á lettek és lá tjá to k , hogy drága áron, sok szenvedés árán v é te ttü n k meg. De m e g v é te ttü n k . . . T estvé­ reim ! N ekünk hinn ü n k kell Istenben. Isten b eleik tatta a világba a szenvedés v á ltsá g á t K risztus vére által.” — Íme, a korabeli állam hatalom lelkészideálja köz­ pon ti m ondanivalójának egyik hangsúlyos része — de ebből ta lá n elég ennyi is. Másfelől azonban egy új reform áció b o n tak o zo tt ki, am i az elsőnek ta rta lm i fo ly tatása volt. A Mohács u tá n k ialak u lt trag ik u s szituáció eleinket teológiai eszmélődésre serk en tette: a nem zeti k a ta sz tró fa okai­ nak vizsgálására, a kivezető ú t keresésére. E bben az összefüggésben, te h á t nem elvont elm életi problém a­ k é n t, sem csupán személyes üdvösségüket kereső, egyházukért aggódó em berekben m erü lt fel a ta n és az élet m egtisztulása, m egújulása szükségességének gondolata. R eform átoraink a következetesen végbe­ m enő reform ációt a szó szoros értelm ében a nem ­ zet élet-halál kérdésének te k in te tté k , m e rt ők az esem ényekben nem egyszerűen a külső körülm ények kedvezőtlen alak u lását lá ttá k . B ennük Isten ítéletét ism erték fel. Úgy keresték a m aguk szám ára a kegyel­ mes U ra t, hogy Őt a nem zet szám ára is m egtalálják. E z é rt a törökről nem ta n íth a tta k m ásként, m int K om játi B enedek: „A z élő Isten o stora és a m i bűnein­ k é rt reánk b ocsáto tt h ara g ja .” A szabadulás ú tjá t pedig a személyes b ű n b án ath o z elvezető bűnism eret­ ben lá ttá k meg, m in t am inek következm énye az Isten ­ tő l n y e rt b űnbocsánat, szabadítás a nem zet életében is. B ű n b á n a tta l „Kövessük az Istent, nekönk ő mebocsátja, É s annak felette jó Magyarországot Esm ét feltámasztja, és esmét hatalmat ad” — verselte Farkas A ndrás. E g y h ázu n k b an közvetlenül T rian o n u tá n megszólal­ ta k hasonló hangok is. B epillantásszerűen: Pécelen 1920 augusztusában 34 lelkész ilyen deklarációt te tt közzé: „A lu líro ttak alázatos hálaadással bizonyságot tesznek arról, hogy a m aguk életében m egism erték Istennek a Jézu s K risztusban m egjelent m egváltó szeretetét, m elyben az elgyötört világ b aján ak egye­ düli elégséges orvosságát is tu d já k és v a lljá k . . . H irde­ t i k . . . az egyház m egújulására egyetlen ú t vezet, ha ti. ta g ja ib a n és vezetőiben visszatér an n ak a Jézus K risztusban k ije le n te tt kegyelem nek m egtapasztalá­ sára, m elyről való bizonyságtétel a létjogosultsága.” 8 E b b en a szellemben a d ta ki Forgács G yula a Refor­ máció cím ű folyóiratot. 1920. októ b er 31-én m egjelent első szám ában a cím et így indokolta: „R eform ációt ak a ru n k , reform ációt m unkálunk s erre buzdítunk m ind en k it, aki tu d ja , hogy m it je le n te tt ez a szó a X V I. században és azt is tu d ja , hogy m ire kötelez m inket n ev ü n k : reform átus k eresztyén!” D ebrecen­ ben 1921 jú n iu sáb an Révész Im re szerkesztésében je­ le n t meg a H it és Élet, címe a la tt k é t bibliai idézettel: „A z igaz em ber h itb ő l él” (Róm 14,17), „A z igazság felm agasztalja a nem zetet” (Péld 1,34). Első vezér­

176

cikkében leszögezte: „H ogy ez a letiport, m eggyalá­ z o tt és szétdarabolt m agyar nem zet m ikor lesz föld­ rajzilag egységes, te h á t külsőleg is nagy: az az Örök­ kévaló szent arcáról m ost még le nem olvasható tito k . De az m ár Igéjének világos és ren d íth etetlen kijelenté­ séből m ost is bizonyos . . . hogy m iképpen lesz ez a nem zet ú jra egy és ú jra nagy. Csakis úgy, hogyha bensőleg erős lesz: erős a h it életét élő s ezáltal igazság­ ban felm agasztalt lelkű m agyar em berekben.” E nnek az irán y zatn ak a lelkészeszményéről szeret­ nék beszélni. II. Maga az a puszta tén y , hogy a Teológiák ta n te rv é ­ ben az egyházi szónoklattanból korszakunkban le tt hom iletika és szóhasználatunkban a „reform átus p a p ” elnevezés érdem ben ekkor a d ta á t helyét a „ re ­ form átus lelkész” , vagy „lelkipásztor” elnevezésnek — az egyetem es papság elve m ia tt — önm agában véve is jelzi: a liberalizm us korához viszonyítva pozitív folyam at b o n tak o zo tt ki. E nnek tanulm ányozásához gazdag forrásanyagot n y ú jt a korabeli sajtó, benne különösen a lelkészképzés reform jának és a lelkész­ továbbképzésnek az irodalm a.3 A korszerű lelkész­ eszm ény kérdése olyannyira fo g lalkoztatta m agát az Országos R eform átus Lelkészegyesületet is, hogy 1937. évi közgyűlésén kiem elt helyen v ita tta meg a té m át. „A felszólalók m ajdnem m indnyájan csak a lelki­ pásztori lelkülettel foglalkoztak és ezt ta r to ttá k a gyö­ kérproblém ának — hangzik az elnöki összefoglaló. E z nagyon örvendetes dolog. . . E z t sokáig csak elm élet­ ben m o n d o tták , de a gyak o rlatb an elhanyagolták, sőt v o lt olyan idő is, am ikor nem is m o n d ták , m e rt elég volt bizonyos tisztes külszín m eg tartása, de senki sem m erte volna a z t az igényt tám asztan i a lelkipásztorral szem ben, a m it Jézus tá m a sz to tt az öreg N ikodém us­ sal szem ben, hangsúlyozván: szükség tin e k tek ú jjá ­ születnetek.” Sum m ásan m eg állap íto tta: „M a a lelki­ pásztori eszm ény az a hívő em ber, aki K risztus gyüleke­ zetében világosságot terje sz t és szociális szolgálatot végez.” A lelkipásztori lelkülethez szükséges azonban még a szakképzettség, sokoldalúság és általános m ű­ veltség is. Ravasz László így boncolgatta a té m á t: „A szív v el-lélekkel K risztusnak á ta d o tt egyén még nem lelkipásztor, még m indig nem p réd ikátor, m ert h a ez így volna, ak kor nem nekem vagy neked kellene prédikálnunk, hanem an nak az együgyű öregasszony­ nak vagy egyszerű hívőnek, aki h it dolgában ta lá n sokkal tö b b re v itte , m in t én vagy te. Meg kell lá tn u n k az t is, hogy a lelkipásztorsághoz a K risztu sb an való újjászületésen és a szolgálat lelkén kívül kell egy csomó technikai ism eret, szakképzettség, a m esterségben való jártasság. A kiben nincs meg a beszéd készsége, a lel­ kekkel való b án n itu d ás, aki nem képes m aga irá n t bizalm at ébreszteni s tu d ásáv al, m ódszeres és rendsze­ res gondolkozásával nem képes alk o tó m u n k ára: még h a nyelveken beszél is, sohasem lesz lelkipásztor. Sőt to v áb b m enve az t is m o n d h atju k , hogy lehet valaki tu d ó s teológus, jeles közéleti férfiú, töm egekkel is tu d h a t bánni, de h a külsejében, öltözködésében, m odo­ ráb an és házának berendezésében, családtagjainak m agaviseletében nem lelkipásztori egyéniség, sohasem fog Isten országában eredm ényes m u n k á t végezni. Ezen kívül szükséges, hogy a lelkipásztor a k o r szín­ vonalán álljon, olvasnia kell azokat a könyveket, am elyeket m ások olvasnak, tu d n ia kell azokat az esem ényeket, am elyek az em bereket foglalkoztatják, m ert m áskülönben nem tu d ja hallgatósága érdeklődé­ sét lekötni s beszélgetés közben a társalgás fonalát

arrafelé gom bolyítani, ahol az Ige v á r m eghallgatás­ ra .” 4 Az általános m űveltség szinten ta rtá s a és a gyakor­ lati életben való jártasság je le n te tte sokoldalúságon kívül k o rszakunkban hangsúly e se tt a rra is, hogy a lel­ kip ászto rn ak folyam atosan to v áb b kell m ag át képez­ nie. M iben? Az Igazság és Élet cím ű, gyakorló lelkipásztorok szám ára szerkesztett havilap 1936—1940 k ö zö tt b eh ató an vizsgálta a k érd ést és 1940-ben meg­ jelen t a 171 lapnyi összesítés. Címe: „A lelkész m i n t . .. (vagy: m intalelkész). H arm incnégy tanulm ány az egyetlen célú és sokoldalú lelkipásztori hivatásról.” N em ism ertetem a fü zetet, csak érzékeltetem ten d en ­ ciáját és cím szavakban jelzem ta rta lm á t. E lőszava leszögezte: „A lelkipásztor sohasem lehet és m arad h at egyoldalú: hiszen az ő m unkaköre nem k ö rü lh atárol­ h a tó életpálya, hanem az egész életet átfogó h ivatás. H iv atás, am elynek betöltésekor az ég és a föld, Isten igéje és az em beri szó, lélek és te s t, eszm ény és való­ ság, egyetlen, h a m égoly p arán y i gyülekezet és az egész világot átfogó anyaszentegyház ad n ak egym ás­ nak találkozót. E rre a h iv a tá sra ak k o r is készülnünk kell, am ikor m ár benne élünk, m ert az egyetlen-célú­ ság sehol sem k észtet an n y ira a sokoldalúságra, m in t éppen az Ú r igéjének szolgálatakor.” Teológiai ta n á ­ rok és neves lelkipásztorok írta k arról, hogy m ilyen legyen a lelkész m in t exegeta, egyháztörténész, filozó­ fus, dogm atikus, etikus, hom iléta, liturgus, pedagógus, pszichológus, hungarológus, egyházjogász, szociális igehirdető, szociálpolitikus, énekvezér, pásztor, a gyü­ lekezeti diakónia vezetője, az egyetem es diakónia érdekében végzendő m u n k án ak és a külm issziónak az előm ozdítója. A záró tan u lm án y cím e: „P á sz to r a F ő­ pászto r elő tt. A lelkipásztor m in t egyén, családapa, ige­ hirdető és lelkigondozó.” Magas követelményeket fogalmaztak meg ebben a kor­ szakban. E nn ek ellenére nem szabad idealizálni „e kor­ szak lelkipásztorát” sem. M iért? Pl. K iss József konventi titk á r jelentése szerint az 1944. decem ber 14-ig a gyü­ lekezetüket elh ag y o tt és P estre m enekült lelkészek szám a m eghaladta az 550-et.5 A jó p ásztor hűsége, felelőssége, az a bizonyos lelkipásztori lelkület aligha k észtette ő ket erre. Csikesz Sándorra emlékezve idézek „A lélek embe­ re” című igehirdetéséből. Még 1931-ben, az O R L E közgyűlés alkalm ából (az A cta 8 ,4 —23 alapján) hang­ z o tt el O ratórium unkban. Arról szólott, hogy „Sim on m águs lelke és szelleme” m ennyire fertőz, rombol. D öbbenetes kork ép et festett. „H ogy fu tu n k a töm eg u tá n , a népszerűség nagy fan to m ja és délibábja hogy megigézi sokszor a lelkipásztor lelkét és neki csak az kell, hogy o tt lehessen a töm egek élén. N em lá tta to k p ap o t, aki meglesi az ügyes színészt és kom édiást, micsoda h a tá sa i v an n ak , m icsoda gesztusai . . . hang­ hordozása . . . póza . . . N em lá ttá to k -e a z t a típ u st, am elyik odafurakodik m in d e n ü tt a vezető nyom ába . . . ő a követő, ő a m am eluk sereg, ő az, aki m indent helyesel . . . ak i az egyházi élet világi és lelki vezetésé­ nek lelke, am ely m in d en t elkapkod és m in d en t el ak ar lesni és m in d e n ü tt a m aga kis tü z é t a k a rja m eggyúj­ ta n i és a m aga parazsánál m elegedni. . . A m ikor nagy gyülekezetek terhes teen d ő it áh ítják meg és vágyják meg a teológiai o k ta tá s h ad iro k k an tjai, am ikor nagy feladatok alá to lakszanak és gyülekeznek olyanok, akik voltaképpen szellemi nyom orultjai ennek a p ályá­ nak. V agy am i még rosszabb — m agunk k ö zö tt v a ­ gyunk és Iste n színe elő tt, nem lehet te h á t önm agunk­ nak szépeket m ondani — hányszor v o lt úgy, hogy mi m agunk is tö rek ed tü n k így előre, hogy olyan pozíció­ k a t, olyan helyeket . . . m egbízásokat k ap ju n k , am ely­

re a z tá n nem volt elég lelkiism eretünk, felelősségünk, kötelességtudatunk és nem volt lelki, égi m egbízatá­ sunk . . . Sem jós nem akarok lenni, sem riogató és bor­ zalm akat keltő . . . ti közöttetek, csak m egállapítom . . . a hitem szerint feltétlenül bekövetkező és reánk jövő m egítéltetést.” 6 Az ítélet bekövetkezett, részint a kollektív felelős­ ségtartozás, részint a kegyelem jegyében, de ebben a m egítélt korszakban is voltak, akik nem csak tisztán lá ttá k az Ige örök, egyben korszerű lelkészeszményét, hanem h iv a tá stu d a tta l m agukra nézve kötelezőnek ta rto ttá k azt. K özéjük ta rto z o tt Csikesz Sándor, a lelkipásztor, a professzor. III. (Életéről csak an n y it, hogy 1886-ban született B ara­ nyában. K ecskem éten érettségizett, Pesten végezte el a teológiát, m ajd Berlinben ta n u lt. E z u tá n Cegléden le tt segédlelkész, 1911-től pedig az orm ánsági K is­ csányoszró lelkipásztora. A hábo rú b an tábori lelkész­ k é n t szolgált. 1921-ben a debreceni Lelkészképző In tézet tan á rá v á , 1923-ban az egyetem professzorává nevezték ki, de csak 1924 őszén k ö ltö zö tt a „K álv i­ n ista R óm á” -ba. I t t is h a lt meg 1940-ben.) Így jellem ezte 1936-ban azt a k o rt, am elyben in dult: „B oldog m agabizakodással, derűs optim izm ussal m o­ solyog a millenium i M agyarország. Benne még boldo­ gabb, még optim istább . . . a m agyar p ro testan tiz­ mus. Rengeteg harco t állo tt s m ost: áld o tt béke aran y ­ korszakában ülhet le pihenni. A politikai vezetésben a liberalizm us az úr. A könyörtelen kapitalizm us szűzi szemérmessé kendőzi m agát . . . jelszavaival. S h a z á t­ lan bitang m indenki, aki nem hisz a M ammon új élet­ fo rm ájában.” Másfelől azonban „ a m illenium kora anyagilag lerongyolódottan, társadalm ilag m egalázot­ ta n , hitbelileg az uralkodó racionalizm us által kifosz­ to tta n ta lá lta a m agyar reform átus papságot . . . Az ebből a korból szárm azó papi naplók . . . áttüzesednek a lángoló vágytól egy új m agyar reform átus lelkipász­ to r típ u sa u t á n . . . S közben farkasordítás fogadja az eltévedt b árán y k én t tipegő belmissziói m ozgalm at. S míg az egész társadalom fitym álja, d u rválja a m a­ g y ar eszmének k ö zö ttü n k mégis legodaadóbb hűségű szolgáját: a reform átus pap o t, addig ezek éppúgy acsarkodva ócsárolják az evangélizáció és belmisszió híveit, pedig ezek . . . közelebb á llo ttak az evangélium i eszm éhez.” 7 E gyik ta n ítv á n y á n a k , m ajd b a rá tjá n a k szavai szerint Csikesz Sándor „egész gondolkozására és életm űvére legdöntőbb befolyással volt a reform á­ tu s lelkipásztor helyzetéről élettap asztalatai és ta n u l­ m ányai közben k ia lak u lt lesújtó ism erete. A lelkében lassan megvilágosodó lelkipásztori eszm ény és a való­ ság . . . k ö zö tt olyan súlyossá és elhordozhatatlanná le tt a feszültség, am elynek feloldozását többé elodáz­ ni nem lehetett. V agy m indenestől o tth a g y ja ezt az életpályát, am elyen csak elm aradni, lezülleni, m egve­ te tte n m egőröltetni lehet, o tth ag y ja, m ert elm ent felette az idő s nincs rá az em beriségnek szüksége s aki rátéved, vak v ág án y ra fu t az élete — vagy pedig a m a­ ga életén keresztül az egész életpálya olyan m egújulá­ son m egy keresztül, am ely visszaadja azoknak is az önérzetét, akik ezt a h iv a tá st választják — és vissza­ szerzi ennek a hiv atásn ak a tisztességét, m egbecsülteté­ sét és isteni jeg y ét.” 8 Gyülekezetében m ár reform átoraink legitim u tó d a ­ k é n t végezte lelkipásztori m u n k áját, m ert úgy hir­ dette a középpontba á llíto tt Igét, hogy azt a tá rsa d a l­ mi és politikai felelősség jegyében nyom ban alkalm az­

177

t a is. Az általa szerkesztett, 1913 m árciusában indult B aranyai K álvinista Lobogóban h ird e tte pl., hogy csak az az igazán gyülekezeti tag , aki „életét Istennek szen­ teli és szüntelen való h álaadássá teszi” . Ja v a so lta lel­ k észtársainak: a hagyom ányos istentiszteleti alkalm ak mellé szervezzenek vallásos estélyeket, legyenek v etí­ te ttk é p e s előadások, m indenhol ifjúsági egylet, dalár­ da, n ép k ö n y v tár, olvasókör — másfelől pedig 2—3 falu összeállva létesítsen fogyasztási és hitelszövetkezetet, m e rt „Szövetségben v a n az e r ő . . . T akarékosság, v a­ gyonosodás, m űvelődés já rn a nyom ában. K o rp át, m ű trá g y á t, jó vetőm agot, gépeket s élelm iszercikkeket e g y ü tt lehetne beszerezni, b o rt, b ú zát, kukoricát együttesen eladni.” K iscsányoszrón 1914-ben meg is a lak u lt ilyen szövetkezet, de teg y ü k hozzá: az ország m ás vidékein is végeztek ilyen súlyú szociális m u n k át lelkipásztorok.9 C soportosulniuk kellene azoknak is, akik cifra szövéssel, kosárfonással, seprűkötéssel, szerszám faragással foglalkoznak. Közösen, nagy té te ­ lekben táv o li vidékekre, sőt külföldre is szállíthatnák term ékeiket. Szorgalm azta to v á b b á az állatbiztosító szövetkezet, tem etési egylet, árvaház létesítését és a z t, hogy árv a gyerm ekek felnevelését házaspárok vállaljanak. M iért? — B aran y áb an v agyunk, az egyke földjén. E gy keresztm etszetszerű a d a t: 1912-ben K is­ csányoszrón és ö t környező faluban szü letett 66 gye­ rek, míg a tem etések szám a 88 volt. T u d ta ő, hogy ez csak következm ény: a kiváltó ok ak k o r a nagybirtokrendszer volt. A rra a kevés földre, am i a gazdáknak m egm aradt, tulajdonosaik szemük fényénél is job b an vigyáztak. O sztódását nem enged­ té k meg, m ert akk o r el fog fogyni és ivadékaik k iv án ­ d orolhatnak, kold u sb o tra ju tn a k . Az a szituáció re tte ­ netes lelkiséget term elt ki. Csikesz segíteni a k a rt, ahogyan tu d o tt és ahogyan leh e te tt. G azdaságilag is. Másfelől „ip ark o d o tt m egerősíteni a népben az ellen­ állást és a nép sorsáért felelőssé te tte az egyént” .10 Leplezetlenül ostorozta bűneit. K odolányi Ján o s írja pl.: „ F ia ta l m enyecskét te m e te tt egyszer, v irágjában h a lt meg, sírba v itte a rosszul sikerült m agzatelhajtás. Csikesz a sír m ellett állva fennhangon tetem re h ív ta a h a lo tt a n y já t, n a p á t, áng y át, m inden vénasszony ro k o n át, aki o tt v o lt a sír m ellett s orm ánsági szokás sze­ rin t virágos szavakkal te m e tte el a h a lo tta t. A gyászoló család m egderm edt az ostorozó szavak h a lla tá r a ... S ira tjá to k , pedig tu d já to k , kik ölték meg, kik a gyilko­ sai. J a jg a tto k , pedig tu d já to k , m iért h a lt meg ilyen fiatalo n .” 11 — M indjárt szolgálata kezdetén belőttek ab lak án , k azlát felg y ú jto tták . Em berileg szólva sikerének az le tt a titk a , hogy „m eg tan u lta alaposan a falu tö rté n e té t. A ztán az élők­ ről tájé k o z ó d o tt — a telekkönyvből. Mire b eb o tlo tt hozzá az első fülig adós gazda, hogy — végső szorult­ ságában — még a p a p já t is m eghallgassa, tá tv a m a­ r a d t a szája, m e rt jo b b an ism erte a vagyoni helyzetét, m in t tu lajd o n m aga. H íre is fu to tt az esetnek egyszeri­ ben, s an n ak m éginkább, hogy tu d o tt ám tan ácso t ad n i a kétségbeesett aty afin ak , s pedig jó t.” 12 E lk ö telezett spirituális és szociáletikai tö lte tű hiva­ tá s tu d a tta l p áro su lt em ber-, hely- és helyzetism eret: ez v o lt az ő lelkészeszménye. Szervesen já ru lt ehhez a széleskörű olvasot t ság és a szak ad atlan tanulás. Professzorként is erre nevelt. * A T anácsköztársaság b ukása u tá n , de még T rianon elő tt 1919. novem ber 15-én „ A kálvinista p a p ” cím­ m el cikke jelen t meg a Lelkészegyesületben. Idézek belőle: „N ekünk m a még jo b b an kell ism ernünk, m in t valaha, hogy a k álv in ista p ap n ak , a M egváltó

178

Ige szolgájának m egváltó hiv atása v an ebben a sze­ rencsétlen országban. E rre készüljünk fel szívvel-lé­ lekkel. A lakítsa á t ez a h iv atás a lelkész m agánéletét. T iszta, evangélium i élet és buzgó kegyesség te tté k a régi préd ik áto ro k at naggyá! Ma sem találu n k más u t a t . . . A lelkipásztori m űködésbe is tö b b életet kell vinnünk. Az ifjak szívébe p lán táln i, az öregekéből ir­ ta n i: ez legyen a je ls z ó !.. . E ddig lefesthették a tr a ­ gikusan bukó kálvinista papot. De ha ezután is el­ bukunk, velünk bukik az egyház és a nem zet. A nagy khaoszból, m egrendülésből . . . diadalm asan kell ki­ bontakoznia a m agyar kálvinista pap kem énykötésű , gerinces alak ján ak , am int a kezét az eke szarvára veti és . . . nem te k in t h á tra . A M egváltóval m egy m egváltani!” Ő tízezer k ö tetes k ö n y v tá rá v al ham arosan D ebre­ cenbe jö tt, hogy az egyetem teológiai fakultásának egyházszónoklattan, liturgika és valláspedagógiai ta n ­ székét betöltve, tudom ányosan és lelkileg egyaránt felkészítse a leendő lelkipásztorokat koruk nagy fel­ ad ataira. Professzorként félelmetes hírben állott, hiszen ilye­ neket m o n d o tt: „N em szabad megelégedni keveseb­ bel, m in t a m axim ális tudással. Mindig tan u ln i kell és m indent kell tudni. Aki ezt nem vállalja, az iratkozzék ki a Teológiáról.” 13 Sokan nem is szerették. K odolányi szavaival: „Félelm es tu d á sá n ál csak a h ite v o lt félel­ mesebb. E gyiktől a tu d atla n o k rem egtek, m ásiktól a kicsinyhitűek.” 14 Sajnos aránylag keveset, kom pen­ dium ot egyáltalán nem írt, de annál inkább megdol­ g o z ta tta hallgatóit. „Professzori m űködése főképpen a szem inárium i m unka körébe v á g o tt: az volt igazi öröme, h a hallgatóival a tudom ányos dolgozás m ód­ szereit ta n u lm án y o z h atta s azokat velük gyakorol­ t a tta késztetést a d o tt h allg ató in ak . . . ” 15 Az iro­ dalm ár Juhász Géza így jellem ezte: „T alpig em ber: harcos, kem ény, kím életlen — különösen önm aga felé. De ta n ítv á n y a it sem kíméli. T ulajdon példájából tu d ­ ja , hogy halálos háború v á r ráju k , nem az ifjúsági regények á rta tla n idillje, ’a parókia á ld o tt békéje’. L á tja , hogy a félem ber, a készületlen, gyám oltalan pap tö b b k á rt tesz a lelkekben, m in t egy regim ent ör­ dög.” 18 N agyon jellemző rá az a k éziratban fennm aradt prédikációja, am it M t 10,27—28 és L uk 12,5 alap ján m o n d o tt a teológusok ism erkedő estjén 1930-ban. „ H a a z t kérdezné valaki, röviden m ondjuk m eg . . . hogy m it jelent igehirdetőnek lenni, az t felelném, igazm ondó a X X . században. Igazm ondó em berre v a n szüksége Istennek, aki az ő igazságát lá tja és meg­ m ondja m inden t e k i n t e t .. . és félelem nélkül. M inden népnek a nyelvében az igazm ondás kapcsolatban van a te sti sérelemmel, a h a lá lla l.. . m ondj igazat, betörik a fejed és valam i hasonló van m inden népek közm on­ dásaiban. Jö h e t idő, am ikor el sem kerülheti a m agyar lelkipásztor ezt a so rso t. . . Aki elh atározta, hogy lel­ kipásztori p ály ára jön, sokszor ideálisnak képzeli el, hogy valahogyan szerényen m eghúzódik és bár kevés kényelem m el él, de mégis olyannak képzeli el, am ely p álya az ő életét be tu d ja ragyogni és széppé tu d ja varázsolni. Az Ú r Jézus szavai szétszakítják ezt a ro­ m antikus fá ty la t és m egm ondják, hogy az ő ta n ítv á ­ n y aira prófétasors v á r . .. ” 17 Ilyen alapállásból készí­ te tt fel. T a n íto tta , h ird e tte és 1933-ban „A legmagá­ nyosabb ember” című cikkében le is írta : „A m agyar reform átus lelkipásztor egyre jo b b an elszigetelődik, m agára m arad ellenséges hullám ok ta ra ja k ö z ö tt. . . É s h a béke honolna a paróchia lakójának belső életé­ ben! De szakadatlan tragikus párviadal folyik o tt az eszm ények és a valóság k ö zö tt. Önzetlenségét elgán­

csolja a rágalom , jogos érdekeit keresztülhúzza az ön­ kény, ta n u lá sv á g y á t kisem m izik a ta n ítta tá s i kö te­ lezettségek, áldozatkészségét bölcsőben fo jtja meg a családról gondviselés apostoli p arancsa, ég felé repülő lé té t p o rb an vergődteti a földi gond ballasztja, sze­ mélyisége független au to n ó m iáját körülgúzsozzák a protekció, nepotizm us, az érdekrendszer, a félreve­ z e te tt k ö zhangulat h ín árai és folyondárai.” H ozzá­ te tte azonban: „Az igazi keresztyénnek a legsúlyosabb keresztjében v a n a legnagyobb m egdicsőíttetése. De csak akkor, h a szívből, önként, K risztus irá n ti szere­ tetb ő l veszi fel m agára ezt a keresztet. A m agánosság a prófétai lélek acélfürdője. . . ez a m agánosság csak a h itetlen em ber szeme e lő tt az, csak a világ lá tja ann ak , lényegében boldog társas-élet egyfelől a sza­ badon elhívó Istennel, másfelől az Isten által elh ívott lelkekkel. A prófétai lélek a m agánossága te rh é t az Istennel és az ő tö b b i igaz p rófétáival való társalk o ­ dás erő t adó h a tá sa a la tt h o rd o zh atja el. A m agyar reform átus le lk ip á s z to r... keresse Iste n t, társalk o d ­ jék az ő Szentleikével, hogy az élessze benne a prófétai hiv atás tü zét. Keresse le lk ip á sz to rtá rsait. . . és a velük való e g y ü ttlé tb ő l. . . Szentlélek szerinti testvériség­ ből m erítsen új missziói erőt, új k ita rtá s t, új célkitűzést.” 18 Ism ét a lelkipásztori lelkületnél vagyunk. Csikesz Sándor szavaival: „N em reform átus lelkipásztor az, sőt nem is reform átus, aki ú jo n n an nem szü letett a Szentiélektől. . . A reform átus lelkipásztor, akinek a Szentlélek nem a szülőanyja, repkény és fagyöngy az anyaszentegyház t e s t é n .. . E g y ü tt zöldell v ele. . . de semmi életközössége nincs vele, csak az az egy, hogy belebocsátja gyökereit és elszívja az anyaszentegy­ ház é le te re jét. . . Az a reform átus lelkipásztor, aki a Szentlélek erejével nem tu d ja h ird etn i az Igét, az megölője, gyilkosa, élősdije, p a ra z itá ja, árulója a re­ form átus anyaszentegyháznak.” A Szentlélek ural­ m a pedig valóság „ ab b an az alázatb an , am elyikkel odaom lik az élő Isten e lé . . . engedi m agát v e z e tte tn i. . . hallg atja ta n á c s á t .. . o tt v a n a b b an az alázatban, am elyikkel az Ő vezetésével keresi a veszedelm ek és a nyom orúságok k ö zö tt is az alk alm at és m ódot, hogy ne önm agát, hanem az örökkévaló Isten ügyét szol­ g álja.” 19 É s vezesse a rá b íz o tt n y á ja t, m ert „ a lelki­ pászto r nem ú tm u ta tó , am elyik örökké egyhelyben m arad és m u ta tja az u ta t és m indig ugyanolyan mesz­ szeségben m arad a céltól, h a b á r folyam atosan jelzi, hogy m erre kell m enni. A lelkipásztor akk o r igazi ú tm u ta tó , ha előtte m egy a seregnek, vezeti azokat, ő m aga is mozog, ő m aga is folyton indul a cél felé azzal a rem énységgel, hogy el is éri a célt és elő ttü k megy, nem azért, hogy az ő kom or és kom oly tem pója d ik tálja a m enet tem p ó ját, hogy elől m enjen, m in t egy címeres büszkesége a falunak, m in t egy varázslatos s á m á n .. . azért m egy elől, hogyha valam i veszedelem ak a rja érni a gyülekezetet — ne engedje. É n legyek az első, aki megsebesül. É n legyek az, aki testével is, leikével is meg ak a rja védeni a gyülekezetet s annak m inden ta g já t.” 20 U gyanígy hangsúlyozta a lelkészeszm ény m ásik fővonását: az em ber-, hely- és helyzetism eretet. A lelkipásztornak kötelessége személy szerint megis­ m ernie, m ajd folyam atosan szám o n tartan ia a gyüle­ kezet ta g ja it, mégpedig bűneikkel és öröm eikkel e g y ü tt — nem pletykákból, hanem tap asztalatból. O lyan mélységig, hogy „keressük meg m inden em ber­ nek az észjárását és a szav ajárását” is.21 Az egyház­ fegyelem gyakorlásánál a négyszem közti beszélgetést szorgalm azta, m ert „négyszem közt o lyat is e ltű r az em ber, am it sohasem tű rn e el m ások h a lla tá ra .”

Másfelől az ilyen beszélgetések segítik az igehirdetés szolgálatát abban, hogy az tényleg személyhez szóló és időszerű legyen. Term észetesen nagy jelentőségű­ nek ta r to tta a családlátogatást is, különös te k in te tte l a gyerm ekekre, v alam in t a gyászesetekre. Főszabály­ nak ta r to tta : „A lelkész a gyülekezet m inden egyes tagjához olyan legyen, m in t egy idősebb te stv é r.” 22 Országos p ály ázato t tű z ö tt ki. Címe: „V alam ely egységes egyházvidék tudom ányos leírása, jellem ­ zése, különösen egyházi, erkölcsi és kulturális életé­ nek valláslélektani m egvilágítása által.” Segítségként kérdések özönét is m egfogalm azta, m in t p l.: melyek a jellemző babonák, szólásform ák, átokform ulák, m ilyen bibliai tö rtén e tek , tém ák irá n t közöm bösek a hívek, emlékeznek-e régen elhangzott prédikációkra, illusztrációkra, m ilyen a jó pap ideálja a nép szemében, hogyan h a tn a k politikai, társadalm i, gazdasági, szo­ ciális és kulturális áram latok a vallásos életére? É s így tovább. M indezt azért te tte , m ert végül „kifejtendők azok a m ódok, ahogy az így a d o tt viszonyok k ö zö tt legsikeresebben nevelhetők keresztyén személyisé­ gek.” 28 N agyon jól tu d ta , hogy az ország ilyen szem pontból sem egységes. M inden tá jn a k m egvan a m aga jellege, sajátos gyökérzete. A m ennyiben a lelkipásztor azt nem ismeri, csupán egy elképzelt gyülekezetet ta r t szem elő tt, „elbeszél a fejek fele tt” , m árpedig h a nem tu d a „nép nyelvén beszélni” — nem szája íze szerint: nyelvén! — akkor az Ige hűtlen, áld atlan tolm ácsolója lesz. E bből a szem pontból igen érdekes, ahogyan ő 1929-ben az akkori D ebrecent lá tta . A nnak kapcsán beszélt erről, hogy egyházunk szellemi cen tru m áv á szerette volna kiépíteni a várost. E hhez pedig: „a legelső és legfontosabb tényező az igehirdetés. D eb­ recennek vezérszerephez kell ju tn ia a m agyar refor­ m átu s igehirdetésben. A tiszántúli kálvinizm us ugyan­ is m agyar kálvinizm us, viszonyai még a nagy városok­ ban is agrárviszonyok. Ami a z t jelenti, hogy a k á r az angol—am erikai, a k á r a n é m e t—holland, legnagyobb­ részt indusztriális és m erkantil, ipari és kereskedelm i, meg szocialista gyülekezeteknek való igehirdetéstől lényegesen különböznie kell az igehirdetés tá rg y ain a k , a m egértetés módszereinek, az illusztrálás m űvésze­ tének és a keresztyén személyiséggé nevelés feltételei­ nek a szem pontjából. Vagyis, h a az apostol a zsidó­ nak zsidó, a görögnek görög m ódon h ird ette az Igét, ak kor ennek a földm űves népnek az ő életviszonyaiba bevilágító és gyökerező evangélium i részekről kell p ré d ik áln i. . . A budapesti, nagyobbrészt beköltö­ zöttekből, kistisztviselőkből és előkelőkből álló gyüle­ kezet szám ára m indig valam i m ásfajta igehirdetés kell, am elyben legyen toborzó és összetartó, közszel­ lem - és tradíció-ébresztő elem, m ely u tó b b ira D ebre­ cenben kevésbé v an szükség. Sőt ta lá n az ellenkező véglet tanácsos: hibásan kialak u lt tradíciók és téves közszellem m e g v á lto z ta tá sa .. . Minél jo bban ismeri a pászto r a n y á já t, m inél hívebben ismeri meg a nyáj a p ászto rát, annál közvetlenebbül és tevékenyebben m űködhet az igehirdető.” 24 T ovábbi fontos figyelm eztetését 1938-ban jegyezte le egyik d iák ja: „H iáb a han g o ztatju k az egyetem es pap ság o t, h a mi m agunk kiskorúságban ta rtju k a hí­ v ein k e t . . . A nagykorúság k ritérium a vallási szem­ p o n tb ó l: a m egtérés és ú jjá sz ü le té s.. . Régi igehir­ detésünk úgy prédikált, m in th a m indenki ú jjászü lete tt volna. Az ú jab b ébresztő m ozgalm ak v is z o n t.. . gyak­ ran tú lzásba és az egyházi életben ecclesiola szerű elkülönülésekbe m entek. A m egtértek és meg nem té rte k csoportját a gyülekezetben nem lehet és nem

szabad különválasztani, viszont az a feladatunk, hogy m indenki m egtérjen.” 25 U gyanígy előrem utat az ő kálvinizm us-értelm ezése: „ K á lv in t nem az követi híven, aki az ő X V I. századbeli e re d m é n y e it.. . szó­ szerint alkalm azza m a . . . a X X . század m egváltozott körülm ényei k ö z ö t t ... K álvin pásztori igehirdetését sem az becsüli meg legjobban, aki a genfi beszédeket gyülekezete anyanyelvére fo rd ítja és sorra elprédi­ k á lja e l ő t t ü k ... K álvin reformátori m űködésében elsősorban nem az e re d m é n y ... az elsőrendű érték, hanem a módszer, ahogyan ezeket az eredm ényeket n y e ri. . . Módszerének k é t oldala v a n . . . egy állandó és egy folyam atosan m egújuló, te h á t változó. Állandó az Isten elő tti feltétlen hódolata és alázata, em beri önm egtagadása, Isten dicsőségének kizárólagos kere­ sése, a keresztyén egyház m inden életnyilvánulásának közvetlenül az újszövetségi korhoz kapcsolása, m on­ danivalóinak az Isten Igéje uralkodása alá helyezése, a Szentírásnak kiindulásul, bizonyításul és eldöntő végső fórum ul elismerése és érvényesítése vas követke­ zetességgel. Viszont változó részében sa já t k ora szük­ ségleteit gyökerükig elemzi, és feltétlen, könyörtelen orvoslással gyógyítja, em beri te k in te te k e lő tt meg nem to rp a n v a képviseli az egyetlen lehetséges bibliai s így Isten dicsőségét egyedül szolgáló álláspontot s ö ltözteti fel sa já t kora legkiválóbb, legism ertebb és legteljesebb tudom ányos fegyverzetében.” 25 * A fentiek sok kiegészíteni v aló t h ag y tak m aguk u tá n , sőt bizonnyal kérdőjeleket is tá m a sz to ttak . N em idealizálhatjuk Csikesz S ándort — b ár pozitív lelkészeszm énye volt. Jellem ző, ahogyan tem etésekor a Kollégium szé­ niora em lékezett reá: „Sohasem nézte m agát. Egyéni és egyénieskedő célok nem vezették. M indenkor m agyar reform átus egyháza és ann ak drága gyerm eke, a Kol­ légium lebegett szemei előtt. A m agyar reform átus egyház jövőjéért aggódott nagy-nagy felelősséggel lelkében. Világosan lá tta a m ú lt nagy bajait. T u d ta, ta p a sz ta lta , hogy a feladatok terh e roskasztja a je­ le n t és még nagyobb m u n k a v á r a jövendőre. Ú gy érezte, h a valaha, akk o r m a igazán egész lelkipászto­ ro k ra v a n szükség, akiknek még az életük sem drága,

de akiknek fu tá su k a t el kell végezniük. E zért k ív á n t a n n y it a jövendő lelkipásztoraitól, hiszen am ikor te r ­ hesebb, nyom orúságosabb az élet, megsokszorozot­ ta n nagyobb a felelősség i s . . . Istenbe v e te tt h itte l, o lth a ta tla n szerelemmel szerette egyházunkat. Senki egyéni kicsinyes érdekét nem volt hajlandó egyházunk, közösségi életünk ügyének elébe tenni. É s nem néz­ h e tte el, h a bárki ezt te tte . E z ért nem szerették so­ k a n . . . É lete ta n ít. Nem mi, nem a mi egyénieskedő érdekünk a fontos, hanem egyedül csak Ő. É p p ezért ne az em berek tetszését keressük. N ekünk K risztus szolgáinak kell lennünk és m i csak K risztus szolgái lehetünk. S ha K risztus ügye a mi ügyünk, akkor a mi ügyünk az Övé. Ő pedig m indig, m inden lá tsza t elle­ nére diadalm askodik. A m ikor a teológus ifjúság utolsó Isten H ozzád!-ot m ond Istenben elköltözött profesz­ szorának, ezt olvassa ki a nagy tan ító m ester élete nagy tan ításáb ó l és a búcsúzás szomorú pillan atáb an Istennek ad v a h á lá t életéért, a koporsó m ellett erről tesz bizonyságot.” 27 Barcza József JE G Y Z E T E K 1. A korszak igehirdetéséről leg u tó b b Boross Géza ír t: S tu d ia e t A cta E cclesiastica (a to v á b b ia k b a n S tudA E ccl) 5. k ö t. B p . 1983. 406— 4 1 7 . l. Az „evangélium nacionalizálása” kifejezést tőle v e tte m . Az aláb b i k é t id ézet: F alusi L elkipásztor 1921. 135— 136. l. és R efo rm átu s Igehirdető 1933. 108. l . — 2. R eform áció 1920. 1. sz. 5 l . — 3. A kérdés ú ja b b irodalm ához F ek ete C saba: Lelkészképzés. L elkészegyesület és ikerszervei. S tudA E ccl. 5. k ö t. 437— 443. l . és Szabó B o to n d : H agyom ányok a refo rm átu s lelkészképzésben. R efo rm átu s E g y h áz 1985. 125— 126. l . — 4. L elkészegyesület 1937. 335— 337. l . és Isten ro stá já b a n . 3. k ö t. Bp. (1941) 504— 507. l . — 5. Je len tése B alogh Je n ő n ek . Z sinati L e v éltár 46. f. — 6. Csikesz S ándor E m lékkönyvek. 1. k ö t. S ajtó a lá rend. Módis László. D ebre­ cen 1940. 136— 138. l. Az E m lékkönyvekből öt k ö tet jelen t m eg. (R á ju k az a lá b b ia k b a n csak róm ai szám m al u talo k .) A z I. p réd ik á­ cióit, a I II . előadásait, az V. értekezéseit ta rta lm a z z a . A so ro zato t 15 k ö te tre terv ezték . (A T iszán tú li R eform átus E g y h ázk erü le t T u ­ dom ányos G y űjtem ényeinek L ev éltára — a to v á b b ia k b a n : L ev éltár — I. 26. f. 3. d.) — 7. Theologiai Szemle 1936. 162— 1 6 4 . l. — 8. IV : 9 l . (K iss S ánl or) — 9. E rről leg u tó b b Csohány Já n o s ír t S tudA E ccl. 5. 114— 116. l . — 10. K odolányi J á n o s: Süllyedő világ. (3. kiad.) B p. (1979) 5 1 7 . l. — 11. Uo. 5 2 0 . l. — 12. I. 5— 6 . l. — 13. II. 3. l . — 14. E m lékezés Csikesz S án d o rra. A T iszán tú li R efo rm átu s E g y h ázkerü let T udom ányos G y űjtem ényeinek N a g y k ö n y v tá ra (a to v á b b ia k b a n : N ag y k ö n y v tár) R . 2.403. 2. l . — 15. R eform átus Szemle 1940. 162 l. — 16. I. 6 . l. — 17. L ev éltár I. 26. f. 2. d. — 18. L elkészegyesü­ le t 1933. 162. l. — 19. I. 134— 139. l . — 20. I. 153— 158. l . — 21. L e v é ltá r I. 26. f. 2. d. Csák László jegyzete. — 22. N a g y k ö n y v tá r R . 3. 551. 24. l . — 23. Theologiai Szem le 1925. 559— 500. l . — 34. V asárn a p (D ebrecen) 1929. 74— 75. l . — 25. N a g y k ö n y v tá r R . irreg. Csák László hom iletikai jegyzete. — 26. K álv in és a kálvinizm us. D ebrecen 1936. 237— 238. l . — 27. L elkészegyesület 1940. 237— 238. l .

KULTURÁLIS KRÓNIKA Idő van K ülönös film ez az Idő van, am ely­ nek cím ét e k u ltu rális krónika fölé kölcsönvettem , m e rt úgy vélem , m indazt, am i m ost bennem k a v a ­ rog, s am iről írni szeretnék, össze­ foglalja ez a k é t szó. E ltű n ő d h etn ék azon, hogy az „idő v a n ” szó-páros nyelv tan i szem pontból helyes-e, de azonnal ráeszm élhetek: éppen ezért, szokatlansága okán v á la sz to tta ezt a szórendet az író Esterházy P é te r és a rendező Gothár P éter. H iszen E sterh ázy m unkái körül azért (is) dúl m indig v ih ar, m e rt nyelvi lele­

180

ményeire bízza m ondanivalójának legalábbis egy részét. Nem könnyű olvasni E ste rh á zy t, olykor bizony k u d arco t vall az olvasó, am ikor érteni próbálja, am it olvas. Vallo­ m ás-értékű, és nagyonis meggondol­ k o ztató E sterh ázy n ak az Élet és Irodalom karácsonyi szám ában meg­ jelen t írása, A semmi konstrukciója címmel. „Egy. A m űvészetek külön­ böző m ódszerekkel a m egfoghatat­ la n t közelítik meg, és hoznak h írt róla. Egyegy. Mivel kizárólag anyagi eszközök állnak a rendelkezésünkre

(form a, szín, hang, szó stb.) és a meg­ fogalm azhatatlan nem anyagi, e m i­ nőségi különbség m ia tt élünk a m egfogalm azhatatlan megjelöléssel. U gyanígy beszélhetünk a gondolha­ tó n-túli alanyról, vagy a k á r a sem­ miről. E b b en az értelem ben a ’sem­ m i’ nem azonos a nincs fogalm ával. Egykettő. M inden olyan tevékenysé­ get, m ely a fenti m egfogalm azhatat­ lan megközelítésére törekszik, az egyszerűség kedvéért a m űvészetek közé sorolunk” . Meghökkentő itt m ár a decimális

rendszer alkalm azása, m ár ez a ki­ adásm ód a szerzőpáros leleménye­ Küldetésem története csit irónikus form ai megoldás is k é n t is fölfogható, b ár legalábbis a rra k észtet, mi tö b b : kényszerít, rokontörekvésekkel találkozhatni le­ címmel jelent meg nemrég a pozso­ hogy a lá th a tó b an a lá th a ta tla n t h e te tt k o rábban is (például Fellini nyi T at r an és a budapesti E urópa keressük, a k im o n d o ttb a n a k i­ Amarcord-jában). Számos k ritik á­ kiadó közös gondozásában, Szabó m o n d h a ta tla n t, hétköznapi szavak v al ellentétben úgy látom , az elbe­ Zsuzsanna fordításában, Fabiny T i­ sorában a m ű alk o tást, m ely az szélés nem a valóságos és az elkép­ bor utószavával. K rm ann D ániel egész em berre igényt ta r t, nem elég­ zelt szövedéke, hanem azt a valósá­ a m agyar p rotestáns eg y h áztörtén et­ szik meg sem a szem ünkkel, sem got közli, am ely bennünk v an , s ben­ nek — legalábbis a k ö ztu d atb an — a fülünkkel, szívünkkel vagy el­ n ü n k oly sok mindenféléből tevődik kevéssé ism ert alakja. Az egykori m énkkel sem. A zt hiszem , ezért össze. Úgy gondolom , fölösleges pél­ püspök II. R ákóczi Ferenc diplom a­ v ála sz to tta E sterh ázy és G othár d á k a t keresnem , hiszen ezt am úgyis tá ja k é n t u ta z o tt — a rózsahegyi a film címéül ezt a szokatlan szókap­ m indenkinek m agának kell a sajá t zsinat m egbízása alap ján — X II. csolatot: Idő van. Ilyen csupaszon életében megkeresnie és m egtalálnia. K ároly svéd királyhoz, bizonyára ez a k é t szó ritk á n használatos T alán ennyi is elegendő volt ahhoz, segítséget és tám o g a tást rem élve(naponta u g yanakkor ta r to tt érte­ hogy a film rem énybeli nézőit ilyes­ kérve a m agyar szabadságharchoz. kezletre hív n ak olykor így, „idő fa jta gondolattársító és önvizsgáló É lvezetes elbeszélő (bár ez a fordító v a n ” , b á r ennek az égvilágon semmi (önirónikus?) szemléletre ösztönöz­ dicsérete is), aki ú tja során m indent jelentősége nincs). Á ltaláb an ilyes­ zem. m egfigyelt, s am ikor ezt a sok m in­ m iket m ondunk: i tt az idő, v a n még R em énybeli néző, írta m , s nehéz d en t leírta v o lt, hozzáfűzte szenve­ idő, időnk v a n (vagyis ráérü n k még), elhallgatnom zavarom at. V alahány­ délyes-személyes vélekedéseit is. de a filmcím alighanem provokatív, szor filmről írok e kulturális króni­ M ostanában sok szó esik a nem ­ elvárja a nézőtől, hogy vívódjék, k á b a n , bizonytalankodom : látta-e, zet tö rté n e ttu d a tá ró l, és — divatos m it is fejez ki a cím s m aga a film lá th a tta -e egyáltalán, lá th a tja -e e szóval — identitásérzetéről. Nem is. E m lékeztet ugyan ez a cím sorok olvasása u tá n az e g y ü tt­ nagyon dicsekedhetünk történelm i G othár előző m u n k ájára, a Megáll gondolkodásra ösztökélő m ű v et v a­ ism ereteinkkel, ezt be kell ism er­ az idő-re, és — legalábbis engem — laki is azok közül, ak ik et e g y ü tt­ n ü n k , ez a „nem zeti m ulasztás” K ósa Ferenc régebbi, nagy v itá t k a ­ gondolkodásra csábítok. K önnyebb pedig nem csak a legutóbbi idők v a rt, vélem ényem szerint k itű n ő a dolgom, kevesebb a gondom , ha g y a tra történelem oktatásából ered, film jére, a N incs idő-re is. könyvről, h a olvasm ány-élm ényről hanem sok rossz örökség is terheli. M eglehet, tévedek, de azt hiszem : számolok be. A könyv m egvehető, T alán a reform kor volt az első, az Idő van nem percekre, ó rákra, közkönyvtárból kikölcsönözhető. Mi­ am ely kom olyan v e tte a tö rtén el­ n apokra v agy a k á r esztendőkre elő tt azonban áttérn ék valam iféle m et és azt, hogy a nem zet önism ere­ u ta l, hanem létü n k m eghatározó olvasó-napló írására, had d szóljak tének és Önbecsülésének elidegenít­ elemére, a negyedik dim enzióra, még egy anyanyelvi kérdésről, ami h etetlen része a n y ílt történelem ­ arra, hogy az időben élünk, az idő, az e m líte tt filmcím to v áb b i fölhasz­ tu d ás. Csakhogy ezt az önvizsgála­ am ely oly sokszor lehet éppenséggel n álását, m ost m ár a m űtől önálló­ to t kezdettől fogva elfogultságok időtlen, kötelez és nyom aszt, in t, sulva, érthetővé fogja tenni. A m a­ terelték hol erre, hol arra, s így hogy kifogyhatunk belőle, in t, hogy g y ar nyelv, k iv á lt hétköznapi hasz­ nem csoda, h a m indm áig a sem m itelszalaszthatjuk. T alán nem tév e­ n á la tb a n , m a m ár csak egyetlen (vagy keveset-) tu d á s és az önteltség dek, h a a z t gondolom , G othár filmje m últidővel él. Aki ta n u lt la tin t, m in­ szélsőségei k ö zö tt bukdácsol tö r­ kirag ad ja nézőjét térb ő l és időből, den gram m atikák p éld áját, vagy aki tén ettu d ásu n k . Ide tarto zik az is, m iközben b etek in t a bensőnkben ismerős — m ondjuk — az angolban, hogy korábbi vagy régebbi m ú lt rejlő összevisszaságokra, a rendte­ tu d ja , hogy többféle m últidő léte­ időknek m egannyi kis tanúja rej­ rem tés h a la sz th a ta tlan feladatára. tőzik k ézirattá rak vagy íróasztalok A m int prózájáb an E sterh ázy a sza­ zik. M egvoltak ezek a m agyarban m élyén, nagy idők kis tü k re i m ind, v a k a t m egszokott közegükből föl­ is, de m ára m ár csak kevesen élnek s h a azok az idők csakugyan meg­ emelve új tartalo m m al tö lti meg, a lehetőséggel, hogy m egkülönböz­ érdem lik a nagy jelzőt, ezért, h a G othár a ránkzúduló képi közhelye­ tessék a folyam atos m ú lta t a befe­ n e tá n később k id erült, hogy m é ltat­ k e t is fölhasználja, hogy egy külö­ jezettől, n e tán a m últbeli folyam a­ lanok erre a jelzőre, h á t ezért kell nös, gu nyoros, látszólag zavaros to t a m áig érőtől, vagy éppenséggel m egism erkedni e kis tükrökkel, a (és ezzel a bennünk lévő zav arra fi­ a m ú ltb an egym ást követő cselek­ történelem alakításnak nem az él­ gyelm eztető) képi nyelvet terem t. véseket. A legtöbben m ár nem is vonalában élt és dolgozott, ta lá n B elebocsátkozhatnék valam iféle tu d ju k , m i a különbség a mondá és elb u k o tt ta n ú k vallom ásaival. „elem zésbe” , de nem csak nagyképű­ E gyébként K rm an n Dániel ese­ nek tű n h e tn é k föl, sőt k u d arco t is a mondta vala k özött, legföljebb azt, tében nem csak az az érdekes, hogy vallh atn ék ; h a például K a fk á t vagy hogy a m anapság jobbára az erdélyi a rendszerint ünnepélyes tö rténel­ D a n té t vélném föllelni a film h á t­ fog an tatású m agyar irodalom ban m et m indennapossá teszi, vagyis terében, lehet, hogy A rany Ján o s használatos mondotta volt a m ú lt­ a fennkölt T örténelm i N ézőpont szavával cáfolna rám E sterh ázy és ban befejezett cselekvést jelöl. h ely ett a m ai olvasó szám ára átélhe­ G oth ár: „gondolta a f e n e .. . ” E z t a kis v arg a b etű t azért te tte m tő b b szem m agasságból lá tja és lá t­ A film m egértésének kulcsa m in­ meg, m ert olyan könyvekről szeret­ t a tja küldetését és a k o rt, am elyben den bizonnyal a képi nyelvezet, nék legalább röviden írni, am elyek küldetését teljesítette, hanem az is am ely a tö b b i k ö zö tt számos — jó a m ú lt sokféleségét bizonyítják, és érdekes e m űben, am it jószerivel az u tó k o r kötelessége hozzá fűzni e m ű­ vagy rossz — film re asszociáltatja m egértésükhöz, továbbgondolásuk­ höz. Az ugyanis, hogy e derék püs­ a nézőt. A mese — a népm űvészetre em lékeztető m ódon — valószerű és hoz bizony k ap ó ra jönne többféle pököt hazatérése u tá n tőrbecsal­ szürrealista elem ek együtteséből és igeidő alkalm azása. Elsőnek em líte­ tá k , koholt vád ak k al, prédikációi­ váltakozásából bontakozik ki (vagy ném K rm ann D ániel ú tibeszám olóját nak félrem agyarázásával rabul ej­ inkább ezekbe rejtőzik?). E z az elő­ a X V III. századból, am ely te tté k , életfogytiglani börtönre ítél­ 181

té k , félrelökték, m egalázták, élet­ m űvét elorozták. A K üldetésem tö r­ tén ete, az Itinerarium kéziratb an m a ra d t fenn, eredeti latin szövege 1894-ben jelent meg először nyom ­ ta tá sb a n , s m agyarul m ost. E z iga­ zán a legkevesebb, am it az utó k o r m egtehet egy á rta tla n u l m eghurcolt kitű n ő író, püspök és diplom ata meg­ becsülésére, rehabilitálására. H asonló szerepe és ereje v an an ­ n ak a könyvnek, am ely Bocatius Ján o s

Öt év börtönben című írását, m aga-m entségét teszi közkinccsé, a feledésből és a re jtő ­ zésből napvilágra segítve. Az érdem Csonka Ferencé, aki utószavának izgalm as tan ú ság a szerint kinyo­ m ozta, földerítette Joan n es Boca­ tiu s m ű v ét és életét, az Olympias carceraria című (egy genfi k ö n y v tá r­ b an lappangó) k ézirato t m agyarra fo rd íto tta és sajtó alá rendezte. A zt hiszem, B ocatius neve sem is­ m ertebb K rm annénál. Ő egy év­ századdal k o ráb b an élt, ez a bizo­ nyos börtönben tö ltö tt ö t év 1606tó l 1610-ig ta r t o tt . Ő is követségben já r t, Bocskai Istv á n k ü ld ö tte volt. E gyébként — a z t hiszem, illő itt e szó — iskolam ester v o lt K assán, de a város jegyzője vagy b írája is, közéleti férfiú, ahogyan m a nevez­ nék. Alig in d u lt ú tn a k , b ár küldetését igyekeztek tito k b a n ta rta n i, m áris nyom ába szegődött R udolf császár kém je, besúgója, följelentője; am in t ez nem csak az utószóban olvasható, hanem a B ocatius-m ű függeléke­ k é n t (M ollay K ároly fordításában és sajtó alá rendezésében) föllelhető dokum entum okban is. Maga az Öt év börtönben m egrázó olvasm ány, egyebek közö tt egy nag y tu d ású , nagym űveltségű em bernek a vívó­ dása, m in t ő m aga m ondja: tra g i­ kom édiája. K öltő is v o lt B ocatius, s ez érzik is m űvén. B ecsületét védel­ m ezi, az igazat írja sa já t sorsáról — az utószóból m egtudni, hogyan h á n y ta -v e te tte h íré t és em lékezetét a m ára m ár befejezett m ú lttá v á lt u tó k o r —, a k itű n ő könyv te h á t ugyancsak kései rehabilitáció. Az ő sorsa an n y iv al v o lt kedve­ zőbb K rm annénál, hogy B ocatius m egszökött a fogságból, ám bár élete h átralévő részét egyre m agányosab­ b a n és m ellőzöttebben élte le. Ezek az esztendők se lehettek boldogak. N em lehet m eghatódottság nélkül olvasni írását, e veretes fordításban, nem lehet nem m egfogadni beveze­ tőjének záró kérését: „Legyen áh ít a ­ to s csönd nyelveteken és szívete­ 182

k en ” . H a egy em berélet szenvedései­ nek hiteles leírásán, egy önemésztő önvallom áson az olvasó szem e-te­ k in tete fu th a tn a örömmel vagy élve­ zettel anélkül, hogy ez sértő vagy visszataszító ne volna, akkor erre az írásra rám o n d h atn án k : szavai­ nak szárnyaló szépsége, leírásainak világos gondolatm enete, nagy m ű­ veltsége, találó idézeteinek sora m egszépíti az igazságtalanul viselt börtönévek beszám olóját. Sok m ondanivalóm lehetne erről, m agáról a Bocatius-m űről, végehossza nem lenne ta lá n a csapongó gondolatoknak. Rem élem azonban, hogy érdeklődést k eltettem a könyv irá n t, s még inkább ezt teszem , ha még n éhány sort szólok a függelék dokum entum airól. A buzgó kém és k ín vallató ömlengése meggyőző ellentéte B ocatius írásának; rend­ k ívül érdekes H enrik G yula, B raun­ schweig és Lüneburg hercegének vonakodása, am ikor a császár kikéri tőle B ocatiust, a diplom áciai csűréscsavarás, ügyeskedés, h á th a elkerül­ hető a justizm ord. (Eszembe ju t egy hasonló eset, am ikor viszont még csak nem is v o n ak o d o tt a helyi uralkodó a nem zetközi jogot sértő elfogatóparancs és kiszolgáltatási kötelesség teljesítésétől; Teleki László esetére gondolok, a k it a szász uralkodó já tsz o tt Ferenc J ó ­ zsef kezére.) O lvashatók i t t az tán a ham is jegyzőkönyvek, a készsé­ ges hazudozások, csakhogy a csá­ szár kedvében járjo n a bakó; rá ­ galm ak is jócskán. D öbbenetes ol­ vasm ány m indez, s voltaképp ki­ tű n ő ö tlet, hogy párhuzam osan ol­ v ash ató az igazság és a konstrukció. H a m indez nem le tt volna oly szenvedésteli, h a legalább igazi re­ habilitációban le tt volna része Boca­ tiu sn a k , h a m ai u tó kora ism erné és és elismerné őt, ak k o r örömmel ír­ nám le, hogy a rágalm azásnak nincs ereje, a buzgó besúgó hopponm a­ rad , gyűlöletes alakja voltaképp m ulatságos. Az Öt év börtönben m ellőztetéssel fo ly tató d o tt, még ti­ zenegy évet élt így B ocatius, titk o k ­ kal körülölelve, ta lá n fo jto g atv a is; visszavonultan, betegeskedve, újabb tám ad áso k at kénytelen elviselve. Földereng azonban egy korábbi olvasm ányélm ényem , am elyre köny­ nyebb szívvel m ondhatom : derűs. Pedig G iovanni Comisso könyve, a

Velencei kémek ugyancsak súlyos terh ek et hordoz. A kis k ö te t 1982-ben jelent meg a H elikonnál, Szerb A ntal előszavá­ val, az ő és Pongrácz Alajos fordí­ tásáb an . T u d ju k , hogy Velencében

m ajdhogynem term észetes v olt a följelentés, a laguna-város szépsé­ geiben gyönyörködő tu rista meg­ tu d h a tja , hová le h ete tt szürkület u tá n a feljelentéseket elhelyezni. Mégis derűvel lehet forgatni a kis könyvet. D erűvel, m ert csip-csup ügyekről esik szó. M ert a to rz tü ­ körben mégiscsak körvonalozódik a X V III. századi Velence élete. D e­ rűvel, m ert úgy látszik: az inkvi­ zítorok a z t sem tu d tá k pontosan, mi tö rtén ik ötven—száz lépésnyire a h iv ataluktól. (Vagy vegyüljön keserűség a derűbe, m ert ta lá n n a­ gyonis tu d tá k a városállam biz­ tonságának hivatásos védői, mi tö rtén ik , a besúgás légkörére volt szükségük te h á t, nem m agára a jelentésre; arra a légkörre, am elyben m indenki gyanús, aki él, gyanús, m ert följelenthető bárm iért, vagy gyanús, hogy feljelentő.) A zt m ár csak egyértelm ű derű­ vel írh ato m ide, hogy a kései fel­ jelentések egyik illusztris szerzője az ólom kam rák korábbi foglya, aki­ nek szökése-szabadulása éppoly le­ gendás, m in t hódításainak híre: Giacomo Casanova eleinte tá rg y a a följelentéseknek, am elyek az ólom­ k a m rá k b a ju tta ttá k ő t, de később, öregkorában ő m aga ír följelentése­ k e t, k ita lá lt történ etek k el tr a k ­ tá lv a az inkvizítorokat. Aligha lenne igazságos, h a m ost m inden szennyét e nem es te stü le t­ nek, az egykori Velence inkvizí­ ciójának érdem es v étk eit az öre­ gedő Casanova n y ak áb a v arrn á n k , kellő káröröm m el. A m ú lt faggatá­ sának sosem lehet célja igazolni az ig azolhatatlant, hanem igazságot szolgáltatni annak, akitől életében elvették az igazát. Az idő szeszélyes: olykor bűnöket, olykor igazságokat v e t a felszínre. M últ idők em lékeit m egismerni voltaképp ugyanazért kell, am iért az idő érték ét, véges v o ltá t a m indenkori jelenben föl kell ism ernünk. H a d d térjek vissza a film hez, am elynek cím ét ehhez a krónikához kölcsönvettem : Idő van. N em P ath ó P ál m ondja ezt, nem az rejlik a szóban, hogy „ rá ­ érünk erre még” . Idő v a n : ez azt jelenti, hogy az időben és az idővel úgy kell élnünk, úgy kell gazdál­ k odnunk, hogy a jelen bárm ikor m ú ltra fo rd u lh at és a m ú lt ta n ító m estere a jelennek. E lkötelez az igazság m ellett és elriaszt a hazug­ ságtól, a rágalom tól, az em berte­ lenségtől. E l az ürességtől is, m ert életünk is csak ak k o r élet igazán, ahogyan a m űvészet is ak kor m űvé­ szet igazán, ha „ a m egfogalm azha­ ta tla n t közelíti meg és hoz h írt róla” . Zay László

Tallózgatás teológus szemmel Miért akadt el a polgári haladás alföldi útja?

deríteni. F ontos fordulónak ta r tja kettősségében élő, rendies vidéki a X V III. századot, am ikor felülről, társadalom szerkezetbe, am elyben az állam hatalm i eszközökkel megindí­ ú r i—földesúri osztály a váro st is a V an k é t kis község Borsod megye t o t t refeudalizációval párhuzam osan m aga centrum ának és uralm i szfé­ déli csücskében, M ezőcsát közelében: hierarchizálódott a p rotestáns in­ rá já n a k k ív án n á m eg tartan i, a p a­ Igrici és Gelej. M indkettő refor­ tézm ény-rendszer és m egm erevedett raszt pedig kirekesztetik a város m átu s, kisnem esi község. Az 1970-es az ideológia. E nnek következtében gazdasági és társadalm i, m űvelődési népszám lálás Igriciben kereken 1400 az egyházi és a világi értelm iség és akárm iféle intézm ényvilágából. lelket ta lá lt, Gelején m ár csak 950- „visszarendiesítése” következik be, A polgárság nem azért idegen te st, et. E nnek a k é t kis községnek, meg am i ú tjá t állja a további polgári m e rt a polgárok nagy része — külö­ M ezőcsátnak — társad alm i fejlő­ haladásnak. E nnek m élyreható gaz­ nösen az Alföldön, főként annak dését elemzi egy nagyon érdekes dasági és társadalm i okait elemzi északkeleti részén — zsidó. Az össze­ tan u lm án y b an M árkus Istv á n szo­ M árkus Istv á n , m ely rendkívül ér­ függés tulajdonképpen fo rd íto tt: a ciológus, a Valóság 1986. áprilisi dekes és tanulságos adalékokat ad polgári funkciórendszert azért lá t­ szám ában. („A z alföldi ú t és elaka­ a m agyar protestantizm us belső, ják el egyre in kább zsidók (m ás v á ­ dása” ). M indkét község Á rpádkori társad alm i megismeréséhez. Az ú jra ­ rosokban ném etek, örm ények, görö­ eredetű, színkálvinista, M ezőcsát is telepítések u tá n egyre kevesebb gök), m ert m aguk ezek a funkciók reform átus a X V I. század köze­ lesz a szabad föld és egyre nehezebb nem férnek el az utófeudális rend­ pétől: „k álv in ista iskolájával, jo­ lesz a szabad á lla tta rtá s, pedig a szerben. Sem az úri, úri-értelm iségi gász—p ap —pedagógus értelm isé­ polgárosodás élcsapata a gazda­ elem nem igazodik el ra jtu k , sem a gével, am ely D ebrecen és P a ta k ne­ réteg volt. A m ikor ennek a lehető­ p araszt, sem a lényegileg p araszt­ veltje” . M ezőcsát term észetes élet­ sége m egszűnt, akkor lezárult a pol­ státu sú vidéki kézm űves elem .” centru m a legalább 10—15 falunak. gárosodás felé haladó alföldi ú t le­ (Valóság 58. old. 1986/4.) Ezek a k álv in ista gyökerű, kisne­ hetősége is. A to v áb b i évtizedekben mesi és szabadparaszti községek egyre job b an lem aradt a fejlődés­ egy sajátos gazdasági u ta t já rta k ben és a X X . század első évtizedé­ Egyháztörténeti jegyzetek be, am it M árkus „alföldi ú tn a k ” ben az ország legelm aradottabb tá ­ egy krimi margójára nevezett. E n n ek a jól elkülöníthető jai közé ta rto z o tt. fejlődési ú tn a k alak ításáb an jelen­ A gnieznói m űkincslopás m ély E z a szomorú gazdasági folyam at tős része v o lt a kálvinlzm usnak, negatívan h a to tt a protestantizm us m egdöbbenést és felháborodást kel­ m ely egy bizonyos függetlenséget belső fejlődésére. „Az egyházi in­ te tt Lengyelországban. Szent W o­ b izto síto tt a feudális erőktől és tellektualizm us és m aga a vallás jeiech vagy m agyarul A dalbert négy k e re te t a d o tt a faluközösségi élet m in t életszabályozó tevékenység­ m árványoszlopon nyugvó ereklye­ te stü le ti önigazgatásának. sorozat és ideológia ugyancsak az ta r tó szarkofágjának tetejéről el­ „A p ro testan tizm u s b ev itte a m a­ állam hatalm i és rendi k ettő s uralom tű n t Szent A dalbert püspöki díszbe ga félig polgári, félig népi intellek­ alárendelt részévé v áltozott. Az is­ öltözött, félig fekvő ezüst alakja. tu alizm u sát ezekbe a városokba és kolarendszer oly m értékben elsza­ Az ezüst szobron, a szent p árn án falvakba. N em csak a p a p o t — az k a d t a parasztság, ezen belül a gaz­ nyugvó jo bbjával keresztben vég­ írástudó, jogtu d ó , o k ta tn i és nevelni daréteg életszükségleteitől, hogy ződő pászto rb o to t, b aljában köny­ is képes, k é p z e tt em bert — a d ta , utó b b teljesen m egszokottá, kvázi- v e t ta r to tt. H iányzik a koporsó­ beépítve a p réd ik áto r, m ajd a tá r ­ term észetessé le tt úgy gondolni az fedél dom borm űvű ezüst b o rítá­ sadalm at közelről-belülről igazgatni iskolára, m in t am elyhez a p araszt­ sának az a része is, am elyen A dal­ képes értelm iségi em ber fig u ráját, nak nincs köze, és m in t am ely — b e rt átveszi a prágai püspökséget. szerepkörét a viszonylag autonóm a középfoktól felfelé — u ra k a t és H iányzik a koporsó fedeléről h é t L eszaggatták őket: parasztpolgári közösségi létbe. Vele ú r-rangú, ú r-státu sú értelmiségie­ angyalalak. a d ta az intellektualizm us k o n k rét k e t képez ki, éppen a felső ap p a rá ­ egyiknek-m ásiknak csak a szárnyá­ ból m arad t valam i. tech n ik áit is, a jegyzőkönyvveze­ tu s szolgálatára. téstő l az igazságtevés és bíráskodás A k á rt pénzben nem lehet kife­ A protestantizm us Európa-szerte módszerein á t az olvasás, sőt a m egkísérelte áthidalni ezt a szaka­ jezni. E uró p áb an ugyan ritk á k az k ö n y v n y o m tatás mesterségéig. Az dékot — végül is hosszabb táv o n , ilyen nagy alakú, szobrokkal díszí­ o k ta tá s, az iskolaszervezés és -fenn­ a X V I. —X V III. században, m inde­ te t t ereklyetartók. Az UNESCO ta rtá s m ódszereit is. O lyan iskolá­ n ü tt annyi sikerrel, am ennyit az a m űvészeti értékek legm agasabb két, am elyekben ezek a nem es és európai társad alm ak utófeudális- osztályába a „ 0 ” kategóriába so­ nem nem es cívisek önnön felada­ restaurációs és polgári-haladó, m ajd ro lta ezt a rem eket, am elyet 1662ta ik ra : a testü leti önkorm ányzat, m ár polgári-kapitalista osztályerői­ ben k észített Peter van der Rennen a törvényekben-jogokban való el­ nek küzdelm e és kiegyezése (több­ gdanski aranym űves m ester annak igazodás, a közföldhasználati sza­ nyire az „egyszerű” dolgozó töm e­ a pótlására, am elyet a lengyelek­ bályozás, a vagyon -n y ilv án tartás, gek feje fölött) m egengedett” . (Va­ kel háborúzó svédek ra b o ltak el. a közeli és távolsági kereskedés lóság 55. old.) Gnieznó — a lengyelek E szter­ felad ataira, a szorgalom és ta k a ré ­ Az elvetélt „alföldi parasztpol­ gom ja. H é t dom bon épült 50 000 kosság, a tőkegyűjtés m o ráljára ne­ gári ú t ” — többé nem szolgálja a lakosú város. A m ocsarakkal körül­ velődtek.” (Valóság 1986/4 33. old.) polgári h alad ást, sőt egy furcsa v e tt h ét dom b a szülőhelye a m ai E z a fa jta p ro testán s kulturális ellentétes helyzet is kialakul. „A v á­ Lengyelországnak. E z a hely v o lt h á tté r egy jellegzetes társadalm i rosok polgársága és ennek a polgár­ az elszórtan, faluközösségekben élő u ta t, fejlődést k atalizált, m elynek ságnak intellektualizm usa, szellemi lengyelek egyik törzsének a polanok­ m ély társad alm i gyökereit próbálja élete, értékrendszere eleve idegen nak (mezőségieknek) a központja. M árkus Istv á n ta n u lm á n y á b a n fel­ te s tk é n t ékelődik az ú r —paraszt E nnek a törzsnek a nevéből ered a 183

„polak ” és a „P o lsk a” név, m ivel zö tt. E gy évvel később, ta lá n 997- pedig a Spanyolországból elüldözött ennek a törzsnek a vezetése a la tt ben — itt lelte halálát. H o ltte stét zsidókat befogadta. E z a helyzet IV. kovácsolódtak össze a V III. szá­ Boleszláv v á lto tta ki. A nnyi ara­ P ál (1555—1559) különben is kím élet­ zadtól a X . század végéig a len­ n y a t a d o tt érte, am ennyit a holt­ le n és türelm etlen uralm a a la tt gyel törzsek egy egységes néppé. te st n y om ott, s G nieznóban állíto tt ro m lo tt el. M egtiltotta a zsidóknak, I t t koronázták k irállyá a P iast neki díszes sírem léket. A dalbertét hogy pénzügyietekkel foglalkozza­ családból származó Boleslaw Chro­ nem sokára R óm ában szentté a v a t­ nak, nem g y ak o ro lh atták az orvosi bry-t, vagyis I. Vitéz Boleszláv k i­ tá k , m ajd 999-ben II. Szilveszter pápa h iv a tá st, nem leh e tett ingatlanjuk, rá ly t. 1138-ig ez a városka v o lt a lengyel földön létrehozta a Szent sőt egy lezárt terü letre kényszerí­ Lengyel állam székhelye. E z t a sze­ A dalb ert püspökséget. „ Így a szü­ te tte őket. E zeket a h átrán y o s in­ rep et K rakkó v e tte át. Gniezno letőben levő lengyel feudális állam tézkedéseket V. Sixtus (1585—1590) önálló, csakis a p áp a alá tarto zó feloldotta, de a g ettó m egm aradt. az egyház székhelye lett. Még valam iben hasonlít Gniezno püspökséghez ju to tt, s nem k e rü lt E z t csak IX . Pius p áp a 1847-i E sztergom ra. M indkettőnek A dal­ a kelet felé terjeszkedő erős ném et rendelkezése szü n tette meg végleg. b e rt a védőszentje. Az első tem plom szomszéd valam elyik püspöksége alá. A vagyonosabb zsidók ham arosan a X . században, prerom án stílusban Szent A dalbert apropóul is ideoló­ elköltöztek innen, sokan viszont I. Mieszko (kru. 960—992) uralko­ giai k eretül szolgált ann ak a — ma még m a is az egyházi gettó területén dása a la tt. Sz. A dalbert ereklyéit úgy m ondanánk: — csúcstalálko­ élnek, am ely a Marcellus színháztól 999-ben helyezték el itt. E zen a he­ zónak, am ely — ism ét m ai szóhasz­ s a Portico di O ttav iátó l a Piazza lyen a X I. században rom án stí­ n á la tta l élve — a fiatal lengyel ál­ Cenciig terjed a Tiberis p a rtjá n . lusú tem plom állt, m elynek m arad ­ lam diplom áciai elismerését jelen­ I t t áll a S. Angelo in Peschiera v á n y a it az 1953-as restaurálás ide­ te tte a ném et—róm ai császár részé­ tem plom , m elyet még a V III. szá­ jé n meg is ta lá ltá k a tem plom pado­ ről.” (Scipiades Iv á n : Vandálok. zadban ép ítettek. Benne héber nyel­ za ta a la tt. A m ai székesegyház szen­ M agyarország, 1986. m árc. 30.) vű felirat: „Egész nap k in y ú jto tta m télye és a szentély kápolnái 1342— kezem az én engedetlen népem felé, 1372 k ö zö tt, fő és mellékhajói, am ely helytelen ú to n , a m aga gon­ kápolnával a X IV —XV. században „K ét kilométer, dolatai u tá n h alad.” A gettó b an élő készültek el, és a X V III. századig aminek megtétele 2000 zsidók kötelesek voltak m inden pén­ többször is a lak íto ttá k . te k en egy ferences b a rá t hittérítő évig tartott” ! beszédét m eghallgatni, m elyet Szent A dalbert koporsója a szen­ télyben, az egykori főoltár helyén Így kom m entálta az olasz tele­ ugyan nagy igyekezettel, de kevés áll. A m ester, aki nagy művészi vízió m űsorvezetője 1986. április sikerrel m ondtak el. erővel a díszes ezüstszoborrá for­ 13-án azt a láto g atást, am it a ró­ A tem plom ellenpontja — a zsi­ m ált fedőlapot készítette, a nyugvó m ai hitközség Tiberis p a rti zsina­ nagóga, m elynek a Tiberisre néző szentet form ázta meg ezüstlem ez­ gógájában t e t t II. Ján o s P ál pápa. oldalán em léktábla őrizi az első vi­ ből. A katolicizm us tö rtén etéb en elő­ lágháborúban elesett zsidó k a to ­ S zent A dalbert Salavnik, a fehér- ször tö rté n t meg, hogy a p áp a á t­ nák , valam in t a nácik á ltal dep o rtált h o rv á t herceg fia volt, 955—58 tá já n lépte egy zsinagóga küszöbét azért, 2091 róm ai zsidónak, v alam in t az szü letett. A szigorú cluny-i szellem hogy e g y ü tt im ádkozzon egy rab ­ 1943-as náci m észárlás áldozatai­ képviselője volt. E b b en a szellem­ bival. nak em lékét. A zsinagógához kis A róm ai központi zsinagóga m in t­ m úzeum tarto zik . E gyik falán IV. ben a la p íto tta a breunow i cseh ben­ cés apátságot. 982-ben v á laszto tták egy k é t kilom éterre v a n a Tiberis P ál p áp a 1555-ben k ia d o tt rende­ P rág a püspökévé és buzgón fára­ tú lsó p a rtjá n . Az okkersárgára fes­ lete, m elyben K risztus gyilkosainak d ozott a csehek m egtérítésén. Öt t e t t zsinagóga 1902-ben épült, de a nevezte a zsidókat. A m úzeum egyik évi eredm énytelen fáradozása u tá n róm ai zsidóság m ú ltja nem ekkor vitrinjében gránátszilánk-roncsolta lem o n d o tt és K óm ában, m in t ben­ kezdő d ött. M ár az i. e. 1. század­ véres im akönyv, m ely az 1982. ok­ cés szerzetes élt az örök városban. b an a róm ai zsidóság megszervezte tóberi m erénylet idején, am ikor 992-ben h ív tá k vissza a p rágaiak, hitközségét és Caesar kedvezm é­ arab te rro risták tö rte k be a zsina­ de a pogány érzelm ű II. Boleszláv nyekkel tü n te tte ki őket. A császár­ gógába, m egvédte tulajdonosa éle­ cseh k irály környezetének véreng­ k o rb an is m egőrizték jog aik at: ön­ té t. A róm ai hitközségnek m a m in t­ zéssé fajuló üldözése elől m enekülve, álló testületekbe töm örültek, külön egy 16 ezer ta g ja van. hosszabb-rövidebb ideig Géza u d v a­ tem etőik és zsinagógáik v oltak, sőt A történelm i találkozó — létre­ rá b a n ta rtó z k o d o tt és nagy h a tá s­ még arról is tu d u n k , hogy missziót jö tt. E nnek a la p já t a 1965-ben a II. sal v o lt Istv án ra, az ifjú trónörökösre. is fo ly tattak . V atikáni Zsinaton elfogadott „N o­ A hagyom ány szerint ő b é rm á lta tta A középkori R óm a eleinte igen és ta lá n abb an is része vo lt, hogy első türelm esen viselkedett velük. A stra A e ta te ” kezdetű zsinati nyi­ k irály u n k a b ajo r Gizellát, II. — főúri Pierlooni-család, am elyből II. latkozat, mely szerint a keresztény­ v agy Civakodó H enrik leán y át 995 A nzeletus p áp a (1130—1138) — II. ségnek és a zsidóságnak közös a augusztus 28-a u tá n nem sokkal Ince ellenpápa szárm azott, zsidó lelki kincse, am elyet testv éri dia­ lógus körben kell ápolni. A zsinati feleségül v ette. eredetű volt. T öbb pápáról is fel­ okm ány m indennem ű antiszem itiz­ A m ikor ú jra v isszatért a csehek jegyzi az egyháztörténelem , hogy m ust elítélt. fővárosába, egy viszály elől, am ikor k ed v ezett a zsidóknak, akik tö b b ­ II. Já n o s P ál, m in t ahogyan ezt a távollétében k iirto ttá k családját, nyire kézm űvesek és kereskedők B á to r Boleszláv (992—1025) az v oltak. Mindig v o ltak k ö zöttük különböző hírügynökségek tudósí­ állam alapító első lengyel k irály ven­ tud ó s orvosok is. A többi közt tásaiból m egtudjuk, m ár diák k o rá­ dégszeretettel fogadta, és segítette X I I I . Leo, X . Pius és XV. Benedek b an a wadowicei iskolában b a rá t­ m isszionáriusi terveinek m egvaló­ háziorvosa is zsidó volt. V. M ár­ ságot k ö tö tt Je rzy K lugerral a helyi sításában. N em sokkal később elin­ to n (1417—1431) egyenjogúságot zsidó hitközség elnökének fiával. d u lt A d albert, hogy elkezdje térítő sőt még kiváltságokat is biztosított A náci megszállás idején eg y ü ttm ű ­ m u n k á já t a pogány poroszok kö­ a szám ukra. V I. Sándor(1492—1503) k ö d ö tt az U N IÁ -val, m ely a zsidókat 184

segítő katolikus szervezet volt. A N o stra A etate kezdetű nyilatkozat ak tív tám o g ató ja volt. 1979-ben z ará n d o k u ta t t e t t az auschw itzi koncentrációs tá b o rb a , és térden állva im ádkozott a különböző nem ­ zetek áldozataiért. Ezek u tá n az előzm ények u tá n lé p e tt be II. Ján o s P ál p áp a a ró­ m ai zsinagógába. Először a b e já ra t­ nál Elio T o a ff főrabbival v á lto tt békecsókot és a jelenlévők lelkes ta p sa és a 150. zsoltár hangjai kö­ zepette v o n u lt be az épületbe. Először Giacomo Saban, a róm ai zsidó közösség elnöke szólt azokról a sérelm ekről, am elyek a kétezer éves zsidó közösséget az „Örök V árosban” érték. F elem lítette, hogy a X V I. században a Campo dei Fiori téren nyilvánosan elégették

a zsidó szentkönyveket és megem­ 1. K risztus egyháza felfedezi, m i­ lékezett a róm ai gettó számos tö r­ lyen szálak fűzik a zsidó néphez. ténelm i m egpróbáltatásáról. Elio 2. A zsidókat, m in t közösséget, nem Toaff főrabbi is a v értan ú k em lékét lehet bűnnel vádolni Jézus szenve­ idézte, m ajd m egállapította, hogy a déseiért és haláláért. 3. N em szabad keresztényeknek és a zsidóknak úgy szólni a zsidókról, m in th a Isten közös feladata az em ber tisztelet­ k árh o zatra szán ta volna, vagy meg­ b e n ta rtá sá t sürgetni a világon. átk o z ta volna őket. A kereszténye­ k e t és a zsidókat egyesíti az egy Is­ II. Ján o s P ál k é t történelm i epi­ zóddal kezdte beszédét. Am ikor tenbe v e te tt h it és a T óra által a d o tt X X III. Ján o s p áp a haldoklo tt, a szeretetparancs, am elyet Jézus vég­ róm ai főrabbi és a zsidó hitközség sőkig te lje síte tt.” (Új E m b er 1986. n éhány ta g ja a Szent P é te r térre ápr. 27.) sie te tt, hogy résztvegyen az im a­ A róm ai zsidó diaszpóra körében virrasztáson. Ján o s pápáról még elterjed t az a m ondás: „ h a a p á p a a zt jegyezte fel a k rónika, hogy egy­ elmegy a zsinagógába, ab b am arad ­ szer a zsinagóga elő tt elhaladva, meg­ nak az üldözések.” Az a k ív án sá­ á ld o tta a tem plom ból kijövő híve­ gunk, hogy ez a zsidó prófécia — k et. E m lék eztetett a N ostra A etate igaz prófécia legyen. kezdetű zsinati dokum entum ra, a következő három p o n to t em elte ki: Szigeti Jenő

K Ö N Y V - ÉS FO LY Ó IR A TSZ EM L E A protestáns teológia Magyarországon 1945-1985 Poór József; Fejezetek a magyarországi református és evangélikus teológia 1945 utáni történetéből. Kossuth K önyvkiadó, Budapest 1986. 185 l. A m arxista-keresztyén párbeszéd ú jab b fontos állo­ m ása ez a könyv. A k ö n y v — m in t ahogy Poór József koráb b i könyve — elsősorban fájdalm as adósságunkra figyelm eztet: a m agyar teológiai gondolkodás tö rté ­ netének máig való m egírására. Poór József nagy anyag­ ism ereten felépülő m arx ista elemzése nagy segítsé­ g et fog jelenteni ennek a m unkának a gondos elvégzé­ séhez. A közelm últ történelm ének — egyháztörténetének — vizsg álatát m a is g y ak ran nehezítik sum m ás íté ­ letek, elnagyolt frázisok, melyek igazak ugyan, de eltak arják a valóság sokarcúságát és a m ögöttük rejlő társad alm i folyam atok polifóniáját. E nnek a m eglátása, tu d a to sítá sa Poór József könyvének legnagyobb ér­ deme. A nalógiákat és jellegzetes eltéréseket tá r fel ez a könyv. A k ö n y v előszava szerint az v o lt a szerző célja, hogy „az egyházakról és tö rtén etü k rő l szólva azokat a ten d en ciák at em eljem ki, am elyeket ( . . . ) ők is vál­ lalnak. ( . . . ) Ezek közül is elsősorban a z t, hogy az egyházak ta n ítá sa i hogyan dolgozzák fel az elm últ négy évtized társad alm i változásait, hogyan igazod­ n ak el a szocializmus építésének viszonyai k ö zö tt.” A k ö nyv előszava p éld am u tató an kijelöli az elvég­ zendő felad ato k at is. E lsősorban az egyházak életm ű­ ködésének teljesebb és sokoldalúbb megismerésére volna szükségünk, am it az u tóbbi időben örvendete­ sen m egpezsdülő vallásszociológiai k u ta tá so k tó l v á r a szerző. E lsősorban ann ak a megismerésére, feltárá­ sára volna szükségünk, hogy m ai teológiai felismeré­ seink hogyan befolyásolják gyülekezeti tag jain k m in­ dennapi életét. A m ásik érdekes, to v áb b i vizsgálatra szoruló pro b ­ lém a a különböző teológiai irányzatok kérdése. „A

külső szemlélő — írja Poór — k iad v án y aik tü k réb en csak m integy az ötvenes évek végéig fedezhet fel teo­ lógiai irán y z ato k a t a m agyarországi reform átus és evangélikus egyházak esetében. K ésőbb ezek bizonyos m értékű h a tá sa it ta p a sz ta lh a tju k csupán.” (7. old.) Mi az oka az uniform izálódásnak? A közösen fel­ ism ert szociáletikai ta p asz ta lato k terem tik az egysé­ get, vagy m ás történelm i hatások is m otiválják ezt a jelenséget? P oór József könyve a külső szemlélő elfogulatlan vizsgálódásaival arra keres feleletet, hogy igaza volt-e Barth K árolynak, aki a felszabadulás u tá n ki­ bontakozó, Bereczky A lbert nyom án „a keskeny ú t ” teológiájának nevezett irán y zato t p éldam utatónak ta rto tta . 1948. m ájus 23-án írt n y ílt levelében, m elyet a m agyarországi reform átus egyházban élő b a rá ta i­ hoz írt, így szólt erről: „ H a m indenben jól érte ttem Ö nöket, akkor ez az ú t, am elynek a kezdetén állnak, nagyon keskeny, nagyon nehéz és veszélyes, de nagyon ígéretes ú t is. Az a m ód, ahogyan végigm ennek ra jta , nem csak egyházuk szám ára lesz döntő, hanem m ás egyházak szám ára is, keleten és n y ugaton egyaránt példam utató jelentőségű lesz.” (9. old.) Az erre a fa jta eszmélődésre való készség k ih ív ta a m arx ista valláselm élet (és főként a protestantizm us­ k u ta tá s) m egerősödését és elm életi gazdagodását is. N agyon fontos Poórnak az a felismerése, hogy „ a szo­ cialista társadalom vallási változásai, s ezek m arxista feldolgozásai ( . . . ) m agának a szocialista társad alo m ­ nak a sajátos attitű d je i, m ás-m ás oldalról” (10. old.) Poór péld am u tató an ismeri föl, hogy a szolgálat teológiának és a diakónia teológiának egyform án v a n ­ nak sajnos, még nagyon kevéssé fe ltá rt gyökerei. Ezek a d ta k alapot a felszabadulás u tá n a haladó egyházi törekvéseknek. A reform átus egyházban Révész Im re és Bereczky A lbert m unkásságára u ta l elsősorban. Poór József könyvének derekas részét három nagy fejezetre bo n tja, m elyen belül külön szakaszban tá r ­ gyalja az evangélikus és reform átus egyház teológiai fejlődésének legfontosabb vonásait. M indhárom feje­ zetben számos továbbgondolásra, további k u ta tá sra

185

ösztönző gondolatot találu n k , am i az elm últ negyven esztendőnek fontos és lényeges teológiatörténeti eleme. A kön y v első része a felszabadulástól az egyezmé­ nyek m egkötéséig tá rg y a lja a k é t nagyobb pro testán s egyház teológiai, eszmei form álódásának tö rté n eté t. B evezetőjében P oór József egy nagyon fontos meg­ állap ítást tesz: „A z a tén y , hogy a felszabadulás u tá n nagyobb felekezeteink közül a p ro testán s egyházak m u ta tta k először készséget arra, hogy eg y üttm űköd­ jenek a társadalom profán haladó erőivel, a m agyar protestan tizm u s legpozitívabb h agyom ányait elevení­ te tte fel, őrizte m eg.” (22) A reform átus egyház felszabadulás u tá n i teológiai fejlődését Révész Im re: „Tegnap és m a és m indörök­ k é ” cím ű, 1944-ben m egjelent kötetének fontos k ri­ tik a i m egállapításával kezdi, m ely Poór szerint „a korabeli egyházvezetés politikai k ritik á ja , és teológiai­ elm életi b írálata is” (23), m ajd a haladó reform átus törekvéseket és B ereczky A lb ert prófétai erejű bizony­ ságtevésének n éh án y elem ét vizsgálja. A teológiai eszmélődésnek a h á tteréb en o tt ta lá lh a tó az a gyökeres politikai, gazdasági és társad alm i változás, am i az eg y házakat sem h a g y ta érintetlenül. A forradalm i változások közepette kereste a h elyét a m agyarországi reform átus egyház. A m ú lta t b ű n b á n a tta l vállalni kel­ le tt. E b b en jelentős lépés v o lt a Z sinati T anács 1946. m ájusi bűnvalló n y ilatk o zata, v alam in t az Országos R eform átus Szabadtanács működése. (Fontos feladat volna ez u tóbbi m űködésének m onografikus feldolgo­ zása!) A k onzervatív egyházi erők lépéseit sem hagy­ h a tju k figyelmen kívül. Az 1947 m ájusi zsinati „E lvi deklaráció” még „k étértelm ű en foglalt állást a tá r ­ sadalm i viszonyok m egítélésében” (28). A döntő for­ d u lat 1948-ban tö rté n t. R avasz lem ondása u tá n (mely­ hez P é te r Ján o s 1957. decem ber 20-i i t t id ézett nyi­ latk o zata tö b b érdekes adalékot n y ú jt) 1948. április 30-án fogadta el a zsinat azt az ünnepélyes deklará­ ciót, am ely m eg n y ito tta az egyezm ények megkötése felé az u ta t, és a to v áb b i teológiai fejlődés elő tt is irá n y t m u ta to tt. A m ásik lényeges dokum entum Poór szerint Bereczky A lbert „A keskeny ú t ” című írása. A teológiai eszm élődést erősítette B a rth fen t m ár emlí­ t e t t m agyarországi ú tja is. E nnek a korszaknak a teológiai m érlegét V ictor Já n o s k észítette el „R efo rm átu s teológia a felszaba­ dulás u tá n ” címen. V ictor h árom lényeges elem et lá t: 1. A m ú ltta l való leszám olást a b ű n b án atb an . 2. Az új társad alo m b an való eligazodást az állam és az egyház k apcsolatának újragondolásával. 3. Az új m egtalálása inkább a k o n k rét cselekedetekben, prédikációkban jelentkezik, m in t az elméletileg igényes tan u lm ányok­ ban. E k k o r alapozódik meg az egyház békeszolgálata is, mely a következő években is irá n y m u ta tó az egy­ h áz életében. Az evangélikus egyháznak az egyezm ényekig vezető ú tja ta lá n göröngyösebb volt, m ivel nem v olt olyan m inőségű vezetésre é re tt em beranyaga. Az evangé­ likus egyházban is hasonlóan alak u ltak az esem ények: voltak haladó gondolkodású, új ú to n indulni szándé­ kozó lelkipásztorok, akik b ű n b á n a tra szólították fel az egyházat és az egyház jö v ő jét a szolgálat vállalá­ sáb an lá ttá k (Groó G yula cikke az Ú j H arangszóban stb.). Fontos v itakérdés v o lt az egyház és a világ vi­ szonya. A k onzervatív erők újraszerveződését jelez­ té k az evangélikus egyház felső vezetésének tiltakozó akciói, míg a haladás m unkálóinak legfontosabb doku­ m en tu m a a Dezséry László által m egfogalm azott nyílt levél volt, am ely nagy erővel — és tö b b p o n tb an máig érvényes m ódon — vázolta fel a to v áb b h aladás ú tjá t.

186

A könyv m ásodik része ezt a cím et viseli: „A döntés u tán i tájékozódás” . E bben az 1949—58 közötti teoló­ giai fejlődés legfontosabb állom ásait vázolja fel Poór József. A reform átus egyház teológiai eszmélődésének első összefoglalása „A m agyar protestantizm us öt éve 1945—1950” cím ű k ö te t tan u lm án y ai, m elynek leg­ lényegesebb írásait Poór részletesen elemzi. A szol­ g álat teológiájának alapelvei, a béke ügyével kapcso­ latos fáradozások elm életi alapjainak keresése ide vezethető vissza. A m ásik jelentős dokum entum : „Az Ige egyházának szolgálata a világban” cím ű t a ­ nulm ány, m elyet az Országos R eform átus Missziói M unkaközösség 1949. október 18-án, a nagykőrösi konferencián fogadott el. E nnek ism ertetése u tá n 10 p o n tb an foglalja össze a reform átus egyház legfonto­ sabb elvi felismeréseit. E zek: 1. A krisztocentrikus szemlélet. 2. Isten és a nép szolgálatának egysége. 3. A tu lajd o n új teológiai értelmezése. 4. Az elméleti teológiai m unka kivirágzása. 5. A bibliai tanulm ányok, a bibliafordítás felvirágzása. 6. A M agyar R eform á­ tu s E gyház tö rté n ete cím ű k ö te t megjelenése. 7. A hitvallási iratok elm élyült tanulm ányozása. 8. A nem ­ zetközi kapcsolatok felelevenedése. 9. A progresszív ta rta lm ú ökum enikus tevékenység m egalapozása és 10. A lelkészképzés reform ja. B ár a személyi kultusz torzulásai z av artá k a pozitív irá n y ú kibontakozást, de az egészséges irányú folya­ m a to k a t nem tu d tá k visszafordítani. Az evangélikus egyház teológiai ú tjá t is jól jellem ­ zik azok az evangélikus szerzők tollából származó ta n u l­ m ányok, am elyek „A m agyar protestantizm us ö t éve, 1945—1950” c. tan u lm án y k ö tetb en lá tta k napvilá­ got. Reök Iv án , Vető Lajos, Groó G yula, v alam in t Dezséry László írásai nyom án kibontakozik az evan­ gélikus egyház teológiai felismeréseinek képe, a m it a rendelkezésünkre álló m ás cikkek és tanulm ányok se­ gítségével to v áb b tu d u n k árnyalni. Az 50-es évek je­ lentős eseménye volt az 1952—53. évi Z sinat, mely a személyi és szervezeti változásokon tú l teológiailag fontos elvi állásfoglalásokat és üzeneteket is a lk o to tt. Poór ezeket is elemzi, m ajd röviden összefoglalja „ E l­ lenforradalom és konszolidáció” cím en 1956—1958. közötti esem ényeket és ezeknek elméleti tanulságait. A könyv leghosszabb fejezete az 1958-tól napjainkig terjedő k o rt elemzi „A szolgáló egyház teológiája és a diakóniai teológia” címen. E bben a fejezetben is néhány alapvető dokum entum ism ertetésére, elemzésére építi Poór József m ondandóját. E bben a korszakban tö r­ té n t meg az új, szocialista társadalm i rendben való eligazodás teológiai és gyakorlati m ódozatainak elmé­ leti kialakítása. Poór szerint ennek három hangsúlyos eleme v a n : 1. „M egfogalmazódik új teológiai ta n ítá su k szisztem atikusabb, egyre teljesebb kidolgozásának fe lad a ta” . 2. „Az új p ro testáns teológia felismerése, hogy a béke és a szocializmus ügye e lv á laszth a tat­ la n ” , 3. valam in t annak a tu datosulása, hogy „ a m a­ gyarországi p ro testáns egyházak teológiai-elm életi m unkásságán belül jelentős szerepe volt és v an az általuk végzett b ib liak u tatásn ak ” . M ind a reform átus, m ind pedig az evangélikus egy­ ház életében egy-egy jelentős zsinat osztja k ét részre ezt a teológiatörténeti periódust. A reform átus egy­ házban az 1967-es jubileum i zsinat a választóvonal. Az ezt megelőző időszakban „ k erü lt napirendre a tel­ jesebb teológiai tanrendszer kiépítése, kim unkálása, anélkül azonban, hogy a teológiai ta n ítá s föladná vagy feledné szociáletikai, társadalom politikai h angsúlyait” (79). E b b en az időperiódusban erősödött a biblikushitvallásos szemlélet, valam in t an nak a tu d ato su lása, hogy ez a teológia úgy krisztocentrikus, hogy egyszer­

sm ind antropocentrikus is. E zek a gondolatok az egy­ ház m issziószemléletét is á ta la k íto ttá k . A misszió hangsúlyozottan K risztus tevékenysége, és az egyház felad ata az lesz, " hogy az Isten világot átfogó szere­ tetérő l je lt ad jo n ” . Poór részletesen elemzi az 1967-es Jubileum i Z sinat „Ö rökségünk és felad atu n k : a refor­ m áció” címen elfogadott ta n ítá sá t, m elyet joggal, az addigi teológiai fejlődés összefoglalásának ta r t. H asznos alapelveket rögzít a rendszeres teológia ki­ építéséhez, az egyház gyakorlati szolgálatához és a reform átus egyház tö rté n e ti ú tjá n a k elemzéséhez ad fontos eligazítást. Lényegében ebben a dokum en­ tu m b a n találju k meg a keresztények és nem kereszté­ nyek közötti dialógus alapelveinek első m egfogalma­ zását is. A Jubileum i Z sinat jelentős lendületet a d o tt a re­ form átus teológia továbbfejlesztésére. A krisztoló­ gikus gondolkodás elmélyülése, a szociáletikai gon­ dolkodás erősödése, a tö rténelm i változások tu d a to ­ sítása, egy új tu lajd o n -etik a és m u n k a-etik a kiépítése, a béke, a családi élet, a hazafiság kérdéseinek végig­ gondolása jellem zi a to v áb b i évek teológiai term ését. A reform átus egyházban elin d íto tt istentiszteleti re­ form is jelentős teológiai fáradozásokhoz v ezetett, am elynek h á tte ré n az egyházról, a Szentlélekről, a sákram entum okról szóló ta n ítá s is jelentősen form á­ lódott. P oór jelentős állom ásnak tek in ti a S tudia et A cta Ecclesiastica ötödik k ö te té t, m elyben a refor­ m átu s egyház közelm últjával v e t szám ot, fontosabb tan u lm án y ain ak m egállapításait részletesen ism erteti, elemzi. E zen a h á tté re n születik meg a keresztyén— m arx ista dialógus lehetősége. Az evangélikus egyház 1958-tól n apjainkig ta rtó tö rté n e té t Ottlyk E rnő nyom án tö b b kisebb szakaszra lehet osztani, de a döntő k o rszak h atár az 1966-os zsinat volt. Az ellenforradalom u tá n i konszolidalizá­ lódás első döntő elm életi jele K áldy Z oltán püspöki székfoglaló beszéde volt, am i teljes teológiai körk épet a d o tt a m agyar evangélikus teológia helyzetéről. A döntő, alapvető felism erések u tá n a kibontakozás ú tja K áld y Z oltán pozsonyi 1964-es díszdoktori érte­ kezésében fogalm azódott meg, m ely a diakóniai teo­ lógia nagy, történelm ileg is bizonyára jelentős alap­ vetése. E m ö g ö tt elm élyült, sok irányú teológiai m unka hú zód o tt meg, am i az 1966-os zsinatig v ezetett, melyen „az evangélikus egyház zsinati tö rvénybe ik ta tta szolgálatát a szocialista társad alm i rendben.” Az 1966es zsinat u tá n i evangélikus teológiai m u n k a legjelesebb eredm énye dr. N agy G yula könyve: „E g y h áz a m ai világban” , m ely az első szisztem atikus összefoglalása a diakóniai teológia szociáletikájának „m elyről ny u ­ g o dtan állíth atju k , hogy a m egújult evangélikus teológiai etik a im ponáló és időtálló szisztem atikus összefoglalása. Jelentősége túllép egyháza keretein, s m inden bizonnyal jelentős hozzájárulás k o runk ke­ reszténysége etikai-társadalm i realitás érzékének ki­ bontakoztatásához, társad alm i felelőssége felkelté­ séhez” (139) Poór József jelentősnek lá tja az 1960-as, 1970-es években ren d ezett teológiai konferenciákat, melyek jelentős m értékben h o zzájárultak az új teológiai felismerések to v áb b i form álódásához, elmélyüléséhez. K ülönösen fontosnak ta r tja a diakónia és az escha­ tológia kapcso latán ak feltárását, a diakónia kriszto­ lógiai k apcsolatait, a diakónia és a kérügm a viszo­ n y á t, a h it, a politika kérdéseinek újravizsgálatá t. Az 1970-es években k ö zzétett tan u lm án y o k egész sora dem onstrálja a diakóniai teológia továbbfejlesztését, am elynek összefoglalása, 1977-ben a L u th erán u s Világ­ szövetség D ar-es Salaam ban ta r to tt nagygyűlésére

k észített m agyar tanulm ányi anyag, m elynek cím e: „Jézu s K risztusban — új közösség” , m elyben megfo­ galm azódtak azok a felismerések, am elyek az 1981-es debreceni párbeszédhez vezettek el. A kön y v utószavában eddigi vizsgálatainak ered­ m ényét összegzi Poór. E lsőként az t vizsgálja, hogy a lelkipásztorok praxisában m ilyen teológiai irányzatok tükröződnek. A zt állapítja meg, hogy az alapvető felismerések h á tte ré n nagyon sokoldalú, sokféle h a tá s t tükröző kép bontakozik ki. Eleven, sokoldalú teológiai m unka fo­ lyik és különlegesen lényegesnek ta r tja , hogy össze­ foglaló dogm atikai és szociáletikai m űvek születnek. Ezek közül dr. N agy G yula és dr. Kocsis E lem ér dog­ m a tik á já t v eti össze tételről tételre, és ehhez a végkö­ vetkeztetéshez ju t: „A szolgáló egyház teológiája és a diakóniai teológia is számos ponton kapcsolódik B a rth és B ultm ann, B runner és G ogarten eszméihez, figye­ lem m el kíséri a B a rth és B u ltm ann u tá n i dogm atikai fejlődést is (a kereszt teológiája, a rem énység teoló­ giája stb.), s integrálja ezek számos elem ét, de önálló­ ságát aligha v ita th a tju k . H angsúlyoznom kell emel­ le tt, hogy a szolgáló egyház teológiája autonóm refor­ m átus, a diakóniai teológia pedig autonóm evangé­ likus teológiának tű n ik . N yilvánvaló azonban, hogy az azonos társadalm i körülm ények (a szocializm usban m űködő pro testán s egyházakról v an szó) a szociál­ etikai analógiák m ellett dogm atikai analógiákat is előidéznek m indkét teológia esetében, h a ez á tté te ­ leken keresztül valósul is m eg.” (164. old.) Poór József önism eretre, to v áb b i önvizsgálatra in­ dító könyve hasznos szolgálat. F e la d ata in k ra figyel­ m eztet. Jó volna pontosan, tu d o m án y ág an k én t á tte ­ k in ten i teológiai m u nkánk utolsó fél évszázadát. Sok fontos, lényeges elemre, elfelejtett m ozzanatra derülne fény. De ez a m i m unkánk. Poór József professzor ú r m u n k á já ért köszönet. K önyve nem hiányozhat egyetlen m agyar pro testán s lelkipásztor könyvespol­ cáról sem. Szigeti Jenő

Az ateizmus eszenciális a marxizmus számára? A philadelphiai Tem ple U niversity Journal o f E cu ­ menical Studies c. folyóiratának 1985. évi nyári szám a szinte teljes terjedelm ében a m arxista—keresztyén párbeszéd valóságával, lehetőségével, szükségszerű­ ségével és nehézségével foglalkozik. P au l Mojzes tá rs ­ szerkesztő bevezető írásában u ta l a tém a kom plexi­ tására. A m arxisták és keresztyének párbeszéde, illetve egyszerűen a m arxista filozófia és a keresztyén üzenet találkozása nyilvánvalóan egészen m ás előítéletek és elvárások közepette m egy végbe L atin-A m erikában, az ún. harm adik világ többi országában, Észak-A m eri­ k á b an , N yugat-E urópában, vagy a szocialista orszá­ gokban. A bban azonban általában m arx isták és k e­ resztyének, bárm ilyen körülm ények k ö zö tt éljenek is, egyetértenek, hogy míg a keresztyénség velejárója az istenhit, addig a m arxizm us elu tasítja azt. „U gyan­ ak k o r a z t a kérdést, hogy ez az ateizm us m ennyire eszenciális a m arxizm us szám ára, különböző form ák­ ban lehet feltenni ugyanúgy, ahogy a keresztyének­ nek is lehetnek kérdéseik a sa já t teizm usuk term észetét illetően” — állapítja meg P aul Mojzes (435. o.). E folyóirat szerkesztőit a Lutheran World M inistries által szervezett és 1983. április 21—23 k ö zött Techny­ ben ren d ezett konferencia inspirálta arra, hogy m ajd ­

187

nem egy teljes szám ot szenteljenek a kérdésnek. A konferencia főtém ája ez v o lt: „ A keresztyén-marxista találkozás kihívása és szükségszerűsége”. E konferencia k é t előadásának közlésével indul e szám. J a n Milic Lochman előadásában — m elynek cím e: „Krisztus és/vagy Prométeusz: teológiai vitapontok a m arxisták és keresztyének közötti találkozásban — a rra a következ­ tetésre ju t, hogy a m ito ló g iátlan íto tt P rom éteusz, m in t az istenek elleni lázadás „szen tje” , segítségére lehet a keresztyéneknek a szociális igazságosságért fo ly ta to tt harcban. E lu ta sítja azt a m arx ista végkövet­ k eztetést, hogy az élet világi dim enziója egyben a végső lenne, de a z t is leszögezi, „ . . . hogy bizonyára a kérdés leegyszerűsítése lenne, h a a keresztyének és m arx isták k ö zö tti h a tá rv o n a la t azonosítanák a teiz­ m us és ateizm us k ö zö tti h atárv o n allal” (451. o.). A konferencia m ásik és itt közölt előadása H ow ard L. Parsons tollából szárm azik és cím e: Jézus és M arx kötelezettségei: források az együttműködés kihívásához és szükségességéhez. Parsons felsorolja azo kat a pon­ to k a t, m elyekben a keresztyének és m arx isták egym ás­ tó l különböznek, s a rra a következtetésre ju t, hogy olyan gyakorlati együttm űködésre v an szükség, m ely­ ben a teizm us és ateizm us kérdése nem k a p h a t fontos szerepet. J u re Kristo cikke, mely a horvátországi katolikus egyház és a m arx ista v allásk ritik a találk o zását elem­ zi, te k in th e tő e szám h arm adik bevezető előadásának. * Az ism ertetés cím ét is adó írás A rth u r F . McGovern tollából szárm azik. Őt úgy ta r tjá k szám on, m in t aki a m arxizm us legelm élyültebb keresztyén ismerője. E z a m ű v itain d ító írásk én t szerepel, m elyre tizenöt m arx ista filozófus, illetve keresztyén teológus reflek­ tál. M cGovern négyféle ateizm ust külö n b ö ztet m eg: a) harcos, b) tudom ányos, c) ideológiai, d) hum anisz­ tik u s. Az eszenciális kifejezés a la tt pedig a z t érti, hogy v ajo n az ateizm us valam i olyan, am i nélkül a m arxizm us nem m arxizm us? K érdését így is fogal­ m azh atju k : v ajo n az ateizm us a m arxizm us sine qua non-ja? Válasza h a tá ro z o tta n tagadó. Szerinte M arx csupán az em ber k ed v éért m ond nem et az Isten­ re. T e h á t az ő ateizm usa a negyedik típ u sú ateizm us. „M arx meg v o lt győződve arról, hogy aki Istenben hisz, fel kell hogy ad ja önm agába és az emberiségbe v e te tt bizalm át. Istenben hinni azt jelenti, hogy a világ és an nak jövője irán ti felelősséget átengedni Istennek, az em bereket pedig m egfosztani a ttó l a hatalom tól és felelősségtől, hogy sa já t életü k et m e g v á lto z ta ssá k .. . M arx úgy lá tta , hogy nem te h e t m ást, m inthogy az em b ert válassza. Meg vagyok győződve, hogy M arx ateizm usának ez a végső a lap ja” — m ondja a szerző. (498. old.) Term észetesen nem v ita tja , hogy M arx úgy te k in te tt a m aga ateizm usára, m in t am i filozófiájának lényegét adja. U gyanakkor a fenti idézetből követ­ kezően azt hangsúlyozza, hogy M arx azért nem tehe­ t e t t m ást, m e rt a v allást önm agában elidegenítőnek ta r to tta , s ezt a v allást csak ta g a d h a tta . „A z én érve­ lésem egyszerűen az, hogy a vallásról v allo tt né­ zete történelm ileg v o lt m eg h atáro zo tt és nem volt megfelelő (inadequate), és hogy a vallásos h it te r­ m észeténél fogva nem m ond ellent az emberiség irá n ti elkötelezettségnek. A m arxizm us m aga to v áb b á nem egy vallás, nincs h it form ájában ahhoz kötve, am it M arx m ondott. H a an nak fundam entális értéke az em ber em ancipációja, és h a úgy ítélnék meg a val­ lást, m in t am i inkább fokozza az em ber felszabadítá­

188

sát, m in t ta g a d ja a z t (ahogy én teszem ), egy olyan konklúzióhoz lehetne eljutni, hogy az ateizm us nem eszenciális a m arxizm us szám ára” — érvel McGo­ vern (497. o.). H árom p o n tb an foglalja össze analízisét. 1. „ . . . M arx és a későbbi m arx ista vezetők az ateizm usra úgy tekintenek, m in t am i eszenciális a m arxista szo­ cializmus szám ára, (de ez nem egy érv arra nézve, hogy a dialektikus m aterializm usban a m arx ista analízis szükséges bázisát kell látni). 2. hogy M arxot és a későbbi v alláskritkusokat nagyban befolyásol­ tá k a történelm i feltételek, am i egy nagyon k o rláto ­ z o tt képet a d o tt nekik a vallásról, 3) és hogy egy á t­ fogóbb vallásszem lélet, am i még mindig k ritikus lehet a vallás irá n t, nem vezetne a rra a konklúzióra, hogy az ateizm us ess zenciális a m arxizm us szám ára” (498. o.). U gyanakkor az t is hangsúlyozza, hogy a m arxista vallásk ritik án ak m indaddig létjogosultsága v an , amíg a vallás nevében igazságtalan s tru k tú rá k a t legiti­ m izálnak. M indazon által nem az ateizm us, hanem a hum anizm us ess zenciális a m arxizm us szám ára. M arx — McGovern analízise szerint — a k e ttő t csak e g y ü tt tu d ta elképzelni, s innen szárm azik a m arxizm us és ateizm us elválaszthatatlanságának képe. A cikkre válaszoló írások a következőképpen rea­ gálnak a vitain d ító állítására. A tizenöt cikk közül h ét egyetért (három m arxista, négy keresztyén). Négyen tag ad já k M cGovern igazát (m ind a négy keresztyén), négyen pedig elu tasítják a kérdés helyességét, vagy egyszerűen nem foglalnak állást a kérdést illetően (kettő m arx ista, k e ttő keresztyén). Term észetesen h a tá ro z o tta n igenlők és tagadók is m ás és m ás szem­ pontokkal gazdagítják a tém a kidolgozását. E gy is­ m ertetés a d ta lehetőségeken belül pillantsunk be a reflexiókba a fenti három kategória sorrendjében. M arko Kersevan m arx ista professzor a Jugoszláviai K om m unisták L igájának tag ja, az ateizm ust és val­ lástalan társa d a lm a t csak annyiban tek in ti a m arxiz­ m us céljának, am ennyiben a vallás akadálya az em ber felszabadításának. „ . . . a m arxista szocialista mozga­ lom célja egy osztály nélküli társadalom , nem egy vallásnélküli társadalom . Az igaz, hogy a m arxizm us egy osztály nélküli társadalom m egterem tése irán ti fáradozásában nem ad szerepet a vallásnak, de ez nem jelenti szükségszerűen az t, hogy egy ilyen társadalom elkerülhetetlenül kizárja a vallást, vagy a vallásos em ­ b ereket” . (503. o.) M ilan Opocensky, a nálunk is jól ism ert prágai teo­ lógus Hromádka professzortól v e tt idézetekkel kere­ tezi hozzájárulását. A bevezető hrom adkai idézet így hangzik: „N em egy istentelen világ, hanem egy isten­ telen és h itetlen egyház m ia tt kell aggódnunk.” (516. o.) O pocensky McGovern állítását és indoklá­ sá t is elfogadva elemzi M arx radikális hum anizm usát. A m arxizm usban k ih ív ást és tü k rö t lát, m elyek segít­ ségére vannak az evangélium tényleges megismerésé­ ben, pl. a rra nézve, hogy „ a keresztyének nem m arad­ h a tn a k tétlenek a világban jelenlevő igazságtalanság és kizsákm ányolás te k in te té b e n ... M indazonáltal meg vagyok győződve arról, hogy a m arxizm us vallás­ k ritik á já b an nem érin tette a keresztyén h it igazi mélységét és m agvát. E zért M cGovern-nal e g y ü tt úgy vélem, hogy az ateizm us nem ess zenciális a m arxiz­ m us szám ára. Az a történelem folyam án a la k u lt ki és a történelem jövendő periódusa során le lehet győzni. Az ateizm ust a m arxizm uson belül úgy te k in th e tjü k , m in t ami alapvetően hum anisztikus pátoszának része. A m arxizm us szerint az em bereket m in d attó l meg kell szabadítani, am i m egvakítja, megkötözi, vagy érzé­ ketlenekké és szűklátókörűekké (closed-minded) teszi

őket. A m arxizm usban jelenlevő ateisztikus kom po­ nenst kizárólag egy olyan egzisztencia megélésével lehet legyőzni, am ely — K eleten és N yugaton — sza­ badságot, n y ito ttság o t, bátorságot, nagylelkűséget, szeretetet, az emberiség érdekében haláligvaló áldo­ zatkészséget m anifesztál.” (516, 517, 518. old.) E sa d Cimic belgrádi m arx ista professzor azzal a vélekedéssel tá m o g a tja M cGovern-t, hogy M arxot nem érdekelte a vallásnak m agának a lényege, csupán annyi, am ennyi a vallásban a polgári tá rsad a lm a t tá m o g a tta . A teizm us és ateizm us összetartozását egy papírlap k é t oldalának összetartozásához hasonlítja. „E z é rt problem atikus szám om ra M arxot ateistán ak nevezni, m ivel az ő koncepciója (vallás = szárm azta­ t o t t illúzió — B . Z.) egy olyan társad alo m m egform á­ lá sá t szolgálja, m ely m egszünteti m ind a vallást, m ind az ateizm us előfeltételeit” (521. o.). Mihailo M arkovié m arx ista professzor, aki egyrészt egy belgrádi filozófiai intézetben végez k u ta tó m un­ k á t, m ásrészt a pennsylvaniai egyetem filozófia pro­ fesszora, Cimic-hez hasonlóan érvel. M arxi idézetekkel igazolja, „ . . . h o g y az ő v allásk ritik ája nem azonos az ateizm us v é d e lm é v e l M arx a n ticip álta azt, am it m a sokkal jo b b an tu d u n k , először hogy elvben egy olyan valóságnak a nem létezését, m ely nincs térb en és időben elhelyezve, nem lehet következtetésekkel igazolni; m ásodszor hogy egy olyan hinni ak arás racio­ nalizációinak, m ely erős gyak o rlati érdekekre és ér­ zelmi szükségszerűségekre épül, nincs vé ge . . . : Nincs akkora ateisztikus propaganda, tudom ányos neve­ lés, vagy politikai nyom ás, m ely k iirth a tn á a vallást. A vallásos tu d a t el fog h a ln i ” (529, 530. old.). É s ez az elhalás akkor fog bekövetkezni, am ikor m egszűn­ nek azok a feltételek, am elyek életrehívták. T eh át a vallás m egszüntetése nem célja a m arxizm usnak, hanem célja elérésének az eredm énye. José Miguez Bonino argentínai m eth o d ista teológus az alábbi három p o n tb an foglalja össze M cGovern cikkét, s az azzal való teljes egyetértésének ad kife­ jezést: „1. . . .a z ateizm us nem eszenciális a m arxiz­ m us szám ára, 2. . . . éppen ellenkezőleg, az a m arxiz­ m usnak, m in t a társadalom tudom ányos analízisének és társad alm i g y ak o rlatn ak a term észetét eltorzítja; 3. . . . an n ak filozófiai m egfogalm azása — redukcio­ nalisztikusan m ag y arázo tt dialektikus m aterializ­ mus, ahogy a z t a legtöbb ortodox m arx ista teszi — önellentm ondáshoz vezet.” (536—537. old.). T ovábbá párh u zam b an lá tja a m arx ista v allásk ritik át azzal a valláskritikával, m elyet a zsidó-keresztyén tradíció­ nak szintén gyakorolnia kell an nak érdekében, hogy Iste n Iste n m aradjon és ne ópium ként haszn ált bál­ vány. D enys Turner angliai k atolikus teológus szintén a rra figyelm eztet, hogy M arx v allásk ritik ája nem ke­ verendő össze Feuerbach vallásk ritik ájáv al. „ . . . egy nem bálványim ádó keresztyénségnek nem kell semmi nehézséget v á rn i M arxtól. Am i ennél még fontosabb, az az, hogy a m arxi k ritik á n a k a keresztyénség teoló­ giai és gyakorlati p ro jek tu m áb an való radikális integ­ rációja nélkül nagy valószínűség szerint nem tu d ju k a keresztyénséget m egszabadítani F euerbachnak és így bálványim ádó istenének korrodáló hatásától. A hhoz, hogy ism erjük Iste n t, m éltányosaknak kell lennünk M arxszal szem ben” (566. old.). B astiaan Wielenga indiai teológus is a z t írja, hogy „M arx kétségtelenül ate ista volt és az is m arad t, de nem olyan a te ista m eggyőződést hangsúlyozott, am i a forradalm i tevékenység előfeltétele lenne” (577. old.). A rra h ív ja fel a keresztyénséget, hogy úgy te ­ kintsen ek a m arx isták ra, m in t akik az ő érdekükben

ateisták, azért hogy ne kövessenek egy olyan m ás­ világi krisztológiát, „ . . . m ely elárulja a földet” (579. old.). A M cGovern-nel egyetértők u tá n té rjü n k rá azokra a reflexiókra, m elyek szerint az ateizm us eszenciális a m arxizm us szám ára. D avid M cLellan angliai katolikus professzor, a m arxizm us m aterialista hum anizm usát elégséges ak a­ dálynak lá tja a rra nézve, hogy az egyáltalán össze­ hasonlítható lenne a keresztyénséggel. N em ta g a d ja az együttm űködés lehetőségét, de vélem énye szerint a dialógusban résztvevők „ . . . ak kor beszélnek a leg­ jobban, am ikor m eg ta rtjá k sa já t azonosságukat.” (536. old.). José Porfirio M iranda mexikói keresztyén profesz­ szor, aki kom m unistának vallja m ag át, elismeri annak lehetőségét, hogy a m arxizm ust ateizm us nélkül kép­ zeljék el, de ta g a d ja ennek igaz v o ltát. A cikke a d ta kereten belül inkább a m arxizm us igazságának cáfo­ lására törekszik és m egállapítja: „A valóságos ok, am i m ia tt a keresztyének nem fo g ad h atják el a m ar­ xizm ust az, hogy az ham is (false), és első renden nem azért, m ert ateisztikus. M indazonáltal ateisztikus is” (514. old.). R onald F . Thiem ann am erikai lu th erán u s teológus a m arx ista pragm atizm ust és a keresztyén kegyelem ­ ta n t állítva szembe ad tagadó választ M cGovern-nek: „M arx ateizm usa a praxisnak egy im plikációja, és am eddig a praxis a m arx ista gondolkodás ess zenciális aspektusa m arad, addig az ateizm us is ess zenciális m ara d ” (544. old.). Charles West princetoni presbiteriánus professzor szavaiból szintén k itű n ik a reform átori tradíció. M arx hum anizm usát olyannak ta rtja , " . . .m ely szám ára az ateizm us ess zenciális, mivel an nak az emberiségről v allo tt k o n c e p c ió ja .. . önm aga egy isten. Nem ism er sem m it, am i k o rláto zh atn á ann ak önterem tő h a ta l­ m át. Nincs szüksége ellenőrzésekre, vagy egyensúlyo­ zásokra, harcának önhelyessége szám ára” (507. old.). A m arxizm us és a keresztyénség hasonlóságát in k á b b a m indkettőben jelenlévő ateisztikus elem ekben l á t j a . E rn st Blochra hivatkozva vallja a zsidó-keresztyén tradícióról, hogy " . . . ennek a m essiánizm usnak végső logikája az ateizm us, mivel Isten az em beri harc előrev etített szim bólum ává v álik ” (508. old.). Ezzel elérkeztünk azok csoportjához, akik nem fog­ lalnak állást a vitain d ító fő kérdését illetően, ugyanak­ kor figyelem rem éltó hozzájárulást adnak a m arx ista­ keresztyén találkozáshoz. N ancy Bancroft am erikai m arx ista filozófus szerint McGovern csak azért teh eti fel kérdését, m ert a m ar­ xizm us n y ito ttsá g á t ta r tja csupán szem előtt, holott az a m arxizm usnak csak egy aspektusa. McGovern úgy véli, hogy am íg nem bizonyított, hogy a m arxiz­ m us nem feltétlenül ateista, addig a m arxisták és keresztyének kooperációja akadályozva van. B an­ croft h atáro z o tta n tag ad v a ezt a nézetet a z t állítja, „ . . . hogy vallásos em berek dolgozhatnak e g y ü tt és e g y ü tt is kell dolgozniuk az ateista m arxisták kal, m iközben elu tasítják a teizm us és M arx világnézeté­ nek kétes ötvözését.” (572. old.) Srdjan Vrcan spliti m arx ista szociológus reflexió­ ján ak m ár a cím ében megkérdőjelezi a vitain d ító kér­ dés fontosságát, b ár elismeri, hogy v a n arra lehetőség, hogy ne tekintsék az ateizm ust a m arxizm us lényegi részének. A m arxizm us ateizm usával szem ben a m ar­ xizm us excluzivitásának kérdését ta r tja fontosnak, m elynek visszautasítási lehetőségét a III . Internacio­ nálé biztosítja. „A z ilyen kizárólagosság visszautasí­ tá sa annak lehetőségét n y itja meg, hogy m arxisták

189

és m arx ista ihletettségű szociális m ozgalm ak elismer­ jék, hogy olyan n ag y ra értékelhető elemek v an n ak a keresztyénségben, melyek töm egm éretekben m otivál­ h a tjá k a rra a keresztyéneket, hogy felszabadító szo­ ciális tevékenységre kötelezzék el m ag u k at i tt és most, to v á b b á hogy haladó társad alm i m ozgalm akban ak­ tív a n vegyenek részt a m ai világban. V alam int a keresztyénségben jelenlevő ilyen értékes elemek a rra in d íth a tjá k a keresztyéneket, hogy sajátos és speciális ho zzájárulásukat ad ják a jelenkori társadalm i-poli­ tik ai és kulturális erőfeszítésekhez, mely erőfeszíté­ sek célja az, hogy á talak ítsák a fennálló társadalm i viszonyokat, hogy em beribbé tegyék a zo k at” (543. old.). Q uentin Lauer am erikai katolikus professzor meg­ v álaszo lh atatlan n ak ta r tja M cGovern kérdését, to ­ v á b b á a nagyon is összetett problém a leegyszerűsítését lá tja benne. Szerinte az em berek ideológiai h o v a ta r­ tozásra való te k in te t nélkül együttm űködhetnek, de ez nem jelenti azt, hogy m aguk az ideológiák koope­ r á lh a tn á n a k , v agy egym ást kiegészíthetők lennének. Tomo Veres zágrábi katolikus filozófus a kérdés helyessége, de m egválaszolhatatlansága m ellett érvel. E nnek oka az, hogy k é tfa jta ateizm ust lá t M arxnál. Az egyik az, ami a luth erán u s kegyességben felnőtt M arxban — bonni egyetem i évei a la tt — egy prom é­ theuszi lázadásban nyer kifejeződést. E prom étheuszi lázadás világos, egyértelm ű és szarkasztikus értelm ét Vereš a következő idézettel illusztrálja: „A nnak a szám ára, aki világosan meg a k a rja érteni a Szenthá­ rom ságot, jo b b a t nem tanácsolhatok, m in t hogy ál­ m odjon a semmiről addig, am íg el nem alszik . . . N em — Sem m i — nem („N o” — „N o th in g ” — „n o ” ) E z a Szenthárom ság világos eszm éje” . (K arl M arx und Friedrich Engels, H istorisch-kritische G esam taus­ gabe (F ran k fu rt/M , 1927) I. 1/2 p. 86; idézve 553. old.). A m ásik típ u sú ateizm us M arxnak a földi iste­ nek irá n ti k ritik á já b a n n y e rt kifejeződést, pl. pénz. E kettősséget analizálva Vereä így fogalm az: „A fen­ tiekből az következik, hogy M arx ateizm usa ess zen­ ciálisan kom plex és am bivalens. A bban a radikális ateista pozíciók folyam atosan toleranciával és a pro­ m étheuszi lázadás hum anisztikus nyito ttság gal ve­ gyülnek” (560. old.). E bepillantások alap ján három m egállapítást tehe­ tü n k . 1. Az általam végzett kategorizálás nem m inden m értékben léphet fel a helyesség igényével, de ezt az áttekinthetőség k ed v éért vállalom . 2. Az egyes szer­ zők u g y an arra az okra h ivatkozva ellentétes követ­ keztetésekre ju tn a k , ez is bizonyítja a tém a kom p­ lik á lt v o ltá t. 3. Bárm ilyen elm életi következtetésre is jussanak a szerzők, a társad alm i igazságosságért foly­ ta ta n d ó eg y ü ttm ű k ö d ést m indegyik lehetségesnek és szükségesnek ta rtja . P au l Mojzes a szerkesztőség ne­ vében nyilatkozik úgy, hogy e szám megjelenésével nem zá rja le a v itá t. „R em éljük, hogy to v áb b i vála­ szok érkeznek Lengyelországból, M agyarországról, Olaszországból és Jugoszláviából, m elyeket a J . E . S. egy későbbi szám a fog publikálni” (438. old.). * A v itain d ító cikknek és a reflexióknak zárókeretet tov áb b i k é t írás ad. Az egyik B enjam in Bakewell Page, a m ásik H elm u t Gollwitzer tollából szárm azik. Page am erikai anglikán professzor, 1965—67 k ö zött a prágai K ároly E gyetem en tan u lm án y o zta a keresz­ ty én -m arx ista dialógust. Cikkében elméleti m egálla­ pítások m ellett b etek in tést ad a h atv an as években zaj­ lo tt csehszlovákiai keresztyén-m arxista párbeszédbe.

190

H elm u t Gollwitzer írásának címe: Köszönetek K a rl M arxnak. A híres ném et teológus e m üvében, m elyet M arx halálának 100. évfordulójára írt, elemzi azokat a m arxi ta n ítá so k at, melyek ak tualitással bírnak. A folyóirat e szám a foglalkozik még a BEM doku­ m entum m al, s gazdag könyvism ertetést ad, Ö ku­ m enikus folyóiratok kivonatai sorában pedig ism er­ te ti dr. Tóth K ároly „The C hurch in Socialism” című cikkét (Communio V iatorum , Vol. 27. No 1—2 (1984), 33—45.) Bóna Zoltán

A nemzetiségi jog kiskátéja M ik ó Im re: V áltozatok egy tém ára, K r ite r io n K ia d ó , B u k a rest, 1981. „M a m ár csak hobbiként jo g á sz k o d o m .. . Csak néha teszek egy-egy kirán d u lást fiatalkorom játszó teré­ r e . . . A m ikor m egvan a társad alm i m egrendelés. M ost éppen egy ilyen k ö te te t rendeztem sajtó alá. V áltozatok egy tém ára. T ém ám a nem zetiség” — m o n d ta M ikó Im re M arosi Ildikónak, am ikor a ripor­ te r felkereste kolozsvári o tth o n áb an . (Marosi Ildikó— E rdélyi Lajos: Közelképek. K riterion K iadó, B uka­ rest, 1974. 115. oldal.) A néhány korábbi m ellett többségükben 1970—74 k ö zött készült tan u lm á n y o k at tartalm azó válogatás végül 1981-ben, évekkel az író 1977-ben b ekövetkezett h alála u tán , je len t csak meg. E k ö te tte l kétségtelenül árn y a lta b b á v á lt Mikó m un­ kásságáról a lk o to tt — a lehetőségek keretei között alkothatott — képünk. H iszen eddig elsősorban szép­ íróként, Bölöni F a rk a s Sándorról és B rassai Sám uel­ ről íro tt regényei (Bércre esett fa, 1969., A z utolsó er­ délyi polihisztor, 1971.), v ala m in t k u ltú rh isto rik u sk én t — az erdélyi m agyar m űvelődés hagyom ányaival fog­ lalkozó könyvei (Honpolgárok és világpolgárok, 1967., A k ik előttem jártak, 1976.) alap ján — ta r th a ttu k szá­ m on. N oha szellemi h ag y aték án ak teljes szám bavéte­ lét évek ó ta tö b b en — pl. Balogh E d g ár — sürgetik, ennek ideje m indeddig nem érkezett el. Ig az at kell ezért adn u n k Csorba C sabának, aki szerint Mikó „életm űvének egésze jószerivel ism eretlen szülőföldjén is, nálu n k is. A m i tevékenységéből reflektorfénybe k erü lt, az csak néhány m ozaik” . (Csorba C saba: Mikó Im re pályájáról, T iszatáj, 1979. évi 12. szám, 59. oldal.) A sokoldalú írástudó — író, ta n á r, szerkesztő, m ű­ fordító, irodalom történész és szervező, valam in t poli­ tik u s és jogász — m unkásságának újab b o ldalát is­ m erh e ttü k meg Változatok egy témára cím ű legújabb kötetén ek köszönhetően. A bevezető tan u lm án y b an , am ely M ikó Im re — a „nemzetiségi jogász” cím et vi­ seli, Gáli E rnő, a kolozsvári K o runk cím ű folyóirat főszerkesztője já ru l hozzá ism ereteink gazdagításához. De ki is v o lt való jáb an Mikó Im re, e fehér foltokat oszlató, fontos tan u lm ányok szerzője? É letének első, 1938-ig terjedő időszakát A csendes Petőfi utca (D ácia K iadó, K olozsvár, 1978.) cím ű, betegsége (m ajd halála) á lta l befejezni m ár nem engedett, önéletrajzi m ű vé­ ben írta meg. B ánffyhunyadon szü letett 1911. m árcius 27-én régi u n itá riu s értelm iségi családból. A kolozsvári egyete­ m en — 1934-ben i t t szerzett jogi d o k to rá tu st — be­ kapcsolódott a népi írók eszméivel rokonszenvező E r­ délyi F iatalo k fa lu k u tató m ozgalm ába. E nnek, vala­ m in t D im itrie Gusti professzor szociológiai iskolájának köszönhetően, ösztönző h atásu k nyom án m ár 1932-ben m egjelent első önálló tudom ányos m űve, A z erdélyi falu és a nemzetiségi kérdés. Mikó huszonegy éves

ekkor! A következő évtől kezdődően írásai K önyvesT ó th László néven m egjelennek a K orunk, G aál Gá­ bor m arx ista folyóiratának oldalain. K ésőbb külön­ féle közéleti tisztségeket vállal. T itk á ra lesz a rom á­ niai M agyar P á rtn a k (1936—38 között), m ajd az E r­ délyi P á r t fő titk á ra és országgyűlési képviselő (1940— 44). K özben 1939—40-ben a M agyar Népközösség bu­ k aresti jogvédő iro d áján ak vezetője. Számos, a Ma­ g y ar K isebbség, K eleti Ú jság, E rdélyi M úzeum hasáb­ ja in m egjelenő írásáb an elemzi a rom ániai kisebbségi politik át. E tém ak ö rb en jelennek meg könyvei, a Huszonkét év (Bp. 1941.) és a Nemzetiségi jog és nem­ zetiségi politika (K olozsvár, 1944.) is. Mikó p ály áján ak e szakaszához érve sa jn á la tta l kell m egállapítanunk, hogy ekkor k eletk ezett írásai közül még m u ta tó b a n sem szerepel egy sem új kö tetéb en . Pedig egyet kell érten ü n k a Változatok egy témára egyik rom ániai re­ cenzensével, aki szerint „nem á r to tt volna néhány jellegzetes részletet közölni a k é t világháború kö zö tt k özread o tt ilyen té m á jú írásaiból, hogy még tisz táb ­ b an és fo ly am atáb an lássuk az e té re n m e g te tt p álya­ ív e t” . (M ihálka Z oltán: V áltozatok egy fontos tém á ra — lásd a b u k aresti Előre c. napilap 1982. m árcius 31-i szám át.) Mikó a város m unkásságának felfegyverzésében való részvételével (1944-ben) közrem űködött K olozsvár ér­ tékein ek m egm entésében, eg y ú ttal n y u g a tra hurcolá­ suk m egakadályozásában. É le tú tjá n a k to v áb b i alaku­ lásáról csak szórványos ad a ta in k v an n ak . 1944—48 k ö z ö tt — civilként — hadifogoly T aganrogban (Szov­ jetunió), hazatérv e líceum i ta n á rk é n t orosz nyelvet o k ta t és m ű fo rd ításo k at készít. K ésőbb könyvügynök és könyvkereskedő K olozsvárott. A h a tv a n a s évek derekától ism ét publikál, s szerkesztője a K riterion K iadó népszerű T éka sorozatának. A V áltozatok egy té m á ra tizennyolc ta n u lm á n y á t Mikó Im re három fő részre o szto tta. Az első rész címe Nemzetiségi jog és ö t ta n u lm á n y ta rto z ik ide, élén a N yelv és jog cím űvel. E b b en a z t vizsgálja, hogy hol helyezkedik el a nyelv a nem zetiség ismér­ vei k ö zö tt. Szerepét m eghatározónak, n oha nem kizá­ rólagosnak lá tja , s elfogadja Jászi O szkár „v eg y tan ­ ból v e tt h a so n la tá t, hogy a nyelv a nem zetiség rea­ gense” . E gyben összefoglalja a „nem zet” fogalm át m eghatározó különböző elm életeket, kezdve az 1791-es fran cia alk o tm án y „nem zetállam ” -koncepcióján, m ajd fo ly ta tv a Fichte és Herder „k u ltú rn em zet” fogalm án, s Eötvös József n ézeteit érintve ju t el Deák Ferenc „p o litik ai nem zet” m eghatározásáig. Végül m egálla­ p ítja , hogy „ a szocialista term inológia szerint a nem­ zet, m in t szélesebb körű fogalom tö b b n y ire a „ tö b b ­ ségi’ nép et jelenti egy állam ban, am ely a köztársaság nem zeti jellegét is m eghatározza. A nemzetiség a m ás ajk ú , eltérő nyelvű és nem zetiségű ,kisebbség’ fogalmi m eg h atáro zó ja” . (31. oldal.) A következő, Nemzet és nemzetiség című esszé vi­ ta tj a M. M ariann m egállapításának helyességét, aki szerint „ a nem zet az etn ik ai közösség m odern form á­ ja , am ely rendszerint ugyanazon nyelvet beszélő, azo­ nos terü le te n élő, közös gazdasági, politikai és k u ltu ­ rális életet élő népek hosszan ta rtó együttélése ú tjá n jö tt létre” . Mikó szerint — helyesen! — „ h a a nem ­ z e te t úgy te k in tjü k , m in t egyes népek hosszan ta rtó együttélésének eredm ényét, akkor ez könnyen oda vezeth et, hogy a nem zetbe m ás népeket, nem zetisé­ g ek et is besorolunk, am elyeknek külön etnikai tu d a ­ tu k v a n ” . T an u lm án y át a nem zetiség definíciójával zárja. E z a történelem során összeforrt olyan ta rtó s etn ik ai közösség, néptöredék, am ely sa já t országában nem zeti kisebbség és m ás etn ik ai közösségekkel alkot

állam ot. T ag jait a közös nyelv és a közös hagyom á­ nyokon alapuló közös k u ltú ra kapcsolja egybe: sajá­ tos minőség te h á t, mely az összetartozás tu d a tá b a n , ennek m eg tartására és fejlesztésére irányuló szándé­ k ában fejeződik ki. A Nyelvhasználat és jogtörténet Erdélyben című írás m integy kétszáz év nem zetiségi p o litik áján ak á t­ tekintése. V izsgálódásainak színtere előbb az önálló E rdély, m ajd az u n iót követően a dualista M agyar­ ország, végül 1920 u tá n a királyi R om ánia. A nyelv­ kérdés — szám unkra nap n ál világosabb ez — term é­ szetesen m indaddig nem v e tő d h e te tt fel, am íg a köz­ élet-közoktatás nyelve nem egyetlen, m indenki szá­ m ára kötelező nem zeti nyelv, hanem a h o lt latin volt. T örténelm i — és jo g tö rté n eti — tén y , hogy E rdély földjén az első m agyar nyelvű tö rv én y cik k megalko­ tásába csak 1556-ban k e rü lt sor, de úgy, hogy a latin h aszn álatára még többször visszatértek. A nyelvhasz­ n álati jog e korai szakaszban tételes jogi rendezést nem n yert, a latin és az élő nyelvek h a sz n á la tá t a szokásjoggá em elkedett g y ak o rlat h a tá ro z ta meg. II. József 1784. évi nyelvrendelete aztán a n ém etet te tte hivatalos nyelvvé. Az 1790—91. évi erdélyi ország­ gyűlés — a szász követek tiltak o zása ellenére — a ném et h ely e tt a m agyar nyelvnek a d ta meg e jogot, de nem az ud v ari és kam arai kiadványokban és a tarto m án y o n kívüli levelezésben, m ert o tt a latin nyerte vissza régi k iv á ltsá g át. A rom ánság 1791-ben Supplex Libellus Valachorum elnevezésű felségfolya­ m odványában kérte a „jó császár” -tó l nem zeti jogai­ nak, így nyelvének elism erését. Mikó ism erteti az 1868. évi m agyar nem zetiségi tö rv é n y t, bírálv a fogya­ tékosságait, m ajd a királyi R om ánia 1938. évi — te h á t hetven évvel későbbi — kisebbségi s ta tú tu m á t, kiváló lehetőséget tere m tv e az összehasonlításra. Az összeve­ téstő l azonban tartó zk o d ik , így e feladat olvasóira v ár. Megemlíti, hogy az 1918. decem ber 1-i gyulafe­ hérvári h a tá ro z a t „teljes nem zeti szabadságot íg ért” ugyan az együttélő nem zetiségek szám ára, törvénybe ik ta tá sa azonban sajnálatosan elm aradt. H asonló sorsra ju to tt R om ánia és a szövetségesek 1919. de­ cem ber 9-i szerződésének a nem zetiségeket egyenjo­ gúsító 8. cikke is: nem k erü lt be az 1923. m árcius 29-i szabadelvű alkotm ányba, am ely egyébként nem is is­ m eri el a nem zetiségeket közületeknek. M ajd meg­ em líti, hogy „ a királyi d ik ta tú ra a la tt h o z o tt m ásodik alkotm ány a közszabadságot b izto sítja ugyan, de azo­ k a t ,faji és vallási különbségekre való te k in te t nélkül’ terjeszti ki az összes rom ánokra, a fasiszta term inoló­ giának megfelelően, nem em lítve a nyelvi különbsé­ geket” . (70—71. oldal.) A jo g tö rtén eti á tte k in tés átv ezet a jelenbe, m ikor is R om ánia Szocialista K öztársaság alkotm ányának 22. szakasza az együttélő nem zetiségek jogainak legm a­ gasabb szintű foglalata. N em csak a szabad nyelvhasz­ n á la to t biztosítja, de a m indenfokú o k ta tá s t is sajá t nyelvükön, to v á b b á könyveket, újságokat, folyóirato­ k at, színházakat is. M indezek jelenleg hatályos tételes jogi szabályozását részletezi a következő, A z együtt­ élő nemzetiségek jogegyenlősége cím ű, a jo g tu d a t és jogism eret elm élyítését, az állam polgári nevelést célzó tan ulm ány. Ez a könyv ta lá n a legfontosabb írása. Eredetileg a bukaresti A hét cím ű hetilap 1972. évfo­ lyam ában jelent meg folytatásokban, s a m indennapok során szükséges jogism ereti an yagot foglalja össze. Felsorolja a szóbajövő jogforrásokat (törvény, dekré­ tu m , m inisztertanácsi h atá ro za t, nem zetközi szerződés), m ajd a jogszabályok szám ának — és paragrafusainak, m ajd azok bekezdéseinek — m egjelölésével ism erteti a nem zetiségekre vonatkozó hatály o s joganyagot. (K i­

té r pl. a n év h aszn álatra, ezen belül a nevek helyes­ írására és a névbejegyzések anyakönyvi kiigazításá­ nak lehetőségére.) A rendkívül hasznos gyakorlati tu d n iv aló k u tá n a jogászság tö rté n e ti szerepéről érte­ kezik Jogász a közéletben c. írásában. Előbb az egye­ tem es jo g tö rté n e t olyan kiem elkedő nagyságait tá r­ gyalja, m in t H am m u ráb i, Szolon, M ontesquieu, Gro­ tius, R obespierre, P itt, Savigny és m ások, m ajd a m agyar és rom án jogászok legnevesebbjei következ­ nek. E sort olyan, a szerző á lta l m estereiként tisztelt, közéleti szerepet vállaló nagyságok em lítésével zárja, m in t Balogh A rtú r, Ja k a b ffy E lem ér és Já sz i Oszkár. A könyv m ásodik, H azai művelődés cím ű része nyolc ta n u lm á n y t foglal m agába, ezek közül három nevezetes és jelentős fo ly ó irato k at ism ertet. A k ét kolozsvári egyetem i ta n á r, M eltzl H ugó és Brassai Sám uel in d íto tta (1877) világirodalm i folyóirat, az „ Összehasonlító Irodalom T ö rtén eti L apok” célja a m agyar irodalom külföldi és a külföldi irodalom hazai m egism ertetése volt. (In n en az írás találó címe: Ablak a nagyvilágba.) A szerkesztők különös, s a já t koruk­ b an egyedülálló m ódszert v á la sz to tta k céljuk elérésé­ hez, hiszen a lap la tin , m agyar, ném et, francia, angol, olasz, holland, izlandi, dán, finn, örm ény, albán, kínai, cigány és rom án nyelven je le n t meg. A tizenkét évfolyam ot m egért soknyelvű folyóirat valóságos kin­ csesbánya azoknak, „ak ik a népek békés együttélését tö rténelm i fo ly am atn ak te k in tik ” . (121. oldal.) U gyan­ csak a kolozsvári egyetem ről, de ötven évvel későbbi kezdem ényezés nyom án in d u lt a kérészéletű — m ind­ össze négy szám ot m egért —, 1924-ben lé tre jö tt „Cul­ tu r e ” című lap is. A rom án, m agyar, francia és ném et nyelven k ia d o tt lap „h ag y o m án y t te re m te tt és hagyo­ m á n y t fo ly ta to tt” s noha mindössze m ásfélezer pél­ d án y b an jelen t meg, felfigyelt rá m ind a hazai, m ind pedig a külföldi sajtó . (Főszerkesztője Sextil Puscariu rom án nyelvész volt, míg m indegyik nyelvi rész élén külön anyanyelvi szerkesztő állt. A m agyar szerkesztő K ristó f G yörgy volt.) A „ C u ltu rá” - t tárg y aló Közös hagyományok fóruma cím ű írá st a M agyar—német kapcsolatok Rom ániában követi, am ely elsődlegesen egy ugyancsak 1924-től, de B rassóban m egjelent lap­ pal, a ném et nyelvű „K lingsor” -ral foglalkozik. A szerző k ité r a K lingsor és a k é t világháború közötti erdélyi m ag y ar folyóiratok (P ászto rtű z, E rdélyi H eli­ kon) k ap cso latára is, m elyben csupán akk or á llt be törvényszerű elhidegülés, am ikor a szász lap oldalain felü tö tte fejét a hitlerizm us. A rom ániai m agyar és n ém et írók k ö zö tti szellemi érintkezés terén ezt köve­ tő en m integy húszéves kiesés, szünet k ö v etk ezett, s csak az ötvenes években a la k u lta k k i a kapcsolatok ism ét. Az ezu tán kővetkező tanulm án y o k a m ag y ar—rom án kapcsolatok terén kiem elkedő szerepet játszó k ét m a­ g y ar és k é t rom án személyiséggel foglalkoznak. M o­ csáry Lajos — vagyis A fehér holló c. írás hőse — a Borsod megyei A n dornak községben, k orántsem vegyes etn ik u m ú terü leten élt le élete kilenc évtizedéből h a tv a n h a t évet, a nem zetiségi problém ák irá n t mégis különös érzékenységgel és fogékonysággal b írt. E X IX . századi közéleti férfiú — a R om án N em zeti P á r t v álasztja K aránsebes országgyűlési képviselőjé­ nek — meglepő tisz tá n lá tá ssa l m érte fel 1887-ben az ország elő tt álló kényszerű választási lehetőséget: „Szem ben állni egyrészről a birodalm i egységre való törekvéssel, m ásrészről a h azánkbeli nem zetiségekkel, ez annyi volna, m in t k é t m alom kő közé kerülni a biztos szétm orzsoltatás veszélyével.” (Idézi Mikó a 134. oldalon.) É p p e n ezért M ocsáry Lajos a m agyar­ országi nem zetiségek jo g ait sokkal szélesebb alapo­

192

kon képzelte el, m in t ko rtársain ak többsége, s m in t ahogyan e jogok m egvalósultak. H ogy Mocsáry sza­ v á ra m agyar részről alig figyeltek, a z t kizárólag saj­ n álni lehet. A kétnyelvűség dicsérete cím ű írásában Iosif Vulcan-ról, a nagy v árad i „F am ília” című lap rom ánul és m agyarul egyform án m agas szinten tudó és beszélő szerkesztőjéről szól Mikó. M ajd megjegyzi, hogy „ilyen kétnyelvű m a — h a nem is ezen a szin­ te n — a rom ániai m agyar értelm iség jelentős része” . M ajd Emlékezés egy demokratára címen V asile Goldisról, a század eleji R om án N em zeti P á r t balszárnyának vezetőjéről ír. E m líti Goldis és a m ag y ar K oós Ferenc együttm űködését, szól arról, hogy a rom án politikus „rokonszenvvel fordult a m agyar radikalizm us felé, tám asz t lá to tt benne a nem zetiségi követeléseknek ellenszegülő, hűbéri szellemű vezető osztállyal v ív o tt h arcában” . (145. oldal.) S Goldis v o lt az, aki 1912-ben A radon m egjelent ta n u lm án y áb a n (A nemzetiségi kér­ désről) m egfogalm azta az t a m inden vonatkozásban és m inden ko rb an érvényes igazságot, am ely szerint „ ta rtó s megoldás csak olyan lehet, am ely . . . intéz­ m ényileg keresztülviszi, hogy m inden nép a m aga nyelvén m űveltessék, a m aga nyelvén közigazgattas­ sék s a m aga nyelvén b íráskodjanak felette” . (146. oldal.) T örténelm i jelentőségű szerepe volt to v áb b á, hogy 1918. novem ber 13-án A radon ta g ja v o lt a n n ak a rom án kom iténak, am ely Jász i O szkárral, a K árolyi­ korm ány nem zetiségi m iniszterével tá rg y a lt. A J a ­ kabffy Elemér és a M agyar Kisebbség cím ű írás egy m éltatlanul keveset em legetett (elfelejtett) szerkesz­ tőről és lapjáról szól. Az 1881. m ájus 17-én Lu goson szü letett és 1963. m ájus 19-én Szatm áron elh u n y t Ja k a b ffy a budapesti egyetem en szerzett jogi dokto­ rá tu st, m ajd szülővárosában ü g y v édkedett . A M agyar K isebbség-et 1922-ben in d íto tta meg ugyancsak Lugo­ son, s húsz év a la tt m egjelent 480 szám át is ő szer­ kesztette. A tan u lm án y — m ely eredetileg a K o ru n k 1973. évi 8. szám ában je le n t meg — a k ö te t legfonto­ sabb írásai közé sorolandó. Végül a könyv harm adik, utolsó része az E urópai távlatok cím et viseli. S h a a szerző v á lto z ato k egy té m á ra elgondolással á llíto tta össze gy ű jtem én y ét, úgy különösen áll ez erre a részre. Öt tan u lm án y , ö t vál­ to zat. E lőbb N om en est omen cím en P la u tu stó l, akitől e m ondás szárm azik, ju t el fejtegetései során „ a név, m int legszemélyesebb tu lajd o n u n k szabad választásá­ n ak ” védelméhez, m ajd Eötvös József állam bölcseleti gondolatait veszi vizsgálat alá (E szm éim győzedel­ m e . . . ) Metternichtől Kissingerig és vissza a la tt u tó b ­ bi könyvét elemzi, m ely előbbiről szól. K is nép nagy fia című rövid írásában pedig R o tte rd am i E rasm u s kapcsán — a k it H ollandia szült és Svájc te m e te tt — állap ítja meg, m ajd ékesen bizonyító példákkal tá ­ m asztja alá, hogy a kis népek a nagyokkal vetekedő szám ban a d ta k jeles férfiakat az egyetem es em beri ku ltú rán ak . A könyvet záró Goethe és Eckerm ann c. tan u lm án y a a legnemesebb, valósággal szárnyaló h u ­ m ánum h angján ünnepli a népek közötti m egértés és barátság oly sokszor hiáb a sóvárgott eszm éjét. „S ajá­ to s dolog a nem zeti gyűlölködés. Mindig a k u ltú ra legalacsonyabb fokain a legerősebb és a leghevesebb. De van egy m agasság, am elyen eltűnik, ahol az em ber a nem zetek felett áll, s a szomszéd nép szerencséjét vagy b a já t úgy érzi, m in th a a sa já t m agáéval tö rté n t v o ln a . . . ” (187. oldal.) Sapienti sat! „Mikó Im re é le tm ű v é t... a tud o m án y különböző terü letein otthonos írástudó, a politikus és a jogász törekvéseinek egysége jellem zi” — írta bevezető ta ­ nulm ányában Gáli E rnő. A Változatok egy témára m inden m űfaji ta rk a ság a ellenére is h a táro zo ttan egy­

INHALT D ER NUMMER 3/1986

CONTENTS OF NO 3/1986

S T U D IE N : S ándor F ejes: Calvin ü b er die H eiligung — Gyula Groó: W as h ab e ich von K arl B a rth g elern t? — Im re Jánossy: Meine Begegnungen m it K a rl B a rth — Im re Jánossy: Die v e r­ p flichtende E rin n eru n g an D ietrich B onhoeffer — Bertalan T am ás: A ntisem itism us aus christlichem G esichtspunkt — I lja B urian — Gyula K u lifa y : D as m ühsam e Leben un d die m utige S tan d h aftig k e it des to le ra n te n u n garischen P a sto rs Istv á n K u lifay in M orawien, 1790— 1796. W E L T R U N D S C H A U : „V ertiefung u n d V erstärk u n g der S p iritu a ­ li tä t des ch ristlichen F riedens“ . A nsprache des P rä sid en ten an die T agung des A rbeitsauschusses der C FK in Sofia am 4. M ärz 1986 — H a n s Schajfert: D r. theol. h. c. H einrich H ellste rn : E in K äm pfer d er Sache G ottes fü r die M enschen — John H um phreys: D er Ök u ­ m enische R a t der K irchen im Ja h re 1985. E reignisse u n d R eflexionen — E rnő O ttlyk: K onferenz E uropäischer K irchen. H E IM A T R U N D S C H A U : József Barcza: D as Ideal des ungarischen refo rm ierten P a sto rs zwischen den beiden W eltkriegen. S ándor Csikesz, P rofessor d er Theologie in D ebrecen, w urde vor 100 J a h re n geboren. K U L T U R E L L E C H R O N IK : László Z a y: D as h a t Zeit. E in e F ilm u n d B ü ch erru n d sch au — Jenő S zig e ti: Ä hrenlese m it den Augen eines Theologen. B Ü C H E R - U N D Z E IT S C H R IF T E N R U N D S C H A U : József P o ó r: P ro te stan tisch e Theologie in U ngarn von 1945 bis 1985. K ap itel aus d er G eschichte der reform ierten u n d lutherischen T heologie in U n g arn seit 1945 (Jenő Szigeti) — C hristian-M arxist E n c o u n te r: Is A theism E ssen tial to M arxism ? (C hristlich-m arxis­ tisch e B egegnung: Ist A theism us w esentlich fü r M arxism us?) B esprechung d er N um m er 3/1985 des Jo u rn a l of E cum enical Studies (Zoltán Β óna) — Im re M ikó: V ariationen ü b er ein T hem a. K leiner K atech ism u s zu m R e c h t der n atio n alen M inderheiten (Géza Polgárdy )

S T U D IE S : Sándor F ejes: Calvin ab o u t S anctification — Gyula Groó: W h a t H ave I L e a rn t from K a rl B a rth ? — Im re Jánossy: My E n co u n ters w ith K a rl B a rth — Im re Já n o ssy: W h a t Does th e M em ory of D ietrich B onhoeffer Oblige Us to ? — Bertalan T am ás: A ntisem itism from C hristian P o in t of View — Ily a B urian—G yula K u lifa y : T he T roublesom e Life a n d Courageous P erseverance of th e T o le ran t H u n g arian P a sto r Istv á n K ulifay in M oravia 1790—1796. W O R L D R E V IE W : Károly Tóth: “ M aking th e S p iritu a lity of C hristian P eace More P rofo u n d an d More Intensive” . P re sid en tial A ddress a t th e Sofia M eeting of th e CPC W orking C om m ittee on M arch 2, 1986 — H a n s Schaffert: D r. of D ivinity honoris causa H einrich H ellstern . A M an of God for Men — John H um phreys: T he W orld Council of Churches in 1985. E v e n ts an d R eflections — Ernő O ttlyk: Conference of E u ro p ean Churches. H O M E R E V IE W : József Barcza: A n Ideal of the H u n g arian R eform ed P a sto r betw een th e Two W orld W ars. S ándor Csikesz, P rofessor of Theology in D ebrecen, W as B orn 100 Y ears ago. C U L T U R A L C H R O N IC L E : László Z a y: T here Is Tim e. A R eview of Film s a n d Books — Jenő Szigeti: G leaning w ith th e E yes of a Theologian. R E V IE W O F B O O K S A N D P E R IO D IC A L S : József P o ó r: P ro te s ta n t Theology in H ungary 1945-1985. C hapters from th e H isto ry of R eform ed a n d L u th e ra n Theology in H u n g ary since 1945 (Jenő Szigeti) — C hristian-M arxist E n c o u n te r: Is A theism E ssen tia l to M arxism ? A R eview of N o 3/1985 of J o u rn a l of E cum enical S tudies (Zoltán Β óna) — Im re Mikó: V ariations on a T hem e. A Sm all C atechism to th e L aw of N ational. M inorities (G éza Polgárdy).

séges szemléletű, az együttélő, különböző nyelvet be­ szélők kölcsönös m egbecsülése jegyében szü letett m ű. A lapelve az egyenjogúság, a kölcsönös tisztelet, a m indenfajta elfogultságtól m entes o b jektivitás. Olyan értékek, am elyek öröknek nevezhetők. A szerző egyik legfőbb célja: a nem zetek és nem zetiségek együttélése optim ális form áinak keresése. K önyve egy korántsem favorizált tém ak ö r, a nem zetiségi jog, s a róla fellel­ hető ism eretek gazdag tá rh á z a . V alam ennyi írásában „ o tt érezhető az erdélyi m agyarság aktuális nem zeti­

ségi politikai kérdéseire való u ta lás — áttételesen vagy félreérthetetlen ak tu alitással” — állapítja meg a könyvről jogászok részére íro tt ism ertetésében Tró­ csányi Zsolt. (Jogtudom ányi Közlöny, 1982. novem beri szám, 901. oldal.) M ajd ugyanő hozzáteszi, hogy ha Mikó régebbi korban él, ezt írtá k volna róla eleink: „Tündöklő szellem.” T alálóbban mi, eleink kései utó­ dai sem fo g a lm a z h a tu n k .. . Polgárdy Géza

E szám ára: 68,— Ft

A REFORMÁTUS SAJTÓOSZTÁLY KIADVÁNYAI : Károli Biblia Kis Családi Biblia Zsoltárok Könyve —Berki Viola illusztrációival Zsebméretű Károli Biblia Képes Újszövetség Újfordítású Biblia

105,— F t 150,— F t 57,— F t 135,— F t 300,— F t 220,— F t

Könyveink közül ajánljuk: Dr. Tóth K ároly: Gyökerek és távlatok Juhász Zsófia—Sártory Gabriella: Zöld füvecske a mezőben Geschichte und Gegenwart der Reformierten Kirche in Ungarn K om játhy Aladár: A kitántorgott egyház Szénási Sándor: Kálvin emberi arca Takács Béla: Református templomaink úrasztali t erítői Vékey Tam ás: Az evangélium sodrában Csuka Zoltán: Bizonyságul Bódás János: Számadás Kincsesláda II. Kiss Géza: A lélek harangja Bereczky A lbert: A m agyar protestantizm us a zsidóüldözés ellen K om játhy Aladárné: A Szentföldön jártunk Szentmihályiné Szabó Mária: Lorántffy Zsuzsanna Szentmihályiné Szabó Mária: Örök társak Szentmihályiné Szabó Mária: Zrínyi Ilona Budai Balogh Sándor: Vad vizek futása Tótfalusi Kis Miklós: Apologia Bibliorum (A Biblia védel­ mében) Nagy Zsuzsa: A huszonnegyedik óra Kálvin János: Kik a boldogok? B ottyán János: H itünk hősei Tóth-M áthé Miklós: Nábót szőlője Albert Schweitzer, az igehirdető Muraközy Gyula: Késő vallomás Budai—Herczeg: Az Újszövetség története Dr. Tóth K álm án: A régészet és a Biblia

95,— F t 94,— F t 319,— F t 112,— F t 47,— F t 200,— F t 70,— F t 64,— F t 85,— F t 100,— F t 95,— F t 33,— F t 198,— F t 125,— F t 120,— F t 196,— F t 84,— F t 199,— F t 170,— F t 37,— F t 98,— F t 91,— F t 100,— F t 84,— F t 130,— F t 115,— F t

Kaphatók: A Protestáns Könyvesboltban (hétfőn szünnap) Budapest IX ., R áday u. 1. (a 15-ös autóbusz megállójánál), valam int a debreceni Református Könyvesboltban, Debrecen, Vörös Hadsereg ú tja 4 —6. Megrendelhetők: minden lelkészi hivatalban és a Református Sajtóosz­ tályon, Budapest XIV., Abonyi u. 21. Pf. 5. 1440

THEOLOGIAI SZEMLE M A G Y A R O R SZ Á G I EG YH ÁZAK Ö K U M E N IK U S T A N Á C SÁ N A K F O L Y Ó IR A T A

ALAPÍTVA

1925

A TARTALOMBÓL Keresztség, úrvacsora, lelkészi szolgálat Limai Dokumentum A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa tagegyházainak állásfoglalása a Limai Dokumentumhoz Kálvin és a kálvinizmus Romániában, illetve Erdélyben A dialógus alapelvei Jézus és a törvény Hívők és nem hívők közös erkölcsi alapelvei In memoriam Zsindely Endre

ÚJ FOLYAM (XXIX)

1986

4

TARTALOM THEOLOGIAI SZEMLE 1986. júliu s—au g u sztu s Felelős sz e rk e s z tő : D. D r. O ttly k E rnő 1054 B udapest Szabadság t é r 2. I. T .: 114-862

DOKUMENTUMOK K eresztség, úrvacsora, lelkészi szolgálat (Lim ai D okum entum ) A M agyarországi R eform átus Egyház Z sinatának m egfontolá­ sai a Lim ai D o k u m e n tu m ró l................. A M agyarországi Evangélikus E gyház állásfoglalása a Lim ai D okum entum m al k a p c s o la tb a n ................. A M agyarországi B a p tista Egyház hivatalos állásfoglalása a Lim ai D okum entum közös keresztyén gyakorlásával k apcsolatban ....................................... ..................... M inden ad v en tista gyülekezeti tag n ak szerte a v ilá g o n

193 211 212

214 215

Felelős k iadó: M agyarországi E gyházak Ö k u m e n ik u s T an ácsa S zerk e sz tő sé g és k ia d ó h iv a ta l: 1146 B udapest A bonyi u. 21. T .: 227-870 In d ex : 26 842 H U ISSN 0133—7599

□ A T heologiai S zem le sz e rk e s z tő b iz o tts á g a : D. D r. B a rth a T ib o r, eln ö k D r. G örög T ib o r elő ad ó D. D r. Berki Feriz H e c k e r Frigyes D. D r. Káldy Z o ltá n Ko vách A ttila K ü rti László V iczián János D r. N agy G yula D r. S zakács József D. D r. T ó th K ároly T á rss z e rk e sz tő :

TANULMÁNYOK T Ő K É S LÁSZLÓ: K álvin és a kálvinizm us R om ániában, illetve E rdélyben .......................... .. ............................. SZABÓ LÁSZLÓ: A bibliam agyarázó K á l v i n ................ JÁNOSSY IM R E : A dialógus alapelvei — „Bizalom , dialógus, identitás, misszió” .................................. SZÉNÁ SI J . SÁ NDO R: Jézus és a t ö r v é n y ............................... O TTLYK E R N Ő : M unkaerkölcs és keresztyén h iv a tá stu d a t

216 231 235 239 242

VILÁGSZEMLE TÓ TH K Á RO LY : H ívők és nem hívők közös erkölcsi alap­ elvei .............................. 248

HAZAI SZEMLE B E N D A KÁLM ÁN: In m em or iam Zsindely E ndre ................ 250 BELICZAY A N G ÉLA : M olnár M ária a páp u ák között — E m ­ lékezés születésének századik é v fo rd u ló já ra .................... 252

D. D r. Pákozdy László M á rto n D. D r. T ó th K ároly

DISZKUSSZIÓ

O lv a só s z e rk e sz tő : T a rr K álm án

JÁNOSSY IM R E : Mégegyszer a szocioteológusokról............. 256

□ B udapest, 1986. E gyetem i N y o m d a — 86.4977 Felelős v e z e tő : Süm eghi Z o ltá n ig azg ató T e rje sz ti a M agyar P o sta. E lő fiz eth e tő b á rm e ly h írla p k é z b e sítő p o sta h iv a ta l­ nál, a P o sta h írla p ü z le te ib e n és a H ír­ lap elő fizetési és L ap ellátási Iro d á n á l (H E L IR ) B u d ap est V., József n á d o r t é r 1. —■ 1900 —, k ö z v etlen ü l vagy p o s ta ­ u talv án y o n , v a la m in t á tu ta lá s sa l a HELIR 215—96 162 p én z fo rg a lm i je lz ő ­ s z á m á ra . E lőfizetési díj egy é v re : 390,— Ft, egyes szám á ra : 68,— Ft. M egjelenik k é th a v o n k é n t.

A kézirat nyomdába adásának ideje: 1986. jú liu s 5.

A SZERKESZTŐSÉG KÖZLEMÉNYE K érjü k kedves m u n k atársain k at, hogy lapunknak szánt kéz­ ira ta ik a t k ét példányban (egy m ásolattal) és a szabványnak meg­ felelő gépeléssel (oldalanként 30 sor, soronként 60 leütés) küld­ jék be. K éziratokat, am elyet nem mi kértü n k , vagy előzetesen meg nem beszéltünk, nem őrzünk meg és nem k ü ldünk vissza.

DOKUMENTUMOK

Keresztség, úrvacsora, lelkészi szolgálat (Limai dokumentum)

Előszó m e g v itatta és m ó d osította Accrában (1974), Bangaloré­ Az E gy h ázak V ilágtanácsa „olyan egyházak közös­ ben (1978) és Lim ában (1982). A B izottság plenáris sége, am elyek az írások szerint Isten n ek és M egváltó­ ülései között to vább dolgozott a szövegezésen az Ál­ nak vallják az Ú r Jézus K risztu st, s ezért e g y ü tt landó B izottság, v alam int annak a Taizéi közösségbeli igyekeznek betölteni közös elh iv atásu k at az A tya, Fiú, Max Thurian testv ér elnökletével a keresztség, az úr­ Szentlélek, egy igaz Isten dicsőségére” (Bázis). vacsora és a lelkészi szolgálat kérdésével foglalkozó E z a V ilágtanács világos definíciója. N em valam ilyen irányító csoportja. egyetem es felsőbbség, am ely felügyelne arra, m it higy­ Az ökum enikus dokum entum ok tükrözik a helyi egy­ gyenek és m it tegyenek a keresztyének. Alig három házakkal, v alam int az egyházak által kijelölt bizottsá­ évtized elteltével azonban m áris tö b b m in t három száz gi tagokkal való folyam atos konzultáció és e g y ü tt­ tagegyház jelentős közösségévé v ált. E zek az egyházak m unkálkodás eredm ényeit is. A Világtanács V. nagy­ igen változatos kulturális h á tté rb ő l sokféle hagyo­ m án y t, több tu c a t nyelvű istentiszteleti litu rg iát kép­ gyűlése (N airobi, 1975) felhatalm azást ad o tt a korábbi szövegtervezetnek (a H it és E gyházalkotm ány 73. sz. viselnek és m indenféle politikai rendszerekben élnek. irata) az egyházak k ö zött tanulm ányozás céljából való A keresztyén bizonyságtételben és szolgálatban mégis szétosztására. Igen jelentős körülm ény, hogy lényegé­ m indnyájan szoros együttm űködésre kötelezték el m a­ ben valam ennyi földrajzi terü letrő l és egyházi hagyo­ g u k at. U gyanakkor közösen törekszenek a lá th a tó egy­ m ányból több száz egyház k ü ld ö tt vissza részletes házi egység céljának m egvalósítására is. hozzászólást. Ezek gondos elemzésére az 1977-ben H ogy e cél érdekében segítse az eg yházakat, az E V T H it és Egyházalkotmány Bizottsága teológiai tá ­ Cret-Bérardban ta r to tt konzultáción kerü lt sor. (H it és E gyházalkotm ány 84. sz. irata.) m og atást n y ú jt az egyházaknak az egységre irányuló K özben a különösen nehéz problém ák elemzése is erőfeszítéseikhez. A V ilágtanács ta g ja i valóban meg is m eg tö rtén t azokon a külön ökum enikus konzultáció­ bízták a B izottságot azzal, hogy állandóan emlékez­ kon, am elyeket 1978-ban Louisvillben a gyerm ekek tesse őket a rra az elfogadott kötelességükre, am elynél és hivő felnőttek megkereszteléséről (H it és E gyház­ fogva az egyház egysége isteni aján d ék án ak láth ató b b alkotm ány 97. sz. irata), s 1979-ben Genfben az epis­ kinyilvánításán k ív án n ak m unkálkodni. kopéról (felügyeletről) meg az episkopátusról ta rto tta k A B izottság célkitűzése te h á t k im o n d o ttan az, hogy (H it és E gyházalkotm ány 102. sz. irata). A szövegter­ „hirdesse a Jézus K risztus egyházának egy v o ltá t és vezetet átvizsgálták az orthodox egyházak képviselői felszólítsa az egyházakat, hogy törekedjenek az egy is 1979-ben Chamberyben. Végül a V ilágtanács Köz­ hitb en és az egy úrvacsorai közösségben való lá th a tó p o n ti B izottsága 1981-ben Drezdában újból felhatal­ egységre, m elyet az istentisztelet és a K risztusban való közös élet fejez ki, hogy a világ elhiggye” (Alapsza­ m azta a H it és E gyházalkotm ány B izottságot a végle­ gesen átdolgozott dokum entum nak (az 1982-i lim ai bályzat). szövegnek) az egyházakhoz való m egküldésére azzal H ogy a m egosztott egyházak m egvalósítsák azt a a kéréssel, hogy az elfogadás ökum enikus folyam atá­ láth a tó egységet, am elyre törekszenek, annak egyik lé­ ban lényeges lépésként ad jan ak rá hivatalos választ. nyeges feltétele, hogy a keresztség, az úrvacsora és a E z t a m u n k át a H it és E gyházalkotm ány B izottság lelkészi szolgálat1 kérdésében alapvetően egyetértse­ nem egyedül végezte. A keresztség, az úrvacsora és a nek. E zért a H it és E g y h ázalkotm ány B izottság te r­ m észetesen nagy figyelm et szentel az ezekre v o n a t­ lelkészi szolgálat kérdését sok-sok ökum enikus p ár­ beszédben vizsgálták m ár meg. A két- és több oldalú kozó tan b eli különbségek elhárításán ak . Az elm últ ötven esztendőben a legtöbb konferenciáján a v ita kö­ egyházközi megbeszélések k é t fő típ u sa egym ást ki­ egészítőnek és kölcsönösen hasznosnak bizonyult. Ez zép p o n tjáb an e kérdések valam elyike állott. A három n y ilatk o zat an nak az ötvenéves tan u lm ányi világosan kiderül a Kétoldalú. Megbeszélések Fóru­ folyam atnak a gyüm ölcse, am ely a H it és Egyházal­ m ának három jelentéséből: „A z egység elképzelései” kotm ány 1927-i lausanne-i konferenciájáig nyúlik visz­ (1978), „Egyetértés az elfogadott állásfoglalások tekin­ sza. Az anyag o t a H it és E g y házalkotm ány B izottság tetében” (1979) és „Tekintély és jóváhagyás” (1980),

193

m elyeket a későbbiekben a H it és E g y házalkotm ány 107. sz. ira ta t e t t közzé. A H it és E gyházalkotm ány B izottság te h á t tö b b oldalról is m egvizsgálva e három k érést, am ennyire csak lehetséges, a k étoldalú meg­ beszélések sajátos eredm ényeire igyekezett építeni. V alóban, a B izottság egyik felad ata az, hogy az egész ökum enikus m ozgalom szám ára kiértékelje m indem e külön erőfeszítések közös eredm ényét. F on to s volt e szöveg k ialak ításáb an am a helyi egy­ h ázak bizonyságtétele is, am elyek konfesszionális meg­ o sztottságban elve te tte k m ár v alam it az egységért. Lényeges felism ernünk azt, hogy a helyi egyházi egy­ ség és az egyetem es konszenzusra való törekvés köz­ v etlenül kapcsolódnak egymáshoz. T alán meg a h ivatalos tanulm án y o k n ál is fontosab­ b a k a m agukban az egyházakban végbem enő változá­ sok. Az emberiség tö rtén etén ek egyik válságos pilla­ n a tá b a n élünk. Az egységre törekedve, felteszik m a­ g uk n ak a k érdést az egyházak, hogyan viszonylik a keresztség, az úrvacsora és a lelkészi szolgálat értel­ mezése és g y ak o rlata az em beri közösség m egújulá­ sában és m egújulásáért végzett missziójukhoz, am ikor az igazságosság, a béke és a megbékélés előm ozdítá­ sára törekszenek. Ezekről v a llo tt felfogásunk te h á t nem v álaszth ató el K risztusnak a m ai világban az egyházakon keresztül végzett m egváltó és felszabadító m issziójától. A B iblia és az egyh ázaty ák tanulm ányozásának, v ala m in t a litu rg iai m egújulásnak és a közös bizonyságté te l szükségének együttes eredm ényeként valóban olyan ökum enikus közösség jö tt létre, am ely gyakran átlépi a felekezeti h a tá ro k a t, s am elyben m a m ár új fényben látju k a korábbi különbségeket. E z ért — bár a szöveg nyelvezete még m indig m eglehetősen régies a történelm i v itá k kibékítésében — a hajtó erő tö b b ­ nyire k o ntextuális és mai. E z a lelkület valószínűleg ösztönözni fog arra, hogy a szöveget sok h e ly ü tt ko­ ru n k változatos nyelvezetére form áljuk át. H o v a vezetnek m inket ezek az erőfeszítések? A li­ m ai szöveg bizonysága szerint m áris jelentős fokú m egegyezést é rtü n k el. Teljes konszenzusig persze még nem ju to ttu n k el, az ugyanis olyan éle tta p a sztalato t és a h it olyan kifejezését jelentené, am ely az egyház lá th a tó egységének m egterem téséhez és fenntartásához szükséges. Az ilyen konszenzus a Jézus K risztus és az apostolok bizonyságtételére ép ü lt közösségben gyö­ kerezik. Ez előbb a Szentlélek aján d ék ak én t közösségi élm ényben valósul meg, s csak azu tán lehet közös erőfeszítéssel szavakba foglalni. A teljes konszenzust csak azu tán lehet kihirdetni, m iu tán az egyházak el­ értek az egységben való közös életig és cselekvésig. A láth ató egység eme céljának elérése felé azonban különféle folyam atokon kell átm enni az egyházaknak. Ú j áldásokat nyernek m ár az egym ásra való figyelés­ ből és az elsődleges forrásokhoz való visszatérésből, ahhoz a forráshoz, am ely az „evangélium nak a Szent­ írás bizonyságtétele szerinti hagyom ánya, s am ely az egyházban és az egyház á lta l hagyom ányozódik a Szentlélek ereje á lta l” (H it és E g yházalkotm ány Világkonferenciája, 1963). Azzal, hogy az egyházak elhagyták m últbeli ellen­ ségeskedéseiket, sok ígéretes egyezségre ta lá lta k , ami­ kor egym ás m eggyőződésében és rem ényeiben osztoz­ ta k . Ezek az egyezések (convergence) biztosítékot n y ú jta n a k a rra nézve, hogy az eltérő teológiai meg­ fogalm azások ellenére sok közös vonás v an az egy­ házak hitértelm ezésében. Az eredm ényként itt közölt szöveg a közös keresztyén hagyom ánynak a keresz­ ty é n közösség lényeges elemeiről való hűséges és ki­ elégítő reflexió része kíván lenni. A kölcsönös biza­

194

lom ban való együttes növekedés folyam atában az egy­ h á zak n ak lépesről lépésre kell továbbfejleszteniök a tan b eli egyezéseket (convergence), míg végül közösen k i nem jelenthetik, hogy az apostolok és az egyetem es egyház ta n ítá sa iv a l való k o n tinuitásban élnek egym ás­ sal közösségben. Ez a lim ai szöveg képviseli azt a jelentős teológiai egyezést (convergence), am elyet a H it és E gyházalkot­ m ány ism ert fel és fogalm azott meg. A kik tu d já k , m ennyire eltérő az egyházak ta n ítá sa és g y ak o rlata a keresztség, az úrvacsora és a lelkészi szolgálat kérdé­ sében, azok értékelni fogják az it t regisztrált nagy­ m értékű megegyezés fontosságát. A B izottság ta g ja i k ö zött lényegében valam ennyi felekezeti hagyom ány képviselve van. H ogy az olyannyira különböző hagyo­ m ányú teológusok ilyen egybehangzóan tu d n a k szólni a keresztségről, az úrvacsoráról és a lelkészi szolgálat­ ról, az előzm ény nélkül való a m odern ökum enikus m ozgalom ban. K ülönösen figyelemre m éltó, hogy a B izottság teljes jogú ta g jai között a róm ai katolikus egyház és m ás olyan egyházak teológusai is vannak, am elyek nem ta rto z n a k bele az E gyházak V ilágtaná­ csába. A k ritik ai kiértékelés során szem elő tt kell ta rta n i ennek az ökum enikus szövegnek az elsődleges célját. Az olvasók ne szám ítsanak arra, hogy a keresztség, az úrvacsora és a lelkészi szolgálat teljes teológiai ér­ tekezését ta láljá k meg benne. E rre itt nincs hely és nem is kívánatos. A szöveg, am elyben m egegyeztünk, a tém án ak szándékosan azokra az aspektusaira össz­ p o n to sítja a figyelm et, am elyek közvetve vagy közvet­ lenül kapcsolatosak az egység felé vezető kölcsönös elismerés problém áival. A fő szöveg b e m u ta tja a teoló­ giai egyezés (convergence) fontosabb területeit: a csa­ to lt m egjegyzések vagy a m ár legyőzött történelm i különbségeket jelzik, vagy a to v áb b i k u ta tá s t és meg­ egyezést igénylő, egyelőre még v itás kérdésekre m u­ ta tn a k rá. Mindeme fejlem ények világánál tá rja m ost a H it és E gyházalkotm ány B izottság az egyházak elé ezt a lim ai szöveget (1982). E z t m ély meggyőződéssel tesz­ szük, m ivel egyre jobban felism ertük a K risztus tes­ tében való egységünket. M éltán örülhetünk annak, hogy újból felfedeztük közös evangélium i örökségünk gazdagságát. H isszük, hogy a Szentlélek v ezetett el b ennünket eddig, az ökum enikus mozgalom eme kairos-áig, am elyben a sajnálatosan m egosztott egy­ házak lényeges teológiai egyetértésre ju th a tn a k el. Hisszük, hogy még sok jelentős előhaladás lehetséges, h a egyházainkban lesz elegendő bátorságunk és kép­ zelőerőnk m egragadni Isten aján d ék át, az egyház egy­ ségét. Az egyházakat a rra kérjük, hogy ökum enikus elkö­ telezettségük nyilvánvaló jeleként Isten egész népe szám ára tegyék lehetővé, hogy az egyházi élet min­ den szintjén részesedhessen ezen elfogadásának (re­ ceiving, nem pedig reception) lelki folyam atában. E dokum entum függelékeként ja v a sla to k at is csato­ lunk arra vonatkozólag, hogyan h aszn álhatják fel azt az istentiszteletben, a bizonyságtételben, a férfiak és nők egyházi szolgálatának tanulm ányozásában. A H it és E gyházalkotm ány B izottság tisztelettel fel­ kér m inden egyházat, hogy a megfelelő legm agasabb szinten, tanács, zsinat, konferencia, nagygyűlés, vagy m ás te stü le t szintjén készítsék el hivatalos válaszukat. Az elfogadás (reception) eme folyam atának tám oga­ tá sáb an a B izottság m inél pontosabb választ szeretne kapni az alábbi kérdésekre: — milyen m értékben ismeri fel az Önök egyháza ebben a szövegben m indenkor egyházának a h ité t?

— milyen következtetéseket v o n h at le egyházunk ebből a szövegből a m ás egyházakkal való viszonyára és párbeszédére, különösen azokkal az egyházakkal, am elyek szintén az apostoli h it kifejezéseként fogadják el ezt a szöveget ? — m ilyen eligazítást n yerhet egyházunk ebből a szövegből az istentisztelethez, a nevelő m unkához, a lelki és erkölcsi élethez és bizonyságtételhez? — m ilyen ja v a sla to k a t te h e t egyházunk a H it és E gy házalkotm ány m u n k ájára nézve, am ikor e szöveg­ nek a keresztségre, az úrvacsorára és a lelkészi szol­ g ála tra vonatkozó an y ag át összekapcsolja „Az apostoli h it közös kifejezése felé” című tá v la ti k u ta tá si prog­ ram m al? Szándékunk, hogy a beérkezett h ivatalos válaszokat

m ind összevessük, az eredm ényeket közzétegyük, s a H it és E gyházalkotm ány egyik későbbi világkonfe­ renciáján elemezzük is ezek következm ényeit az egy­ házak szem pontjából. K érjük, hogy e kérdésekre adandó m inden vála­ szukat ju tta ssá k el az E gyházak V ilágtanácsa H it és E gyházalkotm ány T itkárságához, a 150 route de F er­ ney, 1211 Genf — 20, Svájc címen. W illiam H . Lazareth a H it és E gyházalkotm ány T itkárságának igazgatója N ikos N issiotis a H it és E gyházalkotm ány B izottságának m oderátora

A KERESZTSÉG vedésében, halálában és feltám adásában v á lt nyilván­ valóvá (Mk 1038—30,45). A keresztség által a keresz­ 1. A keresztyén keresztség gyökere a N ázáreti Jézus tyének bem erítkeznek K risztus szabadító halálába, szolgálatában (m inistry), h alálában és feltám adásá­ ahol eltem ettetnek bűneik, ahol az első Á dám K risz­ ban van. B etagolódást jelen t K risztusba, aki a meg­ tu ssal e g y ü tt keresztre feszíttetik s ahol m egtörik a feszített és feltám ad o tt Ú r; belépést az Isten és népe bűn h atalm a. E zért a m egkereszteltek m ár nem szol­ közötti új szövetségbe. A keresztség Isten ajándéka, gái többé a bűnnek, hanem szabadok. Teljesen azo­ m elyet az A tya, Fiú és Szentlélek nevében szolgáltat­ nosulva a K risztus halálával, eltem ettetn ek vele n ak ki. M áté evangélista feljegyzi, hogy a feltám ad o tt eg y ü tt s itt és m ost új életre tá m ad n ak fel Jézus Ú r, am ikor k iküldte ta n ítv á n y a it a világba, m egpa­ K risztus feltám adásának ereje által, bízva abban, rancsolta nekik, hogy kereszteljenek meg m inden né­ hogy végül az övéhez hasonló feltám adásban is egyek peket (Mt 28,18—20). Az Apostolok Cselekedeteiről lesznek vele (Róm 6,3—11 ; Kol 2,13; 3,1 ; E f 2,5—6). íro tt könyv, az apostoli levelek és az egyházatyák írá­ B ) Megtérés, bűnbocsátás3, megtisztítás sai eg y arán t bizonyságot tesznek a keresztség egyete­ mes g yakorlatáról az apostoli egyház részéről, annak 4. A keresztség, am ely részessé teszi a hívőket első nap jaib an . Az egyházak m a ezt a g y ak o rlato t a K risztus halálának és feltám adásának m isztérium á­ népére kegyelm et árasztó Ú r irán ti elkötelezettség ban, m agában foglalja a bűnvallást és a szív m egtéré­ szertartásak én t fo ly tatják . sét. Maga a János á ltal gyakorolt keresztség a bűn­ b á n a t keresztsége volt a bűnök bocsánatára (Mt 1,4). Az Újszövetség aláhúzza a keresztség etikai következ­ II. A k eresztség értelm e m ényeit, am ennyiben olyan fürdőnek nevezi, m in t am ely tisz ta vízzel m ossa le a te ste t, tisz títja meg a 2. A keresztség a Jézus K risztusban való új élet jele. szívet m inden bűntől, és am ely a m egigazíttatás a k ­ Egyesíti a m egkereszteltet K risztussal és az ő népé­ tu sa (Zsid 10,22; 1P t 3,21; Csel 22,16; 1K or 6,11). vel. Az újszövetségi írások és az egyház liturgiája A m egkereszteltek te h á t bűnbocsánatot nyernek, meg­ különféle képekkel ábrázolják ki a keresztség értel­ tisztu ln ak és a K risztus álta l m egszenteltetnek, s m ét, am ely képek a K risztus gazdagságát és üdvössé­ m egkereszteltetésük élm ényének részeként új etikai ge2 aján d ék ait fejezik ki, olykor pedig a víznek az eligazítást is nyernek a Szentlélek irányítása által. Ószövetségben előforduló szim bolikus használatához kapcsolódnak. A keresztség részesedést jelen t K risz­ C) A Lélek ajándéka tu s h alálában és feltám adásában (Róm 6,3 —5; K ol 5. K eresztségük előtt, keresztségükben é s keresztsé­ 2,12); jelenti a bűn lem osását (1K or 6,11), az újjászü­ gük u tá n a Szentlélek m unkálkodik az em berek éle­ letést (Jn 3,5), a K risztus által való m egvilágosodást (E f 5,14), átöltözést K risztusban (Gal 3,27), a Lélek ál­ tében. Ez ugyanaz a Lélek, aki Jéz u st Isten F iának ta l való m egújulást (T it 3,5), a vízözönben való meg­ jelen tette ki (Mk 1,10—11), s aki pünkösdkor h ata lm a t és egységet a d o tt a tan ítv á n y o k n a k (Csel 2). Is­ ta r ta tá s átélését (1P é t 3,20—21), a szolgaságból való ten a Szentlélek k en etét és ígéretét árasztja ki m inden kim enekedést (1K or 10,1—2), s egy olyan új em beri m egkereszteltre, elpecsételi őket és szívükbe oltja term észetbe való felszabadulást, am elyben m egszűn­ azon örökségük első részletét, hogy ők Isten gyerm e­ nek a nem ek, fajok és társad alm i osztályok közötti kei. A Szentlélek táp lá lja szívükben a hitben élt életet különbségek (Gal 3,27—28; 1K or 12,13). A képek sok­ a végső m egváltatásig, am ikor m ajd teljes birtokosai félék, de a valóság egy. lesznek a váltságnak Isten dicsőségére és m agasztalá­ A ) Részesedés a K risztus halálában és feltámadásában sára (2K or 1,21—22; E f 1,13—14). I. A k eresztség szereztetése

3. A keresztség a Jézus K risztus életében, h alálában és feltám adásában való részesedést jelenti. Jézu s le­ m ent a Jo rdánhoz és m egkeresztelkedett a bűnösök­ kel való szolidaritásban, hogy így töltsön be m inden igazságot (Mt 3,15). E z a keresztség végigvezette J é ­ zu st az Ú r Szenvedő Szolgájának ú tjá n , am ely szen­

D ) Betagolódás a Krisztus testébe 6. Az Ú r iránti engedelmességben kiszolgáltatott ke­ resztség közös tan ítv án y ság u n k jele és pecsétje. A keresztség á lta l egyesülnek a keresztyének K risztus­ sal, egym ással és a bárm ikori és bárhol levő egyház­

195

zal. Közös keresztségünk te h á t, am ely a hitb en egye­ sít b ennünket K risztussal, az egység alapvető kötelé­ ke. E gy nép v agyunk és a rra h iv a ttu n k el, hogy egy U ra t valljunk és szolgáljunk m in d en ü tt e világon. A K risztussal való egység, am elyben keresztség által ré­ szesedünk, fontos következm ényekkel já r a keresztyén egységre nézve. „E g y a keresztség, egy az Isten és m indeneknek A ty ja ” (Ef 4,4—6). A m ikor megvalósul az egy, szent, egyetem es, apostoli egyházban a kereszt­ ségi egység, akkor lehet valódi keresztyén bizonyságot ten n i Isten gyógyító és m egbékéltető szeretetéről. E z é rt a m i K risztusban való m egkereszteltetésünk felszólítást jelen t az egyházak szám ára, hogy győzzék le m egosztottságukat és lá th a tó a n n y ilvánítsák ki kö­ zösségüket. Kiegészítő megjegyzés a 6. ponthoz A z a körülmény, hogy az egyházak képtelenek köl­ csönösen elismerni a különböző keresztségi gyakorla­ tokat, m int az egy keresztségben való részesedésüket, valamint, hogy a keresztség kölcsönös elismerése el­ lenére is ténylegesen még m indig megosztottak, drá­ m a i módon teszi láthatóvá az egyház széttöredezett bizonyságtételét. Hogy egyes helyeken és bizonyos ko­ rokban az egyházak hajlandók megengedni, hogy ne­ m i, faji vagy társadalmi különbségek megosszák a K risztus testét, szintén kérdésessé teszi a keresztyén közösség valódi keresztségi egységét a Krisztusban (Gal 3,27—28) és nagyon lejáratja bizonyságtételét. A n n a k szüksége, hogy visszanyerjék az egységet a keresztségben, az ökumené kulcskérdése, m int ahogy kulcskérdése annak is, hogy a keresztyén közösségeken belüli igazi partnerség megvalósuljon. E ) Isten országának a jele 7. A keresztség m egnyitja ann ak az új életnek valóságát, am ely a jelen világban a d a to tt nekünk, részesít a Szentlélek közösségében s jele Isten orszá­ gának és az eljövendő világban való életnek. A hit, rem ény és szeretet ajándékai által a keresztségnek olyan d inam ikája van, am ely á th a tja az egész életet, k iterjed m inden népre és előrehozza a z t a napot, am ikor m inden nyelv v allja m ajd, hogy Jézus K risztus Ú r az A ty a Isten dicsőségére.

III. A k eresztség és a hit 8. A keresztség m ind Isten ajándéka, m ind pedig a m i emberi válaszunk erre az ajándékra. A K risztus teljességének nagykorúságára te k in t (Ef 4,13). V ala­ m ennyi egyház elismeri, hogy az üdvösségnek a ke­ resztségben te s te t ö ltö tt és elénk tá r t elfogadásához h itre van szükség. Szükséges a személyes elkötelezett­ ség ahhoz, hogy valaki K risztus testének felelős ta g ja legyen. 9. A keresztség nem csak egy pillan atn yi élm ényre vonatkozik, hanem az egész eleten á t ta rtó növeke­ désre a K risztusban. A m egkereszteltek a rra h iv a tta k el, hogy az Ú r dicsőségét tükrözzék, m ivel a Szent­ lélek erejeből az ő (K risztus) hasonlatosságára vál­ to zn ak á t egyre növekvő ragyogással (2K or 3,18). A keresztyén em ber élete szükségképpen szakadatlan küzdelem , de a kegyelem szakadatlan m egtapasztalása is. E bben az új viszonyulásban a m egkereszteltek K risztu sért, az ő egyházáért és a világért élnek, am e­ lyeket ő szeret, m iközben rem énykedve v árják Isten új terem tésének m egjelenését és azt az időt, am ikor Isten lesz m inden m indenekben (R óm a 8,13—24; 1K or 15,22—28; 49—57).

196

10. H ívő keresztyén életükben való növekedésük közben a m egkereszteltek bizonyítják, hogy az em be­ riség ú jjáte re m th ető és m egszabadítható (liberate, nem pedig relise). Közös felelősséget hordoznak itt és m ost azért, hogy e g y ü tt tegyenek bizonyságot K risztusnak, m inden em ber S zabadítójának evangé­ lium áról. E közös bizonyságtétel kerete (context) az egyház és a világ. A bizonyságtétel és a szolgálat (service) közösségében fedezik fel a hívők az egy keresztségnek m in t Isten egész népe szám ára a d o tt aján d ék án ak teljes jelentőségét. H asonlóképpen fel­ ism erik azt, hogy a keresztségnek, m in t a K risztus halálába való m egkereszteltetésnek, olyan etikai kö­ vetkezm ényei vannak, am elyek nem csak az egyéni m egszentelődést kívánják meg, hanem arra is in d ít­ já k a keresztyéneket, hogy az élet m inden te rü le tén törekedjenek Isten ak a ra tá n ak a m egvalósítására (Róm 6,9kk; Ga l 3,27—28; 1P t 2,21— 4,6).

IV. A k eresztelés gyak orlata A ) A hívők4 és a csecsemők megkeresztelése 11. N oha nem lehet kizárni azt a lehetőséget, hogy az apostoli korban is gyakorolták a gyerm ekkereszt­ séget, az újszövetségi irato k b an a legvilágosabban bi­ zon y íto tt, hogy a keresztség a személyes hitvalláson alapult. A történelem során a keresztség g y ak o rlata tö b b ­ féle form át is ö ltö tt. Egyes egyházak m egkeresztelik az olyan szülők vagy gyám ok által elhozott csecsemő­ ket, akik készek az egyházban vagy az egyházzal e g y ü tt keresztyén hitben nevelni a gyerm ekeket. Más egyházak kizárólag csak olyan hívőket keresztelnek a meg, akik m ár képesek személyes h itv a llá st ten n i. Em ez egyházak közül ném elyek azt szorgalm azzák, hogy a csecsemők és gyerm ekek jelen legyenek és m egáldassanak egy olyan istentiszteleten, mely ren d ­ szerint m agában foglalja a gyerm ekajándékért való hálaadást, v alam int az apa és az anya íg é re tté telét a keresztyén szülőségre. V alam ennyi egyház m egkereszteli a m ás vallások­ ból vagy a hitetlenségből jövő hívőket, akik elfogad­ já k a keresztyén h ite t és részt vesznek a k atech etik ai oktatásb an . 12. Mind a hívők, m ind a csecsemők m egkereszte­ lése az egyházban m in t a h it közösségében tö rtén ik . A m ikor olyan v ala k it keresztelnek meg, aki m ár fe­ lelhet önm agáért, a személyes hitvallás a keresztelési szertartás szerves része kell hogy legyen. H a csecse­ m őt keresztelnek meg, a személyes hitvallás az élet egy későbbi időpontjában következik el. A megke­ reszteltnek m indkét esetben a h it m egértésében kell felnőnie. A személyes hitvallásuk alapján megkeresz­ teltek tő l mindig m egkívánják a folyam atos növeke­ dést a h it személyes válaszadásában. Csecsemők ese­ tében később v á rják el a személyes h itv allást, s a keresztyén nevelés e hitvallás kiv áltására irányul. M inden keresztség K risztus halálig való hűségében gyökerezik és azt n y ilv án ítja ki. A keresztségnek az egyház hitén és életén belül v a n helye és az egész bizonyságtétele által a keresztség Isten hűségére, ti. a hitb en való élet alap jára m u ta t rá. M inden keresz­ teléskor az egész gyülekezet erősíti meg ú jra Istenbe v e te tt h ité t és kötelezi el m agát arra, hogy bizonyságté te l és szolgálat (service) környezetét teszik lehetővé. A keresztséget te h á t mindig a keresztyén közösség keretén belül kell kiszolgáltatni.

Kiegészítő megjegyzés a 12. ponthoz A m ikor a „csecsemőkeresztség” és a „hívők megkeresztelése” kifejezésekkel élünk, nem szabad meg­ feledkeznünk arról, hogy valóságos különbség van azok között, a kik bármilyen korú személyt megke­ resztelnek és azok között, akik csak azokat keresz­ telik meg, akik m aguk is vallást tehetnek hitükről. A csecsemők és a felnőtt hívek megkeresztelése kö­ zötti különbség kevésbé lesz éles, ha felism erjük, hogy a keresztség m indkét formája Isten saját kezdeménye­ zésére utal a Krisztusban és a hit válaszát fejezi ki a hívő közösségen belül. A gyermekkeresztség gyakorlata a közösségi hitet hangsúlyozza és azt a hitet, amely­ ben a gyermek szüleivel együtt részesedik. A csecsemő5 egy széttört világba születik bele és osztozik annak töredezettségében. A keresztség az evangélium ígéretét és igényét helyezi a gyermekre. A keresztség teljes hasznához elengedhetetlenül szükséges a megkeresztelt személyes hite és hűséges részvétele az egyház éleiében. A felnőtt hívők megkeresztelésének gyakorlata annak a személynek a kifejezett hitvallását hangsúlyozza, aki a közösségben és a közösség által válaszol Isten kegyelmére s aki maga kéri megkereszteltetését. A keresztség m indkét formája hasonló és felelős m a­ gatartást kíván a keresztyén nevelés tekintetében. A ke­ resztyén nevelés folyamatos jellegének újra felfedezése megkönnyítheti a különböző keresztelési gyakorlatok köl­ csönös akceptálását. Egyes egyházakban, amelyek összekapcsolják a gyer­ mek- és a felnőttkeresztség hagyományait, lehetővé vált, hogy az egyházba való belépés egyenértékű formáinak tekintsék m in d a gyermekkeresztséget, amelyet a későbbi hitvallás követ, m ind a felnőtt hívő megkeresztelését, amely a csecsemőkorban történt bemutatást és megáldást követi. Ez a példa olyan döntésre ösztönözheti a többi egyházakat, hogy maguk is ismerjék el egyenértékűnek a két alternatívát egymás közötti kapcsolataikban és az egyházi egyesülési tárgyalásokban. 13. A keresztség m egism ételhetetlen aktus. K erülni kell m inden olyan gy ak o rlato t, am ely újrakeresztelés­ nek m inősülhet. Kiegészítés a 13. ponthoz Azok az egyházak, amelyek a keresztség egy bizonyos formájához ragaszkodnak, vagy amelyeknek komoly problémáik vannak m ás egyházak szentségei és lelkészi szolgálatai (m in istry) hitelességét illetően, olykor meg­ kívánták a más egyházi hagyományból hozzájuk csat­ lakozóktól, hogy keresztelkedjenek meg, mielőtt befogadják őket úrvacsorával élő teljes jogú tagjaik közé. A m in t m ajd az egyházak eljutnak oda, hogy kölcsönösen telje­ sebb mértékben megértsék és elfogadják egymást és a bizonyságtételben meg a szolgálatban (service) szorosabb kapcsolatba kerüljenek egymással, tartózkodni fognak minden olyan gyakorlattól, amely kétségbe vonhatná más egyházak szakramentális integritását, vagy amely el­ homályosíthatja a keresztség szentségének megismételhe­ tetlen voltát.

tetb en , hogy hol ta lá lh ató a Lélek ajándékának a jele. K ülönböző tevékenységek kapcsolódtak a Lélek ado­ m ányozásához. Ném elyek szám ára ez m aga a víz­ szertartás (w ater rite). Mások szám ára a ken ettel való m egkenetés vagy a kézrátétel, am elyet sok egy­ ház m egerősítésnek (konfirm ációnak) nevez. M egint m ások szám ára m indhárom a Lélek ad ását jelenti, m inthogy úgy lá tjá k , hogy a Szentlélek a szertartás folyam án végig cselekszik. M indnyájan m egegyeznek abban, hogy a keresztyén keresztség vízzel és Szent­ lélekkel történik. Kiegészítő megjegyzés a 14. ponthoz a ) Egyes hagyományok szerint a keresztség hasonlóvá tesz bennünket a megfeszített, eltemetett és feltámadott Krisztushoz, s így a keresztyének a felkenetés által nyerik el a pünkösdi Lélek ajándékát a felkent Fiútól. b) H a a keresztség, m int a K risztus testébe való beta­ golódás már természeténél fogva is a K risztus testében és vérében való úrvacsorai részesedésre utal, felmerül a kérdés, hogyan iktatható be egy további és külön szertartás a keresztség és az Úr asztalához bocsátás közé. Azok az egyházak, amelyek megkeresztelik a gyermeke­ ket, de nem engedik részesedni őket az úrvacsorában egy ilyen szertartás előtt, talán fontolóra vehetnék, vajon teljes mértékben felismerték és elfogadták-e a keresztség következményeit. c) A keresztségel m indig újra meg kell erősíteni. A z ilyen újramegerősítés legnyilvánvalóbb formája az úr­ vacsora szertartása. A keresztségi fogadalmak megújítá­ sára is sor kerülhet olyan alkalmakkor, m in t am ilyen a húsvéti misztérium (paschal m ystery) évi megünnep­ lése, vagy mások megkeresztelkedése. C) A keresztség kölcsönös elismerése felé 15. Az egyházak fokozatosan kezdik elism erni egy­ m ás keresztségét, m in t a K risztusba való egy kereszt­ séget, h a a m egkeresztelendő U rának vallja Jézus K risztust, vagy csecsemő esetében az egyház (szülők, gyám ok, keresztszülők és a gyülekezet) teszi a h it­ vallást s ezt később személyes h it és elkötelezés erő­ síti meg. A keresztség kölcsönös elismerésében a K risztusban a d o tt keresztségi egység kifejezésének fontos jelét és eszközét ism erik fel. Ahol csak lehet­ séges, h a táro zo ttan ki kellene nyilvánítaniok az egy­ házaknak a kölcsönös elism erést. 16. A köztük levő különbségek legyőzése érdekében a felnőttkeresztséget és a csecsem őkeresztséget gya­ korlóknak újból fontolóra kellene venniök gyakorla­ tu k bizonyos vonásait. Az előbbiek m egpróbálhatnák lá th ató b b an kifejezésre ju tta tn i azt, hogy a gyerm e­ kek Isten kegyelm ének védelm e alá helyeztettek. Az utó b b iak n ak óvakodniok kell a nyilvánvalóan válo­ gatás nélküli keresztelés gy ak o rlatátó l és kom olyab­ ban kell venniök felelősségüket azért, hogy a meg­ keresztelt gyerm ekeket a K risztusnak való é re tt el­ kötelezettségre neveljék.

B ) Keresztség — felkenetés — megerősítés

V . A k eresztség szertartása

14. Iste n váltságm űvében K risztus h alálán ak és fel­ tám ad ásán ak húsvéti (páska, paschal m ystery) misz­ tériu m a elv álaszth atatlan u l összekapcsolódik a S zent­ lélek pünkösdi ajándékával. A K risztus h alálában és feltám ad ásáb an való részvétel ugyanígy elv álaszth atat­ lanul kapcsolódik a Lélek vételéhez. A keresztség a m aga teljes értelm ében m in d k e ttő t jelen ti és ered­ ményezi. A keresztyének nincsenek egy vélem ényen a tekin­

17. A m egkeresztelés vízzel tö rté n ik az A tya, Fiú és Szentlélek nevében. 18. A keresztség szertartásáb an kom olyan kell ven­ ni a víz szimbolikus dim enzióját és azt nem szabad lecsökkenteni. A bem erítkezés lá th a tó a n kell hogy kifejezze azt a valóságot, hogy a keresztség á lta l a hívő K risztus halálában, eltem etésében és feltám adá­ sában részesedik.

197

Kiegészítő megjegyzés a 18. ponthoz M iként az egyes teológiai hagyományoknál látható, a víz használata, annak az élethez és az áldáshoz fű­ ződő valamennyi pozitív asszociációjával együtt, a régi és az ú j teremtés közötti kontinuitást jelzi, s így feltárja a keresztség jelentőségét nemcsak az emberek, hanem az egész teremtett világ ( cosmos) számára. Ugyanakkor a víz a teremtés megtisztulását is jelenti, a meghalást m indannak számára, am i negatív és destruktív jellegű a világban; a K risztus testébe kereszteltek a megújult lét részeseivé váltak. 19. A hogy az első századokban v o lt szokásban a L éleknek aján d ék át a keresztségben m ás m ódokon is jelölni lehet, pl. a k ézrátétel jelével és a megkene­ téssel. A kereszt jele felidézi a Szentlélek m egígért a ján d ék át, am a L elket, aki záloga és pecsétje annak, am i akkor jön el, am ikor Isten teljes váltságot ad az övéinek (E f 1,13—14). Az ilyen életes jelek újbóli fel­ fedezése m eggazdagítja a liturgiát. 20. B árm ely keresztelés átfogó rendjének legalább a következő elem eket kell tartalm azn ia: a kereszt­ ségre vonatkozó igék tu d tu la d á sá t, a Szentlélekért való könyörgést, a gonosz elu tasítását, a K risztusba és a S zenthárom ságba v e te tt h it m egvallását, a víz h aszn álatát, an n ak kijelentését, hogy a m egkeresztel­ te k új em berekké lettek , m in t Isten gyerm ekei és az egyház tag jai, akik az evangélium bizonyságtevőinek h iv a tta k el. Bizonyos egyházak úgy vélik, hogy a ke­ resztyén b eav atás nem teljes anélkül, hogy a meg­ keresztelt ne pecsételtetne el a Szentlélek ajándékával és ne részesedne az úrvacsorában. 21. H elyénvaló, hogy a keresztelési istentiszteleten kifejtsék a keresztség értelm ét, ahogy az az írásokból k itű n ik , m in t részesedést K risztus haláláb an és fel­ tám ad ásb an , m egtérést, bűn b o csátást és m egtisztítást, a Lélek aján d ék át, a K risztus testébe való betagoló­ d ást és az Isten országának jelét. Kiegészítő megjegyzés a 21. ponthoz A z újabban támadt vita jelzi, hogy nagyobb figyelmet kellene szentelni azoknak a félreértéseknek, amelyeket a keresztelések társadalmi-kulturális környezete ( context) idézett elő. a ) A világ bizonyos részein a névadás a keresztelési

liturgián belül a keresztelés és a névadáshoz kapcsolódó szokások közti zűrzavarhoz vezetett. E z a zűrzavar kü­ lönösen káros, ha túlnyomóan nemkeresztyén kulturális környezetben azt kívánják a megkereszteltektől, hogy olyan keresztyén neveket vegyenek fel, amelyek kulturális hagyományuktól idegenek. A keresztelés rendjének meg­ állapításánál ügyelniük kellene az egyházaknak arra, hogy a hangsúly a keresztség igazi keresztyén jelenté­ sére essék és elkerüljék azt, hogy idegen nevek adása miatt szükségtelenül elidegenítsék a megkeresztelteket kulturális környezetüktől. A megkeresztelt ősi kultúrából örökölt neve hozzáköti kulturális gyökereihez, de ugyan­ akkor nyilvánvalóvá teszi a keresztség egyetemességét is, a betagolódást az egy, egyetemes ( katholikus), apos­ toli anyaszentegyházba, amely a Föld m inden népére kiterjed. b) Sok nagy európai és észak-amerikai többségi egy­ házban gyakran nagyon is minden megkülönböztetés nélkül gyakorolják a gyermekkeresztséget. Részben emiatt vonakodnak a felnőtt hívők keresztelését végző egyházak attól, hogy elismerjék a csecsemőkeresztség érvényességét. E z a tény arra kellene hogy indítsa ezeket a többségi egyházakat, hogy saját maguk kritikusabban gondolkod­ ja n a k el a keresztség értelmén. c) Egyes afrikai egyházak, noha elismerik más egy­ házak keresztségét, a Szentlélek keresztségét gyakorolják kézrátétellel, víz nélkül. Szükséges lenne e gyakorlatnak és a vízzel való kereszteléshez fűződő viszonyának a ta­ nulmányozása. 22. A keresztelést rendes körülm ények k ö zött fel­ szentelt (ordinált) lelkész végzi, de bizonyos körül­ m ények kö zö tt m ások is keresztelhetnek. 23. Mivel a keresztség szoros kapcsolatban van az egyház közösségi életével és istentiszteletével, ren­ des körülm ények kö zö tt a nyilvános istentisztelet keretében kell kiszolgáltatni, azért, hogy a gyülekezet tag ja i emlékezhessenek sa ját keresztségükre és befo­ gadhassák közösségükbe a m egkeresztelteket és azo­ k a t, akiknek a keresztyén hitben való neveléséért kö­ telezettséget vállaltak. N agyon is illik a szentség ki­ szolgáltatása az ősegyház g y ak orlata szerint az olyan nagy ünnepi alkalm akhoz, m int am ilyen a húsvét, a pünkösd, a vízkereszt (epiphania = Jézus tem plom i b em u tatásán ak az ünnepe).

AZ ŰRVACSORA F eltám ad ása u tá n az Ú r a kenyér m egtörésével m u­ t a t t a meg jelenlétét tan ítv án y a in ak . Az úrvacsora te­ 1. Az egyház az úrvacso rát az Ú r ajándékaként h á t Jézusnak földi életében és feltám adása u tá n el­ veszi. P ál apostol írja : „ É n az Ú rtó l v ettem , am it fogyasztott eme közös étkezéseit fo ly tatja m indig az nék tek előtökbe is ad tam , hogy az Ú r Jézus azon az Iste n országa jeleként. A keresztyének az úrvacsora éjszakán, am elyen eláru ltaték , v e tte a k enyeret és előképét lá tjá k a páskában, amellyel Izrael a szolga­ ság földjéről való m egszabadulásra em lékezett, v ala­ h á lá k a t adván m egtörte és ezt m o n d ta: V egyétek, egyétek! Ez az én testem , m ely é rettetek m egtöre­ m in t a Sínai-hegyen k ö tö tt szövetség lakom ájában tik ; ezt cselekedjétek az én em lékezetem re (anam ­ (2Móz 24). Az egyház új p áskavacsoráját az Új szö­ nesis). H asonlatosképpen a p o h á rt is v ette, m inek­ vetség v acsoráját a d ta Jézus ta n ítv á n y ain a k , m in t u tá n a v acsoráit volna, ezt m o ndván: E p ohár am az h alálára és feltám adására való em lékezést (anam ­ ú j testam en tu m az én vérem á lta l; ezt cselekedjétek, nesis6) és m in t a B árán y vacsorájának előlegezését (Jel 19,9). K risztus m egparancsolta ta n ítv án y ain a k , valahányszor isszátok az én em lékezetem re ( 1K or 11,23—25; vö. Mt 26,26— 29; Mk 14,22— 25; Lk 22,14— hogy úgy emlékezzenek rá és úgy találkozzanak vele 20). ebben a sakram entális étkezésben, m in t Istennek áll­ Azok az étkezések, am elyeket Jézus földi szolgála­ h a ta to s népe, am íg vissza nem jön. A Jézus á ltal ün­ t a (m inistry) idején az írások szerint m egosztott az nep elt7 utolsó vacsora szimbolikus szav ak at és cse­ em berekkel az Isten országának közelségét hirdetik lekm ényeket m agába foglaló liturgikus étkezés volt. és fejezik ki, am elynek egyik jele a sokaság megven­ K övetkezésképpen az úrvacsora sakram entális étke­ dégelése. Az utolsó vacsorán Isten országának a kö­ zés, am ely lá th a tó jelekkel közli velünk Isten szere­ zössége Jézus közelgő szenvedéséhez kapcsolódott. te té t a Jézus K risztusban, azt a szeretetet, amellyel I. A z úrvacsora szereztetése

198

Jézu s „m indvégig szerette az övéit” (Jn 13,1). T öbb­ féle elnevezés is van, pl. úrvacsora, a kenyér meg­ törése, szent kom m unió, isteni liturgia, mise. Az ú r­ vacsora szertartása az egyház istentiszteletének köz­ p o n ti a k tu sa k é n t tö rtén ik . II. A z ú rvacsora jelen tése 2. Az úrvacsora lényegében an n ak az aján d ék nak a szentsége, am elyet Isten a K risztusban közöl velünk a Szentlélek ereje által. A Jézus testéb en és vérében való részesedéssel m inden hívő elnyeri az üdvösség­ nek ezt az aján d ék át. Az úrvacsorában, a kenyér és a bor elfogyasztásában Jézus önm agával való közösséget biztosít. Iste n m aga cselekszik életet adv án K risztus testének, és m egújítván m inden egyes ta g já t. K risztus ígérete szerint K risztus testén ek m inden megkeresz­ te lt ta g ja a bűnök bocsán atán ak bizonyosságában (M t 26,28) és az örök élet pecsétjében részesül (Jn 6,51—58) az úrvacsora által. B ár az úrvacsora egy teljes ak tu s, itt az alábbi vonatkozásaiban vesszük szem ügyre: h álaadás az A tyának, emlékezés K risztus­ ra, a Szentlélek segítségül hívása, a hívők közössége, Iste n országának vendégsége. A ) A z úrvacsora m in t hálaadás az A tyának 3. Az úrvacsora, am ely m indig m agába foglalja az Ig ét és a szentséget, Isten m űvének a hirdetése és m egünneplése (celebration). E z a nagy h álaad ás az A ty á n a k m indazért, am it véghezvitt a terem tésben, m egváltásban és a megszentelésben, m indazért, am it Isten végez m ost az egyházban és a világban az em beri bűnök ellenére, m indazért, am it még el fog végezni, am ikor teljességre hozza az ő országát. Az úrvacsora te h á t az az áldásm ondás (berakah), am ely­ lyel az egyház kifejezi h á lá já t Iste n m inden jó té te ­ m ényéért. 4. Az úrvacsora az a nagy m agasztaló áldozat, amellyel az egyház az egész te re m te tt világ nevében szól, hiszen a világ, am elyet Isten m egbék éltetett, jelen v an m inden úrvacsorában! a kenyérben és a borban, a hívők személyében és im ádságában, am ely­ lyel m agukért és m inden em berért könyörögnek. K risztus egyesíti a hívőket önm agával s im ádságaikat belefoglalja a sa já t közbenjárásába (intercession8), úgyhogy a hívők átlényegülnek, im ádságaik pedig m eghallgatásra találn ak . E z a m agasztaló áldozat csak K risztus által, ővele és őbenne lehetséges. A kenye­ re t és a bort, a földnek és az em beri m un k ának a gyüm ölcsét hitb en és hálaadásban n y ú jtju k az A ty á­ nak. Az úrvacsora te h á t m eg m u tatja, hogy m ivé kell v áln ia a v ilágnak: áld o zattá és m agasztaló énekké a T erem tőnek, egyetem es közösséggé a K risztus testé ­ ben, az igazság a szeretet és béke országává a Szent­ lélek által. B ) A z úrvacsora m in t emlékezés (anam nesis) K risztusra 5. Az úrvacsora a m egfeszített és feltám ad o tt K risz­ tu sra való emlékezés (m emorial), azaz a K risztus egy­ szer és m indenkorra vég b ev itt s az egész em berisé­ g é rt még m indig eredm ényes áld o zatán ak élő és h a­ téko n y jele. Az emlékezés (m em orial) bibliai gondo­ la ta az úrvacsorára v o n a tk o z ta tv a Isten m u n k ájának a jelenben is h a tó v o ltá ra u ta l, am ikor Iste n népe a liturg iáb an m egünnepli (celebrate). 6. K risztus m indazzal eg y ü tt, am it elvégzett é rtü n k és a te re m te tt v ilágért (testtélételével, szolgai voltával)

(servanthood) szolgálatával (m inistry), tan ításá v al, szenvedésével, áldozatával, feltám adásával, m ennybe­ m enetelével és a Szentlélek elküldésével m aga van jelen ebben az emlékezésben (anam nesis) s közösséget biztosít nekünk önm agával. Az úrvacsora az Ő p a­ rousiájának és végső országlásának is az előíze. 7. Ez az emlékezés (anam nesis) te h á t, am elyben K risztus cselekszik egyházának örvendező ünneplésén (celebration) keresztül, b e m u tatás is, meg előlegezés is. N em csak arra em lékeztet (calling to m ind of w hat is p ast), am i elm últ és annak jelentőségére. Az úr­ vacsora az egyház h ath a tó s bizonyságtétele Isten nagy­ ságos dolgairól és ígéreteiről. 8. A b em u tatás és az előlegezés h álaad ásb an és köz­ benjáró könyörgésben (intercession) fejeződik ki. Az egyház hálásan emlékezve Isten hatalm as m egváltó tette ire , a z t kéri tőle, hogy e cselekedetek jótétem é­ n y ét m inden em berrel közölje. A h álaadásban és a közbenjárásban az egyház egyesül a F iúval, nagy Fő­ p ap já v al és K özbenjárójával (Intercessor) (R óm 8,34; Zsid 7,25). Az úrvacsora K risztus egyedülálló áldoza­ tá n a k a szentsége, azé a K risztusé, aki m indenkor él, hogy közbenjárjon é rtü n k . Az úrvacsora emlékezés (memorial) m indarra, am it Isten t e t t a világ üdvös­ ségéért. A m it Isten a K risztus testtélételével, halálá­ val, feltám adásával és m ennybem enetelével a k a rt el­ végezni, azt többé nem ism étli meg. Ezek az esemé­ nyek egyediek és meg nem ism ételhetők, sem nem h osszabbíthatók meg. Az úrvacsora emlékezésével (memorial) azonban az egyház K risztussal, a m i nagy F őpapunkkal való közösségben aján lja fel közben­ já rását. Kiegészítő megjegyzés a 8. ponthoz A z úrvacsora, m int közbenjárás jelentőségének a fé­ nyében érthetők meg a katholikus theologia utalásai az úrvacsorára, m int „engesztelő áldozatra” (propitiatory sacrifice). Ennek értelme az, hogy csak egy jóvátétel van, a kereszt páratlan áldozata, amely világossá válik az úrvacsorában és K risztusnak meg az egyháznak az egész emberiségért való közbenjárásában vitetik az A tya elé. A z emlékezés (m em orial) bibliai fogalmának a fényé­ ben talán valamennyi egyház revideálni kívánja az „áldozat”-ról folyt régi vitákat és mélyebben kívánja megérteni az okokat, hogy más hagyományok miért hasz­ nálják, vagy miért vetették el ezt a kifejezést. 9. A K risztusra való emlékezés (anam nesis) m in­ den keresztyén im ádság alapja és forrása. Im ádsá­ gunk ezért a feltám ad o tt Úr szakadatlan közbenjá­ rá sá ra tám aszkodik és azzal egyesül. Az úrvacsorában felhatalm az m inket K risztus arra, hogy vele éljünk, vele szenvedjünk, m in t m egigazult bűnösök őáltala im ádkozzunk, örömmel és szabadon tö ltv én be az Ő a k a ra tá t. 10. K risztusban élő és szent áldozatul aján lju k fel m agunkat m indennapi életünkben (Róm 12,1; 1P t 2,5); ezt az Istennek kedves lelki istentiszteletet tá p lá lja az úrvacsora, am elyben9 m egszentelődünk és megbé­ kéltetü n k szeretetben, hogy a m egbékélés szolgái le­ hessünk a világban. 11. U runkkal egyesülve és valam ennyi szenttel, meg v értan ú v al közösségben m egújulunk a K risztus véré­ vel m egpecsételt szövetségben. 12. Mivel a K risztusra való emlékezés (anamnesis) a h ird e te tt Igének éppen úgy ta rta lm a m in t az úr­ vacsorának, a k e ttő kölcsönösen erősíti egym ást. Az úrvacsora megünneplése tulajdonképpen m agában foglalja az Ige hirdetését. 13. K risztusnak az úrvacsora szereztetésekor való

199

szavai és te tte i állnak a szertartás (celebration) kö­ zép p o n tjáb an ; az úrvacsora a K risztus testének és vérének, az ő valóságos jelenlétének a sákram entum a. K risztus többféleképpen is teljesíti a z t az ígéretét, hogy a világ végéig mindig e g y ü tt lesz az övéivel. De az úrvacsorában egyedülálló m ódon v a n jelen. Az úrvacsorai bor és kenyér fölö tt ezt m o n d ta: „E z az én t e s t e m . . . , ez az én v é r e m . . . ” A m it K risztus kije­ le n te tt igaz; és ez az igazság m indig beteljesedik, am ikor úrv acso rát osztunk (celebrate). Az egyház K risztus valóságos, élő és h a th a tó s jelenlétét vallja az úrvacsorában. B ár az ő valóságos jelenléte az ú rv a­ csorában nem függ az egyén h itétől, abb an m indenki egyetért, hogy K risztus testén ek és vérének felisme­ réséhez szükséges a hit. Kiegészítő megjegyzés a 13. ponthoz Sok egyház úgy hiszi, hogy Jézus szavai és a Szent­ lélek ereje által az úrvacsorai kenyér és bor valóságos, bár titokzatos módon a feltámadott Krisztusé, azaz a maga teljességében jelenlevő élő K risztus testévé és vérévé válik. A kenyér és a bor jele alatt a legmélyebb valóság K risztus teljes jelenléte, azé a Krisztusé, aki azért jö n el hozzánk, hogy tápláljon bennünket és átformálja egész lényünket. Némely más egyház, noha vallja Krisztus valóságos jelenlétét az úrvacsorában, ezt nem kapcsolja össze ilyen határozottan a kenyér és a bor jeleivel. A z egyházakra vár annak eldöntése, hogy ez a különbség kibékíthető-e magában a szövegben megfogalmazott kon­ vergencián belül. C) A z úrvacsora m in t a Szentlélek segítségül hívása

ismerése segíthet legyőznünk a megszentelés ( consecratio) sajátos mozzanatával kapcsolatos nehézségeinket. 15. K risztus élő Igéje és a Szentlélek ereje teszi a kenyeret és a b o rt K risztus testének sakram entális jeleivé. Azok is m aradnak a kom m unio végett. Kiegészítő megjegyzés a 15. ponthoz A z egyház története során különféle kísérletek történtek, hogy megérték K risztus valóságos és páratlan jelenlété­ nek m isztérium át az úrvacsorában. N éhányan megelé­ gedtek annyival, hogy csupán a jelenvalóságot állítsák, de magyarázni m ár nem próbálják. M ások szükségesnek tartották annak a változásnak a kinyilvánítását, amelyet a Szentlélek és Jézus szavai idéznek elő, s amelynek következtében többé m ár nem közönséges kenyér és bor, hanem K risztus teste és vére van jelen. M egint mások olyan magyarázatot dolgoztak k i a valóságos jelenlétre, amely — bár nem állítja, hogy kimerítené a m isztérium jelentőségét — igyekszik megóvni a káros értelmezésektől. 16. Az úrvacsora egész cselekm ényének epikletikus jellege van, mivel a Szentlélek m u nkájától függ. Az úrvacsorának ez a vonása különféleképpen fejeződik ki a liturgia szavaiban. 17. Az egyház, m in t az új szövetség közössége, áll­ h a ta to sa n kéri a Lélek segítségét megszentelődéséhez és m egújulásához, a teljes igazságosságra, m inden igazságra és a teljes egységre való eljutásához, vala­ m int annak az erőnek elnyeréséhez, amellyel b etö lth eti a m isszióját a világban. 18. A Szentlélek az úrvacsora által ad ízelítőt Isten Országából: az egyház részesedik az új terem tés életé­ ben és az Úr visszajövételének bizonyosságában.

14. A m egfeszített és fö ltám ad o tt K risztu st a Lélek D ) A z úrvacsora m int a hívők közössége teszi valóban jelenlevővé szám unkra az úrvacsorázás­ 19. Az egyház életét tápláló K risztussal való úr­ b an s ezzel tö lti be a szereztetési igékben a d o tt vacsorai közösség e g y ú ttal a K risztus testén belüli ígéretét. K risztus jelenléte világosan az úrvacsora központja, m egünnepléséhez te h á t alapvetően hozzá­ közösség is, am ely az egyház. Az egy kenyérben és a közös pohárban való részesedés egy a d o tt helyen ta rto z ik a szereztetési igékben elhangzott ígéret. Az úrvacsorai esem ény elsődleges eredete és végső be­ k im u ta tja és meg is valósítja a részesedők egységét teljesedése mégis az A tya. Isten te stté le tt Fia, aki­ K risztussal és m indazokkal, akik bárm ikor és b ár­ hol részesedtek benne. Isten népének a közössége az ben és aki á lta l válik a szertartás valóságossá, az úrvacsorában lesz teljesen nyilvánvaló. Az úrvacsora­ an n ak élő középpontja. A Szentlélek a szeretetnek az vételnek mindig az egész egyházhoz van köze és min­ a m érhetetlen ereje, am ely ezt lehetővé és h a tá sá t den helyi úrvacsoravétel az egész egyházat érinti. m arad an d ó v á teszi. Az úrvacsorai szertartás és a Szenthárom ság Isten m isztérium a közötti kapocs tá r ­ A m ennyiben igényt t a r t az egyház az egész anya­ szentegyház kiábrázolására, annyiban kell ügyelnie ja fel a Szentlélek szerepét, m in t aki jelenvalóvá és arra, hogy saját életét a többi egyházak érdekeinek elevenné teszi Jézusnak a tö rté n e ti szavait. Az egy­ ház, bizonyságot nyervén Jézusnak a szereztetés igéi­ és törekvéseinek kom olyanvételével rendezze be. ben a d o tt ígéreteiből arról, hogy kérése m eghallgatásra Kiegészítő megjegyzés a 19. ponthoz talál, im ádságban kéri az A ty átó l a Szentlélek ajándé­ A keresztséget az első időktől fogva úgy értelmezték, k á t, hogy az úrvacsora eseménye valóságos legyen: a m egfeszített és fö ltám ad o tt K risztus jelenléte, aki m int azt a szentséget, amely betagolja a hívőket a K risztus testébe és közli velük a Szentlélek ajándékát. A m íg más életét ad ja az egész em beriségért. úrvacsorai közösségek vezetői és tagjai kétségbe vonják Kiegészítő megjegyzés a 14. ponthoz megkeresztelt hívők és lelkészeik jogát, hogy résztvevői, ill. vezetői legyenek úrvacsorai szertartásuknak, m ind­ E z nem K risztus úrvacsorai jelenvalóságának az el­ addig nem egészen nyilvánvaló az úrvacsora katolicitása. spiritualizálása, hanem a F iú és Szentlélek közötti fel­ bonthatatlan egység határozott állítása. E z az egység Sok egyházban folyik ma vita arról, hogy a megkeresztelt teszi nyilvánvalóvá, hogy az úrvacsora nem mágikus gyermekek befogadhatók-e az úrvacsorával élők közös­ vagy mechanikus cselekmény, hanem az Atyához intézett ségébe. 20. Az Ú rvacsora az élet m inden v o natkozására ki­ imádság, ez pedig az egyház teljes Istenre utaltságát hangsúlyozza. A liturgiában nincs belső kapcsolat a terjed. Az egész világ nevében való hálaadás és fel­ ajánlás reprezentatív aktusa. Az úrvacsora m egün­ szereztetési igék, K risztus ígérete és az epiklesis, a Szent­ neplése m egbékélést és osztozást kíván meg m ind­ lélek segítségül hívása között. A z epiklesis μ szereztetési azok között, akik testvéreknek tek in tik egym ást Isten igékkel kapcsolatban különböző helyeken fordul elő a egyetlen családjában, s állandó k ih ívást jelent meg­ különféle liturgikus hagyományokban. A z ősi liturgiák­ ban az egész ,,imádság tevékenység”-re úgy gondoltak, felelő viszonyok terem tésére a társadalm i, gazdasági és politikai életben (Mt 5,23k; 1K or 10,16kk; 1Kor m in t am i által válik Jézus ígérete valósággá. A Szentlélek 11,20—22; Gal 3,28). Mindenféle igazságtalanság, rasz­ segítségül hívása m ind a közösséghez, m ind a kenyér és szizmus, elkülönülés és a szabadság m inden hiánya a bor elemeihez történik. A z ilyen értelmezés újra fel­

200

radikális kihívással kerül szembe, am ikor a K risztus testéb en és vérében részesedünk. Az úrvacsorán ke­ resztül Isten m indent m egújító kegyelme á tjá rja és helyreállítja az em beri személyiséget és m éltóságot. Az úrvacsora a h ív ő t a világtörténelem központi ese­ m ényébe kapcsolja be. M int úrvacsorával élők, kö­ vetkezetleneknek bizonyulunk te h á t, h a nem veszünk tevékenyen részt a világ helyzetének és az em ber állap o tán ak ebben a folyam atos helyrehozatalában. Az úrvacsora m eg m u tatja, hogy Istennek az em beri történelem ben való m egbékéltető jelenlétéhez képest a m i m a g atartásu n k következetlen: a társad alm unk m indenféle igazságtalan viszonyainak ta rtó s megléte, az em beri gőg á lta l k iv á lto tt sokféle m egosztottság, az anyagi önzés, a h atalm i politik a és m indenek­ fölö tt a K risztus testében való igazságtalan, m akacs, konfesszionális szembeállások állandó ítélet alá vonnak m inket. 21. A K risztus teste úrvacsorai közösségében és a keresztyéneknek egym ásért és a v ilágért érzett fele­ lős gondjában m egnyilatkozó szolidaritás sajátos ki­ fejezésekre ta lá l a litu rg iáb an : kölcsönös bűnbocsánat, a békesség jele, közbenjárás m indenkiért, együttes étkezés, az úrvacsorai jegyek elvitele a betegekhez és a foglyokhoz vagy a velük e g y ü tt való úrvacsorázás. A szeretetnek mindezek a kinyilvánításai az úrvacso­ rában közvetlenül K risztus önm agát szolgának (ser­ v a n t) nevező bizonyságtételével kapcsolatosak, a ke­ resztyének m aguk is részesednek K risztus szolgai m ivoltában (servanthood). A hogy közel van az ú r­ vacsorai liturgia az em berek konk rét és sajátos helyze­ teihez. Az ősegyházban a diakónusok és diakonisszák szolgáltatása sajátos m ódon fejezte ki az úrvacsora eme vonását. Az ilyen szolgálat (m inistry) helye az ú rasztala és az ínségesek k özött m egfelelőképpen tesz bizonyságot K risztus m egváltó jelenvalóságáról a vi­ lágban. E) A z úrvacsora, m in t Isten országának a vendégsége 22. Az úrvacsora m e g lá tta tja velünk Isten am a ural­ m á t, am ely a terem tés végső m egújulásaként íg é rtetett meg és an nak előízét adja. E nnek a m egújulásnak a jelei jelen v an n ak a világban, ahol csak megnyil­ ván u l Isten kegyelme s ahol az em berek az igazságos­ ságért, a szeretetért és a békéért m unkálkodnak. Az úrvacsora olyan ünnep, am elyben az egyház h á lá t ad Istennek ezekért a jelekért és örvendezve ünnepli meg és előlegezi Isten országának az eljövetelét a K risztus­ ban (1K or 11,26; Mt 26,29). 23. A világ, am elynek a m egújulás ígértetik, jelen van az egész úrvacsorai szertartásb an . Jelen v an az A tyán ak m ondott h álaadásban, am ikor az egyház az egész te re m te tt világ nevében beszél; a K risztusra való emlékezésben (memorial), am ikor az egyház nagy F őpapjával, és K özbenjárójával egyesülve esedezik a v ilág ért; a Szentlélek aján d ék án ak kérésében, am ely­ ben az egyház m egszentelődéséért és új terem téséért esedezik. 24. K risztus testén ek ta g ja i az úrvacsorában meg­ békítve a rra h ív a tta k el, hogy a m egbékéltetés szol­ gái az em berek k ö zö tt és a feltám adás öröm ének ta ­ núi legyenek. Ahogy Jézus elm ent a vám szedőkhöz és a bűnösökhöz és asztalközösséget v állalt velük földi szolgálata (m inistry) idején, úgy kell a keresztyének­ nek is szolidárisaknak lenniök az úrvacsorában a ki­ vetettek k el és a K risztus szeretetének jeleivé válniok, m ert az ő élete és áldozata m indenkinek szólt, s m ost is önm agát ad ja az úrvacsorában. 25. Az úrvacsora m egünneplése p éld ája az egyház­ n ak az Isten világ felé végzett m issziójában való

részvételének. E z a részvétel m indennapos form át ölt az evangélium hirdetésében, a felebarát szolgálatában (service) és az egyház hűséges jelenlétében a világban. 26. Mivel az úrvacsora teljességgel Isten ajándéka, olyan új valóságot hoz el m ár a jelenlegi korba is, am ely K risztus képére form álja á t a keresztyéneket és ezzel eredm ényes bizonyságtevőkké teszi őket. Az úrvacsora a m isszionáriusok drága étele, kenyér és bor a zarándokoknak apostoli ú tjukon. Az úrvacsorai közösséget az Ú r Jézus K risztus szava és cselekedete tá p lá lja és erősíti meg a hitvallásra, azé az Ú r Jézus K risztusé, aki életét a d ta a világ üdvösségéért. A hogy az egy Ú r eledelében osztozva egy néppé válik az úr­ vacsorai gyülekezet, úgy kell törődnie azok egybe­ gyűjtésével is, akik egyelőre még a láth ató határokon tú l vannak, m ivel K risztus m indazokat hívja az ő vendégségébe, akikért m eghalt. H a a keresztyének nem tu d n a k teljes közösségben egyesülni az egy asztal körül, hogy ugyanazt a kenyeret egyék és ugyanabból a pohárból igyanak, akkor m ind egyéni, m ind közösségi szinten meggyöngül missziói bizonyságtételük. III. A z ú rvacsora m eg ü n n ep lése 27. Az úrvacsorai liturgia lényegében egyetlen egész, am ely történelm ileg változó sorrendben és különböző fontossággal az alábbi elemekből áll: — m agasztaló énekek; — bűnvallás; — a bűnbocsánat kihirdetése; — Isten Igéjének hirdetése különféle form ában; — hitvallás (Apostoli H itvallás); — közbenjárás az egész egyházért és a világért; — a kenyér és bor előkészítése; — hálaadás az A tyánk a terem tés, m egváltás és m egszentelés csodáiért (a zsidó berakah hagyo­ m ányból eredően); — K risztusnak a sakram entum ot szerző igéi az új­ szövetségi hagyom ány szerint; — emlékezés (anam nesis or memorial) a m egváltás, a passió, a halál, a feltám adás, a m ennybem e­ netel és a pünkösd nagy eseményeire, am elyek létrehozták az egyházat; — a Szentlélek segítségül hívása (epiklesis) a kö­ zösséghez és a kenyér meg a bor jegyeihez (vagy a szereztetési igék előtt, vagy az emlékezés (m e­ morial) u tán, vagy m indkét alkalom m al, vagy pedig valam ilyen m ás utalással a Szentiélekre, am i megfelelőképpen fejezi ki az úrvacsora in­ vokációs jellegét); — a hívek odaszentelése (consecratio) Istennek; — utalás a szentek közösségének megemlítésére; — im ádság az Ú r visszatéréséért és országa végleges m egjelenéséért; — az egész közösség Ámen-e; — az Ú ri im ádság; — a megbékélés és a béke jele; — a kenyér m egtörése; — evés és ivás közösségben K risztussal és az egyház m inden egyes ta g jáv al; — végső dicséretm ondás; — áldás és a gyülekezet elbocsátása. 28. Az eucharistia egységes m egünneplésének és az úrvacsorai egység m egterem tésének legjobb m ódja m agának az úrvacsorának a m egújulása a különböző egyházakban a ta n ítá s és a liturgia tekintetében. Az egyházaknak annak az úrvacsorai megjegyzésnek a fényében kell megvizsgálniok litu rgiájukat, am elynek elfogadása m ost v an folyam atban.

201

A liturgikus reform m ozgalom közelebb h ozta az egy­ 30. A keresztyén h ite t elm élyíti az úrvacsora meg­ h á z a k a t egym áshoz az úrvacsora m egünneplése (celeb­ ünneplése. E zé rt gyak ran kell élni az úrvacsorával. ratin g the L ord’s Supper) m ódjának tekintetében. Sok teológiai, liturgiai és gyakorlati különbség az Mégis egészséges és m eggazdagító körülm énynek isme­ úrvacsoravétel (Holy Communion) különféle gyakori­ rü n k el bizonyos liturgiai különbözőséget, amely ságával kapcsolatos. azonban összeegyeztethető közös eucharistikus h itü n k ­ 31. Mivel az úrvacsora K risztus feltám adását ün­ kel. A közös eucharistikus h it k inyilvánítása nem nepli meg, helyénvaló, hogy legalább m inden vasárnap jelen t uniform izálódást sem a liturgiában, sem a gya­ sor kerüljön rá. Mivel az Isten népének új sakram en­ korlatban. tális étkezése ez, m inden keresztyént b iztatn i kellene az úrvacsora gyakori vételére. Kiegészítő megjegyzés a 28. ponthoz 32. Egyes egyházak hangsúlyozzák, hogy K risztus A z Újszövetség ideje óta az egyház a legnagyobb fon­ jelenvalósága a m egszentelt jegyekben m egm arad az tosságot tulajdonítja az utolsó vacsora (Last Supper) úrvacsoravétel u tá n is. Mások a fő hangsúlyt m agára alkalmával Jézus által használt jegyek, a kenyér és bor az ünneplés ak tu sá ra teszik s a jegyek elfogyasztására további használatának. A világ bizonyos részeiben, ahol a kom m unióban. K ülön figyelm et kíván az, hogy általában nem kapható kenyér és bor, ma néha úgy hogyan kezelik a jegyeket. A jegyek megőrzésének vélik, hogy a helyileg szokásos étel és ital jobban szolgálja g y ak o rlata tekin tetéb en m inden egyháznak tisztelet­ azt a célt, hogy az úrvacsorát a m indennapi élethez ben kellene ta rta n i a többi egyházak kegyességét és kapcsolja. További tanulm ány szükséges annak a kér­ szokásait. L átv án a gyakorlati különbözőségeket az désnek a vizsgálatához, hogy az úrvacsorának mely egyházak között és ugyanakkor figyelembe véve a vonásai tekintendők Jézus szereztetése szerint megváltoz­ jelenlegi helyzetet is, a konvergencia folyam atában tathatatlannak, és melyek azok, amelyekben a döntés joga érdem esnek ta rtju k az alábbi ja v aslato k m egtételét: az illető egyház hatáskörébe tartozik. 29. Az úrvacsora m egünneplésében K risztus g y ű jti — egyrészt különösen az igehirdetésen és az ok ta­ tásb a n em lékeztessünk arra, hogy az úrvacsorai jegyek egybe, ta n ítja és tá p lá lja az egyházat. K risztus hív megőrzéseben az elsődleges szándék azok elvitele a a vendégségbe és Ő ül az asztalfőn. Ő a Pásztor, aki betegekhez és a távollevőkhöz; terelgeti Isten népét, a próféta, aki hirdeti Isten Igéjét, — m ásrészt fel kell ismerni, hogy az úrvacsorában a főpap, aki celebrálja Isten m isztérium át. Ez az kiszolgáltatott jegyek iránti tiszteletü n k et legjobban elnöklés a legtöbb egyházban a felszentelt (ordinált) azzal m u ta th a tju k meg, ha m agunkhoz vesszük azo­ lelkész képében ölt te ste t. Az úrvacsora m egünneplé­ k a t, de nem zárjuk ki felhasználásukat a betegek sekor a K risztus nevében elnöklő lelkész (vagy bárki ú rv acso ráztatására sem. m ás) h a tá ro z o tta n kijelenti, hogy ez a szertartás nem 33. A jelen n y ilatkozatban kifejezett kölcsönös meg­ a gyülekezet sa já t szerzeménye, vagy tu lajdona, az értés növekedese hozzásegíthet egyes eg y h ázakat az úrvacsora az egyházban élő K risztustól k a p o tt aján­ egym ás közötti úrvacsorai közösség nagyobb fokának dék. Az úrvacsorát kiszolgáltató lelkész követ, aki az eléréséhez és így közelebb h o zhatja azt a napot, am i­ isteni kezdem ényezést képviseli és kifejezésre ju tta tja kor K risztus m egosztott népe lá th ató m ódon is ú jra a helyi közösség kap cso latát m ás helyi közösségekkel egyesülhet az Ú r asztala körül. az egyetemes (universal) egyházban.

A LELKÉSZI SZOLGÁLAT I. Isten eg ész n ép én ek elh ív á sa 1. E bben a széttöredezett világban Isten az egész em beriséget hívja, hogy az ő népe legyen. Ebből a célból v á la sz to tta ki Izraelt s szólt hozzánk p áratlan és döntő módon Jézus K risztusban, az ő Fiában. Jézus m agára v ette á t az egész em beri nem term észetét, állap o tát és ügyét s áldozatul a d ta oda m agát min­ denkiért. Jézus szolgáló élete (life of service), halála és feltám adása ann ak az új közösségnek az alapja, am ely szüntelenül épül az evangélium öröm hírének hirdetésével és a szentségek ajándékainak közlésével. A Szentlélek egyetlen testb e egyesíti azokat, akik Jézus K risztu st követik s bizonyságtevőkként küldi őket e világba. Az egyházhoz tarto zás azt jelenti, hogy Jézus K risztus á ltal a Szentlélekben közösségben élünk Istennel. 2. Az egyház élete K risztusnak a gonoszság és a ha­ lál erői felett egyszer s m indenkorra n y e rt győzelmén alapszik. K risztus b ű n b á n a tra hív, b ű nbocsánatot kínál és m egszabadít a pusztulástól. K risztus á ltal v áln ak az em berek képessé arra, hogy m agasztalással forduljanak Isten és szolgálattal (service) felebarátaik felé. K risztusban találják meg az új élet forrását szabadságban, kölcsönös m egbocsátásban és szeretet­ ben. K risztus á ltal v á rja szívük és lelkük Isten országának teljességét, am elyben nyilvánvalóvá válik

202

K risztus győzelme és ú jjá lesz m inden. Isten célja az, hogy Jézus K risztusban m inden em ber részesedjék a vele való közösségben. 3. Az egyház a Szentlélek m egszabadító és m egújító erejéből el. Hogy a Szentlélek Jézuson volt, az nyil­ vánvalóvá v ált m egkereszteltetésekor. Majd feltám a­ dása u tá n ugyanez a Lelek a d a to tt azoknak, akik h ittek a feltám ad o tt Ú rban, hogy a K risztus testek é n t terem tse ú jjá őket. A Lélek h ív ja az em bereket h itre, szenteli meg őket sokféle ajándékával, ad nekik erőt az evangélium ról való bizonyságtételre és hatalm azza fel őket, hogy rem énységben és szeretetben szolgálja­ nak. A Lélek őrzi meg az egyházat az igazságban és vezérli az egyházat tag jain ak gyarlósága ellenere. 4. Az egyh áz Isten országának a m eghirdetésére és előzetes kiábrázolására h iv a to tt. E z t azzal végzi, hogy hirdeti a világnak az evangélium ot s hogy puszta lété­ vel is m int K risztus teste van jelen. Isten országa Jé ­ zusban jö t t közénk. A bűnösnek felkínálta az üdvös­ séget, öröm hírt h ird e te tt a szegényeknek, szaba­ dulást az elnyom ottaknak (Lk. 4,18). Ú j m enetelt szerzett az A tyához. Ilyen közösségben élve Istennel, az egyház m inden ta g ja arra h iv a to tt, hogy m egvallja h ité t és szám ot adjon a benne levő reménységről. Gon­ doskodó szeretettel igyekezvén bizonyságot tenni, azonosulniok kell m inden em ber örömével és fájdalm á­ val. Az elnyom ottakkal eg y ü tt kell harcolniok az Isten

országa eljövetelével m egígért szabadságért és em beri m éltóságért. E z t a m issziót különféle politikai, tá rsa ­ dalm i és kulturális környezetben kell végezni. H ogy hűségesen végezhessék m issziójukat, K risztus testének ta g ja i m inden helyzetben a bizonyságtétel és szolgálat (service) megfelelő form áit keresik, közben pedig Isten országa öröm ének és dicsőségének előízét hozzák el a világnak. 5. A Szentlélek különféle és egym ást kiegészítő ajándé­ k o k a t ad a közösségnek. Ezek az egész nép közös ja v á t szolgálják s a közösségen belül meg a világnak végzett szolgálat (service) cselekedeteiben nyilvánulnak meg. L ehetnek ezek az evangélium szóval és cselekedettel való közlésének adom ányai a gyógyítás, az im ádság, a ta n ítá s és tanu lás, a szolgálat (serving), a vezetés és a követés, az ihlet és a látom ás ajándékai. M inden tag kötelessége, hogy a közösség segítségével felfedezze, milyen adom ányokat k a p o tt s felhasználja ezeket az egyház építésére és a világ szolgálatára (service), am elyben az egyház elküldetett. 6. B ár az egyházak általáb an egyetértenek Isten né­ pe elh ivatásának értelm ezésében, a rra nézve azonban m ár különbözik a vélem ényük, hogy hogyan rendezzék be az egyház életét. K ülönösen a felszentelt (ordinált) lelkészi szolgálat (m inistry) helyét és form áit illetően té r el a felfogásuk. E különbségek legyőzésére irányuló erőfeszítésükben az egyházak m unk áján ak Isten egész népe elh ivatásának perspektívájából kell kiindulnia. Közös választ kell találniok erre a kérdésre: Isten aka­ ra tá n a k megfelelően és a Szentlélek vezetésével hogyan értelm ezendő és rendezendő az egyház élete úgy, hogy terjed jen az evangélium és szeretetben épüljön a kö­ zösség? II. A z e g y h á z és a fe lsz e n te lt (ord in ált) le lk é sz i szo lg á la t 7. A term inológiai különbségek is a v itás kérdések közé ta rto z n a k . H ogy elkerüljük a zű rzav art az egy­ házban a felszentelt (ordinált) lelkészi szolgálatot illető vitáb an , világosan le kell írnunk, hogy a különféle kifejezéseket m ilyen értelem ben használjuk az alábbi szakaszokban. a ) A „charism a” szó azokat az aján d ék o k at jelöli, am elyeket a Szentlélek ad K risztus teste bárm ely tag ­ já n a k a közösség építése és a közös elhívás betöltése végett. b) A „lelkészi szolgálat” (m inistry) szó legtágabb ér­ telem ben azt a szolgálatot (service) jelöli, am elyre Isten egész népe h iv a to tt, ak ár egyénileg, ak ár helyi közösségként, ak ár m int az egyetemes egyház. A szol­ g á la t (m inistry) vagy szolgálatok (m inistries) jelölhetik azokat az intézm ényes form ákat is, am elyeket ölthet ez a szolgálat (service). c) A „felszentelt lelkészi szolgálat” (ordained m i­ n istry 10) kifejezés azokra a személyekre vonatkozik, akik m egkapták a charism át és ak ik et az egyház a Lélek segítségül hívásával és kézrátétellel tö rtén ő fel­ szenteléssel (ordinációval) állít szolgálatba (service). d ) Sok egyház a „ p a p ” szót bizonyos felszentelt (or­ dinált) lelkészek (m inister) jelölesére használja. Mivel ez a szóhasználat nem egyetem es, a lényeges kérdése­ k e t ez a dokum entum a 17. p o n tb an tárg y alja. A ) A felszentelt lelkészi szolgálat 8. K üldetése betöltéséhez szüksége v an az egyház­ nak olyan személyekre, akik nyilvánosan és állandóan felelősek azért, hogy rám u tassan ak az egyház Jézus

K risztustól való teljes függőségére s ezzel — a lelki ajándékok sokféleségén belül is — biztosítsák az egyház egységének g y ú jtó p o n tját (focus). Az ilyen személyek szolgálata az egyház életének és bizonyságtételének lényeges alkotóeleme, mivel m ár az első időktől kezdve ren d eltettek (ord in áltattak ) erre a szolgálatra. 9. Az egyház sohasem volt olyan személyek nélkül, akik ne rendelkeztek volna különleges tekintéllyel és felelőséggel. Jézus az Isten országáról való bizonyság­ tételre v ála sz to tta ki és küldte el ta n ítv á n y a it (Mt 10, 1—8). A tizenkettő ígéretet nyert, hogy „királyi széken fognak ülni és Izrael tizenkét nem zetségét fogják ítélni” (Lk 22,30). Az első nemzedék közösségében kü­ lönleges szerep illette meg a tizen k ettő t. Az Ú r életének és feltám adásának vo ltak a ta n ú i (ApCsel 1,21—26). Ők voltak a közösség vezetői az im ádságban, a ta n ítá s­ ban, a kenyér m egtörésében, az Ige hirdetésében és a szolgálatban (service) (ApCsel 2,42—47; 6,2—6 stb.). A tizenkét tan ítv á n y n ak és más apostoloknak a puszta léte is azt m u tatja , hogy kezdettől fogva voltak meg­ külö n b ö ztetett szerepek a közösségben. Kiegészítő megjegyzés a 9. ponthoz A z Újszövetségben az „apostol” szó különféleképpen használatos. Jelöli a tizenkettőt, de a tanítványok széle­ sebb körét is. E z a szó illik Pálra és másokra, amikor a feltámadott Krisztus kiküldi őket az evangélium hirde­ tésére. Az apostolok szerepe egyaránt szolgálja az alapítást és a missziót. 10. Jézus arra h ív ta el a tizen k ettő t, hogy a meg­ ú ju lt Izrael képviselői legyenek. E bben a pillanatban ők Isten egész népét képviselik s ugyanakkor sajátos szerepet is játsza n ak ebben a közösségben. A feltám a­ dás u tá n a közösség vezetői között vannak. A zt lehet m ondani, hogy az apostolok m ind az egyház egészének előképei, m ind pedig azoknak a személyeknek az elő­ képei az egyházban, akik különös hatalom m al és fele­ lősséggel ru h á z ta tta k fel. Az apostoloknak, m int K risz­ tu s feltám adása szem tanúinak a szerepe p á ra tla n és m egism ételhetetlen. V an te h á t különbség az apostolok és a felszentelt (ordinált) lelkészek között, akiknek a szolgálata (m inistry) az apostolokén alapszik. 11. A hogy kiv álaszto tta és elküldte az apostolokat, úgy v á laszto tt ki és hív el egyeseket to v áb b ra is K risz­ tu s a Szentlélek által a felszentelt lelkészi szolgálatra. A felszentelt (ordinált) lelkészek hírnökökként és kö­ vetek k én t képviselik Jézus K risztust a közösség elő tt és hirdetik az ő m egbékéltető üzenetét. M int vezetők és ta n ító k felszólítják a közösséget, hogy vessék alá m a­ g u k at Jézus K risztus, a tan ító és próféta tekintélyé­ nek, akiben beteljesedtek a törvény és a próféták. M int pásztorok, Jézus K risztus a főpásztor a la tt gyűj­ tik egybe és vezetik Isten szétszóródott népét Isten eljövendő országának előlegezéseképpen. Kiegészítő megjegyzés a 11. ponthoz A felszentelt (ordinált) lelkészi szolgálat kezdettől fogva valóságosan megvolt (vö. 8. pont). A z ordináció és a lelkészi szolgálat formái azonban bonyolult történelmi fejlemények között alakultak ki (vö. 19. pont). A z egy­ házaknak ezért el kell kerülniök azt, hogy sajátos lelkészi szolgálatuk (m in istry) formáit közvetlenül Jézus K risztus akaratának és rendelésének tulajdonítsák. 12. A hivő közösség tag jai valam ennyien, lelkészek és világiak, összetartoznak. E gyrészt szüksége v an a közösségnek felszentelt lelkészekre. Jelenlétük emlé­ kezteti a közösséget az Isten kezdeményezésére és az egyház Jézus K risztustól való függőségére, aki az egy­ ház m issziójának forrása és egységének alapja. A K risztusban való közösség építését és a közösség bi­

203

zonyságtételének m egerősítését szolgálják. B ennük az egyház a szentség és a m ásokkal törődő szeretet pél­ d á it keresi. Másrészt a felszentelt (ordinált) lelkészek szolgálata nem lehet független a közösségtől. Csak a közösségben és a közösségért tö lth e tik be h iv atásu k at. N em m ond h atn ak le a közösség elismeréséről, tám oga­ tásáró l és bátorításáról. 13. A felszentelt (ordinált) szolgák fő felelőssége, hogy Isten igéjének hirdetésével, a sákram entum ok kiszolgáltatásával és a tan ítással a közösség életét irá­ n y ítsák az istentiszteletben, a misszióban és a diakó­ n iában, s így g yűjtsék egybe és építsék a K risztus te sté t. Kiegészítő megjegyzés a 13. ponthoz Ezeket a feladatokat a lelkészek nem kizárólagosan végzik. M ivel a felszentelt (ordinált) lelkészek szolgálata és a közösség elválaszthatatlanul összetartozik, a funkciók ellátásában valamennyi egyháztag részt vesz. Valójában m inden charisma K risztus testének az összegyűjtését és építését szolgálja. A test bármely tagja osztozhatik az Ige hirdetésében és tanításában, s hozzájárulhat a test sakramentális életéhez. A felszentelt (ordinált) lelkészek szolgálata a funkciókat reprezentatív módon tölti be, fókuszt biztosítva a közösség életének és bizonyságtételének egysége számára. 14. Különösen az úrvacsora kiszolgáltatásában je­ len t a lelkészi szolgálat (m inistry) láth ató fókuszt a K risztus testének ta g ja i közötti mély és m indent á th a ­ tó közösség szám ára. Az úrvacsora m egünneplésében K risztus g y ű jti egybe, ta n ítja és tá p lá lja az egyházat. K risztus hív az Ú r asztalához és ő ül az asztalfőn. E z t az elnöklést a legtöbb egyházban egy felszentelt (ordinált) lelkész jelöli és képviseli. Kiegészítő megjegyzés a 14. ponthoz A z Újszövetség igen keveset mond az úrvacsora rend­ jéről. N incs benne kifejezett utalás arra, hogy k i elnököl az úrvacsoránál. De igen hamar nyilvánvalóvá lett, hogy ezen az ünneplésen a felszentelt lelkészek elnökölnek. H a a lelkészi szolgálatnak kell gyújtópontot biztosítani az egyház életének és bizonyságtételének egysége számára, akkor helyénvaló, hogy ez a feladat a felszentelt ( ordinált) lelkészre háruljon. Szorosan kapcsolódik a közösség irá­ nyításának feladatához, azaz az élete felett gyakorolt felügyelethez (episcope) és az apostoli üzenet igazságával meg Isten országa eljövetelével kapcsolatos őrködése meg­ erősítéséhez. B ) A felszentelt lelkészek szolgálata és a tekintély11 15. A felszentelt (ordinált) lelkész tekintélye Jézus K risztusban gyökerezik, aki ezt az A ty ától k a p ta (Mt 28,18), s a Szentlélek á ltal az ordináció ak tu sán ke­ resztül ad ja tovább. Az az ak tu s abban a közösségben m egy végbe, am ely nyilvánosan elism erést biztosít egy személynek. Mivel Jézus úgy jö tt el, m in t aki szolgál (Mk 10,45; Lk 22,27), az ilyen m egkülönböz­ te té s szolgálatra való felszentelést (consecrate) jelent. S mivel az ordináció (felszentelés) lényegében im ád­ sággal való kiválasztás a Szentlélek ajándékának vé­ telere, a felszentelt (ordinált) lelkész tekintélye nem úgy értendő, m in t a felszentelt saját tulajdona, hanem m in t adom ány a testnek a folyam atos építésére, am ely­ ben és am elyre felszenteltetett a lelkész. E te k in tély t az Isten elő tt való felelősség jellem zi és az egész közös­ séggel együttm űködve kell gyakorolni. 16. A felszentelt (ordinált) lelkészek te h á t nem le­ h etnek au to k raták , vagy szem élytelen funkcionáriu­ sok. B ár a rra h iv a tta k el, hogy Isten Igéje alapján bölcs és szeretetteljes vezetést végezzenek, kötve van­ n ak a hűséges interdependenciához és reciprocitáshoz.

204

T ekintélyük csak akkor óvható meg az elszigetelődés és uralkodás torzulásaitól, h a a közösség válaszát és jóv áh ag y ását keresik. O lyan módon nyilvánítják ki és gyakorolják a K risztus tekintélyét, ahogy m aga K risz­ tu s m u ta tta meg Isten tek in tély ét a világnak, életük odaszentelésével a közösségnek. K risztus tekintélye (hatalm a) egyedülálló. "Ú gy beszélt, m int akinek h a­ ta lm a (exousia) van, s nem úgy, m in t az írástudók” (Mt 7,29). E zt a te k in té ly t a „pásztor nélküli n y áj” (Mt 9,36) irá n ti szeretet határozza meg. E z t igazolta Jézus szolgáló élete, főként pedig halála és feltám a­ dása. Az egyházban a tekintély csak akkor hiteles, ha ennek a m intának igyekszik megfelelni. Kiegészítő megjegyzés a 16. ponthoz Itt két veszélyt kell elkerülnünk. A tekintély nem gya­ korolható a közösség figyelmen kívül hagyásával. A z apostolok tekintettel voltak a hívek tapasztalatára és ítéle­ tére. Másrészt a felszentelt ( ordinált) lelkészek tekintélye nem korlátozható olyan mértékben, hogy a közösség közös véleményétől függjön. Tekintélyük abban van, hogy felelő­ sek Isten akaratának kifejezéséért a közösségben. C) A felszentelt ( ordinált) lelkészi szolgálat és a papi tiszt 17. Jézus K risztus az új szövetség p á ra tla n p ap ja. K risztus élete áldozatul a d a to tt m indenkiért. E bből következően az egyház egésze papságának írh ató le. V alam ennyi ta g ja a rra h iv a to tt, hogy életét „élő ál­ dozatként” szánja oda, s közbenjárjon az egyházért és a világ üdvéért. A felszentelt (ordinált) lelkészek, m iként m inden keresztyén hívő, kapcsolatban vannak m ind K risztus, m ind az egyház papi tisztével. De a felszentelt lelkészeket m éltán nevezhetik papoknak, m ert sajátos papi szolgálatot töltenek be azzal, hogy a hívek királyi és prófétai papságát az Ige és a sákra­ m entum ok által közbenjáró im ádságaik által és a kö­ zösség pásztori vezetése által erősítik és építik. Kiegészítő megjegyzés a 17. ponthoz A z Újszövetség a „ papság” és "p a p ” (hiereus) sza­ vakat sohasem használja a felszentelt (ordinált) lelkészi szolgálatra (m in istry), vagy felszentelt lelkész személyé­ nek a jelölésére. A z Újszövetségben ez a kifejezés egyrészt Jézus Krisztus egyedülálló papságának van fenntartva, másrészt minden megkeresztelt hívő királyi és prófétai papságának jelölésére szolgál. K risztus és a megkeresztel­ tek papságának, a maguk sajátos módján, áldozati és közbenjáró funkciója van. Ahogy K risztus feláldozta ön­ magát, úgy szánják oda a keresztyének életüket „élő áldozatul”. Ahogy K risztus közbenjár az A tya előtt, úgy já rnak közben a keresztyének az egyházért és a világ üdvé­ ért. Mégsem lehet figyelmen kívül hagyni a különbséget e kétféle papság között. M íg Krisztus egyszer s m inden­ korra egyedüli áldozatként áldozta fel magát a világ üdvéért, a hívőknek Isten ajándékaként kell állandóan elfogadniok azt, amit Krisztus tett értük. Az ősegyházban a „papság” és „pap” kifejezéseket az ordinált lelkészi szolgálatra és az úrvacsoránál elnöklő lelkészre kezdték használni. Hangsúlyozták azt a tényt, hogy a felszentelt (ordinált) lelkészi szolgálat Krisztus és az egész közösség papi valóságával kapcsolatos. Am ikor ezeket a kifejezéseket a felszentelt (ordinált) lelkészi szolgálattal kapcsolatban használjuk, jelentésük nagyon különbözik az Ószövetség áldozó papságáétól, Krisztus egyedülálló Megváltó papságáétól és Isten népének kö­ zösségi papságáétól. P ál apostol a maga szolgálatát (m in istry) „Isten evangéliuma szent szolgálatának (ser­ vice)” nevezhette, „hogy a pogányok áldozata kedves és a Szentlélek által megszentelt legyen” (R m 15.16).

hetős változásokon m ent át, am i a gyakorlati végre­ D ) F érfiak és nők szolgálata az egyházban h a jtá s t illeti. Az egyház tö rtén etén ek bizonyos k ritikus 18. Ahol K risztus jelen van , o tt ledőlnek az em beri válaszfalak. Az egyház a rra h iv a to tt, hogy az új em ­ po n tjain a szolgálat fennm aradó funkcióit egyes he­ lyeken és közösségekben a leginkább elterjed t hárm as beriség kép ét m u tassa meg a világnak. K risztusban m intától eltérő rend szerint o szto tták szét. O lykor az nincs sem férfi, sem nő (Gal 3,28). N őknek és férfiak­ Újszövetségre h iv atkoztak, hogy igazolják ezeket az n ak e g y ü tt kell m egtalálniok, hogy m ivel já ru lh a tn a k eltérő form ákat. Más esetekben úgy vélték, hogy a hozzá az egyházban K risztus szolgálatához (service). lelkészi szolgálat újjászervezése a válto zo tt körülm é­ Az egyháznak fel kell k u ta tn ia , hogy m ilyen szolgá­ nyekhez való alkalm azkodásban az egyház illetékességi la to t (m inistry) végezhetnek a nők és m ilyet a férfiak. körébe tarto zik . Az egyház életében szélesebb körben kell m egnyilvá­ 20. Fontos tu d n u n k , hogy e hárm as szolgálat m ilyen nulnia a szolgálat (m inistry) am a átfogó, m élyebb változásokon m ent á t az egyház tö rté n ete során. A leg­ m egértésének, am ely a férfiak és nők egym ásra u ta lt­ régibb esetekben, am elyekben em lítés tö rté n ik e h ár­ ság át tükrözi. m as szolgálatról, a helyi úrvacsorai közösségről v a n B á r az egyházak egyetértenek ennek szükségében, szó. A közösség vezetője a püspök volt. A rra rendel­ a nőknek a felszentelt lelkészi szolgálatra bocsátására té k (ordinálták) és ik ta ttá k be, hogy az Igét hirdesse nézve m ár különbözőképpen foglalnak állást. Egyre s elnököljön az úrvacsora szertartásánál. K ö rülvette tö b b egyház d ö n t úgy, hogy nincs bibliai vagy teoló­ őt a presbiterek és diakónusok kollégium a, s ők se­ giai érv a nők felszentelése (ordinálás) ellen. É s kö­ gédkeztek teendőinél. E bben az összefüggésben a püs­ vetkezésképpen ennek megfelelően já rn a k el. De sok egyház még ragaszkodik ahhoz, hogy ebben a te k in te t­ pök szolgálata volt az egység fókusza az egész közös­ ségen belül. ben nem szabad v á lto z ta tn i az egyház hagyom ányán. 21. E funkciók azonban ham arosan m ódosultak. A püspökök egyre nagyobb m értékben kezdtek felügye­ Kiegészítő megjegyzés a 18. ponthoz lete t (episkope) gyakorolni egyszerre több helyi kö­ A zok az egyházak, amelyek nőket is szentelnek lelkésszé, azért teszik ezt, mert ők így értelmezik az evangéliumot zösség fölött is. Az első nem zedék idejében az apos­ és a lelkészi szolgálatot. Abból a m ély teológiai meg­ tolok gyakoroltak felügyeletet (episkopé) több gyüle­ győződésből indulnak ki, hogy az egyház felszentelt lelké­ kezet fölött. K ésőbb Tim ótheusról és T itusról jegyez­ szi szolgálata nem teljes ha csak egy nemre korlátozó­ té k fel, hogy az a d o tt területen püspöki felügyeletet (episkopé) gyakoroltak. Még később a püspökök új dik. E zt a teológiai meggyőződésüket csak megerősítették módon végezték ezt az apostoli feladatot. Több úr­ amaz évek során szerzett tapasztalataik, amelyekben nőket is bevontak a felszentelt lelkészi szolgálatba. A zt vacsorai közösség területén gondoskodtak az élet és a tapasztalták, hogy a nők ajándékai éppen olyan sokfélék bizonyságtétel egységének fókuszáról. E nnek követ­ és széles körűek, m in t a férfiaké, s hogy lelkészi szolgála­ keztében a presbiterek és diakónusok új feladato kat k a p tak . A presbiterek lettek a helyi úrvacsorai közös­ tukat ugyanúgy megáldja a Szentlélek, m int a férfiakét. ség vezetői, a diakónusok pedig m int a püspök segítő­ E gyik sem találta szükségesnek döntése felülbírálatát. A zok az egyházak, amelyek nőket nem szentelnek lel­ társai nagyobb te rü le té rt lettek felelősek. késszé, úgy vélik, hogy a nők lelkészi szolgálata ellen Kiegészítő megjegyzés a 21. ponthoz szóló tizenkilenc évszázados hagyomány erejét nem szabad A z ősegyház ismerte m ind az olyan misszionáriusok érvényteleníteni. Úgy hiszik, hogy az ilyen hagyományt utazó szolgálatát (m in istry), m int amilyen P ál apostolé nem lehet félretenni a nők egyházban való részvétele iránti tisztelet hiánya m iatt. Szerintük az emberiség ter­ volt, m ind a helyi vezetőség szolgálatát ( m inistry) ott, mészetét és a krisztológiát érintő bizonyos teológiai kérdé­ ahol befogadták az evangéliumot. Úgy látszik, hogy helyi szinten a szervezeti formák a körülmények szerint vál­ sek indokolják a nők egyházi szerepét illető felfogásukat toztak. A z Apostolok Cselekedeteiről írt könyv megemlíti és meggyőződésüket. Jeruzsálemben a 12 apostolt, a hét diakónust, később E gyakorlati és teológiai kérdéseknek a különféle egy­ Jakabot és a véneket; Antiochiában a prófétákat és a házakon és keresztyén hagyományokon belül folyó vitáját tanítókat (ApCsel 6,1—6; 13,13—22; 13,1). A Ko­ k i kell egészíteni az egyházak egész ökum enikus közössé­ rinthusiakhoz írt levelek apostolokról, prófétákról és taní­ gén belül végzendő közös tanulm ányi m unkának és vizs­ tókról beszélnek ( 1Kor 12,28); ugyanígy a Rómaiakhoz gálódásnak. írt levél is, amely megemlít diakónusokat, vagy segítő­ társakat is (Rm 16,1). Filippiben együtt használták az episkopoi és diakonoi világi terminusokat a keresztyén III. A fe lsz e n te lt (ord in ált) le lk é sz i szo lg á la t lelkészek jelölésére ( F il 1.1 ). form ái E szolgálatok (m in istry) közül némellyel m ind aszszonyokat, m ind férfiakat megbíztak. A ) Püspökök, presbiterek és diakónusok M íg némelyeket kézrátétellel is iktattak be, más esetek­ 19. Az Újszövetség nem ír le egyetlen olyan szol­ ben nincs szó erről az eljárásról. De bárhogyan nevezték is, e szolgálatok (m in istry) célja Isten Igéjének a hirde­ gálati m in tá t sem, am ely sablonja vagy m aradandó norm ája lehetne az egyház m inden jövendő szolgála­ tése, az evangélium eredeti tartalmának továbbadása és tá n a k (m inistry). Az Ú jszövetségben inkább többféle megőrzése, a keresztyén közösségek hitének, fegyelmének form át is találu n k , am elyek különböző helyeken és és szolgálatának (service) táplálása és erősítése, valamint m ás és m ás időpontban v oltak érvényben. Mivel a egy-egy közösségen belül és az egyes közösségek között az egység védelmezése és ápolása volt. S ezek voltak a ke­ Szentlélek to v á b b ra is vezette az eg yházat életében, resztyénség történetének minden fejlődésében és válságá­ istentiszteletében és m issziójában, a korai sokféleség bizonyos elemei továbbfejlődtek és a szolgálat (mi­ ban a lelkészi szolgálat állandó kötelességei. nistry) egyetem esebb form áiként rögzültek. A II. és 22. B ár nincs egyetlen egységes újszövetségi form a, II I. század során a püspök, p resbiter és diakónus hár­ bár a Szentlélek sokszor in d íto tta az egyházat arra, m as form ája le tt a lelkészi szolgálat általános form á­ hogy szolgálatait (m inistry) a helyi szükséghez alkal­ já v á az egész egyházban. A következő századokban a m azza, s bár a felszentelt (ordinált) lelkészi szolgálat püspök, a p resb iter és a diakónus szolgálata megle­ m ás form ái is elnyerték áldásként a Szentlélek aján­

205

dékait, a püspök, p resbiter és diakónus hárm as szol­ g á la ta (m inistry) m indazonáltal m a is annak az egy­ ségnek a kifejezésére vagy m egterem tésére szolgálhat, am elyre törekszünk. T örténetileg igaz az állítás, hogy ez a hárm as szolgálat v á lt általánosan elfogadott nor­ m ává az első századok egyházában, s m a is m egvan sok egyházban. Az egyházaknak m issziójuk és szol­ g álatu k (service) betöltéséhez szükségük van olyan em berekre, akik különféleképpen végzik és ju tta tjá k kifejezésre a felszentelt (ordinált) lelkészi szolgálat felad atait, diakóniai, presbiteri és püspöki vonatkozás­ b an és funkcióban. 23. Az egyházat, m int K risztus te s té t és Isten escha­ tológiai népét a Szentlélek alk o tja meg a különféle szolgálatokkal (m inistry) és adom ányokkal. Ezek kö­ z ö tt az episkopé szolgálata (m inistry) szükséges a te st egységének kifejezéséhez és biztosításához. V alam ilyen form ában m inden egyháznak szüksége v an az egység eme szolgálatára (m inistry), hogy Isten egyházának, K risztus egy testének s Isten országában valam ennyiök egységének jele legyen. 24. Ma a h árm as form a nyilván reform ra szorul. E gyes egyházakban elhalványult az úrvacsorai közös­ ség vezetésének kollegiális dim enziója. Más egyházak­ b an a diakónusok m unkaköre a liturgikus szertartás­ b an való segédkezésre redukálódott, s m ár nem tö l­ tö tte k be semmilyen felad ato t az egyház diakóniai bizonyságételében. Á ltalában a presbiterségnek a püs­ pöki szolgálathoz való viszonyáról folyt v ita évszáza­ dokon át, s a püspöki szolgálatban a p resbiter rész­ vételének a foka sokak szemében igen nagy ökume­ nikus fontosságú, de még m indig m egoldatlan kérdés. O lyan esetek is vannak, hogy egyes egyházak, am elyek form álisan nem őrzik ezt a hárm asságot, annak bizo­ nyos elem eit m egőrizték. 25. A hagyom ányos hárm as form a így valam ennyi egyház szám ára kérdéseket v et fel. A h árm as form át fen n tartó egyházaknak meg kell kérdezniök m aguk­ tó l, hogyan lehetne an nak lehetőségeit teljesen kibon­ ta k o z ta tn i az egyháznak a világban való legeredmé­ nyesebb bizonyságtétele érdekében. E bben a feladat­ ban azoknak az egyházaknak is részt kell venniök, am elyeknél nincs meg ez a hárm as form a. Ezeknek fel kell tenniök a kérdést, v ajo n az így k ibontakozott h árm as form a nem olyan vonzó-e, hogy ők is elfo­ gadják. B ) Vezérelvek a felszentelt (ordinált) lelkészi szolgálat gyakorlásához az egyházban 26. E tek in te tb e n három lényeges dolgot kell meg­ fontolni. A felszentelt (ordinált) lelkészi szolgálatot személyes, kollegiális és közösségi m ódon kell végezni. Személyesnek kell lennie, m ivel K risztusnak az ő népe k özötti jelenlétére legeredm ényesebben az a személy m u ta th a t rá, a k it az evangélium hirdetésére rendeltek és arra, hogy felszólítsa a közösséget az Ú rnak az élet és bizonyságtétel egységében való szolgálatára. Kolle­ gálisnak is kell lennie, m ivel szükség v an a felszentelt (ordinált) lelkészek kollégium ára, akik osztoznak ab­ ban a közös feladatban, hogy a közösség ügyeit kép­ viseljék. Végül a felszentelt (ordinált) lelkészi szolgálat és a közösség közötti bensőséges viszonynak olyan közösségi dim enzióban kell kifejezésre ju tn ia, am ely­ ben a felszentelt lelkészi szolgálat gyakorlása a közös­ ség életében gyökerezik és m egkívánja a közösség eredm ényes részvételét Isten a k a ra tá n ak és a Lélek vezetésének felismerésében. Kiegészítő megjegyzés a 26. ponthoz E zt a három jelleget együtt kell tartani. A különféle

206

egyházakban hol az egyik, hol a m ásik nyert túlzott hangsúlyt a m ásik rovására. Egyes egyházakban a fel­ szentelt lelkészi szolgálat személyes jellege hajlik arra, hogy háttérbe szorítsa a kollegiális és a közösségi jelleget. M ás egyházakban a kollegiális vagy közösségi jellegnek tulajdonítanak olyan fontosságot, hogy a felszentelt lel­ készi szolgálat elveszíti személyes jellegét. M indegyik egyháznak meg kell kérdeznie önmagától, hogy a felszen­ telt lelkészi szolgálatnak általa gyakorolt formája m ilyen módon károsodott meg a történelem során. E három jelleg értékelése húzódik meg a H it és Egy­ házalkotmány 1927-i lausanne-i világkonferenciájának ajánlása mögött: ,,Tekintettel arra, hogy 1. m ilyen helyet foglalt el az episkopatus, a presbiterek tanácsa, illetve a hívek gyülekezete az ősegyház alkotmányában, és hogy 2. a püspöki, a presbiteri és a gyülekezeti korm ányzati rendszer mindegyike megvan m a is és az évszázadok során a keresztyénség nagy közösségei fogadták el, vala­ m int, hogy 3. a püspöki, a presbiteri és a gyülekezeti rendszer mindegyikét sokan lényegesnek tartják az egyház jó rendje szempontjából, elismerjük, hogy mindemez elemeket — további tanulm ányt igénylő körülmények között — megfelelő hely illeti meg az újra egyesült egyház életrendjében.” 27. A felszentelt (ordinált) lelkészi szolgálatot alkot­ m ányosan vagy kanonikusan kell rendezni és gyako­ rolni az egyházban úgy, hogy a három jelleg m ind­ egyike megfelelőképpen kidom borodjék. A helyi ú r­ vacsorai közösség szintjén szükség van felszentelt (or­ dinált) lelkészre, aki kollegiális testü leten belül tevé­ kenykedik. Erősen kell hangsúlyozni valam ennyi egy­ h áztag ak tív részvételét a közösség életében és dön­ téshozatalában. Regionális szinten ism ét szükség van arra, hogy felszentelt lelkész (m inister) gyakorolja az egység szolgálatát (service). A kollegiális és közösségi jelleg a rendszeres képviseleti zsinati gyűléseken fe­ jeződik ki. C) A püspökök, presbiterek és diakónusok feladatköre 28. Mit m ondhatunk te h á t a püspökök, presbiterek és diakónusok feladatköréről, sőt cím éről? E rre a kér­ désre nem szükséges egységes választ adni a felszen­ te lt (ordinált) lelkészi szolgálat kölcsönös elismerésé­ hez. Tapogatózó m ódon azonban a következő megfon­ to lásokat a ján lh a tju k e feladatkörök m egállapításához. 29. A püspökök az Igét hirdetik, elnökölnek a szent­ ségek kiszolgáltatásánál, fegyelm et ta rta n a k olyan mó­ don, hogy az egyházban a felügyelet, a folytonosság és az egység reprezentatív (képviseleti) pásztori szolgái (m inister) legyenek. Pásztori felügyeletet gyakorolnak azon a testületen, am elyre elh iv attak . Az egyház tan í­ tásának, istentiszteletének és sakram entális életének apostoli v o ltá t és egységét szolgálják. Felelősek az egy­ ház m issziójának irán y ításáért. F e n n ta rtjá k a te rü le ­ tükön élő keresztyén közösség k ap cso latát a tág ab b egyházzal, s az egyetemes egyházét a sajá t közössé­ gükkel. A presbiterekkel, a diakónusokkal és az egész közösséggel eg y ü tt felelősek az egyházban a lelkészi tek intély rendezett átru h ázásáért. 30. A presbiterek a helyi úrvacsorai közösségben az Ige és a sákram entum ok pásztori szolgálatát végzik. Igét hirdetnek, ellátják a h ito k ta tá st, lelkigondozást végeznek és felelősek a gyülekezet fegyelm éért, hogy a világ h itre juthasson és az egyház m inden ta g ja m egújuljon és m egerősödjék a szolgálatban (m inistry) és megfelelőképpen felkészíttessék rá. K ülönös felelős­ ségük van az egyháztagoknak a keresztyén életre és a lelkészi szolgálatra való felkészítéséért. 31. A diakónusok képviselik az egyház elő tt annak a világban való szolgai (servant) elh iv ato ttság át. Azzal,

nek folyam atosságát jelenti: az apostoli h itrő l való bizonyságtételt, az evangélium hird etését és új értel­ mezését, a keresztség és az úrvacsora kiszolgáltatását a lelkipásztori felelősség to v áb b ad ását, a közösséget az im ádságban, a szeretetben, az öröm ben és a szen­ vedésben, a betegeknek és a rászorulóknak n y ú jto tt szolgálatot (service), a helyi egyházak közti egységet és azokban az ajándékokban való részesedést, am e­ lyeket kinek-kinek a d o tt az Úr.

hogy a K risztus nevében a társad alm i és az egyes em berek tengernyi szükségével viaskodnak, példázzák az istentisztelet és a szolgálat (service) kölcsönös egy­ m ásra u ta ltsá g á t az egyház életében. Felelős szolgálatot végeznek az egyház istentiszteletében, pl. bibliai sza­ kaszok felolvasásával, igehirdetéssel és az imádság vezetésével. Segítenek a gyülekezet tan ításáb an . Vég­ zik a közösségen belüli szeretetszolgálatot (m inistry of love). E llá tn a k bizonyos adm inisztratív felad atokat és m egválaszthatók az egyházkorm ányzás felelős tiszt­ ségeire. Kiegészítő megjegyzés a 31. ponthoz Sok egyházban meglehetős bizonytalanság tapasztalható m a a diakónusok szükségét, szolgálatuk indokoltságát, státusukat és funkcióikat illetően. M ilyen értelemben tekinthető a diakonátus a felszentelt ( ordinált) lelkészi szolgálat részének? M i különbözteti meg más egyházi szolgálatoktól (a katechétáktól, a kántorokétól stb.). M iért kell a diakónusokat felszentelni (ordinálni), míg a többi szolgálatokhoz nem szükséges az ordináció? H a felszentelik őket, a szó teljes értelmében nyerik-e el az ordinációt, vagy ez csak az első lépés a presbiterek ordinációja felé? Sok egyházban erős m a az az irányzat, hogy a diakonátust saját méltóságú felszentelt (ordinált) szolgálattá állítsák vissza, amelyek végzése az egész életre szól. Ahogy az egyházak egyre közelebb kerülnek egymáshoz, ebben a tisztségben is egyesülhetnek olyan szolgálatok (m in istry), melyeket jelenleg különféle formákban végeznek és más néven neveznek. A diakónusi szolgálat rendjében jelent­ kező különbségeket nem szabad a felszentelt ( ordinált) szolgálat kölcsönös elismerése akadályának tekinteni.

Kiegészítő megjegyzés a 34. ponthoz A z apostolok, m int Krisztus életének és feltámadásának tanúi és m int az ő küldöttei, az ő eredeti követői az evangéliumnak, s Jézus K risztus ama megváltó szavai­ nak és cselekedeteinek, amelyek az egyház életének alapot adnak. E z az apostoli hagyomány folytatódik a történe­ lemben és összekapcsolja az egyházat krisztusi és apostoli eredetével. Ebben az apostoli hagyományban a lelkészi szolgálat ( m inistry) apostoli folyamatossága ( succession) szolgálja az egyház folytonosságát (continuity) a K risz­ tusban élt életben és Jézusnak az apostolokon át ránk hagyományozott szavaihoz és cselekedeteihez való hűségé­ ben. A z apostolok által kinevezett szolgák (m inister), m ajd az egyházak püspökei voltak az apostoli hagyomány továbbításának első őrei; ők tettek bizonyságot az apostoli lelkészi szolgálat folyamatosságáról (succession), amely az ősegyház püspökeinek a presbiterekkel és a diakónu­ sokkal való közössége révén maradt meg a keresztyén gyülekezetekben. Különbséget kell tenni tehát az egész egyház apostoli hagyománya és az apostoli szolgálat (m inistry) folyamatossága (succession) között.

D ) A charismák (kegyelmi ajándékok) különfélesége

B ) A z apostoli szolgálat folyamatossága (succession)

32. A Szentlélek erejéből élő közösséget a kegyelmi ajándékok sokfélesége jellemzi. A Lélek ad ja a külön­ féle aján d ék o k at, am elyek m eggazdagítják a közösség életét. Eredm ényességük növelése v ég ett a közösségnek nyilvánosan el kell ismernie néhány ilyen charism át. Míg ezek közül némelyek az állandó, m ások az idő­ leges szükségek kielégítésére szolgálnak a közösség életében. A szerzetesrendi közösségekben élő férfiak és nők különösen fontos szolgálatot végeznek az egyház élete szám ára. A felszentelt (ordinált) lelkészi szolgálat, am i önm agában is charism a, nem lehet g á tja a lelki ajándékok sokféleségének. Ellenkezőleg, segítenie kell a közösséget am az ajándékok felfedezésében, am elyeket a Szenlélek á ra sz to tt ki rá ju k és fel kell készítenie a te st ta g ja it, hogy különböző módokon szolgáljanak. 33. V oltak idők az egyház történ etéb en , am ikor az evangélium igazságát csak prófétai és charizm atikus vezetők őrizhették meg. G yakran csak szokatlan mó­ don kerü lh ettek be új ösztönzések az egyház életébe. N ém elykor különleges szolgálatot igényeltek a refor­ mok. A felszentelt lelkészeknek és az egész közösség­ nek nagy figyelm et kell szentelniök az ilyen különleges szolgák (m inistry) kihívásának.

35. Az apostoli szukcesszió első m egnyilvánulása az egyház egészének apostoli hagyom ányában ta lá lh ató . A szukcesszió K risztus saját m issziója állandóságának, s ezért folyam atosságának (continuity) a kifejezése, ebben a m isszióban vesz részt az egyház, am elyben a felszentelt (ordinált) lelkészi szolgálat egyik külön­ leges feladata, hogy megőrizze és valóságossá tegye az apostoli hitet. A felszentelt (ordinált) lelkészi szol­ gálat rendezett továb b ad ása ezért az egyháznak az egész történelm en á t ta rtó folytonosságát (continuity) fejezi ki; ugyancsak kiemeli a felszentelt lelkészeknek a h it őreként való elhivatását. Ahol az egyházak nem lá tják eléggé a rendezett utódlás fontosságát, o tt fel kell tenniök m aguknak a kérdést, hogy nem szüksé­ ges-e m egváltoztatniok az apostoli hagyom ány foly­ tonosságáról (continuity) alk o to tt elképzelésüket. Más­ részt, ahol a felszentelt (ordinált) lelkészek nem hir­ detik megfelelően az apostoli h ite t, o tt azt meg kell kérdezniök m aguktól az egyházaknak, hogy nem szo­ rul-e reform ra lelkipásztori stru k tú rá ju k . 36. Az első századokban az egyre növekvő egyház sajátos történelm i körülm ényei között a püspöki jog­ utódlás (succession) le tt az evangélium tov áb b ad ásáv al és a közösség életével e g y ü tt az egyik eszköz arra, hogy kifejezésre ju tta ssá k az egyház apostoli hagyo­ m ányát. E z t a jogutódlást (succession) úgy értelm ez­ ték, m int ami szolgálja, szim bolizálja és őrzi az apos­ toli h it és közösség folyam atosságát (continuity).

IV . A z a p o sto li h a g y o m á n y fo ly a m a to ssá g a 12 A ) Apostoli hagyomány az egyházban

34. A H itv allásb an az egyház apostolinak v allja m a­ Kiegészítő megjegyzés a 36. ponthoz g át. Az apostolokkal és igehirdetésükkel folyam atos A z ősegyházban az episkopátus meg az apostoli kö­ összefüggésben él (continuity). Ugyanez az Ú r, aki zösség közötti kapcsolatot kétféleképpen értették. Római elküldte az apostolokat, van to v áb b ra is jelen az egy­ Kelemen a püspök misszióját K risztusnak az A tya, s az házban. Az eg yházat a Szentlélek ta r tja meg az apos­ apostoloknak Krisztus által történt kiküldésével kapcsolja toli hagyom ányban a történelem nek az Isten országá­ össze ( Cor. 42—44). E z a püspököt az apostolok jog­ ban való beteljesedéséig. Az egyház apostoli hagyo­ utódjává ( succession) tette, biztosítván ezzel az apostoli m ánya az apostolok egyháza állandó jellegzetességei­ küldetés állandóságát az egyházban. Kelement elsősorban

207

az érdekelte, hogy m ilyen eszközökkel biztosítható K risz­ tus jelenlétének történeti folytonossága (continuity) az egyházban, am i az apostoli jogutódlásnak (succession) köszönhető. Antióchiai Ignác számára ( M agn. 6,1;3,1,2, Trail. 3,1) a tizenkettő körében levő Krisztus van állan­ dóan jelen az egyházban a püspök személyében, akit a presbiterek vesznek körül. Ignác a presbiterek és diakónusok között álló püspök körül összegyűlt keresztyén közösséget úgy tekinti, m in t az apostoli közösség Lelkének valóságos megnyilvánulását. A z apostoli szukcesszió jele így nemcsak a történelmi folytonosságra (continuity) m utat, hanem egy tényleges lelki valóságot is nyilvánvaló­ vá tesz. 37. Azok az egyházak, am elyek a püspöki tiszt révén ta r tjá k fenn a folytonosságot (succession), egyre in­ k ább felismerik, hogy az apostoli h it, istentisztelet és misszió folytonossága (continuity) m egm aradt azokban az egyházakban is, am elyek nem őrizték meg a tö rté ­ nelm i episkopátus form áját. E z t a felism erést to vább tá m o g a tja az a körülm ény, hogy a püspöki szolgálat valóságát sok ilyen egyház is m egőrizte, ak ár használ­ já k a püspöki cím et, ak ár nem. Az ordinációt pl. m in­ dig olyan személyek végzik bennük, akikben az egyház elismeri a szolgálati m egbízatás (m inisterial commis­ sion) to v áb b ad ásán ak tekintélyét. 38. Ezek a m egfontolások nem csökkenthetik a püs­ pöki szolgálat fontosságát. Ellenkezőleg, lehetővé teszik, hogy a püspöki rendszert nem ta rtó egyházak is az egyház folytonosságának (continuity) és egységének jeleként, h a nem is b iztosítékaként értékeljék a püs­ pöki szukcessziót. Ma az egyházak — azok is, ame­ lyek egyesülési tárg y aláso k at fo ly tatn ak — kifejezik h ajlandóságukat arra, hogy a püspöki szukcessziót az egész egyház élete apostolicitásának jeleként fogadják el. U gyanakkor azonban nem fo gadhatnak el semmi olyan vélem ényt, hogy a sa já t hagyom ányuk szerint gyakorolt szolgálat (m inistry) érvénytelennek tek in ­ tessék m indaddig, amíg rá nem lépnek a püspöki szukcesszió vonalára. H ogyha elfogadják az apostoli szukcessziót, az legjobban akkor szolgálja az egész egyház egységét, h a egy tág ab b folyam at részévé válik, am ely á ltal m aguk az episzkopális egyházak is vissza­ nyerik elveszített egységüket.

Kiegészítő megjegyzés a 39. ponthoz N yilvánvaló, hogy az egyházak felszentelési (ordiná­ ciós) gyakorlata különböző, és hiba lenne ezek közül egyet választani k i kizárólagosan érvényesként. M ás­ részt, ha az egyházak hajlandók elismerni egymást az apostoli szukcessziónak fent leírt jelében, ebből az követ­ kezik, hogy elismerik és tiszteletben tartják azt a régi hagyományt, amely szerint a püspök szentel fel a közösség részvételével. 40. Az ordináció te h á t tulajdonképpen Isten és a közösség cselekedetét jelenti, amellyel a felszentelteket a Lélek erősíti meg a feladatukra (task) s a gyülekezet elismerése és im ádsága tám ogatja. Kiegészítő megjegyzés a 40. ponthoz A z ordinációra vonatkozó eredeti újszövetségi kifeje­ zések egyszerűek és szemléltetőek. A z Újszövetség feljegyzi a kinevezés tényét, leírja a kézrátételt és közli, hogy könyörögtek a Szentlélekért. Ezekhez az alapvető adatok­ hoz azután különböző értelmezéseket fűztek a különböző hagyományok. Nyilvánvaló, hogy van bizonyos különbség a görög „cheirotonein” kimondatlan kulturális környezete és a latin ,,ordo”-é vagy „ordinare”-é között. A z előbbi termi­ nus újszövetségi használata a „kinevezés” alapul szolgáló világi jelentést veszi kölcsön (ApC sel 14,23; 2Kor 9,19), amely viszont a kéz kinyújtásának eredeti jelentéséből származik, akár azért, hogy a kezét kinyújtó személy rámutasson valakire, akár azért, hogy szavazatát adja le vele. Egyes tudósok a „cheirotonein”-ben a kézrátétel aktusára látnak utalást, tekintettel az eljárás látszólag olyan párhuzamos eseteinek a pontos leírására, m int amilyenek az ApCsel 6,6-ban, 8,17-ben, 13,3-ban, 19,6ban; az 1T im 4,14-ben és a 2Tim 1,6-ban olvashatók. A z „ordo” és az „ordinare”, másrészt a római jogból származó kifejezések által egy, a közönséges néptől különvált csoport különleges státusát jelzik, m int amilyen a római szenátusnak „ordo clarissimus”-ként való emlí­ tése. E terminusokat használó bármely fogalmi szerkezet kiindulási pontja erősen befolyásolja m ajd azt, amit ma m ár magától értetődőnek tartunk, a belőle következő eljá­ rásnak akár elgondolásában, akár a végrehajtásában. B ) A z ordináció aktusa

41. Az ordinációt hosszú és ősi keresztyén hagyo­ m ány, az istentisztelet, s különösen az eucharisztia összefüggésébe állítja. A beik tatási istentiszteletnek A ) A z ordináció jelentése (service of ordination) ez a helye az ordinációnak olyan értelm ezését őrzi, m iszerint az az egész közösség 39. Az egyház bizonyos ta g ja it K risztus nevében a aktusa, nem pedig egy bizonyos rendé, vagy éppen Szentlélek segítségül hívásával és kézrátétellel ordi­ csak a felszentelt személyé. Az ordináció a k tu sa kéz­ n á lja a szolgálatra (1Tim 4,14; 2Tim 1,6). Am ikor ezt rátétellel azok részéről, akik erre ki v an n ak jelölve, teszi, az apostolok m isszióját igyekszik folytatni és hű­ eg y ú ttal a Szentlélek segítségül hívása is (epiklesis), séges ak ar m aradni tanításukhoz. Az ordináció ak tu sa sakram entális jel és a lelki ajándékok és a m egbízatás azok részéről, akik ezzel a lelkészi szolgálattal (mi­ elismerése. nistry) meg v an n a k bízva, bizonyítva az egyház ösz­ 42. a) Az ordináció könyörgés Istenhez, hogy az szeköttetését Jézus K risztussal és az apostoli bizony­ új lelkész nyerje el a Szentlélek erejét ab ban az új kap­ ságtétellel, felidézvén, hogy a feltám ad o tt Ú r az igazi csolatban, am ely közötte és a helyi gyülekezet, vala­ felszentelő (ordainer) és az ajándékok adója. Az ordi­ m in t — következésképpen — az egyetem es egyház kö­ nálással az egyház a Szentlélek ihletésére gondoskodik z ö tt is létesül. Isten kezdem ényezésének másfélesége, az evangélium hűséges hirdetéséről és a K risztus ne­ am elynek a felszentelt (ordinált) lelkészi szolgálat az vében végzett alázatos szolgálatról (service). A kézrá­ egyik jele, i t t az ordináció ak tu sáb an m agában ismer­ té te l a Szentlélek aján d ék án ak a jele, am ely láth a tó v á te tik el. " A Lélek fú, ahova ak ar” (Jn 3,3): a Lélek teszi, hogy a szolgálatot (m inistry) K risztusban a d o tt segítségül hívása m agában foglalja a teljes Istenre kijelentés létesítette, s em lékezteti az egyházat arra, h ag y atk o zást a tek in tetb en , hogy m i lesz az egyház hogy őreá tekintsen, m in t m egbízatása forrására. E n ­ im ádságának az eredm énye. Ez azt jelenti, hogy a Lé­ nek az ordinációnak azonban lehetnek különböző szán­ lek új erőket hozhat m ozgásba és új lehetőségeket dékai a püspökök, presbiterek vagy diakónusok sajátos n y ith a t meg „feljebb, m in t ahogy mi kérjük, vagy el­ felad atain ak megfelelően, m elyeket az ordináció li­ gondoljuk” (E f 3,20). 43. b) Az ordináció jel arról, hogy az Ú r, aki adja tu rg iá ja jelez. V. A z ordináció

208

a felszentelt (ordinált) lelkészi szolgálat aján dékát, m eghallgatja ezt az im ádságot. B ár az egyház epikle­ sisének eredm énye teljesen Isten szabadságától függ, az egyház azzal a bizalom m al ordinál (szentel fel), hogy Isten, aki hű a K risztusban a d o tt ígéretéhez sakram entálisan belép az em beri kapcsolatok esetle­ ges, tö rté n e ti form áiba és a m aga céljára használja fel ezeket. Az ordináció hitb en valóságossá le tt jel arról, hogy a jelzett lelki kapcsolat jelen v an a ki­ m on d o tt szavakban, az elvégzett m ozdulatokban és m indezekkel az alkalm azott form ákban. 44. c) Az ordináció az egyház részéről a Lélek aján­ dékának az elismerése az ordinált (felszentelt) szemé­ lyében, s m ind az egyház, m ind az ordinálandó sze­ mély önm aga elkötelezése az új kapcsolatra. Azzal, hogy a gyülekezet az ordináció ak tu sáb an új lelkészt kap, elism eri a lelkész lelki aján d ék ait és ez ajándékok befogadására kötelezi el m agát. Az o rd in ált személyek hasonlóképpen az egyháznak aján lják fel aján d ék aik at és elkötelezik m agukat az új tekin tély és felelősség terhének hordozására. U gyanakkor kollegiális kapcso­ la tb a lépnek a tö b b i felszentelt (ordinált) lelkésszel. C ) A z ordináció feltételei 45. Az ordinált (felszentelt) szolgálatra való elhívása különféleképpen történ ik . M egvan az Ú r elhívásának személyes felismerése, hogy odaszentelje m agát valaki az ordinált szolgálatra. M eghallható e hívás im ádság­ ban és m editációban de ráébreszthet v alak it erre a család, a baráto k , a gyülekezet, a ta n ító k és m ás egy­ házi tekintélyek tanácsa, példája, b á to rítá sa és veze­ tése is. Szükséges, hogy ezt az elhívást hitelesítse az illető személy kegyelmi ajándékainak az egyház ré­ széről tö rtén ő elismerése. A szolgálat végzéséhez szük­ séges eme tálen tu m o k lehetnek term észetes ad ottsá­ gok, vagy lelkileg elnyert ajándékok. Isten felhasznál­ h a t a felszentelt lelkészi szolgálatra m ind cölibátusban, m ind házasságban élő személyeket. 46. Az ordinált személyek lehetnek hivatásos lelké­ szek abb an az értelem ben, hogy az egyháztól k ap ják a fizetésüket. De felszentelhet az egyház olyanokat is, akik m egm aradnak valam ilyen m ás foglalkozásban, vagy alkalm azásban. 47. Az ordinált (felszentelt) lelkészi szolgálatra jelöl­ teknek megfelelő felkészítésre v an szükségük a Szent­ írás és a teológia tanulm ányozásával, im ádsággal, lelki elmélyüléssel és világuk em beri és társad alm i reali­ tásán ak megismerésével. Ez az előkészítés bizonyos esetekben más form át is ölthet, m in t am ilyen a ki­ b ő v íte tt akadém iai tan u lm án y . A felkészítés idősza­ káb an meg kell vizsgálni, tovább kell táp láln i és meg­ kell erősíteni a jelölt elhiv atását, vagy m ódosítani kell ann ak értelm ét. 48. A felszentelt lelkész szolgálatra való kezdeti el­ kötelezést többnyire fen n tartás vagy időhatárok meg­ jelölése nélkül kell kifejezni. De a szolgálatból (ser­ vice) való ideiglenes eltávozás nem összeegyeztethe­ te tle n az ordinációval. Az ordinált (felszentelt) szolgá­ la t újrafolytatásához szükséges az egyház beleegyezése, de nem kell hozzá újabb ordináció. A lelkészi szolgálat (m inistry) Isten a d ta charism ájának elismerése követ­ keztében sohasem ism ételik meg az ordinációt egyetlen felszentelt szolgálatra sem. 49. Az ordinációval egy-egy egyházban kapcsolatos fegyelm ezést nem szükséges általánosan alkalm azan­ dónak ta rta n i, sem nem szolgálhat alapul a m ás egy­ h ázakban végzett lelkészi szolgálat elismeréséhez. 50. A zoknak az egyházaknak, am elyek nem h ajlan­ dók ordinált (felszentelt) szolgálatra elfogadni jelöl­ te k e t valam ilyen fogyatékosság m ia tt, vagy azért, m ert

azok pl. egy bizonyos fajhoz, vagy társadalm i csoport­ hoz ta rto z n ak , felül kellene vizsgálniok ezt a gyakor­ latot. Ez az átértékelés különösen fontos m a a szol­ g álat (m inistry) olyan új form áival való sok-sok kí­ sérletezésre tek in tettel, am elyekkel közelítenek az egy­ h ázak a m odern világhoz.

VI. A fe lsz en telt lelk é szi sz o lg á la to k k ölcsön ös elism erése felé 51. A lelkészi szolgálatok (m inistry) kölcsönös elis­ merése felé teendő előrehaladáshoz h a tá ro z o tt erőfe­ szítések szükségesek. Minden egyháznak meg kell vizs­ gálnia az ordinált (felszentelt) lelkészi szolgálat for­ m áit és azt, hogy az egyházak milyen m értékben hű­ ségesek annak eredeti szándékaihoz. Az egyházaknak fel kell készülniök arra, hogy m egújítsák az ordinált (felszentelt) lelkészi szolgálatról v allo tt felfogásukat és abban ta n ú síto tt g yakorlatukat. 52. Azok között a kérdések között, am elyeket fel kell dolgozni, am ikor az egyházak a lelkészi szolgálat köl­ csönös elismerése felé haladnak, különösen fontos az apostoli szukcesszió kérdése. Az ökum enikus párbe­ szédekben elism erhetik az egyházak egymás ordinált (felszentelt) szolgálatait, h a kölcsönösen biztosítják egym ást arról a szándékukról, hogy az Ige és a sákra­ m entum ok szolgálatát (m inistry) az apostoli korral folyam atosságban (continuity) kívánják továbbadni. E z t a to v á b b a d ást az apostoli hagyom ány szerint kell végezni, mely m agában foglalja a Szentlélek segítségül h ív ását és a kézrátételt. 53. A különböző egyházaknak különböző lépéseket kell tenniök, hogy m egvalósuljon a kölcsönös elisme­ rés. Például a) A püspöki szukcessziót m indm áig őrző egyházak­ tól azt kell kérni, hogy ismerjék el a felszentelt (ordinált) lelkészi szolgálat apostoli ta rta lm á t azoknál az egyházaknál is, am elyek nem ta rto ttá k fenn ezt a szukcessziót, valam int azt, hogy különféle form ákban ezekben az egyházakban is, m egvan az episkopé (fel­ ügylet) szolgálata (m inistry). b) A zoknak a püspöki szukcesszió nélküli egyházak­ nak, am elyek az apostoli h itte l és misszióval hűséges folyam atosságban (continuity) élnek, m egvan az Ige — és sákram entális szolgálatuk (m inistry) —, m iként ez nyilvánvaló hitükből, gyakorlatukból és életükből. E zeket az egyházakat a rra kell kérni, ism erjék el, hogy ez az apostolok egyházával való folyam atosság (continuity) fejeződik ki a püspökök által folyam ato­ san (successive) gyakorolt kézrátételben, s hogy — bár ta lá n ők sem nélkülözik az apostoli hagyom ány foly­ tonosságát — azt ez a jel csak m egerősítheti és elmé­ lyítheti. Szükségük v an a püspöki szukcesszió jelének újrafelism erésére. 54. Egyes egyházak férfiakat és nőket is felszentel­ nek (ordinálnak), m ások csak férfiakat. Ez a különbség m egnehezíti a lelkészi szolgálatok kölcsönös elismeré­ sét. De az ilyen akadályokat nem szabad lényegesnek tek in ten i a kölcsönös elismerés felé kifejezett to v áb b i erőfeszítésekben. Az egym ás felé való n y ito ttság lehe­ tővé teszi, hogy a Lélek az egyházhoz valam elyik m á­ sik egyház felismerésein keresztül is szóljon. Az öku­ m enikus m egfontolás te h á t inkább b á to ríth a tja , m in t g á to lh atja őket abban, hogy szembenézzenek ezzel a kérdéssel. 55. Az egyházak és lelkészi szolgálataik kölcsönös elismerése m agában foglalja az illetékes felsőbbségek (authority) döntését és az olyan liturgikus a k tu st, am e­

209

lyekből nyilvánvalóvá v álik az egység. Az ilyen nyil­ vános ak tu s tö b b form áját is jav aso lták m ár: kölcsö­ nös kézrátétel, közös úrvacsoravétel, ünnepélyes isten­ tisztelet az elismerés külön rítu sa nélkül, a szertartás közben az egység te x tu s (te x t of union) felolvasása.

Egyik liturgikus form a sem feltétlenül szükségszerű, de bárm elyikben szükséges lehet a kölcsönös elisme­ rés m egvalósulásának nyilvános kihirdetése. E rre bi­ zo nyára megfelelő alkalom lehet a közös úrvacsorai istentisztelet.

FÜGGELÉK A ) A z anyagok

B ) E z anyagok felhasználása

1. Growing T ogether in B aptism , E u ch arist and Mi­ n istry (E gyüttnövekedés a keresztségben, úrvacsorá­ b an és szolgálatban) (Genf, EVT, 1982). V itavezérfonal, am elyet W illiam H . L azareth ír t a világi tanulm ányi csoportnak. R övid, egyszerű, eleven stílusban m egírt m unka, s elsőrenden az átlagolvasóhoz szól. 2. Ecum enical Perspectives on B aptism , E ucharist and M inistry (A keresztség, úrvacsora és szolgálat ökum enikus táv latai) (Genf, EVT, 1982). Teológiai ta ­ nulm ányi k ö te t, m elyet M ax T hurian a ty a szerkesz­ t e tt, s am ely az é rin te tt technikai kérdések teljesebb feldolgozását n y ú jtja dogm atikusoknak és liturgiku­ soknak. 3. B aptism , and E u ch arist: Ecum enical Convergen­ ce in C elebration (Keresztség és úrvacsora: a szertartás ökum enikus összehangolása) (Genf, EVT, 1982). Max T h u rian a ty a szerkesztésében a keresztyén istentiszte­ let megfelelő forrásait és alkalm azható m in táit kínálja k atolikus és orthodox papoknak, valam int protestáns lelkészeknek. A szertartások sokfélesége b e m u ta tja az egyházak körében jelenleg tap a sz ta lh a tó liturgiai meg­ ú julást, a keresztség és az úrvacsora olyan új öku­ m enikus liturgiáit is, am elyek m ár m agukban foglalják az elfogadott szövegben a já n lo tt elem eket.

Ezek az anyagok egyaránt használhatók istentiszte­ leti és tanulm ányi célra. Ezzel azt rem éljük, hogy az egyházak közösen fogják k u ta tn i, hogyan m élyíthetik el istentiszteletüket és spiritualitásukat, hogyan ta n ít­ h a tjá k dogm áikat, erősíthetik bizonyságtételüket és vehetnek részt az igazságosság és a szolgálat te v é ­ kenységeiben, m iközben a keresztyén egységet is elő­ segíthetik. H asználatuk ökum enikus összefüggésben: egyesülési tárgyalásokon, kétoldalú megbeszéléseken, nem zeti, regionális és helyi egyháztanácsokban, m ás ökum enikus közösségekben. H asználatuk az egyházakon belül: a teológiai nevelésben, az egyházi kapcsolatok bizottságaiban, egyházi nagygyűléseken, tanácsokban, zsinatokon és lelkészkonferenciákon, laikus tan u lm án y i csoportokban, az istentisztelet rendszeres alkalm ain. A rra b iztatu n k m inden egyházat, hogy ahol csak lehetséges, közöljék egym ással és hasonlítsák össze ta ­ nulm ányi eredm ényeiket a felekezeti, nem zeti és kul­ tu rális határokon tú l is.

A FO R D ÍTÁ SR Ó L E z a fordítás angol eredetiből Fü k ő Dezső fordítá­ sának (Theol. Szemle 1982/6. sz. 321—338. old.) mesz­ szemenő figyelem bevételével tö rté n t, mely fordítás igen nagy segítséget je le n te tt e m ostani elkészítésé­ hez. V álto ztatáso k ra jav arészt o tt k erü lt sor, ahol azt teológiai m eggondolások indokolták, ill. o tt, ahol a fen t em lített fordítás nem volt teljes az eredeti szö­ veghez képest. E fordítás elkészítésében nem kis nehézséget jelen­ t e t t a term inusok egységes átfogó fordítása. P ró b áltu k

a b e v e tt m agyar term inusokat használni még o tt is, ahol ennek jelentése nem teljesen fedi az alapszöveg­ ben szereplőét. Ezek során csak egy em líttessék meg i tt az előszóban. Az „eucharist” szót úrvacsorának for­ d íto ttu k (jelenti az úrvacsorázás ak tu sát, ill. az úr­ vacsora m egszentelt jegyeit), jóllehet a Limai D oku­ m entum sokszor az istentiszteletet is eucharistiának nevezi. R em énységünk szerint e fordítás — fogyatékosságai ellenére is — segítséget ad h a t a D okum entum m egér­ téséhez és teológiai feldolgozásához.

FO R D ÍT Ó I M EG JEG Y ZÉSEK 1. „Angolul k ét szó is használatos a szolgálatra: a m inistry, am ely többnyire a lelkészi szolgálatot jelenti, és a service, am ely általáb an m inden szolgálatot jelen t.” (F ükő Dezső fordítói megjegyzése.) A m agyar­ b an nagyon nehéz különbséget tenni a m inistry és ser­ vice között. Mivel a Lim ai D okum entum úgy hasz­ n álja a k e ttő t, hogy félreértésekre a d n a okot (pl. m indkettővel jelöli Jézus szolgálatát), s a tisztább szövegm egértés kedvéért — ahol szükséges — záró­ jelben fe ltü n te tjü k az eredeti kifejezést. Ezek alapján a m inistry szót az esetek többségében lelkészi szol­ g álatn ak fordítjuk. 2. Az üdvösség szó szerencsésen fejezi ki a salvation ta rta lm á t, jóllehet üdvözítés ta rta lo m is tu lajd o n íth ató neki. 3. A pardoning jóllehet m egbocsátást jelent, egyházi

210

szóhasználata m ia tt mégis bűnbocsátásnak fo rd ít­ juk. 4. Az angol szó értelm ében nem felnőtt keresztség­ r ől v a n szó, hanem hívő keresztségről, azaz olyan v a­ laki m egkeresztelkedéséről, aki m ár m aga bizonyságot tu d ten n i hitéről. Mivel ez nem életkorhoz k ö tö tt, h a­ nem h ithez; így m eghagyjuk az angolt, m ert ez ekla­ tán sab b . 5. Az „in fan t b aptism ” csecsemőkeresztséget jelent, ezért nem fordítjuk gyerm ekkeresztségnek; kivéve o tt, ahol a szöveg a gyerm ek szót használja. 6. A szöveg két szót használ az emlékezésre: anam ­ nesis és memorial. Mivel úgy éreztük, hogy nem tu d ­ ju k kellőképpen visszaadni a két szó közti különbsé­ get, ezért a megfelelő helyeken feltü n tetjü k az eredeti szót, noha meg kell jegyeznünk, hogy a Lim ai Doku­

m en tu m nem tesz lényeges különbséget a k é t szó kö­ z ö tt. B izonyára nem tű n ik erő ltetettn ek , h a rá m u ta ­ tu n k arra, hogy e k é t szó tartalm ilag k ét különböző m ozgást tá r elénk. Míg a m em orial a m ú ltb a való visszam enetelt jelenti, addig az anam nesis — filozó­ fiai jövetelénél fogva is (Platon) — inkább a m egjele­ n ítés (V ergegenw ärtigung) a k tu sá t fejezi ki. Teoló­ giailag a z t láth atju k , hogy a m últn ak ezt a jelenné té ­ telé t (anamnesis) az epiklesis biztosítja. 7. Több h e ly ü tt a to celebrate igét így fo rd ítju k : m egünnepel. A celebration főnevet szertartásn ak for­ dítju k , kerülendő a katolikus felhangokat, am elyek azonban az angol szövegben kétséget kizáróan benne vannak. 8. Az intercession szót következetesen közbenjárás­ n ak fo rd ítju k , a k á r K risztus közbenjárásáról, ak ár bárk i m ás közbenjárásáról le tt légyen is szó. Jóllehet a szó je le n th e t esedezést is mégis a szöveg m arkánssá­ gán ak megőrzése szem pontjából még v o n zataiban is kerüljük az esdeklésként való fordítást.

9. Ez a vonatkozó névm ás v o n atkozhat ugyanúgy az istentiszteletre, m in t az úrvacsorára. 10. I t t az angol személyekre vonatkozó gyűjtőfoga­ lom ként használja a kifejezést. 11. Az au th o rity szó jelen th et h a ta lm a t is, de hogy ne keverjük össze Isten vagy Szentlélek h ata lm áv a l (power), tekintélynek fordítjuk. Néhol m eghagytuk az a u to ritás szót, m inthogy Isten és K risztus a u to ritá sá t (exousia) és a lelkészi szolgálat au to ritá sá t (tekinté­ ly ét) nem tu d tu k a m agyar fordításban kielégítően m egkülönböztetni. Más esetben e szót felsőbbségnek is fo rd íto ttu k . 12. A szöveg használja a succession szót, mely való­ ban folyam atosságot jelent, de jelent jogutódlást, vagy öröklést is. U gyanakkor használja a szöveg a conti­ n u ity szót is, am ely a m egszakítatlan folyam atosságot fejezi ki. E zért, ahol tu d tu k , m eghagytuk a latin suc­ cessio szót, ahol pedig értelem zavaró lehet, o tt záró­ jelben fe ltü n te tjü k az eredeti szót.

A Magyarországi Református Egyház Zsinatának megfontolásai a Limai Dokumentumról A M agyarországi R eform átus E gyház Z sinata meg­ k a p ta és öröm m el fogadta a H it és E gyházalkotm ány B izottság á lta l m egküldött Lim ai D okum entum ot, és a z t az egyház különböző szintjein m egtárgyalta. A M agyarországi R eform átus E gyház D oktorainak K ollégium a 1984. évi plenáris ülésén az egyes szekciók m u n k áján ak eredm ényeképpen ja v a sla to t fogadott el, am elyikben ajá n lo tta a Z sinatnak a Lim ai D okum en­ tu m pontos m agyar fordításának közzétételét és kérdő­ ívek kibocsátását a gyülekezetekhez. A kérdőívekre a d o tt válaszok 1985 júliusáig beér­ keztek. A kérdőívekben a d o tt válaszok összegzését a D oktorok K ollégium a rendszeres teológiai szekciója elvégezte, és az 1985. évi augusztusi plenáris ülés azt tudo m ásu l v ette. Ilyen előzetes átfogó m un k álatok u tá n az alábbiakban összefoglaljuk egyházunk tu d o ­ m ányos vizsgálódásának és a gyülekezetek részéről beérk ezett válaszok eredm ényét. Á lta lá n o s m e g je g y z ések A M agyarországi R eform átus E gyház Z sinata öröm m el üdvözli a Lim ai D okum entum ot, am elyik az ökum enikus mozgalom H it és E gyházalkotm ány kon­ ferenciája m integy fél évszázados m u n k áján ak ered­ m énye. Ú gy véljük, hogy a Lim ai D okum entum (rövi­ d ítv e: LD) az egyháztörténelem ben az első, am elyik a keresztség, úrvacsora és egyházi szolgálat tek in teté­ ben közös nevezőre igyekszik hozni a különböző tra d í­ ciókból jövő egyházak nézeteit. Meggyőződésünk, hogy az LD az ökum enikus mozgalom tö rté n e te folyam án a legjobban átgondolt és kidolgozott irat, am elyik három döntő jelentőségű v ita to tt kérdésben az egyház egységét igyekszik szolgálni. Teológiai differenciáltsá­ ga, m élyreható biblikus elemzései folytán kim agaslóan a legjobb egységiratok közé szám ítható. Az LD kétségtelenül irénikus irat, am ely az identitás alapvető vonásainak feladása nélkül valóban igyekszik m ás tradíciók id e n titá sá t figyelembe venni és tiszte­ letben ta rta n i.

A dokum entum egyik legjelentősebb pozitív vonása annak felismerése, hogy a h it és egység kérdései az egyházban összefüggenek a világ egységével és meg­ osztottságával, valam in t gyógyításra váró problém ái­ val. H elyeseljük a K özponti B izottság h a tá ro z a tát, am ely szerint különbséget kell ten n i az ira tra a d o tt egyházi válaszok (responses) és az irat elfogadása recepció) között. E nnek értelm ében egyházunk a L D -t még nem konszenzusnak, hanem konvergenciairatnak tekinti. A k eresztség E gyházunk közössége örömmel és helyesléssel fo­ g ad ta a LD keresztségről szóló téte le it és azokban fel­ ismeri sa já t hitének m egnyilvánulását. H asznosnak ta lá ltu k ezeket egyházunk önvizsgálatában és fontos­ nak a gyülekezetek h ittu d a tá n a k elm élyítésére a ke­ resztség kérdésében. K ülönösen fontosnak ta rtju k a gyerm ek-keresztséget gyakorló egyházakban a keresz­ ty én gyülekezet és család felelősségét a m egkeresztelt gyerm ekek hitre való nevelésében. E gyházunk közös­ sége eg y etért azzal, hogy a keresztség egyszeri és meg­ ism ételhetetlen. Jelentős lépés lenne az egység ú tjá n , h a az egyes egyházak kölcsönösen elism ernék egym ás keresztségét. Ú gy véljük, hogy a LD -nak a keresztségre v o n at­ kozó fejezete m áris konszenzusra é re tt. A különböző felekezetek közötti dialógusok a keresztség ügyében feljogosítanak bennünket arra a rem énységre, hogy az egyházak a keresztség kérdésében ökum enikus egyet­ értésre ju tn a k .

A z eu ch aristia Az eucharistia eredete tek in tetéb en eg yetértünk a LD sokoldalú gazdag megközelítésével. A gyülekeze­ tekből beérkezett válaszok egyértelm űen h ite t tesznek

211

am ellett az evangélium i felismerés m ellett, hogy az istentisztelet középpontja az élő Ige, Jézus K risztus. R óla tesz bizonyságot a hallható és lá th ató ige, az igehirdetés és a sákram entum egyaránt, így az eucha­ ristia is. Az új m agyar reform átus liturgiái reform ta rta lm a z za az úrvacsorai elem eknek azon gazdagsá­ gát, am elyet a LD felsorol. F ontosnak ta r tju k az L D -ban az úrvacsora szociál­ etik ai következm ényeinek hangsúlyozását és örömmel állap ítju k meg, hogy erre m egvan a gyakorlat egy­ házunk úrvacsorai hagyom ányában. H elyeseljük a gyerm ekek jelenlétét az istentiszteleten, de a gyerm e­ keket konfirm áció elő tt nem k ívánjuk az úrvacsorában részesíteni. A M agyarországi R eform átus E gyház sa ját tradíció­ jából és jelenkori teológiai felismeréséből a következő gondolatokat aján lja a H it és E gyházalkotm ány szervezetének és az ökum ené közösségének további m egfontolásra: F ontosnak ta r tju k az úrvacsorában az „ u n io m ystica cum Christo” kálvini hangsúlyozását. E ta n ítá s értelm ében a hívő gyülekezet úgy részesül a K risztus v áltsághalálának és feltám adásának gyü­ mölcseiben, azaz K risztus személyével való közösség­ ben, hogy az úrvacsora következm ényeként m aga is K risztus szolgálatában részesedve m egáldoztatik. E z azt jelenti, hogy életét o d aad ja az em bervilágért sze­ retetb en és Isten dicsőségére végzett szolgálatban. F ontosnak ta r tju k megjegyezni, hogy egyházunk fel­ ismerése szerint a fentiek értelm ében az úrvacsora a szolgálat sákram entum a. E bből a szem pontból az ökum enikus egység és az ökum enikus úrvacsorai kö­ zösség vélem ényünk szerint a legcélszerűbben meg­ közelíthető. E gyházunk közösségének vélem énye szerint az eucharisztiában K risztus áldozatának az ajándékozása, elfogadása, és feleletképpen a gyülekezet, illetve az egyház hálaáld o zata egym ástól elv álaszth atatlan , de mégis m egkülönböztetendő valóságok. Az L D -nak világosabban kifejezésre kell ju tta tn ia , hogy K risztus áldozata m indig megelőzi a mi hála­ áldozatunkat. A z e g y h á zi szo lg á la t E gyházunk nag y ra értékeli, hogy a LD -ben ez a rész az egyetem es papság bibliai elvére épül. P ozitiven értékeljük, hogy a szolgálati form ák ki­ alakulásának történelm i és kulturális feltételére tö b b ­ ször u ta l a dokum entum . Ezzel igyekszik enyhíteni

azokat az ellentéteket, am elyek a szolgálat kérdésében a történelem folyam án élesen szem beállították az egy­ h ázakat. M eggyőződésünk az, hogy az apostoli hagyom ány letétem ényese a gyülekezet, ahol az igét tisztán hir­ detik, a sákram entum okat helyesen kiszolgáltatják, a koinoniát és a diakoniát gyakorolják. E gyházunk m indig fontosnak ta r to tta és fontosnak ta r tja az egy­ házi szolgák elhívását, kiképzését és ordinálását. A LD egyházi szolgálatról szóló része hiányosságá­ nak ta rtju k , hogy az egyházi szolgálat püspöki, pres­ biteri és diakónusi rendjét csak annak hierarchikus értelm ezésében em líti, és teljesen mellőzi a kálvini egyházalkotm ányt, am elyik az evangélium i egyházak túlnyom ó többségében m egvalósult. A LD további kiépítésénél nyíltan kifejezésre kellene ju tta tn i a pász­ tori, presbiteri, tan ító i és diakónusi zsinat-presbiteri rendszerben való gondolkodás egyenjogúságát. A LD á ltal ajá n lo tt kölcsönös elismerés ja v a sla ta figyelem rem éltó, és ennek elfogadása nagy lépés lenne az egység további ú tján . Z árószó A M agyarországi R eform átus Egyház közössége ál­ ta láb an és legtöbb részletében egyetértését fejezi ki a LD-mal. Ahhoz azonban, hogy a reform átori egyházak közösségével e g y ü tt jó lelkiism erettel helyeselni tu d ju k a LD m inden részletét, szükséges, hogy a dokum entum to v áb b i form álásával és csiszolásával foglalkozó bi­ zottság néhány, szám unkra alapvetően fontos kérdés­ ben előbbre jusson, és félreértés nélkül szóljon. Lényeg­ bevágóan fontosnak ta rtju k annak világos kifejtését, hogy az Isten élő igéje, viva vox Dei, Jézus K risztus, az íro tt ige, a Szentírás és a Szentlélek á ltal m inden egyházi tradíció felett áll, s annak m indenkori k rité­ rium a. Fontosnak ta rtju k annak a bibliai ta n ítá sn a k az érvényre ju tta tá s á t, hogy az egyházat is Isten Igéje ho zta létre, te h á t az egyház „ c rea tu ra verbi” és m int ilyen lehet csak Isten á ld o tt eszköze. Nem ta r tju k valószínűnek, hogy az „egyház lá th a tó egysége” , am ennyiben ezen szervezeti egységet értü n k , a L D -ban elérendő konszenzus á ltal megvalósul. R e­ m énységünk, hogy a dokum entum m al való foglalkozás segíteni fog a tagegyházaknak abban, hogy sa já t hi­ tü k b e n elm élyüljenek, egym ás h ité t jo bban megis­ m erjék és tiszteljék, és készek legyenek a közös h it, bizonyságtétel és cselekvés nagyobb m értékére.

A Magyarországi Evangélikus Egyház állásfoglalása a Limai Dokumentummal kapcsolatban Tájékoztató bevezetés a L im a i Dokum entum m al kapcsolatos állásfoglalásról Századunk ökum enikus mozgalmai kezdettől célul tűz­ ték ki, hogy az egyházak eljussanak a hit egységére, és ezt nyilvánvalóvá tegyék a világ előtt. Lausanne-ban 1927ben alakult meg a hit és egyházszervezet ökum enikus mozgalma, amely hordozójává lett ennek a célkitűzésnek, és amely beolvadt az 1948-ban megalakult Egyházak Világtanácsába. Ötvenöt évi teológiai m unkával készült el az a dokumentum, amely három részben a keresztség­

212

ről, az úrvacsoráról és az egyházi-lelkészi hivatalról szólva megkísérelte megfogalmazni azokat a teológiai felismeré­ seket és tanításokat, amelyekben az egyházak egyetértenek, vagy legalább értelmezésükben közelednek egymáshoz. Célja ennek a m unkának az, hogy az egyházak ennek a dokum entum nak alapján egymással párbeszédet foly­ tatva egymást kölcsönösen elismerjék K risztus egy egy­ háza részének és valóságos egyháznak, és így megtegyék az első lépést az egyházak egysége felé. E z a dokumentum 1982 januárjában Limában készült el, ezt az Egyházak Világtanácsa 1983-ban vancouveri nagygyűlésén elfo­ gadta, és kiadta az egyházaknak, hogy állást foglaljanak

az irat elfogadása kérdésében. A dokumentum magyar szövege megjelent a Theologiai Szemlében, valamennyi munkaközösségünk részletesen megtárgyalta, hírt adtunk róla sajtónkban, és egyházunk képviselői több nemzetközi konferencián vettek részt, amelyen a L im a i Dokumen­ tumot tárgyalták. Egyházunk állásfoglalását végül egy öt tagú munkaközösség készítette elő, amelynek tagjai voltak Hafenscher Károly, M untag Andor, Reuss András és Selmeczi János, m in t akik egyházunk képviselőiként éveken át résztvettek felekezetközi dialógusokban, és az én vezetésemmel, m in t akinek az a kegyelem és kitüntetés adatott, hogy részt vehettem a Lim ai Dokum entum kidol­ gozásában, jelen lehettem Lim ában a dokumentum ünne­ pélyes kihirdetésénél, és így nyomába léphettem édes­ apám nak, aki egyházunk képviseletében vett részt az 1927. évi lausanne-i konferencián, és akinek ökum enikus reménységei ezzel a dokumentummal legalább részben teljesültek. Ezek után mély tisztelettel terjesztem elő javas­ latunkat, egyházunk állásfoglalására a L im a i Dokumen­ tum m al kapcsolatban. Budapest, 1985. december 10. Prőhle Károly * 1. A M agyarországi E vangélikus E gyház K risztus egy egyháza részének v allja m agát, ezért a K risztustól k a p o tt közös küldetés és az em beriségért való közös felelősség tu d a tá b a n törekszik a h it és a szolgálat egységére az egyházak között. Ezzel az elkötelezéssel veszünk részt az egyházak ökum enikus törekvéseiben, és örömmel fogadunk m inden olyan lépést, am ely kö­ zelebb visz az egyházak egységéhez. 2. A Lim ai D okum entum többszintű és sokoldalú tanulm ányozása alapján Isten irán ti h álával állapít­ ju k meg, hogy az nem csak egy a m egszám lálhatatlan ökum enikus dokum entum ok között, hanem új sza­ kaszt jelez a keresztyénség egységtörekvéseiben. A ke­ resztség, az úrvacsora és a lelkészi h iv a ta l értelmezésé­ ben az egyházak k ö zö tt sok egyezést és közeledést állap ít meg. Ezzel m egelevenítette, k im élyítette és tarta lm a ssá te tte az ökum enikus dialógust, am i a hívők széles köreiben őszinte öröm et, de sokszor tú lz o tt re­ m énységet is éb resztett. 3. Sok évtizedes ökum enikus tap a sz ta la tain k , vala­ m in t az egyházak belső lehetőségeinek ism erete alapján úgy véljük, hogy még hosszú és nehéz az ú t az egy­ házak lá th a tó egységének m egvalósításáig. De belát­ ható időn belül m egvalósítható és m egvalósítandó cél­ nak tek in tjü k , hogy az egyházak kölcsönösen elismer­ jék egym ást K risztus egy egyháza részének és valósá­ gos egyháznak. Ehhez a kölcsönös elism erést célzó két- és többoldalú ökum enikus dialógushoz a Lim ai D okum entum ot elfogadjuk tárgyalási alapul, és csakis tárgy alási alapul, de nem fogadjuk el sem új közös hitvallásnak, vagy olyan iratn ak , am elynek elfogadá­ sától vagy elvetésétől függene az egyházak egymáshoz való viszonya. 4. A Lim ai D okum entum az egyházak között a tan ításb eli egyezésnek olyan m érték ét tá rja fel, am elyet az újszövetségi szentírás és evangélikus h it­ vallásaink alapján elegendőnek ta rtu n k ahhoz, hogy az egyházak egym ást egyházként elismerjék. Viszont a dokum entum egyrészt ta rta lm a z olyan m egállapítá­ sokat, am elyekre vonatkozólag nem ta r tju k szükséges­ nek az egyetértést az egyház egységéhez, m int am ilyen például az úrvacsorával kapcsolatos anam nézis és epiklézis; m ásrészt figyelmen kívül hagy olyan ta n ítá ­ sokat, am elyek nehezítik vagy g áto lják az ökum enikus

egységet, m in t am ilyen például a p áp ai hatalom ról szóló ta n ítá s, és végül kiegészítésre szorul egy olyan negyedik résszel, am ely az apostoli közös h it értelm e­ zését tartalm azza, m inthogy a m i m eggyőződésünk szerint is szükséges az egyház egységéhez az egyet­ értés nem csak a szentségekre, hanem az apostoli h itre nézve, illetőleg hitvallásaink szóhasználata szerint az evangélium i ta n ítá sra nézve is. 5. Helyeseljük, hogy a Lim ai D okum entum a ke­ resztséggel kapcsolatban hangsúlyozza a lélek-kereszt­ ségnek és a lelki m egújulásnak jelentőségét. De sajná­ latos, hogy szinte meg sem em líti az egyház etikai­ ta n ító felad atát, am elyre K risztus missziói p arancsa a kereszteléssel e g y ü tt és egyenlő m értékben kötelezi ta n ítv á n y a it. 6. E lism erjük, hogy a m i egyházunk népének az eddiginél nagyobb m értékben és ta rta lm i gazdagsá­ gának m élyebb ism eretével kell résztvennie az ú rv a­ csorában, ahogyan ez a Szentírásnak és hitvallásaink­ nak is megfelel. Jó , hogy a Lim ai D okum entum erre felhívja figyelm ünket. De észrevételezzük, hogy alig esik szó a dokum entum ban az úrvacsorával kapcsola­ tos bűnbocsánatról. E zenkívül a K risztus haláláról való megemlékezés (anam nézis), valam in t a Szentlélek segítségül hívása (epiklézis) értelm ezését a dokum en­ tu m b a n nagy m értékben kérdésesnek ta rtju k , és nem látju k kellően m egalapozottnak az újszövetségi apos­ toli hagyom ányban. A dokum entum szövegének gon­ dos elemzése sem tu d ta eloszlatni bennünk azt a tö b b ­ felé felm erült kétséget, hogy nem tev ő d ö tt-e á t a hangsúly K risztus cselekvő jelenlétéről az egyház, ill. a gyülekezet vagy a lelkész cselekvésére, am it az úrvacsora elnevezéssel szemben az eucharistia állandó és kizárólagos haszn álata is jelez. 7. E gyetértéssel fogadjuk, hogy a Lim ai D okum en­ tu m az egyházi h iv a ta l szolgálati jellegét hangsúlyoz­ za. É rték eljü k azt a m é rté k ta rtást, hogy a három fokozatú h iv a ta lt (püspök, presbiter, diakónus) nem tek in ti az egység feltételének, b á r ennek elfogadását nagyon ajánlja. E z t a hierarchikus ren d et az evangé­ likus reform áció és az Újszövetség alap ján a doku­ m entum érvelése ellenére sem tu d ju k elfogadni. H a ­ sonlóképpen nem tu d ju k elfogadni, hogy az egyház egysége és az egyházi h iv atal érvényessége szem pont­ jából döntő jelentősége lehetne a tö rté n e ti folytonos­ ságnak (az apostoli szukcessziónak). Sokkal inkább az a m eggyőződésünk, hogy az apostoli h it folytonos­ sága a döntő és a Szentírás és hitvallásaink egybehang­ zó bizonyságtétele alapján valljuk, hogy a mi egy­ házunk is az apostoli hitnek ebben a folytonosságá­ ban él. 8. Nem h ag y h atju k em lítés nélkül a Lim ai D oku­ m entum nak az úrvacsorával kapcsolatos radikális ki­ h ív ását világm éretű diakóniára a társadalm i, gazdasági és politikai életben. E z t hálásan igeneljük k é t meg­ jegyzéssel, azzal, hogy egyrészt ennek a diakóniai m ag a ta rtá sn ak a bűnbocsánat és a m eg tap asztalt meg­ békélés az alapja, m ásrészt, hogy az in d ítást erre a diakóniára nem csak az eucharisztiából, hanem az ige­ hirdetésből is kapjuk. V iszont a dokum entum éppen a bűnbocsánatról és az igehirdetésről szólhatna tö b b e t és hangsúlyosabban. 9. A Szentíráson alapuló és hitvallásaink bizonyságtételének megfelelő h itü n k , m eggyőződésünk és tap asz­ talásu n k szerint Jézus K risztusban nem csak a d v a v an az egyház egysége, hanem az élő Ú r Jézus K risztus cselekvő m ódon v a n jelen a világban és az egyházban, Szentlelke á ltal té ríti az em bereket és tereli egységbe széthúzásra hajlam os híveit. A Lim ai D okum entum az élő Ú rn ak erről a cselekvő jelenlétéről az egyházi

213

h iv atallal kapcso latb an beszél legh atározottabban, az eucharisztiánál egy m o n d atb an tesz róla em lítést, a keresztségnél pedig szinte egészen h allg at róla. A do­ ku m en tum fáradságos teológiai m unkával megfogal­ m a z o tt tételei a hívők szám ára alig tükrözik K risztus egyesítő erejének átélését, pedig Jézus cselekvő és egyesítő jelenlétében lá tju k az egyház egységének igazi g aran ciáját. A m ikor a különböző egyházak kép­ viselőiként és ta g ja ik é n t Jézus nevében e g y ü tt v a­ gyunk, boldogan éljük á t annak valóságát, hogy az élő Ú r Jézu s K risztus egyesít m inket m ár az igehirde­ tésben és az im ádságban is. Végre meg kellene születnie an nak az ökum enikus elszánásnak, h ogy az egyházak kölcsönösen m eg n y itják az úrv acso rát az élő Ú r egyesítő m u n k ája szám ára, és ezt a döntést nem volna szabad az egység felé vezető ú t végére halasztani,

hanem a m egnyitott úrvacsorai közösség alapján kellene tovább haladni az egyházak teljesebb egysége felé. E gyházunk az élő Ú r Jézus K risztusba és az evangélium erejébe v e te tt h ittel készen áll erre. 10. E gyházunk a felsorolt észrevételek és a fel nem sorolt fenntartások m ellett is hajlandó a Lim ai Do­ kum entum alapján, vagy akár azon túlm enően dialó­ gust fo lytatni bárm ely egyházzal a kölcsönös elismerés érdekében. Az ilyen dialógus sikeréért k ita rtó a n im ád­ kozunk az egyház U rával együtt, hogy m egvalósuljon az ő ak a ra ta , és m indnyájan egyek legyünk. Budapest, 1985. december 10. A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériuma

A Magyarországi Baptista Egyház hivatalos állásfoglalása a Limai Dokumentum közös keresztyén gyakorlásával kapcsolatban A M agyarországi B a p tista E gyház 1983 ó ta rend­ A B a p tista E gyház arra a nézetre helyezkedik, hogy szeresen tanulm ányozza a Lim ai D okum entum ot (né­ a fenti három gyakorlati teológiai kérdésben azok a hai dr. N agy József, Kiss Em il, Szebeni Olivér és a felekezetek, am elyeknek tradíciói eltérnek az első b ukaresti értekezleten részt vevő dr. Almási Tibor századok és az Újszövetség egészséges gyakorlatától, tanulm ányai). térjenek vissza az eredeti alapokhoz, közelítsék insti­ A B a p tista E gyház Isten történelem form áló kegyel­ tucionális döntéseiket függetlenül létszám uktól, vagy m ét lá tja abban, hogy az E gyházak V ilágtanácsa létre­ a világkeresztyénségében elfoglalt helyzetüktől. j ö tt (1948). Lelkészeinket, h ivatalos egyházi képvise­ A B a p tista Egyház nem tu d ja be m agának azt, lőinket a felszabadulás elő tt (1945) nem m é lta ttá k kellő hogy egyedül képviseli az igazságot, csalhatatlansági tiszteletben. G yülekezeteink ta g ja it szektásokként, vagy tévedhetetlenségi dogmái nincsenek. Meggyő­ m ásodrendű állam polgárokként kezelték. A felszaba­ ződése azonban, hogy a hitvalló keresztség csakis dulás u tá n i jogalkotás v álto zást hozott. Az E gyházak m egtért, h itre ju to tt (ennélfogva felnőtt, meg nem V ilágtanácsa m egalakulása és a hazai p rotestáns egy­ h a tá ro z o tt életkorú, de nem néhány napos csecsemő­ h ázak testvéries érzelme h ozott a társad alm i változá­ kön) em bereken valósítható meg. H ajlandó esetleg külső dolgok — így folyóvíz, állóvíz, medence — mó­ sok m ellett olyan lehetőséget, hogy változtassanak gyülekezeteink korábbi in tro v e rtá lt m ag atartásukon dosításaira, a kiszolgáltatás egyéb szertartásos kérdé­ és nem csak a dem okratikus új társadalom ba, hanem seinek m egváltoztatására, de részleteiben is követni a keresztyén egyházak testv éri közösségébe is beil­ k ív án ja a Jo rd án b an , bem erítő Ján o s álta l Jézus leszkedhessenek. T e h á t nem csak egyházjogilag le ttü n k K risztuson vég reh ajto tt keresztség kivitelezését. A B a p tista Egyház lá tja azt, hogy az E gyházak egyenértékűvé az 1947-es 33. § kibocsátása u tán , h a­ nem m egtalálva helyünket, értékes hozzájárulással V ilágtanácsához örvendetesen csatlakozó ortodox egy­ házak (1961) és később a R óm ai K atolikus Egyház segíthetjük valam ennyi keresztyén és a társadalom megfigyelői kapcsolata kiterjesztette az E gyházak közös célkitűzéseinek m egvalósulását. A B a p tista E gyház úgy véli, hogy Isten vezetése V ilágtanácsa tek intélyét. A páp ák ném elyikének tisz­ n yilv án u lt meg abban, hogy az 1956-os galyatetői ér­ teletteljes közeledése is örvendetesnek m inősíthető. Az ökum enikus im ahéttel párhuzam ba állt a róm ai tekezleten a B a p tista E gyház ta g ja le tt az E gyházak V ilágtanácsának, így a M agyarországi E gyházak Öku­ egyház egységhete. Az egység róm ai katolikus értel­ m enikus T anácsának is ta g ja lehetett. mezésében a protestáns értelm ezéshez képest, főleg A B a p tista E gyház úgy találja, hogy a Lim ai Doku­ az A postoli Szentszék hivatalos vélem ényéhez viszo­ m entum tekintélye biblicitásán nyugszik. H árom olyan n y ítv a lényeges eltérés van, m ást gondolunk ezen. nagyjelentőségű gyakorlati teológiai kérdésnek, m in t E zé rt a B a p tista Egyház az E gyházak V ilágtanácsa a keresztség (baptizm a), úrvacsora (eukharisztia) és az irán ti kapcsolataiban előtérbe helyezte az utó b b i egyházi rend (ordo, angol szó szerint m inistry) vizs­ időkben a társadalm i progresszió erősítését, és v á ra ­ g álata és esetleges egyházközi egyeztetése csakis az kozó álláspontra helyezkedik R óm a és Genf egységteo retik áján ak alakulása tekintetében. Ú jszövetség szellemében lehetséges. A B a p tista E gyház egyetértéssel állap ítja meg, hogy A B a p tista Egyház az em líte tt harm adik kérdés ezek a bibliai teológiai törekvések, am elyeket a Lim ai jelenlegi alakulásában észrevételezi — különösen a róm ai katolikus és lutheránus dialógusból k itűnő szán­ D okum entum szövegezői közreadtak, a to v áb b i m unka helyes irány v o n alát képezik. A nnál szem beötlőbb, dékot — hogy nem a Szentlélek Isten áldásától, hanem hogy a helyes újszövetségi alapoktól az egyház tra d í­ institucionális kérdésektől függ az igazi papság. Mi a ciói és dogm atikai értelm ezése eltér a keresztyénség péteri szukcessziónál nagyobb fontosságúnak m inősít­ összességében és még az E gyházak V ilágtanácsa ta g ­ jü k Isten Lelkének kenetét. A B a p tista Egyház m egoldást lá t az E gyházak Világ­ egyházai közö tt sem m utatk o zik valam ilyen általános tan ácsa tagegyházainak nem zeti kapcsolataiban a m ár jele a m egosztottság megszűnésének. 214

kialak u lt ökum enikus h é t fejlesztésére (pl. o tt, ahol még nincs közös im ahét, v agy úrvacsoravétel). Több m agyar b a p tista gyülekezetben ez rendszeresen meg­ valósul és több évtizedes tap asztalato k k al rendelkezik pro testán s viszonylatban. K ívánatos lenne a refor­ mációi em lékünnepek közös m egrendezése is. A B a p tista E gyház hasonlóképpen ajánlja, hogy a lelkipásztorok b eik tatásán ál szokásos m ás hitvallású lelkészek megjelenésével, ak tív közrem űködésével (bibliai versek, vagy m ás szavak felm ondása ú tjá n köszöntés) kifejezésre ju tta th a tó a keresztyén egység. E hhez lehetne hasonló m egoldásokat találni közös ke­ resztségi ünnepélyek rendezésével. A B a p tista E gyház lehetőséget lá t abb an is, hogy keressenek és valósítsanak meg közös ökum enikus litu rg iá t (im ádság, éneklés, A postoli H itvallás), am ely­

be a róm ai katolikus fél is bekapcsolódhat. M inden olyan felszólalás, szentbeszéd, evangélizáció, igehirde­ tés, am elyben nem speciális dogm atikai álláspontok ju tn a k kifejezésre, hanem a közös újszövetségi látás, előtérbe helyezendők. A B a p tista Egyház úgy lá tja , hogy nem h o zta kö­ zelebb a Lim ai D okum entum a keresztyénség három lényeges g y ak o rlatán ak kérdésében a keresztyén egy­ h ázakat. FO R R Á SO K : 1. Dr. N agy József: V álasz a , , K eresztség, ú rv acso ra és sz o lg álat” cím ű E gy h ázak V ilágtanácsa ta n u lm á n y ra (k ézira t, 1983). — 2. K iss E m il: R övid hozzászólás a F a ith a n d O rder, L im a ’82 d o k u ­ m entum ához (kézirat, 1983). — 3. Szebeni O livér: A szolgálat a S zabadegyházak T anácsa tag eg y h ázaib an a L im ai D o k u m en tu m tü k réb en (Theol. Sz. 1984. 5. sz. 271— 274). — 4. Dr. A lm á si T ib o r: Az E g y h ázak V ilágtanácsa Lim ai D okum entum ához n éh án y m eg­ jegyzés. Közeledés, de h o g y an ? (B ékehírnök, 1984. 40. sz. 170. old.)

Minden adventista gyülekezeti tagnak szerte a világon 1986. jú n iu s 1-én testv éri találk o zó t ta rto tta k M oszkvában, a H . N. A n d v en tista E gyház vezetői Lengyelországból, M agyarországról, R om ániából és a Szovjetunióból, m elyen jelen volt a G enerál K onfe­ rencia h ivatalos küldöttsége. A találkozón m eg v itatták az egyház békességszerző m u n k á já t a m ai világon. A megbeszélésen az alábbi személyek v e tte k részt. S. Dabrovsky (Lengyelország), J . Szigeti (M agyar­ ország), D. Popa (R om ánia), T. N iculescu (R om ánia), N. A. Z sukaljuk, I. A. Gumenyuk, V. A. Zilgalvis, D. P . K ulakov, M. P. K ulakov, S. N. L yakhu, P . G. Pancsenko, A. F . Parasej, V. I. P rolinskij (Szovjet­ unió). Szovjetunióbeli hivatalos láto g atása folyam án N. C. Wilson, a G enerál K onferencia elnöke, B . Beach, a vallásszabadsági és társad alm i kapcsolatok osztály­ titk á r a és W . Clark, a Generál K onferencia elnökének titk á r a m egosztották a jelenlevőkkel a békem unkával kapcsolatos ta p a sz ta la ta ik a t és vélem ényeiket. K i­ fejezték tiszteletü k et a Szovjetunió és m ás szocialista országok népével m ély békevágya irán t, és elismerésü­ k e t a jelenlévő országok k orm ányainak erőfeszítései irán t, hogy elérjék és m egóvják a ta rtó s békét a világ országai között. A H . N. A d v en tista E gyház lengyel, m agyar, szovjet és rom án vezetői az alábbi NYILATKOZATOT te tté k közzé. E z t az összejövetelt az első ad v en tista gyülekezet m egszervezésének 100 éves évfordulója alkalm ából ren­ dezték a Szovjetunióban. E z az alkalom hozzásegítette a H . V. A d v en tista E gyház vezetőit egyes európai szocialista országokból és a Szovjetunióból, hogy a Generál K onferenciától érk ezett vendégek jelenlétében visszatekintsenek és áttek in tsék az ad v en tista egyház életét és m u n k áját a világnak ezen a terü letén az elm últ 100 évben. A zonban a figyelm et elsősorban arra a felad atra irán y íto tták , am ivel az adventm ozgalom szemben ta lá lja m agát Isten vezetése m ellett a m ai világban. A jelenlévők elismeréssel szóltak a G enerál K onfe­ rencia 1985. októberi üléséről, melyen a H . N. A dven­ tis ta E gyház elfogadta az ENSZ által m eg h ird etett 1986-os békeévet. A felhívással egyetértésben k érünk m inden ad v en tista gyülekezetet és szervezetet a mi

országainkban, hogy vegyenek részt a béke megőrzé­ sében. Figyelem be véve, hogy a H . N. A d v en tista E gyház hivatása, hogy szóval és tette k k e l k inyilvánítsa az emberiségnek Isten szeretetét és az üdvösség ú tjá t, m elyet a mi U runk Jézus K risztus kegyelme által fel­ ajánl nékünk, az egyház úgy látja, hogy evangélizáló szolgálata és az em berek szükségleteivel összefüggő szolgálat elv álaszth atatlan a világbéke ügyétől. Ma új helyzet van, mely nem hasonlítható m ás ese­ m ényekhez a történelem ben. A h atalm as tudom ányos és technológiai haladás az atom energia felfedezése és használata katasztrofális következm ényekkel já rh a t az egész em beri nemre nézve. A nukleáris és hagyom ányos fegyverzetek tökéletesítésének eddig soha nem lá to tt folyam ata és azok állandó növelése, növeli a feszültsé­ get a világban. E z a veszély csak növekszik m a, am ikor a fegyverkezési verseny új dim enziókba ju t, és kiterjed a világűrre is. Az új beszámolók férfiak, nők és gyerm ekek milliói­ nak szenvedéseiről, nyom oráról és szegénységéről szá­ m olnak be, v alam int arról, hogy ezrek pusztulnak el fegyveres konfliktusokban. A fegyverkezési verseny, mely az emberiség anyagi forrásainak kolosszális vesz­ teségeit eredményezi, nap jain k legnyilvánvalóbb go­ noszsága. E zért h a táro zo ttan tám o g a tju k a jó a k a ra tú em berek erőfeszítéseit, m elyek a feszültség csökken­ tésére és a békés kapcsolatokra és együttm űködésre irányulnak. Im ádkozunk azért, hogy az elm últ év novem berében ta r to tt genfi csúcstalálkozó szelleme fennm aradjon és konszolidálódjon. E nnek érdekében a Szovjetunió döntése, hogy egyoldalúan meghosszab­ b ítja a nukleáris kísérleti robbantások m oratórium át ez év augusztus 6-ig, rem ényt ad, hogy ezt a jó példát m ajd m ás nukleáris h ata lm ak is követik. A csernobili baleset világosan m u ta tja , m ilyen fenye­ gető veszélyt jelen t a nukleáris erő, h a kiszabadul az em beri ellenőrzés alól. Ma m ár nem csak a szakem be­ rek, hanem a közvélem ény is felismeri, hogy világunk tú l kicsi és tú l törékeny ahhoz, hogy alkalm as lenne a h áb orúkra és az erőpolitikára. V alóban, a világ a kölcsönös függés állapotába ju to tt, mivel az em ber gigantikus term észeti erőkre te t t szert, m elyek ellen­ őrzéséhez sok állam erejének összefogására v an szük­ ség. Ez sokkal könnyebben elérhető, am ikor az em be­ rek jo b b an értik kölcsönös függőségüket, és am ikor a bizalom megerősödik a népek és a nem zetek kö­ zött.

215

Mi felad atu n k n ak érezzük, hogy erősítsük a bizal­ m a t a népek k ö zö tt azokkal az eszközökkel, melyek nekünk, m in t keresztényeknek rendelkezésünkre áll­ nak . Ú gy gondoljuk, hogy a találkozások, kölcsönös látogatások és párbeszédek m egerősítik a bizalm at. E rő sítik a kölcsönös m egértést és tiszteletet. A Szovjetunió és m ás szocialista országok m egláto­ gatásáv al, m ás országok a d v en tista vezetőinek és ta g ­ ja in a k lehetősége nyílik arra, hogy meglássák a szocia­ lista országok népének mély v ágyódását és erőfeszíté­ seit, hogy a világ problém áira békés m egoldásokat ta lá lja n a k . Ism erni kell, és emlékezni kell arra az elképesztő árra, am it a m i népünk fiz ete tt a békéért, az igazságosságért és a szabadságért. Azok, akik n y ito tt értelem m el és pozitív szándék­ k al jönnek hozzánk, kétségkívül jó tap a sz ta la to k a t szereznek a m i országaink békeszeretetéről és segítő­ készségéről, hogy eltávolítsuk a g y an ak v ást és fe­

szültséget. A kom m unikáció segíti a m i vendégeinket, hogy m aguk láthassák, hogy a szocialista országokban az em beri jogokat általában és a vallás- és lelkiism ereti szabadságot kifejezetten biztosítja ez országok alkot­ m ánya. Ez is egy döntő hozzájárulás az akadályok eltávolításához és a béke megerősítéséhez. A moszkvai találkozón, 1986. június 1-én, mely egybeesik az ENSZ gyerm ekvédelm i n ap jáv al, ú jra kifejezzük erős vág y u n k at Isten kegyelme, a személyes bizonyságtétel és a megbékélés evangélium ának hir­ detése által, hogy hird etjü k Isten A tyaságát, és ezért az em berek testvériségét, hogy m egszűnjék a gyűlöl­ ködés és az ellenségeskedés és létrejöjjön a béke. E z t fejezik ki azok, akik körülvesznek bennünket, és a mi U runk, aki m o ndta: „Boldogok a békességre igyekezők!” M oszkva, 1986. jú n iu s 1.

TANULMÁNYOK Kálvin és a kálvinizmus Romániában, illetve Erdélyben R om ániai viszonylatban kizárólag E rdély reform á­ ciójáról, illetve kálvinizm usáról beszélhetünk a szó teljes értelm ében. Eszm éi nem tu d ta k szám ottevően te re t h ó d ítan i a görögkeleti lakosság körében, nem te rje d te k tú l a K á rp á to k g á tk é n t em elkedő vonula­ tá n , s csupán az erdélyi rom ánságra gyakorolt átm eneti h a tá su k jelen t halv án y színfoltot az európai reformáció történetében. Erdély elnevezése jelentésváltozáson m ent á t a tria ­ noni egyezm ény (1918) u tán . A N y u gati K árp áto k á lta l h a tá ro lt, jóval kisebb kiterjedésű „ tö rté n e ti E rdéllyel” szemben m a ezzel a névvel jelöljük az egész, K eleti és Déli K árp áto k koszorúzta, n yugati ország­ részt, beleértve te h á t a történelem folyam án külön te rü le ti egységekként szereplő B ih a r—S zatm á r—Szi­ lá g y —M áram aros-i részeket és a B ánságot is. T ek in tettel arra, hogy a tö rté n e ti Erdélyen kívüli „R észek” ( = P artiu m ) reform ációja általános vonalai­ b an , társad alm i, politikai, eszm etörténeti, jogi, szer­ vezeti stb. vonatkozásban a m agyarországi, közelebb­ ről a tiszán tú li reformáció részét képezi, jelen dolgo­ z a tb a n a hangsúly az előbbire esik, term észetesen a közös összefüggések figyelem bevételével. A refo rm á ció kora E rdély, földrajzi helyzeténél és tö rté n e ti szerepénél fogva is a n y u g ati keresztyénség keleti b ásty ája, s m int ilyen: a reform áció végvára volt. Sajátos helyzeténél nem kevésbé sajátos az egyháztörténete. A középkori M agyarországon belül is különleges hely illette m eg: autonóm jogállású v ajdaságként sok te k in te tb e n külön u tak o n já r t, elütő történelm i, gaz­ dasági, társad alm i adottság ai és kiváltképpen a három feudális „ n a tio ” — m agyar és székely nemesség, szá­ szok — együttéléséből fakadó, m ajd ezek szövetségére épülő („ u n io triu m n ationum ” , 1437) társadalm i­

politikai berendezkedése önálló u ta t szabtak neki a történelem ben. A reform áció századában ez a különállás még jo b ­ ban kihangsúlyozódott, m ajd állam i önállósuláshoz vezetett. A teljes leszakadást a m ohácsi vereség (1526) és a hűbéri M agyarország felbom lása idézte elő. A három részre szakadt országban: „K ö z ép ü tt szolga­ ságban, nyugaton örökös harcban, keleten m egalku­ v ásban: sehol egy m agával szabadon rendelkező, füg­ getlen m agyar hatalom ” Horváth János). E rdély „k é t m alom kő” , „ k ét pogány” — a H absburg és a török nagyhatalom — közé szorulva, kénytelen m egalkudni a sorsával, a k ettő közül a pillanatnyilag erősebbel: a törökkel. S bár Mohács u tán, a kettős királyság idején s az egész X V I. század folyam án az egység gondolata tovább él, s kom oly politikai erőfeszítések tö rtén n ek annak visszaszerzésére — a török birodalom állandó­ suló hatalm i fölénye, a H absburg-hatalom gyengesége és politikai önzése, valam int a sa já t erők szétd arab o lt­ sága m ia tt ez nem sikerülhetett. Sok vérveszteség, belső anarchia és létbizonytalanság u tá n így állapodik meg végül a helyzet a török fennhatóság kényszerű elfogadásával, az évi adó árán m egvásárolt viszonyla­ gos függetlenség és állam i önállóság kivívásával (1556). Az erdélyi rendek keserű ta p aszta lato k nyom án h a j­ lo tta k rá a „tö rö k b arátság ra” . A terjeszkedő, p u sztán dinasztikus érdekeket kergető H absburg-ház politikája és öt évi átm eneti fennhatósága (1551—1556)alap jai­ ban veszélyeztették a m agyarság létérdekeit. Castaldo k ato n ai parancsnok erre az időre eső önkénye és vé­ rengzései, „hűséges alattv aló i” ellen viselt rablóhad­ já ra ta i aztán végképp elidegenítették E rd ély t a bécsi udvartól, és a rra késztették, hogy visszahívja élére az utolsó nem zeti király, I. János özvegyét, Izab ellát és fiát, Ján o s Zsigm ondot. 1556-ban, az ő visszajövete­ lükkel és a kiskorú uralkodó gyám jának, Petrovics P é ter főúrnak a tényleges korm ányzásával kezdődik el az önálló erd ély i fejedelemség története.

1556 az erdélyi reform áció tö rtén etéb en is forduló­ zwingliánus eszm éket, am elyeknek ham arosan leg­ főbb pártfogójává válik m aga Petrovics P é te r is, p o n to t jelent. Az ország pusztulása, a zűrzavaros politikai viszo­ E rdély frissen h atalo m ra kerü lt főúri korm ányzója. 1556 ezért is fordulópont az erdélyi reform áció tö rté ­ nyok m érhetetlenül sok szenvedést z ú d íto tta k E rdély netében. Az állam i önállósulás kedvez a terjedésének, népére. U gyanakkor azonban nyílt te re t b izto síto ttak a folyam at felgyorsulásának. E ttő l kezdve, m integy a reform áció terjedésének. A központi politikai h a ta ­ lom meggyengülése, a pártérdekekből fakadó viszony­ tizen ö t éven át, az erdélyi reformáció h atalm i tám oga­ lagos vallási türelem lehetővé te tte az eszmék szaba­ tással, Petrovics korai h alála (1557) u tá n Ján o s Zsig­ dabb áram lását, a laza felügyelet a la tt álló gyülekeze­ m ond (1559—1571) pártfogásával, a fejdelm i ius re­ te k m egreform álását. " Az országút szélére v e te tt or­ form andi jogán teljesedhet ki — míg máshol, legtöbb esetben, a hatalom csupán m egtűrni kényszerült azt. szágot” a tengernyi szenvedés fogékonnyá te tte az E vangélium irán t, szom juhozták a belőle m eríthető Az 1557-es to rd ai országgyűlés törvényesen elismeri erőt és vigasztalást. „A kkor is, m in t a m ostani nehéz az ágostai hitvallású evangélikus egyházat, a m ár alig időkben, az egyház v o lt az a biztos vár, am elyik létező, m integy harm inc gyülekezetre széthullott róm ai nem zetünket a pusztulástól m egm entette.” (László katolikus m ellett, m elynek örökébe lépett. E k k o r lép Dezső) Az állam m egsem m isült összetartó erejének színre Dávid Ferenc, E rdély legjellegzetesebb refor­ helyébe a m eg ú jíto tt vallás, a m egújuló h it lépett. m átora, a „ b e v e tt” felekezet m agyar kerületének a E g y b e e s ik ezzel, hogy „ a sokféle szem pontú meg­ püspökeként. De a törvényes elismerés öröme nem oszlás ellenére egy új közösségi eszme, a nem zeti kez­ lehet teljes: még ugyanebben az évben D ávid refor­ det az eddiginél összefoglalóbb és tu d ato sab b erőként m áto rtársa, Heltai G áspár — m indketten kolozsvári jelentkezik” (H. J.). N em zeti eszme és p ro testan tiz­ prédikátorok — a városukban ta r to tt „nem zeti zsina­ m us ettő l fogva egyre szorosabb egységbe fonódva to n ” kell szem beszálljanak a helvét-sacram entárius szegül szembe az idegen — H absburg-ném et — elnyo­ Kálmáncsehi Sánta M árton követőivel. K álm áncsehi m ással egyenértékű, „eretneküldöző” róm ai katoli­ népies prédikációival, radikális „oltárrom boló” ta n ítá ­ cizmussal, döntő m értékben já ru lv a hozzá a m odern saival rövid idő a la tt védekezésbe szoríto tta a luthe­ nem zeti ö n tu d a t kialakulásához, m egterem ve előbb ránusokat. A halála (1557) u tá n következő zsinatok és korai gyüm ölcsét, az önálló reform átus fejedelem séget, országgyűlések még erélyesen fellépnek a „sacram en­ m elynek életm entő szerep ju t m ajd a nem zeti érdekek, táriu s eretnekség” ellen, de ez intézkedéseknek m ár a m agyar állam iság és alkotm ányos szabadság védel­ nincsen foganatjuk, m ert az új debreceni püspökben, mezéseben. M éliusz Juhász P éterben prófétai vezetőt n y e rt helvét A fejed elemség megszületéséig lezárult volt m ár a h itvallásúak (= reform átusok) előretörése fe lta rtó z tat­ reformáció első, ún. spontán szakasza (1526—1540) h a ta tla n . Az 1559-ben ta r to tt nagyváradi zsinaton Méliusz körül valóságos helvét „összm agyar-konföde­ m elynek eredm ényeként a negyvenes években m ár E rdély népességének túlnyom ó többsége a lutheri hit­ ráció” jön létre, o tt ta lá lju k az oldalán D ávid Ferencet vallásnak a híve. K ereskedelm i, közvetlen ném et és H e ltait, s ezzel elkezdődik az a Méliusz nevével fém jelzett időszak, m elyben E rdély és a tiszántúlikapcsolataik révén a m agyar királyok b etelepítette p artium i részek reform ációja szorosan összefonódik. szászok (Szeben—H erm an n stad t, Brassó—K ro n stadt, M edgyes—Mediash stb.) já rn a k az élen. P o litikai szer­ Az úrvacsorai jegyek pu szta jelképiségét hirdető, vezetük, az „U niversitas Saxonum ” egységes fellépésé­ m egbotránkoztatóan „eretnek” sacram entarizm ust felváltja egy kálvini szellemű úrvacsorai ta n ítás, s be­ nek és kiváltképpen nagy reform átoruk, Johannes Honterus teológiai és egyházszervezői m unkájának kö­ következik a helvét irány fokozatos letisztulása. szönhetően m ár 1544-ben elkötelezik m ag u k at a lutheri A szászokkal szem bekerülő D ávid Ferenc, itth o n még reform áció m ellett, és em ellett végérvényesen meg­ kisebbségben lévén, lem ond a „m agyar püspökségről” , védekezni kényszerül. „A h it kérdésében nem a hatóság állapodnak. Ők e t követik a szász—m agyar vegyes kardjával, hanem az Ige igazságával és a lélek szere­ lakosságú városok (K olozsvár = K lausenburg, Torda, tetév el kell küzdeni” — írja. H eltai B ullinger egy N agyenyed, Dés stb.), m ajd a tisz ta m agyar városok levelének a k in y o m ta tását használja védekezésül. De (M arosvásárhely, G yulafehérvár stb.) és vidékek (a várm egyék m agyarsága, a Székelyföld). A gyulafehér­ m indez csak átm eneti nehézség: az ugyanezen évben ta r to tt m arosvásárhelyi zsinat, Méliusz jelenlétében, vári-erdélyi m ajd a nagyváradi (P artiu m ) püspökök m ár m egalkotja az első magyar református hitvallást, halálával (1542, 1551) gyakorlatilag m egszűnt a róm ai „Az Ú rnak vacsorájáról való közönséges keresztyéni katolikus egyházkorm ányzat, és ezzel k ezdetét v ehette ta n ítá s t” , am ivel tulajdonképpen kezdetét veszi a hel­ a pro testán s egyházak megszervezése. Az első terü leti alakulatok, a katolikus szervezeti keretek között, 1545 v é t—kálv in i—reform átus hitrendszer teljes befogadá­ sa, és ténylegesen m egalakul az erdélyi református körül jönnek létre: az erdélyi szász és — az egész (kálvinista) egyház. 1563-ban, a tarcali (M agyarország) m agyar nyelvterületen elsőként a V á ra d —Szatm árvidéki szuperintendencia. Az 1550-es tordai ország­ zsinat példájára a tordai zsinat is elfogadja ann ak val­ lástételét, m elyet Theodor Béze Confessio christianae gyűlés, a többségükben lutheri rendek kívánságának fidei (1560) című m u n k ája szinte szó szerinti átv ételé­ megfelelően, törvényben biztosítja a lutheránus vallás szabad g y ak o rlatát, kim ondva, hogy: „ki-ki az Isten ­ vel alk o tta k meg, s m elyet a zsin a tta rtó helységek nevéről ta rc a l—tordai hitvallásnak nevezünk. A fel­ tő l neki a d o tt h itben m egm aradjon, és egyik vallás fogásában, hitvallásilag m egszilárdult helvét felekezet a m ásiktól semmi ürügy a la tt ne zavartassék ” . Ö t nem sokára el is nyeri a tordai országgyűlésen (1564) a évvel az augsburgi v allásbéke előtt, világviszonylatban ez az első alkalom , hogy törv én y engedélyezi a lu th erá­ törvényes elismerést, s így az erdélyi „ b e v e tt vallások” nus vallást. 1553-ban m ár szuperintendenst v álaszth at­ szám a három ra szaporodik. E z időben a m agyarság többsége helvét hitű , s új püspökük m egintcsak D ávid nak m ind a szász, m ind a m agyar lutheránusok. Ferenc lesz. E k k o rtá jt jelenik meg E rdélyben is a helvét irányú H am arosan m egm utatkozik azonban, hogy a helvét reform áció. A kialakulás stádium ában lévő lutheri egyházak sűrűn egym ást követő zsinatok során igye­ felekezet egyeduralm a a lutherinél is rövidebb életű. keznek visszaverni a tiszántúli részekről á th a to lt B la n d rata hu m an ista olasz udvari orvos h atá sá ra „sacram en táriu sn ak ” ( = szentségtagadó) nevezett ugyanis, a reform áció szélsőségesen radikális kép­

217

viselőjeként, D ávid Ferenc alig egy év m úlva m ár antitrinitárius ta n o k a t hird et, ilyen irányba befolyásol­ v a egész egyházát, a fejedelem p ártfogásának a bir­ to k áb an , aki szintén orvosa döntő befolyása alá ke­ rü lt. E z u tá n és itt, E rdélyben, „ a szélsőséges refor­ mációs eszmék gyűjtőm edencéjében” „játszódik le az európai reformáció tö rtén etén ek utolsó felvonása” ( Bitskey Istv án ). A reform átus vallás nehéz helyzetbe kerül — a történész m egállapítása szerint: „közbülső refomációs rendszerként” egyfelől tám ad ó (a lutheri ellen), másfelől védekező (az antitrin itarizm ussal szem­ ben) állásba kényszerül (H . J.). A socianus-szenthá­ rom ságtagadó irán y zat rövid, de tünem ényes p á ly át fu t be: három -négy év a la tt m eghódítja a m agyar eg yházat és a vegyes városokban élő szászokat, h a tá sa á tte rje d a m agyarországi részekre, Méliusz egyházát is m egingatja, D ávid Ferenc látványos vitákon (Nagy­ v árad , Debrecen, 1569) a ra t elsöprő sikereket, hitére té rítv e m ag át a fejedelm et is. Im pozáns mennyiségű — főleg vitairodalm i — alkotással harcol hite győzel­ m éért. Az 1568-as tordai országgyűlés v allását a negye­ dik „recep ta religióként” ik ta tja törvénybe. 1571-ben ju t felekezete a csúcsra, m integy állam vallásként. E zu tán azonban belső ellentm ondásai, a további, fo­ lyam atos ú jítás — innovatio — szélsőségei (pl. a gyerm ekkeresztség elvetése, K risztus nem -im ádása stb.), az an titrin itarizm u s és ennek következtében az erdélyi fejedelemség keresztyén világon belüli elszige­ telődése, v alam in t a tö b b i hitvallások egyre erősödő ellenállása felőrlődik. Ján o s Zsigmond halála (1571) u tá n , az új, katolikus fejedelmi család, a B áthoriak v alláspolitikája is ellenük irányul, míg végül m aga a később u n itáriu sn ak nevezett egyház többsége fordul szellemi a ty ja ellen, s innovatio v ád jáv al az országgyűlés v árbörtönre ítéli, ahol 1579-ben meghal. A B áth o riak ellenreformációs p o litik át fo ly tatn ak , de a b ev ett vallások egyensúlyát igyekeznek megőrizni. A század végéig ta rtó uralm uk a la tt végbem egy az egyházak végleges felekezeti elkülönülése és megszilár­ dulása. A reform átus egyháznak kedveznek az u n itá ­ rius rovására. U gyanakkor B áth o ri Istv án (1571— 1576) behozza az országba a jezsu iták at, és újjászer­ vezi a katolikus egyházat. A jezsu iták at visszaéléseik m ia tt többször is k iu ta sítja az országgyűlés. Működé­ sük és B áth o ri Zsigmond (1588—1600) H absburgb a rá t, erőszakosan rekatolizáló politikája, m ajd ennek nyom án B asta, osztrák generális rém uralm a vérbe és gyászba b o rítják az országot. P olgárháború tö r ki. Az időközben m egerősödött reform átus egyház a m ásik k é t felekezettel összefogva p róbálja m egőrizni a v al­ lásszabadságot B asta m egsem m isítő uralm ával és szán­ dékaival szemben. E rd ély t végveszélyéből Bocskai Istv á n (1604—1606) szabadságharca vezeti ki. Az új század küszöbén a reformáció befejezett tén y és a felekezeti megoszlás végleges. M ielőtt azonban tov áb b h alad n án k a hazai kálvinizm us történelm ében, m egvizsgáljuk befogadásának kérdését és ennek sajá­ tos erdélyi m egnyilvánulásait. A korán polgárosult és a legjelentősebb városokban töm örült, politikailag jól szervezett szászság kezdeti és a k ite rje d t n yugati, olasz és lengyel kapcsolatok későbbi h atásán ak a m eghatározó jelentőségére kell rá m u ta tn u n k először is az erdélyi reformáció és ezen belül a h elvét irányzat sorsának alakulásában. Szeben (a húszas években) és általában a szász városok já rta k az élen, nyom ukban a vegyes lakosságú városok, m ajd a m agyar vidékek. A szász polgárság, a kereskedők, a W ittenbergben ta n u lt, többségükben szász diákok h ozták m agukkal először a reform áció eszm éit, hogy azu tán m agyar tá rsa ik főúri udvarok,

218

m agyarosodó vagy m agyar városok és egész vidékek p réd ik á to ra ik én t terjesszék el széles körben azokat. Az állam i kötelékek és a feudális viszonyok bom lása kedvező körülm ényeket te re m te tt a társadalm i mére­ te k e t ö ltö tt hitm ozgalom nak, ennek polgári és népi jellege kifejezetten antifeudális színt kölcsönzött az antiklerikális célzatú egyházi m egújulásnak. Ez a h ű ­ bériségellenesség azonban erdélyi viszonylatban nem ö ltö tt „harcos” form ákat, hanem m egm aradt hitbeli és vallási keretek között. A reform áció első fázisa, a lutherizm us győzelme u tán , a szászok m egm aradtak a ném etföldi irányzat m ellett. K iváltságos politikai és egyházi szervezetük „nélkül aligha tu d ta k volna ellenállni a helvét eszmék­ nek.. . — V elük szemben — a m agyarságnál h ián y zo tt efféle, a lutherizm ushoz rögzítő g á t; az ő körében szabadabban érvényesülhetett a reform ációs rendsze­ rek versenye” (H. J.). E nnek következtében a lutheri­ ném et irán y zat hovatovább — nem zeti — szász h itté m inősült, míg a svájci confessioval kim ondottan a m agyarság azonosult, úgyhogy az 1564-es nagy­ enyedi zsinat m ár a hitvallások szerinti megjelölés h ely ett egyenesen nem zeti alapon tesz különbséget a k é t reformációi irány között, a „magyar gyülekeze­ te k egyházának” vagy „kolozsvárinak” nevezve az egyiket és a „szász gyülekezetek egyházának” vagy „szebeninek” a m ásikat. A felekezeti szétválással egy­ szerre te h á t végbem egy a nem zeti elkülönülés is — a nem zeti öntudatosodás kezdeteként. É rdekes meg­ em líteni, hogy a külön egyházzá szerveződés nyom án a lutheri hiten m ara d t m agyar egyházközségek k é t k áp ta la n ja (a nagysajói és a tekei) is az ún. m agyar egyház korm ányzati fennhatósága a la tt m arad t (egé­ szen 1850-ig) — hitvallásuk megőrzése engedelmé­ vel —, ezzel is példázva, hogy „ a nemzetiségi elkülö­ nülés és egyházszervezet erősebb volt, m int a h itv a l­ lások szerint fejlődött újabb keretek” (Pokoly József). E nnek szellemében például a helvét-reform átus h it­ vallás szabadságát kim ondó tordai országgyűlési vég­ zés (1564) „ a kolozsvári egyház vallása és felfogása” néven b e v e tt vallásról beszél. Ilyenform án állo tt elő E rdélyben az a sajátos helyzet, hogy ad o tt időszakban, egészen 1576-ig, a kialak u lt Dávid-féle a n titrin itá riu s irá n y za tta l eg y ü tt, négy h itv allást egyesített m agában az egyetlen m agyar egyház. E nnek ism eretében é rth e t­ jü k meg az erdélyi országgyűlések „liberális” szellemű, hitvallási általánosságban hangzó ilyetén megfogalma­ zásait: „ki-ki olyan hitű (ti. hitvallású) lelkészt t a r t ­ son, am ilyet a k ar” , vagy „Az Isten Igéje m in d en ü tt szabadon prédikáltassék, a confessióért senki meg ne bántassék, se prédikátor, se hallgató” . A confessio és a religio ebben az időszakban még nem esnek egybe, a „m agyar gyülekezetek egyházában” rendre a lutheri, helvét, m ajd an titrin itáriu s „vallás” követői kerülnek túlsúlyba, míg végezetre a medgyesi országgyűlés (1576) rendet tere m t a vallási kérdésben, és hitvallási alapon különválasztja egym ástól a felekezeteket. Lé­ nyegében ettől az időponttól szám ítható az erdélyi reform átus egyház önálló léte. A reformáció öröksége­ k én t, a reform átus vallás azóta is megőrizte a „m agyar vallás” hagyom ányos m egkülönböztető elnevezését. Az erdélyi reform áció „törzsfejlődését” egyedi, p a ra ­ digm atikus esetként m intázza E rdély két legkiemel­ kedőbb reform átorának, D ávid Ferencnek és H eltai G áspárnak az életú tja. M indketten „végigjárták a re­ formáció egész skáláját, s Erdélyre nézve a reform áció­ n ak a szászságról a m agyarságra való átterjeszkedését sa ját nemzetiségi átalakulásukkal is tökéletesen pél­ dázzák” (H. J.). H eltai a szász H eltau szülöttje volt, D ávid a kolozsvári H ertel D ávid fiaként k a p ta nevét.

K iv e te tte őket m agából a szászság, am ikor tovább h a la d ta k a reform áció — „m ag y ar” — ú tjá n . Vallási és nem zetiségi metamorfózisuk az egész erdélyi egyház és h itvallás átalak u lásán ak a p á ly á já t rajzolja ki előttü n k . E bben a te k in te tb e n D ávid Ferenc esete a legjellem zőbb. R óm ai katolikus p ap k én t kezdte (1552), szász szárm azása ellenére kolozsvári m agyar evangé­ likus rek to rk én t (1552), m ajd szebeni szász (1555), illetve kolozsvári m agyar (1556) p réd ik áto rk én t foly­ t a t t a ; m ásodik szuperintendense a luth erán u s (1557), első püspöke a helvét (1564), m ajd az a n titrin itá riu s (1566) többségű m agyar egyháznak, s a külön egyházzá á ta la k u lt szenthárom ságtagadók „eretn ek ” apostola­ k é n t szenved m á rtírh a lá lt (1579), még m ielőtt „ to v áb b ­ fejleszthetné” a reform ációt az anabaptizm us, a vallá­ sos rajongás és az ő nyom án kialakuló szom batos szektásság irányában. A m int m ár előrebocsátottuk, az erdélyi reform áció m ásik jelentős eszm etörténeti m eghatározója a köz­ vetlen olasz— lengyel h atáso k voltak. A D ávid Ferenc eszmei fejlődésének ú tjá n szintén végighaladt János Zsigm ond Bona Sforza olasz hercegnő és Zsigmond lengyel k irály uno k ája volt. Míg M agyarországra a n y u g ati h atáso k hovatovább Bécs közvetítésével ér­ keztek, E rdély, sajátos h u m an ista hagyom ányai és a fejedelm i u d v ar révén, külön nyitottsággal, különálló kapcsolatokkal rendelkezett n y u g at felé (H. J.). János Zsigmond, h u m an ista szellemű gyulafehérvári u d vara ennek következtében m elegágya le tt a legszélsősége­ sebb reform ációi irányzato k n ak és m enedékhelye ezek nyu g atró l m enekült képviselőinek. E gyedül E rdély­ ben g yökerezhetett meg a socinianizmus, „ a legracioná­ lisabb irány, mely egyenest az olasz renaissance-ból s a rja d t” . I t t tev ék en y k ed ett rövidebb-hosszabb ideig a m an tu ai Stancarus, a Lengyelországból érkező Soci­ nus F au stu s és Paleologus; itt telep ed ett meg B land­ ra ta , az olasz h u m an ista gyökerű an titrin itarizm u s erdélyi aty ja, az unitáriu s egyház egyik alap ítója és Som m er Jo h an n , D ávid Ferenc szászországi szárm azá­ sú veje. Az E rasm usra előszeretettel hivatkozó szent­ három ságtagadók h a tá sá ra k ialak u lt „ d áv id ista” á ram la t súlyos csapást m ért a helvét reform ációra és átm enetileg h áttérb e szo ríto tta azt, azonban hosszú táv o n emez életképesebbnek bizonyult, és győztesen k e rü lt ki a vallási hatások és politikai, ideológiai küz­ delm ek zűrzavarából. A helvét reformáció ereje eszmei kiforro ttság ában és hitvallásos szilárdságában állott. H itvallások és esz­ m ék viszonylag szabad versenyében, tö rténelm i kor­ n a k és hazai társad alm i körülm ényeknek megfelelően, ta lá n ezért bizonyult a legéletképesebbnek. K ezdetben a zwinglianizm us radikalizm usa, feudaliz­ m usellenes egyszerűsége h ó d íto tt. K álm áncsehi S ánta M árton m űvelt, k épzett, de „népi teológus” volt. K özérthető prófétai közvetlenséggel h ird e tte az isten­ tisztelet egyszerűségét, az o ltár és a díszes papi ru h ák hiábavalóságát, a szertartásosság ellenében a h it, a m egtérés, az úrvacsora lényegét. A szóbeliség képvise­ lője, igazi p réd ik áto r volt, ta n a it csak ellenfelei v ita ­ irataiból ism erjük. Miközben k o rtársai s a zsinatok a legapróbb részletekbe m enő v itá k b a bonyolódnak — ő a te tte k em bere: a népnek prédikál, o ltár h ely ett g yalu latlan faasztalról oszt úrvacsorát, s a tárgyiasság erejével győzi meg híveit, hogy „m ivel K risztus a m ennybe m ent, nem lehet jelen az oltári szentségben” . Az egykori h um anista kanonok ta n ítá sá ra inkább az antiklerikális lázadás, sem m int a kálvini tanbeli le­ tisztu ltság a jellemző. Á tü tő h a tá sa azonban éppen felfogása nyers erejében keresendő. V itap artn erei ira ta i arró l tanúsk o d n ak , hogy m ind a katolikusok, m ind a

lutheránusok esküdt ellenségei v o ltak sacram entárius ú rv acso ratanításának, m ivel sem az átlényegülés, sem az ubiquitas ta n a nem fért össze azzal. Az 1545-ös p a rtiu m i (Erdőd) zsinat még M elanchton lu th eri és helvét irá n y t közvetítő ú rv acso ratan át (Va­ ria ta , 1540) fogadta el hitvallási alapul, s ez a filippista m érséklet jellem ezte a reform ált egyház felfogását K ál­ m áncsehi felléptéig. A zwingliánus sacram entarizm ust a K á lv in —B u llinger-i egyezményes irán y (Consensus T igurinus, 1549) követte, mely választás elé á llíto tta a reform áció tá b o rá t, és kiélezte a hitvallási ellenté­ teket. 1559 fontos esztendő az erdélyi kálvinizm us tö rtén e­ tében. K olozsváron m egjelenik n y o m tatá sb an B ullin­ ger Libellus Epistolarisa, mely az egész svájci refor­ mációról n y ú jt átfogó ism ertetést. Méliusz apostoli m u n k áján ak köszönhetően a m arosvásárhelyi h itval­ lásban m ár tételesen m egfogalm azódnak a kálvini esz­ mék. Az úrvacsoratanításban a Zwingli-i enni-hinni té tel és a hitbeli részesülés szubjektív, em beri vonatkozása m ellett kihangsúlyozódik az isteni objektivitás, tu d n i­ illik, hogy „az Isten felőli részesülést a Szentlélek eszközli” . „ Az Ú rn ak vacsorájáról való közönséges ta n ítá s t” véleményezés vég ett elküldik az akkor m ár kálvini irán y b a fordult Heidelbergbe. A választófeje­ delem városa, erkölcsi és teológiai tám o g atása jeléül, teológiai m u n k ák at küld az erdélyieknek, és elküldi a H eidelbergi K á té t. M arosvásárhely u tán a B ullinger közv etítette kálvinizm us egyeduralom ra ju t E rdély­ ben. W ittenberg helyét fokozatosan átveszi Genf: új, k atolikus m ú lt nélküli nem zedék té r vissza egyetem é­ ről, eszméivel felfegyverkezve, K álvin ta n ítá sa terjed. Zsinati és írásbeli v itá k következnek, az 1563-as t ar­ ca l—to rd ai hitvallás Béze kálvini ira tá ra épül, elfo­ gad ják K álvin genfi katechizm usát, az 1564-es zsina­ to n D ávidék K álvin lutheránusokkal polemizáló Op­ tim a ineundae ratio (1561) című írásával lépnek fel, míg végül 1564-ben törvény b izto sítja a kálvini con­ fessio szabadságát. K i kell hangsúlyoznunk, hogy K álvin h a tá sa E r­ délyben — m in t á ltaláb a n a m agyar reform ációban — k ö zv e tett m ódon (B ullinger, Béze) érvényesült, s K ál­ v in t „egész, szerves összefüggésében egyetlen reform á­ to ru n k sem v ette á t és ho n o síto tta meg” (H . J.). A kálvinizm us to v áb b i térfoglalása a következő szá­ zadokban, folyam atosan m ent végbe, illetve folyta­ tó d o tt. A korabeli helvét reform ációt ezért semmikép­ pen nem nevezhetjük kifejezetten kálvininak. A reform átu s fejed elm ek kora ( 1601— 1690) E rd é ly t a reform áció ellentm ondásos, m ozgalm as és változatos korából, a jezsuiták k eltette belpolitikai viharokon és B áthori Zsigmond, v alam int B a sta vér­ zivataros uralm án keresztül, az ország virágkorát hozó X V II. századba a vallási és alkotmányos szabadság eszméje vezeti át. A to rd ai országgyűlésen 1568-ban k im ondott vallásszabadság m integy fél évszázad m úlva, Bocskai Istv á n szabadságharcában, a refor­ m átus erdélyi fejedelemség kialakulásában és az egész századra kiterjedő fennállásában hozza meg gyüm öl­ cseit. A nevezetes tö rv é n y szövege így hangzik: „M inden helyökön a prédikátorok az evangélium ot prédikálják, hirdessék, ki-ki az ő értelm e szerint, és a község, h a venni ak arja, jó, h a nem penig, senki kénszerítéssel ne kénszerítse, az ü lelke azon meg nem nyugodván, de olyan p réd ik áto rt tarth asso n , akinek ta n ítá sa ő nekie

219

tetszik. E zért penig senki a superintendensek közül, se egyebek az p réd ik áto ro k at meg ne bánthassa, ne szidalm aztassék senki az religióért senkitől, az elébbi constitutiók szerént, és nem engedtetik ez senkinek, hogy senkit fogsággal avagy helyéből való priválással fenyögessön az ta n ítá sé rt, m ert az h it Istennek aján ­ déka, ez hallásból leszön, mely hallás Istennek igéje által vagyon” . N oha m eghozatala id őpontjában e törv ény — a feje­ delem és a d ávidista többségű rendek szándéka sze­ rin t — az an titrin itáriu so k n ak kedvezett, és nem te r­ je d t ki tételesen a görögkeleti rom án és egyéb, kisebb felekezetekre vagy szektákra, az elkövetkező évtize­ dekben, a rekatolizációs és H absburg törekvések elle­ nében, a belpolitikai egyensúly kialakulása és E rdély felvirágzása szem pontjából rendkívüli jelentőségre te tt szert, és a sajátos erdélyi tolerancia és alkotm ányosság alapkövévé v ált. „Az európai tö rté n e t folyam án leg­ először a fiatal erdélyi állam nak sikerült négy (sőt igazában ö t-h at) különféle keresztyén vallásfelekezet aránylag békés együttélésének súlyos p roblém áját a reformáció és a kezdődő ellenreform áció engesztelhe­ te tle n h an g u latai és szenvedélyei közepette a lehető­ ségekhez képest m egnyugtatóan, sőt az E urópa-szerte uralkodó állapotokhoz képest p éld am u tatóan meg­ oldania” (Révész Im re). Négy „recep ta religiójának” a rendek á ltal védelm ezett rendszerével E rdély „ekkor egyedül á llt egész E u rópában, s b ár e helyzet sem m odern értelem ben v e tt vallásszabadságot, sem fele­ kezeti békét és egyenjogúságot nem je le n te tt.. . — az igazi tolerancia és vallásszabadság előkészítője v o lt” (H . J.). Az 1600-as lécfalvi táb o ri gyűlés, az ország k ilá tá sta la n helyzetében, to v á b b m u ta tó hagyom ány­ k é n t u ta l vissza a b ev ett vallások szabadságára: „az religiónak szabadsága ez országban, a négy re ­ cep ta religiónak, tudniillik: catholica sive rom ana, lu th eran a, calviniana és u n itaria religióknak előbo­ c s á tta to tt” — s a vallásszabadság alaptörvényeként az 1568-as végzés E rdély egész tö rtén ete folyam án az alkotm ányos szabadság egyik pillére, az elnyom atás idején az egyik legfontosabb törvényes hivatkozási alap, a szabadságharcokban eszmei fegyver, és m ind­ végig az erdélyi tolerancia forrása és m eghatározója. A X V II. századdal új korszak kezdődik a m agyar, illetve erdélyi reform átus egyház történetében. A H abs­ burg ellenreform áció nyom án a terjeszkedést felváltja a védekezés, a h itv itá k a t a hitvallási alapok teológiai elmélyítése, az eszmék áram lását a tanbeli és felekezeti egység kim unkálása. K ikristályosodik a m agát „o rto­ doxa ecclesiának” nevező egyház szervezete, tan re n d ­ szere, m űvelődéspolitikája, iskolahálózata és ezzel e g y ü tt a reform átussá le tt erdélyi fejedelemség politi­ kai ideológiája. A H absburg-ellenes erdélyi politika term észetes szövetségesre ta lá l a „refo rm ata” , illetve a közös ellenséggel szembeni összefogásra kényszerülő tö b b i pro testán s egyházakban. A közös fenyegetettség a vallási türelem tu d a to su lá sá t m unkálja, s ezen ke­ resztül egy ú j valláspolitikái korszak kezdődik el. Ez a valláspolitika túllép a fejedelemség h a tá rain , am ikor a század folyam án E rdély, felismerve sajátos tö rtén el­ m i h iv a tá sá t, az egyetemes m agyar vallás- és alkot­ m ányos szabadság védelm ére siet. Az elviselhetetlenségig fokozódó H absburg elnyom ás és ellenreform ációs repressziók 1604-ben fegyveres ellenállásra késztetik K elet-M agyarország hatalm as főurát, Bocskai Istv á n t. E rdély és M agyarország v á­ la sz to tt fejedelm eként, török jóváhagyással, a szász, brandenburgi, pfalzi választófejedelm ek diplom áciai tám o g atása m ellett, rövid időn belül sikerre viszi a 9/10 részében p ro testán s m agyar nép szabadságharcát.

220

Bocskai Istv án b a n — akinek a lak ját a genfi refor­ m ációi em lékm ű szobrai között is o tt ta lá lju k — „első­ nek ötvöződik az európai látókörű m agyar politikus a h ith ű re fo rm á tu ssa l.. . Világosan lá tta , hogy csak az Erdéllyel egyesített m agyar királyság elég ütőképes a törökkel és más ellenseggel szem ben” (Bucsay Mihály). H ad ain ak harci dala az Erős várunk, jel­ szavuk: „ H a Isten velünk, kicsoda ellenünk” (R m 8,31). Győzelmes h a d já ra tá n a k vallási ideológiájában k im u ta th a tó a kálvini ellenállási jog h atása, m iszerint Isten az ő szolgái közül „ tám asz t v ala k it a nyilván­ való m egtorlásra és m egbízza azzal, hogy szabadítsa fel az igazságtalanul elnyom ott népet szánandó nyo­ m orúságából” (B. I.). Az 1606-ban m egkötött, m ajd 1608-ban a H absburgM agyarországon is törvénybe ik ta to tt bécsi béke kor­ szakalkotó nem csak a m agyar protestantizm us, hanem az ország tö rtén etéb en is. M agyarországon ez helyezi először törvényes alapokra a p ro testáns egyházak lé­ té t, és biztosítja először a — b ár részleges: rendi — vallásszabadságot. U gyanakkor Bocskai Istv á n n a k sikerült végleg m egszilárdítania a fiatal p ro testán s erdélyi fejedelemség függetlenségét, a hozzácsatolt Részekkel (P artium ) egyetem ben. Közeli halála (1606) ellenére m aradandó örökségnek bizonyult békeszerző­ dése, és politikai öröksége az erdélyi fejedelemség p o litikájának az egész X V II. század folyam án fő m eghatározója lett. A m int végrendeletében írja : „ v a la­ m eddig a m agyar korona o tt fenn, nálunknál erősebb nemzetségnél, a ném etnél lé s z e n ... m indenkor szük­ séges és hasznos egy m agyar fejedelm et E rdélyben fen n tartan i, m ert nekik (ti. a királyi M agyarország­ nak) jav ukra, oltalm ukra lészen” . „M ásodik Mózesét” a m agyar nép csak a legnagyobbaknak kijáró gyásszal sira tta : „Óh, Isten tő l sok ó h ajtás által régen k ív án t oltalom ! Óh, szegény M agyarországnak b eh u n y t sze­ me! Óh, nyom orult országunknak elrom lott oszlopa! V ajjon s m ikor tekéntesz reánk, szegény e lh ag y ato tt m ag y arid ra?” (M iskolczi Csulyak István). E rdély „ aran y k o rán a k ” két nagy fejedelme Bethlen G ábor (1613—1629) és I . Rákóczi György (1630— 1648) a bécsi béke sorozatos sérelmei és királyságbeli hitsorsosaik szenvedései láttán , to v áb b á az egységes m agyar királyság helyreállításának és a törökök ki­ űzésének a tá v la ti politikai szándékával, az elkövet­ kező évtizedekben szintén több sikeres h a d já ra to t ve­ zettek a gyarm atosító és rekatolizáló H absburgok el­ len. A szabadságharcok állom ásai: 1621 — N ikolsburgi béke, 1624 — II. bécsi béke, 1626 — Pozsonyi béke, illetve az 1645-ös Linzi békekötés. Ez utóbbinak abban állott a különleges jelentősége, hogy a jobbágyság sza­ bad vallásg y ak o rlatát is előírta, előrem utatóan kibő­ vítve ezáltal a vallásszabadság feudális értelm ezését (cuius regio, eius religio) a lelkiismereti szabadság irá­ nyában. B ethlen Gábor, Franciaország, D ánia, Svédország m egbecsült, egyenrangú szövetségeseként „m indkét hatalm as császárokat is in aequilibrio ta r tja vala m a­ gához és hazájához” . P áratlan u l sikeres h a d já ra ta i és m egválasztása ellenére sem volt hajlandó m agyar ki­ rállyá k o ro náztatni m ag át; politikai tisz tán lá tá sa és hitvallásos szerénysége m egóvták a politikai-hatalm i kalandorságtól. F á ra d h a ta tla n u l szőtte ezzel szemben a diplom áciai szálakat, s B randenburgi K atalin n al való házassága révén sógori viszonyba kerülve G usztáv Adolffal, egy átfogó protestáns unió létrehozásán fára­ dozott. A harm incéves háború protestáns k u d arcai, m ajd korai halála (1629) azonban m egakadályozták m esszelátó politikai terveinek a kivitelezésében. I. R ákóczi György szintén felkarolta elődje uniós

terv eit, és tá m o g a tta azokat a p ro testán s egységtörek­ A bev ett vallásokat nem h áb o rg atja, főemberei arán y ­ véseket, m elyek D uraeus szellemében, teológiai-vallási talan u l nagy szám ban katolikusok, kancellárja, Péchy megegyezés révén k ív án ták h itvallási szövetségbe von­ Simon a szom batos szekta feje. Az ország területére m orva a n ab a p tista m enekülteket telep ít, szabad val­ ni a p ro testán s h a ta lm a k a t. G usztáv Adolf v á ratlan lásgyakorlatot biztosítva nekik, a zsidóknak k ivált­ h alála és az egyre inkább elfajuló harm incéves háború hitvallási te k in te t nélküli alakulása azonban keresztül­ ságokat ad. A nyagilag tám o g a tja a K áldy György-féle, első teljes katolikus m agyar bibliafordítás k iadását, a hú ztá k eme jóhiszemű törekvéseket. II. R ákóczi György (1648—1660) Lengyelországba jezsu iták at visszaengedi az ország m eghatározott he­ lyeire, rom án p ap o k a t nem esít meg. v ez e te tt h a d já ra to t, a lengyel korona megszerzéséért. T ragikus kim enetelű próbálkozása végveszélybe sodor­ M indem ellett legfőbb célkitűzései közé ta rto z ik a ta a virágzó E rd é ly t — ezért „E rd ély Mohácsának” reformata ecclesia megerősítése. K iváltságos egyháza szokás nevezni az 1657—1662 közötti időszakot. A meg­ p ap ság át egyház- és k u ltú rp o litik á ja révén az ország engedettnél messzebb merészkedő hűbéres fejedelem m eghatározó tényezőjévé teszi, s m egnyitja a felemel­ ellen in d íto tt tö rö k —ta tá r m egtorló expedíció helyre­ kedés ú tjá t a jobbágyi szárm azásúak elő tt is. A b el­ h o z h a ta tla n p u sztu láso k at okozott, vidékek néptele­ és külföldi tanulm ányozás lehetőségeit m egterem tve, nedtek el, városok és falvak dőltek rom ba, o d alett az illetve kihasználva, nem csak egyházát, hanem a világi ország színe-java, tem plom ok és iskolák égtek le, az p á ly á k a t is ta n u lt em berekkel lá tja el, úgyhogy egyik egyházak lelkészek és hívek nélkül m arad tak . k o rtársa elismerő szavai szerint „alig vagyon E rdély­ Az utolsó reform átus erdélyi fejedelem, A p a fi Mihály nek oly szurdékja, m elyet Fölséged tu d ó s em berekkel (1662—1690) ezt a gyászos örökséget vehette át, de meg nem ra k o tt volna” (M ilotai N yilas István). Régi E rdély siralm as állapota m ia tt m ár nem te lt erejéből te rv e t v á lt valóra, am ikor 1622-ben gazdag a lap ít­ semm ilyen h a d já ra tra , pedig nagyobb szükség talán v án nyal létre h ív ja a gyulafehérvári akadémiát, s a sohasem v o lt még erre. A m agyarországi rekatolizáció honi tudom ány felvirágoztatása céljából jeles külföldi a legbrutálisabb időszakához érkezett, az ún. „gyász­ professzorokat hív meg tan áraiu l. Az egyházépítés és évtized” (1671—1681) alapjaib an in g a tta meg a m a­ a művelődés m inden vonatkozásában m eghatározó az g y ar reform átus eg y h ázat; m enekülők ezrei érkeztek uralkodása. H alála e lő tt röviddel testületileg nemesi Erdélybe — és nem volt, ki segítsen, hacsak Apafi ran g ra emeli a p rédikátorokat, beemelve őket ezáltal M ihály kétségbeesett nyugat-európai, kevés eredm ény­ az országos rendek sorába és jelentős ösztönzést a d v a nyel járó diplom áciai erőfeszítéseit nem szám ítjuk. a hazai értelm iségi réteg kialakulásához. Bocskai Találóan jellem zi ezt a helyzetet egy katolikus főúr Istv á n igei jelszavával az ajkán té r meg h alo ttaih o z: gúnyos m ondása: „N incs Bocskaitok, B ethlen meg­ „ H a Isten velünk, kicsoda ellenünk? Senki nincsen halt, A pafi fegyvere nyugszik” . bizonyára, bizonyára nincsen” . A törökök gyengülésével és a H absburgok előretörésé­ U tóda, I. Rákóczi G yörgy egyházának szinte v a k ­ vel párhuzam osan, a X V II. század utolsó h arm adában buzgó híve, am i valláspolitikája megkeményedéséből is az erdélyi fejedelemség hanyatlásnak indul. A tö b b ­ kitűnik. Az „ortodoxus püspök” , az udvari pap, a ször is m eg ú jíto tt bécsi béke h atalm i biztosítékok gyulafehérvári professzorok valósággal „orákulum ok” híján erejét veszti, és E rdély H absburg fennhatóság udvarában, uralm a idején a papi rend rendkívüli poli­ alá kerülésével (1690) fokozatosan ide is kiterjed a tik ai befolyásra tesz szert. Az „ig azh itű ” ecclesia rekatolizáció. E ttő l függetlenül azonban m egállapít­ belső életében m egm erevedik, kifelé pedig tü relm et­ h ató , hogy E rdély fejedelm einek a felszabadító had­ lenné válik, ilyen irányba alak ítv a a fejedelm i h a ta l­ já ra ta i nélkül valószínűleg M agyarország is a csehek m a t is. Rákóczi ennek megfelelően, bőkezű tám o g a tá­ sorsára ju to tt volna. Az erdélyi állam szerepe éppen sával és kivételező intézkedéseivel uralkodóvá teszi ezért m eghatározó, és jelentősége felbecsülhetetlen vallását, másfelől a p rotestáns ortodoxia szellemében az egyetem es m agyar p ro testan tizm u s és általában hozzálát E rdély vallási ügyeinek egyháza ja v á ra tö r­ a m agyar állam iság fennm aradása szem pontjából. ténő rendezéséhez. E rdély, a p ro testan tizm u s „soha nem ju to tt ellentétbe A katolikusok, akiknek m ár közel egy évszázada a hazafisággal” (P. J.), és e század végén sem ra jta nincs püspökük, s gyülekezeteik szám a egyébként is m úlo tt, hogy a hűbériség ú jra m egerősödését elősegítő csupán 40—50-re korlátozódik, nem jelentenek kü­ H absburg rekatolizáció hosszú időre visszavetette a lönösebb veszélyt az országon belül. A belső békességre m agyarországi és erdélyi fejlődést, a legsötétebb közép­ nézve veszélyes jezsu iták at Rákóczi György sem engedi kori vallási viszonyokat állítv a vissza „ a vallásszabad­ kibontakozni. Az unitáriusok ellen személyes ellen­ ság klasszikus földjén” . szenvvel viseltető fejedelem és az „arián u s eretneksé­ E rdély terü letén egy fél évszázadon á t, az 1657-es get” gyűlölő Geleji püspök m inden lehetőt m egtesznek tö rö k —ta tá r betörés idejéig nem p u sz títo tt háború. visszaszorításukra, annál is inkább, m ert egy unitárius Ez a körülm ény kedvezett egyházunk fejlődésének. trónkövetelő, Székely Mózes is feltűnik a színen. „Am íg ebben az időben E urópa-szerte folyik a h a r­ A meg-megújuló reform átus-unitárius h itv itá k emezek m incéves h áború a p ro testán s fejedelm ek és a róm ai teológiai meggyőzését célozzák, míg a cenzúra ráju k katolikusok között, E rdélyben a nem zeti és egyházi kényszerítése és a tö rvény tilto tta to v áb b i vallásújítás élet békés, virágzó korszaka k ö v etk ezett el B ethlen m egakadályozására irányuló szigorú állam i felügyelet uralkodásával. M éltán nevezik ezt az időt E rdély az u n itárius egyház belső életét korlátozza. Állandó aranykorának” (L. D.). veszélyt jelen t to v áb b á szám ukra a többnyire gyüle­ B ethlen G ábor vallásp o litik áját a föltétien türelem kezeteikben lábra k a p o tt zsidózó-szombatos szekta is, jellem ezte. „A vallásban elsősorban az etikai ta rta l­ mely az erdélyi türelem körülm ényei között te k in té­ m a t és szociális erőt nézte és nem a dogm ákat” lyes főurak kezdeményezéséből és pártolásával alakul­ (P. J.), am i nem állo tt ellentétben „ortodoxus” h it­ h a to tt ki, és az innováció v á d já t v o n ta az u n itáriusok­ vallási hűségével. „Sine discretione religionis kedvellet­ ra. A több országgyűlési felszólítás ellenére is h itükön te, prom oveálta az em bereket, lévén négy recepta m egm aradt szom batosokat végül az 1638-as „dési religio hazán k b an , kinek idejében szép egységben is com planatio” kényszeríti valam ely recepta religióba é ltenek az haza fiai, és nem olyan hideg aty afi sze­ való áttérésre — többnyire a reform átus vallásra —, retetb en , m in t m ost” (K em ény Ján o s, X V II. sz.). az erre nem h ajló k at pedig súlyos várfogságra ítéli.

221

É rdekes m egem líteni, hogy a szom batosok büzödúj­ falusi gyülekezetének m aroknyi népe, átvészelve az üldöztetéseket, a X IX . század közepén a zsidó vallásra té r t át, s m in t ilyenek, a II. világháború idején közülük sokan a náci koncentrációs táb o ro k b a kerültek, sőt ném elyek o tt is p usztultak. K ülön em lítést érdem el a románok k ö zö tt végzett reform átus misszió. H osszabb-rövidebb m egszakítá­ sokkal 1566 ó ta rom án reform átus püspökség állott fenn E rdélyben, és külön egyházm egyéik voltak a P a rtiu m b a n is. G yülekezeteikben az erdélyi fejedelm ek v ezették be a rom án nyelv istentiszteleti h asz n ála tá t és m ár a reform áció századában zsoltároskönyvük (1570) és Mózes első k é t k önyvét tartalm azó biblia­ fo rdításuk (az ún. „ P a liia ” , 1581) jelen t meg m agyar reform átus tám ogatással, rom án nyelven. Az első rom án n y o m tatv án y o k a reform áció term ékei. A X V II. században E rdély fejedelmei a m agyar reform átus püspöknek alárendelt rom án püspökséget m egújítot­ tá k ; kilenc egyházm egyéjük szám ára iskolákat állí­ t o tta k fel, sőt A pafi fejedelem idejében Fogarason p apneveldéjük is volt. I. R ákóczi G yörgy h ath a tó s tám o g atásáv al, a szám ukra felállított rom án nyom dá­ b an m egjelent a teljes Újszövetség (1648) és sorra a H eidelbergi K áté anyanyelvű kiadásai (1640, 1648, 1656). B ethlen G ábor széleskörű te rv ei közé ta rto z o tt az egész ortodoxiára kiterjedő kálvinista misszió, s ebben az ügyben levelezésben is á llo tt Cyrill L ukaris konstan tin áp o ly i p átriárk áv al, azonban az ortodoxia z á r t ellenállásán és a p á triá rk a korai — erőszakos — h alála m ia tt m egbuktak nem es elképzelései. A rom á­ nok m egkésett reform ációja ellenállásuk és az idő rövidsége m ia tt nem g yökerezhetett meg igazán, s végül, a századfordulón a H absburg h atalom meg­ m a ra d t gyülekezeteiket a katolikus egyházba olvasz­ to tta . E ttő l eltekintve, a reform áció, a reform átus egyház m aradandó érdem eket szerzett a rom án nem­ zeti irodalom m egterem tésében. A X V II. század harm incas éveiben E rdélyben is h ó d ítan i kezdenek a presbiteriánus és puritánus esz­ m ék. Az A ngliában ta n u lt Tolnai D ali Ján o s egyhá­ zunkban, sőt a fejedelm i u d v arb an is követőkre talál, elsősorban a k itű n ő képzettségű és m ély vallásosságú u d v ari pap, M edgyesi P ál személyében. De presbite­ riánus érzelmű a n agytekintélyű gyulafehérvári pro­ fesszor, a hernborni szárm azású Bisterfeld H enrik és a buzgó lelkületű, áldozatos fejedelem asszony, Lo­ rá n tffy Z suzsanna is. A fedelemre és az erőskezű Geleji K a to n a Istv á n püspökre gyakorolt személyes befolyásuknak köszönhetően, kezdetben viszonylag szabadon b o n ta k o z h a to tt ki e szellemi áram latok kel­ te tte vallási ébredés, m ely ellentm ondásosan bár, de m égis eredm ényesen v itte to v áb b a kálvini reformáció ügyét. A protestáns ortodoxia egyházhatalm i rendszere, a püspöki h atalo m túltengése egyre fokozódó elégedet­ lenséget v á lto tt ki széles egyházi körökben. A tan b eli m egm erevedés, az igehirdetés száraz form alizm usa, a róm ai katolikus liturgikus m aradványok és szertartási külsőségek továbbélése, az iskolai tan ren d beszűkülése m ind a megújulás irán y áb a h a to tta k vissza, és fogé­ konnyá te tté k az egyházai a puritan izm us egyszerű­ séget, m élységet, élő kegyességet hirdető eszméi iránt. A m egcsontosodott papuralom u g yanakkor heves a n ti­ klerikális érzelm eket v á lto tt ki nem csak a népi irányba tájékozódó papság, hanem az egyház korm ányzatában részt kérő nemesség körében is, ami a világiak bevoná­ s á t szorgalm azó presbiteriánus irán y zatn ak kedvezett. M edgyesi P ál m űvei (D ialogus politico-ecclesiasticus; R övid ta n ítá s a presbitérium ról stb.) Isten Igéjének

222

a szuprem ációját képviselték a hatalom ellenében, a P raxis P ie ta tis lefordításával valam in t m egértést, ú j­ jászületést hirdető evangélizációs ú tjaiv a l pedig a p u ritá n kegyesség eszm éit terjesztette széles körben. A reform átus ortodoxia apológiáját és egyházkor­ m ányzati védelm ét az egyébként nag y teh etségű Geleji püspök, az egyház „m indenese” (tan ár, pap, teológus, író, költő, nyelvész, jogász) v e tte a kezébe. Nem zár­ kó zo tt el ugyan teljesen az új eszm éktől, sőt bizonyos új elem eket, így például a presbitérium ot, hajlandó le tt volna beépíteni a létező egyházszervezetbe, azon­ ban az egyház feudális-hierarchikus és sa já t tanbeli korlátai, úgyszintén a fejedelem szélsőséges pu ritán u spresbiteri követelm ényekkel szembeni visszautasítása s a mozgalom antifeudális jellegű vonásai erélyes fel­ lépésre késztették. Az évenként ta r to tt „ellenzsina­ to k ” (1639—1646) egym ás u tá n hozták a puritánellenes kánonokat, kiterjesztették a püspöki és esperesi h a tásk ö rt, a lelkipásztorok m ozgásszabadságát korlá­ to zták , a lelkészi fegyelm et m egszilárdították s k u ltu ­ szi előírásokkal is g á ta t igyekeztek vetni m inden újí­ tásnak. Az 1646-os szatm árném eti „nemzeti zsinat”, E rdély, a P artiu m és a Tisza-vidék részvételével, a fejedelem jelenlétében g y űlt össze rendezni a felgyűlt v itás vallási kérdéseket. Geleji püspök elnökölt. A nemesi rendek nem k ív án tak jobbágyaikkal közös presbité­ rium okban részt venni, ezért a zsinat, noha létjogosult­ ságukat elvben elism erte, tényleges felállításukat el­ odázta. A puritanizm us még m ostohább sorsra ju to tt: h a tá ro z a t tilto tta meg a „ p u ritá n ” név puszta hasz­ n á la tá t is. A zsinat egyik legjelentősebb végzése egy tö rv én y ­ könyv összeállítására vonatkozott, mely elkészülvén, 1649-ben törvényerőre is em elkedett, évszázadokra m eghatározva az erdélyi vallási viszonyokat. A kon­ szolidáció jegyében, a kialakult viszonyokat véglegesen lerögzítve, az A pprobatae C onstitutiones szabályozta az egyház és állam viszonyát. Szigorúan m eg tilto tta a vallási ú jítá st, de másfelől — s ez a presbiteri moz­ galom h a tá sá ra te tt előrelépésként könyvelhető el — a jobbágyok szabad vallásg y ak o rlatát is engedélyezte, a linzi béke szellemében. Az A pprobaták egyház és állam végleges összefonódását kodifikálták — eltérően a m agyar királyságbeli viszonyoktól, ahol a rekatoli­ zációs politika következtében még a tulajdonképpeni egyházszervezés ügye is elakadt. Látszólagos veresége ellenére a p u ritá n és presbiteri mozgalom valójában m egú jíto tta egyházunkat, és 1646 u tá n is to vább h a to tt, s m ind hatásáb an , m ind vissza­ h atá sá b a n á talak ító erőt je le n te tt az egyházi belső és az ország politikai életében. Fokozatosan átfo rm álta az istentiszteletet. Az Ige kerü lt előtérbe a perikópa-rendszer kiszorítása, a min­ dennapi tem plom i bibliaolvasás (1642) és a gyülekezeti zsoltáréneklés (1643) kötelező bevezetésével. Az egy­ házi éneklés egyébként teljesen m egújult, am ikor a p u ritá n kegyesség h a tá sá ra széles körben elterjedtek és valóságos népénekekké v á lta k Clement M arot és Theodor Béze Lobwasser ném et fo rdítása nyom án Szenczi M olnár A lbert által m agyarra á tü lte te tt genfi zsoltárai. Genf m in tá jára nálunk is elterjed t ezáltal az „énekelt Ige” , h átté rb e szorítva a szertartási énekek nagy gyűjtem ényét, az Öreg G raduált. 1646-ban el­ rendelték a H eidelbergi K áté m inden vasárnap délutá­ ni, katechizációs célzatú prédikálását, és az igehirdetés terén általáb an is a p u ritá n pietizm us szabadsága vál­ to tta fel Geleji k ö tö tt form ájú, kálvini dogm atizm usát. Medgyesiék a köznépnek te tte k nagy szolgálatot, am i­ kor a népi éneklés és az anyanyelvű n é p o k tatás kifej­

lesztését szorgalm azták. A nem zeti zsinat be is vezette az ún. „nem zeti iskolákat” , m elyek a leányok nevelésé­ nek korai k ezd etét jelentik, s a népiskola előfutárai. Az iskolaügyet hosszú idő u tá n a reform áció k a ro lta fel először, am it jól jellemez egy 1557-beli országgyűlési végzés: „A z iskolák á llítását Isten dicsőségére és az ország felvirágozására szükségesnek ta r tju k ” . E bben a ko rb an egyház és iskola összefonódása b izto sítja az Ige, a reform áció á tü tő erejét, s ez a hagyom ány él to v á b b a p ro testán s erdélyi fejedelem ségben. Az első egyházi iskolák a plébániai tanintézetekből n ő tte k ki, s a X V I. század folyam án különösképpen a nagyváradi, a gyulafehérvári és a kolozsvári v á lt jelentőssé. A századvég zűrzavaros körülm ényei között vissz a h a n y a tlo tt iskolákat az „ortodoxus” fejedelmek v irá g o z ta ttá k fel, ú ja k a t alap ítv a melléjük. B ethlen G ábor iskolapolitikája országos, politikai kitekintéssel igyekszik m egalapozni és európai szín­ vonalra em elni E rdély iskolahálózatát. E cél érdekében p á ra tla n bőkezűséggel küldi külföldi egyetem ekre alum n u sait ( = ösztöndíjasait), hogy ta n u lt em berekkel láth assa el egyházát és iskoláit. Iskolai kérdésekben jeles tan ácsad ó ja a heidelbergi egyetem irénikus teoló­ gusa, P areu s D ávid. Az 1622-ben a la p íto tt gyula­ fehérvári ak adém iát „keleti H eidelbergává” a k a rja ki­ fejleszteni. E zért is h ív ja meg ta n á ra iu l a neves ném et költő t, Oprtz M artint, m ajd a heidelbergi P iscato rt, a hernborni B isterfeldet és A lstediust. E professzorok vezetésével, b ár teljes akadém iai ran g ra sosem emel­ kedik, a gyulafehérvári kollégium roham osan felvirág­ zik, s az 1657-es török—ta tá r p u sztítás u tá n végleg N agyenyedre kerülve, el egészen a X X . századig E rdély reform átus szellemi életének a központja m a­ rad. M ellette a kolozsvári iskola em elkedik kollégiumi színvonalra, m iu tán 1656-ban Apáczai Csere János (1625—1659), az erdélyi tu d o m án y „ a ty ja ” , kerül az élére. A koráb b an gyulafehérvári professzorként m űködő A páczai p resbiteriánus és kartéziánus eszméi m iatt, szem bekerülve az Angliából E rdélybe m enekült Isaac Basire vendégprofesszorral, a presbiteriánus eszm ékben independentizm ust látó II. R ákóczi G yörgy b ü ntetésé­ ből v o lt kénytelen elhagyni eredeti állását. Kolozs­ v á rra kerülve, élete h átralev ő három év ét az iskolának és az erdélyi tu d o m án y és közo k tatás ügyének szen­ telte. K ora tudom ányos színvonalán álló Enciklopé­ d iát és M agyar logikácskát írt, R am us d ialek tik áját és D escartes-ot ta n íto tt, s holland m in tára, E rdély civilizált országgá emelésének alapfeltételét átfogó is­ kolarendszer felállításában lá tta . Az anyanyelvű ok­ ta tá s apostolaként „ an y ai” és „d eák ” ( = latin) scho­ lá k a t különböztet meg, és ezt írja : h a valam ely or­ szágban, ta rto m á n y b a n , városban nincsenek anyai scholák, „ez csalh atatlan jele, hogy az az ország, ta r ­ to m án y és város a tem érdeki tu d atlan ság n ak tengerébe borul bé, Isten országától is messze vagyon” . K o rát messze megelőzve, nem zeti egyetem felállítását sür­ geti, s E rdély pusztulásakor — jelképes m ódon — az új fejedelem nek egy m agyar tudom ányos akadém ia alapítási terv ezetét (De in stitu en d a academ ia) n y ú jtja be. Rövidesen meghal. Az egyházi és teológiai irodalom terén a reform áció századában, a vallási viszonyok kuszasága és a kálvini egyház kezdeti létbizonytalansága m ia tt nem szület­ h e tte k jelentős m űvek. Ezek h ián y áért azonban bősé­ gesen kárpótol a következő század. A B iblia-fordítás és -kiadás legnagyobb erdélyi vál­ lalkozása, még a X V I. században, H eltai G áspár és m u n k atársai nevéhez fűződik, akik 1551 és 1565 k özött valószínűleg az egész B ib liát lefo rd íto ttá k és részen­

k én t szinte az összes könyveit m egjelentették. Ez a fordítás azonban nem v á lt használatossá, és K ároli G áspár m a is hivatalosan h asznált B ibliája (1590) aztán végképp h á tté rb e szorította. A kezdeti nagy bibliahiányt Szenczi M olnár A lbert hanaui (1608) és oppenheim i (1612) Károli-féle, ja v íto tt kiadásai pó­ to lták . I. Rákóczi G yörgy kezdem ényezéséből 1660b an készült el a V áradi Biblia, m elynek tízezer példá­ nyából N agyvárad török ostrom akor négyezer darab elpusztult. 1685-ben M isztótfalusi K is Miklós A m ster­ dam ban három ezerötszáz példányban n y o m ta tta ki az általa ú jra revideált K ároli-fordítást, négyezerkettő­ száz példányban az Ú jszövetséget s ugyanannyi pél­ dányban a Zsoltárokat. M isztótfalusi K is Miklós (1650—1702) teológiai ta ­ n u lm ányait odahagyva, valóságos művésze le tt a könyvnyom tatásnak. H ollandiából K olozsvárra ha­ zajőve, a város nyom dáinak irán y ító ja k én t legfőbb h iv atásán ak ta r to tta olcsó népkönyvek k iadását, az írástudatlanság felszám olását, az anyanyelvű irodalom szolgálatát, a B iblia terjesztését. Felvilágosult harca és m unkássága tragikus és idő előtti halálba torkollt. A reformáció szolgálatában m eghonosult és a X V II. század folyam án egyházunk egyik legfőbb tám asza­ k én t m egerősödött hazai, illetve kolozsvári nyom dászat H eltai m ellett neki köszönhet a legtöbbet. A hazai egyházi irodalom terén rendkívüli érdem eket szerzett Szenczi M olnár A lbert (1574—1634). P ály á ja legfőbb állom ásai: W ittenberg, H eidelberg, Strass­ burg, H erborn, A ltdorf, M arburg, H an au , Oppen­ h e im ... M a g y a ro rsz á g ... E r d é ly ... K olozsvár. „ J ó ­ form án vándorlással te lt el egész élete, ám mindig egyháza és a m agyar irodalom érdekében d o lg o z v a ... író i működése sok tek in te tb en korszakot a lk o to tt, tö b b irányban pedig éppen századokra k ih a to tt” (Lexikon). Zsoltároskönyve, a P salterium U ngaricum (H erborn, 1607) a Biblia m ellett a legelterjedtebb m agyar könyv a világon, tö b b m in t száz k iad ást é rt meg. M agyar nyelvre átdolgozta a H eidelbergi K á té t. L efordította s B ethlen Gábor tám ogatásával k ia d ta K álvin Institutióját (1624). M agyar—latin, la tin — m agyar, la tin —görög—m agyar szótárai, Új m agyar gram m atik ája stb. nagy szolgálatára v o ltak a m agyar nyelvnek, egyháznak és tudom ányosságnak. Biblia­ kiadásai életbevágóan fontosak vo ltak az Ige terjedése és a reformáció kiteljesedése szem pontjából. F o rd ítá­ saival az európai egyház és teológia felé n y ito tt k a p u t h azájának. A lapvető teológiai m unkásságot fo ly ta to tt E rdély korszakalkotó jelentőségű „ortodoxus” püspöke, Geleji Katona Istv á n (1589—1649) is. Vaskos teológiai m űve az unitáriusokkal polemizáló Praeconium evangelicum (1638). M agyar gram m atik ácsk át (1645) is írt. E rdély és a fennhatósága alá tarto zó Részek, v alam int egész Kelet-M agyarország egyházainak szervezeti, hitvallási, liturgiai egységesítésére törekedve, kálvini egyházszer­ vezői tehetséggel h ív ta életre az 1646-os nem zeti zsina­ to t, s az o tt létrehozott „atyafiságos egyházi unió” és politikai jellegű „generális conföderáció” törvényes m egalapozására többnyire ő szerkesztette a m ár em lí­ te tt A pprobatae C onstitutionest és az ún. Gelejik ánonokat. N em ra jta m úlott, hogy ezt az egységet alapjaiban in g a tták meg az 1657-es események, m ajd teljesen m egsem m isítette a H absburg uralom . Az erdélyi fejedelemség h anyatlási korszakának egy­ h ázára az episzkopális-presbiteriánus viszály jellemző, olyannyira, hogy ez politikai té ren is m egnyilvánult. A pusztulás u tá n egym ást követi egy „presbiteres” és egy „püspökös” fejedelem rövid uralm a, m ajd a p ártoskodást m egszüntetni akaró A pafi Mihály kö­

223

vetkezik. A m eggyengült fejedelm i h atalo m ra tám asz­ E rd ély t eredeti jogviszonyai között, m egerősítve a kodó püspöki au to ritás szintén veszít az erejéből, b ev e tt vallások hagyom ányos szabadságát és fenn­ m iközben a B asta-korszak em lékét felidéző 1657 — ta r tv a az A pprobaték h a tá ly á t — a valóságban azon­ 1662-es évek am úgy is szétzilálják a szilárd egyházi ban ő és u tódai az egész elkövetkező évszázad folya­ ren d et. E hhez já ru l m ég hozzá az ideig-óráig vissza­ m án könyörtelen rekatolizációs p o litik át fo ly tatn ak , szo ríto tt presbiteriánus szellem feléledése, m elynek teljesen áta la k ítv a ezzel E rdély társadalm i, politikai, népességi viszonyait. T alálóan jellem zi a H absburg kedvez a központi korm án y zat gyengesége. R övid időn belül a presbiteriánus „ p á r t” annyira megerősödik, uralom e többnyire békés, de valójában m élyen tr a ­ hogy köréből v álasztan ak püspököt. E rre az időre gikus k o rát az erdélyi m ú lt értékeinek pusztu lását esik az első presbitériumok felállítása. A vám osgálfalvi szám bavevő nagy mű jelképessé v á lt címe: Metamor­ esperes sa já t gyülekezete u tá n még m ás huszonötben phosis Transilvaniae (1736). „A legszomorúbb korszak szervezi meg azokat. A főurak többsége azonban egyházunk tö rtén etéb en ” — állap ítja meg m ár ta n u l­ m ánya címében egy jelenkori történész I I I . K ároly to v á b b ra is az episzkopális egyházrend híve, s arra ösztönzi a fejedelm et, hogy terem tsen ren d et az egy­ uralm áról (1711—40). Az „egy birodalom — egy vallás” eszm éjén alapuló házb an s szorítsa k o rd áb a az elszabadult papságot. Ilyen körülm ények k ö zö tt kerül sor 1671-ben a gyula­ Habsburg egyházpolitika, az „alkotm ányos form ába fehérvári z sin atra s vele párhuzam osan a világi u rak ­ b u rk o lt abszolutizm us” jegyében, C araffa erdélyi k a­ ból álló egyházi gyűlés — a későbbi főkonzisztórium — to n ai parancsnok „tim o r et am or” -m ódszerével, Kollo­ nich érsek fanatizm usával, a m egosztás („divide et összehívására, a belső béke m egterem tése érdekében. E z alkalom m al s a következő évtized folyam án a ki­ im pera” ), az adm inisztratív intézkedések, az uralkodói előjogok gyakorlása és — általában — a törvénytelen­ alakuló „suprem um consistorium plenum ” fokozatosan ség eszközeivel követi végső célját: a századvégre rákényszeríti a k a ra tá t a klerikusok zsinatára, míg 1682-ben a világiak supremációja véglegesül, s az egy­ k itű z ö tt teljes rekatolizációt. „Az állam valóságos té rítő házi főhatalom az ő kezükbe m egy á t. Az erősödő állam , intézm ényei a misszió célját szolgálják” (Zsi­ H absburg fenyegetettség árn yékában így fordul visz­ linszky Mihály). szájára a világiak bevonását igénylő presbiteriánus Az egész X V III. század egyháztörténetét a vallási célkitűzés: az egyház korm án y zata feudális irányban és alkotm ányos sérelmek és az ezek orvoslását kérő, alakul á t, kizárva az egyházvezetésből m ost m ár nem ­ esdeklő, követelő törvényes feliratok, panaszlevelek, csak a köznépet, hanem jo b b ára a papságot is. Hosszú em lékiratok, folyam odványok jellem zik. V alam int: időre eltűnnek ezzel a presbiteres-püspökös m intájú ezek eredm énytelensége. ellentétek, m ivel az egyház szellemi-lelki átalakulása A H absburg uralkodók és főpapjaik előbb félre­ m ár befejeződött, és nem sokára m inden erejét az új m agyarázzák, m ajd m egtoldják, végül félreteszik a veszélyre, az abszolutista és rekatolizáló H absburg leopoldi hitlevelet. É s Erdélyben elszabadul a tö r­ elnyom ással szem beni ellenállásra kell fordítania. vénytelenség és az önkény. A túlnyom ó többségben A századvég h átralev ő ideje ezért az egyház „anyagi levő pro testán s főu rak at a katolikus arisztokrácia és szellemi erődítésével” (P. J .) telik, a jövő nagy megerősítése és gyarap ítása ú tjá n szorítják háttérb e. veszedelm einek az előérzetében. K itüntetésekkel, előléptetésekkel, címek és tiszts égek A h an y atlás korszakából az egyházi irodalom gazdag adom ányozásával halm ozzák el a katolikusokat, és az term ése figyelemre m éltó. A puritán kegyesség és az áttérés előnyeivel vonzzák m agukhoz a reform átus esem ények történelmi tragikum ának mély átélése jellem­ nemességet. M egvesztegetések, privilégium ok és kény­ zi ezt az ország elesett sorsa fölé emelkedő irodalm at, szer révén a görögkeleti rom ánok jelentős részét a m ely őszinte b ű n b án atb ó l sarjad és Isten v igasztalását katolikusokkal való unióra bírják (1697), hogy ezzel n y ú jtja a m egszom orodott E rdélynek. Elég, h a a puszta ellensúlyozzák E rdély protestáns többségét. A X V III. cím eket felsoroljuk: Sok ja jjo k b a m erü lt m agyaroknak század folyam án nem esítettek 50%-a a rom ánok közül siralm ai, Gileád balsam um a, Győzködő h it, M agyarok kerül ki (Lucian Blaga), akiket a m ás vallásukkal h ato d ik ja jja , H a z a békessége, Csüggedező lélek lelki e g y ü tt a reform átus többségű rendek ellen hangolnak. b átorsága, H aza szám k iv etett békességének helyreállí­ A lutheránus szászokat „ném etségük” révén próbálják tá sa , Az Ú ré rt s h azájo k ért elszéledett és szám kivetett semlegesíteni, illetve a hatalom nak m egnyerni. A k a­ bujdosó m agyarok füstölgő csepüje. Az idvesség paizsa, tolikus kisebbséget elégedetlenkedésre b iz ta tjá k , és A lelki flastrom . . . P a x an im ae. . . P a x crucis. egyre m erészebb követeléseik előterjesztésére kap n ak Temetés ez — a megbékélés szivárványa a la tt. titk o s b á to rítást. I tt- o tt m ár tem plom okat foglalnak, sőt 1700-ban erőszakkal k isa já títjá k a gyulafehérvári „kisebb kollégium ot” . R endre m egkezdődik a protes­ tán s nemességnek a hatalom ból való kiszorítása. A te l­ A H absburg e ln y o m á s kora jesen indokolatlanul szász—rom án vidékre, félreeső ( 1690— 1 8 6 7 ) szász városba, N agyszebenbe helyezett korm ányzó fő­ tanács, a gubernium ta g ja it — önkényesen — a császár Az önállósághoz m indig féltékenyen ragaszkodó E rd ély a m eg-m egújuló H absburg h atalm i próbálkozá­ nevezi ki, egyre ro n tv a benne a reform átusok szám­ a rá n y át, rövid időn belül teljesen kizárva soraiból az so k at mindig visszaverte, de a törökök kiszorítása, u n itáriu so k at. N éhány év elteltével az előbbinek alá­ B uda eleste (1686) u tá n többé nem tu d o tt ellenállni. rendelt bécsi erdélyi alkancellária ju t h atalm i kulcs­ N oha a császár pártfogó kegyeit és fennhatóságát pozícióba, s ta g ja i kivétel nélkül m ind katolikusok. k ín álta, az erdélyiek nehezen h a jlo tta k a behódolásra. Jó l jellem zi a helyzetet a korabeli, szállóigévé v ált A gubernium végrehajtó szervvé fokozódik le. A vé­ m ondás: „nolentes, volentes p ro teg it vos sua Majes­ dekezésbe szoruló p ro testáns ellenállást a vakbuzgó és önző katolikus főúri p á rt — kezére játszv a a főha­ ta s ” . E z t a „ tá m o g a tá st” a 80-as években végbem ent osztrák k ato n ai megszállás te tte véglegessé, s a H abs­ talom nak — „lázadás-” és " felségsértés” -k ént denun­ ciálja. A jog helyét elfoglalja a politikai erő. burg birodalom hoz való csatlakozást dokum entáló A rekatolizáció fo ly am atát átm eneti időre I I . R á­ D iplom a Leopoldinum (1690) és az országgyűlés (1691) kóczi Ferenc, a reform átus II. Rákóczi G yörgy k ato ­ m ár csak a k ialak u lt helyzetet szentesítette. I. L ipót D iplom ája látszólag sértetlenül m eghagyja likus, de türelm es unokája, M agyarország és E rdély

224

„vezérlő fejedelm e” (1703—1711) ta rtó z ta tja fel — az utolsó nem zeti uralkodó H absburg-ellenes szabadság­ harcának töm egbázisa a társad alm i és vallási elnyom ás ellen felkelő, nyolctizedrészt p ro testán s „kurucok” . Ez az egyébként is háborúzással eltelt n éhány év azonban nem h o z h a to tt jelentős v áltozásokat a vallásügy terén, s így a vereség és a szatm ári béke (1711) u tán, az újab b , vallási jogokat biztosító egyezség ellenére, a katolizáció o tt fo ly tató d o tt, ahol a szabadságharc elő tt ab b am arad t. S h a lehet, még könyörtelenebbül és még nyom orúságosabb viszonyok között. E rd ély t a háborúskodások feldúlták, gazdasági ere­ jé t felőrölték, a megszálló osztrák seregekért felem elt adóterhek nyom aszto tták . A nép sok helyen jobbágy­ sorba süllyed, ahol még nem volt az. A nyom orúság oly nagy, hogy a nép képtelen az egyházi tarto z á so k at megfizetni, s az egyházi főtanács könyörületből kény­ telen elengedni azt ném ely gyülekezetben, hiszen a General Com m ando által rendeletileg kiszab o tt papbér például a székelységben átlag b an 160%-kal m eghalad­ ja az állam i adókat, sőt egyes kisgazdáknál 400— 500%-kal is (Bözödi György). E nnek következm énye­ k é n t terjed „az eklézsiához való hidegség” . De ezzel szem ben a papság általános helyzete sem jobb. Sokan m eghaltak közülük, m in t ahogy egész vidékek el­ néptelenedtek az u tóbbi fél évszázad p u sztításai kö­ zött. M indenesetre: a nép és p a p ja is koldusszegény. E helyzetet tetézi az 1717-es — utolsó — erdélyi ta ­ tárbetö rés, az 1717—18-as országos m éretű aszály és három p estisjárvány (1708—10, 1719, 1738—39). A ké­ sei ta tá rjá rá s példának okáért csupán egyetlen egyház­ megyében (a székiben) a gyülekezeteknek közel felét, tizen h etet teljesen elp u sztíto tt. A járv án y o k n ak egyes vidékek lakossága felerészben esett áldozatul. Az ínség elől, különösen a székelység, m egújuló hullám okban vándorol a K árp áto k o n tú lra . A te sti szenvedésektől m eg tö rt népre a lelki g yarm atosítás m egpróbáltatásai v árn ak . A török-pogány elnyom ással szemben ennyi a keresztény H absburgok „tö b b lete” . A század egyháztörténetéről elég, h a a következők­ ben néhány jellemző esem ényt és té n y t em elünk ki — kom m entár nélkül: 1711 u tá n a p ro testán s városokat elárasztják a szer­ zetesek, a jezsuiták. U gyanebben az évben I I I . K ároly a szélsőséges katolikusok vezérét, K ornis Zsigm ondot nevezi ki gubernáto rn ak . A főbb állam i h iv atalo k arán y a ekkor 24—14 a katolikusok jav ára. 1715-ben visszaállítják a gyulafehérvári róm ai k ato ­ likus püspökséget. A püspök hivatalból az ország első tan ácsura, befolyása a gubernium ban a legnagyobb. Ugyanez évben karhatalom m al elveszik a reform á­ tusok tó l a gyulafehérvári, m ajd az unitáriusoktól a kolozsvári főtem plom ot. T ovábbi és állandó tem plom ­ foglalások — a gub ern áto rral az élen. 1716-ban például K ornis Zsigmond fegyveres erővel elfoglalta a medgyesfalvi reform átus tem plom ot, „je­ zsu iták at te le p íte tt belé, az ellenszegülő népet pedig szétverte, a falu t a földdel egyenlővé te tte — tisz ta reform átus vidéken! — . . . A z üldözött protestánsok elköltöztek, helyükbe a földesúr rom án job b ág y okat te le p íte tt.. . a község tis z ta rom ánná le tt.” O ka a h it­ buzgalom m ellett a hűbéri érdek: székely szabadok h ely ett inkább kellettek a földesúrnak rom án (kato­ likus) jobbágyok.” (G. GY.) 1727: A polgári bíráskodás visszajátszása a katolikus k áp talan o k kezére. 1731: A reform átus egyház au to n ó m iáját sértő há­ zassági bíráskodási rendelet a katolikusok jav ára. 1738: M inden alapot nélkülöző üldözési és letartóz­

ta tá si hajsza a reform átus főurak körében. A vizsgálati fogságból egy év u tá n szabadulnak, a reform átus püs­ pökkel együtt. A laptalan feljelentések, eljárások, vagyonjogi perek. Az egyház kifosztása. 1750: M ária Terézia b etiltja a „reform átus stá tu s” kifejezés h asználatát, am i az egyház lefokozását jelenti. A reform átus egyház képviselőit csak m in t „m ag án ­ em bereket” hajlandó fogadni. 1751: „A postázia”-rendelet. A p rotestáns h itre á t­ térők szigorú büntetése. 1752: R endelet a reform átus püspök kötelező csá­ szári jóváhagyásáról. 1759: Püspöki alap ítv án y : „fundus co n v ertito ru m ” — a p rotestáns árv ák katolikus szellemben való fel­ nevelésére és térítésekre. Tizennyolc év a la tt 2800 rekatolizált lelket könyvelhet el m agának eredm ényül. M egalakul a szebeni Theresianum , a „róm ai kato lik u s­ n ak tek in ten d ő ” gyerm ekek árvaháza. 1764: R endelet a Heidelbergi K áték beszolgáltatá­ sára, ill. elkobzására. A felsorolás korántsem teljes — de úgy érezzük: meggyőző. A többi m ár könnyen e lk é p ze lh ető .. . De lássuk, m it tu d felm utatni a politikai, lelki erőszakkal szemben a nagym últú és -hagyom ányú református egyház? Az E rdélyben am úgy is m integy évszázaddal később fellépő ellenreform ációnak sokkal nehezebb a dolga, m in t M agyarországon. A fejedelm ek korában egy­ házunknak volt ideje megerősödnie, hagyom ányait ki­ alakítania, szervezetét m egszilárdítania, lé tét törvé­ nyek á ltal biztosítania. E rdély nemesi rendje tú ln y o ­ m órészt m egm aradt reform átus hitén, s egységes re­ form átus vidékek szilárd ellenállásával ta lá lta m ag át szemben a rekatolizáció. A megmaradás legfőbb politikai tényezője ebben az időszakban a Főkonzisztórium. A megerősödő feudaliz­ m us viszonyai között gondviselésszerű volt, hogy egy olyan te stü le t kerü lt az egyház élére, m ely rendi­ politikai súlyának, anyagi tehetősségének köszönhe­ tő en egyedül tu d ta viszonylag hatásosan képviselni és védelm ezni egyházát. É s éppen ebből szárm azik a Főkonzisztórium k étarcúsága: míg egyfelől elnyom ja a papságot, s a szorosan v e tt lelki ügyek kivételével m inden tek in te tb en k isa já títja m agának a vezetést, másfelől intézm ényes p atro n á tu sa életbevágó és nél­ külözhetetlen az egyház szám ára. Ez a szükség hív ja létre végül is — az 1682-es kezdetek u tá n — 1713-ban a m aga végleges form ájában, am ikor az alak talan „suprem um consistorium plenum ” -ból kiválik a négy főúrból és egy klerikusból álló Á llandó E gyházi Fő­ tanács és a paritásos alapon 21—21 egyh áziból és világiból és az előbbiekből felépülő, szélesebb körű főtanács, m elyeknek gyakorlatilag alárendeltje a gene­ rális szinódus. A tanácsokban részt vevő egyháziak szerepe hovatovább névlegessé válik, s a konzisztó­ rium i főgondnokok veszik á t a tényleges vezetést. H elyzetük ellentm ondásos, mivel többnyire a leg­ tekintélyesebb állam i hivatalnokok is egyszem élyben, ezért állandóan hivatalos státuszuk és egyházi tisztsé­ gük között kell egyensúlyozniuk. E gyébként főhatalm i m in tá ra rövidesen m egalakulnak a gyülekezeti „do­ m esticum consistorium ok” és később, egyházm egyei szinten a „tra c tu a le consistorium ok” . Ezzel végleg kialakul az a — ta lá n a szászországi evangélikus egy­ házszervezethez hasonlítható — konzisztoriális egyház­ rend, am ely a kálvini és presbiteri elvekkel ellentétben, nem a hívek egyetem ét képviselő szerveken (ti. pres­ bitérium , zsinat), hanem feudális jellegű egyházhatal­ mi, világi testü letek rendszerén alapul. Ez az egyház­

225

szervezet a későbbiekig fennm aradva, sőt m aradvá­ n y a ib a n m ind a m ai napig to v áb b élve, az ellenre­ formáció szükségállapotán tú l, esetenként súlyos aka­ d á ly t je le n te tt egyházunk zsinat-presbiteri és a meg­ v álto z o tt körülm ényeknek megfelelő átalak u lásán ak ú tjá b a n . A Főkonzisztórium X V III. századi szerepe és szol­ g á la ta a reform átus fejedelm ekéhez h asonlítható. Á t­ vállalja tőlü k a legfőbb felügyelet, az egyházépítés, a p atro n álás és a védelm ezés felad atát. A zonban győztes h ad ak h e ly e tt csupán képviselőit küldi a H absburgok „ellen” , évszázados sérelmi politikát fo ly tatv a az egy­ ház időről időre, intézm ényesen összegyűjtött p an a­ szai orvoslása, törvényes védelm e érdekében. A p an a­ szoknak azonban nincs sok fo g an atju k : az állam i bü­ rokrácia elhallgatással, önkénnyel és újabb sérelmekkel „válaszol” , a legjobb esetben látszatengedm ényekkel és apró kedvezm ényekkel. H a nem fog a panasz, nem m arad m ás h á tra , m in t a szervezett ellenállás. A Főkonzisztórium sorozatos rendelkezésekben szólítja fel ellenállásra a gyülekezete­ k e t a különböző visszaélések, tem plom foglalások ellen s h itü k állh atato s megőrzésére. T artsák z árv a a tem p­ lom ot, s a papok, egyházfiak és k u ráto ro k legyenek m indig készenlétben a m eglepetésszerű tám adások ellen. Így is tö rté n t ez Búzásbesenyőn, ahol szomszédos gyülekezetek segítségével sikerült visszafoglalni az el­ s a já títo tt tem plom ot (1727). E bben a k orban alakul­ h a to tt ki a türelm es, de „harcos kálvinizm us” erdélyi eszm énye. A helyi viszonyok h atalo m tó l táv o l eső, „em berm éretű” h arcaiban a gyülekezetek hite és el­ szántsága sikerrel h á ríth a tta el a veszélyeket, a kihí­ v ást. Ahol ez nem sikerült, a legtöbb esetben a F ő ta ­ nács sem é rh e te tt el nagyobb eredm ényt a bürokra­ tik u s önkénnyel szemben. De a legkirívóbb esetekben ellenállt az országgyűlés is. 1730-ban a felső rendeletre előterjesztett vallási törvénym ódosítási terv ezetet egyöntetűen leszavazta. E z t figyelm en kívül hagyva, a gubernium mégis jóvá­ h agyásra te rje sz te tte fel a terv ezetet. E nnek viszont a reform átus státu s á llt ellent, s k ü ldöttséget m eneszt­ ve Bécsbe, elérte a törvénym ódosítás visszavonását. H asonlóképpen b u k o tt meg egyházunk ellenállásán egy állam i „akath o lik u s teológia” erőszakos felállításá­ nak a terv e és az egyházi iskolák m egrontását célzó tan ü g y i reform próbálkozások. A jobbágyság helyenkénti erőszakos térítése, a sza­ porodó k o n v ertiták és a cím kórságból vagy vegyes házasság révén rekatolizálók ellenében a „nyáj m a­ radéka” állta a pró b át, s h a egyházunk nem is lépett, lé p h e te tt előre, de tú lélte „babiloni fogságát” . Nem ép ítk ezh etett — m ert védekeznie kellett. Nem plán­ tá lh a to tt — m ert sivatagban já rt. Legjobb erőit a túlélés lélekölő gondjai k ö tö tté k le. É s ez a m aga ellent­ m ondásosságában, m eglátszik egyházunk belső életé­ b en: a h an y atlás és a visszaesés, másfelől az élniak arás és állhatatosság szívszorító m egnyilvánulásai­ ban. Az ellenállás hősiességéről és szívós céltudatossá­ gáról m ár beszéltünk. A m ásik oldalon o tt találju k azonban a lelki elnyom orodás és a bomlás vigasztalan k épét is. A gyengülés, az egy helyben állás is sok tek in tetb en nyilvánvaló. Ném ely gyülekezet elzüllött p ap ja vagy ta n ító ja m ia tt válik könnyű p réd ájáv á a térítésnek. Az egykori prédik áto ro k u tó d a it alig találju k s ugyanígy a tudós p a p o k a t sem. A n ép o k tatás m élypontra süllyed. Az egyháznak nincs ereje sem az istentiszteleti ren d tartás, sem az ének-ügy reform jára, noha ezek m indvégig napirenden van n ak . A katechizáció is égetően szüksé­ ges volna, „ m e rt igen nagy a tu d atlan ság , úgyhogy a

226

b ű n t sem ta r tjá k bűnnek” . Az egyházi fegyelmezés terén bevezetik a pénzbeli bü n tetés h a tá sta la n és evangélium -idegen m ódszerét. A világi — konzisz­ toriális — vezetés következtében önállósult kollé­ gium ok egyre jo bban elidegenednek anyaegyházuktól, h a b á r ez kedvez a szabadabb szellemi fejlődésnek. A nagyegyedi kollégium ban évekig elhúzódó diák — ta n á r viszály bom lasztja a rendet és h á tr á lta tja a m unkát. A lelkészképzés színvonala á ltaláb an vissza­ esik. A latin nyelvű o k ta tá s közönyt ébreszt, és el­ a lta tja az élő h ite t és az ö n tu d ato t. A professzorok szám a lecsökken, az o k ta tás hiányossá válik. R áad ásu l a hatalom korlátozza, vagy átm eneti időkre teljesen letiltja a külföldi tanulm ányozást. Az egész század folyam án összesen csak három prédikációs k ö te t jele­ nik meg. Jo b b a helyzet az im ádságos könyvek (főleg fordítások) és az építő vallásos irodalom terén . Az egyházi irodalom ban ettő l kezdve uralkodik el a te­ m etési beszed m űfaja. A teológiai irodalom jelenték­ telen. Nincsenek teológusaink, és a teológia legtöbb ágazatáb an az egész század folyam án nem születnek jelentősebb m űvek. Ilyen körülm ények k ö zött a mégis létező, néhány biztató egyházi eredm ény csak szabályt erősítő kivétel. Olyan, m in t az ú jjá é p íte tt kolozsvári kollégium , m ely­ nek ebben a korban válik szim bólum ává „ a tövisek közt illatozó liliomszál” . K ivételes személyiség a század irodalm ában B od P é te r (1712—1769), aki „ a teológiai irodalom m ajd m inden ágában jelentős m űvet a lk o to tt” s „ te tt egész nem zedék h elyett, érze tt és gondolkozott hitfeleke­ zeté ért” (gróf Mikó Im re). M egírta A Szent Biblia h istó riáját (1748), Teológiai alapm űve a Szentírás értelm ére vezérlő m agyar lexikon (1745), mely öt k iad ást é rt meg. M agyar A thénasának (1766) szerzője­ k é n t őt ta r tju k a m agyar irodalom történet m egala­ pozójának. Az erdélyi püspökök é le tra jzát tartalm az ó Szm irnai Szent Polikarpus (1765) és életében k ia d a tlan egyháztörténete, a H istoria H ungarorum Ecclesiastica m inden bizonnyal vigasztalan jelenéből fo rd íto ttá k te k in te té t a m últba. B od P é te r p a tró n á ja, a m ostoha sorsa m ia tt Á rvának nevezett Bethlen K ata (1700—1759) szintén igazi „liliom a” E rdélynek és egyházának. M indkét szeren­ csétlen házasságában m egözvegyült feleség, korán el­ h alálozott fiait és a katolikusok által elrabolt gyerm e­ keit sirató anya, de hitében rendíthetetlen, p u ritá n asz­ szony volt, szegények gondozója, egyházak és külföldi diákok pártfogója. Gazdag k ö n y v tá rá t a nagyenyedi kollégium ra hag y ta, és m aga is írt könyveket: szenve­ déseiről Ö néletírását és hitéről im ádságait, Védelmező erős paizs (1759) címen. M intaképe volt az erdélyi p a tró ­ nusoknak és a hívő asszonyoknak. M ellette sorolhatók fel a legjelesebb áldozatos főúri családok: a B ethlenek, a B ánffyak, a Telekiek, a W esselényiek. Az egyház belső nyom orúságában meg kell emlékez­ nünk az a z t enyhíteni igyekvő külföldi hitsorsosok segítségéről. A nagyenyedi kollégium ot főleg angliai alapokból sikerült a századeleji pusztulás u tá n meg­ m enteni. 1728-ban egy svájci — berni — segélyakció siet az erdélyi papság szegénységének az enyhítésére. É s a külföldi egyetem ek, illetve patrónusok a század első felében egym ás u tá n vállalják m agukra erdélyi diákok ta n ítta tá s á t. Így évenként k ét-k ét ösztöndíjat biztosít O dera-F rankfurt, Leyden és M arburg, B azel és B ern egyet-egyet, Frenekerben és Gröningenben pedig öt-öt diák ta n u lh at. Az „egységes birodalom ” abszolutista szemléletén alapuló 1781-es Türelmi rendelet nem v e tte te k in tetb e E rdély sa já t törvényein, négy b e v ett vallása rendjén

nyugvó sajátosságait, ezért noha új, felszabadult szel­ m eri és forradalm i szociális tartalo m m al gazdagodik lem et hozott, tö b b vonatkozásban egyenesen a visszá­ ugyan, és befogadja a racionalizmus és az európai felvilágosodás eszm éit, lelki életében, h itv allási m ély­ já ra fordult. Így például, a m agyarországi helyzetet szem elő tt ta rtó vegyesházassági és az azokból szü­ ségében azonban m egszegényedik. Az ellenreform áció le te tt gyerm ekekre vonatkozó rendelkezései h átrán y o ­ fojtottságából és rom boló h a tá sa alól még jóform án sabbak v o ltak az azelőtti tényleges és törvényes erdélyi fel sem ocsúdott kálvinista egyház ennek következ­ gyakorlatnál. Ú gyszintén visszalépést je le n te tt az a tében még inkább m egüresedik, s az anyagi gyarapo­ szigorú, állam i korm ánybiztosok á lta l g y akorolt fel­ dás (építkezések, közalapok stb.) ellenére, a reform kor ügyelet, m ely az egyházi gyűlések ta rtá s á t, n apirend­ és a forradalom elm últával, a kor lelkesítő eszm éinek jü k összeállítását stb. állam i engedélyhez k ö tö tte. és eszm ényeinek a bukása vagy elévülése u tá n , ki­ A m agyarországi viszonyok k özt az előrehaladást je­ fo sztottan néz elébe a jövőnek. A „ráció” és a „ v ilá ­ len tett, E rdélyben viszont a meglevő au to n ó m iát kor­ gosság” százada ezért egyházunknak, sok tek in te tb en látozta. Az erdélyi reform átus egyháznak ,,nern tü re ­ ta lá n a legszegényebb korszaka, m elyet csupán a sajá­ lemre, hanem fennálló jogaik érvényességének meg­ tos erdélyi tö rté n e ti és hitvallási hagyom ányok gaz­ d a g íto tta k . E zenkívül viszonylagos elszigeteltsége is óvására v o lt szüksége” (P. J.). A m it elv ett az állam i önkény, a z t nem tu d ta visszaadni az uralkodói tole­ m egóvta az egyház népi rétegeit, a falusi gyülekezetek többségét — ta lá n az egy székelyföldi H árom szék rancia. M indem ellett a kor és II. József (1780—1790) fel­ kivételével — a korszellem súlyosabb kártételeitől. E korszak, pontosabban m ár a megelőző század m á­ világosultsága m egtörte az ellenreform áció erejét, és sodik felének legjellemzőbb egyházirodalm i m ű faja: elin d íto tta egyházunkat a felszabadulás ú tján . II. L ipót (1790—1792) fo ly ta tta b á ty ja valláspolitikáját, s így a halotti beszéd — az egyház pusztulásának és h a n y a t­ az 1791-ben Szebenből K olozsvárra k erü lt országgyű­ lásának találó jelképeként. A teológia a X V III. szá­ lés az évi, liberális szellemű egyházügyi törvényei zadbeli sorvadás u tá n m ost sem tu d o tt m egújulni, te re t n y ito tta k az ébredésnek. A következő időszak­ a tudom ányos fejlődés, a racionalizm us h a tá sá ra á ta la ­ k u lt lélektelen vallásbölcseletté, s nyom án a prédikáció ban, noha a francia forradalom visszah atására és a napóleoni h áb o rú k a t követő k atolikus-abszolutista res­ is „egyházi beszéddé” . Az Ige helyét elfoglalta a „be­ tauráció következtében új erőre k a p o tt a reform áció­ széd” , az élet igéjét a „tem etési beszéd” v á lto tta fel. ban revoluciót látó reakciós elnyom ás — a reform átus S m in th a csak ezzel is siettetni ak arn á a hatalom a egyház feléledt és anyagi-lelki gyarapodásnak indult. pusztulást, az egyébként szigorú cenzúra nem te rjed ki a hosszú évtizedeken keresztül tu catszám m egjelenő Az ébredés jelei és eredm ényei: A felvilágosodás a róm ai katolikus rendeket is türelm esebbé teszi a pro­ h alo tti beszédekre. Am i a m ai em ber szám ára merő anakronizm us: a tem etési „prédikáció” ez időszak testán so k irán t, sőt a nem zeti érzés reneszánsza nem egy esetben összefogásra készteti a különböző feleke­ „legkorszerűbb” m űfaja. T ársadalm i „korszerűséget” a gyászos viszonyok és az egyházát tám ogató nemesi zetek egyházait és képviselőit. E rdély és M agyarország rendeletek-korlátozta egyházi kapcsolatai ú jra meg­ patró n u s kölcsönöz neki, akinek személye és élete „sú ly t ad ” az Igének. A szó tulajdonképpeni értelm é­ erősödnek. II. József iskolarendelete (1785) nyom án ben v e tt korszerűség pedig később a csodákat, fel­ fellendül a „nem zeti iskolák” ügye, a gyülekezetek többségében rendre anyanyelvű felekezeti iskolák ala­ tá m a d á st megkérdőjelező tudom ányos gondolkozás, kulnak. K é t jelentőssé váló gim názium alakul és épül a ro m an tik áb a átcsapó pantheizm us, a v allástö rtén eti fel: Zilahon (1794) és Szászvároson (1797). A felső­ felfogás eluralkodása és a teológiai m oralizm us révén fo jtja meg az evangélium ot. o k ta tá s is kibővül, az udvarhelyi iskola kollégiumi ran g ra em elkedik, K olozsváron, N agyenyeden, Maros­ 1848: „A z alkotm ányos és lelkiism ereti szabadság, vásárhelyen jeles tanárnem zedék emeli európai szín­ m ely h azánk utolsó négy évszázados tö rténetében vonalra az o k ta tá st. 1829-ben elkészül az első egyházi e g y ü tt em elkedett, e g y ü tt b u k o tt, m ost egy időben népiskolai ta n te rv . 1832-től a kollégiumi és gim názium i diadalm askodott az abszolutizm us és klerikalizm us o k ta tá s nyelve is a m agyar. K ifejezetten egyházi-lelki fele tt” (P. J.) E rdély és M agyarország rövidéletű unió­ téren a pietizm us is érezteti h a tá sá t. E lőtérbe kerül ja nem cso rb íto tta egyházunk különálló tö rvényeit és a katechizáció és az éneklés kérdése. 1807-ben E rdély­ sajátosságait. A pesti reform átus összértekezlet elő­ ben is bevezetik a konfirm ációt. 1817, a reformáció irányozta egy nem zeti zsinat ta rtá s á t és az egyházi három százados évfordulója jó alkalom országos meg­ egységet, m ely a forradalom leverése m ia tt azonban akkor nem v aló su lh ato tt meg. A felekezetek egyen­ m ozdulásokra, s az ünneplésből is új erő és indítások jogúsága is a szabadságharccal e g y ü tt bu k o tt. fakadnak. A reform átusság öntudatosodik. Újab b pusztulás szak ad t E rdélyre — m in t annyi­ A X IX . század első évtizedeiben visszatérő p rotes­ táns-ellenes p olitika ellen h atást szül. A m egm erevedett szor. Rom ok, h alo tta k és bebörtönzöttek. Tizennyolc főkonzisztórium tö b b ízben átszerveződik. A kor szelle­ anyaegyház p u sztult el teljesen. M egint elölről kellett me és követelm ényei is a rra késztetik, hogy — előbb — kezdeni m indent. É s újból m egszokni a H absburg önkényt. a reform kori közszellem fórum ává szélesítse ki körét, valóságos egyházi „országgyűléssé” (1827), m ajd h a ta l­ A z erdélyi pusztulás és újjászületés valóságos tö rté ­ mi h ely ett képviseleti alapon alakuljon á t (1833). neti „len y o m ata” a nagyenyedi reform átus kollégium. E lnyúló sérelmi és jogi h arc u tán , végül a h atalom Most is feldúlva, kiégve, rom okban hever. R om án lá­ engedni kénytelen, m i tö b b , az 1837-es ún. sérelmi zadók sem m isítették meg p ó to lh ata tlan levéltári és országgyűlés u tá n a gu bernátor is a reform átusok közül kön y v tári értékeit. Em lékezzünk: 1662-ben G yula­ kerülhet ki. fehérvár pusztulása m ia tt te lep ítette á t N agyenyedre a A reform átus egyház ügye, ann ak kezdetétől fogva fejedelem. Még alig m elegedhetett meg új székhelyén, összefonódik a reformkor egyetem es m agyar m ozgal­ m áris R a b u tin osztrák hadai rom bolták le, úgyhogy m aival, olyannyira, hogy a vallási ébredés nemzeti évekig (1704—1709) szünetelt benne a ta n ítá s. É s üggyé válik, s ennek negatív folyom ányaként az egyház m ost újból a mélységben. De m indhárom szor újjá­ lelki, igei, hitvallási szolgálata elhom ályosul, illetve született és felvirágzott. Ez E rdély m egveretettségének alárendelődik a nem zeti ügynek s a korabeli tá rsa d a ­ és felem eltetésének az örök sorsképlete. Ez az Ecclesia lom uralkodó eszméinek. Az egyházi közszellem refor­ Transilvaniae évszázados pályaképe.

227

A forradalom a H absburg abszolutizm ust is elsö­ p ö rte. A Bach-korszak csupán a h atalm i reakció vissza­ ütése és tehetetlensége, mely tíz esztendő a la tt kifárad. E tíz év a la tt m indennél szigorúbb az állam i felügyelet, veszélyben v an n ak az iskolák, a H absburg állam ka­ tolicizm us még egyszer m eg m u tatja valódi arcá t — de h am ar „k ifárad a vész” , s a P áten s (1859) keresztül­ v itelét — a m agyarországi tap asztalato k b ó l okulva — E rdélyben m ár meg sem kísérlik. É s innen m ár rövid az ú t a Kiegyezésig és az állam i unióig (1867), mely egyházi vonatkozásban csak 1881-ben, a debreceni nem zeti zsinat alkalm ával következik be. E gyházunk ezzel elveszti önálló, állam i-egyházi m inőségét, s „er­ délyi evangélium i reform átus egyházkerületként” tago­ zódik be az országos m agyar reform átus egyházba. E ttő l kezdve, tö rté n e te egy fél évszázadon á t eg y ü tt h alad a m agyarországiéval, a mégis fennálló külön­ bözőségek pedig egyéni m ú ltjából és az egyesülés u tá n is m egm aradt autonóm iájából és szervezeti sajátossá­ gaiból adódnak. 1881-ig az erdélyi reform átus egyház lélekszáma és gyülekezeteinek szám a a következőképpen a lak u lt: A X V II. század közepén: m integy 450 gyülekezet­ ben kb. 130 000 lélek. A X V III. század közepén: m integy 500 gyülekezet­ ben kb. 140 000 lélek. T eh át egy kerek évszázad a la tt a lélekszám gyarapo­ dás teljesen elhanyagolható. Az adatok a kezdetben 40—50 gyülekezettel rendelkező (X V II. sz.) katoliku­ sok létszám alakulásával összehasonlítva v álnak be­ szédesebbé: 1766: 140 000 reform átus — 93 000 katolikus, 1881: 283 000 reform átus — 248 000 katolikus. E z a szembeszökő eltolódás a katolikusok ja v á ra az az ellenreformáció szám lájára írandó és „fájdalm asan em lékeztet arra, hogy egyházunk nem a n y ílt harcok, hanem a hazug békesség és látszólagos alkotm ányos élet idejében szenvedi a legnagyobb veszteségeket” (N agy Géza). A szűken v e tt E rdély lélekszám a, egy népes tiszán tú li egyházm egye (Szilágy) hozzácsatolása révén, 1821-ben m integy 40 000 lélekkel gyarapodván, így alakul végül (1881) 340 000-re, 560 anyaegyházzal.

A d u a lizm u s kora ( 1867— 1918) (A M agyarországgal közös egyháztö rtén et itt fölös­ legessé teszi az Erdélyre való részletező kitérést — ezért csupán a helyi sajátosságokra szorítkozunk.) A század m ásodik felének első jelentőségteljes meg­ valósítása az egyház újjászervezése volt. A hatv an as és hetvenes években fokozatosan alakul ki a nagy vonalakban m a is fennálló egyházszervezet, mely kép­ viseleti alapon, alulról fölfelé haladva, három szinten, a gyülekezet — egyházm egye — egyházkerület hierar­ chiáján épül fel. E k k o r (1861) válik kötelezővé a presbitérium ok m egalakítása. Az igazgatótanács, m int legfelső közigazgatási testü leti szerv, m e g ta rtja kon­ zisztoriális jellegét. Az egyházm egyei és egyházkerületi közgyűlés „laikusok” és „klerikusok” p aritásán ala­ pul. Az erdélyi egyházszervezés különleges alak u latai a m issziói gyülekezetek és a rom ániai missziói egyház­ megye (1887). Az évszázados pusztulások, az elnépte­ lenedés és az asszimiláció te tte szükségessé a „köri lelkészek” b eállítását ritk á n lak o tt egyházvidékek szór­ ványreform átusainak a gondozására. Szám uk rövide­ sen harm incötre em elkedett. Másfelől, a tízes években elkezd ett rom ániai misszió által a la p íto tt, kivándorolt

228

m agyarságot töm örítő gyülekezetek szám a külön egy­ házm egye alak ítá sát te tte indokolttá. A misszió, az építés és a szervezés ügyét különös­ képpen E rdély nagy püspöke, Szász Domokos (1885— 1899) k a ro lta fel. Ami az ő idejében épült, szám adatai­ ban is im pozáns: — tizen ö t év a la tt — 54 tem plom , 100 papi lak, 124 elemi iskola, 6 középfokú iskola és a lelkészi árv ák szám ára em elt Szeretetház. „M űködésének ko ro n áját a kolozsvári teológiai aka­ démiának a m egterem tése képezte. H uszonegy évnek m inden áldozatra kész, semmi akadályra nem tekintő, néha szinte könyörtelennek m ondható küzdelm e u tán , 1895 őszen n y ito tta meg ez intézetet, m egajándékozva az . . . k ö n y v táráv al” (Lexikon). A harc a liberális teológia fellegvára, vagyis a nagyenyedi teológia és az új, belmissziói irányzat képviselői között folyt, míg végül a gyorsan fejlődő egyetem i város, Kolozsvár ja v á ra dőlt el. Szász Domokos az új teológia tan á ra iu l m egnyeri az erdélyi egyház szám ára Kecskeméthy Is tv á n t és a később püspökké v á la szto tt Kenessey B élát, a budapesti belmisszió vezéregyéniségeit, akik­ nek vezetésével, a teológiai intézet születésével e g y ü tt kezd újjászületni egyházunk is. A püspök e szavakkal ad ja át nekik a m egépült akadém iát: „én é p ítettem a falakat, Önök töltsék meg lélekkel” . Végzetesen káros k ih atása volt E rdélyben a felekezeti iskolák állam i vagy községi kézbe való átad ásán ak . Tem plom és iskola hagyom ányos egysége bom lott meg ezzel, a hitvallásos nevelés nagy kárára, az áldozat­ készség, a felekezeti ö n tu d a t hiányának és a vallásos szabadelvűség következm ényeként. Az állam érdeket előtérbe helyező hazafias és liberális szemlélet „szűk­ látókörű felekezeti aggályoknak” m inősítette az isko­ lákhoz való féltő ragaszkodást és könnyűszerrel m on­ d o tt le azokról, a katolikus és rom án egyházakkal ellentétben. Ilyenform án az 1868-as iskolatörvény nyo­ m án E rdély 587 reform átus iskolájából 1897-re 278, 1918-ig pedig összesen alig 175 m a rad t meg. A já r­ ványszerű átad á si hullám csupán 1891—1897 között, te h á t h a t év a la tt, 155 iskolánkat sodorta el. A meg­ m arad t iskolákban is m egszűnt az egyházi szellem, úgyhogy általáb an véve, az o k ta tás terén vallásunk iskolai tan tá rg g y á szűkült le. A század vége felé te h á t, az újjászerveződés és az építkezések ellenére is, te tő ­ z ö tt a v allástalan társadalm i korszellem, s h itü n k az államegyház léleknélküliségébe süllyedt. A liberalizm usában is hagyom ányőrzőbb E rdély kezdetben m ereven visszautasítja a belmissziót. Lelki­ ségét „farizeusi kegyeskedésnek” érzi, az evangélizá­ ciót, sőt a bibliaolvasást is „túlzásnak” ta r tja . A sza­ badelvűséggel párosult papi tunyaság irtózik m inden — lelki — többletm unkától. Az egyházi intézm ényeket féltő konzervativizm us pedig így érvel az önkéntes belmissziói egyletek ellen: „T iltsuk meg a belmisszió­ nak ezt az irán y zatát, m ert ez a szervezet egyházunk tevékenységébe avatkozik” . A lassú á ta lak u lá st végre az új teológiai akadém ia in d ítja meg, később, különö­ sen a 18-as változások u tán , valóságos központjává válv a a lelki-hitvallásos ébredésnek, az igazi reform á­ tu s szellem térhódításának. A teológia, m ajd az erdélyi egyházkerület élére ke­ rülő Kenessey Béla (1858—1918) a belmisszió hitvallási ala p ját a ,,kálvinista aktivitásban” és az erdélyi egy­ házi hagyományokban látja. Teológiai tisz tán látá ssa l u ta sítja el az állam bábáskodását, s a hitbeli adakozás visszaesését előidéző államsegéllyel kapcsolatban ki­ jelenti: „anyagi dolgokból lelki dolgok sohasem fej­ lődtek. Lélek az, ami m egelevenít” . Püspökké válasz­ tá sak o r (1908) így nyilatkozik: „ É n ennek az egyház­ kerületnek egyszerű, igénytelen m isszionáriusa akarok

l e n n i . . . ” A századvég építkezéseit a századelő lelki építésének időszaka v á ltja fel, a belmisszió m unkája általánossá válik és kiszélesedik, az egyház m indin­ k ább a társad alo m felé fordul. A világháború kirob­ b an ását megelőző, társadalm i-politikai feszültségektől terhes, de „boldog békeidő” lá tsz a tá t keltő években Kenessey — évenkénti — püspöki jelentései „egy népe sorsáért aggódó, prófétai lélek megrázó intései, fed­ dései és hálaadásai v o l t a k .. . sem m it sem gyűlölt annyira, m in t a ham is békességet” (N. G.). É s a ham is békesség meg is m u ta tta valódi a rc á t: a h áborút. A nagy ta n ító és püspök élete e g y ü tt é rt véget a há­ borúval (1918), de „lelkes apostoli tá b o rt” h ag y o tt m aga u tán , m egújító m unkásságával irá n y t szabva a rom ániai kisebbségi sorsra ju to tt reform átus m agyar­ ságnak. A következő harm inc év (1918—1948) a belmisszió kiteljesedésének korszaka E rdélyben. A rövid meg­ szakítással kisebbségben élő reform átus népnek lelki erőssége és m egm aradásának egyik, ta lá n legfontosabb záloga le tt az egyház. A reform áció-korabeli „m agyar vallás” fogalm a így n y e rt ú jra időszerűséget v álto zo tt körülm ények között, az elnyomó, burzsoá-nacionalista R om ániában. H it és m agyarság tö rténelm i, v alam in t a teológiai hitvallásosság jelenkori irán y zata fonódott eggyé E rdélyben, hogy létrehozza azt a missziói lelkü­ le tet és egyházat, m ely éppen a legnehezebb időkben le tt képes életre rázni és m egújítani népét és megőrizve továb b ad n i az éltető h itet.

K isebb ségb en 1918 u tá n az egyetem es m agyar reform átus egyházszervezetből kiszakadó erdélyi és tiszán tú li részek két kerületet a lk o tta k : az E rdélyi, illetve K olozsvári és az ún. K irályhágóm elléki, vagy N agyváradi E gy­ házkerü letet, m integy 600, illetve 260 anyaegyház­ községgel. Az erdélyihez ta rto z o tt to v á b b á még 35— 40 000 Ó -R óm ániába szak ad t lélek. Az évszázados veszteségekről tan ú sk o d ik a leány- és szórványegy­ házak nagy szám a: 150, illetve 750 — csupán az erdélyi részeken. Az összlélekszám 750 000 körüli volt. A háború és T rianon u tá n „m indenki érzi, hogy a sebek fö lötti siránkozás sem m it sem használ. Sietve hozzá kell fogni a rom ok eltak arításáh o z és az új egy­ házi élet kereteinek, belső életének kiépítéséhez” (N. G.). Az egyházi alapok megsemmisülése, a b irtok­ kisajátítások, az állam i segély kezdeti h ián y a stb. később a gazdasági válság valam in t a rom án állam ­ vezetés fokozatos jo bbratolódása s a kiéleződő naciona­ lizm us m ind anyagilag, m ind lelki-szellemi téren súlyos prób ák elé á llíto ttá k egyházunkat. A m ostoha körül­ m ények azonban „gazdag szegénységet” eredm ényez­ te k : az „állam egyházi jóléthez” szokott gyülekezetek önfen n tartó és közcélú adom ányai m eg terem tették az anyagi alap o k at, másfelől a sajátos életh iv atására ébredt anyaszentegyház a misszió hordozójává v ált. Találóan m ondja egy m agyarországi egyháztörténész: hogy „az egyház és a misszió egy fogalom” — ez a fel­ ismerés E rdélynek köszönhető (Révész Im re). A m issziót tartalo m m al m egtöltő hitvallásos és teoló­ giai ébredés m ár K enessey idejében elkezdődött. N agy K ároly, a következő püspök (1918—1926), a zavaros átm en eti idők „hőse” K álvinhoz n y ú lt vissza, több tan u lm án y áb an is a kálvini gyökereket keresve. Ese­ m ényszám ba m ent E rdélyben a H eidelbergi K áté újrafelfedezése, illetve k in y o m tatása (1920), új énekes­ köny v m egalkotása (1923) és B a rth újreform átori teológiájának a befogadása (1924 u tán ). E zeknek kö­

szönhetően az Ige az egyházi élet közép p o n tjáb a került, az igehirdetés tisztasága és tek in tély e helyre­ állott, a bibliai és reform átori hagyom ányok éltek és h a to tta k . A H eidelbergi K á té t kötelezővé te tté k a konfirm ációi o k ta tásb a n , v é g re h a jto ttá k az istentisz­ te le t kálvini reform ját egy olyan A genda kiadásával (1929), mely „az egész m agyar refo rm átu s egyházban m ai napig a legszebb és legtisztább form át bizto sítja az Ige hirdetésének” (Bíró Sándor), s — egyedülálló m ódon — K álvin bűnvalló im ádságát is istentisztele­ tü n k állandó részévé teszi. A tá rsa d a lm i kérdésekben hosszú ideig elném ult egyház a „v allani és vállalni” jelszavának szellemében k ite rje d t népszolgálatot vállal, felelevenítve a pró féták bibliai és a prédikátorok tá r ­ sadalm i örökségét: íté le te t m ond a társad alm i és nem ­ zeti bűnök felett, és vigasztalja, erősíti az elnyom otta­ k a t. Az egyház és iskolái nevelő tevékenysége az öntudatos kálvinizm us k iala k ítá sát célozza. O roszlánrészt v állalt m indebben az 1921-ben alak u lt Vécsi Szövetség, az „erdélyi reform átus lelkipásztorok b a rá ti szövetsége” . E z a tizen k ét tag g al induló, laza, sz ab ály zat nélküli közösség évi k é t konferenciáján az egyház égető kérdéseivel és gyakorlati teendőivel fog­ lalkozott, irányadó állásfoglalásaival és teológiai ú t­ keresésével igyekezve helyes u ta t szabni a rom ániai reform átus egyháznak. „A szövetség ta g ja it egym ás­ hoz testvéri szeretet köteléke fűzi, m elynek alap ja a közösen m eg tap asztalt kegyelem és közös m u n k a.” „Sok belső vívódás, tudom ányos k u ta tá s és állandó keresés közt, szám talan akadályon keresztül tö rn ek az egyetlen életforrás, K risztus felé” (N. G.). Legfőbb célkitűzéseik: a teológiai tanulm ányozás és a népi misszió. Szövetségük szellemi rokonságban áll az ún. transzilvanizm us erdélyi hagyom ányokra építő, ki­ sebbségi sorsot vállaló és nem zeti m egbékélést hirdető kulturális m ozgalm ával. G yarapodó tagsága révén a V écsi Szövetség jelen v an az egyház m inden területén, és kezdem ényező fórum ként a korszak m inden jelentő­ sebb egyházi m egvalósításának elindítója vagy cselek­ vő résztvevője. Szinte m indegyik korabeli egyházi vezető, teológiai ta n á r az ő körükből kerül ki, köztük a következő két püspök: M akkai Sándor (1926— 1936) és Vásárhelyi Ján o s (1936—1960). A szövetség m eghatározó egyénisége Tavaszy Sándor, a barth i teológia erdélyi m eghonosítója. Im re Lajos a belmisz­ sziói m unka apostoli irányítója volt. A szükségterem tő kisebbségi helyzet és a hitvallásos m egújulás együttes következm ényének tek in th e tjü k a felekezeti iskolák reneszánszát. „A kisebbségi sorsba k erü lt m agyarság részére súlyos veszteséget jele n tett, hogy az egyházak annakidején á ta d tá k iskoláik nagy­ részét az állam nak, m ert csak a hitvallásos iskola b iz to síth atja a m agyar ifjúság m agyar nyelvű ta n í­ tá s á t az új viszonyok k ö zött” (B. Gy.). A m agyar ál­ lam i iskolák m egszűnésével csak a felekezeti iskolák m arad n ak meg. Az ideiglenesen á ta d o tt iskolák közül sokat erővel foglalnak le rom án állam i iskolák cél­ já ra . E nnek ellenére a felekezeti elemi népiskolák szám a tíz év a la tt (1918—1928) 175-ről 370-re emel­ kedik, a V árad-kerületiekkel e g y ü tt 500 fölé. Az iskola­ kérdés hitvallásos közüggyé válik. Az 1925-ben or­ szágszerte m egünnepelt A páczai Csere Ján o s (szül. 1625) prófétikus szavai új időszerűséget nyernek: „A luszékonyak, tu d atlan o k , m eztelenek v a g y u n k .. . Ideje fölocsúdnod álm aidból te álmos, te m ám oros, te hályogos szemű m agyar nép. É bredj fel, k u ta sd nyo­ m orúságod forrását, ne az iszákosságban ta lá ld örö­ m edet. Lásd be, hogy gyerm ekeid a tu d a tla n ság fene­ ketlen mélységében vannak, állíts iskolákat, fogd okos ta n u lá sra a haza jövendő rem énységeit. Alsó iskolák,

229

középiskolák, felsőiskolák kellenek, m e rt ezek nélkül nem lehet segíteni a nem zet elm arad ottságán.” . . . Í gy is tö rtén ik . A változás éveinek püspöke, N agy K ároly a Szász Domokoséhoz fogható céltudatossággal irá n y ítja az egyházi építést, az iskolaügyet. Csak az 1926/27-es iskolai évben 27 új iskolaépületet ép ítet­ te k a különböző gyülekezetek. U gyanebben az évben elkészül a reform átusok egyetlen leánygim názium a és k é t m ásik, középfokú leányiskola. Hősies erőfeszí­ tések az egyre erősödő elnyom ás és a kibontakozó gaz­ dasági válság ellenében. V alóban „gazdag szegénység” , m ely a h áború a la tt és u tá n is k am atozni fog. E bben az időben még ö t fiúfőgim názium , k é t tanítóképző, öt leányközépiskola és egy kereskedelm i iskola áll egy­ h ázu n k szolgálatában. A harm incas évek állam i ren­ deletei aztán gúzsba k ö tik a felekezeti o k ta tá s t, isko­ lá k bezárásához vagy átadásához s a diáklétszám meg­ fogyatkozásához vezetnek. P éldának okáért, 1931 és 1938 k ö zö tt a még m egm aradt színm agyar székely­ földi felekezeti elemi iskolák (ref., k at., un it.) szám a 160-ról m integy 50-re csökken le (B. G y.). Az egyház csak nagy nehézségek árán tu d — részben — eleget te n n i hivatásán ak . A belmissziói m unkáról így ír an nak egyik résztve­ v ő je: „M egindul a vasárn ap i iskolák, m ajd a leányés fiú-bibliakörök m unkája. É v en te ta rta n a k több napos országos konferenciákat leányaink és fiaink szám ára. P resbiteri, lelkészi, tan ító i konferenciákon keresztül kezdjük m eglátni m ind világosabban a m inket körül­ ölelő élet halálos veszedelm eit. A m ióta a Szentírás tö b b szö r és többször fordul meg kezünk között, azóta világosabban lá tju k a m ú ltb an elk ö v etett m ulasztáso­ k a t és bűnöket, de ezek m ellett a biztos jövendő zálogát is. Az 1924 ó ta bev ezetett országos lelkészi kon­ ferenciák, m ajd reform átus nagyhetek á ld o tt alkalm ak v o ltak egyházunk lelki m egújulására” (L. D.). Nőszövetség, férfiszövetség, Ifjúsági K eresztyén Egye­ sület, szociális intézm ények (árvaház, diakonissza­ képző, reform átus kórház stb), építő-irodalm i kiad­ ványok, népkönyvek, ifjúsági szórványm isszió — s a felsorolás még m indig nem teljes — átfogó, m inden terü letre, rétegre, korosztályra kiterjedő háló zatát alk o ttá k a hívő szolgálatnak, s azt bizo nyították, hogy egyházunk „ itt és m ost” jelen van a világban. Sőt, a huszas évek végén m ár első külm isszionáriusát is kiküldte, m integy jelképeként a m ás te rh é t is hor­ dozni képes megerősödésének. M a kka i Sándor püspöksége idején jelentős válto­ zás áll be a belmissziói m u n k a terü letén . Az egyház „öncélúságának” és a belmissziói m ozgalom egyházi­ asításán ak prog ram jáv al fellépő püspök egy, a szá­ zad eleje ó ta húzódó, az egyház és a misszió viszonyá­ ról folyó v ita végére tesz p o n to t azzal, hogy a missziói egyleteket és m u n k aterü letek et az egyház intézm é­ nyes keretei közé integrálja. „H iszen az egyletek m a alakulnak, holnap feloszlanak: az egyház pedig örök” (M olnár A lbert). Így ju t el a belmisszió a heves visz­ szautasítástól, a laza függőségen és egym ásm ellettisé­ gen keresztül az intézm ényes befogadásig (1926 és köv. évek). A központi iratterjesztés, a k erületi nőszövetség, a hivatalos diakonissza-képzés, az u tazó titk áro k által irá n y íto tt, k ö zp o n to síto tt ifjúsági m unka, a m egszűnt felekezeti iskolák p ó tlására (is) h iv a to tt vasárnapi iskola-rendszer, a szűkkörű Vécsi Szövetség m ellett felállíto tt, országos lelkészi értekezlet, az intézm énye­ sen ren d ezett szeretetszolgálat — M akkai Sándor kon­ cepciózus terv ei szerint jó v al h aték o n y ab bá te tté k a missziót, és az „intézm ényes” egyházat szolgáló egyházzá a la k íto ttá k át. A bécsi döntés nyom án a rom ániai reform átus egyház

230

k ettész ak a d t: a M agyarországhoz visszakerült m integy 400 anyaegyházzal szemben R om ánia terü letén m a­ ra d t 200 gyülekezet, 175 000 lélekkel. A közelm últról és a jelenről nehéz írni. M egállapíthatjuk, hogy Észak-Erdélyben a négy év a la tt (1940—1944) új lendületet v e tt a m ost m ár álla­ m ilag nem akadályozott belmisszió. A folytonosság jegyében to vábbléptek a keresztyén egyesületek és szervezetek, ú jra m egnyíltak a b e sz ü n tete tt iskolák, még szervezettebb és átfogóbb le tt — a háború nyo­ m orúságai ellenére — az egyháztársadalm i m unka. K ülönösen nagy súlyt helyeztek a szórványgondozásra, hiszen hozzávetőlegesen 90 000 lélek élt elszigetelt diaszpórákban. A nagyváradi egyházkerület körülbelül 200 gyüle­ kezete az új helyzetben visszakapcsolódott a tiszán­ tú li egyházközösséghez. Dél-Erdélyben fokozódott egyházunk elnyom ása. Újból a h it és a hagyom ány segített átvészelni a pró­ bás időket. A hitvallási hűség és az elszakadtak szük­ sége k észtette az átszervezett rész-kerületet a H eidel­ bergi K áté újbóli kiadására. Az erdélyi hagyom ányo­ k a t k ív á n ta m egtartó tényezővé ten n i a nagyenyedi B ethlen G ábor Teológiai A kadém ia és a B ethlennyom da, m ely népszerű kiadványokkal p ró b álta pó­ tolni az egyre növekvő hiányokat. N agyenyed rövid időre újból régi h iv atásán ak a m ag aslatára emelke­ d ett: Siona le tt a nyáj m aradékának.

1944. R o m á n ia felszab ad u lása u tán V isszaállottak a megelőző határviszonyok, illetve egyházi keretek. A ném et visszavonulás s a szovjet bevonulás körülm ényei k ö zött sem szakadt meg a m unka, noha egyházunk a világháború a la tt nagy k á­ ro k a t szenvedett. A válságos idők helytálló püspöke, Vásárhelyi Ján o s 1946-os évvégi Jelentésében a követ­ kezőkben veszi szám ba a veszteségeket: 204 lelkész elhagyni kényszerült szolgálati helyét — a v ihar el­ m últáv al 170 v isszatért; 82 anyaegyházban nincs lel­ k ipásztor; háborús k á rt szenvedett 169 tem plom , 135 iskola, 162 p a p lak; 60 harangon kívül e ltű n t rengeteg könyv, ira ttá ri anyag, kegyszer; 180 lelkészt kifosztot­ ta k , 57 b ö rtö n t szenvedett, 25-öt m eghurcoltak; 21-et m egvertek, k e ttő t m eggyilkoltak, az egyiket családostól; 131 nem zeti, 8 vallási súrlódásról érkezett jelentés. A Jelentés azonban m ár az újjáépítés eredm ényeiről is beszám ol: az egyházi épületek javarészét m ár hely­ reállíto tták . S zám bavették az egyházi helyzet m in­ den vonatkozását, am iből kiderült, hogy az erdélyi kerület 626 anya-, 71 leány-, 45 fiók- és 310 szórvány­ egyházához m integy 530 000 lélek tarto zik . A k ét rom ániai egyházkerület abban az időpontban 357, illetve 123, összesen 480 gyülekezeti iskolát, v alam int 21 (17 + 4) gim názium ot ta r to tt fenn. Az egész egy­ ház lélekszám a 7 —800 000 körül volt. Dr. P e tru Groza dem okratikus korm ányának nem ­ zetiségi, közoktatási és valláspolitikája s személyesen a reform átus iskolai neveltetésben részesült m inisz­ terelnök m éltányos jó in d u lata a szabad újrakezdés lendületét a d tá k egyházunknak. E z t tükrözi V ásár­ helyi püspök irán y m u tató körlevele: „A felekezetek és népek közötti béke megőrzésének áldozatos m un­ kásai és bizonyságtevői legyünk és m aradjunk. N agy gonddal m unkáljuk E rdélyünk k ét nagy népe, a román és magyar nép közötti békés és m egértő, egy­ m ás jogait, értékeit tiszteletben ta rtó , szeretetteljes együttm űködés szellemét. Lényegünkből kifolyólag is

vegyünk részt a haladás, az igazi dem okratikus köz­ életi tevékenység m u n k á já b a n ” A reform átus egy­ ház, a tö b b i erdélyi felekezetekkel e g y ü tt szorosan felzárkózott te h á t a dem okratikus és haladó arcvo­ nalhoz, s a következő években egyik igen fontos tá r ­ sadalm i m egnyilvánulása a békeharc volt. A M agyar Népi Szövetség dem okratikus nem zetiségi szervezeté­ vel k arö ltv e szolgálta n ép ét és h ív eit — egészen an­ n a k feloszlatásáig. 1948-ban a R om ániai R eform átus E gyházban m ind­ máig érvényben lévő új Statutumot alk o to tt a nagy­ v árad i zsinat. A S ta tutu m szerint: „A R om án N ép­ köztársaság b an lévő reform átus egyház egyedüli fejének az Ú r Jézu s K risztu st v allja, s a teljes Szentírás alap ján hitének kifejezőjéül a II. H elvét H itv a llást (1566) és a H eidelbergi K á té t (1563) fogadja e l . . . m ag á t h itv allásai alapján zsinat-presbiteri elvek sze­ rin t korm ányozza” . A m int k itű n ik , egyházunk a re­ formáció korátó l napjainkig m eg m arad t bullingerikálvini h itv allása alapján, a kálvini reform átus egy­ házak egyetem es közösségében. Az 1948 u tá n i politikai változások következtében egyházunk elvesztette felekezeti iskoláit, szociális intézm ényeit és földjeit. A teológiai akadém ia á ta la k u lt „ p ro testán s inté­ z e tté ” , m elynek nagyszebeni tag o zatán a szász evan­ gélikusok, kolozsvári tag o zatán pedig a m agyar re­ form átusok, evangélikusok és unitáriusok ta n u lh a t­ nak. K olozsváron 1949—1975 k ö zö tt összesen 952 hallgató szerzett lelkészi képesítést, akik közül 604 reform átus. 1968-ban, az ország közigazgatási átszervezésének megfelelően, egyházunk szervezeti térk ép ét is jelenté­ kenyen m ódosították. Jelenleg a k é t kerületben, 13 egyházm egyében, 732 anyaegyházban és még több szórványban élő m integy 750 000 — n y ilv á n ta rto tt — reform átus lélek 787 tem plom ban és 69 im aházban dicsérheti Istenét. Az 1950-es évek ó ta a hitélet és a vallásgyakorlat az egyház szűken v e tt intézm ényes keretei és a tem plo­ mok falai közé szorult. A belmissziói, szervezeti élet, v alam in t az egyháztársadalm i m unka m inden form á­ jáb an m egszűnt. A tem plom i katechizáció engedélye­ z e tt ideje: szom bat és v asárnap. A szórványállapot a végbem ent társadalm i-politikai változások követ­ kezm ényeként rendre az egész reform átusságra k iter­

jed: hatalm as Szórvány vagyunk, tovább aprózódó Szigetvilág. A könyvkiadás hézagos, meg sem közelíti a szüksége­ ket és az igényeket. Az íro tt Ige terén m utatkozó nagy h iányokat p róbálja egym agában pótolni a k é t­ havonként m egjelenő R eform átus Szemle (teológiai folyóirat) és kicsiny G yülekezeti Melléklete. A tem plom látogatás 14—15 (vasárnap délelőtt), illetve 23—25%-os (ünnepi). A hétvégi katechizáció általában 80— 100%-os. N épünk ragaszkodik egyházá­ hoz. Ökum enikus vonatkozásban a R om ániai R eform á­ tu s Egyház kezdettől fogva bekapcsolódott elsősorban a R eform átus Világszövetség tevékenységébe, m ajd a H it és E gyházalkotm ány (Lausanne), valam in t az É let és M unka (Stockholm ) és m ás ökum enikus moz­ galm akba, később pedig (1948) az E gyházak V ilágta­ nácsába. A hivatalosan m egrendezett ortodox-protes­ tán s interkonfesszionális értekezletek résztvevője, és az országosan m eghirdetett békeakciókhoz is csatlakozik. A jelen szám bavételéhez még nincs meg a kellő tá ­ volság és perspektíva. E nnek ellenére, bizonyosnak látszik, hogy sürgősen szükség volna egy. a jelenkor követelm ényeinek és kihívásainak megfelelő és a tá r ­ sadalm i b ehatásokat ellensúlyozni képes, m indenre ki­ terjedő hitvallásos és öntu d ato s m egújulásra, a semper reformanda jegyében. 1985 m ájus 13. Tőkés László B IB L IO G R Á F IA 1. PokoliI József: Az E rd ély i R efo rm átu s E g y h áz tö rté n e te . I— V. kö tet. B p. 1904— 1905. 2. L ászló Dezső: Az E rd ély i R efo rm átu s E g y h áz tö rté n e te . T orda. 1929. 3. Bíró S ándor, Bucsatj M ihály, Tóth E n d re, Varga Z o ltán : A m a g y ar refo rm átu s egyház tö rté n e te . K ossuth k k. Bp. 1949. — 4. Z silinszky M ihály szerkesztésében, F arkas József, Kovács S án d o r és Pokoly József közrem űködésével: A m agyarhoni pro testán s egyház tö rté n e te . B p. 1907. — 5. Tőkés Istv á n : A rom ániai refo rm átu s egyház szervezete. R eform átu s Szemle 1976/2. szám . — 6. Tőkés Is tv á n : H azai reform átus eg y h á­ zunk tö rté n e ti á tte k in té se . R eform átus Szem le G yülekezeti Mellék­ lete 1974/1. — 7. Révész Im re: M agyar reform átus eg y h áztö rtén et. D ebrecen. 1938. — 8. N agy G éza: A kik kősziklára é p íte tte k . E g y ­ h áztö rtén eti dolgozatok. K olozsvár. 1937. — 9. Horváth J á n o s: A reform áció jegyében. G ondolat. B p. 1957. — 10. B itskey Is tv á n : H itv itá k tüzeben. G ondolat. B p. 1978. — 11. Bözödi G yörg y : Székely b á n ja . K olozsvár. 1938. — 12. L ucian B laga: G indirea rom änescä in T ran silv an ia in secolul al X V III-lea. B ucuresti. 1966. — 13. + + + R eform ed Church in th e Socialist R epublic of R om a­ nia. 1976. — 14. R eform átus Szem le 1944— 1949. — 15. Zoványi Je n ő : M agyarországi P ro te stá n s E g y h á z tö rté n e ti L exikon 3. ki­ adás. B p. 1977.

A bibliamagyarázó Kálvin „ E lv itá z h a ta tla n tén y , hogy K álvin a reformációi korszak legnagyobb és legterm ékenyebb exegétája, akiben az egyházi a ty á k jeles tulajdonságai és az újabb korbeli exegéták sokoldalú kiválóságai a leg­ szebb ö ss z h a n g b a n egyesülnek és érvényesülnek” . Dr. Erdős József debreceni professzornak ezek az 1909-ből eredő szavai m a is helytállóak. A 18. sz. fel­ világosodása ugyan igyekezett „eltem etn i” K álv in t L utherrel e g y ü tt úgy is, m in t írásm agyarázót, úgy is, m in t igehirdetőt, ám az ige em bereit soha nem lehet végleg e lh allg attatn i. N ém et n y elvterületen a 19. sz.. elején egy Lücke nevű teológus ú jra felfedezi K álvint, m in t bibliam agyarázót. N yom ában olyan nevek, m in t Tholuck, Hengstenberg, M eyer és m ások búvárolni kezdik k o m m en tárjait és ám ulva ta p a sz ta ljá k , hogy kincsesbányára leltek. N agyjából ettő l az időtől kezdve fordul feléje a n y u g ati egyházak érdeklődése, m in t igehirdető felé is. A zóta hitelrem éltósága, sőt jó értelem ben v e tt népszerűsége folyvást nő.

M agyar vonatkozásban ezt írja Dávid G yula erdé­ lyi lelkész és teol. m. ta n á r 1939-ben: „K álv in Ján o s a m agyar teológiai irodalom ban, m in t írásm agyarázó m ind eddig ism eretlen volt. Teológiai tan áro k , és kép­ zettebb lelkipásztorok a la tin és m ás idegen nyelvű kiadásokon á t bizonyára haszn o síto tták K álvin gaz­ dag ta rta lm ú írásm ag y arázatát, de egyetem es h a tó ­ erővé a m agyar igehirdetésben nem tu d o tt válni” . Nehéz volna m egítélni, azóta m ennyiben v á lto z o tt a helyzet. Az azonban tén y , hogy a D ávid G yula k ia d ta kom m entárok (1-2 Tim , a szinoptikusok m ag y arázatá­ nak 4 kötete, az ApCsel teljes m ag yarázata) ó ta megje­ lent a R óm (1954) és a Zsid m ag y a rá zata (1965) is. Ezen kívül a nagy európai nyelveken hozzáférhetővé v álta k még m ás írásm agyarázatai. Így rem élhetjük, hogy a m ú lt században m egindult K álvin-reneszánsz az írásértelm ezés és áttételesen az igehirdetés terén szintén érezteti m ajd valam iképpen áldásos h a tá sá t. K álvin kora nagyon gazdag írásm agyarázatokban.

231

Ezekből az évtizedekből tö b b , m in t 50 írásm agyarázót ta rta n a k számon. K álvin azzal tű n ik ki közülük, hogy krisztocentrikus, rendkívül világosan és egyszerűen m agyaráz. Fogalm azása szabatos, töm ör, célratörő, m inden m o n d ata közérthető és g y akorlatias. T u d ta, hogy írásait nem csak lelkipásztorok, de egyszerű, ige u tá n vágyódó gyülekezeti tag o k is tanu lm ányozzák. Ő mindig a gyülekezetet lá tja szeme elő tt a k ated rán is, ezér t nem elvont, hanem u ta t tö r „ la tin világos­ sága” , am elyet a Szentlélek fénye h a t át. V annak tu ­ dós, de hosszadalm as és fárasztó kom m entárok. K álvinéi élvezetesek, üdítőek még századok m ú ltán is, ezért építőek és h asználhatók, noha term észetesen nem teszik fölöslegessé a korunkhoz szóló írásm agya­ rázato k at. K álvin „a z exegézis kim agasló művésze v o lt” (D r. Békési Andor).

H ívő és képzett írásmagyarázó V allja, hogy a S zentírást csak a Szentlélek tu d ja he­ lyesen m agyarázni, aki ihlette. E zért a B iblia értel­ m ezőjének és üzenete hirdetőjének a Szentlélekért kell szüntelenül könyörögnie, ahogy m aga is te tte , am ikor alázatosan, hívő szívvel m eghajolt az ige feltétlen te­ kintélye előtt. K álvin egész m unkásságának, benne bibliam agyarázatainak fő erőssége, hogy személyes, élő h ittel, engedelmességre készen aláveti m ag át a B iblia U rának. Szerinte a B ibliával való foglalkozás­ n a k célja: Jézus K risztus megismerése. „A zzal a szán­ dékkal kell olvasnunk az Í rást, hogy K risztu st ta lá l­ ju k meg benne. A ki ettő l a célponttól eltér, bárm eny­ n y it foglalkozzék is egész életében a tanulással, soha­ sem fog elju tn i az igazság ism eretére. M ert hogyan le­ hetn én k mi bölcsek Isten bölcsessége nélk ü l?” (Kom m . J n 5,33-hoz) „ H a azonban az Í rás a Lélek által h a t­ h ató san szívünkbe vésődik és K risztu st állítja elénk, akkor az élet igéje, am ely m egtéríti a lelkeket és bölccsé teszi az együgyüeket” (I 9.3). „Az első fokozat K risz­ tu s szolgálatában az, hogy önm agunkról elfeledkezve egyedül Isten dicsőségére és az em berek üdvösségére gondoljunk. Aki m aga nem szívta be az evangélium erejét, nem tu d szívből prédikálni. A ki nem született ú jjá Isten Lelke á lta l és nem érezte m agában az evan­ gélium erejét, nem érth eti meg, m it jelen t az, hogy új terem téssé kell lennünk. Az ilyen prédikáció halo tt, pedig élőnek és h aték o n y n ak kellene lennie. Az ilyen igehirdetők színházat játszan ak , az evangélium ot el­ to rz ítjá k kendőzéssel és m in t em beri filozófiát cico­ m ázzák fel” (Előszó az 1K or m agyarázatához). A m it i tt az igehirdetésről mond, nyilvánvalóan vonatkozik az azt megelőző írásm ag y arázatra is. Mindez azonban nem m enti fel őt a szorgalmas és beható tanulm ányozás alól. „N ag y tisztelettel és oda­ adással tud ak o zza az Írásokat, m ert meggyőződése, hogy a B iblia csak akkor B iblia, h a tö rté n e ti és nyelv­ ta n i értelem ben m agyarázzuk” (Leroy N ixon). Csat­ lakozik az é re tt Lutherhez, aki szerint „ v era teo logia est gram m atica” . Mai értelem ben v e tt „herm eneutikai szabályokat” nem állít fel. A B ib liát egyszerűen és józanul K ijelen­ tésnek, Isten tév ed h etetlen igéjének értelm ezi, így viszi k a te d rá ra és szószékre an nak üzenetét. M inden bizonnyal ezért volt, v an és lesz b ib liam agyarázatá­ n a k m aradandó jelentősége. E lfog ad h atju k dr. Békési A ndor m egállapítását, hogy K álvin a „teológiai m a­ gyarázat” ú tjá t v álaszto tta. Egyes k o m m entárjainak előszavában értékes m egjegyzéseket közöl írásm a­ g y a rá z a tára vonatkozóan, a teljesség igénye nélkül. Áll ez főként exegetikai m unkásságának zsengéjére,

232

a R óm m ag y arázatára (1539). Lehet, hogy a raciona­ lizmus, m ajd liberalizm us és nap jain k új racionaliz­ m usa sok érdekes részletelem zést végzett és végez. Sokszor azonban az az érzésünk, hogy urai és nem szolgái az igének. H iányoljuk azt a hitből fakadó alá­ za to t, am ely m eghajol a Szentírás isteni tekintélye előtt. K álvinban megvolt ez a nélkülözhetetlen alázat. E z párosult rendkívüli szorgalm ával és a Szentlélektől ih letett éleslátásával. Ne feledjük el, hogy K álvin hivatalosan soha nem ta n u lt teológiát. Szüntelen ön­ képzés ú tjá n v ált az egyetem es egyház egyik legna­ gyobb exegétájává. Főleg az első genfi működése u tá n i három éves strassburgi tartózkodása le tt ilyen szem pontból term ékennyé. Fontos m egállapítanunk, hogy K álvin nem sorol­ h a tó az ún. biblicisták közé. H iszi és vallja az anya­ szentegyház folyam atosságát. T udja, hogy nem vele kezdődött m inden, előtte is volt Istennek egyháza, h a m egrom lottan is és régen szintén vo ltak az Ú rnak olyan v álaszto ttal, akik m eghajoltak az Í rásban m agát k in y ilatk o ztató élő Isten előtt. E zért nagy készséggel és tanulási kedvvel foglalkozik a régi írásm agyará­ zókkal. Egyenesen im ponáló az a tájékozottság, ahogyan idéz az apostoli és egyházi aty á k tó l, az u tán u k következő nagyoktól, Chrysostomostól vagy Augustinustól. M inden hozzáférhetőt elolvas, hogy kel­ lő időben idézzen abból, am it elra k táro zo tt emlékeze­ tében. Írásism erete, a régi és korabeli igem agyaráza­ to k b a n való jártasság a valóban bám ulatos. „Iste n nem akarja, hogy a rajongókhoz hasonlóan m egvessük az Í rás m agyarázásához szükséges segédeszközöket. A d a to tt nekünk az Í rás, de a d a tta k m agyarázói is” (CR 48,192). Szerénységét m u ta tja az is, am it a Je ­ rem iás-kom m entárja előszavában ír. Arról szól, hogy ha Jerem iást is befejezi, a Dánielhez írt m agyarázata u tán , akkor m ár csak Ezékiel van h á tra , „de remélem, Ezékiel alkalm asabb m agyarázót fog találni, m int am ilyen én vagyok” . M egsejtette volna, hogy m ár csak az 1—20 fejezet m agyarázására m arad ideje? A latinon kívül term észetesen ismeri a bibliai nyel­ veket, még pedig kiválóan. Id ő n k in t kiaknázza és ér­ tékesíti az eredeti szöveg többletét. Így értelm ezi pl. a „ k álá h ” igét a R óm 9,28-ban, vagy a " b ö rith” -et a Zsid 9 ,16-ban. A m ai időkre is tanulságos azonban, hogy képzettségét inkább rejtegeti, m in t csillogtatja. Tőle táv o l állt m inden önm utogatás. A lkalm ilag hi­ vatkozik az eredeti szövegre, am ikor szükségesnek és hasznosnak ítéli. Így írja pl. a R óm 8,26 m agyaráza­ tá b a n : „N agy súlya v an itt a görög antilam banesthai ( = e g y ü tt megfogni) igének, m ert azt jelenti, hogy a teh er súlyát, amellyel gyengeségünk tú l van terhelve, a Lélek m agára vállalván, nem csak segít és tám o g at bennünket, hanem olyanform án k ö n n y ít ra jtu n k , m in th a velünk eg y ü tt hordozná a terh et. É s az ,erő t­ lenség’ szó többesszám a is bizonyos fokozást jelen t” . Tartózkodó m a g a ta rtá sá t az szintén bizonyítja, hogy vitás helyeknél m egem líti az eltérő m ag y arázato k at is. Ez a szerénysége érződik első exegetikai m űvének, a Róm m ag y arázatán ak előszavában, am elyet Gry­ naeus Simon bázeli professzorhoz intéz. Szinte m en­ teg eti m agát, hogy m iu tán m ár többen írta k kom m en­ tá r t a Róm -hoz, (M elanchton, B ullinger, Bucer) még ő is merészel egyet írni. E gyedül az a vágy in d ítja rá, hogy „az egyház közjavának” szolgáljon vele és az egyszerűbb felfogású egyháztagok kezébe adjon meg­ bízható m agyarázatot. Semmi fölöslegeset nem akar írni, m ert szerinte a m agyarázó legfőbb erénye a rövid­ ség és ő ettő l nem tu d tág ítan i. I t t jön egy m ondata, am ely jellem zi egész kom m entátori m unkásságát és am elyre érdem es felfigyelni: „Az Ú r igéje irá n t olyan

nagy tisztelettel kell lennünk, hogy a lehető legke­ vésbé se té p jü k szét a m agyarázatok sokfeleségével” . Szom orúan em líti azokat, akik csak „szórakoznak az Í rásokkal” , m in t valam i játékszerrel. Egész tevé­ kenységet jellem zi az, am it zsoltárk o m m en tárjának előszavában m ond: használni ak ar és nem gyönyör­ köd tetn i. Az egyszerű ta n ítá si m ódot választja, m ert az egyházat a k a rja építeni. K álvin idegenkedett minden erő lte te tt, k eresett értelm ezéstől. „M indig az egyszerű­ ségre törek ed tem ” — m o n d ta búcsúbeszédeben. H a beható an ismeri is a régiek és a k o rtársak írás­ m ag y arázatát, ez nem g áto lja meg abban, hogy ön­ állóságot tanúsítson. A d o tt esetben tu d h a tá ro z o tt, sa já t vélem ényt m ondani a régiekkel szem ben is, h a azok m a g y a rá z atá t nem lá tja igeinek. Így k riti­ zálja pl. Origenest a R óm 7,14 kapcsán, vagy Chrysostomost többször is (R óm 6,5 1Tim 5,17). Nem áta llja Eusebius „dőreségét” em legetni a H arm onia E vangeliorum -ban, an nak előszavában. A Gen 2,18 m a­ g y arázatáb an erősen b írálja H ieronym ust, aki a Jo ­ vinianus ellen írt első könyvében szitkozódó szavakat használ a szent házasság ellen és így a k a rja azt le já ra t­ ni m ások szemében. Szerinte m inden hasonló kísérlet­ te l szemben Isten igéjére kell hivatkoznunk. A Róm 12,11 m ag y arázata példa arra, hogyan tu d bánni K álvin a szövegvariánsokkal. A h arm ad ik m on­ d atb a n a régebbi kéziratok „kürió” -t, a későbbiek " kairó” - t hoznak. K álvin nem d ö n t a k é t lehetőség között, hanem m in d k ettő t m agyarázza. „U gyanerre vonatkozik h arm adik megjegyzése is, hogy az Időnek szolgáljunk (vagyis legyünk te k in te tte l az időre). M inthogy életünk p ály ája rövid, ham arosan elröppen a jócselekvésre való alkalom , ezért annál búzgóbban kell sietnünk kötelességünk teljesítésére. Így egy m ásik helyen azt parancsolja P ál, hogy áron is vegyük meg az időt, m ert a napok gonoszak (v. ö. E f 5,16). Lehet az értelm e az is, hogy ta n u lju n k meg alkalm azkodni az időhöz. . . Szerintem azonban Pál, am ikor azt p a ra n ­ csolja, hogy „szolgáljunk az időnek” , ezt a késedelmes­ kedéssel állítja szembe. — A zután, m ivel sok régi kéz­ iratb a n ez olvasható: az Úrnak szolgáljatok, bár ez első te k in te tre ebben az összefüggésben idegenszerű­ nek tű n h e tik fel, még sem m erem teljesen elvetni. S h a ezt az olvasási m ódot fogadjuk el, akkor sem k é t­ lem, hogy P ál az aty afiak irá n t ta n ú s íto tt szívessége­ k e t és m indazt, am i a szeretet ápolására szolgál, az Isten tisztelésére a k a rta visszavezetni, hogy így még tö b b lelket öntsön a hívőkbe” . A m it K álvin egészen elvet, az az allegorizáló írás­ m agyarázat. Többször hangsúlyozza, hogy az nem mél­ tó a Szentírás isteni tekintélyéhez, sőt egyenesen a S átán találm án y a. A D án 8,25-höz ezt írja : „nagyon ízléstelennek (frivolum) lá tsz o tt nekem , hogy allegó­ riá k a t keressek” . A Gal 4,22 m ag y arázatáb an rám u­ t a t arra, ezt a helyet h asználták fel Origenes és m ások, „hogy az Í rás egyszerű értelm ét tetszés szerint kifor­ gassák. Mivel a szószerinti értelm e túlságosan közön­ séges és m indennapi, szerintük az Í rás h éja a la tt va­ lam i tito k zato sn ak kell rejtőznie, am it csak az alle­ gória segítségével lehet kihám ozni. É s ehhez könnyen ta lá lta k hallgatóságot, hiszen a világ m indig is előny­ ben részesítette a spekulációkat, különösen a kör­ m ön fo n tak at a jól m egalapozott ta n ítá ssa l szemben és m indig ezt fogja tenni. Így növekedett egyre jo b ­ ban az önkényeskedés, hogy az írásm ag y arázattal já té k o t űzni nem csak m egengedett, hanem felettébb dicséretes is. Évszázadokig csak az szám íto tt értelm es írásm agyarázónak, aki elég okos és merész v o lt arra, hogy a nagyon szent isteni igét m egváltoztassa. Ez egészen biztosan a S átán m egvakító m un k áján alap­

szik, az Í rás tekintélyének és valódi értelm ének meg­ rendítésére szolgált. Iste n azonban soha nem tű ri el az Í rásnak ilyen megszég yenítését. E rre azt m o n d ták : az Í rás olyan gazdag, hogy a legkülönbözőbb m agya­ rá z a to k a t is megengedi. Szívesen elismerem, hogy az Í rás a lehető leg term ékenyebb, kim eríthetetlen forrá­ sa m inden bölcsességnek, de term ékenysége nem állhat értelm ének sokféleségében, am ikor is m indenki ki­ válogatja, ami neki éppen tetszik. A z Írás igazi ér­ telme egyszerű és mesterkéletlen, ehhez kell tartanunk m agunkat”. Mégis m it m ondjunk az apostol szavairól? — kérdi tovább K álvin. Szerinte Á brahám családja az igazi egyház előképe. A benne végbem enő esemé­ nyek típusoknak tekintendők. „Á llítom , m ai sákra­ m entum aink ugyanazon a vonalon vannak, m in t a kapcsolatok Á brahám családjában. De a szószerinti értelem től e m ia tt még nem kell eltérnünk. R öviden: P ál úgy gondolja, Á brahám k ét felesegében és k é t gyerm ekében m int egy festm ényen a két szövetségi rend képe állítódik szemünk elé” . A 2Tim 3,16—17-hez többek k ö zött ezt m ondja: „Először is a Szentírást tekintélye alapján ajánlja, aztán an nak a haszonnak szem pontjából, am ely ab­ ból szárm azik. A Szentírás tekintélyének bizonyítása vég ett a z t ta n ítja , hogy „ Iste n tő l ih le te tt” . H a ugyan­ is így van, akkor többé semmi kétség nem lehet a felől, hogy az em berek ne fogadják m ely tisztelettel. A bban áll a legfőbb különbség a m i vallásunk és m in­ den m ásoké között, hogy mi tu d ju k : Isten szólt hozzánk és biztos a meggyőződésünk arról, a prófé­ tá k nem sa já t eszüktől beszéltek, hanem m int a Szent­ lélek eszközei csak azt h ird ették , am i a m ennyből rá ju k b ízato tt. A ki te h á t a Szentírásból hasznot akar, m indenekelőtt jegyezze meg, hogy a törvény és a pró­ fétálások nem em beri vélem ény közlései, hanem a Szentlélektől d ik tá lt tu d o m á n y .. . U gyanaz a Lélek te h á t, aki Mózest és a p ró féták at bizonyosakká te tte elhivatásuk felől, m ost arról tanúskodik a mi szí­ vünkben, hogy ta n ítá su n k vég ett az ő szolgálatukat v ette igénybe. Ennélfogva nem lehet csodálkozni azon, h a a Szentírás szerzője felől igen sokan kétel­ kednek. M ert jóllehet Isten felsége nyilv ánul meg ab­ ban, mégsem lá tjá k meg ezt, csak azok, akiket a Szentlélek m egvilágított, hogy lássák, am it m inden­ kinek látn ia kellene, de erre csak a k iv álaszto ttak ké­ pesek. A z a fő, hogy a Szentírás iránt olyan tisztelettel kell viseltetnünk, m int Isten iránt. M ert egyedül csak Isten tő l szárm azott s nincsen benne semmi em beri keverék” . „Hogy tökéletes legyen Isten e m b e re ...” — „T öké­ letes az, am iben nincs semmi hiányosság. I t t egysze­ rűen azt állítja az apostol, hogy a Szentírás elegendő a tökéletességhez. Az te h á t, aki a Szentírással elége­ detlen, okosabb ak ar lenni, m in t kellene, vagy m int illik. De felvetődik a kérdés, hogy am ikor P ál a Szentírásról beszél, amelyen az Ó T-t értjü k , hogyan lehet azt m ondani, hogy az em bert m inden te k in te t­ ben tökéletessé teszi? H a ugyanis így van, felesleges­ nek látszik m inden, ami később az apostolok ú tjá n hozzákerült. A zt felelem erre, hogy am i a lényeget illeti, semmi sem került hozzá. M ert az apostolok írá­ sai semmi egyebet nem ta rta lm a zn ak , m in t a T ör­ vénynek és a P ró fétáknak tiszta és őszinte m agyará­ z a tá t a m egvilágítással eg y ü tt. E zért nem helytelenül illette P ál a Szentírást ezzel a m agasztalással és ha m a, az evangélium gyarapodása folytán, annak ta n í­ tá sa teljesebb és gazdagabb, lehet-e m ást m ondani, m in t azt, hogy biztosan kell rem élnünk: az a haszon, am elyet P á l hirdet, nagyobb m értékben lesz nyilván­ való, ha megismerni és m egragadni ak arju k ” .

233

Ez a jellegzetes kálvini m ag y arázat e g y ú ttal bepil­ la n tá s t enged ab b a is — a Gal 4,22 k értelmezéséhez hasonlóan —, hogyan lá tta a genfi reform átor az ÓT és Ú T viszonyát. Szerinte az ÓT: előzetes evangéli­ um . Az Ú T beteljesedése az Ó T-nak. Ezzel nem mosó­ dik el a k é t szövetség közti különbség. K álvin is tu d ta , hogy Jézus K risztusban beteljesedés tö rté n t, de annak beteljesedése, am it Isten m ár előbb a prófétáknál m egígért. Nem a különbséget élezte ki, hanem a szo­ ros összefüggést hangsúlyozta. „ B á rm it ta n ít, b á rm it parancsol, ígér is a törvény, célja mindig K risztus, m inden részét te h á t ő reá kell v o n ak o ztatn i” (K. R óm 10.4).

A z anyaszentegyháznak akar használni K álvin teljes b irto k áb an v o lt k o ra h u m an ista m ű­ veltségének, később is becsülte és h asználta. K ora ifjúságában pedig b etö ltö tte és csodálatra késztette őt a hum anizm us szelleme. 23 évesen (1532) k o m m entárt ír Seneca „D e d e m e n tia ” c. m űvéhez, ez egészen a hu­ m an ista ideálokhoz igazodik, rajong a róm ai iroda­ lom és Hom érosz eszm éiért. H ozzá hasonlóan a po­ g ány író k at és filozófusokat csak kevesen ism erhették. M egtérése, am elyet őm aga a zsoltárokhoz írt kom­ m e n tá rja előszavában „hirtelen m egtérésnek” nevez (subita conversio), gyökeres v álto zást idéz elő szem­ léletében. M egváltozik a Bibliához való viszonya, „ ta n íth a tó v á ” válik, ahogy írja és ez csak a Szentírás nagy igazságaival való új k ap cso latára v o n atkozhat. H u m an ista m űveltsége to v á b b ra is m egm arad, de m ár nem uralkodik: pogány ideáljai helyét elfoglalja a K ijelentés csodálata, m inél m élyebb m egismerésének vágya, a hozzá való alkalm azkodás és a neki való őszinte engedelmesség készsége. K o m m en tárjaiban is u ta l időnkint ókori szerzőkre. A T itu s 1,12-höz ezt írja az Epim enides költőtől v e tt apostoli idézet kap­ csán: „B arb áro k azok, akik a világi író k tó l nem mer­ nek gondolatokat kölcsönözni, hiszen az igazság bár­ m ely vonatkozásban is Isten tő l ered. H a te h á t kívül­ állók okosan és igazán szólnak, azt nem kell m egvetni, sőt bízvást lehet alkalm azni Isten dicsőségére” . A reform átornak ez és más hasonló m egnyilatkozása fén y t v et m inden szűkkeblűségtől szabad felfogására, túlhangsúlyozás esetén azoban tö b b e t olvasunk ki belőle, m in t am ennyit lehet. Világosan kell látnunk, hogy nem csak nem volt hajlam a semmiféle szinkre­ tizm usra, de még a lá tsz a tá t is kerülte. A pogány írók m egsejtései legfeljebb a rra jók, hogy illusztrálják és erősítsék az Írás igazságát. Az E f 4,28-cal kapcso­ la tb a n így idézi Cicerót. Mivel sok kétes értékű ipar létezik, köztü k a k á rt okozó „szórakoztató ipar” is, P ál azt helyezi szívünkre, hogy olyan foglalkozást válasszunk, am ely felebarátainknak hasznos. H a m ár a pogány Cicero is elítéli az ro m lo tt ip arág akat, „ho­ gyan sz á m íth a tta volna akk o r K risztus apostola az Isten tő l elism ert foglalkozások közé?” K álvin a teljes Szentírást Isten Leikétől ih le te tt és az egyháznak szóló k in y ilatk o ztatásn ak látja, így m agyarázza a studensek elő tt az A kadém ián és a gyülekezetnek a Szent P é te r székesegyházban. „ Is­ te n nem választh ató el az ő igéjétől” (K . J e r 1,10). Elsősorban a leendő és m ár gyakorló igehirdetőknek szeretne segítséget n y ú jta n i kom m entárjaival. M agya­ rá z a ta i ezért nem öncélúak, hanem hasznosságra tö­ rekszenek, Jézus gyülekezetét ak arják építeni. Min­ dig a gyülekezetet lá tja m aga előtt, am ikor egy-egy igéhez hozzányúl. E zért is gyakoroltak m agyarázatai óriási h a tá st. Ne feledjük el, a reform áció k o rában íród­

234

ta k , am ikor a Szentírás igazi ism erete gyenge vo lt. Ilyen m agyarázatok addig — L u th eréit kivéve — még nem jelentek meg. K álvin azonban, m int a máso­ dik generáció em bere, L uthernél több könyvre te r­ jeszk ed h etett ki, főleg figyelembe v eh ette az ÓT könyveit. M erőben új jelenség volt, hogy az addig eléggé elhanyagolt ószövetségi iratok m ondanivalóit kibányássza és hallgatósága elé tá rja . M agyarázatai felekezeti különbség nélkül figyelm et, elism erést kelte­ nek m a is. A ném et G ünter Gloede így ír: „ H a csak bibliam agyarázatai m ara d tak volna ránk, am elyeket K álvin kom m entárjaiban lefek tetett, ez is elég volna ahhoz, hogy m inden idők tudós írásm agyarázói kö­ z ö tt egyik első helyet biztosítsuk neki” . A reform átor különböztet a szentírásm agyarázat és az igehirdetés között, de azt is tu d ja , hogy az előbbi az u tó b b it készíti elő. E zé rt mégsem húz m erev el­ választó v o n alat e k ettő között. H ideg, elm életi fej­ tegetések h ely e tt gyakran alkalm azza bibliam agyará­ z a ta közben is és ezzel m eghúzza a to v áb b i gyakorlati alkalm azás irányvonalát. T alálóan m ondja róla Révész Im re: „A ta n ító fejtegetés szem élytelen eleganciáján és a v itatkozás hideg kardpenge-csattogásán léptennyom on á tsü t a személyes szívdobogás bizonyságtevő forrósága” . I t t m utassunk rá — R . S. Wallace k u ta tá sa i nyo­ m án — K álvin exegetikai m unkásságának azokra az eredm ényeire, am elyek az igére, az igehirdetésre és a kettőnek a Szentlélekkel való összefüggésére v o n at­ koznak. L ássunk néhány szem elvényt a gazdag anyagból. „ Iste n nem közvetlenül beszél az égből, hanem em bereket használ fel, m in t eszközöket” (K . É s 58,11). „A nép nem azt k ap ta, am it egy halan­ dó em bernek szájából h allo tt, hanem m in th a nyíltan m egjelent volna Isten dicsősége. Nem leh e te tt ugyan szemmel látni Isten t, de a prófétai üzenet olyan erőt k ap o tt, m in th a Isten szállt volna le a m ennyből és m in th a jelenlétének nyilvánvaló jeleit a d ta volna. E szavakból ezt k ö v etk ezteth etjü k : Isten dicsősége annyira felragyog az ő igéjéből, hogy am ikor szolgái által szól, ennek olyan m értékben kellene bennünket m egindítania, m intha Ő m aga állna szemtől-szembe velünk.” (K. Agg 1,12). Az igehirdetésben nem csupán jelen van K risztus, de u ralm á t is m egalapozza népe szívében. „K risztu s nem m ásként uralkodik közöt­ tü n k , m in t az evangélium ta n ítá sáv al” (K . Mik 4,3). Ám a Szentlélek fe n n ta rtja szabadságát.” Az a K risztus dolga, hogy összekösse erejét egy em ber tan ításáv al és m egint m ás dolog, hogy em beri ta n ítá s­ n ak önm agában legyen ilyen hatása. Mi te h á t a Lélek szolgái vagyunk, de nem ta rth a tju k őt m agunkba zárva, nem foglyunk Ő nekünk, nem ad h atju k oda kegyelm ét kedvünk szerint m indenkinek” (K. 2K or 3,6). „Iste n néha összeköti m agát szolgáival, de néha elkülönül tőlük, soha nem adja á t nekik sa já t tis z té t. . . H a Isten elkülönül szolgáitól, semmi nem m arad ben­ n ü k ” . (K. Mal 4,6). (Bővebb tá jé k o z ta tá st n y ú jt a szerző „ A z igehirdető K álvin” c. füzete.)

Í rásmagyarázatának gyakorlatiassága K álvintól idegen m ind a spekulatív szellemiség, m ind a rajongásra való hajlam . M ag atartását m éltán nevezték „hívő pragm atizm usnak” . A Genezishez írt ko m m en tárja előszavában átveszi A ugustinus gon­ d o la tá t: Isten előtti igazságtalanság az, h a a k ije len ­ t e t t isteni a k arato n túlm enve, még valam i „végsőt” akaru n k m ondani, m in t a m anicheusok. Nincs jogunk a végtelen idők és helyek u tá n tudakozódni. E gyedül

Isten dicsősége végtelen. M inden egyéb „végtelenség” — tévelygés. „ E z é rt az ism eretben csak addig h ato l­ ju n k előre, am eddig Isten erre m unkáival m eghív” . Ez a hitbeli meggyőződése a gyökere annak, hogy m agy arázatai dinam ikusak, élettel teljesek, sodró erejűek, kézzelfoghatóak és rövidségükben is találóak. V annak szinte közm ondásba illő, lapidáris megfogal­ m azásai, pl. „ak i szégyelli m agát, az még gyógyítha­ tó ” (R óm 1,32). „F el v an ugyan aján lv a az evangélium m indenkinek az üdvösségre, de h a ta lm a nem m inde­ n ü tt válik nyilvánvalóvá” (R óm 1,16). K álvinnak a h it: élet, engedelmesség. E gyik 20. sz.-i m éltatója, Bohatec m éltán nevezi ő t „W irklich­ keitsm ensch”-nek, vagyis a valóság em berének, aki benne él az életben és abb an keresi Isten a k a ra tá t. Mi sem áll tőle távolabb, m in t az élettől idegen teologi­ zálás. Ez ann ál m eglepőbb, m ert term észetes em beri hajlam ai m ia tt csendes, elvonult életre v ág y o tt fiatal korában. Túlságosan is m ozgalm as volt kora, gyüle­ kezeti m u n k ája ahhoz, hogy ta n ítá sá b a n elvont le­ gyen. Szinte n ap o n ta ad ó d tak új kérdések, új helyze­ te k és ő ezekre igyekezett igei feleleteket találni. M agyarázataiban g y ak ran találu n k polémiát. K ény­ telen elhatárolásokat tenni, h a így k ív án ja az ige. A nnak igazságáról annyira meg v an győződve, hogy az ellenkezőjére csak nem et tu d m ondani. Így kel ki kem ényen, még pedig 3 irán y b an is, a Zsolt 32,1 m ag y arázata kapcsán azok ellen, akik nem fogadják el a bűnösök kegyelem ből való m egigazításának üdvö­ zítő üzenetét. A zsoltárok könyve különben nagyon közel állt szívéhez. É lete ta lá n legnehezebb ö t évében (1549—1554) z a k la to tt lelke a zsoltárokban ta lá lt vi­ gasztalást. E bibliai könyv m ondanivalóját a m aga ko­ rá b a á llítja és ezzel h atásosan alkalm azza. K ülö­ nösen meleg a 23. zsoltár m agy arázata. K álvin sehol nem olyan személyes, m in t éppen a zsoltárok kifejtése közben. „A m int D ávid a ju h n y áj mellől e m eltetett az ország legm agasabb helyére, ak k én t em elt fel Isten en­ gem is sö tét és szegényes körülm ényeim ből és m élta­ to tt a rra a tisztségre, hogy az evangélium hirdetője és szolgája legyek.” A m int tu d ju k , K álvin a keresztyén élet lényegét az engedelmességben, a megszentelődésben látta. E z írásm a­ gyarázataib an is lépten-nyom on kiütközik. Í gy pl. az E f 4,20—24 m ag y arázatáb an tö b b ek közö tt ezt m ondja: „K risztu s ta n ítá sa velünk szü letett lényünk m egtag ad ását parancsolja. Sem m it sem é rt az meg

K risztusból, aki életében nem különbözik a pogányok­ tól, hiszen a te st megöldöklésétől nem választh ató cl K risztus ism erete” . A Róm 8,12 kapcsán így ír: „ P á l m ondatszerkezete itt kissé hiányos, m ert el­ hag y ja az ellentét m ásik ta g já t, hogy t. i. adósai v a­ gyunk a Léleknek. De a m ondat értelm e így is vilá­ gosan áll e lő ttü n k .. . U gyanígy beszél a Ga l 5,25 is, ahol ezt m ondja: H a a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint. E z pedig akkor tö rténik, am ikor a te sti kívánságokat m egtagadjuk, hogy odaszenteljük m agunkat Isten igazságának szolgálatára” . Ezek a k irag a d o tt példák bizonyítják, m ennyire tá ­ vol á llt K álvintól a szentírásm agyarázatnak az a hűvös, tartózkodó értelmezése, am ely a tu d o m á­ nyosság nevében a racionalizm us kora óta, de n ap ja­ inkba nyúlóan általános le tt. N ála a tudom ányosság azt jelenti, hogy az ige értelm ezője azonosul tárgyával. Más szóval: csak hívő, odaszánt életű em ber m agya­ rá z h a tja hitelesen Isten igéjét, a k it Isten Lelke m egragadott és uralm a a la tt ta rt. „A ki az igének kor­ látain kívül fut, mindig nyugtalan kell hogy legyen és csúfosan ingadozó, m ert Isten nélkül ak ar bölcs és boldog lenni” (CR 36,470). K a n t szerint az erkölcsi személyiség az ész fegyelme a la tt áll, K álvin szerint az igéhez k ö tö tt és az igéből élő hitnek fegyelme alatt. K iváltképpen akkor, ha írásm agyarázó. I t t ism ét ki­ ütközik az autonóm hum anizm us és keresztyén h it ellentéte. M inden írásm agyarázat szükségképpen m agán hor­ dozza annak a kornak jegyeit, am elyben íródott. A klasszikusnak szám ító m agyarázatok sem teszik nél­ külözhetővé az ú jak a t, a korhoz szólókat. Ez alól K álvin sem kivétel. M agyarázataiban mégis van v ala­ mi időfeletti, m a is használható. Ez abból adódik, hogy hű v o lt az íro tt igéhez, a z t Isten kijelentésének vallot­ ta , arra rá te tte életét. Szabó László

FE L H A SZ N Á L T IRODALOM : 1. K álv in kom m entárjai. — 2. K á lv in : A keresztyén v allás rendsze­ re. P á p a , 1909. — 3. Dr. E rdős József: K álv in , m int exegéta (E m ­ lékezés K álvinról. B p. 1909. — 4. K álvin és a kálvinizm us. Deb­ recen, 1 9 3 6 . — 5. D r. Békési A ndor: K álvin, m int írásm agyarázó . Th. Sz., 1959/7— 8. sz. — 6. L eroy N ix o n : Jo h n Calvin, E x p o sito ry P reacher, G rand R ap id s, 1950. — 7. K olfhaus: Vom christlichen Leben n ach Jo hannes Calvin N eukirchen. 1949.

A dialógus alapelvei ,, Bizalom, dialógus, identitás, misszió” A Doktorok Kollégiuma Dialógus Szekciója 1984. évi augusztusi ülésén — amely egyúttal az alakuló ülés volt — vetődött fel az a javaslat, hogy a Szekciónak minde­ nekelőtt a dialógus, sőt a legtágabb értelemben vett dialó­ gusok alapelveivel kellene részletesen foglalkozni. A Szekció úgy vélte, hogy ennek a témakörnek az alapos és részletes feldolgozásával tud hozzájárulni azoknak a lényeges, de nem könnyű problémáknak nem csak érzé­ keltetéséhez, de alapvető megértéséhez is, amelyek a különböző dialógusok során legalábbis előttünk, a ke­ resztyén egyházaknak a dialógusokban résztvevő tagjai előtt állanak ennek a korunkban kétségtelenül egyik leg­ fontosabb kérdésnek a gyakorlati megoldásában. A z összesen négy szóban megfogalmazott problémakört is a Szekció határozta meg, — és egyben megbízást adott a

Szekció elnökének egy tárgyalási alapszöveg kidolgozásá­ ra. E zt az előterjesztést a Szekció 1985 augusztusában tartott ülésén megvitatta, több helyen módosította. A most közreadott szöveg m ár ezeket a módosításokat is tartalmazza. A Szekció ezt a közreadott szöveget — tekin­ tettel a témakör jelentőségére — egy esetleges vita alap­ szövegének tekinti. E zt kell tegye arra tekintettel, mert a Szekció által is megtárgyalt szöveg is több helyen tartalmaz nem kis eltérést a hagyományos keresztyén felfogástól és ezért kétségtelenül vitatható. A Szekció meggyőződése azonban éppen az, hogy egy ilyen vita nem hogy ártana a dialógus ügyének, sőt éppen használ. A Dialógus Szekció megbízásából: Jánossy Imre elnök. *

235

A D oktorok K ollégium a Dialógus Szekciója egyik lényeges alap felad atán ak te k in ti azoknak az alapelvek­ nek a feldolgozását, am elyeknek a figyelembe vétele nélkül semmiféle szellemi áram lat, világnézet, vallás vagy felekezet közö tt dialógus eredm ényesen és hasz­ nosan nem fo ly tath ató . A Szekció ebben a vonatko­ zásban m indenekelőtt a bizalom, a dialógus, az iden­ titás és a misszió fogalm ait te k in ti lényegesnek és ezeknek a feldolgozását tek in ti fontosnak. Ú gy véljük, hogy m ielőtt a fent k ö rü lh atáro lt té ­ m akörök legalább vázlatos kifejtéséhez hozzákezde­ nénk, k é t előzetes m egjegyzést kell tennünk. 1. K orunk mindenképpen a dialógusok kora. A nnyi és olyan különféle álláspont érvényesül korunkban, am ely a koráb b an viszonylag egységesen a görög szellemiségtől és a keresztyénség felfogásától m egha­ tá ro z o tt E urópából szinte ebben az évszázadban tá ­ g u lt ki a tudom ányos-technikai forradalom eredm é­ nyek én t az emberiség egységének az élm ényévé, az „egész világgá” , hogy ezek a különféle álláspontok — bárm iképpen m agyarázzuk és értelm ezzük is őket — fe lté tle n ü l szükségessé teszik a közö ttü k folytatandó dialógust. A nnál is inkább, m ert — vélem ényünk szerint a dialógus nem egyéb, m in t a szellemi egymás mellett élésnek a korszerű életformája. 2. A m ásik lényeges vonása ugyanis korunknak az, hogy az emberiség — ugyancsak a tudom ányos­ technikai forradalom eredm ényei révén — az atom ­ halál lehetőségének az árnyékában él. K orunknak a legszom orúbb, de egyben a legnagyobb felelősségre indító ténye az, hogy lehetővé vált az emberiség kollektív öngyilkossága. Ez a té n y igen nagy m értékben m egha­ táro zza m a g a ta rtá su n k at és tennivalóinkat. E nnek a m érték ét ta lá n abb an a m o n d atb an lehet a legérthetőb­ ben összefoglalni, ha azt m ondjuk: elég egy téves helyzetfelm érés és -megítélés, elég egy m eggondolat­ lanul, az összes tényezők és összefüggések feltárása, ism erete és mérlegelése nélkül a d o tt engedély vagy parancs, — és elszabadulhat a harm adik világháború, az atom háború olyan pokla, am i m ost m ár ta lá n tú l­ h alad ja az em beri képzelőerő m inden képességét. Ebben a helyzetben meg kell találnunk annak a módját, hogy beszélni tudjunk egymással, hogy a legvégletesebb helyzetben is képesek legyünk tárgyalásra, dialógusra. Szám unkra egyáltalán nem tű n h e t tú lzásnak annak a m egállapítása, hogy korunk szükségszerűen a dialógu­ sok korszaka, — és nem csak politikai értelemben, hanem az emberi élet egész területén. H a viszont az eddig elm ondottak helytállóak, ak­ kor a címben felv etett problém aköröknek m int a dia­ lógus, de talán egész emberi életünk alapvető feltételei princípium ainak a m egvizsgálása valóban elhanyagol­ h a ta tla n , m ert életes problém a. M indezt figyelembe­ véve meg kell állapítanunk, hogy az a jav aslat, am ely a Szekció m u n k ája elvi alapfeltételeinek a tisztázására szólított fel, helyénvaló volt. E lsősorban azért, m ert egy problém akör vizsgálására alak u lt m unkaközös­ ség — és kétségtelen m ódon ilyen a D oktorok Kollé­ gium a Dialógus Szekciója is —, m indenekelőtt m un­ k á ján ak az alapfeltételeit köteles vizsgálni és tisztázni, és azt a szűkebb és szélesebb közösség elé tárni, am elyben és am elynek szolgálni kíván.

I. A nnak, hogy egymással beszélni tudjunk — a szónak a dialógus értelm ében — kétségtelenül a legalapvetőbb feltétele a bizalomnak az a m inim ális foka, hogy a m á­

236

sik megérti, jó l érti, nem érti és nem magyarázza félre azt, amit neki mondok. Az előbbi m ondatokban a m inim ális m értékű biza­ lomról beszéltünk, am ely m ár ahhoz is kell, hogy egyál­ ta lá n szóbaálljunk egym ással, legyen m ondanivalónk a m ásik em ber szám ára. A dialógus ennél a m inim ális fokú bizalomnál nyilván többet kíván, többet feltételez. N em csak annyi bizalm at, am inek az alapján megszó­ líth a tju k egym ást, hanem annak az előfeltételezését is, hogy a m ásik is jót akar. Azt ugyanis, ami az embernek, az emberiségnek a javára válik. Ezen a ponton — úgy véljük — az t is meg kell ér­ ten ü n k , hogy — m int ahogy semmi ezen a világon —, a bizalom sem független attól a szituációtól, amiben benne élünk. É letü n k m inden részlete a szituáció nagy koor­ d in átá jáb a n helyezkedik el — valahol. B árhol he­ lyezkedik el azonban, a bizalom ta rta lm á t éppen ez a szituáció h atározza meg. E nnek a helyzetnek az össze­ függésében ítélhető meg ugyanis az, hogy a m ásik is azt a jó t és ugyanúgy akarja megvalósítani az ember éle­ tében m in t én, m int m i. A zt kell gondolnunk, hogy a jónak ez a kategóriája lehet ma a legvitatottabb kérdés. Lehet egyfajta jó t (osztály vagy csoport-érdeket) abban a meggyőződés­ ben érvényesíteni próbálni, hogy vele a legnagyobb jó t tesszük (pl. em beri jogok, egalitáriánizm us stb.). E rre sok példa van ak ár csak ennek az évszázadnak a tö rtén etéb en (az USA politikája, Sztálin, Rákosi stb.). Mi azt gondoljuk: akkor já ru n k el helyesen, h a a jó t-ak arásn ak a m értékét egy olyan fogalom ban kíséreljük meg m eghatározni, am i a keresztyén em ber szám ára is elfogadható a B iblia alapján, de éppúgy el­ fogadható a m ai szekuláris em ber szám ára is a külön­ böző filozófiai tanítások, különösen is a m arxizm us filozófiája és társadalom szem lélete alapján. Vélemé­ n yünk szerint ez a humanitás fogalm a és gyak o rlata lehet, am i ellenkezik és éppen ezért kizár m inden olyan világnézetet és em berfelfogást, am i szemben áll a hum ánum m al (pl. a fasizmus, m indenfajta egyolda­ lú fajelm élet, faji elkülönülés stb.). K íséreljük meg itt levonni ennek az első résznek az összefoglaló következtetését így: bizalm unk a m á­ sikkal szemben addig terjedhet, amíg meg lehet a bizo­ nyosságunk arról, hogy a m ásik is a jó l értett hum aniz­ m usnak, a hum anitásnak, még pedig megközelítően ugyanannak a hum anizm usnak és hum anitásnak a ta­ laján áll és ennek a szemszögéből ítéli meg a szituációt, m int m i. Így is lehet sok félreértés, téves altern atív a, szimplifikáció, am i m ind z a v a rt okozhat. Így azonban v an egy olyan alapvető kiindulópont, amiből mindig — és mindig újra! — ki lehet indulni, és amihez min­ dig — és mindig újra! — vissza lehet térn i, hogy azu­ tá n innen ú jra elinduljunk.

II. A m ásodik problém akörünk: m aga a dialógus. A bevezetésben m ár részletesen szóltunk arról, hogy olyan korban élünk, am elyben nem lehet, de nem is szabad dialógus, párbeszéd nélkül élni. E z t a m egállapítást sok minden indokolhatja. Ezek közül csak n éh ányat em lítsünk föl. 1. Ebben az évszázadban az emberi látóhatár mérhetet­ lenül kitágult. E nnek alapján szinte szomszédsággá v á lt az egész világ, a kontinensek szinte összenőttek. A mi nem zedékünk elő tt szinte eladdig ism eretlen tá ­ ja k nyíltak meg, különböző világnézetek és vallások titk a ib a nyílik betekintés. G ondolkodásunkban is sok m indent, am it korábban feltétlenül érvényesnek ta r ­

to ttu n k , elav u lttá, h alad ás ellenes konzervativiz­ saját identitátásról, vagyis felfogása, tanítása, meggyő­ m ussá, nem ritk á n tévedéssé, tú lh a la d o tt állásponttá ződése lényegéről, alapjairól. Az a szellemi irán y zat te t t az az arán y aib an szinte alig felm érhető tu dom á­ ugyanis — legyen az ak á r eg y fajta vallásos meggyőző­ nyos-technikai, és a vele eg y ü ttjáró társad alm i forra­ dés vagy világnézet —, am elynek a képviselői, ak ár­ csak egy esetleges dialógus létrejö tte érdekében is, dalom , am ely p ró b ára teszi és igényli m indnyájunk könnyedén fel tu d já k adni m eggyőződésük és ta n ítá ­ m inden szellemi és erkölcsi k v a litá sá t és energiáját. saik lényeges elem eit, rendkívül károsan h a tn a k m a­ E z t a helyzetképet lá tv a és felm érve: lehetne-é gára a dialógusra, am elynek elvek, alapvető meggyő­ p ro b lém áin k at m ásképpen m egközelítenünk, m intha beszélgetünk, dialógust fo ly tatu n k egym ással? Le­ ződések, gondolati tisztázások, és nem azok " gyengítése” a feladata. hetne-é m ásképpen k ísérletet ten n i arra, hogy egym ást Mindez term észetesen feltételezi, hogy a dialógusban m egértsük, m in th a őszintén és becsületesen vallunk egym ásnak arról, hogy kik vagyunk, m ilyen felfogás­ a p artn erek tiszteletben ta r tjá k egym ás alapm eggyő­ ződését. A nnál is inkább szükséges ez, m ert a dialó­ b an élünk, m ilyen vágyaink és rem ényeink v an n ak : hogy az emberiség m ai helyzetében m it szeretnénk gusnak a célja, legalábbis az egyik fontos célja éppen ezeknek az alapmeggyőződéseknek a tisz ta és világos ten n i? 2. E z annál is inkáb b fontos, m ert azzal, hogy rálá­kidolgozása. Ez viszont csak akkor következhetik be, ha a dialógusban m indenik p a rtn e r eléggé n y ito tt tu n k az egész világra — és a m űholdak meg a televízió ahhoz, hogy iden titása fel nem adása m ellett kész segítségével a szó való értelm ében ez a lélegzetelállító vállalni a különböző idői terjedelem a la tt kialakult élm ényünk v an nap m int nap —: az előttünk álló prob­ lémák is globálisakká, vagyis az egész földre, az egész tradíció-hagyom ány felülvizsgálatát, — éppen a fél­ reértések, a téves altern atív ák , szimplifikációk fel­ emberiségre kiterjedőkké lettek. De nem csak ez tö rté n t! Egyre világosabbá válik az is, hogy az emberiség éle­ fedése, megbeszélése és tisztázása érdekében. A különböző dialógus-partnerek id en titásán ak a téb en m inden összefügg m indennel, pontosabban: m inden kérdés megoldása összefügg a leszerelés, a fegy­ megőrzésével és tisztele tb en ta rtásáv a l kapcsolatban vermentes világ megvalósítása, a békés jövendő kérdésé­ eddig elm o n d o ttak at azért is kell nem csak hang­ súlyoznunk, hanem felettébb kom olyan is vennünk, vel. H a pedig ez így van, — és semmi kétség: ez m ert semmiféle dialógusnak sem lehet erkölcsileg indo­ valóban így v an —, akkor még nagyobb szükség van arra, hogy m inden prob lém án k at m egbeszéljük és kolható célja az emberiség nagyon sokrétű és sokszínű kultúrájának az elszíntelenítése, sematizálása, unifor­ m inden p roblém ánkra e g y ü tt keressük a m egoldást. Ezeknek a problém áknak a megbeszélése feltételez mizálása. annyi bizalm at, hogy őszintén beszélhessünk egym ás­ K orunkban a különböző szellemi irányzatok: val­ sal, de szükségessé teszi azt is, hogy ne csak a gyakor­ lások és világnézetek között feltétlenül szükségesnek la ti tennivalókról beszéljünk, am elyek a leszerelésre ta r to tt dialógus m ellett is m indenképpen meg kell és a béke biztosítására vonatkoznak. B eszélnünk kell barátkoznunk két, ebből a szem pontból alapvető té n y ­ elvi term észetű kérdésekről is: felfogásbeli ellentétek­ nyel, am elyek m indenike rendkívül jelentős az egye­ ről, esetleges téves altern atív ák ró l, ham is beidegzések­ tem es em beri k u ltú ra szem pontjából. ről, bizalm atlanságot keltő úgyvélt ellentétekről is, A z egyik tény az, hogy nagyon sokféle, sokszor több am elyek korunk különböző szellemi irán y zatai kö­ ezer éves tradíció h atározza meg a m a élő emberiség z ö tt feszülnek. egyes népei vagy népcsoportjai k u ltú rá já t, világ- és Ezeknek a tém aköröknek a megbeszélésére annál is em berszem léletét. Az öt kontinensen élő emberiség inkább szükség van, m ert elvileg sem érdektelen az, gondolkodása, " világ-nézete” olyan m in t egy óriási hogy virágoskert, am elyben különböző színű, illatú, szép­ a) m elyek azok az elválasztó különbségek korunk ségű virágok nyílnak. E z t a virágoskertet éppúgy, különböző szellemi áram latai között, am ik valóban m in t m inden virágoskertet, ez a sokszínűség, a virá­ feloldhatatlanok. Szükség v a n ezeknek a tisz ta és goknak: form áknak, színeknek, illatoknak ez a szinte teljes m egfogalm azására, — és ez a dialógus dolga. pazarló gazdasága teszi igazán széppé, m eggazdagító­ b) Másfelől a feloldható, vagy legalábbis tisztáz­ vá. H a ezt látju k , könnyű azt is belátni, hogy ennek a ható , te h á t pontosan m egfogalm azható félreértések, színpom pás gazdagságnak a b árm ilyenfajta egysége­ téves altern atív ák , különböző fogalm ak tisztázása, sítése, uniform izálása végtelen nagy megszegényedést am iket a különböző szellemi áram lato k használnak, jelentene az emberiség szám ára. M indezt figyelembe­ csak m egkönnyítheti a valóban lényeges kérdésekben véve: m inden olyan gondolattal és nézettel szemben, való együttm u n k álk o d ást is. am ely pozitív, m ert képviseli azt a hu m an itást, am i­ K orunk viszonyai pedig egy pillanatra sem hagynak ről m ár korábban szóltunk, igen nagy m értékű to ­ kétséget afelől, hogy — ha szükséges, még a valóban el­ leranciát kell tan ú sítan u n k . A dialógikus m ag atartás­ választó felfogások ellenére is — a m i nemzedékünknek nak kétségtelenül ez a tolerancia az egyik lényeges mindent el kell követnie annak az érdekében, hogy az összetevője. emberiség túlélje a sajátmaga teremtette veszélyes helyze­ A m ásik tény viszont, am i ebből az elsőből feltétle­ tet: úrrá tudjon lenni a szelleme és technikája révén létre­ nül következik, hogy ezek a különböző felfogások: hozott iszonyú erők fölött, amelyek az emberi élet, m in ­ „világnézetek és em berértelm ezések” egyike sem birto­ den kultúra és civilizáció elpusztításával, a természeti kolja a végső és teljes igazságot. Még azt sem lehet környezet egyensúlya felborításával és sok egyéb veszé­ m ondani, hogy az emberiség különböző tradícióiból lyes lehetőség létrehozásával fenyegetnek. szárm azó különböző nézetei a m aguk együttesében képviselik a teljes igazságot. Sajnos: nem! A zt kell gondolnunk, hogy az a régi filozófiai tétel, am ely III. szerint finitum non capax in fin iti, m ost azt is jelenti, hogy m inden felfogásnak: vallásnak és világnézetnek Ebbe az összefüggésbe ta rto z ik bele azonban az is, meg kell elégednie azzal az önm agáról v allo tt szerény hogy semmiféle felelősség és előzékenység sem indo­ nézettel, hogy az egyetemes és teljes igazságnak — aki k o lh atja bárm ely szellemi irán y zat részéről sem azt, szám unkra, keresztyének szám ára a K risztus (János hogy egy m ásikkal folytatott dialógusban lemondjon a 14,6) — csak egyrészét fejezi ki. Szeretnénk azonban

237

ennek a látszólag relativizáló m egállapításnak, amely­ nek az a célja, hogy kizárjon m inden, az emberiség szellem története során oly sok bonyodalm at okozó abszolútsági igényt — és ezek elsősorban vallási irány­ zato k b an jelentek meg —, ann ak a hangsúlyozásával félreérthetetlenné ten n i, hogy éppen az igazságnak az a része, am ely valószínűen m egvan m inden „pozitív” vallási és világnézeti gondolatrendszerben, jelenti an nak az identitásnak a végső tartalmát, amellyel kap­ csolatban a dialógus alapszabályaként azt hangsú­ lyoztuk, hogy sem m iképpen sem szabad feladni, ille­ tőleg an nak a feladását nem szabad a dialóguspart­ nertől m egkívánni. (E gy ilyen álláspont elfogadása és ann ak a gyakor­ la tb a n való érvényesítése m a — legalább is E urópá­ b an — m inden valószínűség szerint a keresztyéneknek a legnehezebb, akik hosszú évszázadokon á t voltak szellemi m onopolhelyzetben s azt az abszolútságot, am ely a B iblia szerint is csak K risz tu st: „ a teljes igazságot” illeti meg, könnyen k is a já títh a ttá k ön­ m ag u k n ak : szellemi gondolatrendszereiknek, életfor­ m áju k n ak és erkölcsüknek. Ma azonban a keresztyén önism erethez an nak a b elátása is hozzátartozik, hogy a keresztyén egyház a m aga egész intézm ényével és gondolatrendszerével, teológiájával is csupán em beri alkotás, am ely a legjobb esetben sem lehet több és m ás, m in t em beri válasz Isten n ek a Jézus K risztus­ b an m egbizonyított „örök és abszolút igazságára” ). V iszont: az, h a nem v ag y u n k meggyőződve arról, hogy álláspontunk igazságot — h a nem is a teljes igazságot, de legalább igazság-részletet, az igazságnak bizonyos m o zzan atát vagy m o zzanatait tartalm azza, és ezért könnyedén bán u n k identitásunkkal, eleve al­ k alm atlan n á lesz b ennünket a dialógusra, m ert pon­ to san a ttó l fosztja meg a dialógust, am i pedig annak feltétlenül egyik fontos célja. A ttó l ti., hogy ezek a nem abszolútizálható, de éppen az emberiség ( azt is lehetne m ondani: az emberség!) szempontjából rendkívül értékes ,,egyoldalú” igazságrészletek m inél tisztábban megfogalmazva és kidolgozva válhassanak az eljövendő emberi nemzedékek egyetemes emberi kultúrája értékes részévé. Ezzel k apcsolatban lehet K arl Rahner, a ta lá n legnagyobb 20. századi róm ai katolikus teológus m ondására gondolni: A m arxista-keresztyén dialó­ gusban a m arx istán ak még jobb m arx istává, a ke­ resztyénnek még jobb keresztyénné kell válnia. — A gondolat m ögött, am ely szerint a dialógusban identi­ tá s u n k a t feltétlenül meg kell őriznünk, ezeknek a gon­ dolatsoroknak az őszinte és alapos végiggondolása áll.

IV. L ehet, hogy sokak szám ára meglepő az, m iszerint a dialógus lehetőségeiről és bizonyos értelem ben v e tt „szabályairól” szóló m ostani gondolatsorunk utolsó p o n tja k é n t felvetjük a misszió kérdését. A zt is látju k ezzel kapcsolatban, hogy — ebben az összefüggésben — éppen ez a legnehezebben feldolgozható eleme a gon­ d olatsornak. I t t a legnehezebb megfogalmazni a dia­ lógus a d ta lehetőségeket és k o rláto k at. Mégis meg kell te n n ü n k ezt, méghozzá abban az értelem ben, hogy lehet-é eg yáltalán szó a dialógusban missziói szándék­ ról, még hozzá a prozelitizmus g y akorlata értelm ében? M ielőtt azonban egy egyszerű: nem szóban fogalmaz­ n án k meg az általu n k erre a kérdésre a d o tt választ, a z t is meg kell állap ítan u n k , hogy a „m isszionálás” szándéka (még inkább a g y akorlata!) szükségképpen tönk reteszi a dialógust. K é t vonatkozásban is. E gy­ felől azért, m e rt pontosan azt a m a g a ta rtá st teszi le­

238

hetetlenné, am it az előző po n tb an pró b áltu n k kifej­ ten i: az identitás kölcsönös tiszteletben tartását. Más­ felől pedig azért, m ert a dialógusban résztvevő fele­ k e t intoleránssá teszi egym ás irá n t és így m egakadá­ lyozza a saját álláspontjuk lényegének — és ezzel együtt az ebben rejlő igazság-mozzanatok tiszta és világos meg­ fogalmazását. Fel kell azonban azt a kérdést is v e tn ü n k : vajon nem kell-é felülvizsgálnunk a „misszió” szó értelmét, — és még inkább a gyakorlatát? — Sőt azt a m egállapítást is meg kell k o ck áztatn u n k , am ely szerint korunkban éppen a hagyom ányos értelem ben v e tt „misszió” m inden fo rm ája szinte lehetetlenné v ált, — ta lá n nem utolsó sorban a z é rt is, m ert ezt a fa jta tevékenységet a különböző szellem i m ozgalm ak részéről éppen a dialó­ gus v á lto tta fel. Ú gy véljük azonban, hogy m élyebben és részlete­ sebben meg kellene vizsgálnunk a „m isszió” szó és a vele kapcsolatos gy ak o rlat lényegét általáb an is, de tö rté n e ti szem pontból is. Ez annál inkább kötelessé­ günk volna, hiszen m aga a misszió szó és a vele k ap ­ csolatos „ h itté rítő ” gyakorlat is elsősorban keresztyén eredetű. E z t a részletes vizsgálódást most nem végez­ h e tjü k el. Csupán csak an nak a m egállapítására szo­ rítk o zh atu n k , hogy a misszió bibliai eredetű m egbízást jelent, am it Jézus ad ta n ítv á n y ain a k (az akkori ta n ít­ ványoknak és utódaiknak!) így: „V esztek erőt, m inek­ u tá n a a Szentlélek eljő reátok, és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálem ben, m in t az egész Jú d e á b an és Sam á­ riában, és a földnek m ind végső h a táráig .” (ApCsel 1,8.) — A „m isszió” te h á t — legalábbis bibliai össze­ függésében — a Jézusról szóló tan ú ság tételt, bizony­ ságtételt jelenti. E gy külön tan u lm án y tá rg y a lehetne an nak a m egvizsgálása, hogy a m issziónak ebből a bibliai értelm éből m i valósult meg, m ennyi realizáló­ d o tt annak a m isszó-történetnek a során, am ely k ét­ ségtelenül kísérő része a keresztyén egyház tö rté n eté ­ nek. M ásként m egfogalm azva: a keresztyénség tö rté ­ netének a különböző korszakaiban k ialakult helyzetek hogyan színezték, igen sok esetben hogyan v álto zta t­ tá k meg a missziónak ezt az alapvető bibliai értelm ét, olykor egészen olyan m értékig, hogy — am int m ár m egállap íto ttu k : ta lá n éppen a „ sa já t igazság” ab­ szolutizálása m ia tt — a „m isszió” hagyom ányos gya­ k o rlata világm éretekben szinte teljességgel lehetet­ lenné vált. A mi m ostani tan u lm án y u n k összefüggésében ta lá n érdemes a „m isszió” szó egyszerű m agyar értelmezésé­ ből, a „küldetés” szóból kiindulnunk. A szónak ebben a legáltalánosabb értelm ében nyilvánvalóan m inden szellemi m ozgalom nak, sőt — azt is lehet m ondani — m inden em bernek van valam i sajátos küldetése. Ú gy véljük, hogy ez az egyszerű szócsere (misszió = küldetés) m áris lehetővé teszi azt, hogy ak ár egy szel­ lemi mozgalom, ak ár egy em beri személyiség „külde­ téséről” sokkal szerényebben, a toleranciára inkább h ajlandóbb m ódon gondolkodjunk. Ezzel összefüggés­ ben azonban k ét jelentős — egyfelől negatív, másfelől pozitív — m egállapítást kell tennünk. A negatív meg­ állapítás az, hogy a küldetésünk felől való, e szeré­ nyebb gondolkodás m egőrizhet bennünket attól, am i a különböző vallások képviselőit oly sokszor eltöltötte missziói m unkálkodásuk során, hogy ti. azt a meg­ győződést vagy tanrendszert, am it képviseltek, kizá­ rólagosnak, „egyedül üdvözítőnek” tekintsék, am ivel szemben a m ások „igazsága” nem állhat meg. Egy ilyenfajta álláspont és m ag atartás szükségképpen a szülőanyja m indenfajta intoleráns m ag atartásn ak , — el egészen a keresztesháborúk elvi igazolásáig. E gy ilyen meggyőződés oly an fajta fölénytudatot hoz létre

am i eleve lehetetlenné tesz m in d en fajta dialógust. A zért, m ert az előző fejezetben e m líte tt identitással összefüggő „igazságm ozzanat” , am i m egvan m inden szellemi m ozgalom ban és am i éppen ezért érdem es arra, hogy m egőrizzük és dialógus-partnereinknél tisz­ teletb en ta rtsu k , eleve kizár m inden ilyen abszolutsági igényre épülő „m issziói tü z e t” . A pozitív m egállapítás pedig az, hogy azt a szükség­ képpeni ten d en ciát sem szabad figyelmen kívül hagy­ nun k , hogy m inden szellemi m ozgalom — beleértve m inden v allást is — igyekszik a m aga id en titása ta r ta lm á t jelentő „igazság-részletet” , vagy a m aga „igazságait” úgy képviselni, hogy azok terjedjenek a tö b b i em berek körében. E z t az is jelenti, hogy egyház az ilyen értelm ű „m isszió” nélkül értelm etlen és céltalan. H a ugyanis egy eszme vagy közösség nem ak ar önm agán túlérni, céltalanná és értelm etlenné lesz. Az az egyház vagy szellemi m ozgalom , am elyik úgy véli, hogy ő birtokolja az igazságot és ezért azzal hó­ d ítan i akar, nem képes a m ások irá n t való megbecsülő tiszteletre és szolgálatra. De éppen a szolgáló egyház koncepciójához az a m issziói/küldetési szemlélet illik, am elyik b á tra n vallja, hogy a létének értelm e a m ások ja v á ra bizonyságtevő szóval és cselekedettel való szolgálat. E nnek pedig nyilvánvalóan vissza kell h a tn i id e n titá s-tu d a tu n k ra is. L étünknek nem az az értelm e, hogy relatív értékeinket őrizzük, hanem az, hogy ezeket a szolgálatban kam atoztassuk. A zt kell tu d ato sítan u n k , hogy a küldetés betöltése nem a ta g ­ toborzás eszköze, hanem a szolgáló életform a m egvaló­

sítása. A kérdés azonban éppen az, hogy hogyan? V ajon van-e bennem annyi alázatosság, am ivel „igaza­ m a t” úgy képviselem , hogy ne én „ a m agam igazával” , hanem m aga az „igazság” , még akkor is, h a az csak „egy részlete az igazságnak” (ha valóban az!) győzze meg a m ásikat. A zt hisszük, hogy erre a helyzetre nézve is alkalm azható az, am it a m arburgi teológus, D ietrich von Oppen a „D er sachliche Mensch” (S tu tt­ g art, 1968) című m űvében a M áté evangélium ában ki­ rajzolódó kép alapján a „farizeusok” konzervatív „z ártság a” — és a „ ta n ítv á n y o k ” lelkületének a „n y i­ to ttsá g a = a tan u lás elfogadására alkalm as vo lta” k én t jellemez. Ú gy véljük, hogy — bárm ennyire p a­ radoxnak tű n ik is ez a m egállapítás — a küldetés betöltésének a dialógusban éppen ez a tanulékony­ n y ito ttság az egyik igen lényeges alapfeltétele. * Bizalom, dialógus, identitás, misszió — lehet, hogy a tém aköröket le h ete tt volna még folytatni. Sok m ás is kell még bizonyára a jól és eredm ényesen fo ly tath ató dialógushoz. Az azonban aligha vonható kétségbe — még akkor sem, h a a feldolgozott tém akörök ki­ fejtésének m inden részletével nem is é rt m indenki egyet —, hogy mindezek alapbeállítottságként szüksé­ gesek a dialógus ta rta lm a s folytatásához. Jánossy Imre

Jézus és a törvény* Nem csak a keresztyén-zsidó párbeszéd m egindulása, de a II. H elvét H itv allás is a rra késztet bennünket, hogy felülvizsgáljuk sokszor felületes (és m egrögzött*) Ige-értelm ezésünket. Jézus a H egyi Beszédben a m aga küldetéséről ezt m on d ja: „N e gondoljátok, hogy jö tte m a törvénynek, vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jö tte m , hogy el­ töröljem , hanem inkább, hogy betöltsem ” (Mt 5,17). A keresztyén teológusok m ár jó idő ó ta azt m ondják: Jézus i tt csak azt hangsúlyozza, hogy Ő valóra akar v á lta n i m inden R á vonatkozó próféciát. H a azonban ennek a versnek eredeti értelm ét szeretnénk felfogni, jo bb an oda kell figyelnünk m inden egyes szóra, még­ pedig Jézus anyanyelvére gondolva. Az egyik fontos szavunk a katalüó, am it héberül m éfir-rel m ondha­ tu n k ; a m ásik a pléroó, am it általánosan lemalot-nak fo rd íth a tn á n k vissza, a leqajjém azonban még inkább megfelel neki. Vagyis a verset így kellene ford ítanunk: „N e gondoljátok, hogy azért jö ttem , hogy a tö rv én y t és a p ró fé tá k a t h atály o n kívül helyezzem! Nem azért jö ttem , hogy h atály o n kívül helyezzem őket, hanem inkább, hogy érv én y t szerezzek nékik.” H ogy ez az érvényt-szerzés, azaz a törv én y n ek az élettel (vagyis úgy cselekedetekben, m in t ta n ítá sb an ) való betöltése m iben látszik Jézusnál, nézzük a követ­ kezőkben! Jézus „törvény alatt” születik Jézus születésének körülm ényeiről legrészletesebben a m indennek szorgalm asan végére já r t Lukács (1,3) tá jé k o z ta t bennünket. Tőle tu d ju k meg, hogy Jézus * Elhangzott a B udapesti Reform átus Theológiai A kadém ián 1986. április 28-án.

anyai ágon is D ávid házából való (Jeruzsálem i T al­ m ud, H a g g á d a tra k tá ru s 77. és Sores Jisai 13. biurs el széfer hajhuszin). Születése u tá n nyolcadnapon fel­ v ették Á brahám szövetségébe (2,21). A m ikor le já rtak M ária tisztulásának napjai (ld. T azria), fölm entek J e ­ ruzsálem be, hogy bem utassák az előírt áldozatot (2,22). Az egyiptom i kivonulás ünnepére m inden évben a Szentvárosba zarándokoltak (2,41—42). A zt lá tju k te h á t, hogy Jézus beleszületik, és belenő a T örvénynek való engedelmességbe, és egyáltalán nem érzi azt tehernek (2,46). Sokan úgy látják , m in th a a zsidóság valam i kegyetlen teh erk én t cipelné m agán az „elh o rd o zh atatlan ” törvényeket. A valóság sokkal inkább az, hogy a törvények betöltése, megcselekvése örömmel és békességgel tö lti el a kegyes zsidót, és h a v alam it nem ért, vagy bizonytalanságban érzi m agát, örül, ha világos és építő m ag y arázato t k ap h at. Jézus is szívesen kérdezgette és h a llg a tta az írástudó­ k a t a tem plom ban az evangélium i leírás tan ú ság a szerint. Jézus — a „bar M icva” Az evangélium okban többször is ism étlődik egy kérdés, am it hol Jézusnak tesznek fel, hol Jézus teszi fel: „M elyik a legnagyobb paran cso lat?” A válasz is mindig ugyanaz, a k ár Jézus válaszol, akár ő k a p ja a feleletet: hol rövidebben, hol hosszabban leírva az a Pentateuchosból szárm azó rész, am elyet röviden csak „S em a Jiszrael” -nek szokás em legetni (Mk 12,28—31). Sőt a M áté írása szerinti evangélium ból még egy érdekes körülm ényt is m eg tu d h atu n k : a fa­ rizeusok lá ttá k , hogyan felelt meg Jézus a szadduceu­ soknak, és köré gyűltek, hogy tan u lja n a k tőle. Ilyen tö rtén etb en term észetesen nagyon fu rán h a t a K árolyi

239

G áspár által is fo rd íto tt „kísértvén ő t” . H a azonban figyelembe vesszük, hogy az i tt álló görög szó, sőt a neki megfelelő eredeti héber szó is egyszerű kísérlet­ té te lt, egy m egválaszolandó kérdés egyszerű felvetését is jelenti, és nem feltétlen hordoz olyan élt, am ilyet m agyar fordításunkban, m in d já rt megszűnik zava­ runk. Jézus te h á t e kérdésükre idézi válaszul a Sema Jiszraelt. A kezdő sor nincs benne m indegyik evangé­ lium i leírásban, és így fo rd u lh at elő nem egy alkalom ­ m al, hogy még lelkészek is háborognak ra jt, h a valaki Mózesnek tu la jd o n ítja „Jézu s e nem es m egfogalm azá­ sá t” . (T évhitüket egyébként h atá ro z o tta n erősíti a reform átus konfirm ációi könyv.) Az evangélium okból azt is m egtudjuk, hogy Jézus állandó jelleggel az általáb an „ a rb a k anfot” -nak, vagy „ ta lit q a ta n ” -n ak nevezett ru h a d a ra b o t h o rd ta (Mt 9,20; 14,36; Mk 6,56; Lk 8,44). A Jézus á ltal viselt kraszpedon, vagy eredeti héber nevén cícít ezen kívül egyetlen alkalom m al em líttetik még az Ú jszövetség­ b en: am ikor Jézus kikel ném ely farizeusok ellen, akik „m egnagyobbítják köntöseik p erem ét” (Mt 23,5), m ert azt hiszik, hogy e tú lm éretezett látványosság valam i­ féle haszonnal já r a szám ukra. N em szabad azonban elfelejtenünk, hogy Jézus sem a „cícít ” , m agyarul „szem lélőrojt” (N um 15,37—41) ellen, sem a „tefilin” , vagyis „im aszíj” (D t 6:8) ellen kifogást nem emelt. Csak az ellen szólt, ha v alaki ezeken élte ki exhibicio­ nizm usát. H ogy gyógyulást keresve m iért éppen e szem lélőrojt u tá n n y ú jto ttá k ki sokan a kezüket, ann ak a m agya­ r á z a tá t a N um eri 15,37—41 m ellett a Z akariás 8,23 ad ja m eg: „ . . . s ragad ann ak ru h á ja szélébe, m ond­ v á n : H ad d m enjünk veletek, mert hallottuk, hogy vele­ tek van az ÚR !” A ki m ár lá tta , hogy m ilyen vallásos jelentősége van, illetve tisztelete v an a m ai zsinagógá­ b an is a „cícít” -nek, hogyan csókolják, szorongatják, az m in d já rt m egérti az em lített esem ényeket. A sab b at ugyancsak nagyon fontos szerepet játszik Jézus életében. Igaz, sokszor szeretnénk őt úgy látni, m in t aki a szom batot is semmibe veszi, de valójában épp az ellenkezője igaz. Sokszor idézzük M árk evangé­ lium ából, hogy „ a szom bat lőn az em berért, nem az em ber a szom batért” (2,27), am i egyébként tökéletes megfelelője a Leviticus 18,5-nek: az Ú R parancsai azért vannak, hogy éljünk általuk, nem azért, hogy m eghaljunk általuk. A zonban úgy vagyunk ezzel, m in t a visszhang a kiáltással: csak a végét adjuk vissza. Az életünk jól m u ta tja , hogy m eghallottuk, hogy nem az em ber le tt a szom bat n a p já é rt; de vala­ hogy k im arad t, hogy k a p tu n k egy szom batot a pihe­ nésre, am i a mi érdekünk! H a Jézus an n y ira semmibe v e tte volna a szom bat n ap ját, ahogy mi a m agyará­ zatain k b an sejteni engedjük, bizonnyal nem szólított volna fel: „Im ád k o zzato k , hogy a ti futásotok ne szom batnapon legyen!” (Mt 25,20). Jézus — az élet érdekében — gyógyít ugyan szom batnapon, de a B ethesda ta v á n á l m eggyógyított betegnek (akivel előzőleg felvetette a nyoszolyáját, bizonyságul a teljes gyógyulásra) a z t m ondja a m ásodik találkozásnál: „tö b b é ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dol­ god!” Sokan azt m ondják erre: a bűnei m ia tt volt beteg, azért m ondja ezt Jézus. (D e: u g yanakkor a ta n ítv á n y o k n á l tévelygő zsidó törvényeskedésnek bélyegzik a k é rd é st: „K i v é tk e z e tt? Ez-é, vagy ennek szülei, hogy vakon sz ü le te tt? ” ) Nem sokkal valószí­ nűbb-e, hogy Jézus a rra figyelm eztette a meggyógyul­ t a t : m a — b ár szom batnap van — felvetted az ágyad, jelül a gyógyulásodra. M áskor azonban m eg tartsd a szom batot, nehogy m egkövezzenek a m egtörése m iatt! (J n 5,14).

240

Sokszor olvassuk Jézusról, hogy „ v evé a kenyeret, és h á lák a t adván m e g tö r é ...” (Mt 14,19; 15,36; 26,26; Mk 14,22; Lk 22,19; 24,30; 1K or 11,23). A ztán a z t látjuk, hogy a bor előtt ú jra külön „ h álá k a t ad a” . Sokan sokféle ötletes és szellemes m ag yarázatot pró­ b á lta k m ár adni a „h áláv al te lt jézusi m a g a ta rtá sra” , nem gondolva arra, m ilyen gyerm ekien egyszerű m a­ g y a rá za ta van a leírtak n ak : a Széder H aberakot m indenhez előírja a m ondandó áldást. Nem csak az asztal körüli dolgokhoz, de még a rra is, hogy m ilyen áldást kell m ondani villám láskor, vagy uralkodó lá tása ­ kor, vagy új edény első vízbem erítésekor stb. Így m ikor azt olvassuk Jézusról, hogy „ v e tte a kenyeret, és h álák a t a d v á n . . . ” , akkor m inden zsidók szava csendülhet fel bennünk: „B a ru k h a ta Adonaj Elohénu m elekh haolam , ham m óci lehem m in haarec!” H a pedig m ár az utolsó vacsoránál ta rtu n k : m iért állhat az a Máté 26,30-ban, hogy „dicséretet énekelvén kim enének az O lajfák hegyére” ? — hiszen a Golgota k ín ja fele indul Jézus. E nnek oka az, hogy a Peszahi H agada előírása szerint a széder-esti vacsorát az ún. H allél-zsoltárok eléneklésével kellett bezárni. A ta n ít­ ványok és Jézus te h á t a vacsora végére érve elkezdték a H allél-zsoltárok éneklését, és elindultak az Olajfákhegyére, a G ecsem áne-kertbe. Jézus azonban nem csak az étkezésekre vonatkozóan ta r to tta m ag át a Törvényhez, hanem a böjtnek is nagy jelentőséget tu la jd o n íto tt. Jóllehet, M áté evangéliu­ m ának 9. részében azt olvassuk, hogy Jézus ta n ítv á ­ n y a i nem böjtöltek, és ezért Ján o s ta n ítv á n y a i felelős­ ségre is v o n ták Jéz u st (14. vers). Ez alapján azonban tévedés úgy tan ítan i, hogy Jézus elv e te tt mindenféle bö jtö t. H a Jézus szavára igazán odafigyelünk, kiderül, hogy ő csak a ta n ítv án y o k eltérő m a g a tartá sán a k a „S itz im Leben” -jét ad ja meg. A zt m ondja, a násznép nem böjtölhet, amíg velük van a vőlegény. De rögtön u tá n a kihangsúlyozza: „D e eljőnek a napok, am ikor elvétetik tőlök a vőlegény, és akkor böjtölni fognak” (15. vers). H ogy nem a böjt elvetése Jézus ú tja , azt még világosabban kihangsúlyozza a M áté 6,16—18, am ely az Isten kedve szerint való b ö jt jutalm áró l be­ szél, v alam int a M áté 17-ben leírt tö rté n e t: Jézus ta n ítv á n y a i nem képesek kiűzni a dém ont a m egkö­ tö z ö tt em berből. Jézus válasza ez: „E z a fa jz a t pedig ki nem megy, hanem ha könyörgés és böjtölés á lta l!” (21). Jézus válaszának fényében a 9,14—15 történ ete a házassági elválásról m o n d o ttak a t ju tta th a tja eszünk­ be: „Mózes a ti szívetek kem énysége m ia tt engedte volt meg n é k te k .. . ” (Mt 19,8). A ttól, hogy valam ilyen ok m ia tt Isten valam it megenged, még egyáltalán nem biztos, hogy az az Ő tökéletes a k a ra ta . Ő csak a mi tökéletlenségünket v ette figyelembe. Ez az Ő meg­ alázkodása azonban semmi szín a la tt nem jogosíthat fel bennünket arra, hogy m agunk tökéletlenségének a következm ényére hivatkozva elvessük Isten eredeti ak a ra tá t. Jézus személyével kapcsolatban az egyik „kedvenc” bizonyíték arra, hogy Ő az Isten Fia, a M áté 17,24—27. E z a hely azonban m ásról beszél. Á ltalában úgy szok­ tá k m agyarázni; Jézus itt m aga kijelenti, hogy Ő az Iste n Fia. Az esem ény m ag y arázata azonban sokkal h étk ö znapibb: E sdrás 7,24 alapján a T óra tan u lá sa érdekében kereső foglalkozást nem űző tan u ló k és ta n í­ tó k nem v o ltak adókötelesek. A hogy a B aba B a tra 8. a, részletesen ki is fejti: bölcsekre és ta n ítv á n y a ik ra tilos adót kivetni, m ert ők „fiak ” . H ogy Jézus szám ára m ennyire fontos mindig a T örvény betöltése, vagyis a parancsolatoknak való elégtétel, azt abból is lá th atju k , mily sokszor int Mózes rendeléseinek teljesítésére: M áté 8,4 — a leprás;

19,17 — a gazdag ifjú stb. A m ikor jönnek hozzá, hogy an y ja és testvérei kívül v árják , azt feleli: „A ki cselekszi az én Mennyei A tyám a k a ra tá t, ők az én fivéreim , nővéreim és anyám ” (Mt 12,50). A m ikor Jézus feddi a farizeusokat és az írástu d ókat, a legnagyobb tévedés azt feltételezni, hogy a Törvény teljes elvetésének a célzatával teszi! A kkor véletlenül sem okozott volna gondot a ta n ítv á n y o k szám ára, hogy bem ehetnek-e egy goj h ázáb a vagy hogy m ennyi­ re szigorúan kell ta rta n i a nem zsidó szárm azású keresztyéneknek a tö rv én y ek et? M áté evangélium á­ nak 23. részében, ahol Jézus „ostorozza” a farizeuso­ k a t és az írástu d ó k at, azzal indokolja kikelését: „el­ h ag y játo k am ik nehezebbek a T örvényben.. . pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni!” (23). Újra csak azt á llíth atju k te h á t, am it Jézus m aga m o n d o tt m agáról: „N em azért jö ttem , hogy h atály o n kívül helyezzem (a T örvényt), hanem inkább, hogy érvén y t szerezzek néki!” Van, aki erre felhozza a M áté 15,1—20-at, ahol Jézus azt feleli az írástu d ó k n ak : „N em az fertő zteti meg az em bert, am i a szájon bemegy, hanem am i kijön a száj­ ból, az fertő zteti meg az em bert” (11). I t t m in d já rt két félreértést kell azonban eloszlatni: az első figyelm et­ lenségből fakad. Sokan a z t m ondják: „N a ugye meg­ m o n d ta Jézus, hogy nem szabad különbséget tenni a Törvényben leírt tisz ta és tisz tá ta la n k ö zö tt?!” Jézus azonban egy szóval sem beszél i tt az ételek közti különbségtételről! I t t csak a kézm osásról van szó. A m ásik félreértés viszont nyilvánvaló tu d atlan ságból fakad : Jézus ezzel nem szólt Mózes törvényei ellen! A kézmosás ugyanis nem Mózes rendelése, ahogy sokan vélik, hanem a véneké, ahogy az írástudók, a farizeu­ sok és Jézus is kihangsúlyozzák! A T alm ud B erachot tra k tá tu s á b a n (19. a) Eliezer ben H an ach is azt m a­ gyarázza, hogy ő kételkedik a m osakodási rendeletek Isten tő l p arancsolt voltában. Az pedig egyenesen el­ képesztő, hogy azok, akik itt a „m osakodásoktól való szabadság” -o t hangsúlyozzák, azt á llítják a zsidóság­ ról, hogy „koszos, büdös társaság ; csak egyszer mos­ d anak egy évben, a húsvéti h a rm a tb a n ” . (N yilvánvaló antiszem ita kiforgatása a Peszahkor m ondandó T A L — h a rm a t — im ának.) Jézus egyébként a vének rendeléseit is a legnagyobb tiszteletben ta r to tta : M áté 23. részében egyenesen azt olvassuk, hogy Jézus nem csak a ta n ítv á n y a it, de az egész köré sereglett sokaságot az írástu d ó k és farizeu­ sok rendeléseinek következetes teljesítésére szólítja fel : „A m it parancsolnak nektek, m indazt m eg tartsátok és m egcselekedjétek!” (3). A tém áv al kapcsolatban nagyon k itű n ő könyvet a d o tt ki 1865-ben Ballagi Mór (Bibliai tanulm ányok). Szerinte a bibliai zsidó em ber egyáltalán nem ism erte a m i kánon fogalm unkat, am elyet m i m a erőszakkal v isszavetítünk rá. Az ő szám ára m indenestől szent v o lt az a kijelentés és bölcsesség, am elyet Isten a d o tt az ő k iv álaszto tt fér­ fiainak. A T óra (vezetés, ú tm u ta tá s, törvény) nem csak Mózes ö t könyvének a b e tű it jelen tette a szám ára, hanem a teljes hozzá kapcsolódó gondolatk ö rt is. (Vö. P raedicatio V erbi Dei est V erbum Dei!) Ez m ind a m ai napig meg is m a ra d t a zsidóságban, és a TÓ RÁ n belül különböztetik meg a „T ora sebeal-pe” - t és a „T o ra sebiktav” -ot, a szóban hagyom ányozott és a

leírt tö rv én y t. A bibliai zsidó em ber szám ára ez m indenestül szent volt. Ez a gondolat őrződött meg bizonyos m értékig a R óm ai E gyházban is. Ez ad m ag y arázato t végülis arra a kérdésre is: hogy lehet, hogy Jézus olyan dolgokra is h ivatkozott, am elyek nincsenek is benne Mózes öt könyvében? T alán legklasszikusabb példánk a M áté 7,43-ban sze­ replő: „ H a llo ttáto k , hogy m egm ondatott: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet.” Ez m inden valószínűség szerint egy Jézus korában ism ert tanító m ag y arázata lehetett. A m ai Izraelben ta lá n Meir K ahanéhoz lehetne hasonlítani. T alán ő köré gyüle­ keztek a szikáriusok, vagy az is lehet, hogy ő a Ga­ máliel által em lített Theudás, vagy Galileus Jú d ás (ApCsel 15,36—37), esetleg a róm ai ezredes által em­ líte tt „egyiptom i” (ApCsel 21,38) tan ításá ró l van szó. Az m indenesetre bizonyos, hogy ahogy a m ai Izrael is e lu tasítja K ahane gondolatait, úgy Jézus és a Jézus korabeli, illetve u tá n i zsidóság is elu ta síto tta ez isme­ retlen ta n ító vagy népvezér Tóra-értelm ezését, hiszen nem találn i nyom át a „szóbeli ta n ” m egőrzött hagyo­ m ányai között sem. Jézus tanítványai Ezek u tá n é rtjü k meg igazán, hogy a tan ítv án y o k az első időkben m iért csak a zsinagógákba m entek? A tan ítv á n y o k b a annyira belerögződött az, am it J é ­ zustól egész életében h allo ttak , hogy a m ennybem ene­ tel előtti missziói parancs nem tu d ta egyszerre meg­ m ásítani. Még fülükbe csengett Jézus h a tá ro z o tt tilal­ m a, am elyet épp misszióra indításkor parancsolt ne­ kik: „G ojok ú tjá ra ne m enjetek! és sam aritánusok városába ne m enjetek be!” (Mt 10,5). Em lékeztek arra, am it a kananeai asszonynak m o ndott: „N em küldettem , csak az Izrael házának elveszett juhaihoz” , m ajd : „N em jó a fiak kenyerét elvenni, és a k u ty ák n ak v e tn i!” (Mt, 24,26). Még elevenen élt bennük, m ikor Jézus azt m o ndta: „ H a pedig a te aty ád fia vétkezik ellened, menj el, és dorgáld meg őt négy szem k ö z ö tt. h a h allg at rád, m egnyerted a te aty á d fiá t; h a pedig nem h allgat rád, végy m agad mellé még egyet vagy k e ttő t, hogy két vagy három ta n ú vallom ásával erősít­ tessék m inden szó. H a azokra nem hallgat, m ondd meg a gyülekezetnek; h a a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtte olyan, m int a goj és a vámszedő!” (Mt 18,15—17). M indezeket azért éreztem nagyon fontosnak, m ert sokan úgy gondolják: „Jézus azért jö tt el, hogy meg­ szabadítson a T örvénytől, am ely m egkötöz” . Ezzel szemben azt kellene m eglátnunk, hogy m ár a Törvény is azért a d a to tt, hogy a bűneinktől m egtisztítson, és Jézus küldetése is az, hogy „a m i bűneinket elvegye” (1J á n 3,5). Lehet, hogy a T örvény által képtelenek lennénk megigazulni és üdvözülni, de ez nem a Tör­ vény hiábája, hanem a m ienk! Nem ok nélkül m ondja te h á t Jézus: „V alaki azért csak egyet is elken a leg­ kisebb parancsolatok közül és úgy ta n ítja az em bere­ ket, a m ennyek királyságában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és ta n ítja , az a m ennyek király­ ságában nagy lészen” (Mt 5,19). Szénási J . Sándor

241

Munkaerkölcs és keresztyén hivatástudat A teológia tö rté n e te folyam án m inden k ornak meg­ v o lt a m aga válasza a m unka és h iv atás kérdéseire. Csakhogy ez a válasz nem volt mindig az Isten igéjén alapuló, hanem olykor erősen színezték az ún. nem ­ teológiai tényezők. E z akkor válik nyilvánvalóvá, ha a Szentírás mérlegére helyezzük az egyes korok ide­ vonatkozó ta n ítá sá t. Így leb o n th atju k az ige alkalm a­ zásának azokat az akad ály ait, am elyeket k o rtö rtén eti tényezők vagy az igétől idegen szem pontok a la k íto tta k ki ezen a területen. E z é rt te h á t k ritik ai m un k ára v an szükség, amellyel m eg lehet tisz títa n i az ige ü zenetét a reá ra k ó d o tt elő­ ítéletektől, hogy hozzá lehessen fogni a m unkaerkölcs és keresztyén h iv a tá stu d a t igei ta rta lm á n a k kifejtésé­ hez és m ai m egszólaltatásához.

M unkaerkölcs és keresztyén hivatástudat a Szentírásban A S zentírásban tisztán érvényesül a m inden emberre egyform án vonatkozó etika, am elyben nincs különbség em ber és em ber között. A m unka m ár o tt szerepel a P aradicsom ban is (1Móz 2,15) — erre L u th er m u ta to tt rá először — és o tt szerepel m ajd az utolsó napon is, ahol a Szentírás szerint k e tte n dolgoznak a mezőn, k e tte n őrölnek a m alom ban: az egyik felvétetik, a m ásik o tt h ag y atik (Mt 24,40kk). A pásztoréletben (D ávid), vagy a földm ívelésben (Saul) való részvétel m agától értetődő. A m ikor pedig Isten terem tő m unká­ já t dicséri a 104. zsoltár és leírja a term észet világát, ebben az em berre egyenesen azt ta r tja jellemzőnek, hogy dolgozik: „Az em ber m u n k ájára m egy ki és az ő dolgára m ind estvélig” . Az idevonatkozó hatalm as ószövetségi anyagból még csak egy m ozzanatot emelek ki, azt, am ikor N ehém iás Jeruzsálem falait é p ítte ti s am ikor az egész nép szív v el-lélekkel részt vesz a m unkában, s a közjó m egépítéséért fáradozik. Bizonyosan nem véletlen, hogy am ikor az Ige te stté le tt, az örök Ige Jézusban, az ács fiában ö ltö tt teste t. N agyon is valószínű, hogy Jézus m aga is részt v e tt a te sti m unkában. Tény, hogy p éldázataiban és hason­ la ta ib a n olyan elem eket használ, am elyek egészen közeliek v oltak a te sti m unkával foglalkozók szám ára, s m ár azzal a ténnyel, hogy a m unka területéről v e tt képek Isten országát szem léltetik (a m agvető, a konkoly és a búza, a halász példák), nem lehettek oly m egvetett dolgok, hogyha jónak lá tta Isten elre jte tt dolgait ezeken keresztül szem léltetni és megeleveníteni. Jézus alkalm ilag te tt m egjegyzése: „M éltó a m unkás a m aga ju ta lm á ra ” (Lk 10,7), a keresztyén m unkaerkölcs alap­ igéjének is tek in th ető . Egész k in yilatkoztatásából, különösen pedig a szegényekhez, az elnyom ottakhoz, az egyszerű em berekhez való közeledéséből nyilván­ v alóvá válik, hogy a „bűnösök és vám szedők” , a halászok és szegények b a rá tja nem v eti meg ezt a réteget, hanem előszeretettel fordul feléjük. U gyan­ akk o r kem ény szóval ítéli el a gazdagok kapzsiságát és telhetetlenségét. P ál apostol m unkához való viszonyára jellemző 2Thessz 3,6 —12, am elyben az apostol kijelenti, hogy in ­ gyen kenyeret nem ev ett, hanem m unkával és fáradság­ gal, éjjel-nappal dolgozva élt a gyülekezetben, hogy senkinek se legyen terhére. Sőt kem ényen elítéli azokat, akik rendetlenül élnek, sem m it sem dolgoznak. Az ilyeneket a rra inti, hogy csendesen m unkálkodva a m aguk kenyerét egyék. E bben egyenes u ta sítá s van

242

az általános m unkakötelezettségre. K i kell vetni a keresztyéneknek m aguk közül a dologtalant, m ert sen­ ki sem húzódhat m unkakerülés indítékából a keresz— tyénség leple alá. A közeli p aru zia sem szo lg áltath at okot a m u nkában való m eglankadásra. P ál a sa ját m aga példájával szem lélteti, hogyan kell a keresztyén em bernek a világi életben forgolódnia. Újból ez a vilá­ gos parancsszerű igény csendül fel 1Thessz 4 ,15-ben: „Becsületbeli dolognak ta rtsá to k , hogy csendes életet folytassatok, sa já t dolgaitoknak u tá n a lássatok, és tu lajd o n kezeitekkel m unkálkodjatok, am iként ren­ deltük néktek.” A legélesebb a társadalm i igazságtalanság ostorozá­ sában a Jakab-levél. Szenvedelyesen tá m a d ja a gazda­ gok bűneit, mégpedig kifejezetten an nak a kizsákm á­ nyolásnak a bűnét is, hogy a m ezőket learató m unká­ sok bére, am it a hatalm asok v issza ta rto tta k , az égre kiált (Ja k 5,1—6). De kem ényen tá m a d ja Ja k a b azt a m en talitást is, am ely a gyülekezetben hajbókol a fényes ru h ájú , aranygyűrűs férfiú előtt, míg ugyan­ akkor félreállítás és leintés já r a szegénynek.

M unkaerkölcs és keresztyén hivatástudat az egyháztörténetben H a m egnézzük az első évszázadok ide vonatkozó teológiai gondolatait, m ár akkor is k itáru l elő ttü n k az a kép, hogy az egyházon belül k ét tá b o r állo tt szemben egym ással. Az egyikben még élt az apostoli kor kom m unális együttélése u tán i vágy, még biztos hangon zengett az igehirdetés a gazdagság bűnei ellen és K risztus kicsinyei felkarolása m ellett, — míg a m ásikban m ár jelentkezik az em berek közötti osztályés vagyonkülönbség glorifikálása, Isten a k a ra tá ra való visszavezetése és m áris jelentkezik a felhívás az el­ n y om ottak felé, hogy nyugodjanak bele keserves sor­ sukba. Ízelítőül álljon itt az egyházatyák teológiai irodalm ából néhány alapvető gondolat. B arnabás, aki közvetlenül az apostolok kora u tá n élt — „Pásztorlevelében” ezt írja a hívekhez: „M inden dolgod közös legyen felebarátoddal és soha ne beszélj a te tulajdonodról, m ert h a egyform a tá rsa k vagytok a lelki jav ak b an , m ennyivel inkább annak kell len­ netek a m úlandó anyagiakban.” N agy Baziliusz így érvel: „Mi, akik eszes lenyelt vagyunk, mégsem lehe­ tü n k balgábbak, m int az esztelen állatok! Ezek a föld term ékeit közösen használják: az egész juhnyáj e g y ü tt legel ugyanazon a mezőn. Mi pedig m agántulajdonba vesszük azokat a dolgokat, amelyek m indenki szám ára közösek.” N azianzi Gergely az em berek ősi-eredeti szabadságáról ezt írja : „Á m de te, aki keresztyén vagy, te k in tsd az ős-eredeti egyenlőséget és ne azt, am i később állt elő, a szétszakadozást, és légy tám asza m inden erőddel a term észetnek, ta rts d tiszteletben az ős-eredeti szabadságot, légy öntudatos, és vigasztalója a szegényeknek.” Ambroziusz az em bereknek Iste n jav aib a n való egyenlő osztozását így fejti k i: „Iste n , aki m inden dolog terem tője, a közös élvezet szám ára te re m te tt m indent és úgy tere m te tte a földet is, hogy az köztulajdon legyen. A mi U runk Istenünk úgy ak ar­ ta , hogy a föld m inden em ber tu lajd o n a legyen és m indenkinek n y ú jtsa hozadékát, de a telhetetlenség a tulajdonjogot m egosztotta” . U gyanakkor m egtalálható a teológiában az a nézet is, am ely igazolni próbálja az osztálykülönbséget és

a királytól való erős függéssel. Az egyház és az állam a vagyoni különbséget, s m indezt Isten a k a ra tá ra összebonyolódott egym ással, érdekeik azonosak vol­ p rób álja visszavezetni. H ol lehetne ezt m á su tt meg­ ta k , s a feudalizm us fe n n tartásáb an találkoztak. Míg találn i, m in t R óm ában, a róm ai im périum központjá­ az E m berfiának nem volt hová lehajtania fejét, míg ban, a később kialakuló pápaság váro sáb an ? Az az az apostolok poros vándorokként já rtá k a világot, egyház, am elyet R óm ai K elem en korm ányoz, m ár az addig a K risztus földi h ely tartó ja császár lett, hord­ alá-fölérendeltségnek, a fegyelemnek az egyháza, s széken v ite tte m agát, strucctollakkal legyezték ud v a­ éppen ezért, erről az oldalról fog hozzá a kérdés roncai, óriási anyagi, politikai, egyházi hatalom ban megoldásához. Példaképe a katonaság, ahol v ak en­ tró n o lt, — ez le tt abból az egyházból, am ely ezzel gedelmesseggel hódolnak a különböző tekintélyek előtt. a paranccsal in d u lt: „N e szerezzetek m agatoknak se Ebből azt a messzire kiható tan u lság o t szűri le, hogy aran y at, se ezüstöt” . a „nagyok nem élhetnek kicsinyek nélkül, sem a kicsi­ nyek nagyok nélkül, az erős ne kicsinyelje a gyöngét, A középkor folyam án az egyház elvilágiasodása a gyönge tisztelje az erőset, a gazdag k aro lja fel a kapcsán a m unka-szem lélet is a feudalizm ushoz alkal­ szegényt és a szegény adjon h á lá t Istennek, hogy olyat m azkodott. P laton és A ristoteles arisztokratikus tá r­ állíto tt mellé, aki megsegíti őt a szükségben.” Lényegé­ sadalom szem léletének megfelelően Aquinoi Tam ás a ben a p áp ák n ak ugyanez m a ra d t a nézetük egészen m unka h ierarch iáját hird ette, am elyen legalul van a a R erum N ovarum és a Quadragesim o Anno encikliká­ jobbágy-paraszt gazdasági m unkája, feljebb a kézm ű­ ig. A R óm ai K elem en ó ta egyre inkább te rje d t az a vesek és polgárok m unkája, m ajd a nem esek vezető vélem ény, hogy a szegények nem élhetnek gazdagok tevékenysége következik, a fejedelm ekkel eg y ü tt, míg nélkül, az alsóbb társad alm i osztályok képtelenek ön­ a legm agasabbrendű m unka a papok, szerzetesek, m ag u k at és a világot korm ányozni, s ezért sa já t érde­ apácák m unkája, akik földre hozzák az isteni értéke­ kükben szükségük van a „jóságos” gazdagokra és nagy­ ket. Világos, hogy a keresztyénség leple a la tt a világi birtokosokra. E szerint a nézet szerint az uralkodó feudalizm us állásfoglalása húzódik meg az ilyen érté­ osztályok m agasabbrendűsége v ita th a ta tla n , hiszen kelés m ögött, am ely szerint az úr nem dolgozik a gaz­ Isten a k a ra tá n nyugszik az osztálykülönbség. N yom a dasági m unkákban, m ert az hozzá m éltatlan volna. sincs m ár az em berek bibliai egyenlőségének. E gym ást érték a kisebb-nagyobb eretnek mozg alm ak Az a folyam at te h á t, am i elindult az apostoli kor a feudális egyház ellen. Valdensek, katharosok, albigen­ egyházától és am i kiteljesedésre ju to tt a szervezett sek, pauliciánusok, bogumilek, W iclif követői, huszi­ katolikus egyházban, egym ásnak feszülő ellentétektől tá k , v e tté k fel a harco t az egyház rom lottságával. v o lt terh es: még élt a teológiában az apostoli kor A p ápák h a d já ra to t h ird ettek ellenük, felállították az p u ritá n ta n ítá sa , a dem okratikus egyházszervezet, a eretnek-nyom ozás intézm ényét, az inkvizíciót, fel­ keresztyén testvérszervezetnek az alsóbb társadalm i lángoltak a m áglyák, a kivégzéseket nyilvánosan foly­ osztályok felé forduló rokonszenve is, de ugyan akkor ta ttá k le, hogy a népre ráijesszenek, — de az Isten egyre erősödtek azok a tényezők, am elyek az egyház­ igéjét nem le h ete tt bilincsbe verni. szervezetben hierarchiára, a közéletben arisztokratiz­ m usra törekedtek. A dolgozó töm egek és az őket kihasználó előkelők közötti ellentétek az egyházban Munkaerkölcs és keresztyén hivatástudat Luthernél az utób b iak ja v á ra dőlt el. Az egyházban élő k ét táb o r azonban m indvégig m egtalálható. Nincs kétségünk az L u th er valóságos forradalm i ú jítá st jelent azzal, elm ondottak alapján az irán t, hogy melyik a bibliai hogy a R óm ai levélhez ír t m agy arázatáb an a te sti és m elyik a Szentírás-ellenes, m elyik fordul az elnyo­ m u n k át egyenlő értékűnek ta r tja a lelkészi szolgálat­ m o tta k felé, és m elyik az elnyom ók felé. Bizonyos tal, sőt a szerzetesi életform át tám adó irataib an a be­ hullám zás m indig m egtalálható a k é t tá b o r erőviszo­ csületesen dolgozó p arasztn ak vagy cselédlánynak a nyai között, a ttó l függően, hogy az egyházon belüli m u n k á já t többre értékeli a term éketlen és dologtalan népelnyom ó réteg m ennyire v e tte igénybe a politikai szerzetesi életnél. Ezzel a pogány gyökerű arisztokra­ hatalo m fegyverét ellenzéke elfojtására, de az ellenzék tik u s an tik forrásokból táplálkozó skolasztikus közép­ m indig m egtalálható, h a sokszor kevesen képviselték korral szemben újraértékeli L u th er a m u n k át a ke­ is, h a sokszor rág alm azták és üldözték is őket. resztyén em ber életében. Míg a középkor a feudalizm us szellemében osztályozta a m unka egyes ágait, addig Sajnos, a fejlődés iránya az állam egyházi rendszer L uther a m unka érték ét függetlennek ta r to tta annak le tt. A klérus N agy K o n stan tin császártól széles körű kiváltság o k at k a p o tt, jav ad alm a egyre em elkedett, s feudális rangsorától. Az egyszerű em berek lenézett a gazdagodó egyház egyre inkább az elnyom ók érde­ m u n k ájá t ugyanúgy a terem tés rendje irán ti engedel­ k eit szolgálta ki. Még az istentiszteletbe is betör a csá­ mességnek ta rto tta , m in t a szellemi m u n k át, s így m inden m u n k át azonosan Isten parancsára vezet visz­ szári kegynek és a gazdagoknak a befolyása, akkor kezd sza. A m unka m inőségét nem lehet azzal m érni, hogy egyre nagyobb fény és pom pa m egjelenni a liturgiában, m ennyi annak a lelki dolgokkal való kapcsolata, — ez aranyos p alástb a öltöznek a püspökök és a papok, a tom izm us spiritu alista nézete volna — hanem asze­ az egyházi gazdagság és hatalom jelképeiként. A p áp ák rin t kell értékelni, hogy a világ terem tésével a d o tt tu d a to sa n is törekedtek az egyházi vagyon növelésére. ren d et m ennyiben szolgálja. A m unkának nem kell N agy Gergely a la p íto tta meg a pápaság itáliai világi egyenesen Iste n t szolgálnia, hanem azzal, hogy em be­ h a ta lm á t a m ár régebben is meglevő róm ai egyházi reket szolgál, ta lá lja meg a m unka legigazibb m űködési földbirtokok h atalm as felszaporításával. É s persze m ezejét, a cselekvő keresztyén testv érszeretet szol­ kivel mással dolgoztatta volna meg a földet, m int a páp ai és egyházi jobbágyok sokaságával. A kizsák­ g á la tá t. M ert azzal, hogy a m unka em bert szolgál, Isten a k a ra tá t szolgálja, ezért a világi-gazdasági m un­ m ányolásban érdekelt egyház term észetszerűleg nem kában való szorgosság nem táv o lít el Istentől, hanem képviselhette a keresztyén m unkaerkölcsnek azt a az éppen az irán ta való engedelm ességet jelenti. T er­ ta n ítá s á t, am i a Szentírásból sugárzik ki. De a p ápán mészetesen L uther lá tta a m unka erőfeszítéssel és fá­ kívül a püspökök sem v e te tté k meg a földi jó k at, így radsággal járó jellegét, am inek a bűnbeeséssel való például a V II. században a régi G alliának egyharm ada volt m ár a frank egyház kezében. Az egyház roham os k ap cso latát h irdette, de ez senkit sem jo gosíthat fel vagyonosodása e g y ü tt já r a vagyon adom ányozójától, arra, hogy m eneküljön a m unkától. N em csak a kolos­

243

to rélet dologtalanságának volt L u th er kérlelhetetlen ellensége, hanem elítélte a m unkátlan ság n ak azt a form áját, amire a kialakuló k a p ita lista pénzgazdálko­ dás során m ár egyre tö b b péld a szo lg áltato tt okot, hogy ti. valaki tőkéje k am atáb ó l éljen dologtalanul. K ülönösen a F u gger-bankházat tá m a d ta ism ételten. Mivel a cselekedetek senkit sem tesznek kegyessé, s nincs bennük érdem szerző erő, azért nyilvánvaló, hogy a keresztyén em ber nem érdekből, hanem sza­ badon és ingyen cselekszi m indazt, am it tesz, tu d ja , hogy üdvössége m indenestől Jézus K risztus érdem éért van , de u g yanakkor hálából m indent megcselekszik, csakhogy Istennek tessék. E z é rt a keresztyén em ber m inden törekvésének arra kell irányulnia, hogy m á­ soknak szolgáljon. E rre nézve L u th er azt írja: „Szól­ ju n k m ost azokról a különféle cselekedetekről, am iket m ás em berek irá n t kell gyakorolnunk. M ert az em ber nem egym agában, nem csupán a m aga testében él, hanem e g y ü tt él m ás em berekkel a földön. E l sem lehet h á t az em berek irá n t való cselekedetek nélkül, hiszen velük kell beszélnie, érintkeznie, b árh a neki a csele­ kedetekre a sa já t kegyessége és üdvössége szem pont­ jából nincs is szüksége. A zért e cselekedeteknél m inden törekvésünknek szabadon csakis a rra kell irányulnia, hogy m ás em b ertársainknak általu k szolgáljunk és ja ­ v u k a t m unkáljuk, semmi m ásra nem tek in tv én, csakis am ire m ásoknak szükségük van. M ert ebben áll az igaz keresztyén élet, és itt a h it jó kedvvel és szeretettel lá t dolgához, am int Szent P ál a g alaták n ak m ondja (Gal 5,6). Ú gyszintén a filippibelieknek, m ikor o k ta tta őket, hogy a K risztusban való h it teljes kegyelem nekik, s azu tán ezt k ö ti lelkükre, m ondván: (2,1) — „ H a v a n intés a K risztusban, h a v an szava a szeretetnek, h a v an közössége a léleknek, h a teljessé a k a rjáto k ten n i az én öröm öm et, úgy hasson á t tite k e t egyazon érzület, egyazon egym ás irá n t való szeretet és szol­ g áljáto k egym ást, és senki se nézze a m aga h aszn át” (uo.). „ Í me — fo ly ta tja L u th er — itt P ál a keresztyén életet egészen világosan úgy állítja elénk, m in t am ely­ nek m inden cselekedete kell, hogy a felebarát ja v á t célozza, m ert m ag ára nézve kinek-kinek elegendő a s a já t h ite, és m inden m ás cselekedet és az egész élet csak a rra való, hogy általa feleb arátu n k n ak szabad szeretetből szolgáljunk. Evégből u ta l K risztus példá­ já ra , m ondván (F il 2,6): U gyanazon érzület legyen bennetek, am ely a Jézus K risztu sb an is (uo.)” . A felebarát irá n t való krisztusi szeretet m otívum a L u th e r kedves gondolata, teológiájának egyik köz­ p o n ti ta n ítá sa , am i különböző m unkáiban ú jra meg ú jra előkerül. P éldául „ Í rás a m ennyei próféták ellen” című m u n k ájában ezt m ondja: „A szeretet cseleke­ deteit a felebarátok irá n t szelídséggel, türelem m el, jó­ tevéssel, tan ítással, segítséggel és tanáccsal kell végre­ h a jta n u n k , lelkileg és testileg, szabadon és ingyen, am in t K risztus cselekedett velünk” . M ásutt pedig ezt olvassuk: „A felebarátaink irá n t való szeretet nem nézi a m aga h asznát, azt sem nézi, m ilyen nagyok vagy kicsinyek az egyes ügyek, hanem azt nézi, hogy azok m ennyire hasznosak felebarátainkra, vagy pedig a közjóra nézve” (A világi felsőbbségről). A felebarátok összességének, a társadalm i közösség­ nek a szolgálata a h iv atásb an végzett hűséges m unka ú tjá n valósul meg. „E g y csizm adiának, egy kovácsnak, egy p arasztn ak , szóval kinek-kinek m egvan a m aga m esterségével járó h iv atása és foglalkozása és m ind­ egyiknek kötelessége, hogy a m aga h iv atásáb an és foglalkozásában m ásoknak használjon, szóval, hogy a sokféle foglalkozás m ind az egy közösségre irányul­ jon, a te s t és lélek ja v á t m un k álja éppen úgy, m int ahogy a testn ek ta g ja i m ind egym ásnak szolgálnak” .

244

(A ném et nem zet keresztyén nemességéhez.) U gyanezt m ondja m ás helyen: „Mi m indannyian egy te s t v a­ gyunk, de m inden egyes ta g n ak m egvan a m aga külön m unkája, hogy azzal szolgálja a tö b b it” . (Uo.) M ajd ezt olvassuk: „Valóságos im ádság, h a valaki a m aga dolgát fo ly ta tja .” (Uo.) A m ilyen melegen szólt L u th e r Isten szeretetéről és az abból folyó keresztyén felebaráti szeretetről, olyan kem ényen tu d rá m u ta tn i a felebaráti szeretet meg­ rontóinak bűneire. Szava egyáltalában nem csúszik el az em berek feje fölött, hanem egészen k o n k réttá v á­ lik. H an g o ztatja, hogy a felebaráti szeretet parancsának k ijátszásában az em beri önzés m indent m egpróbál, „hisz jönnek segítségünkre ebben ném i jogtudósok és ügyvédek is, akik úgy fo rgatják és h íg ítják fel az igazságot, ahogy csak kív án ják az érdekek” (Nagy K áté). K onkrét példát is felhoz ezekre: „F o rdulnak elő hasonló esetek a kereskedelm i életben és a szerződé­ ses ügyekben is, am ikor valaki egyszerre csak úgy elragad v alam it a m ásik kezei közül, hogy az illető ugyan nézhet u tá n a ” . „V agy fizetési kötelezettségekkel szorongat s tö r reád valaki, m ert úgy véli, hogy te ab ban a szorult helyzetben, adósságok közepette nem igen tudsz to v áb b k ita rtan i, s csőd nélkül felszámolni, ő viszont akkor ráteh eti a kezét legalább a felére, h a nem többre. S m inderről pedig meg kell állapítanod, hogy nem jogtalanul v e tte vagy tu la jd o n íto tta el tőled, hanem ,becsületesen’ v ásárolta meg. Az a szólás já rja itt: ,Szemesnek áll a világ!’, ,Mindenki a m aga g á tjá ra ügyeljen, m indenki nézzen a m agáéra!’ K i tu d n á felérni ésszel, hogy az ilyen szép lá tsza tta l mi m indent meg lehet szerezni?” — írja L u th er a N agy K átéban. A próféták igehirdetése nyom án Isten nevében veszi védelem be az eln y o m o ttak at, akiknek kiáltása a Sere­ gek U rának fülébe ju t: , , . . . uzsoráskodol, fösvényke­ del, nyúzod róluk a bőrt, büszkén s orcátlanul vissza­ u tasíto d azt, akinek adnod kellene, a szegénység m ajd nyom orultan tovam egy, de m ivel senkinek sem panasz­ k odhatik, az égbe kiált. Őrizkedj ettő l (mondom néked mégegyszer), m in t m agától az ördögtől. M ert az ilyen sóhajnak és k iáltásnak olyan h atá sa lesz, am ely bor­ zalm as neked és az egész világnak. M ert azokhoz ju t m ajd el, kik a szegénynek és a san y arg ato ttn ak p á rtjá t fogják és nem ak arják bosszulatlanul hagyni. Nem gondolod meg ezt és dacolsz? A kkor meglásd, m it von­ tá l szegény fejedre!” (Uo.) K ikel azok ellen is, akik „ a szabad és n y ílt vásárból rabló, és uzsora alkalm at csinálnak, hol m inden nap m egcsalják a szegényt, új nyom orúságot és drágaságot okoznak és m indegyik ad-vesz vakm erően, dacol és dölyfösködik, m in th a joga volna á ru já t olyan drágán adni, ahogy neki tetszik, és senkinek sem szabadna ebbe beleszólni.” (Uo.) L uthernek fáj a nép fájdalm a és a töm egek panaszának így ad h an g o t: „M ennyi baj van napjaink­ ban csak a ham is pénzzel és a kereskedelem , az üzleti élet m indennapos nyom orgatása és m egterhelése m ia tt azok részéről, akik önkényükkel a szegény köznépet nyom orítják s fosztják meg m indennapi kenyerétől.” (Uo.) Különösen élesen tá m a d ja L uther a k ép m u ta tá st, am ikor a szép külső lá tsz ata a la tt vétkeznek a fele­ b ará ti szeretet ellen: „E zek az uzsorások ugyan nem útonállók, nem betörők és titk o s tolvajok, kik a kész­ p énzt dézsm álják, ezek a gazok n y íltan m u to g atják m agukat, nem eseknek címezik őket, tisztes, jám b o r polgárok, kik szép külső a la tt lopnak és rabolnak” . (Uo.) A nagyok és hatalm asok gonoszságával szem­ ben használja L u th er a legélesebb hangot: „T ulajdon­

képpen hallg atn i kellene a kis tolvajokról, m e rt a nagy h atalm as főtolvajokat kellene tám ad n i, akik u rak k al és fejedelm ekkel paroláznak, kik nem egy-két v árost, hanem az egész országot rab o lják ki” . (Uo.) „Sajnos, úgy v a n a világon, hogy aki n y ílta n lop és rabol, az bizton, szabadon és b ü n tetlen ü l jár-k el és még tiszte­ le tet vár. A kis, titk o n lopók pedig, kik egyszer v étettek , viselik a b ü n te té st és a szégyent, s am azokat becsület­ hez, tisztességhez segítik.” (Uo.) K eserűen tá m a d ja a felebaráti szeretet p aran csát m egrontó, egyházi bűn ö k et: „H o l m arad azonban a to lvajo k feje és fővédnöke, a róm ai szentszék, egész uszályával, ki az egész világ ja v a it összeszedte és a m ai napig b írja.” (Uo.) A munkaerkölcs és keresztyén hivatástudat újabb problematikája L uth er éber szociális felelősségérzése m eghalványo­ d o tt a lutheranizm usban. N ém etországban, Svédor­ szágban, N orvégiában, D ániában állam egyházi form á­ b a k erü lt a lutheranizm us. Az egyháznak az állam m al való szoros kapcsolatából követk ezett az is, hogy állam fenntartó és társad alo m fen n tartó szerepet k a p o tt a lutheranizm us. Pedig közben nagyot ford u lt a világ. A m unka érté­ kelése terén egészen új helyzet alak u lt ki az évezredes pásztor, földm űvelő, kisüzemi, kézm űves m unkák u tá n akkor, am ikor a X V III. század folyam án kez­ detlegesen, a X IX . században erőteljesebben, s a X X . században a kor egyik legnagyobb p ro b lém áját jelentő m ódon m egváltoztak a m unkával kapcsolatos régi keretek. Megjelenik a nagyüzem i gazdálkodás az élet egész terü letén , az iparban a gyár, a kereskedelem ben a nagykereskedelem , a pénzgazdálkodásban a bank és finánctőke új h atalm a, a m ezőgazdaságban a gépe­ s íte tt nagybirtok. A g y árb an m egjelenik a gépi m unka, ahol az auto­ m a ta szabályosságával dolgozik nem csak a gép, h a­ nem az em ber is. A m unka tö m egm unkává válik, am elynek m egvan a m aga pontos fegyelme, am elyben érvényesül a m unkam egosztás és tervszerűség. A tech­ nika szédületesen gyors fejlődése az ipari m unka szá­ m á ra soha nem lá to tt k ilátáso k at m u ta t. E bben azon­ ban az egyes em ber m u n k ája az individuális m unkával szemben kollektív jellegűvé v á lt és a m unkam enet láncsorának egyik szem ét alk o tta . A m u n k át, illetve a term elést társad alm iv á te tte , anélkül azonban, hogy a term elési eszközöket társad alm i tu lajd o n b a v ette volna. U gyanakkor kiéleződött a m ezőgazdaságban is a bérm unkának m inden problém ája, a m unkaidőnek, a m unkapiacnak a kérdése. A m ezőgazdasági m unkás is a m u n k áltató szám ára piaci áru v á le tt, akinek m egvolt a kereslet és k ín álat szabályozta árfolyam a. K ialakul a szabad versennyel kapcsolatban a mezőgazdasági m unkanélküliség problém ája, am ely önm a­ gában véve is erkölcstelen, nem a m unkásra nézve, hanem a rra a társad alm i rendre, am ely dologtalanságra k árh o z ta t töm egeket, m ert ezzel Isten általános m un­ kaparancsával kerül szembe. A kisbirtokos parasztság életében az átalak u lás a városi piac árhullám zásától, a gazdasági válságtól és a tő k étő l való függést jelen­ te tte . Az egyház képviselői sokszor nem lá tta k világosan a m u n k a kérdésében, nem érdekelte őket, és nem is lá ttá k meg a m unka m egváltozása m ia tt lé tre jö tt krí­ zist. Term észetesen nem az egyház képviselőinek kellett volna ezeket a kérdéseket m egoldaniuk, de legalább osztozniuk k ellett volna a válságba ju to tta k problé­

m ájában, s hozzá k e llett volna járu ln iu k a m aguk m ódján a válság megoldásához. Term észetesen nem csak a középkor uralkodó egy­ háza volt képtelen a Szentírás igéjének tisztá n és iga­ zán való hirdetésére, hanem m a is képtelen a m unka­ erkölcsről igéhez hűen ta n íta n i az az egyház, am ely m aga nem tisz ta a m unkaerkölcs alapvető vétkeitől. A Szentírás teljes igazságát a m u n k a vonatkozásában sem lehet m egszólaltatni olyan egyházi légkörben, am ely m aga is érdekelt a m unkaerkölcs alapvető sérel­ m ének a fenn tartásáb an , azzal, hogy egyik em ber nyerészkedhessen a m ásik m unkáján, üzletté alja sít­ hassa le m ások m u n k áját és abból illetéktelen jöve­ delemhez juthasson. Ezek azok a nem -teológiai ténye­ zők, am elyek m eggátolják az egyházi ta n ítá s t abban, hogy tisz tán és igazán ta n íth a ssa az Iste n kinyilatkoz­ ta tá sá n a k m ag y a rá zatá t. Mégis m inden időben és a világ m inden részén v o ltak Istennek emberei, akiknek a lá tá sá t nem ro n to tta meg az üzleti érdek, akik az ige alapján a k a rta k tájékozódni és nem az em beri telhe­ tetlenség és kapzsiság alapján. A nem -teológiai tényezők h a tá sa az is, h a az egyház tudom ányos ö n tu d a ta , a teológia, m egfut a problém ák elől, gyáva és bizonytalankodó m a g a ta rtá st tan ú sít, m in th a nem ak arn a tu d n i egyetlen kötelességéről: az Isten igéjének a m ában való m egszólaltatásáról. E bből fakad az etikai kérdéseknek, közelebbről a m unka­ erkölcs kérdésének az elhanyagolása. Ez egybeesik azzal az alap m agatartással, am ely szándékosan vissza­ vonul az élettől és szívtelenül m agára hag y ja a m unka em berét. A m u nkára vonatkozó lexikonszerű a d ath a l­ m azzal véli elintézettnek felad a tát. A régi korok fel­ fogásának ism ertetésén tú l nincs több szándéka. M indezekkel szemben az a mi nem zedékünk felada­ ta , hogy a m agunk helyzetében önállóan tájékozód­ junk. Ne legyünk elm aradottak, ne régi szűk sablonok h a tá ra i között szólaljunk meg, hanem a helyzet világos megértése alapján igyekezzünk eligazodni.

A keresztyén munkaerkölcs és hivatástudat m ai megszólaltatásának körvonalai Nem kétséges, hogy az egyházban m egszólalni csakis Iste n igéjének és egyházunk ta n ítá sá n a k az alapján lehet, ezt azonban úgy kell elvégeznünk, hogy az Isten igéjét a m unkaviszonyok társad alm i alapjának m egváltozása közben h ird etjü k az em berek segítségére és keresztyéni eligazítására. 1. Az egyház em bereinek nem kell titk o t csinálniuk abból, hogy a m unka társadalm i alapjának szocialista jellegű m egváltoztatásával m inden alap ja m egdőlt a közelm últ nem -teológiai tényezői h atásán ak . Az egy­ házról e ltű n t az a nyom ás, hogy idegen érdekek kedvéért feláldozza az ige tisz tán és igazán való hir­ detését, elm életeket gyártson az em beri önzés, kapzsi­ ság és általáb an egyik em ber m u n k áján ak a m ásik által való kizsákm ányolása fedezésére és palástolá­ sára. A teológiai etik a csak Isten irán ti hálával köszönt­ h eti a világi m unkaerkölcs terü letén bekövetkezett változást, am elyben h azánkban a m unkához való vi­ szony a legfontosabb erkölcsi kategóriává le tt, m ert noha azelőtt is a m unka jelen tette a m unkás megélhe­ tésének egyedüli forrását, a m unkás mégsem rendel­ k ezh etett a m unkához való joggal, legéletbevágóbb jogával. A lkotm ányunk b izto sítja m inden egyes ál­ lam polgárnak a m unkához való jogát. E bben a hely­ zetben a m unka társadalm i alapja v á lto zo tt meg, a m unka az egész társadalom nak, a hazának, az em beri­

245

ségnek ja v á ra való átfogó szolgálati te rü le tté vált. m agában” (Ja k 2,17). A Szentírás világosan eligazít A m unkához való jog term észetesen m indenkinél a abban, hogy az Isten irán ti szeretet gyüm ölcseinek m u n k a kötelezettségevei is já r. Ezek k ö zö tt a körül­ hogyan kell jelentkezniük a felebaráti szeretet csele­ m ények közö tt az egyén érdekei egybeesnek a társa ­ kedeteiben (1J n 3,20—21). Ez a felebaráti szeretet a dalom érdekeivel. Például a szövetkezeti gazdálkodás­ keresztyén h it szükségképpeni m egnyilvánulása, egy­ b a n dolgozó p araszto k érdekei egybeesnek a term elő­ ú tta l pedig h itü n k igazságának a próbaköve is, itt szövetkezet és ezen tú l a társadalom érdekeivel. De látszik meg, hogy valóban keresztyének vagyunk-e, a m unka m ás terü letein is az a helyzet, hogy az egyes vagy vallásoskodásunk üres ,,u ram -u ram ” -ozás csu­ dolgozók jó m u n k ája kedvezően h a t ki az egész ország pán. Nem véletlen, hogy a h it által való m egigazulás életszínvonalának emelésére. Í gy válik a m u nka haza­ nagy apostola olyan gyönyörűen tu d o tt írni a szere té t­ fias cselekedetté. Így válik a kiem elkedő m unka hő­ ről: „ H a em bereknek vagy angyaloknak nyelvén siességgé. E z az az alapvető változás, am it az egyház szólok is, szeretet pedig nincsen énbennem , olyanná em bereinek világosan kell látn iu k ahhoz, hogy kor­ lettem , m int a zengő érc, vagy pengő c im b a lo m ...” (1K or 13. fej.) szerűen szólhassanak hozzá a kérdéshez. E z t a ,,ko­ pernikusi fo rd u lato t” az egyház em berei sem nézhetik A h it á lta l való m egigazulás ta n ítá sá b a n feltáru l a régi „geocentrikus” elm aradottság álláspontjáról. Isten hozzánk való szeretetének egész gazdagsága. 2. Ma sem in d u lh atu n k ki m ásból, m in t a keresztyén Minél világosabban áll elő ttü n k a kegyelm es Isten, h it mélységei felől tájékozódó p rak tik u s cselekvés ú t­ annál jo bban telik meg szívünk irá n ta é rz ett hálával, já n a k kereséséből, a dogm atika és etik a szerves egy­ annál inkább kell szeretetére visszasugároznia a mi ségéből. irá n ta való szeretetünknek, am elynek Isten tő l rendelt cselekvési terü lete ez a világ, am elyben élünk. Isten A ki L u therrel e g y ü tt végigtusakodja a keresztyén irán ti szeretetünk abb an tükröződik, ahogyan em ber­ élet ú tjá t: hogyan állhatok az igaz Bíró színe elé? m ilyen Isten szám adásra hívó ítélete? hogyan talá l­ tá rsa in k a t szeretjük, ahogyan é rtü k dolgozunk, aho­ h a to k kegyelmes Iste n t? — az L utherrel e g y ü tt bol­ gyan ja v u k a t szolgáljuk. L u th er m ásik klasszikus sza­ dogan fedezi fel Isten igéjében, hogy Jézu s K risztus v a így foglalja össze a Szentírás igazságát: „Az én jó a mi Isten ü n k és U runk, a bűneink m ia tt h a lt meg és A tyám nak, aki engem fölös jókkal ingyen elh alm ozott, a mi igazságunkért tá m a s z ta to tt fel (R óm 4,25), m egteszek én is önként, szabadon és ingyen m indent, egyedül Ő Isten n ek am a B áránya, aki elvette a világ am i neki tetszik és leszek felebarátaim irá n t én is b ű n ét (J n 1,29), és az Iste n m in d n y áju n k nak bűnét keresztyén, m in t K risztus irántam le tt és nem teszek reá ra k ta (Ézs 53,6), — és m indnyájan v étkeztek és egyebet, csak am iről tudom , hogy nekik szükséges, ingyen igazulnak meg, kegyelem ből, a Jézus K risztus hasznos és üdvösséges” (L uther: A keresztyén em ber szabadságáról). vérében való váltság által (R óm 3,23, kk.). Így függ össze egym ással a h it által való m egigazulás Az evangélikus egyház alapvető ta n ítá sa , „articulus és az Isten- és em berszeretet. E bbe az összefüggésbe sta n tis et candentis ecclesiae” az, hogy egyedül Isten kell beleállítani a m u n k át, m in t a hálából fakadó ingyen kegyelméből és egyedül a Jézus K risztusban Isten- és em berszeretet egyik legdöntőbb terü letét. való h it által igazulunk meg Isten e lő tt, azaz Isten I t t ugyanis a keresztyén em ber nem esetlegesen, nem m in t igaz, de kegyelmes bíró Jézus K risztus érdem ét ötletszerűen, hanem rendszeresen és céltudatosan áll ann ak tu d ja be, aki hisz K risztusban, a M egváltóban, hogy ő haláláig hű engedelmességével é re ttü n k és em bertársai jav á n ak szolgálatában — Iste n ért és az ő parancsáért. A h it á ltal való m egigazulás központjá­ hely ettü n k m indenben eleget te tt. Így a mi szám unkra nem m arad m ás, m in t elfogadni ezt a m egváltó ke­ nak, Jézus K risztusnak a személye felől új és igaz gyelm et, azaz bízni és hinni benne és hálából cselekedni m egvilágításba kerülnek m indazok az igék, am elyek a m unkáról szólnak. Jézus K risztus, m in t az egész an n ak a k a ra tá t, akinek köszönhetünk m indent. T ehát Szentírás m agy arázatán ak a kulcsa, m értéke és alapja, „non p ropter, sed per fidem justificam u r” , nem a h it eligazít a m unkára vonatkozó igék értelm e és iránya m ia tt, m in t egy érdem szerző cselekedet m ia tt, hanem a Jézus K risztusban való h it á lta l igazulunk meg a felől is. Ő, aki egyedül illetékes az Í rás sum m ájának m eghatározására, a „n agy parancsolat” -b an az Istenszent és kegyelmes Bíró előtt. Minél m élyebben átérezzük Isten hozzánk való sze­ és em berszeretet szolgálatában jelölte meg az em ber felad atát. Ez term észetesen az egész em beri életet re te té t, am ellyel K risztu sért eltörli a mi bűneinket, annál m élyebb h á lá t érzünk irá n ta . A h it ezért soha átfogó nagy lehetőség, am inek csak egyik terü lete a m unka, de viszont feltétlen területe. Végigvonul a sem lehet h ála nélkül, m e rt különben megfeledkezne m unka ténye, m in t term észetes és m agától értetődő az üdvösség ajándékozójáról s akkor m ár nem lenne a „sola fide, sola g ra tia ” értelm ében való h it. Ellenben em beri foglalatosság, az egész Szentíráson, annak szám­ ta la n képén, hasonlatán, példázatán. M int m indent az csordultig m egtelik a szív hálával, h a K risztus értü n k h o zo tt áldozatára gondol. E nnek a csodálatos és vég­ életben, a keresztyén em ber a m u n k át is az Isten- és telen isteni szeretetnek egyetlen viszonzása csak az em berszeretet jegyében végzi: h áláv al és hűséggel. lehet, hogy „m i szeretjük őt, m ert ő előbb szeretett A m unka iránya és célja tek in tetéb en K risztus felől k apunk világosságot: az egyén, a család és az em bertár­ m in k et” (Jn 4,19). E z az isteni, a ty a i szeretet v á ltja sak ja v á ra kell szolgálnia, á lta la is meg kell valósulnia ki belőlünk a z t a gyerm eki szeretetet, am ely nem valam inek Isten egyetem es em berszerető ak aratáb ó l. a k a r m ást, m int a m egváltó isteni szeretet a k a ra tá t követni és a K risztusban a d o tt új élet gyüm ölcseit Sőt éppen a m unka az em berszeretet rendszeres, cél­ tu d a to s és tervszerű m egvalósulásának a területe, a terem ni. L uthernek a R óm ai levélhez írt m ag yarázata előszavának klasszikus m o n d ata szerint: „A h it tevé­ keresztyén felebaráti szeretet kézzelfogható gyakorlá­ keny, szorgos dolog, am ely nem is kérdezi, m it kell sának mezeje. 3. A m u nkának ez a krisztocentrikus értelm ezése cselekednie, m ert még m ielőtt kérdezne, m ár meg is cselekedte azt” . Mindez a Szentírás ta n ítá sá n a k sum­ nem valam i elvont eszm ény a S zentírásban, hanem nagyon is k o n krét és g y ak o rlati ta r ta lm a t nyer. P ál m ázása, ahol azt olvassuk: „K risztu s Jézu sban sem apostol a sa já t élete példáján m u ta tta meg, hogy a a körülm etélkedés nem ér sem m it, sem a körülm etélet­ lenség, hanem a szeretet által m unkálkodó h it” (Gal keresztyén h it m it jelen t a m indennapok sodrában. 5,6). „A h it is, ha cselekedetei nincsenek, m egholt ön­ A thessalonikabelieknek em lékezniük k ellett arra, ho­

246

gy an v á lt valósággá P ál apostol életében a gyümölcs­ term ő keresztyén h it, hogyan ég ett keze a la tt a m unka, hogyan v á lt jó példává m indenki szám ára. A h it egy­ szerre je le n te tte nála az Istenben való re n d íth e te tle n b i­ zodalm at és a földi kötelességteljesítésben ta n ú s íto tt hűséget. É lete nem oszlott k é t külön világra, m in th a földi h iv atásu n k n ak , hétköznapi m unk án k n ak semmi köze sem volna keresztyén életünkhöz, a ttó l teljesen független volna, hanem éppen ellenkezőleg: P ál apostol a m aga életpéldáján keresztül b izo n y íto tta be, hogy a m u n k áb an való hűség és az em berek ja v á v a l való tö rő ­ dés elsőrendű terü lete a keresztyén h it gyüm ölcsterm é­ sének. E z t P ál apostol an n y ira kom olyan v é te ti m inden keresztyennel, hogy egyenesen Jézus K risztus nevében lép fel azokkal szemben, akik rendetlenül élnek, és nem a k arn ak hűségesen m unkálkodni. E z t pedig azért teszi, m ert a földi h ivatásunkbeli m u n k án k és egész m a g ata rtá su n k tan úsk o d ik arról, hogy h itü n k meg­ fogyatkozott-e és rem énységünk m egerőtlenedett-e, vagy pedig erő t nyertü n k -e az Ú rtól. A m ikor P ál apostol az Ószövetségre való utalással a z t írja, hogy „ a k i nem a k a r dolgozni, ne is egyék” , a m unka egyetem es, m inden em berre vonatkozó isteni célkitűzéséről tesz bizonyságot. A dologkerülő éppen ezzel az egyetem es törvénnyel száll szem be; Isten a k a ra ta az, hogy ilyen szoros összefüggés legyen a m unka és a jó lét között. Isten a k a ra ta az, hogy csak m unk áv al lehessen legyőzni a term észet erőit és az em berek ja v á n a k és előm enetelének szolgálatába állí­ tan i. Isten ezt az egyetem es célt tű z te ki az emberiség elé: , , . . .tö ltsé te k be a földet és h a jtsá to k birodalm a­ to k alá” . E n n ek a célnak a teljesítése a m unka egyete­ mes em beri szükségletében nyer m egvalósulást. Isten az em beri értelem és kéz felhasználásával is végezni a k a rja gondviselő és v ilágfenntartó m u n k áját. A ke­ resztyén em ber úgy te k in th e t a világbeli m unkájára, m in t am i egy p arán y i része Isten világáról és em berek­ ről gondot viselő a k a ra tá n ak . U gyanakkor azonban m inden jól v ég zett m unka egym agában is részese Isten gondviselő m u n kájának, m ert részt vesz Isten m un­ k ára küldő paran csa teljesítésében. T ek in tet nélkül arra, hogy hívő vagy hitetlen em ber végzi a m unkát, h a az jól végzett m unka, önm agában értékes és becses. H iszen nincs olyan becsületes m unka, am elyben meg ne volna az em berek boldogításának és előbbrevitelé­ nek nagy és szent célkitűzése. E z a közös cél fogja á t m indazokat, akik egym ásnak jó t akarn ak , akik m un­ káju k k al m ag u k at, h a z á ju k a t és az egész em beriséget gazdagítják. Mi, keresztyének term észetszerűleg ta rto ­ zunk bele ebbe a széles em beri szolidaritásba, a dolgo­ zók és a jó t akarók világot átfogó táb o ráb a. A mi m unkánk abb an különbözik m ás em bertársainkétól, hogy mi hitből, Isten a k a ra tá n ak való engedelmesség­ ből, Jézus K risztus irán ti hálából szolgáljuk felebará­ ta in k a t ebben a hazáb an és az egész világon. De h itü n k nem hogy elválasztana hétköznapi m unkánktól, hanem éppen elm élyíti ab ban való hűségünket és becsületes­ ségünket. A reform áció kora ó ta evangélikus egyházunk ta n í­ tá sa m indig kiemeli Istennek az élet rendes viszonyai k özött való szolgálatát. A lutheri erkölcsiségnek, ha nem is kizárólagos, de fő m egnyilvánulási terü lete a családi élet és a hivatásszerű m unka köre. A családias­ sággal e g y ü tt a hivatáshűség a lutheri erkölcsiségnek egyik legjellemzőbb vonása s elsősorban ann ak az ú tjá n igyekszik betölteni legmesszebbmenő társadalm i, nem zeti és egyetem es em beri felad atait is. E zért van a keresztyénség lutheri típ u sán ak bizonyos józan, egészséges, m unkaszerető jellege.

Nem véletlen, hogy éppen P ál apostol, a h it á lta l való m egigazulás evangélium ának nagy hirdetője in t a hétköznapokban való hűséges, becsületes keresztyén m a g ata rtá sra. N em véletlen, hogy az evangélikus egy­ ház, am ely a Szentírásból különös erővel emeli ki Istennek a h itben a d o tt m egigazító kegyelm ét, erősen hangsúlyozza a m unkaerkölcs és h iv a tá sh űség elmé­ lyítését. N em véletlen m indez, hanem az Iste n a k ara­ tá n a k való engedelmeskedés, aki azt v á rja , hogy hitü n k m egterem je a m aga jó gyüm ölcseit ab ban a világban, am elyben élünk. Isten irá n ti szeretetünk abb an is tükröződik, ahogyan feleb arátain k at szeretjük, aho­ gyan népünket, h a zá n k at és az egész em beriséget szolgáljuk! L u th er szerint: „Valóságos im ádság, h a valaki a m aga dolgát hűségesen fo ly ta tja ” . V alóban, a m unka a h it im ádságává v á lh a t Isten dicsőségére, h a azt keresztyéni lélekkel végezzük. H iszen a felebaráti szeretetet nem valam i különleges „szen t” cselekede­ tekben kell gyakorolni, hanem elsősorban a m indennapi helytállás becsületességében és hűségességében. I t t vá­ lik láth ató v á keresztyénségünk! 4. M indennek gyakorlati alkalm azása azt jelenti, hogy a keresztyén em bert az a lelkület tö lti el, hogyan tu d n a jobb és eredm ényesebb m u n k át végezni feleba­ rá ta i jav á ra, hogyan tu d m inden kiló gabonát, szenet, v a sa t és egyéb érték et megőrizni, h a nem is a m aga vagy családja hasznára ta k a rítja meg és hasznosítja, hanem a felebarátok, az em bertársak jav á ra. A keresz­ ty én erkölcs egésze a m unkaerkölcsre is érvényes. Po­ gány álláspont az, am ely az em berek közötti versen­ gést a rra használja fel, hogy m indenki m agának ak a rja megszerezni az anyagi ja v ak lehető legnagyobb m eny­ nyiségét. Így egy em ber m eggazdagodásának sok más, nyom orba d ö n tö tt em ber ad ja meg az árát. Az önzés és kapzsiság eredm énye az egyiknek győzelem és ural­ kodás, ellenben a m ásiknak vereség és halál. A fele­ b a rá ti szeretettől m indez olyan messze van, m in t az ég a földtől. A keresztyén em ber csak a jóban verseng­ het, csak abban, am i előbbre viszi az em beri közösség életét. E bből a lelkületből fakad a m unkában való segítés a gyengébbek és elm a ra d o ttab b ak szám ára az erősebbek és fejlettebbek részéről, hogy általános fel­ lendülést lehessen elérni m inden em bertársunk jav ára. Mindez, am i a bibliai em berszeretetből a keresztyén m unkaerkölcsre következik, abban foglalható össze, hogy a keresztyén em ber m unkájával céltudatosan, rendszeresen és tervszerűen szolgálja a felebarát ja v á t. A m unkának a krisztocentrikus értelm ezése ellent­ m ond az évszázadokon á t kialak u lt individualizm usra való nevelésnek, am iből önzés, kapzsiság, de tragikus m agányosság is fakadt. Csehov „ to k b a b ú jt” embere szellemes képpel fejezi ki az em bertársaktól elzárkózó, önérdekű m a g a ta rtá st. A m unkaerkölcsöt is á th a to tta a telhetetlenségnek és a mohó szerzési vágynak az ösztöne. E z t a lelkületet fejezik ki az ilyen m ondások: „em ber az em bernek fark asa” ; „szemesé a világ” ; „ak i bírja, m arja” . Ez az antiszociális, te h á t erkölcs­ telen m ag atartás a m unkaerkölcs kérdésében is ki­ ü tközött. A kik a régi rab-em ber szemével nézik a m u nkát, azoknak legfőbb gondjuk, hogyan lehet lerázni a fe­ lesleges te rh e t, hogyan lehet m inél nagyobb fa lato t kicsikarni s azután továbbállni. Az em berek nagyrészt az anyagi ja v ak b an lá ttá k az élet egyetlen célját. H iába a k a rta az egyház erről a gazdagokat lebeszélni, a piac szeszélyei ellen harácsolással és m ásokon való élősködéssel a k a rta k védekezni. „A pénz — m inden” , bárm ilyen eszközzel is „p énzt kell csinálni” — ezek a jövővel szembeni bizalm atlanságnak a nézetei, m ert a

247

piac v a k törvényeinek já té k a hol felvetette az em bert m agasba, hol meg le ta sz íto tta a feneketlen szakadékba. E z a létbizonytalanság hedonizm ust szült, am elynek elve: „m inden órán ak szakítsd le v irá g á t” ; „élvezd a gyönyöröket, amíg lehet” . Sokan a becsületes m unka h e ly e tt a talpn y alás, a hízelgés, a hajbókolás eszkö­ zeivel ak arn ak érvényesülni, vagy pedig a spekuláció, kalm árkodás ú tjá ra tértek . Az egyéni önzésen alapuló társad alm i rendben m indezek a m unkaerkölcsbe ütköző bűnök gazdag tá p ta la jra ta lá lta k , s m élyen beivódtak a m ai köz­ tu d a tb a is. A bibliai Isten- és em berszeretet felől tájékozódó ke­ resztyén etik án ak m indezekkel szemben h an goztatnia kell, hogy az em ber csak a közösség ja v á ra végzett m u n k áb an ta lá lh a tja meg Isten jótetszését. A ke­ resztyén em ber szám ára nem lehet m eddő kérdés az élet értelm e és célja. E z a kegyelemből, h it á ltal meg­ igazult em ber szám ára a felebarátok összességének, a h azán ak és az em beriségnek a ja v á ra k ife jte tt cselekvő keresztyén életben ta lá lh a tó meg. E nnek alapján a keresztyén em ber term észetes érdeklődéssel fordul m inden olyan ügy felé, am ely a társadalom jólétét érinti. Idegen tőle az a nyárspolgári aranyszabály, am elyet ezek a m ondások fejeznek ki: „nem tarto zik rám ” ; „sem m i közöm hozzá” . H anem szívén viseli h a z á ja sorsát, to v áb b i fejlődésének ügyét. A bonyolult kollektív m unkafolyam atok közö tt sem tu d közöm­ bösen elsiklani az általa észlelt hiányosságok felett, felemeli szavát, h a látja, hogy kellő hozzáértés nélkül használják a m unkaeszközöket, h a észreveszi, hogy hanyagul vagy h űtlenül kezelik a m egm unkálásra

váró anyagokat, h a bürokratizm ussal találkozik, h a valahol azt tap a sztalja , hogy nem fo rd ítan ak kellő figyelm et és gondot a dolgozó em berek szükségleteire és igényeire, nem hagyja szó nélkül, h a m unkaképes em berek tétlen ü l lopják a napot, h a valaki életm ódjá­ ban vagy a közösséghez való viszonyában fegyelme­ zetlenséget tan ú sít, h a valaki m unka nélkül ak a r meg nem szolgált anyagi előnyhöz jutni. Összefoglalásul enn y it: az egyházban ősidőktől fogva küzdő k é t tá b o r igazát — Isten igéjének a m ér­ legén — azok ja v á ra lehet lemérni, akik elv etették az egyház részességét a m unkaerkölcs alapvető sérelmé­ ben, az em beri m unkával való visszaélések tá m o g atá ­ sában. Isten irán ti hálával á llap íth a tju k meg, hogy a m i hazánkban szabadon h ird eth e tjü k az Isten igéjé­ nek és a lutheri etik án ak a m unkaerkölcsre vonatkozó ta n ítá sá t. E nnek körvonalait a dogm atika és etika, a h it és szeretet összefüggésében kell látnunk, s innen tá ­ jékozódva kell a m unka fro n tján végbem ent " ko­ pernikusi fo rdulat” helyzetében m egszólaltatnunk egyházunk ta n ítá s á t a m ai m unkaviszonyok részletkérdéseit illetően is. M indennek teológiai alap ja az, hogy az Isten által ad o tt h iv atás (klésis, vocatio) m ind az örökéletre, m ind a földi h iv atásra érvényes abb an az értelem ben, hogy az örökéletre szóló elhívás­ nak földi h iv atásunk terü letén kell szüntelenül gyü­ m ölcsöt terem nie. A m indennapi m unkában válik nyilvánvalóvá h itü n k , szeretetünk és új életben já rá ­ sunk. E bben teljesedik ki a keresztyén m unkaerkölcs és h iv a tá stu d a t m a és m inden időben. Ottlyk Ernő

VILÁGSZEMLE Hívők és nem hívők közös erkölcsi alapelvei M in t arról annakidején híradással voltunk egyházi sajtónkban, az Orosz Ortodox Egyház 1982-ben egy Világ­ konferenciát rendezett, ahol a világvallások képviselői kifejthették közös elkötelezettségüket a béke mellett. 1982 óta az Orosz Ortodox Egyház m inden évben megrendezi a Kerekasztal-Konferenciát, a nagy kongresszus folytatása­ ként. A legutóbbi ilyen tanácskozás ez év m ájus 20— 23 között került megrendezésre Moszkvában; ez alkalomra dr. Tóth Károly püspököt, a Keresztyén Békekonferencia elnökét is előadásra kérték föl. A z alábbiakban közöljük Tóth püspök tételeit. I. H ogy té m á n k a t kellőképpen el tu d ju k helyezni K e­ rekasztal-K onferenciánk átfogó tém áján belül, né­ h á n y előzetes m egjegyzést kell tennem : 1. A világ jelen erkölcsi rendje (ha létezik egyáltalán ilyen) az emberiség m űszaki fejlettsége következtében elavult. H atalm as ű r van az em ber technikai képessé­ ge és erkölcsi m a g a ta rtá sa között, nem zeti és nem zet­ közi téren egyaránt. A. E instein m u ta to tt rá erre ta lá ló a n : „A nukleáris energia fölfedezése m indent m e g v á lto z ta to tt a világon, csak az em beri term észetet nem .” 2. Az emberiség m ai súlyos problém ái nem technikai és nem kato n ai jellegűek. K orunk egyik legnagyobb ellentm ondását éppen az okozza, hogy erkölcsi és politikai kérdéseket k ato n ai vagy technikai úton

248

kívánnak megoldani. E problém ák m egoldásánál az a kudarc oka, hogy hiányzik a politikai a k a rat, azaz: a m orális döntés. K étlem , hogy tudom ány és technika á ltal az emberiség összes kérdése m egoldható lenne: az új technológiák nem csodaszerek, hanem eszközök az em ber kezében. A m egoldást egyedül az erkölcsi ér­ ték ren d radikális m egváltozása hozhatja. 3. Az erkölcs az az értékrendszer, am ely m eghatároz­ za az em ber választását jó és rossz között. E zért hiba lenne, h a tém ánk vizsgálata során rossz irá n y t ven­ nénk és csak k ö zv e te tt m ódon beszélnénk olyan té ­ m ákról, am elyek ide tarto zn a k . Jav aslato m ezért nem az, hogy olyan dolgokról beszéljünk, m in t a helyes m orális döntések lehetősége vagy lehetetlensége a vallásos világnézeten belül és kívül, vagy arról, hogy a vallás lehet-e akadálya a helyes m orális döntések megszerzésének. V annak filozófusok, akik azt gondol­

vetkező: Az egyénnek el kell fogadnia a h alált, m in t já k , „hogy a vallás nem megfelelő alap az erkölcsiségm inden individuum so rsát; az atom korszakban azon­ hez.” V agy m ások, „ak ik azt állítják, hogy a m orális ban az egész em beriségnek azzal az ijesztő lehetőség­ m a g a ta rtá s összeegyeztethetetlen az ateizm ussal.” (Secularism ’s Conundrum , in: A rabia, The Islam ic gel kell szembesülnie, hogy az egész em beri faj el­ W orld View, 1986 A pril, 86. l .) V annak azonban kö­ pusztul. Az egyén halála m eg m ásíthatatlan c o n d i ­ zönyös em berek is, akik nem vallásosak, de nem is t i o h u m a n a. Az egész em beri faj pusztulása vi­ szont nem elkerülhetetlen végzet. E z ért az első alap­ nem -vallásosak. Ezek a „lágym eleg” em berek, akik elv, am elyet a vallásos és szekuláris erkölcsnek egy­ nagy erkölcsi gondot okoznak m ind a vallásnak m ind a rá n t m agáévá kell tennie, így szól: Az élet megőrzése az ideológiai világnézetnek. 4. É ppen az új erkölcsi rend (am elynek leírása je­ a legfontosabb erkölcsi feladat. (Az egyén szabadon d ö n th et afelől, hogy feláldozza életét az egész közös­ len K erekasztal-K onferenciánk célkitűzése) feladata az, hogy ne exkluzív, hanem inkluzív legyen. Az exklu­ ségért, de az egész emberiség jövőjét sem egy indivi­ duum , sem pedig egy közösség nem veszélyeztetheti.) zivitás kizárólagossága egyedül az em bertelenség lehet. 2. A z a fölismerés, hogy a természet nyersanyagtartalma P árbeszédünk során el szeretnénk érni olyan m orális nem kimeríthetetlen. Sürgős és szükséges egy világ­ princípium okat nem zetközi, nem zeti és individuális életben, am elyeket m inden helyzetben m indenki al­ m éretű, racionális gazdaság, azaz: a világon senkinek kalm azhat, s am elyek közös em ber-m ivoltunkban gyö­ sem szabad m ás em ber életét degradálni vagy megszo­ kereznek, te k in te t nélkül fajra, nem zetiségre, poli­ rításoknak kitenni, sem pedig a jövő nem zedékek életét kockára tenni. A m ásodik alapelv éppezért így tik ai, ideológiai vagy vallásos meggyőződésre. szól: fel kell ism ernünk és meg kell valósítanunk az ér­ telmes és felelősségteljes, világméretű gazdálkodás köve­ telményét a természeti kincsekkel. II. 3. A technikai fejlődés veszélye a környezetre. A te r­ H ogy felvázolhassuk az új erkölcsi rend alapvonala­ m észeti törvények megszegése az élet egészét fenye­ geti. A technika nem csak az em beri élettel szembeni it, tisztázni kell módszerünket. kih ívást jelenti, de m agával a term észettel szem benit 1. Figyelm ünk nem az em beri viselkedés norm áinak a m otív u m aira irányul. N em célunk az sem, hogy föl­ is. A harm adik alapelv az, hogy az emberi élet védelmét vessük a k érd ést: vajon im m anens vagy transzcen­ nem választhatjuk el a természetvédelemtől. 4. Szegénység és éhség. Ezek több tényező eredm ényei dens az erkölcs m otivációja, azaz, hogy az erkölcsnek (történetileg: a kolonializmusé, nem zetközileg: az racionális em beri vagy vallásos transzcendenciára kell igazságtalan kereskedelemé, szerkezetileg: a kizsák­ épülnie. É rdeklődésünk m ost inkább az erkölcs főbb tá rg y a i felé fordul, azaz, az erkölcsöt m ost nem ontoló­ m ányolásé, stb.). A szegény és gazdag népek között növekvő különbség, ill. az egyes országokon belüli giailag, hanem funkcionálisan kív án ju k vizsgálni. 2. Nem célunk m ost föltenni m agunknak a racio­ mélyülő szakadék szegény és gazdag között olyan nális, ill. transzcendens erkölcs a lte rn a tív á ján a k kér­ ijesztő fejlem ény, am ely világm éretű katasztrófához vezethet (s néhányszor m ár v ezetett is). A negyedik dését. Szilárd m eggyőződésünk, hogy a vallásos hit alapelv te h á t az, hogy a nagyobbméretű igazságosság által ösztönzött erkölcs nem m ondhat ellen a racionális erkölcsiségnek; s ford ítv a is, a racionális erkölcs fegy­ még azoknak is az érdekében áll, akik még most is hasznot v e rtá rsá t lá th a tja a vallásos h it in d íto tta erkölcsiség­ húznak az igazságtalan struktúrákból. 5. Népességnövekedés. Ez év végére 5 m illiárd em ber ben. E k ettő kapcsolata nem poláris, hanem kom ple­ lesz a Földön. A V ilágbank legutóbbi jelentése így m entáris jellegű. A racionális m orálnak ui. helye kell szól: „N incs élelm iszerhiány a földön, s az élelmiszerlegyen a vallás által m o tiv ált erkölcsben is, és vice term elés gyorsabban növekszik, m in t a népesség.” versa: a vallásos erkölcsöt nem v e th e ti el az im m anens módon in spirált erkölcsiség. M indkét megközelítési A problém a te h á t nem az, hogy hiányozna az élelem, hanem az, hogy rosszul v an elosztva. Ez az az „aszim ­ m ódnak m egvan az a veszélye, hogy em bertelenséghez vezet, am ely során a racionalitás em bertelen cseleke­ m etria ” bőség és éhség vonatkozásában, amelyről d etek et is m agába foglalhat (az em beri értelem irra­ m ár beszéltünk. Ez azt jelenti, hogy az élelm iszerter­ m elésnek és -szétosztásnak egyensúlyban kellene len­ cionalitáshoz vezetett, ahogy hindu b a rá tu n k — R. G upta — helyesen m ondta). H asonlóképpen az abszolút nie egym ással. E zért az ötödik alapelvünknek így kell hangoznia: igazságot kell szolgáltatnunk az élelmi­ vallás (bigottság) is okozhat em bertelenséget; e két szer megtermelése és szétosztása vonatkozásában. extrém esetre ijesztő példákkal szolgál az emberiség története. Ezek a legfontosabb, átfogó irányvonalak, am elyek 3. A különböző vagy éppen ellentétes ihletettségű m eghatározzák az emberiség szükséghelyzetét ko­ erkölcsi fölfogásoknak egym ást el kell viselniük és ru n k b an , s amelyek szükségessé teszik az új erkölcsi tiszteln iü k is kell. A történelem ta p a sz ta la ta i azt bi­ rend fölállítását. Az erkölcsi feladat egy és ugyanaz zonyítják, hogy m egvan ann ak a lehetősége, hogy m ind vallásos, m ind szekuláris em berek vonatkozásá­ különböző etik ai m otivációk megegyező m orális ban: fel kell ism ernünk ezeket az irányvonalakat, fog­ meggyőződéshez vezessenek. Jézus ta n ítá sa fejezi ki lalkoznunk kell velük, s érzékelnünk kell, m ilyen kap­ ezt a m ély igazságot: „G yüm ölcseiről ism eritek meg csolat van az emberiség szükséghelyzetének e külön­ ő ket” (Mt 7,16). böző aspektusa között. III.

IV. Melyek azok a m ostani átfogó irányvonalak, amelyek Mik azok a jelek, am elyek alapján fölismerhető a k i­ a radikális m orális válto zást sürgetővé teszik? 1. A z emberiség nukleáris vészhelyzete. A nukleáris alakuló új erkölcsi rend, am ely vallásos és szekuláris em ber szám ára eg y arán t elfogadható? fegyverkezés elretten tő eredm ényeit m indannyian jól ism erjük (a nukleáris tél). Nincs is szükség arra, 1. Békevágy. Meggyőződéssé v ált, hogy a háború hogy m indezeket az a d a to k a t m egism ételjük. E zekre többé nem lehet a politika eszköze. Az emberiség el­ való te k in te tte l az új erkölcsiség fontos ta rta lm a a kö­ veszíti jövőjét, hacsak olyan in stitú ció k at nem tu d u n k

249

m egterem teni és kifejleszteni, am elyek a nem zetközi konfliktusok békés m egoldását szolgálják. S h a béké­ ről beszélünk, k é t m egjegyzést kell ten n ü n k : a) Meg kell különböztetnünk a békem unka hosszú­ tá v ú célkitűzéseit a rö v id táv ú jav aslato k tól. A leg­ sürgetőbb erkölcsi felad at m ost egy olyan átfogó szer­ ződés létrehozása, am ely m inden atom kísérletet be­ szüntet. S pontosan ilyen szem pontból jelentősek a legutóbbi szovjet javaslatok. b) A leszerelési ja v a sla to k a t össze kell k ö tnünk a jelen biztonsági koncepciók (ti. k ato n ai hatalom ) altern atív áiv al. 2. Béke nem születhet igazságosság nélkül. I t t szem­ besülünk ann ak a gondjával, hogy nincs olyan defi­ níciója az igazságosságnak, am elyet m indenki elfo­ g adna. Am i igazságos az egyik fél szám ára, az igazság­ ta la n a m ásik fél szemében. (A te rro ristá k a t néha sza­ badságharcosoknak nevezik és vice versa.) N em zet­ közi igazságosság pedig nem valósulhat meg anélkül, hogy az egyes nem zeteken belül ne lenne igazságos­ ság. 3. A béke és igazságosság nem valósulhat meg az emberi méltóság mellőzésével. A túlélés, az igazabb élet és sza­ badság nem v álaszth ató el egym ástól. A békét fenye­ geti a terrorizm us éppúgy, m in t a terrorizm us gyökere is, te h á t az igazságtalanság és a m egoldatlan problé­ m ák. Szabadságot pedig csak akkor érünk el, h a vala­ m ennyi tényezőt figyelembe vesszük, a gazdaságit, k u ltu rá list, nem zetit, stb. 4. A z emberiség m ai igénye: az egység. „A m ire szük­ ségünk van, az a világ eg yesített, átfogó képe” — m o n d ta lengyel szakem berünk, dr. Pajetska. Mai világunkban egy olyan integrációs folyam at ta n ú i vagyunk, am ely p arad o x módon nyilvánul meg. E gyrészt állandóan növekszik az a tu d a t, hogy a vi­ lág egy, hogy a nem zetek az egy emberiség alkotó ele­ mei. M ásrészt viszont a kulturális különbözőségek soha nem v o ltak an n y ira szembeszökők m in t ma. E n n ek az integrációs folyam atn ak m ár v an n ak szer­

vezetei, m in t pl. az ENSZ, s m ás világm éretű, gazdasá­ gi, kulturális vagy vallásos testületek. Az Ú j N em zet­ közi G azdasági V ilágrend, az Új N em zetközi Infor­ m ációs V ilágrend még nem alak u lh a to tt ki. N em azért, m ert hiányzik hozzá a technika, hanem azért, m e rt hiányzik a politikai a k a rat, azaz: egoista érdekek aka­ dályozzák. Növekszik azonban a kölcsönös függőség és a kulturális pluralizm us tu d a ta . Az egység nem je­ lenthet uniform izálást, sokkal inkább a különbözősé­ gek egym ásra v o n a tk o zta tá sá t. V. Összegzés 1. V annak olyan alapvető em beri értékek, am elyeket vallásos és szekuláris erkölcsi rendek eg y arán t oszta­ nak. F öltétien szükséges növelnünk ez értékek tu d a tá t és ébren ta rta n u n k a világ lelkiism eretét. Ez m ind­ annyiunk közös feladata. 2. A jelen erkölcsi ren d et meg kell v álto zta tn u n k , m ert a legnagyobb érték m ost az erő és a hatalom . L egfontosabb értékké a békének, igazságosságnak, szabadságnak és egységnek kell válnia. Az átform áló­ dás folyam ata egy olyan változás, am ely során nem az egoizmus, hanem a szolidaritás felé orientálódunk. 3. E folyam atot hum anizációnak is nevezhetjük, am ely az em berséget és az em beri élet beteljesedését k ív án ja elérni nem zetközi kapcsolatokban éppúgy m in t az egyes nem zeteken belül. 4. Az új erkölcs m egvalósulásának ak ad ály ait ál­ landóan gondos elemzéssel, k u tatással és megfelelő inform ációk terjesztésével kell feltárni. 5. A különbözőképpen m o tiv ált erkölcsi fölfogások közötti párbeszéd és együttm űködés olyan dinam ikus és céltudatos erővé v álh at, am ely kezdeményezést, kezdetet és kitartást adhat az új erkölcsi rendnek vilá­ gunkban.

HAZAI SZEMLE In memoriam Zsindely Endre 1986. április 25-én, tö b b hónapos súlyos betegség u tá n , a svájci M ännedorfban m eghalt Zsindely E ndre, a B udapesti Teológiai A kadém ia ta n á ra , a nem zetközileg elism ert egyháztörténész. H o ltte sté t a m ännedorfi tem plom ban rav atalo zták fel, búcsúzta­ tá sa m ájus 2-án volt. H am v asztás u tán i tem etésére ez év őszén kerül sor a szentendrei családi sírboltban. Zsindely E ndre 1929. m ájus 4-én szü letett B udapes­ ten , az egyházi és politikai közéletben nem zedékek ó ta tevékeny értelm iségi családban. Iskolai ta n u lm án y a it B udapesten kezdte, m ajd a S árospataki R eform átus Kollégium angol in tern átu sáb an fo ly ta tta , s itt é re tt­ ségizett 1947-ben. C saládja h agyom ányait követte, am ikor u tá n a a budapesti egyetem jogi k a rá ra m ent, a szárm azási kategorizálás bevezetésével azonban az egyetem ről egy év m úlva kizárták . 1949 elején a B udapesti R eform átus Teológiai A kadém iára ira t­

250

ko zo tt be, it t ta lá lta meg élete h iv atá sát. 1953-ban végzett, s ugyanabban az évben segédlelkészként a R á d a y K ö n y v tá rb a oszto tták be. I t t szolgált 1956 nyaráig, am ikor a nagy gyerm ekbénulási járv án y b an m egbetegedett. H ónapokig feküdt vastüdőben, élet és halál közt. 1957 m ájusában az E gyházak Világ­ ta n á c sa közbenjárására a zürichi „B algrist” klinikára k erü lt. H árom évet tö ltö tt itt, de jobb keze és lábai bénák m arad tak , s csak tolókocsival tu d o tt mozogni. A klinikán ism erkedett meg G erda K neisel ápoló­ nővel, akivel 1961-ben házasságot k ö tö tt. H ázaságuk­ ból három gyerm ek született. A súlyos betegség nem tö rte le. H allatlan a k a ra t­ erővel m eg tan u lt balkézzel írni, s fo ly ta tta teológiai és eg y h áztörténeti tan u lm án y ait. 1961-ben a zürichi egyetem h ittu d o m án y i k arán egyháztörténetből dok­ to rá tu s t szerzett. E z t követően résztv ett az E gyházak

V ilágtanácsa Bossey-i Ök u m e n ik u s In tézetének téli V izsgálatai a művelődés m inden területére k iterjedtek, így ő d e ríte tt fényt a festő M ányoki Á dám és a R á­ szem eszterén, m ajd a schaffhauseni állam i levéltár m egbízásából rendezte a X V III. századi író és poli­ d ayak kapcsolatára is. Svájcba kerülve a m agyar forrásanyagtól elszakadt tikus, Jo h a n n Georg M üller igen nagy és jelen tős irath a g y a té k át. 1965-től a zürichi egyetem köteléké­ ugyan, de a X V III. század hazai jelenségeinek vizsgá­ ben m űködő „ In s titu t fü r Schweizerische R eform ati­ la ta a to v áb b iak b an is érdeklődése központjában állt. onsgeschichte” m u n k a tá rsa k é n t a B ullinger irato k és N ém etül m egjelent doktori értekezése a m agyar szem­ levelezés egyik sajtó alá rendezője. R e sz tv e tt a 40 pontból is fontos X V III. századi p ie tista vallási irány­ kötetre te rv e z e tt szövegkritikai kiadás szerkesztői za t felfogását vizsgálta, azt, hogy m it vallo ttak a be­ koncepciójának kidolgozásában, s az eddig m egjelent tegségekről és azok gyógyítási lehetőségéről. M ennyi­ ö t kötetn ek ő végezte a jegyzetelési m u n k á la ta it, illet­ ben te k in te tté k a betegséget Isten büntetésének, s ha ve a kontroli-szerkesztését. K özben számos ta n u l­ büntetés, szabad-e ellene orvosi behatással küzdeni, m án y t írt az egyháztörténet és a m űvelődéstörténet vagy a lelki m egjobbulás a betegség orvossága. K önyve fontos adalék a p rotestáns egyházi felfogás, egyszers­ köréből. Megélhetése Svájchoz k ö tö tte, de m agyar állam pol­ m ind az em beri m ag a tartá s alakulásához. Jo h a n n Georg M üller irata in ak rendezése közben g árság át nem a d ta fel, gyerm ekei iskoláikat részben M agyarországon végezték, s az 1970-es évektől ő is b u k k a n t rá az írónak Batsányi Jánossal való levelezé­ egyre erősebben bekapcsolódott az itth o n i egyházi és sére s B atsányi csak utalásokból ism ert nagy m űvének a " V iaskodás” -nak 1810-ben T übingában név nélkül tudom ányos életbe. 1974-ben a K elet-K özép-európai Reform áció T örténetének K u ta tó Intézete m u nka­ k ia d o tt példányára. A ném etül, versben írt m unka — tá rs a D ebrecenben professzori címmel. 1980. október m elynek k ritik a i k ia d ásá t a M agyar T udom ányos A kadém ia m egbízásából ő rendezte sajtó alá — lénye­ 1-jétől a B udapesti R eform átus Teológiai A kadém ián az egyetem es egyháztö rtén et ta n á ra . E ttő l kezdve az g ét tek in tv e politikai rö p irat. Benne a ferenci reakció elől N apóleonnal Franciaországba em igrált B atsányi év egy részét családjával e g y ü tt B udapesten tö ltö tte . á tte k in ti a háborús E u ró p a helyzetét és h ite t tesz a Mindez nem le tt volna lehetséges, h a felesége oda­ dem okratikus, polgári átalakulás m ellett. A kritikai adó szeretettel és kem ény m unkával nem á llt volna k iad ást kísérő m agyarázatok, Zsindelynek B atsányival m indenben m ellette. O tth o n t te re m te tt szám ára, vál­ foglalkozó önálló kisebb-nagyobb tan u lm án y ai jelen­ la lta a m indennapokkal és az utazásokkal járó ne­ tősen hozzájárultak a költő és az egész kor m agyar hézségeket, vidám és kedves lényével b izto síto tta a politikai gondolkozásának a megismeréséhez. nyugo d t és boldog családi légkört. Az, hogy a rom ­ A felvilágosodás kora m ellett Zsindely E ndre m ásik boló betegség u tá n Zsindely E n d re ú jra m agára ta lá lt, kedvelt k u ta tá si területe a Reform áció kora volt. élete ta rta lm a t, célt és értelm et n y ert, ab ban igen A Bullinger-levelezés sajtó alá rendezése során sok nagy része v an G erda Kneiselnek. Az u tó b b i években m agyar vonatkozású, korábban nem ism ert ira t k e rü lt a feleség m ellett m ár o tt álltak segítségükkel a felnőtt gyerm ekek is. a kezébe, s ezeket precíz filológiai jegyzetekkel és kí­ sérő tan u lm án y o k k al a d ta közre. Í gy többek közt Tudom ányos érdeklődése kezdettől fogva a m últ, a Pesti M acarius József, Skaricza M áté, a ném et W olf­ történelem felé fordult. N em a fejlődés felszíni válto­ gang Musculus, vagy a későbbi időkből Szenczi Mol­ zásai, a politikai vagy k ato n ai esem ények v o n zo tták, n á r A lbert leveleit. Több cikkben foglalkozott Bullin­ hanem az em beri m ag atartás, ö n tu d a t és m űveltség gerrel: részben m agyarországi kapcsolataival, L u th er­ alakulása. Az, hogy különböző korok em berei hogyan rel és Zwinglivel való vitáival, főként pedig a Refor­ lá ttá k önm agukat, m it v a llo tta k földi p ály áju k ren­ máció tö rtén etéb en elfoglalt jelentőségével. deltetéséről, a vallási és nem zeti közösséghez való A harm adik terü let, am elyet vizsgált a m agyar re­ tartozásukról. Vizsgálódásai felölelték a legszélesebb form átus egyház gyászévtizede, a gályarabok tö rtén e­ értelem ben v e tt m űvelődéstörténet te rü le té t, s ami különösen v o n zo tta: az egyházak, m indenekelőtt a te. A zürichi levéltárból közölt iratok, naplók segítségé­ vel v ilá g íto tta meg az elitéltetés és főleg a gályáról reform átus egyház em bert és k u ltú rá t form áló h a tá sá­ való szabadulás részleteit. Svájci tartózkodásukról kü­ nak megismerése. lön tan u lm á n y t írt. A k iv á lto tt m agyar gályarabok Első, még betegsége e lő tti m unkái főként a R ád a y a k X V III. századi tag jaiv al foglalkoztak. E kkor, az zürichi befogadásának 300. évfordulóján, 1977-ben az ő kezdeményezésére k erü lt em léktábla a zürichi székes 1950-es években k erü lt a család lev éltára a R á d a y egyház falára. G yűjtem énybe, az iratok rendezésében m aga Zsindely H osszan sorolhatnánk még Zsindely E ndre m u n k áit is résztv ett, így elsők közt h aszn o síth atta az igen gaz­ az egyetem es és a m agyar egyház és m űvelődéstörténet dag anyagot. Főleg R ád ay G edeonnal foglalkozott, köréből, itth o n i és külföldi, ném et nyelvű folyóiratok­ a k it az irodalom történet m indaddig csak k ö ltő k ént ban. V alam ennyire az ad ato k pontossága, a lényeg fel­ ism ert és érték elt. Zsindely m u ta tta ki, hogy verseinél ismerése és az esem ények vagy személyek egyetem es sokkal jelentősebb tu d om ánypolitikai tevékenysége. E gy olyan időszakban, am ikor a m agyar p ro te sta n ­ folyam atban való elhelyezése a jellemző. Meg az, hogy bárm ilyen, látszólag kicsiny részlettel foglalkozott is, tizm us kiszorult a nem zeti közéletből, s értelm iségét m indig a nagy egészet lá tta és lá tta tta . O lyan erény az elparlagiasodás, a búsm agyar kifakadásokban ki­ volt ez, am elyet főleg az ötvenes-hatvanas évek m a­ m erülő provincializm us veszélye fenyegette, R á d a y Gedeon és országos hírű péceli k ö n y v tára körül töm ö­ gyar egyháztörténeti m űveiben nem mindig találu n k rü ltek azok, akik az európai és a m agyar k u ltú ra el­ meg. K u tatá sa i, tan u lm án y ai három évszázad m agyar és egyetem es m űvelődéstörténetét, érzés és h itv ilág át v á lasz th a ta tlan v o ltá t h ird e tté k , s az akkor egyedül m odern európai felvilágosodási törekvéseknek a fogták át, s több évtizedes k u tató m u n k a u tá n egyre jo b b an é re tt a nagy szintézis. E nnek elkészítése azon­ nem zeti hagyom ányokkal való egyesítésén fáradoztak. T anulm ányaiban vizsgálta R á d a y elképzeléseit, a ban m ár nem a d a to tt meg neki. Torzóba szakadt m unkássága azonban így sem volt hiábavaló. Zsindely p rotestán s m agyar m űveltség és világnézet erjesztésé­ ben vég zett fá ra d h a ta tla n m unkásságát, a péceli kas­ E ndrének köszönhetjük, hogy m ú ltu n k egy sor fontos té ly t és a benne folyó életet, közelebb hozva a m ai részletét m a világosabban látju k , elődeink gondolkozá­ emberhez az egész X V III. századi M agyarországot. sát és m a g a ta rtá sát jobban ism erjük. M int tudós pél­

251

d á t m u ta tott igényességében —s pontosságban, abban hogy m iként kell egyes kérdéseket megközelíteni. A h it­ ből élő em ber p éld át m u ta to tt emberségből, s abból am it a költő így fejezett k i: „N incs veszve bárm i sors a la tt, ki el nem csüggedett.” Személye ta n ú sítja , hogy

európai és m agyar v o ltunk nem áll ellentétben egy­ m ással; lehetünk úgy m agyarok, hogy európaiak v a­ gyunk, s európaiak m ara d h atu n k anélkül, hogy m a­ gyarságunk gyökértelenné válnék. Benda K álm án

Molnár Mária a pápuák között Emlékezés születésének századik évfordulójára csodálatos vezetése volt ez, m ert m indezekkel előké­ Nehéz elképzelni, hogy a m ostani V árp alota milyen sz ített a rra a célra, am it később m u ta to tt meg. v o lt 100 évvel ezelőtt, am ikor M olnár M ária 1886. A háború u tá n visszajöttem B udapestre és a B ethá­ szeptem ber 11-én m egszületett. Mi az, am i akkor és niáb an dolgoztam , börtönben levők, b u k o tt nők és m a is m egvan? N em sok. A ház, am elyben született: öngyilkosok között. 1923 áprilisában egy vidéki gyü­ Csernye u tc a 2., az iskola, ahol ta n u lt, m a ez a parókia, lekezetbe [Győrbe] k ap tam m eghívást. I t t is belmisz­ és persze a tem plom . V árp alo tán ak 3 tem plom a van, sziós m unkában segítettem a lelkésznek [Czeglédy a reform átus a „zöld tem plom ” vagyis a zöld tornyú. Sándornak]. M unkám hoz ta rto z o tt a kórházi betegek, A régi h u szárv árra és sziklára épült. E zért nem is tö r­ foglyok látogatása, szegénygondozás, v asárnapi iskola té n t semmi b a ja a földrengéskor, h o lo tt a katolikus és serdülőkor vezetése, bibliakörök ta rtá sa . Győrből tem plom falain u jjn y i repedezések keletkeztek. 1788b an ép ítették , falusi barokk stílusban. Az úrasztala kívánkoztam N ém etországba. A zért szerettem volna m ellett m a is azon a vörösm árvány keresztelőm edencén ném etül tu d n i, hogy a ném et hívő keresztyének élet­ ta r tjá k keresztvíz alá gyerm ekeket, m in t 100 évvel ra jz a it olvasva a n y ert ism ereteket felhasználjam m a­ g yar evangélium i m unkám ban.” ezelőtt M olnár M áriát. Szülei nem v o ltak v árp alo taiak . A pja M olnár József, Így kerü lt Liebenzellbe, am ely a C. E . szövetség missziói intézete volt. R ögtön otthon érezte m agát, m olnár, an y ja Balogh E rzsébet, R év-K om árom ban m ert itt is erdő v e tte körül, nem bakonyi tölgyek, esküdtek, 1883. szept. 11-én. Először C satárpusztán, hanem fekete erdei fenyők. I t t le tt azzá, am ivé Isten m ajd C setényben lak tak , ahol v o lt vízim alom. Később 40 éven á t előkészítette. 1935-ben D ebrecenben ta r to tt m entek á t V árp alo tára. C saládjáról M olnár M ária né­ „H ogyan lettem m isszionáriussá” előadásában ezt így m et nyelvű önéletrajzában, am elyet 1927-ben Lieben­ m ondta el: zellbe a d o tt be, így ír: „Liebenzellben egy missziói házba kerültem . Sok „É desapám nem v o lt különösen vallásos. A nyám m isszionárius fordult meg itt, egyik jö tt, m ásik m ent. azonban nagyon istenfélő, kegyes és m élyenérző lélek Összesen vagy kétszázan voltak. Szokás volt, hogy volt, aki tíz gyerm ekét is istenfélelem ben nevelte. esténként a szabadságra jö tte k beszám oltak m unká­ Sajnos m ár csak 3 feln ő tt testvérem v an életben, jukról. E gyszer Mánusz szigetéről jö tt vissza D eepke öten kiskorukban h a lta k meg gyerm ekbetegségben, Frigyes [aki később vele e g y ü tt v érta n ú h alá lt halt] egy öcsém és h ugom felnőtten öngyilkos le tt. M int gyerm ek testileg gyenge és vérszegény vo ltam .” Mégis és beszám olt Ú jguineában Mánusz szigetén végzett m unkájáról. É s ekkor csodálatos érzés fogott el, m in th a a környék legbátrabb gyerm ekeként ism erték. A Ba­ a lelkemben m egszólalt volna egy h an g : É n küldelek kony 100 évvel ezelőtt V árp alo ta alá ért, ők pedig a téged a pogányok közé, menj Mánusz szigetére. Nem falu szélén lak tak . Alig m entek ki házukból, m ár o tt ak arta m ezzel a g o n dolattal foglalkozni, de lehetetlen v o ltak az erdőben. M ária és húga nagyon szerették volt kikerülnöm . 8 hónapig ta r to tt a küzdelem . E k k o r az erdőt, g y akran m entek keresztül ra jta , ha Cseténybe m egosztottam nyugtalanságom at egy testvérrel, aki m entek rokonaikhoz. M egesett, hogy eltévedtek, vagy azt tan ácso lta: Jelentkezz a m isszióba és vidd dolgodat részeggel találk o ztak , Teréz e lfu to tt volna, de M ária a választm ány elé. H a ez az Ú r hangja, akkor ki kell b á tra n elm ent m ellette. T önkrem enetelük u tá n felköl­ m enned, de h a csak az itten i levegő befolyása, akkor tö ztek B udapestre, a IX ., Drégely u. 9. sz. házba. „E k k o r ism erkedtem meg — írja önéletrajzában — egyszerűen visszam égy B udapestre. M egírtam életraj­ a C. E . Szövetséggel, B eth án ia E gylettel. B ibliakörük­ zom at és beadtam a kérvényt. Amíg jelentkezésem et a lelkész olvasta, [H erm ann Coerper] remegve ültem ben, am elyekre szorgalm asan eljártam , sok boldog a széken és beh u n y t szemmel im ádkoztam . Egyszerre ó rát éltem át. N a p já t és ó rá já t nem tu d o m m egtéré­ lá tta m a végtelen ten gert, m éteres hullám okkal és semnek, de nem sokára Isten kezében éreztem m aga­ lá ttam m agam , am int h a n y a tt fekszem a tengeren. Nem m a t. E rős vágy éb red t fel bennem , hogy egész életem et az Ú r szolgálatába állítsam . E lh atáro ztam , hogy felvé­ tu d ta m m ozdulni, egy kéz ta r to tta a vállam at. E ttő l te te m m agam a Filadelfia Diakonissza E gyletbe és m egijedtem és k in y ito tta m a szemem. L átta m , hogy a lelkész még m indig olvassa jelentkezésem et. Ism ét jelentkezem a B ethesdába diakonisszának. I t t ta n u l­ ta m ki a polgárit. T an u ltam a n ató m iát és betegápo­ im ádkozni kezdtem , de m egint ugyanezt a képet lá tta m m agam előtt. Nem csuktam be többé a szemem. lást, segítettem az operációknál. M egism erkedtem az Mikor elolvasta, azt m o n d ta: R endben van, m ajd orvosi eszközökkel, injekció és infúzióadással, tö rö tt közli a választm ánnyal és egy h ét m úlva m egkapom végtagok sínbe rakásával. 3 évig voltam diakonissza. É d esapám h irtelen halála u tá n kénytelen voltam ki­ a választ. Nehezen m últ el a hét. A lelkész h iv a to tt és elm ondta m indnyájan meggyőződtek arról, hogy Isten ­ lépni és m int m űtősnő különböző vidéki k órházakban v állaltam m u n k át. Mikor k itö rt a háború, 1915-ben től van a n y u g talanítás, ki kell, hogy küldjenek. Szo­ bám ba térve, forró im ádságban, félórás küzdelem u tá n a h arctérre m entem . G alíciában egy járv án y kórházba k im ondtam : A tyám legyen meg a Te ak arato d , én me­ kerültem , ahol a megfigyelő osztályon m egtanultam a különböző járv án y o s betegségek felism erését és gyó­ gyek, ahova küldesz. E kkor csodálatos, soha nem ér­ g y ítá sá t. Most érzem igazán, hogy Isten n ek milyen z e tt békesség tö ltö tte el szívem et. E z u tán a Liebenzelli 252

Misszió elk ü ld ö tt a tübingeni trópusi kórházba, hogy vizsgáljanak meg, alkalm as vagyok-e a forróégövi szol­ g á la tra , m ert Mánusz o tt fekszik. Az alk alm atlannak n y ilv á n íto tt, azért is, m ert m ár elm últam 40 éves és a k o rh a tá r 30 vo lt.” M olnár M ária ekkor h a z a jö tt és visszam ent Győrbe és fo ly ta tta m u n k á já t. Az 1903-ban alak u lt M agyar Evangélium i K eresztyén Missziói Szövetség ebben az időben szerette volna felújítani a régi m oham edán m issziót, de nem a k a d t jelentkező. Most m egpróbálták M olnár M áriát rávenni, v állalja el. Ő azonban állha­ ta to s a n k ita r to tt am ellett, hogy Isten M ánuszra h ív ta el. E z a csökönyösség a rra késztette a Missziói Szövet­ séget, hogy ism ét próbálkozzék Liebenzellel. V álaszt­ m ány u k ekkor beleegyezett, hogy ism ételje meg m a­ gyar orvos az alkalm assági vizsgálatot, h á th a az ked­ vezőbb lesz? E z t 1927 ta v aszán Schimmert G usztáv főorvos végezte el, és kedvező volt. A M agyar Missziói Szövetség v á lla lta k iu tazása és o tt tartó zk o d ása k ö lt­ ségeit, Liebenzell pedig azt, hogy o tta n i m isszionáriu­ saival közösen m unkálkodjék. Ü nnepélyes kibocsátása 1927. aug. 14-én v olt a K álvin té ri tem plom ban. N em véletlenül ta r to ttá k ezen a napon. Az 1927-es esztendő nevezetes év volt a misszió tö rtén etéb en . E k k o r ta r to tta a F a ith and O rder első világkonferenciáját L ausanneban s ezzel szinte párhuzam osan folyt B udapesten a C. E. szö­ vetség [B ethánia] 5. európai konferenciája. 600 lelkész és 2000 presb iter v e tt ezen részt. A főistentiszteleten v olt az ünnepélyes kibocsátás. Először Ravasz László püspök p réd ik ált K risztus követőiről, „akiknek is­ m ertetőjele, hogy valakivel szak ad atlan u l e g y ü tt já r­ nak, e g y ü tt élnek, aki a világ szám ára csak egy név, egy történelm i emlék, de az ő szám ukra egyetlen realitás” . U tá n a 3 palástos lelkész szólt az ú rasztalá­ n ál: N y á ry P á l a B eth án ia elnöke, Podm aniczky Pál a Missziói Szövetség elnöke és E d w ard K ühn a Lieben­ zelli Misszió egyik vezetője. U to ljára m aga M olnár M ária: „G yerm ekkorom tól fogva elh ív o tt az Ú r szol­ g álatára, de nagyon sok m u n k á t kellett ra jta m elvé­ geznie, míg igent m ondtam hívó szavára. Sajnálom itth ag y n i öreg édesanyám at, testvéreim et, valószínű, hogy nem látom őket többé. Csak a n n y it kérek tőletek testvéreim , im ádkozzatok értem . Nem azért, hogy a tengerbe ne dobjanak, hogy az em berevők fel ne falja­ nak, hanem hogy m indvégig m egm aradhassak K risz­ tusom oldalán” . 1927. decem berében in d u lt ú tn a k Liebenzellből, Goebel Tina m isszionáriusnő társaság áb an , ak it szintén M ánuszra k ü ld tek ki. E gy missziói állom áson mindig legalább k é t m isszionáriusnak k ellett lennie. Míg u taz­ nak az Orsov a óceánjáró hajón, ism erkedjünk meg azzal a világgal, am ely v á rta őket. Óceánia szigetvilágának legnagyobb szigete Ú j­ guinea, e ttő l északra fekszik az A dm iralitás sziget­ csoport. E nnek legnagyobb szigete Mánusz. E zt apró szigetek veszik körül, k ö zö ttü k a legnagyobb Pitilu. E z le tt a M olnár M ária missziói főállom ása. Az adm i­ ra litá s szigetek e t p o rtu g ál és spanyol hajósok m ár a X V I. században felfedezték, de lakói, az em berevő p á p u á k ellenséges m a g a ta rtá sa m ia tt belsejükbe még a X X . században sem m ertek behatolni. Az első, aki M ánusz legm élyebb dzsungeljeit végig járta Molnár M ária volt. Beszámolói földrajzi, néprajzi szem pontból is értékesek. A szigetcsoportot tö b b millió év előtti vulkánkitörések h ozták létre, am elyek közül ném elyik még m ost is m űködik a ten g er a la tt. Az A dm iralitás szigetcsoport 1914-ig ném et g y a rm a t volt. A h áború kitörése u tá n A usztrália szállta meg és még M olnár M ária idejében is b irto k u k b an volt. Missziót először

az angolok kezdtek itt, m isszionáriusaik közül tö b b e t a páp u ák felfaltak. A Liebenzelli Misszió először K íná­ ban dolgozott, 1903-ban ők k ü ld ték ki K ínába K unst Irént. 1913-ban a Fellowship of C hristian Office of the A rm ed Forces kérte fel őket, hogy kezdjenek M ánuszon is missziós m u n k át. „N em elég a civilizációt és kul­ tú r á t elvinni a ném et g y arm ato k ra — írtá k —, hanem az evangélium ot is. M ert ezeket az em bereket egyedül Jézus K risztus tu d ja m egváltoztatni.” A Liebenzelli Misszió k é t legalkalm asabb em berét: Friedrich Doepkét és H erm an K ra fto t k ü ldte ide. 1914-ben kezdték meg m u n k á ju k at és 10 év m úlva keresztelték meg az első p á p u á t. E rrő l a 10 éves m unkáról szám olt be Doepke 1925-ben Liebenzellben, am ikor M olnár M ária m eghallotta Isten h ív ását: Menj M ánusz szigetére. M olnár M ária m unkájáról levelekben szám olt be a Missziói Szövetségnek a z a la tt a 15 éve a la tt, amíg k in t volt. E zeknek egy részét 1935-ben Ivanyos Lajos k ia d ta „ H é t év a kannibálok földjén” címmel, m ásik részét szem elvényekben 1948-ban „M indhalálig” címmel, Draskóczy László jelen te tte meg. Legteljesebb kiadása, részletes életrajzzal szü­ letése százéves jubileum ára fog m egjelenni. Első benyom ásairól, 1935-ben D ebrecenben így szá­ m olt be: „ U ta m a hajón 9 hétig ta r to tt. E gy m ás világ­ b a érkeztem . V alahogy úgy fekszik ez a hely, m in th a innen á tfú rn án k a földet kissé kelet felé s o tt lyukad­ nánk ki, ahol az A dm iralitás szigetcsoport van. O tt m ost reggel van, m ost jö n fel a nap. A hold is más form ában m utatkozik. N em látn i a Göncölszekerét sem, ellenben láth ató az égen egy kereszt, a Dél keresztje. Ez a kereszt m in th a egyenesen a misszioná­ riusoknak lenne odaterem tve, hogy bíztassa, b áto rítsa és eszébe ju tta ssa , m it t e t t érte K risztus a Golgota hegyén. De sokat vigasztalt engem ez a kereszt! Mikor m egérkeztünk Mánusz szigetére D oepkéék fo­ g ad tak . M ár m ásnap m egkezdtem orvosi szolgálato­ m at. V égiglátogattam a környék kisebb szigeteit, m egism erkedtem a törzsfőnökökkel, akik barátságosan fogadtak. A kezelések u tá n m egszólalt a csigakürt, ez volt a harang, am ely az áh ít a t kezdetét jelen tette. H ird ettem az evangélium ot és ta n íto tta m . 3 h é t m úlva m entem á t P itilu ra. E gyedül m arad tam [Goebel T ina a közelben fekvő L onúra m ent], de úgy éreztem m a­ gam , m in th a otth o n lennék. [ I tt is fák, pálm afák v ették körül.] Az első napok v o ltak nehezek, pedig nem tu d ­ ta m velük beszélni, de a szeretet nyelvét m indenki m egérti. Ahogy egy sebet kim ostam és bekötöztem , m ásnap m ár bizalom m al jö tte k hozzám . E zért nevez­ te k el „Missziz d o k tornak” . Mánuszon európai em ber­ nek tű rh e te tle n a hőség. Tél nincs, de egy évben 300 esős nap van. A sok eső hasznos, ivóvizet is ad m ert a korallszigeteken nincs forrás. É tkezésük nagyon egyszerű. V an egy p álm afajta, am elynek törzsét le­ h á n tják , belsejét szétverik, ebből lesz a liszt. A lisztet m egpirítják, kókuszdió levelével m egédesítik, ez a táró, m indennapi eledelük. N agyon szép egzotikus világ ez. K ókuszdió rengeteg terem , de európai növény egy sem. A meleg m ia tt ru h á t nem hordanak. Az asszonyok egy kis fűk ö tén y t viselnek elöl, h átu l, a férfiak háncsból készült á tk ö tő t. Az itteni bennszülött nép az egyetlen, am elynek nincs bálványa. Mi azt ta n u ltu k az iskolában, hogy m inden népnek van bálványa. Ez nem áll, nekik nincs semmi­ féle istenük. Nincs is kifejezésük rá, sem fogalm uk róla. Sem fából, sem m ásból k észített fétisük sincs, am it im ádnának. E gyetlen h a ta lm a t ism ernek, a sátán h ata lm á t, a ttó l félnek, meg különböző szellemektől. H árom féle szellemet ism ernek, v a n olyan, am i az erdőben lakik, ez az erdei ördög. A m ásik a Belid,

253

az elköltözö ttek szelleme. E ttő l félnek a legjobban. H a v alaki beteg, azt bizonyosan valam elyik Belid kínozza és meg a k a rja ölni. E z é rt ki kell engesztelni. Csak egy b ű n t ism ernek, a lopás bűnét, de ezt is csak akkor, h a rajtacsíp ik őket. H a v a la k it ra jta k a p n a k , egy pálm afához kötözik és m érgezett lándzsával agyonlándzsázzák. De h a v a n hozzátartózója, aki értékes ajándékot hoz, pl. gyöngysort, k u ty afo g at, és od aad ja a káro su ltn ak , akkor szabadon engedik, m ert m eg v álto tták . Így é rte tte m meg velük K risztus váltsá­ g át, hogy a sá tá n a bűnnel m egkötözi az em bert és készen áll, hogy agyonlándzsázza, de jö tt K risztus, aki az ő drága v érét a d ta é rtü n k váltságul, aki ezt elfogadja, an n ak m egoldódnak kötelékei és szabad lesz. Csak k é t évi ta n u lá s u tá n kereszteljük meg őket, de csak azt, aki ige szerint él is. Az első a k it meg­ kereszteltünk P itilu n , szakácsom le tt Lomon, aki keresztségben József nevet v álaszto tta, hogy ő is ellene tu d jo n állni a csábításnak, m in t József. Ő le tt leghű­ ségesebb m u n k atársam . Végezte kezdettől fogva a h ázim u n k át, főzött, m osott, v asalt és m indent ami a ház körül szükséges. Ő ta n íto tt a pitilu i nyelvre és ápolt, am ikor a m alária letepert. Mikor fia született, a k it Istv á n n a k kereszteltünk, azt m o n d ta: Szeretném fiam at Istennek szentelni, de i t t nincsen É li pap, elfogadod-e hogy idehozzam és Istennek neveled? M ikor másfél éves le tt, el is h o zta és azóta nálam van. M egtanult im ádkozni, sőt egy p á r szót m agyarul is. A mi ju talm u n k a betegség, am it testü n k b en hordozunk. Szu nyog, kígyó, v értetű , m ind egészségünk ellen tö r.” A m alária többször leteperte, a kinin sokszor segí­ te tt, de 1930 ja n u á rjá b a n feketevízlázzá súlyosbodott. K evés em ber éli ezt tú l. " Ú gy éreztem életem nek vége, végrendelkeztem — írta később — kész voltam U ram hoz hazam enni, de Ő még nem ta lá lt m éltónak az elm enetelre, to v áb b kell szolgálnom az Ő ügyét itt, ahova á llíto tt.” U tá n a szüksége v o lt m agaslati leve­ gőre, pihenésre. M egkapta rá a p énzt, de m ivel h ázát a fehérhangyák an n y ira összefúrták, hogy életveszélyes le tt, az üdülésre szán t p énzt az új ház építésére hasz­ n á lta fel. „Teljes erőm ben vagyok — b íz ta tta m agát — h a nem lennék erős, vissza k ellett volna esnem a fekete­ víz lázba. Isten m egőrzött, olyan hosszú u ta k a t te tte m meg, am it fehér em ber m égcsak meg sem kísérelt.” De ez m ár istenkísértés volt. Ú jból elővette a m alária, nem h a lo g a th a tta to v áb b az üdülést. M eghívták Új­ guinea egyik 1000 m éter m agas missziós üdülőjébe, Sattelbergbe. Micsoda öröm volt, hogy i tt tehenészet is v o lt és ih a to tt teh én tejet, am it m ár 4 éve nem iv o tt, és ta lá lt virágokat, m in t az otth o n i sark an ty ú ­ virág, m uskátli és rózsa! A m eredek hegyi u ta k a t ló­ h áto n já r ta be, büszkén írta, hogy m ilyen h am ar bele­ jö tt a lovaglásba. Az üdülés nagyon jó t te tt. Felfris­ sülve té r t haza, P itilu ra. „A sötétség tá m a d m inden oldalról — írta — úgy érzem közel a döntő ütközet. P itilu n egyenesen Isten m u n k ája ellen tám ad n ak . Egyes varázslók a hazajáró szellemek ijesztésére porladó tetem ek et ásta k ki, éget­ té k el h am v aik at, és az u takon, házak elő tt ástá k el. M indenki retten etesen fél, h ázaikban sem m ernek m aradni, elbújnak a sziget túlsó oldalára, hogy a szellem meg ne ta lá lja őket. Isten tiszteletre sem m ernek járn i. Ú gy látom , h a nem volna ausztrál katonaság, ism ét nekikezdtek volna az em berhús evéséhez. É s bizonyára én és a pitilui keresztyének le ttü n k volna az első áldozatok.” A m isszionáriusok általáb an ö t évi m u n ka u tá n szoktak szabadságra m enni E urópába, Goebel Tina, m ivel nem b írta a k lím át, m ár 3 év m úlva hazam ent, pihenésre, erőgyűjtésre. M olnár M áriát m ár régóta

254

h ív ták , m o st úgy lá tta , elérkezett az idő, hogy haza­ m enjen. A Liebenzelli Misszió m egrendelte hajójegyét, ő pedig csom agolt. A külmissziói m úzeum részére g y ű jtö tt néprajzi anyagot. Maguk a feketék is sok haszn álati tá rg y a t hoztak össze, tá la t, fazekat, k an alat, gyöngydíszeket, készítettek halászati eszközöket, k e­ n u t stb. „Misszis, vidd el ezt a faludba [városra nincs szavuk] had d lássák, hogy m it tu d u n k .” E zek m ost a S árospataki G yűjtem ények M úzeum ában v an n ak kiállítva. 1935 áprilisában indult. Mi v á rta itt? Dús program . N apról-napra be volt osztva az ideje. Legnagyobb ér­ deklődés a m ájus 22-én a K álvin téren ta r to tt szeretet­ vendégségen elm ondott beszám olóját kísérte. Ezen a já n lo tta fel R avasz László egyháza nevében egy úr­ vacsorai készletet P itilu n ak . K ö v etk ezett egy hónapos k ö rú t E rdélyben, u tá n a a Felvidéken, ahol K isújfalu egy szép haranggal ajándékozta meg, am it a híres Egry Ferenc harangöntő készített. Itth o n 60 gyüleke­ zetben 83 beszám olót ta r to tt. Búcsúlevelében ezt írta : „N em sokára egy éve lesz, hogy M ánuszról elindultam . H ogyan, h á t nem pihenni jö ttem h aza? H á t nem . Az itth o n i élet más, örökös n y u gtalan szaladás, tülekedés, kím életlenség, egy szóba foglalva „hidegség” . Fázom kívül s belül, m ióta az örök n y ár h a z á já t elhagytam . O tt k in t nem v o lt honvágyam sohasem, de am ióta eljöttem azóta küzdöm a honvágy ellen. A nyolc év előtti időt keresem és nem tudom m agam beleélni, hogy ez idő a la tt E u ró p a m egváltozott, m ás le tt még a hívő em berek felfogása is. Vérmes rem ényekkel kecsegtettem m agam , hogy itth o n m egpihenek és lé­ lekben m eggazdagodva, felfegyverkezve, felkészülten ú ju lt erővel veszem fel a h arcot a sötétséggel szemben. Merész rem ény volt, erre nem jö h e te tt más, m in t ki­ ábrándulás. Hiszem , hogy belőlem is k iáb rán d u ltak , am in t lá ttá k , hogy az a k it távolból hősnek és nagynak lá tta k , nem m ás m in t tö rő d ö tt, sokszor türelm etlen em ber, aki tele van vágyódással, hogy m inél előbb visszam ehessen, ahol a sötétség nagy, de m elegen sü t a nap.” P itilu ra 1936 novem berében érkezett vissza. M indent rendben ta lá lt, Lomon hűségesen gondozta a ráb ízo tt testvéreket. Az E gry h aran g o t felhúzták egy 3 m éter m agas kókuszpálm ából készült állványra és azóta ez a harang hív o g atja a feketéket istentiszteletre. Az úrasztali t erítő t és kelyhet karácsonykor v e tték hasz­ n álatb a, nagy örömére a m egkeresztelteknek. 1937ben több vulkánkitörés R a b a u lt csaknem megsemmisí­ te tte , tö b b m in t 500 h a lo tt volt. Ú gy látszo tt, hogy a kitörések P itilu t is elérik, de Iste n m egőrizte őket. 1939-ben k itö rt a m ásodik világháború. H írt egyre kevesebbet k ü ld h e te tt, m un k ája an nál tö b b lett. A közelben levő P ak szigeten m ásodik missziói központ létesült, új tem plom m al. Égetően szükséges volt egy m ásodik m isszionáriusnőre. M olnár M ária Balla R e­ beka te stv é rt szerette volna, a felvidéki K isújfaluban m űködő diakonisszát, hogy m agyar szót is hallhasson. Sőt még a z t is tervezte, hogy P itiluból önálló m agyar missziói állomás legyen, leányiskolával, 2 —3 ta n ító ­ val! A m it a m agyar reform átus egyház ta r to tt volna fent. 1939-ben a Liebenzelli felügyelő lelkész megvizs­ gálva a helyzetet, beleegyezett abba, hogy R ebeka te stv é r kijöjjön, h a alkalm as a trópusi m u n k ára és elvégzi a missziói iskolát. 1940-ben a hatóságok meg­ tilto ttá k az „ellenséges” ném et m isszionáriusok m un­ k áját, korlátozták szabadságukat, s ő t W a lte rt internál­ tá k A usztráliába. „K ülönös kegyelem — írta M olnár M ária egyik utolsó levelében — hogy m agyar vagyok és semmi korlátozás alá nem esem. Z av a rta lan u l h ir­ dethetem az igét.”

A h áború u tá n az első h ivatalos értesítést Liebenzell­ nek küld te az au sztrál korm ányzóság, hogy misszio­ náriusaik, k öztük M olnár M ária is m eghalt. H ozzánk az első levél 1948-ban érkezett. A boríték­ ban k é t levél volt. Az egyik F riedrich W altertől, a m ásik Lom ontól. W alter így írta le a tö rté n te k e t: „A h áború kitörése u tá n , m iu tá n az am erikaiak el­ foglalták az A dm iralitás szigeteket, m inket m in t ném etek et A usztráliába in te rn á lta k . 6 és fél évet tö ltö tte m o tt tüskés d ró t m ögött. G y akran kérdeztem m agam ban, m iért szabad tö b b i testvérem nek to v áb b dolgozni, nekem pedig bezárva élnem. Mégis, m ikor m eg tu d tam a h áb o rú befejezése u tá n a misszió szo­ m orú sorsát, a rra k ellett gondolnom , az em berek rosszat a k a rta k , de Iste n a rosszat jó ra fo rd íto tta . H a nem lettem volna internálva, a jap án o k engem és egész családom at is k iirto ttá k volna és m ost nem fo ly ta t­ h a tn á m m isszióm at. Mikor a jap án o k elfoglalták a szigeteket m eg tilto tták az istentiszteletek ta rtá s á t. V alaki b eáru lta, hogy M olnár M ária ira to k a t őriz — az Ú jszövetség v o lt —, ezért a m egszállók h etente ta r to tta k n ála h á z k u ta tá st. De nem ta lá ltá k meg, m ert Lom on a padláson levő v íz ta rtá ly b a re jte tte . 1943. m árc. 16-án azzal az ürüggyel, hogy m ás szi­ getre szállítják őket, egy h ad ih ajó ra tereltek m inden fehér em bert, M olnár M áriát is. Doepke így szólt búcsúzáskor: az Ú r m egjelentette nekem , hogy nem fogunk visszatérni, a jap án o k megölnek m inket. De W alter úr vissza fog térni, azért v ite tte el az Ú r, hogy m egm eneküljön, m in t Illés Á kháb elől. P ró fétai látás volt. A következő napon a n y ílt tengeren gyilkos golyók te ríte tté k le őket. Í gy lettek testvéreim vér­ tan ú k . A zu tán jö tte k az am erikaiak. O lyan v á ra tla ­ nul, hogy nem v o lt idő a k ézirato k at a padlásról le­ hozni. A bom bák m indent m egsem m isítettek.” Lom on levele: „Missziz M olnár nem a m i földünkön h a lt meg. N em a fehérek h arcáb an p u sz tu lt el. A ja ­ pánok hozzánk és az Ú r tan ítv án y aih o z rosszak voltak, m egölték Je h o v a szolgáit. Szívem nagyon sír és szo­ m orú Missziz M olnárért. Sokáig v o lt P itilun, betegsé­ günkben m indig seg ített Isten erejével. M ost anyám a m ennyben nyugszik Isten lakóhelyén. Mi b arnák úgy gondolunk a m agyar földre, m in th a Missziz M olnár o tt volna. Isten veletek testvéreim .” Így teljesedett be M olnár M ária látom ása: úszo tt h an y attfek v e a te n ­ ger hullám ain. Mi te tte képessé M olnár M áriát arra, hogy m ost, tö b b m in t 30 év u tá n is hősnek és nag y n ak lássuk? Biztos, ren d íth etetlen h iv a tá stu d a ta . Missziót csak ezzel lehet végezni. E z t erősítette Istennel való szoros im akapcsolata. É s an nak tu d a ta , hogy otthonról nem ­ csak anyagilag, hanem im ádsággal is segítik. E rről t e t t bizonyságot visszatértek o r: „N apról n a p ra érez­ tem csaknem nyolc és fél éven á t, hogy hazulról im ád­ kozó lelkek segítenek szenvedéseim elhordozására.” A m it h ird e te tt, azt élettel bizo n y íto tta. „ H iá b a em­ legetjük addig a Szentírá s t és K risztust, amíg nem tu d ju k világosan m egm utatni, hogy a z t v alaki komo­ lyan veszi. H iáb a hirdetem a K risztus szabadítását, h a én nem vagyok hajlandó h alálb a adni életem . Csak a tén y ek beszélnek. A m ikor beteghez megyek éjjel és félénk kísérőm et először hazakísérem , hogy u tá n a én egyedül m enjek végig éjfél u tá n a szigeten, az im ponál. H a ételem et am i nem sok, mégis m egosztom

azzal, aki k ívánja és ők m aguk lá tjá k , hogy nekem kevesebb vagy semmisem ju to tt, akkor hisznek.” Úgy szólt hozzájuk, hogy soha nem lá tta a szín­ különbséget közöttük. „Sok öröm öm v an ezekben a kedves feketékben, akik m ár nem is feketék előttem , hanem m ind m egannyi kedves ismerős, azt hiszem ez úgy van, hogy az állandó e g y ü ttlé t e ltü n teti a szín­ különbségeket és m egm arad az egyéniség, am i m inden népnél ugyanaz.” „A feketét a m aga népe tu d ja legkönnyebben misz­ szionálni. N em tudom leírni [M adang szigete m elletti egyik missziós telepen] m eglepetésem et. M inden falu­ ban v an 1-2 ta n ító , a gyerm ekek kötelesek az iskolát látogatni, de nem a korm ányzóság parancsára, hanem a gyülekezet presbiterei és vénei teszik kötelezővé. M isszionáriusukat, ta n ító ik a t m aguk fizetik. A misszio­ nárius itt m ár nem pogányt ta n ít, hanem keresztyéne­ ket. Persze nem szabad elfelejteni, hogy itt a m unka m ár 50 éve folyik. Az első em berevőt 18 évre keresztel­ té k meg, de azu tán a m egkereszteltek lettek misszio­ náriusok sa já t népük között. M ost is bennszülött misz­ szionáriusok, evangélisták, ta n ító k viszik szerte az evangélium ot.” Ugyanez a helyzet a nők m isszionálásánál is. „T ud­ ta m , hogy a nők elrejtőznek, h a idegen férfi közeledik falujuk felé. A m isszionáriusokat sem h a llg ath atják , így term észetes, hogy a nőkhöz csak nők vihetik az evangélium ot. E z ért vo ltak úgy meglepődve, hogy egy „missziz” jö tt a falujukba. M egm agyaráztam nekik, hogy ők a nővéreim és azért te tte m meg ezt a nagy és nehéz u ta t, hogy á ta d ja m nekik U runk üzenetét, aki m indent lá t és szereti a bennszülött asszonyokat. Az asszonyok körülfogtak, hol kezem et szorongatták, hol h átb av ertek , ezzel fejezték ki öröm üket afelett, hogy testvéreim nek neveztem őket, hogy én is csak olyan nő vagyok, m in t ők.” A rra a bátorságra, amellyel m ár gyerm ekkorában já r t a B akonyban, i t t igazán nagy szüksége volt. „ Ifja in k h á tra m a ra d ta k , féltek az itte n i néptől, hogy felnyársalják őket. M inden energiára szükség volt, hogy rávegyük őket, hogy jöjjenek velünk. N em is csodáltam félelm üket, m ikor m egláttam a házak falán a koponyadíszeket. E ste a törzsfőnök egyik feleségének házában té rte m aluvóra. Ifjaink m ikor lá ttá k ezt, könyörögtek, m aradjak velük, m ert az asszonyok meg ölnek éjjel. Ők viszont m egvédenek. B izto síto ttam őket, hogy az én királyom nem alszik és meg tu d engem védelm ezni. Mindegyik ifjú egy-egy kést, vagy b a ltá t t e t t a feje alá, hogy v á ra tla n tá m ad á s esetén hirtelen használhassa. A m i hűséges U runk m egvédett engem, nem is ébredtem fel reggel elő tt.” M olnár M ária em lékét Ó ceániában k é t fekete m ár­ v á n y táb la őrzi. Az egyik a Lugoszi leányiskola kapu­ ján , am elyet Őróla neveztek el. A m ásik egy olyan síremlék, am ely a la tt senki sem nyugszik. A m árvány­ táb lá n aranyozott betűkkel h a t név, egyetlen nő kö­ z ö ttü k M olnár M ária, azoknak neve, akiket M ánuszról h urcoltak el a jap ánok és öltek meg. Századik születésnapja alkalm ával M agyarországon is lesz em léktáblája, m ely hirdeti, hogy nekünk is volt m isszionáriusunk, aki h ité ért v é rta n ú h a lált h alt. Beliczay Angéla

255

DISZKUSSZIÓ Mégegyszer a szocioteológusokról Ifj. Bartha T ibor lapunk ez évi 2. szám ában „Szo­ cioteológusok” cím en glosszát írt, u ta lv a az én v ita ­ záró és a lap m ú lt évi 6. szám ában m egjelent, az ő hozzászólásával is összefüggő tanulm ányom ra. Ezzel a glosszával kapcso latb an — a helyzet tisztázása érde­ kében — kénytelen vagyok a következőket m egálla­ p íta n i : 1. Ifj. B a rth a T ibor elég tá g a n értelm ezte a tu d o ­ m ányos igényű m egnyilatkozásokra nézve szokásos szabályokat, am ikor egy szót „ id é z e tt” H einz Zahrnttól, és a szerző n ev ét zárójelben közölve feltételezte, hogy m indenkinek illik tu d n i, m iszerint Z ah rn t ezt a kifejezést m elyik m üvében használja. Ezzel kétség­ telenül sikerült egy olyan helyzetet terem tenie, am ely­ ben úgy tűnik, m in th a én H . Z ah rn tn ak ezt az 1970ben m egjelent m ű v ét nem o lvastam volna, nem ismer­ ném . E z a körülm ény annál is inkább világosnak tű nik, m ert én a válaszcikkem ben — többek k ö zö tt — H . Z a h rn t-ta l is egy tá b o rb a tarto z ó n a k m o n dtam m a­ gam. 2. Meg kell azonban állapítanom , hogy — m ind­ azoknak ellenére, am it ifj. B a rth a glosszájában H . Z ah rn t-tó l id ézett — állítása téves látszato n alapul. A helyzet ugyanis az, hogy én nem az ifj. B a rth a által id ézett Z ah rn t m ű alap ján jeleztem egyetértésem et, hanem a Z ah rn t k o ráb b an m egjelent és az id ézett m ű­ nél jelentősebb írásai ala p já n . Ő v o lt ugyanis az első nevesebb teológus, aki 1968-ban egy rendkívül lénye­ ges m űvet je le n te te tt meg „D ie Sache m it G o tt” címen, — és nem sokkal később k ia d o tt a problém ával kapcsolatos szöveggyűjtem ényt is „G espräch über G o tt” címmel. Z ah rn t ezekben a m űvekben pótolha­ ta tla n segítséget a d o tt a huszadik század legnagyobb teológiai problém ájában, az Isten rő l szóló ta n ítá sb a n való eligazodáshoz. É n főleg azért voltam és vagyok neki hálás. 3. Ahhoz persze szélesebben és m élyebben kell ismer­ n i a h a tv a n a s és hetvenes évek európai teológiai irodal­ m á t, hogy az em ber m egértse: m iért írh a to tt Z ahrnt olyan elítélő vélem ényt az ún. „szocioteológusokról” ? (Megjegyzem, hogy ez m üvének egy viszonylag el­

256

hanyagolható aspektusa, m ert a m ű nagyobb és lénye­ gesebb része, am in t a cím is m u ta tja , de még egy k ét évvel később m egjelent m ásik m űve is, am inek „W ozu ist das C hristentum g u t? ” , az ún. Isten halálateológiával foglalkozik.) N os: az e m líte tt időszakban három teológiai irán y zat m ajdcsak egyidejű jelentke­ zésével szinte sokk-hatás érte a ném et teológiát. Ezek az irányzatok: az „Isten-halála-teológia” (D. Sölle), a „politikai teológia” (J. B. M etz) és „ a forradalom teológiája” (H . Gollwitzer és J . M oltm ann). Z ah rn t m indkét m űve ebben a sokk-hatásban íródott. A zóta azonban m ár több m int tizenöt év te lt el. M egjelentek M oltm ann nagy összefoglaló teológiai m űvei, de am i ennél is fontosabb: többen is feldolgozták Barth K á­ roly teológiáját annak politikai aspektusa szem pontjá­ ból (Fr. W . Marquardt: Teologie und Sozialismus, 1972. — U. D annem ann: Teologie u n d P olitik im D enken K arl B arths, 1977), a róm ai egyházban világ­ szerte kom oly h a tá s t fe jt ki az ún. „felszabadítás teológiája” ). Mindez azt eredm ényezte, hogy a teológiai irodalom az em lített irán y zato k at sokkal tárgyszerűb­ ben ítéli meg. M indezekre nyilván lehetne alkalm azni a szocioteológia kifejezést, de ezt m a m ár bizonyára H . Z ah rn t se tenné. 4. Sajnos, kénytelen vagyok egy p ár szót vesztegetni az ifj. B a rth a vitázási m ódjára is. Em lékezetem szerint az ő glosszájában szinte sorról-sorra eszkalálódó sze­ mélyeskedő hangnem közel fél évszázadon á t nem volt jellemző a m agyar egyházi folyóiratokban m egjelent tanulm ányokra, glosszákra. E z a hangnem u to ljá ra a a Va sa d y —Sebestyén v itá b a n volt használatos m ód a 30-as évek m ásodik felében. É n ifj. B a rth a T ib o rt ezen az úton nem kívánom követni. Vélem ényem szerint ugyanis semmiféle sze­ m élyeskedés nem pótolja a higgadt, tárgyilagos és m egalapozott érvelést. Mindezen tú l azonban ezt a hangnem et önm agam hoz is — aki neki ö t éven á t professzora voltam —, de főleg az ügyhöz, am it kép­ viselni szeretnék, m éltatlan n ak ítélem. Jánossy Imre

IN H A L T D E R NUM M ER 1986/4 D O K U M E N T E : T aufe, Heiliges A bendm ahl, A m t (D as L im aer D okum ent) — R eflexionen der R eform ierten K irche in U ngarn ü b er das L im aer D okum ent — S tellugnahm e d e r E vangelischL utherischen K irche in U ngarn zum L im aer D okum ent — Offizielle S tellungnahm e der B a p tisten k ir che U ngarns zum L im aer D oku­ m en t — „A n alle adv entistischen G em eindem itglieder üb erall der W e lt“ (Die L eiter d er A dventistenkirche des S iebten T ages aus P o ­ len, U ngarn, R u m än ien un d der Sow jetunion hielten am 1. J u n i 1986 in M oskau ein brüderliches Treffen, an dem auch eine offizielle D elegation der G eneralkonferenz teilnahm ) S T U D IE N : László T őkés: Calvin u n d Cal vinism us in R um änien, bzw. in Siebenbürgen — László Szabó: C alvin der E xeget — P rin ­ zipien des D ialogs: V ertrauen, Id e n titä t, Mission (D iskussionsm a­ terial v erfertig t von d er Sektion „D ialog“ des D oktorenkollegium s der R eform ierten K irche in U ngarn ü b er den christlich-m arxistischen Dialog) — Sándor J . Szénási: Je su s u n d d as G esetz — E rnő O ttlyk: A rb eitsm o ral u n d das christliche Bew usstsein der B erufung W E L T R U N D S C H A U : Károly Tóth: Ü b er die gem einsam en e th i­ schen P rin zip ien d er G läubigen und N ichtgläubigen H E IM A T R U N D S C H A U : K álm án B enda: In Memoria m E n d re Zsindely — A ngéla Beliczay: M ária M olnár u n te r den P ap u en (G edächtnis des 100. Ja h restag es ih rer G eburt) D IS K U S S IO N : Im re Já n ossy: N och einm al ü b er die Sozio-Theologen

CONTENTS O F NO 1986/4 DO C U M EN TS: B ap tism , E u c h a rist, M inistry (The L im a D ocu­ m ent) — R eflections of th e R eform ed Church in H ungary on th e Lim a D ocum ent — S ta te m e n t of th e E vangelical L u th e ran Church in H ungary on th e L im a D ocum ent — Official S tatem en t of th e B a p tist Church in H ungary on th e Lim a D ocum ent — “ To All M embers of A d v en tist Congregations All over th e W orld” (The leaders of th e S eventh D ay A dventist Church from P oland, H ungary , R om ania a n d th e Soviet U nion held a fra te rn a l m eeting in Moscow on J u n e 1, 1986, a n d it w as also a tte n d e d by a n official delegation of th e G eneral Conference) S T U D IE S : László Tőkés: Calvin an d C alvinism in R o m an ia, resp. in T ran sy lv an ia — László Szabó: Calvin the E xegete — P rinciples of th e D ialogue: Confidence, Id e n tity , Mission (Discussion M aterial prepared by th e Section on D ialogue of th e D octors’ College of th e Reform ed Church in H ungary about th e C hristian-M arxist Dialogue) — Sándor J . Szénási: Jesus an d th e Law — E rnő Ottlyk: W orking M orale an d th e C hristian Sense of Vocation W O R L D R E V IE W : K ároly Tóth: On th e Common E th ic a l P rin ­ ciples of Believers a n d Non-Believ ers H O M E R E V IE W : K álm án B enda: In Memoria m E n d re Zsindely — Angéla Beliczay: M ária M olnár am ong th e P ap u as (Com m em ora­ tion of th e H u n d red th A nniversary of H er B irth) D ISC U SSIO N : Im re Jánossy: Once More a b o u t th e Social T heolo­ gians

Ε szám ára: 68,— Ft

A REFORMÁTUS SAJTÓOSZTALY KIADVÁNYAI : K ároli B iblia

105,— F t

K is Családi B iblia

150,— F t

Z soltárok K önyve — Berki Viola illusztrációival Zsebm éretű K ároli B iblia

5 7 ,— F t 135,— F t

K épes Ú jszövetség

300,— F t

Ú jfo rdítású B iblia

220,— F t

Könyveink közül ajánljuk: D r. T ó th K áro ly : Gyökerek és táv la to k

95,— F t

Ju h ász Zsófia—S ártory G abriella: Zöld füvecske a m ezőben

94,— F t

G eschichte und Gegenw art der R eform ierten K irche in U ngarn 319,— F t K o m játh y A ladár: A k itán to rg o tt egyház 112,— F t Szénási Sándor: K álvin emberi arca 4 7 ,— F t T akács B éla: R eform átus tem plom aink úrasztali t erítői 200,— F t V ékey T am ás: Az evangélium sodrában

70,— F t

Csuka Z oltán: Bizonyságul

64,— F t

Bódás Já n o s: Szám adás

85,— F t

K incsesláda II.

100,— F t

Kiss Géza: A lélek h aran g ja

95,— F t

B ereczky A lbert: Van-e ú t Istenhez?

6 1 ,— F t

K om játhy A ladárné: A Szentföldön já rtu n k Szentm ihályiné Szabó M ária: L orántffy Z suzsanna

198,— F t 125,— F t

Szentm ihályiné Szabó M ária: Örök tá rsa k

120,— F t

K álvin János: T an ítás a keresztény vallásra

150,— F t

B udai Balogh Sándor: V ad vizek fu tása

8 4 ,— F t

Tótfalusi K is Miklós: Apologia Bibliorum (A Biblia védel­ m ében)

199,— F t

N agy Z suzsa: A huszonnegyedik óra

170,— F t

K álvin Já n o s: K ik a boldogok?

37,— F t

B o tty án Já n o s: H itü n k hősei

98,— F t

T óth-M áthé M iklós: N ábót szőlője A lbert Schweitzer, az igehirdető M uraközy G yula: Késő yallom ás

91,— F t 100,— F t 84,— F t

B udai —Herczeg: Az Újszövetség tö rté n ete

130,— F t

D r. T óth K álm án : A régészet és a Biblia

115,— F t

Kaphatók: A P ro testán s K önyvesboltban (hétfőn szünnap) B udapest IX ., R á d a y u. 1. (a 15-ös au tóbuszm egállójánál), v alam int a debreceni R eform átus K önyvesboltban, D ebrecen, Vörös H adsereg ú tja 4 —6. Megrendelhetők: m inden lelkészi h iv atalb an és a R eform átus Sajtóosz­ tály o n , B udapest X IV ., A bonyi u. 21. Pf. 5. 1440

THEOLOGIAI SZEMLE M A G Y A R O R S Z Á G I EGYHÁZAK Ö K U M E N I K U S TA NÁ CS Á NA K F O LY ÓI RA TA

ALAPÍTVA

1925

A TARTALOMBÓL „Dicsőség Istennek és a Földön békesség” - A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának tanulmányi hozzájárulása az Európai Egyházak Konferenciája IX. nagygyűléséhez Az emberi agresszivitás bibliai megvilágítása Luther az igehirdetésről Luther öröksége a kálvinizmusban Luther öröksége és a szabadegyházak Karl Barth az Egyházak Világtanácsa amszterdami nagygyűlésén Férfi és nő megváltozott viszonya korunk gazdasági, társadalmi és egyházi életében Gondolatok a Világ-Békezsinat lehetséges célkitűzéseiről Bereczky Albert hagyatéka Fidel Castro a vallásról

ÚJ FOLYAM (XXIX)

1 95 8 6

TARTALOM THEOLOGIAI SZEMLE

DOKUMENTUM „Dicsőség Istennek és a Földön békesség” — A M agyarországi Egyházak Ökum enikus T anácsának tanulm ányi hozzá­ járulása az E urópai Egyházak K onferenciája IX . nagy­ gyűléséhez. Stirling, 1986. szept. 4 —12............................... 257

1986. sz ep te m b er—o k tó b e r

TANULMÁNYOK Felelős szerkesztő: D. Dr. O ttly k Ernő 1054 Budapest Szabadság té r 2. I. T.: 114-862 Felelős kiadó: M agyarországi Egyházak Ö kum enikus Tanácsa S zerkesztőség és kiadóhivatal: 1146 Budapest Abonyi u. 21. T .: 227-870 Index: 26 842

BÓNA ZOLTÁN: Az emberi agresszivitás bibliai megvilágí­ tá sa .............................................................................................. OTTLYK E R N Ő : L uther az igehirdetésről .......................... KOCSIS E L E M É R : L u th er öröksége a kálvinizm usban. L u th er recepciójának folyam ata a reform átus teológiá­ ban ..................................................... SZIG ETI JE N Ő : L uther öröksége és a szabadegyházak . . . . BERTA LA N IM R E : W illiam Amesiustól Eugen O sterhavenig. A m agyar reform átusok hollandiai peregrinációjának három évszázada, különös te k in tettel a Sárospataki Kol­ légium jelentőségére ........................................................... R EU SS A N D R Á S: K arl B arth az E gyházak V ilágtanácsa am szterdam i n a g y g y ű lé sé n ............... KARSAY ESZTER : Férfi és nő m egváltozott viszonya- ko­ runk gazdasági, társadalm i és egyházi é le té b e n BODROG M IK LÓ S: A cím zett n y e lv é n ...................................

264 268 275 278

282 286 293 299

H U ISSN 0133-7599

□ A Theologiai Szem le szerkesztő bizottsága: D. Dr. B artha Tibor, elnök Dr. Görög Tibor, előadó D. Dr. Berki Feriz H ecker Frigyes D. Dr. Káldy Z oltán Kovách A ttila K ürti László Viczián János Dr. Nagy Gyula Dr. Szakács József D. Dr. Tóth Károly T ársszerkesztő: D. Dr. Pákozdy László M árton D. Dr. T óth Károly O lvasószerkesztő:

VILÁGSZEMLE TÓ T H K ÁROLY: G ondolatok a Világ-Békezsinat lehetséges célkitűzéseiről. A kérdés politikai és egyházi megközelí­ tése. Előadás a tutzingi (NSZK) E vangélikus A kadém ián 301

HAZAI SZEMLE H A JD Ú P É T E R : Bereczky Albert h a g y a té k a .......................... 304

KUL TURÁLIS KRÓNIKA ZAY LÁSZLÓ: Berzsenyi D á n ie l.................................................. 308 FASANG Á R PÁ D : „U gyanabban a h i t b e n ...” Liszt Ferenc halálának 100. évfordulójára ............. 312

KÖNYVSZEMLE Fidel Castro a vallásról (V ályi Naqtj E rvin) ............................. 314 „ Isten jövője — a világ jövője” . T anulm ánygyűjtem ény J ü r ­ gen M oltm ann 60. születésnapjára (Szathmáry Sándor) 318

T a rr Kálmán

□ Budapest, 1986. Egyetemi N yom da — 86.4977

A kézirat nyomdába adásának ideje: 1986. szeptember 5.

Felelős vezető: Sümeghi Zoltán igazgató T erjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bárm ely hírlapkézbesítő postahivatal­ nál, a Posta hírlapüzleteiben és a H ír­ lapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest V., József nádor té r 1. — 1900 —, közvetlenül vagy posta­ utalványon, valam int átutalással a HELIR 215—96 162 p é n z fo rg a lm i jelző­ szám ára. Előfizetési díj egy évre: 390,— Ft, egyes szám á ra : 68,— Ft. Megjelenik k é thavonként.

A SZERKESZTŐSÉG KÖZLEMÉNYE K érjük kedves m u n k atársain k at, hogy lapunknak szánt kéz­ ira ta ik a t két példányban (egy m ásolattal) és a szabványnak meg­ felelő gépeléssel (oldalanként 30 sor, soronként 60 leütés) küld­ jék be. K éziratokat, am elyet nem mi kértünk, vagy előzetesen meg nem beszéltünk, nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

DOKUMENTUM

„Dicsőség Istennek és a Földön békesség” A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának tanulmányi hozzájárulása az Európai Egyházak Konferenciája IX. nagygyűléséhez Stirling, 1986. szept. 4—12.

Előszó A következő oldalakon ezt — az áttek in th ető ség és használhatóság kedvéért rövidre fogott — tan u lm ányi hozzájáru lást ad ju k közzé, am elyet a M agyarországi E gyházak Ö kum enikus T an ácsának e célra létrehozott m unkacsoportja k észített az E urópai E gyházak K on­ ferenciájának IX . nagygyűlésére (Stirling, Skócia, 1986. szeptem ber 4 —12.). T anulm ányi hozzájárulásával Ökum enikus T aná­ csunk — am in t az u tó b b i nagygyűlések alkalm ával, úgy m ost is — az E E K irán ti m egbecsülését és felelős­ sé g tu d a tá t kív án ja kifejezésre ju tta tn i. E nnek jegyé­ ben egyfelől a nagygyűlés m u n k á já t szeretné — ha mégoly szerény m ódon is — tám o g atn i, másfelől pedig sa já t tagegyházaiban m inél szélesebb k ö rt igyekszik a felkészülésbe, m ajd pedig a nagygyűlés eredm ényeinek az értékesítésébe is bevonni. A tan u lm án y i csoport nem tö re k e d e tt a nagygyűlés főtém ájának és altém áinak átfogó feldolgozására, ha­ nem a k iad o tt „Teológiai előkészítő dokum entum hoz” k észített hozzászólást; így dolgozata an n ak ism eretét feltételezi. E bből következik, hogy a m agyar hozzá­ járulás önm agában hiányosnak és töredékesnek h a t­ h a t. De ebből adódik az is, hogy a szerzők az anyag felosztása során csak csekély m értékben alkalm aztak önálló szám ozást, és eh ely ett inkább az előkészítő dokum entum fejezeteire, ill, egyes p o n tja ira u ta ltak . A tan u lm án y i hozzájárulás k ialakításában és lekto­ rálásában — a jelen előszó aláíróinak elnökletével — a következők v e tte k részt: Dr. B olyki János reform átus teológiai professzor, Békefi L ajos reform átus lelkész, óraadó tan ár, dr. Görög T ibor evangélikus lelkész, az Ö kum entikus T anács fő titk á ra , K iss E m il b a p tista lelkész, a B ap tista Egy­ ház országos titk á ra , Dr. M u n tág A ndor evangélikus teológiai professzor, dr. Ottlyk E rnő n y ugalm azott evangélikus püspök, kutatóprofesszor, dr. Selmeczi Já n o s evangélikus professzor, Szabó Lajos evangélikus lelkész, Szebeni Olivér b a p tista lelkész, a Szabadegy­ h ázak T anácsa fő titk ára és dr. Szűcs F erenc reform átus teológiai professzor. Az E E K IX . nagygyűlése főtém ájának a kiválasz­ tá s á t a m agyar egyházi közvélem ény osztatlan helyes­ léssel fogadta. K ontinensünk egyházait m inden bi­ zonnyal m eggazdagítja, h a figyelm üket az Isten di­

csőségéről és a földi békességről szóló bibliai ta n ítá s­ ra fordítják. K ívánjuk, hogy a nagygyűlés áldásosa n segítse elő az európai egyházak egym áshoz való kö­ zeledését, és a népek békéjéért, biztonságáért, vala­ m in t együttm űködése növekedéséért végzett szolgála­ tu k erősödését. B udapest, 1986. júniusában K ovách Attila református püspök

Dr. N agy Gyula evangélikus püspök

a M agyarországi E g y h áz ak Ökum enikus T anácsának alelnökei

Isten dicsősége és a földi békesség Bibliai alapvetés és a főtéma A) Bibliai alapvetés (V ö . az előkészítő dokum entum 3. fejezetével: „B ibliai tanulm ány” ) A m egalapozó b ibliatanulm ányban (3. fej.) felsorolt textusok, beleértve a központi te x tu st is, kivétel nélkül az Újszövetségből valók. Így nem fejeződik ki az az egység, am elyet a dokum entum a két testam entum ról helyesen állít (3. fejezet 1.2—2.1), v alam int a prófétai és apostoli bizonyságtétel egyensúlya is felbillen. Kö­ vetkezm ény: Isten dicsősége a terem tésben (am elyre a 4. fejezet 1.1 és 1.2 m ár utal), itt hiányzik és csak a szótériológia részeként kerül em lítésre. (R ó m 8,19—23) A bibliatanulm ány 3. p o n tja cím ében (24. oldal) a „világ Isten dicsőségének színtere” megjelölés kife­ jezőbb lenne. Csupán arról beszélni, hogy a világ az a hely, ahol Isten cselekszik, a világot eszközivé degradálja. Világosabbá kell tenni (bibliatanulm ány 3.3), hogy Isten a k a ra tá t nem a történelm i esem ényekből olvas­ suk ki (tö rtén et teológia), hanem a történelm i esemé­ 257

n y ek k ö zö tt az Ige h ird eti azt, aki te s tté le tt és lako­ z o tt k özöttünk. Iste n d o x áján ak p arad o x v o ltá t nem csupán abban kell látn u n k , hogy Isten dicsősége a F iú kenózisában tü k rö ző d ik leginkább (bibliatanulm ány 4.3), hanem egyidejűleg hangsúlyoznunk kell K risztus „istenképűségének” antropológiai v o n ását is a Kol. 1,15-tel k ap cso latb an . Ő az igazán istenképű, te h á t valóban és igazán em ber Isten elő tt é re ttü n k és eg y ú ttal m inden em berség ősképe is. Az esemény és szó, a szemlélés és hallás d ialek tik áját nem szabad to v áb b fokoznunk abb an az irányba, m intha az egyikben közvetlen, a m ásikban k ö zv etett „ Isten ­ élm énnyel” lenne dolgunk (vö. b ib liatanulm ány 5.2). A dicsőség szemlélése to v áb b á nem esztétikai kategó­ ria. U gyanakkor helyesnek ta r tju k a kom m unikáció m in d k ét csato rn áján ak kom olyan vételét. Valós ve­ szély egyfelől (különösen p ro testán s vonalon) az egy­ oldalú verbalizm us és intellektualizm us, másfelől az egyoldalú m iszticizmus. A m éltóságjelzőkkel kapcso latb an hangsúlyoznunk kell, hogy K risztus személye és küldetése (krisztológia és szotériológia) egym ástól elv álaszth atatlan o k és csak bizonyos fen n tartáso k k al áll a m elanchthoni té te l: C hristum cognescere est ben eficia eius cognoscere. A dualizm us őskísértése valóban fennáll a keresztyén teológiában, de a m enny és föld, a láth ató és lá th a ta t­ lan világ nem lokális, hanem k v a lita tív megkülönböz­ tetése a bibliai teológiában to v á b b ra is jogosult és el­ kerülhetetlen. Az A ty á tó l induló és a F iú n á t ta rtó m egbékéltetés fo ly am atán ak leírásából hiányzik a Szentlélek emlí­ tése, aki á ltal Isten népe m aga is részesedik a külde­ tésb en (bibliatanulm ány 5.3 —6.3). B) B ibliai perspektívák: Isten dicsősége és béke a földön (V ö . az előkészítő dokumentum 4. fejezetével) Iste n dicsősége nem csak az Ő felénk fordulásában tü k rö ző d ik , hanem m indenki m ástól m egkülönbözte­ te t t szentségét és jelen létét is m agába foglalja (1. 1). Az „ ü d v tö rté n e t” —„pro fán tö rté n e t” fogalmai v ita ­ to tta k a teológiában, ezért helyesebb lenne kerülni a h a sz n á la tu k a t (1.3). Iste n dicsősége és a kijelentés kizárólagos összekap­ csolása teológiailag nem indokolt. Isten a dicsőség királya, aki dicsőségben lakozik lá th a tó megjelenésétől függetlenül is. Ami a h a tá r és kapcsolat kettősségét illeti, az valóban áll, erre u ta l az elbeszélésben a pász­ to ro k nagy félelme is (2. p.). Jézu s nem csupán istenségének „m ás” -ságában gya­ korol k ritik á t az em beri dicsőség, sőt m éginkább az öndicsőítés felett, hanem em berségében is. Jézu s em­ bersége a k ritik á ja m inden em bertelenségnek. Term é­ szetesen ebben az isten-em berségben óvakodnunk kell a k e ttő elválasztásátó l (kalkedóni dogm a) (3.2). Az a tén y , hogy a bűn, halál legyőzése egyszersm ind Iste n eszkatológiai m aga-dicsőítése is, nem szabad, hogy a gonosszal kapcsolatos to v áb b i filozófiai-ontoló­ giai spekulációkhoz vezessen. Iste n dicsőségéhez nincs szükség a bűnre, az em beri nyom orúságra, s ezek nem úgy összetartozó ellentétpárok, m in t pl. a fény és árn y ék (3.4—3.5). A m etam orfózissal k apcsolatban k o n tex tu sk én t fi­ gyelem be veendő meg a R ém 8,29 is, ahol a „szüm m or­ fousz” nem csak etikai, ill. eszkatológiai jelleget hor­ 258

doz, hanem szotériológiait is. A K risztussal e g y ü tt­ változás a reform áció m egigazulás értelm ezését is m a­ gába foglalja. K risztussal e g y ü tt és benne valósul meg a mi „transzform ációnk” . A v á la sz to ttak b a n Isten az Ő F ia képét látja . Ez a nekünk tu la jd o n íto tt igazság bennünket is m egváltoztató igazsággá — m egszentelő­ déssé lesz. A 2K or 3,18-al kapcsolatban szükséges lenne még a „dicsőségről-dicsőségre” kifejezés pontos exegé­ zisét is elvégezni (4.1—4.3). Az inkarnáció analógiája csakugyan felértékeli az em ber testi valóságát, azonban a szóm a fordításával vigyáznunk is kell, m ert a páli igehelyek nem a m ai értelem ben használják. A jelentése közel áll a m i sze­ m élyiség-fogalm unkhoz (5.2). Ugyanez áll a szóm a —széma gyök összefüggésben a jelszerű K risztus-testre is. Az azonosság csak egy­ irányú lehet: K risztustól indulva. Az egyház önm agát nem nevezheti „quasi K risztu sn ak ” . A Je l ekklézioló­ giája szerint K risztus az a jtó n kívülálló is. A békességgel kapcsolatos bibliai anyag gazdag a „shalom ” értelm ezésében, de hiányzik belőle pl. az Ú jszövetség fogalm a Isten békességéről. A dicsőséggel kapcsolatban pedig fo rd íto tt a helyzet: általáb an véve kevés az ószövetségi hivatkozás és hiányzik a kábód sa já t jelentésének feltárása (5.3).

C) Főtéma (V ö . az előkészítő dokumentum 5. fejezetével) A „Dicsőség Istennek és a Földön békesség” főtém a (ném et füzet 40—53. oldal) a fö lv etett bibliai idézetet jogosan állítja párhuzam ba az európai béke és igaz­ ságosság, a közösségi gondolkodás, a békesség és Jézus K risztus Hegyi beszédének örök alapelveivel. Az idézett bibliai m o n d at reális teológiai vizsgálata a jelenlegi m egosztott E u ró p áb an nagyon is szükségszerű. E gyet­ értü n k a végkövetkeztetésekben foglaltakkal, úgy­ m in t: term észetvédelem , a béke és az igazságosság összetartozása a világgal; a terem tés ellen irányuló gonoszság erőinek elítélése; a szekularizm us általi széttagoltság feloldása Jézus K risztu sb an ; és készek vagyunk m inden jószándékú em berrel együttm űködni. Javasolt kiegészítések 2.2 E urópa égető problém áinak egyike a fokozódó gazdasági létbizonytalanság, am ely az úgynevezett jó­ léti társadalm ak polgárainak nagy gazdasági lehetősé­ geket te re m t; ugyanakkor a lakosság nagyobbik része az igazságtalan gazdasági elosztásból nem részesedik, a m unka terh e it kénytelen hordozni, és háborús konf­ liktus esetében még az életét is kénytelen feláldozni. M ár több közepesen fejlett európai állam fizetés kép­ telenné vált, éppúgy m in t a déli félteke legtöbb országa. A világ népeinek nagyobbik fele nélkülöz. Feltehetően nem ta r t sokáig a fejlett ipari állam ok jóléte sem. A jelenlegi igazságtalan elosztás stru k tu rálisan és szisz­ tem atikusan szegén y íti társad a lm u k at, m éginkább a fejlődő országokat, és kím életlen versenyben gyűri m aga alá azokat az európai népeket is, am elyek jelen­ leg meg képesek jelentősebb ipari áruterm elésre. A me­ zőgazdaság m ind súlyosabb nehézségekkel küzd. Az élelm iszereket exportáló európai országok gazdasági nehézségei nyilvánvalóak úgy keleten, m in t nyugaton. Az „élelm iszerháború” kím életlenül ta sz ítja az em be­ rek százm illióit az éhhalál szélére és az európai népek tízm illióit is nyom orba.

A létbizonytalanság különösen nehéz helyzetbe hoz­ za a pályakezdő értelm iségiek széles rétegeit és azokat a korosabb lakossági csoportokat, am elyeknek az élet a la tt ö sszegyűjtött ja v a it vagy n y u g d íját az infláció elértéktelenedéssel veszélyezteti. A k ilátástalan hely­ zet sokakat önpusztításba, kábítószerek és az alkohol m ám orába űz. Az ifjúság k ilátástalan ság a sokak ked­ v é t szegi a tanulásb an . A „k im ű v elt em berfő” — egyre csökken. Az európai civilizáció szégyenére anal­ fabétizm ussal, beilleszkedési zavarokkal és növekvő bűnözéssel szám olhatunk az ezredfordulóig. Ez az ok áll an nak a h á tteréb en is, hogy „m egszám lálhatatlanul sok gyerm ek hal meg a születése elő tt” . A fegyvergyártás m a ra d t az egyik legjobban jövedel­ mező iparág, am elyet so k h ely ü tt a p ro fitra törekvés is ösztönöz. E bből ugyan a lakosság széles rétegei (tudósok, technikusok, m unkások és családjuk) élnek, de nem feledhető, hogy a g y á rto tt fegyverek háborús (vagy n e tá n atom háborús) felhasználásának mi lesz a következm énye. Az ip a rtö rté n e t azt bizonyítja, hogy technikai fej­ lődésünk ösztönzője az emberölés volt és maradt. E z volt a legnagyobb m egrendelő és a legbőkezűbb „Maece­ n as” . M intha soha senki sem olvasta volna a B ibliában: „N e ölj!” A földkerekség népeinek gondolkodását m eghatá­ rozó „keresztyén civilizáció” á rta tla n em berek millióit küld te halálba, hurco lta rabszolgaságra, fosztja ki a m ai napig „ a h arm adik világ” term ékeny földjeinek gyüm ölcsét, bányái kincsét; eln y o m o tt népekkel dol­ g o ztat éhbérért, és h a a „törvényes ren d ” ellen fellá­ zadn ak , gyilkos golyózáport zú d ít rájuk. A m egújuló gazdasági válságok, különböző hiszté­ rikusan le- és felfelé ingadozó árak m indig ugyanazokat a népeket vagy o sztályokat sú jtják . Az idő sürget! Az európai népek felett is növekszik a szegénység és nyom or. 3.1.1 E g y etértü n k azzal, hogy a spirituális nézet szembehelyezése a felelőséggel (vertikális és horizontális irány) nem jó. A m agyarországi egyházak részt vesznek spirituális és evangéliumi alapokon a keresztyén felelős­ ség hordozásában.

Isten dicsősége I. altéma M agától értetődőnek látszik, hogy am ikor Isten dicsőségéről beszélünk, Isten fenségére, h atalm ára, is­ tenségére gondolunk; arra, hogy m ilyen is Isten igazá­ ban. Ez a dicsőség te h á t Isten világ fölötti hatalm áról, szentségéről, tökéletességéről tanúskodik, és ennek nyo­ m át fedezi fel a hívő em ber a te re m te tt világban (Zsolt 19,2). Ilyen dicsőségre gondolnak a Szentírás írói is, am ikor a Sínai-kinyilatkoztatásról (2Móz 19,16kk; 34,29kk), a próféták látom ásáról (Ézs 6,1—4), vagy Istennek ítéletre eljöveteléről (Zak 14,5; Mt 25,31; Je l 20,11—13) írnak. Sokan azt gondolják, hogy a teológia felad ata ennek a dicsőségnek a k u ta tá sa , és az egyház feladata az, hogy Istennek erről a dicsőségéről tegyen bizonyságot. A Szentírásból azonban tu d ju k , hogy Isten ezt a di­ csőségét nem ak arja m egm utatni az em bernek. Ez a dicsőség szám unkra megközelíthetetlen, elérhetetlen, sőt az em ber szám ára halálos veszélyt jelen t (2Móz 33,18.20). Isten n ek ilyen értelem ben v e tt dicsőségét

mindig csak utólag („h á tu lró l” 2Móz 33,23) ism erjük meg, am ikor Isten m ár „elvonult” , azaz m egtette, am it ak a rt. U tólag felism erjük: ez Iste n m űve v o lt; de valójában nem látju k Isten dicsőségét. Ami velünk, a világgal történik, sokszor nem é rtjü k , és a hívő em ber csak utólag fedezi fel az esem ényekben Iste n nyom át. M ár a Mózesnek a d o tt k in y ilatk o ztatás is a rra u tal, hogy Isten dicsőségét m á su tt kell k eresnünk: o tt, ahol Isten kegyelm ét, irgalm át ta lá lju k (2Móz 34,5—6). A N agygyűlés központi te x tu s á t ezért így é rtjü k : Isten dicsősége abban van, hogy em berré le tt (L k 2,11—12); ezt m ondja az angyali k ar Iste n dicsőségé­ nek. E rről tanúskodik a negyedik evangélista is, am i­ kor a z t írja : „ L á ttu k az ő dicsőségét” (J n 1,14), ti. a te stté le tt Igében, Jézu sb an lá ttu k meg Iste n dicső­ ségét. P ál apostollal e g y ü tt így is k ifejezhetjük: nem a k ar­ ju k m áshol keresni Iste n dicsőségét, csak a kereszten (lK o r 2,2). E z a dicsőség el v a n rejtv e a g y alá zat és a gyengeség alá. Mi azonban a h it m erészségével valljuk, hogy ez az Isten igazi dicsősége: Jézu sb an em berré le tt, segí­ t e t t az em beren, szenvedett, m eghalt és feltám ad t. K risztus Ú r és K irály volta, am iről az egyház bizonyságot tesz, éppen ab ban van, hogy szolgai for­ m át ö ltö tt, m egalázta m ag át és engedelm es v o lt a ke­ reszthalálig (F il 2,5kk). A m ikor azt valljuk, hogy Iste n dicsősége el v an rejtv e a kereszt g y alázatáb an , nem azt v allju k , hogy Isten dicsősége „rejtő zik ” K risztus em bersége m ögött, hanem azt, hogy az az Iste n dicsősége, hogy K risztus­ b an em berré lett, szolgált, szenvedett, m eghalt és fel­ tá m a d t. Am ikor m ajd m inden nyilvánvalóvá lesz, akkor azt látju k meg, hogy éppen ez az Isten dicsősége. Az üdvözöltek serege a „m eg ö letett B á rá n y t” fogja m agasztalni (Jel 5,12), m ert benne ism erte meg igazán Isten t. E bből következik, hogy a teológia fela d ata a kereszt evangélium ának m ind m élyebb m egismerése és meg­ ism ertetése, an nak az Istennek ism erete, aki em berré le tt és m inden h ata lm á t, ere jé t és gazdagságát az em ber szolgálatára fo rd íto tta. Az egyház feladata pedig az, hogy Iste n n e k ezt a dicsőségét hirdesse, Istennek arról a szeretetéről tegyen bizonyságot ebben a világban, am elyet Iste n ab ban m u ta to tt meg, „hogy egyszülött F iá t a d ta , hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16); és hogy a világban való szolgálatával tan ú s­ kodjék erről az Istenről. M indebből következik, hogy nem tu d n á n k K risztu st követni, ha csupán Iste n hozzáférhetetlen dicsőségéről beszélnénk, arról, am ely nem tű ri a b ű n t, vagy csupán arról, hogy Isten dicsősége m egm utatkozik a kozmosz­ ban, az emberiség történelm ében, vagy az egyes em ber életében. Igehirdetésünkkel és cselekedeteinkkel a n n ak az Istennek a dicsőségét h ird etjü k , aki betegségeinket viselte, fájd alm ain k at hordozta, aki m agára v ette bű­ neink bü n tetését, hogy nekünk békességünk legyen É zs 53,4—5); aki nem azért jö tt hozzánk, hogy neki szolgáljanak, hanem , hogy ő szolgáljon (Mt 20,28). E nnek az Istennek a dicsőségét h ird e tté k az an­ gyalok a betlehem i pásztoroknak, és Isten n ek erről a dicsőségéről tesz bizonyságot az egyház ebben a világban, am ikor a bűnbocsánat evangélium át hirdeti, és m inden erejével szolgálja a világ, az em beriség ja v á t és békéjét. 259

Isten dicsősége és az egyház egysége I I . altéma A) Megjegyzések az előkészítő anyaghoz E g y e té rtü n k azzal, hogy az egyház egysége a Szent­ három ság egységén alapszik és tü k rö z i a Szenthárom ­ ságban meglévő interperszonális közösség egységét. H angsúlyozni kíván ju k azonban, hogy az ökum enikus hitvallások Szenthárom ságról szóló ta n ítá sa i a krisz­ tológiából fejlődtek ki (2 .1.1). V élem ényünk szerint, am ikor az egyház a világ elé tá r ja Istennek a világ m egújítására vonatkozó akara­ t á t , ezt nem csak életével és litu rg iájáv al teszi, hanem az igehirdetéssel is (2.1.2). Örü lü n k an n ak , hogy az előkészítő ira t a B E M -dokum entum ot nem konszen­ zusnak, hanem jelentős konvergenciát tükrö ző iratn ak ta r tja . A M EÖT-hoz tarto zó tagegyházak külön-külön k ifejtették a B E M -dokum entum ról való vélem ényü­ ket, egyetértésü k et, n éhány fe n n ta rtá su k a t. A doku­ m entum alap ján készek a to v áb b i tárg y aláso k ra (2.2.8). A M EÖT tagegyházai, m in t európai egyházak, szintén érzik annak felelősségét, hogy a közös keresz­ ty é n tradíció egyes ágai az évszázadok folyam án éppen E u ró p áb an különültek el egym ástól. U g yanakkor hála­ adással megem lékeznek arról, hogy a k ö ztük lévő különbségek ellenére v an n ak olyan tagegyházak, am e­ lyek szószéki és interkom m uniós egységben élhetnek egym ással (2.3.1). H elyeseljük azt a m eg állapítást, hogy a BEM el­ fogadásánál a különféle egyházi tradíciókon belüli, európai filozófiai és intellektuális fejlődés is szerepet játszik . M egjegyezzük, hogy nézetü n k szerint az ú r­ vacsorában szereplő m atériális és spirituális elem eket nem csak a Szentlélek, hanem K risztus szavai, ígérete kapcsolja össze (1K or 11,24) (2.3.2). A konfesszionális önértelm ezésnek valóban nem sza­ bad elzárkóznia (a) az apostoli h it teljességétől. A b) p o n tta l kapcsolatban úgy véljük, hogy a Szentírás hordozza m ind az apostoli h it m egnyilvánulásait, m ind az egyházat (2.3.4). A Niceai H itv a llá st a M EÖT tagegyházai közül töb b en használják h itv allásk én t és ném elykor a litu r­ g ia i életben is (2.4.1). Jó n a k ta r tju k , hogy ez a p o n t kiem eli: az „o rth o ­ dox” szó nem csak az igaznak bizonyult gondolkodásra, hanem az eredeti értelem nek megfelelően Iste n dicsőí­ tésére is vonatkozik. I t t ta r tju k szükségesnek meg­ em líteni, hogy a „reform áció” -n sem olyan egyházi m a g a ta rtá st értü n k , m ely az egyház életében szükséges „refo rm o k at” bevezeti, hanem a Szentléleknek azt a m u n k á já t, am ikor az eltorzult egyházi életet „vissza­ a la k ítja ” az evangélium szerinti, eredeti form ájára (2.5.1). M egjegyezzük, hogy tag eg yházainkban az egyház­ jogászok szerepe m ásodlagos. Ők e t a tö rv én y ek et hozó egyházi te stü le te k szak értő k k én t h allg atják meg (2.5.4). A helyi lelkipásztorok egyházainkban nem izoláltak m ás egyházaktól. Az ökum enikus im ah etet jan u árb an a M EÖT tagegyházai e g y ü tt ta r tjá k ; tö b b helyen ebbe a róm ai katolikusok is bekapcsolódnak. Szeretnénk, ha az ökum enikus testvériséget a vegyes házasságok terü letén is g y ak o ro lh atn án k a róm ai katolikusokkal. E hhez azonban a házasságkötések kölcsönös elismeré­ sére volna szükség, am ire a m ásik fél még nem ju to tt el. A lelkészek személyes kapcsolatai egym ással általá­ b an jó k ; hivatalo s tárgyalásról a róm ai katolikus és 260

az ÖT-hoz tarto zó tagegyházak közt M agyarországon még nem beszélhetünk (2.5.7 és 2.5.8). Az e p o n tb an felsorolt lehetőségek közül mi a zsinati (konciliáris) közösségre szeretnénk eljutni a m egbékélt különbözőség szintjéről, ahol a form ális és jogi egység a cél, a különbségek m egm aradnak, de az egyházak kölcsönösen elism erik egym ást és egym ás szolgálatait is, beleértve a sákram entum ok érvényességét (2.6.1). Mélységesen eg y etértü n k abban, hogy az egyház egysége nem végcél. Az a tap aszta latu n k , hogy a hazai társadalm i problém ák tek in tetéb en végzett közös szol­ g álat (családi élet, nevelés, ifjúság, alkoholizm us és kábítószer elleni küzdelem , m unkaerkölcs, nem zeti egység, kulturális értékek védelme, békeszolgálat, kör­ nyezetvédelem stb.) az ezt végző tag egyházakat egy­ m áshoz is közelebb h o zta (2.7.1). B) Felelet a kérdésekre 1. Az Ige tisz ta hirdetése (a h it által való megigazu­ lás reform átori elvét beleértve) és a sákram entum ok helyes (újszövetségi szellemű) kiszolgáltatása. 2. E lism erjük m ás egyházak keresztségét. „ E g y a keresztség” (E f 4,4). Nem tu d ju k elképzelni, hogyan lehet valaki egyszerre k é t egyház tagja. 3. Kölcsönös elismerésre lenne szükség az egyházak között. Az együttm unkálkodás vállalása ennek egyik következm énye lehet. Az ifjúság erre különösen h aj­ landónak látszik. 4. Ilyen m egállapodás m á r a 19. század első felében szü letett a m agyarországi evangélikus és reform átus egyházak k ö zö tt (Nagygeresd). A Leuenbergi K on­ kordiát, m elyet az em líte tt k é t egyház elfogadott, hasonló jellegűnek ta rtju k . 5. Az egyház egységének és a nélkülözőkkel való szolidaritásnak összefüggését a gyakorlatban tapasz­ talju k . Közös akcióink: A frika-vasárnap (minden tag­ egyház egy istentisztelet perselypénzét felajánlja ugyanazon a napon); lepram isszió; diakóniai intézmé­ nyek (öregotthonok, beteg gyerm ekek o tth o n ai); a „h arm adik világba” k ü ld ö tt szakem berek; ösztöndíja­ sok fogadása a „harm adik világból” , lehetőségeinkhez képest. Az ilyen diakóniában az úrvacsorázó egyház­ tagok já rn a k elöl. 6. E rre az alábbi illusztrációk és példák (reflexiók) adn ak feleletet. C) Reflexiók a magyarországi tapasztalatból „A megélt egység” E gyházaink hazánkban benne élnek a nem keresztyén környezet valóságában. A nem keresztyének jelenléte és a velük való kapcsolat keresése és építése az öku­ m enikus közeledést elősegíti és mozgósítja. A M agyar­ országi Ö kum enikus T anács tagegyházai a differen­ ciált egyház valóságával szám olnak; de a m egosztott­ ság ellenére is u g y anazt ak arják kifejezni szolgálatuk­ kal. E z t erősítik meg a m ár elért és átéli eredm ények, m in t például a közösen elkészített és k ia d o tt biblia­ fordítás, vagy a h av o n ta közösen m egjelenő teológiai szakfolyóirat. Á ltalánosnak te k in th ető az is, hogy a gyülekezeti tagok tu d a tá b a n a reform átus, evangé­ likus és szabadegyházi közösségek élete egym ás előtt m eglehetősen n y ito tt és kölcsönösen ism ert valóság. K é t m ásik összefüggésben a dialógus helyzetét éljük á t és gyakoroljuk hazánkban.

a ) Róm ai katolikus és protestáns kapcsolat E b b en az összefüggésben a történelm i h á tté r is nagy szerepet játszik még m ind a m ai napig a m agyar valóságban. Az ellenreform áció h atalm as erejű és m ér­ tékű üldözései és a reform áció egyházainak felszám olá­ sára t e t t törekvései még m indig vissza-visszatükröződ­ nek; u g yanakkor a nagyobb m értékű közeledés és esetleges kölcsönösségi alapon tö rté n ő elism erés kér­ dése egyre inkább előtérbe kerül. K ülönösen a fiata­ labb nem zedékek tag jai közö tt növekszik az a rra való törekvés, hogy katolikus és p ro testán s közösségek, de egyházak is, egym ás felé lépéseket tegyenek. Ez jelen­ leg elsősorban gyülekezeti szinten vagy a legm agasabb szintű egyházi vezetők személyes k apcsolataiban reali­ zálódik. A közösség átélésének igénye a közös biblia­ órák, istentiszteletek irán y áb a m u ta t és egym ás jobb és alaposabb m egism erését szeretné elérni. Ma azonban M agyarországon a legtöbb családban jellem ző az, hogy eg yüttélnek katolikus és p ro testáns családtagok. Sajnos, nagyon kevés az a lehetőség, am it m a még az egyházak kölcsönösen és az ökum e­ nikus n y ito ttság lehetőségével felkínálnak híveik szá­ m ára. Term észetesen ezt nem egym ástól való elvonás (prozelitizm us) alkalm aként, hanem a kölcsönösen fel­ fedezett és m eg talált értékek megism erésének lehető­ ségeként lehet megélni. b ) Keresztyén—marxista párbeszéd Folyam atos eszmecsere jellem ző erre a k apcsolatra. T eorétikus szinten évek ó ta folyik egy állandó dialógus és ennek eredm ényei a tudom ányos folyóiratokban kerülnek a nagyobb nyilvánosság elé. A h a tá ro z o tt ideológiai választóvonal ellenére is v an n ak olyan k o n k rét etik ai és társad alm i érdeket szolgáló terü letek és kérdések, ahol az együttm u n k álk o d ás elengedhe­ te tle n : pl. a családvédelem , a bék éért fo ly ta to tt küz­ delem, a válságba vagy nehéz helyzetbe ju to tt em beri életek segítése, a környezetvédelem , vagy a k u lturális és m űvészeti élet gyak o rlati területei. V alljuk azt, hogy éppen az egységkeresés fokozása olyan te rü le t lehetne, ahol az egyházak lehetőséget ta lá ln a k a külső környezet szám ára való hiteles bi­ zonyságtételre. E z Isten dicsőségének m egnyilvánulása lehetne egy nem keresztyén környezetű világban. A kívülállók szám ára az Iste n t dicsőítők sokfélesége lá th a tó , de k ö zö ttü k az egyetértés és eg y ü ttes szolgálat megjelenése is érzékelhető.

Dicsőség és teremtettség I I I . altéma A) Bibliai szempontok Az Ószövetség bizonyságot tesz arról, hogy az egész te re m te tt világ Isten alkotása. Iste n szólt, s m inden lé tre jö tt (1Móz 1,1—25). A te re m té stö rté n et szerint kezdetben az em ber Istennel és a term észettel egység­ ben élt. Az idők során azonban a K ijelentés egyes részeit nem értelm ezte helyesen a teológia és az egyház, am i súlyos visszaélésekre a d o tt alk alm at a terem téssel szemben. Í gy az 1Móz 1,26kk m a n d á tu m á t („szapo­ rod jato k , sokasodjatok, tö ltsé te k be a földet és h a jt­ sátok uralm ato k alá” ), a dominium terrae-t tú lh an g ­ súlyozták. E z é rt nem véletlen, hogy m a töb ben az ökológiai krízist összefüggésbe hozzák a term észettel szem ben tira n n u siv á fa ju lt m ag atartással. A félreértés

oka az, hogy a teológia nem ügyelt eléggé az Ige korlátozó parancsára. Az em beri uralom nak ugyanis határai vannak és feladatai: „m unkálja és őrizze az t” ( 1Móz 2,15). H a az em ber ezt elhanyagolja, akkor a b án talm azásáért a terem tés = term észet visszavág. De m ár a Genezis első lapjain m eg ítéltetett az em­ bernek em bert foglyulejtő és kizsákm ányoló m aga­ ta rtá s a is (1Móz 10,8kk). A rra is figyelnünk kell, hogy a bibliai őstörténetben és végtörténetben (eszkatoló­ giában) nem csak az em ber v an jelen, hanem Isten szövetsége átfogja az egész élő természetet (1Móz 9,12), az em ber és az á llat egyform án lény (1Móz 1,24; 2,7). Az 1Móz 1-ben m ár van n ak ökológiai struktúrák, m elyeket a T erem tő a lk o to tt: Isten te re t a lk o to tt az élet szám ára, m ajd élőlényeket. A „h o lt anyag” is kezének m unkája. A terem téstö rtén et ökológiai értelme : csak a „felö ltö ztetett Föld” n y ú jth a t o tth o n t az em bernek és az élővilágnak. Az 1Móz 1,28 parancsa felelősséggel ruházza fel az em bert, de nem korlátlan hatalom m al. A terem tés­ teológia újragondolásával érvényesíteni kell az ÓSZ egység-szem léletét, m iszerint em ber és term észet köl­ csönhatásban állnak egymással. Az em ber a te re m te tt világnak része; felelőssége abban áll, hogy őrzi a te ­ rem tés minőségét. Bibliai szemlélet szerint a te re m te tt világ Istenre n y ito tt egész, m elyben term észeti világ, élő környezet és em ber kölcsönhatásban van n ak egy­ mással. A te re m te tt világ mégsem tap asztalh a tó meg m ara­ déktalanul ebben az egészségben, teljességben. Egy őskonfliktus felb o ríto tta a terem tés ökológiai egyen­ súlyát. Ma m ár a bűneset ( 1Móz 3), a testvérgyilkosság és bosszú (1Móz 4), az özönvíz és a népek összekeve­ redése utáni világban élünk. Az őskonfliktus okozója az 1Móz 6,11 szerint az, hogy „megtelék a föld erősza­ kossággal”. A dom inium terrae eltúlzása erőszakot ho zott m agával, konfliktusossá v ált az e m b er—em ber, az em ber—külső term észet viszonya. E bbe a konflik­ tu sb a ism ét Istennek kellett beavatkoznia ahhoz, hogy az emberiség elindulhasson a megbékélés felé. Az Újszövetség bizonyságot tesz arról, hogy az A ty a a testetöltött F iú által személyesen v e tt részt az em ber vertikális és horizontális konfliktusának m egoldásá­ ban. Jézus Krisztus számunkra nem előkép, modell és ígéret az embernek emberrel és természeti világgal meg­ romlott viszonya rendezésére. A z Ő üdvtörténeti tettei a döntőek szám unkra a teremtett világgal való ú j kapcsola­ tunk létrehozásában. E nnek jelentősége csak hang­ súlyosabbá lesz azzal, hogy Pál ta p a sz ta la tá t m a nagy nyom atékkai újraéljü k : az egész teremtett mindenség egyetemben nyög és sóvárogva várja Isten fiainak meg­ jelenését (Róm 8,18kk). Pál igéi szerint em ber és term észeti környezete sorsközösségben van n ak egy­ mással, mégpedig szenvedésközösségben. Ez az első közös vonás. De van ennél fontosabb is: keresztyének és a külső világ sóhajtozva v árjá k a dicsőség megje­ lenését. Ez a K risztusban m egalapozott rem énységük erre a világra vonatkozik. M inden ökológiai elkötele­ zettségünk és fáradozásunk alapja, hogy Jézus K risz­ tu sb an , az új Á dám ban új teremtés állott elő (2K or 5,17kk). Ez hozza létre közöttünk a reménység közös­ ségét. K risztus által a rem énység és a m egváltás ki­ terjeszkedett, kozm ikus dimenziót k a p o tt. E b b en a megbékélésben a term észet is új vonást és értékelést k a p : Isten dicsősége ú jra felragyog ra jta (Mt 17,1 —2). Ökológiai m érlegelésünkben fontos te x tu s a Kol 1,15kk is, m elyben a terem tés krisztocentrikusan jele­ nik meg. Ez a him nusz hangsúlyozza a Fő egységét a te stte l, K risztusét a kozmosszal, am i Őbenne foglalta­ 261

tik és b ékült meg az A tyával. K risztus á lta l kerül a kozmosz ú jra rendezett viszonyba Terem tőjével. De ez a him nusz arra is figyelm eztet, hogy a krisztológiát nem szabad leszűkíteni a személyes üdvösség, az Isten ­ em ber individuális kapcsolatára, hanem kozm ikusán értelm ezve, v o n atk o ztatn i kell az em b er—term észet viszonyára, rendezésére is. A zt sem szabad szem elől tévesztenünk, hogy az Ú jszövetség m ás him nikus bizonyságtétele (J n 1, 1k k ; 1K o r 8,6 ; Zsid 1,2kk; 2,10) szerint Jézus K risztus nem csak K özbenjáró, hanem a teremtettség megújítója is. E zek helyes értelm ezése éppen az, h a imperatívuszok­ ként v o n a tk o z ta tju k őket a jelenre (pl. „L egyetek Iste n m u n k atársai!” — 1K or 3,9). Jó lleh et Isten dicsősége az általa te re m te tt világon tü k rö z ő d ö tt (Zsid 1,3; J n 1,3—5; Zsolt 8), ám ezt is m egtörte az em ber a term észet m egtörésével s a m aga engedetlenségével. Isten dicsőségének helyreállítása m eghaladja az em beri erő t és képességet. „Solus Christus” az, aki képes megdicsőíteni az A ty át. Őbenne vo n ja az A ty a a m aga közelébe a te re m te tt világot és az em b ert is, hogy dicsőségét ú jra ráragyogtassa. E b b en a viszonyban bízza rán k a békéltetés szolgála­ t á t (2K or 5,19). B) A z egyházak ökológiai útkeresései A bból a theologia creaturae-ból (nem theologia n a tu ­ ra lis vagy n atu rae!), am i a h angsúlyt a K risztus­ esem ény kozm ikus jelentőségére, a te re m te tt világnak Jézu s K risztus inkarnációja általi m egszentelésére és a Szentlélek m inden igazságra elvezérlő segítségére he­ lyezi, szervesen adódnak olyan im pulzusok, melyek az eg y házakat és gyülekezeti ta g ja in k a t új és keresztyén ökológiai tudat és lelkület kialakításához vezethetik. E z pedig m egváltozott ökológiai magatartást és kul­ túrát von m agával, am ely n y ito tt a nem egyházi (tudom ányos-technikai és társadalm i) törekvések előtt. M ielőtt m érlegelnénk a theologia creaturae-ból adó­ dó, lehetséges egyházi-gyülekezeti cselekvésm ódokat, u ta lu n k néhány „d iv ato s” kiútkeresésre, m elyektől elhatároljuk magunkat. Az ökológiai válság m egoldásá­ hoz nem ju tu n k közelebb a m oralizálás, a befele­ forduló elutasítás („m it is te h e tn é n k ? ” ), a pantheiz­ m us, a „m inden m egtehető, am ire csak képesek va­ gyu n k a fejlődés-haladás érdekében” , technokratizm us és a „chiliasztikus katasztrófa-prófétizm us” révén. A terem tésteológiából levezethető, krisztocentrikus etikának szem elő tt kell ta rta n ia , hogy az em ber az egésznek (term észet, társadalom , történelem ) a része, így az etikai mérlegelések szükségszerűen szociáletikába vezetnek át. Barth K ároly fogalm azásában: „É p testb en ép lélek — egészséges társad alo m b an !” ). A szociáletikai reflexiónak abból kell kiindulnia, hogy ökológiai értelem ben a globális függőség (dependencia) világában élünk; te h á t ökum enikusnak kell lennie, érvényesítse a globális és a lokális szem pontokat. F ontosnak ta rtju k , hogy a term észet az ember kon­ fliktus-partnereként jelenjék meg, s ebben az értelem ­ ben hangsúly kerüljön az em ber szolidaritásvállalá­ sára a külső term észeti világgal. Szociáletikai szem­ pontb ó l azon a vélem ényen vagyunk, hogy szorgal­ m azni kell a fejlődést ellenőrző, a társadalom érde­ keivel sokoldalúan egyeztető, az ökológiai egyensúlyt valóban előm ozdító, m int szélesebbkörű társadalm i részvételt az átgondolás, a megoldási lehetőségek és a végreh ajtás tekintetében. A zonban azzal is tisztáb an kell lennünk, hogy még a legbriliánsab szociáletika 262

m odellkínálata sem elégséges önm agában. A helyesen gondolkodó keresztyén szociáletika ösztönzéseket ad a kooperatív, társadalm ilag hatékony cselekvés szá­ m ára. É ppen ebben a n y itásban m u ta tk o zh at meg ereje. A terem tésteológiában fogant, n y ito tt szociáletika te tte k k é bontásának, elm élyítésének helye és alkalm a a gyülekezet és az istentisztelet. A terem tés irán ti figye­ lem és felelősség liturgiai ébresztésének példáit lehet lá tn i az óegyház im ádságaiban, Assisi Ferenc N ap­ him nuszában stb. Ezek is figyelm eztetnek arra, hogy a terem tés gyakorlati teológiájának szorgalm aznia kell a liturgiából „szám ű zö tt” term észet visszahozatalát im ádságainkba, énekeinkbe. Milyen m ódokon tö rté n ­ h e t meg a terem tés és term észet reintegrálása? — Igehirdetéseink tu d a to síth a tjá k , hogy az em ­ ber Iste n elő tt felelős a te re m te tt világért, am inek nem ura, hanem sáfára. — Nevelni kell önm agunkat egyfajta józan ön­ m érsékletre, puritan izm u sra; a szolgálat a n t­ ropológiáját atek in tetb en is h ird etn i kell, hogy a hívő em ber m éltósága a term észet szolgálatá­ ban és védelm ében is m egm utatkozhat. — Az ökológiai lelkület és m ag atartás alakításá­ ban a tem atik u s igehirdetések m ellett haszno­ sak az ökum enikus, gyülekezetek közötti ta ­ lálkozók annak tudakolására, hogy m ások m it és hogyan tesznek a term észet védelm éért. — Az istentiszteleti re n d ta rtá sb a n helyet kap­ h a tn a k a Terem tőhöz a terem tésért forduló im ádságok, hálaadás és könyörgés. — K ívánatos a terem tés m isztérium ának meg­ vallása is im ádságban. — A te re m te tt világ és az em ber m egváltásának esem ényét lá th a tó módon ábrázolják ki a sák­ ram entum ok, a szentségek; ezek által a terem ­ te ttsé g sakram entális látószögbe kerül. A ke­ resztség vize, az úrvacsora kenyere és bora összeköt a te re m te tt világgal is, s ez erősíti az ökológiailag felelős lelkületet. — G yerm ek és ifjúsági alkalm akon a felnövekvő nem zedékeket nevelhetjük az élő környezet értékelésére, kiránduláson, környezet-szépítő akciókban fejleszthetjük környezetvédő érzé­ kenységüket. — A „gondolkodj ökum enikusan, cselekedj lokáli­ san” gondolat jegyében az első konkrét lépés lehet az ökológiai m ag ata rtás gyakorlásában tem plom i, lakóhelyi környezetünk védelme, óvása és szépítése.

C) Együtt a felelősségben: párbeszéd—kooperáció Az ökológiai függés korszakában az emberiség felelőssége egy és o szth atatlan . Vagy egy világunk lesz, vagy egy sem! Ebből következik, hogy az egyházaknak is m indent meg kell tenniök azért, hogy ez az altern a­ tív a az élet ja v á ra bezáruljon. K ívánatos lenne a leg­ szélesebb részvétellel az E E K -n ak átgondolnia: m it tehetnek az európai egyházak az emberiség ökológiai jövő­ jéért. A cselekvési stratégia kialakítása során párbe­ szédre kellene lépni m ás világvallások és világnézetek képviselőivel. A jövő csak K elet—N yugat, Észak— Dél ökológiai kooperációjával képzelhető el. Mi ennek sikeréért im ádkozunk és fáradozunk.

D) Magyarországi tapasztalatok Magyarországon 1974 ó ta v an érvényben környezet­ védelmi törvény, az Országos Környezet- és Természet­ védelmi H ivatal koordinálja és felügyeli a teendőket. E gyre inkább nem zeti felism erés: az „ökológiai bom ­ b a” h a tá sta la n ítá sa , a term észeti környezet megőrzése össztársadalmi ügy. N em elég azonban a tárg y i felté­ telek, pénzforrások, törvén y ek és hatósági intézkedések biztosítása. A társadalom erkölcsi és kulturális egyen­ súlya az egyik előfeltétele az ökológiai egyensúly létre­ hozásának és fenntartásának. M agyar szerzők rá m u ta t­ nak az ökológiai folyam atok globalizálódásából kö­ vetkező nemzetközi összefogás szükségességére. Álla­ m unk p rogram ba v ette, hogy a környezeti nevelésnek az egész politikai nevelés alapozó részévé kell válnia, erre szolgálnak a szocializációs intézm ények, pl. óvoda, iskola. A felnövekvő nem zedékekben ki kell alak ítan i az ökológiai tu d a to t, a természet értékszemlé­ letét. Sőt: „megfelelő v álto ztatáso k k al ugyan, de ná­ lunk is indokolt lenne term észet- és környezetvédelm i m ozgalm ak k ib o n tak o ztatása” (Görög T.—D arai L. M.: Az ökológiai bom ba, Valóság, 86/2.). Úgy véljük, hogy az egy, közös term észet- és em bervilág irán ti felelősség a m agyar egyházaknak sokrétű cselekvési lehetőséget biztosít a tényleges, hatékony, lokális együttm űködésre. E k k é n t a D una-m edencében élő egyházaink egyszerre szolgálhatják jó lelkiism erettel Isten dicsőségét és a te re m te tt világ őrzését, am ire a Szenthárom ság Isten tő l m an d átu m o t k ap tak .

Isten dicsősége és a béke a földön I V . altéma A) Bibliai-teológiai tájékozódás A világ békéjéért és az igazságosságért végzett m in­ den keresztyén szolgálatnak a végső alapja az, hogy a terem tő és gondviselő Isten meg a k a rja őrizni és teljességre a k a rja ju tta tn i az életet a te re m te tt világ­ ban. Isten ezzel m u ta tja meg dicsőségét e földön. Isten n ek ez az élet teljességét m unkáló dicsősége Jézus K risztu sb an le tt teljessé. K eresztyén szolgálatunk felelőssége és ereje abból a belső békességből ered és táplálkozik, am elyet Isten m aga hozo tt létre önm aga és a bűnbe esett világ között Jézu s K risztus által. E z t a lelki békét mi m agunk nem ho zh atju k létre, csak felülről k ap h a tju k , kegyelem ből h it által. E bből a belső békességből azonban in d ítá st n y erü n k az em berek és a népek k ö zö tti földi béke m unkálására. Bibliai-teológiai m eggyőződésünk szerint — az em­ beri bűn h atalm án ak ellenére — világunkat Isten lá t­ h a ta tla n , gondviselő szeretete korm ányozza. E bben a gondviselő szeretetében Isten a keresztyéneket m unka­ tá rsa iv á teszi és szolgálatba á llítja — m inden jó a k a ra tú em berrel eg y ü tt. A béke és az igazságosság m unkálása részvétel Isten láthatatlan világkormányzásában és Isten dicsőségének felragyog tatásáb an . M indebből következik, hogy a béke a keresztyén em ber szám ára nem csupán belső lelki ügy, és hogy az egyháznak nem csak az a feladata, hogy ezt az Istennel való lelki békességet szolgálja. B á r a keresz­ ty é n em ber a béke szolgálatához szükséges erő t a

Jézus K risztus által ajándékozott lelki békességből k apja, ebből mégsem következik, hogy csak azok fára­ dozhatnak sikeresen a békéért, akik Jézus K risztusban hisznek. B) A z egyház felelőssége a békéért A z egyház — az egyik békemozgalom A nnak ellenére, hogy az egyházon belül még m a is sokan úgy vélik, hogy a béke és a háború kérdését kizárólag a földi hatalm asságok (államok) döntik el, a keresztyének és az egyházak közül tö bben kezdettől fogva részt vesznek a békem ozgalm akban. Az egy­ házakon belül m a m ár szinte általánossá v á lt az a fel­ ismerés, hogy az egyház sajátos feladata a béke m un­ kálása Isten és em ber k ö zött az ige és a szentségek ereje á lta l; de ennek a lelki békének elm arad h atatlan etikai-szociáletikai gyümölcse és következm énye a szolgálat az egész em berért, lelki és testi-szellem i ja v á ­ ért, így az emberek, népek és fajok közötti békéért is. Ma m ár alig v an egyház, am elynek képviselői fel ne em elnék szavukat a közös em beri kérdésekben, a béke és a háború, valam in t a társad alm i és gazdasági igaz­ ságosság kérdésében. Mivel m a egy atom háború az egész emberiség pusz­ tu lá sá t jelentené, a hagyom ányos és sokévszázados v itá k az „igazságos háború” -ról (bellum iustum ) m a elveszítették m inden értelm üket. A nukleáris háború­ ban nem lennének győztesek és vesztesek, csak egy győztes m arad n a a rom halm azok fertőző sivataga fölö tt: a halál és a végtelen szenvedés. E z ért a béke­ m ozgalom nak, így az egyházi békem ozgalm aknak is, a legfőbb feladata az atomháború kirobbantásának m egakadályozása. Hogyan végezhetik ezt a szolgálatot az egyházak? a) Mindenek elő tt úgy, hogy a világ közvélem ényé­ ben rá m u ta tn a k több olyan törekvésre, am ely veszé­ lyezteti a békét: 1. E m bertelennek és irreálisnak tű n ik m inden olyan törekvés, am ely az egyik oldal „erőfölényére” , az „első csapás” sikerére, egy atom konfliktus lokalizálá­ sára, vagy akár egy hagyom ányos fegyverekkel meg­ vívandó világháborúra spekulál. Mindez az egész világ pusztulásához vezethet. 2. De ugyanilyen veszélyes a „kölcsönös elrettentés” teó riája is. Nem csak azért, m ert ezzel a törekvéssel eg y ü tt já r a fegyverkezési hajsza, hanem azért is, m ert a békét és az emberiség jövőjét nem lehet félelem­ re építeni. 3. Ide tarto zik az úgynevezett „csillagháború” stra­ tégiája, vagy m ás kifejezéssel a világűrben kiépítendő védelm i fegyverek stratég iája is. Ez nem csak azért veszélyes, m ert erőfölényre törekszik és ezzel a fegy­ verkezési hajsza fo ly tatását m ozdítja elő, hanem azért is, m ert szakértők szerint a védelm i űrfegyverek tá ­ m adásra is felhasználhatók. b) Az egyházi békeszolgálatnak a m ásik módszere az lehet, hogy az egyház tekintélyével és a nem zetközi közvélem ény form álásával segít m inden olyan jav as­ lato t, am ely a nem zetközi feszültséget és az atom ­ h áború k iro bbantásának a veszélyét csökkenti: 1. Az egyház a m aga m ódján nagyon jól elő tu d ja segíteni olyan légkörnek a kialakulását, hogy a nem ­ zetközi konfliktusokat ne háborúval próbálják meg­ oldani, hanem tárgyaló asztalok m ellett rendezzék. Az egyházak még olyan esetben is az összekötő híd szere­ p ét tu d já k vállalni, és ezzel a feszültséget enyhíteni, 263

am ikor az egyes h atalm i csoportosulások a hideghá­ ború állapotában vannak. 2. Mivel az atom fegyverek kifejlesztéséhez és tö­ kéletesítéséhez atom kísérletekre v a n szükség, az egy­ házak n ak a m aguk erkölcsi súlyával tám o g atn iu k kell m inden olyan törekvést, am ely az atom kísérletek be­ szü n tetését javasolja. K eresztyének közö tt is figyelm et k e lte tt az a döntés, hogy a Szovjetunió b ejelentette: határidőig kész egyoldalúan is az atom kísérleteket be­ szüntetni. 3. Az atom kísérletek beszüntetése m ellett nagyon rem én y t keltő a Szovjetuniónak az a kon k rét ja v a sla ta is, hogy 2000-ig fokozatosan csökkentsék, ill. teljesen sem m isítsék meg az atom fegyvereket. c) Az egyházak m ag atartásu k k al és erkölcsi súlyuk­ k al tá m o g a th a tn a k m inden olyan törekvést, am ely a világ népei közti feszültség m egszüntetését, illetve csökkentését igyekszik előm ozdítani: 1. Mivel a világ népei közti feszültség egyik legfőbb forrása a népek közti gazdasági és életszínvonalbeli különbség, az egyházi békemozgalom tám o g at m inden olyan törekvést, am ely igazságosabb társadalm i és gazdasági rendszert igyekszik k ialakítani a világon. 2. Sok feszültséget okoz a világon a faji vagy b ár­ m ilyen m ás diszkrim ináció. E z é rt az egyházi béke­ m ozgalom az egyház tekintélyével tám o g at m inden olyan törekvést, am ely meg ak a rja szü n tetn i ezeket a diszkrim inációkat. 3. N em csak gazdasági különbségek v agy diszkrim i­ nációk okozhatnak feszültségeket a világban, hanem feszültségekhez vezethetnek a term észeti k atasztrófák á lta l okozott szenvedések és nyom orúságok is. Az egyházi békem ozgalom éppen azért részt vesz ezeknek a szenvedéseknek az enyhítésében. d ) Ezek m ellett a szolgálatok m ellett van az egyházi békem ozgalom nak egy sajátságos, belső egyházi szol­ g á la ta is: 1. A gyülekezeteket és azok ta g ja it felkészíti a béke szolgálatára az igehirdetés és a lelkipásztori m unka különböző területein. 2. Belső egyházi szolgálatának végzése közben soha nem feledkezhet meg az egyház a békére és igazságos­ ság ra való nevelés szolgálatáról.

3. K ülön gyülekezeti alkalm ak, béke-vasárnapok, béke hetek és a béke problém áival foglalkozó gyüleke­ zeti m unkacsoportok szervezésével elősegíti a gyüleke­ zet békére való nevelését. 4. Az egyház soha nem feledkezhet meg arról, hogy az istentiszteleti és a személyes keresztyén életben k o n k rét m ódon im ádkozzék a békéért és a békeszol­ g álat ügyéért. Kölcsönös biztonság Mivel a k é t nagyhatalom kö zö tt a leszerelés, az atom kísérletek beszüntetése, vagy az atom fegyverek m egsem m isítése ügyében csak akkor rem élhető konkrét m egállapodás, h a az egyik fél biztonságát sem veszé­ lyezteti vagy csökkenti, ezért az egyházaknak tám o­ gatniok kell m inden olyan lépést és jav asla to t, am ely a kölcsönös biztonságot erősíti. 1. E z ért örvendetes, hogy a Szovjetunió részéről olyan ja v a sla t han g zo tt el, am ely az atom fegyverek és rak é tá k m egszüntetésének kölcsönös ellenőrzését indítványozza. 2. Az egyházaknak m indent el kell követniök, hogy a két nagyhatalm on kívüli, atom fegyverekkel rendel­ kező állam ok is készek legyenek atom fegyvereiket leszerelni vagy csökkenteni, és ezzel a kölcsönös biz­ tonság m egvalósulását elősegíteni. 3. Mivel a m egállapodások m egkötéséhez és meg­ tartá sáh o z , a kölcsönös leszerelés elvégzéséhez, az ellenőrzés elfogadásához kölcsönös bizalom ra van szükség, az ért az egyházi békem ozgalom nak m indent el kell követnie a kölcsönös bizalom erősítésére, a stockholm i bizalom erősítő konferencia eredm ényessé­ gének előm ozdítására. Az egyház a m aga sajátos m ód­ já n és eszközeivel a kölcsönös bizalom m egterem tésé­ ben és erősítésében különösen is eredm ényes szolgála­ to k a t tehet. Az egyházak ezekben a szolgálataikban nem a saját erejükre és képességükre tám aszkodnak, hanem annak az Istennek az erejére, akinek szolgálatában állnak és aki az Ő dicsőségét így ak arja m unkálni a világban egyházán keresztül.

TANULMÁNYOK Az emberi agresszivitás bibliai megvilágítása A B ibliát, am it az É let K önyvének ism er a keresz­ ty é n hívő, a nem -hívő világ is, az egyetem es k u ltú ra egyik alapvető m űvének és forrásának tek in ti. Benne a tudom ányos módszerekkel is vizsgálható elemek a kijelentésvoltot el nem fogadókat is a rra indítják, hogy a B ibliában az em beri kapcsolatok, akciók, reakciók, vágyak, bukások, rem ények és kiábrándulá­ sok vizsgálandó és vizsgálható tá rh á z á t ismerjék el. A hívő em ber, aki a Szentlélek segítségével az önm agát kijelentő Isten üzenetét lá tja és hallja a Szentírás b etűjében, sem m u laszth atja el az Isten és em ber kap­ cso latára vonatkozó üzeneten tú l felismerni az em ber és em ber kap cso latát illető üzenetet. K o n k rétabban a z t m o ndhatjuk, hogy a bibliai fejezetek elsöprő több­ ségében ez u tó b b ib an lá th a tja meg az előbbit. A Bib­ 2 64

liá n ak hívő és nem -hívő megközelítése ideális esetben eg y a rá n t a rra a következtetésre ju t, hogy a Szentírás nem idealista, s nem m aterialista, hanem realista. B ár a hívők teljes értelem ben É le t K önyvének tekintik, a nem -hívők ko rláto zo tt értelem ben életről szóló könyvnek. E nnek alapján m ondhatjuk, hogy a Szent­ írás az em ber közösségi életének, az egyéneknek és a népeknek egymással és a terem tés többi részével akarv a-ak aratlan u l kapcsolatba kerülő életének, á lta ­ lában illusztrív és a hívők szám ára revelatív példa­ tá ra . E z t a terjengősnek tű n ő bevezetést a fenti cím teszi szükségessé. Ti. az agresszivitás fogalom, ill. ennek válto zatai éppen erre te h á t az em ber közösségi létfor­ m ájára u talnak. E főnév gyökere az agredior, gredi,

gressus sum (ad + gradi) álszenvedő ige, m elynek elsődleges jelentése hozzálépek, hozzáfordulok, közelítek, folyamodom, s csak sokadik, képes értelm e jelen ti: megtámadok, rárohanok. A zt m o n d h atju k , hogy ennek az igének elsődleges, ill. képletes jelentése azt fejezi ki, am it a B iblia üzenete m ond az em ber közösségi létezésének bűneset elő tti és u tá n i állapotáról. S az a tény, hogy e szó m inden európai nyelvben m ár csak p ejo ratív értelem ben használatos, félelm etesen kifejezi az em beri szituációt. A nyelvet nem föltétlenül csak az em ber tap asztalása form álja, de az is, m elynek alapján a rra a szégyenletesen kijózanító következtetésre kell ju tn u n k , hogy a ta p a sz ta lá sra épülő em beri kapcsola­ to k keserű és fájdalm as k ép et alk o tn ak az em berben. A szótár alap ján beszélhetünk agresszivitásról a bűn­ beesés, Isten tő l való eltávolodás e lő tt is, mely egysze­ rűen azt jelenti, hogy az em ber interakcióban és kom ­ m unikációban em ber ( 1Móz 1,27—2,25). S beszélhe­ tü n k bűneset u tán i agresszivitásról, m ár a szó köznapi értelm ében, am elynek első velejárója, hogy az em ber­ nek ta k arg atn iv aló ja v a n a m ásik em ber és Iste n elő tt (Gen 3,7 —10). T e h á t T erem tő és terem tm ény, valam in t terem tm én y és terem tm én y harm onikus, őszintén és á rta tla n u l egymáshoz forduló kapcsolata végetért. K ain testvérén elk ö v etett agresszivitása (1Móz 4,8) s K ain sorsa (1Móz 4,14) u tá n em ber és em ber találko­ zása valóságos és potenciális tra g é d iá t re jt m agában. E trag éd iát igazán az teszi tragikussá a szó klasszikus értelm ében, hogy a veszélyes találkozás elkerülhetet­ len, mivel a teljes individualizáció te re m te tt em bersé­ günk föladása lenne. A trag ik u s kaini és ábeli sors (nehéz eldönteni m elyik a tragik u sab b ) apáról fiúra száll. E kilátástalan helyzetben a kegyelmes Isten hozzánk fordulása egyedüli erősségünk erőszakos gyöngeségünkben ( 1Móz 6,1—8). E nnek fényében vizsgáljuk meg a Szentírás üzenetét az a g re ssz ió és következm ényei: háború, gyilkosság, önvédelem , vér, könny tek in tetéb en . E kérdés kom plex v o ltá t bizonyítja, hogy pacifisták és m ilitaristák egy­ a rá n t h ivatkoznak a B ibliára. Az Ószövetség telve van háborúkról szóló híradásokkal és h áb o rú b a küldő pa­ rancsokkal. Az Ószövetség Iste n é t heretikus keresztyé­ nek ki is k iá lto ttá k a bosszú és a h áború istenének. H ogy ez valóban herezis, nyilvánvaló, de el kell is­ m ernünk, hogy lehetséges, s „ügyesen m anipulálva” meggyőző is tu d lenni e vélekedés. E zért is indokolt az alábbi vállalkozás, mely szerény kísérlet arra, hogy a választo tt nép h áb o rú it is megvizsgálva, korunk kiéleződött viszonyaiban az eligazodási v ágyat, s a rem ényteljes felelősségérzetet serkentse. A történelem följegyzéseiről elm ondhatjuk, hogy azok az em beri konfliktusok följegyzései. „A z osztály­ harcok tö rté n e té n ” tú l egyszerűen a harcok tö rtén eté­ nek nevezhető az em beri történelem . S m it tu d ehhez hozzátenni a keresztyén h it? H ol v an az, am it üdv­ tö rtén etn ek nevezünk? Ú gy vélem, hogy a Szentírás­ ban följegyzett és általa m inősített harcokon keresztül is jelen van az ü d v tö rté n e t. Ti. hogy a terem tő Isten a történelem U ra, aki a történelem esem ényein ke­ resztül a beteljesedés felé vezeti terem tését. A zsidók háborúi nem csak a háború anyagi és indulati kellék­ tá rá b a adn ak bepillantást. N em csak a háború logikáját hordozzák, hanem az Isten tö rtén elm et korm ányzó „logik áját” is. E rre a meggyőződésre építve kell teologikus reflexiót n y ilvánítani m ind a m ilitaristák, m ind a pacifisták felé, de különösképpen azok felé, akik veszélyez te te tt, agressziókkal teljes jelenünkben élve szeretnének jöv ő t látni m aguk és utódaik szám ára. *

Az ókori feljegyzések és á ltaláb an a k u ltú rtö rté n e ti m aradványok világosan hirdetik a háború m eghatározó szerepét. Ez egyrészt abban nyilvánul meg, hogy a háború, m in t végső m egoldás jelentkezik a nem zeti vagy nem zetközi konfliktusokban. A háború eldönti az igazság kérdését. Aki győz, ann ak van igaza még akkor is, h a nincs igaza. S ez a d ialektika újabb h á b o rú t hordoz önm agában, mely az ókor felfogása szerint term észetes velejárója az életnek. Az „am eddig élet lesz, addig háború is lesz” elv azonban addig ta rth a tó , amíg biztos, hogy nem éppen a háború szünteti meg sajá t létének feltételét, az életet. Ez a veszély az ókorban nem fenyegetett, s ezért rendezhette be tá r ­ sadalm i és erkölcsi (érték) ren d jét a háborúság viszo­ nyainak megfelelően. E gy nép irányítása békében is a h á b o rú t vezetők kezében volt. Az em bereszm ény pedig a b átor, erős, diadalm as győztes. 1. A v á laszto tt nép sem m a ra d h a to tt részvétlen szemlélője harcias korának. U gyanakkor a próféták legm agasztosabb üzenete a világbékéről szól. E két té n y alapján m o n dhatjuk, hogy az a g re ssz iv itá s és erőszak vonatkozásában Izrael m inden háborúsága el­ lenére sajátságokat hordozott. Az ígéret szerinti hazá­ já t kereső nép nem kerü lh ette el a véres harcokat, de súlyos bün tetések et k ellett elhordoznia azokért a te t­ te k é rt, m elyek nem a honfoglalás, hanem egyéni önző érdekeket szolgáltak (Józs 7 ,1kk). A bírák feladata a biztonság és béke megőrzése, m elyben a törzsek, családok és egyének nyugodtan élhetnek. E hhez ka­ tonaságra is szükség volt, am ely m indenkit m egvédhet a szomszédos népek harci kedvétől. Izrael szám ára a h ódítás és terjeszkedés ugyanakkor nem válik nem zeti céllá. E lsősorban védekeztek. A h áborúk m in t meg­ próbáló és jóra indító büntetések nyertek följegyzést. Izrael háborúinak célja nem m ás népek leigázása volt, hanem Izrael m egtisztítása. A győzelem pedig nem dicsőség, hanem Isten szabadító te tte . Az „erős vitéz” Gedeon nem azért gy ő zh etett, m ert elég erős volt, hanem m ert az Ú r volt vele (Bír 6,11 kk). T eh át az erősség, vitézség, az a g re s s z iv itá s fizikai feltétele sem v ált úgy erénnyé, m in t pl. a filiszteusoknál, görö­ göknél, sp ártaiak n ál. A m indenidők jelképévé v ált Sám son ereje is m úlandó és könnyen elvehető (B ír 16,17). A bírák korában az alkalm i, elsősorban önkén­ teseket hívó toborzás, te h á t az állandó hadsereg hiánya is világosan m u ta tja a csupán védekező szándékot (Bír 7,23—25). S am ikor Izrael tám adó, vagy legalább­ is a védekezést túllépő harcm odort gyakorol, az egyben m int b ü n te té st hozó bűn szerepel. T eh át Izrael az ókor többi népéhez hasonlóan véres h á b o rú k at vívott. A zonban a vérengzés és hódítás sosem n y e rt legitim i­ tá st. Az „aki békét akar, készüljön h áb o rú ra” elvet Izrael sosem te tte m agáévá. A háborúra való készülő­ dés mindig a m ár m egrendült békesség következm énye­ k én t szerepel, s nem m in t a béke garanciája. A királyok korában a nem zeti egység vágya bizonyos m értékig v á lto z ta to tt ezen a helyzeten. A királyi testőrségből állandó hadsereg és hadkötelezettség n ő tte ki m agát. B ü n tetést vont m aga u tá n az, h a valaki vo n ak o d o tt hadba vonulni. A té t m ár nagyobb. A vé­ delmi felkészültségnek is nagyobbnak keli lennie ( 1Sám 11,7—8). Az egybehívás adm inisztrációja is szervezett form át ö ltö tt (2K ir 25,19; Je r 52,25). E bben a korban m ár nem olyan nagylelkűek a felmentés in­ dokait szabályozó rendelkezések, m elyek korábban a békés, szorgalm as élet tiszteletét h ird e tték (D eut 20,5—8). De még mindig csak a végveszély az, am ikor m indent el kell hagyni és hadba kell vonulni. A kirá­ lyok korában is a védelm i jelleget és békeszeretetet jellem zi az is, hogy a háború megkezdése elő tt a békés 265

zére. É ppen ezért a h áborúk nem a nem zet dicsőségét m egegyezést k ellett keresni (5Móz 20,10). A vérontás szolgálják, hanem Isten dicsőségének, történ elm et kor­ csak m in t végső m egoldás szerepelhet (B ír 11,12kk). H a összehasonlítjuk Izrael és m ás népek háb o rú it m ányzó h atalm án ak a bizonyságai. E z azonban nem háborúinak igazolása, hanem éppen ellenkezőleg annak megelőző üzeneteit, nyilvánvaló különbséget vehetünk hirdetése, hogy az em bernek nincs joga a háborúság észre. Amíg m ás népek üzenetei fenyegetően kem ények m ellett dönteni. Ez az Isten szuverenitásának és nem és föltétlenek (1Sám 11, 1k k ; 1K ir 20,2kk), addig az em ber szabadságának a területe. Izrael üzenetei a békés m egoldást sugallják. A fentebb em lített békeszeretet a háború általá­ 2. A védekező jellegen tú l sajátság k én t kell beszélni 3. Izrael h áborúinak és Isten dicsőségének összefüggésé­ nos dicsőítésének koráb an Izrael sajátossága volt. Ő nem a k a rt háborúzni, neki h á b o rú k a t kellett el­ ről. Az Ószövetség h áb o rú it a fentieknél is m arkánsab­ szenvedni. Ez az igazság azonban sokszor a m egnyert, b an befolyásolja Izrael hite és tö rtén elm i tu d a ta . N épek sorsát alakító esem ényekben, m elyek elsőren­ vagy elvesztett ütközetek u tá n nyer kifejezést az Ószövetségben. A vérontás a haza és a vallás védelm é­ den véres háb o rú k lehettek ab ban a korban, Isten nek eszköze, de fájdalm as eszköze. Izraelnek m ár az h a ta lm á t lá ttá k . De nem úgy, m in t végzetet, m elyet első háb o rú ja is azt h irdeti (1Móz 14), hogy a h atalm i sem kifürkészni, sem m egváltoztatni nem lehet, hanem pozícióban lévő Á brahám é rté k tartással és alázatos etikai oksági viszonyban. Izrael m ás népektől eltérően, nem egyszerűen segítségül h ív ta Iste n t an n ak érdeké­ bölcsességgel jobban szolgálja Isten dicsőségét, m in t győztes pozíciójának kihasználásával (1Móz 14,21— ben, hogy sa já t nem zeti, politikai elhatározása valóra 24). váljék, ahogy pl. Mésa m oáb király te tte (2K ir 3,27). Az irgalm asan ítélő Iste n t h ird ető próféták ki is Izrael h a rc a it az erkölccsel, joggal és igazsággal kap­ csolja Istenéhez. Isten nem segítő szövetséges a harc­ m ondják, hogy nem jó dolog lovasságban és harci szekerekben bízni. A pró féták látom ásai k ö zö tt a vi­ b an , hanem ítélőbíró. Szuverén úr, akinek istenségét lágbéke víziója fontos szerepet tö lt be (Ézs 2,1—5 ; nem érin ti a h arc kim enetele. A b álványok sorsa van a harcok eredm ényéhez kötve (É s 46,1—2). Az Isten H ós 1,7; 14,4; Mik 4,1—8 ; 5,9; Zak 9,10). A Messiás dicsősége nem forog kockán, nem szorul védelem re békét terem t. A h á b o rú t k o rtü n etn ek te k in tetté k , Izrael népén belül, de Izrael vesztesége esetén m ás m ely valóban elsődleges szereppel bír a népek életében, népek o k talan gúnyolódása k a p h a t szabad te re t véres áldozatok árán még konfliktusok m egoldására is (2Móz 32,12; Zsolt 79,10; 115,2; Jóel 2,17). alkalm as, de m indez nem jelenti, hogy ne az eltörlendő dolgok közé tartozzon. A m it a próféták világosan M iután a h áb o rú b an a tö rtén elm et form áló Isten kim ondták, az kim ondatlanul m érséklő, józanító és jelenik meg, a h á b o rú t illetően Iste n t kell m egkérdezni. sokszor m egalázó h atásá b a n Izrael egész életében E z a papok, később a próféták felad ata v o lt (1Sám benne van. 14,35—38; 2K ir 19,2). A nnak kifejezésére, hogy Isten m aga harcol az ellenséggel, a frigyládát ünnepélyesen K orához képest m érsékeltségére példa az is, ahogy a c satáb a v itté k (2Sám 11,11; 15,24; Jó zs 6,6kk). a foglyokkal k ellett bánnia. K egyetlen retorziókról A p apoknak b uzdító szerepe is v o lt a háborúban, bőven lehet olvasni, de mégis a foglyok kegyetlen ke­ m ely buzdítás lényegében ab ban állt, hogy folyam ato­ zelésének Izrael inkább szenvedője, m in t elkövetője san h ird e tté k : „Iste n e te k , az Ú r veletek m egy, harcol (B ír 16,21; 2K ir 25,7; J e r 39,7; 52,11). A gyerm ekek é r te t e k .. . ” (5Móz 20,4). T eh át Iste n t nem befolyásolni és nők irán ti kegyetlenkedés is olyan m egbocsáthatat­ k ív á n tá k , hanem dicsőséges kegyelm ében bíztak. lan bűn, m elyet főleg Izrael legyőzői követnek el A m ikor arról beszélünk, hogy Izrael v édte hazáját, (2K ir 8,12; H ós 14,1). A zsidóknak a m eghódított c salád ját és ja v a it, védte v allását is, m ely ta lá n fon­ városokban nem volt szabad asszonyokat és gyerm eke­ k e t b án ta n i. Az ókorban szokásos rabszolgaságbato sab b volt, m in t az a darab föld, am elyen élni ak art. V allásos érzése és a háború összefüggése azonban ism ét vetésről nem sokat tu d u n k Izraelre nézve. A feljegyzé­ sek hiányából azonban arra k ö v etk ezteth etü n k , hogy eltér m ás népekétől. Az ő U ra kezében v an n ak a bál­ a legyőzött népet csupán adófizetésre kötelezték. v ányok imádói is, te h á t nincs szükség sem az Isten Szinte általános szokás volt az ókorban a legyőzött m egvédésére, sem vallása terjesztésére. E setében nem leh e t „szent háborúról” beszélni iszlám értelem ben. harcos fejének levétele, m ely egyrészt ad atu l és bizo­ n yítékul, m ásrészt diadalm i jelvényként szolgált. Iz­ Ug y anakkor a m ár em lítettek m ia tt h á b o rú it nem rael népe ezt csak szórványosan gyakorolta, akkor is lehet elválasztani sem h itétől, sem bűnétől. A háború nem szent és nem is dicsőséges, de benne az egyedül csak a vezérek esetében. A háború és vérontás dicstelenségét jelzi továbbá, szent és dicsőséges Isten ítélete jelenik meg. A háború sosem áldás. A győzelem sem az, a veszteséget a hogy az ellenség elesettjeit is eltem ették vagy eléget­ győzelem ben is nagyon szám on ta rto ttá k . E zé rt lehet té k , hogy a szentföld tisztán m aradjon. A hazatérő arra a következtetésre ju tn i, hogy a S zentírásban fel­ harcosoknak pedig rituális tisztálkodáson kellett á t­ jeg y zett háborúk sokkal inkább tü k rö zik Izrael kötő­ esniük, m ivel a h o lttestek érintése által tisztátalan o k dését Istenéhez, m int az ellenséges népekhez. Más le ttek (4Móz 31,19). B ár a győzelmesen h azatérő k et diadalm enettel, népek tö rtén elm ét a háb o rú k alak ítják , form álják. énekszóval és zenével fogadták (B ír 11,34; 1Sám A szövetség népének hite szerint a tö rtén elm et formáló 18,6kk), a hála elsősorban Iste n t illette. A győzelem Ö rökkévaló irán y ítja a h áb o rú k at. az Isten dicsőségének, és nem az em ber nagyságának Az Isten dicsősége és az a g re s s z iv itá s, erőszak ösz­ a kifejezője. A zsákm ányt is Istennek kellett szentelni. szefüggése nem csak a h áb o rú k b an nyilvánvaló. Illés p ró féta és a B aál-papok K arm el-hegyi esem ényében is Más népektől eltérően győzelmi em lékm űvet sem állí­ to tta k . S h a mégis, akkor sem a seregnek, vagy a vezér­ Isten dicsősége a kérdés. Az igazság és hűség Istenének a tekintélye forog kockán. Illés nem e dicsőséget védi nek a tiszteletére, hanem Isten dicsőítésere (1Sám 7,12; 1Sám 15,12kk). meg, hanem a b álv án y im ád ást leplezi le. „Az Ú r az Nem elhanyagolható az a parancs sem, m ely a te r­ Isten , az Ú r az Iste n ” — felismerés lesz ú rrá az egész népen. E felismerés a B aál p ró fétáin ak életénél is fon­ m észet megkímélésére h ív ja föl a háborúzó Izraelt (5Móz 20,19—20). A hábo rú b an sem lehet ú rrá a tosab b Illés szemében. L ehetne még sorolni a hivatkozásokat, a z t igazolan­ l’a rt po u r l’a rt pusztítás. A term észet megbecsülése, a békés életre való koncentrálás, készülődés jele. dó, hogy Izrael h ite szerint Isten a h áb o rúinak főve­ 266

A fentiek nem idealizálni k ív án ják Izrael h áb o rú it és nem b ag atellizálni agresszivitását. A zonban a fenti példák úgy érzem v álaszt adn ak a cím ben felvetett problém ára. A bűnbeeséssel, a terem tés-harm ónia el­ vesztésével az em beri kapcsolat negative m inősített, s hirdeti, hogy az em beri kapcsolatban fájdalom , dur­ vaság, gyilkos indulat, vér, halál, gyász, félelem, szo­ rongás m eghatározókká v áltak . Az em ber szám ára az agresszivitás term észetének részévé le tt. E bből az ördögi körből az em ber nem lá t szabadulást. E m berek és társad alm ak ennek megfelelően rendezkednek be, és ennek megfelelően vértezik fel m agukat. A fenti h árom csoportba elhang zo ttak csupán an n y it kívánnak jelezni, hogy a v á la sz to tt nép harcai és e h arcokat irányító eszm éken keresztül á ts ü t an n ak a felismerése, hogy az erőszak, az agresszivitás és vérontás nem jó dolog. N em dicsőséges. Ördögi, m elynek egykor vége lesz az irgalom , hűség, igazságosság és békesség Istené­ nek ak aratából. Az em ber igazi m éltósága akkor jön el, am ikor az em ber nem a m ásik em ber felett győz, hanem bölcs uralkodásban él a terem tés rendje sze­ rin t a földön. A m egrom lott em beri term észet, mely háborús agresszivitásban is m egnyilvánul, részben erénnyé le tt az ókorban. Az őstörtén et, a tö rv én y és a próféták m ind harcolnak ez ellen, s a v á la sz to tt nép péld áján és sa já t látom ásaik alap ján hirdetik, hogy a bűnös em bernek bűne ellen kell harcolnia, nem bűnös v o ltá t a m ásik em beren gyakorolnia. Az erőszak része b u k o tt v o ltu n k n ak , de a b u k o tt állapotban a szaba­ dulás ígéreteire és jeleinek m eglátására, megélésére kell törekedni, s nem a b ű n t erénynek feltü n tetve szaporítani. Vélem ényem szerint ez az Ószövetség üzenete az agresszivitás tek in tetéb en , s ezzel az ü zenettel hiva­ to tt szembeszállni a keresztyénség a B ibliára hivatkozó m ilitarista álrealizm ussal és a pacifista idealizm ussal egyaránt. * Az Ú jszövetség K risztusról és keresztjéről szóló üzenete ezt radikalizálja. Benne a m egbékélés evangé­ lium a szól hozzánk. A jó hír az, hogy v an lehetőség em beri kom m unikációra és interakcióra m inden látszat ellenére. N em csak kaini és ábeli sors van , m égcsak nem is a k ettő keveréke csupán, hanem Istennel és em b ertársainkkal békében élhetünk. Szám talan új­ szövetségi igére lehetne hivatkozni (lásd Béke a Bib­ liában). Ezek ism ert v o ltára való te k in te tte l inkább vizsgáljunk meg k ét olyan locust, m elyekben éppen K risztus szavai és te tte tű n n ek olyanoknak, m int amelyek kérdésessé teszik a fenti m egállapítást. A tem p lom tisztítás tö rtén etéb en (Mt 21,12—13; Mk 11,15—17; Lk 19,45—46; J n 2,13— 18) úgy tűnik, m in th a a békességet hozó és hirdető K risztus legitim i­ zálná az erőszakos összecsapást. Ú gy tű n ik , m in th a Ő is elismerné, hogy erőszakos, agresszív fellépéssel konfliktusokat lehet megoldani. A zonban K risztus nem a k a rt példát adni ta n ítv á n y a in a k e tettév el. Prófétai cselekedet v o lt ez, m ely h asonlítható az Ószövetség prófétáinak fellépéséhez. Sőt még ennél is több, hiszen nem m int az árusokkal egyet nem értő em ber harcol az igazságért, hanem m in t Isten Fia em lékeztet a tem plom rendeltetésére. Nem az árusok ellen van, hanem a ham is istentisztelet, illetve az istentisztelettel való visszaélés ellen. A bűnös em ber vallásában is bűnös, vagy legalábbis bűnre hajlam os. Az igazi ag­ resszivitás nem K risztus cselekedetében van, hanem a bálványim ádó, m anipulativ, önigazult em ber vallá­ sosságában. Ez ellen korrektiv és m egvilágosító szán­ dékkal, b ár kétségtelenül kem ény eszközzel, lép fel K risztus.

H asonlóan m eghökkentőnek tű n n ek a béke fejedel­ m ének szavai akkor, am ikor azt m ondja: „N e gondol­ já to k , hogy azért jö ttem , hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jö ttem , hogy békességet hozzak, hanem hogy k a rd o t” (Mt 10,34—35 vö. 12,51 —53). Jézus egyéb szavai és te tte i fényében szinte é rth e te t­ lennek tű n n e k ezek az igék. K a rd o t és ellenségeske­ dést, az agresszivitás m egnyilvánulásait hozza az, aki m in t M egváltó és m egbékítő, T erem tő és te rem t­ m ény eredeti harm onikus k apcsolatát h iv a to tt helyre­ állítani? Az ő szolgálata azt m u ta tn á , hogy az Isten és az em ber kapcsolatának helyreállítása az em ber és em ber békétlen kapcsolatába kerül? A válasz az alábbi megjegyzésekkel nemleges. Ism ét hivatkoznom kell a Biblia realitására. E bben az esetben ez abban áll, hogy a sötétség harcol a világosság ellen (J n 1,5—8). Jézus a kardról és m eghasonlásról beszélve nyilván nem agresszivitásra, erőszakosságra, em beri kapcsolataink to v áb b i megm ételyezésére indít, de a hit m egharcolá­ sára felkészít. Felkészít arra, hogy az Isten lehajlását K risztusban elfogadóknak szakítani kell a régi érté­ kekkel. A h it, rem ény és szeretet fegyverzetét fel kell ölteni. H arcolni kell a „sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen” (E f 5,10—17). K risztus Gecsemáné k e rti elfogatásának, szenvedé­ sének és halálának eseményei nyilvánvalóvá teszik, hogy az Ő fegyverei nem olyanok, m in t az em berek fegyverei. S harcából az is kiderül, hogy az Ő ellensége nem a m ásik em ber, hanem m inden em bernek a bűne, m ely eg y arán t állapot és cselekedet. A bűn, a kerten kívüli átlapol, m inden nyom orúsága ellen veszi fel a harcot. Győzelmének eredm ényei közül hogyan is h ián y ozhatna a boldog, békés, testv éri kapcsolat az em berek kö zö tt?! * A történelm i lét azonban K risztus m ásodik eljöve­ teléig ta rt. A megbékélés, m in t biztos rem énység és h it van elrejtve a keresztyének szívében. S ez a h it m inden keresztyént a békéltetés szolgálatára kell hogy indítson. A békéltetés szolgálatát a m aga folyam atában kell vállalnia a krisztusiaknak. Ez a szolgálat a keresz­ ty é n egyház és an nak tag jain ak hitükből következő feladata. A kereszten legyőzött rossz történelm i lé­ tü n k b en még mindig m eghatározó. A kaini indulat bűnös em beri kapcsolatainkban keseríti meg az em ber életét. Az agresszivitás jelen van m egváltott életünk­ ben is (simul iustus e t peccator), s ez az agresszivitás a technika fejlődésével m ár nem csak könnyet és v é rt szül, hanem az em beri nem zetség teljes k iirtásával fenyeget. E lérkeztünk abba a korba, am ikor a békés emberi kapcsolat nem csak a harm onikus boldog életnek a feltétele, hanem egyáltalán az életnek. Az agresszi­ vitás végső tragédiához vezethet. A keresztyénség békeszolg ála tán a k — egyénektől kezdve a felekezeteken keresztül a globális békemoz­ galm akig — az életben maradásért és életlehetőségért kell harcolnia. (Vö. Dr. Tóth K ároly: V I. Békevilág­ gyűlésen elm ondott elnöki m egnyitó beszéde, T h. Szle 1985. 257—263). E zt az életb en m arad ást és életlehető­ séget soha nem lá to tt m értékben veszélyezteti a nuk­ leáris háború. De a veszély az egyéni em beri kapcsola­ to k b an m egnövekedett erőszakban is jelentkezik. Ol­ csóvá v ált az em beri élet. Az em beri élet inflálódásának jeleiként lehet beszélni a bűnözésről és terrorizm usról. „Alig lehet m ár különbséget tenni az országok közötti háború, a felkelők gerillaharcai, meg az önérdekű csoportos vagy egyéni terrorizm us k ö zö tt” (Paulos Mar Gregorios: Isten hív: V állald az életet — az idő sürget. Th. Szle 1985, 263). 267

Az agresszivitás alatto m o sab b á és ag y afúrtabbá is v á lt. M int báránybőrbe b ú jt farkas jelentkezik ko­ ru n k b a n a csillagháborús program . A tám ad ó a véde­ kező jelm ezében jelenik meg és követel tám o g atást. A nukleáris agresszivitás következm ényeinek meg­ zab o lázh atatlan ság át bizonyítják a nukleáris télről szó­ ló beszám olók. (Vö. T h. Szle 1985, 266—267.) S mindez egy olyan világban tö rtén ik , ahol em berek milliói h aln ak meg éhségben, ruhátlan ság b an , és gyógyítható betegségekben. A világ kicsivé v ált. Az em beri e g y ü tt­ élés biblikus és hum ánus szabályainak áth ágása fájdal­ m asan érezteti h a tá s á t az egész világon. Az agresszió k o rlátozhatóságának, m agánügyként kezelhetőségének kora lejárt. „M indez teológiai m egfontolásra hív m in­ ket, és keresztyén m a g atartásu n k m egfogalm azására a béke globális fenyegetettsége kérdésében.” (Filaret m etro p o lita: Az emberiség globális fenyegetettsége — globális békestratégia, T h. Szle 1985, 271.) S éppen az agresszivitás szótári jelentése teszi lehetetlenné, hogy bárki, aki m ag át keresztyénnek tek in ti, szem et h u n y h a tn a a hétköznapi élet közösségi problém ái fe­ le tt. Nem az agresszivitás körébe tartozik-e a házas­ sági és családi élet fellazulása, az ebből fakadó válás, b ru ta litá s és generációs problém a? N em ez a fogalom-e a gyűjtőneve az oly sok fájd alm at okozó, m indennapi

életünket nagym értékben m eghatározó türelm etlen­ ségnek, lelkiism eretlenségnek, közömbösségnek, bosz­ szúvágynak, egym ás és a közösség sokszor g átlástalan m egkárosításának? S nem babitsi cinkosok, vagy leg­ alábbis szánalom ra való beletörődők vagyunk akkor, am ikor bibliás h itü n k e t m eghazudtolva m indezekre, m int az élet term észetes velejáróira tek in tü n k ? * A teljes Szentírás üzenete az, hogy m indezek, m in t a bűn m egtestesülései deform álják a világot, s v ég­ pusztulással fenyegetnek. Az agresszivitást a Biblia realitásának fényében kell tek in ten ü n k , mely szerint a világ egyrészt Isten tő l elidegenedett bűnös, m ásrészt azonban Isten kegyelm ének a tárgya. Üzeni nekünk a Szentírás a való és a kellő közötti különbséget. A kellő K risztusban való megjelenése a rra kell, hogy indítsa a keresztyéneket, hogy életükben a h ely reállíttatás vízió­ ja legyen a m eghatározó. A teh etetlen belenyugvás, vagy a bűnös alkalm azkodás h ely ett a békesség Istené­ be v e te tt h itte l megerősödve, személyes parancsként fogadjuk Mózes szav át: „V álaszd h á t az életet, hogy élhess te és u tó d aid is!” (5Móz 30,19/b). Bóna Zoltán

Luther az igehirdetésről A z istentisztelet középpontja: az igehirdetés L u th e r egész reform átori m űvének legfontosabb vo­ n á sa : Isten igéjének a m agasra emelése. „Az ige nélkül nem élhetsz, sem kegyes nem lehetsz, sem nem üdvö­ zölhetsz” — m ondja „A K risztus szent te ste szentségé­ nek im ádásáról” írt m űvében. E n n ek megfelelően emeli ki L u th er az istentisztelet evangélium i alap ját a „N ém et mise” című írásában, ahol ezt írja : „M inden istentiszteletnek legfontosabb s leglényegesebb része az Iste n igéjének hirdetése és ta n ítá sa .” E z m a m ár term észetesnek tű n ik előttü n k , azonban korszakalkotó v o lt L u th er idejében, am ikor a róm ai mise szertartásai k özött „az Isten igéjét elh allg atták és csak az olvasásra és éneklésre szorítkoztak a tem plom okban” . „H ogy ezt a visszaélést m egszüntessük a z t kell tu d n u n k , hogy a keresztyén gyülekezet sohase gyülekezzék össze anélkül, hogy abb an Isten igéjét ne hirdessék és ne im ádkozzanak. A fő az legyen a dologban, hogy az ige fellendüljön, s ne fajuljon ism ét érth etetlen darálássá s üres szóbeszéddé, ami eddig volt. Semmi sem szor­ galm azandó annyira, m int az ige, an nak kell uralkod­ nia a keresztyének között, am in t azt az egész Í rás és K risztus ta n ítja ” (A gyülekezeti istentisztelet rendjé­ ről). Ez term észetesen nem jelenti azt, hogy az ige­ hird etés a szentségek rovására kap kiem elkedő helyet, hiszen a szentségek sem egyebek, m in t lá th a tó igék s éppen az igehirdetés tá rja fel lényegüket és ajándé­ k u k at. Az igehirdetésnek ez az értékelése szorosan összefügg L u th er egész teológiájával, am ely h atalm as erővel szó­ la lta tja meg Isten igéjét, hogy a z tá n az ige hívő be­ fogadást találjon s a h it m egterem je az új élet gyüm öl­ cseit. „Az egyház babiloni fogságáról” írt m u n k ájáb an ezt írja L u th er: „ Iste n igéje m indenek k ö zö tt az első. A ztán következik a h it, a hitre pedig a szeretet. A sze­ re te t aztán m inden jócselekedetet elvégez, nem cselek­ szik semmi rosszat, hanem b etö lti a tö rv én y t, am int P ál apostol m ondja Róm 13,10-ben.” 268

A z gehirdetésben Isten szól L u th er nem fél an nak a kim ondásától, hogy az ige­ h irdetésben Iste n jelen van az igében, s éppen ezáltal m egy végbe az Iste n és em ber személyes találkozása. A keresztyén gyülekezet legfőbb ism ertető jele a benne hangzó ige: „A zon lehet legbiztosabban megism erni a keresztyén gyülekezetet, ahol a tisz ta evangélium ot prédikálják. M ert m in t a sereg zászlaján, m int biztos jelen, m egism erhetjük, hogy m icsoda ú r és m icsoda sereg van a táb o rb an , éppen úgy lehet biztosan meg­ tu d n i az evangélium hirdetéséből, hogy hol van K risz­ tu s és hol v a n az ő híveinek tá b o ra ” (A keresztyén gyülekezet jogáról és hatalm áról). M ajd hozzáteszi: „L ehetetlen, hogy azok között, akik közt az evangé­ lium h a t és m unkálkodik, ne volnának keresztyének, bárm ily kevesen legyenek és bárm ily bűnösek vagy gyarlók legyenek is.” „A hol az evangélium ot hirdetik, o tt ragyog a h it csillaga, o tt valóban jelen van K risztus és o tt valóban m egtalálod az egyházat. M ert lehetetlen, hogy ahol Isten igéje hangzik, o tt ne legyen jelen Isten, K risztus, Szentlélek, viszont az is lehetetlen, hogy ahol Isten , K risztus, Szentlélek egyház van, o tt Iste n igéjét ne hirdessék.” Ez az igében jelen levő K risztus em bereszközein keresztül szól és cselekszik, ezért, aki igét hirdet, Isten eszközeként, Iste n szavát és üzenetét szólja. „A m int én és az evangélium nak vagy K risztusnak bárm ely más hűséges szolgája a m aga h iv ataláb an Isten parancsából m ondunk és cselekszünk, ta n ítv a , prédikálva, vigasz­ talv a, b ü n tetv e, keresztelve, úrvacsorát szolgáltatva és feloldozva, azt m ind m aga Isten cselekszi, általunk és bennünk, m in t az ő eszközeiben” (A sztali Beszédek). U g y an itt az t m ondja L u th er: „Van, aki így okoskodik: E j, hogyha én m ag át az Ú risten t a m enny és föld te rem tő jé t h allhatnám , a világ végéig is elm ennék! — N ohát, édes atyám fia, hallgasd az Isten t, a m enny és föld terem tő jét, ő szól hozzád szolgái, a papok és pré­ dikátorok által, ő keresztel, o k ta t, ta n ít és feloldoz

téged az ige és a szentségek által.” L u th er a rra ta n ít, hogy m inden figyelm ünket Isten igéjére összpontosít­ suk: „ É n legalább sokra ta rto m , h a Pom m er Ján o s doktor, avagy Stifel M ihály u ram az evangélium ból valam ely igét olvas fel. Ilyenkor úgy érzem, m in th a m aga az Iste n a m ennyből szólna hozzám . E z ért m o n d ták a régi a ty á k , hogy ne a keresztelő vagy a szentségkiszolgáltató szem élyt nézzük, hanem ügyel­ jü n k az Iste n igéjére” (A sztali Beszédek). L u thernek az a ta n ítá sa , hogy az igehirdetésben Iste n szól, egész irodalm i m űködésén végigvonul, de a legerőteljesebben akkor hangzik, am ikor arra m u ta t rá , hogyan válik az íro tt ige, a Szentírás, a te stté le tt Igéről, Jézus K risztusról szóló élő, eleven bizonyságtétellé, azaz „v iv a v ox” -szá. „V iva vox evangelii” A „D e servo arb itrio ” cím ű m u n k ájáb an szól L u th er az elrejtőző „D eus absconditus” -ról és a m ag át ki­ n y ilatk o ztató „D eus revelatus” -ról. Az eszköz, am ely­ lyel Iste n k in y ila tk o z ta tja m a g á t: az ige. Iste n az igének az Istene. E zen keresztül szólítja meg az em bert. E z é rt kell Iste n igéjét olyan nag y ra értékelni, az ő szav át szorgalm asan hallgatni, igéjének hinni, m e rt ez a legfőbb istentisztelet. Iste n semmi m ás k ö zv etítő t sem h a g y o tt közte és az em ber között, m in t a te stté le tt Ig ét, az egyszülött F iú t, Jézu s K risz tu st. Őt dicsőítette meg s Őreá m u ta to tt: „ Őt hallgassátok” , — idézi L u th e r M t 17,5öt. K risztusban Iste n m aga jön felénk. Az Ige te stté léteiével m egjelent a K risztus. E b b en az értelem ben L u th e r egész teológiája: az Ige teológiája, azaz a Jézus K risztusban k in y ila tk o z ta to tt Isten rő l szóló beszéd. K risztusról szólva m ondja L u th e r: „A z Isten őbenne va n teljességgel, ezért, aki az igét befogadja, az egész Istenséget fogadta be.” Az igének a befogadását a Szentlélek m un kálja az igehirdetésen keresztül. A terem tés és m egváltás I sten lezárt cselekedetei, K risztus m ár m in d en t elvégzett h ely ettü n k és érettü n k , de éppen az a Szentlélek m unkája, hogy Isten m ú ltb an lezárt üdvcselekvését szám unkra aktuálissá, érvényessé tegye. L u th er sze­ rin t: „A terem tés m ö g ö ttü n k és a m egváltásban is m inden m eg tö rtén t é re ttü n k , de a Szentlélek végzi a m aga m ű v ét szüntelenül az utolsó napig, gyülekeze­ te k e t hoz létre, a földön és m in d en t m egjelent és meg­ cselekszik, am i K risztu sra vonatkozik.” Az igén ke­ resztül valósul meg a Szentléleknek ez a cselekedete. Az igében a Szentlélek á ltal K risztus élő K risztusként van jelen m inden időben, m inden generáció szám ára. Az ige kiszélesíti K risztus m ű v ét az egész em beriségre, az egész történelem re. H a K risztus m ű v ét a Szentlélek nem h irdetné, senki sem ju tn a h itre s nem lehetne a K risztusé. Ahol azonban az ige a nyilvános prédikáció által fellendül („ym schw ang” geht), o tt Iste n üdv­ a k a ra ta h atalm as erővel megvalósul. A K risztus v á lt­ sághalálának és feltám adásának m inden aján d éka te ­ h á t csak azáltal lehet a m iénk, h a a z t h ird etik szá­ m unkra, h a szól az ige, s az íro tt igét a Szentlélek m egeleveníti. A Szentírás Iste n szavának em berhez alk alm azo tt form ája, m ert betű k b e v a n öntve s kön y v alak b an kel­ le tt m egjelennie. Ezzel a Szentírással szemben an ak ro ­ nizm us volna L u th ertő l m ai színvonalon álló tu d o m á­ nyos b ib liak ritik át várni. Szám ára az Í rás nem jelen­ t e t t sok p roblém át, szövegkritikai kérdéseket sem is­ m e rh e te tt. De ennek ellenére sem v o lt k ritik á tla n a Biblia egyes könyveivel szem ben, közism ert az a szem­

léletm ódja, am ely m indent K risztusra v o n a tk o z ta tv a vizsgál s a keresztyénség lényegének m értéke a la tt ítél meg. Ami K risztust hirdeti, „quod Christum tre ib t” , az szám ára a lényeges. E nnek alapján nevezte a K ró­ nikák K önyvét zsidók történetének, s az Újszövetség­ ből a Ja k a b levelet Strohbrief-nek, szalmalevélnek. Ami L uthernek a B ibliával való bán ásm ó d ját illeti, a rra nézve is érvényes, hogy fejlődésen m egy át. A fiatal L u th er nem volt m entes a régi középkori bibliam agyarázás tradícióitól, s első m űveiben alkal­ m azta a Biblia historikus, allegorikus, analogikus, tropologikus m ag y arázatát. Így például ez a szó: „G erechtigkeit” historikusan K risztust, allegorikusan az egyházat, analogikusan az egyházban m unkálkodó Iste n t, tropologikusan a K risztusban való h ite t jelen­ te tte . V iszont később a R óm ai levélhez írt m agyará­ za tá b a n éppen ennek a fogalom nak v á lt utolérhetetlen m agyarázójává, am ikor a „ iu stitia Dei” , a „dikaiosüné tou Theou” kifejezésben az Istennek azt az igazságát jelöli meg, amellyel m inket, bűnösöket a Jézus K risz­ tu s érdem éért igaznak fogad el. K ésőbb kifejezetten tá m a d ta az allegorikus írásm agyarázatot s név sze­ rin t Origenest is m egrótta azért, am iért önkényesen b á n t az Í rással s e lté rt annak egyszerű, világos értel­ m étől. H a te h á t a Biblia nem is je le n te tt L u th er szám ára sok problém át, azonban annál tö b b et foglalkoztatta a Biblia m agy arázatán ak a kérdése, am i e g y ú ttal az igehirdetés legfontosabb előfeltétele. V allja, hogy az ördögnek nagy h a talm a van a Szentírás helyes értel­ mezésének a m egrontására és összezavarására. Sőt, hozzáteszi, hogyha az ördögtől nem kellene félni, akkor nem is volna szükség arra, hogy Isten igéje betűbe és könyvbe z ártan legyen velünk, m ert akkor elég lenne nem zedékről nem zedékre, szájról szájra á ta d n i Isten szavát. L u th er szerint: „Az Í rás gyengeségünk m ia tt a d a to tt, m ert h a nem volnánk olyan gyarlók, nem lenne szükség Í rásra sem” . I t t L u th er a rra hivatkozik, hogy K risztus sem írt le sem m it és az apostolok sem v o ltak eredetileg író em berek, hanem szóban h ird ették az igét, s prédikációjukkal b e jártá k a falv ak at és városokat. Isten igéje te h á t élő szó volt s m ost is élő szóvá, „v iv a vox” -szá kell lennie, csakhogy m ost az íro tt ige, a Szentírás alapján. Az ige lényege: üzenet az egész emberiség szám ára. A Szentlélek m egeleveníti és befogadhatóvá teszi az íro tt és h ird e te tt igét egy­ ará n t, hogy ne holt betű és élettelen írás, hanem m egelevenítő és életújító dünam isz legyen az Iste n szava, m inden hívőnek üdvösségére. „ Iste n nem azt ak arja, hogy te h alo ttak tó l tan u lj, hanem ő m aga ak ar örökkévaló tan ító d lenni, azért az ő szavához kell ta rta n o d m agad, m ert ő jól tu d ja , hogy m it kell tan u ln o d a h a lo ttak tó l és m it kell m ondanod az élőknek.” A prédikáció a legszorosabban összetartozik a te x ­ tussal s viszont a tex tu sn ak m egelevenített Igévé kell válnia prédikációban. A tex tuson keresztül a k ar az élő K risztus az egyházban beszélni. A prédikátor K risztus szava iránti engedelmessége és szolgai m ivolta éppen abban van, hogy igéhez kö tö tten szólal meg. H a nem így volna, nem K risztus szolgája lenne. Az igehirdetésben állandó ád v en tk én t jön K risztus a gyü­ lekezethez s az élő K risztussal találkoznak az ige­ hirdetésben m indazok, akik v árják az ő érkezését. L u th er szerint: „Az evangélium hirdetése nem más, m in t az, hogy általa K risztus jön hozzánk, m inket pedig Őhozzá visz.” Amíg azonban a prédikáció idáig eljut, sok m u n k át kell végeznie az igehirdetőnek, m ert a te x tu s m egértése nem jön az em beri lélek valam i belső világosságából, 269

hanem csupán a te x tu s m egértése érdekében végzett kem ény és k ita rtó m unka eredm ényeképpen. E rről L u th e r ezt írja az igehirdetőknek: „M editálnod kell, am i ezt jelen ti: nem csak a szívben, hanem külsőleg is, az igét ú jra meg ú jra elm ondva és a betűkbe ö n tö tt igét vizsgálva, olvasva és ú jra elolvasva, a legoda­ adóbb figyelemmel kell tanulm ányoznod az igét és gondold végig ú jra az o lv aso ttak at, hogy m it a k a rh a t üzenni a Lélek. É s vigyázz, hogy ne felületesen és könnyelm űen já rj el, ne gondold, hogyha v alam it egy­ szer vagy kétszer elolvastál, h allo ttál vagy m ondtál, hogy akkor m ár m indent helyesen értesz abból. Í gy igazi teológus nem cselekedhet. E z nem lenne más, m in t éretlen gyümölcs, am ely lehullik, m ielőtt még m egérlelődhetne.” Az ige helyes m egértésének az ú tja te h á t sem m ikép­ p en sem a lélek önm agába merülése, valam i igétől független m isztikus elrévülés, hanem szorgalmas m un­ k a a te x tu s helyes értelm ének tu d ak o lása irányában, dolgos és m unkás m editáció, am ely nem v eti meg a filológiai m u nk át, szövegösszehasonlítást, csakhogy m inél hűségesebb tolm ácsa lehessen az Isten beszédé­ nek. L u th er egyetlen szót sem h a g y o tt figyelmen kívül tex tu sáb an , m inden szó jelentését figyelemmel kísérte s utolérhetetlenül gazdag egzegézissel tu d ta feldolgozni szövegét. N em csak mesterségbeli kény­ szerből, hanem a sa já t m aga lelki táplálása érdekében is állandóan m erít a Szentírásból. A sztali Beszédeiben m aga m ondja, hogy „ a Szentírás olyan, m int valam i n agy erdő, teli mindenféle fa jta fákkal s ra jtu k sokféle gyümölccsel. M ert h á t a Szentírásban a tan ításn ak , b u zdításnak, vigasztalásnak, ígéretnek és intésnek stb. egész gazdagsága van. Á m ebben az erdőben nincs egyetlen fa sem, am elyet ő meg ne rá z o tt, s am elyről egy-két alm át, k ö rté t le ne szedett volna” (Asztali Beszédek). Az a L u th er, aki a Szentírásban ennyire benne élt, nem volt eltá n to ríth a tó a Biblia tan ítá sá tó l semmiféle em beri bölcsesség által sem. " Nekem elég egym agában az Isten igéje és nem törődöm a csoda­ jelekkel, nem vágyom látom ások u tá n sem, sőt még egy angyalnak sem hinnék, h a m ást ta n íta n a , m int a m it az Isten nek igéje ta n ít” — m ondja A sztali Be­ szédeiben. A p réd ik áto r L u th e r igehirdetései m élyen benne gyökereznek Isten igéjében. Egészen ritk á n beszél te x tu s nélkül, de ha teszi is, m in d u n talan az írásból m erít és állandó összhangban v a n a B iblia üzenetének egészével. T ex tu sk én t a vasár- és ünnepnapokon főleg az óegyházi p erik ó p ák at használta, míg hétköznapokon lectio continua-ként az egyes bibliai könyveket foly­ tató lag o sán m agyarázta. Igehirdetéseiben szorosan a tex tu sh o z ta r to tta m agát, ha pedig az ún. tém ás ige­ h ird etést keressük nála, azt m o n d h atju k , hogy volta­ képpen m inden prédikációjának legfőbb té m á ja : K risztus, igehirdetései pedig ennek a főtém ának a vál­ to zatai. E z a krisztocentricitás sugárzik m inden ige­ hirdetéséből. E rről így beszélt: „A ki Iste n t K risz­ tu sb a n meg nem találja, nem ta lá lja az meg sehol, keresse bár, ahol a k a rja ; még kevésbé érti meg, mi az ő a k a ra ta és lényege. Őbenne azonban m indent meg­ ism erünk, az egész istenséget és em berséget, vagyis egyszerre látju k általa a legnagyobb erőt vagy h atalm a t és a legnagyobb gyengeséget, az életet és h alált, az igazságot és b ű n t, Isten kegyelm ét és h a ra g já t” (Asz­ tali Beszédek). Az írásm ag y arázat kérdéseit végigharcoló L uther te h á t e lju to tt oda, hogy a középkori tradícióval szem­ ben a Szentírásnak m in d en ü tt egyszerű, eredeti, gon­ dos szövegtanulm ányozáson alapuló értelm ét keresse, s a z t m indig a rra vonatkoztassa, A kiben lakozott az 270

istenség testiképpen. A K risztuson keresztül m egismer­ hető Isten igéjét teszi a Szentlélek az igehirdetésben „v iv a vox” -szá, am ely Istennek ereje, m inden em ber üdvösségére.

Harc az igehirdetés tisztaságáért L u th er volt olyan b átor, hogy Isten szavának te ­ kintse a prédikációt, de ugyanakkor a Szentírás bűn­ ről szóló ta n ítá sa szerint a z t is tu d ta , hogy a bűn az igehirdetőkre és szavukra is vonatkozik. Nem m indegy, hogy m it beszél az igehirdető: „ Jézu s nem az t m o ndja: m enjetek és prédikáljatok, am it ak artok, vagy am it jó n ak lá tto k , hanem az ő sa já t igéjét ad ja szájukba és azt parancsolja nekik, hogy az evangélium ot hir­ dessék. H asonlóképpen M áté utolsó fejezetében így szól: M enjetek el és ta n ítsa to k m inden népeket, meg­ keresztelvén őket az A tyának, F iú n ak és Szentiéleknek nevében és ta n ítsá to k őket, hogy m eg tartsák m ind­ azokat, am elyeket én parancsoltam . Lám , itt m egint csak nem az t m ondja: ta n ítsá to k őket, hogy m eg tart­ sák azt, am it ti kitaláltok, hanem am it én parancsol­ ta m .” (Az em beri tan ításo k elkerüléséről.) — L u th er­ nek ugyanebben az írásában m á su tt pedig ezt olvas­ suk: „F igyeld meg K risztus szavát, hogy hiábavaló tisztelet Iste n t em beri parancsolatok szerint tisztelni.” M indezt nem valam i emberellenesség m o n d atja L uther­ rel. „Mi azonban az em beri ta n ítá s t nem azért kárhoz­ ta tju k , m e rt em berek tan ítá sai (m ert hisz különben szeretni ak arju k őket), hanem azért, m ert az evangé­ lium és a Szentírás helyébe nem léphetnek” (Uo.). L uthernek nem csak az igét h á tté rb e szorító róm ai tan ítással k ellett harcolnia, hanem az igét félrem agya­ rázó rajongókkal is. K özvetlen ta p a sz ta la ta i v o ltak arról, hogyan lehet tö n k reten n i az igehirdetés tisz ta ­ ságát, hogyan lehet kegyes látszatok a la tt m egham isí­ ta n i az igét. „A hol nem m aga a Lélek szól a prédiká­ torokból, végül oda ju t a dolog, hogy m indenki azt prédikálja, am it akar, s az evangélium s annak m a­ g y arázata h ely e tt ism ét tücsköt-bogarat fognak össze­ prédikálni” (N ém et mise). H ivatkozik az apostoli kor példáira: „ P é te r m ásodik levelében (2,1) így szól: K özétek is jönnek m ajd ham is tan ító k , akik behozzák a kárh o zat szektáit. E zek azok, akik a lelkiesség dol­ g a it m u ta tjá k és lelkieknek neveztetik m aguk at. De m inthogy h it nélkül valók, lehetetlen, hogy lelki dol­ gokban ne tévedjenek. Ahol nincs meg a hit és igaz lélek, o tt az ördög adja be a ham is lelket és úgy vezeti az em bereket tetszetős tan o k k al és cselekedetekkel, hogy elhitetik m agukkal, hogy ők nagyon is lelkiesek” (E m beri tan ításo k elkerüléséről). Asztali Beszédeiben pedig keserűen fakad ki azok ellen, akik a m aguk szájaíze szerint m agyarázzák az igét: „M inden más tu d o m án y n ak és mesterségnek m egvannak a m aguk tan ító i és m esterei, akiktől azokat tan u ln i kell, van rend és törvény, am ely szerint cselekedni és eljárni kell, csak a Szentírással és az Isten igéjével szabad kinek-kinek kénye-kedve szerint bánni, azt bírálgatni, csűrni-csavarni, ahogy tu d ja és ak arja a m aga feje szerint. Innen van a sokféle felekezet, szekta és b o t­ ránkozás. Isten m entsen meg tő lü k !”

„Tanítsatok egyszerűséggel!” Az Isten igéjéhez k ö tö tt igehirdető nem elegyítheti beszédét a m aga bölcsességével, m ert nem a m aga nevében, hanem m int az egyház orgánum a szólal meg. „ A k ad néhány prédikátor, aki azt hiszi, hogy ő nem

igazi préd ik átor, h a valam ivel tö b b e t nem hirdet, m in t a K risztu st és tö b b e t nem ta n ít, m in t mi. Ezek különcködő nagyravágyók, akik elfordulnak a mi egyszerűségünktől és különös bölcsességgel lépnek fel, hogy az em ber m egbám ulja ő ket és a z t m o ndja: Ez ám a p réd ik áto r!” (Szentek tiszteletéről.) Ezzel az önm aga dicsőségét kereső p réd ik áto rral szem ben L u th e r odaállítja azt a m ódot, ahogyan Jézus K risztus ta n íto tt, s az ő nyom ában a tan ítv án y o k és az igehirdetés nagyjai. „A legjobb prédik áto rok azok, akik a nép et és az ifjúságot a legegyszerűbb m ódon, m inden bölcselkedés nélkül ta n ítjá k , am in t K risztus is egyszerű példabeszédekkel ta n íto tt” (A sztali Be­ szédek). M ásutt pedig így szól az igehirdetőkhöz: „L egyetek éberek, hogy m egm aradjatok a K risztus egyszerű tan ításán ál, a tisz ta h itn él és igaz szeretetnél. T an ítsato k egyszerűséggel és a d ja to k felvilágosítást h itetek rő l szelídséggel” (Szentek tiszteletéről). E z az egyszerű, világos és félreérthetetlen beszéd nem tű r meg semmiféle re jte tt és titk o s m ondanivalót, sem valam iféle filozófiai spekulációt. K ülön kiemeli O rigenesnek, az ősegyház egyik legterm ékenyebb író­ já n a k az igehirdetési h ib á já t, aki a te re m té stö rté n etet nem eredeti értelm e szerint fogta fel, hanem m indent jelképesen, s ennélfogva önkényesen m ag y arázo tt: „Az Iste n igéjét nem szabad erőszakosan elcsűrnicsavarni sem em bernek, sem angyalnak, hanem am ennyire lehetséges, an n ak szavai legegyszerűbb jelentésük szerint értelm ezendők. É s hacsak valam i nyilvánvaló ok nem forog fenn, ragaszkodnunk kell az igék egyszerű, eredeti értelm éhez, hogy alk alm at ne ad ju n k az ellenfeleknek arra, hogy az egész Í rásból já té k o t űzzenek. E z é rt régen m éltán ró ttá k meg O rigenest azért, m ert ő m indazt, am i a Paradicsom ról szólt, k ifo rg atta eredeti értelm éből és allegorikusan m ag y arázta” (Az egyház babiloni fogságáról). Hogyan kell K risztust hirdetni ? L u th e r szerint „kétségtelen, hogy az egész Szentírás K risztu sra vonatkozik, hiszen K risztus is azt m ondja (J n 5,46): Mózes énfelőlem írt” (Az em beri ta n ításo k elkerüléséről). E nnél fogva az igehirdetés lényege sem m ás, m in t Jézu s K risztus evangélium ának hirdetése. „A z Isten országának prédikálása pedig sem mi más, m in t az evangélium prédikálása, am elyben a K risztus­ b a n való h ite t hirdeti, am ely á lta l Iste n b ennünk él és uralkodik” (Az em beri ta n ítá so k elkerüléséről). De term észetesen „nem elég K risztus életét és te tte it csak úgy a világba, m in t valam i h istó riá t és k ró n ik át p ré d ik á ln i.. . O lyanok is sokan van n ak , akik K risztust úgy hirdetik, hogy egyetlen céljuk szánakozást kelteni felette s ellenszenvet a zsidókkal s z e m b e n ... Á m a K risztu st nem így kell hirdetni, hanem csak úgy, hogy bennem és benned h ite t keltsen az, s e h it bennünk meg is m aradjon. Az ilyen h it pedig úgy tá m a d és úgy m arad meg, h a m egm ondják nekem , m iért jö tt K risztus, hogy kell azzal élni és a z t élvezni, am it ő nekem h o zo tt és a d o tt. M ert h a a naiv így h allg atja K risztu st, lehetetlen, hogy meg ne vidám uljon, leg­ m élyén meg ne vigasztalódjék, s lehetetlen, hogy a K risztu st m egismerve, a szív ő t ú jra meg ne szeresse” (A keresztyén em ber szabadságáról). Az ige és a Szentlélek K risztusnak szívbe való be­ fogadását m unkálják, így lehet ő t igazán tisztelni és követni. „A szívedbe való befogadást azonban nem úgy értem , hogy csak tu d ja d és róla megemlékezzél. M ert ez semmi. H anem ta rts d ann ak és tiszteld úgy, am inek ta rta n i és ahogyan tisztelni kell: ti. élő, örök,

m indenható igének, am ely örökké m e g tart és m agába foglalja m indazt, am it m o n d .. . Ez az ő igazi tisztelete és semmiféle m ás tisztelettel nem éri be. R öviden szólva e tisztelet nem más, m in t igazi, a szív mélyéből fakadó h it, am ely az igét szentnek ta rtja és benne örökké b íz ik .. . Az az ő igazi tisztelete, h a szívedbe fogadod. A szív az ő aranyos szentségtartója” (A K risztus szent te ste szentségének im ádásáról). Luther igehirdetésének széles távlata L u th e r egész reform átori szolgálatával ellenkezik az, hogy igehirdetésével bezárkózzék valam i szűk kolostorba, hiszen nem v o lt még igehirdető, aki ke­ m ényebben elítélte volna a világtól elvonuló kolostori keresztyénséget. L u th er v o lt az, aki a m aga korában becsületet szer­ z e tt a m unkának, s a N agy K átéb an a z t ta n íto tta , hogy „ h a elvégzed a napi m u n k ád at, az tö b b e t ér, m in t az összes b a ráto k szenteskedése és szigorú élete!” A ném et nem zet keresztyén nemességéhez írt m unká­ já b a n pedig azzal fordul kora társad alm a felé: „ K i­ nek-kinek m egvan a m aga m esterségével járó h iv a tása és foglalkozása és m indenkinek kötelessége, hogy a m aga h iv atásáb an és foglalkozásában m ásoknak hasz­ náljon és szolgáljon.” A hűségesen végzett m unkában a keresztyén em ber azzal, hogy em bereket szolgál, Iste n t szolgálja, m e rt így lesz „K risztussá a felebarát szám ára” . L uthernek ez az igéből ta n u lt mélységes em berszeretete lesz nyilvánvalóvá, am ikor „A keresz­ ty é n em ber szabadságáról” című m u n k ájáb an így h ív ja fel a keresztyéneket: „M inden törekvésünknek csakis arra kell irányulnia, hogy m ás em bertársainknak álta­ luk szolgáljunk és ja v u k a t m unkáljuk, semmi m ásra nem tek in tv én , csakis am ire szükségük van, m ert ebben áll az igaz keresztyén élet.” Messze vezetne, ha m indazt a rendkívül széles te rü ­ lete t á t akarn án k tekinteni, am ire L u th er az ige világosságával rá m u ta to tt. Meg kell elégednünk azzal, hogy csak cím szavakban u talu n k arra a terü letre, am it L u th er teológiailag és igehirdetésileg feldolgozott. Ezek között kiem elkedő helyet foglal el a m unkáról s a keresztyén em ber hétköznapi cselekedeteiről szóló szava, am elyben szem beszállt a középkorral s a m un­ k á t bibliai értékelésben és nem feudális, azaz világi értékelésben részesítette. A zután volt szava kora nagy igazságtalanságaival szemben. T ám ad ta a népnyúzó u rak a t, b an k árokat, köztük különösen a Fuggereket, de nem kím élte az egyházi bűnöket sem. K ülön könyvet szentelt m inden idők égető kérdésé­ nek, a háború és béke problém ájának „A k a to n a hiva­ tá sáró l” címen. A „Világi felsőbbségről” szóló m unkája em berek m illióinak szívében g y ú jto tt világosságot az állam ­ polgári kötelességteljesítést, de ugyanakkor a felsőbb­ ség tisztének megjelölését illetően. Mindezek ugyan nem kifejezett igehirdetői szolgála­ tához ta rto z ta k , de azzal a legszorosabban összefügg­ nek, m ert am it hitvallási iratain k k á le tt m unkáiban, teológiai dolgozataiban, tudom ányos írásm agyaráza­ ta ib a n vagy rö pirataiban ta n íto tt, azt felvitte m otí­ vum aiban a szószékre is. K ülönösen nem képzelhető el, hogy am it a teológus vagy reform átor L u th er val­ lo tt, azt az igehirdető L uther elh allgatta volna. Szol­ gálatán ak egészéhez hozzátartozik a széles tá v la t, kora m inden kérdésének evangélium i feldolgozása. Az egész em beri élet krisztocentrikus szem léletm ódja a legjel­ lemzőbb L utherre, m in t igehirdetőre. 271

A karácsony homiletikuma Luthernél Az eddigiek szem léltetésére m ost k o n k rét példát veszünk elő. H ogyan p réd ik ált L u th er? Teológiáját m ik én t v itte á t g y ak o rlatb a? M iként szólt a gyüleke­ zethez ? L u th e r gazdag hom iletikai m unkásságából m ost né­ h á n y részletet em elünk ki, karácsonyi igehirdetésének szem léltetésére. Ehhez az 1532-től 1535-ig ta r to tt ige­ hirdetéseit v e ttü k alapul, am elyek „H ázi posztillák” cím en 1544-ben, N ürnbergben jelentek meg nyom ta­ tá sb a n . Az igehirdetéseket m ások jegyezték le L uther szavai nyom án, de L u th er v állalta ezeket a leírásokat, am it az is igazol, hogy m aga írt előszót az igehirdetések gyűjtem énye elé. Az ö t karácsonyi igehirdetés h atalm as anyagából az alábbi középponti gondolatok összegezhetők: T estv érü n k : az Isten F ia! Az inkarnáció té n y é t a hom iléta L u th er a keresztyén em ber szívből jövő ujjon­ gásáv al h ird e ti: „ H á la Istennek, nem forgok im m ár veszedelem ben, m ert van testvérem , az Isten Fia, aki azzá le tt, am i én vagyok!” U gyanakkor szent dicse­ kedéssel á llap ítja meg, hogy ez a te stv érü n k a m enny­ ben van, az A ty a jo b b ján ül, m in t m egdicsőült K risztus. Szemléletes és m egindító képekben állítja L u th e r az igehallgatók elé K risztus isten-em berségének kettősségét, alázatosságának nagy v o ltát, „hogy ő, a legszentebb, m ennyire m egalázta m agát, isteni fen­ ségét elrejtve, koldus m ódjára já r t” . Isten Fiának em berré létele: az egész emberiség boldogságának és rem énységének alapja. M egtartónk van! L u th er a karácsonyi evangélium ot teljes részletességgel elemzi végig, és mégis az a kö­ zépponti m ondanivaló lü k tet benne: a mi M egtartónk, az a gyerm ek Jézus. Többszörösen kiemeli, hogy „nek­ tek , n ektek” szü letett a M egtartó. Senki sem m ond­ h a tja , hogy „S zent P é te r és szent P ál örülhetnek az Ü dvözítőnek, de én nem , m e rt én szegény bűnös va­ gyok, m ert h á t kinek a k edvéért jö tt el? A libák, kacsák és tehenek kedvéért? m iértünk és m iértünk, em berekért jö tt, mégpedig éppen a szegény bűnösö­ k é rt! Ő a mi kincsünk és drága M egtartónk!” A h it karácsonyi öröme. A h it által való m egigazulás egész szentírási ta n ítá sa benne izzik L u th er karácsonyi prédikációiban. Az Isten h arag játó l félő, b án atos és szom orú szívek keserűségének ad h an g o t: „H ogy sze­ gény bűnös vagyok, az bizonyos, a rra nem kell meg­ ta n íta n o d , érzem én azt m agam is m élyen, hogyha bűnös vagyok, arról eleget p réd ik áltak m ár nekem , tö b b e t, m in t am ennyit elbírh ato k .” Az angyali szó­ z a tta l hirdeti L u th e r a nagy öröm öt: ingyen, kegye­ lem ből elindult az Isten felénk, hogy a hitb en nekünk ad jo n m indent, hiszen az, „ak i az ő tu la jd o n F iának nem kedvezett, hanem ő t m in d n y áju n k ért odaadta, m i m ódon ne ajándékozna vele e g y ü tt m indent mi­ n ék ü n k ? ” (R óm 8,32) A rettegő lelkiism eret m inden g o n d ja feloldódik ekkora szeretet h allatára, m ert „ Ő a m ienk, vele e g y ü tt m ienk a bűnök b ocsánata és az örökélet. Isten F ia több, nagyobb, nem esebb és d rá ­ gább, m in t a nap , hold, a világ és m inden, am i abb an van, az A ty án ak semmi sem oly becses, m int ő és h a mégis nekünk ad ja őt, benne m indent ad, am it ad h at, általa gyerm ekeivé fogad.” A hitnek az a karácsonyi boldogsága tö lti be az igehirdető L uther szav át. „ E földön békesség” : L u th er arra u ta l, hogy „a béke héber nyelven m inden jó t jelen t” . Mindez azt je le n ti, hogy „ a keresztyének egym ás között csendes és békességes életet fognak folytatni, egym ást szóval és te tte l szívesen segítik, a viszályt elkerülik, szelíd­ 272

ségben és b a rá tsá g b a n m egférnek egym ás m ellett és a G yerm ek érdem éért barátságos korm ányzásra, jó­ létre és m egelégedettségre szám íthatnak, am elyben egyik a m ásik ja v á t előm ozdítani törekszik” . Az in­ karnáció csodájában öröm öt és boldogságot n y e rt hívő em ber az ingyen v e tt kegyelm et felebarátai irá n t sze­ retetb e n és békességben hálálja meg. A karácsonyi evangélium nak ezen a téren is jó gyüm ölcsöt kell terem nie. A karácsonyi evangélium igehallgatói. Jézus szüle­ tésének L ukács evangélium a szerinti elbeszéléséből sem m it sem ak ar elvesztegetni L u th e r s ugyancsak részletesen tá rg y a lja Jézus születésének összes körül­ m ényét. K arácsonyi igehirdetése középpo ntjában m indig Jézus m arad, de az ünnep m ásodnapján ige­ hirdetéseiben fény esik a karácsonyi evangélium ige­ hallgatóira is. Elsősorban M áriára, aki a gyerm ek Jézusról h allo tt igéket m e g ta rtja és szívében forgatja (Lk 2,19). M ária válik a karácsonyi evangélium hallga­ tá sá n a k jó p éldájává. „ Í gy cselekednek m indazok, akik Isten igéjét szívükbe zárják és arról gondolkod­ nak, ezek tö b b értelm et és vigasztalást ta lá ln a k az igében, és h itü k felől napról-napra bizonyosabbak lesznek.” A lu th eri mariológia körvonalai bontakoznak ki ezekben az igehirdetésekben úgy, hogy mindig Jézus felől kap értelm et M ária szerepe. A pásztorok képezik a karácsonyi evangélium igehallgatóinak m á­ sik p éld áját. „M iután a pásztorok a gyerm ek Jé z u st lá ttá k és róla m indenfelé h írt ad tak , visszatértek ism ét nyájaikhoz, Iste n t dicsérve és m agasztalva.” A lutheri etik a alapvető ta n ítá sa jelentkezik itt, am ikor arról hallunk, hogy a „pásztorok m egm aradnak h iv atá su k m ellett és így szolgálnak em bertársaiknak. M ert az igazi h it senkit sem kényszerít h iv atásán ak m egtaga­ dására és új életm ód fo ly tatására, am int azt a rajongó szerzetes-népség cselekedte.” L u th er nem tű r semmi­ féle futó karácsonyi h an gulatot, hanem a h ird e te tt ige nyom án term ő gyüm ölcsöket is keresi pásztori tek intete. Az aláb b iak b a n b em u ta tju k rö v id íte tt form ában L u th er egyik karácsonyi prédikációját, am elynek a te x tu sa : Lk 2,10—12. Mit h ird etn ek az angyalok a pásztoroknak? — Ez az angyali híradás nagyon szükséges v o lt; m e rt ha K risztus húszszor szü letett volna is, m ind hiába le tt volna, h a mi arról nem értesü ltü n k volna. Mit ér, ha valakinek házában, vagy pincéjében kincs van elrejtve, de ő nem tu d arról sem m it? Nem leli abban se kedvét, se öröm ét. M int a példabeszéd is m ondja: Ignoti nulla cupido — am it nem ism erünk, az u tá n nem is vágyódunk —, e lre jte tt kincs, értéktelen kincs, m ert közönyösen tip ­ ródunk felette, m int az utcai sár felett, m elyet semmibe sem veszünk. U gyanezt m on d h atju k erről a szent és örvendetes születésről is. Ez te h á t a mai evangélium nak egyik fő p ontja, hogy az angyal híradásával ezt a születést velünk tu d a tja , nekünk ezt a kincset m eg m u tatja, hogy az elő ttü n k fekvő kincs m ellett közönyösen el ne m enjünk, hanem inkább annak örüljünk és benne vigasztalást találju n k . A zért kezdi éppen ezzel beszédét az angyal, fel ak arván ébreszteni bennünket, hogy a mi drága kincsünket meglássuk, és így szól: „H ird etek néktek nagy örö­ m öt” . E szavak jól van n ak m egválasztva. A pásztorok ugyanis a nagy fény és szokatlan világosság m ia tt igen m egijedtek, m ert ég és föld sötét éjjel hirtelen tündöklő ragyogással m integy tűzben égni látszott. A pászto­ roknak ijedtségét lá tja az angyal, azért vidám an, barátságosan szólítja meg őket: „N e féljetek!” M intha

az t ak arn á m ondani: Nincs okotok a félelem re; de ijedtségetek mégis a z t bizonyítja, hogy még sem m it sem tu d to k arról a m agasztos, drága kincsről, m elyet Isten a d o tt n ek tek ; m e rt különben félelem h ely ett szívből örülnétek és vigadoznátok. É p p en azért jövök én, hogy n ek tek nagy öröm öt hirdessek, nagy dolgot és csodát, mely — h a jól szívetekbe z árjáto k azt, m o n d h a ta tla n nagy öröm öt fog n ektek szerezni. A zért jö tt te h á t az angyal, hogy szívesen közölje az em berek­ kel ezt a boldogító üzenetet. Így szól: N ektek hird etek , n ek tek hozok csupa öröm öt, mégpedig nem jelentéktelen, hanem nagy öröm öt, olyan öröm öt, am ely egy új születésről beszél. De ez nem holm i hétköznapi, közönséges születés, m ert egy h alandónak születése sem n y ú jth a t m ásnak b ajai közt vigasztalást és segítséget, m i ugyanis m ind­ ny ájan bűnben és halálra szü lettü n k — hanem egészen új vigasztaló és örvendetes születést hird etek nektek, ti. hogy M egtartó szü letett nektek. E gyedül csak ez a születés szerezhet és szerezzen is n ek tek igazán nagy öröm öt. Az ördög által rán k á ra sz to tt b űn össze sem hason­ líth ató azzal a dicsőséggel, azzal a kiváló kinccsel és nagy örömm el, mely m ind, m ind benne van az angyal­ nak a szavaiban: „N e féljetek, h irdetek n ék tek nagy ö r ö m ö t... m ert szü letett n éktek m a a M eg tartó !” Ezzel az üzenettel az angyal szem ünket és szívünket az ördög-okozta bűnről elfordítja és a G yerm ekre irányozza. S valóban kiváló és áldásos lelki tan ító n ak h iv a ta lá t végzi, ha rá b írh a t bennünket, hogy erre a M egtartóra figyeljünk s ő t m int testv érü n k et és vé­ rü n k e t m egism erjük. M ert h a ez a kedves, örvendetes kép az em ber szívébe m élyen b eh ato lh at, akkor a M egtartó feletti öröm , és az őbenne rejlő vigasztalás m indenképpen végtelenül felülm úlja m ind a z t a ve­ szedelm et, mellyel az ördög gyötör bennünket. H a te h á t az ördögöt m inden — harag, pokol és halál által nyilvánuló m érgével e g y ü tt — legyőzni és vele szem ben m ag u n k at biztosítani ak arju k , ezt csupán csak ennek a kedves G yerm eknek szemlélése és a h it­ nek vigasztalása á ltal érh e tjü k el, m elyről az angyal így szól: „M a szü letett n ék tek a M egtartó!” H a az ő képe szívünkbe vésődik, akkor m ár n y e rt ügyünk v an ; m ert ezú ttal az angyal ilyen gondolato k at ak ar szí­ vünkben ébreszteni: Az ördög ugyan engem és m inden em bert gonoszul m eg ro n to tt és m egszállott, Istennek harag jáb a és örök k árh o zatb a d ö n tö tt, bizony ez szomorú igazság, de a k ár mégsem p ó to lh atatlan , ez a kincs, m elyet Istentől nyertem , végtelenül nagyobb, ti. hogy Isten, az én U ram m aga em berré lesz, nem látszólagos, hanem valóságos em berré, mégpedig úgy, hogy az isteni és em beri term észet a K risztus személyében egyesül. E nn y ire m ár az ördög nem kö­ zeledhetik hozzánk. M ert h a egy időre megszáll is valakit, m in t ez különösen K risztus idejében g y akran m eg tö rtén t, az em ber mégis em ber m arad, az ördög pedig ördög; mégis csak k é t különböző személy és term észet az. Isten F ia ellenben em beri term észetet ö ltö tt m agára, úgyhogy valóban elm ondhatom : az em ber Isten, és Isten em ber egy és ugyanazon sze­ mélyben. A mi kegyelm es A ty án k te h á t az em beri nem zet­ ség irán t való k im o n d h atatlan szereteténél és irgal­ m asságánál fogva a mi nyom orult, az ördögtől meg­ v e te tt, m egkínzott és m eggyalázott term eszetünkkel sokkal szorosabb viszonyba lép ett és a mi testü nkbe sokkal m élyebben beh ato lt, m int ahogy az ördög behato lh at. E z m egszállhat és gyötö rh et ugyan valakit, de személyes em berré mégsem lehet; m ert a kettőnek term észete m indig szétválik. De ennek a gyerm eknek

a kegyelmes születése révén Isten a mi em beri term é­ szetünkkel egy szem élyben egyesült, Isten fia a mi testünkké és vérünkké lett, Szűz M áriától szü letett term észetes m ódon, m in t én és te, azzal a különbséggel, hogy a Szentlélek által fogant és a gonosz sá tá n m érgét nem örökölte, hanem teljesen á rta tla n , tiszta vér csör­ gedezett ereiben. E z t az egyet, a b ű n t kivéve, ő is olyan em ber, m in t én és te, ő is ev ett, iv o tt, alu d t és felébredt, m in t m ás em ber term észetéből kifolyólag cselekszik, m iként szent P ál is m ondja: E m berekhez le tt hasonlóvá és m a g atartá sáb an is em bernek bizo­ n yult, s aki őt h a llo tta és lá tta , kénytelen volt így szólni: Ez valóságos, term észetes em ber és nem kísér­ te t; m e rt a m i term észetes életünknek m inden m ódo­ z a tá t és m űködését m agán viseli. Az angyal azt a k a rja m ondani: Ó, bízzatok és örül­ jetek, ti szegény em berek; igen nagy, sokat érő kincsetek v a n nektek, s végtelen nagy tisztesség és dicsőség ju to tt nektek osztályrészül, a sok szégyen és gy alázat u tán , m elyet az ördög hozott fejetekre. M ert olyan em ber szü letett közétek, aki a ti te ste te k és véretek és mégis valóságos Isten és a dicsőség ura, aki m inden angyal és terem tm ény felett való. E bben m éltán k eresh ettek vigasztalást. De iparkod­ ja to k a z t n y ito tt szívvel fogadni s an nak örülni is. Sőt tö b b e t m ondok: a ti öröm ötök nem lehet olyan nagy, m in t am ilyen nagy kincsetek s öröm ötök oka. É n m in t angyal ezt a végtelen boldogságot, m elyre az örök szeretet m é lta to tt tite k e t, nem hirdethetem n ektek m ásként, m in t ha a z t m ondom , hogy nagy és szent, m inden földit és m ú landót messze túlszárnyaló öröm ben részesültetek. H a ezt jól m eggondolnánk és szívünkre vennénk, akkor nekünk em bereknek okvetlenül szeretnünk és egym ást nagyrabecsülnünk kellene, még h a egyéb hasznunk nem is volna abból; m ert még nem szólok a haszonról és hatásról, m elyet az angyalnak ezek a szavai keltenek: „S zü letett néktek a M egtartó!” — hanem csupán a k itüntetésről, mely ha m élyen b e h atn a szívünkbe, akkor soha többé nem lennénk ellenséges érzésűek em bertársunk iránt. V agy ki lehetne ellensége azoknak a vonásoknak, s ki cselekedhetnék velük gonoszul, m elyeknek ugyanolyan teste és lelke van, m in t az én és a te Istenednek? Ez a nagy tisztelet te h á t, m elyet Isten velünk szemben m u ta to tt, nem teszi-e kötelességünkké, hogy m ásokat szeressünk s velük m inden jó t teg y ü n k ? Igaz ugyan, hogy az angyalokat nálunk em bereknél sokkal nagyobbaknak te re m te tte Isten, de az Ú r ezt nem v ette figyelembe és nem le tt angyallá. Sokkal m éltányosabb le tt volna, ha Isten angyalalakba öltö­ z ö tt volna. S mégis, m it cselekszik? M egkönyörül a bűnös, szegény terem tm ényen, mely az ördög és a halál h atalm áb an nyög, m elyet az ördög iszonyatos m ódon g y ötör és m egront. M ennyire lesújtó e z ! Nem lágyul-e meg erre szívünk, hogy egym ást híven sze­ ressük, egym ást meg ne vessük, s egym ás ellen ne irigykedjünk, hanem egym ás irán t szeretetet és b a rá t­ ságot tan ú sítsu n k a nagy tisztelet és dicsőség m iatt, m elyre Isten fiában, a mi Ü dvözítőnkben em elked­ tü n k ! Egyes aty ák , különösen B ern át (Clairvauxi), úgy vélekedtek, hogy az ördög, m ikor lá tta a m ennyben, hogy Isten fia em berré lenni készül, az em ber irán t irigységre, Isten ellen pedig haragra gyulladt, hogy m iért nem k ív án t inkább angyal, m in t em ber lenni? S így büszkeség és irigység m ia tt b u k o tt volna el. H elyes felfogás lehet, és Istennek ebből az intézke­ déséből kim agyarázható, hogy az ördög bukása Isten fia elleni bűn m ia tt keletkezett. De a kegyes a ty ák 273

ezzel is csak a m agas m éltóságot és Iste n megfogha­ ta tla n nagy jó tétem én y ét a k a rtá k jelezni, am elyet ab b an ad, hogy Isten em berré le tt és u g y an azt a sze­ gény te s te t és v ért ö ltö tte m agára, m ellyel m i jelen­ ték telen em berek élünk, k ik et az ördög a bű n által m egm érgezett és m egszállt, s kik a b ű n m ia tt a haláléi lettü n k . A ki ezt jól szívére veszi, az ennek az Istennek jo b b ján ülő te stü n k és v érü n k k ed v éért m inden földi te stv é ré t is szeretni fogja és senkire tö b b é nem fog h aragudni. K risztusnak, a m i Isten ü n k n ek em berré létele te h á t m ár az első p illa n a tra is szükségképpen olyan nagy öröm mel tö lti el szívünket, hogy abban soha többé haragos és b a rá tsá g ta lan gondolat meg nem foganhat. Igen, egyik em bernek a m ásik öröm ében a ten y erén kellene hordoznia a m ia tt, a m i te stü n k és vérü n k m ia tt. Aki élete folyam án ezt a k ép et, hogy Isten fia em berré le tt, jól szívébe z á rta : az az Ú r K risztus felől nem gondolhat rosszat, hanem inkább a ttó l m inden jó t v á rh a t. M ert hisz jól tu d o m én azt, hogy önm agára senki sem haragszik meg egykönnyen, sem pedig ön­ m agának ártan i nem kíván. Ú gy, de a K risztus im m ár ugyanaz, am i én vagyok, m e rt ő is valóságos em ber, m in t é n ; hogyan lehetne te h á t szándékában önm agá­ nak , vagyis nekünk, kik az ő te ste és vére vagyunk, á rta n i ? Szóval, Iste n fiának em berré létele, h a afelett ko­ m olyan gondolkodunk, szívünket és lelkiism eretünket m egvidám ítja s az Isten h a rag ján ak példáit, am ilyenek az özönvíz, Sodom a és G om orra elpusztítása, és m ások, egy szem pillantás a la tt m egolvasztja és e ltü n teti. Mindez egy p illan at a la tt elenyészik, h a hívő lélekkel gondolunk erre az egyetlen em berre, aki Iste n létére a mi szegény em beri term észetü n k et így m egtisztelte. E b b en a cselekedetében nem láto k m ást, am i őt az em beri term észet felvételére b írh a tta , m in t irán tu n k való végtelen, fenséges, k im o n d h atatlan szeretetét, irá n tu n k , akik előbb Iste n h a ra g ja a la tt h alálra k ár­ h o z ta tv a nyögtünk. E z az egyik ok, am elyik n agy öröm re és nemes büszkeségre in d íth a t bennü n k et, hogy ilyen nagy meg­ tiszteltetés é rt m inket m inden terem tm ény, sőt an­ gyalok felett is, és valóban így dicsekedhetünk: „Az én testem és vérem Isten jo b b ján ül s m indenek felett u ralkodik.” Ilyen nagy k itü n te té s semmiféle terem t­ m én y t nem ért, még angyalt sem. B árcsak ez az öröm­ h ír kem ence g y a n á n t egy szívvé olvasztana m indnyá­ ju n k a t, s olyan tü z e t g y ú jta n a az em berek között, hogy egym ást szívből szeretnénk! Ehhez a m éltóság és dicsőség felett é rz e tt term észe­ te s öröm ünkhöz még az is já ru l, am iről az angyal folytatólag beszél, hogy ez a kis Jézus a m i M egtartónk lesz. Ez itt a fő dolog és megjelöli az igazi okot, m elyért örülnünk kell. Ez a szó: „ n ek tek ” , ujjongó öröm re in d íth a t m inket. M ert kivel és kiről beszél az angyal? N em fatuskóval, vagy kősziklával, hanem em berekkel s nem egyről vagy k ettő rő l, hanem m in t m aga m ondja, az egész népről, vagy m indenkiről, ak it csak em bernek neveznek, így szól: N ektek, te h á t nem nekünk, angyaloknak, hanem n ek tek szü letett ő, vagyis — hozzátok hasonló em ber lett.

274

Aki te h á t szintén em bernek született, az fordítsa figyelm ét erre az Ü dvözítőre. A zt kérded ta lá n : v ajjon m itévők legyünk ezek u tá n ? Örü ljü n k és ezt a kegyel­ m et hálával fogadjuk. Fontos és üdvösséges ige ez te h á t, m elyet hallunk: „M egtartó szü letett nektek” . Ez a születés — így szól — nem m inket, angyalokat illet, nekem nincs benne részem, de tié rte te k örülhetek annak, s teszem is azt, m ert nem irigylem a z t tőletek. A tie tek az, ti szegény, m eg ro n to tt és elveszett em berek. A ti m eg tartó to k ez a gyerm ek. Isten fia, fogadjátok be őt, m ert ilyen Ü dvözítőre van szükségetek, h a a bűntől és haláltól meg ak arto k m enekülni. Csodálatos és dicső dolog az, hogy Isten fia em berré le tt; de még hatalm a­ sabb dolog, hogy az Örökkévaló intézkedése szerint ez az em berré le tt Iste n a mi lelki és örök szabadítónk kíván lenni. A ki ezt igazán hiszi, az m egm ondhatja, mi a valódi öröm, sőt h a ezt valóban elhisszük, h itü n k ­ nek legalább annyiban kellene gyüm ölcsöket terem nie, hogy egym ás irá n t szívesek lennénk, s őrizkednénk csalással, hazugsággal és m ás egyéb vétkeinkkel em­ b ertársa in k at m egkeseríteni. A zt is jelenti az angyal, hogy ez a M egtartó a D ávid városában szü letett, s őt Úr K risztusnak nevezi. Ezekkel a szavakkal az Í rásra u ta l benn ü n k et; m ert úgy jövendölte meg azt m ár régen Mikeás próféta, hogy B ethlehem ben fog m egszületni. Még különösen Ú rn ak is nevezi az angyal a kis gyerm ek Jézu st. E z t ne úgy értsük, m in th a Ő földi király lenne, aki zsarnokként fellépve, buzogánnyal ak arn a uralkodni, hanem m iként az Isten Á dám nak m o ndja: „Az asszonynak m agva m egrontja a kígyónak fejét.” E z a karácsonyi gyerm ekről szóló első prédikáció annak születése u tán , am ely to vább és to vább te rjed egészen a világ végéig, azért véssétek azt jól szívetekbe. M ert lá tjá to k , hogy a boldog angyalok velünk egyekké, a m i jó rokonainkká lettek, ezzel az öröm üzenettel közelednek hozzánk, évről évre azzal vigasztalnak bennünket, s b iz tatn a k , hogy ne féljünk többé, hiszen ez a m ost m egszületett gyerm ek a mi M egtartónk lesz. E bben rejlik az igazi, fenséges és lélekemelő vigaszta­ lás, m elyből egész teljességében és biztosan megismer­ jü k Iste n kegyelm ét és irgalm asságát. Isten, a m indenható és örökkévaló A ty a m egkö­ n y ö rü lt ra jtu n k s fiá t a d ta nekünk, mégpedig egy gyengéd, fiatal Szűz ölébe helyezte azt, s nekünk hir­ d e tte ti, hogy az m indnyájunknak Ü dvözítője. Ami hiányzik nekünk, azt m egtaláljuk Őnála, Ő lesz a mi segítségünk és vigasztalásunk, hogy ezután Isten és m iköztünk m inden harag m egszűnjék, s csupa szeretet és jó in d u lat uralkodjék. E z t a kincset azonban nem csak az A nyának, hanem neked is, nekem is, ölünkbe helyezi, m ondván : „Legyen a tiéd, élvezd Őt, s m indaz, am i övé m ennyben és ezen a földön, legyen a tiéd !” A djunk h á lá t Istennek kegyelm éért, s kérjük Ő t, hogy Ő m aga k iáltsa és írja szívünkbe ezt az angyali üzenetet, hogy az Ü dvözítőben hatásos vigasztalást ta lá lju n k és segítségével halál és ördög felett győzhes­ sünk. E rre segítsen m inket a m i szerető U runk és Ü dvözítőnk, Jézus K risztus. Ottlyk Ernő

Luther öröksége a kálvinizmusban Luther recepciójának folyamata a református teológiában Történeti áttekintés L u th er M ártonra a reform áció helvét ágának kép­ viselői az ú ttö rő n ek járó tisztelettel te k in te tte k , és személyében „ a refo rm áto rt” becsülték.1 K ö ztu d o tt, hogy K álvin Ján o s L u th e rt „ Iste n kiváló szolgájának és az egyház hűséges ta n ító já n a k ” nevezte. Mivel L u th er reform ációja n éhány évvel megelőzte Zwingli reform ációját2 és csaknem k ét évizeddel az In s titu tio 3 első kiadását, am elyet K álvin nyilvános reform átori fellépése kezdetéül szám ítanak, a svájci reform áció úttö rő ib en is m egvolt a készség, hogy a nagy ném et reform átortól tan u ljan ak . A helvét reform áció képviselői eredetiségükről való lem ondás nélkül v eh ettek á t reform átori in d ítta tá so k a t L uth ertő l, mivel nem a lk o to tt z á rt teológiai rendszert, am it csak egészében le h e te tt elfogadni vagy m inde­ nestől elvetni. B ár örömm el üdvözölte M elanchton dogm atikájának első kiad ását, m aga szándékosan nem írt dogm atikát, nem ak arv án , hogy m űve az utódok kezén, a középkori d ogm atika m űveinek sorsára jus­ son, m egm erevedjen és filozófiai játékszerré v áljék .4 L u th e r teológiájának lényege v ita ira ta ib a n , Kis- és N agy-kátéjában, v alam in t a Róm ai és a G alata Levél­ hez írt kom m en tárjaib an találh ató . Így állván a hely­ zet, a reform áció első nem zedékének tö b b i nagy alakja, Zwingli és Buliinger Zürichben, Butzer Strassburgban, K álvin és Béza Genfben szabadon ta n u lta k L u thertől, de úgy, hogy közben kom oly fáradozást te tte k az időközben k ialak u lt ellentétek legyőzésére. „K álvin In s titutiója egy uniós szellemű dogm atika, am ely sem­ m it nem palástol el, de mégis keresi az igehirdetés egységét” 5 — állap ítja meg W ilhelm Niesel, korunk egyik kiváló K álv in -k u tató ja, aki egyben L uther kiváló ismerője is. A reform áció első nem zedékének nem volt szándéka, hogy a különböző irányzatok kö­ zö tti különbségeket patikam érlegre tegye és felnagyít­ sa. E z a feladat m ajd a p ro testán s o rthodoxíának, a skolasztikának ju t keserves osztályrészül. A helvét reform áció képviselői öröm m el á lla p íto ttá k meg, hogy sok lényeges kérdésben elfo g ad h atták L u th er ta n ítá sá t és e g y etérth ettek vele. E n n ek az alapvetően pozitív és irénikus m ag a ta rtá sn ak a következm énye, hogy L u th e r öröksége élő és h ató valóság a reform átus teológiában és a reform átus típusú egyházakban. T anulm ányom alcím ét, m in t am elyik a főcím et m a­ gyarázza fontosnak ta rto m : „Luther recepciójának fo­ lyamata a református teológiában.” Ui. a reform átus teo­ lógia tö b b ágból eredő és szélesebb ölelésű jelenség, m in t K álvin teológiája vagy éppen az ún. kálvinizm us. A kálvinizm us, m int teológiatörténeti jelenség az orthodoxia és az újorthodoxia az ún. történelm i kál­ vinizm us korszakában megfelel az orth o d o x lu therá­ nizm usnak. A lutheránizm us és a kálvinizm us a ném et és a svájci indítású reform áció orthodox skolasztikává m erevült folytatásai, és m in t ilyenek ellentétpárok, am elyek egym áshoz nem építően és ökum enikusán, hanem apologetikusan és polem ikusan viszonyulnak a X V I. század végétől egészen a X X . század elejéig.6 A m agyar teológiai irodalom ban a k é t jelenség kontroverz viszonyára jó példa az a v ita, am ely szá­ zadunk elején Szlávik M átyás eperjesi teológiai ta n á r és Révész Im re teológiai ta n á r k özt folyt.7 J . Preuss lipcsei egyetem i m ag án tan ár „L utherische und refor­ m ierte Fröm m igkeit” (1913) c. ta n u lm á n y á t Szlávik

meglehetősen szabad fo rdításban a Theologiai Szaklap 1913. novem ber 3 —4. szám ában m egjelentette. Révész Im re válaszát „L u th eri és kálvini vallásosság” cím en a R eform átus Szemle 1914. 14., 15., 16. szám ában olvashatjuk. Preuss polem ikus és ironikus form ában bizonyítja a lutheránizm us fölényét a dogm atikában, az egyházi életben, az állam hoz való viszonyban, gaz­ dasági életben, családban, m űvészetben. Révész úgy védekezik, hogy m indezeken a terü letek en bizonyítja a kálvinizm us fölényét. Preuss még a reform átus zsol­ tá rk ö lté sze tet és R em b ra n d to t is elm arasztalja. Révész sem m arad adós, m ert szemére veti a lutheránusoknak, hogy a harm incéves háb o rú kezdetén cserben h ag y tá k a protestánsok ügyét. Még udvariasságukban is irónia van, am ikor P re u ss—Szlávik elismeri a kálvinizm us „világhódító lendületét” (ez még a holland gyarm a­ to sítás virágkorában van), Révész pedig a lutherániz­ m us „bensőségességét” . A bban megegyeznek, hogy annál jobb, minél élesebbek a h atárv o n alak az egyes felekezetek k özött. A lutheránizm us és a kálvinizm us nem v állalja sem a m egegyezést sem a párhuzam ot a reform áció k é t ága között, még a hasonlóságoknál is az eltérésekre helyezi a nagyobb súlyt. Igen tanulságos azonban, hogy a felekezeti érzékeny­ ségnek ezen a fokán (am elybe alaposan belejátszo ttak politikai és nem zetiségi szem pontok is) a reform átus Révész különbséget tesz a lutheránizm us és L u th er M árton közt, úgy, hogy L u th errő l a legnagyobb tisz­ te lettel szól: „A dolgok term észetes rendje és a te st­ vériség igaz szelleme különben is azt kívánná, hogy am ikor a m agyar kálvinisták a m aguk K álv in ján ak minél tárgyilagosabb és minél m élyebb tudom ányos m egismerésére és irodalm i m egism ertetésére töreksze­ nek : a m agyar lu theránusok ne szisszenjenek fel erre olyan testv éri rokonszenvvel és ne lássák ebben a m aguk kisebbítését, hanem vegyék elő a maguk ki­ apadhatatlan mélységű és gazdagságú Lutherjét és annak tudományos megértéséhez igyekezzenek m inél közelebb vinni magukat és bennünket.” (R eform átus Szemle 1914. 251. l.) Valójában m indig volt a református teológiának egy olyan áramlata, am elyik nem szégyellte Lulher örökségét. E b b en m aga K álvin volt a p é ld a m u ta tó , aki aláírta a Confessio Augustanal8. Az In stitu tio első, 1536-os k iad ását pedig, az ún. kis In stitu tió t lényegében L u th er K is-K átéjának a v ázlatára é p íte tte fel. A könyv h a t fejezetének a címei világosan m u ta tn a k erre a tén y re: I. A törvényről. II. A hitről. I I I . Az im ád­ ságról. IV. A sákram entum okról. V. A ham is sákra­ m entum okról. V I. A keresztyén szabadságról.9 A közeledés azonban még régebben kezdődött. L u t­ her és Zw ingli viszonyát szinte m indm áig a k ét ortho­ doxia touzísó tü k réb en nézzük. Nem szabad azonban elfelejtenünk a z t a té n y t, hogy 1529-ben (október 2 —4.) a M arburgi K ollokvium néven ism ert Luther— Zwingli találkozás alkalm ával L u th er egy uniós szelle­ mű ira to t m u ta to tt be, am elyet a m ár meglevő h it­ vallási tételekből vont össze 15 cikkelyben (am ely később a Schw abachi Cikkelyek néven le tt ism ertté). Az egyes artikulusok Istenről, K risztus személyéről, K risztus m üvéről, az eredendő bűnről, a m egváltásról, a hitről, a m egigazulásról, a prédikációról, a kereszt­ ségről, a jó cselekedetekről, a gyónásról, a felsőbbség­ ről, a tradícióról, a gyerm ekkeresztségről, az úrva­ csoráról szóltak. Csak a 15. cikkelyben nem tu d ta k 275

megegyezni. „A zonban figyelem re m éltó, hogy az úrvacsoratanból eredő ellentétből nem k ö v etk eztettek a tö b b i cikkelyben levő egyenetlenségre. Az ilyen h it­ vallás m atem atik a az ú jk o rra m a ra d t” 10 — jegyzi meg W . Niesel igen helyesen. Sőt a M arburgi Kollok­ vium a k tá it olvasva, azt lá tju k , hogy a d isp u ta sok jó a k a ra tta l folyt m in d k ét részről. A kor h itv itáib a n m egszokott heves jelenetekből nem szabad eleve ellen­ séges érzületre következtetni. A m ikor heveskedtek u tá n a kölcsönösen bocsán ato t k értek egym ástól. A K ollokvium v égén m eg állap íto tták , hogy egyetlen p o n tb a n nem tu d ta k megegyezni, de ebben a kérdésben még nem zárják le a v itá t, sőt im ádkoznak egym ásért kölcsönösen az igazságban való m egvilágosításért.11 A k é t testvéregyház történelm i k ap cso latait és teoló­ g iatö rtén eti érintkezéseit dogm atörténészek és egyház­ történészek feldolgozták, a m i feladatunk, hogy le­ v o n ju k ann ak tan u lság ait. Századunk húszas éveiben n ag y arán y ú L u th e r tanu lm án y o zás in d u lt meg, csak­ nem egyidőben K álvin ú jra felfedezésével. L u th er teológiájának tanulm án y o zásáb an és időszerű feltá­ rásáb an reform átus teológusok is részt v e tte k , kö­ zülük legeredm ényesebben Barth K ároly, akinek a „K irchliche D ogm atik” nagy m üvéről nem csak azt m o n d h atju k el, hogy tele v a n L u th e r idézettel, hanem azt is, hogy tartalmilag Luthert újra a d a p tá lta a refor­ m á tu s teológia szám ára. V iszont B a rth ily m ódon nagy h a tá s t g y akorolt koru n k b an az evangélikus teológiára. K álvin újrafelfedezésében pedig olyan kiváló lu th e rá ­ nus teológusok is részt v ettek , m in t K arl H oll és sokan m ások. A k é t történelm i p ro testán s egyház teológusai és a z tá n hívei k ö zö tt a Német Hitvalló Egyházon belül 1934-ben Barmenben lehetővé v á lt, hogy lutheránusok és reform átusok közösen h a t teológiai tételb en vallást tegyenek. S ebben a közös bizonyságtételben bizonyára nem csak a helyes történelm i helyzetfelism erés, hanem az a közös örökség is segített, am ely szerint ezek az egyházak m ag u k at m indig „ Is te n Igéje szerint refor­ m á lt” egyházaknak nevezték. A Leuenbergi Concordia (1972) lehet v ita to tt egyes tételeiben, nagy pozitivum a azonban az a készség, hogy egyházaink készek egym ásra figyelni és egym ás h itv a llá sá t jobban m egérteni.12 N em csak a liberalizm us idején, hanem m a is refor­ m áció ünnepén szívesen állítju k m indig egym ás mellé Luthert, Zw inglit és K álvint. B á r nem lebecsülendő a liberalizm us to leran ciája (egy szívből jövő tü re lm et és m egértési készséget soha nem neveznék elvtelennek), mégis jobb egy elvi alapokon való ökum enikus köze­ ledés, am ely tu d a tá b a n v an a különbözőségeken tú l, a közös örökségnek és a közös küldetésnek. A m ikor ném elyek ú jra hangsúlyozni a k a rjá k az ellentéteket, ez ann ak a jele, hogy az egyház tú l sokat foglalkozik önm agával. A m ai nem zedék felad ata az, hogy keressük a közös bizonyságtétel és a közös szolgálat ú tjá t. A lutheri örökség konkrét megjelenési formái a református teológiában A m ikor a lutheri örökség k o n k rét form áit k u ta tju k a reform átus teológiában, k é t veszélyt kell elkerül­ nünk. Az egyik az a látszat, m in th a igazat adnánk an n ak a felületes szem léletnek, hogy „ b á r K álvin az ő gyak o rlati ténykedése alapján m egérdemli azt, hogy refo rm áto rk én t jellem ezzük, de m int teológust mégis csak a reform áció epigonjának kell tek in te n ü n k ” . E z t a felfogást, am elyet többen képviseltek, F . Loofs fogalm azza meg így legvilágosabban, a n ém et teológu­ 276

sok által igen gyakran fo rg ato tt dogm atörténeti kézi­ könyvében.13 E z t a feltételezést m ár olyan lutheránus gondolkodók is, m int Dilthey és Tröllsch is elvetettek, nap jain k b an pedig olyan kívülálló objektív k u ta tó , m in t a m arx ista K ónya Istv á n kérdőjelezte m eg.14 De olyan kísértésnek is áldozatul eshetünk, hogy el­ m ossuk a lutheri és kálvini indítású k é t teológiai irán y zat és k é t pro testán s felekezet közötti különbsé­ geket, ez pedig m éltán sérthetné evangélikus testvé­ reinket is. Í gy a lutheri örökségnek a református teológia talaján való megjelenése megállapításakor jelzem azt is, hogy hol vannak a nézetkülönbségek. Term észetesen az előadás kereteit szétfeszítené ezeknek a különbsé­ geknek a részletezése, ezért csak a kérdés irodalm ára u talo k a jegyzetekben. 1. Részben hum anista, főképpen azonban lutheri örökség a Tillich által m egfogalm azott „protestáns kritikai princípium ” feltételezése a reform átus teoló­ giában is.15 E nnek lényege, hogy a Szentírásnak m int isteni kijelentésnek az alapján és az Í rá st m agyarázó Lélek szabadságával kétségbe von m inden emberi te­ k in tély t az Istenhez való viszonyunk és az üdvösség kérdésében, így a zsinatok és a tan ító i h iv atal tekin­ té ly ét is. Luthernak az a kijelentése az Eck-kel foly­ t a to tt Lipcsei D ispután, hogy még a zsinatok sem illetékesek h it dolgában dönteni, olyan lázító eretnek­ ségnek szám íto tt a középkorban, am iért m áglyahalál já r t az eretneknek. E z t a ren d íth etetlen belső szabad­ ságot és báto rság o t tisztelték a helvét reformáció re­ form átorai is L utherben. Ez a p rotestáns princípium , m ost m ár pozitíve és teológiai nyelven fogalm azva a „Sola S criptura” elve volt, am ely tartalm ilag azt je len te tte a II. H elvét H itvallás I. fejezetének a sza­ vaival fogalm azva: „H isszük és valljuk, hogy a szent próféták és apostolok kanonikus írásai m ind az Ó-, m ind az Újte sta m en tu m b an Isten igaz igéje: ezért elég tek in tély ü k van önm agukban és az nem em bertől szárm azik, m ert m aga Isten szólt az atyákhoz, prófé­ ták h o z és az apostolokhoz és szól még m indig hozzánk az írások által. E bben a Szentírásban K risztus egyete­ mes egyháza a legteljesebb m értékben kifejtve ta lá lja m indazt, am i egyrészt az üdvözítő h itre, m ásrészt am i az Istennek tetsző élet helyes alak ítására vonatko­ z i k . . . ” A II. H elvét H itvallás II. fejezetének címe: „A Szentírás m agyarázata, az egyházi aty ák , zsinatok és hagyom ányok” . Ez a k ét első fejezet rokon gon­ dolato k at fejt ki L u th e r M árton „A keresztyén ember szabadságáról” c. m űve „ Iste n igéje teszi szabaddá a lelket” „ Iste n evangélium a és a h it” fejezeteivel, vala­ m in t a N agykáté „M indennapi kenyerünk az Isten igéje” c. fejezetével. A Sola S criptura tétele le tt később m indkét egyház és teológiája szám ára az ún. „prin­ cip ium form ale” 16 a reform áció form ai alapelve, gon­ dolkodásának egyik alapvető herm eneuticum a a „form a d a t esse rei” értelm ében. Ez az elv nem abszt­ ra k t gondolat, hanem az új em bert form áló erő. 2. A reform átus teológia lutheri örökségek én t ez­ u tá n n y o m b an a „Sola g ratia” és a „sola fidea” „egyedül kegyelem ből” , „egyedül h it á ltal” reform átori ta n ítá st kell m egem lítenünk. M indkét egyház szám ára ez lett a reform átori teológia ta rta lm i, anyagi alapelve: „p rin cipium m ateriale” .17 A h it, a megigazító h it egyedül K risztus váltsághaláláért, Isten ingyen ke­ gyelméből van a törvény és a hagyom ány vagy az egyház által előírt feltételek cselekvése nélkül. A h it szabadságának ez a gondolata átszövi L uther egész teológiáját, úgyhogy egyszerre több ira tá t is idézhetnénk, de legdiadalm asabban csendül fel „ É r­ tekezés a keresztyén em ber szabadságáról” c. m űvében és a R óm ai Levélhez írt k om m entárjában. A helvét

reform áció és K álvin is lényegében v allja az ingyen kegyelemből, h it á ltal való m egigazítás ta n á t. A zonban meg kell jegyezni egy hangsúlybeli különbséget. L u ­ thernél a hiten v a n a nagyobb hangsúly, K álvinnál és a reform átus teológiában az isteni kegyelem szuverén itá sá n .18 E z idők folyam án bizonyos eltolódást ered­ m ényezett a h it szubjektív, ill. objek tív feltételeinek hangsúlyozásában. A Heidelbergi Káté (am elyik a re­ form átus típ u sú egyházak egyik legelterjedtebb k a­ techizm usa) 21. kérdése „Mi az igaz h it” , ill. a 60. kérdés: „M im ódon igazulsz meg Iste n elő tt” és az ezekre a d o tt feleletek, v alam in t a II. H elv ét H itvallás XV. fejezete: (am ely a hitv allás geom etrikus közép­ p o n tjá b a n áll) „A hívők valóságos m egigazulása” alapvető affinitást m utatnak Luther M árton megigazítástanával. E n n ek a ta n ítá sn a k a célja az, hogy a hívők m egtérését és új életben já rá s á t segítse. 3. Alapvető megegyezés van a k é t egyház és teológia kö zö tt az Apostoli Hitvallás és az óegyházi hitvallások megváltása tekintetében, a trinitástanban, Jézus K risztus személyének és m űvének értelm ezésében. N em értünk egyet azokkal akik a lu th eri és a refor­ m átu s egyháztípus k ö zö tti különbségeket sum m ásan a krisztológiai nézeteltérésre vezetik vissza. A K risztus két természete egymáshoz való viszonyának a kérdése való­ jában csak az úrvacsoratanban merül fel,19 különben sem a m egigazításról, sem a m egszentelésről, te h á t a szoteriológiáról és az egyházról szóló ta n ítá sb a n , az ekkléziológiában nem okoz zavarokat. 4. Luther örökségéből való a református teológiának az igaz egyházról szóló kritérium a is: O tt v an igaz egyház, ahol Isten igéjét helyesen h ird etik és a sákra­ m en tu m o k at helyesen szolgáltatják ki, — m ondja a II . H elvét H itv allás X V II. fejezete. L u th e r erről így szól: „A jegyek, am elyekről külsőleg meg lehet állapí­ tan i, hol v an jelen m aga az egyház a világban, a kö­ vetkezők: keresztség, a sákramentum és az evangélium, nem pedig R ó m a ezen vagy azon a helyen. M ert ahol a keresztség és az evangélium van, senki sem kételked­ het, hogy o tt szentek van n ak , m égha csupán bölcsőben levő kisgyerm ekek azok.” 20 A külső és a belső, a lá t­ h ató és a lá th a ta tla n egyházról szóló luth eri és kálvini nézetek sok belső rokonságot m u ta tn a k . E gyik teoló­ giában sem degradálódik le az egyház m in t K risztus te ste és a hívők anyja, csupán üdvintézm ény jelleget veszíti el, azáltal, hogy m aga is a kegyelem eszközévé válik. A reform áció m in d k ét főága egy olyan egyház­ típ u st hoz létre, am ely célul tű z i ki az egyház állandó m egújulásáért való tö rek v ést, hogy az megfeleljen idő­ szerű küldetésének: „ecclesia sem per reform ari d ebet.” 5. Bizonyosan lutheri örökség a református teológiá­ ban az igehirdetés lényegének ú j megragadása. L u th e r nagy élm énye volt, hogy az evangélium hirdetése a Lélek ereje által, — v iv a vox Dei — m aga is sakra­ m entális, üdvközlő jellegű. B ár ezt a jelzőt nem hasz­ nálják a reform átorok, de lényegében ezt fejezik ki ezzel a tétellel: „Praedicatio verbi Dei est verbum D ei.”21 I t t ta lá n az augustinusi örökség él to v áb b egy új form ában, ui. a nagy egyházi a ty a v o lt az, aki a sákra­ m en tu m o t lá th a tó igének nevezte. E nnek a to v á b b ­ gondolásával le tt az igehirdetés a „ h ird e te tt” és „hall­ h ató ige” . Ide nyúlik vissza Barth K ároly ta n ítá sa az ige hármas alakjáról: élő ige, íro tt ige és h ird e te tt ige. A reform átori egyházak m egfáradását és rezignáltságát jelzi, ha eltérnek ettő l a lu th eri örökségtől és a litu r­ gizm us és sakram entalizm us felé fordulnak. 6. N em szabad elhallgatnunk a sákramentum tanban m egm aradt különbséget sem, b ár i t t is sokkal tö bb az egyezés, m in t a különbözőség. A keresztségről szóló ta n ítá sb a n nincs lényeges eltérés. Az úrvacsora ta n

tek in tetéb en m indaz, am it Luther M árton „ A z egyház babiloni fogságáról” szóló m űvében leír 1520-ban, a helvét reform áció reform átorai és örökösei is v allják ; a k é t szín a la tti úrvacsorázást, a tran ssu b stan tia tio elvetését, a mise áldozatai és érdemszerző jellegének az elvetését. A K risztus jelenléte módjára nézve úgy látszik, hogy maradandó különbség, b ár Leuenberg u tá n nem egyházat elválasztó és an ath em ára okot adó különbség. A Német Hitvalló egyház 1937-es hallei zsinata találóan így h a tá ro z ta és csökkentette m ini­ m um ra ezt a különbséget: „A köztünk fennálló kü­ lönbségek a szent úrvacsora ta n á t illetően az Ú rnak az úrvacsorában való önközlése m ódjára vonatkoznak. Nem vonatkoznak azonban arra, hogy az úrvacsora ajándéka m aga az Ú r .” 22 7. A reform átus etik a alapvető jellege, hogy hálaetika, azaz Isten ingyen megigazító kegyelmére a d o tt válasz és hitvalló bizonyságtétel (l. H eidelbergi K áté 86. kérdés). A jócselekedetek nem érdem szerzőek, hisz erre a kegyelemből való m egigazítás u tá n nincs szük­ ségünk, de hálaáldozatok. Ú gy velem, hogy ez alapjai­ ban megegyezik L u th er nézeteivel is. Term észetesen skolasztikus éleselméjűséggel lehet különbségeket fel­ fedezni és felnagyítani, de ez nem v álto ztat a lényegen. 8. Szociáletika tek in tetéb en sincs akkora különbség köztünk, m int a történelem folyam án sokszor sokan vélték. Isten k é t korm ányzási form ájáról a lelki és világi országlásáról szóló lutheri ta n ítá s m egtalálható K álvinnál is, m agában az In stitu tió b a n .23 A K álvin ta n ítá sá n alapuló később reform átus elv az egyetemes kegyelemről szintén azt vallja, hogy Istennek ugyan­ azon kegyelme m ásképpen m unkálkodik az egyház­ ban az üdvösségre és a világban az em beri nem meg­ ta rtá s á ra .24 Ez a ta n ítá s időszerű form ájában segíti a reform áció örököseit a világm éretű szekularizáció korában, hogy derűs szívvel Isten m indenekre k ite r­ jedő szereteteken rem énykedve szolgáljanak a világban a világért. A m unkának, a család és a felebarát érdekében vég­ z e tt szolgálatnak a reform átus teológiában is istentiszteleti rangja van. A családi élet Istentől rendelt rendje, m éltósága és tisztasága a svájci reform ációnak is éppen olyan szívügye volt m in t a lutheri reform áció­ nak. 9. A lutheri és a kálvini egyházalkotmány tekintetében meglevő különbségek abszolutizálása történetietlen szem­ léletből ered. L u th er reform ációjának m egm aradását a nem et feudális választófejedelm ekkel való szövetség te tte lehetővé. Zwingli reform ációja a zürichi plebejus polgársággal való szövetségben jö h e te tt létre és m a­ ra d h a to tt fenn. A bban az időben m inden m ás lehetőség irreális volt. M u tatja ezt az u tópista reform átori irányzatok bukása. Viszont L u th er reform ációját nem lehet egyszer s m indenkorra a feudalizm ussal egybe­ kötni, annál is inkább, m ert L uthernek hatalm as szö­ vetségesei voltak a ném et birodalm i városokban, am e­ lyek polgári korm ányzat a la tt álltak. V iszont a gen­ fitől eltérő társadalm i viszonyok között a helvét irányú reform áció hívei is léptek szövetségre feudális erőkkel, o tt ahol nem talá lta k m ás pártfogóra. Az egyházszer­ vezet a reform átori egyházakban időhöz és korhoz k ö tö tt. Az evangélium szabadságában járv a, a tö rté ­ nelem ú tja it szemlélve az le tt a nyilvánvalóvá pl. éppen hazánkban, hogy egyik reform átori örökségből elő egyház sincs társadalm i rendszerekhez kötve. Mind­ k ettő a szocialista társadalom szövetségi kötelékében él, és egyházalkotm ánya is sok hasonlóságot m u ta t. 10. Végül m egem lítem az egyik nagy botránykövet, a kálvini kettős predestinációt, am inek a m aga korá­ ban m egvolt a m aga jelentősege (ahogy egyik luthe­ 277

szeként m o n d o tt préd ik áció ját sz ám ítják , am elyben m á r benne van reform ációs p ro g ram ja. Vö. G. W . Locher: Die zwinglische R efor­ m atio n im R a h m e n der europäischen K irchengeschichte, 1979. 83. l . — 3. Az , , In stitu tio religionis C hristianae” , az ún. kis In stitu tio első k iad ásán ak év e: 1536. :— 4. L u th e r m indvégig o lyan refo rm áto r m a ra d t, aki nem le tt iskolás dogm atikus, sem teológiai iskola feje. E z a m a g a ta rtá s evangélium tisz ta sá g á n a k féltéséből és a középkor­ b a n u ralkodó arisztoteleszi filozófiával szem ben való idegenkedésé­ ből adódik. Vö. O ttó Weber: i. m . 120— 121. A lu th e ri reform áció első dog m atik u sa így M elanchton le tt, ak in ek az 1521-ben m egjelent " Loci com m unes” c. do g m atik ája m ind a lu th erán u s m ind a refo r­ m átu s tanfejlődésre n ag y h a tá s sa l volt. — 5. W ilhelm N iesel: A z evangélium és az egyházak, 1 9 7 9 . 167. A m ű eredeti cím e: D as E v an ­ gelium und die K irchen. E in L eh rb u ch der Sym bolik, 1960. — 6. A két orth o d o x ia k ib ontakozásához l . H ans E m il Weber klasszi­ k ussá v á lt m ű v é t: R efo rm atio n , O rthodoxie u n d R ationalism u s. E rs te r T eil: Von der R eform ation z u r O rthodoxie, 1937. vö. F r. W . K antzenbach: O rthodoxie u n d P ietism us, 1966. 1— 94. — 7. „ L u th e ri és kálvini vallásosság” R efo rm átu s Szem le V II. évf. 1914. 222., 237., 2 4 6 . l. — 8. Calvin, Corpus R efo rm ato ru m 16. 430. „S ohasem v o lt olyan tö rek v és, am ely egy refo rm átu s egyház, m ég kevésbé egy kálvini egyház a la k ítá s á t tű z te volna ki céljául. Az Á gostai H itv allás követőit K álv in sohasem te k in te tte egy m ásik egyház ta g ja in a k . E llenkezőleg az egyház egységének bizonyításául ő m aga is a lá írta a Confessio A u g u sta n at, azzal a n y ila tk o z a tta l, hogy ő a z t ugy an ú g y értelm ezi, m int a szerzők.” W . N iesel: i. m. 173. l. A m ikor Jo a ch im W est phal h am burgi lu th e rá n u s lelkész tá m a d á sa m ia tt védekezésre kényszerül, ez nagy keserűséget okozott K álv in n ak . A „ F o rm u la concordiae” -nak megfelelő refo rm átu s ira t nem jö tt létre. — 9. A Kis K á té fejezetcím ei: A tíz p a ra n c so la t; A H iszekegy; A M ia ty á n k ; A szent keresztség szentsége; Í gy ta n íts u k gyónni az egyszerű em b erek et; Az oltáriszentség; A reggeli és esti á ld á s ; Az asztali áldás és h á la a d á s; A szentírási igék házi tá b lá i; E sketési könyvecske; K eresztelési k ö nyvecske. — N y ilvánvaló a L u th e r ihletése, viszont a K álv in önállósága is. A N a g y -In stitu tio (1559) m á r önálló kon­ cepcióra v all: De cognitione Dei creatoris, D e cognitione Dei re ­ d e m p to ris; De modo percipiendae g ratiae; De externis m ediis. — 10. W . N iesel: i. m. 167. l . — 11. A m ikor m in d k ét részről egyesek győzelem ről beszéltek, B ucer ekkor m o n d ta em lékezetes szav ait: „V icat C hristus, non n o s!” vö. A lfred A d a m , L ehrbuch der D ogm en­ geschichte, II. 230. l . — 12. Vö. M arc. Lienhard: L utherisch-refor ­ m ierte K irchegem einschaft h eute. 1972. Ö kum enische P ersp ek tiv en 2. Zeugnis u n d D ienst reform atorischer K irchen in E u ro p a der G egenw art, ö k u m en isc h e P ersp ek tiv en 8. 1977. T exte der K onferenz von S ig tu n a (10. bis 16. Ju n i 1976.) herausgegeben von Marc L ien­ hard. — 13. F . Loofs: L eitfaden zum S tu d iu m der D ogm engeschichte. 1906. 876. — 14. K ónya Is tv á n : K álvinizm us és társadalom elm élet, 1 9 7 9 . 77. kk. — 15. P . Tillich: D er P ro te sta n tiz m u s als K ritik u nd G estaltu n g . S chriften z u r Theologie I. G esam m elte W erke V II. 28. k k. 151. kk. 155. kko. — 16. P rőhle K áro ly : A h it világa. R evezet és a keresztyén h itta n b a , 1948. 40. l . Vö. V id o r J á n o s : „N éh á n y szó a H eidelbergi K á té m éltatásá h o z” H itv allásain k . A M agyarországi R efo rm átu s E g y h áz H itvallásos ira ta i, 1954. c. k ö tetb en 29. k. — 17. Victor J . : i. m. 30. kk. — 18. Vö. N iesel: K álvin teológiája, 1943. 108— 119. l. — 19. H ans Grass: Die A bendm ahlslehre bei L u th e r u n d Calvin, 1954. 57. kk. — 20. L u th e rs W erke, W eim arer Ausgabe (W A ) 6, 301. X X 1. — 21. Vö. II. H elvét H itv allás, I. fejezet: A S zentírás Isten igaz igéje. 3. bek. Vö. K álvin Já n o s: A keresztyén vallás rendszere, 1910 (ford, az 1559-ben m egjelent ún. n ag y In sti­ tu tio alap ján ) II. 303. kk. Vö. O W eber, i. m. 645— 647. l . — 22. Vö. W . N ielsen: Az evangélium és az egyházak, 1979. 270. l. — 23. K á lvin J á n o s: A keresztyén vallás rendszere, II. 746 kk. — 24. Vö. A. K u y p e r: De gemeene G ratíe, 1902. — 25. Vö. K . B arth: K irchliche D ogm atik I I, 2 : Die L ehre von G o tt. — 26. W . N iesel: A z evangé­ liu m és az eg y h ázak , 1979. 283. Vö. F riederich M ildensberger: Theologie der L utherischen B ekenntnisschriften, 1983. M ildenberger JE G Y Z E T E K b á tra n és újszerűen m u ta t r á , hogy az evangélium i h itv allás Isten időszerű a k a ra tá n a k hirdetése k o n k rét módon és nem évszázados és időszerűségüket m ú lt problém ákon való v itatk o zás. K ülönben 1. Vö. O ttó W eber: G rundfragen der D ogm atik. I. 1964. 1 2 1 . l. — m inden ig azh itű n ek h itt prédikációnk in d ire k t hazugsággá válik. 2. Zwingli 1519-ben lé p e tt fel Z ürichben. R eform ációja kezdetéül Vö. i. m. 197 kk. 1519 ú jév első n a p já n a G rossm ünster ú jo n n an v á la s z to tt első lelké­

rán u s k u ta tó ja m o n d ja: az üldözöttek vigasztalása), de a p ro testán s skolasztika által kiélezett form ában m ár értelm ét vesztette. Ú jra le kell szögeznünk, hogy ez nem K álvin központi tan ítása, lehet hogy a kál­ vinizm us bizonyos form átum aiban az volt. Barth K ároly lényegében v isszatért az augustinusi-lutheri örökséghez. A predestinációt csak a kiválasztás, de nem az elvettetés felől vallja, és krisztocentrikussá teszi.15 Előadásom végén az elm ondottak összefoglalásául Niesel : „Az egyházak és az evangélium ” c. könyvének klasszikus szavait idézem : „L u th erán u so k és refor­ m átu so k a reform átori alapfelism erésben egyek. Ez a közösség ú jra és ú jra felism erhető a különböző ta n ­ fejezeteknél, el egészen az úrvacsoratanig. Am i kü­ lönbség fennáll, a z t az Ige oldaláról kell nézni, am elyet Isten a reform ációban m indkét felekezet képviselőinek ,a jk á ra h elyezett’, és azt ennek az igének a figyelembe­ vételével kell megvizsgálni. L ehet, hogy a közös alap kifejtésében a d o tt különbségek nem h idalhatók á t teljesen, lehet, hogy meg kell állni azon a ponton, hogy egym ásnak to v á b b ra is kom oly kérdéseket sze­ geznek, de mindazok után, am it közösen tanultunk, többé nem szüntethető meg a testvéri közösség ott, ahol egyedül Krisztusról van szó, egyedül a Szentírásról m int róla szóló bizonyságtételről és egyedül az ő jelenlétéről Igéje állal a Szentlélek ereje révén.”26 K ülönösen érvényes ez a M agyarországi E vangélikus E g y h áz és a M agyarországi R eform átus E gyház eseté­ ben, am elyek történelm i sorsközösségben és történelm i küldetésükben, az evangélium szolgálatában és az em berért, népünkért, az emberiség nagy családjáért, a „fam ilia h u m an a” -é rt való közös fáradozásban, hi­ tü k k e l és teológiájukkal való szerves közösségben, a diakónia teológiában, a szolgáló egyház teológiájában k o ru n k b an is egym ásra ta lá lta k . A M agyarországi R eform átus E gyház közössége öröm m el vesz részt L u th er M árton születésének 500. évfordulója ünneplésében. Szívből osztozunk az evan­ gélikus testvéregyház hálaad ásáb an a nagy reform á­ to ré rt, akinek példája és reform átori h itv allása a mi élő örökségünk is. Kocsis Elemér

Luther öröksége és a szabadegyházak 1. E . G. White egyházam legnagyobb h a tá sú írója egyik, tö b b m in t 50 nyelven m egjelent könyvében, m elyet 1888-ban írt, így jellem ezte L u th er M ártont: „ L u th e r M árton a legnagyobb azok között, akiknek a ( . . . ) tisztáb b h it világosságára k ellett vezetniök az egyházat. A buzgó, lánglelkű, m élyen vallásos L u th er, aki az istenfélelmen kívül nem ism ert m ás félelmet, és a vallásos h it alap jak én t csak a S zentírást ismerte el, k o rán ak kiem elkedő egyénisége volt. Á ltala Isten csodálatos m u n k át végzett az egyház m egreform álá­ sára és a világ felvilágosítására.” 1 E bben a töm ör, rövid értékelő m o n d atb an meg­ győződésem szerint szerepelnek azok az elemek, am e­ lyek L u th e r reform átori m űködéséből különös erővel h a to tta k a szabadegyházakra. Az első ezek közül L u th er M árton biblicizmusa, a Szentírás feltétlen tekintélyének hangsúlyozása, hiszen a szabadegyházi közösségek szigorúan ragaszkodnak

278

ahhoz a közös protestáns, reform átori örökséghez, hogy a mi h itü n k egyedüli zsinórm értéke a Szentírás. L u th er h a tá sá n a k m ásodik eleme az egyház refor­ m ációjának szüksége, am i nem más, m int az Ige felté t­ len tekintélyének ú jra meg ú jra való érvényesítése az egyetem es egyház életében. A harm adik elem L uther személyes pietásának h atása, m elynek legm egragadóbb eleme a hitvallói bátorság, Isten Igéjének alázatos, m inden konzekvenciát b á tra n vállaló követése. N egyedszerre — és nem utolsósorban — utalás tö rté n ik ebben a felolvasott szakaszban arra is, hogy a nagy refo rm áto r ú tja tú lm u ta to tt a szigorúan le­ h a tá ro lt egyház keretén és az egész világ szám ára jelentős h a tá sú esem ény volt. E nnek a hatásn ak csak egyetlen, a szabadegyházak teológiai gondolkodásában sokszor hangsúlyozott elemére utalok itt. A p u ritán gyökerekre építő szabadegyházi gondolkodásban az

sodik áld ást” ta rtjá k lényegesnek.6 U gyanezt a vonalat üdvösség ügye az egész élet ügye, m elyben a becsüle­ tesen végzett m unka, a p u ritá n életfo ly tatás h ivatás­ színezi a tö bbi szabadegyházi közösség h itvallása is, de ehhez még egy lényeges elem társu l. Az em ber szerűsége döntő hangsúlyt k a p o tt. E z a jellegzetes individuális m egtérése felveti a felelősség kérdését is. lutheri h iv a tá se tik á ra épült. 2. A nagy reform átor születésének fél évezredes Az ad v en tista tan ításb a n például — és ez a tö b b i sza­ badegyházaktól sem idegen — a paruzia rem énysége fordulója a szabadegyházi szerzőktől szárm azó cikkek és tan u lm án y o k tan ú ság a szerint a rra in d íto tta ezeket és öröme dialektikus feszültségben jelenik meg a visz­ sz au ta síto tt kegyelem nyom ában járó ítélet reális a reform áció u tá n és a reform áció n yom ában elinduló beteljesedésének m eghirdetésével. Így a rem énységben egyházakat, hogy azt a k érdést tegyék fel: hogyan viszonyulnak ezek a szakirodalom á lta l többször „neo­ élő keresztyén em ber életének m otorja a m ásokért p ro testán s” egyházaknak n ev ezett vallási közösségek végzett szolgálatban m egélt K risztus várás. L u th er gondolkodásában ez az elem is m egtalálható. Elég itt az egyetem es keresztyén tradícióhoz? a közism ert alm afa példára utalni. A jelenlévők elő tt k ö ztu d o tt, hogy a felszabadulás A szabadegyházi teológia eszmélődése m ögött o tt elő tt hazán k b an is szektaként kezelt szabadegyházi áll korunk k é t nagy és lényeges kihívása. Az egyik az közösségek létének eg y h áztö rtén eti mélységű meg­ individuum és a kollektívum feszültsége. E bből — az értése, tudom ányos vizsgálata a m ú ltb a n nem tö rté n t meg. A p ro testán s v agy a róm ai k atolikus teológiai erre a kihívásra a d o tt válaszok összegéből — érth ető képzésben csak a gyakorlati teológiai stúdium ok füg­ a szabadegyházi közösségek jellegzetes szervezete, gyü­ lekezeti élete, a kis közösségek vonzó életközössége. gelékeként szerepelt „ a szekták és az ellenük való A m ásik kihívás a jövő kérdése. védekezés m ódja” .2 K orunk térileg egyre zsugorodó világában egyre A felszabadulás ó ta eltelt évek nem csak ezeknek jelentősebb lesz az idő dim enziója, a futurológikus a kis egyházaknak közjogi egyenjogúsítását hozták szem pont jelenléte. A szabadegyházi közösségekben meg, hanem a szabadegyházi közösségek új, egyete­ m esebb és főként történelm ibb v izsg álatán ak igényeit nagy hangsúly kerül a jövőnek a keresztyén rem ény­ ség szem pontjából tö rtén ő bem u tatására. Ezek kö zö tt ism erte fel a teológia és ennek a la p ja it is lerakta. a teológiai fáradozások kö zö tt mindig lényeges szerepet A nnak a vizsgálata in d u lt meg, hogy az egyetem es keresztyén tradíció nagy v o n u latáb a hogyan illik bele kap L u th e r és a reform áció ta n ítá sa in a k ú jra meg­ az egyes szabadegyházi közösségek léte.3 M inden sza­ értése, hiszen a K inyilatkoztatásig visszanyúló ta n ítá s­ badegyházi közösség rendelkezik sajátos felekezeti beli kontinuitás keresésében a legfontosabb állomás történ elm én tú l is egyháztö rtén eti gyökerekkel és eze­ mindig a reformáció. k e t a gyökereket igyekszik m inden közösség feltárni és 3. E nnek a h atásn ak a pontosan do k u m en tált fel­ tu d a to síta n i. M inden szabadegyházi közösség sziszte­ mérése a különböző szabadegyházi közösségek egym ás­ m atik u s teológiai gondolkodásának kezdetén meg­ nak sokszor ellentm ondó és mégis sok m indenben pár­ ta lá lh a tó k azok a m űvek, m elyben m egpróbálják leg­ huzam os rendszerében nagyon nehéz, csaknem kilá­ fontosabb ta n ítá sa ik „eg y h áztö rtén etét” kiépíteni, és tá sta la n feladat. ugyanakkor szem besíteni a Biblia ta n ítá sa iv a l és az A történelm i m odell, am it m egpróbáltam felvázolni egyetem es keresztyén trad íció v al.4 — m in t m inden modell — sokban vázlatos és elna­ A szabadegyházi közösségek életének első szakaszá­ gyolt. Mégis remélem, hogy sikerült érzékeltetnem azt, b a n éppen ez az egyháztörténelem m űvelésének a leg­ hogy a szabadegyházi közösségek dogm atikai eszmélő­ fontosabb m otiválója. désében, ta n ítási rendszerük alakulásában döntő része E zen a ponton lehet m egérteni a reform áció és v an L u th er m egértésének, a lutheri tan ításo k teológiai L u th er egész m unkásságának kulcsszerepét a szabad­ továbbgondolásának. L utherrel és a reform áció korá­ egyházi teológiai gondolkodásban, hiszen a reform áció val fo ly ta to tt párbeszédünk nyom án is tu d a to su l v á­ nyilvánvaló célkitűzése az v o lt: vissza a forrásokhoz. laszunk a rra a kérdésre: mivégre vagyunk itt e vi­ Az egyes szabadegyházi közösségek úgy ta r tjá k m a­ lágban? g u k a t a reform áció örököseinek, hogy a L u th e r által H árom példával szeretném illusztrálni azt, hogy a elkezdett ú t folytatóinak tu d já k m agukat, olyanoknak, szabadegyházi közösségek teológiai gondolkodásának akik továb b lép tek , vagyis életükben és ta n ítá saik b a n kibontakozása és elmélyülése szem pontjából m it je­ radikálisabban v állalták az általu k felism ert és fontos­ len t ez a párbeszéd. Az egyik példa a szabadegyházi n ak ta r to tt bibliai trad íció t. Ezek az új hitbeli felis­ közösségek „tö rté n e te lő tti” m ú ltján ak m egértésére vo­ m erések — m in t ahogyan ezt egy korábbi ta n u lm á ­ natkozik. E z az an ab a p tisták és L u th er kapcsolatának nyom ban m ár m egpróbáltam feltárn i5 — csak akkor vizsgálata. A m ásik példa arra vonatkozik, hogy L uther hoznak létre életképes eg yházakat, h a a kor nagy megismerése, ú jra felfedezése hogyan m otiválja a me­ kihívására a Szentírás alap ján v álaszt ad nak, és ha az to d ista egyház indulását. A harm adik példa pedig azt így felism ert igazság szinkronban v an a k in y ilatkozta­ m u ta tja , hogy L u th er alapvető reform átori ta n ítá sa i­ tá s egészével. E z a folyam at feltételezi viszont az nak átgondolása hogyan segíti egy szabadegyház jel­ egy h áztö rtén eti k o n tin u itás m egkeresését és kiépí­ legzetes teológiai gondolkozásának kialakulását. 4. L u th er és az an a b ap tisták kapcsolatának vizsgá­ tését. A szabadegyházi közösségek összességében a refor­ latához csak a fentiekben vázolt modell alapján kívá­ m atív felismerések egym ást követő, kiegészítő rend­ nok néhány m egjegyzést fűzni. D olgom at m egkönnyíti szere bontakozódik ki. A m etodizm us a m egtérés, az az, hogy K iss E m il kollégám a Theologiai Szemle ez egyéni h itre ju tá s döntő jelentőségű fo rd u la tá t te tte évi 4. szám ában egy alapos, a legjobb irodalm at fel­ új hitbeli felismeréssé, am elynek m ély luth eri gyökere ölelő tan u lm án y b an foglalkozott ezzel a kérdéssel.7 volt. A m etodizm us indulásában — m in t ahogy a ké­ U gyanakkor — és ezt m ár kevesebben ism erik — sőbbiekben szeretnék n éhány a d a tra rá m u ta tn i — Szebeni O livérnek8 is az elm últ hónapokban jelen t meg döntő jelentősége v o lt L uthernek. A m egtérés szim­ „A n ab a p tisták ” cím en egy összegző tanulm ánya. bolikus m egvallására, a hívő keresztségre k erü lt hang­ A b a p tista teológiának is egyik döntő feladata v o lt súly a b a p tisták n ál, míg a pünkösdi irányzatok, va­ és m a ra d t a tö rté n ete előtti ősök, előfutárok keresése, lam int a különböző k arizm atikus m ozgalm ak ennek az teológiai vizsgálata.9 A legkézenfekvőbb párhuzam a érzelmileg is m egragadó m egism ételt átélését, a „m á­ X V I. századi a n a b ap tista m ozgalm akban ad o tt. Eze­ 279

k et K a rl K a u tsk y 10 egyszerűen vallásos forradalm árok­ n ak te k in te tte , m ások a „p ro testan tizm u s balszárnyá­ n a k ” (R oland Baiton)11 a „radikális reform ációnak” (G. H . W illiam s)12 vagy egyszerűen a reform áció h arm a­ dik irán y zatán ak . Mivel az an a b a p tistá k ú jra kereszte­ lők voltak, ad ó d o tt egy egyszerű azonosítás: a m ai bap­ tizm us azonos a X V I. századi an ab ap tisták k al. „Elég erre vonatkozóan megjegyezni, hogy m ár dr. Somogyi Im re13 rá m u ta to tt ennek ta rth a ta tla n sá g á ra . A m ai baptizm us a hazai történelm ünkben szereplő h u tte ri­ tá k teológiájától éppoly táv o l áll, m int utópisztikus szocializm usuktól. E nnek ellenére képvisel több olyan elvi állásfoglalást, m in t am ilyen a h u tte ri közösségé v agy m ás a n ab ap tisták é” 14 — írja Szebeni Olivér. A problém át te h á t az eltérés és az egyezés egym ás­ m ellettisége okozza. E z viszont az a n a b a p tistá k jobb m egismerésére, az elm élyült a n a b a p tista k u ta tá sra sar­ k a llt.15 E nnek nyom án nagyon h am ar kiderült, hogy az „ a n a b a p tista ” szó egy gyűjtőfogalom , mely m inden a lutheri, kálvini, zwingliánus és a n titrin itá riu s irány­ za ttó l eltérő m ozgalom ra rárag ad t. M ár a X V I. szá­ zad b an tö b b , egym ásra vissza nem vezethető teológiai rendszert jelölt ez a szó, m elynek legjobb analízisét H aro ld S. B ender16 a d ta ki, három a n a b a p tista csopor­ to t külö n ít el — a forradalm i, a szemlélődő és az evangélium i a n a b a p tistá k a t. Ezeken tú l még három sp iritu alista csoportot is m egkülönböztet: a forradalm i sp iritu alisták at. (Ezekhez sorolja M ünzer T am ást és Karlstadt A ndrás m ozgalm át). A racionalista spiritua­ listá k a t és az evangélium i sp iritu alisták at. Az utóbbi csoport legnevesebb képviselőjének C aspar Schwenck­ feldet ta rtja . N yilvánvaló, hogy az an a b a p tistá k is a reformáció szülöttei. A történelm i igényű k u tatáso k elő tt te h á t az a feladat állt, hogy azt tisztázza elsősorban, hogy m iben és hogyan ép ü lt a sokarcú an abaptizm us a re­ form ációra. H einold Fast17 h é t p o n tb an sű ríte tte azo­ k a t a közös vonásokat, am elyek az a n a b a p tistá k a t a L u th e r á lta l elin d íto tt reform ációval összekapcsolják: 1. Közös gondolat v o lt az, hogy az em bereket radi­ kális m egtérésre kell felhívni, am ely teljesen m eg v álto ztatja az életet és azt egy új ösvényen vezeti. 2. E z a radikális m egtérés L uthernél és az anabap­ tistá k n á l egyform án csupán Isten ajándékakép­ pen m ehet végbe. 3. Jelentős te re t k a p o tt a Szentiélekről szóló ta n ítá s m ind L uther, m ind az an a b a p tistá k ta n ításáb an . A Szentiélekről szóló ta n ítá sb a n a különböző an a b a p tista körök közö tt voltak nézeteltérések, néhány szélsőséges nézetet is ism erünk, de pl. a svájci evangélium i an a b a p tistá k ezen a ponton nem lépték tú l a lutheri ta n ítá s kereteit. 4. A Szentlélek által létreh o zo tt m egtérés m ind L uthernél, m ind pedig az an ab ap tisták n ál a lelkiism ereti szabadság gondolatához vezetett. 5. Bizonyos kapcsolatot és eltérést lehet találni a k ét sakram entum ra vonatkozó lutheri és anabap­ tis ta ta n ítá s között. Közös alap, hogy az úrva­ csorához és a keresztséghez h it szükséges. E rre ép ü lt fel az an a b a p tistá k hitvalló keresztségről szóló tan ítása. 6 . Az a n ab ap tisták gyülekezetről a lk o to tt nézete a lutheri ta n ítá s továbbfejlesztett v álto zatán ak tek in th ető . Ú j elem viszont az an ab ap tisták n ál az önkéntes gyülekezeti tagság felismerése. 7. M indezeknek az az alapja, hogy L u th er és az a n ab ap tisták egyform án a S zentírást te k in te tté k egyetlen norm ának a h it kérdéseiben. 280

E zeknek alapján m egállapíthatjuk, hogy az an a­ b a p tistá k is a L u th er által kezdem ényezett reform áció gyerm ekei, még akkor is, h a tö b b ponton to v áb b léptek a L u th er által kezdem ényezett úton, és ezt az u ta t L uther, aki m ásodkézből ism erte az a n a b a p tistá ­ k a t, nem vállalta. Ez viszont a m ai szabadegyházi teológia szám ára is egy nagyon fontos tan u lság o t hordoz m agában. B iztosan továbblépni, ta n ítá so k a t a m ai kor változó körülm ényei k ö zött újragondolni, csak az alapok — ebben az esetben a lu th eri alapok — pontos ism eretében lehetséges. 5. A m ásik példa W esley és L u th e r kapcsolata. H ein V oigt18 kontinensünk legjobb m etodista L u th er szakértője jubileum i megemlékezése elején J . K . N uel­ sen (1867—1946) — az európai m etodizm us egyik nagy szervezőjét — püspököt idézi, aki szerint L u th e r nelkül nincsen W esley, akinek m egtérését döntően m o tiv álta L u th er Galáciai levélhez írt k o m m entárja és a R óm ai levél m agy arázatán ak előszava. Megtérése naplójáról 1783. m ájus 21-én tö rtén tek rő l W esley ezt írta : „ E ste nagyon kedvetlenül m entem az A ldersgateu tcába, ahol L uthernek a Róm ai-levélhez írt előszavát olvasták. K b. három negyed kilenckor, an nak a helynek olvasásánál, ahol L u th er azt a válto zást vázolja, m elyet Isten ereje visz véghez az em beren a Jézus K risztusban való h it által, — szívem ben csodálatos m elegséget éreztem : tu d a tá ra ébredtem annak, hogy bizalm am at, lelki üdvöm et illetőleg, m ár egyedül K risztusba ve­ tem , s bizonyos voltam abban, hogy Ő m inden bűnö­ m et elvette tőlem , s m eg v álto tt a bűn és a halál tö r­ vényéből.” 20 E nnek a L u th e r h a tá sn a k alap jait Zin­ zendorf h errn h u ti közösségével való kapcsolata terem ­ te tte meg és ez a h a tá s nem volt múló, pillanatnyi, hanem W esley egész életét, teológiai gondolkodását á t­ színezte. W esley több m éltató ja arról értekezik, hogy a m etodizm us lényegében a lutheri típusú, pietizm us „lefordítása” angol nyelvre.21 C. W . W illiam s22 W esley teológiájának elemzése során jelentős szerepet tu la jd o n ít ennek a lutheri h a tásn ak , nem különben H enry Carter23, aki W esley örökségét az ökum ené szem pontjából teszi vizsgálat tárg y áv á. Összegezve a tan u lság o k at m egállapíthat­ ju k , hogy L u th er személyiségének és teológiájának h a tá sá t is vizsgálnunk kell akkor, h a a m etodista egy­ ház genezisét ak arju k m egérteni. U gyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy a m egigazulástan egy új fázisa jelenik meg a Wesley-i teológiában. A hitből való megigazulásról a m egigazult cselekedetekre kerü lt a hangsúly. Philipp Schaff a W esley-i ta n ítá s t egy érde­ kes párhuzam m al igyekszik m egvilágítani. Szerinte K álvin ideája: a keresztyén — Isten szolgája; Luther szerint: a keresztyén — Isten gyerm eke; Wesley sze­ rin t: a keresztyén tökéletes em ber lehet K risztus tö r­ vényében24. Szám ára a keresztyén tökéletesség azt je­ len tette, hogy hívő em ber egyre tökéletesebbé lesz „a szeretetben; vagyis a Szentlelek m inden gonosz indu­ lato t lerombol bennünk, és m inden szó és m inden cselekedet végül is Isten és az em berek irán ti szere­ te tb ő l fakad.” 25 6. A harm adik példa a rra u tal, hogy L u th er alap­ vető reform átori ta n ítá sa hogyan term ékenyíti meg egy szabadegyházi közösség mai teológiai gondolko­ d ását. E gyházam — a hetedik napot ünneplő adven­ tis ta egyház, mely egy m últszázadi ébredesm ozgalom ­ ból n ő tt ki, mely Jézus közeli m ásodik eljövetelének öröm hírét á llíto tta igehirdetésének középpontjába — a többi evangélium i p rotestáns felekezettel e g y ü tt kö­ zös örökségként v allo tta a h it általi m egigazulást.26 De m ivel a m últ század viharos gyorsasággal kapitalizáló­ dó A m erikájában egyre nagyobb hangsúly e sett a

m indennapi élet kegyességére, a m egszentelt élet fon­ dunk. Nem akkor já ru n k jó úton, h a a régit ú jra cserél­ jük, de nem is akkor, h a m ást választunk. A helyben tosságára, ezért ez a ta n ítá s h á tté rb e szorult. E nnek h am arosan jelentkeztek a riasztó következm ényei. já rás sem visz b e n n ü n k et előre. A régi u ta t ú jra kell gondolni, a régi igazságot változó korunk újabb és A teológiai gondolkodás mérlege K risztus cselekedete újabb kihívásaival kell szem besíteni. E z term észetesen h ely ett az em ber cselekedetére to ló d o tt. A hhoz, hogy létét, ta n ítá sá n a k igazi gyökerét és küldetését ú jra­ nem a z t jelenti, hogy az egyháznak az a feladata, hogy a ko ráb b an felism ert igazságokat félretéve új hitbeli értelm ezze az a d v en tista egyház, szükség v o lt a hit alapokat keressen, hanem az, hogy m ai korunk, m ai általi m egigazulás újrafelfedezésére. életünk kihívásai k özött, hűségesen az alapokhoz, E nnek az alapvető reform átori ta n ítá sn a k újrafel­ a k o rábban felism ert igazságokhoz új érvényes vála­ fedezése az ad v en tista teológiában az 1888-as m in­ szokat adjon koru n k égető kérdéseire. Így az egyház neápolisi konferencián27 tö rté n t meg, de ez nem egy­ szerűen a lutheri m egigazulástan újraism étlését jelen­ nem a régit veti el, hanem a z t m eghaladja. O lyan ez m in t m ikor a szerpentin ú t kerüli a hegyet. V isszatér te tte , hanem a kor valóságának, az egyház addig ugy an arra a p o n tra, de m ár m agasabban, közelebb m eg tett dogm afejlődésének a szem besítését a Szentírás a csúcshoz. m egértésének reform átori örökségével. É rdekes módon L uthernek nem csak egyházszem lélete, hanem egész tu d a to su lt ez az ad v en tista teológiában. Geoffrey J . Paxton, ausztráliai anglikán lelkész 1977-ben „Az teológiája dinam ikus teológia. E z é rt statik u s form ában L u th er nem élhet. Meggyőződésem, hogy L u th er teoló­ A dventizm us m egrostálása” címen egy28 objek tív tá r ­ g iájának ez az igazi ihletésű dinam izm usa az éltető gyilagosságra törekvő d o g m atörténeti k ö n y v et írt, eleme. E z é rt tesz L u th er M árton teológiája m a is nagy erről a kérdésről. Az az alaptétele, hogy a H . N. szolgálatot a keresztyénség ügyének, m iközben p ár­ A dven tista E gyház a reform áció örököse. A reformáció beszédre, az egyház m egújuló küldetésének m egértésére lényege viszont a h it általi m egigazulás felismerése ta n ít. volt. E zért szám on kell kérni ezt a reform átori ta n ítá s t Szigeti Jenő az egyházon ab ban a form ában, ahogyan L u th er meg­ fogalm azta. A zt kell m egvizsgálni, hogy olyan form á­ ban m egtalálható-e ez a ta n ítá s, m in t a reform átorok­ JE G Y Z E T E K nál. A könyv gondos áttan u lm án y o zása arról győzi meg az olvasót, hogy ennek a koncepciónak v an néhány 1. E . G. W hite: T he G reat C ontroversy B etw een C hrist a n d S atan . súlyos m ódszertani h ibája. Szám unkra, ad v en tisták P P P A : M ountain View 1950. 120. — 2. A szek ták és a z ellenük való védekezés m ódja. S áro sp atak , 1933. Vö. Szigeti Jenő: A reform átu s szám ára bárm ennyire is hízelgő az a tétel, hogy ben­ eg y h áz kapcsolatai a p ro testán s kisegyházakkal a két világháború n ü n k et tek in t P a x to n a reform áció örököseinek, mégis k ö zö tt. Id. Megemlékezzél a z ú tró l 1981. 151— 164. — 3. Szigeti egy félrevezető elemről nem h allg ath atu n k . A refor­ Jen ő : A m agyarországi szabadegyházi közösségek keletkezése és a p ro te stá n s egyházak. Id. Uo. 13— 32. — 4. P l. a n azarén u so k n ál : máció u tán i három és fél évszázad dogm atikai, teológiai H . Rüegger: Die evangelisch T aufgesinnten. 2. Aufl. 1 962. — A b ap ­ és egyháztörténeti fejlődését — ennyi idő te lt el ugyan­ t is ta g y a k o rla t tö rté n e ti h á tte ré rő l: A lm á si M ih á ly : „ É s to v á b b m en t az ő ú tjá n nagy öröm m el” B p. 1979. Az a d v e n tis tá k a szom bat is a reform ációtól az a d v en tista egyház indulásáig — tö rté n e té rő l: J . N . A ndrew s: H isto ry of th e S a b b a th a n d th e F irst nem lehet letagadni és k iik tatn i. Az A d v en tista E gy­ D ay of th e W eek. W ashington D. C. Review an d H erald P . A. 1861. — L. R . Conradi: G eschichte des S abbats. H am b u rg 1912. stb . ház csak a reform áció folytatóinak közvetítésével kap­ — 5. A közös keresztyén tradíció szektás elszíneződései. Uo. 235— csolódik a reform ációhoz. K ülönben m inden m ás egy­ 251. — 6. Szigeti Jenő: A pünkösdi m ozgalom tö rté n e ti gyökerei. Uo. 165— 185. — 7. K iss E m il: L u th e r és az a n a b a p tis tá k . T h. Sz. h áztö rtén eti előzm ényünkhöz is csak ennek a „ tö rté ­ 1983. 4. 230— 234. — 8. Szebeni Olivér: A n a b a p tistá k . (B p.) 1980. 179. old. — 9. Vö. K im e r A Bertalan: A n a b a p tista ta n u lm á n y a i. neti híd n ak ” a k ö zbeiktatásával kapcsolódunk. ibliográfiája: Szebeni Olivér: im . 134. — Dr. Som ogyi Im re (szerk) A m ásik h ibája ennek az alaptételnek, hogy m inden EB m lék lap o k 2. Bp. 1948. stb . — 10. K . K a u ts k y : A szocializm us elő fu tárai. Bp. 1950. — 11. R. B aiton: T he R eform ation of th e közösséget csak úgy lehet igazán megismerni, h a abból S ix teen th C entury. B oston 1952. — 12. G. H . W illia m s: T he R adica a tö rtén eti m agból vagy ahogyan egy korább ta n u l­ R eform ation. P h ilad elp h ia, 1962. — 13. Dr. Som ogyi Im re: K ö n y v ­ m ányom ban29 ezt neveztem „reform atív megismerés­ szem léje K irn er: B a p tista kró n ik ájáró l. A K ü rt. 1936. 10. sz. 18. old. — 14. Szebeni O.: i. m. 2. — 15. K iss E m il: i. m. jeg y ­ ből” lehet megismerni, am i létrehozta. E z az A dven­ z17— etan y ag á b an m eg találh ató a legfontosabb irodalom . Vö. M enno ­ tis ta E gyház esetében nem a h it általi m egigazulás nitische Lexioon. kötet 1913— 1967. — 16. H . S . B ender: M ennonita u a rte rly Review. 1944. 67— 88. 1945. 90— 100. — 17. H . F ast: volt, hanem a K risztus m ásodik eljövetelébe v e te tt TQhe D ependence of th e F irst A n ab ap tists on L u th e r, E rasm u s anti Zwingli. M ennonita Q u a rte rly Review . 1956. 2. 105. — 18. K . H . hit. A h it általi megigazulás döntő élm énye ezt az Voigt: Was die M ethodisten von L u th e r erb ten . F riedensglocke. alapvető felism erést, d o g m atörténeti m agot gazdagí­ 1983. o k t. 23. 115. — 19. K . Steckel— C. E. Som m er: G eschichte der to tta , te tte teljessé. A bban segített, hogy a közös ke­ E v angelisch-m ethodisten K irche. S tu ttg a rt 1982. 100— 104. 136— 139. stb . — 20. Kriege, O. : A teodizm us tö rté n e te . Bp. én. 18— 19. — resztyén tradíció k o n tin u itásáb an ragyogjon fel az 21. H. H olm quist m eg állap ítását idézi K . H. Vogel: i. m. — 22. egyház által h ird e te tt alapvető felismerés. Í gy P a x to n Colin W . W illiam s: Die Theologie J o h n W esley. A nker Verlag. n k fu rt am Main 1967. — 23. H enry Carter: Das E rb e Jo h a n n es ab ban té v e d e tt, hogy a reform áció által felism ert FWraesley u n d ide O ukum ene. A nker Verlag. F ra n k fu rt am M ain. 1951. — 24. P . Sch a ff: T he Creeds of C hristendom . I. New Y ork— London. alapvető igazságot te k in te tte egyházam alapvető ka­ 1931. 192. — 25. G. Lean: T űzből k ik ap o tt üszök. W esley Já n o s élete. rakterisztikum ának. A H . N. A d v en tista E gyház, B p. én. 155— 156. Hecker F rigyes utószavából. — 26. Az ad v e n tista vagy bárm elyik más szabadegyházi közösség, nem álláspontról. L elk észtájék o ztató 1983. 187— 238. Országos L elkész­ é rtek ezlet, 1982. szeptem ber 5— 8. előadásai. A tö rté n e ti összefüg­ epigonja a reformáció korának, hanem olyan utóda, gésekről: Szigeti Jenő: A h it á lta li m egigazulás a m ai ad v e n tista am elyik m eghaladja több ponton a X V I. században teológiában. 230— 238. — 27. Erdélyi László: A M inneápolisi G enerál K onferencia 1888. L elkésztájékoztató. 1983. 188— 195. R . W . felism ert hitbeli igazságokat. W ieland: 1888. Message. A n In tro d u ctio n . S outhern P ublishin g Ass. 1980. R . W . Schw artz: Light Bearers to th e R e m n a n t. 7. Összegezve az elm o n d o ttak at, csak egyetlen meg­ P P P AN.ashville, M ountain View. 1979. 183— 197. — 28. G. J . P axton: The v ita tá sra , párbeszédre alkalm as té te lt szeretnék meg­ S haking of A dventism . A D ocum ented A ccount of the Crisis am ong A dventists over th e D octrine of Ju s tific a tio n by F a ith . B aker em líteni. A reformáció, L u th er öröksége úgy él, ha Book H ause. G rand R apids. 1978. — 29. A közös keresztyén tradíció a reform átorok által m egkezdett ú to n to v áb b hala­ szektás elszíneződései. Uo. 235— 251.

281

William Amesiustól Eugen Osterhavenig A magyar reformátusok hollandiai peregrinációjának három évszázada, különös tekintettel a Sárospataki Kollégium jelentőségére A reform áció ó ta a M agyarországi R eform átus E gy­ A braham Scultetus, a híres ném et reform átus teológus h áz legtöbb vezetője nem M agyarországon ta n u lt teoló­ és p réd ikátor veje. Az em lített városok vezető emberei „szívesen és barátságosan” fogadták őket. Ez 1623 g iát. A X V I. században a m agyarországi reform átus késő tavasza vagy n y a ra volt. lelkészek W itten b erg b en ta n u lta k , ahol egy „Coetus H u n g aro ru m ” m ű k ö d ö tt, 1529-ben tö rté n t kiu tasításá­ Szenczi M olnár n aplót is írt, am i azonban hirtelen ig. D évai Bíró M átyás, Szegedi K is Istv án , Méliusz félbeszakadt, am ikor B ethlen őt kom oly diplom áciai Ju h á sz P éter, K árolyi G áspár és tö b b száz m agyar küldetéssel b ízta meg. K ésőbb viszont fo ly ta tta hűsé­ diák volt a w ittenbergi egyetem öregdiákja és a gesen és to v áb b írta azoknak a helységeknek a neveit, „C oetus H ung aro ru m ” ta g ja .1 ahol úrvacsorában v e tt részt. „H agae Comitis in M iután az akkori türelm etlen lutheránizm us kiűzte H ollandia — 1623” — írta , am i azt is bizonyítja, hogy a m agyar reform átus d iákokat W ittenbergből, a heidel­ láto g atása nem csak m agánjellegű volt. H ollandiában bergi, altdorfi és az O dera m en ti fran k fu rti egyete­ t e t t sikeres láto gatásának befejezését „régi b arátsá­ m ekre kezdtek el járn i. A H arm incéves H áb o rú bi­ goknak” tu la jd o n íto tta Szenczi Molnár. zo n y talan időszaka pedig a ném etországi ta n u lá s lehe­ 1623 volt az az év, am ikor a m agyar hallgatók pereg­ tőségeit nem sokára m egszüntette. 1622-ben elpusztí­ rinációja H ollandiában elkezdődött.3 N ém etországból to ttá k a heidelbergi egyetem et, és h am ar elkezdődött érkeztek az első m agyar hallgatók, ajánlólevéllel a a m ag y ar egyház tö rtén etén ek új korszaka, am ely kezükben A braham Scultetustól, aki H eidelbergből tö b b m in t három száz évig ta r to tt. E k o rt a X V II. m enekült el az előző évben, am ikor a váro st és az században „ P e regrinatio Belgica” -n ak h ív tá k . 1623egyetem et e lp u sz títo ttá k W allenstein k ato n ái a H a r­ b an érkeztek az első m agyar teológusok H ollandiába; mincéves H áb o rú során. E gy m ásik előszóban azt írta valószínűleg úgy kell tek in te n ü n k ezt a d á tu m o t, m in t Szenczi M olnár, hogy ő kiváltságos volt, m ert A bra­ a holland és m agyar reform átusok k ö zö tti nagyon ham Scultetus prédikációit h a llg a tta időnként, húsz fontos kapcsolatok kezdetét. évig H eidelbergben, ahol Scultetus nem csak teológiai Az egyháztörténészek még adósok azzal a válasszal, professzor volt, hanem a pfalzi herceg udvari lelké­ hogy m iért H ollandiába m entek a m agyar hallgatók, sze is. és nem Svájcba, am i sokkal közelebb v a n M agyar­ Szenczi M olnár hollandiai láto g atása u tá n több m in t országhoz. Az igaz, hogy n éh án y m agyar diák a ötvenegy m agyar teológus ira tk o zo tt be csak a frane­ zürichi és bázeli egyetem re já rt, de ezek csak néhányan keri egyetem re egy év a la tt.4 A zelőtt a nevük a ném et v o ltak , és azokhoz képest, akik a holland egyetem ekre egyetem ek jegyzékeiben szerepelt. Az ötvenegy hall­ já rta k , szám uk alacsony és jelentéktelen. M iért m en­ gatóból B ethlen G ábor m aga tá m o g a to tt huszonné­ te k elsősorban H ollandiába, a m agyar reform átus gyet. E gy m ásik fontos em ber is, R ákóczi György, teológusok? aki 1630-ban erdélyi fejedelem le tt B ethlen G ábor A M agyarországi R eform átus E gyház k é t legna­ u tán , tá m o g a to tt néh án y at. Ténylegesen ez azt jelen­ gyobb tizenhetedik századi alak ján ak , Bethlen G ábor te tte , hogy ezeknek az „alum ni suae m ajestatis P rin­ (1580—1629), erdélyi fejedelem nek és Szenczi M olnár ceps T ransylvaniae” -nak a költségeit B ethlen G ábor és A lbertnek (1574—1634) v o lt döntő szerepe abban, m ás korabeli reform átus vallású főúr viselte. hogy a teológusok a ném et egyetem ekről H ollandiába A m agyar „P ercgrinatio Belgica” tö rtén etéb en négy vándoroltak. különböző korszak v o lt: az első — az aranykor 1623A tizenhetedik századi m agyar k u ltú ra legfontosabb tól, 1690-ig; a m ásodikban egyre tö b b politikai meg­ a lak ja Szenczi M olnár A lb ert vo lt. F e ln ő tt életének szorítás volt, és 1794-ig ta r to tt; a harm adik 1794-től legnagyobb részét N ém etországban tö ltö tte , és 1616 az első világháború végéig, 1918-ig; és az utolsó kor­ u tán néhány diplom áciai k ü ld etést is te lje s íte tt B eth­ szak, am ely az első világháború végén kezdődik, s ta r t len G ábor szám ára.2 Senki nem t e t t tö b b e t n ála sem a m ai napig. a M agyarországi R efo rm átu s E g y h ázért, sem a m agyar k u ltú rá é rt. 1607-ben a genfi zso ltáro k at fo rd íto tta m a­ A z aranykor: 1623— 1690 g y a rra ; e m esterm ű nélkül a m agyar irodalom nem n y erte volna el a m ai fo rm á já t. Ő v o lt az első latinul 1623-ban a franekeri és leydeni egyetem re b eirat­ írt m agyar nyelv tan k ö n y v írója is. Az első n y o m ta to tt koztak az első m agyar hallgatók. Az első korszakban m a g y a r—latin—görög, ill. la tin —görög—m agyar szó­ tö b b m in t ezer hallgató volt Franekerben, és több m int t á r t is ő á llíto tta össze, a H eidelbergi K áté n éhány for­ négyszázan Leydenben is. A m agyarok megjelenése a d ítá sá t, a Biblia revízióit végezte el, és 1624-ben K ál­ groningeni egyetem en 1627-ben kezdődött, U trechtben vin In stitú c ió já t fo rd íto tta m ag y arra B ethlen G ábor pedig 1643-ban. E zenkívül voltak m agyarok H ard er­ m egbízásából. w ijkben, D eventerben és A m sterdam ban is. Ne feled­ Szerencsénkre részletes előszót ír t az In stitúció m a­ jü k azonban el, hogy a legtöbb hallgató k ét vagy há­ rom egyetem re is já rt, így a m agyar hallgatók szám a g y ar fordításához. E z a rra a kérdésre válaszol, hogy m iért k ü ld ték holland egyetem ekre a m agyar hallga­ ebben a korszakban kb. ezer és ezerkétszáz között m ozgott, s az akkori m agyar egyháznak m ajdnem tó k a t. E lőszavában arról tá jé k o z ta t m inket, hogy am ikor arra v á rt, hogy a nyom dász befejezze az In sti­ egész „corpus m inistrorum ” -á t jelen tette. Így bizto­ túció n y o m ta tá sá t, akkor W eselbe és E m denbe u ta ­ san m ondható az, hogy a m agyar egyház vezetése H ol­ landiában ta n u lt.5 z o tt (ezek É szak-N yugat-N ém etországban vannak), E nnek az első kornak, aranykornak a m agyar hall­ m ajd A rnhem be, H arderw ijkbe, A m sterdam ba, Ley­ denbe, H ág áb a, U trech tb e és D ordrechtbe (ezek Hol­ gatói fizetővendégek voltak H ollandiában. A legérté­ kesebb pénzzel (m inden idők legjobb pénzével) fizet­ landiában v annak). Gvolfius R ein h ard v o lt az ú titársa, te k — arannyal. Az erdélyi fejedelm ek évenként hu­ aki nagyon kiem elkedő korabeli egyházi em ber volt. 282

szonnégy teológust tá m o g a tta k . A M agyarországi Re­ form átus E gyház sok főurának is v o ltak sa já t „alum ­ nusai” , diákjai — így nevezték sa já t hallgatóikat. N éhány gazdag város, pl. D ebrecen és N agyvárad, tá ­ m o g atta az onnan szárm azó h allgatókat. T ud ju k , hogy az erdélyi püspökök is tá m o g a ttá k alum nusaikat. A m agyar hallgatók beáram lása nagyon jövedelmező vállalkozást je le n te tt a holland egyetem i városoknak és polgáraiknak. A páczai Csere, aki ö t év et tö ltö tt H ollandiában és a harderw ijki egyetem első teológiai d o k to ra le tt, m a­ g yar enciklopédiájában p an aszk o d o tt is em iatt: „tö b b m in t ötezer aran y d u k á to t a d ta k ki m agyar hallgatók o k ta tá sá ra évenként H ollandiában. N em hoz anyagi előnyt a m agyar nem zetnek, és az a pénz, am it o tt k iad tak , elég le tt volna fe n n ta rta n i egy hasonlóképpen m agas színvonalú egyetem et E rdélyben.” 6 T ény az is, hogy speciális m egbízásokat is a d tak néhány m agyar hallgatónak, am ikor azok H ollandiá­ b an ta n u lta k . Kom árom i Csipkés G yörgyöt, aki az u tre c h ti egyetem első teológiai doktora volt, Debrecen városi tan ácsa azért küld te ki, hogy készítse el a Biblia m odern m agyar fo rd ítását. Így 1685-ben tö b b m in t 5000 m agyar B ibliát n y o m ta tta k H ollandiában — D ebrecen városi tan ácsa költségén. S ajnálatos m ódon csak néhány példány érkezett meg D ebrecenbe, m ert a róm ai katolikus egri érsek lefoglalta és végül elégette az egész küldem ényt. A páczai Cserét szintén az erdélyi püspök tá m o g a tta kísérletében, az első m agyar nyelvű enciklopédia meg­ jelentetésében, am it először 1654-ben U trech tb en ad­ ta k ki. M isztótfalusi K is M iklóst azért k ü ld te a püspöke, hogy sa já títsa el a k ö n y v n y o m tatás m esterségét. Olyan m űvész le tt M isztótfalusi A m sterdam ban, hogy az ő b e tűöntése le tt a leghíresebb korában. K ilenc évet tö ltö tt A m sterdam ban, a zu tán visszam ent E r­ délybe, és szakm ájának legm odernebb berendezését h o zta haza. Még am ikor A m sterdam ban volt, több tízezer B ibliát n y o m ta to tt k i.7 A m agyar hallgatók fontos szerepet já ts z o tta k az akadém iai disputációkban a tizenhetedik században: L ub b ertu s és Am esius F ranekerben, G om arus és Maresius G roningenben, V oetius U trech tb en és Coc­ ceius, Leydenben v o lt az akkori m agyar hallgatók legfontosabb tanácsadója. A zt tu d tá k , hogy Lub­ bertu s F ranekerben, aki 1623-ban első holland pro­ fesszorként fogadott m agyar hallg ató k at, halálos ágyán m o n d ta: „ne felejtsétek el a kedves m agyar hallga­ tó im a t” 8. N éhány hallgató teológiai dok to r is le tt. Több m agyar prom óció volt ebben a korszakban (így nevezték a hollandok a d o k to rátu st), m in t hazai. Ezekből a vázlatos m egjegyzésekből annyi nyilván­ való, hogy a m agyar hallgatók nagyon szívesen lá to tt vendégek v o ltak H ollandiában. A nem rég a la p íto tt holland egyetem eknek nagy szükségük v o lt hallga­ tó k ra, m ert az ország an n y ira kicsi volt, hogy nem v o lt elég holland ifjú a főiskolák benépesítésére. A X V II. században a franekeri, leydeni és u trech ti egyetem ek hallgatóságának legalább fele m agyar volt. Igen sok p én zt h oztak a m agyarok ezeknek az egyete­ mi városoknak. Az biztosan m ondható, hogy a m agyar hallgatók beáram lása nélkül a holland egyetem ek nem tu d ta k volna to v áb b élni egy évszázadnál. E z t a meg­ állap ítást tá m o g a tja az a tén y , hogy rögtön, am ikor a m agyar peregrináció lecsökkent, az ezt követő kor­ szak végén, akkor k ét főiskola meg is szű n t: a franekeri és harderw ijki. A m agyar „P eregrinatio Belgica” a ra n y k o rá t a füg­ getlen erdélyi fejedelemség m egszűnése z á rta le 1690-

ben. M iután a H absburg király legyőzte a m agyar királyság török hódoltsági részét, E rdélynek fel k ellett adnia függetlenségét, beolvasztották a H absburg biro­ dalom ba m in t hercegséget, és jelentősége is csökkent. A második korszak: 1690— 1794 E zeknek a peregrinációknak a m ásodik korszaka egybeesik a m agyar történelem legtragikusabb részével. A H absburg uralom tető p o n tjá n volt, és a m agyar protestánsok szenvedése a h u g en o tták helyzetéhez ha­ sonlítható a N antes-i ed ik tu m visszavonása u tá n . A X V II. és X V III. század fordulóján M agyarországnak pro testán s többsége volt, de ennek a sö tét századnak a végén a lakosság 75%-a elpusztult. A m agyar hallgatók szám a, akik holland egyete­ m ekre já rta k , még elég m agas ebben a korszakban; kb. százötvenen voltak Leydenben és három százötve­ nen U trechtben. Jelen tő s tén y , hogy a m agyarok még ebben a korszakban is fizetővendégek v o ltak. N em volt m á r ugyan erdélyi fejedelem , és a legtöbb gazdag főúr is á tp á rto lt a róm ai katolikus egyházhoz, vagy az egész föld b irto k u k at elvesztették a reform átos hitb en való állhatatosságuk m iatt. Debrecen városa, a debreceni, nagyenyedi és sáros­ p a ta k i főiskolák folyam atosan tá m o g a ttá k a legügye­ sebb h allgatókat, am ikor azok to v á b b ta n u lta k H ollan­ diában. E zeknek az alum nusoknak a szám a azonban lényegesen csökkent. A legtöbb m agyar hallgató m aga fizette a ta n u lá sá t, az ún. „rectoria” m ódszer szerint: D ebrecenben vagy S árospatakon végezve tan ulm ányai­ k a t, általános iskolai ta n á ro k le tte k („rector” az akkori szóhasználatban) egy reform átus gyülekezetben, és a szükséges pénzt m e g ta k a ríto ttá k a szűkös fize­ tésből. R áad ásu l erre a célra a gyülekezetek is gyűj­ tö tte k adom ányokat. Ezek az anyagi eszközök sokkal kisebbek v o ltak, m in t az előző századéi. Az anyagi eszközök néha ki­ fogytak és a hallgatók pénz nélkül m a rad ta k H ollan­ diában. Az utrech ti városnak és az u trech ti egyetem ­ nek m agának k ellett segíteni úgy, hogy kölcsönadtak p én zt nekik, s ők m ihelyt ú jra letelepedtek M agyarországon m in t lelkészek vagy teológiai professzorok, visszafizették a z t.9 Az igény to v áb b i anyagi eszközökre k ö ztu d o ttá v ált, és nagylelkű holland laikusok k ét speciális ösztöndíjat a la p íto tta k : az ún. „A nna E ver­ w ijn F o u n d atio n ”- t és a „S tipendium B ernardium ”-ot, m ind a k e ttő t U trech tb en tanuló diákok részére. Ezek m ia tt az ösztöndíjak m ia tt az egyetem látogatása U trech tb en egyenletes m arad t, L eydenben és F ra­ nekerben viszont csökkent, és végül 1794-ben meg is szűnt. F o ly ta tó d o tt a m agyar nyelvű Biblia nyom ása U t­ rechtben és A m sterdam ban. Ügy tű n ik , hogy m ost m ár a kiadványok a holland testvérek nagylelkűsége követ­ keztében jelenhettek meg. Ezekben a kiadványokban az az érdekes új szokás, hogy a n y o m ta to tt B ibliában a Genfi Zsoltárok is benne voltak, am elyeket Szenczi M olnár ügyesen lefordított, ill. azok a k o ttá k , am elyek­ re a gyülekezeti éneklésnek szüksége volt. Az U trech t­ ben és Leydenben levő m agyar hallgatók végezték e bibliakiadások szuperrevízióját. E bben a korszakban azonban a bécsi korm ány na­ gyon m egnehezítette a külföldi u ta z á st a m agyar hallgatók szám ára. 1743-ban azt rendelte el, hogy útlevelet kell v áltani, m ielőtt k iu tazn án ak a H absburg birodalom ból. N éha a hallgatóknak egy évet k ellett várniuk Bécsben, míg az utazási irato k at kiad ták . 1783-ban azt rendelte el M ária Terézia, hogy a m a­ 283

g y ar p ro testán s hallgatóknak nem szabad járniuk azokra az egyetem ekre, am elyek ellenséges országok­ b an van n ak . Végül csak az erlangeni egyetem (N ém et­ ország) és u tre c h ti egyetem (H ollandia) lá to g a tását engedélyezte.10 E z a la tt a korszak a la tt katolikus m agyar főnemesek nevei is ta lá lh a tó k a leydeni és u tre c h ti névjegyzékek­ ben. De az E sterh ázy ak és P álffy ak nem „H u n g aru s” n a k vagy „T ransylvanus” -nak nevezték m agukat, m in t a reform átusok, hanem ,,A ustriacus” -nak, azaz osztrákoknak, akik a H absburg birodalom főnemes­ ségének tag jai voltak. A m ag y ar peregrinációnak v an egy kivételes egyház­ tö rté n e ti szem pontja ebben a korszakban. 1733-ban a m agyar hallgatók, akik a holland egyetem ekre já r­ ta k , h iv atalo san m egkérték a holland reform átus egy­ ház általános z sin atát, hogy bem ehessenek az egyházi vizsgákra (prep arato ire és perem ptoire), és hogy fel­ szenteljék őket, m in t Iste n Igéjének lelkészeit. H ab á r ez precedens nélküli vo lt, és nem is v o lt m egengedhető a dordrechti egyházjog szerint, a holland általános zsinat elfogadta a m agyar hallg ató k indoklását, akik az t á llíto ttá k , hogy az o tth o n i egyházuknak üldözése olyan m éreteket é rt el, hogy reform átus lelkészek föl­ szentelése tilos volt. 1733 és 1790 k ö zö tt negyvenöt m agyar hallgató te tt vizsgát holland egyházjogi te s tü le t e lő tt.11 Apróbb jelek m u ta tn a k arra, hogy ebben a korszakban Anglia egyháza is felszentelt n éhány m agyar teológust.12 A holland egyház kész v o lt arra, hogy megszegje saját egyházi ren d jét azért, hogy segítsen m agyar testvérei­ nek ebben a k ritik u s helyzetben!

N apóleon kora u tá n a m agyar peregrináció a holland egyetem ekre nagyban csökkent. Az egész X IX . század a la tt csak egy m ag y ar hallgató ira tk o z o tt be a leydeni egyetem re.13 A Stipendium B ern ard iu m segítségével folyam atosan já rta k m agyarok az u tre c h ti egyetem re, de a következő százh uszonöt évben összesen kevesebb m in t száz. H a b á r a holland egyház folyam atosan segí­ te tte a reform átus kollégium okat M agyarországon — például S árospatakon, D ebrecenben és N agyenyeden14 — pénzzel, tö b b m agyar reform átus hallgató m en t ebben a korszakban N ém etországba m in t Hol­ landiába.

legbefolyásosabb teológusa v o lt a X X . század első részében, és 1918-tól 1948-ig rendszeres teológiai pro­ fesszor volt a budapesti teológián.15 Sebestyén professzor szám ára a nagy A braham K uyperrel való barátság lehetővé te tte , hogy a hol­ landiai m agyar peregrinációt kiszélesítse az első világ­ h áború u tán . Á ltala a Gereformeerde K erken általános zsinata külön bizottságot ho zo tt létre, hogy tám ogassa az am sterdam i V rije U niversiteitre és a kam peni Theologische H ogeschoolra járó m agyar hallgatókat. Az 1920-as általános zsinat ó ta évenként adom ányokat g y ű jtö tte k ennek a felekezetnek m inden gyülekezeté­ ben erre a célra. A m ásodik világháború u tá n a b izo tt­ ság m u n k á já t kiszélesítették, hogy tám ogassa a m a­ g y ar m enekülteket is N yugaton. Eredm ényképpen a m agyar hallgatók száma Hol­ landiában ú jra em elkedett a X V III. század számához képest. 1949-ben és 1950-ben k é t m agyar hallgató volt U trechtben, három a V rije U niversiteiten és k ettő K am penben. Még a hidegháború legrosszabb éveiben is folyam a­ tosan érkeztek m agyar hallgatók H ollandiába teoló­ giát tanulni. H ontalanok és m enekültek U trechtbe, A m sterdam ba és K am penbe jö tte k A usztriából, Né­ m etországból és Svájcból. E zek kiegészítették a m a­ gyar kolóniát 1957-ig, am ikor is a peregrinációk lehe­ tősége ú jra m egnyílt M agyarországon. É rdekes meg­ jegyezni, hogy a holland teológiák diplom ásai később a reform átus egyházak lelkészei lettek Belgium ban, K anadában, N ém etországban, D él-A frikában, U ru­ guayban és az U SA-ban. N éhány m agyar hallgató holland reform átus egyházak lelkésze le tt H ollandiá­ ban. M ostanában A m sterdam ban, K am penben és U trechtben ö t diplom ás lelkész szolgál helyi holland gyülekezetekben. A hetvenes években a peregrinációk tö rtén etén ek új fázisa kezdődött, am ely „holland peregrinációk meg­ fordításá” -nak nevezhető. N éhány holland teológus fontosnak ta lá lta , hogy azért tan u ljo n m agyarul, hogy a M agyarországi R eform átus Egyház teológiájára és a P ro testán s Teológiai Intézetbe já rjo n Cluj-Napocán, a rom ániai szocialista köztársaságban. Ez az utóbbi teológia a régi erdélyi városban, K olozsváron találh ató és az erdélyi reform átus egyháznak hagyom ányos teológiája. A X V II. századi peregrináció három híres alakjának, Szenczi M olnárnak, A páczai Cserének és M isztótfalusi K isnek sírja v an a házsongárdi tem ető­ ben, ebben a városban.

A modern korszak: 1918-tól mostanáig

A sárospataki kollégium és a „Peregrinatio Belgica”

L ehetetlen elválasztani a m agyarok hollandiai pe­ regrinációjának m odern k o rszak át Sebestyén Jenő víziójától és élethiv atásátó l, aki az u tre c h ti Stipen­ dium B ernardium alum nusa és a M agyarországi Re­ form átus E gyházon belül az ún. „tö rtén elm i kálviniz­ m us” mozgalom vezetője vo lt. Ő M agyarország egyik

A teljesség igénye nélkül közlöm a sárospataki kol­ légium tan testü letén ek névsorát a „P eregrinatio Bel­ gica” k é t fontos korszakából; az t a kísérletet te ttü k ebben a tan ulm ányban, hogy a sárospataki teológiai professzorok névsorát 1630-tól 1789-ig dokum entál­ ju k .16

évei kb .

H olland egyetem

A harm adik korszak: 1794— 1918

1630 1631

1637

N év Salánki G yörgy R uszkai A ndrás Zem pléni G yörgy Sim ándi Já n o s Sepsi P ál K o m já th y M átyás D ávid Vereczi Ferenc Fövényesi Istv á n

Leyden, F raneker Leyden F raneker Leyden, F raneker F raneker F raneker Leyden, F raneker Leyden

Egyéb

Anglia

T anárság évei kb. 1639 1639, 49—56 1643 1645 1647—9

1656 1656—62 1662—71 1672—86 1686—1708 1717—19 1719—34 1734—47 1743 1744—72 1773—98

H olland egyetem

Egyéb

Bényei Ján o s Kolosi D ániel

Leyden, U trech t Leyden

Anglia

Tolnai D ali János H uszti Sándor Zebegnyei Ján o s Szepsi G áspár Szilágyi B enjám in Istv á n N ógrádi M átyás Hercegszőlősi Istv án Székelyhidi Tofeus Mihály Váczi A ndrás Újv á ri T am ás Szathm ári Ötves Istv án Lippai Sám uel Szentpéteri János Szántai M átyás Baczoni Baló M enyhért Köpeczi Ján o s B uzinkai M ihály Pósaházi Ján o s Köpeczi B álint Tsétsi Ján o s id. Tsétsi Já n o s ifj. N agym ihályi Sz. Gergely S zathm ári Paksi Mihály B ányai Istv án Szathm ári P aksi Mihály Őri Fülöp G ábor

F raneker, Leyden Leyden Leyden U trech t, Leyden Franeker, U trech t Leyden, U trecht Leyden, U trecht Leyden, U trecht Leyden Leyden Franeker, U trech t Leyden Leyden U trech t Leyden Leyden, orvosdoktor U trecht U trecht, F raneker Leyden, Groningen, U trecht U trecht, Leyden, Franeker U trecht, F raneker U trech t Leyden, F raneker U trecht Leyden, F raneker U trech t

N év

A k ét e m líte tt század a la tt néhány sárospataki diák d o k to rá tu st is szerzett holland egyetem eken. Sajná­ latos m ódon nem tu d u n k teljes névsort közölni, m ert csak a következők v an n a k n álu n k — valam ennyi U trech tb ő l: 1755-ben Pósaházi Ján o s, filozófiai d o k to r.17 1758. április 10-én D om bai Sám uel d o k to rátu sa „D e vino tokaien si" c. disszertációja alap ján , azaz: a to kaji b o rt m egvizsgálta a fizika, kém ia és orvostudom ány szem pontjából. Ez a korábbi sárospataki hallgató a borterm elő E rdőbénye nevű faluból szárm azo tt.18 1765. június 6-án Őri Fülep G ábor, K risztu s m ásodik jövőjéről való disszertációját v édte m eg.19 1771. június 3-án P ak si Szathm ári M ihály, filozófiai doktori fokozatot szerzett kém iában.80 Őri Fülep és Szathm ári P aksi egyszerre le tte k sá­ rosp atak i kollégiumi professzorok és hosszú értelem ben gazdag szolgálatot végeztek. 1782. június 12-én K o m játh y Á brahám , állam tudo­ m ányból d o k to rá lt.21 1829. m árcius 9-én teológiából Ferenczy József d o k to rá lt.22 1600-ban Sajókeresztúri B álint; neki teológiából való d o k to rá tu st adom ányozott a franekeri egyetem . 1661-ben K öpeczi B álin t orvostudom ányból való d o k to rá tu st szerzett, franekeri egyetem en. 1661-ben Csúszi Cseh Ja k a b teológiai d o k to rátu st szerzett.23 E gy m ásik jele a S árospatakról H ollandiába való peregrináció in tenzitásának a X V II. és X V III. szá­ zadban a „szenior” névsor figyelmes tanulm ányozása. A tu d á sb a n , vezetésben legkiem elkedőbb h allg atót a kollégium „szenior” -ának jelölték m inden évben. 1608 ó ta a sárospataki szeniorok neve időrendben m egtalál­ h a tó n álu n k ; m ostanáig tö b b m in t 194 szenior nevét ta lá ltá k meg az „alb u m studiosorum í” -b an a franekeri, leydeni és u tre c h ti egyetem eken.

Anglia

Anglia Anglia Anglia

Cseh és szlovák hallgatók jelenléte is bizo n y íto tt holland egyetem eken ebben a korszakban. A sárospa­ ta k i kollégium ösztöndíjakat a d o tt nekik holland pereg­ rináció céljára.24 É ppígy a nagyenyedi (erdélyi) refor­ m átu s kollégium tehetséges rom án hallgatókat is kül­ d ö tt H ollandiába,25 am int a sárospataki kollégium is se­ g íte tt cseh hallgatókat küldeni U trechtbe és Leydenbe. A X V III. században a sárospataki hallgatók részt v e tte k a m agyar Biblia kiadásaiban U trechtben. T ud­ juk, hogy a híres 1765-ös u tre ch ti k iad ást k é t m agyar hallgató k észítette: Őri Fülep G ábor (később teológiai professzor Sárospatakon és 1799—1823-ig a Tiszán— inneni Zsinat püspöke) és Balogh Soós M ihály (sáros­ p a ta k i szenior 1752-ben), aki orvostudom ányból dok­ to rá lt 1766-ban.26 A jegyzőkönyvek azt m u ta tjá k , hogy egy sárospataki hallgató Franekerben m eghalt, és o tt is tem e tté k el.27 T örténeti bizonyítékaink világosan m u ta tjá k , hogy a sárospataki kollégium angliai kapcsolatainak gyökere a „P eregrinatio Belgica” -ban volt. S árospataknak az angol nyelvterülettel való kapcsolatai a holland egye­ tem en, F ranekerben kezdődtek! W illiam Amesius, S ybrandus L ubbertus és Jo h n Maccovius vo ltak teo­ lógiai professzorok Franekerben, am ikor odaérkeztek az első m agyar hallgatók. A következő évben L ub­ bertus m eghalt. Maccovius egy nagyon racionális or­ to dox skolasztika ú ttö rő je v o lt és nagy h atással nem v olt a m agyarokra.28 W illiam Amesius, a híres szám­ ű z ö tt angol pu ritán , Maccovius ellentéte volt. Minden m agyar az ő pragm atikus, mélyen kegyes teológiáját szerette inkább. Pierre R am us logikáját ta n íto tta Arisztotelész és K eckerm ann helyett. Az ő vélem ényei nagy h atású a k voltak m agyar hallgatókra 1623-tól 1632-ig.29 A későbbi sárospataki professzort, Tolnai Dali Já n o st b iz ta tta Amesius arra, hogy ismerje meg az angol egyház életét. Tolnai Dali így te tt, és legalább 5 évig ta rtó z k o d o tt A ngliában. Sajnos nem sokat 285

tu d u n k o tta n i tartózkodásáról. Az az idő pedig a presbiteriánizm us és p u ritánizm us m egjelenésének és az angol em igránsok újvilági letelepedésének a kez­ dete. T öbb m in t tizen k ét sárospataki hallgatóról tu ­ dunk, akik A ngliába lá to g a tta k ebben az időszakban holland peregrinációjuk a la tt. Senki sem ta rtó zk o d o tt azonban o tt olyan sokáig, m in t Tolnai Dali. Nem k izárt, hogy T olnai Dali A m erikában is já r t hosszú és rejtélyes angliai tartózkodása során. 1638. február 9-én L ondonban tíz m agyar ünnepélyes szövetséget írt alá, m elynek címe: „F o rm u la singula­ rita tis ” v o lt; ebben azt ígérték meg, hogy egyházuk szak ad atlan m egreform álásáért m unkálkodnak, az angliai egyház m egújulásának szellem ében.30 Mivel az aláírók közül h eten sárospataki hallgatók voltak, és m indannyiuk k apcsolatban állt a sárospataki kollé­ gium m al, így L orántffy Zsuzsánna, az erdélyi fejede­ lem (I. R ákóczi György) felesége védelme a la tt álltak, s ezért lehetetlen, hogy az első ösztönzést ne akkor kap­ tá k volna, am ikor Amesius ta n íto tta őket Franekerben. B ár a X IX . században a „P eregrinatio Belgica” a sárospataki h allgatóknak csupán kis részét te tte ki, azokat, akik ösztöndíjat k a p ta k a Stipendium Ber­ n ard iu m tó l mégis a holland egyetem ek h atással m a­ ra d ta k a sárospataki kollégium életére. R áadásul 1863-ben 30 000 holland forintot küldtek Sárospatak­ nak, am ely összeget „holland ösztöndíj” céljára hasz­ n á lta k fel, és am ely segítette a szegény h allgatókat tö b b m in t ötven éven á t. Ez a m agas ösztöndíj az első világháború u tá n m egszűnt, m e rt a m agyar pénz­ rendszer összeom lott. . . A Sárospataki K ö n y v tár és a L evéltár a M agyar­ országi R eform átus Egyház tu lajd o n áb an van, s a X V II. és a X V III. századból származó könyvek gyűj­ tem énye állandóan ta n ú sítja a „P eregrinatio Belgica” óriási h a tá s á t a sárospataki kollégium életére és tö r­ ténetére. A m ásodik világháború u tá n csak egy sárospataki hallgató volt, aki U trechtben ta n u lt. Mégis, egy sokat ígérő új fejezet n y ílt meg az A m erikában levő „P ereg­ rinatio Belgica”-ban. A h áború u tá n a H ope College H olland-ban (Michigan állam városában), am ely a hol­ land m egújulás sarja volt, segítségére sietett a sáros­ p a ta k i kollégium nak és nagy h atással v o lt arra, hogy Sárospatak folyam atos fennállása érdekében h atalm as anyagi áldozatokat hozzon. A m unka oroszlánrésze a H ope College egyik fiatal professzoráé volt, M. Eugene O sterhavené. N éhány segélyakciót in d íto tt el a H ope College-ban és az egész am erikai reform átus egyházban, hogy megsegítse a régi m agyar reform átus kollégium ot, hogy életre keltse a p u sztítás rom jaiból, am elyet a m ásodik világháború okozott. A Hope Collage segélyszolgálatát m eg találh atju k részletesen dokum entálva és följegyezve a H ope College-ban, Sá­ rospatakon és a B ethlen O tthonban, Ligonierben (P en n sy lv an ia). . .

„A reform átus tradíció szelleme” c. fő m u n k ájá t Eugene O sterhaven a S árospataki Teológiai A kadém ia em lékének aján lja (1531—1951), am elynek 1948-ban tiszteletbeli professzora l e t t . . . Bertalan Imre Ford.: John Hum phreys D r. K o m játh y A ladár m ontreali lelkésznek, a kam ­ peni Theologische Hogeschool volt diák ján ak köszö­ n e té t fejezi ki a szerző e tém a k u ta tá si eredm ényeinek közléséért. ( Részletek a szerzőnek Eugene Osterhaven amerikai teo­ lógiai professzor tiszteletére kiadott kötet számára készített tanulmányából. A szerk.) JE G Y Z E T E K 1. Szabó G éza: G eschichte des ungarischen Coetus in W itten b erg , H alle-W ittenberg, 1941. — 2. K ö vy A ttila , „ B eth le n G ábor és H ol­ la n d ia ” , Új M agyar Ú t, V II. k ö te t, W ashington D. C., 1956, 81— 92. l . Szenczi M olnár A lbert, D IA R IU M , ed. Dézsi L ajos, B u d a p est: M agya r T udom ányos A kadém ia, 1898. Az 1624-es kiad ású In stitú ció m a g y a r előszava, H annover, 1624. — 3. C. van der W oude, S ibrandus L u b b ertu s. D oktori disszertáció, V rije U niversiteit, A m sterd am . K am p en , K ok, 1963, 509. l. — 4. A lbum S tudiosorum in F ran ek er. K ézirat a F ríz L ev éltárb an , L eeuw arden. — 5. A lbum Studiosorum , L eyden, U trech t, G roningen és H arderw ijk. A leydeni és u trech ti p u b lik á lt listá k szem élyes gyűjtem énye, ill. eredeti kézirato k g y ű jte ­ m énye K o m játh A lad ár (M ontreal) tu la jd o n á b a n . — 6. A páczai Csere Já n o s, M agyar E nciklopaedia, U trech t, 1654. Új k iad ás: B u d a p est, 1959, 369. l . — 7. Já k ó Zsigm ond, E rdélyi főniks, B u k a­ rest, K riterio n , 1974. — 8. C. v an d er W oude, a kam peni Theologiai Főiskola professzora (H ollandia) idézte egyik m agánlevelében L u b b e rtu sn a k e m o n d ását, am ely L u b b ertu s utolsó nap jaib ó l szár­ m azik. Vö. i. m . 562— 565. l . — 9. Segesváry L ajos, Schetsen over de peregrinatie v an den H ongaarsche S tudenten gezin in de spiegel van de historische gegevens, U tre c h t, 1933, 51. l. — 10. H óm an— S ze k fű, M agyar T ö rtén et, IV. kö tet, B udapest, A kadém ia, 1935. — 11. Segesváry L ajos, M agyar reform átus ifjak a z u tre c h ti egyetem en. D ebrecen, 1935, 63— 64. l. — 12. N á n á ssy L ajos, „A nglican a n d H u ngarian R eform ed C onnections” , L IV IN G C H U R C H , L X IV . k ö te t, 1921, 697— 6 9 8 . l. — 13. E d m u n d de Kováts, H et H ongaarsche P ro te sta n tism e gedurende de la a ts te tw in tig ja re n . D oktori disszer­ táció , L eyden, 1869. — 14. Zoványi Je n ő , M agyarországi pro testán s eg y h á z tö rté n e ti lexikon, B u d a p est: R eform átus S ajtóosztály, 1977, 226. l. — 15. C hristelijke E ncyclopedie, V I. kö tet, K am pen, K ok, 1961, s. v. „S ebestyén Je n ő ” , 132— 133. l. — 16. A sáro sp atak i pro­ fesszorok listá ja , összeállítva B od P éter, H istoria H u n g aro ru m E cclesiastica, L ugduni B a ta v o ru m , L eyden: B rill, 1889, I I I . k ö tet 410— 413. l. és Z oványi J ., i. m. 634. l . ala p já n . — 17. „D e actio n u m h u m anorum lib e rta te ” . — 18. „D issertatio In au g u ralis P h ysicoChemico-M edica de Vino T okaiensi” , K ézirat, az u tre c h ti eg y etem k ö n y v tá rá b a n . — 19. „S pecim en In au g u rale Theologicum Inquirens in N exum V aticinioru m , Messiam E iu sq u e R egnum e t B ona T em ­ p o raria U na Serie S isten tiu m ,” K ézirat, az u tre c h ti egyetem kön y v ­ tá rá b a n . — 20. „Specim en Inaugurale Chem ico-Physicum Sistens O bservationes N ovas e t M eletem ata Circa P y ro p h o ru m A lum inosum e t Ignem ” , K ézirat, az u trech ti egyetem k ö n y v tá rá b a n . — 21. „ D is p u ta tio Ju rid ic a , De V enia Discedendi E Ci v ita te A P rin cip e Im p e tra n d a ,” K ézirat, az u tre c h ti egyetem k ö n y v tá rá b a n . — 22. „D e Consilio E t Causis P roditiones J u d a e ” , K ézirat, az u trech ti egyetem k ö n y v tá rá b a n . — 23. „D e N o v ita te P ap ism i” , Teológiai disszertáció, F ra n ek er, 1665. — 24. R ichard P razak, M ad arsk a R eform ovaná Inteligence v Ceskem O brozeni, P rá g a , 1962, 1 0 7 . l. — 25. A lbum S tudiosorum , L evden: „M ichael V alachus de K arán se ­ bes,” 30 éves k o ráb an , 1682-ben iratk o zo tt be. — 26. M agyar B iblia, 15. kiadás, U tre c h t, 1765. L. előszó. — 27. P a ta ki O pilius Miklós, v o lt sá ro sp atak i szenior h alt m eg F ra n ek erb en 1657. L. E g y h á z tö r­ té n e t, B udapest, II. kö tet, 1944, 129. l . — 28. A braham K u yp er (ifj), Jo h a n n es M accovius. Teológiai disszertáció, V rije U niversiteit, A m sterd am . L eyden, 1 8 9 9 .— 29. Z oványi Je n ő , P u ritá n us m ozgal­ m a k a m ag y ar ref. eg y h ázb an , B udapest, 1911, 22. l . — 30. „ P ro to ­ collum V. T . Z em plén” , I. k ö te t, 311— 312. l . S áro sp atak i k ö n y v ­ tá rb a n .

Karl Barth az Egyházak Világtanácsa amszterdami nagygyűlésén Az idén százéves K a rl Barth életében és h atásáb an csak egy epizód az E gyházak V ilágtanácsa 1948-ban A m szterdam ban ta r to tt nagygyűlése. Az ökum enikus m ozgalom tö rtén etéb en ugyan jelentős állom ás volt a szervezeti m egalakulást kim ondó nagygyűlés, de B a rth o tta n i közrem űködését töb b en an n y ira peri­ ferikusnak t ek intik, hogy alig em lítik1, főelőadása 286

pedig a M agyar B arth-B ibliográfia szerint (B udapest, 1985) sem fordításban, sem kivonatos ism ertetésben nem jelent meg m agyar nyelven2. Izgalm as és átfogó feladat lenne még B a rth jó ism erőinek is, hogy bem utassák, m iként vélekedett századunk nagy teológusa az egyház egységéről és az egységtörekvésekről. É rdekes végigolvasni Visser’t

Hooft ta n u lm á n y á t, m ilyen k apcsolatban állt egym ás­ sal K a rl B a rth és kora ökum enikus m ozgalm a.3 Azon tú l, hogy az em lítettek közül a könnyebbik feladat, m egvan a tan u lság a an n ak is, h a m ost B a rth életének és az ökum enikus m ozgalom nak egy közös p o n tjá n törekszünk mélyre ásni: m e g lá th a tju k az öku­ mené h étk öznapjaiba elegyedő teológust, és a tudóssal vitázó sokszínű világegyházat. A z ökum enikus mozgalom kritikusa A m ából visszatekintve ta lá n term észetesnek tű n ik , hogy a kor legnagyobb h a tá sú teológusa, K a rl B a rth ta r to tta az am szterdam i nagygyűlés főelőadását. Az előzm ények ism erete azonban ellentm ond ennek. D ialektikus teológiai kiinduló p o n tján ak megfelelően B a rth szinte a kezdettől fogva súlyos k ritik áv al illette az ökum enikus m ozgalm at. A m int tan u lm án y áb an erre Visser’t H ooft is rá m u ta t,3 a harangkondító R óm ai levél kom m entár m ásodik k iadása (1921) akkor jelent meg, am ikor N ath an Söderblom a „Life an d W ork” , Charles H . Brent pedig a „ F a ith and O rder” mozgal­ m án ak megszervezésével foglalkozott m in d k ettő első, genfi konferenciája nyom án (1920). K o rtársak voltak te h á t, de egy m ásik nem zedékhez ta rto z ta k . Az öku­ m enizm us első ú ttö rő i a 19. századból jö tte k , ennek a századnak az optim izm usával fárad o ztak az egyház egységéért és m egújulásáért. A dialektikus teológia és B arth , éppen az első világháború illúziókat rom boló h a tá sa a la tt, radikális m egújulást, radikálisan új kez­ d e te t a k a rt, a z t hogy az egyház az élő Ú r egyháza legyen. Meg sem v á rta B a rth a stockholm i világkon­ ferenciáról (1925) a kim erítő jelentéseket, m áris meg­ sem m isítő k ritik á t gyakorolt. Leveleiben arról írt, hogy „az asztalra kell csapni” és „szédítésről” (Schwindel) v an szó.4 F e n n ta rtá sa it részletesebben k ife jte tte 1928-ban. Aggodalm a, hogy az ilyen konferenciák a z t a látszato t keltik, m in th a a keresztyének egysége olyan valóság lenne, m elyet lehetőleg m inél tö b b és m inél különbö­ zőbb keresztyén álláspont összegezésével, összeadásá­ v al lehetne lá th a tó v á ten n i, és a keresztyénség a kü­ lönböző keresztyén vélem ények k iválogatása és köl­ csönös to m p ítása ú tjá n ju th a tn a el felismeréseihez. A „T he S tu d en t W orld” szerkesztőjének íro tt levelében vélem ényét így foglalta össze: „H ozzájárulásom ebben az esetben nem állh at abból, hogy 3000 szót m ondok, hanem csak abból, hogy egyetlen szót sem szólok.” K ritik á ja te h á t, hogy a húszas évek ökum enikus tö ­ rekvéseiben az igazság kérdését nem veszik elég ko­ m olyan. Az ökum ené, m in t a különböző k arizm ák ta ­ lálkozásának helye, — ez a lehetőség kív ü l állt a ho­ rizonton. A m ikor pedig 1927-ben a jeruzsálem i missziói világkonferencia egyik h a tá ro z a ta a világban ta p a sz ta lh a tó szekularizm us lá ttá n a m issziónak a különböző vallá­ sokkal való összefogását szorgalm azta, B a rth ezt éles szavakkal u ta s íto tta el, m ert a keresztyénségnek nem feladata, hogy ezeknek a vallásoknak a „lelki értékei­ ről” beszéljen. „A z egyház és az egyházak” tém áró l 1935-ben Genf­ ben ta r to tt előadásaiban azokról a veszélyekről beszélt, m elyek az ökum enikus m unkában jelentkeznek. E zek: relativizm us, a fáradtságból fakadó ökum enizm us, trium falizm us, világi m otiváció. Az ökum enikus m u n k a egyetlen indoklása: „É p p en Jézu s K risztus, m in t az Iste n és em berek k ö zö tti egyetlen közbenjáró, az egyházi e g y sé g .. . H a halljuk a jó pásztor szavát, akk o r nem lehet m ásképpen, m inthogy az egyház egy­

sége u tán i kérdés égető kérdésünkké válik.” 5 M agának az ökum enikus m u nkának az eredm ényét pedig vagy abban látja, hogy „néhány érdekes, de nem elkötelező vallás- és felekezettörténeti m egállapítást teszünk. V agy pedig abban, hogy a különböző e g y h á z a k ... éppen m ost ébrednek sajátosságuk és szükségszerű el­ különülésük tu d a tá ra . Az egyház egysége sokkal na­ gyobb dolog annál, semhogy egy mozgalom eredm énye lehetne.” 8 Visser’t H ooft m egállapítja, hogy B a rth ezekkel a szavakkal „gyakorlatilag ta g a d ja az öku­ m enikus mozgalom létjogosultságát” . A „Life and W ork” 1937-es oxfordi, m ásodik világkonferenciájának előkészületei során többekben élt az a rem énység és várakozás, hogy B a rth és az ökum e­ nikus mozgalom közelednek egymáshoz. H iszen az ökum enikus mozgalom is tú lju to tt m ár a kezdet bi­ zonyos nehézségein. Többé m ár nem m ondták, hogy „ a ta n ítá s szétválaszt, a szolgálat egyesít” . Az előké­ születekben számosan v ette k részt, akik K arl B a rth o t ta n ító ju k n a k ta rto ttá k . De éppen az 1937-es nagy világkonferenciákra hivatkozva gyakorolt ism ét rend­ kívül éles k ritik á t az ökum enikus m ozgalmon. A K irchliche D ogm atik I/2 kötetében, a „T ekintély az egyházban” paragrafusban a beszélgetésről szólva, m inden egyházi beszélgetés és párbeszéd követelm é­ nyeként az elkötelező jelleget emeli ki. Ellenkező eset­ ben „fecsegés” , „csupán előkészítő akadém iai beszél­ getés” folyik: „Az egyház azonban nem171valam i rossz teológiai szem inárium és még kevésbé vallásos v itak lu b ” (660). „A z eddigi ökum enikus egyházi kon­ ferenciák, 1937 n y arán is, o szto tták a m inden protes­ tá n s egyházban szokásos lelkészkonferenciák sajátossá­ g á t” , nevezetesen azt, hogy egyáltalán nem a k a rta k közös hitvallásra ju tn i. B a rth éles kritikájához hozzájárult, hogy az öku­ m enikus mozgalom sem a barm eni hitvallás elfogadá­ sáról, sem pedig a ném et hitvalló egyház tám o g atásá­ ról nem a k a rt n y ilatkozatot kiadni. B ár 1939-ben B a rth közrem űködésével nyilatk o zat készült, mely v itá b a szállt a ném et keresztyének gondolataival,7 azt m ár nem sikerült elérnie, hogy a háború kitörése esetén ü zenetet intézzenek a ném et néphez. K ésőbb pedig m ár ő nem volt hajlandó ilyesm iben részt venni. Véleményváltozás Az elm ondottak u tá n aligha volt v árh ató , hogy B a rth részt vegyen az ökum enikus m ozgalom ban, de a h á b o rú t követő legelső időktől bekapcsolódott a nem zetközi ökum enikus érintkezésbe, h a ugyan egy­ általán kiszakadt belőle, és részt v e tt az első nagy­ gyűlés előkészítésében. M ár 1947 ja n u á rjáb an Bossey­ ban volt és előadást ta r to tt azon a konferencián, mely az egyház szociális és társadalm i szolgálatának szem­ p o n tjáb ó l vizsgálta a Biblia tek in té ly é t.8 A személyes találkozás és beszélgetés bizonyára nem csupán fele­ kezettudom ányi jelentőségű volt szám ára, s nem is csak az elkülönülés tu d a tá t erősítette, hiszen az evangélikus N ygrenhez így szólt: „ H a az, a m it Ön m ondott, lutheránus, akkor én lutheránus vagyok.” Mire N ygren így válaszolt: „ É s h a az, am it Ön m ondott, reform á­ tus, akkor én reform átus vagyok.” 9 Az am szterdam i előkészületek során írta értekezé­ sét: „Az egyház — az élő Ú r Jézus K risztus élő gyü­ lekezete.” 10 Visser’t H ooft csak a z t emeli ki belőle, hogy B a rth itt a kongregacionalizm us m ellett tö r t lánd­ z sá t,11 ami term észetesen igaz. Jellem zője azonban az írásnak, mely eredetileg előadás v o lt,12 hogy az egy­ házról Jézus K risztus életéhez kapcsolódóan szól. Az 287

egyház ezért gyülekezet és esem ény (Ereignis). L étét, veszélyeit és m egújulását is efelől keli nézni. B a rth it t nem vitázik, nem polemizál kifejezetten senkivel, de a szerveződő egyházi világszervezetet mégis emlé­ k ezteti arra, am it az egyház elengedhetetlen belső ta rta lm á n a k , létalap ján ak tek in t. T ulajdonképpen ké­ sőbb m e g ta rto tt főelőadásának irán y áb an mozog. B a rth te h á t nem a d ta fel sem korábbi fe n n tartása it az ökum enikus m u n k a módszerével kapcsolatban, sem teológiai alapállásához nem le tt hűtlen. A háború u tá n i megbékélés kim unkálásában segédkezett, a né­ m et p rotestánsok és az ökum enikus m ozgalom vezetői­ n ek 1945-ös s tu ttg a rti találkozóját bizonyos megelége­ déssel n y u g tázta, és nem kívülről a k a rt többé kritizál­ ni, hanem ökum enikus m ozgalmon belüli k o n stru k tív ellenzék k ív án t lenni.13 „ K o ráb b an nem, vagy alig v ettem részt az ,ökum enikus m ozgalom ban’, sőt, min­ denféle kifogásaim voltak, mivel szám om ra m inden ,m ozgalom’ m in t olyan mindig némileg gyanús v o l t . . . E b b en az esetben azonban meg k e l l . . . vallanom : My m ind ha s changed.” (M egváltozott a vélem ényem .) E z t a közrem űködést és felelősségvállalást nem csak érdekesnek, hanem fontosnak is ta lá lta .14 N ém i vonakodás u tá n 15 fogadta el a főelőadás meg­ ta rtá s á ra szóló felkérést, m elyet — az előzm ények nyo­ m án — nem Visser’t H ooft, hanem H enry van D usen, a U nion Theological Sem inary elnöke, ja v a so lt.16 Főelőadás 1948. augusztus 23-án h an g zo tt el a főelőadás „A vi­ lág zűrzav ara és Isten üdvözítő te rv e ” („D ie U nord­ nung der W elt und G ottes H eilsplan” ), a nagygyűlés tém ájáról. Irán y án ak , m ondanivalójának helyes meg­ értése érdekében tek in tetb e kell venni, hogy B arth nem egyszerűen a fenti tém áról ta r to tt előadást, nem is a nagygyűlés folyam án m u n k áb a kezdő szekciók m unkájához k ív án t anyagot szolgáltatni, hanem az elő­ készítő anyagok tanulm ányozása során szerzett meg­ figyeléseit a d ta elő.17 M indenekelőtt azonban a z t a k érdést v e te tte fel, nem kellene-e a cím k é t ta g já t felcserélni és inkább így m egközelíteni a tém át. Hiszen először Iste n orszá­ g á t és annak igazságát kell keresnünk, hogy m indazt, am it a világ zű rzav arára nézve váru n k , m egkaphas­ suk. Isten terve v an fent, — a világ zűrzav ara pedig és a m i elképzeléseink an nak okairól, a jo b b ításra vonatkozó javaslatokkal és tervekkel e g y ü tt v an lent. H ogy m i a valóságos helyzet, mi a bajok gyökere (az egyházban is !), az csak Isten üdvözítő a k a ra ta felől ism erhető meg. É s ellenkezőleg, a világ zű rzavara fe­ lől, a m i keresztyén analíziseink és feltételezéseink felől nincs sem kilátás, sem elju tás Isten üdvözítő tervéhez. E z é rt a szekciókban sem m iképpen sem lehet „le n t” kezdeni a dolgokat: sem az egyházak egységé­ nél vagy egységük hiányánál, sem a m odern em ber sajátosságánál, sem a pusztán technikai b eállítottságú és csak term elésközpontú k u ltú ra rém képénél, sem az istentelen N yugat és az istentelen K elet összeütközé­ sénél, sem a fenyegető atom bom bánál, és igazán nem ann ál a néhány m egfontolásnál és intézkedésnél, m elyeket mi állítunk m indezekkel szemben. Az elő­ készítő anyagban mégis a fáradságosan elnyom ott aggodalom nak és félelemnek tú l sok h angja és ugyan­ akk o r a túlságosan barátságos illúziók tú l sok hangja hallható, úgyhogy a fenti intelem re szükség van. Mind­ ez csak igazolja, hogy a felülről lefelé vezető helyes ú t u tán i kérdezés nem közömbös. H elyesen teszünk, h a a m odern em bert éberségre in tjü k , hogy a pusztán

288

tudom ányos-technikai problém ák és megoldások lát­ tá n ne feledje, sajátm aga is része annak a rossznak, am elyen felül a k ar kerekedni — ne feledje, hogy nem bíró, hanem v á d lo tt —, ne feledje, hogy az em beri létnek nincs értelm e a transzcendens igazságba, igaz­ ságosságba és szeretetbe v e te tt h it nélkül. Mindez csak akkor n em lesz fölényeskedő hang, és a segítő­ készség csak úgy lehet eredm ényes, h a keresztyén realizm ussal párosul. D öntő az is, hogy „ Iste n üdvözítő terv én ” valóban az ő te rv é t értsü k . Az ő terv e : az ő m ár eljött, m ár győzelmes, m ár fenségben felállított országa, a mi U runk Jézu s K risztus, aki a bűnnek és halálnak, az ördögnek és pokolnak m ár h a ta lm á t v e t t e . . . „ Iste n üdvözítő te rv e ” te h á t nem az egyház léte a világ­ ban, hanem az egyház feladata a világ zűrzav aráv al szemben, nem az egyház külső vagy belső ténykedése egy jobb em beri élet érdekében, és végül nem az egész emberiség krisztianizálása, m in t ennek a tevékenység­ nek a sikere, és ezzel összefüggésben, nem az egész földgolyót átfogó jog- és békerend felállítása. Isten ü d v terv én te h á t nem valam i keresztyén M arshall-terv értendő. A bibliai kép h elyett, m ely szerint az egyház a K risztus teste, sokan azt az egész bizonyosan nem bibliai fo rd u lato t használják, mely szerint az egyház Iste n igéje inkarnációjának folytatása. H a így lenne, akkor Jézus K risztus uralm a az A ty a jo b b ján és Isten gondviselése a keresztyénség irán y ításáb a és ke­ zelésébe kerü lt volna át. H a így lenne, akkor a sokat szenvedett em beriségnek a m aga ja v á t tőlünk, a mi világ tö rtén eti éleslátásunktól, az egyháznak, m in t Jé ­ zus K risztus, vagyis Isten m egtestesítőjének és he­ lyettesének program jaitól és akcióitól, valam ikori jö­ vőben rem élt győzelm eitől kellene várnia. Így kerül az em ber ab b a a helyzetbe, hogy úgy kell tennie, m in th a a jó Isten m eghalt volna, m in th a Istennek nem lenne olyan sa já t bölcsessége, igazságossága, jó­ sága, a k a ra ta , terve, m ely messze fölötte van a mi egész keresztyéni és egyházi valóságunknak, hanem m indez csak a m i vélem ényünk, belátásunk és szán­ d ékunk alak jáb an , csak a mi próbálkozásaink alakjá­ ban létezne. „N em csoda, hogy aztán annyira idegesen és tu lajdonképpen mégis meglehetősen rém ülten kell a világ z ű rzav arára tek in te n ü n k : am int P éte r tek in ­ t e t t a v ih arra és a hullám okra, m elyekben m in d já rt el is m erül.” Ezzel szemben v an egy m ásik lehetőség: az egyház K risztus testek é n t való m eghatározása. De a K risztus te ste valóban olyan em berekből áll, akik m indegyik a m aga helyén és a m aga m ódján, teljes rem énységét és bizodalm át egészen őbelé v e ti: ke­ resztjébe, feltám adásába, Szentlelkébe és visszajöve­ telébe. „M egvallom , elrém ít az a tén y , hogy az egész, hozzánk e lju tta to tt anyagban vannak ugyan alkalm i retorikus és teo retik u s emlékezések, de ezeknek a fel­ ism eréseknek úgyszólván semmi gyakorlati alkalm a­ zása nem található meg.” A jó szá n d ék o t és a rem énységet nem akarja gyen­ gíteni v a g y kétségbevonni, de „m ár tanácskozásaink­ nak m in d já rt ezen az első napján engedjük szélnek az t a go n d o lato t, m in th a az egyházért és a világért való aggodalom nak a mi aggodalm unknak kellene lennie.” H a ettő l a gondolattól nem szabadulunk, sem m it sem végzünk, és a világ és az egyház zűrzava­ r á t még csak to v á b b növeljük. „M ert végső soron az a gyökere és alapja m inden em beri zűrzavarnak: az a szörnyű, istentelen, nevetséges vélem ény, m intha az em ber lenne A tlas, akinek m egparancsolták, hogy az ég b oltot ta r ts a .” A m it a nagygyűlés teh et, annak m eg m u tatása, hogy m it jelent, ha a világ különböző részeiről jö tt részvevők m ost itt e g y ü tt m egvallják,

am it a m aguk helyén és a m aguk m ódján annyiszor h allo tta k és p réd ikáltak : „H ag y d az Ú rra u ta d a t, bíz­ zál benne, m ert ő m unkálkodik” (Zsolt 37,6). B a rth ezu tán sorra v e tte az egyes szekciók té m á já t és m egtette észrevételeit. Az első szekció tém á já v a l (Az egyház Isten ü d v tervé­ ben) kapcsolatosan legfontosabbnak ta rtja , hogy mi az a k a ra ta annak, akinek a neve valam ennyi felekezet középpontjában van, s akinek egyedül v an joga is, h atalm a is, hogy egyházként összehívjon és egybekös­ sön. „ H a nem őreá hallgatunk, akkor a felekezeti és az ökum enikus elv is üres, lélektelen, szekuláris form a, m elyről vitázni vagy megegyezni egyform án term ék et­ len. H allg a th a tu n k azonban őrá. É rv én y esíth etjü k a z t az egyszerű té n y t, hogy m űvében és igéjében ő a mi U runk, és keresztyén elképzeléseinkkel nem m i va­ gyunk az ő urai. N em tu d ju k , m i tö rté n ik akkor, h a rá hallgatunk. N em tu d ju k , hogy felekezeti és ökum e­ nikus elképzeléseink hogyan állják ki az ő igéjének tű zp ró b áját. Ne is ak arju k m indezt előre tudni. A zonban tu d h a tju k , hogy m inden szándékunknak, nekünk m agunknak és egyházainknak csak ja v á ra v álh at, h a ennek a tű zp ró b án ak v e tjü k alá.” K om oly nehézség adódik abból a helyzetből, hogy egyházaink szakadása m ár nem áll fenn teljesen, de egységüket sem é rtü k még el igazán. E b b en a helyzet­ ben nem v o lt lehetőség az úrvacsora közös ünneplésére, és ta lá n még hosszú ideig nem is lesz erre lehetőségünk. L á th a tó v á leh etett volna ten n i ezt a té n y t azzal, hogy it t nem ünnepeljük az úrvacsorát. E h ely ett külön ú rv acso rák at ta rto ttu n k . „N ehéz, de jó lelki­ ism erettel az egy Ú rn ak tökéletlen gyülekezete lehet­ tü n k . N em lehet azonban áldás és ígéret azon, h a m i éppen i tt egyik kezünkkel elh árítju k azt, am it a m ásik kezünkkel mégiscsak el ak aru n k fogadni.” R óm a és M oszkva táv o lm arad ásáb an , a sóhajtozás és a felháborodás helyett, ism erjük fel Isten hatalm as kezét. „Ő ezzel ta lá n je lt ad nekünk, mellyel elveszi m inden nagyzási h ó b o rtu n k at, m in th a m i it t olyan to rn y o t tu d n á n k építeni, m elynek csúcsa az égig ér. T alán azt m u ta tja meg ezzel, m ennyire pislákoló volt m indeddig a világosságunk, m ivel nyilvánvalóan ebbe a k é t m ásik, állítólag keresztyén terü letb e sem tu d o tt még átvilág ítan i.” Isten olyan beszélgető p a rt­ nerektől ó v o tt meg, akikkel ta lá n még tökéletlenül sem tu d u n k gyülekezet lenni, m ert — h a eltérő okok­ ból is — az egyháziaskodástól (K irchentum ) a Jézus K risztushoz vezető u ta t nem ak arják m egtenni. „ J a ­ vasolom, Iste n t m ost éppen azért dicsérjük és az ért adjun k h álát, hogy te ts z e tt neki terveinknek ilyen egyértelm űen ú tjá b a állni!” A második szekció té m á ja (Az egyház bizonyságtétele Isten tervéről) jó és szükséges kérdés, m ely nem hagy­ h a t n y u g to t. Sok em ber v an ugyanis, aki az evangé­ lium ot még sohasem h allo tta, vagy ú jra elfelejtette, vagy ta lá n azért felejtette el, m ert egyházaink még igazán nem szó laltatták meg nekik. „Sok im ádságra és sok m u n k ára v an szükség ahhoz, hogy bizonyság­ tételü n k ne valam i kegyes és erkölcsös szöveg (Gerede) legyen, hanem valósággal Jézu s K risztus evangélium a. É s nagy m űvészet e bizonyságtétel gyakorlása közben olyan egyszerűnek és közvetlennek lenni, am in t azt az üzenet követeli. Am i ebben a dologban egyedül segíthet, az a lelki szabadságnak és öröm nek az a m agatartása, m ely azon nyugszik, hogy a mi U runk m ár győztes ügyéről, nem pedig a m i saját, valam ilyen győzelemre viendő ügyünkről v an szó.” Az előkészítő anyag felett a gyász árn y ék a érezhető, m in th a sokak vélem énye lenne, hogy nekünk keresztyéneknek és egyházi em bereknek azt kellene véghez vinnünk, am it

egyedül Isten tu d és ak a r véghezvinni: hogy em berek valóban az evangélium által igazán hitre jussanak. K i kell lépni a gyász árnyékából! „ L e h e tü n k Isten tan ú i. H ogy az ő ügyvédei, m érnökei, m enedzserei, statisztikusai és irodaigazgatói legyünk, erre nem hí­ v o tt el b ennünket.” F antasztik u s vélem ény, hogy a szekularizm us a mi időnk ta lá lm á n y a lenne, m in th a le tt volna egy pom pás, keresztyén középkor, m elyben általános volt a keresztyén h it, és m in th a ezt a csodá­ latos állapotot kellene nekünk új form ában m egvaló­ sítanunk! H ogyan jö v ü n k ahhoz, hogy a m odern em­ b e rt m ásképpen lássuk, m in t hogy Jézus K risztus é re tte is m eghalt és feltám ado tt, s neki is isteni te s t­ vére és m eg v áltó ja le tt? H ogyan jö v ü n k ahhoz, hogy „keresztyénietlen” (unchristlich) és „keresztyénség u tá n i” (nachchristlich) korról beszéljünk, m in th a nem tu d n á n k arról, hogy a m i időnk h a tá ra it Jézus K risztus feltám adása és visszajövetele h atározza m eg? Keresz­ tyénség u tá n i korról beszélni képtelenség (U nsinn!), de az elképzelhető, hogy Isten a keresztyénséget a szám szerű növekedés h ely e tt az energikus számszerű csökkenés ú tjá n vezeti to v áb b és ju tta tja céljához. „E z en a terü lete n nincs szám unkra m ás kérdés, m int az, hogyan szabadulunk meg m indenfajta mennyiségi gondolkodástól, m indenféle statisztik átó l, a lá th a tó sikerekkel való szám olgatástól, a keresztyén világbiro­ dalom u tán i mindenféle törekvéstől, és hogyan tu d ju k bizonyságtételünket az Isten irgalm assága szuveréni­ tásáról szóló bizonyságtétellé alakítani, m elyből végül is m indannyian élhetünk, — és így olyan bizonyságtétellé, m elytől bizonyára a Szentlélek sem vonja meg igazolását?” A harm adik (Az E gyház és a társadalm i kérdések) és a negyedik szekció (Az egyház és a nem zetközi kérdések) kapcsán B a rth hangsúlyozta: „A világ zűr­ zav ara m a ebben a vonatkozásban nem kisebb, de nem is nagyobb, m in t mindig is volt. A zűrzavar közepette rá m u ta tn i Iste n országára, m in t az igaz­ ságosság és béke országára, ez az egyház prófétai meg­ b íz atá sa.. . N em lehetünk elégedettek azzal, ahogyan az egyház ennek ko ráb b an eleget te tt. H ogy ez m a jo bban tö rtén jék , k é t dolgot kell figyelembe venni: 1. V alóban Isten országára kell rá m u ta tn i, nem pedig általu n k jó n ak ta r to tt elképzelésekre és elvekre. A társadalom m al és az állam okkal kapcsolatos Igen és N em az evangélium ból fakadjon. Vagyis az élő Ú r irá n ti k o nkrét engedelmességre v an szükség. Nem lehet csodálkozni, hogy a tu lajd o n , a földtulajdon, a földbér, a tőke, a k a m a t és a pénz egész kérdésköre, m in th a ta b u lenne, az előkészítő anyagban sem a har­ m adik, sem a negyedik szekciónál egyáltalán nem kerül elő. Pedig az Ú jszövetség szava világos: Isten vagy M ammon! A m ikor a m oszkvai szinódus aty á i vagy politikai tanácsadóik olyan szeretetlenül a n ti­ dem okratikus beállítottsággal vádolnak, nincs abban szem ernyi igazság sem ? A prófétai szolgálatban való­ b an Isten országára és a legjobb in d u la tta l sem valam i m ás országra kell m u tatn u n k . 2. Csak rám utatni lehet Isten országára. P olitikai őrállókként és társad alm i sam aritánusokként a m ara­ dandó váro st v árju k , am elyet Iste n ép ít meg, te h á t nem keresztyén asszisztenciával létesítendő elképzelt állam ot. A világnak egy p á ra tlan u l forradalm i rem ény­ séget kell h ird etn ü n k és nem k ín á lh a tju k neki a tá r ­ sadalm i vagy politikai elvek rendszerét, m ely e re­ ménység ta rta lm a k é n t lehetne feltü n teth ető . „N incs ilyen rendszer; csak keresztyén döntések vannak, m in t ennek a rem énységnek a dem onstrációi és jelei. Mivel Isten m aga és egészen egyedül ő ez a rem énység. H ogy a gonosz világban mi ilyen keresztyén döntésekre

289

éberek, elszántak és készek legyünk, ez az, ami tőlünk m eg k ív án tatik . Nem mi leszünk azok, akik ezt a go­ nosz világot jóvá v á lto z ta tjá k . Iste n nem m o n d o tt le a mi ja v u n k ra az ő uralm áról. Az ő szabadítása, mely m ár m eg tö rtén t, nem a mi m űv ü n k volt. É s így az is, am i még h á tra van , az ő szabad ításán ak kinyilatkoz­ ta tá s a , az új ég és az új föld, nem a m i m űvünk, h a­ nem az övé lesz. H ogy mi a világ politikai és társad alm i zűrzav aráb an az ő tan ú i, Jézus ta n ítv á n y a i és szolgái legyünk, ez m inden, ami tő lü n k m egk ív ántatik. De éppen azzal, hogy azok leszünk, m in d k ét kezünk tele lesz tennivalóval.” Végül B arth m egem lítette, tu d ja , hogy az előkészítő anyag alapján sokaknak nem szíve szerint beszélt. B izonyára észrevehető volt azonban, hogy meg a k a rta becsülni az előkészületekbe fe k te te tt fáradtságot. „N em lerom bolni, hanem építeni ak artam . N em szét­ oszlatni, hanem összegyűjteni ak artam . N em N em -et, hanem Igen-t a k artam m ondani. B elátásom szerint azonban ezt csak abban a form ában te h e ttem , hogy arra az igére em lékeztettem , m elyet az egyháznak Jézu s K risztus gyülekezeteként mindig először saját­ m agára irányzottan kell m eghallania: ,Szőjetek csak terv ek et, m ajd m eghiúsulnak, m e rt velünk az Iste n i’ (Ézs 8,10). L átásom szerint a rra van szükségünk, hogy nagyon bizodalm as, de nagyon őszinte ,U runk, kö­ nyörülj r a jtu n k !’-kal kezdjük meg m u n k án k at.” Református találkozó

M ert m iről is v an szó tő lü n k jo b b ra ? A tö rtén e ti fo­ ly am atnak, a ,tradíciónak’ a hangsúlyozásáról, balra pedig az Igének és a szabad ,Lélek’-nek a hangsúlyo­ zásáról. Mi m ind a k ettő rő l tu d u n k . Mi egyszerre vagyunk ,katolikusok’ és ,protestánsok’, m i katolikus p rotestánsok és p rotestáns katolikusok vagyunk. . . . Ez az igazán ökum enikus helyzet és ezért — éppen m in t jó reform átusoknak, sohasem szabad elereszte­ n ü n k éppen azoknak a kezét, akik közvetlenül m ellet­ tü n k állanak.” (Visser’t H o o ft leírja, a felekezeti találkozókról a részvevők m ind azzal a m egállapítással térte k vissza, hogy az ő felekezetü k alkotja az ökum enikus mozgalom közepét.21) 4. Végül hangsúlyozta B arth , „hogy m ennyire bib­ liai — és ezért reform átus — gondolat az Isten üdv­ tervének és a világ dolgainak e g y ü tt való emlegetése, csak term észetesen mi reform átusok az Isten ü d v terv ét helyezzük az első helyre. Mi nem csak az egyházról beszélünk, hanem a keresztyén em ber felelősségéről is a világgal szemben. Az egyház nem az Isten országa, de viseli a felelősséget az Isten királyi uralm ának a m eghirdetéséért. Az egyházat nem szabad, hogy földi eredm ények, sikerek vezessék, hanem az igazi feladatai világos látása és a szolgálat lelke. Mivel m int refor­ m átusok n y ílta k vagyunk a világ problém ái felé, n y u g odtan m o n d h atju k az ökum ené politikai term é­ szetű tárg y alásaira is, hogy ez a mi dolgunk i s . . . ” M indezek következm ényei A m szterdam felől nézve az alábbiakban foglalhatók össze: a ) „ . . . A m szterdam ban állandó gondja volt, hogy a veszedelmes választóvonal valójában nem annyira a felekezetek között, hanem a felekezeteken belül és valam ennyien keresztül-át m en t; egy választóvonal, am elyet nem lehet konfesszionálisan kifejezni: hum a­ nizm us a neve. E nnek nincs helye a nagy kérdések eldöntésében. Ő is szeretne ,jó hu m an ista’ lenni, m ondotta, de a hum anizm us m int fundam entum el­ képzelhetetlen az E gyház szám ára.” A zsidókérdés ezért nem p u sztán faji kérdés, hanem középponti je­ lentőségű teológiai kérdés. A nőkérdést sem lehet p u sztán a hum anizm us felől m egközelíteni, hanem ki kell ta rta n i a bibliai alapok m ellett. b) A reform átus egyház ne m erevedjen meg sem­ miféle konfesszionalizm usban. c) „ . . . n e m szabad sajnálnunk, hogy az ökumené elnöki asztalát nem dekorálta egy p ápista k a rd in á lis .. . N em szabad abba a szentim entális vak reménységbe esnünk, hogy R óm a valaha is kom olyan akarjon ve­ lünk tanácskozni. R óm a csak p áp istáv á ak ar tenni. E z t értsü k meg és a világért se hullassunk könnyeket táv o llétü k m ia tt. M ert az ökum enének van h atára, am in tú l m i nem lép h etünk: o tt, ahol Jézus mellé odakerül társm egváltónak M ária; o tt ahol földi em ­ bernek isteni tévedhetetlenséget, csalatkozhatatlan te k in té ly t tu la jd o n íta n ak és igényelnek.” d ) „ . . .az ökum enében túlságos sokat hallotta em ­ berek érdem einek, szolgálatainak m agasztalását, köz­ tü k az övét i s . K álvin mindig csak egyről ak art tu d n i és jaj lenne nekünk, h a erről megfeledkeznénk. Soli Deo G loria!” A nagygyűlésen elhangzott főelőadás és a reform átus találkozó előadása ism eretében é rth e tjü k meg azt a v itá t, m elyet k iv á lto tta k .

A nagygyűlés során az egyes felekezetek külön ta ­ lálkozót is ta rto tta k egy este. A reform átus találkozó­ n ak többek közö tt term észetesen B a rth v o lt az egyik előadója. Eredetileg angolnak te rv e z e tt előadását az angol nyelv túlsú ly a m ia tt ném etül ta r to tta , teljesen szabadon, ami term észetesen kérdéseket v e th e t fel a szöveg hitelessége felől, hiszen m ár — am int erre Visser’t H ooft is u ta l18 — a francia és a n ém et szöveg sem volt pontosan azonos. A nagygyűlésen elhangzott főelőadását és a reform átus találkozón m o n d o ttak a t az ism ertetésekben g y akran összekeverték. Az aláb­ biak b an „Az Ú t” tu d ó sítása alap ján foglaljuk össze az elh an g zo ttak at.19 B a rth előadása négy té te lt és ezek négy következ­ m ényét ta rta lm a z ta. Tételei a következők v o ltak : 1. „ . . . a reform átus keresztyénség eredete szerint m indig hangsúlyozottan a Szentírás egyháza volt, am ely a m aga életét és rendjét m indenben a Szentírás­ ra igyekezett fölépíteni.” A bibliai szóhasználat szerint nem beszélhetünk egyházakról felekezeti értelem ben, hanem csak a helyi egyházak, vagyis a gyülekezetek értelm ében. „E z arra figyelm eztet m indenkit közülünk, hogy az E gy h ázat először otthon, a m aga kézzelfogható egyházában (Gemeinde) keresse, m ásodszor pedig az egyetemes Egyházban, azaz a tu lajd o n kerítések fölött is á tte k in tv e . A ,reform átus egyház’ szükségszerű leg ökum enikus, az egész világra kiterjedő és k itek in tő .” 2. K álvin „dialektikus gondolkodása nem csak meg­ engedi, de parancsolja a nyíltságot m ás gondolatok és em berek felé. T u d ja keresni a megegyezéseket és tu d ja vallani a különbözőségeket az egyezéseken b e lü l... N ekünk ezért különleges elh iv ato ttság u n k v a n az öku­ m enikus m u n k ára.” 3. Az E gyházak V ilágtanácsán belüli felekezeti sok­ Jean Daniélou kritikája színűségre u talv a m eg állap íto tta: „R endkívüli hely­ zetü n k az, hogy a lutheránusokkal (jobbra tőlünk) és A főelőadásban B a rth kritikusan és önkritikusan a kongregacionalistákkal (balra tő lü n k )20 a V ilágta­ v e tte tudom ásul R óm a és Moszkva táv olm aradásál. nács közepét alko tju k . Szám unkra m indig ők a leg­ A felekezeti találkozón azonban nagyon élesen fogal­ közelebbiek. E z a közép a m i ,k io szto tt’ helyünk.

290

m azo tt a róm ai katolikus egyházról. A válasz nem m a ra d t el. A „R eform e” h asáb jain Je a n Daniélou jezsuita teológus, későbbi bíboros szegezte kérdését B a rth n a k 22: „Azok a p ro testán s testvéreink, akik m élyen fájlal­ tá k a katolikus megfigyelők tá v o lm arad ását A m szter­ dam ból, ta lá n nem is tu d já k , hogy szám talan kato ­ likus em ber m ilyen szenvedélyes figyelemmel, m i tö b b : rem énységgel és im ádsággal kísérte ezt az ökum enikus konferenciát. H űségük a náluk le te tt örökség irán t, m elyet ren d íth etetlen ü l őrizniük kell — nem csak a m aguk, hanem valam ennyi keresztyén testv é rü k jav ára, még h a fájó szívvel is — m egaka­ dályozta őket abban, hogy jelen legyenek, mégis szen­ vedélyesen részt v ettek ebben az egységért való fára­ dozásban, m elyért ők is im ádkoznak és dolgoznak.” Az ökum enikus mozgalom a katolicizm usban is erő­ södik. A nagygyűlés számos m egnyilatkozása k a to ­ likusok szám ára is hasznos volt. „D e A m szterdam ban elhangzottak olyan szavak is, am elyek a katolikus szívet mélyen sértik, szavak, m elyek az egyházaink közötti szakadást egykedvűen, szinte derűvel veszik tudom ásul, és am elyekből szardonikus kacaj hangzott, mely közelebb áll Nietzschéhez, m int Jézushoz. K a rl B a rth szavaira gondolok: ,Sajnálom , hogy önök nem u ta sítjá k el h a tá ro z o tta n a p á p á t23. É n remélem, nem jelen t önök szám ára csalódást, hogy elnöki asz­ talu n k n ál nem ül egy, a V atik án által k ik ü ld ö tt bíbo­ r o s . . . Javaslom , hogy m ondjunk le m indazokról a haszontalan könnyekről, m elyeket közülünk egyesek R óm a távolléte m ia tt ta lá n ejteni szeretnének.’” B a rth o t szerették, készek v oltak tan u ln i tőle és éppen ebben az ökum enizm us igazi kezdetét látták . „ H a m ost nem et m ondunk neki, akk o r ez egy nagy, csalódott rem énység fájdalm ában történik. Nem helye­ selhetjük azt a derűt, am ellyel a szakadást elfogadja. Éspedig nem érzelmi okokból, hanem m ert ezt mi b o trán y n ak tek in tjü k . N em csak azért, m ert ez a ke­ resztyén szellem lenézését jelenti, hanem m ert árulás a keresztyénség lényegével szem ben.” „A B arth által túl kényelm esen elfogadott rem ény­ telenség könnyelm űnek tűnik. Még a rossznak is örül, ha az ő elm életét látszik igazolni. Valamiféle önelé­ gültség h angja érződik ebben. Nem érezhető azonban az Isten igéje iránti engedelmesség benne.” „ B a rth m eg b o trán k o ztato tt bennünket. E gy dolog vigasztal: az, hogy sok protestán s te stv é rü n k et is m eg b o trán k o ztatta. N em csupán a katolicizm us, ha­ nem m aga a keresztyénség érzi m ag át találva. T úl erősen hiszünk B arth keresztyénségében, sem hogy el­ higgyük, hogy ezt őm aga ne v ette volna észre.” A m ennyire valódi csalódottság és fájdalom érződik D aniélou sorain, annyira h atá ro z o tta n válaszolt B arth. Levelében kifejti, hogy m egjelent írásai nem hagynak kétséget, az egyház szétszakadozottsága neki is fáj, és az egyház egysége neki is szíve vágya. E zért nem érti a keserű kifakadást. Nem érti a keserűséget és csalódást azért sem, m ert „az Önök egyháza olyan tén y alap ján m a ra d t távol A m szterdam ban, am ely nem új és am elyet világosan őmaga te re m te tt. . . . Az Önök egyháza nem ülhet le m ás ,egyházakkal’ egy asztalhoz, hogy velük e g y ü tt m int egyenrangú fél, egyenlő alázatban és kitárulko­ zásban kérdezősködjék és tanácskozzék a Jézus K risz­ tusban való egység felől. Az Önök egyháza ragaszkodni kénytelen ahhoz, hogy az egység kérdése m ár választ kap o tt, éspedig igen egyszerűen a katolikus egyház létezése által. N ekünk, többieknek végül sem kínálhat és m ondhat egyebet, m int felhív: m ondjunk le téve­ déseinkről és félreértéseinkről és lépjünk ennek az

egységnek helyes értelm ezésében az egyetlen odavezető ú tra : vessük m agunkat a róm ai Szentszék alá és írjunk alá egy olyan trid en ti hitvallást, am elyet a mi hasz­ n á la tu n k ra némileg m odernizálnának és enyhítenének. Mi egyéb érdekelheti Ö nöket a mi ökum enikus ügyünk­ ben, m in t annak lehetősége, hogy az m inket valam ilyen ú to n vagy kerülőúton mégis R óm ába v ezeth etn e?” A Róm ához hű katolikusoknak mindez term észetes, ezért nem is fájlalh atják , hogy megfigyelőik nem vol­ ta k jelen A m szterdam ban. Az A m szterdam ban képviselt „sok egyház közül egyik sem igényelte a m ásiktól, hogy őt egyedül üdvö­ zítő és tév edhetetlen egyháznak ismerje el, am elynek a létezése m ár m egadja a választ a bennünket m ozgató kérdésre. . . .Ö nök csak m eg zav arh atták és h á trá lta t­ h a ttá k volna azt, am it mi o tt hitü n k engedelmességé­ ben a k a rtu n k . Az Önök távolléte b o trán y tó l és kísér­ téstől ó v o tt meg ben n ü n k et.” „ H a efelől m indkét oldalon nyugodtan és józanul szót é rtü n k , akkor ez nem ártalm ára, hanem hasznára lesz ann ak az ügynek, am elyről e levél elején beszél­ tem . M iért ne volna üdvös dolog A m szterdam alkal­ m ából újból felismerni, hogy a köztünk levő vita mégis csak kom olyabb egy kicsit, sem m int bizonyos en­ tu ziasztikus helyzetekben m u tatk o zik ? H a van re­ ménység ebben a vitáb an , akkor az m indkettőnk szá­ m ára csak az igazság győzelm ének rem énye lehet. A kkor pedig legyünk b á tra k és lássuk egym ást kölcsö­ nösen o tt, ahol éppen állunk, m ert o tt kell állnunk.” A levélváltás ó ta term észetesen nagyon sok m inden tö rté n t. B a rth is elzarándokolt R óm ába, ahol alaposan k ifag g atta és kikérdezte az E gységtitkárság m unka­ tá rs a it a m ásodik v atik án i zsinat h atáro zatai felől. A V atikán azóta nem csak m egfigyelőket küld rend­ szeresen az EVT különböző konferenciáira és a feleke­ zeti világszövetségek konferenciáira, hanem részt v ett a limai dokum entum m egfogalm azásában, és ezen­ felül számos bilaterális párbeszédet is folytat. A ke­ resztyén egység hivatalos róm ai katolikus értelm ezése mégis m indm áig olyan m onolitikus töm b, mely, ha nincs is mindig előtérben, s még ha számos gyakorlati lépés, gesztus és közeledés hom ályosítja is, nem válto­ z o tt és nem rendült meg. B arth álláspontja nem pusztán egy ö n tu datos, Ró­ m ával dacoló p rotestáns álláspontja, hanem evangé­ lium i meggyőződésből fakad, hiszen az egyház egységét nem egyházpolitikai, diplom áciai erőfeszítések révén, alkudozással ak arja elérni, hanem az igazsághoz ra­ gaszkodva és az igazságot keresve. A katolikus egy­ házzal kapcsolatos k ritik á ja ezért ugyanarról a tőről fakad, m int az ökum enikus mozgalommal kapcsolatos k ritik ája , és összhangban van főelőadásának egész alaphangjával is. Vélem énye sem m iesetre sem köny­ nyíti meg az egységért hozott erőfeszítéseket, de attó l is megóvni igyekszik, hogy a felelőtlen és sekélyes kom prom isszum ok vagy éppen divatos közhangulatok áldozatai legyünk. Reinhold Niebuhr kritikája Daniélou nyílt leveléhez hasonlóan, N iebuhr is jóval az am szterdam i nagygyűlés u tá n publikálta megjegy­ zéseit B a rth főelőadásához.24 Elsősorban a „realizált eszkhatológia” barthi következm ényeivel szállt vitába, hiszen B arth Jézus K risztus m ár m egvívott győzelme alapján ó v o tt attó l, hogy azt higgyék, „ m in th a az egyházért és a világért való aggodalom nak a mi aggo­ dalm unknak kellene lennie” . N iebuhr nem vonja két­ ségbe ennek az állításnak a helyességét, de a követ­

291

kezm ényekre tek in tv e m egkérdezi: „V ajon azon a mó­ don, ahogyan itt m egfogalm azták őket, nem veszik-e el a keresztyén életnek a felelősség irá n ti érzékét? V ajon nem felelőtlenül bánnak-e azokkal a vesződsé­ gekkel és nehézségekkel, döntésekkel és m egkülön­ böztetésekkel, m elyek a keresztyén em bereket egyéni és közösségi életük során fo g lalk o ztatják ?” B a rth első következtetése, hogy tudniillik az egy­ h á z é rt való aggodalom nem lehet a mi aggodalm unk, v alam in t ann ak fá ra d h a tatla n hangsúlyozása, am ire az em ber nem képes és am it K risztus m ár m egtett, N iebuhr szerint gyengeség, m ely a keresztyéneket abba a kísértésbe viszi, hogy a m egdicsőült Ú r győzelmében és dicsőségében ak arjan ak részesülni önm aguk ke­ resztrefeszítése nélkül. U gyanilyen szenvedélyesen ó v o tt B a rth a ttó l, hogy valam iféle „keresztyén M arshall-tervet” ad ju n k a vi­ lágnak. Ez egészséges intelem , m ondja N iebuhr, de B a rth szavai nem zárják-e ki az egyház p rófétai fel­ a d a tá t a világgal szem ben? A m ikor pedig Isten végső győzelm ét hird etjü k , ez ugyan valóban m egszabadíthat az aggodalm askodástól, de nem teszi-e mégis tú l könnyűvé a dolgot? „M egakadályozza ugyan, hogy á ta d já k m ag u k at an n ak a nagyravágyó hitnek, hogy Iste n országát sa já t erejükkel felépíthetik. De emlé­ kezteti-e ez őket a rra is, hogy ők Isten m u n k atársai?” A m ásodik kérdés a főelőadással kapcsolatosan, hogy ad-e a keresztyéneknek valam ilyen ú tb aig azítást vagy ösztönzést m indennapi döntéseikhez, am elyekből egész életük áll? Még h a v an n ak is, akik a keresztyénséget tú l egyszerűen azonosítják valam ilyen banális „ke­ resztyén gazdasági ta n n a l” , nem elég azt m ondani, hogy a keresztyénség nem n y ú jtja a társad alm i vagy politikai elvek valam ilyen rendszerét. H a nem is tu d ­ ju k a tökéletességet m egvalósítani, feladatunk m arad egy elviselhető igazságosság m egterem tése. H elytelen a pogányokra bízni, hogy ők m enjenek á t azon a kötélen, m ely a h áb o rú és a zsarnokság szakadéka fölött v an kifeszítve, m iközben a keresztyének „for­ radalm i rem énységüknek” örvendenek, m elyben létük valam ennyi aggodalm a m ár előre m egoldatott. H ely­ telen a z t m ondani, hogy tan ácso t nem tu d u n k adni a jelen zűrzav aráb an , de mégis jelet ak aru n k állítani az eljövendő isteni királyságról. B a rth teológiája nagy érdem eket szerzett, am ikor a zsarnokság ellen k e lle tt harcolni, de h a a válság nem olyan mély, akk o r m in th a kevésbé tu d n a segíteni. Ma ez az álláspont inkább a felelősség és döntés elől való m enekülésnek ad helyt, pedig nem lehet a tegnapi erényeket a m a nehézségei fölé k iteríteni. A ném et egyházi vezetők „teg n ap felfedezték, hogy az egyház bárk a, m elyben özönvíz idején a túlélés lehetséges. Ma, úgy tű n ik , an n y ira beleszerettek az egyház sajátos funkciójába, hogy elh atáro zták , a b á rk á t házzá építik á t A ra rá t hegyén és benne tö ltik el életü k et.” K éptelen állítás az is, hogy a m ai kornak, a mai em bernek semmi m ást és m ásképpen sem tu d u n k m ondani, m int hogy Jézus K risztus érette is m eghalt és feltám ad o tt. „ Ú gy tű n ik , m in th a ebben a teológiá­ b a n inkább Isten , m in t em berek lennénk, am ikor a világot nem bizonyos korok nehézségei és problém ái felől nézzük, hanem sub specie aetern itatis.” S okat te tt ez a teológia azért, hogy egyházi vezetők, teológusok és m oralisták illúzióját lerom bolja, „mégis ki kell ta rta n ia am ellett, hogy nem a teljes evangéliu­ m ot h ird eti” . A keresztyén h itn ek nem csak a szim pla m oralizm us, hanem a szim pla determ inizm us és a felelősség nem vállalása is kísértése lehet. „A z a bizonyosság, hogy Iste n szemében egyetlen em beri erény sem megfelelő,

292

nem v á lh a t olyan kísértéssé, hogy a ránk b ízott kincset elássuk.” N iebuhr k ritik á já t B a rth teljességgel célját tévesz­ te ttn e k m o n d o tta válaszában: „ a sötétbe döfés meg­ rendítő p éld ája” , „ k a rik a tú ra ” , „m áshol keresett, m in t ahol vagyunk” . „S m ivel R einhold N iebuhr volt az, aki ezt te tte , annak a nehézségnek egy komoly m egnyilatkozását kell benne látn u n k , m ilyen nehéz kapcsolatunkról és különbözőségünkről egyáltalán még beszélgetést is folytatni.” B a rth szerint N iebuhr tévedése, hogy nem v e tte figyelembe a főelőadás irányát, a z t hogy B a rth az előkészítő anyagban m egfogalm azódott és lecsapódott gondok, várakozások és illúziók ism eretében fogalm azta meg m ondanivalóját. N em steril, a körülm ényektől m entes tá rg y alása volt a m egadott tém ának, am it főelőadásában n y ú jto tt, hanem nagyon is konkrét helyzet alapján. Nem a tétlen ek et in te tte nyugalom ra, hanem a szuperaktívakat. Nem azokat h ű tö tte le Iste n te tteire és terveire u talv a, akik Istenbe v etetté k rem énységüket, hanem azokat, akik a m aguk vagy m ások te tte itő l v árják a világ és az egyház kérdéseinek m egoldását. Mivel N iebuhr a m aga k ritik á já t a kontinentális és az angolszász teológia különbözőségeként és ellen­ té te k é n t a d ta elő, B a rth is e m líte tt válaszában egy olyan p o n to t, m ely a k é t teológia különbségét m u ta tja , ez pedig a Bibliához való eltérő viszony. Megfigyelte, hogy az angolszászok szám ára a Biblia sokszor csak afféle idézetgyűjtem ény, m ellyel érveiket alátám aszt­ ják , de sokszor figyelm en kívül hagynak olyan bibliai kijelentéseket, m elyek állításukkal nem egyeznek meg. V álaszát pedig így fejezte be: „T alán jó, h a egyszer a k a rik a tú rá k m in t olyanok világosságra kerülnek, és a zu tá n itt és o d aát azoknak is nevezik és elu tasítják őket. A zután lehet és fogják a tulajdonképpeni v itá t m egkezdeni.” N iebuhr k ritik á ja olyan kérdést v e te tt fel, mely azóta is elevenen él az E gyházak V ilágtanácsában és a világkeresztyénségben. A válasz m egfogalm azását B a rth főelőadásától kezdve mindig is m eghatározta a kérdés iránya, ak ár a keresztyének ten n iak arása vagy tétlensége vagy „realizált eszkhatológiája” , akár a vi­ lághelyzet h a tá ro z ta meg azt. E zért nem pusztán az íro tt dokum entum ok fontosak, hanem a kor ism erete is elengedhetetlen. Ez persze nem az ökum enikus moz­ galom sajátossága, hiszen m inden dogm atikai állítás v agy hitvallás esetében így v an . Egyéb események A nagygyűlésen B a rth az első szekció m u n k ájáb an v e tt részt. Mások is v o ltak a szekcióban, akik inkább monológhoz, m in t párbeszédhez v o ltak szokva. H a ­ tá ro z o tt h an g ú főelőadása u tá n m eglepetés volt az őt nem ism erők szám ára, hogy B a rth milyen konst­ ru k tív szerepet já tsz o tt csoportjában, am ikor egy­ m ástól n a g y o n eltérő álláspontokat is értékelni tu ­ do tt. „A nők élete és m unkája az egyházban” elnevezésű csoportban is e g y ü tt dolgozott m ásokkal, többségük­ ben nőkkel. Mivel nem csak Gal 3,28-at v e tte alapul, hanem 1K or 11; E f 5-öt is, vagyis nem csak a nők egyenjogúságáról beszélt, hanem férfi és nő eltérő rendeltetéséről is, ezzel csalódást és ellentm ondást is k iv á lto tt.25 Még egy politikai problém a m egoldásában is segített B a rth , am ikor az éppen felszabadult Indonéz Köz­ társaságból való kü ld ö ttek vonakodtak elm enni az

egykori g y a rm a tta rtó H ollandia királynőjének foga­ dására. B a rth tek in tély e és m a m ár patern alisztikus­ n ak tű n ő tan ácsa seg ített a bonyodalom elsim ításá­ b an .26 Barth értékelése M aga B a rth A m szterdam ot „jelentős és elfogadható ügynek” 27 ta r to tta . K ülönösen is kiem elte 1. a fiatal egyházak jelenlétét, m ely világossá te tte előtte, hogy „ Iste n ügye nem áll és buk ik a fehér em ber h itetlen ­ ségével” . 2. Az ugyancsak szétszakadozott keresz­ tyénség az ENSZ-szel szemben figyelem rem éltó egy­ ségre ju to tt. 3. A tárg y aláso k at és h a tá ro z a to k a t nem befolyásolta döntő m értékben a velük kapcsolatos kül­ ső elvárás. 4. Az előkészítő anyagok és az am szterdam i eredm ények összehasonlítása azt m u ta tja , hogy je­ lentős m értékű eltolódás tö rté n t a b a rth i kiindulópont, a „felülről lefelé” jav ára. 5. Az E gyházak V ilágtaná­ csának m egalakulása nem eredm ényezte egy lelki, nyu g ati töm b kialakulását. V isszatekintve n agyraértékelte a párbeszédet is, ho­ lo tt a kezdetekben ennek nem tu la jd o n íto tt olyan nagy jelentőséget. A bázeli Szent M árk tem plom ban erről így szám olt be28: „ Össze k ellett dugnunk a fe­ jü n k e t, hogy valódi feladatunkkal m egbirkózzunk. Ez abban állt, hogy oly sok különböző egyházi hagyo­ m ány, teológiai sajátosság és egyben oly sok nem zet képviselői m ost szemtől-szem be hallgassuk meg egy­ m ást és beszéljünk egym ással: azzal a céllal, hogy tel­ jes nyíltsággal és teljes nyugalom ban beszéljünk arról, am iben m egegyezünk és arról is, am iben nem egyezünk meg. H álás vagyok, hogy ebben a becsületes, meg nem alku v ó, de m inden veszekedés nélkül végb ev itt fára­ dozásban részt veh ettem .” Nem akadályozta m ind­ ebben az sem, hogy dogm atikus, m ert a tö b b i rész­ vevővel e g y ü tt ő is arra tö rek ed ett, hogy m egértsék „egym ás h itv allását, am ely m ás-m ás nyelven próbál K risztusról beszélni.” 29 A m szterdam ból úgy té r t vissza, m in t az ökum enikus mozgalom híve, m in t „ú jo n n an m eg tért ökum enikus em ber” , aki a K irchliche D ogm atik IV /3 k ö tetében30 az ökum enikus világkonferenciákat m ár az egyháznak a világ felé fordulásaként értékelte. A helyzet mégsem az, hogy B a rth mindezzel beépült az ökum enikus m ozgalom ba, hiszen ő m aga is ala­ k íto tta a z t: „Az ökum enikus m ozgalom nem le tt volna az, am i m a, ha K a rl B a rth intő, k ritik u s szavait nem h a llo ttá k volna meg messzi körben olyanok is, akiknek a teológiája egész m ás nyom okon h alad ” 31. B a rth am szterdam i részvétele, közrem űködése m a m ár az ökum enikus mozgalom és az E gyházak Világ­ tan ácsa tö rtén etén ek egy része. Részletes felidézése a tö rté n e ti hitelesség k ed v éért is érdekes, de azért is, m ert a m ú lt ism erete a jövő alapja.

L ehet ugyanakkor úgy is visszaidézni, m in t a ke­ resztyének közötti párbeszéd és v ita egy konkrét esetét. M int élete során annyiszor, A m szterdam m al kapcsolatosan is a v itá k sűrűjébe keveredett. N eheztel­ tek rá a nők, Daniélou m eg b o trán k o ztatást r ó tt a te r­ hére, N iebuhr azzal v ádolta, hogy nem a teljes evan­ gélium ot hirdeti. M indegyik súlyos elm arasztalás a m aga nem ében. B a rth sértődés nélkül á llta a sarat, nem érzékenykedett, nem szem élyeskedett, nem vala­ mi presztízs vezette, hanem válaszolt, érvelt — és m indezzel kicsit péld át ad o tt, hogy az ökum enében, egyáltalán az egyházi életben, nem szabad sajnálni az időt, a fáradságot, az áldozatot a párbeszédhez. Reuss András JE G Y Z E T E K 1. E g y á lta lá n nem em líti B a rth főelőadását Visser’t H oof önélet­ ra jz a , " Die W elt w ar m eine G em einde” , Z ürich 1974, pedig 15 oldalon keresztül em lékezik m eg A m szterdam ról. É p p en csak m eg­ em líti az előadás té n y é t O ttly k E rn ő : „H arm in cév es az E g y h ázak V ilágtanácsa” , L elkipásztor 1978, 270. N agy G yula beszám olója, L elkipásztor 1948, 429— 436, egy m o n d a tb a n foglalja össze a fő­ előadás m o n d an iv aló ját, fő k én t azon a vonalon h alad v a, m ely R einhold N iebuhr értelm ezését is jellem ezte. N em ta rta lm a z z a B a rth főelőadását a z A m sterdam er Ökum enisches G espräch öt kö­ te te , pedig kétszer is közli a nagygyűlés ü zen etét és à szekciók jelen ­ tését. — 2. L ehetséges azo n b an , hogy az am szterd am i nagygyűlésről szóló, elsősorban az egyházi h etilap o k b an m egjelent hazai beszám o­ lók esetleg bővebben foglalkoztak a főelőadással. — 3. W illem Adolf W isser’t H ooft: K arl B a rth u n d die ökum enische Bewegung. E v an g e­ lische Theologie 1980, 1, 2— 24. — 4. Visser’t H ooft, i. m . 3. old. — 5. Die K irche un d die K irchen (Theol. E x isten z H eute 27), M ünchen 1935, 7f. Idézi: Visser’t H ooft, i. m. 6. old. — 6. Uo. 16. old. Idézi: Visser’t H ooft, i. m. uo. — 7. Visser’t H ooft, i. m . 9— 10. — 8. F rom th e B ible to th e M odern W orld. R ep o rt on tw o E cum enical S tu d y Conferences on th e „B iblical A u th o rity for th e C hurch’s Social and P olitical Message to d a y ” . 1947. 118 pp. — 9. Visser’t H ooft, i. m. 15. — 10. M egjelent in : Die U nordnung der W elt u n d G ottes Heils­ p lan. E rs te r B a n d : Die K irche in G ottes H eilsplan. G enf 1948. 71— 79. — 11. Visser’t H ooft, i. m. 15. — 12. G ü n te r Gloede: Ök u ­ m enische G estalten. E V A B erlin 1 9 7 4 .— 13. Visser’t H ooft, i. m. 14— 15. — 14. Idézi: E b e rh a rd B u sch : K arl B a rth s L ebenslauf. EVA B erlin 1979, 320— 321. — 15. B usch, i. m . 320. — 16. Visser’t H ooft, i. m . 15. — 17. K a rl B a rth : Die U nordnung der W elt und G ottes H eilsplan. E vangelische Theologie 1948, 4, 181— 188. Bősé­ gesen ism ertetem az előadást, m ivel m ag y aru l m ég nem jelent meg, s eg y éb k én t sem könnyen hozzáférhető. T öbb helyen m ajdnem fo rd ítás pontosságú az ism ertetés, idézőjelben azonban csak az egé­ szen pontos fordítások. A z an y a g bősége m ia tt eltek in tek a z old al­ szám ok közlésétől. — 18. E vangelische Theologie 1980, 1, 16. — 19. P ylo: (P á k o zd y László M á rto n ?): B a rth K áro ly beszél a refor­ m átu s egyház különleges felad atairó l a világkeresztyénség felé. Az Ú t 1948, 10, 3. — 20. A „ jo b b ” és " b a l” kifejezést B a rth i t t kifeje­ zetten nem p olitikai, h an em teológiai értelem ben h aszn álja! — 21. Die W elt w ar m eine G em einde. Z ürich 1947, 255. — 22. Je a n Daniélou— R e in h old N iebuhr— K arl B arth: G espräche n ach A m ster­ dam . E v an g . V erlag Z ollikon-Zürich 1949, — 30. A D aniélou— B a rth levélváltás szövege m agyarul is m egjelent: Az Út 1948, 17, 7. A le v élv áltást ism ertette m ég a Theologiai Szem le is (1968, 5— 6, 131— 132). Je len ism ertetés a m ag y ar szövegeket veszi alap u l, de szükség szerint korrigálja a ném et szöveg a la p já n . — 23. Vö. : Visser’t H ooft, K arl B a rth u n d die ökum enische Bewegung, E v a n ­ gelische Theologie 1980, 1. 16. — 24. J e a n D aniélou— R einhold N ieburh— K arl B a rth : G espräche n ach A m sterdam . — 25. Visser’t H ooft, K a rl B a rth u n d die ökum enische Bewegung. E vangelische Theologie 1980, 1, 26. — M it m on d an ak a világ vezető teológusai A m szterdam ról? É le t és Jö v ő 1948, 38, 4. — 26. Visser’t H ooft, i. m. 19. — 27. B usch, i. m . 322— 323. — 28. B a rth K áro ly : H ogyan fo ly ta ssu k ? Az Ú t 1948, 19, 7. — 29. M it m o n d an ak a világ vezető theologusai A m szterdam ról? É le t és Jö v ő 1948, 38, 4. — 30. 37kk. — 31. V isser’t H ooft, i. m . 24.

Férfi és nő megváltozott viszonya korunk gazdasági, társadalmi és egyházi életében „ . . . m i férfiak férfiak m aradjunk és nők a nők — szabadok, kedvesek s m ind ember, mert ez egyre kevesebb. . . ” (József A ttila : Thom as M ann üdvözlése) A tém a kim erítő elemzése k ö tetn y i terjed elm et és m élyreható interdiszciplináris vizsgálatok sorát kö­ vetelne és érdem elne. Az a d o tt keretekhez igazodó írásu n k b an azonban elégedjünk meg a szociológia és

ekkleziológia terü letén te tt vizsgálódásokkal. A tá r­ sadalom tudom ány k u ta tá sa i a jelenlegi helyzet fel­ mérése túlm enően az ókori népek családi viszonyainak feltárásáig nyúlnak vissza, sőt a m a élő „ p rim itív népek” etnológiai leírásából az őstársadalm ak életére is következtetnek. A teológus egyrészt a bibliai ős­ tö rté n e te k alap ján a terem tésből és annak Istentől k a p o tt rendeltetéséből kiindulva, m ásrészt az újszö­ vetségi evangélium ok aktualizálása ú tjá n tárg y a lja a kétnem ű emberiség viszonyát.

293

Teológiai szempontok „Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.” (Gen. 1,27.) Isten az em bert férfivá és nővé terem tette, vagyis a k é t nem alapvető viszonya, hogy egym ást kiegészítve és e g y ü tt alk o tják az istenképű em bert. A zt jelenti ez, hogy m indkét nem hiányos a m ásik nélkül. N ő és férfi kölcsönösen egymásrautalt társak az em berlétben. A h ó d ítás és uralkodás p aran csát nem egym ásra nézve, hanem a külső világra : a földre, a növény- és á lla t­ v ilágra nézve kap ják . E nnek a m ag y arázatnak nem m ond ellent a m ásik terem téstö rtén et sem (Gen 2,18. k k .) h a elvetjük a „sorrendiség” mesterséges fölértékelé­ sét a férfi jav ára, és a szexuális differenciáltság harm ó­ n iá já t látju k meg benne.1A nemek egyenlőtlensége, az alá­ fölérendeltségi viszony a bűneset következménye ként jelentkezik az első em berpár életében (Gen 3,16b.). A b űn nem csak Isten tő l idegeníti el a férfit és a nőt, hanem egym ástól és önm aguktól is. Az engedetlen­ ségben vállalják a szolidaritást egym ással, a szám adás­ nál azonban m ár önm agukkal sem. A nem ek h ierarchiája te h á t nem terem tési rend, hanem a bűn következm énye. A férfi felsőbbsége nem isteni fokozat, sem nem női sors, hanem m indket­ tő jü k m egváltásra váró pozíciója az engedetlenség eredm ényeként.3 B elehelyezkedve az ü d v tö rtén eti v onalba: az Ószö­ vetség könyvei a p atriarchális rendszert, m ajd a férfi­ uralm on alapuló társadalm i h elyzetet tükrözik. Csak kivételes helyzetekben, kivételes személyiségű nők em elkednek alárendeltségi viszonyuk fölé (pl. Sára, R ebeka, m int feleség, Debora, H ulda, m int próféta, E szter, m in t királyné) de ezek, m int kivételek erősítik a szabályt. Sőt viszonylagos visszafejlődés m utatkozik a nők társad alm i és vallási lehetőségeiben az idők folyam án. (Míg A nna szabadon im ádkozik a silói oltárnál, addig a jeruzsálem i tem plom ban m ár csak szigorúan elk ü lö n ített helyen lehetnek jelen a nők az istentiszteleten.) Jézus K risztussal fordulat következik be, — m int annyi m ás terü letén az em beri életnek — a nők és férfiak viszonyában is. K isem m izett, elnyom ott hely­ zetükben Jézus fedezi fel a nőket, s em beri m éltóságuk­ ban, személyiségük isteni jogaiban odaem elte őket, ahová a férfiakat is: Isten gyerm ekei sorába. Jézus, a bűntől szabadító K risztus m egújítja a m egrom lott em beri term észetet és em beri viszonyokat. A szom bati napon m eggyógyított asszonyt Ábrahám leányának nevezi, a sam áriai asszonnyal olyan teológiai m agasla­ to k ra ju t el beszélgetésük, am ilyenre férfitan ítványnál is ritk á n látunk példát. A házasságtörésen te tte n é rt asszony esetében pedig egyértelm űen az „egyenjogú­ ság” értelm ében nyilatkozik: „A ki közületek nem bűnös. . ." ezt a férfiaknak m ondta. Anélkül, hogy — to v áb b i péld ák at sorolnánk, m eg állapíthatjuk, hogy Jézu s nem ad általános m egoldást, társadalm i és politikai felszabadítást sem a nők, sem a rabszolgák, sem m ás elnyom ott helyzetben lévők ügyében. Egyéni gyógyulást és felszabadítást ad a hozzáfordulóknak, mely egyéni megoldás aztán szükségszerűen családi, m ajd nagyobb közösségi és társadalm i m éreteket ölt­ het, és az idők során általáb an megkésve ö ltö tt is. K risztusban ledőlnek az elidegenedés korlátai és válaszfalai. E z t a K risztusban n y ert szabadságot hir­ deti Pál is a Ga l 3,28-ban: „K risztu sb an te h á t nincs többé sem zsidó, sem görög, nincs sem szolga, sem szabad, nincs sem férfi sem nő, m ert ti m indnyájan egyek v ag y to k a K risztus Jézu sb an .” U gyanakkor az apostol nem látszik következetesnek a nem ek

294

körüli v itá k eloszlatásában, m ert m ás leveleiben ( 1Tim 2,9—15, E f 5,21—33, K ol 3,18—19 stb.) a férfi dom inanciájú nem ek közötti viszonyt csupán keresztyén színezettel — szeretettel — enyhíti, mely egyben m egerősítésként is értelm ezhető.3 Az a való­ színű m agyarázat erre, hogy nem lá tta időszerűnek a radikális társadalm i és politikai változást. E z t a lá tá sá t erősítette a közeli vég várad alm a is. K ülönb­ séget kell te h á t te n n ü n k P á l korának szemlélete és le­ hetőségei és a m i X X . századi m egváltozott viszo­ nyaink között, hogy megfelelő m ódon értelm ezzük az apostol ta n ítá sá t. A krisztusi szabadságot az em beri kapcsolatokban is meg kell élni, hogy a belső átala k u ­ lás külsőleg is lá th a tó és ízlelhető gyüm ölcseit meg­ terem je. Í gy m ai korunkban, am elyben lehetőség nyílt a változásra, keresnünk kell a krisztusi egységet és egyenlőséget férfiak és nők k ö zö tt családi, baráti, gyülekezeti, társadalm i, sőt nem zetközi m éretek­ ben is. H a m egváltozott viszonyról beszélünk, a z t kell vizs­ gálnunk, hogy miből és mivé v álto z o tt ez a viszony. V élem ényünk szerint ez az ú tv o n al: a terem tés „ p a ­ radicsom i” harm óniájából — kizsákm ányoláson, ural­ kodáson és m egaláztatáson, hatalm i háborúskodáson á t — vissza és előre a kiegyenlítődés és megbékélés felé. N ők és férfiak viszonya nem statikus állapot, hanem dinam ikus mozgás és változás jellem zi és jel­ lem ezte mindig is a történelem folyam án. Helyesebb ezért, ha nem befejezett m ú ltban fogalm azunk, és nem m egváltozott viszonyról beszélünk, hanem változó viszonyról a változó gazdasági, társadalm i és egyházi életben. K érdés, hogy az a változás, mely korunkban ta p a sz talh a tó , fejlődés-e, vagy igazuk van azoknak, akik riad tan kérdezik: „hova ju tu n k , ha így változik a világ, hogy a nők a férfiakat utánozzák viselkedés­ ben, öltözködésben, m unkában, szerelemben és élet­ vezetésben?” Nem torzulás e, a term észettől elidege­ n e d e tt em ber elhajlása a term észetadta képességektől és Istentől k a p o tt rendeltetésétől? (utóbbira m ár ke­ restü n k választ a tere m té stö rté n et m agyarázatánál). V annak-e biológiai és személyiségbeli különbségek fér­ fiak és nők között és mik ezek? H ogyan változnak és h a tn a k a sztereotípiák a különböző társad alm ak b an ? Milyen változásokat hozott a tulajdonviszonyokban, gazdasági és társadalm i stru k tú rá k b a n végbem enő vál­ tozás nők és férfiak kapcsolatában, együttélési szoká­ saiban? E zeknek a kérdéseknek a megválaszolásához szük­ ségünk van egy rövid történelm i áttekintésre.

Társadalmi és gazdasági változások — m unkám egosztás „Ha van is olyan dolog, amiről azt mondják, hogy új az is megvolt már régen megvolt már jóval előttünk.” (Préd 1,10) H a nem csupán európai szemmel vizsgáljuk a kér­ dést, hanem kitek in tü n k m ás földrészekre és vissza­ te k in tü n k a m últba, igazat kell adnunk a P réd ik áto r­ nak, de legalább is m egértjük szkeptikusnak tű n ő sza­ v a it. A felületes gondolkodó úgy véli, hogy a nemek közötti versengés, hatalm i harc és a nők emancipációs m ozgalm a a X X . század m ásodik felének term éke. Mai form ájában, nem zetközi m éreteiben, őszinteségében és intenzitásában valóban egészen új m ozgást hozott az elm últ néhány évtizedben felerősödő egyenjogúsági forradalom , s ezért visszafordíthatatlanul m egváltoz­ t a tta a nem ek egym áshoz való viszonyát. De nők és

férfiak eg yüttélését — a legrégebbi em lékeink erre u taln a k — sok ellentm ondás, küzdelem , elnyom ás m ajd enyhülés és ú jab b nyom orúság hullám zó sza­ kaszai jellem ezték. Először is meg kell állap ítan u n k , hogy az anyaság mindig is csak a nők kisebbsége szám ára v o lt kizáró­ lagos hivatás. A „dolgozó nő” fogalm a te h á t nem a m i századunk term éke. E velyne Sullerot francia szocioló­ gus A női m unka története és szociológiája című m űvében részletes leírást ad a nők m unkájáról az ókortól napjain­ kig. Az ókorban a rabszolgák és a nők végezték a tá p ­ lálék és a ruházkodás körüli teendőket, de ez nem szabadon v állalt m u n k áju k volt, hanem funkciójuk, m ivel tevékenységüket term észetükkel m ag y arázták (ti. „ a rra valók” ). U gyanakkor E gy ip to m b an a nők a férfiakkal e g y ü tt a ra tta k , tüzelő t k észítettek elő, fát fűrészeltek, b irk á t n y írta k , h elyenként e g y ü tt dolgoz­ ta k a férfiakkal a h atalm as tem plom építkezéseken. A görögöknél sem v o lt „nőiesebb” a m u n k áju k : m a­ lom ban, ezüst- és v asb án y áb an ro b o to ltak , de kevés szám ú kereskedőnő is a k a d t m ár. R óm áb an a nők m unka- vagy kéjrabszolgák, h a szabadok, akk o r gyap­ júszövő m űhelyben dolgoznak. Gallia és G erm ánja vidékén viszont jogilag alig különböznek nők és férfiak. A középkor relatíve jobb sorsba j u t t a t t a a nőket, m egjelentek a női m esterségek és céhek (b ár a m esteri cím et nem szakm ai tu d á su k alap ján n yerik el, hanem férjük özvegyeként), csaknem m inden foglalkozásban dolgozhattak nők is. A XV. században m ár v an n ak női íródeákok és orvosok. E z t ú jab b h a n y a tlá s követi. É pp en akkor, m ikor a m u n k a elnyeri társad alm i el­ ismerését, a m unkásnőket k iszorítják a férfiak. E gyre kevesebb lehetőségük v an a m esterség tan u lására. E ltű n n ek az orvosnők, a bírák, sőt a k o ráb b an nőinek elism ert foglalkozásokat is (pl. v arrás) férfiak rag ad ják m agukhoz. M arad a bedolgozói m unka, alacsony bér­ rel, am it a z tá n a gépesítés gyorsan elsöpör. Az ip ar fejlődésével m indinkább g yáripari tevékeny­ séggé v á lt m indaz, am ivel addig a nők foglalkoztak. (A falusi asszonyok o tth o n fon tak , szőttek, g y e rty á t és szappant készítettek, sört főztek stb.) Ip ari szak­ m u n k át azonban nem ta n u lh a tta k , csak olcsó segéd­ m u n k át végeztettek velük egészségtelen m unkahe­ lyeken. (Míg a cukrászipart elzárták a nők elő tt, a do­ hánygyári dolgozók többsége nő volt.) Becslések sze­ rin t E u ró p áb an az első világháború e lő tt a nőknek körülbelül fele v ég zett kenyérkereső m u n k át, és a hábo rú a la tt még többen kényszerültek rá.4 E k k or in­ d u lt meg M agyarországon is a n ő k et ö n tu d a tra éb­ resztő fem inista mozgalom, m ely választójogot köve­ te lt a nőknek. „M ikor az élet g o n d ját m inden asszony és leány teljes m értékben viseli, az igazság elemi kö­ vetelése, hogy m inden felnőtt, épeszű és b ü n tetlen előéletű nő a hazán ak teljes jogú polgára legyen.” 5 A háború u tá n a nők m u n k ája ism ét h á tté rb e szo­ rul, sőt a férfiak a nőkben ellenséget, bérletörőt” lá tta k , m ivel jóval olcsóbb m un k aerő k én t alkalm azták ők et.6 „K özvetlenül a felszabadulás u tá n az egyenjogúság még csak az egyenlő politikai jogokkal v o lt egyér­ telm ű. A szocialista iparosítás, a népgazdasági fejlődés nyom án ezek a jogok kibővültek a m unkához való jog biztosításával.” 7 A k u ltu rális fejlődéssel a m űvelődésre való jog is gyakorolhatóvá válik. De az évezredek a la tt hagyom ányozott és begyakorolt n o rm ák at és szerepeket nem könnyű m egváltoztatni. E z t jelzi az 1947-ben ta r to tt I. Országos Szakszervezeti N őkon­ ferencia m egállapítása is: „ L á tn u n k kell, hogy nem volt elég a törv én y ek et m eghozni, belsőleg is fel kell szabadítani a nőket. Meg kell ta n íta n i őket, hogy he­

lyesen éljenek tö rv é n y a d ta lehetőségeikkel. . . ” É rde­ mes felfigyelnünk erre a gondolatra és összehasonlí­ ta n u n k a Gal 3,28 verssel kapcsolatban elm ondottak­ kal. (Lásd: V ictor Ján o s ta n ítá sá t a „kívülről befelé h ató kegyelem ről” .) P ál apostol új n o rm át ad, de m egvalósításához még nem v o ltak meg a társadalm i feltételek. E z konfliktust okoz, csakúgy m in t az ellen­ kezője, am it jelenlegi helyzetünkre nézve m ondhatunk: m egvannak az új lehetőségek, társadalm i feltételek és jogok, de ezeket még nem tám asztják alá új norm ák (vagy a nagyon is régi krisztusi norm ák). N apjainban az a k tív keresők 54,5%-a férfi és 45,5%-a nő, te h á t alig m u tatkozik eltérés a m unkam egosztás­ ban a nem ek k ö z ö tt.8 De még mindig nagy szám ban dolgoznak nők egészségükre ártalm as m unkahelyeken, és a velük azonos m u n k át végző férfiak fizetésénél kevesebbért. (V ajon ez az új belső norm a, vagy a gazdasági-társadalm i feltételek hiánya?) E gyrészt anyagi okai vannak, m ásrészt azonban a m egváltozott családi és társadalm i körülm ények ösztönzik a nők nagy többségét arra, hogy ha választási lehetőségük volna is m ásra, akkor is kereső m u n k á ju k at fo ly tat­ n ák .9 E z t a döntést hozza az ún. kettős hivatású nő, aki anyasága m ellett a társadalom ban is részt vállal m unkájával. A m ai társadalom nak k é t látszólag egy­ m ásnak ellentm ondó szükségletet kell figyelembe ven­ nie: először, hogy m inden nőnek megfelelő m unkaalkalm at biztosítson, másodszor, hogy m inden család­ nak olyan életszínvonalat terem tsen, hogy aki otth o n ak ar m aradni kisgyerm ekével, megtehesse. (E zt szol­ gálja a GYES, a GYED és egyéb ju ttatá so k .) A fenti áttekintésből lá tju k teh át, hogy v o ltak olyan társad alm ak , m elyekben a nem ek között a m unkam egosztás, a társadalom ban b e tö ltö tt feladataik, viselkedésük e lté rt a mi k u ltú rán k b an általánosan el­ fogadott és öröknek ta rto tt, sokszor kizárólag biológiai okokkal m ag y arázo tt sém áktól. Ezzel elérkeztünk a sokat v ita to tt férfi és női szerepek tárgyalásához.

Sztereotípiák — férfias és nőies személyiségjegyek „Ne já rj előttem — lehet, hogy nem követlek N e já rj mögöttem — lehet, hogy nem vezetlek, J ö jj mellettem — és egyszerűen légy a barátom.” (A. Camus) Ism erjük az európai és nyugati ku ltú ráb an elterjedt norm ákat, szerep-elvárásokat, am elyek nőket és fér­ fiak at évszázadok óta kötnek. Például férfias az, aki h atáro z o tt, erős (agresszív), logikusan gondolkozik, nagy tá v la to k a t belátó eg y én iség .. . Nőies viszont az, aki lágy, gyenge (gyám oltalan), csak a részietekhez értő, érzelmes szem élyiség. . . M argaret Mead etnológiai vizsgálatai a m a élő „p rim itív ” népek életében felm utatnak ún. rendhagyó viszonyokat. Az arapeseknél például m indkét nem re jellemző a kedvesség, szelídség, gyöngédség és passzi­ vitás, a m undugum or fejvadászok között viszont m indkét nemre az agresszivitás és ridegség jellemző. Samoa szigetén az általánosnak h itt, nemekre jellemző viselkedéshez képest ford íto ttan tipizált jegyek ta ­ p asztalh ató k : a férfiaktól követelik meg, hogy érzel­ mesek és gyengédek, a nőktől pedig, hogy energiku— sabbak legyenek. Az am erikai tudós ebből a rra követ­ k e ztete tt, hogy ha a biológiai faktoroknak van is a nemek eltérő személyiségjegyeit m agyarázó szerepük, ezek nem kizárólagosak, sőt elválaszthatatlanok a kör­ nyezeti, tanulási és társadalm i hagyom ányoktól.16

295

É rdekes m egfigyelni azt is, hogy a nem i ho vatartozás mesterséges m egkülönböztető jegyei, m in t pl. az öltöz­ ködés, vagy bizonyos feladatok elvégzése társad alm an ­ k é n t hogyan különböznek. N yugaton az ókor óta tilos v o lt a nőknek n ad rág o t viselni. U gyanakkor a Távol­ keleten a nadrág v o lt a női viselet, és ezekben az or­ szágokban az első „felszabadult” nők a lázadás jele­ k é n t kísérelték meg a szoknya elfogadtatását. Az is a változó korok változó férfias és nőies eszm ényét m u ta tjá k , hogy a fodrok és a loknis haj hol a nőket, hol a férfiakat díszítik.11 E zek az ellentm ondások, amíg csak az öltözködési d iv atró l v a n szó, mosolyogni valók. Ám sokkal kom olyabb, h a az egzisztenciáról, a m unkaelosztásról döntünk. P éld ak én t em lítünk egy esetet: M agyarországon 1964-ben 966 fiút és 3 lán y t v e tte k fel au tóip ari szakm unkástanulónak azzal az indokkal, hogy nehéz és m egerőltető szakm a ez a „gyengébb nem ” szám ára. A Csepel A utógyárban ugy an ak k o r a 99 segédm unkásból 95 nő v o lt.12 A fizikai dolgozók k ö zö tt a segédm unkásoknak jelenleg is több, m in t 60%-a nő.13 G ondoljunk i tt is az ókori rabszolga­ nők e m líte tt b án y am u n k ájára, vagy a fejlődő orszá­ gokban a vízhordásra, m ely so k h ely ü tt m áig is jelleg­ zetesen női feladat. Ú gy tű n ik : a dolgozó nő problém á­ ja akkor ütközik a közvélem énybe, am ikor m unkája a férfi foglalkozásokhoz hasonló form ák és feltételek k ö zö tt jelenik meg. H o lo tt például a cselédm unka (vagy a kellő gépesítés nélküli h á z ta rtá si m unka!) kétségtelenül nehezebb fizikai m unka, m int m ondjuk az ügyvédi vagy vegyészi foglalkozás, de ez utóbbiak századunkig kizárólagosan férfihivatások voltak. A „gyengébb nem ” kifejezés, m in t lá ttu k , gyakran m egcsúfolta a n év ad ó k at a fizikai m u n k a területén. De a jelző nem p u sztán a testi erőre vonatkozik, ha­ nem á ltaláb an a minőségre: A m ú lt iskolarendszerében a középiskolában m ást ta n u lta k a lányok, m in t a fiúk, k o rláto lt szellemi képességeik m ia tt (?). Ma is hallani, am in t csodálkoznak egy-egy nőn, — különösen h a szép is és fiatal — „N ő létére m atem atik us vagy lelkész stb .” A diadalm as érv a csodálkozásra: a nők­ nek a férfiakénál kisebb az ag ytérfogata és súlya. A nélkül, hogy a részletekbe belebonyolódnánk, meg­ em lítjük, hogy a férfiak és nők testm érete és testsúlya is különbözik a férfiak ja v á ra , ezért az agyvelő vi­ szonylagos sú ly át kell összehasonlítanunk. E nnek eredm énye szerint a testsú ly 1 kilogram m jára a férfinál 21,6 a nőnél 23,6 gram m agyvelő ju t.14 A női agyvelő kisebb súlyával való érvelés te h á t nem m egalapo­ z o tt (am úgy is az agyvelő barázd áltság a szám ít) s nem szo lg áltath at bizonyítékot arra, hogy a nő kevésbé alkalm as szellemi m u n k ára és tevékenységre, m in t a férfi. Félelem a differenciálatlanságtól A legtöbb em ber a m agához hasonlóktól v á rja sa ját­ m aga igazolását és definícióját, m ert ezáltal kész helyzeteket és szerepeket kap. E bből fak ad a kaszt­ rendszer, az elkülönülés igénye a „ tö b b itő l” . E . Sul­ lerot, a m ár e m líte tt könyvében erre vezeti vissza a faji m egkülönböztetést: „az egyes em ber személyisége arra szorítkozik, hogy sajátos vonásai csak a többiekkel szem ben érvényesülnek — vagyis fehér a feketékkel, a fekete a fehérekkel, angol és francia m ás nem zetek sarjaival, a férfi a nővel áll s z e m b e n ...” A m egkü­ lönböztetés hián y átó l való félelem nagyobb az em­ berben, m int a m egkülönböztetéstől való félelem. Az am erikai nőm ozgalom (W om en L iberation Move­ m ent) is első ro h a m á t az „egyform ák v agyunk a fér­ fiakkal” jelszóval in d íto tta am it az „uniszex” öltöz­

296

ködés is tü k rö z ö tt. A m ásodik szakaszban új hullám in d u lt meg — ennek jelei vo ltak a fodrok és a bokáig érő bő szoknyák — am elyben m ár nem hasonlítani ak arn ak a nők a férfiakhoz, hanem sa já t világukat ak a rjá k felépíteni. Meglepő, hogy éppen ebben a m á­ sodik fázisban jelentkeznek a torzulások és elhajlások: szélsőséges radikális fem inizm us, leszbianizm us és férfi­ gyűlölet. A különbség és egyezés kérdéséhez egy m ásik adalék a nemek közötti intellektuális különbségek vizsgálata. Különböző k u tatáso k nagy megegyezéssel a rra az eredm ényre ju to tta k , hogy az intellektus m agas szint­ jé t, az alkotó tevékenységet és a társadalom ban való sikeres részvételt nem az egyoldalúan kiélezett férfias­ ság vagy nőiesség biztosítja, hanem az ellenkező nemre jellemző személyiségjegyek együttes jelenléte segíti. „A személyiségükben (nem szexuális kapacitásukban) ,nőies’ férfiak és ,férfias’ nők érik el a legjobb ered­ m ényeket. Azok a férfiak, akik kevésbé agresszívek, szelídebbek, gyengédebbek és azok a nők, akik az ,általános nőiesnél’ energikusabbak, agresszívebbek és versenyképesebbek.” Ezek az eredm ények arra enged­ nek következtetni, hogy akkor képes férfi és nő jó teljesítm ényekre, kreatív m unkára, h a a személyiségjellem zők nincsenek tú lz o tt arányban bennük. E zt egyébként sa já t hétköznapi ta p a sz talatain k is alá­ tá m asz tjá k (ti. a bivaly-erős term etű , öblös hangú férfiak és a törékeny szépségű nyafka nők nem gyakran állnak elöl intelligencia dolgában). Term észetesen nem az a cél — óvjuk meg m agunkat a ttó l —, hogy m indenfajta alkalm azkodással mini­ m um ra csökkentsük a különbséget, a sebezhetőséget a nőknél, a m egkülönböztető erőt a férfiaknál, m ert akkor m ár nem kiegészítői lesznek egym ásnak, hanem az em beri lét „egy to m p íto tt v álto zata” ,15 s le kell m ondanunk a teljességről. De óvatosnak kell lennünk ab ban is, hogy egy jellembeli tulajdonságot férfiasnak vagy nőiesnek bélyegzünk meg, m ert egy nem en belüli eltérésük esetenként olyan nagy lehet, hogy m ár szinte kizárja a nem hez ta rto z ást. T ag ad h atatlan , hogy a k é t nem közeledik egymáshoz. Torzulás ez? — vagy inkább m ost fedezzük fel a m egváltozott életkörülm ények között, hogy nem is volt olyan m éretű és értékű a differencia, am ire hi­ v atkozva testileg vagy szellemileg u ra lk o d h a to tt egyik a m ásik fölött. Sztereotípiák a Bibliában Legszebben — melegen és n y íltan — az Énekek éneke ír nő és férfi szerelméről. F ő k én t a szépség di­ csérete ez, de figyelemre m éltó m ódon a vőlegény szépségét is m agasztalja, nem csupán a m enyasszonyét. Sajnálatos, hogy hosszú ideig szublim álva — Isten és Izráel kapcsolatára alkalm azva — h asználtuk e köny­ vet, később pedig egyáltalán sehogysem. Férfi és nő örök vágya, egym ás keresése és egym ásra talá lása : T iszta szerelme és erotikus öröme — vagyis az, am i em beréletükhöz szorosan hozzátartozik — szólal meg ebben a könyvben költői m egfogalm azásban. E szerint a szerelmi viszonyban m indkét nem re a kedvesség és gyöngédség jellemző. Ezzel szemben a Szentírás különböző korai eltérő ideált m u ta tn a k . Az Ószövetség nőalakjaiban elsősor­ b a n a szépséget dicsérik, de az eszességet és találék ony­ ságot is (Józs 2 ,lk k ) és m indenek fölött a hűséget. E bből következik, hogy Izráel b ű n é t a parázn a nő jellemzésével írja le: felfuvalkodott, cifrálkodó, csábító nő. A derék asszonyban viszont a szorgalm asan és ügyesen dolgozó, kreatív és energikus n ő t állítja esz­

m ényként, akiben v an kezdem ényezés és felelősség­ tu d a t. A férfiak fontos jellem zője: legyen erős, bátor, har­ cias és sikeres egyéniség, aki védelm ez és h a kell bosszút áll, egyedül Isten elő tt h a jt fejet és té rd et. A házastársi hűség a poligám ia idején nem erény, fon­ tosab b szem pont: a család védelm e, növekedése és a vér tisztasága. A Példabeszédek m ár bizonyos m értékig új színt ad nak a férfi viselkedésbe: szelídséget és bölcs m ag atartást. Jézus ta n ítá sa gyökeresen m eg v álto ztatja férfiak és nők személyiség ideálját. A férfiak szám ára több „fem inin” jellegű v o n ást h ird et: együttérzést, ön­ m egtagadást, alázato t, gyöngédséget és szeretetet — Őm aga m egvalósította ezeket. A nőknek pedig „m as­ culin” jellegű szerepet és lehetőséget k ín á lt: például a bizonyságtételt férfiak előtt, a feltám adás üzenetének hirdetését. Nem a konyhába parancsolja a nőt, hanem az o tt szorgoskodót is m agához h ív ja és lelki-szellemi eledelt ad neki. (Luk 10,38kk) Szerelem—házasság—család Az évezredek során egészen az ipari forradalom ig a nő és a férfi a család szerkezetű termelőközösségben éltek. A családi élet és a m u n k a u g y an ab b an a térb en zaj­ lo tt, így a term elői és családi szerep sem v á lt szét. B ár a nő alacsonyabb státu szb an volt, m int a férfi, mégis kölcsönös függőségi viszonyban voltak egym ás­ sal. A férfi léte és m u n k ája is függött az asszony és a gyerekek m unk ájátó l. F érfi és nő te h á t érzelmi (bár ez nem m indig v o lt elsődleges szem pont) és gaz­ dasági tám aszai voltak egym ásnak. A X IX . század gyári rendszere felszám olta ezt a term elői közösséget — kivéve a vidéki gazdaságokat és ta n y á k a t — és szétv álaszto tta a nőket és a férfiakat, előkészítve az u ta t, egy új szereposztáshoz, férfi és nő elkülö n ített szférájához. A férj felad ata a pénzkeresés a feleségé az értékek őrzése le tt. Így v álasztó d tak szét a gazdasági term elés és a személyes érzelm ek k é t külön terü letre és nem re. A feleség k orábban p ro d u ktív szerepe kiszolgáló, alárendelt funkcióra v álto z o tt a családi gazdaságban. B ár to v á b b ra is dolgozik, anyagi­ lag szinte teljesen férje jövedelm étől függ. H a alkal­ m azásban áll, fizetése akkor is férje keresetének ki­ egészítése csupán. Mindez a nem ek a családtagok el­ idegenüléséhez v ezetett. Angol szociológusok (Young és W illm ott) a család tö rtén etb en három szakaszt kü­ lönböztetnek m eg: az iparosodás előtti, az ipari és a szim m etrikus család k ialakulását. A szim m etrikus család szerintük a jövő házaspár, illetve család modellje, m elynek form álódása és kezdeti jelei m ár m u tatk o zn ak nap jain k b an . A család-szerkeze­ tében és funkciójában is szim m etrikus. Az egyenlíti ki a h ázastársak at, hogy a férj szerepében (újra) egyre tö b b családra vonatkozó m u ta tó van, a feleség szerepe pedig egyre inkább telítő d ik a kereső m u n k áb an való részvétellel.16 S tru k tu rális és interperszonális akadályok még m in­ dig v an n ak nők és férfiak gazdasági és társad alm i egyenlősége ú tjá b a n . A nők gazdasági függetlenedésé­ nek és a férfiak gazdasági hatalom vesztésének egyik szomorú kísérőjelensége az egyre növekvő szám ú válás, egyre g y ak rab b an a nők kezdem ényezéséből. Többek k ö zö tt az az oka ennek, am it H . Sas J u d it m ár id ézett m űvében így fogalm az meg: „ a családi életm ód egyes területein a változások m integy ,kényszerpályán’ mo­ zognak, a n n y it m ódosulnak csak, am ennyit a tá rsa ­ dalm i szerkezeti m ódosulások kikényszerítenek, te h á t

a családon belüli szerepeket, ezek ta rta lm á t, a hagyo­ m ányos együttélési form át nagyon kevéssé alak ítják á t.” A kereső m u n k át végző nő to v á b b ra is viszi a háziasszony szerepet, végzi a h áztartási m u n k át és a gyerekek körüli feladatokat, a férfi esetenként segít. E urópa és Észak-A m erika 12 országában 1975-ben végzett felmérések alapján azt álla p íth atju k meg, hogy általáb an a férfiak 9,4 órá t fordítanak fizetett m unkára beleértve a tú ló rá t és m ásodállást is és 1,2 ó rát a ház­ ta rtá si és gyerekkel kapcsolatos teendőkre. A nők 7,9 órában végeznek fize tett m u n k át és 3,7 órában ház­ ta rtá si és gyerek körüli feladatokat, te h á t n ap o n ta 1 órával tö b b et dolgoznak, m in t a férfiak. E z a kü­ lönbség a pihenőnapokon több m in t 2 órára em elkedik a nők h á trá n y á ra .17 M agyarországi felmérés szerint m inél ta n u lta b b és intelligensebb a férj, annál kevésbé ta r tja a hagyom ányos m unkam egosztást a h á z ta rtá s­ ban, s nem csak segít, hanem arányos m értékben veszi ki a részét belőle.18 De nem m indegy, hogy kényszer vagy választott életmód az az új viszony, am iben a család él. Sok egyéni és társadalm i konfliktust okoz és neurózishoz vezet a hirtelen változás. Ellentm ondásos helyzet a nők szerepe abban is, hogy éveken á t ta n u ln a k egy h iv atásra készülve, aztán férjhez m ennek és egy egészen m ás h iv a tá st gyako­ rolnak, am ire kevésbé készítették fel, s am i sok esetben az előbbi h iv atás h á trá n y á ra tö rté n h e t csak meg. A k é t h iv atás összeegyeztetésének az ára gyak ran a túlerőltetés, a p álya bizonytalansága, a hiányzások, a b ű n tu d a t és az ebből fakadó idegfeszültségek. E z t a kérdést nem elég egyénileg m egoldani, társadalm i szintű változások segítenének. Például a részleges m unkaidő széles körű elterjedése vagy/és az otthon végezhető feladatok kiadása nem csak a kisgyermekes anyák szám ára, de a ta n u lm án y a ik at folytató fiatalok­ nak, továbbképző tanfolyam ra járó felnőtteknek meg­ oldást jelenthetne. E m ellett nincs olyan pszichológiai vagy fiziológiai szükségszerűség am i azt indokolná, hogy mindenfajta gondozást teljes egészében kizárólag csak az anya végezzen a gyerm ek életében. Felvilágo­ sult apák sokat könnyíthetnek a „k e ttő s h iv atású ” anyák helyzetén, ha m aguk is vállalják a m ásodik (első?) h iv a tá st: ap ának lenni. A szentim entális színd iv at még a legtöbb helyen érvényben van (lányoknak rózsaszín, fiúknak kék), de ezzel a legtöbb esetben be is fejeződik a fiúk és lányok nem i szerepüknek meg­ felelő felkészítése, és nevelése, beleértve a szülői szere­ peket is. Az ún. „p rim itív ” társad alm ak b an a gyer­ m ekek m ár 6 —7 éves korukra tisz tá b a jönnek sa já t­ m agukkal és az életben nekik ju tó szereppel és csupán fizikai érettségükre kell várniuk, hogy beleilleszked­ hessenek. A m a fejlettebb, bonyolult és változó világá­ ban m ár nincsenek ilyen kész szerepek, nem lehet csupán a m ú lta t reprodukálni, a gyerm ekek m ár nem feltétlenül szüleik ú tjá t ism ételik m eg.19 Még egy sajátosan női problém áról kell szólnunk, mely kapcsolatos a m ai férfi—nő viszonnyal. Egyre növekszik az egyedülélő nők szám a az értelm iségi ré­ tegben. E nnek egyik oka igényességük növekedése a párválasztásban, másfelől viszont a még m a is ható hagyom ányos érték ítélet alapján — hogy tudniillik a feleségnek „fel kell nézni” a férjére —, a férfiak n a­ gyobb része nem a velük azonos szellemi-műveltségi szintről még kevésbé fentebbről választ, hanem egy „lépcsőfokkal” lejj ebbről. M. Mead az am erikai tá r ­ sadalom jellemzésében azt a tan ácso t adja a hiv atásu k ­ ban sikeres nőknek, hogy „be kell ta rta n i a táncsza­ b ály t: k ét lépést előre, egyet h á tra :” előre a h iv atás­ ban, h á tra a férfiak tetszéséért. „E gyrészt szélesre tá rtá k a k a p u k a t a nők előtt, nagy p á ly á t fu th a tn a k

297

be, m ásrészt viszont éppen ez csökkenti esélyeiket a házassághoz. A nők sikere a m u n k áb an néha kese­ rűséget okoz m agánéletükben, s lehet, hogy ez az oka, hogy később a legtöbben m aguk térn ek k i a verseny elől és a m ásik terü leten keresik sikereiket, m in t fele­ ség, m in t an y a.” Érzelmek válsága „A szerelem v eszített társad alm i presztízséből a szexualitás pedig polgárjogot n y e rt” — olvassuk L ux E lv ira könyvében.20 N agy v álto zást jelen t, hogy koru n k b an a házasság­ kötés a szerelemre, az egyéni választásra épül, s m ár nem a föld, a vagyon vagy a szülők a k a ra ta határozza m eg. A (50-as évek szexuális forradalm ával a fiatalok szerelme őszintébb (k ép m u tatás nélküli) le tt, de az érzelmi élet, a felelősség- és egym ás v állalása lecsök­ k en t. G yakran az az ellentm ondás ta p a sz ta lh ató a kapcsolatokban, hogy az e g y ü ttjá rá s idején még kö­ telező az egym ás irán ti hűség, a házasságban azonban m ár nem . A szabad szerelem ben (szabad-e ezt egyál­ ta lá n szerelem nek nevezni?) a szeretők lem ondanak a féltékenység jogáról és nem ragaszkodnak a hűség­ hez. E szerint egy szexuális viszony, a házasság is (!) b árm ik o r abbahagyható. Férfi és nő érzelmileg sérülékenyebbek le tte k és ép­ pen ezért m anipulálják egym ás érzelm eit, hogy m a­ g u k a t védjék. A csalódások elleni felfegyverkezés, vagyis az érzelmek elől való m enekülés egyik eszköze a nemek elkülönülése: szélsőséges fem inizm us, hom o­ szexualitás. A m ásik fajta m enekülési k ísérlet ennek éppen ellenkezője: a prom iszkuitás, a szex és az érzelem szigorú elválasztásának szándékával. C hristopher Lasch ezt nevezi „béklyók nélküli elkötelezettségnek” , mely erénynek te k in ti az érzelm i tá v o lsá g ta rtá st.21 Cseh-Szombathy László a házassági k o n flik tusokat ele­ mezve m egállapítja: „Az em berek életében egyre ke­ vesebb az olyan lépés, am elyet véglegesnek, egy életre szólónak kellene tek in ten ü n k .” 22 K oru n k érzelmi vál­ sága ab ban m utatkozik te h á t, hogy az általános érték devalváció közepette (m ikor m inden válto zásban van), a szerelem—házasság—család is elveszítette m últbeli jellegét — „biztos hátország” , „n y u g alm at adó szi­ g e t” — s az ú ja t még nem form áltuk meg. E gy azonban m a is bizonyos, hogy nők és férfiak m érhetet­ lenül vágynak szeretetre, szerelemre és hűségre. A vál­ tozó világ változó viszonyai k ö zö tt ta lá n még fokozot­ ta b b a n , m int régen. E zért a nosztalgia h e ly ett keresni kellene az u ta t ezeknek az érzelm eknek a vállalásához.

N ő k és férfiak az egyházban Az eddigiekben vázolt változások egyházi életünkbe is begyűrűztek és új lehetőségeket n y ito tta k férfiak és nők közös szolgálatára. „ ...h o s s z ú tö rté n e ti kor­ szakokon á t a férfiak olyan férfi u ra lm a t é p íte ttek ki és ta rto tta k fent, am ely rosszabb esetben tem éntelen m egalázást és szenvedést okozott a nőknek, jobb eset­ ben elzárta a n ő t olyan érvényesülés elől, am elynek lehetősegei férfiak elő tt n y itv a állo ttak . N yilvánvaló, hogy súlyos igazságtalanság a nőt csak azért, m ert nő, h á trá n y o s helyzetbe ju tta tn i, és a férfit csak azért, m ert férfi kiváltságokban részesíteni.” 23 V ictor János felismerése nyilvánvalóan az egyházi élet ellentm on­ dásos viszonyaira is v o n atk o zo tt. De a változás itt, ha lehet még nagyobb v ih aro k at k a v a rt, m in t „világi” terü letek en , m e rt teológiai alap o k at is m egrázott.

298

Az ún. fu ndam entalista teológia szám ára bibliai üzenet a férfi isteni rendelésen alapuló elsőbbsége és a női engedelm eskedni tarto zó m ásodrendű m ivolta. A fér­ fiak korm ányozta egyházak hosszú ideig harcoltak és tilta k o z ta k a nő teológusok és tisztségviselők „betöré­ se” ellen. L á ttu k m ár, m ilyen nehéz egy a d o tt k u ltú rá ­ ban és társadalom ban a hagyom ányok újra átgondo­ lása és a n y itás egy új lehetséges és szükséges nemi szereposztás felé. Az egyházban még nehezebb belátni, hogy az öröknek és tévedhetetlennek vélt igazságain­ k a t a külső világ m egváltozott gazdasági és társadalm i viszonyainak szorongató nyom ására ú jra felül kell vizsgálni és m ai m ódon, a X X . századi helyzetre app likálni. Fokozatosan és lépésenként tö rtén ik ez a legtöbb p ro testáns egyházban. Az 1567-es debreceni zsinat ó ta — m elynek még az t k ellett kim ondania: „ ta n ítju k , hogy az asszonyoknak sa já t testü k és lelkü k van és férfiakká nem le s z n e k ...” — nagy u ta t já rt meg a R eform átus E gyház M agyarországon is, míg az első nőket fölvették a Teológiai A kadém iára (1917), m ajd felengedték a szószékre (1967), a p a lá sto t és a velejáró jogokat elnyerik (1981) és m egérkeznek a „rendes” lelkészek sorába a teljes lelkészi szolgálatra k a p o tt fölhatalm azással 1985-ben. Jóllehet a lelkészi szolgálat alapja — férfiaknál és nőknél egyaránt — Iste n kiválasztása és elhívása, de az aktuális társadalm i viszonyok k ö zött kell ezt valóra váltani.

Versenyfutás vagy osztozás? „Csak a tén y ek ism erete ú tjá n különböztethetjük m eg a ham is tú lá ltalán o sítá st a racionális ítélettől, és te h e tjü k meg a különbséget az előítélet és a ,rászol­ g ált rosszhiszeműség’ kö zö tt.” (G. W . Allport: Az előítélet) Az egyházi szolgálatokban is sok előítélettel kell m egküzdenünk. Az eg y h áztörténet során a legkoráb­ b a n m egnyílt szolgálati te rü le t a k atech etik a volt, s ezt azóta sem v ita tjá k el a nőktől, sőt a diakóniát és az adm inisztrációt sem . „A nők ezekhez értenek, m ert nők.” Az előzőekben m ár lá ttu k , m ennyi ellentm ondás v an a nőies és férfias foglalkozással kapcsolatos elő­ ítéletekben. K étségtelen, hogy különbség van a lelki ajándékokban és a szolgálatokban m ind a férfi, m ind a nőlelkészek életében. A férfi lelkész sem é rt „h iv ata l­ ból” m indenhez, a nők k ö zött is van, aki az igehirdetés a ján d ék á t k a p ta. A zóta, hogy a nők szószékre léptek, a legjobb in d ulatú em berek is egyfajta bizonyítást v árn ak tő lü k : beválnak-e a szolgálatban? Ez az elvárás pedig az eddigi férfi modellhez hasonlítja alanyát. Első lépésben te h á t a nőknek „férfiasan” kell helytállniuk a férfi-m ércékhez alkalm azkodva. R em énységünk sze­ rin t a jövőben a nőlelkészek második nemzedéke m ár szabadabban n y ú jth a tja önm agát, k iala k íth atja a nő­ lelkész m odelljét, mellyel azonosulni tu d . Ma még gyakran versenytársak férfiak és nők az egyházban, de lassan beletanulunk az új helyzetbe, hogy m unka­ társa k és egym ást segítő társak leszünk. E bben az egym ás mellé rendeltségben nem szűnnek meg a feszültségek és a gondok. A két nem közötti feszültséget nem lehet és nem is szabad eltagadni vagy elfojtására törekedni, hiszen ez b izto sítja a sze­ relm et, az egészséges m ozgást, változást és fejlődést, m indent, am i az em ber életéhez tartozik. A harm óniát a feszültségek k ö zött kell m egvalósítanunk. Például ú jra meg kellene tan u ln u n k osztozni testvériesen: a presbitérium ban, zsinaton reálisabb volna ha 50— 50%-ban vennének részt nők és férfiak, s talán akkor a gyülekezeteinkbe is visszatérne ez az arány. Az sem

baj, ha n éh a v itá k is v an n a k kö zö ttü n k , testvérek k ö zö tt úgy szokás, de m egm arad a kérdés, hogy alap­ jáb a n véve szeretik-e egym ást? E rrő l ismerik meg, hogy kihez tarto zu n k , hogy egy A ty á n a k gyerm ekei vagyunk. Azok a gyakorlati és technikai ellenérvek, am iket a nőlelkészek m egválasztása ellen szoktak felhozni (ti. terhesség, anyaság, vagy a h itetlen férj) csak addig jogosak, amíg a nő aláren d elt helyzetben van. H a egyenlő jogú és értékű, sőt felelősségű h ázastársak­ ról van szó, akkor ezek a „ k e ttő s h ivatásbeli” kérdések — bizonyára nehézségekkel és kölcsönös áldozatvál­ lalással — m egoldhatók. É p p en a lelkésznők esetében m egoldhatók, m ert m unkahelyük és az o tth o n u k leg­ többször azonos, to v á b b á a szolgálatok ideje ellentétes a világiak m unkaidejével (esti órák és a vasárnap). Ez a dolgozat a nők és férfiak változó viszonyának elemzésével nem a konfliktusok és viszályok kiélezését, hanem éppen ellenkezőleg egym ás teljesebb m egértését és a közös jövő felad atain ak eg y ü ttes vállalását k ív án ja szolgálni. K arsay Eszter

JE G Y Z E T E K 1. P h illis Trible: God a n d t h e R hetoric of S exuality, P h ilad elp h ia, 1978. — 2. P hillis T rib le: i. m. — 3. Az 1K o r 7. fej. szerint ugyan ez v o n atk o zik a rabszolgák ügyére, v alam in t a hajadonok és özvegyek h ázassá g án ak kérdésére. — 4. Az 1910 jú n iu sáb a n b e tilto tt F em in ista K ongresszuson el nem m o n d o tt beszédek, 1910. F em in isták E gyesü ­ lete. — 5. Uo. Gróf Teleki S án d o rn é: A nő és a m unka c. írása. — 6. I. O rszágos S zakszervezeti N őkonferencia, 1947. növ. 30., S zak ­ szervezeti T anács, , , M unka” könyvkiadó, 1948. — 7, N ő politik a i D o k u m en tu m o k 1970— 1980. K ossuth, 1981. — 8. M agyar S ta ­ tisz tik a i Z sebkönyv, Bp. 1984. — 9. Kovács J u d it : U tazás a női egyenjogúság körül, K ossuth, 1900. — 10. M argaret M ead: Férfi és nő, ford. G ondolat, 1970. — 11. H . Sas J u d i t : Nőies nők és férfias férfiak. A nőkkel és férfiak k al kapcsolatos tá rsa d a lm i sz tereo típ iák élete, eredete és szocializációja, 1984. A kadém ia. — 12. K ovács J u d it: i. m . — 13. M agyar S ta tisz tik a i Z sebkönyv — 14. A ugust Bebel: A nő és a szocializm us, K ossuth, 1970. ford, idézi az a d a to k a t D r. H avelock E llis: M ann un d W eib, 1894. Lipcse, m űvéből. — 15. M argaret M ead: i. m. — 10. The changing P osition of women in fam ily a n d society, A G ross-N ational C om parison, The U niversity of C algary, C anada, 1983. idézi Michael Young és P eler W illm att: T he S ym m etical F am ily, M iddlesex, 1975. m u nkájából. — 17. T he situ a tio n of wom en in th e light of co n tem p o rary tim e-b u d g e t research (b y prof. A lexander Szala i), W orld Conference of the In ter­ n a tio n a l w om en’s y ear, Mexico C ity, 1975. — conference background paper, (U n ited N ations). — 19. M argaret M ead: i. m. — 20. L u x E lv ira : Női szerepek a szexuálpszichológus szem ével, M inerva, 1985. — 21. C hristopher Lasch: Az önim ád at tá rsa d a lm a , ford. 1978. E u ró p a , — 22. Cseh-Szom bathy L ászló: A h ázastársi kon­ flik tu so k szociológiája, G ondolat, 1985. — 23. V ictor J á n o s : E tik a , 1952.

A címzett nyelvén A sum ér—ak k ád 1 m itológiában — m ely európai k u ltú rá n k „d éd n ag y ap ja” — az isteneket a halandók­ kal összekötő lények k étarcú ak , hogy m in d k ét félre tek in te tte l lehessenek. Régen sem volt boldogító dolog, h a a lelkész az általa elképzelt homo hom ileticus-nak prédikált, a jelenlevők pedig m agukra v eth ettek , ha ezt „m égsem ” é rte tté k . Nem mindig veszi észre az Ú r gyarló szolgája, ha a kelleténél jo b b an m egm ám orosodik tu d ásátó l, illeté­ kességétől, szent harag játó l avagy kegyességétől, s közben olyan nyelven vagy érzelmi hullám hosszon beszél, am i a többségnek érth etetlen , vagy érdektelen. H a nem tud o k a cím zett nyelvén, nincs esélyem nála — hogy lehelnék a J ó H ír tolm ácsa? Egyre több a hiteles transzcendens üzenetre vágya­ kozó em ber, aki azonban semmiféle szellemi sém ába nem ó h ajt belepréselődni. A többé-kevésbé rendszeres tem plom látogatók gondolkozása is igencsak tö b b rétű, m int régen, sokféle jó n ak ítélt h atásból é p ítettek be önm agukba m ikor m ennyit, s nem vonnak sűrű sövényt lelki p o rtáju k köré, m elynek kapuőréül a p ap o t választanák. N y ito tta k például más, m ondjuk távol­ keleti vagy ezoterikus vallási hatások irán t, am elyeket általáb an nem tekintenek a keresztyénség k o n k u re n ­ ciájának. Nem neoszinkretizm us, ha felfogásukból in­ k ább azt igyekszünk m egérteni, hogy szám ukra mi az érték ab ban az „egzotikum ban” , s nem ak arju k attó l m egfosztani őket. M ennyivel em beribb, h a valódi érdeklődéssel m eghallgatjuk, milyen funkciót tö lt be az ő életükben az a bizonyos elv, nézet, h it vagy él­ m ény. Ilyenkor em bereket befogadó képességünk s egyáltalán a szem léletünk is tág u lh at. N éha talán olyasm ire is rájövünk, hogy szűkkeblűen értelm eztük a B ibliát, esetleg valam i re jte tt gátoltság u n k m iatt. Az ökum ené korszakában egyre illőbb tájék o zo ttn ak lennünk más, tőlünk lelkileg vagy földrajzilag messze eső, ám sem m iképp sem jelentéktelen vallások lénye­ géről, légköréről, életvalóságáról. Igen jó zsebszótár ehhez, A. Bertholet nagyon szép kiállítású, most negye­ dik, átdolgozott és kiegészített kiadásban, 697 oldalon m egjelent m üve: Wörterbuch der Religionen. S pektru­ m ának tekintélyes szélességet jellemzi, hogy az ubiqui­ ta s vagy S un d ar Singh éppúgy nem hiányzik belőle,

m in t a reform áció korabeli E rdélyben „a tolerancia első nagybani példája” . H. Leisegang hasonló fo rm átu ­ m ú, 404 oldalas könyve, Die Gnosis 1924 óta 5. kiadás­ ban jelen t meg, m inthogy ma is nagyszerű bevezetést n y ú jt a nyugati gnoszticizm us nem könnyen á tte k in t­ hető m entalitásához. (A m anicheizm usra nem té r ki.) N em csak bizonyos újszövetségi szakaszok jobb meg­ értése végett érdem es figyelm et szentelnünk e tém ának, hanem azért is, m e rt a gnózis, m int az egyetem es psziché (kollektív tu d a tta la n ) term éke éppúgy köze­ lebb visz a benső em beri világ m egértéséhez, m int az ősi mesék és m ítoszok. T anulm ányozása közben nem á rt felülem elkednünk az egykori polém ián, am ely kizárólag negatív szem üvegen á t lá tta tn á velünk azt a mély em beri élm ényt és szem léletm ódot, am elyet aligha lenne igazságos eleve szellemi m áglyára ítél­ nünk. — M indkét könyv a s tu ttg a rti Kroner Verlagnál jelent meg 1985-ben. (U gyanitt lát nyom dafestéket Aquinói T am ás Sum m a theologiae-je is ném et fordí­ tásb an , 3 kötetben.) A cím zett nyelvéhez közös m élydim enziónk felől közelít a lelkigondozói lélektan, am elybe J . Scharfen­ berg professzor ad értékes bevezetést: Einführung in die Pastoralpsychologie (Vandenhoeck és Ruprecht, G öttin­ gen, 1985). Ez az a terület, am elyen nem csekély, ám egészséges m egrendüléseknek vagyunk kitéve, ha el­ kezdünk m egnyílni korábban nem is s e jte tt elfojtása­ ink, konfliktustagadásaink, ta lá n „biblikusa n ” deko­ rá lt álm egoldásaink megsejtésére. H a erre nem szán­ ju k rá m agunkat, akkor letag ad o tt rendezetlenségeink szükségképpen átszivárognak szavaink színébe, gesz­ tusaink bizonytalanságába, s lényünk kisugárzásába belevegyül tudattalan világunk ellentm ondásossága. (E nnek h a tá sá t m ások ham arabb veszik észre, m int mi, s erősen el is tú lo zh atják sa já t kiegyensúlyozatlan­ ságaik m értékétől függően.) K eresztyén meggyőződésű elm egyógyász-pszichoterapeuta főorvos m ondta el nemrég, hogy a lélektan irán t élénk érdeklődést ta n ú ­ sító egyházi személyek egy bizonyos kezdeti szakasz (a m ézeshetek?) u tá n m ilyen fájdalm asan gyak ran rettennek vissza voltaképpen a ttó l, hogy önm agukat jo bban m egism erjék, nem bírván ki az ezzel járó tényleg kom oly feszültségeket. H ozzátehetem : m ások

299

ezt egyszerűbben oldják meg, am ennyiben eleve „ ta ­ lálnak” tetszetős érveket a pszichológia, vagy éppen világviszonylatban is kiem elkedő pszichológusok el­ len. (A fu tb allb an az u tó b b ira em lékeztető esetben a z t m ondják: em berre megy, nem labdára.) Éspedig olykor döbbenetesen prim itív form ában, am ellyel si­ k erü k is v an olyanoknál, akik a k á rh o z ta to tt (pl. „dém onikus” ) lelki ta rta lm a k a t ösztönös, tu d a tta la n h árítással sokkal szívesebben v etítik ki m agára a lé­ lek tan ra avagy ann ak képviselőjére, sem m int hogy ö nm agukban nézzenek szembe keserves zű rzavaraik­ kal. A valódi, becsületes konfrontálódás sa já t szoron­ gásos g átlásainkkal, indu latain k k al m indig csupán bizonyos m értékben viselhető el, azért legjobb esetben is csak fokozatosan dolgozható fel az ilyen problem a­ tik a , általáb an hosszú évek kom oly m u n k ájaként, és sohasem tökéletesen. Ám am it ebből vállalunk, vagyis m egszenvedünk, az m ásoknak is igen nagy ja v á ra szolgál. E nnek következetes elm ulasztása viszont még az önm agunkhoz való viszonyunkat is az elviselhe­ tetlenségig m egro n th atja. E gyéb k én t Scharfenberg ki­ adós m u ta tó k k a l is e llá to tt, 244 oldalas, zsebform á­ tu m ú , pszichoanalitikus könyve jól á tte k in th ető , tisz­ táz z a a fogalm akat, széles horizontra te k in t, sok példá­ val szem léltet, s így — am ennyire lehet — k ö nnyít a nehéz fajsúlyú tém án . K ülönben a tá rg y a lt pszichikus dilem m ával kapcsolatban h ad d em líttessék meg a Lelkipásztor 1986/7. szám ából A z „eurózis”-jelenség, avagy sim ul medicus et patiens című írás. Növekedés és reménység — az Ú jszövetségnek e k é t nagy súlyú szavát írta zászlajára H . Clinebell, aki K aliforniában a pasztorálpszichológia és lelkigondozói tanácsolás professzora. Igényes eklekticizm ussal egysé­ ges gyógyító-pásztoroló koncepcióvá in teg rálta a kü­ lönféle pszichoterápiás rendszerekből m indazt, am it a leghasználhatóbbnak ta lá lt arra, hogy a k á r a neuró­ zis h a tá rá n im bolygókat, ak ár „csak” válságba kerül­ te k e t vagy egészségesnek m ondható küszködőket el­ segítsen feln ő tt em berségük-hitük „ é re tt férfiúságára” , kiteljesedésére: növekedésre. Szó sincs arról, hogy „pszichologizálná” a teológiát, am elyet a héberrelgöröggel sem „g ram m atizálu n k ” , az egyháztörténettel sem „historizálunk” a h it alap ján állva — persze azért h a jellegzetesen lélektani „gubanccal” v a n dol­ gunk, azt sem üdvös elteologizálni. . . A lélektan té m á ja sajnálatosan kényes: m aga az em ber. E zért gyanús szemmel m éregethetik olyan partokról, am elyeken a „b ennszülöttek” a ttó l félnek, hogy a pszichológia „átv ilá g ítja ” őket. H a ez nem tu d a to so d h a t bennük, akkor elfo jto tt szorongásukból könnyen sarjad h atn ak negatív feltételezések és más agresszív jelenségek. E z persze nem azt jelenti, hogy a lélektannak (m elyiknek?) m indig igaza van (mi­ ben?), m ár csak azért sem, m ert a pszichológia is olyan tanrendszerekre és szektákra oszlik, am elyek legföljebb üggyel-bajjal tu d n a k összehozni valam elyes „ök u m en ét” , s azt sem írja alá m indegyik denom iná­ ció. (Bizonyos irány zato k pedig olykor elkeseredett h itv itá k b a , ha ugyan nem — uram bocsá’ — vallás­ h áb o rú b a bonyolódnak egym ással.) Term észetesen ebből csak annyi következik, hogy a lélektani „fele­ kezetek” sem kevésbé esendők, m in t az egyháziak, s a legfölényesebb „igazak” a legkevésbé rokonszenvesek és ta lá n a leggyanúsabbak is. Azaz a részben ellent­ m ondásos sokféleség ténye sem a vallások, sem a lélektani szemléletek világában nem jelen ti azt, hogy akkor senkinek sem m iben sem volna igaza. Nem is kétséges, hogy sokat ta n u lh a tu n k a lélektan és gyó­ g y ászat gondosan kim u n k ált elm életi és gyakorlati eredm ényeiből, anélkül hogy fetisizálnánk őket.

300

F őként a Rogers-féle „kliensközpontú pszichoterá­ p ia” a d o tt ihletést a Clinical P asto ral T raining — Klinische Seelsorgeausbildung m ozgalom nak, m ely az USA-ból 1965-től holland közvetítéssel ju to tt N yugatE urópába. Mivel 1979/80-ban k ét ilyen h a th etes gya­ korlaton is részt vehettem D ortm undban, ill. S tu tt­ g artb an , éspedig nem csekély személyes gazdagodás­ sal, nyugodtan állíthatom , hogy ez az irán y zat teoló­ giai, lélektani és szociológiai tek in te tb en e g y arán t kom olyan m egalapozott, és igen eleven érték ek et hor­ doz. R áébresztheti például az egyházi m unkást, hogy nem tu d a to s belső ta rta lm a i m ennyire kisugároznak m egnyilatkozásaiból, és m ennyivel odaadóbban is fi­ gyelhetne arra, hogy gondozottjainak szavai m ögött m ilyen érzelmi ta rta lm a k v árn ak m egértésre, válaszra. Az alapvető ném et nyelvű irodalom ból elég ta lá n három könyvet kiem elnem , am elyek m ind a m ár em líte tt göttingeni Vandenhoeck és Ruprecht cégnél jelentek meg: A. Rensch, Das seelsorgerliche Gespräch, 1963; H . Faber, E . ban der Schoot, P raktikum des seelsorgerlichen Gesprächs, 1968; W . Becher (kiadó): Seelsorgeausbildung, 1976. U tóbbi átfogó képet n y ú jt; összeállítója s egyik szerzője elnöke is volt az In te r­ national P astoral Care and Counselling lelkigondozó és tanácsoló m ozgalom nak. Őt s a tan u lm án y k ö tet egy m ásik író ját személyesen ism erem : h itü k , tudásuk, odaadásuk, szerénységük kitörölhetetlen nyom okat h ag y o tt bennem . Teljes hitelességgel képviselték az ügyet, m indenki irán ti elkötelezettséggel, te k in te t nél­ kül bárm iféle hovatarto zásra. Akinek lehetősége nyílik részt venni ilyen lelkigondozói gyakorlaton, annak csak a legmelegebben ajánlhatom : el ne szalassza! Clinebell professzor alapvető könyve — Basic Types o f Pastoral Counselling, Abingdon Press, Nashville, N. Y. 1966 — m ár 1971-ben m egjelent a Chr. Kaiser V erlagnál M ünchenben Modelle beratender Seelsorge címmel, s 1985-ben m ár 5., b ő v íte tt kiadása á llt ren­ delkezésre, m ajd ugyanazon kiadó k étk ö tetes m űvét ad ták közre: Growth counselling, 1979, ill. Contemporary Growth Therapies, 1981, m elyeknek ném et fordítása: Wachsen und H offen 1—2, 1982—83. Legutóbbinak különös inform atív értéke, hogy viszonylag részletesen végigmegy századunknak szinte m inden jelentős pszichoterápiás rendszerén, rá m u ta tv á n azokra a for­ rásokra, am elyekből az értelem m el telítődésre, kitel­ jesedésre ( növekedésre) te re m te tt em beri személy és közösség döntő felismeréseket s in d ításo k at m eríthet. Igen fontos, hogy a lelkipásztori tanácsolás (Counsell­ ing, B eratung) — akárcsak a pszichológiai — semmi­ képpen sem azt jelenti, hogy a lelkész „jó tip p ek et” vagy szakszerű u tasításo k at adjon gondozottjának (ak it ezzel önállót l anságra „nevelne” , h a ugyan ki­ ta lá lh a tn á helyette esetenként, hogy m i a legjobb lépés). Sokkal inkább ez a feladata, hogy beleérezve m agát em berének külső-belső helyzetébe jobb ön­ ism eretre és szélesebb, m élyebb helyzetfölm érésre se­ gítse, am inek segítségével az h am arabb ism erheti fel, m itévő legyen, úgy is, m in t aki hitének gyökereiből táplálkozik. A reménység pedig éltető dimenzió, ha az egyén és közösség ráérez terem tettség i e rő ta rtalé ­ kaira, a rra a nagyon szám ottevő energiatöbbletre, am ely speciális rendeltetésünk betöltése közben m in t­ egy k am a tk én t tám ad . M int elképzelhető segítséget személyes önism ere­ tünkhöz em líthetem meg a pszichológiai típ u sta n t, am elyből igen jó ízelítőt k ap h a tu n k Gyökössy E ndre M agunkról m aguknak c. könyvében, rövid ism ertetést és tesztlehetőséget pedig például e sorok írójának a Kentaur évkönyvben 1985—86-ban m egjelent cikkei­ ben. É rtékes pasztorálpszichológiai inform ációkat

nyerh etü n k Benkő A n tal és Szentmártoni Mihály Testvéreink szolgálatában című könyvéből, Prugg Ver­ lag, E isen stad t 1981. S aját szem élyiségünk aligha eléggé fölfedezett mély­ világa — an n ak kollektív régióival s vonatkozásaival eg y ü tt — szintén cím zettje közös G azdánk m ondani­

valójának. H a ennek révén közelebb kerülünk leg­ bensőbb önm agunkhoz, akkor e gyökeres hajszálcsö­ vesség révén a m ásik em ber nyelvén is h am arabb meg­ szólaltath atu n k olyan üzenetet, am elyről ta p a sz ta la t­ ból tu d ju k , hogy m egújít. Bodrog M iklós

VILÁGSZEMLE Gondolatok a Világ-Békezsinat lehetséges célkitűzéseiről A kérdés politikai és egyházi megközelítése Tóth Károly püspök előadása a tutzingi (NSZK) Evangélikus Akadémián A fordító előszava

N ézeteim et a V ilág-Békezsinat m egrendezéséről h a t részben fejtem ki: I. Bevezető megjegyzések, II. A Több m in t fél évszázada immár, hogy D. Bonhoeffer Világ-Békezsinat szándékának tisztázása, I I I . A leg­ a fanöi konferencián elsőként, prófétai látomásként föl­ v ita to tta b b kérdések (a Zsinat elnevezése, analógiák vetette egy Világ-Békezsinat összehívásának a gondola­ lehetősége, az eredm ények kötelező ereje), IV. A Zsinat tát: ez kifejezte egyrészt azt, hogy korunk legfontosabb ta rta lm i kérdései, V. A helyes módszer, VI. A Zsinat problémája a béke elérése és megtartása, másrészt pedig előkészítésének és m eg tartásán ak gyakorlati kérdé­ azt, hogy e fontos kérdésben a keresztyénségnek van üze­ sei. nete, s a bibliai örömhírt a békéről az összes felekezetnek I. (1) A rám b ízo tt tém áról csak saját helyzetem ből együtt megfogalmazni szent kötelessége. A fanöi kon­ kiindulva tu d o k beszélni, am elyet m eghatároz, hogy ferencia óta eltelt évtizedek nem voltak könnyűek; Bon­ szocialista országban élek és o tt vagyok keresztyén hoeffer követőinek sok megpróbáltatáson kellett keresztül­ em ber, felelős egyházi vezető. A kelet-európai orszá­ gokban élő egyházak sajátos helyzete m eghatározza m enniük, mégis az eredmény pozitív: m a már nincs olyan egyház vagy felelős egyházi vezető, amely, ill. aki szem pontjaim at és gondolkozásm ódom at; fejtegeté­ kikerülhetné a béke kérdését, sőt, a Világ-Békezsinat seim hallgatásakor figyelembe kell venni, hogy ha­ konkrét tervei is alakulóban vannak. zám ban m ik a keresztyén bizonyságtétel sajátos fel­ H am ar kiderült azonban, hogy mindezek által nem tételei a béke biztosításának problém akörén belül. a célhoz, csupán egy ú j kezdethez érkeztünk el; azok, R öviden: kísérletem a rra irányul, hogy röviden össze­ akik joggal könyvelhetik el sikerüket, aligha ülhetnek foglaljam , milyen célkitűzéseik és rem énységeik van­ meg a siker babérjain, hiszen am it régóta hangoztattak nak a szocialista országokban élő egyházaknak, s m i­ most súlyos valósággá vált: a béke kérdése komplex téma, lyen jelentőséget tu la jd o n ítan a k a Világ-Békezsinat s korunknak jóform án m inden orvoslásra szoruló baja összehívásának. összefügg vele. Igaz: m indenki békét akar, de a béke Ezeknek az egyházaknak (s itt m inden szocialista megvalósításában hirtelen előtérbe kerülnek m indazok a országban élő egyházra gondolok) legfontosabb is­ feszültségek, ellentétek, amelyek emberiségünket akadá­ m ertetőjele e politikai kérdésben az, hogy a békének lyozzák az együttműködésben. A Világ-Békezsinat ter­ igen nagy jelentősége van szám ukra; figyelembe kell veinek készítésekor pedig prominens módon jelentkeznek venni ui., hogy van n ak országok K elet-E urópában, de mindezek, s fenyeget az a tragédia, hogy éppen a béke a világ m ás részein is, ahol a békem unka az egyetlen megvalósításának módjai jelentik a béke veszélyeztetett­ dialógushordozó tém a, s egyetlen összekötő kapocs, ségét. am ely lehetővé teszi keresztyének és m arxisták p á r­ A nyugatnémet Tutzingi Evangélikus Akadém ia ve­ beszédét, s így az egyházak béke m elletti elkötelezett­ zetősége jó l érzékelte a veszélyt, s helyesen döntött úgy, sége az egyetlen elism ert társadalm i feladatot jelenti. hogy egy konferencia által tisztázza a helyzetet, s meg­ A szocialista országokban élő egyházak szám ára te h á t a világm éretű békem unka a hitelességet és a m issziót próbál egy lépéssel közelebb kerülni a megoldáshoz. (A z előadók között olyan híres személyiségek is voltak, m int jelenti, a keresztyén bizonyságtétel társadalm i elis­ C. F. von Weizsäcker). A z alább közölt cikk dr. Tóth m erését, éspedig egy olyan helyzetben, am elyet a val­ Károly püspök előadása, amelyet a Tutzingi Akadémia láskritika jellemez. A keresztyénség és a m arxizm us felkérésére mondott el a konferencián. az a k ét legnagyobb szellemi áram lat, am ely em berek Tóth püspök gondolatait, teológiai és közéleti érveléseit millióira gyakorol befolyást, éppezért e k ettő párbe­ jó l ismerik a Theologiai Szemle olvasói. M ostani írása széde és együttm űködése nélkül a béke nem valósít­ annyiban tér el talán az előzőektől, hogy mások békejavas­ ható meg. latai kerülnek előtérbe, s nem annyira az egyes témák, (2) E gy olyan szellemi atm oszférában, am ely m a­ m int azok komplexitása képezi a diszkusszió tárgyát. napság különösen E u ró p á t és É szak-A m erikát jellemzi A z olvasó helyesen teszi, ha a szerzővel együtt arra a és ahol a békem unka egyházon belül és kívül eg y arán t keskeny útra összpontosít, amely az egymásnak gyakran nyilvános g y a k o rla ttá v á lt, egy olyan világban, ahol ellentmondó nézetek és javaslatok skyllája és charybdise békekonferenciák és békenyilatkozatok egym ást kö­ között vezet a Világ-Békezsinat olyan tervéhez, amely az vetik, nyilvánvalóan érzékelhető ann ak szüksége, hogy egész világ számára tudja hirdetni a béke evangéliumát. a m egrom lott helyzet növekvő nyom ása a la tt e gya­ S jóllehet ez az előadás nem utolsó szó a Békezsinat meg­ korlat köré áttö rv e ú ja t és értelm eset alkossunk, olyat szervezéséhez, nem is akar az lenni, de az ilyen lelkülettel am i képes lesz nagyobb h a tá st gyakorolni az em berekre végzett m unkának áldása nem maradhat el! és a világra. V alam ennyi egyház legfőbb képviselőinek

301

nem hely ettesíth eti a V ilág-Békezsinatot. Nem teh e ti összejövetele és közös n y ilatk o zata éppen ezt az ú ja t ezt m aga a konciliarizm us sem, ahol sokat beszélnek jelentheti. (3) Igaz, hogy az elm últ években keresztyén sze­ a B ékezsinatról. F o rd ítv a azonban szintén igaz e té te l: mélyiségek és egyházak növekvő m értékben nyilat­ A Békezsinatról fo ly ta to tt megbeszélések nem m entik k o ztak meg a béke és igazságosság m ellett, ill. a nuk­ fel a keresztyén em bereket és egyházakat békefeladatuk naponkénti gyakorlása alól. leáris holocaust ellen. Összevetve ezeket a 20 vagy III. M indezek u tá n szeretnék néhány gondolatot 30 évvel ezelőtti m ag atartással, a keresztyének és egyházak gondolkodásával, kétségkívül jelentős előre­ fűzni a leginkább v ita to tt kérdésekhez a zsinat fogal­ m áról. lépést á llap íth atu n k meg. Mégis igaznak kell lennie (1) S okat beszélnek arról, hogy az első zsinatok annak, hogy a V ilág-B ékezsinat kezdem ényezésére analógiája h a nem is lehetetlen, de rendkívül proble­ b eérkezett gyors és meglepően széleskörű válaszok, ill. az ehhez kapcsolódó v árad alm ak félreérthetetlenül ki­ m atikus lehet, h a rá ak aru n k hivatkozni a Világfejezésre ju tta tjá k : A világ és az egyszerű keresztyén B ékezsinat összehívásakor. Teljesen egyetértek D r. H . R . Reuterrel, h a a z t írja, hogy az első zsinatokat emberek sokkal többet várnak, m in t am en nyit az egy­ az analógia teljes hián y a jellemzi, m e rt a Szentlélek házak ebben a kérdésben tettek. E z pedig egyértelm ű irán y ítása a la tt születtek meg, s „ a szél arra fúj, u ta lá s az egyházakhoz in tézett kihívásra, egy olyan am erre a k ar” (Jn 3,8). (L .: K onzil des Friends. világban, ahol az emberiség jövője, a túlélés forog kockán. K onrad Raiser nek bizonnyal igaza v an , am i­ Ü berlegungen zu einer notw endigen V orstellung. E P D -D okum entation, 1986. 26. sz.) É ppen ko runkban k o r így ír: „ a keresztyén egyházak még m indig nem m o n d ták ki elég világosan a döntő szót a béke mel­ kell az egyházaknak óvakodniuk a ttó l, hogy m ú ltju k foglyaivá legyenek. Még csak meg sem kísérelhetjük, le tt.” (Z ähneknirschend h ö rt die W elt zu, in: D eutsches hogy kizárólag a m ú ltra összpontosítsunk és Isten Allgemeines S onntagsblatt, 1985. X . 6.) II. Vélem ényem szerint sürgősen tisztázn u n k kell, Igéjével szemben engedetlenül, Istennek népével való tö rtén etén ek korábbi szakaszára hivatkozva m egkerül­ ill. el kell táv o lítan u n k n éhány félreértést és zav art, am ely a különböző m ozgalm ak tisz tá z a tla n kapcsola­ jü k az Ú r m ai p arancsolatát. E bben az összefüggésben tá n a k a következm énye és a V ilág-B ékezsinat előké­ igen hasznos idéznünk a H it és Egyházszervezet ko­ szítésében és m egrendezésében z a v a rt okoznak. M int ráb b i igazgatóját, dr. L ukas Vischert, aki alaposan foglalkozott az ökum enikus zsinatok analógiájával; ism eretes, k é t olyan kezdem ényezés is van, am ely „A zsinatok stru k tú rá ja és alakja nem volt eleve, parallel fu t a V ilág-B ékezsinattal, s nem beszélhetünk m inden időkre nézve m eghatározva. Az egyház kon­ a Zsinatról anélkül, hogy ezekre ne utaln ánk. (1) E lsőként beszéljünk az 1990-re te rv ez ett öku­ ciliaritása különbözőképpen ju th a t kifejezésre. Az m enikus világkonferenciáról „B éke, Igazságosság és a összejövetelek nem csak alkalom és cél szerint külön­ T erem tés m egóvása” címmel, am elyet az EVT szervez, böznek egym ástól, hanem változóak is azon kor feltételei szerint, amelyben lejátszódnak. Így pl. nem világos eleve s legalábbis részben a V ilág-Békezsinat kezdeményezése az, hogy ki képviseli az egyházakat, ki hívja össze következm ényének tek in t. Ö kum enikus körökben még a zsinatot, a párbeszéd m ilyen m ódszereit alkalm azzák nem világos, hogy ez a gondolat m ilyen kapcsolatban a döntésben. A történelem fejlem ényei e szem pontból áll a B ékezsinattal, ill. fo rd ítv a: hogyan viszonyul a lényeges változásokat eredm ényezhetnek, s az egy­ B ékezsinat e konferenciához. Csupán annyi világos, házaknak e szem pontból a m indenkori jelen helyzetről hogy a B ékezsinatnak teljesen m ásnak kell lennie, kell szám ot adniuk. S h a a zsinat stru k tú rá já t és for­ m in t a többi ökum enikus konferenciának — am elyek m á já t tú l nagy m értékben te k in tjü k ad o ttn ak , akkor im m ár szokásos részei az internacionális és ökum enikus az egyházak tényleges igényéről nem tu d u n k kellő életnek. A B ékezsinat nem lehet p u sztán rutinszerű m értékben szám ot a d n i.. . ” (L. Vischer, Die K irche — konferencia; tö b b et kell ennél jelentenie. A Békezsina­ ein Volk an vielen O rten. In : Ökumenische Skizzen” , to t regionális konferenciává degradálni olyan hiba lenne, am ely aligha lenne helyrehozható, hiszen el­ Vrlg. O. Lem beck, F ra n k fu rt am Main, 1972. 159. l.) (2) H ogy az egyházak legfőbb képviselőinek össze­ áru ln á a zsinati eszm ét. A zsinati eszm ét regionálissá jövetelét nevezhetjük-e zsinatnak, szám om ra nem a te n n i an n y it jelentene, m in t ezt az eszm ét elvetni. E z é rt kell tisztázni az 1990-re te rv e z e tt világkonfe­ legfőbb kérdés. D öntő dolog itt az, hogy a m a egy­ m ástól elszakadt egyházak összegyűlnek, a legfőbb rencia és a B ékezsinat helyes kapcsolatát, éspedig képviselőik e g y ü tt küzdenek az evangélium mai üze­ m inden rivalizálás, „institucionális egoizmus” nélkül, n etéért. E gy ilyen összejövetelt nevezhetünk zsinat­ s az eközben felm erült problém ákat így kell felülmúlni. nak, még ha az összehívása és m egtartása nem is a (2) Másodszor beszéljünk a róm ai-katolikus egyház szokásos m ódon történik. Meg keli mondanom , hogy fejének, II. Ján o s Pál p áp án ak a kezdeményezéséről, a „Z sinat” elnevezés szám om ra a legjobb lehetőségnek a világ vallásainak közös békeim a-konferenciájáról, tű n ik , m ert ez fejezi ki a vállalkozás tek in tély ét és ill. -m ozgalm áról, am ely ez év októberében Assisiban kerül megrendezésre. E kétségkívül érdekes kezdemé­ egyszeri voltát. (3) A zsinat nyilatkozatainak kötelező erejéről ezt nyezéshez a következő m egjegyzéseket fűzzük: m o n d h atju k : ha a zsinat nyilatk o zatait az egyházak (a) H a a hitbeli egyetértés a B ékezsinat megszerve­ konszenzusában hozza meg, akkor ez azt jelenti, hogy zésének akadálya (am int azt ném elyek állítják), akkor ezeknek erkölcsi értéke (az a u te n ticitás és nem az kérdés, hogy hogyan beszélhetünk a világ vallásainak au to ritá s jegyében) m ár eleve m agába foglalja a köte­ közös összejöveteléről minim ális konszenzus híján, lező érv én y t, hiszen sok egyszerű keresztyén em ber am elyet m ár előzőleg h iányoltunk a keresztyén fele­ gondolkozását tükrözi. Minden bizonnyal hosszú ideig kezetek vonatkozásában? fog ta rta n i a zsinat kijelentéseinek recepciója; így (b) H elyesnek tűnik, am it a tekintélyes róm ai-kato­ volt ez az ökum enikus zsinatok krisztológiai kijelen­ likus havilap, a ,H erder K orrespondenz’ ír: „ I I . János téseinek esetében is. Pál kezdeményezése nem ik ta th a tja ki a katolikus IV. A V ilág-Békezsinatról fo ly ta to tt párbeszédek egyházhoz in tézett kérd ést: hogyan viszonyul egy egyik té m á ja különösen is igényli figyelm ünket. A béke békezsinat tervéhez, ill. mely form ában csatlakozik és igazságosság összefüggése ez. Ú gy tűnik, m intha annak szervezéséhez.” (1966. m árciusi szám, 109. l.) a béke (azaz a nukleáris veszély megelőzése) csak az Világosan ki kell m ondjuk, hogy e k é t kezdeményezés

302

északi féltekét érintené (egy olyan elképzelés ez, am elyet a tudom ányos leírás a nukleáris télről és ú ja b b a n a csernobili esem ények alap jáb an véve kér­ dőjeleztek meg), míg a déli féltekét csak az igazságos­ ság, azaz az igazságos társad alm i és gazdasági stru k ­ tú rá k érdekelnék. M indkét esetben bizonnyal olyan kérdésről v a n szó, am elyet sürgősen meg kell oldani. Mégis m in d k ét kérdés benne v an a nukleáris h áború fogalm ában, még a vehem ensen h angsúlyozott K e le t/ N y u g a t—É szak/D él problém ája is. A dilem m át ui. feloldhatjuk a béke bibliai üzenetének az elm élyült tanulm án y o zása által. Az ószövetségi „sálém ” m agába foglalja az em beri közösség igazságos viszonyait, s az újszövetségi m egbékélést (békét) nem v izsgálhatjuk a b sz tra k t m ódon, függetlenül a m egigazulástól (igaz­ ságosság). A B ékezsinat egyik legfontosabb célkitűzése a bibliai békeüzenet elm élyült v izsgálata kell legyen. E z nem m enekülés a konkréció elől; ellenkezőleg: éppen ez vezet a konkretizáláshoz, h a nem is a napi politika értelm ében. Az igazság keresése — „ a világ szám ára é rth e tő igazság keresése” , ahogy G. F . von Weizsäcker hang­ súlyozta — erősíti érzékünket a p rio ritás m egfogalm a­ zásában. H a a B ékezsinat a nukleáris veszéllyel fog­ lalkozik, akkor m inden olyan pro b lém át is érin t — közvetlenül vagy közvetve — am elyek a „béke és igazságosság” fogalm a a la tt szóba jö h et. A gyak orlati ész is erre u ta l: Az értelm etlen fegyverkezési verseny során elpazarolt pénz és term észeti kincs akadályozza a H arm ad ik Világ fejlődését. O k-okozati összefüggés van az északi fegyverkezési verseny és a déli szegény­ ség között, s az igazságtalan politikai rendszerek erő­ szakot is alkalm aznak társad alm u k igazságtalan stru k ­ tú rá in a k fö n n ta rtá sa érdekében. (2) Persze v an n ak m ás sürgető kérdések is, am elyek a B ékezsinat célkitűzéseihez ta rto z n a k , politikailag éppúgy m in t egyházi szem pontból. Így pl. az e lretten ­ tés politikája, am elyet n éh án y egyház m ég m indig tám o g a t közvetlenül vagy közvetve, b á r az am erikai püspökök p ásztori levele világosan m o n d ja: „N incs olyan indok, am ely egy ato m h áb o rú t erkölcsileg igazol­ h a tn a .” U gyanakkor pedig az is igaz, am it K önig bíboros joggal á lla p íto tt m eg: „A fe jle tt országok püs­ pöki konferenciái eddig nem ju to tta k kielégítő k övet­ kezm ényekhez.” (Le Monde, 1985. novem ber 26.) A jánlatos lenne az igazságos h áb o rú teológiai revízió­ járól m in t a B ékezsinat célkitűzéséről elgondolkodni. (3) V ajon m indez azt jelenti, hogy a B ékezsinat politika tá rg y á v á ten n é a keresztyén e g y h ázak at? E g y an ú sítást h a tá ro z o tta n vissza kell u ta síta n i: a béke koru n k b an lelki, erkölcsi és teológiai kérdéssé lett, am elynek h atásai nem m a ra d h a tn a k ap o litiku­ sak, éppenséggel Jézu s K risztus igehirdetésének nyil­ vános v o lta m iatt. A B ékezsinat teológiai m u n k ája á lta l bizonnyal ki­ fejezésre fogja ju tta tn i a keresztyén egyházak teológiai gondolkodásának a m egváltozását; eközben világosan meg kell m u tatk o zn ia annak, hogy Iste n békessége — b á r m ás és tö b b , m in t a világ békessége — mégis ebben a világban h aték o n y béke, s a bibliai békeüzenet ham is absztrakciója az egyházak hitelvesztéséhez, a szekularizáció növekedéséhez vezet. A B ékezsinat cél­ kitűzései m indenekelőtt a békéről, igazságosságról és a terem tésről szóló teológiai eszm élődést kell előtérbe engedjék, s először közvetve kell a z tá n a politikai, állásfoglalásokat m egvizsgálniuk. A m ai világ sürgős politikai kérdéseire csak m orális-teológiai válaszokat) ad h a tu n k ; m ásrészt pedig a B ékezsinat nem foglalkoz­ h a t a b sztrak t m ódon a békével. A helyes módszer az, h a a m ai emberiség kérdéseire az evangéliumból.

m erítünk választ, te h á t: a kérdés elsősorban teológiai, s csak m ásodsorban politikai. Ez persze nem csak a béke kérdésében van így, hanem az em beri m éltóság, szabadság stb. vonatkozásában is. „A B ékezsinat cél­ kitűzései a politika terü lete it tek in tv e” ezért nem közvetlenül, csak közvetve vonatkoznak a napi poli­ tik á ra , az alapvető etikai döntéseken keresztül. E bben az értelem ben kell a B ékezsinatnak kérygm atikus ese­ m énynek lennie: „lelki m egnyilvánulásai által, am e­ lyek képesek á ttö rn i a tudom ányos-technikai világ önpusztító d inam ikáját” . (Dr. R euter, i. m.) (4) M ost pedig a fent em lített m orális kijelentésekre szeretnék néhány p éld á t felhozni, am elyek sokat ígérő­ nek tűnnek. (a) Az atom korszakban a háború többé nem lehet a politika eszköze — ahogyan azt C. F. von W eizsäcker professzor és m ások is hangsúlyozták (l. pl. „E vange­ lische K om m entare” , 1986. m ájusi szám át: Die Zeit ist reif). U gyanakkor pedig alte rn a tív ák at, békét építő s tru k tú rá k a t kell m egterem tenünk, azaz olyan insti­ tú ció k at kell létrehoznunk, am elyek a konfliktusok békés m egoldását szolgálják (pl. ENSZ). (b) Egyes nem zetek keretén belül éppúgy m in t nem ­ zetközileg törekednünk kell az igazságos stru k tú rá k ra . Véleményem szerint a B ékezsinat egyik fontos célkitű­ zése lenne az igazságosság definiálása, m ert e fogalm at sokan és sokféleképpen értelm ezik. (c) Term észetesen a szabadság és a bizalom meg­ terem tésének az elősegítése szintén fontos célkitűzése a B ékezsinatnak; eközben k im u ta th a tju k , hogy a féle­ lemre építő elrettentés politikája szükségszerűen a vi­ lág katasztrófájához vezet. V. A B ékezsinat előkészítésének és m egtartásának m ódszeréről a következőket m o n d h atju k : (1) A B ékezsinatnak egyidejűleg nyitottnak és tole­ ránsnak kell lennie. E z t az elképzelést a W esztfáliai E vangélikus T artom ányi Egyház pontosan megfogal­ m az ta : „A béke egy folyamat, egy olyan út, amelyen együtt já ru n k , amelyen nem engedhetjük el egym ást. Fontos, hogy a m ásként gondolkodónak a keresztyén v o ltá t ne vonjuk kétségbe . . . hanem n y ito tta k le­ gyünk m ások állásfoglalása iránt, önm agunkat is meg tu d ju k kérdőjelezni, s egym ásra hallgassunk.” (Ma­ terialien für den D ienst der Evangelischen K irche in W estfalen, Landessynode, 1985.) A B ékezsinat te h á t nem m ondhat a n atém át sem személyekre, sem szervezetekre, kizárólag a nukleáris h áb o rú t és az igazságtalanságot ítélheti el. (2) A célkitűzésekről szólva a n n y it még el kell m ondanunk, hogy hiba lenne tú l nagy igényeket tá ­ m asztani a B ékezsinattal szem ben; igényünk annyi, hogy azt, am it az egyházak eleddig külön-külön m ond­ ta k , m ost együttesen fogalm azzák meg, s így érjünk el egy szintézist, am ely azonban nem csak k v a n tita tív e, hanem kv alitatív e is több, nagyobb értékű, m in t egy pu szta szintézis. H a az egyházak az atom háborúra egyértelm űen nem et m ondanak, akkor ez az esem ény hatalm as politikai értékekkel bírna, hiszen olyan szó lenne, „am elyet a világnak föltétlenül meg kell halla­ nia.” (D. Bonhoeffer) A B ékezsinatnak nem új dogm át kell hoznia, hanem az evangélium értelm ében igazsá­ gokat kell felismernie és hirdetnie, olyanokat, am elyek föltétlenül foglalkoztatják a világot. A Z sinatnak csak a reálisan elérhető dolgot kell céljául kitűzni. (3) Az ökum enikus B ékezsinat voltaképpen a hívő engedelmesség ügye. Az egyházhoz in tézett kérdés így hangzik: M it ta r t fontosabbnak: a világ és az em beriség jövőjét, az egész terem tés jövőjét, vagy dogm atikai, egyházjogi és eljárásbeli kérdéseket? Az egyház jövőjét m a nem tév ta n o k veszélyeztetik, hanem a hitelesség

303

elveszítése, a korszerűtlen egyházi kijelentések és a és egy p rotestáns + ortodox zsinatot. E zsinatoknak missziós elán hiánya. V alóban, a keresztyénség hiteles­ egy közös dokum entum ot kellene elfogadniuk. Végezetül csupán k é t apró m egjegyzést kívánok ségéről v an itt szó ! V I. A B ékezsinat előkészítésének gyakorlati kérdé­ tenni: 1. A keresztyénséget a tö b b i vallástól mindig is seiről szólva azt kell m ondanunk, hogy csak egy olyan kom plex m egközelítés felelhet meg a Z sinat előkészíté­ egy különleges alkalm azkodóképesség különböztette meg, amellyel a m indenkori tö rté n e ti helyzetet m a­ se és m eg tartása feladatának, am ely a keresztyénség gáévá te tte . (Ez nem értékítélet, hanem té n y : E záltal m inden szintjét figyelembe veszi. (1) Először is nemzeti ökum enikus zsinatokat kell leh etett a keresztyénség a R óm ai Birodalom vallásává, a K özépkorban Corpus C hristianum m á, az európai szervezni, ahol elvégzik a helyzetfölm érést: milyen terjeszkedések idején a misszió egyházává. M iért ne nagy és m ennyire erős az egyházak konszenzusa a béke lehetne m a a béke egyházává?) Az egyszerű egyház­ kérdéseiben? tag o k kérdése az egyházi vezetőkhöz így hangzik: (2) Az EVT és a Szentszék E gységtitkárságának együttm űködésével regionális előkészítő konferenciá­ V ajon eléggé engedelmesek és alkalm asok az egyházak k a t kell ta rta n i, ill. a felekezeti világszövetségeknek is arra, hogy az atom korszak kérdéseire megfelelő vá­ laszt a d jan ak ? M ert az emberiség m ai helyzete, ame­ konferenciákat kell szervezniük. (3) A keresztyén b ékeaktivista m ozgalm akat is lyet az atom energia titk á n a k feltárulkozása határoz szükségszerűen be kell vonni az előkészítő m unkála­ meg, a keresztyénség m inden analógiától m entes vála­ szát követeli meg. Az egyházaknak prófétai látom ásra to k b a, m ert érdem ben hozzájáru ltak a B ékezsinat van szükségük; ennek jö tt el az ideje! egybehívásának atm oszférájához. 2. Mi lehet az egyházak m ozgató ereje a Békezsina­ (4) H asonlóképpen az evangelikálokat is be kell to n ? A fentiekhez még csak annyit, hogy a Szentlélek vonni az előkészítő m unkába, hogy h o zzájárulásukat m űködését nem szabad elfelejtenünk. A V ilág-Béke­ kifejthessék. zsin ato t csak a Szentlelket v árv a tervezhetjük meg, s (5) H a egy általános V ilág-Békezsinat valam ilyen m ódon nem lenne m egvalósítható (am i Isten ítéletét h a a zsinati tagok közösen felismerik és kim ondják jelentené az egyházakon), úgy legalább k e ttő vagy az igazságot, akkor joggal rem énykedhetünk: Isten három azonos helyen ta rta n d ó békezsinatot kell szer­ Igéje „nem té r vissza hozzá üresen, hanem elvégzi, vezni: egy róm ai-katolikus, egy p ro testán s és egy am it Ő ak a r” (Ézs 5,11). ortodox zsinatot, ill. egy róm ai-katolikus + ortodox Ford.: Karasszon István

H A Z A I SZEMLE Bereczky Albert hagyatéka M indnyájunk értelm ét és szívét m eg in d íto tta a há­ rom esztendővel ezelőtt elhangzott „em lékbeszéd” , am elyben nagy elődje: Bereczky A lbert „m onum en­ tális életm ű v ét” — születésének 90. évfordulója alkal­ m ából — elénk állíto tta a hálás u tó d : T ó th K ároly dunam elléki püspök.1 Most az emlékezés fájdalm asabb v álto zatáb an v an részünk, am ikor is a 20 évvel ezelőtti szomorú esem ényt idézzük: 1966. július 4-én, életének 73. esztendejében „ fu tá sá t elvégezte” egyházunk és a világkeresztyénség egyik legjelentősebb személyi­ sége, aki az utóbbi fél évszázadban nem csak egy kis népnek és e kis nép kis egyházának, de a népeknek és az u n a sancta ecclesiának is irán y m u ta tó ja le tt a „h itb en való engedelmesség keskeny ú tjá n ” . Jó l tudom , m ilyen nehéz helyzetben vagyok, hiszen az ő róla való szólás közben kétszeresen is elfog a ki­ csinység érzése. H ogyan is tu d n ám elm ondani, hogy ki ő valójában, hogyan is tu d n á m felsorolni gazdag életének gyüm ölcseit? E z az egyik oka kisebbségi érzésem nek. A m ásik pedig az, hogy a nem rég el­ han g zo tt és n y o m tatásb an is m egjelent nagyszabású m egnyilatkozás m ellett eltörpül az én szerény írásom. A m iért mégis v állaltam a k ettő s te rh e t jelentő fel­ ad a to t, ann ak ez az oka: szeretném az u tá n u n k jövő nem zedékeknek a ta n ú bizonyságának a hitelességével feltárni Bereczky A lbert életének néhány olyan tén y ét, am it csak az ő személyiségének sugárzásában, köz­ vetlen közelében, a vele való azonosulás élm ényében le h e te tt m egragadni. Teljesen lenyűgözött a Szentlélek által m egelevenített Ige uralm a a la tt a h it szép harcá­ ban viaskodó élete és még m a is abb an látom a magam

304

kis életének nagy aján d ék át, hogy igénytelen eszköz­ k é n t az ő kivételes szolgálatának a részese lehettem . Bereczky A lbert árvái vagyunk m indnyájan, akik a m agyar reform átus Sionhoz tarto zu n k , éppen ezért kell m egőriznünk és to v áb b adn u n k az u tá n u n k jövők­ nek az ő h ag y atékát. I. Bereczky A lbert életét és szolgálatát egyházunknak a legutóbbi évszázadában végbem ent ébredési folya­ m a tá b a beleágyazva é rth e tjü k meg. A m agyar refor­ m átu s egyházban az ébredés az ő életművében érte el a csúcsát. Az ő h it ú tjá n való elindulása és teológiai fejlődése a m odellje ann ak az ébredési árad atn ak , am ely az evangélium i egyházakban az egyéni kegyes­ ség szálán, egyesületi keretek k ö zött indult, m ajd el­ ju to tt a gyülekezet, az egyház m egújulásáért való mozgalomig, hogy végül a m egújulás ú tjá ra té r t egy­ ház Isten elő tt vállalja a felelősséget azért a népért, am elyhez ta rto z ik és az em beriségért, am elynek az egyetem es egyház szolgálatán á t valam iféleképpen a részese. Ő is úgy in d u lt el a h it ú tjá n , ahogyan tö r­ tén n i szokott m inden m ás hívő em ber életében a „felülről való születés” , a „m egtérés” csodája. Nyol­ cadikos gim nazista korában a frissen a lak u lt M agyar Evangélium i K eresztyén Diákszövetségből jö tt a pápai diákokhoz az akkor ifjú Victor János. Így emlékezik az életét új irányba terelő élm ényére: „E lőször életem ­ ben ért, m in t egy villanyütés a Jézus K risztus sze­ m élyiségének ereje. Úgy beszélt a fiata l teológus diák­

szövetséges titk á r Jézu s K risztusról, hogy u tá n a azt m o n d o ttam : akiről ez a fiatal em ber beszélt, arról mi eddig nem h allo ttu n k sem m it” . Ez az em léke később elhom ályosodott előtte, a teológiai ak adém iára is in­ k ább egyéb meggondolások m ia tt iratk o zo tt be. A vég­ leges döntése m ár teológus k o rában a Diákszövetség Felsőszeliben ta r to tt konferenciáján k ö v etk ezett be, m ost m ár meg a d iák társai g ú n y já t is kész v o lt vállalni a „m egtérése” m ia tt. A m egtérés kezdeti friss élm énye azonban még nála is a régi keretek ellen irán y u lt, a többiekkel e g y ü tt neki is ez v o lt a vélem énye: „az evangélium terjedésének tulajd o n k ép p en csak egy akad ály a van, az egyház” . E bből a szélsőséges fel­ fogásból g y ó g y ítg atta egyik kedvelt professzora: Czeglédy Sándor, aki m egajándékozta K álvin k ét k öte­ tes In stitu tio -jáv al, am inek a tanulm ányozása egész életének m eghatározó tényezőjévé v á lt.2 A K álvinélm ény és „ a tényleges gyülekezeti életbe való bele­ kerülés” ju tta tta el a gyülekezet, az egyház ébredésé­ nek a szolgálatára. De még ennél is to v áb b m ent. Az ébredés ú tjá n nem állt meg, nem csak az egyéni kegyesség gyakorlásánál, még csak a gyülekezet, az egyház építésénél sem, egyházunk ébredésének a csú­ csát ab ban éri el az ő álta la képviselt reform átus ke­ gyesség, hogy az egyház falai közül kitekintve, a m a­ gyar nép, sőt az egész emberiség irán ti felelősségre éb­ re d t. N épben, nem zetben, em beriségben gondolkodva érzékeli az egyház sajátos küldetését, az esem ények közt megszólaló Ige rag ad ja meg. E z t a nagyívű fejlő­ dést önm agában is észreveszi, őszinte b ű n b á n a tta l teszi a jobb an m eg értett Ige mérlegére régebbi lelkészi m un­ k áját. De valljon ő m aga a sa já t hitbeli, teológiai fejlődéséről: „ É s itt nehány vallom ást kell tennem , személy szerint a m agam keresztyen életéről, hogy érthető b b é tegyem egyházunk és a m agyar keresz­ tyénség úgynevezett ,új ú tjá t’. D iákkorom ban já r t nálunk néhányszor M ott Ján o s. A bban az időben lelkes ta g ja voltam a K eresztyen Diákszövetségnek. A zután az evangélium i m ozgalm akban éltem ki életem m inden erejét s meg voltam győződve arról, hogy ennél jobb és szebb és főképpen elegendőbb nincs is a világon. V ilágért sem szeretném m egtagadni ezt a m ú lta t és a benne levő sok d rága érték et, am iket Isten kegyelm ének ta rto k és köszönök. A szokványos ki­ fejezéssel élve, m agam is egy p ietista típ u st képvisel­ tem , am elyik ab ban a lényeges vonásban különbözött az úgynevezett egyesületi vagy közösségi keresztyén­ ségtől, hogy m inden erejével a gyülekezetben a k a rt ébredést és életet, az egyházban lá tta nem csak a m u n katerü letét, hanem lelki o tth o n á t is. Valószínűleg egy aránylag rendes és nem is eredm énytelen lelki­ pásztori eletet fo ly ta tta m és fejeztem volna be ha — közbe nem jön N ém etországban a hitleri uralom . A m agyarországi szociális helyzet re tte n tő nyom orúsá­ g á t nem is lá tta m eléggé és a gyógyítás lehetőséget csak a ,szociális olajcseppekben’ gyakoroltam én is, szegénygondozásra sokat áldozó gyülekezetem m el e g y ü t t ... A hitlerizm us m egriasztotta lelkiism erete­ m et, s főképp egy em ber személyes hitvalló bátorsága gyakorolt rám akkor ism eretlenül is mély h a tá s t: a N iem ölleré.. . E k k o r szólalt meg közöttünk — valóban úgy, m in th a ú jra k ö zöttünk élt volna — Jerem iás próféta, Isten közelgő és im m ár e lh á ríth a ta tla n re t­ tenetes ítéletének a hirdetésével. V alahol itt kezdődött egész egyházunk szám ára a sok ígérettel és nem egy keserű csalódással teljes k o r s z a k ... Így vallottam erről 1958 szeptem berében, püspöki szolgálatom tíz­ éves évfordulóján. Az, ami a világban tö rtén ik , nem tö rtén h e tik a mi felelőssegünk, részvételünk nélkül. A keresztyén egyház nem állh at félre, hanem éppen

ellenkezőleg, oda kell állnia az első arcvonalba, hogy küzdjön a maga fegyvereivel, am elyek nem testiek, ,a gonoszság lelkei ellen’.” 3 Az esem ények kö zt megszólaló Igének való engedel­ messég m o n d atja ki vele a szállóigévé le tt m o n d a tá t: „Jé zu s K risztus reform átus egyházát ép ítjü k és szol­ gáljuk egy szocialista társad alo m b an ” .4 E zt a m aga­ ta rtá s t, „ a szocializmus igazságára való igen m ondá­ sát” a nyugati egyházak köreiben „történetfilozófiá­ nak ” m inősítették. „Sokszor azzal vád o lták egyhá­ zunk különböző m egnyilatkozásait — írja — hogy t, ö rténelem filozófiát’ m űvelünk és hogy az esemé­ nyekből akaru n k Isten a k a ra tá ra visszakövetkeztetni, hasonlóan a Deutsche Christenhez. Nem állítom , hogy ilyen kísértés nem volt. De azt igen, hogy az egész theologiai gondolkozás csak lökést, in d ítást k a p o tt az eget-földet rengető esem ényekből. A valódi theologiai gondolkozást a szégyenben, b ű n b án a tb an és kesergés­ ben Igéhez forduló egyház o tt ta lá lta meg, ahol egyedül lehet m egtalálni a szem gyógyító írt (Jel 3:18)” 5. Nem lehet félreérteni a m ár em lített tízéves évfordulón a szocialista állam korm ánya egyik tag ján ak a jelenlété­ ben t e t t bizonyságtételét: „V iszont nyíltan megm ond­ h a tju k — am it k o rm ányzatunk álláspontjával egyező­ en vallunk —, hogy az uralkodó ideológiával nem é rtü n k egyet, és nem is fogunk egyetérteni” .8 A h itben való engedelmesség közben mindig aláza­ to san vállalja a tévedés k o ckázatát. De mégsem két­ séges, hogy ő „hitbeli engedelmességnek” ta rtja . „A m erikai b arátain k kívánságára” írt cikkében írja : „E gyházunk theologiai gondolkozása mégis h alad t előre, küzdelm ek és bukások, harcok és tévedések, szolgálatok és áldozatvállalások között. Senki nem állítja, hogy ez az ú t tévedésm entes volt. A zt sem, hogy könnyű volt. De azt igen, hogy egyetlen já rh a tó ú t volt az egyház szám ára itt és m ost: a h itben való engedelm esség keskeny ú tja ” .7 H a ennek a nagyívelésű életm űnek a forrását k u ta t­ ju k , szükségképpen elju tu n k a Szentlélek által meg­ elev en ített Igéhez. Bereczky A lbert naponként, rend­ szeresen olvasta Isten Igéjét és am it a Szentlélek az ő szám ára m egelevenített, azt m o n d ta to v áb b az őt hallgató gyülekezetnek, a személyes üzenet így v ált a gyülekezetnek szóló üzenetté. A B ibliát kálvini mó­ don olvasta, vagyis nem egy-egy bibliai verset „m a­ zsolázott” ki a Szentírásból, hanem folyam atosan az Exodus vezérfonal szerint olvasta az Ó- és Ú jszövet­ séget eg y ü tt. Prédikációinak az id ő p o n tját meg lehet határozni az Exodus bibliaolvasó kalauz alapján, akkor is, h a nincs ra jtu k a d átu m megjelölése. E gyik igehirdetésében így m ondja el a gyülekezetnek az ő igetanulm ányozási m ódszerét: „E z a gyülekezet na­ gyon jól tu d ja azt, hogy az Igét nem én szoktam vá­ lasztani a prédikációra, hanem az Ige szokott kivá­ lasztani m inket céltáblául. Ez a gyülekezet tu d ja azt, hogy nekünk van egy szent és csudálatos közös­ ségünk: e g y ü tt olvassuk ugyanis a S zentírást és a mi m indennapi igeolvasó E xodus vezérfonalunk szerint évek ó ta m ár az Iste n kiadja az Igét, am ely éppen akkor éppen nekünk az Isten szava. Persze m egvan a szabadságunk, sohase m ondtunk le róla, hogy a Szentírás végtelen birodalm ában keressük és ta lá lju k meg Isten üzenetét. De mi nagyon hálásak vagyunk érte, hogy szinte sohase kell keresnünk, m ert Ő keres és Ő talál meg m inket. Most is így ta lá lt ránk az az Ige, am it elolvastunk és meg kell értenünk belőle, m it m ond nekünk m ost az Ú r Isten. E z t pedig úgy szok­ tu k m egérteni, hogy először azt vizsgáljuk meg, akkor és o tt, m ilyen körülm ények között, m it m o n d o tt és m it te tt az Ú r Isten, hogy aztán ebből világosan ki­

305

ragyogjon a m i szám unkra, m ost m it ak ar m ondani.” 8 Igehirdető tá rs a it így ösztönzi a rendszeres biblia­ olvasásra: „D e m érhetetlenül könnyebb annak, aki az idő sodrával e g y ü tt benne él n apról n a p ra az Ige sodrában. A textus-keresés g ondjától a legtöbbször m entesül az a lelkipásztor, aki évek során ú jra meg ú jra végig olvassa a teljes Szentírást. Csodálatosan friss kenyeret kap m inden á ld o tt n ap az Igéből — s tá n még csodálatosabb, hogy a gyülekezet szám ára is m egkapja az éppen ak tu ális üzenetet, vagy az éppen v asárn ap soron következő bibliai részből, vagy az elm últ h é t folyam án olvasottakból.” 8 II. A to v áb b iak b an Bereczky A lbert „h ag y aték án ak ” k é t k o n k ré tu m á t kívánom felvázolni: az egyik élet­ m űvének m ár m egvalósult gyüm ölcse, az állam és az egyházak k ö zö tt k ö tö tt Egyezm ény, a m ásik a jövendő nem zedékek szám ára m a ra d t felad at: egyházunk, a reform átus egyház külső életrendjének a m egtalálása. 1. B ereczky A lbert, a m ag y ar reform átus egyház éb­ redésének a csúcsát elért életm űve h ag y aték áb an az egész m agyar keresztyénségnek, nem csak a m ostani, de a következő nem zedékek életét is m eghatározó, döntő tényező az egyházaknak az új m agyar állam m al k ö tö tt Egyezm énye. N agyon jelentősnek ta r th a tju k a különféle vélekedések zű rzav aráb an a m ár em lített, messze világító „em lékbeszéd” egyértelm ű és az eddigi téves nézeteket kiigazító, v itazáró m egállapítását: „Az ő erőfeszítéseinek az eredm énye, hogy lé trejö h etett és a lá íra to tt 35 évvel ezelőtt az E gyezm ény.” 10 Nem lehet kétséges elő ttü n k , hogy az Egyezm ény tu lajd o n ­ képpen az ő lelkében fogant hitbeli döntés alapján, a világkeresztyénséggel való párbeszéd közben és mindig a hazán k b an élő tö b b i keresztyén egyházra nézve is k ö tte te tt. Az Egyezm ény létrejö ttén él egyházunk részéről az indíték a h itb en való engedelmesség alap ján ho zo tt döntés. „E g y h ázu n k és a szocialista m agyar állam viszonyát egyébként tö b b alkalom m al k ellett megvi­ lágítanom és rá m u ta tn i a rra — írja —, hogy az a viszony mindig csak függvénye az egyház és az ő U ra közti viszonynak. H a az ő U ráv al az alázatos h it engedelm ességében él az egyház, tu d ja , hogy U ra is szolgálni jp tt, s neki is ez a dolga. T u d különbséget ten n i az egyház kettős-egy feladatai között, meg tu d ja k ülönböztetni a nem változót és az időszerűt.” 11 „K eresztyén realizm ussal szám olni k ellett azzal, hogy hol élünk és m ikor. A m ú lt v isszav o n h atatlanul el­ m ú lt és a jelen felad ata az egyház szám ára m indig az, hogy építsen, segítsen, szolgáljon a m aga m ódján a m aga eszközeivel és o tt és úgy, ahogy lehetősége és alkalm a v an rá. E bből a látásból k ö v etk ezett szá­ m u n k ra a szolgáló egyház látom ása. O lyan időkben ragy o g o tt fel elő ttü n k , am ikor még a világkeresztyén­ ség széles köreiben a szolgáló egyház csak egyes ki­ vételes keresztyén em berek lelkében élt és messze nem v o lt általános igazság az egyház létfo rm ájára n é z v e .. . E bből a theologiai felismerésből k ö v etk ezett a refor­ m átu s — s u tá n a valam ennyi m agyar keresztyén — egyház szám ára az állam m al k ö tö tt egyezmény.”12 Ami a B ereczky A lbert szívében fogant, az egész egyház döntése lett, ezért fogadta el a Z sinat és írta alá a Z sin at képviseletében az akkori Elnökség az Egyez­ m ényt. E gy h ázu n k részéről az E gyezm ény nem csak

306

a m agyar nép állam rendjének, m in t Isten tő l rendelt felsőségnek az elfogadása, hanem a saját jövője felől való biztos rem énység megpecsételése. Az Egyezm ény a világkeresztyénséggel való p á r­ beszéd közben k ö tte te tt. Bereczky A lbertnek, az Egyezm ény elindításában és létrehozásában vállalt erőfeszítései közé ta rto zik az a feladata, am it az egye­ tem es konvent elnökségétől k a p o tt, hogy 1948 nyarán, m in t a dunam elléki egyházkerület m ár m egválasztott, de még be nem ik ta to tt püspöke „a Presbiteri Világ­ szövetség konferenciáján és az am sterdam i Világzsina­ to n résztvevő m agyar reform átus küldöttség egyik tag ja, e konferenciákon résztvevő külföldi delegátu­ sok” elő tt ism ertesse a m agyar reform átus egyház küszöbön álló döntését „A m agyar keresztyénség az új m agyar állam ban” című tá jék o z tató ján ak a közre­ adásával, am int ő írja : „ tarto z u n k azzal, hogy eléjük ad ju k helyzetünket, ahogy mi látju k , parancsainkat, am ikről hisszük, hogy Isten tő l v e ttü k , vigasztalásain­ kat és ígéreteinket, am int az Igéből állandóan kap ju k és reménységeinket, am ikből és am ik által élünk.” 13 E z t megelőzően B a rth K ároly is derekasan kivette részét az Egyezm ények, a külföldi egyházak által való elfogadtatásában, egyenesen úgy értékelve egyházunk döntését, hogy „nem csak sa já t egyházunk jövője szám ára lesz döntő, hanem m inden m ás egyház szá­ m á ra is, keleten és nyugaton egyaránt, példaadó jelen­ tőségű” . M indezt híressé v á lt „n y ílt levelében” írja, am it a „m agyarországi reform átus egyházban élő b arátaihoz” in téz ett. A zt fontosnak ítéli egyházunk­ n ak éppen az új m agyar állam ban való helytállása szem pontjából, hogy a dunam elléki gyülekezetek Bereczky A lbertet válasszák a püspöki tisztségre. Szinte beleremeg az em ber szíve, am ikor az időtálló szabályokat tanácsolja, am iket m agunkévá kell ten­ n ü n k : „A m ásik tárgyaló fél, ebben az esetben az új m agyar állam és annak korm ánya elé mindig nyílt k á rty á t teríte n ek és m inthogy nem ak arnak h a d a t viselni ellene, had i cseleket sem alkalm aznak, hanem hozzászoktatják, hogy — akkor is, ha a m ásik fél nem ta rta n á m ag át ehhez — az Önök igenje igen és az Önök nem je nem és ezenkívül semmi m ás.” 14 Az E gyezm ényt reform átus egyházunk a hazánkban élő tö b b i keresztyén egyház, így a róm ai katolikus egyház jövőjére te k in te tte l is k ö tö tte . Bereczky A lbert nem re jte tte v ék a alá, hogy neki m egvan a reménysége a te k in tetb e n is. M ár állam titkári szolgálata idején is így n y ilatk o z o tt: „S ú ly t helyeztem arra, hogy a róm ai katolikus egyház vezető köreivel összhangban végez­ zem m unkám at. Tudom , hogy nekik is van sok meg­ bánnivalójuk és nekünk is van. A zt is tudom , hogy az egyház és állam viszonyát a végső pontokon nem egy­ formán látjuk.”15 K ésőbb ezt is írja : A m ikor „ a m a­ g y ar köztársasági korm ány fölhívta az egyházakat: tá rg y a ljá k meg az egyházak és az állam viszonyának szükségessé v á lt új rendezését. A k ét nagy p ro testáns egyház: az evangélikus és a reform átus hajlandó volt az állam m al tárgyalni, a róm ai katholikus egyelőre nem ” .16 A m ikor arról vall, hogy elsősorban a m agyarországi reform átus egyházban „in d u lt meg a nagy külső-belső, társadalm i-gazdasági, politikai átalakulás idején az a belső erjedés, am elyiknek szinte jelszavává le tt, a ,keskeny ú t’ keresésére” , — nem csak a m agyar protestan tizm u st, h an em „jórészt a róm ai egyházat is ide szám íthatjuk, akiknek szám ottevő vezető emberei közül sok olyan b arátom van (még inkább volt, s m ár csak a túlsó p artró l integethetnek felénk), akik küzdő testvéreink vo ltak és m arad tak a történelm i sorsfor­ duló idején az egyház helyes ú tjá n a k alázatos keresésé­ ben és engedelmes m egtalálásában” .17

A reform átus egyház és a róm ai katolikus egyház kezdeti állásfoglalása közti különbség éppen az, hogy míg a reform átus egyház hitbeli döntésnek te k in te tte az Egyezm ény elfogadását, addig a róm ai egyház a külső körülm ények szorítása nyom án ju to tt el az Egyezm ény megkötéséhez, k é t évvel később 1950-ben. N agyon figyelemre m éltó e tek in te tb e n az egyik köztiszteletben álló püspök-professzor m egnyilatkozása: „N egyven évvel ezelőtt — írja 1986 ja n u á rjá b a n — nagyon kevesen gondoltak arra, hogy a vallás, illetve az egyházak még egyszer tevékenyen részt vehetnek m ajd a m indennapi együttélés alakításáb an . A hívők és nem hívők csoportjai közö tt elvi ellentétek z á rtá k ki a közös em beri és társad alm i szerepvállalást. Ma m ár m indenki elő tt világos, hogy akkoriban téves rom an­ tik áb ó l in d u ltu n k ki m ind a k é t o ld a lo n ... Az egy­ h áza k a t követő hívők ag yában is m eddő vágyálm ok képe k a v a rg o tt: a szocialista berendezkedés, a kom ­ m unista állam képtelen lesz gyökeret verni és alig képzelhető el, hogy a szocializm usnak világviszonylat­ ban is jövője le h e s s e n ... A holnapért azonban még meg kell küzdenünk.” 18 A róm ai egyház döntésének nem a h itb en való engedelmesség, hanem a józan történelm i realitások elfogadása az alapja, am elyeket kezdetben nem te k in te tte k szükségképpen bekövet­ kezhetőknek. Nem kétséges azonban, hogy az egyez­ m ényes m a g a ta rtá s kialakulásában a reform átus egy­ ház döntése ú tm u ta tá s v o lt a róm ai katolikus egyház szám ára is. Nem lennénk őszinték, ha fel nem vetn én k a kérdést, am ivel állam unk és társad alm u n k négy évtizedes m últ­ já v al kapcsolatban lépten-nyom on találk o zu n k : a szocializmus történelm i korszakában az úgynevezett személyi kultusz idején tö rté n t torzulások m ennyiben é rin te tté k egyházunknak az állam unkkal k ö tö tt Egyez­ m ény ét? K öztudom ású tén y , hogy a vallásgyakorlat teljes szabadságával e g y ü tt az új m agyar állam — az Egyezm ény idején a m agyar köztársaság k o rm án y a — egyházunk régi iskolái közül m eghagyta „részben a re­ form átus egyháznak a m agyar közo k tatás terén szer­ z e tt érdem el m egbecsüléseként, részben pedig az újabb lelkésznemzedék előképzésének b izto sítására.. . a leg­ erősebb történelm i hagyom ányokkal rendelkező refor­ m átus kollégium ok közül” — négyet — a sárospataki, a debreceni, a pápai, a budapesti reform átus iskolá­ k a t.19 Az ötvenes évek elején, főként anyagi okok m iatt, am ikor a négy teológiai ak ad ém iát kettővé v o nták össze, a debreceni gim názium kivételével a többi gim názium ot állam i kezelésbe v e tté k . Így kö­ vetk ezett be az a fájdalm as arán y talan ság , hogy míg a róm ai katolikus egyház — m ivel anyagi nehézségek m ia tt nem k erült olyan súlyos helyzetbe — m eg tart­ h a tta az Egyezm ény által b iz to síto tt iskoláit, addig a reform átus egyház, az evangélikus egyházzal e g y ü tt — mivel nem volt képes az anyagi terh ek elhordozá­ sára — le k ellett m ondjon az E gyezm ényben biztosí­ to tt iskoláiról. 2. A „h a g y a té k ” m ásik nagy té m á ja — a valódi kálvini presbiteriánus egyházalkotm ány m egvalósítása — m ár a következő nem zedékekre vár, mivel m indeddig nem sikerült k ialakítani. Bereczky A lbert is beállt abba a vonulatba, am ely a m agyar reform átus egyház tö r­ tén etén úgy húzódik keresztül, hogy — ha részered­ m ényeket el is tu d o tt érni — m indig befejezetlen m arad t, nem egyszer trag ik u s fo rd u lato k at okozva a kezdem ényezők életében. A régebbi századokban Szilvásújfalvi A ndrekó Im re, Tolnai Dali Ján o s, Med­

gyesi P ál, Apáczai Csere Ján o s nevei jelzik ezt az egyházunkban ú jra és ú jra felbukkanó m ozgalm at. A X X . században pedig — a kisebbektől eltekintve — főként k é t püspök: Révész Im re és Bereczky A lbert a presbiteriánus eszmék hirdetője, de nekik sem sikerült érvényesíteni m eggyőződésüket egyházalkotm ányunk­ ban. Az új m agyar állam keretei közt sem tu d ta levet­ kőzni a régi feudális m arad ványokat, szent h iv a tá sá t a szolgálatban felismerő egyházunk, pedig kezdem énye­ zések tö rté n te k : 1946-ban az Országos R eform átus Szabad T anács állásfoglalásában „az egyház intézm é­ nyes életé” -ről20, 1947—48-ban a „leányfalui” egy­ házalkotm ányi reform -tervezetben.21 Bereczky A lbert püspöki székfoglaló beszédében és az I. püspöki jelen­ tésében félreérthetetlenül rögzíti egyházalkotm ányi alapelveit: „N em vagyok és nem vagyunk hívei az episcopalizm usnak — még burkolt form ájában sem — és nem vagyok és nem vagyunk congregationalisták vagy independens felfogásúak. Az Igéből kiindulva és az Ig ét m indenek fölé — legfőképpen önm agunk véle­ m ényei és m indenki vélem énye fölé — helyezve, h it­ vallásaink ú tm u ta tá sa it alázatosan elfogadva a pres­ biteri-zsinati egyházalkotm ány hívei vagyunk. E nged­ jü k végre a m ellünknek szegeztetni a z t a kérdést, am iről Révész Im re aty án k fia évekkel ezelőtt kevés figyelm et keltő módon, pedig bibliai alapelvek szerint szólott: Z sinat-presbiteri rendszerű-e a m agyar refor­ m á tu se g y h á z ? ” 22 „G yülekezet — egyházm egye — zsi­ n a t — ez vélem ényem szerint a mi egyházunk életé­ nek — valóságos életének — hárm as form ája. Term é­ szetes, hogy a zsinatnak kell az állandó és a naponként felmerülő ügyeket intéző központi szervének (egy ta ­ nácsnak és egy adm in isztrat ív irodájának) lenni, az elnöke pedig igazán fölösleges, hogy ,k ettő s’ legyen, m ert lehet hol egy lelkészi, hol egy nem lelkészi vá­ la sz to tt elnöke.” 23 H ogy m iért nem valósult meg m indaz, a m it az indulásakor felvázolt, erre is felel a B udapesti Déli R eform átus Egyházm egye Elnöksé­ géhez 1963. m ájus 23-án írt levelében, válaszul az egyházm egye „Ú tkeresés” c. egyházalkotm ányi re­ form jav aslatára: „T u d a tá b a n vagyok annak, hogy felelnem kell a rra a kérdésre, v ajjon m iért nem követ­ keztek be a helyes intézkedések, holott az előbbi meg­ állapításom szerint ezt m ár elődöm is búcsúbeszédé­ ben, én is beköszöntő beszédem ben sürgető feladatnak lá ttu k 1948-ban? Nos, aki itt élt M agyarországon a m agyar reform átus egyházban, az könnyen tud erre felelni. M inden kezdem ényezés elsősorban azon a k ad t el és fu lladt eddig mindig ham vába, hogy egyházunk nem lebecsülendő rétegei mindig hajlam osak vo ltak a m ondott szó m ögött mindig valam i más célt gyaní­ ta n i, m int am i ténylegesen m ögötte van. K özism ert, hogy az egyházalkotm ányra vonatkozó m inden te rv e t és jószándékot elsősorban nem a politikai hatalom — holott 1951-től kezdve m ár ez is súlyos terhelő tényező volt — ak ad ályozott meg, hanem az a gyöt­ relmes atm oszférát terem tő sok rágalm azás és gyanú­ sítás, am ely minden ilyen kezdem ényezést ann ak ­ idején körü lv ett és eláraszto tt. T öbbek között azt a veszedelmes és kárték o n y g y an ú t h ird ették még egy­ házi sajtóban is, hogy az egyházalkotm ány reform ja, különösen pedig az önm agukat tú lé lt és céljukat m ár b e tö ltö tt egyházkerületek m egszüntetésére vonatkozó te rv valam inő lappangó állam ellenes céllal tö rté n ­ ne.” 23 Ide kívánkozik az a sokszor m eddőnek látszó küz­ delem is, am it ő az egyházi közélet tisztaság áért vívott, az op p o rtu n isták és a karrieristák ellen. V ilágosan lá tta és lá tta tta , m ilyen nagy a különbség a hitben való engedelmesség és a m inden áron való igazodás

307

k ö z ö tt: „ E lm a ra d h a ta tla n az ilyen válságos korszak­ változásoknál, hogy h irtelen alkalm azkodni tudó em berek m agukra veszik az éppen akkor legjobban fizető p alásto t, gyorsan e lsajátítv a az új idők új dalait, önző érdekeik szolgálatába állítják a m ások á ltal sok­ szor véres verejtékkel k ik a p a rt theologiai felismerése­ k et, am ilyen például ,a szolgáló egyház az új m agyar társad alo m b an ’. N em voltu n k könnyű helyzetben. H i­ szen sehol sincs olyan állam hatalom , am ely ne fogadná el az olyan em bereket, akikkel kényelm esen lehet e g y ü tt dolgozni és akiknél b izto sítv a van m inden el­ lentm ondás kizárása.” 24 Ehhez a küzdelem hez hozzá­ ta rto z ik az a sam aritánusi szolgálat, am it a forradalm i átalakulások idején, a „torzulásokkal” m egterhelt években a társad alo m k á rv a llo tta l szenvedésének az enyhítésére végzett. Az akkori helyzetre jellem ző m aga az a tény, hogy am íg a róm ai katolikus egyház élén álló főpap o k at: M indszenti József b íborost és Grősz József kalocsai érseket, vagy az evangélikus egyház vezető püspökét, Ordass L ajo st perbefogták és elítél­ ték , m ert csak így v o ltak eltáv o líth ató k az egyházuk éléről, addig a reform átus egyházban az „őrségváltás” az előd és az u tó d testv éri egyetértésével, sőt a világ­ keresztyénség nag ytekintélyű alak ján ak , B a rth K á­ rolynak a közrem űködésével m en t végbe. Elég csak u taln i a m indenki által olvasható levélváltásokra, am e­ lyek a sajtó nyilvánossága e lő tt tö rté n te k . K evesen tu d já k például, R avasz László leányfalui o tth o n á t csak úgy leh etett m entesíteni az állam osítás alól, hogy Bereczky A lbert ez ügyben R ákosi M átyáshoz k ü ld ö tt személyes levelet. Í gy m enetesültek R avasz László egyik leánya és veje a kitelepítés alól, helyette a leányfalui o tth o n u k b a költözhettek, v agy így volt lehetséges az is, hogy Zsindely Ferenc és felesége Tüdős K lára nem a kényszerlakóhelyként kijelölt községbe m entek, hanem a B alaton m ellett élh ettek a nehéz esztendőkben. A k itelep ítettek en is a lehetőségeihez képest segített, de ez sem m en t könnyen, m e rt akad­ ta k olyanok még a környezetében is, akik ezeket az akciókat leleplezték az illetékesek elő tt, s ők nem éppen dicsérettel v e tté k tudom ásul. Bereczky A lb ert a ké­ sőbbiek folyam án sem engedte azt, hogy R avasz Lászlóhoz hozzányúljanak, így az em lékezetes 1956-os szereplése u tá n sem, aki személyesen fel is kereste őt az o tth o n áb an és b ocsánatot k é rt tőle a tö rté n tek ért, m ire ezt a b aráti választ k a p ta : „N e én tőlem kérj bocsán ato t, hanem a m agyar reform átus egyháztól” . A „keskeny ú t” ván d o ra, z a rá n d o k ú já n a k vége felé

„a b b a n a rem énységben élt, hogy súlyos betegsége és nyugdíjba m enetele következteben rá m ár csak egy, de igen szent feladat v á r: az im ádkozás sz o lg á la ta .. . Az im ádságnak nem csak kim o n d h atatlan csendje és végtelen belső nyugalm a van, hanem eg y ú ttal harctér is, ahol küzd az em ber az őt erre felhatalm azó és Leikével erre b iztató hatalm as Istennel” 25 — írja abban a ta n u lm án y áb an , am elyet „a keresztyen békemoz­ galom in spirátora” , Hromádka József k ert tőle. Az im ádság „ h arcterén ” to v áb b ra is küzd azért az ügyért, am it egész életében hazai és nem zetközi fórum okon küzdve szolgált. Utolsó éveiben is nagy érdeklődéssel kísérte az egyház és az emberiség életenek esem enyeit, m inden érdekelte, am i a világban tö rté n t és k ifejtette vélem ényét személyes levelekben, különböző meg­ nyilatkozásokra a d o tt hozzászólásokban, cikkekben, tan ulm ányokban. A bban a bizonyosságban em lékezünk 20 esztendővel ezelőtti elm enetelére, hogy „p róféta volt közö ttü n k ” (Ez 2:5) és „ n ő ttö n nő tisz ta fénye, am int időben, térb en távozik” .26 H ajdú Péter JE G Y Z E T E K 1. T ó th K áro ly : E m lékbeszéd B. A. születésének 90. évfordulóján. R efo rm átu s E g y h á z 1983. decem ber, 265. o. — 2. B ereczky A lb ert: A gyülekezetekben él az egyház. R eform átus E g yház 1965. ja n u á r 15— 17. o. — 3. B ereczky A lb ert: H álaadás 91— 93. o. A mi keskeny u tu n k . — 4. B ereczky A lb ert: A keskeny út 351. o. E g y h ázu n k m ai problém ái. — 5. B ereczky A lb ert: H álaadás 143. o. T eológiai gon­ d o lk odásunk ú tjá ró l. — 6. Uo. 98. o. A m i keskeny u tu n k . — 7. B ereczky A lb e rt: H álaadás 146. o. Teológiai gondolkodásunk ú tjá ró l. — 8. Uo. 43. o. " N e csak m ajdnem , hanem nagyon i s . . . ” — 9. Uo. 31— 32. o. Ó év és újév igehirdetése. — 10. T ó th K áro ly : E m lékbeszéd B. A. születésének 90. évfordulóján. R eform átu s E g y h áz, 1983. decem ber, 268. o. — 11. B ereczky A lb e rt: H álaadás 99. o. A m i keskeny u tu n k . — 12. U o. 140— 141. o. Teológiai gon­ dolkodásunk ú tjá ró l. — 13. B ereczky Albert: A m agyar keresztyén­ ség az ú j m ag y ar állam b an . A M agyarországi R eform átus E g y h áz E gyetem es K onv en tje 5323/1948. szám ú K örlevél m elléklete. 1— 2. o. — 14. B a rth K áro ly : N y ílt levél m agyarországi reform átu s egy­ h ázb an élő b arátaim h o z. É le t és Jö v ő 1948. június 5. 1— 2. o. — 15. B ereczky A lb e rt: K é t ítélet k ö zö tt 232. o. M iért le tte m állam ­ t it k á r ? — 16. B ereczky Alber t : A m ag y ar keresztyénség az új m a­ g y a r állam b an , 6. o. — 17. B ereczky A lb ert; H álaadás 88— 89. o. A m i keskeny u tu n k . — 18. C serháti József: K eresztények és m arx is­ tá k . Világosság, 1986. ja n u á r, 7. o. — 19. Az állam és az egyház v iszo n y án ak o k m án y ai. III. E gyezm ény. R eform átus E g y h áz 1949. m árcius 1. 13. o. — 20. Országos R eform átus S zabad T anács, N y ír­ egyháza, 1946. au g u sztu s 14— 17. S ylvester R t. B u d a p est 1946.— 21. E g y h á z a lk o tm á n y i reform -tervezet, L eányfalu 1947. dec. — 1948. ja n . K ézirat. — B ereczky A lbert: P üspöki székfoglaló beszéde, 1948. szeptem ber 28-án, D unam elléki R eform átus E gyh ázk erü let, 4— 5. o. — 22. B ereczky A lb ert: I. püspöki jelentés, 1948. novem ber S y lv ester R t., B u d a p est 6. o. — 23. K ézirat. — 24. Bereczky A lbert: H álaad á s 145. o. Teológiai gondolkodásunk ú tjáró l. — 25. Uo. 87. o. A m i keskeny u tu n k . — 26. A rany Já n o s Széchenyi em léke­ zete.

KULTURÁLIS KRÓNIKA „Életem képe ez” Berzsenyi-ébresztő „ K i v agy te, fényes csillag, az óvilág / Sötét ködében?” — ezt a másfel sort Berzsenyi D ániel írta (Nagy Lajos és H unyadi M átyás című versében), de kérdezhetnénk m i is, kései s vajon m éltó utódok, a költő em lékét idézve, születésének 210., halálának 150. évfordulóján. Okkal kérdezhetnénk, m ert egyre keveseb­ ben tu d já k , ha egyáltalán leh etett

308

tu d n i ezt v alah a is, kicsoda v o lt a somogyi Diogenes, a niklai rem ete, am in t ő m aga nevezte önm agát. Fé­ nyes csillag volt-e, s h a igen, az-e m a is? Á rulkodó ezú ttal a szokványos szóhasználat: idézzük em lékét, föl­ fedi, hogy az ünnepi alkalom ra m int­ egy meg kell őt idézni, különben nincs itt. Nem m ondhatom , hogy

d iv a tjam ú lt költő lett, m ert sosem is volt divatos. Az évfordulóra meg­ jelent Kincses Emlék-kalendáriom (még m ajd írok róla) egyik írásában olvasom Sághy Ildikó so rait: „Még gim nazista diákok is édes-keveset tu d n a k Berzsenyi költészetéről, éle­ téről, netán nagyívű, szélsőséges in­ d ulatú, rendkívüli egyéniségéről” (vajon helytálló valam ennyi jelző?).

E zu tá n m egkérdezi a szerző Jancsó A drienne-t, az előadóm űvészt, aki­ nek m a g y a rta n á r a lánya, m ennyi idő ju t a ta n te rv szerint Berzsenyi Dánielre. „L ehangolóan kevés” , így a válasz; „ a szöveggyűjtem ény­ ben például h é t verse szerepel” . (K evés? Az. B ár Berzsenyinek össze­ sen alig tö b b m in t tízszer ennyi köl­ tem énye van.) K itű n ő irodalom tör­ ténetéb en (D iá k, írj magyar éneket) B erzsenyiről szólván N em eskürty Istv á n A magyarokhoz ( I I ) em líté­ sekor fölsóhajt (vagy fölszisszen?): „ . . . am it b á r ta n u ln á n a k m a is kí­ vülről iskolásgyerm ekek” . H acsak teh etem , nem bonyolódom bele an nak v itatásáb a, am i voltaképp m ár életében m egkezdődött: a kri­ tik a i p árb aj életm űvéről, milyen, hol a helye, m ennyire értékes, és így továb b . Ism ereteink hézagossága és ítéleteink bizonytalansága an n ak is következm énye, hogy nem csak K öl­ csey k ö tö tt bele „u d v arias b írálatá­ b an ” Berzsenyi verseibe, hanem m ert a této v ázás m ind a m ai napig ta r t és folytatódik is. Iszonyú kiál­ tá sa i: „Romlásnak indult hajdan erős magyar!”, és erkölcsi intelm ei: „Az erkölcs-alkotó teremt népet”, lelkese­ dése: „ Felkél az ébren szunnyadozó magyar” — zav arb a ejtik a m a em­ berét. Olykor azért, m e rt deheroizá­ lónak vélik őt, s a m a em berének, m ondják, követhető eszm ények kel­ lenek; m áskor zav arb a e jt nem zeti büszkesége, h á th a nacionalista gőg; ism ét m ások a „nem es” szó hasz­ n á la ta okán, és sok egyébért is, csak osztályához és osztályáról szó­ lónak ta r tjá k (am i legföljebb rész­ ben, s időben körülh atáro lh ató an igaz). Az „1986-os közönséges, de ünnepi esztendőben” , em lítettem m ár, kin­ cses em lék-kalendáriom jelen t meg a ta lá n ötödször ú jra alak u lt Ber­ zsenyi D ániel Irodalm i és M űvészeti T ársaság gondozásában, s a szerzők áldozatkészségéből (díjazás nélkül, társad alm i m unkában dolgoztak). M integy k é t esztendeje m ár megje­ len t egy Berzsenyi-hanglem ez, Bes­ senyei Ferenc h alk szavával, ez évben ú jra Németh László Berzsenyi D ániel k ö te te ; 76-ban (m ásodik ki­ adásban) a M óra kiadónál Váloga­ tott versei (az első kiadás, erre lehet k övetkeztetni a szerkesztő szerzői jo g át rögzítő sorocska évszám ából, húsz esztendővel korábban). A Ber­ zsenyi Emlék-kalendárium jónéhány írása idézi meg ő t s m űvészetét. E m ­ lékülések, megemlékezések voltak sokfelé. É s mégsem ismerjük őt, mégsem tu d u n k vele m it kezdeni. A v itá k b a belekeveredni, írtam m ár, nem sze­ retnék, kapok inkább az alkalm on,

hogy szólhatok az én Berzsenyimről, tartó zk o d ó an és tárgyilagosságra tö ­ rekedve, h a bírom ; hó d o lattal az élő Berzsenyi elő tt s azzal az óhaj­ tással, bárcsak soraim minél többe­ k et késztetne, közvetlenül vagy m á­ sok közvetítésével arra, hogy olvas­ sák Berzsenyit és m aguk alkossanak íté le te t róla is, verseiről is. M ielőtt azonban b árm it írnék Berzsenyiről v agy m űveiről, szólnom kell életerői. A ligha tu d n ám rövidebben s töm ö­ rebben, ráadásul igazabban össze­ foglalni, m in t te tte Illés E ndre: (Berzsenyi) „élete különben olyan, m in t egy időm értékes verssor, egé­ szen pontos sorm etszettel. H úsz évig írta verseit, s Kölcsey hideg, lesújtó b írá la ta u tá n újabb húsz évig írt m ég: tan u lm ányok sorában m a­ g y arázta, m iért form álta úgy verseit, ahogyan m egform álta őket” . T udni kell róla, hogy szülőháza K em enes­ alján, E gyházashetyén áll. A kalen­ dáriom ban írja M átyás Istv án , hogy „gyenge, beteges gyerm eknek in­ d u lt” , tizennégy évesen „m ár erős, jókötésű fiúkén t kerü lt be a soproni líceum ba” , ahol „nehezen tű rte az iskolai fegyelm et. Mire végülis, ka­ landos évek u tá n , végzett, s ugyan­ csak kisebb kalandok u tá n hazaju­ t o tt (ju to tt? ap ja vitte) a szülői házba, o tt „villongások, veszekedé­ sek közepette” élt. Fontos m ondat, figyeljünk föl rá : „Az apa csak pa­ rancsolni tu d o tt, Dániel csak szót fogadni nem ” . Megnősült, a tizen­ négy éves D ukai T akács Zsuzsannát (J u d it h úgát) v e tte feleségül, Ke­ m enessöm jénben telepedtek le, m ajd 1804/1805 fordulója körül a somogyi N iklára költöztek. A zt sem á rt tu d n i, hogy csakugyan v isszavonultan élt, m agányosan, szinte rem etek én t; m ennyire kény­ szerűen, hiszen ősztől tavaszig já r­ h a ta tla n o k lehettek az u tak , m eny­ nyire zárkózottsága okán, nem tu ­ dom. Tény, hogy hetven-valahány verset írt meg, csiszolgatott, dug­ dosta fiókba önm aga s b a rá tai elől, m ígnem K is János, a szuperinten­ dens, K azinczy b a rá tja észre nem v ette, hogy rejteget előle (is) vala­ m it Berzsenyi. K ifag g atta: így tu d ta meg, hogy b a rá tja „verseket írogat” , m in t N em eskürty em líti. M egtetsz­ h e tte k a versek K isnek, m ert 1808b an m egküldötte őket K azinczynak, aki ezidőtt a m agyar költészet koro­ n ázatlan uralkodója volt. Á ldása kel­ le tt ahhoz, hogy a hetven-valahány vers m egjelenjen; K azinczy áldása, és (a lu th eránus Berzsenyinek! ) szé­ kesfehérvári és pesti katolikus pap­ növendékek költsége. Öt év te lt el közben, a kiadás kelte 1813. Kölcsey b írá la ta csaknem ugyanennyivel ké­ sőbb író d o tt. E z viszont vérig sér­

te tte az érzékeny, sokan azt m onda­ n á k : tú l érzékeny B erzsenyit. A m a élőket igencsak m eglepheti, hogy — kicsit ironikusan m ondva — levelező költészet d ív o tt ak k oriban; K azinczy eletm űve is tö b b levél, m in t költészet. Berzsenyi, K azinczy tisztelője, sosem lá tta őt. F öltétele­ zem, hogy Berzsenyi nem csak K a­ zinczyval levelezett (míg meg nem b á n tó d o tt, m ert a T isztelt Férfiú nem látogatá meg haldokló b a rá tjá t, 1820-ban, m ásfé évtizeddel Berzse­ nyi halála elő tti). Illés E ndre idézi levelet: „Igen is, T isztelt Férfiú, én még élni kezdek ugyan újra, de lel­ kem regen m eghalt, s annak helyét egy új, ismeretlen lélek szállotta meg, melly sötét és hideg, m in t az éj s nyugodt m in t a sír. Azon irtóz­ ta tó zavarnak, melly egész term észe­ te m et fenékkel felforgatta, nem le­ h e te tt egyéb következése, m in t ez a felhalál. S m ivel ez a félhalál könnyen egésszé v álh at, s m ivel főm zúgása m ost is gyakran zengeti a halál h ara n g ját fülem be, nem ak ar­ ta m úgy elveszni, m in t képzelt ellen­ séged, hanem tu d to d ra kív án tam a z t adni, ha valam it te tte m ellened, azt m ind legmélyebb hypochondriában te tte m ” (ez a szó akkor búskom or­ ságot jelentett). U gyancsak Illés E ndre ír ta : „A d unántúli m agányba süllyedt költő izmok, csontok, idegek h ely ett olyan nagyfokú védtelenségből, érzékeny­ ségből és sebezhetőségből épült, hogy ez az alk at ingerlés v o lt: V égzet és Isten egyképpen úgy rendelték: ezt az em bert bele kell kergetni a kínok tü s k e b o k ra ib a .. . Még húsz évig él” Kölcsey k ritik á ja u tán , de „nem lá tja többé a világot, csak sajá t fáj­ d alm át érzi. A rra keresi a feledtető elégtételt” . H iába. Berzsenyi életét és m agányát egy csöppet m ásképp lá tja N em eskürty, s noha m agam is m egrendítőnek érzem az im ént idé­ z e tt levelet, h a tetszik : olyannak, am it sokan m ások is m eg írh attak volna vagy m egírhatnának sebzett leiekkel, önm agukkal vívódva, azzal is egyetértek, am i N em eskürty véle­ ménye: hallgatásának, visszavonult­ ságának csak egyik oka, hogy meg­ sértő d ö tt. E z t írja N em eskürty: „Ism eri” B erzsenyi „ a felvilágosodás eszméit, hogyne ismerné, nem kell ahhoz okvetlenül V oltaire-t olvasni, elég benne élni a k o rban; követné is azokat, de m it tegyen, am ikor nyakán a háború, am it azok a fra n ­ ciák hoztak, akik egy császár kép­ viseletében próbálják a köztársasá­ got meg a forradalm at a m agyarok­ kal m egszerettetni; fegyverrel hoz­ zák a h aladást, am i gyanúsan francia imperializmus-ízű; egyik császárság­ ból a m ásikba m inek csöppenjenek;

309

nem is szólva Ferenc kegyetlen fel­ lépéséről, H ajnóczyék kivégzéséről, B atsányiék bebörtönzéséről; egy n agy m agyar p oéta m eghalt m ár a börtönben, haljon meg még egy? É s h a Szentjóbi sorsára ju tn a is, mi értelm e? K inek használ? Szkeptikus gyanakvás, bölcs felrehúzódás, a nem zet és a m agyar nyelv sorsának féltése — m i tö b b et, m i m ást v ár­ ju n k tő le ? ” Folytonos v iad alb an élt Berzse­ nyi, ta lá n az egyetlen szó, am elyről vitáznék N em eskürtyvel, hogy „bölcs félrehúzódásban” , hiszen a m agányos estéken szám olgatta a szótagokat, gyertyafénynél írta cse­ kélyszám ú versét, írt és gondolko­ d o tt, m indig vívódva, m ag át is kérdőre vonva, szeretett nem zetét hol rom lásnak in d u ltan lá tta , hol meg m inden nem zetek k ö zö tt a leg­ nagyobbnak: m ár ez is v ita. In n é t a szenvedélyes szavak, innét, hogy verseit többnyire kiáltásn ak vagy sikolynak olvassuk (s meglepő, én legalábbis m eglepődtem , hogy ezeket az ébresztő, ső t: riadó verseket a hanglem ezen Bessenyei lágy s szelíd hangon m ondja el). K ö rülvette Ber­ zsenyit a történelem vihara, de po­ tom ság ez ahhoz képest, ahhoz az égzengéshez képest, am i őbenne volt. Az osto rt nem kezében ta rto tta , hanem a szívében. M agányosságában b arátaiv al tá r­ salkodo tt, világnagyságokkal küz­ d ö tt, nem zetéhez szólt, megrovón és buzdítón egyaránt, H o ratiussal levelezett, nem állt felre, sőt: őbenne csatázott m ú lt, jelenésjövő. Ez utóbbi ta lá n meglepő, hiszen Berzsenyi m ú ltta l kötekedő, legföljebb a jelen­ ben kesergő hírében áll. Pedig, lám ezt is írta (A z élet dele című versé­ ben): „M it v árjak ezután, nem lá­ to m előre. K önnyes szemmel nézek a m ú ltra s jövőre: / A n n a k öröm eit sírva em legetem , / E nnek kom or kép ét előre rettegem / Setét ködé­ ben ” . No persze itt a jövő kom or k épét lá tja , s e m ia tt legalább egyet­ len m o n d at erejéig írnom kell arról, hogy a derű látás még korántsem derű­ keltés, vagy, helyesebb szóval: derű­ te re m té s; sokkalta inkább azzá lehet a borúlátás, m ert önvizsgálatra kész­ tet. Berzsenyi: „R em én y lek. A m it század nem teh et, / Az ezredek m ajd m egteendik a z t” ( A pesti magyar társasághoz). J u t eszembe A tizennyolcadik szá­ zad című verse: „Század hanyatlik. M ár küszöbén vagyunk / B ám ult k o ru n k n ak , századok Istene! / Buz­ gó öröm m el feltekintek, / S titk a id a t h u raim csudálják. / Népek szület­ nek, trónusok om lanak / Lehelle­ teddel, s a te szemöldöked / Világo­ k a t ro n th a t s terem th et, / A nagy

310

idők folyam it vezérlvén” . Bárm ely századról elm o n d h atta volna a m in­ denkori Berzsenyi, m ert századok szokása, hogy bám ult kornak véljék m ag u k at; de a z t is megkérdezném , rem ényvesztett-e a költő, am ikor mégis buzgó örömmel föltekint? Vol­ tak ép p éveken á t írt-csiszolt, végle­ ges alakjában 1810-re jelzett Fo­ hászkodásában úgyanígy vall ( „ . . . a te szem öldöked / R o n th a t s te re m t­ h et száz világot, / S a nagy idők folyam it kim éri” ), de néhány sorral alább így fo ly ta tja : „ ...le tö r lö m könnyeim et, s m egyek / R endelteté­ sem p ály afu tásain ” . Belenyugvás-e ez, vagy föladat­ v állalás? S h a az utóbbi, m it t a r t ­ h a to tt rendeltetésének Berzsenyi? Félő, hogy kissé időszerűtlenül hang­ zik: a nemzet lelkiismeretének lenni, a nem zeté, s nem a nemességé csupán, m iképp ném elyek szemére vetik. Még h a vitáznék is, em lékeztetnem kellene arra, hogy Berzsenyi valójá­ b an a reform kor kibontakozása előtt írt (olvasom valahol, B erzsenyivel befejeződött a m agyar költészet egy korszaka; meggyőződésem, vele kez­ dődött el egy új). I t t kell szóvá ténni, am it oly kitűnő érvekkel v ita t Ne­ m esk ü rty : falusi vadem ber volt-e Berzsenyi. „É rdekes, hogy . . . pesti u ta z á sá t” — 1810-ben — „inkább szokás Szemere P ál beszám olója alap ján (levele Kazinczyhoz, 1810. április 27.) elképzelni, ahelyett, hogy Berzsenyi verseiből indulnánk ki; még a költő-egyéniségeket szívesen m egértő, nagy beleérző Szerb A ntal is — nyilván Szemere h a tá sá ra — ironikus gúnnyal írja róla, hogy ,m ogorva, m int egy bennszülött, za­ v a rja a lárm a, a fény, szédülve néz le a V árhegyről P estnek to rn y aira és am int teheti, visszabújik barlangjá­ ba. B arátság o k at nem k ö t . . '” Nem állhatom meg, hogy mégis­ csak hozzátegyek ehhez egyetm ást. „ E nép nem gyülevész csoport, ( . . . ) Ön k én t áldoz ez életet” — ez Ber­ zsenyi szava, s b ár a vers címe: A felkölt nemességhez, ugyan ő ne tu d ta volna, hogy c sa tá t nem ezre­ desek, hanem k atonák nyernek? Mit tesz ez a szó, Szemere szava: „ben n szülött” ? Z av arta a lárm a? A ki gondolkodni szeret — „Leplem ­ be burkolva könyököm re dűlök, / K anócom pislogó lángjait szemlé­ lem, / A képzelet égi álm ába m erü­ lök, / S egy szebb lelki világ szent ó ráit élem” — (Levéltöredék barát­ némhoz) —, aki így szeret gondolkod­ ni, azt a lárm a zav arja. Szédülve nézett le a V ár fokáról? Ez igaz. De ta lá n nem azért szédült, m ert a laposat szerette. U gyanerről Ber­ zsenyi így írt: „M időn B udának ro p p a n t bércfokáról / Szédülve P est­

nek to rn y a it tekintem / S a száz h a jó k a t rengető D unát, / . . . / É s a habokkal küzdő szép h id a t, / Me­ lyen zsibongva egy világ tolong: / . . . / A z élet édes b á ja it m u tatják , / S m indazt előttem testesülve látom , / A m it m agam ban csak képzelhetek: / K ívánhat-e még tö b b ek et sze­ m em ?” (Vitkovics M ihályhoz). V isz­ szabújik b arlangjába? B arátság o k at nem k ö t? U gyanebben a versben olvasom : „Mi kell te h á t tö b b ? É lni és örülni / S használni célunk, nem pedig heverni” , m ajd: „Szívem nek em ber és rokon kebel kell, / Kivel vegyítse érzem ényeit; / Elm ém nek elme, m ely m egértheti, / S m elyben sugárit tü k rö z te th e ti” . S őt: „B a­ rátom ! a bölcs boldog m indenütt, / Az H ortobágyon, az Pesten, B u­ dán, / M ert ő m agával ho rd ja kin­ cseit; / . . . / R endeltetésünk nem m agányos élet / . . . / H anem b a­ rátság és társalkodás” . A helyett, hogy folytatnám meg­ értő m orfondírozásom at, s egyik v agy m ásik részletről szólnék (szól­ ja n a k a versek, a m űvek), hirtelen h a d d idézzem Széchenyi naplójának néhány so rát: „M ennél tö b b e t olva­ som Berzsenyi költem ényeit, szíve­ m e t an n ál nagyobb fájdalom tö lti el, hogy olyan kevesen olvasnak m a g y a r u l... É s Bersenyi sem ír tö b b é . . . E gy ilyen tehetség! M ert Megkeseredett — senki sem ismeri el érdem eit. E rény ta n ú k nélkül az em berben a legfenségesebb dolog” (1828. július 21). V an abban valam i m eggondolkoztató, hogy Berzsenyi és Széchenyi — a legnagyobb m a­ g y ar — ennyire becsülték és szeret­ ték egym ást (holott ta lá n ők se igen találk o ztak személyesen egymással). Hiszem, hogy k ettejü k e t a nagyra­ látó gondolkodás kapcsolta össze, am int ez k ö tö tt Berzsenyit m inden­ kihez, akivel — személyesen vagy levélben — b arátság o t ápolt. Ism ét figyeljünk N em eskürtyre: „Az is tévedés, hogy ,am ikor gondolkozni kezdett, elvesztette lába alól a ta ­ lajt’. Ez az em ber nagyon is gon­ dolkozott. A m aga udvarházába be­ húzódó m ogorva kisnemesnek ez a torz képe a m ai értékelésekben is m akacsul él; inkább hiszünk a g u­ nyoros levél-beszám olónak (Berzse­ nyi visszahőkölt az akkor divatozó férficsóktól, mellyel az áradó Sze­ mere n ek iro n to tt és ezen Szemere m egsértődött) és a jeles K azinczy­ nak, aki rossznéven v ette, ha valaki nem v e te tte m agát a lába elé” . Illés E n d re : „M ikor látju k egy­ m ást? — kérdezte Vitkovics. A nik­ lai nem esúr csak rejtelm esen mosoly­ g o tt. — Levelekből lá tja igazán az em ber egym ást” . H ad d szóljak végre v alam it való­

ban az én B erzsenyim ről, m iképp esm erünk / Most és m ú lt kor tö rté ­ nek írt recenziókat, m elyekben B er­ látom ő t a m aga k o rában (kérem , ne neteiben, / Az erkölccsel n ő ttek s zsenyi a Kölcsey legszebb verseit, vegyék kérkedésnek, ezzel a levéllel viszont fogytak” (K azinczy Ferenc­ dühe közben is, m agasztalni tu d ta ” m ag am at is lá tta to m ). Teste m ek­ hez). K icsit alább, u g y a n itt: „Mi az (Berzsenyi, 1937). kora volt, s m ilyen, gyönge-e vagy h á t, am i a m ag y art em elheti? / A nnyi m indent m ondhatnék még erős, m indegy. Szívében, lelkében V alóban nem m ás, m in t az ész s er­ róla, annyi sorát m ásolnám ide szí­ o tt volt az egész világ, sem idő, sem kölcs: / Csak úgy állh at meg a mi kis vesen (ahányszor olvasom, irónnal té r nem k o rláto zta ezt a jelenlétet. te stü n k , / H a az lélekkel s erővel kezem ben, m ind több és több részt P ró féta volt, s alighanem ezért nem teljes” . húzok alá vagy jelölök meg). Ú gy ism ert h a tá ro k a t; nem csak a föld­ Gondolom, első kiadványában, a vélem , m ost — képletesen — illő rajzb an és az időben, nem ism ert Kincses Emlék-kalendáriomban az új, alkalm aznom Osztályrészem című h a tá ro k a t látom ányai tek in tetéb en a m ostani Berzsenyi Társaság azért versének első sorát: „ P a rtra szállot­ is. Szemében m inden nagy volt, sőt, g y ű jtö tt össze nem csak Berzsenyi­ ta m . Levonom vitorlám ” — ideje, nagyobb: vétek is, érdem is. T alán íráso k at, nem csak róla szólókat, ha­ hogy h a po n to t nem is, de k ettő s­ m e rt „Csak sast nem zenek a sasok, / nem az élet s a m űvelődés, a m űvé­ p o n to t tegyek Berzsenyiről, Berzse­ S nem szül gyáv a n y u la t N ubia szet és a gazdálkodás sok m ás teréről nyivel, B erzsenyiért folyó vívódá­ p árdu ca” . Csekély h ib án nem érde­ is. Ö rülnék, h a m inél tö bben forgat­ saim u tán . T artozom azonban azzal, mes borongani, hacsak azért nem, n á k e csakugyan kincses könyvecs­ hogy fölhívjam a figyelm et egy köny­ nehogy zav artalan ság áb an növeked­ két. Ízelítőül mégis idemásolok in­ nyen kínálkozó veszélyre. Berzsenyi­ jék a baj (Illyés G yula is in te tt erre!), nen-onnan néhány sort. N agy László ről szólván kénytelen-kelletlen ej­ csekély célért nem érdem es lelkesed­ Berzsenyi szólítása című verséből: te tte m én is, e jte tte k m ások is nem ni, még kevésbé életet áldozni. „A ki „A m áb a lépj le Dániel úr, dühöngj, épp dicsérő szavakat olyanokról, ír, el kell an n ak m inden te k in te te k e t / k u ta sd a kórság rú t pete-halm azát, akik Berzsenyivel együtt m egérdem ­ s kapcsolatokat vetni, s egyedül úgy / s m ert sárkányként a m oly fia lik tiszteletünket. Bizony nehéz do­ kell m ag át nézni, m in t az em beri hemzseg, / D ániel úr, tusakodj a log v alak it olyanként szeretni, am i­ nem nek ta n ító já t” — ezt Berzsenyi m olyokkal!” Csoóri Sándor: Ber­ lyen, s nem m in t am ilyennek mi nem csak írta , élte is. zsenyi elégiája: „Sereglés voltam szeretnénk vagy akarnók látni. U tó­ Megvallom, engem Bessenyei egym agam, m agam ból sokasodó” . kor vagyunk, ak ár tetszik, ak ár nem. han g ja é b resztett rá arra, hogy nem K iss D énes: „A zt gondolom, a teljes E leinket tisztelnünk — s tőlük ta ­ Berzsenyi m ennydörgött, hanem ben­ továbblépéshez nem csak új gazda­ nulnunk kell. A m int N ém eth László ne dörgött a m enny (és a pokol). Csak sági, de új szellemi m echanizm us írta : feladat ők, felelnünk kell belő­ közbevetőleg em lítem , hogy m aga bevezetésére is szükség v an ” . Köl­ lük. Kölcsey nagyságán nem e jt Bessenyei is inkább bő hangjáról csey Ferenc: Emlékbeszéd Berzsenyi foltot a porszem, h a m egannyira fá jt ism ert, m intsem csöndes, szinte D ániel felett: „K o ro d ra a k a rtá l h a t­ is a sérelem Berzsenyinek. K azinczy tűnőd ő szavakról. Aki kiabál, ko­ n i? k o rláto lt, kicsiny erődhez nehéz hiúságát nem állíth atju k m űveivel rántsem biztos, hogy erős. Meglehet, a k a ra t! és hatással lenni a korra, közös mérlegre, s hiszen ő is búsko­ a közkeletű m ondás: H a rövid a nem is m indig kívánatos. Társaid m or volt, ak ár B erzsenyi; a niklai kardod, to ld d meg egy lépéssel, m egérzik a rázást, h a álm aikat boly­ rem ete, m ert egyedül vélte vállán ilyesféleképp is igaz lehet: h a rövid g a to d ; de nem kérdik honnan in­ viselni nem zete s az emberiség m in­ az erőd, az igazad, to ld d meg egy dulsz, s hová m égy? s te tté l jó t vagy den gondját, s alighanem érezhette oktáv v al; s mi, a történelem folya­ rosszat: m agadnak tev éd ” . Illyés ennek alapos te rh é t; K azinczy bús­ m án ehhez szoktunk hozzá. De sza­ G yula: „A nem zet szelleme az iroda­ kom orságán és érzékenységén aligha bad-e B erzsenyit belekeverni, bele­ lom ban lakik ( . . . ) K u ltú ra csak m érhető le, mi írandó belőle K ufstein taszítan i a különböző korokban kü­ esztétikai k u ltú ra lehet. Politiku­ és Spielberg rovására. lönbözőképpen m egnyilvánult h a r­ sunk em lítésre m éltó csak olyan Szeretnék még visszatérni Berzse­ sogó h ahotázás, szalm aláng-lelken­ volt, aki é rte tte kora költészetének nyi és Széchenyi különös párhuza­ dezés, zsarnoki h an dabandázás, pöf­ szavát, m in t a versolvasó Széchenyi, mához. H allatlan lelkesedés, lebír­ feteg kiok tatás, körülm ényeskedő Berzsenyi nagy igazolója” (M agya­ h a ta tla n a k ara t, önáldozó te ttr e ­ sem m itm ondás, vagyis inkább n a­ rok, 1938.) S N ém eth László: „E gy- készség feszítette m indkettőjüket, s gyotm ondás m egannyi példája közé? egy n agy író nem csak ajándék, ha­ m indkettő roskadozott a nem zetért Isten őrizz! T alán épp errefelé tá jé ­ nem feladvány is, melyből felelni viselt felelősség b írh a ta tla n súlya kozódva kell m egkeresnünk Berzse­ kell. B erzsenyinél tö b b m in t száz ala tt. Mit szól ehhez korunk, am ely­ nyi titkát, a v álaszt a kérdésre: „K i évvel az utolsó ta n ítá s elzendülése ben az idő nem halad, inkább tá n to ­ vagy te, fényes csillag.” u tá n , nem valam i lelkesítő a vizs­ rog, s am elyben a nem zetre-em beri­ A zt írta : „A poezis nem egyéb, ga.” É s : A m ikor Berzsenyi . . . meg­ ségre leselkedő veszedelmek ezerszer, m in t lelki m u zsik a. . . Az a kérdés h a lt, . . . a tisztelet egész za v artalan milliószor nagyobbak? „ . . . élj az te h á t, hogy dorom bolni akar-e a le tt. M int tu d ju k , m aga Kölcsey is idővel” — írta volna Berzsenyi, noha po éta vagy lan to ln i?” T u d o tt do­ u tá n a k ü ld te a h alo ttn a k engesztelő ő, nem csak élt, viaskodott is az idő­ rom bolni is, szerelmes verseiben, a szózatát. Az ilyen engesztelő szózat vel. „Míg szólunk, az idő hirtelen vágyakozókban, az em lékezőkben, a alig egyéb szónoki gyakorlatnál. elrepül, / M int a nyíl s zuhogó p a­ társkeresőkben. Igazi nagysága még­ A h a lo tt szenvedéseiből egy jo ttá t ta k ” . sem ez volt, hanem — m o n d h at­ sem tö rü l el, s a költő halál utáni Míg ezt írom, míg ezt olvassa, ki nám — savonarolai hev ü letű — foj­ p á ly á já t sem könnyíti, hisz Kölcsey m egtisztel figyelmével, „az idő hir­ to t t kiáltásai a nemzethez, m indenek­ nem a m aga kétségtelen kritikusi telen elrepül” . T udunk-e örülni, m in t elő tt az erényről és az erkölcsről. „ É n tévedését ism erte el benne, csak örü lt Berzsenyi? Tudunk-e bánkód­ m indenkor azt ta rto tta m , hogy hi­ nem eskeblűségét, mely a haragost is ni, m int tu d o tt Berzsenyi? És: nincs-e tü n k és m eggyőződésünk ellen csele­ kész m egkövetni. Anélkül, hogy K öl­ bepótolni, kiengesztelni valónk, nem kedni bűn” — írta, m ert tu d ta , hogy csey nem ességét általáb an kétségbe kell-e tévedésünket korrigálnunk, „Az erkölcs-alkotó te re m t népet, vonnám , em lékbeszéde nemességénél nincsenek-e h alo ttaink, akiknek ha­ / . . . / M inden népek, k ik et csak tö b b re ta rto m az akadém iai értesítő­ láluk után i p á ly á já t m egkönnyíteni

311

erkölcsi kötelességünk? Illés E ndre em lékeztet arra, hogy a sé rte tt és sé rtő d ö tt Berzsenyi, h a versek he­ ly e tt elm élkedéseket írt is, érezte, tu d ta , szenvedte, hogy „ a választ meg kell írnia, s még egy m ásodikat is, m ert különben ,igen nevetségesen végezném el literátori életem et’” . Í rni- s tennivalónk, kérdezi tő lü n k Berzsenyi élete és életm űve, van-e, hogy vele m ondhassuk: „B izton te­ kintem m ély sírom éjjelét! / Zordon, de oh nem, nem lehet gonosz, / Mert a te m u n k ád ; o tt is elszórt / Csont­ ja im a t kezeid ta k a rjá k ” . C sontjait az idő szétszórta; a mi dolgunk, hogy bölcsessége s erénye bennünk éljen tov áb b . F igyeljünk intelm eire, fi­ gyeljünk azonban társkereső, b a rá t­ váró ó h ajára is. V igaszunk lehet-e

a m agunk m agányosságában az övé, s nem inkább fölhívás, ne hagyjunk senkit sem m agában kínlódni, b a ráti k ézn y ú jtást soha félre ne vessünk. T itk a Berzsenyinek nem az volt, hogy feledte g o n d ja-baját, szenve­ dését, te s tit és lelkit, hogy fölül­ em elkedett az ő t é rt sérelmen, m ert az bizony sérelem volt és fá jt; titk a , azt hiszem, éppen az, hogy így, el­ h a g y a to tta n , családi gondokkal is küszködve, m aga h ib áit ú jra meg új­ ra fájón mérlegelve, a képzelet égi álm ába m erülten a valót is, meg az igazat is látta, szépen kimondta. K i ő? Í gy felel a kérdésre m aga Berzsenyi: „E m b er voltam , csak gyarlóság / Létem fényes bélyege, / . . . / Sír­ jak-e, hogy életem et / Jó l használni nem tu d ta m , / S legkiesebb ösvénye­

m et / Á lm odozva fo ly ta tta m ? ” (É letfilozófia). S aját m a g át bíz­ ta tta - e : „S h a bér h ely ett gyakran bürök v á r is / E földön m inden n agyra és bölcsre, / Szólj! és ne csüggedj a jók p ály á ján !” ( Kazinczy Ferenchez). Szólt is, h a llg ato tt is (a csönd oly­ kor messzibb hallik, m in t a szó), csüggedt és nem csüggedt — m agá­ ban beszélt s m ihozzánk szólt. Méltó, hogy — k ettő sp o n t h ely ett — az ő B úcsúzásáv al búcsúzzam m agam is, kérve-esdve, csak e soroktól búcsúz­ zunk, Berzsenyitől, m űveitől, élte s költészete tanulságaitól semmikép­ p en : „É lj szerencsésen, s ne felejts el engem ! ( . . . ) Csak ne felejts el!” Z ay László

„Ugyanabban a hitben...” Liszt Ferenc halálának 100. évfordulójára Párhuzam Beethoven V. szimfóniája és Liszt „Les Preludes” c. műve között A párhuzam osak egy cél felé tö ­ rekszenek, de külön úton járn ak . E z t ta p a sz ta lju k Beethoven V. szim­ fóniája és Liszt Les Preludes c. m űve esetében is. M indkettő az élet értel­ mére keres választ, azonos ered­ m ényre ju t, de azt m ásként éri el. B eethoven a sors m ibenlétét k u ­ ta tja és azt keresi, hogyan kell azt hordoznunk, Liszt tú l lá t a jelenvaló világon és azt „előjátékok hosszú sorozatának” tek in ti. De ebből nem azt a köv etk eztetést vonja le, hogy azt egyszerűen „szenvedjük el” , h a­ nem hogy az em ber „ a harc küzdelm é­ ben ism ét visszanyerje ö n tu d a tá t és teljes erejének bizonyságát.” H ogyan valósul meg ez zenéjük­ ben? B eethoven V. szim fóniájának első tételében a sorsot jellemzi. Az értel­ mező szó tár a sors szükségszerűségét hangsúlyozza, B eethoven tö b b et m ond róla. Az első tételből m egtud­ juk , hogy az erőszakkal tö r ránk. K érlelhetetlen, lerázh atatlan . Milyen zenei eszközökkel fejezi ezt ki? E gy rendhagyó első té te lt ír. A szim fóniák első tétele általában szonáta form ában épül. Ez a leg­ tökéletesebb, leglogikusabb zenei form a. A 18. századi felvilágosodás korának ésszerűségét követi. Olyan, m int egy logikusan felépített elő­ adás. Az előadó először is megjelöli azo k at a tém ák at, amelyekről szólni kíván. A zeneszerző is ezt teszi a szonáta form ában; b em u tatja tém á­ it, am ire a té te lt építi. Zenében ezt a form ai részt „expozíciónak” ne­ vezzük. Az előadó azzal fo ly tatja m u n k á­

312

já t, hogy állításait, bizonyítja, ana­ lizálja, érvekkel alátám asztja. A ze­ neszerző m unkája is ehhez hasonló a következő form ai részben. Anali­ zálja tém áit, részekre b o n tja azo­ k at. Más környezetben is kipróbálja, m egállják-e helyüket, — m odulál. E z t a m űveletet nevezi a zenetudo­ m ány „feldolgozásnak” . Az előadó — m iu tán bebizonyí­ to tta állításait — összefoglalja azok igazát. R á m u ta t arra, hogy am it a tém ák felsorakoztatásánál á llíto tt az igaz. A zeneszerző is ezt teszi a h ar­ m adik form ai részben. Ú jból felsora­ k o z ta tja az expozícióban b e m u ta to tt tém ák at, m integy rá m u ta tv a , hogy am it állíto tt, az igaz. Sőt, ezek a tém ák, a feldolgozási részben lefoly­ ta to tt analízis u tá n igazabbak, m int az expozícióban voltak. Ez a zené­ ben úgy ju t kifejezésre, hogy míg az expozíció sohasem zárul az alap­ hangnem ben, a visszatérő rész (re­ expozíció) szükségszerűen az alap­ hangnem ben ér célba. Az expozíció azért nem záru lh at az alaphang­ nem ben, m ert akkor a befejezés ér­ zetét kelti, elzárja m aga elől a to­ vábbvezető u ta t. A visszatérő rész ezzel szemben kell, hogy a célbaérés érzetét keltse. Az elm ondottakból következik, hogy a zeneszerző az expozícióban többféle té m á t m u ta t be, azaz a szonáta form a politem atikus. B eethoven rendhagyó „szonáta form át” ír az V. szim fóniában. Az első tém a erőszakos kopogás. A zután sokáig meg sem mozdul. A n y akun­ kon m arad. M ajd kérlelhetetlenül m egismétli, m ás hangokon ugyan,

de ugyanazt m ondja el. Az u tá n a kö­ vetkező csendesebb, kérlelő hangba is belekopog a „sors m otívum ” . A m egszokott szonátaform a ismere­ téb en az em ber azt várn á, hogy m ajd a m ásodik té m a változást, enyhülést hoz. De nem ez tö rtén ik . Sőt a kürtökön harsan fel ugyanaz a kopogás. Csak az a különbség, hogy m esszebbre ugrik el a kezdő hangtól. T artalm á b an azonban m it sem vál­ to zo tt. Sőt az enyhülést kereső sze­ lídebb felső szólamok a la tt könyör­ telenül to vább hallatszik a kopogás. A feldolgozási résznek sincs egyet­ len ütem e sem, am elyben alább hagyna ez a zörgetés. A visszatérő rész nem hogy enyhülést hozna, h a­ nem még felerősödik a kegyetlen kopogás azzal, hogy B eethoven te r­ jedelm es Codával — záradékkal — to ld ja meg az elm o n d o ttak at. Az első tétel te h á t azzal a végső kon­ zekvenciával zárul, hogy nincs me­ nekvés, a sors kegyetlen, m egváltoz­ h a ta tla n . A m ásodik té te l arra keres v á­ laszt, hogyan kell a sorsot elhordoz­ ni. Ehhez B eethoven nagyon ke­ m ény leckét k a p o tt. E gy m uzsikus szám ára elképzelhetetlen nagyobb csapás, m inthogy elveszti hallását. K étségbeesetten vergődik. Az öngyil­ kosság gondolata is m egkísérti. Az­ u tá n valahol rábukkan egy m on dat­ ra (a forrást ő sem jelöli meg) „Amíg a legkisebb rem ényed van arra, hogy m ásokon segíthetsz, nincs jogod az életet elvetni m agadtól.” H allatlan erőt kap ettől a gondolattól. Ez m unkásságán is m eglátszik. 1802ben H eiligenstadban — Bécs kül­

városában — m egírja végrendeletét. A negyedik té te l jellem zését kodó m otívum ot hallunk. A végén De e gondolat h a tá sá ra bám ulatos Bartha Dénes „B eethoven és kilenc szélesen széttárulkozó akkordok kö­ m unk áb a kezd. E z életének legter­ szim fóniája” c. könyvében így kezdi: vetkeznek. M intha csak M unkácsy m ékenyebb korszaka. „A z átvezetés nyom asztó légköre „Á sító inas” -án ak képe jelenne meg E nnek a filozofikus bölcsességnek u tá n a finálé főtém ájának fölharsa­ előttünk. A tavasz ébredése azonban zenei m egfogalm azása a m ásodik nása úgy h a t, m in t valam i m enny­ fokozatosan, lassan következik be. tétel. B eethoven felismeri, hogy dörgés, szinte elemi erejű term észeti E zért ezt a zenei részt megism étli, problém a csak o tt van, ahol legalább tü n em én y .” A zután diadalindulót de m ost m ár m agasabbról, " d ” -ről kétféle lehetőség van. Az egyféle hallunk. E nnek a zenének ellenállha­ in d ítja. H a v á lto z ta tá s nélkül is­ lehetőség, az sors. A zt m ásként kell ta tla n a sodra. Ú gy tű n ik , B eethoven m ételné meg, akkor a tav asz ébre­ m egközelíteni, m int a problém át. végképp fölibe k e rü lt sorsának, le­ désének folyam ata m egtorpanna, A reá m ért sorsnak ezt az elfogadá­ győzte azt. Legnagyobb m eglepeté­ visszazuhanna a kezdeti fokra. De mindez csak bevezetés, a ta ­ sát, an n ak fölibe való kerülését jelzi sünkre ebbe a biztonságos hangba is ez a tétel. Szabolcsi Bence ezt így beszürem kedik egy p illa n a tra a „sors vasz közeledtének csupán jelzése. jellemzi: „N em lehet több, m int eny­ m o tívum ” . De m ár csak futó felhő K irobbanóan boldog zene h irdeti, h ítő közjáték, erőgyűjtés; nem is g y an án t. A zene elsöprő erővel rohan hogy itt a tavasz, ébred a term észet. életről, vagy halálról van benne szó a m aga célja felé. Szabolcsi Bence Széles ívű dallam ot hallunk, am elyet (m int az E roica gyászindulójában), ezt úgy jellemzi: „Lelkendező roha­ m ozgalm as szólamok táncolnak kö­ nás a világosság felé.” rül. Mindez harsán y an , öröm től fű­ hanem a férfias bölcsesség d iadala.” L iszt előre m egfogalm azott prog­ tö tte n szólal meg. De nem csak a Szélesívű, him nikus jellegű dalla­ m ot ír. Ü nnepélyesen höm pölyög ram hoz — Lamartine prózai költem é­ term észet éled újjá, hanem az em ber ez a zene és m inden eléje tornyosuló nyéhez — fűzi zenei m ondanivalóját. is. A program nak azt a sorát, hogy felhőt elhessent m aga elől. Beléka­ A költem ény szövege a következő: „A szerelem m inden szívnek fénylő „ É le tü n k nevezhető-e egyébnek, h a j n a l p í r j a ...” szerenád zenével paszkodik ebbe a gondolatba, variá­ ciót ír, azaz ú jra meg ú jra erő t m erít m in t előjátékok hosszú sorozatának h ite ti el. A szerenád — örökölve még ahhoz az ism eretlen énekhez, am ely­ a tru b a d ú ro k hasonló m egnyilatko­ abból. A harm adik té te l rendszerint Me­ nek első, ünnepélyes ü te m ét a halál zásait — nagyon szép dallam ból és n ü e tt, vagy Scherzo a szim fóniák ad ja m eg? A szerelem m inden szív­ az t pengetésszerű m ozdulatokkal alátám asztó kíséretből áll. A dallam tételrendjében. B eethoven idegenke­ nek fénylő hajnalpírja. De kinek sorsában nem z a v a rta szinte énekelhető, szöveg kívánkozik d e tt a M enüettől. Csak az első szim­ fóniában ír M enüettet, elődei iránti meg a boldogság első öröm eit a vihar hozzá. A kíséret ugyan nem penge­ tiszteletből és a V III.-b a n , am ikor tom bolása, am elynek d u rv a lehelete tés de m ozdulataiban azt idézi. E bbe a boldog zenébe morajlik m ár öregkorában m egbékélt a Menü­ elfújja a szép terveket, villám aival bele a csellón valam i félelmetes, ettel. Scherzo cím et sem ad ennek szétzúzza az o ltárt. tételnek, csupán a tem p ó t jelzi: Melyik kegyetlenül sebzett lélek veszélyt sejtető hang. M egrebben a nem kereste a m egrázkódtatások zene. A balsejtelem ham arosan be is Allegro. E bben újból súlyos gondok gyöt­ u tá n a falusi élet csendes öröm ét, következik. A m orajlás felerősödik, rik. A m ásodik tétel vigasztaló ze­ hogy régi em lékeiben találjon gyó­ m ennydörgés rá z k ó d ta tja meg az égboltot, villám ok cikáznak. néje sem hozott végleges m egoldást. g y u lást? A zeneirodalom ban a v ih arnak ke­ De a férfi nem viseli el sokáig a te r­ A basszusokban mélyről tö r felfelé a zene, azu tán visszahull, m egtor­ m észet békés nyugalm át; am in t fel­ vés ilyen érzékletes ábrázolását is­ pan. A m egállást korona jelzi. Újból harsog a tro m b ita harsogása, am ely m erjük. De ez a vihar nem term é­ nekilendül ennek a küzdelem nek, de a harcosok közé hívja őt, nem gon­ szetábrázolás csupán, hanem jelkép ism ét elbukik. Sőt, a „sors m otí­ dolva a következm ényekkel a leg­ is. A program am a m o n d atán ak ze­ v u m ” m ost még erőszakosabban tör veszélyesebb helyre rohan, hogy a nébe öntése, am elyet L am artine így rá. Először hangsúlytalanul, szünet­ h arc küzdelm ében ism ét visszanyer­ fogalm azott meg: „D e kinek sorsá­ tel indult. Most hangsúlyos részen, az je ö n tu d a tá t és teljes erejének bi­ ban nem z a v a rta meg a boldogság első öröm eit a v ihar to m b o lása?” ütem ek elején tö r rá könyörtelenül. zonyságát.” Szándékosan írta m négy bekez­ Liszt ezt a v ih a rt elcsitítja. R itk u l­ Beethoven — b ár nem írja ki, hogy Scherzo —, mégis ezt a form át désbe az idézetet, m ert a „Les Prelu­ nak a felhők, távolabbról hangzik az követi ebben a tételben. E nnek lé­ des” formai felépítése is ezt követi. égzengés, elcsendesül a vihar. E gyre nyege, hogy triós form a, azaz van A mű ugyan egyetlen összefüggő nyugalm asabb zene vezet á t a falusi egy formai része, am ely nyugodtabb, té te lk é n t szólal meg, de ezen belül élet csendjébe. kam arazeneszerűbb, m ajd visszatér a ta rta lo m szerinti tagolás világosan E bben a gesztusban a nép életének az eleje. B eethoven nem hogy el­ követhető. rom antikus szemlélete nyilatkozik Liszt az élet indulását a tav asz meg. A rom antika egyik jellemzője, n y u g ta tn á a Trio helyén lévő zenét, sőt felkorbácsolja azt. A mély basz­ ébredésével kezdi. Félütem nyi szü­ hogy térben és időben egyaránt elkí­ szusokon indul, fugatoszerűen lép be n et u tá n — am ely m ár a kompozíció vánkozik a jelenvaló világtól. E zért a többi szólam és valam i féktelen része, nem „sem ni” , hanem csend — fordul W agner a ném et m ondavilág­ rohanás benyom ását kelti. A T itán a vonósok pengetve (pizzicato) uni­ hoz, ezért keres té m á t Puccini a m enekülése ez. De hová? V isszatér sono szólaltatnak meg egy ,,c” han­ távolkeleten. De ugyanez a vágy az első neki-nekirugaszkodó rész, de got. Ez a hang a zenében is a „ s ta r t­ sodorta a m űvészeket a tá rsad alm i­ még m élyebbre zuhan, m int az ele­ v o n alat” jelzi. M inden hang ehhez lag oly távoleső nép felé is. jén. Sőt e form ai rész vége rem ény­ képest valam i. Ez a pen g etett hang Idealizálták ezt az életform át. telen sötétségbe süllyed. Már csak — am elyet ismét egy félütem nyi szü­ Csak „a term észet békés nyu g alm át” az üstdob kopogása hallatszik és fö­ n e t követ — olyan, m int az ereszről lá ttá k abban és csak kevesen v e tté k lötte tévelygőn, botladozón az első lehulló jégcsap. A N ap melegére kö­ észre azt a kirekesztettséget, am iben m otívum foszlányai. De ú jra erőre vetkezik be ez a m ozdulat. U tán a a nép valójában élt. Liszt is ilyen kap. A sors m eggyötri, de nem egy hosszan elnyúló, mélyről induló, idealisztikus képet fest — L am artine gyűri le. felfelé törekvő, álm osan elnyújtóz­ program ja alapján — a falusi élet 313

csendjéről békességéről. N yugalm a­ san csordogáló zene ez, am elybe be­ lehallik a k akas kukorékolása, a bá­ rá n y bégetése, a p a ta k csobogása. De L am artin e p rogram ja to v áb b lép: „D e a férfi nem viseli el sokáig a term észet békés n y u g a lm á t.. . ” I t t is h arcb a hív n ak a tro m b iták . A term észet békéjében m egerősödött em bernek az élet küzdőterén a helye. E llen tm o n d ást nem tű rő zene sarkall e felé. A mű végső kicsengése az, hogy cselekvésre b iz ta t, m in t ahogyan B eethoven V. szim fóniájának záró tétele is ezt teszi. E bben p árh u za­ mos a k é t m ű. M intha M adách sza­ v a it h allan án k : „E m b er küzdj és bízva bízzáll” Az ú t azonban — am in t lá ttu k — eltérő abban, ahogyan erre az ered­ m ényre ju tn a k . B eethoven az V. szim fóniában a sors m ibenlétét k u ta tja . A nnak első tétele Szabolcsi Bence szerint: „ . . .a B eethoven-zene legszorítóbb m arko­ lása, a legkoncentrált abb feszültség, m elyet a zene B ach ó ta felidézett. K evés és term éketlen anyagból nő fel rendkívüli m éretekre, lenyűgöző

erőszakossággal.” De ez a kérlelhe­ tetlen , lerázh atatlan „szorító m arko­ lás” — a m ásodik té te lt kivéve — m indegyikben visszatér. A harm adik tételb en még könyörtelenebbül, m in t az elsőben. A záró tételben a m in­ d en t elsöprő megvilágosodás u tá n ism ét előbukkan. De a végén éppen ezért hangsúlyozza annyiszor: győz­ tem , győztem ! L iszt könnyebben ju t el ugyan­ erre a végkövetkeztetésre azzal, hogy az életet előjátékoknak — prelűdök­ nek — tek in ti. De ezzel nem m enti fel m a g át az alól a felelősség alól, amellyel az életet hordoznunk kell. A nnyi bizonyos, hogy B eethoven V. szim fóniájának és Liszt Les Pre­ ludes c. m űvének p árhuzam a, m ind­ k e ttő optim ista kicsengése, m élyeb­ ben keresendő. M indketten hívő em berek voltak. E z e k é t m űből is ki­ csendül. M ert az é letet így elhor­ dozni csak hívő em ber képes. B eethovent bizonyára nem csak a bevezetőben em lített és a zenetör­ ténészek á ltal feljegyzett m ondat t a r to tta meg az életnek, hanem az a m ély h it, am elyről a M issa Solem­ nis írása közben rö g z íte tt szavai ta ­ núskodnak: „N ehéz a helyzeted

m ost; de Az, aki o tt fenn van, Ő létezik és Nélküle semmi sincs.” Liszt Ferencről köztudom ású, hogy m élyen hívő em ber volt. Nem csak számos egyházi m űve jelzi ezt, hanem az is, hogy idős korában szerzetes lett, belepett a harm adik rendbe. Elegendő azonban csak arra gon­ dolnunk, hogy J . S. B ach 12. kan­ tá tá ja tém á já ra (W einer, K la g e n .. . ) variációkat és fúgát ír, am it a „M it Isten tesz, m ind jó nekem ” kezdetű korálunkkal fejez be. Liszt a „Les Preludes” -ben nem csak egyszerűen transcendentális világszem léletről tesz tanúságot, nem csak „ h alasztja” az élet kitel­ jesedését, hanem h itte l odabízza Istenre. A „Sors-szim fónia” és a „Les Preludes” optim ista kicsengése nem azért lehetséges, m ert hasonló zenei koncepció fű tö tte szerzőiket, hanem azért, m e rt u g yanabban a hitben fogództak meg. A geom etria ta n ítá sa szerint a p ár­ huzam osak a végtelenben találkoz­ nak. Ők, ezekben a m űveikben m ár itt egym ásra találtak . Farsang Árpád

KÖNYVSZEMLE Fidel Castro a vallásról Fidel y la religión. Conversaciónes con Frei Betto (O ficina de Publicaciónes del Consejo de Estado, La Habana 1985, 379. o.)* E z a könyv szokatlan, ritk a , rendkívüli esem ény: „csoda” — írja előszavában a K u b ai Á llam tanács kiadásában m egjelent m űről A rm ando H art, az ország m űvelődési m inisztere. E gy szocialista ország vezető­ jének egy brazil dom inikánus szerzetessel fo ly ta to tt beszélgetéseit tartalm azza. Castro és B etto 1985 m á­ ju sán ak utolsó n ap jaib an összesen 23 ó rá t tö ltö tte k e g y ü tt H av an n áb an s tá rg y a lta k nem csupán a vallás kérdéseiről, hanem a legkülönfélébb tém ákról, kezdve a forradalm i vezető gyerm ekkorától, iskoláitól, a for­ radalm i harcokon á t egészen az állam i vezetés m ai kérdéseiig, m in t pl. az ország külföldi adósságai, a forradalom ex p o rtja és a kubai dem okrácia. A legfőbb h elyet azért az egyház és a vallás m últbeli és jelenlegi szerepének értékelő áttek in tése foglalja el. A gyakor­ lati kérdések, m in t pl. a kubai k atolikus egyház viszo­ n y a a győztes forradalom hoz és az új társad alm i rend­ hez, vagy II. Ján o s Pál p áp a esetleges láto g atása a szigetországban csakúgy sorra kerültek, m in t az elm életi jellegűek: a felszabadítás teológiája, a m arxizm us és a keresztyénség viszonya, az o s z tá lyharc ügye vagy m agának Jézusnak megítélése. Ezen a m ostani ismer­ tetésen belül lehetetlen fölsorolni valam ennyi tém á t, * T udom ásunk szerint a könyv m agyar nyelven a közel jövőben megjelenik a K ossuth K ia d ó gondozásában. ( A szerk.)

314

am elyet a beszélgető felek é rin te tte k ; inkább csak m in tán ak szántam a föntebbiek m egem lítését. A beszélgetés a la p já t az a m indkét fél részéről fel­ ism ert szükségesség (és nem p u sztán lehetőség!) ké­ pezi, hogy a keresztyéneknek és m arxistáknak e g y ü tt kell küzdeniük a jobb, igazságosabb világ megvalósí­ tá s á é rt —, különösképpen L atin-A m erikában és a K arib-térségben. Ez az „ e g y ü tt” nem korlátozható csupán harci ta k tik á ra , felületes és átm eneti szövet­ ségre, m ivel etikai, antropológiai és társadalm i-politi­ k ai alapjai v an n ak — jelenti ki Fidel Castro. H a m ár a m egszokott term inológiánál akarunk m aradni, in­ kább stratégiai szövetségről, sőt egységről kell beszel­ nünk. E nnek a felism erésnek az a körülm ény kölcsönöz fontosságot és a k tu a litá st, hogy a nem zetközi reakció előszeretettel hangsúlyozza a keresztyének és kom­ m unisták közötti m egértés és együttm űködés lehetet­ lenségét (A. H a rt előszavából). Történelm i ok m iatt, főként az egyháznak az uralkodó és elnyomó latin­ am erikai rendszerekkel k ö tö tt m últbeli szövetsége — a hagyom ányos baloldali párto k is h a jlo ttak ennek a lehetetlenségnek h angoztatására, m int a beszélgetések során Fidel Castro m egjegyezte. Szerinte azonban a m arxizm us—leninizm us lényegileg antidogm atikus: is­ m eretelm életének ala p já t m aga az élet, a gyakorlat képezi. K u b a politikai irányításában Fidel ezt a m arxis­ t a —leninista igazságot alkalm azta. É ppen a mai gya­ k o rla t szem elő tt ta rtá sá v a l van arról meggyőződve, hogy L atin-A m erika jelenében lehetséges a komoly és term ékeny m egértés m indazok között, akik a népek érdekében küzdenek, bárhogyan gondolkozzanak is Iste n és a vallás felől.

Fidelnek ez a szemlélete nem m ai keletű, nem 1985ben, a Frei B etto v al fo ly ta to tt beszélgetésében ju to tt először kifejezésre. A m ostani újdonságot legföljebb a szélesebb kifejtésben és a kérdés konkretizálásában kereshetjük. A dolog lényegét tek in tv e u gyanezt az álláspontot képviselte m ár 1971-ben, Allende Chiléjé­ ben, m ajd 1977-ben Jam aicáb an , ahol p ro testán s egy­ házi em berekkel találk o zo tt, és 1980-ban N icaraguá­ ban, a szandinista forradalom győzelm ének első év­ fordulójában. Castro m egnyilvánulásait m indig az a „politikai h it” m o tiv álta (a kifejezést ő m aga hasz­ n álja többször is, szem ben a „vallásos h itte l” , am elyre ő sohasem ju to tt el), hogy a jelenlegi latin-am erikai helyzetben lehetőség v an a forradalom és az egyház, a m arxizm us és a keresztyénség közötti dialógusra és kooperációra. A közös nevezőt a „L aborem exercens” — enciklikában ta lá lja m eg: „A ki a szegényeket el­ árulja, K risztu st áru lja el” . A kubai forradalom abból a meggyőződésből in d u lt el, hogy „a társad alm i forradalom és a nép vallásos eszméi közö tt nem kell ellentm ondásnak lennie” 19. K risztus m aga — m ondja Castro — „nagy forradalm ár v o lt; ez az én vélem ényem !” A ztán hozzáfűzi: „Sze­ rintem sok hasonlóság m u tatk o zik prédikációjának szelleme, lényege és a szocializmus k ö zö tt.” 20 Nincse­ nek ellentm ondások a vallás és a szocializmus céljai között. Meg M anaguában m ondta F idel: „benyom á­ som szerint a Biblia ta rta lm a és K risztus ta n ításai nagy m értékben forradalm iak és egybeesnek a szocia­ listák, a m arxisták—leninisták célkitűzéseivel” 21. M indjárt m egjegyzi azonban, hogy sok a doktriner­ dogm atikus m arxista és hogy a dogm atizm us ebben a kérdésben kom oly nehézséget okoz. Ezekre és p artn e­ reikre, a vallásos dogm atikusokra nézve jelen ti ki a z u tán : „A zt hiszem, hogy nekünk is és önöknek is (nicaraguai papokról v an szó) e világ országának kategó riájáb an kell gondolkoznunk és éppen azo kat a konfliktusokat kell elkerülnünk, am elyek a m ásik világ országára vonatkozó kérdésekből szárm aznak.” 22 A havan n ai interjú részleteinek vázlatos b em u tatása elő tt hadd jegyezzem meg, hogy Fidel vallásra v o n at­ kozó fejtegetésein végigvonul ez a kettősség (vagy ellentm ondás): egyrészt a B iblia és a keresztyén h it „politikai o lv asata” , vagy m ásk én t: politikai herm e­ neu tik a érvényesítése a K risztus- és B iblia-értésben, másrészt pedig az „e világ országára” , a társad alm ipolitikai p rax isra irányuló kizárólagos figyelés. Ez utó b b i szem lélet a gyakorlati együttm űködés érdeké­ ben ki ak arja zárni a végső elvi kérdésekkel foglalko­ zást, m ert azok konfliktusokat okozhatnak. Az in te rjú t készítő brazil szerzetes szem léletét egyéb­ k én t ugyanilyen kettősség jellemzi. H av an n ai ta rtó z ­ kodása idején, am íg a Főparancsnok (C om andante en Jefe) m egígért fogadására v árak o zo tt, k é t előadást ta r to tt a dom inikánus kolostorban, egyházi és világi hallgatóság elő tt, am elyekben m integy összefoglalja a felszabadítás teológiájának főbb ta n ítá sa it. A „Jézus spiritu alitásáró l” ta r to tt előadása jellegzetesen „poli­ tik ai olvasat” . Ez a sp iritu alitás — vagyis a Szentlé­ lekben való élet — elkötelezettség az elnyom ottak törekvései m ellett itt, a tö rté n e ti konfliktusok világá­ b a n .68 A m ennyei A tya és sa já t népe irán ti szeretet­ ben, vagyis m agában „Jézu s sp iritu alitásáb an ” nin­ csen konfliktus az igazságért fo ly ta to tt harc és az Isten a k a ra tá n ak m egvalósítása között. A beszélgetés vége felé (323) B etto arra m u ta t rá, hogy Jézus be­ szédei kora elnyom ott, szegény rétegeinek érdekeit tükrözik. Ilyen értelem ben in terp retálja pl. a gazdag ifjú és Zákeus tö rté n e té t. M ásodik előadásának: „Az É le t terve Jézu sb an ” kulcsm ondata viszont így hang­

zik: a keresztyének és m arx isták közötti dialógusnak nem a hitigazságok, hanem a felszabadító gyakorlat szintjén kell végbemennie. É rth e tő , hogy a stratég iai szövetséget, sőt egységet m egalapozó Jézus- és B iblia-értelm ezés m ia tt — am ely pl. a kenyerek m egsokasításának csodájában a term e­ lékenységet növelő szocialista társadalom szándékának előképét, a szőlőm unkások péld ázatáb an pedig (Mt 20,1—16) a m ár szükségletek szerinti kom m unista elosztás elvét ta lá lja meg — C astrót ugyanúgy „eret­ neknek” ta rtjá k a baloldal szektásai és dogm atikusai, m in t Frei B e tto t a hagyom ányos katolikus hitigazsá­ gok hivatalos őrei. G ondoljunk arra, hogy a „keresz­ ty én szabadsággal és felszabadítással” foglalkozó máso­ dik V atikáni Instrukció is (1986. m árcius 22.) éles elh atáro lást végez: „A szabadság és felszabadítás teológiája, m int M ária M agnificatjának hűséges vissz­ hangja, m elyet az egyház em lékezete m egőrzött, ko­ ru n k követelm énye. U gyanakkor azonban veszélyes to rzu lást okozhat az a vállalkozás, am ely a népi ke­ gyesség energiáit á t ak arn á vezetni a pusztán földi felszabadítás t e r v é b e ...” (98. p o n t, idézi: M aterial­ dienst, 3/1986. 55.) A vallás szerepéről és sok ezzel összefüggő kérdésről beszélgető p a rtn e re k kiválóan alkalm asak erre az iz­ galm as m aratoni dialógusra. Castro a kubai forrada­ lom elejétől fogva foglalkozott a kérdéssel, s a 70-es években növekvő érdeklődéssel figyelte a vallás, ill. az egyház szerepét a latin-am erikai m egújulásban. A nica­ raguai és E l Salvador-i esem ények, ahol a katolikus egyház a kubainál sokkal pozitívabb szerepet vállalt a felszabadítási m ozgalom ban, még inkább ráébresz­ te tté k a vallásban rejlő forradalm i lehetőségekre. Az 1944-ben született Frei B etto kora ifjúságától részt v e tt a brazil ifjúsági m ozgalm akban, elnöke volt a K atolikus Egyetem i Ifjúság nem zeti szervezetének, újságírást ta n u lt, m ajd 1964-ben — első ízben — börtönbe került. K iszabadulása u tá n , 1965-ben lép ett be a D om okos-rendbe, filozófiát és teológiát ta n u lt és fo ly ta tta a katonai d ik ta tú ra elleni tevékenységét. 1969-ben négy év börtönbüntetésre ítélték. K iszaba­ dulása u tá n az egyházi bázisközösségek szervezésének szentelte erőit és a m unkások kö zö tt végzett pásztori m u nkát. T agja a H arm adik Világ Teológusai N em zet­ közi Ökum enikus Egyesületének. 1981-től kezdve ösz­ szesen tizenkétszer lá to g a to tt el K ubába, főként az o tta n i kulturális szervek m eghívására, NSZK-beli és kanadai egyházi körök anyagi tám ogatásával. Fidel C astrót 1980-ban ism erte meg személyesen M anaguá­ ban, s a kubai vezető 1985 febru árjáb an egyezett bele a vallás tém ájáv al foglalkozó beszélgetés tervébe. E rre azután 1985 m ájusában került sor, am ikor B etto egy kisebb brazil küldöttséggel e g y ü tt érkezett H av an ­ nába. A könyv első részében B etto még azokról a beszélgetésekről is szám ot ad, am elyeket C astro a gazdasági kérdések kitűnő brazil szakértőjével, Joelm ir Beting-gel fo ly tato tt, főként a latin-am erikai országok eladósodásának problém ájáról. Fidel előre jelezte, hogy nem a k ar beleszólni az egyház belügyeibe, az elm életi-teológiai kérdésekben pedig nem eléggé já rta s, noha ismeri a felszabadítás teológiájának néhány reprezentáns m űvét. B etto kérdésére válaszolva, Fidel szívesen és részle­ tesen beszélt a szüleiről, családi környezetéről, gyer­ m ekkoráról és iskoláiról. M indkét ágon szegényparaszti családból szárm azik; pontosabban: ap ja nincstelen spanyol bevándorlóként telep ed ett le K ubában, ahol szívós, kem ény és okos m unkájával tekintélyes föld­ birto k ra t e t t szert, anélkül hogy v alaha is igazi földbirtokossá v á lt volna, fölvéve azok m entalitását. 31 5

A ta n y a v o lt az igazi világa, ahol a m unkásokkal élt eg y ü tt. A nyja kubai szárm azású parasztasszony, aki felnőtt korában, önerejéből ta n u lt meg írni-olvasni. Mély és őszinte vallásosságáról fia meleg szavakkal em lékezik meg. Az iskola és tem plom nélküli tanyáról m ár 4 —5 évesen bekerült Santiago de Cuba-ba, ahol az elemi, m ajd a középiskolák egy részét végezte. A felsőbb osztályokat m ár a havan n ai jezsuita kollé­ gium ban, a kiváltságosok intézetében tö lti, s ugyancsak a fővárosban végzi el a jogi ta n u lm á n y a it is. Ilyen iskolázottsága ellenére is au to d id ak tán ak ta r tja m agát, m ivel igazi ta n ító ja sohasem volt, egyetlen santiagói néger tan árn ő n kívül. L esújtó vélem ényt m ond az iskolai v alláso k tatásró l; a jezsuita m ódszert, főként a lelkigyakorlatokat „m entális te rro rn a k ” nevezi, am ely nem kedvezhet a vallásos érzés kifejlődésének (150). A jezsuita aty ák em beri m a g a ta rtá sá t viszont nagyra becsülte: szigorú, pontos m unkavégzésüket, fegyelme­ z e tt életvitelüket példaadónak ta r to tta , akárcsak ké­ sőbb az önfeláldozóan dolgozó ap ácáét is. M unka­ végzésükben — m ondja Fidel — „ a kom m unisták m odelljei” (265/6). A vallásoktatásból leginkább az ószövetségi tö rté n e t harci cselekményei rag ad ták meg a jövendő guerilla fa n tá z iá ját, noha ellenszenvesnek ta r to tta a spanyol szárm azású tan ító k jobboldali, francoista nézeteit. É rdeklődése a term észet- és társad alo m tu d om ányok felé fordult, m iközben az iskola legjobb sportolójává v á lt. Cserkészkedésének, hegym ászó tú rá in a k később n agy h aszn át v e tte a Sierra M aestrán. Erkölcsi alapelvei közül a személy m éltóságának tisz te le té t és a becsületességet nevezi meg. K o ra ifjú­ ságától fogva ösztönösen és term észetesen különbséget tu d o tt ten n i az igazságos és igazságtalan között. P o litikai tu d ato su lása az olvasm ányai segítségével tö rté n t. E gyetem ista k o rában a kubai történelem tanulm ányozása, José M arti, a nagy kubai forradalm i gondolkodó és szabadságharcos gondolatvilága, m ajd pedig egyre inkább a m arxizm us fo rm álta a gondolko­ zását. E z u tó b b ib an ta lá lta meg a társad alm i jelenségek Világos m ag y arázatát. S aját forradalm i elmélete és stratég iája ebből a k ét forrásból szárm azik: M arti és M arx. Elm élete sajátosságaként a z t em elte ki, hogy a baloldali szektásokkal szemben kezdettől fogva igen fontos jelentőséget tu la jd o n íto tt „ a nagy lázadó tö ­ m egeknek” (164). A kubai katolikus egyház nem ezt a töm eget kép­ viselte és szolgálta; nem a nép egyháza vo lt, sokkal inkább az elnyom ók, a gazdagok szövetségese. A for­ radalom győzelme u tá n éppen innen a d ó d tak a konf­ liktusok. Az egyházi iskolák pl. az ellenforradalom a k tív centrum aivá v á lh a tta k volna —, ezért kellett állam osítani őket. Ámde ez nem okvetlenül szüksé­ ges —, m ondja Fidel. Az iskolák állam osítása nem a forradalom dogm ája! (219) Szám unkra különösen fontosak F idelnek a — mai fo rm ájáb an 1965-ben m egalakult — K ubai K om m u­ n ista P á rt és a K atolikus E gyház (239 skk.), ill. a for­ radalom és a vallás kapcsolatára vonatkozó fejtege­ tései (272 skk). A pro testán s egyházakkal soha nem v oltak problém ái az új, szocialista rendnek, em lítette meg Castro tö b b ízben is (245, 285), kivéve néhány pacifista szektát. A győztes forradalom nak nem m agá­ val az egyházzal vagy a vallással v o lt baja, hanem azokkal a korábban kivételezett rétegekkel, am elyek kezükben ta rto ttá k az egyházat. A P á rtb a nem a ka­ tolikus hívőt, m int ilyent, nem engedték belépni, hanem a potenciális ellenforradalm árt. A P á rtb a n nem az ateizm us volt kötelező, hanem a m arx izm us—

316

leninizm ushoz való teljes hűség. E z t pedig azért köve­ te lh etté k meg teljes szigorral, m ert a kubai nép töm egei nem voltak m ilitáns katolikusok, m in t L atin-A m erika néhány m ás országában. H a ez nem így van, akkor az ország vezetői nem képviselhették volna ezt a szi­ gorú, „ortodox” álláspontot. Ami azt jelenti, hogy nem ennek az ortodox álláspontnak kell mindig és m in d en ü tt érvényesülnie. A „laikus” , világnézetileg semleges p á rt ennek elle­ nére K u b áb an egyelőre m egvalósíthatatlan. Inkább a P á rt és az E gyház közötti tiszteletteljes koexisztenciá­ ra és kooperációra kell törekednie, am it eddig K ubá­ b an m eglehetősen elm ulasztottak. Castro ezt önkri­ tik u sa n és k ritik u san em líti meg, s közben m agára vállalja a szigorú elv alkalm azásának felelősségét, am it az a d o tt tö rté n e ti helyzet, K uba fenyegetettsége is m agyaráz (248). E z a fa jta szigorúság azonban nem lehet modell Latin-A m erika szám ára. M agán K ubán belül is fejlődnie kell a keresztyénség és szocializmus viszonyának. Meg kell szüntetni m inden diszkrim iná­ ciót, am i m ia tt a keresztyének esetenként még joggal panaszkodnak. T ud ato sítan i kell, hogy az egyházzal és vallással szembeni bizalm atlanság gyökerei a for­ radalm i rendszer kezdeti idejébe nyúlnak vissza, am i­ k or az egyházat a hierarchiával, ezt pedig az ellen­ forradalom és az im perializm us szövetségeseivel azono­ síto ttá k . A hívők elvi és ta rtó s diszkrim inálása azon­ b an a szocializmus ellenségeinek m alm ára h a jta n á a vizet (282). B etto ezzel kapcsolatban szóba hozta a latin-am eri­ k ai katolicizm us II. V atik án i Z sinat és főként a Medellin-i Püspöki K onferencia (1968) u tá n i irány­ v ételét: a szegényekkel való szolidaritást, sőt azono­ sulást, valam in t a bázisközösségek szerepét. Fidel eg y etért vele abban, hogy a m ai L atin-A m erikában nem a nép vallásos érzéseit sértő, doktrinálisan ateista „prédikációra” v a n szüksége a szocializm usnak, h a­ nem a közös harcra. A B etto által vázolt új valósággal szem ben a baloldali p árto k n ak v á lto z ta tn iu k kell azon a m ódon, ahogyan eddig a vallást kezelték. A felsza­ b ad ítás teológiája elvégezte a hívők politikai szemléletváltozását, am it Fidel a m ai kor egyik legjelentősebb esem ényének t a r t (291). E z a változás ugyanakkor azt is m agával hozta, hogy a keresztyénség visszatalált a sa já t gyökereihez és a legszebb hagyom ányaihoz. A rra a tö b b oldalról h an g o ztato tt vádra, hogy az új latin-am erikai teológia, am ely a szemléletváltozás m unkálása á ltal m egfosztotta a kizsákm ányolókat egyik legfontosabb ideológiai fegyverüktől (ti. a val­ lástól és egyháztól), m arxista m anipuláció szüleménye, Fidel ezt m o ndja: Az igazi m arxisták nem bíznának a ham is m anipulált keresztyénekben, ahogyan ez for­ d ítv a is igaz (297). Az eredeti, igaz keresztyénség azon­ ban az elnyom ottak és szegények vallása volt, am elyet a R óm ai Birodalom forradalm i m ozgalom nak és ta n ­ n ak ta r to tt és ezért üldözött is, ahogyan a hatalm on levők a X IX . századtól kezdve üldözték a kom m u­ n istá k a t (327). Am i m agának Jézusnak a szem élyét illeti: Castro a forradalom és a politika területén soha nem érzett ellen tétet a jézusi ta n ítá s és a saját eszméi k ö zött (321). K orábban em lítettem m ár, hogy Fidel szocialista, sőt kom m unista eszm éket fedezett föl Jézus beszédeiben. B etto szóbahozta a dogm atikusan, nem -dialektiku­ san kezelt m arxi m o n d ato t is, am ely szerint a vallás a nép ópium a (331). E z a helytelenül é rte tt és alkalm a­ z o tt m ondat egyrészt b á n tja a keresztyéneket, m ás­ részt nem felel meg a történelm i valóságnak, legalábbis a m ai Latin-A m erikában. U tal a nicaraguai példára, ahol a keresztyéneket h itü k a forradalm i harc válla­

lására in d íto tta , am it m aga a szandinista vezetés is elism ert. F idel a történelm i m ú ltra figyelm eztetve m ondja el a sa já t ide vonatkozó vélem ényét: Mivel a vallás általáb an igazolta az elnyom ást, az elnyom ás ellen felkelők érth ető m ódon vallás- v agy inkább egyház­ ellenessé v áltak . E b b ő l a történelm i körülm ényből azonban nem szabad történelm ietlen, „örök” és ab­ szolút dogm át g y ártan i. Szerinte M arxnál és Leninnél sem a keresztyéneknek a forradalm i mozgalom ból való kizárásán v a n a hangsúly, hanem a P á r t p rogram já­ n ak elfogadásán (332). „A vallás ópium ” -té te l te h á t csakugyan nem abszolút igazság. H ozzáteszi azonban, hogy m a is lehet ópium a vallás, nevezetesen a neo­ kolonializm ussal szövetkező, a szegény töm egeket cserbenhagyó hierarchia kezén. De ugyanígy lehet for­ radalm i m o tívum is, m in t a keresztyénség első száza­ daiban, vagy n ap jain k b an a felszabadításért küzdő latin-am erikai bázisközösségeknél. P olitikai szem pont­ ból — jelen ti ki Castro — elképzelhető és elfogadható, hogy v alaki egyszerre legyen keresztyén hívő és m arxista, ha egyszer a világ m eg v álto ztatásán fára­ dozik, szövetségben a k o m m unistákkal (333). Frei B e tto még egy dolgot is szóba h o zo tt, am ely nehézséget okoz a forradalm i fo ly am atb an részt vevő keresztyéneknek: az osztályharc és osztálygyűlölet kérdését. F idel a m aga válaszában a rra h ív ja föl a figyelm et, hogy az osztályharcot — az egész tö rtén e ­ lem nek ezt a jellegzetes v o n ását — nem M arx és a m arxizm us ta lá lta ki, ők inkább an alizálták ezt a tá r ­ sadalm i jelenséget, am ely a gyűlöletnek is a szülője. Az osztály h arcér t és g yűlöletért legföljebb m ag át a a tö rtén elm et v ád o lh atn án k , h a ennek lenne valam i é rte lm e .. . A m arxizm us nem osztálygyűlöletet „p ré­ dikál” , szögezi le Castro, hanem elemzi a társad alm i valóságot (340). Maga a gyűlölet sem m iképpen sem személyekre vonatkozik, hanem a kizsákm ányoló rend­ szerre. Összehasonlításként em lékeztet a keresztyén ta n ítá sra , am ely ugyancsak a bűn, és nem a bűnös gyűlöletéről beszél. H og y an is gyűlölhetnék egy sze­ m ély t — szélesíti k i a politikai k érd ést a filozófia irán y áb an —, am ikor az individuum ot éppen annyira m eghatározzák a biológiai és társad alm i feltételei (am elyek k ö zö tt m egszületik, felnő és am elyekről nem teh et), m in t az egyéni felelősséget (344)? A beszélgetés utolsó szakaszában ú jra előkerülnek a m ár e m líte tt té m á k : a kubai dem okrácia, am elyet egyes nyugat-európai és észak-am erikai körök kétségbe vonnak, a forradalom ex p o rtja és a visszafizethetetlen külföldi hitelek kérdése. F idel szerint a visszafizetés — nem csak K uba, de az egész H arm ad ik Világ eseté­ ben — gazdasági, politikai és m orális lehetetlenség, tek in te tte l arra, am it a gyarm ato sító k évszázadokon á t m űveltek e térség országaival. Az adósságok törlése önm agában még nem is elég; szükség v a n az új gaz­ dasági világrendre, am elyet 10 év ó ta az EN SZ jószerint egyhangú h a tá ro z a ta is tám o g at. A fe jle tt ipari országok állam ainak kell átv en n iü k a b an k jaik irán ti felelősséget. É s am i a legfontosabb: csökkenteniük kell a fegyverkezési költségeket. B etto végezetül k é t korán m eghalt kubai forradal­ m ár felől kérdezi Fidel C astrót, akikre csodálattal figyel a brazil s általáb an a latin-am erikai ifjúság: az argentin szárm azású E rnesto Che Guevara és Camilo Cienfuegos. Fidel a legteljesebb elismeréssel beszélt k é t korai és igen közeli harcostársáról, jelle­ mezve a k e ttő közötti a lk a ti különbségeket is. A bolí­ viai guerillaharcban elesett Che-ről ilyeneket m ond

tö b b ek k ö zö tt: intellektuális szent, aszkéta volt, aki egyféle fatalizm ussal szinte a h alálra ren d eltetettn ek érezte m agát. A gyakorlatiasabb, robusztusabb Camilo h a lá lá t repülőbaleset okozta: eltű n t a tenger fölött. De K u b áb an m a is sok Camilo és A rgentínában sok Che van: az igaz és nemes eszme képviselői. A könyv, am ely C astrónak a vallásról alk o to tt véle­ m ényét tartalm azza, érdekes, jelentős, fontos mű — term észetesen inkább a társadalom - és állam tudo­ m ány, m in t a teológia szám ára. E gy olyan szocialista állam férfi beszél a vallás latin-am erikai társadalm i szerepéről, aki a m ai realitásból: a kisem m izett, em berszám ba sem v e tt töm egek politikai jelentőségé­ ből indul ki, akiknek a világszem lélete alapvetően vallásos (283). A forradalm i-politikai m ozgalm aknak figyelembe kell venniük ezt a té n y t s ebből kiindulva kell kidolgozniuk a stratég iá ju k at és ta k tik á ju k a t — á llap ítja meg Castro — anélkül, hogy elfeledkez­ nének a gyakorlatból kinövő és arra visszaható tanról. Az egyház társadalm i szerepét illető k ritik á já t ta ­ n ulásra és korrekcióra való készséggel hallg atju k — anélkül, hogy m agunkévá tennénk a m arx ista vezető Biblia-, keresztyénség- és Jézus-értelm ezését. Fidel ugyanis — álláspontjának, „politikai hitének” meg­ felelően — nem veszi, nem veheti szám ításba az egész keresztyén tradíció m élység-dim enzióját, vagy az öku­ m enikus párbeszédek szóhasználata szerint: a h it „ver­ tikális dim enzióját” . Neki term észetesen joga van erre az értelm ezésre, hiszen forradalm árként és állam férfi­ k én t csak a keresztyénség „horizontális dim enziója” érdekli. Fidel C astrónak joga van ahhoz — m ondtam —, hogy kizárólagosan horizontálisan lássa és értse Jézus a la k já t s m ű v é t; nekünk viszont, K risztus egyházában, ahhoz van jogunk, hogy ebben az így é rte tt, „red u ­ k á lt” Jézusban ne találju k meg Jézus K risztus tel­ jességét. A vallás, pontossabban: a keresztyénség kizárólagos politikai olvasata olyan elrajzoláshoz ve­ zethet, m in t a m ásodik oldalon a m arxizm us vallásos interpretációja, am ely pl. a K om m unista K iá ltv á n y t besorolja a zsidó-keresztyén apokaliptika m űfajába. Fidel m ásik „opcióját” fontosabbnak ta rto m —, ta lá n nem csak azért, m ert európai és reform átus v a­ gyok, hanem m ert valóban jobban megfelel a „ stra té ­ giai szövetség” kívánalm ainak. A rra gondolok, hogy „a m ásik világ országának” , a végső hitigazságoknak m arxista interpretációja nélkül kell m egértésre, köl­ csönös tisztességadásra és konkrét kérdésekben, ál­ lam polgárként együttm űködésre törekednünk. De ebből a dimenzióból, vagyis a gyakorlati együttm űködés kérdéseiből okosabb és hasznosabb kihagyni az Istenrehivatkozást m int legitim ációt. E rre nem csupán a keserves történelm i tap a szta la to k leckéje ta n ít bennünket, reform átus keresztyéneket, és nem is csak M ax Weber vallásszociológiája vagy Luther M árton teológiája, am elyiket az egyszerűsíté­ sekre, sablonokra hajló felületességünkkel szívesen jellemzü nk a „ k é t birodalom ” vagy a „ k ettő s kor­ m ányzás” elvével, hanem K álvin János is. Az In sti­ tu tio I I I , 19,15-ben reform átorunk h atáro zo ttan kü­ lönbséget tesz a kétféle „országiás” közö tt: az egyik lelki (spirituale), a m ásik polgári, azaz politikai (poli­ ticum ). „Az egyiket ,lelki birodalom nak’ nevezhetjük, a m ásikat ,polgárinak’ (p o litik a in a k ).. . Az em berben bizonyos értelem ben k ét világ él, és ezekben különböző királyok és különböző törvények u ralk o d h atn a k ” (O tto W eber fordítása alapján, N eukirchen-V luyn 1984, 561 sk. o.). Vályi N agy E rvin

317

„Isten jövője - a világ jövője” Gottes Z u k u n ft — Z u k u n ft der Wett. Jürgen M ottmann zum 60. Geburtstag. Chr. Kaiser Verlag. 581 l. Jü rg e n M oltm ann, a világszerte ism ert és kedvelt reform átus teológus 1986. április 8-án tö ltö tte be 60-ik életévét. E bből az alkalom ból b arátai és tisztelői em­ lékkönyvvel lepték meg, m elyet H erm ann Deuser, G erhard Marcel M a rtin, K onrad Stock és Michael Welker professzorok szerkesztettek. A bevezetőben ezt írják : " Αz em lékkönyv, m elyet á tn y ú jtu n k , egyesíti a to ­ vábbfejlesztés, a k o n stru k tív és k ritikus beszélgetés hozzájáru lását a M oltm ann teológiai alapállására vo­ natkozó reflexiókkal, kiváltképpen hálás m éltatásban. Mivel a k ö tet, kevés, különösen indokolt kivételektől eltek in tv e főiskolai tan áro k h o zzájárulását ta rta lm a z ­ za, akik a rendszeres teológiai szakot képviselik, bizo­ n y á ra an n ak a h atókörnek csak egy bizonyos része tükröződik vissza, am elyben értelm ezést nyer Molt­ m ann teológiai m űve.” A beérkezett an y ag o k at a szer­ kesztők igen szellemesen rendezték el: M oltm ann nyolc teológiai könyvének címe alapján. M oltm ann m űve és teológiai koncepciója a m agyar reform átus egyházban kezdettől fogva nagy elismeréssel n y e rt befogadást és éveken á t teológiai diszkussziók tá rg y á t képezte, illendő te h á t, hogy örvendezve az örvende­ zőkkel m i is szám bavegyük ez em lékkönyv alapján a z t a teológiai gazdagságot, m ely m űveiből és m űvei­ nek reflexióiból felénk árad. A nyolc részre oszló mű 52 tanu lm án y áb ó l egyet-egyet emelek ki, hogy ezzel k ed v et terem tsek az egész elolvasására.

A reménység theologiája (Theologie der H offnung) Az első cikket Oswald Beyer tübingeni professzor írta : Tem pus creatura verbi címmel. A szerző az idő kérdését vizsgálja, m int a rem énység teológiájának az alapkérdését. M egállapítja, hogy az időről helyesen és átfogóan csak a beszédből kiindulva lehet szólni. Csak a m egélt és á té lt idő az, am ely nem üres fogalom és p u szta form a. K ezdet és vég nélkül vagyis esemény nélkül senki sem ism erheti meg az időt a héber ja d a értelm ében. A m echanikusan lineáris vagy m echani­ kusan ciklikus időfogalom, m elyet a term észettudo­ m ány használ, eltekint a term észet történetjellegétől és világunknak egyetlen dim enzióját izolálja. Az el­ fogadott és m egválaszolt találkozásunk az igével, ez m inősíti időnket és vezet b en n ü n k et a szűkösségbe vagy a tágasságba. Az idő az Istennel való közösségben b iz to sítta tik szám unkra, de el is vétetik, ha ettő l az Isten tő l elszakadunk. Az idő ebben az Isten-közösség­ ben kap értelm et, m elyet Isten szava ígér. Az idő legfontosabb m odusa a jelen, vagyis Isten jelenléte. Istennél a jelen az alap ja a m ú ltn ak és a jövőnek. Istennek m egígért jelenlétéből fakad a vi­ lág jövője. Nem lehet azonban v ita tn i, h an g o ztatja a szerző, hogy a teológiában szükségszerűen elkezdő­ d ö tt a merész beszéd a jövőről, és ez századunkban a filozófiában is hasonlóképpen jelentkezik. Része van ebben Heidegger Idő és lét című m űvének, m ert így k erü lt előtérbe a lehetőség m odalitása. Egzisztenciális szükség vezette a világot oda, hogy a jövő m odusa és ebben az em beri egzisztencia alapm eghatározottsága ilyen súlyt k a p o tt. Meg kell állapítani, hogy Isten jövőjéről való beszéd a mi századunk felfedezése. Előzőleg az adventus domini h árm as értelem ben sze­ repelt, úgy, m in t am i volt, van és lesz, vagyis testbenszellemben és dicsőséges látásban. A kérdést te h át,

318

m elyben a jövendőt, az időt kérdezzük, úgy tesszük fel, hogy Isten jelenlétét kérdezzük, m ert az idő az igében b izto sítta tik vagy v étetik el. „ É n vagyok a te Istened” ez biztosítja az időt, „ne legyenek idegen isteneid” , ez helyezi kilátásb a az idő elvételét. E zek az alapok, m elyre a szerző eszkhatologikus időértelm ezését fel­ építi. A megfeszített Isten ( Der gekreuzigte Gott) E m ásodik fejezetből Nikos A. N issiotis ath én i pro­ fesszor ta n u lm á n y á t em eljük k i: A húsvéti öröm, m int a hit doxologikus kifejezése. Bevezetésben hangsúlyozza, hogy a keleti egyház feltám adásliturgiájának a gazdag him nológiája egy olyan teológiának a kifejezése, am elyben úgy v a n szó Isten k ije len te tt dicsőségéről és a hitről, m in t a hívőnek e dicsőségben való részvétele jeléről. Isten dicsősége vagyis a doxa, a gloria Dei egyszerre k e ttő t is jelen t: az isteni szeretetet és az élő h it erejét. M ert a doxa etimológiailag ugyanabból a gyökérből fakad m in t a dokō ige (gondolni, hinni). Isten dicsősége nem m éltóságban és hatalom ban nyi­ latkozik meg, hanem az em ber iránti szeretetének a kijelentésében, ahogyan ez a feltám ad o tt K risztusban nyilvánvalóvá lett. A feltám adáshim nológia teológiai m élységben kap­ csolja össze a fényt az örök élettel. Az öröm, am i ebből kisugárzik jel, hogy a hívő egzisztenciálisan a h it fő esem ényével és m ozzanatával egynek tu d ja m agát. Az isteni doxa, az örök élet, a ragyogó fény és a hívők öröme a k ije len te tt isteni létnek v alam int a szeretet dicsőségének és uralm ának a tulajdonsága, ugyanakkor ezeknek az esem ényeknek a legm agasabb igenlése a m e g v á lto tt em beren át. D olgozata első részében a feltám adás öröméről beszél, m in t am ely a h it főeleme. Az öröm bibliai értelm e a húsvéti öröm fényében három dim enziójú: először ismeretelm életileg az Isten-ism eretre te k in te t­ tel, másodszor, m in t é le tta p asz tala t (azaz kapcsolódás egy tárgyhoz vagy eseményhez) és harm adszor, m in t erkölcsi élet. D olgozata m ásodik részében a húsvéti öröm öt úgy elemzi, m in t a h it doxologikus kifejezését, am elyben kifejti a húsvéti öröm konzekvenciáit a teológiára, a hívők kegyességére v alam int a világban m egjelenő keresztyén üzenet jelentőségére nézve. Egyház a Lélek erejében ( Kirche in der K raft des Geistes) E harm adik fejezetből kiem elem R udolf Weth igaz­ gató dolgozatát: A Jézus halálába való megkeresztelke­ dés, m in t az új élet kezdete. Bevezetésben elm ondja, hogy P álnál a keresztség kifejezett teológiáját nem ta lá lju k meg, m ert a keresztség nem v o lt v itaté m a az első században. Ez éppen a keresztség kiem elkedő jelentőségét húzza alá. A keresztség jelentőségét ma sem v ita tja egyetlen egyház sem. M indenütt elfogad­ já k , hogy a keresztség K risztus egyetem es testébe való felvételt jelent és nem az egyes egyháztestbe csupán. A szerző megkísérli a keresztség értelm ezésének a krisztológiai, pneum atológiai, eszkhatológiai, ekklezio­ lógiai és etikai kérdéseit vizsgálat alá vonni, m iközben han g o ztatja, hogy alapvetően Barth keresztségtanára tám aszkodik. Barth keresztségtana a teológiai valláskritika prog­ ram jáb a épül bele hiszen a keresztség azóta is nagyob­ bára vallásos jelenség. A cél egyáltalán nem a kereszt­ ség leépítése, sokkal inkább a keresztyén h it, m int vallás irán ti társadalm i közömbösségnek az áttörését,

legyőzését szolgálja. E z te h á t tám ad ás a nagy k onstan­ tin i korszak szemlélete ellen, m iszerint társad alom és egyháztagság k özött nincs ellen tét és különbség. Az egyház így idegen célok, politikai célok szolgálatába kerü lt és ebből meg kell szabadulnia. Az egyház ebben a társadalm i k o n tex tu sb an vallássá le tt. A vallásban pedig a homo religiosus sa já t istentelenségének köze­ p e tte m egcsalja m agát, am ikor a még meg nem h a tá ­ ro zo tt transzcendencia és num inozum terü letére lép, azzal a lá tsz a tta l, hogy az em ber á tju t sa já t erejével az isteni világ terü letére, és közben e k é t világot úgy keveri össze, hogy ez nem hoz szám ára ü d vöt. Ez tö rté n ik a vallásosan, társad alm i szokás szintjén gya­ koro lt keresztségben is. A teológiai v allásk ritika azt jelenti, hogy ezt a meg nem h a tá ro z o tt vallásos gya­ k o rla to t az ige világossága és igazsága alá helyezzük. M egm utatjuk az Iste n és em ber k ö zti különbséget, vala m in t a k e ttő k ö zö tt Jézu s K risztusban m egnyílt közösséget. E z a b a rth i keresztség ta n elsőrendűen fontos értéke és haszna. A szerző ezután dolgozatában a Szentlélekkel való keresztség és a vízzel való keresztség összefüggéseit vizsgálja, m ajd ezután v o n ja le teológiai m egállapítá­ sainak gyakorlati konzekvenciáit az egyház kereszt­ ség-gyakorlata szám ára.

Szentháromság és Isten királysága (Trinität und Reich Gottes) E tém akörből kiem elem J a n Milic Lochmann, Egyház és világ Isten királyságának a fényében C. dolgozatát. Bevezetésképpen Bonhoeffer szavait idézi: „M i világ­ m ögöttiek vagy szekularizáltak v ag y u n k ; ez az t je­ lenti, hogy m ár nem hiszünk Iste n k irályságában. Idegenek v agyunk a földtől, m e rt jo b b ak a k aru n k lenni, m in t az, vagy idegenek v agyunk Isten tő l, m ert ő tőlünk a földet, a m i a n y á n k a t elrabolja. Mi elmene­ külünk a föld h a ta lm a elől vagy m ozdulatlanul rám e­ red ü n k arra. Mi nem v ag yunk azok a vándorok, akik a földet szeretjük, akik a z t hordozzák, m i azt a földet tulajd o n k ép p en csak azért szeretjük, m ert m i ezen élve egy idegen ország felé ta rtu n k , am elyet m indenek felett szeretünk; hiszen különben eg yáltalán nem v án ­ dorolnánk. Isten királyságában csak az hisz, aki úgy vándorol, hogy a földet és Iste n t egyszerre, egyként szereti.” Bonhoeffer szavai a szerző szám ára m u ta tjá k azt a feszültségi p o n to t m elyen állunk, am ikor Iste n király ­ ságáról, m in t ahova egyház és világ ta rto z ik , beszé­ lünk. A bibliai tém án ak ezt a k o n stru k tív d ia le k tik á já t egyszerre k é t oldalról is veszély fenyegeti: a világ­ m ögöttiség és a szekularizáltság. V alóban „ Iste n ki­ rályságának a tö rté n e té t” m in d k ét tendencia terheli és jellemzi. E . Staehelin „ Is te n királyságának a hirdetése Jézu s K risztus E g y h ázáb an című h étk ö te­ tes m űve m u ta tja e m otívum értelm ezésének a szám­ ta la n variációját. G yakran az az em ber érzése, hogy Isten királyságának az „eszm éjét” m in t valam i üres ed én y t fogták fel, m elyet ki-ki ezzel vagy azzal a tarta lo m m a l tö ltö tt meg. A teológiának pedig nem egyszerűen az a feladata, hogy Iste n királyságának az üzenetével szem beni visszaélés ellen egyszerűen lá­ zadjon. Ez a sokféleség inkább a rra m u ta t rá, hogy Iste n királysága nem egyházi m onopólium , hanem az egyházi k o rláto k at és h a tá ro k a t szétrepeszti, m ert ez felel meg eredeti tendenciájának. Iste n királyságának a ta rta lm á t kell megkeresni, m elyet Origenes helyesen ra g a d o tt meg: Jézus K risztus személyében és tö rtén e­ téb en m egjelenő autobasileia.

A szerző — vélem ényem szerint a könyv egyik leg­ érdekesebb tan u lm án y áb an — m egtalálja az u ta t Iste n királyságának a megértéséhez, úgy hogy sem az egyház, sem a világ nem húzza ebben a látásban a rövidebbet. A dolgozat külön érdekessége szám unkra az, hogy a csehszlovák szárm azású professzor teljesen M oltm ann szellemében, M arx kérdéseit fel nem adva, közelít Barthhoz és e k e ttő találkozásán állva lá tja meg a Biblia m egoldását.

Isten a teremtésben ( Gott in der Schöpfung) Az ötödik fejezetből kiem elem E b erh ard Jüngel professzor ta n u lm á n y á t: Isten eredeti munkakezdése, m int teremtői önkorlátozás. A terem tésről szóló ta n ítá s Isten m u n k áján ak a kezdetét így fogalm azza m eg: creatio ex nihilo. Isten terem tői m u n k ájá t akkor é rtjü k meg igazán, h a terem tői önkorlátozásként fogjuk fel. Műve által, sa já t terem tm énye által m agát ju tta tja korlátok közé. E redeti m unkakezdése azt jelenti, hogy Isten egy m ásiknak, egy m ásnak ad kezdetet. E nnek a m ásiknak Isten terem tői ak tu sa nélkül nem volna kezdete azaz léte. Ami azt jelenti, hogy a semmiből le tt. A T erem tő az általa a k a rt m ásiknak, am ikor m in t terem tm énynek életlehetőséget ad o tt, akkor m agát korlátozta, m ert létével szemben egy alárendelt létet életreh ív o tt és így nem csak a terem tm ény v an a T erem tő által korlátozva, hanem a T erem tő is a te­ rem tm ény által. Isten tő l azonban ez nem idegen, m ert a szeretet titk á b a n m ár o tt van az önkorlátozás, az Istenben lévő hárm asság erre m u ta t előre. Isten m int­ egy isteni alázatb an visszalép és te re t biztosít terem t­ m ényének. Jüngel e m egállapításaival beszélgetést fo ly tat a zsi­ dó H ans Jonas teológiai gondolataival, m elynek a té m á ja : „Istenfogalom Auschwitz u t á n A ". uschwitz ki­ hívás a zsidó és keresztyén vallásos-teológiai gondol­ kozás szám ára, m ert am i o tt tö rté n t az a zsidó népnek a tö rtén etéb en p á ra tlan esem ény-borzalom v o lt: kí­ sérlet a választo tt nép teljes m egsemmisítésére. Jonas a m egoldást itt keresi: Isten m indenhatóságának a te­ vékenysége Isten m indenhatóságának a kenozisa. Ez szám ára azt jelen ti: a világot úgy kell érteni, m int am ely m agára van hagyva, törvényei nem tű rn e k beavatkozást, és ehhez a világhoz való tarto zásu n k szigorúsága nem kap enyhítést semmiféle világon túlról érkező gondviselés által. Így Isten korlátozva van az általa te re m te tt világ által, sőt m integy befolyás a la tt áll: a világot hagyni kell, hogy legyen világ önm agá­ ban, ezért Isten lemond sajá t létéről, istenségének az érvényesítéséről. Isten az á ltala te re m te tt világnak já té k te re t ad, lehetőséget arra, hogy ez a te re m te tt világ önm agát m aga határozza meg. Isten nem azért nem segített, m ert nem m indenható, sem azért m ert nem ak a rt, hanem azért m ert nem tu d o tt, vagyis m ert a semmiből való terem tés révén m agát korlátozta, m ag át m egüresítette. Jüngel m egállapítja, hogy az isteni önkorlátozás és a terem tés összefüggését helyesen látja Jonas, véle­ m ényét mégsem tu d ja egészen osztani vele. E gy ilyen kenozist, egy ilyen önm egüresítést a Biblia ugyanis csak a Fiú testtélételével kapcsolatban ism er (Fil 2,7k). Mi a m egoldást o tt látju k — h an g o ztatja —, hogy Jézus K risztus keresztjében Isten szeretete Isten tehetetlenségének a látszatában jelent meg. A szeretet tehetetlensége azonban nem destruálja a szeretet min­ d enhatóságát, hanem éppen konstruálja. A szeretet gyengesége, hogy a szeretet m indent elvisel (1K or

319

13,7), éppen a szeretet h aso n líth atatlan ereje. Isten a szenvedőkkel e g y ü tt szenved és így szenvedésüknek örökkévaló érték et biztosít.

jog problém ája a dem okrácián belül, Jam es H . Cone: A fekete teológia az am erikai vallásban stb.

K i az ember? (W er ist der M ensch?)

A teológia távlatai ( Perspektiven der Theologie)

I t t em lítem meg, hogy e sorok író já t érte az a meg­ tiszteltetés, hogy a m agyar reform átus egyházat sőt a keleti országok protestán s egyházait képviselve hoz­ zájáru lást készítsen e könyvhöz, egyházunk köszönté­ sét ezzel is kifejezve. Cikke e h ato d ik fejezetben ezen a cím en jelen t m eg: A z emberlét kiteljesedésének felté­ telei. Az em ber elv esztett transzcendenciája, ennek káros következm ényei m ajd ennek K risztusban való újram egtalálása ennek központi m ondanivalója.

E fejezet egyik igen érdekes dolgozata Berkhof: M oltm ann két holland között, m elyben b e m u ta tja van Ruler és Berkhof k apcsolatát M oltm annhoz, a kapcso­ la to t m indkét irányból m egvizsgálva. Sajnos hely­ h ián y m ia tt ennek ism ertetéséről le kell m ondani. Kiem elem , m ivel általános érdeklődésre ta r t szám ot, H ans K üng katolikus professzor dolgozatát: M i az igazi vallás? ( Ökum enikus kritérium-elmélet kísérlete.) Az egyházak és vallások tö rtén etéb en egyetlen kérdés sem v ezetett olyan sok harcra, véres konfliktusra, sőt vallásháborúkra, m in t az igazság, a valódiság kérdése. De van-e teológiailag felelős ú t, m ely a ke­ resztyéneknek megengedi, hogy a tö b b i vallásokat ér­ tékelje, anélkül, hogy saját vallásának az igazságát és Saját id e n titá sá t feladná? E zu tán négy alapvető pozíciót sorol fel: 1. Egyetlen vallás sem igaz. V agy: M inden vallás egyform án ham is. 2. Csak egy, egyetlen vallás igaz. V agy: m inden többi vallás ham is. 3. Min­ den vallás igaz. V agy: A vallások m ind egyform án igazak. 4. E gy egyetlen vallás az igazi. V agy: M inden vallás az egyetlen vallás igazságából kap részt. A valódiság k ritériu m át elemezve m egállapítja, hogy a valódiság és ham isság h a tá ra i a saját vallásunkon is átvezetnek. A vallásokban sem m inden jó és igaz, hanem van bennük, am i ham is és rossz. E z érvényes term észetesen a keresztyénségre is. M egállapítja ezután, hogy a hum ánum az egyete­ m es-etikai kritérium . Semmiféle vallásos igényt és parancsot nem lehet szentesíteni, am i az em bernek á rt, az em bert sérti, vagy összetöri em bervoltát. M indenki közös emberségére, egy általános etikai alapkritérium ra kell hagyatkozni, mely az igazi em ­ berséget, az em beri m éltóságot és az ehhez kapcsolódó alapértékeket figyelembe veszi. A kritérium ok keresé­ sének az alapkérdése te h á t: Mi jó az em bernek? A fe­ lelet: am i segíti, hogy valóban em ber legyen. Az etikai alapnorm a ennek megfelelően: az em ber ne em berte­ lenül, hanem em beriesen éljen. M inden vonatkozásá­ ban em berségét kell m egvalósítani. Az az erkölcsös, am i az em beri életet individuális és szociális dimenzió­ já b a n boldoguláshoz és boldogsághoz ju tta tja . Az igazi em berség alapnorm ái szerint különböztetünk jó és rossz között, aszerint, am i az egyes vallásokban jó és rossz. E szerint a vallásokra v o n a tk o zta tv a: Pozitív kritérium : A m ennyiben egy vallás az em berségetem beriességet szolgálja, am ennyiben hit- és erkölcsi tan ítá sáb a n , rítusában és intézm ényeiben az em bert em beri azonosságában, erkölcsiségében és értékrendszerében segíti, és értelm es, gyümölcsöző egzisztenciá­ hoz ju tta tja , igazi és jó vallás. Negatív kritérium : A m ennyiben egy vallás em bertelenséget terjeszt, am ennyiben hit- és erkölcstanában, rítusában és intéz­ m ényeiben az em bert em beri identitásában, erkölcsi­ ségében és értékrendszerében akadályozza, és értelm es gyümölcsöző egzisztenciáját elvéteni segít, ham is és rossz vallás. A szerző ezután a speciális keresztyén kritérium m egtalálásának az ú tjá t m u ta tja meg dol­ gozatának a m ásodik felében. E könyv azt m u tatja, hogy M oltmann teológiája a teológiai m u n k át K eleten és N yugaton egyaránt m egterm ékenyítette és új irányba inspirálta. A közölt tanulm ányok ebből m u ta tn a k fel valam it és erre adnak további ösztönzést. Szathmáry Sándor

Politikai teológia — politikai etika (Politische Theologie — Politische E th ik) E bből az egységből kiemelem Jo h a n n B a p tist Metz katolikus professzornak a ta n u lm á n y á t: Mégegyszer a m arxista kihívás. A Paulus Gesellschaft által kezde­ m ényezett keresztyén-m arxista dialógus a d ta meg az egyik lökést egy új politikai teológia kialakítására. T erm észetesen az igazi ok, a m arx ista kihívás volt. E z t a k ih ív ást elemzi itt a neves professzor. K é t ki­ h ív á st é rin t a szerző ebben a tan u lm án y b an . Az első az igazságkérdés. N yilvánvaló, hogy a felvilágosodás folyam atában sem a vallás nem le tt teljesen m agánügy, sem pedig a társad alm i élet nem szekularizálódott egészen. Felvilágosodott társad alm ak olykor vallásos h á tté rre l rendelkeznek és vallásos közösségek olykor politikai vallássá lesznek. A vallás politizálásának ép­ pen ezt a m ódját b írálja a politikai teológia vallás­ k ritik ai és teológiakritikai nézőpontból. Az igazság m arxista kihívása azt jelen ti: meg kell vizsgálni, hogy a teológia olyan igazságot képvisel-e, mely m inden em berre v onatkozik? (W ahrheit) A po­ litikai teológia válasza erre: az igazságosság (Gerechtig­ keit) u tán i éhséget és szom júságot kell a teológiának a középpontba állítani, m ert ez az igazságosság érinti az élőket és a h o ltak at, s jelen és m últ szenvedéseit egy arán t. E bben az esetben ugyanis az Isten-kérdés és az igazságosság kérdése, az Isten elfogadása és az igazságosság g y akorlata nem v álaszth ató el egym ástól. Más szóval kifejezve: a keresztyének h itg y ak o rlatán ak elm arad h atatlan kom ponense: az igazságosság iránti szenvedélyes érdeklődés, mely egyszerre m isztikus és politikai. A m ásodik m arx ista kihívás: a történet. M inden je­ lentős vallással való ellentétben a keresztyénséget „ Iste n és a tö rté n e t” vagy „ Iste n a tö rté n e tb e n ” láto­ m ása vezeti. E bben a m arxista kihívásban az új poli­ tik ai teológia bizonyos m értékig m ag át tö rtén et­ teológiának tu d ja, gyakorlati, k ritik ai nézőpontból. Nem külön fu t az ü d v tö rtén et és am ellett vagy afelett a világtörténet, hanem az ü d v tö rté n e t az a világtö rté n e t, am elynek állandóan fenyegetett és v ita to tt, de mégis széttörhetetlen reménysége van az egyetem es igazságosságra, am ely az élőket az o sztatlan igazság irá n t kötelezi el. A szerző dolgozatának a m ásik felében a teológia kihívását m u ta tja be a m arxizm us felé a szabadság­ felszabadulás és a bűn-vétek összefüggésében. Meg kell jegyezni, hogy ebben a hetedik részben még olyan fontos dolgozatok találh ató k , m int H .-J. K raus: A Biblia schalom -üzenet ak tu alitása, D. Sölle: A sze­ gények rem énysége, L. Vischer: A lengyel m essianiz­ m us üzenete, B. K lappert: B arm en V. és az ellenállás­

320

IN H A L T D E R NUM M ER 1986/5

CONTENTS O F NO. 1986/5

D O K U M E N T : E h re sei G o tt und auf E rden F rieden. S tu d ien ­ beitrag des Ü kum enischen R ates der K irchen In U ngarn zur IX . V ollversam m lung der K onferenz E u ro p ä ischer K irchen, S tirlin g , 4.— 12. S ep tem b er 1980. S T U D IE N : Zoltán B óna: Die biblische E rleu ch tu n g d er m ensch­ lichen Aggression — Ernő O ttlyk: L u th e r über die V erkündigung — Elem ér Kocsis: L u thers E rb sch aft im C alvinism us. D er Prozess der R ezep tio n L u th ers in der reform ierten Theologie — Jenő S zig e ti: L u th e rs E rb sch aft und die F reikirchen — Im re Bertalan: Von W ilhelm Am esius bis E ugen O sterhaven. Drei J a h rh u n d e rte der ungarisch-reform ierten P eregrinationen nach H olland m it besonderer R ü cksicht au f die B edeutung des Kollegium s von S áro sp atak — A ndrás R euss: K arl B a rth an der A m sterdam er G eneralversam m ­ lu n g des Ö kum enischen R ates der K irchen — E szter K arsay: D as v erän d erte V erhältnis zwischen Mann und F ra u im ökonom ischen, gesellschaftlichen und kirchlichen Leben unseres Z eitalters — M iklós Bodrog: In d er S prache des A dressaten. W E L T R U N D S C H A U : G edanker über die m öglichen Z ielsetzun­ gen eines W eltfriedeskonzils. Die politische und kirchliche A nnähe­ ru n g a n die Frage in dem an der E vangelischen A kadem ie von T u tz in g (B R D ) gehaltenen V ortrag des Bischofs K ároly T óth . H E IM A T R U N D S C H A U : Péter H a jd ú : D er N achlass A lbert B ereczkys. K U L T U R E L L E C H R O N IK : L ászló Z a y : Z um 150. J a h re s ta g des Todes von D ániel Berzsenyi — J e n ő Szigeti: Ä hrenlese m it den Augen eines Theologen — Á rpád F asang: „ I n dem selben G lau­ b e n . . . " Z u m 100. J a h re s ta g des Todes von F ra n z L iszt. P a ra lle litä t zw ischen B eethovens V. Sym phonie u n d Liszts " Les P réludes“ . B Ü C H E R R U N D S C H A U : Fidel C astro y la religión. C onversa ­ ciónes con Frei B etto ( E rvin V ályi N a g y) — G ottes Z ukunft — Z u kunft d e r W elt. J ü rg e n M oltm ann zu m 60. G eb u rtstag (Sándor Sza th m á ry) ,

D O C U M E N T: G lory to God and P eace on E a rth . Λ P re p a ra to ry S tudy C ontributed by the E cum enical Council of Churches in H ung­ ary to the IX th Assembly of the Conference of E uropean Churches, S tirling, 4 th -1 2 th S eptem ber. 1986. S T U D IE S : Zoltán B óna: T he Biblical Illum ination of H um an Aggression — Ernő O ttlyk: L u th e r on P reaching the W ord of God — Elemér Kocsis: L u th e r’s Inheritance in Calvinism . T he Process of th e R eception of L u th e r in th e R eform ed Theology — Jenő Szigeti: L u th e r’s Inheritance an d th e Free Churches — Imre Bertalan: From W illiam Amesius to E ugene O sterhaven. T h ree Centuries of H u n g ar­ ian R eform ed P eregrinations to H olland w ith Special R egard to th e Significance of S áro sp atak College — A ndrás Reass: K arl B a rth a t th e A m sterdam Assem bly of th e W orld Council of Churches — Eszter K arsay: T he Changed R elationships betw een Men an d W om en in th e E conom ic, Social an d E cclesiastical Life of O ur D ays — M iklós Bodrog: In th e L anguage of th e Addressee. W O R L D R E V IE W : T houghts a b o u t th e Possible O bjectives of a W orld Peace Council. P olitical and E cclesiastical A pproach to the Issue i n an Address D elivered by Bishop K ároly T ó th a t th e E v an ­ gelical A cadem y of T u tz in g (FR G ). H O M E R E V IE W : Péter H a jd ú : T he In h eritan ce of A lbert Be­ reczky. C U L T U R A L C H R O N IC L E : László Z a y: On th e 150th A nnivers­ a ry of th e D eath of D ániel B erzsenyi — Jenő Szigeti: G leaning w ith th e E yes of a T heologian — Á rpád F asang: “ In th e Sam e F a ith .. ." On th e 100th A nniversary of th e D eath of F ra n z L iszt. P arallelism betw een B eethoven’s V th S ym phony a n d L iszt’s “ Les P rélu d es" . R E V IE W O F BO O K S: Fidel C astro y la religión. Conversaciónes con Frei B etto ( E rvin Vályi N a g y) — G ottes Z ukunft — Z u k u n ft der W elt. J ü rg e n M oltm ann zum 60. G eb u rtstag (Sándor Szathm áry).

E szám ára: 68,— Ft

A REFORMÁTUS SAJTÓOSZTÁLY KIADVÁNYAI : K ároli B iblia

105,— F t

K is Családi B iblia

150,— F t

Zsoltárok K önyve —Berki Viola illusztrációival

5 7 ,— F t

Zsebm éretű K ároli B iblia

135,— F t

K épes Ú jszövetség

300,— F t

Újfo rd ítású B iblia

220,— F t

Könyveink közül ajánljuk: Dr. T óth K áro ly : Gyökerek és táv la to k

95,— F t

Ju h á sz Zsófia—Sártory G abriella: Zöld füvecske a m ezőben 94,— F t Geschichte und Gegenw art d er R eform ierten K irche in U ngarn 319,— F t K o m játh y A ladár: A k itá n to rg o tt egyház 112,— F t Szénási S ándor: K álvin em beri arca T akács B éla: R eform átus tem plom aink úrasztali t erítői Vékey T am ás: Az evangélium sodrában

4 7 ,— F t 200,— F t 70,— F t

Csuka Zoltá n : Bizonyságul

64,— F t

B ódás Já n o s: Szám adás

85,— F t

K incsesláda I I . Kiss Géza: A lélek h aran g ja Bereczky A lbert: Van-e út Istenhez? K o m játh y A ladárné: A Szentföldön já rtu n k Szentm ihályiné Szabó M ária: L orántffy Zsuzsanna

100,— F t 95,— F t 6 1 ,— F t 198,— F t 125,— F t

Szentm ihályiné Szabó M ária: Örök tá rsa k

120,— F t

K álv in János: T an ítás a keresztény vallásra

150,— F t

Budai Balogh Sándor: Vad vizek fu tása

8 4 ,— F t

Tótfalusi Kis M iklós: Apologia B ibliorum (A Biblia védel­ mében)

199,— F t

N agy Zsuzsa: A huszonnegyedik óra

170,— F t

K álvin Já n o s: K ik a boldogok? B o tty á n Já n o s: H itünk hősei

3 7 ,— F t 98,— F t

T óth-M áthé M iklós: N ábót szőlője

91,— F t

A lbert Schweitzer, az igehirdető M uraközy G yula: Késő vallom ás

100,— F t 8 4 ,— F t

B udai—H erczeg: Az Ú jszövetség tö rtén e te

130,—F t

D r. T óth K álm án : A régészet és a Biblia

115,—F t

Kaphatók: A P ro testán s K önyvesboltban (hétfőn szünnap) B udapest IX ., R ád ay u. 1. (a 15-ös autóbusz m egállójánál), valam int a debreceni R eform átus K önyvesboltban, Debrecen, Vörös H adsereg ú tja 4 —6. Megrendelhetők: m inden lelkészi h ivatalban és a R eform átus Sajtóosz­ tályon, B udapest X IV ., A bonyi u. 21. Pf. 5. 1440

THEOLOGIAI SZEMLE M A G YA RO RS Z ÁG I EGYHÁZAK Ö K U M E N I K U S TANÁ CS Á NA K FO LY ÓI RA TA

ALAPÍTVA

1925

A TARTALOMBÓL Kálvin-kutatók nemzetközi kongresszusa Debrecenben Az élet megszentelése Kálvin 1536-ban megjelent Institutioja szerint A Szentiélekről szóló tanítás Bucernél és Kálvinnál Kálvin és a humanizmus A keresztyén ember és a világ konfrontációja Baltazár Dezső. Halálának 50. évfordulójára Ráció vagy reveláció? 100 éve született Paul Tillich Az egyházak és a béke. Interjú C. F. von Weizsäcker, nyugatnémet atomfizikussal egy összehívandó Világ-Békezsinatról Közép-európai kisebbségi református egyházak tanácskozása Kecskeméten

ÚJ FOLYAM (XXIX)

1986

Marxisták és keresztyének Barth Károlyról Nostra res agitur

6

TARTALOM THEOLOGIAI SZEMLE 1986. novem ber—decem ber Felelős szerkesztő: D. Dr. O ttly k Ernő 1054 Budapest Szabadság té r 2. I. T .: 114-862 Felelős kiadó: M agyarországi Egyházak Ö kum enikus Tanácsa S zerk e sztőség és kiadóhivatal: 1146 Budapest Abonyi u. 21. T.: 227-870

TANULMÁNYOK A K álvin-kutatók nem zetközi kongresszusa D ebrecenben . . . . KOCSIS E L E M É R : Az élet megszentelése K álvin 1536-ban m egjelent In stitu tio ja s z e r i n t ............................................ W . VAN’T S P IJ K E R : A Szentlélekről szóló ta n ítá s Bucernél és K álvinnál .................................................. C. A U G U ST IJN : K álvin és a h u m a n iz m u s ................................. N ÉM ETH TAMÁS: A keresztyén em ber és a világ konfrontá­ ciója ........................................................................................ OTTLYK E R N Ő : A felszabadítás teológiája és az elnyom ottak k ü z d e lm e ....................................... T A R JÁ N G. G Á BO R: B altazár Dezső. H alálának 50. évfor­ dulóján ..................................................................................... BÓNA ZOLTÁN: Ráció vagy reveláció? 100 éve született Paul Tillich ............................................. .............................. BUCSAY M IH Á LY : H um anizm us és reform áció. 450 éve halt meg R o tterd am i E rasm us ..................................................

321 327 333 342 348 352 359 367 370

VILÁGSZEMLE

Index: 26 842 H U ISSN 0133—7599

Az egyházak és a béke. In te rjú C. F . von W eizsäcker-rel . . . . 373 H AZAI SZEMLE

A Theologiai Szem le szerkesztő bizottsága: D. Dr. B artha Tibor, elnök Dr. G örög Tibor, előadó D. Dr. Berki Feriz H ecker Frigyes D. Dr. Káldy Z oltán Kovách A ttila K ürti László Viczián János Dr. Nagy Gyula Dr. Szakács József D. Dr. T óth Károly T ársszerkesztő: D. Dr. Pákozdy László M árton D. Dr. T óth Károly

Közép-európai kisebbségi reform átus egyházak tanácskozása K ecskem éten. (K om m üniké, N yilatkozat, Levél a R e­ form átus Világszövetség ta g e g y h á z aih o z )...................... 377 J Á NOSSY IM R E : M arxisták és keresztyének B a rth K árolyról 379

KULTURÁLIS KRÓNIKA ZAY LÁSZLÓ: N ostra res a g i t u r ..........................................

381

KÖNYVSZEMLE SZIKSZAI GYÖRGY: K eresztyéni tanítások és imádságok. Az első kiadás megjelenésének 200. évfordulóján (Szőnyi G y ö rg y ).................................. 383

Ο lvasószerkesztő:

A kézirat nyomdába adásának ideje: 1986. november 5.

T a rr Kálmán

□ Egyetemi Nyom da — 86.5371 Budapest, 1986. Felelős vezető: Sümeghi Z oltán igazgató T erjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bárm ely hírlapkézbesítő postahivatal­ nál, a Posta hírlapüzleteiben és a H ír­ lapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest V., József nádor té r 1. — 1900 —, közvetlenül vagy postautalványon, valam int átutalással a HELIR 215 96162 pénzforgalm i jelző­ szám ára. Előfizetési díj egy évre: 390,— Ft, egyes szám ára : 68,— Ft. Megjelenik kéthavonként.

A SZERKESZTŐSÉG KÖZLEMÉNYE K érjük kedves m u n k atársain k at, hogy lapunknak szánt kéz­ irata ik at két példányban (egy m ásolattal) és a szabványnak meg­ felelő gépeléssel (oldalanként 30 sor, soronként 60 leütés) küld­ jék be. K éziratokat, am elyeket nem mi k értü n k , vagy előzetesen meg nem beszéltünk, nem őrzünk meg és nem k ü ldünk vissza.

TANULMÁNYOK

Kálvin-kutatók nemzetközi kongresszusa Debrecenben „Calvinus Servus Christi” — v o lt a jeligéje a Genf u tá n négy évre — 1986. augusztus 25—28-ig D ebre­ cenben ta r to tt kongresszusnak. Száz körül volt a világ m inden részéről összesereglett k u ta tó k szám a. H azai reform átus egy h ázu n k at tíztag ú küldöttség képviselte: Barcza József, Békési A ndor, Bölcskei Géza, Bucsay M ihály, Csohány Ján o s, Kocsis Elem ér, Hörcsik R ichárd, M akkai László (nem tu d o tt jelen lenni), M árkus M ihály, M olnár M ihály. L egtöbben (húszan) az A m erikai E gyesült Á llam okból jö tte k , Svájcból mindössze k e tte n jelentkeztek, de betegség m ia tt csak egy tu d o tt eljönni. F e ltű n t hogy tö b b is­ m ert K álvin k u ta tó h ián y zo tt (Niesel, F atio , O ster­ haven, Ganoczy és az időközben elh u n y t R . Staufer). A kongresszus fénypontja a N agytem plom ban hétfő este 8 órakor kezdődött ünnepélyes m egnyitó volt, m elyen dr. Bartha Tibor, a reform átus Z sinat elnöké­ nek távollétében dr. Tóth K ároly, a Z sinat alelnöke köszöntötte a kongresszust. U tá n a W . Neuser válasza következett, aki meleg szavakkal k ü ld te köszöntését Bartha püspök ú rnak, aki m eghívta a kongresszust és sokat fáradozott m egrendezésén. A kongresszus m egnyitása m ost először tö rté n t gyülekezeti istentisz­ tele t keretében. A közel három ezer hívő jelenléte, zsol­ táréneklése és a K án tu s tag jain ak ajkáról felcsendülő Soli Deo Gloria variációja, mellyel a b evonulókat kö­ szöntötték, m ély benyom ást te t t a külföldi vendégekre. E gyházunk részéről ez az együttünneplés kifejezése volt ann ak a m ély meggyőződésnek, hogy K álvin ta ­ nítása nem csak a tö rté n e té t k u ta tó és interpretáló szaktudósok ügye, hanem az evangélium tiszta forrá­ sá t kereső, K risztu st szerető m indenkori gyülekeze­ teké is. „Az élet megszentelése K álvin 1536-os Institutioja szerint” a tem plom ban elhangzott ta n ítá s a kongresz­ szus első előadását képezte. Kocsis Elem ér főigaz­ g ató m agyar nyelven m ondta el, a külföldi vendegek pedig angol, ném et és francia nyelvre fordítva kap­ tá k kézhez, megbeszélése m ásnap ném et nyelven tö rté n t. M ásnap elsőnek B. Roussel párizsi professzor ta r to tt előadást francia nyelven a: K álvin fellépését megelőző húsz esztendő evangéliumi megújulásáról Fran­ ciaországban. E nnek elhangzása u tá n k erü lt sor a két előadás megbeszélésére. Az t m o n d h atju k , hogy ez a két más jellegű, de mégis sok tek in tetb en egybe­ hangzó előadás nagyban m eghatározta a kongresszus egész légkörét és eg y fajta egészséges konfrontációt v á lto tt ki a jelenlevő k u ta tó k között. V együk sorra ezeket. A plénumban elhangzott előadások A megigazulás: actus — a megszentelődés: processus Kocsis Elem érnek nehéz és többek által v ita to tt té m á t kellett kidolgoznia. Lehet-e egyáltalán meg­ szentelődésről beszelni K álvinnál, kérdezik még m a is többen. Kocsis Elem ér — a hazai K álvin-kutatással

összhangban — igent m ond a kérdésre, és m egtalálja a megszentelődésről szóló ta n ítá st m ár az In stitu tio első kiadásában, sőt — am i ritk á n szokott ilyen kong­ resszuson előfordulni — keresi K álvin ta n ításá n ak ak tu a litá sá t a m ai nem zedék szám ára az egyházban sőt az egyházon kívül, a társadalom szám ára is. K i­ m ondja, hogy K álvin abban a rem énységben, sőt bi­ zonyosságban v állalta reform átori küldetését, hogy az evangélium képes m egújítani, valósággal átfor­ m álni az egyén, az egyház, sőt a társadalom életet is. K álvin teológiája: a rem énység teológiája volt. É s erre szükség van m a is. Noha nem írt K álvin külön fejezetet a megszentelődésről, mégis azt kell látnunk, hogy — Isten szuverenitásából és szeretetéből követke­ zően — antropológiájának és etik áján ak a megszen­ telődés a m eghatározó princípium a. E g y etért azokkal, akik szerint K álvin m eglátta az egész isteni kijelentés etikai stru k tu rá ltsá g á t. A keresztyén élet m egszentelésének követelm ényét m egtalálja Kocsis Elem ér elsősorban az Úri imádság első kérésének m ag y arázatáb an : „Szenteltessék meg a Te neved!” „N e legyen semmi, írja K álvin, am in ne tündökölnének az Ő dicsőségének nyom ai és m inden lélekben, m inden ajkon zengjen az Ő dicsérete. Végül vesszen el és sem m isüljön meg m inden gonoszság, am ely az Ő szent nevét beszennyezi és m egszentség­ teleníti, am ely m ás szóval annak m egszentelését el­ hom ályosítja és kisebbíti, és a gonoszságnak ebben a megsemmisülésében is tű n jék ki még egyre fényeseb­ ben az Isten fensége” (Victor, p. 114). K ülönösen nagy világossággal tű n ik ki K álvinnak a m egszentelődésre te tt hangsúlya a Dekalógus ma­ gyarázatáb an . I t t az Isten fensége (dicsősége) és az em ber m egszenteltetése elv álaszthatatlanul összekap­ csolódik. E z t írja a bevezetésben: „Az égen és a föl­ dön m indent, ami csak van, Ő a m aga dicsőségére te re m te tt és ezért joggal megköveteli, hogy a m aga term észetének m ódja szerint m inden terem tm ény Ő t szolgálja, az Ő irgalm ához igazodjék, az Ő fensége előtt m eghajoljon és engedelmesseggel elismerje Ő t U rának és K irály án ak ” (Victor, 23). Kocsis Elem ér m egálla­ p ítja, hogy az Isten fenségének és az em ber megszen­ telődésének összekapcsolása, a törvénynek a hívők m egszentelődését segítő szerepe ellentétben van azzal a m ajdnem általános vélem énnyel, hogy K álvin az 1536-os In stitu tio b an még L uther lojális tan ítv á n y a volt. A jelek függetlenségéről beszélnek m ár a kezdet kezdetén. Teológiájának fővonalai m ár itt előttünk állnak, és nem volt szükség később sem azok revízió­ já ra , vallja Révész Im rével. Így a kettős kegyelemről (duplex gratia) szóló tan ítása is itt van, am ely a meg­ igazítás és m egszenteltetés szoros összefüggését m a­ gyarázza. Már itt kim ondja: a megszentelődés igazi lókusa az egyház, ahol az Ige h ird e tte tik és a sákra­ m entum ok kiszolgáltatnak. N agy figyelm et k eltett, am ikor Kocsis Elem ér — sorra véve K álvinnak az egyes parancsolatokhoz fű­

321

zött m a g y a rá z atá t — m eg találta ebben az Iste n igazi tiszteletének és az em ber szolgálatának e g y ü tt lá tá­ sát. R á m u ta to tt, hogy a reform áció egyházai — saj­ nos, századokon á t — nem az élő Istenbe v e te tté k re­ m énységüket és bizodalm ukat, hanem a hatalom ban és gazdagságban bizakodtak. Vissza kell térn i K álvin p rófétai szemléletéhez. A h a to d ik p arancsolatban pl. K álv in nem az „élet szent voltáról” beszél csupán, hanem kifejezetten az élet m egszenteléséről, am elyben a m ásik em bert megbecsülés, tisztelet és szeretet veszi körül. E nnek kell lenni a kiindulópontnak m a is a béke helyreállításában és m egőrzésében. K iem elte K álv in n ak az Isten tő l rendelt h atalm i stru k tú rá k ra vonatkozó ta n ítá sá n a k a k tu a litá sá t, m ajd m egállapí­ to tta , hogy az In stitu tio az alapvető etikai értékek M agna C hartája, m elyet, h a m egvet, egyetlen em beri közösség sem m a ra d h a t fenn sokáig.

tárgyalni, akinek eddig is vezető szerepe volt a fran­ ciaországi reform áció alakításában. V alóban nehéz ezek u tá n a reform áció kezdetéről egyes szám ban beszélni és m inden m ás országbeli m egújulást egyszerűen a ném etországi elágazásának tekinteni. A „többgyökerű egy reform áció” m a jobb képletnek látszik a to v áb b i k utatáshoz, m in t az „egygyökerű egy reform áció” . Vita a két előadásról

Roussel professzor előadása nagy feltűnést k eltett. Az élénk v ita végülis azzal zárult, hogy a tém a még to v áb b i k u ta tá s t kíván. Érdem es itt m egem lítenünk, hogy hazai k u tatásu n k is foglalkozik ezzel a kérdéssel. N agy fontosságot tu lajd o n ít a reform áció franciaországi alakulásának, a korábbi „devotio m oderna” néven ism ert közösségi m ozgalom nak, ahogy a z t a „K álvin lelkigondozása” című közelesen megjelenő A nemzedék, amelyből K á lvin kinőtt füzet m u ta tja . Az ezt követő füzetünk pedig (K álvin (Roussel) ta n ítá sa a sákram entum okrói) azt m u ta tja ki, hogy a E z az előadás is nagy figyelm et k e lte tt, de ugyan­ „szentségekkel” való visszaélések m ilyen döntő ha­ tással lehettek K álvinra a sákram entum ok értelm e­ akk o r ellenkezest is k iv á lto tt egyesekben. V alójában zésében. Ez kitetszik m ár az In stitu tio első kiadásának nem a m egszokott értelem ben v e tt előadás v o lt ez, „ham is sákram entum ok” című fejezetéből. hanem inkább csak dokum entum ok felsorolása annak Kocsis E lem ér előadásához Békési A ndor szólt eldöntésére, hogy kellőleg megalapozott-e a „lutheriz­ m usról” , illetve az „ evangélizmusról” — így nevezték hozzá elsőnek. F ejteg etése közvetve a lá tám aszto tta kezdetben a reform ációt — egyes számban beszélni? Roussel professzor k ö v etkeztetéseit. A v ita ném et nyelven folyt, Békési A ndor hozzászólását — az elkért M ilyen jelentőséget tu la jd o n ítu n k an nak a népi moz­ galom m á izmosodó „vallási erjedésnek” , am ely az jegyzet alapján — így foglalhatjuk össze: „T ulajdon­ In stitu tio megjelenése elő tti k é t évtizedben (1517— képpen csak Kocsis professzor b áto rságát szeretném 1537) Franciaország egész terü le té n tap a sz ta lh ató vo lt? m egköszönni, hogy vállalta az egyáltalán nem köny­ M egelégedhetünk-e annyival, hogy K á lv in t ez idő nyű, sokat v ita to tt tém a kidolgozását. Szükségét érez­ „non-konform istái” egyikének vesszük, vagy készek zük a gyülekezetekben a megszentelődés vállalásá­ v agyunk — ahogy Roussel sejteni engedi — m eglátni, nak, és készek vagyunk ebben K álvinhoz vissza­ hogy K álvin aktíve benne é lt ebben „ a népi evangé­ nyúlni, sőt a ttó l sem vonakodunk, hogy K álvin teo­ lizm usban” és olyan tekintélyre t e t t szert, hogy hoz­ lógiáját: a megszentelődés teológiájának nevezzük. záford u ltak eligazításért teológiai kérdésekben? Oli­ De tu d a tá b a n vagyunk, hogy nem m agátólértődő v e tá n bibliafordításához ír t előszóban így szólítja meg a K álvinnál megszentelődésről beszélni, különösen nem népi m ozgalom ban élőket: „m indazoknak, akik szere­ olyan korán, 1536-ban. Kocsis professzornak kényes tik az Ú r Jé z u st” , és m in t egy kom olyan veendő evan­ kérdéssel k ellett m egbirkóznia. V annak ugyanis teo­ lógusok, így K inder, akik azt állítják, hogy K álvin gelizátor így k iá lt feléjük: „keresztyén férfiak és nők, megszentelődés ta n á v a l kilépett a reform átori hagyo­ hallgassatok ide és ta n u lja to k !” P áris püspöke éppen m ányból, m ás szóval: deform álta azt, am it L u th er tá rg y a lá st fo ly ta to tt Bucerrel és O ekolam páddal, m egreform ált. Elborzasztó ezt hallani is! Egy m ásik úgy tű n ik , hogy az In stitu tio elején közölt levél I. n ém et teológus pedig úgy értékel, hogy K álvin meg­ Ferenc királyhoz: m in th a diszkrét beleszólás lenne ezek­ szentelődésről szóló ta n ítá sa nem m ás és nem több, be a tárgyalásokba. K álvinnak az In stitu tio megjelenése elő tt keletke­ m in t az olcsó „reneszánsz optim izm us” m aradványa! V annak term észetesen m ások, akiknek ezzel éppen z e tt írásait vizsgálva Roussel rá m u ta t, hogy am ikor K álv in ezekben egy-egy ira t külön „szkopuszát” ke­ ellenkező a vélem ényük. T. Stadtland például, aki — lá tv a K álvin későbbi elrendezését, m elyben a meg­ resi, vagy am ikor az Ó- és Újszövetség egymáshoz való viszonyáról beszél, vagy am ikor a szentek aluvá­ szentelődést a m egigazulás elő tt tárg y a lja — azt vallja, sáról (eszkatologiáról) szól, vagy abb an ahogy a vilá­ hogy ezzel K álvin egy harm adik u ta t v álasz to tt és j á r t L u th er kihangsúlyozott m egigazulás ta n a és a g ot nézi (nem k ifutni belőle, hanem átform álni), m egigazulás és megszentelődés M elanchtonnál talá l­ vagy ahogy a sákram entum okkal való m ágikus vissza­ élést elítéli, vagy am ikor a felsőség jo g át és kötelessé­ h a tó laza egym ásm ellettisége között. Nem kétséges, hogy K álvinnál is m egm arad a m egigazulás priori­ g é t k ifejti: akkor a lutheritől eltérő, egyéni hangot tá sa , de ehhez elv álaszth atatlan u l hozzátartozik nála ü t meg. Kiem eli K álvinnál a m ár ebben az időben a szöveg m ag y arázatáb an és alkalm azásában m egnyi­ a m egszentelődés (1K or 1,30), és aki itt elválaszt, az K risztu st m agát tép i k etté. T eh át nem csak beszél­ latkozó m űvészetét. Teológiai m űveltségét m ár ekkor hetü n k , hanem kifejezetten beszélnünk kell K álvin­ rendkívülinek m ondja. N em v o lt ism eretlen valaki, nál m egszentelődésről. A feltűnő legfeljebb az lehet, egyszerű „ L u th e r ta n ítv á n y ” , am ikor — az In stitu tio hogy m egtaláljuk ezt K álvinnál korán, m ár 1536m egírása u tá n — Genfbe érkezett. E z augusztusban ban. A kérdés ezért jogosnak látszik: nem a későbbiek tö rté n t. H áro m hónappal később, decem berben, Capito és Bucer levélben jelzik, hogy szeretnének talá l­ visszavetítése (Projektion) történik-e a korábbiba? Nos, nem . É s itt kívánom Kocsis professzor érvelését kozni vele. Az egyik arról kíván beszélni vele: „Q uae oeconom iam Ecclesiae sp ectan t” , a m ásik: „ u t in egy, az ún. „hagiológiai argumentummal” alátám asz­ D om ino de to ta adm inistratione doctrinae Christi ta n i. K álvinnál a sákram entum ok kifejezetten „m edia conferam us” (H erm injard 585 és 586). Így azzal lehet

322

sanctificationis” , a m egszentelődés eszközei. Az ún. „ham is sákram entum ok” h a sz n á la tá t „sacrilegium ” n ak nevezi és a „szent” (das Heilige) és a „szentség” (H eiligkeit) eltorzulásának m ondja. E z szükségessé te tte a „sacer” , a „san ctu s” és főként a „sa n c titas” fogalm ának m egvizsgálását K álvinnál. E n n ek során a rra a végkövetkeztetésre ju to ttu n k , hogy K álvin m indenekelőtt a „szentség” eltorzulása ellen, ponto­ sabb an : an n ak m ágikus h aszn álata ellen harcolt. Állásfoglalása ebben is, m in t sok m ás dologban is, „prófétai”. A középkori egyház szentségfogalm a „p api” volt, eldologiasításnak (Verdinglichung) k ite tt, bir­ tokolható, sőt m anipulálható. A p róféták és K álvin szám ára viszont a „szentség” m indig: követelmény (Forderung) m arad, nem csak az egyének, hanem a a társadalom , az egész népre érvényesen. „L egyetek szentek, m e rt É n szent vagyok!” A „szentnek” és a „szentségnek” ez a koncepciója: engesztelhetetlen h arco t jelen t a m ágia m inden for­ m ája ellen. V annak, akik úgy látják (pl. Ganoczy), hogy inkom patibilitás, összeférhetetlenség állap ítható meg a róm ai egyház felfogása és a K álviné k ö z ö tt: K álvin transzcendenciája m ia tt. L átásu n k szerint az inkom patibilitás sokkal inkább K álvin „prófé­ ta i” , m indig követelm ény m aradó szentségkoncepció­ jából következik, am ely végeredm ényben az ő szilárd meggyőződéséből: „Unverfügbarkeit Gottes”, Iste n „felette-nem -rendelkezéséből” ered. A szentségnek ez a koncepciója — és így a m egszentelődésé is — m egtalálható m ár az In stitu tio első kiadásában, ahogy az t Kocsis professzor m ás alapon m eg állapította. Még egy m egjegyzést csupán. V izsgálódásaink azt m u ta tjá k , hogy ezen a ponton nem csak K álvin és a katolikusok, hanem K álvin és L u th er k ö zö tt is eltérés van. L u th er „szentségfogalm a” m ár nem „p ap i” , de nem is „prófétai” , m in t K álviné, hanem „filiális” (kinderlich). T eh át K álvin nem volt, nem leh etett „ L u th e r ta n ítv á n y ” , legalábbis a m egszentelődésről szóló ta n ítá sá b a n nem ” . A to v áb b i élénk hozzászólások u tá n Kocsis Elem ér­ nek annyiban kellett m ódosítania vélem ényét, hogy a megszentelődés ta n nem a m aga teljességében talá l­ h ató meg az In stitu tio első kiadásában, hanem (csírá­ jáb an ” (in Keime). E z t eredetileg is így é rte tte . A ké­ sőbbiek során is többször elő jö tt a megszentelődés kér­ dése, néha indokolatlanul. Neuser végül azzal z á rta le a v itá t, hogy K álvinnál a g y ak ran előforduló „m agis — m agis” szavak gyakori előfordulása k ét­ ségtelenné teszi, hogy a m egszentelődést „fo ly am at­ n a k ” (processus) tek in ti. L uthernél ezt nem ta lá l­ juk. A Szentlélekről szóló tanítás Bucernél és K álvinnál E z t a rendkívül alapos, tö b b m in t kétszáz lapalji jegyzettel alá tá m a sz to tt ta n u lm á n y t a holland W . v an ’t Spijker ta rto tta . Azzal kezdi, hogy a Szentlélekről szóló ta n ítá s u k a t követve elju tu n k teológiájuk szí­ véhez. M agát a reform ációt úgy te k in th e tjü k , m int azt a m egújulást, am ely ú jra felfedezte a Szentleiekről szóló ta n t. Bizonyos értelem ben m indegyik reform á­ to r a Szentlélek teológusának nevezhető, de különö­ sen B ucer és K álvin. B ucer teológiájának e tik a i stru k ­ tu rá ltsá g á t em elték ki eddig. Az em ber nem m agának él, hanem m ásoknak, ta n íto tta . E . Weber a „Lélek etikai m iszticizm usának” nevezi Bucer teológiáját, ennek ered etét a h u m an ista pietasban látja. V annak viszont, akik egyszerűen „rajongónak” m ondják. Spijker meggyőződése, hogy nem szabad B ucer teoló­

g iá já t csupán egy oldaláról vizsgálni, nem egy, hanem sok kulcs van B ucer teológiájához. Ezek egyike a Szentlélekről szóló ta n ítá sa, am ely azonban — sze­ rinte — a fő b ejáratot kin y itv a m inden m ás helyiségbe elvezet. Ugyanez áll K álvinra is, akinél a Szentlélek jelenléte csaknem m in d en ü tt érzékelhető, de éppen ez őrizte meg ta n ítá s á t a „m egkövüléstől” (petrifi­ catio). E zu tán a bevezetés u tá n h a t fejezetben fejti ki Spijker a tém ájá t. Ezek a következők: A pneum ato­ lógia jellemzői, Az ü d v tö rtén e ti kontextus, Lélek és h it, Közösség K risztussal, A Lélek és az új élet, A m egigazulás és megszentelődés kapcsolata. Á ltalá­ nosságban ezeken a pontokon m in d en ü tt m egtalálja az egyezést B ucer és K álvin között, vagy legalább a buceri h a tá s t K álvinnál. K ülön figyelm et érdemel, am it a sokat v ita to tt syllogizmus practicus-ról m ond. A kiválasztás fontossá válik pneum atológiájában, a m egváltást teszi láth ató v á. B ucer ehhez kapcsolja a syllogismus practicust. I t t ú jra világossá válik, m ondja Spijker, hogy a Lélek nem „spiritualizm us” Bucernél. Az új élet a Lélek gyümölcse. De m aguk a hívők an nak alanyai. Bucer úgy beszél az élet újságá­ ról (novitas vitae), m in t a bennünk lakozó K risztus és a Lélek általi vezettetés a posteriori bizonyítéká­ ról. I t t meg kell jegyeznünk, hogy a p u ritánoknál jelentkező syllogismus practicus m eglétét K álvinnál sokan ta g a d já k (Niesel, S tadtland), a b a p tista K en­ dall újabb fejtegetéseit pedig legtöbben elutasítják . E z t jelezni kellett volna. Az összefoglaló fejezetben Spijker kim ondja, hogy a „com m unio cum Christo” képezi B ucer és K álvin teológiájának a szívét. Közös a „ k e ttő s kegyelem ről” és az ún. „ k é t m egigazulásról” szóló ta n ítá s is. Nem­ csak a predestinációról, az egyház funkciójáról, a lelki­ gondozásról, a liturgiáról és az egyház szervezetéről szóló tan ításu k b an egyeznek, hanem : „teológiájuk szívét a Szentlélek m unkájában kell m egtalálnunk, azaz a m egváltó K risztusnak a Szentlélek általi m un­ kálkodásában az Ige hirdetésében, am ely által a regnum spirituale- t gyakorolja. Így B ucer és K álvin szám ára a regnum Christi pontosan ugyanaz, m in t az egyház, am ely kiárasztja világosságát a társadalom egészére” . „E z az ideál a kezdettől fogva össze kellett hogy hozza ezt a k é t em bert” . E z t az előadást is élénk v ita követte. Sokan megkér­ dőjelezték a Spijker által feltételezett szoros kapcso­ lato t. A legmeggyőzőbb volt Locher professzor meg­ jegyzése, aki az egyezést nem az egyik teológusnak a m ásikra való hatásából, hanem a k e ttő jü k közö tt fennálló „ a p a és fiú” viszonyból értelm ezte. Mi a sok közül Békési A ndor felszólalását jegyeztük föl, aki az Evangéliumi kálvinizm us sorozatunkban k ö v e te tt álláspontból elemezte az előadást. Az angolul elhang­ z o tta k a t — itt is az elkért jegyzet u tá n — így a d h a t­ ju k vissza: „M inket nagyon érdekel a Szentlélek m unkája. A pneum atológiának m a ak tu alitása van. A reform átus egyház S ajtóosztálya három kisebb könyvet je le n te te tt meg erről a tém áról. Az „epiklé­ zis” , a Szentlélek segítségül hívása fokozatosan meg­ jelenik istentiszteleti gyakorlatunkban. Ez novum nak tek in th e tő a mi reform átus hagyom ányunkban. E gyet­ értek Spijker professzorral abban, hogy ha valakit, akkor B ucert feltétlenül meg kell em lítenünk ebben a tém akörben K álvinnal kapcsolatban, hiszen e g y ü tt szolgáltak. De nem tudom em lítés nélkül hagyni, hogy volt idő, am ikor jószerével m indent B ucertől eredeztettek K álvinnál, ahogy a z t S tad tlan d is meg­ em líti. Valóságos „bucero-m ánia” h arap ó d zo tt el a K álvin-kutatásban. H ála Istennek, hogy ennek vége

323

szak ad t. H a ugyanis K álvin ezt ettő l, azt am attól v e tte volna, akk o r egész m u n k á já t egyfajta ügyes kom pillációnak kellene tekinteni! Meg kim ondani is elborzasztó: m inden „second h and stu ff” , m ásod­ kézből v e tt anyag nála, m on d ták egyesek, tú lh a jtv a a dolgot. De k érdezem én, hogyan lehet m ásodkézből v e tt, „h aszn ált anyagból” olyan új, el nem évülő „rem ek m ű v et” alkotni, am ilyen az In stitu tio ? Be­ szélhetnénk „közös forrásokról” , am elyekből m indket­ te n m erítettek , A ugustinusról, K rysostom usról, A tha­ násiusról, és főként a Szentírásról, de ez messze ve­ zetne. A m ár e m líte tt tan u lm án y sorozatunkban m egpró­ b álju k összefoglalni a jelenlegi K álv in -k u tatás pozi­ tív eredm ényeit, persze nem l’a rt p our l’a rt, hanem a gyülekezetek haszn ára, épülésére. Önök közül többen biztosan meg lennének lepődve, sőt talán botránkozva, h a látn ák , hogy m ilyen keveset h ivatkozunk ezekben a publikációkban L utherre, Zwinglire, vagy Bucerre. E z nem tájékozatlanság részünkről, hanem szándékos (intentional) eljárás. Mi ugyanis, am ennyire csak lehet­ séges, szeretnénk K álvint a saját lábán állva látni, nem pedig másokén. (D erültség). E lfogadható megközelí­ tése ez a problém ának vagy nem? Szeretném m eghall­ g a tn i az Önök vélem ényét: igazunk van-e akkor vagy nincs igazunk, ha K álvin írásait, k o m m entárjait, prédikációit, leveleit olvasva magával K álvinnal k í­ vánunk találkozni és nem mással, és az ő nagyszerű vízió ját ak arju k m egragadni a m egszentelődésben m ássá le tt em berről, sőt az új em bertípusról, m elyet ő kovácsolt ki Genfben, vagy a gyülekezetről, m int a szentek közösségéről, am elyben a Szentlélek első­ sorban m unkálkodik? Eközben m egpróbáljuk a fran­ cia h á tte re t (background) K álvin fejlődésében jobban értékelni, m in t ahogy eddig általáb an te tté k . V isszatérve Spijker professzor előadásához, csak egy m egjegyzést kívánok ten n i. A zt, hogy ebben az optikában a hangsúly természetesen nem arra esik, am it K á lvin másoktól átvett, hanem arra, am it nem vett át, a jelen esetben B ucertől, noha megtehette volna! A k arizm atikus m ozgalom ban rejlő tévelygést látva, h á lá t ad u n k például Isten n ek azért, hogy nem kö­ v e tte K álvin B u cert a Szentlélek direkt vezetéséről (Geistes F ühru n g ) szóló ta n ítá sá b a n és így nem vá­ la sz to tta el a L elket az Igétől. D istinctio sed non separatio! Bucer az erre vonatkozó tan ításáv al, illetve konfirm ációi gyakorlatával nagyon közel kerü lt a spiritualizm ushoz. A zután m egem líthetjük, hogy K ál­ vin elvetette a kheirothézist, a k ézrátételt, m in t a Szentlélek adásnak, közlésnek a sz e rta rtá sát. M i is segítségül hívjuk (invoke) a Szentlelket K álvinnál, de nem közöljük (confer), ahogy azt B ucer te tte . Ez nagy különbség, óriási n ag y !”

Luther témák K álvin gondolkodásában (J . Rogge) Joachim Rogge, a kiváló lutheránus K álvin ku tató , az „egy reformáció" kihangsúlyozásával kezdte elő­ ad ását. Nem azt kell feszegetni, m o n dta, am iben különböznek a reform átorok, hanem am iben megegyez­ nek, vagy közel állnak egym áshoz. L átva a római egyház restabilizációját és a szabadegyházi csoportok egyre élőbbé váló kegyességét, nagyobb összezárkó­ zásra, sőt egységre volna szükség. L u th er és K álvin egyház- és gyülekezetlátása lehetővé te tte volna h atás­ tö rté n e tü k egyeté rtő k o n tin u itását. Az elszalasztott alkalm ak nyilván L u th er utó d ain ak a szám lájára írandók.

324

Rogge K álv in t a m ásodik generáció kim agasló re­ form átorának m ondja, aki a népegyházi kötöttségek­ tő l szabadon m eg látta azt, am it L u th e r nem lá to tt, vagy még nem lá th a to tt m eg: a gyülekezetre épülő egyházszervezetet és azt, hogy a B iblia elsőrenden az egyház könyve. K álvin L u th ertő l való függőséget m indvégig elism erte, a követőivel azonban m ás volt a helyzet. Senkinek sem lehet m onopólium a a bibliai igazságok megismerésében. Elism eri, hogy K álvinnak m ás történelm i szituációban k ellett szolgálnia a re­ formáció ügyét, am elyben m ások v o ltak a kihívások, m in t W ittenbergben. K á lv in t L u th er „genialster Schüler” -ének m o ndja; sokat használna szerinte, h a ezt a „ ta n ítv án y ság o t” precízebben kidolgoznánk. K álvinról a legtöbbet P e ter M einholdo t idézve m ond­ ja : „K álv in — nagyszerű zártságban — kiegészíti L u th er m űvét tö b b m in t egy oldalon és ő ju tta tja azt — valójában először — teljességre és m egform á­ lásra, am i L uthernek — történelm i feltételek követ­ keztében — nem volt lehetséges” . Az „egy reformáció” valósága felé nagy lépést lehetne tenni, h a a következő pontokon az eddigi „divergen­ ciák” h e ly ett „konvergenciát” látn á n k meg, és ez nem lehetetlen. Ilyenek: 1. Az egyházfogalom . 2. A Solus Christus érvényre ju tta tá s a az ü d v tan b an (az E x tra Calvinisticum és az U biquitas helyes értel­ mezése m agában foglalja az extra carnem és az extra ecclesiam igazi m egértését is). 3. A m egigazulás és m egszentelődés összefüggése (itt a lényeg a K risztus­ sal való közösség, és végül is m indkét reform átor az Isten m u n k ájára teszi a hangsúlyt a m egszentelődés­ ben). 4. Az Ige és a Lélek viszonya ( itt K álvin egy lépéssel to v áb b ju to tt). 5. K risztus királyi uralm a és a k é t birodalom elm élet (ezeket „kom plem enter” , te h á t egym ást kiegészítő m ódon kell értelm ezni). 6. Végül az „állandó tan ítv án y ság ” (Schülerschaft) megegyezik a kálvini „ta n íth a tó sá g ” követelm ényé­ vel. Joachim Rogge lutheránus teológus, ú jab b an püs­ pök, de ugyanakkor állandó és a k tív részvevője a K álvini kongresszusoknak. A jelenlevők figyelmesen m eghallgatták előadását, de az nem k e lte tt láth ató lelkesedést. Az volt az érzés, hogy még nem é rt meg a helyzet arra, am it jav aso lt és a K álvin kongresszus nem is illetékes abban. N ekünk K á lv in t kell az eddi­ ginél sokkal jo b b an m egism ernünk, hogy azu tán az őt megillető helyen láthassuk a reform áció történetében. E ddig valahogy zömmel ném et és lutherán us teoló­ gusok jelölték ki a francia K álvin helyét és valljuk meg, az csak az „alárendelés” leh e te tt L utherhez viszonyítva. M eggyőződésünk, hogy a to v áb b i k u ta ­ tá s — a „többgyökerű egy reform áció” képletében és a „ h a tá stö rté n et” pontosabb felvázolásával — le­ hetővé teszi, hogy a „m ellérendelés” viszonyában be­ szélhessünk a k é t egyform án Isten tő l tá m a sz to tt reform átorról. K álvin és B u llinger (Fritz Büsser) B üsser professzor, a zürichi B ullinger In té ze t igaz­ gató ja betegsége m ia tt nem leh e tett jelen a kongresz­ szuson. T an u lm án y át Locher nyugalm azott berni professzor olvasta fel. B üsser professzor m in d já rt az elején bejelent egy szokatlan dolgot, egy m ásikat pedig — nem kevésbé szokatlant és feltűnőt — a tá r­ gyalás során bizonygat. Először is azt jelenti be, hogy K álvin nem egy „m agános szikla” az egyház tö rtén e­ tében, hanem egy a svájci reform átorok közül (Zwingli, O ekolam pád, Vermingli, Beza), és m ivel ő m ost nem

a sokat em legetett „ h a tá stö rté n e te t” nézi, feljogosítva érzi m agát ann ak javasolására, hogy a „n em szeren­ csés K álvinizm us elnevezést” a jövőben h ag y juk el és helyette a „reform átus p ro testan tizm u s” elneve­ zést használjuk! A k álv in isták at ugyanis a 16. szá­ zadban „eretnekeknek” nevezték. (M intha a „refor­ m átu s” is nem gúnynév le tt volna hosszú ideig!) Má­ sodszor, a k o rtársak feljegyzéseire h iv atk o zv a és B u llinger levelezéséből azt b izonygatta, hogy m ilyen óriási volt B ullinger „ h a tá ste re ” . E gym ás mellé állí­ to tt statisztik ai k im u tatással bizonyítja, véli bizonyí­ ta n i, hogy m ennyivel szélesebb körű v o lt B u llinger levelezése a kor ism ert személyiségeivel és a svájci városok vezetőivel, m in t K álviné. (A levelezés ered­ m ényességéről persze nem beszél). M egjegyzésünk az előadásra röviden ennyi: az ilyen „árukapcsolásnak” nincs helye egy kongresszuson. H a v alak it m eghívnak a K álv in kongresszusra, az K álvinról ta rtso n előadást és ne m ásról! B üsser ta n u l­ m ány án ak „ a n ti K álvin” ten d en ciáját m indenki ész­ revette és így érth ető , hogy a fe lte tt kérdéseket, il­ letve kérdőrevonásokat a felolvasó nem győzte és nem tu d ta érdem ben m egválaszolni. E nnek az elő­ adásnak, h a B üsser m indenáron el a k a rta m ondani: B ullinger kongresszuson, bullingerista hallgatóság elő tt (ha egyáltalán v an n ak ilyenek), nem pedig K ál­ vin kongresszuson, le tt volna a helye. K álvin és a hum anizm us C. A ugustijn A ugustijn, am sterdam i professzor előző h éten B uda­ pesten a Tudom ányos A kadém ián Erasmusról ta r to tt színvonalas előadást. A D ebrecenben felolvasott ta ­ nulm ánya is m egalapozott v o lt részleteiben, a konk­ lúziójával azonban sokan nem é rte tte k egyet. R á ­ m u ta to tt, hogy az eddigi k u ta tó k egyetem legesen hum an istán ak tek in tik K álvint. Elism eri, hogy K ál­ vin ténylegesen á tv e tte a h u m an isták filológiai m ód­ szerét a szövegek értelm ezésében és a teológiára alkal­ m azta, az an tik filozófiát jól ism erte, de ez még nem te tte ő t h um anistává, legfeljebb csak form ális érte­ lemben. K álvin h u m an ista v o ltá t a hum anizm us gyö­ kérkérdéséhez való viszonyulása dön ti el. Az pedig így hangzik: Mi dolga van a keresztyénségnek és az an tik gondolatvilágnak egym ással? Összeférhetnek egyáltalán ? A ugustijn úgy látja, hogy az em ber to tá ­ lis ro m lo ttság át valló K álvinnál nem . A h u m an isták szerint az an tik irodalom eg y fajta előkészítés a keresz­ tyénsegre. A ugustijn szerint K álvin állásfoglalása a hum an isták eme alapm eggyőződéséhez negatív. Zwingli tö rtén et-látását, am ely szerint Isten közvet­ lenül irán y ítja a világ dolgait, K álvin nem fogadja el. Az egyházon kívül csak sötétség van. Csak Izráel tö rtén e te tek in th e tő előkészítésnek. A m i „ iste n tu d a t” m egtalálható a nem -keresztyénekben, ez csak arra szolgál, hogy m enthetetlenek legyenek Isten elő tt. M ondanunk sem kell, hogy a hozzászólások során valóságos vihar tö rt ki, hasonló az egykor B a rth és B runner közöt t végbem enthez. Szám onkérték az „ á lta ­ lános kegyelem ” m u n k áját, K álv in t idézve, ahol arról beszel, hogy a Szentlélek, h a m ásképpen is, „etiam extra ecclesiam” is m űködik. Mi azt sajn áltu k , hogy a jelenlevők nem o lvashatják az „E vangélium i kálvi­ nizm us” m ost megjelenő legújabb füzetét, am elyben az „im ago Dei” értelm ezése során rá m u ta tu n k a K ál­ vinnál található „k ettő s o p tik ára” , m elyet a „kom ple­ m en taritás” (kiegészítés) elve alapján, elfogadhatunk, sőt m ainak, az egyházon kívüli világ irá n ti felelős­

ségre indítónak találunk. E z t tu d v a a v ih ar elkerül­ hető le tt volna. R észünkről Békési A ndor kapcsolódott be a v itáb a. „E rényekről” lévén szó — E rasm us „Enchiridion M ili­ tis Christiani”-j á ra (1501) és ism ert m o n d a tát idézve „Monochatus non est pietas” — m egkérdezte, milyen kapcsolatot lá t az előadó K álvin „kegyesség” értel­ mezése és Erasm us „docta pietas” koncepciója között, közvetlenül vagy esetleg Lefèvre-en keresztül? Ő ugyanis úgy látja, hogy Erasm us, noha tu d ta , m i a pietas, kilépve a szerzetesrendből, m int egy „szent vagabond” já r t városról városra, de a „v era pietas” helyét nem tu d ta m egtalálni. K álvin ellenben m egta­ lálta azt a gyülekezetben, m in t a „szentek közössé­ gében” . A fentiek alapján az előadó válasza csak nem ­ leges leh etett. Nincs semmi kapcsolat. Ez nem való­ színű. K álvin a keresztyen életet „militia Christiana”nak nevezi, ezzel h a tartalm ilag nem is, de formailag E rasm ushoz kapcsolódik. A szem inárium i csoportokban tárgyalt témák K ülön foltja volt a kongresszusnak ez alkalom m al a tém á k nagy választéka. Tizenöt különböző té m a k ö zö tt leh e te tt választani a k ét délután h a t csoport­ ban. M ost csak a cím eket soroljuk fel és csupán egyet ism ertetünk ném i részletességgel. 1. R . G. Armstrong: A „ re stitu tio ” fogalm a K ál­ v in n ál: néhány teológiai politikai dim enziója. Angol nyelven. 2. V. E . d’Assonville L u th e r Babiloni fogságának és K álvin Sadoletushoz írt levelének összehasonlítása. Angol. 3. W . Bakker: K álvin levelezésének kiadás-kérdé­ sei. N ém et. 4. C. J . Burchill: K álvin és a strasbourgi v ita a pre­ destinációról. Angol. 5. P . Coertzen: K álvin h a tá sa a hollandiai korai egyházszervezetekre. Angol. 6. W . de Greef: A prédikáció és kom m entár viszonya K álvinnál. N ém et. 7. O. Grundier: A „sem en fidei” problém ája K ál­ vin ta n ításáb a n . Angol. 8. M. de Kroon: A felsőség értelmezése K álvin Institu tio já b a n (1536) és B ucer R óm ai kom m entárjában (1536). N ém et. 9. R . M. K ingdom K álvin m in t törvényhozó. Genf 1543-as alkotm ánya. Angol. 10. M akkai László — Bucsay M ihály: K álvin úr­ vacsora ta n a összehasonlítva M elanchtonéval és Mé­ liuszéval. N ém et. 11. E . M cK ee: K álvin a diakónusi tisztről. (E gyet­ len női előadó). Angol. 12. O. M illet: R etorikai alakzatok K álvinnál. Francia. 13. H . O. Old: K álvin keresztelési form ulái. Angol. 14. Ch. Partee: Az im ádság m int a predestináció gyakorlása. Angol. 15. St. Scheid: Oracula Dei — Isten Igéje m int üdveszköz K álvinnál. N ém et. A m int a címek m u ta tjá k , ezek zömben igazi, az In stitu tio h o z kapcsolódó „kálvini tém ák ” . A rm strong professzor csoportjában ketten v ettü n k részt a m agya­ rok közül, erről tu d u n k beszámolni. É rdekelt, hogy m ilyen „politikai” vonatkozását látják a kálvini „ re sti­ tu tio ” -nak A m erikában. Mindenki m egkapta a máso­ la tá t az In stitu tio és a János kom m entár azon részei­ nek, ahol a „ restitu tio ” és szinonimái előfordulnak.

325

A professzor bejelentette, hogy nem k íván előadást ta rta n i, hanem a „csoport elemzés” m ódszerével — a szem antika szabályait figyelembe véve — próbál­ ju n k feleletet kapni a következő kérdésekre: 1. H o­ gy an illeszkedik bele a „ re stitu tio ” fogalm a Isten m egváltó tevékenységébe? 2. Mi a „resto ratio ” (hely­ reállítás, visszaállítás) tulajdonképpeni jelentése K ál­ vinnál, és hogyan viszonylik ez a 16. század szóhasz­ nálatáh o z? 3. B ibliai eredetű-e ez fogalom, vagy csak idegen eszme ráerőszakolása a bibliai an yagra? 4. A „resto ratio ” gondolata alátám asztja-e, vagy éppen kérdésessé teszi azt az állítást, hogy K álvin kriszto­ centrikus teológus? Van-e a „resto ratio ” -nak m onda­ nivalója Isten n ek a világban folyó tevékenységével k ap cso latb an ? — A problém a azért is figyelm et érde­ mel, m ert összefüggésben v a n a Servet-üggyel. S ervet ugyanis nem lévén megelégedve az egyház egyszerű m egreform álásával, egyenesen az őskeresz­ tyénség visszaállítását k ív án ta, ahogy a z t könyvének címe is m u ta tja : Christianism i restitutio (1553). K özülünk m in d já rt az elején Békési A ndor kapcso­ lódik bele a nehezen induló beszélgetésbe, m ondván: a restitu tio szónak m ély és sajáto s teológiai, közelebb­ ről szotériológiai jelentése van K álvinnál és három fogalomhoz kapcsolódik: az „ordo” (rend), az „imago Dei” visszaállításához, illetve helyreállításához és a „sanctificatio” -hoz. Az istenkép visszaállítása való­ já b a n m ár végbem ent K risztus m egváltó halála ál­ ta l, ez ajándék szám unkra, de ugyanakkor ez rem ény­ ség tá rg y a és egyben feladat is szám unkra, m elyet a m egszentelődés folyam atában (az egyénében és a világéban) nekünk kell vállalnunk. K álvin azért tu ­ d o tt a b űn által m eg ro n to tt és elvesztett eredeti álla­ p o t és rend „ restitu tio járó l” beszélni em beri vonalon is, m ert a to tális rom lottság elfogadása m ellett is tu ­ d o tt hinni az em ber és a társadalom perfektibilitásá­ b an, tökéletesebbé levésének, illetve tételének lehe­ tőségében. E z t igazolja az E f 4,12 fordítása is. N em a z t m ondja K álvin, hogy a pásztorok szolgálata az, hogy „felkészítsék a szenteket a szolgálat végzésére” , hanem így m ondja: a d o tt ném elyeket „ a d restaura­ tionem sanctorum ” , te h á t „ a szentek visszaállítá­ sára” , vagy is m egszentelődésre segítésre, am i nála egy az istenkép visszaállításával. A végén, am ikor Békési A ndor m egkérdezte, hogy m iben lá tja A rm strong professzor a restitu tio politi­ kai im plikációit, azt felelte, hogy nem lá t ilyeneket. Pedig v an n ak — m o n d ta Békési A ndor, aki itt is m egragadta az alkalm at, hogy a hazai K álvin k u ta tá s eredm ényeire felhívja a figyelm et — és ezeket fűzte hozzá: Mi részletesen tan u lm án y o ztu k a „ re stitu tio ” -t az E vangélium i kálvinizm us sorozatunkban, de nem annyira a m egváltás, hanem inkább a m egszentelődés­ sel kapcsolatban, ahogy m ár em lítettem , és a rra az eredm ényre ju to ttu n k , hogy K álvin az „im ago” helyreállításáról, ami nála egy a m egszentelődés folya­ m atáv al, ellentétesen, eg y fajta „kettősségben” (dup­ lex m odus-ban) beszél, ahogy azt a B ibliában is ta ­ lálja. K étfrontos h arcáb an R óm ával szemben meg­ állap ítja, hogy az eredeti kép — a bűneset következ­ tében — teljesen eltörlődött, az ún. „fantasztikusokk a l” szemben viszont azt vallja, hogy a „m arad v á­ n y a” m egm aradt és ez o tt van m inden em berterem t­ m ényben, az egyházon kívül élőkben is (etiam ex tra

326

ecclesiam). E bből a tényből a következő következte­ téseket vo n tu k le: a ) Ez a beszédmód K álvinnál nem egyszerű ellent­ m ondás, hanem az, am it m a a „kom plem entaritás elvének” nevezünk, am elyben az egyik állítás kiegészí­ ti a m ásikat. b) A k ép-m aradvány azt bizonyítja, hogy Isten a bűneset u tá n sem m o n d o tt le az em berről (em ber­ ségről), m ert ez ellentm ondana egyetem es gondvise­ lésének. Így kapcsolópont (A nknüpfungspunkt) van az egyházon kívül élők felé is a prédikációhoz, a misz­ szióh oz, egy p lu ralista világban a dialógushoz, ahogy a z t B runner is jól lá tta. c) A képm aradvány úgy tek in th ető , m in t „védjegy” (protection m ark) az em beren, m inden em beren, am ely hangsúlyt ad a „N e ölj”! parancsának. Értékelés, javaslatok A kongresszus tém áinak összeállítására nem m ond­ h a tju k , hogy tökéletes le tt volna. E bből következett az, látásunk szerint, hogy a kongresszus egész ideje a la tt a vélem ények ütk ö ztek azok között, akik K ál­ vinnál az ún. „Schülerschaft” -o t (L uther ta n ítv án y a, B ucer ta n ítv á n y a ) k ív án tá k kihangsúlyozni és azok között, akik az t vallják, velünk eg y ü tt, hogy az „egy reform ációnak” több gyökere volt és a reform átorok­ nak külön Isten tő l k a p o tt küldetésük volt a m aguk nem zedékében és történelm i helyzetében. Meggyőző­ désünk, hogy a franciaországi „evangélism e” -nek az eddiginél sokkal nagyobb figyelm et kellene szentelni. Az u tó b b iak at az ilyen fogalmazás, m in t az, hogy K álvin L u th er „legzseniálisabb ta n ítv á n y a ” , ta n ítá ­ sának „továbbfejlesztője” volt, nem elégíti ki. A hogy az t a m agyar küldöttség m egfogalm azta, ők „szeret­ nék K álv in t sa já t lábán állva látni” . A K álvin kong­ resszus legyen az, am it neve mond. A szem inárium i tém á k kitűnő K álvin tém ák vol­ ta k . E zért a m ostani „ressentim ent” elkerülése cél­ jából javasoljuk, hogy a jövőben: a szem inárium i té­ m ák kerüljenek a plénum elő tt elhangzó főelőadá­ sokba, a K álvin m ás reform átorokhoz való viszonyát tárg y a ló k pedig a szem inárium i csoportokba. Ezek a „K álv in k u ta tá sb a n ” csak m elléktém áknak (side issues) szám ítanak. Módot és időt kell to v áb b á találn i a rra is, hogy a szem inárium i csoportokban tárg y altak ró l, főként az o tt elér t konszenzusról, beszámoló hangozzék el a plé­ num előtt. Mivel egy em ber csak két csoportban veh e te tt részt, m ost úgy k ellett elmennie a kongresszusról, hogy nem tu d h a tta meg, mi tö rté n t a tíz m ásik cso­ p ortban. Ez kom oly kiesést jelen th et egy lelkiismere­ tes k u tató szám ára. A m int halljuk, igen érdekes meg­ beszélés folyt az egyik csoportban ezen a cím en: A z imádság m int a predestináció gyakorlása. H a tu d n i ak aru n k erről valam it, írnunk kell a csoport vezető­ jének A m erikába. M ert senki sem írh a t érdem ben a predestinációról a jövőben, míg meg nem tu d ja , hogy mi ez az eddig nem h allo tt összefüggés im ádság és predestináció kö zö tt K álvinnál. Az általunk jav aso lt beszámolók m eg tartása esetén az ilyen felesleges u tá n ­ járások elkerülhetők. Figyelő

Az élet megszentelése Kálvin 1536-ban megjelent Institutioja szerint Igen tisztelt ünnepi közgyűlési Meggyőződésem szerint an n ak az előadásnak, am ely a K á lv in k u tató k N em zetközi K ongresszusának ünne­ pélyes m egnyitóján a Debreceni N agytem plom ban elhangzik, k ettő s célt kell szolgálnia: 1. K álvin gon­ d o latait ham isítatlan u l, eredeti szándékuk szerint kell előadni; 2. viszont nem szabad elm ulaszta­ nunk, hogy K álvin ta n ítá s á t időszerűségére rá m u ta tv a tá rju k elő úgy, hogy m eghúzzuk a v o n alak at a X V I. századtól a X X . századig, anélkül azonban, hogy a X X . század m ásodik felének p roblém áit visszavetí­ ten én k a X V I. századba. E z a m ódszer nem csak meg­ engedett, h anem szükséges is, m e rt K álvin ta n ítá ­ sainak alkotó ereje valam iképpen k ih a t a reform átori h it m inden nem zedékére. A m ikor az ún. K is-Insti­ tu tio megjelenésének 450. évfordulóján D ebrecen­ ben, a reform átus reform ációnak ezen a klasszikus helyén a k álv in k u tató k világkongresszusa összegyűl, K álvin m inden ú tm u ta tó , intő és vigasztaló gondola­ t á t szabad oly m ódon időszerűen alkalm aznunk, hogy ezáltal a m a élő egyház és a m ai emberiség égető sorskérdései megoldásához sajátos, hozzánk illő és tő lü n k v árh ató szolgálattal hozzájáruljunk. K álvin, a tö b b i reform átorhoz hasonlóan, történelm i küldeté­ sét ab b an a h itb en és azzal a szándékkal végezte, hogy m ind az egyes em ber, m ind az egyház, m ind a tá rsa ­ dalom élete m eg v álto ztath ató és m egújítható. Ily m ódon K álv in teológiája bizonyára egyfajta, „re­ ménység teológiája” v o lt,1 és elég teherbíróképes ah­ hoz, hogy a szolgáló egyház teológiájának, az evangé­ lium i kálvinizm usnak is alapja lehessen. A z é le t m eg sz e n te lő d é sé n e k lén y eg e a z 1 5 3 6 -o s In stitu tio szerin t M int ahogy K álvin Istenről szóló ta n ítá sá n a k köz­ p o n ti gond o lata Isten dicsősége, szuverén h a ta lm a és szeretete,2 azonképpen m ár a fiatal K álvin antropo­ lógiájának és etik áján ak rendező elve a m egszentelő­ désről szóló tan ítás. M int ahogy a X X . században A lbert Schweitzer etik áján ak centrális gondolata „az élet tisztelete” , hasonlóan K álvinnál a X V I. század­ b an „az élet m egszentelésének” gondolata az, am e­ ly et a reform átor a keresztyén élet középpontjába helyez. A reform átori egyháznak e k é t nagy személyi­ sége k ö zö tt — különbözőségeik ellenére is — sok h a­ sonló vonás v an éppen az élet értelm ezésében. K álvin teológiájára jellemző, hogy sem a „K is-” , sem a „N agy-” In stitu tio b a n m agáról a m egszente­ lődésről nem találu n k egyetlen külön fejezetet sem. A hol a megigazulásról és az új életről ír és várn ánk, hogy a m egszentelődés következik, o tt a keresztyen élet jön.3 Bizonyos értelem ben azoknak a k u ta tó k n ak van igazuk, akik azt állítják, hogy K álvin egész teoló­ giájáb an a kijelentésnek etikai s tru k tú rá ja van .4 H ogy m iképpen fogalmazza meg K álvin az 1536-os Institutiojában az élet megszentelését, azt koncentráltan a M iatyánk első kérésének a magyarázatában olvashat­ ju k : „Szenteltessék meg a Te neved!” „Az Isten neve it t az ő fenséges v o ltá t jelenti, am ely az ő isteni tu ­ lajdonságainak, m in t erejének, bölcsességének, igaz­ ságosságának, igaz v o ltán ak (veritas) az összességében á l l . . . A zt k érjü k te h á t, hogy ezekben a tulajdonsá­ gaiban rejlő fensége szenteltessék meg, mégpedig nem m agában az Istenben, akihez m agában véve sem m it

hozzátenni, sem belőle sem m it elvenni nem lehet, hanem hogy az em berek ta rtsá k szentnek, vagyis ism erjék meg igazán és m agasztalják. É s b árm it cse­ lekszik is az Isten, lássák az em berek az ő te tte it di­ csőségeseknek, am int valóban azok is. H irdessék te ­ h á t, am ikor b ü n te t, az ő igazságát, am ikor megbo­ csát, az ő irgalm asságát, am ikor ítéleteit bejelenti, igazm ondását. Egyszóval ne legyen egyáltalán semmi, am in ne tündökölnének az ő dicsőségének nyom ai, és m inden lélekben, m inden ajkon zengjen az ő dicsé­ rete. Végül vesszen és semmisüljön meg m inden go­ noszság, am ely az ő szent nevét beszennyezi és meg­ szentségteleníti, elhom ályosítja és m egkisebbíti, és a gonoszságnak ebben a m egsemmisülésében is tű n jék ki egyre fényesebben az Isten fensége. Így aztán ebben a kérésben hálaadás is foglaltatik. M ert am ikor azt kérjük, hogy Isten neve megszenteltessék, akkor min­ den jó ért őreá h á rítju k a dicséretet; m egvalljuk, hogy m indent őneki köszönhetünk, és velünk közlött jóté­ tem én y ét hálásan elism erjük.” 5 K álvinnak ezeket a szavait jobban m egértjük, h a a T ízparancsolat, a Törvény exegéziséhez írt bevezetésében m inden terem­ tett élet rendeltetéséről szóló kijelentését olvassuk: , , . . . az égen és földön m indent, am i csak van, ő a m aga dicsőségére te re m te tt (Zsolt 148; D án 3,17—18), és azért joggal megköveteli, hogy a m aga term észeté­ nek m ódja szerint m inden terem tm ény őt szolgálja és az ő uralm ához igazodjék, az ő fensége e lő tt meg­ hajoljon és engedelmességével elismerje Őt U rának és K irály án ak ” (R m 1,25—30).6 A z élet megszentelésének kezdete és célja Isten nevé­ nek a megszentelése: Isten dicsőségének, teremtő és meg­ váltó hatalmának elismerése, a gonoszság megtagadása m agunkban és hálás engedelmesség Isten akaratának. H ogy ez m iképpen tö rté n h et, erre ad feleletet K álvin szoteriológiája és pneumatológiája. A z élet megszentelésének értelmezése, am elyben Isten dicsősége és az em ber önm aga odaszentelése, Iste n szolgálatába állítása elv álaszthatatlanul együvé ta rto ­ zik, cáfolja azt a m eghonosodott és szinte közhellyé le tt vélem ényt, hogy a fiatal K álvin az 1536-os In sti­ tutioban, első jelentős művében még csak egy hűséges Luther-tanítványként jelenik meg. Ezzel szem ben áll az a tény, hogy Luthernél a megszentelődés kérdésében is a h it által való megigazuláson van a hangsúly, K ál­ vinnál pedig Isten kegyelmén és dicsőségén. Természe­ tesen K álvin önállósága nem csorbítja a L u th er irán t egész életen á t m e g m u tato tt tiszteletét. De am it K ál­ vin az első nagy művében kifejt, az teljes összhangban van későbbi írásaival. V alóban csodálatra m éltó az, — am in t Révész Im re is m egállapítja ezt a Victor Ján o s 1936-os Institutio-fordításához írt tan u lm án y áb an —, hogy K álvin 25-26 évesen, korán érett zsenialitással m ár teljes lelki fegyverzetében és önállóságában lépett fel. Teológiája — alapvonalaiban — a további nagyszerű fejlődésre készen áll. E zért van az, hogy b ár erre tö b b ­ ször is m ódja le tt volna, e m űve — az 1536-os In sti­ tu tio — szövegén soha nem v álto z ta to tt. A m eg szen telő d és Isten a k a ra tá n a k ism erete és a h it á lta l v a ló m e g ig a zu lá s á lta l A megszentelődés tehát K álvin szerint nem más, m int a teljes igénybevétel Isten dicsősége, Isten akarata által Isten országa megvalósítására. Az em beri élet eme meg­

327

szentelésének alan y a te h á t m aga az Isten, aki ezt a m u n k át bennünk végzi. E z a kálvini értelm ezés teljes összhangban v an a bibliai m egszentelődés fogalm ával, am ely az Isten tő l való k iválasztást, elkülönítést, igény­ b ev ételt jelen ti: Isten gondviselő és szabadító céljai érdekében tö rtén ő szolgálatba á llítá st.8 Tehát nem az Istenben való m isztikus feloldódást, hanem Isten dicső­ ségét és az ember javát szolgáló engedelmességet ebben a világban. N em form ális jellegű kérdés az, hogy az 1536-os In stitu tio a törvény magyarázatával kezdődik. A keresz­ ty e n vallásra való ú tm u ta tá sb a n — ahogyan K álvin a „C hristianae religionis in stitu tio ” cím et értelm ezte, nem találju k meg a törvénynek és az evangélium nak a z t a feloldhatatlan ellentétét, am elyet L u th er kidol­ gozott. K álvin itt is a maga útján halad. A törvény nem­ csak a megigazításra és megszentelődésre való előkészítés­ ben já tszik fontos szerepet, hanem abban az egész haladó folyamatban is, amelyet az Isten akaratának való teljes odaadás jelent.9 A törvény azt az isteni igazságot fejezi k i, hogy az egész élet, az ember földi és örök sorsa Isten akaratának a felismerésétől és ennek az akaratnak való engedelmesség­ től függ. Isten segíti az em bert, hogy a k a ra tá t külön­ böző m ódokon ism erje meg. U gyanis, m iként követel­ h etne tőlünk engedelmességet, h a nem jelentené ki a k a ra tá t? Az Isten ak aratán ak , a tö rvénynek a m a­ gyarázatához az 1536-os In stitu tio híressé v á lt első m o n d ata n y ú jt bevezetést: „ Úgyszólván az egész szent tudo m án y ebből a k é t részből áll: Istennek és m agunknak ism eretéből.” Isten h a tá rta la n bölcsesség, igazság, jóság és irgalm asság, m inden erény foglalata és m aga az élet és a tökéletesség. A helyes önism eret­ hez a következőket kell tu d n u n k : „ . . . m indnyájunk­ n ak ősszülője, Á dám , Isten képére és hasonlatosságára te re m te te tt (1Móz 1,27), azaz bölcsességgel, igazság­ gal (iu stitia) és szentséggel ru h á z ta to tt fel, és ezek ál­ ta l a kegyelm i ajándékok á ltal olyan közössége volt Istennel, hogy örökké őbenne é lh e te tt volna, ha te r­ m észetének ebben az Isten tő l k a p o tt rom latlanságá­ b an m egm aradt volna. De am ikor bűnbe esett ( 1Móz 3,5—6), az Istennek ez a képe és hasonlatossága eltör­ lődött és elenyészett róla, vagyis az isteni kegyelem­ nek m indam a ja v a it, am elyek az élet ú tjá ra vezették volna, elvesztette. Ezenkívül Istentől messzire elsza­ k a d t és teljességgel elidegenedett. E n nek az le tt a következm énye, hogy levetkőzött és elvesztett m in­ den bölcsességet, igazságot (iustitia), erőt és életet, am i m ind csak Istenben b ír h a tó .. . N em m arad t te h á t szám ára semmi más, m int a tu d atlan ság , rosszaság, tehetetlenség, halál és ítélet (R m 5,12.16), — m ert ezek a bűn gyümölcsei.” 10 — E z volna te h á t az a „pesszimista emberkép”, am it a teológiatörténet során sokfelől K álvin szemére v etettek . E nnek a vádnak azonban nincs igaza, mert K álvin emberképe csak a megigazítás, újjászületés és megszentelődés eseménye által lesz teljessé. A z embernek ez a teljes képe azonban magán viseli a reménységet és a bizodalmat az emberi élet értel­ mében és az ember jövőjében. Isten azzal kezdi az em ber m egm entését, hogy az elb u k o tt em bert nem hagyja tu d atlan ság b an a k a ra ta felől: „H ogy az em berek efelől tu d atlan ság b an ne le­ hessenek, m indnyájuk szívébe beírta, m integy bele­ véste Isten a tö rv é n y t (Rm 12, 15). Ez pedig nem más, m in t a lelkiismeret, am ely bensőnkben bizonyságot tesz m indarról, am ivel Istennek tarto zu n k , m egm ond­ ja nekünk, hogy mi a jó és mi a rossz, és addig vádol és k á rh o z ta t b ennünket, míg végre tu d tá ra ébredünk an n ak , hogy nem teljesítettü k kötelességünket, am in t k ellett volna.” 11 A lelkiismeret és a jó n a k és a rossznak

328

közös tudása (most figyelmen kívül hagyva, hogy szüle­ tés vagy nevelés által k a p tu k ), nemcsak Istennel, hanem egymással szemben is adósokká, és dialógusra és a hum á­ n u m közös megélésére alkalmasakká tesz bennünket. K álvin azonban ezen a ponton is hű m arad a bibliai kijelentéshez. Nem valam i p lato n ista filozófiát hirdet a lelkiism eretről. A lelkiism eret nem az isteni rész bennünk, hanem Isten segítsége az erkölcsi ítélőképes­ séghez. Ez azonban a bűn által m egzavarodott és meg­ gyengült bennünk. E z é rt Isten „egy íro tt tö rv én y t a d o tt előnkbe, hogy az ta n ítso n bennünket a tökéletes igazság (iu stitia) felől.” 12 Á m de, m ivel a bűnös em ber nem képes az Ószövetségben elénk a d o tt tö rv é n y t betölteni, azért áto k a la tt van az egész em beriség: „E z alá a bü n tetés alá pedig bizonnyal odafoglal m in­ den em bert, aki valaha élt, él vagy élni fog. M ert egyet­ lenegy sem m u ta th a tó közülök, aki ne szegte volna meg a tö rv é n y t.” 13 Mivel sem a term észeti tö rv én y t, a lelkiism eret szavát, sem az íro tt tö rv én y t, a Tízpa­ rancsolatot nem tu d ju k betölteni, Isten egy harmadik u ta t a d o tt szám unkra, s ez a bűnbocsánat, a megigazu­ lás, az új élet, az élet m egszentelése Isten a k a ra ta szerint: „M ivel a m agunk erejéből és tehetségéből nem teljesíth etjü k azt, am ivel a törvénynek tarto zu n k , — el kell vetn ü n k m inden m agunkba v e te tt bizodal­ m u n k at, és m áshonnan kell segítséget kérnünk és várnunk. A m ikor ebbe a m egalázkodásba engedel­ mesen alászállottunk, akkor reánk fo rdítja az Ú r az Ő orcájának fényét, és m egm utatja, hogy Ő jóságos, kegyes, nyájas és kím életes irántunk, m int akiről m eg íratott, hogy a kevélyeknek ellenök áll ugyan, de az alázatosoknak kegyelm et ad (Ja k 4,6.1.; l P t 5, 6) . . . A zután, h a az Ő segedelm éért és gyám olításáért könyörgünk, — azzal a bizonyos meggyőződéssel, hogy az Ő támogatásával felvértezve mindenre képesek leszünk, — Ő jóságos ak aratából m egajándékoz m inket új szívvel (Ez 36,26), hogy akarjuk, és új erővel, hogy tu d ju k is az Ő parancsait véghezvinni. M indezekben pedig a mi U ru n k ért a Jézus K risztusért részeltet m inket, aki noha egy volt az A tyával (Jn 1,1.14), fel­ v e tte m agára a mi te stü n k et, hogy így velünk szövet­ ségre lépjen, és m inket, kiket bűneink messzire elsza­ k íto tta k Isten tő l (És 53,6), Ővele szorosan egybekap­ csoljon.” 14 K risztus váltságm űvének leírása u tá n jön K álvin döntő kijelentése az élet megszenteléséről: „A földre alá­ szállva, Ő hozta m agával a m ennyei áldásoknak egész gazdagságát, hogy azokat bő kézzel ránk árassza (Jn 1,16; 7,37—38; R m 8,32). U gyanezek a Szentlé­ lek ajándékai, m ert a Szentlélek által születtünk újjá. Ő általa szabadulunk meg az ördög hatalm ából és bilincseiből, Ő általa fo g ad tatu n k ingyen kegyelem­ ből az Isten fiaivá és szenteltetünk meg minden jócsele­ kedetre; amíg e halandó testben kell élnünk, Ő általa öldököltetnek meg bennünk a gonosz kívánságok, a testnek vágyai és m indaz, ami m egrom lott term esze­ tü n k n ek elferdült és kóros állapotából sarjad ; Ő általa újulunk meg napról napra, hogy új életben já rju n k és az igazságnak (iustitia) éljünk. M indezeket Krisz­ tu sb a n a mi U runkban kínálja nekünk az Isten, vagyis bűneink ingyen való bocsánatát, az Istennel való békességet és kiengesztelődést, a Szentlélek kegyelmi aján dékait, ha ezeket szilárd hittel átkaroljuk és el­ fo g a d ju k ... Egyszóval, h a K risztussal közösségben vagyunk, akkor őbenne m indazt a m ennyei kincset és a Szentléleknek m indazt az aján d ék át bírjuk, am ely az életre és üdvösségre elvezet bennünket. E z t pedig sohasem érh etjü k el m ásként, m int igaz és élő hit által, vagyis úgy, hogy m egism erjük, hogy m inden javunk őbenne van, mi m agunk pedig ő ra jta kívül

sem m ik vagyunk, és bensőnkben bizonyosak vagyunk afelől, hogy őbenne Isten fiaivá és a m ennyei ország örököseivé v álunk (J n 1,12; R m 8,16—17).” 14 Ez az idézetsor egyfelől tiszta reformátori, másfelől jellegzetes kálvini bizonyítási módot árul el: az üdvösség kegyelem ből van. T örvénybetöltésünk és teljesítm é­ nyeink nem képesek a bűn és halál következm ényeit eltörölni; engesztelő h alálával Jézu s v á lto tt meg ben­ n ü n k et és új szövetséget k ö tö tt velünk (a szövetség gondolata jellegzetesen kálvini), és Szentlelke á ltal új életet, m egszentelődést és erő t aján d ék o zo tt nekünk az Isten a ka ra ta irán ti teljes odaadásra, hogy a Tör­ v én y t mi is betölthessük. Mindez egyedül a tisz ta h it á ltal tö rtén ik , am elyik szintén Isten ajándéka. Refor­ mátori gondolat a h it á lta l kegyelem ből való megiga­ zulás. Jellegzetesen kálvini, hogy a kegyelem, Isten objektív m u n k ája első helyen áll, és csak a zu tán kö­ vetkezik a m egigazulás szubjektív oldala, a h it, de az is csak relatíve szubjektív, am ennyiben az elfogadó em ber oldaláról nézzük, valójában m in t Isten ajándé­ kának is lényeges o bjektív ta rta lm a van. K álvin sze­ rin t a m egigazulás és megszentelődés szorosan együvé tarto zik , m inthogy „ k e ttő s kegyelm et (duplex gra­ tia )” alk o t15 és a tö rv én y az új életben nem tö rö ltetik el, hanem b etö ltetik .16 A m egigazuláshoz és meg­ szentelődéshez keretül szolgál, és am ely a k e ttő t ösz­ szefogja és egy cél érdekébe állítja, az a szövetség gon­ dolata. Mindez bizonyítja, hogy K álvin m ár az 1536os In stitu tio b an , a reform átori szoteriológia döntő esemén y ének leírásakor önálló Sola Fide és Sola G ratia ta n t b o n ta k o z ta to tt ki, jellegzetes kálvini súlypon­ tokkal. A m egigazulásról szóló önálló reform átori ta n ítá s t K álvin nem teológiai öncélból, hanem belső logikájánál fogva az élet m egszenteléséről szóló ta n í­ tá s m egalapozására szánta. E bben a gondolatm enetben még egy fontos mozza­ n a tra szükséges felfigyelnünk. Az üdvtörténet K álvin teológiájában m ár a terem téssel elkezdődött, am ikor Isten az em bert, Á dám ot a m aga képére és hasonla­ tosságára szentségben és igazságban te re m te tte . A bűneset az istenképűség széttörését jelenti. A m egvál­ tás célja és eredm énye az istenképűség helyreállítása egy m agasabb fokon Jézus K risztusnak, a m ásodik Á dám nak a képm ása szerint, aki az em ber küldetését, az Istennel és az em bertársak k al való szeretetközösség m egvalósítását teljesítette. Ezzel K álvin az élet meg­ szentelésének tá v la ta it olyan messze k iterjesztette, hogy azok nem csak az egyen és a keresztyén közösség, az egyház, hanem a társad alm i élet dim enzióiba is k ih a tn a k .17 A z élet m e g sz e n te lé se a z eg y h á zb a n Az 1536-os In stitu tio n a k az A postoli H itvallásról szóló m ag y arázatáb an fontos tá m p o n to t találu n k arra n ézve, hogy K álvin m iképpen fejlesztette to v áb b a megigazulásból tá m a d t m egszentelt életről szóló ta n í­ tá sá t. A keresztyén élet m indenekelőtt az egyházban megy végbe. A bevezetést, am elyet K álvin az A postoli H itvallás IV. része m agyarázatához fűz (A tya, Fiú, Szentlelek, Egyház), a következő szavakkal kezdi: „Először is hiszünk egy 'egyetem es’ anyaszentegy­ házat, vagyis hisszük, hogy a v á laszto ttak összessége, ak ár angyalok, ak ár em berek (Ef 1,10; K ol 1,16) . . . — m ind eg yüttvéve egy egyház vagy társaság, és az Istennek egy népe, am elynek K risztus, a mi U runk a vezére és fejedelme, és — m inthogy egyazon te st­ nek — feje, am in t hogy az isteni jóság még a világ terem tése elő tt őbenne v á la sz to tta ki m in d n y áju k at

arra, hogy Isten országába egybegyűjtessenek . . . hogy am int egy fejtől függenek, úgy valósággal egy te stté forrnak össze, ugyanolyan összefüggésben kap­ csolódva egym áshoz, m in t egyazon testn ek a tagjai, valóban eggyé v áltan , m in t akik m indnyájan egy hitben, rem énységben, szeretetben élnek az Istennek ugyanazon Lelke á ltal és az örök életnek egyazon rem énységére h iv a tta k el (R m 12,4—6; 1K or 10,1— 4; 12,12—13; E f 4,3—4). Szent is az egyház, mert vala­ hányon az Isten örök végzéséből kiválasztattak arra, hogy az egyház tagjaivá legyenek, mindazokat az Úr meg is szenteli (Jn 17,17—19; E f 5,25—26). T ehát, am int látju k , az egyházban, a Krisztus testében a meg­ igazulás és megszentelődés elválaszthatatlanul együvé tartoznak: „M egigazítja, am ikor felruházza őket a K risztus igazságával (iustitia), hogy azzal, m in t saját tökéletességükkel ékeskedjenek, a m aguk tökéletlen­ ségét pedig elfedezhessék vele; és am ikor rá ju k áraszt­ ja az ő Szentlelkének áldásait, am elyek á lta l napról n a p ra m egtisztulnak te stü k rom lottságától és új életre születnek ú jjá, míg végre teljes szentségben és mocsok­ talanságban jelenhetnek meg az ő színe e lő tt.” 18 H a szemügyre vesszük ezt a gondolatsort, látju k , hogy az egyház tagjai K risztusban a világ létrejötte előtt (fontos, hogy K álvin itt az E f 1,1—10-et idézi) kiválasztattak, megigazíttattak és megszenteltettek. Az üdvösségre szóló predestináció ta n a kétség nélkül m ár ezen a ponton is h a t. De K álvin szám ára ennek az eleve elrendelésnek a m egvalósulása is fontos. Az elv álaszto ttak , m in t K risztus testének a tag ja i arra h iv a tta k , hogy egy hitben, egy rem énységben és egy szeretetben m int Iste n tu lajd o n ai és az örök élet örökösei, szent életet folytassanak. A keresztyének életfolytatása ugyanis jele annak, hogy valóban K risz­ tu sb a n élnek, és valóban K risztus testéhez tarto zn a k . Az ún. „syllogism us practicus” ta n ítá sa m ár az 1536os In stitu tio b an is érezhető.19 Term észetesen csak Jézus igéjének és a bibliai-reform átori kegyelem ből való m egigazítás h a tárain belül: „G yüm ölcseikről ismeri­ te k meg őket!” M iután K álvin hosszan foglalkozik a kiválasztáson, m egigazuláson és m egszentelődésen alapuló perseve­ ren tia és üdvbizonyosság kérdésével, nagy ta p in ta tta l ír arról, hogy a kiválasztás titk a végsőképpen az Is­ tené. V iszont ez a té n y nem akadályozhat meg ben­ n ünket, hogy kiválasztásunk jeleit a megszentelődés gyüm ölcseiben keressük: „M indam ellett pedig, hogy mi teljes bizonyossággal nem ism erjük fel a kiválasz­ to tta k a t, mégis, m ivel a Szentírás, am in t fentebb mon­ d o ttu k , leír szám unkra bizonyos ism ertetőjegyeket, am elyek alapján m egkülönböztethetjük a k iv á la sz­ to tta k a t és Isten fiait az elv etettek tő l és a kívülállók­ tól, m ár am ennyiben egyáltalán ak arja a Szentírás, hogy felism erjük őket: a szeretetnek egy bizonyos ítéletével m indazokat kiválaszto ttak n ak és az egyház tag jain ak kell ta rta n u n k , akik h itü k vallástételével, életük példájával és a sákram entum okban való része­ sedésükkel velünk közösen ugyanazt az Iste n t és K risztu st vallják még akkor is, h a erkölcseikben m a­ rad valam elyes tökéletlenség (am inthogy nem is ta lá l­ h ató itt e földön egyetlen tökéletes sem), csak felettébb ne tetszelegjenek és hízelkedjenek m aguknak vétkeik ­ ben; és az ilyenek felől jó rem énységgel kell lennünk, hogy az Isten vezetésével m ajd egyre előbbre ju tn a k , míg végre m inden tökéletlenséget levetve elérik a ki­ v álaszto ttak örök üdvösségét.” 20 T eh át a kiválasztottságnak, az istenfiúságnak, az egyház tagjainak az ismertető jelei: a hitvallástétel, a keresztyén életfolytatás, a sákramentumokban való részesedés. K álvin különösképpen hangsúlyozza az

329

élet etikai kvalitásainak fontosságát, am ikor ezt írja : " . . . az Isten vezetésével m ajd egyre előbbre ju tn a k ” . T e h á t az élet megszentelése a keresztyén em ber erkölcsi előrehaladásában is m egm utatkozik. A megszentelődés kálvini értelmezését Barth K ároly találó an jellem ezte, am ikor így jelölte meg a keresz­ ty é n em ber élethelyzetét: „Bűnös, de m ár igaz.” A to v áb b iak b an arról is szól K álvin, hogy m iként te k in tsü n k azokra, akik a lá th a tó egyház tag ja ik én t Is te n t csak szájukkal vallják, de cselekedeteikkel ta g a d já k : az ilyenek a z t áru lják el tu lajd o n is­ m ertető jeleikkel, hogy ez idő szerint nem ta g jai az egyháznak. Az ilyenekkel szemben re n d eltete tt el a ki­ közösítés, hogy a hívők társaságából k itagadtassa­ n a k és kivettessenek azok, akik a K risztusban való h it ham is külszíne a la tt h itv á n y életükkel és b ű n te t­ te ik zabolátlan szabadosságával csak botránkozást okoznak az egyházban, és azért m éltatlanok arra, hogy a K risztus nevével ékeskedjenek (1K or 5,4—6; Mt 18,15—17; 1Tim 1,20).21 Az élet m egszentelésének m inden em ber elő tt nyilvánvalóvá kell lenni, m ert álta la Isten dicsőségéről és a felebarát jav áró l v an szó.

három ság Is te n t: „ É s m ivel ő m egfoghatatlan, te st nélkül való, lá th a ta tla n és úgy foglalja m agában az egész m indenséget, hogy őt viszont semmi hely nem z á rh a tja m agába, ne álm odozzunk arról, hogy őt va­ lam ilyen alakban kiábrázolhatnánk, vagy valam ilyen képm ással m egjeleníthetnők, se ne tiszteljük bálvány­ képét, m in th a Istennek hasonm ása lehetne, hanem ellenkezőleg, im ádjuk Iste n t, aki lélek, leiekben és igazságban.” Mikor K álvin az „okos istentiszteletre” hív ja fel figyelm ünket, a m ásodik parancsolat pozi­ tív oldalára is rá m u ta t, am ikor az istentisztelet köz­ p o n tjá b a az igehirdetést á llítja: „Az Ő Igéjének hir­ detését rendelte Ő m indenki szám ára közös ta n ítá ­ sul. Mire való volna te h á t annyi fa-, kő-, sőt ezüst és arany keresztet felállítani, ha az em bereknek g y akorta a lelkükbe vésnék, hogy K risztus a mi vétkeinkért a d a to tt halálra, hogy a kereszten elhordozza a mi kár­ h o z ta tásu n k a t és elmossa bűneinket? E bből az egyet­ len igéből tö b b e t ta n u lh a tta k volna, m int ezer fa- és kőkeresztből.” 23 A fiatal K álvin prófétai üzenete, hogy istentiszteletünk megújulása nem külsőségek m egváltoztatásából, új szertartások bevezetéséből, hanem az igehirdetés megújulásától várható. A harm adik parancsolat m ag yarázatában — „A te Istenednek nevét hiába fel ne ved d ” —, K álvin külö­ A z é le t m eg sz e n te lé se a szeretet nösen k é t dolgot helyez szívünkre. 1. Az egészséges k e ttős -e g y p a ra n csá n a k b etö ltésév e l evangélium i ta n ítá s megőrzését, m in t a babona elleni védekezés leghatékonyabb m ódját. 2. M inden valótlan­ (A z igaz istentisztelet és a felebarát szolgálata) ság és hazugság m egtagadását. Az egészséges evangé­ K álvin az élet m egszentelését v aló jáb an a T ízparan­ lium i ta n ítá s m egóvása és hirdetése a ham is vallások­ kal és tévelygő rajongásokkal szemben korunk refor­ csolathoz fű z ö tt m ag y arázatáb an te m a tiz álja: „A m átori egyházainak egyik legsürgetőbb feladata. törvénynek tíz p arancsolata k ét tá b lá ra v olt elosztva. . . A hazugság elkerülése és a keresztyén bibliai üzenet E z é rt am in t az evangélisták feljegyzik, a m i U runk az egész tö rv é n y t som m ásan k é t parancsolatba fog­ szavahihetőségének megőrzése szintén d ö n tő feladat, la lta össze: hogy Iste n t egész szivünkből, egész lel­ m ert benne Isten dicsősége és az em ber jav a egyfor­ k ü nkből, m inden erőnkből szeressük és szeressük fele­ m án érvényre ju t. b a rá tu n k a t, m in t m ag u n k at. A zonban h a b á r ebben A negyedik parancsolat: „Em lékezzél meg a nyuga­ a k é t főparancsolatban benne foglaltatik is az egész lom n apjáról és m egszenteljed a z t!” — arra in d ítja tö rv én y , mégis, hogy semmi ürüg y ü n k sem lehessen K álv in t, hogy a keresztyénséget arra a nyugalom ra a m agunk m entegetésére, a m i U ru n k tíz parancsolat­ és békességre em lékeztesse, am it Isten K risztusban b a n a k a rta részletesebben és bővebben elm ondani ad o tt nekünk: „D e, h a azok a szertartások és külső azt is, am i az ő tiszteletére, félelmére és szeretetére form aságok elvesztették is m ár érvényüket, m i ennek ta rto z ik , v alam in t azt is, am i a rra a szeretetre v o n at­ a parancsolatnak a lényegét mégis m eg tartju k , m ert az kozik, am elyet Ön m agáért a felebarátainkkal szemben Isten m inden időkre a d ta a zsidóknak és m indnyá­ követel meg tő lü n k .” ju n k n ak egyaránt. Ez a lényeg pedig az, hogy mivel Iste n t félnünk és szeretnünk kell, Őbenne kell bírnunk A z első parancsolathoz fű z ö tt m ag y arázatáb an K ál­ nyugodalm unkat is. Ez akkor valósul meg, h a teljesen vin kiemeli az Isten irán ti teljes bizalom és rem énység m egtagadjuk gonosz kívánságainkat, am elyek szün­ k ö v etelm ényét: „Ezzel m eg tiltja Isten , hogy másfelé fordítsuk bizodalm unkat, am elyet egészen őbelé kell telenül gyötrik, h áb o rg atják és n y u g talan ítják lelki­ ism eretünket.. . a szom bat törvénye azért p aran ­ v e tn ü nk, m áshová m enekedjünk segítséget keresni, bárm ilyen áld ásért és erőért m ásra h árítsu k a dicső­ csolja m indezeknek elhagyását, hogy bennünk Isten séget, am ely csakis őt illeti meg. Sőt inkább úgy kell lakozzék, m unkálja a jó t és igazgasson bennünket Szentlelke vezetésével, akinek uralm a békességgel Ő t m indenek felett félnünk és tisztelnünk, hogy egye­ dül Őt ism erjük Istenünknek, m inden rem énységün­ és nyugalom m al ajándékozza meg a lelkiism eretet (J n 1,26; E f 3,16—17; 1K or 3,16; R m 8,14; vö. Zsid ket és bizodalm unkat reá függesztve.” 22 4,1—8).24 A belső és külső béke, a lelkiism eret békéje A századok folyam án a reform áció egyházai is sok­ szor szövetséget k ö tö tte k a pénz és a h atalom bálvá­ és az örök béke a nyugalom n ap ján ak megünneplésé­ vel nem valam ilyen m isztikus okra vagy célra vezet­ nyaival és tú l nagy bizodalm ukat v e te tté k ezekbe, és keveset az egy élő Istenbe. A K r.u-i m ásodik év­ hető vissza, hanem a b űn b á n atra, m egigazulásra és az élet megszentelésére. ezred fordulóján m inden egyháznak, de különösen an nak, am elyik K álvin prófétai ü zen etét tiszteletben A negyedik parancsolat m ag yarázata arra is ösz­ ta rtja , ú jra meg kell tan u ln i, hogy bizodalm át és re­ tönzi K álvint, hogy szívünkre helyezze azt az evangé­ m énységét egyedül az élő Istenbe v etve szolgáljon. lium i igazságot, hogy a hétnek nem csak egy n a p já t, A második parancsolat m ag y arázatáb an K álvin, hanem az egész h etet, sőt az egész esztendőt — és az igaz, a lélekben és igazságban véghezvitt istentisz­ életünk m inden napját meg kell szentelnünk, azaz éle­ te le te t védi a középkori egyház istentiszteleti szoká­ tü n k e t Iste n a k ara tán ak cselekvésére és felebarátaink sainak elburjánzásaival szemben. E b b en a te k in te t­ szolgálatára oda kell szánnunk. B ár ebből a szem pont­ ben a reform áció egyházai nem kerülhetik el a dialó­ ból a h é t m inden n ap ja egyform a jelentőséggel bír, g u st azokkal az egyházakkal, akik képekben vagy mégis szükség van a nyugalom nap jára, hogy isten­ szobrokban istentiszteleti célra kiábrázolják a Szent­ tiszteletet ta rth a ssu n k és az ige hirdetését hallgassuk.

330

A vasárn ap n ak m int nyugalom n ap ján ak az elismerése (K álvin nem ism ert el m ás ü nnepnapokat) h u m anitá­ rius okokból is fontos, ugyanis meg kell óvni az álla­ to k a t és az em bereket a m értéktelen kizsákm ányolás­ tól. A nyugalom n ap ján ak megszentelése koru n kban is fontos, részben em beriességi okokból, m ásrészt egészségünk védelm ében, hogy ti. ta rtó zk o d ju n k sa já t erőink m értéktelen kizsákm ányolásától; ui. egészségünkért is felelősségei ta rto z u n k Istennek. Az önm agunk odaszánása és feláldozása égő áldozat­ ként, am i K álvin kedves gondolata — más, m int önm agunk tönkretétele. A z ötödik parancsolatban Iste n nem csak a szülők „illendő értékelését” és a hálaadó „m egfizetését” , hanem a különböző generációk egym ás irá n ti „szere­ tetszo lg álatát” rendeli. A hatodik parancsolathoz fű zö tt m ag y arázatáb an K álvin, b á r elismeri az élet szentségét, de fontosabb szám ára, hogy m it teszünk a m agunk és m ások életé­ vel. Az élet megszenteléséhez hozzátartozik, hogy a felebarát életét m egbecsüljük és szeretettel v éd jü k : „vagyis m ivel Iste n t félnünk és szeretnünk kell, senkit semmiféle bántalom m al ne illessünk, senki ellen sérelm et ne kövessünk el, senkit kihívóan ne tám ad ju n k , senkivel ne erőszakoskodjunk, h anem ellenkezőleg, h a féljük és szeretjük az Isten t, m indenkihez, b aráthoz és ellenséghez e g y arán t jó a k a ra tta l viseltessünk; ennek is, an n ak is kedvében já rn i igyekezzünk; ha valam ilyen b ajb a ju to tt, segítségére siessünk, és am ennyire tő lü n k telik, hasznára lenni igyekezzünk.” 25 A Mt 5,45 idézése Jézu sn ak a Hegyi Beszédben m on­ d o tt m ag y arázatára u tal, az ellenség szeretetének a p a­ rancsára. K álvin m értéke evangélium i m ódon radiká­ lis. Ő ugyan nem ism erhette a X V I. században a X X . század társad alm i és nem zetközi feszültségeit, jóllehet az a kor sem v o lt feszültségektől és h áb o rú k tó l men­ tes, K álvinnak az élet tiszteletéről és védelm éről szóló etikai princípium ait m éltán á llíth a tju k A lbert Schwei­ tzer etikai norm ái mellé. K álv in n ak az élet védelmé­ ről szóló etikai norm áit m a is felhasználhatjuk egy új nem zetközi békeethosz kialakításához. A hetedik parancsolat m ag y arázatáb an — „N e paráz­ nálko d j!” — K álvin m indenekelőtt a házasság méltó­ ságáról beszél. A coelibátus em beri rendelése ellen til­ takozv a kijelenti, hogy a házasságot m aga az Isten rendelte el, az apostol „m inden tek in tetb en tisztes­ ségesnek” ta rtja , a m i U runk Jézus pedig a k ánai m ennyegzőn való megjelenésével és első csodatételé­ vel m egszentelte (1Móz 2,18—24; Zsid 13,4; J n 2,1— 11).25 E gy olyan korban, am ikor a házasság intézm énye sokféleképpen veszélybe k erü lt, a társadalom szám ára fontos segítség lehet, h a a reform áció egyházai a re­ form átor a ty á k ta n ítá sa alapján a házasság m éltósá­ g á t megerősítik, és az egyház tag jai ebben a kérdés­ ben példaadóan já rn a k el. A hetedik p arancsolat m ag y arázatáb an K álvin to v áb b á a gondolkodás, a szó és te t t tisztaság át köve­ teli. Az élet megszentelése az, ha m inden tisz tá ta lan ­ ságtól m egóvjuk, amellyel m ag u n k at és felebarátun­ k a t beszennyezhetjük. K álvin m ag y arázata szerint a „Ne lo p j!" parancso­ lat nem csak felebarátaink jav ain ak önkényes eltulaj­ d o n ítását tiltja , hanem azt kívánja, hogy anyagi ja ­ v ain k at is teljesen Istennek szenteljük. E bből az kö­ vetkezik, hogy tu lajd o n u n k n ak nem abszolút urai, hanem csak sáfárai vagyunk, és ezért az a kötelessé­ günk, hogy a szükségben levőket m inden erőnkből segítsük. Legnagyobb fen n tartással kell fogadnunk a Max Weber vallásszociológus nyom án kialakult vélem ényt, hogy K álvin oka lenne a polgári tá rsad a ­

lom gazdasági fejlődése torzulásainak. Ezzel szemben világos, hogy K álvin gondolatai az anyagi javakról a korai kapitalizm us kinövései ellen és egy igazságos gazdasági rend érdekében íródtak le. Ezek a gondolatok m a is alkalm asak arra, hogy az eljövendő igazságos gazdasági világrend kialakításához hozzá­ járu ljan ak . Az élet megszenteléséhez ta rto z ik a kilencedik pa­ rancsolat szerint a m ásik ember tisztességének a megőrzése a bizalom és a jóhiszeműség m inden emberrel szemben: „M ivelhogy Iste n t félnünk és szeretnünk kell, senkit ham is vádaskodással ne sújtsunk, senkinek jó hír­ nevét ne rongáljuk, se ajk u n k a t, se fülünket ne adju k oda m ások szidalm azására vagy sértő kigúnyolására; senkiről rosszat fel ne tételezzünk és g y a n ú t ne tá p ­ láljunk. H anem inkább, ha féljük és szeretjük az Is­ te n t, m indenkiről, am ennyire csak lehet, jó vélem ény­ nyel legyünk, és tiszteletadással beszéljünk, m ások szavait és te tte it, am ennyire csak lehet, mindig a legjobb értelem ben véve, legyünk az ő becsületüknek hű szószólói (Mt 7,1; R m 13,7—8; 14,10—13). A rra is k iterjed ez a parancsolat, hogy semmiféle hazugság­ ban ne leljük kedvünket, hízelgő udvariaskodást ne színleljünk, hivalkodó és haszontalan fecsegéssel időn­ k e t ne tö ltsü k (Zsolt 5,10; M t 12,36—37; E f 4,29; 5,4).” 27 Mivel olyan nehéz m egállapítani, hogy hol kezdődik el az igazság eltorzítása, ta lán ez ellen a parancs ellen v é tü n k a legtöbbet. Pedig m ai világunkban is sors­ döntő kérdés az igazság, a bizalom az egyes em berek és népek között. A keresztyéneknek, az egyházi te stü ­ leteknek, a sajtónak a bizalom keltésből péld át kell adni. R ágalm azás és rosszhiszeműség ellen küzdve, elsősorban önm agunkban jó szolgálatot teh etü n k kor­ szakunkban a m ai em beriségnek, am ikor a bizalm at­ lanság sodorja egyre nagyobb veszedelembe a világot. A tö rvény m agyarázatának a végén, a tizedik paran­ csolat kapcsán K álvin a jogok és kötelességek tá rsa ­ dalm i e tik á já t fejti ki. Ez a parancsolat — „N e kí­ v á n d . . . ” — evangélium i m agy arázatáb an tö b b e t je­ lent, m in t a felebarát feleségének vagy vagyonának az elkívánását: „E g yébként azt a tilalm at, hogy a m á­ sét ne kívánjuk, arra is v o n atk o ztatn u n k kell, hogy kiki hiv atása szerint töltse be a m aga tisztét, és a d ja meg m ásoknak azt, am ivel nekik kötelessége szerint tarto zik (E f 4,1). M ert a m ásét kívánja és ta r tja vissza az, aki nem végzi el m indazt, amivel h ivatásának köte­ lezettsége szerint m ásokkal szemben ta rto z ik .” 25 A felsőbbségnek és a polgároknak, a szülőknek és a gyerm ekeknek, az ifjaknak és az öregeknek, a vezetők­ nek és a beosztottaknak m egalapozatlan kívánságok h ely ett teljesíteniök kell kötelezettségeiket, ui. m in­ den státussal és m inden joggal kötelesség is já r együtt. H asonlóképpen érvényes ez az egyházra is. K álvin az 1536-os In stitu tio b an elsőbbséget szen­ tel a törvény m agyarázatának. Mégsem válik m oralis­ táv á , m ert a tö rv én y t a szeretet k ettő s parancsa ér­ telm ében és a H egyi Beszéd evangélium i lelkületével m agyarázza. Nem a tiltá st emelve ki benne, hanem azt, ami az élet m egszentelését, Isten a k a ra tá t és az em ber ja v á t szolgálja. K álvin törv én y m ag y arázata az evangélium ba ág yazott isteni a k a ra to t közli velünk lábaink szövétnekeként, ú tm u ta tásu l. A z é le t m e g sze n telé se a k ereszty én szab ad ságb an K álvin olyan fontosnak ta r tja ezt a té m át, hogy a műve végén külön nagy fejezetet szentel az ügynek (VI.). Az sem véletlen, hogy ebben a fejezetben az

331

„egyházi h a ta lm a t” és „az állam i korm ányzást” e g y arán t az élet m egszentelése körébe v o n ja.29 A ke­ resztyen szabadság azt jelenti, hogy a keresztyén em ber lelkiism eretében nincs többé jelen a törvénytől való félelem, sőt K risztusban a tö rv én y felett áll. E z t a kijelentést K álvin igen dialektikusan fejti ki, am i­ ko r a későbbiekben azt m ondja, hogy a keresztyén em ber K risztusban szabad lelkiism erettel engedel­ m eskedik Isten törvényének. A keresztyén em ber szabadsága to v á b b á azt jelenti, hogy felszabadul m in­ den m egrom lott vallási és világi a u to ritás alól, am ely nem teljesíti kötelességét és p erv ertáló d o tt: „ H a m ár m ost a sz a b a d s á g n a k ... k iváltságával m egajándéko­ z o tt hívő lelkiism eret K risztus jótétem ényeként el­ nyerte azt, hogy többé semmiféle külső szabály bilin­ cseiben nem keveredhetik olyan dolgokba, am elyek­ ben az Isten azt ak arta, hogy szabad m aradjon, ezzel azt is m egállapítottuk, hogy a hívő lelkiism eret m in­ den em beri h atalom alól fel is szabadult.” 30 E zért szabad a keresztyén em ber az egyház reform ációjára, h a az egyházban olyan szertartások, ta n o k és szer­ vezetek jelennek meg, am elyek nem K risztus rendelése szerint valók, és am elyek akadályozzák küldetése be­ töltésében. H asonlóan kell viszonyulnia a keresztyén em bernek a felsőbbséghez is. A világi felsőbbség Isten rendelése és ajándéka a gonosztól fenyegetett em beri­ ség szám ára, hogy az a rendről gondoskodjék és a köz­ jó t elősegítse. E zért a felsőbbséget m indenkinek tisz­ teletb en kell ta rta n ia . H a azonban a felsőbbség per­ vertálódik, a becsületes polgárokat üldözi és a gono­ szokat m egjutalm azza, az emberiség tö rvényeit nem tiszteli, akkor — nem egyéni önkényből (K álvin a terrorizm us és az anarchia ellen van), hanem a tö r­ vényes intézm ények és hatóságok h atáro zatáb ó l el lehet táv o lítan i a felsőbbséget. K álvin a keresztyén szabadságból eredően az indirekt ellenállási jog m ellett foglal állást, és ezzel a társadalom m egváltoztatása, a forradalom jogosultsága m ellett em el szót. T udjuk, hogy K álvinnak ez a ta n ítá sa m ilyen erőt és segít­ séget je le n te tt őseinknek a m ú lt századok szabadság­ h arcaiban. A Kálvin á ltal h ird e te tt ellenállási jog tet­ te n érhető m ár Bocskai Istv á n k iáltv án y áb an is, am ellyel szabadságharcát indokolta. K álvinnak ez a ta n ítá sa segítette egyházunkat, hogy a m ásodik világ­ háb o rú u tá n i korszakfordulón elszakadjon a megrom­ lo tt régi társad alm i rendszertől, és igent m ondjon az igazságos program m al fellépő és azt teljesítő új tá rsa ­ dalm i rendszerre. K álv in n ak az élet m egszenteléséről szóló ta n ítá sá t az 1536-os In stitu tio b a n v alójában szélesebb történel­ m i összefüggésbe állítv a é rtjü k meg. E zek nem pusz­ tá n egy zseniális ifjú jogász-teológus gondolatai, hanem a reform áció leghaladóbb ágának, a francia és svájci reform ációnak egyéni és közösségi életet á t­ form áló, nagy tá v la to k a t felölelő program ja. K étség­ telen : m ögötte áll L uther, a reform áció a ty ja , de mö­ g ö tte áll a nagy plebejus reform átor Zwingli is, tr a ­ gikus halála ellenére is sikeres forradalm i példájával. K álvin az 1536-os In stitu tio t I. Ferenchez, a franciák királyához cím ezte, te h á t E u ró p a nyilvánossága elé szánta. K álv in m ögött m ár olyan b á to r t e t t áll, m in t Cop M iklósnak, a Sorbonne re k to rán ak az egész francia közvélem ényt felkavaró bem utatkozó beszé­ de, am ely a 23 éves K álvin inspirációjára született. K álv in n ak m enekülnie k ellett hazájából, és a mene­ külő m ögött intő jelk én t fellobogtak a m áglyák. K ál­ v in — am in t I. Ferenc királyhoz in tézett előszavából

332

kitűnik —, m ár elszánta m agát a reform áció nagy szol­ gálatára, arra, hogy szívét égő áldozatul az Ú rnak szenteli. E z t a szolgálatot, Calvinus servus Dei életrehalálra vállalta; teljes ö n tu d a tta l írja a királynak: „Nem egészen jelentéktelen előhaladást te ttü n k Isten ke­ gyelme és az evangélium által, úgyhogy rágalm azóink­ kal szemben életünk a tisztaság, a jóság, az irgalm as­ ság, az önm egtartóztatás, a k ita rtá s, a szerénység, röviden m inden erény példája lehetne. H ogy mi Iste n t őszinte szívvel féljük és tiszteljük, arról könnyen m eggyőződhet bárki, mivel m ind életünk, m ind halá­ lunk által az Ő nevének m egszentelésére törekszünk.” 32 Így le tt K álvin K is-In stitu tio ja nem csak a keresz­ ty én szabadságból fakadó radikális reformáció „M agna C h artája” , — „A ranybullája” , hanem olyan erkölcsi alapértékek hordozója, am elyek nélkül em beri kö­ zösség és a népek közössége nem állhat meg és nem ú ju lh at meg az egyház a történelem U rától k a p o tt idő­ szerű feladatok m egoldására. E zért m éltán b ízhatunk abban, am it Révész Im re 1936-ban, az In stitu tio megjelenésének 400 éves jubileum a alkalm ából írt: „Az In stitu tio tö rtén etén ek legszebb napjai — ezt hisszük és ezért könyörgünk — még elő ttü n k van­ n ak .” 32 Kocsis Elemér JE G Y Z E T E K 1. J . a. v an W ijk : „C alvin on th e C hristian Life” , in O ur R efor ­ m atio n al T rad itio n , 1984. 276. — 2. W . N iesel : Die Theologie Cal­ vins, 19572. A z eddigi k u ta tá s összefoglalását l. a bevezetésben. — 3. Corpus R efo rm ato ru m . O pera Calvini I— IV. 1863— 66. Befejező k ö tetei L V III— L IX . 1900; J . C alvini O pera Selecta ed. P . B a rth Niesel. I— I I I . 1926— 1928; A m ag y ar ny elv ű idézeteket V ictor Já n o s fordítása a la p já n k észítette m : „ K á lv in Já n o s In stitu tio ja , 1536 (B u d ap est 1936). — 4. Roach, D .H .: E th ic a l im plication of J o h n C alvin’s theology, F o rt-W o rth , T exas 1951; Severijn, J . : G eschiede ­ nis der E th ik , J . H . K ok, 1940; van W y k : „C alvin on th e C hristian Life” uo. — 5. Jo n . C alvin: C hristliche G laubenslehre n ach der ä lteste n A usgabe vom J a h re 1536, zum ersten m al ins D eutsche ü b ersetzt von B e rn h ard Spiess, 1 8 8 7 . 136— 137. — In stitu tio 1 9 3 6 — V ictor 1936, 113— 114. — 6. In stitu tio 1536 — V ictor 1936, 23. — 7. L. L u th e r W A 10, I . 17. vö. O tto Weber: G rundlagen der D ogm a­ tik , II. 1962. 296; W . N iesel : Das E vangelium u n d die K irchen E in L eh rb u ch der Sym bolik, 1960. 159 ff. — 8. L. Seebass-Brase: „ H eilig ” Theologisches Begriffslexikon zum N T . 645— 657; Soggin— E rking: „H eilig ” Bo R eike-B ost: B iblischhistorisches H an d w ö rter­ buch II. 681— 683; J . H em pel: G o tt u n d M ensch im A T, 1936; R . Otto: D as Heilige, 195829-30; Dillschneider: D as Heilige im N T 1926; R . A steing: Die H eiligkeit im C h risten tu m , 1930. — 9. Vö. O. W eber: G rundlagen der D ogm atik, I I. 406. k k ; C alvin; In sti­ tu tio 1936. OS. I. 62. k .; In stitu tio 1559 I I. 7. 12 k k . — 10. In sti­ tu tio 1536 — V ictor 1936, 22— 23. — 11. In stitu tio 1536 — V ictor 1936, 25. — 12. In stitu tio 1536 — V ictor 1936, 25. — 13. In s titu ­ tio 1536 — V ictor 1936, 26. — 14. In s titu tio 1536 — V ictor 1936, 26— 27. — 15. In stitu tio 1559, U n te rric h t in der christlichen R eli­ gion. In s titu tio Religionis C hristianae. N ach der letzten A usgabe übersetzt u n d b e a rb e ite t von O. W eber, 1936. II, 11. 1; 16,1. — 16. In stitu tio 1536 — V ictor 1936, 25— 28. — 17. Irodalom az élet m egszenteléséhez K álv in n ál: A. Lang: R ech tfertig u n g u nd H eiligung n ach C alvin (zwei V orträge 1911); J . Haarbeck: Die L ehre von der H eiligung n ach Jo h a n n es C alvin, 1928; W . K olf haus: Vom c h rist­ lichem L eben n a c h Jo h a n n es C alvin, 1949; R o n a ld S. W allace: Cal­ v in ’s D octrine of th e C hristian Life, 1959; J . B oisset : „ J u stific a tio n et S anctification chez C alvin” in N euser: C alvinus Ih eo lo g u s, 1976; T . Stadland: R e ch tfertig u n g u n d H eiligung bei Calvin, B eiträg e z u r G eschichte u n d L ehre d er R eform ierten K irche X X X I, B a n d 1972; Fejes S án d o r: K álv in a m egszentelődésről, 1985. E van g éliu m i K á l— vinizm us F ü z e te i; Békési A ndor: K eresztyénség a m indennapi g y a­ k o rla tb a n . K álv in ta n ítá s a a m egszentelődésről. R ef. E g y h áz 1964, 85— 8 7; Ú j K álv in -p o rtré. R ef. E g y h áz 1986, 99— 102; A sá k ram en ­ tu m o k haszn a K álv in sz erin t: m in t m egszentelődésünk k iv á ltk é p ­ pen való eszközei. Theol. Szemle 1986, 7— 72. — 18. In stitu tio 1536 — V ictor 1936, 85— 89. — 19. Vö. W . N iesel: C alvin w ider O siander R echtfertigungslehre (Z eitschrift f ü r K irchengeschichte 1927): Syllogism us P ra c tic u s? (Aus Theologie u n d G eschichte d er R efor­ m ierten K irche, 1933). — 20. In stitu tio 1536 — V ictor 1936, 89. — 21. Uo. — 22. In stitu tio 1536 — V ictor 1936, 26— 29. — 23. In sti­ tu tio 1536 — V ictor 1936, 30— 32. — 24. In stitu tio 1536 — V ictor 1936, 34— 37. — 25. In stitu tio 1536 — V ictor 1936, 38. — 26. In ­ stitu tio 1536 — V ictor 1936, 39. — 27. In stitu tio 1536 — V ictor 1936, 40 — 28. In stitu tio 1536 — V ictor 1936, 11— 42. — 29. In — s titu t io 1536 — V ictor 1936, 253— 325. — 30. In stitu tio 1536 — V ictor 1936, 264. — 31. In stitu tio 1536 — V ictor 1936, 21. — 32. Révész Im re : „A z In stitu tio tö rté n e te ” ; In stitu tio 1536 — V ictor 1936. B evezetés IX — L X X V I.

A Szentlélekről szóló tanítás Bucernél és Kálvinnál B ev ezetés A Szentlélekről szóló ta n ítá s összehasonlítása B u­ cernél és K álvinnál teológiájuk k özéppontjába vezet el bennünket. De ezzel még nem m o n d tu n k el m in­ dent. M int mozgalom, m aga a reform áció fedezte fel ú jra a Szentlélekről szóló ta n ítá st. Bizonyos m értékben valam ennyi reform átor a Szentlélek teológusának nevezhető. Mégis főként Zwinglit, B ucert és K álvint szokás így nevezni. Az ő gondolkodásukban ju t döntő szerephez a Lélek személye és h atása. H a visszaem lékezünk L uthernek M arburgban B u­ cerhez in té z e tt szavaira, akkor válik világossá előt­ tü n k , hogy hol m u tatk o zn ak különbségek a lu th erá­ nus és a későbbi reform átus hagyom ány között. L u th er a Lélekről szóló beszédből az Ige aláértékelését h allo tta ki. A spiritualizm us m inden form ájától re t­ teg ett, s úgy vélte, hogy Bucer gondolatai m ögött K a rlsta d t eszméi rejlenek. É ppen ezért nem tu d o tt különbséget ten n i a biblikus pneum atológia és a spiri­ tu a lista dualizm us között. M arburgban L u th er, B u­ cer és Zwingli személyében a Lélek m unkálkodásáról különböző felfogások s ezzel a spiritu alitás különböző­ ségei állo ttak egym ással szemben. L u th e rt sem m ikép­ pen sem lehet ugyanúgy a Szentlélek teológusának nevezni, m in t K álv in t és B ucert. De a k é t u tó b b it nem jellem ezhetjük-e joggal m ás­ k én t is? V ajon ezzel a megnevezéssel m indenestül rá ­ találtu n k -e teológiájuk m agvára és velejére? M artin G reschat 1978-ban az etik áb an kereste M artin B ucer teológiájának k iin d u ló p o n tját: „O lyan teológia ez, am ely tág ab b értelem ben társad alm i e ti­ ka” . G reschat B ucer teológiáját első és utolsó írásá­ ban lá tja körvonalazva: a „D as ym selbs nyem ant, sondern andern leben soll” és a „D e Regno C hristi” cím űekben. Az em ber nem önm agáért, hanem m áso­ k é rt él. E hhez a K risztus aján d ék ak én t k a p o tt megiga­ zulás j u t t a t el bennünket. E k k o r áll az em ber a Lélek abszolút u ralm a a la tt, s ez teszi lehetővé szám ára, hogy engedelm eskedjék a terem tés eredeti rendjének. Így tek in tv e, kerül B ucer teológiája ab b a a tág keretbe, am elybe valóban tarto zik . E z a felfogás job­ ban illik a b b a a képbe, am ely egész m űvében kifejezésre ju t, m int az, amellyel H . E . W ebernél találkozunk. B ucer teoló g iáját ő úgy határo zza meg, m in t krisztocentrikus etikai L élek-m isztikát. S itt m inden „ a K risztus-hit gyak o rlati megélésén” m úlik. Az etikai-m isztikus vonás a h u m an ista kegyességből ered. Ezzel a megjelöléssel W eber kétségtelenül Bucer teológiájának egyik összetevőjére u ta lt, de ezzel még nem jellem ezte ezt a teológiát a m aga teljességé­ ben. J . M üller B ucer teológiájához a kulcsot sem Isten ­ értelm ezésében, sem a k ettő s predestinációról szóló ta n ítá sá b a n lá tta , hanem úgy vélte, hogy ez a kulcs „az ő sajátos értelmezése az eredendő bűnről szóló ta n ítá s ró l” . M üller ebben „ a h u m an ista antropológia m ódosulását” lá tta . B ucer a „liberum arb itriu m ” feladásával term észetesen a hum anizm us lényegét ta g a d ta meg. E zenkívül ebből L u th e r teológiájának olyan átform álódása is követk ezett, am ely a strass­ burgi refo rm áto rt a m isztikától befolyásolt rajon­ gónak tü n te th e tte fel. L áth ató , hogy B ucert i tt teológiájának csak egyik része alap ján ítélik meg, s hogy ő t nem csak L utherrel hason lítják össze, hanem L u th er m ércéjén m érik is meg. K érdéses, hogy így igazságosak vagyunk-e

vele szemben. Stepens-szel e g y ü tt mi azt m ondjuk, hogy Bucer teológiájához több kulcs is van, s ezek egyike — bár nem az egyetlen — a Szentlélekről szóló tan ítása. De hozzátesszük, hogy ez a kulcs azt a fő b ejárato t n y itja meg, am elytől az összes többi kam ráb a el lehet ju tn i. Teológiájának valam ennyi részlete további spekulációkhoz vezethet, h a sze­ mélyisegének titk á t a Szentielekről szóló tanítással oldjuk meg. U gyanezt kell elm ondani K álvin teológiájáról is. H a m egtagadnók is teológiájától az eredetiség jelle­ gét, a Szentielekről szóló ta n ításátó l „nem lehet meg­ tag ad n i a sajátos kiképzést” . K álvin nem vázolja fel az isteni igazságok valam ilyen rendszeret. Elgondo­ lásának egysege a „cognitio Dei e t hom inis” együtte­ séből adódik, mely fel- ill. megismerés teológiájának ta rta lm i és form ai alapelve. K álvin ezzel dogm atikája első és m indenek felett való locus-ává em elte azt a helyet, ahol az em ber találkozik Istennel es m in t bű­ nös m egigazulást n y er: „locus optim us et ad’docendum aptissim us” . Í gy válik egységessé az In stitu tio , de ez az egység nem valam ilyen lezárt rendszer egysege. Olyan egy­ ség ez, am ely mindig n y ito tt m arad Isten, az em ber és a világ felé. Mégsem antropológiai m eghatározott­ ságú ez az egység. A bban a Lélekben gyökerezik, aki Jézus valóságos jelenléte által hozza létre a találko­ zást Isten és az em ber között. A zt is el lehet m ondani, hogy szinte m in d en ü tt a L élek jelenvalósága óvja meg K álvin ta n ítá s á t a m egm erevedéstől. M iként B ucert, K álvint is a Szentlelek teológusának lehet nevezni. A Lélek fuvalm a já rja á t k e rtjé t és teszi élővé és virágzóvá. Ez érvényes az In stitu tio ra, de ugyanígy a kom m entárokra, igehirdetéseire és leveleire is. A Lé­ lek fúvása m in d en ü tt hallható. K érdésünk m ost azonban ez: H onnan jön ez a Lélek?

A p n eu m a to ló g ia ism ertető jeg y ei A Lélekről krisztológiai m eghatározottságú ta n ítá s eg y arán t m egtalálható B ucernél és K álvinnál is. A Szentlélek a K risztus Lelke. Ő keresztel Szentlélek­ kel. A Lelek K risztus ajándéka. A pneum atológia nem csak következik a krisztológiából, hanem ez teszi azt hatásossá is. K risztus, m int az A ty a örök Igéje, m int Isten egyszülött Fia, birtokolja a Lelket, cui spiritus praeter mensuram (akié a L élek m értéken felül). B ár B ucert a Lélekről szóló beszédében elsősorban nem a trin itá riu s h á tté r érdekli, erről sem feledkezik meg. A L élek az A ty átó l és a Fiútól jön: „Isten egy, ezér t nem lehet semmilyen különbségtétel közötte, az Ő Igéje és a Szentlélek között, aki üdvözítő és m indent megelevenítő erő, akiről itt szólunk” (neque esse p o te s t. . . ullum substantiae discrimen). E bben az összefüggésben beszél B ucer a Szenthárom ság m űködéséről (opera T rinitatis), am ely bár lá th a ta tla n , de a személyek különbségét nem szünteti meg. E z t az erőt azonban K risztus nyerte el, úgyhogy a Szent­ lelek m űködésében isteni erő nyilvánul meg. E z az oka annak, hogy a pneum atológia első renden nem a Szenthárom ság, hanem a krisztológia jegyében áll. A Lelek K risztus m unkájának a gyümölcse. E bben az összefüggésben szól Bucer a te s ttélétel jelentőségé­ ről.

333

E z t a gondolatot sohasem e jti el, hanem egyik utolsó írásában bővebben dolgozza ki, hogy jelezze az Istennel való egyesülés és közösség erejét. Isten K risztus testtélételében (Christus incarnatus) kezdte el a z t a közösséget (communio) az em berrel, am ely az őrök üdvösségre ju tta t. S még erőteljesebben húzza alá B ucer K risztus felm agasztaltatásának a jelentő­ ségét. E n n ek h átteréb en valam iképpen a kereszt áll. Felem eltetése egybeesik a megdicsőülésével, de ez nem jelen ti azt, hogy a kereszten szerzett jóvátétele kevésbé lenne jelentős. A m i U runk Jézus K risztus­ n a k a vére alapján ajándékozza Isten a L elket az övéi­ nek. Istennél egyetlen és örök m a v an — s ugyanezt m ondja B ucer a predestinációról is: Istennel nincs successio tem porum , te h á t a keresztnek az em ber bűnbeesése ó ta m egvan a jelentősége és ereje. A Lelket a kereszten szerezte meg szám unkra, de a Lélek ereje csak a K risztus felem eltetése, megdicsőülése által m u tatk o zik meg. M indazok, akik v alaha is h itte k , a világ kezdete ó ta a Lélek birtokosai voltak. E z a Lé­ lek azonban a m aga teljes erejében csak K risztus megdicsőülése által le tt nyilvánvaló. A Lélek K risztus­ nak, m in t K irály n ak az ajándéka. A krisztológia és a pneum atológia B ucernél a K risz­ tu s h árm as tisztéről szóló tan ításh o z kapcsolódik. A Lélek kente fel m ag át K risztu st is prófétává, fő­ p a p p á és királlyá és Ő form álta á t a hívőket is e hár­ m as tisz t betöltésére. K risztus által nyerik el a hívők a felkenetést. Az Ő felkenetésében részesednek. Így u ralkodik Ő felettü k nem külsőleg, hanem belsőleg az Ő Lelke á ltal s form álja á t őket p rófétákká, kirá­ lyokká és papokká. A három féle tisztről szóló eme ta n í­ tá s t B ucer nem dolgozta ki tovább. A m unus duplex fontosabb szerepet játszik nála. I t t a prófétai tiszt bennefoglaltatik a papi tisztben. A m unus duplex-nél a hangsúly főképpen a királyi tisztre esik, de az nem is csodálható a „ R egno C hristi” szerzőjénél: „Sed proprie regnum C hristi idem est, quod sacerdotium eius, et situm in iustificatione im­ piorum , e t intercessione pro sanctificatis” . A zt m ond­ h a tju k , hogy K risztus királyi uralm a főpapi tisztének ellátásából adódik. Az ő királysága (regnum) ak tív főpapi szolgálat (sacerdotium ). E z akkor fejeződik be, am ikor királyi uralm a is véget ér. A m unus triplexről szóló ta n ítá s t B ucer tág ü d v tö rtén e ti keretbe illeszti, am elyben a Lélek teszi h aték o n n y á K risztus királyi uralm át. A m it K risztus m int király végez, azt Lelke által végzi. A regnum C hristi egybeesik a Lélek uralm ával. A Lélek által viszi teljességre K risztus a v ála sz to tta k a t. Az ő dicsőségét a Lélek m unkája teszi nyilvánvalóvá. E z különös h angsúlyt kap a jánosi Paraklétos-szövegekben. A Lélek által válik m aga K risztus is m egdicsőült királlyá az övéi körében. A pneum atológiának ezzel a krisztológiai vonásával különbözik B ucer felfogása a Szentlélekről a ttó l a felfogástól, am ely szerint a Lélek egyetem es isteni Lélek. B ornkam m helytelenül állapít meg egy általános k ijelentést, am elyben P lato és m ás filozófusok az egyetem es L elket képviselik, s am elyben a Lélek nem m ás, m int a term észeti kijelentés lelke. Bucer érdek­ lődése a klasszikus filozófia irán t pedagógiai indíté­ kokból ered. Bizonyos előkészítő szerepet tu lajd o n ít neki, de ez a döntő ponton ela k a d t: nem jele n tette ki az evangélium lényegét, a bűnök b o csánatát. Az igazi bölcsességet az em ber nem a filozófiától k ap ja meg, h an em K risztustól és az Ő L elkétől. Ő ta n ít meg m in­ k e t Isten és önm agunk megismerésére. A filozófia azonban a döntő ponton cserben hagy bennünket. K risztológiai pneum atológiája elh atárolja B ucert a spiritualizm ustól is. A kiket a Lélek vezérel, azok

334

ezért nem ju tn a k viszonylagos önállóságra K risztusra nézve is. A m ikor B ucer ezt m ondja: „D er Geist G ottes, zu version göttlich Schrift, so w eit im Glauben not, haben alle M enschen” , akkor ezen m inden hívő papi tisz té t érti, am ely n ála pneum atologikus m eghatá­ rozottságú. A Lélek a K risztus lelke, aki összekapcsol m inket K risztussal s a K özbenjárót illetően sohasem tesz önállóvá. Szabadság csak o tt van, ahol a Fiú te tt szabaddá m inket. Istenben, K risztusban van a m egváltás. Az alkalm azás a Lélek m űve, aki ehhez az Igét, a sákram entum okat és a m egelevenítő h ite t használja fel. A Lélek m unkája K risztus m u n k áján ak az alkalm azása, v alam int teljes és állandó odakap­ csolás a m egdicsőült K özvetítőhöz, aki m aga ural­ kodik felettünk. S ha m ost B ucertől K álvinhoz fordulunk, sok tekin­ tetb e n hasonló gondolatm enettel találkozunk. A meg­ dicsőült K risztus a Lélek á ltal m unkálkodik. Mind­ az, am it K risztus m ondott, a Lélek re jte tt m unkál­ kodása révén válik ja v u n k ra — m ondja az In stitu ­ tio 3. könyve első fejezetének felirata. K risztus ural­ m á t (regnum) a Lélek m eggazdagodása jellemzi (uberior Spiritus affluentia). Ez a gazdagság azonban K risztus dicsőségére vonatkozik. E g y e té rth e tü n k W . K rusche-val: „A Szentlélek sajátossága (proprium ) nem önm aga jelenvalósága, hanem K risztus jelenva­ lóvá tétele. Ez az állítás: ,A Lélek teszi jelenvalóvá K risztust és az általa n y e rt üdvösséget’ K álvinnál mindig így is hangzik: K risztus m aga és az ő üdvös­ sége a Lélek által válik jelenvalóvá. H a a z t kell m on­ danunk, hogy K álvin krisztológiájában erős hangsúlyt kap a pneum atológia, akkor azt is hozzá kell tennünk, hogy a Lélekről szóló ta n ítá sa erősen krisztologikus hangsúlyozottságú: a k é t személy sajátosságai (pro­ pria) nem mindig válnak el élesen egym ástól. . . ” E z u tó b b it azonban sem m iképpen sem szabad a krisztológia elspiritualizálásaként felfognunk, s meg­ fordítva, a krisztológiai vonás sem szorítja h á tté rb e a Lélek m u n k áját. K álvin tá g ra n y ílt érdeklődést ta n ú sít a keresztyén spiritualitás sajátossága iránt, s az ő teológiáját az „experientia” erős figyelem bevéte­ lére te k in te tte l valam iképpen ta p a sztala ti teológiának is lehet nevezni. Ez az experientia azonban nem val­ lásos pszichológia. Lényege K risztusnak a Lélek által k ö z v e títe tt egzisztenciális megismerése. Ehhez járu l még, hogy K álvin sem K risztus személye és m u n k ája egységének fe n n ta rta tása végett alkalm azza a m unus trip lex sém áját, hanem különösen azért, hogy kife­ jezze vele a „ lá th a tó tevékenység” gondolatát. Ez a szerepe a „Lélek á ltal” szavakkal jelölt fogalom nak. I t t nem té rü n k ki e ta n ítá sn a k K álvinnál végbe­ m ent kifejlődésére. Csak an n y it jegyzünk meg, hogy nem p u sztán egyetlen B ucerrel való megegyezésről van szó, hanem B ucernek K álvinra gyakorolt h a tá sá­ ról is. Megegyezés k ö zöttük annyiban van, hogy K ál­ vin is erősen hangsúlyozza a m unus duplex-et. A pró­ fétai tiszt különösen a m egalázkodás állapo tára vo n at­ kozik. A teljes hangsúly azonban K risztus királyságán (regnum ) van, am elyet K álvin — akárcsak B ucer — nem Á rontól, hanem M elkisédektől eredeztet. K risztus királyi uralm a a Szentlélek kitöltésével kezdődik, m in t ahogy a Lélek is K risztus királyi u ralm át állítja előtérbe a hívők m egszenteltetésében: a Lélek közöl­ tetése az ő uralm a gyakorlásának egyik m ódja (mo­ dus). A m egváltás elvégeztetett, az áldozat felhasz­ nálása (applicatio) még ta rt. K álvin ezt ugyanazzal a szóhasználattal fejezi ki, m int B ucer: „quod C hristi sanguine abluim ur, eius proprium opus est” . K risztus az örök főpap, de papságát a Lélek által gyakorolja, s ezzel hangsúlyozza király-voltát. A kárcsak Bucernél

n ála is Lelke á lta l válik eredm ényessé a m unus Christi. E nnek az egyezésnek B ucer h a tá sa az alapja, m iként ezt M. J . Courvoisier k im u ta tta . E b b en olyan anyag­ ra tám aszk o d h ato tt, am elyet tö b b katekizm us össze­ hasonlítása szolgáltatott. E n hozzáfűztem még olyan szövegeket is az E vangélium i K om m entárból, am elyek szinte szó szerint egyeznek K álvin előadásával. Bucer is, K álvin is K risztus hárm as tisztének fényében lá tja a pneum atológiát, s e tisztek k özött első helyen az ő királyi u ralm a áll. A z ü d vtö rtén eti k eret A Lélek m u n k á já t i t t ü d v tö rtén eti keretbe foglal­ juk. Az ü d v tö rté n e t alapvonalai lá th a tó k m ár B ucer első Írásában is: „Das ym selbs nyemant, sondern an­ dern leben soll”. Iste n azért te re m te tte az em bert, hogy k itű n jé k az ő jósága. A b ű n m egzavarta az üd­ vösségnek ezt a re n d jé t: Isten ism eretével e g y ü tt el­ v eszítette az em ber önm aga ism eretét is. Az em bernek Iste n jósága eszközévé k ellett válnia. A terem tés ere­ deti re n d jé t a Lélek állítja helyre, am i azt jelenti, hogy K risztus á lta l és a h it á lta l áll helyre. K risztus á llítja helyre és a beléje v e te tt h it állít helyre m inket, azaz Ő állítja helyre azt a helyes és isteni rendet, am elyben te re m te ttü n k . Így kapcsolódik a Lélek m u n k ája az Isten által szándékolt rend helyreállí­ tásához. E bben a felfogásban m egm utatkozik egy a L utheré­ tő l eltérő szemlélet, am ely k itű n t m ár a heidelbergi dispu ta alkalm ával is. Ism erjük B ucer lelkes reakció­ j á t L u th e r tételeire, de azt is látju k , hogyan h ely ette­ síti B ucernél a törv én y és az evangélium közötti lu­ th eri ellentétet a tö rv én y és a Lélek kom binációja. A törv én y n ek és a Léleknek ez a kom binációja éppen olyan fontos B ucer szám ára, m int az evangélium é és a Léleké. 1529-ben ír t Z so ltár-K om m entárjában elutasítja B ucer L u th er felfogását a törvényről és az evangélium ról. „A m i a külső ta n ítá s t, az externa doctrina-t illeti, a tö rv én y is n y ú jt Isten-ism eretet” . De a tö rv én y ezt nem te h e ti meg a Lélek nélkül, m in t ahogy az evangélium sem szerez üdvösséget a Lélek nélkül. T örvény és evangélium , b etű és Lélek az evangé­ lium törvényének m egértésére vonatk o zn ak Lélekkel, vagy Lélek nélkül. „E gyes ú jító k úgy tesznek különb­ séget a tö rv én y és az evangélium k ö zö tt, hogy az evan­ gélium csak ígéreteket tartalm az, a törv én y pedig csak előírásokat, am elyekkel követel v agy tilt Isten v alam it” . B ucer szerint ez a különbségtétel ellenkezik a Szentírással. Az evangélium nem ígéret, hanem annak m eghirdetése. A tö rv én y doctrina vitae, de ugyanúgy az az evangélium is. B ucer nem k ív án a szavakon vitatk o zn i. E g y et tu d érten i a különbségtétel szándé­ kával. A cognitio Dei egésze egy követelésen és egy ígéreten alapszik: az első megaláz, a m ásodik felemel bennünket. Az első m eg tan ít önm agunk ism eretére, a m ásodik istenism eretet szerez. A követelm ény részei: hum iliatio, p o enitentia, cognitio nostri, m ortificatio (m egalázkodás, b ű n b án at, önm agunk megismerése és megöldöklése). Az ígéret részei: erectio (felemelés), cognitio Dei (Isten ism erete), iu stitia (m egigazultság) és a boldogság plenitudo-ja (teljessége). E g y ü tt azon­ ban ezek a cognitio Dei és az igazi p ietas alkotó elemei. De ez m indig is m egvolt, ez képezte az ó-szövetség lényegét és ez valósul meg sokkal gazdagabb m ódon az új szövetségben. A törv én y és az evangélium luth eri ellentéte nem egyezik meg Bucernek az ó- és új szövetségről a lk o to tt

felfogásával. Az utó b b i nem is helyettesíti az előbbit. Amire L u th er gondol, am ikor a törvényről és az evan­ gélium ról beszél, azt B ucer az igazi pietás egyik ré­ szeként veszi át. I t t B ucer nem különbözik Oecolam­ padiustól és C apitotól. Az ó- és újszövetségről vallo tt felfogását ism ét tárg y alja B ucer a „De abrogatione legis” címszó alatt. A frontok kezdettől fogva R óm a és az újrakeresztelők ellen irányulnak, vagy így is m ond­ h a tn ó k : a legalizmus és a libertinizm us ellen. B árm i­ lyen különbséget teszünk is az ó- és az új szövetség között, a lényeg m indkettőben azonos. A szövetség egységéről n y ert felismerését B ucer főként a gyerm ek­ keresztségről fo ly ta to tt v itáb an fejtette ki. Megmu­ ta tta , hogy az egység a Szenthárom ság Isten m unkájá­ nak folytonosságában van, az administratio és a doc­ trina pietatis-ban. Az új szövetség többlete a „revelatio am plior” (bővebb kijelentés), a „spiritus p o tentior” vagy „opilentior” (az erőteljesebb vagy gazdagabb lélek), s az egész „evidentior” és „efficacior” (nyilván­ valóbb és eredm ényesebb). A cezúrát K risztus felm agasztaltatása, glorifiká­ ciója hozta el, de K risztus mégis tegnap és m a, és m indörökké ugyanaz. Mindig m egvolt ez a pietas, s ezt mindig K risztus ad ta. Négy h é tte l azelőtt, hogy szám űzöttként el k ellett hagynia Strassburgot, védel­ mezte meg B ucer egy 45 tételes disputációban az óés új szövetség egysegét. E nnek az egységnek ez az ígéret az alap ja: „ É n vagyok te Istened” . A lapja to v áb b á az ezen ígéretbe v e te tt h it is, am ely a szeretet­ ben nyilvánul meg. U gyanezt a gondolatot fejezi ki Bucer, am ikor Isten népének három koráról beszél: a „puerilis” , az „ad u l­ tio r” és a „plene virilis aetas” -ról (a gyerm ek-, az ifjú. és a teljes férfikorról). „ P u e ritia ” -jában sok szertartásra volt szüksége, am elyek hozzátartoztak a külső Igéhez (adiectis externo verbo). A teljes férfi­ ko rb an ezekből nem m ara d t meg semmi, m ivel akkor m ár elérkezett a teljesség. A középső kor lelkibb m in t az ifjúkor, de még nem olyan lelki m in t a teljes férfi­ kor. A k ét korszak között (m edia aetas) uralkodik az egyház külső szava. E z t szolgálja az „ex te rn a socie­ ta s” (külső társadalom ) is. E nnek titk a azonban a Lélek m u n k ájáb an rejlik, aki m unkálkodott m ár az ó-szövetségben is, de m ost sokkal erőteljesebben. Jelentősen közeledik-e Bucer felfogása a spiritua­ lizm ushoz? H ogyan lá tja ő az Ige és a Lélek viszo­ n y á t? I t t is érvényes az a kérdés, hogy m elyik fronton áll ő. Á lláspontját kooperatív paralelizm usként lehet jellemezni. E n n y it hajlandó elism erni: „Az én Meste­ rem és U ram , K risztus az én prédikációm ra is m egtérne ha a k a rn á . . . ” De m ár 1523-ban is (teh át nem csak 1528-ban B ernben) tu d ja ezt is: „A keresztyén egyház az evangélium által született meg és áll fe n n . . . ” „Igen, az evangélium által született meg, nem csupán a külső igehirdetés vagy az Írás szava által, hanem az élő Ige által, amellyel szól Isten a szívhez” . De m ind­ kettő re érvényes, hogy Isten Igéje. Még erősebben v o n a tk o z ta tta egym ásra B ucer az Igét és a Lelket k ét fontos ta p a sz ta la ta révén. Az 1530-as években az újrakeresztelőkkel tá m a d t kon­ fliktusa a rra kényszerítette, hogy szorosabbra vonja a kapcsolatot az Ige és a Lélek között. Az 1533. évi zsinaton a Contra Bern, Wacker-ben részletesen fog­ lalkozik Bucer az Ige és a Lélek közötti viszonnyal. V an verbum externum (külső ige) és verbum internum (belső ige) is. Dualizm usról azonban nem lehet szó. Isten a principalis loquens (fő szóló), s az Igét h itte l kell befogadni. Nem azonosítja az Igét a Lélekkel, de a k e ttő szorosan összetartozik. E gy m ásik fontos

335

tényező B ucer közeledése L u th er felfogásához az úrvacsoráról. B ár 1528-ban meg „hom inum figmen­ tu m ” -k én t (emberi k italálásként) erőteljesen szembe­ fordul az Ige és a sákram entum p u sztán közvetítő, instrum entális jellegével, de 1533-ban E vangélium i K o m m en tárját m ár részletes " re tra c ta tio k ” -kal (visz­ szakozásokkal) lá tja el, am elyekben visszatér ko­ ráb b i állásp o n tjára és fe n n ta rtá s nélkül elismeri előbbi nézeteinek hiányosságát. A h ite t közvetítőként előzi meg a h it m eghirdetése. E nnek ellenere ebben az új helyzetben is elégséges te re t kíván adni B ucer a ke­ gyelem szabadságának, úgyhogy az üdvösség nem m a­ g átó l értetődően kapcsolódik össze az Igév el. Isten „p ro suo arbitrio, quando, ubi, quid, q u an tu m ipsi visum fuerit” (saját ítelete szerint, akkor, o tt, azt és an n y it, am ennyi neki jónak látszott) szól. Az Ige és a Lélek közötti legszorosabb kapcsolatban sem rendelkezünk mi a Lélek kegyelmével. M intha K álvin h itv a llá sá t olvasnók az Igéről és a Lélekről. Ő sem m iképpen sem beszel m ásként az Igé­ ről és a Lélekről m int B ucer. R . H . G rützm acherrel e g y ü tt elm on d h atju k : „A hogy B ucer értelm ezte a kegyelm i eszközökről szóló ta n ítá s t, az le tt uralkodó a reform átus dogm atikában. A lapvonásaiban m ár Bucernél is m egvan K álvin egész fejtegetése az Igé­ ről és a Lélekről. M ár Bucer is szak íto tt a spiritualiz­ m ussal, am ennyiben ez a történelm i keresztyénség ta rta lm á t tág ítan i vagy szétzúzni a k arta, s az Í rás jelentőségét b izto síto tta az egyes hívő keresztyén felismerése szám ára” . Bucernél is, K álvinnál is b iztosítva v an m ind az em ber felelőssége Isten Igéjének hallgatásában, m ind Isten kiválasztó kegyelm ének szabadsága az Ige és a Lélek korrelációjában. Ez szerez érv én y t a papi hiva­ ta l tisztének is. K álvin is ism ételten szól az externa praedicatio-ról, am elybe illeszkedik a „sp iritus magis­ teriu m ” (a Lélek m agisterium a) is. K álvin „m utuus nexus”-ról beszél, am ellyel Isten kölcsönösen össze­ kapcsolta az Ig ét és a Lelket. Az új szövetség szolgái nem m aguk szerzik meg üdvösségüket. E z t Isten végzi el Igéje és Szentlelke által, ahogy te tte az Ó- és Ú jszövetségben is. I t t is egyezés v an B ucer és K álvin között. A ki B ucer gondolatainak ism eretében olvassa K ál­ vin fejtegetéseit az ó- és új szövetség egysegéről és különbözőségéről, az semmi lényegesen ú ja t nem talál bennük. A lényegre nézve meglepő az egyezés: a szö­ vetség m ár Á brahám szám ára is kegyelmi szövetség volt, s ennek egyetlen és kizárólagos alap ja az elhívó Isten könyörületessége volt. A kkor is a K özvetítő ism eretén m ú lo tt m inden. Bucernél is m egtalálhatók m indazok a gondolatok, am elyeket K álvin a k ét szö­ vetség közötti különbség m egvilágítására elmond. M inden különbözőség ellenére is egyetlen doktrínáról v an szó, az igazi kegyességről, am elyet az az egy Lélek m unkál, aki K risztus megdicsőülése u tá n meg erősebben, szélesebb körben és hatáso sab b an m űkö­ dik, m int korábban. A L élek és a h it B ucer m ár első írásában, „D as ym selbs nyem ant, sondern andern leben s o l l . . . ” (1523) úgy fe jtette ki felfogását a hitről, m int am i persuasio (meggyőzés, meggyőződés) és fiducia (bizalom). A h it K risztusba v e te tt bizalom. De ez a bizalom széles összefüggésben áll. K risztus személyére és jóvátételére irányul. Ez az oka az igazi szeretetnek, am ely a felebarát iránti oda­ adásban m utatk o zik meg. A h it Isten Igéjén, a teljes

336

Szentíráson alapszik. „ H it által vagyunk Isten gyer­ mekei, am iről a Szentlélek a mi lelkünkkel eg y ü tt tesz bizonyságot” . Az istenfiúságnak ez a lelke m unkál­ kodik a szívünkben. „M ert a h it, m iként m ost mon­ d o ttu k , közvetíti az istenfiúság lelkét, Isten L elkét” . A K risztus irán ti tökéletes bizalom révén tá m a d az atyafiak irán ti szívbéli szeretet is: a h it az alapja a K risztussal és m indazokkal való közösségnek, akik az övéi. A hitnek ehhez az értelm ezéséhez valam ennyi írás­ ban ragaszkodott Bucer. L aurentius V alla-ra és B ud­ deausra való hivatkozással fo rd ítja B ucer a pistis-t persuasio-val: olyan meggyőződés az, amellyel a ki­ v álaszto ttak a Szentlélek rábeszélésére hisznek. A h it hallásból van. A persuasio több, m in t az opinio (véle­ m ény) értelm ében v e tt meggyőződés, Isten m unkál­ kodásán alapszik, am ely által Istennek adunk dicső­ ségét és nem kételkedünk az Ő ígéreteiben. Í gy volt erős Á brahám meggyőződése, am ely Isten ígére­ té n alapult, am elyet kételkedés nélkül elfogadott. Először v an a promissio Dei (Isten ígérete). E bből tá m a d a meggyőződés az Istennel való megbékélésről és az Ő jóindulatáról. Így tekintve, a h it „ v irtu s vere divina” (valóban isteni erény): persuasio. „Szívünk rendíthetetlen, szilárd meggyőződése a Szentlélek á ltal Isten jóságáról és az Ő ígéreteiről, ezért nem csak bizonyos bizalom m al v an Isten Igéje irán t, hanem kételkedés nélkül v á r m indent az Ő jóságától” . A hála ezért az adom ányért a felebarát szolgálatában m u ta t­ kozik meg, de az Ú r irá n t ta n ú síto tt áldozatkészség­ ben is. A hitnek ebben az értelm ezésében különös hang­ súlyt nyer a Lélek m unkája, az Igéhez való kötődés, a h it befogadó jellege. V itáiban B ucer szem befordult kora „szofistái” -val, akik a h ite t úgy h atáro z ták meg, m in t a hitcikkelyeknek és m indannak az elfogadását, am i a Szentírásban van. A zt állíto tták , hogy lehet hit szeretet és jócselekedetek nélkül is. A kit valóban meg­ győzött a Lélek, az teljes szívből szereti Isten t. Az igazi h it Isten irgalm asságán alapszik és az Isten irán ti szeretetben nyilvánul meg. K ülönbséget tesz B ucer a „persuasio fidei” (a h it meggyőződése) és a „fiducia fidei” (a h it bizalm a) között. A h it terem ti meg a K risztus iránti bizalm at, de ez a fiducia nem v álasztható el a persuasio-tól: „Az Ú r ígéreteiről való meggyőződésből születik meg az Ő jósága irán ti bizalom ” . Olyan meggyőződés ez, am elyet a Lélek m unkál, eg y ú ttal azonban az egész élet m egújulását is előidézi. Ezzel egy nevezőre h o zta a h it bizonyosságának és a h it m oralitásának pro b lém áját: a h it nevezőjére. H árom helyen értekezett Bucer részletesen a hitről: a Zsoltárok könyvéhez és a R óm ai levélhez írt kom ­ m en tárjáb an , v alam int az Efezusi levélről Cam bridge­ ben ta r to tt előadásaiban. Z soltár-kom m entárjában is persuasio a h it: „M egújulásunk és teljes üdvössé­ günk rem énye azon a meggyőződésünkön alapszik, hogy Isten azért v álaszto tt ki bennünket, hogy meg­ szenteljen és m egdicsőítsen” . A h it a reménység alapja. E z t az erőt Istentől n y erjük (infundi), em beri erővel nem szerezhető meg. B ucer m ost általános körülírást n y ú jt: „K étségtelen bizonyosság, hogy Isten m indenek alkotója, m inden jó forrása, ezért a mi Terem tőnk, M egtartónk és Ü dvözítőnk is” . „ Így a h it az a meg­ győződés, hogy Ő a m i M egváltónk és M egújítónk” . Egészen röviden azt m o n d h atja Bucer, hogy a h it teszi Iste n t Istenné, azaz valóban igazzá, bölccsé, hatalm assá és jóvá, m inden jó forrásává. I t t is össze van kapcsolva a h it a szeretettel. A Lélek ajándéka őszinte hűséggel kapcsol az Ú rhoz. U gyanakkor a k ét­

ségtelen és szilárd meggyőződéssel együtt szerzi meg nekünk azt a tap a sz ta la to t, am elyet a Lélek bizonyos­ ságként ad. A „v itae n ovitas” és a „ c e rtitu d o ” vagy „fiducia” eg y arán t a h it egym ástól elv álaszth atatlan gyümölcse. A bizonyosság azonban nem az új életen alapszik, hanem csakis Isten könyörületességén. E zért ta r tja fenn Bucer a „sola fide” -t. 1529-ben el a k a rta hagyni: „V erbis certe, dum se sensu constat, offendi, Chris­ tiano ru m non est” . De a „sola” - t erőteljesen m eg tartja a R óm ai levélhez írt kom m en tárjáb an . A „fides” itt is „certe p er spiritum sanctum de Dei in nos cha­ rita te et p a te rn a benevoientia persuasio” . Az Ú r Jézus K risztuson alapszik, aki halálával engesztelést szerzett bűneinkért, életével pedig, am elyben m ost uralkodik, részesít az Ő igaz voltában. A h it biztos meggyőződés. A lapja a m eghalt és feltám ad o tt K risztu sb an van. E z a Lelek műve. A kárcsak M elanchton, B ucer is ígéret elfogadásának nevezi ezt, de nem intellektuális értelem ben, hanem az ak a ra tra irán y u ltan . Az igazi „cognitio” „persuasio” -hoz vezet el. S itt hallunk a „cognitio Dei e t hom inis” közötti összefüggésről, mivel ez a megisme­ rés a h itb en válik valósággá. Nem ism erhetjük meg Iste n t m ásként, csak h a tu d ju k , hogy Ő é re ttü n k van és ak ar lenni. A hitn ek ez az ism erete m agában fog­ lalja eg y ú ttal Isten jóságának és a mi rom lottságunk­ n ak az ism eretét is. Figyelem re m éltó a Róm ai levél­ hez 1536-ban írt kom m entárban, hogy B ucer szá­ m ára az egész szent tu dom ány ebből a k ét elemből áll: Iste n jóságának és a mi rom lottságunknak az ismere­ téből. E z a kiinduló p o n t K álvinnak ugyanebben az évben írt In stitu tio já b a n is. E z az egzisztenciális átfogó ism eret Isten ígéretén alapszik, csakis az Ő Igéjén. T e h á t nem valam ilyen opinio, vélem ény az alapja, m in t a filozófusoknál, hanem az Ige, am ely a Lélek ihletése és m egvilágosítása által válik bizonyos­ sá, t. i. hogy ezek az ígéretek Isten ígéretei. Cam bridgeben ta r to tt előadásaiban mégegyszer részletesen foglalkozott B ucer a h it problem atikájá­ val. M eghatározásában hangsúlyozta a „donum Dei” jellegét: „A h it Istennek a mi részünkről meg nem érdem elt ajándéka, az isteni bölcsesség és kijelentés olyan közlése, amellyel m egvilágosítja a kiválasz­ to tta k szem ét, hogy K risztusban m egism erjék az A ty á t s bizonyos, szilárd rem énységük legyen az örök­ életre, am elyre k iv á la sz ta tta k . E z felfoghatatlan bol­ dogság. Ez által tu d já k azt is, hogy Isten azzal az erő­ vel őrzi meg őket, amellyel K risztu st tá m a sz to tta fel a halálból, hogy K risztus vezesse be őket ebbe a bol­ dogságba, m iközben m inden javaival, lelki adom ányai­ val m egajándékozza őket, m ivel m inden neki van alá­ v e tv e ” . E bben az összefüggésben sorolja fel B ucer a h it hét sajáto sság át: az értelem m egvilágosítása a bölcsesség Lelke által, azaz kötődés a Szentíráshoz; K risztus ism erete és benne Isten ismerete, m int aki megbékélő A ty án k ; az örökélet örökségének állandó rem ény­ sége; felfoghatatlan és k im o n d h atatlan boldogság; korlátlan tám aszkodás Isten erejére és h a ta lm á ra; szívbéli csüggés K risztu sb an . Ő a mi fejünk. A hit bizonyossága Isten ígéretéből, K risztus m unkálkodásá­ ból, a Szentlélek bizonyságtételéből szárm azik. H a végigtekintünk B ucer hitértelm ezésének fejlő­ désén, m egm utatkozik benne a persuasio és a fiducia k ettős m om entum a. A középpontban Isten Igéje áll, s az Igében az ígéret K risztusról, aki m eghalt a mi bűneinkért és feltám ad o tt a mi m egigazulásunkra. A c e rtitudo fidei az ígéreten, K risztuson, a Lélek bi­ zonyságtételén alapszik. E bben az összefüggésben

szívesen és részletesen szól B ucer a Lélek pecsétjéről és zálogáról, am ely valóságos m eggyőződést bizto­ sít a hívőknek, ill. am ely révén különbséget tu d n a k tenni az igazi h it és a „sim ulata credulitas” között. A h it te h á t kizárólag Isten meg nem érdem elt irgal­ m ára és K risztus érdem ére tám aszkodik, amellyel m egfizetett é re ttü n k és h ely ettü n k . „E lnyerhetik-e ezt az üdvbizonyosságot csupán Isten ígérete és K risz­ tu s érdem e a lap já n ? Nem, mivel az a Szentlélek aján­ déka és m űve (donum e t opus)” . Az evangélium hir­ detése és az értelem m egvilágosodása á ltal bízunk igazi h itte l az evangélium ban. A bizonyosság forrása — ugyanígy m unkálkodik a h it K álvinnál. Szerinte is a Lélek a hit m egterem tője. A Lélek végzi el azt, am ire az em ber képtelen. A Lélek tá rja fel, jelenti ki (relevari) Isten irán tu n k való irgal­ m ának valóságát. K álvin nagy gondot ford íto tt a h it olyan leírására, m in t am ely „divinae erga nos bene­ volentiae firm a certaque cognitio, quae g ra tu itae in Christo prom issionis v eritate fu n d ata per Spiritum S anctum e t relev atu r m entibus nostris et cordibus o bsignabatur” (Isten irán tu n k ta n ú s íto tt jó a k a ra tá ­ nak szilárd és biztos felismerése, am ely a K risztusban a d o tt ingyen ígéret igazságán alapszik s a Szentlélek által jelen tetik ki értelm ünknek és pecsételtetik meg szívünkben). Azok az elemek, am elyeket K álvin egy­ m ás u tá n m egvilágít, B ucer fejtegetéseire em lékeztet­ nek. O tt is, ahol K álvin az első könyvben a T erem tő és M egtartó Isten jóságába, h atalm áb a és bölcsessé­ gébe v e te tt hitről beszél, m egint csak B ucer érvelé­ sére ism erünk. Több egyezés azonban nincs közöttük. A h it a Lélek m űve; kijelentés a mi elm énk szám ára; reveláció Isten részéről; ez az a teljesen azonos mód, ahogyan jellemzik ez adom ány kegyelmi jellegét. A h it Isten jó a k a ratá n ak felismerése, eg y ú ttal azonban — m ond­ ja B ucer — „certa per Spiritum sanctum de Dei in nos ch aritate et p a tern a benevoientia persuasio” (bizonyos meggyőződés a Szentlélek állal Istennek irán tu n k való szeretetéről és aty a i jóindulatáról. K álvin szám ára a notitia és a persuasio azonos terü ­ leten van. S K álvin is beszél olyan bizalomról (fidu­ cia), am elyet a hit (fides) terem t meg. Az „obsigna­ tio Spiritus sancti” -t m ár Bucernél is m egism ertük, m int a h it a lap ját a Szentírás hitelességében, ill. te­ kintélyében (autoritás). K álvin Bucernél sokkal vilá­ gosabban beszél a Szentlélek bizonyságtételéről, de m indketten felülkerekedtek mind az objektiváló te­ kin tély i gondolkodáson, am ely szerintük R óm a ta n í­ tása, m ind a szubjektiváló spiritualizm uson, am ikor arról szólnak, hogy a K risztusban n y ert üdvösséget a Lélek pecsételi meg az Í rások révén. A cognitio Dei et hominis-ben m indketten összekapcsolták az isme­ reti és az érzelmi elem et. S ezzel m indketten á tv e tté k és elfogadták L uther örökségét, de ezt a saját m ódju­ kon a lak íto tták . Ezzel sajátos módon oldódott meg az ü d v bizonyosság problém ája is a sola fide egyidejű m egtartásával, noha Bucer ném elykor kevésbé érté­ keli ezt a fogalm at m in t K álvin. K ö zö sség K risztu ssa l Nem veszélyeztette a sola fide a reformáció erkölcsi jellegét? Ez a veszély valóban fennforoghatott volna a hit egyoldalúan értelm i felfogása esetén. De Bucer és K álvin szám ára a hit tö b b et je len te tt puszta cognitio­ nál, persuasio-nál és fiducia-nál, a hit K risztussal való közösséget (communio) is je len tett. H . E . W eber

337

B ucer teológiájának jellemzésére g y akran h asználta a sokat id ézett „Krisztusközpontú etikai Lélek-misztikát”. E z t el is fo gadhatjuk, h a azt é rtjü k ra jta , am it K ál­ vin az „unio mystica cum Christo”-v a l, vagy a „com­ m unio cum corpore et sanguine Christi”-vel jelölt. H angsúlyozzuk is azt a különös té n y t, hogy a K risz­ tu ssal való közösség m in d k ettő jü k teológiájában döntő szerepet játszik. A m i K á lv in t illeti, legyen szabad m egjegyezni, hogy nála i t t központi ta n ításró l van szó, de nem valam ilyen szisztém a-principium értel­ m ében. B ru n n er az „ u n io cum C hristo” -ról szóló ta n í­ tá s t „K álv in egész gondolkodása közp o n tjá" - nak ne­ vezte. M egállapította, hogy am ikor különbséget tesz K álvin a h it és az u n io m ystica között, ezzel csak lo­ gikai m egkülönböztetés a szándéka. „A k e ttő a való­ ságban egybeesik” . K olfhaus k itű n ő tan u lm án y áb an bő anyagot szolgáltat ann ak bizonyításához, hogy itt Krisztus-közösségről, nem K risztus-m isztikáról van szó. Az egyéni m om entum teljes figyelm et nyer, de az individualizm us sosem. K álvin a közösségről az üd v elsajátításáv al k apcsolatban beszél. K risztus nem m a ra d h a t ra jtu n k kívül, b ennünk kell lakoznia. Őbelé, az Ő testébe kell p lá n tá lta tn u n k . A sajátos fogal­ m ak ezek: com m unio, insertio, insitio, incorporatio esse in Christo, unio (közösség, b eik tatás, m agvetés, beoltatás, betagolódás, K risztusban való lét, egység). A R óm 11,22 m ag y arázatáb an K álvin insitio triplexről beszél: először a szövetségnél fogva a hívők vala­ m ennyi gyerm ekéről; m ásodszor azokéról, akikbe e lv e tte te tt ugyan az evangélium m agva, de nem te r­ m e tt gyüm ölcsöt; harm adszor azokéról, ak iket Isten az Ő m e g v á lto z ta th a tatla n szándéka szerint megvilá­ go sított. Ism eretes K álv in n ak V erm inglihez in tézett levele is, am elyben m inden oldalról m egvilágítja a koinonia fogalm át. N em holm i „su b stan tiae com m ixtio” -ról v a n szó, de igenis K risztus m egelevenítő m ennyei testén ek hatásosságáról a Lélek által. Először is meg­ v a n K risztus felfoghatatlan bennelakozása az övéi­ ben, s ezt követi az az erő, am ely az ő adom ányaiban m u tatk o zik m eg: „ a stu dium p ie ta tis” . A K risztussal való eme közösség az egész életet átfogja.5 H a a z t m ondjuk, hogy i tt az úrvacsoráról fo ly ta to tt v ita eredm énye lelhető fel, akk o r ezzel csak részben van igazunk. Az úrvacsoráról fo ly ta to tt v ita sokkal inkább következm énye ennek a teológiai felfogásnak, am ely a kegyesség m eg tapasztalásának sajátos for­ m á já t h ozta m agával. Ez kétségtelenül érvényes Bucerre is. A K risztus­ sal való közösség neki is központi eszméje. Az úrva­ csoráról szóló v ita n ála is csak m egerősítette a com­ m unio cum Christo g ondolatát. De ez nem csak az úr­ vacsora terén v a n így. A „praesentia realis” (Krisz­ tu s valóságos jelenléte) az egész ekkleziológiát érinti. E z határo zza meg a hitb en élt életet is. A belső em ber megerősödése egybeesik K risztusnak a szívünkben lakozásával. E z a Lélek m űve, de a h it dolga is, am it B ucer különösen hangsúlyoz. Csak így lehetünk bizo­ nyosak K risztus jelenvalóságáról a kísértések köze­ p e tte is. A K risztus és a gyülekezet közötti viszony érth etetlen a te sti em ber (anim alis homo) szám ára: olyan kapcsolat az, am ely a házasságban tükröző­ dik. A testtélétel m isztérium a azt is jelenti, hogy Krisz­ tu s le tt a „férj” , aki sohasem h ag y ja el s a já t te sté t (t. i. az egyházat, am ellyel e házasság révén egy te s t le tt). Így erősödhetik meg a h it és így tá m a d h a t törekvés az igazi kegyességre. K risztus a hívőkben lakozik e g y ü tt az A tyával. B ucer ezt 1528-ban így m ondja: „ c e rta e t p erp etu a cognitio Dei e t C hristi” Az úrvacsora körül tá m a d t harc, de a R óm ai levél

338

m ag yarázata is a rra késztette B ucert, hogy elgondol­ kodjék az „u n io cum C hristo” m ibenléten. Az egze­ gézis m o n d a tta vele azt, hogy a keresztségben nyerjük el a K risztussal való közösség aján d ék át, azaz az Ő halálában és életében való közösséget. M ajd az „in Christum insitio” (A K risztusba való beoltatás) egy­ beesik a „regeneratio” -val és „Spiritus sancti commu­ nicatio” -val (az újjászületéssel és a Szentlélek közöl­ tetésével). „Az apostol azt m ondja, hogy m i a K risz­ tu s teste vagyunk, s ezen azt érti, hogy a legszorosab­ ban kapcsolódtunk össze vele. De érti ra jta az újjá­ születést is, am elyet sok h e ly ü tt hasonlít össze a mi „p lan tatio ” -nkkal és „ tra n sp la n ta tio ” -nkkal. A hí­ vők a K risztusban újjászülettek (in Christo renati), csakúgy m in t a benne kiv álaszto ttak . E nnek az insi­ tio-nak vagy ingeneratio-nak k é t m ozzanata v an : a m ortificatio és a resurrectio. A K risztussal való kö­ zösség az Ő erejében való részesedést jelenti. Azonos vonalon áll te h á t a cognitio Christi, a com m uno Christi és a connexio Christi. Az apostol ezzel három dologra u ta l: az ó-em ber halálára (abolitio veteris Adea), a külső előírásoktól való felszabadulásra és a csapások b áto r hordozására. K risztus m ennyei életben része­ síti azokat, akik hisznek benne. B ucer a R óm 6-ban em lített com m unio-t különösen a sákram entum okra v o n a tk o z ta tja : am elyekben ajándékul k a p ju k K risz­ tu s erejét és közösségét, hogy teljességgel belé plán­ tá ltassu n k ” . „Azok, akik K risztusban vannak, az Ő teste s az Ő Lelke által visszaváltoztatnak az Ő ké­ pére, úgyhogy egykor bennük Isten lesz m inden” . K risztusban lenni az t is jelenti továbbá, hogy „tőle függni és m indenben az Ő lelke által vezettetni” . A „K risztu sb an ” form ula írja le a „conditio Spiritus evangelici-t (az evangélium Lelkének állapotát), am ely legyőzi a bűn erejét” . A „K risztussal felruház­ ta tn i” azt jelenti B ucer szám ára, hogy K risztus képére változunk el (in C hristum dom inum im m utatos esse). K risztusban jelennek meg (in Christi persona appa­ reant), a K risztus életét élik. Isten m űve az, h a K risz­ tussal ru h á z ta tu n k fel. Az úrvacsora-harc elm élyítette B ucer értelm ezését a K risztussal való közösség jellegéről. Figyelme m ost m ár elsősorban a com m unio és incorporatio fogal­ m aira irányul. A rendelkezésünkre álló bőséges anyag­ ból az 1544. június 4-i úrvacsorai hitvallásra utalok, am elyet a strassburgi teológiai iskolán d ik tált le: „K risztussal való közösségünk titk á t a Szentírás közli velünk azokban az igékben, hogy K risztus a mi fejünk, hogy Ő bennünk m arad és bennünk él, hogy Ő a mi szívünkben lakozik. H ogy Ő ételül és italu l adja ne­ künk te sté t és vérét, hogy a kenyér és a bor a K risztus testével és vérével való közösség. H ogy mi az Ő tag jai vagyunk, te s t a testéből, csont a csontjából. H ogy az Ő te sté t esszük és az Ő vérét isszuk, s benne m aradunk és benne élünk” . Bucer elismeri — s itt, m in th a m agát K álvint hal­ lanók —, hogy azt, am it nem é rt ezekben a K risztus­ ról és az Ő Lelkéről szóló szavakban, mégis im ád attal elhiszi. K risztus m aga van velünk, nem csak Lelke és ereje által, hanem Ő személyesen. A keresztség által Őbelé p lá n tá lta ttu n k . Az Ő ta g jaiv á válunk, Ő m aga él és m arad m ibennünk. A Lélek nem csak arról tesz bizonyságot, hogy aján­ dékul k ap tu k a K risztus L elkét és érdem ét és hogy m i az Ő közvetítő szolgálata és cselekedete által élünk, az t is hirdeti, hogy Ő m aga v an velünk és lakozik szívünkben, hogy ő a mi fejünk, s hogy mi benne vagyunk, ő pedig m ibennünk. M indezeket a kifeje­ zéseket m etaforáknak te k in ti Bucer, am elyek ú jjá ­ születésünk valóságos v o ltá t jelzik. De óva in t attól,

hogy ezeket a képeket sa já t szavainkkal cseréljük fel. A kép teljességét nem szabad sa já t hiábavaló gondola­ tain k k al elm osnunk. B ucer szám ára K risztus erőtel­ jes, hatásos és regeneráló jelenvalósága a fontos, am ely m ennyei term észetű és am ely m egújítja a belső em­ bert. E z a K risztus testébe való tagolódásunk (in­ corporatio) á ltal jön létre, sakram entálisan is, ekklé­ ziológiailag is. Mind a sakram entális, m ind az ekklezio­ lógiai elgondolásnak a titk a a K risztushoz való viszony­ ban v an a Lélek által, amellyel bennünk lakozik. Bucer eszméinek összefoglalása m egtalálható a cam ­ bridgei előadásaiban: „N em kell félnünk a ttó l, hogy úgy szóljunk, m int a Szentlélek. A Lélek azt m ondja, hogy K risztus a szívünkben lakozik. N em elégszik meg azzal, hogy ezt m ondja: a Lélek lakozik bennünk, hanem ezt: K risztus lakozik a szívünkben. Mi a ve­ szélye annak, h a így szólunk, am ikor m aga K risztus és a Lélek is így beszél Pálon keresztül? K risztus van bennünk, de csak a b it által. N em úgy lakozik itt, hogy érzékeinkkel felfoghatnók. U tólag (a posteriori) vesszük észre, hogy bennünk lakozik, és csak így, a h it által ism erjük fel, am ikor isteni erejével vezet m inket és uralkodik felettü n k ” . Szó sincs érzéki ész­ lelésről, sem „inclusio loci” -ról vagy „dertio coeli” -ről; ezek profán gondolatok, am elyek m ia tt egyszer m ajd szám ot kell adnunk. K risztus bennünklakozása te­ rem ti meg a közösséget m inden k iv álaszto ttal; ez a megigazító h it által m egy végbe. S csak így v an nö­ vekedés a „cognitio a posteriori” -ban, a kegyességben és a szeretetben, am elyekből adódik a közösség.

A L élek és a z új é le t A K risztussal való közösség a posteriori következik az élet m egújulásából, am ely B ucer szám ára tö rtén eti valóság. Bizonyos előszeretettel használja B ucer eb­ ben az összefüggésben az „ordo” fogalm át. Isten üdvö­ zítése beleárad a történelem be, az egyes hívők életé­ nek tö rtén etéb e is. De am ikor az „ordo salutis” -ról beszél, nem skolasztikus szóhasználattal él, hanem az a célja vele, hogy a ren d et ism erjük fel Isten m inden m unkájában. E z t az ordo-t különösen az E f 2-ben lá tja töm ören összefoglalva: „M egigazulásunk és üdvösségünk rendje i tt valóban töm ören v an össze­ foglalva, am ennyire csak lehetséges, e g y ú ttal azonban rendkívül világosan is van leírva. Tőlünk semmi sincs benne, és mi sem m it sem szerzünk meg sa já t cseleke­ deteinkkel: kegyelemből ü d v ö z ítte tte te k ” . E z t a rövid k ö rülírást néhány m ással is össze lehet hason­ lítani. „Ü gyelnünk kell az ordo-ra: első helyen áll Isten kiválasztása, vagy a predestináció, azu tán a gyerm ekké fogadás, am elyet hívásnak is lehet nevezni, am ikor Isten m agához vonja azokat, ak ik et Leikével ajándékoz meg, s az ism eretét n y ú jtja azoknak, aki­ k e t az örökkévalóságtól fogva erre rendelt. H arm ad ­ szor az élet szentsége következik, a szeretet parancso­ latain ak betöltése, amelyből szárm aznak a jó csele­ k e d e te k ... N egyedik helyen áll Isten tisztelete, an­ nak a m egigazultságnak a szülötte, am elyre Isten m élta tja őket” . Jó harm inc évvel később ezt m ondja B ucer az Efézusi levélről d ik tá lt előadásában: „Ü d­ vösségünk ren d jét írja le. M indenben legelső a kiválasz­ tás. E zu tán következik az evangélium erős és ú jjá ­ szülő elhívása. Majd a h it és a rem énység a szeretettel eg y ü tt az igazság Igéjének hirdetése nyom án” . S okhelyütt m utatk o zik meg ennek az ordo-nak a nagy jelentősége, am elyre Pál a R óm 8,28—30-ban u tal. A legtöbb esetben az itt felsoroltakkal megegye­ zően ta n ít B ucer, am ikor az ordo salu tis-t tárg y alja.

E bből három dolog következtethető. Először az, hogy az elhívás, a kiválasztás igen fontos helyet foglal el B ucer gondolkodásában, nevezetesen a kegyelemből való m egigazítás fejeződik ki benne. Ez a „sola fide” koronája. De B ucer fejtegetésében nincs sem m ilyen kiválasztási eszme, vagy rendszer. A Lélek erősíti meg Isten üdvözítését a történelem ben. E z a m ásodik. B ucer éppenúgy tu d a Lélek egyetem es m unkálkodá­ sáról, m in t Zwingli és K álvin is. Érdeklődése azonban főként a rra irányul, hogy hol realizálja a Lélek Isten kiválasztó kegyelm ét. A pneum atológiában m u tatk o ­ zik meg az „elcctio” jelentősége, ez teszi láth a tó v á az üdvösséget. Ezzel összekapcsolja B ucer a „syllo­ gismus practicus” -t. Ism ét nyilvánvalóvá válik, hogy a Lélek Bucernél nem a spiritualizm us lelke. Az a h ar­ m adik helyen áll. Az új élet a Lélek gyümölcse. De m a­ guk a hívők a tárgyai. Így beszél B ucer az élet újsá­ gáról (novitas vitae), m in t K risztus bennünk lakozásá­ nak és a Szentlélek vezetésének a posteriori bizonyí­ tékáról. Az élet újsága, m egújulása a K risztusba v e te tt h it gyümölcse. E záltal nyerjük el ezt a közösséget K risz­ tussal, am ellyel legyőzi bennünk a Lélek a bűn ere­ jé t és az igazságosság keresésére indít m inket. A ke­ resztyének nem m arad h atn a k meg a bűnben. Ezen a ponton vonja le B ucer az „insitio in Christo” teljes következm ényét. A K risztus testébe való tagolódás­ nak következm énye is v an : részvétel a K risztus halá­ lában. K risztus halála engesztelő áldozat volt. S mivel m ost részesedünk az Ő halálában, a bűn m egöletett bennünk. De mindez nem olyan fontos, m int a K risz­ tu s feltám adásában és életében való részesedés. E rre irányul m inden: m ihelyt K risztusban hiszünk, kö­ zösségünk is van vele. E nnek a „com m unio” -nak vagy " connexio” -nak azonban az új élet a következm énye: m egöldököljük m agunkban a gonosz kívánságokat. A „nova v ita ” , az új élet ezeket jelenti: „innovatio m entis, nova conspersio, nova creatura, novus hom o” (a gondolkodás m egújulása, új m eghintetés — t. i. felkenetés a Szentlélekkel —, új terem tés, új em ber). Egyszerűen így is lehet jelezni: „innovatio Spiritus sancti” (a Szentlélek m egújítása), vagy regeneratio (újjászületés). B ucer itt nem különféle sajátosságokra te k in t, hanem Isten kegyelm ének h a tá sá ra a m inden­ napi élet valam ennyi viszonylatában. A keresztyén élet nem jelenti kötelességeink elhanyagolását, állandó önm egtagadást jelent, „m ed itatio iustitiae” -t, „sum ­ m us viribus ad id enitendum ” -ot (az igazságról való m editálást, m inden erővel az a rra való törekvést), egyszóval realitást, am ely abból ered, hogy a K risz­ tussal való közösség nem pu szta m etafora. E gy alapvető gondolattal találkozunk Bucernek a Lélek vezetéséről szóló beszédeiben, am a Lélekéről, aki megöldökli a te st kívánságait. A Lélek vezetése a valóban jóra való ta n ítá sb a n áll. A jónak a kíván­ ságát is Ő ébreszti fel bennünk. Úgy folyik egész életünk, hogy nyilvánvalóvá válik, hogy Isten gyer­ mekei vagyunk. K özben m indez teljes szabadság­ ban tö rté n ik ; nincs semmi kényszer, semmi szükség­ szerűség. Belső szabadságban já rju k Iste n parancso­ latain ak az ú tjá t. De ez nem valam i „liberum arb it­ rium ” (szabad döntés) szabadsága. „Vere itaque ubi spiritus ibi libertas e t simul t a men agim ur to ti” (T ehát valóban, ahol a Lélek, o tt a szabadság, s közben mégis m indnyájan vezettetünk). A legm agasabbrendű sza­ badság az, hogy ez a vezetés késztet bennünket annak a célnak az érdekében cselekedni, am elyre te re m te t­ tü n k . Fel lehet tenni a kérdést, hogy a „C hristus in nobis” eme hangsúlyozása nem szorítja-e h á tté rb e a „Chris­

339

tu s e x tra nos” g ondolatát. A m i áll K álvinra, azt B u­ cerről is el lehet m ondani: „hogy m egigazulásunk e x tra nos (ra jtu n k kívül), azaz K risztusban van, de ez nem jelenti azt, hogy K risztusnak e x tra nos, vagyis procul a nobis (ra jtu n k kívül, azaz tő lü n k távol) kell lennie — K álvin szám ára u g y an azt jelenti, hogy m i K risztu sb an vagyunk, m in t az, hogy K risztus ra jtu n k kívül is meg bennünk is v an ” . M egigazulásunk a „K risztussal való egyesülésünkből” van. De az e x tra nos (ra jtu n k kívüli) m egigazulásnak is az az alapja, hogy K risztus bennünk lakozik. Az új élet éppen az á ltal tám ad , hogy K risztus b en n ü n k lakozik a Lélek által. K álvin szám ára is olyan nagyjelentőségű volt a K risztussal való közösség, hogy ez h a tá ro z ta meg az In stitu tio sorren d jét: először az újjászületés, azu tán a megigazulás. Őt is az az indíték vezette m in t B u­ cert, t. i. hogy a K risztussal való közösség az új élet forrása. K risztus bennünk lakozik. A h it kapcsol össze m inket vele, s ez a h it terem ti meg b ennünk — K risz­ tusból — az új életet: az ú jjászületést (In st. 111,6), az ö n m egtagadást (In st. 111,7), a kereszthordozást (In st. 111,8), a jövendő élet felől való gondolkodást (In st. 111,9), ennek az életnek a m agunkra alkalm a­ zását (In st. 111,10), s itt kap az elhívás fogalm a olyan hangsúlyt, am ely teljesen B ucerre em lékeztet. Csak ezu tán következik a meg nem érdem elt m egigazulás, az a tém a, amellyel K álvin teljes odaadással foglalko­ zik. M iért előbb az ú jjászületés? M iért előbb K risztus bennünklakozása, s csak a zu tán a m egigazulás? K ru ­ sche így véli: K álvin „ a m egszentelődést (s kétségte­ lenül ez érdekli őt különösképpen, te h á t ez az oka az In stitu tio elrendezésének!) az ő t m egillető helyre ak a rja állítani, közben pedig M elanchthonnak a iusti­ ficatio és a sanctificatio egym ásm ellett állásán tú l organikus k apcsolatot is k ív án terem ten i közöttük, am it ism ét csak B ucertől ta n u lh a to tt meg” . Az egység a bennünk lakozó K risztu sb an van . Őt nem lehet k e t­ tészak ítan i. B ennünk lakozik, hogy m egigazítson és m egszenteljen m inket.

Össz e fü g g é s a m e g ig a z u lá s és a m eg szen telő d és k ö z ö tt S okat b írá ltá k B ucer felfogását a h itb ől való meg­ igazulásról. Ism eretes az a szem rehányás, am elyet K álvin te tt neki e m ia tt, hogy t. i. a ta n ítá s alól az alapot ak arja kihúzni. K érdés, hogy B ucernél any­ nyira feloldódik-e a m egigazulás a m egszentelődés­ ben, m int ahogy Ellw ein vélte. E nnek a vélekedésnek ugyanis nincs semmi alapja. B u cert k é t indíték ve­ zette a hitből való m egigazulásról v a llo tt felfogásában. Ig azat k ív án t szolgáltatni a iu stitia Dei fogalma kettős értelm ének. Miközben ragaszk o d o tt a sola fide-hez, el a k a rta kerülni, hogy a reform áció ta n ítá s á t a liber­ tinizm us előidézőjének tek in tsék , v agy hogy az az epikurcusok m alm ára h a jtsa a vizet. M indkét m ozzanat m egtalálható a R óm ai levélhez írt k o m m en tárja elő­ szavában. A héber term inológiára h ivatkozva, meg­ állap ítja B ucer: a „iustificari” u g y an azt jelenti, m in t a „iu stu s pronunciari” (megigazulni, ill. igaznak n y ilv á n ítta tn i). E bben az értelem ben esik egybe a m egigazulás a bűnök bocsánatával. Az ítéletben Isten m ellettü n k foglal állást. A legelső a „cognitio Dei” , am elyben bennefoglaltatik a m egbékélt Istenről való ism eret. K risztu sért bocsát meg nekünk az A tya, igaznak n y ilv án ít ben n ü n k et (iustosque pronunciet), azaz m egigazít m inket. B ucer ezt a jelentését teszi az első helyre: „A m ikor P á l a z t m ondja, hogy hitből

340

igazulunk m eg . . . akkor m indenek e lő tt a rra gondol, hogy e h it á ltal nem kételkedünk abban, hogy bűnbocsánatot nyertünk-e. Az ítéletben Isten m ellettünk áll ki a S átán ellen s m indam a rossz ellen, am ire rászol­ g áltu n k .” E bből a megigazulásból azonnal elnyerjük a Szentlelket, a m egigazultság m egterem tőjét, s ez a m egigazultságunk valóban nyilvánvalóvá is válik. Soha sincs szó megigazulásról anélkül, hogy valódi igazságosságról is ne beszélnénk. P ál m indenek elő tt a bűnösök bocsánatára gondol (remissio peccatorum ), u gyanakkor azonban az igazságossággal való közös­ ségre is a Lélek által. Figyelem rem éltó ez a „prim um quidem (először ugyanis) és a „sim ul tamen” (egyúttal mégis). Először a bűnbocsánat, a felm entés tö rtén ik meg. De ugyanakkor m egvan a Lélek által való meg­ újulás is. B ucer tu d ato san és részletesen csatlakozik M elanchthon felfogásához a megigazulásról, am elyben „iusti pronunciam ur, iusti rep u tam u r” (igazaknak nyil­ v á n ítta tu n k , igazaknak h ird e ttetü n k ki). Csakis K risztus irgalm ából és érdem éért igazulunk meg, sem m iképpen sem a mi szent cselekedeteinkért, vagy ak ár a Lélek tisz ta gyüm ölcseiért is, noha ez utóbbiak arra szolgálnak, hogy elfogadhassuk és meg­ tapasztalhassuk Isten irgalm asságát. B ucer az t re­ m élte, hogy a iustificatio kétféle jelentésében — m in t bűnbocsánat és m egújulás, valam int az igaz volt be­ szám ítása és közlése — való felfogásával megszün­ te ti azt a h ib á t is, hogy a sola fide akadálya legyen az igazi kegyességnek. De a iu stificatio-nak a jócsele­ kedetekben m egnyilvánuló saját, elsődleges, bizonyos és erőteljes hatásából való felfogása nem jelenti sze­ rin te m indenek elő tt való sajátos lényének tag ad ását, hogy ti. az kegyelmes m egbocsátás, a bűnös em bernek Iste n jóságából való elfogadása. A j ócselekedetek a bizonyítékai annak, hogy Isten kegyelm esen el­ fogadott m inket. N em lá tju k be, hogy B ucer ezzel elhagyta a refor­ m átorok körét. Csak a hangsúlyok m ások itt, m in t L uthernél, akinek a „sim ul iustus et peccator” (egy­ szerre igaz és bűnös) kifejezése lehetővé teszi a „pri­ m um iustus pronunciari et simul iustus reddi” (először igaznak n y ilv á n ítta tn i és ezzel e g y ü tt igazzá té tetn i) m egfogalm azást. Isten iustitia-ja egyszerre „donum e t opus” (ajándék és cselekedet). B ucer valam ennyi írásában ragaszkodott a meg­ igazulás eme kétféle aspektusához. Ezzel teljesen első könyvének a nyom dokain h a la d t to v áb b : „H ogy ők így hisznek K risztusban, az ezt jelenti: teljes biza­ lom m al vannak az iránt, hogy vérével ismét az A ty a kegyelmébe és megengesztelődésébe á llíto tta őket, következésképpen Leikével m inden terem tm énnyel szemben az eredeti rend szerint ta r tja fenn ism ét őket” . É lete végéig hű m a rad t ehhez a felfogáshoz. Cam­ bridgei előadásaiban részletesen szólt a m egigazulás­ ról, de ugyanígy az anglikán teológusokkal fo ly ta to tt vitáiban is. H itből igazulunk meg, de ez a hit nem ad sem m it, csupán elfogad; nem tesz sem m it, csak igaz­ nak ta r t valam it; nem készít elő Isten kegyelmére, csak részesít m inket abban, am it Isten készített el. „F ides non active sed passive iustificat” (A h it nem aktívan, hanem passzívan igazít meg). De itt is érvé­ nyes: „ Ita q u e Deus iu s tif ic a t... et simul confert re­ generationem ” (T ehát Isten tesz ig a z z á ... s ugyan­ akkor adja az újjászületést is). M egigazítani, igazzá tenni, ez „verbum forense” (törvényszéki, bírósági szó). De ez a „g ra t io” (m egkegyelmezés) nem „h ab itu s infusus” (belénk ö n tö tt term észet), nem „vis Dei, qui excitetu r ad v irt utes” (Isten ereje, am ely erények­ re ösztönözne), hanem „m era benevolen tia” (pusztán

jó in d u lat, jó ak arat). B ucer itt leplezetlenül úgy szól a iustificatio im pii-ről (az istentelen em ber m egigazí­ tásáról), m in t „rem issio peccatorum ” -ról (a bűnök elengedéséről, m egbocsátásról). A h it közvetítő esz­ köz, nem ok. Az istentelen em ber eme iustificatio-ján kívül v a n iustificatio piorum (a kegyesek megigazí­ tása), „conprobatio iustitiae” (az igazság m egerősí­ tése, helybenhagyása) is. P ál és J a k a b apostol szavai­ n ak összehasonlítása a rra a kijelentésre in d ítja B ucert, hogy k ettő s m egigazulás van: „D uplex est iustificatio, non una, fidei e t operum ” (K étfelé m egigazulás van, nem egy, h itb ő l és cselekedetekből való). De az u tóbbi az előbbitől függ. A jócselekedetek az igazi és eleven hitből születnek meg. Ezzel B ucer tu lajdonképpen is­ m ét ugyanazon az állásponton van, m in t 1527-ben, am ikor evangélium i k o m m en tárját írta: „iu sti decla­ ram u r e t iusti efficim ur” (igazaknak n y ilv á n ítta tu n k és igazakká téte tü n k ). A kegyelem nem üres, nem já r következm ények nélkül. E felfogás alap ján ta r to tt ki B ucer szilárdan am el­ le tt, hogy a h it bizonyossága m egdönthetetlenül Isten jó ak a ra tá n , K risztus áldozatán nyugszik. U gyanak­ kor azonban fe n n ta rto tta a reform áció erkölcsi jellegét is. A h it igazít meg, nem a szeretet, mégis a szeretet a h it bizonyítéka. Ezzel belekerült B ucer teológiájába a „Syllogismus p racticus” , de ez a szillogizmus nem konklúzióképpen vezet el Iste n kegyelm es érzületének felismeréséhez. M egfordítva pedig, Isten kegyelm ének m egtapasztalása ju tta tja el a bűnös em bert odáig, hogy élete, h a nem teljesen is, de valóságosan meg­ újuljon. „Sim ulacrum fidei” (a h itnek csak árnyéka), h a valaki kételkedik Isten jó a k a ra tá b an , de ugyanígy „sim ulacrum fidei” az is, h a a h it nem nyilvánul meg gyüm ölcsökben. A Lélek m u n k ája ad ja a bizo­ nyosságot, a „certitu d o ” -t. E z a bizonyosság vezet el az őszinte (k ép m u tatás nélküli) kegyességhez is: ez az az alapelv, am ely m egvilágítja B ucer felfogását az egyházi fegyelemről. A gyülekezet szent gyülekezet (közösség). A pneum atológia k ettő s kötelékkel k ap ­ csolódik az ekkleziológiához. A Lélek igazít meg az evangélium hivatalos (lelkészi) és testv éri hirdetésében. A Lélek szentel meg a com m unio sanctorum -ban. Így érth ető , hogy B ucer, m in t a Szentlélek teológusa, az egyház teológusa is, s ebben a minőségében megegye­ zik K álvinnal.

Ö sszefoglalás: m e g e g y e z ése k és eltérések K álv in n ak 1538-ban Bucerről a d o tt b írálata a meg­ igazulásra v o n atk o zo tt. K álvinnak ezek a szavai: „ . . . m ihi nullo modo ferendum sem per visum fuit, quod fidei iustificationem illi a fundam entis ever­ te b as” (sem m iképpen sem látszo tt elfogadhatónak szám om ra, hogy te a h it m egigazítását alapjaiból fel­ fo rgattad ) a Zsoltárok könyvéhez írt kom m en tárra utaln ak . 1541-ben B ucer is, K álvin is eg y e té rte tt a regensburgi könyvnek a m egigazulásra vonatkozó form ulájával, am elyben iustificatio duplex-ről van szó, nevezetesen egy „iustificatio im pii” -ről (az isten­ telen em ber m egigazításáról). E z jó buceri form ula volt, s K álvin ezt írta róla F arelnek: „A m ieink m eg tarto t­ tá k az igaz ta n ítá s legfőbb sum m áját, úgyhogy abban nincs semmi m ás, m in t am i a mi írásainkban” . H ozzá­ fűzi még K álv in : „T udom , hogy te világosabb m agya­ rá z a to t kívánsz, s ezt én is ugyanígy érzem ” . V élem ényünk szerint K álvinnak ez a n y ilatk o zata fényt v e t k e ttő jü k kölcsönös viszonyára. A „doctrinae verae sum m a” -b an valóban nincs különbség B ucer és

K álvin között. A m ikor K álvin a megigazulással kap­ csolatban „duplex g ra tia ”-ről beszél, sem m iben sem különbözik B ucertől. Még a term inológiát is átveszi tőle, úgyhogy m egállapíthatjuk, i t t nem K álvin különös tan ításáró l van szó, hanem olyan felfogásról, am elyet K álvin m ár Bucernél is m egtalált. A R óm ai levélhez írt k o m m entárjában B ucer egy „secundaria iustificatio” -ról beszel, am elyet meg kell különböztetni a „p rim aria et substancialis” -tól. T eh át egy K álvin szám ára lényeges és jellegzetes ponton egyezés van közöttük. Ez a megegyezés elsősorban nem a róm ai katolikus teológia elleni polém iának tulajdonítható, mégcsak nem is egyes róm ai katolikus reform teoló­ gusokkal, m in t pl. Contarini, Seripando, Sadoleto való teológiai egyezésnek, hanem a pneum atológiát illető am az alapvető felismerésekből következik, am elyekre m ind Bucer, m ind K álvin e lju to tt. E zek a Lélek m un­ kálkodása és a K risztus m unkája közötti szoros kap­ csolatra vonatkoznak, vagy még inkább, megegye­ zésük alapvető teológiai elgondolásuk egységében van. E z t az egységes elgondolást a m ú ltban a predestiná­ cióval, az egyházi tisztségekkel, a lelkigondozással, a liturgiával és az egyházfegyelemmel kapcsolatban m u ta ttá k ki. De a megegyezés abban is m egm utatko­ zik, am it B ucer és K álvin teológiája m agvának, lénye­ gének nevezhetünk. E z t nem a predestináció gondola­ tá b a n , nem a gloria Dei fogalm ában, m in t elvont teológiai eszmében keressük, hanem teológiájuknak a Lélek m unkálkodását illető gyökerében, azaz abban, hogy szerintük a m egdicsőült K risztus az Ige hirdetése által m unkálkodik, azzal gyakorolja „regnum spiri­ tu a le” -já t. E zért ta r tja Bucer is, K álvin is a „regnum Christi” - t azonosnak az egyházzal, am ely az egész társadalom ra k isugároztatja a fényét. A k é t em bert kezdettől fogva ez az ideál k ellett hogy egymáshoz vezesse. B ucernek K álvinhoz in tézett b irto kunkban lévő első levele beszélgetést sürget „de to ta adm inistratione doctrinae Christi” (K risztus ta n ítá sa teljes eligazításá­ ról). B ucernek K álvinhoz in tézett utolsó levele ugyan­ erre a tá rg y ra vonatkozik: az egyház helyzetére. B ucer és K álvin azért v o ltak az egyház emberei, mivel ők K risztus teológusai voltak. A regnum Christi volt a szívükön. De ehhez az k ellett, hogy teológiájuk m agva az legyen, am i az úrvacsorai h arcban is v ita­ p o n t v o lt: a K risztussal való közösség. B irtokunkban van egy Confessio Fidei de Eucharistia 1537-ből, am e­ lyet K álvin fogalm azott meg s B ucer meg Capito is aláírt, s am elyben a participatio és a communio cum Christo fogalmai állnak a középpontban. B ucer és K álvin között kezdettől fogva m egvolt a megegyezés teológiájuk m agvát illetően, ez pedig nem m ás, m int K risztus valóságos jelenléte, a K risztussal való közös­ ség, K risztusnak a szívünkben lakozása, am ely a Lélek által jön létre, aki „vinculum nostrae cum ipso p a r­ ticipationis” (vele való részesedésünk köteléke). A B u­ cer és K álvin teológiája közötti eme megegyezés a leg­ világosabban azon a ponton m u tatkozik meg, am elyet pl. T jarko S tad tlan d v ita to tt a legerőteljesebben, ti. o tt, ahol a m egigazulás és a megszentelődés egybe­ esik. Bucer is, K álvin is beszélt az „ordo salutis” -ról. Ez azonban egyiküknél sem kronológiai jellegű, teoló­ giai jelentősége van. K álvin és B ucer a m egigazulásnak ad elsőséget. De a kegyelem elsőbbségét nem lehet a bűnbocsánat egyedüli uralm ából m egm agyarázni. K álvinnál is, Bucernél is m egtalálható a megszentelő­ des „sim ul”-ja : „simul atque iustificatur quispiam , necessario innovationem quoque sequi” (azon nyom ban, hogy megigazul bárki is, szükségképpen kell követ­ keznie a m egújulásának is). Ez a „sim ul” csakis azzal

341

m agyarázható, hogy a teljes K risztus (to tu s Christus) jelen v an az övéiben. Ő a d a tik m egigazulásunkra és m egszentelődésünkre. E zért joggal m o n d h atju k Willis-szel eg y ü tt, hogy a m egigazulás és a m egszentelődés vonatkozásában nincs idői elsőbbség. A m egigazulás és a m egszentelő­ dés mindig szorosan összekapcsolódik egymással. Milyen indítékok vezettek ehhez a teológiai döntés­ hez? B ucer állandóan hangsúlyozza a bizonyosság és a kegyesség (pietas) m o tív u m át: „A szentek élete e ke t­ tőből áll: az Isten jósága irán ti bizalom ból és a jó életre irányuló igyekezetből” . E z a k é t reform átori alapm otívum . Az üdvbizonyosság, a „certitu d o salu­ tis” kérdésére sohasem lehet az újjászületés, a „rege­ n eratio ” alapján válaszolni, m ivel ez, noha van benne előrehaladás, sohasem teljes. „V annak fokozatok az em bernek Isten ism eretében és az irá n ta való buzga­ lom ban t e t t előrehaladásában” . De Isten m unkálja m ind az ak arást, m ind a cselekvést. S Isten előbb vá­ laszt ki bennünket, sem m int valam i jó t tehetnénk. A kiválasztás a „sola g ratia” abszolút kifejeződése. E z — a predestináció — m űködik a m egigazulás össze­ függésében. Szó sincs olyan predestinációs rendszer­ ről, am ely kívül lenne a valóságon. A kiválasztásról szóló beszéd inkluzive és a posteriori tö rténik, nem pedig exkluzive és a priori. E z é rt a „Syllogismus prac­ ticu s” sem az arisztoteleszi logika kérdése, hanem a pneum atikus m egtapasztalásé. Sem m ilyen különb­ ség nincs i tt B ucer és K álvin között. A Lélek ereje, K risztus feltám adásának az ereje az életben nyilvá­ n ul meg, am ely ezzel m indenkor Isten elhívása (vo­ catio Dei) alá esik. E hhez a m ély és alapvető megegyezéshez képest eg yáltalán nem szám ottevőek a B ucer és K álvin k ö zö tti különbségek. Azzal függenek össze, am it F arel­ n ek írt K álvin az emberileg k ívánatos „clarior ex­ plicatio” -ról (világosabb m agyarázatról), m ás szóval a K álvin által mindig fontosnak ta r to tt modus docendi (a ta n ítá s m ódja), a forma loquendi (a beszéd form ája) következm ényei. Strohl megjegyzi, B ucer evangélium i k om m entár­ já n a k , v alam in t a R óm ai levélhez írt k om m entárjá­ n a k a h a tá sa K álv in ra h a tá ro z o tta n m egállapítható, különösen az ü dv v onatkozásában: a sim ul, semper, etiam, iuxta fogalm ai fejezik ki azt, hogy a Szentlélek bizonyossá tesz és m egújít: a certitudo és a studium pietatis (az üdvbizonyosság és a kegyességre való törekvés) összetartozik. P annierrei e g y ü tt elm ondhat­

juk, hogy a teológiai gondolkodás tekin tetéb en K álvin sokat köszönhet Bucernek, de „il ne lui doit rien q u a n t à la forme littéraire, ca à, ce égard, B ucer n ’est pas un écrivain de prem ier ordre” (az irodalm i form án kívül sem m ivel nem tarto zik neki — ti. B ucer K ál­ vinnak —, m e rt e tek in tetb en Bucer nem elsőrendű író). A ki elm élyedt B ucer és K álvin tanulm ányozásá­ ban, az csak egy etérth et ezzel a vélem énnyel. A gon­ dolkodás azonossága igen lényeges. B ucer és K álvin kö zö tt a Szentlelek ta n á t illetően is a stru k tú ra elvé­ ben, a m ódszer kérdésében van különbség. B ucer teológiai módszere gyakorlati, mozgékony, mindig az ellentetek kibékítésére irányuló. K álvin módszere akkor érvényesülhetett, am ikor a reform átori hitvallás legnagyobbrészt m ár készen volt: konfesszionálisan és elvben egyházilag is. K álvin m ódszerét az á tte k in t­ hető rövidségre való törekvés és állandó figyelés a Szentírásra h a tá ro z ta meg. A nyagának elrendezésé­ ben, amellyel csak az In stitu tio utolsó kiadásában volt elégedett, sem m iképpen sem h ián y z o tt a Lélek felé való n y ito ttsá g . Sem m ilyen filozófiai elv nem v o lt az alapja. Később m ajd változni fog ez a helyzet. E z m ár Zanchiusnál jelentkezik. Ő B ucer u tó d ja és lelki ro­ kona volt Strassburgban, s olyannak is ism erték el. M egtalálhatók nála B ucer és K álvin elvi kiindulási po n tjai, a klím aváltozás mégis észlelhető. K ülönösen erősen hangsúlyozza a „form a docendi” -t, a form ális alapelvet. A k o rtársak m ár i t t is m egfigyeltek ném i eltolódást. Nem került-e más helyre a predestináció? M ár nem v o lt olyan jellege, hogy az a m egigazulás koronája. In k áb b az újjászületés princípium a lett. A to v áb b i fejlődésben az újjászületés, m in t az új élet kezdete, még szorosabban k ö tő d ö tt a kiválasztáshoz és külön­ v á lt a m egigazulástól. M egnyílt az ú t az orthodoxia felé. Bucernél és K álvinnál ennek még nincsenek lá t­ h ató jelei. E bben is egyek voltak ők, hogy a Lélek titk á t inkább m egtapasztalni, megélni és im ádni, m int m egérteni a k artá k , mégpedig a K risztussal való igazi közösségben és m indabban, am i ahhoz tartozik. (A szerző több m int kétszáz lapalji jegyzettel támasz­ totta alá előadását. E jegyzetanyag a szerkesztőségben az érdeklődők rendelkezésére áll, itt helyhiány m iatt nem közöljük. A szerk.) W. van’t Spijker Fordította: F ükő Dezső

Kálvin és a humanizmus Az elm ú lt évtizedekben egy egész sor K álv in-kutató tan u lm án y o zta K álvin viszonyát kora hum anizm usá­ hoz. Josef B ohatec, Q uirinus Breen, Basil H all, A lexandre Ganoczy és Charles P a rtee nev ét em lítem meg, de tudom , hogy ezzel még korántsem teljes ez a tekintélyes névsor. H a m ost én ugyanehhez a tém á ­ hoz nyúlok, az inkább merészség, sem m int bátorság, a n n á l is inkább, mivel az em lített szerzők m inden vélem énykülönbségük ellenére is a fő dologban m ind megegyeznek. E z t a konszenzust B ohatec ezekkel a szavakkal fejezte k i: „Á ltalánosan elism ert tény, hogy a nyelvezetében legerősebb francia reform átor h u m an ista volt, h um anista m űveltséget szerzett és jó l ism erte az ókor m űveit” . P a rtee ezt m ondja: „H ogy K álvin a keresztyén h u m anisták sorába ta rto ­ z o tt, azt m a m ár axióm aként lehet elfogadni” . H a én e zt a kérdést mégis újból tanulm ányozom és b ár

342

diam etriálisan nem ellentétes, de eltérő eredm ényre ju to k — m ár kezdetben nyíltan kirakom k árty á im a t az asztalra —, az nem csak illő, hanem inkább szüksé­ ges cap tatio benevolentiae. K érem Ö nöket, hogy jó­ indulatú figyelm et szenteljenek m ondanivalóm nak. A X V I. század hum anizm usa evek óta központi helyet foglal el tan u lm ányaim ban. E bből kiindulva vizsgál­ ta m meg K álvin viszonyát a hum anizm ushoz. E re­ ferátum ban m egm utatkozó eltérő vélem ényem ta lá n abból is ered, hogy én ilyen módon közelítettem a prob­ lémához, míg a legtöbb k u ta tó K álvinból indult ki és tőle ju to tt el a hum anizm ushoz. De elég is lesz a bevezető megjegyzésekből! A m it tárg y aln i kívánok, az négy pontban foglalható össze. Először is, egészen röviden a k u ta tá s mai állását tag ­ taglalom s itt is különösen a m ostani kérdésfeltevést veszem szemügyre. A zután kifejtem , hogy vélem ényem

szerint m i volt a hum anizm us központi te m a tik ája a X V I. század első felében. A harm adik és legrészlete­ sebb szakaszban arról szólok, m ilyen állást foglalt el K álvin ezzel a tem atik áv al szemben. E lőadásom ne­ gyedik részében K álvin nézeteinek általános jellemzé­ sét nyú jto m kora keretében.

hasonlóságok is k e ttejü k között. B ohatec ezzel K ál­ vin t és B udé hum anizm usát, vagy ta lá n K álv in t és m agát a hum anizm ust is — leszám ítva a fiatalabb francia h u m an isták at — közel hozza egymáshoz, közelebb, m int ahogy nekem tetszik. A h u m a n izm u s k ö zp o n ti tem atik ája

A k u ta tá s á llá sa M ár em lítettem , hogy a k u ta tá s á ltaláb an h u m a­ nistán ak te k in ti K álv in t. E nnek a m egállapításnak az okai nem m indig azonosak. B ohatec szám ára, m in t m ondo ttam , az v o lt a döntő, hogy K álvin h u m an ista nevelésben részesült és jól ism erte az ókori szerzőket. Ganoczy m ás elem eket hangsúlyoz: K álvin exegetikai m ódszerét, az egyházatyák tan u lm án y o zásán ak általa h a n g o z ta to tt fontosságát, különféle ókori filozófusok irá n t érzett nagyrabecsülését, v alam in t azt az erkölcsi jelleget, am elyet K álvin a keresztyén létnek tu lajd o ­ n ít. P a r tee m egvizsgálja K álvin filozófiai ism ereteit. Meggyőzően m u ta tja ki, hogy K álvin Cicerót és Sene­ cá t m indenesetre, P la tó t és A ristotelest valószínűleg önállóan a sa já t írásaikból tan u lm án y o zta. Célomhoz elengedhetetlen az eltérő tényezők részletes m egvita­ tása. I t t elég azt m egállapítani, hogy lényegében m in­ dig k é t tény ező t v e tte k tek in tetb e. Az első K álvinnak fiatal k o ráb an szerzett filológiai, h u m an ista m űvelt­ sége s a B ibliának meg az egyh ázaty ák n ak ebből szár­ mazó filológiai-hum anista tárg y alása, am elyet ő m aga is gyakorolt és m ásoknak is ajá n lo tt. E z jellemző tudom ányos, de különösen teológiai m ódszerére. K ál­ vin á tv e tte a h u m an isták filológiai m ódszerét és azt alkalm azta a teológia terén. A m ásodik tényező filozófiai jellegű. M int m ondtam , abból indul ki, hogy K álvin az ókori filozófia alapos ism eretével rendelke­ zett. A kérdés m ost m ár az, hogy m ennyire becsülte K álvin az ókori filozófiát, hogyan h asználta fel, és milyen viszonyt lá to tt egyrészt az ókori filozófia, m ásrészt a reform átori biblikus teológia között. K álvinnak a hum anizm ushoz fűződő viszonyáról szóló valam ennyi m űben bizonyos fe n n ta rtá s is tapasz­ ta lh a tó . A k u ta tó k ab ban m ind m egegyeznek, hogy formális tek in tetb en h u m an ista volt K álvin. Ez a meg­ állapítás szerintem is v ita th a ta tla n . De m ihelyt ta r ta l­ m i kérdésekről v an szó, azonnal jelentkezik a fenn­ ta rtá s is. Pl. B ohatec, akinek a fejtegetései a legalap­ vetőbbek ebben a vonatkozásban, záró fejezetét ezzel a lapidáris következtetéssel kezdi: „K álv in h u m an ista v o l t .. . ” K önyvében különösen k é t dolgot emel ki. Az első az, hogy K álvin igen pozitiven értékelte a m ű­ vészeteket és tu d o m án y o k at s ezek ism eretét nélkü­ lözhetetlennek ta r to tta a teológia szám ára. K ülönösen a latin és görög tu d á st értékelte nagyra. A m ásodik az, hogy K álvin tartalm ilag sok eszm ét v e tt á t a hum aniz­ m ustól, különösen az Istenről szóló ta n ítá sb a n , az etikában és az állam tan b an . Mindez rendkívül pozi­ tív. E bben a záró fejezetben B ohatec mégis megem líti az „ellen tétet K álvin és az akkori hum anizm us kö­ z ö tt” , s nem titk o lja, m ennyire alapvető volt sok he­ lyen ez az ellentét. A részletekre m ost nem térek ki. B ohatec azonban azzal a feltételezéssel könnyíti meg a dolgát, hogy szerinte az 1535 körüli esztendők vál­ ságos időszakot jelen tettek a francia hum anizm usban. E kkor d erültek ki világosan a keresztyén-ellenes te n ­ denciák, m elyeknek b írálata megszólal B udé „De transitu hellenismi ad christianism um ” című m űvében is. Ezzel a tétellel és könyve szerkezetével azt a be­ nyom ást kelti B ohatec, hogy K álvin és B u dé gondo­ latai megegyeznek a b írálatb an , s hogy v annak pozitív

A rra a kérdésre azonban, hogy milyen volt K álvin viszonya a hum anizm ushoz, nem lehet kielégítő v á­ laszt adni, h a meg nem határozzuk előbb a hum aniz­ m us gondolatvilágának központját, a m agvát. Most ez a kérdés foglalkoztat bennünket: m i volt a hum a­ nizm us központi te m a tik á ja? B ohatec a halh atatlan ság gondolatát te k in te tte a legfontosabb kérdésnek abban, ahogy K álvin fog­ lalkozik a hum anizm ussal, s azt m ondta, hogy K álvin — h a fontos pontokon eltér is E rasm ustól és B udé­ tó l — k ö vette a hum anizm usnak k ette jü k rendszeré­ ben talá lh ató fő irán y át. B ohatec ezzel lényeges do­ logra m u ta to tt rá, de vélem ényem szerint nem a hal­ h atatlan ság a központi gondolat, inkább azt lehet m ondani, hogy a halh atatlan ság gondolata része egy egy nagyobb egésznek, B udénál egy önm agában á t­ fogóbb kérdésnek k im u ta th a tó megformálása. Sze­ rintem a hum anizm us központi problém ája inkább ez a kérdés: Milyen köze van egymáshoz a keresztyénségnek és az ókori gondolkodásnak, a „sacrae litterae” nek és a „bonae litterae” -nek? Van-e egyáltalán kap­ csolat közöttük, vagy kibékíthetetlenül állnak egy­ m ás m ellett? H a a rra a kérdésre akarunk válaszolni, hogy m ennyiben nevezhető K álvin hum anistának, fel kell ten n ü n k ezt az igen fontos kérdést is: Mi a viszony K álvinnál a keresztyénség és az ókori tud o m án y kö­ zö tt? Előbb azonban meg kell okolnom az t a tételem et, am ely szerint éppen ez a viszony a neuralgikus p o n t a h u m an ista gondolatrendszer megítélésében. Ehhez a megokoláshoz különösen k ét írást használok fel: B u dé „D e tra n situ hellenismi ad christianism um ” c. m űvét 1535-ből és az előszót E rasm usnak 1529-i Seneca-kiadásához. Az előbbi azért érdekes, m ert — m iként B ohatec joggal m u ta to tt rá — benne tü k ­ röződik annak a francia hum anizm usnak a válsága, am elyben K álvin nevelkedett. Az utóbbi alapvető gondolatokat kínál tém ánkhoz, s K álvin m inden­ esetre gondosan tan u lm án y o zta a „D e d e m e n tia ” kiadásához. B u dé írása az úgynevezett „Affaire des placards” h atása a la tt készült, s ezt a kérdést tárg y alja : K orunk­ ban, am ikor az egyház veszélyben forog, hogyan hasz­ n á lh a tja a hum anista tudós képességeit úgy, hogy Istennek szolgáljon velük? B u dé válasza m ár könyve cím ében is m egm utatkozik, am ennyiben átm en etet k ív án t a hellenizm us és a keresztyénség között. Az írás azzal a kérdéssel kezdődik, hogy az irodalm i tevékeny­ ség m ilyen módon já ru lh a t hozzá lényegesen a „hom o interior” , az em ber belső lényének m egjavításához. V álasza nem is késik: Á t kell költözni — a „m igrare” szót a „ tra n situ s” szinonim ájaként használja — a filo­ lógiából a legszentebb filozófiába, a külső filozófiától a „sacrorum theoria” -hoz, ez pedig konkrétan azt jelenti, hogy a B ibliát kell tanulm ányozni. B u dé ki­ fejezetten m egvallja, hogy a filológia, az ókori szerzők tanulm ányozása szintén szép dolog, de a Biblia ta n u l­ m ányozásához képest hiábavaló. K ülönösen mély be­ n yom ást tesz a könyve végén álló szakasz, am elyben a rra szólítja fel B u dé a régi filológiát, hogy térjen á t az újra, s A ugustinusnak arra a m ondására u tal,

343

am ely szerint Salam on kincsei szebbek voltak, m in t azok a kincsek, am elyeket Mózes hozo tt el E gyiptom ­ ból. A keresztyén elem szebb m int a pogány, s érde­ mes, hogy az em ber ezeknek a kincseknek szentelje életét. M indebben átm en etet kíván B udé. V ajon radi­ kális szak ítást is a h um anista m ú ltta l? — m in t ahogy B ohatec álh tja. É n nem találom meg ezt a radikaliz­ m u st B udé írásában, szerintem inkább az elsődleges és a m ásodlagos k özött tesz különbséget, s a súlypon­ to k a t á llap ítja meg. A keresztyénség a csúcs, az ókor csak előkészület, olyan előkészület, am elynek a m aga idején önálló értéke v o lt: m ár P lato is „contem platio m o rtis” -nak nevezte a filozófiát s ezzel ugyanazon az ú to n v o lt m in t a keresztyénség. Most azonban m ár m egnyílt a nagyobb, s a kisebbnek, akárm ilyen érté­ kes is önm agában, a m űveltek szám ára is meg kell h átrá ln ia a nagyobb előtt. M indebben azonban alig v an valam i új. Aki E ras­ m u st olvassa, látja, hogy ő g y ak ran tárg y a lta ugyan­ ezt a kérdést. A Seneca-kiadás előszavában bizonyosan ez az eset. A döntő helyeken a rra m u ta t rá Erasm us, hogy az első keresztyének szinte ortodox hívőként tisztelték Senecát. Még m ost is — m ondja — sokan keresztyénnek ta rtjá k . De jobb, ha úgy olvassuk a m ű­ veit, m in t olyan em berét, aki egyáltalán nem ismerte még a keresztyénséget. „ H a ugyanis pogányként ol­ vasod őt, keresztyén m ódon ír t; de ha keresztyénként olvasod, pogány m ódon í r t . . . A pogányok körében ugyanis v an n ak bizonyos szavak és cselekedetek, am e­ lyek a keresztyén filozófia m ércéjén m érve elvetendők ugyan, mégis valam ilyen erényről tesznek bizonysá­ g o t” . Véleménye szerint Seneca nagy m értékben kü­ lönbözik a keresztyénségtől, ezért olyan veszedelmes keresztyénnek ta rta n i őt. E rasm us kijelentései vilá­ gosak. Céloz a rra a régóta ism ert legendára, am ely szerint Seneca titk o s keresztyén volt és levelezett Pál apostollal. F ontos azonban az, hogy E rasm us is fog­ lalkozott a keresztyénség és az ókori m űveltség viszo­ nyával. Így teszi fel a k érd ést: H ogyan olvassuk h á t az egykor oly népszerű Senecát? Pál apostollal eset­ leg fe n n ta rto tt kapcsolatától függetlenül, előlegezett-e m ár valam ilyen keresztyén g o ndolatokat fejtegetései­ ben, vagy a keresztyén elem teljesen önálló, új, az­ e lő tt soha nem volt-e? Ezek lényegében ugyanazok a kérdések, m in t am elyek B u dénál is felvetődnek. Így is m o n d h atju k : van-e valam ilyen átm enet az ókori m űveltségből a keresztyénségbe, vagy egyazon terüle­ te n m arad u n k ? E z a kérdéskom plexum 1530 körül m ár nem volt új. A lapjában véve 1450 ó ta újból és újból felvetőd­ te k ezek a kérdések. V ajon az ókor m űveltségével való foglalkozás, am ely sokkal intenzívebb lett, m int v alah a is azelőtt, csak já té k vagy valóban tudom á­ nyos ügy-e, vagy van-e köze egym áshoz a keresz­ tyénségnek és az ókori tudom ánynak és m űvészetnek, a sacrae litteraenek és a bonae litteraenek? Ez a kér­ dés az egész évszázadon végigvonul 1450-től 1550-ig, ezért kell a középpontban állnia akkor is, am ikor K ál­ vinnak a hum anizm ushoz fűződő viszonyát fejteget­ jü k . Nem is mellékes dologról van itt szó, hanem a neu­ ralgikus pontról. E gy egészen új világ tá ru lt fel, az ókori k u ltú ra világa. A kérdés m agva, d urván megfo­ galm azva ez: Milyen viszony van Isten és e régi, most ú jra elevenné v á lt világ k ö zö tt? A leglényegesebb kérdés ez volt: Van-e kapcsolat, közös vonás a ke­ resztyén-lét és az em ber-lét közö tt? Osztozik-e a ke­ resztyén em ber a nem -keresztyénekkel problém áiban, álm aiban, törekvéseiben, az erényről és az erénytelen­ ségről, a jóról és a rosszról, Istenről és a világról a lk o to tt elképzeléseiben? É s még egy lépéssel to v áb b :

344

Van-e közös a tetteik b en , a cselekvésükben, elju th at-e a nem -keresztyén olyan cselekedetekhez, olyan eré­ nyekhez, amelyek nem különböznek a keresztyénekéi­ tő l? Most is ugyanezek a kérdések a legdöntőbbek, csak más form ában. A kkoriban, a teljesen keresztyén világban a kérdés form ája ez v o lt: Mi kapcsol össze m inket az ókor csodált hőseivel, vagy egyáltalán nincs semmi kapcsolat k ö zö ttü k ? A keresztyénség a tö rté ­ nelem ben gyökerezik-e, újsága ellenére is csak csúcs­ pontja-e m ár régen meglevő törekvéseiknek, vagy új terem tés-e ? A válaszok eltérőek voltak, még ha általáb an egyet­ é rte tte k is abban, hogy a keresztyénség a m ú ltb an gyökerezett. H allo ttu k , hogyan in te tt E rasm us attó l, hogy keresztyéneknek tegyük meg a keresztyénség elő tti pogányokat. E nnek ellenére, nála is m egtalál­ h a tó ez az igény: „Igen sok olyat talá lh atu n k a pogá­ nyok könyveiben, am i megegyezik K risztus ta n ítá sá ­ val” . P éldaként is em lít olyan szerzőket, akiknél ilyesm it lehet találn i: S okratest (P la tot), A ristotelest, E pikurost, D iogenest stb. S nem csak a szavaikról, hanem a cselekedeteikről is lehet beszélni. K özülük nem kevesen a keresztyén tan ítás jó részét b e tö ltö tté k életükben. B udé sokkal negatívabb volt. E zekről a kérdésekről csak egy helyen nyilatkozik világosan, de o tt igen érdekesek a kijelentései. K ülönbséget tesz „quidam philosophi hellenismi alum ni” (néhány a hel­ lenizm usban nevelkedett filozófus) és a zsidók között. Az előbbiekben az isteni igazságnak és bölcsességnek csak az árnyéka volt meg, s azt állíto tták , hogy az igazság a világ mélyére süllyedt, vagy egy k ú tb a n van mélyen elásva. A zsidókról valam ivel pozitívabban nyilatkozik: ezek b irtokában voltak az igazság máso­ latán ak , még ha csak egy titkos rak tárb a n is, am ely csak kevés őrző elő tt n y ílt meg. K risztussal azonban elérkezett „ez a boldogító filozófia” , am ely a legfőbb jó ra törekszik. H a B udé szemében az ókori m űveltség csak az igazság keresését jelen tette, olyan keresést, am ely eredm ényekhez nem vezet el, E rasm us szerint a K risztus evangélium a annak felel meg, mi a legjobb az em berben, úgy hogy az em ber az igazságot részben meg is talá lja és részben teljesíti is az igazság követel­ m ényeit. K á lv in á llá sfo g la lá sa Az előzőekben a hum anizm us központi problem ati­ k á já t fejtettem ki. K álvin fejtegetéseinek hordereje csak e gondolatvilág hátterével válik világossá. Most azonban a központi kérdésről írt eme fejtegetéseit K álvin és a hum anizm us viszonyának tek in tetéb en vizsgáljuk meg: H ogyan látja K álvin és hogyan ítéli meg az ókori k u ltú rá t? Eljárásom a következő. Elő­ ször is átte k in té st adok az In stitu tio n ak azokról a helyeiről, am elyekben elvileg foglalkozik K álvin ez­ zel a kérdéssel. A zután tárgyalom azt a három részt, azt a három aspektust, am elyeket K álvin m egkülön­ böztet egym ástól s am elyeket egym ás után vesz sorra. Mindezek m egvilágításához idézek néhány szakaszt a kom m entárokból is, ahol K álvin részletesebben fog­ lalkozik ezzel a tem atikával. Az In stitu tio második könyvében, am elyben az em ber m egváltásáról van szó, a II. fejezetben a sza­ bad és a szolgai a k a ra t kérdését, a harm adikban a meg­ ro m lo tt emberi term észet cselekedeteit tárg y alja K álvin. Az elsőként em lített fejezetben arról a kér­ désről beszél, hogy a léleknek, az anim a-nak milyen képességei vannak még az elbukott em berben. Az anim a-t először is intelleclusra és voluntas-ra (értelem re és a k a ra tra) osztja. E zu tán újabb kettéosztás követ­

kezik: az értelem részben ad inferiora (alsóbbrendű dolgokra), részben ad superiora (a felsőbbrendűekre) irányul. Az előbbiek ennek a világnak a dolgai, a földi élet s m indaz, ami ezzel függ össze: az állam igazgatás, a m űvészetek és a tudom ányok. Az u tó b b iak a m eny­ nyei dolgok: Iste n és az isteni a k a ra t tiszte ism erete, a valódi igazságosság (m egigazultság) és Isten országa. M indkét kérdés tárgy alása igen fontos tém ám szem­ pontjából, mivel K álvin részletesen ta n ú k é n t szólítja az ókor bölcseit tételei igazolására. Az ak aratró l szóló következő fejtegetés tém án k ra nézve érdektelen. A harm adik fejezetben azonban, am elyben azt a gon­ dolatot fejti ki K álvin, hogy a m egrom lott em beri term észetből csak kárhozatos cselekedetek szárm az­ nak, ism ét az ó koriakat sorolja fel, de m ost m ár nem a felfogásukat, hanem a cselekedeteiket. Összefogla­ lóan azt lehet m ondani, hogy az ókori világ sorrendben három féleképpen kerül szóba: 1. In stitu tio II. könyv, II. fejezet, 13—17: a term é­ szetes értelem a földi dolgokban; 2. In stitu tio II. könyv, II. fejezet, 18—24: a te r­ m észetes értelem a m ennyei dolgokban; 3. In stitu tio II. könyv, I I I . fejezet, 3 —4: a te r­ m észetes erény. K álvin ezeket a té m á k a t — job b an m ondva, e h á­ rom egym ással összefüggő kérdéskört, am elyek együt­ tesen egy té m á t alkotnak — term észetesen nem csupán történelm i kérdésekként tárg y alja. Érdeklődése a je­ lenre és kora em bereire irányul. De az ókori világ az In stitu tio b a n sehol m áshol nem kerül oly kifejezetten, részletesen és alaposan szóba, m int itt. E z is m agától értetődik. A X V I. századi em ber csak az ókori em bert h aszn á lh a tta példaként, hogy szem léltetően m utassa be a term észetes értelem és a term észetes erény ké­ pességeit. A természetes értelem a földi dolgokban K álvin az értelem ben olyan em beri sajátság o t lát, am ely m egkülönbözteti ő t az állattól. Az em berben veleszületett kívánság van az igazság keresésére, s m ár ebből is következik, hogy valam iképpen ismeretes szám ára az igazság, még h a rátaláln i nem tu d is. E zért vannak olyan általános em beri elképzelések a jogról és a m éltányosságól, m int am ilyenek a törvényekben m u tatk o zn ak meg, v alam in t olyan általános em beri képességek, m int am ilyenek a kézművesség és az iskolai ism eret. E bben a tek in tetb en m inden em bernek v annak valam ilyen lehetőségei, s a m agasabb tu do­ m ányok is, am elyekre nem m inden em ber alkalm as, ezek közé tarto zn ak , hiszen a kegyeseknek és nem kegyeseknek egyaránt van ilyen tehetségük. A zután K álvin a „profán író k at” szólaltatja meg. B ennük csodálatosan felragyog az igazság fénye: a jogtudo­ m ány, a term észetfilozófia, a retorika, az orvostudo­ m ány, a m atem atik a m ind olyan tudom ányok, am e­ lyek az igazságot állítják elénk. Megvessük-e h á t az igazságot o t t , ahol an nak csak egyel len forrása van, Isten Lelke? Az igazság, bárhol találu n k is rá, a Lé­ lek ajándéka, aki azt a sa já t a k a ra ta szerint osztogat­ ja. K álvin óva int ezeknek az adom ányoknak a le­ becsülésétől és annak tagad ásátó l, hogy ezek Isten ajándékai. K ifejezetten állítja, hogy Isten Lelke m un­ kálkodik a hitetlenekben is. N yilvánvaló, hogy itt az újrakeresztelőkkel polemizál, akik m inden term é­ szeti dolgot elszak íto ttak Istentől és az Ő Lelkétől. K álvin hangsúlyozza, hogy éppen az egyes em berek oly különféle adottság aib an m utatk o zik meg, hogy ezek Isten ajándékai.

A m ost em lítettekkel nem kell részletesen foglal­ koznunk hiszen e téren nagy a megegyezés a k u ta tó k között. B ohatec is, P a rtee is ennek az aspektusnak a kim unkálásán fáradozik ann ak m egm utatása végett, hogy K álvin m ennyire hum anista. Az én fogalmi meg­ határozásom szerint ennek azonban semmi köze sincs K álvin és a hum anizm us elvi kérdéséhez. A központi kérdést nem érinti. E bben tulajdonképpen csak az az érdekes, hogy K álvin ezt a kérdést önálló problém a­ k én t taglalja. E nnek ok át a Genezishez írt kom m entár­ jáb a n ta lá lh a tju k meg, am elyben a 4,20-szal kapcso­ latb a n azt fejtegeti, hogy a szabad m űvészeteket és tud o m án y o k at, a csillagászatot, a term észettudo­ m án y t, az orvostudom ányt és az állam tudom ányt a hitetlenektől v e ttü k át. „M inden kor tap a sztala ta arra ta n ít, hogy jelenlegi életünk kialakításához min­ dig fénylettek az isteni világosság sugarai a h itetlen népek körében” . A természetes értelem a mennyei dolgokban E z a m ásodik kérdés h aso n líthatatlanul fontosabb. Így fogalm azhatjuk meg: M ennyiben érzett meg m ár valam it az ókori világ Istenből és az isteni dolgokból? V álaszában K álvin nagyon szűkszavú. A m ikor az élet szabályairól van szó, a term észetes értelem még vég­ hez vihet valam it, m iként Pál apostolnak a Róm 2-beli fejtegetései bizonyítják. De am ikor Isten ism eretéről és az Ő hozzánk való kegyelméről van szó, az emberi értelem m ár olyan vak, m int egy bagoly. Elegendő egyetlen idézet: „N em tagadom , hogy olykor-olykor lehet találni valam it a filozófusoknál Istenről, ami helytálló és értelm es, de egyben mindig valam ilyen szédelgést okozó fantáziáról is bizonyságot tesznek” . Ezek csak „az igazság csöppjei” , m elyeket sok „ re t­ tenetes hazugság tesz tisz tá tala n n á” , m elyekkel m int­ egy véletlenül m ocskolják be m üveiket. A K álvin által használt kép sokatm ondó: A hogy az utazó éjszaka egy villám lásnál m indent lát közelben és távolban, de csak egy pillanatra, úgyhogy később m ár nem tu d ja, m erre m ehet, így világosodtak meg ezek a filozófu­ sok is. Nem fordultak az igazság felé s azt nem is ér­ ték el. E lkerülhetetlen a kérdés, hogy m iért érvel K álvin itt ilyen kizárólagosan. A zt term észetesen jól tu d ta , hogy ezzel szem befordult a kor szellemével. Ism erte azt a sok idézetet az ókorból, m elyeket m in d en ü tt meg lehetett találni, s am elyek annak bizonyítására szolgáltak, hogy m ennyire keresték az ókor bölcsei is Isten igazságát s azt részben meg is ta lá ltá k . De m iért m ent el K álvin szótlanul ezek m ellett? Felfogását ő ki­ zárólag a Szentírásból v e tt m ondásokkal okolja meg: a világosság és a sötétség szem beállításával Ján o s apostolnál és a zsoltárokban, m ajd pedig különösen az 1K or 2-ben, ahol a term észeti em berről van szó, aki szám ára a lelkiek érthetetlenek. Mi más a term észeti em ber — m ondja —, m int olyan valaki, aki a term é­ szet világosságára tám aszkodik? A lelkiek m egértésé­ hez Isten Lelkére van szükség. Ö nkéntelenül felvető­ dik a kérdés: I tt m iért nem já r el K álvin ugyanúgy, m int az előző részben? O tt a ta p aszta latra hivatko­ z o tt: az ókori világ fejlesztette ki a m űvészeteket és a tudom ányokat. Most m iért hagyja teljesen figyel­ men kívül a ta p a sz ta la to t? E rre a kérdésre a választ talá n azokban a szavakban találjuk meg, am elyekkel bibliai m ag y arázatait vezeti be: „D e mivel mi éles­ elm éjűségünk ham is képzetétől megrészegedve, nehe­ zen hisszük el, hogy ez az éles elme az isteni dolgokban teljesen vak, ezért vélem ényem szerint jobb, ha itt az Í rásból v e tt bizonyságtételekkel, m in t h a érvekkel

345

b izo n y ítg atu n k ” . É rts d : Mivel az em beri szellem vak, nem lá tja a világosságot és a sötétséget hiszi világos­ ságnak. E bben a helyzetben az egyetlen ú t a tekintély ú tja és a tekintélynek való engedelmesség. Milyen tág ab b összefüggésben v an n ak ezek a fej­ tegetések? E z világosan k itű n ik K álvinnak a Csel 17-hez, P ál apostol areopagosi beszéde történetéhez fű zö tt m agyarázatából. K álvin vélem énye itt az első p illan tásra valam ivel pozitívabbnak látszik. Az igaz isten tiszteletet úgy festi le, m in t Isten nek Lélekben való im ádását, m int a lelki Iste n lelki szolgálatát, ellen­ té tb e n a pogányok, zsidók és katolikusok elképzelésé­ vel. „O lykor persze nem csak a filozófusok, hanem a költők is gúnyolódnak a nép bárgyúságán, am ely a fényes és pom pás szokásokat tévesen istentisztelet­ nek ta r tja ” , m ajd — m iként m aga m ondja — „szám os tanúvallom ás alap ján ” idézi K álvin Persius ism ert verssorait a jogról és az igazságosságról, az erényt m agasztaló tisz ta szívről, m in t az igazi áldozatról. Az­ tá n így fo ly tatja K álv in : „A z ilyen szavakat, am elyek e lő tt a tu d atlan ság m inden v ád ján ak el kell hallgat­ nia, kétségtelenül Iste n sugallta a pogány költőknek” . E z valóban pozitívabb nyilatk o zat, m in t az In stitu tio beli, b á r K álvin i tt is azonnal hozzáteszi, hogy ezek a költők „ham arosan ism ét visszaestek az általános balgaságba” . K ita r t am ellett, hogy ezek csak m agá­ nyos szikrák a sűrű sötétségben. V agy még ezzel is tú l sokat m o n d o tt? N éhány lappal odébb foglalkozik K álv in A ratu sn ak P ál idézte szavaival és ezt állapítja m eg: „Az ilyen költői m ondások semm ilyen m ás for­ rásból nem szárm aznak, m in t a term észetből és az egyetem es em beri értelem ből”; am it A ratus m ondott, az csak arról tesz vallom ást, „am i az em beri lélekben term észettől fogva veleszületett és b eléo ltott ism eret v o it!” Szerintem azonban nem kell ellentétet látni e k é t kijelentés között. A hogy a term észeti értelem a világi dolgokban term észetes és nem tö b b ennél, m égis Isten Lelkének a m űve, ugyanúgy itt is, a m eny­ nyei dolgok terü letén . M egm arad a term észetes érte­ lem, am elynek m űködésével párhuzam osan, benne és á ltala Isten Lelke m unkálkodik. H ogy K álvin hogyan v élekedett az ókori szerzők­ ről, az nagyon világosan kiderül ennek a szakasznak a végén, ahol P álnak ezeket a szav ait: „ E tu d a tla n ­ ságnak idejét azért elnézvén az Isten ” fejtegeti és m eg m u ta tja a sa já t történelem -szem léletét. K álvin szerint ezek a szavak nem a z t jelentik, hogy Isten nem b ü n te ti meg a tu d atlan ság o t, hanem szinte ellen­ kezőleg a rra u taln ak , hogy Isten az em beriséget „négy­ ezer éven á t a sötétségben já r a tta ” s csak K risztus á lta l g y ú jto tta fel az Ő ta n ítá sá n a k világosságát. A zaz: Az em beri történelem kezdetétől, az első em ber bűnesetétől fogva „vakságban ta r ta tta k az em berek” , míg Isten ki nem jelen tette m ag át nekik. Le lehet vonni a követk eztetést, hogy K álvin történelem ­ szem lélete világos és egységes volt. Izráel népén kívül, am elyről i tt nem szól, sötétség u ra lk o d o tt az egész földön, olyan sötétség, am elyben olykor-olykor fel­ v illa n t egyes költőkben és filozófusokban term észetes é rtelm ü k erejéből az isteni igazság egy szikrája, m ivel Isten Lelke ihlette meg őket. Isten Lelkének ez a h a­ tá s a egyáltalán nincs semmi kapcsolatban üdvözítő m u n k ájáv al. Még az a kijelentés is, hogy m inden em ber egy vérből te re m te tt, teljesen negatív értelm ezést n y er: H a az em berek e közös eredet ellenére is eny­ nyire m eghasonlottak vallásukban, ebből is világo­ san kitűnik, hogy kiestek a term észetüknek megfelelő állapotból. E nnél sötétebb jellemzés m ár nem lehetsé­ ges. Az em ber term észeti lénye és a k a ra ta m erőben ellentétes Istennel és az Ő világával; ta rtó s kapcsolat

346

nincs e k ét világ között, az alkalm i villám fény igen ritk a kivételein kívül, ezek azonban meg sötétebbé teszik a sötétséget.

A természetes erény K álvin m o n d ta m ár, hogy a term észetes értelem nek van n ak olyan képessegei, am elyek ú tm u ta tá s t a d ha t­ nak a tisztességes életre annak ellenére, hogy Istennek és az Ő kegyelm ének ism eretében ez az értelem telje­ sen vak. Meg fontosabb azonban az a kérdés, hogy vannak-e erényes cselekedetek a keresztyénség kören kívül is, van-e term észetes erény, term észetes jó az em berben, vagy a term észeti em ber teljességgel kép­ telen valam i jó t is cselekedni? Ez igen k ényes kérdés. Az In stitu tio II. része I I I . fejezetének, am elyben fel­ v eti K álvin ezt a kérdést, így hangzik a cím felirata: „ E x co rru p ta hom inis n a tu ra nih il nisi dam nabile prodire” (Az em ber rom lott term észetéből nem szár­ m azhatik semmi más, csak am i kárhozatos). Ezzel m ár előre válaszolt is a kérdésre. M ásrészt azonban, m in t korának m inden m űvelt em bere, K álvin is az érvényes cselekvés sok-sok példájáról ta n u lt az isko­ lában. A nagy róm ai hősök bátorsága, hazaszeretete, büszkesége irán ti csodálatot az an y atejjel szívta m a­ gába. Mi h á t a megoldás K álvin szerint? A kérdésfel­ tevés k o rre k t: „M inden évszázadban voltak olyanok, akik a term észet vezetésével is egész életükben az erényre törek ed tek ” . Egész életükben, „ to ta v ita ” . Ezzel elvágta K álvin annak lehetőségét, hogy ugyan­ olyan m esterfogással éljen, m in t Isten ism eretére vo­ natkozóan. M ost m ár nem m ondhatja, hogy egyes erényes cselekedetekről van szó egy erények nélküli életben. Az első válasz nyilvánvaló. Az ilyen példák — m ond­ ja K álvin — látszólag azt m u ta tjá k , hogy az em beri term észet nem ta rth a tó teljesen rom lottnak. I t t azon­ ban meg kell gondolnunk, hogy a term észet m inden rom lottságában is van bizonyos hely Isten kegyelme szám ára, „nem a rom lottság m egtisztítására, hanem annak belső megfékezésére” . E z teszi egyáltalán lehe­ tővé az em beri társadalom életét. De ennél is figyelem­ rem éltóbb, hogy az „ in tu s” = belsőleg szót használja, m ert így mégis csak v a n olyan emberi élet, am ely megérdemli ezt a m egtisztelő nevet. Igéi: cohibere, coercere, refraenare m ind a rra utaln ak , hogy Isten kényszerítő m ódon is fegyelmezi az em bert. De „ a rejtély ezzel még nem oldódott meg” — jelenti ki K álvin gyakran. „V agy egyetértünk abban, hogy semmilyen különbség sincs Camillus és Catilina kö­ zö tt, vagy olyan példa áll elő ttünk Cam illusban, am ely arra m u ta t, hogy a term észet, h a gondosan fejlesztik, nincs teljesen híjján a jó n ak ” . Világos a dilemma. Az első lehetetlen. Senki sem á llíth atja kom olyan, hogy m inden m indegy: a m egvetendő áruló és R óm a máso­ dik alapítója. V ajon a m ásodik lehetőség m ellett dönt-e K álvin? Nem! B ár elismeri, hogy Cam illusban Isten k itű n ő ajándékai voltak, mégis így fo ly ta tja: „H ogyan igazolhatják ezek az ajándékok a term észeti jóravalóságot, derékséget benne? Vissza kell-e té r­ n ü n k a szívhez (az érzületből köv etk eztetn ü n k : ad anim um redire) és így érvelnünk: H a a term észeti em ber ilyen feddhetetlen életm óddal tű n t ki, nincs-e meg a term észetben is a lehetőség az erény gyakorlá­ sára? De m it mondasz akkor, ha a szíve (az érzülete), am ely m egrom lott, m inden m ásra h a jlo tt, csak az igazságosságra nem ? S ha elismered, hogy ő ter­ m észeti em ber volt, nincs semmi kétség a felől, hogy a szíve ilyen volt. Az em beri term észetnek a jóra való

m elyik képességét dicséred m ajd ebben a tek in tetb en , h a kiderül, hogy ez a term észet a látszólag legfeddhe­ tetlenebb v o ltáb an is m indig a p u sztulás felé sodró­ dik? A kkor az em beri a k a ra tn a k sem ism erheted el azt a képessegét, hogy a jó ra törekedjék, h a közben m egrekedt a m aga ro m lottságában” . E z a szakasz m eglehetősen nehéz, ta lá n meg a z t is m ondhatnók, hogy K álvin érvelése eléggé erő ltetett. H a helyesen értelm ezem , a gondolatm enet a következő: V annak em berek, akik életükben erényesnek bizonyulnak. E bből azonban nem vonható le az a következtetés, hogy az em beri term észet nyilván képes a jó cselek­ v ésére. H iszen a term észeti em berekről v an szó, olyanokról, ak ik et nem Isten Lelke vezérel. Az ilyen em bereknél az anim us, a szív rom lott, mivel az ani­ m us a ro m lo tt term észethez tarto zik . E z é rt lehetetlen, hogy a term észetnek köszönjük ezeket az erényes cselekedeteket. Az érvelés módszere világos. K álvin a tap asztalatb ó l indul k i: V annak erényes em berek. A zt a végkövetkeztetést azonban, hogy te h á t az em beri term észetben m egvan a lehetőség az erényes m ag atar­ tá s m elletti döntésre, azzal vágja el K álvin, hogy a ta p asz ta la tró l az elm életre ugrik á t s m ost m ár a m á­ sik oldalról közelíti meg a kérd ést: Term észeti em berek voltak, ez pedig azt jelenti, hogy ha te tte ik erényesek v o ltak is, a szívük mégis ro m lo tt volt, te h á t te tte ik nyilván nem a term észetből eredtek. Ezzel az érveléssel újból v ita to ttá te tte K álvin an nak az általa k orábban m ár elism ert valóságát, hogy v oltak erényes pogányok. Az elm életből v e tt am az érv, hogy a szív m egrom lott, így m ár nem tá m a d h a tó meg a k o n k rét valósággal, csak elm élettel. K álvin te h á t a p ro b lem atik át az ellen­ őrizhető tén y ek síkjáról az ellenőrizhetetlen elm élet síkjára te tte át. K álvin h arm ad ik megjegyzése ad ja meg az előbbiek alapján az ő sa já t válaszát. E z t m on d ja; a nehézség­ nek egy m ásik m egoldását részesítem előnyben, neve­ zetesen azt, hogy itt nem a term észet egyetem es ado­ m ányairól v an szó, hanem Isten, különös kegyelmi ajándékairól, am elyeket tő k én t az uralkodóknak, de néha m ásoknak is megad. A ján lo tt m egoldása egyszerű, de kevésbé m egnyugtató. E szerint bizonyos erényes cselekedetek nem a term észettől szárm aznak. Iste n olykor sajátos m ódon m unkálkodik bizonyos szemé­ lyekben, akik önm agukban nem erényesebbek m int m ások. K é t megjegyzéssel zárja K álvin ezt a fejtege­ tését. Az első az, hogy éppen a legkiválóbb em bereket mindig a dicsőségvágy h a jtja , s hogy a „re c titu d o ”nak a legfontosabb része hiányzik o tt, ahol az em ber nem a rra törekszik, hogy Isten dicsőségét ragyogtassa fel. H a végigtekintünk az egész érvelésen, kitűnik, hogy K álvin szám ára a döntő p o n t ez: az em beri term észet­ ben, annak legfelsőbbrendű részében, az „anim us” ban sincs semmi jó az Í rás bizonyságtétele szerint. E ta n ítá s elő tt meg kell hajolnia annak a tap asztalati ténynek is, hogy voltak erényes pogányok. Ezzel hallgatólagosan válaszol is a rra az első szónoki kér­ désre, hogy egyre megy-e, Camillus-e valaki vagy Catilina, m ert először is érzületük cselekedeteik elle­ nére is hasonló volt — m in d k etten hitetlenek voltak és dicsőségre v á g y ta k — m ásodszor pedig az erényes cselekedetek Isten külön adom ányának tu la jd o n íth a tó k s ezzel nem ta rto z n a k többé az egyetem es em beri kör­ be. Összefo g la ló je lle m z és Az általános jellem zést röviden k é t p o n tb an lehet összefoglalni. 1. K álvin készséggel elismeri, hogy min­ den kézm űvesség és tu d o m án y , egyszóval az em ber

m inden term észetes képessége kivétel nélkül Istennek köszönhető és pozitiven értékelendő meg akkor is, h a az ókori em berektől, te h á t nem -keresztyénektől szárm azik. 2. M ásrészt az ókori világ filozófusai, köl­ tő i és hősei sem Istenről és az isteni dolgokról szóló ta n ítá su k b a n nem ism erték fel az igazságot, sem éle­ tü k b e n nem az igazán kegyes érzületről te tte k ta n ú ­ bizonyságot. Sem szavaik, sem te tte ik nem tarto z n ak Isten m unkálkodásának a körébe. A sötétségben csak olykor-olykor csillantak fel fények, am elyek a Lélek különleges h atá sá n ak köszönhetők. A k u ta tó k eddig igen pozitív képet festettek E ras­ m usról, m in t hum anistáról. Ezzel függ össze, hogy kér­ désünk m egválaszolásához mindig az elsőként emlí­ t e t t vonást ta rto ttá k döntőnek. A m ásodik aspektus m indig egy m ás perspektívából kerü lt szóba, t. i. ebből: H ogy használja fel a keresztyén teológus a klasz­ szikus filozófiát? Ez önm agában gyümölcsöző kér­ désfeltevés, m iként különösen B ohatec és P a r tee m űvei tan ú sítják . De így is m egválaszolatlanul m arad egy fontos kérdés: Mi volt K álvin elvi állásfoglalása az ókori világgal szemben m ind vallása, m ind élet­ m ódja tek in tetéb en ? H a vizsgálódásunkat csak az első aspektusra korlátozzuk, a válasz eleve nyilván­ való. K álvin m űveiből m in d en ü tt kitűnik, hogy m eny­ nyire értékelte ő a m űvészeteket, a tu d o m án y o k at és a kézm űves m esterségeket, bibliai tan u lm án y aib an még a h u m an ista exegetikai m ódszereket is felhasználta. Aki ezt k im u ta tta , az ezzel be is bizonyította, hogy K álvin m odern em ber volt, aki jól ism erte k o rá t és kora tudom ányos m ódszereit. A zt azonban sem m ikép­ pen sem b izo nyította be, hogy K álvin hum anista volt, még h a annyira tág ítju k is ezt a fogalm at, hogy m ár sem m it sem jelent. A hum anizm ust tartalm ilag kell értelm ezni. T artalm i jelentősége a mozgalom elis­ m ert vezetőinek felfogása szerint abban van, hogy Isten-keresésével és nemes életre való törekvésével az ókori tudom ányosság is valam ilyen kapcsolatban van azzal az Istennel, a k it a keresztyén hum anisták ismer­ tek. N yilvánvaló, hogy nehéz kérdésekbe ütközünk, m ihelyst közelebbről ak arju k m eghatározni ezt a kap­ csolatot. L át tu k m ár, hogy E rasm us pozitívabban, nagyvonalúbban gondolkodott, m in t B u dé. V oltak azonban olyan h u m an isták is, akik sokkal messzebbre m entek, m in t E rasm us, akik problém átlanul gondol­ ta k egyszerre a keresztyének és az ókori világ Istenére, annyira problém átlanul, hogy felvetődik a kérdés, szám ukra Ju p ite r és Isten, a Jézus K risztus A ty ja nem ugyanannak a valóságnak kétféle elnevezése volt-e. Az ezzel kapcsolatos vélem ényeltérések és vi­ tá k lenyűgöző anyaggal szolgálnak, amellyel m ost ter­ mészetesen nem foglalkozhatunk. Szám unkra m ost az a fontos, hogy K álvin kívül állt ezen a problem atikán. H angsúlyozza, hogy semmilyen kapcsolat nincs egy­ felől az ókori pogány világ kegyessége és életm ódja, másfelől a Biblia Istene között. H a K álv in t mégis hu m anistának nevezik, akkor éppen a lényeget, a hum anizm us m agvát h agyták ki belőle. Nem szándékom m ost K álvin állásfoglalását a többi nagy reform átoréval szem beállítani. Csak röviden utalok két ellentétes példára a reform áció táborából. Az első nagyon is ism ert: Zwingli és az ő ,,Christianae fidei expositio” című m űve, am elyben ő I. Ferenc fran­ cia királynak és őseinek e g y ü tt ad helyet a m ennyei üdvösségben Á dám m al, Á brahám m al, stb. H erkulessel, Sokratesszel, Camillusszal (!) és m inden jó em berrel, akik valaha is éltek a világ kezdetétől fogva. T alán ennél a nyilatkozatánál is fontosabb a „De providentia D ei” című írása, am ely a z t bizonyítja, hogy az E xpo­ sitio-beli szakasz nagyon is beleillett Zwingli gondolat­

347

világába. A De p rovidentia-ban az isteni gond­ viselést vázolja, am ely az em beriség történelm e folya­ m án valósítja meg Isten országát, nem csak K risztus születése óta, hanem a világ kezdetétől fogva, te h á t ebben a történelm i folyam atban helye v a n az ókornak is. A m ásodik p éld át L u th er szolgáltatja A m sdorfhoz 1534-ben in tézett ism ert levelében, am elyben igen harap ó san nyilatkozik E rasm usról. K evésbé ism eretes, hogy E rasm usnak itt olyan d u rv án b írá lt írásai kö­ z ö tt volt egy levél is, am elyet E rasm us m á r 1522ben m ellékelt egyik csupán a latin fo rd ítást ta rta l­ m azó Ú jszövetség-kiadásához. E b b en a levélben azt a kérdést v e te tte fel E rasm us, hogy egyáltalán m i ú ja t hozo tt K risztus m indazok u tá n , am ik m ár elő­ zőleg is m egtörténtek m ind az ókori pogány világ­ ban, m ind Izrael népének történ etéb en . A m sdorfnak írt levelében L u th er m éltán y talan E rasm usszal szem­ ben, úgy beszél róla, m in th a Jézus szám ára csak az emberiség egyik nagy alak ja lenne. M indezzel m ost nem foglalkozunk. E bben az összefüggésben az a fon­ tos, hogy E rasm us kérdése ilyen dühkitörésre késztette L u th e rt. Az előzőekből következik a kérdés, hogy K álvin­ n a k a hum anisták alapvető m eggyőződésével szem­ ben a fentiekben vázolt negatív állásfoglalása m ennyi­ ben jelentős gondolatvilága egésze szám ára. K ülönö­ sen k ét ilyen tém ára volt hatással, am elyek rendkívül fontosak a teológiára nézve, s am elyekről Zwingli és L u th er em lített írásai segítségével m ár bővebben szóltam . Az első tém a a történelem -szem lélet. A De provident ia Dei-ben Zwingli a történelm i folyam atnak olyan kép ét rajzolta meg, am elyben Iste n úgy irán y ít­ ja az esem ények m enetét, hogy a történelem m inden fázisának — h a szabad ezt a szót használnom — köz­ vetlenül Istennel kapcsolatban van meg a sa já t helye. K álvinnál szó sem lehet erről. E m líte tte m m ár kije­ lentését a sötétségnek arról a négyezer esztendejéről, am ely Á dám bűnesetétől K risztusig ta r to tt. Az In sti­ tu tio b a n a benn ü n k et m ost foglalkoztató kérdések keretében É zsaiás szavaira u ta l K álvin, am elyek sze­ rin t a földet sötétség és a népek (pogányok) vaksága b o rítja , m iközben az Ú r örök világosság lesz az Ő egyháza szám ára. E bből ezt a k ö v etk eztetést vonja le K álvin: „Mivel az Ú r m ondja, hogy a világosság csak az Ő egyházában tám ad , az egyházon kívül nem hagy m ást, csak sötétséget és vakságot” . Ez a tö rté ­ nelem -szem lelet az uralkodó K álvin egész teológiájá­ ban. Csupán Izráelben készítette elő a z t a kegyelm et, am ely csak K risztussal kezdődik, Izráelen kívül az Á dám bűnesete ó ta ta rtó sötétség uralkodik. Ezzel szemben áll az egész hum an ista m ozgalom történelem ­ szemlélete, am ely szerint Isten m ár az ókori pogány világban is legalább előkészítette K risztusban eljö­ vendő országát, főként azonban az ókori tudom ányos­ ság k a p o tt önálló helyet Isten világkorm ányzásában. A m ásodik tém a az általános em beri és a keresz­ ty é n m ivolt viszonya. L u th e r h a rag ján ak p o h a rát kiö n tö tte E rasm usra, mivel az nem lá to tt semmi ú ja t K risztu sb an és az Ő m űvében, ami tu lajdonképpen

új, az — E rasm us szerint — m eg történt m ár az ókor­ ban. K álvin ugyanúgy vélekedett, m in t L u th e r: K risz­ tu sb a n valam i teljesen új dolog jö tt el. A kegyelem­ ből élő em ber új terem tés. E kérdésekkel kapcsolat­ ban K álvin m induntalan hangsúlyozza, hogy az ellen­ té t abszolút: az em berben nincs más, csak test, még am i a legm agasabbrendű benne, a lelek is testi. Testi m indaz, am i nem az Isten Lelkéből való. E bben a Lé­ lekben azonban csak az újjászületés által részesedünk. Az ilyen em berkép esetén lehetetlen, hogy Isten a hí­ vők világán kívül is tegyen valam i jó t, hogy az em ­ b e rt kezdettől fogva úgy vezesse kézen fogva, hogy az, b á r m egm arad nem -keresztyénnek, mégis megerez valam it Istenből és az Ő országából s ezt életeben kifejezésre is ju tta tja . Az egyetem es kijelentés nem segít ra jta sem m it, ezt m agyarázza K álvin szüntelenül, az csak a rra szolgál, hogy megfossza az em bert á rta t­ lansága m inden látszatától. Az ú jjá nem született em ber nem ismeri fel pozitív jelentősegét. Ezzel szem­ ben áll az a h u m anista gondolkodás, am ely szerint a pogányok szavaiban és tetteib en is m egm utatkozik valam i, am i nem áll messze a keresztyén hittől. E bben a gondolatm enetben a keresztyén h it teljesen meg­ egyezik az em ber eredeti hajlam ával és term észeté­ vel, az evangélium megfelel annak, am i a legjobb az em­ berben, s nem véletlen, hogy az emberiség legjobbjai képesek v o ltak az evangélium szellemével egybehang­ zó szavakra és cselekedetekre. K álvin szerint viszont az evangélium idegen te s t a világban, a keresztyén h it csoda, az ú jjászü le tett em ber teljesen más. Nem bocsátkozom bele abba a kérdésbe, hogy a hu­ m anizm usnak K álvin részéről tö rté n t elutasítása tipi­ kusan reform átori m ag a tartás volt-e. A zt lehetne gondolni, hogy a katolikus gondolkodás inkább a hi­ d a t látja, m in t a szakadékot. Befejezésül csak egy a d a tra szeretnék rá m u ta tn i, am i a z t bizonyítja, hogy a trid e n ti zsinat katolicizm usa inkább a szakítást érezte. Júliu sb an résztvettem T oursban a „C entre d’E tudes Supérieures de la R enaissance” konferenciáján Céard ú r Párizsból E rasm us Adagia-ján ak 1550-ben Olasz­ országban v é g reh ajto tt átdolgozásáról ta r to tt elő­ adást. Ism eretes, hogy E rasm us az A dagia-ban a klasszikus ókor m indenféle szólásának és közm ondá­ sának m ag y arázatát adja, rá m u ta t bizonyos párhuza­ m okra, szentírásbeli párhuzam os helyekre is, s m a­ g y a rá z a tát gyakran hosszabb-rövidebb fejtegetéssé n y ú jtja , m iközben k im u ta tja , hogy évszázadokon á t m ind a klasszikus ókorban, m ind a keresztyén világ­ ban újból és újból feltűnik hasonló gondolatm enet. R endkívül érdekes, hogy a korrigáló átdolgozó m in­ d e n ü tt b eav atkozott o tt, ahol a keresztyénség előtti és a keresztyénkori gondolkodás folyam atosságát a szerző m agától értetődő adottságnak tekinti. Az á t­ dolgozó ezért m eg tart m indent, am i ókori, de egy­ szerűen töröl belőle m indent, am i keresztyéni. Nem frappáns párhuzam -e ez? C. Augustijn Fordította: Fükő Dezső

A keresztyén ember és a világ konfrontációja „K o ru n k napvilágra h o zo tt b ennünk egy lényeges to rzu lást: a m élyben rejlő erkölcsi zű rzav art, am elyen úgy látszik, nincs h atalm a a törvényeknek és beszé­ deknek, filozófiáknak és tekintélyeknek, ihletnek és alkotásvágynak, még a szeretetnek sem. Betegségünk a rendetlen szereteté, az önszereteté, am ely valójában

348

öngyűlölet.” 1 K orunk a szétszakadások és a fúziók időszaka, a gom bam ódra szaporodó tudom ányoké, a m ikro és m akrotechnikáé, a felnőtté vált kultúráé, de nem az em ber kora és nem a lelki-szellemi distink­ ciók ideje. Cím ünkben is a konfrontáció szerepel, pedig inkább antropológiai és etikai distinkciót kellene

ra és Iste n felé. Ezen nézeteit Pannenberg a luth erá­ nus teológiába ágyazva próbálja kifejteni. Az itt felsorolt vélem ényeket egybevetve azt lát­ h a tju k , hogy az em ber m eghatározásának elbizony­ talan ító dim enziója az antropológiában: a) kapcsolata Istennel, b) és a terem tettséggel, az em bertársával és a term észettel. A kkor ugyanis, am ikor az em ber önm agára kérdez, Istenre, a terem tőjére kérdez rá, m ivel nem em elkedhetik föl sa já t terem tőjévé, ugyanis a terem tésének célját sem fe jth ette meg. H a m inden rezdülését és se jtjé t az agynak m egism erhetnénk is, Definiálható-e az ember? még mindig m egm arad a kérdés, m iért fejlődött ki O lyan örök kérdés ez, am elyre kivétel nélkül m in­ egy ilyen finom an kom plikált élő szerkezet? R áadásul den em ber, legalábbis a kérdésnek ilyen leb o n to tt sík­ tegyük még hozzá, hogy egy olyan élőlényben, am ely­ nek alkalm azkodási készsége és készenléte ta lá n a ján, hogy kicsoda vagyok én, m egpróbál feleletet adni, s általánosan m egfogalm azott v álaszokat a tö rtén e­ „legrosszabb” az élővilágban. Az em ber önm agáról lem nek m ár egészen korai idejéből ism erünk rá. Az valójában nem is te h e t fel kérdéseket, kérdései m in­ dig alkotójáról kérdeznek. M iért tere m te tte az em bert, em ber eredetében, te sti és szellemi tulajd o n ság aiban kerestek eleink olyan specifikum ot, am i csak rán k jel­ m iért ilyennek terem tette , és ha nem , m iért v á lh a to tt mégis ilyenné? Milyen az az Isten, akinek eszébe lemző, egyedül az em berről m o ndható el. Így a világ terem téséről szóló m ítoszok az em b ert m ár eredeténél ju to tt em bert alkotni, s vajon m egismerhető-e a te r­ fogva kiem elt helyre teszik, m in t aki a term észet rend­ m észet megismerhetősége á ltal szerzett inform ációk alap ján ?3 A Biblia terem téstörténetei a hogyan kér­ jében és világában nem a te rm észetad ta lehetőségei déséről csak az elbeszélés m ia tt szólnak, a Szentírás szerint ak ar és képes élni. A Szentírás terem téstö rté­ igazi kérdése a terem téstö rtén etb en az, hogy ki és nete nem emeli ki u g y an teljesen az em bert, hanem a szárazföldi állatokkal azonos terem tési napon szere­ m iért te re m te tt em bert a földre. „T erem té te h á t Isten az em bert az ő képére (és hasonlatosságára) (1Móz p elteti (1Móz 1,25. k.), de Iste n mégis m ás m egbízatás­ 1,27; 5,1.). sal (és m ás képességekkel te re m te tte ), m ás áldással Az istenképűségről (imago Dei) szólva, am elynek áld o tta meg. Az em ber te sti tu lajd o n ság ára nézve az ókor böl­ terjedelm es teológiai irodalm a van, elöljáróban meg­ em lítem , hogy W . Zim m erli ószövetségi teológiájában cselőinek érdekesen megosztó a vélem énye. Lucretius csak en n y it m ond: Az em ber csupaszon és fegyverte­ figyelm eztet arra, hogy az istenképűseg teológiai spe­ kulációi nagyon laza ta la jra építenek, ugyanis az lenül, m in t egy h a jó tö rö tt vetődik e nyom orúságos Ószövetség nem helyez ennek kiemelésére különö­ életbe és ugyanígy szakad ki belőle. Cicero nyom do­ sebb hangsúlyt, s a terem téstörténeten kívül a 8. kain já rv a így vélekedik Lactantius, aki m aga m ár keresztyén v o lt: Szükségszerűen az értelem fegyverez zsoltár tartalm azza az egyetlen használható u talást.4 fel m inden élőlényt v agy te rm észetad ta fegyverei T ovábbá az 1Móz 5,3. ugyanezt a nyelvi fordulatot használja fel (säläm és dem u t szavakkal). Jóllehet védik. e k é t szó fel van cserélve, de így is arra enged követ­ A terem tésbeli helyzet és a te sti tulajdonságok u tá n keztetni, hogy az imago Dei kérdése jórészt stiliszti­ harm ad ik k én t a lelki tulajdonságok terü letén is az kai és nem teológiai jellegű. évezredes töprengés érdekes megfogalm azások forrása E nnek ellenére ugyancsak régi kérdése a teológiá­ lett. Már az ókorban sem csupán az értelm i képességeket em elték ki, m in t te tté k ezt az epikureusok, hanem ta ­ nak, hogy a terem tés u tán bűnbeesett em ber, a k it az Isten a saját képére és hasonlatosságára m egterem ­ lálunk ilyen definíciót is: N yilvánvaló, hogy egyedül a vallásosság az, am inek semmi nyom át, semmi gya­ te tt, s a föld gazdájának nevezett, m ennyiben ta r t­ h a tta meg istenképűségét és áldással k a p o tt m and á­ nú tk eltő jelét nem lehet m egtalálni az állato k b an.2 M egemlítem, b á r közhelynek szám ít a hom o sapiens­ tu m á t. A katolikus teológia ta n ítá sa szerint m in t egy összetört tü k ö r, am ely lényegéből nem v eszített és ről m in t ö n tu d a tra é b red t állatról beszélni, azonban későbbi m egfogalm azások így p o n to sítják ezt, m ár m egm aradt az em berben. A reform átorok ta g a d tá k ezt a felfogást és m egvallották Á dám bűnében az lényegesen tö b b e t m ondva el, hogy az em ber ellent­ m ondásteli létező (E. Brunner), az egyetlen olyan élő­ egész emberiség elbukását. Nem m arad t te h á t ere­ deti, terem tésbeli ú t az em ber szám ára vissza az lény, akinek a sa já t léte, létezésének eredete kérdésként É denbe. vetődik föl. U gyanakkor az em ber az, aki tu d a tá b a n „D e h á t annyira m egrom lottunk, hogy egyáltalán halandó v o ltán ak nevetni képes. F . A. Schaeffer defi­ képtelenek vagyunk valam i jónak a cselekvésére, níciója szerint pedig az em ber valahol az Isten és a term észet k ö zö tt helyezhető el, Iste n az aki személyes m inden gonoszra pedig h ajlandók? — kérdezi a H ei­ és végtelen, az em ber is személyes de véges, az állat­ delbergi K á té (8.) és azt feleli rá: Igen. H acsak a Szentlelek ú jjá nem szül bennünket.” Ez a ta n ítá s világ pedig szem élytelen és véges, te h á t a k ét törés­ a reform átorok teológiájában a K risztusban való v ált­ vonal a végesség és végtelenség v alam in t a szemé­ lyesség és a személyiség nélküli létform a közö tt ta lál­ ság szükségszerűségének logikájából fakadóan ilyen radikális. A Szentírás tulajdonképpen sehol sem beszél h a tó meg. A legújabb antropológiák szívesen indulnak el A. Gehlen nyom án, aki az em bert úgy emeli ki k o nkrét vonatkozásban az istenképűség vagy bárm ely terem tésbeli adottság, ajándék elveszítéséről, sőt a környezetéből, m in t az egyetlen specializálatlan lényt. E z t a gondolatot kom binálja az evolúcióval és a k a to ­ jó és gonosz tud ásáv al az em ber még bizonyos érte­ likus teológia k o rlátaib an teszi szalonképessé P. Theil­ lemben gazdagodott is, am it elveszített, az É den biztonsága, Isten által kijelölt környezete, az éretté hard de Chardin. U gyancsak Gehlenre ép ít W . Pannen­ te re m te tt term észet és az élet fájának gyümölcse berg, aki húsz éve kísérletezett azzal a gondolattal, (vö. 1Móz 3,16. k.). am it néhány éve m egjelent antropológiájában vég­ leges form ába ö n tö tt, hogy az e m líte tt specializálat­ Ilyen jellegű bizonytalanságok m ia tt, az imago Dei lanság a z t eredm ényezi, hogy az em ber n y ito tt a világ­ v ita időről időre újból lángra k a p o tt a teológiában, m ondanunk, hogy m égsem így tesszük, ennek egyedüli oka az, hogy a keresztyén em ber nem vehető ki a vi­ lágból, az egészséges keresztyén élet nem a rem eteség, sem a kolostorok izoláltságának m a d iv a ttá váló m egoldása, hanem a n n ak vállalása, hogy a distink­ ciók n a p o n ta konfrontációvá élesednek. „N em azt kérem , hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.” (Já n 17,16).

349

legutóbb K . Barth és E . Brunner csapott össze B run­ nernek azon tézise m ia tt, hogy az em ber hordoz egy olyan kapcsolódási p o n to t (A nknüpfungspunkt), am in keresztül m egszólítható Iste n szám ára, ugyanis az em ber képes választ adni, m ert a nemleges válasz is felelős reakció. B runner term észetesen nem a k a rt az általános kijelentéstől a term észeti teológiáig el­ ju tn i, B a rth viszont mégis ezt érezte és vele szemben a kálvini vélem ényt erősítette meg, a speciális kije­ lentésre, K risztus személyére ko n cen tráltan. A v ita során végülis csak állásp o n tjaik at erősítgették meg, de közös vélem ény nem alak u lt ki. A m it B runner való­ já b a n hangsúlyozni a k a rt az, hogy az em ber önm a­ g áb an hordozván a kapcsolódási p o n to t, hordozza az isteni h ián y át, m integy negatív lenyom atát. De kiterm elni a pozitív oldalát, azaz a valóságos isten­ ism eretet nem szerezheti meg kijelentés nélkül, am eny­ nyiben mégis m egkísérelné, bálványim ádóvá lenne. Ahhoz te h á t, hogy az em ber választ adhasson, szük­ sége v a n Isten m egszólítására (W o rt—A n tw o rt—Ver­ an tw o rtu n g logikája). A v itá t B a rth és B runner közö tt itt nem ism ertet­ h etem részleteiben, am it lényeges elm ondanunk az, hogy a b űnbeesett em ber csak az imago Dei hiányá­ n ak jelenlétét hordozza, m e rt az a környezet, am it az É den je le n te tt, elveszett, és vele elveszett az em ber valóságos istenism erete is. Az a h ián y m a ra d t meg csupán, am it L actan tiu s vallásosságnak, m int az em ­ ber egyedüli specifikum ának nevez, de am i tá p ta la ja a bálványim ádásnak, elfedve az Isten megismerésének m ég a lehetőségét is és e la lta tv a az irá n ta tá m a d t éh­ séget. T eh át valóban olyan elveszettek vagyunk, ahogyan a H eidelbergi K áté 8. kérdés-felelete el­ m ondja, „hacsak a Szentlélek ú jjá nem szül ben­ n ü n k e t” . Az em ber term észete szerint kérdése ön­ m agának, de „term észet szerinti” válasza nem lehet, Isten n ek a Jézus K risztusban a d o tt kijelentése nél­ k ü l egyetlen válasz sem közelíti meg a valóságot. Az em ber Jézu s K risztus, a m ásodik Á dám hordozza az isteni imago „pozitív” oldalát, Ő az em berben levő h ián y m érték szerinti kitöltője ( J n 10; 14,6.).

A z ember és a „világ” Az antropológia definíciói m áig a hipotézisek szint­ jé n m arad tak , pedig az em ber m ár jó évszázada a biológia, vallástö rtén et, pszichológia, szociológia m ik­ roszkópja a la tt van, de napjainkig csupán nehezen m eghatározható irányok v á lta k világossá, am ikre az em ber ta lá n determ inált lehet, vagy legalább lehető­ sége nyílt rá, hogy kövesse azokat. Az az irány pedig, am in az É denből k itilto tt em ber sa já t és környezete fejlődését elképzelni képes, és a legújabb időkig kont­ rollálni is képesnek látszo tt ezt a fejlődést, összefog­ laló szóval a k u ltú ra. A k u ltú ra kifejlődése reflexszerű, s m ozgatórugója a kényszerszülte helyzetekben az általán o s alkalm azkodás segítése. T ételesen kifejez­ ve: a k u ltú ra adaptáció a terem tettséghez és a lelki­ szellemi élet terü letén az Istenhez és em bertársaink­ hoz. A term észethez való naponkénti alkalm azkodás fontos problém ája az, hogy m iközben m inden élő­ lényt „kiszolgál” — ezzel fe n n ta rtv a sa já t belső egyensúlyát — az em ber szám ára tövist és bogáncs­ k ó ró t terem . E zért az idővel kifejlődő technikai és szellemi k u ltú rán keresztül az em bernek „arca verí­ tékével” a rra kellett képesítenie m agát, hogy a te r­ m észet tö rv én y eit önm aga érdekében alkalm azza, és a környezetét saját törvényszerűségeivel, fegyve­ reivel igázza le. U gyanis az em ber term észetes k u ltú ­

350

r á t (adaptációt) nem képes létrehozni csak m ester­ ségeset, ehhez használva a term észetben a d o tt tö r­ venyszerűségeket, de nem term észetes m ódon, hanem önkénnyel és kizárólag a m aga hasznára.5 E z a kul­ tú ra -" fejlődes” csak bizonyos szintig em elkedhet föl, hiszen fokról fokra az em ber m in t biológikum ellen fordul, m ert a környezet egyoldalú kihasználása egyút­ ta l az em ber egyoldalú kihasználtságát is jelenti, m i­ vel ő ugyanúgy része a term észetnek. Így a k u ltú rá t tulajd o n k ép p en sa já t m ellékterm éke m inősíti, vagy p u sztítja el. Ezen fejlődésnek m orális k o n tro llját a m indenkori kazuisztika hordozza, am it az em ber apáról fiúra, nem zedékről nem zedékre ad tovább, nem a génjeivel, hanem didaktikus m ódon, a speciali­ zálatlanságtól és n y ito ttság tó l „d eterm in ált” létével. Lelki és szellemi síkon pedig a szociális, a közösségi együttélés kazuisztikus m orálja ellenőrzi és tereli m ederbe a specializálatlanságból fakadó sokféleséget. Ily en fajta m orál szolgálhat a bálványim ádás alapjául is, ezért v e te tté k el a reform átorok a katolikus m orál­ teológiát, és századunkban a reform átori teológia ezért tilta k o z o tt a term észeti teológiának még a g y anúja ellen is (B a rth). M ert ezek nem tek in th ető k egyébnek, m in t az adaptációs kényszerfaktorok egyikének, am it a k u ltú ra term el ki önm agából m egoldás gya­ n á n t.6 Az em ber ilyen m ódon három irányban kell hogy m agát bebiztosítsa, m ert három irányból érheti „ lé té t fenyegető veszély” ; Istentől, te h á t egy transzcendens léttől, em bertársától és a környezetébe p lá n tá lt te r­ m észettől. Az alkalm azkodás keresése törvényszerű azért, m ert az em ber egyik em lített iránytól sem füg­ getlenítheti m ag át.7 Az alkalm azkodás spontán meg­ nyíló ú tja a transzcendens irányában, m in t m on d o ttu k a bálványim ádás, az em bertársak felé a „p olitika” (teh át a kom prom isszum vagy leigázás), a term észettel szemben pedig az uralkodás lehetőségeinek fölkutatása és kihasználása. Az erre való készségnek és képességnek to v áb b p lán tálása a k u ltú ra rendszerének didaktikus to v áb b ad ását, m eg tan ítását jelenti. A gyerm ek tu d a t­ talanul is n y ito tt m indenfajta szocializációra és ér­ tékrendek átvételére, de képesek ezek revíziójára sőt felnőve az eltörlésére is. A ntropológiai szem pontok szem elő tt ta rtá sá v a l kell te h á t felvetnünk a z t az etikai kérdést, hogy milyen konfrontáció van a világ és an nak alkalm azkodási rendje, technikai és szellemi k u ltú rá ja és a keresztyén em ber élete között, aki nem m agára h ag yott, vagy semmibe k ite tt létnek tek in ti és érti az életét, nem alkalm azkodásban, hanem szö­ vetségben éli. Aki a m egfeszített és feltám adott Jézus K risztus tulajd o n án ak tek in ti m agát, m e rt Ő m en tette ki — és ez m ár az etika problém ája — a jelenvaló gonosz világból, annak rendjéből.

A keresztyén etika és a világ kultúrmoráljának konfrontációja A m it a Biblia néhány helyén és teológiai értelem ben világnak nevezünk, egyfajta alkalm azkodási értékrend morális v etü lettel, am it az em ber m int „zoon politi­ kon” nem zedékről nemzedékre továbbfejlesztve ad át. Ezek az értékrendek változandók ugyan, de alap stru k ­ tú rá ju k és céljaik is nagyjából azonosak m aradtak, ugyanis m egtanulással épülnek be az em beri lélekbe azok a m orális tendenciák, melyek gátlásrendszerükkel mederbe terelik, és ezáltal m egkönnyíteni igyekeznek az Isten és a világ felé n y ito tt em ber alkalm azkodását, te h á t átörökítenek egy a d o tt k u ltú rát. H a ezt a képletet az em beri psziché m odelljébe be­

h ely ettesítjü k , a felettes én (superego) kiépülését és funkcióját azonosíthatjuk. A világ által k ín ált érték­ rendek épülnek be ide, hogy a felettes én helyzetéből fejtsék ki m otiváló és morális, te h á t kontrollfunkció­ ju k a t (lelkiismeret). Először m agának az értéknek a fogalm át, a zu tán ennek megfelelő értékrendszereket ép ít be a környezeti h atás, am elyen keresztül a közös­ ség által determ in ált m orál kialakul. Így a k u ltú ra a „legm odernebb ateizm us” ta la já n is kiterm eli a transz­ cendens felé irányuló adaptációs m echanizm us rend­ szerét.8 E z term észetesen a fejlettségi szint függvé­ nyében m ás és m ás, de m otívum ban m indig ugyanaz m arad : bálványim ádás. D. Bonhoeffer a lelkiism eret általánosan p ozitívnak elfogadott ellenőrző funkcióját az ért nem tek in ti pozitívnak, m ert az Iste n pozíció­ já ra pályázó, „n ag y k o rú v á” le tt em ber lelkiism erete az első bűneset ó ta isteni funkciókat lá t el, b ü n te t és felm ent, ezzel biztosítva az állandó táv o lo d ást az élő és személyes Isten közeléből.9 Ahhoz, hogy az etik án k keresztyén legyen és ne vallási m orál, a pszichénk felettes énjét, m ásképpen kifejezve a környezetünk á lta l b e é p íte tt és ra jtu n k uralkodó világ értékrendszerét kell K risztusnak, az Ő Szentlelke erejének m egváltásra, m egtisztításra á t­ engednünk. Az a nikodém usi kérdés következik ebből, hogy vajon a keresztyén em ber a Szentlélek ú jjá te ­ rem tő h a ta lm a á ltal antropológiailag is m egváltozik (J n 3,1—10.)? Pszichikus felépítésében m ás lesz. A lényeg mégis azon van, hogy m egváltozik és nem azon, hogy m ikép­ pen változik meg. „A szél fú ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tu d o d h o n n an jő és h ová m egy: így van m indenki, aki Lélektől szü letett” (Jn 3,8). A hogy te h á t a szél nem az irányától és a látványossá­ gától, hanem a h atásáb an érzékelhető, úgy az újjászü­ le te tt em beren sem külső jelek, hanem a gyümölcsök, a belsőből felhozott „jó k ” jelzik a változást. V an ke­ resztyén etika, van ta rta lm i változás és kétségtelen, hogy a m egszentelődés folyam án a személyiség gyöke­ res átalakuláson m egy keresztül. P ál apostol figyelm eztetése ebben az összefüggésben lesz világossá és érth ető v é: „N e szabjátok m ag ato k at a világhoz, hanem változzatok el a ti elm éteknek meg­ újulása által, hogy m egvizsgáljátok, m i az Istennek jó, kedves és tökéletes a k a ra ta ” .10 T e h á t a világtól idegen törvényszerűségeket építsetek be az életetekbe, m ár az Isten irgalm asságára nézve éspedig tan u lás­ sal, az értelem teljes átalakulásával, m etam orfózisá­ val. Nem új kérés Pálé és nem új m egfogalm azásról v a n i tt szó, hiszen m ár az ószövetségi em ber Isten törvényéről v ág y o tt gondolkodni éjjel és n appal (Zsolt 119,1, 12, 16.). Az olyan em b ert m ondja a zsoltáríró boldognak, akinek te tte it az Ú r tö rv én y e vezérli (Zsolt. 1.). A H egyi B eszédben Jézus letagad­ h a ta tla n n á teszi a külső tö rvényteljesítés, a farizeu­ sok igazságánál „nagyobb igazság” kiáltó szükségét és azt, hogy a világ értékrendje sem m ilyen szinten sem v o n h ató egybe, nem bék íth ető k i a krisztuskö­ vetés értékrendjével. Ő nem eltörlője a törvénynek, hanem betöltője. A keresztyén etik a nem csak azért más, m ert más céllal indul el, hanem azért, m e rt m ás alapról. E záltal m egkérdőjelezi és relatív v á teszi a világ k u ltú rm orál­ já t, legyen az ak ár a leghum ánusabb köntösbe bur­

kolva. Az etik a kiindulási p o n tján ak kérdésében érde­ kes m ódon eltér a protestáns felekezetek tradicionális, évszázados véleménye. K. W. Dahm, a reform átus etikáról szólva, éppen abban emeli ki a lutheritől eltérő v o ltát, hogy míg L uther a vívódó em berre nézve beszél etikáról, a reform átus felfogás szerint mindig a K risztusban elnyert győzelem, te h á t a keresztről való beszed, a m egváltottság felől kell elindulni, am ely bolondság ugyan azoknak akik elvesznek; de nekünk akik m eg ta rta tu n k Istennek ereje (1K or 1,18). „M ert m inekutána —fo ly ta tja P ál apostol néhány vers­ sel később — az Iste n bölcseségében nem ism erte meg a világ a bölcseseg által Iste n t, te tsz e tt az Isten ­ nek, hogy az igehirdetés bolondsága által ta rts a meg a hívőket” . A 25. versben pedig meg élesebben kivilág­ lik a világ bölcsességének relatív v o lta: „M ert az Isten bolondsága bölcsebb az em bereknél és az Isten erőte­ lensége erősebb az em bereknél” . E zek a m ondatok azonban mégsem azt jelentik, hogy a világ bölcses­ ségét, ahol m indennek m értéke az. em ber, eltörölné a keresztyén teológia, s etik ájáv al valamiféle teokra­ tik u s ren d et hirdetne meg. H anem azt, h ogy a K risz­ tu s követésében járó em ber szám ára a világ érték­ rendjei, még akkor is h a részben k ö zöttük kénytelen élni, relatívvá válnak, és annak m egváltását jelenti, hogy a világ értékrendjei soha nem vezetnek isten­ ism eretre. A keresztyén csak azért más, m ert K risztus m ás, aki pedig az Ő követésében jár, az Ő tu la jd o n a , abban kiábrázolódik a K risztus imago, a m ásodik Á dám képe. Nem új az a törvényszerűség sem, am it Jézus a nagy p arancsolatként így m ond el: Szeresd az U rat, a te Istenedet, teljes szívedből, teljes lelked­ bői és teljes elmédből, és a te felebarátodat, m in t m aga­ dat. De ennek az ú tja szám unkra csak Jézus váltság­ halálával n y ílo tt meg. Ez olyan etikai alapállás, b ár önm agában még nem etika, am ely megkérdőjelezi a világ értékrendjét, am elynek mérlegén P ál apostol m indent, am i addig drága volt, k árn ak és szem étnek ítél, a K risztus nevéért, m ert nem is a d a to tt m ás név sem égen sem földön, am ely által m eg tartatu n k . Igazi konfrontáció a keresztyén em ber és a világ k ö zött nem a részletkérdésekben keresendő, m ikor a keresztyének o tt keresték és vélték m egtalálni, a ke­ resztyénségük törvényeskedéssé, az istentiszteletük pedig bálványim ádássá lett. A „nagykorúvá” le tt világot nekünk úgy kell kom olyan vennünk am int van, m e rt különben hogyan vihetnénk hozzá közel az evangélium ot, hogyan adnánk to v áb b az öröm hírt. De a világot a m aga relatív voltában, helyesebben relativizált létében vegyük kom olyan. Németh Tamás JEGYZETEK 1. T. M erton: A csend szava. B p. 1983. — 2. A gondolat L ac ­ ta n tiu stó l szárm azik, de nyilvánvalóan ő is idézi. — 3. B a rth és B runner kim ondatlanul is az em ber eredetéről v itá z ta k , pedig a terem tő Istenről kellett volna gondolkodniuk. E . B runner: N a tu r und Gn a d e . T übingen 1934. K . Barth: Nein! A ntw ort a n E m il B ru n ­ ner. M ünchen, 1934. — 4. W . Z im m erli: G rundniss der A ltte sta m e n t ­ lichen Theologie. B erlin, 1978. — 5. Az ún. term észeti népek, p r i­ m itív életm ódja sajnos nem valam i „term észetes kezdetlegesség” , hanem igen régi civilizációk visszakorcsosult form ája. — 6. L d. a D eutsche C hristen vallási tu d a ta . — 7. Az ateizm us sem képes m a g á t a transzcendenstől függetleníteni. L egszem léletesebben igazolja ezt a buddhizm us, a m it lényegi ateizm usa ellenére vallásn ak te k in tü n k . — 8. A hogyan a görög filozófiai ateizm us szekundánsaként é lt a görög m itológia, ügy a tudo m án y o s ateizm us m ellett virágzik a „sci-fi” m itologikus irodalm a. — 9. D. Bonhoeffer: Schöpfung u n d F a ll. M ünchen. 1958. — 10. R m 12,2.

351

A felszabadítás teológiája és az elnyomottak küzdelme A téma megközelítése az ökum enizm us korában T ulajdonképpen az egész egyháztö rténeten végig­ vonul az elnyom ottak és elnyom ók küzdelm e. Amíg a róm ai császárok üldözték az első évszázadok keresz­ ty én éit, a gyülekezetek jelentős része rabszolgákból állt, akik lelki o tth o n t ta lá lta k Jézus K risztus üldözött ta n ítv á n y a i között. E z a helyzet akkor v álto zo tt meg, am ikor a „n agy-konstantinuszi” korszakban állam ­ vallássá le tt az egyház, s ezzel összeszövődött a ha­ talm asok, az elnyom ók érdekeivel. A szegények-gaz­ dagok, az elnyom ók-elnyom ottak problém ája az Ó- és Ú jszövetségbe is bekerült, m in t az em beri eg y ü tt­ élés ősi gondja. De ha szűkíteni kezdjük a problém át, akkor is ki­ derül, hogy m agában L a tin-A m erikában is régi gyö­ kerű kérdésről van szó. B artolom é de Las Casas domi­ nikánus a ty a m ár négyszáz évvel ezelőtt bibliai ér­ vekkel tá m a d ta a spanyol gy arm ato sító k at, akik irto t­ tá k az indiánokat. A zóta is fennáll a régi polarizáció: van n ak , akik az elnyom ottak mellé állnak — és van­ nak , akik erősítik a h atalm i stru k tú rá k a t. Politikailag ez azt jelenti, hogy az 1959-es kubai forradalom győzelme u tá n v an példa arra, hogy az elnyom ó d ik ta tú rá k a t meg lehet szüntetni. N icara­ g ua erre a m ásodik példa, viszont az USA tám o g atá­ sával a d ik ta tú rá k m ozgósítanak m inden ellenforra­ dalm i erő t h atalm u k fen n tartására. L atin-A m erika tele van társadalm i feszültségekkel. 1967 ó ta világszerte ism eretes H older Cam ara püs­ pök állásfoglalása a szegények oldalán. 1971-ben je­ lent meg G utiérrez könyve, a „F elszabadítás teoló­ giája” címen. Sok m ás képviselője is jelentkezett en­ nek az iránynak, m int E. Dussel, J . Com blin, S. Gali­ lea, J . Miguez Bonino, H . B orrot, J . C. Scannone, L. Boff. Más és más irányok is jelentkeztek, am it ezek a cím ek fejeznek ki: „A forradalom teológiája” , „A fejlődés teológiája” , „A szegények teológiája” . Vér­ ta n ú ja is v o lt ennek az állásfoglalásnak O scar Rom ero, San Salvador püspöke személyében. De sok m ás ke­ reszty én t is megöltek, m egkínoztak, börtönbe v etettek . Ú gy az egyes országok episzkopátusai, m in t a latinam erikai püspökök számos alkalom m al foglalkoztak a társadalm i problém ákkal. Maga II. Ján o s Pál pápa hétszer l á t o g a t t a meg a különböző latin-am e­ rikai o rszágokat. A v atik án i h itta n i kongregáció elnöke, R atzinger bíboros többször foglalt állást a fel­ szabadítás teológiájával kapcsolatban. A teológiai v itá k és egyházi állásfoglalások híre b e já rta az egész világot. A zonban itt nem csak a róm ai katolikus egyház gondjairól van szó, hanem a p rotestáns egyházakéról is. „A feketék teológiája” a dél-afrikai elnyom ottak g o n d ját karolja fel, de egyben az am erikai négerekét is. Jézusban a feketék felszabadítóját látják, aki az elnyo m o ttak k al szolidáris. A fehérek elnyom ásától való felszabadulás a nagy rem énységük. „A felszaba­ d ítás teológiája” és a „feketék teológiája” szorosan összefügg egym ással. „A szabadság o sz th ata tlan ” — m ondta D. T u tu püspök. M artin L uther King vértan ú ­ sága, Buthelezi, Boesak küzdelm e világszerte ism ert. Közben egyre fokozódik a nyom or a lak o tt földön. A harm adik világ nagyvárosait nyom orúságos sze­ génynegyedeik veszik körül. A Nemzetközi M unka­ ügyi H iv atal (I AA) jelentése szerint, ha 1980-ban 972 millió em ber élt a nagyvárosok nyom ornegyedei­

352

ben, akkor a szaporodás arán y a szerint ez a szám k ét m illiárdot fog jelenteni az ezredfordulóra. H ogy fog kiszabadulni az elnyom ás, kizsákm ányolás, betegség nyom orából az emberiség többsége? Mitől v árh ató a szabadulás? Ma világszerte foglalkoztatja a teológiát az egyház és a forradalom kérdése. Á ltalában elm életi síkon szoktak hozzászólni ehhez a tém ához, am i igen sok bonyodalm at okoz, m ert aligha lehet m inden időben m inden szituációra érvényes igazságot kim ondani. Nem lehet elvo n atk o ztatn i a konkrét történelm i hely­ zettől, am elyben az egyház állást foglal a forradalm ak kérdésében. E zért m ost elvi-teológiai feldolgozás h ely e tt azt a tö rté n e ti m ódszert választo ttam , am ely tényállás­ szerűen, a történelm i igazságnak megfelelően k ívánja bem u tatn i, hogyan szólt és cselekedett egyházunk a történelem folyam án a szabadságharcokban és for­ radalm akban. A dolog term észetéből következik, hogy egy kor­ ban sem légüres térben, elm életi kedvtelésből, vagy valam i világtól e lv o n a tk o zta to tt lelki elefántcsont­ torony földöntúli m agasságából szóltak hozzá a világ és társadalom kérdéseihez, hanem mindig nagyon aktuálisan, a korban benne élve, an nak problém áit jól m egértve han g zo tt az Isten igéjéből táplálkozó álláspont. Szám unkra éppen az lesz izgalmas, hogy az Isten igéjének fundam entum án álló vélem ény hogyan szó­ lal meg az egyes korok sajátos társadalm i helyzeté­ ben. É p p en az lesz tanulságos, hogyan leh etett a k o n krét történelm i helyzetben viszonyulni a világhoz és társadalom hoz. Ezen a ponton szeretnénk tan u ln i az évszázadok tapasztalatából, itt szeretnénk meg­ hallgatni eleink szavát, am it sa ját viszonyaik közölt m o n d tak el, de am i mégis példa és tanulság a m i szá­ m unkra. Újszövetségi iránymutatás Az egyház keletkezése, léte — emberileg m egm agya­ rá z h a ta tla n . Az, m ert „kívülről” jö tt. Kívülről jö tt, úgy, hogy a m egfoghatatlan, m egm agyarázhatatlan Isten, Jézus K risztusban: a B ethlehem ben megszüle­ te tt, az ókori világ egy kicsinyke kis földdarabján m űködött, a G olgotán m eghalt és a feltám adása után m ennybe m ent E m berfiában, a la p íto tta meg az egyházat — a hívők közösségét. Ez a Jézus K risztus m ondta azt, am it az egyháznak azóta is nagyon kom olyan kell vennie, hogy „az én országom nem e világból való” . A kim ondott néhány szó nem volt alap nélkül való. Nem is leh etett az, m ert Jézu s K risztusban egy másik, az em berek fölötti világ tö rt be hirtelenül a m indennapok em beri tö rté­ nésébe. Isten a k aratá n ak , em berszeretetének „kedves ideje” . E rről a v á ra tlan eseményről tu dósítanak az evangélium ok és erről tesznek tanúbizonyságot az első keresztyén gyülekezetek hívő tagjai is. Az Isten országának letétem ényese, az egyház, te h á t valóban „kívülről” jö tt, de Jézus itt, ezen a földön ta n íto tt, te tt csodákat s az első tanítványok is ennek a földi világnak voltak anyától született gyerm ekei. Vagy m ásképpen szólva: itt a Földön született, itt jö t t létre és léte, élete a Földhöz köti. A zt, hogy az egyház „kívülről való fo g an tatása” ellenére nagyon is „e világi” jelenség, azt mi sem bizonyítja jobban, m in t az, hogy Jézus em beri nyel­

ven szólalt meg, ta n íto tt, hogy em beri problém ákkal foglalkozott, és ilyeneket o ld o tt meg. T e tte pedig ezt akkor, am ikor betegeket gy ó g y íto tt, am ikor égető „köznapi” kérdésekben foglalt állást (pl. az ún. „adó­ garas” esetében), vagy am ikor tudom ásul v e tte kora általános társad alm i berendezettségét és még gondo­ latb an sem volt hajlandó — m int ahogyan ezt még legközvetlenebb ta n ítv á n y a i is szám onkérték tőle — „fellázadni” ellene. Mindezzel azonban még nem m on d tu n k el m indent. Nem, m ert am ikor Jézu s K risztus a felebaráti szere­ te te t, az em bertársakkal való felelősségteljes törődést jelölte meg „n ag y p aran cso latk én t” , akk o r ezzel azt is m egm ondta az övéinek, hogy az egyház, a „hívők közössége” nem önm agáért, hanem a v ilágért van. A világért úgy, hogy Iste n t csak a felebaráton, az em­ bertárson keresztül szeretheti, hogy csak akkor lehet igazán egyházzá, h a b etö lti h iv a tá sá t a m indennapok világában. E zért a kettősséget: hogy a „kívülről jö tt” egyház e világban, e világért kell, hogy éljen — sohasem fe­ le jth e tte el az egyház. H a mégis m egtette, akkor rossz úton, nem a M ester m e g m u ta tta helyes úton já rt. H a pedig igyekezett úgy élni, úgy szolgálni, ahogyan ezt U ra és hite m egkövetelte, akkor is csak azt te tte , am it rábíztak, am it tennie kellett. A rabszolgatartás je le n te tte ennek az időszaknak az alapvető társad alm i p roblém áját. A rabszolgaság keserűen kegyetlen „intézm énye” az emberiség tö rté ­ netének több ezer éves kísérő jelensége. H a nagyon röviden ak arju k m eghatározni ezt a folyam atot, akkor azt m ond h a tju k , hogy a K r. u. I. században a róm ai birodalom nagy területein (így Palesztinában is) id ejétm ú lttá kezd válni az az általá­ nos berendezettség, am elyet a rabszolgatársadalm i jelzővel szoktunk em líteni. Id e jé tm ú lttá válik első­ sorban azáltal, hogy Itáliáb an csak úgy, m int a külön­ böző tarto m án y o k b an , egym ás u tá n robban n ak ki azok a felkelések, am elyek jelzik a jognélküliek egyre fokozódó erejét és egyre erősebb szabadságvágyát. De ugyanerre az idejétm últságra u ta l az is, hogy a m unkaeszközök tökéletesedésével, a gazdasági m ód­ szerek sokirányú fejlődésével haszon nélkülivé v ált (különösen a m ezőgazdaságban) az addig olcsó rab ­ szolgam unka. Társadalm i, gazdasági forradalom volt ez a szó igazi értelm ében, és ha ez a forradalom külsőségeiben nem is volt — m int a felkelések idején — m indig szemmel követhető, a m egalázott em bertöm egek általa mégis egyre közelebb kerültek a célhoz: a szabadsághoz. A rabszolgaság kérdéséhez Jézus K risztus nem szólt hozzá. Szám ára m agától értődő volt az „e világi” élet a d o tt rendje, de legalább ilyen m agától értődően nem te tt különbséget em ber és em ber között és am i­ kor m agához h ív ta a „ m eg fárad tak at” , akkor ez a hívás egyform án h angzott m indenkihez. S az első gyülekezetek is ezzel a term észetességgel v ették m aguk közé " e világ kicsinyeit” , a rabszolgákat — te k in te t nélkül arra, hogy ez te tszett-e az akkori kor hatalm asainak, vagy sem. Maguk nem voltak — társadalm i, gazdasági érte­ lemben véve — forradalm árok, de az, am it így, ilyen módon a felebaráti szeretet elkötelezése alapján cselekedtek, az a m aguk m ódján, a m aguk szerény hozzájárulása v o lt ahhoz, hogy az emberi nem számkivetettjei eljuthassanak a m indenkit megillető sze­ mélyes szabadságra. Pál apostol is ezzel a szelíd indu­ la tta l írja meg Filem onnak legm eghatóbb és legsze­ mélyesebb hangvételű levelét, hogy kérje a cím zettet „fiáé rt” , a szökött rabszolga O nezim uszért: tekintse

őt a h itb en és az em berségben egyenrangú testv éré­ nek, a testi-lelki szabadságban tá rsán a k . S h a a le­ vélben leírt szavak, m ondatok akkor csak egy kis körben „ o ld o ttá k meg” a rabszolgaság kérdését, P ál és a többiek m a g atartása fénylő példája m a ra d t s m arad annak, hogy m it teh et, m it kell tennie — a m aga m ódján — az egyháznak, a keresztyénségnek az em beri élet szebbé válásáért, m inden igaz és jó em ­ beri ügyért. A lapvető volt te h á t az a k ettős tendencia, hogy egy­ részt Isten em berszeretetéből következett a feleba­ rá t szolgálata, m ásrészt a keresztyénség nem állt a rabszolgafelszabadítási m ozgalm ak élére, az egyház nem azonosult a forradalom m al, ha segítette is az emberiesség szándékait. Innentől kezdve végigvonul az egyháztörténeten k é t tendencia: 1. Egyes keresz­ tyének, egyházi em berek, egyes egyházak pozitívan álltak az em berszeretet jegyében a forradalm i törek­ vések mellé. A veszély csak akkor jelentkezett, ha ők m aguk közvetlenül a k a rtá k a forradalm at csinálni. 2. E nnek ellentéteként a helyes m értéket sokszor ab­ ban nem tu d tá k ta rta n i, hogy eltolódtak az em berkér­ désben a passzivitás irányába. I t t az a veszély fenye­ g e te tt, hogy az „uralkodó egyház” nem nézte a sokak igazságát, haszonélvezője le tt népellenes rendszerek fenn tartásán ak , szem behelyezkedett a forradalm i tö­ rekvésekkel, sőt olykor ellenforradalm i irán y o k at tám o g a to tt. Egyháztörténelmi példa: Luther és a parasztháború Jézus K risztus em berszeretetet ta n ú sító m a g atartása h ely ett a középkori egyház hatalm i am bíciója kerü lt a középpontba. A feudális társadalom ra berendezke­ d e tt egyház főgondja az „im périum ” , a hatalom gyakor­ lása volt. Az ellenzéki m ozgalm ak: a „ k a th a ro k ” (tiszták), W ald P é te r és követői, a wiclefisták, a husziták, hiába szálltak szembe a feudalizm ussal összeszövődött egyházzal, eretnekségek címén tö rté k le a reform ista, vagy egyes esetekben forradalm i moz­ galm akat. A X V I. század elején N ém etországban kiéleződtek a társadalm i ellentétek. A császár a fejedelm eket ak ar­ ta gyöngíteni, a fejedelm ek pedig önállóságra töreked­ tek a császárral szemben. A városi lakosság közép- és szegény rétegei és a gazdag kereskedő réteg között is elkeseredett küzdelem folyt a városokban. Legnehe­ zebb élete azonban a parasztoknak volt. A jobbágy­ sorban élő p araszt fizetett a nemes hűbérúrnak, a városnak és a papnak. Az egyháznak term ése tized­ részét ta rto z o tt beadni, a földesúrnak kilencedet és nagyon sok más term észetbeni szolgáltatást volt kö­ teles teljesíteni. A nemesek a m aguk szám ára foglal­ tá k le azokat a birto k o k at is, am elyeket a parasztok­ kal közösen használtak, m in t am ilyenek az erdők, rétek, legelők, vizek, stb. A parasztok, hogy gazdá­ ju k n ak fizethessenek, gyakran kénytelenek voltak kölcsönhöz fordulni. E kkor a város uzsorásainak karm ai közé kerültek. L u th er tanainak terjedése annyiban já ru lt hozzá az am úgy is meglevő elégedetlenség szításához, hogy a nép anyanyelvén hallotta Isten igéjét, am ely szerint m inden em ber egyenlően Isten gyerm eke. E nnek nyom án erősebbé v á lt a parasztságban az a követelés, hogy megszüntessék a k orlátokat, amelyek az egye­ seket társadalm ilag és vagyonilag elválasztják, sza­ baddá kell tenni az em bert, a földet, a foglalkozások m egválasztását. Ilyen történelm i helyzetben többször tö rt ki a p a­

353

rasztság forradalm a, am elyet azonban a nemesség­ nek sikerült elszigetelnie és levernie. Az egym ást érő ném etországi parasztm ozgalm ak sorában a legna­ gyobb szabású v o lt az 1525-ös parasztforradalom . Az 1525. év tav aszán m egjelent „A sváb parasztok 12 p o n tja ” című rö p irat, am ely a B ibliával alátám aszt­ va tá rja elő azokat a kíván alm ak at, am elyek a p araszt­ ság nehéz helyzetének enyhítésére vonatkoznak. A rö p ira t L utherre h ivatkozik és összefüggésbe hozza a p arasztm ozgalm at a reform ációval. Más iratu k b an is h iv atk o ztak a paraszto k L u th e r tekintélyére. Így L u th e r egyenes felszólítást k a p o tt arra, hogy állást foglaljon a parasztm ozgalom kérdésében. A rö p iratra való válaszában L u th er ezzel indokolja meg állás­ foglalását a parasztok által felv etett kérdésben: „Mi­ vel engem szinten azok közé sorolnak, akik a Szent­ írással e földön foglalkoznak, különösen azonban azért, m e rt m ás ira tu k b a n névszerint m egem lítenek, s rám h iv atkoznak, ezért ez nagyobb b átorságot és önbizalm at ö n t belém , hogy tan ításo m at, barátságos, s keresztyéni vélem ényem et a testv éri szeretet köteles­ sége szerint szinten a világ elé bocsássam, nehogy hallgatásom m ia tt én is részesnek s hibásnak tű n je k fel Isten és a világ e lő tt” . L u th er először is a fejedelm ekhez és urakhoz írt, m égpedig az ő korában egészen szokatlanul kem ény prófétai hangnem ben: „E lőször is senki m ásnak e föl­ dön nem köszönhetjük ezt a zendülést, m in t nektek, ti fejedelm ek és urak , de különösen n ektek, ti vak püspökök, bolond papok és szerzetesek, akik meg­ átalk o d o ttság o to k b an még m ost sem szűntök meg dúl­ ni-fúlni és dühöngeni a szent evangélium ellen, jól­ lehet, ismerős elő ttetek an n ak igazsága és a z t megcá­ folni nem tu d já to k . A világi k o rm án y zatb an nem tesz­ te k egyebet, m in t nyúztok és kincset harácsoltok, hogy p o m p át űzzetek és dölyfösködjetek, annyira, hogy a z t a szegény p arasztem ber to v áb b m ár nem képes és nem is ak arja tű rn i. N yakatokon van a kard, mégis azt hiszitek, hogy oly biztosan ültök a nyereg­ ben, hogy senki ki nem ü th e t belőle. E z a biztonság és konok elbizakodottság, m eglássátok, n y a k a to k a t fog­ ja szegni!” L u th er a p ró féta tüzével h ird eti az u ra k ellen Isten b ü n tetését: „ H á t jól van, m ivel ti vagytok okai az Isten ezen h arag ján ak , kétségkívül rá to k fogja a zt kiönteni, hogyha még a m ostani időben sem javul­ to k meg. M ert tu d n o to k kell, kedves u raim , Isten rendeli úgy, hogy a ti zsarnokságtokat az em berek nem képesek, nem akarják , sőt nem is ta rto z n a k el­ tű rn i. Meg kell változnotok és Iste n igéjének engedne­ tek . H a nem teszitek meg barátságos, készséges m ódon, meg kell tennetek m ajd erőszaknak és rom lásnak engedve. É s ha azt meg nem teszik ezek a parasztok, meg kell m ajd tenniök m ásoknak. É s hogyha m ind­ n y á ju k a t kiölitek is, még sincsenek megölve, m ert az Isten m ásokat fog tám asztan i, m e rt ő ak a r és fog tite k e t sú jtan i. N em a paraszto k azok, kedves uraim , akik ellenetek tám ad n ak , hanem m aga az Isten tá m a d reátok, hogy m egbüntesse gonoszságaito­ k a t” . L u th er elh árítja azt a g y a n ú t, m in th a ő állna a p a­ rasztm ozgalom m ö g ö tt: „T in ek tek és m indenkinek, tan ú ság o t kell ten n etek arról, hogy én a legnagyobb csendben ta n íto tta m , a zendülés ellen hevesen küz­ döttem és ala ttv a ló ito k a t még a ti zsarnoki s dühöngő felsőségtek irá n t is nagy buzgalom m al engedelmességre és tiszteletre szorítottam és in tettem , úgy hogy ez a zendülés tőlem nem szárm azhatik” . L u th e r m aga is számol azzal a lehetőséggel, hogy m in t a nép fia és „szegény em ber” , a parasztm ozgalom élére á llh atn a:

354

„ É s h a kedvem volna ra jta to k bosszút állni, h á t a m arkom ba nevetnék m ost, és néznem a p arasztokat, vagy m agam is hozzájuk szegődnem, hogy az állapo­ to k a t veszélyesebbé ten n i segítsem. Ez okból, kedves uraim , a k ár ellenségeim, a k ár b arátaim vagytok, alá­ zatosan kérlek benneteket, ne vessetek meg hűsege­ m et, jóllehet, én szegény em ber vagyok. E z t a zen­ dülést ne kicsinyeljetek arra kérlek benneteket.” L u th er a fejedelm ek és u rak felé a parasztság szó­ szólója, aki elismeri a parasztok követelésének jogossá­ g á t: „T izenkét p o n to t állíto tta k fel, ezek közt egy­ néhány oly m éltányos és jogos, hogy bem ocskolnak tite k e t Iste n és a világ elő tt és beigazolódik a zsoltár állítása, am ikor m egvetéssel illeti a fejedelm eket. Az első p o n to t, am elyben a z t kívánják, hogy engedtes­ sék meg nekik az evangélium hallgatása, és hogy jo­ guk legyen p a p o t választani, semmi ürügy a la tt sem ta g a d h a tjá to k meg tőlük. A többi p o n t, am ely te sti sérelm eket ad elő, m in t vérhas, bélpoklosság és ezek­ hez hasonlók, szintén m éltányos és jogos. M ert a fel­ sőbbség nem azért van rendelve, hogy a m aga hasznát és önkényét keresse az alattvalókon, hanem azért, hogy az a lattv aló k haszn át és ja v á t m unkálja. Való­ b an to v áb b m ár nem tű rh ető , hogy így zsaroljanak és kincset harácsoljanak. M it használna, h a a p araszt szántóföldje annyi forintot hozna, m in t am ennyi szal­ m aszálat és m agot, h a a felsőség annál többet elvenne és fényét emelné és a vagyont csak úgy pazarolná ru h ára, falásra, ivásra, m in th a az polyva lenne? Meg kellene szüntetni a p o m p át és kevesbíteni a kiadáso­ kat, hogy a szegény em ber is m egtarthasson valam it” . M ajd a parasztság felé így szól L u th er: „K edves b arátaim , az eddigiekből m ást meg nem tu d ta to k , m in t azt, hogy én m agam beism erem , hogy sajnos, nagyon igaz és biztos, hogy a fejedelm ek és urak, am ennyiben az evangélium p rédikálását m egtiltják és a népet elviselhetetlen m ódon m egterhelik, m éltók arra és rászolgáltak arra, hogy az Isten őket székeik­ ből kivesse, m in t olyanokat, akik Isten és az em berek ellen végtelenül vétkeztek: nincs is m entségük. Mind­ azáltal néktek is nagyon kell vigyáznotok, hogy dol­ g aito k at tisz ta lelkiism erettel és igazságosan intézzé­ tek ” . L u th er világosan látja, hogy a világot az evangé­ lium m al korm ányozni nem lehet, s a „ k é t biroda­ lomról” szóló tan ításáb an foglaltak nyom án úgy véli, hogy a parasztok igazságának elismerése m ellett a forradalom kívül esik az egyház területen, ezér t arra kéri a forradalm i p a raszto k at, hogy ne nevezzék m a­ g u k at keresztyéneknek, hanem h a rc u k at úgy vívják meg, m in t ahogy a harcos felek küzdenek egym ással s egyik sem ta r t igényt a keresztyén n évre: „N em aka­ rom én ezzel a felsőséget a m aga tű rh e te tlen jogtalan­ ságában, am elyet szenvedtek, igazolni vagy v édeni, m ert az igazat m egvallva, rettenetesek ők és retten tő jogtalanságokat követnek el, hanem azt akarom , hogy m iu tán egyik fél sem engedi m agát meggyőzni, és — am itől Iste n őrizzen — egym ás ellen tám ad to k , egyik fél se neveztesse m agát keresztyénnek. E zér t h á t az legyen és kell is, hogy legyen a ti cím etek és nevetek, hogy ti azok az em berek vagytok, akik azért küzde­ nek, hogy semmi jogtalanságot és rosszat nem ak ar­ n ak elviselni, s nem is kell elviselniük, am int azt a term észet m agával hozza — ezt a nevet viseljetek, a K risztusét pedig hagyjátok békén. Ez okból a pa­ rasztságnak ebben a dologban helyesen cselekedve, békén kellene hagynia a keresztyén nevet és az a la tt a név a la tt kellene cselekednie, m in t am ely megilleti, m ikor az em beri és term észeti jogot szeretné bírni, s nem m in t olyan, am ely a keresztyén jogot keresi,

am ely azt ta n ítja , hogy m indezekben a kérdésekben nyug to n kell lenni, szenvedni kell, s egyedül Istennek panaszkodni” . M ajd pedig együttesen szól L u th e r az u rak n ak és paraszto k n ak arról, hogy m ivel egyik részen sincs keresztyén álláspont, ne keverjék bele a hitbeli dol­ g o k at ebbe, hanem igyekezzenek tárgyalások ú tjá n megegyezésre ju tn i: „M inthogy, kedves uraim , egyik részen sincs semmi keresztyéni gondolkodás és semmi keresztyén dolog nincs e kérdésben köztetek, hanem m ind k etten , u rak és parasztok, pogány vagy világi jogról és jogtalanságról és ideig való jav ak ró l ta n ak o d ­ to k és m i több, m indkét részben Isten ellen cselekesz­ te k és az ő h arag ja a la tt állotok, am in t a z t h a llo ttá­ to k : ezért az Isten szerelmére, hallgassatok szavam ra és tanácsom ra és a kérdést fogjátok meg azon a végén, am elyen az ilyen dolgokat kell megfogni, azaz jogilag és nem erőszakosan és egym ással összetűzve, nehogy végtelen v éro n tást idézzetek elő N ém etországban” . L u th er szíve legmélyéig átérzi a kérdés rendkívüli nehézségét, a parasztm ozgalom igazságos alap ját, s azt írja, hogy szívesen v áltan á meg életével és halá­ lával azt, hogyha m egoldást tu d n a találn i ebben a rendkívül nehéz kérdésben. F áj a lelkének, hogy a né­ m et parasztság, am elynek ő is fia volt, nehéz helyzet­ ben volt, azonban lá tta a hűbéri társadalom akkor még h atalm as erőit, am elyek késznek bizonyultak a rra hogy a katolikus püspökök féktelen izgatása nyom án fellepjenek a reform áció m űve ellen a parasztm ozga­ lom elfojtása címén. L u th er te h á t az elé a döntés elé kerü lt, hogy vagy azonosítja m ag át a parasztm ozgalom m al és akkor letér a vallási útról és forradalm i ú tra lép, vagy elha­ táro lja m ag át a parasztm ozgalom tól, s ezzel m agára vonja a jobbágytöm egek ellenszenvét, de m egm arad egyházi vonalon. T anításából nem k ö v etk ezhetett m ás, m int az utóbbi. N oha világosan lá tta a p araszt­ ság elnyom ott, igazságtalan helyzetét, azt is világo­ san lá tta , hogy a jobbágyság felszabadítása, a társa ­ dalm i igazság kiharcolása m ás történelm i erő szám ára fe n n ta rto tt feladat. E ddig a pontig L u th er hű m a ra d t sa já t tanításához. Ellenben a to v áb b i esem ények h a tá sa a la tt e lté rt a ttó l, am ikor m egjelentette „A gyilkos és rabló pa­ rasztb an d ák ellen” cím ű írását, am elyben a z t írja, hogy a p araszto k at ütni-vágni kell, m in t „a veszett k u ty á t” . Ő szintén m egvallhatjuk, hogy L u th er ezen a téren nem v o lt hű sa já t tanításáh o z, m ert egész éles form ában a v atk o zo tt be annak a bizonyos m ásik „birodalom nak” , a világnak az ügyébe, am elyre nézve m aga ta r to tta szükségesnek a „ k é t birodalom ” lé­ nyegének és feladatkörének elhatáro lását. Világos, hogy mi L u th e rt nem ta r th a tju k olyan bálványnak, akinek még politikai döntései is szentek. H a azonban világosan m egkülönböztetjük a helyest a helytelentől, akko r tanulságosan áll elő ttü n k az a L uther, aki mé­ lyen átérezte a nép nehéz helyzetének m inden fájdal­ m á t, aki életét is felaján lo tta a kérdés m egoldása ér­ dekében, aki m egpróbált tőle telh ető en az ige vilá­ gosságával szolgálni népe jav ára. N em ra jta m últ, hogy a nép érdekében m o n d o tt igazságos szavainak nem le tt foganatja, s győztek azok az erők, am elyek hosszú évszázadokra fe n n ta rto ttá k , sőt m egerősítet­ té k a nép elnyom ását. Példa a magyarországi reformációból Az uralkodó vallással, a királyi állam vallással, a feudalizm us leghűségesebb védelm ezőjével szemben a m agyarországi p ro testan tizm u s szükségképpen me­

nek ü lt a nem zeti függetlenség védelm ezőinek p ártfo ­ gása alá, szükségképpen tám aszkodott az uralkodóház és a főnemesség h ely ett a nemességre és a városi pol­ gárságra, a kor középrétegeire, és szükségképpen le tt a p ro testantizm us a feudális katolicizm ussal szemben a m agyar társadalm i fejlődést előrevivő tényezők egyikévé. T ekintsünk a dolgok mélyére, vizsgáljuk meg azt a történelm i helyzetet, am elyben m egszólalt a m agyar földön a reform áció által ú jra felfedezett örök evan­ gélium. Szkhárosi H o rv á th A ndrás a m agyar reform áció legnagyobb költője, 1542. és 1549. között a Zemplén megyei T állya prédikátora. F en n m arad t tíz költe­ m ényéből nyolcat Bornem issza P é te r énekeskönyve ő rzött meg szám unkra. Szkhárosi H o rv á th A ndrás M agyarország szégye­ nének a fösvénységet, a nemesi széthúzást és érdek­ hajh ászást ta rtja . A nehéz történelm i helyzetben az u rak a parasztságra v e te tté k a gondok és bajok súlyát, újabb és újabb m ó d ját eszelték ki a népen való élős­ ködésnek. Ez ellen kel ki Szkhárosi H o rv á th A ndrás „A fös­ vénységről” című versében. A harácsolás és haszonlesés m ia tt elhanyagolták az u ra k az ország védelm ét, a jobbágyoktól követelt újabb törvénytelen szolgáltatások csak még jobban g y en g ítették az ország erejét, am ikor a törökkel kel­ le tt volna szembeszállni. Szkhárosi H o rv á th A ndrásnál is felvetődik m ár az a gondolat, hogy a X V I. század tengernyi szenvedése m iért kö v etk ezett a nem zetre. „Az átokról” című versében sűrű ószövetségi analógiák során tá rja fel, hogy „M agyar nem zet! nagy sok jó t tő n teveled az Iste n ” , m in t Izráelt E gyiptom földjéről a K ánaánb a, úgy vezette Isten a m agyarságot a k árp á ti medencébe, azonban az ország vezetői rom lásba v itték a népet: „Rom lásainknak egyik oka fejedelmek váltok, N agy óhajtván m ind ez ország panaszol rejátok, Kéméletien az föld népén csak hatalmaskodtok”. Szkhárosi H o rv áth A ndrásról azt az összképet nyer­ hetjü k , hogy kora súlyos viszonyai között nevén ne­ vezi a társadalm i bűnöket. A bűn nem valam i elvont skolasztikus ta n té te l szám ára, hanem nagyon is k o nkrét m egnyilvánulási form áit sorolja fel, elsősor­ ban is azokat, am elyek az országot teszik tönkre, am e­ lyek m éreteikben a legveszedelmesebbek. A világot és a tá rsad a lm a t Szkhárosi úgy értelm ezte, hogy abban neki segítő szolgálatot kell végeznie, még­ hozzá nem is valam i félreeső zugterületen, hanem éppen a legdöntőbb kérdésben, a nem zet további rom ­ lásának m egakadályozásában, a rom lás okainak fel­ fedésében és a kivezető ú t m egm utatásában. E nnek a szolgálatnak a végzésében v o ltak igazán nagyok a X V I. századi m agyar p ro testáns igehirdetők. Összefoglalva az elm o n d o tta k at: a X V I. századi m agyar igehirdetők nem zetünk történelm ének egyik összekuszált, zavaros időszakában is jól lá ttá k a világ és társadalom döntő problém áját, s ab ban a m aguk m ódján igyekeztek segíteni is. T ársadalom kritikáju­ k a t igazolta azóta a történelem is, m ert valóban a jobbágyságon elk ö v etett 1514-es kegyetlenség követ­ kezménye volt az 15211-os m ohácsi katasztrófa, m ajd pedig a további jobbágynyom orgatás és nemesi m ara­ kodás következm énye volt az ország kiszolgáltatott állapota, m ind a ném et, m ind a török megszállókkal szemben. M éltán h ird ettek íté le tet prédikátoraink a feudális anarchia jelenségei felett. H elyesen lá ttá k

355

meg, hogy a H absburg-katolikus elnyom ással szem­ ben a szabadságm ozgalm aktól rem élhetik m ind a vallásszabadság bizto sítását, m in d a nem zeti függet­ lenség kivívását. A szabadságharcok A m agyarországi p ro testan tizm u s szükségképpen m enekült a nem zeti függetlenség védelm ezőinek p á rt­ fogása alá, szükségképpen tám aszk o d o tt az uralkodó­ ház és a főnemesseg h e ly e tt a nemességre és a városi polgárságra, a k o r középrétegeire, szükségképpen le tt a p ro te stantizm us a feudális katolicizm ussal szem­ ben a m agyar társad alm i fejlődést előrevivő tényezők egyikévé. E g yházunk élete m indig akkor v o lt biztonságban, am ikor a H absburgok g y a rm a tta rtó törekvésével szem ben a nem zeti függetlenség csillaga valam elyest felragyogott. Bocskai Istv á n , erdélyi fejedelem szabadságharcá­ n a k győzelmei b éketárgyalásra k én y szerítették a bécsi u d v a rt. A m ikor B ethlen Gábor, a kiváló erdélyi fejedelem állt a H absburgok elleni küzdelem élére, evangélikus egyházunk is ú jra szabadabban lélegezhetett. A m ikor viszont az önálló E rdély h an y atlásáv al felülkerekedett a H absburg elnyom ás, keservessé v á lt az üldözött p ro testan tizm u s élete. A m agyar történelem nek, s egy­ ben egyházunk történelm ének is a legszom orúbb lap­ ja i azok, am elyek I. L ip ó t u ralkodásával kapcsolato­ sak. Lipót korm ánya n y ílt te rro rra l lé p e tt fel a nem zeti önállóság és a vallásszabadság g o n dolatának képvise­ lői ellen. A nem zetnek és a p ro testan tizm usnak azo­ nos ellensége volt a H absburg-uralom . A m ikor 1673b an L ipót felfüggesztette a m agyar alk o tm ány és Am­ pringer Ján o s G áspárt, a ném et lovagrend nagym este­ ré t nevezte ki M agyarország korm ányzójává, ugyan­ ekkor Szelepcsényi György, esztergom i érsek megkezdte a p ro testán s lelkészek elleni pereket. II. R ákóczi Ferenc k iáltv án y a egyszerre ta lp ra ál­ líto tta m indazokat, akik a H absburg g y arm ati el­ nyom ás és a vallási türelm etlenség a la tt szenvedtek. Z ászlajának jelszava: „C um Deo pro P a tria e t L iber­ ta te ” (Isten ért és a H azáért), lelkesítette az elnyom ott rétegeket. A R ákóczi-szabadságharc leverése u tá n a bécsi u d v a r a tö rö k tő l visszafoglalt terü letek en császárhű em berek kezére a d ta a m agyar földet. E zen kívül jobbágytelepítések elősegítésével a rra is szám ított, hogy a R ákóczi-szabadságharc „rebellis” hagyom ányai között élő m agyar parasztság o t a Bécsből m estersé­ gesen sz íto tt nemzetiségi ellentétekkel gyengítheti. E b b e n az időben v e te tté k meg az a la p ját annak a H absburg politikai ta k tik á n a k , am ely egym ás ellen já tsz o tta ki a nem zetiségeket, a szabadságm ozgalm ak gyengítésére. E n n ek a nem zetiségi politikának a kö­ vetkezm ényei evangélikus egyházunkban sajnos so­ káig v oltak érezhetők. A m agyar protestan tizm u s M ária Terézia-féle „vér­ te le n ” elnyom ásán csak a felvilágosodás terjedése seg ített. A vallási türelm etlenség és a felekezeti gyű­ lölet E urópa-szerte ellenszenvessé v ált. A z 1848—49-es szabadságharc és forradalom Az 1848. m árcius 15-i esem ények tű zb e ho zták az egyházi sa jtó t is. A P ro testán s E gyházi és Iskolai L ap m árcius 19-i szám a első oldalon közli Székács József b u dapesti evangélikus lelkész „ Im a ” című al­ kalm i versét. A nem zeti élet kiem elkedő fordulópont­

356

j á t az óda nemes pátoszával m é lta tja a költő. T ar­ talm i szem pontból fontos teológiai igazságot fejez ki Székács verse. Isten írta a népek szívebe az „ősi szent jogért” való küzdelem erkölcsi igazságát. E zé rt az „ősi szent jogért” folyó küzdelem ben elért sikerért Istené a hála, Ő őrzi erkölcsi világrendjének tö rv én y ét és igazságát. A zért írh a tta Székács azt, hogy „ a mi győzelm ünk több, m in t em beri” . A konkrét igazság­ talanság legyőzésével m egvalósult valam i Isten egyete­ mes világrendjének igazságából. Az esem ényeket éberen figyelő evangélikus főpász­ to r, H au b n er Máté dunántúli püspök, az egyházkerü­ lete espereseihez, s ra jtu k keresztül a lelkészekhez és gyülekezetekhez in té z e tt körlevelében arról szól, hogy az evangélikus em bertől nem lehet közönyt és nem törődöm séget kívánni a nem zeti élet nagy ese­ m ényeivel kapcsolatban, sőt Isten gondviselése iránti hálával kell fogadni a m árciusi esem ényeket s azok előm enetelét kell m unkálni. A m int az 1848. m árciusi esem ények következtében m egalakult az új nem zeti korm ány, egyházunk az elé a feladat elé került, hogy tisztázza viszonyát az ese­ m ényekkel, s m agával az új korm ánnyal, a vallás­ egyenlőséget biztosító új állam m al. A nem zeti korm ány irá n t a p rotestáns lelkesedés csak n ő tt akkor, am ikor három száz éves elnyom ás u tá n K ossuth Lajos előterjesztésében törvénybe ik­ ta ttá k a b ev e tt vallásfelekezetek egyenlőségét és viszonosságát. De nem csak a vallásegyenlőség kim ondásáért lel­ kesedtek, hanem azért a nagy eredm ényért is, am i a jobbágyság felszabadítását és az em beri szabadság­ jogok kiszélesítését jelen tette. Világos ez H au b n er M áté d u n án tú li püspök körleveléből, am it akkor bo­ csá to tt ki, am ikor veszélyesre fordult a szabadság ügye. 1848. novem ber 13-án W indischgrätz herceg, csá­ szári tábornagy, az október eleji bécsi forradalom le­ verése u tá n bejelentette, hogy átlépi hazánk h a tá rá t a császári hadsereggel a m agyar szabadságharc leve­ résére. Az ország leigázására elinduló ellenség köze­ ledtekor szólal meg H au b n er M áté szava 1848. de­ cem ber 3-i körlevelében egyházkerülete lelkészeihez. Az igazság ügyének védelm ét azzal erősíti H aubner, hogy u ta l m indarra a hatalm as vívm ányra, am elyet a szabadságharc győzelm ének köszönhetett az ország: „K im o n d o tták törvényben, hogy m inden em bernek jogában kell állani, hogy em berré lehessen! S íme, tá ­ m ad o tt ellenség, ki ellene szegül, s az előbbi, em bert em bertelenítő zsarnokságot to v áb b is fönn ak arja ta rta n i: — és ezért 12 millió em ber fölött folyik a fegy­ veres v ita , h a to vább is barm oknak tekintessenek-e, vagy szabadjon em berekké lenniök?” Az em bertársak megbecsülése, az em berek — s mi­ vel a legelnyom ottabbak a legtöbb szeretetre szorulók — a volt jobbágyok különös szeretete vezeti H au b ­ n ert, am ikor lelkes hangon számol be az em beri eg y ü tt­ élés k iv ív o tt rendjének eredm ényeiről: „H onunkban 12 millió jobbágyem ber ezentúl nem robotol; véres verítékkel szerzendő vagyonkájából ötödöt, kilence­ det, tizedet nem kénytelen adni; személyes és családi nyugalm a, a h ajdútól kezdve felfelé, 20-30 kisebb és nagyobb kényuraságok szeszélyétől nem függ; fö­ lötte bíráskodó felsőségét saját bizodalm a szerint választja; a törvény elő tt m inden m ás polgártársával egyenlő, stb .” H au b n er hazafiságának evangélium i alapja az a m egigazító evangélium i h it, am ely a cselekedetek gyüm ölcsét a hazáért és az em beri szabadságért való küzdelem nek a konkrétságában term i meg. Ahogy

egész teológiai m u n k áján ak fő jellem vonása a konk­ rétság, gyakorlatiasság és a realitás irán ti fogékonyság volt, ugyanúgy az evangélium i h itb ő l fakadó cseleke­ deteket sem ködösen, elvontan, a világtól elszigetelten szemlélte, hanem azo k at m indig ak tu álisan lá tta ; az em berek mélységes szeretetében, az elnyom ott jobbágyság irá n t érzett felelősség-vállalásban, a haza m inden nagy és nem es dolgának keresztyen segítésé­ ben és tám o g atásáb an . H osszan lehetne szem léltetni püspökeink, lelkésze­ ink, egyházi közgyűléseinek nyilatkozataiból azt, hogy m ilyen mélységesen h itte k a H absburg-elnyom ás elleni küzdelem nek a feltétlen erkölcsi igazságában. E zé rt csendült ki m indenhonnan az összefüggésnek és kapcsolatnak a keresése: az Isten egyetem es erkölcsi világrendje és a m árciusi sikerek között. A jó és igaz ügynek a szolgálata tö ltö tte el hazafias lelkesedéssel a szíveket, s ez a d o tt értelm et a fáradozásnak, áldozatvállalásnak, és h a kellett, a hősiességnek! E nnek a hazafias m ag a ta rtá sn ak tu lajd o n íth ató , hogy a forradalom és szabadságharc leverésével H a u b ­ n er M áté dunántúli, Szeberényi Ján o s bányakerületi, P ák h M ihály tiszakerületi püspökeinket halálra, m ajd börtönre ítélték, Strom szky Sám uel püspököt pedig hivataláb ó l elm ozdították. R ázga P á l pozsonyi lel­ kész pedig b á tra n á llt a H aynau-rendelte akasztófa alá, tu d v a , hogy vele együttérez egész evangélikus egyháza, és a m agyar nép m inden h ű fia. Sok lelké­ szünk k erü lt hadbíróság elé, húszra súlyos börtönb ü n te té st m értek, ezen kívül pedig számos lelkésznek k ellett elhagynia szolgálati helyét, vagy m ás m ódon k ellett szenvednie. M indezt egybevetve, k itá ru l elő ttü n k a világ és társad alo m evangélikus értelm ezése az 1848—49-es szabadságharccal és forradalom m al kapcsolatban. E gyh ázu n k h itb ő l folyó kötelességének ta r to tta , hogy kiálljon az Isten terem tési rendjén nyugvó társadalm i igazság kiszélesítésének ügye mellé. A három évszá­ zados H absburg-zsarnoksággal szem ben a nem zeti ko rm án y t tá m o g a tta egyházunk hivatalo sain ak és gyülekezeteinek döntő többsége. A világ és tá rsad a ­ lom kérdésében egyáltalában nem valam i hűvös semle­ gességgel foglaltak állást őseink, hanem forró hazafias lelkesedéssel és jó keresztyén lelkiism erettel fogadták és tá m o g a ttá k a szabadságharcot. A 300 év a la tt három alapvető kérdése v o lt a tá r ­ sadalom nak: 1. A nem zeti függetlenség; 2. a vallásszabadság; 3. a jobbágyság és feudalizm us kérdése. A nem zeti függetlenség és a vallásszabadság biztosí­ tá sa m indig a haladó m ozgalm akban, szabadsághar­ cokban találk o zo tt, de ugyanide fu to tta k a jobbágy­ ság terh ein való könnyítésnek és az antifeudális meg­ nyilvánulásoknak a törekvései is. A p ro testán s m aga­ ta rtá s ezeknek a társad alm i törekvéseknek a tá m o g atá­ sá t jelen tette. E z nem csak abból a történelm i kényszer­ ből táp lálk o zo tt, hogy a vallásszabadság b iztosítá­ sának érdeke fű z ö tt össze m inket a haladó mozgal­ m akkal, hanem abból is, hogy a p ro testán s lelkiisme­ re tte l nem is v o lt m ás összeegyeztethető, m int az, am it cselekedtek eleink. Fordulat a világ és a társadalom értelmezésében Lassan és folyam atosan, de az évtizedek pergése a la tt mégis észrevehetően, fordulat m en t végbe a világ és társadalom értelm ezésében. A következők­ ben ennek a folyam atnak a bem u tatásáró l lesz szó. A h írh ed t B ach-korszak felelevenítette az összes régi H absburg törekvéseket az egységes császári biroda­ lom ném etesítését, hazán k g y arm ato sítását illetően.

A p rotestantizm ust is be a k a rta fogni Bécs a m aga szekerébe. A porosz királyság protestáns állam egyházá­ ban lá tta Ferenc József azt a példát, hogy a protes­ tantizm usból is lehet trónhoz hű egyházat faragni. Igaz ugyan, hogy a katolicizm us volt évszázadok ó ta a H absburgok állam egyháza, de Bécs a rra szám ított, hogy a protestantizm usból am olyan „m ásodosztályú” állam egyházat lehet kialakítani. E bben az időben az egyházak általában hű tám aszai voltak a tró n o k ­ nak. Az orosz cárok a pravoszláv egyházat, az angol királyok az anglikán egyházat, a skandináv királyok az evangélikus egyházat, a spanyol és olasz királyok a katolikus egyházat ép ítették be rendszerükbe állam ­ egyházi form ában. E szerint a sablon szerint ak a rtá k a H absburgok a protestan tizm u st is állam egyházzá tenni, term észetesen a katolicizm us elsőbbsége mel­ lett. E z a törekvés azonban m eghiúsult a protestáns egyházak ellenállásán. A kiegyezés M agyarország szám ára nem csak a gyű­ lölt H absburgokkal való kom prom isszum os a lk u t jelen tette, hanem ugyanakkor a z t is, hogy D eák Fe­ renc az 1849-es békepárti p o litik áját folytatva, cser­ benhagyta 1848. forradalm i eszméit. A H absburgok által 300 évig üldözött p rotestáns egyházak m ost nagyon jól érezték m agukat az állam ­ egyházi gondolathoz közel álló helyzetben. Felsőházi tagságokért küzdöttek, közéleti jogaikat építgették, s nem v etté k észre, kikhez k ö tö tté k az egyház szekér­ rú d já t. K özben M agyarország felett gyűltek a m egoldatlan, s egyben égető társadalm i problém ák. A nem zeti füg­ getlenség, a földkérdés, a dem okrácia, a nemzetiségi kérdés döntő problém ái v á rtá k a m egoldást. A m agyar uralkodó osztályok azonban úgy a k a rta k hatalm on m aradni s egyben a világháborúból győztesként ki­ kerülni, hogy kím életlenül elnyom tak m inden haladó törekvést, vakon bíztak ném et szövetségeseik fegy­ veres erejében, a porosz m ilitarizm us győzelmében, nem lá ttá k meg a szétesésre é re tt osztrák —m agyar m onarchia belső gyengeségét. A társadalm i b ajo k at semmibe vevő, a háború felől esztelenül gondolkodó uralkodó osztályok katonai gőgjét és háborús optim izm usát sajnos egyházunk is á tv e tte. Egyháztörténelmi tanulságok A m agyarországi protestáns egyházak történelm é­ nek alapvonása, hogy a szabadságharcok és haladó m ozgalm ak jelen tették az egyházak életének felvirág­ zását, a m agyar népet és a p ro testan tizm u st egyaránt elnyomó H absburg uralom m al szemben. Ez a hely­ zet m egtört az 1848/49-es szabadságharc leverése u tán . Még az elnyomó B ach-korszak 1859-es egyház­ ügyi rendeletével szemben m egnyilvánult ugyan az ellenállás, de az 1867-es kiegyezéstől elhatalm asodott az egyházak összeszövődése a nagybirtok és nagytőke érdekeit képviselő politikai m agatartással. Az egyhá­ zak összes m agas világi pozícióiban arisztokraták és a nagybirtok-nagytőke rendszerének emberei ültek. Az egyházak szellemi ereje is hozzákapcsolódott a főurak, nagypolgárok, polgárok társadalm i érdeké­ hez. A kialakuló, m ajd később létszám ban egyre nö­ vekvő m unkásosztályra idegenül te k in te tt az egyház, a szegényparasztságot elnyom ta a falusi presbité­ rium ok zöm ét képező nagygazda és középparaszti réteg. Lényegében a X IX . század közepétől a fel­ szabadulásig ta r to tt az a korszak, am elyben a haladó m ozgalm akkal vagy eszmékkel m egszakadt a kapcso­ lat, s az egyházak szorosan összefonódtak az akkori

357

uralkodó osztályok érdekeivel és nézeteivel. A felsza­ badulás h o zta meg azt a lehetőséget, hogy a régi haladó hagyom ányokra építve, a protestantizm us szövetséges lehessen annak az új világnak a segí­ tésében, am ely a nép kizsákm ányolástól m entes éle­ té t, a szocialista p erspektíva fokozatos kiépítését tű z te céljául. Az egyház m egújulásának egyetlen forrása, a Szent­ írás felé nagy érdeklődéssel fordultak egyházaink. Messzire vezetne, h a csak vázolni is ak arn án k a teo­ lógiai m egújulás terü leteit. Szűkíteni kell érdeklődé­ sünket a m ostani tém án ak megfelelően. Ú jra fényleni kezdtek olyan igék, am elyek az egész em beri nem egy vérből való te re m te ttségére u ta lta k (ApCsel. 17,26.), s am elyek az elnyom ottak igazságtalan helyzetének m egszüntetésére a d ta k b iztatást. M indehhez a tö rténelm i helyzet új lehetőségeket b izto síto tt. A g y arm ati rendszer fellazult, s a m áso­ dik világháború u tá n gyorsuló ütem ben fokozódott ez a folyam at. 1945 ó ta m ind tö b b ország szabadult ki a gyarm a­ to k sorából v agy a félgyarm ati helyzetből. A negyve­ nes évek m ásodik feleben az ázsiai országok szabadul­ ta k fel, az ötvenes években az észak-afrikai országok és egyes néger állam ok, a h atv an as években további fekete-afrikai állam ok és Algéria. N éhány fiatal afrikai állam névlegesen politikailag felszabadult ugyan, de gazdaságilag függő és kiszol­ g á lta to tt helyzetben van. Az im perializm us jelszava az antikom m unizm us. Az im perializm us és az a n ti­ kom m unizm us úgy tarto zik össze, m in t az érem két oldala. Az állam ok közötti békés egym ás m ellett élés te h á t nem jelen ti a kizsákm ányolásra és erőszakra é p íte tt rendszerek elismerését. K ülönben nem lehetne szolidaritást vállalni az elnyo m o ttak k al és segítséget n y ú jta n i a szabadságukért küzdőknek. A gyarm ati és félgyarm ati népek sikeres nem zeti függetlenségi h arca a dem okratikus és szocialista erők világm éretű erősödésével, az im perializm us h a n y a t­ lásával függ össze. Az antiim perialista függetlenségi m ozgalm ak legfontosabb a la p já t azonban m aguknak a gyarm ati népeknek belső megerősödése a d ta . A g y arm ato k és függő országok mozgalm ai többek kö­ z ö tt az egységes nem zet létrehozására is irányulnak. N em zeti céljaikat csak az im perializm us gyarm ati uralm án ak m egdöntésével érhetik el. H atással van rá­ ju k , hogy k ét világrendszer viszonyai között fejlőd­ nek. T öbbségüket még kizsákm ányolják az im peria­ lista m onopólium ok, és a nem zeti ipar m egterem tésé­ nek nehézségei m ia tt nehezen tu d n a k a saját lábukra állni. A függetlenné v á lt országok m ásik csoportja a nem k ap italista u ta t v álaszto tta, azaz a tőkés te r­ melési m ód elkerülésével kíván elju tn i a szocializmus­ hoz. A h arm adik világban lényegében sok ponton é re tt a helyzet arra, hogy az egyházak és egyes keresztyé­ nek odaadóan, sőt önfeláldozóan vegyenek részt az igazságos forradalom ban, a félgyarm ati helyzet, vagy a rasszizm us rezsim jeinek m egdöntéséért fo ly ta to tt harcban. E z elsősorban az o tt élő egyházak feladata. De testv éri segítséget k ap h a tn a k m áshonnan is, ahol m ár ta p a sz ta la to k vannak a felszabadításért folyta­ t o tt harc eredm ényei terén. A szegény-gazdag országok problém ája állandóan szerepel az E gyházak V ilágtanácsa szóhasználatában. E szerint a fehér em berek által lak o tt országokat tekin­

358

tik gazdagnak, és a színesek országait tek in tik sze­ génynek. M agyar egyházaink ezzel szemben a z t szok­ tá k kifejteni, hogy a társad alm i problém a nem itt jelentkezik. A színesek á lta l la k o tt országok szegény­ ségének oka a több évszázados gyarm atosítás, s ebben nem egyform án vétkesek a fehérek á ltal la k o tt orszá­ gok. K orunk társadalm i kérdése a konzervatív és a haladó társadalm ak feszültségében jelentkezik. A tá r ­ sadalm i fejlődést az egyházak nem csak adakozások növelésével és segélynyújtással szolgálhatják, hanem azzal, h a a társadalm i fejlődést m unkáló erőket segí­ tik, h a a haladás mellé állnak, m ert ezzel egy-egy or­ szág fejlődésének alapvető kérdéseit segítik. A bban a világm éretű v itában, am it a „felszabadításteológiája” , „ a forradalom teológiája” , „a fejlődés teológiája” , „ a feketék teológiája” , a „szegények teológiája” v á lto tt ki, m egszólaltathatjuk a m agunk egyháztörténelm i tan u lság át, hogy a mi egyházaink legjobbjai a szabadságharcok és forradalm ak oldalán álltak és állnak. Az elnyom ottak küzdelm e a felszaba­ d ításé rt — mindig igazságos küzdelem , m ert Isten terem tési ren d jét a k arják helyreállítani az em berek egyenlőségére vonatkozóan. Eleink nem féltek fegy­ verhez nyúlni, h a m ár m ás választás nem volt az elnyom ás leküzdésére. A m agunk egyháztörténelm i tan u lság á t szólaltat­ ju k meg akkor, am ikor világszerte folyik a v ita az elnyom ás, a kizsákm ányolás, a nyom or leküzdésének m ikéntje területén. Összefoglalás 1. A m ikor elvonult előttünk az egyház és forrada­ lom összefüggésének történelm i vázlata, az a benyo­ m ás keletkezik, hogy m inden korszakban az igazsá­ gosabb társadalm i stru k tú rá k é rt folyt az egyházban a küzdelem . Sajnos, nem így van. Meg lehetne írni az egyház és az ellenforradalom tö rténetének v áz la tá t is. Ez így kem ényen hangzik, de mégis van történelm i alapja, és a jelenben sem hiányoznak azok az erők, am elyek a társadalm i h alad ást gátolják. A történelm i realitás m egkívánja ennek a m egem lítését is. 2. Term észetesen az egyház és forradalom tém ához szorosan hozzátartozik az is, am it ebben a vonatko­ zásban a m agyarországi egyházak fejlesztettek ki a szocialista társadalom m al való együttm űködés vona­ lán. 3. K étségtelen, hogy az egyház és forradalom viszo­ n y áb an sem az egyháztörténelem ben, sem a jelenben nem egyenes vonalú a fejlődés. A retrográd és a prog­ resszív erők küzdelm e folyt és a jelenben is folyik. Mégis meg lehet figyelni az új társadalm i stru k tú rá k é rt fo ly ta to tt küzdelem egyre szélesebb körű m egérté­ sét. K étségtelen, hogy a történelem ben és a jelenben az erkölcsi igazság azok oldalán áll, akik különböző helyzetekben és országokban a társadalm i igazságért, és ha kell az igazságtalan és em bertelen rendszerek forradalm i m egdöntéséért is küzdenek. Az em berért való szolgálatok érdeke vezet oda, ahol az em bert megalázó, elnyom ott helyzetből van felszabadulás, ahol készítik a nép felemelkedését, ahol erőfeszítés folyik az emberiség jövőjéért. E nnek az erkölcsi igazságnak a győzelme feltartóz­ ta th a ta tla n ! Ottlyk Ernő

Baltazár Dezső Halálának 50. évfordulójára B altazár Dezső 1871. novem ber 15-én szü letett H aj­ dúböszörm ényben. A pja, a függetlenségi, 48-as esz­ m éket valló B altazár Ján o s a h ajd ú k erü let főm érnöke volt, an y ja Czeglédy M ária birtokos családból szárm a­ zo tt. Ö t gyerekük született, G ábor, M ária, Je n ő és Jáno s, a legfiatalabb Dezső. Az általános iskolát és a gim názium első h a t osztá­ ly á t szülővárosában végezte el B altazár Dezső, a középiskolát D ebrecenben fejezte be. 1890-ben kezdte meg ta n u lm á n y a it a debreceni teológiai akadém ián, ebben az évben h a lt meg ap ja is. 1894-ben a kápláni vizsga letételéig k ö n y v táro sk én t dolgozott B altazár, m ajd ta n á rá n a k , E rdős Józsefnek segítségével neve­ lőként helyezkedett el Tisza K álm án legkisebb fia mellé G esztre. Tisza L ajost négy éven keresztül ta n í­ to tta , m iközben letette lelkészképesítő vizsgáit, s 1897-ben jogi d o k to rá tu st szerzett a b u dapesti egye­ tem en. D isszertációja „A z állam és egyház közötti viszony” cím et viselte. B altazár 1895-től kezdve rendszeresen publikált az egyházi sajtóban, 1897-ben jelen t meg tan u lm á­ n y a a D ebreceni P ro testán s L apokban „A szabad egyház a történelem ben” címmel. A Tisza család jóvoltából 1897-ben és 1898-ban N ém etországba u ta z o tt ta n ítv á n y á v a l együtt. K özben édesanyja 1896-ban férjhez m en t U. Szabó M ihály földbirtokos, országgyűlési képviselőhöz, B al­ ta z á r pedig 1899. m ájus 27-én a hajdúböszörm ényi tem plom ban v e tte feleségül U. Szabó lán y át, Izabellát. H ázasságukból h a t gyerm ek szü letett; K atalin , János, E rzsébet, László, Izabella, É v a. B altazár előre m egállapított szolgálati ideje 1899. július 1-én já r t volna le a Tisza családnál, de Tisza K álm án hozzájárult, hogy am ennyiben a K ultuszm i­ nisztérium ban m egszervezik a nem katolikus ügyek osztályát — ahol B altazár rem ényei szerint dolgozni szeretett volna — 1898. szeptem berétől szabad kezet k ap az állásv álto ztatásra. (B altazár jó k ap cso latát a Tisza családdal b izonyítja, hogy egyik esküvői ta n ú ja Tisza K álm án volt.) A m inisztérium i új osztály megszervezése u tá n B altazár m eg k ap ta a v á rt állást, a kongrua ügyek előadója le tt, s vezető szerepet já t­ szo tt az 1898. évi X IV . t c. kodifikálásában.1 1900-ban elfogadta a hajdúszoboszlói reform átus egyházközség m eghívását a lelkészi állásra. 1901ben egyházm egyei jegyzővé, 1902-ben egyházm egyei képviselővé v álaszto tták , 1903-ban az egyházi tö r­ vényhozó zsinatnak le tt ta g ja , m ajd 1911-ben alsó­ szabolcs-hajdúvidéki esperessé v álaszto tták . 1911-ben Erőss Lajos u tó d a k é n t — m ajdnem egy­ hangúlag — v á la sz to ttá k meg a tiszán tú li egyházkerü­ let püspökének és debreceni lelkipásztornak. 1917-ben az Országos Z sinat, m ajd 1918-ban az E gyetem es K o n v en t lelkész elnöki székét foglalta el B altazár, Kenessey Béla erdélyi püspök u tó d ak én t. B altazár p ro testán s szellemiségére döntő h atással v o lt a X IX . század végén és a X X . század elején ural­ kodó és az élet m inden te rü le té t á th a tó liberalizmus, m ely óvatosan igyekezett a nem zeti és európai orien­ tác ió t kiegyensúlyozni, a haladó társad alm i s nem zeti gondolatot egységbe foglalni. E z a lehetőség 1904-ben m egszűnt, az értelm iség radikális és nagypolgári cso­ p o rto k ra tö rtén ő szétbom lása m egindult. A nagypol­ gári értelm iség a régi nem zeti nacionalizm ushoz mene­ k ü lt, így szervezeti k ereteit a katolikus p á rto k b a n ta ­ lálta meg.

A reform átus értelmiség történelm i hagyom ányai­ ból és politikai szükségszerűségből a radikálisokhoz csatlakozott, vállalva így a m unkásm ozgalom m al való összetartozást is. Így ism erkedett meg B altazár hajdúszoboszlói lelkészként a Mezőfi-fele szociáldem okrata eszmékkel, m elyeknek húsz éven á t híve és propagálója volt. Me­ zőfi 1903—05 kö zö tt tob o rzo tt híveket p á rtjá n a k az Alföldön és a Tiszántúlon, kihasználva a Várkonyi Istv á n vezette agrárszocialista mozgalom gyengesé­ geit. Az „újjászervezett szocialisták” elképzelései, a kö­ tö tt b irto k m egváltása, a bérleti rendszer életbe lép­ tetése megfeleltek a kálvinizm usból fakadó polgári dem okratikus elveknek, melyhez hozzájárult a tö r­ vényesség tiszteletben ta rtá sa , a nacionalista voná­ sok, m in t a m agyar állameszméhez ragaszkodás, a m agyar nem zet vezérszerepének elismerése. B alta­ zár Mezőfi elképzeléseit nem zeti, vallásos szocializ­ m usként jellem ezte, m egállapítva, hogy ezek szöges ellentétben vannak a nem zetközi szocializmus esz­ méivel, m elyeknek elfajult v álto zata a kom m uniz­ m us.2 A Mezőfi-féle Ú jjászervezett Szociáldem okrata P á r t dem okratikus reform jai a vidéki és városi kis­ polgári rétegek érdekeinek feleltek meg, te h á t azok­ nak, akik a reform átus egyház egyik jelentős tá rsa ­ dalm i bázisát a d tá k .3 A p á rt mögé kubikusok, nap­ számosok és zsellérek is nagy szám ban sorakoztak fel, s ez jelentősen hozzájárult a későbbiek során a p á rt szerepének felértékelésehez.4 1904 őszén B altazár Dezső ideiglenes elnökletével alak u lt meg a hajdúszoboszlói népkör, m elynek alap­ szabályát Rásó G yula alispán azért nem fogadta el, m ert a „szocialisticus ta n o k a t ferde irányban hir­ dető” többség október 5-re Mezőfit h ív ta meg elő­ adónak, s ebből látszik, hogy a kör „az osztályok és kü­ lönösen a papság ellen fog lázítani” . B altazár — aki azért v állalta az elnökséget, hogy az „előkelőbb és helyes gondolkodású gazdaközösséget” is bevonja a kör m u nkájába — kétszer fellebbezett a belügym inisz­ térium ba, de azzal u ta síto ttá k el kérvényét, hogy a 15 000 fős városban m ár 6 olvasókör m űködik, am ely a város létszám ának megfelel.5 B altazár Dezső, m in t cikkeiben és em lékirataiban írta, a Függetlenségi és 48-as P á rtn a k volt híve, am ely K ossuth Ferenc vezetése a la tt liberális követelésekkel igyekezett a középréteget m egnyerni, de felvette prog­ ram jáb a az agrárius kérdés rendezését is. B altazár addig v allo tta m agáénak K ossuth nézeteit, míg az nem bonyolódott „koalíciókba, kooperációkba, fel­ szerelésekbe, leszerelésekbe, elvek fen n tartása m ellett h atv an h etes korm ányokba, nem zetközi szocialisták­ kal való szövetkezésbe. . . s elvi m agaslatról lesüllyedt K árolyi Mihályig” .6 B altazár a függetlenségi eszm éket igyekezett a fen­ teb b i szociáldem okrata elképzelésekkel szintézisbe hozni, s ezt a gyakorlatba á tü ltetn i. E nnek érdekében v állalta el a Függetlenségi P á rt H ajdú-várm egyei alelnöki tisz tjé t is. B altazár p ály á ját tehetségén kívül az egyházon belüli belső problém ák is „elősegítették” . A laicizáló­ dási folyam attal párhuzam osan a belmissziói m unkában is h an y atlás m u ta tk o zo tt. A belmissziói egyesületek to v áb b ra is m űködtek, de h iányzott egy olyan szer­ vezeti keret, am ely v állalta és b iz to síto tta volna az új

359

eszm ék egyházon belüli terjesztését és ennek alapján a h arco t a gyakorlati m egvalósításért. A szélesebb közvélem ény B altazár Dezső nevét 1907-ben ism erte meg, am ikor szervező m u n kájának eredm ényeként szeptem ber 17-én m egalakult az Or­ szágos R eform átus Lelkészegyesület (O R LE). Az O R L E k ettő s felad ato t v állalt m agára, egyrészt a lelkészek érdekvédelm ét és segélyezését — ezt né­ h á n y év m úlva a „K álvineum ” létrehozásával k iter­ je sz te tte a hozzátartozókra is —, m ásrészt a polgári dem okrácia és a dem okratikus állameszme propagá­ lójává v ált. Az alapszabály jó v áh ag y ásáért itt is évekig fo ly t a harc, a célok érdekében 1908-ban m egindította a „Lelkészegyesület” című lapot, m elyben a K o nventet B altazár gy akran a haladás kerékkötőjének nevezte.7 A polgári dem okrácia m egvalósulása felé te tt újabb lépést B altazár, am ikor 1911. augusztus 15-én mon­ d o tt püspöki székfoglalójában k ijelen tette: „ . . . é n az iskolák állam osításának vagyok h íve; de csak arra az esetre, h a az állam osítás m inden felekezet összes nép­ iskoláira k ite r je d ... ” 8 A püspök úgy szám olt, hogy a rövidesen bekövetkező szekularizációt megelőzik, így az egyház kezdem ényezője az állam m al való megegye­ zésnek és ebből következően előnyösebb pozíciókat b izto síth at m agának. U gyanakkor B altazárn ak nem csak s a já t egyháza konzervativizm usával kellett megküzdenie, hanem a k atolikus egyház előretörése okozta nehézségekkel is. A B altazár h ird ette szekularizációs nézetek homlokegyenest ellentétben álltak a katolikus egyház au to ­ nóm iai törekvéseivel. A v ita X I. P ius „N e tem ere” enciklikája m ia tt ro b b an t ki, am ely elsősorban a pro­ testán so k rovására a vallásegyenlőség ellen lép ett fel. 1908 szeptem berében a reform átusok du n án tú li tanácskozásán Tisza k ifak ad t az „új klerikális offen­ ziva” ellen; n éhány h é tte l később Degenfeld József elnökletével — ak it szoros szálak fűztek B altazárhoz és 1896—1927 k özött a tiszántúli egyházkerület fő­ gondnoka is volt —, lé tre jö tt az „O rszágos Vallás­ egyenlőségi Szövetség” , m elynek v álasztm ányában Tisza m ellett B á n ffy Dezső is helyet k ap o tt. A katolikus autonóm ia célja az volt, hogy a kánon­ jog alapján az állam tól bizonyos m értékig függetle­ nítse az egyházat, biztosítsa szuverenitását, önkor­ m á n y z a tá t és önrendelkezési jogát. A kiegyezés u tá n többször is napirenden szerepelt az autonóm ia kér­ dése, 1894—1902 között k ét konferenciát is ta rto tta k ez ügyben. A körülm ények azonban m indig úgy ala­ k u lta k , — a katolikus egyház ja v á ra —, hogy a kér­ dést levehették a napirendről. 19 11. jú n iu s 12-én az Országos K atolikus Szövet­ ség levelet ju tta to tt el Zichy József kultuszm iniszter­ nek az autonóm ia ügyében. K ifejtették , hogy a mo­ dern m agyar állam szervezet kiépülésének követel­ m énye az autonóm ia m egadása. É rveik között szere­ pelt, hogy a protestánsok és görögkeletiek rendelkez­ nek olyan autonóm iával, am ely eddig a katolikusokat még nem illette meg (alapítványok, iskolaügyek), m ajd így fo ly ta ttá k : „M ás vallású h onfitársainknak s a já t érdekükben kellene sürgetni a katholikus auto­ nóm ia teljes m egvalósítását, mivel ezzel csak a m agu­ k é t erősítenék. Nobilisan viszonoznák ezzel a k ath o ­ likusok önzetlen tám o g atását, m elyben részük volt, m időn az önkényuralom a protestán s autonóm iát meg a k a rta nyirbálni” . (sic!)9 A kihívásra Degenfeld válaszolt, a tiszántúli egy­ h ázkerület 1911. novem ber 22—24-én ta r to tt közgyű­ lésén — ahol B altazár először elnökölt püspökként —, k ijelen tette, hogy a katolikusok a keresztyénséget m aguknak foglalták le, az autonóm ia ellen fel kell

360

lépni, m ert „azon óriási állam i eredetű vagyon, me­ lyet mi protestánsok éppen eredeténél fogva nem is­ m erhetünk el tisztán róm ai katholikus vagyonnak, egyenesen a hierarchia szabad kezelése alá kerül, am ely a z tá n — term észetes — m inden felsőbb ellen­ őrzés nélkül fogja azt kezelni és a legtúlzottabb kleri­ kális célokra felhasználni” . . . 10 K é t évvel később B altazár éves beszám olójában m egállapította, hogy a felekezetközi feszültség n ő tt, a „harcos katholicizm us a m aga türelm etlen politi­ k á já t állandóan dem okratizálja s a népszövetségi szervezet káros kiépítésével m ind fenyegetőbb erővé növeli” .11 A politikai m unka m ellett B altazár Dezső hasonló intenzitással foglalkozott a belmissziói tevékenység fokozásával, m agára véve egyházának konzervatív elemei „ p ie tista ” v á d já t is. Sürgette a vasárnapi isko­ lák, ifjúsági egyesületek, bibliai olvasókörök, népm ű­ velő és olvasó egyletek és gazdakörök létrehozását. B altazár tevékenyen v e tt részt az egyesületek, szervezetek m u n kájában, 1911-ben az „egyetem es énekügyi bizottságba” , 1912-ben a „liturgiaügyi bi­ zottság b a” v álaszto tták , az utóbbiba elnöknek. 1912. decem ber 10-én a vallás- és közoktatásügyi m iniszter négy évre a Népszerű Főiskolai Tanfolyam elnökének nevezte ki. A tanfolyam célja tudom ányos színvonalú előadások ta rtá s a volt, elősegíteni a m űve­ lődést, illetve biztosítani a továbbképzést, hogy a hallgatók a „tu d o m án y folytonos haladásával ta r t­ hassanak” .12 A M agyar P ro testán s Irodalm i T ársaságnak 1911tő l volt választm ányi tag ja, 1915—1924 kö zö tt el­ nöke, a Társaság m űködésének legnehezebb időszaká­ ban. 1918 ja n u á rjá b a n a K álvin Szövetség konferenciája foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a jövő társad al­ m ának alakításában milyen szerep ju t a keresztyén egyházaknak. M egállapították, hogy ebben a tá rsa ­ dalom ban a kollektivizm us fog érvényesülni és a tá r­ sadalm i m ozgalm ak töm egm ozgalm akká alakulnak át. B altazár Dezső az angol polgári dem okráciát esz­ m én y ítette és ta r to tta követendő példaképnek, az „oxfordi iskola” elm életet igyekezett á tü lte tn i a a hazai viszonyokra. A jószándék, a m orális alapon való szociális felelősség m egterem tése volt a célja, de nem v ette figyelembe kellően a társadalom oszto tt­ ságát és a specifikus kelet-európai fejlődésből adódó eltéréseket. Elképzelése szerint a fenti szociális kö­ tö ttség b izto síto tta volna a m ellérendelt viszonyban levő állam és egyház érdekazonosságát és ezen keresz­ tü l egym ásrautaltságukat. Ez megfelelt volna a kálvini állam elm életnek is, hogy „am i implicite az Egyház­ ban tö rténik, az tö rtén ik explicite az állam ban” .13 Szabó Dezső ugyanekkor „eltem ette” a m agyar p ro testan tizm u st, m egállapítva, hogy a reform átus egyház csak addig tu d o tt pozitív szerepet betölteni, amíg a liberalizm us hatalm on volt. A kálvinista M ó­ ricz Zsigmond védte meg az általa „renoválónak” nevezett B altazár Dezsőt, szem beállítva vele a „ ta ta ­ rozó” Tisza Istv án és a „rom boló” Szabó Dezsőt. Szabó a protestan tizm u st a szociáldem okráciával ak ar­ ta fuzionáltatni, olym ódon, hogy ebben a kapcsolat­ ban a protestantizm usé legyen az alárendelt szerep, s „váljon a szociáldem okrácia harcos organizm usá­ v á” . Móricz ezért nevezte „fellegekben járó n ak ” Szabót, s tegyük hozzá — joggal. A vitához hozzá­ szólva A dy E ndre m u la to tt rá, hogy azok a problé­ m ák, m elyeket B altazár, illetve a m agyar pro testan ­ tizm us felvet nem zeti problém ák, ilymódon a refor­

m átus törekvések pozitívak. A dy ehhez még az t is állásfoglalását tükröző körlevél m egfogalm azása volt. Victor Ján o s te rv e ze tét elvetették. B altazár Dezső hozzáfűzte, hogy „ a legvérbelibb m agyar katolikus­ ugyanekkor Tisza Istv á n elé tá r ta sa já t körlevéltervét, ság is k rip to p ro testan tizm u s” .14 m elyet Tisza beleegyezése u tá n az elnökségi értekez­ 1918. október 3-án Tisza Istv á n a B altazár Dezső és Degenfeld József elnöklete a la tt ülésező zsin ato t let v á lto zta tá s nélkül elfogadott novem ber 1-én. Ezzel párhuzam osan az elnökség m egfogalm azta a felfüggesztette, s az egyházi vezetőknek bejelentette a háború elvesztését. Tisza azért ta r to tta szükségesnek lapokban közreadandó m anifesztum szövegét is. a zsinati képviselőket a közvélem énynél korábban tá ­ A körlevél és a sajtó n y ilatk o zat különböző értel­ jék o ztatn i, hogy „ a nagy csapás m ia tt rem énytelen­ mezései következtében 1918. novem berétől 1922. séget ne vigyenek széjjel” és terjesszék, hogy „ren ­ elejéig B a lta z á rt folyam atosan érték tám adások, s ez delkezünk elég m egbízható m agyar csapatokkal, is hozzájárult politikai visszahúzódásához. ezeket a m agyar h a tá rra visszavonjuk, védelm i állásba A körlevél első része felszólítja a híveket, hogy m a­ állítju k a m agyar h a tá ro n s a betolakodó szomszédok ra d jan ak békességben és ne m ozduljanak el arról az ellen meg tu d ju k az ország in teg ritását védeni 8 hó­ őrhelyről „ a m it szám ukra Iste n az evangélium i és n a p ig, amíg tisztességes bék ét k ö th etü n k .” 15 m agyar alkotm ányos szabadság együttes szolgálatá­ B altazár Dezső október 23-án fogadta D ebrecen­ val kijelölt” . A pro testán s egyház, m int a nép egyháza, ben Károly királyt. A debreceni rendőrfőkapitány m indig is a dem okrácia híve volt, am ely nem egyéb m ár k o ráb b an figyelm eztette B a lta z á rt, hogy az „ m in t népuralom m egszabott renddel, szabályozott érezhető balratolódás m ia tt célszerű lenne a fogadást szabadsággal” . Az állam form áról szóló rész az, am ely elhalasztani. A figyelm eztetésnek nem le tt eredm énye. a fentebb e m líte tt tám ad áso k ra a d o tt okot, ezért itt K ároly k irály és Z ita királyné érkezésekor a 75. egy kicsit bővebben idézünk belőle. gyalogezred zenekara az osztrák császári him nuszt, „A népuralom a velejáró ingadozások, szélsőségek a Gott erhalte-t já tsz o tta , am i m ia tt meg aznap nagy és erőszakosságok, szenvedélyek és önrom bolások v ih a r tö rt ki a felsőházban. Az énekkarok által elő­ ellen a főhatalom ban, a tró n b an , koronában, király­ a d o tt him nusz szövegét B altazár Dezső írta : „A m a­ ban kereste, ta lá lta és alk o tta meg a védekezést. gyaroknak a király / S zentelt ékessége; / Külellenség, E zért ragaszkodtak őseink a népuralm i alkotm á­ belviszály / E llen erőssége. / V édjük mi is hűséggel; / nyos m agyar királyság intézm ényéhez h ű sé g e se n ... Á ldásunk re á ja ; / K oronázd dicsőséggel / K irályok A nép az erő, a korona a fék. A féktelen erő sírja önma­ király a.” 16 gának E ddigi házunk kettős erejű kősziklára é p ü lt. Ezen tén y ek alap ján tévedés lenne B altazár király­ E zé rt állo tt meg a ház, ha szelek és árvizek ütköztek p ártisá g á t azonosítani azzal a neokonzervatív tö lte tű is meg benne. K icsoda volna az, aki a h áz at a kőszik­ H absburg-restaurációs törekvéssel, m elyet a katolikus láról fövenyre ak arn á telepíteni?” klérus egy része és a katolikus főnemesség néhány pro­ A körlevél kibocsátása u tá n egy nappal jelen t meg a m inens személyisége tá m o g a to tt. A püspök szám ára „H iv atalo s közlem ény a nyilvánosságnak” , am ely csakis olyan alkotm ányos m onarchia v o lt elképzel­ „öröm m el üdvözölte a K árolyi korm ány, illetve a hető, m elyben az irányító szerepet a polgári dem ok­ M agyar N em zeti T anács belső és külső békére irányuló ratik u s p arlam en t tö lti be; ez a kálvinizm usból követ­ készségét, az á ltala k iv ív o tt dem okrácia és m agyar kező m eghatározottság, valam in t B altazár Dezső erős függetlenségi eszme d iad alát” . és igen a k tív angol—am erikai o rientáltsága k iz árta Az elnökségi értekezleten D arányi Ignác, Dókus a „F erenc József-i boldog békeidők” visszasiratását E rn ő főgondnokok, Chernel A n tal helyettes főgond­ s az abszolutista állam rend visszakövetelését. B alta­ nok, v alam int Baltazár Dezső, Németh Istv án és Petri zár ilyen vonatkozású elképzelései is a nagypolgár­ E lek püspökök és Czinke Istv á n püspökhelyettes ság érdekeit fejezték ki, azokat az érdekeket, m elyek v e tt részt. E ttő l függetlenül Degenfeld József és Zeyk a húszas évektől kezdve — de elsősorban a harm incas Dániel főgondnokok és N agy K ároly püspök neve is években h a tv a — az au to k ratik u s konzervativizm us rák e rü lt a körlevélre. A sajtónyilatkozaton Baltazár Dezső és Degenfeld József aláírása szerepelt. „álru h á já b a ” b ú jv a m ind jo b b an szem bekerültek a jobboldali ideológiákkal. M int Lackó Miklós rá m u ta t A sajtó n y ilatk o zattal ellentétben a körlevél meg­ a legitim izm us m ár a húszas években sem rendelkezett jelentetését későbbre h alaszto tták . B altazár Deb­ régi tartalm áv al, m ivel a polgári érdekek ad ek v át recenbe visszatérve m e g v ita tta a körlevél szöveg ét m ódon nem egyeztethetők össze az aulikus nagybir­ Dégenfeld Józseffel (novem ber 6.), aki e g y eté rte tt tokos katolikus érdekekkel.17 M egállapíthatjuk, hogy ezzel, így a kéziratot lead ták a nyom dába. A körlevél bizonyos értelem ben B altazár Dezső nézetei megelőz­ tarta lm á v a l időközben többen m egism erkedtek s igye­ té k azokat a későbbi polgári elképzeléseket és tö r­ keztek a püspököt lebeszélni m egjelentetéséről, ered­ ténelm i g yakorlatot, m elyek főként ném etellenessé­ m ény nélkül. gükkel fontos szerepet tö ltö tte k be a dem okratikus M int ismeretes 1918. október 31-én K árolyi, kor­ célok eléréséért v ív o tt küzdelem ben. De hogy elkép­ m ányával e g y ü tt a királyra esk ü d ö tt fel. „A p á rto k zeléseinek m ennyire m egvolt az önnön k o rlátja, azt képviselői még m indig a legalitás, a királytól eredő a forradalm ak idején ta n ú s íto tt m ag atartása bizonyít­ hatalom és alkotm ányosság illúzióiban éltek” 20, de ja. IV. K áro ly t üdvözlő beszéde m ár csak a m agyar a m unkásság nem csak a dem okrácia és függetlenség, királyhoz szól, elismeri a királyság isteni szárm azását, hanem az állam form a kérdésében is dönteni a k a rt. de hozzáteszi, hogy „hűségünk nem önző h an gulat E nnek h atá sá ra K árolyi novem ber 1-én az első szeszélye, hanem az alkotm ányos királyhoz szeretet m inisztertanácsi ülésen a korm ány eskü alóli felmen­ és tisztelet erejével való ön tu d ato s, egyenlő szilárd tését vagy a lem ondás m egtárgyalását tű z te napi­ ragaszkodás.” 18 rendre. A király az első m egoldást választo tta, novem ­ O któber 29-én B a lta z á rt h ív a tta József főherceg ber 2-án a N em zeti T anács ülésén K u n fi je len tette megbeszélni, „hogy a m agyar k álvinista egyház hall­ be a köztársasági állam form a korm ányprogram ba hassa figyelm eztető, tanácsoló, irányító szav át” .19 való felvételét. A bejelentést azonban nem követte A megbeszélés eredm ényeként október 30-án összeült te tt, novem ber 9-én Já szi a polgárháború veszélyére a R ád ay u tcáb an az egyházkerületek elnökségének hivatkozva sürgette a királyhoz és a parlam enthez értekezlete. Céljuk a reform átus egyház hivatalos való viszony tisztázását. Így az ellentm ondás „ a for­

361

radalom követelm ényei és a forradalom által korm ány­ ra ju to tt p árto k burzsoá alkotm ányos m ódszerekhez való ragaszkodás k özött nem szűnt meg” .21 N ovem ber 15-én alak u lt meg az Országos Refor­ m á tu s T anács, am ely csatlakozott a N em zeti T anács­ hoz. Az OR T október 27-én kezdte meg szervező m u n k á já t, am ikor m in t „m agán társaság ” célul tű z te ki az egyház korszerű m egreform álását. K ezdetben a „P ro testán s Egyházi és Iskolai L ap ” -ban jelen te tték meg cikkeiket. „A jobb jö v ő ért” című program nyilat­ k o zatu k b an k ifejtették , hogy nem szabad siránkozni a m ú lt veszteségeiért; „ne keseregjünk különösen m i p ro testán s keresztyének, akik évezredeken(!) á t tű r ­ tü k jo g talan rendszerek m egbénító h á trá n y a it és hor­ d o ztu k a keserves szenvedések bélyegét” (novem ber 10). M int a N em zeti T anács ta g ja az állam és egyház szétv álasztását követelte az OR T, a „szabad állam ­ b an szabad egyház” elv alapján. P rog ram juk m ajd­ nem azonos volt Rácz K ároly lelkész harm inc évvel k o ráb b an h a n g o z ta to tt nézeteivel, m ely akkor nem ta lá lt visszhangra. Ezenfelül követelték a szociális tevékenység fokozását, m elyet a belmissziói egyesüle­ te k összevonásával, s így a köztük levő rivalizálás m egszüntetésével k ív án tak elérni. A társaság tan áccsá alakulásának n ap ján érkezett B a lta z á r Dezső is P estre, ré sz tv e tt a főrendiház (ön)feloszlatásában és jelen volt a köztársaság kikiáltásakor, m elyet a korm ány a p arlam en t beleegyezése nélkül, a N em zeti T anács h a tá ro z a ta alap ján je le n te tt be novem ber 16-án. B altazár b iz to síto tta K áro ly it a k álv inisták tám o­ gatásáról, beleegyezett az állam és egyház részleges szétválasztásába, de csak úgy, h a az állam részt vállal az egyházak anyagi tám o g atásáb an . N ovem ber 17-én B altazár ré sz tv e tt a R á d a y u tcá­ ban egy értekezleten, mely azzal a céllal ü lt össze, hogy egy n y u g a tra küldendő m isszióról tárgyaljon. Az ülés azonban nem eredeti célkitűzésével foglalko­ z o tt, hanem az OR T ta g ja i részletesen ism ertették elképzelésüket, a reform átus egyház átszervezésének lehetőségeit és m ódozatait, végül B altazártó l m egvon­ tá k a bizalm at. N ovem ber 20-án B altazár m inden figyelm eztetés ellenére v isszatért D ebrecenbe. K özben a körlevél m ia tt a presbitérium k e tté v á lt B altazár p á rtia k ra és ellenzőkre. N ovem ber 24-én a püspök ellenfelei kerül­ tek fölénybe és B a lta z á rt elítélő h a tá ro z a to t hoztak. Legán y i G yula és 32 p resb itertársa (B altazár emlék­ ira tá b a n 37 képviselőt em lít) in d ítv án y ára novem ber 25-én összeült a rendkívüli presbiteri gyűlés „az ellen­ forradalm i agitáció m egrovása” céljából.22 Legányiék b ead v án y u k b an hangsúlyozták, hogy B altazár, De­ genfeld és több társuk levele azzal a céllal íródott, hogy „ ro jalista ellenforradalom ra h ív ja fel őket” . B ethlen, Bocskai, Rákóczi, K ossuth példájáv al cáfolták a kör­ levélnek azt az állítását, hogy a reform átusok mindig a királyság legerősebb tám aszai lettek volna. Sérelmez­ ték , hogy B altazár „a p ro testán s p ap ság ot és egyhá­ z a k a t kiskorúnak tek in ti, ak ik et a történelem m egha­ m isításával és a m aga szem élyének hom lokterébe állításával járszalagon v ezetheti” . Végül leszögezték, hogy B altazár célja a papságot a nép ellen uszítani, hiszen ő „ a reakciós forradalom híve, Tisza Istv án sötét szabadságtipró, az országot A usztriának eladó p o litik áján ak legádázabb követő­ je” . B altazár közölte, hogy L egányival szem ben bizonyí­ ték u l tu d ja m u ta tn i novem ber 14-i hírlapi nyilatkoza­ t á t , m elyben az állam form a kérdését nem is em lítette.

362

A presbiterek nem fogadták el a m ag y arázato t és javasolták, hogy a presbitérium rója meg a püspököt és szakítson meg vele m inden kapcsolatot. A presbitérium állásfoglalására B altazár írásban válaszolt.23 Egyházjogi alapon tá m a d ta a h atároza­ to t, leszögezve, hogy az ügy a presbitérium h a tá s­ körébe nem tartozik, sem a politizálás, sem a törvény­ kezés révén; az egyházkerületi elnökségi értekezlet nem te k in th e tő hivatalos gyűlésnek, ilymódon a kör­ levél sem te k in th ető hivatalos állásfoglalásnak — és egyébként sem a presbitérium okhoz intézték. B altazár k ijelentette, hogy novem ber 1-én, am ikor a körlevelet aláírták, a K árolyi korm ány még királyi korm ány volt, a köztársaság kikiáltásában ő m aga is részt v e tt. Így a királypártiság v á d já t visszautasítja, m elyet „ m in t a N em zeti T anács nagyválasztm ányának ta g ja fokozott nyom atékkai meg is tehetem ” . Erdős József és 23 presbiter tá rsa B altazár védel­ m ében ellenindítványt te tte k , m elyben k érték Legá­ nyiék beadványának mellőzését. M egítélésük szerint a körlevél ta rta lm á t B altazár a nyilvánosság előtt is kellően m egm agyarázta újságcikkein, nyilatkozatain keresztül. A látám aszto tták B altazár érvelését, hogy „az egyházkerületi elnökség körlevelének hivatalos jellege nem is lehet, csak tan ács a k a rt lenni, m elynek elfogadásáról m indenki m aga d ö n th e te tt és d ö n th et” . De h a politikai agitáció is lenne a körlevél, akkor is bírósági ú to n kellene tárgyalni az ügyet. „N éhány nap a la tt századokat h a la d t a fejlődés, s egy közel egy hónapja íro tt körlevélért m ost v alak it felelősségre vonni éppen an n y it jelent, m in t az évekkel ezelőtt képviselt álláspontért való felelősségrevonás je le n ten e . . . hiszen ily úton régebbi írása m ia tt m in­ denkit el lehet ítélni” — írják E rdős Józsefék .24 A Legányiék p á rtjá n álló Könyves Tóth K álm án cáfolta E rdőst, hogy a körlevél az egyházkerületek megkérdezése nélkül jelent meg, am i körlevélről lévén szó, függetlenül attó l, hogy hivatalos állásfoglalást tarta lm a z vagy csak tan ácsk én t szolgál, szabálytalan. A presbitérium végül szavazással d ö n tö tt a kérdés­ ről és 36-al 11 ellenében B altazár ellen foglaltak ál­ lást. Az elítélő h a táro zatb an m egállapították, hogy „ a királyi állam form a m ellett nyilatk o zo tt akkor, am időn mi, az egész ország a köztársasági állam form a mellé sorakozott végre, hogy későbbi körlevélben ön­ m ag át is a köztársasági állam form a hívének tü n te ti fel és így állásához nem m éltó módon előbb elfoglalt állásp o n tját önm aga hagyja cserben” .25 A presbitérium felszólította az egyházkerülethez ta rto z ó egyházközségeket, hogy az övékéhez hasonló elítélő h a tá ro zato t hozzanak. Az egyházközségek vá­ laszának nagyobb része elutasító volt, vagy nem fog­ foglaltak állást az ügyben; mindössze 2 egyházközség t e t t eleget a felszódításnak 590-el szemben. A lelké­ szek többségükben azt válaszolták, hogy ez politikai és nem egyházi, illetve vallási ügy, ezért a presbité­ rium nem jogosult ilyen határozatok m eghozatalára. T öbben kifogásolták, hogy B alta z á rt nem h allg atták meg személyesen az ügyben. U gyanekkor az ORT síkraszállt a konvent eltörlé­ séért és helyette egy ún. zsinati bizottság felállítását követelte, h a t évenként tö rtén ő tisztújítással. L itu r­ gia i ügyekben is reform okat követeltek, kiálltak a nők választójoga és választhatósága m ellett. A fővároson kívül m in d en ü tt ellenségesen fogadták az ORT fellé­ pését, az O R L E sem fogadta el az egyházjogilag tör­ vénytelen szervezetet. A m ikor B altazár m eggyőződött arról, hogy az egy­ házkerületek nem foglalnak ellene állást, sőt nagy részük kifejezetten m ellette van, decem ber 9-én „B al­

ta z á r Dezső lelkész” aláírással ú jab b körlevelet bocsá­ to tt ki. E bben leszögezte, hogy a reform átus egyház m ind szellemében, m ind intézm ényében a nép egy­ háza, ennek megfelelően " szocialistico-dem okratikus” intézm ény. K ijelentette, hogy a szocializmus nem ösz­ szeegyeztethetetlen a vallással, a nacionalizm ussal és a m agántulajdonnal. Ism ételten felszólította híveit, hogy M ezőfi Vilmost tám ogassák. K arácsonyi cikkében az írás és a szó felelősségéről írt a püspök és m egkérte azokat, „ak ik et a szorongó lelkü k nyugtalansága a forradalm i tén y ek u tán zására v ezetett, hogy ők is telítsék meg lelkük e t m egértésre hajló szeretettel” .36 Újévi üdvözletében így ír t B a ltazár: „ Ú jjá kell születnünk Isten szeretetében és a haza szereteté­ b e n . . . Szeretni fogjuk a m u n k á t és áldozatot is, am elyek nélkül se h itü n k kom oly, se rem ényünk ala­ pos, se szeretetünk m egbízható nem lehet” .27 B altazárn ak Mezőfi tám o g atására buzdító cikkel azzal függnek össze, hogy Mezőfi 1918—19 fordulóján új p á rto t h o zo tt létre, az „Országos 48-as Szociál­ d em okrata P á rto t” . 1919. ja n u á r 12-én a H ajd ú me­ gyei K a bán 973 község 1200 küld ö tte elő tt h irdette meg Mezőfi a program ot. E bben 10—20 holdas p araszti b irtokok kialakítása m ellett foglalt állást, m elyben a felszerelési tá rg y a k a t a gazdálkodók hitelbe vásárol­ h a tn á k meg. P rogram ja lényegesen haladóbb volt m in t korábbi terveib en ; tiltak o zo tt, hogy örökbér­ letbe k ap ják a p arasztok a földet, ipari m unkásokra vonatkozó elképzelései m egegyeztek az M SZDP 1903-as program jával.28 A „Lelkészegyesület” 1919. évi 3. szám ában a sze­ kularizációval kapcsolatban B altazár a következőket írta : „N em szabad elfelejteni, hogy m inden politikai irán y zatn ak m egvannak a m aga tú lkapásai. A szocia­ lizmus m agva, lelki gyökere nem csak hogy kifogás alá nem eshetik, hanem az em berszeretet, p rogram ja egyenesen” . Az OR T és lapja, az „ Ú j R eform áció” esem énytelen­ séggel v ád o lta az egyházi életet és szemére v etette az egyházi vezetőségnek tan ácstalan ság át, te h e te t­ lenségét. A „ v á d a k a t” B altazár u ta síto tta vissza, hogy „legyen meg először az állam i lét m inim um a, m ajd jönnek aztán a többi dolgok az építő komolyság jegyében” (Lelkészegyesület, 1919/6). Közben a fentiekben tárg y alt, B altazár és körlevele körüli v ita nem csendesült el. Erdős József fellebbe­ z e tt a presbitérium B a ltazárt elítélő és megbélyegző h a tá ro z a ta ellen, így az ügy az egyházm egye elé k erült. A m árcius 19-én hozo tt egyházm egyei h atáro zat ered­ ménye a semmivel volt egyenlő, mivel a presbité­ rium i döntést sem nem h ag y ták helyben, sem nem u ta ­ síto ttá k el. Dicsőfi József lelkész jav aso lta, hogy tér­ jenek napirendre az ügy felett, de m ost Erdős ragasz­ k o d o tt az újabb tárgyaláshoz. E z azonban elm aradt, m ert Dávidházy Ján o s esperes, aki az egyházm egyei ülés elnöke volt, értesítette B altazárt, hogy ügyének iratai, feltehetően a p o sta hibájából elvesztek. Az 1919. m ájus 7 —8-án ülésező egyházkerületi gyűlés — m ár a rom án megszállás a la tt — m egálla­ p íto tta , hogy „úgy a dr. B altazár Dezső debreceni lelkész és tiszántúli püspök eljárására, m int a debreceni presbitérium erre vonatkozó h a tá ro z a tára a m últ 1918. esztendő három utolsó izgalmas hónapjában elegendő m ag y arázato t ta lá lt és éppen ezért a szóban forgó fellebbezés fölött napirendre té r” .29 1919 elején felm erült az O R L E és az O RT egyesí­ tésének gondolata, de a terv tiszavirág életűnek bizo­ n y u lt . A T anácsköztársaság m egalakulását a „Lelkész­ egyesület” örömm el üdvözölte és m egállapította,

hogy a forradalom azáltal, hogy vér nélkül tu d ta á t­ venni a h a ta lm a t, hiv atásán ak csúcsára ju to tt. A Tanácsköztársaság kik iáltását üdvözlő újság­ cikk az állam és egyház viszonyának rendezésére vo­ natkozóan a következőképp foglalt á llást: „ H a az állam és egyház szétválasztásának m űveletétől a val­ lásellenes elem távol m arad és érvényesül a politikai belátás, am elyik a fokozatos likvidálás módszerével zárja ki a zuhanást, akkor a szeparáció állam ra, egy­ h ázra jó t je len t” .30 M árciusban B altazár tá v ira tb a n aján lo tta fel szol­ g á la ta it Garbai Sándornak, a Forradalm i K orm ányzó­ tan ács elnökének; 26-án a Debreceni Egyetem H ittu ­ dom ányi K a ra is hasonló ta rta lm ú tá v ira to t in tézett G arbaihoz. M árcius 29-én m eg tö rtén t az o k tatási és nevelési intézm ények állam i tu lajd o n b a vétele, am ire B alta­ zár úgy reagált, hogy „a kom m unizm us krisztusi elv, te h á t elvileg ellene kifogás keresztyén alapon nem em elhető” . Az országos vallásügyi bizottság rendelete, am ely az állam segély m egvonásáról intézkedett, é rt­ h e tő m ódon még liberális egyházi körökben is nagy m egdöbbenést k elte tt. B altazár sem te k in te tte végle­ ges m egoldásnak; „fődolog m egbarátkozni azzal a gondolattal, hogy a lehető legsúlyosabb idők korm ánya azt az irá n y t követi, am elyet elveinek következetes­ sége és a helyzet kényszere m in t kompromisszumos irányt szab elé” (kiemelés tőlem — T. G.).31 A püspök ehhez hozzátette, hogy ő m ár 1911-ben a szétválasz­ tá s m ellett foglalt állást és a „Lelkészegyesület”-ben még L enin idézeteket is közöltet. Az OR T ezzel ellentétben öröm m el üdvözölte, hogy az egyház fe n n ta rtá sá t teljes m értékben a hívőkre u ta lta , m e rt ebben a „jézusi lelki kom m unizm us” és az „őskeresztyén gyülekezet önkéntes szeretet kom m unizm usa” m egvalósulását lá tta . Á prilis 4-én B altazár újabb körlevelet bocsáto tt ki, am elyben m egértésre és türelem re in tette a híve­ ket. F elszólította őket, hogy legyenek bizalom m al a korm ány iránt, m égha nem is értik m inden intézke­ dését. „A vallást az állam nem h á b o rítja; annak vesze­ delme csak a m agatok hitetlensége lehet” — figyelmez­ te tte a híveket a püspök, mivel nagy szám ban lép­ tek be lelkészek a kom m unista p á rtb a , hogy — m int B altazár írja — „ne m arad jan ak falat nélkül” . B altazár április 14-én körlevelet bocsáto tt ki, mely­ ben f. hó 29-re összehívta az O R L E választm ányi gyű­ lését. A m eghívóban a püspök értesíti lelkészt ársait, hogy nyugodtan jöhetnek, „m ivel az idők diadalm as iránya a mi régi h ird e te tt és szolgált eszm éinket igazolja” . E zt a m ondatot B altazár később önigazo­ lásra használta fel. De amire a püspök — és későbbi bírálói — h iv atkoztak, a rom án intervenció csak 15-én, teljességében 16-án kezdődött. Április 23-án Debrecenbe is bevonultak a megszálló rom án csa­ patok, a választm ányi gyűlés szóba sem került, — pedig az egyházi gyűlések, szertartások engedély nél­ kül is m eg tarth ató k voltak. Feltehetően az ORT-vel való egyesülés le tt volna a gyűlés célja, am it bizonyít, hogy B altazár m inden helyzetben igyekezett a vál­ tozásokhoz alkalm azkodni, így biztosítva egyházának a megfelelő pozíciót. Még a rom án csapatok bevonulása előtt D ebrecen­ ben, az ellenforradalm i szervezkedés m egakadályozá­ sára április 19-én 84 tú szt szedtek össze és B udapestre szállították őket. E zt a belügyi népbiztosság április 9-i rendelete alapján végezték el a forradalm i erők. E z a rendelet kim ondta, hogy tem plom okhoz és a kegyszerekhez nyúlni nem szabad, de az ellenforra­ dalm i beszédet m ondó p ap o k at is állítsák bíróság elé,

363

illetve szállítsák P estre.32 Az első túszszedés hírére recen és H ajd ú megye küldöttségileg elébe já ru l meg­ B altazár családjával e g y ü tt zeleméri ta n y á já ra vo­ köszönni a bolsevizmus veszedelme aluli felszabadí­ n u lt. Április 20-án a belügyi népbiztosság m eg tilto tta tá s t” .34 A nagykárolyi fogadáson a megye polgári és p ap o k lev áltását és tevékenységük ak adályozását, de egyházi vezetői, értelm iségének legkiemelkedőbb sze­ B a lta z á rt meg a korábbi rendelet alapján h ú svét vasár­ mélyiségei v ette k részt. I t t m ondta a püspök azt a „híres” beszédet, m elyet Bangha Béla vezetésével n a p já n családjával e g y ü tt Zeleméren le ta rtó z ta tták . Meg aznap éjjel lefo ly tatták a püspök ellen a tá r ­ a jezsuiták „h azaárulásnak” neveztek és használtak g yalást, ahol „royaliskodás” és ellenforradalm i szer­ fel új „ellenreform ációjukhoz” . B a ltazá r elism erte a királyok isteni rendeltetését és egyházkerülete nevé­ vezkedés vo lt a vád. K övetkező nap kiengedték a börtönből és m egkezdték a vörös csapatok vissza­ ben h á lá já t fejezte ki a rom án katonaságnak, hogy "éle­ tü n k és sírunk közé. . . á llo tt. . . kétélű pallosával” . v o n ását a városból. Visszaem lékezésében B altazár azt írja, hogy a vagongyári m unkások — akik a leg­ V alóban tek in th etjü k -e B altazárn ak ezt a lépését, jelentősebb forradalm i erőt a lk o ttá k a városban — ezt a beszédét hazaárulásnak, vagy ahogyan a k ato ­ tú sz k é n t ta r to ttá k egy esetleges ellenforradalm i meg­ likus sajtó nevezte „fela ján lo tta M agyarországot a ro­ m ozdulás esetére. Tény, hogy a m ásnapi budapesti m án királynak m eghódításra” ? újságok arról szám oltak be, hogy B a lta z á rt tö b b ellen­ A perszonálunió gondolata és m egvalósulásának fo rradalm árral e g y ü tt B u dapestre szállítottak. E rre lehetősége sokkal nagyobb volt, m in t ahogy azt ak ár nyilvánvalóan az intervenció m ia tt nem k erü lt sor. a fővárosban gondolták volna. Á prilistól kezdve nem ­ Á prilis 23-án délu tán v o n u lt be a 7. rom án h a d test csak katonai, hanem politikai és diplom áciai tevékeny­ a v árosba D im itrescu K o n stan tin tá b o rn o k vezetésé­ séget is fo ly ta tta k a rom ánok az ország keleti részében. vel. A rom án megszállás u tá n a „L elkésztár” felhívta M egkezdték a m egszállt te rü le t felosztását, az egyik a hívők figyelm ét, hogy nem szabad a z t hinni, hogy az részbe sorolták azokat a területrészeket, m elyeket egyházak úgy fo ly ta th a tjá k m u n k á ju k a t ahogyan — akárm ilyen csekély — rom án nem zetiségűek lak­ regen. A 17. szám ban pedig arról olvashatunk, hogy a ta k , ezeket teljesen autom atikusan m agukénak tekin­ felekezeti iskolák válsága a rom án jelenlét a la tt sem te tté k . Az elcsatolásra íté lt terü letek et Erdéllyel szű n t meg, m ivel a ta n ító k egy része a T anácsköztár­ eg y ü tt, m in t egységes köz- és államjogi részt kezelték, saság a la tt olyan egyházellenes m a g a ta rtá st tan ú sí­ am ely teljesen önállóan venne részt a perszonálunió­ to tt, hogy a felekezeti célokra nem alkalm as iskolákat ban. 1919 szeptem berében létrehozták a R o m án — a jövőben nem fogják fen n tartan i. M agyar Összekötő H iv atalt, október 18-án a vegyes­ A m egszállást követő napon B altazár egy nők ü ld ö tt­ bizottságot, a K özigazgatási F őtanácsot. Ezekben ség élén felkereste D im itrescu táb o rn o k o t, hogy tegyen a szervezetekben a m ag yarokat egyáltalán nem egyen­ lépéseket a P estre hurcolt túszok ügyében. B altazár jogú félként kezelték. N ovem ber 14-én a közigazga­ kifejezte rem ényét, hogy a táb o rn o k nem m in t hódító, tá s m inden ága fölé 1-1 rom án b iztost állíto ttak . A ro­ hanem m in t a béke és a ren d h elyreállítója jö tt D ebre­ m án hadsereg tisztjei b eav atkoztak a polgári közigaz­ cenbe. D im itrescu v álaszában k ijelen tette, hogy célja gatásba, a k ato n ák kifosztották a környező ta n y á k a t az 1918. október 31 elő tti „in regnum re s titu tio” és elvitték a term előeszközöket. visszaállítása. A ugusztusban D ebrecenben lé tre jö tt egy illegális A m ájus 7-i egyházkerületi gyűlésen — melyen a szervezet, m ely célul tű z te ki az angol uralkodóház k oráb b an ism ertetett, B a lta z á rt felm entő ítélet szü­ p ro tek to rátu sán ak megszerzését a ro m á n —francia le te tt — kim ondták, hogy a „T anácsköztársaság a la tt hegem ónia ellenében. A szervezet vezetője B altazár a nagyobb anyagi lehetőségért m egtévelyedett ta n á ­ Dezső volt. Szeptem berben N agyszebenben m egala­ rok ellen nem in d ítan ak fegyelm it, csak azok ellen, k u lt a rom án korm ányzótanács, am ely kidolgozta akik közszereplést vállaltak , m ásokra n y om ást gya­ az elcsatolásra íté lt terü letek közigazgatási rendszerét. k o ro ltak ” .33 O któber 16-án rendelet jelen t meg, am ely Szabolcs, H a jd ú , Békés, Jásznagykunszolnok, Csanád és Csong­ A m egszállókkal való békés „egym ás m ellett élés” rád m egyékből külön v ám h atárral körü lv ett zónát nem ta r to tt sokáig. M ájusban egyre tö b b panasz ér­ á llap íto tt meg. Mivel a hágai értekezlet alapján meg­ k e z e tt a parancsnokságra a rom án k a to n ák garázdál­ szálló h atalo m n ak tilos volt vegyes közigazgatási k odása m ia tt. A jelentős szám ú kereskedő réteg sérel­ szerveket létrehoznia, egyértelm ű volt, hogy m i áll m ezte, hogy csak a h avasi m órok k ap n a k kereskedési a rom án terv ek m ögött. O któber 22-én a fentebb em­ engedélyt, akik a hatóság segítségével h atalm as spe­ líte tt illegális szervezkedés résztvevői m egállapodtak, kulációs üzletet b o n y o líto ttak le. hogy Rásó István főispán és N agy József pénzügyigaz­ B altazár m ájus 12-én m egjelent M osoiu tábornok korm ányzónál, egyrészt a fenti a tro c itá s o k ellen til­ gató nem vesznek részt a vegyes közigazgatási b izo tt­ takozni, m ásrészt kifogásolta, hogy egyházi h iv ata l­ ságban és kidolgozták az angol uralkodóházhoz eljut­ nokok rom án engedély nélkül nem k a p h a tjá k meg az ta to tt petíció szövegét és az e lju tta tá s m ódját. A petí­ ciót egy Bécsbe ta rtó hivatalos debreceni bizottságnak állam i járulékot. E g y ú tta l kérte a korm ányzót, hogy tegyen lépéseket k ellett volna k iju tta tn ia , akik ezt a kiszállítandó fehér bankók közé rejtetté k . Mivel a rom án hatóságoknak a túszok ügyében. A táb o rn o k u ltim á tu m o t k ü ld ö tt az illegális szervezkedés tudom ásukra ju to tt, október B udapestre, hogy am ennyiben nem engedik szabadon a debreceni tú szo k at, az itt m a ra d t kom m unista csa­ 23-án B altazár vezetésével küldöttség kereste fel A lim anescu alezredest, vezérkari főnököt és tiltakozó ládtagok közül 100-at kivégeztet. jegyzéket ad ta k á t az állam i bevételek rom án besze­ N éhány n ap p al később m egjelent D ebrecenben dése ellen. M ih á lyi T iv ad ar, a nagyszebeni nem zetgyűlés elnöke, A rom ánoknak azonban pontos inform ációjuk volt, hogy a m a g y a r—rom án perszonálunióról tárgyaljon. Ezzel párhuzam osan Szegeden szerb—m agyar per­ a debreceni bizottság v o n a tá t indulás u tá n megállí­ szonálunió létrehozásáról foly tak megbeszélések, erő­ to ttá k , á tk u ta ttá k és a petíciót m egtalálták. „A nyu­ g a ti polgári állam berendezkedés illúziókat k e lte tt sen veszélyeztetve a rom án érdekeket. M ájus 22-én Magoss G yörgy főispán közölte B a lta ­ b e n n ü n k .. . valamiféle osztályokfeletti, osztályegyütt­ m űködéses hum anizm us h a tja á t e k o rm á n y o k a t... z ár Dezsővel Mosoiu kívánságát, hogy F erdinánd k irály nagykárolyi látog atásak o r „elv árja, hogy D eb­ nem lá ttá k , hogy a ráju k épülő politikai gyakorlat

364

nem lehet egyik csoport esetében érzelgősen és elvon­ ta n hu m an ista, a m ásik csoportnál pedig to tálisan erőszakos.” — á lla p íto tta meg M érei G yula a forra­ dalom am erik ai—angol orientációjú útkeresőiről.35 É s igazát b izonyítja a rom ánok b ü n tető eljárása a petíció 394 aláírójával szem ben; an n y ira biztosan tu d tá k és ism erték a n y u g ati m agyar álláspontot, hogy csak 200—2000 korona p én zb ü n tetést szabtak ki B altazár Dezső és társaira, am ikor kisebb vétségekért is hosszú b ö rtö n b ü n tetés vagy halál já rt. Ezen későbbi történések ism eretében lehet csak m egítélni B altazárn ak a m ájusi nagykárolyi fogadá­ son m o n d o tt beszédét. K ésőbb a konszolidáció idő­ szakában erről B altazár úgy n y ilatk o zo tt, hogy ő csak ideiglenes állapotnak te k in te tte a perszonál­ uniót, m ivel egy idő u tá n úgyis m egszabadultak volna a rom ánoktól és így a Felvidék is m egm aradt volna M agyarországnak. Visszaemlékezésében így írta a püsp ö k : „H ogy m i tö rté n t N agykárolyban? Felelet: egy idegen állam fejedelm i képviselőjének köszönetüket fejezték ki idegen állam polgárai a bol­ sevizm us veszedelm éből szab ad ításért.” H o zzátette a püspök, hogy ő csak azért alkalm azta a „Felséged” m egszólítást a „legkegyelm esebb u ru n k ” kifejezés nélkül, m e rt „ m in t m agyar em ber a rom án k irály t u ram n ak el nem ism erhettem , nem n evezhettem ” . V isszatérve 1919 őszéhez, novem ber 6-án B altazár és k é t tá rs a h a tá ro z a ti ja v a sla to t a d o tt á t a korm ány­ zó táb o rn o k n ak , m elyben k ifejtették , hogy a polgári közigazgatáshoz csak a m agyar tö rvények alapján járu ln a k hozzá és felszólították a táb o rn o k o t a tiszai v á m h a tá r te rv elejtésére. M int ism eretes a v á m h a tá r hely ett óriási pénzbírságot v e te tte k ki a rom ánok a T iszántúlra, novem ber 10, 12, 21-én a debreceniek kifizették a rá ju k eső félmillió koronát. 1919 végén B altazár levelet k a p o tt Sommsich László­ tól, hogy m in t királyhű em ber alakítsa meg D ebre­ cenben a királyság p á rtjá t. Mire az ezzel kapcsolatos szervező lépéseket a püspök m eg tette, addigra a je­ zsuiták tám ad ásán ak célpontja le tt és ez katolikus vonalon lehetetlenné te tte bárm ilyen irányító, szer­ vező tevékenységét. Nem is beszélve arról, hogy a k a rlista legitim izm us, a Sommsich-féle H absburg res­ taurációs terv ek biztos, hogy rövid időn belül eltávo­ líto ttá k volna a m ozgalom tól. A D ebreceni T örvényhatósági B izottsági K özgyű­ lés 19/1919 sz. h a tá ro z a táv a l a városi közalkalm a­ z o tta k forradalom a la tti tevékenységét vizsgáló bi­ zo ttság o t h o zo tt létre, m elynek elnöke B altazár Dezső le tt. Az első ülést 1919. novem ber 29-én ta r to ttá k ; B altazáron kívül Szentpéteri K u n Béla és Balogh Istv án volt ta g ja a bizottságnak, de a közgyűlés 247/1919 sz. h a tá ro z a táv a l még négy fővel b ő v ítette (Komlóssy Dezső, Láng Sándor, Kertész Im re, Balogh Sándor jegyző) a tag o k szám át.36 A bizottság először m egvizsgálta a T anácsköztár­ sasághoz intézm ényesen csatlakozott szervezeteket, így az ügyvédi k a m a rá t (m árc. 24-én csatlakoztak), az államügyészséggel, törvényszékekkel és járásbíró­ ságokkal e g y ü tt és a m árcius 25-én csatlakozott köz­ jegyzői k am arát, íté lő tá b lá t és főállamügyészséget. Decem ber 21-én az igazoló bizottság az alábbi kér­ dőívet k üldte szét a városi k özalkalm azottaknak: 1. T ett-é valam i in d ítv á n y t, jav aslato t, kezde­ m ényezést, szóval vagy írásban, am i ellentétben állott hazán k alkotm án y áv al vagy a nem zeti állam jog­ rendjével? 2. A jánlkozott-é olyan ténykedésre, am i ellentétben áll h azán k törvényeivel és törvényes jogszabályozá­ sával?

3. H a jto tt-e végre olyan intézkedést, mely a tör­ vényekkel s egyéb törvényes szabályokkal ellentél­ ben állt? 4. H agyott-e v ég reh ajtatlanul törvényben, tö r­ vényes korm ányrendeletben vagy szabályrendeletben m egszabott hivatalos feladatot, anélkül, hogy a végre­ h a jtá s mellőzésére felsőbb hatóságától u ta sítá st k a p o tt volna? 5. F ogadott-é el m egbízást, állást, h iv a ta lt forra­ dalm i szervektől? V agy te tt-é kísérletet ilyennek a m aga szám ára kieszközlésére? 6. V ett-e részt kényszerítés nélkül 1918. október 31. u tán , vagy közvetlenül azt megelőzően olyan nép­ gyűlésen, szakszervezeti vagy m ás gyűlésen, m elyeknek célja a fennálló jogi és társadalm i rend erőszakos meg­ v á lto ztatá sa volt? 7. T a rto tt-é ilyen beszédet? 8. V ett-e részt olyan gyűlésben vagy mozgalom­ ban, mely a fennálló jogi es társadalm i rend erőszakos m egváltoztatására tö rek e d ett? 9. V ett-e részt egyeseknek hivatalukból elmozdí­ tása, szabadságukban korlátozása vagy megfélemlí­ tése céljából cselekm ényekben, vagy volt-e előzetes tudom ása ilyen cselekm ények tervezéséről? 10. A dott-é vagy rendelt-é adni pénzt vagy m ás vagyoni érték et a m agáéból vagy közvagyonból for­ radalm i törekvések tám o g atására vagy a forradalom ­ ban közrem űködő em berek segítésére? 11. F o ly tato tt-é társadalm i érintkezést a forra­ dalm i m ozgalom ban élénken résztvevő em berekkel, h a igen, fo ly tatása volt-é ez a forradalom elő tt m ár fennállott érintkezésnek, vagy csak forradalom a la tt keletkezett ? A kérdőívet kitöltve 1920. ja n u á r 4-ig k ellett visz­ szaküldeni a bizottságnak. J a n u á r 14-ig 1448 válasz érkezett, ennek alapján a bizottság jó v áh ag y ta a Handler G yula korm ánybiztos-főispán á ltal beterjesz­ t e t t új városi tisztviselői névsort. A beérkezett válaszok alapján a bizottság 867 sze­ m élyt igazolt m eghallgatás nélkül. A fennm aradt igazolások célja, hogy „ak i a kom m unizm usnak elő­ készítésében, létrejöttében és fen n tartásáb an kény­ szerítés nélkül, önakaratúlag részes, az bűnös, te h á t nem m éltó arra, hogy a közjogok, közm egbízatások bárm elyikének is b irtokában, gyakorlásában m arad ­ jo n ” . A bizottság m űködését többen úgy ítélik meg, m in th a valamiféle jakobinus d ik ta tú rá t gyakorolt volna. E nnek legjobb cáfolata az ad atokban rejlik: összesen 23 szem élyt nem igazoltak, ebből egyhangú­ lag mindössze tízet. (Kilenc személy közülük m ár nem volt városi alkalm azott, illetve le tartó zta tásb an volt.) A bizottság dem okratikus m űködésére vonatkozóan, egyetlen bizonyíték illusztrálás g y an án t: Rostás Istv á n rendőrfőkapitányt többször is felszólították válaszai­ nak pontosítására s amíg ez nem tö rté n t meg, nem igazolták. A bizottság összesen 29 ülést ta r to tt, az utolsót 1920. július 4-én. Debrecen város polgárm estere a 3368/1920 eln. sz. rendeletével az igazoló bizottság ira ta it a korm ánybiztoshoz ju tta tta , aki 702/1920 sz. hatá ro z atáv al egy újabb bizottságot h o zott létre, kettős feladattal. E gyrészt felülbírálta a „B alta zár­ féle Igazoló B izottság” iratait, m ásrészt v é g re h ajto tta a belügym iniszter 6612/1919 sz. és 26 312/920 IV. a. sz. rendeletét. E z utóbbi a törvényhatósági tisztv i­ selők és alk alm azottak rom án megszállás a la tti m aga­ ta rtá sá n a k elbírálásáról rendelkezik. E z a bizottság öt ülést ta r to tt augusztus 28—szeptem ber 29 között,

365

egy-két kisebb m ódosítástól eltekintve elfogadta a B altazár-bizottság döntéseit. 1920-ban a rom án csapatok kivo n u ltak Debrecen­ ből, m iu tán az angol és olasz diplom áciai m anőverek m egakadályozták a fran cia—rom án hegem ónia kiala­ k u lását a K árpát-m edencében. U gyanekkor a k ato ­ likus sajtó m ár „B altazarescunak” csúfolta a püspö­ k ö t, aki ellen a pestvidéki ren d ő rk ap itány panaszt em elt a következő v ád ak k al: 1. szabadkőm űves, 2. kom m unista, 3. zsidóbarát, 4. ro m án b arát. A rendőr­ tis z t bizonyítékul a „Lelkészegyesület” folyóirat cikkeit h o zta fel és azt, hogy a rom án megszállás a la tt B altazár k iállt a T anácsköztársaság egyik közép­ szintű zsidó funkcionáriusa m ellett, hogy a rom ánok ne in tern álják . A püspök mögé felsorakoztak a kis­ tisztviselők, reform átus iparosok és p arasztok, zsidó pedagógusok és a kispolgárság. A k onventi bíróság felm entette B a lta z á rt a v ádak alól (26/1920-as h a tá ­ rozat), „de meg k ellett tag a d n ia m indazt, am iért v alah a harcolt” .37 B altazár Dezső tárg y alásán polgári dem okraták és szociáldem okrata vezetők is részt v e tte k akikkel a püspök m ár k orábban egy országos p á rt létrehozásá­ ról tárg y alt. Az ellenforradalm i korszak első évei a polgári de­ m ok ratik u s m ozgalm ak (újra)kibontakozásának sem kedveztek. A békeszerződés alapján az elcsatolt te rü ­ leteken tö b b olyan város m a ra d t — például N agy­ v á ra d —, m elyek a háború elő tt a polgári dem okra­ tik u s p árto k bázisának szám íto ttak és progresszív értelm iségük jelentős szerepet já ts z o tt az ország tudo­ m ányos-, kulturális- és m űvészeti életében. T rianon u tá n B udapest m ellett csak Szeged és D ebrecen számí­ to tt a nagyvárosok közé. A T anácsköztársaság leverése u tá n a d em okraták a N em zeti D em okrata P á rtb a n egyesültek, de a kü­ lönböző csoportok közötti együttm űködés csak Vá­ zsonyi Vilmos 1921. ja n u á ri hazatéréséig ta r to tt. E k ­ kor többen — Bárczy Istv án , Sándor Pál, Kerekes Miklós — kiléptek a pártból és 1921. ja n u á r 24-én az E rzsébetvárosi K ör vacsoráján pro g ram ot h ird et­ tek . Forszírozták egy egységes liberális blokk létre­ hozását, célul tű z té k a gazdasági feladatok megoldá­ sá t, az antiszem itizm us e lu tasítását és a királykérdés kikapcsolását. T erv ü k et tá m o g a tta B altazár Dezső és környezete, m elynek következm ényeként a vacso­ rá t követő napon szélsőjobboldali elem ek b etörtek a N agytem plom ba és összetörték a padok egy részét. A fentebb e m líte tt p ártonkívüli képviselők az Or­ szágos 48-as Függetlenségi P á rt, a K eresztényszocia­ lista Gazdasági P á rt képviselőivel, illetve töredék­ pártokhoz ta rto z ó és p ártonkívüli polgári dem okra­ tá k k a l e g y ü tt 1921. február 18-án m egalakították a „Polgárok és M unkások Szövetsége” nevű szerveze­ te t. A Szövetség k é t legjelentősebb pártonkívüli tag ja Fenyő Miksa, a GYOSZ elnöke és B altazár Dezső volt. A Szövetség a politikai berendezkedést a nyugati dem okráciák m in tá já ra a k a rta m egvalósítani, követel­ ték a közszabadságot és szabadelvűséget, valam int a békeszerződés revízióját. K orábbi terveikkel ellen­ té tb e n a királykérdést nem tu d tá k kiküszöbölni. B altazár ja v a sla tá ra a szabad királyválasztók m ellett foglaltak állást, a köztársasági állam form a fenntar­ tásáv al, így B altazár többszöri kísérlete, hogy szö­ vetségre lépjenek A pponyi legitim ista blokkjával, kudarco t vallo tt. B altazár igyekezett az SZD P felé is közeledni — rendszeres előfizetője volt a N épszavának —, am ikor N ádassy országos főkapitány nem engedélyezte a szo­ ciáldem okraták m árcius 9-i p ártgyűlését, 1921. m ár­

366

cius 10-én az O R L E D ebrecenben tiltakozó gyűlést rendezett, m elyet a rendőrség feloszlatott. 1921 áprilisában kerü lt hatalo m ra Bethlen, aki rög­ tö n fellepett a Szövetség ellen. Indoka, a Szövetség összeköttetésben áll a bécsi em igrációval és a forra­ d alm at ak a rja rehabilitálni. Ezek u tá n nem lehet cso­ dálkozni, hogy N ádassy b e tilto tta a Szövetség április 17-re te rv eze tt első nagygyűlését, m elyen B altazár a liberalizm us és dem okrácia ta rtalm áró l ta r to tt volna előadást. M ájus 21-én ism ét b e tilto ttá k a Szövetség gyűlését, m ájus 24-én B altazár „Az Újság” hasábjain követelt szabadságot m inden m agyar em bernek. Az 1922-es választások liberális és szociáldem okrata sikereket hoztak, az előbbiek 6-ról 14-re, az u tóbbiak 25-re növelték m an dátum aik szám át. B altazár Dezső és a „kálvinista R óm a” hatásköre Rassay K ároly Függetlenségi K isgazda Földm íves és Polgári P á r tjá t tá m o g a tta a választásokon — eredm énnyel. R assay t Révai József a parlam entarizm us, politikai szabad­ verseny és a m agyar történelem szabadsághagyom á­ n y ainak védelm ezőjeként jellem ezte. „R assay p á rt­ j á n a k . . . k a ra k te rét hangsúlyozza az a kis csoport, am ely a protestáns tanítókhoz, kisgazdákhoz, a m a­ g u k a t ,gazdálkodónak’ nevező elemekhez fűzi. Jórészt, de nem kizárólagosan debreceniekről és Debrecen kör­ nyékiekről van szó.. . A kálvinista csoport jelenléte R assaynál részben B althazár reform átus püspöknek és környezetének h atása, hisz ő m ár 1919-től e g y ü tt­ m ű ködött a liberálisokkal, akkor V ázsonyival és Lo­ vászyval, részben viszont a R assay -p ártn ak a föld­ kérdés irán t m u ta to tt érdeklődéséből következik.” 38 A választásokon elért győzelem u tán — m elyet B altazár is túlértékelt — a püspök tevékenysége más terü letre te v ő d ö tt á t. A debreceni kollégium 10 millió koronás vagyona a hadikölcsönökbe fektetve elúszott és a nagy hagyom ányokkal rendelkező intézm ény fen n tartása válságos helyzetet okozott, veszélyeztetve a papképzést is. E zért B altazár k é t g y ű jtő u ta t te tt az E gyesült Á llam okba; az első ú t 1922. V. 6 —IX . 3 között zajlo tt. B altazár 42 reform átus egyházköz­ ségben 155 személytől és intézm énytől g y ű jtö tt ado­ m án y t. A g y ű jtö tt összeg 20 ezer 186,92 dollárt te tt ki, a költségek levonása után a kollégium nak 16 000 dol­ lár m arad t, azaz 40 millió korona.39 Második am erikai gy ű jtő ú tjáró l 1925 novem berében szám olt be a püs­ pök az egyházkerületi gyűlésen. Az újonnan g y ű jtö tt összeggel e g y ü tt az alap ítv án y vagyona 1 m illiárd 491 millió koronára n ő tt.40 1926-ban az új pénznem ­ ben az alap ítv án y vagyona 123 402 pengő 40 fillért te tt ki. Az alap ítv án y intézőbizottsága B altazárral az élen kiváló gazdasági, szervezői ism eretekről te tt bizonyságot, telkeket, in g atlanokat vásároltak. B al­ ta z á r Dezső halálának évében például 170 000 pengő­ ért veszik meg a Budapest-B elvárosi T akarékpénztár debreceni három em eletes bérházát. Joggal nevezte Debreczeni Istv án a kollégium örökké áld o tt nevű m egm entőjének B a lta zá rt.41 Ellenségei ebben a m un­ kájáb an is akadályozták, azt terjesztették, hogy a püs­ pök sa já t céljaira használ fel a g y ű jtö tt összegből. E zért B altazár a K onventtől kért ellenőrző bizott­ ságot az alap ítv án y kezelésére, m elyet Németh Istv án püspök és D arányi Ignác főgondnok vállalt m agára. Püspöki jelentéseiben nincs megelégedve egyháza m unkájával. „A ta rta lm i egyházat hiába keressük, m in d en ü tt csak a form ai egyház jelentkezik!” — m ondta 1925-ös beszédében. A húszas években m inde­ n ü tt felszólal a felekezeti béke érdekében, hiába. K i­ fogásolja, hogy a VKM -ben alig van reform átus tisz t­ viselő, „m árpedig kongregációkban nevelkedett tiszt­ viselőtől.. . buzgóságot várni reform átus ügy jav ára,

igazán contradictio in adjecto volna” . Zadravecz p á te r felháborodva írta róla, am ikor paritásos alapon Bal­ ta z á r a protestánsoknak is követelte a táb o ri püspök­ ség felállítását, hogy „m eghallgatást, h itelt, befolyást, sőt b arátság o t élvez m inden vonalon, föl egészen a korm ányzóig” .42 A felekezetek közötti feszültség gond­ ja i ettő l kezdve élete végéig elkísérték. A húszas évek m ásodik felében bebizonyosodik, hogy a n y u g ati polgári dem okratikus intézm enyrend­ szerekbe v e te tt h it illúziónak bizonyul. B altazár Dezső is visszahúzódott a közvetlen politizálástól, a politika színterén k é t jelentős m egnyilvánulása volt még a húszas évek végén. 1929 ta v aszán m eghívták a reform átus egyház kép­ viselőit a 400 éves speyer-i birodalm i gyűlés jubileu­ m ára. A K o n v en t először v isszau tasíto tta a meg­ hívást, végül áprilisban elfogadta. A küldöttség veze­ tője B altazár volt, aki hazaérkezésük u tá n sérelmezte a fo g ad tatást, hogy az összes résztvevő egyházat kö­ szöntötték csak a m agyarokat nem és hogy ő is csak m in t a p ro testán s világszövetség képviselője szólal­ h a to tt fel. (B udapesti H írlap, 1929. m áju s 24.) „E bből az t a politikai konzekvenciát is m egállap íth atju k , hogy nagy tévedés volna szám unkra a politikai orientációt a ném etek felé keresni” — v o n ta le a köv etk eztetést a püspök.43 1930. július 2-án a felsőházban a korm ányzó te s t­ vére, Horthy Istv á n interpellált B altazár ellen, aki a francia k am ara külügyi bizottsága elő tt, szociál­ dem okrata képviselők segítségével ta r to t t beszédet. B ethlen kifogásolta, hogy B altazár szem beállította beszédében a dem okratikus p ro testan tizm u st a reak­ ciós katolicizm ussal, akik a H absburg restauráción fáradoznak. B altazár ism ertette a francia képviselők elő tt a m agyar választási rendszerek visszaéléseit, kifogásolta a korm ány soviniszta, nacionalista nem ze­ tiségi p o litik áját. Végül B altazár k ifejtette, hogy M agyarország tö rté n e te során a legtöbb rosszat a né­ m eteknek köszönhette, és beszédét a francia k am ará­ ban a következőképpen fejezte b e: „A n ém et politika képviselői egyre sokasodnak. H ű védelm ezői a m aguk szám ára foglalják le a fontosabb állásokat. M agyarország százados zsarnokainak szolgálatában m arad-e, vagy a jövőben a nagy n y u g ati eszm éket szolgálja?” 44 Az interpelláció óriási sajtóvisszhangot v á lto tt ki. B a lta z á r újságcikkekben m ag y a rá z ta meg n y u g ati n y ilatk o z a tá t, pontosabban szólva visszavonta az o tt m o n d o tta k a t. De vélem énye nem v álto zo tt. B eth ­ lennel való békülését H o rth y I. osztályú m agyar ér­ dem kereszttel honorálta. A harm incas években B a lta z á r teljesen visszavonult az a k tív „világi” politizálástól, egyházkerülete ügyei és a belmissziói tevékenység, a kollégium fejlesztése

érdekelte. A jobboldali erők előretörésének időszaká­ ban a politikai illúziók m esevilága is bűnnek számí­ to tt és B altazár nem a k a rt bűnös lenni; de nem is v á lt „ném a cinkosává” a bűnösöknek. H alála u tá n M uraközy G yula így em lékezett róla: „hitében mélységesen ortodox, még az elm últ idők életének form áit is nagyon megbecsülő lelkipásztor, mégis a szociális kérdések egyik legelső apostola, le lk ip á sz to ra ... Világosan lá tta, hogy nagy nem zeti bajok, társadalm i nyom orúságok csak m in t a közös­ ség betegségei orvosolhatók. . . úgy érezte, hogy ő a legm odernebb, am ikor m ár az t h ird ették róla, hogy egy régi világnézet süllyedő szigetén áll m ozdulat­ lanul” .45 Tarján G. Gábor JE G Y Z E T E K D. Erdős Jó zsef: B a lta z á r Dezső, a ta n ítv á n y . D ebrecen, 1936. — 2. Baltazár Dezső, A p ró b áltatáso k idejéről. Debrecen 1920. 107. p. — 3. P éldául Veres P é te r a „ d a ra b o n t-k o rm á n y ” lé tre jö tte u tá n Mezőfi p á r tjá t te k in te tte az egyetlen olyan népi-nem zeti forradalm i á ra m la tn a k , am ely összefonódhatott volna a szocialista m unkásm ozgalom m al. (l . Veres P é te r: Előszó egy m eg nem jelen t ta n u l­ m án y k ö teth ez. V alóság, 1970/6) — 4. Az első világháborúig a szo­ ciáld em o k raták szám a növekvő ten d en ciát m u ta t D ebrecenben, 1910 u tá n az „ ú jjászerv e zettek ” nagyobb része a S zociáldem okrata P á rtb a lép ett be. P éldául 1905-ben 3000— 3500 szociáldem okrata és 300-400 „ú jjá sz e rv e z e tt” szocialista p á rtta g volt a v á ro sb a n ; ez az a rá n y 1909-ben 4700, illetve 400 volt. L. H ajd ú -B ih ar m egyei L ev éltár (H B m L ) IV. B /1406/a fondban a re n d ő rfő k ap itán y jelen­ téseit a polgárm esternek. — 5. H B m L IV. B. 905/b H a jd ú m egye alisp á n já n ak közigazgatási ira ta i. — 6. Baltazár Dezső, id. m . 106. p. — 8. T iszántúli R eform átus E g y h ázk erü let L ev éltára, T iszán tú li R eform átus E gyházkerület Jegyzőkönyvei (T R E J ). 1911/313. jksz. — 9. Országos L evéltár, VKM K 305 2. 7. cs. 88260/1911 — 10. T R E J 1911/324. jksz. — 11. T R E J 1913/465. jk s z .— 12. H B m L TV. B. 1405/b D ebrecen V áros T anácsának általán o s közigazgatási ira ta i. — 13. Tóth K álm án : A dialek tik a a kálvinizm us politikai e ti­ k ájáb an . B u d ap est, 1940. 151. p. — 14. L. a „ N y u g a t” 1913. évfo­ ly am át — 15. Baltazár Dezső, id. m. 86. p. — 16. uo. 88. p. — 17. Lackó Miklós: A m ag y ar politikai-ideológiai irán y zato k á ta la k u lá sa az 1930-as években, in : Válságok és választáso k . G ondolat 1975. 318— 363. p. — 18. Baltazár Dezső, id. m. 88. p. — 19. uo. 90. p. — 20. M ód A lad ár: F orradalom a válaszúton. K o rtárs, 1968. decem ber 1851. p. — 21. uo. 1852. p. — 22. T iszántúli R eform átus E gyházkerü let L ev éltára, P resbiteri Jegyzőkönyv 1450/1918 — 23. T iszán­ tú li R eform átus E gyházkerület L evéltára, „A T iszán tú li R eform á­ tu s E g y h ázk erü le t püspökétől” . 2929/1918 eln. sz. — 24. P re sb iteri jegyzőkönyv 2450/1918 — 25. uo. 26. Lelkészegyesület, 1918. de­ cem ber 21. — 27. Baltazár Dezső, id. m. 122. p. — 28. A p á r t rö v id értékelését, a polgári p á rto k között elfoglalt helyét és p ro g ram ját ism erteti M érei G y u la: A m ag y ar októberi forradalom és a polgári p á rto k (A kadém iai 1969) c. könyvében. — 29. T R E J 1919/77. jksz. — 30. Lelkészegyesület, 1919/13 — 31. L elkészegyesület, 1919/14 — 32. H ajd ú -B ih ar m egyei T örténelm i O lvasókönyv. Szerk. Komo ­ róczy G yörgy. D ebrecen 1973. 245. p. — 33. T R E J 1919/24. jksz. — 34. Baltazár Dezső, id. m. 158. p. — 35. L. M érei G yula, id. m . 63. p. — 36. A bizo ttság an y ag a H B m L X V I. 15. fon d jáb an ta lá lh a tó . A z idézetek ebből az ira te g y ü t tesből valók. — 37. K ádár Im re : E g y h áz az idők v ih aráb an . B ibliotheca 1957. 57. p. — 38. L . N agy Zsuzsa: B ethlen liberális ellenzéke. (A liberális polgári p á rto k 1919— 1931) A kadém iai 1980. 65. p. — 39. T R E J 1922/398. jksz. I/a , I/b m ellé klete — 40. T R E J 1925/493. jksz. — 41. Debreczeni Istv á n : A négyszázéves debreceni reform átus kollégium tö rté n ete. N agy­ várad é. n. — 42. P á te r Z adravecz titk o s naplója. Szerk. Borsónyi G yörgy. K ossuth 1967. 60. p. — 43. A M agyarországi R eform átus E g y h áz Z sinati L ev éltára, 2 /a K onventi közigazgatási irato k 104. d. Speyer — 44. Az 1927. évi ja n u á r hó 25-re h ird e te tt O rszággyűlés F elsőházának N aplója, 87. ülés. 1930. július 2. 369— 374. p. — 45. M uraközy G yula: K iá ltó szó. B udapest 1937. 10— 12. p.

Ráció vagy reveláció? 100 éve született Paul Tillich A keresztyén egyház felad ata az, hogy a megfeszí­ t e t t és feltám ad o tt K risztusról tegyen bizonyságot. M inden tevékenységét ennek az isteni m an d átu m nak kell alárendelnie. E felad at betöltésére szám talan u ta t és m ódot kipró b ált az évszázadok során. Ezek az u ta k és m ódok személyekhez, korokhoz és m ozgal­ m akhoz k ö tö tte n n y ertek és nyernek följegyzést az egyháztö rtén et íro tt v agy íratlan lapjain. A feladat jellegéből fakad a vállalkozások sokrétűsége és a sok­ rétűség végtelensége, hiszen a kereszt és feltám adás

üzenete nem csak a zsidók szám ára volt botránkozás és nem csak a görögök szám ára bolondság (1K or 1,23). A teológiatörténet beszédes bizonyítéka annak, hogy liturgikus és pragm atikus m egnyilatkozásokkal ilyen vagy olyan kölcsönhatásban szinte m inden generá­ cióban jelen vannak azok, akik életüket a rra szentel­ ték, hogy a keresztyén üzenetet rendszeresen és m ód­ szeresen, te h á t teológiailag fejtsék ki. A zokat a teoló­ gusokat, akik valóban m éltók erre a névre, az üzenet szentsége fű tö tte annak érdekében, hogy a kereszt­

367

ről szóló botránkoztatás és bolondság m inél több zsidó­ n a k és görögnek Isten h a ta lm á t és bölcsességét jelent­ se (1K or 1,24). E rre a tevékenységre az ún. ko n stan ti­ nusi k orban is szükség volt ann ak ellenére, hogy abban az időben az egyház tekintélye m ia tt nem volt ta n á ­ csos sem botránkozásról, sem bolondságról beszélni a keresztyén egyház üzenetét illetően. A XV.—X V I. században azonban éppen a középkori katolicizm us okozta a botrán k o zást a reform átorok szemében. A fel­ világosodás ideológiái és d eriv ativ m ozgalm ai pedig az egész keresztyén m ú lta t kezdték bolondságként em legetni. E nnek következtében a X IX . és X X . szá­ zad hullám ai még felfokozottabban in sp irálták a ke­ resztyén h it elkötelezettjeit a B a rth által lehetetlen­ n ek dek larált vállalkozásra, ti. hogy arról az Istenről beszéljenek, akiről nem lehet beszelni. Századunk nagy p ró fétája K a rl B a rth a reform áto­ rok alapelveit, a három „egyedül” - t ú jra gondolva, m ásik nagy alak ja P au l Tillich pedig a reform átorok tiltak o zó szellemét (protestáció) örökölve vállalko­ z o tt erre. A teológia tá rg y á t adó teljesen m ás Isten­ ről az előző azért tu d beszelni, m ert a tá rg y beszédes tá rg y Jézus K risztusban. Az u tó b b i pedig azért, m ert a K risztusban nyilvánvalóvá le tt kegyelem kegyel­ mes az em ber értelm i funkciójához is. M iután m indkét teológus születésének 100. évfordulójára emlékezik a p ro testán s világ, m éltó lenne k e ttő jü k összevetésével tisztelegni az évforduló kapcsán. Ez a vállalkozás azonban túlm egy e néhány sor lehetőségén, és e sorok író ján ak képességén is. B izonyára hosszan lehetne elemezni különbözőségüket, de a megemlékezésre első­ sorban hasonlóságuk teszi őket m éltóvá. Nevezetesen az a bizonyosság, m ely szerint a keresztyén h it nincs időhöz kötve, am inek pályája végéhez érh et a történel­ men belül. B a rth ezzel a h itte l ébreszti az elbizonytala­ n o d o tt egyházat az evangélium hirdetésére és megélé­ sére. Tillich pedig ezzel a h itte l kíván kielégítő választ adni a X X . század em berének kérdésére. M indkettő­ jü k prófétai m ódon elkötelezettségük érdekében a hi­ vatalo s egyházzal való konfliktust is vállalják. B arth a jó h írt mondja, m ert ezt m o n d atja vele az önm agát kegyelm esként kijelentő Istenbe v e te tt rendíthetetlen hite. Tillich ugyan ezt teszi azzal a különbséggel, hogy az üzenetet nem m ondani akarja, hanem vála­ szolni. V álaszolni a tö rtén elm i létezésben megfogal­ m azódó kérdésekre, m elyekre kielégítő válasz csak a történelm en túlitól, az önm agát kijelentő Istentől jöh et. E bből a hasonlóságot hangsúlyozó összevetés­ ből kiderül, hogy a címben fe lte tt a lte rn a tív á t — sokan bárm ennyire is szeretnék — nem lehet " Tillich v agy B a rth” altern atív áv al helyettesíteni. E z a dilem m a m in d k ettő jü k szám ára a nagy felad ato t jelenti. Nem m aguk m iatt, hiszen ők tu d já k , hogy honnan száll alá m inden jó adom ány és m inden tökéletes ajándék (J a k 1,17), hanem kortársaik m ia tt. Olyan korban él­ tek, am ikor a korszellem u tá n loholó s így a korszel­ lem által befolyásolt egyház a m aga liberalizm usá­ val a ráció irán y áb a fordult, veszélyeztetve identi­ tá s á t s így p u szta létének értelm ét. V alam int olyan korban éltek, am ikor a revelációban m ár régen hinni nem tu d ó világ elb izonytalanodott a sa já t racionali­ tásáb an is. M indketten a K risztusban m egjelent üd­ vösséggel k ív á n tá k gyógyítani a kor betegségét. H angsúlyeltolódásuk azonban nyilvánvaló és a kö­ vetkezőkben fejezhető ki. B a rth m in th a ezt m ondaná egyh ázán ak : ne akarj másról tudni, m int a feltámadott Krisztusról, azt hirdesd az írott Ige alapján. Tillich pedig m in th a ezt m ondaná az egyháznak: ne a magadét fújd, amire m ár régen nem figyel senki, hanem értsd meg a kor kérdését s arra add azt a választ, am i már nem

368

csak a magadé, hanem m indenkié, hiszen m inden te­ remtmény teremtő alapjától, az Istentől jön. E két, ön­ kényességet egyáltalán nem nélkülöző és túlzóan leegyszerűsítő, m egállapítás egyben u ta l a fenti al­ tern atív áh o z való viszonyukra is. K e ttő jü k külön­ bözősége szám om ra abban áll, hogy míg B a rth azt hirdeti, hogy a kijelentéstől és nem az értelem től v ár­ h a tju k az üdvösséget, addig Tillich az t tanítja, hogy az üdvösség az értelem re is vonatkozik, te h á t az érte­ lem nek, m in t a kijelentés által m eggyógyított érte­ lem nek, szerepe van az üdvösség megismerésében. P aul Tillich születésének 100. évfordulóján pillantsunk be m élyebben a ráció és reveláció általa értelm ezett kapcsolatába, m ely egyben bepillantást enged Tillich filozófiai teológiájába. ·*· K étféle értelm et különböztet meg. Az egyik az ontológiai, a m ásik a technikai. Ez utóbbi mivel első­ sorban az em pirikus megismerésre vonatkozik, szá­ m ára to v áb b i vizsgálódást nem igényel. Az ontológiai értelemről azt ta n ítja , hogy ez teszi képessé az em beri elm ét arra, hogy fölfogja és á ta lak ítsa a valóságot. S ez azért lehetséges, m ert ugyanaz az ontológiai érte­ lem jellemzi a világegyetem szerkezetét is, mely racio­ nális szerkezetet Tillich, az an tik filozófiához hason­ lóan, logosznak nevez. A logosz így nála az ontológiai értelem szinonim ája. S a teológusnak azért kell az ontológiai értelemmel, te h á t az em beri elme szerkezeté­ vel foglalkoznia, m ert az nem csak a világegyetem szerkezetének, a logosznak a kifejeződése, hanem a kijelentés tartalmával, a logosz (Jn . 1,1,14) önkijelen­ tésével is azonos. V iszont ez csak a bűneset előtti állapotra érvényes, mely állapotot Isten, em ber és a világ harm óniája jellem zett. A bukással azonban a terem tm én y kilépett (existere) az eredeti lényegi (essentialis) állapotból, mely kilépés a világegyetem és az em ber elm éjének a szerkezetében is romboló változást hozott. T eh á t amíg az esszenciális ontológiai értelem, (a logosz) a kijelentés tarta lm á v a l azonos, addig az egzisztenciális (bukott) értelem a bűn, a sza­ kadás, és pusztulás jegyeit hordozza m agán. E gy­ szóval elidegenedett A ttól, Akivel lényege szerint har­ m óniában volt. E lidegenedett a lét alapjától, Istentől. U gyanakkor Tillich m ind a lényegi, m ind az egziszten­ ciális állapotot absztrakciónak tek in ti. Véleménye szerint egyik sem valóságos állapot. E z ért egy h arm a­ dik fogalm at vezet be, az aktuális ontológiai értelem form ájába, mely az esszenciális és egzisztenciális onto­ lógiai értelem kom binációja. Ez, következésképpen, egyidőben elidegenedett és harm onikus, bűnös és meg­ v á lto tt. E z t a kettősséget nevezi ambiguitásnak, m ely egyrészt a rra u tal, hogy az értelem alá van ren­ delve a bukásnak, m ásrészt részesedik az üdvösség­ ben. T eh át Tillich osztozik az értelem tradicionális teológiai k ritik ájáb an , mely szerint az vak, de hang­ súlyozza, m ivel töredékesen kapcsolatban m ara d t alapjával, az értelem szükséges és hasznos eszköze a teológiának. A m it fentebb az em beri elme és a világegyetem racionális szerkezeteként és a k e ttő egybeeséseként írtu n k le, az m ás szavakkal úgy is m ondható, hogy ontológiai értelem szubjektív és objek­ tív form ája. A szubjektív értelem által fogja fel az elme a világot, m elynek racionális szerkezete az ob­ je k tív értelem . Az értelem e k ét form ájának kapcso­ la tá ra u ta l az értelem mélysége tillichi fogalom, mely azt h iv a to tt kifejezni, hogy a b u k o tt értelem funk­ ciói bukásuk ellenére a lét alapjára, Istenre m u ta tn a k . V iszont ezzel nem kívánja azt m ondani, hogy pl. az értelem megismerő funkciója el is érheti Iste n t, te h á t

szükségtelenné teh eti a kijelentést. A zonban éppen ez az a mélység, am i a vallásos m egnyilatkozásokban (mítosz, kultusz) jelenlevő és önmagán túlmutató értelemre hívja fel a figyelm et. A végtelen felé v a ló irá­ nyultságról és nem a végtelen eléréséről és m egraga­ dásáról van te h á t szó. E z t azért fontos hangsúlyozni, m e rt Tillichet éppen az értelem mélységéről szóló ta n í­ tá sa alapján a teológia n atu rális hirdetőjének is kikiál­ to ttá k n ém elyek. E z t, vélem ényem szerint, még akkor sem fogadhatjuk, el, h a tu d ju k , hogy valam iféle em­ beri ism eretről mégiscsak beszel, am i az Istenhez való viszonyunkra vonatkozik. K é t klasszikusnak m ond­ h a tó teológiai fogalom ra h ivatkozik ezen a ponton. Az egyik a docta ignorantia (ta n u lt tu d atlan ság ) a m ásik a coincidentia oppositorum (ellentétek egybe­ esése). M indkét fogalom a rra u tal, hogy az Istenről az em ber a n n y it tu d h a t, hogy szám ára az elérhetet­ len. Az Iste n t nem ism erheti meg, de e képtelenségé­ ről van ism erete. S ez azért v an így, m ert a véges és végtelen ellentm ondása egységüket is m agábafoglalja. H a nem így lenne, a végesnek fogalm a sem lenne a végtelenről. E z az ismeret — Tillich szerint — képessé teszi az em bert arra, hogy kérje a kijelentést. S ebből az állításából következik a nevével fém jelzett teoló­ giai módszer, a korrelációs módszer, m ely a rra u tal, hogy korreláció van az em ber egzisztenciális kérdése, m ely végsősoron az em ber m aga, és a teológiai válasz között, m ely az Isten önkijelentése. E z a m ódszer „ . . . a keresztyén h it ta rta lm á t egzisztenciális kér­ dések és teológiai válaszok kölcsönös interdependen­ ciájában fejti ki.” (P. T. System atic Theology, Jam es Nisbe t and co. LTD , Digswell Place 1968. I. 68. o.) K étségtelenül e teológiai m ódszernek az emberi szi­ tuáció a kiindulópontja, de nem antropológiai alapon, hanem azzal az a priori-val, hogy a revelatív válasz h a tá sá ra fogalm azódik meg a kérdés. Az érlelem mély­ sége és általáb an a mélység szim bolikusan azt a p o n to t jelenti Tillich szám ára, ahol a teológiai válasz, a kije­ lentés m egragadja az em bert. E n n ek következm énye, hogy a kérdés ta rta lm á t a válasz, a válasz form áját a kérdés határo zza meg. E z u tó b b ira u ta l Tillich vég­ telen fáradozása an nak érdekében, hogy a keresztyén üzenetet úgy fogalm azza meg, hogy az form ájában alkalm azkodjon a X X . század em berének egzisztenciá­ lis kérdéséhez. Az em beri szituációval kezdődő teoló­ giája te h á t a teológus módszerét illetően kezdődik az em berrel. A teológus m unkálkodásának kiinduló p o n tja az em ber, de ez nem jelenti, hogy a kérdés megelőzné a választ " . . . Isten válaszol az em ber kérdéseire és az em ber Isten válaszainak h a tá sa a la tt kérdezi azo­ k a t. (I. m. 69. o.) A z aktuális értelmet három konflik­ tu sb an látja Tillich. a) A utonom értelem — hetero­ nom értelem ; b) relatív értelem — abszolút értelem ; c) form ális értelem — emocionális értelem . M indhá­ rom konfliktus m egoldását a kijelentés adja, m ely kijelentést a konfliktusok terhe a la tt lévő b u k o tt érte­ lem m aga kéri. " Az értelem nem áll ellent a kijelen­ tésnek. K éri a kijelentést, m ert a kijelentés az érte­ lem reintegrációját jelenti” . (I. m. 104. o.) A teológiaés egyháztö rtén et vissza-visszatérő kérdésére, hogy ti. m elyek azok a m édium ok, am elyek á ltal a kijelentés elju t az em berekhez, Tillich a következő választ a d ja: „N incs olyan valóság, dolog, vagy esemény, am ely ne v álh atn a a lét titk á n a k h o rd o z ó já v á ...” (I. m. 131. o.) Önm agában sem m inek nincs kijelentő jel­ lege, de m in d en t felhasználhat a K ijelentő a kijelen­ tés hordozójaként, mivel m inden résztvesz a létben. Ezzel a m egállapítással Tillich igent m ond az analogia entis-re, hiszen a lét titk á n a k kijelentésével Isten megismerésére u ta l. E z t m aga is elismeri, de annak

hangsúlyozásával, hogy az analogia entis nem vezet a teologia naturalishoz. A zért nem , m ert ezzel a m ód­ szerrel nem az Istenről szerzünk ism ereteket, hanem azt fejezzük ki, hogy véges valóságnak kell szimbólum­ m á lennie a végtelenről szóló kijelentésben. Az elmon­ d o tta k a t Tillich a kijelentés fenom enológiájának ne­ vezi, és ezután té r rá a keresztyén kijelentés ta rta l­ m ára, m elyet aktuális vagy végső kijelentésnek nevez. Végső a la tt nem utolsót é rt, hanem döntőt, beteljesítőt. M inden m ás kijelentést ennek rendel alá. S m iu tán bárm ilyen kijelentést végsőnek nevezhet az, aki szá­ m ára az a választ jelenti a m aga végső kérdésére, Til­ lich megkérdezi, hogy m iért mégis K risztus a végső kijelentés. Érvelése a következő. M iután m inden m é­ dium a bukás jegyeit hordozza m agán, a kijelentést nem tu d ja tökéletesen hordozni és így a m aga kije­ lentő felad atát sem tu d ja tökéletesen elvégezni. Ah­ hoz, hogy ez m egtörténhessen, a kijelentésnek fel kell áldoznia az általa kijelentésre használt véges m édium ot. Jézussal ez m egy végbe a kereszten. S Jézus K risztus azért tu d ja ezt m egtenni, m ert teljesen birtokolja ön­ m agát, am ire viszont csak az képes, aki teljes egység­ ben van léte alapjával, te h á t Istennel. A nnak kifejezé­ sére, hogy Jézu s K risztus eleget tesz a végső kijelen­ tés k ritérium ának, Tillich Jézusról, m int a Krisztusról beszél. A véges m édium , Jézus, m int a K risztus a végső kijelentés. A végső jelző, bár nem jelen t utolsót, a végső kijelentésnek mégis van tö rtén ete. A végső kijelen­ tés így a kijelentő esem ények alfája és om egája, vala­ m in t központja, melyhez képest a kijelentő esem ények­ nek előkészítő és elfogadó periódusai vannak. Tillich ezzel a m egállapításával nem áll a liberális hum anisz­ tik u s teológia oldalára, m ert a végső kijelentés tö rtén e ­ té t nem azonosítja a vallás vagy k u ltú ra történetével. É ppen ellenkezőleg, prófétai tiltakozást hird et m in­ den ellen, am i véges létére végsőnek k iáltja ki m agát. E z a tiltakozás nem a kijelentő esem ények lehetetlen­ ségét hirdeti, viszont csak a prófétai k ritik áb an (pro­ testán s princípium ) m eg tisztíto tt esem ényeket te k in ti valóban a végső kijelentése előkészítéseinek, ill. deri­ vátum ainak. De nem et m ond a neo-orth odoxiára is, mely a z t hirdeti, hogy csak egy kijelentés van : Jézus K risztus. Tillich elképzelhetetlennek ta rtja , hogy elő­ készítés nélkül a végső kijelentést el lehetne fogadni. Jézus K risztus kijelentését, m in t egyetlen végső kije­ lentést fogadja el, m elynek elfogadó periódusa az egy­ ház időszaka. M indkét szakasz a végső kijelentésen nyugszik, úgy, hogy az előkészítés szám ára a végső célt az elfogadás szám ára pedig a kiinduló esem ényt jelenti. A végső kijelentés által hordozott válasz az üdvösség, hiszen az em ber kérdése végsősoron az em­ b er és Isten kapcsolatára u tal. S erre a kérdésre azál­ ta l válaszol, hogy K risztusban „ . . . I s t e n és em ber örök egysége v á lt történelm i valósággá” . (Id. m. 170. o.) Az örök szó sem itt, sem egyéb helyen Tillichnél nem időfogalom, hanem időn túli, mely a történelm i­ vel szembeni minőségre u ta l. Ez az elvesztett minőség jelenik meg K risztusban, s h a t gyógyítóan, üdvözítően a veszteségben létezőkre. A kijelentés te h á t sem nem az értelem elnyom ása, sem nem felvilágosítása, hanem ahogy azt m ár m ondottuk, az értelmünkre is vonatkozó üdvösség. * A m ikor P au l Tillich születésének 100. évfordulóján az értelem ről és kijelentésről szóló tan ítá sá n a k átgon­ dolásával kívánunk tisztelettel megemlékezni, nem kell tartó zkodnunk a ttó l, hogy e ta n kényes p o n tjaira rám utassunk. A problem atikus pontok a fenti ismer­ tetésből is kiderültek. Ezek Tillich filozófiai b e állíto tt­

369

ságának, nevezetesen ontológiájának következm ényei, m ely ontológia szerint Isten azonos a lét alapjával és halalmával. K övetkezésképpen m inden, am inek van léte, ak ár b u k o tt, egzisztenciális léte, nincs te l­ jesen elszakadva Istentől. A terem tm én y te re m te tt v o lta a bukás u tá n is m egm arad, m ely terem tettség képessé teszi arra, hogy érezze a lét alapjához, te h á t Istenhez való ontikus ta rto z á sá t. E z t fejezi ki az érlelem mélysége fogalom. Tillich ezzel nem m ondja, hogy az em ber ezáltal m egism erhetné a kijelentés tá rg y á t, de bírálói szemében a kérdezni és kérni tu d á s is túl sok. E z a k ritik ai hang te h á t azt állítja, hogy a t illichi analogia entis m égiscsak azt hirdeti, hogy az em bernek a kijelentést megelőzően v a n ism erete Istenről, m ely nem m ás, m in t a teologia naturalis k iindulópontja. P roblem atikus p o n tn a k kell tek in te ­ n ü n k to v áb b á azokat a ta n a it, am elyek Jézus felál­ dozásáról beszélnek K risztus érdekében. A k ritik a itt a z t hirdeti, hogy ez a kijelentés-értelm ezés, K risz­ tu sra nem m in t személyre, hanem m in t örök princí­ p ium ra u tal. E záltal az em bernek nem az üdvösséget h ird eti, m elynek forrása a K risztusban A ty á n k k én t m egjelenő kegyelm es Isten , hanem még nagyobb bi­ zonytalanságot terem t. A m ikor azonban k ritik a i meg­ állapításoknak, fen n tartáso k n ak és kérdéseknek adunk h angot, nem gondoljuk, hogy ezzel kérdésessé te h e t­ jü k Tillich teológiai m unkásságának jelentőségét. A m ikor Tillich tiltakozik az ellen, hogy bárm i em beri ak ár vallási-tevékenység önm agában a kijelentés igé­ nyével léphetne föl, e tilta k o z á st v o n a tk o z ta tja sa ját életm űvére is. Ahogy nagysága elh ordozhatja a k riti­ k á k a t, le is m o n d h at a k ritik á tla n adorációról. B á r a filozófia veszélyes ta la já ra lép, s nyilvánvaló a ku ltú ra, különösképpen a m űvészetek irá n ti affinitása, semmi­ tő l sem irtózik jobban, m inthogy b árm i, beleértve sa já t m u nkálkodását, bálványim ádás tá rg y á v á vál­ jon. F e n n ta rtá sa in k a t m eg ta rtv a úgy érzem, hogy en­ nek alapján a döntő kérdésre, ti. egyedül K risztus, vagy valam i m ás is? (vö. Vályi N agy E rv in : A refor­ m á to ri teológia ford u latán ak folyam ata, Confessio 1986/2 56—61. o.) k im ondhatom : nincs m ás, m e rt a döntő kijelentés — K risztus — m érlegén elégnek ta lá l­

ta to tt kijelentések m ár nem m ások. Ehhez még csak an n y it, hogy azon tú l, am it a korrelációról szólva Isten üdvözítő kijelentésének a priori elfogadásáról m ondtunk, a végső kijelentés megismerése u tá n azzal m inősíthetjük, hogy ebben a K risztusban m egjelent kijelentést kell látnunk. T ovábbá azokban a kijelen­ téseiben, am elyeket általában a teológia m űveléséről és elsősorban az igehirdetésről te lt, egyértelm űen ki­ m ondja, hogy m inden teológia nyilván az övé is kez­ dete és vége Istennek Jézusban, m in t a K risztusban való önkijelentésével kell, hogy kezdődjön és végződ­ jön. Más szavakkal ezt úgy m ondja, hogy a teológus­ nak a teológiai körön belül kell m aradni. Befejezésként forduljunk ism ét a nagy kortárshoz, K a rl B arth-hoz, aki Jézus isteni term észetében találja meg az em ber ontológiai m eghatározottságát. „Jézu s­ ban jelen van köztünk Isten. Ő úgy van köztünk em­ berként, hogy em bersorsunkat elszakít h a ta tla n u l Is­ tenhez köti. Az em ber nincs Isten nélkül, ak ár tu d erről, ak ár nem . Az em b erid n e k az Istenhez tarto zás nem egyik, hanem a legalapvetőbb m eghatározott­ sága.” (Szűcs Ferenc: Az Im ago Dei értelm e a b arth i és B a rth u tá n i teológiában, D oktori értekezés, Po­ m áz—B udapest, 1984. 70 old. kézirat) Tillich, ontoló­ giájára építve tanítja ugyanezt a világát m agára sosem hagyó Iste n t. B a rth t hitvallása krisztológiájára épül. S m egkockáztatom a kérdést. A m ikor Tillich az essenciális ontológiai értelem és a kijelentés tartalmá­ nak — Logosz — az azonosságáról beszel, egyben nem a krisztológia ta la já n áll-e? Ú gy érzem, hogy az évforduló ann ak az alkalm ává kell, hogy váljék, hogy a visszaemlékezések, egybe­ vetések, tisztelgések és fenntartások megerősítsék bennünk m indkét m ester üzenetét, mely a világot s benne az em bert el nem hagyó, hanem azokhoz oda­ forduló kegyelmes Iste n t h irdette. T iszteletünket azzal tu d ju k legjobban kifejezni, h a tő lü k is tan u lv a, és M esterüket szívünkben hordozva tu d ju k h irdetni: „ É n tiveletek vagyok m inden napon a világ végeze­ téig.” Bóna Zoltán

Humanizmus és reformáció 450 éve halt meg Rotterdami Erasmus R o tterd am i E rasm us az Ú jszövetség görög nyelvű k iad ását 1516 elején X . Leo p áp án ak azzal aján lo tta, hogy az nem kevésbé jelentős, m in t a Szent P éte r tem plom újjáépítése1. E gesztus m ö g ö tt o tt találju k következő fejtegetéseink k é t főszereplőjét, de, még a h á tté rb e n , a h arm ad ik at is. Az első m aga a pápa, aki­ nek egyházát E rasm us az Ú jszövetség eredeti szöve­ geinek összeszedésével és k in y o m tatásáv al nem közön­ séges m értékben g azd ag íto tta. A m ásodik Erasm us, a h u m an isták fejedelme, a h arm ad ik pedig, ő még csak elősejlik, az a Luther M árton, aki tö b b m in t egy év m úlva lép színre a nagy nyilvánosság elé, de ekkor m ár jól tu d ta , hogy a keresztyénség szükséges refor­ m ációjának az Ú jszövetség a perdöntő okm ánya. E rasm u st eleinte m ind R óm a, m ind L u th er a m aga hívének te k in te tte , m ajd várak o zásu k b an csalódva, e lju to tta k irá n ta a csaknem teljes elhidegülésig. Mi v o lt ennek a hol egekig dicsérő, hol elítélő fogadtatás­ n a k az alap ja? E rre a kérdésre keressük a választ a következőkben.

370

E rasm u st születésétől kezdve a lehető legrosszabb kötelékek fűzték az egyházhoz. A ty ja plébános volt G oudában. A szülők E rasm usnak és testvérének nevel­ tetéséről ugyan gondoskodtak, de korán m eghaltak. A 20 év körüli E rasm us belepett egy Gouda m elletti kolostorba, le tette a szerzetesi fogadalm at, és 1492. április 25-én p ap p á szentelték. Cam brai püspöke titk á ­ ráv á fogadta, hogy utazásaira elkísérje. Ez az állás m ár 1493—1495-ig, amíg ta rto tt, jóval nagyobb moz­ gási szabadságot, több és előkelőbb kapcsolatot bizto­ síto tt E rasm usnak, m in t ami egy átlagos szerzetesnek k iju to tt. Még szabadabban m ozoghatott a következő években. Szűkös anyagi viszonyok között ugyan, főleg m ag án tanítványok vállalásával négy éven át ta n u lt P árizsban, m ajd ta n ítv án y ai m eghívására több utazás során ism erkedett Oxforddal, Angliával neves tudósokkal, politikusokkal, írókkal, könyvki­ adókkal. Az új üzletág, a könyvnyom tatás és a gyors­ tollú, a kor tém áit átérezni és kifejezni tudó Erasm us szinte egym ásnak születtek. Több m ás dolgozat u tán

m egjelenik az Enchiridion m ilitis Christiani, am ely ism ertté te tte nevét a keresztyén hum anizm us egész világában. II. G yula p áp átó l form ális felm entést szerzett E rasm us a kolostorban lakás és a szerzetesi élet egyéb nyűgei alól, 1506. szeptem ber 4-én pedig fejére té te th e tte a kis tu rin i egyetem en a teológiai doktori kalapot. Megélhetéséhez m ost m ár egyre nagyobb m értékben já ru lta k hozzá az írói tiszteletdíjak. E gyike v o lt az első európai toliforgatóknak, akik m ár írásaikból meg tu d ta k élni. Az utó b b iak közö tt a legolvasottab­ bak a M orias Enkom ion, latinul Laus Stultitiae (1511), az Adagia (közm ondás-gyűjtem ény), a Copia verbo­ rum (1512), a m ár e m líte tt eredeti nyelvű Újszövetség a N ovum Instrum entum Omne (1516) és a valódi bestsel­ lerré v ált, 1519—1523 nem kevesebb m int 25 kiadásban m egjelent Colloquia F am iliaria2. De ekkor m ár F ro­ benius nyom dájában, Bázelben sűrű egym ásutánban jelentek meg E rasm us kiadásában az egyházi a ty á k nagy folio kötetei, köztük a jelentősebbek H ilarius, Ireneaus, Ambrosius, A ugustinus, Chrisostomus. 1516ban szilárd anyagi alapra és társadalm i rangra te tt szert: kinevezték a brüsszeli u d v ar királyi tanácso­ sává és C ourtrayban egyházi ja v a d a lm a t k a p o tt. H a eltek in tü n k az egyszerű hívektől, az alsó papság és a szerzetesek töm egeitől, akik a m aguk örökölt kegyességét élték, a róm ai katolikus egyházban E ras­ m us korában három nagyobb a k tiv itá st kifejtő cso­ p o rto t k ü lö nböztethetünk meg. Az első volt a legak­ tív ab b , de küzdelm eiről és eredm ényeiről E uró p ába nem sok h ír ju to tt el. Ezek azok a főleg spanyol papok és szerzetesek voltak, akik a többnyire em legetni szo­ k o tt hódítók és szerencsevadászok m ellett szintén e lju to tta k az újonnan felfedezett A m erikába, tem p­ lom okat, iskolákat ép ítettek , hősies térítő és szervező m unkáju k k al fényes b etűkkel írtá k be n ev ü k et a misszió történetébe. A m ásodik ak tív csoporthoz e korszak legtöbb pá­ pája, bíborosa, érseke, püspöke és m ás nagyjavadalm as egyházi em bere ta rto z o tt. Ezek a reneszánsz életfel­ fogásának megfelelően sa já t személyes szerencséjük­ nek tu la jd o n íto ttá k kedvező helyzetüket, a világ felé pedig nagyvonalú m ecénásokként, az építészek, tudósok és m űvészek bőkezű pártfogóiként igyekeztek m utatkozni. H ogy az ehhez szükséges p énzt előte­ rem tsék, nem elégedtek meg birtokaik jövedelm ével, egyéb járulékaikkal, hanem az egyszerű vallásos em ­ berek buzgóságát és lelki elm arad o ttság át arra hasz­ n á ltá k fel, hogy az egyházi szolgáltatások reklám o­ zásával és más kétes értékű m ódszerekkel minél n a­ gyobb összegeket préseljenek ki. A harm adik ak tív csoport volt az egyházban a m ost em lített m ásodiknak a kritikusa. Ez a csoport is népes. M ár az egész XV. század tele volt jav ítási törekvések­ kel, reform zsinatokkal, előreform ációs próbálkozások­ kal. Ezek és a teológiai m űvek egész sora visszhangozta a közös jelszót: Az egyházat fejében és tag jaib an refor­ m álni kell. Jellem zőnek te k in th e tjü k az erkölcsiekben nem éppen kényes M achiavellinek azt a szellemes meg­ állapítását, hogy ha a róm ai C uriát egy bizonyos időre áttelep íten ék Svájcba, m indenki m egláthatná, milyen ham ar összeomlanék Svájc népének erkölcsi tisztasága és kegyessége, de kato n ai ereje is.3 E rasm us az egyházkritikusok élvonalába ta rto z o tt. K ijelölte szám ára ezt a helyet m ár az is, hogy a mi középiskolánknak megfelelő éveit (1478—1484) a Közös É let Testvérei deventeri latin iskolájában ta ­ n u lta és élte végig, de az is, hogy később A ngliában, N ém etalföldön, F rancia- és Olaszországban és m á su tt az egyházi és teológiai állapotokat merészen bíráló

hu m an ista elittel kerü lt személyes vagy levelező kap­ csolatba. Ezek m ár csak azért is m aguk fölé em elték, m e rt e m líte tt művei, főleg a Bolondság Dicsérete és a Családi Beszélgetések m eg m u tatták , m ilyen m esteri tollal volt képes korának egyházi visszásságait kifigu­ rázni. A p rotestáns egyháztörténetírás n agyra értékeli E rasm us szerepét. A reformáció egyik leghatásosabb előkészítőjének ta r tja , főleg azzal, hogy k ia d ta az Újszövetség eredeti görög szövegét és a legjelentősebb egyházi a ty á k a t. Nem szűnt meg E rasm us hangsú­ lyozni, hogy a keresztyén h it és élet egyetlen vezér­ fonala a Szentírás. Sürgette annak lefordítását a nem zeti nyelvekre. K orának legolvasottabb könyvei­ ben, m in t például az em líte tt Családi Beszélgetések­ ben, nem csak az irodalm i értékű latin stílusra a d o tt példát, hanem a szatíra és az irónia fegyvereivel te tte nevezetessé a kolostori élet ferdeségeit, b írálta a bú­ csújárásokat, a szentek k u ltu szát, a böjtöléseket és a középkori rutinvallásosság egyéb m egnyilvánulásait4. B ár E rasm us még abban az esztendőben is, am ikor szem bekerült L utherrel, M elanchtonh oz in tézett leve­ lében „farizeusi zsarnokságnak” nevezte a pápa ural­ m á t5, a L u th er tá m a sz to tta reform áló mozgalomhoz azonban, noha sok szem pontból helyeselte és tám o­ g a tta azt, nem csatlakozott, pedig L u th er ezt v á rta volna tőle. L u th er szerint a reform ációt nem ő, az em ber, hanem Isten tá m a sz to tta , ezért annak, aki szükségességét felism erte, nem szabad to vább közö­ nyösnek m aradni irán ta. E rasm us p á rtatlan sá g ra való törekvését L uther m egvetendőnek ta rto tta , leírta, hogy E rasm us szofista és szkeptikus, aki talán semmi végső igazságban nem hisz, és így nem tesz különbsé­ get igazság és hazugság között. Nem é rt a teológiá­ hoz, beképzelt és lelkiism eretlen hízelgő6. L uther abban lá tta a reform ációhoz csatlakozás lé­ nyegét, hogy aki m ellette d ö n tö tt, legyen kész életét is odaáldozni az ügyért. Nem retorikai figurának szánta ism ert egyházi énekének ezeket a sorait, hanem komo­ lyan gondolta: „K incset, életet, / H itvest, gyerm eket / Mind elvehetik, / M it ér ez őnekik, / Miénk a m enny örökre!” K álvin János, aki e lő tt m ár szám talan példa lebe­ g ett, többek kö zö tt L u th er viselkedése W orm sban, vagy a Zwinglié a kappeli harcm ezőn, hasonlóképpen gondolkodott. Így írt E rasm us halála évében Ferenc francia királynak az In stitu tio aján lásáb an : „De bár­ m in t gúnyolják is ta n ítá su n k bizonytalanságát, az, hogy ők a sajá t m agukéval h ányadán állnak, csak akkor tű n ik ki, ha vérük s életük feláldozásával kelle­ ne m egpecsételniük. Egészen más a mi bizonyságunk, amellyel ak ár a halál rémségeivel szemben, ak ár az Isten ítélőszéke elő tt is rettegés nélkül állunk meg.” 7 E m lítést érdem el, hogy a m agyarországi reform áció m unkásai is hasonlóképpen gondolkoztak, mégpedig k ét okból is. Az egyik Jézus kijelentése: hogyha valaki felism erte őt M egváltójának és U rának, de m egta­ gad ja a világ előtt, azt Jézus is m egtagadja a Mennyei A ty a előtt. A m ásik ok speciálisan m agyar. A m agyar reform áció hívei az ország mélyre süllyedésének okát, a török m egszállást az egyház m egrom lása következ­ m ényének lá ttá k . Szerintük e m iatt nehezedik Isten sújtó keze a nem zetre, de csak addig, amíg a nem zet lelkében m egtisztul, az egyház m egújul. Ez a felfogás annyira elterjed t volt, hogy a reform áció nyom án fel­ virágzó népi költészet, az ún. jerem iádok egyike a címébe is belefoglalta: „M agyarország siralm a, kinek rom lása és nagy pusztulása a bálványim ádásért, törvénytelenségért és a kegyetlenségért, ham isságért és fertelm es életért le tt.”

371

A bálványim ádás körébe nem csak a képek és szob­ rok tiszteletét v o n tá k be, de azt is, hogy az evangé­ lium nem zeti nyelvű hirdetését a latin mise helyette­ síte tte . Ozorai Im re a K risztusról és az A ntikrisztusról, az egyik és a m ásik országáról ír t könyvében, am ely egy evvel jelen t meg E rasm us halála e lő tt (1535), így ír t: „A mise v o lt az, aki a p a p o k a t restté tö tte ; ez volt az, aki a p rédikálást, az Isten beszédének hirde­ té sé t közölünk kivesztette, k i m ia tt m inden vakságra v i te t t ü n k .. . ” „A p ap deákul n agy sokat énekel, avagy beszel, kiben a község sem m it sem é rt, m ert ak ár a k ű fain ak szóljanak, ak ár a parasztem bernek, eg y arán t értik m ind a k e tte n ” . A m ag y ar reform áció szinte m inden jelentékenyebb m unkása a hum anizm us ta n ít­ v á n y a volt, de a reform ációhoz való csatlakozásuk u tá n teljes erőbevetéssel szálltak síkra, az istentiszte­ let m egújítása m ellett. Mindez a k é t k irály és a régi egyházi hierarchia reform ációellenes m a g ata rtása m el­ le tt tö rté n t. A prédik áto ro k közül sokan b ö rtö n t, n éhányan tű z h a lá lt szenvedtek. Szegedi K is Istv án , aki m egkóstolta m ind a v árad i püspök k atonáinak, m ind a töröknek az ütlegeit, sőt az u tó b b in ak sokáig a b ö rtö n ét is m eglakta, feltette a Speculum R om ano­ rum Pontificum ban a kérdést, hogy a p áp a a m aga négy érvével: „tűzzel, vassal, kiközösítéssel és m éreg­ gel” vajon legyőzi-e a reform áció h ív eit? Felelete így h a n g z o tt: „ N e m ! E z az em b erfajta a lángokban meg­ újul, m in t a főnix m adár. A véres üldözés nem csüg­ geszti el, m ert a gyakori kereszthordozásban meg­ szokta, hogy egyedül K risztus vérében dicsőül meg, sa já t v érét azonban, h a Iste n ú gy a k a r j a .. . gyüm öl­ csözően elveti m agától.” A h u m an isták tó l ekkora odaszánást nem leh etett követelni. Ők ro p p a n t értékes m u n k á t végeztek, bib­ liafordításokat, n y elvtankönyveket, k ró n ik ák at, tu d o ­ m ányos és népies irodalm at jelen tettek meg. L üktető szellemi érhálózatként, nem zetközi m unkaközösség­ ben dolgoztak. N ekik viszont a reform áció m űvelődni vágyó és áldozatkész közönséget te re m te tt. A refor­ m áció gyors és nagy sikerei ennek az együttm űködés­ nek is köszönhetők. Az, hogy a hum anizm us és a re­ form áció E rasm usban és L utherben m eghasonlott egym ással, trag éd ia volt, h a a tra g é d iá t olyan össze­ ütközésnek látju k , am elyben a jó nem a rosszal ü tk ö ­ z ö tt össze, hanem egy m ásik jóval. E rasm us m iért nem csatlak o zo tt a reform ációhoz? Olyan kérdés ez, am elyikre ő m aga a d o tt alig meg­ szám lálható feleletet, hiszen levelezésének ú jra meg ú jra visszatérő té m á ja ez. A válaszoknak három réte­ get k ü lö n b özteth etjü k meg. Az első válaszokban a nagy m ókam estert látju k , aki g y áv án ak és ingadozó­ n a k tü n te ti fel m ag át, azt ó h a jtv a , hogy m ások tegye­ nek igazságot. Szemére v e te tté k , hogy nincs benne sem mi harciasság. „ E z akk o r lehetne súlyos kifogás ellenem , h a svájci zsoldos lennék” 8. „ É n köszörűkő óh ajtan ék lenni, am ely élessé teszi az acélt, de nem a rra való, hogy vele vágjan ak ” 9. M ajd m egint a túlzó ö n k ritik a kerekedik benne felül: „N incs m indenkinek ereje a vértanúságra. A ttó l ta rto k , h a kirobban körü­ löttem a tu m u ltu s, a P é te r apostol p é ld ájá t fogom követni” .10 A válaszok m ásik cso p o rtját m ár kom olyabban ve­ h e tjü k . A zt panaszolja fel E rasm us, hogy a refor­ máció v égrehajtása során számos nem kívánatos dolog tö rté n t. P éldául sok az előbbi idézetben em lített tu ­ m ultus, am it E rasm us szívből gyűlölt és fölöslegesnek ta r to tt. Á télt ilyen eseteket nem csak a tem plom ok belső berendezésének átalak ítása során, hanem olyan esetekben is, am ikor a kolostorok feloszlatása sok idős apáca és b a rá t helyzetét v á lto z ta tta nagyon siralm as­

372

ra. T ovábbá közvetlen környezetében k é t fam ulusá­ ban k ellett súlyosan csalódnia. Az egyikhez szinte személyes barátság fűzte m indaddig, amíg a város és a fam ulus a reform ációhoz nem csatlakozott. E rasm us szerint ettő l kezdve fam ulusa szállította a prédikáto­ roknak a róla szóló jelen téseket és plety k ák at. A m á­ sik fam ulusával, Claudiussal szerzett ta p a sz ta la tait így á lta lán o síto tta: „A kiket addig lojálisnak és őszin­ tén ek ism ertem , m ihelyt csatlakoztak ehhez a szek­ tához, elkezdtek szoknyák u tá n futni, m egvetették az im ádkozást, fölényeskedő sértegetővé, haszonlesővé, bosszúállóvá v álto ztak .” 11 A válaszok harm adik csoportjában m ondja el E ras­ m us fő kifogásait. „L assan annyi lesz a szekta, ahán y a város” . E bben ő a reform átorok dogm atikai szőr­ szálhasogatását és türelm etlenségét ta rto tta hibás­ n a k 12. K ülönösen az úrvacsora értelmezése körüli viták és m eghasonlások k eltettek fel élénk nem tetszé­ sét. De az okok sorában, am elyek a reformációhoz való csatlakozástól v isszatarto tták , mégis az já tsz o tta a legfőbb szerepet, hogy feltétlenül meg ak arta őrizni szellemi függetlenséget. A strasbourgi reform átornak, Bucer M ártonnak így írt erről: „N álatok szünet nél­ kül tű n n ek fel az új meg új dogmák. H a hozzátok csat­ lakoznék, akarva, nem ak arv a alá kellene írnom őket” 13. Sötétebb pillanataiban nem lá to tt egyebet a reform ációban, m in t azokat a szennyes h abokat, am iket az á ra d a t sodra a felszínre szokott vetni. Fel­ ró tta vezetőinek, hogy szinte kedvüket lelik a rend m egbontásában, hogy nem tisztelik a trad íció t14. E m lítettü k , hogy L u th er milyen éles vádakkal illette E rasm ust. De ugyanígy elítélték őt R óm a teológusai közül is a konzervatív irányúak. Aleander páp ai követ, akire az t a L u th e rt kiátkozó bullát bízták, am elyet a császár mindössze k é t nap késéssel ki is h ird e tte te tt, és aki m eg g y ú jto tta az első m áglyákat L u th er ira tai a la tt, ugyanez az A leander azt terjesztette, hogy az egyházban tá m a d t zavargások m ia tt E rasm us az igazi bűnös, m ert élesebben tá m a d ta az egyházat, m in t L u th e r15. A lőweni egyetem professzorai szerint L u th e r csak azt írta , am it E rasm us sugalm azott neki, és hogy pl. a De captivitate Babilon ica ecclesiae c. m űnek az igazi szerzője E rasm us18. U gyanez a lőweni egyetem ajá n lo tta később a De sarcienda ecclesiae concordia (1533) indexre tételét. E rasm us nem volt gyáva. N agy tek in tély ét m u ta tja, hogy nem csak V. K ároly császár, de Bölcs Frigyes17 is és H adrianus p áp a is kikérték ta n á c sá t a reformáció kérdésében. A m indkét oldalról vele szemben tám asz­ to t t igények ellenére E rasm us tanácsa nem kedvezett egyik félnek sem. Az erőszakos fellépest feltétlenül elítélte. H elyette döntőbíróságot jav aso lt18, am elynek egy ném et, egy angol és egy m agyar tag ja lenne. A szem élyeket nem nevezte meg, így pl. a terv ezett m agyar bírósági tag kiléte esetében csak találg ath a­ tu n k . De azt nyom atékosan tanácsolta E rasm us, hogy a döntőbíróságnak laikus ta g ja is legyen, m ert ezek közelebb állnak az élethez és türelm esebbek19. Az volt E rasm usnak a véleménye, hogy a Szentírást kell egyetlen norm aként alapul venni, és ez, h a vég­ telenül türelm es és sokáig ta rtó eszmecserék során is, de meg fogja szüntetni a szakadást, meghozza ú jra a békét és eg y etértést. Ő m aga hajlandó lenne arra, hogy pl. a v itapontok egyikében, a kehely kérdésé­ ben, bárm ilyen többséggel e g y ü tt tartso n , és hajlandó arra is, hogy m egadja az egyházi felsőbbségnek a tisz­ teletet, v á rv a a vitás kérdések békés elrendezését. A nnyira a Szentírást te k in te tte az egyházi hit és élet norm ájának, hogy ennek az elvnek a jegyében intézte L u th e r ellen De libero arbitrio diatribe c. ira tá t.

E rasm us szerint L u th er egyoldalúan és szélsőségesen az augustinusi vonalat követte, viszont E rasm us a Szentírásból szám talan olyan h elyet sorolt fel, am ely számol az em beri a k a ra t tö b b kevesebb szabadságával, még az üdvösség elfogadásánál is. Az erre ro p p an t élesen reagáló L u therrel szemben v álasz-iratában így foglalta össze sa já t állá sp o n tjá t: „A katolikus egy­ házból soha k i nem szakadtam . Tudom , hogy sok m in­ den v an ebben az egyházban, am i nekem nem tetszik. De ilyeneket láto k a te egyházadban is. E z é rt elhor­ dozom egyházam at, am íg jo b b a t nem látok, és az egyház is kénytelen engem elhordozni, amíg jo b b á nem lettem . Nem cselekszik szerencsétlenül az, aki k é t rossz kö zött a középen igyekszik halad n i” 20. V égezetül teg y ü n k fel még egy k érd ést: Csak az teszi-e aktuálissá E rasm u st, hogy 450 éve h a lt m eg? V ajon kiállta-e m a g a ta rtá sa a történelem p ró b áját, él-e még szellemisége? A zt lá ttu k , hogy a pro testáns tö rtén e tírá s elismeréssel szól róla, m in t a reform áció előkészítőjéről. A róm ai katolikus értékelés nem volt m indig egyértelm ű. Loyolai Ignác pl. elm ondja, hogy elolvasta az Enchiridiont , de az inkább leh ű tö tte ke­ gyességét és fékezte lelkesedését21. A T rid en ti Z sinat E rasm us tö b b ta n ítá s á t eretneknek n y ilv án íto tta, legtekintélyesebb m u n k áit indexre te tte 22. E z az érté­ kelés azonban a X V II. sz.-ban E rasm us ja v á ra meg­ v áltozo tt. E gy angol u tazó 1702-ben m eglepetéssel lá tta egy Velence m elletti kolostorban, hogy a könyv­ tá rte re m bal oldali p á rk án y zatán E rasm us m ellszobra néz a látogatókra. A kísérő szerzetes elm ondta, hogy a k ö n y v tá r jobb oldali p árk án y zatán foglalnak helyet az igazhitű a ty á k m ellszobrai, míg a bal oldalon, E ras­ m us társaság áb an azok, akiknek az orthodoxiája nem áll m inden v itán felül. A zt is elm ondta a b a rá t, hogy E rasm us szobra nem állt mindig egy helyen, vándorolni szokott a bal p árk án y ró l a jobboldalira, aztán egy idő m úlva m egint vissza, aszerint, hogy a rend teológusai sorában a konzervatív, vagy a szabad­ elvűbb irán y kerekedett-e felül?23 E rasm us m ai h atásán ak értékelésében Leon H a lkin m ent el a legmesszebbre, ta lá n tú l messze is, am ikor E rasm us ta n ítv á n y a i közé sorolja J . M aritaint és X X I I I . János p á p á t, sőt a z t állítja, hogy a zsinat

u tán i haladó egyházi törekvéseknek is E rasm us az előfutára es ihletője, te h á t azé az egész mozgalomé, am ely H alkin szerint m egrengeti korunk vallási életét24. F e lte tt kérdésünkre te h á t H alkinnal az t válaszol­ h atju k , hogy Erasm us szellemisége él a róm ai katolikus egyházban. De nem csak itt, hanem a tö b b i egyház­ ban is. E nnek igazolására legyen szabad befejezésül idézni tőle Ecclesiastes.. . c. késői (1535) nagy m űvé­ ből egy m ondatot, am ely v álto z tatás nélkül helyet foglalhatna valam elyik m ostani dialógus záróközle­ m enyében, sőt annak a m ag ját tenné ki. E rasm us az evangélium hirdetésének közhasznú következm ényeire hívja fel a figyelm et: „ E ttő l a nép engedelmesebb lesz felsőbbsége iránt, jobban tiszteli a tö rv én y t, job­ ban szereti a békét, a házasfelek in dításokat kap n ak az egyetértésre és hűségre, m egutálják a házasság­ törést, az alkalm azottak szívesebben engedelm esked­ nek főnökeiknek, a m unkások jobban dolgoznak, a ke­ reskedők pedig abbahagyják a fogyasztók m egkárosí­ tá s á t” 20 Íme egy bizonyíték, hogy E rasm us gondolatai m a is aktuálisak! Bucsay M ihály JE G Y Z E T E K 1. P au l Joachim sen: D as Z eitalter der R eform ation. P ropylaeen W eltgeschichte, V. B erlin 1930. 10. — 2. R o b e rt Stupperich: E ra s­ m us von R o tterd am un d seine E lt. Berlin 1977. — 3. Discori sopra la prim a deca T ito Livio. I. cap. 12. — 4. H. H erm elink: R eform ation un d G egenreform ation. G. K rügers H andbuch der K irchengeschichte, I I I . rész 2. kiadás 1931. 68. — 5. H. M. A llen: O pus ep isto laru m .. . Oxford 1906— 1958. V. 545— 546. 1496. sz. levél — 6. W . A. 18.604; 18.610. — 7. In stitu tio , 1536. F ord. V ictor J . B p. 1936. 9. — 8. A llen : I. m . V I. 176. — 9. E rasm us von R o tte rd a m : A usgew ählte S chriften. E d . W erner W elzig. D a rm sta d t, 1967. I I I . 120— 121. — 10. Allen: I. m. No. 1218. 32. Idézi J . H uizinga: E rasm u s. . . 3. kiad. 1936 — 11. D. E rasm i O pera O m nia, ed. J . Clericus. L ugduni B a ta ­ vorum 1703 (ú jran y o m v a H ildesheim ben, 1961) col. 1608. E . Idézi Nicole P erem an s: E rasm e et B ucer.. . P aris 1970. 130. — 12. A llen : I. m . IX . 446: 15. és 44— 45. sor — 13. A llen : I. m . IX . 453: 328— 330. sor — 14. P erem ans: I . m . 155. — 15. A llen : I. m . IV. 339. — 16. Stupperich: I. m. 134. — 17. U g y an o tt, 109. — 18. A llen : I. m. 6. 218. — 19. Allen: 4 .4 3 8 . 9. 318 — 20. L. B . 10.1257 — 21. H u izin ­ ga: I. m . 166. 22. Gerézdi R á b á n : E rasm us és az erdélyi u n itáriu so k . B p. 1947. 23. — 23. B ernard de M onfoucon: D iarium Italic u m , 1702, Idézi George F a lu d y : E rasm us of R o tte rd a m . London 1970. 261. — 24. L eon E . H a lkin : E rasm e e t l’hum anism e chrétien. P aris 1969. 9. — 25. L. B .. V. 767.

VILÁGSZEMLE Az egyházak és a béke C. F. von W eizsäcker nyug atn ém et egyházi szemé­ lyiség és atom fizikus arról nyilatkozik, hogy m iért indítv án y o zta egy „B ékezsinat” összehívását. A z 1985. évi nyugatnémet „egyházi napok” ( Kirchen­ tag) felhívása: „F elk érjü k a világ egyházait arra, hogy h ív janak össze egy békezsinatot. A béke m a előfeltétele az emberiség túlélésének. A béke nincs biztosítva. E gy ökum enikus tanácskozáson, am elyet a béke érde­ kében h ív n ak össze, a keresztyén egyházak közös felelősséggel m o n d h atn ak valam it, am it az em beri­ ség nem h ag y h at figyelmen kívül. Az idő rövid. Sürgősen k érjü k az egyházi testü letek et és vezetőket, hogy m inden tőlü k te lh e tő t tegyenek meg an nak biztosítására, hogy a békezsinat, am ilyen h am ar csak lehet, összeüljön. Sürgősen kérjük a gyülekeze­

teket, hogy h atá ro z o tt tám ogatásukkal járu lja n ak hozzá a zsinat összehívásához.” Kérdés: Nagy érdeklődést váltott k i a Német Szövet­ ségi Köztársaság protestáns egyházainak 1985 jú n iu sá ­ ban tartott összejövetelén (Kirchentag), hogy Ön indít­ ványozta egy „Békezsinat” összehívását. M i volt e mögött az indítvány mögött ? C. F. von Weizsäeker: M indenekelőtt az t szeretném m ondani, hogy ez a gondolat nem énbennem ö tlö tt fel először. É n m eghívást k aptam , hogy vegyek részt a K irchentag-on. A m ikor láttam a békezsinat létre­ hozásának első tervezetét, azt kissé polem ikusnak ta lá lta m azokkal szemben, akiknek m ás a vélem é­ nyük. E kkor m egkértek, hogy adjak be egy m ásik szöve­ get; azt elfogadták; s mivel én írtam , nekem k ellett

373

előterjesztenem — s m indenkinek az volt a benyom ása, hogy tőlem szárm azik az ötlet. Nem tőlem szárm azik. Az viszont igaz, hogy am int tu d o m á st szereztem a gondolatról, úgy éreztem , hogy nagyon érdekel. E bben az értelem ben teljesen azono­ sultam vele. H onnan származik a „Zsinat” gondolata? Történelm ileg a „zsin at” és a „béke” szavak összeté­ tele visszanyúlik 1934-ig, am ikor Fanöben D ietrich B onhoeffer egy nagyon hatásos beszedet ta rto tt, am elyre senki nem em lékezett, amíg B onhoeffer össze­ g y ű jtö tt m unkái meg nem jelentek. H asonlóképpen jav aso lták a N ém et D em okratikus K öztársaság egyházai egy „békezsinat” gondolatát az E gyházak V ilágtanácsának 1983. évi vancouveri nagygyűlésén. E zek v o ltak az előzm ényei annak, hogy a K irchentag-on felvetődött a „békezsinat” gondolata. Belefolyt Ön személyesen a béke ügyébe? K épzettségem szerint atom fizikus vagyok. A há­ ború a la tt egy olyan csoportban dolgoztam , am elyik a n n ak a lehetősegét tan u lm án y o zta, hogyan lehet uránm aghasítással energiát előállítani. Rövidesen rá jö ttü n k , hogy nem tu d u n k atom fegyvert gyártani. Mikor azonban az atom fegyver mégis elkészült, m i is felelősséget éreztünk érte, teljesen függetlenül attól, hogy mi m agunk csináltuk-e azt vagy nem. Így kap­ ta m én személy szerint in d ítást arra, hogy ezen a prob­ lém án gondolkozzam . A láncreakció és ennek révén az atom fegyverek lehetőségéről akkor alakult ki az első véleményem — ez 1939-ben volt, február végén vagy m árcius ele­ jén , a m ásodik világháború m egindulása elő tt — , am ikor egyik közeli b arátom m al hosszú beszélgetést fo ly tattam . E z azt jelenti, m ondtam neki, hogy rá leszünk kényszerítve arra, hogy eltöröljük a h áb o rú t m in t politikai intézm ényt. S ez az, am it én máig érzek. Más szóval, egy nukleáris h áború kétségtelenül a legborzalm asabb dolog lenne, am it v alah a a világ lá to tt, az a gondolat viszont, hogy csak a nukleáris fegyvereket sem m isítik meg, a tö b b it m eg tartják , nem megoldás. A nukleáris fegyverek olyanok, m in t egy riasztócsengő, am ely azt m ondja nekünk, hogy a m ai technológiai társadalom ban oly sok pusztítóesz­ köz van, hogy politikai ford u latra van szükség — am i végül is a h áború évszázados intézm ényének az eltör­ lését fogja eredm ényezni. Az állam ok közti szervezett, politikai h áb o rú t kb. 6000 évvel ezelőtt ta lá ltá k fel. A zelőtt nem voltak álla­ m ok. É n azonban azt gondolom, hogy az em beri te r­ m észet nem ro b b a n t ki szükségszerűen h áborút. N a­ gyon jól élhetünk eg y ü tt, gyűlölhetjük egym ást, irigy­ k edhetünk egym ásra, és mégsem gyilkoljuk egym ást. 1957-ben személy szerint tám o g attam egy, a nukleá­ ris fegyverekre vonatkozó n y u g atn ém et ny ilatkozatot, am ikor először tű n t úgy, hogy talán m egpróbálha­ tu n k hazai nukleáris fegyvereket előállítani. A zt m ond­ tu k : nem , nem ez a megoldás. M iután ezt m ondtam , rá jö tte m , hogy meg kellene tudnom egy csomó dolgot arról, amiről beszélek. E zért k ö ru tazást tette m , fő­ leg az E gyesült Á llam okban, m egpróbáltam találkozni m inden szakértővel, s m egtudni m indent, am i m egtud­ h ató a nukleáris fegyverekről. 1970-ben találta m egy ezzel foglalkozó k u tató in tézetet. 1980-ban nyugdíjba m entem . M agánéletet éltem , és azt te tte m , am i nekem te ts z e tt — m árm in t a fizi­ kában —, de sohasem tu d ta m szabadulni ezektől a problém áktól. Ú gy éreztem , hogy tö b b et kell tennünk annál, hogy éppen csak m egpróbálunk m egm enekülni a nukleáris fegyverektől.

374

P árhuzam osan foglalkoznunk kell a társadalm i igazságosság problém ájával. Nem elég, hogy nagy rem ényeket táp lálu n k a fejlődéssel kapcsolatban, m ivel láth ató , hogy az tulajdonképpen eléggé félre­ sikeredetten m egy végbe. Az emberiség egy része gazdagodik, legtöbben azonban szegények m aradnak, sőt meg jobban elszegényednek. A problém át ism ét gyökereiben keli m egragadnunk. Az olyan alapvető elemek, m in t a háború, az évszázados társadalm i berendezkedés következm ényei. H ol tud az egyház ebbe a folyamatba beavatkozni? A m it eddig csak rem éltem , az hirtelen m egvalósult. Az egyháznak — m ost nem m ondom , hogy „az egy­ házak n ak ” , csak azt, hogy „az egyháznak” , K risztus egyházának — van néhány alapvető tan tétele, néhány szövege, kezében van az evangélium . Ezekben elol­ v ashatok a legfontosabb tu d nivalók m indarról, am i­ ről beszélünk. Az igaz, hogy az egyházak m egosztottak, és az egyes egyházakon belül is vélem énykülönbségek van­ nak. H a viszont a keresztyének ú jra elolvassák, hogy hogyan keletkezett az ő egész közösségük, akkor azt hiszem, tu d n a k valam i olyat m ondani, am i a világra is nagy h atással lehet. P olitikai szemszögből nézve sok keresztyén van a világon; és sok országban nem lehet politikailag fellépni a keresztyének h atá ro z o tt vélem ényével szemben. Tudna mondani valamit egy „Békezsinat” közelebbről meghatározott fogalmáról? A „zsin at” nem a megfelelő szó: ez olyan fogalom, am elyet egyes egyházi hagyom ányok nehezen tu d n a k elfogadni. H ívjuk „gyűlésnek” ! Néhányszor, am ikor kérdezősködtem erről a fogalomról, hogy „gyűlés” az igazságért, a békéért és a terem tés sérthetetlensé­ géért, három kételkedő kérdést te tte k fel: — H ogy jö h et létre? — Mit m ondhat? — Mit érhet el? Válaszaim nagyon naivak voltak. H ogy jö h et létre? Úgy, hogy akarjuk. H a akarjuk, meglesz. H a nem jön létre, az azért lesz, m ert nem ak artu k eléggé. Mit m o n d h at? Nos, az igazságot. Term észetesen egy nagyon híres róm ai h ely tartó is azt kérdezte egyszer, hogy mi az igazság. N ekünk gondolnunk kell erre, de meg kell m ondanunk, hogy mi az igazság. Végül, m it érhet el? Az igazság hatékonysága nem a ttó l függ, hogy egy cél érdekében m ondják ki, hanem csak attó l, hogy valóban ez az igazság. N em mondott már az egyház sok igazságot a háborúval és a békével kapcsolatban? A z E V T például nagyon világosan szólt az atomháborúról, a m ilitarizm usról, a fegyverkezési versenyről, és így tovább. M it adhat hozzá egy ilyen „zsinat” vagy „gyűlés” ahhoz, amit már el­ mondtak? Bennem is felm erült ez az ellenvetés ezzel a gondo­ la tta l kapcsolatban. Mégis úgy gondolom, hogy ez m ás, és ez az, am iért pozitívan állok hozzá a tém ához. Százával vannak konferenciák m inden évben; ezek okm ányokat g y ártan ak , am elyek sok hivatalb an meg­ tö ltik az ira ttá ra t. Időnként vannak ülések, am elyek egy kissé m ár látványosabbak. V annak adm inisztratív testületek, am elyek m onda­ nak valam it ezekről a tém ákról, és gyakran az igazat m ondják. Mégis m indenki tu d ja , hogy ezek az ülések és ezek az em berek m it m ondhatnak. Ezen senki sem csodálkozik. É n azt hiszem, hogy ha a világ keresztyénei meg­ egyeznek abban, hogy azzal a m eghatározott céllal jönnek össze, hogy beszéljenek az igazságról, a béké­ ről és a terem tés sérthetetlenségéről, a z t bizonyosan

jó előre nyilvánosságra hozzák. U tá n a pedig — am in t tőséget adunk nekik, akkor ta lá n még tö b b et is fognak tenni. néha m ondani szoktam — el fognak csodálkozni azon, hogy m it m on d tak . Ilyen körülm ények k ö zö tt nem M ilyen volt a „történelmi békeegyházak” megnyilatko­ m ehetnek el csak úgy, hogy a z t ism ételgetik, am it zása, amelyek már régóta nagyon tevékenyek ezen a té­ előzőleg m ár m indenki hallo tt. ren, de kétségtelenül nehézségeik vannak egy zsinatról Nos, ez csak rem ény. Előre senki sem tu d ja azt alkotott elképzeléssel kapcsolatban? biztosan m egm ond ani, hogy ez tényleg így lesz. H a Nem beszelhetek egy egyház nevében sem. Sőt arra viszont így lesz, akkor nagyon nehéz lesz figyelmen sincs m egbízatásom , hogy összegyűjtsem a beérkező kívül hagyniok ezt még a n y akas politikusoknak is. m egnyilatkozásokat, ezér t korláto zo tt az ism eretem . A zt nem tudom , m i lenne a következm énye, de n a­ Nem régiben azonban találkoztam egy nagyon jó kvé­ gyon erős az az érzésem, hogy lenne következm énye. ker barátom m al, ak it m ár 40 éve ism erek. Ő teljesen pozitív volt e tek intetben. Ő csak egy személy, de be­ Tudnak az egyházak valójában többet tenni annál, m int hogy nyilatkozatokat adnak k i? Valójában elég-e folyásos em ber. Nem hiszem, hogy a „békeegyházak” az egyháztagok komoly elkötelezettsége ahhoz, hogy meg­ nem vehetnének részt abban, am it én m ost így hívok: „g y ű jtés” a békéért. változzanak a politikai struktúrák? Nyugat-Ném etország gyakran nagyon szekularizált Nem kell sem a d erűlátás, sem a borúlátás h ib ájába országnak látszik. Nőtt az egyházak szavahihetősége azzal, esni. E gyik kedves tö rtén etem három békáról szól, hogy bekapcsolódtak a békemozgalomba ? am ely beleesett a tejesfazékba. Az egyik derűlátó Nincsenek pontos statisztikai adataim , de a n y u g at­ volt, a m ásik borúlátó volt, a h arm ad ik gyakorlatias volt. (Az term észetesen közism ert, hogy a gyakorla­ ném etek túlnyom ó többsége hivatalosan egyháztag, b ár csak kis részük já r ténylegesen tem plom ba. É n tias em ber olyan em ber, aki m ás nézeteit is elfogadja.) azt hiszem, hogy aki egyháztag, aki egyházi ad ó t fizet A derűlátó ezt m o n d ta: „T ulajdonképpen nagyon (a m i rendszerünkben az egyházat a befizetett adó szép it t ” , és elkezdett körbe úszni. A tej azonban, m ivel enyves, lassacskán betöm te a béka lélegzőnyí­ ta r tja fenn az állam i tám ogatással együtt), az még utánanéz annak, hogy m it tesz és m it m ond az egyház. lásait, s az végül m egfulladt. A borúlátó ezt m o n d ta : „M indig tu d ta m , hogy ez Nekem az a benyom ásom , hogy ez a különös gondolat k iv á lto tt ném i visszhangot meg azoknál is, akik álta­ lesz!” U gyanazt te tte , és ő is nagyon h am ar elpusztult. lában nem tú l sokat törődnek az egyházzal. H ogy ez A gyakorlatias ezt m o n d ta : „H alv án y sejtelm em m ennyire erőteljes, az nem egészen világos, és term é­ sincs arról, hogyan lehet kikeveredni ebből a tejből, szetesen van sok politikai vélem énykülönbség is. de m it te h e t egy b ék a? A béka nem te h e t m ást, m in t hogy ide-oda m ozgatja a láb ait.” E z t csinálta két Egyesek hangsúlyozták, hogy Ön azt javasolja, hogy órán á t. A kkor k ezd ett egy kissé szilárdabb v alam it hívják össze az egyházi vezetőket, tekintettel arra, hogy a érezni lábai a la tt. Az term észetesen m ár a vaj volt. béke kérdése most m ár egyre inkább a békemozgalmak A béka m egvetette a lá b á t és kiug ro tt. gondja. Hogy viszonyulnak az egyházi vezetők ezekhez M indenki alk alm azh atja m agára a tö rté n e te t. a mozgalmakhoz? M agától értetődik, hogy vannak feszültségek egyes Hogyan reagáltak az egyházak az Ön hazájában a egyházi vezetők és egyes m ozgalm ak között. A béke­ Kirchentag felhívására? m ozgalm akban egyesek így n y ilatkoztak a „K irchen­ A m int Ön is tu d ja , a p ro testán s K irchentag-on el­ ta g ” felhívásával kapcsolatban: „Szép, de az egyházi h an g zo tt a felhívás, és a reakció meglepően erőteljes vezetők sohasem fogják ezt elfogadni.” H a viszont volt. Nem sokkal azu tán ennek a gondolatnak a v án­ ném ely egyházi vezető elfogadta a gondolatot, akkor dorpréd ik áto ráv á váltam . A legkülönbözőbb helyekre ezt m o n d ták : „B orzalm as! Meg fogják ölni.” — tem plom okba, csarnokokba, m indenhova — meg­ Az én személyes vélem ényem m érsékeltebb. Az h ív tak , és ritk a eset volt, hogy 3000-nél kevesebben evangélikus püspökökkel és a békemozgalom embe­ lette k volna o tt. reivel fo ly ta to tt beszélgetéseim alapján úgy látom , A reakció e felhívásra még m indig erőteljes. Most, hogy ez a te rv megegyezést hozhat létre még azok hogy elm últ egy év, egyesek csalód o ttak n ak érzik kö zött is, akik általában mindenféle megegyezés ellen m ag u k at am ia tt, hogy még semmi tö b b nem tö rté n t. vannak. A N ém etországi Evangélium i E gyház (E K D ) azon­ Az, hogy ez m ind N ém etországban tö rté n t, teljesen ban létrehozott ennek a gondolatnak a szám ára egy véletlen lehet. Bonhoeffer term észetesen ném et v o lt; bizottságot, és az E K D zsin ata tá m o g a tja ezt. É n m ind K elet-, m ind N yugat-N ém etország egyházai az t hiszem, hogy h a egyszer a ném et protestánsok a jól ism erték Bonhoeffer elképzelését. H a ugyanezt felhívás m egvalósítása m ellett döntenek, akkor az egy m ásik országban javasolták volna ugyanolyan teljesen biztos, hogy m eglehet. háttérrel, azonos le tt volna a m egnyilatkozás. A m ikor A katolikusok, ahol találk o ztam velük, szintén erő­ például m árciusban az Egyesült Á llam okba u taztam , teljesen pozitív m egnyilatkozást te tte k . Az azonban az volt a benyom ásom , hogy egy, a K irchentaghoz teljesen világos, hogy a döntés R óm ában fog m egtör­ hasonló gyűlésen 140 000-en jö tte k össze, és hasonlóan ténni, R óm ának viszont meg kell hallg atn ia az egész erős mozgalom jö tt létre az Egyesült Á llam okban is. világ katolikusait. E z lassú folyam at. A zt hiszem, ta lán könnyebb lesz m egm ozgatni az Számos észak- és dél-am erikai országban láto g attam egyházakat egy ilyen gondolatért az E gyesült Álla­ meg róm ai katolikus püspököket, és az ő m egnyilat­ m okban, m in t N ém etországban. kozásuk is meglepően pozitív volt. W ashingtoni b ará­ M ár vannak békemozgalmak az egyesült Államokban taim és D él-A m erikában is egyesek viszont ugyancsak és más nyugati országokban is. Van valami eredmé­ az t m o n d ták : „ Önnek tisztáb an kell lennie azzal, nyük? hogy a döntés R óm ában fog m eg tö rtén n i!” Az E gyesült Á llam okban nagyon m egerősödött a békemozgalom, de eredm ényei még nem nagyon lát­ M egértem, hogy nehéz a katolikus egyháznak ebben szanak. Ez azonban nem foglalja m agában az ország döntenie. Bízom benne, hogy az a tén y , hogy a pápa ez év októberére m eghívást a d o tt ki egy egynapos többségét — főképpen nem azoknak a többségét, világbékeim ára Assisibe, azt jelenti, hogy kezdik m eg­ akik a jelenlegi elnökre szavaztak. Ő tu d ja ezt, úgy­ hogy ez nem nagy hatással van rá. te n n i azt, am it te h e tn e k ; és h a tö b b cselekvési lehe­

375

Ez politikai valóság, és azt eredm ényezheti, hogy Ön a borúlátó béka állásp o n tját teszi m agáévá. E nnek a k o rm án y zatn ak az idejében viszont a róm ai k ato ­ likus püspökök egy pásztorlevélben azt írták , hogy a nukleáris fenyegetés nem igazolható az igazságos há­ b orú gondolatával, m ert a nukleáris h áború nem lehet igazságos, és a bűnnel való fenyegetőzés m aga is bűn. A katolikus püspököknek ez az álláspontja a rra v o n atk o zo tt, am it R eagan elnök 1983 m árciusában b ejelen tett, am ikor m eghirdette a stratégiai védekezés kezdem ényezését („csillagháború” ), h a tá ro zo tta n ki­ jelentve, hogy a nukleáris fenyegetés erkölcsileg k é t­ ségbevonható és nem biztonságos. Igaz, hogy R eagan jav aslata, hogy az egyik technoló­ giai fegyver problém áját egy m ásik technológiai fegy­ verrel oldják meg, nem az, am it a püspökök ak arn ak . Ők nyilvánvalóan politikai téren ak arn ak m egoldást, nem új fegyverzet kifejlesztésével. E l tu d o m azonban képzelni, hogy R eagen elnök úgy érezte, hogy am ikor ezeket m ondta, egyes választóinak az irányvonalát képviselte. E z é rt azt m ondom , hogy az E gyesült Á llam ok béke­ m ozgalm a nem teljesen eredm énytelen, b ár nem pon­ to san az az eredm énye, am it én szeretnék. N ekem a békezsinatra vonatkozó elgondolásom p ontosan az, hogy azt nem kellene erősen elkötelezett kisebbségi csoportokra korlátozni, és ez tö b b , mivel én egyet tu d o k érten i az ő nézeteikkel, am ennyiben az az egész eg yházat képviselné. Teljes m értékben kész vagyok elfogadni egy kevésbé n y ílt kifejezési m ódot, h a az egész egyház tá m o g atn á azt a m aga sú­ lyával. Úgy gondolom — m in t m ár m ondtam —, hogy h a összejönnek, nagyon meg fognak lepődni azon, am it m ondanak. A z E V T Vancouver óta nagyon erősen küzd azért, hogy megszűnjék a béke ügyének a kijátszása az igazsá­ gosság és a földi környezet kérdései elten. Hallottunk olyan hangokat a déli egyházakban, hogy a béke ügye mögött Nyugaton alapvetően haszonlesés áll. A z E V T Központi Bizottsága 1985-ben kijelentette, hogy támogatja az olyan „nemzeti és regionális kezde­ ményezéseket”, m in t a Kirchentag javaslata, amely részét képezi az igazsággal, a békével és a teremtés sérthetetlen­ ségével foglalkozó világzsinat érdekében tett lépéseknek. Egyesek mégis azt mondják, hogy az Ön javaslata vala­ m ilyen formában ellenkezik azzal, am it az E V T tenni próbál. H ad d m ondjam m indenekelőtt azt, hogy nem ez v o lt az én szándékom ! K ezdetben nem ism ertem teljes m értékben azt, hogy milyen különbözőképpen tu d tá k értelm ezni azt, am it m ondtam . Most egy kicsit m ás­ képp fejezem ki m agam . Gondolom, hogy az EVT V ancouverben nagyon világosan szám ba v e tte a világ életbevágó kérdéseit: igazság, béke és a terem tés sért­ hetetlensége. É n is hasonlóan teszek — m ost nem az egyházi nyel­ v et, hanem a világi politika nyelvét használva. A tá r­ sadalm i különbségek elavult szerkezete és az osztály­ uralom új alakot ö ltö tt, különösen Délen. A gyors népességszaporulat és technológiaváltás egyrészt re­ m én y t ad arra, hogy sok em bert lehet m ajd táplálni és valóban elfogadható életkörülm ények közé ju tta tn i.

376

M ásrészt viszont a gazdasági szerkezet, ahogy valójá­ ban m űködik, nem terem ti meg ezt az igazságot. A zt nem kell m ondanom , hogy a m ai fejlődés elő tt sem volt m inden csodálatos. D él-A m erikában például először az inkák osztályuralm a volt, m ajd a spanyo­ loké, és így tovább. A m ióta én tudom , sohasem volt társadalm i egyenlőség azokban az országokban. E urópában — hogy egy m ásik p é ld át vegyek — nagyszerű eredm ény a szociális egyenlőség. Nem volt m indig így. H a a szociális egyenlőséget el ak arju k érni, akkor fel kell tá rn i, hogy m ik a valódi gazdasági feltételek, hogy elérhessük azokat, és elég erős akara­ tu n k legyen arra, hogy létrehozhassuk ezeket a felté­ teleket. Az egyház m otivációval tu d hozzájárulni ehhez a folyam athoz. Világosan látszik ez a latin-am erikai egyház fejlődésében az utóbbi 20-30 év folyam án. H a jól tudom , az egyház m ost sokkal inkább társadalm i erő, m in t azelőtt, m ivel foglalkozott ezekkel a prob­ lém ákkal. H asonló a helyzet a béke kérdésében. A m int m ond­ ta m , ki kell küszöbölni a háború intézm ényét. E z az emberiség politikai berendezkedésének teljes m egvál­ to z ta tá sá t jelenti. Nem a nukleáris fegyverek teszik a h áb o rú t borzalm assá: a háború sohasem volt szép; az mindig borzalm as volt. Most azonban m ár szüksé­ ges a szerkezetváltás. Ugyanez a helyzet a terem tés sérthetetlenségével kapcsolatban. Most valam elyest új form ában m egy végbe a term észet technológiai rom bolása, m ás érte­ lemben viszont az igen régi h ib ák at m ost erőteljeseb­ ben ismétlik. Ön most egy hosszú távon elérhető eredményről beszél. A Kirchentag-on 1988-ra indítványozta a béke-világ­ zsinat összehívását. M ennyi időt fog szánni az emberiség ezeknek a problémáknak a megoldására? Most egy pillanatig a borúlátó béka nyelvén beszé­ lek. H a a z t kérdeznék tőlem , hogy mi a legvalószí­ n űbb kim enetele a jelenlegi világhelyzetnek, azt m ondanám , hogy egy nagy világháború. Ez az, am it a világ jelenlegi szerkezete létrehozhat, h a nincsenek nukleáris fegyverek, am elyektől annyira félünk. H a a nukleáris fegyverek még óvatosabbá is te tté k politikai m ag a tartá su n k at, m in t am ilyen m ás­ képpen lenne, attó l még borzalm asabbá teh etik a ka­ tasztró fát. Úgy gondolom te h á t, hogy nagyon sürgősen ten ­ n ü n k kell valam it ennek érdekében. M ásrészt viszont a teljes folyam at nagyon hosszú lesz. Ez nem ellentm ondás. Ez olyan, m in t am ikor v a­ laki életveszélyesen beteg. T udják, hogy a következő órában kell segíteni ra jta , nem v á rh atn a k holnapig. H a viszont a következő órában segítünk ra jta , akkor ann ak a személynek lehetősége lesz a továbbélésre. A gyógyítás, am ely hosszabb időt fog igénybe venni, ezután következik. (E nnek a cikknek a szövege annak az interjú n ak a kivonata, am elyet 1986 m ájusában fo ly ta to tt Coen­ ra ad Boerm a, Monique McClellan és Mariin Van Elde­ ren Genfben, az EV T tájék o ztatási osztályán. Megje­ lent az EVT „One W orld” című havilapjában, 1986 júliusában.)

H A Z A I S ZEMLE Közép-európai kisebbségi református egyházak tanácskozása Kecskeméten A Református Világszövetség megbeszélést kezdeménye­ zett a Közép- és Kelet-Európában, kisebbségben élő református egyházak részére. A Magyarországi Refor­ mátus Egyház rendezésében a konferenciára október 6 —10. között került sor Kecskeméten. A tanácskozá­ son — amelyen d r . T ó t h K á r o l y püspök, a Re­ formátus Világszövetség egyik alelnöke és d r . L u c a s V i s c h e r , a Református Világszövetség genfi köz­ pontja tanulm ányi osztályának igazgatója elnökölt — Ausztriából, Csehszlovákiából, Görögországból, Jugoszlá­ viából, Lengyelországból, az ND K -ból, Romániából, a Szovjetunióból és Magyarországról negyven küldött, magasrangú egyházi személyiség vett részt. A felsoroltak között jelen voltak a hazánkkal szomszédos országokban élő magyarajkú református egyházak küldöttei. Vendég­ ként jelen volt a konferencián az A m erikai M agyar Re­ formátus Egyház újonnan választott püspöke, d r . H a r ­ sá n y i A n d r á s , valamint a svájci református egy­ ház küldötte, továbbá az R V S Z genfi központja kom mu­ nikációs osztályának vezetője, J i l l S c h a e f f e r . A megbeszélések középpontjában az R V S Z 1982-ben, Ottawában megtartott nagygyűlésének „Lesztek nékem tanúim ” c. dokumentuma állott. A konferenciát a kecskeméti templomban megtartott

ünnepi istentisztelet keretében nyitották meg. Ezen dr. Tóth Károly püspök hirdette az Igét a Lukács 12:25— 32 alapján. A z R V S Z nevében dr. Lucas Vischer, a ven­ déglátó gyülekezet nevében pedig S z a b ó G á b o r esperes mondott köszöntő szavakat. A négynapos tanács­ kozást dr. Lucas Vischer előadása vezette be az R V S Z nagygyűlés dokumentumáról, hangsúlyozva az egyházak egyöntetű és azonos idejű fellépéséi, az igazságosságért, a békéért és a teremtett világért. J ill Schaeffer lelkésznő áttekintést adott előadásában az R VSZ jelenlegi helyzeté­ ről. A konferencia további részében beszámolók hangzot­ tak el a jelenlevő tagegyházak életéről, m ajd ezt eleven esz­ mecsere követte. A konferencia résztvevői több fontos dokumentumot fogadtak el: üzenetet intéztek a világszö­ vetség tagegyházaihoz, amelyben összefoglalták a tanács­ kozás eredményeit; nyilatkozatban foglaltak állást az igazságosság, a béke és a teremtett világ összefüggései­ ről; levelet intéztek d r . A l l a n B o e s a k -h o z , az R V S Z elnökéhez, amelyben szolidaritásukat és támogatá­ sukat fejezték ki a jogaikért küzdő, a fajüldöző rendszer politikája ellen harcoló dél-afrikai keresztyénekkel. (Reformátusok Lapja) A z alábbiakban néhány dokumentumot közlünk a kon­ ferencia anyagából.

KOMMÜNIKÉ A legrégebbi alapítású felekezeti világszövetség, a 160 tag eg y h ázat számláló R eform átus Világszövetség a keleteurópai térség országaiban élő kisebbségi re­ form átus egyházak részvételével konzultációt ta r to tt K ecskem éten 1986. október 6 —10 között. Az első ízben sorrakerülő ilyen jellegű tanácskozásra a Ma­ gyarországi R eform átus E gyház m eghívására k erü lt sor. Az ülés m egnyitása a helyi gyülekezet ünnepélyes istentiszteletén volt, am elyen Dr. T ó th K ároly m a­ gyar reform átus püspök, a Világszövetség egyik al­ elnöke h ird ette az Igét, m ajd ism ertette az összejö­ vetel célját és m u ta tta be a nagyszám ú gyülekezetnek az é rin te tt országok reform átus egyházainak k ü ld ö t­ teit. Az A usztriából, Csehszlovákiából, Görögországból, Jugoszláviából, Lengyelországból, N D K -ból, R om á­ niából, Szovjetunióból és M agyarországról egybe­ g y űlt 40 résztvevő — köztük a vendégkent jelenlévő Svájci R eform átus E gyház és az A m erikai M agyar R eform átus E gyház képviselői — nagy érdeklődéssel h allg atták meg azt a bevezető előadást, am elyet dr. Lucas Vischer, az RVSZ tanulm ányi osztályának m oderátora ta r to tt az o ttaw ai nagygyűlésen előter­ je sz te tt tan u lm án y i iratró l: Lesztek nékem tan ú im . A v itain d ító jó alapot szo lg áltato tt a tanulm ányi irat helyi elfogadásának és az alkalm azás perspektívái­ n ak megbeszélésére. E z t követően Jill Sch äffer lel­ késznő, kom m unikációs igazgató vázolta az RVSZ jelenlegi tevékenységét. A n y ílt légkörű ökum enikus eszmecsere lehetőséget a d o tt a rra is, hogy a kisebbségi egyházak feltárják problém áikat és elképzeléseiket

a Világszövetséggel való kapcsolatok elm élyítésére és jav ítá sá ra . A konzultáció jelentős eseménye volt a tanácsko­ záson résztvevő tagegyházak életéről tö rténő átfogó tájék o ztatás, am elyet a küldöttek egyházuk hivatalos képviseletében a d tak elő. A beszám olókat eleven ér­ deklődés kísérte és számos kérdés hangzott el a külön­ böző területeken tö rtén ő bizonyságtételeket illetően. Az egyházak életéről szóló ism ertetések a tervek sze­ rin t külön füzetben m egjelennek. Á ltalános egyetértés alakult ki, hogy a reform átus egyházak tradicionális n y ito ttság a a jövőben is jel­ lemző kell legyen. E m ellett azonban fontosságot kell tu lajd o n ítan i a m aguk hitvallásos közös öröksége erősítésének. H ath a tó sab b kifejeződést kell adni a kisebbségben élő egyházakkal való szolidaritásnak, a lelkészutánpótlás kérdésének és számos m ás aktuális problém ának. A delegátusok üzenetet intéztek a Világszövetség tagegyházaihoz a kisebbségi egyházak helyzetét ille­ tően. Á llást foglaltak a világ békéjének és nyugalm á­ n a k veszélyeztetettségével kapcsolatban, különös fi­ gyelm et szentelve az igazságosság és béke összefüg­ gésének. L evelet intéztek dr. Alan Boesak RVSZ el­ nökhöz, kifejezve szolidaritásukat és tám o g atásu k at, am elyet az üldözött és jogfosztott délafrikaiak megse­ gítése ügyében tesz. A konferencia vezetőségét a tanácskozás során fo­ g a d ta Gajdócsi Istv án Bács-kiskun megye tanácselnö­ ke, a M agyar N épköztársaság E lnöki T anácsának tag ja. A résztvevők m egism erkedhettek K ecskem ét város

377

életével. A V árosi T anácson Fischer Istv á n általános elnökhelyettes ta r to tt tájé k o z ta tó t. A vendégek tiszteletére a R eform átus E gyház Zsi­ n a tá n a k elnöksége fogadást a d o tt, am elyen jelen v o ltak az Állami E gyházügyi H iv a ta l és K ecskem ét váro sán ak képviselői is.

A m agyarországi tartózkodás jó lehetőséget ad o tt a kecskem éti reform átus gyülekezet életébe való be­ tekintésre, akiknek külön köszönetüket fejezték ki a jelenlévők a testvéri m eghívásért és a kitűnő m unka­ körülm ényért, am elyet b iz to síto tta k az ülés ideje a la tt.

NYILATKOZAT Az RVSZ M agyarországon, K ecskem ét városában lebony o líto tt konzultációján a kelet-európai térségben élő tagegyházainak k ü ld ö ttei m egbeszélték az 1983 m áju sáb an az RVSZ V égrehajtóbizottsága által ki­ b o c sá to tt „B éke és Igazságosság Szövetsége” n y ilat­ k o zato t. H á lá n k a t fejezzük ki azért, hogy az E gyházak V ilágtanácsa felkarolta és a vancouveri nagygyűlés óta m agáévá te tte a „Szövetség az igazság, a béke és a te re m tés m egóvása érdekében” gon d o latát. K onzul­ tációnk során világossá v ált, hogy a „B ék éért és igaz­ ságosságért való elkötelezettség” lélekből fakadó (: az RVSZ V égrehajtóbizottságának 1983 m ájusi n y ilatk o zata:). Meg keli állap ítan u n k , hogy ahol kon­ zultációnk zajlik, és ahonnan an n ak résztvevői érkez­ tek , nevezetesen éppen Közép- és K eleteu ró p a területén ro b b an t ki k ét világháború. Fel k ellett ism ernünk, hogy a világon elu ralk o d o tt igazságtalanság ú jra fenye­ geti a békét. A béke kérdése hitvallási kérdéssé v á lt és az érte való küzdelem az E vangélium m egvallásával egyenértékű, elhanyagolása pedig a n n ak ta g a d á sá t jelenti. A béke ügye im m ár nem kevesebbet jelent, m in t a lét és a pusztulás közötti választást. Í rv a van: „ É s lesz az igazság m űve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság m indörökké” (Ézs 32,17), to v á b b á : „A kinek pedig van m iből élnie e világon és elnézi, hogy az ő a ty ja fia szükségben van, és elzárja attó l az ő szívét, m iképpen m arad meg ab ban Isten szeretete?” ( 1J n 3,17). M inthogy az Ú r velünk szövetséget k ö tö tt és azt egyszülött F iának, Jézus K risztusnak halálával és feltám adásával m egpecsételte, nyom atékosan tám o­ g a tju k az RVSZ sürgetését a „B éke és Igazságosság Szövetségének” m egkötésére. Az irá n tu n k Jézu s K risz­ tu sb an m egnyilvánuló isteni szeretet a rra késztet bennünket, hogy m agunk is h aték o n y an hozzájárul­ ju n k az egyházak közötti nézetazonossághoz. E v ég ett a következő n y ilatk o zato t tesszük: Az éhezés, éhín­ ség és szegénység, a m egkülönböztetés és elnyom atás a világon olyan elviselhetetlen igazságtalanság, am ely

a bék ét fenyegeti. E zért a békéért való fáradozásnak e g y ü tt kell járn ia az igazságosságért való harccal. Az igazságosság és a béke ugyanis egym ástól elválaszt­ h a ta tla n fogalm ak. A fegyverkezés hallatlan költségei gy ak o rta m ár napjainkban m eghiúsítják a legegysze­ rű b b problém ák m egoldását is a fejlődő világ orszá­ gaiban, ahol is napirenden van az éhhalál és a járvány, a p énzt pedig olyan biztonsági rendszerek kiépítésére fordítják, amelyek végső soron a biztonsággal homlokegyenest ellentétesek. Az Isten Jézus K risztusban, kereszthalált szenve­ d e tt és feltám ad o tt U runkban az életről m agasztos igenlő k in y ilatk o ztatást te tt. E zért mi az Ő nevében egyértelm ű nem et m ondunk a béke kikényszerítésé­ nek olyan rendszereire, am elyek igazságtalanságot, az egész világra kiterjedő éhínséget, a te re m te tt világ m értéktelen kizsákm ányolását eredm ényezik és végül töm eggyilkossághoz vezethetnek. E zért kell nem et m ondanunk a töm eggyilkos fegyverek gyártására, fölhalm ozására és bevetésére és követelnünk m inden atom fegyverkísérlet azonnali b etiltását. Sürgetően hívjuk fel a világ minden illetékesét, hogy fá ra d h atatlan u l törekedjenek olyan új intézkedések kim unkálására, am elyek a béke és igazságosság ügyét tárgyalások ú tjá n tám o g atják . Az ilyen célú meg nem szokott vagy egyoldalú lépéseket a m agunk részéről örömmel nyugtázzuk és helyeseljük. R em énykedve bízunk abban, hogy a bécsi H elsinki utókonferencia tárgyalásain v alam int G orbacsov fő titk á r és R eagan elnök reykjavik-i csúcstalálkozóján rövidesen ko n st­ ru k tív intézkedések születnek, és ezért buzgón im ádkozunk. T u d ju k : ezzel Jézus K risztus m u nkatársaivá válunk az életet fenyegető n ehézségek leküzdésében, am elyek szem m elláthatóan jelzik, hogy: „a te re m te tt világ sóvárogva v árja az Isten fiainak m egjelenését” (Róm a 8,19). Im áink és ak tív közrem űködésünk egyaránt szükségesek ahhoz, hogy a világ e lő tt ta n ú sítsu k : m i Jézus tan ítv á n y a i vagyunk.

LEVÉL A REFORMÁTUS VILÁGSZÖVETSÉG TAGEGYHÁZAIHOZ 1. A R eform átus Világszövetség közép-európai, ki­ sebbségben élő tag egyházainak képviselői testv éri köszöntésünket k ü ld jü k szerte a világon élő tagegy­ házakhoz, M agyarországról. 2. A R eform átus Világszövetség kezdem ényezésére ez év október 6 —10 közö tt — tö rtén elm ü n k során első ízben — konferenciát ta r to ttu n k K ecskem éten, ahol m e g v ita ttu k egyházaink helyzetét. A konferen­ cia kezdem ényezéséért köszönetünket n y ilv án ítju k a R eform átus V ilágszövetségnek, a m egrendezésért pedig a vendéglátó M agyarországi R eform átus E gy­ háznak. Megbeszéléseink eredm ényeként tö b b doku­ m en tu m szü letett, am elyeket testv érein k tájék o zta­ tásá ra levelünkhöz m ellékelten m egküldünk. (Kom ­ m üniké a konferenciáról; levél dr. A llan Boesakhoz,

378

az RVSZ elnökéhez; nyilatkozat az igazságosság, a béke és a te re m te tt világ összefüggéseiről.) 3. Megbeszéléseink alapjául a R eform átus Világ­ szövetség által kiado tt „Lesztek nékem tan ú im ” című dokum entum ot választo ttu k , s ennek m egálla­ p ítá sa it összevetettük a közép-európai térségben élő kisebbségi egyházak tap asztalataiv al. E z t szolgál­ tá k azok a részletes beszámolók, am elyeket ezen egy­ h ázak képviselői tá rta k konferenciánk elé. 4. Az eleven és sok új információban gazdag meg­ beszélések során egyebek között a következőket álla­ p íto ttu k meg: a) Isten bennünket különleges helyzetben h ív o tt el evangélium ának szolgálatára: országainkban más keresztyén felekezetek m ellett élve, kisebbségi hely­

zetben, sok esetben a legkisebb m inoritásban kell a Jézus K risztusról szóló bizonyságtétel szav át h a lla t­ nunk. Ez azonban sem m iképpen nem te h e t benn ü n k et re­ zignálttá, és nem ta r th a t bennünket vissza abban, hogy a rendelkezésünkre álló m inden lehetőséget fel­ használjuk az Ige hirdetésére, az egyházon belüli és az azon kívüli keresztyén szolgálatra. Ezen túlm enően azt is az Istentől reánk ru h á z o tt feladatn ak ta rtju k , hogy az Ő szövetségéből m e rített erőnkkel népeink, országaink jövőjét, az egész em be­ riség békéjét is előm ozdítsuk. Nem tag ad v a meg ezen­ közben azt az alapot, am i erőt ad nekünk mindehhez, hűen ragaszkodva egyházaink azon hagyom ányához, m ely szerint kezdettől fogva h o zzájárultak országaink kulturális és társad alm i életéhez. M eglátásunk szerint m ind a kisebbségi, m ind pedig a többségben élő egyházaknak az a hivatása, hogy tanúbizonyságot tegyenek K risztusról sajátos hely­ zetükben, és hűségesen éljenek az abból adódó lehető­ ségekkel. M inden egyház rem énysége csak K risztus ígéretére épülhet. b) Kisebbségi életünkben nap m int nap m egtapasz­ ta lju k Isten m egtartó és erősítő kegyelm ét. Minden meglévő gondunk m ellett érezzük a helyzetünkből adódó lehetőségeket is: a meleg em beri, hitbeli közös­ ség kohéziós erejét, az egym ás felé n y ú jto tt segítő kezek áldásait, az evangélium i bizonyságtétel fris­ sességét, v alam int a hitvalló egyházzá válás vala­ m ennyi áldását. Ez éltet bennünket. M indam ellett ta g a d h a ta tla n , hogy kisebbségi helyzetünkből súlyos problém ák is fakadnak. V annak olyan kisebbségi egyházak, am elyeknek olykor kifejezetten a léte válik kérdésessé. c) U gyanakkor azonban azt is világosan kell lát­ nunk, hogy a változó társad alm i körülm ények erő­ síthetik vagy éppen gyengíthetik a kisebbségi egyhá­ zak bizonyságtételének h an g ját. Egyfelől: vannak olyan változások, am elyek felébresztik az egyházak szunnyadó bizonyságtételét, olyan szolgálatra ösz­ tönözve őket, am ely m egújítja bizonyságtételüket. Másfelől azonban: a társad alm i változások olyany­ n y ira akadályozhatják a kisebbségi egyházak bizony­ ságtételét, hogy ennek eredm ényeként visszahúzód­ nak a való élettől és inkább tradícióik ápolásába mene­ külnek, sem m int az élő evangélium ot hirdetnék.

d ) A kisebbségi helyzet érzékennyé teszi egyházain­ k a t az ökum enikus életben ta p a sztalh a tó ellentm on­ dásokra, pl. h a az ökum enikus a k tiv itá s nem a gyüle­ kezetek életében gyökerezik, h a az egyházak nem zeti szintű kapcsolatait nem form álja az ökum enikus moz­ galom olyan m értékben, m int azok nem zetközi szintű kapcsolatait. Ü gy látju k te h á t, hogy az ökum enizm us értéke a ttó l függ, hogy a helyi gyülekezetekben mi valósul meg az ökum enikus törekvésekből. Az öku­ m enikus életben az t is ellentm ondásosnak ta rtju k , h a a többségi egyházak elfeledkeznek a kisebbségben élőkről, vagy gyám kodva kív án n ak azoknak segítséget n y ú jtan i. e) K ifejeződött konferenciánkon a résztvevő ki­ sebbségi egyházak azon vágya, hogy m egerősítsék a felekezeti családhoz és az egyetem es egyházhoz való kapcsolatukat. M indam ellett, hogy ennek érde­ kében mi fo lytatni k ívánjuk az ilyen jellegű kapcso­ lat-keresésünket, kérjük a tagegyházakat, hogy szen­ teljenek több figyelm et a közép-európai kisebbségi egyházakkal való kapcsolataik elm élyítésére, illetve ahol nincs, ann ak m egterem tésére. Isten m inden bi­ zonnyal m egáldja közös szolgálatunkat, am ely jó gyüm ölcsöket terem m ajd valam ennyi reform átus egyházban és a R eform átus Világszövetségnek az egész világra kiterjedő m u n k ájáb an is. 5. S aját helyzetünket felmérve, látv a helyzetünk kísértéseit, ám ugyanakkor a kisebbségi voltunkban rejlő lehetőségeket is, szolidaritásunkat kívánjuk ki­ fejezni a világ más részein élő kisebbségi reform átus egyházakkal is. K ifejezzük azon kívánságunkat, hogy konferenciánk jó tap a sz ta la tai alapján a R eform átus Világszövetség kezdem ényezzen m ás régiókban is hasonló jellegű találkozót, ily módon is erősítve a ki­ sebbségben élő tagegyházak érdekében végzett, oly­ annyira szükséges m u n k áját. 6. Úgy ítéljük meg, hogy a jövőben nagyobb hang­ súlyt kell ten n ü n k a reform átus egyházak hitvallá­ sos örökségének ápolására és a reform átus egyházak egym ás közötti kapcsolatainak erősítésére. Ezenköz­ ben azonban nem szabad szem elől téveszteni, hogy a reform átus hitvallásos örökségnek szerves része az ökum enikus n yitottság. K érjük és sürgetjük a Refor­ m átus Világszövetséget, hogy e felismerések jegyében erősítse és szélesítse tevékenységét.

Marxisták és keresztyének Barth Károlyról Sárospatak, az ősi Kollégium k ö n y v tárterm e folyó évi szeptem ber 26—27-én egy m inden valószínűség szerint a világon egyedülálló tudom ányos ülésszak­ nak a d o tt o tth o n t. M arxista valláskutatók és protes­ tán s teológiai professzorok részvételével, előadásaival em lékeztek meg a század kétség nélkül egyik legna­ gyobb teológusa Barth K ároly születésének 100. év­ fordulójáról. A tudom ányos ülésszakot a sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskola, a Tiszáninneni R eform átus E gyházkerület Tudom ányos G yűjtem ényei, a T IT Borsod-A baúj-Zem plén Megyei Szervezete és a H azafi­ as N épfront Sárospatak-városi B izottsága szervezte. A Tudom ányos ülésszak kezdetén dr. Földy Ferenc, a Comenius T anítóképző Főiskola főigazgatója a d o tt fogadást a rendező szervek képviselői és az előadók részére és ezen ism ertette Köpeczi Béla művelődési m iniszter tá v ira tá t, am elyben kifejezte jókívánságait

a tudom ányos ülésszak képviselőinek, hasznos és eredm ényes m u n k át k ív án t nekik. Az ülésszakot dr. Kovács Géza, a T IT országos tit­ kára n y ito tta meg. Szólt arról, hogy a nagy teológust, B a rth K árolyt szociális beállítottságú gondolkodó­ ként, a szociáldem okrata p ártn ak korán, a század tízes éveiben tag jak én t, harcos antifasisztaként a nem keresztyén em berek is sokra értékelik. E nnek bizony­ sága ez a tudom ányos ülésszak is, am elyet a sárospa­ tak i Comenius Főiskola kezdem ényezett. Megemléke­ ze tt B arth K ároly szerepéről a hazai reform átus egy­ ház és a m agyar állam között k ö tö tt megegyezés létre­ jöttében és idézte B arth K ároly 1948 nyarán írt nyílt levelének azt a részletét, am elyben a m egkötendő egyezm ény m egvalósulásában p éldam utató cseleke­ d etet lá to tt K elet és N yugat egyházai szám ára egy­ arán t. A tudom ányos ülésszakot azzal a gondolattal n y ito tta meg, hogy az szervesen beleilleszkedik a

379

m arx isták és a keresztyének gyümölcsöző hazai e g y ü tt­ m űködésébe. A tudom ányos ülésszakot a Tiszáninneni Refor­ m átu s E gyházkerület G yűjtem ényei nevében K ürti László tiszáninneni püspök köszöntötte. Beszédében kiem elte a z t a té n y t, hogy B a rth K ároly m in t a század legkiem elkedőbb reform átus teológusa h atással volt szinte m inden keresztyén felekezet teológiájára. M agától értető d ő te h á t — m o n d o tta a püspök —, hogy egyházi részről gondolnak B a rth K ároly szüle­ tésének 100. évfordulójára. A nnál fontosabb viszont, hogy ennek a tudom ányos ülésszaknak a gondolatát éppen m arx ista részről kezdem ényezték. E redm ényes m u n k á t kíván az ülésszaknak. Az első előadó K ónya Istv á n , a filozófiai tudom á­ nyok doktora, a debreceni K ossu th Lajos T udom ány­ egyetem m arx ista tanszékvezetője volt, aki „Barth Károly történet-politikai jelentősége” cím en ta r to tt előadást. Az előadás végigelemezte B a rth K ároly teológiájának h a tá s á t úgy, ahogyan az k ib ontakozott K olozsvár, Sárospatak, P á p a és D ebrecen teológiai főiskoláin. M egállapította, m iszerint an nak, hogy a b a rth i teológia sohasem ta lá lk o z h a to tt a m agyaror­ szági reform átus egyház felső vezetésének az állás­ p o n tjáv al, am it akkor Ravasz László képviselt, első­ sorban politikai oka volt. Az előadás viszont végig­ vezette, ad ato k k al is bőségesen alátám asztva, B a rth K ároly h a tá sá n a k politikai szem pontból pozitív jelentőségét. E bben is külön h an g sú ly t t e t t B a rth K ároly m a g a ta rtá sán a k jelentőségére a reform átus egyház és a m agyar állam k ö zö tt k ö tö tt megegyezés létrejöttében. A következő előadó dr. Kocsis E lem ér debreceni teológiai professzor volt, aki „Barth Károly teológia­ történeti jelentősége” címen ta r t o t t előadást. Vízválasz­ tó n a k nevezte a b a rth i teológiát, am ely u tá n csak vele v agy ellene lehet teológizálni. R észletesen ism ertette az előadás a 19. század n ém et p ro testán s teológiáját, am elyet egyfelől a liberalizm us, másfelől különösen Schleiermacher teológiai ta n ítá sa i h a tá ro z ta k meg. Ezzel a teológiai örökséggel szak íto tt B a rth K ároly, — és vele e g y ü tt sok fiatal, de később kom oly hír­ névre szert te t t teológus-társa — a század m ásodik— h arm ad ik évtizedében. E n n ek a szakításnak köszön­ h e tjü k azt az új, leginkább az „Ige-teológiaként” ism ert teológiai irán y zato t, am it a legteljesebben B a rthK ároly 13 kötetes „K irchliche D ogm atik” című m űve reprezentál. Az előadó arról is m egem lékezett, hogy m agában a b a rth i teológiában is v o ltak fordu­ latok. E gyik ilyen fo rdulatnak a bizonysága B arth n ak az 1956-ban m egjelent „D ie M enschlichkeit G ottes” című kisterjedelm ű, de annál, lényegesebb ta rta lm ú füzete. Dr. Jánossy Im re debreceni teológiai professzor „ Barth Károly politikai teológiája” címen ism ertette a tém áv al kapcsolatos és m ár eddig p u b lik ált k u ta tá ­ sainak az eredm ényét. E zek a tan u lm án y o k L apunk hasábjain jelentek meg. M ajd felvetette azt a kérdést, hogy m ilyen m ódon lehetne to v áb b h alad n i B a rth K áro ly politikai teológiája részletesebb, alaposabb és teljesebb feldolgozásában. Az előadás erre nézve a k u ta tá s szám ára három k érdéskört n ev ezett meg: 1. E l kellene m élyíteni a teória és a praxis egyezésé­ nek a felderítését B a rth K ároly életének m inden sza­ k aszára nézve. 2. Fel kellene deríteni részletesen és alaposan azt, hogy milyen okok m ia tt v o lt — első­ sorban a 70-es években — nem csak tartó zk odás, h a­ nem itt- o tt b o tránkozás is B a rth K ároly akkor ki­ dolgozni és felderíteni k ezd ett politikai tan ításaiv al szem ben, főleg a n y u g ati pro testán s teológiai és egyházi

380

körökben. 3. Mindebbe hogyan illeszkedik bele az a néh án y n y ilatkozat, am iket m aga B a rth K ároly te tt politikai m ag atartásáv al kapcsolatban több ízben is nem sokkal a halála előtt. — Az előadó vélem énye szerint ezeknek a kérdéseknek a részletes feldolgozása nagym értékben vinné előre B a rth K ároly politikai teológiájának a m egértését. A következő előadó Poór József, a filozófiai tudo­ m ányok doktora, a debreceni A grártudom ányi Egye­ tem m arx ista tanszékének a vezetője volt, aki „Barth Károly és a szolgálat-teológia” címen elsősorban B a rth K ároly h a tá sá t elem ezte a szolgáló egyház teológiájá­ n ak kialakulása szem pontjából. E bben az összefüg­ gésben m egállapította, hogy a szolgáló egyház teoló­ giája olyan értelem ben feltétlenül post b a rth iánus teológia, hogy messze tú llé p e tt a b arth i teológia h a tá ­ rain. Túl kellett lepnie azért, hogy m egértse és fel­ dolgozza elsősorban azokat a szociáletikai problém á­ k a t, amelyek az épülő szocialista társadalom ban a ke­ resztyén egyház szám ára m egoldandó feladatként jelentkeznek. Az előadó egy m ásik lényeges m egálla­ p ítá sa volt, am ikor arról beszélt, hogy m ind a protes­ tá n s egyházak, m ind azok a profán intézm ények és szervezetek, am elyek elősegítik az elméleti párbeszéd to v áb b fo ly tatását, jó ügy szolgálatára vállalkoznak. „F elism ertük ugyanis, hogy a hívő em bereknek — így az egyházaknak is — m o n d o tta — igen jelentés társadalm i feladataik van n ak és lesznek az új társa ­ dalm i viszonyok kialakításának-fejlesztésének a fo­ lyam atában. Az elm életi kérdések kölcsönös m egvita­ tá sa nem lehet rövid tá v ú feladatunk, hanem csakis hosszú táv la to k ra szóló és egyre gazdagabb tartalo m ­ m al bíró m u nkának kell azt tek in ten ü n k .” A következő előadást Lendvai L . Ferenc, a filozó­ fia tudom ányok k an d id átu sa, a budapesti E ötvös L oránd T udom ányegyetem m arxista docense „ M o­ dern áramlatok a magyar protestantizmusban” címmel ta rto tta . Az előadás főleg a „m odernség” filozófiai és szociológiai problém áit fejtegette a rra tek in tettel, hogy mindig csak az tek in th ető m odernnek, am i a kor színvonalának, szellemének megfelel. Olykor még a konzervativizm usnak is lehet olyan hagyom ánya, am it érdem es őrizni, m ert az egybeesik a kor előreha­ ladó szellemével. H a helyesen értékeljük B a rth K á­ roly teológiáját, az ilyen értelem ben feltétlenül haladó volt. A következő előadó dr. Prőhle K ároly budapesti evangélikus teológiai professzor volt, aki „Barth K á ­ roly hatása a hazai evangélikus teológiára” címen arról szólt — és ezt számos példával is igazolta —, hogy ez a h a tá s csak rendkívül kivételes esetekben volt közvet­ len, általánosságban inkább közvetett volt, — és ak­ k o r is inkább a korai, k ritik ai hangvételű B a rth h a to tt a m agyarországi evangélikus teológiára. A tudom ányos ülésszak utolsó előadásában dr. Bar­ cza József reform átus kutatóprofesszor és dr. Egri K ároly sárospataki m arxista docens — a tudom ányos ülésszak szervezője — egy-egy közös című előadásban „Barth Károly és a sárospataki főiskola eszmevilága” címen párhuzam osan arról szóltak, hogy milyen h atá s­ sal volt a barth i teológia a sárospataki főiskola ta n ító ­ nevelő m unkájára. Az első előadás részletesen — a főiskola levéltárában feltá rt adatok alapján — ismer­ te tte , hogy milyen körülm ények között választo tták B a rth K árolyt m ár 1931-ben a főiskola tiszteletbeli ta n áráv á . Érdekes, meglepően új a d a ta volt az elő­ adásnak az is, hogy B a rth K ároly az a la tt a néhány nap alatt, am ikor a hitleri N ém etországban m ár el­ vesztette professzori k a te d rá já t, de még nem k a p ta meg a m eghívást Baselbe, a rra is gondolt, hogy a tb .

ta n á ri tisztsége alap ján eljön ta n á rn a k S árospatakra. A m ásik előadás — szintén részletes ad ato k alapján — azt elem ezte, hogy hogyan h a to tt B a rth K ároly teológiája tö b b sárospataki professzor m u n k ájára. K ónya Istv á n professzor, aki a záróülést v ezette, m egállap íto tta zárszavában, hogy a B a rth K áro ly születésének 100. évfordulóján ren d ezett tu d o m ányos ülésszak m éltó volt Sárospatak szelleméhez, m ert ab b an nyilvánvalóvá le tt a genius loci sokszínűsége. „M iközben B a rth K ároly em lékének áld o ztu n k — m o n d o tta —, lényegében a m agunk ügyéről: a m arxis­ tá k és a keresztyének együttm űködéséről tá rg y a ltu n k . A színvonalas v iták b an to v áb b lép tü n k a m a rx is ta — keresztyén párbeszéd ú tjá n , — és m indezt úgy te ttü k ,

hogy az egym ás irá n t való tolerancia és tisztelet növe­ k e d e tt bennünk.” Úgy vélem, hogy az előbb ism ertetett és az elnöki zárszóban elhangzott értékelésnek valóban igaza v an : a m arxistáknak és a keresztyéneknek ez a közös ösz­ szejövetele a B a rth centenárium on nem csak a rra a d o tt alkalm at, hogy eg y ü tt em lékezzünk meg évszá­ zadunknak erről a nagy teológusáról, de arra is, hogy ta n ítá sa eligazítson bennünket azokban a kérdések­ ben, am ik társad alm u n k életében közös felelősségün­ k e t és együttes cselekvésünket kívánják, E nnek a m aga n em ében kétségtelenül egyedülálló megemléke­ zésnek pontosan ebben van a legnagyobb jelentősége. Jánossy Imre

KULTURÁLIS KRÓNIKA Nostra res agitur A könyv kicsi, papírb o rítású cím­ lapján egy szuterénablak elő tt k ét já ték b a b a . Az egyiknek félkarja hiányzik, m ellette hever, a m ásik keze ügyében — játékkészletből való — injekcióstű. A belső cím­ oldalon csak a kiadó neve, évszám nélkül, a cím lap háto ld alán a copy right jelzés m ellett: 1986. Az Előszó kelte: 1986. február 18. (Szerző: Vitányi Iván). Az én példányom on, am a belső cím lapon a könyv egyik író ján ak ajánlása, a keltezés a meg­ jelenés pontos d átu m a: 1986. 08. 15. Az utolsó szövegoldalon (m ár csak a kolofon következik) Utószó helyett a szerzők búcsúsora: „ . . . ered­ m ényesen csak az ellen küzdhetünk, am it m egism erünk, am it m egér­ tü n k ” — és keltezés: Budapest, 1979—1980. Szépítésnek tetszik, am ikor a könyvkiadásról szólván átfutást em­ legetnek, értve ezen a kézirat el­ készülte és leadása, és a megjele­ nés közötti időt: tö bbnyire lassú ez a futás, inkább csak döcögés, ko­ cogás, jogging, a divatos szóval. De az á tfu tá s ilyen sokáig ritk á n ta rt, itt alighanem helybenfutás ik ta tó d o tt közbe. Tegyek úgy, m in th a nem tu d n á m ? Nem. Minek titkolóddzam ? Boros Istv á n és Vér­ tessy P é te r k ö n y v ét én még kézirat­ b an olvastam . V alahol u ta t vesz­ te ttü n k , idézhették volna akkori­ ban a szerzők, kéziratu k elakadt, én segítő szándékkal kértem el a m ásodpéldányt, próbálkoztam is ez­ zel-azzal, eredm énytelenül. E nnek ö t éve m ár. N em a kézirat, nem is a kiadói hajlandóság v á lto z o tt meg időközben, hogy végülis, végre kap­ h a tó és elolvasható a könyv. A könyv, am elyben egyébként még

sok m ás keltezés is olvasható, szak­ folyóiratok idézésekor, hivatalos ál­ lásfoglalások a la tt: term észetesen korábbiak, m in t a kézirat dátum a. M agyarán: nem lehet azt m ondani, hogy a könyv tém ája ism eretlen volt, am ikor íródott. M iért nem je­ len t h á t meg azonnal, ak k o r? M ert nem m indenki tu d ta — vagy ha tu d ta is, nem v e tte tudom ásul —, hogy „eredm ényesen csak az ellen kü zd h etü n k, am it megism erünk, am it m egértünk” . A karto n-borító belső oldalán a szerzők fényképe, nevük a la tt a születési évük: 1953, 1951, és egy rövid vallom ás: „A Magyar Nem ­ zet m u n k atársai vagyunk. A rra p ró b áltak ta n íta n i bennünket, hogy az életet úgy nézzük, ahogy mások látn i szeretnék. Mi viszont a m aguk valóságában akarjuk leírni a dolgo­ kat. A m agyarországi kábítószer­ fogyasztásról is” . E szerint a kicsi k ö te t keltős ism eretet ad, kettős m egértést igényel. Maga a tém a az egyik, a kábítószerezés (vele e g y ü tt a kábítószerezők) — a m ásik pedig az igazság kim ondásának lehető­ sége, kötelessége, az hogy az átfutás olykor gátfutás inkább. M iért az, kinek mi a felelőssége etek in tet­ ben — szám om ra egyenrangú m on­ danivaló a főtém ával. H a ugyan nem nyugtalanítóbb. A szerzői vallom ás engem személy szerint is felelősségvállalásra kész­ te t. M agam is a M agyar N em zet m u n k atársa vagyok. E gy em beröltő­ vel idősebb a szerzőknél. Igaz a ne­ kem szóló ajánlás: „ B a rá ti — és ta ­ n ítv á n y i” — szeretettel” . . . H a nem idegenkednék a szótól, m ert m ár oly sokszor éltek vissza vele, te tté k fellengzőssé, nagyképűvé s iga­

zán nem szeretnék ebbe a látsza tb a keveredni, h a te h á t nem idegen­ kednék a szótól, azt írnám : Boros Istv á n és V értessy P éte r tanítványom vo lt csakugyan (éppen az a nyug ta­ lanító kérdés, hogy csak m últidő­ ben írhatnám -e ezt, vagy jelenidő­ ben is?). A m unka rendje úgy hozta, hogy m ellettem , velem dol­ gozott hosszabb-rövidebb ideig m ind a k e ttő . Önvizsgálatra kényszerü­ lök: én is arra próbáltam -e ta n ítan i őket, hogy az életet úgy nézzék, ahogy m ások látn i szeretnék? Ma­ gánügy, m ondhatná bárki. Lelki­ ism ereti kérdés, m ondom én, és nem csak az enyém . Nem kérek elnézést te h á t, hogy erre vissza­ visszatérek m ajd, kerete s ágya lesz m ondókám nak. Rem élem kiderül, m iért. Ideje a könyvről beszélnem, b ár té m á já t m ár sejteni, sőt tu d n i lehet az ajánló vallom ás záróm ondatá­ ból: „A m agyarországi kábítószer­ fogyasztásról” szól a Narkó-blues, Boros Istv án és V értessy P éter könyve. Miképpen dolgoztak együ tt, nem tudom , nem kérdeztem ; m int rendszeres olvasójuk, olykor ráis­ m erni vélek egyikük vagy m ásikuk stílusára, de azt hiszem, ez igazán lényegtelen. Fontosabb, hogy a könyv m ű faját m eghatározzam . R i­ p o rtn ak vélni első tek in tetre, de szívesen tenném hozzá: regény (is) ez; s nem azért e bővítés, m ert az egyik újságírói m unka, a m ásik írói, s ez utóbbinak — okkal, ok nélkül — nagyobb a rangja. A szer­ kezet olyan, m in t a regényeké. E gym ásba fonódó szálak, esemé­ nyeké, cselekményé, jól jellem zett szereplők. V alóban élők, írnám , ha m in d járt az első fejezet nem egy

381

tem etés leírása volna. Sinka G ábort te m e ti H o rv á th Géza reform átus lelkipásztor (a neveket, azt hiszem valam en n y it, a szerzők m egváltoz­ ta ttá k ). A tem etés ideje 1980. m áju s 14-e, délelőtt tíz óra. Do­ k u m en tu m ez, hiteles — és mégis regény, nem azért, m ert írói kép­ zelet szülte, hanem m ert írói igé­ nyességgel v an m egírva. A könyv m aga v oltaképp e tem etés előz­ m ényei, a szerzők törekvése, hogy egy társadalm i jelenséget (egyet? . . . ) m egism erjenek és m egértsenek, s az tá n m ásokkal is m egism ertesse­ nek és m egértessenek, hogy küzdeni lehessen ellene. A cím kötőjellel egybekapcsolt k é t idegen szava-szótöve közül az első aligha szorul m agyarázatra. N arkó: ism ert a szó, a narkós és a narkózis alakból is; e legutóbbi ugyan az orvoslás m űszava, m a­ gyarul a lta tá sn a k m ondják. E gyik­ m ásik kábítószer — hiszen a narkó ezt jelenti — használatos ugyan gyógyszerként is, term észetesen m ás adagolásban. Legism ertebb közülük a m orfium , am elyet azonban az or­ vostudom ány m integy végső esz­ köz g y a n á n t alkalm az, az exitust — m agyarán a h alált — megelőző szakaszában ném ely betegségnek, elsősorban a rákoknak. (Ism eretes a szó narkomán alak ja is, ami nem egyszerűen kábítószerest jelent, ha­ nem hozzá kötődőt.) A cím -együttes m ásodik tag ja alighanem a fiatalab­ b a k körében ism ert. Blues = (a Ze­ nei zseblexikon szerint) „1910 körül fe ltű n t néger dalstílus, a spirituálé u tódja. A blues-dallam tö bbnyire 4/4 ütem ű és panaszos, m elanko­ likus jellegű” . A laposabb m agyará­ z a to t olvashatni (a Brockhaus— R iem ann) Zenei lexikonban. E könyv szerint (amely nem ta r tja a bluest a spirituálé utódjának) e dalform a az afro-ázsiai folklór legjelentősebb énekes alakja, benne — m int álta ­ lában az é szak-m aerikai népzené­ ben — az afrikai és az európai zene elemei ötvöződnek. Maga a kifeje­ zés valószínűleg a blue szóból szár­ m azik, am elynek jelentése az am e­ rikai zsargonban: rosszkedv, szo­ m orúság. Elégikus riportregénynek is m ond­ h atn ám te h á t e könyvet. Fölépítése, m in t em lítettem , a kezdetül leírt tem etés előzm ényeinek föltárása, „esettan u lm án y o k ” sora, am elyek­ ben visszatérő m otívum Sinka G ábor jellemzése és sorsa, családi, b aráti, egyetem i viszonyai, kapcsolatai, ku­ darcai, s m ellette olyan helyszínek és személyek bem u tatása, akik e — divatos szóval — deviáns típus életét jellemzően környezik. J ó ­ m agam az ö t évvel ezelőtti elol­

382

vasáskor meglepve ism ertem föl H o rv á th Gézát, vagy — például — K álm án t, ezt az aluljáró-filozófust, vagy éppenséggel aluljáró-prófétát, aki egyidőben az otthonom -közeli aluljáró jában posztolt, s a k it — m agam is előítélettel viseltetvén a külsőre inkább riasztó em berrel szemben — rendszerint ívben kike­ rültem . R östellkedve tu d ta m meg a könyvből, hogy a próféta kife­ jezés az ő eseteben szinte misszio­ n á riu st jelez, olyasvalakit, akihez bizalom m al fordultak. Azok aki­ k e t m ások kikerültek, elűztek. S ő b aráti tanáccsal ó v ta a tan ácstala­ nul vergődőket. V ajon hol lehet m ost, k érdezem lelkifurdalással, hi­ szen nagyjából azóta nem találko­ zom vele, am ióta a kéziratot olvas­ tam . Nem szereplője ugyan a könyv­ nek, de a szerzők idézik egy dalszö­ vegét Hobónak (ő ezen a néven sze­ repel), a k it riad tan néztem , ha néz­ tem a képernyőn m indaddig, amíg meg nem ism ertem személyesen is és egy rövid beszélgetésben meg nem tu d ta m róla (tőle), hogy egy bizonyos rétegével a fiataloknak ő nagyon is tud ato san foglalkozik, e tém ából disszertált, a m aga m ódján m egpróbál törődni azokkal, akik­ kel más nem törődik. E gy múlófélben lévő nemzedék tag jak én t, megvallom, idegenkedem a fésületlen, s m osdatlan — min­ denesetre annak látszó — fiatalok­ tól, nem szeretem hangoskodásukat, kihívó m ag atartásu k at, közhelyek­ ből építkező szövegeiket. (E sorok írása idején m u ta tta be a budapesti K ato n a József Színház Spiró György megrázó d rám áját, a Csirkefejet; még nem láttam , csak olvastam ; ez a m inden bizonnyal nagy viha­ ro k at kavaró mű erről az under­ ground-rétegről szól, am ely kép­ telen kifejezni azt, am i benne van, am ely réteg tag jaira nehezen m ond­ h ató a gondolkodás vagy érzelem szó, pedig talán vannak gondola­ taik és érzéseik, de ha nincsenek, nem, vagy nem csak ők az okai. A drám a szövete az ő szövegük — beszédnek aligha m ondható.) Iga­ zuk van bizonyára m indazoknak, akik szerint e szu b k u ltú rát nem szidni kell, hanem tenni é rtü k vala­ m it s ennek föltétele a bizalom föl­ keltése — és ez, sajnos, külső ténye­ zőkkel is jár. Jólöltözötten nem lehet hozzájuk férkőzni. Mi h ibát k ö v etett el a mi nemze­ dékünk, idősebbeké am elyeket még akkor is vállalnunk kell, ha sze­ mély szerint talán nem voltunk ré­ szesei e hibáknak, sőt, m eglehet: áldozatai leh ettü n k ? Szíven ü t a m ottó tárgyilagos m egállapítása: „A rra p róbáltak tan ítan i bennünket,

hogy az életet úgy nézzük, ahogy m ások látn i szeretnék” . Az én nem ­ zedékem et ta lá n nem is csak pró­ b á ltá k erre tan ítan i, hanem meg is ta n íto ttá k ? É s ráadásul mi még ezt to vább is ak a rtu k örökíteni? V itat­ kozhatnék is, h a valaki nem ta r­ ta n á m entegetődzésnek. H a m ost ezek a fiatalabbak „ a m aguk való­ ságában ak arják leírni a dolgokat” , akkor ezt azért is teszik, m ert né­ m elyikünktől gyakran h a llh a ttá k idézni B abitsot („V étkesek közt cinkos, aki ném a” ) és Illyést („Növe­ li, ki elfödi a b a jt” ), igaz, ta n ú i lehettek vívódásainknak is, hogy úgy tegyünk eleget e lelkiism ereti kötelességünknek, hogy az csak­ ugyan használhasson, m ások meg­ világosodását segítse. N em akarom én a világért sem elv itatni az ő nemzedéküktől, hogy a m aguk belső parancsának (is) engedelm eskednek, még azt sem, hogy okultak a mi nem zedékünk (rossz) példáiból. K ö­ rü lö ttü n k sokat és gyak ran válto­ z o tt az idő, változtunk benne mi m agunk is. Tépelődve teszem föl m agam nak a kérdést: van-e egyál­ ta lán m i nem zedékünk? Igaz-e hogy mi „félszavakból is é rtjü k egy­ m ást” ? Nem jártu k -e mi m ind a m agunk külön-külön ú tjá t, néha éppenséggel tragikus ú tjá t, nem szóródtunk-e széjjel, nem húzód­ tunk-e csigaházakba, tévedésein­ ket fölism ertük-e és k ija v íto ttu k (kijavítani igyekeztünk)-e, vagy in­ kább teté ztü k őket? H a vannak a jóval fiatalabb nem zedékben félre­ csúszott életek, m in t a könyvünk­ béli Sinka Gáboré, ha oly sokan vannak, m int Spiró d rám áján ak fiataljai, akik kom m unikáció-képte­ lenek — nem mi állítottuk-e félre a v áltót, am erre kisiklottak életek, s nem inkább mi bizonyultunk kom m unikációra képtelennek, az ő értetlenségük nem a m iénknek a következm énye-e? Semmiképpen sem szeretnék álta­ lánosítani, hiszen nekem is fájna, ha olyanok (személyek? tulajdon­ ságok? cselekvések? m ulasztások?) közé sorolnák az én életem et és tö r­ ténetem et, akikkel vagy am ikkel nem szívesen vállalnám a közösséget. A fiatalabb nem zedék(ek)nek is több arca, több jellege van. Lám, e könyv szerzői ki ak arják m ondani az igazságot, hogy a baj ellen ered­ ményesen lehessen küzdeni; nem hivatkoznak Illyésre, de eleget tesz­ nek Illyés igényének. Megkeresték Sinka G ábort, m egkeresték a csa­ ládját, keresték a b a rátait, a felesé­ gét, az őhozzá hasonlókat, megkeres­ ték K álm ánt és H o rv áth Gézát, s idézik H obót. Talán nem érdekte­ len, ha — kedvébresztőül — én is

idejegyzem a d a lt (vagy dalszöve­ gyok” nemzedéke ugyan nem hiába énekli-e, hogy „nem vagyok” — s get?): aki ismeri H obó d alát, vagy aki K i vagyok én? megveszi és elolvassa a NarkóN em vagyok büdös, bluest, benne a dal teljes szövegét, nem vagyok édes m egdöbbenhet, m ilyen változatos nem vagyok dühös és bőséges a fölsorolás a „nem va­ nem vagyok éhes gyok” u tá n ! nem vagyok puha E z a könyv irodalm i színvonalú, nem vagyok kemény olvasm ányos (a szó jó értelm ében) nem vagyok gazdag és m indenekelőtt hiteles ábrázolata és nem vagyok szegény. a társadalom egy betegségének, szá­ mos betegének. O lvastán megismer­ H osszú a vers, ugrom az idézésben. k ed h et az em ber egy olyan réteg­ gel, egy olyan valósággal, am elyet N em vagyok m unkás különben ívben kikerül. Fontos is­ nem vagyok paraszt m eret ez, nem csak a m egértést nem vagyok digó segíti, hanem a cselekvést is, még nem vagyok szakadt h a a társadalm i m unkam egosztás­ nem vagyok sovány ban vállalt vagy k a p o tt vagy ke­ és nem vagyok dagadt re se tt szerepünk szerint nem kell nem vagyok szolga is foglalkoznunk közvetlenül e be­ és nem vagyok szabad, nem én. tegseggel, e betegekkel. Hiszen itt K i vagyok én? A m íg a világban a társadalom rajza — nem gúnyrajza! folyik a vér — láth ató , olyan rajzolat, am ely a mondd, k it érdekel, hogy társadalm i valóságot nem szépítve, k i vagyok én? az összefüggéseket is érzékelteti. S K érem , ne m ondjuk azonnal, hogy ezért, éppen ezért nem csak a könyv­ ez hatásv ad ászat, a z t hogy az utolsó ben valódi vagy m eg v álto ztato tt k é t sor bom basztikus és ne ránci­ néven szereplő életével, netán ten­ gáljunk elő azonnal vezércikk-szó­ gődésével, próbálkozásaival ismer­ lam okat, hogy nem énekelni kell te t meg, hanem saját m agunkkal is. arról, hogy „ a világban folyik a M egint e lju to ttu n k oda, hogy vér” , hanem te n n i ellene, m ert h a m ire p ró b áltu k ta n íta n i, milyen van is ebben a vádló d alban efféle péld áv al n eveltük m i a bennünket csigaházba-húzódás, ugyan nem ép­ követő nem zedéket. K özhelyekből pen rossz szólamok h a tá sá ra van-e. állnak a dalaik? Mi nem m ondtunk É s — ta lá n a z t éppen e krónika közhelyeket, nem ta p so ltu n k köz­ olvasóinak nem kell bizonygatnom helyeknek? Szóltunk-e jo b b at, m int — m indezeknél sokkal fontosabb, am it, ta lá n bensőnkben ellenkezve, hogy a dal nem a „V agyok” dala, de ném án h a llg a ttu n k ? H angosak, hanem a „nem vagyok” fájdalm as fülsértőek a dalaik? H á t a mi nem ­ siratóéneke, fölismerése annak, hogy zedékünk nem harsogott ostoba mi bizony oly g y ak ran „n em v a­ n ó tá k a t? H ázibulijaik, diszkóik el­ gyok” v agyunk, hiáb a énekelte a lenük hangolnak. A mi nemzedé­ köztünk feln ő tt nem zedék azt, hogy k ü n k m ulatozása m ennyivel volt „nem vagyok a játékszered” , mi jo b b ? S ha személy szerint egyikünk bizony g y ak ran v áltu n k a tö rté ­ vagy m ásikunk nem vétkes is effé­ nelem játékszerévé. De a „nem va­ lékben, vállaltunk-e áldozatot, hogy

küzdjünk az ellen, am it rossznak ítéltü n k ? Semmi okom föltételezni, hogy a bevezetőben idézett ajánló sorok e könyvben: zokszavak. Bizonyos vagyok az ellenkezőjében. Mégis, ak aratlan u l is, lelkiism eretvizsgá­ la tra késztetnek. Úgy, am in t m in ­ den olvasóját erre készteti e könyv. Meglehet, könnyen beszélek; meg­ lehet, m agam is demagóg vagyok, am ikor az évszám okkal játszado­ zom. A m ikor arra hivatkozom , hogy rögös úton helybenfutásokkal gá­ tolva ju to tt el ez a könyv a köz­ readásig. Mégis azt gondolom, h a­ b ár fé lve, hogy ebből a könyvből hiányzik valam i. A zoknak a felelős­ ségvállalása, akik m iatt az évszám ok ennyire fontossá v á ltak e könyvben. H iányzik a szám, hogy h án y Sinka G ábor h a lt meg, vagy hán y Sinka G ábort leh etett volna m egm enteni, h a a kézirat kelte és a megjelenés ideje lényegében eg y b ee sik .. . „N em vagyok” — m ilyen sok­ féleképpen lehet ezt m ondani! „N em vagyok olyan, m i n t . . . ” — ugye, ismerős szavak? Lehet ez a k é t szó védekezés is, tám ad ás is. „V agyok” — ez viszont lehet felelősségvállalás, beismerés és elszánás is. A sorrend ez. Nem elég igazat m ondani: őszintén kell igazat m ondani. J ö ­ vőt, életet lehet té v ú to n is keresni. B oldogsághajhász korunkban sok a boldogtalan em ber. Nem m o ndhat­ ju k , hogy az ő dolguk. A m i felelős­ ségünk. Nostra res agitur. K érdezheti tőlünk m ásvalaki, kér­ dezhetjük m agunktól is: „m ondd, k it érdekel, hogy ki vagyok én ?” A tárgyeset is, az alanyeset is mi vagyunk. É n vagyok. Érdekel-e engem, hogy ki vagy te ? Érdekel-e téged, hogy ki vagyok én? Érdekel-e engem, hogy ki vagyok én?

Z ay László

KÖNYVSZEMLE Szikszai György: Keresztyéni tanítások és imádságok Első kiadásának 200. évfordulóján Az u tó b b i évtizedben a keresztyén sp iritualitás, ezen belül a reform átus kegyesség értékeinek és gya­ korlásának felm u tatása világszerte m egfigyelhető, összefügg ez részben a kegyesség értelm ezésének és gyakorlásának a sem per reform anda követelm ényével. Nem lehet ugyanis a m egszokottság, a konzervati­ vizm us k o p o tt ru h ájáb an részt vennie senkinek kor­ tá rsai k ö z ö tt. Jézu s K risztus „felöltözése” m inden

nap új kiváltság és m egbízatás. Akik ezt m egértették és elvállalták az egyház történ ete során, azoknak bi­ zonyságtétele, könyve, éneke, életstílusa m a is ösz­ tönző. K iváltságunk, hogy az anyaszentegyház nem ­ zedékeinek hosszú és széles közösségében társu lh atu n k hozzájuk. E zért fontos a kegyességi irodalom gyöngyei­ nek keresése és fényüknek melegsége m ai em berségünk szám ára. Gyülekezeti szolgálatunknak is ismétlődő feladata az érvényes kegyesség megfogalmazása és életfolyta­ tásunk állal hordozása. Szükséges egy-egy sorozatot ta rta n u n k a kegyességi irodalom kim agasló m unkáiról. H a egy-egy hónapban b em u tatu n k egy-egy m u n k át, akkor sorozatunkat m indig azzal folytassuk és össze­

383

gezzük: milyen bizonyságokat n y ertü n k K risztus követéséről, m iben erősödtünk meg egy-egy tö rténelm i korszak keresztyén személyiségének örökségéből, de hogyan segítenek ezek m inket a kegyesség m ai élésé­ b en ? E gy sorozat terv ek én t a következőket em lítjük p é ld ak én t: A ugustinus Vallom ásai, K em pis T am ás: K risztus követése, K álvin Já n o s: A keresztyén vallás ta n ítá s a (In stitu tio ) B unyan Já n o s: Z arándok ú tja, Comenius Ámós Já n o s: A világ zűrzavarából a szív paradicsom áig, P rax is P ietatis Medgyesi P ál feldol­ gozásában, R á d a y P á l: Lelki hódolás Szikszai György: K eresztyéni ta n ítá so k és im ádságok. A sor bővíthető sok-sok m unkával, ezeket a fölsorolt cím eket azonban alapvetőnek ta rtju k . U gyancsak elöljáróban kell elm ondanunk, hogy azért is szükségessé v á lt a sp iritualitás új megfogal­ m azása, m ert az előző században is, m in t olykor­ olykor korábban is, a k a d ta k egyes keresztyének vagy csoportok, akik a gyülekezeti istentisztelettel szembe­ á llíto ttá k a személyes kegyesség gyakorlását. Pedig a k e ttő csak együttes lehetséges, egészséges és szeretet­ ben gyüm ölcsterm ő nem zedékében. A kegyességi irodalom nem csak a keresett, ó h a jto tt és m egtalált lelki kincseket g y ű jti K risztustól m in t a h it elkezdő­ jétő l és beteljesítőjétől, hanem an n ak h ián y ait is meg­ állap ítja. Í gy a kegyességi irodalom művelői nemze­ dékük egyházi életének m ulasztásait, h ián y ait, bű­ n eit is az Ige mérlegén leleplezik (Vö. K álvin, Come­ nius stb. id ézett könyveit). K ifejtik a keresztyén h it és életfolytatás, szolgálat, azaz m egszenteltetés, kül­ detés ta rta lm á t és gyakorlásának készségét és elkö­ telezését. Téves v o lt az a szem lélet, am ely a kegyes­ ségnek ezt a b űn b á n a tra , reform ációra, m egújulásra hívó jellegét és szerepét észre nem v e tté k és újabb egyoldalúságba estek. A különböző korok szekulariz­ m usa ugyancsak kihívás vagy m egvetés vagy érdek­ lődés és párbeszéd m egnyilvánulásaival követeli az egyház tag jain ak kegyességét írásban és szóban, élet­ stílusban folyó m egnyilvánítását. T echnizált századunk városba ván d o ro lt nemzedéke sokszor alig tu d ja elviselni azt a lelki v ákuum ot, amely­ be lelki életének ö n tu d a tla n vagy tu d a to s elhanyago­ lása következtében ju to tt. A keresztyénségen kívüli vallások is k ín álják rejtelm esnek tű n ő kegyességi gya­ k o rlataik at. E bben az összefüggésben lássuk Szikszai m u n k áját. A Keresztyéni Tanítások és Imádságok megírása Friss képzettséggel, bízó h itte l és odaszánt készség­ gel kezdte meg 27 éves korában Szikszai G yörgy — a békés-bánáti egyházmegye esperesénél és testületébe jelentkezve — lelkipásztori m u n k áját, M akóra vá­ lasztva. 1765. április 5-én nagypénteken ta r to tta be­ köszöntő prédikációját M akón. Hűséges h itv e stársát h é t hónap m úlva hozta a m akói p arókiába B átori Sára személyében H ódm ezővásárhelyről. A m akói egyház külső és belső építésének sürgető felad atait k ita rtó következetességgel v állalta. A gön­ gyölegsárral ta p a sz to tt, sövényfalú tem plom helyébe új tem plom építése v o lt az első. N éhány évvel később, 1778-ban m ár á llt az új tem plom „kisded fatoronnyal” . A m ásik jelentős lépés, am ely a tem plom építéssel pár­ huzam osan, feladatvállalás során is indokolttá vált, a presbitérium megszervezése. Az egyház önkorm ány­ zása, a városi elöljáróság feladatkörének elválasztása indokolt volt. Szikszai György heves, lobbanékony ter­ m észetű em ber volt, ezt a gyülekezeti szolgálat sok­ oldalúsága, a rend és épülés m unkálása és az alkalm at­ lan em berek jelenléte nem tá v o z ta tta el alkatából.

384

K ülönösen sok energiát követelt tőle a gyülekezeti énekles és a gyülekezet egységének fen n tartása, am e­ lyet éppen a részeges k án to r és ivócim borái b o trán ­ kozásokkal, rágalm azással, sikeres áskálódással foly­ tonosan bom lasztottak. E bben a harcban következett el a szolgálatból a v a­ káns állom ányba lépése. 1783-ban a papm arasztáskor nem h o sszabbították meg a m akóiak Szikszai György szolgálatát. Elfeledték a hűséges erőkifejtéseit, a tem p­ lom ép ítést, a tűzvész u tá n i újjáép ítést a kiváló pré­ dikálás és ta n ítá s, a gyülekezet önkorm ányzatának k ialak ítását, sőt ez utó b b in ak szétszakadozása hozta szolgálati szünetelését három évre sa já t házában népes családjával. P éldája Szikszai G yörgy an nak a lelkipásztor-típus­ nak, am ely a gyülekezeti m unka erőkifejtései között is hű m arad a teológia műveléséhez, m ert az t h iv atá ­ sának fővonásaként hordozza. Isten Igéjéhez ragasz­ kodó k ita rtá sa a p ró b á ltatás és m éltatlanság idejét is gyümölcsözővé te tte . H ogyan nyilatkozik erről Szikszai György m unkájának előszavában? H árom és fel évig ta rtó m akói m agányosságom ban í r t a m .. . „M időn hivatalom nyilvánosan való gyakor­ lásának félbeszakasztása m ia tt élő nyelvvel nem lehe­ tek , írás álta l igyekeztem , am ennyire az én egyszerű­ ségem től telhetik, hasznossá lenni és az én m agányossá­ gom ban is az Isten dicsőítésére és keresztyén felebará­ taim n ak a lelkiekben lehető építésére m unkálkodónak ta lá lta tn i.” Milyen célkitűzés vezette a könyv m egírását? K ét, különösen nemes célja van életünknek. Egyik, hogy Isten dicsőíttessék általunk, a m ásik, hogy em bertár­ sainknak használjunk. M it ér az élet, h a nem ezeknek a céloknak szolgálatára fo rd ítju k ? N éhány esztendő, egynéhány jó és gonosz nap u tán elm úlik, m in th a soha nem le tt volna. (P réd 1,3). „M unkám célja — fo ly tatja elöljáró beszédet a szerző — te h á t nem m ás m in t egyedül az Isten dicsősége és egyszerű keresz­ ty én atyám fiai lelki épülése. Azért, h a valaki valam i lelki hasznot nyer ebből, ha valami lelki gyönyörűséget és vigasztalást ta lál ebben, egyedül az Isten kegyelmé­ nek adjon azért m inden dicsőséget.” A m egírás m ódszerére nézve a következő m egfonto­ lást olvassuk ugyancsak az elöljáró beszédben: „D e az im ádságok elé m in d en ü tt ta n ítá s t te tte m , úgy gon­ dolkozva, hogy tu d n u n k és értenünk kell azt a dolgot, am iért im ádkozunk, látn u n k kell annak szükséges v o ltá t, serkentetnünk kell annak kívánására és keresé­ sére, erősíttetn ü n k kell az akadályok és kísértések ellen és o k ta tn u n k kell s v ig asztaltatnunk a kedvezőt­ len dolgok k ö zö tt." Maga elő tt lá tja az olvasók szét­ szórt sokaságát, akik könyvét kezükbe veszik: „K ülö­ nösen igyekeztem arra, hogy mivel ez a könyv főként az egyszerű keresztyének szám ára való, m inden részé­ ben igen egyszerű és világos legyen, de azért úgy, hogy a nagy egyszerűség és világosság m inden erőtől és kedvességtől meg ne fossza.” Az im ádságból elhagytam m inden hom ályosító és szószaporító ékeskedést. A szerző a lelki-szellemi igényesség színvonalát m agasan ak arja tarta n i. H ozzáférhető, érthető, befogadható és továbbser­ kentő legyen m ondanivalójának tálalása, ta n ításá n ak term észete. Az építés és a ta n ítá s m éltósága éppúgy követeli ezt, m int a szeretet az olvasók iránt. A nyel­ vezet alakítása, közlési könnyedsége onnan is érthető, hogy Szikszai is m in t oly sok prédikátor elődje — Syl­ vester János, sőt Dévai Bíró M átyás, m ajd Szenci M olnár A lbert és sokan — m agyar nyelvtani m u n k át is kidolgozott. Az írói m unka term észetéből, felelőssé­ géből szárm azik az ilyen n y elvtani m unka m egírása,

CONTENTS OF NO 1986/6

IN H A L T D E R NUM M ER 1986/6

S T U D IE S : In tern atio n al Congress of C alvin-R esearchers in Deb­ recen — Elemér Kocsis: The S anctification of Life according to C alvin's In stitu tio n published in 1530 — W. van't S p ijk e r : T he T eaching about th e Holy Spirit w ith Bucer and Calvin — C. A u gus­ tijn : Calvin an d th e H um anism — Tam ás N ém eth: T he C hristian C onfronted w ith the W orld — Ernő Ottlyk: The Theology of L ibera­ tio n an d th e Struggle of the O ppressed — Gábor G. T arján: Dezső B a ltaz ár. On th e 50th A nniversary of His De a th — Zoltán B óna: R atio n or R ev elatio n ? P au l T illich W as Born 100 Y ears ago — M ih á ly B ucsay: The H um anism an d th e R eform ation. E rasm u s of R o tte rd a m Died 450 Y ears ago. W O R L D R E V IE W : The Churches and Peace. An Interview w ith C. F. von W eizsäcker a bout a F u tu re W orld Council on Peace. H OM E R E V IE W : C onsultation of C entral E uropean M inority R eform ed Churches a t K ecskem ét, H ungary (C om m unique, S ta te ­ m en t, L etter to th e M em ber Churches of the W orld A lliance of R eform ed Churches) — Im re Já n o ssy: M arxists an d C hristians a b o u t K arl B arth . C U L T U R A L C H R O N IC L E : László Z a y: N ostra res a g itu r. R E V IE W O F BO O KS: G yörgy Szikszai: C hristian T enets an d P ra y ers. On th e 200th A nniversary of th e F irs t E d itio n of the B ook ( György S ző n y i).

S T U D IE N : In tern atio n aler Kongress der Ca B in -Forscher in Deb ­ recen — Elemér K ocsis: Die Heiligung des Lebens nach der In stitu ­ tion Calvins herausgegeben im J a h re 1536 — W. van't Spijker: Die Lehre über den heiligen Geist bet B ucer und Calvin — C. A ugustijn : Calvin und der H um anism us — Tam ás Ném eth: Die K o nfrontatio n des C hristen mit der W elt — Ernő Ottly k : Die Theologie der Be­ freiung und der K am pf d e r U n terd rü c k te n — Gábor G. T a rján : Dezső B a ltaz ár. Zum 50. J a h re s ta g seines Todes — Zoltán B óna: R atio n oder O ffenbarung? P aul T illich geboren vor 100 J a h re n — M ihály B ucsay: Der H um anism us un d die R eform ation. E rasm u s von R o tterd am s ta rb vor 450 J a h re n . W E L T R U N D S C H A U : Die K irchen un d der F rieden. E in In te r­ view m it C. F . von W eizsäcker über eine zu k ü n ftig e W elt-F riedens­ synode. H E IM A T R U N D S C H A U : K on su ltatio n d er m itteleuropäisch en reform ierten M inoritätskirchen in K ecskem ét, U ngarn (K om m unique, E rk läru n g , Brief an die M itgliedskirchen des R eform ierten W elt­ bundes) — Im re J ánossy : M arxisten und C hristen über K arl B arth . K U L T U R E L L E C H R O N IK : László Z a y : N ostra res ag itu r. B Ü C H E R K U N D S C H A U : G yörgy Szikszai: C hristliche Lehren und G ebete. Am 200. J a h re s ta g der ersten H erausgabe des Buches (György S zőn y i).

ezért ann ak szekundér jellege érezhető, állap íto tták meg a lingvisztika i szakem berek. É vtizedes igehirdetői és lelkipásztori ta p a sz ta la t tá rs u lt Szikszai G yörgy olvasottságához — kezdve debreceni diákságának bibliothékárius évétől — az im ádságos könyv m egírásának m u n k ájáb an a szülői ház és a k o rtárs kegyességi irodalom példáihoz. Az ő ko rán ak is m egvoltak a nagybecsű im ádságos könyvei m ind a m agyar m ind a külföldi szerzők tollából. E l kell fogadnunk Szikszai G yörgy n y ilatk o zatát könyvének szerzői önállóságáról, illetve eredetiségéről; noha a feladat a legjobb, leghasznosabb m u n ka elké­ szítése, a szerzői önállóság ennek van alárendelve. E rről így vall az Elöljáró beszédben: „E zek nem öszve­ szedések, se nem m ás nyelvekből való fordítások, h a­ nem egészen újak és a szerint, am in t az isteni kegyelem segített, m in d e n ü tt egyenlők.”

A K eresztyéni T anítások és im ádságok kiadástör­ té n eti jegyzékét P ap p János a rövidéletű E gyháztör­ té n et c. folyóiratban közölte, és Szikszai György életé­ nek esszé-szintjén a d o tt közlésével a R eform átus Sajtóosztály kiad ásait meleg hangú szakértő kezével adja át. A kiadások szövegtörténeti vizsgálata is igen ta n u l­ ságos. E rre nézve csak Szabó A ladár m egállapításait idézzük: A stiláris m ódosítások, am elyek részben a régies nyelvezetet m odernizálják, részben a S á tán t, ördögöt, poklot hagyják ki — azaz az 1833-as, a szerző unokájának beavatkozásai figyelhetők meg. A teljes szöveghűség m ellett újabb fejezetek hozzáadását is észlelhetjük a későbbiekben. Ezek nagyrészt a szerző kéziratos anyagából, prédikációiból szárm aznak a ki­ adók teológiai nézeteit, későbbiekben racionalizm usu­ k a t elárulják. A k ét évszázad során folyam atosan Szikszai G yörgy im ádságos könyve kerü lt reform átus családjaink házi kincstárába. H a kegyességi irodalm unk h o zott is az egyes tájegyházak buzgó szerzőinek tollából szí­ vesen olvasott imádságos könyveket, a nagyobb egy­ házközségek lelkipásztorai is á llíto ttak össze imádságos könyveket, azután a konfirm andusok m egajándéko­ zására, a fiatal házasoknak, betegeknek, szórványhíveknek, hadbavonultaknak részére számos im ád­ ságos könyv jelent meg, mégis az egyetem es egyház­ ban megőrizte helyét a K eresztyéni tanítások és im ád­ ságok. S zőnyi György

A könyv befogadása K erek szám ban a századik kiadáshoz közel, meg­ állap íth atju k , hogy az imádságos könyv szíves és ra­ gaszkodó nyíltsággal talált helyet kétszáz évén á t a m agyar reform á tusság körében. Jelen b em u tatásunk terjedelm i korlátai m ia tt a kiadások szám ával nem foglalkozhatunk behatóan. Papp Ján o s kiváló Szik ­ szai-kutató ezen a téren fo ly tatta, kiegészítette és teológiai mérlegeléssel teljesebbé te tte Szabó A ladár doktori dolgozatának masszív alapvetését.

E szám ára: 60,— Ft

A REFORMÁTUS SAJTÓOSZTÁLY KIADVÁNYAI: K ároli B iblia

105,— F t

Kis Családi B iblia

150,— F t

Zsoltárok K önyve — B erki Viola illusztrációival

57,—

Z sebm éretű K ároli B iblia K épes Újszövetség

135,— F t 3 00,— F t

Újfo rdítású B iblia

220,— F t

Ft

Könyveink közül ajánljuk: Dr. T ó th K áro ly : Gyökerek és tá v lato k

9 5 ,— F t

Ju h ász Zsófia —Sátory G abriella: Zöld füvecske a mezőben

9 4 ,— F t

G eschichte und Gegenw art der R eform ierten K irche in U ngarn 319,— F t K o m játh y A lad ár: A k itá n to rg o tt egyház Szénási Sándor: K álvin em beri arca Takács B éla: R eform átus tem plom aink úrasztali t erítői

112,— F t 4 7 ,— F t 200,— F t

Csuka Z oltán: Bizonyságul

6 4 ,— F t

Bódás Já n o s: Szám adás

8 5 ,— F t

K incsesláda I.

135,— F t

K incsesláda II.

100,— F t

Kiss Géza: A lélek h aran g ja

9 5 ,— F t

Bereczky A lb ert: Van-e ú t Istenhez?

6 1 ,— F t

K o m játh y A ladárné: A Szentföldön já rtu n k Szentm ihályiné Szabó M ária: L orántffy Zsuzsanna Szentm ihályiné Szabó M ária: Örök tá rsa k K álvin Ján o s: T an ítás a keresztény vallásra B udai Balogh Sándor: V ad vizek fu tása

198,— F t 125,— F t 120,— F t 150, — F t 8 4 ,— F t

Tótfalusi Kis M iklós: Apologia B ibliorum (A Biblia védel­ mében) 199,— F t N agy Zsuzsa: A huszonnegyedik óra 170,— F t K álvin Já n o s: K ik a boldogok?

3 7 ,— F t

B o tty á n János: H itü n k hősei

98,— F t

T óth-M áthé M iklós: N ábót szőlője A lbert Schweitzer, az igehirdető M uraközy G yula: Késő vallom ás

91,— F t 100,— F t 8 4 ,— F t

B udai—H erczeg: Az Ú jszövetség tö rté n ete

130,— F t

D r. T ó th K álm án : A régészet és a Biblia

115,— F t

Kaphatók: A P ro testán s K önyvesboltban (hétfőn szünnap) B udapest IX ., R ád ay u. 1. (a 15-ös autóbusz m egállójánál), v alam in t a debreceni R eform átus K önyvesboltban, Debrecen, Vörös H adsereg ú tja 4—6. Megrendelhetők: m inden lelkészi h iv atalb an és a R eform átus Sajtóosz­ tályon, B udapest X IV ., A bonyi u. 21. Pf. 5. 1440