HARSONA A l a p í t v a : 1947

MIX – A METODISTA IFJÚSÁGI KÖZÖSSÉGEK SZÖVETSÉGÉNEK KÉTHAVILAPJA Á RA: 500

2012.

FORINT

iH

MIX . METODISTA . HU

LXVI.

HARSONA A l a p í t v a : 1947

ÉVFOLYAM

ÉNEKELJ AZ ÚRNAK TE EGÉSZ FÖLD,

JANUÁR- FEBRUÁR

– ÚJ

FOLYAM :

XII./105-106.

SZÁM

HARSANJATOK FEL! (ZSOLT 98,4)

Antoine de Saint-Exupery: Fohász Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat! Segíts engem a helyes időbeosztásban! Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez! Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat! Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie! Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk! Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához! Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk. Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit. Kérlek, segíts, hogy tudjak várni! Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra. Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk! Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen – szavakkal vagy szavak nélkül – egy kis jóságot közvetíthessek! Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől! Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van! Taníts meg a kis lépések művészetére!

1

január--február MIX ÚJSÁG 2012. január

KIK VAGYUNK? GONDOLTÁTOK VOLNA? ► KURDI BARNABÁS ÉS MAKAJI MÁTÉ (PÉCSI IFI) „Azért nincsen Krisztusban sem zsidó, sem görög, hanem minden és mindenekben a Krisztus!"

Igaz hittel hiszek Istenben, orthodox vagyok. Krisztus egyetemes anyaszentegyházának tagja, katolikus. Az evangélium híve, evangélikus. Lelkemet minden nap megújítom Isten Szent Lelke által, református vagyok. Hiszek a Krisztusi módszerekben, metodista vagyok. Hiszem a keresztség és az újjászületés fontosságát, baptista vagyok. Pünkösd szellemében élek, pünkösdi vagyok. Várom az Urat, adventista vagyok. A Krisztusba vetett Hit gyülekezetének tagja. Az egy igaz Isten, Jahve tanúja, Jézus barátja, az Atya gyermeke vagyok!

+++

MA IS TESZ CSODÁKAT! ► SIPOS BOTOND (BUDAKESZI IFI) Egy régi barátomnál jártam egy este, akinek a Főparancsnok Úr személyesen ajánlotta fel, hogy vele mehet, de „itthon” is maradhat. Ez a drága barát az itthon maradást választotta... A hétvégén találkoztam vele. Elmeséltem neki, hogy a nyomorúsága idején közzétettünk érte egy imakérést, és egy maréknyi csapat, akiknek a lelke hatalmas, nem restelltek eleget tenni ennek a kérésnek. Azt mondta, hogy nagyon sokat jelent ez neki... Ez a hétvége a jól ismert Lázár történetéről szólt. Belegondolhat az ember, hogy ez már lassan 2000 éves történet, és egyébként is, akkor a Jézus a Föld nevű bolygón tartózkodott hús-vér ember formájában. De NEM! Mert a mi Főnökünk ma is visszahoz embereket a halálból. Ma is tesz csodákat. Velem is, veled is! Vedd észre és adj érte hálát! Légy hálás és SZERESS! Szeresd a barátaidat, szeresd az ellenségeidet, szeresd önmagad, és szeresd a Főparancsnok Uradat!

2

Ui.: Ja és még valami! Érdemes rászánni 10 másodpercet: kérjétek mindennap a Szentlelket, hogy töltsön el benneteket.

TÉLI IFI BESZÁMOLÓ 1.

HÁROM TÖKÉLETES NAP ► DOBOZY NOÉMI (SZOLNOK)

Ha azt mondom, hogy a téli ifi, egyszerűen „szuper-fantasztikus-hipereszméletlen-nagggyon jó volt” nem valószínű, hogy akárcsak egy ici-picit is jellemeztem volna. Olyan dolgokat éltem át és tapasztaltam meg, hogy az hihetetlen! Nagyon jó volt ismét olyan testvérek között lenni, akik feltétlen szeretnek és örülnek nekem. Felfoghatatlan ajándékokat kaptam Istentől. Krisztus teljesen átjárta az egész lényem! Az ő jelenlétében lenni semmihez sem hasonlítható! Végig azt éreztem, hogy változom. Isten egy kimeríthetetlen hiperaktív örömbombává varázsolt. Egyszerűen nem tudtam mit tenni, mint átadni ezt másoknak! Jézus mindentől megszabadított és én csak imádni akartam ezért. A dicsőítések „őrült” jók voltak! Ahogy énekeltük a „Tapsol és táncol a mennyet”… És annyira élveztem a beszélgetéseket is. A kirándulás abszolút vicces volt azzal a tornázó-parkkal… Ezek az alkalmak, olyan, de olyan különlegesek. Egyszerűen lesüt rólunk, hogy mi Krisztuséi vagyunk, mert mi, mi többek lettünk általa és ez csak úgy ragyog rólunk! Aztán a szilveszter is… Ahogy körben állva imádkoztunk. Ott nem számított semmi, egyszerűen semmi más Istenen kívül. Aztán, választottunk imapárt – én Erdős Ágit – és elmentünk imádkozni. Krisztus megérintett a szerelmével és azt éreztem, hogy csak őt akarom, egyedül, csakis őt és örökkön-örökké énekelni neki! Nem is tudom… Szüntelenül hálát adok, azért a három tökéletes napért! Na, meg az előadások és istentiszteletek. Most már nekem is van imagyertyám! Ha visszagondolok azokra a pillanatokra, mikor nevető görcsöt kaptam Boti poénjaitól, vagy egyszerűen beszélgethettem a legszuperebb barátaimmal, rögtön elfog a mosolyoghatnék és nem tudom visszafogni magam. Persze nem mintha akarnám, csak néhányszor furcsán néznek rám, amikor pl. ülök a buszon és egyszer csak elkezdek örülni és vigyorogni. El kell mesélnem nektek valamit! Ez volt az egyik legmenőbb karácsonyi ajándékom Istentől! Miután visszajöttem és el kellett kezdenem tanulni, semmilyen nehézséget, vagy szenvedést nem éreztem. Jézus ott volt velem, és hordozott a tenyerén, én pedig csak boldog voltam! Igen egyszerűen boldog voltam, mert tanultam, mert neki tanultam és vele! A suliban is mindenkit jól elláttam egy kis „happynoamyvel”. A legfantasztikusabb mégis az, hogy mindezt átadhattam egy olyan osztálytársamnak, aki teljesen ateista, viszont annyira nagy egyéniség! Annyira nyitottá lett, mármint tetszett neki, amit mondtam. Bár, azt mondta, hogy: „Te olyan fura vagy. De jó értelemben!” Most is mindenkit úgy megölelgetnék! Nagyon-nagyon köszönök nektek mindent! Minden egyes puszit, ölelést és mosolyt!

3


MIX GYÜMÖLCSNAP ÖRÖMTELI VÁRAKOZÁS ► SIPOS BOTOND (BUDAKESZI)

Nagy izgalommal és várakozással eltöltve néztünk elébe a deres, késő-őszi napnak, amelyen megrendezésre került ez a csodálatos találkozás. Találkozás. Ez a legjobb szó, mert bár valóban régen nem látott barátokkal, nagyon kedves emberekkel volt lehetőségünk találkozni, de e személyek felbecsülhetetlen társaságával bearanyozva, magával a mindenható Főparancsnokkal is. Igaz személyesen eddig, (ezen kívül) egyetlen MIX napon vettem részt, tudomásom szerint ez volt az első alkalom, amikor a jelentkezők nem egy random módon, előre meghatározott lista szerint lettek kiscsoportokba besorolva, hanem mindenki saját maga írta fel magát a „recepción” elhelyezett papírokra, amelyek a nap folyamán lezajló előadásokat, programokat tartalmazták. Pl.: kezdési időpont, téma, csoportvezető, sok üres vonal a jelentkezőknek. Ez a forradalmi újítás nagyon megragadott. A témák maguk a lélek gyümölcsei voltak: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ezen „gyümölcsfák” plántálása, vagy ápolása előtt azonban egy fiatal házaspár tartott egy nagyon mély előadást a lélek gyümölcséről, a klasszikus hasonlatot használva központi motívumként, amelyet Jézus is nagyon gyakran használt példabeszédeiben: a szőlő és a szőlőtő. Nagyon átható volt az előadás, de magát a lényeget kiragadva: „Egyikőtök sem teremhet gyümölcsöt Én nélkülem”, azt hiszem teljesen világos, hogy kár minden jó szándékért és küzdelemért, ami legyen bármennyire is „gonoszmentes”, ha nem Istentől van. Úgy vélem lelkiismeret nélkül kijelenthetem, hogy az előadás mindenkinek bőséges lelki táplálékot nyújtott. Meglehet a test önálló törekvései hiábavalóak, Isten tervének végrehajtásához szükség van rá, így az ige „fogyasztása” után a test éhségének csillapítása következett egy fenséges lakoma formájában. A jóízű falatozás után egy érdekes játékban vett részt mindenki, amelyet Vígh Bence testvérünk vezetett. Egy terem két felébe ülőhelyek voltak elhelyezve, úgy, hogy a két oldal székei egymással szembe néztek. A lényeg pedig az volt, hogy elhangzott egy állítás, és aki egyetértett vele, az jobb oldalra ült, aki meg nem, az balra, és ezután viták halmaza bontakozott ki, akár egyetlen állítás miatt is. Nagyon érdekes volt megfigyelni az ifjúság hozzáállását az egyes problémákhoz és kérdésekhez (amelyek egyes félreérthető részlete sokszor téves következtetések levonására késztette a jelenlévőket).

4

LÉLEKGYÜMÖLCS Végül elkezdődtek az „szabadon választható” előadások. Aki éppen nem ment be előadásra, annak az imaszobában nyílt lehetősége egy kicsit elcsendesedni, elmélyedni a gondolataival és az igével az Úr jelenlétében. Na és persze arra, hogy elkészítse az igés kártyát annak az illetőnek, akinek a nevét megkapta a regisztráción. Ugyanis mindenki kapott egy személyt, akinek az őrangyala lett. A találkozás hivatalosan egy dicsőítéssel zárult. Akár a Brit birodalomnak India, a MIX napnak a gyöngyszeme volt a dicsőítés. A fiatal zenészek nagyon kitettek magukért. A dalok éneklése és hangszeres kísérete igen csak energikusra és áthatóra sikerült. Azt hiszem mindnyájunk nevében hálás lehetek a szervezőknek, azoknak akik bármilyen formában hozzájárultak az alkalomhoz és a mindenható Istenünknek aki ezt lehetővé tette és jelenlétével áldotta meg a találkozást. A búcsúzást természetesen (mint mindig) enyhe keserű szájíz övezte. Ám az elköszönő kézfogásokban és ölelésekben mindig benne van egy örömteli várakozás csírája, egy vékony reménysugár, amely egy új alkalom szellemiségének és hangulatának az előfutára. Azt kívánom mindenkinek, hogy ez az örömteli várakozás legyen mindannyiunk szívében a Megváltónk iránt. Segítsen bennünket az Úr, hogy ebben az örömteliségben növekedjenek az Ő gyümölcsfái, amelynek gyümölcseiből minél több jusson az arra éhező lelkeknek.

A LÉLEK gyümölcsei pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.

5


TÉLI IFI BESZÁMOLÓ 2. MINDENT KÖRÜLÖLELŐ SZERETET ► KELIGER TIBOR (BUDAKESZI-SZOLNOK)

Igen-igen: „deep in the night, we were looking for some fun”, de mégis, vajon milyen gondolatokkal, elvárásokkal és érzésekkel megy el az ember egy ilyen eseményre? Na meg, ami szintén nem mindegy, hogy mennyire valósulnak meg ezek a tervek. Nos, amiben egészen biztos vagyok, az az, hogy a 2011-es Téli Ifjúsági Csendesnapok sokak számára nem várt élményeket nyújtottak és sokaknak volt olyasmiben része, amit előtte még csak elképzelni sem mertek volna, túlszárnyalva minden előzetes elvárást és gondolatot. A helyszín kellemes volt, a társaság remek, a jókedv és a bolondság pedig megállíthatatlanul növekedett! Említést érdemel Papp Miklós, aki igazán tanulságos és hasznos előadásokkal készült, a lelkészek csodás istentiszteletei, a vendég párok remek ebédjei, na meg nem utolsó sorban a helyi lelkész családjának végtelen türelme. Hisz a felhőtlen hangulat eredményeként létrejövő sokszor nem túl visszafogott és zajmentes ténykedést mélységes tolerancia fogadták. Így a sokszor kriminálisan jó kedvnek semmi sem szabott gátat… na, nem mintha bármi képes lett volna erre. A szervezőket szintén dicséret illeti (Szuhánszky Eszter és Gyurkó Donát), hiszen a programok igazán hangulatosra sikeredtek. Volt itt minden jó: rengeteg éneklés, érdekes csoportos beszélgetések, tartalmas és tanulságos előadások, számtalan csendes, elmélyült perc, társasjátékok, partizán jellegű, spontán önképző zenei megmozdulások (a többiek hallószerveinek nagy-nagy örömére), egy hosszú, szabadtéri kondival egybekötött séta, esti fél órás fogmosás és randalírozás. Egyszóval rengeteg móka, kacagás és sok-sok elmélyüléssel, értékes gondolatokkal eltöltött pillanat… és ami a legfontosabb: egy egészen erősen érezhető jelenlét és a mindent körülölelő szeretet varázslatos közelsége. Az eddigi barátságok még jobban elmélyültek, számtalan új, bensőséges és felbecsülhetetlen ismeretség született a csodás légkörben és az Isten felé vezető ösvény, életünk útjai mintha sokkal könnyebben kivehetőek lennének a rengeteg színes és tartalmas élményt követően. Ezen pár nap alatt mind a lelkek, a sok-sok piciny, de mégis hatalmas szív, az elmék és az emberek hite is rengeteg ösztönző, amolyan ’elit’ élmény boldog tulajdonosaivá válhattak. Az egész egy felejthetetlen élmény volt. Remek társaság, hangulatos helyszín, életre tanító történések, történetek, szívvel és lélekkel, őszinte örömmel és szeretettel megáldott együttlét. Leírhatatlan ez a történet, így ez a próbálkozás is botor és erőtlen, mivel ezt át kell élni. Visszaadni ilyen formában szinte lehetetlen.

6

Milyen kár, hogy ilyen hamar vége lett! Viszont a kis tüzek lobognak és mindenki sok erőt kapott, hogy helyt tudjon állni az elkövetkezendő időszak megpróbáltatásainak sokszor szeles viharaiban. Nincs ok a csüggedésre, hiszen nem soká ismét találkozunk és addig is vigyázunk egymásra, vigyáznak ránk! No meg, hogy egy országos cimborám szavaival éljek: „Ez csupán a kezdet vége, nem pedig a vég kezdete”. Ég áldása mindenkire! Sok-sok mosolyt, örömet és erőt a következő viszontlátásig. (Ami akár ma is bekövetkezhet, szóval ne felejtsetek el hátra nézni!).

TÉLI IFI BESZÁMOLÓ 3. OTT VOLT A HELYEM... ► ERDŐS ÁGNES (SZOLNOK)

Eddigi életem legcsodásabb emlékeit és legáldásosabb barátaim a metodista ifjúsági csendes napoknak köszönhetem, pontosabban Isten munkájának és szeretetének. Először tavasszal ismerhettem meg a társaságot, s azóta sem győzök hálát adni Istennek, hogy Ő annyira szeretett, hogy ilyen emberekkel ajándékozott meg engem. Rengeteg minden történt velünk abban a kb. 2,5 napban. Azt a rengeteg szeretetet, amiben úszkáltunk, azt elég nehéz leírni. Azért megpróbálom. Első nap egy eléggé hosszúra elnyúló bemutatkozó játékot játszottunk, ami egyébként nagyon izgalmas volt, és elkezdtük ízlelgetni a csendes napok témáját: ujjlenyomataink a világban. Ez egy nagyon izgalmas témának ígérkezett. Felhívta a figyelmünket arra, hogy mi nem önmagunkért vagyunk keresztyének, hanem fontos küldetésünk van mások felé, és hogy mennyire különbözőek vagyunk, mennyiféleképpen tudjuk az Urat szolgálni. Magával ragadott ez a téma, de ez még csak a kezdet volt. Másnap egy olyan előadást hallhattunk, ami meghatározó volt szerintem mindannyiunk életében. Iskolákban sosem beszélnek ilyen dolgokról, és miután végigültük ezt a hoszszú előadás sorozatot úgy éreztem gazdagabb lettem. Szó szerint, olyan volt mintha el akartak volna titkolni előlem valamit, ami ráadásul nélkülözhetetlen azok számára, akik boldogok szeretnének lenni. Az a legjobb a keresztyénségben, hogy Istenben szabadok vagyunk, ha a barátságaink Istenre épülnek, akkor Isten azt felhasználja egymás és mások építésére is. Hát nem nagyszerű? Azt éreztem, hogy én úgy szeretek, hogy nem én szeretem a körülöttem lévőket, hanem Isten szereti őket rajtam keresztül. És ezt ugyanígy fordítva. Ez, igen, EZ Isten határokat nem ismerő szeretete. Mikor ezt elmondta nekem Isten, hogy én nem vagyok képes szeretni, hanem Ő szeret rajtam keresztül, beleborzongtam, és minden napomon hálát adok Neki azért, hogy nekem csak benne kell bíznom és Ő elvégzi rajtam akaratát. Szilveszter napján egy utolsó istentisztelet várt azokra, akik hazamentek. Az volt együttlétünk megkoronázása, ahogy Gyurkó Józsi bácsi elmondta számunkra Isten üzenetét, hogy nehogy azt higgyük, hogy nekünk kell megfelelnünk a világban, a családban… Nem. Nekünk kitaposott utunk van, csak meg kell tanulnunk hallgatni Atyánk szavát. Ahogy beszélt, egyre jobban érezni lehetett Isten jelenlétét, hogy valamit nagyon át akart adni nekünk. Isten kegyelme nyugodott rajta, oly mértékben, hogy az ablakon beszűrődő fények vették körbe, világították meg. Csodálat fogott el. Este activityt játszottunk, s vártuk az éjfélt. Majd 12 előtt leültünk egy nagy körbe, és elmondtuk, ki mit köszönhet ebben az évben, hogy miért vagyunk hálásak. Majd megfogtuk egymás kezét éjfékor és egy -egy szóban adtunk hálát. Párokba rendeződtünk, és megbeszéltük, hogy ebben az évben egymás társai leszünk, s imában hordozzuk, segítjük egymást. Csodálatos új év kezdet volt. Majd koccintottunk gyerekpezsgővel, aztán énekeltünk, énekeltünk és énekeltünk az Úrnak. Végül hajnalig ki-ki activityzett, ki-ki beszélgetett. Azelőtt nem gondoltam, hogy a szilvesztert értelmesen, értékesen is el lehet tölteni. S nem tudtam, hogy ilyen szilveszterre vágytam, de ezek után biztossá vált számomra, hogy ott volt a helyem. Majd reggel lefeküdtünk pihenni néhány órára.

7


TÉKOZLÓ FIÚ Tömörítve ennyi minden történt velünk, de akkor még nem szóltam arról, hogy mennyire hálás vagyok az imákért, amit kettesben mondhattunk el, hogy hogyan mélyültek el a barátságaink, és hogy nem csak szeretetben gazdag együttlétünk volt, hanem meghittségben, boldogságban, biztonságban, bizonyságban, beszélgetésekben bővelkedtünk, és így léphettünk át a 2012-es évbe. Így nézhetünk elébe egy reménységgel teli új évnek.

—————————————— REMBRANDT: TÉKOZLÓ FIÚ ► SZABÓNÉ P. KLÁRA (BUDAPEST)

Élete Rembrandt (eredeti nevén: Rembrandt Harmenszoon van Rijn, 1606-1669) a világ egyik legismertebb festője, az egyik legjelentősebb 17. századi holland művész. Szülei tudósnak szánták, de ő hamar otthagyta az egyetemet, és egy Péter Lastman nevű festőnél kezdett tanulni. 1631-re már akkora hírnévnek örvendett, hogy számos portrét rendeltek tőle. 1634-ben feleségül vette akkori szállásadójának unokahúgát, Saskiát. Ekkor már meglehetősen jó anyagi pozícióban lévén, szép házat vásárolt az ún. zsidó negyedben. Képei ebben az időben inkább ószövetségi témájúak voltak. Az örömbe üröm is vegyült, három gyermeküket is elvesztették igen kicsi korban, majd a negyedik gyermek születése után nem sokkal Saskia is meghalt, valószínű, tuberkulózisban. Az egyedüllétet enyhítendő, élettársi kapcsolatot létesített, korábbi komornájával, akitől egyetlen leány gyermeke született. Életmódja, és hatalmas gyűjteménye felemésztette vagyonát, emiatt szinte minden ingóságától meg kellett válnia, s egy sokkal szerényebb házba kellett költöznie. Ezt követte Titus nevű fiának, és élettársának elvesztése. Kettesben maradt leányával, Cornéliával, aki el is ápolta őt. 1669-ben távozott az élők sorából.

Munkássága

8

Rembrandt élete során becslések szerint mintegy 2000 rajzot, 600 festményt és 300 metszetet készített, melyek segítségével nem csak alkotói korszakait tudjuk behatárolni, hanem közelebb juthatunk magához a festőhöz is; a művész egyébiránt számos portrén ábrázolta saját magát – ezek közül talán 1640-es önarcképe a leghíresebb – melyek valósághű indikátorként tükrözték mindazt a fájdalmat és keserűséget, amin személyes tragédiái során keresztülment. Rembrandt Lastman iskolájában kezdte meg pálya-

REMBRANDT futását, ennek megfelelően művészetében kezdetben a történelmi, főként a bibliai témák domináltak, képeit pedig – a barokk életérzésnek megfelelően – drámai, szenvedélyes jelenetek és túldíszített alakok jellemezték. A későbbi évtizedek során témái élete példája nyomán alakultak: gyermekei és felesége halála után a borongós tájképek, majd a holland vidék életképei jelentek meg a vásznon, hogy aztán az ötvenes években merész újítással térjen vissza eredeti témáihoz. Ezek a képek egy küzdelmes élet végén már harmóniát, megnyugvást sugároztak.

Rembrandt kora 17-18.század, a barokk kora. Történelmi hátteréről tudni kell, hogy az ellenreformáció kora is egyben, amikor is a katolicizmus vissza akarja hódítani elpártolt híveit. Nem csupán a vallásos életben történnek hatalmas változások, hanem a társadalmi élet is átalakulóban van. „A feudális piramisban repedések vannak. Kevés a földbirtok, elkezdődnek a keresztes háborúk.” megindul egy hatalmas mozgás, kialakulóban a polgárság. Az egyház meggazdagszik, a szegények még szegényebbek lesznek, egyben el is idegenednek az egyháztól. Ebben az időben gombamód szaporodnak a szerzetesrendek, (domonkosok, ferencesek), akik a városi polgárságot célozták meg. Ők már az emberek megtérésén munkálkodtak, ami aztán igencsak kihatott a művészetekre is. Az ekkor épült templomok világosabbak lettek, a szószék középen állt, hogy mindenki jól lássa, értse azt, aki szól. Kialakul a reneszánsz, a világ, az ember ábrázolása. Az írás-olvasás egyre több ember kiváltsága, az írástudatlanok számára pedig sorban készülnek az ún. „Biblia pauperum”-ok, rengeteg illusztrációval, melyek önmagukban is beszédesek voltak. Elterjed a szimbolikus ábrázolás, és gondolkodás is. E szimbólumokat nyugodtan lehet prédikációnak is tekinteni. A művészet egyre inkább a realitás felé mozdul el, az emberek a világ felé nyitnak. Nagyon sok olyan kép készül, melyben pl. egy itáliai szép tájat látunk, ahol egy bibliai történetet ábrázol a művész. Ezzel is nyomatékosítani kívánja, hogy a bibliai történet nem csak ott és akkor játszódhatott, hanem itt és most, abban a korban, melyben a művész, és kortársai élnek. Ezzel olyan közel hozta magát a Szentírást, de még inkább az Istent is, hogy az emberek átélhették, Isten itt jár ma is közöttük.

A kép elemzése A kép témáját Lukács evangéliumában, a sokak által csak a tékozló fiú címen ismert története adja. Maga a történet abba a kontextusba illeszkedik, ahol Jézus a farizeusokkal való vitája zajlik, azok támadásának kereszttüzében áll. Nem csoda, hiszen a kor farizeusi gondolkodásába nem illett bele a „vámszedőkkel és bűnösökkel” való társalgás. Lukács egyháza azonban már merőben más, mint a farizeusok által képviselt Isten országa, annak egyháza. Itt az a program valósul meg, melyet Jézus a názáreti zsinagógában tár hallgatói elé. Nem is csoda, hogy egy emberként szisszenek fel, és rohannak Jézusra. Ebből a programbeszédből ugyanis hiányzik az isteni boszszúról szóló formula. Az ő fejükbe, gondolkodásukba nem fér bele annak a kegyelemnek, annak a „kedves esztendőnek” meghirdetése, mely ott, és akkor elhangzott.

9


KÉPELEMZÉS Tulajdonképpen az egész evangélium erről szól. A szegények a megvetettek, kitaszítottak, kicsinyek, nők és gyermekek felé való odafordulás. A Magnificatban felcsendülő bizonyságtétel is ennek szép példája: „Szétszórta a szívükben gőgösöket, letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosokat pedig fölemelte.” Ebben az evangéliumban a „megtérés”mint fogalom, is új üzenettel telik meg, kinyílik az ajtó, és azok is részesedhetnek az Ábrahámmal kötött szövetségben, akik eddig álmodni sem mertek róla. Az atyáknak tett ígéret ily módon teljesedik be. Jézus szélesre tárja az ajtót azok előtt, akik eddig csak kívülről vágyakoztak bemenni, akiket az írástudók és farizeusok szigora kirekesztett. Megnyílik előttünk a Zákeusok, Mária Magdalénák, a tékozló fiak világa, de láthatjuk, hogy az ajtó azok előtt sincs bezárva, akik egyébként úgy gondoltak magukra, hogy nekik nincs szükségük megtérésre, ujjá születésre. A gazdag ifjú, és még néhány farizeus, akik azért szívesen hallgatták a Mestert, látniuk, tapasztalniuk kellett, hogy az isteni szeretet, feléjük is tárt karokat jelent. „Lukács Jézusa a kívülállót, idegent, az ellenséget hozza haza magával, s-az „igazak” bosszúságára- díszhelyre ülteti Isten országának lakodalmában.” A történetet olvasva, e tény igazolását láthatjuk. Az, a fiú, aki meglehetősen szemtelen módon, még apja életében elkéri jussát, majd mindent eltékozolva, a disznók moslékos vályújáig jutva, egyszer csak magába száll, és elindul hazafelé, nem szidalmazást, szemrehányást, hanem ölelő karokat, tiszta ruhát, gyűrűt, és régi méltóságába való visszahelyezést tapasztal. „ A példázat alkotójának fő célkitűzése az, hogy az atya teljességgel szokatlan magatartására mutasson rá, amelyet még jobban kiemel fiainak felelőtlen viselkedése: egyik fiának elvetemültsége, illetve másik fiának fukarsága és önzése.”. Ez az apa egy rendkívüli személyiség. Talán éppen ez készteti fiát arra, hogy ott a nyomorúság poklában elindulhasson hazafelé. Egy szigorú, mindig haragvó szülőhöz nem könnyű hazatérni. Ez az apa mindig is várta, szíve mélyén tudta, hogy fia vissza fog térni. Úgy tűnik, mintha folyvást a kapuban állt volna, a messzeséget fürkészve. Nem csoda hát, ha szívét szánalom, szeretet járja át, amikor felbukkanni látja kisebbik fiát. „Eléje sietett, a nyakába borult, és megcsókolta.” „ A megindultság, és az öröm, olyan nagy benne, hogy nem tudja megvárni, amíg fia a házhoz ér..” A kép mesteri módon tükrözi az apában zajló eseményeket, érzéseket. Lehajol térdeplő fiához, és öleli mindkét karjával. A fény arcára vetődik, és megvilágítja őt. Ugyanezek mondhatók el a kezekről is, melyek nem egyformák. Egyik apai, markánsabb, míg a másik anyai, gyöngédebb. A képen az alakok igen közel vannak egymáshoz, a kontúrok nem oly élesek, ezzel is jelképezve azt, hogy itt olyan embereket látunk magunk előtt, akik összetartoznak, életük szorosan egymásba fonódik. Mintha nem találnánk oly erőteljes mozdulatokat, az érzelem megnyilvánulásának nagyobb ívű kifejezését, ám az, az ölelés, az a lehajlás, ahogyan Rembrandt az apát, s az előtte térdelő fiút ábrázolja, mindennél beszédesebb, mondhatnám azt is, felér egy jellemábrázolással. Ha jól megnézzük a két fő alakot, akkor láthatjuk, hogy a fény elsősorban rájuk vetődik. Ezzel nem csak középpontba kerülnek, hanem abba a térbe, a világosságnak abban a sugarában helyezkednek el, ahol nincsenek titkok, ahol minden nyilvánvaló lesz. Kikristályosodik az atya jelleme, szeretete, irgalma, elfedező, megbocsátó hozzáállása fiához. Kiderül, mennyire várta őt, mennyire hiányzott neki a kis „szemtelen”, mennyire más volt az élet nélküle ebben a házban. Sok-sok művészi ábrázolást láttunk már, amely az anyai szeretetről szól, de ilyet, ahol az apai szívnek olyan mélysége tárul szemünk elé, még nem nagyon.

10

TÉKOZLÓ FIÚ Egyszer a Nők Lapja c. újságban olvastam egy cikket az elvált szülők, s főleg az apák sorsáról. Megrendítően szép vallomások hangzottak el azokról az apákról, akik anyákat is megszégyenítő módon éreznek, bánnak gyermekeikkel. Ezekről az apákról írta a cikk írója, „ők az apaszívű apák”. Azt hiszem, a rembrandti ábrázolás is egy ilyen „apaszívű” apát rajzol meg, s ha jól belegondolunk, akkor ennél szebben nem is lehetne magát az Istent sem lefesteni, mert azért azt érezni a példázatból, hogy itt Istenről, emberről, kettejük kapcsolatáról szól a történet. Korunk az apanélküliség kora. Óriási méreteket öltött az apa nélkül felnövő gyerekek száma. Apátlan társadalom lettünk, s ennek megnyilvánulásaival szembesülünk nap, mint nap. Kiveszőben a férfias vonás, szőrtelen, bedesodorozott, nyakláncos, fülbevalós „egyedeket” látunk az utcán, akik számára a párkapcsolat sem más, min a szexuális ösztön levezetése. Tisztelet a kivételnek, de sajnos ez a trend manapság. Sokszor teszem fel saját magamnak is kérdést, lesz-e ezekből a se fiú, se lány „egyedekből” valaha is apa, illetve „apaszívű apa”? Rembrandt korában még ez kép élt egy apáról, s ezzel együtt ezt szerették volna megjeleníteni az Istenről is. Úgy hiszem sikerült a szándék. Ha egy ilyen apát, egy ilyen Istent lát az ember maga előtt, akkor igenis fölkel, elindul a moslékos vályú mellől, s indul hazafelé, ahol ez az atya várja őt. A másik fő alak tehát a fiú, aki nagy mellénnyel áll apja elé, kéri ki a reá eső részt, s indul világot látni. Nem is lenne ezzel semmi baj, csak a pénznek ilyetén „kezelése” bizony vagyonvesztéssel jár, ami maga után vonja a barátok eltűnését is. Merthogy, amíg pénz van, barát is van, de ha elfogy a pénz, nem lehet már olyan jókat „bulizni”, bizony hamar egyedül marad az ember. Mit lehet tenni? Dolgozni kell, hogy ismét pénzhez jusson az ember, de ez már nehezebb dolog. Nem adódik olyan munka, amelyben a fiú örömét lelhetné. Kénytelen elfogadni azt, ami van, disznópásztornak kell elszegődnie. Se teste, se lelke nem kívánja e munkát, irtózik minden porcikája a megalázott státusztól. Mindhiába, más lehetőség nincs számára. Fizetést is utólag kap, s már annyija sincs, amennyivel addig kihúzhatná, amíg első fizetését megkapja. Jön az éhezés, a lerongyolódás korszaka. Egészen idáig kell eljutnia ahhoz, hogy emlékezni kezdjen, milyen is volt otthon? Milyen ruhákat hordott, milyen ételeket evett, milyen biztonságban is lehetett? Ezt hagyta ott, a látszólagos önállóság, önmegvalósítás kedvéért. Azonnal eszébe villan az egyedüli megoldás:”Útra kelek, hazamegyek apámhoz, és megvallom: Apám, vétkeztem az ég ellen, és teellened, arra, hogy fiadnak nevezz, nem vagyok méltó, csak béreseid közé fogadj be.”Nem csak elhatározza, hanem el is indul, meg is mondja. A fogadtatásról már beszéltünk. Ahogyan az apa, úgy a fiú is a „fénybe” kerül. Abba a megvilágításba, ahol kiderül, mire megy az ember, amikor szakítani akar az Atyával, amikor elindul, hogy megmutassa, boldogul ő egyedül is, amikor a pénz kerül a középpontba, s a léha élet lesz a meghatározó. De ez a fény arra is rávilágít, hogy van egy atyai ház, ahol étel, és rendes ruha, megbecsülés az ember jutalma. Ahol biztonság és szeretet, ahol az, az Atya vár, akinek korábban olyan könnyű szívvel mutatott hátat az ember, akit oly könnyedén hagyott ott. Az igazi érzések, indulatok is nyilvánvalók lesznek. Nem lehet elfeledni az atyai házat, nem lehet feledni az Atyát. Még a moslékos vályú mellett is eleven a kép, feltűnik a hazavezető út.

11


KÉPELEMZÉS A példázat mesteri módon ábrázolja mindnyájunk útját a moslékos vályúig, s onnan hazafelé az atyai házig. Merthogy ki ne ismerne magára, amikor a képre néz. Igen én vagyok az a fiú, én magam is oda jutottam, hogy nem merek tükörbe nézni, vágyódom a moslék után, holott ehetnék emberhez méltóbb eledelt is, járhatnék a rongyok helyett királyi ruhában, lehetne gyűrű az ujjamon, saru a lábamon, s élhetnék az atyai házban, biztonságban, megbecsülésben. Ki előtt ne lenne nyilvánvaló, hogy ezek a karok engem is átölelhetnek, csak fel kell kelnem, és elindulnom hazafelé?! Ahogyan Lukács ábrázolja írott formában mindnyájunk történetét, úgy Rembrandt a maga ecsetjével tár elénk egy olyan hívogató képet, melyet ha szemlélünk, felébred bennünk a vágy megölelni ezt az apát, ott lenni a karjaiban, ott lenni abban a házban, ahol ő van.

GYALOGTÚRA? HITMÉLYÍTŐ? ► SZTUPKAI GERGŐ (BUDAKESZI)

Régen kezdődött. Pontosan senki sem tudja. Talán Györköny, talán Szekszárd. Sok homály fedi a történetet, de az teljesen biztos, hogy Gyurkó József szervezésében kerültek megrendezésre a hitmélyítő táborok 1989-óta. A Györkönyből induló kezdeményezés misszió évtizedek múltán most újra Györkönybe tért vissza. A nyári táborban Gyurkó József átadta a főszervezői „stafétabotot” Kovács Zoltán lelkésznek. Köszönjük Józsi bácsinak a sok munkát! 24 év hosszú idő és a történetnek még nincs vége, esetleg a vezetés változik. 1982 – 1983 – Györköny – tavaszi, téli, nyári csendesnapok 1987 – Szekszárd – gyalogtúra 1988 – ? 1989 – Györköny – Első hivatalos hitmélyítő tábor 1991 – 1993 – Sötétvölgy – Hitmélyítő 1994 – 1995 – Púposhalom – Hitmélyítő 1996 – 2005 – Benkőbokor – Hitmélyítő 2006 – 2010 – Kismányok – Hitmélyítő 2011 – Györköny – Hitmélyítő

A következő megszólalásokkal gondolunk vissza Gyurkó József munkájára. Köszönjük Józsi!

12

HITMÉLYÍTŐ

Gyurkó Józsi hitmélyítő táborai nagyon emlékezetesek az én életemben. Az ott töltött hét/hetek mozdítottak ki abból, hogy egy olyan fiatal legyek, aki megszokta a gyülekezetet, de valójában semmilyen igazi kapcsolata nincs Istennel. Bár kiskoromtól fogva jártam a közösségbe, mégis egyértelműen innentől fogva tekintem magamat újjászületett kereszténynek. Ebben a táborban tapasztaltam meg életemben először Isten igazi örömét, a dicsőítés mélységét, a közösséget erejét, és azt, hogy valódi gyümölcsöket terem a Szentlélek az életemben, nem csak beszélek róla. Tudom, hogy nem egyedül én voltam így, ezért borzasztó szükségesnek tartom az ilyen fajta munkát, amit Józsi csinált. Azóta, amikor a megtérésem szóba jött több százszor meséltem erről a táborról másoknak. Már több mint tíz éve volt. Józsi igazi pásztori szívvel vezette a tábort. Ha kellett, szigorú volt, de mégis szerettük nagyon. Ő maga soha nem volt előtérben, a Biblia tanításokat nem ő csinálta, hanem a háttérben maradt és imádkozva fogta össze a dolgokat.Ha jól emlékszem, 1999-ben voltam először, és évekig minden nyaram kihagyhatatlan hete volt. Jó erre visszagondolni! Köszönjük az Úrnak és Gyurkó Józsinak, az összes fiatal nevében, akik sokat kaptak a táborokban!

Jávor Bence 1998-ban voltam az első hitmélyítő táborban Púposhalmon. Épp egy nehéz időszak volt az életemben. Lázadtam a szüleim által felállított értékekkel szemben, és nem láttam kortársakat, akiknek élő hitük van. Ekkor hívtak el Púposhalomra. Jó volt látni, hogy a résztvevők mennyire természetes örömmel beszélnek és énekelnek Istenről. Ez nagyon tetszett, és én is meg akartam tapasztalni. Rájöttem, hogy bár a szüleim hívők, ezáltal nem lettem én is azzá, hanem egy saját döntésre van szükségem, amikor elfordulok a magam által irányította élettől, és átengedem Istennek az irányítást! Ez megtörtént az utolsó nap. Azóta az egész életemet, mindent, aki vagyok és amit teszek ez a kapcsolat határozza meg Istennel. Mindezért nagyon hálás vagyok Istennek, ennek a környezetnek, Józsi Bácsinak és azoknak a tesóknak, akik a háttérben kitartóan imáztak!

Csiha Julcsi Nekem általánosságban véve minden tábor nagy élmény volt. Élmény, mint városi gyereknek a vidéki környezetben. A magunkfajtának ott minden élmény volt A kisebb létszám miatt a táborok meghittsége is nagyon jó volt. Emberek, akik nem is ismerték egymást a tábor előtt, jó barátok lettek a végére. A folyamatos kaland a levegőben. Nemcsak, mert kint voltunk a semmi közepén, hanem mert Jóskának voltak olyan ötletei, dolgai, ami nem volt hétköznapinak mondható. És ezt élveztük. Pl. egyik púposi táboron a zenecsapat olyan jól összejött, hogy egyik este bevitt minket egy profi stúdióba, hogy hanganyagot készítsen rólunk. Nagyon-nagyon jó élmény volt. A nem mindennapi előadások, a tábortüzek, a dinynyézések, az, hogy engedte a lelkészparódiát, mind-mind emelte a színvonalat és az élmények számát. Köszönet neki mindezért!

Kovács István

13


HITMÉLYÍTŐ A hitmélyítő táborokkal már egészen kicsi koromban ismerkedtem meg. Igazából még csak a serdülő-táborokat lehetett volna látogatnom,de mivel Anyukám is az egyházunknál szolgált és segített,így ismerkedtem az ifjúsági csoporttal és közeggel is,és járhattam ifjúsági-körökbe. Sok esetben mi is, gyermekei sokat segítettünk és szolgáltunk a körzet és az egyház itt folyó valamennyi táborában. Rengeteg mindenre kellett figyelnünk, de ami a legfontosabb az, hogy tudjunk nőni és növekedni ez nekünk, nekem személy szerint nem annyira sikerült. Ezért már 12 éves koromban részt vettem az első HITMÉLYÍTŐ táborban Györkönyben, aztán ezt még több tábor követte. Hálás vagyok az Istennek ezekért a lehetőségekért,mert bizony nekem is szükségem volt töltődésre és a töltekezésre! A rengeteg sok mély és magán meditáció kötött le igazából, mikor újra és újra még jobban megismerhettem magamat. Persze ez a folyamat még most is tart, de már nagyon mélyben keresek és kutatok. Jók voltak a vezetők, a témák, a fiatalok és a légkör is. Bár már rég kinőttem ebből a közegből, ezek a mély dolgok, amik kitöltik a felfogásomat és életemet, hogy hol, hogyan és mikor tudom Istent még jobban szolgálni. Köszönet és Hála Istennek és Mindenkinek!

Eckert Andrea A hitmélyítő táborok jelentését 10 szóban tudnám megfogni: elmélyülés, feltöltődés, felfrissülés, megújulás, béke, újjászületés, válasz, megtisztulás, felszabadulás, öröm. Ebben minden benne van, amit számomra jelent. Bízom benne, hogy mire az én gyerekeim elérik azt a kort, lesz még, aki megszervezze ezeket a táborokat, és hasonló hitbeli élményekkel gazdagodnak majd ők is, mint ezidáig én.

Antal Gáborné Bózsó Csilla Nem tudom pontosan melyik évben, valamikor '92 és '95 között volt az első alkalom, amikor szó szerint egy napra "leszöktem" Györkönybe életem első hitmélyítő táborába, mert akkor még nem engedtek el otthonról. A mai napig elevenen él bennem, ahogy a földön kuporogva hallgattuk a Péter elhívatásáról szóló történet magyarázatát. Azon a napon másképp jöttem haza, mint bármikor bárhonnan. Teli voltam örömmel és nem tudtam mivel és hogyan, de erős vágy támadt bennem, hogy az Urat szeretném szolgálni munkámmal is. Az, hogy 15 éve az egyházközpontban dolgozom az itt szerzett élményekből indult. Többen ezekben a táborokban kapták elhívatásukat, talán nem véletlenül. Utána sok éven keresztül részt vettem ezeken a táborokon és mindegyik címéhez hű volt, igazi "hitmélyítő". Intenzív, Krisztus központú, agyunkat, szívünket, lelkünket átgyúró és feltöltő hetek, amelyek mindegyike kihatott eddigi életemre. A hetet összefoglaló énekköltemények is feledhetetlenek. Hálás köszöntet a táborokért mindenkinek, akik éveken át szervezték, feladatot vállaltak benne! Nem volt hiábavaló, nagyon sok gyümölcse lett! Hálásan köszönjük!

Csontos Ivett

14

HITMÉLYÍTŐ

Sötétvölgy. Évet nem tudok. Nagy sétákat tettünk délutánonként, sok beszélgetésre volt lehetőség. Még mindennek nagyon az elején jártunk. Zoli öcsém megtérése. Szigorú napirend. Bőven volt lehetőség arra, hogy elcsendesedjünk, magunk legyünk, elgondolkodjunk azon, amiről aznap szó esett. Tábortűz, éneklés. Józsi vágya kézzel fogható volt, hogy az Istennel való kapcsolatunk mélyüljön, gazdagodjon, Igéjét jobban megismerjük, és átéljük azt is, az imának milyen ereje van. Józsi előre mutatott, tanított, felkészített minket az életre. Mindig bíztatott. Mindenkire odafigyelt. Miközben minket „terelgetett”, tanulta Ő is, hogyan kell ezt az egészet csinálni. Igen, miközben előttünk járt, Ő maga is tanítvány volt. Nem szégyellte ezt. Púposhalom. Kilencvenes évek. Nem lehettem több húszévesnél. Egyszerű körülmények. Sátorlakó voltam Csernák Zsófival. A reggeli áhítatok során egyszerkétszer elaludtam. Korán volt az ébresztő, nem szoktam még hozzá. Józsit nagyon szigorúnak éreztem. Ezt azonban szinte mindig felülmúlta az, ahogy megközelítette és magyarázta az Igét, Isten dolgait. Tisztelettel, gondolkodásra indítva, fáradhatatlanul, tűzzel a szívében. Egy nagy lépés: Benkőbokor. Józsi bevont a feladatokba engem is. Először teljesen alkalmatlannak éreztem magam. Biztos, hogy Istennel már átbeszélte ezt. Bízott bennem. Sőt. Látott bennem valamit, amit én akkor még nem. Azt, hogy Isten kivé tudja formálni az embert. Most már én is látom. Köszönöm, Józsi!

Kovács Ilus Benkőbokor és Kismányok 2004-2009. Amit kaptam: új ismeretek Istenről és magamról. Ezek mindig változást és döntéseket hoztak, amik a mai napig érvényesek és meghatározók. Józska tanított úszni is, mikor egy-egy feladatott rábízott az emberre. Kiscsoport vezetés, vagy egyéb feladat-, úszni kellett a mély vízben, de nagy élmény, tapasztalat, és rengeteg felismerés volt a számomra. Ezeket máshol nem kaptam volna meg. Köszönöm!

Kern Marcsi Kb. 3-4 éve minden nyaram állandó programja a hitmélyítő. Mindegyik táborból nagyon kellemes emlékekkel tértem haza, köztük Frigyes bácsi előadásaival, amelyektől sok építő gondolatot kaptam. Ezenkívül a bibliadráma foglalkozások nagyon sokat segítettek megismerni önmagam, pl. egyes konfliktushelyzeteket hogyan kezelek, hogyan fogadom más reakcióit, gesztusait. Józsi bácsi nagyon élményszerűvé tudta tenni drámafoglalkozásokat. A szellemi táplálék mellett a testi táplálék is megvolt, köszönhetően a kitűnő szakácsoknak.

Csoma Zsófia

15


HITMÉLYÍTŐ

A Kismányoki és a Györkönyi hitmélyítőkön vettem részt. Legelőször úgy mentem, arra készültem, hogy valamit adnom kell: bizonyságot, számot, valamit, amit kimondva nem is várnak, de számítanak rá. Nem kellett. Én kaptam. Sokat. Igét, mosolyt, viccet, bizalmat, zenét. Vágytam arra, hogy én is adjak, amit tudok, amit érzek, amim van. Az jelentett nagyon sokat, hogy átéltem, milyen egységben létezni Istennel, és másokon látni azt, hogy ennek az egységnek ereje van, megszólít, magába vesz.

Gulyás Zsuzsi Gondolkodtam, hogy mire is emlékszem. Én csak egyetlen egyszer voltam hitmélyítőn, az a Sötétvölgyben volt, s szerintem talán csak 2 napra tudtam lemenni. Azért is vagyok bizonytalan, hogy mennyi időre voltam lenn, mert mi a diákkörrel többször voltunk ott, s egy kicsit kusza, hogy melyik emlék melyik eseményről maradt meg. Amire biztosan emlékszem, hogy Frigyes bácsi tartotta az igemagyarázatokat. Emlékszem, hogy mennyire jó volt utána az egyéni csendes feldolgozás. Emlékszem aztán az ebédre, ami benn volt a társalgó/nappaliban, s hogy nagyon jó volt együtt időt tölteni a társasággal. Arra is emlékszem, hogy mennyivel koncentráltabb, összeszedettebb, nyugisabb volt ez a tábor, mint bármelyik ifjúsági csendesnap, ahol voltam. Nekem nagyon sokban a diákkörös stílust hozta. Amire emlékszem még, az a természetesség, ahogy az eltérő generációkból jelenlévő emberek minden probléma nélkül együtt voltunk. Ez azt hiszem már akkor is lenyűgözött. Ezért szerettem annyira Petriéket is, mivel belőlük is ez áradt, nem csak Frigyes bácsiból és Józsiból, akik persze ezzel az egészséges hozzáállásukkal meg is adták a tábor alaphangját. Amik még eszmebejutnak, azok a kiscsoportos imádságok hajnalban és estefelé, de ezzel kapcsolatban már végképp nem tudom, hogy a hitmélyítőn történtek, vagy a saját diákkörös hétvégéinken. Mindenesetre a hely élményéhez nagyon hozzátartoznak a fejemben.

Schauermann Tamás Benkőbokor, 2003-2005. annyira suhanc voltam, hogy nem emlékszek semmire, kivéve, hogy Kovács Zoltán - későbbi, felszentelt metodista lelkipásztor - örökké szekált, illetve, hogy bár semmiféle mondanivalóm nem volt, igyekeztem Bálint bácsi közelében tartózkodni reggelente, mert borzasztó mód szerettem volna áhitatot tartani. Gyurkó testvérünket mind a mai napig nagy becsben tartom. Miatta kezdtem el borotválkozni 2004 nyarán, hogy sose nőjön olyan bajuszom, mint neki.

Hecker Flórián

16

HITMÉLYÍTŐ Hogy mit adott nekem a 2007-es Hitmélyítő Kismányokon?! Istennel való mély és felejthetetlen találkozásokat, pillanatokat. Gyakorlati tanácsokat a Biblia olvasásával és tanulmányozásával kapcsolatban. Élő, két lábon járó példaképeket, imatársakat. Őszinte beszélgetéseket, amire akkor és ott szükségem volt. Olyan hihetetlen volt az egész: a téma - úgy éreztem, hogy – teljesen nekem szólt; az emberek, akiket ott megismertem, mintha csak értem küldettek volna; a környezet is olyan természetesen szép volt, azáltal is érezni lehetett Isten jelenlétét. Nagyon-nagy békesség volt bennem az egész hét során. Nehéz lenne megfogalmaznom azt az érzést, ami a hitmélyítő kapcsán „jön”, de az biztos, hogy valami különlegesen jó, úgyhogy szeretek rá visszagondolni. A teljesség igénye nélkül írtam ezt a néhány sort, de a lényeg, hogy nagyon hálás vagyok Istennek, amiért elvezetett ebbe a táborba, és hogy Józsi bácsi szívére helyezte ezt a hihetetlenül áldásos szolgálatot!

Horváth Zsuzsanna A legemlékezetesebb élményem Benkőbokorhoz kapcsolódik, pedig Púposhalmon is voltam többször. Az egyik délutáni "önismereti gondolkodás" szembefordított a kérdéssel, mi van, ha Isten nem is létezik. Ha csak képzelet szüleménye... Pár nappal korábban - akkor - azt kaptam felülről, hogy merjek őszinte lenni Hozzá, bármit érzek, merjek "visszapofázni" Neki. Pár nappal később pedig szembejött a kérdés, 3-4 évvel a megtérésem után. Kiborulás Istentől/ nek, beszélgetés Frigyes bácsival a kis házban, vita Ővele a kukorica föld közepén. Akkor gondoltam arra először, hogy talán a levegő tényleg csak levegő... és furcsa érzés volt. Aztán reggeli csendesség, és folyamatosan Hozzá, Vele akartam beszélni – még akkor is, ha nem tudtam, van-e. Belülről jött. Utána sok gondolkodás, imádság, és Isten valami újat készített, mást kezdett el mutatni Magából. Az út rémisztő, fájdalmas és félelmetes kezdete Benkőbokorhoz kapcsolódik. Mélységből születik a mélység.

Schauermann Péter „Mányokország királya, egy bajszos úr, kit mindenki szeret!” Ez a kis dalocska jut eszembe, ha szóba jön a Hitmélyítő tábor. Ez és még nagyon sok minden egyéb dolog. 2007-ben voltam először Kismányokon. Ebben az évben próbáltam beilleszkedni az ifibe, és nagyon sok mindent kaptam az alatt az egy hét alatt ezen a téren, illetve lelkileg is. Elég csak a Bibliodrámákra gondolni, vagy a "lelkisimikre", vagy bármelyik ott töltött percre. Éppen ezért 2008-ban viszsza is tértem. Majd mikor 2009-ben csak a hétvégére tudtam lemenni, akkor értettem meg, hogy mi is a tábor lényege, de még az alatt a két nap alatt is többet kaptam, mint a tábor nélkül töltött évek alatt. Ha meghallom, hogy "Kismányok", önkéntelenül elkezdek mosolyogni. Köszönet érte Józsi Bácsinak, aki oly sok éven át tartotta ezt a kézben.

Bózsó Andrea

17


HITMÉLYÍTŐ

„Hogy mit jelentett számomra a tábor Kismányokon?” Rengeteget. Közösséget Istennel, és olyan emberekkel, akiket rövid időn belül a barátaim közé sorolhattam. Egy olyan helyet, ahol a csend nem szúrja a fület, hanem megnyugtat. Ahol még nyári szünetben is jó felkelni nagyon korán, hiszen mikor kinyitod a zsalukat, akkor a templomot látod, ahogy azt hátulról megvilágítják a felkelő nap sugarai. Ahol a reggeli csendesség közben egy birkanyájjal találkozhatsz. Ahol a levegő friss, és jó illatú. Számomra mind a 2007-es, mind a 2008-as hitmélyítő tábor elérte a nevében foglaltakat. Mélyült a hitem, és olyan dolgokat éltem át, amik a mai napig nagy hatással vannak az életemre, segítenek, megnyugtatnak, eligazítanak a kérdésekben. Nagyon hálás vagyok Istennek Józsi bácsiért, Frigyes bácsiért, és minden előadóért, dicsőítésben résztvevőért, és táborlakóért, a helyért, a faluban élőkért, a focizásokért, csocsózásokért imasétáért, és minden ott kapott ajándékért.

Horváth Eszter Emlékszem, hogy számomra az első tábor helyszíne Púposhalom volt. (Valamikor a ’90-es években.) Még nagyon fiatalként, gyerekként vettem részt akkor. Nem is értettem, nem is fogtam fel sok dolgot. Számomra akkor még "csak" a többiekkel való együttlét volt fontos. Serdülő koromra tehető a megtérésem, ami egy folyamat volt, és nem egy konkrét dátumhoz köthető esemény. A hitmélyítő táborok fontos állomásai voltak hitéletemnek minden évben. A táborokban sokszor éltem át Isten valódi közelségét, sokszor ekkor kaptam választ egy-egy hitbeli kérdésben. Az Istennek végzett szolgálatom első fontos alkalma is a hitmélyítő táborban volt, amikor csoportvezetői szerepet kaptam Józsitól. Nagyon jó volt együtt lenni többekkel a sok év folyamán, egy hétre elszakadni a rohanó, megterhelő világtól, és csak az Úrra figyelni. Köszönöm, Józsi a szolgálatodat sok-sok éven át a táborok lebonyolításában.

Drahos Zoli

KÉSZÍTS egy cikket Te is a MIX újság számára! Köszönjük! E-mail: [email protected]

18

TAVASZI IFI 2012

TAVASZI Ifi 2012 Téma:

Szentlélek GYERE EL A Tavaszi Ifjúsági Táborunkba! ELŐADÓ: Hecker Márton nyíregyházi lelkész SPIRITUÁLIS VEZETŐ: Szuhánszky István miskolci lelkész IDŐPONT és HELYSZÍN: Nyíregyháza, 2012. március 16-18. KÖLTSÉG: 4000 pengő SZERETETTEL: AZ IFJÚSÁGI BIZOTTSÁG

IFI HÍREK – Sztupkai Kristóf februárban Szerbiában európai roma missziós konferencián képviselte egyházunkat, ahol a püspökség különböző roma missziói mutatkoztak be. – Lakatos Lilla februárban a piliscsabai Elöljárók Konferenciáján bizonyságot tett, amelyben lelkészi elhívásáról számolt be. – Március 24-25-én a Tudóspuszta nevű missziós csoport újabb szolgálati útra indul Kürtöspusztára. – A Szolnoki Ifiben a tavalyi év végétől kezdődően hetente imakört tartanak a pénteki ifi alkalmakat követő szombati napon. Az imakör vezetője Tóth Ábel és Erdős Ágnes. Márciustól az imakörön közös úrvacsorázást is tartanak a helyi lelkész vezetésével.

19


LAPZÁRTA

HA NEM TESZEK SEMMIT SEM ► TÚRMEZEI ERZSÉBET

Most nem sietek, most nem rohanok, most nem tervezek, most nem akarok, most nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Most megnyugoszom, most elpihenek békén, szabadon, mint gyenge gyerek, és nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten.

S míg ölel a fény és ölel a csend, és árad belém, és újjáteremt, míg nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten,

új gyümölcs terem, másoknak terem, érik csendesen erő, győzelem... ha nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten.

20

► IMPRESSZUM ► FŐSZERKESZTŐ: KHALED A. LÁSZLÓ ► MUNKATÁRSAK: CSUHA ALEXANDRA, GYURKÓ DONÁT, MÜLLER IZABELLA, SÉRA LÍVIA, SZTUPKAI GERGŐ ► MEGJELENIK SZEPTEMBERTŐL JÚNIUSIG ÉVENTE 5 ALKALOMMAL. ► EGY SZÁM ÁRA: 500 FORINT ► ELŐFIZETÉS EGY ÉVRE (A RÓZSASZÍN CSEKKEN A FŐSZERKESZTŐ NEVÉRE): 2500 FORINT ► CÍM: 5000 SZOLNOK, KASSAI U. 15. ► E-MAIL: [email protected] ► HONLAP: HTTP://MIX.METODISTA.HU/MIXUJSAG

HARSONA A l a p í t v a : 1947

Recommend Documents