TESTVÉREKNEK
AJÁNDÉK
TESTVÉREKTŐL
2011. KARÁCSONYÁN (Új folyam VI. kötet) Közösségvezető Képző Tanfolyam (KKT 2011)
TARTALOM 0. Bevezető gondolatok és karácsonyi elmélkedés (Csizovszki Robi)
2
1. A KKT előkészítése a) felhívás és jelentkezési lap
4
b) a témakörök „kedvcsinálói” (írták az előadók)
5
2. Az előadások (egy része – teljesen vagy vázlatosan)
12
1. témakör: Önismeret, jellem- és személyiségalakítás Csizovszki Zsóka
12
2. témakör: Interperszonális kapcsolatok, kommunikáció Orbán Ági
17
Némethné Szigethi Kata
21
3. témakör: Csoportvezetői attitüdök, csoportvezetői készségek fejlesztése – írásos anyag a szerkesztés lezárásáig nem érkezett 4. témakör: Jézusi kisközösség, közösségszervezési elvek, közösségmegtartás Király Ignácz
23
Bajnok Dániel
26
5. témakör: Közösségvezetési tapasztalatok Bajnok Kristóf és Bajnokné Vincze Orsolya
27
Miklovicz László
29
6. témakör: Táborozási ismeretek, tapasztalatok Áts András
31
Németh László és Fehér Tamás
33
7. témakör: Isten-megközelítés, imádság, lelkiség, lelki munka Kőszeginé Rihmer Melinda
37
Orbán József
40
Csizovszki Robi
44
8. témakör: Kiscsoport, Bokor, Bokor-történet, kisközösségi hálózat Vincze Gabi
51
Kovács László
66
Schanda Beáta
70
9. témakör: Társadalmi felelősség Pálinkás László és Pálinkásné Orsi
71
10. témakör: Közösségi találkozók szellemi tartalma szentírásolvasási módjai
2
Tanos Gábor
77
Gromon András
81
Kedves Testvérek! Régóta figyelem Bokrunkat, s régóta elementáris erővel tör rám az az érzés, hogy közösségünk megújulása fiataljaink kezében van. Az érzést kérdések követték: Vajon nem ástuk-e el a nekünk adott kincseket? Vajon vállaltunk-e kockázatot a kincsek megsokszorozódásáért? Vajon megfelelő módon és intenzitással tovább adtuk e a Bokor következő generációinak a felfedezett kincs örömét és azt a sok felhalmozott tudást és tapasztalatot, melyet magunkénak éltünk meg? Vajon hiszünk-e eléggé fiatal testvéreinkben? Vajon adunk-e nekik tudást, erőt, tapasztalatot? Öntünk-e beléjük Lelket és a hit bátorságát? Ilyen és ehhez hasonló kérdések hozták meg Bennem azt a döntést, hogy megszervezzem fiatal testvéreimnek a KKT-t (Közösségvezető Képző Tanfolyam), melyen 28 testvér 28 előadása, tanúságtétele, tapasztalatátadása történt. Ezúton mondok köszönetet Nekik, akik elfogadták a felkérést, s vállalásuknak megfelelően megtartották előadásaikat. De dicséret és köszönet illeti a jelentkező és kitartó és a vállalásukban mindvégig kitartó fiatalokat, akik nyitottan, komolyan és lelkesen fogadták a tapasztaltabb testvérek gondolatait. Az előadások jelentős részét e kötetbe szerkesztettük. Ajándékként. Azért, hogy legyen rálátásunk erre a tanfolyamra, de legfőképp azért, hogy mindannyian épüljünk az elhangzott előadások által. Legyen közkincs az a sok értékes gondolat, amelyekkel előadásokat vállalt testvéreink megajándékozták fiatalabb testvéreinket! Hiszek abban, hogy a KKT szellemi muníciója olyan tudás-bázis, amelyre közösségi jövőt építhetnek fiatal testvéreink! Ők már a kezdő lépéseket megtették! Hitem szerint az áldást hozzáteszi majd szerető Istenünk!
Engedjétek meg, hogy ezen KARAJ kötetet karácsonyhoz kapcsolódó gondolatokkal nyissam meg! Két ősi jelképekről, a fényről és a csillagról szeretnék mondani nektek valamit! Fény és világosság. Olyan életeleme ez minden élőlény életének, ami nélkül nincs élet a földön. Fizikai és lelki értelemben is szükségünk van rá. A fénynek kimondhatatlan ereje van. Egyetlen kicsi égő gyertyaszál képes bevilágítani nagy, sötét tereket. Az adventi gyertyagyújtásaink során azt is megtapasztalhattuk mindannyian, hogyan erősödik, s világit be minden zugot, ahogy alkalomról-alkalomra több gyertyát gyújtottunk. Nagyobb lett a fényesség. Azt szokták mondani, hogy Jézus eljövetele előtt az emberiség nagy sötétségben élt. Nem a szó fizikai értelmében, hanem úgy, hogy várt valamire, várt valakire, mert valami nagyon lényegeset nem tudott még a világról, az életről. Ösztönös keresései, igazságra rátalálásai voltak annak az időszaknak is, de egyetlen egy hiányzott: senki nem jött még odaátról, aki hitelesen beszélt volna arról a másik Országról, a SzeretOrszágról. Karácsony a Világosság születésének ünnepe. A Karácsony a Világosság születésnapja, mert a Világosság a világba jött. Szükségünk van a Világosságra lelki értelemben is. Mert gyakran szenvedünk, vagy szenvedtünk attól, hogy önmagunkba zártan, csak a saját hangunkat hallva, csak a saját sorsunkat látva önmagunkba bezárva, önmagunk foglyai vagyunk. Ebben az élethelyzetben minden silánynak, csúfnak, fénytelennek látszik. Mert önmagamon által igazán semmit sem láthatok meg. Kész vagyok gyűlölni minden embert, s az egész világot. Dacból,mert nem tudok szeretni senkit. Talán éppen ilyenkor tudom kimondani: szeretnék járni, szeretnék útra kelni egy más ország felé. Tudom, hogy létezik az ÖRÖM: láttam felragyogni mások arcán. Tudom, hogy csillog a FÉNY: láttam felcsillanni mások szemében. Talán éppen összetörve, s a legnehezebb pillanataimban tudom vágyakozva kimondani: Uram, hallod-e a szómat? Mutasd meg házad kapuját, fogj kézen, tárd ki kapuid szárnyaid. Mutass az Útra, Az Öröm és a Fényesség ösvényére...! De Uram, hallod-e a szómat? A karácsonykor születő Gyermek Neked is válaszol:„Régóta lesem már lezárt zsaluidat, nyisd ki, tárd ki azokat: a Fényem majd megvilágosít”.
3
A Világosság a világba jött, de a világ nem fogadta be a Világosságot. Mert ahol minden zugba bevilágítanak, ott látható lesz a sok szenny és piszok. Ha a világ befogadta volna ezt a tisztító fényességet, akkor mindenkinek meg kellett volna változtatni addigi kényelmes életét. Ha a Világosságot befogadók táborába lépsz, neked sem lesz könnyű. Mert hívó üzenete, evangéliuma, örömhíre neked is, ma is ugyanaz: légy te is Fényes jel, mások számára világító gyertya. Ez a küldetésed. Ti vagytok a világ világossága. A hegyre épült város el nem rejthető. És ha világosságot gyújtanak, nem teszik véka alá, hanem a tartóra, hogy világítson a ház minden lakójának. Úgy világítson világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és magasztalják Mennyei Atyátokat. Ne felejtsd tehát Karácsony neked szóló üzenetét. Légy te is Fénnyé, Világossággá. A karácsonyi Gyermeknek szüksége van rád, hogy legyen aki folytassa, amit ő elkezdett. Szüksége van testedre, lelkedre, értelmedre, akaratodra, szívedre és lendületedre. Tovább kell adni ma is a több, mint 2000 évvel ezelőtt elhangzott, de ma is mindennél sürgetőbb üzenetét ennek a saját maga elpusztításán fáradozó világnak: azt, hogy csak a másokat elfogadó, a mások felé kitáruló szeretet megvalósítása lehet a kiút és a megoldás. A karácsonyi Gyermek azt mondja mai is mindnyájunknak: Senki nem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért. Szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket. Csillag: A karácsonyi ünnepkör talán leggyakrabban használt díszítőeleme. De mit is jelent a csillag? Mi köze a csillagnak a karácsonyhoz? Az evangéliumi gyermekségtörténetekből ismertté vált bölcsek egy fényes csillag nyomán jöttek napkeletről, hogy hódoljanak a Gyermeknek. Azért voltak bölcsek, mert kereső emberként nemcsak néztek, hanem láttak is. A csillagok állásából kutatták az emberi élet értelmét. Rájöttek: ez a csillag más, mint a többi: ez valóban irányt mutat, kijelöli és bevilágítja az utat, hogy ne botorkáljunk többé a sötétben. Ez a csillag szerepe. Karácsony üzenete számunkra az, hogy számunkra is gyúlnak csillagok „életünk egén”, amelyek eligazítanak. Hányszor gyulladt már nekünk is csillag? Talán valakinek a szelíd figyelmeztetése volt az. Talán egy hirtelen megvilágosodott igazság képében villant fel. Meg is csodáltuk ragyogását, csak éppen egyetlen lépést sem tettünk feléje. Talán egy segítséget kérő embertárs volt a jelző csillag, hogy induljunk el már végre a szeretet útján, de mi bizonytalannak és homályba veszőnek láttuk ennek az útnak a végét és megriadtunk az út fáradalmaitól. A jelzőcsillagok helyett csak csillogó holmik felé nyújtottuk kezünket. Jegyezd meg: a csillag meglátásához érzék kell. S minél finomabb a jel, annál finomabb érzék kell felfogásához Ha fel akarod fogni ezeket a jeleket, akkor gyakran keresd a csendet! Így leszel csak képes, bölcs módjára kifejleszteni magadban azt az érzéket, amely egyaránt képes transzcendens jeleinek, s a világ legfinomabb jeleinek fölfogására is képes. A karácsonykor született Gyermek életével, mondanivalójával maga is Csillag. S tőled is azt kéri: Legyél csillag-emberré, legyél te is másoknak jó utat mutató jellé!
Csizovszki Robi (Ágfalva)
1. A KKT előkészítése Tisztelt Fiatal Testvéreink! A már korábban több fórumon is előre jelzett, 60 órás, vizsgával és tanúsítvánnyal záruló Közösségvezető Képző Tanfolyam (KKT) 2011. áprilisának, májusának és szeptemberének egy-egy hétvégéjén (péntek 18.00 - vasárnap 12.00-ig) kerül megszervezésre a Bokor 16-28 éves korosztálya számára, melyre nagy szeretettel hívunk minden nyitott érdeklődő fiatalt! Elsősorban azok jelentkezését várjuk, akikben már feltámadt a vágy a közösség-építés iránt, de még nem éreznek elég bátorságot erre, vagy hiányosak az erre vonatkozó ismereteik. Természetesen jelentkezhetnek közösségvezetők is, akik úgy érzik, hogy ehhez a kezdeményezésükhöz még szükségük van tudásra, elméleti, módszertani és gyakorlati ismeretekre. Mindhárom hétvégén ugyanaz a 10 témakör ismétlődik, de más-más előadókkal. Az előadók többségét a Bokor II. generációjából kérjük fel! Bízunk abban, hogy a résztvevők számára meghatározó élményt, hasznosítható tudást és gyakorlati ismereteket tudunk majd nyújtani! Amennyiben a részvétel mellett döntöttél, kérjük, hogy a kitöltött Jelentkezési lapot, legkésőbb 2011. április 1-ig, elektronikus úton, csatolt dokumentumként, küldd el Csizovszki Robi e-mail címére:
[email protected]; akár részt veszel a március 5-i Képzési Tájékoztatón, akár nem! A tanfolyami napok pontos kijelölésére a Tájékoztatót követően kerül sor, amelyről minden jelentkezőnek értesítést fogunk küldeni! KV által megbízott szervezők 4
JELENTKEZÉSI LAP NÉV,……………………………………………….,,, szül.év:………………………, lakcím:…………………………………………………….. Régió:……………………………. Közösségem neve:………………………………………………………………………….. Közösségvezetőm neve:……………………………………………………………………. Elérhetőség: Tel.:………………………….;
E-mail:……………………………………….
Ezúton jelentkezem a KV által megszervezésre kerülő, 60 órás, vizsgával és tanúsítvánnyal záruló Közösségvezető Képző Tanfolyamra. Vállalom, hogy a képzési idő minimum 80 %-án személyesen és aktívan részt veszek. Dátum……………………………
NÉV ……………………………
1. témakör: ÖNISMERET, JELLEM- ÉS SZEMÉLYISÉG-ALAKÍTÁS Fodor Gábor Minden vezető a személyiségével dolgozik. Ismernünk kell a személyiségünket, hogy jól alkalmazzuk a saját adottságainkat. Mikor Jézustól megkérdezik, mi a főparancs, Ő azt válaszolja: „Szeresd Uradat, Istenedet, és szeresd felebarátodat, mint önmagadat". Mi, keresztények rendszerint megállunk az első tagmondatnál: „szeresd felebarátodat”. Hozzávesszük még az ellenség szeretetéről, és az ítélkezésről hallottakat, és már össze is állt az emberi kapcsolatokról szóló (egyszerűsített) erkölcstan. Megfeledkezünk azonban a második tagmondatról: szeresd felebarátodat, „mint önmagadat”. Pontosítva: úgy szeresd felebarátodat, amint szereted önmagadat. Azaz: addig nem tudjuk a másikat elfogadni, amíg magunkkal tisztába nem jöttünk. Az önismeret tehát nem úri huncutság, hanem munkavédelmi előírás, életviteli szabály. A főparancs, a szeretet parancsa, egyúttal az önismeret parancsa is. Erről az izgalmas útkeresésre hívlak szeretettel: Gábor Berényi András „Ismerd meg önmagad (Gnóthi szeauton)!” – a delphoi jósdához vezető úton ez a felirat szerepelt Ma pedig talán azt írhatnánk fel arra a bizonyos táblára „Ha lesz időm majd foglalkozom magammal! Miért félünk magunkat megismerni? Miért tartunk attól, hogy megismernek bennünket? A rohanós, internetes, facebook-os világunkban miért nem marad időnk arra, hogy megálljunk, és kicsit átgondoljunk, hogy hol tartunk, milyenek vagyunk. Miért vagyunk bizalmatlanok egymással? Hogyan teremthetünk időt magunknak? Miért fontos az önismeret? Ahhoz, hogy igaz barátságokat tudjunk kialakítani, szükség van arra, hogy a beszélgetőpartnerek ismerjék önmagukat, és értsék saját belső lelki történéseiket. Az egymás közötti kommunikáció önmagunk megértésével kezdődik, és egy egész életen keresztül tart. Próbáljunk meg közösen válaszokat keresni ezekre a kérdésekre a tréning során! Szeretettel: András Csizovszki Zsóka „Lelki fejlődésünk csak úgy lehetséges, hogy elfogadjuk magunkat úgy, ahogy vagyunk, és megpróbáljuk komolyan élni a ránk bízott életet.” (C.G.Jung) Az önismeret, és személyiségfejlődés fogalmai elválaszthatatlanul összekapcsolódnak önmagunk elfogadásával. Ha tükörbe akarunk nézni, mindenekelőtt feltételeznünk kell, hogy nem riadunk meg a látványtól. Mondjuk az elálló füleinktől, kampós orrunktól, kancsal szemeinktől, vagy éppen bárgyú mosolyunktól. De nem mindegy, hogy ezeket az adottságainkat, amik különbözővé tesznek másoktól, elutasítással, belenyugvással, szégyennel, vagy mosollyal, megelégülten szemléljük. Az önismeret ahhoz nyújt segítséget, hogy a bennünk lévő „jó” és „rossz” tulajdonságain mindegyikét olyan igába tudjuk befogni, amely életünket a fejlődés irányába lendíti. Ehhez szeretnék nektek segítő kezet nyújtani! Zsóka
5
2. témakör: INTERPERSZONÁLIS KAPCSOLATOK, KOMMUNIKÁCIÓ Csertáné Bohn Judit Szeretettel várlak Benneteket egy szabad szellemű foglalkozásra, kötetlen beszélgetésre. Szabad társalgás formájában megbeszélünk majd bizonyos lelki dolgokat. Segítséget kaptok ahhoz, hogy ezeken hogyan lehet sikeresen túljutni és lelkileg fejlődni. E tapasztalat, saját élmény, tanulási folyamat által fejlődik az a készségetek, mely nélkülözhetetlen egy csoportvezető számára. Beszélünk majd arról is, hogy adandó helyzetekből egy-egy szituációt hogyan lehet kibontakoztatni. Bizonyos helyzeteket hogyan lehet megoldani, feloldani szeretetben. A csoportvezető legfontosabb eszköze a saját személyisége!!! Várom a találkozást Veletek! Judit Némethné Szigethi Kata "A boldogságunk is nagymértékben múlik azon a képességünkön, hogy hogyan tudjuk kifejezni ötleteinket, kívánságainkat, reményeinket,törekvéseinket vagy éppen csalódásainkat azoknak, akikkel beszélünk" (Les Giblin) A kommunikáció egy eszköz, egy kis pont, mint a szélforgó közepe, de ereje és a benne rejlő lehetőség, hatalmas. Összefog, összetart, legyen szélvihar vagy enyhülést hozó szellő. Nélküle nincs mozgás, vele viszont van lendület, fejlődés. A szélforgó közepe a fix pont, akárcsak a kommunikáció, szükség van rá. Vele minden érthetőbbé válik, nélküle sokkal kevesebb. Emberi kapcsolatok dőlhetnek romba a nem megfelelő kommunikáció miatt. Mindnyájan rendkívül összetett információkat tudunk átadni embertársainak a nyelv segítségével. Árnyalatnyi dolgokat is ki tudunk fejezni, mégis nagyon gyakran nem értjük egymást, pedig egy ugyanazon nyelven beszélünk, mégis félreértések még a szoros és gyengéd kapcsolatokban is előfordulnak. Mindig vannak fontos érzések és gondolatok, amelyeket ha nem beszélünk meg nyíltan és őszintén, emberi kapcsolataink ellenségessé fajulhatnak. Sok kapcsolatban a harag, sérelem, nézeteltérések, vádaskodások, kritika adása, a nem megfelelő kommunikáció következményei. Olyan interaktív előadásra hívlak, ahol együtt dolgozhatjuk fel e témában felmerülő kérdéseket. Hogyan oldjuk meg az éltünkben, vagy szűkebb közösségi életünkben felmerülő konfliktusainkat. Szeretettel várlak: Kata Orbán Ági Az előadás a társas kapcsolatokat és a kommunikációt leíró néhány meghatározáson túl két állítás köré csoportosul: 1. Az önmagunkkal, embertársainkkal, ill. a külvilággal és Istennel való kapcsolatunk mértéke egy és ugyanaz. 2. A kommunikáció mindig zajlik! Az elhangzottak élményszerűbbé tételét egy-két csoportjáték segíti majd. Barátsággal: Ági 3. témakör: CSOPORTVEZETŐI ATTITÜDÖK, CSOPORTVEZETŐI KÉSZSÉGEK FEJLESZTÉSE Berényi András A csoport, a közösség azonban az embernek lételeme, alapközege - nem lehet csoport nélkül élni. Éppen ezért érdemes megtanulni, hogy hogyan lehet azt minél jobbá tenni. „Hogy a csoporttagokkal mennyi gond van!” - bizonyára többen gondolkodtunk így magunkban. Átéltük, hogy mennyire nehéz közös nevezőre jutni még az általunk szeretett az emberekkel is. Gyakran a közös „együtt(nem)léteink” semmitmondó, üres fecsegések, poénkodások, vagy véget nem érő konfliktusok, amelyek olykor hívő emberek között is kirobbannak. Azoknak, akik már vezettek valaha csoportot, vagy csak tagjai voltak valamilyen csoportnak, valószínűleg ismerősek ezek a jelenségek. A csoporttalálkozásoknak lehetnek konkrét céljaik is, de a csoport egyik fő mozgatórugója, lényegi eleme maga az együttlét. A csoport-találkozásainkon fontos volna, (és hogy ne egymás háta mögött beszéljék ki egymást), hogy az emberek meg merjenek nyílni, ki merjék mondani azt, ami van, ne csak azt, ami kellene, hogy legyen. Ehhez szükség van a nyílt, bátorító légkör megteremtésére, és a konstruktív, alig észrevehető irányításra. Erről fogunk beszélgetni. Csertáné Bohn Judit Oldott, szabad szellemű, kötetlen beszélgetés keretében olyan ismereteket szeretnék Nektek átadni, amelyek hozzásegítenek ahhoz, hogy elsajátítsd azokat a kompetenciákat, melyeknek köszönhetően hatékonyan tudsz majd élő közösségeket vezetni, a közösség számára programokat szervezni és vezetni,
6
konfliktusokat kezelni, fiatalokat megszólítani és önkéntesként bevonni, másokkal - akár idősebb és tapasztaltabb emberekkel is - együtt dolgozni. Várom a találkozást Veletek! Judit Fodor Gábor A csoportvezetőnek arra kell felkészülnie, hogy nem tud mindenre felkészülni. A játékok összeérhetnek a csoporttag életével. Váratlan felismerések, érzékeny emlékek villannak be, és oldják fel a személyiség páncélját. És a vezető ott áll egy könnyező, vagy éppen hirtelen teljesen bezárkózó csoporttaggal, és nem tudja, mit tegyen. Tudja-e kompetenciájának határait? Mit tehet ilyenkor? Egy dolgot biztosan tehet, minél jobban megismeri saját személyiségét, mert ez az az eszköz, amelyet használ. Ez az a szerszámkészlet, amelyet egyre jobban meg kell ismernie, egyébként úgy jár, mint az a fafaragó, aki életlen vésővel dolgozik: a finomságokra nem tud ügyelni, elnagyolt, esetlen munkát ad ki kezéből, és nagyon elfárad a munkában. Az emberi lélekkel nem lehet esetlenül, elnagyoltan bánni, érzékeny műszer, a legérzékenyebb. Olyan kurzusra invitállak Benneteket, ahol megérinthet a csoportvezetés felelőssége, nehézségei és csodái! Gábor 4. témakör: JÉZUSI KISKÖZÖSSÉG, KÖZÖSSÉGSZERVEZÉSI ELVEK, KÖZÖSSÉG-MEGTARTÁS Király Ignácz Közösséget? Minek? Közösséget? Kinek 1) Miért jó az nekem, hogy ebben fáradozzam? Hogyan gyűjthetek úgy, hogy magamnak gyűjtve Jézusnak gyűjtök embereket? Miben példakép Jézus, és miben nem az apostolkodás tekintetében? Munka ez, vagy hivatás? 2) Testvérbarátságokra építő kisközösségi modell veszélyei? Tapasztalataim és megoldási kísérleteim a sokféle egyéniség egy közösségbe hívása és ottani megtartása területén? 3) Milyen árat „fizetünk”, ha közösség vezetésére adjuk fejünket? Mik a közösség bokros ismérvei: mettől és meddig jézusi egy közösség? Közösségvezető, mint mozgató, szolgáltató, kiszolgáló, de meddig? El lehet-e köszönni egy közösségtől, mikor? Meddig vezető a vezető, van-e „nyugdíjaztatás ez ügyben? Szabó Gyula Közel 30 éve a jézusi kisközösséghez tartozás és az elkötelezett fiatalok közösségbe szervezése határozza meg életemet. Talán sok mindent vettünk át automatikusan és megfelelő mélységű reflexiók nélkül elődeinktől, a Bokor nagyjaitól. Ideje van a minőségi reflexióknak, hogy ahol szükséges, képesek legyünk korrekciókra, s azért, hogy Ti ki tudjátok kerülni az útvesztőket. A közösségvezetés és közösségszervezés igényli a humán tudományok erre vonatkozó megállapításainak megismerését és elfogadását, és igényli azt a lelki-szellemi többletet is, amit elköteleződésnek hívunk. Remélem, vonzóvá tudom tenni számotokra! Bajnok Dani A kurzus célja, hogy megosszuk egymással eddigi közösségi és (esetleg) közösségvezetői tapasztalatainkat, és néhány csomópont köré csoportosítva közösen áttekintsük a fiatal közösségek jellemző problémáit, majd megpróbáljunk felkészülni a kezelésükre. Egyebek mellett az alábbi témakörökről lesz szó: a közösség „beindítása” személyes kapcsolatok (vonzások-taszítások) miről beszélgessünk? ("nózitörlés" vs. "agyaskodás") új tagok „beszervezése” párkapcsolatok közösségen belül és kívül létszámhatárok feszegetése miben különbözünk egymástól? miben különbözünk más közösségektől/mozgalmaktól? Rövid bevezetések után az egyes témaköröket csoportos beszélgetés során dolgozzuk föl. Szeretettel várlak: Dani
7
5. témakör: KÖZÖSSÉGVEZETÉSI TAPASZTALATOK Bajnok Kristóf és Orsi Tervezett témakörök: Komolyság? Barátság? Csoportvezetés és párkapcsolat Táborozás Ha valaki nem imádkozik Házi feladat, felkészülés, felkészületlenség Régi tagok elvesztése, új tagok érkezése, csoportbomlás Különbözőségeink kezelése, konfliktusok a közösségben Lelkigyakorlat Szertartások Csoportvezetés és párkapcsolat Kapcsolódás a Bokorhoz Miklovicz László Közösségbe járni úgy érdemes, ha táplálom magamban a barátokat gyűjtés ambícióját! Mindenki megszólítható, hívható közösségbe. A megszólított személye legyen az előtérben Akkor kezdjek közösséget szervezni, ha tudok időt szánni a személyes kapcsolatok ápolására és fejlesztésére. Ne hangoljon le a sikertelenség. Inkább a kapcsolataim átgondolásra indítson! A közös feladatok kitalálása és elvégzése táplálja a közösségi összetartozás tudatát. Ha van valaminek értelme ebben a világban azt úgy hívják, hogy jó kapcsolatok építése és táplálása.
Rauscher Anna Hét éve járok közösségbe velem egykorúakkal, öt éve vezetek Évával közösen egy kis, 4-6 fős gyerekcsoportot, négy éve pedig van egy frizbicsapatom, Illetve alkalmi munkacsoportokat már többször vezettem, amikor egy-egy színdarabra összehoztam néhány embert. Az ezekkel kapcsolatos tapasztalataimat, és az ezekből kikristályosodott alapelveket tudom veletek megosztani. Van néhány alapelv, amire igyekeztem mindig figyelni, amikor felvállaltam a vezetői szerepet. Nem tudom, hogy ez-e a kulcsa, mennyire biztos recept, de nekem eddig, úgy érzem, bevált. 6. témakör: TÁBOROZÁSI ISMERETEK, TAPASZTALATOK Áts András Felnőttnek tekinteni, és komolyan venni minden korosztályt. A tábornak legyen világosan megfogalmazott célja, meghatározott értékrendje, szabályai, és legyen közösség-teremtő lehetősége. A csendesebbek, visszahúzódók előtérbe helyezése, kibontakozásuk bátorítása. A vezetőket alaposan megválogatni, és előre megbeszélni a célt, ahová el szeretnénk jutni; ugyanakkor nem mindenáron, csak a táborozókra és egymásra figyelve, együttműködve lehet ebből lépést váltani. Jó, ha van lehetőség egy közös nagy feladat megvalósítására (pl. színdarab az utolsó napon). Beszélgetések, szabadtéri és otthoni játékok, kirándulások, fürdések – miből mennyit? A vezetők legfontosabb feladata olyan labdát passzolni, úgy, hogy a táborozó gólt lőhessen! Szeretettel hívlak: Áts András – Áts Bandi – Bandita - Magasles Fehér Tamás és Németh László Szeretettel várunk szeminárium jelleggel megrendezendő táborozási ismeret és tapasztalat cserére börze jelleggel. Szeretnénk átadni Neked az általunk már megizzadt, átizgult tapasztalatokat a táborozást megelőző felkészüléstől a menetközben felmerült megoldandó helyzeteken át. Természetesen a börze-jelleg arra hív Téged, hogy Te is mondd el tapasztalataidat, elképzeléseidet, mert azok minket is érdekelnek. Ízelítő: mióta jár Csöki (a tábori csacsi) a konyhába lekváros kenyérért, vagy éjszakai bivakkoláskor miért kell egy gyereknek 3 db vatta pamacs a fülébe stb. Vetített diaképekkel idéznénk fel, hogy akkor (80-as évek) hogy volt, s hogy lehet ezt ma is csinálni; kis pénzből szerény körülmények között, de mégis nagy élményeket nyújtva a résztvevőknek. Szeretettel: Tamás és Laci
8
7. témakör: ISTENMEGKÖZELÍTÉS, IMÁDSÁG, LELKISÉG, LELKI MUNKA Köszeginé Melinda Él a lelkünk? - Hiszem, hogy Isten nem ment nyugdíjba. Azt is gondolom, hogy nem néma, tehát itt és most is kinyilatkoztatja magát. Elég botor dolognak gondolnám, ha olyannak teremtett volna meg minket, hogy ne értsük Őt. Az viszont bizonyos, hogy mindannyinknak meg kell keresnie azt az imaformát, amelyben leginkább tudunk figyelni rá. Ez egyénenként, történelmi koronként, életkoronként és élethelyzetenként változó lehet. Az Istennel való beszélgetés igazi kaland! Ilyen izgalmas kutakodásra hívlak Benneteket, ahol nem csak eszünkkel, és szellemünkkel, de testünkkel, érzékeinkkel, egymást segítve keresgéljük a „forró drótót” azzal, Aki boldogságra teremtett minket. Szeretettel Melinda Orbán Józsi Kedvcsinálónak, meg talán egy kis bemutatkozásnak álljon itt néhány passzus a nyári LGY-re írt saját Credo-m soraiból: …Hiszem, hogy életem végső célja: a hitről a bizonyosságra jutás. Hiszek az EGY Istenben: Számomra az Istent számnévvel jellemezni csak az emberi megismerés végessége miatt van értelme, de ezzel be is korlátozzuk magunkat a megismerésben. Ha az Egy számnevet EGYSÉG – mint teljesség – fogalommá alakítjuk, már sokkal közelebbinek érzem magamhoz. Szeretet: Az ÚT-on járás „macskakövei – próbái” az érzelmeinken keresztül hatnak ránk. A szeretet, gyűlölet, ragaszkodás, irigység stb. a „próbatételeink”. Szerintem tehát nem erről a szeretetről van szó, amikor minden Istenről gondolkodó Istent a szeretettel azonosítja. Gyurka bácsi „EGYBESZERETÉS” gondolata szimpatikus számomra: a mélyen gyökerező EGYSÉG iránti vágyunk a Másik felé fordulásunk oka. Nem lehetek teljes egységben, ha még onnan hiányoznak. Szeretettel:Orbán Józsi Csizovszki Robi Kétirányú személyes tapasztalat átadását tervezem. Egyrészt elmondani azt, hogy a lelkiélet alapja a lelki munka, amely a lelki folyamatainkra való tudatos odafigyelést jelenti, másrészt beszélnék arról a néhány lelki módszerről, útról, amely a kronologikus időben átélhető szentségpillanatok, transzcendens pillanatok eléréséhez vezethet Benneteket is. Szó lesz majd a test-lélek-szellem egységéről, ember és világ holisztikus szemléléséről, valamint a meditáció, a kontempláció, a rumináció technikáiról. Szeretettel várlak Benneteket! Robi 8. témakör: KISCSOPORT, BOKOR, BOKOR-TÖRTÉNET, KISKÖZÖSSÉGI HÁLÓZAT Kovács László A kiscsoport korunk nagy felfedezése. Alulról, a bázisról indult, és társadalmi, vallási világjelenséggé vált. Létrehozója az embertelen struktúrák elviselhetetlensége mellett, főleg a személyesség vágya egy olyan kisméretű társadalom után, ahol élni lehet emberként és boldogan. Kérdés: Mára, a globális társadalomban, az egytagú csoportok korában leáldozott a kiscsoportok napja? A Bokor a magyar és európai történelem kimagasló kisközösségi szerveződése, mely a nagy-konstantini kor 1500 éve után a gyakorlatban jelenítette meg a jézusi eszmét. Kérdés: A történelemkönyvekben szó esik majd róla? Ha igen, akkor egy jelentéktelen szektaként? A Bokor-történet a mártírok és hitvallók történelme, akik halált megvető bátorsággal álltak ki hitűk és meggyőződésük mellett, dacolva az állami diktatúra és az egyházi hierarchia egyesült támadásaival szemben. Kérdés:Ki emlékszik mára a hősökre? Egyáltalán kellenek hősök, és ma van jövője bármilyen hősködésnek? A kisközösségi hálózat eredetileg Bulányi: Egyházrend dolgozata alapján épült volna föl, vagyis az egyházi makro-struktúra, a bázisról induló kisközösségi mikro-struktúrákból, az 1:12-es modell alapján. Kérdés: Megbukott az Egyházrend dolgozat koncepciója? És lesz jövője a kisközösségekből álló, régiókba szerveződő hálózati modellnek? Még egy végső kedvcsináló kérdés: Miért akarsz te ebben a Bokorban közösségvezető lenni?
9
Schanda Bea Bokor! Ültél már gömbben, belül? Vagy legalább elképzelted már? Azt, hogy minden homorú, minden „visszanéz” rád? Egy pici pont vagy a gömb közepén! És eljátszottál már a gondolattal, hogy ugyenezt a gömböt valaki kívülről látja? Sőt: messziről? Netán megforgatja, pattogtatja, mint egy labdát? Lássatok csodát: minden felülete domború! Így kéne megnéznünk a Bokrot! A mi Bokrunkat. A körvonalait és a belső tartószerkezetét egyaránt felrajzolva. Megvizsgálni „belülnézetből” és „kívülnézetből”. Átbeszélni, hogy milyennek szánjuk, milyennek ismerjük és tapasztaljuk, és milyennek láttatjuk és látszódunk. Vincze Gabi Valamennyien céllal és feladattal születünk erre a világra. Ha figyelünk, és őrizzük magunkban azt a gyermeket, aki valaha voltunk, és aki mindig nagy és felnőtt akart lenni, aki tudásra vágyott és nagyszerű tettek végrehajtója akart lenni, összefoglalva fejlődni akart, akkor azt is tudjuk, hogy sokan vagyunk, nem vagyunk ebben egyedül. Saját életünk főszereplőjévé akkor válhatunk, ha nem sodródunk, ha nem engedünk a külvilágnak. Több hasonló gondolkodású, törekvésű társra van szükségünk, aki segít, akiket segíthetünk. Kovász-társadalomban, védettségben és társadalmilag védtelenségben élni, gazdagon barátokban, gyermekekben, és nem nélkülözve az anyagiakat sem - mégis szegényen a társadalmi hiedelemvilág szerint - nagyszerű dolog. Közösen átélni azt, hogy az evangéliumi Jézus minden szava beteljesül: ahol ketten-hárman összegyűltök, ott vagyok veletek, százannyit kaptok, ha követitek a parancsaimat; - ezt jelentette és jelenti számomra a Bokor. Szemben úszni az árral, egyénileg és közösen fejlődni, haladni - ez az emberlét egyik nagy kalandja. Megvívni a harcokat egymással, és magunkkal, szeretetben maradni emellett - ez a jobbá levés, az Isten felé lépdelés útja. Párkapcsolat, család, gyerekek, közösség - a minta-társadalom lehetősége, és valószínűleg az emberiség túlélésének is egy lehetősége. Ha nem az egyetlen. Sok lehetőséget látok a Bokorban, ami még kihasználatlan, nagy perspektíva áll előtte, előttünk. 9. témakör: TÁRSADALMI FELELŐSSÉG Szabó Gyula Társadalmi felelősségünkről életem két területének bemutatásával szeretnék nektek használható támpontokat nyújtani. Katolikus papként soha nem tudtam belenyugodni abba, hogy az egyház szoruljon vissza a templomok falain belülre, a kisközösségek pedig szűk mozgásteret adtak a tudatformálásra. Az általam irányított Magyar Műhely Alapítvány által fenntartott általános- és középiskola, valamint Népfőiskola viszont nagyszerű eredményeket tud felmutatni ezen a téren. Az egyházi múlt feltárására irányuló kutatómunkámmal viszont a magyar egyház tisztulási folyamatainak katalizálása a célom. Célom, hogy átadjam nektek azt a bennem lévő belső „nyugtalanságot”, hogy soha ne nyugodjanak bele abba, amit készen tálalnak elétek, hanem mindig nyughatatlanul keressétek az igazságot és értelmezzétek az „idők jeleit”. dr. Dőry István Néhány száz vagy néhány ezer forint elég a környezetvédelemre... Ez a provokatív cím magyarázatot kíván. Akkor hát miért kell milliárdokat fordítani a környezetvédelmi feladatokra? Ha ennyi pénzt találtunk, gyorsan költsük el... Pedig a mondat igaz, csak be szeretném fejezni: Néhány száz vagy néhány ezer forint is elég a környezetvédelemre... ... ha a környezetrombolásra nem költünk néhány száz vagy néhány ezer forintnál többet - Ennyi kis pénzből lehetne... DE: csomagolás, autó, mezőgazdaság, luxus-szolgáltatások, energia, stb. = Súlyos tízezrek, zömében környezetrongálás -"Ön mennyit tudna nélkülözni a GDP-jéből úgy, hogy nem fagy le a mosoly a szájáról". És bizony még így is maradnának mosolygós országok, önzetlen emberek, mert tőlük megy előre a világ. És e derűs segítőkészségben megmutatkozna az országok igazi gazdagsága.(Ezt az utolsó bekezdést teljesen zárójelbe teszem, de titkon remélem, hogy a cenzúra nem húzza ki. ...és akkor ezt a mosolyogva is nélkülözhető gazdagságot rögtön el is kérném, és Dél-Amerikában oktatásra, Indiában családtervezésre, Afrikában betegségmegelőzésre, Amerikában békére nevelésre, Kelet-Európában környezetvédelemre, Nyugaton pedig szerény-életmódra-tanításra költeném.
10
Pálinkás Laci és Orsi Ha van MI-tudat – létrejöhet közösség. Ha próbálkozunk csoportozni, de nem alakul ki MI-tudat, nem lesz közösség. A MI-tudat egyik alappillére a közös munka. Jézus mondta: nem akar bennünket kivenni a világból – tehát itt, a világban élve kell tanítványává tennünk minden népet. Tehát közösségileg választ kell tudnunk adni minden, a világ által felvetett és tagjainkat érintő kérdésre. Feladatunk a szeretet gyakorlása és minden, ami ehhez kapcsolható: hisz’ a világban erről kell, hogy felismerjenek. Arról kell majd számot adnunk, hogy tettünk-e valamit Jézusért, amikor éhezett, szomjazott, ruhátlan, beteg, megvetett, börtönbe zárt volt – nem pedig arról hány könyvet olvastunk ez ügyben, és hány találkozót tartottunk ez ügyben. Megbeszélést, előkészítést, felvilágosítást, kiadványszerkesztést….stb. tart a világ bőven, de az Isten Országa nem e világból való. A feladatokat csak az elején kell keresni, utána a hozzánk-fordulások jönnek már a szájhagyomány útján is. A feladatnak alá kell állnunk, és tudnunk azt, hogy ha ez könnyű és kifizetődő lenne, már mások is régen megcsinálták volna. Tehát sem nem könnyű, sem nem kifizetődő. De Jézussal és a közösséggel azzá válhat, hisz az Istent szeretőknek minden a javukat munkál(hat)ja. Amíg adásunk egy íróasztal mellett elővett postatiszta fehér borítékba csúsztatott pénz a feleslegünkből, addig még csak farizeusi módon teljesítettük a parancsot, de ha már szemébe kell néznünk annak a szegénynek, aki Jézus ígérete szerint lesz mellettünk, akkor talán felfedezzük Jézust is a szemében. Beszélgetnénk a munka öröméről, eredményéről, a templom körüli bokrosításról, a teherautón való villanykörtére célzásról, versenyről, tanulásról, játékról, passzolásról és ember lepasszolásról, horgászásról és emberhalászásról….. 10. témakör: KÖZÖSSSÉGI TALÁLKOZÓK SZELLEMI TARTALMA, SZENTÍRÁSOLVASÁS MÓDJAI Tanos Gábor Elsősorban nem arról kell beszélni, hogy közel ötven évesen mi ad élményt számomra a közösségben, mi a célom az egyéni és közösségi „szellemi táplálékkal”. Ezeket a kérdéseket fiatalok számára kell megválaszolni, és a válasz ezért egészen másmilyen kell legyen. Fontos, hogy milyen kép, idea él bennünk a közösségről, és ezt hogyan építik a közös szellemi élmények. Hogyan lesz a közösség életre szóló, sőt, életünk végéig velünk maradó élmény. Hogy mindez hogyan lesz élményszerű, inspiráló, interaktív a résztvevők számára, azt most még nem tudom. Szeretettel: Gábor Gromon András A Jézus által elénk adott cél: Isten Országának valósítása-valósulása a Földön. Kicsit leegyszerűsítve ez a gyakorlatban Isten Országa alapelveinek („hármas szabály”) valósítását-valósulását jelenti: úgy élni, ahogyan ez Isten országa „törvényeinek” megfelel. Ez nem lehetséges metanoia, azaz tudat- és élet-átalakítás nélkül – az első lépcső, a tudat-átalakítás pedig nem lehetséges szellemi munka (egyszerűbb szóval: tanulás) nélkül. A szellemi munkának elengedhetetlen része az egyéni tanulás, de ugyanolyan fontos része a közösségi tanulás, amely gazdagítja, fölerősíti, elmélyíti, ellenőrzi, helyesbíti, a gyakorlatra alkalmazza stb. egyéni törekvéseinket. E közös szellemi munka egyik jelentős részének tekintem a Szentírással, elsősorban az evangéliumokkal foglalkozást, mégpedig magas színvonalon, a tudományosságot sem nélkülözve. Közösségi találkozóink kihagyhatatlan és meghatározó részének kell lennie tehát – többek között – a szellemi programnak; ennek híján az elbutulás, ellaposodás és jelentéktelenné válás vár ránk. Tanfolyami előadásomon a fentieket szeretném részletezni, illetve konkréttá tenni. Barátsággal: Bandi Besze Imre A mai gondolkodó ember nem volna képes végigélni életét szorongás és félelem nélkül, ha nem tudná magának megszerezni azokat a szellemi tartalmakat, bizonyosságokat, amit a lényébe bekódolva kap születésekor, ti. értelme van annak, hogy egyáltalán itt van. Pontosabban, lehetetlen az, hogy a semmiből pottyant ide az ember, lehetetlen, hogy ne legyen valamiféle küldetése, feladata ezen a bolygón. Egyéni életünk fejlődéséhez és növekedéséhez valódi szellemi tartalmakra van szükség. Ezeket a tartalmakat önképzéssel, intézményes tanulással és közösségi együttléttel tudjuk leginkább gazdagítani. Fontosnak tartjuk a közösségi találkozóinkon olyan szellemi programok megvalósítását, amely közelebb visz a valóság megismeréséhez és mélyebb megértéséhez . Amikor szellemi tartalmakról beszélünk voltaképpen istenképről ,világképről és emberképről mondunk véleményt . Azt mondja a teológia , hogy a természetes kinyilatkoztatásban ( Igaz , Szép, Jó ) az Isten kérdésként, még a tételes kinyilatkoztatásban (Szentírás , Szenthagyomán ) válaszként adott. A tanfolyam előadásában a teológia és a filozófia viszonyának szempontjából közelítjük meg a két fajta kinyilatkoztatás egymásra hangoltságát. Szeretettel várlak: Imre 11
2. AZ ELŐADÁSOK (egy része…) 1. témakör: ÖNISMERET, JELLEM- ÉS SZEMÉLYISÉG-ALAKÍTÁS Csizovszki Zsóka: Önismeret, személyiségfejlesztés 1. Fák titkos szíve c. mese felolvasása Boldizsár Ildikó: Meseterápia 340-342. old – befejezés megfogalmazása írásban, majd felolvasás – kb.45 perc. Ahányan vagyunk, annyiféle befejezés. Ennek oka, hogy a mesékben megjelenő archaikus történeteket mindenki a saját lelke mintázatának és élettapasztalatának megfelelően fejezi be. Minden befejezés megfelelő, tökéletes és helyénvaló. 2. Elmélet. Az önismeret és személyiségfejlesztés fontosságáról. Avagy, „Én én vagyok magamnak s néked én te vagyok, s te én vagy magadnak, két külön hatalom.” Radnóti, Kis nyelvtan Az önismeret fogalma, szintjei, a személyiségfejlesztés De mi is az az önismeret? Ha az önismeretet egyetlen szóval szeretnénk meghatározni, akkor azt önismeret nem más, mint az önmegértés. Arra a minden ember számára kiemelkedő jelentőségű alapkérdésre ad választ, hogy ki vagyok én, és milyen vagyok. K. Pálffy úgy definiálja az önismeretet, hogy az nem más, mint az egyén „áttekintése saját személyisége összetevőiről, határairól és lehetőségeiről, betekintése saját viselkedésének a rúgóiba, hátterébe, motívumrendszerébe, képessége arra, hogy helyesen megítélje saját szerepét, hatását az emberi kapcsolatokban” (K. Pálffy, 1990. 15. p.). Az önismeret különböző szinteken valósulhat meg: Az első felszínes szint az adottságokról és a képességekről való tudás szintje. Ez a saját tudásunkról, akaraterőnkről, érdeklődési körünkről, feszültség- és kudarctűrő képességünkről stb. szerzett ismereteinket jelenti. A második szint egy mélyebb történeti szintet jelent, és a ránk korábban (például a kora gyermekkorban) ható élményekre vonatkozik. Mik voltak ezek, és hogyan befolyásolták az egyén jelenlegi törekvéseit, érzéseit, szándékait, viselkedését. Ez tulajdonképpen egyben a viselkedés és a szándékok összhangjára is vonatkozik. Arra, hogy vajon a cselekedeteink megfelelnek-e mélyebb vágyainknak, céljainknak? A harmadik szint az önismeret társas szintjét jelenti. Hogyan tudunk megfelelni a velünk szemben a különböző társas szerepeinkben támasztott elvárásoknak. Milyennek látnak mások, és ez mennyire egyezik a sajátmagunkról kialakított képpel (K. Pálffy, 1989). Az önismeret és a személyiségfejlesztés ugyanannak a dolognak a két oldala, hiszen a személyiségfejlesztő módszerek célja az egészséges emberek önismeretének a fokozása, segítése az önmegértésben (Bagdy, Telkes, 1989, Buda, 1994), valamint célja az egyén érzelmi, és kommunikációs készségeinek, képességeinek fokozása (Buda, 1998) A személyiségfejlesztésre vonatkozó két legismertebb modell a Johari ablak és az önismereti kerék. A következő két alfejezetben azt láthatjuk, mi jellemzi ezeket! AZ ÖNISMERETI KERÉK Az emberi személyiségnek nagyszámú modellje van forgalomban, amelyek segítenek eligazodni önnön belső lényegünkben. Most azonban nem egy olyan modellt mutatok be, amely a „mit?”, hanem egy olyant, amely a „hogyan?” kérdésre segít felelni. Vagyis az önismeret fejlesztésének egyik fogalmi keretére. Az önismereti kerék Nunally és Wackman nevéhez fűződik, és azokkal a területekkel foglalkozik, amelyek a személyiség fejlődése/fejlesztése szempontjából különösen jelentősnek tűnnek., ők öt ilyen területet határoztak meg. Mutatja be az e célra használható önismereti kereket. Nézzük mit jelenetnek az egyes területek! Érzet. Ide az érzékszerveink által felfogott ingerekből nyert információk tartoznak. Értelmezés. Az érzet intellektuális feldolgozása tartozik ide. Érzelem. Ez érzelmi, indulati állapotaink megtapasztalását jelenti. Szándék. Ez az adott helyzetben megjelenő vágyainkat, akaratunkat jelenti. Cselekvés. Ez az adott helyzetben való viselkedést jelenti. Az önismeret annál teljesebb, minél inkább tisztában vagyunk mind az öt területtel. Ha egyik vagy másik terület hiányos, a személyiség nem lesz eléggé hatékony a társas kapcsolataiban. Az önismereti kerék hiányosságai alapján hat típust különböztethetünk meg: 12
1. Értelmezés, cselekvés. Az ilyen típusú ember logikusan gondolkozik, majd ennek megfelelően cselekszik. Érzéseit, szándékait nem tudatosítja. 2. Értelmezés, érzés, cselekvés. Az ilyen ember bezárkózik a saját világába, sokat foglalkozik önmagával, a saját érzéseivel nem veszi figyelembe a többi embert. 3. Érzékelés, érzés, cselekvés. Itt a logikus gondolkodás marad ki, és ennek megfelelően a tudatos szándék. Az ilyen embert érzelmei indulatai "viszik", azoknak megfelelően reagál a külvilági ingerekre. 4. Értelmezés, érzés. Nagy gondolati, lelki gazdagság jellemezheti az ilyen embert, de ezt nem fordítják át cselekedetekbe. 5. Értelmezés összekeverése az érzelmekkel. Az ilyen embereknél a gondolatok és az érzelmek összekeverednek egymással, ami kifejeződhet az érzelmi átélés túlzottan alacsony szintjében. 6. Szándék, cselekvés. Az ilyen ember nem értelmezi a másik személy üzeneteit, és nem tudatosítja a saját válaszait sem. Így a viselkedése gyakran, kiszámítottnak, manipulatív szándékúnak tűnik.
13
A Johari ablakot Luft és Ingham dolgozta ki. Az elnevezés a szerzők keresztnevének (Joseph és Harrington) összevonásából származik. A Johari ablak azt modellezi, amit személyiségünkből mi magunk, vagy mások ismernek.
Mint az ábrán is láthatjuk a Johari ablak a személyiséget, négy nagy területre osztja aszerint, hogy a személy és/vagy a másik személy mennyire ismeri és/vagy nem ismeri. A területek a következők: Nyílt terület. Ide azok a tulajdonságaink, viselkedési módjaink, érzések tartoznak, amelyekkel mi magunk is tisztában vagyunk, és amelyeket mások is könnyen észrevehetnek. Rejtett terület. Ide azok a tulajdonságaink, viselkedésmódjaink, érzéseink tartoznak, amelyekkel ugyan mi magunk teljesen tisztában vagyunk, azonban mások elől szándékosan elrejtünk valamiért. Vak terület. Ide azok a tulajdonságaink, viselkedési módjaink, érzések tartoznak, amelyeket mások ugyan észrevesznek, de amelyekkel mi magunk nem vagyunk tisztában. Ismeretlen terület. Ide azok a tulajdonságaink, viselkedési módjaink, érzések tartoznak, amelyekkel sem mink, sem mások nincsenek tisztában. (Rudas, 2001) Természetesen ennek a négy területnek a határai rugalmasak. Megváltoztathatóságuk egyrészt függ a helyzettől. Hiszen nyilvánvaló, hogy más tulajdonságokat veszek észre magamban, vagy engedek meg másoknak, hogy észleljenek a társas szituációtól függően. Másrészt függ a személy és a másik személy kapcsolatának jellegétől is. Harmadrészt függ a személy korábbi pozitív vagy negatív társas tapasztalataitól is. Negyedrészt függ a személyiségtől is, hogy melyik terület mekkora. A személyiségfejlesztés célja, a nyílt terület megnövelése, ami természetesen a vak és a rejtett terület csökkenésével jár együtt (Rudas, 2001).
14
A Johari ablak összefüggése a társas hatékonysággal Barlai Róbert szerint az, hogy a Johari ablak területei mekkorák, összefügg a személy társas kapcsolataiban megnyilvánuló egyéni hatékonyságával. Aszerint, hogy a Johari ablak adott területe nagy vagy kicsi, és a személyes hatékonyság foka magas vagy alacsony, tizenkét személyiségkombinációt különböztethetünk meg.
Típus
Hatékonyság
Nyitott terület
Vak terület
Rejtett terület
1.
Magabiztos
Magas
Nagy
2.
Nehezen érzékelő
Alacsony
Nagy
3.
Könnyen érzékelő
Magas
Kicsi
4.
Túl óvatos
Alacsony
Kicsi
5.
Inkább hallgat
Magas
Nagy
6.
Zárkózott
Alacsony
Nagy
7.
Őszinte
Magas
Kicsi
8.
Egocentrikus
Alacsony
Kicsi
9.
Feladatorientált
Magas
Kicsi
10.
Zárt
Alacsony
Kicsi
11.
Felszínes
Alacsony
Kicsi
12.
Nyílt
Magas
Nagy
Nézzük, mi jellemzi az egyes típusokat! 1. Magabiztos típus. Ez a típus nincsen tudatában a korlátainak és az erősségeinek. 2. Nehezen érzékelő típus. Az ilyen ember nehezen érzékeli azokat a nem verbális visszajelzéseket, amelyeket a többiektől kap. 3. Könnyen érzékelő típus. Az ilyen ember gyorsan és pontosan felfogja a környezete verbális és nonverbális jelzéseit. 4. Túl óvatos típus. Jól ismeri az erősségeit és a korlátait, de túl sok időt tölt a gyengeségeivel való foglalkozással. 5. Inkább hallgató típus. Az ilyen ember nem osztja meg saját szempontjait másokkal, még akkor sem, ha nagyon eltér a véleménye a többiekétől. 6. Zárkózott típus. Zárkózottsága miatt a többiek csak találgatják, hogy mi alapján ítéli meg őket, és mit vár tőlük. 7. Őszinte típus. Az ilyen ember nyílt és őszinte, mindig ad visszajelzést másoknak, sokszor gátlástalanul kifejti véleményét, kifejezi az érzelmeit 8. Egocentrikus típus. Az ilyen ember hajlamos túl sokat beszélni sajátmagáról, nem fordít elég figyelmet másokra, mások igényeire. 9. Feladatorientált típus. Az ilyen ember csak a saját teljesítményével törődik, a másokkal való kommunikációját beszűkíti az adott feladatra. 10. Zárt típus. Az ilyen ember nem figyel a többiekre, nem ad visszajelzést. 11. Felszínes típus. Az ilyen embert felszínes emberi kapcsolatok jellemzik. 12. Nyílt típus. Az ilyen ember szívesen fejti ki a véleményét, de finoman, tapintatosan ad visszajelzést. Természetesen a Johari ablak területeinek megfelelő fejlesztése a társas hatékonyság fejlődését is magával hozza (Barlai, é. n., Hatvani, 2001)
15
Az érett személyiség jellemzői Sokféle követelmény fogalmazódott meg a szakirodalomban az érett személyiség jellemzőinek meghatározására, amelyek az alábbiak szerint rendszerezhetők. 1) Problémára hangolt legyen, azaz ne másoktól várjon segítséget és ne meneküljön a problémahelyzetből, hanem keresse azt és lelje kedvét a problémamegoldó aktivitásban. Problémamegoldó tevékenységében annak humán módja legyen a jellemző (a belátás és a gondolkodás, szemben a vak próbálkozással). 2) Szilárd szokásokkal rendelkezzék, amelyek fizikai és szociális helyzetekben eredményes alkalmazkodást biztosítanak számára. Ezt a perspektívát ígéri a tanuláselméleti koncepció. 3) Képes legyen ösztönimpulzusainak örömteljes, szorongásmentes kielégítésére, azaz találja meg a harmóniát vágyai és a felettes én kontrollja (a közösség érdekei és elvárásai) között. Ezt a célt implikálja a pszichoanalízis. 4) A motívumok és viselkedésminták változatos és differenciált készlete. 5) A sokféle motívum és viselkedésminta összhangja és összeszervezettsége a személyiségen belül. 6) Sokoldalú érdeklődés és tevékenység (tág kiterjedésű mező). Az egy-oldalú „beszűkült” ember mint személyiségminta nem ideális, még akkor sem, ha magas sport- vagy munkateljesítményre, például tudományos tevékenységre vagy művészetre szűkült be. Az igazán jelentős alkotók mindig sokoldalúak. 7) Kitágult idődimenzió, azaz a jelen tevékenységnek összefüggésbe állítása a múlttal és jövővel, tervezés. Maslow odáig megy, hogy hang-súlyozza: az önmegvalósító személyiség saját magát és tevékenységét a valóság végső lényegével igyekszik összefüggésbe hozni, abban el-helyezni és ahhoz vonatkoztatva megérteni, érzékletesen „óceáni” attitűdnek nevezi ezt a belső magatartást. 8) Interdependencia, azaz a személyiség alrendszereinek egymástól független működése. Az érett személyiség képes arra, hogy például hivatali kudarcának ne vallja kárát a családjával való együttlét jó hangulata. 9) Realitásérzék, helyes valóságérzés, jó kapcsolat a valósággal. Ez nyilvánul meg a helyzetek és a személyek helyes megítélésében. Az érett személyiségre jellemző, hogy indulataink vagy társadalmi sztereotípiáinak projekciója alapján ítéli meg a másik embert. A realitáshoz való „jó viszony” abban is megnyilvánul, hogy nem fél az ismeretlentől, nem keresi görcsösen a biztonságot, hiszen a biztonság benne van. 10) Belső kontroll attitűd: jól működő, nem infantilis (nem félelemkondicionált), hanem az énképhez igazodó lelkiismeret. 11) Reális önértékelés (önismeret), önmagunk elfogadása, identitás. 12) Intimitásra törekvés, azaz mély, de megválasztott szociális kapcsolatok, melyekben saját énünk „feloldódik”. 13) Önmagunk megítélése a produktivitásban. 14) Életigenlés, jó viszony a természettel és az emberekkel. 15) Jól szabályozza motívumait (önkontroll). 16) A közösség normáit interiorizálta. 17) Magas a frusztráció-toleranciája. Viselkedését nem jellemzi az agresszivitás. 18) A spontaneitás (a konvekcióktól való függetlenséget). 19) A belső szabadságot (a küzdelmet az ellen, hogy a család vagy a barátok elkötelezzenek attitűdök felvételére). 20) Kultúrától és a környezettől való függetlenséget („...hogy meg ne hajoljak ezt-azt kívánó kordivat előtt”., amint Weöres Sándor írja). 21) Az élmények mindig friss értékelését. 22) A szociális érzületet. 23) A demokratikus jellemstruktúrát. 24) Az etikai biztonságot. 25) A humorzérzéknek azt a fajtáját, melyet nem annyira mások megtréfálása jellemez, hanem inkább a helyzetekből adódik, inkább mosolyra késztet mint hahotára, és többnyire ismételhetetlen. E felsorolás után – amely bizonyára még nem teljes – felmerülhet a kérdés, hogy vajon találunk-e olyan embert, aki mindezeknek a kritériumoknak megfelel. 16
Biztos, hogy nem illenek ezek az ismertetőjegyek a neurotikusokra, a pszichopatákra és a bűnözőkre. De alighanem fennakad e szűrőn az „átlagemberek” jelentős része is. Hiszen, ha az emberek többsége képes volna a jól megválasztott, bensőséges, a személyiséghatárokat „feloldó” társkapcsolatra, több boldog házasság lenne és kevesebb válás. Ha a belső kontroll attitűd általánosan jellemző volna, nem lenne szükség a rendőrség-re. Ha a filogenetikusan túlhaladott agresszivitáson valóban túl lennénk és megfelelően fejlett volna a frusztráció-toleranciának, kevesebb vér folyna. Ezzel csak néhány kiragadott példát soroltunk fel. Joggal megállapíthatjuk, hogy az emberek jelentős része nem jut el az allporti-maslowi értelemben vett „érett” vagy „önmegvalósító” személyiség szintjére. Vagy ugyanez a gondolat más, az optimizmust is megengedő megfogalmazásban az emberek jelentős részében több lehetőség rejlik, mint amennyi megvalósul belőle.
3. Játék: Rejtély Fejlesztő hatás: A csoporttagok szembesítése azzal, hogy viselkedésük milyen hatást gyakorol másokra, másrészt az egymással kapcsolatos érzések megfogalmazása, egymással megosztása. Életkori ajánlás: serdülőknek és felnőtteknek Csoportvezetői gyakorlat: komolyabb csoportvezetői tapasztalatokat és mélyebb pszichológiai ismereteket igényel. Idői keretek: 30-45 perc Eszközigény: nincs A játék leírása: A csoportvezető arra kéri a csoporttagokat, hogy jól nézzék meg egymást Pár perc múlva, mindenki válassza ki azt a személyt, aki a legtitokzatosabb a számára. Egy erre vállalkozó közli a csoporttal, hogy kit választott, ki a legrejtélyesebb számára, majd hozzá fordul a következő mondatkezdéssel:” Számomra az a rejtélyes benned, hogy…” Akit megszólított, az megteheti, hogy nem reagál erre, de hasznosabb, ha megpróbálja végiggondolni és ezt meg is osztja a többiekkel, hogy vajon milyen viselkedése okozhatta a másik csoporttagban ezt a benyomást. A többi csoporttag is bekapcsolódhat visszajelzéseivel a beszélgetésbe. Ezek után sorra kerül a többi csoporttag is, az elmondottak szerint. Végül a csoport megbeszéli a gyakorlat tanulságait, tapasztalatait Egyéb megjegyzések: Nagyfokú tapintatot igényel a csoportvezetőtől. Vigyázzunk, nehogy személyeskedésé fajuljon a játék (Rudas, 2001). 4. MBTI tesztajánló: Mi az MBTI és mire jó? Az MBTI, vagyis a Myers–Brigs típusindikátor Carl Gustav Jung munkáján alapszik, és négy jellemvonás mentén 16 csoportba, úgynevezett típusba sorolja az embereket. Ezen jellemvonások egyike a közismert introvertált-extrovertált páros, amely máris mutatja, hogy nagyvonalakban milyen erősségei és gyenge pontjai lehetnek valakinek. Az MBTI-t végzős diákoknak, álláskereső fiataloknak ajánlják, a személyiségtípus ismeretében ugyanis könnyebb lehet személyre szabott pályát választani, és elkerülni a nem megfelelőt. De hasznos lehet bármilyen csoportban, és a párkapcsolatokban is, a másik, meg persze önmagunk megértésében, elfogadásában. (www.mbti.tarhely.biz)
2. témakör: INTERPERSZONÁLIS KAPCSOLATOK, KOMMUNIKÁCIÓ Orbán Ági: Interperszonális kapcsolatok – kommunikáció Azt a felkérést kaptam, hogy személyközi kapcsolatokról és kommunikációról beszéljek Nektek. Ezt a két jelenséget a szociálpszichológia fogalmazta meg, és vizsgálja a maga tudományos eszközeivel. Arról szól, hogy az életünk során valamilyen formában mindig kapcsolatban vagyunk egymással, és a kapcsolódások konkrét formája ill. módja – bár tudatlanul is zajlik- megfigyelhető, feltérképezhető, ill. tudatosítható. A szociálpszichológusok azt mondják, hogy mind a társadalom, mind a személyiség a társas – társadalmi interakció nyomán jön létre. Mi keresztények bevallottan az Isten országát keressük, ennek a sajátos társadalomnak az építésében szeretnénk részt vállalni. Személyes istenkeresésünk során gyakran fülünkbe csengenek a kereszténység nagy tanítójának, Jézusnak a szavai: Isten Országa közöttünk van, rajtunk fordul. Ezt érthetjük úgy, hogy az egymáshoz való bizonyos minőségű odafordulásunk, kapcsolódásaink megvalósulásakor természetszerűleg bekövetkezik, ill. megtapasztalható. 17
Isten Országának a megtapasztalását egységélményként élhetjük meg. Ez az élmény a tudatunkban jön létre. Miközben az élet mindennapi valóságában megmaradnak a közöttünk lévő különbségek, az érzékelt dolgokat nem kell átkozmetikáznunk, nem kell bódítani magunkat, és nem kell hazudoznunk sem önmagunknak, sem egymásnak, mégis kialakul egy összetartozás-érzés, egy hasonlóságérzés, Egységtudat. Olvasmányaink kapcsán és a médiákban is egyre gyakrabban találkozunk a tudat ill. tudatosság fogalmakkal. Összegyűjtöttem egy kevés információt ill. gondolatot ezzel kapcsolatban. A tudat az élő rendszerek azon működése, amellyel a világot visszatükrözik. Részben spontán, részben irányítottan működik. Az öntudat a tudatunk általunk irányított része. Az öntudatunkban a virtuális képzetek szabadon bővíthetők, ezért az életünk folyamán megalkothatjuk a számunkra megfelelő tudattartalmat. Még egy fontos fogalom: a tudatállapot. Mint minden állapot, alapvetően meghatározza az aktuális tudatállapotunk azt, hogy mire vagyunk képesek. Az életünk nagy részét hétköznapi tudatállapotban éljük. Figyelünk, érzünk gondolkodunk és cselekszünk a meglévő tudattartalmainknak megfelelően. Bizonyos technikákkal azonban mint pl. a légzés ellenőrzése és szabályozása, a figyelem beszűkítése ill. kitágulása, külső ingerek kizárása, relaxációs testhelyzet felvétele, események vagy képek gondolatban való létrehozása - képesek vagyunk kizökkenteni magunkat a hétköznapi tudatállapotunkból. Ezeket a hatásokat sokszor az életünk spontán módon is létrehozza egy – egy erőteljesebb életesemény vagy érzelem által.(szerelem, szülés, veszteségek…) És ez a létezés teljesebb megtapasztalását teszi lehetővé. És még egy kifejezés, amivel a tudomány még kevéssé foglalkozik a tudat valamiféle fejlettségi szintje. Ez mintha köthető lenne hitéletünkhöz is, mert meglehet, hogy egy úgymond kevésbé fejlett tudatnál, ill. kevesebb tudatosságnál az egyén valójában távol van Istentől. Viszonyulásaiban önző, magárahagyatott, túléléséért küzdő, jellemző érzelme a félelem, túlzóan ragaszkodik érzelmeihez és gondolataihoz. Tudati működése korlátozott. Istenképe: korlátozó ill. büntető. Ha számos félelme ellenére mégis sikerül valami mást is megtudnia ill. megtapasztalnia a világról, önmagáról ill. a másik emberről, tudattartalmai bővülhetnek ill. módosulhatnak, és kapcsolata az említett dolgokkal -és magával Istennel is –változhat. Annak a fejlődési ívnek a végén amelyet ilyen módon a tudatossággal kapcsolatban felvázolhatunk, az Istennel való lehető legnagyobb közelség megélésére való képesség van. Ez a tudatban egységtudat, hiszen ez egyidejűleg magában foglalja a minden teremtett létezővel való egység megélését is. A teremtés egyre nagyobb teljessége lesz része Ön – tudatunknak. Ill. Ön – tudatunk egyre inkább része lesz a teremtés teljességének. Annak, aki szívesen megvizsgálná Istennel való kapcsolatát egy ilyen nézőpontból is, ajánlom a köv. könyvet: Deepak Chopra: Megismerni Istent (Édesvíz kiadó 2001) A látható világunkban, ahol a rejtőzködő Isten szimbólumok formájában mutatkozik meg, az egység formai szimbóluma a kör. Álljunk körbe………………………………… Az egységtudatban is így állunk egy körben. Tudatunk körének középpontjában Isten van, és mi ettől a középponttól egyforma távolságban, vagyis Isten szemében egyforma értékkel bíróan egymás mellett, testvériesen, nem egymás előtt vagy mögött, és nem is egymás alá és fölérendelten. Az Egységre való felkészülésünk mindennapi gyakorlóterepe a személyközi kapcsolattartásban van. Úgyhogy most lépjünk kapcsolatba konkrétan is egymással. Gyakorlat lebonyolítása: Mindenki a bal kezével a körben tőle balra álló társának a jobb karját maszírozza egy-két percig. Mindenki ad a bal kezével, ill. mindenki kap a jobb karjával. Amikor a két karját azután mindenki maga elé emeli, az egyik kar, többnyire az, amelyikkel maszíroztunk, nehezebbnek tűnik. A körben állók többsége annyira figyel a feladatra, ill. arra, hogy ő most egy társának ad, hogy nem is tudatosul benne, hogy közben ő is kap. A gyakorlatban megtapasztalhattuk, hogy az egymásra való figyelmünk mennyire hajlamos az egy irányba való beszűkülésre. Szükségünk van arra, hogy a figyelmünk terét, ill. a kapcsolati tudatosságunkat kitágítsuk. Amikor azon kapjuk magunkat, hogy csak magunkra figyelünk, hamar vonjuk be figyelmünk terébe a társunkat is, és amikor észrevesszük, hogy a környezetünk teljesen birtokolja a figyelmünket, nézzük meg hogy mi hogyan is vagyunk eközben. Bármilyen további kapcsolatnak az önmagunk és társaink tiszta észlelésén alapuló elfogadás az alapja. Amikor létrejön egy találkozás, kölcsönösen megszemléljük egymást és kialakítunk egymásról egy benyomást, véleményt, vagy úgy is mondhatjuk, hogy ítéletet alkotunk. Ahhoz hogy ez az ítélet ne elítélés legyen, - hiszen akkor hol a felebarátság és a testvériséghasznos lehet egy kevés tudást szereznünk arról, hogyan is alakul az ítéletalkotásnak a folyamata mint pszichológiai jelenség. Fontos lehet tudni, hogy azokon a jelenségeken túl amit ténylegesen észlelünk egymás viselkedéséből, ill. jellemvonásaiból, sokat feltételezünk és tulajdonítunk csupán egymásnak, továbbá azt, hogy mind az észlelésünket, mind az egymásról alkotott feltételezéseinket önmagunk érdekeinek az irányába ható elfogultság szövi át. 18
Nem baj, hogy ez így van, hiszen ez emberi pszichés működésünk része. Bizony hajlamosak vagyunk az önzésre. Istennel konkurálnánk, ha ezt alapjaiban akarnánk megváltoztatni. .Amit tehetünk elsősorban az a tudatosítása mindannak -jónak és rossznak egyaránt,- amit önmagunkban felfedezni vélünk. Magát az önzést meg nem szüntethetjük, de tiszta látásmóddal és jó szándékkal elkerülhetjük az önzésünk folytán támadt csapdákat. Most megpróbálom röviden és a teljesség igénye nélkül áttekinteni, hogyan is történik az ítéletalkotás folyamata. Milyen nehézségei és buktatói vannak. A folyamat első lépcsőfoka az észlelés. Mit látunk. Embertársunk aktuális állapotát viszonylag könnyen meg tudjuk állapítani, hiszen az un. Alapérzelmek, mint pl. az öröm, a kíváncsiság és a félelem un. nonverbális jelzései eléggé egyértelműek. Még az összetettebb érzelmek tükröződése is érthetővé válik, ha jól megfigyeljük a körülményeket. A tartós személyiségvonások felismerése már nehézkesebb. Az a viselkedés ugyanis, ami alapján ítélhetnénk, nem jelenik meg következetesen, hanem helyzetfüggő. Magáról az emberi személyiségről sem érdemes úgy gondolkodni, hogy az egy tartós és változatlan felépítmény. Azt, hogy mit látunk meg a másik ember személyiségvonásainak teljességéből, befolyásolja az, hogy az illető hasonlít-e hozzánk, avagy nem. Ismerjük, avagy nem. Együttérzőek vagyunk-e vele. Van-e valami személyes, pl. foglalkozásból eredő egyéb érzékenységünk. Milyen a mi aktuális érzelmi és mentális állapotunk. Torzíthatja az észlelésünket, ha elveszünk a részletekben, de veszélyeket hordozhat az is, ha főleg ismeretlen embereket úgy próbálunk meg észlelni, hogy egy meghatározott személyiségjegyeket tartalmazó általános csoportba soroljuk őket. Ezt a folyamatot sztereotipizálásnak nevezzük, és az előítéletek kialakulásával kapcsolatban már mindannyian találkoztunk vele. A leggyakoribb sztereotípiák az etnikai, faji és nemzeti jellemzők mentén élnek, és valamilyen jól látható tulajdonság hozza működésbe őket. Amikor ezeket használjuk, hajlamosak vagyunk elfeledkezni róla, hogy az adott kategória által tartalmazott jellemzők nem feltétlenül igazak a csoport valamennyi tagjára és nehéz is a részleges különbségeket észlelnünk. Amint már említettem, az egymásról kialakított képben a ténylegesen tapasztalható személyiségvonások mellett számos feltételezett és kikövetkeztetett tulajdonság van. Bizonytalan alapja az egy viszonyulásnak, ha valakiről pl. csak annyit tudunk meg közvetlenül, hogy udvarias. Van azonban egy – a korábbi tapasztalataink alapján álló – elképzelés és egy elvárás a fejünkben arról, hogy milyen egyéb tulajdonságokkal rendelkezik egy udvarias ember. Így lehet egy csapásra udvarias emberből egyúttal kedves, melegszívű és elbűvölő ember is. Biztos?! Azt mondják, hogy ezek a burkolt személyiségelméletek sokkal inkább szólnak az alkotóikról, vagyis a megfigyelőről, mint a megfigyelt személyről. Hiszen az ők tapasztalatait, elvárásait, esetleges vágyait tükrözi. Kifejezetten zajos lehet az, amikor ezek az elvárások romba dőlnek akkor, amikor behatóbban megismerjük az adott embert. Van egy szép emlékem erről: Szociális gyakorlaton szerzett élményeikről számoltak be középiskolások egy csoportfoglalkozáson, amikor az egyik lány elmesélte: meglepődött, hogy a fogyatékos emberek nem agresszívak. Érezhető volt felismerésének az ereje, és felszabadultsága, amikor rájött, hogy mindez csak az ő fejében létezett. Az egymás megfigyelése kapcsán szerzett információkat és a tulajdonított jellemvonásokat összesítve és mérlegelve alakítjuk ki benyomásainkat. A társainkról alkotott benyomások kialakulásában egy észlelt tulajdonság vagy vonás jelentése és fontossága nem állandó, részben a háttértől, a helyzettől, a körülményektől és az észlelt személyről korábban szerzett információtól függ. A tudományos vizsgálatok feltérképeztek különböző hatásokat, amelyek befolyásolják a jelentés változásainak alakulását. Ezeket mi is megfigyelhetjük a saját ítéletalkotási működésünkben. Az un. Holdudvarhatások az észlelőknek azt a hajlamát jelentik, hogy feltételezzék, hogy azok az emberek, akik egy bizonyos területen, mondjuk a külső megjelenés terén, előnyös tulajdonságokkal rendelkeznek, az ettől független egyéb területeken, például motivációjukat vagy szakértelmüket illetően is jobbak a többieknél. Elsőbbségi és újdonsági hatás azt jelenti, hogy egy információ viszonylagos súlyát a benyomás alakulásában nagymértékben befolyásolja az a sorrend, amelyben azt kapjuk. Tudjuk, hogy az első találkozások élményei mennyire meghatározóak. Első randi előtt különös gonddal ügyelünk megjelenésünkre, és mindent megteszünk, hogy jól nézzünk ki, barátságosnak és intelligensnek látsszunk. Az elsőbbségi hatás benyomásra való torzító hatását könnyű kiküszöbölni a figyelem folyamatos ébren tartásával.
19
Az emberek osztályozása lényeges része a személyészlelési folyamatoknak, és sokszor nagymértékben segíti a benyomások kialakítását az emberekről. Ha azonban egyszer már besoroltunk egy személyt egy adott kategóriához, hajlunk arra, hogy kiválogassuk a róla szóló információk közül azokat, amelyek megerősítik az osztályozásunkat, és figyelmen kívül hagyjuk azokat, amelyek ellentmondanak annak. Kérdés az is, hogy miközben véleményt alakítunk ki egy emberről, vajon egyformán kezeljük-e a negatív ill. pozitív információkat. A kutatások azt mutatták, hogy a negatív információnak általában aránytalanul nagyobb szerepe van a benyomások meghatározásában és a negatív első benyomások sokkal ellenállóbbak a változással szemben, mint a pozitívak. Ha azonban nyilvánvaló negatív információt nem kapunk, általában inkább pozitív, mint negatív tulajdonságokat tételezünk fel az emberekről. Amikor tulajdonságokat feltételezünk emberekről, akkor egyúttal kialakul bennünk egy várakozás is az adott tulajdonság tényleges megjelenését illetően. Ezeknek az elvárásoknak a hatása néha zavaró következményekkel járhat, un. önbeteljesítő jóslatokhoz vezethet, amikor a megfigyelt személy ténylegesen is alkalmazkodik a mi elvárásainkhoz, vagyis látszólag olyanná válik, amit gondolunk róla. Pl. ha azt várjuk valakitől, hogy barátságtalan és agresszív lesz, ez könnyen megtörténhet, de nem feltétlenül azért mert valóban az, hanem azért mert mi a várakozásunk miatt barátságtalanul és védekezően viselkedtünk vele. Hasonlóképpen a pozitív viselkedés elvárása gyakran nyer megerősítést a későbbi tapasztalatban egyszerűen azért mert a saját viselkedésünk pozitív volt és erre pozitívan lehetett válaszolni. Mi, emberek szüntelenül késztetést érzünk arra, hogy a tapasztalható jelenségek között összefüggéseket keressünk, a történések és a cselekvések mögött okokat feltételezünk. Az okozás forrását alapvetően a cselekvő személyben vagy a környezetben keressük. Nézzünk egy egyszerű példát: egyik reggel egy iskolatársam szembejön a folyosón, de szóra sem méltat, elhalad mellettem, köszönésemet sem fogadja. Vajon miért viselkedik így? Velem van baja, vagy valami történt vele tegnap délután? A kérdésemre adott válaszomtól függ, hogy mit teszek, hogyan fogok viselkedni. Ha megfelelően akarok viselkedni, fontos, hogy jól értsem ill. magyarázzam a helyzetet. Ezért jó, ha meg- ill. felismerjük az ebben a folyamatban is megbúvó hibalehetőségeket. Az elején mindjárt azt, hogy sokszor ott is okokat és szándékokat észlelünk, ahol nincs többről szó, mint arról hogy bizonyos cselekedetek és bizonyos következmények térben és időben egybeesnek. Az is előfordulhat, hogy belső okokat tulajdonítunk olyan esetekben is, amelyekben a környezeti erők nyilvánvalóan döntő szerepet játszanak. Amikor úgy tűnik, mintha az volna a legegyszerűbb és legkielégítőbb magyarázat, hogy egy esemény oka egy bizonyos személy. Ilyenkor valószínűleg nagyon feltűnő a feltételezett személy jelenléte és viselkedése, és elhomályosítja a környezeti okokat. Egy következő jelenség: hajlamunk van arra, hogy azt gondoljuk, hogy mi azért teszünk meg dolgokat, mert a helyzet megköveteli tőlünk, azonban mások azért cselekednek úgy, ahogy teszik, mert így akarják. A feltűnőség is félrevezethet minket. Azoknak az embereknek, akik kitűnnek valamilyen szempontból (testi formájukban is), vagy felettünk állnak, vagy számunkra tekintélyszemélyek, pl. tanárok, gyakrabban tulajdonítunk felelősséget, és gyakran tekintjük őket olyan cselekedetek okozóinak, amelyek nincsenek a hatalmukban. Elhibázott lehet egy cselekvés értelmezése akkor is, ha nem vesszük számításba, hogy vajon az emberek többsége mit szokott tenni hasonló helyzetben. Vannak olyan oktulajdonítási tévedések is, amelyekben az elfogultság komoly szerepet játszik. Amikor valami belső ösztönzésre ”kell” hibásan észlelnünk egy helyzetet ill. cselekvést. Pl. azért, hogy jutalmat szerezzünk, vagy elkerüljük a megszégyenülést. Gyakori ez a siker és a kudarc vonatkozásában: saját sikereinket belső okokkal, készségekkel magyarázzuk, kudarcainkat viszont külső körülményekkel. Pont ellentétesen a másokét. Ők a kudarcaiknak lesznek okaik, és a sikereiket kapják. A felelősségtulajdonítás kérdése nagy szelete ennek a témának. Azokat az embereket, pl. akik hasonlítanak hozzánk, ugyanazért a cselekedetért kevésbé tartjuk felelősnek, mint azokat, akik különböznek tőlünk. Vonzó és jó külsejű embereket gyakran kevésbé tartunk felelősnek egy szabálysértésért, mint az előnytelen külsejűeket. Akár egy mosoly is befolyásolhat minket a felelősség megállapításában. Gyakran előfordul, hogy ártatlan áldozatokat felelősnek tartunk ellenőrizhetetlen események bekövetkezéséért. Ilyenkor igyekszünk fenntartani az igazságos világba vetett hitünket, ahol az emberek azt kapják, amit megérdemelnek. Ugyanakkor azt is feltételezzük, hogy mivel a mások balszerencséje belső okokra vezethető vissza, másképpen cselekedve mi magunk ezt elkerülhetjük. Furcsa lélektani csapda ez, amely adott esetben megnehezítheti azt, hogy együttérzően és támogatóan legyünk egy bajbajutott embertársunk mellett. Onnan indultunk, hogy mindezen ismeretekre azért lehet szükségünk, hogy találkozásainkban egymást figyelmesen, és amennyire csak lehet, elfogultságtól mentesen tudjuk észlelni, hogy egymást lássuk, de ne elítéljük, hogy megismerjük és elfogadjuk egymást, mert az Úr ezt a felelősséget nekünk tulajdonította: Isten Országa rajtunk fordul . 20
Némethné Szigethi Kata: Interperszonális kommunikáció A boldogságunk is nagymértékben múlik azon a képességünkön, hogy hogyan tudjuk kifejezni ötleteinket, kívánságainkat, reményeinket, törekvéseinket vagy éppen csalódásainkat azoknak, akikkel beszélünk. (Les Giblin ) A kommunikáció egy eszköz, egy kis pont, mint a szélforgó közepe, de ereje és a benne rejlő lehetőség, hatalmas. Összefog, összetart, legyen szélvihar vagy enyhülést hozó szellő. Nélküle nincs mozgás, vele viszont van lendület, fejlődés. A szélforgó közepe a fix pont, akárcsak a kommunikáció, szükség van rá. Vele minden érthetőbbé válik, nélküle sokkal kevesebb. Emberi kapcsolatok dőlhetnek romba a nem megfelelő kommunikáció miatt. Mindnyájan rendkívül összetett információkat tudunk átadni embertársainak a nyelv segítségével. Árnyalatnyi dolgokat is ki tudunk fejezni, mégis nagyon gyakran nem értjük egymást, pedig egy ugyanazon nyelven beszélünk, mégis félreértések még a szoros és gyengéd kapcsolatokban is előfordulnak. Mindig vannak fontos érzések és gondolatok, amelyeket ha nem beszélünk meg nyíltan és őszintén, az emberi kapcsolataink ellenségessé fajulhatnak. Sok kapcsolatban a harag, sérelem, nézeteltérések, vádaskodások, kritika adása, a nem megfelelő kommunikáció következményei. Rövid ismerkedési kör után e gondolatsorok mentén, illetve a feltett kérdésekre együttes gyakorlatokon át vágtunk neki a másfél órának…. Kérdések: Hogyan oldjuk meg az éltünkben, vagy szűkebb közösségi életünkben felmerülő konfliktusainkat. Hogyan alakíthatjuk konfliktus helyzeteinket eredményes párbeszéddé? Hogyan fejezzük ki önmagunkat, hogy elkerüljük a másik elnyomását, illetve önmagunk alárendelőségét? Hogyan használjuk fel az érzelmeinket a konfliktusainkban? Gyakorlati feladatok: Vitagyakoriságot mérő skála Szociometria: erősségeim a konfliktusban Gondold át egy legutóbbi konfliktusodat! Hogyan viselkedtem? Kommunikációs gyakorlat Székborító gyakorlat KONFLIKTUSKEZELÉS – HOGYAN? „A béke nem a konfliktus hiánya, hanem a konfliktuskezelés képessége.” (Dan Millmann) Az emberek közötti információcsere legősibb, s ma is egyik legfontosabb formája. (Ha a szót a szoros értelmében vesszük, "a legtisztább” kommunikációs forma.) Mind onto-, mind filogenetikailag az ember önés én-tudata, személyisége, viszonyulása a másik emberhez, a társadalomhoz, az interperszonális kommunikáció révén alakul ki. Legjellemzőbb vonása a csere, az információk – szempontok, gondolatok, értékek – cseréje, ami a szerepek cseréjén keresztül valósul meg. A kommunikációs készségek mélyen beágyazódnak a személyiség egészébe, így a kommunikációs képességek fejlesztése személyiségfejlesztés is, amihez mindenekelőtt szükség van önismeretre, önmagunk elfogadására is. Szociális kötődéseink, empátiánk, tolerancia-képességünk, attitűdjeink meghatározzák, mennyire vagyunk érzékenyek környezetünk jelzéseire, illetve mennyire adekvátan reagálunk mások közléseire. SEGÍTŐ TÁMPONTOK KONFLKTUSAINKBAN „A szeretet nem érzés, hanem viselkedés.” (Susan Forward) Az Életidegen kommunikáció: 1. Összehasonlítgatás, vádaskodás 2. Általánosítás 3. Erkölcsi ítélkezés („jó/rossz”, „normális/ beteges”, „helyes/helytelen”) 4. Sértések és gorombaság 5. Az érzéseinkért való felelősség átruházása 6. Fenyegetés, büntetés
21
Mindig erőszakot követünk el, amikor így gondolkodunk magunkról vagy másokról, ilyen szemmel nézünk magunkra vagy másokra, és így beszélünk hozzájuk, vagyis amikor ezt a fajta kommunikációt használjuk. Az erőszakos kommunikáció veszélye abban áll, hogy igazi természetünktől idegen cselekedetekhez vezethet. Ha leválasztjuk magunkat a természetes élet forrásáról, amely a szívünkben van, akkor már nyugodtan el tudjuk utasítani, hogy tetteinkért felelősségünket vállaljunk, és elkezdünk valamit vagy valakit hibáztatni. Krishnamurti indiai filozófus szerint az emberi intelligencia legmagasabb szintű formája az, ha puszta megfigyelést teszünk anélkül, hogy ebbe a megfigyelésbe érzéseket vegyítenénk. Ahelyett, hogy azt mondanánk tizenéves gyerekünknek: ez a szoba egy disznóól, – helyette megfigyeljük a tényeket: látom, hogy a ruhák szanaszét hevernek a földön. Ahelyett, hogy azt mondanánk munkahelyünkön: egy lusta alak!, – megfigyeljük a tényeket: úgy veszem észre, hogy XY később fejezi be a munkát, mint a többiek. Amikor valamilyen címkével illetnek bennünket, akkor az önbeteljesítő jóslatként működhet. A jól működő kapcsolatnak nincsen biztos receptje, hiszen minden ember és minden kapcsolat más. Léteznek viszont olyan kommunikációs támpontok, amelyekkel eldönthető, hogy egy kapcsolat egyenrangú és együttműködő-e. Amennyiben ezek a feltételek adottak, jó esélye van rá, hogy kapcsolata – legyen az akár munka, akár baráti vagy szerelmi kapcsolat – kiegyenlített, mindkettőjük számára értékes, és a felmerülő konfliktusok közös erővel rendezhetők. Interperszonális kommunikáció jól működő, ha: A problémákat meg lehet beszélni, és a közös megbeszélés változást hoz. Mindketten ugyanannyi energiát fektetünk a problémák megoldásába. Szabadon kifejezhetem az érzéseimet. A sikereimre partnerem támogatóan reagál. Mindkettőnknek lehetősége van a változásra és a fejlődésre. A partnerem ösztönzi, hogy egyre több legyek és fejlődjek. Úgy érzem, az életem egyre teljesebb. Egyre erősebbnek érzem magam. A konfliktuskezelő kommunikáció az érzéseink és szükségleteink kifejezésének az a módja, amikor érzéseinkért nem a másikat vádoljuk, hanem egyszerű állítások formájában közöljük vele, hogy bizonyos események milyen érzéseket váltanak ki belőlünk, és ezek számunkra pozitív vagy negatív töltetet hordoznak. Egy jól működő kapcsolatban az ilyen kommunikációt nyitottan fogadják. Amennyiben azt tapasztalja, hogy partnere mind a tényeket, mind az én érzéseimet megkérdőjelezi, igényeimet, kéréseimet pedig kineveti, vagy figyelmen kívül hagyja, csaknem bizonyos, hogy nem jön létre a kommunikáció, nem történt lélektől lélekig érő találkozás. Példa: Azért hagytalak ott tegnap egy szó nélkül [büntetés], mert egy mogorva disznó vagy [sértés]. Soha nem szólsz hozzám [általánosítás], és mindig felhúzol [saját érzésekért való felelősség átruházása]. A barátaiddal bezzeg mindig jópofizol [általánosítás]. Visszataszító vagy [sértés]! Kevés ember van, aki egy ilyen agresszív és támadó közlésre türelemmel és empátiával reagál. A várható válaszok jó eséllyel a vitatkozás, megsértődés, viszontsértegetés és lefagyás közül kerülnek majd ki. Ez a fajta kommunikáció bezárja a beszélgetést. Példa: Amikor tegnap a bejöttél a szobába nem szóltál hozzám [tény], nagyon magányosnak éreztem magam [érzés]. Úgy gondoltam, hogy valami bajod van velem, és büntetsz [vélemény]. Szükségem van rá, hogy amikor veled vagyok, egy kicsit foglalkozz velem [igény]. Szeretném, ha máskor, amikor hazaérsz, ne menj el mellettem némán, és ha bármi bajod van, akkor elmondanád?[kérés]. Ebben a közlésben (a harmadik pont kivételével, amely egyéni véleményt fogalmaz meg) nincs olyan elem, amely vita tárgyát képezheti. Egy működő kapcsolat esetén a várható válaszok a figyelem és bevonódás köré csoportosulnak. A beszélgetés megnyílik. Amennyiben a két beszélgető kommunikációjukban kapcsolódni tudnak egymáshoz, akkor előbb-utóbb olyan válaszokat fognak kapni, amelyek elismerik a másik valóságát. Példa: Nem akartalak megbántani. Sajnálom. Értem. Nem bírod, ha nem beszélek hozzád, amikor hazajövök a munkából. vagy feltárja a beszélgető partner saját valóságát: Én is magányosnak éreztem magam, és arra vártam, hogy te szólalj meg. Amennyiben nem történt „találkozás” a kommunikációban, a másik így fog reagálni. Példa: Nem is úgy volt. Te nem szóltál hozzám! [vita a tényeken] Ezt a baromságot! Túl érzékeny vagy.[az Ön érzéseinek megkérdőjelezése vagy minősítgetése] Hát te nem vagy normális. Nincs nagyobb problémád? [gúny, megalázás vagy bagatellizálás] Állandóan nyávogsz valamiért. A nők meg az ő lelki életük! [bántó általánosítgatás] .Te nem vagy épp eszű.”[sértegetés és vádaskodás] Nem vagyok hajlandó ezt tovább hallgatni. Végeredmény: A további beszélgetés elől való merev elzárkózás!
22
BEFEJEZŐ GONDOLATOK Amikor önmagunkról beszélünk, és amikor a másikra figyelünk, ez a kommunikációs „tánc” biztosítja azt, hogy mindketten, egymástól függetlenül ki tudjuk fejezni, ami bennünk van, és valóban tudjunk egymásra figyelni. Ebben a figyelemben van rá esély, hogy mélyen megértsük egymást, és olyan kapcsolat szülessen, ami túlmutat a hétköznapi felszínes találkozásain. Megtapasztalhatjuk az ítéletekben gondolkodó nyelvünk és a tudatos kommunikáció közti különbséget. Amíg a saját érzéseinkért a felelősséget a másikra hárítjuk, amíg kommunikációnk a győztes-vesztes harcot vívja, addig nincs esély a lélektől lélekig érő találkozásra. Nincs esély a problémáink, a konfliktusaink megoldására! A tudatos vágy arra, hogy „találkozhassak” a másikkal, segíthet, – hogy bár a történések váltják ki belőlünk az érzéseket, de tudjuk, hogy érzéseink valódi oka az, hogy olyan alapvető szükségleteink nem kapjuk meg a beszélgetésben, mint a tisztelet, a megértés, az elfogadás, az autonómia, a bensőséges v igazi összekapcsolódáshoz. Magamról Hol tartok én ezen az úton? Egy történettel és Carl Rogers gondolatával szeretnék erre válaszolni. „Egy könyörületes személy, látva hogyan küszködik egy pillangó, hogy kiszabaduljon a bábból, segíteni akart neki. Nagyon gyengéden kitágította a szálakat, kialakítva egy kijáratot. A pillangó kiszabadult, kibújt a bábból, bizonytalanul bukdácsolt, de nem tudott repülni. Valamit ez a könyörületes személy nem tudott, és ez az, hogy csak a megszületés, kibújás küszködésén keresztül tudnak annyira megerősödni a szárnyak, hogy repülni lehessen velük. Megrövidített életét a földön töltötte, sosem ismerte meg a szabadságot, sosem élt igazán.” Ez a kommunikáció az őszinteségre nevel, arra, hogy kifejezzem, ami bennem él, és nem azt, amit gondolok valakiről. Mindig eszembe juttatja, hogy magamba nézzek, és emlékeztet arra, hogy egyedül én vagyok a felelős mindenért, amit tapasztalok körülöttem a világban. Megtanít, hogy a másik bennem is él, ezzel megszüntetve az elválasztottság illúzióját. Arra tanít, hogy átalakítsam túlélési szótáramat az Élet nyelvére. Tanulom, hogy ki tudjam ezt fejezni azoknak, akiket szeretek, akikkel törődöm, akár szavakkal, akár azzal, ahogyan létezem másokkal és magammal. Én így hívom, „nyitott kézzel szeretni”. Nem vagyok képes mindig távol tartani a kezemet a bábtól, de már egyre jobban megy. Úton vagyok. „Ha egy embert megértenek, akkor az az ember tartozik valahova.” (Carl Rogers)
4. témakör: JÉZUSI KISKÖZÖSSÉG, KÖZÖSSÉGSZERVEZÉSI ELVEK, KÖZÖSSÉG-MEGTARTÁS Király Ignácz: Bokros közösségvezetés (vita-alap) Bevezetésként legyen egy vallomás: 40 éves közösségvezetői gyakorlatomból itt és most azt próbálom megosztani az érdeklődőkkel, ami fontos lehet azoknak, akik jézusi tájékozódású kisközösség létrehozásába, éltetésébe szeretnének kezdeni. Klasszikusan Bokros közösségi embernek vallom magamat, mert mindig volt felvevő közösségem, ahonnan táplálkoztam, leadó közösségeim, ahol igyekezhettem továbbadni a Jézustól tanult értékszemléletemet. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy felvevő közösségem vezetője mindig Gyurka bácsi volt, és olyan testvérbaráti kör vett körül, kikkel a Bokor dolgait fejlődőképesen vitathattuk meg. 1./ Elvek, melyre a közösségvezetés épülhet. a./ Jézusi formai örökségünk a kisközösség. Az értékszemlélet megélésének és továbbadásának sokféle formája lehetséges. Az egyéni, a családi, a társadalmi, a kisközösségi formák mind alkalmasak lehetnek, de Jézus gyakorlatában kiemelkedő szerepe volt a 3-12-72 közösségi köröknek. Jézus - Péter - Jakab - János belső körére tudott épülni a tizenkét tanítvány kisközössége. Ezt a formát vette át az ősegyház, amikor egyháznak (üdv háznak) nevezték a közellakó, rendszeresen összejáró csoportjaikat. Ezt a formát vitték tovább azok, az Egyház megújulását célzó kezdeményezések, melyekből a szerzetesi közösségek rendszere alakult ki (pl. Szt. Ferenc kisközössége). Ezekben a kisközösségekben a vezető sosem volt szolgáltató ipari alkalmazott (fizetéssel), nem volt lelki „ingyen cseléd”. A cél az volt, hogy közösségvezetővé, felnőtten felelős testvérré nevelje közössége tagjait. b. / Lélektani törvény, hogy amivel tele van a szívünk, ami boldogítja és értelmesen emberhez méltóvá teszi az életünket, azt meg akarjuk osztani másokkal. Barátokra mindnyájunknak szüksége van: egymás támaszára és irgalmára szorulunk. Barátokat szerezni akkor van esélyünk, ha rokonlelkekre találunk, és ha 23
értékrendben is egyre jobban közelíteni tudunk egymáshoz. A jézusi közösség nem önmagáért van, tehát kialakulása sem öncélú. Az Isten Országának földi megjelenítése és terjesztése az a cél, melyre szövetkezünk. Akik ebben kincset találtak, azok megszólítják a keresőket, és rájönnek, hogy kisközösségbe rendeződve a leghatékonyabbak fejlődésükben. c./ Bokros hangsúlyunk az apostolkodás, az értékek továbbadására irányuló igyekezet. Nem véletlenül alakult ez így, hiszen alapító atyánk, boldog emlékű Gyurka bácsi szerzetes volt. Minden szerzetesi irány három hangsúlyos célból alakítja ki a maga specialitását. Ima, karitász és tanítás: ez a három. A piarista rend tanító rend. A Bokor is ezt a továbbadási, Jézustól kiemelten tanított feladatot tette magáévá. A belterjes és nem küldetésre nevelő kisközösség nem bokros kisközösség. Ettől még lehet ragyogóan élő, mélyen hívő és áldozatosan karitászkodó. Szentté lenni sok formában lehet. A mi formánk apostoli küldetést szolgálni akaró forma. d./ Van egy magyaros eleme is az elvi csomagnak. Minden népet arra választott ki a teremtő Atya, hogy az Ország művén a maga sajátossága szerint fáradozzon. Bennünket arra választott, hogy a széthúzó, ellentétekre és ellenségességekre épülő világban a jézusi szeretet egységesítő küldetésének munkálói legyünk. Földrajzi, történelmi, kulturális helyzetünk mindig sokféle népet lett volna hivatott egyesíteni itt, a Kárpát-medencében. A jézusi elkötelezettség fölé emelhetett volna itt is mindenkit a maga kiscsoportos önzésének. Ha nem volt ilyen elkötelezettség, maradt a hatalmi és territoriális birkózás. Hullahegyek születtek jézusi kisközösségek helyett. Ha sikerülne következetes hűséggel munkálkodnunk, akkor szenvedések helyett kisközösségek születhetnének. Közöttünk helye van bármely etnikai hovatartozású embernek, ha érdekli a ránk bízott evangélium. 2./ A közösségvezetők fajtái sokféleképpen megfogalmazhatóak. Én is adok egy megközelítési sémát. Háromféle közösségvezető van: gerinc nélküli, gerinc kezdeményű és gerinces. Ez nem értékelési sorrend! Magamban rendre megtapasztalom, hogy mind a három felbukkan, vagy jelen van közösségvezetői életemben. a./ A gerinc nélküli vezető jellemzője, hogy hamar elbizonytalanodik, könnyen elsodorja egy erősebb személyiség. Elbizonytalanodása nem csupán módszertani, de tartalmi is, hiszen képlékeny elveire építi lelkes, közösséget építeni akaró energiáit. Belső bizonytalanságai (mindent megkérdőjelező hajlama) kiszolgáltatottá teszik őt magát és a közösségét is. Nagy szerencse, ha jókor van jó helyen, és van ideje lelkesedéséhez fölzárkóztatni értékszemléletét. b./ A gerinc kezdeményű vezető az, aki „szakember”. Okos forrásokból megtanulta a közösségvezetés csínját-bínját. Magabiztossága szaktudására épül, ha kell, osztja az észt. Természetesnek tartja, hogy vezetettjeivel megfelelő kapcsolatot alakítson ki, megfelelő közelséget, de megfelelő távolságot is. Nem szolgáltatja ki magát, ad magából, de önfeláldozás ebbe már nem fér bele. Van magánélete és van kisközösségi élete, és ezek között igyekszik önvédelmi határt tartani. c./ A gerinces vezető az, aki „elhivatott”. Belülről jövő tartása abból táplálkozik, hogy Jézus tanítványának éli meg magát. Őt Jézusa hívta, tőle kapott küldetést. Nincs menekvése: ha nem teszi közösségéltető munkáját, boldogtalan lesz, nem lesz a helyén ebben az életben. Olyan ez, mint amit papi hivatásnak mondanak, csak nálunk egyetemes emberi hivatásról beszélünk. A gerinces vezető messze az emberi tényezők fölött értelmezi küldetését: Isten küldötte. Ez fokozott szerénységre inti, ugyanakkor folytonos fejlődésre ösztökéli. Hasonlatos az ószövetségi prófétákhoz: húzódozva, magyarázkodva, nehézkesen mozdulva, de belső muszájból indulnak. 3./ A közösségvezetés módszereibe már a megszólítás is beletartozik. Közösség a megszólításra pozitívan reagálókból születhet. Ez aktív utánamenést jelent. Nem azonos ez a különböző felekezetek, irányzatok rámenős, zaklató hirdetésével. Ugyanis nálunk a megszólított felebarát iránti empátia szerint akarjuk felkínálni a jó hírt. A rátelepedés helyett a belékarolás, a megdumálás helyett a ráfigyelés és meghallgatás a mi módszerünk. Módszereink közé tartozik a befogadás is. Amikor bekopognak hozzánk, utánunk jönnek. Ez a „nyitott ajtó” állapota. A nyitottság persze a nyitott szívünkre épül. Tudom, hogy ez milyen idő- és energiaigényű vállalkozás, de mit csináljunk, ha a másokért élés csak ezen az áron lehetséges? Aki folyton méricskéli a másokra fordított életét, annak hatásfoka aligha lesz hatékonyabb egy szolgáltatóipari papénál. Kisközösségi átjárhatóságunk is a módszer eleme. Meglévő közösségekbe új tag kerülhet, ha az új ember ezt szeretné + a közösség elfogadja + a közvetítő közösségi tag támogatja. Bármelyik elem gyengesége csökkenti a beilleszkedés, az otthont találás esélyét. Tapasztalatom szerint ez az átjárhatóság a közösség éveinek számával csökken. A fél szavakból is értők közé, az egymást már jól elviselő, elfogadó, támogató közé egy új bekerülése nem csupán kényelmetlen, hanem túl nagy figyelmet, időráfordítást, elviselést jelentő kihívás. Kívülről gettónak látszik egy közösség, de ne tekintsük annak, mert van arra is példa, hogy másik közösségből „átíratkozik” valaki, mert elkötelezettsége, személyes ismeretsége ezt jól lehetővé teszi. Azt is 24
tapasztalom, hogy tovább idősödve mintha ismét átjárhatóbb lenne egy közösség. Az elkötelezettségek évtizedei, az egy irányba tartás közös munkái, a Bokor iránti aktív elkötelezettség mind jó alap arra, hogy magunk közé hívjunk oda illő testvérbarátot. 4./ Halászterületeink kiemelt helye régebben a plébániai, templomi élet volt. Jó papjaink és megengedő plébániáink adták a legtöbb kisközösségi tagot. A jövőben nagy figyelmet kell fordítanunk arra, hogy példaértékű életvitelünkkel, szerényen, de tisztán képviselt elveinkkel életteret találjunk ismét az egyházi életben, mint halászterületben. Eredetileg Gyurka bácsival az élen arra szövetkeztünk, hogy megújítjuk Egyházunkat. Harcos módszereinkre védekezés, közeledéseinkre elutasítás volt a válasz. Bűnök és erények elemzése helyett az emberhalászás küldetése kell hogy mozgasson bennünket. Lakóhelyeink a leghitelesebb jelzőrendszerei annak, hogy mit érünk. Elutasíthatnak, mint számukra idegen értéket képviselőket, de ne utasíthassanak el gőgünk, bűneink, rendetlenségeink miatt. A civil szervezetek valamely értékre rendeződött társaságok. Mi is értéket képviselünk. Miért ne jelenítsük meg a magunk értékeit ott, ahol valami oknál fogva megjelenünk, ott vagyunk (nagycsaládosok egyesületei, környezetvédő irányzatok, ökumenikus kezdeményezések…) Sok ember kereséssel csatlakozik a szervezetekhez, és hátha azt keresi, amit általunk küld neki Istenünk ? Családi életterünk is lehet halászterület? Ahol bokros szülők vannak, ott a vízcsapból is a mi tartalmaink folynak. Legyen ez természetes a szülőknek is, és a gyermekeiknek is. A gyermekeink részéről néha a csípőből elutasításra ítélt otthoni dolgok korosztályra jellemző jelenségek. Az idő múlásával sok félvállról kezelt családi tartalom újra megjelenik, és beépül a felnövő gyerekeinkbe. Bokor-gyerekeket, ifjúságot családon kívüli elkötelezett közösségvezető szeresse, vonzza kisközösségbe. Amint a plébánia jó halászterület volt, úgy egy-egy család is jó apostolkodásra alkalmas hely lehet. Munkahelyet is megemlítem, de inkább csak megvitatható szempontként. Az iskolát nem tartom munkahelynek közösségépítés szempontjából, mert nem kollektív szerződés és munkaköri leírás szabályai szerint működik. Az iskola a barátkozási, közösségbe-szeretési nagy terület. A munkahely nem. Számomra nem. Ott tennem illik vállalt dolgaimat. Ahogyan teszem, amilyen emberként vagyok jelen, az lehet jel. A munkaidőben végzett munkámért kapom a fizetést, nem az apostolkodásomért. Gyümölcseimről ismerjenek meg jó fának, és jó jel leszek a munkahelyen is. 5./ Közösségvezetés veszélyei. „Legnagyobb veszély az okoskodás és a hivalkodás.”- írja Lao Ce. A meggyőződéssel rendelkező ember természetesen magabiztosabb, mint a sodratott, vagy a kereső. A magabiztosságnak azonban szerénységgel kell párosulnia, hogy ne legyen riasztó taszító. Minél többet tudunk, annál inkább látnunk kell, hogy még mi mindent nem tudunk - állapítja meg az ókori bölcselet. Az okoskodás azt a hibát jelöli, mikor „osztjuk az észt”. Az értelmiségi ember különösen hajlamos arra, hogy szellemi erejével villogjon. Nem árt a nagy apostolt, Pált idéznünk: vigyázzunk, hogy bölcselkedő beszédünkkel nehogy Jézus ügye erejét veszítse. A hivalkodás az emberi hiúságot jelenti. Aki másokat akar megnyerni, az ne magát tolja előre. Mi a „rejtekben lévő Atyánk” méltatására épüljünk, ne a „kivagyiskodásra”. Veszély az aránytévesztés is. Amikor valaki a már kimondott és vissza nem vont vállalásai terhére apostolkodik. A családos, ha igényt tart a hitelességre, akkor nem nyüzsöghet annyira, hogy családja ennek kárát lássa. Szavaink hitelesítői szeretteink. Kifelé sikeresen, befelé mulasztásokkal nem sokáig működhetünk büntetlenül. A család és kisközösség nem ellenlábasok, hanem egymás hitelesítői. Nagy veszélynek éltem és élem meg, hogy szolgáltatóvá süllyedjen közösségvezetői munkám. Amikor mások elvárják, hogy helyettük és nélkülük menjen a közösség működtetése, akkor ez annak jele, hogy elvesztettük a külső célt. Ez pedig az, hogy mindannyian éltető közösségvezetővé kell váljunk. Az emberi kényelmességre való hajlam adott. Legyen adott az aktivitásra való buzdítás is, és az ezt szolgáló csoportdinamikai ötlettár is. Jelentős veszélynek tapasztalom azt is, hogy a közösségvezető „nyugdíjas állásnak” tekinti a közösségei vezetését. Nem minden kisközösség tetszik a Mesternek, Jézusnak. A nem tetszőt ilyen szavakkal jellemezhetjük: klub, haveri kör, baráti parti, szórakoztató program… Nem azért nem tetszik ez Jézusnak, mert ez eleve rossz, hanem mert nem azt teszi, amire Ő tanította övéit. Közérzetet javító elemek kellenek az életbe, de nem süllyedhet egy jézusi kisközösség ide. Akkor sem, ha kezdetben így indult, és a „jó nekünk itt lennünk” élményből fejlődtek Jézushoz méltó tanítvánnyá. Nem szentek gyülekezete a közösségvezetők köre, de szentségre törekvők és ezt nem adhatják alább. Ha csak a klub megy, jobb, ha mi, közösségvezetők megyünk. Lehet Istennek tetsző egy közösségnek látszó körtől való elköszönésünk is. 6./ Áldások a közösségvezetésben. Ha ezek nem lennének, ki a csuda vállalná? Istenünk nem mazochizmusra hívott, hanem közös munkálkodásból születő élményre, örömre, a helyünkön levés boldogságára. Száz testvér, száz nővér, száz otthon… százannyi ígérete nem jézusi reklámszöveg. Gyerekés ifjúkori barátságaim eltűntek, és számtalan testvért találtam a Bokorban. Csalódásaim, „emberitis” 25
mélységű sikertelenségeim csak úgy voltak elviselhetőek, hogy voltak, akik biztattak, voltak, akik öröm és sikerélmény voltak munkámban. Tárgyilagosabban is megragadható áldás az, hogy a közösségvezetőnek van imaélete. Úgy kell készülnöm a találkozóra, hogy mindenekelőtt megjelenítem testvéreim arcát, életét lelki szemeim előtt. Imádkozni kell értükł; nekem fontos, hogy ezt tegyem, hiszen jól akarom szolgálni őket. Ne csak akkor menjen jól az egymásért való imádság, mikor baj van, erre a világ fiai is képesek… A közösségvezető életében nagy áldás, hogy van szellemi élete. Téma ajánlásához, kiérlelt véleményéhez szellemi élet kell élnie. Egyikünk sem akar leégni közössége előtt azzal, hogy üres füzettel, üres kézzel és üres szívvel megy oda, mintegy rongyait teszi a közös asztalra. Csodálatos ez a jézusi formai örökség! Magunk leszünk értékesebbé azáltal, hogy másokat igyekszünk segíteni közösségeinkben. „Tanul, aki tanít ! – írja Sík Sándor. Megtapasztaltam és szeretném még ezt a tapasztalatot sokszor átélni. Befejezni ezt a témát nem lehet, csak abbahagyni. Álljon itt a Bokor égő csipkebokor képe, mint a közösségvezetők ikonja. Ég, de nem ég el, ezzel jel. Látható, hívogató, megszólító. Világít, melegít, és ezzel épít. Ha az élet úgy kívánja, éget, tisztít, mint egy lelkivezetői tanács, mint egy megtisztító közösségi gyónás. És most jön a jézusi specialitás: KÜLD, hogy amire világrajöttem, azt kezdjem végre csinálni. Bajnok Dániel: Jézusi kisközösség, közösségszervezési elvek, közösség-megtartás (Vázlat) A kurzusnak az volt a célja, hogy megosszuk egymással eddigi közösségi és (esetleges) közösségvezetői tapasztalatainkat, és néhány csomópont köré csoportosítva közösen áttekintsük a fiatal közösségek jellemző problémáit, majd megpróbáljunk felkészülni a kezelésükre. Az alábbiakban vázlatosan ismertetem az elhangzott témaköröket. 1. A közösség beindítása: Ezt a momentumot nem érdemes túlmisztifikálni – kell egy nagy elhatározás, kellenek emberek, és bele kell vágni. Úgysem lehet előre mindenre felkészülni, és a puding próbája az evés. 2. Személyes kapcsolatok: Talán ez a legfontosabb az egészben. A közösség életre szóló barátságokat kínál. A barátok fontossága Jézusnál: Lk. 7,34; 12,4; Jn. 11,11; 15,13–15 . Jézus nemcsak tanítgatta a tanítványokat, hanem össze is barátkozott velük > nem hagyományos tanító-diák kapcsolat. Sőt, először barátkozott, és utána hívta őket a 12 közé. Fontos, hogy a közösségvezető mindenkinek a barátja legyen legalább „hivatalból”. (A tagok egymás közt nem mindig azok sajnos.) Barátságok építése: beszélgetés nem elég > közös tevékenységek kovácsolják össze. 3. Miről beszélgessen a közösség? Nózitörlés vs. Agyaskodás: Alapvető cél, hogy a jézusi kisközösség ne pusztán terápiás csoport legyen, de időnként arra is szükség van! Ha viszont mindig ugyanannak az embernek a gondjait hallgatjuk az egész találkozó alatt, vagy ha minden alkalom nózitörléssel telik, akkor az a közösség betegségtünete. 4. Új tagok beszervezése: Kétszeresen nehéz ügy. Egyfelől, arra kéne törekednünk, hogy a közösségünk minél nyitottabb és befogadóbb lehessen, ahová (ha van még hely) lehessen hívni újabb barátokat; ill. nekünk úgy is kéne barátkozni, hogy arra törekedjünk, hogy a barátaink minél nagyobb része bokros legyen. Másfelől, a közösséget megviseli, ha átjáróház lesz belőle. 5. Párkapcsolatok kívül-belül: Megvan az előnye és a hátránya egyaránt annak is, ha valaki a közösségi társai közül választ párt, és annak is, ha „kívülről”. Ez utóbbi azonban talán még több nehézséget rejt, bár izgalmasabb is: hogyan lehet megismertetni a „külsőst” a közösséggel? Nem akarja-e elvinni tőlünk a párját? A közösségnek vonzónak kell lennie, hogy a „külsős” szívesen csatlakozzon hozzánk. Átjáróház veszélyének elkerülésére nálunk a jegyesség a határ (elvileg). 6. Létszámhatárok: Szerintem 7-9 fővel lehet a legjobban beszélgetni, de a közösség ennél jóval változatosabb számokat elbír. Általában azt hiszem, hogy a 12+1 (Jézus) a felső határ a működéshez. Minimum: három fő. („Tres faciunt collegium.”) Mit tegyünk, ha túl sokan vagyunk? Lehet sokat trükközni, de végül ketté kell válni, akármilyen brutálisnak tűnik is. Ugyanolyan egyszeri nagy elhatározás kell, mint a közösség beindításához. 7. Miben különbözünk egymástól? – Más igények, más attitűdök. Nevező, számláló. Mindig mindenki mást akar, mindenkinek autonóm véleménye van > éppen ez a szép, hogy ezt itt vállalhatjuk, kimondhatjuk, még ha nagyon vadnak látszik is. De: ki kell állni a gondolatainkért, szavainkért, és nem lehet öncélúan pufogtatni a „polgárpukkasztó” szövegeket. 8. Miben különbözünk a többi mozgalomtól? – Nem ismerek más mozgalmat, amely a radikális Jézuskövetést felekezeti hovatartozástól függetlenül hirdeti és gyakorolja. Legtöbb mai közösségi formánk (pártok, egyházak, szervezetek, stb.) egyik legkárosabb mellékhatása (és persze hatalmának alapfeltétele) a csordaszellem és az elvtelen nyájhűség. > a célja ugyanis alapvetően a struktúra hatalmának és magának a struktúrának a fönntartása. A Bokor (elvileg) ettől különbözik, mert itt nem a struktúra fönntartása a cél, hanem az elvek megélése és továbbadása. Ennek egyik legjobb formája pedig a közösség. 26
5. témakör: KÖZÖSSÉGVEZETÉSI TAPASZTALATOK Bajnok Kristóf és Bajnokné Vincze Orsolya: Forró problémák és megoldási próbálkozások (Vázlat) Az "előadásról" • Nincs elméleti háttér • A felmerült problémákat igyekeztünk összeszedni és a rájuk adott válaszokat megfogalmazni o nem biztos, hogy mindig sikerült a legjobbat választani Indulás • 1996: Lelkigyakorlat • 1997: tábor o utána szeptemberben "tábortalálkozó" o innentől rendszeres találkozások sok évig ugyanabban a fix időpontban o mozgó időpontok Táborozások • 1997-2004 • Részvételünk az elején: irányító, mindenes • Részvételünk a végén: résztvevő • Táborozás vége: kinőttünk belőle Házi feladat, készülés • Csak mi készülünk => soros elnöki rendszer • Problémák o hozzá nem szólás "Csatlakozom az előttem szólóhoz" o készületlenség előbb-utóbb ciki lesz Könyv vagy téma, vagy…? • Nehézségek a könyvekkel: o unalmas részek o ha az elnököt nem mozgatja meg a rész o készületlenség • Nehézségek a "témázással": o ha nincs házi feladat, értéktelenné válik a résztvevőknek az együtt töltött idő (okoskodás) o veszélyes, hogy az elnök is igyekszik megúszni a felkészülést • Fel-felmerülő alternatívák: o újságcikkek o Szentírás Imádságos élet • Szertartások • Elmélkedés o előre átgondolt, legalább részben leírt, de mégis imádság formájú, aktuális kérdésről szóló megszólalás (átvett is lehet) • Ha valaki nem imádkozik o a körimához hozzáimádkozás nem kötelező, de zavaró lehet, ha néhányan sosem szólnak hozzá o leggyakrabban akkor jelentkezik, ha az elmélkedő, vagy valaki a körimában túlságosan okoskodik összeszedetlen, nehéz hozzá kapcsolódni feszültség van • Kit hívjunk még? o a közös LGY nem kötelez semmire, de nagyon fontos közös tapasztalat lehet => bővülés • Épülünk vagy megnyílunk? o közösségi vagy egyéni épülés? egy működő közösségben az utóbbi a fontosabb o váltóállítás • Kihez akalmazkodjunk? o Hardcore: hajnali mise, előadás, kötelező hozzászólás, silentium... (szigorú napirend) o Medium: ebéd utáni frizbi és játék belefér o Light: a reggeli az első napirendi pont o Gyerekekkel vagy gyerekek nélkül 27
Szülővé válás – Gyerek-kérdés • Visszafogottan 2004-től, határozottabban 2008-tól, halmozottan 2009-től fennálló helyzet, jelenleg 6+8 gyerek bővíti családjainkat. • Hány hónapos korig vehet részt zavarás nélkül a kisbaba? • Kire kell elsősorban tekintettel lennünk? o Közösségi találkozó = szellemi műhely? o Közösségi találkozó = kapcsolatteremtés és -ápolás? • Megoldási javaslatok o komoly közi és gyerekes közi szétválasztása Részvétel egymás életében • A közösségi találkozó "őszinteségéhez" szükséges a közelebbi baráti viszony? o Vajon a közösségi társaink-e a legszorosabb barátaink? Vajon szükséges-e ez? • Közvetlen beszélgetések o rövid ideig működött csak, de hasznos • Távolabbi cél: gyerekeink egybeszeretése • "Bemutatkozik az XY család" o örömeink, bánataink, mindennapjaink Különbözőségeink kezelése • Néha nagyon bántó a másik mássága • A közösségvezető fontos résztvevője a konfliktusoknak, de nem válhat bírává • Konfliktusok kezelését tanulni kell, pl. o Gordon-módszer (PET, TET) o erőszakmentes kommunikáció o személyiségtípusok • Külön odafigyelés szükséges o a konfliktusokban résztvevők mindegyike sérül valamennyire Távozás • Elkerülhetetlen velejárója az egy életre szövetkező formának o az élethelyzetek változnak • A személyek mindig fontosak maradnak • Bejelentés - csak rossz megoldások vannak o "derült égből villámcsapás" o elmaradás • Fontos a tanulságokat megbeszélni Bővülés – Osztódás • Természetes igény, hogy a szerelmünket behozzuk a közösségbe o fontos, hogy a jövevény otthonra találjon a közösségben o a fokozatosság fontos, de nincs "biztos" út o a kudarc nem minősíti sem a kapcsolatot, sem a közösséget • Ne csak párokkal bővüljünk • Osztódás o kb. 12 fő fölött már nehezen működik a közösség o szociometria-alapú osztódás nem jött be o "téma-központú" osztódás (áldozatok árán) bejött Bokorhoz tartozás • Ritkán merül fel kérdésként o ol. KVT-s kérdések megbeszélésekor • Különböző mértékben fontos, hogy ez ki legyen mondva • A közösség Bokorhoz tartozása a közösségvezető hozzáállásán múlik o akar-e kapcsolatot tartani más közösségbeliekkel? Gyakorlati munka • A legjobb közösségépítő eszköz o pláne, ha még jót is teszünk vele o zárójelbe kerülnek a konfliktusok, a "mi értelme van közizni?"-jellegű problémák o önbizalmat ad o hosszú évek után is emlegetik • Ha Isten Országa építését nem csak szlogennek tartjuk, akkor ez feladatunk is 28
•
Közösségi kassza
Közösség hatása az életünkre • Társak o akikre számíthatunk, és akik előtt nem kell álarcot viselnünk o akiknek fontosak vagyunk, akik a jót hozzák ki belőlünk o akiket meghallgatunk és akik meghallgatnak • Célok o a rendszeres találkozók időről időre rákényszerítenek, hogy átgondoljuk az életünk célkitűzéseit • Fejlődés o ön- és emberismeret Miklovicz László: Közösségépítő tapasztalataim Egy kis elméleti alapvetés: Textus: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat vigyünk végbe?” (Jn. 6.28) Ha megvizsgáljuk a közösségi életünket --- és ha mégoly változatos életjelenségeket is mutat ---, valójában ott a kérdésünk megválaszolása folyik, alkalomról alkalomra. A nagyközösségi találkozóink is adalékot szolgáltatnak a jó válaszhoz. Azért be kell vallanunk, hogy közösségi találkozók sokasága ide vagy oda, és évtizedes közösségi múlt megléte mellett is időnként bizonytalankodunk a helyes választ illetően. A változó világunk is, az egzisztenciális gondjaink is, a biztató tapasztalatok mellett létező kudarcok is kicsit akadozóvá teszik a válaszadást. Erre a kérdésre: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat vigyünk végbe?”, 25-30 évvel ezelőtt határozottabb és gyorsabb választ adtam, mint ma. Persze nem biztos, hogy ez a korosztályomra jellemző, de mivel a Bokor nagyközösség egy kisebb részére látok rá csupán, kénytelen vagyok magamból és a közvetlen tapasztalatokból kiindulni. Az első közösségemben, Sopronban rácsodálkoztam a jézusi tanítás éltető erejére. Akik ebben a csapatban benne voltunk, axiómának tekintettük, hogy „add tovább, szamár a végállomás”… Mármint a „jó hírt”. Jámborabban fogalmazva: jó tanítványként és buzgó küldöttként illik léteznem ebben a világban. Ez a küldetésem. Nem végeztünk közösségvezetői tanfolyamot, mégis szinte mindenki elkönyvelt magának egy kis sikerélményt ezen a területen. (első közi kialakulása, viták arról, hogy ki alkalmas közösségvezetőnek……) Amikor hazaköltöztem, célként tűztem ki, hogy egy éven belül két közösséget hozok létre: egy testvérbaráti közösséget, és egy olyat, amiben egy leány és egy fiú fonja egybe életét, Istennek tetsző módon. Mondjuk, szerencsém volt, mert a Domiban Ko. Laci igen hatékony munkája következtében barátokat találtam, akik hajlandóak voltak közösséget „alkotni”, és rábukkantam Pannira is (nem is hagytam ki a ziccert…)…. – ezek a közösségek ma is léteznek Visszatekintve nem csak a saját életem eseményeire, hanem Barátaim életére is, azt lehet megállapítani, hogy a kérdésünkre adott jó válasz egyik változata így szól: Beleszeretni a Mester életadó tanításába, erre építeni (mint kősziklára) életünket, és amit így jónak, szépnek, igaznak, „szentnek” megtapasztaltunk, azt közkinccsé kell tenni, tovább kell adni, be kell avatni másokat is ebbe a csodába. Habitussá kell, hogy váljon ez az életvitel. Erről nagy valószínűséggel azt mondhatjuk, hogy Istennek tetsző. Gondoljatok csak bele, hogy milyen erős törekvés bennünk, hogy tetszünk valakinek, és ez a valaki legalább mosolyával méltányolja az igyekezetünket, netán szavával is méltassa, a jutalomról nem is beszélve. Úgy tűnik számomra, hogy a sokváltozós élettérben ma is ugyanaz a feladat, mint rómaiaktól megszállt zsidó országban, vagy mint az „ideiglenesen” hazánkban állomásozó szovjet csapatok fenyegetettsége alatt, vagy a „pénz beszél, kutya ugat” diktatúrában. Mindegy, hogy a tank vagy a bank árnyéka vetődik ránk, annak a kincsnek a fénye kell, hogy eloszlassa ezeket az árnyakat, amelyet megismertünk és megszerettünk. Az is tapasztalható ebben a színes Bokorban, hogy a világot szebbé tenni akaró ambíciók sok területen ki akarnak bontakozni: szép karitatív megnyilvánulásaink vannak; a közélet területén is építő módon vagyunk jelen; a templomi-közösség megújítását sem húztuk ki a listánkról; pozitív célkitűzéseket zászlajára tűzött alapítványokat támogatunk; a családeszményünk sem az utolsó… - és még folytathatnánk a dicsérő felsorolást. Elfogultság nélkül is azt mondhatjuk, hogy mindezekért néhány piros pontot beír nekünk az, aki erre illetékes… De! Mindemellett nem maradhat ki az életünkből a „küldött”-szerepkör!
29
Küldve vagyunk --- mint ahogyan ezt megtanultuk a Merre menjek-ből, a KIO-ból, Gyurka bácsitól és egymástól is --- a felebarátainkhoz a „Jó hírrel”. Meg kell találnom azt a néhány testvéremet, akikkel szót értve „együtt fáradozok Isten Országa megvalósulásáért”. „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat vigyünk végbe?” … találjuk meg a fent említett tesókat! Sajnálatos módon alig van olyan fórum, ahol érdemben szót lehet váltani, ismerkedni és barátokat találni. Talán a templom egy olyan hely, ahol „vallásos” előképzettségű embereket találhatunk, és némi leleményességgel vagy ügyetlenséggel kapcsolatokat teremthetünk. Bizonyára nem az egyetlen hely, ahol ez megtörténhet, és kérdésünkhöz visszatérve: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat vigyünk végbe?”….tegyünk erőfeszítéseket, hogy megtaláljuk azokat a helyeket, ahol barátokat lelhetünk! A Kisherceg is így tett, képes volt bejárni a világmindenséget is, hogy barátokat találjon. --- Te hol keresed őket? Nekünk csupán a „teremtés ránk eső zugát” kell fénnyel, meleggel és jóakarattal és örömmel megtölteni. Kb. 34 éve tartozom közösségbe. Az első a soproni „kisközösség” (vagy inkább „ősközösség”), amikor a Bokor, mint nagyközösség még csak nyomokban létezett. Amikor a tanulmányainkat befejeztük Sopronban, a közösség is szétszéledt: volt, aki buzgó módon továbbvitte a friss hagyományt, és maga is közösségeket hozott létre, de volt olyan is, aki más lelkiségi mozgalomhoz csatlakozott, és bizony akadt olyan tesónk, aki visszaminősítette magát „kedves hívővé”. Számomra a közösségi kapcsolat egy kicsit hasonló a házastársi kapcsolathoz, a hűséget tekintve. A „táplálkozó” közösségemhez majd’ 30 éve tartozom és ragaszkodom. Az általunk (=Panni+Én) összeszeretett közösség is majd’ ennyi idős, és remélem, hogy a vénségünket is együtt éljük meg. Jelszerű kell, hogy legyen az összetartozásunk is, a barátságaink is, az egy irányba forduló tekintetünk is. „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat vigyünk végbe?” - Legyünk egymáshoz is hűségesek! Akkor már csak egy kis lépés van hátra (de nem a „kislépések politikája” szemlélet alapján!) abba az irányba, hogy hűségesek legyünk a Bokor nagyközösséghez is. Ugyanis ebben a körben csupa olyan testvérünk húzza az igát, akik érdemben ismétlik, és időről időre ismétlik a kérdést: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat vigyünk végbe?” Egyikőnket se tévessze meg a látszat: ti., hogy sokféle megnyilvánulásokat produkálunk tevékenységeink közepette. Elmélkedhetnénk még azon is, hogy milyen szociológiai alakulat lenne a legalkalmasabb az immanens és transzcendens remény megjelenítésére. Ezt most nem teszem meg, mert ez házi feladat valamennyiünk számára. Valószínű, hogy nem tömeges megmozdulásokról lesz majd szó, hanem a személyes és átlátható dimenzió kínálkozik megvalósíthatónak. „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat vigyünk végbe?” -- Keressük azokat a jelszerű és élhető dimenziókat, amelyekben megvalósulhat az Isten Országa! Váci Mihály: Még nem elég! Nem elég megborzongni De lelkesedni kell! Nem elég fellobogni, de mindig égni kell! És nem elég csak égni Fagyot is bírjon el, Ki acél akar lenni, Suhogni élivel. Nem elég álmodozni, Egy nagy-nagy álom kell! Nem elég megérezni de felismerni kell! Nem elég sejteni, Hogy milyen kor jön el; Jövõnket? tudni kell! Nem elég a célt látni; Járható útja kell! Nem elég útra kelni, Az úton menni kell Egyedül is! Elsõnek, Elöl indulni el! Nem elég elindulni, de mást is hívni kell! S csak az hívjon magával,
30
Aki vezetni mer! Nem elég a jóra vágyni: A jót akarni kell! És nem elég akarni: De tenni, tenni kell! A jószándék kevés! Több kell:- az értelem! Mit ér a hûvös ész?! Több kell: -az érzelem! Ám nemcsak holmi érzés, De seb és szenvedély, Keresni, hogy miért élj, Szeress, szenvedj, remélj! Nem elég-a Világért! Több kell: -a nemzetért! Nem elég: -a Hazáért Több kell most: -népedért. Nem elég: Igazságért! - Küzdj azok igazáért, Kiké a szabadság rég, csak nem látják még, hogy nem elég! Még nem elég!
6. témakör: TÁBOROZÁSI ISMERETEK, TAPASZTALATOK Áts András: Körbenézve meg kell, hogy állapítsam, hogy jól kiszúrtak velem, a tavalyi kamasz táborból féltucatnyian vannak itt, most áruljam el az összes titkomat nekik, akkor hová fog tűnni a titokzatosságom? Miért, milyen célokért? Önzésből, mert szeretem és lelkesít ez a korosztály Mert igény van rá, sokszor zártak a meglevő, működő közösségek Örömmel fedezem fel, hogy egy-egy általam ismert ember is kilép a megszokott szerepéből Isten lényege számomra a kapcsolat, kapcsolat az Isten belső életében és kapcsolatteremtés, velünk, emberekkel Isten képére lettünk teremtve, ennek lényege, hogy mindazt a jót, amit ebből a kapcsolatból kinyerünk, tovább kell adnunk, és érzem a képességet ahhoz, hogy ezt meg tudom tenni A táborozókat támogatni abban, hogy felismerjék és megtalálják a személyes küldetéseiket, melyekben Isten róla alkotott álmai megvalósulnak, hogy Életük legyen, és az értékes legyen. Kinek? Bárkinek, aki jelentkezik, nem szeretek válogatni, mindenkit megpróbálok befogadni és hozzá alkalmazkodni, lehetőséget teremteni, hogy a fenti célok megvalósulhassanak Mindenkit komolyan venni, azt is, akivel például magatartási problémáim vannak, egyesekkel ez könnyű, van, akivel meg kell küzdeni érte. Akár azt is tudomásul lehet venni, hogy hiába próbálkoztam, úgy néz ki, nem én vagyok az embere. Legfeljebb jövőre nem fog jönni, és én ezt sajnálom. A csendesebb, visszahúzódó emberkéket próbáljuk helyzetbe hozni, hogy a pozitív figyelem rá is terelődjék, vegyük észre apró, akár csekély eredményeit is, és legalább négyszemközt dicsérjük meg és bíztassuk. Táborvezetőknek. Nagy élmény látni egyes társaim változását, felbátorodását egy jól sikerült program, beszélgetés után Milyen értékrend alapján? Tökéletesednünk kell; nem lehet, hanem kell, ehhez jó kapaszkodókat kell találnunk. Ezt nem szabad sohasem feladni, nem lehetünk sohasem tökéletesek, de a teljes pusztulás, leépülés jele az, ha már nem is akarunk tökéletesedni Szeretnünk kell egymást. A szeretet szintén akarati dolog, szeretnünk kell, és ez nem függ attól, hogy milyen a másik. Legfeljebb nehezebb szeretni, de szeretnünk kell ettől még. Én ezt szeretném sugározni a táborban, és ezt szeretném mindenkitől elvárni minimumként Adni szintén kell, a másiknak mindazt, amiben hiányt szenved. Ügyesnek kell lennünk, hogy felfedezzük, hogy miben lehetünk a másik hasznára, támogathatjuk boldogulását. Mert ennek csak akkor van értelme, ha boldog leszek ettől én is, és a másik is Segítőkészségünkről sok mindent elárul ez a tábori világ. Oly’ sok ember képe felvillant az emlékeimben, akik egy-egy tábor alatt, szinte kis angyalkák módjára szolgálták a többieket segítőkész viselkedésükkel. Ilyenkor mindig kicsit büszke vagyok a kamaszra, a szüleire, a közösségvezetőjére, akik valószínűleg sokat tettek ezért. Szelídnek is kell lennünk, szelídnek a táborozóknak egymással, a környező lakosokkal, a természeti környezettel. Az esetleges súrlódásokat kezelni kell, nem szabad hagyni, és úgy tenni, mintha nem vettük volna észre. Igaz, ezzel azt is kockáztatjuk, hogy valaki nem elégedett a végső megoldással, de erre csak azt tudom mondani: az élet nem habos-torta. A tábor fizikai körülményei? Táborhely. Ha ismeretlen helyre megyünk, mindenképpen szükséges egy előzetes felmérés, tájékozódás. A higiéniai körülményeket nem lehet nagyvonalúan kezelni. Nem én szerveztem, de már voltam olyan táborban, ami egészségügyi katasztrófába torkollott (hányás-hasmenés járvány). A tábort megelőző és a tábor alatti fertőtlenítés, és folyamatos takarítás a közösen használt részeken nagyon fontos. Ehhez véleményem szerint elengedhetetlen egy konyhafőnök, akinek a feladata ennek az irányítása, felügyelete, a beszerzések és a munkafeladatok kiosztása. Itt fontos arra is törekedni, hogy olyan ételek készüljenek, amiket szívesen fogyasztanak a fiatalok. (Jutalom falatkákra is szükség van.) Sátor vagy ház? Nagyobb összetartozási lehetőség a sátor, mert több kapcsolatot hoz létre, de kényelmesebb a ház (ha nincsenek pelék). A költségek oldalán ez is mérlegelési szempont lehet,
31
mert megítélésem szerint egy-egy tábor, eléggé jelentős anyagi áldozatba kerül még akkor is, ha az ember takarékos. Táborvezetők - táborozók aránya. 12 éves kor alattiaknál véleményem szerint 5-6 fő táborozóra kell 1 táborvezető. Nagyobbaknál akár 8-10 főig is felmehet ez a létszám, de akkor mindenképpen több segítséget kell kérnünk a feladatokból tőlük. Nagyobbaknál inkább a körülmények növelhetik meg a táborvezetői létszámot. Költségei. A tapasztalat az, hogy egy heti táborozási költség nagyságrendileg 10 000 Ft/fő áron valósítható meg, ehhez még hozzájön az odautazás költsége. Nem mindig sikerül tejesen kihozni ebből a tábort, be kell kalkulálni az esetleges enyhe veszteség lehetőségét is. Erre érdemes előre pénzt tartalékolni. Autó. Jó, ha van lehetőség egy autóra a táborban. Bármikor szükség lehet rá, elég egy kisebb baleset, vagy rovarcsípés. Fel is kell mérni előre, hogy ebben a szituációban hová is tudunk fordulni, merre van az orvos, vagy a gyógyszertár. Az élelmiszer-beszerzésben is sok időt nyerhetünk általa. Beszélnünk kell a felelősségről is: aki tábort szervez, az kockázatokat vállal. Ezt a felelősséget nem lehet lerázni, ezért az egyezményesen kihirdetett szabályokat be kell tartani és tartatni, ebben nem lehet kompromisszumokat vállalni. Fiúk, leányok vegyesen, vagy külön-külön. Én a vegyes nemű táborok híve vagyok, nagy lendületet ad a tábornak egy-egy kibontakozó szimpátia egy fiú és egy leány között. Erre a lehetőségre egyrészről számítani kell, másrészről ezt kezelni is kell, ha beavatkozás szükséges, mert kizártak pl. mindenkit, akik rajtuk kívül léteznek. Programok? Szellemi programokat mindenképpen elő kell készíteni, fel kell belőle készülni, ugyanakkor nem szabad hozzá körömszakadtáig ragaszkodni. Ha a hangulatból egy határozott elmozdulási igény mutatkozik, akkor ehhez alkalmazkodni érdemes, ehhez szükségesek a tábor előtti vezetői megbeszélések, és az esti konzultációs idő, ahol a másnapi programot kell véglegesíteni. Itt nagyon fontos a rugalmasság, el lehet a tervtől térni, ha jobbra, hasznosabbra mutatkozik igény. A kamaszokkal mindig valamiféleképpen beszélni kell a párkapcsolati dolgokról, el is várják, élvezik is. A vezetőknek egyetlen tanácsom van, légy őszinte magadról és kerüld az ítélkezést, az előítéleteket a másikkal szemben. Játékok. Minél nagyobbak, annál jobban érdekli őket a szellemi és stratégiai igényeket is kérő játék. Érdemes ezeket videóra venni, újabb nagy élvezet pár év múlva egy alkalmas időben ezeket megtekinteni. A szituációs helyzetgyakorlatokon keresztül sok mindent megismerhetünk egy másik emberről. A sportolás, a kirándulás, a strandolás is fontosak, ezekre mindig nagy igény mutatkozik. Sportversenyek, számháború, bizalomjátékok, „beugró” Mise, imádság. Hasznos mankók ahhoz, hogy időnként megálljunk és gondoljunk a Teremtő jóságára, hogy mennyi áldást kapunk tőle. Az esti hálaadásokat nagyon fontosnak gondolom, itt a felkért táborozókon keresztül visszajelzést kaphatunk arról, hogy ők miként látták a napot, milyen vágyakozások születtek bennük a holnappal kapcsolatban. Elő kell segíteni, hogy születhessenek kölcsönhatások a vezetők és táborozók között. mert ebben van az a lehetőség, hogy személyes élményünk kölcsönösen megerősödjön. Nagy erőt tud adni, ha tudunk valamiféle táborozás végi közös nagy feladatot találni, mert ez a közös irány növeli a közös tevékenységek erejét és lendületét (pl. színdarab) A vezetők feladata, olyan labdákat passzolni, hogy a táborozó gólt lőhessen. Nyitottnak kell lenni a beszélgetési kezdeményezésekre. Azt gondolom én is, amit másoktól is halottam: a gyermeked, ha odajön és kérdez, beszélgetést kezdeményez, azonnal dobj el mindent, és teljes figyelmeddel fordulj felé, mert ha elküldöd, nem fog újra visszajönni. Valahogy így van ez a táborozókkal is, ha valaki egy kicsit is megnyílik, kezdeményez, arra figyeljünk teljes erőnkkel, mert kegyelmi pillanatnak vagyunk az átélői, megtisztel minket a bizalmával, vegyük is ezt megtiszteltetésnek. Kérdéseim: Gondolom voltál már táborban, ha másként nem résztvevőként, milyen tapasztalatokat szereztél? Segítsük egymást azzal, ha ezt megosztjuk egymással. Milyen ötleteid vannak, Te miről kezdeményeznél beszélgetést egy táborban? Ha tábort szerveznél, milyen segítséget várnál tőlünk felnőttebbektől? Milyen célokért szerveznél te tábort? Szeretnél-e táborvezetést tanulni a gyakorlatban? Lennél-e felelős táboroztató, ahol mégsem a tiéd még az összes felelősség?
32
Németh László és Fehér Tamás: A táborozás fogalma, alapelvei: A táborozás a természetjárás több napos, kizárólag a szabad természetben megvalósított formája, amely a természetjárás elvi és gyakorlati szabályaira támaszkodik. Tábort szervezni csak nagy körültekintéssel és tapasztalattal szabad, mert több ember programját ronthatjuk el hosszabb időre. A tábor mindenképpen terheli környezetét, s ezt minimalizálni kell! Miért szükségszerű a táborozás? Mert olyan kikapcsolódás mely csapat illetve közösségépítő lehetőséget kínál. Nem a megszokott kényelmes és komfortos környezetben éljük sablon vakációnkat. Az éves munka jutalma, intenzív együttlét azokkal akiket amúgy nagyon kedvelek, szeretek. A mozgótábor jellemzői: alkalmi jellegű, minden nap más helyszínen épül fel, berendezése és felszereltsége szegényes, csak a szállást adó sátrak felállítására kerül sor, felszerelése csak az egyéni eszközökből áll, a sátrak elhelyezése szórványos, függ a terep adottságaitól, nélkülözi a kényelmi szolgáltatásokat. Az állótábor jellemzői: több napig, esetleg hetekig tart, helyhez kötött, berendezése kényelmes, felszereltsége igényes, tábori szolgálatok működnek, program lehetőségek, járművel is megközelíthető Állótábor esetén a tábor jellegénél, tematikájánál fogva lehet: Élmény és ismeretszerző (alapvető célja a pihenés - jellemzői: látnivalók, játékok, versenyek, programok), Oktató tanfolyami, szakági - jellemzői: programja kötött, napirend, időbeosztás, egyénekre kiszabott feladatok, tananyag ismertetés, Kutató (gyűjtő - geológiai, ökológiai, meteorológiai, néprajzi, történeti, madártani, kézműves stb.) Építő (pl. természetjáró létesítmények létesítése, karbantartása - menedékház, védkunyhó építés, forrásfoglalás, jelzésfestés), Sport – edzőtáborok Lelki kikapcsolódást, feltöltődés (lelkigyakorlat) A táborszervezés legfontosabb tennivalói: o az előkészítés, o a táborépítés, o a tábor programjának megvalósítása, o a táborhely visszaállítása eredeti állapotába, o a tábor munkájának értékelése. A tábor előkészítése I. Terepszemle A helyszín feleljen meg a tábor tervezett tevékenységének táborozó felszerelésünk legyen alkalmas esztétikus, szép táj legyen, elegendő hely legyen; a hely megfelelően vízszintes, sík és száraz legyen; elegendő ivóvíz és mosdásra alkalmas víz álljon rendelkezésre megfelelő WC álljon (majd) rendelkezésünkre Kapcsolatfelvétel a terület tulajdonosától és a területileg illetékes természetvédelmi hatóságtól az engedély megkérése, önkormányzat, ÁNTSZ orvos, gyógyszerész, rendőrségi megbízott, élelmiszer bolt vezetője, erdészet vezetője, 33
közüzemi szolgáltatók (pl. zárt tartályos, hordozható WC-k rendelése és szállíttatása, szemétszállítás)
Szervezési és programterv a tábor célja és feladatai; a tábor időpontja; a tábor pontos helye; a tábor megközelíthetősége; a résztvevők száma, neme, kora, érdeklődése; a táborvezetőség gyakorlata, feladat megosztása; a szükséges felszerelés (meglévő, beszerzendő); a tábor építésének és bontásának terve; a tábor rendje; A tábor előkészítése II. o indulás, érkezés pontos helye, időpontja o meddig váltsa jegyét, hogyan o részletes felsorolás a táborban szükséges személyes felszerelésről o pár újabb információ a táborról (felépítés, programok rendje stb.) o a befizetés módja, címe, határideje o hozzanak a táborba egy levelet a szülőktől, melyben leírják a gyerek esetleges betegségét, gyógyszerigényét, iratok fénymásolatait, szülők-hozzátartozók elérhetőségét. A tábor előkészítése III. A táborozók alapvető felszerelése: erős hátizsák, hálózsák, hőszigetelő matrac (derékalj) jó, teljesen vízzáró köpeny (nem orkándzseki) mély tányér, kanál, zsebkés, pohár zseblámpa, elem és tartalék izzó erős, vízálló cipő és egy váltás cipő (olyanok legyenek, amiben kényelmesen tudnak kirándulni) váltás ruha eső és hideg esetére (nadrág, póló, pulóver, meleg alsóruha, zokni, sapka) Fürdőruha, törölköző tisztálkodó felszerelés (szappan, fogkefe, fogkrém) jegyzetfüzet A tábor előkészítése IV. Engedélyek (ANTSZ, természetvédelmi hatóság, földterület tulajdonosa, erdészet, stb.) beszerzése: az engedélyt kérő szervezet v. szervezők neve, pontos levélcíme a felelős táborvezető neve, címe a táborhely pontos leírása a tábor időpontja a résztvevők száma korosztály (gyerek, felnőtt) a tábor jellege (pl. sátras természetismereti tábor), esetleg pár sorban a tevékenységről, célokról az előző, esetleg már megkapott engedélyre való hivatkozás. A tábor előkészítése V. ANTSZ engedélykérelem tartalma o a tábori elhelyezés (pl. sátorban, egyéni matracon hálózsákban) o ivóvízbeszerzési szándékunk (forrás v. vezetékes ivóvíz) o a WC milyen lesz (pl. zárt, űrgödrös árnyékszék, napi klórmeszes fertőtlenítéssel, mellette kézmosási lehetőség) o mosdás nemenként elkülönített mosdósátorban o főzés formája (pl. hideg reggeli, ebéd, vacsora egytál-étel bográcsban főzve, ételtárolás nincs, napi étel mintavétel és 2 napi tárolás) o szeméttárolás: szerves hulladékok emésztőgödörbe, melyet a tábor végén betemetünk, nem bomló hulladékok nylonzsákba gyűjtve, szemétlerakóba elszállítva o orvosi ellátás (pl. állandó orvos a táborban, v. betegség esetén a melyik kórházba visszük, vagy melyik körzeti orvoshoz)
34
A tábor építése: A tábor helyszínének ismeretében készítjük az elhelyezési tervet az alábbiak figyelembevételével: a tábor "szerkezete" áttekinthető, praktikus legyen; jó ha a tábor területe lezárt, körülhatárolt; a tábornak legyen közösségi tere, gyülekező helye (mely mellett állhat a zászló és loboghat a tábortűz); a táborvezetői sátorból legyen áttekinthető a tábor egésze; a tábor építményeit csak szakszerűen szabad felállítani. A tábor építményei: lakósátrak, parancsnoki sátor, raktársátor, konyhasátor, étkező sátor, mosdósátor, rendezvény sátor, elsősegély sátor, tűzrakóhely, zászlótartó oszlop, élelmiszer tároló verem, szeméttároló verem A tábor "szerkezete" áttekinthető, praktikus legyen; A tábor építése: A táborépítés folyamatos munka. A sorrendje lehet az alábbi: a sátrak felállítása, forrás foglalás, vagy vízhordás, a WC helyének kijelölése, építése, vagy elhelyezése egyéb építmények megépítése (utak, kerítés, vermek, tűzrakhely, zászlórúd). A lakósátrakat utcásan vagy kör alakban helyezhetjük el. A sátrak telepítésénél alapvető szempontok az alábbiak: A domborzati-, növényzeti-, vadjárási-, viszonyok. uralkodó szélirány, szélvédettség Kellő terület álljon rendelkezésre a sátor és a kifeszítő kötelek részére. Köztük biztonságosan el lehessen járni. A tűzrakhely ne okozzon tűzveszélyt, a füst ne a sátrak felé szálljon. A sátrakat ajánlatos sátorárkokkal körülvenni. A tábor szervezete: A tábort a tábor vezetősége irányítja. Ennek létszáma függ a tábor jellegétől, céljaitól, a tábor létszámától, a feladatok mennyiségétől és milyenségétől. Egy nagyobb létszámú tábor vezetősége állhat az alábbi felelősökből: o táborvezető, o műszaki felelős, o gazdasági felelős, o szervezési felelős, o élelmezési felelős, o egészségügyi felelős. Táborvezető feladatai: nyilvántartja a jelentkezőket, irányítja a reszortfelelősöket, szervezi az előkészületeket, beszerzi az engedélyeket, felveszi a kapcsolatot a területileg illetékes szervekkel (erdészet, önkormányzat, stb.), tájékozódik a helyi szokásokról, viszonyokról, segít összeállítani a tábor programját, elkészíti és közreadja a tábor kiírását. Műszaki felelős feladatai: a tábor területének és környezetének felmérése, megtervezése, berendezése, a szükséges anyagok beszerzése, felszerelések ellenőrzése, karbantartása, javíttatása, 35
intézi az egyes felszerelések kölcsönzését, a táborépítés és bontás irányítása, műszaki létesítmények építésének irányítása (út, kerítés, vízelvezető árkok, tűzrakóhely, stb.), káreseménykor az elhárítás irányítása (pl. vihar-, víz-, tűzkár)
Gazdasági felelős feladatai: felméri a várható egyéni és szervezeti költségeket, beszedi a részvételi díjakat, részletes költségvetést készít, a tábor végén elszámol, rendezi és nyilvántartja a bizonylatokat, számlákat, kezeli a tábori pénztárat Költségvetés elkészítésének főbb szempontjai: kulcskérdés a megfizethetőség (ha sok az egy családból érkező nagycsaládos főképpen) utazás (közvetlen közeli környezet is felfedezhető) Szállásfajta: sátorozás, max. kollégiumok, a cserelehetőségek! (önköltség közeli megoldások!) Étkezés: Olcsóbb egyszerű melegételek, sok otthoni konyha aláducolással (lekvár, konzervek, füstöltek, szárazáruk) Programok megfelelő aránya: belépők (strand, múzeum) segédanyagok, tábor alatti utazás Pályázatok írásánál a tematikával rendelkező táborok indulnak nagyobb eséllyel. Szervezési felelős feladatai: összeállítja az egyéni és tábori felszerelések listáját, összeállítja a napirendeket, a napi programokat, megszervezi és irányítja a tábori szolgálatokat (táborügyeletesi, konyha-, őrszolgálatok, vízhordás, tüzifagyűjtés, stb.), utazás megszervezése, a túrák részletes megtervezése Élelmezési felelős felveszi a kapcsolatot a környék élelmiszer boltjaival, elárusító helyeivel, felméri a napi élelmiszer szükségletet, megszervezi a vásárlást, szállítást, biztosítja a változatos étrendet. Egészségügyi felelős feladatai: felveszi a kapcsolatot a terület orvosával, gyógyszerészével, ügyel a tábor higiéniai viszonyaira, betartatja az egészségügyi előírásokat, összeállítja a tábor elsősegély és gyógyszerkészletét, szükség esetén elsősegélyt nyújt, szükség esetén intézkedik a beteg, vagy sérült azonnali szakintézménybe szállításáról. Elsősegély és gyógyszerkészlet: kötszerek, sebhintőpor, ragtapasz, jódpárna, sebbenzin, lázmérő, lázcsillapító (Amidazophen, Kalmopyrin) fájdalomcsillapító, (Quarelin), görcsoldó lányoknak esetleg egyszerűbb antibiotikum orvos kezébe! hasfogó (széntabletta, Reasec) vízfertőtlenítő (Neomagnol) gyomor-, bélfertőtlenítő hányás ellen (Daedalon) zsíros krém kullancseltávolításhoz csipesz, tű, olló. Tábori programok, napirend, szolgálatok Ügyelnünk kell, hogy minden táborozó számára hozzáférhetővé tegyük a részletes, napra lebontott időbeosztást, napirendet: Ébresztő, takarodó, étkezések és főzések ideje, A foglalkozások ideje, tárgya, a szükséges felszerelések, eszközök, a foglalkozást vezető neve, A túrák ideje, témái, feladatai, Személyre kiszabott feladatok, Rossz idő esetére tartalék feladatok, Értékelések, megbeszélések, eligazítások ideje, helye, Ügyeletesek, szolgálatosok beosztása, 36
A tábor bontása: A tábor területét az eredeti állapotnak megfelelően kell visszaállítani! A tábor bontásának sorrendje lehet az alábbi: o a tábori építmények bontása o a közös felszerelés megtisztítása, o a szemét összeszedése, o a helyszíni anyagokat egy helyre hordjuk o a tüzrakóhelyet földdel letakarjuk, o egyéni felszerelést összecsomagoljuk, o a vízelvezető árkokat és a WC-t, komposzt gödröt betemetjük, o az összecsomagolt hátizsákokat egy helyre gyűjtjük, o a tábor területének átvizsgálása, a hiányosságok megszüntetése, o a tábor elhagyása. A tábort utolsónak a táborvezető hagyja el. A táborozás utáni teendők : A kölcsönkért felszerelések karbantartása és visszaadása, Összefoglaló készítése a rendező és a támogatók, szponzorok számára, Végső pénzügyi elszámolás, a túlfizetések visszafizetése, Élménybeszámoló tartása (kiegészíthető dia-, vagy filmvetítéssel), esetleg helyi, vagy természetbarát újságban cikk megjelentetése, fotókiállítás készítése, helyi kábeltévé, vagy rádióműsor a táborról, stb.). Köszönő levelek megírása a támogatók, szervezetek vezetői számára.
7. témakör: ISTENMEGKÖZELÍTÉS, IMÁDSÁG, LELKISÉG, LELKI MUNKA Kőszeginé Rihmer Melinda: Lelki életnek nevezzük értelemszerűen azt, amikor az ember valamilyen formában a lelkével törődik. Minden ember él lelki életet, ki-ki más-más mélységben és hagyomány szerint. Ez igen nehezen választható el a szellemi élettől, hiszen gondolkodó emberek maradunk minden esetben, és amint látni fogjátok, nehezen választható el a testi mivoltunktól is, hiszen minden lelki tapasztalásunknak biológiai vetülete is van. Nagyon fontosnak gondolom a lelki érzékenységünk növelését. Ezt általában nem a verbalitással, hanem a művészetekkel és a természettel kapcsolatos emelkedett pillanatok alakíthatják pozitív irányba. Minden olyan alkalom, amikor zenehallgatás, színházi élmény, festménynézés, gyönyörű magyar mondat olvasása, hegytetőre mászás, szitakötő megfigyelés stb. megérint, katarzist okoz, valahol belül jobb, istenibb emberek leszünk. Azt gondolom, hogy ezeket az alkalmakat keresni kell és kincsként megbecsülni! Ebben a másfél órában azonban én kizárólag az istenkapcsolatunkra szeretnék koncentrálni. Az egyszerűség kedvéért minden fajta Istennel egyesülni vágyó alkalmat imádságnak fogok nevezni. Garay Bandi megfogalmazásában át kell lépnünk a „ha látom, hiszem” világából, a „ha hiszem, látom” világába. Csak olyanokról fogok beszélni, aminek az értékét a saját életemben megtapasztaltam, tehát nem annyira előadást, mint inkább tanuságtételt szeretnék elétek tárni. Imádság nélkül is lehetek nagyszerű ember. De hiszem, hogy Istennel napi konzultációban még annál is nagyszerűbb és főleg hasznosabb lehetek. A kereszténység sava – borsa az imádságból születő tettek sora. Azt mondják, hogy az ima beszélgetés Istennel. Szól-e egyáltalán manapság az Isten? Meggyőződésem, hogy igen! Biztos vagyok benne, hogy Istenünk folyamatosan árasztja felénk üzeneteit. Hiszen Neki is, nekünk is az a jó, hogy ha az ő tervei szerint működünk. Tehát teljesen logikátlan lenne, ha csöndben kuksolna és lesné, hogy rájövünk – e magunktól végre valamire? Nem! Isten mindig adásban van! Kérdés, hogy beállítottuk – e azt az adót, hullámhosszat, amelyen ő sugároz? Kinek volt már olyan élménye, hogy ima közben nincs egyedül, valaki figyel rá, talán még válaszol is? Nekem sokszor van ilyen élményem, és nem csak ima közben, hanem a leghétköznapibb pillanatokban: buszra várás, ebédfőzés stb. Tudom, hogy Istentől jövő impulzusok ezek, mert teljesen váratlan és pozitív tettek irányába sarkalló ösztönzések. A múltkor pl. fogmosás közben juttatta Isten az eszembe, hogy vigyem a férjemnek az ágyba a reggelit. Úgy amúgy, ez tök hüle dolog, mert az ember 37
többnyire a nyakába önti a fele teát, de ő nagyon meg volt hatva tőle, s egyértelműen szeretet-gesztusnak élte meg, amiből persze sosem elég. Az is állandóan gyötrő kérdése mindannyiunknak, hogy vajon valóban Isten üzenetét közvetíti belső hallásom, vagy a magam gondolatait akarom „megisteníteni”. Számomra ezt a kérdést Dombi Feri bácsi elegáns egyszerűsége oldotta meg: „Ami épít, buzdít és vigasztal, az Istentől van”. Hogy ezt az objektív, személyes Isten mondja nekem, vagy a saját „jobbik” – tehát isteni – énem, az teljesen mindegy. A lényeg, hogy általa jobbá legyek én is, a világ is. Miért fontos, hogy tudjuk, hogy mit gondol az Isten éppen aktuális örömeinkről, bánatunkról? Hiszen ott vannak az evangéliumok, a józan paraszti eszünk, lelkiismeretünk stb.? Azt gondolom, hogy azért, mert más perspektívából látja a világot, mint mi. Sajnos, mi elfogultak vagyunk, hajlamosak vagyunk a vakondtúrást hegynek nézni és fordítva. (Eme tévedések felszámolásában sokat segíthet egy valóban élő testvéri közösség). Emellett még messze nincs elegendő érzékünk arra, hogy átlássuk, hogy szavaink és tetteink milyen hatásokat váltanak ki azokból, akikkel kapcsolatban vagyunk. S ez szörnyen fontos! Hiszen minden ember másképpen reagál a múltja és az éppen aktuális állapota miatt. Kinek öröm egy humoros mondat, kit meg vérig sért. Muszáj állandóan felfelé fülelnünk, hogy érezzük, hogy az adott pillanatban, mi az, ami épít. Az evangéliumok irányvonalakat mutatnak, a szeretet-eszmény igazi aktualizálása napi szinten történhet csak. S hogy ez hogy is zajlik? Barcza Barna felejthetetlen gondolata szerint így: az ember bevonul a kamrájába néhány egyformán pozitív megoldási lehetőséggel. (Hiszen a jézustalan döntési variációkat már a józan paraszti eszünkkel is kiszűrtük). Leül, s az Isten elé tárja a döntési helyzetet. S addig vár, amíg valamelyik megoldást „meg nem szereti”. Nekem ez be szokott jönni. Az is bizonyos, hogy Isten gondoskodó szeretete az általunk legnagyobb elképzelhető jónál is jobbat akar számunkra és Isten Országa számára is, tehát „megéri” odafigyelnünk rá. Azt szeretném, ha bátor, Istennel állandó, csodás kalandokba merészkedő emberek lennétek! S ez vonatkozik az imaéletre is. Mindenkinek meg kell találnia azt (azokat) az imaformákat, amelyek az éppen aktuális életkorában, élethelyzetében a legközelebbi istenkapcsolatot teszi(k) lehetővé. Ehhez pedig három dolog kell: idő, csend és bátorság! Illatmeditáció Mivel most éppen mind a hárommal rendelkezünk, ezért javaslom, hogy legyünk együtt egy „illatmeditációban” („meditare” azt jelenti, hogy behatolni a közepébe, a lényegébe), melynek igei alapját a 2, Kor 2, 14-15 szolgáltatja, mely így hangzik: „Hála legyen Istennek, aki Krisztusban mindig győzelemre segít minket, és ismeretét jó illatként mindenütt elterjeszti általunk. Mert Krisztus jó illata vagyunk mi” … Miközben körbe adjuk ezeket az aromakavicsokat, próbáljuk elképzelni, hogy vajon mi, a környezetünk számára mennyire vagyunk „ jó illatúak”? Jó – e a közelünkben élni? Életet árasztunk- e magunk körül? (Zene: Grieg Peer Gynt: Reggel 3,41 mp.) Idő Azt mondtuk idő kell. Természetesen mindenki tudja és talán éli is, hogy jó a napot Istennel kezdeni és zárni, tervezni és elszámolni. Most inkább arra hívnám fel a figyelmet, hogy szerintem óriási jelentősége van a napközbeni „összekacsintásoknak” is. Ezek segíthetnek abban, hogy valóban Isten jelenlétében, vele járva-kelve éljük a mindennapjainkat. Amíg ez szokássá nem válik bennünk, addig érdemes valamilyen „segédeszközt” igénybe vennünk, pl. felkiáltójel az íróasztalon, csuklópánt, egy kép a mobil elején stb. Van valakinek erre vonatkozó ötlete, vagy jó gyakorlata? Érdemes havonta legalább egyszer hosszabb, 2-3 órás elcsendesedést beterveznünk. (Nem véletlenül mondom így, ha nincs betervezve, biztosan elmarad.) Mindig adódnak nehezebb helyzetek, velünk, vagy más emberekkel, akiknek az ügyét nem lehet elkapkodva megbeszélni Istenünkkel. Sokan mondják azt, hogy akkor kell imádkozni, amikor „úgy érzem”. Kicsit hamisnak érzem ezt a gondolatot, mintha azt mondanám, hogy akkor mosok fogat, amikor vágyat érzek a fogkrém ízére. Nekem szokott segíteni az imanapló írása is. Ezt ki-ki másképpen vezeti, én azt szoktam felírni, ha valami megérint a nap folyamán. Legyen az Isten személyes szava, egy olvasott szép mondat, egy történés, vagy egy szó, ami szívemig hatolt. Szóval mindazt, amit Isten nekem aznap üzent. Azt tapasztaltam, hogy ha írom a naplót, akkor figyelmesebben élem a napomat, s igencsak nagy élmény az újraolvasás is esetleg hónapok múltán.
38
Csend Biztosan vannak szentek, akik őrült zajban is tudnak elmélkedni, de azért az átlagember számára megkönnyíti a belső csendet a külső csend megléte. Az az igazi, ha az ember el tud vonulni a természetbe, egy templomba, vagy valami békés helyre. Ezt ma elég nehéz megvalósítani a mindennapokban. De szívesen javaslom a fülhallgatós zenehallgatást, ami közben igen sok csoda történhet velünk. Hiszen az imában nem mindig csak választ várunk kérdéseinkre, hanem ki akarjuk fejezni hálánkat, világosságot, békességet stb. szeretnénk nyerni. A jól megválasztott zene pedig hozzásegíthet teljes énünk Isten jelenlétébe helyezéséhez, s a muzsika újabb inspirációkat adhat. Bátorság Mivel mindent Isten teremtett bennünk és körülöttünk, megszólításának végtelen formája lehetséges. Ez fantasztikus távlat, nem? Ugyanolyan, mint a szerelem. Nincs olyan, hogy ennél jobban már nem szerethetem a páromat. Mindig lehet még jobban és még jobban, s ebbe nem lehet beleunni. Az Istenre találás lehet olyan, mint amikor a kisgyerek bemerészkedik apja szobájába, s nem akar semmit, csak odakuporodni az íróasztal lábához, s valamit pücskörészni. Az apja biztonságot adó jelenlétében sütkérezni. Vagy, mint Sámuel, aki a „Szólj Uram, hallja a Te szolgád” figyelmével fordult Istene felé. De lehet térdet csapkodva, ugra-bugrálva hallelujázni is. Vagy a hajnali Nap felé fordulva mezítláb állni a harmatos fűben, s figyelni, ahogy az életet adó melegség átjár, vagy megölelni egy fát, ölben vinni egy sérült kisgyereket, akiben Jézust viszem stb. Millió és millió csodaérintése az Istennek! Liturgikus tánc Biztos számítottatok rá, hogy lesz liturgikus tánc is, ami az én életemben már évek óta sokat jelent. Én azért is fontosnak gondolom, mert bennünk, emberekben a test – szellem – lélek elválaszthatatlan hármasából nem lehet csak egyiket-másikat „használni” az imában. Persze az összetett kéz, a térdelés, a behunyt szem is jelent valamit. De vannak alkalmak, amikor az ember nagy bajában, vagy nagy örömében ennél sokkal mozgalmasabb testi megnyilvánulásokra vágyik. Meg aztán sokszor érezzük azt, hogy a szavak nem elegek ahhoz, hogy kifejezzék azt, ami éppen bennünk él. Ez egy közösségi imaforma, ahol az együttes mozdulatokkal, gesztusokkal dicsérjük Istent. Persze lehet egyedül is táncolni Istennek, s az is nagyszerű, mert ő aztán biztosan érti minden testi rezdülésünket is. Kicsit olyan, mint a kötött, meg a spontán, saját szavas ima. Mindkettőnek helye van a hívő ember életében. Egy olyan egyszerű táncot választottam, ahol mindkettőnek van szerepe. Hálatánc Körben állunk menetirányba fordulva. 5 lépést megyünk előre, majd a bal lábbal elöl, majd oldalt megérintjük a talajt, zárunk. A következő négy ütemre olyan gesztust csinálunk, amilyent éppen jónak érzünk Istenhez való viszonyulásunkban, attól függően, hogy bűnbánat, hála, magunk felajánlása stb. érzelmek vannak bennünk. (Pl.: meghajlás, karok égre emelése, mellkason keresztbe tétele, két tenyér összefogása, mintha vizet merítenénk, orate kéztartás, hintázás stb.) A gesztusok a zene folyamán természetesen változhatnak is. (Zene: Vivaldi: D-dúr versenymű lantra és két hegedűre II. tétel, 4,31 mp) Szentlélek Én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké. (Jn 14:16) Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle?" (Lk 11:13) Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek. Hanem amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra. (Jn 16,13) Úgy gondolom, hogyha a lelki életről beszélünk, akkor kihagyhatatlan a Szentlélek szerepe! Az én életembe 26 éves koromban lépett be foghatóan a Szentlélek, minek utána sokszor kértem, látván az evangéliumokból, hogy Vele együtt egyértelműen jobban járható az Út. Nevezhetjük ezt karizmatikus élménynek, Lélekben való megújulásnak. Megtérésemkor elsősorban az eszem látta be a jézusi élet helyes voltát. A Szentlélekkel való találkozásom más hatásokat hozott: a szívem számára is kinyílt az Újszövetség, valóban nekem szóló személyes üzenetként élem át azótais a bennefoglaltakat. Empatikusabb lettem a velem beszélőkkel, olyan látást adott az Isten, ami a másik szempontjait sokkal világosabbá teszi számomra, s mélyebben tudok ráfigyelni, felejtve esetleges sztereotíp válaszaimat. A nyelvek adománya pedig abban segít, hogy rövid idő alatt Isten jelenlétébe tudjak helyezkedni, ami nagy ajándék ebben a rohanó világban. Sokan tartanak a Szentlélektől, gondolván, hogy olyan dolgokra indítja őket, ami még meghaladja nagylelkűségüket. Hiszem, hogy az Úr sok szép kalandra hív, s nem kényszerít ránk semmi olyat, ami nem előrevívő a számunkra. Tehát bíztatlak Benneteket, hogy olvasgassátok a Szentlélekkel kapcsolatos
39
gyönyörű ígéreteket az evangéliumokban és az első keresztények életét leíró apostoli levelekben, s bátran ostromoljátok az Urat, hogy töltsön be Lelkével, hogy még boldogabban és hatásosabban szolgálhassatok! Miért esik nehezünkre, hogy Istenre hallgassunk? mert Isten gyakran másképpen jelenti ki magát, mint ahogyan várjuk mert Isten többnyire suttog mert Isten válasza gyakran meghaladja felfogó képességünket, vagy nagylelkűségünket (saját példám emberek megszólítására) - mert nehéz Őt értenünk, ha nem forgatjuk gyakran Igéjét - mert Isten néha megköveteli a várakozást - mert Isten vésőjének faragása néha bizony fáj, ami elöl ösztönösen menekülünk (pl. ha fel kell adnunk egy kapcsolatot, amiről tudjuk, hogy nem Isten szerint való) - mert gyakran bűneink fellege elsötétíti Isten éltető Napját. Pedig Ő velünk van, akkor is, ha nem érezzük! Emlékezzetek a lábnyomos történetre! (Amikor nem látszik az enyém mellett Isten lábnyoma, akkor nem elhagyott, hanem ölében vitt.) -
Bibliai imagináció A minap vendégünk volt egy bibliai playback színház. Történetek elevenedtek meg Jézus életéből. Néhányan úgy gondolták, hogy ez nem biztos, hogy jó, hiszen nem is biztos, hogy így történt, hogy ezt érezték a szereplők stb. A nagy többség azonban örült neki, mert új szempontokat adott, gazdagította érzésvilágunkat, értelmünket. Én is azok közé tartozom, akik úgy vélik, hogy nemcsak szabad, hanem néha kell is beleképzelnünk magunkat a bibliai időkbe, a Jézussal való találkozásba. „Amikor Jézus a Galileai-tó mellett járt, látott két testvért, Simont, másik nevén Pétert és testvérét, Andrást. Halászok voltak, s épp hálót vetettek a tengerbe. Megszólította őket: "Gyertek, kövessetek, s én emberek halászává teszlek benneteket!" Azon nyomban otthagyták hálójukat és csatlakoztak hozzá.” (Mt 4, 18-19) Amíg szól a zene, képzeljük magunkat a Galileai tó partjára és próbáljuk magunkat beleélni Péter vagy András helyzetébe. Békésen halászgatok, mikor egyszercsak feltűnik Jézus alakja, és megszólít. Engem, személyesen.. Hív, vár, emberhalásszá akar tenni. Akkor is, ha még nem igazán értem, hogy mivel jár ez. (Zene: Vangelis First approach 4,41mp) Egyéni és közösségi ima Már csak egy gondolat. Gyakran halljuk, hogy az ima magánügy. Olyan szinten igaz, hogy nem az a cél, hogy mások tudják rólunk, hogy mennyit imádkozunk. De az bizonyos, hogy aki komolyan veszi a közössége iránti felelősséget, az már csak a többiek miatt is folyamatos imaéletet kell éljen. Élő közösségi ima akkor születhet, ha imádkozó emberek gyűlnek össze. Létezik együttimádkozás és imaegység. Az elsőt talán úgy tudnám szemléltetni, hogy egymás melletti imaszálak futnak fel az Istenhez. Az imaegységben azonban az éppen szóló imájára ráfonódik a többiek fohásza, s mint egy hajókötél hatol Isten lábai elé. Ez a „ketten – hárman egyetértve” kérés ígérete, amely meghallgatásra talál. Közösségi tagként, leendő közösségvezetőként nem csak a magatok, hanem minden testvéretek érdekében is fontos, hogy állandó, örömteli imaéletetek legyen! Orbán József: Ébredj tudatára! Mottó dal: …csak engedem, hogy szeressen az Isten… (Túrmezei Erzsébet megzenésített verse) Demonstráció az előadás (beszélgetés) alatt: Pohár tiszta víz, nagyon kevés finom agyagot szórni bele, felkavarni – zavaros lesz – nem lehet erőszakkal, akarattal megtisztítani – minél jobban piszkálunk bele, annál zavarosabb –, hagyni kell – ehhez idő is kell, hogy leülepedjen – újból tiszta a víz – a víz mindig ugyanaz volt, csak az agyag miatt volt elszíneződve. Ha már belekerült a szennyeződés, nem arra kell koncentrálni, hanem tudni kell, hogy a víz maga nem változott, csak olyannak látjuk. Csirke-sas esete – (De Mello: Ébredj Tudatára 11. oldal) Lelki élet: fő mozgatója – vissza az Istenhez – elszakítottság érzés – meg kell találni az Istent – az Eredendőt
40
Elszakítottság, kiszakítottság, elválasztódottság megközelítése három világvallásban: Zsidó-keresztény hagyomány: Teremtsünk embert a saját képünkre és hasonlatosságunkra – az ember Istenarcú, az Isteni Egység teremtette. Ádámék paradicsomi állapota – egységben a teremtővel, tökéletes állapot, nincs nélkülözés, nincs halál, nincs jó és rossz. Bűnbeesés: Ter.2.15-18 3.1-11 Jelképes almafa: az ember részéről kilépés az egységből, leszakított alma – kiszakadás élmény az EGY-ből. (Jó és rossz tudása – dualizmus) A sátán (kígyó) sugallata: olyan leszel, mint az Isten – egó felszínre kerül. Egó: az elválasztott, elkülönült személyes ÉN tudata, a földi, fizikai, érzelmi élet túlélésének motorja. Az elszakadás valójában csak Ádámék tudatában történik meg, az Isten részéről nem. (azt gondolják el lehet bújni az Isten elől) Keresztény üdvtörténet: az ember keresi az utat vissza az Istenéhez, az Isten pedig próféták (Isten kiválasztottjai, szószólói) ill. a második isteni személy - Jézus földre születése által partner ebben, segítséget nyújt (a fentiek szerint: az egó ellenében a tudatunkban visszaállítani az Egységet) Módszerek: imádság, jó cselekedetek, aktív szeretet gyakorlása. Átadás: szent iratok – Biblia, hagyomány, szervezett közösség – Egyház. Keleti filozófiák: Taoizmus: Tao – az Eredendő EGY a tökéletes, a végtelen, dualitástól mentes, nincs benne semmi viszonylagos. A Tao megmozdult: Mozdulat: Yang, Alap: Yin, (amihez képest megmozdult) Yang – Yin Férfi – Nő a világ kettőssége a TaiJi. Ha a Yin - Yang tökéletes egységben, harmóniában lenne, visszatérne a Tao-hoz. A Yin-Yang megismeréséhez módszer az Öt Változási Állapot: Fa, Tüz, Föld, Fém, Víz. Ezek állandó kölcsönhatása jellemzi a világ dolgait. Mindenkiben van az öt elemből valamennyi, de 2 elem dominál. Ezért vagyunk mások, ez távol tart a szintén bennünk levő Yin-Yang egységétől – igy a Tao-tol is. Út vissza a Tao-ba: alulról építkezve – az öt elemet törvényeit felismerve, megismerve magunkban és magunk körül, harmóniába kerülni vele, ezzel közeledik egymás hoz a bennünk levő, szintén egyik részre hangsúlyos Yin-Yang. Módszerek: TaiChi, belső alkímia. - elsősorban testi, energetikai szinten dolgozik. Hatékony átadás: mester – tanítvány személyes kapcsolatán keresztül. Buddhizmus: A világ tökéletes, az ember által tapasztalt rossz csak a tudatunk kivetülése – projekció. Ennek a ténynek felismerése – megvilágosodás, megszabadít a hamis illúzióktól, tapasztaljuk ugyan továbbra is, de nem azonosulunk velük. Az emberi élet (életek) célja: felismerni a világ és saját magunk valódi természetét, (budha természet) a hamis világkép miatt kialakult kötődéseinket, zavaró érzelmeinket -(karma) – elengedni. A végső megszabadulás megszabadít az újraszületés kényszerétől – nirvána (keresztény mennyország) Módszerek: meditáció, mantrák – elsősorban tudati szinten dolgozik. Átadás: tanítás hagyományvonala –darma, ill itt is személyes mester elfogadása. (A mesterrel általában nincs szoros emberi kapcsolat, inkább lelki természetű, a gyakorlást közösségben végzik – szanga) Mit mond erről a Katolikus Katekizmus: részletek A lelki életünk – mint a földi fizikai szintű életünk is – egy folyamat. A fizikai életünk mozgatója az élni akarás ösztöne: lélegzetvétel, táplálkozás, szaporodás, utódok védelme stb. Lelki, szellemi életünk mozgatója: az Egység – Isten utáni vágy – valahol mélyen emlékezünk RÁ A tapasztalásról: A fizikai szintű túlélést a tapasztalatok feldolgozása – tanulás folyamata – biztosítja. Ez lehet saját tapasztalat – jó vagy rossz –, de lehet korábban összegyűjtött tapasztalatok átadással való megtanulása, elfogadása a tapasztaltabb tekintélye, hitelessége által. Valamilyen szinten azért minden egyednek végig kell járnia a tapasztalás útját, már csak azáltal is, mert az élete nem a tapasztalt felnőttkorral kezdődik, 41
hanem mindenki kiszolgáltatott csecsemőként születik meg, és az aggastyán kor eléréséig állandó fizikai változások is kísérik életét, melyek mindig új tapasztalatot hoz Ezeket integrálni kényszerül a már elfogadottal. Pl.: Ifjú koromban elképzelhetetlen volt, hogy milyen az, amikor a fiatalon tapasztalt, mindig éles látást (szemmel) fokozatosan felváltja, esetemben a közelre való életlen látás. Nagymamám, aki közel kilencven évesen is odaült a varrógépéhez, gyakran kért: gyere fiam, fűzd be a cérnát a tűbe, és számomra oly furcsának tűnt, hogy amit én teljesen természetesen látok, tapasztalok, az más számára nem úgy működik. Másik kedvenc gyerekkori, fizikai tapasztaláson való gondolkodásom: vajon amit én pl. pirosnak látok, úgy ahogy, azt más is olyannak látja-e, függetlenül attól, hogy ő is pirosat mond. Azt, hogy az „piros” , hogy arra az érzetre pirosat mondok, tanult fogalom, melyet egy saját élményre ültetek rá. Az Isten, az EGY utáni vágy is egy nagyon belső, saját érzés. Hitbéli neveltetésünk – szülő, tanár, lelkivezető – a legnagyobb jóindulat mellett is csak (legjobb esetben!) a saját tapasztalatait, de sok esetben a tanult, leírt dolgok, fogalmak átadását tudja biztosítani. Természetesen fontos a külső segítség, fontosak a korábbi nemzedékek leírt tapasztalatainak, következtetéseinek ismerete, de ezek csak iránymutatók, „mankók” a saját utunk járásához. A Bokor közösség ebben jó minta, ha mint közösséget egy egyednek veszünk a nagy Egyház, mint közösségen , társadalmon belül. Tisztelve és elfogadva az Egyház alapvető hagyományait, saját tapasztalati útján akarta kialakítani: belső életét, gyakorlatát, Istenfogalmát, spiritualitását. Fejlett közösségi tudatára jellemző, hogy mindezt a szabadságot és önállóságot tagjainak is megengedte, bíztatta őket. Azt, hogy ezzel tudtak-e élni tagjai, az már az egyén önállóságának, bátorságának, belső késztetésének kérdése. A meditációról: Meditáció: tiszta, de ellazult figyelem. Bár mit lehet így végezni a hétköznapi életben is. – Minden lehet meditáció Ez a tudatosság gyakorlásának legaktívabb módja. A meditáció csak megtörténni tud. A technika csak mankó. A meditáció végeredménye a felébredés. Intuíció szerepe – belső hang. „A meditáció segít abban, hogy önmagunk legyünk, hogy mindenki magát fedezze fel, és ne külső dolgoktól legyen függésben. A meditáció a legegyszerűbb dolog a világon, de mivel egy bonyolult világban nőttünk fel, ezért néha érdekes gyakorlatok kellenek ahhoz, hogy helyre tegyenek bennünket.” (Vörös Ákos) Stresszoldás, ha nem tudunk lenyugodni, pörgünk, tudatosan túl lehet magunkat pörgetni: transzállapot elvisz a meditációba. …vigyázat, a hamis nyugalom megzavarására alkalmas…(Vörös Ákos) Tudatosítás testi szinten: Lélegzetvétel – belégzés: megszületés-élet kinyílás felemelkedés befogadás Kilégzés: meghalás – elmúlás bezárás lesüllyedés elengedés Mind a kettő nagyon fontos! Egy lélegzetvétellel megtapasztalni a testi élet teljességét! Érzékszervek: meghatározzák a minket körülvevő világról alkotott elképzeléseinket, pedig a világnak csak egy igen kicsiny oldalát tapasztalhatjuk ily módon. Érzékszerveink akkor is működnek, ha a figyelmünk nincs ott, de csak egy, a túléléshez elegendő információt továbbítanak. A figyelem odakoncentrálásával egy-egy érzékszerv felébred, és olyan dolgokat is tapasztalhatunk, melyek felett egyébként elsiklanánk. TEST-TUDATOSSÁG (Vak ember a kezével lát, ill. hallja a hallhatatlant) Testünk a földi életben elválaszthatatlan eszköze a lelki, szellemi életnek, fejlődésnek. „ÉP TESTBEN ÉP LÉLEK” A testünkkel is lehet imádkozni, a lelki ráhangolódást mindig itt kell kezdeni. A megfelelő mozgás, vagy testtartás segíti a befelé-felfelé fordulást. Meditációs - szakrális - tánc (Melinda) Az aktív mozgást egy teljes ellazításnak jó követnie. Szellemi út a Taichi mozgásművészet is. A jóga egy-egy ászanájával, testtartásával is a tudatosságunkat erősítjük. De egy problémákat otthonhagyó jó kirándulás is, melyben minden érzékszervünkkel megcsodálhatjuk a természet tökéletességét, lelket emelő, emberségünket kiteljesítő élmény, tapasztalat lehet.
42
A vallásgyakorlatban és rituálékban a testünkkel is részt veszünk. Pl keresztvetés, térdhajtás, kezünk összetétele az imádságra. Ilyen gyakorlat szinte minden világvallásban megtalálható. Vegyük komolyan! Egy megbiccentett térdhajlásszerűség, egy orrunk előtt elmaszatolt keresztvetés, egy hanyagul összetett kéz a hasunk előtt visszahat a belsőnkre, nincs összeszedettség. Imádkozzunk, ill. vegyünk részt a szertartásban a testünkkel is teljesen! Tudatosítás lelki, érzelmi szinten: Amíg a testi szintű összeszedettség igazából csak elhatározás és akarat kérdése, a lelki összeszedettség, tudatosság már nem „kierőltethető”. Erre meg kell érni - érzékenység - ill. egy alapvető nyitottságot feltételez. Érzelmeink nagy játszmáit rendre meg kell vívnunk, igen nehéz ezt belülről objektíven szemlélni. Ezért fontos többször elgondolni pl. azt, hogy érzelmeink olyanok, mint a felhők az égen, jönnek-mennek, néha csak bárányfelhők, és még tetszik is, de máskor beborul, viharfelhővé tornyosul, és a sötétségben teljesen elveszünk, de ezek csak a felhők, felettük az ég mindig kék, és süt a nap. Gyakoroljuk ezt, még ha ettől nem is szűnnek meg a felhőink, de legalább már nem veszünk bele, nem sodor magával. Keresztény gyakorlatban az Isten lelki megtapasztalása általában egy nagy szeretet-érzéssel jelentkezik: Emmauszi tanítványok amikor felismerik Jézust, így emlékeznek: „Ugye lángolt a szívünk…” Tényleges, fizikailag érezhető belső melegség, mintha a szívünk túlcsordulna. Ilyen érzést lehet tapasztalni gyakrabban közösségben: lelkigyakorlatos záróima után, egy jó beszélgetésben, közös éneklés alkalmával, talán ritkábban egy-egy magányos, imádságos percben, vagy a természetben nyitottan járás alkalmával. Ez járhat boldog nevetéssel, de gyönyörű sírással is. Merjünk sírni! Fiúk is! Amikor jön fel ez az erőteljes, mindent elsöprő érzés, érzelem, és túljut a szíven is: ne nyomjuk el a torkunkban, hagyjunk neki szabad utat. Ha engeded magad velemenni, egy csodálatos állapotot tapasztalhatsz meg utána, a CSÖNDET. Egy BIZONYOSSÁG érzést: Egy picit tényleg megtapasztalhatod ISTEN jelenlétét. És még valami: nem vagyunk egyformák, ne akard azt érezni, átélni, amit a másik átélt, megtapasztalt és arról beszámolt neked. Örülj együtt testvéreddel élményén, de te magadra figyelj, éld át a Te élményeidet! Szellemi szinten a tudatosság már a testi és érzelmi (lelki) természetű tapasztalatokat is csak, mint a földi, emberi élet velejáró jelenségeit szemléli, azzal magát nem azonosítja. A született istengyermeki valónkat fedezi fel. Ez a keresztény SZENT, a buddhista MEGVILÁGOSODOTT, a taoista HALHATATLAN. Nagyon magas mérce, de CSAK EZ LEHET A CÉL. Ez életünk egyetlen értelme. Hogyan fejlődjünk keresztényként: A meglévő keresztény hitünket nem lecserélni kell, hanem folyamatosan gazdagítani. Legyél nyitott: nem csak nekem, nekünk van igazam-unk. Hit dolgában sem! Ismeretünk, tapasztalatunk csak egy kis szelet a teljesből. Ne korlátozd le az Istent! Megismerni más keresztény felekezetet, más nagy vallásokat. Lehetsz kritikus, de ne ítélj! Kérdezz, és vizsgáld folyamatosan a saját (megszokott, kialakult) válaszaidat is. A tudatosság kinyit a másik ember felé is, könnyebb elfogadni a másikat, empátiakészség, tényleges aktív SZERETET – tudod, mire van szüksége a másiknak. (Nincs nózitörölgetés, és a vak nénit sem kísérjük át feleslegesen a másik oldalra.) Képes lehetsz mindenkit Isten gyermekének látni, érezni. Tiszteled benn az „úton járót”. (Keleten ezt „szerető együttérzésnek” nevezik.) Gyakorold annak a tudatosítását, hogy testi, lelki és szellemi síkon is Isten gyermeke vagy, Istenhez tartozol, egyszeri és megismételhetetlen létezés és lehetőség ez az életed, végső célja az Istenhez való tartozásod valódi felismerése, és ezt bármikor elérheted. EN N E K S ZÉ P S ÉG É B E N J Á R J ! Dal: …csak engedem, hogy szeressen az Isten…. Függelék: Antony De Mello: Ébredj tudatára 11.oldal Egy ember talált egy sastojást, és egy kotlós alá tette. A sasfiók és a kiscsirkék együtt bújtak ki a tojásból, együtt nőttek fel. A sasfiók egész életében azt tette, amit a csirkék; azt hitte, hogy ő csirke. Kapirgált, kukacokat és rovarokat keresgélt. Kárált és kotkodácsolt. Csapkodott a szárnyaival, és repült egy-két métert a levegőben. Évek teltek el, a sas megöregedett. Egy napon a feje felett a felhőtlen égen látott egy nagyszerű madarat, amely méltóságteljesen vitorlázott az erős szelek között, alig mozgatva izmos, aranyszínű szárnyait. Az öreg sas ámulva tekintett fel. „Ki az ott?” – kérdezte. 43
„Az a sas, a madarak királya!” – válaszolta a szomszédja. „Az ég tartozéka. Mi pedig a földhöz tartozunk – mi csirkék vagyunk.” Így azután a sas csirkeként élt és halt meg, miután csirkének képzelte magát. Katolikus Katekizmus első fejezetéből: Az Ember fogékony Istenre 27 Az Isten utáni vágy az ember szívébe van írva, mert Istentől és Istenért teremtetett; Isten pedig szüntelenül hivogatja magához az embert, és az ember csak Istenben találja meg az igazságot és a boldogságot, amelyet szüntelenül keres: "Az emberi méltóság lényeges része az Istennel való közösségre szóló meghívás. Az ember kezdettől fogva párbeszédre hivatott Istennel, ugyanis csak azért létezik, mert Isten szeretetből megteremtette és szeretetből létben tartja, s csak akkor élhet teljesen az igazság szerint, ha önként elismeri ezt a szeretetet, és rábízza magát a Teremtőjére." (II.Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes) 28 …………………"Isten telepítette be az egy őstől származó emberiséggel az egész földet. Ő határozta meg ittlakásuk idejét és határát. S mindezt azért, hogy keressék az Istent, hogy szinte kitapogassák és megtalálják, hiszen nincs messze egyikünktől sem. Mert benne élünk, mozgunk és vagyunk." (ApCsel 17,26-28) 30 "Örvendezzék az istenkeresők szíve" (Zsolt 105,3). ………….E keresés azonban megkívánja az embertől értelmének teljes erőfeszítését és akaratának egyenességét, az egyenes "szívet", és mások tanúságát is, akik megtanítják Istent keresni. 45 Az ember arra teremtetett, hogy közösségben éljen Istennel, akiben megtalálja a boldogságot. "Amikor majd egész valómból Hozzád ragaszkodom, nem lesz több fájdalmam és vesződségem, és életem, melyet teljesen betöltesz, élő lesz." (Szent Ágoston: Confessiones 10, 28, 39) 46 Amikor az ember hallgatja a teremtmények üzenetét és lelkiismerete szavát, eljuthat Isten létének bizonyosságára, aki mindenek oka és célja. Túrmezei Erzsébet: Ha nem teszek semmit sem Most nem sietek, most nem rohanok, most nem tervezek, most nem akarok, most nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten. Most megnyugoszom, most elpihenek békén, szabadon, mint gyenge gyerek, és nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten.
S míg ölel a fény és ölel a csend, és árad belém, és újjáteremt, míg nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten, új gyümölcs terem, másoknak terem, érik csendesen erő, győzelem... ha nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten.
Csizovszki Robi: Lelki élet-lelki munka Életem eddigi, valószínű nagyobb részét a zsidó-keresztény kultúrkör által, s azon belül is a katolicizmus által jelentősen meghatározott lelkiség, lelki életbeni útkeresés határozta meg. A lelkiség mögött határozott filozófiai, dogmatikai tételek állnak. Ezek mindegyike a transzcendenciát, a Teremtő Istent egy rajtunk kívüli, de életünket folyamatosan irányító gondviselő Istenről szól. És bár ezek a nézetek nem tagadták, hogy Isten immanens valóság is, mégsem tudtak egyértelműen beszélni erről. Az embert Istentől alapvetően mindenben különböző, tőle függő lényként írták le. Véleményem szerint a katolicizmus által közvetített fogalmak kevertek a bennünk élő Istenről, Lélekről, lelkiismeretről, a jóról és a rosszról, bűnről, stb. Bencés diákként, s később szerzetesként is az abban a közegben megtalálható, igényes lelkiéletben volt részem. Egyrészt sok spirituális élményt is átéltem, másrészt lelki fejlődésem érdekében már nagyon korán, 16 éves koromtól lelkivezetőt kerestem. Nagyszerű és példaértékű emberek voltak ezek a mesterek, akik jelentős és pozitív hatással voltak rám, de a bűntől való megtérés útját, - a páli és ágostoni évszázados hagyománynak megfelelően - csak drasztikus, agresszív szakítások, lelki vágások beiktatásával tudták elképzelni. Ezen hatásokra megtéréseim is ilyenek voltak. „Kelj föl te álmos, támadj föl holtodból, és Krisztus rád ragyog”. Ezek a lelkemmel való erőszakos bánásmódok ugyan látszólag és külsőleg eredményesek voltak, de ma biztosan tudom, hogy csak rövidtávon bizonyultak hatásosnak. Az én drasztikus megtéréseim valójában sérüléseket okoztak bennem, mert elfojtásokat eredményezett, s ezen kívül a tisztaság látszatát keltve taroltam ezekkel a lépéseimmel a közvetlen körülöttem élők vonatkozásában is.
44
Közösségünkben, a Bokorban sem - bár a fentiek közül sok fogalomról tisztább képünk formálódott - lettek egyértelműek a fogalmak, s a gyakorlatunk is csak részeredményeket tud felmutatni. Bokorbéli lelkivezetőink egy Bokor-lelkiségi úton-tartásban lehettek kiválóak, de nem tudtak - mert nem is voltak erre felkészültek megfelelő szintű útmutatást adni az egyén lelki- és személyiségfejlődéséhez. A Bokor-lelkiség ezt nem tartotta fontosnak. Nem arról van szó, hogy azt gondolnám, hogy a lelket bénító, életem rossz döntéseinek következményei által hátamon cipelt nagy batyut ne kellene letenni, hanem arról, hogy ezt a lépést milyen módszerrel teszem. Drasztikus vágásokkal, mely elfojtást eredményez, s ezáltal negatív irányú személyiségfejlődést, vagy stagnálást, vagy szemléletet váltva elfogadom, s szeretni kezdem önmagamat. Az elmúlt másfél-két évet a személyiségem válságos éveiként kell értékelnem. Az elhagyott lelkivezető, majd a közösségi lelkivezetés helyére nem került semmi, így többnyire magam maradtam lelki gondjaimmal. De szerencsére a lelkünk egyensúlyra vágyik. Belső igényem volt a megtérésre, a nagy változásra, s ehhez a mentőövet szellemi síkon találtam, s talán mondhatom találtuk meg. Zsóka tanulmányai és személyes érdeklődése nyomán magam is falni kezdtem a transzperszonális és humanisztikus pszichológia nagy alakjainak műveit. S közülük is az emberi lelket legjobban ismerő és azt tudományosan is feltáró Jung lett a szellemi vezetőm, aki a legnagyobb hatást gyakorolta rám. Jung megtanított arra, hogy Istent és embert egyaránt gyökeresen másképp szemléljem. Nézzük csak mit mond Istenről: „.... Isten, emberi segítség nélkül, megfoghatatlanul fenséges és egyben félelmetesen ellentmondásos képet alkotott magáról, és ezt mint archetípust, archetüpon fószt [ősképi fényt] az emberi tudattalanba tette; nem azért, hogy minden idők és tájak teológusai ennek vitatásában hajba kapjanak, hanem hogy az ember - ha nem arcátlan - rápillanthasson lelkének csöndjében egy vele rokon, saját lelki szubsztanciájából fölépített képre, amely mindazt magában foglalja, amit bármikor is kigondol majd magának isteneiről vagy tulajdon lélekmélyéről.” Vagy másutt: „....amint a szem megfelel a Napnak, úgy felel meg a lélek Istennek”. Jung figyelmező szavaival int minket arra, hogy Isten titok. Képeket és felfogásokat alakítunk ki magunknak. Igazából mennyire van közünk Istenhez, arra, maga Jézus hívja fel figyelmünket. ''Istenek Vagytok" (János 10, 34; Zsoltarok könyve 82,6 ) Jung szerint Istent, mint képet, az ős okot, a prima causa-t sokáig elfojtotta az emberiség. Racionális gondolkodásunkkal, intelligenciánkkal, karrierünkkel, telt hasunkkal annyira meg vagyunk elégedve, így aztán nem jut idő Istenre. Sajnos, a tudatunk nem foglalja magában az Istent. Jung szavaival élve a vallások lélekgyógyító rendszerek lehetnek, ha vallás, a religió szó eredeti mondanivalóját nézzük, ami egyszerűen annyit jelent, hogy „gondosan tekintetbe vesz, megfigyel”. Jung pszichiáterként állítja, hogy "harmincöt éven túli pácienseim közt egyetlenegy sincs, akinek végső problémája ne a vallásos lelkiség volna”. Szerinte a vallások semmi esetre sem tudatos kiagyalás szüleményei, hanem a tudattalan lélek természetes életéből fakadnak, azt valamiképpen híven ki is fejezik." A tudomány keresi az igazságot, mert nem érzi magát annak birtokában. Az egyház birtokolja az igazságot, s ezért azt nem is keresi. Isten a szívben, a tudattalanban lakik. Ott van a forrása a kimondatlan rémületet keltő szorongásnak s a rémületnek ellenállni képes Erőnek is." És gyökeresen másképp kezdtem el gondolkodni az emberről is. Úgy gondolom, hogy az ember életének célja és értelme az önmegvalósítás. Jung megszabja ennek az irányát is, amikor azt mondja: „Életem a tudattalan önmegvalósításának története”. A teljességhez vezető út sorsszerű kerülőkből és tévutakból áll, a tévedésből születhet az igazság. A betegségnek is értelme és értéke van. A gyógyulás a magasabb szintű értelem megtalálása, vagyis a betegség a teljesség felé visz. Nemcsak az okokat kell kutatnunk, hanem a betegségek célját is. A célszerűség mindig meghatározó a fejlődés folyamán. Jung alapján vallom: „Nincs egyensúly és önmagát szabályozó rendszer ellentét nélkül. A lélek önmagát szabályozó rendszer. A jungi mélylélektan is az egyénből, az egyéni élményekből táplálkozik. „Ebben a gyakorlati pszichológiában nem valamiféle általános emberi lélekről van szó, hanem egyes emberekről, s az őket közvetlenül szorongató sokrétű problémákról. A pusztán az intellektust kielégítő pszichológia sohasem praktikus; mert a lélek teljességét nem foghatjuk fel pusztán az intellektussal. Akár akarjuk, akár nem: a világnézet kérdése elkerülhetetlen, mivel a lélek olyan kifejezésre vágyik, amely egészét öleli fel.” Ha ez így van, akkor be kell látnom, hogy történjen bármi is, lehetek akár nagyon mélyen is, még akkor sem szabad drasztikusan erőszakos megoldásokat alkalmaznom. Mert a lélek nem viseli el büntetlenül az erőszakot. Azt akarja, hogy bánjunk jól önmagunkkal. Bánjunk igazságosan a lelkünkkel. A hagyományos és jól bevált lelkiélet technikák mellett lelki munkára van szükségünk a gyógyuláshoz. De mi is ez a lelki munka? Ez a lelki munka elsősorban befelé figyelést jelent. Lépj kapcsolatba a tudattalanoddal! Ne félj ettől! A személyesen neked szóló üzenet üzembiztosan mindig megérkezik. Belülről. A személyiség egy progresszíven kibontakozó rendszer, mely a környezetével való interakcióban valósul meg. A célunk az alaptermészet megtalálása, megértése, realizálása az individuációs folyamatban. Minden élet egyedi, az individuáció az önmegvalósítás folyamata. Az individuációt biztosítja az emberi lényeg centrumában egy pozitív, kreatív mag, a jelenségek legvégső és integratív forrása a Selbst, az Ősvaló, „Isten Szelleme”. Az individuáció nem más, mint egy folyamat: út az egótól a Selbs-ig.
45
A tudattalanra nagy szükségünk van, mert 1) energizál, 2) prospektív (előre tekintő) kombinációkat készít. Míg Freud a tudattalan a lesüllyesztett, elfojtott pszichikus elemek „szeméttárolójának” hitte, addig Jung szemléletében a tudattalannak óriási mértékben korrektiv, kiegyensúlyozó, a realitás tiszteletbentartására intő, de a felsőbbrendű emberi célok irányába mutató vezérlő tendenciái is vannak. A tudattalan kapcsolja össze az embert a valóság holisztikus alapjaival. A személyes tudattalan mindazt tartalmazza, amit az egyén átélt, de a tudatból valamilyen okból kiesett. A lelki munka során szembesülünk árnyék-énünkkel is. Szembenézünk vele, tudatosítjuk, integráljuk. Dominanciája destruktivitás irányába vihet, de zseniális árnyék-relációk is léteznek. A tudattalant előnytelennek és károsnak élhetjük meg, ha nem vagyunk vele harmóniában, ellenkezésbe jutottunk vele. A tudattalan rendkívüli energiákkal rendelkezik, robbanásveszéllyel, betegséggel fenyegethet. Ezekben a helyzetekben illetve az individuáció segítése érdekében pszichoterápiára lehet szükség. Ehelyett: azt tanácsolom legyünk vele harmóniában. Ha figyelek rá, elindul az üzenet-áradat. Álmok vagy meditációban átélhető képek formájában. Először csak mérgelődtem, hogy én nem álmodok. Aztán beindult. Azonnal fel kellett jegyeznem, hogy valami megmaradjon. Aztán szinte minden nap. Kimondtuk, megbeszéltük egymással; megadtuk neki a saját értelmezési keretünket; érdekes módon, szinte mindig aktuális, az akkori életemre vonatkozó üzeneteket tartalmazott. Álom 1.: égő cirkusz (egészen közelről látom, ahogy egy ágról ráesik a zsinórra, és azonnal lángra kap; Teljesen leég a sátor; nem akadályozom meg a tüzet, de nem én vagyok az okozója; Mindenki megmenekül. Tűz, mely nem pusztít; ) Álom 2.: Milyen állat, aki bennem él? A pince mélyéből előtörő tigris; Az ösztön-énem, ami újra és újra rám tör. Bár kiszorítottam, de vissza akar jönni a házba. Megoldás: szembenézés, küzdelem, de megoldásra találás: „a vadállat megszelídítése gondolatnak” az elmélyítése; Racionalizáció → Integrálás. Álom 3.: Tóparti cölöpházak. Odaúszom, ráállok a tornácára és elsüllyed; Elsüllyed a ház, a házam.....Valahogy kievickélek, megmenekülök, de majdnem magával ránt a mélybe. Később visszamegyek oda; a mélyben kincseket találok; világosan kivehető, értékes pénzérmék; Vagy: meditációs élmények : Párizs: Cluny múzeum hatása; feszület, aranyrózsa, Tábor-hegy, egy sátor; trónoló krisztus-fényburok; transzállapotban fényburok veszi körül az embert; Ruhája olyan volt, mint a hó...ezt láthatták a tanítványok; üveg-ablak-mandala, zárókő, pokol kapuja; közösségi élmény: együtt egy burokba fedve; Meditációs objektumnak kiválóak; „A pszichés fejlődésünk végső fázisában az EGO megérzi: nem ő a személyiség központja; a SELBST irányérzékelése és követése jelenti az ember harmadik születését (születések: biológiai, én-tudat, szellemiszületés; ). Az individuáció a teljes érettség legvégső formája, mely csak keveseknek adatik meg, az az állapot, amikor nem az egó a személyiség irányítója, hanem a Selbst. Ez az állapot az, amit Pál apostol pedig így fejezi ki: „Élek ugyan, de már nem én, hanem Krisztus él Bennem.” A lelki fejlődés sajátos individuációs út az egó-tól (a gyarló, önös „kis én”, ami csupán a tudat alanya)a Selbst-ig. Meghatározó állomásai vannak, de minden egyes embernél másképpen, saját egyéniségének és életútjának megfelelően zajlik. Általában a keresés stádiumában a „labirintus”, „útvesztő” szimbólumok jelennek meg az álmokban. A „megérkezés” stádiumában (az individuációs folyamat végén): „mandala szimbólumok. A mandala: a psziché középpontja, a Selbst. A szanszkrit mandala szó kört jelent, ami a tökéletesség, az egész Szimbóluma („varázskör). A mandala a lélek teljességét ábrázolja, a tudatot és a tudattalant egyaránt. Mindenkinek keresnie kell saját szimbólumait. Jung maradandót alkotott az álom értelmezés területén: Freudtól eltérően az álomban nem csak vágyteljesítést látott. Az álom számára nem más, mint királyi út ( ,‚via regia”) a kollektív tudattalanhoz. Szerinte az álmainkat a tudattalan generálja, rögzített „álomszótár” nincs. Az álom egyfajta „pillanatfelvétel”, ezért nem egyes álmokat, hanem álom-szériákat kell elemezni. Egy héber írás szerint a megértetlen álom olyan, mint a felbontatlan levél: nekünk címezte a tudattalanunk. Vagy én kezdek vele valamit, vagy senki! Ez a szellemi kaland megtanított gyökeresen másképpen szemlélni a világot is, mint azt korábban sokszor szemléltem: rajtam kívülinek, tőlem elkülönültnek, másnak, eredendően rossznak, ahol tombol a gonosz. De rá kellett jönnöm, hogy a világ olyan, amilyennek látni akarom. Minden belőlem indul ki. A világ nem fekete vagy fehér, jó vagy rossz, menny vagy pokol, hanem: fekete és fehér, jó és rossz, menny és pokol. Egyszerre. Fejlődésünk feltétele ennek a dinamikája. Ez nem jelenti azt, hogy ne küzdjek a rossz ellen, de önmagam elfogadásához hozzátartozik, hogy szembenézzek azzal a félelmetes ténnyel, hogy ez is én vagyunk. A bűnt a rosszat el kell vetnem, de ha elbukok, nem gyűlölhetem önmagamat. Ha így szemlélem a világot, a rajtam kívüli embert, akkor sokkal jobban megértem mozgatórugóit. Így képes leszek mások elfogadására is. Magamévá tettem a transzperszonalitás szemléletét, amely egy holisztikus szemléletű gondolatrendszer, melynek legfőbb jellemzője - mint ahogy maga az elnevezés is utal rá -, hogy magában foglalja a „személyen túli”-t is. A szemléletmód alapja, hogy a világot olyan Egységként szemléli, melynek minden egyes alkotóeleme az Univerzum szerves része – miközben önmaga is mind egy-egy Egész -, s a Részek mindegyike egymással finoman rezgő kölcsönhatásban létezik.
46
A transzperszonális pszichológia (Maslow, Ken Wilber, Barbara Somers, Jan Gordon-Brown) az életet utazásnak tartja, ami nem a születéssel kezdődik, és nem a halállal ér véget. Célja, hogy tudatosítsuk, a belső lelki fejlődésünkért vagyunk elsősorban felelősek. Születésünk és halálunk között a bennünk rejlő teljes lehetőség-csomagot kell kibontanunk, amennyire csak tudjuk. Az önismeret fejlesztése az az eszköz, amivel mind teljesebbé válhatunk, s e teljesedő Éntől kerekedik a világ is: hisz a harmonikus ember képes csak rácsodálkozni az Univerzum harmóniájára, miközben az egész-séges ember békés derűje maga is hozzájárul az Univerzum harmóniájához. Ehhez a belső munkához ad módszereket s nyújt segítséget. Vallom, hogy csak a harmonikus, önmaga lelki békéjét és egyensúlyát megtalált ember lehet hiteles. Ez a lelki munka nem megspórolható. Ez a szemléletmód eddigi teljesítménycentrikus szemléletemet egyértelműen megváltoztatta. Az is biztos, hogy az eddigi többnyire, s majdnem kizárólagosan bal agyféltekés, racionális gondolkodásom dominanciája helyett törekedni fogok a jobb agyféltekém, az érzelmi agyam működtetésére is. Az eddigi csupán érvelő, gondolkodó lényem most már hagyja néha felszínre törni az érzelmeket, a belső hangokat, a belső képeket, az intuitív meglátásokat. A saját élményeket, a lelki munkával kiizzadott és megtalált saját út lehet a záloga annak is, hogy egyáltalán képesek legyünk egymás kezének megfogására, egymás segítésére. De az is biztos, hogy ez a lelki munka önmagában nem elég. Nem helyettesítheti az evangéliumból, talán a Bokor által legradikálisabban megértett „morális tett”, a szeretet megélésének kötelezettségét! Kedves Barátaink! Mi lehetne ennél jobb alkalom, mint ez a lelkigyakorlat, hogy ehhez az általunk felvázolt lelki munkába belekóstoljatok. Elmélkedéseinkkel és élményeink átadásával csak azt szeretnénk, hogy Ti is adjatok most helyet jobb agyféltekétek működésének. Az előadásokat kivéve engedjétek el magatoktól a baloldali (ráció, elhatározás, döntéshozatal) meghatározottságot, s helyette engedjétek szárnyalni a képit, az érzelmit, az analógiás és intuitív meglátásokat. Kívánjuk, hogy találjátok meg ebben az éppen megfelelő arányokat. S befejezésül ismét Jung-hoz fordulok, aki a Krisztusi példával világítja meg emberségünk lényegét. „A teljes csődre a kereszten ébredt rá Jézus, amidőn így kiáltott: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?" [Márk 15, 34]. Ha át akarják érezni e szavak teljes tragikumát, meg kell érteniük pontos jelentésüket: Krisztus rádöbbent, hogy egész élete, amelyet a legjobb meggyőződése szerint föláldozott az igazság oltárán, nem egyéb illúziónál. Teljes őszinteséggel adta át magát az Atya eszméjének; becsületes kísérlet volt ez, mindamellett mégis csak kompenzáció. A kereszten cserbenhagyta küldetéstudata. Áldozatos, és teljes élete végül mégis elhozta számára a feltámadást. Valamennyiünknek követnünk kell a példáját. Nekünk is kísérleteznünk és közben tévednünk kell. Be kell teljesítenünk saját látomásunkat az életről. Eközben bizonyára tévedni is fogunk. Ám aki nem téved, az nem is élt. Bizonyos mértékig úgy is fogalmazhatnék, hogy minden élet tévedés, hisz soha senki nem találta meg az igazságot. Ha így élünk, édestestvérünknek tudjuk Krisztust, s Isten valóban emberré válik számunkra. Ez talán borzasztó istenkáromlásként hangzik, pedig nem az. Mert csak ekkor látjuk annak Krisztust, ahogyan nyilván maga is szeretné, embertársnak, csak ekkor válik Isten emberré bennünk magunkban. Barátaim! Menjenek végig az életen legjobb tudásuk szerint, vállalva a tévedések kockázatát, hisz az életet javítgatni kell, és néha tévedések árán juthatnak el az igazsághoz. Ekkor elmondhatják magukról, hogy Krisztushoz hasonlóan végigvitték a kísérletet. Legyenek tehát emberek, keressék a dolgok összefüggéseit, a megvilágosodást; állítsák fel hipotéziseiket, fogalmazzák meg életbölcseletüket. Ha így tesznek, elmondhatják, hogy a Szentlélek tovább él mindegyikük tudattalanjában, s Krisztus testvéreivé válnak." Meditációs módszerek: RELAXÁCIÓ Helyezkedj el kényelmesen! Ülj egyenes háttal, párhuzamosan földre helyezett lábakkal, kezeid lazán, tenyérrel fölfelé a combjaidon nyugodjanak! Lazíts el, csak a légzésedre figyelj! Hunyd be a szemed, és végy egy mély lélegzetet. Ismételd ezt meg háromszor. Minden kilégzéskor tested ellazul. Hogy egy mélyebb és egészségesebb tudatszintre juss, gondolatban számolj velem 10-3-ig csökkenő sorrendben! Most gondolatban képzeld magad elé a hármas számot és írd le! Többször egymás után. Most egy mélyebb, egészségesebb tudatszinten, a hármas szinten vagy. A hármas szint a testi ellazulás szintje. Hogy segítsek neked a tökéletes ellazulásban: Most koncentrálj a fejbőrödre és juttasd azt mélyen ellazult állapotba! Érezd a bőröd feszülését testednek ezen a részén. Finom vibrálást, bizsegést, keringés okozta melegedést fogsz érezni. Koncentrálj most a homlokodra és old fel fejednek ezt a részét, és juttasd mélyen ellazult állapotba! Csodálatos érzés mélyen ellazult állapotban lenni. Csodálatos és nagyon egészséges. 47
Koncentráld figyelmedet a szemhéjadra, most old fel fejednek ezt a részét és juttasd azt mélyen ellazult állapotba! Figyelmedet és érzékelésedet koncentráld most az arcodra! Finom vibrálást, bizsergést, keringés okozta melegedést fogsz érezni. Lazíts el minden feszültséget és izomösszehúzódást, és juttasd egész testedet mélyen ellazult állapotba, egyre mélyebbre és mélyebbre menve! Csodálatos érzés mélyen ellazult állapotban lenni. Csodálatos és nagyon egészséges. Most oldj fel, lazíts el minden feszültséget és izomösszehúzódást testednek ezen a részén! Lazíts el minden feszültséget és izomösszehúzódást, és juttasd egész testedet mélyen ellazult állapotba, egyre mélyebbre és mélyebbre menve: Most ellazul, a nyakad, a vállad, a mellkasod! Ellazul a mellkasod belseje, ellazulnak a belső szerveid, szöveteid, sejtjeid; tedd, hogy ritmusosan egészségesen működjenek! Most ellazul a csípőd, a hasad, a derekad, ellazul a vállad, a könyököd, karod, a kézfejed!Csodálatos érzés mélyen ellazult állapotban lenni. Csodálatos és nagyon egészséges. Figyelmedet és érzékelésedet koncentráld most a combodra és old fel testednek ezt a részét és juttasd azt mélyen ellazult állapotba! Most ellazul a térded, a lábszárad; ellazul a lábfejed! Ellazul a talpad, a sarkad. - Csodálatos érzés mélyen ellazult állapotban lenni. Csodálatos és nagyon egészséges; Most érezd úgy, mintha a lábfejed nem tartozna a testedhez! Úgy érzed, mintha a lábfejed, a bokád lábszárad, térded combod és csípőd nem tartozna a testedhez. Most egy mélyebb, egészségesebb tudatszinten vagy; ez a te fizikai relaxációs szinted, a hármas szint. Valahányszor magadban ismétled és gondolatban megjeleníted a hármas számot, tested éppolyan tökéletesen ellazul, mint most, sőt még ennél is jobban, valahányszor csak gyakorolsz. Hogy a lelki ellazulás állapotába, a kettes szintre juss, gondolatban jelenítsd meg a kettes számot, többször egymás után! Ez egy mélyebb szint, mélyebb, mint a hármas. A kettes szint mentális, lelki relaxációra való. Olyan állapot elérésére, ahol a zajok már nem zökkentenek ki. Hogy segítsek neked megtanulni a lelki ellazulást a kettes szinten, most lelki szemeid elé egy megnyugtató, békés jelenetet állítok. Próbáld kikapcsolni gondolataidat, hagyd, hogy elússzanak, hagyd szertefoszlani őket, ne ragaszkodj egyikhez sem! Semmire se összpontosíts! Tudatodat engedd lemerülni a mélybe! Csodálatos érzés mélyen ellazult állapotban lenni. Csodálatos és nagyon egészséges. Pl. így: Figyelmemet mind jobban és jobban mellkasom közepére összpontosítom, ahol a spirituális szívem van. Elképzelem, hogy ott egy szép szobám van. Egy szép, de egyszerű, azonban tiszta szoba, ahol valóban otthon érzem magam. Szív-szobámban vagyok, és az ablakhoz megyek, amely elől, szemben van. Kinyitom a szobám ablakát. Egy óceánra nyílik, a végtelenség óceánjára. Az ablakra hajlok és figyelem az óceánt. Minden irányba végtelen. Figyelem a végtelenséget és beleérzek. Belemerülök a hűs hullámokba. Úszom a végtelen vízben. A végtelenség kíváncsivá tesz . Belemerülök mélységébe. Mélységébe alászállok. Hagyom magam ebben a végtelenségbe terjedni. Tovább és tovább, egészen az óceán fenekére. Csodálatos világ tárul elém. Minden csendes és nyugodt. Ezt a nyugalmat már a felszín hullámai nem zavarják meg. Aztán folyamatosan kezdem érezni, hogy az óceán vagyok. Én vagyok a végtelenség óceánja. A végtelen vagyok. Határtalan vagyok. Végtelen vagyok. Egyszer csak egy halk belső hangot hallok: „Lelkedet lélekben keresd. De túl a lelkeken, a lelkek alján ott a tenger. Keresd a tengerben magad. Enyészve születik, formáját széthullva teremti, minden változásában változatlan, s halálaiban halhatatlan. Lelkeken túl, a lelkek alján, a tengerben keresd a lelked. A maradandóság jelében, melynek mulandó képe vagy. A tenger mindenütt van és mindig van, Szerápion. Ahol Te vagy, ott van a tenger. Két tenger közt egy hullámsáv, félig még fodrozó, félig merev már, ez vagy. Ezek vagyunk: két tenger közt az Átmenet hullámai, elporladók, s mindig megújulók. A mindig éppen elmúló, a mindig éppen változó öröklét: ez vagyunk. Magunkkal visszük tengerünket.
48
Hajtottad már kagylóra füledet? Rózsaszín kőfodrai közt hallottad már a tengert? Hallottad már a kagylóban a csöndet? Ahol a csönd van, ott a tenger. Ahol a csönd van, ott a zúgás. Hallottad már a rózsában a nyílás titkos hullámverését, a mély morajt, amint a szirmok szétválnak? Hallottad a nyílás mérhetetlen messziről érkező néma hullámverését? Ahol a rózsa, ott a tenger. Ahol a Nyílás, ott a tenger. S a fordított nyílás, a Hervadás: az is a Tenger. Bennünk él és benne élünk. Meríts egy hullámot az árból: kagylóvá kristályosul tenyeredben. Ha nem adatott tengered, keresd a lelkedben a tengert. Mert minden lélek tengerlényegű, sosem tudod, mikor kell útra kelned. Úgy aludj hát, félkézzel a kötélen, félszemmel a csillagokon, félfüllel a habmorajlást figyelve, hogy az alkalmas szelet el ne szalaszd. Egy pillanatnyi tenger, rózsaszín kőfodraival, a zsongó Hallgatás, a végtelenség néma ajka, mielőtt visszaolvad elemébe. Ez vagyunk. Hallgassuk a tenger, Szerápion.” Váratlanul, szinte észrevétlenül egy szelíd delfin simul mellém, s kínálja magát játszótársul. Belékapaszkodom, s a delfin száguldani kezd velem, egyre távolabb, egyre magasabbra. S azt látom, hogy előttem van ismét szív-szobám, melynek ajtaja, ablaka nyitva-tárva áll. Örömmel belépek. Itthon vagyok. Végtelen nyugalom, béke és öröm tölti el szívemet. Becsukom szobám ajtaját, ablakát. Most számolj magadba utánam..: 2, 3, Emlékeztesd magadat, hogy ez a te testi ellazulásod szintje, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10 Lassan, hirtelen mozdulatok nélkül, nyisd ki a szemed, és gondolatban jelentsd ki: Jól és tökéletesen érzem magam, jobban, mint korábban. Lassan mozdítsd meg végtagjaidat, állj fel! RUMINÁCIÓ Irányítottan a szívben fontolgatni, megemészteni, teljesen birtokba venni Isten Igéjét, hogy lassacskán egészen sajátunk legyen. Olyan ez, minta maguk elé bámuló tehenek békés és végtelen kérődzése. A rumináció mint módszer A gondolkodást és az elmélkedést - a szellemi és a lelki tevékenységet - a ruminálás organikus eseménye váltja fel. A ruminálás hagyományát Fidelis Ruppert mutatja be az egyházatyák irodalma alapján. Az alapvetően az összetett gyomrú, kérődző állatokra jellemző ruminálás folyamata alkalmasnak bizonyult arra, hogy a kinyilatkoztatott isteni szó és a befogadó viszonyát érzékeltesse a hagyományos, eredetileg monasztikus szívbéli lelkiélet esetében. A szó hallása-olvasása a táplálék befogadása, a róla való gondolkodás pedig a kérődzés. Ahogy felüdíti és megerősíti a testet az így felvett táplálék, úgy üdíti fel és erősíti meg a szívet az így befogadott szó: akár a Szentírás szava, akár az Isten Szava. Szent Ágostonnál Isten Szava kenyérkarakterű. Arles-i Caesarnál a Szó és a befogadó szó szerinti spirituális emésztése és asszimilációja a szívben végbemenő rumináció. (87) Míg a meditáció alkalmával hitbéli igazságok átgondolására kerül sor és a racionális elem válik hangsúlyossá, addig a rumináció ment marad az intellektualizálódástól, mert a rágás, emésztés érzékeltetésével az, amit a bensőnkbe fogadtunk, nem a fejbe szökken, hanem a szívbe száll. A rumináció a szívbéli megragadás, az egész ember megérintettsége, ami belsőleg átalakít. Pl. ilyen igéket választhatsz: SZERESS / ÉS TÉGY, AMIT AKARSZ! TEREMTŐ ISTEN / RÁD SZOMJAZIK A LELKEM. SZERESD FELABARÁTODAT / MINT ÖNMAGADAT! BOLDOG AZ AZ EMBER, / AKI AZ IGAZSÁG ÚTJÁT JÁRJA! AMIT SZERETNÉL, HOGY VELED TEGYENEK, / TE IS AZT TEDD MÁSOKKAL! A POKOL NEM A MÁSOK, / HA BENNÜNK NINCS POKOL. SZERETNI ANNYI, / MINT PRODUKTÍVAN TEVÉKENYKEDNI MÁSOKÉRT. ÖRÖM A JUTALMA ANNAK, / AKI ELLENE MOND A BIRTOKLÁSNAK. AZ EMBER AZZÁ VÁLIK, / AMI LÁTOMÁSÁNAK GYÚJTÓPONTJÁBAN ÁLL. HA SZERETET NINCS BENNEM / SEMMIT SEM ÉREK. AZ ÖRÖM NEM A PILLANAT TÜZE, / HANEM A LÉTEZÉS IZZÁSA. A HIT TÉNYEKEN ALAPULÓ BIZALOM / IRÁNYULÁS ÉS ALAPÁLLÁS.
49
JÉZUS-IMA Szövege: Uram, Jézus Krisztus / Könyörülj rajtam bűnösön! A Jézus-ima meditáció is tulajdonképpen, de ebben az esetben a meditáció nem azt jelenti, hogy valamilyen szentírási szakaszon, hitigazságon, stb, tehát "valamin" elmélkedünk. Merthogy a meditáció ezt jelentené. Hanem a Jézus-ima gyakorlása során arra kell törekedni, hogy az elme mindenféle pszichikai-mentális tevékenységét leállítsuk, illetve ezek mozgását figyelmen kívül hagyjuk. (Leállítani nagyon nehéz, inkább csak figyelmen kívül kell hagyni. Hadd jöjjenek-menjenek a különféle gondolatok, mi nem foglalkozunk velük, hanem a figyelmet mindig visszairányítjuk az imára.) Magyarul: mindenféle gondolattól el kell vonatkoztatni, nem szabad belemenni, vagy ha mégis megtörténik, nyugodtan újra és újra vissza kell térni az imára. Ebben segít az ima szövege, és a csotki, (rózsafűzérhez hasonló ima- eszköz), mert a figyelmet egy szűk pontra koncentrálja.) Fontos itt az is, hogy az esetleges elkalandozások miatt ne veszítsük el a nyugalmunkat, a békénket! A gondolat alatt pedig itt mindenféle elmetevékenységet értek, tehát belső hangot, képet, képek nélküli gondolatot, stb, mindazt, ami felmerül az ember fejében. A keleti atyák sokszor "csak" annyit írnak, hogy a képzelettől kell óvakodni, és itt a képzelet magában foglal mindent, nemcsak a képeket. Végülis az ilyen értelemben felfogott meditáció hasonlít a távol-keleti nem keresztény vallások "meditáció" kifejezésére, illetve annak tartalmára. Ott is az elme lecsendesítése a cél, a gondolatnélküliség elérése. Ami pedig a Jézus-ima szövegét illeti: felfogható mantrának. Ugyanaz a funkciója, mint a már említett nem keresztény vallások mantráinak, már ami a figyelem koncentrálását és az elme lecsendesítését illeti. De ettől több is, hiszen a Név, Jézus neve egyben a személyt is jelenti, a személy lényegét fejezi ki. Nyugati keresztény testvéreink a szemlélődő imádság tanításakor szokták is mantraként nevezni (John Main) azt az elmélyülésre szolgáló "szent szót" (Thomas Keating), amivel végzik a szemlélődő imádságot. Tehát a mantra kifejezéstől nem kell félni. A légzésre való figyelem: vannak rá tanácsok, de többnyire nincs egyetértés. Vannak atyák, kik kifejezetten fontosnak tartják - mint ahogy egyéb fizikai tényezőt is -, míg mások azt állítják, nem kell ezzel annyit foglalkozni. Szerény véleményem szerint az csak rossz, ha imádság közben azon görcsöl valaki, hogyan illessze össze az ima szavait a légzés ritmusával. Ez fölösleges. Nagyon fontos, hogy természetes ütemben lélegezz, és magától kialakul az, egy idő után, hogy hogyan illesztheted hozzá a szavakat. De ha akarod, akkor határozd el előre, és tartsd hozzá magad, csak mindenki mást fog javasolni. :-) Ha érdekel a téma, olvasd még a Filokáliát is, magyarul is megjelent egy kis kivonat, interneten is hozzáférhető. Sőt, még valamit, mert nagyon gyakorlatias, és nagyon jó: Jálics Ferenc: Szemlélődő lelkigyakorlat - Bevezetés a szemlélődő életmódba és a Jézus-imába című könyvét!!! A másik kedvencem: Thomas Keating: Nyitott tudat, nyitott szív c. könyve. Szóval, van miből válogatni. De a legfontosabb maga az ima, a "gyakrolás" - ezáltal lehet megtanulni. Az ima szövege pedig az imádság elmélyülésével magától rövidül, sőt, a nagyoknál már el is marad, ekkor a szemlélődés állapotába kerülnek. S végül, de nem utolsó sorban: ennek az imának a gyakorlásához elengedhetetlenül fontosnak tartják a tapasztalt lelki vezető, lelki mester kíséretét. Keress te is, és az ő tanácsai szerint járj el! KÉPMEDITÁCIÓ Kiindulópontja mindig olyan műalkotás, amelyen át behatol a fény a lelkünkbe, kapu, amely bevezeti a magát átadó szemlélődőt a szentségbe. „Minden művészet eredeti célja a szentség – hogy kapu legyen, hogy bevezessen a szentségbe. Amikor a művészetet szemléled, vagy érzékeled, magadat tapasztalod meg. Magadat látod tükröződni benne. A valódi művészetben a forma nélküli átragyog a formán.” (Eckhart Tolle) Bevezetni csak azt lehet, aki átadja magát a szemlélődésnek, a pillanat varázsának. A képben lecsendesített elmével és ellazult testtel el kell merülnünk. A befogadás éber figyelmet igénylő állapotában először rácsodálkozunk a műre, mint egy kisgyerek, aki életében először figyel fel a szépségre. A rácsodálkozó figyelem állapotában semmiféle szerepe nincs az intellektusnak, csak ülünk, nézünk és lélegzünk. Minél később kapcsolódik be az elme a mű úgynevezett értelmezésébe, az intuitív meglátások annál akadálytalanabbul bukkanhatnak elő. A csendes szemlélődésből azonban előbb-utóbb kiemelkedik a gondolkodás és az önreflexió tevékenysége: Mi van a képen? Hogyan hat rám mindez? – tesszük föl
50
hangosan a kérdéseket. Ahogy fokról-fokra leolvassuk a képi elemeket, elkezdjük észlelni a műben rejlő mondanivalót, tanítást is. Szimbólumai értelmét, mint egy titkosírás jeleit, kibontjuk. A képbe burkolt egyetemes érvényű tanítások személyre szabása, azaz a bennük foglalt igazság saját életünkre való vonatkoztatása a szemlélődést követő vezetett imaginációban történik meg. Az imaginációban belépünk a mű belső terébe, ahol körbejárhatunk, és megismerkedhetünk a szereplőkkel, engedve csábításuknak, hogy velük tartsunk titkos ösvényeiken. KONTEMPLÁCIÓ Isten közvetlen megismerése, kezdetleges észlelése már itt és most elkezdődhet. A kontempláció minden gondolkodástól, képzelettől mentes állapot. Olyan, mint az intenzív csodálkozás: tiszta észlelés.
8. témakör: KISCSOPORT, BOKOR, BOKOR-TÖRTÉNET, KISKÖZÖSSÉGI HÁLÓZAT Vincze Gabi: Demonstráció: Rendőrségi igazoltatás – a korszak légkörének szele…. Bevezetés Az igazi szőlőtő 1 2 Én vagyok az igazi szőlőtő, s Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt, 3 lemetsz rólam, azt pedig, amely terem, megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a 4 tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok hát bennem, s akkor én is bennetek maradok. Amint a 5 szőlővessző nem teremhet maga, csak ha a szőlőtőn marad, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem 6 semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, ha elszárad. Összeszedik, 7 tűzre vetik és elég. Ha bennem maradtok, és tanításom is bennetek marad, akkor bármit akartok, kérjetek, és megkapjátok. (Jn 15, 1-7) A Bokor indulása, bokortörténelem Többféleképpen dolgozhatjuk fel a Bokor immáron 66 évét, a korszakok, miközben élesen elválnak egymástól, ugyanakkor közös vezérfonálra fűzhetők fel. Szemlélhetjük úgy, hogy a Bokor két nagy elkülönülő korszakra bontható, az első generáció megszólítása és kiscsoportba vonzása az első korszak, („első hullám”) mely a 1945-1952 közötti évekre tehető, majd egy hosszabb szünet után az újraindulás kezdeteként az 1968-69-es éveket jelölhetjük meg, és azt állíthatjuk, hogy ez a korszak még nem zárult le, folyamatban van. Ugyanakkor ez a felosztás nagyon durva, és csak azok érdeklődését elégíti ki, akik nagyon távolról néznek rá a történelemre és a benne zajló eseményekre. Mi akkor járunk el helyesen, ha a két korszakon belül további finomításokat teszünk, és figyelmünket azokra a fontos eseményekre irányítjuk, amelyek a felosztáson belül további hangsúly- vagy életformaváltásokat eredményeztek, és olyan további szakaszhatárokat jelentenek, melyek számunkra fontosak lehetnek. A Bokor a háború utáni Magyarországon indult, a kezdetek a 2. vh. utáni történelmi időszakra esnek. Az ezzel foglalkozó történészek ezt az időszakot a „keresztény Magyarország” idejeként címkézik, ahol a vallásgyakorlás a társadalmi szocializáció szerves része. Ahol a nevelésben is nagy szerepet játszanak az egyházi iskolák, az iskolai hitoktatás, a karitatív szervezetek mögött betegápolással vagy szegénysorban élőkkel professzionális módon foglalkozó, profilírozott szerzetesrendeket találunk, és ahol a 10 parancsolaton alapuló norma- és értékrendszer általánosan elfogadott. Ahol az egyház, a zsidó-keresztény hagyomány az élet minden területét, azaz nem csak a vallási, hanem a köznapi cselekedeteket is érzékelhető módon szövi át. Első hullám Általános körkép Az egységes értékrend képviselői a papok és szerzetesek, az egyházakhoz köthető, árnyaltan strukturált és tematizált civil szervezetek, egyesületek, egyletek - s mindez az egyházi hierarchiák támogatását élvezve. A társadalom általános normák tekintetében homogénnek volt tekinthető. Nem tért el az általános felfogás a családról, a társadalmi normák betartásáról és betartatásáról, az eltérő normák szerint élőket a társadalom a
51
margóra szorítja. Irodalmi alkotások szólnak a korszak visszásságairól, a tragédiákról, melyeket az igazodási kényszer, vagy a betagozódásra való képtelenség megnyilvánulása, tagadása jelentett. A családmodell egykeresős, feladata a megfelelő szocializáltság kialakítása, a társadalmi normák, viselkedés átadása a gyereknevelésben. A nők kezében háztartás, a pénz- és egyéb javak beosztása, az egészségügy (gondoljunk a házi praktikákra a betegek ápolásában, vagy az idős szülők ápolására), élelmezés, társasági élet, kapcsolatok ápolása. A férfiak dolgoznak, és a kereteket teremtik meg ehhez: pénzkereset, állásba járás, ahogy akkor mondták, el kell tartani a családot. A társadalmi hierarchia szilárd, az egyes rétegek megbecsült, tisztelt egyedekből épülnek fel. A szilárd társadalmi keretek fenntartását, mint társadalmi alrendszer az egyház, az egyházi vezetők, papok apácák szerepe meghatározó. A magas hierarchia, a püspökök, érsekek meghatározók politikai, pénzügyi, gazdasági kérdésekben, egyházi és társadalmi tevékenységük anyagi alapját a birtokrendszer alapozza meg, ezért, mint munkáltatók, sok ezer embernek adnak munkát. A szerzeteseket az élet sok színterén megtaláljuk, a karitatív munkában, az oktatásban, betegápolásban, kórházi szolgálatban vesznek részt. Az egyházi tanítás meghatározza a családok mindennapjait és életvezetésüket, szabályokkal és szokásokkal irányítják azokat. Az egyéni vagy családi élet minden lényeges mozzanatánál ott találjuk a papságot, legyen az vasárnapi mise, keresztelő, temetés, esküvő, egyházi adó, vagy gyóntatás, hittanoktatás, alap-, közép-, vagy felsőoktatás, kórházi ápolás vagy beteglátogatás. Az idézőjel használata a „keresztény Magyarország” szókapcsolattal összefüggésben nemcsak tartalmi szempontból, és az egyszerűség kedvéért, hanem más szempontból is indokolt. A háború éppen elég élesen világított rá arra a különbségre, ami a „vallásos”= hitcselekedeteket végez, a „keresztény” = meg van keresztelve, egyházi adót fizet, és a jézusi tudatú = az ellenségszeretet alapján álló ember magatartása között a kortársak számára tapasztalható volt a háború viszonyai között, és megfigyelhető nekünk, később születetteknek is. Hűség 2
Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt, lemetsz rólam, azt pedig, amely terem, megtisztítja, hogy még többet teremjen.” „Ahogy engem üldöztek, titeket is üldözni fognak…” Nem nagyobb a tanítvány mesterénél, sem a szolga uránál” Legyen elég a tanítványnak, ha olyan, mint mestere, s a szolgának, ha olyan, mint ura. ...” (Mt 10, 24-25). Minden kor – és ebben a XX. szd. első fele sem tekinthető kivételnek, kitermeli a maga szentjeit és vértanúit, azokat, akik felismerik a „csak egy szükséges-t” azt a helyzetet, amikor cselekedniük kell, amikor ki kell mondani valamit, meg kell tenni valamit, vagy éppen ellen kell mondani valaminek. Ez a „keresztény Magyarország” is ilyen volt. Elég talán Mindszenty József prímásra gondolnunk, akit 1919-es Kun Béla féle kommün, aztán a nyilasok, majd a kommunisták internálták, börtönöztek be, majd a pápa fosztotta meg esztergomi érseki címétől. Nevéhez fűződik az a tiltakozó levél, amelyet az ország elpusztítása és a zsidóüldözés ellen fogalmaztak meg a dunántúli püspökök. A levelet személyesen Mindszenty adta át Szálasi miniszterelnök-helyettesének. Két hét múlva papjaival együtt letartóztatták, mert egyházmegyéjében megtiltotta a nyilas hatalomátvételt alkalmából megrendelt szentmisék megtartását. Sopronkőhidán raboskodott, majd a soproni Isteni Megváltó Leányai apácarend kolostorában házi őrizet alatt tartották. 1948. december 26-án letartóztatták és az Andrássy út 60-ban megkezdték kínzását és kihallgatását, majd elítélték. Nem volt azonban egyedül, meghurcolása nem volt kivételes. Belső, jézusi hangra figyeltek azok a papok is, mintegy százan, akik Hitler börtöneiben szenvedtek. A háború után a berendezkedő ateista, kommunista diktatúra 1950 nyarán szinte egyetlen éjszaka alatt 59 szerzetesrendet számolt fel, 10.000 szerzetes nővért és 1500 szerzetest tett egyik napról a másikra földönfutóvá, akiket internált, megalázott és börtönbe hurcolt. Rákosi Mátyás börtöneiben 1950-1956 között 11 koncepciós perben 2000 apáca, 600 pap ítéltetett el, 10, 9, 19 évekre és életfogytiglanra. Számosan közülük a börtönben haltak meg, nem érték meg a börtönbüntetés letöltését. Vö.: Magyar katolikusok szenvedései. Az egész időszakra a megfélemlítés volt a jellemző. A társadalmat megrázta a 4 éven át tartó háború, iszonyú volt a veszteség családonként hozzátartozókban és a pusztítás az otthonokban. Ennél is jobban megrázta, megroppantotta az, ami utána következett. A kommunista hatalom fel kívánta számolni mindazokat a társadalmi struktúrákat, melyek akadályozták a hatalom megszilárdítását és a hatalom 52
megtartását. Az összes olyan egzisztenciát, ami az ellenállás kiindulópontja vagy támogatója lehetett volna, megsemmisítették. Ennek érdekében hurcoltak el és internáltak mintegy 600.000 parasztot, a régi társadalmi rend megbecsült alakjait, akikre az emberek hallgattak. „A hatalom 1950-ben kuláknak bélyegezte a mindig saját kezével értéket teremtő, termelő gazdát. A németül, magyarul és szlovákul egyformán beszélő, nagygazda egy hajnalon arra ébredt, hogy verik a ház ablakát. Katonák zavarták fel álmából, s már köszönés helyett agyba-főbe verték,…” Stoffán György: In memoriam Kohlmann Lajos… és a sok százezer Kényszermunkatáborok és internálótáborok alakultak, az egyik ezek közül Recsk, és a háborús kárpótlás okán „„málenkij” és nem „málenkij” robot, vagy a Gulág fogalmát nagyon sokan megismerték a magyar papok és a laikusok közül is. A társadalmi struktúrák, a korábban képviselt, szocializált mentalitás lebontásához tartozott, hogy valamennyi emberrel, emberekkel foglalkozó szakmát kontraszelektáltakkal töltöttek fel módszeresen, gondosan. Pedagógus, jogász, orvos, bölcsész nem lehet vallásos, templomba járó ember, templomban nem esküdhet, minden szavára vigyáznia kell, mert figyelik, és elmozdítják. Mindezt besúgó- és ügynök hálózat kiépítésével erősítették meg, aki zsarolható volt, azt zsarolták, aki köpönyegforgató volt, az megtalálta a helyét az új pártkönyves rendszerben, a püspökök és papok egy része pedig a túlélésért cserébe részt vett a békepapi mozgalomban, ami a rendszer támogatását jelentette egyházi oldalról. Társadalmi megroppanás Végeredményeképpen előállt egy szociológiai tömeg, a munkás-paraszt hatalom jegyében egy szegmentált társadalmi szerkezet, tartóoszlopok nélkül, miközben voltak tartóoszlopok, szerkezet nélkül, börtönbe, Gulágra vagy peremre szorítva, az elszigetelés, a gyanakvás, a terror légkörében. Ezért tudott a hatalom hatalomban maradni, kiépített hálózata az élet minden területére polipkarjait ráfonta. Rákosi Mátyás börtöneiben találjuk Bulányi Györgyöt (letartóztatás: 1952. 08. 02) is akit életfogytiglani börtönre ítéltek – többekkel együtt –, és Vadas Éva nénit, akit pedig 10 évre. Mit is tett vagy mit nem tett Gyurka bácsi a börtönéveket megelőzően, amivel az új, elnyomó rendszer figyelmét magára vonta, és haragját felkeltette? A múltat végképp eltörölni A háború utáni kommunista hatalomátvételt követően sokak számára lett világos, hogy a vesztes háborút követően a győztes hatalmak (Szovjetunió érdekszférájába kerültünk, tehát a Szovjetunió) ki fogják kényszeríteni a kollaboráns kormány által a régi rend és struktúra leradírozását a föld színéről, hogy nyoma se maradjon. Leginkább és leghamarabb a Vatikán volt azzal tisztában, hogy a korábbi egyházi üzemmenet a régi módon nem lesz továbbfolytatható. Róma küldötte, Páter Kolakovics horvát szerzetes 1945-ben sorra járta a kommunista berendezkedés kényszere alá kerülő országokat, hogy olyan alkalmas embereket keressen, akikre az egyházi stratégiaváltásban számítani lehet. Az új stratégia lényege összefoglalható három szóban: „föld alatti egyház” építése. Világosan kirajzolódott, hogy a templom, mint lehetőség megszűnik a hitélet formáló és alakító központja lenni, és a kollaboránsoké lesz. Aki nem működik együtt, azt eltávolítják a közéletből, kivonják a forgalomból, s nemritkán az életből is. „Megverem a pásztort, szétszéled a nyáj” tapasztalata és magabiztossága, no meg a forradalmi hevület vezette a hatalomra került elvtársakat. A vallásukat gyakorló civilek munkahelyi- és magánéleti zaklatásnak voltak kitéve, a szemináriumokba alkalmas, együttműködő növendékek kerültek, a felszentelteket állandó megfigyeléssel, és áthelyezésekkel demoralizálták. A tehetséges kispapokat már a katonaság idején besúgóvá szervezték be. Kolakovics jól választott. Az egyetemi lelkész Gyurka bácsi akkori írásai már felvetették az egyház akkori gyakorlatával kapcsolatban azokat a kérdőjeleket, melyekre azóta is keressük a választ. Isten országa köztetek van, de milyen az Isten országa itt a földön, mit kell tennünk, hogy elnyerjük az örök életet? Álljon itt Gyurka bácsi egyik 1947 előtt keletkezett írásából: „Szeretet az Isten!” egy részlet: „Vegyétek magatokra az én igámat! Szeretet az Isten. A golgotai kereszt mögött ez a szeretet világít. Ebből a szeretetből jött közénk a Názáreti. S ezt hozva magával vállalta engedelmesen a küldetést egészen a kereszthalálig. Vállalta saját elhatározásából, szabadon. Szabad volt, és mégis engedelmessé lett értünk! Mert szeretett bennünket. Azt akarta, hogy megismerjük az Istent, hogy bemutassa őt a maga példátlan életén - nekünk. 53
Nekünk, akik ha szabadok vagyunk, igazságtalanságokra használjuk azt. Nekünk, akik elvesszük mások szabadságát: rabbá tesszük embertársainkat. Szabadon önzőnek lenni, s rabként dolgoztatni embertársainkat a magunk javára - ez az egész tudományunk. Szabadon élni és halni másokért - ez pedig Jézus tudománya. E rejtett, szegény önként másokért vállalt élet. Az önző szabadság s az embertipró szolgálat kétoldalú gyötrelmében vergődő világnak mutatta be Jézus ezt az életet - csak azért, hogy lássunk.” Kolakovics 1945 februárjában négy csoportot hozott létre fiatalokból (munkás, tanuló, felnőtt csoportja volt), s a találkozások helyszíne a templomból áthelyeződött a családi otthonokba. Amikor továbbutazott a Szovjetunióba, ahol aztán nyoma veszett, a csoportok vezetését Gyurka bácsinak adta át. Sokáig a föld alatti munka és a lehetőségek szerinti hagyományos nyilvános működés párhuzamosan folyt. 1948-ben a Sík Sándor által összehívott rendi gyűlésen 20 fiatal piarista mellett a Gyurka bácsi által magával vitt három világi is előadást tarthatott. Itt is, és az országban mindenütt óriási volt az igény azokra a friss gondolatokra, a világiak csoportba vonásával megújult gyakorlatra, melyek Debrecenből indultak, és járható utat, alternatívát, perspektívát jelentettek az egyre nehezedő helyzetben. Meghívták Gyurka bácsit lelkigyakorlat tartására mindazok a papok és szerzetesek, rendtársak, akik hallottak róla, vagy ismerték őt magát közvetve, vagy személyesen. Az ezekben az években megtartott lelkigyakorlatok helyszíneit áttekintve láthatjuk a megújulási igény országos jellegét: Szeged, Budapest, (a Missziós nővérek – Vadas Éva néni rendháza a Krisztina körúton), a lelkigyakorlatos sorban elsők között szerepel. A helyzetre jellemző, hogy az amúgy nem bentlakásos, hanem „bejárós” lelkigyakorlatra az egyik résztvevőt csak fogkefével együtt engedték el otthonról…. Sopron a következő állomás, Pécel, Pécs, Tettye, Kisvárda, Szolnok, Győr, Kiskunfélegyháza, Hódmezővásárhely, Debrecen, ismét Pest. Országos lelkigyakorlat, az egész országból jönnek. Utolsó a letartóztatás előtti lelkigyakorlat a Regnum székházában, a Damjanics utcában volt. 1950 nyarán Endrey püspök szervezésében háromszintű lelkigyakorlatot szerveztek, és a szervezés már előrehaladott állapotban van, amikor 1950 júniusában 20 perc felkészülés után a szerzeteseket internálták, és ezzel ez a fejezet lezárult. A debreceni csoport él és működik, sőt növekszik mindeközben. A házanként összegyűlő fiatal csoport magját ismeritek, vagy ismerhetitek névről, hallomásból, írásokból. Kiket? Merza Jóska bácsit, a Bajnok fiatalok (gyerekek) nagymamáját Andit, Kállay Emilt, Kovács Teri nénit, Szabó Márta nénit, aki többeteknek is gyerekorvosa volt, vagy a debreceni Balogh fiatalok mindkét oldali nagyszüleit, azaz Balogh Laci szüleit és Berényi Rita szüleit). A piarista tartományfőnök Sík Sándor és az akkor prímás, Mindszenthy József támogatásáról biztosította Gyurka bácsit, mondván: „Kedves Atya (Bulányi György), az ősegyház történetét nem azért tanultuk, hogy régiségtani ismereteinket gyarapítsuk.” 1948. december 25. A háború véget ért, a megmaradtak kiirtása folytatódik Ezt a korszakot és a benne játszódó történéseket érdemes más oldalról is megvilágítani. Egy hiteles szemtanú elmondása szerint a szenvedések felmérhetetlenek és alig elviselhetők voltak. Havasy Gyula plébános abban az időben, egy felvidéki faluban teljesített szolgálatot, s a kitelepítéskor a szabad elvonulás lehetőségét visszautasítva, Prágáig kísérte megalázott és mindenétől megfosztott híveit, majd Mindszenty hercegprímást levélben értesítette a történtekről, kérve közbenjárását. Stoffán György: In memoriam Kohlmann Lajos… és a sok százezer „A felvidéki magyar falvakból Csehországba való deportálás több hullámban valósult meg. … A deportálások végrehajtása szerfölött embertelen körülmények között zajlott, aminek következtében az öregek és a gyerekek közül többen, már útközben, a hideg marhavagonokban meghaltak. Őket a vasúti pálya mellett kellett méltatlan módon eltemetni. … Sok lenne felsorolni, ki mindenki tiltakozott még és milyen válaszokat kaptak cseh és szlovák részről. Közben önkéntes magyar papok keresték fel Csehországban az elhurcoltakat. Elsők között voltak és a legkitartóbban küzdöttek értük Havasy Gyula és Burián László káplánok.” mek.oszk.hu/01800/01870/01870.pdf 144. old. Havasy Gyuszi bácsi visszaemlékezése a háború utáni évekről: „20 fokos hidegben deportálnak 60 000 magyart. Embervásár! 1947 januárjában 20 fokos hidegben egy csallóközi faluból marhavagonokban deportált 35 magyar családdal e sorok írója - mint káplánjuk - távozott Csehország szudéta határszélére. Embervásár fogadta, ahogy a cseh gazdák veszekedtek a felnőttgyerekes családokért, a több kérges magyar kézért. Másnap Prágából a káplán részletes levelet küldhetett Mindszentynek a melegszívű, régi magyar követ futárpostájával Gyöngyösi külügyminiszteren keresztül. E levéltájékoztatás a prímás kezéhez érkezett. (H. Gy.) In: Magyar Katolikusok szenvedései 54
Kalandpark és bátorságpróba, avagy szauna a szekrényben, hordólovaglás a zajló Dunán Gyuszi bácsi nagyon szűkszavúan mesélt nekünk – mintegy mellékesen, ha nagyon unszoltuk, szokott kis mosolyával építkezés közben – ezekről az időkről. Rettenetes volt… mondta. Albérleti szobájában a szekrénybe ülve térdére tett írógép segítségével, és paplannal betakarózva, elemlámpa mellett sokszorosított imákat, gondolatokat, vigasztalásokat. Az írógép kopogás zaja, ha kihallatszik, azonnali letartóztatást vont volna maga után, amivel nemcsak magát, de a főbérlőket is bajba sodorta volna. A szeretet leleményes, és nem kíméli magát, hihetetlen vagányságra veszi rá a hűségeseket, a kitartókat, az állhatatosokat. Alakja rendszeresen feltűnt minden marhavagon mellett, ahova magyarokat zsúfoltak, vitte és osztotta a géppel sokszorosított anyagokat a vagonokhoz, hogy lelki táplálékot adhasson azoknak a hosszú, nehéz és kétségekkel teli útra, akikért felelős volt, és akiknek a pásztora, lelkipásztora volt. Mást nem tehetett. Mást nem tehetett? Hírt kellett adnia arról, mi történik. Segítségre számított a püspöktől szenvedői számára. Tél volt és hideg, a Duna jégtáblákat sodort. Közlekedésről álmodni sem lehetett. Gyuszi bácsi úgy gondolta, a fa nem süllyed el, és egy hordót sikerült szereznie. A zajló, jeges Dunán át – híd nem lévén – egy hordóra ülve kelt át a magyarországi partra, hogy püspökének hírt vigyen hiteles forrásból, iránymutatást kérjen és engedélyt arra, hogy elkísérhesse híveit a száműzetésbe. 1947-ben az egyik transzporttal ő is elment velük. Nemsokára visszainternálták Magyarországra. Féltek egy szelíd káplántól, vagy féltették a hordókat? Inkább lehet, hogy leleményessége, a szeretet szelíd furfangja sok volt nekik. Mindszenty értesítése a prágai nagyköveten és a külügyminiszteren keresztül azokban az időkben arra a következtetésre juttatta az illetékeseket, hogy ettől a veszedelmes embertől sürgősen meg kell szabadulniuk. Az első hullám tehát több szakaszra bontható formai és tartalmi szempontból: a háború utáni dermedtséget követő felfelé ívelő szakasz, amit az evangélium mondanivalójára nyitott kiscsoportok, a nyilvános egyházi működésből fokozatosan a föld alá szorított működési mód jellemez, majd a nyomásfokozódás és bebörtönzések nyomán az egyház megosztottsága, a börtönbe zártak és a túlélők viselkedési stratégiájának összebékíthetetlen széttartó jellege. Átfedések Robi azt kérte, hogy mondjak valami személyeset is azokról az időkről. 1950-ben Budapesten születtem, két héttel a szerzetesrendek feloszlatása után, június 30-án, római katolikus családban, apámnak ötödik, anyámnak első gyermekeként. Féltestvéreim édesanyja meghalt, őket nagyváradi nagynénik nevelték, édesapám 11 évi özvegység után házasodott meg újra, és vette el feleségül édesanyámat. A családom mindkét ágon nagyváradi, szilágysági, zilahi. Édesanyám és nagyszüleim, két nagynéném az orosz csapatok elől menekültek el Nagyváradról. Budapesten élő nagybátyámhoz költöztek, akit a román hadseregbe való besorozás elől már évekkel korábban átcsempésztek a határon. A Nagyváradról elszármazott családok Budapesten élő tagjai a háború hosszú évei után kapcsolatot tartottak egymással, és amíg és ahogy lehetett, - amíg nyitva volt a határ - , hozták-vitték a híreket, az üzeneteket, a kis csomagokat az ottmaradtaktól, az ottmaradtaknak. Édesapám is így találkozott ismét édesanyámmal, üzenetet hozott Váradról – és bár korábban is ismerték egymást, - 1947-nem házassággal folytatódó kapcsolatuk ekkor kezdődött. Apám testvéreimet csak a határon átszökve láthatta, s miután a határzár életbe lépett, erre egyre kevesebb volt a lehetőség. Hivatalosan megindították az eljárást, hogy testvéreimet áthozzák, azonban ehhez a hivatalos szervek nem járultak hozzá. 6 éves voltam, mikor megismertem őket, 1956-ban nyitották meg először látogatók számára a magyar-román határt. Ekkor édesapám már 5 éve nem élt, egy éves voltam, mikor ő meghalt. 1956-ban nagyszüleim és anyám két lánytestvére hozzánk költözött, és halálukig együtt laktak velünk. A keresztény családokban, különösen a fenti körülményekkel terhelteknél – ahol a politikai viszonyok a családi életben, a mindennapokban éles kés gyanánt napi szinten jelen voltak - a megfélemlítés nyomása alatt, az emberek utcáról való elhurcolásának híreire és hatására általános volt, amit a gyereknek mondtak: Soha, sehol, senkinek nem beszélhetsz arról, amit itthon hallottál, amiről itthon beszélgetünk. Táglássy Ferenc filmrendező nem véletlenül forgatott életrajzi ihletésű filmet éppen ezzel a címmel erről az időszakról. Mi nemcsak az ebédről beszélgettünk. A román helyzetről, a magyar helyzetről, a magyarok helyzetéről, a vallásgyakorlás nehezítéséről. A légkör fojtó volt, és hozzánk sokan jártak azok közül a papok és apácák közül gyerekkoromban, akik börtönben voltak korábban, vagy később, és a szétzavart szerzetesek közé tartoztak. Békéscsabán, nagybátyáméknál ugyanezt tapasztaltam. Máig sem tudom, hogy ez hogyan alakult 55
így, a gyerek ilyen típusú kérdéseire a felnőttek nem válaszoltak, a tanulás felé igazították a kíváncsit, vagy kitérő választ adtak. A heti egy, pénteki otthoni szentmisét - ezen jelen lehettem, a beszélgetéseken nem – ágyhoz kötött nagynéném gyóntatója, Kovács Jenő jezsuita tartotta, aki amúgy beteg- és hullaszállítóként dolgozott a Széher úti ún. „papi” kórházban. Apácák és más papok betegként és ápolóként is dolgoztak ott. Jenő bácsi annak idején a Manrézának volt a vezetője, a jezsuita kispapok nevelésével foglalkozott korábban. Néha helyettese a házi misézés és szentség-kiszolgáltatásban Kelényi Tibor jezsuita, a Széher úti kórház gyógyszerbeszerzéssel foglalkozó embere, aki Jenő bácsi mellett ha szükséges volt, pakolta a betegeket és a halottakat, és egyike volt a titokban felszentelt jezsuitáknak. Libória nővér, Lauretta nővér és más, gyerekfejjel nem beazonosítható „titkos” apácák is rendszeresen családunk vendégei voltak. Mócsi Imre bizonyos iratait börtönléte alatt szintén nálunk őrizték Kerny Gizi és Joli néniék. Édesanyámék rendszeresen kaptak információt a gyűjtőfogházba zárt papok hogylétéről és beosztásáról; volt, amit elcsíptem a beszédből: pl. „vasalnak” (1963-64). Jogos volt tehát az intés, hogy soha, sehol, senkinek nem beszélünk semmiről, ami az otthon falai között elhangzik, vagy történik. Hittanra 10 éves koromtól Tarpai Rózsi néni tanított, egy azok közül a szétzavart apácák közül, aki ebből tartotta fenn magát. A hittan nálunk, az otthonunkban történt, mert a templomi hitoktatáson, és az iskolai hitoktatáson való részvétel is lehetetlen volt. Tarpai Rózsi nénit Fekete Ica néni, szüleim nagyváradi barátnője révén ismertük meg. Fekete Ica néni volt az, aki összekötő volt a Duna-deltába hurcolt erdélyi papok (pl. Pater Godó) és magyarországiak között, életét kockáztatva hozta-vitte a híreket, és támogatta azokat, akik arra rászorultak. Összegyűjtötte a katolikus fiatalokat a 60-as években közös családias házi karácsonyozásra, szilveszteri bulira, ismerkedésre. Elsősorban a nagyváradi és erdélyi családok, menekültek gyerekeit, akikhez régi ismeretségi szálak fűzték. A karácsonyozás egyik évben Csepelen volt, ahol magunk után a nyomokat a hóban gondosan eltakarítottuk, ne legyen gyanús, hogy hány láb taposta azt sötétedés után, az esti órában. Meglegyintett titeket is most a találkozó elején a rendőrségi igazoltatásnál az a szellő, ami hol erősebben, hol gyengébben átjárta azokat az évtizedeket, gondolatainkat, valamennyi cselekedetünket. Illyés Gyula Egy mondat c. verse pontosan fogalmaz. Ezek azok az évek, amikor javarészt börtönben vannak a legkiválóbbak, zajlik az első, majd a második regnumi per. Amikor senki sem lehetett biztos abban, hogy nem figyelik-e meg. Inkább abban lehetett biztos, hogy megfigyelik. Tarpai Rózsi néni, és az a család, az a világ, az az egyházi közeg, amiben felnőttem, arra tanított, hogy apostolkodni kell. Ezért mondhatta általános iskolás másodikos koromban Szlovák Jutka osztálytársam édesapja egy szülői értekezlet után édesanyámnak, hogy: „fogja vissza lányát a hittérítéstől, mert ő, mint egy budapesti színház igazgatója nem engedheti meg magának, hogy a lánya ilyen témákkal foglalkozzon.” A megmaradt 8 katolikus gimnázium egyikébe kerültem középiskolába, szintén a nagyváradi ismeretségek, kapcsolatok révén. Nagyváradon volt plébános Hoszták József, akinek két apáca testvére, Kornélia és Bernáta a Patrona Hungariae gimnáziumban tanított. Üzenetet vittünk a rendházba és szóba került, hogy ha felvesznek, ide járhatok. Így itt érettségiztem. Az orvosira nem vettek fel, de abban az évben nem vettek fel senkit tőlünk, nyilván akkor ilyen értelmű párthatározat volt érvényben. A katolikus iskola nem volt semmire sem garancia, az egyéni hitért meg kell küzdeni. Ez abból a szempontból érdekes, hogy a katolikus gimi után, (dacára) komoly hitbeli válságba kerültem. Próbáltam volna a kétségeimet megosztani, kérdéseimre választ kapni, de látható volt, hogy ez egyházi vonalról nem lesz lehetséges. Addigra már nem lehetett találni értelmes papot széles Budapesten, - ezek börtönben, internálva, felfüggesztve, vagy vidéki eldugott plébániákon voltak találhatók, állandó áthelyezésnek kitéve. Érettségi utáni egy évvel sok gondolkodás és tépelődés után arra a meggyőződésre jutottam, hogy van Isten, de az Egyházra nem lehet számítani. Sőt, Isten csak a laikusokra számíthat. Ijesztő volt a felismerés, másokra, okosakra ráhagyatkozó gyerekből felelős felnőtté kellett lassacskán válni, nincs kihez szaladni, nincs kitől tanácsot kérni. (Olyan tanács, amivel semmire sem lehetett menni, volt bőven.) A kiegyezés az állam és az egyház között megtette a hatását. Éppen ezért minden addigi ismeretet górcső alá kellett venni: hiteles, nem hiteles, maradhat, mehet. Gyerekkoromban és fiatalkoromban hegedültem, és egy zenekarban is játszottam. 1963-66 között. Aztán, miután orvosnak készültem, sokat tanultam, hogy felvegyenek, abbahagytam, de a többiek, akik között akkorra már ezt a pályát választó tagok voltak zömmel, feltörtek, és a Zeneakadémia kistermében adtak hangversenyt. (Mozart: Requiem) A hangversenyre azonban a jegyeket maguknak kellett volna értékesíteniük, ezért bevonták a korábbi zenekari tagokat – így engem is – a jegyeladásba. Sok plébániát végiglátogattam Fekete Ica néni ismeretségi köréből, és segítségül hívtam baráti társaságom tagjait, akik részben vásároltak, részben további jegyeladási lehetőségeket kutattak fel a számomra. Karesz, aki ennek a társaságnak tagja volt, szólt, hogy nagybátyjánál, Csikos Feri bácsinál, – aki káplán a csepeli kistemplomban, – szoktak fiatalok találkozni, beszélgetni, és ha kedden este oda kimegyünk, akkor lehet, hogy ők is vesznek jegyet a hangversenyre. Hideg, fagyos, téli HÉV utazás után fizikailag dermedten kedden este egy önképzőkört találtam a mondott helyen, 8 fiatallal. Olyan témákról beszélgettek, ami engem is foglalkoztatott, s mindezt úgy tették, hogy 56
maguk készültek fel minden egyes alkalomra. Feri bácsi csak moderátorként vett részt. Vettek hangversenyjegyet is, de nemcsak ezért fogadtam el meghívásukat örömmel további találkozóikra, hanem azért, mert olyan világban kerültem, ami nagyon vonzónak tűnt. Rendszeresen, hetente egyszer volt találkozó, és pl. az akkor forradalminak számító holland katekizmussal is foglalkoztak. A társaság mozgatója szellemi téren és kirándulásokat illetően is egy ötödéves mérnökhallgató, Vincze Endre volt. Egy hét múlva, 1969 decemberében tehát elmentem a következő kedden is a találkozóra, ahova Csikos Feri bácsi egy vendéggel érkezett. A vendég nagyon kellemetlenül a két órás találkozót végigülte és végighallgatta, mialatt egyetlen szó ajakát el nem hagyá’… Az utolsó negyedórácskában Feri bácsi a vendéghez fordult, mondana tán valamit az egybegyűlteknek. Az illető hosszú perceknek tűnő néma rákészülés után végtelen lassúsággal egy kérdést tett fel: – Mi volt Jézus legjellemzőbb tulajdonsága? Ezt írjuk fel egy papírra. Általában a szeretetet olvasta fel a papírról az ezzel megbízott társunk, de megfagyott a levegő, amikor a Jézus legjellemzőbb tulajdonságát firtató kérdésre, az állt a papíroson, hogy: „fizikai erőszakot nem alkalmazott”. Az illető learatta a cetlijével elért dermedt csodálkozást, mint jutalmat, majd az idő hiányára hivatkozott, mondván elküldi két tanítványát, akik kifejtik részletesen a megütközést keltő mondat tartalmát, és érveit. Ők voltak Demeczky Jenő, és Turiák Ildikó. (Első debütálásuk, mélyvízbe dobásukként emlegették később ezt az alkalmat.) El is mondták következő hét keddjén a mondandójukat, és nagyon meggyőzőek voltak, – szerintük – úgy láttam, nagyon meg vannak magukkal elégedve. Jenő különösen tudományosan dolgozta fel a kérdést. Idézettel és idézettel és idézettel támasztották alá az érveket, néha görög szavak hagyták el ajkukat. Korábban én elég jó alapképzést kaptam, de ez nagy sokk volt. Így aztán a találkozó végére én meg abban voltam biztos, hogy ilyen tücskökkel és bogarakkal, akik teljesen elvadult, be nem látható nézeteket vallanak, soha, de soha nem akarok kapcsolatba kerülni, se velük, se a múlt heti hallgatag vendéggel, aki nem volt más, mint Bulányi György. De nem addig volt az! Ez az időszak nem kedvezett az ilyesmi nagy elhatározások beteljesülésének. Későbbi férjem, – akivel 1970 elején már együtt jártunk ide-oda, – évfolyamtársa, Márczi Imre ugyanis elhívott minket Halásztelekre, Dombi Feri bácsihoz. Imre székesfehérvári fiú lévén ismerte a fehérvári egyházmegyés Feri bácsit, néha látogatta, és észlelte, hogy Feri bácsi akkoriban progresszív nézeteket kezdett vallani. A sekrestyében aztán, ahova leültünk beszélgetni, néhány alkalom után, egy szép vasárnapon ki mást találtunk, mint a lassúbeszédűt, Gyurka bácsit, aki ott dolgozott, mint kisegítő. Ugyancsak ott fényesítette a padot – főleg, ha fészkelődött valami nehéz kérdést kapván – Öcsi (nektek: Öcsi bácsi). A halásztelki vasárnap délelőtt vendégei voltak Ferencziék, Aczélék, akikkel barátságunk 1970 tavasza óta tart. A bevezető szentírási szöveg analízisét egy pannonhalmi lelkigyakorlatra velük készítettük. Később, már nyáron Gyurka bácsi meghívott minket Csatárkára, ami egy utca volt a II. kerületben. Az utcáról egy kis kertbe jutottunk, a kertben kis faház. Merza Jóska a gyerekeivel, Trásy Évi a kis Katával, Hampel házaspár, Kovács Teri, Ildi, Lilla, Vadas Éva néni, Szabó Márta néni szintén a kis ház gyakori vendégei voltak. A házikóban élénk eszmecserének, gyertyagyújtásnak és halk imának lehettünk részesei, szem- és fültanúi. A szentírás-analízis, a KIO írása és tanulása, megbeszélés volt ennek az időszaknak a fő témája. Furcsának találtam őket, a beszédmódjuk mesterkélt, és idegen, görög szavaktól hemzsegő. Csak így beszéltek a többiek: dzóészférikus közösség, eme aion, meg ama aion…. metanoia… immanens, transzcendens… csak pillogtam, de már nem mindig akartam sikítva menekülni. Szöveganalízisről csak annyit: a világból legszívesebben kifutottam volna, ez nem az én temperamentumomhoz illeszkedő tevékenység. Ami miatt nem futottam ki, az az volt, hogy éreztem az árukapcsolást: itt elhangzott az, amit kerestem, amit gyerekként tudtam, és felnőtt módon is tudni akartam. Ha analízis nélkül itt nem lehet szóhoz jutni… mit tehetünk? Nagyon nyakatekert módon jutottunk el ugyan egy-egy felismeréshez, de ezek a felismerések közül sok rímelt gyerekkorom igaznak tartott és átélt korábbi ismereteihez, ugyanakkor voltak olyanok is, melyek nagyon meghaladták azokat. Az elsőre jó példa az, hogy a „tanítvánnyá és tanítóvá válni, tanítványokat gyűjteni Jézusnak” – az apostolkodás kissé avitt fogalmával tartalmilag fedésben volt. A másodikra pedig említhető a „hirdesd az igét, akár alkalmas, akár alkalmatlan” hirdesd akár a háztetőkről is - gondolat és elemzés, no meg a belőle levonható következtetés a „soha, sehol, senkinek” szinte vérré vált gyakorlatával lássuk be, nem könnyen volt összeegyeztethető. Gyurka bácsi szívós kitartással, cáfolhatatlan érveléssel, kérdésekkel csinált a legokosabbakból is komplett hülyét, hát még belőlem, mert hosszú évtizedek alatt kiérlelt és szilárdan felépített gondolatmenete résmentes volt. Szívesen mondanám, hogy a légkör körülötte és vele jó volt és testvéri, de nem mondanék igazat. A piarista tanár pedagógiája rányomta bélyegét társaságunkra. Versenyeztetett bennünket, a jobb teljesítmény érdekében mindent bevetett, a fizikai erőszakot leszámítva, mert ugye ez Jézusnak is jellemző, sőt legjellemzőbb vonása volt, hogy ilyet nem alkalmazott. Mindenesetre az a felismerés, hogy „Nem te választottál engem, hanem én téged... „ visszavitt, és ott-tartott. A második hullám
57
Társadalomi helyzet Az 1964-es Szentszék és magyar Kormány között megkötött egyezménnyel összhangban 1971. május 21én a kormány és a katolikus hierarchia között megállapodás rögzítette, hogy a pápai kinevezések csak az ÁÉH elnökének beleegyezésével lesznek hatályosak. A hierarchia tagjainak megfelelőségét az állami célok: az egyházi élet csíráinak felszámolására ez a belegyezés szavatolta. A Vatikán, a Római Katolikus Egyház „Ostpolitik” stratégiájának útjából ezzel a megállapodással, valamint Mindszenty bíboros 1972-es lemondatásával elhárult az akadály. Az „Ostpolitik” lényege az volt, hogy minden egyházmegyének legyenek kinevezett püspöke. A kinevezett állami jóváhagyással bíró püspököknek kellett a papság ifjúsággal foglalkozó részét mintegy 120 embert, akik között voltak regnumiak is, megrendszabályozni. Az állami szempont a következő volt, melyet az AEH képviselői a szeminaristáknak egyértelműen adtak tudtul: „Tisztelendő urak! Az öregasszonyokkal azt csinálnak, amit akarnak, de a fiatalsághoz nem engedünk hozzányúlni!” (Bohn István közlése 1971-ből.) A légkört a bizalmatlanság jellemezte. Az 1956-os megtorlás és terror után a hatvanas években világosak lettek a keretek, hogy mit lehet csinálni, mit szabad csinálni, és mit nem szabad. A bizalmatlanságot felülről gerjesztették, és apparátussal erősítették. Nem lehet ellenállási gócot képezni semmiképpen sem. Ebben az időben már látszott, hogy a gazdaság fenntarthatatlan, és új gazdasági mechanizmusról kezdtek beszélni. 56 tanulsága volt, hogy lazábbra kell fogni a gyeplőt. Engedélyezték a maszek munkát, a gebin és a hobbykertek világa ez. Lehetett egy lakásod és egy nyaralód. Autód is, ha másodállást vállaltál. Az állami propaganda, látásmód és értelmezés a tv megjelenésével a szobád sarkába telepedett meg. A legvidámabb barakk címkét a laza gyeplő okán Magyarország érdemelte ki a szovjet tömbben. Az emberek száját mindenképpen be kellett fogni, és 72-re világos lett, hogy az új gazdasági mechanizmus le kell keverni, mert olyan megszorításokkal járna, melyet az emberek nem hagynának szó nélkül. Ekkor kezdődött az az adósságspirál, ami már 1977-ben is államcsőddel fenyegetett (nincs új a nap alatt). Ekkor kérte Kádár János a Vatikán közbenjárását. A közbenjárás feltételéül Róma Lénárd Ödön piarista paptanár (19 év szabadságvesztés) szabadon-bocsátását szabta. A legnagyobb probléma az volt, hogy mindeközben mindeni magányos volt valahogy. Az szabadosság és az ideiglenesség a párkapcsolatban, az önzés tudatos középpontba helyezése elmagányosító tényező lett. Fekete Gyula: Éljünk magunknak kötete, mely a hatvanas években keletkezett riportokból íródott, a társadalmi torzulások pontos diagnózisát adja. Ez ellen a kisközösség, ahol a bizalom légköre szinte kézzel fogható, ellene tett. Megfigyelés – rendszerellenesség A kiépített ügynökhálózat jól működött. Ember embernek farkasa - a III/III meg a miénk volt. Erről már sokat lehet olvasni, Esterházy Pétertől kezdve Kőszeg Ferencig sokan sokféle árnyalatban átélték, megírták. Saját tapasztalatok A kisközösségbe a beépülés nehéznek bizonyult. 1965-70 között férjemet megfigyelték, mint olyan egyetemistát, aki napi rendszerességgel ment a hat órás misére a Mátyás templomba. Ott megszólította egy magát „Istenkereső”-nek beállító alak, akiről hamar kiderült, hogy nem azonos az érdeklődési fókusza, mint a miénk, de akkor már késő volt. BL. párttitkárként működött valahol, és ránktapadt oly módon, hogy minden gondolatunkat ismerni kívánta, benne kívánt lenni az életünkben, csepeli és halásztelki találkozóinkra lerázhatatlanul elkísért. Mikor tisztult a kép valódi szándékait illetően, figyelmeztettük Dombi Feri bácsit, aki így nyugtatott minket: „Drága arany ifjúság, ne izguljanak itt nekem, adok én ennek a fickónak olyan házi feladatot, hogy ha megírja, megtér, ha nem írja meg, minek jönne máskor?” Amikor a 70-es évek elején a közösségszervezést baráti ismeretségi kapcsolataink révén országosra terjesztettük ki, nem volt nehéz észrevenni azt a megkülönböztetett figyelmet, ami ezt a tevékenységet kísérte az állam részéről. Este is, ha kimozdultunk észlelni lehetett, napközben is fotók készültek, volt, hogy látványosan, volt hogy kevésbé. A jézusi ember közösséget hoz létre, és mi ennek alapján mi Bandival sokfelé mentünk ismerősökhöz, barátokhoz, mondani az új felfedezéseinket, beszéltünk arról, amivel tele volt a szívünk. Később vittük a gyerekeket is. Jártunk rendszeresen Kecskeméten, Szegeden, Tápén, Kecelen, Jánoshalmán, Kéleshalmon, Cserépfalun, Rakamazon, Hosszúpályiban és Hetényegyházán, mindenütt, ahova hívtak minket, vagy minket, mentünk csak magunk, és mentünk együtt Sillye Jenőékkel, Dugóékkal. Beszéltünk a felfedezéseinkről, arról az Isten országáról, amit megtapasztaltunk. Volt közösségünk Óbudán, korábban a IX. kerületben, ott ismertük meg Molnár Gyuszit, Bircsák Mártikát. Nekünk ez a gyerekek mellett is nagyon sok erőt, lendületet adott, a nyüzsgés az életünk volt. De besokalltak az elvtársak. 1977 januárjában férjem útlevelét bevonták. Kiszállt a rendőrség, és elvitte a piros útlevelet, amiben „ablak” volt. - „Kiutazásuk közérdeket sért.” Fellebbeztünk. „Kiutazásuk továbbra is sérti a közérdeket” - „Úgy tanulnak, ha figyelnek” mondta Bandi, mikor legközelebb érdeklődést észleltünk és az nem tűnt spontánnak. 58
A brünni konferenciára készülve elővettem az egyetlen dokumentumot, amit a rendőrség kiállított. Az alap iktatószám 1972-es. Az útlevélbevonás 80 embert érintett a Bokorból, ezek közül voltak olyanok, akik Lékainál jártak azt megelőzően a Bokor képviseletében, azt kérve tőle, hogy ne engedje kitoloncoltatni Gyurka bácsit az országból. 1976-ot írunk. A Bokorünnepet is méltó kísérettel tartottuk meg, és nyilvánvaló volt: állandó a III/III-asok figyelme a Bokor és annak tagjai iránt. Hogy is volt, mint is volt? „Az említett tiszt megmutatott egy beszervezési javaslatot, amely nem volt még aláírva. Benne a terv és kompromittáló fényképek a célba vett egyházi személyről. Azt válaszolta: mindenhol bent vagyunk, még a gyóntatószékben is ott vannak a lehallgatóeszközök. - Ez általános volt? Nem. De fontosabb templomokban igen. Előfordult, hogy a plébános segített berakni a poloskát, nehogy a takarítónő megtalálja véletlenül.” (http://epa.oszk.hu/00800/00804/00368/55620.html ) 1989-ben a rendszerváltáskor Márczi Imrééktől 3 poloskát takarítottak el, a lakás pontos alaprajzával érkeztek, és kiválóan kiismerték a lakásban magukat. Mi évekig találkoztunk ott a Fiatalok I. közösséggel, és ha nem akartuk közzétenni az időpontot és a helyszínt, ahol pl. a Bokorünnep lesz, akkor papírra leírva és körbeadva tudattuk, amit tudnunk kellett. Amikor mindenki betartotta a játékszabályokat, akkor csak utánunk kísérő, követő üzemmódban volt rendőrségi megjelenésre módjuk. Csatárkán is volt ellenőrzés. Ugyanúgy, mint ahogy most a Bokorportára, bejöttek a rendőrök azzal az ürüggyel, hogy a környéken utóbbi időben sok betörés történt, és ellenőrzik, hogy kik vannak ott. Elkérték a személyazonossági igazolványt, kiírták az adatokat. Gyurka bácsi lazán kezelte a dolgot. Nem foglalkozunk azzal, ki besúgó, ki nem, mert csak elvonja a lényeges dologról a figyelmet. Úgy nem lehet egy közösségi találkozón egymás szemébe nézni, hogy hátha te vagy a tégla. Vagy megtér az illető, vagy elmegy, vagy… mindegy. Nem a mi dolgunk szembesíteni esetleg tévesen - valakit, valakiket. Valóban volt módom egy vallomást meghallgatni, valakitől, bokortagtól, akit beszerveztek később, nehezen, otthagyta a szervezetet. Egyik sem könnyű. Benne lenni sem, és szakítani sem. Isten országa rajtatok fordul… És mi mit csináltunk ez alatt, ami ilyen érdeklődést váltott ki? Arra a kérdésre kerestük a választ: Mit kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet? A „hármas eszmény”-el ismerkedtünk. A hármas eszmény a lét-, magatartás- és sorsazonosság. A létazonosság Istennel akkor lehetséges, ha magatartásunkban követjük Jézust. Ebben az esetben azonban elkerülhetetlen, hogy osztozzunk abban a sorsban, ami az övé volt, egészen a kereszthalálig, vagy a vértanúságig. A szentírási szöveganalízis felismeréseként a magatartás-azonosság kapott hangsúlyt az útkeresésben. Mert a másik kettő következmény. Isten országa rajtunk fordul. Ha magatartásunkban követjük Jézust, akkor ez mindkét irányban, a létazonosság irányában is: „Atyám is ismerni fogja őt!”, és a sorsazonosság irányában is „ahogy engem üldöztek, titeket is üldözni fognak” automatikus hatású lesz. A KIO éppen ezért a magatartásra helyezte a hangsúlyt, morális szempontból vizsgálta a Jézus ajkára adott mondatokat. A célja az volt, hogy következtetések adódjanak belőle számunkra. Hogy választ kapjunk arra a valamennyiünket foglalkoztató kérdésre: - Mit kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet? A válasz bővült, konkretizálódott, a mindennapokba, a gyakorlati életbe felismeréseink - főleg persze Gyurka bácsié - átültetésre kerültek. A magatartás-azonosság további négy fontos fogalomra és cselekvésre volt bontható. Továbbadás, azaz az o evangélium továbbadása, o éspedig nem parttalanul, hanem o közösségbe szeretés úgy, ahogy Jézus a 12 tanítványt) Adás o pénz, idő, energia, ismeret Szolgálat (kicsiség) Erőszakmentesség Ezeken az alapokon születtek meg az akkori 70-es évekbeli táplálkozó és leadó közösségek, szentírás analízissel, KIO elemzéssel. KIO-ból 40 oldal volt alkalmanként a megtanulandó adag, a feladat a 10. példány átütő papíron volt olvasható, - többen majd belepusztultunk; a Karaj (=Karácsonyi ajándék) kötetek szaporodtak, péceli nagycsütörtöki virrasztás, tanúságtétel, meghívások ideje ez. Továbbadás, utánamenés
59
„Ezentúl emberhalász leszel” Mi volt Jézus életében a legfontosabb? Mi volt jézus legjellemzőbb vonása? (Már az azon kívül, természetesen, hogy fizikai erőszakot nem alkalmazott. ) Mi volt a hivatása, miért jött közénk? Hogy életünk legyen, és bőségben legyen. Hogy meghirdesse Isten Országa örömhírét. Hogy mindazt elmondja, amit az Atyától hallott. Mi volt a módszere? Hogyan tette ezt? Összeszedte a maga tizenkét tanítványát, (vö.: modern csoportdinamikai tanulmányok) és együtt volt velük különböző helyzetekben. Példabeszédekben tanította őket. Példájával tanította őket. Hiteles volt. Elvi kérdés, axioma Egy hír akkor hír, ha van Küldője, van információtartalma, van hírvivője, és van fogadója, értelmezője (vö.: Informatikai alapismeretek). Az Örömhírrel is ez a helyzet. Az evangélium ilyen. Éppen ezért volt egy alapvető kritérium, aminek Gyurka bácsi szerint mindenkinek meg kell tudni felelni, aki Jézust követni akarja: és ez nem más, mint az az alaptétel, hogy kisközösséget mindenki létre tud hozni, ergo mindenkinek meg kell találni a maga tizenkettőjét, akinek továbbadja, akiknek elmondhatja Jézus Örömhírét. Itt nem volt pardon. Később ez a betonszerű tétel lágyult valamicskét az idők folyamán. Tartalmi kérdés A második kritérium tartalmi volt, éspedig, hogy ennek tanuló kisközösségnek kell lennie, nem összejáró baráti társaságnak, hanem Jézus ügyére koncentráló, az ő akaratát kereső, azt tanuló, megbeszélő, megvitató közösségnek, csoportnak. Csak olyan tematika fogadható el a csoporttalálkozón, ami ezzel összhangban van. Gyurka bácsi szerint nem a templomi padot kisközösségi „fotőj”-re cserélő emberek alkotják a kisközösséget, hanem azok, akik Jézus ügyének valóban elkötelezettek. Formai kérdés Formai szempontból a kisközösség jellemzője a rendszeres találkozó, kétheti, vagy háromheti, ahol nincs késés, pontosan kezdünk, van házi feladat, amit mindenkinek el kell végezni, elnöki rendszer van, az elnökséget mindig másik személy tölti be, függetlenül attól, hogy ki a vezető, a találkozó meghatározott szerkezetben, témacsoportokban, fix napirend szerint halad. Az elnök feladatai odahaza elmélkedést készít, és a találkozó indítása gyanánt ezt elmondja, o az elmélkedés valamely témának a magyarázata, kifejtése, többoldalú megvilágítása, o ha nincs ötlete, miről elmélkedjen, akkor segít, ha kikeresi az aznapi evangéliumot, és ahhoz fűz gondolatokat, o ha valami probléma foglalkoztatja, azt az evangélium fényénél megpróbálja az elmélkedésben megvizsgálni, o az elnöknek nem kell okosnak lennie, csak őszintének, belülről fakadó gondolatúnak, igaznak, o az elmélkedés ne legyen több, mint 5-8 perc, pár perc csönd után körimát kezdeményez, ima után a találkozóra szánt időt beosztja (a találkozók ideje nem volt kevesebb 6 óránál), megkérdezi, ki mit hozott, kinek milyen témája van, ezt felírja, időt hagy személyes beszámolóra, hozott témákra, de a házi feladat, a tananyag az első javaslatot kér, vagy javaslatot ad következő találkozóig házi feladatra, figyel a találkozó fegyelemére: o elsősorban - a megszólalási fegyelemre, o körben, sorban menjenek a hozzászólások, o aki sokat beszél, azt visszafogja: „írd fel, később elmondod, ha rád kerül a sor”, o aki keveset beszél, azt megszólaltatja, figyel a vacsora, kaja megszervezésére, időkeretére, ne menjen át csevejbe. Nehéz volt beleszokni ebbe a rendszerbe. a házi feladat nem mindenkit egyformán érdekel, trécselésre nem elég az idő, sőt nincs is, imánál a hangos megszólalás nehéz, szokni kell, belebeszélők nehezen fékezik a nyelvüket (pl. én), 60
a rendtartás nagyon fontos, de vannak, akik meg akarják bontani. o probléma a gyengekezű elnök, akinél elszalad az idő haszontalanul, az autokrata elnök, aki rend esetén még „rendebbet” akar tartani, görcsös, mindent igazít, mindenkit oktat. Azt látom, hogy ez a kiérlelt rendszer hosszú távon alkalmas kohéziót teremteni. Hiba volt, hiány volt abban az időben, hogy mi csak a tanulásra voltunk szorítva. Az egyéni barátkozásra nem jutott se idő, se elvi támogatás. „Nózitörlés”-nek minősült, és kerülendő volt egymás meglátogatása a találkozókon kívül. „Nózitörlés” típusú találkozásokról a lelki-vezetés során kiderült, hogy ezt az időt az „utánamenésre” kellett volna fordítani (Vö. időelszámolás). Azokban az időkben Gyurka bácsinál csak a cél és a teljesítmény számított, ő volt a hatékonyság két lábon járó mintaképe. Csak a célnak mindenben megfelelő tevékenységeket támogatta a cél eléréséhez szükséges mértékben és a célnak megfelelő ideig. Biztosan ezért volt képes létrehozni azt a hatalmas életművet, amit ma felmérni és áttekinteni sem tudunk. De én szerettem volna emberibb körülményeket, más témákat is, párkapcsolat, gyereknevelés – na hát ezek nem fértek bele a portfólióba. Utánamenés A közösségbe hívást megelőző tevékenység. Evangéliumi alapja a jó pásztor példabeszéd. Az érdeklődő barát, ismerős, munkatárs motivációinak feltárása, megismerése a legfontosabb jellemzője. A motivációs készlet mindenkinél más és más, tudnunk kell, hogy társasági életre vágyik-e az illető, nem fogja-e az adott közösséget bomlasztani, szétcincálni, be tud-e illeszkedni, ha megismeri a többieket, és akar-e közösségbe tartozni, vagy neki nagyon jó, hogy mi ketten barátok(nők) vagyunk? Ki akar-e sajátítani? Élősködő típus-e? Közösségben a párkeresés-e a fő célja, flörtölni akar, kellemes közegben pletyizni, vagy hajlandó dolgozni is. A barátkozások, a kiszemeltekkel külön-külön folytatott, témára irányuló beszélgetések után az illetők összeismertetése következett, és ha minden jól ment, akkor létrejött a közösség. Az annak idején így létrehozott, egybehívott, egybeszeretett közösségek ma már 4 évtizedes barátságokat is jelentenek. Ezekben a folyamatokban és közösségekben váltunk tanítvánnyá, értünk meg, és érlelődünk ma is. De minden tanítvány egyúttal tanító is, másoké, mert az evangélium továbbadása semmi mással nem helyettesíthető. „Hosszabb távon azonban az élet legszebb tanúságtétele is kevés, ha nem kíséri és igazolja az, amit Péter apostol így fejez ki: „Adjatok számot reménységetekről.” … „Az Egyháznak az evangéliumot el kell vinnie minden emberhez. Az evangélium hirdetése nem fakultatív feladat, az Egyház nem választhat: óhajtja-e végezni v. sem. Az Úr Jézus bízta rá a küldetést, aki azt akarja, hogy az emberek higgyenek és üdvözüljenek. Az evangélium továbbadása az emberek üdvössége miatt szükséges, egyedülálló, mással nem helyettesíthető munka.” (Evangelii Nuntiandi, 1975. dec. 8.: VI. Pál pápa) A hetvenes évek elején jelent meg a Lelkipásztori marketing c. írás, ami meghatározó volt számunkra. Érdemes elolvasni! A közösségi szintek Felvevő, vagy táplálkozó közösségi szint, az alapközösség Az ember először egy olyan közösséghez tartozik, ahova őt meghívták, és van egy elfogadott vezetője. (Kivéve, ha a szülei pl. bokorbeliek, akkor a felvevő közösség néha a család maga, ahol az ember felnő.) Ez a táplálkozó vagy felvevő közösség. A közösségvezető meghatározó, mert tőle tanulhatunk tanulni o hogy közös nyelvet beszéljünk, o ugyanazt értsük az egyes előkerülő fogalmak alatt, erre a KIO, vagy pl. a Merre menjek alkalmas olvasmányok, megközelítést, hogyan kell feldolgozni egy adott témát, csoportvezetést, közösségvezetést (időbeosztást, fegyelmet, napirend-tartást), problémakezelést, a problémák elsimítását, a problémák megoldását.
61
Leadó, vagy vezetett közösségi szint A leadó, vagy vezetett közösség a saját magunk által összehívott, egybeszeretett társaság, csoport, aminek mi vagyunk a vezetője. Tudjuk, hogy mit keresnek a többiek, és azt is tudjuk, hol találjuk meg a válaszokat közösen. Egész addig mi vagyunk a vezetők, míg a csoportot nem szolgálja nálunk jobban valaki más, olyan, aki kinevelődött a csoportban, vagy máshonnan érkező. Az a vezető ugyanis, aki a legjobban szolgálja a többieket. És addig vezető, amíg ez az állapot tart…. Kívánalom, hogy a tagok minél előbb önálló munkavégzéssel kapcsolódjanak be a közösség előrevitelébe, hf. feldolgozás, témák ajánlása stb. téren. Az evangélium továbbadásának igénye is mielőbb – vagy később, kinél hogyan érnek a dolgok - merüljön fel a közösségi tagok részéről. Ez utóbbi kérdést állandóan napirenden kell tartani, hogy a vezetettek alkalmassá váljanak először gondolatban, aztán egyébként is arra, hogy összeszedjék a maguk tizenkettőjét,, népét, csoportját. Óriási személyiségformáló erő az, ha valaki felelősséget vállal másokért. Ez semmivel sem pótolható, és következményeként alapközösségben is ugrásszerű fejlődést von maga után. „Bésítés” Aki még nem hozott létre közösséget, az volt az A-s, aki már igen, és a bésítésen átesett, az a B-s. A bésítés feltételei, főbb kritériumai az alábbiak voltak (de már nem emlékszem az összesre): közösséget hozott létre, (később: vagy más által létrehozottat vezet) KIO ismerete bokorbeli lelki-vezetője van bokorbeli lelkigyakorlaton részvétel – A-s lelkigyakorlaton háromszor részt vett. A fenti kritériumoknak megfelelő személy meghívást kapott B-s lelkigyakorlatra. Ezt követően egy családias mise keretében a saját ágában „bésült”. Ág Az ág személyi kapcsolódás, genetika alapján szerveződött. Az ágakba csak Bések tartoztak. Egy ágba tartozó Bések száma 12 volt, és 1974-ben, az ágasodás idején 10 ág volt. Az Ág feladatai ágtalálkozó szervezése és lebonyolítása o (mise, elmélkedés, körima, vacsora) Ágkarácsony megszervezése és megtartása o (mise, elmélkedés, körima, ajándékosztás, vacsora) ág- lelkigyakorlat megszervezése, ezen (csak béseknek) o előadások vállalása o elmélkedés vállalása o háziasszonyság vállalás Lelkigyakorlat szervezése az „Á”-soknak o azaz az ág „B”-ései közösségeibe járó személyeknek o előadás tartása, vagy előadó meghívása o elmélkedés vállalása o háziasszonyság vállalása KV tag delegálás a KV-ba Ág-majális (renitens ágaknál ) meg akik közel laktak egymáshoz, pl. Érdiek. KV A Bokor-szintű feladatokat a KV végezte. A KV az ágak delegáltjaiból állt. Bokor szintű feladatok voltak: KD (Közös dolgaink) megírása, sokszorosítása, kiosztása – csak béseknek, nagycsütörtöki virrasztás (hely, elmélkedő, ének, egész éjjelre megszervezése) Bokorünnep szervezése (tematika, kiscsoportok, összefoglalás, egyéb, pl. színdarab) KARAJ (=karácsonyi ajándékba szánt írások inspirálás, gépelés, bekötés ) Agenda Lélekváró –ba szánt írások inspirálás, gépelés, bekötés Gyerektáborok megszervezése Adásaink borítékjainak kezelése és eljuttatása o Éhezők o Lakásépítők o rászorulók 62
Nem tartjuk egymás zsebében a lelkiismeretünket I. A 70-es években Gyurka bácsival kapcsolatos egyházi történések, levelezés a püspöki karral, a tárgyalása, a piarista generálissal folytatott levelezés, a válaszlevelek fogalmazása, belejavítás az Általa írt szövegekben, vagy csak olvasása nagyon felnőtté tett minket. Soha nem akart a közösség nélkül lényeges döntéseket meghozni. Igaz, hogy a megkérdezés után, a vélemények megismerését követően szuverén módon döntött, és cselekedett. Számos ilyen helyzet volt, amikor nagy tudása és látásmódja miatt nem fogadta el azt, amit mondtunk, és ez utóbb helyesnek bizonyult. Ebből is sokat tanultam, tanultunk. A naivitás lassan – lassan és ilyen események kapcsán párolgott el végleg. Nem tartjuk egymás zsebében a lelkiismeretünket II. Az 1975-76-os években a száraz és céltudatos módszertől besokalltunk, és köszöntük, végeztünk. Gyurka bácsi prése sok tekintetben durva, kemény és értelmetlen volt, de ő sem tudott kibújni – és főleg nem is akart – a bőréből, mi sem akartunk, és mi sem tudtunk. De már megint nem addig volt az. Éreztük a zuhanást minden téren. Meg a megkönnyebbülést is. Összefutottunk Gyurka bácsival egyszer az utcán, jöttem ki a Bánkiból, a Népszínház utca és a Körút sarkán, és én meggondolatlanul (mint amikor ezt a nektek szóló előadást elvállaltam, ami, mint feladat, már messze túlnőtt engem) megörültem neki. Meghívtam, jönne el egyszer egy estére beszélgetni. Eljött, és leordította a fejünket. Őt nem azért tartják az emberek, hogy ne követeljen… stb. Aki nem szeret és nem tud dönteni, és előtte gondolkodni, az nem biztos, hogy itt jó helyen van. Közösségépítés Abban az időben, amikor a második hullám, a második generáció indult, a közösségbe hívás, barátkozás elsődleges terepe a templom volt. Misére jártunk, és ott a lakókörnyezetben megkerestük a papot, aki általában nyitottan fogadta az érdeklődést, és a meghívást az otthonunkba. A beszélgetések tartalma az volt, hogy csinálni kéne valamit, összeszedni a fiatalokat, tatalommal tölteni meg a találkozókat, értelmes dolgokról beszélgetni. Minden segítséget szívesen fogadtak - általában. Az ember mise után köszönt az ismerős arcoknak, ez abban az időben nagyon érdekes reakciókat váltott ki – gondoljatok a társadalmi bizalmatlanságról szóló hosszú fejtegetésre, mely nem öncélúnak volt szánva – nem fogadták egyszerkétszer, hátranéztek, maguk mögé, kinek szólhat a köszönés…, de aztán lassan ezt, és az ilyen típusú akadályokat átugrottuk. Gyesen lévén, azokkal az anyukákkal, akik szintén gyerekekkel voltak játszótéren, alkalmat lehetett találni a találkozásra, beszélgetésre. Egyesével, majd kettesével csoportot képeztünk a játszótéren, szerettem kivinni mindenkit az Óbudai szigetre, és ott tölteni a „levegőztetés”-re szánt időt délelőtt, délután. Aztán vasárnap a mise után, a megismert házaspárokat meghívtuk „egy kávéra”, közel laktunk a templomhoz, és így jó beszélgetések alakultak ki. Volt, hogy este is összejöttünk fektetés után, akiknek volt gyerekvigyázója, azok könnyebben mozdultak. 8 órától 10-ig, 11-ig beszélgettünk, akkor már gyerekek nélkül. Egy év előkészítés, „utánamenés” után 1977 elejére, esti órára tettük az első valódi közösségi találkozót. Azon a délután megjelent nálunk a rendőrség, akkor vonták be az útlevelünket. Nem mertünk ezek után elmenni a találkozóra, nehogy rájuk hozzuk, friss közösségre a III/III-at. Még telefonálni sem mertünk nekik, nyilván lehallgatják. Ekkora cikit ember ritkán él át. Rongyosra beszéltük a szánkat, mi szorgalmazzuk, szervezzük, és mi nem megyünk el…. A következő alkalomra rendbehoztuk a gondolatainkat. „Úgy tanulnak, ha figyelnek!” Csak úgy lehetsz szabad, ha nem függsz tőlük… Lelkiélet, lelki-vezetés Utánamenés, közösségbe szeretés, tudat-átalakítás, és mindezeket megelőzően a metanoia a lelkiélet alapjaihoz tartozott, - gyónás helyett lelki-vezetés zajlott. Nagyon radikális elvek mentén alakult egyéni életünk, a napi lelkiismeretvizsgálatnak része volt az idő-, a pénz-, és a szeretet elszámolás, számokban volt kifejezve az adás, az időráfordításban tetten érhető volt az ember életének valódi irányultsága. Az időelszámolással legalább két óra olyan időt lehetett és kellett ezzel a módszerrel találni, ami kihasználható tanulásra, az evangélium továbbadására. Naponta írtuk egy noteszbe, naponta számoltuk és számoltunk el Isten előtt, magunk előtt, és a havi egyszeri alkalommal a lelki vezető előtt is. Egyensúlynak kellett lenni a „felvétel” és a „leadás” között. Felvétel vagy töltekezés = Ima+tanulás +szentíráselemzés (vagy egyéb közösségi házi feladat) + olvasás (de nem regény!) Leadás, vagy továbbadás = közösségbe szervezés, ennek előkészítése, utánamenés, ilyen típusú beszélgetés, nyüzsgés Volt, akinek az egyik, és volt, akinek a másik terület ment jobban. A visszahúzódónak az első, a nyüzsgőnek a második. A lelki vezetés a kiegyensúlyozásra való törekvést erősítette az emberben. A lelki-vezetés beszélgetős volt. Jól látszott, hogy mi van. És az is hogy minek kéne lennie. Nem más szerint, saját magunk szerint. 63
Nem tartjuk egymás zsebében a lelkiismeretünket III. Gyurka bácsival itt is ütköztünk. Fennakadt egy tételünkön az időelszámolásban. Házastársi beszélgetés: napi 2,5 óra. Gyakorló, neves, bokorbeli házaspárok napi max. 25 percet fordítanak erre. Nekünk volt, és van már 41 éve egy „kávézás” álnevű programpontunk, ami délután a munka végeztével kezdődik, és a beszélgetés álneve. Ez valóban nem több, mint fél óra, na jó, esetleg egy óra is volt, ilyenkor beszélgetünk kettesben. Gyerekeknek ilyenkor nem volt szabad bejönni a szobába, amíg kicsik voltak, ilyenkor beszéltük meg, mi volt aznap, mi lesz aznap még. Kellett ez az idő az akklimatizálódáshoz a munkából érkezőnek, és nekem is, hogy elmeséljem, mi történt a gyerekekkel. De beszélgettünk gyerekfektetés után is sokszor, és éppen közösségi ügyeket. Gyurka bácsi kitartóan le akart ebből faragni hasznosabb célokra, de akkor már jobban tudtuk kezelni őt (mint 20 évesen), ő is lassan engedékenyebb lett, meg aztán idővel már nem írtunk időelszámolást . Örülök, hogy ebben nem engedtünk. Sajnos, volt, aki elfogadta abban is a véleményét, amiben nem kellett volna. A másik kényes kérdés a gyereknevelés volt, amit előhozni a szentségtöréssel egyenértékű volt. A gyerek felnő a szülei mellett, különösebb cirkusz nélkül - mondta Gyurka bácsi. Fogalma sem volt arról, hogy automatikusan sokan felnőnek, akik megszülettek, de bizony ez kevés. A „cirkusz” csak az időt veszi el a hasznostól, és mint tudjuk, csak egy a szükséges …Minőségi nevelés… ugyan már! Zenélés, hegedülés – őrület, felesleges. Tanulás: csak az evangélium. A gyereknek a „helyére” kell kerülnie. A sutba? Kérdeztem. Ebben sem tágítottunk, ez végül is később már nem volt annyira ellenére. Sokan mentek el azért, mert nem kaptak támogatást ezekben a kérdésekben itt, máshol igen. Sajnos. Jézus gyerekekkel nem foglalkozott. Ez volt az alapállás. A gyerektáborokat is többen szorgalmaztuk, ezt eltűrte, de nem támogatta. Bokorünnepre gyereket nem lehetett vinni, mígnem egyszer megtörtük a szokást, éppen nagy rendőri erők vonultak fel, és Gyurka bácsi nagyon örült, hogy sok gyerek veszi körül. Nem baj, nem baj mondta, mikor rákérdeztem, jó hogy itt vannak… Jut eszembe, a közösségi találkozó is gyerekmentes volt. Adás Adtam-e eleget, többet adtam-e, mint tegnap? „A keresztény embernek sok a fizetése” elvet a gyakorlatba is átültettük. Nektek ez már talán természetes, nekünk nem az volt. Ez átrendezte a viszonyokat, könnyedebbé tette a pénzhez, az anyagiakhoz, az emberekhez való viszonyulást. Nagy tabukat dönt egy ilyen felismerés. „A kérőnek adj, és aki kölcsönt akar, vissza ne utasítsd” Emlékszem, hogy amikor valakinek azt mondták, nem kell megadnia a kölcsönkért összeget, hanem keressen egy rászorulót, és adja annak, az illető sírva fakadt. Ő még ilyet sose hallott, elképzelni sem tudja, hogy lehet ilyen könnyen kezelni az anyagiakat. Boldog volt, és megtalálta az ő rászorulóját. Mi is sokszor voltunk kedvezményezettjei, célszemélyei a Bokor részéről, Gyurka bácsi részéről az adás gyakorlatának. Az építkezésünk során nagyon sokaktól kaptunk kölcsönt, munkát, segítséget. A kölcsönt sokan úgy adták, hogy nem várták vissza, és amikor megadtuk, azonnal találtak új helyet a forintoknak. Alapvetően mégsem önsegélyező volt a rendszer, hanem az éhezőkre, a harmadik világra koncentrált. Hihetetlen technikák voltak, a szeretet leleményessége a határokat már a diktatúra alatt légiesítette. Az összegyűjtött pénzt a keleti blokkból nem könnyű eljuttatni Indiába. Jó módszer volt az intenciók rendszere. Nyugati országban egy hívő befizetett egy összeget, hogy a pap misét mondjon az ő szándékára, vagy elhunyt szeretteiért. Miután a jó Istennek mindegy, hogy ki mondja el a misét, ezért a hívő által befizetett valuta ellenértékéért, amit itthon forintban összegyűjtöttünk, misét mondattunk az illető hívő adott szándékára. A nyugati pap pedig elküldte Indiába a valutát. Ismeretség kellett hozzá. Más módszer, hogy itthon a pénzt valutára váltottuk, és kiküldtük valakivel. Vagy lekapcsolták, vagy nem, volt ilyen is, olyan is. Király Náci tud erről sokkal többet mondani. Aztán volt egy további módszer is, éspedig a népművészeti. Az összegyűjtött pénzen népművészeti termékeket vásároltunk. Ezt finn ismerősöknek (Ana Maia) küldtük el. Finn ismerősre legközelebb Taizéban lehetett bokorbelinek szert tenni. Ők ott kinn tombolát rendeztek, a pénzt megsokszorozták, és azt küldték ki Indiába. Erről Bisztrai Gyuriék tudnak sokat mesélni. Taizéi szerzemény Prakash is (bővebben erről Bisztrai Gyuriék - Áts Bandiéktól lehet érdeklődni). A finneken keresztül egy időben volt, mint lehetőség az „örökbefogadás” is, amikor egy indiai gyerek eltartását egy magyar család látta el. 1984-ben 40.-Ft/fő/nap egy indiai kisgyerek élelmének az összege. A gyerekről az örökbefogadó család egy képet kapott, ami a falra került. Szolgálatmegtagadás Nehezen boldogultunk az erőszakmentesség eszményével és gyakorlatával. Az áttörést Merza Jóska hozta meg, aki a 1979-ben megtagadta a katonai szolgálatot. Követték 33-an, és valamennyi férfi visszaküldte a katonakönyvét. Ennek nagy irodalma van, itt ezért erről csak ennyi álljon. Az egyik legnagyobb hatású cselekedet volt a Bokor részéről.
64
Lelkigyakorlatok Lelkigyakorlatra évente jár az ember. A lelkigyakorlatokat civilek tartják, és ellentétben azokkal a lelkigyakorlatokkal, ahol csendben kell lenni és gondolkodni kell, a mi lelkigyakorlataink elmélkedésből, előadásból, és megbeszélésből állnak a közös és egyéni imádkozás mellett. Csak az utolsó napon kell szilenciumot tartani, a záróima elkészítése csak így lehetséges. A záróimát is, valamint a nap közbeni szentségimádást is a közösség előtt megformált módon végezzük el. A lelkigyakorlatok sem voltak mentesek az állambiztonsági figyelemtől, számos zaklatás érte azokat a papokat, akik megengedték, hogy a plébánia lehetőségeit és kényelmét igénybe vegyük. A lelkigyakorlatnak van elnöke, aki mindent kézben tart, főszervező. Ő kéri fel az előadókat, beosztja az elmélkedőket, gondoskodik arról, személyesen, vagy megbízottja útján, hogy az énekfüzetek rendelkezésre álljanak, legyen virág, gyertya, gyufa, mikor arra van szükség, és hogy a megfelelő háziasszony fel legyen kérve. Felkéri az időfelelőst szolgálatra, végül, de nem utolsósorban a miséző papot, no meg biztosítja a helyet, lebeszéli a házigazda plébánossal, valamint egyezteti az időpontot. Előfordult, hogy az egyeztetés után a már igent mondott plébánost felkeresték hivatalos helyről, hogy nem engedheti be a lelkigyakorlatozókat. Bohn Istvn káplánt felkérette a püspöke, mondván: plébánosi kinevezésben részesül. Egy feltétel van: nem szabad beengedni a közösséget a templomába. Pisti visszautasította az ajánlatot. A lelkigyakorlatok 3, majd később 4 naposak voltak. A közösségvezetők lelkigyakorlatán (bésítés) azok vehettek részt, akik elolvasták a KIO-t, és összeszedték a maguk 12-jét, magyarul saját közösségüket. A b-s lelkigyakorlatokat a tagok „maguknak” tartják, azaz a előadásokat a tagok készítik el, és elmélkedőt is maguk közül választanak. (Vagy meghívnak előadót stb. ) Volt másfajta lelkigyakorlat is, az A-s, azoknak, akik csak közösségbe járók voltak, de maguk még csoportot nem vezettek. Ezen kívül volt a C-s lelkigyakorlat, ami a nagyon hagyományosoknak lett megrendezve. A C lelkigyakorlaton nagy csendességben voltak a résztvevők, elmélkedés és előadás után nem volt megbeszélés, és nem volt esti trécselés sem. A szó veszélyes fegyver A közösség mellett a szó, a szamizdat irodalom is szálka volt az egyházi és állami vezetők szemében. Jusson eszünkbe, hogy 1945 –től a Bokor illegális, üldözött, eleinte az állam, majd később az egyház által is perifériára szorított megújulási, alternatív mozgalomként működött, és gépelő mindig volt, írások keletkeztek. A kezdetekben 200-300 főt, a 80-as évek elején 3000 főt számláló Bokor megteremtette a maga szamizdat irodalmát. Az első korszak 1948-52-re tehető, a tematika adott, egyházpolitikai, és morálissal foglalkozó írások készültek Gyurka bácsi tollából. Az akkori lelkigyakorlatokra szánt anyagokkal a fél országot beterítették. 1952 után is keletkeztek ismertetések, akkor is, mikor a Bokor vezetői börtönben ültek. 1952-71 között elsősorban a francia munkáspapi mozgalommal, családi élettel, gyerekneveléssel foglalkozó írások készültek. Gyurka bácsi 1960-ban szabadult. Szent elhatározását, hogy olyan tiltott cselekedetet, miszerint írógépbe papírt tesz, soha nem fog elkövetni, hamarosan feladta. A 60-as években sokszorosított átütő-papiros példányokon elkészült a KIO mind a hat kötete, mintegy 1000 oldalon. Megjelent ebben a formában 19681970 között. A harmadik korszak a karácsonyi ajándék korszaka, amikor írásainkat egybefűzve adtuk egymásnak és növekvő közösségeinknek ajándékba. „Ajándék testvéreknek testvérektől”. Emlékszem arra a találkozóra, 1971-ben, vagy 1972-ben, Debreczeni Zsuzsa is talán emlékszik, ott volt, amikor Gyurka bácsi felszólított minket, hogy az íróasztalfióknak írt gondolatainkat adjuk oda, hogy abból Karácsonyi Ajándék készülhessen. Sose szerettem írni. Szédítő a perspektíva egy ilyen közösségben! 1971-ben 1, 1972-ben két füzet lett 1973-ban 4, 1974-ben 6 füzet jelent meg. Fordításokat is legépeltünk, a Concilium folyóirat „Magyar Concilium” néven 8 kötetben került kiadásra 19751984 között.Összesen 171 kötet jelent meg 1975 és 1984 között. Minden kötet 50-100 oldalas. Ehhez számíthatjuk a helyi karajokat, melyeket a helyi közösségek adtak ki, um. Sopron, Pécs, Debrecen, Szeged. Az össze oldalszám 15.000 körül mozog. (Csapody Tamás: Bokor szamizdat) 1986-ban Bisztrai Gyuri és Demeczky Jenő technikai innovációja következtében a Karaj előállítása és bekötése már-már nagyüzemi jelleget öltött. Király Náci érdi házában leselejtezett présgép és vágógép is működött, és ennek következtében nagy veszteségként éltük meg, hogy az előállított termékeket, melyek már szétosztásra indultak egy Trabanttal, út közben a rendőrség lekapcsolta, és a példányokat elkobozta. Ezen korszak utáni irodalmat, az Elpídia és az Irotron, valamint a Püski kiadó által kiadott műveket már ismertnek tételezem fel részetekről. A világban és a társadalomban a rákos gócoknak csak a neve változik, a természete, a mindent és minden lelket uralni, majd pusztítani akaró lényegi vonása nem. Más és más formát ölt, másképp álcázza magát. Nincs másképpen ez a mai társadalomban sem. Az örömhírre sokan várnak, sokan keresik, ezért volt megtiszteltetés számomra, hogy azok előtt beszélhettem, akik az evangélium továbbadását ugyanolyan 65
fontosnak tartják, mint azok, akik előttünk jártak, és nehéz körülmények között, akár börtönben, akár szabadlábon megteremtetettek egy nem hibátlan, nem tökéletes közösséget, sok munkával, sok innovációval, elmélyült gondolkodással, ahol lehetőségünk van megtapasztalni az Isten Országát itt a földön. Mert Isten országa rajtunk fordul… Kovács László: Ilyen késői órán vegyük játékosra, a nem éppen könnyed téma feldolgozását. TOTÓZZUNK! Ha nem is igazi TOTO lesz, inkább teszt, de nyerni is lehet! Megvallom, előnyben lesznek azok, akik hozzám jártak Katechumenátusra, és akik részt vettek az Új Csoport - Vezetők lelkigyakorlatán (UCSV). De szerintem az itt jelenlévők mind kitűnően ismerik a Bokorról a legalapvetőbb tudnivalókat. A „szelvények” (lapok) kitöltési módja: ha az első válasz helyes: 1., ha a második: 2., ha mindkettő: X., ha egyik sem: Y. A gyors (10 perc) kitöltés után a kiértékelés következik közösen. 1. Ezek után a TOTO: 1. A kiscsoport megjelenése az emberi történelemben minek az eredménye? - a biológiai fejlődésé - a kulturális fejlődésé 2. A kiscsoport létrejöttében kié volt a főszerep? - a férfié - a nőé 3. A kisközösséget a kiscsoporttól mi különbözteti meg? - a gének - az ideák 4. Korunkban a kiscsoport jelentőségének felfedezését elsősorban mi idézte elő? - a tömegtársadalom embertelen struktúrájának elviselhetetlensége - a jézusi kisközösség (12-es modell) újra felismerése 5. Mi a Bokor kisközösségi szerveződésének történelmi jelentősége? - az állami diktatúrában felismerte a túlélés megfelelő formáját - az egyházi hierarchiában megkérdőjelezte az 1500 éves „szent uralom” jézusi voltát 6. Mi a Bokor kisközösségeinek jellemzője? - közös cél, közös értékrend, közös érdek és a közösen megélt „mi-tudat” - a jézusi: cél, törvény, funkciók, szerepkörök, szank/tifiká/ció, köztulajdon 7. Mi a keresztény közösségi mozgalmak sorsa általában? - radikális elköteleződés, akadályok felismerése, védekezés, baráti körré alakulás, elvárások beszüntetése, ellenzők kizárása, önigazolás, átigazolás (pl. pártokhoz) - intézményesülés vagy anyaszervezetbe beolvadás 8. Milyen meggondolásból jöttek létre a Bokor kisközösségei? - vatikáni indíttatásra, a szovjet elnyomás idejére - az alapítók szándéka szerint a katolikus egyház megújítására, 9. Mit eredményeztek a kisközösségek számára az pártállami bebörtönzések? - a kisközösségek szétverését - a kisközösségi mozgalom megerősödését 10. Mit eredményezett a Bokor kisközösségeinek üldözése a kollaboráns magyar egyház részéről? - a Bokor célkitűzésének kiszélesedését - a Bokor peremre (gettóba) szorulását 11. Mi történt a rendszerváltás után a Bokor kisközösségeivel? - a szabad légkörben virágzásnak indultak - kicsúszott a talaj a kisközösségek alól 12. Mi történt a Bokor kisközösségeivel az elmúlt 20 év alatt? - a kisközösség tagjai közül sokan kiváltak és a gazdasági, társadalmi, politikai és egyházi érvényesülést választották - a kisközösség bennmaradó tagjai közül sokan a gyakorlatban átértékelték a Bokor eredeti célkitűzéseit és eszményeit 13. Mi várható a jövőben a Bokor kisközösségeivel kapcsolatban? - elhalás, eljelentéktelenedés, beolvadás egyházi vagy világi szervezetekbe, vagy kapitalista paradigmaváltás stb. - az új generáció az eredeti célokhoz és eszményekhez visszatérve, új korszakot nyit a Bokor számára 66
A plussz-kérdések: 1. Mi volt az eredeti elképzelés a Bokor egyházmegújító tervében a struktúrát illetően? - az egyházi makro-struktúra átalakítása, a bázisról induló kisközösségi mikro-struktúrákból, az 1:12es modell alapján - az egyházi hierarchiából („szent uralom”) demokratikus rendszert (népuralom) létrehozni 2. Mi a tapasztalat a kisközösségi modellel (tanítványból tanító) kapcsolatban? - a tanítványból tanítóvá (közösségvezetővé) válás a gyakorlatban a 3. szintnél leállt - az „Egyházrend” c. dolgozat koncepciója csődöt mondott 3. Tartható-e tovább az eredeti kisközösségi rendszer? - nem, mert a gyakorlat felülírta az elméletet - igen, csak a kisközösségek minőségén kell változtatni 4. Egyetlen megoldás-e a kommuna (életközösség)? - igen, mert az Isten Országa (szeretet közössége) csak így válhat kifelé és láthatóvá („hegyre épült város”) - nem, mert a világban szétszórtan élő jézusi közösségek is betölthetik a „só, kovász és fény” szerepüket, ha megőrzik eredeti célkitűzésüket és eszményeiket. 2. Megjegyzések: ad 1. Kiscsoport a történelemben A történelmet nem Ádámnál és Évánál kell kezdenünk, hanem jóval előbb, a ma már elfogadott fejlődéselmélet szerint az állatvilágnál. Az ember biológiailag nem más, mint egy állatfaj, és az emberi csoportszerkezet kialakulása az állatokig megy vissza. A biológiai fejlődés eredménye az ún. kiscsoport megjelenése. A hím és nőstény között létrejön a „páros” kapcsolat, majd az állatkölyök világra jöttével a kétszemélyes kapcsolat mellett a háromszereplős „család”, majd a rokonsági, játszótársi és táplálékszerző kapcsolatok révén a „klán”. Az állati kiscsoport struktúrájának kialakulását a biológia határozza meg. Az emberré válás során az állati csoportszerkezet mellett elindul egy biológiától független ún. kulturális evolúció is, ami már a „homo sapiens” műve. Ad 2. Kiscsoport kialakulásának főszereplője A páros (hím-nőstény, anya-kölyök) kapcsolat létrejöttének főszereplője a nőstény, mert annak beleegyezésével alakulhat tovább a csoport. Döntő szerepe van a további „kiskoalíció” létrejöttében is, mert a rokon nőstények és a nőstények hímbarátai révén alakul ki a biológiailag megalapozott jól megkülönböztethető szintű csoportszerkezet: a „páros”, „családi”, „klán” csoportok. Az emberi kiscsoportok alakulása is hasonló a biológiától meghatározottan. Hölgyek! Ezt jól jegyezzétek meg! A férfiak főszerepe a szélesebb csoportokba, a „törzsekbe” és „szövetségekbe” szervezésnél kerül előtérbe. Ad 3. Kiscsoport és kisközösség különbsége Az ember biológiailag „társas” lény, kulturálisan „társadalmi” (közösségi) lény. A kiscsoport meghatározója a gén, a kisközösségé az idea. Az emberré válás során az ember eljut egy új szerveződési szintre, és ennek következtében egy új létező jön létre, egy szuperorganizmus: a „közösséglény”, melynek sajátja a magasabb rendű fejlődési lehetőség: a „kulturális evolúció”. A kulturális evolúció első fázisát a csoporttársadalmak alkotják, kisközösségekből felépülő társadalom, melynek legfontosabb szervező tényezői az ideák (hitek, eszmék, értékek). Meg kell jegyeznünk, hogy miután létrejönnek egyre nagyobb egységek (törzsek, szövetségek) megkezdődik a második szakasz. A kulturális evolúció utolsó néhány ezer évére a tömegtársadalmak megjelenése a jellemző. Ezek kialakítását már magas szervezettségű ideák, valóságos „idea-dinoszauruszok” veszik át. Ad 4. A kiscsoport felfedezése korunkban A tömegtársadalom embertelen struktúrája és a pszichológiai fejlődés vezetett arra a felismerésre, hogy kis, emberméretű, személyes közösségekre van szükség. Kiderült, hogy gazdasági, tudományos, társadalmi, vallási vonalon is kifizetődő a csoportfoglalkoztatás. Világszerte kezdték felhasználni és sokszor kihasználni az ember legbelső igényéből fakadó felismerést. De ez fordítva is igaz, hogy látva a kiscsoportos munka eredményességét a mindig kullogó egyházak is rájöttek, hogy kétezer évvel ezelőtt is volt a kisközösségnek egy prófétája, aki 12 tanítványt gyűjtött maga köré és nekik adta a megbízást, hogy ők is tegyenek tanítvánnyá minden népet…
67
Ad 5. A Bokor jelentősége Magyarország félfeudális berendezkedésű ország volt a maga feudális hierarchiájával, mely ráadásul szovjet megszállás alá került 1945-ben. Az addig meglévő egyesületek, klubok, társulatok mind felszámolásra kerültek. Az ifjúsági szervezetek közül a cserkészet és a regnum, noha nem kifejezetten kisközösség formát jelentett, de mind felszámolásra került. Ekkor indul a Bulányi vezette közösségi mozgalom, melyben kifejezetten célként fogalmazódik meg egy jézusi szeretetközpontú kisközösségi létforma. Mégpedig az 1500 éve dívó konstantini egyházat megújítani programjával. Ad 6. A Bokor kisközösségeinek sajátsága A Bokor kezdettől fogva más akart lenni, mint egyesület, klub, karitász csoport, énekkar, ministráns gárda, rózsafűzér társulat stb. Még a Hankiss E. által megfogalmazott közösségnél is több, noha a kiscsoport jellemzőit magán viseli (közös cél, értékrend, érdek, mi-tudat). A Bokor az első jézusi közösség céljait, értékrendjét, feladatait és szerepkörét, elismerő és bíráló kontrollját és a köztulajdon jelentőségét valló kisközösség akart lenni. Mindezt a jézusi örökségből (evangéliumok) alapos közösségi szellemi munkával kibányászott ismeretek birtokában tették („Keressétek az Isten országát!” – KIO). Akik ebben a munkában részt vettek örök életre magukba szívták annak szellemiségét. Akik komolyan ennek a közösségnek vezetői akarnak lenni, nem spórolhatják meg ennek a szellemi kalandnak újraélését, még ha tálcán is kapják ennek a munkának eredményét! Felnőttként át kell rágniuk maguknak ezt az alapművet. (A „Merre menjek” c. kivonat a minimum!). Ad 7. A keresztény mozgalmak sorsa Nyiri Tamás: „Ki ez az ember?” c. könyvében idéz egy neves szociológust (A. Greeley), aki személyes tapasztalatai alapján írja le azoknak a közösségeknek az útját, akik megértették Jézus radikális evangéliumát, és hatalmas lelkesedéssel, reménnyel köteleződnek el Jézus ügye mellé. De hamarosan megtapasztalják, hogy elkötelezettségük egész további életükre kihat és nagyon sok kockázattal jár. Legkevesebb, hogy gúny és nevetség tárgyává válnak, de üldözni és kiközösíteni is fogják őket, ha megmaradnak radikális felfogásuknál. Ekkor előbb védekeznek, majd támadóan lépnek föl, és a közösségben is bomlasztóan viselkednek. Hamarosan úgy döntenek, hogy ezután már nem akarnak más lenni, csak „baráti közösség”. Nem támasztanak semmiféle igényt egymással szemben. Jézusi dolgokat már szóba sem lehet hozni. Ha még együtt maradnak, más célokat követnek (pl. politika) és egyfolytában bizonygatják, hogy soha nem volt másról szó csak barátságról, ezért teljesen elégedettek lehetnek. Jobb esetben visszatérnek a „szalonképes” anyaszervezetbe, és megtagadják radikális elkötelezettségüket. Ad 8. A Bokor indulása A Vatikán a kommunista diktatúra országaiban a túlélés miatt földalatti sejteket hoz létre, így nálunk is (Kolakovics SJ.). Ugyanez az egyház és annak képviselői a papoktól kezdve a püspökön keresztül egészen a pápáig elítéli és megbünteti a saját meghatalmazottját, Bulányit és a Bokrot, az egyház keleti politikájának megfelelően. A Bokor már a kezdeteknél nemcsak a túlélésre törekedett, hanem kifejezett célja az egyház belső megújítása is volt, kezdve a plébániákon (lásd: Lelkipásztori marketing). Ad 9. A bebörtönzések Két hullámban is folyt a bebörtönzés. Bulányit halálra ítélik, de életfogytiglanival megússza. A közössége tagjait szintén vagy bebörtönzik, vagy megfigyelik és szorongatják. Ő maga is úgy jön ki a börtönből, hogy soha többé nem szervez közösséget. Nincs értelme! Kiszabadulása után még a volt közösségi tagok is elkerülik. Fogadalmát „megszegi”, és újra kezdi a közösségek szervezését. Közösségi munkával és kontrollal elkészül az öt kötetes mű: a „Keressétek az Isten Országát” (KIO). Ezzel egy húsz éven át tartó magasra ívelő szakasz indul az üldözések, lehallgatások, fenyegetések ellenére. Ad 10. Az egyházi büntetések Ebben a szakaszban a legszomorúbb és leggyalázatosabb dolog, hogy a „bulányista” közösségek üldözését az egyházi hierarchia is felvállalja. Bíróság elé állítja azt az embert, akit maga hatalmazott fel. Felfüggeszt, áthelyez papokat büntetésből. Cserbenhagyja a jézusi erőszakmentesség miatt a börtönt is vállaló fiatalokat. Dogmatikai eretnekség leple alatt hajtja végre a pártállam utasításait. Körlevélben és személyes fenyegetésekkel próbálja befeketíteni a Bokor közösségeit. A rendszerváltásig olyan kútmérgezést végez, amelynek az ellehetetlenülés lesz a következménye. A Bulányira kirótt büntetések visszavonása után is megbélyegzett lesz a Bokor, mind a mai napig. De az a jó eredmény is megszületett, hogy a Bokor minden állami és egyházi hatalomtól független erkölcsi megújulási mozgalomnak fogalmazta meg magát és az egész társadalomban akar „só” és „kovász” lenni a jézusi eszmények hirdetésével és élésével.
68
Ad 11. A rendszerváltás után Az állami és az egyházi hitelrontás után a rendszerváltással beköszöntött szabadság ellenére kicsúszott a talaj a Bokor alól. Gomba módra nőttek ki a földből egyházi parancsra a különféle „kisközösségek”. Egyházi támogatottságuk feltétele volt a Bokortól való elhatárolódás. Mivel a hierarchia nem volt hajlandó bevallani kollaboráns és ügynök múltját, a lelkiismeretüket zavaró Bokrot továbbra is tiltották, vagy később semmibe vették és ma is veszik. Ad 12. Az elmúlt húsz év alatt Az említett okok miatt (egyházi bojkott és a kapitalista fordulat) megindult a közösségekből való kiválás, és ami még súlyosabb, a Greeley-féle lélektani folyamat. Egyre többen a Bokor haláláról kezdtek beszélni. Belső konfliktusok következtek, amit a kiválók egyike-másika is erőteljesen szított. Közben komoly erőfeszítések történtek a megújulásra. Ebben nagyban segített a felnövekvő ifjúság és a belőlük szerveződő új kisközösségek megjelenése. Az ezredfordulón megrendezett Bokor Nagy Tábor (BNT) már azt bizonyította, hogy minden varjú károgás ellenére a Bokor él és növekszik. A kívülről érkezők száma is növekedik. Ad 13. Jövőkép A veszély, hogy elhal a Bokor, pillanatnyilag nem fenyeget. A beolvadás veszélye is most még nem látszik veszélynek, főleg a befogadók ellenállása miatt. De egy kapitalista, vagy nagykonstantini paradigmaváltás lehetősége fennáll. Óriási felelősség nehezedik a harmadik és negyedik generációra, főleg a közösségvezetőkre, hogy hűségesek maradjanak minden körülmények között az eredeti célkitűzésekhez és a hamisítatlan jézusi eszményekhez. Formai változások, az idők jeleinek figyelembe vétele mellett a lényegből nem szabad engedniük. A sok áldozattal és hősi helytállással megtalált és korunkban felmutatott jézusi örökséget nem szabad meghamisítaniuk és elárulniuk! A plussz-kérdésekhez: Ad 1. Struktúra A katolikus egyház tartalmi megújítása a legfőbb célkitűzés, mert a konstantini egyház sem dogmatikájában, sem erkölcstanában, sem jogrendjében, sem liturgiájában nem felel meg a jézusi szellemiségnek. Két csúcsértékes (igazságosság és szeretet) Isten fogalom, jézusi erkölcs helyett tisztesség etika (szerzés, hatalom, erőszak megengedése), szeretetrend helyett erőszakra épülő büntető jogrend, mágikus és lakáj szellemű kultusz jellemzi a hivatalos katolikus egyházat. A Bokor formai változást is sürgetett, mely érthetően a leginkább irritálta az egyházi vezetőket. Fel kell adni az egyházban a hierarchiát (alá - fölérendeltségi struktúrát) és helyette nem demokráciát (népuralom) kell bevezetni, mert az a többség uralma a kisebbség felett, hanem a jézusi panduliát (mindenki szolgál mindenkit) kell érvényre juttatni. A Bokor ezt valósította a 1:12-es kisközösségi modellel és a szolgáló vezetők követelményével. Ad 2. Kisközösségi modell Felépíthető-e az egyház (vagy a társadalom) kisközösségekből. A tömegtársadalom és a most épülő globális társadalom az egyre vadabb ideák megjelenésével nyilvánvalóan az emberiség pusztulását fogja előidézni. Ha valami segíthet rajtunk az a személyes, emberarcú és méretű közösségek egyre jobb és gyorsabb szaporodása. Az „Egyházrend” dolgozatban elképzelt koncepció, hogy már a hetedik szinten megvalósítható az egész egyház kisközösségekből való felépítése sajnos a gyakorlatban megbukott. A kisközösségek tanítványból tanítóvá (közösségi tagból közösségvezetővé) való felnevelése a harmadik szintig működött eddig eredményesen, vagyis ezen a szinten a közösségek tagjaiból már alig lett közösségvezető. Ad 3. Fel kell adni? A jézusi parancs, hogy „tegyetek tanítványommá minden népet” tanítókat kíván. Bármilyen hatásfokkal is, de fenn kell tartani a közösségvezetővé nevelést. Át kell gondolni, hogy a közösségi tagok kiválasztása megfelelő-e, a közösség tanulása és gyakorlata kielégítő-e. Az elköteleződés hatásfoka ezeken múlik. Jobb minőséget kell produkálni a közösségeknek. Ez a mostani közösségvezető képző, pontosabban a közösségvezetők tapasztalat cseréje is ezt szolgálja. Ad 4. Kommuna? Sokat vitatott téma az „összejárós” közösség az egy helyben letelepülő életközösség problémája. Mindkét megoldás jónak mondható. Az első és második nemzedék nem szánta rá magát a kommuna megvalósítására. Majd Ti kipróbálhatjátok! De azt tudni kell, hogy nem a formán múlik elsősorban, hanem a tartalmon, vagyis a jézusi eszmék megőrzésén és gyakorlattá váltásán, az Isten Ország, a szeretet közösség valósulásán a Földön! 69
Schanda Bea: Az előzetes hívószövegben azt javasoltam, nézzük meg a Bokrot – magunkat! – kicsit kívülről. Beszélgetésünk kiindulásaként töltsd ki a táblázatot – vagy legalább annak a Téged megszólító sorait – hogy szerinted mely állítások igazak a Bokorra, A Bokorhoz tartozó kisközösségre és a kisközösségben élő Bokor-tagra! Az üres sorokba pedig további jellemzőket írhatsz! A mintegy 10 percnyi egyéni jelölés után érdekes beszélgetés bontakozott ki a jellemzőkről, és pláne arról, hogy mennyiben vannak fedésben eszményeink, a tényeink és az imázsunk. (Vigyázat, nem csupa eszményi vonás szerepel a felsorolásban!) Jellemző vonás
BOKOR
70
Így van! = Tény
Mások így gondolják! = Imázs
jézusi evangéliumi prófétai erkölcsi tartalmat képviselő újító szellemű közösségi felépítésű - hierarchikus(fejtetőre állított gúla) - hálózatos összetartó múltjára büszke múltjából élő életigenlő-nagycsaládos értelmiségi beállítottságú ellenzéki különálló - nem közösködő - nagyképű hatékony profi módon megnyilvánuló katolikus
Jellemző vonás
A KISKÖZÖSSÉ G
Így legyen! = Eszmény
jézusi evangéliumi prófétai erkölcsi tartalmat képviselő igazságot kereső szellemileg nyitott közösségi felépítésű - hierarchikus(fejtetőre állított gúla) - hálózatos összetartó önmagát megsokszorozó toleráns befogadó erős kohéziójú személyes szeretet-szálaktól átszőtt értelmiségi beállítottságú ellenzéki hatékony része a nagyközösségnek aktív a nagyközösségben „kötőanyaga” - eszmei
Így legyen! = Eszmény
Így van! = Tény
Mások így gondolják! = Imázs
- megszokás - feladat - (nagy)család - nagyközösségi elvárás
Jellemző vonás
A BOKOR-tag
Így legyen! = Eszmény
Így van! = Tény
Mások így gondolják! = Imázs
jézusi evangéliumi prófétai erkölcsi tartalmat képviselő újító szellemű közösségi felépítésű - hierarchikus(fejtetőre állított gúla) - hálózatos összetartó múltjára büszke múltjából élő életigenlő-nagycsaládos értelmiségi beállítottságú ellenzéki különálló *nem közösködő *nagyképű hatékony profi módon megnyilvánuló katolikus
9. témakör: TÁRSADALMI FELELŐSSÉG Pálinkás László és Pálinkásné Orsi: A politikának is egy keskeny és egy tágabb értelemben vett meghatározása van, és a meghatározások nagyban befolyásolják a Jézussal kapcsolatos látásunk. A keskeny meghatározás összekapcsolja, társítja a politikát a "kormányzással": politikusnak lenni annyit jelent, mint befolyásolni a politikai kormányzást, vagy a kormányzási hatalomban helyet kapni, vagy a kormányzás megdöntésére törekedni. Ha a politikát a keskenyebb értelemben használjuk, akkor bizonyosra vehetjük, hogy Jézus politikamentes volt. Világosan látszik, hogy Jézus nem akart a kormányzásban részt venni, azt megreformálni. A tágabb meghatározása a politikának kapcsolatban van a görög szógyökkel: polis. Polis = város!, és így a politika a város arculatával és annak alakításával foglalkozik. Szélesebb értelemben pedig a társadalom életével és annak alakításával foglalkozik – amivel nekünk is kellene. Mi tehát most nem a mindenkori politikai kormányzást értékelő értelemben vett társadalmi felelősségünket próbáljuk körüljárni Ének. Van nekem egy barátom…vagy a sírni láttam két szemet , Koncz Zsuzsa: Kis herceg (mindegyiket megemlítettük, egyiket sem sikerült közösen elénekelnünk) Mivel vasárnap reggel van, kezdődjön úgy az együttlétünk, mint ahogy a misék kezdődnek: Keresztvetés… a Szeretet Isten nevében…hogy legyen egy közös nevezőnk, egy igazodási pontunk Új nap, új munkaév, új lehetőségek – Isten megadja nekünk a tiszta lapot… tegyük mérlegre önmagunkat, hogy megadhassuk magunknak is a tiszta lapot – hogy majd úgy szerethessünk másokat is – megadva nekik az újrakezdést
71
Lelkiismeretvizsgálat Tádé stílusában, mint a BIZS-en is hallhattátok: 1. Milyen lelki hozzáállással készültem erre a hétvégére? Ha nyűgnek éltem meg ezer dolgom közt, bocsánat érte és hálát adok, hogy eztán majd többet és tisztábbat adhatok – tovább. 2. Mennyire hatja át hétköznapjaimat – a találkozók nélküli napjaimat – az enyémekért való aggódás, felelősség – családomért, csoporttagjaimért, barátaimért, Bokrunkért…hazánkért… 3. Volt-e és mi volt a plusz jócselekedet az elmúlt 3 napomban, ami terveimen és szokásaimon kívül közel vitt Istenhez egy embertársamban? Szent Vince az 1600-as évek elején felismerve a nép lelki és anyagi nyomorát, gondoskodásra való rászorultságát cselekvésbe lendült, másokat is erre buzdított, csoportot hozott létre a mi szavainkkal élve, és elindult útjára a karitász-munka. A kérdés: veled vagy nélküled? Imájuk, hogy célt ne tévesszenek: (sokszor ismételt sorok, mint Robi tegnapi idézet ismétlése azért – hogy úton tartsanak: Könyörgés: Uram, add, hogy minden ember jó barátjának tekintsen, add hogy bizalmamat odaajándékozhassam a szenvedőknek és siránkozóknak, azoknak, akik messze vannak tüled, és a fényt keresik, azoknak, akik nem képesek az első lépés megtételére, azoknak, akik önbizalomhiánnyal küzdenek. Uram, segíts, hogy senki mellett ne menjek el közömbösen, megkeményített szívvel és gyorsított léptekkel. Uram, add, hogy azonnal tudatosítsam, ki áll mellettem, ki a bánatos és tanácstalan, ki a fájdalmát palástoló szenvedő, ki az elhagyott. Uram, ajándékozz meg szíveket megnyitó gyengédséggel, szabadíts meg az önteltségtől, hogy szolgálhassak neked, hogy szerethesselek, hogy hallgathassalak mindenkiben, akivel neked köszönhetően találkozom. Ámen (Vincések (lazaristák) imája) Ének: Testvérem, gyere velem… Olv. Ez 33,7-9 Téged pedig, emberfia, őrállónak rendeltelek Izrael háza számára; ha tehát beszédet hallasz számból, mint az enyémet hirdesd azt nekik. Ha azt mondom az istentelennek: Halállal halsz meg, te istentelen! -- de te nem szólsz, hogy az istentelen tartózkodjék az ő útjától, az istentelen ugyan a saját gonoszsága miatt hal meg, vérét azonban a te kezedből kérem számon. Ha azonban hirdeted az istentelennek, hogy útjairól térjen meg, de ő nem tér meg útjáról, akkor a saját gonoszsága miatt meg fog halni, te azonban megmentetted lelkedet. Szentlecke – a Bástya újságból „A szolidáris lelkületű, becsületesen adózó állampolgárok összeadják a pénzt, hogy létezzen egy intézményrendszer, legyenek fizetett állami alkalmazottak, akik helyettesítik a szerető családot, óvják, nevelik, igazgatják az útját a magatehetetlen apróságoknak. (…) n Az ember: lélek. Ha e tézist igaznak fogaduk el, akkor nem bújhatunk alig-alig vegetáló intézetek, lakásotthonok mögé, nem háríthatjuk át a felelőséget egy személytelen állami gépezetre, nem elégedhetünk meg karácsony táján némi adománnyal, mert mindez nem sokban különbözik a spártai magatartástól. (…) Ezt a problémát nem lehet csupán több pénzel megoldani. Az igazi társadalmi evolúció az, hogy felismerjük: csak közösen tudunk boldogulni, csak a szükségben lévők együttes felkarolása, valódi, testi-lelki támogatása szünteti meg azt a minden gondolkodó lény számára elfogadhatatlan különbséget, ami pusztán valaki rossz családba születésénél fogva keletkezik közöttünk. Szabadidőnkből, energiánkból adakozhatunk: személyes kapcsolatot teremthetünk, (…) közösséget alakíthatunk ki számukra, hogy valahova tartozóknak érezzék magukat.” (Bástya folyóirat 2003. december) Evangélium szent Máté könyvéből: „Jöjjetek Atyám áldottai!… Éheztem ugyanis és ennem adtatok, – szomjaztam és innom adtatok, – vándor voltam és befogadtatok, – beteg voltam és meglátogattatok, –
72
börtönben voltam és fölkerestetek.” Nyilván kérdezzük majd: Mikor tettük mindezt Veled? “Amit e legkisebb testvéreimmel tettetek, velem tettétek.” Félreérthetetlen a jézusi tanítás, nem csak beszélni, tenni kell. Jézus azonosítja magát minden emberrel. “A MÁSIK” Ő! Szolidaritást vállal minden emberrel, amint Atyja felkelti napját jókra és gonoszakra egyaránt. Ő a másik és elsősorban irgalmat kér. “Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket.” Ha belegondolunk, valljuk be őszintén, ez a mi mércénkkel, szinte “őrület.”Minden embert tisztelni és szeretni – szóban és messziről könnyű! Az meg jólesik, hogy saját magunkat szeressük. De, aki velem szemben jön az utcán koszosan kéregetve, egy helyen dolgozunk és visszataszítóan fölényes és meleg, családtagok vagyunk csak nincs közös nevezőnk, netán pont az ellenségem, akkor …. Miként vélekedünk a “másikról”? A kommunizmus névtelenségbe akart beolvasztani minden embert. A fogyasztó társadalomban arctalanná lesz a másik, hiszen csak annyit ér, amennyi pénzt költ s fogyaszt. A hivataloknak csak szám. Szinte neve sincs, csak szám. Mennyire van ránk befolyással ez a világ, Jézus nem akar bennünket kivenni ebből a világból – ebből az egyre embertelenebb világból. Ebből a mindenkit letaposni akaró közömbös világból. Azt kéri, tegyük tanítványává, szeretővé ezeket az embereket. És már az ószövetség könyörtelenül figyelmeztet, hogy felelősségünk a szólás és figyelmeztetés. Egyszerűen nem csukhatjuk be a szemünket. "A legtöbb emberi szerencsétlenség, nyomorúság, a reménytelen, szégyenletes és baljós emberi helyzetek igazi oka leggyakrabban nem is az emberek gonoszsága, hanem egyszerűen a tunyaság. Az a bizonyos jóra való restség, melyről a Biblia beszél. Egy gyilkos meglehetősen ritka emberi tünemény. A gyilkossághoz már erő kell, egyéniség, képzelőerő, nagy indulatok. Gyilkosok ellen lehet védekezni is. Aki gyakoribb, és aki ellen nem lehet védekezni, s aki az emberi nyomorúságot és tragédiákat milliószámra tenyészti, az a jámbor és tunya ember, aki elfordítja fejét, ha valamilyen aljasságot vagy jogtalanságot lát, nem emeli fel a telefonkagylót, ha segíthetne is e figyelmeztetéssel, óvatosan körüljárja az emberi nyomorúságot, és szótlanul odábbmegy mellőle, holott különösebb áldozat és erőfeszítés nélkül visszaadhatná egy ember kedvét az élethez, vagy segíthetne egy nyomorulton. Az ember, aki harcra kel a világgal a maga zsarnoksága érdekében, nem olyan veszedelmes, mint az udvarias, sunyi és megfontolt középszerűség, a hümmögő középutasság, a gyáva és lusta önzés. Ez a főbűn. Ez a fajta ember csinálja a világot olyanná, amilyen, s neki köszönhetjük, ha e tapasztalatok birtokában különösebb sajnálkozás nélkül búcsúzunk halálunk órájában az emberi világtól." A jóra való restségről (Márai: Füveskönyv 15) Jézus azt mondja arról ismerjenek meg bennünket, hogy szeretjük egymást. Mi azt mondjuk ez a jézusi szeretet egy 3-as eszmény: adás, szolgálat, szelídség… Tehát fel kell, hogy ismerjen a világ arról, hogy adakozunk. Fel kell ismerje a világ az ezt hangoztató Bokrot arról, hogy ad és szolgál azoknak is, akik fizetni nem tudnak érte. Felismeri? A titkos fehér borítékról nem biztos. 1. feladat: Gyűjtsük össze közös erővel, hogy szerintetek miről ismer fel bennünket a világ, miről ismerik fel a Bokrot, mi jut az emberek eszébe a Bokorról! – nagy kartonlapra írtuk az egyénileg megfogalmazott 3-3 jellemzőt - jóra törekvés - vágy - testvéri közösség – pont ez a kérdés, hogy miről ismerhető fel - jézusi evangéliumi magatartás – pont ez a kérdés, hogy miről ismerhető fel - adás, szolgálat, erőszakmentesség – hát ez lenne a cél, de még nem tartunk itt - karitász munka (szoc. munka) – no de mi - nyugalom - vágy - békére törekvés - vágy - erős erkölcs ??? - toleráns, mindenkivel szemben – kivéve az egyházat, és talán gond is a mindenki által képviselt minden - határozott nagy közösség – hát nem egy nagy - oktatás – eszemeiség - nagy család , fél tucat gyerek - újító gondolatok - nős papok – már írója is mondta, hogy negítív jelzőként használják; de akkor is valós jelzőnk, ha vannak bőven nős papok más lelkiségből is - hívek és papok közelítése - ételosztás – ez az, ami látszik, legalább a hajléktalanok körében ismert - BNT és építő táborok – hozzászólás, hogy a BNT-t nem ismerik, építőtábort csak az érintettek - egyházzal, hierarchiával való szembenállás – létező negatív ismérv - akinek a templomában nem szólnak a Bokor ellen, az nem is tud róla, hogy van - semmiről 73
A felsorolás elég széles skálát mutat. Hajlunk rá, hogy eszményeinket már jellemzőnkként fogalmazzuk meg és egy konkrét kérdésre sablonokkal válaszoljunk. Pozitívum, hogy a megfogalmazott jellemzők, amik ugyan nem jellemzőek, de egy konkrét vágyat tükröznek, hogy milyennek is szeretnénk látni magunkat. Vannak szlogenek, amikről azt gondoljuk, bár dehogy… A Bokorról már valamit hallott emberek információi inkább negatívak, de sajnos ezen a szinten nehezen vitathatók. Vannak már 20 év körül is pesszimisták, akik szerint nem is vagyunk felismerhetőek. Jellemzőnkül említődött igen sokaktól az ételosztás – aminek sajnos vége, de ez az említés és azonosulás vagy vágy is elgondolkodtató. Hajdan a hittanon úgy tanultuk, vannak jócselekedetek, amit önnön magáért, családjáért, csoportjáért megtesz az ember – de megtesz az állat is, a farizeus is. Eteti, védelmezi, tisztítja, tanítja, játszik vele, és önnön csoportját, fajtáját fenntartja – ez a tisztességes ember szintje. 7 fajta farizeusi magatartás van: a törvényszegés megtorlója, a fölfelé görnyedő-lefelé taposó, a közömbös, az erkölcscsősz-álszemérmes, a félelem vezérelte parancs-végrahajtó, a feltünősködő és a jutaloméhes. Aki máson segít, megesik a szíve, pénzt utal az éhezőknek, ruhát visz a Vöröskeresztbe, jótékonysági vásárt szervez, énekel az öregotthonban….az humanista. Aki eltolja a kukát a Rákóczi úton… (Laci története) Jézus ennél egy kicsit többet akart – jelszerepet, kontraszttársadalmat – a mi mércénkkel mérve őrültséget. Tudunk kontraszt lenni? Miben kéne kontraszt lennünk? 2. feladat: Szlogengyűjtés, hogy miben, mi ellen kellene felmutatni tudnunk valamit. Ez van, ez uralkodik: -„mert megérdemlem” -„ne szólj szám..” -„feltúrtuk” -„élj a mának” -„minél többet vásárolsz, annál többet spórolsz” -„valósitsd meg önmagad” -„Nyiss a boldogság felé!” -„just do it” -„vásárolj bio ételeket” -„a fukar mindenit” -„törödj magaddal” Ebben kéne kontrasztot, mást, vonzót, lehetőséget felmutatnunk: - pazarlás - sok kirekesztett ember - fogyasztói társadalom - állandó rohanás - morális válság - magasadó igények - társadalmi külömbségek növekedése -nemzeti kultúránk hanyatlása - függöségek (TV; számítógép ; alkohol;cigaretta…) - munkanélküliség és az attól való félelem - éhezés - kissebségek kitaszítása „sötét zöldség” Sokkal-sokkal több idő kellett volna, hogy ezekről valójában beszélgetni tudjunk! Ő gyógyított szombaton is, leprásokkal, bűnös nőkkel, vámosokkal, szamáriaiakkal érintkezet; egy asztalhoz ült, szembeszállt a szokásokkal. Fordítsuk le mai nyelvre: AIDS-esekkel, TBC-sekkel, rohadó lábú koldusokkal, bűzös részegekkel, kurvákkal, csalókkal, a másik kisebbséggel, tehát romákkal is érintkezett – mi érintkezünk? Akkor is, ha ez nem tanácsos sem egészségügyileg, sem nem nézi jó szemmel környezetünk? Mindenki jólétre, pontosabban jóllétre vágyik. Eleinte lakásra, ruhára, élelemre, házastársra – azután túlnőnek rajtunk a vágyak. Vagy túlgerjesztődnek? Ne felejtsük Isten Országa nem evilágból való!
74
És itt a felelősségünk egyénileg és csoportilag. Csoporté az, ami az egyéneké külön-külön is, de az egyént egyértelműen inspirálja, vagy visszahúzza, ha a csoport már nem tartja a mércét. Váci Mihály: Leg verse – kiosztottuk a végén az összes többi idézettel együtt, de időhiány miatt nem olvastuk fel. Innen már inkább szabadon beszéltünk, a legfontosabbakra koncentrálva, hogy ami nagyon fontos, legalább az beleférjen! Megélési lehetőségek, területek: Közös gyűjtés – mik a minket körülvevő világ problémái, becsapós megoldás kínálata Miért vagyunk mi felelősek? Nem azért, mert mi okoztuk, hanem azért, hogy lépünk-e? Az egy dolog, hogy mit érzek a bérkoldus vagy a munkahelyi csaló, a vérző alkoholista vagy a félkarú vagy kábítószerfüggő könyörgésekor. Lehet sírni az éhező indiai gyerek fotója felett, lehet undorodni a fekélyes sebtől vagy csótányos lakástól, lehet magunkat teológiailag, szociológiailag művelni, de hogy mit teszünk, az már a mi szabad akaratunk lehetősége, felelősségünk kezdete Mi-tudat és a közös munka – árvízmentés, erdélyi táborok, Nagyoroszi, évközben vásár, Föld-napja, közös együttdolgozás Ruhacsomagolás, levelek Adjátok meg a császárnak, ami a császáré – Szabaddá tesz minket arra, hogy jó állampolgárként megfizessük az adót, de arra tanít, hogy minden ügyünket annak az alapvető, teljes odaadásnak égboltja alatt rendezzük el, amellyel neki – Teremtő Atyánknak – tartozunk, prédikálta Jelenits. Fizessük meg az adót, de a betegről, vakról….nyugdíjtalan szűz Mária, ellátásáról, a családunkról nekünk kell gondoskodnunk. Nem tarthatjuk lelkiismeretünket másnak a zsebében hallottuk Gyurka bácsitól elégszer, de nem csak Erdő Péterében nem tarthatjuk, hanem a szent Erzsébet Karitászéban, a Máltaiakéban a Vöröskeresztében, az ipolytölgyesi fogyatékos otthonéban, de Prakashéban sem. A szeretet mértéke Jézusnál a tett. Ha tehát bármikor is ellenőrizni akarom magam, hogy helyesen éltem-e, azt kell megvizsgálnom, tettem-e valamit? Jézus is azt kéri majd számon, hogy mit tettem. Bokros tudatunkkal fogalmazva azt, hogy ennek továbbadásáért és szavam hiteléért is tettem-e? 3. feladat: Mi-tudat szellemében válasz a levélre – hisz a Bokor Hazai Rászorulók Alapítvány mögött mi vagyunk a Bokor – levél gépelve kiosztva, válaszolni a Bokor nevében kettesével párban kellett. A megválaszolandó levél: „Elnézést kérek, hogy ilyen sokáig nem tudtam írni, de több településen osztom a nyári étkeztetés keretében a konzerveket. A csomagokat megkaptam, az előző kettőt már kiosztottam. Nagyon szépen köszönik a családok, nagyon nagy örömöt tudtatok szerezni még idős bácsinak, ill. apáknak. Egy apa nagyon örült a horgásznadrágnak. A héten érkezett csomagot hétfőn osztom ki a családoknak, már várják. Ha van egy kis időd, írjál légy szíves a szövetségetekről is, ha lehet. Szeretném megkérdezni tőled, hogy nincs-e kapcsolatotok a Máltai Szeret Szolgálattal? Egy t.mogyorósi családnak szeretnék segítséget kérni. Már írtam róla neked is, ruhaadományt már vittem a 3 gyereknek, ill. a szülőknek is. Háznak nem nevezhető épületben élnek. Amikor jön a tél, előre félek, hogy mikor fagynak meg. Egész télen betegek a gyerekek, így a két iskolásnak osztályozó vizsgát kell tenni, mivel a (250 órát) meghaladta az igazolt hiányzás. Az anya vak, az apa középsúlyos értelmi fogyatékos. Mindenki átveri őket, ezért nem tudnak hitelt felvenni (BÁR) listás az apa. Jövedelmük van, de a testvérek is lehúzzák őket, ill. nem tudják beosztani a pénzüket. Elnézést kérek, ha untattalak…” A válaszokat csak később, itthon olvastuk. Tanulságosak, azt hisszük, elsősorban nekünk, nem is a gyerekeink korosztályának. A válaszokat nem szeretnénk közzétenni, de biztatunk mindenkit, tegye meg, és próbáljon maga válaszolni a Bokor nevében…. Néhány adalék: - nehéz azonosulni a gondolattal, ha én is a Bokor tagja vagyok, nekem is bokortagként kellene tudnom válaszolni – nincs felettes szerv, akinek zsebében tarthatom a lelkiismeretem; - aki menni tud vagy nem akar, az is én vagyok személyesen; - aki éhezik és fázik, az nem kíváncsi rá, hogy mit írnak magukról szervezetek az interneten, az nem arra kíváncsi, hogy mit mondunk, hanem, hogy mit teszünk…
75
Az itt következők nagyrészt csak terveink voltak, mert nem jutott rá idő. De a jelenlévő fiatalok többsége nemcsak hírből ismert minket, tehát csak felsorolni nem érdemes beszélgetés nélkül. Használható, Újraosztás, osztozás Mi a szegénység? Az adott társdalom legrosszabb helyzetben lévő tagjai, anyagilag, erkölcs és emberek nélkül, tehát a testvértelen, árva, intézeti, szingli, elvált……Hogy ez nem a mi dolgunk? Hát ki a bánaté? Nem gyerekőrző, hanem örömforrás kéne legyen rendezvényeinken a gyereksereg közösségépítés a gyerekeken keresztül Vetélkedők, bulik, Ferencnapi, Autómentes, értékteremtés, nem anyagpazarlás a kézműves Gyerekcsoportokban, kisgyerekes családokban ez mikortól indul? A kezdetektől, amikortól felismerem a másikat. A gyerek is világosan érzékeli, hogy a letört virág elszárad, az eltaposott bogár nem megy tovább… csak a betonbavert rajzfilmfigura szalad tovább újabb csínyekre. Tehát nem kicsi a gyerek koldusnak ételt osztani, papírozni, szemetet szedni….. Pacsniosztás, piaci selejt, élelmiszerbank - gyűjtés Az emberiség sorsában nem állhat be általános javulás, míg gondolkodásában nem állt be gyökeres javulás (Flow – Tegyetek tanítványommá minden népet) Jövőért való felelősségünk arca a környezetvédelem – van nálunk elhivatottabbja, szakemberebbje, de hangsúlyos, hogy felelősek vagyunk. A kontraszt kikerülhetetlen és hatalmas tanuságtévő erő. Istenhit lelki közössége egy bérházban - Az ember test és lélek Pincemisék, utolsó vacsora, keresztút, advent, gyertyagyújtás – közös mise és szentségi ünnepek Közösséghez tartozom érzés Gyereknevelési, házasságéltető Házas-hétvégés csoport Ezekről, mint kevésbé ismert és fontos dolgokról beszéltünk, megosztottuk saját, főképpen jó tapasztalatunkat 4. feladat lett volna zárásként – házi feladatnak adtuk lelkiismereti számonkéréssel: Írjanak a csoportjainknak egy lelkesítő levelet az itt hallottakról. Ez egy próba, mi sem szoktunk. De talán nem olyan hiábavaló. Pálnak is sikerült összelevelezniösszekövácsolni egy egyházat. Példaként, személyes megosztásra írtunk mi is a mieinknek – ezek valósak – de ott nekik, a fiataloknak olvastuk, és nem mindenkihez szólnak, hanem csak személytől-személyig. Folytatási, továbbbeszélgetési lehetőségként mindenkinek adtunk egy kérdéssort (Tádé után szabadon), hogy egyénileg vagy csoportjával nézzen abba a tükörbe, ami ha homályosan is de segít meglátnunk az Istent. Ui. a dőlt betűs részek utólagos magyarázataink, ottani szabad beszédű közbevetéseink, illetve magyarázatunk az előadás/beszélgetés írásban való technikai megértéséhez Kérdések egyéni és csoportos lelkiismeretvizsgálathoz, a kérdések ébrentartásához, a továbblépéshez, a beszélgetéshez, vitaindításhoz, közös nevező teremtéséhez, a léc emeléséhez és szinten tartásához – azért, hogy ne felejtsem a közösségi kérést: „…Szembesíts magammal, légy felelős értem! A kérdések szabadon folytathatók, válogathatók – a válaszokkal magunknak tartozunk ..és talán a közösségnek is Csoportunkban adásra inspiráló a közhangulat? Miben motivált, és miben motivál ez engem? (konkrétumok) Adom-e jólétemből azt a kétségesnek ítélt tizedet? Adok-e többet? Személyesen, szemekbe nézve adok-e, vagy csak szemérmesen? Mit értek a hegyre épült városon a tartóra tett lámpáson és azon, hogy egyik kezem ne tudja, mit tesz a másik? Járok-e szavazni, és miért? Tájékozottnak érzem-e magam, és mit teszek ezért? Mennyi időt áldozok arra, hogy - úgymond - tájékozódjam? 76
Mennyi időt szánok világbeli, politikai tájékozódásomra, és mennyit Bokorügyekben való tájékozódásomra? (pl. tudom-e bokorliget gondjait, Óbudavár időpontjait, a Bokron belüli kétkezi feladatokat) Élek-e felelős mivoltommal – ha szavazó vagyok, felkerestem-e már valaha a képviselőt? Mire való szerintem (nem a többség véleménye szerint) a régiós képviselő? Volt-e már vele valaha, valamilyen „ügyem” vele? Miért, milyen lelkülettel vállalok régiós vagy csoport-képviseletet? Ha nem vállalok, milyen okaim vannak rá – úgy őszintém magamnak –, a lustaságon és a közömbösségen kívül? Van-e pénzelszámolásom? Milyen arányban állnak benne az úgy szeressem felebarátom, mint önmagam kategóriák? Milyen szolgálatokat végeztem az elmúlt hónapokban, a baráti körömmel való sport és kulturális programok szervezésein túl? Családi összetartásunk testvéreimmel, szüleimmel példaadó lehet? Mennyire összetartó családot szeretnék? Azt várnám el, amit magam is most megteszek? Szóhasználatom, vicceim, filmnézéseim kontrasztot jelentenek-e a mai szabaderkölcsű világban? Vannak-e személyes kapcsolataim, barátaim a sérültek között? Hol voltunk a csoporttal együtt dolgozni legutóbb? Szoktam beteget látogatni? Miért igen, miért nem? Kit igen, kit nem? Honnan és mennyiből öltözködöm? Mik azok, amiket nem a szemétbe teszek, ha már nincs rá szükségem? Osztottam-e már ennivalót bármilyen szervezésben? Mit érzek egy kéregető láttán? És mit teszek? Szót emelek-e azért, mert valami nagyon drága, ha nekem nem is okoz gondot? Szót emelek-e, merek-e egyáltalán, ha valami környezetkárosító és könnyen mellőzhető lenne? Vannak-e gyakorlati kérdéseim a hétköznapokban megélhető adással, szolgálattal kapcsolatban? Fel szoktam-e tenni csoporton? Mennyire izgat más kérdése, mennyire keresem a választ? Munkahelyemen, iskolámban és lakókörnyezetemben felismerhető a hitem? Büszkén vallom, hogy bokorközösségbe járok? Kiknek hirdetem a jézusi eszményeket? Van-e, amit csak azért teszek, mert bokros elvárás? Van-e olyan, amit csinálok, bár nem illik bele a hármas eszménybe? Miért? Segít-e a csoportelvárás abban, hogy közelítsek a jézusi eszményhez? Konkrétan miben érzem ezt? Mire-kikre gondolok a „Megkötöm magamat…” éneklésekor? Szóltam-e valaha, valakinek, azért, mert megkért, és én felelősnek éreztem magam? Miért? Szólt-e nekem valaki, hogy oldom a köteléket? Hogy fogadtam, fogadnám? Cselekedeteimet mennyire befolyásolja, hogy mit gondolnak róla? Másképp teszek-e, ha tudom, hogy látnak (csoport, család, bárki)? Miben? Másképp cselekszem-e, ha biztosra veszem, hogy – Istenen kívül – nem lát senki? Miben? Ha szokásaimon túlmutató cselekvésre kéne szánnom magam, ha még nehezemre esik; nem szoktam-e a „nem akarok képmutató lenni” érvvel kibújni?
10. témakör: KÖZÖSSSÉGI TALÁLKOZÓK SZELLEMI TARTALMA, SZENTÍRÁSOLVASÁS MÓDJAI Tanos Gábor: Szentírásolvasás A KERES közösségben minden találkozón (illetve már a találkozóra készülve) elolvassuk a vasárnapi szentírási helyeket. Korábban csak az evangéliumi részt olvastuk el és beszéltük meg, de jópár éve már az Olvasmány és a Szentlecke szövegét is elolvassuk, megbeszéljük. Ha egy szentírási hely értelmére, értelmezésére vagyunk kíváncsiak, akkor egyrészt érdemes több fordítást is elolvasnunk. Szerintem a legeredetibben a Csia Lajos féle Újszövetség (először „A puszta létnél többet” címmel jelent meg 1978-ban) fordítás adja vissza a görög szöveget. Ő a görög „metanoia” szót például így fordítja: „térjetek más felismerésre”. A Jn 21,15-17 részben tudtommal egyedül a Csia fordítás tesz különbséget az „agapé” és „filia” szavak között. Az előbbit „szeretetnek”, az utóbbit a „kedvesnek lenni valaki számára” kifejezéssel fordítja. (A Csia Lajos féle fordítás elérhető itt: http://www.churchofgod.hu/content.php?act=csiatart, a hivatkozott szentírási hely görög szövege kikereshető pl. itt: http://www.ehf.hu/ujszov/.)
77
Mikor megreggeliztek, Jézus megszólította Simon Pétert: „Simon, János fia, jobban szeretsz engem náluknál?” „Úgy van, Uram – felelte –, te tudod, milyen kedves vagy nekem.” „Legeltesd bárányaimat!” – mondta neki. Másodszor is újra megkérdezte: „Simon, János fia, szeretsz engem?” „Úgy van, Uram! Te tudod, hogy kedves vagy nekem!” Mondta neki: „Terelgesd a juhaimat!” Harmadszor is szólt hozzá: „Simon, János fia, kedves vagyok neked?” Megszomorodott Péter, hogy harmadszor kérdezte tőle: „Kedves vagyok neked?” – és azt felelte neki: „Uram, te mindent tudsz. Te tudod, hogy kedves vagy nekem.” Jézus ezt felelte neki: „Legeltesd a juhaimat!” (Jn 21, 15-17) Vajon miért használta Jézus a harmadik kérdésben a „filia” szót? A vasárnapi Evangéliumokról az Érted Vagyok-ban vannak elmélkedések. A KIO-hoz tartozik egy Név- és helymutató, amely szintén hasznos lehet, ha van időnk egy kicsit bővebben utánaolvasni egy-egy szentírási résznek a KIO-ban. A KIO bizonyára egészen mást jelent azok számára, akik Gyurka bácsi közösségeiben együtt beszélték, elmélkedték át az Újszövetséget, és a találkozók gondolatai részben bekerültek a műbe. Számomra a legérdekesebb a KIO-ban, hogy a III. könyvben („Nem fogadtuk be”) olyan kérdésekről is szó van, amiről máshol nem olvastam, hallottam. Például miért tiltja meg sok meggyógyítottnak Jézus, hogy a gyógyulásáról beszéljen másoknak, vagy miért ismeri és vallja meg Isten szentjének Jézust az ördögtől megszállott ember (Lk 4,34-35 és Mk 1,24). Gromon Bandi Lukács és Márk fordítását, magyarázatát is elővehetjük. És persze, a Bokron kívül is van rengeteg szentírásmagyarázat. A konkordancia (egyeztető szójegyzék) is hasznos segítség lehet. A Bokorban volt, és tudtommal van jelenleg is Bajnok Dani vezetésével ógörög tanfolyam. A közösségi találkozó szellemi tartalma „Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől, egész valótok, szellemetek, lelketek és testetek feddhetetlenül őriztessék meg Urunknak, a Krisztus Jézusnak megjelenésére.” (1Tessz 5, 23) Erre a szentírási helyre Richard Rohr hívta fel figyelmemet „Minden egybetartozik” című könyvében. Ezt felhasználva szeretnék néhány szót mondani egyfajta keresztény antropológiáról, tehát hogy az ember, mint személy, milyen alkotórészekből, dimenziókból áll, és azok hogyan kapcsolódnak össze. Valójában csak arra szeretném felhívni figyelmeteket, hogy a szentírási versben említett három dimenzió – test, szellem, lélek – dinamikus kölcsönhatására és egyensúlyára van szükség az egyes emberen belül és a közösségben is. Tehát a test motiválja és erőt, kitartást nyújt a szellem fejlődéséhez, tetteinken (és pl. az egészségünkön) keresztül pedig „ellenőrizhetővé teszi” a lélek útját. A szellem az anyagi és szellemi világ megismerésén keresztül táplálja és segíti a lelket Isten felé. A lélek útjában pedig, ahogyan Istenhez kapcsolódunk, kicsúcsosodik az életünk értelme. Amint az egyén életében, a közösségben is megvan a saját szerepük ezeknek a dimenzióknak. Tehát feltételezem, hogy más előadásokban szó volt a közösség együtt cselekvéséről akár „profán” értelemben, akár keresztény, tehát tanúságtevő, karitatív stb. értelemben. És szó volt a közösség lelki életéről is, már amennyire ezek a dolgok szétválaszthatóak. Így tehát mi elsősorban a közösségben zajló szellemi életről fogunk beszélni. (Érdekes végiggondolni, még ha most nem is beszélünk róla, hogy a liturgia, amely eredetileg közös cselekvést jelent, hogyan kapcsolja egybe a testi, szellemi és lelki dimenziókat.) Nyilván tudjátok, hogy a Bokorban nem annyira a naptári évhez, hanem inkább az iskolai tanévhez igazodik az un. munkaév. A kisközösségek élete is így szerveződik: a mi CsG közösségünkben a munkaév sokszor kirándulással kezdődik (főleg régebben volt így, kicsi és nagyobb gyerekekkel), Karácsony és Szilveszter között egy „játékestén” szoktunk társasjátékozni a házastársakkal és gyerekekkel. A nyár elején pedig a munkaévet egy piknikkel szoktuk zárni szintén családi körben. Sok éven keresztül együtt nyaraltunk, de legalábbis egy hétvégét együtt töltöttek a közösségünk családjai. Ez a szokásunk 1993-ból származik, amikor a közösség szinte minden tagja eljött Ausztriába Franz Jägerstätter osztrák katonaságmegtagadó, vértanú halálának 50 éves évfordulójára. Nos, szeretném, ha a találkozó szellemi tartalmáról nem úgy beszélnénk, mint egy, a mindennapi életünktől független dologról. Éppen fordítva: az a cél, hogy a mindennapok szellemi tartalma szűrődjön át a találkozókba. Elsősorban a közösség vezetőjére igaz ez, de minden tagjára is az. Mindegyik közösségünkben rendszeres programpont a „beszámoló”, tehát mindenki elmondja, hogy vele mi történt az elmúlt időszakban. Nyilván elmondjuk az objektív történéseket, de a beszámoló akkor lesz érdekes másoknak, ha a hangsúly azon van, hogy ki-ki hogyan élte meg életének eseményeit. Lehet ez egy lelkigyakorlattól kezdve a lébőjtkúrán, utazáson át egy betegségig, balesetig bármi. Nemrég úgy fogalmaztam egy beszélgetésben, hogy szeretném, ha az életem egy kicsit intellektuális kaland is lenne. Ha szabadon, a kíváncsiságomat követve ismerhetnék meg embereket, gondolatrendszereket, nyilván megmaradva keresztény hitemben és elkötelezettségemben. Ha ez teljesül, akkor ez kihat a közösségre is. 78
Persze, utalva az első tesszaloniki levélből vett idézetre, az életnek egy kicsit a test és a lélek kalandjának is kell lennie. A személyes élményeimet onnan kezdem, hogy 16 éves koromban, amikor közösségbe kerültem, a közösségem fiútagjai (amíg én a Piarista Gimnázium padjait koptattam), rengeteg időt töltöttek együtt. Szinte minden nap találkoztak, zsolozsmáztak, énekeltek, gitároztak. És álmodoztak egy őszinte, Istennek adott életről. Akkor nagy hatással volt ránk az Assisi Szent Ferencről szóló „Napfivér, Holdnővér” című film. Ebből sok motivációt merítettek a fiúk, akik sarut akartak nyárra varrni, és gyalogosan, igét hirdetve bejárni az országot. Majdnem semmi sem lett a dologból, de így visszagondolva, ebben a fiatalkorban talán ez a lelkesedés volt a legfontosabb. A lelkesedést pedig példák, életpéldák, ideálok közvetítik a fiatalok számára. Akkor ez volt számunkra Szent Ferenc. Az ideált bemutató filmek közül most csak egyet említenék ezen kívül: a Ghandi életéről szóló film már sokkal (10 évvel) később készült, mégis, hasonló hatást tett rám. Ezután egy gyors körben mindenki elmondta, hogy számára volt-e olyan könyv (vagy film) akár közösségben, akár egyénileg olvasva, ami számára ilyenfajta ideált hordozott. A Bokor-irodalmon kívül szóba került: Szerző és cím Letölthető innen Michel Quoist: Így élni jó http://www.ppek.hu/k306.htm Eleanor H. Porter: Az élet játéka Antoine de Saint-Exupéry: http://mek.niif.hu/00300/00384/ A kis herceg William P. Young: A viskó Salinger: Franny és Zooey http://www.terebess.hu/keletkultinfo/salinger.html Szabó Dezső: Az elsodort falu http://www.archive.org/details/azelsodortfalure01szabuoft http://www.archive.org/details/azelsodortfalure02szabuoft http://www.archive.org/details/azelsodortfalure03szabuoft Wass Albert: Jönnek! http://franka-egom.ofm.hu/wass_albert_evfordulo/regenyek/jonnek.htm http://www.youtube.com/watch?v=_0rNtwxhkW4 Ezen kívül elhangzott Wass Albert és Karl May, mint író általában és a „Legyetek jók, ha tudtok” című film. A közösségben később több könyvet is olvastunk együtt. Fiatalkorban a közösen olvasott regények nagy előnye, hogy szintén segít a közös ideálok és célok kialakításában. És persze a hősökkel való azonosulás közös cselekvésre, tanúságtételre ösztönöz. Az első ilyen közös élményünk Kodolányi János „Az égő csipkebokor” című regénye volt. Minden nap elolvastunk egy-egy 6-8 oldalas fejezetet, és a kéthetenkénti találkozón megbeszéltük az olvasottakat. Talán más regények, pl. a „Quo vadis” is alkalmas ilyen közös olvasásra. Később, huszonegynéhány éves koromban két barátommal „olvasókört” alakítottunk: Erich Fromm „A szeretet művészete” című könyvének egy-egy fejezetét olvastuk el otthon minden alkalomra, és a „találkozókon” megbeszéltük. (A könyv letölthető pl. innen: http://uploading.com/files/get/ea458m36/) Néhány éve Paolo Coelho „Az alkimista” c. regényét olvastuk közösen. Mostanában kevésbé olvasunk regényeket, inkább az áramlatélményről (flow), a szeretetnyelvekről, belső utakról szóló könyvek kerültek elő. Mindenki számára érdekes program volt, amikor a közösségünk vezetője elkészítette a közösség szociometriai felmérését és szociogrammját. Ezen az ábrán a közösség tagjait csomópontok, a kapcsolatokat pedig a csomópontokból kiinduló összekötő vonalak ábrázolják. Persze az ilyen elemzéshez alapos felkészülés szükséges a kóklerkedés elkerülése végett. Vannak azonban olyan időszakok a közösség életében, amikor pl. a kisgyerekek miatt nagyon kevés idejük van a tagoknak a készülésre, olvasásra. Ilyenkor jó ötlet valamilyen letölthető előadást meghallgatni az Internetről. Így csak 1-2 órát kell „készülni”, de közben lehet pl. mosogatni, vasalni. Mi többek között adventista előadásokat hallgattunk a testi és lelki egészségről. Más módszert is választhatunk, ha a tagok nem tudnak, vagy nem akarnak minden találkozóra külön felkészülni. Például a munkaév elején mindenki vállalhat egy vagy két találkozóra való felkészülést, aminek a beosztását megbeszéljük. Ilyenkor mindig ajándék is a többiek számára a témaválasztásunk, a készülésünk egy újságcikkből, könyvből stb. Persze „pótkészülőt” vagy tartalék anyagot is jó előkészítenünk hiányzás, betegség, hanyagság esetére. Ha szeretnénk a közösség tagjainak kohézióját, az összetartozást erősíteni, akkor elővehetünk olyan módszereket, amelyeket pl. csapatépítő és más tréningeken szoktak alkalmazni. Legtöbbször valamilyen játékról, közösen megoldandó feladatról van szó, amely után a résztvevők elmondják és megbeszélik az 79
átélt érzéseiket, illetve hogy milyen tanulságot tudnak a történtekből levonni. Számomra pl. ilyenkor derül ki, hogy sokat beszélünk közös eszményekről, a „hármas-eszményről”, de közben egészen mást gondolunk sokkal alapvetőbb dolgokról, teljesen máshogy látjuk magunkat, mint mások minket stb. Ehhez hasonlóak, sőt ettől néha nehezen elhatárolható „műfaj” az önismereti, pszichológiai tesztek, játékok. Ezeknek a játékoknak, teszteknek nagy előnye, hogy felkeltik az érdeklődést a téma iránt, és a résztvevők fogékonnyá, nyitottá válnak az „üzenet” befogadására, amit át akarunk adni. Ha egy tárgyi tudásanyaghoz egy élmény, egy érzelem is kapcsolódik, akkor sokkal tovább megmarad az emlékezetünkben. Az ilyen játékos, beszélgetős alkalmaknak szintén megvan az az előnye, hogy nem kell előre készülni a közösség tagjainak a találkozóra. Nyilván van, lehet veszélye is ezeknek a dolgoknak, a résztvevők összeveszése, harag, sértődés, indulatok. Végeredményben jó, ha ezek az elfojtott dolgok is előkerülnek, de a vezető felelőssége az események megfelelő mederben tartása. Ezután felolvastam „Liz történeté”-t, és mindenki szimpátiasorrendbe állította a hat szereplőt. A sorrendeket felírtuk a táblára, és elmondtam, hogy ezt végigcsinálva a közösségben vagy baráti társaságban milyen technikával lehet egy jó beszélgetést vezetni. Végül, bár még ti fiatalok vagytok, szeretnék beszélni egy kicsit azokról a változásokról, amik az ember életének a felénél történnek – legalábbis bennem történtek. A fiatalkorom nekem is arról szólt, hogy megtaláljam saját egyéniségemet, kifejezzem különbözőségemet másoktól. Aztán bizonyítani akartam képességeimet, megint csak másoknak: családnak, barátoknak, munkahelynek. Bizonyítani akartam, hogy el tudunk tartani egy családot, fel tudunk nevelni egy-két gyereket. És amikor már mindezt elértem, átéltem, amikor láttam már azt is, hogy mi az, amit nem tudok elérni az életben, akkor – mint Forrest Gump a több mint háromévi futás után – én is azt mondtam jelképesen: „Kicsit fáradt vagyok… Azt hiszem, most hazamegyek.” (a filmrészlet megnézhető itt: http://default.indavideo.hu/video/Forrest_Gump_-_) Nos, valahogy így kezdődik az élet második fele. Már nem akarom kifejezni a különállásomat, nem akarom bebizonyítani a tehetségemet. Szeretnék sok szép dolgot, érzést átélni. Vagy, ha nem is olyan szépek azok a dolgok, akkor azt szeretném mélyen, őszintén átélni magamban. A szemléletnek a megváltozása a közösségre is kihatással van. Amikor pl. a Szentírásról beszélgetünk, már nem az a fontos számomra objektíven, hogy mondjuk Jézus kinek, és miért mondta, amit mondott. Nem történelmi, teológiai háttérinformációkat keresek, hanem azt gondolom végig, hogy ezen a szövegen keresztül, itt és most, személyesen nekem mit mond Jézus? Mi az, amit csak én tudok elmondani erről? És mit mond ez a szöveg a testvéremnek? Tehát a személyesség sokkal fontosabbá válik, mint korábban. Ezzel kapcsolatban hadd idézzek három bekezdést Anselm Grün és Meinrad Dufner „Mélyből forrásozó lelkiség” című könyvéből, melyek az eddig elhangzottakhoz is kapcsolódnak: „A magasból építkező lelkiség ideálokat állít elénk, amelyekre törekednünk kell, és amelyeket végül be kell teljesítenünk. Az eszményképek feltétlenül pozitív hatással vannak az emberekre. Meglétük mindenekelőtt a fiatalok számára létfontosságú, mert ideálok nélkül egyre csak önmaguk körül forognának, és képtelenek volnának kibontakoztatni a bennük rejlő lehetőségeket. Nem tudnának kapcsolatba kerülni saját, ébresztésre váró erejükkel. Az eszményképek kicsalogatják a fiatalokat belső zártságukból, hogy felülmúlják, meghaladják önmagukat, és új lehetőségeket fedezzenek fel. Ideálok nélkül sokan nem valósítanák meg saját lehetőségeiket… A lelkesedés erő, amely segíti a fiatalokat, hogy önmaguk fölé nőjenek, képességeiket fejlesszék, bővítsék. Ha nincsenek lelkesítő eszményeik, belebetegednek.” (11-12. oldal) „Saját erőlködésünkkel azonban nem érhetjük el Istent. A paradoxon abban áll, hogy a küszködés csupán annak a bevallásához vezet el bennünket, hogy pusztán igyekezettel nem javíthatjuk meg önmagunkat, nem juthatunk el Istenhez. Nem csinálhatunk magunkból azt, amit akarunk. Egyszer elérünk arra a pontra, ahol be kell vallanunk, saját erőnkből szükségképpen csődöt mondunk, és egyedül Isten kegyelme alakíthat át bennünket.” (15. oldal) „A mélyből forrásozó lelkiség azt jelentené, hogy Istent épp szenvedélyeinkben, betegségeinkben, sebzettségünkben, tévelygéseinkben és tehetetlenségünkben keressük.” (63. oldal) Végül kívánom, hogy a Közösségvezető képző alkalmain sok hasznos és értékes tudáshoz és élményhez jussatok. Isten pedig majd megmutatja, hogy ezt mikor és hogyan tudjátok testvéreitek és a közösség épülésére felhasználni. Végül kiosztottam az „Énkép – máskép(p)” című játékot (Rudas János: „Delfi örökösei” c. könyve nyomán) és egy sokalakos rajzot egy jó beszélgetésős játék alapjául.
80
Gromon András: A Jézus által elénk adott cél: Isten Országának valósítása-valósulása a Földön. Kicsit leegyszerűsítve ez a gyakorlatban Isten Országa alapelveinek („hármas szabály”) valósítását-valósulását jelenti: úgy élni, ahogyan ez Isten országa „törvényeinek” megfelel. Ez nem lehetséges metanoia, azaz tudat- és élet-átalakítás nélkül (Gyurka b.: „A tudatunk majd zsarnokoskodik az életünkön…”) – az első lépcső, a tudat-átalakítás pedig nem lehetséges szellemi munka (egyszerűbb szóval: tanulás) nélkül. Közösségi találkozóink kihagyhatatlan és meghatározó részének kell lennie tehát a szellemi programnak; ennek híján az elbutulás, ellaposodás és jelentéktelenné válás vár ránk. A szellemi programnak, a tanulásnak az a rendeltetése, hogy eligazítást adjon azokra a kérdésekre, problémákra, feladatokra vonatkozóan, amelyek egyfelől Isten Országa örök eszményeiből, másfelől a kor aktuális kihívásaiból adódnak. A szellemi munkának elengedhetetlen része az egyéni tanulás, de ugyanolyan fontos része a közösségi tanulás, amely gazdagítja, fölerősíti, elmélyíti, ellenőrzi, helyesbíti, a gyakorlatra alkalmazza stb. egyéni törekvéseinket. E közös szellemi munka egyik jelentős részének tekintem a Szentírással, elsősorban az evangéliumokkal foglalkozást, mégpedig magas színvonalon, a tudományosságot sem nélkülözve. Találkozóink szellemi programja A modern értelemben vett szellemi életről („tudományos munka”) természetesen nincs szó az evangéliumokban, viszont sokak számára meglepő lehet, mennyire nagy szerepet játszik Jézus „igehirdetésében” a logikus gondolkodás, az érvelés, a következtetés. Ízelítőnek néhány példa. Elsősorban „a kisebbről a nagyobbra következtetés” módszeréről van szó. Például: Ha már az emberektől elvárható a józan, megfontolt viselkedés, mennyivel inkább feltételezhető Istenről (Lk 14, 28-32: toronyépítés, hadba indulás). Ha az ég madarairól, a mezők virágairól gondoskodik Isten, mennyivel inkább az emberről (Lk 12,24-27-28). Ha már a verebeket is számon tartja Isten, mennyivel inkább „az embernek még a hajszálait is” (Lk 12,6). Ha már az ember is megadja rászoruló embertársának, amire szüksége van, mennyivel inkább Isten az embernek (Lk 11,5-8). Másfajta érvelés: Szabad-e szombaton – munkának számító! – gyógyítást végezni? A kútba esett ökröt ki szabad húzni? Hát akkor…? (Lk 14,3-5) – Egy hitelezőnek két adósa volt, az egyik ötszázzal tartozott neki, a másik ötvennel. Mindkettőnek elengedte. Melyik fogja őt jobban szeretni…? (Lk 7,41-24) – Egy embernek két fia volt. Az egyik azt mondta, kimegyek a szőlőbe dolgozni, de nem ment; a másik azt mondta, nem megyek, de aztán kiment. Melyik teljesítette apja akaratát…? (Mt 21,28-31) – A Nap a gonosz ember földéje is süt, az eső a bűnösök földjére is esik: Láthatjátok: 1. Isten nem személyválogató. 2. Ti miért lennétek hát azok? (Mt 5,44-48) Ismét másfajta érvelés: Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt (Mk 8,35). – Mit ér az embernek ha az egész világot megnyeri, de az életét elveszíti (Mk 8,36)? – Ha egy ország meghasonlik, nem állhat fenn… Hogyan űzhetném ki Belzebub segítségével az ördögöket… (Mk 3,23-27)? – Ha Dávid urának hívja a Messiást, hogyan lehet akkor a fia (Mk 12,37)? Folytatni lehetne a sort. De fejezzük be Jézusnak a józan ész használatára felszólító, általános érvényű utasításával: Az ég és a föld jeleiből tudtok következtetni. Miért nem ítélitek meg ti magatok, hogy mi a helyes magatartás [Isten szemében] (Lk 12,57)?! – Ebben benne van a két lényeges jézusi mozzanat: 1. Gondolkodni kell! 2. Isten szemszögéből kell nézni a dolgokat (vö. Lk 18,9-14: a farizeus és a vámos példabeszéde)! Mondhatnánk úgy is: ez a két vonás a „keresztény értelmiségi” legfőbb ismertetőjegye. Az Isten Országával kapcsolatos szellemi élet elsődleges területe természetesen a teológia, ezen belül is elsősorban a szentírástudomány, de erről majd a második részben beszélünk részletesebben. Ajánlott irodalom: KIO, Merre menjek?, „Érted vagyok” Hasonlóan fontos a pszichológia, hiszen emberként akarjuk Isten Országát építeni, tudnunk kell tehát, hogyan „működik” az ember – egyénként és közösségileg egyaránt; gyermeklélektan, fejlődéslélektan (gyereknevelés), házasságlélektan, csoportlélektan (csoportdinamika)… Ne képzeljük, hogy maguktól mennek a dolgok! Ajánlott irodalom: Hanna Wolff: Jézus, a pszichoterapeuta (Egyházfórum); Jézus, a férfi: ÉV, 1993-1994 Ruth Bang: A célzott beszélgetés (és az egész Pszichológia nevelőknek sorozat) Erich Fromm összes művei Fontos továbbá a szociológia is, vagy éppen a közgazdaságtan… Az ajánlott irodalom összeállítása nagyon hasznos lenne.
81
Mindezekkel egyenrangú a szépirodalom: Milyen az ember, mik az eszmények, mik a buktatók, mik a kiutak…? Ajánlott irodalom: Kodolányi J. (Az égő csipkebokor, Julianus barát, Vízözön); Sánta Ferenc (Az ötödik pecsét, Halálnak halála, A Müller család halála, Az áruló; Isten a szekéren); Rónai Gy. (A párduc és a gödölye; novellái: Szeptemberi halászat); H. Hesse (Narziss és Goldmund); Vercors összes művei (főleg A tenger csendje c. kötet); S. Lenz (Bűntelenek); R. Bolt (Kinek se nap, se szél; A misszió); Szabó Magda drámái (Az a szép fényes nap, A meráni fiú); J. Ritheu (Amikor a bálnák elmennek); F. Germonprez (Izland, Izland); Illyés Gyula drámái; Németh László drámái; Platón (Szókratész védőbeszéde, Kritón); A. Schwarz-Bart (Igazak ivadéka); A. Camus (A pestis, A bukás); S. Zweig (novellái) – Dávid S. (Balczó)… És persze a versek! Váci Mihály, Jánosy István, Puszta Sándor, Reményik Sándor, Sinka István, Szabó Éva… Szentírásolvasás A Szentírást sokféleképpen lehet hasznosan olvasni, de amennyire csak lehetséges, el kell kerülni az önkényességet (szubjektivizmus, hasra ütés). Először lássunk néhány nem tudományos, de hasznos módszert Josef Heer A gyakorlati bibliaelemzés mai módszerei c. tanulmányából: A Bibliával való foglalkozást különféle formákban lehet végezni. Talán a legszokatlanabb módszert állítja elénk az a történet, amely eredetileg J. P. Hebbelre megy vissza, itt azonban rövidített és erősen megváltoztatott alakjában adjuk elő: Egy paraszt megy keresztül a falun, és a piacon találkozik a tanítóval, akit egyébként nehezen szenved. „Tanító úr, még mindig képviseli azt, amit tegnap a gyerekeknek előhozott, hogy „Ha megütik a jobb arcodat, tartsd oda a másikat is?” – „Így van írva: én nem vehetek el belőle, és nem tehetek hozzá: így van írva”. – „Akkor én megmutatom Önnek, mit jelent ez”, mondja a paraszt, és lekever két nagy pofont, először jobbról, aztán balról egyet. A tanító egy pillanatra elképed, aztán magához tér, és így szól: „De az is írva van: „Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek is, igen, jól megrázott mértékkel kaptok még ráadást is.” És a tanító is aszerint tesz, amint beszél, és természetesen a ráadást hangsúlyozza különösen. A plébános az egész jelenetet az ablakból figyeli. Először azt gondolja, bele kell szólnia, mivel mint jó pásztor illetékes a juhai közti béke ügyében. De aztán így szól magában: „Hagyjuk mindkettőt: megmagyarázzák egymásnak a Szentírást.” – Komolyra fordítva a szót: 1. Az írásjel-módszer Valószínűleg ez a módszer a legegyszerűbb. Gyakorlatilag így zajlik le: A beszélgetésvezető kiosztja a választott szöveget, és megkéri a részvevőket, kb. tíz percig mindenki maga olvasgassa a szöveget, s közben – hogy gondolataikat rögzítsék – a következő írásjeleket helyezzék el a lap margóján: Kérdőjelet, ha az olvasónak egy mondat, illetve vers kérdésesnek vagy problematikusnak tűnik; kört, ha valamit túlzásnak, hamisnak stb. tart; felkiáltójelet, ha bizonyos mondatokat vagy kijelentéseket teljesen igenelni tud, illetve jelentősnek talál; és végül nyilat, ha személyesen megszólítottnak vagy érintettnek érzi magát. Amikor a résztvevők ezt az egyéni munkát befejezték, a beszélgetésvezető felszólítja őket, hogy sorban mondják el, hová tettek kérdőjelet. Azonban ügyelnie kell arra, hogy meghatározott időnél, kb. 20 percnél e kérdőjelek megbeszélése (felsorolása) ne vegyen többet igénybe. Egyébként kiderül, hogy A résztvevő az X vershez rakta a kérdőjelet, B résztvevő az Y vershez, és így tovább. A „miért”-re való egyszerű rákérdezés biztosan beszélgetéshez vezet. A kérdőjelek megbeszélése után kell sort keríteni azokra a mondatokra, melyeket a tagok körrel láttak el. Majd a felkiáltójelekre és – ha egyáltalán lehetséges – még a nyíllal jelzettekre is. Az illető bibliai szövegről folyó beszélgetésnek persze személyes dolgok kicseréléséhez is kellene vezetnie, tehát ahhoz, hogy a tagok a többiek előtt is elmondják, melyik mondatban, illetve gondolatban érezték magukat személyesen érintettnek. 2. A felirat-módszer A beszélgetésvezető kiosztja a közös szöveget, és három-ötszemélyes kiscsoportokat képez. Minden csoportnak azon kell fáradoznia, hogy fél órán belül, lehetőség szerint az újságcímeknek megfelelő feliratot találjon az érintett szöveghez. Tartalmazza ez a felirat világosan és egyúttal valamiképpen provokálóan azt, amiről a csoport szerint a szövegben szó van. Ez a módszer is nagy valószínűséggel élénk beszélgetéshez vezet. Ha ugyanis a kiscsoportos munka után ismét összeül a társaság, szeretnénk minden kiscsoporttól megtudni: Miért éppen ezt a feliratot választottátok? 3. A pro és kontra-módszer Az össz-csoportot két (vagy négy) részcsoportra osztjuk. Az A (és C) csoport azt a feladatot kapja, hogy az Újszövetségnek a beszélgetésvezető által kiválasztott kijelentéséhez (komolyan gondolt)
82
ellenérveket szedjen össze. A B (és D) csoportnak ezzel szemben azon kell dolgoznia, hogy ugyanennek a kijelentésnek az értelmét és „ésszerűségét” alátámasztó érveket találjon. Fél óra külön csoportmunka után találkozik az A és B, (illetve C és D) csoport, és elkezdődik a mindenkori „ellenfél”-érvek megbeszélése. Mindenekelőtt a Hegyi beszéd alkalmas erre. 4. Az eset-analízis Bibliaértelmezésünk gyakran elmegy a mindennapi élet mellett. Ennek útjába akar akadályt állítani ez a módszer. Kifejezetten az élet mindennapi eseményeit vagy helyzeteit akarja szembesíteni a Bibliával, és így elérni azt, hogy megtanuljuk mindennapi döntéseinket erősebben a Biblia szerint meghozni. Egy példa: „Egy hitoktató már nem lát semmi értelmet iskolai munkájában. Arról beszél, hogy sok gyerek egyáltalán nem figyel rá, és egyáltalán nem dolgozik vele, mivel otthonról nem hoz magával a hitoktatásnak megfelelő beállítottságot. Mások, akikben nagyon reménykedett, a serdülőkorban teljesen elidegenedtek a hittől. A környezet befolyásával és azzal a sokféle kísértéssel szemben, amely a gyermekeket későbbi életkorukban érni fogja, munkáját teljesen hiábavalónak tartja.” Egy ilyen „eset” jól megragadható! Előadása után a beszélgetésvezető megkéri a kiscsoportokat, hogy a Biblia szellemében, illetve szavai szerint analizálják és ítéljék meg az „esetet”, s aztán tárják a plénum elé véleményüket. Bizonyára utalnak majd magának Jézusnak az „eredményeire” vagy a magvetőről szóló példabeszédére (Mt 13,1 skk). 5. Az eset-konstruálás Az előző módszer a beszélgetésvezető fantáziája elé állított magas követelményeket: Neki kell fölismernie azokat az „eseteket”, melyeket a mindennapi élet áramlata folyton magával sodor (újságok?). Most azonban maguknak a résztvevőknek passzolja át a „Fekete Péter” szerepet. Eléjük állítja – a kiscsoportokra való tagozódás előtt vagy után – a feladatot: Gondoljanak ki egy olyan „esetet” a mai életben, amelyre találó ez az ige: „Ha valaki megüti a jobb arcodat, tartsd oda neki a másikat is” (Mt 5,39). Vagy: „Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell neki megbocsátanom? Hétszer? Jézus azt mondta Péternek: Nem hétszer, hanem hetvenhétszer” (Mt 18,21). „Vagy betű szerint vesszük, vagy komolyan!” Csak komolyan érdemes. A Szentírás, elsősorban az evangéliumok helyes megértéséhez ezért elengedhetetlen a szentírástudomány eredményeinek megismerése! Természetesen senkinek nem kell szaktudóssá válnia, de az alapismeretek fontosak. Néhány jó bevezető mű, illetve kommentár már megteszi. Itt csak néhány szempont Jézus szavainak tanulmányozásához, a jézusi mondások és cselekedetek hitelességének eldöntéséhez: A hivatalos szentírástudományban (Mérleg, 2010/1-2, 27-28): 1. A többszörös tanúsítás ismérve: hiteles, amit két vagy több, egymástól független forrás tanúsít (pl. Márk és Pál, Máté és János, Lukács és Tamás). 2. Az egyházi idegenkedés ismérve: hiteles, aminek az elfogadása az ősegyházban nehézségekbe ütközött (pl. Jézus alámerítése János által). 3. Az eredetiség ismérve: hiteles, ami eltér a zsidóság felfogásától vagy annak keresztény újraértelmezésétől (pl. nem hiteles a Tóra feltétlen tekintélyének hangsúlyozása vagy az egyház szervezetére vonatkozó reflexiók, de hiteles a „Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat”). 4. A koherencia ismérve: feltételezi, hogy Jézus nem volt érthetetlen vagy ellentmondásos lény. 5. A válság logikájának ismérve: Jézus életének rekonstrukciójából ki kell derülnie, milyen okokból alakult ki az a konfliktus, amely szembefordította őt Izrael vallási vezetőivel. Saját szempontjaim (Márk-kommentár, 9): 1. Jézus egyszerű, tanulatlan embereket szólított meg, és rögtön gondolkodásuk és életvitelük átalakítására akarta rávezetni őket. Ami tehát a galileai halászok és parasztok számára túl bonyolult, túlságosan „írástudói”, azt nem tekinthetjük tőle származónak. 2. Jézust tévtanítóként, eretnekként ítélték el, ami arra utal, hogy saját istentapasztalata alapján valami újat mondott Istenről, vallásról, hitről, olyasmit, ami ellentmondott a zsidó hagyományoknak. Ami tehát szavaiban eltér kortársainak vallási elképzeléseitől, az valószínűleg tőle származik (ez azonos a 3. hivatalos ismérvvel). 3. Azok a keresztény prédikátorok, akik továbbadták, illetve evangélistaként feldolgozták a jézusi hagyományt, egyrészt egyre inkább föl akarták magasztalni Jézust, tehát bearanyozták és isteni magasságokba emelték, másrészt pedig elfogadhatóvá akarták tenni őt a zsidók (és kisebb részben a „pogányok”) számára mint az Ószövetség („az ősi ígéretek”) töretlen beteljesítőjét és a kortársi apokaliptikus remények megvalósítóját. Az erre utaló mozzanatokat tehát le kell választanunk Jézus alakjáról. 4. Nem mondhatunk le a „józan paraszti ész” bevetéséről sem, vagy arról, hogy teret engedjünk megérzéseinknek, sejtéseiknek, mert mindkettő segíthet eligazodni a legkuszábbnak látszó labirintusban is. A „laikus gondolkodás” nem egyszer lendítette már előre a tudományos kutatást. 83
Egy példa Márk-kommentáromból a tudományos megközelítésre (11,15-19: „a templom megtisztítása”); 656. lábjegyzet, 1 pont: a) Csak beszámoló-töredékek állnak rendelkezésünkre, és ezek is magukon viselik az áthagyományozás minden bonyodalmát, kuszaságát és túlzását. Mindenesetre az értelmezésbe be kell vonnunk a János-evangélium szövegét is (2,13-17). b) Csak a rendkívül problematikus János-szöveg tud korbácsról, és esetleg az emberek ellen is alkalmazott erőszakról. c) Csak János mondja, hogy Jézus „kidobott mindenkit a templomból”, a szinoptikusok szerint „elkezdte kidobni/kidobta azokat, akik a templomban adtak-vettek”. d) Sem a kereskedők, a főpapság szolgálatában álló templomrendőrség, sem a római helyőrség, sem a tömeg nem avatkozott közbe, pedig mindegyiknek meg lehetett volna rá a maga oka. e) A templom (erőszakos) „megtisztítását” nem hozták fel vádként Jézus „perében”, holott a templom „lerombolásának” vádját igen (14,58; 15,29; Jn 2,19; Jn 4,21.23). f) A szellemi és hatalmi elit számon kérte Jézustól, amit a templom „megtisztítása” során mondott és tett (11,28). g) Az összes kereskedőket és állatokat, sőt a vásárlókat is („akik... vásároltak a templomban”) kiűzni a templomból gyakorlatilag fizikai lehetetlenség lett volna. h) Mk 7,1-23 és Mt 5,23-24 fényében nem feltételezhetjük Jézusról, hogy a templom kultikus tisztasága iránti, a farizeusokénál is nagyobb buzgalma vezette volna fellépésében. i) A kritikus „kidob” (ekballein) ige összes előfordulásait megvizsgálva állíthatjuk, hogy ez csak a legritkább esetben jelent erőszakos, vagy annak mondható magatartást (Mk 12,6; Lk 4,29; Jn 9,34), egyébként pedig sok jelentésű szó, főképpen a „démonok kidobására/kiűzésére” vonatkozik (rengeteg helyen), de van olyan értelme is, hogy „elővesz” (Mt 12,35; 13,52; Lk 10,35), „állatokat kienged” (Jn 10,4), „elküld, kiküld” (Mk 1,43; Mt 9,25), sőt kétszer teljesen pozitív értelemben Isten (Lk 10,2), ill. Isten Lelke az alanya (Mk 1,12; vö. Mt 12,28; Lk 11,20); van még egy, gyakran előforduló és az itteni szövegösszefüggésbe pontosan beleillő (valamint a 16. versbeli nem engedélyezéssel összhangban lévő!) jelentése: „elvet, elutasít, kiutasít” (Mk 9,47; Lk 6,22.42; 13,28; Jn 6,37; 12,31). j) Nyelvtanilag nem igazolható, hogy János szövegében a kötelekből font korbács használata az emberekre és az állatokra is vonatkozik, ellenkezőleg: meggyőzően alátámasztható, hogy „a juhokat is, meg az ökröket is” (te... kai...) az előző félmondatban található „mindenkit/mindeneket” (pantasz) értelmezése, kifejtése, tehát a korbácsos „kidobás” csak az állatokra vonatkozik. k) A korbács valóban helyénvaló lehet állatok tényleges vagy jelképes hajtásának (nem feltétlenül kihajtásának) eszközeként. l) Jézusról feltételezhetjük, hogy nemcsak maga nem alkalmazott erőszakot, hanem olyasmit sem tett, ami másokat erre ösztönözhetett volna (pl. a pénzváltók asztalainak felborogatása: még a „legerőszakosabb” leírást adó János is azt mondja: „A galambárusokhoz pedig így szólt: Vigyétek el ezeket innét”) Ajánlott irodalom: Adolf von Harnack: Az Újszövetség keletkezése (Harnack_USZ-keletk.rtf) Karl Herbst: A valódi Jézus Sárdy Péter: Jézus kincse emberek kezében Anton Mayer: A cenzúrázott Jézus („Érted vagyok”, 1999. február-augusztus) Márk- és Lukács-kommentárom Biblikus teológia tanulmányok (Bibl-teol-tanulm.rtf) Josef Heer: A gyakorlati bibliaelemzés mai módszerei (Heer_Gyakorlati elemz.rtf) *** Minden közösségi találkozóra alaposan, írásban kell készülni! (Különben az a helyzet áll elő, amire Andi n. azt mondta: „Ja, úgy én is hozzá tudok szólni…”)
84
