Testi énkép, étkezési szokások, szorongásra-, depresszióra való hajlam összefüggései élsportolók, szabadidő-sportolók és elhízottak körében Doktori értekezés
Dr. Boros Szilvia Semmelweis Egyetem Nevelés- és Sporttudományi Doktori Iskola
Témavezető: Dr. Habil. Sipos Kornél egyetemi tanár, CSc Hivatalos bírálók: Dr. Szmodis Márta tudományos munkatárs, PhD Dr. Sidó Zoltán egyetemi docens, PhD
Szigorlati bizottság elnöke: Dr. Pavlik Gábor egyetemi tanár, DSc Szigorlati bizottság tagjai: Dr. Frenkl Róbert, professor emeritus, DSc Dr. Dulin Jenő pszichológus, CSc Dr. Vermes Katalin egyetemi docens, PhD Budapest 2010.
1
Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék ..................................................................................................................... 2 Ábrajegyzék ........................................................................................................................ 3 Táblázatok .......................................................................................................................... 5 Rövidítések ......................................................................................................................... 6 1. Bevezetés ........................................................................................................................ 7 2. Irodalmi áttekintés .......................................................................................................... 9 2.1. Test és testmozgás .................................................................................................. 9 2.2. Testkép .................................................................................................................. 11 2.3. Ritmikus gimnasztika ............................................................................................ 14 2.4. Testtömegindex ..................................................................................................... 15 2.5. Obesitas ................................................................................................................ 18 2.6. A testmozgás és diéta szerepe az elhízás kezelésében .......................................... 21 2.7. Fogyókúrás irányzatok régen és ma ..................................................................... 23 2.8. A rendszeres jógázás pszicho-fiziológiai hatásai ................................................. 27 3. Célkitűzések ................................................................................................................. 29 3.1. A vizsgálat céljai .................................................................................................. 29 3.2. Hipotézisek .......................................................................................................... 30 4. Vizsgálati személyek és módszerek ............................................................................. 31 4.1. Vizsgálati személyek ............................................................................................. 31 4.2. Módszerek............................................................................................................. 34 4.2.1. Antropometriai mérések ............................................................................... 34 4.2.2. Pszichológiai tesztek .................................................................................... 34 4.2.4. Mérési körülmények ..................................................................................... 37 4.3. Adatfeldolgozás .................................................................................................... 37 5. Eredmények .................................................................................................................. 38 5.1. Megbízhatóság ..................................................................................................... 38 5.2. Testi énkép ............................................................................................................ 39 5.2.1. Testi énkép és antropometriai paraméterek .................................................. 43 5.2.2. Testi énkép és szabadidősport ...................................................................... 52 5.3. Táplálkozás........................................................................................................... 54 5.4. Szorongás-, és depresszió hajlam......................................................................... 60 6. Megbeszélés ................................................................................................................. 69 7. Következtetések ........................................................................................................... 74 Összefoglalás ........................................................................................................................ 78 Köszönetnyilvánítás ............................................................................................................. 79 Irodalomjegyzék ................................................................................................................... 81 Dr. Boros Szilvia publikációs jegyzéke ............................................................................... 93 Mellékletek ........................................................................................................................... 94 Kérdőívek ......................................................................................................................... 94 Illusztrációk .................................................................................................................... 104
2
Ábrajegyzék 1. ábra: „Testkép” ill. „testi elégedettség” citációs rátájának alakulása az elmúlt ötven évben a pszichológiai (psychINFO) és orvosi (pubMed) adatbázisokban. (Cash és Pruzinsky 2004)................................................................................................................................ 11 2. ábra Az átlagos testtömegindex alakulása 18-22 éves férfiak (fent) és nők (lent) körében 1948 és 1968 között. (Okasha és mtsai 2003) ................................................................. 17 3. ábra A krónikus betegségek kialakulásához vezető utak ...................................................... 19 4. ábra A dolgozat céljának sematikus ábrázolása .................................................................. 29 5. ábra A testi énkép, valamint a testi elégedettség-, egészség-betegség-, életmód-, külső megjelenés-, testmagasság faktorra adott átlagok közötti különbségek a négy vizsgált csoportban, nők körében (1 = ritmikus gimnasztikázók, 2 = középiskolások, 3 = obes betegek, 4 = főiskolások, 5 = jógázók), (n = 406) .......................................................... 41 6. ábra A testi énkép alakulása a sportaktivitással töltött órák száma alapján (1. csoport: 0-2 órát sportolók; 2. csoport: 2.5-5 órát sportolók; 3. csoport: 6-8 órát sportolók; 4. csoport: 9-20 órát sportolók) .......................................................................................... 43 7. ábra Négy életkori csoportba tartozó középiskolás lányok (n = 113) lineáris regressziós modellje (függő változó: testmagasság; független változó: testi énkép), (1. csoport = 15 éves, 2. csoport = 16 éves, 3. csoport = 17 éves, 4. csoport = 18 éves) ......................... 46 8. ábra Öt életkori csoportba tartozó ritmikus gimnasztikázók (n = 103) lineáris regressziós modellje (függő változó: testmagasság; független változó: testi énkép), (1. csoport = 15 éves, 2. csoport = 16 éves, 3. csoport = 17 éves, 4. csoport = 18 éves, 5. csoport = 1923 éves) ............................................................................................................................ 47 9. ábra Szabadidősportoló futók lineáris regressziós modellje (függő változó: sporttevékenységre való készenlét (a), testtömegindex (b); független változó: testi énkép) ......................................................................................................................................... 48 10. ábra Obes (1.csoport, n = 59) és morbid obes (2. csoport, n = 42) betegek lineáris regressziós modellje (függő változó: testzsír arány; független változó: testi énkép) ...... 51 11. ábra Obes (1.csoport, n = 59) és morbid obes (2. csoport, n = 42) betegek lineáris regressziós modellje (függő változó: sporttevékenységre való készenlét; független változó: testi énkép) ......................................................................................................... 52 12. ábra Futók (n = 23) lineáris regressziós modellje (függő változó: fizikai aktivitással töltött idő/ hét; független változó: testi énkép) .......................................................................... 54 13. ábra Hastáncosok (n = 12) lineáris regressziós modellje (függő változó: tízóraizás, uzsonnázás gyakorisága; független változó: testi énkép)................................................ 58 14. ábra Szabadidősportolók lineáris regressziós modellje (függő változó: „Nem tudom megállni, hogy vacsorára ne egyek sokat.” item; független változó: testi énkép), (1. csoport: 0-2 órát sportolók; 2. csoport: 2.5-5 órát sportolók) ....................................... 59 15. ábra Négy életkori csoportba tartozó középiskolás lányok lineáris regressziós modellje (függő változó: szorongásra való hajlam; független változó: testi énkép), (1. csoport = 15 éves, n = 34; 2. csoport = 16 éves, n = 32; 3. csoport = 17 éves, n = 30; 4. csoport = 18 éves, n = 16) ............................................................................................................... 61 16. ábra Öt életkori csoportba tartozó ritmikus gimnasztikázók lineáris regressziós modellje (függő változó: szorongásra való hajlam; független változó: testi énkép), (1. csoport = 15 éves, n = 19; 2. csoport = 16 éves, n = 22; 3. csoport = 17 éves, n = 26; 4. csoport = 18 éves, n = 11; 5. csoport = 19-23 éves, n = 25) .......................................................... 62 17. ábra A testi énkép pontszámainak átlaga a három szorongás-szintű csoportban ritmikus gimnasztikázók (RG) és középiskolások körében. ........................................................... 63
3
18. ábra A testtömegindex átlaga a három szorongás-szintű csoportban ritmikus gimnasztikázók (RG) és középiskolások körében. ........................................................... 64 19. ábra Főiskolások lineáris regressziós modellje (függő változó: depresszióra való hajlam; független változó: testi énkép), (2. csoport: futók; 3. csoport: vegyes sportág; 4. csoport: aerobikozók) .................................................................................................................... 65 20. ábra Főiskolások lineáris regressziós modellje (függő változó: szorongásra való hajlam; független változó: testi énkép), (1. csoport: hastáncosok; 2. csoport: futók; 3. csoport: vegyes sportág; 4. csoport: aerobikozók, 5. csoport: nem sportolók) ............................ 66 21. ábra A pillanatnyi szorongás alakulása a sportaktivitással órák száma alapján (1. csoport: 0-2 órát sportolók; 2. csoport: 2.5-5 órát sportolók; 3. csoport: 6-8 órát sportolók; 4. csoport: 9-20 órát sportolók) .......................................................................................... 67 22. ábra Szabadidősportolók lineáris regressziós modellje (függő változó: depresszióra való hajlam; független változó: testi énkép), (1. csoport: 0-2 órát sportolók; 2. csoport: 2.5-5 órát sportolók) ................................................................................................................. 67 23. ábra Obes (1.csoport, n = 59, R = .497, p = .000) és morbid obes (2. csoport, n = 42, R = -.356, p = .031) betegek lineáris regressziós modellje (függő változó: depresszióra való hajlam; független változó: testi énkép) ........................................................................... 68 24. ábra Obes (1.csoport, n = 59) és morbid obes (2. csoport, n = 42) betegek lineáris regressziós modellje (függő változó: sporttevékenységre való készenlét; független változó: depresszióra való hajlam) ................................................................................. 69 25. ábra A testi énkép, testtömegindex és alkati szorongás közötti kapcsolat a ritmikus gimnasztikázó élversenyzők körében ............................................................................... 70 26. ábra A BMI, testtömeg, testi énkép, sportolással töltött idő és a sporttevékenységre való készenlét főiskolás szabadidősportolók körében ............................................................. 71 27. ábra A testi énkép, testtömegindex alkati szorongás és vacsorai túlétkezésre való hajlam közötti kapcsolat középiskolás lányok körében ............................................................... 72 28. ábra A testi énkép, testtömegindex, testtömeg, haskörfogat, testzsír arány, depresszióra való hajlam, sporttevékenységre való készenlét, testi énkép, iskolai végzettség, racionalitás közötti kapcsolat obes személyek körében .................................................. 73 29. ábra A jógaéletkor, jógázással töltött idő, bioétel bevitel, húsfogyasztás, szorongáshajlam közötti összefüggések sematikus ábrázolása (n = 60) ......................................... 74
4
Táblázatok 1. táblázat A Tennessee (Self-Concept Scale) testi énkép vizsgálatban szereplő csoportok összefoglaló táblázata ..................................................................................................... 32 2. táblázat A kérdőíves pszichológiai vizsgálatokban szereplő minta összefoglaló táblázata . 35 (N = 461) ......................................................................................................................... 35 3. táblázat A vizsgálatban alkalmazott önértékelő skálák, alskálák eredményeinek megbízhatósági mutatói (Crobach alpha indexei) .......................................................... 38 4. táblázat A Tennessee testi énkép alskála pontszámok átlaga a vizsgált csoportokban ....... 40 5. táblázat A négy vizsgált csoport antropometriai adatainak, valamint jelenlegi testtömeg és az optimálisnak tartott testtömeg viszonyának százalékos megoszlása .......................... 44 6. táblázat Interkorreláció az életkor, iskolai végzettség, testtömeg, testzsír arány, haskörfogat, BMI (testtömegindex), sporttevékenységre való készenlét, testi énkép, depresszióra való hajlam, racionalitás tekintetében, az obesek csoportjában (N = 101) ......................................................................................................................................... 49 7. táblázat Obes betegek (N = 101) lineáris regressziós analízise (függő változó: testzsír arány, depresszióra való hajlam, sporttevékenységre való készenlét; független változó: testi énkép)....................................................................................................................... 50 8. táblázat Az öt sportágcsoportba tartozók sporttevékenységre való készenlét, testi énkép, átlag- és szórásértékei ..................................................................................................... 53 9. táblázat Az Étkezési Szokások kérdőív egyes itemeire adott válaszok átlagai ritmikus gimnasztikázók és középiskolások körében. .................................................................... 55 10. táblázat Interkorreláció az Étkezési Szokások kérdőív egyes itemeire adott válaszok között a ritmikus gimnasztikázók és a középiskolások csoportjában ......................................... 56 11. Táblázat Interkorreláció a jógaéletkor, a jógázással töltött idő, testtömeg, ideális testtömeg, BMI (testtömegindex), reggelizés-, vacsorázás gyakorisága, valamint a hús-, hal- és bioételek fogyasztása között (n = 60) ................................................................. 60
5
Rövidítések BMI: testtömegindex CVD: szív-érrendszeri betegségek HDL - koleszterin: magas denzitású lipoproteint tartalmazó koleszterin szubfrakció LCD: alacsony kalóriatartalmú diéta LDL - koleszterin: alacsony denzitású lipoproteint tartalmazó koleszterin szubfrakció LDM (N/H) Lifestyle defence mechanism. Harmóniára való törekvés LDM (R/ED) Racionalitás - emocionális defenzivitás (R/ED) M: átlag PMR: részleges ételmegvonásos diéta RG: ritmikus gimnasztika SD: szórás TG: triglicerid Ts: testtömeg VLCD: nagyon alacsony kalóriatartalmú diéta VO2max: relatív aerob kapacitás WHO: Egészségügyi Világszervezet
6
1.
Bevezetés A testkép alapvető relevanciája saját- és mások testi tulajdonságainak érzékelésében,
észlelésében, értelmezésében rejlik, amely maga után vonja a társadalomról és kultúráról alkotott nézetek megjelenését. Ahogyan maga a test, úgy a testkép is önmagán túlmutató jelentéseket hordoz: egyfelől a külvilággal, másfelől az egyén pszichéjével kapcsolatos állapotok jelennek meg rajta, olvashatók le róla. A külső és belső hatások nem vonatkoztathatók el egymástól, hanem állandó kölcsönhatás tételezhető fel közöttük. Grosz (1994) szerint a cselekvés és gondolkodás kifejeződéséhez elengedhetetlen a test reprezentációja, amelybe beletartozik az öltözködés, személyes tárgyak széles repertoárja, stb. Mindezeket korunk fogalomrendszere testkiterjesztésnek nevezi. Az elmúlt évtizedekben a testről alkotott vélemény három dimenzióban változott (Turner 1991). Egyrészt a szolgáltatóipar előtérbe kerülésével és a hagyományos munkásosztály egyidejű hanyatlásával megváltozott az életstílus, a heroikus munkaerkölcs kezdett kimenni a divatból és egyre nagyobb szerepet kapott a sport, szabadidő, szórakozás. Új hangsúly jött létre: a jó kondíció, a szép test megőrzése, az öregedés késleltetése (Melléklet 2.1.). A testről alkotott véleményváltozást másrészt a nemek közötti viszony átalakulása idézte elő. A feminizmus számos elméleti kérdést generált, amelyben az emberi test státusza megváltozott (Suleiman 1986). Megjelentek a radikális feminista irányvonal képviselői, akik a férfiak és nők közötti különbségek teljes felszámolását tűzték zászlajukra (Melléklet 2.2.). Figyelmen kívül hagyták a férfi és női test, élettani folyamatok, személyiség, attitűdök, életstílusok közötti természetes nemi eltéréseket. Az ebből adódó nézeteltérések megemelték a test státuszát a természet és kultúra viszonylatában (Rosaldo és Lamphere 1974). A harmadik tényezőcsoport a demográfiai átmenet, mely a test témáját politikai jelentőségre emelte. „Gerontokratikus társadalomban élünk”- írta Szent-Györgyi Albert (1989), aki felismerte az öregedő társadalomban rejlő veszélyeket. A várható élettartam növekedése csak egyik eleme egy terjedelmesebb forgatókönyvnek, amelyben a szervátültetés, a mikrosebészet, a géntérkép felfedezése, őssejt technológia és a gyógyszergyártás fejlődése is fontos szerepet kap. A tudományos fejlődés következménye, hogy újra elgondolkozunk azon, hogy voltaképpen mi az élet értelme, mi a halál, erkölcsös dolog-e beleavatkozni mesterségesen a természetbe. Nem véletlen tehát, hogy feltámadnak az ókori görög eszmék és dilemmák a test, a szellem a lélek viszonyáról, identitásáról. Mindemellett pedig régi és új betegségek bukkannak fel és a világméretű természeti katasztrófák sem kerülik el a Föld lakosságát. Az óriási tőkefelhalmozódás és áruforgalom kompenzációjára például olyan 7
kórképek manifesztálódtak, amelyek a gazdaságra, az egészségügyre rónak óriási terheket (AIDS, madárinfluenza, elhízás, anyagcsere betegségek, stb.) Mintha korunk életkultusza teljes tükörképe lenne az óegyiptomi halottkultusznak. Az ókor szellemileg elképesztően fejlett társadalmában a születéskor várható élettartam meglehetősen alacsony volt, ezért a halál utáni életre való spirituális, testi és lelki felkészülés mindennél nagyobb hangsúlyt kapott. A testet a mumifikációval készítették fel a lélek számára, hogy halál után ismét egyesülhessenek (Melléklet 2.3.). A test ismeretét az ókoriak rendkívül fontosnak tartották, konzerválásának módszereit nagyon magas szinten művelték. Korunkban az élet értékelődött fel, melyben a test szépsége és tökéletessége lép a figyelem középpontjába. A halott test kipreparálása (Melléklet 2.4.), konzerválása és kiállítása talán azért örvend túlzott népszerűségnek, mert egyrészt elrettenti az embereket a haláltól, másrészt felhívja a figyelmet az egészséges életmód fontosságára, a tökéletes test elérésének és megőrzésének igényére. Jóllehet nem sokan foglalkoznak azzal, hogy a valaha élő, világhírűvé dermedt kadaverek lelke hová vándorol és vajon feltámad-e egykoron a bőrtől, zsírszövettől megfosztott díszes porhüvelyben. Az esztétikusabb megjelenés, egészséges életmódra való törekvés igénye korunkban elnyomja az érzéseket, a lelki folyamatok őszinte megnyilvánulásait. A tudományos életben és a médiában kiemelt szerepet kapnak az egészséggel, betegségek megelőzésével (táplálkozással, sporttal), az öregedési folyamatok késleltetésével kapcsolatos témák. „A fogyasztói társadalomban vált ugyanis a történelem során először lehetségessé az, hogy valaki aktívan létrehozhassa - saját testéből - önnön testideálját. A korlátlan lehetőségek csábítása és a készen kapott sémák eltűnése vagy legalábbis elbizonytalanodása hozta létre a test megjelenítéseinek azon konfliktusait, amelyek korunkban talán leghangsúlyosabban az anorexiás testen jelennek meg" (Csabai és Erős 2000). Az 1960-as években jelent meg először az elhízástól való félelem, amely addig jellemzően egyik társadalomban sem szerepelt. A női (ét)vágy a kontrollvesztés metaforájává kezdett válni. A fogyasztói társadalom kettős kötést mutat, mely egyfelől fogyasztásra csábít, másfelől a társadalom „engedelmes foglyaként” tekint férfira és nőre, ahol a vágyak nem kaphatnak szabad teret, erős kontroll alatt állnak. Olyan Janus arcú társadalomban élünk, amely lépten-nyomon fogyasztásra, felhalmozásra szólít fel, mindemellett gátolja a vágyak kielégítését. A társadalom a test és a külvilág közé éles kontúrt húz. A kontúrnak kettős fala van: egyik a külvilágra néz és sértetlenséget, kontrollált, jól definiált formákat közvetít felé, másik fala a személyiséggel, érzésekkel, vágyakkal érintkezik. A külvilág és a személyiség, vágyak, érzések közötti átjárhatóság nehezítetté válik. A fogyasztói társadalom tolja el a lelket és a testet egymástól, melynek 8
következtében a lélek és külvilág közötti távolság is megnövekszik. Az érzések nehezen jutnak kifejezésre és sokszor spontán elnyelődnek a testben vagy betegségek formájában manifesztálódnak. A testre a társadalom és a lélek írja üzeneteit. A társadalom a „láthatót”, a kültakarót tekinti célpontnak, hiszen a láthatóval tud üzenni a külvilágnak. A belső konfliktusok és a társadalom felőli hatások a testen találkoznak. A társadalom morális paranccsá formálja az étkezés feletti kontrollt és a rendszeres testmozgást, mint a test tökéletesítésének két legfontosabb kulcsszereplőjét. Jelen dolgozat az egyén testéről alkotott véleményét helyezi középpontba öt szubpopuláció vizsgálatán keresztül. A vizsgálat első része a testi énkép alakulását tárja fel az életkori sajátosságokat, antropometriai paramétereket, élsportot, szabadidősportot, sportágat, jógázást és az elhízást figyelembe véve. A második rész az öt vizsgált csoport táplálkozási jellemzőit és azok testi énképpel kialakult kölcsönhatását taglalja. A harmadik rész a szorongás_, ill. depresszióhajlam jellemzőit mutatja be a testi énkép, élsport, szabadidősport, táplálkozás hatásait vizsgálva. Természetesen a három rész teljesen nem választható szét egymástól, mivel a testi énkép, testmozgás, táplálkozás, valamint a szorongás és depresszióhajlam szoros oda-vissza irányt mutató kölcsönhatásban áll egymással. 2.
Irodalmi áttekintés
2.1.
Test és testmozgás A Tárki országos reprezentatív felmérésének (2007) eredményei szerint, a magyar
felnőtt lakosság 65%-a gondolja testsúlyát normálisnak, míg túlsúlyosnak vagy elhízottnak a lakosság mindössze 26%-a vallja magát. A megkérdezettek 9%-a soványnak ítéli testét. Az objektív, BMI alapján számított értékek alapján a lakosság 40%-a tartozik a normális testsúlyú kategóriába, 34% a túlsúlyos és 19% az elhízott kategóriába. A lakosság mindössze 8 % - a tekinthető soványnak a BMI érték alapján. Az objektív mérés alapján túlsúlyosak 28%-a normál súlyúnak tekinti magát. Meglepő adat, hogy a BMI szerint túlsúlyosak 2 %-a soványnak tekinti magát (Melléklet 3.1.). A Tárki felmérése szerint a nők testtömegről alkotott véleménye jobban igazodik az objektívan mért adatokhoz, a férfiak hajlamosabbak testtömegüket alulértékelni és a túlsúlyt, elhízást normálisnak, ill. ideálisnak tekinteni. Magyarországon a túlsúly (30 > BMI > 25) és elhízás (BMI > 30) előfordulási gyakorisága rendkívül magas, összesen 4,2 millió embert érint. Az utóbbi években, főleg a női lakosság körében emelkedett az elhízottak aránya, melynek oka legtöbbször a kedvezőtlen táplálkozási szokásokban és a mozgásszegény életmódban rejlik. Statisztikai felmérések (pl. OLEF 2000) eredményei szerint, a megkérdezett lakosok háromnegyede olajjal, egynegyed
9
része sertészsírral főz, amely még mindig nagyon elmarad a betegségmegelőző javaslatoktól. Emellett a nők és a férfiak esetében is jóval magasabb az egy átlagos napra jutó energia bevitel, mint a szükséges mennyiség, amelynek kialakulásában nagy szerepet kap a magas kalóriatartalmú italok, alkoholok fogyasztása is. Mindez magyarázatul szolgálhat arra a szomorú statisztikai tényre is, hogy a halálozás több mint ötvenkét százalékáért a szívérrendszeri betegségek felelnek. A daganatos betegségek előfordulási gyakorisága is drámai növekedést mutat, amelynek hátterében sokszor a helytelen étkezési szokások (magas hozzáadott cukor, édességek, kevés friss zöldség, gyümölcs) és a fizikailag inaktív életmód áll. A 15-64 éves korcsoportba tartozó férfiak huszonegy százaléka, a hasonló korú nők tizennégy százaléka végez rendszeres testmozgást, melynek arányszáma az életkorral csökken. Amíg a 20-29 évesek huszonöt százaléka sportol rendszeresen, addig a tíz évvel idősebbek körében már csak tizenöt százalék tartozik ebbe a kategóriába, az arány folyamatosan csökken. A rendszeres testmozgás kedvező élettani és pszichológiai hatásait számos vizsgálati eredmény támasztja alá (Boros 2007). A túlzott edzésmennyiség – szabadidősport szintjén is – káros élettani, biokémiai folyamatokat indít el, melynek egyik pregnáns példája az oxidatív DNS károsodás (Radák és mtsai, 2000). Az internetes google keresés több mint kétmillió olyan oldalt ad ki, melyek fókuszában a fizikai aktivitás és az élettani hatások állnak. A testmozgás szerepe és szüksége az egészségturizmusban is egyre nagyobb hangsúlyt kap (Müller Könyves Szabó 2005). A rendszeres fizikai aktivitásra adott javaslatok az évek, évtizedek során összegyűjtött tudományos vizsgálati eredmények szerint alakulnak. Az Amerikai Sportorvos Társaság 1995-ben publikált egy részletes állásfoglalást (Pate Pratt Blair 1995): a fizikai aktivitás gyakoriságáról, fajtájáról, időtartamáról a betegség-prevenció tekintetében. Az elmúlt tíz-tizenkét évben is valamennyire változott az állásfoglalás, melyről 2007 augusztusában jelent meg az újabb publikáció (Haskell és mtsai 2007). Az Amerikai Sportorvos Társaság legfrissebb javaslatai szerint a 18-65 éves egészséges felnőttek esetében, a betegségek prevenciója szempontjából legalább 30 perc, közepes intenzitású aerob testmozgás szükséges hetente 5 alkalommal, azaz összesen heti 2,5 óra. Hetente háromszor 20 perc is elég abban az esetben, ha az intenzitás magas. Ha az aerob edzésprogram heti kétszer súlyzós edzéssel is kiegészül, akkor az izomerő megtartása, ill. javítása is megvalósítható. A rendszeres testmozgás és bizonyos mentális betegségek között fordított összefüggés mutatható ki: rendszeres fizikai aktivitás hatására oldódik a szorongás és a depresszió (Smyth 1991). Mindemellett nő az önértékelés-, motiváció, valamint javul az általános hangulat (Greenberg és Oglesby 1997). „A fizikai aktivitás ígéretes segítség a depresszió kezelésében.”- írja Singer (1992). Különösen az aerob mozgásprogram vált ki antidepresszáns 10
effektust az enyhe-, ill. közepesen súlyos depresszióban szenvedők körében (Matinsen 1995, Plante 1993). Napjainkban a tánc, ill. zenés mozgásformák egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek. Nem csak a nők, hanem a férfiak körében is igen elterjedtek a klasszikus táncok, emellett a salsa és az akrobatikus mozgásformák is. A hastánc is virágkorát éli. „A dal és a tánc a hangoknak és a mozdulatoknak bizonyos törvényszerűséget és rendet kölcsönöz, olyan állandóságot biztosít, mely a szakrális karhoz tartozó embert képessé teszi az örökkévaló rend részévé válására.” – olvasható Grassi: A szépség ókori elmélete - című művében (1997). 2.2.
Testkép Korunkban a testtel kapcsolatos diskurzusok, kutatások száma meredek emelkedést
mutat. Cash és Pruzinsky (2004) felmérései szerint a 1951 és 2000 között megközelítőleg 2500-zal nőtt a testképpel kapcsolatos tudományos citációk száma (1. ábra).
1. ábra: „Testkép” ill. „testi elégedettség” citációs rátájának alakulása az elmúlt ötven évben a pszichológiai (psychINFO) és orvosi (pubMed) adatbázisokban. (Cash és Pruzinsky 2004) A testi komfortérzet, az életcél és a személyes értékrend játszik szerepet az én identitás kialakulásában (Erikson 1970). A saját test megélése a személyiség függvénye is. Schilder (1950) szerint a testkép alakulásában számos tényező szerepet játszik, melyek közé a vizuális és taktilis ingerek, az érzelmi folyamatok, a társas kapcsolatok és tapasztalatok valamint a saját testtel kapcsolatos élmények és a többi testtel való összehasonlítások tartoznak. Gallagher (1995) a testképnek három összetevőjét különbözteti meg: (1) a saját testre 11
vonatkozó személyes tapasztalatot, (2) a testről alkotott tudástárat, amely az anatómiaiélettani ismereteket és a szociális-transzcendentális testfelfogást is tartalmazza, valamint (3) a testhez való személyes érzelmi viszonyulást. A testséma és testkép között a legalapvetőbb differencia a tudatosságban rejlik. Míg a testséma kialakulása tudattalan, addig a testkép tudatosult érzékelés eredménye, amely érzelmi és kognitív értékelő elemekből álló reprezentáció. Ebből adódóan a test a környezettől élesen elhatárolható objektum, melyet az egyén sajátnak tekint, és absztrakt fogalmat alkot róla. A saját testtel összefüggő érzések, tudásbázis, attitűdök igen lényegesek a magatartás kialakításában (Schilder 1950), melyek a mindennapokat jelentősen befolyásolják az élet számos színterén. Pruzinsky és Cash (1990) szerint a freudi pszichoszexuális fejlődési szakaszok a testkép progressziójaként is értelmezhetők. Jones (1992) külső és belső testképet különít el, melyek összessége alkotja magát a testképet. A belső testképet az anatómiai és élettani ismeretek alakítják ki. A testkép a testpercepcióval együttesen formálja meg a fizikai ént. Fischer (1990) szerint a humán identitás nem szeparálható el annak szomatikus központjától, a testtől. Ennek köszönhetően a testkép rendkívüli módon befolyásolja az életminőséget. Kora gyermekkortól kezdve a testről alkotott kép hatást gyakorol az érzelmekre, gondolatokra, a mindennapok történéseire adott viselkedési sémákra. Az emberi kapcsolatok alakításában is szerepet játszik mind a szociális színtéren és az intimitásban. Kognitív-viselkedési perspektívában a testkép multidimenzionális eredetű, melyben a következő elemek játszanak szerepet: (1) kultúra és szocializáció, (2) interperszonális tapasztalatok, (3) fizikai tulajdonságok, (4) személyiség-jellemzők, (5) belső dialógusok (gondolatok, következtetések, stb.), (6) érzelmek, (7) önszabályozó stratégiák, (8) külső megjelenés (Cash 2004). A kultúra, ill. társadalom határozza meg, hogy a külső jegyek, ill. testi tulajdonságok között melyik számít értékesnek és melyik nem, melynek formálásában a média extrém erőt képvisel. A kultúra nem csak az attraktivitás mértékét határozza meg, hanem a „férfias” és „nőies” tulajdonságokat is definiálja. Mindemellett befolyásolja az étkezési-, testedzési szokásokat és hatást gyakorol az öltözködésre, szépségápolásra, hajviseletre, stb. Az interperszonális tapasztalatok az egyén személyes elvárásaiból, véleményeiből, az ismerősökkel, barátokkal, családtagokkal történő verbális és non-verbális kommunikációból erednek. Gyermekkorban a család – különösen a testvérek – ill. a barátok testképformáló ereje rendkívül lényeges. Az iskolai cukkolás, kritizálás felelőssé tehető a későbbi életkorban kialakult negatív testképért, ezért a gyermekkori obesitas nem kedvez a felnőttkori testkép alakulásának. Az életciklusok során a testalkat és testtömeg jó néhány változást él meg. Főleg nők esetében két extrém érzékeny periódus figyelhető meg, az egyik a 12
pubertás, másik a klimax időszaka. Serdülőkorban egy év alatt akár 8 kg-ot is nőhet a testtömeg, ugyanígy a klimax első időszakában szintén jelentős súlygyarapodás figyelhető meg, amely a hormonváltozásokkal járó érzelmi labilitást tovább fokozza. Természetesen a testtömeg csak egy befolyásoló tényezője a testképnek, mely mellett a testmagasság, izomzat, fittség, különleges testi adottságok (arányos testalkat, stb.) is közrejátszik a testkép formálásában. A személyiség tekintetében a pozitív önértékelés kedvezően hat a testképre is. Mindez fordítva is igaz, mivel a negatív testi énkép szorongást, depresszív állapotot von maga után. Az esztétikai sportokban az excesszív edzésterhelés mellett óriási hangsúly helyeződik a gracilis testalkatra, szépségre, hajlékonyságra. A szigorú étkezési rezsim és a magas intenzitású és időtartamú fizikai terhelés elősegíti az evészavarok kialakulását, emellett késlelteti a pubertás kialakulását (Steen, 1997). Feltehetően minden egyes, a serdülőkor bekövetkezte előtti fizikailag nagyon aktív év, 5 hónappal késlelteti a nemi hormonszintek növekedését (Bernardot 1989). Számos vizsgálat foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy vajon a szociokulturális hatások mennyire befolyásolják a női populáció testi énképét. Allaz és munkatársai 1998-ban megjelent közleménye arról számol be, hogy az ipari társadalmakban a nők többsége elégedetlen testével. A kanadai nők vizsgálata (N = 884, átlagéletkor = 41 év) a „sovány ideálkép”-re alapozva arra kereste a választ, hogy vajon az egyén közvetlen környezete mennyire befolyásolja a testről alkotott véleményt, a testi elégedettséget. Az eredmények bizonyosságot szolgáltatnak ahhoz a hipotézishez, mely szerint a szociokulturális hatások, az egyén mikrokörnyezete meghatározza az egyén saját testéről alkotott képét: bármely BMI - vel (alacsony, normál, magas) rendelkező nő, aki magasabb testsúlyú nő szomszédságában lakik, elégedettebb testével, mint az, akinek szomszédja alacsonyabb testtömegindexű. A kapott eredmények függetlenek az életkortól és szociális státusztól (McLaren és Gauvi 2003). A környezet és az egyén testéről alkotott képe közötti összefüggéseket egy francia vizsgálat eredményi is alátámasztják (Maiano és mtsai 2006): a dél-francia vidéken élő adolescens korú lányok lényegesen elégedettebbek a testükkel, erősebbnek és egészségesebbnek érzik magukat, mint a nagyvárosokban élő társaik. A szülők elhízástól való félelme már az ötévesek énképére is befolyást gyakorol (Kranhnstoever és mtsai 2001). Azokban a családokban, ahol a magasabb testtömegű ötéves gyermekeket étkezési restrikciónak vetik alá az elhízástól való félelem miatt, ott a gyermekben negatív önértékelés alakul ki.
13
2.3.
Ritmikus gimnasztika A Nemzetközi Torna Szövetség (Fédération Internationale de Gymnastique, FIG)
1962-ben emelte a ritmikus gimnasztikát önálló sportággá. Az első világbajnokságnak Budapest adott otthont 1963-ban, ahol szovjet bajnokot avattak Ludmilla Savinkova személyében. Az első világversenyen 10 európai ország képviseltette magát mindössze 28 versenyzővel. Az új sportág más kontinensen való elterjedése néhány évet váratott magára, az amerikai versenyzők 1973-ban tűntek fel először a ritmikus gimnasztika élmezőnyében. A sportág lényege az esztétikai tökéletesség, a mozgásminták szépsége, plasztikus megjelenítése. Éppen ezért a magas technikai tudás mellett óriási szerepet kap a szép külső és az esztétikus mozgás összhangja. Ahogyan Szécsényiné dr. Fekete Irén írja (1986), a sportág gyakorlása során már gyermekkorban kialakul az igény a jó megjelenésre, helyes testtartásra, szép mozgásra. Nem csoda, hogy korunkra igen népszerűvé vált a sportág, melyet mi sem bizonyít jobban, mint a világversenyek rendkívül magas szakmai színvonala, az orosz hagyományok széleskörű elterjedése és a világ legjobbjainak meredeken emelkedő száma. A ritmikus gimnasztika céljai között a hetvenes-nyolcvanas években az egyszerűség, ésszerűség és korszerűség szerepelt, melynek hármas egysége emelte a gimnasztikát modernné. Az egyszerűség alatt a természetes mozgás kivitelezés volt értendő, azaz nem a dekoratív mozgástechnika, hanem sokkal inkább az egyén természetes mozgáskészségeinek fejlesztése volt a meghatározó. Az ésszerűség a gyakorlatok ökonomikus sorrendjét, a mozgások kivitelezése alatti szép testtartást, a kellően laza ízületek kialakítását jelentette. Korszerűség alatt a technikák, gyakorlatok felépítésének modernségét értették, azaz a régi sémák eleresztését, az új elemek befogadását tartották szem előtt. Mára a ritmikus gimnasztika modernitása nem az egyszerűség, ésszerűség és korszerűség tengelyei mentén alakul, hanem sokkal inkább a technikai virtuozitás, tökéletes megjelenés és látványos gyakorlattervezés hármas egységében. A világ élvonalának életkora 14-17 év között oszlik meg, amely köztudottan az ember bio-pszicho-szociális fejlődésének nagyon releváns és sebezhető korszaka. A külső megjelenéssel és művészi teljesítménnyel szemben támasztott magas követelmény megsokszorozza az evészavarok és a depresszió prevalenciáját balerinák körében. Egy francia tanulmány (Sanchez-Cardenas és Paruit Portes 1996) két esettanulmánnyal érzékelteti, hogy a tánc világában – különösen a serdülőkorban – óriási a veszélye az evészavarok és más pszichiátriai kórképek (pl. depresszió) kialakulásának. Nem csak az élsport, hanem a serdülőkor is számos olyan változást von maga után, amely a testméretben, alkatban következik be hormonális alapon. Graber és munkatársai
14
(1999) három irányból közelítik meg a pubertáskor nehézségeinek vélhető okait, egyrészt a pubertás hormonális változásai, másrészt a másodlagos nemi jellegek kialakulása, harmadrészt a pubertás kifejlődésének üteme felől. Említést tesznek arról is, hogy a menarché-t a balett késlelteti. 100 fiatal nő vizsgálatának eredménye azt mutatta, hogy az ösztradiol szint, depresszív tünetek, és az agresszivitás között lineáris összefüggés van. Pubertás alatt az átlagos testzsírtömeg növekedés 10.88 kg, mely nem jelentéktelen, ezért az egyébként is fokozott érzékenységű korosztály kudarcnak élheti meg, így elősegíti az evészavarok kialakulását. Számos olyan vizsgálat készült, amely felmérte az esztétikai sportágakban szereplő élversenyzők táplálkozását. Egy műkorcsolyázókon végzett tanulmány (Ziegler és mtsai 2001, 2002) szerint, a női versenyzők átlagos napi energia bevitele 1414 Kcal. A sportolók mindegyikére jellemző, hogy a vitaminok, ásványi anyagok bevitele elmarad az optimális értéktől, a javasolt napi bevitel értékét (RDA) 2/3 részben éri el. Kivételt képezett a cink és folsavfogyasztás: 68, ill. 62% volt a javasolt napi bevitelhez viszonyított bevitelük. A magasabb szorongás alacsonyabb testtömeg-preferenciával jár együtt a fiatal nők körében (Thompson és Chad 2001). 2.4.
Testtömegindex A testtömnegindex (angolul body mass index, rövidítése BMI) egy viszonyszám: a
testtömeg és a testmagasság aránya, mely a következő képlettel számítható ki: testtömeg (kg)/ testmagasság (m2). A nemzetközi- és hazai irodalom szerint a testtömegindex alapján objektivizálható, diagnosztizálható a túlsúly, ill. elhízás. A WHO legújabb besorolása szerint öt kategória különböztethető meg: BMI <18.5 kg/m2
sovány
BMI = 18.5 – 24.9 kg/m2
kívánatos súly
BMI = 25 – 29.9 kg/m2
túlsúly (I. fokú obesitas)
BMI = 30 – 39.9 kg/m2
elhízás (II. fokú obesitas)
BMI> 40 kg/m2
kóros (morbid) elhízás (III. fokú obesitas)
Természetesen a testtömegindex sem ad minden esetben objektív képet az egyénről, mivel nem veszi figyelembe az életkort, nemet és a testzsír arányt. Néhány esetben – különösen – testépítők, erőemelők, súlyemelők, birkózók esetében – magas testtömegindex értéket és az átlagértéknél jóval alacsonyabb testzsír arányt mérhetünk. Így Malomsoki (1991) szerint érdemes midig a BMI mellett a testzsír arányt is figyelembe venni. Így négy fontos kategóriát különböztethetünk meg:
15
•
Túlsúlyos és nem kövér, azaz akiknek testtömegindexe a túlsúly kategóriába esik, viszont testzsír aránya a normál (kaliperrel mért érték férfiak esetében 0-20% között, nők esetében 12-30 között) tartományban található.
•
Túlsúlyos és kövér, akiknek testtömegindexe a túlsúly kategóriába esik, viszont testzsír aránya a normál tartomány feletti (férfiak esetében > 20%, nők esetében > 30%)
•
Nem túlsúlyos és nem kövér (testtömegindexe és testzsír aránya a normál tartományba esik)
•
Nem túlsúlyos és kövér (testtömegindexe a normál tartományba, testzsír aránya a normál tartomány feletti)
Az Amerikai Egyesült Államokban (Kronenberg és mtsai 2000, Sidney és mtsai 1996), Nagy Britanniában, Ausztráliában (Salmon és mtsai 2000), Spanyolországban (Vioque és mtsai 2000) a BMI növekedése és a TV nézéssel eltöltött idő között szoros pozitív kapcsolat mutatható ki. Az életkor férfiaknál az LDL-koleszterin-, és trigliceridszint, nőknél a TG-szint emelkedés fontos független prediktora. Azonban kevésbé játszik szerepet férfiaknál a HDLkoleszterinszint és TG, nőknél a LDL-koleszterinszint alakulásában, mint a testösszetétel és az életmódbeli faktorok. A testzsírtömeg emelkedése a TG-, LDL-koleszterinszint, teljes koleszterinszint emelkedésért, valamint HDL-koleszterinszint csökkenésért felelős férfiaknál és nőknél egyaránt. A zsírmentes testtömeg szignifikánsan befolyásolja a HDL-koleszterin és TG szintet mindkét nem esetében. Az alacsony BMI megtartása a zsírtömeg csökkentése mellett: ez jelenti a legerősebb védelmet a CVD kialakulásával szemben (Schubert és mtsai, 2006). Egy húsz évet felölelő glasgow-i tanulmány (Okasha és mtsai 2003) arra kereste a választ, hogy mi a szekuláris trend a BMI alakulásában férfiaknál és nőknél. Az eredmények szerint a 18-22 éves férfiak átlagos testtömegindexe dekádonként 0.36-tal nő, míg a nőknél 0.19-el csökken (2. ábra).
16
2. ábra Az átlagos testtömegindex alakulása 18-22 éves férfiak (fent) és nők (lent) körében 1948 és 1968 között. (Okasha és mtsai 2003) Számos vizsgálat foglalkozott az optimális BMI (testtömegindex) meghatározásával. Ortepp és munkatársai (2003) arra a kérdésre keresték a választ, hogy nagyszámú populáción meghatározható-e egy küszöb a BMI tekintetében, mely alatt a kardiovaszkuláris betegségek előfordulási gyakorisága, vagyis a rizikófaktorok jelenléte alacsonyabb. Az eredmények szerint nem határozható meg ilyen küszöb a BMI-ben, azonban megkérdőjelezhetetlen tény, hogy az alacsonyabb testtömegindex-szel rendelkező, fizikailag aktív férfiak védettebbek a szív-érrendszeri betegségekkel szemben. Az LDL-koleszterin-, trigliceridszint-, valamint a nyugalmi szisztolés és diasztolés vérnyomásérték szignifikánsan alacsonyabb az alacsonyabb
17
BMI felé haladva. A forszírozott kilégzési volumen valamint a 170/ min pulzusszám mellett mért fizikai kapacitás a nagyobb BMI felé haladva csökken. 2.5.
Obesitas Az 1960-as évek óta rendkívül meredeken emelkedett az elhízás előfordulási
gyakorisága (Halmy 2003). Az Amerikai Egyesült Államokban negyven év alatt a 20-74 évesek körében 13,4 százalékról 30,9 százalékra nőtt a 30 feletti BMI-vel rendelkezők aránya (Flegal és mtsai 2002). Becslések szerint az elhízásnak köszönhetően 325000 haláleset történik évente (Flegal és mtsai 1998). Az obesitas ill. túlsúly világméretű elterjedése részben a jóléti társadalmak fogyasztói kultúrájából alakult ki, melyben a fizikai aktivitás hiánya/ csökkenése és a megváltozott étkezési minta kitüntetett szerepet játszik (Campos és mtsai 2006). Az út a krónikus betegségek – daganatos-, koronária betegség, stroke, 2-es típusú cukorbetegség, csontritkulás, csont-ízületi betegség, epehólyag betegség – felé számos irányból bekövetkezhet. Az elhízás, ill. túlsúly önálló rizikótényező (Halmy 2002), de a magas vérnyomás (Antikainen és mtsai 1998), diszlipidémia és inzulinrezisztencia tulajdonképpen a krónikus betegségek előszobáját jelentik (3. ábra). Számos tanulmány szerint a fizikai aktivitás hiánya, a helytelen étkezési szokások (pl. túlzott energia- és telített zsír-, cukor-, alkohol bevitel, alacsony rost-, zöldség-, gyümölcs-, gabonafogyasztás) közvetlen rizikófaktorai az említett krónikus betegségeknek (Sowoon és Popkin 2006). A túlsúly, ill. elhízás a vérnyomás tartós emelkedéséhez vezet. Ennek patomechanizmusa a leptin-, inzulin rezisztencia és a szabadzsírsav szint változásával együttesen, a fokozott szimpatikus
aktivitáshoz
vezethető
vissza.
A
fokozott
szimpato-adrenerg
hatás
érfalösszehúzódást alakít ki közvetlenül, ill. közvetett úton a vesében a renin-angiotensin rendszer hiperaktivitásán keresztül (Montani 2002, Wolk 2003). A magasvérnyomás pedig fokozza a 2-es típusú cukorbetegség kialakulását, emellett a szív-érrendszeri betegségek (stroke, szívinfarktus) igen jelentős rizikófaktora (Helmrich 1991). A zsíranyagcsere betegségek (magas teljes koleszterin-, triglicerid szint, alacsony HDL-koleszterin szint) szintén jelentős veszélyforrásként szerepelnek a kardiovaszkuláris betegségek kialakulásában mindkét nem esetében (Coleman 1992, Gordon 1998). Az inzulin rezisztencia szoros összefüggést mutat az elhízással (Lipton 1993). Az elhízás nem csak a szív-érrendszeri betegségek vonatkozásában érdemel figyelmet, hiszen a vastagbél-, emlő-, endometrium-, vese- és nyelőcső rosszindulatú, daganatos betegségét is előmozdítja (Kaaks 2002, Carroll 1998, Wolk 1996). Az obesitas a koronária betegség független rizikófaktora mindkét nem esetében (Willett és mtsai 1995, Manson és mtsai 1990). Az agyi ischemia vonatkozásában is
18
igen erős veszélyt képez a magas testtömegindex, hiszen minden esetben együtt jár a teljes koleszterin szint emelkedésével, hipertenzióval és 2-es típusú diabetes mellitussal (Kurt és mtsai 2005). Az obesitas és epehólyag betegség vonatkozását is számos vizsgálat taglalja. Mathus-Vliegen és munkatársai (2004) arra a következtetésre jutottak, hogy az elhízás következtében az epehólyagra igen nagy munka hárul a koleszterin lebontás miatt, így fokozottá válik az epetermelés és az epehólyag kontraktilitása zavart szenved. Az ízületek az obesitasban óriási terhelésnek vannak kitéve, amely degeneratív, arthrotikus folyamatokat indít el az ízületekben. Mindemellett a zsírszövet felhalmozódás miatt atípusos hormon, ill. növekedési faktorképződés indul el, amely tovább károsítja a porcszövetet (Sowers 2001).
Magzati/ gyermek fejlődés Táplálkozás: - túlzott kalóriabevitel - telített zsír - transz-zsír - alacsony rostbevitel - kevés gyümölcs - kevés zöldség - kevés gabona - túlzott cukor - túlzott alkohol
Krónikus betegségek
Túlsúly/ Elhízás
Magas vérnyomás Zsíranyagcsere zavar Inzulin rezisztencia
- Daganatos betegségek - Koronária betegség - Stroke - 2-es típusú cukorbetegség - Epehólyagbetegség - Csontritkulás - Csont-ízületi betegségek
Fizikai aktivitás hiánya
3. ábra A krónikus betegségek kialakulásához vezető utak (Sowers, 2001) Mindezekből adódóan vitathatatlan előnyökkel jár a normál testtömeg megtartása, ill. annak elérését célzó programok elindítása, véghezvitele nem csak az egyén, hanem a társadalom szintjén egyaránt. A testsúlycsökkentő programok tartós követésével az egyén és társadalom megmenekülhet azoktól a betegségektől, amelyek legfőbb kiváltó faktora az 19
elhízás (Pasanisi 2001): 2-es típusú diabetes (Wensier 1992), hyperlipidaemia (Dattilo 1992) és hypertensio (Hypertension Prevention Collaborative Research Group 1992). Egy amerikai, nagyszámú populáción (N = 703286) végzett, longitudinális (19942003-ig tartó) vizsgálat a kívánatos testtömeg alakulását monitorozta. Az eredmények szerint a kívánt testtömeg átlaga 2.3 kg-ot nőtt az 1994-2003-ig tartó időszakban. Emellett a mért testtömeg 3.9 kg-ot nőtt átlagosan. Általánosságban: a túlsúlyos férfiak 4.5%-kal kevesebb súllyal szeretnének rendelkezni a jelenlegi testsúlyuknál, míg a kívánt testtömeg obes férfiaknál 15%-kal kevesebb a jelenlegi súlyuknál. Túlsúlyos nőknél a kívánt súly 12%-kal, míg obes nőknél a kívánt súly 24%-kal kevesebb az aktuálisan mért súlynál. A kapott eredmények tükrében az obesitas prevalenciája 4.4%-os növekedést fog mutatni (Maynard és mtsai 2006.). A brit, 5 éves follow-up vizsgálatban 21966 személy vett részt, akik az étkezési szokások szerint négy csoportba voltak sorolhatók: hal-fogyasztók, húskedvelők, ovo-laktovegetáriánusok, vegánok. A vizsgálat arra kereste a választ, hogy vajon van-e különbség a vizsgált csoportok között a BMI-változás tekintetében. Az eredmények szerint, a vegánok csoportjában volt a legkisebb a testtömeg növekedés mértéke (284g a férfiaknál, 303g a nőknél), majd a halat fogyasztók (338g nőknél) következtek, akik szignifikánsan kevesebbet híztak a húsevők csoportjánál. A BMI növekedés tekintetében a sorrend a következő: húsevők—halevők—vegetáriánusok—vegánok. Az átlagos testtömeg növekedés 400g volt évente. Azok a személyek, akik csökkentik vagy kiiktatják a húsok fogyasztását, meg tudják állítani a testtömeg növekedés éves mértékét. A fizikailag aktív egyének átlagos súlygyarapodása (étkezéstől függetlenül) évente 300g (Rosell és mtsai 2006). Az egészségfenntartó életminőség (HRQOL) egy fontos szubjektív mérési módszere az egyénnek, melyben az adott személy szubjektív tapasztalata alapján mérhetők fel a fizikai aktivitásra, pszichológiai jóllétre, szociális körülményekre, iskolai-, vagy munkahelyi teljesítményre vonatkozó jellemzők. Az elhízott gyermekek HRQOL pontszáma alacsonyabb volt, mint normál súlyú társaiké, amely leginkább a fizikai szinten nyilvánul meg, de emellett a szociális, érzelmi síkon, valamint az iskolai teljesítményben is mutatkozik különbség. Iskolai teljesítmény hanyatlását leghangsúlyosabban a legmagasabb BMI-vel rendelkezők jelezték. Érdekes hasonlóságot lehetett tapasztalni az elhízott és normál súlyú tanulók között az érzelmi státusz tekintetében, mely mindkét csoportban 10 ponttal alacsonyabbnak bizonyult a többi – fizikai és szociális – változók esetén elért pontszámoknál. Érdekes megfigyelés, hogy a kapott eredmények normál súlyú gyermekek esetén a szülők eredményeivel mutattak szignifikáns hasonlóságot. Az elhízott gyermekek szüleinél 20
lényegesen alacsonyabb összpontszám volt a jellemző. A kevésbé veszélyeztetett obes gyermekcsoport és a normál súlyú csoport HRQOL értékei nem különböznek egymástól az érzelmi és iskolai teljesítmény aspektusában, míg nagy különbség volt a fizikai és szociális síkon (Pinhas-Hamiel 2006). Az elhízás stigmája gyakori és meglehetősen nagy stresszel járó állapotot teremt, melynek feldolgozásában hatékony énvédő-stratégiák kidolgozására és gyakorlására van szükség a mindennapokban (Myers & Rosen 1999). A depresszió és obesitas vonatkozásában eltérő vélemények születtek. Faubel (1989) és Friedman és mtsai (1995) vizsgálatai szerint az obesitas és a depresszió között nincsen összefüggés, míg Roberts és munkatársai (2000) arra hívják fel a figyelmet, hogy az obes személyek körében magasabb a depresszió kialakulásnak rizikója. Pálinkas és mtsai (1996) és Stewart és mtsai (1983) kutatásai szerint viszont az obes személyek körében alacsonyabb a depresszió kialakulásának esélye. Sook és mtsai (2005) tanulmánya szerint a depresszív hangulat összefüggésben áll a viszcerális zsírmennyiséggel, míg a szubkután zsírtömeggel nem mutat korrelációt. Egy 2547 személyen végzett vizsgálat során Dong és munkatársai (2006) arra a kérdésre keresték a választ, hogy van-e összefüggés a testtömegindex és a szuiciditás között. Az eredmények szerint, az extrém obesitas (BMI < 50) és az öngyilkosság között erős lineáris összefüggés van (Dong, 2006). Egy 4320 főn végzett, angol vizsgálat eredményei szerint nincsen egyértelmű összefüggés az obesitas és a depresszív tünetek kialakulása között adolscens korban (Wardle és mtsai 2006). Elhízottak körében 1.35-ször nagyobb az affektív zavarok kialakulásának esélye, mint az arthrózisban szenvedő, normál testsúlyú betegeknél. Emellett 1.23-szor gyakrabban fordul elő affektív zavar obesek körében, mint a nem-toxikus golyvában szenvedő, normál testtömeggel rendelkezőknél. Az alkohol és drog-abusus, valamint a hangulatzavarok előfordulási gyakorisága nagyobb obes betegek körében (Thomsen és mtsai 2006). 2.6.
A testmozgás és diéta szerepe az elhízás kezelésében Szinte megszámlálhatatlan azon tanulmányok száma, melyeknek eredménye a
rendszeres fizikai aktivitás szerteágazó jótékony hatásait támasztja alá. Az évtizedek hosszú sora alatta a mozgásszegény életmód és az obesitas kialakulása közötti összefüggés is tisztán körvonalazódott (Manson és mtsai 1990, Folson és mtsai 1993, Fogelholm és KukkonenHarjula 2000).
21
Nem csak hazánkban, hanem a nyugati társadalmakban is a szív-érrendszeri betegségek felelősek a morbiditás és mortalitás legnagyobb részéért. Mindez a „diétás rendszerváltozásnak” is köszönhető. Számos tanulmány foglalkozik a rendszeres fizikai aktivitás betegségmegelőző szerepével (Fonong 1996 és Sternfeld 1999), azonban igen kevés vizsgálat tér ki a táplálkozás és testmozgás együttes jelentőségére. Mindez annak is köszönhető, hogy a táplálkozás felmérésénél a vizsgált személyek sokszor szebben festik le életmódjukat, másként emlékeznek vissza az elfogyasztott ételek mennyiségére és minőségére, de sokszor az is előfordul, hogy egyáltalán nem emlékeznek. A fizikai aktivitás lekérdezése sem lehet mindig pontos, hiszen sokszor az adott személy túlértékeli az aznapi edzések mennyiségét, ill. minőségét. Egy Kínában végzett vizsgálat legfőbb célkitűzése a fizikai aktivitás és diéta szív-érrendszeri rizikófaktorokon kifejtett hatása volt a pontatlanságok kiküszöbölése mellett (Yao és mtsai 2003). Az eredmények szerint a kedvezőtlen étkezési struktúra (magas szénhidrát vagy zsír, alacsony rost) és a fizikailag inaktív életmód önmagában, egymástól függetlenül is rizikófaktornak tekinthető a szív-érrendszeri betegségek szempontjából. Egy svéd, nagyszámú (N = 33466) populáción végzett vizsgálat eredményei szerint az életkor előrehaladtával csökken a rendszeres fizikai aktivitással eltöltött idő. A sportolási kedv, ill. szokások nem csupán az életkorral mutatnak összefüggést, hanem a testtömegindexszel is. A testtömegindex növekedésével csökken a sportolási kedv 45-79 éves férfiak körében. A 45-49 és 74-79 éves, jó egészségnek örvendő férfiak csoportja nem különbözik egymástól a fizikai aktivitás gyakoriságának és időtartamának tekintetében.
Mindez egy sor további
kérdést vet fel, hiszen a tudomány mai állása szerint a rendszeres fizikai aktivitás nagyon fontos eleme az optimális testsúly megtartásának és elérésének fogyókúrák során (Norman és mtsai 2002). Egy 1415 főn végzett olasz vizsgálat eredményei szerint, a 40-74 évesek körében a dohányzás és közepes-excessiv alkoholfogyasztás emeli az intraabdominális zsírtömeget, valamint csökkenti az izomtömeget. A rendszeres testmozgás betegségmegelőző szerepe idősebb korban is vitathatatlan (Leite és mtsai 2006). Huszonöt idős férfi vizsgálatának eredményei szerint a fizikai aktivitás vigorozitása és időtartama együttesen hat a testzsír arányra. A törzsön elhelyezkedő zsírtömeg legpregnánsabb csökkenése a közepes-erős intenzitású (VO2max > 60%), rendszeres fizikai aktivitás hatására jön létre a sportolás alatt felgyorsult zsírsav-oxidációnak köszönhetően, mely a működő izmokban jön létre (Rimbert és mtsai 2006). A brit vizsgálatban 1947-ben születettek testtömegét, életmódját (dohányzási, sportolási szokásait), betegségeit követték nyomon 223 főn. Arra keresték a választ, hogy az 22
egyes életmódbeli tényezők mekkora szerepet játszanak a metabolikus paraméterek alakulásában. Az eredmények szerint az anyagcsere-paraméterek alakulásának a BMI a legerősebb prediktora. Az alacsonyabb BMI –vel rendelkezők körében kevesebb a dohányzás és magasabb a fizikailag aktívak aránya (Hayes és mtsai 2006). Egy ír, 1379 főn végzett vizsgálatban 18-64 éves személy haskörfogatának alakulását és étkezési szokásait hasonlították össze. Az eredmények szerint azok, akik a 28 ételcsoport mindegyikéből többet fogyasztottak, azok haskörfogata szignifikánsan magasabb volt. Legpregnánsabb összefüggést a snack-, vaj- és a teljes zsírtartalmú tejtermékek és haskörfogat vonatkozásában találták (McCarthy és mtsai, 2006). Egy amerikai follow-up vizsgálatban 1120 felnőtt vett rész, amelyben 3 évig követték nyomon az életkor előrehaladtával járó testsúlynövekedést gátló módszerek hatékonyságát. A vizsgált résztvevők 70%-a alkalmazott valamilyen testsúlycsökkentő módszert: 82.2% fokozta a fizikai aktivitás mennyiségét, 78.7% csökkentette a zsírbevitelt, 78.2% csökkentette a kalóriabevitelt. A testsúlycsökkentés szempontjából a legfontosabb tényezőnek a diétás módszer alkalmazásának időtartama bizonyult (French és mtsai 1999). Abban az esetben, amikor a mediterrán diéta nem egészül ki rendszeres testmozgással, az obesitas prevalenciája emelkedik magától a diétától. Ennek oka a magas zsírtartalmú tejtermékek-, olajos magvak fogyasztásában keresendő (Sánchez-Villegas és mtsai 2006). A 84 túlsúlyos személy vizsgálata arra a kérdésre kereste a választ, hogy vajon van-e összefüggés az elfogyasztott zsiradék minősége és az adipocita mérete, valamint a teljes testzsírsejtszám között. Az adipocita mérete és az n-3, valamint n-6 zsírsavak fogyasztása között fordított összefüggés mutatható ki. A diétás szabadzsírsav tartalom és a zsírdepó mérete között pozitív lineáris összefüggés mutatható ki, míg az n-9 zsírsavbevitel és az adipociták mérete között nincs összefüggés (Garaulet és mtsai 2006). 2.7.
Fogyókúrás irányzatok régen és ma Az 1998-as amerikai viselkedéssel összefüggő rizikótanulmány szerint (Behavioral
Risk Factor Surveillance Survey) az amerikai felnőtt lakosság egyharmada folyamatosan fogyókúrázik, másik harmada próbálja megtartani az elért testtömeget. A fogyókúrák egyik jól bevált, kíméletes módja az alacsony szénhidrát-tartalmú (low carb) kúra, amely már az 1860-as évek óta ismert. William Banting vezette be elsőként a köztudatba, aki saját magán kísérletezte ki a módszert. Tapasztalatai szerint soha nem érzett éhséget, és így több mint húsz kilótól szabadult meg hatvanhat éves korában (Banting 1863). Valójában lehetetlenség megjósolni, hogy az alacsony szénhidrát tartalmú diétának hány
23
követője volt eddig, azonban vitathatatlan a statisztikai felmérések eredménye, mely szerint Amerikában több mint öt éven át egy kardiológus – Robert Atkins – könyve vezette a népszerűségi listát, aki semmi másról nem írt, mint saját alacsony szénhidrát tartalmú diétájáról (Atkins 1998). A módszer eredményessége biokémiai alapokon nyugszik, mivel a magas fehérje és zsírbevitel hatására a zsíranyagcsere gyorsul, emellett a fehérjék magas specifikus dinámiás hatása révén az anyagcsere folyamatok legalább 25%-kal gyorsulnak, következményes fogyást létrehozva. Hosszútávon (több mint hat hét) viszont ellenkező hatás alakulhat ki – azaz zsíranyagcsere lassulás, zsírszövetépülés, a keringés megterhelése. Ennek a jelenségnek köszönhető, hogy az Amerikai Dietetikai Szövetség és az Amerikai Szív Szövetség óva int mindenkit az alacsony szénhidrát tartalmú diéta huzamos alkalmazásától (Stein 2000). Tanulmányok szerint az alacsony szénhidráttartalmú diéta alkalmazása 2-es típusú cukorbetegséghez, zsíranyagcsere zavarhoz (dyslipidaemia), magas vérnyomáshoz (hypertonia), köszvényhez vezethet, amely összefüggésben áll a ketontest felhalmozódással, következményes inzulinanyagcsere-, máj és vesefunkció zavarral (Nagy 1974). Az alacsony energiatartalmú diéta fogyókúrás alkalmazása alapján bebizonyosodott, hogy nem garantál hosszútávú súlycsökkenést (Position of the American Dietetic Association 1997, Jefrey és mtsai 1993, Wing és mtsai 1996). A súlycsökkentéssel foglalkozó szakemberek nagy része legalább két fontos diétás módszerre hívja fel a figyelmet. Az egyik a nagyon alacsony kalóriatartalmú diéta (VLCD), amely energiakontrollált, vitaminokkal, ásványi anyagokkal dúsított folyékony ételek fogyasztásából tevődik össze (Wing és mtsai 2001., Saris és mtsai 2001). Ez a diéta orvosi ellenőrzés mellett végezhető. Jellemző rá, hogy < 800 kcal-ra redukálják a napi energiabevitelt. Főleg a morbid elhízásban (40 feletti BMI) szenvedőkön alkalmazzák, amikor a rapid súlycsökkentés életmentő beavatkozás. Számos tanulmány számol be a módszer eredményességéről és biztonságos kivitelezéséről, bizonyos indikációs körülmények mellett (Saris és mtsai 2001, Wadden és mtsai 1989). A másik az alacsony kalóriatartalmú diéta (LCD), amely napi 800-1600 kcal energiabevitel engedélyez naponta. Három fő irányzata van a diétának: az egyik a tradicionális, csökkentett kalóriatartalmú diéta (RCD), (Jeffrey és mtsai 1993., Wing és mtsai 1996), a másik az előre elkészített, vitaminokkal dúsított ételek, snack-ek fogyasztása, a harmadik a részleges ételmegvonásos (PMR) diéta, amely egy-két adag-kontrollált, vitaminokkal dúsított ételek fogyasztásának tradicionális étel bevitelével való váltakozása (Geliebter és mtsai 2000.). Mind a három alacsony kalóriatartalmú diéta alkalmazása viselkedés-terápiával van kiegészítve. Az említett fogyókúrák rövidtávú sikerrel koronázott módszereknek tekinthetők, mivel 1 év elteltével igen magas arányban alakul ki obesitas recidiva (Wing és mtsai 1996, 24
2001, National Tasks Force on the Prevention and Treatment of Obesity). A részleges ételmegvonásos- és a csökkentett kalóriatartalmú diéták összehasonlító tanulmánya (Heymsfield 2003) szerint, a lemorzsolódási arány egyforma (16, ill. 19%). A részleges ételmegvonásos diéta eredményesebb, a fogyás mértéke nagyobb, mint a csökkentett kalóriatartalmú diétáé. (Egy évvel a fogyókúra megkezdése után a csökkentett kalóriatartalmú diétában 64%-os volt a lemorzsolódás, míg a részleges ételmegvonásos diéta esetén az abbahagyás aránya 47% volt.) Egy finn tanulmányban 2 éven keresztül követték nyomon a VLCD-vel (nagyon alacsony kalória bevitellel) fogyókúrázók csoportját (Kaukua és mtsai 2003). Az eredmények szerint a tizedik hét végén mért átlagos testtömeg csökkenés 12.5% volt. Az első év végén 6%, majd a második év végén mindössze 2.6% volt. Az obesitassal összefüggő pszichológiai funkciók markánsan javultak a 10 hetes kezelés időtartama alatt, azonban az idő előrehaladtával a pszichológiai faktorok a kiindulópont felé kezdtek visszatérni, mintegy a testtömeg változással lineárisan. A mutatók a pszicho-szociális síkon és a fiziológiai síkon is ugyanúgy változtak. Az eredmények aláhúzzák a súlycsökkenés bio-pszicho-szociális jótékony hatását, jóllehet a VLCD-típusú súlycsökkentő program nem eredményez tartós sikert. Tizenkéthetes
csökkentett
energia-,
magas
fehérjetartalmú
diéta
hatásainak
vizsgálatában Luscombe és munkatársai (2003) arra a következtetésre jutottak, hogy a testtömegcsökkenés ütemében nem volt különbség a fehérjedús vs. fehérjeszegény diéták között. Vagyis téves az a feltételezés, mely szerint a magas fehérjebevitel kedvez a fogyókúrának. Egy nyolc héten át tartó, 30%- kal csökkentett kalóriatartalmú fogyókúrás program során Colette és munkatársai (2003) arra keresték a választ, hogy vajon tapasztalható-e különbség azonos kalóriabevitel mellett a magas szénhidráttartalmú (55%)-, vs. a magas zsírtartalmú (65%-ban a jótékony, egyszeresen telítetlen zsírsavból álló) diéta hatásai között. Az eredmények szerint a derékkörfogat redukcióban és a testtömegcsökkenés mértékében (a 4. hét végén átlagosan 4.4 kg, a 8. hét végén 6.7 kg) nem volt differencia. Az éhomi HDL-, LDL – koleszterin, triglicerid, teljes koleszterinszint alakulásának tekintetében diéta-specifikus változás nem volt kimutatható, jóllehet a magas zsírtartalmú diéta 8. hetében mért éhomi trigliceridszint jelentősen csökkent, ellentétben a magas szénhidráttartalmú diétában mért értékekkel, ahol szignifikáns változás nem jelentkezett. E-vitamin ellátottság tekintetében a zsírdiétát követőknél 8 hét elteltével lényegesen magasabb értékeket mértek a szénhidrátdiétát követők csoportjához képest. 25
Az alacsony kalóriatartalmú diéta napi 84g mandulával való kiegészítése a több komplex szénhidrátfogyasztással szemben 11%- kal jobban csökkentette a BMI-t, 9%-kal nagyobb volt a derékkörfogat csökkenésének mértéke, 20%-kal kedvezőbb testzsír aránycsökkenés jött létre (Wien és mtsai 2003). Számos
tanulmány eredménye
igazolta
az
egyenlő
mértékben
csökkentett
kalóriatartalmú diéták hasonló effektivitását, legyen szó fehérje-, ill. zsírdús vagy alacsony zsírtartalmú formákról (Alford 1990, Samaha 2003). Magas zsírtartalmú diéta során az összkalória 45%-a zsír, 25%-a fehérje és 30% szénhidrát, míg az alacsony zsírtartalmú diéta 25% fehérjéből, 30% zsírból és 45% szénhidrátból tevődik össze. Huszonnégy hét elteltével a kétféle diétát folytatók között nem volt szignifikáns különbség sem a testtömeg, sem a vérzsír paraméterek tekintetében (Golay 2006). Mozgásprogram, ill. mozgásprogrammal kombinált diéta összehasonlító vizsgálatában (Boros és mtsai 1999) 18 túlsúlyos nő vett részt. Nyolc hét elteltével a csak mozgásprogramban (napi 30 perc aerob edzés) résztvevők átlagos testtömeg csökkenése nem mutatott változást (kevesebb, mint 1 kg volt), emellett a testzsír arányban sem jött létre csökkenés (kevesebb, mint fél %). A mozgásprogram és a napi 1000 kcal-val csökkentett energiatartalmú diéta együttes hatására szignifikáns csökkenés jött létre a testtömeg (átl. 3 kg) és a testzsír arány (átl. 2.42 %) tekintetében, 8 hét elteltével. Egy 2005-ben publikált összehasonlító, longitudinális vizsgálatban a négy legnagyobb népszerűségnek örvendő diéta effektivitásának összehasonlítását végezték el (Dasinger és mtsai 2005). A tanulmányban 160 fő vett részt. Negyvenen az Ornish (csökkentett zsírtartalmú)-, negyvenen az Atkins (csökkentett szénhidráttartalmú)-, negyvenen a Weight watchers (csökkentett kalóriatartalmú)-, negyvenen a Zóna (30% fehérje, 30% zsír, 40% szénhidráttartalmú) diétát követték. Egy év elteltével az Atkins diétát már csak 21-en követték, az álagos testtömeg csökkenés 2.1 kg volt. A Zóna diétát 26-an tudták tartani, átlagosan 3.2 kg-ot fogytak egy év elteltével. A Weight watchers diétát szintén 26-an követők körében átlag 3.0 kg fogyás volt tapasztalható. Az Ornish diétában egy év elteltével 20-an maradtak és átlagosan 3.3 kg-tól szabadultak meg egy év elteltével. Mind a négy fogyókúra hatására kedvezően változtak a vér-koleszterin szubfrakciók (10%), jóllehet a vérnyomás és vércukorszint nem változott szignifikánsan. Egy másik összehasonlító tanulmány (Gardner és mtsai 2007) eredményei szerint premenopauzában lévő nők körében az alacsony szénhidrátbevitelen alapuló Atkins diéta bizonyult legeredményesebbnek 12 hónap elteltével, mivel az átlagosan leadott testtömeg 4.7 kg volt. Azonban az anyagcserében bekövetkezett kedvező változások jóval nagyobb 26
mértékben teljesültek az Ornish, Zóna és Learn (kiegyensúlyozott étkezés és mozgásprogram) diéta mellett. Mckling és Sherfey (2007) tanulmánya szerint a premenopausa korban lévő nők a magas fehérjetartalmú diéta hatására tudtak legtöbb kilótól megszabadulni egy év elteltével, függetlenül a fizikai aktivitás meglététől vagy hiányától. A mediterrán étkezés, alacsony szénhidrát-, valamint alacsony zsírtartamú diéták két éven át tartó, összehasonlító vizsgálatának (Shai és mtsai 2008) eredményei szerint a mediterrán étkezést követők jóval több egyszeresen telítetlen zsírsavat és rostot fogyasztottak és átlagosan 4.4 kg-ot fogytak. Az alacsony zsírtartalmú diétát követők átlagosan 2.9 kg-tól-, míg az alacsony szénhidráttartalmú fogyókúrát alkalmazók 4.7 kg-tól szabadultak meg két év elteltével. A vérkoleszterin szintben 20%-os csökkenés következett be az alacsony szénhidráttartalmú diéta hatására, míg az alacsony zsírtartalmú fogyókúra 12%-kal csökkentette a vér-koleszterin szintet. A mediterrán étkezés és az alacsony szénhidráttartalmú diéta minden szempontból eredményesebbnek volt tekinthető, mint a zsírbevitel restrikciója. 2.8.
A rendszeres jógázás pszicho-fiziológiai hatásai Korunkban az alternatív medicina egyre nagyobb teret hódít, és szerepet kap számos
krónikus betegség kiegészítő terápiájában (Kreitzer és Snyder 2002). Az Ájurvéda átfogó rendszere – beleértve a jógát is – meglehetősen gyors expanzióval jellemezhető. Nem csak az Egyesült Államokban, hanem Európában, így Magyarországon is egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Mára már szinte alig lehet olyan fitnesz központot vagy wellness szállodát találni, amelynek kínálatai közt ne szerepelne jóga. A 2002-ben folytatott országos felmérés eredményei szerint az Amerikai Egyesült Államokban a rendszeres jógagyakorlók az összlakosság 5.1%-át teszik ki, akiknek 76%-a nő, jellemzően felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkeznek és átlagéletkoruk 39.5 év (Birdee és mtsai 2008). A 18 év feletti amerikai lakosság kb. 38%-a alkalmazott alternatív terápiát gyógyító céllal 2007-ben (Centers for Disease Control and Prevention 2008), akiknek 43%-a nő volt, panaszaik eltértek a férfiakétól: a nők nyakfájdalom, szorongás miatt, míg a férfiak elsősorban a koleszterinszint csökkentése érdekében alkalmazták az alternatív gyógymódok valamelyikét (Centers for Disease Control and Prevention 2008). A jógagyakorlók 61%-a szerint a jóga szerepet játszik az egészség fenntartásában, a betegségek prevenciójában és terápiájában (Birdee et al. 2008). A keleti gyógyító módszerek iránti igény életre keltésében talán a fogyasztói társadalom sajátosságai játszanak szerepet. Fokozott stressz, rendszertelen étkezés, dohányzás, túlzott koffeinbevitel, magas húsbevitel, stb. tartozik az okok közé. A rendszeres jógagyakorlás hatására átlagosan
27
10 perccel rövidül az elalvásig tartó idő, valamint 60 perccel nő az alvásidő 69 évesek körében (Manjunath és Telles 2005). Az idős korban jelentkező depresszió három-, ill. hathónapos jógagyakorlás hatására szignifikánsan csökkenthető, azonban a hetente kétszer alkalmazott ájurvéda gyógynövénykivonat alkalmazása mellett a depresszív tünetek megmaradnak (Krishnamurthy és Telles 2007). A rendszeres jógázás hatására csökken a szorongás, javul az életminőség hipertóniában, szívbetegségben szenvedők körében (Mamtani és Mamtani 2005). A jóga, ayurvéda herbáriumok, és a speciális diéta együttese jelentősen csökkenti a diabetes mellitus tüneteit, azonban több vizsgálat szükséges a diabetes mellitus ájurvédikus kezelésének alátámasztásához (Elder 2004). A cukorbetegségben szenvedők körében kevésbé népszerű az alternatív módszerek, így az ayurvéda, jóga, mint a nem cukorbetegek körében (Garrow és Egede 2006). Egy indiai vizsgálat eredményei szerint (Zaman és mtsai 2007), a rheumatoid arthritisben szenvedők 82%-ka alkalmaz alternatív terápiát betegségük kezelésére a nyugati medicina terápiás módszereinek kiegészítő terápiájaként. Az alternatív gyógyító módszereket 69%-ban fájdalomcsillapításra alkalmazzák, amelyek között a legnépszerűbb az Ájurvéda gyógynövény-terápia és étkezés. Azonban mindezt nem a kezelőorvos, hanem 78%-ban ismerősök, barátok javaslatára kezdik el. A szívérrendszeri állóképesség és az energiafelhasználás szempontjából a jógázás nem tekinthető elegendő
edzésprogramnak,
mivel
hatásai
alulmaradnak
az
egészségmegőrző
programjavaslatoktól, a rendszeres fizikai aktivitással járó kedvező élettani változásoktól (Hagins és mtsai 2007). A három hónapon keresztül folytatott heti 2x90 perc jógázás hatására szignifikánsan csökken a szorongás-hajlam és a depresszió. Emellett fokozódik a vigorozitás, a fizikai és mentális jól-lét, oldódik a hátfájdalom és a fejfájás (Michalsen et al. 2005). Rendszeres jógázás hatására hat hónap elteltével az alapanyagcsere 13%-kal csökken a nem jógázók csoportjához képest (Chaya és mtsai 2006). A jóga stressz-, ill. szorongáscsökkentő hatása legalább annyira effektív, mint a relaxációs technika (Smith és mtsai 2007). Mivel a jóga és meditáció meglehetősen hatékony stressz-, ill. szorongáscsökkentő hatással rendelkezik, ezért az előadóművészek, zenészek életének mindennapjaiban fontos szerepet tölthetnek be (Khalsa és Kope 2006). Azonban nem csak az egészséges, hanem a beteg populáció
–
diabetes
mellitusban,
magas-vérnyomásban,
depresszióban,
daganatos
betegségekben szenvedők – körében is jelentős csökkenés következik be a stressz-, valamint a pillanatnyi és általános szorongás szintjeiben, amely már rövid időintervallumban – 10 napos jógagyakorlás után – megjelenik (Gupta és mtsai 2006, Woolery és mtsai 2004). Metasztatikus emlőkarcinómában szenvedők körében a rendszeres jógagyakorlás hatására csökken a fájdalomérzet és nő a vitalitás (Carson és mtsai 2007). Emellett a kemoterápia 28
következményeként fellépő hányinger előfordulása csökken a jóga hatására (Cassileth és mtsai 2008).
3.
Célkitűzések
3.1.
A vizsgálat céljai A dolgozat lényegében három aspektus felől igyekszik felmérni a testről alkotott képet
befolyásoló tényezőket: a testmozgás, táplálkozás és szorongás-ill. depresszióhajlam felől (4. ábra.).
Testmozgás (élsport, szabadidősport sportág, jógázás, inaktivitás, sprotfelkészíültség)
Szorongásés depresszió hajlam
,
Testi énkép Táplálkozás
4. ábra A dolgozat céljának sematikus ábrázolása (saját forrás) I.
Jelen vizsgálat elsődleges célja, hogy felmérje öt szubpopuláció (élsportoló ritmikus
gimnasztikázók, szabadidő-sportolók, fizikailag inaktívak, súlyosan elhízott személyek, rendszeresen jógázók) testi énkép jellemzőit. Választ kíván kapni a következő kérdésekre: I.1.
Mi jellemzi a (1) ritmikus gimnasztikázó élversenyzők, (2) nem élsportoló
középiskolások (3) főiskolás hallgatók: különböző sportág szabadidő-sportolói, ill. rendszeres fizikai aktivitást nem végzők, (4) elhízott személyek (5.) rendszeresen jógázók testi énképét? I.2.
Az alábbi paraméterek hogyan befolyásolják a testi elégedettséget? -
nem
-
sportág jellege
29
II.
-
sportolással eltöltött órák száma
-
testtömeg
-
BMI
-
rendszeres jógagyakorlás
Másodlagos cél, hogy felmérje a vizsgált csoportok étkezési jellemzőit a következő
kérdésekre kapott válaszok alapján: II.1.
A ritmikus gimnasztikázó élversenyzők testi elégedettsége milyen étkezési sémát
követel? II.2.
A sportág jellege befolyásolja-e az étkezést szabadidő sportolók körében?
II.3.
A rendszeresen jógázók étkezése mennyiben tér el a nem jógázókétól?
III.
A vizsgálat harmadik célja, hogy a szorongás-, ill. depresszióhajlam és a testkép,
valamint a rendszeres testmozgás, jógázás összefüggéseit feltárja. III.1. A testi elégedettség hogyan függ össze a sporttevékenységre való készenléttel és a depresszió-hajlammal obes betegek körében? III.2. A rendszeres testmozgás, ill. jógázás hogyan befolyásolja a szorongás-, ill. depresszióhajlamot? 3.2. H.1.
Hipotézisek Mivel a ritmikus gimnasztika sportági követelménye az igen alacsony BMI, így
feltételezhető, hogy a testi elégedettségnek ára van: nagyon szigorú és minden szempontból kedvezőtlen étkezési sémát kell követni. H.2.
Mivel a ritmikus gimnasztika sportág megköveteli az alacsony BMI-t, ezért szorosabb
összefüggés mutatkozik a ritmikus gimnasztikázók testtömegindexe és testi elégedettsége között, mint az azonos életkorú középiskolás lányok esetében. H.3.
Mivel a serdülőkor önmagában is traumatikus fordulópont az egyén életében, ezért
feltehetően nagy különbség mutatható ki a 15-, 16-, 17-, 18 éves korban a testi énkép, étkezés és szorongás vonatkozásában élsportolóknál, ill. nem (versenyszerűen) sportolóknál egyaránt. H.4.
A rendszeres szabadidősport hatására nő a testi elégedettség, amely alacsonyabb
szorongás-, ill. depresszió-hajlammal jár együtt. H.5.
A fizikailag aktív órák számának emelkedésével párhuzamosan javul a testről alkotott
vélemény. H6.
A hastánc, mint szabadidősport lényegesen nagyobb testi elégedettséget von maga
után az összes többi sportágnál, mivel a magasabb BMI is elfogadott.
30
H.7.
Minél magasabb a BMI, annál kedvezőtlenebb a testi énkép súlyosan elhízott
személyek körében. H.8.
A testi énkép függvényében változik a rendszeres sporttevékenységre való készenlét
obes populáció körében. A testükkel elégedettebb obes személyek felkészültebbek a rendszeres testmozgásra. H.9.
A sporttevékenységre való készenlétet nagyban befolyásolja a testtömeg, BMI,
haskörfogat és testzsír arány obes személyeknél. H.10. Az életkor előrehaladtával csökken a sporttevékenységre való készenlét obes személyek körében. Minél idősebb az egyén, annál nehezebben szánja rá magát a rendszeres fizikai aktivitásra, még akkor is, ha tudja, hogy az eredményes fogyókúra nélkülözhetetlen része a rendszeres fizikai aktivitás. Súlyosan elhízott személyek esetében a kedvezőbb testi énkép alacsonyabb szorongásra-, depresszióra való hajlammal társul. H.11. Rendszeres jógagyakorlás hatására csökken az alkati szorongás, illetve a depresszióhajlam. H.12. Rendszeres jógagyakorlás hatására kedvező változások alakulnak ki az étkezési szokások terén, amely csökkentett húsfogyasztással, növelt zöldség, gyümölcs, gabonaféle, biotermék fogyasztással jellemezhető.
4.
Vizsgálati személyek és módszerek
4.1.
Vizsgálati személyek
A testi énkép vizsgálatban öt csoport tagjai (N = 461) vettek részt (1. táblázat), akik a következők voltak:
31
1. táblázat A Tennessee (Self-Concept Scale) testi énkép vizsgálatban szereplő csoportok összefoglaló táblázata Antropometriai RG KözépFőiskolások Obes betegek Jógázók adatok
iskolások (n = 103)
(n = 113)
(n = 84)
(n = 101 )
(n = 60)
Férfi (n)
0
0
17
25
13
Nő (n)
103
113
67
76
47
Átlag ± SD
Életkor (év)
ffi
-
-
30.0 ± 5.9
47.7 ± 11.8
45.7 ± 10
Nő
17.2 ± 1.8
16.2 ± 1.0
30.0 ± 7.6
40.1 ± 11.8
37.7 ± 10.1
Testmagasság ffi
-
-
180 ± 3.1
172.8 ± 2.8
178 ± 5.4
(cm)
167 ± 5.5
168 ± 6.5
169 ± 3.1
163.8 ± 3.2
165.1 ± 7.1
-
-
80.6 ± 18.6
127.3 ± 23.8
74.5 ± 23.8
Nő 46.7 ± 4.4
55.4 ± 8.0
62.9 ± 11.4
104.9 ± 21.2
61.7 ± 1.2
Ideálisnak
ffi
-
-
80.2 ± 5.8
84.1 ± 11.4
73.4 ± 6.3
tartott
nő
46.2 ± 4.2
54.1 ± 6.2
59.5 ± 8.5
67.8 ± 8.0
60.25 ± 7.1
ffi
-
-
24.7 ± 6.0
42.6 ± 8.4
23.5 ± 2.95
19.5 ± 2.4
22.1 ± 3.7
39.1 ± 6.7
22.5 ± 3.33
nő
Testtömeg (kg) ffi
testtömeg (kg) BMI
Nő 16.7 ± 1.2 1.
Élsportoló ritmikus gimnasztikázó nők (n = 103) A kérdőíves vizsgálatba önként jelentkező élsportolók a Budapesten (2003-ban)
rendezett Ritmikus Gimnasztika Világbajnokság versenyzői közül kerültek ki, kiknek átlagéletkora 17.2 ± 1.2 év volt. Négy földrész 19 országából: Bulgáriából (n = 7), Oroszországból (n = 7), Szlovákiából (n = 2), Ukrajnából (n = 7), Belorussziából (n = 10), Olaszországból (n = 10), Portugáliából (n = 4), Brazíliából (n = 2), Mexikóból (n = 2), Kanadából (n = 8), Finnországból (n = 10), Görögországból (n = 7), Franciaországból (n = 2), Magyarországról (n = 2), Japánból (n = 2), Koreából (n = 9), Kínából (n = 10), Svédországból (n = 1), Örményországból (n = 1) érkeztek a tanulmányban szereplők, akik a az angol nyelvű kérdőívek anonym kitöltésére az utolsó versenyszám után önként vállalkoztak. A megkérdezett ritmikus gimnasztikázók csoportja egyéni versenyzőkből (n = 52) és csapatversenyzőkből (n = 51) állt.
32
Az életkori összehasonlításhoz a mintát öt életkori csoportba osztottuk. A 15 évesek csoportjába 19-, a 16 évesek közé 22-, a 17 évesekhez 26-, a 18 évesek csoportjába 11-, a 19 év felettiek közé 25 ritmikus gimnasztikázó élsportoló tartozott. 2.
Középiskolás lányok (n = 113) Fontosnak tartottuk a vizsgált élversenyzők azonos nemhez- életkori csoporthoz
tartozó kontroll csoporttal történő összehasonlítását. A kontroll csoportot 15-18 éves lány tanulók (n = 113) alkották egy budapesti gimnáziumból, kiknek átlagéletkora 16.2 ± 1.0 év volt. A tanulók között szabadidő-sportoló (n = 59) és fizikailag inaktív (n = 54) személy szerepelt. A vizsgálatot 2003-ban végeztük. Az életkori összehasonlításhoz a mintát négy életkori csoportba osztottuk. A 15 évesek csoportjába 17 szabadidő-sportoló és 17 nem sportoló (n = 34) tartozott. A 16 évesek között 15 szabadidő-sportoló és 18 fizikailag inaktív nő (n = 33) fordult elő. A 17 éveseknél 15 szabadidő-sportolót és 15 fizikailag inaktív személyt (n = 30) találtunk. A 18 évesek csoportjába 12 szabadidő-sportoló és 4 nem sportoló (n = 16) tartozott. 3.
Rendszeresen sportoló és fizikailag inaktív főiskolások (n = 84) A szabadidő-sportolók és nem sportolók csoportjában 84 főiskolai hallgató (17 férfi,
67 nő) vett részt, kiknek átlagéletkora 30.0 ± 7.3 év, átlag testtömegindexe: BMI = 22.6 ± 14.9 kg/m2 (16 és 46.9 között) volt. Tizenegy személy kivételével mindannyian végeztek rendszeres fizikai aktivitást. Tizennégyen hastáncoltak, 23-an futottak, 6-an konditermi súlyzós edzést végeztek, 14-en aerobikoztak, 6-an valamely labdajátékot űztek, 2-en gyalogoltak, 4-en úsztak és 2-en kerékpároztak. A hetente fizikai aktivitással eltöltött idő 1 és 20 óra között oszlott meg, átlaga 4.3 ± 3.6 óra volt. A vizsgált mintában szereplő személyeket sporttevékenység alapján 5 csoportba osztottuk. Az 1-es csoportba a hastáncosok (n = 14), 2-es csoportba a futók (n = 23), 3-as csoportba a labdajátékosok, konditerembe járók, küzdősportolók, kerékpározók, úszók kerültek vegyesen (n = 22), 4-es csoportba az aerobikozók (n = 14), 5-ös csoportba a nem sportoló személyek (n = 11) kerültek. A vizsgálatot 2005-ben végeztük. A vizsgált mintát négy csoportba osztottuk a heti fizikai aktivitással töltött órák számának függvényében. Az 1-es csoportba a 0-2 órát sportolók (n = 31), 2-es csoportba a 2.5-5 órát (n = 27), 3-as csoportba a 6-8 órát (n = 16), 4-esbe a 9-20 órát (n = 9) sportolók kerültek. 4.
Elhízott személyek (n = 101) Az obes csoportban 101 fő (25 férfi, 76 nő) vett részt, kiknek átlagéletkora 42 ± 12 év,
átlag testtömegindexe: BMI = 39.9 ± 7.4 kg/m2 (30 és 66 között) volt. A testtömegindex 33
alapján a mintát két csoportra osztottuk: obes (BMI: 30-39.9), (n = 59) és morbid obes (BMI < 40), (n = 42) csoportra. A vizsgálatot 2005-ben végeztük.
5.
Rendszeresen jógázók (n = 60) A rendszeresen jógázók vizsgálatában 60 fő (13 férfi, 47 nő) vett részt, akiknek
átlagéletkora 39.43 ± 10.6 év volt. A megkérdezettek közül 47-en felsőfokú-, 13-an középfokú végzettséggel rendelkeztek. A férfiak átlag testtömege 74.5 ± 10.74 kg, átlag testtömegindexe BMI = 23.5 ± 2.95 kg/m2, nők esetében a testtömeg 61.7 ± 1.2 kg, átlag testtömegindexe BMI = 22.5 ± 3.33 kg/m2 volt. A jógaéletkor és a heti jógaórák száma meglehetősen széles skálán változott: átlagban 6.6 ± 8.3 éve jógáztak rendszeresen és átlagosan naponta 47 ± 43 percet gyakorolták. A megkérdezett hatvan személy közül 25-en vallották magukat vegetáriánusnak, amely a húsfogyasztás teljes elhagyását jelentette a tejtermékek, tojás, halbevitel mellett. A vizsgálatot 2009-ben végeztük.
4.2.
Módszerek
4.2.1. Antropometriai mérések A testtömeg mérését speciális, súlyosan elhízott személyek mérésére is alkalmas hordozható digitális mérleggel végeztük. A testmagasság mérése mérőléc segítségével, míg a testzsír-arány becslése Omron BF600 testzsír monitorral történt. A testtömegindex (BMI) kiszámítását a következő formula alapján végeztük el: testtömeg (kg)/ testmagasság2 (m2). 4.2.2. Pszichológiai tesztek Az antropometriai mérések mellett standardizált önértékelő skálák kitöltésére került sor (2. táblázat)
34
2. táblázat A kérdőíves pszichológiai vizsgálatokban szereplő minta összefoglaló táblázata (N = 461) Ritmikus Középiskolá Főiskolások Obes Jógázók gimnasztiká
sok
betegek
zók (n)
(n)
(n)
(n)
(n)
113
83
101
60
103*
113
82
73
60
STPY-H, Y-1
-
-
81
83
-
STPY-H, Y-2
-
-
81
83
60
Dohányzással
-
-
84
91
-
Sporttevékenységre -
-
83
91
-
Tennessee
testi 103
énkép kérdőív Táplálkozási kérdőív
szembeni ellenálló képesség
való készenlét LDM (N/H)
-
-
84
91
-
LDM (R/ED)
-
-
84
91
-
STAI-H/ FX1
103
113
-
-
-
STAI-H/ FX2
103
113
-
-
-
*Ritmikus gimnasztikázók vizsgálatában a Táplálkozási kérdőív rövidített változatát alkalmaztuk 1.
A testi énkép vizsgálatát a Tennessee Énkép Skála, Testi Énkép alskálájával mértük
(Melléklet 1.1.). A ritmikus gimnasztikázók esetében az angol verziót, a magyar gimnazisták, főiskolások és obes betegek esetében a 18 itemből álló alskála adaptált és validizált magyar nyelvű verzióját (Dévai és Sipos 1986) alkalmaztuk (Melléklet 1.1.). Minél magasabb volt a skála összpontszáma (legalacsonyabb: 18, legmagasabb: 90), annál kedvezőbb volt a testi énkép, a testtel való elégedettség. 2.
Az étkezési szokások mérésére egy általunk készített kérdőívet (Boros és mtsai 2000)
vettünk fel, amelynek első része 12 általános kijelentésből állt, második része az egyes ételcsoportok fogyasztásának gyakoriságára kérdezett rá 22 item segítségével (Melléklet 1.2). A külföldi ritmikus gimnasztikázók táplálkozási szokásainak vizsgálatához egy rövidített angol verziót alkalmaztunk, amelyben rákérdeztünk a sportoló kedvenc ételére és az egyén
35
által optimálisnak tartott testtömegre is. Mindegyik item, mint önálló változók szerepeltek az értékelésben. 3.
A pillanatnyi és általános szorongás mérését a ritmikus gimnasztikázóknál az angol
nyelvű STAI (FX1, FX2), (Spielberger 1970) kérdőívvel, ill. a többi vizsgált csoportban a magyar nyelvre adaptált kérdőív-verziókkal (Sipos és Spielberger 1985.) végeztük (Melléklet 1.7). A kétszer 20 item első fele a pillanatnyi szorongást-, míg második fele a szorongásra való hajlamot – 20 és 80 pont között – mérte. A magasabb pontszámból magasabb pillanatnyi, ill. általános szorongásértékre következtethetünk. 4.
Az STPY-H, Y-1 (Spielberger Sipos 2005), a pillanatnyi szorongás-, harag-,
kíváncsiság-, depresszió mérésére, míg az STPY-H, Y-2 (Spielberger Sipos 2005.), az alkati szorongás-, harag-, kíváncsiság-, depresszió mérésére szolgált (Melléklet 1.3). A kétszer 40 itemből álló kérdéssorra adott magasabb pontszámok a pillanatnyi, ill. általános szorongás-, harag-, kíváncsiság-, depresszió jelenlétére hívták fel a figyelmet (a változók minimum pontszáma = 10, maximum pontszáma = 40). A pillanatnyi és az alkati depresszió alskálák faktoranalízissel további két részre voltak oszthatók. Az így kapott dysthymia és euthymia alskálákra kapott pontszámok alapján a depresszió meglétét-, ill. hiányát lehetett monitorozni. Mivel a ritmikus gimnasztikázók vizsgálatát időben meglehetősen korlátozott körülmények között kellett elvégezni, ezért a szorongás mérésére a STAI FX1 és STAI FX2 kérdőíveket alkalmaztuk. 5.
A 12 itemből álló Sporttevékenységre való készenlét (Melléklet 1.4) skála a
Schwarzer-féle énhatékonyság kérdőíveinek (Schwarzer 1992) magyar nyelvre adaptált változata (Sipos és mtsai 1993). A skálát a rendszeresen sportoló-, ill. nem sportoló főiskolás csoportban és obes személyek esetében vettük fel. A sporttevékenységre való készenlét skála magasabb pontszáma (12-től 84-ig) a rendszeres testmozgásra való gyorsabb adaptációt jelentette. 6.
Lifestyle defence mechanism (LDM inventory), (Spielberger): Harmóniára való
törekvés (N/H), Racionalitás - érzelmekkel szemben védekezés (R/ED) skálák (Melléklet 1.5, 1.6) magyar adaptációját (Sipos és Spielberger 2005) főiskolások és obes személyek körében alkalmaztuk, melynek segítségével mérhetővé vált az adott személy (ill. csoport) racionalitásra, érzelmekkel szembeni ellenállásra törekvése. Valamint a környezetével való harmonikus kapcsolatok kialakításának szerepe is nyomonkövethetővé vált. Mindkét alskála 12 tételből épült fel, melyekből faktoranalízissel további 2-2 alskálát lehetett kialakítani. Az N/H (harmóniára törekvés) skála a HR (= harmonikus kapcsolatok) és a SS (= önfeláldozás) faktorokra voltak bonthatók, melyekből a HR a másokkal való harmóniára törekvésre-, az SS 36
az egyén önfeláldozási készségére utalt. A R/ED (racionalitás/ emocionális védekezés) skálából a racionalitást mérő RAT alskála, ill. az érzelmekkel szembeni védekezést jelölő EMD alskála volt elkülöníthető. 4.2.4. Mérési körülmények A budapesti Világbajnokságon induló ritmikus gimnasztikázók vizsgálatához a Nemzetközi Torna Szövetség elnökének írásbeli beleegyezésére volt szükség, melyet három hónappal a világbajnokság kezdete előtt kellett kérvényezni. Az engedély természetesen nem jelentett garanciát arra, hogy a versenydrukk hevében égő élversenyzők vállalják is a vizsgálatunkban való részvételt. Mivel mindegyik nemzet csapatát egy-egy magyarul is beszélő hostess segítette, ezért rajtuk és természetesen a szövetségi kapitányokon keresztül lehetett kérni a helyszínen az edzők, ill. sportolók beleegyezését. A kérdőívek felvételére az első versenynap előtti délutánon került sor. Az angolul nem értő sportolók nem vettek részt a vizsgálatban. A főiskolások vizsgálatára a Szolnoki Főiskola Turizmus Tanszékének levelező tagozatos tanulói szolgáltatták a mintát. Az obesek vizsgálatában szereplő személyek mindegyike a testsúlycsökkentő program első napjaiban tartott. A minta összegyűjtését a Lipid Központban és a Budai BM Kórházban végeztük, az osztályvezetők előzetes beleegyezésével. A vizsgálatban való részvételt önként vállalók írásbeli beleegyezésüket adták a kapott adatok anonim felhasználására és publikálására. A rendszeresen jógázók csoportja öt különböző jógafoglalkozáson részt vett személyek közül kerültek ki. A kérdőívek felvételére a jógaórát követően került sor. 4.3.
Adatfeldolgozás Az adatok az SPSS for Windows 10.0, illetve 14.0 számítógépes statisztikai szoftverek
segítségével kerültek feldolgozásra. Ha a vizsgálatban részt vevő személy valamelyik változója hiányzott, töröltük a feldolgozásból. A feldolgozás során alapstatisztikát számoltunk, az egyes vizsgálati csoportok (pl. élversenyzők és kontroll csoport) közötti különbségeket kétmintás t-próbával, az életkori csoportok közötti különbséget többváltozós szórásanalízissel (MANOVA), a testalkati mutatók és a szorongásra-, depresszióra való hajlam közötti kapcsolat feltárására többváltozós regressziós modellt alkalmaztunk. Tekintettel a mintában szereplő ritmikus gimnasztikázók nyelvi heterogenitására, nagyon fontosnak tartottuk az önértékelő skálák megbízhatósági mutatóinak kiszámítását, a változók közötti belső
37
kapcsolatok vizsgálatához faktoranalízist végeztünk el. A regressziós egyenlet felírása során az F-próba hibavaló-színűségét 5%-os szinten határoztuk meg. 5.
Eredmények
5.1.
Megbízhatóság A kapott eredmények megbízhatóságát az egyes önértékelő skálák és alskálák
Cronbach-alpha értékeivel jellemeztük. A 3. táblázatban a megbízhatóságra vonatkozó értékeket foglaltuk össze. 3. táblázat A vizsgálatban alkalmazott önértékelő skálák, alskálák eredményeinek megbízhatósági mutatói (Crobach alpha indexei) Kérdőívek, alskálák
Testi énkép alskála (Tennessee, Physical SelfConcept Scale) Pillanatnyi szorongás (STAI/ STAI-H, FX-1) Szorongásra való hajlam (STAI/ STAI-H, FX-2) Dohányzással szembeni ellenálló képesség Sporttevékenységre való készenlét Pillanatnyi szorongás (STPY-H, Y-1) Pillanatnyi kíváncsiság (STPY-H, Y-1) Pillanatnyi harag (STPY-H, Y-1) Pillanatnyi depresszió (STPY-H, Y-1) Szorongásra való hajlam (STPY-H, Y-2) Kíváncsiságra való hajlam (STPY-H, Y-2) Haragra való hajlam (STPYH, Y-2) Depresszióra való hajlam (STPY-H, Y-2)
Cronbach alpha
Item szám
RG
Középiskolások
Főiskolások
Obes betegek
Jógázók
(n = 103)
(n = 113)
(n = 84)
(n = 60)
.78
.79
.86
(n = 101) .83
.82
18
.79
.93
-
-
-
20
.79
.84
-
-
-
-
.97
.96
-
10
-
-
.91
.97
-
12
-
-
.88
.84
-
10
-
-
.69
.63
-
10
-
-
.87
.82
-
10
-
-
.81
.76
-
10
-
-
.82
.81
.82
10
-
-
.79
.76
.61
10
-
-
.88
.88
.89
10
-
-
.79
.76
.71
10
38
20
Racionalitás/ emocionális védekezés (R/ED, LDM) Harmóniára törekvés (N/H, LDM)
-
.78
.66
-
12
-
.81
.80
-
12
A Tennessee énkép skála testi énkép alskála 18 változójából az azonos kérdésre válaszoló mutatókat faktoranalízissel rendeztük csoportba (Melléklet 3.8). A faktoranalízis során az alábbi faktorok voltak elkülöníthetők a vizsgált női mintában (n = 406): 1.
Testi elégedettség faktor: 2, 3, 6, 8, 11, 15, 18
2.
Életmód faktor: 7, 13, 16
3.
Egészség-betegség faktor: 1, 4, 10
4.
Testmagasság faktor: 9, 12
5.
Külső megjelenés faktor: 5, 14, 17
5.2.
Testi énkép A ritmikus gimnasztikázó élversenyzők, főiskolás nők, középiskolás lányok testi
énképe szignifikánsan nem tért el egymástól, azonban az obes csoport tagjai (nők esetében) szignifikánsan alacsonyabb (p < .01) testi énkép pontszámmal voltak jellemezhetők (4. táblázat, Melléklet 3.2, 3.3, 3.4, 3.5). A férfiak testi elégedettsége a főiskolások és a jógázók csoportjában szignifikánsan magasabbnak (p < .01) bizonyultak (4. táblázat, Melléklet 3.5, 3.6) az obes férfiakénál. Férfiaknál azonban a jógázók és főiskolások testi énképen nem mutatott statisztikai eltérést. Az obes betegek csoportjában nem volt szignifikáns eltérés férfiak és nők között a testi elégedettség tekintetében (Melléklet 3.4). A morbid obes (BMI > 40) csoport testi énképe szignifikánsan alacsonyabb volt, mint az obes (BMI = 30-39.9) csoporté (Melléklet 3.7).
39
4. táblázat A Tennessee testi énkép alskála pontszámok átlaga a vizsgált csoportokban Antropometriai
RG
Főiskolások
Közép-
adatok
Obes
iskolások
Jógázók
személyek
(n = 103)
(n = 113)
(n = 84)
(n = 101 )
(n = 60)
Férfi (n)
-
-
17
25
13
Nő (n)
103
113
67
76
47
Átlag ± SD Testi énkép
ffi
-
-
73.4 ± 8.8*
50.2 ± 10.2
74.4 ± 8.4
Nő
64.0 ± 9.0
63.9 ± 10.1 64.8 ± 10.8
46.3 ± 11.2
72.1 ± 9.0*
Obes
49.3 ± 10.5
Morbid obes
42.9 ± 9.3*
* p < .01 A testi elégedettség tekintetében nem találtunk szignifikáns különbséget a ritmikus gimnasztikázó nők és középiskolások között, sem az egyéni versenyzők és csapatversenyzők, sem a szabadidő-sportolók és nem sportolók között. Azonban a jógázók csoportjának testi énképe szignifikánsan kedvezőbb volt az összes vizsgált csoporténál, nők körében (5. ábra).
A Testi énkép alskála átlagértékei közötti különbségek az öt vizsgált csoportban, nők körében (n = 406)
Egészség-betegség faktorra (Testi énkép alskála) adott átlagok közötti különbségek az öt vizsgált csoportban, nők körében (n = 406)
15 ,00
80 ,00
60 ,00
40 ,00
Egészség-betegség
Testi énkép
12 ,50
10 ,00
7,50
5,00
1,00
2,00
3,00
4,00
5,00
1 = RG, 2 = középiskola, 3 = obes, 4 = főisk, 5 = jóga
1,00
2,00
3,00
4,00
5,00
1 = RG, 2 = középiskola, 3 = obes, 4 = főisk, 5 = jóga
40
Testi elégedettség faktorra (Testi énkép alskála) adott átlagok közötti különbségek az öt vizsgált csoportban, nők körében (n = 406)
Életmód faktorra (Testi énkép alskála) adott átlagok közötti különbségek az öt vizsgált csoportban, nők körében (n = 406)
15 ,00
12 ,50
Életmód
Testi elégedettség
30 ,00
20 ,00
10 ,00
7,50
10 ,00
5,00
1,00
2,00
3,00
4,00
1,00
5,00
1 = RG, 2 = középiskola, 3 = obes, 4 = főisk, 5 = jóga
2,00
3,00
4,00
5,00
1 = RG, 2 = középiskola, 3 = obes, 4 = főisk, 5 = jóga
Külső megjelenés faktorra (Testi énkép alskála) adott átlagok közötti különbségek az öt vizsgált csoportban, nők körében (n = 406)
Testmagasság faktorra (Testi énkép alskála) adott átlagok közötti különbségek az öt vizsgált csoportban, nők körében (n = 406)
10 ,00
8,00
12 ,00
Testmagasság
Külső megjelenés
14 ,00
10 ,00
8,00
4,00
6,00
6,00
1,00
2,00
3,00
2,00
4,00
1,00
5,00
1 = RG, 2 = középiskola, 3 = obes, 4 = főisk, 5 = jóga
2,00
3,00
4,00
5,00
1 = RG, 2 = középiskola, 3 = obes, 4 = főisk, 5 = jóga
5. ábra A testi énkép, valamint a testi elégedettség-, egészség-betegség-, életmód-, külső megjelenés-, testmagasság faktorra adott átlagok közötti különbségek a négy vizsgált csoportban, nők körében (1 = ritmikus gimnasztikázók, 2 = középiskolások, 3 = obes betegek, 4 = főiskolások, 5 = jógázók), (n = 406) A Tennessee énkép skála testi énkép alskála faktor átlagok (Mean) és szórások (SD) (Melléklet 3.9; 3.10) összehasonlításakor az alábbi szignifikáns (p < .05) eltéréseket találtuk a vizsgált női csoportok között (4. ábra): 1.
Az obes csoport testi elégedettsége (Melléklet 3.8) alacsonyabb, mint a másik
négy csoporté. A többi vizsgált csoport testi elégedettsége nem különbözik. 2.
A jógázók életmód faktorra (Melléklet 3.8.) adott pontszámai magasabbnak
bizonyultak, mint a többi vizsgált csoporté. Vagyis a jógázók csoportjában az „Edzettebb
41
vagyok másoknál”, a „Sokat teszek azért, hogy edzett és egészséges legyek” kijelentést többen érezték igaznak. Mindemellett az obes betegek életmód faktorra adott pontszámai alacsonyabbak voltak, mint a többi csoporté. 3.
Az egészség-betegség faktor esetében nem mutatkozott különbség a ritmikus
gimnasztikázók és a középiskolás lányok között. Azonban az obes betegek csoportja mind a négy másik csoporttól eltért, vagyis betegségre hajlamosabbnak érezték magukat (Melléklet 3.8.), mint a másik négy csoport. A ritmikus gimnasztikázók csoport tagjai a főiskolások, és a jógázók csoport tagjainál egészségileg sebezhetőbbnek vallották a magukat. 4.
A testmagassággal történő elégedettségben a főiskolások és a jógázók csoportja
nem tért el egymástól, azonban elégedettebbnek bizonyultak, mint a másik három csoport. 5.
Külső megjelenés (Melléklet 3.8) szempontjából a jógázó nők szebbnek
érezték magukat, mint a ritmikus gimnasztikázók, valamint az obes nők. Az obes csoport tagjai csúnyábbnak és ápolatlanabbnak érezték magukat a középiskolások, főiskolások és jógázók csoportjába tartozóknál. A testi elégedettséget mérő Tennessee Testi Énkép alskála egyes itemeire adott válaszok tekintetében számos szignifikáns eltérést találtunk a ritmikus gimnasztikázók, szabadidő-sportolók és nem sportolók összehasonlításában. Az „edzettebb vagyok másoknál” itemre adott válaszok vonatkozásában szignifikáns eltérést találtunk a szabadidő-sportolók és nem sportolók (p = .002), valamint az élsportolók és nem sportolók (p = .013) között. Az élsportolók és szabadidő-sportolók csoportja között nem kaptunk szignifikáns különbséget (p = .68). A „könnyen elfáradok” itemre szignifikánsan (p < .01) magasabb pontot adtak a ritmikus gimnasztikázók és nem sportolók, mint a szabadidő-sportolók csoport tagjai. Az élsportolók és nem sportolók között nem találtunk különbséget (p = .78). „A testsúlyom okoz némi gondot” itemre adott válaszokban a ritmikus gimnasztikázók és nem sportolók (p < .01) között találtunk eltérést, míg sem az élsportolók és szabadidő-sportolók (p = .42), sem a nem sportolók és szabadidő-sportolók válaszai között nem volt szignifikáns eltérés (p = .25). A „sokat teszek azért, hogy edzett és egészséges legyek” item tekintetében mindhárom csoport között szignifikáns eltérés (p = .000) mutatkozott. A „gondom van arra, hogy külsőm mindig ápolt és gondozott legyen” itemre az élsportolók csoportja szignifikánsan alacsonyabb pontot adott, mint a szabadidő-sportolók (p = .000) és nem sportolók (p = .000). Ez utóbbi két csoport között szignifikáns különbség nem mutatkozott (p = .89). A „nehezen tudok egészséges életmódot kialakítani” kijelentésre szignifikánsan alacsonyabb pontszámot adott a szabadidő-sportolók csoportja, mint az élsportolók (p = .001) és a nem sportolók (p = .018). A
42
fizikailag inaktív egyének csoportja és a ritmikus gimnasztikázók között ebben a vonatkozásban nem találtunk szignifikáns eltérést (p = .96) Főiskolai hallgatóknál a testi énkép skála egyes itemeire adott válaszok tekintetében, az „edzettebb vagyok másoknál” itemre szignifikánsan magasabb pontot adtak a hastáncosok, mint a nem sportolók (p = .000), valamint szignifikánsan magasabb pontot adtak a futók, mint az aerobikozók (p = .033), ill. nem sportolók (p = .001). A „nehezen tudok egészséges életmódot kialakítani” itemre a nem sportolók adták a legmagasabb pontszámot, szignifikánsan magasabbat, mint a futók csoportja (p = .016). A „sokat teszek azért, hogy külsőm mindig gondozott és ápolt legyen” itemre szignifikánsan magasabb pontot adtak a hastáncosok, mint a futók (p = .002).
80,00
Testi énkép
70,00
60,00
1-3 p = .006** 1-4 p = .06 1-2 p = .06
50,00
40,00
0,00
1,00
2,00
3,00
4,00
Sporttal töltött idő szerint kialakított csoportok
6. ábra A testi énkép alakulása a sportaktivitással töltött órák száma alapján (1. csoport: 0-2 órát sportolók; 2. csoport: 2.5-5 órát sportolók; 3. csoport: 6-8 órát sportolók; 4. csoport: 9-20 órát sportolók) A testi elégedettség tekintetében szignifikáns különbségek mutatkoztak az 1-es (heti 02 órát sportolók) és 3-as csoport (heti 6-8 órát sportolók) között (p = .006), azonban a többi csoport között csupán tendenciaszerű különbséget találtunk (p = .06, n.sz.) (6. ábra). A 40 feletti testtömegindex-szel rendelkező morbid obes csoport testi énképe szignifikánsan alacsonyabb (p = .003) volt a 30-39.9 közötti BMI értékkel rendelkezők csoportjánál. 5.2.1. Testi énkép és antropometriai paraméterek A ritmikus gimnasztikázók testmagassága 153 és 178 cm (testmagasság M = 167, SD = 5.5 cm), testtömege 34 és 56 kg (testtömeg M = 46.7, SD = 4.4 kg), testtömegindexe 14.3 és 21.6 (BMI, M = 16.7, SD = 1.0) között oszlott meg. Az élsportolók 35 százaléka találta
43
testtömegét az optimálisnál többnek, 58% -a megfelelőnek, míg 8 százaléka vélte testsúlyát az optimálisnál alacsonyabbnak. A középiskolás lányok testmagassága 152 és 178cm (testmagasság, M = 168.3, SD = 6.5), testtömege 43 és 100kg (Testtömeg, M = 55.4, SD = 8.0), testtömegindexe 15 és 33 (BMI, M = 19.5, SD = 2.4) között oszlott meg. A középiskolás lányok 51 % -a vallotta jelenlegi testtömegét magasabbnak a kívánatosnál, 24.8 % tartotta pont megfelelőnek és 23.9% mondta, hogy optimális testtömege magasabb a jelenleg mértnél. A vizsgált főiskolások (n = 49) 73%-a vallott jelenlegi testtömegét magasabbnak az optimálisnál, míg 16%-a megfelelőnek tartotta, 11%-a az ideálisnál alacsonyabbnak ítélte jelen testsúlyát. Természetesen az obes személyek 100% -a vélte jelen testtömegét magasabbnak az optimálisnál. Az élsportolók és középiskolás lányok testmagasságát tekintve nem volt szignifikáns eltérés, jóllehet a ritmikus gimnasztikázók testtömege, optimális testtömege, testtömegindexe szignifikánsan (p < .01) alacsonyabb volt. Szignifikáns eltérést találtunk az optimális testtömeg és a jelenlegi testtömeg viszonylatában, mivel a ritmikus gimnasztikázók jóval kisebb aránya vélte úgy, hogy testtömege alacsonyabb a kívánatosnál, emellett szignifikánsan magasabb aránya tartotta jelenlegi testtömegét optimálisnak (5. táblázat).
5. táblázat A négy vizsgált csoport antropometriai adatainak, valamint jelenlegi testtömeg és az optimálisnak tartott testtömeg viszonyának százalékos megoszlása Főiskolás nők (n = 67)
Obes nők
Jógázó nők
(n = 103)
Középisk olások (n = 113)
(n = 76)
(n = 47)
153-178
152-178
142-183
145-170.1
147-179
167 ± 5.5
168.3 ± 6.5
168.7 ± 6.5
162 ± 1.78
165.1 ± 7.1
Ts megoszlás (kg) 34-56
43-100
41-116
63.3-190.7
40-80
Ts (átlag ± SD) (kg)
55.4 ± 8.0 62.9 ± 11.4
104.9 ± 21.2
61.7 ± 10.2
RG
Tm megoszlás (cm) Tm (átlag ± SD) (cm)
46.7 ± 4.4
44
RG (n = 103)
Középiskol ások (n = 113)
Főiskolás nők (n = 67)
Obes nők
Jógázó nők
(n = 76)
(n = 47)
16.8-39.2
30-66
18.2-29.4
RG (n = 103)
BMI megoszlás
14.3-21.6
15-33
BMI (átlag ± SD)
16.7 ± 1.0
19.5 ± 2.4 22.1 ± 3.7
39.1 ± 6.7
22.5 ± 3.33
Optimálisnak tartott Ts (kg) Saját véleménye szerint jelenlegi testtömege magasabb az optimálisnál Saját véleménye szerint jelenlegi testtömege pont optimális Saját véleménye szerint jelenlegi testtömege alacsonyabb az optimálisnál Testi énkép
46.2 ± 4.2
54.1 ± 6.2 59.5 ± 8.4
67.8 ± 7.9
60.2 ± 17.06
35%
51%
73%
100%
61.7%
58%
24.8%
16%
0%
25.5%
8%
23.9%
11%
0%
12.8%
63.9 ± 10.1
64.1 ± 9.0 64.8 ± 10.8
45.7 ± 10.4
72.1 ± 9.0
A ritmikus gimnasztikázók csoportjában a Tennessee testi énkép alskálára adott pontszám és a testmagasság között pozitív szignifikáns összefüggést mutattunk ki (r = .268, p = .006). A testi énkép és a BMI között negatív szignifikáns összefüggést találtunk a ritmikus gimnasztikázók csoportjában (r = -.201, p = .041). Középiskolásoknál a testi énkép és testmagasság között (r = .041, p = .67), valamint a testi énkép és a BMI (r = -.061, p = 522) között nem volt szignifikáns összefüggés. Az optimálisnak tartott testtömeg és a testi elégedettség között pozitív szignifikáns összefüggést találtunk (r = .243, p = .009) a középiskolások csoportjában (Melléklet 3.10.). Mivel serdülőkorban a testmagasság dinamikusan változik, ezért indokoltnak láttuk a különböző életkori csoportok összehasonlítását.
45
15 évesek
16 évesek 1,00
2,00
190,00
tm = 192,49 + -0,35 * tennsum R-Squar e = 0,33
tm = 171,25 + -0,06 * tennsum R-Squar e = 0,02
Testmagasság (cm)
180,00
170,00
160,00
150,00
R = -.12 , p = .48
R = -.57 , p = .001
140,00
3,00 190,00
17 évesek
4,00
18 évesek
tm = 145,83 + 0,36 * tennsum R-Squar e = 0,25
tm = 138,42 + 0,43 * tennsum R-Squar e = 0,38
Testmagasság (cm)
180,00
170,00
160,00
150,00
R = .50 , p = .005
R = .62 , p = .011
140,00 40,00
50,00
60,00
70,00
80,00
40,00
Testi énkép
50,00
60,00
70,00
80,00
Testi énkép
7. ábra Négy életkori csoportba tartozó középiskolás lányok (n = 113) lineáris regressziós modellje (függő változó: testmagasság; független változó: testi énkép), (1. csoport = 15 éves, 2. csoport = 16 éves, 3. csoport = 17 éves, 4. csoport = 18 éves) Középiskolások körében a 15 éves korosztályban nem volt szignifikáns összefüggés a testi elégedettség és a testmagasság között. A 16 éves korcsoportban erős fordított lineáris kapcsolatot találtunk, amelynek előjele 17 és 18 éves korban pozitívvá vált, de a linearitás erősödött (7. ábra).
46
Testma gasság (cm)
15 évesek
16 évesek
1,00
1,70
1,60
1,50
3,00 tm = 1,52 + 0,00 * teness R-Squar e = 0,20
tm = 1,57 + 0,00 * teness R-Squar e = 0,10
tm = 1,47 + 0,00 * teness R-Squar e = 0,08
1,80
17 évesek
2,00
R = .29 , p = .235
R = .23 , p = .145
R = .45 , p = .022
1,40
Testma gasság (cm)
4,00
5,00
tm = 1,52 + 0,00 * teness R-Squar e = 0,25
1,80
1,70
tm = 1,65 + 0,00 * teness R-Squar e = 0,02
1,60
1,50
1,40
R = .45 , p = .142 18 évesek 50,00
60,00
70,00
Testi énkép
R = .15 , p = .466
80,00
19-23 évesek 50,00
60,00
70,00
80,00
Testi énkép
8. ábra Öt életkori csoportba tartozó ritmikus gimnasztikázók (n = 103) lineáris regressziós modellje (függő változó: testmagasság; független változó: testi énkép), (1. csoport = 15 éves, 2. csoport = 16 éves, 3. csoport = 17 éves, 4. csoport = 18 éves, 5. csoport = 19-23 éves) Ritmikus gimnasztikázók esetében csak a 17 éves korcsoportban mutattunk ki pozitív lineáris összefüggést a testmagasság és a testi elégedettség között (8. ábra). Főiskolások körében a testtömeg és a testi elégedettség között negatív szignifikáns összefüggést találtunk (r = -.263, p < .05), emellett a BMI és a testi énkép között is negatív szignifikáns összefüggést mutattunk ki (r = -.372, p < .01) ki nőknél és férfiaknál egyaránt.
47
a,
b,
Futók cs oportja
Futók cs oportja
sportsumm = 18,18 + 0,64 * tenessum R-Square = 0,27
bmi = 31,46 + -0,12 * tenessu m R-Square = 0,23
75,00
50,00
Testtömeg index (BMI)
Sporttevékenységre való készenlét
100,00
30,00
25,00
20,00
25,00
R = .516, p = .010
R = -.474, p = .019 15,00
40,00
50,00
60,00
70,00
80,00
40,00
60,00
70,00
80,00
Te sti é nké p
Te sti é nkép
9.
50,00
ábra Szabadidő-sportoló futók lineáris regressziós modellje (függő változó: sporttevékenységre való készenlét (a), testtömegindex (b); független változó: testi énkép) A futók csoportjában a testi elégedettség és a sporttevékenységre való készenlét között
közepesen erős pozitív lineáris összefüggést fedeztünk fel, mely a többi vizsgált csoportban nem volt kimutatható. A futók csoportjában a testtömegindex és a testi elégedettség között negatív lineáris összefüggést mutattunk ki, amely a többi csoportra nem volt jellemző. A testtömegindex és a sporttevékenységre való készenlét között egyik csoportban sem találtunk összefüggést (9. ábra). Obes személyek körében a magasabb testzsír arány nagyobb BMI-vel, nagyobb haskörfogattal járt együtt. Emellett a magasabb testzsír aránnyal rendelkezők alacsonyabb sporttevékenységre való készenléttel és testi elégedettség pontszámmal voltak jellemezhetők. Pozitív szignifikáns összefüggés mutatkozott a haskörfogat és BMI vonatkozásában, míg a haskörfogat és a testi énkép között negatív összefüggést találtunk. Negatív szignifikáns összefüggés volt a BMI és a sporttevékenységre való készenlét, valamint a testi énkép között. A sporttevékenységre való készenlét és a testi elégedettség között pozitív szignifikáns korrelációt találtunk. A sporttevékenységre való készenlét fordított összefüggésben állt az életkorral, BMI-vel, testzsír-aránnyal, míg pozitív összefüggést mutatott az iskolai végzettséggel. A depresszióra való hajlam és a testtömeg között fordított összefüggést találtunk, míg a testzsír-arány, haskörfogat és BMI pozitív szignifikáns korrelációt mutatott a testtömeggel (6. táblázat).
48
6. táblázat Interkorreláció az életkor, iskolai végzettség, testtömeg, testzsír arány, haskörfogat, BMI (testtömegindex), sporttevékenységre való készenlét, testi énkép, depresszióra való hajlam, racionalitás tekintetében, az obesek csoportjában (N = 101) Vizsgált
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
paraméterek N = 101 1. Életkor
-
2. Iskolai
,04
-.04
-,08
.16
-,03
-,24*
,09
,16
,28*
-
-,11
-,19*
-,12
-,19
,43**
,29**
-,15
,19*
-
,36*
,85**
,85**
-,09
-,16
-,29*
,06
-
,34**
,59**
-,26**
-,43**
-,07
-,01
-
,76**
-,15
-,25*
-,14
,14
-
-,21*
-,33**
-,13
,06
-
,30**
-,22*
,00
-
-,41**
,15
-
-,27*
végzettség
3. Testtömeg (kg)
4.Testzsír arány (%) 5. Haskörfogat (cm) 6. BMI (kg/ cm2) 7. Sporttevékenységre való készenlét 8. Testi énkép 9. Depresszióhajlam 10.
-
Racionalitás *p < .05, **p < .001 Az obes csoportban 25 férfi és 76 nő szerepelt, akik között különbség mutatkozott a testtömeg t(99) = 4.7, p = .000, haskörfogat t(96) = 6.36, p = .000, testzsír arány t(32) = -
49
4.03 .p = 000 tekintetében. Az obes (BMI = 30-39.9) és morbid obes (BMI > 40) csoportok között szignifikáns eltérés mutatkozott a testtömeg t(61) = -8.5, p = .002, a haskörfogat t(96) = -8.6, p = .000, testzsír arány t(98) = -6.1, p = .000 és a testi énkép t(99) = 3.2, p = .002 tekintetében. A morbid obes csoportban a haskörfogat, testtömeg, testzsír arány magasabb-, míg a testi elégedettség alacsonyabb értékkel volt jellemezhető az obes csoporthoz képest. 7. táblázat Obes betegek (N = 101) lineáris regressziós analízise (függő változó: testzsír arány, depresszióra való hajlam, sporttevékenységre való készenlét; független változó: testi énkép) Változó B SE B Beta Szignifikancia
Testzsír arány
-.238
.051
-.426
.000
Depresszióra való
-.188
.045
-.406
.000
.657
.208
.303
.002
hajlam Sporttevékenységre való készenlét Függő változó: testzsír arány, depresszióra való hajlam, sporttevékenységre való készenlét; független változó: testi énkép
A testi énkép és a testzsír arány, valamint a testi énkép és a depresszióra való hajlam között fordított lineáris összefüggést találtunk. A testi énkép és sporttevékenységre való készenlét között erős lineáris összefüggést mutattunk ki a vizsgált obes csoportban (7. táblázat).
50
1,00
2,00
60,00
z sírsz áz = 51,45 + -0,09 * tennessum R-Squar e = 0,03
z sírsz áz = 50,78 + -0,20 * tennessum R-Squar e = 0,17
Testzsír arány (zsírszá z)
R = -.414, p = .001 40,00
30,00
40,00
30,00
50,00
50,00
R = -.168, p = .294
60,00
70,00
30,00
Testi énkép (tennessum)
40,00
50,00
60,00
70,00
Testi énkép (tennessum)
10. ábra Obes (1.csoport, n = 59) és morbid obes (2. csoport, n = 42) betegek lineáris regressziós modellje (függő változó: testzsír arány; független változó: testi énkép) Amíg az obes csoportban negatív szignifikáns összefüggést találtunk a testi elégedettség és a testzsír arány között F(1,57)= 11.77, p = .001, addig a morbid obes csoportban az összefüggés nem volt szignifikáns F(1,39)= 1.13, p = .294. A testi elégedettség és a testzsír arány lineáris regressziós modellje közepes erősséggel volt jellemezhető az obes csoportban, míg a morbid obes csoportban az összefüggés nem volt lineáris (10. ábra).
51
Sportte vékenységre való készenl ét (sportsumm)
1,00 120,00
80,00
40,00
2,00 spor tsumm = -4,19 + 1,05 * tennessum R-Squar e = 0,15
spor tsumm = 28,33 + 0,41 * tennessum R-Squar e = 0,04
0,00
R = .201, p = .127 30,00
40,00
50,00
R = .394, p = .01 60,00
70,00
30,00
Testi énkép (tennessum)
40,00
50,00
60,00
70,00
Testi énkép (tennessum)
11. ábra Obes (1.csoport, n = 59) és morbid obes (2. csoport, n = 42) betegek lineáris regressziós modellje (függő változó: sporttevékenységre való készenlét; független változó: testi énkép) Az obes csoportban nem volt szignifikáns összefüggés a testi elégedettség és a sporttevékenységre való készenlét között F(1,57) = 2.4, p = .127, míg a morbid obes csoportban szignifikáns pozitív korrelációt találtunk F(1,40) = 7.33, p = .01, amely azonban nem mutatott erős lineáris összefüggést (11. ábra ). 5.2.2. Testi énkép és szabadidősport A vizsgált mintában a főiskolás férfiak több időt töltöttek testmozgással (r = -,224, p < .05), mint a főiskolás nők. A fizikai aktivitással eltöltött idő és a sporttevékenységre való készenlét közötti pozitív szignifikáns összefüggés mellett a fizikai aktivitással több időt eltöltöttekre magasabb testi énkép pontszám volt jellemző (r = .400, p < .01) mind a nők, mind a férfiak körében. A testi énkép és a fizikai aktivitásra való készenlét között pozitív szignifikáns összefüggést találtunk férfiak és nők körében egyaránt. A fizikai aktivitással töltött idő és a testtömegindex, valamint a sporttevékenységre való készenlét és a testtömegindex között negatív összefüggést találtunk férfiak csoportjában. Nőknél nem mutattunk ki összefüggést a BMI és a fizikai aktivitással eltöltött idő, ill. a BMI és a sporttevékenységre való készenlét között.
52
A fizikai aktivitással eltöltött heti összes óraszámot tekintve, a hastáncosok és a futók között nem találtunk szignifikáns különbséget. A hastáncosok átlagosan 6.43 ± 4.65 órát, a futók 6.3 ± 3.2 órát töltöttek sportolással hetente. Az aerobikozók 2.96 ± 2.23 órát, a különböző sportágat űzők csoportjában 3.6 ± 2.3 órát sportolnak hetente. A nem sportolók és a másik négy csoport között szignifikáns eltérés volt a heti átlagos sporttal töltött időt tekintve, emellett a futók és aerobikozók, valamint a futók és a vegyes csoport különbözött a fizikai aktivitással töltött időt tekintve A sporttevékenységre való készenlétben szignifikáns különbséget találtunk a hastáncosok és vegyes csoportba tartozók (p = .011) valamint a hastáncosok és nem sportolók között (p = .006). A nem sportolók és a futók csoportja között szintén találtunk szignifikáns különbséget (p = .041). A sporttevékenységre való készenlétben a hastáncosok érték el a legmagasabb pontszámot (5.3.2.2. táblázat), (M = 69.9, SD = 10.2), de a futók (M = 63.6, SD = 14.6) és hastáncosok között szignifikáns eltérés nem mutatkozott (p = .76). A testi elégedettség vonatkozásában legmagasabb átlagpontszámot a futók csoportjában mértünk (M = 70.7, SD = 11.7), amely statisztikailag nem különbözött a hastáncosoknál (M = 69.7, SD = 8.6), aerobikozónál (M = 62.2, SD = 9.0), vegyes csoportnál (M = 66.7, SD = 10.1) és a nem sportolóknál (M = 59.0, SD = 11.2) mért értékektől (8. táblázat). 8. táblázat Az öt sportágcsoportba tartozók sporttevékenységre való készenlét, testi énkép, átlag- és szórásértékei Változók
Hastáncosok
Futók
Vegyes
Aerobikozók
Nem
(n = 14)
(n = 23)
(n = 22)
(n = 14)
sportolók (n = 11)
Átlag ± szórás Sporttevé-
69.7 ± 10.2
63.6 ± 14.6
56.1 ± 10.6
58.2 ± 15.1
42.9 ± 18.3
69.7 ± 8.6
70.7 ± 11.7
66.7 ± 10.1
62.2 ± 9.1
58.9 ± 11.2
kenységre való készenlét Testi énkép
53
Futók cs oportja (n = 23)
Fizikai aktivitá sra fordított idő/ hét (óra)
100,00
75,00
R = .578, p = .003
50,00
25,00
sportsumm = 18,18 + 0,64 * tenessum R-Square = 0,27 40,00
50,00
60,00
70,00
80,00
Te sti é nkép
12. ábra Futók (n = 23) lineáris regressziós modellje (függő változó: fizikai aktivitással töltött idő/ hét; független változó: testi énkép) A futók csoportjában a fizikai aktivitással töltött idő és a testi énkép között erős lineáris összefüggést találtunk (R = .578, p = .003), míg a többi sportágcsoport, ill. nem sportolók csoportjában nem mutattunk ki szignifikáns összefüggést a sportolással töltött idő és a testi énkép között (12. ábra). A jógázók csoportjában a testi énkép nem mutatott szignifikáns összefüggést az életkorral, nemmel, a jógázással eltöltött évek számával, iskolai végzettséggel, sem az antropometriai paraméterekkel (BMI, testtömeg, ideális testtömeg). Azonban a heti jógázással eltöltött idővel szignifikáns (p < .05, Spearman) összefüggést mutatott. 5.3.
Táplálkozás A vizsgált tornásznők 22%- a csokoládét, fagylaltot, süteményt vagy egyéb édességet
választotta kedvenc ételének, 34% a tésztaféléket (pizza, pasta, stb.), 30% -nak volt kedvence a gyümölcs, zöldségétel, hal, hús, szárnyas stb. A válaszolók 5%-a semmit nem kedvelt különösen, míg 9% mindent nagyon szeretett. A ritmikus gimnasztikázók és középiskolások csoportja között a reggelizés és ebédelés gyakoriságában nem találtunk szignifikáns eltérést, azonban, a, vacsorázás χ2(4, N = 216) = 115.9, p = .000 gyorsétteremben étkezés gyakorisága χ2(3, N = 216) = 62.23, p = .000, az étkezés szeretete χ2(3,N = 216) = 103.7, p = .000, az édességfogyasztás χ2(4, N = 216) = 66.3, p = .000 és a „nem tudom megállni, hogy vacsorára ne egyek túl sokat” itemre χ2(4, N = 216)
54
= 17.25, p = .000 adott válaszok szerint a középiskolás lányokra mindezek a kijelentések szignifikánsan jellemzőbbek voltak (9. táblázat). 9. táblázat Az Étkezési Szokások kérdőív egyes itemeire adott válaszok átlagai ritmikus gimnasztikázók és középiskolások körében. Itemek
Ritmikus gimnasztikázók (n = 103)
Középiskolások
Szeretek enni.
3.2 ± .6*
(n = 113) 4.5 ± .8
Minden nap reggelizem.
3.3 ± .7
3.5 ± 1.6
Minden nap ebédelek.
3.1 ± .8*
4.3 ± 1.1
Minden nap vacsorázom.
2.8 ± .9*
4.3 ± 1.2
Minden nap eszem édességet.
2.2 ± .7*
3.5 ± 1.3
Minden nap étkezem gyorsétteremben.
1.5 ± .6*
2.5 ± .9
Minden nap szedek étrendkiegészítőt.
2.6 ± .9*
4.3 ± .9
Nem tudom megállni, hogy vacsorára ne egyek túl sokat.
1.9 ± .8*
2.4 ± 1.3
*p < .05 Az Étkezési Szokások kérdőív egyes itemeire adott válaszok közötti interkorrelációt tekintve, számos különbséget fedeztünk fel a ritmikus gimnasztikázók és a középiskolás lányok csoportja között (10. táblázat). Élsportolóknál a „szeretek enni” kijelentés pozitív szignifikáns összefüggést mutatott az ebéd, vacsora gyakoriságával, középiskolásoknál mindez nem jelentkezett. A „szeretek enni” item mindkét vizsgált csoportban pozitív összefüggést mutatott az édességfogyasztás gyakoriságával. A ritmikus gimnasztikázók csoportjában a „szeretek enni” itemre adott válasz fordított szignifikáns összefüggést mutatott a „nem tudom megállni, hogy vacsorára ne egy túl sokat” itemmel, míg középiskolásoknál az összefüggés pozitív irányú volt. Az élsportolók csoportjában a reggeli gyakorisága pozitív szignifikáns összefüggésben állt az ebéd és vacsora gyakoriságával. Mindez a középiskolások csoportjában nem jelentkezett, azonban azok az egyének, akik gyakrabban reggeliztek, kevesebb édességet fogyasztottak. Ritmikus gimnasztikázóknál a vacsorázás gyakorisága
55
szignifikáns fordított korrelációban állt a „nem tudom megállni, hogy vacsorára ne egyek túl sokat” itemmel, míg a középiskolásoknál pozitív összefüggést mutattunk ki. Amíg az élsportoló gimnasztikázóknál a reggelizés gyakorisága és a testi énkép között pozitív szignifikáns összefüggést mutattunk ki (r = .265, p < .01), addig középiskolás lányoknál a reggelizés és a testi elégedettség között nem volt összefüggés (r = .032, p = .74). A középiskolások csoportjában a „nem tudom megállni, hogy vacsorára ne egyek sokat” itemre adott válaszok és a szorongásra való hajlam között pozitív szignifikáns összefüggést találtunk (r = .196, p <.05), míg ritmikus gimnasztikázóknál a „nem tudom megállni, hogy vacsorára ne egyek sokat” item és az életkor között találtunk pozitív szignifikáns összefüggést (r = .301, p <.01). Az élsportoló csoportban a „szeretek enni” itemre adott válasz fordított szignifikáns összefüggést mutatott a testtömeggel (r = -.194, p <.05) és a „nem tudom megállni, hogy vacsorára ne egyek sokat” itemmel (r = -290, p < .01). Középiskolás lányoknál a „szeretek enni” itemre adott válasz pozitív szignifikáns összefüggést mutatott a „nem tudom megállni, hogy vacsorára ne egyek sokat” itemmel (r = .263, p < .01), míg a testtömeg és a „szeretek enni” itemre adott válaszok között nem volt összefüggés (r = -.040, p = .67). 10. táblázat Interkorreláció az Étkezési Szokások kérdőív egyes itemeire adott válaszok között a ritmikus gimnasztikázók és a középiskolások csoportjában Itemek
1. Szeretek enni. 2. Minden nap reggelizem. 3. Miden nap ebédelek.
1
-
2 3 4 5 Ritmikus gimnasztikázók (n = 103)
7
-.037
-.290**
-.017
-.065
.136
.274**
.455**
-
.355**
.230*
-
.264**
-.062
.055
.007
-
.230*
-.080
-.270**
-
.221*
-.154
-
-.159
4. Minden nap vacsorázom. 5. Minden nap eszem édességet. 6. Minden nap étkezem gyorsétkezdében. 7. Nem tudom megállni, hogy
.224*
6
.117*
-
56
vacsorára ne egyek túl sokat.
Középiskolások (n = 113) 1. Szeretek enni. 2. Minden nap reggelizem. 3. Miden nap ebédelek.
-
-.087
-.047
.181
.230*
.224*
.263**
-
.109
.054
-.187*
-.073
-.067
-
.122
.165
-.013
.060
-
.206*
.329**
.302**
-
.270**
.369**
-
.407**
4. Minden nap vacsorázom. 5. Minden nap eszem édességet. 6. Minden nap étkezem gyorsétkezdében. 7. Nem tudom megállni, hogy vacsorára ne egyek túl sokat.
-
Főiskolások körében az étkezési szokások tekintetében a férfiakra szignifikánsan jellemzőbb volt az étkezés szeretete (r = -.229, p < .05), a testsúllyal való elégedettség (r = .217, p < .05) és a húsételek fogyasztása (r = -.307, p < .01). Emellett a sportolással eltöltött idő és az édességfogyasztás (r = .361, p < .01), a tízóraizás (r = .285, p < .01), valamint a gyümölcsbevitel (r = .325, p < .01) gyakorisága között pozitív szignifikáns összefüggést mutattunk ki. A nem sportolók csoportjában a „nem tudom megállni, hogy vacsorára ne egyek sokat” item és a testi elégedettség között erős fordított lineáris összefüggést találtunk, mely kapcsolat egyik sportolói csoportban sem volt szignifikáns. A testtömegindex és a vitaminbevitel gyakorisága között fordított szignifikáns összefüggést találtunk (r = -.263, p < .05). Pozitív szignifikáns összefüggést mutattunk ki a testi énkép skálára adott pontszám és a „figyelek az étkezésemre” item (r = .310, p < .01), az „elégedett vagyok a testsúlyommal” item (r = .673, p < .01), a „nem érdekelnek a kilók” item (r = .340, p < .01) tekintetében. A testi elégedettség és a „nem tudom megállni, hogy
57
vacsorára ne egyek sokat” item között negatív szignifikáns összefüggést (r = -.233, p < .05) találtunk. Emellett a testükkel elégedettebbek gyakrabban tízóraiztak (r = .302, p < .01) és uzsonnáztak (r = .226, p < .05), valamint gyakrabban fogyasztottak zöldséget (r = .324, p < .01), gyümölcsöt (r = .306, p < .01), olajos magot (r = .250, p < .05), szedtek vitamint (r = .351, p < .01). A hastáncosok csoportjában szignifikánsan nagyobb gyakorisággal fordult elő az édességfogyasztás, mint a vegyes csoportba és a nem sportolók csoportjába tartozók körében. A futók és a nem sportolók között szignifikáns különbséget találtunk az édességfogyasztás gyakoriságát tekintve (a futók lényegesen többet fogyasztottak). Statisztikailag szignifikánsan kevesebbszer fogyasztottak felvágottat a hastáncosok, mint a futók (p = .042) és a vegyes csoportba tartozók (p = .004).
Has táncosok 1,00
Hastáncosok 6,00
tízórai = -4,97 + 0,11 * tenessum R-Square = 0,35
Uzsonnázás gyakorisága
Tízóraiz ás gyakorisága
8,00
4,00
0,00
uzsonna = -3,67 + 0,09 * tenessum R-Square = 0,42
4,00
2,00
0,00
- 2,00
R = .593, p = .042
- 4,00
40,00
50,00
60,00
70,00
R = .649, p = .022 40,00
80,00
Te sti é nké p
50,00
60,00
70,00
80,00
Te sti é nkép
13. ábra Hastáncosok (n = 12) lineáris regressziós modellje (függő változó: tízóraizás, uzsonnázás gyakorisága; független változó: testi énkép) Főiskolások körében a hastáncosok csoportjában a tízóraizás és a testi elégedettség, valamint az uzsonnázás és a testi elégedettség között erős lineáris összefüggést mutattunk ki (13. ábra). A vegyes sportágcsoportba tartozók körében az uzsonnázás és a testi énkép között szintén találtunk lineáris összefüggést (R = .486, p = .035). Azonban a futók, aerobikozók, nem sportolók csoportjában nem volt összefüggés a tízóraizás, uzsonnázás és a testi énkép között. Az étkezési szokások tekintetében, a „szeretek enni” item a heti 9-20 órát sportolókra szignifikánsan jellemzőbb volt (p = .004), mint a 0-2 órát sportolókra. Az 1-es (0-2 órát sportolók) és a 3-as (6-8 órát sportolók) között szignifikáns különbséget találtunk az
58
„édességet
minden
nap
eszem” itemre adott
válaszok
tekintetében,
valamint
a
gyümölcsfogyasztás gyakoriságában (p = .044), mely szerint a heti 6-8 órát sportolók több édességet, mindemellett több gyümölcsöt esznek, mint a 0-2 órát sportolók. A heti 0-2 órát sportolók és a heti 9-20 órát sportolók csoportja között szignifikáns különbség mutatkozott a reggelizés (p = .014), és a tejtermékfogyasztás (p = .009) gyakoriságában, mely szerint a 9-20 órát sportolók többször fogyasztanak reggelit és tejterméket. Heti 2.5-5 órát sportolók (n = 27)
Heti 0-2 órát s portolók (n = 31) "Nem tudom megállni, hogy vacsorár a ne egyek sokat."
1,00
2,00
R = -.431, p = .015
R = -.453, p = .018
6,00
4,00
2,00
0,00
nem tud nemsokat enni = 7,12 + -0,07 * tenessum R-Squar e = 0,21
nem tud nemsokat enni = 4,43 + -0,04 * tenessum R-Squar e = 0,19 40,00
50,00
60,00
70,00
80,00
40,00
Testi énkép
50,00
60,00
70,00
80,00
Testi énkép
14. ábra Szabadidő-sportolók lineáris regressziós modellje (függő változó: „Nem tudom megállni, hogy vacsorára ne egyek sokat.” item; független változó: testi énkép), (1. csoport: 0-2 órát sportolók; 2. csoport: 2.5-5 órát sportolók) A 0-2 órát és a 2.5-5 órát sportolók csoportjában fordított lineáris összefüggést találtunk a „nem tudom megállni, hogy vacsorára ne egyek sokat” item és a testi elégedettség között. A 6-8 órát (R = .072, p = .792), ill. 9-20 órát (R = .300, p = .433) sportolók csoportjában nem volt szignifikáns összefüggés a „nem tudom megállni, hogy vacsorára ne egyek sokat” item és a testi énkép között (14. ábra). Az étkezési szokások tekintetében fordított szignifikáns összefüggést találtunk a jógaéletkor (a jógázás elkezdése óta eltelt idő) és a húsfogyasztás között. A jógázással eltöltött idő és a húsfogyasztás között szintén negatív összefüggést tapasztaltunk. Azonban a bioétel bevitel pozitív korrelációt mutatott a jógázással töltött idővel (11. táblázat). A nagyobb testtömegindex-szel rendelkezők kevesebbszer reggeliztek és vacsoráztak. A húsfogyasztás és
59
a bioételek étrendben szerepeltetése között negatív szignifikáns összefüggést találtunk. A testükkel elégedettebb jógázókra kevésbé volt jellemző az étrend-kiegészítők alkalmazása. 11. Táblázat Interkorreláció a jógaéletkor, a jógázással töltött idő, testtömeg, ideális testtömeg, BMI (testtömegindex), reggelizés-, vacsorázás gyakorisága, valamint a hús, hal- és bioételek fogyasztása között (n = 60) Vizsgált
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
paraméterek n = 60 1. Jógaéletkor
2. Jógázással
-
,73**
,28**
,32*
,09
,09
,22
-,37**
-,16
,23
-
,06
,20
-,12
,07
,08
-,46**
-,29*
,29*
-
,52**
,83**
-,18
-,16
,08
,26*
,02
-
,41**
,02
,04
-,06
,07
,07
-
-,25*
-,27*
,22
,39**
,05
-
,27*
,07
-,005
,11
-
-,05
-,13
,12
-
,55**
-,27*
-
-,02
töltött idő 3. Testtömeg (kg) 4.Ideális testtömeg (kg) 5.BMI (kg/ cm2) 6. Reggeli 7.Vacsora 8. Húsfogyasztás 9. Halfogyasztás 10. Bioétel
-
fogyasztás A jógázással eltöltött idő alapján két csoportot alakítottunk ki. Az egyik csoportba a heti 180 percet vagy annál kevesebbet jógázók-, a másik csoportba a heti 180 percnél többet jógázók kerültek. Az étkezési szokások tekintetében egyetlen különbséget találtunk, amely a húsfogyasztás gyakoriságát jelentette F (58, 54.3) = 2.08, p = .033. 5.4.
Szorongás-, és depresszió hajlam A ritmikus gimnasztikázók, ill. középiskolás lányok csoportjában a pillanatnyi (FX1) –
és alkati (FX2) szorongás valamint a testi énkép között negatív szignifikáns összefüggést
60
fedeztünk fel (r FX1RG = -.395, p = .000; r FX1K = -.372, p = .000; r FX2RG = -.632, p = .000; r FX2K = -.401, p = .000). A pillanatnyi szorongás tekintetében mutattunk ki szignifikáns eltérést t(191.5) = 2.49, p = .014, mely szerint a ritmikus gimnasztikázók csoportjában magasabb (43.6 ± 7.8 vs. 40.2 ± 11.7)
pillanatnyi szorongás értéket mértünk, jóllehet az alkati
szorongás (43.9 ± 6.9 vs. 43.9 ± 7.9) tekintetében nem volt különbség a tornászok és középiskolások között t(214) = .373, p = .996. Az egyéni versenyzők pillanatnyi- és alkati szorongás értékei magasabbnak bizonyultak, jóllehet a különbség nem volt szignifikáns. Szabadidő-sportoló és nem sportoló középiskolások között nem volt különbség a pillanatnyi-, illetve alkati szorongás tekintetében.
1,00 70,00
2,00 fx2sum = 60,86 + -0,28 * tennsum R-Squar e = 0,18
fx2sum = 67,33 + -0,35 * tennsum R-Squar e = 0,14
Szorongás ra való hajlam (FX2)
60,00
50,00
40,00
20,00
R = -.375 , p = .029
R = -.42 , p = .015
3,00 70,00
Szorongás ra való hajlam (FX2)
30,00
60,00
4,00 fx2sum = 54,70 + -0,17 * tennsum R-Squar e = 0,07
fx2sum = 70,03 + -0,41 * tennsum R-Squar e = 0,40
50,00
40,00
30,00
20,00 40,00
50,00 , p = .000 60,00 R = -.63
70,00
80,00
40,00
Testi énkép (Tenn essee)
R50,00 = -.26 , p60,00 = .33
70,00
80,00
Testi énkép (Tenn essee)
15. ábra Négy életkori csoportba tartozó középiskolás lányok lineáris regressziós modellje (függő változó: szorongásra való hajlam; független változó: testi énkép), (1. csoport = 15 éves, n = 34; 2. csoport = 16 éves, n = 32; 3. csoport = 17 éves, n = 30; 4. csoport = 18 éves, n = 16)
61
A középiskolás lányok körében a testi elégedettség és a szorongásra való hajlam között fordított lineáris szignifikáns összefüggést mutattunk ki három életkori korcsoportban, a 15, 16, 17 évesek csoportjában. A 18 évesek körében nem találtunk szignifikáns összefüggést a testi énkép és a szorongásra való hajlam között (15. ábra).
Szorongásra való hajlam (FX2)
1,00 70,00
2,00
fx2 = 65,01 + -0,37 * teness R-Squar e = 0,18
50,00 40,00
R = -.78 , p = .000
5,00
fx2 = 85,82 + -0,64 * teness R-Squar e = 0,59
40,00
R = -.41 , p = .06
fx2 = 74,55 + -0,49 * teness R-Squar e = 0,29
60,00
R = -.42 , p = .072
70,00
30,00
4,00 Szorongásra való hajlam (FX2)
50,00
fx2 = 76,91 + -0,51 * teness R-Squar e = 0,60
fx2 = 64,15 + -0,29 * teness R-Squar e = 0,17
60,00
20,00
3,00
30,00
20,00
R = -.54 , p = .11
50,00
60,00
R = -.77 , p = .000
70,00
80,00
Testi énkép (Tenn essee)
50,00
60,00
70,00
80,00
Testi énkép (Tenn essee)
16. ábra Öt életkori csoportba tartozó ritmikus gimnasztikázók lineáris regressziós modellje (függő változó: szorongásra való hajlam; független változó: testi énkép), (1. csoport = 15 éves, n = 19; 2. csoport = 16 éves, n = 22; 3. csoport = 17 éves, n = 26; 4. csoport = 18 éves, n = 11; 5. csoport = 19-23 éves, n = 25) A testi elégedettség és a szorongásra való hajlam között erős fordított lineáris szignifikáns összefüggést mutattunk ki két életkori korcsoportban, a 17 évesek és 19 év felettiek csoportjában. A 15, 16, 18 évesek körében nem találtunk szignifikáns összefüggést a testi énkép és a szorongásra való hajlam között (16. ábra). Az alkati szorongást mérő alskála pontszámai szerint három csoportot alakítottunk ki: alacsony (FX2 < 35), közepes (FX2 = 35 - 45), magas (FX2 > 45) szorongásértéket elérők csoportját. A ritmikus gimnasztikázók csoportjában az alacsony szorongásszintet elérők testi elégedettsége szignifikánsan magasabb volt a közepes, ill. magas alkati szorongással jellemezhető egyéneknél. A középiskolások körében a közepes szorongásszintet elérők testi
62
elégedettsége volt a legmagasabb, amely szignifikánsan eltért a magas szorongásszintűek testi elégedettségétől (17. ábra).
Ritmikus Gimnasztikázó nők (n = 103) 74.3
Középiskolás lányok (n = 113)
1,00
2,00
67.1
67.5 62.4 59.1
59.8
1-2 p = .002 2-3 p = .000 1-3 p = .000
1-2 p = n.sz. 2-3 p = .000 1-3 p = n.sz
17. ábra A testi énkép pontszámainak átlaga a három - eltérő - szorongás-szintű csoportban ritmikus gimnasztikázók (RG) és középiskolások körében. A ritmikus gimnasztikázók körében a testtömegindex fokozatosan emelkedő értéket mutatott a szorongásszint függvényében. Azonban a három csoport BMI átlaga között szignifikáns különbséget nem találtunk. Középiskolásoknál a BMI átlagok csökkenő tendenciát mutattak a szorongásszint függvényében. Jóllehet szignifikáns különbséget nem találtunk a három szorongásszintű csoport BMI átlagaiban (18. ábra).
63
Ritmikus Gimnasztikázó nők (n = 103)
Középiskolás lányok (n = 113) 21.3
1,00
2,00
19.6 19.0 16.3
16.6
16.9
1-2 p = n.sz. 2-3 p = n.sz. 1-3 p = n.sz
1-2 p = n.sz. 2-3 p = n.sz 1-3 p = n.sz
18. ábra A testtömegindex átlaga a három – eltérő – szorongás-szintű csoportban ritmikus gimnasztikázók (RG) és középiskolások körében. A ritmikus gimnasztikázók esetében a „nem tudom megállni, hogy vacsorára ne egyek sokat” itemre adott válaszokra szignifikáns különbséget nem találtunk a különböző szorongásszintű csoportok átlagértékei között. A középiskolásoknál a „nem tudom megállni, hogy vacsorára ne egyek sokat” itemre adott válaszok átlagértéke a szorongásszint függvényében emelkedett. Az alacsony és magas szorongásszintű csoportban kapott válaszok átlaga szignifikáns különbséget mutatott (alacsony-magas szorongásszintű csoport: p = .034). A főiskolások csoportjában a férfiakra jellemzőbb volt a racionalitás/ emocionális védekezés (r = -.368, p < .01), elégedettebbek voltak testükkel (r = -.818, p < .01), míg az alkati szorongás (r = .286, p < .01) és alkati depresszió (r = .273, p < .05) a nők csoportjánál magasabb értékeket adott. A nők csoportjában a testi énkép és a szorongásra való hajlam, valamint a testi énkép és a depresszióra való hajlam között negatív korrelációt találtunk, mely összefüggés a férfiaknál nem jelentkezett. A pillanatnyi szorongás tekintetében a vegyes
64
sportágcsoportba tartozók szignifikánsan magasabb értékkel voltak jellemezhetők, mint a futók (p = .006) és hastáncosok (p = .027). Mind a szorongásra való hajlam (r = -.295, p < .01), mind a depresszióra való hajlam (r = -.325, p < .01) és az „elégedett vagyok a testsúlyommal” item között negatív szignifikáns összefüggést
mutattunk
ki.
A
szorongásra
hajlamosabb
személyek
szignifikánsan
kevesebbszer reggeliztek (r = -.245, p < .05). A depresszióra hajlamosabb személyek szignifikánsan kevesebbszer tízóraiztak (r = -.245, p < .05). A futók és nem sportolók csoportjában a racionalitás/ emocionális védekezés és a szorongásra való hajlam mutatott erős fordított lineáris összefüggést. A többi vizsgált csoportban összefüggést nem találtunk a racionalitás/ emocionális védekezés és a szorongásra való hajlam között. A racionalitás/ emocionális védekezés és a depresszióra való hajlam a futók csoportjában mutatott erős fordított linearitást. Vegyes s portágcsoport (n = 22)
Futók csoportja (n = 23) 2,00
Depresszióra való hajlam
40,00
3,00
R = -.594, p = .002
R = -.494, p = .032
30,00
20,00
10,00
tr aitdepr = 27,01 + -0,13 * tenessum R-Squar e = 0,35
tr aitdepr = 39,41 + -0,27 * tenessum R-Squar e = 0,24
4,00
Depresszióra való hajlam
40,00
Aerobikozók c soportja (n = 14)
R = -.781, p = .001 30,00
20,00
10,00
tr aitdepr = 46,05 + -0,42 * tenessum R-Squar e = 0,61
40,00
50,00
60,00
70,00
80,00
Testi énkép
19. ábra Főiskolások lineáris regressziós modellje (függő változó: depresszióra való hajlam; független változó: testi énkép), (2. csoport: futók; 3. csoport: vegyes sportág; 4. csoport: aerobikozók)
65
A futók, aerobikozók és a vegyes sportágcsoportba tartozók esetében a depresszióra való hajlam és a testi elégedettség között fordított lineáris összefüggést mutattunk ki. A hastáncosok (R = -.356, p = .256) és a nem sportolók (R = -.480, p = .131) csoportjában nem volt szignifikáns lineáris összefüggés a depresszióra való hajlam és a testi énkép között (19. ábra).
Szorongásra való hajlam
1,00 40,00
2,00
3,00
tr aitanx = 34,14 + -0,20 * tenessum R-Squar e = 0,25
tr aitanx = 37,42 + -0,25 * tenessum R-Squar e = 0,42
tr aitanx = 41,36 + -0,27 * tenessum R-Squar e = 0,23
30,00
20,00
10,00
R = -.651, p = .030
R = -.502, p = .012
R = -.481, p = .037
0,00
Szorongásra való hajlam
4,00 40,00
5,00 tr aitanx = 31,76 + -0,21 * tenessum R-Squar e = 0,47
tr aitanx = 46,62 + -0,40 * tenessum R-Squar e = 0,41
30,00
20,00
10,00
R = -.644, p = .013
R = -.686, p = .028
0,00 40,00
50,00
60,00
70,00
80,00
40,00
Testi énkép
50,00
60,00
70,00
80,00
Testi énkép
20. ábra Főiskolások lineáris regressziós modellje (függő változó: szorongásra való hajlam; független változó: testi énkép), (1. csoport: hastáncosok; 2. csoport: futók; 3. csoport: vegyes sportág; 4. csoport: aerobikozók, 5. csoport: nem sportolók) Mind az öt vizsgált csoportban a szorongás-hajlam és a testi énkép között közepeserős negatív lineáris összefüggést mutattunk ki (20. ábra). A szorongásra kevésbé hajlamosak testi énkép pontszáma volt a magasabb.
66
Pillanatnyi szorongás
30,00
1-3 p = .012 20,00
10,00 0,00
1,00
2,00
3,00
4,00
Sporttal töltött idő szerint kialakított csoportok
21. ábra A pillanatnyi szorongás alakulása a sportaktivitással órák száma alapján (1. csoport: 0-2 órát sportolók; 2. csoport: 2.5-5 órát sportolók; 3. csoport: 6-8 órát sportolók; 4. csoport: 9-20 órát sportolók) Főiskolásoknál a pillanatnyi szorongás tekintetében a 0-2 órát sportolók és a 6-8 órát sportolók között mutattunk ki szignifikáns különbséget (p = .012) (21. ábra).
Heti 0-2 órát sportolók (n = 31)
Heti 2.5-5 órát sportolók (n = 27)
1,00
2,00 tr aitdepr = 41,11 + -0,32 * tenessum R-Squar e = 0,49
Depresszióra való hajlam
tr aitdepr = 31,37 + -0,19 * tenessum R-Squar e = 0,19
30,00
20,00
50,00
60,00
R = -.434, p = .015 40,00
10,00
R = -.703, p = .000 70,00
80,00
40,00
Testi énkép
50,00
60,00
70,00
80,00
Testi énkép
22. ábra Szabadidő-sportolók lineáris regressziós modellje (függő változó: depresszióra való hajlam; független változó: testi énkép), (1. csoport: 0-2 órát sportolók; 2. csoport: 2.5-5 órát sportolók)
67
A 0-2 órát és a 2.5-5 órát sportolók csoportjában erős fordított lineáris összefüggést találtunk a depresszióra való hajlam és a testi elégedettség között. A 6-8 órát (R = -.485, p = .057), ill. 9-20 órát (R = -.401, p = .284) sportolók csoportjában nem volt szignifikáns összefüggés a depresszióra való hajlam és a testi énkép között (22. ábra).
1,00
2,00
Depresszióra való hajlam (trdepress)
tr depr ess = 27,45 + -0,18 * tennessum R-Squar e = 0,13
tr depr ess= 31,87 + -0,23 * tennessum R-Squar e = 0,24
30,00
20,00
10,00
30,00
40,00
50,00
60,00
70,00
30,00
Testi énkép (tennessum)
40,00
50,00
60,00
70,00
Testi énkép (tennessum)
23. ábra Obes (1.csoport, n = 59, R = .497, p = .000) és morbid obes (2. csoport, n = 42, R = -.356, p = .031) betegek lineáris regressziós modellje (függő változó: depresszióra való hajlam; független változó: testi énkép) Az obes férfiak és nők között különbség jelentkezett a racionalitás t(99) = 2.06, p = .042, harmóniára törekvés t(63) = -2.05, p = .045 tekintetében. A magasabb depresszióra való hajlam érték alacsonyabb sporttevékenységre való készenléttel és testi énképpel járt együtt. A racionalitás és a depresszióra való hajlam között negatív szignifikáns korrelációt láttunk. Az életkor és racionalitás (RAT/ LDM), valamint a racionalitás/ emocionális védekezés (RED/ LDM) alskálák között pozitív szignifikáns korrelációt találtunk. Emellett negatív szignifikáns korrelációt találtunk az életkor és a harmonikus kapcsolatokra való törekvés, illetve a sporttevékenységre való készenlét tekintetében. A magasabb iskolai végzettségűek pillanatnyi szorongás- és depresszió, valamint a szorongásra való hajlam értéke szignifikánsan alacsonyabb volt, míg a kíváncsiság pontszám magasabb értéket adott. Mind az obes és a morbid obes csoportban a depresszióra való hajlam és testi énkép között erős lineáris összefüggést találtunk (23. ábra).
68
Sportte vékenységre való készenlét (sportsumm)
1,00
2,00
spor tsumm = 65,66 + -0,85 * tr depr ess R-Squar e = 0,04
80,00
40,00
spor tsumm = 70,71 + -1,64 * tr depr ess R-Squar e = 0,10
0,00
R = -.192, p = .165
R = -.314, p = .058
-40, 00 15,00
20,00
25,00
30,00
35,00
Depresszióra való halam (trdepress)
15,00
20,00
25,00
30,00
35,00
Depresszióra való halam (trdepress)
24. ábra Obes (1. csoport, n = 59) és morbid obes (2. csoport, n = 42) betegek lineáris regressziós modellje (függő változó: sporttevékenységre való készenlét; független változó: depresszióra való hajlam) A sporttevékenységre való készenlét és a depresszióra való hajlam tekintetében a morbid obes csoportban tendencia-szerű összefüggést mutattunk ki F(1,35) = 3.8, p = .058, míg az obes csoportban nem találtunk szignifikáns összefüggést F(1,52)= 1.98, p = .165 (24. ábra ). A jógázók csoportjában a testi énkép és alkati szorongás, valamint a testi énkép és alkati depresszió között negatív korrelációt találtunk. A heti jógaórák száma és az alkati szorongás között fordított korreláció mutatkozott, azaz minél többet jógázott valaki, annál kevésbé volt hajlamos a szorongásra.
6.
Megbeszélés A vizsgálatban felvett kérdőívek és alskálák belső konzisztencia Cronbach alfa értékeit
vizsgálva megállapítható, hogy értéke eléri az elfogadott megbízhatóság szintjét mind a négy vizsgált csoportban. A kérdőívek, alskálák belső konzisztenciája átlagos (0.72 - 0.79) vagy kiváló (0.80 - 0.96). A ritmikus gimnasztikázó élversenyzők, főiskolás nők, középiskolás lányok testi énképe nem tér el szignifikánsan egymástól, azonban az obes csoport tagjai (mind férfiak és nők esetében) lényegesen alacsonyabb testi elégedettség mutatóval jellemezhetők. A férfiak
69
testi elégedettsége a főiskolások esetében jobbnak bizonyul, míg a 30 feletti BMI-vel rendelkezők körében nincs jelentős eltérés férfiak és nők között. Azonban a morbid obes csoport testi elégedettsége lényegesen alacsonyabb, mint az obes csoporté. A ritmikus gimnasztikázó egyéni versenyzők és csapatversenyzők, ill. a szabadidő-sportolók és fizikailag inaktív személyek testi énképe nem különbözik egymástól. A ritmikus gimnasztika, mint esztétikai sport a világon mindenhol azonos, igen szigorú követelményeket támaszt az élsportolóval szemben (Boros, 2009). Az extrém alacsony testtömegindex (BMI ~ 16) elérése váltja ki a testi elégedettséget. Ennek azonban ára van: fel kell áldozni az étkezés örömét. Olyan restrikciót kell alkalmazni, amely rendkívül alacsony energia bevitelt eredményez. Mindez a vacsorázás (nem ritkán az ebédelés), gyorsétkezdében étkezés, édesség bevitel teljes elhagyásával jár. A testükkel elégedetlenebb élsportoló ritmikus gimnasztikázók a reggelit is sokszor kihagyják (Cupisti és mtsai 2000). Mivel a testmagasság is jelentős szerepet játszik a testtömegindex alakulásában, ezért az azonos testtömegű, de magasabb ritmikus gimnasztikázó jóval könnyebben, kevesebb étkezési megszorítással, kisebb evészavar-rizikóval (Betty és mtsai 2000) tudja hozni a kívánt testtömegindexet. Éppen ezért a sportági szelekcióban nagyobb hangsúlyt célszerű fektetni a testalkati sajátosságokra. Másfelől a testi elégedettség a szorongásra való hajlam változik: a kedvezőtlenebb
függvényében
testi
énképpel
jellemezhető
versenyzők
hajlamosabbak a szorongásra (25. ábra).
Testi énkép
-
Ritmikus gimnasztikázók BMI
Alkati szorongás
+
25. ábra A testi énkép, testtömegindex és alkati szorongás közötti kapcsolat a ritmikus gimnasztikázó élversenyzők körében
70
Az étkezési rezsim természetesen nem csak az alacsony testtömeget követelő sportágak élversenyzőinél jelentkezik. A testi elégedetlenség főleg a nem sportoló, adolescens-korú (Berkey és mtsai 2003), ill. főiskolás-korú nők körében hoz létre kedvezőtlen étkezési mintát. Középiskolásoknál a reggeli elhagyása több édesség fogyasztással jár együtt. A testi énkép tehát igen lényeges szerepet kap az egészséges táplálkozás kialakításában (változatosság, tízóraizás, uzsonnázás, több zöldség, gyümölcs, olajos mag szerepeltetése, stb.). Az étkezés, mint öröm pedig a kitartó testmozgás (leginkább futás) hatására kerül előtérbe. Az alacsony testtömegindex a testi elégedettség egyik fontos feltétele élsportolók, nem sportolók, szabadidő-sportolók körében egyaránt. Az aktív, de nem versenyszerűen sportolók körében különösen a futóknál figyelhető meg az alacsony BMI/ testtömeg – kedvezőbb testi énkép összefüggés, amely maga után vonja a rendszeres sportra való fokozottabb készenlétet, ill. fokozza a fizikai aktivitással eltöltött időt (26. ábra). Mindez azonban fordítva is igaz, tudniillik a rendszeres fizikai aktivitás hatására a testi elégedettség nő, melyhez azonban legalább 2.5 óra testmozgásra van szükség hetente. A heti nyolc óránál több sportolás hatására azonban a testi énkép nem módosul kedvezően.
BMI
Testtömeg
Sporttevékenységre való készenlét
Sportolással töltött idő
Testi énkép Főiskolás szabadidősportolók 26. ábra A BMI, testtömeg, testi énkép, sportolással töltött idő és a sporttevékenységre való készenlét főiskolás szabadidő-sportolók körében 71
A kedvezőtlenebb testi énkép magasabb szorongásra-, depresszióra való hajlamot von maga után, és kedvezőtlenül befolyásolja az étkezést középiskolások, főiskolások, obes személyek körében egyaránt. A szorongásra hajlamosabb főiskolások kevesebbszer reggeliznek, míg a szorongóbb középiskolások hajlamosak a vacsorai túlétkezésre (27. ábra).
BMI
Középiskolás lányok Hajlam a vacsorai túlétkezésre
Alkati szorongás
Testi énkép
27. ábra A testi énkép, testtömegindex alkati szorongás és vacsorai túlétkezésre való hajlam közötti kapcsolat középiskolás lányok körében Különösen korunk társadalmában a rendszeres testmozgásra szinte nélkülözhetetlen szerep hárul, mivel nem csak bizonyos betegségek megelőzéséhez, hanem azok kezeléséhez is rendkívül hatékonyan járul hozzá. Az életkor előrehaladtával azonban csökken a sporttevékenységre való készenlét (Aranceta és mtsai 2001), melyet a jelen vizsgálat eredményei is alátámasztanak. A rendszeres fizikai aktivitást soha nem késő elkezdeni, azonban ehhez közösségekre, alkalmas helyszínek megteremtésére van szükség, melyek segítségével nem csak a gyakorlatban, hanem elméletben (akár oktatási program keretén belül) lehetővé válik a rendszeres testmozgás előnyeit megismerni (Armstrong és mtsai 2003). Obes betegek körében elsődleges a BMI, ill. testzsír arány csökkentése, majd a rendszeres mozgásprogram elindítása. Az obesek csoportjában főleg a testzsír arány és haskörfogat befolyásolja a testképet, de ugyanúgy a sporttevékenységre való készenlétet is (28. ábra).
72
Testi énkép Haskörfogat
Sporttevékenységre való készenlét
BMI
Testzsír-arány Iskolai végzettség
Testtömeg Depresszióra való hajlam Obes személyek
28. ábra A testi énkép, testtömegindex, testtömeg, haskörfogat, testzsír arány, depresszióra való hajlam, sporttevékenységre való készenlét, testi énkép, iskolai végzettség, racionalitás közötti kapcsolat obes személyek körében Míg a pozitívabb önértékelés, a magasabb iskolai végzettség növeli a sportprogram elkezdésének esélyét, úgy a testtömegindex, testzsír arány, és a depresszióra való hajlam gátolja azt (27. ábra). Éppen ezért a pszichológiai támogatásnak és a testtömegcsökkentésnek egyformán releváns szerepe van az obesitas talaján kialakult betegségek prevenciója, kezelése szempontjából. A fogyókúrás program csak akkor lehet hatékony, ha az étkezési restrikció egészségtudatossággal (Blundell és Gillett 2001), jól definiált mozgásprogrammal és pszichológiai tanácsadással is kiegészül. A rendszeresen jógázók körében a testtömegindex átlaga a normál tartományon belül helyezkedett el. Az ideális testtömeg és a mért testtömeg között statisztikai eltérés nem volt kimutatható. A jógázással eltöltött aktív évek száma és a napi jógázással eltöltött idő szoros összefüggésben állt egymással, vagyis a régóta jógázók több időt töltöttek a mindennapokban jógagyakorlással. A jógázás időtartamának emelkedésével csökkent a szorongás-hajlam. A magasabb jógaéletkor felé haladva csökken a húsbevitel, amely a jógázással eltöltött idő függvényében is megjelenik. Ezzel szemben a bioételek fogyasztása a jógaórák számával emelkedett (29. ábra). 73
Jógaéletkor
+
Jógázással töltött idő
+
-
Bioétel bevitel
Húsfogyasztás
Szorongás-hajlam
29. ábra A jógaéletkor, jógázással töltött idő, bioétel bevitel, húsfogyasztás, szorongáshajlam közötti összefüggések sematikus ábrázolása (n = 60)
7.
Következtetések
1.
A ritmikus gimnasztikázók testtömege, testtömegindexe lényegesen alacsonyabb, mint
a középiskolás lányoké. Ritmikus gimnasztikázóknál a magasabb sportolók elégedettebbek a testükkel, míg az alacsonyabb testtömegindex nagyobb testi elégedettséget von maga után. A Középiskolásoknál a testi elégedettség és a BMI ill. a testi elégedettség és a testmagasság között nincsen statisztikai összefüggés. A ritmikus gimnasztikázóknál a testtömegindex az alacsony alkati szorongástól a magas felé haladva fokozatosan emelkedik. Középiskolásoknál a BMI és az alkati szorongás között fordított összefüggés van. Mivel a ritmikus gimnasztika sportág megköveteli az extrém alacsony BMI-t, ezért szorosabb összefüggés mutatkozik a ritmikus gimnasztikázók testtömegindexe és testi elégedettsége között, mint az azonos életkorú kontroll középiskolás lányok esetében: a hipotézis tarható.
2.
A ritmikus gimnasztikázók csoportjában az étkezés szeretete és a testtömeg közötti
fordított kapcsolat utal arra, hogy a szigorú étkezési rezsim nem engedi meg az étkezés örömforrásként való jelenétét a sportolók életében. Talán ennek köszönhető az a paradox eredmény is, hogy az élsportolók közel fele választ egyszerű szénhidrátot, édességet kedvenc ételének. A reggelizés gyakorisága és a testi elégedettség közötti összefüggés pedig a szigorú étkezési restrikciók jelenlétére hívja fel a figyelmet, mivel a kontroll középiskolás csoportban 74
ez az összefüggés nem jelenik meg. Mindez arra enged következtetni, hogy a testtel való elégedettség nagyon szigorú étkezési sémát követel: a vacsora – sokszor az ebéd, néha a reggeli – elhagyását, az édességektől, gyorséttermektől való teljes elszakadást. Középiskolásoknál a „bevacsorázás” és az alkati szorongás között erős összefüggést találunk, amely nem jelenik meg a ritmikus gimnasztikázók csoportjánál, ahol a vacsorázás gyakorisága lényegesen kisebb. Mivel a ritmikus gimnasztika sportági követelménye az extrém alacsony BMI, így a testi elégedettségnek ára van: nagyon szigorú és minden szempontból kedvezőtlen étkezési sémát kell követni, melyben a kedvenc étel elfogyasztása a kontrollvesztés egyik tünete lehet: a hipotézis tartható. Mindez sokszor az evészavarok kialakulásának első állomását jelenti, éppen ezért szükség van a folyamatos orvosi-dietetikusi-pszichológiai konzultáció lehetőségére és szakmai kontrollra.
3.
A testükkel elégedettebb 15-, 16-, 17 éves ritmikus gimnasztikázókra kevésbé
jellemző a szorongásra való hajlam. Az összefüggés a 17 évesek körében a legerősebb. Az alacsonyabb kisebb 16 éves tornásznők elégedettebbek a testükkel, azonban a 17-, 18 éves korosztályban mindez megfordul, vagyis a magasabb sportolónők testi elégedettsége nagyobb mértékű. Mivel a serdülőkor önmagában is kritikus fordulópont az egyén életében, ezért feltehetően nagy különbség mutatható ki a 15-, 16-, 17-, 18 éves korban a testi énkép, étkezés és szorongás vonatkozásában élsportolóknál, ill. nem (versenyszerűen) sportolóknál egyaránt: a hipotézis részben tartható, mivel a táplálkozásban nem mutattunk ki lényeges különbségeket. A ritmikus gimnasztika sportági szelekciója során nagyobb hangsúlyt célszerű fektetni a testmagasság-testalkati sajátosságokra: ebben az esztétikai sportban a magasabb gracilis testalkatú lányok inkább rátermettek az élsportra.
4.
A nagyobb testtömegindex-szel rendelkező szabadidő-sportoló férfiak kevesebb időt
töltenek fizikai aktivitással és kevésbé felkészültek a fizikai aktivitásra. A vizsgált sportágak között a futók csoportjára jellemző, hogy az elszántabb sportolók testi énképe kedvezőbb. A szabadidő-sportolók testi énképe a sporttevékenységre való készenlét és a heti edzésmennyiség függvényében javul. A hetente 0-2 órát sportolók lényegesen kevésbé elégedettek testükkel, mint a heti 6-8 órát sportolók. Azonban a 8 óránál több edzés már nem javítja a saját testhez való viszonyt, ezért a „fizikailag aktív órák számával egyenes arányban nő a testi elégedettség” hipotézis csak részben tartható. A szabadidősport heti optimális 75
mennyiségét legalább 6 órában célszerű meghatározni, mivel ezzel a mozgásmennyiséggel már elérhető a testi elégedettség emelése. 5.
A magasabb testi énkép pontszámmal rendelkező szabadidő-sportolókra kevésbé
jellemző a szorongásra való hajlam. A rendszeres szabadidősport hatására nő a testi elégedettség mértéke, amely védelmet biztosít a szorongásra-, depresszióra való hajlammal szemben: a hipotézis tartható. 6.
A hastánc, mint szabadidősport magas testi elégedettséget von maga után, amely
azonban nem magasabb a futókénál. A testével elégedettebb hastáncosra jellemzőbb a napi többszöri étkezés: a több tízórai és uzsonna szerepeltetése az étrendben. Ezért a hipotézis nem tartható. A testükkel elégedettebb szabad-idősportolókra kevésbé jellemző a vacsorai túlétkezés. Akik több időt töltenek fizikai aktivitással, jobban szeretnek enni. Mindez arra utal, hogy a szabadidő-sportolók az étkezést kontroll alatt tartják. A futók lényegesen több édességet fogyasztanak, mint más sportágcsoport tagjai. A magasabb testzsír arány nagyobb haskörfogattal, BMI-vel, alacsonyabb testi elégedettséggel és sporttevékenységre való készenléttel jellemezhető. A haskörfogat és testzsír arány között szintén egyenes összefüggés található, mindkét paraméter kedvezőtlenül befolyásolja a sporttevékenységre való készenlétet és az egyén testi elégedettségét. A hipotézis tartható. 7.
Az alacsonyabb testzsír arány, ill. alacsonyabb BMI fokozza a rendszeres fizikai
aktivitásra való készenlétet, ezért a hipotézis tartható. A rendszeres sporttevékenységre való készenlét függvényében változik a testi elégedettség mértéke obes populáció körében. A sportra felkészültebbek elégedettebbek a testükkel. 8.
Obes betegek körében az életkor előrehaladtával csökken a sporttevékenységre való
készenlét. Minél idősebb és minél alacsonyabb az iskolai végzettsége az egyénnek, annál nehezebben szánja rá magát a rendszeres fizikai aktivitásra: a hipotézis tartható. 9.
Súlyosan elhízott személyek esetében a testi elégedettség védőfaktorként szerepel a
depresszióra való hajlammal szemben: a hipotézis tartható. Mindezek miatt az optimális fogyókúrás program elsődleges lépéseként szigorúbb diétát célszerű követni, mellyel a viszonylag gyorsan leadott néhány kilogramm, kedvezően növeli a testi elégedettséget. Következő lépésként a rendszeres testmozgást célszerű az életmódba beépíteni, majd a folyamatos orvosi és pszichés konzultáció lehetőségét is biztosítani kell. 10.
Rendszeres jógázás hatására – a jógaórák számának növekedésével – a szorongás-
hajlam csökken, azonban a depresszió-hajlam nem változik. Ezért a hipotézis részben tartható.
76
11.
A jógázással eltöltött évek számának függvényében csökken a húsbevitel és nő a bio
élelmiszerek fogyasztásának mértéke, amely kedvező az egészségmegőrzés, ill. a betegségek prevenciója szempontjából. A zöldségfélék, gyümölcsök, és gabonafélék fogyasztása azonban nem mutat összefüggést a jógaórák számával, vagy a jógaéletkorral, vagyis a hipotézis részben tartható. A jógázás jótékonyan járul hozzá az egészségmegőrzéshez, ill. a betegségek prevenciójához. Mivel a testi énképet kedvezően befolyásolja és a szorongáshajlamot is csökkenti, ezért az obesitas kezelésének hatékonyságát is fokozhatja.
77
Összefoglalás Jelen vizsgálat célja a testi énkép, táplálkozás valamint a szorongásra-, depresszióra való hajlam összefüggéseinek felmérése volt élsportolók, szabadidő-sportolók, nem sportolók valamint súlyosan elhízott személyek és aktívan jógázók körében. A vizsgálatban összesen 461 fő vett részt. Az élsportolók csoportját az egyik legkisebb BMI-t követelő sportág, a ritmikus gimnasztikázó élversenyzők (n = 103) alkották 19 országából. A nem sportolók csoportja részben 15-18 év közötti középiskolásokból (n = 113), valamint főiskolai hallgatókból állt. A szabadidő-sportolók (n = 84) között futók, hastáncosok, aerobikozók, labdajátékosok, ill. küzdősportolók szerepeltek. A súlyosan elhízottak (n = 101) csoportjában 25 férfi és 76 nő, valamint 59 obes és 42 morbid obes személy vett részt. A jógázók (n = 60) között 13 férfi és 47 nő szerepelt. Az antropometriai mérések (Ts, Tm, BMI, testzsír arány) mellett pszichológiai tesztek (STAI-H, FX1, FX2, Tennessee Testi énkép alskála, STPY-H, Y1, Y2, LDM (R/ED), LDM (N/H), Sporttevékenységre való készenlét, Dohányzással szembeni ellenálló képesség)-, táplálkozási kérdőív kitöltésére is sor került. A ritmikus gimnasztikázók kedvező testi énképe szigorú étkezési restrikciót (a vacsora, sokszor az ebéd, gyorséttermi étkezés, édességek teljes elhagyását) követelt. A szabadidő-sportolók körében a testi elégedettség fordított összefüggést mutatott a BMI-vel, viszont a sportaktivitással eltöltött idővel és a sporttevékenységre való készenléttel pozitívan korrelált. A testi énkép szignifikánsan kedvezőbbnek bizonyult a heti 6-8 órát sportolók körében, mint a heti 0-2 órát sportolóknál. A jógázással töltött idő függvényében csökken a szorongás-hajlam, valamint csökken a húsbevitel és nő a bioételek fogyasztásának mértéke. Az obes személyek csoportjában a többi vizsgált csoporthoz képest szignifikánsan alacsonyabb testi énkép pontszámot kaptunk, amely összefüggésben állt a testzsír aránnyal, haskörfogattal. A testükkel
elégedettebb
obes
személyek
felkészültebbek
voltak
a
rendszeres
sporttevékenységre. A sporttevékenységre való készenlét és a depresszióra való hajlam között fordított szignifikáns kapcsolat mutatkozott. Az optimális fogyókúrás program elsődleges lépéseként szigorúbb diétát célszerű követni, mellyel a viszonylag gyorsan leadott néhány kilogramm kedvezően növeli a testi elégedettséget. Következő lépésként a rendszeres testmozgást célszerű az életmódba beépíteni, valamint a folyamatos orvosi és pszichés konzultáció lehetőségét is biztosítani kell. A jógagyakorlás hatékony segítséget nyújthat az obesitás kezelésében éppúgy, mint a mindennapokban, bármely korosztályban.
78
Summary The aim of the study was to analyze relationships amongst physical self-concept, nutritional behaviour and trait anxiety-, trait depression at five different subgroups, such as elite rhythmic gymnasts, physically active college students, sedentary adolescents obese (BMI < 30) people, and yoga practicioners. 461 people participated in the study: elite rhythmic gymnasts (n = 103), sedentary secondary school children (age 15 -18, n = 113), physically active college students (n = 84) from four different sport-groups (runner, belly dance, aerobics, orher), obese people (n = 101) and yoga practicioners (n = 60). Anthropometrical measurements (bodyweight, height, bodyfat, BMI), psychological questionnaires (STAI-H, FX1, FX2, Tennessee physical self-concept subscale, STPY-H, Y1, Y2, LDM (R/ED), LDM (N/H), nutritional questionnaire were applied. Results showed that for rhythmic gymnasts, higher physical self-concept scores vindicate some unbeneficial nutritional patterns: not eating dinner (somethimes lunch), eating sweets and fast foods. In the physically active group, there was negative correlation between BMI and physical self-concept and there was positive significant correlation between physical self-concept and time spent for physical activity. Those who spent 6-8 hours/ week on physical activity had significantly higher physical selfconcept score than those who had 0-2 hour/ week workout. Those physically active people who were more satisfied with their body consumed a wider variety of food. The amount of yoga practice negatively influences meat consumption although positively influences bio-food consumption. Regular yoga practise may decrease trait anxiety. The obese group had significantly lower physical self-concept scores, higher body fat and abdominal circumference correlated with lower physical self-concept. Those obese people who had higher physical selfconcept had higher readiness for physical activity scores and lower trait depression scores. Optimal weight loss programs have to be based on regular physical activity, balanced nutritional regimes and continuous psychological supervision and patient education. We suggest that the optimal weight loss program has to begin with a strict eating regime that can cause fast weight loss on the first week. This process can favourably increase physical selfworth. Second, to inplant regular physical activity in lifestyle. Third, it is needed to ensure continuous nutritional-psychological-medical counselling. Yoga practise can be a strong aid either in the treatment of obesity or in everyday life for all ages.
79
Köszönetnyilvánítás Hálával tartozom prof. Dr. Halmy Lászlónak, aki önzetlen segítséget nyújtott a második külföldi publikáció elkészültében. Dr. Lénárt Ágotának a Testnevelési és Sporttudományi Kar, Pszichológiai Tanszék vezetőjének, aki a PhD tanulmányaim kezdetén szakmai és baráti bátorítást és lendületet adott céljaim megvalósításához. Köszönettel tartozom témavezetőmnek, prof. Dr. Sipos Kornélnak, aki mindvégig bízott bennem és nagy türelemmel segítette munkámat. Dr. Tóth Lászlónak köszönöm megbízhatóságát és szakértelmét a statisztikai elemzések terén. Hálával tartozom prof. Krys Kaniasty - nak, aki a legnehezebb időszakban is megteremtette a konzultáció lehetőségét és rendkívül nagy segítséget nyújtott a külföldi publikációk létrehozásában. Külön köszönetet mondok dr. Szabó Anitának, akinek segítségével sikerült kutatási engedélyt szerezni a Ritmikus Gimnasztikai Világbajnokság élversenyzőinek vizsgálatához. Köszönöm szakmai és baráti támogatását dr. László Klárának, dr. Sebestyén Évának, Zolnay Laczkó Katalinnak és férjének prof. Popper Péternek, prof. Salah Salman-nak, dr. Arcady Economo-nak, dr. Erika Joos-nak, Antal Emesének és férjének Szlankó Jánosnak. Köszönöm férjemnek, hogy mindvégig mellettem volt és támogatott.
80
Irodalomjegyzék Alford BB, Blankenship AC, Hagen RD. (1990) The effects of variations in carbohydrate, protein and fat content of the diet upon weight loss, blood values and nutrient intake of adult obese women. Am J Diet Assoc. 90:534–540. Allaz AF, Berstein M, Rouget P, Archinard M, Morabia A. (1998) Body weight preoccupation in middleage and aging women: a general population survey. International Journal of Eating Disorders. 23: 287-294. Antikainen R, Jousilahti P, Tuomilehto J. (1998) Systolic blood pressure, isolated systolic hypertension and risk of coronary heart disease, strokes, cardiovascular disease and all-cause mortality in the middleaged population. J Hypertens. 16:577–83. Aranceta J, Perez-Rodrigo C, Gondra J, Orduna J. (2001) Community-based programme to promote physical activity among elderly people: The Gerobilbo Study. J Nutr Health Aging. 5:238-242. Armstrong CW, Ashby BC, Campbell BM, Drowatzky JN, Greninger LO, Weiper W, Kerry L, Wolfe WW. (2003) Effects of a six-week exercise and education program on older adults ages 65 to 85 years, Clinical Kinesiology Atkins RC. Dr Atkins’New diet revolution, Avon Books, New York, NY, 1998:62-68. Banting W. Letter on corpulence, Addressed to the Public. Harrison and Sons, 2nd. Edition, London, England, 1863 Behavioral Risk Factor Surveillance System Survey (BRFSS) (1998) Centers for Disease Control and Prevention. Atlanta, Georgia: U.S. Department of Health and Human Services, Centers for Disease Control and Prevention Berkey CS, Rockett HRH, Gillman MW, Field AE, Colditz GA. (2003) Longitudinal study of skipping breakfast and weight change in adolescents International Journal of Obesity 27, 1258–1266 Bernardot D, Schwartz M, Heller DW. (1989) Nutrition intake in young highly competitive gymnasts. J. Am. Diet. Assoc. 89: 401-403. Betty R, Skinner C, Skinner JD. (2000) Bone mineral status in adolescent girls: effects of eating disorders and exercise, Journal of Adolescent Health, Volume 26, Issue 5, 322329.
81
Birdee GS, Legedza AT, Saper RB, Bertisch SM, Eisenberg DM, Phillips RS. (2008) Characteristics of Yoga Users: Results of a National Survey, J Gen Intern Med 23(10):1653–8. Blundell JE, Gillett A. (2001) Control of food intake in the obese. Obes Res. 9 (Suppl 4): 263S–270S. Branth S, Sjödin A, Forslund A, Hambraeus L, Holmbäck U. (2005) Minor changes in blood lipids after 6 weeks of high-volume low-intensity physical activity with strict energy balance control. Eur J Appl Physiology, 1-7. 16344937 Bruckert E, Hansel B. (2007) HDL-c is a powerful predictor of cardioascular diseases, Int J Clin Practs, 61(11):1905-1913. Campos JD, Saguy A, Ernsberger P, Oliver E, Gaesser G. (2006) The epidemiology of overweight and obesity: Public health crisis or moral panic? Int J Epidemiol; 35:55–60. Carroll KK. (1998) Obesity as a risk factor for certain types of cancer. Lipids 33:1055–59. Carson JW, Carson KM, Porter LS, Keefe FJ, Shaw H, Miller JM. (2007) Yoga for women with metastatic breast cancer: results from a pilot study. J Pain Symptom Manage, 33:331-41 Cash T, Pruzinsky T. Body Image: A Handbook of Theory, Research, and Clinical Practice, Guilford Press, New York, 2004. Cassileth B, Heitzer M, Gubili J. (2008) Integrative oncology: Comlementary therapies in cancer care. Cancer Chemother Rev. 3(4):204-211 Centers for Disease Control and Prevention (2008) QuickStats: Percentage of Adults Aged >=18 Years Who Used Complementary and Alternative Medicine (CAM), by Selected Diseases and Conditions and Sex -- National Health Interview Survey, United States, 2007, Morbidity & Mortality Weekly Report.57(35):971 Chaya M.S, Kurpad AV, Nagendra HR, Nagarathna R. (2006) The effect of long term combined yoga practice on the basal metabolic rate of healthy adults, BMC Complement Altern Med. 6:28 Coleman MP, Key TJA, Wang DY. (1992) A prospective study of obesity, lipids, apolipoproteins and ischaemic heart disease in women. Atherosclerosis 92:177–85. Colette C, Percheron C, Pares-Herbute N, Brillant MF, Descomps TC. (2003) Conceptual orientation and review of research. J. Pediatric Nurs, 7: 262-268. Cupisti A, D'Alessandro C, Castrogiovanni S, Barale A, Morelli E. (2000) Nutrition survey in elite rhythmic gymnasts. J Sports Med Phys Fitness. 40(4):350-5. Csabai M, Erős F. Testhatárok és énhatárok, Jószöveg Műhely Kiadó, Budapest, 2000. 82
Csepeli Gy. Szociálpszichológia, Osiris Kiadó, Budapest, 2003. Dasinger MG, Cleason JA. (2005) Comparison of the Atkins, Ornish, Weight Watchers and Zone Diets for weight loss and heart disease risk reduction - A randomised control trial. JAMA 2005; 293: 43-53. Dattilo AM, Kris-Etherton PM. (1992) Effects of weight reduction on blood lipids and lipoproteins: a meta-analysis. Am J Clin Nutr, 56:320–28. Dévai M, Sipos K. (1986) A Tennessee énkép skála, Pszichológiai tanácsadás a pályaválasztásban, Módszertani füzetek. Országos pedagógiai Intézet, Budapest. Dittrick GW, Thompson JS, Campos D, Bremers D, Sudan D. (2005) Gallbladder pathology in morbid obesity. Obes Surg, 15: 238–42. Dong C, Li WD, Li D, Price RA. (2006) Extreme obesity is associated with attempted suicides: results from a family study, Int J Obes 30: 388-390. Elder C. (2004) Ayurveda for diabetes mellitus: a review of the biomedical literature, Altern Ther Health Med. 10(1): 44-50. Erikson EH. (1970) "Identity crisis" in perspective. In: E.H. Erikson, Life history and the historical moment. Norton, New York, 1970: 18-22. Faubel M. (1989) Body-image and depression in women with early and late onset obesity. Journal of psychology, 123: 385-395. Featherstone M, Hepworth M, Turner BS. A test, Jószöveg Műhely Kiadó, Budapest, 1997. Fischer S. The evolution of psychological concept about the body, in Cash, T.F., and pruzinsky, Body Image: A Handbook of Theory, Research, and Clinical Practice, Guilford Press, 1990: 13-22. Flegal KM. (2006) Body mass index of healthy men compared with healthy women in the United States, Int J Obes 30: 374-379 Flegal KM, Carroll MD, Kuczmarski RJ, Johnson CL. (1998) Overweight and obesity in the United States: prevalence and trends, 1960-1994. International Journal of Obesity Related Metabolic Disorder, 22: 39-47. Flegal KM, Carroll MD, Ogden CL, Johnson CL. (2002) Prevalence and trends in obesity among US adults. JAMA, 288: 1723-1727. Fogelholm M., Kukkonen-Harjula K. (2000) Does physical activity prevent weight gainFa systematic review. Obes Rev. 1: 95–112. Folson AR, Kaye SA, Sellers TA, Hong CP, Cerhan JR, Potter D, Prineas RJ. (1993) Body fat distribution and 5-year risk of death in older women. JAMA; 269: 483–487.
83
Fonong T, Toth MJ, Ades PA, Katzel LI, Calles-Escandon J, Poehlman ET. (1996) Relationship between physical activity and HDL-cholesterol in healthy older men and women: a crosssectional and exercise intervention study. Atherosclerosis, 127: 177– 183. French SA, Jeffery R.W, Murray D. (1999) Is dieting good for you?: Prevalence, duration and associated weight and behaviour changes for specific weight loss strategies over four years in US adults Int J Obes 23: 320-327. Friedman MA, Brownell KD. (1995) Psychological correlates of obesity: moving to the next research generation. Psychol Bull,117: 3-20. Gallagher S, Cole J. (1995) Body schema and body image in a deafferented subject. Journal of Mind and Behavior, 16: 369-390. Garaulet M, Hernandez-Morante JJ, Lujan J, Tebar FJ, Zamora S. (2006) Relationship between fat cell size and number and fatty acid composition in adipose tissue from different fat depots in overweight/obese humans, Int J Obes 30: 899-905. Gardner CD, Kiazand A, Alhassan S, Sowoon S, Stafford RS, Balise RR, Kraemer HC, King AC. (2007) Comparison of the Atkins, Zone, Ornish, and LEARN diets for change in weight and related risk factors among overweight premenopausal women, JAMA; 297: 969-977. Garrow D, Egede LE. (2006) National patterns and correlates of complementary and alternative medicine use in adults with diabetes, J Altern Complement Med. 12(9): 895-902 Geliebter A, Funkhauser A, Heymsfield SB. (2000) Meal replacement products and fat A, substitutes in weight control and maintenance. Primary and Secondary Preventive Nutrition, 13: 223–233. Golay A. (2006) Dietary and Body Weight Control: Therapeutic Education, Motivational Interviewing and Cognitive-Behavioral Approaches for Long-Term Weight Loss Maintenance Nestlé Nutr Workshop Ser Clin Perform Program, Nestec Ltd., Vevey/S. Karger AG, Basel, 11: 127–137. Gordon DJ, Probstifield JL, Garrison RJ. (1989) High-density lipoprotein cholesterol and cardiovascular disease: four prospective American studies. Circulation 79: 8–15. Graber JA, Brooks-Gunn J, Warren M.P. (1999) The vulnerable transition: puberty and the development of eating pathology and negative mood. Women's Health Issues, 9: 107114. Grassi E. A szépség ókori elmélete, Tanulmány Kiadó, Pécs, 1997. 84
Greenberg D, Oglesby C. Mental Health Dimensions. (In) President’s Council on Physical Fitness and Sport, Physical Activity and Sport in the Lives of Girls: physical and mental health dimensions from an interdisciplinary approach. President’s Council on Physical Fitness and Sport, Washington DC. 1997, 49-56. Grey NJ, Perdrizet GA. (2004) Reduction of nosocomial infections in the surgical intensivecare unit by strict glycemic control. Endocr Pract, 10 (l 2): 46-52. Grosz E. Volatile bodies: Toward a corporal feminism, Indiana University Press, 1994. Gupta N, Khera S, Vempati RP, Sharma R., Bijlani RL. (2006) Effect of yoga based lifestyle intervention on state and trait anxiety, Indian J Physiol Pharmacol. 50(1): 41-7 Hagins M, Moore W, Rundle A. (2007) Does practicing hatha yoga satisfy recommendations for intensity of physical activity which improves and maintains health and cardiovascular fitness? BMC Complement Altern Med, 7: 40-42 Halmy L, Simonyi G, Csatai T, Paksy A. (2003) Hungarian Policeman Study on the prevalence of obesity. International Journal of Obesity and Related Metabolic Disorders, 27(l1): 132. Halmy L. (2002) Obesity problems and it’s treatment in Hungary. Acta Physiol Hung; 89: 258. Haskell WL, Lee I.M, Pate R R, Powell KE, Blair SN, Franklin BA, Macera CA, Heath GW, Thompson PD, Bauman A. (2007) Physical Activity and Public Health: Updated Recommendation for Adults From the American College of Sports Medicine and the American Heart Association Med Sci Sports Exerc. 39(8): 1423-1434. Hayes L, Pearce MS, Unwin NC. (2006) Lifecourse predictors of normal metabolic parameters in overweight and obese adults Int J Obes, 30: 970-976 Helmrich SP, Ragland DR, Leung RW, Paffenbarger RS. (1991) Physical activity and reduced occurrence of non-insulin-dependent diabetes mellitus. N Engl J Med, 325: 147–52. Heymsfield SB, Mierlo CAJ, Knaap HCM, Heo M, Frier HI. (2003) Weight management using a meal replacement strategy: meta and pooling analysis from six studies, International Journal of Obesity, 27: 537–549 Higginbotham S, Zhang ZF, Lee IM. (2004) Dietary glycemic load and risk of colorectal cancer in the Women's Health Study. Journal of Naional Cancer Institute, US,. 96(3): 229-33
85
Jeffery RW, Wing RR, Thorson C, Burton LR, Raether C, Harvey J, Mullen M. (1993) Strengthening behavioral interventions for weight loss: a randomized trial of food provision and monetary incentives. J Consult Clin Psychol, 61: 1038–1045. Jones EG; Badger TA, Moore I. (1992) Children’s knowledge of internal anatomy: conceptual orientation and review of research, J Pediatr Nurs. 7(4): 262-8 Kaaks R, Lukanova A, Kurzer MS. (2002) Obesity, endogenous hormones, and endometrial cancer risk: a synthetic review. Cancer Epidemiol Biomarkers Prev, 11: 1531–43. Kaukua J, Pekkarinen T, Sane T, Mustajoki P. (2003) Health-related quality of life in obese outpatients losing weight with very-low-energy diet and behaviour modification: a 2-y follow-up study International Journal of Obesity, 27: 1072–1080. Khalsa SB, Cope S. (2006) Effects of yoga lifestyle intervention on performance-related characteristics of musicians: a preliminary study, Med Sci Monit, 12(8): 325-31 Kranhnstoever K, Susman EJ, Lipps L. (2003) Percent body fat at age 5 predicts earlier puberal development among girls at age 9. Pediatrics, 111: 815-821. Kreitzer M, Snyder M. (2002) Healing the heart: Integrating complementary therapies and healing practises into the care of cardiovascular patients, Prog Cardiovsc Nurs, 17(2): 73-80. Krishnamurthy MN, Telles S. (2007) Assessing depression following two ancient Indian interventions: effects of yoga and ayurveda on older adults in a residential home, J Gerontol Nurs, 33(2): 17-23. Kronenberg F, Pereira MA, Schmitz MK, Arnett DK, Evenson KR, Crapo RO, Jensen RL, Burke GL, Sholinsky P, Ellison RC, Hunt SC. (2000) Influence of leisure time physical activity and television watching on atherosclerosis risk factors in the NHLBI Family Heart Study. Atherosclerosis, 153: 433–443. Kurth T, Gaziano JM, Rexrode KM. (2005) Prospective study of body mass index and risk of stroke in apparently healthy women. Circulation, 111: 1992–98. Leite MLC, Nicolosi A. (2006) Lifestyle correlates of anthropometric estimates of body adiposity in an Italian middle-aged and elderly population: a covariance analysis, Int J Obes, 30: 926-934. Lipton RB, Liao Y, Cao G, Cooper RS, McGee D. (1993) Determinants of incident noninsulin-dependent diabetes mellitus among blacks and whites in a national sample: the NHANES I Epidemiologic Follow-Up Study. Am J Epidemiol, 138: 826–39. Luscombe ND, Clifton PM, Noakes M, Farnsworth E, Wittert G. (2003) Effect of a highprotein, energy-restricted diet on weight loss and energy expenditure after weight 86
stabilization in hyperinsulinemic subjects International Journal of Obesity, 27: 582– 590. Maiano C, Ninot G, Stephan Y, Morin AJS, Florent JF, Vallée P. (2006) Geographic region effects on adolescent physical self: An exploratory study. International Journal of Psychology, 41(2): 73. Malomsoki JE. (1991) Performance test to determine the physical fitness in field conditions Sportorvosi Szemle, 32 (2): 45-46. Mamtani R, Mamtani R. (2005) Ayurveda and yoga in cardiovascular diseases, Cardiol Rev. 13(3): 155-62. Manjunath NK, Telles S. (2005) Influence of yoga and ayurveda on self-rated sleep in a geriatric population, Indian J Med Res, 121(5): 683-90. Manson JE, Colditz GA, Stampfer MJ, Willett WG, Rosner B, Monson RR, Speizer FE, Hennekens CH. (1990) A prospective study of obesity and risk of coronary heart disease in women. N Engl J Med, 322: 882–889. Mathus-Vliegen EMH, Ierland-Van Leeuwen MLV, Terpstra A. (2004) Determinants of Gallbladder Kinetics in Obesity, Digestive Diseases and Sciences, 49(1): 9-16. Matinsen EW. The Effects of Exercise on Mental Health in Clinical Populations. (In) Biddle SJH. (Ed.), European Perspectives on Exercise and Sport Psychology Champaign, IL: Human Kinetics Publishers, 1995: 71-84. Maynard LM, Serdula MK, Galuska DA, Gillespie C, Mokdad A H. (2006) Secular trends in desired weight of adults, Int J Obes, 30: 1375-1381. McCarthy SN, Robson PJ, Livingstone MBE, Kiely M, Flynn A, Cran GW, Gibney MJ. (2006) Associations between daily food intake and excess adiposity in Irish adults: towards the development of food-based dietary guide lines for reducing the prevalence of overweight and obesity Int J Obes, 30: 993-1002. Mckling KA, Sherfey R. (2007) A randomized trial of a hypocaloric high-protein diet, with and without exercise, on weight loss, fitness, and markers of the Metabolic Syndrome in overweight and obese women. Appl. Physiol. Nutrition Metab, 32(4): 743-52. McLaren L, Gauvin L. (2003) Does the `average size' of women in the neighbourhood influence a woman's likelihood of body dissatisfaction?, Health & Place, 9(4): 327335. Michalsen A, Grossman P, Acil A, Langhorst J, Lüdtke R, Esch T, Stefano GB, Dobos GJ. (2005) Rapid stress reduction and anxiolysis among distressed women as a
87
consequence of a three-month intensive yoga program, Med Sci Monit, 11(12): 555561 Montani JP, Antic V, Yang Z, Dulloo A. (2002) Pathways from obesity to hypertension: from the perspective of a vicious triangle. Int J Obes, 26 (2): 28–38. Müller A, Könyves E, Szabó R. (2005) A wellnessturizmus sokszínű kínálatának bemutatása In: Iskolai testnevelés és sport. 27: 29-34. Myers A, Rosen JC. (1999) Obesity stigmatization and coping: Relation to mental health symptoms, body image, and self-esteem Int J Obes, 23: 221-230. Nagy R. (1974) Dr. Atkins diet revolution: a review, VA Med Mon. 101: 383-385. Norman A, Bellocco R, Vaida F, Wolk R. (2002) Total physical activity in relation to age, body mass, health and other factors in a cohort of Swedish men International journal of obesity, 26(5): 670-675. Okasha M, McCarron P, Davey Smith G, Gunnell D. (2003) Trends in body mass index from 1948 to 1968: results from the Glasgow Alumni Cohort International Journal of Obesity, 27: 638–640. Országos Lakossági Egészségfelmérés Gyorsjelentés Egészségfejlesztési Kutatóintézet, Budapest, 2000. Ortlepp JR, Metrikat J, Albrecht M, Maya-Pelzer P, Pongratz H, Hoffmann R. (2003) Relation of body mass index, physical fitness, and the cardiovascular risk profile in 3127 young normal weight men with an apparently optimal lifestyle International Journal of Obesity, 27: 979–982 Palinkas LA, Wingard DL, Barrett-Connor E. (1996) Depressive symptoms in overweight and obese older adults: a test of the „Jolly fat” hypothesis. Journal of Psychosomatic Research, 40: 59-66. Pasanisi F, Contaldo F, Simone G, Mancini M. (2001) Benefits of sustained moderate weight loss in obesity. Nutr Metab Cardiovasc Dis, 11: 401–06. Pate R, Pratt M, Blair S. (1995) Physical activity and public health. A recommendation from the Centers for Disease Control and Prevention and the American College of Sports Medicine. JAMA, 273: 402-407. Pinhas-Hamiel O, Singer S, Pilpel N, Fradkin A, Modan D, Reichman B. (2006) Healthrelated quality of life among children and adolescents: associations with obesity, Int J Obes, 30: 267-272.
88
Plante TG. Aerobic Exercise in the Prevention and Treatment of Psychopathology. In P. Seraganian (Ed.), Exercise Psychology: The Influence of Physical Exercise on Psychological Processes John Wiley & Sons, New York, 1993: 358-379. Position of the American Dietetic Association (1997) Weight Management. J Am Diet Assoc. 97: 71–74. Pruzinsky T, Cash TF. Integrative themes in body-image development, deviance, and change. (In) Cash, TF, Pruzinsky T. (Eds.) Body Images: Development, Deviance, and Change Guilford Press. New York, 1990: 337-349. Radák Zs, Pucsok J, Boros Sz, Jósfai L, Taylor AW. (2000) Changes in urine 8-hydroxy deoxy guanosine levels of supermarathon runners during a four-day race period, Life Sciences, 66(18): 1763-1767. Ribeiro ICD, Iborra RT, Neves NQTS, Lottenberg SA, Charf AM, Nunes VS, Negrao CE, Nakandakare ER, Quintano ECR, Passarelli M. (2008) HDL atheroprotection by aerobic exercise training in type 2 diabetes mellitus, Med. Sci. Sports Exer, 40(5): 779-786. Rimbert V, Montaurier C, Bedu M, Boirie Y, Morio B. (2006) Behavioral and physiological regulation of body fatness: a cross-sectional study in elderly men Int J Obes, 30: 322330. Roberts RE, Kaplan GA, Shema SJ, Strawbridge WJ. (2000) Are the obese at greater risk for depression? American Journal of Epidemiology, 152: 163-170. Rosaldo M, Lamphere L. Women, culture and society, Stanford University Press, US, 1974. Rosell M, Appleby P, Spencer E, Key T. (2006) Weight gain over 5 years in 21966 meateating, fish-eating, vegetarian, and vegan men and women in EPIC-Oxford, Int J Obes, 30: 1389-1396. Salmon J, Bauman A, Crawford D, Timperio A, Owen N. (2000) The association between television viewing and overweight among Australian adults participating in varying levels of leisure-time physical activity. Int J Obes Relat Metab Disord, 24: 600–606. Samaha FF, Iqbal N, Seshadri P. (2003) A low-carbohydrate as compared with a low-fat diet in severe obesity. N Engl J Med, 348: 2074–2081. Sanchez-Cardenas M, Paruit Portes C. (1996) Troubles des conduites alimentaires et tentatives de suicide chez deux élèves danseuses, Archives de Pédiatrie, 3(1): 51-54. Sánchez-Villegas A, Bes-Rastrollo M, Martínez-González MA, Serra-Majem L. (2006) Adherence to a Mediterranean dietary pattern and weight gain in a follow-up study: the SUN cohort, Int J Obes, 30: 350-358. 89
Saris WH. (2001) Very-low-calorie diets and sustained weight loss. Obes Res, 9: 295–301. Schilder P. The Image and Appearance of the Human Body. New York: International Universities Press, US, 1950: 353. Schubert CM, Rogers NL, Remsberg KE, Sun SS, Chumlea WC, Demerath EW, Czerwinski SA, Towne B, Siervogel RM. (2006) Lipids, lipoproteins, lifestyle, adiposity and fatfree mass during middle age: the Fels Longitudinal Study, Int J Obes, 30: 251-260. Schwarzer R.(1992) Preface. (In) Schwarzer R. (Ed.) Self-efficacy: thought control of action Hemisphere Publishing Corporation Washington DC, US, 1992: 9-14. Shai I, Schwarzfuchs D, Henkin Y, Shahar DR, Witkow S, Greenberg I, Golan R, Fraser D, Bolotin A, Vardi H, Tangi-Rozental O, Zuk-Ramot R, Sarusi B, Brickner D, Schwartz Z, Sheiner E, Marko R, Katorza E, Thiery J, Fiedler GM, Blüher M, Stumvoll M, Sampfer MJ. (2008) Weight Loss with a Low-Carbohydrate, Mediterranean, or LowFat Diet, N Eng J Med, 359(20): 2169. Sidney S, Sternfeld B, Haskell WL, Jacobs DR, Chesney MA, Hulley SB.(1996) Television viewing and cardiovascular risk factors in young adults: the CARDIA study. Ann Epidemiol, 6: 154–159. Singer RS. (1992): Physical Activity and Psychological Benefits: A position statement of the International Society of Sport Psychology (ISSP). The Sport Psychologist, 6: 199-203. Sipos K, Fuchs R, Wegner M, Schwarzer R. (1993) the Hungarian version of self-efficacy towards Physical exercise. (Sporttevékenységre való készenlét) Hungarian Uneversity of Physical Education, Budapest, Manuscript Sipos K, Sipos M.The development and validation of the Hungarian form of the State-Trait Anxiety Inventory, (In.) Spielberger CD, Diaz-Guerrero R. (Eds.) Cross-Cultural Anxiety, Vol. 2, Hemisphere Publishing Corporation, Washington, US, 1983: 27-39. Sipos K, Spielberger CD. (2005) First results with the Hungarian version of the State-Trait Personality Inventory (Form Y) and Lifestyle Defense Mechanisms Scales [In Hungarian: A state-Trait Personality Inventory (Form Y) és a Lifestyle Defence Mechanisms skálák magyar változatával szerzett első tapasztalatok] Kalokagathia, 18 (1-2): 73-91. Sloth B, Krog-Mikkelsen I, Flint A. (2004) No difference in body weight decrease between a low-glycemic-index and a high-glycemic-index diet but reduced LDL cholesterol after 10-wk ad libitum intake of the low-glycemic-index diet. American Journal of Clinical Nutrition, 80(2): 337-47.
90
Smith C, Hancock H, Blake-Mortimer J, Eckert K. (2007) A randomised comparative trial of yoga and relaxation to reduce stress and anxiety, Complement Ther Med. 15(2): 7783. Smyth A. Seasonal Affective Disorder. Thorsons London, 1991. Sook EL, Hyun KY, Beck SH, Lee S, Woo S. (2005) Depressive mood and abdomial fat distribution in overweight premenopausal women, Obesity Research, 13(2): 320-325. Soowon K, Popkin BM. (2006) Understanding the epidemiology of overweight and obesity— a real global public health concern International Journal of Epidemiology; 35: 60–67 Sowers M..(2001) Epidemiology of risk factors for osteoarthritis: systemic factors. Curr Opin Rheumatol, 13: 447–51. Steen SN. (1996) Timely Statement of the American Dietetic Association: Nutrition Guidance for Adolescent Athletes in Organized Sports, Journal of the American Dietetic Association, 96(6): 611-612. Stein K. (2000) High protein, low carbohydrate diets: do they work? Journal of American Dietetic Association, 100: 760-761. Sternfeld B, Sidney S, Jacobs DR, Sadler MC, Haskell WL, Schreiner PJ. (1999) Seven-year changes in physical fitness, physical activity, and lipid profile in the CARDIA study. Ann Epidemiol; 9: 25–33. Stewart AL, Brook RH. (1983) Effects of being overweight. American Journal of Public Health, 73: 171-178 Suleiman S. The female body in western culture, Harvard University Press,1986. Szécsényiné FI. RSG, mozgás, szépség, harmónia, Franklin Nyomda, Budapest, 1986. Szent-Györgyi Albert Az őrült majom, Magvető Kiadó, Budapest, 1989. Tárki, Image factory kutatócsoport (2007): Középpontban a test, Társadalmi Klíma Riport 2. Thompson AM, Chad KE. (2001) The relationship of social physique anxiety to risk for developing an eating disorder in young females. Journal of Adolescent Health: 91(3): 207-211. Thomsen AF, Kvist TKP, Andersen K, Kessing LV. (2006) Increased relative risk of subsequent affective disorders in patients with a hospital diagnosis of obesity, Int J Obes, 30: 1415-1421 Turner B. Recent Developments in the Theory of the Body. (In) The Body: Social Process and Cultural Theory, (ed.) Mike Featherstone, Mike Hepworth, & Bryan S. Turner, Sage Publications London, 1991: 1-35
91
Vioque J, Torres A, Quiles J. (2000) Time spent watching television, sleep duration and obesity in adults living in Valencia, Spain. Int J Obes Relat Metab Disord, 24: 1683– 1688. Wadden TA, Sternberg JA, Letizia KA, Stunkard AJ, Foster GD. (1989) Treatment of obesity by very low calorie diet, behavior therapy, and their combination: a five year perspective. Int J Obes Relat Metab Disord, 13(2): 39–46. Wardle J, Haase AM, Steptoe A. (2006) Body image and weight control in young adults: international comparisons in university students from 22 countries, Int J Obes 30: 644651. Wardle J, Williamson S, Johnson F, Edwards C. (2006) Depression in adolescent obesity: cultural moderators of the association between obesity and depressive symptoms, Int J Obes, 30: 634-643. Wensier RL, James LD, Darnell BE. (1992) Lipid and insulin concentrations in obese postmenopausal women: separate effects of energy ventilation and weight loss. Am J Clin Nutr, 56: 44–49. Wien MA, Sabate JM, Ikle DN, Cole SE, Kandeel FR. (2003) Almonds vs complex carbohydrates in a weight reduction program International Journal of Obesity, 27: 1365–1372. Willett WC, Manson JE, Stampfer MJ. (1995) Weight, weight change, and coronary heart disease in women: Risk within the ‘normal’ weight range. JAMA, 273: 461–65. Wing RR, Jeffery RW. (2001) Food provision as a strategy to promote weight loss. Obes Res, 9: 271–275. Wing RR, Jeffery RW, Burton LR, Thorson C, Nissinoff KS, Baxter JE. (1996) Food provision vs structured meal plans in the behavioral treatment of obesity. Int J Obes Relat Metab Disord, 20: 56–62. Wolk A, Lindblad P, Adami HO. (1996) Nutrition and renal cell cancer. Cancer Causes Control, 7: 5–18. Wolk R, Shamsuzzaman ASM, Somers VK. (2003) Obesity, sleep apnea, and hypertension Hypertension, 42: 1067–74. Woolery A, Myers H, Sternlieb B, Zeltzer L. (2004) A yoga intervention for young adults with elevated symptoms of depression, Altern Ther Health Med, 10(2): 60-63. Yao M, Lichtenstein AH, Roberts SB, Ma G, Gao S, Tucker KL, McCrory MA. (2003) Relative influence of diet and physical activity on cardiovascular risk factors in urban Chinese adults International Journal of Obesity, 27: 920–932. 92
Zaman T, Agarwal S, Handa R. (2007) Complementary and alternative medicine use in rheumatoid arthritis: an audit of patients visiting a tertiary care centre Natl Med J India, 20(5): 236-9. Ziegler P, Nelson JA, Barratt-Fornell A, Fiveash L, Drewnowski A. (2001) Energy and Macronutrient Intakes of Elite Figure Skaters, Journal of the American Dietetic Association, 101(3): 319-325. Ziegler P, Sharp R, Hughes V, Evans W, Khoo S. (2002) Nutritional status of teenage female competitive figure skaters, Journal of the American Dietetic Association, 102(3): 374379.
Dr. Boros Szilvia publikációs jegyzéke Boros Sz. (2009) Dietary habits and physical self concept of elite rhythmic gymnasts, Physical Education and Sport Issue 1. Boros Sz., Halmy L.(2009) Physical self-concept, trait depression and readiness for physical activity of obese patients, Physical Education and Sport, 53: 3. Boros Sz. Sporttáplálkozás, In: Kézikönyv nemcsak testépítőknek. Totem Kiadó, Budapest 2001: 41-108. ISBN 963-590-144-5 Boros Sz. A rendszeres testmozgás szerepe a betegségek megelőzésében In: Az egyensúlyprogram alapjai, Melánia Kiadó (kézirat), Budapes, 2007. Boros Sz. Sporttáplálkozás, Krea-Fitt Kft. Budapest, 2008: 176 oldal ISBN 978-963-06-57853 Boros Sz. Magaslati edzés és időzóna utazás. ISM, Budapest 2000: 58 oldal, ISBN 963-004177-4 Boros Sz. A fittség kulcsa: L-Carnitine. ISM, Budapest, 2001: 38 oldal, ISBN 963-009-033-3 Boros Sz. Regeneráció a sportban, Krea Fitt Kft. Budapest, 2009: 123 oldal (kézirat) Boros Sz, Lénárt Á, Bakanek Gy. Nők sportja, gyakorlati tanácsok kezdőknek. ISM, Budapest, I. Kiadás 2000, II. kiadás 2002: 12-55. ISBN 963-00-51-29 X Boros Sz. Az élsportolók teljesítménye és a tej- valamint a tejtermékfogyasztás összefüggései In: A tej szerepe a humán táplálkozásban, szerk. Kukovics S, 2008: 361-373. ISBN 978-963-9740-15-0 Radák Zs, Pucsok J, Boros Sz, Jósfai L, Taylor AW. (2000) Changes in urine 8-hydroxy deoxy guanosine levels of supermarathon runners during a four-day race period, Life Sciences, 66(18): 1763-1767.
93
Mellékletek Kérdőívek 1.1. Tennessee testi énkép alskála TENESSEE SKÁLA
Az alábbiakban olyan megállapításokat olvashat, amelyekkel jellemezni tudja önmagát. Olvassa el sorban a mondatokat, majd keresse ki az ötféle válasz közül azt, amelyik véleménye szerint a legjobban illik önre. A lehetséges válaszok a következők: 1 egyáltalán nem igaz
2 többnyire nem igaz
1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1
2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2
3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3
4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4
5 5 5 5 5 5 5 5 5 5 5 5 5
1
2
3
4
5
1
2
3
4
5
1
2
3
4
5
1 1
2 2
3 3
4 4
5 5
3 részben igaz, részben nem igaz
4 többnyire igaz
5 teljesen igaz
Erősnek és egészségesnek érzem magam. Jó alkatom van. Csinos vagyok. Könnyen megbetegszem, vagy megfájdul valamim. Csúnya vagyok. A testalkatom nem találom megfelelőnek. Edzettebb vagyok másoknál. Nem érzem magam sem kövérnek se soványnak. A testmagasságomat megfelelőnek találom. Könnyen elfáradok. A testsúlyom okoz némi gondot. A testmagasságommal nem vagyok elégedett. Sokat teszek azért, hogy edzett és egészséges legyek. Gondom van arra, hogy a külsőm mindig gondozott és ápolt legyen. A testi tulajdonságaimon alig kellene változtatni. Nehezen tudok egészséges életmódot (sportolás, étrend) kialakítani. Nem adok eleget magamra. Külsőmmel nem vagyok elégedett.
94
Táplálkozási kérdőív II. (Boros, 2002)
1.2.
TÁPLÁLKOZÁSI KÉRDŐÍV II. Életkor: Foglalkozás: Diéta, ha tart (pl. vegetáriánus, epekímélő, fogyókúra stb.): Testmozgás fajtája, gyakorisága: Testtömeg: Testmagasság: Ön szerint az ideális testtömeg: Az alábbiakban olyan megállapításokat olvashat, amelyekkel jellemezni tudja önmagát. Olvassa el sorban a mondatokat, majd keresse ki az ötféle válasz közül azt, amelyik véleménye szerint a legjobban illik önre. A lehetséges válaszok a következők: 1 2 3 4 5 Egyáltalán Többnyire részben többnyire teljesen nem igaz nem igaz igaz, igaz igaz részben nem igaz 1 1 1 1 1 1
2 2 2 2 2 2
3 3 3 3 3 3
4 4 4 4 4 4
5 5 5 5 5 5
1
2
3
4
5
1 1 1
2 2 2
3 3 3
4 4 4
5 5 5
1 1
2 2
3 3
4 4
5 5
1 Soha
1 1 1 1 1 1
2 2 2 2 2 2
Figyelek az étkezésemre. Elégedett vagyok a testsúlyommal. Szeretek jókat enni. Nem érdekelnek a "kilók". Édességet minden nap eszem. Nem tudom megállni, hogy vacsorára ne egyek túl sokat. Szeretek nassolni (mogyorót, kekszet, fagyit, csokit stb.) A csokoládénak nem tudok ellenállni. Keveset eszem, mert féltem az alakom. Keveset eszem, mert tudom, hogy hajlamos vagyok a hízásra. Szeretnék soványabb lenni. Szerintem a sovány nő szebb, mint a kövér.
2 Ritkán
3 3 3 3 3 3
4 4 4 4 4 4
5 5 5 5 5 5
3 Havonta 13x
Reggelizem. Tízóraizom. Ebédelek. Uzsonnázom. Vacsorázom. Eszem meleg ételt. 95
4 Hetente 15x
5 Minden nap
1 1
2 2
3 3
4 4
5 5
1 1
2 2
3 3
4 4
5 5
1 1 1
2 2 2
3 3 3
4 4 4
5 5 5
1 1 1 1
2 2 2 2
3 3 3 3
4 4 4 4
5 5 5 5
1
2
3
4
5
1
2
3
4
5
1 1 1
2 2 2
3 3 3
4 4 4
5 5 5
1.3.
Eszem húsételt. Eszem valamilyen tejterméket (tejet, sajtot, túrót, joghurtot, kefirt, stb.). Eszem gyümölcsöt. Eszem zöldségfélét (pl. salátát, főzeléket, stb.). Eszem vajat. Eszem margarint. Eszem tojást (főtt, tükör, rántotta, omlett, stb.) Eszem halételt. Eszem felvágottat. Eszem sertéshúst. Eszem olajos magot (pl. mogyorót, pisztáciát, mandulát) Eszem péksüteményt (pogácsát, túrós táskát, kakaós csigát, stb.) Eszem gyorsétkezdében. (pl. McDonalds, Pizza Hut, Kínai stb.) Iszom cukrozott üdítőt. Iszom kávét. Szedek vitamint vagy egyéb étrendkiegészítőt.
STPI-H, Y-1 és STPI-H, Y-2 kérdőívek
ÖNÉRTÉKELÉSI LAP (STPI-H, Y-1) NÉV: ÉLETKOR: ISKOLAI VÉGZETTSÉG:
SPORTÁG: SPORTÉLETKOR: MINŐSÍTÉS:
Utasítás: Néhány olyan megállapítást olvashat az alábbiakban, amelyekkel az emberek önmagukat szokták jellemezni. Figyelmesen olvassa el valamennyit és karikázza be a jobb oldali számok közül a megfelelőt attól függően, hogy ebben a pillanatban ÉPPEN MOST HOGYAN ÉRZI MAGÁT. Nincsenek helyes vagy helytelen válaszok. Ne gondolkozzon túl sokat, hanem a jelenlegi érzéseit legjobban kifejező választ jelölje meg.
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.
Nyugodtnak érzem magam ……………………………….. Kérdezősködő kedvemben vagyok ……………………….. Dühös vagyok …………………………………………….. Erősnek érzem magam ……………………………………. Feszültnek érzem magam …………………………………. Kíváncsiság fog el ………………………………………… Legszívesebben az asztalra csapnék ……………………… Csüggedtnek érzem magam ………………………………. Nyugodt vagyok …………………………………………... 96
1 1 1 1 1 1 1 1 1
2 2 2 2 2 2 2 2 2
3 3 3 3 3 3 3 3 3
4 4 4 4 4 4 4 4 4
10. Furdal a kíváncsiság ………………………………………. 11. Mérges vagyok ……………………………………………. 12. Szerencsétlen vagyok ……………………………………… 13. Aggódom, hogy bajba keveredem ………………………… 14. Nagyon kíváncsi vagyok …………………………………. 15. Legszívesebben ráripakodnék valakire …………………… 16. Lehangolt vagyok ………………………………… ……… 17. Ideges vagyok …………………………………………….. 18. Szeretném a környezetemet megismerni …………………. 19. Legszívesebben törnék, zúznék …………………………… 20. Aktív vagyok ……………………………………………… 21. Nyugtalannak érzem magam ……………………………… 22. Izgatott vagyok …………………………………………… 23. Be vagyok gurulva ………………………………………... 24. Szomorú vagyok ………………………………………….. 25. Minden feszültségtől mentes vagyok …………………….. 26. Szellemileg aktív vagyok ………………………………… 27. Ingerült vagyok …………………………………………... 28. Biztonságban érzem magam ……………………………… 29. Aggódom …………………………………………………. 30. Unatkozom ……………………………………………….. 31. Legszívesebben megütnék valakit ………………………... 32. Rosszkedvű vagyok ………………………………………. 33. Kiegyensúlyozottnak érzem magam ……………………… 34. Türelmetlen vagyok ………………………………………. 35. Bosszús vagyok …………………………………………… 36. Egészséges vagyok ……………………………………….. 37. Rémült vagyok ……………………………………………. 38. Nem hajt a kíváncsiság …………………………………… 39. Káromkodni volna kedvem ………………………………. 40. Bizakodó vagyok a jövővel kapcsolatban ………………… STPI-H, Y-2
1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1
2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2
3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3
4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4
Utasítás: Néhány olyan megállapítást olvashat az alábbiakban, amelyekkel az emberek önmagukat szokták jellemezni. Figyelmesen olvassa el valamennyit és karikázza be a jobb oldali számok közül a megfelelőt attól függően, hogy ÁLTALÁBAN HOGYAN ÉRZI MAGÁT. Nincsenek helyes vagy helytelen válaszok. Ne gondolkozzon túl sokat, hanem azt a választ jelölje meg, amely általában jellemző önre.
41. 42. 43. 44. 45. 46. 47. 48.
Kiegyensúlyozott vagyok …………………………………. Szeretem felfedezni a környezetem ……………………….. Hirtelen haragú vagyok …………………………………… Rosszkedvű vagyok ……………………………………….. Elégedett vagyok önmagammal …………………………... Kíváncsi vagyok …………………………………………... Heves természetű vagyok …………………………………. Boldog vagyok ……………………………………………..
97
1 1 1 1 1 1 1 1
2 2 2 2 2 2 2 2
3 3 3 3 3 3 3 3
4 4 4 4 4 4 4 4
49. Feszült lelkiállapotba jutok és izgatott leszek, ha az utóbbi időszak gondjaira, bajaira gondolok ………………………. 50. Érdeklődő vagyok …………………………………………. 51. Forrófejű vagyok ………………………………………….. 52. Nyomott a hangulatom /depressziós vagyok ……………… 53. Szeretnék olyan boldog lenni, mint amilyennek mások látszanak …………………………………………………... 54. Hajt a kíváncsiság …………………………………………. 55. Dühös leszek, ha mások hibája lassítja a munkámat ……… 56. Szomorú vagyok …………………………………………… 57. Szoktam hibázni …………………………………………… 58. Tettre kész vagyok ……………………………………….… 59. Bosszant, ha nem ismerik el, ha valamit jól csináltam ……. 60. Csüggedtnek érzem magam ……………………………….. 61. Ideges és türelmetlen vagyok …………………………….... 62. Szeretek kérdezősködni …………………………………… 63. Könnyen haragra gerjedek ………………………………… 64. Lehangolt vagyok ………………………………… ………. 65. Biztonságban érzem magam ………………………………. 66. Izgalomba jövök …………………………………………... 67. Dühömben szoktam szitkozódni …………………………... 68. Egészségesnek érzem magam ……………………………... 69. Kevés az önbizalmam ……………………………………... 70. Hiányzik belőlem az érdeklődés …………………………... 71. Dühös leszek, ha mások előtt kritizálnak …………………. 72. Biztonságban érzem magam ………………………………. 73. Feleslegesnek érzem magam ……………………………… 74. Szellemileg aktív vagyok …………………………………. 75. Ha kudarc ér, legszívesebben megütnék valakit …………... 76. Nyugodtnak érzem magam ………………………………... 77. A semmiségeket is túlzottan a szívemre veszem ………….. 78. Unatkozom ………………………………………………… 79. Felbőszít, ha a jó munkámat alulértékelik ………………… 80. Örülök az életnek ………………………………………….. Copyright © 1995 by Charles D. Spielberger.
98
1 1 1 1
2 2 2 2
3 3 3 3
4 4 4 4
1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1
2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2
3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3
4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4
1.4. Sporttevékenységre való készenlét kérdőív Sporttevékenységre való készenlét Sipos, K., Fuchs, R., Wegner, M., & Schwarzer, R. (1993)
Még akkor is elvégzem a tervbe vett edzést, ha… lehet
teljesen biztos
egyáltalán nem 1.
biztos …fáradt vagyok.
1
2
3
4
5
6
7
2.
…rossz a hangulatom.
1
2
3
4
5
6
7
3.
…gondjaim vannak.
1
2
3
4
5
6
7
4.
…haragszom valamiért.
1
2
3
4
5
6
7
5.
…feszült vagyok.
1
2
3
4
5
6
7
6.
…vendégeim vannak.
1
2
3
4
5
6
7
7.
…mások egyéb programot ajánlanak.
1
2
3
4
5
6
7
…családomra/partneremre sok időt kell fordítanom.
1
2
3
4
5
6
7
9.
…nincs társam az edzéshez.
1
2
3
4
5
6
7
10.
…rossz az időjárás.
1
2
3
4
5
6
7
11.
…sok még az elintézni való dolgom. 1
2
3
4
5
6
7
12.
…érdekes program van a TV-ben.
2
3
4
5
6
7
8.
1
99
1.5.
Charles D. Spielberger Életmód (R/ED) kérdőív
Charles D. Spielberger Életmód (R/ED) kérdőíve Név/Jelszó:………………………Életkor:………………Nem: Férfi/Nő Iskolai végzettség: alap-, közép-, felsőfok (A megfelelőt húzza alá!) Foglakozás: UTASÍTÁS: Olyan állításokat olvashat az alábbiakban, amelyekkel az emberek másokkal szembeni reakcióikat szokták jellemezni. Figyelmesen olvassa el valamennyit és karikázza be azt a számot, amely az egyes válaszoknak az Ön reakcióiban való megjelenését leginkább jellemzi. Nincsenek helyes vagy helytelen válaszok. Ne gondolkozzon túl sokat. Azt a választ jelölje meg, amely általában jellemzi Önt.
1 2
3 4 5 6
7 8
9
10 11 12
Próbálok észszerűen és logikusan cselekedni Az emberekkel, viselkedésükkel szemben objektív, következetes, és megértő igyekszem lenni Másokhoz fűződő kapcsolataimban az eszemre hallgatok Intelligenciával és ésszel próbálok a konfliktusokon, vitákon felülkerekedni Ha egyáltalán nem értek egyet másokkal, igyekszem nem kimutatni érzelmeimet Ha valaki nagyon megsért, még akkor is igyekszem észszerűen kezelni, és viselkedését megérteni Még azoknak is nyugodtan, higgadtan válaszolok, akiket nem szeretek Gyakran érzéseim ellenében is, érveléssel, logikával kerülöm el a másokkal való vitázást Egy-egy helyzetet értékelve, még azokkal szemben is uralkodom érzelmeimen, akik szükségleteim, vágyaim ellen tesznek A legtöbb élethelyzetben logikusan és észszerűen viselkedem Problémáimat másokkal megbeszélve gondolom végig, oldom meg. A megfontoltság, a logikus gondolkodás még akkor is megóv attól, hogy másokat támadjak, amikor jó okom lenne rá. 100
Néha
Gyakran
Szinte soha 1
Majdnem mindig
2
3
4
1
2
3
4
1
2
3
4
1
2
3
4
1
2
3
4
1
2
3
4
1
2
3
4
1
2
3
4 4
1
2
3
1
2
3
4
1
2
3
4
1
2
3
4
1.6.
Charles D. Spielberger Életmód (N/H) kérdőíve
Charles D. Spielberger Életmód (N/H) kérdőíve Név/Jelszó:………………………Életkor:………………………Nem: Férfi/Nő Iskolai végzettség: alap-, közép-, felsőfok (A megfelelőt húzza alá!) Foglakozás: UTASÍTÁS: Olyan állításokat olvashat az alábbiakban, amelyekkel az emberek másokkal szembeni reakcióikat szokták jellemezni. Figyelmesen olvassa el valamennyit és karikázza be azt a számot, amely az egyes állításoknak az Ön reakcióiban való megjelenését leginkább jellemzi. Nincsenek helyes vagy helytelen válaszok. Ne gondolkozzon túl sokat. Azt a választ jelölje meg, amely általában jellemzi Önt. Néha
Gyakran
Majdnem mindig
1
2
3
4
1
2
3
4
1
2
3
4
1
2
3
4
1
2
3
4
1
2
3
4
1
2
3
4
1
2
3
4
1
2
3
1
2
3
4
1
2
3
4
Szinte soha 1
2 3
4
5 6
7
8
9 10
11
Elfogadom a nehézségeket, és a másokhoz fűződő harmonikus kapcsolatot saját érdekeimmel szemben is ápolom Életcélom, hogy ellenszolgáltatás nélkül segítsem barátaimat és családom tagjait A hozzám közelállóknak, még a legkisebb dolgokban is, kész vagyok segíteni Nem gondolok magamra és megfeledkezem szükségleteimről, ha egy rászorulón segíthetek Ha valakiről gondoskodom, mindent megteszek azért, hogy boldoggá tegyem Kész vagyok személyes áldozatot hozni azért, hogy a rám bízottakkal jó legyen a kapcsolatom Fontos a számomra, hogy a nézeteltéréseket elsimítsam, és a környezetemben harmonikusak legyenek a kapcsolatok A számomra kedves személyekkel harmonikus és szeretetteljes kapcsolatra törekszem Nagyon fontos a számomra, hogy szeretteimnek örömet okozzak Ha konfliktus támad saját szükségleteim és egy számomra fontos személy gondozása között, a másikon való segítést választom A rám bízottak és köztem a harmonikus 101
4
kapcsolatot minden áron fenntartom Nagyon fontosnak tartom, hogy a hozzám közelállókkal jól kijöjjek
12
1
2
3
4
STAI – H/ FX1 és STAI-H/ FX2 kérdőívek
1.7
ÉPPEN MOST HOGY ÉRZI MAGÁT? STAI-H/FX1 Spielberger-Sipos NÉV: Az alábbiakban olyan megállapításokat olvashat, amelyekkel jellemezni tudja önmagát. Olvassa el sorban a mondatokat, majd keresse ki a négyféle válasz közül, majd karikázza be azt, amelyik véleménye szerint a legjobban illik önre. A lehetséges válaszok a következők: 1 Egyáltalán nem
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20
2 valamennyire
3 eléggé
4 teljesen
Nyugodtnak érzem magam………………………………………………………………… Biztonságban érzem magam…………………………………………………………… Feszültnek érzem magam………………………………………………………………… Valami bánt……………………………………………………………………………………………… Gontalannak érzem magam……………………………………………………………… Zaklatott vagyok………………………………………………………………………………… Aggódom, hogy bajba keveredem……………………………………………… Kipihentnek érzem magam……………………………………………………………… Szorongok…………………………………………………………………………………………………… Kellemesen érzem magam………………………………………………………………… Elég önbizalmat érek magamban……………………………………………… Ideges vagyok. …………………………………………………………………………………… Nyugtalannak érzem magam…………………………………………………………… Fel vagyok húzva………………………………………………………………………………… Minden feszültségtől mentes vagyok. …………………………… Elégedett vagyok. …………………………………………………………………………… Aggódom………………………………………………………………………………………………………… Túlzottan izgatott és feldúlt vagyok…………………………… Vidám vagyok…………………………………………………………………………………………… Jól érzem magam……………………………………………………………………………………
102
1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1
2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2
3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3
4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4
ÁLTALÁBAN HOGYAN ÉRZI MAGÁT? STAI-FX2 Spielberger-Sipos Az alábbiakban olyan megállapításokat olvashat, amelyekkel jellemezni tudja önmagát. Olvassa el sorban a mondatokat, majd keresse ki a négyféle válasz közül, majd karikázza be azt, amelyik véleménye szerint a legjobban illik önre. A lehetséges válaszok a következők: 1 Soha 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40
2 Néha
3 gyakran
4 Mindig
Általában jól érzem magam…………………………………………………………. Gyorsan elfáradok………………………………………………………………………………. A sírás ellen küszködnöm kell………………………………………………. A szerencse engem elkerül…………………………………………………………. Sokszor hátrányos helyzetbe kerülök, mert nem tudom elég gyorsan elhatározni magam……………………………. Kipihentnek érzem magam…………………………………………………………….. Nyugodt, megfontolt és tettrekész vagyok…………………. Úgy érzem, hogy annyimegoldatlan problémám van, hogy nem tudok úrrá lenni rajtuk………………………………………. A semmiségeket is túlzottan a szívemre veszem….. Boldog vagyok…………………………………………………………………………………………. Hajlamos vagyok túlságosan komolyan venni a dolgokat…………………………………………………………………………………………………….. Kevés az önbizalmam. Biztonságban érzem magam. ……………………………………………………… A kritikus helyzeteket szívesen elkerülöm……………… Csüggedtnek érzem magam…………………………………………………………….. Elégedett vagyok. Lényegtelen dolgok is sokáig foglalkoztatnak és nem hagynak nyugodni………………………………………………………………………. A csalódások annyira megviselnek, hogy nem tudom a fejemből kiverni őket………………………………………………………………. Kiegyensúlyozott vagyok………………………………………………………………. Feszült lelkiállapotba jutok és izgatott leszek, ha az utóbbi időszak gondjaira, bajaira gondolok………………………………………………………………………………………………………
103
1 1 1 1 1
2 2 2 2 2
3 3 3 3 3
4 4 4 4 4
1 1 1
2 2 2
3 3 3
4 4 4
1 1 1
2 2 2
3 3 3
4 4 4
1 1 1 1 1 1
2 2 2 2 2 2
3 3 3 3 3 3
4 4 4 4 4 4
1
2
3
4
1 1
2 2
3 3
4 4
Illusztrációk 2.1. Egészségturizmus, mint napjaink egyik legjövedelmezőbb iparága
2.2. A nemek összemosódása
Mapplethorpe, R. (1946-1989), www.mapplethorpe.org
2.4. A jelenkor múmiái, avagy felkészülés a hosszú életre
Bodies- kiállítás (2008)
104
2.3. Az ókor múmiái, avagy felkészülés a halál után életre
3.1 A Tárki 2007-ben publikált felmérésének részeredményei, amelyek az objektív (mért) és szubjektív (érzett) testalkat közötti különbségeket fedi fel
105
3.2. A Testi énkép alskálára kapott összpontszámok átlagértékei obesek (1), főiskolások (2), ritmikus gimnasztiázók (3), középiskolások (4), jógázók (5) csoportjában, nők körében
106
107
3.3. A Testi énkép alskálára kapott összpontszámok átlagértékei obesek (1), főiskolások (2), jógázók (3) csoportjában, férfiak körében (a ritmikus gimnasztikázók és középiskolások között nem szerepelt férfi)
3.4. A Testi énkép alskálára kapott összpontszámok átlagértékei, valamint az átlagok közötti különbségek obes nők és férfiak körében
108
3.5.
A Testi énkép alskálára kapott összpontszámok átlagértékei, valamint az átlagok közötti különbségek főiskolás nők és férfiak körében
3.6.
A Testi énkép alskálára kapott összpontszámok átlagértékei, valamint az átlagok közötti különbségek jógázó nők és férfiak körében
109
3.7.
A Testi énkép alskálára kapott összpontszámok átlagértékei, valamint az átlagok közötti különbségek morbid obes és obes csoport körében
3.8. Tennessee testi énkép skála faktorszerkezete a vizsgálatban szereplő nők (N = 406) körében Rotated Component Matrix: Tennessee Self-Concept scale Testi énkép skála tételei (N=18)
Com pone nt Testalkati elégedettség faktor 1 Jó alakom van (TEN2) ,777 Testalkatomat nem találom megfelelőnek (TEN6) -,777 Csinos vagyok (TEN3) ,691 A testi tulajdonságaimon alig kellene változtatni (TEN15) ,711 A küsőmmel meg vagyok elégedve (TEN18) -,677 Erősnek és egészségesnek érzem magma (TEN8) ,682 Nem érzem magma se kövérnek se soványnak (TEN11) -,694
2
Életmód factor Edzettebb vagyok másoknál (TEN7)
110
,81
3
4
5
9 ,809 ,51 9
Sokat teszek azért, hogy edzett és egészséges legyek (TEN13) Nehezen tudok egészséges életmódot(sportolás, étrend) kialakítani (TEN16) Egészség-betegség faktor Erősnek, egészségesnek érzem magam (TEN1)
.42 6 -,801 -,738
Könnyen megbetegszem, vagy megfájdul valamim (TEN4) Könnyen elfáradok (TEN10) Testmagasság faktor Testmagasságomat megfelelőnek tartom (TEN9)
,92 2 -,916
A testmagasságommal nem vagyok elégedett (TEN12) Külső megjelenés faktor Csúnya vagyok (TEN5)
,42 5 ,827
Gondom van arra, hogy külsőm mindíg gondozott és ápolt legyen (TEN14) Nem adok eleget magamra (TEN17)
-,708
Extraction Method: Principal Component Analysis. Rotation Method: Varimax with Kaiser Normalization. a Rotation converged in 7 iterations.
KMO= 0.865; df=153; significance= 0.000
3.9.
Testi énkép, valamint a 18 itemből kialakított faktorokra kapott átlagok az öt vizsgált csoportban, nők körében (n = 406), (1 = RG, 2 = középiskolás, 3 = obes betegek, 4 = főiskolás, 5 = jógázó) N 1,00
2,00
Maximum
Mean
Std. Deviation
103
42,00
83,00
64,0680
9,03399
Testi elégedettség faktor
103
12,00
32,00
24,2913
4,13884
Életmód faktor
103
5,00
15,00
9,6893
2,35159
Egészség-betegség faktor
103
7,00
15,00
10,3204
2,01569
Testmagasság faktor
103
2,00
10,00
7,3883
1,86943
Külső megjelenés faktor
103
6,00
15,00
12,2330
2,08733
Valid N (listwise)
103
Testi énkép
113
39,00
85,00
63,9469
10,08786
Testi elégedettség faktor
113
7,00
35,00
23,8142
6,25863
Életmód
113
3,00
15,00
8,8142
2,98074
113
4,00
15,00
10,9292
2,23494
113
2,00
10,00
7,4779
2,82558
113
7,00
15,00
12,9115
1,75539
24,00
73,00
46,2763
11,19476
Egészség-betegség Testmagasság Külső megjelenés Valid N (listwise) 3,00
Minimum
Testi énkép
Testi énkép
113 76
111
Testi elégedettség Életmód Egészség-betegség Testmagasság Külső megjelenés
4,00
7,00
24,00
11,8553
4,77690
76
3,00
14,00
6,9079
2,75283
76
3,00
15,00
9,0132
3,12621
76
2,00
10,00
7,1711
3,07414
76
5,00
15,00
11,3289
2,49473
Valid N (listwise)
76
Testi énkép
66
38,00
85,00
64,8030
10,86451
66
8,00
35,00
23,0152
7,02193
66
3,00
15,00
9,1818
3,40998
67
5,00
15,00
11,4776
2,17672
67
3,00
10,00
8,6716
1,74415
66
7,00
15,00
12,5152
2,00953
Testi elégedettség Életmód Egészség-betegség Testmagasság Külső megjelenés
5,00
76
Valid N (listwise)
66
Testi énkép
47
49,00
90,00
72,1064
9,00057
47
9,00
35,00
26,5745
6,20569
47
5,00
15,00
11,5532
2,44779
47
5,00
15,00
11,7660
1,91348
47
2,00
10,00
8,7872
1,86427
47
8,00
15,00
13,4255
1,62514
Testi elégedettség Életmód Egészség-betegség Testmagasság Külső megjelenés Valid N (listwise)
47
3.10. A testi énkép alskála- faktorok átlagai közötti szignifikáns kapcsolatok az öt vizsgált csoport tekintetében (n = 406), (1 = RG, 2 = középiskolás, 3 = obes, 4 = főiskolás, 5 = jógázó) Dunnett T3 Mean Difference (I-J)
Dependent Variable
Testi énkép
1,00
2,00
3,00
2,00 3,00
Std. Error
Sig.
95% Confidence Interval Lower Bound -3,5577 13,3510
Upper Bound 3,7999 22,2323
,12106 17,79165(*)
1,30113 1,56248
1,000 ,000
4,00
-,73507
1,60649
1,000
-5,3123
3,8422
5,00
-8,03842(*)
1,58618
,000
-12,5853
-3,4915
1,00
-,12106
1,30113
1,000
-3,7999
3,5577
3,00 4,00 5,00
17,67059(*) -,85613 -8,15948(*)
1,59673 1,63982 1,61994
,000 1,000 ,000
13,1367 -5,5234 -12,7958
22,2045 3,8111 -3,5231
1,00
-17,79165(*)
1,56248
,000
-22,2323
-13,3510
2,00
-17,67059(*)
1,59673
,000
-22,2045
-13,1367
4,00
-18,52671(*)
1,85403
,000
-23,7972
-13,2562
112
5,00 4,00
5,00
1,00 2,00
-25,83007(*) ,73507 ,85613
1,83646 1,60649 1,63982
,000 1,000 1,000
-31,0687 -3,8422 -3,8111
-20,5914 5,3123 5,5234
3,00
18,52671(*)
1,85403
,000
13,2562
23,7972
5,00
-7,30335(*)
1,87405
,002
-12,6533
-1,9534
1,00
8,03842(*)
1,58618
,000
3,4915
12,5853
2,00
8,15948(*) 25,83007(*) 7,30335(*)
1,61994 1,83646 1,87405
,000 ,000 ,002
3,5231 20,5914 1,9534
12,7958 31,0687 12,6533
,47710
,71621
,999
-1,5498
2,5040
3,00
12,43600(*)
,68305
,000
10,4962
14,3758
4,00
1,27611
,95572
,862
-1,4603
4,0125
5,00
-2,28321 -,47710 11,95890(*) ,79901
,99282 ,71621 ,80429 1,04581
,215 ,999 ,000 ,997
-5,1542 -2,5040 9,6812 -2,1793
,5878 1,5498 14,2366 3,7773
5,00
-2,76031
1,07982
,115
-5,8580
,3374
1,00
-12,43600(*)
,68305
,000
-14,3758
-10,4962
2,00
-11,95890(*)
,80429
,000
-14,2366
-9,6812
4,00 5,00 1,00
-11,15989(*) -14,71920(*) -1,27611
1,02339 1,05812 ,95572
,000 ,000 ,862
-14,0796 -17,7616 -4,0125
-8,2402 -11,6768 1,4603
2,00
-,79901
1,04581
,997
-3,7773
2,1793
3,00
11,15989(*)
1,02339
,000
8,2402
14,0796
5,00
-3,55932
1,25158
,052
-7,1340
,0153
1,00 2,00 3,00
2,28321 2,76031 14,71920(*)
,99282 1,07982 1,05812
,215 ,115 ,000
-,5878 -,3374 11,6768
5,1542 5,8580 17,7616
4,00
-,0153
7,1340
3,00 4,00 Testi elégedettség
1,00
2,00
3,00
4,00
5,00
Életmód
1,00
2,00
3,00
4,00
5,00
Egészségbetegség
1,00
2,00
1,00 3,00 4,00
3,55932
1,25158
,052
2,00
,87516
,36375
,156
-,1535
1,9038
3,00
2,78143(*)
,39166
,000
1,6690
3,8939
4,00 5,00 1,00
,50750 -1,86387(*) -,87516
,47945 ,42564 ,36375
,965 ,000 ,156
-,8622 -3,0852 -1,9038
1,8772 -,6426 ,1535
3,00
1,90626(*)
,42230
,000
,7091
3,1034
4,00
-,36766
,50479
,998
-1,8056
1,0703
5,00
-2,73903(*)
,45399
,000
-4,0361
-1,4419
1,00 2,00 4,00 5,00
-2,78143(*) -1,90626(*) -2,27392(*) -4,64530(*)
,39166 ,42230 ,52526 ,47665
,000 ,000 ,000 ,000
-3,8939 -3,1034 -3,7696 -6,0066
-1,6690 -,7091 -,7783 -3,2840
1,00
-,50750
,47945
,965
-1,8772
,8622
2,00
,36766
,50479
,998
-1,0703
1,8056
3,00
2,27392(*)
,52526
,000
,7783
3,7696
5,00 1,00 2,00
-2,37137(*) 1,86387(*) 2,73903(*)
,55106 ,42564 ,45399
,000 ,000 ,000
-3,9438 ,6426 1,4419
-,7990 3,0852 4,0361
3,00
4,64530(*)
,47665
,000
3,2840
6,0066
4,00
2,37137(*)
,55106
,000
,7990
3,9438
-,60882
,28922
,307
-1,4266
,2089
1,30723(*) -1,15722(*)
,40993 ,33191
,018 ,007
,1392 -2,1013
2,4753 -,2132
2,00 3,00 4,00
113
2,00
3,00
4,00
5,00
Testmagasság
1,00
2,00
3,00
4,00
5,00
-1,44557(*)
,34256
,001
-2,4265
-,4646
1,00
,60882
,28922
,307
-,2089
1,4266
3,00
1,91605(*)
,41569
,000
,7325
3,0996
4,00
-,54841
,33900
,673
-1,5117
,4149
5,00 1,00 2,00
-,83675 -1,30723(*) -1,91605(*)
,34944 ,40993 ,41569
,168 ,018 ,000
-1,8360 -2,4753 -3,0996
,1625 -,1392 -,7325
4,00
-2,46445(*)
,44644
,000
-3,7342
-1,1947
5,00
-2,75280(*)
,45442
,000
-4,0474
-1,4582
1,00
1,15722(*)
,33191
,007
,2132
2,1013
2,00
,54841 2,46445(*) -,28835 1,44557(*)
,33900 ,44644 ,38551 ,34256
,673 ,000 ,997 ,001
-,4149 1,1947 -1,3893 ,4646
1,5117 3,7342 ,8126 2,4265
2,00
,83675
,34944
,168
-,1625
1,8360
3,00
2,75280(*)
,45442
,000
1,4582
4,0474
4,00
,28835
,38551
,997
-,8126
1,3893
2,00 3,00 4,00
-,08953 ,21730 -1,28329(*)
,32339 ,39784 ,28166
1,000 1,000 ,000
-1,0047 -,9171 -2,0832
,8257 1,3517 -,4834
5,00
-1,39888(*)
,32845
,001
-2,3404
-,4574
1,00
,08953
,32339
1,000
-,8257
1,0047
3,00
,30682
,44159
,999
-,9468
1,5604
4,00 5,00 1,00
-1,19377(*) -1,30936(*) -,21730
,34067 ,38026 ,39784
,006 ,008 1,000
-2,1589 -2,3917 -1,3517
-,2286 -,2270 ,9171
2,00
-,30682
,44159
,999
-1,5604
,9468
4,00
-1,50059(*)
,41201
,004
-2,6743
-,3269
5,00
-1,61618(*)
,44530
,004
-2,8848
-,3475
1,00
1,28329(*) 1,19377(*) 1,50059(*)
,28166 ,34067 ,41201
,000 ,006 ,004
,4834 ,2286 ,3269
2,0832 2,1589 2,6743
5,00
-,11559
,34547
1,000
-1,1046
,8734
1,00
1,39888(*)
,32845
,001
,4574
2,3404
2,00
1,30936(*)
,38026
,008
,2270
2,3917
3,00
1,61618(*) ,11559
,44530 ,34547
,004 1,000
,3475 -,8734
2,8848 1,1046
-,67849
,26376
,102
-1,4248
,0678 1,9052
3,00 5,00 1,00
2,00 3,00 5,00
Külső megjelenés
1,00
4,00 2,00 3,00
2,00
3,00
4,00
,90406
,35241
,107
-,0971
4,00
-,28214
,32169
,991
-1,1962
,6319
5,00
-1,19252(*)
,31384
,002
-2,0878
-,2972
1,00
,67849
,26376
,102
-,0678
1,4248
3,00 4,00 5,00
1,58256(*) ,39635 -,51403
,33039 ,29741 ,28890
,000 ,864 ,547
,6417 -,4509 -1,3415
2,5234 1,2436 ,3135
1,00
-,90406
,35241
,107
-1,9052
,0971
2,00
-1,58256(*)
,33039
,000
-2,5234
-,6417
4,00
-1,18620(*)
,37825
,021
-2,2614
-,1110
5,00 1,00 2,00
-2,09658(*) ,28214 -,39635
,37160 ,32169 ,29741
,000 ,991 ,864
-3,1553 -,6319 -1,2436
-1,0379 1,1962 ,4509
3,00
1,18620(*)
,37825
,021
,1110
2,2614
114
5,00
-,91038
,34261
,086
-1,8883
,0675
1,00
1,19252(*)
,31384
,002
,2972
2,0878
,51403 ,28890 2,09658(*) ,37160 ,91038 ,34261 The mean difference is significant at the .05 level.
,547 ,000 ,086
-,3135 1,0379 -,0675
1,3415 3,1553 1,8883
5,00
2,00 3,00 4,00
• 3.10.
A testtömeg (ts), testmagasság (tm), BMI, testi énkép (tennsum) és az optimálisnak tartott testtömeg (optts) interkorrelációs táblázata ritmikus gimnasztikázók (n = 103) és középiskolás lányok (n = 113) csoportjában kódszám RG
ts ts
Pearson Correlation
1
Sig. (2-tailed) N tm
bmi
tennsum
Pearson Correlation
Középiskolások
ts
tennsum
,000
,000
,719
,000
103
103
103
103
103
1
-,067
,268(**)
,640(**) ,000
,000
,500
,006
103
103
103
103
103
,710(**)
-,067
1
-,201(*)
,677(**)
Sig. (2-tailed)
,000
,500
,041
,000
N
103
103
103
103
103
Pearson Correlation
,036
,268(**)
-,201(*)
1
,060
Sig. (2-tailed)
,719
,006
,041
Pearson Correlation
,545
103
103
103
103
103
,964(**)
,640(**)
,677(**)
,060
1
Sig. (2-tailed)
,000
,000
,000
,545
N
103
103
103
103
103
1
,478(**)
,844(**)
-,023
,769(**) ,000
Pearson Correlation
Pearson Correlation
Pearson Correlation
,000
,000
,813
113
113
113
113
113
,478(**)
1
-,065
,041
,578(**)
Sig. (2-tailed)
,000
,497
,670
,000
N
113
113
113
113
113
1
-,061
,510(**)
,522
,000
Pearson Correlation
,844(**)
-,065
Sig. (2-tailed)
,000
,497
N
113
113
113
113
113
-,023
,041
-,061
1
,243(**)
,813
,670
,522
Pearson Correlation Sig. (2-tailed) N
optts
optts ,964(**)
N
N
bmi
tennsum ,036
,653(**)
Sig. (2-tailed) tm
bmi ,710(**)
Sig. (2-tailed)
N optts
tm ,653(**)
,009
113
113
113
113
113
,769(**)
,578(**)
,510(**)
,243(**)
1
Sig. (2-tailed)
,000
,000
,000
,009
N
113
113
113
113
Pearson Correlation
** Correlation is significant at the 0.01 level (2-tailed). * Correlation is significant at the 0.05 level (2-tailed).
115
113
